https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/28a00ccf5168d211b9d3d65426592c76.pdf fb624f69f2ad2f918d0e706045f7d7b5 PDF Text Text Gondolatok a forradalmiság fogalmához Egy asztal mellett — vallomás egy rádiósorozatról Központ és gyáregység Átmeneti helyzetben Nők a munkahelyeken — üzemkeről, üzemi munkásokról Madách-emlékérmesek ,,megvallatása“ Elkötelezettebbé váltunk — interjú munkásokkal a szocialista brigádmozgalom hőskoráról Múzeumok és művészetpártolás Vásárhelyi művészek és Kass János kiállítása Salgótarjánban Történelem alulnézetben Nyílt levél Itthon és külföldön, barát és ellenség előtt ismét nyil­ vánvaló lett, hogy a politikánk útvonalait sem a szidal­ mak, sem a negligálás, de a kétes értékű dicséretek sem képesek eltéríteni. Kultúráról, gazdaságról, demok­ ráciáról, vagy az élet bármely területére vonatkozó dön­ tésről legyen is szó — az iránytű állását ma is a mun­ kásosztály érdekei határozzák meg. A politika sodró lendületének, lüktető dinamizmusá­ nak hatása alól a társadalom egyre kisebb csoportjai képesek kivonni magukat. Egyre kevesebben érzik és hi­ szik, hogy a ,,kisemberek” és a „nagypolitika” két külön világ, s e két világ találkozása csak a történelem rend­ kívüli, nagyszerű vagy tragikus pillanataiban történhet meg. Ennek a — fél emberöltővel ezelőtt széles körben vonzó - szemlélet- és magatartásformának a politikai események felgyorsult tempója, a távolságok csökkené­ se, s főként a szocialista politika tudatos törekvése üzent hadat. Ez a törekvés napjainkban - a Központi Bizottság már­ ciusi határozatai révén új lendületet kapva — a dolgozó tömegektől, s elsősorban a munkásosztálytól, szinte sze­ mélyekre bontott felelősséget, környezetet alakító, gon­ dolkodást formáló aktivitást igényel. Lényege ez politi­ kánknak: az egyes embertől, az osztály tagjától IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �nem csupán a végrehajtást igényli, nem csupán a meg­ valósítás katonás fegyelmére számít. De igényli a dön­ tés állandó kontrollját, kezdeményező továbbfejlesztését, állandó gazdagítását — azoktól, akikért, akiknek érde­ kében történelmi méretű tervek, vagy a mindennapokat szebbé, jobbá tevő kisebb intézkedések születnek. Ah­ hoz azonban, hogy a szocializmusnak ez az emberi kap­ csolatokban, gondolkodásban és magatartásban kitel­ jesedő foka megvalósuljon, ahhoz, hogy a termelés és fogyasztás mutatóin túl az életcélokban, eszményekben, az alkotó közösségek erejének növekedésében érzékel­ hető változás meggyorsuljon, még sokminden szükséges. A társadalmi fejlődés irányának, eszközeinek megter­ vezéséhez ma már éppúgy nem elégséges az osztályösz­ tön, a napi és távlati érdekek összefüggésének megérté­ séhez éppúgy kevés a intuició, a megérzés, mint a társa­ dalmi, a munkahelyi demokrácia gyakorlásához a har­ cosság, a bátor szókimondás (noha enélkül is bajos do­ log az érdekek védelme, a jogok és kötelességek arányos és egyetemes megfogalmazása). Ezért is több, mint szim­ bólum, hogy a társadalomépítést irányító párt központi fóruma egyidőben foglalkozott a munkásosztály társadal­ mi-politikai szerepével, történelmi feladataival és a közművelődés fejlesztésére vonatkozó tervekkel. S egészen természetes, hogy a két döntés számos ponton kapcso­ lódott egymáshoz. A sok közös vonás közül három különösen szembetű­ nő. Elsősorban az, hogy a munkásosztály történelmi hi­ vatása, társadalmunk politikai-gazdasági érdekei sür­ gető igénnyel vetik fel a munkásművelődés széleskörű fejlesztését, a politikai-ideológiai, a szakmai és általá­ nos műveltség minőségi és mennyiségi növelését. Másrészt mindkét döntés a munkahelyi vezetők fele­ lősségét, szerepét, kezdeményező magatartásuk jelentő­ ségét hangsúlyozza, olyan szemlélet érvényesítését igény­ li, amelyben a politikai, a gazdasági-technikai és a kul­ turális szempontok egyaránt megfelelő szerepet kapnak. S végül: az üzemi demokrácia fejlesztése, a munkásosztály politikai-közéleti aktivitásának növelése, művelt­ ségének állandó gazdagítása döntően a munkahelyi társadalmi-politikai szervezetekben, azok nevelő-, követelménytámasztó, orientáló tevékenységén múlik. Azon a legnagyobb, alapvető politikai erőn, amely üzemeinkben a múltban, s a szocializmus építésének folyamatában kialakult, s társadalmi fejlődésünk döntő tényezőjévé vált. A PALÓCFÖLD olvasói - az elmúlt évben, s az idén eddig megjelent számainkban is — nyomon követhették: folyóiratunk természetes kötelezettségként számról-számra megvalósítandó feladatának tartja, hogy a maga sze­ rény eszközeivel segítse a munkásművelődés, a közélet, a munkahelyi demokrácia fejlesztésének ügyét. S ezt kí­ vánja tenni következő számaiban is — tudva, hogy a szé­ les társadalmi munkamegosztást kívánó munkában — nem fél, s nem is két év energiáira lesz szükség. Kiss Aurél Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 5 6 7 9 11 13 15 Bandur Károly: Gondolatok a forradalmiság fogalmához Kiss Aurél: Csak „fekete vagy fehér"? Fekete László: Értelmiség és közélet Egy asztal mellett Vallomás egy rádiósorozatról (Agárdi Péter) Venesz Károly: Központ és gyáregység Szomszéd Imre: Átmeneti helyzetben Tamás Pál: Nők a munkahelyeken Madách-emlékérmesek „megvallatása” (Sulyok László) SZÉPIRODALOM 17 Kemerovói költők bemutatása. Bevezető: Kojnok Nándor HAGYOMÁNY 21 Szvircsek Ferenc: Nógrád megye sajtója az államosításokról 22 Kiss Sándor: „Elkötelezettebbé váltunk" MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 24 Draveczky Balázs: Múzeumok és művészetpártolás 25 Pál József: Vásárhelyi művészek Salgótarjánban 27 Czinke Ferenc: Szembesítés KÖRKÉP 29 29 31 31 32 33 34 Kass János kiállításán (Czinke Ferenc) László—Bencsík Sándor: Történelem alulnézetben (Horpácsi Sándor) Magyar újságok fényképalbuma (Schneider Miklós) A felfedezés öröme (Lakos György) Filmjegyzet (Korill Ferenc) Nyílt levél Újhelyi Jánoshoz (Csongrády Béla) Győry Dezső (1900-1974) (Kerékgyártó István) A címoldalon Fábián Gyöngyvér: Tavasz, a hátsó borítón Borbás Tibor: Ady. PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 3544 Nm NyV balassagyarmati telepe 2000 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Gondolatok a forradalmiság fogalmához Szerte a világban - az utóbbi években hazánkban is - sok vita folyik a forradalmiság fogalmáról, tartalmáról. S miután több vonatkozásban valóban adósok vagyunk napjaink forra­ dalmi tartalmának, korunk forradalmár típusának megfogal­ mazásával, bőven kínálkozik is lehetőség a torzításra, a tuda­ tos zavarkeltésre. Ellenfeleink élnek is a lehetőséggel. Az első győztes orosz proletárforradalom, de különösen a szocializmus világrendszerré válása óta a szocializmus és a demokrácia fogalmai mellett a forradalmiság az, amely körül a legtöbb burzsoá bűvészkedés, illetve jobb és „baloldali" kö­ dösítés, visszaélés tapasztalható. Napjainkban ugyanis már szinte senki nem léphet fel új eszmék vagy téveszmék szószó­ lójaként, ha nem hivatkozik a „forradalomra". Sőt hétköznapi szókészletünkben is ott találhatjuk e kifejezést — gyakran olyan jelenségek, folyamatok minősítésére is, amelyeknek igen kevés közük van a forradalomhoz (életforma-, sex-, divat-, kulturális „forradalom”, stb.) Nem véletlen tehát a törekvés, hogy a kom­ munista mozgalom azt az elvet, amely korunkhoz lényegében csak hozzátartozik, a fenti körülmények miatt újraértelmezze, s lehetőség szerint elméletileg is egyértelműen megfogalmazza. A feladat megoldása nem egyszerű, hiszen a forradalmi világ­ mozgalom az általános, közös problémákon belül sajátos hely­ zet elé állítja a mozgalom különböző osztagait. A konkrét történelmi feltételek és feladatok különbözősége miatt pedig mást és mást jelent a forradalmiság egy-egy ország és párt számára. Ezért amilyen helytelen lenne azt követelni, hogy ahol a hatalom megragadásáért folyó harc van napirenden, ott a mi helyzetünknek megfelelően határozzák meg a forradalmiság tartalmát, éppannyira helytelen lenne, ha mi mechanikusan átvennénk az általuk megfogalmazott társadalmi célokat. A FORRADALMISÁG-FOGALOM LÉNYEGE Igaz - s ezt hangsúlyozni kell -, vannak közös, általános vonásai a kommunista forradalmiságnak, de a történelmi hely­ zet sajátosságaitól és a társadalmi fejlődés stádiumától füg­ gően más és más jegyek, vonások kerülnek előtérbe: módosul, konkretizálódik a forradalmiság tartalma. Célszerű tehát, ha a forradalmiság elvével kapcsolatosan elsősorban a történeti­ séget emeljük ki - hiszen leggyakrabban úgy vetődik fel a kérdés: van-e helye nálunk a forradalmiságnak? (Mert való­ ban más ma a helyzet Magyarországon, mint 1918-19-ben, a felszabadulás időszakában, vagy akár a perui forradalmi moz­ galom mai helyzetéhez viszonyítva is.) Az így felmerült kérdés­ re azonban úgy adhatunk helyes választ, ha tisztázzuk a fo­ galmat és világosan elválaszthatjuk egymástól a forradalmiság tartalmi és módszerbeli oldalait. A forradalmiság mint egy társadalmi osztály erkölcsi-politikai elve, az adott osztály és mozgalom olyan képességét fejezi ki, amely a társadalmi fejlődés szükségleteiből és lehető­ ségeiből fakadó feladatokat radikálisan oldja meg, és amely a társadalmi haladást a legkedvezőbb módon képes elősegí­ teni. A forradalmiság tehát összhangban áll a munkásosztály történelmileg változó céljaival és érdekeivel. Azaz: bármennyi­ re is változó, módosuló feladatot kell megoldani - mást a ka­ pitalizmus, mást a szocializmus különböző szakaszaiban —, min­ dig lehetséges és szükséges is a legkedvezőbb út megválasztá­ sa. S mert a munkásosztálynak sohasem érdeke a haladás le­ zárása, az adott viszonyok konzerválása, kitermeli hát azt a politikai erőt, amelynek tevékenysége megfelel a forradalmiság fenti tartalmának. Ilyen értelemben a forradalmiságnak nem­ csak helye van nálunk, hanem a haladás szempontjából nél­ külözhetetlen is. FORRADALMI POLITIKA — REFORMPOLITIKA A forradalmiság tartalma azonban különböző formákban, módszerek útján nyilvánulhat meg. A marxizmus-leninizmus a társadalmi küzdelemben elismeri mind a forradalom, mind a reform eszközeit, formáit és módszereit. A harc forradalmi és reformer módszerei azonban csak akkor haladóak, ha forra­ dalmi tartalmúak, ha forradalmiság eszközei. Ennek hangsú­ lyozása azért is fontos, mert gyakran vélik a forradalom, a for­ radalmiság ellenpólusának a reformot. Ami pedig téves felfo­ gás, mivel a reform is lehet a forradalmi fejlődés része: reform és forradalom nem alternatívák — a forradalom ellentétpárja nem a reform, hanem az ellenforradalom. A feladat éppen az, hogy megfelelően egyeztetni tudjuk a forradalmiság két válfa­ ját. Ennek az egyeztetésnek a lényege a napi és távlati célok és érdekek helyes összekapcsolása. Aki úgy tünteti fel a dolgot, hogy az alapvető, a távlati cé­ lok valamiféle „angyali eszmények", amelyek nem függnek össze a napi érdekekért folyó „bűnös" harccal, az „érzelgős frázissá, émelyítő édességgé változtatja a szocializmust" — hangsúlyozza Lenin. S egyúttal figyelmeztet arra is: „bármely harcban, bármely napi kérdésért folyjon is az, meg kell len­ nie az alapvető célokkal való bonthatatlan kapcsolatoknak." Látható tehát, hogy a lenini felfogás szerint a forradalmiság: elv, s nem egy konkrét módszer. De a forradalmi gyakorlat, a forradalmiság magában foglalja a harc két típusát: egyrészt a rohamos lendületet, szükség szerint az erőszakos politikai forradalmat, másrészt a békés, hosszú, viszonylag lassú apró­ munkát, a reformtevékenységet, a revoluciót szolgáló evoluciót is. A forradalmiságnak ezek az általános elvei természetesen a szocializmusra is érvényesek, bár bizonyos sajátos változások bekövetkeznek. A kapitalizmusban a forradalmiság alapvető irányultsága ellenzéki-tagadó, fő célja a tőkés rend megdön­ tése. A hatalom megragadása után a forradalmiság az alkotó, tudatos építőtevékenységben jut kifejezésre. Az új társadalom kiépítése állandó fejlődést jelent; a meglévőnek, a konzervatív­ nak folytonos meghaladását. Tehát a forradalmiság a szocia­ lizmus viszonyai között is magában foglalja a „tagadást”, az idejétmúlt, a visszahúzó jelenségek kritikáját. Az alkalmazott módszerek értékelésekor azonban szükséges megkülönböztetést tennünk, attól függően, hogy a kapitaliz­ musról vagy az épülő szocializmusról van-e szó. A kapitaliz­ mus körülményei között ugyanis a reformmódszerek a forra­ dalmi módszerek „melléktermékei", míg a szocializmusban a forradalmiság tartalmának fő módszerévé a reform válik. Ter­ mészetesen a forradalmiság nem mint forradalmi politika ala­ kul át reformpolitikává, és nem a forradalmi magatartás ala­ kul át reformistává. Hangsúlyoznunk kell ismételten, hogy ezesetben módszerről van szó, arról, hogy a szocializmus építé­ sének fő eszköze: a reformrendszer. Miután a társadalmi feladatok időről-időre változnak, en­ nek megfelelően a forradalmiság is változó módszereket, eszkö­ zöket igényel, amelyek közül egyiket sem lehet elméleti rangra emelni, a forradalmiság egyetlen módszerévé tenni. Ha va­ laki a forradalmi eszközökben — s ráadásul nem megfelelő feltételek között — látná csak a forradalmiságot, nem forra­ dalmi harcossá, hanem frázis-forradalmárrá válna; ha viszont csak a reformeszközökben látná a forradalmiságot, úgy az op­ portunizmus talajára csúszna. Megállapíthatjuk tehát, hogy a forradalmiság megjelenhet gyors, ugrásszerű forradalmi átalakulásban és viszonylag lassú, 3 �evoluciós fejlődésben, reformépítésben. A szocializmus teljes felépítésének hosszú időre vonatkozó fő módszere a reformjellegű haladás. Persze csak úgy és akkor, ha a reformtevé­ kenység a tartalomnak, a forradalmi feladatok következetes végrehajtásának van alárendelve. Azaz: a reformmódszer csak akkor minősíthető forradalminak, ha a napi feladatok megol­ dását a munkásosztály távolabbi céljainak tükrében közelí­ ti meg, ha tudatosan figyelembe veszi a szocializmus építésé­ nek távlatát és a nemzetközi proletáriátus forradalmi harcá­ nak érdekeit. FÉLREÉRTŐK, TORZÍTÓK, BŰVÉSZKEDŐK A kérdés tartalmi és módszerbeli taglalása azért is indokolt, mert mind „balról”, mind jobboldalról más, hamis megközelí­ tésben és értelmezésben használják a forradalmiság fogal­ mát. A „baloldali” ultraradikálisok csak a barrikádharcot te­ kintik forradalminak; a békés építőm unka feladatait lebecsül­ ve, a szocializmusért cselekvés fő, sőt egyetlen formájának napjainkban is csak az imperializmus elleni fegyveres harcot fogadják el. A jobboldaliak pedig szüntelen moralizálásukkal igyekeznek elriasztani a tömeget a társadalmi küzdelmektől, a szocialista közösségi élettől. Egy dologban azonban találko­ zik mindkét szélsőség, nevezetesen abban, hogy tagadja a „fennállót", az építőmunka forradalmi értelmét, alábecsüli a jelen tetteit, feladatait és eredményeit, sivárnak, unalmasnak ítélve azt. Mind a kapitalizmus, mind a szocializmus viszonyai között ezeknek a jobboldali és „újbaloldali”, álforradülmi elméletek­ nek objektív reakciós szerepük van. Nem véletlen, hogy az imperialista propaganda szocializmus ellen folytatott kampá­ nyában, az eszmei-politikai fellazításban erősödik e nézetek­ nek, a nemzetközi munkásmozgalom minden rendű és rangú árulójának, szakadár csoportjának népszerűsítése. Igaz, a romantikus antikapitalista, álforradalmi jelszavak­ kal időnként marxista köntösben jelentkező „újbaloldali" és jobboldali revizionizmus hazai híveinek köre szűk, mégis je­ lenthetnek veszélyt ezek a nézetek, más burzsoá eszmékkel együtt: főleg a fiatalok egyes csoportjaira. Természetesen nemcsak az ifjúságra; de az ifjúságnak kevesebb a társadalmi és élettapasztalata, s nem ritkán éppen a politikailag legak­ tívabb fiatalok válhatnak az álforradalmi és más antimarxista nézetek híveivé, hordozóivá. A fiatalokkal általában nehezebb megértetni, hogy a forradalom nem haladhat folytonosan csak ugrásszerű változások és nyílt társadalmi ütközetek útján. S hogy a forradalomhoz hozzátartozik a konszolidáció, az épí­ tés, a társadalom élete egész átalakításának hosszantartó, s a mindennapok fáradságos munkájával járó szakasza is. A LENINIZMUS ÁLLÁSPONTJÁRÓL A marximus-leninizmus mindig határozott ideológai harcot vívott az elvont forradalmárkodással és az absztrakt moralizálással. A leninizmus álláspontja az, hogy a szocialista társa­ dalom felépítésének egész korszaka forradalmi jellegű, külön­ böző állomásai egyformán fontosak és egymást kölcsönösen feltételezik. A hatalom megragadása idejének forradalmi erő­ feszítéseit történelmileg betetőzte, követte és követi a szoci­ alista gazdasági-társadalmi rend - mint tapasztaljuk, nem is olyan „egyszerű” - kiépítése és felépítése. Ennek a szükséges és megkerülhetetlen feladatnak a megoldása nem kevésbé for­ radalmi, mint a nyílt osztályharc; sőt Lenin nemegyszer alá­ húzta, hogy viszonylag „könnyebb, egyszerűbb” feladat a ha­ talom meghódítása, mint egy merőben új társadalom felépí­ tése. Ez utóbbi feladat ugyanis nem oldható meg egyetlen hősies nekilendüléssel, egy „szuronyrohammal”, hanem a tö­ megek között végzett hétköznapi munkához szükséges türelmes, állhatatos és hősies erőfeszítéseket követel meg a társadalmi haladásért tenni akaróktól. A hatalom megragadása után a társadalom forradalmi át­ alakítása azt igényli, hogy roham helyett tanuljunk meg — ha 4 kell - a fáradságosabb kerülő úton járni, diplomataként tár­ gyalni, ésszerű kompromisszumokat kötni, a gazdasági élete! szervezni, irányítani, kereskedni és még sok egyebet. S mind­ eközben művelődni, ismereteket, tapasztalatokat szerezni, hogy merőben új tennivalóinkat jól és egyre jobban oldhassuk meg. Ha végiggondoljuk, jogosan merülhet fel a kérdés: miért lenne kisebb jelentőségű tett hazánkban is új ipartelepeket, városokat létrehozni, terméketlen földeket termővé tenni, orszá­ gunkat gazdaságilag is a fejlett országok sorába emelni, mint negyedszázaddal azelőtt a munkásegység, a proletárdiktatúra megteremtéséért harcolni? Mindaz, ami akkor és azóta történt s ma is történik, nem más, mint ugyanazon forradalmi átala­ kulás más-más szakasza. Tény, hogy ez az átalakulás történel­ mileg egy egész korszakot ölel fel, amelyben olykor csak igen lassan, lépésről-lépésre lehet haladni, s általában kevésbé látványosaik tetteink eredményei is. De a marxista-leninista forradalom-szemlélet nem úgy osztályozza a társadalmi hala­ dást szolgáló tudatos emberi tevékenységet, hogy ez „igazi”, amaz „nem igazi" forradalmi tett. A forradalmi munka csak olyan lehet, amilyet a mozgalom, a forradalmi harc megkí­ ván; és a konkrét feladatok aszerint változnak, hogy milyen a konkrét helyzet, amelyben a forradalmárnak cselekedni kell. Ez pedig alapvetően attól függ, hogy a forradalom a fejlődés melyik stádiumában tart. Napjainkban sokat vitatott és bírált problémája a kispolgáriság a maga sokrétű lehetséges jelentkezési formáival. En­ nek kapcsán újból felvetődik a kérdés: vajon az önzéssel, em­ bertelenséggel, közönnyel, az új kezdeményezéseket bénító megszokással, a bürokratizmussal szembeni küzdelem könnyebb és kevésbé forradalmi a korábbi harcnál? Ha végiggondoljuk, válaszunk nyilvánvalóan az egyértelmű nem! Hiszen ez is tár­ sadalmi harc, életformák és elvek harca, amelyre mindenütt mód van, s mindenütt szükség van — egyéni példával is, kö­ zösségi fellépéssel is. A közösség, a társadalom érdekeit sértő jelenségek feletti közömbös elnézés, a passzív szemlélődés, a „nem az én dol­ gom, nem az én asztalom" szemlélet és magatartás elleni fel­ lépés forradalmi tettnek minősül. Hiszen minden forradalmár lelkületével mélységesen ellenkezik az önző, egoista, bürokra­ ta magatartás. Mert a forradalmár tudja, hogy számára a köz ügye nem lehet közömbös, mert minden az ő saját ügye, min­ denben illetékes, mindenhez van köze, amiben társadalmi ér­ dek fejeződik ki. Ugyanis élesen ellentmond a forradalmi szemléletnek, ma­ gatartásnak a közöny olyan formája is, amely az „úgysem te­ hetek semmit” — vagy ami ugyanaz: „kevés vagyok ahhoz, hogy bármiit is megváltoztassak” - minden visszássággal megbékülő, csak az egyén önös idilli nyugalmát kereső magatar­ tásban jut kifejezésre. A forradalmár ebben a kérdésben ma is ugyanúgy viselkedik, mint régen, mert vallja: amit az em­ berek csináltak, azt az emberek meg is változtathatják. A fentebb leírtak összegzéseképpen ismételten utalhatunk Lenin következő intő szavaira: „Ha indulónkban azt énekel­ jük, hogy ... ez a harc lesz a végső, ebben sajnos van egy kis pontatlanság.” A szocialista forradalom ugyanis nem egyet­ len aktus végrehajtásából áll; céljainak megvalósítása folyik ma is, a szocialista forradalom hosszú folyamat, amely egész történelmi korszakra kiterjed. Ennek felismerése, a szocialista társadalom építésében való aktív és tudatos részvétel, ennek tudatos vállalása, gondjaival, ellentmondásaival együtt — ez a forradalmiság mai és valódi értelme. Ezt azok tudják felis­ merni, akik a „végső harc” tartalmát, célját, s a hozzá vezető utat is világosan látják. Másképpen fogalmazva: napjainkban hazánkban az tekinthető forradalmárnak, aki a szocialista épí­ tőmunkát történelmi távlatokra tekintő tudatossággal és ép­ pen ezért szívós, mindennapi munkával szolgálja. Ez egyúttal a legfőbb világforradalmi tényező; a szocialista világrendszer támogatását is jelenti. A mi forradalmi — a világ minden tár­ sadalmi és függetlenségi szabadságmozgalmával szolidáris — politikánk hatékonyságának ugyanis az a legfontosabb mércé­ je, hogy a magunk szocialista feladatait — s ami ugyanaz: a mi szocialista forradalmunkat — hogyan és milyen ütemben tudjuk megvalósítani. Bandúr Károly �Csak „fekete vagy fehér“? Tíz középiskolás üli körül az asztalt. Harmadikos negyedikes gimnazisták, szakközépiskolások. Eleven szellemű, vi­ tatkozó kedvű fiatalok, akik arról mond­ ják el véleményüket: kit tartanak forradalmárnak, mit jelent az ő életükben a forradalom. A közelmúltban a megye 10 középfokú tanintézetében félezer diák mon­ dott arról véleményt, hogy mai életünk­ ben lát-e forradalmi cselekvésre lehe­ tőséget. A kérdőíves felmérés és a cso­ portos beszélgetések tanúsága szerint a megkérdezettek egyharmada válaszolt igenlő módon. A szakmunkástanulók kö­ rében ez az arány 15% volt... (17 éves gimnazista, magabiztosan fo­ galmaz, szemmel láthatóan nem először beszél erről a témáról): „A nagy tettek kora lejárt. 1848-ban, 1919-ben, vagy közvetlenül a felszabadulás után konk­ rét helyzetek, világos feladatok voltak. Aki tudta, hogy mit jelent a társadalmi haladás, megtalálta a maga cselekvési lehetőségeit. Ma mindenki csak azt haj­ togatja: nyugalom, először tanulj, s az­ tán állj elő világmegváltó terveiddel.” (18 éves szakközépiskolás — keresi a szavakat, a gondolattal küszködik): „Sze­ rintem sincs komoly lehetőség arra ma, hogy komoly dolgokat csináljon az em­ ber. Iskolát dekorálni, fát ültetni, ünnepi műsorokat készíteni — ez a KISZ szer­ vezetünk forradalmi programja ... Ha meg megmondjuk valamiről, hogy nem jó, megmagyarázzák: a hétköznapokban kell példát mutatni.” (Érettségi előtt álló gimnazista lány): „Kétszer voltam építőtáborban. A szer­ vezéskor azzal agitáltak: itt mindenki megmutathatja, mennyit akar tenni. A táborparancsnok is a munkafegyelem­ ről, az ifjúkommunista helytállásról be­ szélt a megnyitón. S aztán: olyan mun­ kát kaptunk, amelyet a felnőttek sem vállaltak, mert nem érte meg nekik. Elő­ fordult, hogy két órán át egy fia ládát sem láttunk. Ültünk a fa alatt.” A beszélgetés résztvevői egyideig kör­ nyezetünkben tapasztalt példákat, kisebb-nagyobb csalódásokat soroltak. Családi, iskolai, üzemi példák. Esetek, amelyek a gyakran „feketén-fehéren” gondolkodó fiatalokat töprengésre kész­ tettek, gesztusok, amelyekből a szó és amelyek a gyakran „feketén-fehéren" A példák jellegét az előbb idézett fel­ mérés más adatai jól érzékeltetik: A di­ ákfiatalok zöme környezetünk legvisszataszítóbb tulajdonságainak a nagyképű­ séget, az önzést, a kétszinűséget, a kö­ zömbösséget, a brutalitást (!) tartja. (A kis csoport eszmecseréjének egy közgazdásznak készülő negyedikes gim­ nazista adott új fordulatot): „Azt hiszem fatális félreértésről van szó. Az iskolá­ ban, a történelemórákon, de a KISZben is olyan hősökről, forradalmárokról, eszményekről tanulunk, akik kivételes ko­ rokban, kivételes adottságaik folytán váltak példává! Ők a mérce, s azt hisszük, mert csak róluk tanulunk, a for­ radalmi magatartás Vasvári, Kun Béla, Nógrádi Sándor mértékű egyéniségeket követel. Pedig mellettük sok olyan em­ ber is élt, aki szintén forradalmár volt. Tettetik, nevük azonban nem került a történelemkönyvbe. Én forradalmárnak tartom a nagyanyámat is, aki a felsza­ badulás előtt egy börtönben ülő kom­ munista gyerekeinek viselte gondját. „Helyben vagyunk, a kis tettek, a hét­ köznapok forradalmisága (vág közbe némi indulattal egy bölcsésznek készülő lány. Iskolában KISZ-vezetőségi tag. Szünetei látással, futással, szervezéssel telnek. Esti órákban vetődik haza, a ta­ nulás éjjeli-hajnali program nála.) „Ma mindenhol erről hallunk, de hogyan le­ het a hétköznapok forradalmát megva­ lósítani, ha egészen kis dolgokért ve­ szekedni, noszogatni kell a gyerekeket. Van fogalmatok arról, hogy hányszor kell a „kétforintos KlSZ-tagokkal" küsz­ ködni azért, hogy valami közösen elha­ tározott dolgot megcsináljanak? S ha az ember „kiborul”, még meg is gyanu­ sítják: persze, egyetemre akarsz menni, azért nyüzsögsz ..." A már idézett felmérés adataiból is­ mét egy példa: a diákfiatalok 34 %-a a KISZ alapszervezetében, 16 %-a ott­ hon, 8 %-a tanítási, osztályfőnöki órán foglalkozik politikai kérdésekkel, 13% távoltartja magát mindenféle politikai témájú beszélgetésektől. . . A hosszúra nyúlt, s az eredeti témá­ tól jócskán elkanyarodó beszélgetés vé­ gén az egyik, ezidáig csendesen figye­ lő lány jegyezte meg: jó lenne valahogyan másképpen csinálni, tartalmasab­ ban, közösségben dolgozni. (Az eszmecsere főbb gondolataihoz két kommentár): A pedagógusé: „Nézd, nem sok újat mondtak a gyerekek. Ma­ gam is érzem, s a tantestületben má­ soknak is ez a véleménye: tudatosab­ ban kellene nevelnünk. Az osztályozás­ ról vitatkozunk, a tananyagcsökkentést próbálgatjuk, új didaktikai módszereket keresünk. De ami a lényeg lenne — a gyerekek személyiségének, gondolkodásmódjának formálása — valahogyan el­ sikkad mindennapi munkánkban. Főleg mai és holnapi világunkhoz kötődő gon­ dolataikat nem ismerjük, nem formáljuk eléggé következetesen. Miért? Nem tu­ dom . . . Időhiány, szemlélet, módszerprobléma? Azt hiszem, több élmény, sze­ mélyes példamutatás és politizálóbb is­ kolai légkör kellene ..." Érettségizett szakmunkásoké: (volt iskolai KlSZ-vezető): „Kicsit steril világban éltem annak idején az iskolában. Sokat vitatkoztunk. Most az üzemben — túl a kezdeti ne­ hézségeken — sok mindent másképpen látok. Számontartjuk, kinek, hogyan vál­ tozik az élete, a borítékon túl hányig látnak. És - dolgozunk . . .” A Politikai Kisszótár (Kossuth Könyv­ kiadó 1971. 93-94. lap) így határozza meg a forradalom fogalmát: „... az osztályharc legmagasabb formája, az osztálytársadalom fejlődésének törvény­ szerűen bekövetkező szakasza, melyben a-fejlettebb, magasabbrendű társadalmi­ gazdasági alakulat (fegyveres vagy bé­ kés eszközökkel) felváltva az elavult, tár­ sadalmi rendszert, a hatalom a régi reakciós osztály kezéből a haladó osz­ tály kezébe megy át, s olymódon meg­ nyitja a társadalom továbbfejlődésének útját... A szocialista forradalom jelle­ gében alapvetően különbözik forradal­ maktól, megdönti a régi uralkodó osz­ tály hatalmát, létrehozza a proletárdik­ tatúrát, megszünteti a magántulajdon uralmát és a kizsákmányolás valamennyi formáját, az osztálynélküli társadalom­ ba való átmenet kezdetét jelenti ..." Levonható-e valamiféle tanulság a beszélgetés idézett részleteiből, s a meg­ említett adatokból? Az egyedinek egy­ általában nem nevezhető vélemények cselekvési vágyról, akaratról tanúskod­ nak ugyan, de elképzeléseket, terveket körvonalazni is alig képesek. Sok diákfiatal gondolkodik hasonlóképpen, s még többen vannak olyanok, akik véle­ mény, cselekvési igény, közösségi kötő­ dés nélkül töltik el a diákélet hétköz­ napjait. Ma az iskola megváltozhatatlannak hitt keretei erősen átalakulóban van­ nak. Az új Rendtartás, az ifjúsági moz­ galom új szervezeti keretei (és tartal­ mai) új eszközöket kínálnak egy ered­ ményesebb, tudatosabb magatartást megalapozó nevelőmunkához. Az okta­ táspolitikai határozat nevelési program is — a nevelés feltételeinek javításával, a tudatos nevelői magatartás fejleszté­ sével valóraváltható program. Kiss Aurél 5 �Értelmiség és közélet Nem lenne helyénvaló megkérdezni, hagy értelmiségünk, a szakmák követelményein túl, a közéletben használja-e tudását, hiszen közismert az a tevékenység, mélyet e réteg legjobbjai a munkahelyi, lakóhelyi közösségekben, életformájukból adódó kiscsoportokban, a párt, az állami, a tömegszervezeti testüle­ tekben kifejtenek. Azonban a kérdést csak fiatal értelmisé­ geikre szűkítve, már fel-felparázslik a vita. Szerencsére nem elsősorban a „becsülettel-e vagy sem” kérdése közül, hanem generációs problémaként. Pedig milyen régi probléma ez, s még milyen sokáig fenn fog maradni! Hiszen napjainkig ezré­ vel sorolhatnánk a példákat a fiatalon véghez vitt nagy dol­ gokra ... s ugyanennyit arra, amit idős korban tettek. Avagy, hogy milyen hibákat követhet el az ember, ha idős vagy fiatal. Mert a megszerzett tudás becsülettel való használata nem kö­ todik életkorhoz!! Bár tény, hogy a lehetőségek még a közé­ leti tevékenység vonatkozásában sem egyformák idős vagy fiatal korban!! Sokan elhanyagolható körülménynek tartják a fiatal értel­ miségiek, de általában a fiatalok inhomogenitását. A fő moti­ vációs tényezők alapján (a közéletiség és a generációváltás vonatkozásában) kimutathatóan válik el egymástól a „harmin­ casok'' és a „huszonévesek'' csoportja. Az első csoportnak a 15-20—25 évvel ezelőtt történtekről személyes tapasztalata van; míg a másik számára ez „csupán” történelem. Az első csoportnak az idősekkel való viszonya konfliktusoktól általá­ ban mentesebb hiszen a tapasztalatok birtokában könnyeb­ ben megért dolgokat, reálisabban ítél; míg a második csoport helyzete bonyolultabb. Hiszen, ami az idősek számára a mun­ ka eredménye, azaz a jelen, e korosztálynak „csak” az az alap, melyre a változtatás igényével — akár munkája, akár közéleti szereplés során — hatni akar. S ebből természetesen torzulások is származnak: olykor az idősek reagálása, talán nem is ok nélkül, szenvedélyesebb — ami nem csökkenti a surlódó felületeket. Talán ezzel is magyarázható, hogy a fiatal értélmiségiek közéleti tevékenységéről folytatott beszélgetéseim során port­ réim többsége előhozakodott a generációs problémával annál a kérdésnél, hogy milyen lehetőségek adottak számára a kö­ zéleti szereplésre, s ezzel hogyan él. (26 éves, diplomás mezőgazdasági szakember.) „Nálunk az egyetemen annak idején mindenki tudta, hogy az egyik tanszék vezetőjének „keze alól” szinte nőnek ki a te­ hetséges, nemcsak a szakmában, de a közéletben is jártas, aktív fiatalok, míg a másik tanszéken csak a vezető lehetett okos! Ott ez még csak hagyján — a tehetséges, ha néha ne­ hezen is, de utat talál. Az életben azonban az ilyen munkahe­ lyen, mint az enyém is, az így elveszett idő hatalmas ár! Az ilyen vezető többet árt, mint egy aszályos esztendő!” (28 éves, diplomás közalkalmazott.) „Ha az embernek nem törődnek az életével, gondjaival, cél­ jaival, akkor perspektivátlan körbe szorul a munkahelyén, ez nemcsak az egyénnek árt (bár ez önmagában sem bocsána­ tos bűn), hanem — szűkebb és tágabb értelemben egyaránt — a közösségnek is. Sok düh szorul így az emberbe ahhoz, hogy ezek után még a köz érdekében a munkáján túl is te­ gyen. Meg aztán nálunk is úgy van, mint a színészeknél: bi­ zonyos idő után beskatulyázódunk! Ezt csinálja már hat éve, erre jó, slusz!” (Közéleti tevékenységet folytató 26 éves műszaki.) „Nem, hidd el, nem lennék mérges, ha csak arról lenne szó, hogy nem ismerik el még társadalmi munkának sem azt, amit e testületben csinálok, de hogy én még állandóan kérdezkedjek tőle, hogy ő kegyesen megengedje nekem (amikor meg­ engedi) az üléseken való részvételt, a munkaidőre eső ottani tevékenységet, hogy állandóan azt kapjam, hogy munkahe­ lyem is van”, meg hogy „ebben a hónapban már voltam egy­ szer”...! Ezt nem lehet lenyelni. Úgy tudom, közügy ez az egész! Nem? Még ha az itteni munkámnak nem tennék ele­ get... de hát nem dolgozik más helyettem!... 6 (25 éves tanár, ugyancsak nem iskolai munkakörben.) „A munkatársak, sajnos, a főnök véleményét osztják. Lega­ lábbis nyilvánosan. Nincsenek meghatva, hogy a munkaköri kötelességemen túl részt vállalok különböző szerveknél közé­ leti tevékenységből is. Na, nem, karrierizmussal azért nem vádolnak, sokkal praktikusabbak, azt hiszem, úgy gondolják, pénzért csinálom ..." * Hogyan töltse be hivatását a KISZ, szakszervezet, Hazafias Népfront, 111 Vöröskereszt, stb. ha aktivistái, akik jelentős kö­ zéleti tevékenységet fejtenek ki, ilyen megítélést kapnak a munkahelyükön. Vagy ugyanezen ok miatt: hogyan lenessen szélesíteni az aktivisták hálózatát? Kérdezhetnénk, de tudott dolog, hogy mindezek ellenére is jó a helyzet, sőt: a tagság bővül is! Csak hát egy fiatal, tapasztalatok nélkül, kellő információk híján, nem kezdheti közéleti tevékenységét ezeken a fórumo­ kon! Éppen ezért van a közéleti szereplés más szintjeinek is igen nagy jelentősége. (Természetesen a konkrét munkára irá­ nyuló tevékenység hasznán túl.) S ez akár „tervezett" is lehet­ ne. Elég gyakori tapasztalat ugyanis, hogy az úgynevezett „második vonal” nincs, vagy alig van kiépítve. A közéleti te­ vékenységben aktívan, eredménnyel dolgozók kiválása esetén nincs olyan lehetőség, hogy azokból lehetne választani, akik e tevékenység más szintjein már beváltak, ez a munka „testük­ re szabott”. * Fontosnak ítélt területe a közéleti tevékenységnek a lakóhe­ lyen, a lakótelepi közösségekben kifejtett munka. (Bár az előbbit magam részéről lényegesebbnek tartom, természete­ sen nem mereven elszakítva a kettőt, hiszen ugyanazon embe­ rekről van szó, de a „kicentizett" szabad idő korlátai itt túlsá­ gosan hatnak.) Tudott, hogy az új lakótelepek benépesedése elsősorban a magasabb kvalifikált szakmunkásokból, fiatal értelmiségiekből történik. Ez azonban nem jelent homogén csoportot, amit a la­ kóhelyi, lakótelepi közösségek kialakulatlansága elég jól szemléltet, sőt tovább bonyolítja a helyzetet itt, az is, hogy az értelmiségiek szabad idejét a szakma, a hivatás alaposan le­ csökkenti. (27 éves orvos.) „Kénytelen-kellemetlen, de súlyoznom kell ezeket a dolgokat. Nem talicskázok a ház előtt, nem „lakótelepi gyülök” (mint itt itt nevezik a lépcsőházban, vagy a szárítóban tartott lakóte­ lepi gyűléseket), nem szervezem a lakótársakat közös beszél­ getéseket, sörözésre, nem „teszem magam” az itteni kulturális életért, néhány órám jut hetenként ilyesmire, s azt most leköti, hogy garázsokat építünk. Közösen. Egyébként elhiheted, hogy ez is elég jól összehozza az embereket, s munka közben sok mindenről szó esik, azokról is, amit most említettél ...” (Vezető beosztású, 28 éves diplomás.) „Igen szeretek ügyködni. A munkám is olyan, hogy összefügg ezzel, meg a családom is jól szervezett: nagymama, nagypapa, hatásköröm is van, tudok intézni dolgokat. Hát csinálom. Igen persze a beosztásom miatt s nem mindegy, hogy csinálom-e vagy sem ..." Világos: a lehetőségek a lakóhelyen ugyancsak korlátozot­ tak, azonban nem mindenki számára. A „jól szervezett” csa­ lád, a „vezető beosztás" más feltételeket biztosít, s a tenniakarókat megosztja. Akiknek minden erejét idejét, leköti a ne­ hezen megszerzett lakás, egy bizonyos életszínvonal biztosítá­ sa, a szakma fejlődésével való lépéstartás, az — ha még akar is - nehezen képes bekapcsolódni, a közösségek kialakításá­ ban részt venni. Így hátrányos helyzete még a közéleti tevé­ kenységben is kiütközhet. Természetesen nem helyes néhány példa alapján általános érvényű következtetéseket levonni, nem is célom, de az objek­ tive korlátozottabb lehetőségű tehetséges tenniakarók problé­ máira több gonddal kellene figyelni. Fekete László �Egy asztal mellett VITAVEZETŐ: Önök szerint a hetvenes évek­ ben Magyarországon mit lehet korszerű életnek, korszerű életformának tartani? Mindenki a saját tapasztalataiból, saját életéből tud kiindulni, akár azt tekintve korszerű életnek, akár ahhoz képest valami mást. Megtud-e az ember fogal­ mazni maga számára valami eszményt, hogy hogyan éljen? Hogyan illeszthető bele az élet­ eszménybe az életszínvonal kérdése, a kereset, a továbbképzés gondolata — egyáltalán mi az, hogy korszerű élet? TECHNIKUS: A fogalmazással van, azt hiszem, probléma, mert a korszerűség alatt én valahogy azt értem, hogy az igények legteljesebb mérték­ ben való kielégítése. Szabadidő, szórakozás, kul­ turálódási lehetőségek: mind együtt legyen a megfelelő mértékben. MUNKÁS: Szerintem az a korszerű élet ma­ napság, amikor szinkronban van a művelődés és az anyagi igények. Tehát magyarul: pénz kell ahhoz, hogy az ember kulturálódni tudjon, szabadidejével rendelkezzen. Szóval: mindenhez pénz kell. Pénz kell ugye. És mindnyájan a mun­ ka után járó bérből, tehát fizetésből élők va­ gyunk. Nincs más jövedelem, vagy más valami. És ahhoz, hogy én az igényeimet kielégítsem, kulturálódjak, tehát - mit tudom én - hangver­ senyre járjak, vagy néha felmenjek Pestre, szín­ házba vagy könyvet vegyek — mindehhez kell a pénz. És olyan kereseti lehetőség, amellyel mindezt megtudja teremteni magának az ember. VITAVEZETŐ: Namármost az a kérdés, hogy aki jól keres, az korszerűen él-e? TECHNIKUS: Az még nem jelenti azt. De már, ha ésszel él, lehet korszerűen élni. Szükséges a korszerű élethez — azt hiszem — mosógép, televí­ zió, hűtőszekrény, a korszerű lakás, esetleg köz­ ponti fűtés, hideg-meleg vízzel. Azt hiszem, hogy ez már egy minimális igény, amit mindenki el­ várhat. VITAVEZETŐ: Azt hiszem, hogy ezzel egyet le­ het érteni. A kérdés az, hogy mi itt önöknél a valóság. Hogyan élnek, mire jut pénzük és mire jut idejük? Valóban az-e a fő kérdés még min­ dig, hogy megfelelő szintre jusson el az életszínvonalunk, úgyhogy jusson ételre, italra, la­ kásra. Vagy pedig ma már - legalábbis a mun­ kásság többsége — eljutott olyan szintre, hogy nagyjából megél, keres annyit, hogy a legfonto­ sabb szükségleteit (anyagi szükségleteit) kielé­ gítse, és valahol ott vetődik most fel a problé­ ma, ott vitatkoznak az emberek, ott van mindig a konfliktus, hogy „hogyan tovább” (....) Be­ széljünk most egy kicsit a brigádközösségekről is: hogyan élnek, hogy dolgoznak, hogyan szó­ rakoznak és művelődnek a Vörös Október brigád tagjai. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Nagyon komoly munkát igényel az, hogy egy brigád összeforr­ jon. Volt ebben a Vörös Októberben olyan is, aki elfelejtett a munkaidő kezdetétől megjelen­ ni, ez az ember nagyon hajlamos volt arra, hogy a borospoharaknak a fenekére nézzen. (...) De végül mégis megváltozott. Érdemes volt azért, mert beilleszkedett egy olyan brigádba, amely nagy előszeretettel vett részt kirándulásokon, amely a gazdasági feladatát nagyon komolyan veszi, a tőle telhető legjobban igyekszik azt tel­ jesíteni. MUNKÁS: Hát én a brigádmozgalomról nem tudok annyi szépet és jót elmondani, őszintén mondom. Ez az én véleményem. Ahogy én lá­ tom. Nehéz az embereket összefogni, legyen az a társadalmi munka vagy valamilyen közös meg­ mozdulás, valahogy mindenki elfoglalt a saját problémájával, a saját gondját helyezi előtérbe. Gondolok itt arra, hogy a városban már sokak­ nak kis kertje van, rohan oda, ha leteszi a nyolcórás műszakot, a szerszámot. Mindenki ro­ han, futás oda a kertvárosba; gyomlálni, palántázni. Persze ez nem általános dolog, amit én + A Magyar Rádió hasonló című sorozatá­ ban ez év januárjában elhangzott adás­ ból. (Szerkesztő: Sárkány Klára. Vitavezető: Agárdi Péter.) mondok, csak ahogy én látom. A másik amit én látok, hogy sok az adminisztrációs hiba, szerin­ tem „papírvonalra” csúszott ez a brigádmozga­ lom. Mozijegy-gyűjtések, meg ilyen hasonló dol­ gok. Ha volt közös mozilátogatás, egy bácsi, mikor jöttek ki a moziból, azt kérte, hogy „le­ gyen szíves a jegyeket...” Szóval ilyen is volt. Ha el is megy a brigád színházba vagy moziba, a vitára már nem került sor, mert egyszerűen nincs rá lehetőség, nincs rá idő, nincs rá mód. Mindenki ment haza, sok a vidéki általában. A dolgozók nem tudom hány százaléka, de na­ gyon sok vidéki bejáró van, és nem minden olyan szép szerintem, mind ahogy lenni kellene. Va­ lahogy a közösségi szellemen kellene javítani vagy változtatni, vagy más irányba terelni az em­ berek érdeklődését. a gyerekek és valamelyik gyerek első évben megbukik és akkor azt mondták neki, fiam te megbuktál, mint csőszerelő, át leszel irányítva hegesztőnek, mert annak még jó vagy. A hiány­ szakmák anyagilag is egy kicsit háttérbe szorulnak, különben is vagy egészségre ártalma­ sak vagy pedig a munkakörülmények nem olyan automatizáltak, több fizikai erőt igénylő szakmák. Odakerül az, aki az általános iskolát végigblic­ celte. Itt kellene a szakszervezetnek vagy va­ lakinek a vállalaton belül is felszólalni, patronál­ ni, hogy ezek az emberek, ezek a fiatal szak­ munkások valamilyen formában képezhessék ma­ gukat. Átsegíteni őket. Nemcsak a ma törvé­ nyes három nap tanulmányi szabadságra gon­ dolok, ami mindenkinek kijár, aki esti középis­ kolában továbbtanul, hanem többre. (...) BRIGÁDVEZETŐ: Ha egy csoporton belül vagy egy brigádon belül már van egy olyan ember, vagy kettő, vagy háromnál több személy, aki események sorozata, az már a brigád érdeklő­ közösségi szellemet képvisel vagy érdekli az desét is fel tudja kelteni. VITAVEZETŐ: És ez már megint nemcsak pénz, hanem... VITAVEZETŐ: Támogatja-e egyáltalán a gyár az üzemvezetés az oktatást? Nagyon sok helyen, ahol a rádióval jártam, arról panaszkodtak a munkások, hogy nem támogatja az üzemvezető beiskolázási kérelmüket, mert azt mondja, hogy neki ebből semmi haszna nem lesz — mármint az üzemnek —, csak kára, mert szabadságot kell adnia, el kell engedni korábban, és akkor mi­ nek? Van-e ebben valami igazság? MUNKÁS: Hát valóban így van, mert nem ja­ vasoltak itt többünket. Mert, azt mondták, úgyse tudnak bennünket foglalkoztatni, mint ahogy be is bizonyosodott, hogy nem alkalmaz­ nak bennünket az iskoláztatás után. De azért ettől függetlenül az a véleményünk megmaradt, hogy érdemes volt továbbtanulnunk. VITAVEZETŐ: Nos, tehát mégis engedték? MUNKÁS: Engedték, de hozzájárulás nélkül. VITAVEZETŐ: Nem kaptak tanulmányi szabad­ ságot? MUNKÁS: Nem. És nem szerződtünk a válla­ lattal olyan értelemben, hogy iskolázás után minket már végzettségünknek megfelelő állás­ hoz juttatnak. Nem is juttattak bennünket. De ezen már túl vagyunk és nem is igényeljük. Már 15 évig normán dolgoztunk, meg vagyunk edződve, szívósak vagyunk, és amíg tudjuk, csináljuk továbbra is. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Természetesnek ve­ szem, hogy egy acél- és vasöntő gyáregység dolgozója, ha továbbtanulási igénnyel lép fel, és nem olyan szakmában kívánja továbbké­ pezni magát, amilyet a saját területén alkalmaz­ ni tud, egy kicsit meggondolja magát az a gazdasági vezető, hogy hozzájáruljon-e. A vál­ lalat egy csomó forintot befektet erre. Akár a szabadságokat, akár egyéb kedvezményeket ve­ szünk figyelembe, ezek a dolgok a dolgozó zse­ bét is érintik, a nyereségből mennek el. Ezeket a nyereségből fedezett dolgokat csak meg kell gondolni, hogy később hasznosítani tudjuk-e. VITAVEZETŐ: A tanulás mindig megtérül. De azt hiszem, hogy a vita nem is annyira a szak­ mai továbbképzésnél szokott kirobbanni, hanem ott, amikor például egy esztergályos gimnázi­ umba akar járni. A vállalat nem járul hozzá, hogy a fiatalember gimnáziumba járjon, mert „közvetlenül nem érdeke.” És itt van az igazi probléma, azt hiszem. (...) MUNKÁS: Én az üzemen belül ugyanabban a szakmában akartam továbbtanulni, de rám sem, mint ahogy több kollégámra sem tartottak igényt, ezért hát kihelyeztek bennünket egy új gyáregy­ ségbe, ahol nagy a munkaerőhiány. TECHNIKUS: Hogy ne legyenek hiányszakmák, azt azzal lehet megoldani, hogy jó keresetet biz­ tosítsanak. Akkor nem lesz olyan probléma, hogy az iparitanuló intézetekben nem tudnak osztályt indítani, mert nincs jelentkező. Végülis: aki ezek­ re a hiányszakmákra jelentkezik, az már anynyira gyenge képességű, hogy az általános is­ kolát valahogy végigbicegte, és máshová nem megy el, nincs más lehetősége. Hallottam én olyan dolgot, hogy csőszerelő szakmát tanulnak TECHNIKUS: ...nem, persze. Szélesebb látó­ körű ember lesz. Gondolom, hogy többfélekép­ pen kamatoztatja a tanulást a gyakorlatban. És van még egy másik oldala is a dolognak. Olyat még nem hallottam, hogy a technológiában vagy a szerkesztésben munkaerőhiány lett volna. Ilyen még nem volt, tudomásom szerint. De olyanról tudok, hogy gyáregységekben, műhelyekben, vasszerkezeti üzemekben munkaerőhiány van. Tehát fizikai munkaerőhiány. Szerintem azokat a fog­ lalkozási ágakat vagy szakmákat kellene do­ tálni, pénzzel patronálni, ahol munkaerőhiány van. Azzal lehetne az embereket átcsoportosí­ tani. Erőszakkal nem lehet valakit lakatosnak, egyengetőlakatosnak küldeni, vagy rozsdatisztí­ tónak. Csak pénzzel lehet küldeni. MUNKÁS: Vannak olyan jó szakmunkások, akik jól keresnek: elérik a 3000—3500 forintot át­ lagosan. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: 330 művezető van a Győri Vagon- és Gépgyárban, vagy volt — és ezt soknak találták. Leépítések voltak, volt olyan, hogy aki akart, visszamehetett a jól kereső fizi­ kai állományba. De nem fordult elő olyan, hogy a művezető azt mondta volna, hogy „uraim lete­ szem a köpenyt, ott van a kalapács, fölveszem, aztán elkezdek püfölni.” Ilyen nem volt. Pedig azt mondták, hogy elmarad a pénzük a jól ke­ reső szakmunkások mögött. Ebből megint az szűrhető le, hogy ott kell dotálni, ott kell fizetni, ahol hiányzik az ember, nem ott, ahol van... VITAVEZETŐ: Azért a dolog nem ilyen egy­ szerű: a munkabért nem lehet közvetlenül és tartósan a kereslet-kínálat „piaci” törvényeitől függővé tenni. Fontos és gyakran érvényesített szempont a béreknél a munkaerőhiány: de táv­ latilag csakis a munka értéke, fontossága sze­ rinti elosztás lehet biztos alap. Efelé mutat a tervezett egységes szakmai bértáblázat is (...) MUNKÁS: Szerintem a fizikai munka alábecsülése valahogy úgy néz ki, hogy „ez csak melós, mit akar"? VITAVEZETŐ: Azt hiszem a lényegre tapintott. TECHNIKUS: Mindenki azért tanul, hogy meg­ nyerje a Dárius kincseit? MUNKÁS: Sokan azt mondják, hogy csak ak­ kor tanulok tovább, ha a vállalatnak érdeke. Hát én szerintem nem így áll ez a dolog, mert én akkor is továbbtanulok, ha a jó szüleim nem akarják. Tehát elsősorban nem azért tanu­ lok tovább, mert az a vállalatnak érdeke, hanem, mert én úgy érzem, hogy nekem érdekem a mű­ velődés, vagy a fejlődés, vagy a szélesebb látó­ kör megszerzése, és akkor én továbbtanulok, akár annak ellenére, hogy a vállalatnak nem érdeke. BRIGÁDVEZETŐ: A magasabb iskolai végzett­ ség, akár politikai, akár más iskolát veszek fi­ gyelembe, azt jelenti, hogy az üzemi demokrá­ cia valamely fórumához bátrabban, nyíltabban, jobban fogalmazva tud valaki hozzászólni. TECHNIKUS: Szeretném valakitől konkrétan hallani, hogy mit ért üzemi demokrácián. Mert van a termelési feladat, van a fizikai dolgozó, van az a műszaki dolgozó, aki technológus, van az a kereskedelmi alkalmazott a vállalatnál, a piackutató. Hát én nem szólhatok bele annak a munkájába. Az üzemi demokrácia szerint bele­ szólhatok mindenbe: a vállalat döntéseibe is be­ leszólhat egy fizikai dolgozó, vagy beleszólhat 7 �egy másik alkalmazott. De eleve: hogyha nem az én szakterületem, akkor nem szólhatok bele, mert valamit elrontok. Tehát azért van ott meg­ felelő képzettségű szakember, azon a ponton, hogy ő a legjobb tudása szerint döntsön. Leg­ jobb tudása szerint - hangsúlyozom. Tehát itt kellene felvilágosítani az embereket, hogyha ott azon a ponton, ahol vannak, tökéletes munkát végeznek, akkor nem lesz szükség arra, hogy beleszóljon a dolgozó a vállalat döntéseibe, a vállalati tervek alakulásába vagy alakításába ... MUNKÁS: Nem is az a lényeg, hogy egy egy­ szerű ember mindenféle szinten képzett legyen. De ha beleszól, és olyan tájékoztatást kap, hogy ezzel a dolgok közepébe kerül — akár a vállalati tervnek az összeállításánál, akár a különféle problémák megodásánál közelebb ke­ rül a kérdéshez — akkor ezzel is fejleszti a lá­ tókörét. TECHNIKUS: De a másik dolog, most én tör­ ténetesen hogyan szólhatok bele, ha azt mond­ ják termelési tanácskozásokon, hogy kérem, a győri vagongyár behoz 500 darab kocsit: akkor én mondjam azt, hogy miért ötszázat, miért nem ötszázötöt? Vagy 499-et? VITAVEZETŐ: Az üzemi demokráciának nem ez a lényege. Az üzemi demokrácia nem azonos a szakmai kérdésekbe való aprólékos beleszólással, de az már üzemi demokrácia, hogy ezt az üzem­ részt pl. jól vezetik-e, van-e állandó anyagellá­ tása. (...) ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Szinte minden ilyen termelési tanácskozás alkalmából hangsúlyozzuk azokat a dolgokat, hogy ez az a fórum, ahol a dolgozók elmondhatják a mindennapos pana­ szaikat BRIGÁDVEZETŐ: Kötelesek elmondani. MUNKÁS: Kötelesek elmondani. S amikor befejeződik a termelési tanácskozás, akkor még ketten-hárman esetleg megkeresik az előadót, aki a termelési tanácskozást folytatta, és kisebb egységben, kisebb kollektívában mondják még el az észrevételeiket. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Engem boldogság tölt el akkor, amikor egy egyszerű fizikai dolgo­ zót meglátok az iroda ajtaján nem kopogni, ha­ nem benyitni. 26 esztendeje dolgozom a Vagon­ gyárban és emlékszem én arra az időszakra is, amikor az egyszerű dolgozók remegtek az iro­ daajtóban. Ma már ilyen nincs. Ma már minden egyes dolgozó bátran, néha fölényesen is, nyit be. VITAVEZETŐ: Szóval itt a brigádmozgalomnak van egy emberi eredménye is. A demokratizmus egyben a magabiztosságukat is erősíti? ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: van! Biztos hogy így VITAVEZETŐ: Ez is tulajdonképpen azt bizo­ nyítja, hogy a művelődés és az üzemi demokrá­ cia tulajdonképpen ugyanannak a dolognak két oldala. És mivel jelenleg az üzemi demokrácia sokhelyütt alacsony színvonalú, még nem fejlett, az a látszat áll fenn, mintha az lenne az üzemi demokráciának a feladata, hogy szakmai részkér­ désekre szóljanak bele a dolgozók. És mivel erre nincs lehetőség, sok középszintű vezető a terme­ lékenységre, a nyereségre hivatkozva — olykor talán akaratlanul is — gátolja az üzemi demok­ rácia fejlődését. Pedig manapság nem ez a tendencia, hanem az ellenkezője. Az, hogy ta­ nuljunk, tanuljunk azért, hogy egyre átfogóbban lássuk a dolgokat. Hogy ne csak a saját mun­ kapadomat lássam, hanem lássam az egész üzem gondjait is. Nem a legaprólékosabb szám­ szerű statisztikai kérdésekben persze, hanem abban, hogy mit termelünk. Van pl. olyan mun­ kás, egy betanított munkás, aki egy csavart be­ csavar, és nem tudja, hogy mibe. Ez a munkás egész másképp él — nemcsak a gyárban, hanem otthon is - ha már tudja, mit miért csinál. A gazda — öntudata, közösségi érzése is „megjö­ het” ettől. MUNKÁS: A munka is igényli a szélesebb lá­ tókört. De nemcsak munkahelyen van az ember, hanem barátok között, társaságban, ismerősök között is: ahol újságot olvas és könyvet, televíziót néz. VITAVEZETŐ: Valóban, nemcsak a munka az ami az ember életét adja. MUNKÁS: Aki szakmához köti a továbbképzé­ sét, az már szerintem a műveltségét, szakmasze­ retetét is bizonyítja. Mert látja: műszakilag korszerűbbek a gépek s ezzel lépést kell ni, tehát érdemes tanulnia. S éppen ez a ösztönzi az embert, hogy igénye legyen vábbfejlődésre. egyre tarta­ tudat a to­ TECHNIKUS: A technika fejlődése azt igazol­ ja, hogy a fizikai munkás már nem csak emel­ get, lapátol, meg küszködik, cipekedik — most már a fizikai munkásnak is gombnyomogatás kö­ vetkezik. És nem kell szégyelleni, hogy valaki fi­ zikai munkás. Nem lehet kizárólag azért tanulni, hogy az emberből vezető legyen. MUNKÁS: Azt hallottam a napokban, hogy a gyerektől kérdezik az iskolában: mi a foglalko­ zása az apádnak, mi a foglalkozása az anyád­ nak. És szégyelli bevallani, hogy ,,az én apám csak egy lakatos" — vagy kubikus történetesen. Ez nevelés kérdése. Vagy a gyerekbe valahogy már beidegződött, az anyatejjel szívódott bele ez a szemlélet? Így nevelik, hogy: „fiam, te szégyelld, hogy az apád kubikus”? Ilyen is van. Egészen biztos, hogy van, sajnos. VITAVEZETŐ: Azt hiszem, hogy a választóvo­ nal az emberek között, az értékes és a nem ér­ tékes munka között nem ott húzódik, ahol a fi­ zikai munka és a szellemi munka határa van. A fő választóvonal nem ez. A fő választóvonal az, hogy valaki a saját munkaterületén — lett lé­ gyen az fizikai munka vagy íróasztali, értelmiségi munka — hogyan dolgozik, milyen a munkája, a munka minősége. Persze, az is tény, hogy jelenleg az ország technikai fejlettsége következté­ ben még nagyon sok olyan munka van, nehéz fizikai munka, amelyet nem lehet teljes szívvel végezni, illuzió lenne arra törekedni, hogy ma mindenki tökéletes kielégülést nyerjen, otthon érezze magát a saját munkájában. Viszont az is tény, hogy társadalmi méretekben nem kerül­ het szembe - vagy nem szabad, hogy szembe kerüljön - a munka és az ember munkán kívü­ li tevékenysége, életformája. Sőt: éppen hogy a munka révén, az értelmes munkára épülő kor­ szerű életformában találhat az ember igazi ott­ hont". Vallomás egy rádiósorozatról Közel két éve, hogy a Rádió stúdiójában egy asztal köré hívtuk a Társadalmi Szemle „Kinek írtunk?” vitájának elindídítóját, Hajdu Ráfist és egyik munkás-hozzászólóját, Nagy Bélát. Egyszeri beszélgetésnek szántuk azt a vitát a munkásság és művelődés, az olvasók és kritikusok „viszonyá"-nak oly sokat érintett kérdéséről. De a beszélgetést folytatni kellett, mindenekelőtt azért, mert Nagy Béla meghívta a rádiót abba a köz­ ségbe, ahol el és dolgozik, - a Borsod megyei Edelénybe. A vendéglátó ismeretségi körében továbbgyűrűző kíváncsi ér­ deklődés „hívott” ezután bennünket Edelényről Kazincbarcikára, s az akaratlan sorozat következő állomásai a Debreceni Járműjavító, egy békéscsabai brigádklub, Nagyszénás község, a Győri Vagon- és Gépgyár, Halmajugra község stb. lettek. Vajda Ferenc és Járkány Klára ösztönző szerkesztői együttmű­ ködése révén vált az egyszeri műsor sorozattá. A sorozat érté­ keit, gyengéit és hatását nem én vagyok hívatva elemezni. Annyi azonban kétségtelen, hogy ha hullámzó színvonalon, ha nem egyöntetűen élénk, pezsgő vitalégkörben is, de talán si­ került egy, időszerű művelődési és társadalmi kérdéseinkről a „legillletékesebbek”-kel: kétkezi dolgozókkal beszélgető, együtt­ töprengő műfaji kisérletet elindítani. Nem művelődésügyi szak­ emberekkel, hanem a „résztvevőkkel”, a közművelődési-népművelési statisztikák és a gyakorlat „alanyaival” ülünk egy asz­ tal mellé, anélkül, hogy kinyilatkozásnak, minden áron elfo­ gadható álláspontnak tekintenénk az elhangzó véleményeket csak azért, mert munkásoké. Az őszinte légkör, a közös célok, �az együtt feliismert problémák s főleg a társadalmi megközelí­ tés biztosította e beszélgetések hitelességét. S ez azért is öröm, mert éppen e vitáikon fogalmazták meg, többször a munkásrésztvevők, hogy hiányolják még közéletünkből a mun­ kásság és az értelmiség, a vezetők közötti teljes bizalmat. Vagyis mindenek előtt az értélmiségi magatartás élvszerűsé­ gében is tapintatos, demokratikus szellemű, a munkásokért, s nem fölöttük, nélkülük vitatkozó jellegét. Két tanulság megfogalmazása kívánkozik még a toliamra. Egy tárgyi és egy személyes. A vitaműsorok — „tárgyi oldalról” — szinte első pillanattól kezdve azt bizonyították (ami persze elvileg közhelynek tűnik) hogy a művelődés, a kultúra kérdése elválaszthatatlan társa­ dalmi problémáktól, vagyis a művelődés pusztán reszortfela­ datként való kezelése (amire még nem kevés példa van) elle­ ne mond nemcsak a kulturális forradalom lenini értelmezésé­ nek, de gátolja mai társadalmi valóságunk húzóerőit is. Egy gyáron belül például — számtalanszor megbizonyosodtam ró­ la — eltéphetetlenül összefügg egyrészről a színvonalas gaz­ daságirányítás, az üzemi demokrácia, a munkások felelős „beleszólásá”-nak komolyan vétele, az alapközösségek (például brigádok) példaadó ember-erkölcsi kohéziója; és másrészről a beiskoláztatás, a továbbtanulásra ösztönzés igényes káderpolitikája, a gyári dolgozók műveltségének és világképének érezhető tágulása. Mint ahogy nem kevés a „negatív előjelű” összefüggés is: a technokratikus, az üzemi demokráciát a nye­ reségre és a (sokszor vélt) gazdasági hatékonyságra hivatkoz­ va visszafogó vezetés nemcsak azért követ el hibát, mert a munkások tulajdonosi öntudatát, közösségi aktivitását gyengí­ ti és manipulálja, mert a fogyasztói-privatizáló-kispolgári élet­ szemléletet erősíti az emberek gyáron kívüli életében is. Azért is káros ez a „technokrata bürokratizmus”, mert például a továbbtanulásban való pillanatnyi üzemi-gyári érdektelenség­ re hivatkozva távlatilag a gazdasági-termelési korszerűsödés ellen is dolgozik, hiszen nagyobb általános műveltséggel az az esetleges új szakmai feladatok is könnyebben oldhatók meg, s az emberi-erkölcsi-tudati energiák és belső ösztönzé­ sek (amelyeket az ember a korszerű műveltség révén szerez) felmérhetetlen anyagi erőtartalék felhalmozódását is ered­ ményezhetik. A gyár keretei közül kilépve ezért is összetartozó társadalompolitikai célkitűzéseket, ugyanannak a folyamatnak csupán különböző (de nem elválasztható s főleg nem egymás ellen kijátszható) oldalait jelenti a gazdaságirányítási rend­ szer korszerűsítése, a szocialista demokrácia (s alapsejtje: az üzemi demokrácia) következetes fejlesztése és a közművelő­ dés, az oktatás új koncepciójának kidolgozása. Személyes oldalról mindehhez csak annyit kiegészítésül: hi­ vatásom szerint az irodalommal foglalkozom, kritikusnak, iro­ dalomtörténésznek készülök, munkám tehát elsősorban a könyvekhez köt. Bár a könyvek melletti, az íróasztali tudo­ mányos munkát elsősorban a vállalt és kiérlelt új gondolatok helyessége, igazságtartalma minősíti, s korántsem a demagóg módon értelmezett „életesség”, a „nép közé járás”, számomra mégis sok ösztönzést ad — legalábbis így érzem — ez a rádiós tevékenység, műsorvezetés. Mert végülis segít abban, hogy át­ lássam a „kulturális folyamat” ívelését az alkotástól a közve­ títéseken át a befogadóig, s jobban megértsem az írástudók, a kritikusok, irodalomközvetítők és szerkesztők, s általában az értelmiség megtisztelő feladatait, de egyúttal mérhetetlen fe­ lelősségét is. (Talán patetikus ez így, mintha nem illene ma­ napság ekként fogalmazni — no nem baj!) Konfliktusok, igazi frontok valójában nem a tudományos és a közművelődési meg­ közelítés között vannak az életben, hanem egyrészről az egysé­ ges szocialista kultura-személet, másrészről az öncélú „tudo­ mányoskodás”, ál-kérdésfelvetés, illetve az itt—ott még fellel­ hető prakticista, manipuláló, „ez van” szemléletű, cinikus „mű­ velődéspolitikai” gyakorlat között. Központ és gyáregység szaladni, sem lemaradni nem szabad - és nem is tanácsos. A budapesti központban Stenczinger Sándor vezérigazgató mondta el a múlt év közepén, hogy a salgótarjáni gyáregy­ ségben nagy az igyekezet. Az itt dolgozó kollektíva, műszakiak és fizikaiak egyaránt képesek nagyobb feladatok elvégzésére is. Néha szinte vissza is kell fogni a gyáregység vezetését, hiszen a nagyobb fejlesztés szubjektív feltételei csak folyama­ tosan alakulnak ki. A kecskeméti gyáregység például tíz év alatt eljutott a mai szintre, — az önálló elszámolási rendszer megvalósításához. Ennyi idő nem kell a salgótarjániaknak, mert a központ jól hasznosítja korábban szerzett tapasztala­ tait. A bizonyíték! A központ szeretné, ha év végére Salgó­ tarjánban gyártanák le az URH-rádiótelefonok minden egy­ ségét. S közvetlenül innen is exportálnák. Az akkori kívánság, óhaj több tekintetben a megvalósulás útján halad. Igaz, ez év elejétől még csak hat egységet gyár­ tanak itt. Év közben újabb két egység átvételét oldják majd meg. Az utolsó két egység átvétele 1975 elején történik majd meg. Addig is ideszállítják azokat az egységeket, amelyeket jelenleg Budapesten gyártanak. Itt végzik el a rendszertechni­ kai, valamint a műszeres és funkcióvizsgálatokat. Elvégzése után becsomagolják az árut, vagonba rakják és innen expor­ tálják. Erre a nagy feladatra egy fél év alatt készült fel a sal­ gótarjáni gyáregység kollektívája. Az URH-rádiótelefon igen kényes híradástechnikai beren­ dezés. Előállítása a munkásoktól az átlagnál nagyobb általá­ nos műveltséget (általában érettségizett lányokat, fiúkat, jólképzett híradástechnikai szakmunkásokat, technikusokat és villamosmérnököket) követel. E követelmény kielégítését tartja egyik legnehezebb feladatának a gyáregység vezetője, Pálfalvi László. Önként adódik a kérdés, mit tett eddig a gyáregység a na­ gyobb önállóság megszerzéséért? Salgótarjánban villamosipari szakembert szerezni — más üzemből, vállalattól — nemigen lehet. Akik vannak, azok nem Nógrád iparának egyik sajátossága, hogy az üzemek több­ sége gyáregységi, gyár vagy telephelyi szinten működik — a budapesti központok irányításával. A korábbi időkben erőtelje­ sebben, az utóbbi hónapokban már jóval kevesebbszer, de időnként fellángol a kívánság: több önállóságot kérnek a me­ gye gyáregységei, gyárai. Indokoltak ezek a kívánságok? Mi­ ben rejlik a Budapestről irányított üzemek függősége és önál­ lósága? Hogyan élnek kapott lehetőségeikkel? Mit tesznek vagy tették a nagyobb önállóság megszervezéséért? S végül: hogyan látják „fent” az önállóság növelésének további feltéte­ leit, annak útját, módját, lehetőségeit? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő új gyárában, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében és annak a budapesti központjában. A salgótarjáni üzem „allapgyártmánya” azösszüzemi munkamegosztásban az URH-rádiótelefon. Tavaly májusban a gyárt­ mány 10 egységéből még csak hármat állítottak elő. Ez év elején újabb három egységgel bővült a termékskála. A köz­ pont nem gátolja, hanem segíti a gyáregység nagyobb önálló­ ságra irányuló törekvéseit. Ez a tendencia jól felfogott gazda­ sági érdekből, az egész vállalat fejlődésének igényéből fa­ kad: a számítástechnikai programot csak akkor tudják a kö­ vetelményeknek megfelelően teljesíteni, ha a budapesti gyár­ egységet teljesen tehermentesítik a jelenlegi URH-rádiótele­ fonok különböző egységeinek gyártása alól. A BRG-nél olyan központi vezetési elv és gyakorlat érvénye­ sül, amelyeknek értelmében a gyáregységek napi termelését Budapestről irányítani, operatívan megoldani képtelenség. Ezért — ahol csak lehet — minden módon növelni kell önálló­ ságukat. Ez csak nagy körültekintéssel, megfontoltan, reális helyzetfelmérés alapján lehetséges. E tekintetben sem előre­ Agárdi Péter 9 �olyan specialistái ennek a szakmának, amilyenek ma már az üzem álltai korszerűnek ítélt követelmények. Látszólag egy gyártmányról van ugyan szó, ennek ellenére, ahány megren­ delés érkezik a gyárba, annyi változatban készül el a termék. A legapróbb változtatás is komoly, szakmai, műszaki felkészült­ séget, inteligenciát követel tehát. Azt sem szabad elfeledni, hogy az URH-rádiótelefon gyártás alapjában véve hároméven­ ként megújul, vagyis ebben az iparágban az előállított gyárt­ mányok korábban évülnek el, mlint másutt. S ezzel együtt avul­ nak el (részben) a megszerzett szakmai ismeretek is. Azok a szakemberek, akik például annakidején a vezetékes híradás­ technikával foglalkoztak, bizony nehezen igazodnak el, nehe­ zen állják meg a helyüket. (A mostani követelményeknek meg­ felelő szakemberképzés pedig régebben nem folyt a város­ ban.) A gyár letelepítésével kezdődött meg ebben a szakmá­ ban a szakemberutánpótlás. A gyáregység már több fiatalt beiskolázott. Ez azonban igen kevés az egyre növekvő feladatok sikeres elvégzéséhez. Nehe­ zíti a szakemberképzést, hogy nincs jól megoldva a tanulók gyakorlati oktatása. A szakemberutánpótlás gondjait növeli továbbá az is, hogy azok, akik korábban elektroműszerészi szakképzést szereztek, elhagyták a várost, mert eddig nem ta­ láltaik megfelelő foglalkoztatási lehetőséget. A gyáregység ve­ zetője igyekszik ugyan visszahozni az elvándoroltakat, de mivel ez sem jelent megnyugtató megoldást, kénytelen máshonnan „toborozni" magasfokú szakmai ismeretekkel rendelkező szak­ embereket. Ez pedig nem megy máról-holnapra. Holott itt, most azonnal, sok, jóképességű elektroműszerészt, technikust vagy szakmunkást tudnának foglalkoztatni. Jelenleg 12 mérnök és 41 technikus dolgozik a gyáregység­ ben, az igazgató most tárgyal egy Leningrádban végzett há­ zaspárral. Egy ösztöndíjasuk van, két most végzős mérnökje­ lölttel tárgyalnak Budapesten idejövetelükről. A vezérigazgató: - A nagyobb önállóság legfontosabb feltételének tartom, hogy a munkások, műszakiak tökéletesen ismerjék meg azt, amit gyártanak. A gyártmány rajzán túl ismerjék azok konstruk­ ciós elveit: mindazokat a követelményeket, amelyek a rajzból nem derülnek ki egységesen és teljesen egyértelműen. Ha ezt sikerül elérni, akkor a salgótarjáni műszaki gárda már vitat­ kozni is tud a jobb gyártás feltételeiről, követelményeiről, sőt tanácsot is tud adni a „hogyan jobban" megvalósításához. A gazdasági szabályozókat valóban ki lehet dolgozni, meg lehet gyorsan tanulni, hamar el lehet sajátítani ... A híradás­ technikai ismeretekhez azonban az előbbinél jóval több kell: magasfokú munkaintelligencia. Ezért úgy vélekedik, hogy a Salgótarjánban foglalkoztatott fizikai munkások zömének érett­ ségivel kell rendelkeznie. Ugyanis ebben az esetben, a sok kö­ zül nem egy szakmáról van szó, hanem olyan fizikai munkáról, amelyben alapvetően meghatározó a szellemi koncentráló készség, a felfogóképesség, az általános műveltség. Ez per­ döntő a vállalat további fejlődése szempontjából is. S bár nem jelenti azt, hogy ezután nincs szükség azokra a fizikai munkásokra, akiknek csak nyolc általános iskolai végzettségük van, (akik eddig is bizonyították, hogy kisebb általános elő­ 10 képzettséggel is képesek együtthaladni a korral): az előbbieket figyelembe véve a létszámbővítésnél elsősorban fiatalok, érett­ ségizettek felvételét szorgalmazzák Budapesten, bár arról a járható útról sem szabad lemondaniuk, hogy a dolgozók gim­ náziumában képezzék fiatal dolgozóikat. Sajnos az érettségi­ zett fiatalok közül kevesen jelentkeznek a magasfokú álltalános műveltséget kívánó szakmára. Jelenleg a szakmunkásgárda 24,8 százaléka rendelkezik csak középiskolai végzettséggel. Az utánpótlás biztosítása céljából 12 érettségizett fiatal részére kétéves emeltszintű okatást szerveztek. Részükre tanműhelyt is biztosítottak. Együttműködési szerződést kötöttek a Bolyai Gimnáziummal. Az iskola harmadéves diákjai üzemlátogatás során ismerkednek meg az itt folyó munkával, hogy mire vé­ geznek, a tapasztalatok birtokában döntsék el, hogy ide jön­ nek-e dolgozni. A harmadikos, érdeklődő diákokat nyári gya­ korlatra fogadja a gyár vezetősége. A szakmai kultúra fejlesztése érdekében az első lépések már megtörténtek. Az alapképzést szolgáló 36, illetve 44 órás tan­ folyam keretében olyan gyártmányismertető előadások hang­ zottak el, amelyek az itt gyártott egységek előállításával kap­ csolatos, alapvető követelményeket, összefüggéseket ismertet­ ték meg a dolgozókkal. Hogy el tudjanak igazodni abban, amit csinálnak, egy kicsit értsék is azt, hogy mit, miiért kell elvégezniök, hogy a különböző „tartozékokban" valamelyest ki­ ismerjék magukat. A szakmai alapképzettség növelését szolgáló tanfolyamokat helyesli a munkások többsége. Az elmúlt évben két csoportban 30—30 fizikai munkás részére tartottak szakmai tanfolyamot. Ebben az esztendőben a fizikai dolgozók 50 százalékát kívánják továbbképzésben részesíteni. Elsősorban a szereldei dolgozókra építenek, őket régebben műszák után készítették fél feladataikra. A fejlesztés során új munkáskezekre is szükség lesz. Ebben az évben csaknem 30 fővel nő a munkáslétszám. Az újonnan felvettek nagyrésze a kikészítő üzembe kerül, ahol automata gépsoron dolgoznak majd. A gyáregység igazgatója szerint ezt a munkát 8 általános iskolát végzettek is el tudják majd látni. Az előbb említett munkakörben elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozó dolgozókra számítanak. A salgótarjáni gyáregység a központi bérrendszer elképzelé­ seinek megfelelően, önállóan alakítja ki bérrendszerét is. Bu­ dapesten azonos munkáért ugyanannyi bért kapnak a fizikai munkások, mint Salgótarjánban. A bérszínvonal azonban kü­ lönböző. Budapest áll az első helyen, mivel itt nagyon sok kvalifikált szakmunkás dolgozik. Utána Salgótarján következik, ahol ötszáz forinttal magasabb az egy főre eső átlag, mint a tíz éve működő kecskeméti gyáregységben. (A salgótarjáni dolgozók havi átlagkeresete jóval meghaladja a kétezer forin­ tot.) Van olyan igény, hogy Salgótarjánban olyan szakmai alapképzést kell biztosítani, amelyek eredményeként (célmű­ szerekkel) a betanított munkások is képesek lesznek kifogás­ talanul elvégezni a különböző egységek műszeres mérését. Eddig hat betanított munkás szerzett olyan elméleti képzést és gyakorlatot, amely alkalmassá teszi az előbb említett feladatok elvégzésére. �Pálfalvi László gyáregységigazgató szerint nem lenne jó, ha most azonnal náluk is bevezetnék a teljes önelszámolási rend­ szert, mivel ennek nincsenek meg a feltételei. Ezzel egyetért a vezérigazgató is, hozzáfűzve, hogy ez a helyzet csak átmeneti állapotot jelent. Amíg nincs teljes önelszámolás, addig a gyár­ egységet nem nagyon érdekli, hogy az általa készített gyárt­ mány mibe kerül, hol lehet és kell a munkafolyamatokat össze­ vonni, hol kell jobban megszervezni a munkát. Jelen pillanat­ ban Salgótarjánban alapvetően csak arra kell ügyelni, hogy a termeléssel összhangban használják fel a béreket. Amikor majd egy-egy termék önköltségének részletes elemzése is a helyi gyáregységre hárul, amikor elő lesz írva számukra, hogy milyen nyereséget kell előteremteni, akkor biztos másként in­ tézkednek a különböző gazdasági kérdésekben, bizonyára más lesz majd a munkások felfogása, mert saját bőrükön érzik egy-egy intézkedésük helyességét vagy helytelenségét. Pillanatnyilag nincs mód az önálló elszámolási rendszer be­ vezetésére, mert Budapest és Kecskemét még igen tevékenyen besegít a gyáregység munkájába és ez megakadályozza azt a fajta önköltségszámítást, amely egyértelműen megmutatná, mi­ lyen hatékonysággal és gazdaságosan dolgoznak a salgótarjá­ niak. A központ továbbra is kezében tartja a műszaki fejlesztést és a beruházások eldöntését, (a kivitelezés viszont továbbra is a gyáregységek feladata.) A központ végzi el számítógépek se­ gítségével az anyagbeszerzést: itt az ésszerűség szem előtt tar­ tásával bizonyos önállóságot adnak a gyáregységnek (például Kecskemétre hárul a műanyagbeszerzés, a salgótarjániak dolga lesz a lakatos présmunkák elvégzése az egész vállalat számára). Ezen kívül bizonyos külső kooperációkban is lesz önállóságuk. A piackutatást és az értékesítést továbbra is a központ irányítja. Változás annyi, hogy a jelentősebb üzletkö­ téseknél jelen lesznek majd a gyáregységek vezetői, akik nyi­ latkoznak a teljesítés lehetőségeiről, a határidőkről: s első kézből ismerik meg a megrendelő által előírt követelményeket. A későbbiek során például Salgótarjánból közvetlenül szállít­ ják el az exportképes árukat, — amelyeket ugyanitt számláznak le. Így vélekedett a vezérigazgató tavaly májusban. Az idén januárban több vagon exportképes árut szállítottak a Szovje­ tunióba a MERT átvétel után. A tervek szerint 1974 végéig 220 millió forint értékben kerül URH-rádiótelefon közvetlenül Sal­ gótarjánból csak a Szovjetunióba. Központban marad a gyártástechnológiák kidolgozása is. Itt olyan magas képzettségű szakemberek vannak, akiknek rendkívül sokrétű és alapos ismereteik vannak egy-egy terü­ leten, sok tapasztalatot figyelembe tudnak venni a technoló­ giák kidolgozásánál. Ami nem jelenti azt, hogy a salgótarjá­ niaknak nem lehet jobb ötletük, elképzelésük a különböző megoldásokra. (Abból indult ki a központi vezetés, hogy az íróasztal mellől a technológiák kialakításánál sem lehet min­ dent előre, kifogástalanul eldönteni. Még a legjobb, legala­ posabb elképzeléseket is módosíthatja az élet, a gyakorlat.) Az előbb említett segítségre a központ vezetői igényt tartanak, számítanak: a salgótarjániak létrehozták gyártástechnológiai csoportjukat, amely a gyártástechnológia átvételénél olyan észrevételekkel rukkolt elő, amelyet a központban szívesen elfogadtak. Az eltelt rövid idő alatt, mint a példák mutatják, mélyreható változások történtek a gyáregység életében, dolgozóiknak te­ vékenységében. Tovább nőtt a magas színvonalú termelőmun­ kával kivívott önállóság, a központ megértő segítsége. S bár még nem tart itt valamennyi, a megyébe nemrégen települt gyáregység, telephely — a függőség és önállóság he­ lyes arányának kialakítására más vállalatoknál is folyik a munka, több-kevesebb időt és feszültséget igényelve. Venesz Károly Átmeneti helyzetben Az ország energiaszerkezetében az elmúlt évek során vég­ bement változások érzékenyen érintették a nógrádi szénter­ melést: népgazdasági érdekből sor került a nagy ráfordítással termelő, alacsony fűtőértékű szenet adó aknák bezárására. Okos előrelátás eredményeként azonnali központi és a helyi intézkedések segítették és segítik a bányászgondok folyamotos megoldását, hiszen égető feladatként jelentkezett a bá­ nyászatból felszabadult férfi munkaerő, a jelenlegi munkások és a felnövekvő nemzedék foglalkoztatása. A megoldás: új üzemek letelepítése, a régiek rekonstrukciója, a szénbányák vállalat valamint a tsz-ek segédüzemági tevékenységének nö­ velése. Mindemellett azonban - hogy a családi jövedelmekben ne legyen visszaesés — elő kellett segíteni a bányászfeleségek és leánygyermekek munkába állítását is. Így került sor három könnyűipari üzem letelepítésére a bánya által átadott épüle­ tekbe — János-aknán a Budapesti Fehérneműgyár, Kazáron a Váci Kötöttárugyár, Nagybátonyban a Budapesti Harisnyagyár kezdte meg a termelést. 1969-ben a három telephelyen már 562 nő dolgozott, s ez a szám az újabb bővítések révén ma már 1675-re emelkedett. Azoknak a nőknek, akik soha nem dolgoztak szervezett körül­ mények között - a háztartásból vagy az iskolából jöttek — na­ gyon nehéz volt a beilleszkedés. Sokoldalúan körültekintő mun­ kát követelt tehát a velük való foglalkozás, hiszen nehezen tudták megszokni a munkafegyelmet, az üzemi rendet és a légkört. A nagybátonyi harisnyagyárból az első időszakban magas számban késtek el, mert nem tudták megszervezni az új körülmények közepette felgyorsult ütemű családi életet. A kazári kötöttárugyárban is erősen érzékelhető volt, hogy a dolgozókban az általános átmeneti nehézségek miatt bizonyos mérvű lelki konfliktusok keletkeztek, amelyeket csak hosszabb idő után sikerült feloldani. Sok nehézséget okozott a gyerme­ kek elhelyezése bölcsődébe, óvodába, illetve napközibe; újabb gondot jelentett a családban, hogy például a megbetegedett gyermekkel ki maradjon otthon. Minden gyárban gyakori volt a hiányzás, a jogos vagy jogtalan távolmaradás: ami nehezí­ tette az üzemi terv teljesítését. Akadtak, akik nem is tudtak be­ illeszkedni, inkább megváltak a gyártól: az elmúlt öt esztendő­ ben ezen üzemekből 414-en lépték ki három hónaptól koráb­ ban, s a három hónap után kilépettek száma még az előzőnél is magasabb - 603-an távoztak. (Bár közülük 104-en újra visszatértek az üzemhez.) A munkássá válás folyamata megköveteli a dolgozó nők ál­ talános műveltségének, szakmai és politikai felkészültségének tervszerű növelését — e fontos kérdésre sokoldalúan irányította rá a figyelmet az MSZMP Központi Bizottságának 1970-ben elfogadott nőpolitikai határozata. Ezt követően a X. pártkong­ resszus is társadalom fejlődésének előterébe állította a dol­ gozó nők helyzetének gyors ütemű javítását, feladatul szabva, hogy: „Társadalmi összefogással, a pártszervezetek, a szakszervezetek az ifjúsági szövetség és más társadalmi szervezetek együttes munkájával, az állami és gazdasági vezetők megfe­ lelő intézkedéseivel kell közelebb jutni ahhoz, hogy mindenütt megszűnjön a nők hátrányos megkülönböztetése”. És valóban nagy erőösszefogással indult útjára az a nemes törekvés, hogy e párthatározatok alapján mielőbb ténylegesen is váljanak va­ lóra a nők általános helyzetének javítását szolgáló célkitűzések. A törekvés időszerűségét bizonyítja az a tény is, hogy nem csupán speciálisan nőket érintő problémáról van szó, hanem arról az átmeneti nehézségről, amely az iparstruktúra válto­ zása következtében állott elő. Mégis a nők helyzetéről kell szólni, mert a munkába állításuk és foglalkoztatásuk ma teljes egészében egybeesik az egyéni, a vállalati és a társadalmi ér­ dekkel, s mert igaz: a jelenlegi szükséglet zömében csak be­ tanított szakmunkásokat követel, de a holnap, a dinamikusan fejlődő üzemek termelése és a nők egyre fokozottabban igé­ nyelt társadalmi tevékenysége perspektíváikat illetően megkö­ veteli a megkülönböztetett figyelmet. 11 �Milyen módon vonatkoztatható ez az említett üzemekre? Részjelenségként említem, hogy az elmúlt öt évben a három üzemnél 907 dolgozó nő részesült segélyben, és 2125 főnek adományoztak kitüntetést, illetve pénzjutalmat. Az egyes üze­ mek között persze e vonatkozásban igen nagy az eltérés: amíg a kazári kötöttáruüzemben a 378 dolgozó közül 45-en része­ sültek jutalomban, illetve kitüntetésben, addig a jános-aknai fehérneműgyárban ugyanezen idő alatt a 757 munkásnő­ ből — a jól dolgozók többször is — 1450-en. (Tehát együk he­ lyen elméletileg ugyanazon dolgozó munkáját kétszer is elis­ merték, míg a másikon egyszer sem.) Megállapítható, hogy a párt és mozgalmi szervek többszöri kezdeményezése után is csak lassú az előrehaladás a nők szakmunkássá képzésében. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat is: 1969. 1973. 1971. létsz. szakmunk. létsz. szakmunk. létsz. szakmunk. Kazári Kötött­ árugyár 260 6 285 10 375 14 Nagybátonyi Harisnyagyár 87 4 338 9 540 17 Jánosaknai Női Fehérnemű­ gyár 215 7 589 60 757 69 ÖSSZESEN: 562 17 1212 79 1672 100 Üzem ÖSSZ. ÖSSZ. ÖSSZ. telműen a betanított munkások képezik a meghatározó hánya­ dot: 1969-ben a létszám 97 százaléka, míg 1973-ban a 95 szá­ zaléka dolgozott betanított munkásként. Az 1969-es esztendőben az 562 dolgozóból 17 nő rendelke­ zett szakmunkásvizsgával. Ez az arány az 1973-as évre sem so­ kat változott, hiszen az 1675 dolgozó nő közül mindössze száz­ nak sikerült szakmunkássá válnia. A vállalatok vezetése láthatóan nem törekszik a szakmun­ kások számának növelésére. Létezik ilyen koncepció, és abból táplálkozik, hogy az üzemben a munkásnők sablonmunkát vé­ geznek, csak részfeladatot hajtanak végre, szalagrendszerben tevékenykednek, ami nem igényel különösebb szakképzettsé­ get - megfelel e feladatok ellátására a betanított munkás is. Nem sikerül megoldani azt feladatot sem, hogy az alsó szin­ tű vezetők, — szalagvezetők, meósok, csoportvezetők stb. továbbképzése a követelményeknek megfelelően történjen. (Pe­ dig az elmúlt évek során több, mint 100nőkerült ezekre a posz­ tokra.) A kezdeti lépések, törekvések csak gyér eredményekkel jártak. Akik részére szükséges volna a továbbképzés biztosítá­ sa és szívesen tennének eleget e fontos feladatnak, a legjobb szándékuk mellett sem élhetnek vele, mert sajnos ennek feltéte­ lei még nem teremtődtek meg a járásban, de a megyében sem. Ez a felfogás mereven gátolja a munkásnők továbbtanu­ lásra, szakmai és általános műveltség fejlesztésére irányu­ ló igényeit. Igaz, az átlag-bérszínvonal növekedése kedvező­ en alakult az elmúlt évek során (a nagybátonyi harisnyagyár­ ban az átlagbér 1969-es 1430 forintról 1970-re 1780 forintra, a kötöttárugyár kazári telepén ezen időszakban 1120 forintról 1450 forintra, míg a női fehérneműgyár jános-aknai telepén 1390 forintról 1932 forintra emelkedett), a nőpolitikai határo­ zat végrehajtása azonban többet követel ennél: a munkásnők szakmai műveltségének fokozását is. Kívánatosak az üzemi, a szakmunkásvizsgára felkészítő tanfolyamok, a munkásakadémi­ ák; és egy sor más olyan szervezett képzés, amely a munkás­ nőket valóban eljuttatja a szakvizsgáig, a szakmunkássá vá­ lásig. Persze ezzel együttjáró politikai feladat a dolgozó nők ál­ lami oktatásban való részvételének a segítése is. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának 1972. október 25-i határozata, amely kiemeli, hogy az üzemekben a tanuláshoz kedvező és ösztönző légkört kell teremteni a fizikai dolgozók 12 számára, rámutat: „szervezzék a felnőtt oktatás üzemi formáit, az anyagi érdekeltség rendszerével is ösztönözzék a munkások pótló- és továbbképző tanulmányait." S ha elismerjük is, hogy már kezdik felismerni e határozat megállapításainak fontossá­ gát és keresik a megoldás különböző formáit, megállapítha­ tó, hogy lassú az előrehaladás a dolgozó nők továbbtanulá ­ sa terén. A számok is bizonyítják, hogy eddig a nőket foglal­ koztató új üzemekben csak elvétve találhatók olyan dolgo­ zók, akik a munka mellett szerezték meg valamelyik iskolatí­ pusban a végbizonyítványukat. A vezetők és a dolgozók — „nálunk a dolgozóknak túlnyomó többsége rendelkezik az ál­ talános iskola nyolcadik osztályával'' — téves megnyugvásá­ nak alapja ugyanis az, hogy a dolgozó nők 83 százaléka 40 éven aluli, akiknek már a lehetőségeik, körülményeik lehető­ vé tették a tanulást: ennek eredményeként rendelkezik a dol­ gozó nők 75 százaléka a nyolc osztályos általános iskolai vég­ zettséggel. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ugyanezen üzemekben dolgozó nők 19 százalékára, azaz 317 főre nem érvényes a fenti megállapodás. S ez a szám, ha nem is megdöbbentő, de elgondolkodtató, hiszen közel minden ötödik nőnek hiányzik az általános iskoláról szóló végbizonyít­ ványa, középiskolai végzettséggel mindössze 6 százalék ren­ delkezik, felsőfokú végzettségű pedig szinte nem is talál­ ható. Az elmúlt évek során a munkaképes nők egyre nagyobb százaléka került az üzemekbe. Ennélfogva a munkásnők helye és szerepe tovább fokozódott a társadalmi életben. A megyei pártértekezlet 1970-ben találóan állapította meg:" ... e nagy és kedvező változás új ellentmondáshoz is vezetett. Átmeneti­ leg nehezebb lett a családos nők helyzete, mert továbbra is rájuk hárul a család ellátása, a háztartás szervezése." Az ellentmondások feloldását segítő intézkedések eredményesen segítették a nőpolitikai határozat megvalósítását, a dolgozó nők helyzetének a javítását, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy például a vizsgált üzemekben a 1672 dolgozó nő közül 905-nek (azaz 54 százaléknak) van gyermeke, akiknek az el­ látásáról és neveléséről meghatározó mértékben ők gondos­ kodnak. Továbbra is következetes intézkedésekre van szükség a tu­ datformálás, a szemléletalakítás meggyorsítása érdekében a férfiak és a nők körében egyaránt. A dolgozók marxista-leni­ nista műveltségének fokozását politikai kérdésként kell kezel­ ni: a pártmunka szerves részévé téve a munkásnők szakmai és politikai felkészítését, a társadalmi életben való aktív tevé­ kenykedtetését is - hiszen a nőket foglalkoztató három könynyűipari üzem a salgótarjáni járásban ma már jelentős poli­ tikai erő is. (Közülük 222-en párttagok, KlSz-ben 285-en te­ vékenykednek és 1648 munkásnő a tagja a szakszervezetnek. Többen fejtik ki tevékenységüket a tanácsokban, a Vöröske­ resztben, a Nőbizottságokban, a szülői munkaközösségekben és más társadalmi szervezetekben.) Ma már alapfokú politikai tanfolyamot végzett a dolgozó nők közül 40 százaléka, és 58-an fejezték be a marxista-le­ ninista esti középfokú iskolát. (Sajnos az öthónapos pártisko­ lát mindössze csak két fő, a marxista-leninista esti egyetemet szintén csak két fő végezte el.) A sok tennivaló és számos aka­ dály ellenére is egészséges folyamat indult meg tehát. Azok a gondok, amelyek a nőket foglalkoztató üzemek min­ dennapi termelő tevékenysége közepette megfogalmazódnak, tulajdoniképpen azon törekvések kapcsán születtek, amelyek létrehozták és megteremtették az új munkafeltételeket. Örö­ münkre szolgált a nőket foglalkoztató üzemek letelepítése, mert lehetőséget teremtett arra, hogy egyre több bányászfele­ ség váljék munkássá. Az említett problémák nem kisebbíthetik az elért eredmények nagyságát, azt a nagyszerű tényt, hogy új iparág honosodott meg az elmúlt évek során, amely egy­ értelműen segítette elő célkitűzéseink megvalósítását. Ami gond gazdag eredményeink mellett létezik, elsősorban az átmeneti állapotból ered és arra figyelmeztet, hogy előre látva a lehető­ ségeket, azokat jobban kihasználva tegyünk intézkedéseket. Hogy felkészültebben fogadhassuk majd az új feladatokat. Szomszéd Imre �Nők a munkahelyeken A múlt század vége óta ismert és rettegett veszély, a mun­ kanélküliség ellen törvény védi a dolgozókat, s e törvény re­ alitását maga az élet, a felszabadulás óta tapasztalt gazdasági társadalmi fejlődés garantálja. A felnőtt népesség általánosan növekvő gazdasági aktivitásán belül is különösen szembetűnő a női dolgozók számának rohamos növekedése. Az otthon négy fala közül kilépő lányok, asszonyok munkavállalási lehetőségei először az ötvenes években bővültek számottevően. A szolgálta­ tás jellegű ágazatok, a szociális-kulturális ellátás fejlődése, a ,,kenyérkereső" férfiak és az „otthonülő", „nem dolgozó" lá­ nyok, asszonyok hagyományos megkülönböztetését. A megyében ez a folyamat némi fáziseltolódással, a könynyűipar hatvanas évekbeli gyors fejlődésévél bontakozott ki, s egyúttal feloldotta az iparra jellemző korábbi területi és ága­ zati aránytalaságokat is. Az 1970. január 1-i népszámlálás időpontjában Nógrád me­ gyében 122 776 nő élt, a felszabadulást követő időszakban ez a szám közel 13 ezer fővel növekedett. A legutóbbi népszámlálás időpontjában ezer férfire a megyében 1046 nő jutott. A megye sajátos demográfiai mozgásjelenségei ugyanakkor a női né­ pesség korösszetételét is előnytelenül változtatták: az 1930. évi népszámlálás időpontjában a női népesség közel egyharmada 14 éven aluli, volt, arányuk 40 évvel később 21 %-ra csök­ kent, a már nem munkaképes korú, (55 éves és idősebb) nők aránya viszont 9%-ról 17,4 %-ra emelkedett. Ez egyben a munkába álló nők számát is befolyásolja. Az elmúlt évtizedek társadalmi átalakulását jól érzékelteti, hogy 1949-ben a munkaképes korú nők 25,6 %-a volt aktív kereső, ez az arány 1970-re több mint kétszeresére, 57,6 %-ra emelkedett. Az inaktiv - nagyrészt nyugdíjas és járandékos keresők arányváltozása a legnagyobb mértékű. (1970-ben az 55 éves és idősebb nők 6,3 %-a volt inaktiv kereső, 1949-ben csak 1,8 %.) A nők helyzetében bekövetkezett alapvető válto­ zásokat tükrözi, hogy a munkaerőforráshoz tartozó női népes­ ségen belül az eltartottak - háztartásbeliek, felnőtt női csa­ ládtagok - aránya 1970. év elejére az 1949. évi 72,6 %-ról 36,1 %-ra csökkent. A húsz évvel ezelőtt készített munkaerő­ mérleg alig ezer munkaképes korú női tanulót tartott nyilván, számuk 1970-re több mint háromszorosára emelkedett. Szá­ mított adatok alapján megállapítható, hogy a munkaerőkíná­ lat — jelen esetben a munkaképes korú aktív kereső tevékeny­ séget nem folytató női népesség - és a munkaerőkereslet mérlege napjainkban 25-28 ezer főre tehető, a területi elhe­ lyezkedés, a szükséges szakmai előképzettség szempontjából rendkívül heterogén összetételű női munkaerőtartalék létére enged következtetni. A nők munkavállalását a gazdasági fejlődés által biztosí­ tott új munkahelyeken, a munkaerő természetes cserélődésén kívül számos tényező befolyásolja. Közülük csupán a nők bio­ lógiai sajátosságait, a családban még ma is betöltött hagyo­ mányos szerepüket, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb is­ kolai végzettségüket, szakképzettségi színvonalukat említjük meg. Figyelemreméltó a nők nagyobb korcsoportonként is tapasz­ talható különböző munkavállalási szándéka is. A világhábo­ rús években általánossá vált a katonának bevonult férfiak he­ lyettesítése, később, a gazdasági válságok időszakában — ha kisebb mértékben is — az olcsóbb női munkaerő alkalmazása. Napjainkban a munkavállalási szándék kettős jellegű. Az idő­ sebb korosztályokhoz tartozó, általában több gyermeket neve­ lő nők főként a család jövedelmének kiegészítése, a maga­ sabb életszínvonal biztosítása érdekében vállalnak munkát. Ez a gazdasági szempont a fiatalabb korosztályokhoz tartozókra már kevésbé jellemző. Általában a magasabb szintű iskolai végzettség, az emberöltőkön át érvényes társadalmi szokások feloldódása után egyre inkább emelkedik azoknak a nőknek a száma, akik nem elsődleges gazdasági okok miatt, hanem hivatásszerűen vállalnak munkát. Századunk eddig eltelt időszakában a kereső foglalkozású nők száma, társadalmi szektorok, foglalkozási ágak szerinti megoszlása alapvetően változott. A századforduló első évében a dolgozó nők száma Nógrád megyében 14 441 fő. Száz, rend­ szeres jövedelemmel rendelkező nőre átlagosan 450 eltartott nő jutott. Az 1970. évi népszámlálás időpontjában megyénkben 58 594 rendszeres jövedelemmel rendelkező nőt írtak össze, többsé­ gükben — mintegy 43 ezer fő — aktív kereső foglalkozást foly­ tatott: a nők 35 százaléka volt tehát munkavállaló. Hasonló módon változott a kereső nők és az összes keresők egymáshoz viszonyított aránya is. Az évszázad első éveiben az összes ke­ resők mintegy 20-22 százaléka volt nő, arányuk napjainkban 40 százalékra emelkedett. A korábban említett öregedési folyamat egyenes következ­ ménye az inaktív kereső női népesség számának emelkedése. Az 1930-ban végrehajtott népszámlálás még csak mintegy 1500 nyugdíjas nőt vett számba, számuk 1960-ra 4500-ra, tíz évvel később — a társadalombiztosítás általánossá válása után — már 15 500 főre emelkedett. A felszabadulás után a nők foglalkoztatásában meglévő területi különbségek lényegesen mérséklődtek. Az 1949. évi népszámlálás időpontjában az aktív kereső nők aránya a mezőgazdaság súlya miatt - a községekben volt a legmaga­ sabb: 18,4 százalék. Legalacsonyabb - a nehézipar egyolda­ lú súlya miatt - Salgótarjánban volt, ahol a legnagyobb mér­ tékű volt a foglalkoztatottsági viszonyok fejlődése is. Húsz év­ vel ezelőtt az aktív kereső nők aránya a megyeszékhelyen 13 százalék volt, 1970-re 44 százalékra emelkedett. Balassagyar­ maton jelenleg az arányszám értéke 40, a községben 33, a megyében átlagosan 35 százalék. A kereső nők számának emelkedésével párhuzamosan vál­ tozott a foglalkozási struktúra is. A gazdaságilag fejlettebb országokban már a múlt század derekán megkezdődött a me­ zőgazdaságilag aktív keresők számának és arányának csök­ kenése, mely sajátos velejárója az általános gazdasági fej­ lődésnek. Hazánkban - gazdasági jelentőségétől függően Nógrád megyében is - az említett fejlődés egyik feltétele, hogy a rendelkezésre álló női munkaerőt minél nagyobb szám­ ban vonjuk be a társadalmi termelésbe, illetve hogy a női munka hatékonyabb, optimálisan termelékeny legyen. (A struk­ turaváltozás vizsgálatához a bázisadatokat az 1949. évi népszámlálás szolgáltatta.) Jelzett időpontban az összes kereső nők mintegy háromnegyede a mezőgazdasági ágazathoz tar­ tozott. Az ágazat ily magas súlya mellett figyelmet érdemel a belső struktura is. A mintegy 14 550 főnyi kereső nők több­ sége - kétharmada - segítő családtagnak minősült, közel felében 20-40 éves korú volt, tehát a mezőgazdaság poten­ ciális munkaerőtartalékát jelentette. Az önálló gazdálkodóként dolgozó nők aránya további közel egyharmadra tehető, a mun­ kásnők aránya nem érte el a három százalékot sem. A me­ zőgazdaságban aktív keresőknek minősülő nők 96 százaléka a magánszektorhoz tartozott. Csak az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében vetünk pillantást a nem mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatott nők megoszlására. Az iparban 1 500 nő dolgozott, a magánkisipar segítő családtagjai kivé­ telével munkahelyeik zömét a salgótarjáni körzetben találtuk. A további legfontosabb gazdasági ágak közül a szállítás csak 167, a kereskedelem 654 fővel részesedett. A korábban mezőgazdaságban foglalkoztatott női munka­ erő ágazatok közötti áramlása szorosan kapcsolódik az 50-es években kibontakozó iparfejlesztéshez, építőipari tevékenység­ hez. Az 1949—1960 évek közötti időszakban az iparfejlesztés Nógrád megyében nagyrészt a salgótarjáni medence fejlődését jelentette. A megye másik négy járásban — Balassagyarmat kivételével — a női munkaerőforrás felhasználására továbbra is csak a mezőgazdaságban volt lehetőség. Hasonlóképpen a munkaképes korba lépő több ezernyi nő részére vagy a megyén kívül, vagy a megye mezőgazdaságában, az egyéni gazdasá­ gokban nyílott lehetőség. Nagyrészt a fenti jelenségek együttes 13 �következménye, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők 1970 január 1-én aktív kereső nők 57,1 százaléka rendelke­ száma a tíz évvel korábbi állapotokhoz képest 21 440 főre — zett befejezett alsó- vagy ennél magasabb fokú iskolai vég­ közel másfélszeresére emelkedett. A mezőgazdaságban dolgo­ zettséggel. Az érettségizettek száma az elmúlt 20 év folyamán zó nők aránya az országban összesen is emelkedett, de az lényegesen emelkedett, hasonló irányú a változás az egyete­ emelkedés lényegesen alacsonyabb — 10 százalék alatt volt. mi, főiskolai végzettséggel rendelkezők esetében is. A közép­ (Érdemes megjegyezni, hogy ez az emelkedés alatta maradt a iskolát végzett nők aránya 1949-1970 évek között 2,7 száza­ tisztán mezőgazdasági jellegű megyékben tapasztalható emel­ lékról 12,2 százalékra, a felsőfokú végzettséggűeké 0,3 száza­ kedésnek, például Bács-Kiskun megyében 33, Békésben 16 szá­ lékról 2,4 százalékra emelkedett. zalékos volt a növekedés.) Az aktív kereső nők közel háromnegyede munkás. A fizikai A hatvanas évek elejére befejeződött a mezőgazdaság szo­ foglalkozású nők száma az elmúlt két évtizedben több mint cialista átszervezése. A nagyüzemi gazdálkodás lehetővé tette ötszörösére — 31 188 főre — emelkedett. A szakmunkás nők a legkorszerűbb technika, technológiai módszerek széleskörű aránya csak 8 százalék, ez a tény önmagában is jelzi a mun­ alkalmazását, s ez a mezőgazdaság viszonylag nagy tömegű kaerőgazdálkodás folyamatában jelentkező problémákat. A 15 munkaerőtartalékának felszabadulásához vezetett. Az ágazat­ éves és idősebb fizikai foglalkozású nők közül minden tizen­ hoz tartozó aktív női keresők száma 1966-ra mintegy 18 ezer harmadik az összes aktív kereső nők közül minden tizenhete­ főre csökkent, de még mindig mintegy 4000 fővel foglalkozta­ dik szerzett szakképzettséget, az ugyanilyen korú férfiak egytott többet, mint 16 évvel korábban. Az 1970. évi népszámlá­ harmada, illetve mintegy 31 százaléka szakképzett. lás időpontjában mezőgazdasági munkát végző nők száma A nők foglalkoztatási színvonalának további emelése több alig haladja meg a 13 ezer főt. Az összes mezőgazdasági ke­ resők fele nő, az összes keresők esetében ez az arány csak probléma nagyrészt egyidejű megoldását teszi szükségessé. 39 százalék. A mezőgazdaságban foglalkoztatott nők számá­ További iparfejlesztési szándék mellett meghatározó tényező a nak gyors csökkenése — különösen munkacsúcsokban és a ne­ munkaerőtaratlék területi elhelyezkedése, képzettségi színvo­ hezebben gépesíthető ágazatokban - helyenként munkaerőhi­ nala, a munkavállalással kapcsolatos elképzelések sokfélesége ányt is okozott, melyet az ott dolgozó nők kedvezőtlen kor- <is. Egy — a tanácsok munkaügyi hivatalaiban a korábbi évek­ megoszlása tovább súlyosbíthat. Az 1970. évi népszámlálás időpntjában az ágazatban dolgozó nők 87 százaléka harminc ben végrehajtott vizsgálat eredményei szerint a munkát keresők évesnél idősebb, de magas - 41 százalékos - az 50 éves és egy százaléka egyedülálló, közel harmadrészüknek a munka­ idősebb nők aránya is. végzés mellett a család, többnyire kiskorú gyermekek gondozá­ Részben a mezőgazdasághoz tartozó — később réteget vál­ sára is ügyelniük kell. Rendkívül alacsony a szakképzettség­ toztató — női népesség csökkenése, másrészt a korábban csak gel rendelkezők aránya, ők lakóhelyükhöz közel szakmájában háztartásban foglalkozóik munkavállalása volt a forrása a nem vagy nem tud, vagy nem is kíván elhelyezkedni. Döntő több­ mezőgazdasági munkaköröket betöltő nők gyors létszámemel­ ségük csak könnyű fizikai munkát biztosító munkalehetőséget kedésének. A megye második ipari centrumává fejlődött Ba­ fogad el, a bármilyen jellegű fizikai munkát, több műszakos lassagyarmat, ahol az iparfejlesztési politika elsődleges fel­ munkarendet is vállalók aránya 10 százalék alatt volt. adatának tekintette a könnyűipari - zömmel nőket foglalkoz­ Kétségtelen, hogy a nők ilyen gyors és nagymértékű aktivi­ tató - munkahelyek telepítését. A községek egész sorában — zálódása — lapvető hasznossága mellett — néhány problémát Pásztón, Jobbágyiban, Homokterenyén, Kazáron, Nagybátony- is eredményezett. ban - működnek új, a könnyűiparhoz sorolható új üzemek, Alapjaiban különbözik a rendszeres munkatevékenységet melyek végső soron a nők elhelyezkedése kapcsán jelentke­ ző problémákat hivatottak megoldani. Az 1970. évi népszám­ folytató és csak a családi funkciókat ellátó nők életmódja. Az lálás időpontjában az ipari ágazatok és az építőipar együttes a tény sem igényel különösebb bizonyítást, hogy ez a folya­ részesedése 38 százalék felett volt, ezen túlmenően közel azo­ mat is hozzájárult a születési arányszámok, a természetes sza­ nos arányban részesedett a mezőgazdaság és a további ága­ porodás elmúlt időszakban megfigyelhető rendkívüli mértékű visszaeséséhez. A problémák köre tovább bővíthető, helyette zatok is (30,4 illetve 31,3 százalék.) azonban azzal a gondolattal zárjuk tanulmányunkat, hogy a A gazdaságilag aktív nők mobilizálódásának egyik eredmé­ nők gazdasági aktivitásának fokozódása része és alapja az nye a népgazdasági ágak szerinti összetