https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/288d5e245cdc9342dc3fe8fa8269b581.pdf 80422850acef9ebf53bb4e6c0300fdfb PDF Text Text V IlI. évfolyam 3. szám Interjú a munkásművelődésről Tudomány és rutinmunka Meditáció — iskoláról, nevelésről Történelmi nevelés és hazafiság A nógrádi munkásság kialakulása Jobbágy Károly, Fábri Péter, Tamás István versei A szocialista brigádok és a film IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Olvasónapló Minden születő új körül — a lényegéből gyökerező és a lététől függetlenül munkáló erőtereknek engedelmeskedve — óhatatlanul kialakul-elrendeződik az elfogult támogatók, az epés gonoszkodók és a pártatlan megítélők, a szószátyár semmittevők és a nemesítő cselekvők köre. A könnyebbik feladat: „leválasztani” az újszülött mellől a rosszindulat szószólóit. Már ennél sokkal nehe­ zebb hasznos törvényt tenni a jóakarattal bábáskodók között. Mert hiábavaló és fullaszthat a gondoskodás is, ha éppen megnemértésben, félreértésben ágyazódik: bár eljuttathat az építkező tevésig, az ápoló jobbításba beleveti a rontó torzítás magjait is. Szocialista holnap­ jaink percről-percre több Értőért kiáltanak. Szembeötlően érzékelhető, ahogyan manapság már a centrális előkészítés, az irányszabás és programadás tartalmai és módszerei is minőségileg új alapot teremte­ nek társadalmi továbbhaladásunk számára. Közelmúlt­ beli párt- és állami határozatok sora igazolja, hogy tár­ sadalmi-politikai törekvéseink főirányának változatlan volta nem zárja ki — sőt éppen feltételezi — a hangsú­ lyok áthelyezését, a belső ritmusváltást. Olyan igények felerősítését, mint például (sok közül egyként) a pers- TÁR SA D ALO M PO LIT K I AI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �pektívikus és napi, az általános és konkrét komplex ér­ telmezésének, alkalmazásának kívánalma. Ez a magasabb minőségi szint persze létfeltételként kí­ vánja — követeli meg az értelmezők — alkalmazók fele­ lősségének növekedését: a politikát megvalósító tömege­ két. Mert hatékonyabb, szélesebb körű, színvonalasabb mindennapi munka — ami irányadó dokumentumainkat kell hogy megvalósítsa — csak úgy bontakozhat ki tár­ sadalmi méretekben, ha ki-ki a maga helyén helyesen érti, a szocialista közösséget szolgáló szemlélettel vértezetten napi gyakorlatra váltja elveinket. Mellékszálon, de lapunkat érintő példára hivatkozom a megnemértésről, amikor itt és most a megújult Pa­ lócföld mai törekvéseivel kapcsolatos vélemények egy ré­ tegét kommentálom. A folyóirat karakterének megválto­ zása óta ugyanis nem kevesen adtak hangot félelmük­ nek, hogy talán kárát látja a kultúra, a művészet, az irodalom annak, ha aktuális társadalmi kérdések felve­ tésére helyezzük a hangsúlyt, s hogy túlzott elkötelezett­ séget vállal (?), amikor munkahelyi és lakóterületi köz­ állapotaink, a demokratizmus, a közéletiség mai, helyi problémáinak vizsgálatára szentel túlnyomó terjedelmi arányokat. A megnemértők és a félreértők álláspontja, félelme ez. Azoké, akik nem érzik, nem értik, hogy a misztifikált, „folyóiratméltóság” ellenében tett enged­ mények alapjára tudatosan építkezve végezzük elhivatott munkánkat. Közérdekű és köznapi befolyásoltságunkkal, osztályszempontjainkkal azt hirdetve, hogy az emberi, az emberi társadalmi tevékenység semmelyik formája nem függetlenedhetik a kultúrával, a művelődéssel és művelt­ séggel való kapcsolattól. S hogy ez a kapcsolat akkor igazán életképes (a prakticizmus dicsőítése nélkül értve ezt), ha kinek-kinek a társadalmi munkamegosztás sze­ rinti posztján szolgál inspiratív erőül. Így érezzük hát szükségességét és természetes voltát annak, hogy egy gondolatmenetben essék szó demokratizmust és anya­ nyelvet, szocialista brigádmozgalmat és művészetet, iparfejlesztést és iskolázottságot érintő kérdésekről. Mert hi­ tünk szerint ez az értelmezés, amely megfelel a komplexi­ tás mai társadalmi igényének, s felel meg hasznosan mai napi feladatainknak. A vidéken-lét örömeivel és gondjaival tetézettek min­ dennapjaink az országnak egy olyan szögében, ahol a tradíciók és a jelen valósága sokszorozott élességű fény­ be állítják a tömegműveltség kérdését (ha mai társadal­ mi történéseink közepette egyáltalán elképzelhető a mi­ enkétől „lefelé” eltérő intenzitás is.) A kultúrateremtés, a műveltségfejlesztés érdekében mind több és hatható­ sabb eszköz igényeltetik, hogy valóban töretlen marad­ hassék fejlődésünk íve. Ehhez a töretlen ívhez milliók el­ veinket megvalósító gondoskodása segíthet. De hiábavaló és fullaszthat a gondoskodás is, ha ép­ pen megnemértésben, félreértésben ágyazódik: bár el­ juthat az építkező tevésig, az ápoló jobbításba beleveti a rontó torzítás magjait is. Szocialista holnapjaink percről-percre több Értőért kiáltanak. Kassai-Végh M iklós V III. évfolyam 3. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 A művelődés központi kérdése: a munkásműveltség interjú Géczi János elvtárssal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsá­ gának első titkárával 5 Dokumentumok 6 Pádár András: Próbafúrások 9 Keres Emil: „Indulatos gondjaink elillannak.” 10 dr. Fancsik János: Tudomány és rutinmunka 11 Kovács Ferenc: Meditáció — iskoláról, nevelésről 13 Fabulya Lászlóné: Történelmi nevelés és hazafiság SZÉPIRODALOM 15 15 15 16 21 22 22 Jobbágy Károly: Anyánk Szabó Ernő: Radnóti szobra előtt, Nyolc sor Fábri Péter: Tótágas Pál József: A regényolvasó Solymos Ida: Változtass önmagaddá Tamás István: Palócföld, Ködellik Hargittay A ttila: Ezen a földön HAGYOMÁNY 23 Tamás Pál: A nógrádi munkásság kialakulása 26 Váci Mihályról MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 27 Korill Ferenc: A szocialista brigádok és a film 28 Zengő Árpád: Csupán egy villanás KÖRKÉP 30 30 31 32 33 34 IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Csongrády Béla) A IV. Tavaszi Tárlatról (Horváth György) Olvasónapló (Szigethy Gábor) Tallózás — Vita, de nem a vitáért (L. Gy.) Még egyszer - de nem utoljára - a Makráról (Cs. B.) A Pókháló filmen (Lakos György) A címoldalon Marosits István: Derkovits, a hátsó borítón Czinke grafikája Ferenc PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215— 96162 pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 4488 Nm NyV balassagyarmati telepe 1600 db. Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A művelődés központi kérdése: a munkásműveltség Interjú Géczi János elvtárssal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkárával. - Társadalm unk minden területén cselekvésre mozgósító érdek­ lődést, egyetértést váltottak ki az MSZMP Központi Bizottságának márciusi ülésén született határozatok. M it emelne ki Géczi elvtárs e kétségkívül határozott távlatokat megszabó és egyben gazdag cselekvési program ot adó döntések jellegéről, különös jelentőségé­ ről szólván? — A Központi Bizottság ez év márciusi ülésén kétségtelenül szo­ cialista fejlődésünket alapvetően befolyásoló döntések születtek. Nem ok nélküli tehát az az élénk visszhang, amit itthon és külföl­ dön egyaránt kiváltottak. De éppen némely kommentár túlzása, „félreértése” szükségessé is teszi, hogy az újszerű vonásokat sem hagyva említés nélkül, különösen hangsúlyozzuk ezeknek a határo­ zatoknak mindenkori általános politikai céljainkkal egybehangzó, három évtizedes politikai gyakorlatunkat kiteljesítő jellegét. Mindenekelőtt azt keli kiemelnünk, hogy mindaz, ami a Központi Bizottság márciusi ülésén határozattá fogalmazódott, valójában ki­ fejeződött és kifejeződik pártunk minden eddigi döntésében, min­ dennapi munkánk egészében. A párt mindig kötelességszerű fi­ gyelemmel kísérte a munkásosztály helyzetét, életkörülményeit. Olyan politikát folytatott, amely folytonosan kifejezte a munkásság távlati és napi érdekeit. Ebből következik az is, hogy időközönként elemzi a változásokat, levonja a következtetéseket, kijelöli a tenni­ valókat. És határozatokban fogalmazza meg azokat: párt- és állami intézkedésekben. Az említett határozatok helyes értékeléséhez el­ kerülhetetlen tehát, hogy figyelembe vegyük a folyamatosságot, az előzményeket: ez esetben például a X. pártkongresszus és az azt követő részdöntések egész sorának szerepét. Hiszen pártunk X. kongresszusának határozatában egyértelműen kifejeződik, hogy a munkásosztály vezető szerepe és politikai képviselete között közvet­ len összefüggés van, hogy ennek a megvalósított napi politikában kell kifejezésre jutni. S hogy ez megköveteli a munkásság politikai képzettségének, műveltségének, közéleti jártasságának, különféle testületekben való képviseleti arányának növekedését. Politikai törekvéseink változatlanságát hangsúlyozzuk tehát akkor, amikor a munkásosztály vezető szerepének, s ezzel összhang­ ban a munkássággal és a társadalommal szembeni igények kielé­ gítésének fontosságát kiemeljük. De éppen a kérdés súlya, a fejlődés hozta változások, menet köz­ ben szerzett tapasztalataink szükségessé tették azt is, hogy a hatá­ rozatokban rögzített program új minőségi vonásokkal bővüljön. Itt van helye az újszerűség emlegetésének, amikor arról beszélünk, hogy az eddigieknél komplexebb értelmezés jutott szóhoz a helyzetelemzés és a feladatkijelölés során, és az eddigieknél nagyobb in­ tenzitást várunk el a társadalom minden területén a programot megvalósító mindennapi munkában. Azt kell felismernünk, hogy a társadalom vezető erejét fejlesztő program nem korlátozható csak bér és csak gazdasági, csak képviseleti és csak ideológiai vagy kul­ turális feladatokra. A munkásosztály életét, tevékenységét, társadal­ mi szerepét egészében érintő feladatrendszer megoldásáról van szó. Erre a szintézisre figyelve kell tehát értékelnünk és valóra váltanunk az egyes részdöntéseket. Fokozott munkatempóval és felelősséggel — a társadalom minden területén végzett folyamatos napi politikai gyakorlat során. — Nyilván a megyét sem érte készületlenül a Központi Bizottság határozata. Milyen tapasztalatok birtokában fogalm azódnak meg a Nógrád megyére vonatkozó közvetlen és távlati tennivalók? — Már a X. pártkongresszust megelőző, 1970. évi megyei párt­ értekezlet hangsúlyozottan igényelte a nógrádi munkásság közéleti aktivitásának növelését, műveltségének, művelődési feltételeinek fej­ lesztését. Nyilvánvaló, hogy ez a feladat nem lehetett a „sok közül egy”, sem reszortkérdés, hanem társadalompolitikai programunk központi feladatává kellett válnia. Az általános elvi-politikai okok mellett ezt követelte a sajátos megyei helyzet is. A gazdasági struk­ túra megváltozása a szénbányászat termelésének csökkenésével, új üzemek létesítésével, s a régiek rekonstrukciójával járt együtt. Ez, és a fokozódó mértékű urbanizáció igen nagy társadalmi mobilitást idézett elő. Néhány adat arra vonatkozóan, hogy milyen jelentőssé vált az utóbbi időszakban például a munkásság létszámának növe­ kedése és átrétegződése: 1960 és 1970 között több mint tízezer fővel nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. Tíz év alatt két és félsze­ resére nőtt a munkát vállaló nők aránya, s mintegy háromezer fő­ vel emelkedett a harminc éven aluli munkások száma. Számítsuk hozzá mindehhez az ipar sokoldalú minőségi változásait, fejlődését, s láthatóvá válik tennivalóink összetettsége, sürgető volta. Céljaink megvalósításához több irányban, sokféle eszköz felhasz­ nálásával láttunk hozzá, s jelentős erőfeszítéseink az elmúlt négy évben is konkrét eredményeket szültek. A legkülönfélébb fórumokat vettük igénybe a közművelődésben dolgozók, az üzemi párt-, tö­ megszervezeti és gazdasági vezetők szemléletének alakításakor. Az volt a célunk, hogy a munka általános kiinduló tételévé tegyük: a munkásművelődés fejlesztése politikai kérdés, a munkásság ve­ zető szerepével összefüggő kérdés. Az említetteknek s maguknak a munkásoknak a körében is olyan közfelfogást, értékrendet kell ki­ alakítanunk, amelynek alapjáról helyesen ítélik meg a művelődés társadalmi szerepét, kapcsolatát a munkások vezetőkészségével és más társadalmi rétegekre gyakorlandó hatását. Felhasználtuk e célra a politikai munka különféle lehetőségeit, támaszkodtunk a kulturális élet, a sajtó eszközeire, vizsgáltuk a munkásság egyes rétegeinek izlés- és igényszintjét: olyan átfogó elemzést bonyolítottunk le, mint például a másfélezer salgótarjáni üzemi munkást érintő művelődésszociológiai vizsgálat. Munkánk során úgy láttuk, hogy a munkásosztály társadalmi szerepének erősítését, helyzetének további javítását a megyében politikánk alapvető kérdéseként s ugyanakkor — s éppen ezért — mindennapi feladatként értelmezik. A központi intézkedések ked­ vező hatásának is köszönhetően felélénkült, rendszeresebbé vált az ezirányú munka minden területen. Persze, beszélnünk kell bizonyos —viszonylagos— elmaradásról is. Arról, hogy a helyes értelmezés, a feladatok végrehajtása több he­ lyütt éppen a napi munkában nem érvényesül még igazán, a gya­ korlati megvalósítás végeredményben elmarad a társadalmi fejlő­ dés szükségleteitől. Van, ahol a munkásosztállyal kapcsolatos öszszetett feladatrendszert csak bérkérdések megoldására, vagy a kép­ viseleti arányokra korlátozzék. Rossz ez az értelmezés, mert a mun­ ka így csak szűk fronton bontakozik ki és számos cselekvési lehe­ tőség marad kihasználatlanul. A nagyüzemi pártbizottságok pél­ dául a munkások művelődéséről gyakran túl általános irányelveket fogalmaznak meg, az alapszervezetek nem használják ki éppen a helyi nevelési-ösztönzési lehetőségeket. A gazdasági vezetés meg­ elégszik a szakképzés anyagi feltételeinek biztosításával és a szer­ vezéssel, de már az átképzésre, a többféle szakképesítés biztosítá­ sára sem vállalkozik szívesen — mert fél a fluktuációtól. A közmű­ velődési intézmények jelentős energiát vesztenek azzal, hogy riva- 3 �lizálnak a „tanácsi"-,,szakszervezeti" határán. A szakszervezetek passzivitásának tudható be, hogy a rendkívüli lehetőségeket is bi­ zonyító szocialista brigádmozgalom kulturális szempontból még ma sem eléggé felel meg a társadalmi igényeknek. — M iért kap most ilyen különös hangsúlyt a munkások művelő­ désének feladata? — Ismételten hangsúlyozom, hogy a munkásművelődés kérdése szervesen összefügg a munkásosztály szerepének erősítésével. Olyan kifejezetten politikai kérdés, amit nem lehet és nem szabad egyes intézmények, szervek vagy egyének reszortfeladatának tekinteni. Ha ezt nem ismerjük fel, vagy ha csak a munka egyes részelemeit emel­ jük ki, akkor hátráltatjuk, visszafogjuk a fejlődést más területeken is. Tehát társadalmi munkamegosztás kell: állami szervek, munka­ helyi vezetők, szakszervezetek és munkáskollektívák összefogása a pártszervezetek irányításával. Ahhoz, hogy a munkásosztály politikai súlya, szerepe tovább nö­ vekedjen, feltétlenül növelnie szükséges műveltségét. Mert erről az alapról fejleszthető a munkás közéleti aktivitása, szerepe és tevé­ kenysége a különféle testületekben, a párt politikájának végrehaj­ tásában. Vagyis: a politikai érdek, a társadalom érdeke, a mun­ kásosztály érdeke teljes mértékben azonos az egyes munkás elemi egyéni érdekével. Ennek tudata kell, hogy késztesse a munkást po­ litikai, általános és szakmai műveltségének gyarapítására. Ehhez pedig azért van szükség a társadalom és a munkás művelődésről alkotott felfogásának, a közgondolkodásnak befolyásolására, meri a művelődés területén kiharcolt előnyök nem mérhetők olyan köz­ vetlenül, mint például a lakás- vagy bérkérdések esetében. Azaz: ma még mindig maguk az érdekeltek sem ismerik fel, hogy a mű­ veltség gyarapodása milyen fontos feltétele helyzetük általános ja ­ vulásának. — A Központi Bizottság döntését követően Nógrád megyében is megkezdődött a munkásművelődés fejlesztésével kapcsolatos fe la ­ datok kimunkálása, a hatékonyabb, céltudatosabb munka feltéte­ leinek kialakítása. — Az előbb elmondottak értelmében is, a munkásság politikai­ ideológiai, szakmai és általános műveltségének együttes fejleszté­ sét hangsúlyozzuk. Figyelmünket több területre is koncentráljuk. A közoktatásban rendkívül fontos a fizikai dolgozók gyermekeinek oktatási-nevelési-művelődési feltételeit javítani, továbbfejleszteni a szakmunkásképzést. A felnőttek művelődésében kulcsszerepe van a munkahelynek: itt az újfajta vezetői felfogás általánosítása, a me­ gyében nemes munkásmozgalmi-művelődési hagyományok élesztése, a tömegszervezetek és mozgalmak aktivizálása a feladat. Koordi­ nációra van szükség továbbá a munkahely és a lakóterület e mun­ kában érdekelt társadalmi-politikai tényezői között. Mivel a megyé­ ben igen magas az új, az átképzett, a bejáró munkások aránya, ezért céljainkat csak igen differenciált tevékenységgel érhetjük el, Nézzük részterületenként! A napi munkaerőszükséglet kielégítéséhez egyre halaszthatatlanabbul szükséges a szakképzés ügyének rendbetétele. A foglalkoz­ tatottsági struktura változásaihoz egyre kedvezőbben igazodik az ifjúság szakképzési rendszere. Folyamatosan javítanunk kell a fel­ tételeket: az erőket a megfelelő színvonalú-tartalmú képzés bizto­ sítására kell összpontosítanunk. Jelentős változást hoz majd ezen a téren többek között a salgótarjáni szakmunkásképző intézet műkö­ dési körülményeinek megújulása . . . A felnőttek körében megélén­ kült érdeklődést látva, úgy vélem, fel kell készülnünk rá, hogy már a közeljövőben egyre több betanított munkás kívánja megszerezni szakmunkás és a középfokú (például szakközépiskolai) végzettsé­ get. Ezt felismerve, rugalmasabban kell eljárnunk az általános és középiskolai kihelyezett osztályok szervezésének engedélyezésekor. A továbbképzéssel kapcsolatos gondjaink lényege, hogy bár szük­ ségét felismerik, s meg is kezdődött a központi intézkedések vég­ rehajtása, számos üzemünkben mennyiségi szemlélet uralkodik. szétforgácsolódnak az erők, nem eléggé a munkások érdekeltségé­ vel, érdeklődésével találkozó, nem eléggé színvonalas a tananyag. Ellenpéldaként hadd hivatkozzak a salgótarjáni síküveggyárnak a felnőttoktatásban elért sikereire. Ott ugyanis az üzemvezetés nem egyszerűen felismerte a tanulás szükségét, hanem a lehetőségek megteremtésén túl — munkaidőkedvezménnyel, jutalomszabadság­ 4r gal, előlépési előny biztosításával — egyénileg érdekeltté is tette a dolgozókat. Az eredmény: két év alatt százharminckilencen tettek eredményes általános iskolai vizsgát (nagyrészt negyven évnél idő­ sebb betanított és segédmunkás) és százhatvanketten tanulnak je­ lenleg (kétharmadrészben munkások) gimnáziumban. Nos, ez a tervszerű bátorság látszik a járható útnak másutt is. Nem kisebb jelentőségű az előbbieknél a politikai-ideológiai mű­ veltség emelése. Erősítenünk kell a munkás-szemlélet hatását más társadalmi rétegekre, a munkásság közéleti jártasságának és akti­ vitásának, a vezetésben való részvételének és véleménynyilvánításá­ nak súlyát. Ezért maguknak a munkásoknak a szemléletét is állan­ dóan gazdagítanunk kell a párt politikájának, a marxizmus-leninizmus ideológiájának szellemében. Megkülönböztetett figyelemmel ke!l tehát kísérnünk, hogy elég differenciáltan és színvonalasan történik-e a pártoktatásban igen nagy számban résztvevő munkás kép­ zése. Gondolkodnunk kell arról, hogy miképpen növelhető arányuk a pá rtoktatás magasabb szintjein. Meg kell vizsgálnunk, hogy a politikai, ideológiai és társadalomtudományi műveltséget fejlesztő munkában hogyan javítható tovább a különféle szervezetek, intéz­ mények munkamegosztása és együttműködése. A művelődés, a munkásművelődés ügye nem lehet kampány és reszortfeladat. Vissza kell adnunk a kulturális nevelőmunkának azt a rangot, amely a munkásmozgalom hagyományaként régen meg­ illette. Mert ne feledjük el, hogy a mozgalom nevelte harcosait, mű­ velődésük fóruma is volt. Erre éppen Nógrád megyében, Salgótar­ jánban kell emlékeznünk. Itt, ahol a munkásság mozgalma a tudás, az olvasás, a művészetek iránti fogékonyságra nevelt, aktív művelő­ désre szoktatott, gazdag munkásművészeti tradíciókat teremtett. Most sem kisebb a feladat — de nem kisebb a munkáskollektívák­ ban, főként a szocialista brigádokban rejlő lehetőség sem. Mind­ erre nem eléggé figyelni nemcsak hiba lenne, hanem bűn. — A művelődés konkrét Nógrád megyei területeit számbavéve mi­ lyennek ítéli meg Géczi elvtárs a munkásság műveltségét fejlesztő munka feltételeit? — Amikor határozottan szélesíteni akarjuk a rendszeresen műve­ lődő, környezetüket meghatározó módon befolyásolni képes munká­ sok körét, természetes körülmény, hogy reálisan mérjük fel a fel­ tételeket. Pontosan azt: miért, hol és hogyan művelődik ma a mun­ kás. Számolnunk kell például azzal, hogy napjainkban a művelődés számottevő része folyik az otthon keretei között. Mivel pedig az életszínvonal emelkedése csak növelni fogja a saját tévé, rádió, magnetofon, lemezjátszó, könyv számát és népszerűségét — ez a sajátosság a jövőben is megmarad. Akkor viszont messzemenően figyelembe kell venni a feltételek javításakor. Részint úgy, hogy pél­ dául javítjuk a TV második programjának, a Petőfi-rádiónak a me­ gyében még minimális vételi lehetőségeit; részint úgy, hogy köz­ pontilag ösztönözzük ezeket a nagyhatású tömegkommunikációs eszközöket gondosabb, a munkások műveltségi helyzetét, érdeklődé­ sét és érdekét jobban figyelembe vevő műsorpolitika kialakítására. A másik számottevő terület — a művelődési intézmények hálóza­ ta — más természetű gondokkal küszködik. A közönségnek a műve­ lődés minősége iránti, emelkedő igényeit a jelenlegi objektumok többsége nem tudja kielégíteni. Egy részük — köztük a régi mun­ kásotthonok — korszerűsítése nem történt meg, pedig hatásfokuk csak az anyagi-tárgyi feltételek javulásával növekedhet; más ré­ szük szinte már lebontásra vár. Az újonnan települt üzemek több­ sége ma még nem képes például művelődési intézmény létesítésére pénzt áldozni. De az új lakótelepeken sem épültek fel az előírt közművelődési intézmények, tehát ezek közvetlen ellátottsága is meg­ lehetősen hiányos. Az elképzelések szerint a tanács és a közép­ üzemek közös összefogásával építhetők fel egy-egy lakótelep kultu­ rális közintézményei. S mivel anyagi erőink végesek, erőinket ott kell koncentrálnunk, ahol legközvetlenebbül a munkástömegek igé­ nyeit elégítjük ki. Nem igaz, amivel szkeptikus vagy meghasonlott szószólók érvel­ nek: hogy nem kell más az embernek, mint a kártya, a biliárd és az ital. Jó program kell, minőségi választék, s lesznek hozzá aktív közreműködők is Ezt régi munkáskulturális tradíciónk és mai pél­ dák egyaránt bizonyítják. Új és új eszközöket kell bevetni a kultu­ rális értékek és a munkásság közötti kapcsolat további elmélyítése érdekében. Milyen jó szolgálatot tett például a képzőművészek és �az üzemek között létrejött szocialista szerződés: anyagi biztonságot adott a művészeknek, mindennapos kapcsolat alkalmát a munkások­ kal, lehetőséget problémáik, véleményük megismerésére. A mun­ kásoknak pedig módot a korszerű művészi megoldások értőbb el­ fogadására, izlésük fejlesztésére. Ezért hasznosak a munkásközön­ ség gondolkodásmódját, Ízlését formáló képzőművészeti kiállítások és a szabadtéri szoborkiállítás is. S nagyobb, megnövekedett tár­ sadalmi haszna miatt tetszik az újjáalakult Palócföld is: a folyóirat munkásarculata, kritikus, de a pozitív példa erejével befolyásoló jellege, mai közvetlen társadalompolitikai kérdéseket elemző írásai színvonalasan egybehangzók itt vázolt törekvéseinkkel. Nem nyújtva tovább a példák sorát: mind több csatornán kelleljuttatnunk a kul­ túra értékeit a munkásokhoz. A konkrét tennivalók többágúak és több szintűek. A cél: a mű­ velt, közéleti munkásnak kell a közgondolkodás értékskáláján élre kerülnie, és általános típussá válnia. Ehhez szükséges valamennyi­ ünk céltudatos, folyamatos, konkrét munkája. Így valósulhat meg egyre teljesebben és gazdagabban művelődéspolitikánk központi célja: a munkásműveltség. Lejegyezte: 1974. június 6-án Kassai-Végh Miklós Dokumentum ,,A szocializmus teljes győzelmének három alapvető belső társadalmi feltétele közül az el­ ső, a munkásosztály politikai hatalma hazánk­ ban megvan. kérdések iránt, s jelentősen nő a hatékony ku­ tatásszervezés szerepe. Gyorsul a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő hasznosu­ lása. A második a kapitalista kizsákmányolás meg­ szüntetése, alapjaiban megtörtént, a szocialis­ ta, osztálynélküli társadalom építése folyik. A harmadik feltétel megteremtése, az emberek gon­ dolkodásának szocialista átformálása megkez­ dődött. Törvényszerű, hogy a legszélesebb tö­ megek, valamennyi dolgozó gondolkodásának megszabadítása a kapitalista, kispolgári marad­ ványoktól, az emberek tudatának szocialista á t­ formálása tömegméretekben nem előzi meg, ha­ nem csak követi a politikai hatalom meghódí­ tását, a tőkés társadalmi rendszer felszámolá­ sát. Törvényszerű az is, hogy az emberek gon­ dolkodásának átformálása a leghosszabb, a le g ­ tovább tartó folyamat valamennyi alapvető ta r­ sadalmi folyamat közü l . . . Az emberek gondol­ kodásának szocialista átformálását fejleszteni és gyorsítani a szocializmus ügyének teljes győzel­ méhez elengedhetetlenül alapvető társadalmi feladat. A tömegek gondolkodásának fejleszté­ sében a közoktatás, a tudomány, az irodalom és a művészetek jelentősége d ö n tő ... A tudomány szerepének növekedése világje­ lenség, de nem független az adott társadalmi viszonyoktól. A tőkés társadalombon is növek­ szik a tudomány jelentősége. A tudományos eredményeket ott is tömegesen felhasználják a termelésben. A tudományos-technikai forradalom — a termelési viszonyok korláta i miatt — egy­ ben el is mélyíti a tőkés társadalom kibékíthetetlen ellentmondásait. A tudomány számos vívmánya - létrehozóinak szubjektiv szándékától függetlenül is - a háborús fenyegetés és az erőszak eszközévé válik. A szocializmus építésének általános — és nem­ csak kulturális - feladatai mind több és több jól képzett, alapos általános és szakműveltség­ gel rendelkező dolgozót követelnek meg az élet valamennyi területen. A szocialista fejlődés tör­ vényszerű velejárója, hogy törvényszerűen emel­ kedik a dolgozók kulturális és technikai színvo­ nala, és nő az értelmiségiek száma. Csakis ezen az úton biztosítható a szocializmus fölénye a kapitalizmus fölött, s csakis így lehet mind ma­ gasabb szinten kielégíteni a néptömegek szün­ telenül növekvő anyagi és kulturális igényeit. E folyamat végső eredménye a szellemi és fi­ zikai munka közötti lényeges különbség meg­ szüntetése lesz." (Az MSZMP Művelődési poli­ tikájának irányelvei; Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956— 1962. Kossuth Bp. 1973 243-257.) Korunkat a társadalmi forradalmaik és a ter­ melőerők nagyarányú növekedése mellett a tu­ dományok rendkívül gyors fejlődése és társa­ dalmi szerepűk megnövekedése jellemzi. A ki­ bontakozó tudományos-technikai forradalom ha­ tására elmélyülnek ismereteink a természetről és a társadalomról, átalakul a termelőerők szerke­ zete és színvonala. A tudomány sokféle módon hat a társadalom tudatára, az oktatásra, a mű­ velődésre, az egészségügyre, az élet- és mun­ kakörülmények alakulására, eredményei fontos tényezőként jönnek számításba a politika, a nemzetközi kapcsolatok formálásában. A fejlődés nyomán átalakulóban van maga a tudományos tevékenység is. A tudományos ku­ tatás volumene egyre inkább iparági méretek­ kel jellemezhető, s a társadalmi tevékenység egyik szervezett — egyes területeken az iparsze­ rű termelés jegyeit felmutató — ágazatává vá­ lik. Gyarapodik a különféle típusú kutatóhelyek hálózata, a kutatómunka anyagi, technikai, sze­ mél y i bázisa és fokozódik a figyelem a kutató­ munka szervezetével, működésének mechanizmu­ sával, a kutatás eredményességével összefüggő A tudományos-technikai haladás a szocializ­ musban objektív társadalmi korlátoktól mente­ sen bontakozhat ki. A szocializmus és a kom­ munizmus lényegéből fakadóan igényli a tudo­ mány segítségét, az a társadalom építésének egyik legn a gyobb hajtóerejévé válik. A bővített újratermelési folyamatban növekszik a szellemi munka, a tudományos tevékenység részaránya, a kutatás legtöbb eredménye a nemzeti jöve­ delmet növelő tényezőként vehető számításba, s az egész társadalmat szolgálja. (Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei; Kossuth 1969. 37— 38 old.) Az oktatásüggyel kapcsolatos társadalmi kö­ vetelmények megnövekedtek. A szocializmus ma­ gasabb szinten történő építéséhez, a tudomá­ nyos-technikai forradalom hazai kibontakoztatá­ sához műveltebb, marxista világnézetű, szocialis­ ta erkölcsű szakemberekre, egyre sokoldalúbb, közösségi személyiségekre van szükség . . . Köznevelésünket iskolarendszerünk jelenlegi szervezeti kereteinek megtartásával kell tovább­ fejlesztenünk: az iskola belső életét, az okta­ tás-nevelés tartalm át és módszereit kell korsze­ rűsítenünk. Erőfeszítéseinket elsősorban azokra a feladatokra koncentráljuk, amelyek a további fejlődést is alapvetően meghatározzák, így — az általános iskolák fejlesztésére és a közöttük le­ vő színvonalbeli különbség csökkentésére; — a szakmunkásképzés fejlesztésére: — a középiskoláik képzési célkitűzései, valamint a népgazdaság munkaerő- és szakember-szük­ ségleti terve közötti összhang megteremtésére; — az irányítás szervezettségének, hatékonyságá­ nak növelésére, a bürokratizmus csökkentésé­ re; — a fejlesztéshez szükséges személyi és anyagi fettételek megteremtésére, és hatékony fe l­ ha sznáIásár a . . . Az iskolai életben szélesíteni kell a tanulók, a hallgatók jogait, és növelni kell felelősségérzetüket. Az oktató-nevelő intézmények életét szabályozó dokumentumokban rögzíteni kell a diákönkormányzatok hatáskörét, biztosítva az út­ törőcsapat, a KlSZ-szervezetek önálló tevékeny­ ségét. Ki kell alakítani a nevelők és tanulók együtt munkálkodó közösségét. A KISZ váljék a tanulói közösségek szervezőjévé, a közszellem alakítójává, de őrizze meg önálló politikai-moz­ galmi jellegét." (Az állami oktatás helyzete, to­ vábbfejlesztésének feladatai, Az MSZMP KB 1972 június 15-16-i határozata.) ,,A szocializmus építése megköveteli az állan­ dóan fejlődő termelést, a magasabb életszín­ vonalat és a közösségi életformát is. A szoci­ alista társadalom további építése szakmailag jól képzett, a termelési kultúra és a munkaer­ kölcs követelményeinek megfelelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és termékenyebben vég­ ző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel. A szocialista ember formálása a társadalom fej lődésének elengedhetetlen követelménye, és mind nagyobb tömegek igénye. A közművelődésnek hozzá kell járulnia a köz­ életi tevékenység fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia további kiszélesítéséhez szükséges szellemi előfeltételek megteremtését. A közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetítésére; fontos feladata a szocialista életmód, életforma és ma­ gatartás kialakításának segítése, a szocialista eszmékkel való érte Imi-érzelmi azonosulás, a kö­ zösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti ak­ tivitás fejlesztése. A szocialista közművelődésnek elő kell segí­ tenie olyan társadalmi légkör kialakítását, amely­ ben az értelmes élet igényeinek kielégítése, a közösségi célokért végzett munka jelenti a tár­ sadalmi értéket, és ez kapja meg a legtöbb megbecsülést, ahol a fogyasztási javak meg­ szerzése és használata ésszerűen történik, a tényleges szükségleteket követi. Közművelődéspolitikánk fontos feladata, hogy hozzájáruljon a művelődési, kulturális egyenlőt­ lenségek — s ezen túl a társadalmi különbségek - csökkentéséhez, és meggyorsítsa az egyéni­ ség mind teljesebb kibontakoztatását. A közművelődési munka fontos feladata elő­ segíteni azt, hogy a felnőtt lakosság a szoci­ alizmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömegméretűvé váljék. Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érde­ kek egyaránt sürgetik a munkásművelődés kö­ vetkezetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásműve­ lődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben, a szo­ cialista brigádokban már kialakult, illetve ala­ kuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező kö­ zösségekre kell támaszkodni. Erőteljes segítésük fontos a heterogén összetétel (szakmunkás, be­ tanított munkás, segédmunkás), az eltérő mű­ veltség és érdeklődési kör miatt is, hatásuk pe­ dig túlnő a közvetlen (üzemi) környezeten. A folyamatos és állandó művelődés szüksé­ gességének felismertetésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. A szakminisztériumok szerezzenek érvényt an nak az elvnek és gyakor­ latnak, hogy a munkahelyen a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozzék a dolgozók mű­ velődésének segítése. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az 50 kiemelt fontosságú üzem dolgozóinak művelő­ désére. A munkások műveltségének növelése ér­ dekében terjeszteni és fejleszteni kell az eddig kialakult módszereket (könyvtárlátogatá s, ked­ vezményes mozi-, színházbérlet akció), bővíteni a kulturális lehetőségeket. A szellemi és anya­ gi erők koncentrálásának meg kell javítani a (A közművelődés helyzete és fejlesztésének fel­ adatai. Kossuth 1974. 59— 60-61. oldal). 5 �Előbbre akarjuk vinni a művelődés ügyét. Érezzük, hogy va­ lami nincs rendben a művelődés területén; a kulturális élet számadatai csillapítják a kételyeinket. De nem megtévesztőek-e ezek a számok? Vajon meggyőzően bizonyítják-e a közérdekű kultúrának, a belső igényből folytonossá vált mű­ velődésnek a társadalom életében betöltött rangos szerepét? Társadalmi-gazdasági fejlődésünk arra kényszerít bennünket, hogy a kulturális gyakorlatot, a mindenki életében realizálódó kultúrát felzárkóztassuk ehhez a fejlődéshez. De vajon kényszerít-e mindenkit, s elmondhatjuk-e, hogy egyre inkább tuda­ tosodik a kultúra általános szükséglete? * GYŐ RIK FERENC szocialista brigádvezető, 45 éves. A Sal­ gótarjáni Kohászati Üzemek egyik legnehezebb munkahelyén, az acélöntödei tisztítóműhelyben dolgozik a kollektívájával. Művezető, de osztályos társaihoz hasonlóan szakértelemmel bánik a vágóval, a köszörűvel, a lángvágóval, s a többi hasz­ nálatos szerszámmal. * — Milyen szakértelem kell az ilyen munkához? — Nos, ehhez is kell, nemcsak a mérnöki feladathoz mondja hamiskás mosollyal. — Igaz, felöntést levágni, öntvényhomokot letisztítani kevesen akarnak. „Fogdmeg munka" ez, akárhogy is vesszük. Az alapfogásokat tanfolyamon sajátítja el az ember, a többihez meg már erő és egy kis ügyesség kell. De megteszi a rutin is . . . — Tehát szükségtelennek tartja az iskolázást? — Lényegében nem. A nyolc osztály kell. Ez alapvető. De eh­ hez a munkához nem kell technikum. Szakmunkásképző sem, mert nem szakma. — Ö nnek milyen iskolája van? — Világéletemben kétkezi ember voltam. Megvan a nyolc osztályom, van háromhónapos pártiskolám, elvégeztem a marxista-leninista esti középet, majd az esti egyetemet. . . —Azt mondta, ehhez a munkáihoz nem kell magasabb isko­ la, s lám politikai egyetemet végzett. Szakmailag miért nem jutott tovább? — Szerintem nem ellentmondásos, amit mondtam. S hadd erősítsem a véleményemet azzal, hogy jelenleg politikai gaz­ daságtan szakosítóra járok. S mindezt nem régen csinálom, mondhatni: idős fejjel. Látja, szakmailag már nehezebben ment a dolog. S nem azért, mert nem szeretek tanulni — vagy nem szerettem volna! —, hanem azért, mert fiatalabb korom­ ban dolgozni kellett. Meg a tanulási lehetőségek sem voltak olyan kedvezőék, mint jelenleg. — Tekintsünk távolabbra. Emlékszik-e az úgynevezett kultu­ rális forradalom első szakaszára? Hol töltötte azokat az éve­ ket? — A felszabadulás Kemence községben ért. Ott éltek a szü­ leim. Ott voltam az EPOSZ létrehozásánál, de nem sokkal ké­ sőbb, az első választásoknál már a Kommunista Pártnak tel­ jesítettem küldönci feladatokat. Jöttek a falujárók, elkezdőd­ tek az államosítások. A község papja a szószékről uszított a rendszer ellen. Akkor még fekete volt a hercegprímási birtok árnyéka. Agrárproletárok között nőttem fel, s akkor nem ér­ tettük pontosan a történteket, csak azt éreztük, hogy jó lesz, ami jön. Akkoriban voltam én színjátszó. Afféle műkedvelő. A faluban korábban is rendeztek előadásokat, annak a néhány módosabb gazdának, meg a falusi elitnek a gyerekei, akik csak együtt játszottak. Nagyon szerettünk volna mink is pro­ dukálni, így hát alakítottunk egy kis együttest. Köztünk és köz­ tük azonban csak nehezen engedett fel a bizalmatlanság. Most meg tudom fogalmazni politikusan a választ, de akkor nem lenne igaz; abban az időben nem vizsgálgattuk, honnan törnek fel a kulturális igények. Valamit akartunk. Szórakozni, örülni, alkotni, alakítani a magunk kedvére . . . — Ez a felszabadult vagy inkább elszabadult alkotó, alakító kedv nem hajtotta tovább? — Hosszú lenne a története azoknak az éveknek! Nem is emlékszem, hogy a kezdeti lángolás hogyan változott pislo­ 6 gássá. Talán a körülmények a hibásak? Vagy talán ón vagyok a bűnös? Ügy érzem, hasznára voltam és vagyok a társadalom­ nak — még akkor is, ha nem lettem magasan képzett ember. De a fiam már egyetemet végez! A családalapítás, az önálló otthon teremtésének gondjai lekötötték az erőmet. Meg a moz­ galom. Sok olyan közkatonája van a mozgalomnak, a pártnak, mint én vagyok; akiknek az aprómunkája nélkül kevesebb ta­ nult ember lenne most ebben a társadalomban. — Sohasem akart tanulni, valamilyen szakképzettséget sze­ rezni? — Szárnyaszegett próbálkozások maradtak a tervek. — Bánja? — Akár bánom, akár nem, ezen már nem változtathatok . . . — Térjünk vissza a politikai képzéshez. Valószínű, hogy a társadalomtudományokhoz való nagyobb vonzódás kényszerí­ tette mégis az iskolapadba. — Az is. De sokkal nagyobb volt a belső kényszer, hogy helytállhassak a mozgalmi területen. Mondtam már, a mun­ kánkhoz inkább erő és ügyesség kell, s nem diploma. De aki másokat akar oktatni, az előbb készüljön rá. — Egyáltalán van-e ideje a saját kielégülésére művelődni? — Ezt úgy érti, hogy szórakozni? — Egy kicsit úgy is. — Nem idő kérdése. Ha fáradt vagyok — s ez egyre gyako­ ribb - , csalogathatnak a legjobb színdarabra. S egyébként is. A színházat rangos helyre sorolják a művelődési statisztikában, mégis kevesen járnak, mert ahhoz át kell öltözni. A vidékinek újra be kell jönni a városba. Ha egyáltalán közel lakik a vá­ roshoz. Mit választ inkább? A televíziót. Sajnos, de így igaz. Hat darab jegyünk van a brigád részére a József Attila Megyei Művelődési Központba, de ritkán akad gazdája . . . — Nem érdekes a műsor vagy nem értik? — Nézze, én eléggé érdeklődő természetű ember vagyok, mégis ritkán megyünk. Mi az oka? Valahogyan megelégszünk a magunk valóságával. A magamfajta ember mindennek keresi az anyagi hasznát. Ne értse félre, nem vagyunk anya­ giasak, csak valahogyan ezeknek a kultúrdolgoknak nem érzé­ keljük az értékét. A fiatalok jobban érzik az ízét a kultúrának. . — Elégedett tehát a fiatalabb korosztályok műveltségével? — Nem. Meglepő ugye? No, a felnövő korosztályok általá­ ban lépést tartanak a technikai fejlődéssel. De mintha baj len­ ne az általános műveltségen belül a humán műveltséggel. Nem tudom, miből fakad. Azt látom, hogy okos elveink ellené­ re is gyakrabban kezeljük az embereket, mint munkaerőt, s nem mint embereket. Érzelmileg nagyon elszegényedtünk. Hol van már az ötvenes évek kollektivitása? Nem az akikori viszo­ nyokat kívánom én vissza, de most sokkal inkább elmondhat­ juk, hogy mindenki inkább igyekszik befelé fordulni, mint ak­ kor. Pedig most sokkal nagyobbak és gazdagabbak a lehető­ ségek a művelődéshez, tanuláshoz, mint a mi időnkben volt. Sokan tanulna k is, meg művelődnek, de hiába minden, ha csak kevés jut el annak a felméréséhez, hogy neki sajátmagá- �nak mi a szerepe ebben a társadalomban. Szép beszámolók hangzanak el a jogokról, közte a művelődéshez való jogokról is, de vajon mikor csinálunk már tiszta lapot az ilyen köteles­ ségek elszámoltatásáról is? Ebben látom a bajok o k á t... * JUHÁSZ LÁSZLÓ, villanyszerelő. A karbantartó és szolgál­ tató gyárrészleg egyik alapszervezetének párttitkára. Hosszú évekig aktív munkán dolgozott, azonban sérülése miatt anyag­ kezelői beosztásban dolgozik. * — Mi a párttitkár véleménye a művelődéssel kapcsolatos pártdokumentumokban megfogalmazott feladatok végrehaj­ tásáról? — Célzatos kérdést kaptam, így válaszolok. Hadd kezdjem a legalapvetőbbel, a párttag kötelességeivel. A szervezeti sza­ bályzat egyebek között kimondja: ,,A párttag kötelessége, hogy sajátítsa el a marxizmus-leninizmust, fejlessze politikai tudá­ sát, gazdagítsa műveltségét." Egyértelmű, igaz? Persze, most joggal fölteheti a kérdést, hogy hol tart ennek a kötelességnek a végrehajtásával a párttitkár. Mivel beszélgetésünknek nem a politikai műveltség problémaköre a tárgya, erre csak annyit: a választott tisztségemhez mérten rendszeresen képzem ma­ gam. — Tehát akkor beszéljünk a közművelődés, az általános mű­ veltség kérdéseiről! — A párt X. kongresszusa állást foglalt, hogy társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általá­ nos műveltségének emelése és szakképzettségének növelése. Mi a helyzet nálunk? A kohászati üzemek mindig híres volt a jó szakembergárdájáról. Most Is jó ez a gárda. S különösen jó itt a karbantartóknál, még közelebbről a villamosoknál. Sok jó mérnökünk, technikusunk, szakmunkásunk van. Az isko­ lák jó alapot adnak a szakembereknek az induláshoz, a gyár­ ba kerülésükkor azonban ez a helyzet egyeseknél javul, má­ soknál rom lik. . . — Mi az oka ennek? — Többféle oka van. A legdöntőbb talán az, hogy az embe­ rek nagy része nem érzi a személyes érdekeltségét a művelődés­ ben. De azt hiszem, az az ember nem is érezheti a személyes érdekeltségét szakmai műveltségének továbbfejlesztésében, aki nem talál kielégülést a munkájában; akinek nem veszik észre a jó „húzásait” , vagy nem részesítik megfelelő anyagi el­ bírálásban. Sok változata van ennek a témának . . . — Azt akarja mondani, hogy a művelődési indítékok, illetve a gátak igen differenciáltak? — Természetes. De ugyanígy szólni kell még egy nagyon lé­ nyeges dologról, az anyagi kérdésről. Valamikor anyagi gond­ jaink voltak, meg olyan tanulási lehetőségek sem álltak a ren­ delkezésre, mint napjainkban. Most viszonylag jól keresnek az emberek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jó üzemi lég­ kör. A pártpolitikai és vállalati bérintézkedések szép összeggel növelték az emberek jövedelmét. De ha megvizsgálnánk, hogy ezt a megnövekedett jövedelmet milyen arányban fordítják az emberek művelődésre, elszomorító képet kapnánk . . . — Rendelkezésére áII valamilyen összehasonlító adat? — Nincs ilyen adat a birtokomban, de talán jobb is: ha csak a számokat néznénk meg, valószínű, hogy néhány vonat­ kozásban javulást is észlelnénk. Gondolok itt arra, hogy ma­ napság több könyvet, újságot, folyóiratot vesznek az emberek. De vajon elolvassák-e? A hatékonyság mérése a gazdálkodás­ ban is eléggé bonyolult, hát még milyen bonyolult és áttételes a kulturális életben. De valahogyan mégis mérni kellene, még­ pedig rendszeresen, mert a csak számszerű adatok félreve­ zetnék; — Azt akarja mondani, hogy „hazudik a statisztika” ? — Nem ezt, hanem azt, hogy nem mutatja meg a valósá­ got. Hiába van nékem ezer kötet könyvem, ha az csak dísz. — Kissé eltértünk a szigorúan vett tárgyunktól. Itt a kar­ bantartói munkakörben igen lényeges feladat a műveltség fo­ kozása, de legalább a „felújító karbantartása". Történik-e en­ nek érdekében valami a gyárban? — Igen. Számos tanfolyam működik évről-évre a gyárban, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a dolgozók lépést tarthas­ sanak az új technikával. Ezzel nincs baj. Ebben a gárdában a dolgozók döntő többsége érzékeli a magasabb technikai szín­ vonallal járó követelményeket és igyekszik is lépést tartani. No, hiszen ezen a területen rohamosabb is a fejlődés, mint pél­ dául ott, ahol csak egy gépet kell kiszolgálni. Ezt úgy értem, hogy változik azon a területen is a technika, de ott lényegében betanított munkáról van szó, míg nálunk, ha nem is alkotásról, de egy elromlott alkotás kijavításáról, ami nem kevésbé nehéz fél adat. - Lényegében rendben mennek a dolgok, ezt mutatják a válaszok. Eszerint az átlagnál magasabb kultúráltságú emberek dolgoznak ezen a területen. Vajon a szakképzettség növekedé­ sével és rendszeres „karbantartásával” együtt jár-e az embe­ rek egymás közötti viszonyainak a fejlődése is? - Valahogyan az emberi viszonylatokban nem érződik ez a — szerintem viszonylag — jobb kulturális színvonal. Egyoldalú ez a művéltség. Szakműveltség, ami nélkülözhetetlen a min­ dennapi feladatok végrehajtásához. Enélkül nincs pénz, nincs több pénz. Sokszor kifogásolták már a dolgozók, hogy „kevés” az üzemi demokrácia. De amikor szólni kellene a különböző fórumokon — s nem is annyira a „kellene” a döntő, mint azt, hogy örömmel várnák —, akkor mély csend honol. Nincs mon­ danivaló? Nem hiszem. Sokkal inkább hajlok afelé, hogy nem tudják kifejezni magukat sokan — pedig a kulturáltságnak ép­ pen úgy fokmérője a helyes beszéd, mint a jó írás. Ezen a gát­ láson pedig túl kell jutni, mert ez rossz az egyénnek, de rossz a közösségnek is. Az embereknek meg kell osztaniuk egymás­ sal ismereteiket, érdeklődésüket és kultúrájukat. Így lehetne aktivizálni mindenkit, hogy felkészültségének megfelelően ve­ gye ki a részét a gyár dolgaiból, a közélet problémáinak a megoldásából, de kényszerítve is érezze magát műveltségének ápolására . . . * PA LLA LÁSZLÓ, fiatal technológus a hengermű-gyárrészlegben. Néhány éve végezte el a miskolci műszaki egyetemet. Fia­ tal házas. Ambiciózus fiatalember. * - Ö n nem salgótarjáni, más megyéből került ide, ugyan­ akkor csaknem öt évig egy nagyvárosban élt és tanult. Szülő­ földje és egyetemi tanulmányainak színhelye ismeretében ho­ gyan vélekedik Salgótarján és közvetlen környezete kulturális helyzetéről? - Széleskörű a kérdés, egyszerűen nehéz erre válaszolni. De válasszuk szét. Valóban, én a Jászságban születtem, onnan származtam ide. Az a vidék mezőgazdasági vidék volt, ennek a „tájjellegnek” felelt meg a kulturális fejlődése is. Nehéz összemérni vele jelenlegi lakóhelyemet. Ami pedig Miskolcot illeti, ez esetben már sok párhuzamot találni; természetesen Miskolchoz viszonyítva itt markánsabb a műveltség . . . - Mit ért azon, hogy markánsabb? - Azt, hogy nagyobb hangsúlyt adnak a politikai, mint az általános műveltségnek. . . - S ez baj? - Dehogy baj! De ha a művelődés egyoldalú, az akárhogy is vesszük, káros. Egyetértek a marxizmus-leninizmus ideológiá­ jával, ezt tanultam, magamévá tettem. Nagyon jól lenne, ha minden munkás legalább középfokon elsajátítaná ezt az ideo­ lógiát, de úgy, hogy eleven erővé is tudja változtatni. Nos, ehhez pedig elengedhetetlen az általános és a szakmai mű­ veltség gyarapítása. De azt hiszem, nem ez a beszélgetés lé­ nyege, így térjünk vissza oda, hogy inkább a hozzám hasonló korosztályúakról szólok. Megítélésem szerint ezek a fiatalok legyen bármilyen végzettségük - bátrabbak, nagyobb az önbi­ zalmuk. Nem akarok kitérni ennek a pszichológiai és gazda­ sági okaira, de az okok között kétségtélenül szerepet játsza­ nak a magasabb általános műveltséggel összefüggő okok is. A fiatalok mernek véleményt mondani. S ezek a vélemények többé-kevésbé jók. Koruknál és életkori sajátosságaiknál fogva a fiatalok lelkesebbek, s nem mentesen a forrófejű ségtől sem. De szerintem ez nem baj, pontosabban szólva ez lenne a ki­ sebb gond. - Mi a nagyobb baj? 7 �— A nagyobb baj az, hogy sok a rossz példa a fiatalok előtt. Ha egy tenniakarástól „megfertőzött” fiatalember bekerüli egy csapatba, ahol lendületüket vesztett, irigy és anyagias idő­ sebbeket lát maga körüli; látja és érzi törtetésüket, intrikáikat, vajon mi történik vele? Két választása lehet: betörik vagy meg­ szökik. — A fiataloktól sem le het eltűrni a fölényességet, a lekeze­ lést és a tiszteletlenséget. Világmegváltó terveik nélkülözik azt a tapasztalatot, amivel az idősebbek már rendelkeznek. Vajon azért tűrjék el a szeszélyeiket vagy műveletlen modorukat, mert iskolázottak? — Szó nincs róla! Én a magam részéről helytelenítem, hogy sok fiatal egyenrangúnak tartja magát az idősebb, tapasztal­ tabb emberekkel. Ha ezt egy-két fiatal nem látja be, akkor azt mondom, bennük van a hiba. De amikor ez a jelenség tö­ megesen fordul elő, az már nevelési probléma, s ez mere­ deken összefügg a műveltség, a kultúráltság színvonalával. Ebben az esetben azután vizsgálat tárgyává lehet tenni a szü­ lői ház, a munkaihelyi közösség, a baráti kör, stb. műveltségi színvonalát, mert áttételesen ezek jelentkeznek a fiatal maga­ tartásában. — Maradjunk a munkaihelyi közösségnél. Miilyen az Önök munkahelyi közössége? — Erre kétféleképpen válaszolhatok, de vagy innen, vagy onnan megkérdőjeleznék. Olyan a közösségünk, mint a ha­ sonlók nagy átlaga. Döntően egyetemet végzett műszaki em­ berekből áll. Fiatalokból. Akiktől várnak valamit. A gyár veze­ tői, a dolgozók . . . — Ne térjünk műszaki utakra. Mit gondol, Ö ntől — és kol­ légáitól - , az értelmiségitől mit várnak a munkások, a társa­ dalom? — Nem tudom, mire céloz. Vallószínű, hogy emberséges irá­ nyítást, példamutató munkát és életet. Esetleg többet? — Ha úgy teszem fel a kérdést, hogy elegendő, ha csak Ö n tud valamit? — Értem. Nos, én nagyon szívesen adok tanácsot, segítek azon, aki hozzám fordul. Lehet, hogy többet, sokkal többet kel­ lene tenni, de nem tudom, hogyan. Gyakrabban beszélgetek dolgozókkal. Egyszerű kétkezi munkásokkal. Megdöbbentően nagy azoknak a száma, akiknek hiányzik az általános iskolai végzettsége. Igénytelenek, közömbösek . . . — Nem érzi, hogy valahol itt kellene segíteniük? — Lehet. Erre még senki sem kért. A kollégákkal sokat be­ szélgetünk a jelen és a jövő problémáiról, s mind gyakrab­ ban kerüli szóba a Tudományos Technikai Forradalom. Ügy érzem készületlenül állunk előtte. Pedig nem áll hatjuk meg a helyünket, ha nem sikerül a megérkezéséig az általános mű­ veltségi színvonal emelését e lé rn i. . . * BO LYÓS LÁSZLÓ a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg program csoportvezetője. A „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett „Petőfi" színjátszó szakosztály titkára. Jelenleg is színjátszó. * — Ügy érzem, egy kicsit „házon belüli" a kérdés. Ön jövőre ünnepli öntevékeny színjátszó hivatása gyakorlásának har­ mincéves évfordulóját. Hogyan látja az emberek kultúráltságát, műveltségét? — Ne bolygassuk a múltat. Ha pedig a mai ember művelt­ ségéről akarok szólni, azt mondom: attól függ, honnan szem­ lélem. Ha az iskolázottságot tekintem, akkor szép a kép. Per­ sze sók baj van még az általános iskolai végzettség körül. Vagy ha a televízió nézőit veszem számba, az is nagy emel­ kedést mutat. Kétségtelen, hogy mindkettőnek jelentős a kul­ turális szerepe — sőt az iskolának meghatározó. De csak így szemlélve a helyzetet, nem kapunk átfogó, pontos képet. — Kérem, fejtse ki a véleményét! — Ez a gond nem mai keletű. S előbb hagy mondjak gya­ korlati példákat. Valamikor vált a vállalatnál énekkar, rendez­ tünk fúvóshangversenyeket, nem is beszélve a színjátszók gaz­ dag műsorairól. S ma ml van a Kohász Művelődési Központ­ ban? Szégyellem m ondani. . . 8 - Vajon nem az egykori nagy látványos, kosztümös színda­ rabok iránti nosztalgia váltja ki a keserűséget? — Nem. Azt már valamelyest elfogadtuk, hogy a látványos darabok korszaka lejárt. Kerestük az új utakat. Nagyon nehéz megtalálni, mert manapság már más a helyzet, mint egykor: fejlődött a kulturális ellátottság, belépett a tömegkommuniká­ ció és közömbösek lettek az emberek. Keli-e ezeknél nagyobb konkurrencia? Azt hiszem, nem. Nyilván mély a probléma, és a művelődés, a kultúra minden területére kiterjed. Itt van pél­ dául a mozi. Lehet, hogy rossz példa, de példa. Tíz éve va­ gyok a művelődési központban működő mozi üzemvezetője, s jól emlékszem a hatvanas évek elejére, amikor évente százezer néző fordult meg nálunk. Ma pedig ennek a negyede: huszon­ öt ezer. S amikor még Salgótarjánban nem működött színház, évente négy-öt színdarabot, operettet is bemutattunk. Színház­ pótló szerepünket betöltöttük, ennek is vége. Pedig még lehet­ ne játszani, csak többet kellene törődni a dolgokkal . . . — Pontosabban szólva, mivel kellene többet törődni? — Az emberek differenciáltabb művelődési igényéinek a ki­ elégítésével. Nyilvánvaló, hogy ez meghatározza a műsorpo­ litikát is, ugyanakkor erősen feltételezi — sőt nélkülözhetetlen­ né teszi — a törődést a műsorok látogatásával: magyarán szól­ va, a szervezést. - Gondolja, hogy szervezéssel be lehet vinni az embereket a kulturális rendezvényekre? — Nem gondolom, hanem meggyőződésem. De nem azzal a fajta szervezéssel, amit korábban folytattunk. És nem is poros műsorpolit ikával. Egy példát ezzel kapcsolatban. Százak já r­ tak a Kohász Művelődési Központba a közép- és az idősebb korosztályból. Szívesen jöttek el bálokra is, mert kedvelték a zenét. Az intézmény azonban csak egy zenékart tud fenntar­ tani, s a fiatalok kedvéért beat-zenekart foglalkoztat. Rendez­ tünk hagyományos zenekísérettel is bált, de kongtak a termek az ürességtől - nem jötték a megszokott vendégek, mert el­ szoktak tőlünk. Nos, mondhatnák, miért nem foglalkoztatunk két zenekart, vagy olyat, amelyik hagyományos és beat-stílusban is zenél? A két zenekarhoz nincs pénz, kétféle stílusban játszó együttest meg lehetetlen szerezni . . . - Ismereteim szeriint, különösebb panaszra nem lehet okuk, mert igen szépek az intézmény eredményei. — Nem mint az intézmény dolgozója ültünk le beszélgetni, kizárólag magánvéleményt mondok. Az eredmények nem roszszak, de mégsem az igaziak. A művelődésen belül eltolódás következett be az ismeretterjesztés, a szaktanfolyamok, az is­ kolarendszerű oktatás irányába. Ezek fontosak, de csak egy­ oldalú műveltséget adnak, s nem rendelkeznek azzal a közös­ ségteremtő erővel, ami a különböző művészeti csoportok fon­ tos tulajdonsága. Az a legnagyobb baj, hogy nincs az embe­ rekben érdeklődés. Ennek a közönynek alapos oka lehet az is, hogy az emberek nem tudják kiválasztani, amire szükségük len­ ne. A felgyorsult fejlődés olyan érzést vált ki az emberből, mintha semmire sem volna ideje. Lélektani probléma, s ráa­ dásul ellene szól az egyre növekvő szabad idő. Lám, micsoda ellentmondás! De vajon el tudjuk-e tölteni okosan és hasz­ nosan a szabad időnket? És ne csak az anyagi haszonra gon­ doljunk most! Illetve ne csak a közvetlenül jelentkező anyagi haszonra, hanem az erkölcsire is, ami közvetve anyagit is je­ lent . . . - Mit ért Ö n erkölcsi hasznon? - Nos, azt a kulturális értéket, a mely segíti kialakítani a közösségi gondolkodást és felelősséget; s a szociali sta esz­ ményekhez méltó magatartásra és életmódra buzdítja az embe­ reket. A kultúrában való elmélyülés személyiségformálást, gaz­ dagodást jelent. Egy kulturált ember biztosabban helyt áll a munkában is, mint egy kulturálatlan. S valahogy jó lenne job­ ban érezni azt is, hogy a közösség számít az egyes emberek munkájára. Nevezetesen a művészeti csoportok tagjainak a tevékenységére, akik valósággal ajánl gatják magukat szerep­ lésre . . . — Tehát ez a haszon később aktivizál? - Igen. A kultúra, a közművelődés, a művészet sokat segít­ het az emberek aktivizálásában, az emberi kíváncsiság, az új megoldások iránti kutatás, fogékonyság és tenn iakarás kiala­ kításában . . . Pádár András �„Indulatos gondjaink elillannak” Indulatos gondjaink elillannak. Ö rülünk. Derülátó, békülékeny pillanatokat érnek itt meg problémáink. Mégpedig azok: lehet-e továbblépni a kultúra, az irodalom megszerettetése terén, ott, azokon a frontvonalakon, ahol minden eredmény — ami van — valódi, de ugyanakkor minden előbbrelépés — tud­ juk — kemény munka, harc, verekedés? Megvallatnak bennünket — munkásfiatalok országos vers­ mondó versenyének bírálóit, értékelőit, gondozóit — ezek a szép pillanatok. Sokszor nézünk egymásra: a szemekből és a zsüri tagjainak magatartásából, feszült figyelméből — sok mon­ danivalójával együtt is — tulajdonképpen egy nagy erejű, szép meggyőződés sugárzik: érdemes fáradozni, dolgozni, mert ime - itt ez a szép eredmény. Amit az hozott létre, csak az emel­ hetett maga fölé, amit nem láthattunk, csak sejtünk, elképze­ lünk: egy országos készülődés. Nekem - nyilván azért, mert az utóbbi időben a közműve­ lődés gondjaival, problémáival többet foglalkoztam — az jár a fejemben, hogy milyen kitűnő példa és bizonyíték ez a ta­ lálkozó és a mögötte tudott országos tevékenység a legutóbbi párthatározatnak arra a végkövetkeztetésére, hogy minden munkánk legfontosabb célja a fizikai dolgozók körében vég­ zett kulturális munka. Meg az jár a fejemben: miért dugták így el ezt a seregszem­ lét ország-világ elől, akik létrehozták, és miért nem figyeltek oda azok, akiknek kötelességük lett volna a sajtóban, a rá­ dióban, a televízióban ezt a találkozót, és ami mögötte él, su­ gárzik, az ország közvéleményével megismertetni. Nem látvá­ nyos propagandára gondolok és nem is arra, hogy önmagáról szóljon az ismertetés, a népszerűsítés, hanem arra, hogy a közművelődési párthatározat következtetéseinek egyik nagysze­ rű, gyakorlati igazolása lehetett volna ennek az alkalomnak szélesebb körű propagálása. Azért, hogy kedvet kapjanak má­ sutt, más helyeken ugyanebben az ügyben tépelődők, gondol­ kodók és tenni akarók kollektívái. És azért is, hogy a munkások körében végzett kulturális nevelő munka ügye előtt unatkozók, tétlenkedők nem kis számát megmozgassa. A döntő után és az eredményhirdetés előtt rögtönzött be­ szélgetésben kíváncsi kérdéseink vallatták döntőbe jutott fia ­ taljainkat. Kiderült: nemcsak „szereplésüknek” , felkészültsé­ gük színvonalának, hanem önálló megszólalásaiknak is örül­ hetünk. Ha akár a rádió, akár a televízió riportot csinált volna a megjelent fiatalok bármelyikével — értékes és sajátságos megfogalmazását kaphatta volna annak: hogyan látják önma­ gukat, milyen szép helyre sorolják programjaikban művelődé­ süket, s hogy akarnak segíteni további tevékenységükkel kö­ zös ügyünkben. A zsúfolt program eldugta előlünk a némán ott ülő, velünk együtt élő, lélegző nevelőket, kísérőket, akikkel a rövid szünet­ ben egy-egy szót válthattunk csak. De jelenlétük és figyelmük azt mesélte el, amit a találkozó szelleme: nem pálmákért jöttek ide fiaikkal, leányaikkal együtt (mert itt mindenki örült a másik sikerének), hanem azért, hogy újabb benyomásokat gyűjtsenek ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a kultúra a társadalom legszebb, legértékesebb juttatá­ sa. A Palócföld szerkesztősége kért, hogy írjak egy pár sort a munkásfiatalok salgótarjáni találkozójáról. Nyomom a gázpe­ dalt, sietek haza Budapestre, gondolkodom: és csak az jut eszembe, hogy nagyon jól éreztem magam. Ha kiszabadulok Budapestről — útban valamely helység felé —, érzem meg min­ dig igazából az uralkodó évszakot. Most tavasz van. Most ér­ zem igazán. Közérzetem is tavaszi: friss vagyok, üdének érzem magam és fiatalnak. Pedig igazából fáradt vagyok és nem is tartozom, már éveim száma miatt sem, a fiatalok közé. De az a hatás, amit ez a találkozó gyakorolt rám, ezt a közérzetet adta ajándékba. Ott áll e mögött a seregszemle mögött sok névtelen, egy­ szerű munkása a kultúrának, akiknek fáradtsága és szorgal­ ma az itt megjelent fiataloknak és a szemlélőknek igen sok örömet szerzett. Ismerve őket (és nem ismerve is): szótlan, ke­ mény kézszorítással megköszönöm fáradozásukat - ezért a közérzetért. Keres Emil 9 �Tudomány és rutinmunka Az MSzMP megyei Bizottsága - sajátos megyei viszonyainkat, lehetőségeinket figyelembevéve - 1969-ben szabta meg a Tudománypolitikai Irányelvekből adódó, s így az egészségügy területére is természetszerűleg vonatkozó feladatokat. Ez év februárjában a megyei párt vb tárgyalta az azóta eltelt időszak tapasztalatait és megállapította, hogy a tevékenység „A tudományos technikai forradalom korszakát éljük” , „a tudomány egyre in­ kább termelőerővé vállik” : közismertek, tényeken alapulnak ezek és az ehhez hasonló megállapítások. Hajlamosak va­ gyunk azonban — és sajnos, magamat sem érzem kivételnek — úgy értelmezni a dolog lényegét, hogy a tudományos technikai forradalom, vagy éppen a tu­ dományok művelése nem a mi asztalunk, azt „valakik” (tudósok?) csinálják helyet­ tünk — esetleg Pesten. S hogy nekünk más a feladatunk: nekünk az élet min­ dennapos gondjaival-bajaival törődés a munkánk (ezt is alig győzzük elvégez­ ni). Van valami misztikus varázsa a „tudo­ mány” szónak. Különleges képességű emberek művelték az ókorban Görögor­ szágban és Rómában, titokzatos műhe­ lyekben a középkor táján: sötét, formaiin szagú boncka mrák mélyén ismerték meg az emberi test rejtelmes anatómiáját, primitív eszközökkel fedeztek fel korszakalkotó élettani igazságokat. Vasalius, Laennec, Claud e Bernard és társaik olyan korszakokban éltek, amikor még sok mindent fel lehetett fedezni: azok­ ban az időikben még lehetett valaki tu­ dós - gondoljuk. Mert talán gyerekko­ runk örökségeként n a ívan ma is így képzeljük el a tudóst, illetve a tudomá­ nyos munkát. Ellentmondásosnak tűnik, hogy ma­ napság effajta tudósok nincsenek, és mégis most a leggyorsabb a tudomá­ nyok fejlődése. Na persze: ma hatalmas kutatóközpontok vannak a legtökéletesebb műszerekkel felszerelve. Részecskeszámlálók, komputer, hang- és sugár­ szigetelt mondern lombikok a tudósok tevékenységének színterei. Ez az elkép­ zelés a másik véglet. Tudomásul kell vennünk, hogy nem csupán e két szélsőséges helyzetben képzelhető el és nem is így zajlik a tu­ dományos munka. A tudomány szinte ha­ tártalan — ágazatait és mélységét te­ kintve is. Egészen mások a természettudományok és mások a társadalomtu­ dományok, módszerei, eredményességi mutatói. De azonos tudományágazaton belül is nehéz az egyes megállapítások vagy félfedezések súlyát adott időpont­ ban lemérni. Egy részeredmény, sze­ rény ténymegállapítás vagy éppen tu­ dományos melléktermék a későbbiék so­ rán hatalmas horderejűvé válhat. Kijelenthetjük hát, hogy a tudomány —szorítkozzunk a továbbiakban az or­ vostudományra! — művelése mások fel­ adata? Hogy azt csak modern kutatóközpontokban lehet végezni, vagy leg­ alábbis klinikákon? Kizárhatjuk-e ma­ gunkat, vagy kizárhatnak-e bennünket mások azok köréből, akik adalékokkal 10 iránya jó, üteme megfelelő; az alapvető célkitűzések jóváhagyása mellett a tudományos tevékenység fellendítése és további szélesítése érdekében néhány fogyatékosságra hívta fel a figyelmet és megjelölte a további konkrét tennivalókat. szolgálhatnak a tudományos eredmé­ nyekhez? Semmi esetre sem! Egy-egy kiemelkedő eredmény egy hatalmas piramis csúcsa. Amihez azon­ ban szükséges a piramis bázisa is. És ezek a piramis-bázisok ma egyre széle­ sebbek, sőt egymással átfedéseket ké­ peznek, egymással többszörös összefüg­ gésben vannak — miként az elért tudo­ mányos felfedezések is. A piramisok épí­ tőkövei között valahai jelien kell len­ niük a hétköznapi — de rendszerezett — megfigyeléseknek, a ritkább betegségek diagnózisában, therápiájában szerzett tapasztalatoknak, sőt az orvosi körzetek­ ben is végezhető - és jelenleg is vég­ zett — tudományos tevékenységnek. De még akkor is részesei vagyunk a tudo­ mányos munkának, amikor megfigyelé­ seink eredményéként olyan kérdéseket teszünk fel, melyek saját körünkben, sa­ ját lehetőségeink melllett nem válaszol­ hatok meg, és gondolatokat ébreszte­ nek elméleti kutatókban, befolyásolhat­ ják az egyes kutatási témakörök kiala­ kulását. A tudomány próbája a gyakorlat. Ha ez így van, ókkor a mi gyakorlatunk nélkül nem is létezhet tudomány, illetve annak nem lenne különösebb értelme, öncélúvá és kontrolláIhatatlanná válna. Felvetődhet ezek után a kérdés: ha valaki bárhol egyáltalán dolgozik, tevé­ kenykedik, az egyben tudományt is mű­ vel? Első pillanatra egyértelmű „nem” mel lehet válaszoln i. Nos, akkor hol van a tudományos szint alsó határa? Erre, azt hiszen, „általában” nem lehet felel­ ni. De még egyetlen tudományág ese­ tében is nehezen húzható meg a válasz­ tóvonal a rutinmunka és a tudomány kö­ zött. Ö sszemosni azonban a kettőt nem lehet, hiszen így önámító módon igény­ telenné válnánk saját magunkkal szem­ ben, s a tudomány fogalmának degradálása a fenti abszurd következtetéshez vezetne. Ebből pedig a társadalom szá­ mára semmi haszon nem származna. Megrekedne az érdeklődés saját szak­ területünk megoldatlan kérdéseinek ta­ nulmányozása, megfejtése iránt, de más területek élért eredményeinek adaptá­ lására is képtelenné válnánk. Más ol­ dalról azonban hiba lenne az is, ha el­ érhetetlen magasságú piedestálra he­ lyeznénk a tudományt: hiszen az eleve elérhetetlen célok ugyanúgy az érdekte­ lenség szürkeségébe fojtanának ben­ nünket. Ügy gondolom, az igényes, a rend­ szerezett rutinmunka, az ennek kapcsán hosszabb távon szerzett tapasztalatok összegezése, azok szóbeli vagy írásbeli közlése, mások eredményeivel való öszszehasonlítása már elkönyvelhető tudo­ mányos munkaként. Aki eddig a szintig eljut, akarva-akaratlan ul mélyebben megismeri az adott téma szakirodalmát, sőt érdeklődési körébe kerülnek a ha­ tárterületek is. És itt már aligha van megállás! Kibontakozik a kisérletező kedv, eljutottunk az egyértelműen tudo­ mányos szintűnek nevezhető, illetve ak­ ként elfogadott tevékenység iránti konk­ rét igényhez, majd annak műveléséhez. Van-e megyénkben lehetőség tudo­ mányos tevékenységre az egészségügy területén ? Van. Ezt bizonyítja az évek óta folyó gyakorlat. Még akkor is ezt kell állíta­ nunk, ha időnként a lehetőségék kere­ teit túl szűkösnek Ítéljük. (Tárgyi lehe­ tőségekről van szó). Szeretnénk minél sokoldalúbban dokumentálni megfigye­ léseink eredményeit, ehhez pedig a je­ lenleginél többet nyújtani tudó, sok esetben pedig teljességgel hiányzó mű­ szerek, felszerelések lennének szüksége­ sek. Sok technikai akadály le is küzd­ hető leleményességgel, helyes témavá­ lasztással. Adott lehetőségek mellett produkáltak már megyénk orvosai országosan — sőt az ország határain túl is — megismert és elismert gyakorlati hasznú tudomá­ nyos eredményeket, melyekre a szakiro­ dalom rendszeresen hivatkozik. A szülé­ szeti gyakorlatban korábban használt és sok bajt okozó „fogó-műtéteket” ma már szinte teljesen kiszorította az öszszehasonlít hatatlanul célszerűbb „vácum extractio” . Ennek első kb. 20 évvel ez­ előtti eszközei — megmosolyogni valóan egyszerű, szinte házi barkácsolású ins­ trumentumok — megyénkben születtek és mégis irányt szabtak a korszerű szü­ lésvezetésben! De volt emberi agy, mely a lehetőséget felismerte és volt kitartás a kezdeti nehézségek, átmeneti sikertelen­ ség vagy buktatók ellenére az eszközök és az alkalmazást technika tökéletesíté­ sére. Csak így születhettek meg a mai eredmények. És beszélhetnénk még a nálunk kikisérletezett bőrgyógyászati „mikroplaszti­ kai” eljárásról, a műtéti varratókat he­ lyettesítő szövetragasztásos módszer el­ terjesztésében elért eredményekről és így tovább. Kis kitérővel medikus koromban, de azóta is többször tapasztalt, számomra elgondolkoztató megfigyelésemet emlí­ teném meg: Jól felszerelt, kiváló kutatóiról, elis­ mert tudományos szaktekintélyeiről hí­ res intézetek miilyen nagyszerű kisérle­ teket végeztek és végeznék, primitív, a tanársegéd és az intézeti szakmunkások által összeeszkábált eszközökkel! Ez mindenképpen elismerésre méltó dolog és követendő. De felveti azt az intelmet is, hogy tudományágunk nem szigetel- �heti el magát a műszaki tudományoktól, intenzívebben igénybe kell vennünk a mérnökök, műszaki szakemberek segít­ ségét. Ez a feliismerés az utóbbi időben általában már gyakorlattá vált, az or­ vostudomány gyorsabban átveszi a mű­ szaki technika eredményeit (telemetria, Laser-sugár, üvegszál-optika, stb. stb.), de megyei viszonylatban vannak még le­ hetőségek! Egymás jobb (megismerése, esetleg klubkereteken belüli kötetlen be­ szélgetések, eszmecserék ezek felismeré­ sét segítenék, s éppen ezért nem lennének haszontalanok egyik fél számára sem. Az egészségügyben évek óta folyó tu­ dományos munka még eredményesebbé vállhat, ha - az előzőekben érintettek figyelembevételén túl — sikerülne az ér­ deklődést az orvosok még szélesebb kö­ rében felkelteni. Ha sikerülne létrehoz­ ni olyan munkacsoportokat (divatos szó­ val team-éket) melyék a betegellátás elevenébe vágó és egyben eredmények­ kel kecsegtető, csekély eszköz-, illetve műszerigényű témák megoldására kon­ centrálnának. Ilyen komplex témák le­ hetnének a foglalkozási ártalmaik, azok megelőzési módjának kutatása, a nem fertőző betegségek epidemiologiai prob­ lémái, a csecsemőhalálozás további csökentésénék kérdései, stb. Ezek egy­ úttal más szakterületek érintésével, bevonásával (szociológiai, pedagógiai,mű­ szaki tudományok) általában is moz­ gásba hozhatnák, pezsdíthetnék a me­ gye tudományos életét. Saját tevékenységünket, eredményein­ két ismerjük, ismertetjük, de általában csak szakmai berkekben. Van „Megyei Tudományos Tanács” -unk, mely a mun­ kát szervezi, irányítja. Van megyei tudo­ mányos szaklapunk, a „Nógrádi O rvo­ sok Lapja” , mely országosan is elisme­ rést vívott ki magának. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy me­ gyénkben ismertek ezek a tények lega­ lább azok körében, is, akik saját szak­ területükön tudományos munkával fog­ lalkoznak. Azért tételezem ezt fel, mert mi orvosok sem ismerjük — ha van ilyen — más területek hasonló törekvéseit vagy eredményeit. Nem önös célok, de közös hasznunk és elsősorban tudományos közéletünk kibontakoztatása érdekében talán cél­ szerű lenne a szakmai vertikalitás mellett - annak szükségességét elismerve és fenntartva — a megyén belüli horizontalitások kiépítése is. Dr. Francsik János Meditáció iskoláról, nevelésről... 1961-ben iskolareform alakította át oktatási rendszerünket. Tizenkét esztendő telt el azóta, s most újabb reform küszö­ bén állunk. Az 1961 évi III. számú törvény akkori reformunk alapgon­ dolatát három célkitűzésben fogalmazta meg. 1. A világné­ zeti erkölcsi-politikai nevelés fejlesztése, 2. az élettel való kapcsolat erősítése, 3. az iskolában nyújtott műveltség kor­ szerűsítése. Iskolareform-törvényünket épp e három alapelv teszi ne­ veléstörténeti jelentőségű határkővé. Az akkori célkitűzések helyesnek bizonyultak, a mindennapok gyakorlata ezt egy­ értelműen eldöntötte. (A problémakört kifejezetten a középis­ kolai tanulóifjúság helyzetének elemzésén keresztül próbálom áttekinteni. Természetesen a kérdések jelentkezése nem szű­ kíthető le ifjúságunknak csak erre a rétegére. Mivel középis­ kolai tanulóink ifjúságunknak egy heterogénitása ellenére is homogénebb nevelői hatásoknak kitett, körülhatárolt rétegét alkotják, indokolt, hogy a témát az ő esetükben vizsgáljam.) A reform mindegyik célkitűzését, azok megvalósulását jelen­ tős fórumok elemezték: V. Nevelésügyi Kongreszus, ifjúságpolitikai, közoktatáspolitikai párthatározatok. A világnézeti ne­ velés kérdéseihez azonban újra és újra vissza kell térnünk jelentősége miatt is szükséges ez. No meg, végülis: konkrét tapasztalataim is ebből a körből vannak. Természetesen a megállapítások között szép számmal sze­ repel olyan következtetés, amely egész tanulóifjúságunkra, sőt ifjuságunk egészének nevelési helyzetére jellemző. A problémakör vizsgálata a leszűkítés után is rendkívül szer­ teágazó és bonyolult, s a bonyolultságból adódóan gyakran egymásnak ellentmondó. Világosan kirajzolódik, hogy az alapelv megfogalmazása megtermékenyítve pedagógiánkat, nevelésünk hatékonyságát növelte. Komoly eredményeket értünk el a világnézeti nevelés­ ben. Ifjuságunk magatartását, gondolkodását a pozitív voná­ sok határozzák meg. Ugyanakkor naponta érzékeljük a hiá­ nyosságokat, találkozunk bizony elgondolkodtató jelensé­ gekkel is. Természetesen e cikk keretében csak néhány kritikusabb terület kiragadására lehet vállalkozni, semmiképpen sem a lezártság, csupán a problémafelvetés igényével. HIDEG RÁCIÓ ÉSHŰVÖS EMÓCIÓK Tanulóifjúságunkra a legnagyobb nevelői hatást az egyes tantárgyakon keresztül gyakorolja iskolarendszerünk. De az egyes tantárgyak érzelmi hatása kicsi. A tankönyvi érvek elsősorban racionálisak, csupán az intellektuális igé­ nyeknek felelnek meg. Mindenképpen hiányzik vagy a kelle­ ténél kevesebb teret kap az érzelmi motiváció. A szaktanárok tudatosan is kerülik az élményt adó érzelmi aláfestéseket. Az élményt elnyomja a ráció. Régmult történelmünk hőseit sikerült módszeresen deheroizálni, ugyanakkor a legújabb kor személyiségeit nem sikerült hősökké tenni, talán épp az előbbi deheroizáció miatt. Gyer­ mekeink szemében kommunista mártírjaink „papíros figurák” maradnak. Nem sikerült érzelmileg, emberileg közel vinni hoz­ zájuk alakjukat, tetteiket. Elsősorban történelem-és irodalomkönyveink számlájára írhatjuk a fenti hibákat, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy tankönyveink csak kifejezik, hordozzák kulturális szféránk közhangulatát. Divatba jött manapság a deheroizálás, az il­ luziók szétrombolása. Filmgyártásunkat, könyvkiadásunkat len­ ne érdemes megvizsgálni e tekintetben. Nem hiszem, hogy ne­ velésügyünknek használunk azzal, ha ifjúságunkat megfoszt­ juk példaképeitől. Nem biztos, hogy ifjuságunk jelenlegi pél­ daképei — beat-zenészek, élsportolók — egyértelműen pozitív figurák. Senki sem akarja visszaállítani a túlérzélgős nevelést, de meg kell találnunk az értelmi és érzelmi motivumok helyes 1 1 �arányát, s első lépésként épp a helyes arány érdekében nö­ velnünk kell tanításunk érzelmi átfűtöttségét. Érdemes megszívlelni nemrég elhunyt Kossut-díjas f i­ zikusunk, Novobáczky Károly gondolatát: „A természettudo­ mányok sem alkalmasak arra, hogy érzelmi beállítódástól füg­ getlenül meggyőzzenek a materializmus igazáról.” S hogy a társadalomtudományok területén méginkább ha­ sonló a helyzet, ez elég könnyen belátható. M ONDVACSINÁLT TANANYAGCSÖKKENTÉS Az ismeretanyag túlméretezettsége napjainkban már olyan feszítőerővel jelentkezett, hogy a készülő új tantervek és tan­ könyvek megjelenését sem lehetett megvárni, és tananyagcsökkentést kellett végrehajtani. 1961-ben induló oktatási reformunknak is határozott törek­ vése volt a lexikális anyag csökkentése, s hogy ezt mennyire nem sikerült megnyugtatóan megoldania, ezt mutatja a jelen­ legi tananyagcsökkentés. Sajnos a problémákon csak enyhíteni sikerült némiképpen. Effektív tananyagcsökkentés nem érte az iskolát, mert kesz­ tyűs kézzel nyúltunk a régi tananyaghoz. Gyakorlatilag megmaradt a zsúfolt ismeretanyag. Ugyanak­ kor mindannyiunk előtt világos, hogy a sok ismeret bizonyos határokon túl legfőbb célunkat, a nevelést, ezen belül is a vi­ lágnézeti szempontból lényeges áttekintést, elmélyítést teszi eleve lehetetlenné. Tanár és tanuló az anyag elvégzésének rabszolgájává válik. Versenyfutás az idővel. S a nagy rohanás­ ban a világnézeti nevelési lehetőségeket hagyjuk gyakorta fi­ gyelmen kívül. Sokat beszélünk manapság a tanulói terhek csökkentéséről, de gyermekeink a tényleges csökkentést nem érzékelik, de nem is érzékelhetik, mert az egyes tárgyak ismeretanyagának nagy százaléka továbbra is megmaradt. Érzékelik viszont a túlterhelés csökkentését a pedagógusok terheik növekedésében. A korszerűbb, tanulókat tevékenykedtető módszertani eljárá­ sok megnövelik a felkészülés idejét. S ez fokozottabb elfára­ dáshoz, ingerlékenységhez, kimerüléshez vezet. Kimerült pe­ dagógusokkal pedig napjaink osztályharcának legfontosabb területét, a tudatformálást csak mérsékelt eredménnyel lehet végezni. Talán a pedagógusok kötelező óraszámának csökken­ tésével kellett volna kezdeni újabb reformokat, hogy idő, ener­ gia és kedv kisérje az átalakulás megvalósulását. A POLITIKUSSÁG FRÁZISAI Az egyes szaktantárgyak tantervei jelentős világnézeti kö­ vetelményrendszert tartalmaznak, de a tankönyvek ezeket a követelményeket nem tudták kellően realizálni. A tankönyvek elsősorban a tantervek tanítási anyagával szá­ molnak, erre épülnek s a nevelési követelmények a tanköny­ vekben viszonylag elsikkadnak, s a nevelési hatás elmarad. A tankönyvekben a világnézeti vonatkozások elhalványodott for­ mában jelennek meg, vagy teljesen el is maradnak. Egyes tan­ könyvírók a világnézeti következtetések levonását a frázisoktól való félelem miatt hagyják el. Természetesen nem azt várjuk tankönyvíróinktól, hogy olyan nevelési funkciót realizáljanak egy adott tárgyban, amely tőle idegen, de az álobjektivitás, az apolitikusság szemlélete sem kevésbé káros. Tehát túl kell lépni a „szégyenlős materializmus” álláspont­ ján, de nem szabad a másik végletbe sem esni. Tankönyveinkben gyakran találkozunk sematikus megfogal­ mazásokkal, színtelen frázisokkal, jelszószerű politikai következ­ tetésekkel leegyszerűsített, kinyilatkoztatás ízű tételekkel. Ugyanakkor naponta tapasztaljuk, hogy tanulóink — ifjú ko­ rukban különösen — mennyire irtóztak a nagy szavaktól, hogy viszolyognak a patétikusan hangzó, de üresen kongó „ta n ­ meséktől.” Az előbb elmondottak tankönyvi problémák. A gyakorlati pedagógiában hatványozódnak vagy tompulnak. 12 A SZEMÉREM FÁTYLA Az ifjúság nemi nevelésének kérdése elsősorban az erkölcsi neveles szterájába tartozik, de mint minden erkölcsi kérdésnek, a nemi nevelesnek is komoly világnézeti összetevői vannak. Alapvető problémánk, hogy ez a nevelési terület úgyszólván hiányzik nevelési rendszerünkből. A szexuális kérdésekkel meg­ lehetősen periférikusan foglalkoznak. A családok zömének ilyen irányú nevelése ugyancsak kevés. Ugyanakkor demográfiai adataink: válások, a korai házasságok, a korai nemi élet, az abortuszok magas száma, a galeriban elkövetett fiatalkorúak nemi erőszakoskodásai mind arra figyelmeztetnek, hogy a kérdéssel inkább foglalkozni kell, mint a szemérem fátylába burkolózni. Ifjúságunkat már a teenager-kor derekán fel kell készíte­ nünk a nemi élet élettani és etikai kérdéseiben. Konkrétan is megismertetni őket a születésszabályozás, fogamzásgátlás korszerű módszereivel. Általában a demográfiai kérdések vizsgálata hiányzik tan­ terveinkből. Pedig a népszaporulat kérdése napjainkban kü­ lönös élességű gazdasági problémaként vetődik fel. A fejlődő országok túlnépesedéssel küzdenek, a civilizált országokban a természetes szaporodás rendkívül alacsony. Ha az utóbbi egyedüli fokmérője lenne egy ország civilizáltságának, hazánk meglehetősen előkelő helyre kerülne a nem­ zetek rangsorában. Ismeretesek államunk nagyobb fokú szaporodást ösztönző erőfeszítései. Feltétlenül szükséges lenne, hogy iskolarendszerünk is tá ­ mogassa a maga sajátos nevelési eszközeivel az egészséges szaporodási arány előmozdítását. A családtervezés talán önálló tantárgyat is kaphatna, s ennek keretében foglalkoz­ hatnánk az emberi fajfenntartás biológiai és társadalmi öszszetevőivel. De amíg erre sor kerül, addig is tevékenykednünk kell. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy fiataljaink nagyobb ré­ sze nemi információit nem az iskolában, nem a családban, hanem a barátok, a „haverok” társaságában szerzi. Szerencsére könyvkiadásunk révén több olvasnivalót tudunk gyermekeink kezébe adni. De legalább hívjuk fel ezekre fi­ gyelmüket, s ne óvakodjunk terjesztésüktől s még megbeszélé­ sükre is vállalkozzunk! A TANTÁRGYAK - KÜLÖNÁLLÓ SZIGETEK „Vezércikket már írtunk róla, hogy egységes világképet kell nyújtania az isko lá n a k... A tantárgyak egymást követik az órarendben, de logikájuk és szókészletük idegen egymástól.” E gondolatokat Marx György írta a Népszabadság ka­ rácsonyi számában. Az ellentmondás nyilvánvaló, s gyakorlati pedagógiánkban kell feloldani. A tanulók fejében különösen éles válaszfalak vannak az egyes tantárgyak között. Gyakran képtelenek az egyik tárgyban megismert jelenséget vagy következtetést a másik tárgy eseté­ ben hasznosítani. A pedagógusok nagyobb része is saját szaktárgyában gon­ dolkodik. Az egyes tantárgyak tehát különálló szigetek. Világ­ nézeti jellegű ismeretanyaga, következtetése kisebb vagy na­ gyobb mélységben minden tantárgynak van. A szaktárgyi ismeretanyagnak a tanulói személyiségben meg­ felelő szintézisben kell integrálódnia. A középiskola legújabb tantárgyát elsősorban ez a direkt igény szülte. A világnéze­ tünk alapjai a középiskola negyedik osztályában összegezni hivatott a szaktárgyak világnézeti ismereteit. Ezt az összegző funkciót azonban csak több-kevesebb sikerrel realizálja. Egyet­ len tantárgy amelyet csak egy évig tanítunk, természetesen a teljes megoldást nem eredményezheti. Különben is száktaná­ raink egy része hajlamos azt hinni, hogy az új tárgy a szak­ tárgyak világnézeti nevelő funkcióit is átvette. Erről szó sincs, inkább a szaktárgyak ilyen irányú tevékenységére irányította rá pedagógusaink figyelmét. �Nem akarok az új tárgy szerepével, jelentőségével részlete­ sebben foglalkozni, ez egy külön cikket igényelne. Egyetlen érdemét mégis szükséges kiemelnünk: nevezetesen, hogy a szaktárgyak „közös dolgaira" irányította figyelmünket és arra, hogy rendezni kell végre közös dolgainkat. Annak az igénye is felvetődött, hogy érdemes lenne megkí­ sérelni a rokon tárgyak egy komlexebb tárgyba való összevo­ nását. Persze ehhez az átlagosnál felkészültebb pedagógusok­ ra van szükség. Nem véletlen, hogy évtizedekkel ezelőtt Németh László volt úttörője e gondolat megvalósításának. De hogy a tantárgyak közötti válaszfalak lebontásán, a tantárgyak közeledésén kell fáradoznunk, ez egyértelmű fel­ adatunk, egységes világképet e nélkül nem tudunk kialakíta­ ni tanulóinkban. A TÖ M E G K O M M U N IK Á C IÓ ÉS A KÖRNYEZET HATÁSAI Azok a határok, amelyek gyermekeinket az egyes tantárgya­ kon keresztül érik, ha nincsenek is teljesen összehangolva, de legalább nagy vonalakban egy egységes koncepció szülöttei és ugyancsak nagy vonaliakban azonosak és elvileg pozitivek. Nem így állunk az iskolán kívüli határokkal. A család, a ba­ rátok, az utca, a tömegkommunikáció szerepére gondolunk. Hogy ezek is mély nyomokat hagynak tanulóifjúságunk világ­ nézeti arculatán, ezt sejtjük vagy tudjuk. Ugyanakkor látjuk, hogy oktatási reformunk ezen a területen még nagyon kevés valóságos lépést tett előre. Komoly, megoldandó feladataink vannak máig és még csak azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk a problémák megoldásához. Még szocialista államunk által irányított könyvkiadásunk, filmforgalmazásunk, tévé-műsoraink és egyéb tömegkommu­ nikációs csatornáink sem mindig azt a hatást gyakorolják ta­ nulóinkra, amely szinkronban lenne nevelési célkitűzéseinkkel. Ezek mellett találkozunk tudatosan fellazító törekvésekkel is. Ifjúságunk beat-zene igénye például olyan fokú, hogy az ugyancsak bőséges hazai csatornák nem tudják szomjukat olta­ ni, esetleg csak csillapítani. Ismert, hogy tanulóink közül so­ kan hallgatják a Szabad Európa Rádió Cseke László-műsorait. Általában minden politikai célzat távol áll tőlük, csupán beatmuzsikát akarnak hallgatni. Természetesen a Szabad Európa Rádióban értik a módját, hogy közben elhintsenek néhány olyan megjegyzést, amely tanulóink szemében teljesen politi­ kamentesnek tűnik. Valójában a tudatos fellazítást szolgálja. A családi határok között a vallási jellegűek a legerősebbek. Egészen intenzíven jelentkeznek ezek túlnyomóan mezőgazdasági lakosságú területeinken. Az iskola és a család nevelése között esetenként nemcsak, hogy nincs összehangoltság, hanem a két hatás teljesen ellentétes. Jobbik esetben az osz­ tályfőnök ismeri a családi hatások jellegét, tudatosan szá­ mol velük és megpróbálja ellesúlyozásukat megszervezni, moz­ gósítván az osztályban tanító többi szaktanárt is. Sajnos, az osztályfőnök a gyakorlatban erre sokszor képte­ len, hiszen az osztályban tanító többi szaktanártól csak anynyiban különbözik, hogy ő az adminisztrátora az illető osztály­ nak, s ő is csak egyike az osztályban tanító szaktanároknak. A tanítási órán ő is a szaktantárgyi anyag elvégzésével küsz­ ködik. Számolni kellene a baráti kör vagy rosszabbik esetben a ga­ leri hatásával is. Tanulóinkat nem lehet izoláltan nevelni, de már az iskolában meg kell őket tanítani arra, hogy a különböző környezeti hatá­ sokra hogyan reagáljanak, mit építsenek be világképükbe és mi ellen kell felvérteződniök. Kovács Ferenc Történelmi nevelés és hazafiság A TÖRTÉNELEMTANÁR IS FELTESZI A KÉRDÉST „EMLÉKEZNÜNK KELL MAGUNK MIATT S UTÓDAINKÉRT” A TV-ben látott Csuhraj-filmben, a sztálingrá­ di csatára való Emlékezés-ben azt mondja a narrátor: „Emlékeznünk kell magunk miatt s utódainkért” . Ez az aforizma tömörségével fo ­ galmazott mondat tudatosította a nézőben mind­ azt, amit látott: a nagy történelmi eseményekre való visszaemlékezés legyen ihlető forrása nap­ jaink és holnapjaink erkölcsi-politikai érzésének, a hazafiságnak, Ennek lehetőségét mindig is kínálta a történelem; és a haladó igényű tör­ ténelemtanítás mindig vállalja, ma is vállalja azt a feladatot, hogy úgy ismertesse meg a múl­ tat, úgy idézze fel a régi korokat, hogy eleven példákat mutasson fel a múltból a saját kora, a jelen számára. Napjainkban sincs kisebb jelentősége sem a hazafiságnak, sem pedig a hazafiságra való ne­ velés kérdéseinek. A felszabadulás utáni — de­ mokratikus, majd pedig szocialista - fejlődé­ sünk adott szakaszaiban különös fontossággal vetődtek fel ezek a kérdések: hazafiság és forradalmiság, hazafiság és internacionalizmus. És a közelmúltbeli és régebbi multunk történelmi ta ­ pasztalatai jócskán meggyőzhettek mindnyájun­ kat arról, hogy a történelmi haladás és megma­ radás feltételei közül nem hiányzott az igaz ha­ zafiság, és hogy a korszerűség, internacionaliz­ mus és hazafiság édestestvérek. Mindezt elfelej­ teni vagy elhanyagolni épp olyan bűn, mint el­ mulasztani ezeknek a fogalmaknak az újraér­ telmezését s a hozzátapadó káros nézetektől va­ ló megtisztítását a változó kor igényeinek meg­ felelően. Ennek jogán fordul a felnőtt társada­ lom - szülők, közéleti politikusok, mozgalmi ve­ zetők, pedagógusok és mindenki, aki felelőssé­ get érez az ifjúság iránt - fokozott figyelemmel ezek felé a kérdések felé; vizsgáló szemmel őszinte kritikával szembesíti a valósággal mun­ kájának elért eredményeit és fogyatékosságait. A pedagógus is ezt teszi, természetesen. (Bár ezen a területen az eredmények mérése szinte lehetetlennek tűnik.) Mert a nevelés mindig kol­ lektív tevékenység, mindig megoszlik térben és időben. Ami azt jelenti, hogy egy-egy gyermek nevelésében sokféle hatás érvényesül (család, fiatalok informális és formális csoportjai, társa­ dalmi közösségek, környezet), másrészt a neve­ lés időben elhúzódó folyamatában nagyon sok pedagógus és nem-pedagógus vesz részt. En­ nek a nevelésnek a valóságos, számokkal nem mérhető eredménye csak a társadalmi tevé­ kenységbe való bekapcsolódás után realizálódik. Mindez nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy időn­ ként elemezzük e folyamatnak egyes szakaszait és problémáit. A történelemtanár is felteszi a kérdést: „Hol tartunk ma a történelmi nevelésben, milyen sze­ repet játszik ifjúságunk tudatában, erkölcsi-po­ litikai érzelmeiben a szocialista hazafiság? Ho­ gyan nyilvánul meg mindez mostani cselekvésé­ ben, és mennyire képes majd befolyásolni társa­ dalmi magatartását és tetteit?” E probléma vizs­ gálatában, elemzésében sokféle kérdéssel ta lá l­ kozik az ember. Pozitivumok, eredmények lelke­ sítenek bennünket, és kudarcok csüggesztenek el. A legszembetűnőbbnek s egyben legfonto­ sabbnak azt találom, hogy teljes egyértelműség­ gel kapcsolják össze a hazafiság és forradalmiság fogalmát, és egyre többen azonosulnak „a hétköznapi tettek hazafiságával". Noha némi nosztalgikus hangsúllyal ismételgetik, hogy a látványos, nagy tettek ideje már lejárt, és a barrikád helyett már csak az iskolapad vagy munkapad melletti helytállásra nyílik lehetősége egy mai fiatalnak, de végső soron megértik az idők változását, és vállalják a mai feladatok végrehajtásának egyszerűbb formáit - ilyen ér­ telemben vallják magukat hazafinak. Az elmon­ dottakban benne rejlik az az eredmény is, hogy képesek dialektikusa n gondolkodni, a történelmi fejlődés folyamatába mint történelmi kategóriát illesztik be a hazafiság fogalmát, és meg tudják magyarázni a hazafiság tartalmi jegyeinek bizo­ nyos változását, új jegyekkel való gazdagodását, hazafiság és internacionalizmus összefonódását. Egy másik, viszonylag rövid idő alatt végbe­ ment nagy változást mutató probléma: az if­ júság viszonya a szülőföldhöz. A szűkebb pátria és a magyar haza viszonyának, léptékének vál­ tozását tükrözi ifjúságunk tudata és maga­ tartása. 13 �MEGVALÓSULT PETŐFI ÁBRÁNDJA Az elmúlt évtizedekben oly sokat fejlődő ha­ zai turizmus hatására, annak eredményeképpen ifjúságunk a gyakorlatban valósítja meg Petőfi ábrándját: nemcsak a gazda szemével néz szét a hazai tájon, hanem annak otthonosságával j ár-kel szerte e hazában. (Földrajzi ismeretei és utazási tapasztalatai már az ország határain túlra is kiterjednek.) Szépen gondozott-óvott mű­ emlékeink pedig a történelembe viszik el, meg­ ragadják fantáziáját és hozzásegítik népünk tör­ ténelmének, harcos multjának a megismeréséhez. Valóban az „Ismerd meg hazádatl" program megvalósulásának vagyunk tanúi napjainkban. Ezzel összefüggésben elmondhatjuk azt is, hogy épülő városaink, falvaink, a tegnapi pusztán ki­ nőtt olajkutak, erőművek, és gyárak, a régi szi­ ken virágzó öntözött földek, zöldellő erdősávok látványát gyakran természetesnek találják a fia ­ talok, és egy kicsit az elkényeztetett ember egy­ kedvűségével veszik tudomásul az elért eredmé­ nyeket. Sokmindent látnak, elfogadnak, tudnak, de csak ritkábban éreznek büszkeséget szocia­ lista hazánk iránt; az elismerésben fukarabbak a vártnál és a kelleténél; a fejlődést és életkö­ rülményeket illetően pedig türelmetlenebbek. Középiskolás fiatalok esetében ez annyiban ért­ hető, hogy nekik maguknak a KISZ-építőtáborok kivételével nem nyílik alkalmuk a szocialista épí­ tőmunkában való aktív részvételre, és ezért a tényleges tapasztalatok és átélt élmények híján érzelmeik nem elég mélyek és nem elég gaz­ dagok. F O K O Z Ó D Ó TÁRSADALMI AKTIVITÁS - ALKALMI D Ö C C E N Ő KKEL Ennél sokkal jobb a helyzet a politikai gyakor­ lattal kapcsolatban. Ifjúságunk közéleti tapasz­ talatai szépen gazdagodtak az elmúlt évek in­ tenzív társadalmi gyakorlata alapján: fokozódott az ifjúsági mozgalom, a vertikális rendszerű KISZ-szervezetekben a közösség tevékenysége, társadalmi aktivitása. Ebben öntevékenységének, politizálási igényének realizálását láthatjuk meg­ nyilvánulni, s éppen ezért kell beszélnünk arról is, hogy ugyanakkor igen sok politikai kérdés megítélésében (sok máshoz hasonlóan) hiányzik a kellő árnyaltság. Gyakran csak fehéren-feketén látják a problémákat, végletes véleményük­ höz még végletesebb érzelmi reakciók társulnak; vagy csak lelkesednek valamiért, vagy csak el­ utasítanak valamit hirtelen, kellő mérlegelés nél­ kül. Ezek a zömmel életkori sajátosságokkal öszszefüggő kérdések magyarázzák azokat a naiv véleményeket is, amelyek szerint a jó hazafiság­ hoz elegendő, ha valaki „belép a KISZ-be és ott dolgozik” , vagy betartja az iskolai háziren­ det. Az ilyen leegyszerűsítésekben vagy a hazafiságnak csak a munkára és tanulásra való redukálásában kétségkívül nagyon sok egyolda­ lúság van, amelynek a mélyén felületesség, gon­ dolkodásbeli restség, naívság húzódik, de nincs benne szándékolt félremagyarázás és rosszindu­ lat. Szép számmal találkozik az ember a fogal­ mak tisztázatlanságával, tévesztésével, vagy más­ sal való behelyettesítésével is. (Például forradalom, hazafiság és honvédelem problémáinak összefüggéseiben igen ellentétes nézetek je ­ lentkeznek a fiatalok véleményében. Vagy csak a múltra vonatkoztatva tartják érvényesnek a honvédelmi kötelezettség kérdését, vagy pedig nem érzik eléggé valósnak a problémát a jelen­ re vonatkoztatva.) Mindezeket tapasztalva méltán érzünk bosszú­ ságot, keserűséget: kevésnek tűnik a sok-sok erőfeszítés (a honvédelmi nevelés, az iskolában, az ifjúsági mozgalomban folyó politikai nevelés) eredménye. Sokkal inkább adhatnak azokban okot az aggodalomra a neonacionalizmus időn­ kénti megnyilvánulásai: a mi fiataljaink is ta ­ lálkoznak — közvetve ugyan — az effajta néze­ tekkel, eljutnak hozzájuk bizonyos megnyilvánulá­ sok hírei. És a külsőségek mindig vonzók egy fiatal számára; a mozgalmasságot, az aktivitást, a mindenféle ellenzéki szerepet gyakran véli kor­ szerűnek, modernnek, a konzervativizmussal való bátor szembeszegülésnek. Hiszen egy fiatalnak, kellő történelmi távlatok híján, megfelelő tapasz­ talatok hiányában sokkal nehezebb észrevenni a nemzeti jelképek piros-fehér-zöld színeibe burkolódzó demagógiát vagy a szépen hangzó nem­ zeti eszmék jelszavai mögött a magyarkodás szirénhangjait, az ideológiai fellazítás ravasz buktatóit. Sokkal nehezebb elválasztani az ig a ­ zit a talmitól, megítélni azt, hogy valóban mi a korszerű, mi a haladó. IGÉNY A MEGÉRTÉSRE - HAJLAM AZ ELUTASÍTÁSRA S ebben rendkívüli a felnőttek lehetősége, fe ­ lelőssége és feladata: vitával és meggyőzéssel, türelemmel és a felnőttek erkölcsi-politikai pél­ damutatásával tisztázni. Mert a kamaszkor egyik legfőbb életkori sajátossága, hogy nagyfokú igény él minden fiatalban az őt körülvevő termé­ szeti és társadalmi valóság megismerésére, meg­ értésére. Még akkor is, ha igen erős kritikai vi­ szony kapcsolja a felnőtt világhoz, hajlamos a bonyolultat a hazug fogalmával helyettesíteni, gyakran a kételkedés, szembenállás, elutasítás az első reflexe. Paradoxnak tűnhet azt állítani, hogy épp erre a hajlamra appellálva lehet és kell az ifjúság szelektív képességét, kritikai ma­ gatartását fejleszteni, az ellenséges ideológiai befolyásokkal szembeni immunitását edzeni. Mindez feltételezi másfelől azoknak a készségek­ nek a fejlesztését is, amelyek a tények sokolda­ lú, pontos magyarázatán át vezetnek a valóság pontos megismeréséhez és az abban való kiiga­ zodás helyes reflexeinek a kialakításához. A fia ­ taloknak rendkívüli igényük az, hogy mikro- és makroviláguk problémáit megvitassák nemcsak a barátaikkal, hanem partnerként a felnőttekkel is. Vita közben érveket keresve csiszolódik a logi­ kájuk, megtanulnak dialektikusa n gondolkodni, s megfogalmazni állásfoglalásukat, kimondani és vállalni meggyőződésüket. Ennek az igénynek a kielégítését nem szabad elmulasztani. A benne rejlő óriási nevelési lehetőségek kiaknázása nem lehet csupán egyes felnőttek kedvtelése, magán­ ügye, hanem társadalmi érdek is. Egységes szem­ lélettel, koordinált eljárásokkal sokat tehetünk nemcsak a szocialista hazafiságra való nevelés­ ben, hanem sokkal jobb, hatékonyabb lehet egész pedagógiai nevelőmunkánk is. Végsősoron jobban megközelíthetjük célunkat: a szocia­ lista ember nevelését. Fabulya Lászlóné Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösz­ tönzése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagí­ tása érdekében Madách Imre-alkotói díj elnyerésére pá­ lyázatot hirdet, Írók, képzőművészek, újságírók, peda­ gógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvonalasabb alkotómunkára, eddig el­ szórtan publikáló szerzők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók közül akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrá­ lódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális művelődési feladatainak megoldásához, me­ gyénk szocialista hagyományaihoz. 14 A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentál­ ni kell, hogy két hónapos intenzív alkotó tevékenység­ gel a mű elkészül, vagy minőségileg új állapotba, a megvalósuláshoz közelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7 000 forint, odaitélésé­ ről a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt, s a díj átadására (minden év) január 20-án, Madách Imre szü­ letésének évfordulóján kerül sor. A végrehajtó bizottság az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsát­ ja a csesztvei Madách Múzeum vendégszobáját is, ahol zavartalan körülményeket teremthetnek munkájukhoz. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB Művelő­ désügyi Osztályára, 1974. október 1-ig lehet benyújtani. �Szabó Ernő Radnóti szobra előtt — Varga Imrének — Értük, kik ólmozott napjukat ezüst kincs után kutatva lázban töltik el, kük téged tudni sem tudnák, s nem érzik az érced, kik közül a versed senkivel nem tud még beszélni — miattuk bolyongsz a göröngyökön tovább, miattuk állsz a megfáradt fának támaszkodva, most érettük zihálja csönded, mit kívánsz. Szerencse-nép rohan — te állsz a földön, és a szaggatott szövetfoszlányokon újból új meleget játszó szólnék adsz. S várod, hogy értse mind — csöndes mosoly - , ki élfáradt már, s kiben torzó maradt a hit, mit érced melegében is hozol. Nyolc sor Nyolc sor csupán: egy perc az életedből, amíg leírod jól fogalmazott nyolc sorban minden vágyadat, és minden bajt, mi elháríttatott. Mi lesz, ha nem? - döbben beléd, hegyes nyilakkal szurkál önön kételyed: egy madár szállt itt, nevét nem tudod . . . Leírod őt, a szántóföld felett? Jobbágy Károly Fábri Péter ANYÁNK Hat fájdalma, bús anya, fején bánat-korona, f elfeszített Jézusért pénteken hullatva vért, * hat ágával hatfele, csupa jelképpel tele: szombat-váró szánalom az utolsó hajnalon . . . hat ház (szinte egy falu) szegény gunyhó, vertfalu, Feltámadás van-e itt? Nincs! Mert nincs csúcs hetedik. hat asszony és hat legény, téli fagyok idején. Hatágú a korona, szögesdrót a glória, Hat fa ága úgy lobog, mint az égre tárt karok. sors-tövisből borona, bánat királyasszonya. Egy a hétfő-sirató, indulót búcsúztató, Hatfájdalmú bús anya, nem szabad zokognia, második a keddi könny, magány-verte börtönön, csak kezébe temetett arccal nyelni könnyeket. a harmadik: szerda-kín, riogató álmain, Mindnyájunknak anyja ő, ez a jajba merülő, csütörtöki negyedik, mert szólni sem engedik, sötét felhőt terelő, kötény, f ölénk terülő. T ó t á gas Tótágast állt egy herceg, egy madár tolla serceg, egy bagoly bölcset mondott, becsuktak egy bolondot, ölelő karként, éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, bukfencet vet egy miszter, ministrált egy miniszter, semmi sem volt hiába, nem estünk ily hibába, ölelő karként, éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, bátor lett minden gyáva, csúf állat lett a páva, télen ébredt a medve, mert erre volt épp kedve, ölelő karként, énéklő kar ként egy ablak kitárult és mindent elárult, a szegényék örülték, a gazok megkövültek, égig nőtt minden város, felhőkkel lett határos, ölelő kar ként éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, s ha mindez így maradna, az volna jó, szavamra, de álmaim merészék, pedig nem vagyok részeg, s öle lő karként, éneklő kaiként egy ablak kitárult és m i n d e n t elárult. 15 �Pá l Jó z s e f A REGÉNYOLVASÓ ,,Soha életemben nem tudtam kitalálni valamit. De a valósággal szemben olyan vagyok, mint a festő a modellje előtt, amikor azt mondja; tartsd így és így a karod, vedd fel ezt vagy azt az arckifejezést, amelyre szükségem van.” (André Gide) Elszoktam az üres lapoktól, az írástól pedig különösen. Min­ den betűben, minden szóban bizonytalankodva indítom útjára a tollat — a tollat, s nem a tollam, hiszen nem a magamé, hanem a felbontatlan, csomagnyi írólappal tette be szobám asztalára a szükszavú fehér köpenyes —; bizonytalankodva, mert kevésbé bízom az eredményben mint őrzőim, akiknek nem titkolt szándékuk, hogy magam vessek betűket a fehérlő olda­ lakra. Úgy látszik a puszta felkéréssel nem elégedtek meg, mert az érintetlenül hagyott írólap-csomagot látva, kezdték tü­ relmüket veszíteni, s mivel járatos vagyok az ilyen ügyekben, nyilvánvalóvá vált, hogy a kiéheztetés eszközéhez folyamod­ nak: napok óta nemhogy regény, de egyetlen nyomtatott betű sem juthatott a szobámba. Tisztában voltam helyzetemmel, tudtam, hogy le vagyok győzve, kezdtem elveszíteni a fejem, s mint a tetszhalott, aki lent a föld mélyén magához térve ráéb­ red helyzetére és hirtelen támadt mohó éhségében lerágja kar­ jának húsát, úgy vettem kézbe tollat és papírt. De mintha görcs állt volna a kezembe, képtelen voltam egyetlen betűt is leírni. Föl-alá rohangáltam, már amennyire szűk szobám meg­ engedte, vagy levetettem magam kényelmesnek nem mondha­ tó fekhelyemre és a menyezetet bámultam, négyzetcentiméterről-négyzetcentiméterre haladva, balról jobbra, míg rá nem úntam a plafonra. Folytathattam a négy fallal, melyek épp oly sivárok voltak, mint a magasban lévő társuk. Később az üres lapokat vettem kézbe. A kötegnyi írólap ta­ pintása kiszabadított cellámból, visszavitt gyermekkorom ta­ pasztalatlan vidékeire. Ujjbegyeim tapintása a kígyóhajlékonyságú papírkötegen, a szabályosra vágott éleken, a köteg mármár érzéki örömöket ébresztő teltsége gyermekkori vonzódá­ somat hozták be cellámba, vagy vittek ki innen - értelmezés kérdése, oktalan költőiség - , gyermekkori vonzódásomat min­ den iránt, amit papírból formáltak remekbe: legyen az a leg­ egyszerűbb füzet. Tunya bátyáim érzéktelensége révén, akik mit sem törődtek iskolatáskájuk tartalmával, korán kiélhettem vonzódásomat. Vonzalmam annyira sajátságos és öncélú volt, hogy elsős ko­ romban meggátolt abban, hogy tiszta füzeteimbe minden te­ ketória nélkül, tanítóm ösztönzésére belefirkáljam az ABC előtanulmányait, a pálcikákat, hullámvonalakat, fecskéket, ki tudja, hány cifraságot még, amivel közel lopják az éretlen el­ mékhez a tényleges betűket. Ezt a rendkívülinek mondható gyermekkori esetet őrzőim nem ismerhették, mert különben va­ lamilyen módon megóvnak a sokkhelyzettől, amely ugyan az írás szokatlanságában gyökerezett, de amelyet a váratlanul föltámadott gyermekkori emlék mélyített el. Úgy látszik azonban, türelmük mégis kiheverte előre nem látható tévedésüket, illetve információhiányukat, mert hajtha­ tatlanok maradtak. S lám, egy idő után valóban elkezdtem az írást. Minden öntetszelgés nélkül mondhatom, megértem makacs­ ságukat. Hiszen a helyükben én is ezt tenném: nem is hogy ritka, hanem egyenesen egyedüli esetről van szó. Érdeklődé­ süket vezesse bár a tudomány szolgálata vagy bármi más, csakis azt tehetik, amit jelenleg tesznek velem. Titkon azt re­ mélem — lehet-e titkom ebben a helyzetben, különöse n így, hogy az írásom még beszolgáltatási kényszer alatt is áll —, hogy kielégítve kíváncsiságukat, elnyerem jutalmam, s ismét könyveket kapok. Annál is inkább, miivel a tudósi érdeklődés nem a jelenség megszüntetését célozza véleményem szerint, hanem élni hagyja, miután a megismerés által kinyilvánítja el­ ismerését - a kulturtársadalmak szokása szerint - a születtem-eIvegyüItem-kiváItam klasszikus triádjának. Oly egyedüli esetekben, mint az enyém, reményem méginkább megalapo­ zottnak tűnik. Hiszen ősömnek senki sem mondható, s elődei­ met is magam választottam. Az elődszerepe azonban mindig jóval távolabb áll attól, aminek elődjéül rendelte a dolgok végtelen logikája. 16 Elődjeimhez, akikhez — miután hírüket vettem: ez pedig nem sokkal az ABC birtokba vétele után történhetett — ellenállha­ tatlan vonzalom fűzött, ami rövid időn belül tiszteletté növekedett. Mit, tiszteletté! Rajongássá! Ama jámbor életű szerze­ tesekről van szó, akik a történelem legendája szerint gyakran egyetlen könyvnek szentelték életüket. Nehéz lenne közülük bárkit is megneveznem, névszerint természetesen egyiküket sem, hanem úgy, hogy az itt és itt látható szerzetes, ebben és ebben a kódexben. Nem, nem. Egyszerűen csak „a " másoló szerzetesről van szó. Mert mind egyformák ők, akármelyik kódex iniciáléjában tűnnek is fel, gyakran „író szent” -nek ál­ cázva magukat. Szerzetesi ruhájuk zárt rendbe szerveződik az írandó kötet fölé görnyedő testen. Rendszerint az iskolapa­ dokra emlékeztető alakú — engem ugyan az iskolapadok em­ lékeztetnek erre — asztalnál ülnek, amelynek ülődeszkája és szemnek kedvező dőlésszögű írólapja egybe van építve. A könyv, az írópad és a szerzetes olyan szerves egységet alkot, mint a gályapad, az evező és a rab. (Azt hiszem, még szól­ nom kell ezekről a különös írópadokról.) Mégis, minden hasonlóság ellenére, mennyire különbözőek szent szerzeteseim. Rajongásom tetőfokán valóságos gyűjte­ ményem volt belőlük. Utánjárást és költséget nem kímélve, minden elérhető vagy általam fellelt másolónak megszereztem a facsimiléjét. Attól sem riadtam vissza, hogy olvasótermek rejtettebb zugaiba húzódva a hasonmás kiadásokat középiskolai boncoláshoz használt szikével megcsonkítsam, magammal víve szerzetesemet. Látható, meddig terjedt elragadtatásom e görnyedt-hátú névtelenek iránt, ha lételememet, a könyvet is megsebeztem értük. Gyűjteményem oly tekintélyessé duzzadt, hogy később saját otthonomban nemcsak a fekhelyem melletti fal fejem felé eső, hanem a hosszanti felületét is betapétázhattam. Amikor később találomra egyet meghagytam belőlük, a többit pedig eltüzeltem, mivel polcaim növekvő folyóméterei igényelték a szóbanforgó falfelületeket is, akkor derült ki, mennyit összegyűjtöttem belőlük: hosszú percekig bámultam a többnyire jóminőségű papírok fényes lángjait, míg végre el- | hamvadtak. Ifjúságom égett el velük, amit nem tagadtam meg hebehurgyán, hanem nagyon is szervesen átmentettem érett­ nek tekinthető korszakomba, amiről az egy megőrzött másolón kívül az is tanúskodik, hogy most elődeimként őket nevezem meg. Ez pedig szervesebb hagyományőrzés minden külsőség­ nél. Nem tagadom, hogy újraolvasva első, lélegzetnyi írásomat, a kapkodás jelei figyelhetők meg előadásomon. Annyi kötet re­ gényolvasói gyakorlata nyomán azonban biztosra veszem, mire végleg leteszem a tollat, kezdet és vég visszaint egymásnak; ami társtalan rész volt, otthonra lel az egészben, az előreutalás kiragad a „most” -bál; mire az előreutalás részleteződik, a „m ult''-tá lett „most” zárkózik fel a jelenleg érvényes „most” -hoz, hogy mindebből valami felfoghatatlan libikóka legyen; de minden esetre más, mint az élet, amely erre a játékra so­ hasem képes, s amelyben semmi sem valósul meg teljesen. Míg az írás, ha egyszer elkezdjük és végigvittük, mondható bármilyennek, mégis kerek lesz, lezárt, önmagában érvényes. Ezt remélem a magamétól is, bár nem lépek fel a regény igé­ nyével. Ezen a ponton a soraimat olvasók közül bárkiben felmerül­ het a kérdés, hogy ismerve a titkomat, miért nem látok neki magam is egy regény megírásának. A kérdés naiv és egyedüliségem - a kérdést eleve kizáró — jellegének teljes meg nem értéséből fakad. A regényíró mindig korlátozottabb a regény­ olvasóval szemben. Ifjúságomhoz való hűségem másik jele kétségtelenül az atyai házba való visszaköltözés volt és a ház átalakítása a magam igényei szerint. Visszaköltözésem több volt, mint önmagamhoz való hűség. Semmiden családom útját irányítottam magasabb régiók felé. Tettem jelentőségére talán fényt vet, ha elmondom a család legendáriumából anyám vizsgáját, aki ha megmondja, mi volt �azon a szentírásbeli fán, sikeresén befejezettnek tudhatja ta­ nulmányait. Valószínűleg a nagy tét és a templomablakon be­ áradó május végi napfény, a hosszú álldogálás, mögöttük (hi­ szen nem egyedül vizsgázott) a padokban és fent a karzaton a fal u apraja-nagyja, okozhatta, hogy tömören kivágta a vá­ laszt: „Béka” . Ami, ugye, nem egészen ugyanaz, amiről a Bib­ lia ír. Bár azt honnan tudhatta volna, hogy ténylegesen mi áll a Bibliában, hiszen becsületes magyar szöveget is nehezen olvasott el, nem még a nehézkes Írást. A Biblia Pauperumkorabeli néptanítói szellem, az ábrázolatok világos beszéde ki­ veszett ugyan, de a tanítók segítőkészsége megmaradt. ,,Nono, kis butája (kinek?), gondolkozz csak!” És a rövid kitérő után megszületett a válasz. Érthető, ha büszkeség tölt el, hogy magam hová jutottam, jobbára a magam erejéből. Mégis egy ködbevesző emberlánc szerves részének érzem magam. Bizonyítja ezt az is, hogy vé­ gül apám házában telepedtem le, új karaktert adva az épü­ letnek. Addig azonban végig kellett járnom egész romanti­ kusnak nevezett korszakomat. A ház valójában nem is mindig volt az apámé. Uradalmi cselédként laktak benne, más családokkal együtt. Míg más családok kirajzottak belőle, ők hűségesek maradtak hozzá. Apám elvégezte a szükséges javításokat, a kisebbeket saját maga, ha kellett kőművest, ácsot hívott. Nyugdíjaztatása előtt állt, amikor felajánlotta a téesz — akinek a tulajdonába ment át az épület - , hogy potom áron megvásárolhatja, va­ lamilyen különleges lehetőség alapján, amely arra is kitért, hogy kezdettől fogva az ő családja lakja, ők gondozták az épületet, ezért a vételár szinte csak a nevükre íratás. Olyan kicsiny, szinte névleges összeget kértek érte, hogy apám az 5—6 ezer forintnál nem több megtakarított pénzéből egyöszszegben, készpénzben fizethetett. Ebben a környezetben hogyan kaptam rá az olvasásra, ma is kérdés előttem. Valószínűtlennek tűnik, de nehezen tanul­ tam meg olvasni. Tény viszont, hogy az első osztály végére el­ ismerten a legjobb olvasók közé tartoztam. Ekkor még egy­ szerű volt a helyzet. Semmi másról nem kellett tanúbizonysá­ got adnom, mint hogy el tudom-e olvasni a feladott leckét Felsőtagozatos koromban már gondom volt az olvasott irodalmi szövegekkel. Akkor viszont még könnyen megtettem, hogy a könyvek magyarázatait mondtam fel. Később, gimna­ zista koromban erre már nem voltam képes. Elsősortban Me­ rényi, az irdalom és magyar nyelv tanára miatt. S míg álta­ lános iskolásként utolsó éveimben a tankönyvi szövegek pon­ tos felmondásával vívtam ki tanáraim elismerését, mint szor­ galmas tanuló (amit növelt az a hírem is, hogy sokat olvasok ha nem én olvasom a legtöbbet), addig gimnáziumi éveim­ ben legfeljebb az utóbbi maradt meg hajdani dicsőségemből. Nem is igen emlékszem másra gyermekkoromból, általános iskolai éveimből, mint a hosszú olvasásokra, különösen a nyá­ riakra. Nyáron a tanítási idő nem szabdalta fel a napomat. Rendszerint eltűntem otthonról, szüleim tudtával és beleegye­ zésével. Nem adtak munkát, hitték, hogy hasznomra lesz az ol­ vasás, iskolai eredményeim is éltették bennük a reményt. A tyúkok, kacsák, legyek üldöztek el otthonról. A tyúkokat amúgy is ki nem állhattam még abból az időből, amikor a könyvek­ ben csak a forma szabályosságát szerettem. Egyszer kombájn zötykölődött el a házunk előtt kalászokat hul lajtva. Ö ssze­ gyűjtöttem a ropogós, zizegő szálakat és marokra fogva, mint­ ha csokor virágot vinnék, behúzódtam egy sarokba, magam köré csalogatva a tyúkokat. A kíváncsi és mohó kakas olyan közel jött, hogy kakastaraja és tollazatának színe sem azelőtt, sem később nem volt olyan friss, eleven, mint akkor. Ügy ter­ veztem, hogy ,,egy kalász nektek, egy kalász nekem"—ala- 17 �pon megesszük a teljes csokrot. Meg is tárgyaltam velük; a visszavonhatatlanná vált, és a szolgálat nemes érzésével te­ Kakas nagy buzgalommal verte szét az első kalászt, a szemek lítődött, amikor később az olvasóterem egy bizonyos fakkjászétperegtek tyúkjainak. Nekem azonban már az első búza­ ban rendszeresen felfedeztem Merényit. Arról álmodoztam, én szem toklásza a torkomon akadt. Fuldokló köhögésemre kár- vinném neki a sűrűn teleírt kérőlapjai alapján a kívánt köny­ örvendő kotkodácsolással rebbent szét a tyúkhad. Zajuk anyá­ veket. mat is előcsalta, aki aztán mihelyt kiszedte belőlem, mi ba­ Említettem már, hogy úgy tűnhet, mintha középiskolás preszjom, üggyel-bajjal puha kenyerbéllel megszabadított a maka­ tizsromlásomat Merényi OKozta volna. Élesen tagadom. Idő­ ben egyre távolabb azoktól évektől, úgy tűnik számomra, a csul torkomban ragadt toklásztól. Minden baromfit gyűlöltem az udvarban. Nem győztem raj­ hozzam méltó egyetlen ember ő volt. Megbénított, lenyűgö­ ta csodálkozni, hogyan lehet nekik ugyanolyan szabad járká- zött az elemzéseivel. Szavai az ihletettség pillanataiban is lásuk, mint nekem. Bejöhettek a konyhára is, apám külön is tisztán, logikusan követték egymást, csak sodrásuk erősbödött szerette, ha evés közben a térdére ült valamelyik. Évente akadt Mindig világos volt az elemzés és Merényi különböző volta, egy-egy jérce, amelyik felismerte ezt a lehetőséget és apám árnyalatokban sem tévesztve össze saját valóját a müveivel. kegyeibe férkőzött, megszerezve magának az utolsó halál jogát Osztálytársaim színvonaltalan fecsegéseinek példája, ame­ abból a költésből, amelyikbe tartozott. lyekben savószürke élményeiket szerették volna színesíteni az Az életnek ez a rendezetlensége korán kifejlesztette a rend irodalommal, s az egészne k volt valamiféle szemérmetlen je l­ iránti érzékenységemet, általában az érzékenységet. Szerettem lege is, egyáltalán nem vonzottak. A vitákba ritkán kapcso­ volna, ha a dolgok megkapnák jelentőségüket, kiválnának, el­ lódtam bele. Feleleteimben viszont olyan zavarba kerültem, különülnének, önérvényességük teljességében mutatkoznának. hogy nem éreztem a mértéket, meddig követem Merényit, hon­ Családunk életében viszont minden alaktalanul összefolyt, s nan kezdődik mindaz, ami egyedül és kizárólag rám tartozik. ennek megtestesítője az udvar képe, háziállatainak viszonya a Ilyenkor félszegen megálltam és végighordoztam tekintetem családhoz volt. Néha már nem tudtam, mi vagyunk-e ő értük, Merényi hibátlan küllemén. Egy-egy öltönyt általában hoszvagy ők vannak azért, hogy vasárnap az asztalunkra kerülje­ szabb ideig hordott, mégis mindennap úgy állt rajta, mint­ nek. ha aznap vette volna fel: sőt úgy tűnt, hogy gyakran válto­ Szüleim méltányolták érzékenységemet, ami pedig nem kis gatja, holott megfigyeltem, nyakkendőit cserélte sűrűn, s nyil­ veszélyt jelentett háziállatainkra, mert megtörtént, hogy a tojó­ ván az ingét. Szép tején egyszerűen hátrafésült, keményszálú tyúkok eszeveszett kárálásai, amikor felkeltek napi adagjuk hajat hordott, mely a homloka fölött éppen a keménysége teljesítése után, úgy felbőszítettek, hogy kővel dobáltam meg miatt hullámot vetett. Amúgy is magas homloka így megdup­ valamennyit. E dobálások eredménye is — váratlan húsos ebé­ lázódott. Homlokráncai nem a szimpla párhuzamosságot kö­ vették, hanem beszéd közben a párhuzamos mélyedésék el­ dek hétköznapokon — hozzájárult a szülői türelemhez. Mint mondottam, dicsőségem hanyatlása a gimnáziumi töredeztek, kis csatornákon, vágatokon érintkeztek egymással. években következett be. Én magam nem tekintem veszteség­ Ezért megállapíthatatlan volt, hány ránc szeldeli homlokát. nek. Merényi megismerése — nem tudom Merényi tanár úr­ Arccsontjai alól függőleges hasadék szaladt a járomcsontig nak nevezni - még hasznomra is volt, mert világossá tette - gyerekkorában nevetésre horpadó gödröcske lehetett. Néz­ törekvéseimet, és hozzájárult egyedülvalóságom kialakulásá­ tem Merényit, s már nem a feleletemben búvó vallomást pró­ hoz, ha úgy is tünik a felületes szemlélőnek, hogy romlásom báltam takargatni, hanem testi valómat, pörsenéseimet, ki­ okát benne keresse. nőtt ruhámat, parasztosan nyitott ingnyakamat. Osztálytársa­ Készültem a gimnáziummal való találkozásra. Várakozásom im vagy más tanárok által csak egyféleképpen értékelhető többé-kevésbé a XIX. századi magyar regényen formálódott, elakadásaim ellenére általában nem kaptam túl rossz érdem­ de hatottak rá a XX. századi polgári regényirodalom némely jegyet. Ma már úgy látom, megérthette tekintetem egyedül művei is. Az épület vodonatúj cementszaga, a vasbeton már őt méltányló gesztusát. Talán Merényi hatására is, méginkább osztálytársaiméra, az első pillanatban kevés jót igért. Bizalmam azonban mindig az újé, mert az újak nélkül még mindig a szerzeteseimnél úgy véltem, szükségem van élményekre. Bár az átélteket első­ tartanánk, és én jól tudtam, mennyivel vagyunk előbbre ked­ sorban olvasmányaimban szándékoztam hasznosítani, mégis velt monomániásaimnál. Mégis hihetetlennek tűnt, amikor a romantikusnak nevezett korszakom tetőfokára értem ekkor. könyvtárnak titulált teremben csak az ablakkal szemközti és Így pazaroltam el nem kevés időt - többek közt a lányra. az egyik oldalsó fal volt beépítve könyvszekrénnyel, a másik Csak így nevezem, Merényi neve mellett általános alannyal szabadon hagyott oldalsó falat pedig folyóirattartók, tévé, célozva rá. rádió foglalta el. Gondolható, mennyire semmibe vettem a Sokáig kellett várnom, míg a liftben találtam vele. Magam, gimnáziumot minden építészeti újszerűségével. Másik könyvtár útban föl a lakásukra. Az elsötétített ablakok mögött a lasután néztem a városban. tex-nadrág gumija engedett kutatva buvó kezemnek. Még A városi könyvtár csupa-üveg oldalfalai miatt kivülről in­ egyetlen akadály és ismeretlen vidéken barangoltak ujjaim, kább hasonlított az akváriumhoz, mint római lakóházhoz, liánokba keveredve, majd nedvedző forráshoz értek. Ruháink­ ahogy később neveztem. Az utcai forgalomtól csak a padlótól tól megszabadulva, mint ismeretlen tudás tört föl belőlem az menyezetig érő ablaktáblák választották el a könyveket. Az ősi ritmus. „Ennyi, ennyi, ennyi, ennyi,"—ismételgette bennem egy leáIutcáról úgy tűnt, mintha az olvasóhalak rejtekhelyeket ke­ resnének a polcüregek között. líthatatlan megafon lefelé a liftben, míg a liftszekrény zötyBelépve rögtön nyilvánvalóvá vált a római lakóházra emlé­ tyent, és kiszálltam. Hívásai ismétlődtek, többet azonban nem keztető tagolás. Az előcsarnoktól jobbra a kölcsönzőtért he­ ragadott el a lift. Egy idő után, a szünetekben, ha találkoz­ lyezték el, balra az olvasótermet. Középen az atriumra vagy. tunk, csak állt az ablaknál és kifelé bámult, nem próbált meg inkább a peristyliumra emlékeztető udvar virágokkal, diszkrét hívni. —Mire gondolsz? — kérdeztem az utolsó ilyen alkalommal. szükőkúttal, szoborral (olvasó nő). —Gondolkodom - válaszolta. Pedig révülten állt ott. A belső udvaron túl, a téglalap lezárásaként - későbbi mun­ kahelyem - a raktár. A kölcsönzőteret nem képzeltem nagy­ Ismertem ezt a tekintetet. Ilyenkor nem gondol semmire az nak, belépve azonban olyan volt, mint a könyv, amelynek vi­ ember. Mint, ahogy élete nagyobb részében sem gondol sem­ lágot eltakaró méretei a fellapozáskor ugranak elő, akár az mire, egyszerűen csak van és nem jár semmi az eszében. Lát, ördög a varázsdobozból. Valósággal elszédültem: a könyv­ hall, szagol, ízlel, tapint, tudomása van a dolgokról, beleért­ mennyiség sokszorosa volt annak, amit valaha is együtt el ve saját magát is, fogalmilag azonban nem emel ki semmit tudtam képzelni. Képtelenségnek tűnt néhány könyvet kivá­ a homályból, ha egyáltalán homályról lehet beszélni. Mert lasztani és kölcsönzés után hazavinni. Járkáltam fel-alá, mu­ a dolgok a maguk mozdulatlanságában nagyon is egyértel­ tatóujjamat huzigáltam a könyvsorokon, ahogyan gyerekko­ műen vannak jelen. Petyhüdt vitorlaként lógó elménk tudja ezt és érzékszerveinkre bíz bennünket. Ilyenkor úgy tűnhet, romban kerepeltem a kerítésen karikám botjával. Akkor határoztam el, hogy ott fogok dolgozni, abban az egyáltalán nem létezünk, mert érzékszerveink azonosak a egyértelmű tagólásban, határozott formavilágban. Döntésem hangokkal, képekkel, szagokkal, ízekkel. És ez még csak nem 18 �is unalom. Az egykedvűség minden emberben meglévő végső ta. Távollétem jobban kedvezett szűkölő öregségüknek, mint formája: gondolattalanság. El ettől az állapottól! El! Minél otthonlétem gyámolításai. A megszokás befonta volna jelen­ messzebb! A regényekből ezek a percek hiányoznak, az üres­ létemet, de távollétem munkát adott meszesedő fantáziájuk­ ség percei, nem ritkán órái. Fantasztikus összevonásokról van nak: mindennapos téma lehettem, a várakozás örök készen­ szó, az idő merész figyelmen kívül hagyásával. A napok, évek, létében éltek, nem temette el őket a fásult lemondás. Én amelyek oly nehezen múlnak, kihült salakot sem hagyva ma­ pedig kedvemre olvashattam. Esténként gyakran bezárattam guk után, mindez a tökéletlenség kiiktatódik a regényből. Jól magam a könyvtárba éjszakára, elbújtam a raktárban, míg emlékezetembe akartam vésni a lány tekintetét. Mégegyszer az utolsó ember is elment, mert a hatalmas könyvláncok kö­ a szemébe néztem, hátat fordítottam és elmentem. Emlékeze­ zött jobban esett az olvasás, mint albérletemben, ahol a ma­ temben magammal víve az üres tekintetet, amely erősítő pánt gam vásárolta kötetek a padlón hevertek. volt szándékaimon. Később ezt a jelenetet minden visszaem­ Olvastam és kiszolgáltam Merényit. lékezéskor tökéletesebbre csiszoltam, annyira, hogy végül tel­ Azt hittem, így tart örökké, míg egyszer Merényi hosszabb jesen elégedett voltam vele, és ettől kezdve minden részleté­ ideig elmaradt. Ritkán volt beteg, olyankor sem sokáig. Tá­ ben azonos módon idéztem fel. volléte aggasztó volt. Tudakozódtam és nem akartam hinni A gimnázium befejezése után könnyen bekerültem a könyv­ a fülemnek. tárba. Vágyam tehát teljesült: könyvek között teltek napjaim. Nem jön többet! Raktárosként dolgoztam. Be kellett sorolnom a visszahozott Ifjúságom akkor lezárult. Pestre költözött, tagja lett egy könyveket, megkeresni a kérőlapok alapján, ha a kölcsönzőrangos irodalmi lap szerkesztőségének. Ettől kezdve munká­ térben vagy az olvasóterem polcain nem találták a könyvtárosok. A nagyobb halom kéréseket gyakran magam vittem ki, segít­ mat sorra érték a bírálatok. Egyik éjszakai bentmaradásomségképpen a többnyire női könyvtárosoknak. Ezért nem tűnt nál felfedeztek, amiért fegyelmit kaptam. Abban az időben összesítettem, hány folyómétert olvashat­ fel, hogy a Merényiét mindig személyesen helyeztem az asz­ talára. Lázas izgalom fogott el, mihelyt a kérőlapon elolvas­ tam addig. Elenyészően kevésnek tűnt, s olyan kielégíthetet­ tam a nevét, sokszor már az ismerős írásképtől izgatott lettem len könyvéhség fogott el, mint amikor először léptem be a A legrövidebb időn bélül teljesülő kívánságai neki voltak. Azt könyvtárba. Az általam biztosítandó ellátás akadozott, egyre hittem, örökké tart ez az állapot. Munkám nem vette teljesen több volt rám a panasz. Apám halála megrendített, tetézte igénybe munkaidőmet, a napi csúcspontok után bőven jutott bajomat. Hazaköltöztem anyámhoz, de dolgozni még bejár­ idő olvasásra. A fizetésem, mivel igényeim nem túl nagyok, tam, bár tudtam, hogy nem sokáig. Hazaköltözésem szeren­ tisztes megélhetést biztosított. Lakbéremen felül szabadon köl­ csémre szolgált, mert anyám hamarosan követte apámat, ha­ tekezhettem. Ugyanis nem maradtam otthon szüleimmel, al­ lálos ágyán a pap és a szomszédok jelenlétében rámhagyta bérletet kerestem magamnak. Az otthoni baromfiudvar, szüle­ a házat telkestől. Anyámat apám mellé temettem, zsebkendő­ im rendszeres látogatásai révén, biztosította napi ellátáso­ be csavart megtalált pénzükből keresztet állítottam nekik és mat. Mindkettőjüket végigvezettem a római lakóházon, ahogy kerítéssel vettem körül. A keresztállítás után, a temetőből jövet mértem fel először a munkahelyemet becéztem. Apám könnyekig hatódott az üvegtől, műanyagpadlótól, szőnyegtől, virágoktól. ,,Bár csak hagyatékomat. Rögtön kész voltam az elhatározásommal. Más­ azoknak a lüke bátyáidnak is fogott volna az eszük" - mond­ nap már nem utaztam be a városba dolgozni, elküldtem fel- 19 �mondó levelemet. Mielőtt tervem szerint bármit is kezdtem volna hagyatékommal, bátyáim bepereltek, öntudatlanul ked­ vezve tervemnek. A falu terjeszkedett, nőtt, dagadt. Új telepek, új utcák ke­ letkeztek, régiek nyújtóztak hosszabbra, eredeti részei öltöt­ tek új külsőt. Valóságos versenylázban változott meg a falu képe. A szomszédos épületeken világosan felismerhető volt, melyik épült hamarabb, mert a később épített, ha parányival is, de többnek akart látszani, nem pedig természetes módon egyszerűen különbözni, ahogy egyik épület különbözik a má­ siktól, még ha a terv azonos is. Emeletes, manzárddal tető­ zött homlokzatuk olyan üresen kongónak tűnt, mint némely monumentális férfi-fej, amelynek árnyképrajzolata valósággal goethei, a megszólalása azonban mindennél leleplezőbb. Tulajdonképpen erre az elrugaszkodott változásra számítot­ tam az örökösödési tárgyalás után, amit tanúim révén simán megnyertem. Nékem ítélték, tanúim vallomásai alapján, mind a házat, mind a hatalmas kertet, amelyre várhatóan előbbutóbb szemet vet valaki. Hiszen életmódomból nyilvánvaló volt, hogy semmi szándékom sincs a kerttel. Ha a házat nem is adom el, a kertből még művelésre is jókora marad lakóházépítés esetén is: mérlegelhettek, akiket vonzott a telek. Arra azért nem számítottam, hogy a legélesebb vetélkedés bátyáim között bontakozik ki. A tárgyalás utáni haragtartás ideje nem nyúlt túl hosszúra. Előbb kisebbik bátyám keresett fel titkon. Nem sokkal később az idősebbik is. Minden ajánlatukkal estéről-estére maga­ sabbra srófolták az összeget, amit majd valamelyikük ki fog fizetni, s amely összegből puritán igényeimmel hosszú ideig elélhetek, zavartalan olvasást biztosítva magamnak. Mert már a teljes ingatlan megszerzésével ez volt a célom. Biztosítani a háborítatlan olvasás feltételeit. Ragaszkodásuk az apai föld­ höz meglepett, kissé meg is ingatott a családtörténetünkben betöltött szerepem felől. Végül a fiatalabbik bátyám kifogyott ajánlati lehetőségeiből és az idősebbtől magam sem várt összegű árat kaptam. Nem kevés időm pazarlódott el a velük való alkudozásban, az összeg azonban, amely leendő zavartalan olvasóim zálo­ ga volt, mámorító érzéssel töltött el. Ifjúkori zavarodottságom a városi könyvtár szabadpolc-er­ dejében akkor billent helyre, amikor leszámolták elém a pénzt. A kötegek felmarkolásakor a szabályos alakú papírok tapintása gyermekkorom papírrajongását hozta vissza. Az éle­ tem sűrűsödött abban a pillanatban. Olyan ritka élmények közé tartozik az emlékezetemben, amilyent rendszeresen csak könyvek adhatnak, az élet nagy néha. Berendezhettem otthonomat, beboríthattam a falakat pol­ cokkal - akkor égettem el szerzeteseimet - , és megcsináltat­ hattam olvasópadomat. Másnál is találkoztam ezekkel a speciális olvasópadokkal, mégis Düreréi fogtak meg igazán, mert életének legjobb ilyen tárgyú ábrázolatai egyazon személyhez kötődnek. Hu­ szonegy éves volt, amikor elkészítette első fametszetét szere­ tett Jeromosáról. A szent szobájában nem is egy, hanem há­ rom ilyen olvasópad található; héber, görög és latin betűs nyitott kötetekkel. A könyvek hatalmasak, s az olvasópadok még őrzik román kori eredetük darabosságát, valósággal pa­ raszti nagyoltságúak. A nagy, a tökéletes Jeremosig többször is megmintázta a szent öreget. Egy alkalommal ijesztő tákol­ mányon, két szikladarabra fektetett deszkán olvasva, hogy az­ tán 1514-ben készített, cellájában olvasó szentje mindent fe­ lülmúljon. Eltűnik a behemót olvasószekrény vagy írópad, he­ lyette kecses lábú asztalt látunk, rajta puhafából készült, egy­ szerű könyvtartót. Mégis a korai olvasópad formáját vá­ lasztottam. A paraszti célszerűség érdekelt. Ügy tűnhet, a kelleténél többet körülményeskedem az asz­ tallal. Nem így van. Az olvasás szertartás, amely asztalt kí­ ván, s az asztallap síkja nem más, mint az oltár síkja. Hason vagy hanyattfekve olvasni nagyobb vétség, mint moziban cukorkás staniclival zajt csapni. Az asztal lényege, hogy a mel­ lette ülés révén a fej megfelelő helyzetbe kerül, amely hely­ zetet az ülőhelyzeten kívül bármiféle, kényelmi szempontok alapján kialakított olvasási mód devalvál, aminek logikus ve­ 20 lejárója a sorok álomba fulladása, nem pedig az olvasás tu­ datosan elhatározott megszakítása. Olvasópadomat nem sokáig használtam, Merényi távozá­ sával tudatosult időzavarom az otthoni környezetben, zavar­ talan lehetőségeim közepette elmélyült. Rá kellett jönnöm az olvasópadhoz kötődő olvasási mód hátrányaira. Mindenek előtt az alvás — legfőbb ellenségem, mióta olvasási mohósá­ gom fokozódik — elkerülhetetlenségére. Arccal rábukni a la­ pokra és aludni, aludni, aludni, másnak szépnek tűnhet; szá­ momra a halál ilyenmód való eljövetele lenne valóban az —, de fölébredni a két levél nyomával a homlokomon, középen a lapbefűzés által keletkező űr csikjával - szégyen. Szégyen. Jól emlékeztem ministráns koromból a húsvéti ünnepekre, amikor hűtlenek lettünk az oltárhoz és a kicsiny, puhafából készült, a misekönyv nélkül szinte súlytalan, hordozható könyv­ tartó - az 1514-es Jeromos által használt mása - is hasz­ nálaton kívül került, akkor vettük elő az oltár mögül, amely egyben afféle szertár szerepét is betöltötte, a kereszt-átlós talpú, nagy, álló könyvtartót, ami szemmagasságba emelte az álló tisztelendőhöz a misekönyvet. Ilyet kellett csináltatnom. Ál ló könyvtartóm előtt állva időkihasználásom lényegesen ja ­ vult. Főképpen pedig elkerültem a könyvön való alvás szégye­ nét. Hosszú félórákra sikerült megnyújtanom az olvasási időt. Nehezülő szemhéjam, kihagyó idegeim összecsukló térdeim­ től felfrissültek. Hosszú gyakorlatokkal sikerült elérnem, hogy a kezdeti 2-3 szori összecsuklás után később 8-10 összecsuklásig tudtam fel­ fejlődni. Az utolsó 100-150 oldal esetében egészen a befeje­ zésig erőt tudtam magamon venni, s mindannyiszor felkel­ tem a könyvtartó lábai elé helyezett szőnyegről, amely fel­ fogta esésemet, a padló figyelmeztető ütését azonban áten­ gedte. Az utolsó oldalak már a győzelem mámorával teltek el, sorok indultak meg bennem, előre tudtam, álmom tiszta lesz, képek nélküli, mormolva szemem előtt haladó sorokat, s mi­ re elérkezett az utolsó mondat, végeztem utolsó szavával, tér­ dem engedelmesen beroggyant, szemem átlépett a regényt lezáró utolsó írásjelen és a bennem megindult sorok felvetül­ tek szemhéjam lecsukódó belső falára. Testem kielégülten el­ terült a könyvállvány lábai előtt, nem vágyott más fekhelyre, s reggel felnyíló szemem, felkúszva az állvány karcsú derekán, a kedvező szögben ferdén állított olvasólapon megtalálta a ,,kiolvasott" regényt. Aztán eljött az idő, hogy nem elégedtem meg az ilyen be­ fejezésekkel sem. Mihelyt végére értem az egyiknek, márts olvasatlanra cseréltem fél. Több napi olvasás után — mennyi lehetett, nem tudom — itt tértem magamhoz, ebben a szobá­ ban, arcom felett a fehér köpenyes kutató tekintetével. Szám­ ban papírízt éreztem, mintha könyvet rágtam volna. Gyom­ rom felkavarodott az éhségtől, olyan üresnek éreztem, mint egy hordót, amit kimostak. O lthatatlan olvasásvágy tört rám. Czinke Ferenc grafikái T öm egsír (litografia) 17. old. Felszálló fo rm á k (rajz) 19. old. Boksák (rajz) 19. old. Érintés (litografia) 21. old. Vágtató nyár (szines fametszet) 22. old. Tékozló tél (szines fam etszet) 22. old. �S o lym os Ida azt meg mitől, hogy peronok pokla is kinyit egy eget s tőled tündökletes? Változtass önmagaddá Szépítésre sem érdemes, hogy felnőtt arcom és szavam nem lesz neked, mert nem lehet; mélységét nem ismerheted. E tárgykörben ha szólanék, annak, ki voltál, vagy leszel: dicséretét arcod ilyet már-már soha? bár tudnám! — elfogad-e még? Meghalnék szívesen, de csak élnem lehet mindétig félig-nélküled. A józan ész is föllebbez: napi 1440 percet élek neked. Jobb lenne mégis nélküled; ez csak félig-veled és fél-önkívület, ha testemnek is nem lehet veled. Arcom egy cselédke belehelt ablaka: kedvedre - ha úgy jön - , kedvetlenül megnézheted benne magad. Nincs rá szavad. Ha mégis megkockáztatod, orcomra karcol rejtjelet; ha fényeket dob, reszketek, moccanni is alig merek. Folyosók füttyödtől zengenek, nézlek s ünnepelek, mint az őrült gyerek vattacukrot és lampiont. De ezt nem értheted . . . E pont-világ egész egét beboltozod. Porcelán-sápadt homlokod csak égitest; tenyerembe nem adhatod. Mert nem tudod, hogy ki vagyok, kapsz csak csodálatot. Ne fájdítson a szenvedés, a magány sem, ami vagyok, többed van belőle mint elég — hogy élni légy, s csak nélkülem osztatlan egész. 21 �Tamás István Hargittay Attila 22 Palócföid Ködellik riadt vergődésed töretlen s megnyílt utakra vitt S a lármás szemfényvesztések dús kirakata után barázdáid barna melegére bukva oly jól esett sírnom Kit innen küldnek nem parancsra indul kezében bot oldalán iszák s a napraforgók biztos iránytűje nyomán konok ősök kemény hitébe vág Vígság és bánat szűkszavú földje átkozott és áldott kínzó marasztalás köszöntöm szép feltündöklő arcod tenyérben óh tenyérnyi csöpp hazám a Mátra a fákra csillagrózsák ezüst szikrái szállnak S a múlt jámbor birkanyája nesztelen kérődzik S hol a lét végződik kigyulladnak a kék bolygás temetők S lúdbőrző háztetők tolla alá dugja Ii la csőrét a gond míg elalszik fönn a Hold a Koncsurok tejszín hamujában Ezen a földön (Oláh Gyulának) Az éjszaka szívveréseivel élünk, folyton-dohogó gyár-lüktetésben, vízesés-hangzuhatagban, vörösszárnyú érc- por-angyalok vígasztalásá ban, kémény-pipafüst, tisztítótűzű kemencék imádságában, csuhás felhők bűnbocsánatában, acéllá tisztult tenyerek mozdulatában, testek sószagú ölelésében, vasvirágok mezején, füst-lomberdők sűrűjében: ezen a földön, bal hajnalzsebkendőjébe törli a világ megizzadt homlokát, miikor rendben, békében összefolyik a csend. �HAGYOMÁNY A nógrádi munkásság kialakulása Korunk társada Iomtudományainak egyik alapvető kutatási témája, vizsgála­ ti feladata a munkásosztály kialakulásá­ nak, belső rétegződésének folyamata, ál­ talános, szakmai és politikai műveltsé­ gének, általában a munkásosztállyal kapcsolatos kérdéseknek tudományos vizsgálata. Megyénk vonatkozásában er­ ről a kérdésről bővebben olvashat az ér­ deklődő a közelmúltban megjelent me­ gyetörténet, valamiint a Salgótarján tör­ ténete című kötetekben, e tanulmány célja az, hogy részben az említett mü­ vek, részben népszámlálási, statisztikai kiadványok alapjan adjon összefoglalót a munkásság szamanak ala kulasaról és a mennyiségi elemzés mellett azokról a jellegzetességekről, is, melyek Nograd megye munkásságának sajátos vonásait adjak. A z a b szolutizmus korában a magyar ipar pénzgazdálkodására, hiteléletére az osztrák banktoke uralma a jellemző. A kiegyezést követő ipari fejlődés lehető­ sege is meghatározott. A közös vámterü­ letből is következő diszkrimináció csak néhány, az élelmiszeripar körébe sorol­ ható iparág viszonylagos fejlődését tette lehetővé. Készben az említett iparágak energiaigénye, a vasúti közlekedés szén­ igénye, az olcsó munkaerő, a viszony­ lag kedvező termelési feltételek terem­ tettek alapot, később konjunktúrát a nógrádi szénbányászat, illetve a kiter­ melt szénre, mint energiabázisra telepü­ lő vasipar, később az üveggyártás fej­ lődéséhez. E tényezőkben kereshetjük a magyar ipar fejlődésének másik sajátos­ ságát: azt, hogy a feudális elemekkel terhes nagybirtokrendszerben gyökerező ipari elmaradottság egyes területeken — közöttük a Salgótarjáni-medencében — Viszonylagos fejlettséggel párosult. Nógrád megye gazdaságföldrajzi vi­ szonyaiból következően kevésbé jó felté­ teleket sem biztosított a mezőgazdaság kapitalista fejlődéséhez. A nógrádi pa­ raszt a parasztok között is a legszegé­ nyebb, az erdőgazdálkodás, a makkoltatás, erdőirtás és a faszénégetés nyújt csak számára némi jövedelemkiegészí­ tést. Az 1784—1787 évek között II. József rendeletére végrehajtott népösszeírás adatai szerint a felnőtt férfi népesség közel fele földnélküli zsellér, további ne­ gyede tenyérnyi földterületen gazdálko­ dó szegényparaszt, csak 3 százaléka ne­ mes, a polgárok aránya nem érte el az egy százalékot sem. A nógrádi ipar fejlődésének — egy­ ben a munkásosztály kialakulásának, belső rétegződésének — hosszú története „A munkásosztály az ország társadalmi és politikai életben és egyben a ter­ melésben betöltött szerepénél fogva vált és marad társadalmunk vezető e re je ... (Az MSZMP X. kongresszusának határozatából) van. E fejlődéstörténet kezdeti, majd ké­ sőbbi fontosabb állomásai is egyértel­ műen bizonyítják, hogy az ipar bölcső­ je, fejlődésének gerince a szénbányá­ szat volt. E helyütt csak a legfontosab­ bakról: a Pressburger Zeitung 1767 ok­ tóber 31-1 száma közli, hogy Salgó he­ gyén szén található. A következő évtize­ dekben több feljegyzés, tanulmány hívja fel a figyelmet a salgótarjáni bányász­ kodás kedvező természeti feltételeire. Az üzemszerű szénbányászat kezdetének el­ ső jele, hogy Zagyván — a M ária-táróból — 1848-ban már 18 500 bécsi mázsa szenet, tíz évvel később a városkörnyéki kibuvásoknál már 25 000 mázsa szenet szállítottak a tiszai gőzhajózás számára. Az ütemesebb fejlődés legfőbb akadálya a szállítás nehézségeiben keresendő. Ennek ellenére a Salgótarján környékén bányászott szén mennyisége 1863-ban mar 20 ezer tonna körül alakult, a ter­ melés további növelésére — ami egyben a gyorsan fejlődő pesti tőkés ipar szénigényének kielégítését is jelenti — csak az 1867-ben megvalósult vasúti össze­ köttetés adott lehetőséget. 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság, sorra nyitotta meg a városban és környékén munkahelyeit. Négy évvel a századforduló előtt szénte­ rületét négyszeresére emelte — az ország más területein is érdekeltségeket sze­ rezve —, így az ország egyik legerősebb részvénytársaságává vált. E tényezők­ ben is fellelhető a megyei iparfejlődés együk sajátos jegye; a klasszikus kapita­ lista ipari fejlődés fokozatainak részle­ ges hiánya, hiszen az ipar szervezete már a kezdet időszakában a monopolkapita­ lista forma — a vasút állami tulajdona következtében ennek állam-monopolkapitali sta formája volt a jellemző A főváros és a salgótarjáni szénme­ dence közvetlen vasúti összeköttetése — mely jellegét tekintve egyedüli volt az országban — a szénbányászat hallatlan méretű fejlesztését teszi lehetővé. A va­ súti közlekedés kezdetének évében a részvénytársaság évi termelése már közel 400 ezer mázsa, a következő öt évben ennek már több mint tízszeresét termel ik. A szénbányák munkáslétszáma az üzemszerű termelés megindításának évé­ ben alig haladja meg a 200 főt, öt év­ vel később; 1872-ben már 2200 fő­ inél több munkás dolgozik a salgótarjá­ n i bányákban. A viszonylag magas kalóriaértékű és mennyiségű szén a gömöri nyersvastermelőkben felveti a vasfinomító mű léte­ sítésének gondolatát, melyet az egyre erősödő tőkés csoportok is magukévá tettek. A gyár építése 1869-ben kezdő­ dik, az építéssel együtt folyik a salgói szénmezők feltárása is. A gyár 1871-ben 250 alkalmazottal, az évtized utolsó évében már közel 900 munkással dolgozik. 1880-ban a gyár és a bányák együttes munkáslétszáma mintegy 3200 fő - az összes alkalmazottaké pedig 3400 fő körül alakult. A munkáslétszám ily rövid idő alatti gyors felfutására ipari fejlődésünk történetében alig van példa. E folyamat egyben azt is jelentette, hogy a korábban „kenyeretlen Tarján” néven emlegetett település az ország legjelen­ tősebb vidéki ipari centrumává fejlődött. Az 1880—1890 évek közötti időszakot to­ vábbi ipari fejlődés fémjelzi. A bányatársulat tovább növeli szénterületét, eze­ ken a területeken új munkahelyeket is nyit. A korábban Salgótarján-Baglyasalja tengely mentén található munkahe­ lyek nagyobb területen szóródnak, Zagyvapálfalván, Etesen, Homokterenyén és Mátraszelén is beindul az üzemszerű szénbányászat. Kialakul az akkor még kisközségnek számító település ipari je l­ lege, a települések egész sorában kez­ detét veszi a foglalkozási struktúra vál­ tozása. Az évtized végén a szénbányá­ szat már 3800, a vasipar pedig mintegy 1000 munkást foglalkoztat. Az ipari fej­ lődés újabb jelentős szakasza a 90-es években kezdődik. 1893-ban kistőkések megalakítják a megye első gépgyárát, melyben már az alapítás évében közel 250 munkást foglalkoztatnak. Ugyan­ ebben az évben alakul az Egyesült Ma­ gyarhoni Üveggyár RT. Salgótarjáni Gyára 270 munkással. A századforduló évében a 18 ezer lakosú Salgótarján már nagyipari centrum, lakossága 20 év alatt két és félszeresére emelkedett. A társadalmi rétegződés irányának, üte­ mének változását is Salgótarján repre­ zentálja.1880-ban a lakosság még közel egyötöde őstermeléssel foglalkozik, az ipari-bányászati ágazat népessége 38 százalékra tehető. A századforduló évé­ ben ez utóbbiak aránya már 70 százalék felett van, a hasonló vagy ennél maga­ sabb népességszámú települések eseté­ ben az ipari népesség aránya Salgótar­ jánban a legmagasabb. A község bányái­ ban mintegy 5300 bányász, üzemeiben pedig 1550 vasipari, közel 300 üvegipari - együttesen mintegy 7200 munkás dol­ gozott. (Az összes alkalmazotti létszám mintegy 5 -7 százalékkal volt ennél ma­ gasabb.) Ez a mintegy 7200 főnyi mun- 23 �kástömeg tekinthető a nógrádi munkás­ ségét is. A nyolcvanas években több mumát 10 órában állapítják meg. Az osztály magjának, melynek története ezernyi — nagyrészt nem magyar anya­ egy bányászra jutó évi széntermelés az azonosítható kezdeti szakaszában a jobb nyelvű — bányászt telepítettek Salgótar­ 1870-es évek körül 180 tonna, harminc megélhetés körülményeiért, később a jánba és környékére. A fejlődés kezde­ évvel később már csaknem ennek kétsze­ politikai jogáért vívott harc történetével tén álló gyáripar működési teltétele volt rese, a növekmény forrása elsősorban a a magas szakmunkáshányad, e teltétel munka intenzitásának kiméletlen fokozá­ is. A nagyüzemi munkásság számának csak osztrák, cseh, német és olasz nem­ sa, kihasználása volt. Az élet- és mun­ változásán túl célszerű áttekinteni a szá­ zetiségű szakmunkások bevándoroltatá- kakörülményekből fakadó, a bérezés zadforduló Nógrád megyéjének foglal­ sa útján volt kielégíthető. (Viszonylag rendszeréből következő terheket a tőkés kozási szerkezetét, illetve a foglalkozási későbbi időpontban - 1910-ben - is 15 társaságok hatalma tovább fokozta, erő­ struktúra területi jellegzetességeit is. A százalék felett volt a nem magyar anya­ szakos, tudatosan és célszerűen tervezett szénbányászat a megyeben az összes ke­ nyelvű munkások, aránya a salgótarjáni beavatkozása tovább súlyosbította. Az resők mintegy 8 százalékát foglalkoztat­ medencében.) Való igaz, hogy a külföl­ egykori Salgótarjánt például több közja. Ez az arany a nógrádi medencében di munkások gyorsan beolvadtak a he­ igazgatási területre — bányatelepre, 25, Salgótarjánban 30 százalék felett lyi lakosok közé, a szakmunkásmozgalom gyártelepre és a községre — osztották, van. A megye 1900-ban alapjában véve kezdeti időszakában azonban a nyelvi mellyel a bányai és az ipari munka jel­ agrár jellegű, a népesség mintegy két­ nehézségek, az eltérő életmód, szokások legéből egyébként is adódó ellentéteket harmada, a salgótarjáni medencén kí­ •mindenféleképpen problémát jelentet­ mesterségesen fokozták, hosszú ideig vül 70 százaléka mezőgazdasághoz tar­ tek, az eltérő juttatások, bérezés, a meg­ eleve lehetetlenné téve e két munkás­ tozik. Salgótarjánban a lakosság közel különböztetett bánásmód, mely az ide- réteg egységének kialakulását. 90 százalékának a szénbányászat és az genajkúak számára volt a kedvezőbb, a Elsősorban a bányászokat sujtó em­ ipar biztosítja a megélhetési lehetősé­ munkásegység gyors kialakulása szem­ bertelen életkörülmények szükségképpen get. Száz keresőnek az iparban átlago­ pontjából egyenest negatív tényező volt. a bányamunkásság és a tőke közötti san 253, a bányászatban 259 családtag A gyors növekedés tőkés viszonyok kö­ összecsapásokhoz vezettek. A Nógrád eltartásáról kellett gondoskodnia. A ko­ zött az életkörülmények rohamos romlá­ megyei bányamunkásság első, kezdeti rabeli ipar — a szénbányászat területi, sához vezetett. A XIX. század egyik név­ mozgalma 1884-ben kezdődött. 1884. illetve munkaszervezetében megfigyelhe­ telen krónikása méltán nevezte Salgótar­ március 24-én Baglyasalján 800 bányász tő koncentrációjához viszonyítva — lé­ jánt „magyar Birmingham"-nek. E kor­ lépett sztrájkba, főkövetelésként a mun­ nyegesen lazább szerkezetű volt. A rend­ szak néhány még ma is látható öröksé­ kabérek emelését fogalmazták meg. A szeres ipari tevékenységből származó jö­ ge a deszkából összetákolt barakk-lakó­ sztrájk elfojtásánál a losonci gyalogez­ vedelemmel rendelkezők aránya a me­ telepek, a bányakolóniák együttese, me­ red egyik egységén kívül a csendőrség gyében átlagosan csak 14 százalék lyekre az embertelen zsúfoltság, az ele­ is jelen van, több munkást letartóztattak 8864 fő volt. Ezen belül a nagyüzemi, mi életfeltételek hiánya volt a jellemző. a sortűznek bányász halottja is volt. gyáripari munkások aránya a megyé­ A gyors fejlődés következtében kialaku­ 1898-ban 3000-nél több bányász sztráj­ ben átlagosan 26 százalék, Salgótarján­ ló munkaerőkereslet, később az ennél kol, 8 órás munkaidőt, magasabb bére­ ban kiugróan magas, 80 százalék volt. jóval magasabb kínálat a bérek lefelé- ket követelnek. A hadsereg isimét bea­ Az iparban tehát ötezernyi kereső foglal­ szorítására adott lehetőséget, a munka­ vatkozik, az élet- és munkakörülmények kozású a magánkisiparban — fele-fele nélküliség egyre gyakoribb jelenséggé alig változnak. A korabéli sajtó 1906arányban önálló iparosként, illetve ezek vált. A körzet iparában — beleértve a ban 4000-nél több salgótarjáni bányász munkás-alkalmazottjaiként — dolgozott. szénbányászatot is — általános a 12 munkabeszüntetéséről számol be, amely Húsz főnél nagyobb „ipari vállalkozás" órás munkaidő, az olcsóbb gyermek- közel három hétig tart, letörésére ezer­ csak Salgótarjánban, illetve a salgótar­ munka fokozott igénybevétele. A kora­ nél több katonát vetnek be. Egy évvel jáni medence néhány községében volt. beli rendelkezések antihuman itására korábban jelentős az acélgyári henge­ Már a századforduló időszakára kiala­ jellemző, hogy nem tiltják a 12 éven alu­ rész-sztrájk, két évvel később a Hirschkult — közel 60 évig nem is nagyon vál­ li gyermekek alkalmazását, míg a 14—16 gyáriak 4 napig tartó, gazdasági célok tozott — a megye gazdasági szerkezete; éves korúak napi munkaidejének maxi­ eléréséért folytatott munkabeszüntetése a tulajdonképpeni iparban dolgozók 50 százaléka a salgótarjáni medence mun­ kahelyein, további 42 százaléka egyenle­ tes eloszlásban a megye községeiben dolgozott. Az 1900-as — mai közigazgatási hatá­ roknak megfelelő — Nógrád megyében a népesség közel kétharmada a mezőgazdasághoz tartozott. A mintegy 40 ezer főnyi őstermelő fele önálló föld­ művesként — zömében a megélhetést alig biztosító földterületen — gazdálko­ dott. Az állandó mezőgazdasági munká­ sok, gazdasági cselédek száma 7500, az időszaki munkások, napszámosok száma pedig mintegy 12 000 fő körül alakult. Ez utóbbi, tízezernyi agrárproletár a pestkörnyéki és a salgótarjáni iparfejlő­ dés potenciális munkaerőtartalékát je­ lentette. A nagyüzemekben foglalkoztatott munkáslétszám — rövid idő alatti — nö­ vekedését az őshonos népesség, illetve annak természetes szaporodása termé­ szetesen nem biztosította. A gyors ipari fejlődés munkaerőszükséglete az egy­ kori község közvetlen környékén túl moz­ gásba hozta a felvidéki megyék népes­ 24 �A XX. század első évtizede további az előző évtizedekhez viszonyítva azon­ ban lasúbb ütemű — ipari fejlődés idő­ szaka volt. A salgótarjáni medence 15 községében - újak a Karancs-völgyében és környékén — működnek szénbányák, együttes alkalmazotti létszámuk mintegy 8300 fő, a munkások létszáma közel ezer fővel magasabb, mint tíz évvel koráb­ ban. A húsz főnél több munkást foglal­ koztató üzemek száma az 1900 évi 5-ről 15-re, munkáslétszámuk 3400 főre emel­ kedett, tehát több mint ezer fővel volt magasabb, mint tíz évvel korábban. A salgótarjáni medence községeinek 30 nagyüzemében 11 ezernél több bányászt és munkást foglalkoztattak. A század el­ ső évtizedének végén a bányászatban, gyáriparban foglalkoztatott munkások száma már 12 ezer fő felett van, az egyéb szektorokban, nagyrészt a ma­ gánkisiparban foglalkoztatott munkások száma további 3000 főre tehető. A nagy­ ipari munkásság ily magas — az orszá­ gos átlagnál jóval magasabb - területi koncentrációja egyedülálló. A munkások életkörülményei az évti­ zed folyamán alig változtak, a szénbá­ nyászat esetében tovább romlottak. A pénz vásárlóereje csökkent, ennék kö­ vetkeztében változatlan jövedelmi viszo­ nyok mellett egyre több munkáscsaládra volt jellemző a létbizonytalanság. A nóg­ rádi munkások átlagos havi keresete 1910-ben 15 korona körül alakult, a munkásnőké nem érte el a 7 koronát sem. Az összes munkások mintegy tize­ dének heti bére tíz korona alatt maradt, a munkások további fele az átlagos he­ ti bérnél kevesebbet keresett. A 16 éven aluli munkások bérhelyzete még roszszabb, nem ért el átlagosan 6 koronát sem. A bérek természetesen levonások nélkül értendők, melyek mértéke idősza­ konként meghaladta az összes kifizetett bérék 10—15 százalékát is. A munkanél­ küliek száma 500-800 fő körül mozgott, a munkanélküliek zöme abba a kategó­ riába tartozott, amelyet az egykori sta­ tisztika a „bizonytalan idejű munkanélkül i ' '-nek nevezett (ez a „bizony­ talan" jelző három hónapot is meghaladó időszakot jelentett). Az 1910 utáni évek gazdasági életére mar a háborús készülődés volt a jellem­ ző. Az acélgyár a háború kezdetéig kor­ szerűsíti üzemeit, munkáslétszáma 1600 fölé emelkedik. Tovább nő a munkáslétszám a szénbányákban is. A háborús evekben ugyan egyre több bányász ke­ rül a harcterekre, de a termelés szük­ ségszerű fokozása miatt gyorsan haza­ kerülnek, a bányákban teljesítenek ka­ tonai szolgálatot. A Salgótarján környé­ ki szénbányák termelése 1916-ban mű­ ködése folyamán eddigi legmagasabb: 1,2 millió tonna. A háborús években ro­ hamosan burjánzó uzsorakereskedelem, a feketepiac elsősorban az alacsony jö­ vedelmű bányászokat, és a kisebb jöve­ delemmel rendelkező nagyüzemi mun­ kásokat sújtotta. A munkás heti béréért csak 3 kilogramm húst, vagy 10 liter te­ jet tudott venni. A világháború után tovább nő a sal­ gótarjáni medence jelentősége, a bá­ nyamunkásság 20 százaléka, a szénter­ melés 30 százaléka a medence terüle­ tére koncentrálódott. A salgótarjáni üze­ mek munkástömege — hozzátehetjük: egyre tudatosabban szerveződő, töme­ ge — azonban ennél többet jelent A magyar munkásosztály olyan tömegében is jelentős osztaga, melynek harcában a korábbi gazdasági célokat, sürgető szük­ ségszerűséggel, politikai célkitűzések el­ érése váltja fel. Az I. világháborút követő évben kiú­ jul a salgótarjáni bányamunkások sztrájkmozgalma. 1818 május 1-ét a bá­ nyászok harcos politikai tömegtüntetés­ sel ünneplik, egy évvel később hasonló időpontban köszöntik a Magyar Tanácsköztársaságot, melynek története a nóg­ rádi munkások számára a harc és a megfeszített munka történetét jelentette. E kettős feladat: megvédeni Salgótar­ jánt az imperialista intervenció támadá­ sától, biztosítani a proletárállam ener­ giaszükségletét, a Vörös Hadsereg ha­ dianyagellátását. 1919 májusában a sal­ gótarjáni munkások zöme fegyvert ra­ gad, megvédi városát, nagy szerepe van Vörös Hadsereg északi hadjáratának előkészítésében. A proletárállam szoci­ ális intézkedései, munkáspolitikája, ké­ sőbb a tanácshatalom megdöntésének körülményei, következményei széles kör­ ben ismertek, bemutatásuk nem a ta­ nulmány feladata. Az 1920-as években a bányabirtoko­ sok legfontosabb cálja a széntermelés további növelése. A szénbányászat mun­ kahelyei az évtized elején már 23 köz­ ségre terjednek ki, a foglalkoztatott bá­ nyamunkások száma meghaladja a 7000 főt. Az acélgyár termelését kétszeresére emeli, munkáslétszáma 2000 fő felett van. Az évtized végén kibontakozó gaz­ dasági válság előbb a bányát érinti, de ezek az üzemek érik el előbb a fellen­ dülés szakaszát is. Az 1927-1930-as években nagy konkurrencia, az olcsóbb külföldi szén miatt a munkanélküli bá­ nyászok számát ezer főkben tartják szá­ mon. 1930-ban a szénbányászat 7100— a város két ipari üzeme 2200 —az üveg­ gyáriak 1000 főt foglalkoztattak. Ebben az időszakban éli fénykorát a megye egyik sajátos nagyüzeme, a somoskői (eresztvényi) kőbánya, mely 1910-ben 210 főt, húsz évvel később már 600-nál több munkást foglalkoztatott. A salgó­ tarjáni medence nagyüzemi munkáslét­ száma a fentiek szerint ebben az idő­ pontban közel 12 000 fő. (Ezek az ada­ tok egyben a salgótarjáni medence csaknem kizárólagos gazdasági súlyát jelentik a megyében, a „vidéki" ipart a Jobbágyiban működő kőbánya, illetve a Romhányi Cserépkályhagyártó RT. jelen­ ti, együttes munkáslétszámuk azonban 150 fő alatt van.) A második világháborús készülődés a nógrádi szénbányáknak és az acélgyár­ nak újabb konjunkturát jelent. A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. széntermelé­ sét 1938—1942 között másfélszeresére emeli, a munkáslétszám meghaladja a tízezer főt. A következő években, ahogyan az egész ország egyre jo bban be­ lesodródik a világháborúba, csökken az üzemek munkásgardája. A felszabadulás után Nógrád megye munkásosztálya számos bizonyitékát ad­ ja politikai szervezettségének, hazasze­ retetének. Ma már történelmi tényeket sorolhatunk fel; a széncsata megszerve­ zését (az 1946. évi széntermelés mar na­ pi 3700 tonna több mint fele az 1942. évi termelésnek.) Az 1945 november 4-i képviselőválasztás egyben politikai demonstráció is, Salgótarjánban a Ma­ gyar Kommunista Párt a szavazatok kö­ zel 70 százalékát kapja, hasonló ered­ ménnyel záródnak az 1947-ben megtar­ tott választások is. A felszabadulás óta eltelt közel 30 év története a munkások számának alaku­ lása, belső rétegződése tekintetében újabb önálló tanulmányt igényel. A vál­ tozás mértékét és arányait csak a leg­ fontosabb összefüggésében szükséges itt áttekinteni. A Nógrád megye iparában foglalkoztatott munkások száma nap­ jainkban eléri a 40 000 főt, további mint­ egy 11 000 főre tehető az építőipari, 85 ezer főre az összes fizikai munkások szá ­ ma. A salgótarjáni medence korábbi sú­ lya — a megye nyugati fele javára — csökkent, de jelentős változások figyelhe­ tők meg a medence ipari szerkezetében is. E tanulmányban többször is szereplő üzemek többsége munkáslétszámát két­ szeresére, vagy ennél nagyobb mérték­ ben emelte. A nagyüzemi — nagyrészt két vagy többgenerációs-munkások szám­ szerű aránya ugyan csökkent, de a szak­ ma szeretete, a politikai szervezettség, a társadalmi és politikai aktivitás terén ma is példaként szolgálhatnak a mun­ kássá válás útját járó fizikai dolgozók számára. Tamás Pál 25 �VÁCI MIHÁLYRÓL beszélget Réti Zoltánnal Kulcsár Katalin* KK.: A Kortárs 1973. júliusi számában ezt olvashatjuk Juhász Mária tollá­ ból: „Réti Zoltán, akinek képeiről alább beszélünk, fiatal korában Váci M i­ hály szoros baráti köréhez tartozott. Véletlenül találkoztak s mégis sors­ szerűe n, és nagyon megszerették egymást. Réti egy évvel idősebb volt Vá­ ci Mihálynál és tapasztaltabb is. 1943 őszén felvették a Képzőművészeti Főiskolára, de a háborús idők miatt nem tudta tanulmányait folytatni, s így már a Pestet já rt intellektuel tekintélyével került az egyik Nyíregyháza környéki bokortanyára tanítóna k. Itt hozta össze őket a sors, s Réti Zol­ tánnak akkor nem kisebb és nem nagyobb szerep ju to tt osztályrészül Váci Mihály életében, mint az első ébresztő: ő kezdte erősítgetni a fiatal vi­ déki tanító művészhajlamait, ő beszélt neki először a fővárosi irodalmi és képzőművészeti életről. Réti akkor nem tudta, hogy Váci Mihály verseket is ír, hiszen maga a költő sem döntötte még el, hogy melyik pályát vá­ lasztja, akkoriban mindenekelőtt a képzőművészet érdekelte és festőmű­ vész szeretett volna lenni. Rétit mindenesetre megragadta Váci Mihály ki­ fogyhatatlan érdeklődése minden iránt, ami a világban, a művészeti élet­ ben történik, és szenvedélyesen és sokat beszélgettek." Az önök közös sorsa azután barátságot érlelt. De kezdjük most ezt a beszélgetést egészen onnét, hogy miképpen is ismerkedtek meg egymás­ sal. R. Z.: 1944. tavaszán megtudtuk, hogy korosztályomnak az ősszel be kell vonulnia katonának, tanulmányaimat nem folytathatom. Elvállaltam egy tanítói állást Nyíregyháza mellett, Halmosbokoron. 1944. augusztus 15-én érkeztem Nyíregyházára, letettük az esküt. Voltunk vagy hatan, heten fia ­ tal tanítók. Eskü után odajött hozzám Miska. H allott felőlem, hogy jártam Pesten iskolába. M indjárt meghívott hozzájuk ebédre, bemutatott a szü­ leinek. Nekem nagyon jólesett, hogy egy benszülött védőszárnyai alá vesz. Kedves emberek voltak a szülei, otthon volt az öccse is. Ebéd után sétál­ tunk, beszélgettünk. M indjárt észrevettem, hogy Váci Mihály nagyon jóeszű fiatalember, csendes, szerény. A környezetéből azonnal kivált, nem viselkedésével, a feltűnőséget nem szerette. Igen választékosa n és fino­ man öltözködött, ami akkoriban egy tanyasi tanítónál szokatlan volt. Volt egy remek biciklije és egy Roxan nevű hatalmas farkaskutyája. Így já rt a hosszú utakon, utcákon, ha a homok megengedte. Ezek persze külsőségek, de ezt a jó megjelenést nem erőltette magára, hanem áradt belőle, és amikor jobban megismertük egymást, láttam ; hogy belső összeszedettségének, igényességének tükre ez. Az írása is igényes volt. Nagyon saj­ nálom, hogy elkallódott sok levele közül nem maradtak meg azok, melye­ ket kézzel megrajzolt-nyomtatott betűkkel írt. Hihetetlenül gyorsain tudott így írni. Ezt az írásmódot akkor hagyta abba, amikor megtanult gépelni. Juhász Máriának erről írtam, levelemből a Kortárs fenti számában idéz is: „«Mi volt az, ami kettőnket ilyen rövid idő alatt olyan közel sodort egymás­ hoz? Nyilván mindkettőnknek jólesett a másik társasága. Miska részéről nagyon egyszerű a magyarázat Elvégezte a tanítóképzőt, ami akkoriban egy zsákutca volt. Ebből a tanyasi-tanítói körből nagyon nehéz, szinte le­ hetetlen volt kiszabadulni. Márpedig ő repülni akart. Bennem olyan példát látott, aki kitört a tanítóskodásból, többet látott s talán tudott is sok olyan ról, amiről ő csak szeretett volna tudni és hallani. A régi tanítóképzők nagyon jól iskolák voltak, de azokban a képzés nagyon is gyakorlatias, hasznossági szemléletű volt. Akinek szellemileg többre volt szüksége, az bizony önképzésre szorult. Mislkában, mint a vulkán, elemi erővel tört fel a tudásvágy. Mindenről hallani akart, amiről addig nem hallott. S ebben én épp kapóra jöttem. Tele vo ltam ambícióval, bizonyos sikerélményeim is voltak - ha nem több, hát az, hogy felvettek a Képzőművészeti Főisko­ lára — , magam is nagyon szerettem olvasni. De ami főként összehozott kettőnket: én is szenvedélyesen szerettem beszélgetni olyannal, akinek önálló véleménye van. S ilyen alig akadt. Nekem tetszett az, hogy Miska állandóan kérdezett. Én meg állandóan meséltem neki Pestről az akkori irodalomról, zenéről, de leginkább a festészet érdekelte. Olyan aktívan tudott hallgatni, hogy én magam is élveztem azt, amit mondok, mert egyegy tömör, találó kérdése ismét okot adott arra, hogy tovább beszéljek. Különösen a múlt század hetvenes évei után következő irányzatok érdekel­ ték. Nagyon élvezte, hogy pl. az impresszionizmus hogyan keletkezett, na­ gyon szerette hallani az 1910-es évek forrongásait, s azt, hogy ezek ho­ gyan és mikor jelentkeztek az irodalomban, zenében, képzőművészetben. ‘ Könyvek, tá ja k , em berek című m űsorban a Petőfi rádióba n elha ngzott beszélgetés form ában. 26 kissé k ib ő v íte tt Mivel ő is tanult összhangzattant, jó l meg tudtom neki magyarázni azt, am it összeolvastam és összespekuláltam magamnak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Az azonban hamarosan kiderült, hogy olvasottság szempont­ jából összehasonlítva kettőnket, ő messze túlszárnyalt engem. Megdöbben­ tem azon, hogy ez a fiatalember, érdeklődéstől vezéreltetve, mennyit össze­ olvasott. A XX. századtól szinte semmit sem halott még akkor, pl. Karinthy Így írtok ti című kötetét én mutattam meg neki, de Dante, Shakespeare, Miilére, Rostaad, Tolsztoj és Dosztojevszkij szinte minden hozzáférhető mű­ vét elolvasta.« Réti bevonult katonának, Váci Mihályt pedig, öccsével együtt egy munkaszolgálatos csapat tagjaként Nyugat felé hajtották. Ekkor szerezte meg Réti Zoltán nyíregyházi barátja számára, ahogy ő írja, a ,,katonahelyette­ sítésével ideiglenesen megbízott evangélikus kántortanító"-i állást Csesztvén. Ez a csesztvei epizód Váci Mihály életének legszívderítőbb emlékei közé tartozott. Mindössze néhány hétig maradtak a Madách kastélyáról híres kis faluban, ment továbbvitték őket a határig, aho l is Váci Mihály megszökött és visszagyalogolt Nyi regyházára, de jószerivel mindenre em­ lékezett, ami itt történt. Jóízű humorral és öniróniával idézte föl mindig élményeit abból az időből, amikor a csesztvei evangélikus templomban nemcsak harmóniumozni, hanem prédikálni is rákényszerült, s mi, a hall­ gatói, szinte magunk előtt láttuk az aprócska templomocskát, amelynek szószékén, egy „kalodaszerűen" kiképzett deszkatábla mögül kellett ki­ dugnia a fejét, ha a gyülekezethez kívánt szólni. Az árva menekülő kato­ nákról beszélt rendszerint, s megrigatta a csesztveieket, akik saját ide­ genbe szakadt hozzátartozóikra gondolván, minden földi jóval ellátták az alig húszesztendős, félig katonaszökevény tanítót és társaságát" K. K.: Van egy írásos bizonyíték is arról, hogy Váci Mihálynak milyen fon­ tosnak voltak ezek a beszélgetések, hiszen húsz év multán a mindenütt otthon című kötet dedikációjába n ezt írta: „Réti Zoltánnak húsz éve tartó barátságunkért, Baudelaire-ért, a mániákus beszélgetésekért képzőművé­ szetről — a régi baráti szeretettel, Váci Mihály." R. Z.: Igen. Ez is olyan érdekes dolog, nem is gondoltam arra, hogy neki ilyen sokat jelentett ez. Ha számba veszem például, hogy milyen köteteket vittem magammal, az alábbiak jutnak eszembe: Szőnyi István A kép, Kosztolányi Dezső A B C, Veres Péter M it ér az ember, ha magyar?, Szabó Dezső Az egész látóhatárból egy kötet, Sinka István Egy fekete bojtár vallomásai, Karinthy Frigyes Így írtok ti és Baudelaire Fleurs du mal . Ezeket a köteteket nézegettük, meg is beszéltük, de valahogy a Baudelaire kötetről megfeledkeztem, az nála maradt, és valószínűnek tar­ tom, hogy Debrecenben, amikor a klinikán feküdt, á t is olvasta. A pusz­ tától a fórumig c. írásában így í r erről: „A szenvedés kultúráját” , a kí­ nok rafinált művészetét Baudela ire-től tanultam, amikor a debreceni klin i­ ka különszobájában, morfium injekciótól szelídítetten, kívülről motyogtam sorait — és írtam az ő modorában rímekbe és jambusokba bódított kínjaim kórtörténeteit.” Baudelaire-től tényleg sokat tanult. Abban az időben érthető, hogy miért tetszett neki nagyon Baudelaire. Egyrészt tetszett a nyelvezete, tehát az, hogy Baudelaire festette azt, amit leírt, az ember szinte látja szemei előtt azokat a színeket, hallja a hangokat, az ízeket érzi a szájában. De azt hiszem, hogy inkább az, amit őt Baudelaire-höz sodorta — Petőfi után, mert Petőfi volt az első szerelme - az, hogy már akkor beteges természetű ember volt, a veséje mindig rendetlenkedett, akokr is, tehát már 1944-ben. Baudelaire-hez azért sodródott, mert rokon léleknek találta. Erről gyakran beszélt nékem, hogy a gyönyörűséget, a szépséget azt nemcsak a jóban meg kellemesebben lehet felelni, megtalálni, hanem a szenvedésben is. Megmondom őszintén, akkor nem nagyon értettem, hogy ő mért beszél nekem erről ilyen sokat, mert nem szívesen beszélt erről akkoriban, hogy ő nem egészséges, Maga magát vigasztalta talán azzal, hogy ebben is tehet gyönyörűséget lelni. Még akkor nem döntötte e l tulajdonképpen, hogy mi akar lenni, akkor talán inkább festő szeretett volna lenni. K. K: Versekkel próbálkozott már ebben az időben? R. Z.: Hát írt verset. Én is írtam. Játszottunk, mutogattunk egymásnak, az övé jobb volt, mint az enyém, de nem készült költőnek. Ez tény. Inkább a képzőművészet izgatta őt. K. K.: Az életútjuk kettévált. A folglalkozást is nézve, a mindennapokat is nézve, de azért a barátság továbbra is megmaradt, ha másképp nem, hát levelekkel. Tudom a levelek nyomán, hogy többször készülődött ide ö n ö k ­ höz Balassagyarmatra, de valahogy valami miatt a találkozások elm arad­ tak. R. Z.: 1964 óta talán évente egy-két alkalmat megbeszéltünk, de mindigmindig közbejött valami. Most legutóbb is úgy volt, hogy 1970. április 2-re meghívta őt az itteni Balássi Bálint Gimnázium előadást tartani. Irta ne­ kem, hogy akármi történik is, el fog jönni. Akkor történt, hogy Vietnámba utazott, és hallottuk a hírt, hogy meghalt. �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE A szocialista brigádok és a film A filmművészet nagy tömeghatása, különleges személyiségformáló szere­ pe, komplexitása révén nemcsak az esztétikai nevelés fontos eszköze, ha­ nem kiemelkedő jelentőségű gondolkodásformáló tényező is. Nagy nép­ szerűsége a televízió elterjedésével még növekedett (ha ezt a mozilátogatók száma nem is tükrözi). Művelődéspolitikai, de általános társadalompoliti­ kai szempontokból sem mellékes tehát, hogy e lehetőséggel: a művelődést-szórakozást, közösségi élményt egyszerre nyújtó alkalommal hogyan él többek között például a munkásművelődés legfőbb bázisa, a szocialista brigádmozgalom. E gondolatból indultam ki, amikor a mozinak, s a legnagyobb népsze­ rűséggel rendelkező művészetnek, a filmművészetnek meglévő lehetőségeit és azok kihasználását vizsgáltam négy Nógrád megyei ipari üzem szocia­ lista brigádjainak körében. Nem valamiféle divatos megfontolás késztetett erre a feladatra. Kétségtelen: a már kialakult művelődési szokásokkal és igényekkel rendelkező közösségekre is csak akkor támaszkodhatunk, ha pon­ tosan ismerjük azokat. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a való­ ság és a célok szembesítése, a „konkrét helyzet konkrét elemzése" - te­ hát e közösségek vizsgálata. Pontos adatokat kell szerezni arról, hogy mi­ lyen gyakran járnak moziba a szocialista brigádok tagjai, milyen filmek­ hez, minek alapján választják ki azokat, stb. - mert csak ezek birtokában lehet tudatos és tervszerű munkát végezni annak érdekében, hogy „száza­ dunk népművészete” valóban betöltse társadalmi funkcióját, a szocialista tudat, erkölcs és etika fejlesztését. A vizsgálat adatfelvétele 1973. április-májusban történt kérdőíves mód­ szerrel. Most a számszerűséget mellőzve csak a főbb adatokat, tapasz­ ta lokat és következtetéseket foglalom össze 332 érdemlegesen válaszoló szocialista brigádtag feleletei alapján, akiknek jellemző adatai a követke­ zők: - 54 % harminc éven aluli fiatal, - 46 % nő, - 65,3 % fizikai dolgozó, - 57,5 % rendelkezik nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettség­ gel, - 33,5 % bejáró dolgozó. A film aktív tudatformáló tényezővé való válásának alapjában két mennyiségi és minőségi - feltétele van. A mennyiségi feltételt a folyama­ tos filmhatás jelenti, s ennek megléte nyilvánvalóan kiderül a mozilátoga­ tás és a televíziós filmnézés gyakoriságára vonatkozó kérdésekre adott válaszokból. Ezek szerint a válaszolók közel kétharmada egyénileg gyakori, illetve rendszeres mozibejáró, és 80,4 százalékuk vallja, hogy mindig, ille ­ tőleg gyakran megnézi a televízióban bemutatott játékfilmeket. Ezenkívül 77,2 százalékuk szeretne még gyakrabban moziba járni (akik nem, azok nagyrészt a gyakori mozilátogatók közé tartoznak), de ebben az időhiány akadályozza őket. Természetesen, hibás feltételezés lenne, ha önmagában a látott filmek ilyen számától vagy további mennyiségi halmozódásától a hatásnak kitett közegben a (közösségekben) minőségi változást remélnénk. A második feltétel az eizensteini klasszikus megfogalmazásban rejlik: „a filmnek nem az a dolga, hogy „elszórakoztassa” a közönséget. Nem a mulattatás, hanem a megragadás a célja. Az hogy töltést adjon a közön­ ségnek, ne pedig szétszórja még azokat az erőket is, amelyeket magával hozott a moziba. A „szórakozás” nem az az ártatlan fogalom, aminek az első pillanatban tűnik: a felszín mögött határozott aktív folyamat rejtőzik.” E folyamat lényege: a valóságtól elszakadt, öncélúan szórakoztató film — ahelyett, hogy aktivizálná a nézőket a meghatározott társadalmi célok elérésére - feszültséglevezetőül szolgál, álmodozásra, teljes passzivitásra készteti a közönséget. A veszély pedig, amire már Eizenstein is utalt: a szocialista társadalmat nem lehet a legszélesebb tömegek aktív részvétele nélkül megvalósítani, ezért céljaink ellen hat az elandalító, „levezető", a figyelmet a valóságról elterelő filmművészet. A szocialista tudat filmmű­ vészeti eszközökkel való alakításához ezek szerint az említett két feltétel egyidejű megléte szükséges, vagyis: a folyamatos filmhatást magas mű­ vészi színvonalon megjelenítő, elkötelezett alkotások kell, hogy jelentsék. Sajnos, a válaszolók film ízlés-szintje - amit a legkedveltebb filmek és film típusok felsoroltatásával igyekeztem meghatározni, válaszként figyelem­ be véve a „kedvencek” együttesét s azt, hogy a gyakorlatban a kedveltség és az ízlés megközelítően azonos - azt mutatja, hogy nagy többségük az olcsó szórakozás mellett dönt, amikor maga választja ki a megnézendő filmet. A legjobbnak tartott filmek (itt csak a listavezetők): Magyar Külföldi TV-film ill. - sorozat Hypolit a lakáj A tüzes íjász Hosszú forró nyár Körhinta Fekete tulipán Minden lében két kanál Liliomfi A púpos A fekete város A legkedveltebb filmtípusok: I. kaland II. bűnügyi III. vidám Mai komoly társadalmi és politikai problémákat ábrázoló filmeket csak elvétve lehet találni, és a film típusok rangsorában is csak a tizedik a tá r­ sadalmi témájú film, mindössze 25 szavazattal, a vezető kalandfilm 204 szavazatával szemben. A film kiválasztását befolyásoló tényezők között a film műfaja vezet (43 %), ezt követi a színészek vonzása (21,6 % ). Mind­ ezek azt mutatják, hogy a válaszolók tekintélyes hányada rossz tanács­ adókra, az előítéletekre hallgat, s ezt a káros tendenciát az ismerős ér­ veléssel támasztja a lá : „Van az életben, a munkahelyen elég gond, a moziban csak szórakozni akarok." E válaszok pedig igazolni látszanak a következőket: „Úgy is bekövetkezhet tehát a gazdasági fejlődés, hogy az általa közvetlenül támasztott kulturális igényeket az a fajta »fogyasztói kultúra« elégíti ki, amely egy szakmában ad specializált tudást, de azon kívül az igazi kultúra helyét szórakoztató álkultúrával tölti ki - a slágertől a krimiig tudományként pedig annak sci-fi, krimi t ípusú változatáig. S hogy ez a lehetőség nem puszta rémkép, azt bizonyítják a fejlett tőkés államok, mindenekelőtt Amerika, ahol a gazdasági fejlődés újabb szakasza mindenütt a fogyasztásra orientált formát valósította meg. Hasonló ten­ denciák már nálunk is mutatkoznak, s így okunk van hinni, hogy auto­ matikusan ez a séma lép életbe, a szocialista alternatíva megvalósításá­ hoz viszont tudatos erőfeszítések szükségesek.” (Vitányi Iván: A munkás­ ság művelődée. Élet és Irodalom 1973. április 14.) Ilyen tudatos erőfeszítéseket jelentene az akott esetben ha a ténylege­ sen meglévő »magas« film iránti igényeket és a szocialista brigádoknak a tagok kulturális igényeire, ízlésére gyakorolt kedvező hatását - ami ténykérdés - összhangba hozva, szerepelne a film a brigádok kulturális vállalásaiban. A jelen esetben azonban 50,4 százalékban nem szerepel a vállalásokban közös mozilátogatás, vagy az illető nem tud róla. Így azu­ tán az sem meglepő, hogy 40,5 százalékuk nem vett részt közös mozilá­ togatáson az elmúlt évben. Pedig ha az együtt látott filmek listájára né­ zünk, akkor szembetűnő különbség jelentkezik az egyénileg legjobbnak tartott és ezért nyilván favorizált filmekhez viszonyítva: magasan vezet a munkástémájú, az üzemi demokrácia kérdéseivel foglalkozó JELENIDŐ - és a felsorolt filmek műsorpolitikai képe összességében is jobb. A további le­ hetőséget pedig az adja, hogy még a közösségen belül sem megfelelő a kiválasztás irányítottsága; mint ahogy az az alábbiakból is kiderül: 27 �Minek alapján választották ki a filmet? — — — — — — valamelyik brigádtag látta és ajánlotta a brigádvezető ajánlotta véletlenül az SZB kulturális felelőse javasolta a közönségszervező ajánlatára egyéb ösztönzésre 25,7 18,1 42,1 8,5 5,5 0,7 % % % % % % Az orientálás jelentőségét és egyben felelősségét növeli, hogy a brigád­ tagok 68,1 százaléka vallja: közösen megvitatják a látott filmeket. Mon­ dani sem kell, nem mindegy, hogy a JELENIDŐről, vagy a HOSSZÚ FORRÓ NYÁRról vitáznak, s az Angyal-típusú figurák, vagy a nehézsége­ ket vállaló és azokat legyőzni képes, szocialista ember válik közösségi eszménnyé. A vizsgálat több oldalról is megerősítette: a szocialista brigádmozgalom szervezeti kereteiben elérhető, hogy a film és munkásközönsége elvi en­ gedmények nélkül közeledjék egymáshoz — erre égetően szükség is lenne - , de ezt a lehetőséget nem használjuk fel kellőképpen. Ezeket a ténye­ ket figyelembe véve kell meghatározni a konkrét feladatokat — s ez egy­ ben a vizsgálat gyakorlati célja: cselekvésre ösztönözni és a részletes tennivalók meghatározásához adatokat, kiindulópontot adni. Persze ez az írás nem lehet részletes program, de arra módot ad a helyzetelemzésen csupán egy villanás MÁR EZ IS JÓ - Falun nevelkedtem. Sokáig azt hit­ tem — még egyetemista koromban is —, hogy a színház csak Pesten színház. Ügy érzem, valami nem stimmel nálunk ezzel a fővároscentrikus gondolkodással. Hidd el, most már szégyenlem, hogy annak idején csak legyintettem és is, ha pél­ dául az úgynevezett vidéki színházakról beszéltek. - Salgótarjánban változott meg a vé­ leményed? - No nem. Hiszen Tarjánnak nincs önálló színháza és így ez a város a „v i­ déknek" is vidék. Amikor a televízió „rá ­ szokott" arra, hogy nemcsak pesti szín­ házakból közvetít, akkor döbbentem rá, néhány darab után, hogy mennyi, de mennyi jó színész dolgozik, játszik vidé­ ken. De van még itt valami, amire Sal­ gótarjánban jöttem rá. Meglehetősen sokat járok színházba, s mert itt a Szol­ noki Szigligeti Színház játszik, náluk fe­ deztem fel, hogy sok a jó színész ennél a társulatnál, viszont feltűnő, hogy akik nem tartoznak ezek közé, azok nagyon rosszak — ez a különbség valahogy nem ütközik ki ennyire a fővárosi színházak­ nál. - Válogatás nélkül megnézel minden bemutatót? - Nézd, az az igazság, hogy Tarjánban nincs nagy választási lehetőség. No, ezt nem panaszként mondom, mert nem hiszem - bár nem értek hozzá —, hogy önálló színház nélkül egy ilyen (tulaj­ donképpen kis) városban lehet máskép­ pen alakítani a „színházi életet". Az én 28 túl, hogy a továbblépéshez szükséges tennivalók közül néhányat elmond­ ja k: - a film iránti tömegméretű igényeket figyelembevéve a mozilátogatást mint a társas művelődés egyik formáját szerepeltetni kell a kulturális vál­ lalásokban; - a filmforgalmazásban dolgozó népművelők folyamatosan kell segítsék a filmkiválasztást és - a „vitaigényt” kihasználva - az értékes művek befogadását; - a munkahelyi vezetésnek, a párt- és szakszervezeti szerveknek fokozott követelménytámasztással, az értékelési rendszer szigorításával kell megteremteniük az értékes alkotások presztizsét. Természetesen a szocialista brigádok kulturális tevékenységében amelynek átfogó művelődési programra kell épülnie — csak egy részterü­ let a film. De ha a „számunkra a legfontosabb művészet" néha túl sokat idézett lenini megállapítása önmagában semmiféle kiváltságot sem juttat a filmnek más művészeti ágakkal szemben, ám jelenti azt, hogy a széles tömegigény következtében, amit a film kielégít, a legfontosabbá válhat, a valóság megválasztásának hatékony eszköze lehet, ha a tömegekben a valóság konfliktusait tudatosítja. Ennek érdekében viszont - mint e vizs­ gálat is mutatja - nagyon sok tennivalónk van. Korill Ferenc Az tudja igazán, mit jelent, mit je aki — ahogy mondani szokás — az isten háta mögül kerül olyan helyre, ahol v a l ó d i s z í n h á z van, v a l ó d i s z í n é s z e k k e l , nem csupán a televízió részint élményadó, részint hatásromboló színháza. Ez utóbbit akkor veszi észre igazán az ember, ha beül a nézőtérre, maga előtt látja színeiben, díszleteiben, poros deszkáival a SZÍNHÁZAT, átremegteti magán az együttes műélvezet pótolhatatlan izgalmait. problémám másban rejtőzik. Sok a le­ maradásom. Nagyon sokáig csak a ma­ tematikával, fizikával és a kémiával fog­ lalkoztam. Ez lekötötte minden időmet, pontosabban csak én hittem, hogy lekö­ ti. Így aztán igyekszem minden darabot megnézni, moziba is el-elmegyek és so­ kat olvasok. ADATOK SZERINT Az elmúlt színházi évadban Salgótar­ jánban 38 előadást tartottak négy szín­ házi bérleti akció keretében. A felnőt­ tek számára szervezett előadásokra a „M adách"-bérlet keretében 555 db, a „Mikszáth"-bérletben 502 db bérlet kelt el. Az ifjúság számára hirdetett előadássorozatban 316 „Petőfi” - és 496 „G árdonyi” -bérlet talált gazdára. A József Attila Megyei Művelődési Központ szín­ háztermében 645 néző számára van hely. A LEVÉL „Amikor Kertész Ákos Makra című szín­ művének bemutatója után találkoztunk, arra kért, hogy egyszer üljünk le és be­ szélgessünk a színházról. Akkor én azt meg is i gértem, de utóbb meggondoltam a dolgot: így papíron talán könnyebben ki tudom magam fejezni, így van időm megrágni a gondolataimat. Nehezen tudok én beszélni a színházról. Keveset is járok és nem is ismerem annyira, hogy olyan véleményt tudjak mondani, ami magát is érdekli. Annyit el tudok monda­ ni, hogy az operát nem szeretem, mert nem értem. A múltkor a rádióban azt mondták, hogy az operában nem a szö­ veg, hanem a zene a lényeg. Ezt vélet­ lenül hallottam meg, és egy kicsit el is gondolkodtam rajta. Egész nap a mo­ torok, szegverőgépek zúgását hallom, es­ te, munka után inkább a csöndet kívá­ nom. Az ilyen nehéz zene már idegesít, nem is tudnék odafigyelni. A rádiójáté­ kokat szívesebben meghallgatom, de há­ zimunka mellett sokszor arra sincs időm. Színházba legtöbbször a feleségem miatt megyek. Persze általában nem is bánom meg. Volt olyan előadás, amit szívesen néztem volna tovább, ha tartott volna. Olvastam már több helyen, meg hal­ lottam is, hogy a mozi, a színház, a könyv azért van, hogy nevelje, tanítsa az embert. Én mindig kerestem, vártam azo­ kat a dolgokat, amiket nekem is meg kell tanulni, és azt, ahogyan viselkedni és élni kell. De a munkapadnál, otthon és máshol is mindig másképpen történik, mint ahogy azt leírták. Tudom, hogy az nem törvény, ami a könyvekben és a színpadon van, mégis hová jutok, ha én szeretnék néha úgy tenni, ahogy azt ol­ vasom, l átom?" KERESZTMETSZET A színházi évadban tizenkét színpadi művet láthatott a közönség. Az operákat a Debreceni Csokonai Színház, a pró­ zai műveket és a zenés játékokat a Szol­ noki Szigligeti Színház mutatta be. Ime néhány a bemutatott darabok közül: Verdi: Trubadur (és az Attila) és Taar Ferenc Salgótarjánról szóló műve: a Láng és tövis; Gorkij: Éjjeli menedékhely és Goldoni: Két úr szolgája; Kertész Ákos: Makra és Ben Jonson: Volpone. �KÖZÉPISKOLÁS FOKON — Segít-e a színiház a tanulásban? — Azt hiszem, igen. Az iskolában szin­ te kizárólag a klasszikus szerzőket ta­ nuljuk, viszont a színház nem mindig „őket” játsza. Én személy szerint jobban szeretem a mai darabokat; az úgyneve­ zett klasszikusokból nehezen tudom ki­ bogozni a mának szóló mondanivalót. Egyedül a görög drámákat szeretem igazán, azokat is inkább a nyelvezetü­ kért. — A salgótarjáni színházi élettel hogy vagy megelégedve? — Hiányolom azokat a színdarabokat, zenés játékokat, melyek például most futnak Pesten. Innen nehéz feljutni, s fő­ leg: egy diák zsebéhez mérve drága szó­ rakozás. A Szolnoki Szigligeti Színház előadásaira bérletem van, szívesen né­ zem őket. — Maradjunk még a színháznál. Az amatőr színjátszóknak évek óta újra nagy sikerük van. Lehetséges-e szerinted, hogy ez a mozgalom valamennyire pótolni vagy kiegészíteni tudja a hivatásosak színházát olyan helyen, ahol nincs ál­ landó társulat? — Erre már csak azért sem tudok vá­ laszolni, mert itt a városban, úgy tudom, csak irodalmi színpad van. — És egy amatőr színpad nem lenne elég? — Lehet, hogy elég lenne, de én még ezt sem ismerem. Tudom, hogy van a Megyei Művelődési Központban, de nem láttam még őket játszani. Ez egy kicsit bosszant, mert nagyon szeretem a ver­ seket, szeretem az irodalmi összeállítá­ sokat, különösen úgy, ahogy ezeket mos­ tanában az irodalmi színpadok csinálják. — Tudsz-e arról, hogy az üveggyár­ nak, az építőknek is van színjátszó gár­ dájuk, s hogy a legfontosabbat ki ne felejtsem, a Kohász Művelődési Központ­ ban működik a — nagy hírű — Petőfi színjátszókor? — Nem. Nem is hallottam róluk. Se­ hol nem találkoztam olyan tájékoztató­ val, értesítéssel, ahonnan megtudhattam volna. KÖZÖSEN — A brigádverseny vállalásai között szerepel az is, hogy időnként elmegyünk színházba, moziba. —Csak a vállalás miatt teszik ezt? — Nehéz erre válaszolni. Az biztos, hogy van köze hozzá. Végeredményben ez az akció indította el hogy már rend­ szer lett abból, hogy különböző kultu­ rális rendezvényekre közösen, vagy külön-külön elmegyünk, minden unszolás nélkül. — Az előbb valaki megjegyezte, hogy szeretik kiválogatni a vidámabb dolgo­ kat. — No igen. Mi is különbözőek va­ gyunk. Más az ízlésünk és ezért sokszor nehéz összeegyeztetni a programokat. Mindenki mást akar. MEDITÁCIÓ — Végül is kinek a szava dönt? A felnőtt színházi bérletek nagy több­ — Legtöbbször az, hogy a brigádver­ ségét üzemek, szocialista brigádok vá­ sárolták meg. Feltételezhető tehát, hogy senyben milyen színdarabok és filmek, ezek felhasználásával főként a munká­ vagy más dolgok szerepelnek. Aztán az, sok járnak színházba. Ez a megállapítás hogy menyire tudunk megegyezni. — A programok között a színház más azonban nem valósághű, mivel a gya­ korlat azt mutatja — ha sajnos, számok­ rendezvényekkel, előadásokkal szemben kal még nem is mutatható ki - , hogy a előnyben vagy hátrányban van? — Nem szoktuk így beosztani, rangso­ bérletek egy része „megreked" az iro­ dákban, s csak (arányaiban) kisebb rolni. De ha végiggondolom, a színház mindig többet jelent nekünk, mint bár­ hányada jut el a munkásokhoz. Az előadások — egy-két kivétellel — mi más. Kicsit ünnep nekünk. Akármi­ teljes teltház előtt játszódtak le. Csupán lyen furcsa is, de egy régi, már nyugdí­ az ifjúsági bérlet tűnik kevésnek: a vá­ jas brigádtagunk tette azzá. Vermes Pis­ rosnak egy főiskolája, négy középfokú ta bácsi régi munkásszínjátszó volt, s oktatási intézménye s szakmunkásképző úgy beszélt a színházról, mintha az iskolája van, melyek tanuló ifjúságának templom lenne. Mindig haragudott, ha száma indokolná a bérletek magasabb valaki mozgott, köhögött vagy megszó­ lalt a nézőtéren. Azt mondta: „Nektek számát. jól esne, ha valaki belezavarna a mun­ kátokba?” — Ez azt is jelentheti, hogy az amatőr színjátszókat is meg szokták nézni? — Ilyenre még nem volt lehetőség. Bár egyszer vagy kétszer már itt az üzem­ ben is voltak diákok, akik nagyon szép műsort adtak, itt a munkapadok mellett. — A régiekre emlékeznek-e? — Régiekre? Hát az ötvenes években nagyon sok volt az ilyen, munkásokból szervezett csoport. Aztán ezek lassan megszűntek. Maradt egy-kettő, amelyik jobb volt, de jöttek a nagy színészek, és — lehet, hogy ezért — azok is lassan megszűntek. Egy csoportot tudok, ame­ lyik még működik, a Kohász Művelődési Központban a Petőfi-színjátszókör, ha jól tudom a nevüket. BENNE A VILÁG Párbeszédek a színházról. Lehetett vol­ na író, kritikus, színész vagy rendező, színházi szakember a partner. Lehetett volna súlyos, a színház világát, a színház és közönség viszonyát elemző az írás. Lehetett volna konkrétabb, vagy sokkal általánosabb, nevekkel tűzdelt s rang­ hoz, beosztásokhoz kötött, rétegenkénti” , szilárdabb, jellemzőbb. Csupán egy vil­ lanás lett, hogyan kötődik a hétköznap emberéhez Thália temploma, hogyan tudja szigorú rendbe szedett hétköznapi teendői mellé illeszteni a szó, a gondo­ lat, a játék ünnepét. Zengő Árpád 29 �KÖRKÉP IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat* A haladó politikai tradíciókat tisztelő, a moz­ galmi keretek között kibontakozott kulturális ha­ gyományokat vállaló, megőrzésükön akarattal, hittel munkálkodó városunk ,,legúja bbkori" törek­ vései között, a ma szellemi arculatát meghatá­ rozó új — társadalom és művelődéspolitikai céljainkkal egybecsengő, megyeszékhely rangjá­ hoz méltó, karakteréhez simuló — kezdeménye­ zések ösztönzése, felkarolása, támogatása mar­ kánsan kirajzolódó vonulatot jelent. Nemcsak az alkalom mondatja velem, hanem az elfogultság­ tól mentesen megítélt tények bizonyítják: a ,,hagyományteremtés” legjobban a képzőművészet terén sikerült. E két, két és fél évtizedes folyamatnak — amely „előtörténete" a Nógrád megyei képzőművészek mai eredményeinek és méginkább a jövő pers­ pektíváinak - jelentős állomása, feljegyzett ce­ zúrája volt 1965 április 4-e, a felszabadulásunk huszadik évfordulója. Akokr első ízben — és ez­ úttal éppen tizedszer — került megrendezésre az észak-magyarországi képzőművészek immár igen­ csak hagyományos seregszemléje. Hogy a kilenc évvel ezelőtti, toranydaruktól, építőálllványoktól övezett, félig kész épületben, díszetlen betonfalak között (a mai megyei könyv­ tár helyén) életre hívott tárlatból az országos kiállítási program egyik — ha még nem is a legjelentősebbek, az úgynevezett „elsővo nalbeliek" sorában - számontartott, figyelemmel kí­ sért eseménye lett, abban minden bizonnyal nem kis szerepe volt a jól megválasztott idő­ pontnak. E kiállítás ugyanis szervesen ágyazódik be évenkénti felszabadulási ünnepségsoroza­ tainkba, része lett a történelmi sorsfordulóként tisztelt eseményről nemzeti ünnep rangján való megemlékezéseinknek. Szimbólummá vált: a mű­ vészi alkotás örömeit, szépségét e napon meg­ osztani a befogadásra készek egyre szélesedő táborával, az új típusú mecénások körével, se­ gíteni eljuttatni az emberi méltóság magasla­ taira azokat, akik mind történelmi távlatban, mind a békés építőmunka jelen periódusában a lehetőségeit, a feltételeit teremtették meg a szo­ cialista művészet kibontakozásának. Így kapcso­ lódik ezen ünnepi rendezvény is azokhoz a kö­ zelmúltban született döntésekhez, dokumentu­ mokhoz, amelyek dolgozó népünk szolgálatában az eddiginél magasabb szinten végzendő fela­ datainkat fogalmazták meg. A hatszor egymás után „Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás" címen meg­ rendezett bemutató 1971 óta viseli a „Salgótar­ jáni Tavaszi Tárlat” nevet. E változás inkább csak formai, mintsem tartalmi jegyeket érintett: a tavaszi tárlat egyenes jogutódja elődjének, így e tizedik, jubileumnak is tekinthető kiállítás némi számvetésre is jogot ad, módot kínál. Szem­ tanúként visszatekintve e kiállítások során — nem az egymástól elválasztó különbségeket keresve — a folyamatosságot biztosító eszmei-politikai el­ kötelezettség, a szocialista humanizmus jegyé­ ben fogant életszemlélet jelenlétét, a „munkaművészet” jelleg kidomborodását, a minden­ napok jelenségeihez, embereihez való kötő­ dését, a társadalmi problémákra — sikerekre, gondokra — való érzékeny reagálást és mindez­ zel szoros összefüggésben e kiállítást mindig övező érdeklődést, mondhatni népszerűséget tart­ hatjuk fő jellemvonásainak. Ugyancsak állandó 30 kísérőjelensége e tárlat fejlődési vonulatának a — nemcsak a tájegységen belülről, hanem a fővárosból és szerte az országból érkező — részt­ vevők körének fokozatos bővülése a politikai és ideológiai tisztaságra, az elszürkülés, a provincional izmus veszélyeinek egyre nagyobb ívben valló elkerülésére ösztönző, a megújulásra min­ dig kész rendezői elvek és gyakorlat konstruktív szerepe, amelynek végeredményeként az idei ki­ állítás — mintha a művészek tudatosan készül­ tek volna, az egyébként bennünk aligha tuda­ tosult jubileumra — az egyik legjobbnak minő­ sül a megelőző kilenccel való összevetésben. Az 1974-es Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot min­ den bizonnyal emlékezetessé tevő jellemzők kö­ zül a műrfa jok közti színvonal kiegyenlítődését, a műfajok bővülését említhetjük elsősorban. El­ mélyültebb, kiegyensúlyozottabb a festészeti anyag, megszokottan magas szintű a grafika, gazdagodott, színesebbé vált a szobrászat, és — örvendetes módon — kapcsolódott a tá rla thoz az iparművészet: a kerámia, a textil vonalán, s nem utolsósorban a városban élő és alkotó „üveg­ művészek” jóvoltából. A tárlaton most jelenlévő fiatalabb nemzedék nem a jóindulatú engedé­ kenység jóvoltából, hanem igéretes tehetsége révén került be a kiállítók soraiba, sőt többen alkotásai képezik, de örömünkre szolgál, hogy a közülük a díjazottak közé is. A kiállítás törzs­ anyagát természetszerűleg a nógrádi művészek tá rla t minden eddiginél „nyitottabb” , a megszo­ kottnál erőteljesebb hangon jelentkeztek a má­ sutt élő művészek, ami a kiállítás rangjának emelkedését tételezi fel s egyszersmind záloga a továbbfejlődésnek. (A tájegységi együvétartozás érzését mélyíti el az a gesztus is, hogy a köz­ reműködők sorában a Miskolci Bartók Béta Ze­ neművészeti Szakközépiskola ütőhangszer-együt­ tesét köszönthetjük.) Már nem meglepő, de to­ vábbra is magasan értékelendő jelenségként ta rtjuk számon, hogy a rendszeres díjalapítók mellé ismét egy új is feliratkozott: ezúttal a BRG helyi gyáregysége ajánlott fel díjat, hogy — más üzemekhez hasonlóan — ilyen formában vállaljon részt a szocialista képzőművészet ne­ mes ügyének támogatásából. Néhány napja, hogy megjelentek a városban a tavaszi tárlat plakátjai: korszerű épülettömbök kontúrjaiba helyezett festőállvány a művészetek harmóniájár a, a képzőművészet mindennapi tu­ datunkban helyet kért szerepére utal. A virág­ motívum - amely nemcsak a plakáton és a ka­ talógus címlapján, hanem az ez alkalo m m al először kiosztásra kerülő új plaketten is megje­ lenik — e fontos kulturális rendezvény érzelmi te­ lítettségét, a tavaszhoz, az élet mindenkori re­ neszánszához fűződő reményeinket szimbolizál­ ja. Az idei kiállítás pozitív tapasztalatai feljo­ gosítanak arra a várakozásra, hogy képzőművé­ szeink mához egy évre, felszabadulásunk har­ mincadik évfordulójára a jubileumhoz méltóan készülnek fel, jól sáfárkodnak tehetségükkel, al­ kotó energiájukkal, eredményesen használják ki a városban, a megyéiben biztosított egyre elő­ nyösebb élet- és munkakörülményeket. Hason­ ló a kérésünk a területi szervezet valamennyi tagjához, meghívott vendégművészeinkhez is: képességeik szerint járuljanak hozzá e fórum további kiteljesedéséhez. E megnyitó beszéd nem vállalkozhatott arra, nem léphetett fel azzal az igénnyel, hogy mű­ vészeti, esztétikai szempontok alapján értékelje a látottakat, szmába vegye egy-egy művész fe j­ lődését, netán visszaesését, konstatálja-e elemezze a kiemelkedő alkotá sokat, hisz erre elsősorban a kritikusok, műtörténészek, művésztársak, úgy­ mond : a szakemberek a hivatottak, ehelyett a fenti gondolatok jegyében kívánta e kiállítást a tárlatlátogató közönség szives figyelmébe ajánla n i. Csongrády Béla * Elhangzott a József Attila Művelődési Központ­ ban, a felszabadulás ünnepén rendezett kiá llí­ tás megnyitó beszédeként. Tavaszi tárlat Mikor van készen egy mű: egy kép, egy szo­ bor, egy grafikai lap, egy iparművészeti (illetve egyre inkább ipari - művészeti - használati) tárgy? Amikor fölkerül a festményre az utolsó ecsetvo­ nás? Amikor nemes anyagban áll már a plasz­ tika? Amikor megszáradt, s mappába került a művet hordozó papiros? Amikor az iparművész (vagy a gyár) befejezte a munkát? Egyszóval: amikor lezárult a teremtés? Nos, igen — és nem. Mert a befejezett kép, szobor, grafika, tárgy — talán nem teljesen pontos, de kifejező hasonlattal élve - olyan, mint egy akkumulátor: magába szívta megformálójának gondolatait, energiáit. Ám nem azért, hogy fösvény módjára kuporgassa, rejtegesse, hanem hogy kisugároz­ za, közvetítse a dolgok rendje szerint. Hogy ka­ pocs legyen a művész és a közönség évezre­ dek óta tartó párbeszédén. Nem szójáték hát és nem pusztán szép mon­ dás, ha azt állítjuk, hogy egy mű — kép, szo­ bor, grafika, tárgy — akkor készül el igazán, amikor a közönség elé kerül: amikor kiállítják �(vagy megveszik, s használni kezdik; de ez már más terület, hagyjuk ezúttal). Ehhez a találko­ záshoz — ha tetszik: a művek teljes ,,elkészü­ léséhez'' — természetesen fórumok keltenek. S hogy minél többre van szükség, azt már, gon­ dolom, szinte fölösleges is külön hangsúlyozni. Ha más nem, már ez, a találkozás lehetősége is fontossá — az itteni és az országos figyel­ met egyaránt megérdemlővé — tenné az immár negyedszer megnyitott salgótarjáni Tavaszi Tár­ latot. De — természetesen — Tarján és benne a József Attila Megyei Művelődési Központ nem csak ezt, nem a puszta lehetőséget adja. Ö n­ magát is, azaz a párbeszéd képességét és kész­ ségét, a művek és az emberek rövidre zárt áramkörének folyamatos világosságát. A Tava­ szi Tárlatra látogató iskolásak és felnőttek ak­ ti v figyelmét (amelyet oly jól esett látnia a ki­ állítás fásultabb, értetlenebb nézőkhöz szokott vendégének). Ez a feszült figyelem, ez az őszinte érdeklő­ dés azonban — tegyük ezt most mindjárt hoz­ zá - nem a kiállítás puszta tényének szól t. A Tava szi Tárlat vendégeit a bemutató tartalma - a művek sora - vonzotta, vagy tartotta fog­ va belépésük pillanatától kezdve a Művelő­ dési Központ üvegcsarnokába n. Ami már nem csak a rendezőiket, s a nézőket dicséri - a kiáll í tókat is: a tudása-képessége szerinti maxi­ mumot nyújtotta mindenikük. Sőt, annál is többet. A 4. salgótarjáni Tava­ szi Tárlat ugyanis nem kevés meglepetéssel és j ónéhány igazi csemegével szolgált még a gya­ kori tárlatlátogatóknak is. Akik itt és ezúttal értesülhettek róla, hogy Barczi Pál és Lukovszky László - akiknek eddig csak grafikáit vártuk új meg új izgalommal a tárlatok során — képeket is fest. S éppen nem rosszakat! Kompozícióikon (Barczi Pál Találkozás és Lukovszky Csendélet címmel bemutatott képén) hiába is keresnn ék a a „grafikus” nyomait: jól elgondolt és biztosan megvalósított festői mű mind a kettő. Barczi munkája erősen formált foltjaiból épített feszült­ ségekkel teli teret; Lukovszky műve elsősorban a plasztikus formálásra fordít gondot, a tárgyak testének felépítése, egymáshoz való térbeli vi­ szonyuk pontos kialakítása a legfőbb célja. Kiemelésük azonban semmiképpen sem je ­ lenti azt, hogy „ csa k ez a két mű" szerepel a salgótarjáni Tavaszi Tárlaton, hogy a festők kompozíciói elhalványo dnak mellettük. Elvégre Ló­ ránt János három képe, Farkas András illetve Birkás István két műve, Jánossy Ferenc két o la j­ festménye, Mazsaroff Miklós és Mustó János két-két munkája, s még j ónéhány társük telje­ sítménye hasonló figyelmet követel magának. S éppen azzal, hogy — nem keltenek meglepetést: biztosan építet utak állásáról ad mindenki fi­ gyelemreméltó tudósítást. Lóránt képei, az Iparitanuló, a Bazaltok és a Kőrös ismét bebizonyíják, milyen végtelenül gazdag szín a szürke: mindlen belefér, mindent elbír, akár egy teljes festői és emberi világ terhét képes elhordani — ha mesterére akad. Lóránt „szürke” színörvé­ nyei ezeken a képeken — mint társaikon is — emberré, tájjá, tárggyá és érzelemmé-gondolattá rendeződnek, kemény szerkezetük biztosan hordja a mű hiába, melléfogás, disszonáns fel­ hang nélkül felépítet testét. Farkas András mun­ kái - bizonyos mértékig — hasonló úton halad­ nak. Igaz, ő jobban kapaszkodik a választott motívumok valós színeihez, belőlük épít asszo­ ciációs hidakat a téma és a mű közé. Birkás hasonlóképpen já r el (Az ősz maradéka címmel bemutatott kompozíciójának tanúsága szerint), de ő ismét merészebb, s — úgy tűnik — szíve szerint a Lóránt János által képviselt képépít­ kezést választja ideáljának. Jánossy Ferenc Akt vörösben és Ifjú vörös ingben című képe en­ nek a színekre építő festésmódnak a történeti gyökereit mutatja meg: festészetünk régebbi ha­ gyományrétegeiből merít. Azokból, amelyekben a motívum felidézésében és képelemmé alakítá­ sában az aggályosabban kezelt rajzos forma a színhez hasonló mértékben játszott szerepet. Mazsaroff Miklós és Mustó János művei már más áramlatot képviselnek: azt az expresszivitást kereső festményideált próbálják a maguk nyel­ vén megvalósítani, amelyre pikturán k a hatvanas években igyekezett támaszkodni az elbeszélő festészet tájainak elhagyásakor. — És folytathat­ nánk még tovább a sort, a tanulságok felidézézését, hisz szinte valamennyi kép — Fábián Gyöngyvér, Földi Péter, Iványi Ödön, Kengyel Zoltán, Kishonthy Jenő, Nagy Ernő, Papp László, Pataki József, Réti Zoltán, Seres János, Somoskői Ödön és Tóth Imre munkái — jelent valamit az egyén, s a közösség számára, még ha jónéhányuknak mutál is a hangja. A festmények után a grafikákra kerítve most a szót, előljáróban hadd szögezzem le: a Tavaszi Tárlaton itt, ebben a műfajban vonul fel a leg­ erősebb, a legegyenletesebb mezőny. De nem is csoda! Hiszen a tárlat egyik rendezője a Magyar Képzőművészek Szövetségének Észak-Magyarországi Területi Szervezete, amely — túlzás a udvariaskodás nélkül megállapíthatjuk — tagjai, s bará ta i-vendégei révén, a Salgótarjánban és a Miskolcon élők, s az oda dolgozni járok révén a hazai grafikai élmezőnyének tekintélyes részét soraiba tartozónak tudhatja. A József Attila Me­ gyei Művelődési Központ üvegcsarnokában ta l­ lózva az idei Tavaszi Tárlat anyagából — első­ ként az egyenlőik közül - , hadd említsem az élen Feledy Gyula Halál délután című sorozatá­ nak három (IV., V. és VI.) lapját. Igaz, róluk már kifejtette véleményét a kritika a miskolci Grafikai Biennálé alkalmából, hiszen o tt láthat­ tuk őket először; mégis, hadd mondjam most el újra, hogy Feledy ezekben a művekben munkás­ ságának egyik - máris kétségbevonhatatlan je ­ lentőségű — csúcsához érkezett. Aminthogy Csohány Kálmán rajzolóművészetének is fontos pont­ ja az a Csokonai verseihez fűződő sorozat, amelynek ezúttal hat lapjával ismerkedhettünk meg: rajtuk szinte tehetőségeinek netovábbjá­ hoz érkezik el az a szűkszavú, néhány vonallal egész világot teremtő rajzoló- és rézkarcoló módszer, amelyet Cshoány anyanyelvének isme­ rünk. Czinke Ferenc Rekviem a. vizekért című so­ rozata viszont újra megnyíló lehetőségeket mu­ ta t: jelzi, hogy — az erősebb „festőiség” vizei­ ről visszaevezve — Czinke grafikáinak gondolatrendszerét (és tartalmas motívumszerkezetét, a valóság átírásának, művé fogalmazásának esz­ köztárát) erősíti. Figyelmet érdemel Lukovszky László két papírmetszete - Az első nap és Em­ berek — is. Érdekes őket szembesíteni tőlük nem messze függő képével — az összevetés bebizo­ nyította, hogy Lukovszky nem csak önállóan „b e ­ széli” a két műfaj nyelvét, de egyiket is, másikat is teljes szuverenitással. Zala Tibor négy litog­ rá fiája — a két Itá liai emlék, az Ö reg fa és a Gyökerek — mesterének megújított grafikai nyel­ véből nyújtott ízelítőt a Tavaszi Tárla t vendé­ geinek. Máger Ágnes olaj pasztelljei - fáradtsá­ guk ellenére — jó rajzkészségről és egy lehetsé­ ges kibontakozásról győzhették meg szemlélői­ ket. Hibó Tamás lapjai sokat igérnek — ha még nem is tudják maradéktalanul beváltani vala­ mennyi igéretüket. Dala József, Farkas András, Molnár Béla, Sorki Dala Andor, Szabó Andor, Szujó Zoltán, Teliinger István és Tóth Imre mun­ kái pedig — egyenlőre — jó hátteret jelentettek a tárlat közös mondandójának érvényesítésében, mert bár mozdulataikban ugyan még sok bizony­ talanság munkál, s némelyikük előbb alakította ki a modorát, mint ahogyan a gondolatait tisz­ tázta, ám a folyamat még egyiküknél sem zárult le, kibontakozásuk nem csak szükséges — lehet­ séges is. A szobor-anyag meglepetését Borbás Tibor szolgáltatta. Nagy fába vágta a fejszéjét — Ady illusztrációt formáit. Az már kevésbé meglepő, hogy sikerrel oldotta meg feladatát: bonyolult kompozíciója, az „Egy ócska konflisban" nem hiánytalan képet ad, hanem hibátlant; kon­ centráltan beszél, a lényeges vonások kiemelé­ sével pontosan irányítja szemünket és figyel­ münket a mű fontos részleteire, mondandójára. Mellé Kovács Ferenc érmei kívánkoznak a sor­ ban. Velük Kovács hirtelen, de nem megalapo­ zatlan fejlődésnek indul plakettművészetünk fi­ gyelmet érdemlő egyéniségei közé lendült. A többi mű - Gyurcsek Ferenc, Janzer Frigyes, Ki­ rály Róbert, id. Szabó István, Szanyi Péter és Vasas Károly kompozíciói — javarészt ismerősök, vagy ismerős megoldásokat mutatnak: ki-ki a maga színvonalán szerepelt. Végül néhány szót a Tavaszi Tárlat iparművé­ szeti kollekciójáról. Mindenekelőtt: bemutatása kétszeres nyereség. Mert nem csak a képzőmű­ vészeti anyagot színesítik Csermán Ilona és Hor­ váth Sándor kerámiai (Csermán plasztikái még kicsit görcsösek, kevesebb szabadságot enged nekik, mint anyaga és mestersége megengedne; Horváth Sándor az agyag természetét ismerve alakítja ki R elíef-jeit); Dienes Anna, Hamza Erzsébet, Szatmári Béla és Takács Géza üvegkompozíciói (közülük Takács a legkiforrottabb egyéniség, de jó irányba tapogatóznak Dienes és Hamza munkái is, bár némelykor az az ér­ zésünk, mintha csak szép tárgyakat szeretnének form álni: kísérleteik mögött nem mindig érzeni a célkitörést Szatmári üveg-zománc kompozí­ ciói — sajnos — kevés önállóságot mutatnak); és Mészáros Erzsébet plasztikus textilje, s gobelin­ terve. Jelenlétük egy másik igazságot is megmu­ tat: hogy a képző- és az iparművészet egymás mellett — s pláne, egymás ellen — nem boldo­ gulhat. Csak így, együtt. Hiszen egy világ, a vi­ zuális kultúra része mindkettő. Szigethy G á b o r: percért mindent feláldozni képesek csiszolt tu­ lajdonsága. Nem olvasták a Háború és Békét, mert időt a napi tülekedésben soha nem vol­ tak képesek szakítani rá, de kívánatos ismerte­ tésekből tudják, hagy fontos remekmű, illik is­ merni, hivatkozni rá, ha Napóleonról vagy Kutuzovról, Moszkva égéséről vagy az austerlitzi csatáról esik szó. Ő k Lukács György műveiből a tartalomjegyzéket ismerik, Marxból a napisaj­ tóban megjelent idézeteket, Shakespeare élet­ műve számukra a Lamb-tesvérek gyermekded átköltött meséi, a Don Quijote ifjúságuk mese­ kivonata, a János vitéz iskolai kötelező olvas­ mány, Gulliver bábszínházélmény, Thomas Ma nn „polgári realista” , Gorkij „szocialista realista” , Mikszáth kritikai realista” , Móricz a magyar parasztság sorsának nagy ábrázolója, József A ttila a munkásosztály költője, Ady hi rnök új időknek új dalaival, Radnóti a fasizmus tragi­ kus sorsú áldozata, Juhász Ferenc Kossuth-díjas, Illyés Gyula élő klasszikus . . . Mindenkiről tudnak valami művelt apróságot. Mert amit olvastak, azt is rosszul olvasták. Csak a könnyen megjegeyzhetőre figyeltek, a felszínes mesére, a bármikor bárhol elmesélhe­ tő történetre, egy szereplő báli ruhájának szallag ja ira, vagy a forradalmár hős harcos szónok­ lataira, vagy egy virágoskert bájos leírására, idézhető félmondatokra, címekre, nevekre — a műveltség látszatkellékeire. Mert egyre többet olvasunk. És egyre felszí­ nesebben. Sokat olvasni — ma ez eszmény. Pedig elmélyülten kellene olvasni, töprengve, egy-egy mon­ datnál meg-megáIIva, visszalapozva, az olva­ sottakat tapaszta lá sainkkal összehasonlítva, egy­ bevetve, olvasás közben korábbi élményeinket is felidézve. A gyors-olvasás, a sokat-olvasás jelszavai he­ lyett a gondolkodva-olvasás gyakorlatát kellene megvalósítanunk. Hogy mint emberek többek le­ gyünk amikor összecsukjuk a könyvet, mint mi- Olvasónapló Sokféleképpen lehet hazudni. Műveltséget ha­ zudni például hallgatással szokás. Mert hatal­ mas az irodalo m, s napi gondjaink között ke­ vés idő ju t olvasásra, s mert az emberi élet kevés végigolvasni az elmúlt évezredek minden remekművét, hát gyakorta úgy teszünk, mintha olvastunk volna minden fontosnak itélt alkotást. Művelten hallgatni, egyetértő fejbólintással o l­ vasottságunkat bizonygatni — a félműveltek, a sznobok, az áltudósok, a rangjukkal tetszelgők, az ostobák, hiúak, az életnek mindig csak a felszínen kujtorgók, a napi sikereket remélők, a Horváth György 31 �előlit kézbevettük azt. Hogy ne csak megízlel­ jük, de megértsük a könyv lapjain rejtőzködő csodálatos világokat, hogy bár felejtsük az idő múltával a szereplő személyek nevét, ruháza­ tát, szavait, de egyéniségűnkben tovább élje­ nek tetteik, elszánásaik, akarásaik, vállalásaik; hogy egy-egy verssor akkor is ott muzsikáljon fülünkben, amikor nem műveltség-fitogtatóan idézni, de mindennap életünkben épp e ben­ nünket élő verssor szellemében cselekedni kell. Olvasni — ez önmagunk s a világ jobb meg­ ismerése. Ö nmagunk s a világ érdekében. * ,,Ha neked emberi a mértéktartás, az igény­ telenség, nekem emberi a magasra csavart láng Emberek vagyunk, s meghalunk mindenképpen. De jobb, ha az asszonyok hajsarló ja vágja el a torkom. Jobb, ha alvadó kokárdát üt számra a veszély, mintsem lepecsételt szájjal járjak. Mert lezárva megromlik bennem a szerelem, kő lesz a szeretet, értéktelen a bánat. Ebben az átme­ neti korban. Mondja Szindbád." Egy próza-vers törmeléke; még csak nem is a teljes költemény, Nagy László Szindbádjá nak e töredék so rai muzsikálnak bennem hónapok óta. Ment lezárva megromlik bennem a szere­ lem — mondja Szindbád, kő lesz a szeretet, ér­ téktelen a bánat. Szerelemből, szeretetből, bá­ natból szőtt emberség világít e sorokban, a mértéktartást, igénytelenséget életüknek vállalókkal szemben. Csodát kereső, hittel-teljes ember-kép ez, megalkuvások nélküli, veszélyekkel szembe­ nézni képes, az életet nagynak, szépnek remé­ lő, a halált is vállaló, mert emberek vagyunk, s meghalunk mindenképpen, de — s itt követke­ zik az a furcsa, földies, karcolóan földszagú kép, amely visszaránt, szívenüt, nem engedi, hogy könnyes sirámmá színtelenedjen a vers, hogy hétköznapi bánatainkra legyen könnyed ír; jobb, ha az asszonyok hajsarlója vágja el a torkom. Jobb, ha alvadó kokárdát üt számra a veszély. . . A hajsarló egyszerre idézi a búzafektető penge villanását, a valamikori hajfo­ natat, a kedves arcát koszorúzó ékességet, a megszerzett és elveszített szépség tündöklését, a lehetőséget, a reményt, a mindennapi munkát, a szerelmet. A kokárda a forradalmat sejdíti, az al vadó kokárda a levert forradalmat, de a „jobb, ha alvadó kokárdát üt szá mra a veszély” a levert forradalmat is vállaló forradalmiságot; a nem csupán a csillogást, a győztes diadalt, tetszetős-felszínes igazságot, de a megsar­ colt tisztaságot, a bukásban felfénylő igazságot is. * Eötvöst olvosok. Eötvös József Magyarország 1514-ben című ritkán olvasott regényét. Most új­ ra megjelennek a múlt századi nagy író alko­ tásai. A falu jegyzője. A XIX. század uralkodó eszméi, a tanulmányok, a politikai írások, ver­ sek, drámák. Aki akarja, akinek bátorsága van; felfedezheti magának az egyik legnagyobb pró­ zaírót. Mert nem könnyű olvasmány a Magyarország 1514-ben. Értékeit nem csillogóan kínálja, bir­ kózni kell a gondolatokkal s nem elandalogni a csevegő cselekmény szárnyalásán. A regény menetét meg-megakasztó eszmefuttatások böl­ cseletét nem elegendő átpillla ntani, de fontos, hagy mérlegeljünk, összehasonlítsunk, gondolat­ ban korunk Dózsái, Szále resi Abrusai, Lőrinc ba­ rátai után kutassunk, hogy a reformkorban a reformkoriak számára Dózsáról irt regény máhozszólá sát is megértsük. Engelsnek A német parasztháború című írá­ sából tudjuk; reménytelen volt a középkorban a feudális nemesség ellen kaszával - kapával tá­ madó paraszti lázadás, mert csak lázadás volt, ellenszegülés, elpusztítása minden rossznak, el­ nyomásnak — de lehetőséget új világok megte­ remtésére nem teremtett, s így szükségszerűen el kelle t t buknia. Münzer Tamásnak éppen úgy, mint Dózsa Györgynek. A politikában centralista Eötvös József aggodal omtól eltelten figyeli a radikal izólódó ma­ gyar szellemi életet, s regényéből Is kiolvasha­ tó: fél a forra d a lo m tó l; fél attól: az elnyomot­ tak, a hatalomtól kisemmizettek, az értelmes élettől elt i Ito ttak, az emberi lehetőségektől meg­ fosztottak roppant lázadása kiszámíthatatlan kö­ 32 vetkezményekkel járhat. De az ideológus Eöt­ vösnél, a gondolkodó Eötvösnél mélyebben, öszszetettebben látja az emberiséget, törvényeit a prózaíró Eötvös: ezért, hogy képes teljességé­ ben ábrázolni egy furcsán ellentmondásos tár­ sadalom minden furcsaságát, ezért, hogy az egyéni életek elbizonytalanodó körvonalait mu­ tatja fel, a megromlott korban a megromlott életűek résziigazságait, s a regény lapjain fel­ sejlik a humánus igazság: nem a forradalom­ tól, de a lázadástól félti az országot Eötvös József, mert érzi, hogy roppant indulatok fe­ szülnek szerte a hazában, érzi, hogy szellemi mozgalmak erjednek, de látja azt is: mindezek nem vezetnek, nem vezethetnek forradalomhoz, tényleges megújuláshoz, csak lázadáshoz, amely elbukik s elbuknak vele a legjobbak is. Csak­ hogy Eötvös nagy író s nem próbálja meg el­ kendőzni, könnyed fátylakkal leplezni az igaz­ ságot: tu d ja : eljöhet a pillanat, amikor a láza­ dás is naggyá tehet népet, mert ha megújulni nem képes is, de legalább igényét a megúju­ lásra felmutatja. S aztán bukását majd hősi­ esen viseli, mint Dózsa a tüzes trónt. * Miért is hát, hogy olvasunk? Könyveket tor­ nyozunk asztalunkra, ágyunk mellé, táskáinkba, kabátzsebünkbe gyűrünk finom irodalmat, vagy a felszín baját éneklő könnyed regényéket, ka­ cagtató bohóságot, izgalmas krimit, Háború és Tallózás Vita, de nem a vitáért Emlékszem, régen is voltak viták, de igazan vérre menőre a Déry Felelete fö­ lött folyón kívül nem nagyon. A viták al­ talában oly dolgok fölött folytak, ame­ lyek tulajdonképpen nem tartalmaztak ellentéteket, legfeljebb konstruáltak ilyet, hogy az agyonszajkózott téziseket ismét feleleveníthessék. S amikor már szaba­ don vitázhatott bárki és a témát is az élet adhatta, olykor még mindig odaér­ ződtek a kiagyaltság bélyegei és a föl­ kért hozzászólók. Hol volt még az a spon­ taneitás és hév, amely a Fekete Gyula könyve nyomán föltámadt népesedéspo­ litikai vitát jellemezte! Sipos Gyula a Népszabadságban már szinte pázmánypéteri hitvitázó hangot ütött meg. Nem állítom, hogy a viták szükséges velejá­ rója a túlfűtött hevesség, de (fokozata­ itól függetlenül) a szenvedély híján nem igazi vita a vita. S beszéljünk a máról! Úgy hiszem, nem mondok újat, még kevésbé valótlant az­ zal, hogy; napjainkban a vita nem a lát­ szatért, nem magáért a vitáért folyik, hiszen csaknem valamennyi témát (né­ pesedéspolitikai, tanyakérdés, költészet közérthetősége, stb.) az élet maga vetet­ te föl, s az illetékesek, benfentesek vi­ táját sokszor a társadalom minden ré­ tegének érdeklődése és nagyarányú részvétele kiséri. Hiszen vannak hetila­ pok, folyóiratok, amelyek nem győzik le­ küzdeni olvasóik véleménynyilvánító és közlési vágyát. (Mint többek között a Köznevelésben, ahol egyre több szót kér a kritikus és nem kritikus olvasó!) békét, Léda asszony zsoltárait, a könnyes tekin­ tetű Csokonai Vitéz Mihály mélabús költemé­ nyeit? Miiért is vesszük kézbe újra meg újra a már olvasott köteteket, miért ismételgetjük ma­ gunkban a már ismert verssorokat, miért va­ gyunk kiváncsiak a könyvek titkaira? És miért, hogy izgatottan csüggünk egy-egy új verssoron, megfejteni akarva a benne rejlő sokszólamú üzenetet? ....... tűzbe borul / a kocsma, hová belépek, aranycsizmás varjúkirály / ordít a kerítésen, ré­ szeg vagyok anyám, hazamenni/ n em tudok, csillagok térdei alatt vergődik az éjszaka...' Bari Károly új kötetéből valók e sorok. A ver­ gődő éjszakából kilábolni akaró ember indu­ lata suhint itt a kerítésen tetszelgő varjúkirály felé, nem az aranycsizmát irigyelve tőle, hanem másoknak fájdalm at okozó tetszelgését utálva. Fájdalomból tornyozva indulatot, menekülés­ től részegen kiáltva, hazakívánkozóan, meg­ nyugvást keresően zenélő sorok ezek, poétikai tankönyvbe illően azok, de Bari Károly rímtelen éneke a megkeseredéstő l visszarettenők éneke is, a varjúkirály felé indulattal suhintok éneke is, a házukról a rontást elkergetni akarók éne­ ke is . Hogy megpendüljön beletörődni kész lelkünk­ ben a ha rcias húr — ezért jó zengetni magunk­ ban e verssorokat. Hátha mi is elkergetjük egyszer saját életünk varjúkirályait! Nem állítom, hogy amiről vita, polémia folyik, az ma .mar mindenütt és minden­ kor elsőrendű közügy, de még, teszem azt, az Elet és Irodalom „Véleményünk szerint" rovatának is előrevivő szerepe van, pedig sokszor magával a visszás­ sággal polemizál, s nem egyszer a pe­ riféria perifériáján. A legélénkebb vitázó kedvet a Kritika mutatja, s ez bizonyos olvasóréteg kö­ rében rendkívül megnövelte iránta az ér­ deklődést. Egy szerkesztőségi vitacikk be­ vezetőjében olvashattuk: „Különöskép­ pen a szocialista kulturális élet igényli az alkotó vitát. Olyan világban élünk, amelyben még együtt élnek a burzsoá ideológia elemei a mi marxi-lenini el­ méletünkkel és gyakorlatunkkal. Olyan világban élünk amely naponta vet fel új és új problémákat, melyeknek marx­ ista megoldása el sem képzelhető ter­ mékeny vita nélkül, hiszen az igazi meg­ oldás lehet az idézgetés, a megfelleb­ bezhetetlen itéletmondás.” Hát a Kriti­ ka él is a kritika fegyverével, ha külö­ nösen a személyek közötti polémiát ked­ veli is, ami magában rejti a veszélyt, hogy a vita tematikája eltávolodik az ál­ talánostól a különleges, a kuriozitás fe­ lé. Szerencsére az eddigi viták ezt a ve­ szélyt jó hajókormányos módjára min­ dig megkerülték, bár Szkülla és Kharübdisz a közelben komorlott. Igazán „életszagú” kerekasztallá illetve vitafó­ rummá alakult Tamás István sorozata, amelyben munkások nyilatkoznak, vitáz­ nak a művelődésről. Néhány idézet hadd álljon itt a Szerszámgépipari Művek kő­ bányai, kilencszáz személyt foglalkozta­ tó gyárában lezajlott beszélgetésből: „Sokan tanulnak is, megbírkóznak a mű­ szakbeosztás nehézségeivel. Mert az nem kedvez a tanulásnak: a vállalat érthető­ en, elsősorban a konkrét produkciókra törekszik. S valami — talán egyfajta uj­ onnan elterjedt szemléletből való — �gyanú is körülveszi a továbbtanulókat: valóban csak az ismereteiket akarják gyarapítani, s nem magasabb beosztás­ ra törekszenek-e a megszerzendő oklevél­ lel? Nehezen hiszik el, hogy sok mun­ kás nem a beosztás miatt akar tanulni, hanem azért, hogy jobban el tudja lát­ ni a munkáját.” (Kőszegi Sándor eszter­ gályos). Egy másik szemelvény: „M egle­ het, hogy az oktatási hatóságokat ingerli a »harmadik tornaóra« problémá­ jának firtatása. Én is ideges volnék, ha elrendelnének a műhelyben olyasmit, aminek a végrehajtásához pillanatnyilag nincsenek meg a feltételek, s utána szemrehányások érnének.” (V. Nagy Ist­ ván horizontálesztergályos.) S egy meg­ hökkentő mondat Zsebényi Béla szere­ lő szájából: „M it bonyolítsam: úgy ve­ szem észre, hogy sokak szemében ma már nem »rang« munkásnak lenni.” A sokrétű viták őserdejében jól segít eligazodni a Látóhatár, körültekintő vá­ logatásaival. A lapok, folyóiratok olva­ sása, a Látóhatár szemelvényei egyaránt tisztán mutatják, mennyire az általános egy rendhagyó összeállítás a közművelőközművelődés kérdése, amelynek alaku­ lásával és jövő perspektivájával elmélyülten foglalkozott a Központi Bizottság idei, márciusi ülése is. Ugyancsak a Lá­ tóhatár márciusi számában jelent meg egy rendhagyó összeállítás a közműve­ lődés körül folyó vitáról. A bevezetőben olvashatjuk: „A viták, mint olvasmányok is izgalmasak, emellett állásfoglalásra és esetleges cselekvésre késztetnek." Végezetül kicsit vitázó hangulatban említsünk meg két, a Kritika márciusi számában megjelent írást. Az egyik G aál Gábor 1928-ból kiásott cikkéhez kapcsolódóan Rózsa Gyula képzőművé­ szeti, a másik Hajdú Ráfis G ábor iro­ dalmi telítettséggel foglalkozó írása. Mindkettőnek lényege, hogy „sok az esz­ kimó, kevés a fóka.” Magyarországon jelenleg mintegy ezer festőművészt tar­ tanak számon - írja Rózsa Gyula - és „az ezer festőből a fölöslegeseket úgy tartjuk el, hogy a valóban kiemelkedő tehetségektől vesszük el a pénzt, meg­ bízást, s osztjuk szét »demokratikusan« Epigonéknak.” Hajdú Ráfis hasonló helyzetre utal a szépirodalomban. Mind­ ketten hangsúlyozzák a kialakult hely­ zetben a kritikusok felelősségét. Sőt Hajdú Ráfis ezen is túlmegy. Ezt írja többek között: „Nemzedékem tagjai a hozzám korban, sokan hitben is közel álló fiatalok között egy sor, tehetségét, elhivatottságát már művekkel bizonyított akad. Emeljük ki őket az első könyvek, antológiák, legkülönbözőbb publikációs orgánumok közölte masszából. Érdemben méltató, érdekükben igazmondó, nyíltan bíráló tanulmányokkal. Folyamatos, rend­ szeres közlési lehetőséggel, anyagi tá­ mogatással, erkölcsi elismeréssel. De csak őket.!” Mindkét írásban érthető és elismerésre méltó az aggodalom, az esz­ tétikai jószándék, mégis elgondolkoztató, vajon mit szólna az efféle másokat ki­ záró protokoll-listákhoz — mondjuk — Osvát Ernő, vagy más, új tehetségek so­ rát fölfedező szerkesztő. Volt időszak, amikor Jakab Ödön állt az irodalmi protokoll-lista legelején. Vajon kinek isme­ rős már ez a név, kik ismerik alkotása­ it? Ificsapatok nélkül hogyan képzelhe­ tő el ütőképes, világszínvonalú nagy vá­ logatott? Úgy hisszük — főként irodal­ mi téren - jó játéklehetőséget biztosihatnak a kezdő tehetségeknek, orosz­ lánkörmüket nyújtogatóknak (ki tudja, lesz-e belőlük Petőfi vagy Móricz Zsigmond?) a napilapok, a megyeiek is, valamint a vidéki folyóiratok, amelyek talán túlontúl is a „nagy nevek” bűvö­ letében élnek. Pedig a csúcsra lanká­ kon és dombokon át vezet az út. Jól — ha úgy tetszik, korszerűen — meg­ írt regény Kertész Ákosé: s a kedvező fogadtatásnál ez sem volt mellékes szempont. A sok belső monológra épülő szerkezet egységének megteremtése pe­ dig egyenesen virtuóz teljesítmény. A témával és a mondanivalóval együtt a művészi kifejező eszközök is életközei­ ben maradtak. Sikerült megtalálnia a mű hangulatának megfelelő nyelvi— stiltiszti— kai megoldásokat. Mint ahogyan Makra Ferenc nem maga a munkásosztály, Ker­ tész Ákos sem a munkásosztályról írt re­ gényt, hanem egy értelmes, dolgozni és gondolkodni tudó és akaró emberről, aki — mellesleg: művészi színvonalon — mestere szakmájának. Ezt az embert avatta felszabadulás utáni irodalmunk egyik karakterisztikus, felejthetetlen hő­ L. Gy. sévé, s ezzel a munkástéma rangját emelve bizonyította — akinek kellett —, hogy nincsenek periférikus témák — leg­ feljebb ilyen írók. Még egyszer Ennyiben summázható a „M akra" kö­ rül kialakult általános értékítélet, ame­ -de nem utoljáralyet e sorok írója — ne ítéltessék ezért szerénytelennek — saját olvasmányélmé­ a Makráról nye alapján is igazoltnak vélt. Másodszor e mű dramatizált változa­ Kertész Ákos „M akra” című regénye ta keltett — közel sem ilyen egyértelmű első kiadásban 1971-ben jelent meg a - visszhangot. A József Attila Színház Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásá­ ösztönzésére és bemutatásában Makra ban. Az irodalomban „átlagszinten” jár­ Ferenc életútja a színpadon is megele­ tasak már a hatvanas évek eleji novel­ venedett, de — mint általában a regény­ lák, és elsősorban a „Sikátor” alapján ből lett drámák esetében szokásos: a jó joggal reméltek Kertész Ákostól — fő­ előadás ellenére vesztett szuggesztív ha­ ként, mint a munkássors krónikásától — tásból, művészi erejéből — idézhetjük további sikereket, a „M akra” azonban (személyes élmények híján) a lapvéle­ minden jogos várakozást is felülmúlt, s ményeket. Figyelmünk — ezúttal a Szolnoki Szig­ — noha e mű megítélésében sem teljes az egyetértés — végülis az irodalmi köz­ ligeti Színház salgótarjáni vendégjátéka vélemény — beleértve ebbe természete­ kapcsán - harmadízben fordult a „M ak­ sen a „nem szakember” olvasóknak az ra” felé. Egy jó regény kevésbé sikerült újbóli kiadások nyomán egyre szélesedő színpadi változatának a híre, s a mind­ táborát is — az 1957 utáni magyar pró­ két minősítésből táplálkozó várakozás za csúcsteljesítményei sorában tartja előzte tehát meg a szolnokiak szereplé­ számon a „M akrá” -t, a „Rozsdatemető” , sét, amely ezúttal — a mindig szíves ven­ a „Húsz óra” , a „Próféta voltál szívem” , déglátáson túl — ünnepi eseménnyé is „A látogató” és még néhány kötet tár­ bővült: a X. Nógrád megyei Pedagógiai saságában. Napok megnyitóján részt vett nevelők tiszteletére is bemutatta a társulat Ker­ Az igazságkeresés őszinte szenvedé­ lye: ez a legnagyobb érdeme Kertész tész Ákos drámáját. Előlegezzük a Szigli­ Ákos regényének. Mire (az eredendően geti Színház produkciójának értékelését, tucatmód élni akaró) Makra Ferenc var­ amikor úgy vélékedünk: helyes döntés gabetűket járt sorsa az idealizált élet­ volt a jubileumi program keretében e forma révébe jutott, rá kellett döbben­ drámát bemutatni, hiszen a megye pe­ nie: a legtöbb ellentmondás, konvenció, dagógus társadalmának képviseletében megalkuvás e rózsaszínű világot feszíti. megjelentek olyan művet s olyan előa­ A főhős vágyaiban megcélzott elképze­ dásban láttak, amelynek megszeretteté­ lések igazát sorsának alakulása igen­ se legalább annyira fontos művészetpo­ csak megkérdőjelezte és mert környeze­ litikai szempontból, mint a klasszikus te egyaránt vonzotta a langyos kénye­ drámák ismertetése. lem, a hazug harmónia és az értelmet A fővárosi bemutatót kísérő vélemé­ igenlő, a kockázatot vállaló - de egy­ nyek után kellemes meglepetés volt a szersmind meggondolatlan cselekedetek­ „M akrá"-t a József Attila Művelődési be torkolló — magatartás irányába, szün- Központ színpadán látni, és értékeit e telen vívódás, lankadatlan küzdelem lett műfajban is felfedezni. Ennek az a ma­ élete. Elbukott, de senkivel nem alku­ gyarázata, hogy a két előadás — túl dott meg. Balsorsában is hatalmas, azon, hogy az ősbemutatóval nem azo­ gyöngeségében is erős mardt, hiszen a nos társulatról van szó - alapanyagát te­ végső következményékkel őszintén szem­ kintve is különbözik egymástól. Kertész benézni csak a becsületes jelleműék, a Ákos ugyanis az ősbemutató tanulságai­ „tiszták” képesek. ból okulván némileg átdolgozta a szöveg- 33 �könyvet. Igy ír erről az előadás műsor­ füzetében: ,,Megpróbáltuk bátrabban vállalni azt, hogy ennék a darabnak az alapja regény. Azaz olyan hosszú folya­ mat, ami nem szűkíthető össze térben és időben a hagyományos dráma törvényei szerint, amelynek csak jellemző drámai csomópontjait lehet a színpadon élet­ re kelteni és felmutatni, és nem is min­ dig az eseményék valóságos sorrendjé­ ben, hanem olykor belső, logikai össze­ függéseik szerint. És megpróbáltuk vál­ lalni azt is, hogy a színház v é g ü lis -já ­ ték. Nem a valóság, hanem a jelzése, fikció. Vajon a pesti előadás nem a fen­ tiek szerint íródott? — kérdezhetné az ol­ vasó. Dehogynem. Pontosan a fenti alapelvek szerint. Csak egy kicsit bátor­ talanabbul ! ...' Ami viszont az előadást illeti: ismét érzékelhettük, hogy miért foglal el elő­ kelő helyet a vidéki színházak képzeletbeli sorrendjében a Szigligeti Színház. Babarczy László modernkedéstől mentes korszerű rendezése, a szerepről-szerepre kiteljesedő, az igéreteket talán leghamarébb beváltó Csomós Mari játéka, Iványi József megszokottan magas szín­ vonalú alakítása, a már csak vendég Baranyai Ibolya szerepéhez illő tempe­ ramentuma, szépsége, Székely László a mondanivalóhoz simuló s azt felerősítő színpadképe egyaránt részesei a siker­ nek. (Talán „csak" a címszereplő Piróth Gyula játékfelfogása vitatható valame­ lyest, ugyanis belső feszültségekkel teli, visszafogott, fegyelmezett alakításában Makra intellektusa, okos embersége ke­ véssé érvényesül.) Szívesen találkoztunk újra a „M akrá” val, s felfokozott kíváncsisággal várjuk a filmvásznon való megjelenését. Cs. B. A Pókháló filmen Szívesen foglalkoztunk folyóiratunk hasábjain is az utóbbi két esztendei könyvtermés egyik jogos szenzációjával, Galgóczi Erzsébet Pókháló című regényével, amely napjaink nagyon eleven problémáit, a korrupciót, a nepotizmust és az ezekkel rokon ujdondi szokásformákat, az elvtelen ajándékozgatást, a gátlástalan protekcionizmust tűzte tollhegyre. Ezek a csökevények időnként úgy fonják be az érintetlen, tiszta em­ bert, mint légyáldozatát a pókháló, hogy látszólag nincs menekvés, csakis a korlátlan kapituláció árán. Ilyen kritikus helyzetbe került a regényben Niklai Géza tsz-elnök is, aki nem volt hajlandó a megyei és járási elvtársakat az első le­ halászás „terméséből” megajándékozgatni, csak azért, hogy ezáltal más tsz-eket megelőző előjogokat élvezzenek, sőt tu­ domásul vette a vezetőség határozatát, amely Selyem Zsiga agronómust, aki a „tsz érdekében” kisérelt meg korrumpál­ ni, leváltotta tisztségéről és menesztette. Niklai Géza már teljesen belegabalyodott a hálóba: ellen­ őrök garmadáját zúdítják a tsz-re, az őt mentő bizonylatok eltűnnek, ellene hangolják a megtévesztett falut, és a gör­ csös szorításból csak úgy menekülhet (miután felesége is ott­ hagyja végül), hogy „a szekrény legfelső fiókjából kiveszi pisz­ tolyát, megnézi, megvan-e töltve, s a bőrlemberdzsek belső zsebébe rejti.” S íme a regény utolsó sorai: „Niklai megindul saját présháza felé. Zsugorodó, keskenyedő alakját végül magába nyeli a horgas. Nemsokára lőfegyver dörrenése hallatszik abból az irány­ ból. A dombtetőn őrködő suhancok azt hiszik, hogy a csősz adott jelt a lövöldözéshez — elsütik puskáikat, és szines ra­ kéták százai lobbannak a szüretelők fölött." A jószándékú, emberi lehetőségek szerint tiszta Niklai két­ szeresen elvész. Elvész először, amikor megalkuszik és vissza­ veszi Selyem Zsigát, vét az igazság és lelkiismerete ellen, s elvész másodszor is, mert nem tudja elviselni a hajsza és fő­ ként önmaga megalkuvása következményeit. A regényben tragikus a bukás, mint egy színpadi tragédiában, vagy egy klasszikus operában. A film ezzel szemben számos változtatást visz véghez, anél­ kül, hogy az alapproblémát megsértené. Niklai itt is jó, még jobb, mint a regényben, hiszen nem nős és így joggal udva­ rolhat a pedagógus Zsuzsának. Morális téren álhatatos és el van szánva arra, hogy a tsz-vezetőség törvényes határozatá­ ért az atyaúristennel szemben is kiáll. Amikor megkéri Decki Zsigát (a regényben Selyem Zsiga), hogy járjon el e terme­ lés rovására menő zaklatások ügyében Csegei elvtársnál, a járási vezetőnél, azt kizárólag a közösség érdekében teszi és nem igér rekompenzációt érte. Ámde a végkifejlet: Niklai és 34 igazsága nem győz, mert a korrupt agronómust a területi szövetség visszahelyezi állásába, sőt Decki a korábban tolvajlásért mellőzött Pigniczkiből is újból brigádvezetőt csinál; de el sem vész Niklai, mert a megyei pártbizottság végül is melléáll és Csegeit megrója, valamint az ügy rendezésére utasítja. Az igazság nem diadalmaskodott, az igazság nem bukott el. Ami a regényben egyértelmű volt — bár rendhagyó, mert a rosszban sántikálók, betyárbecsületből összefogók, asszony és érdekszálon összefonódók, a gonoszok diiadalmaskodtak az igazság felett és Niklai menthetetlenül elveszett —, az a filmben többértelműbbé, nem bonyolulttá, hanem zavarossá vált. S furcsa módon nem a regény tragikus befejezése a re­ ménytelenebb, hanem a filmé. A regény ugyanis Zsuppán, a helyettes lázongása által nyitvahagy még egy alternatívát: a kérlelhetetlen, megalkuvás nélküli harcot az igazságért. Az előzmények után, az elvtelen összefonódás láttán a harc na­ gyon reménytelennek látszik, de mégis más dolog harcban elbukni a „m affia” támadásával szemben, mint kompromiszszumot kötni a „m affiával” . A filmben elmarad a kompromisszum, de elmarad a győ­ zelem is. S ha az igazság nem győz, akkor a másik véglet di­ adalt ül. Ezen pedig semminemű deus ex machina vagy jelképrendszer nem változtat. A film ugyanis a befejezést egy allegorikus — ujonnan és kívülről bevitt — jelenetre bízza. Decki Zsiga ismét elindul egy teherautónyi halszállítmánnyal a város irányába, de a tsz dimbes-dombos határában Zsup­ pán, az elnökhelyettes elébe áll az autónak, az újabb gaz­ ságoknak. A teherautó a dombos úton fölborul, Decki is, Zsupán is úgy ül a kopott mezőn, mint a hordóból szárazra zuhant halak. És akkor jön a városból a „megistenült” Nik­ lai. Nem messzire a katasztrófa színhelyétől megállítja jár­ művét és csak néz, csak néz,, csak néz . . . Talán az elveszett igazságot keresi a messzi távolban. Mindezekből kitűnik, hogy a film szemmel láthatólag túl­ zott óvatossága, eltérései a regénytől a produkciónak hátrá­ nyára voltak, bár így is nagy dolog, hogy végre igazi prob­ lémákkal, hús-vér emberekkel találkoztunk a filmvásznon. A filmben több emlékezetes alakítással találkozunk, Madaras József, Koncz Gábor, Moór Mariann és különösképpen Hor­ váth Sándor nevét nem lehet említés nélkül hagyni, ámde maradandó remeket ezúttal Avar István alkot, aki mintegy ko­ ronát tesz eddigi filmszinészi alkotásaira. Érett, higgadt, mér­ téktartó és igaz ember. „Muszáj" érte aggódni, vele együtt érezni. Lakos G yörgy �Marosits István: Város Farkas Ádám: Bronzszobor négy elemből FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STÚDIÓJA S Z Á Z A D U N K című pályázatának bemutatója a József Attila Művelődési Központban 1974. VI. 24— VII. 7-ig Farsang Sándor: Tér �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8f14c83a6f0b4f11d815f6092e4b92fe.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika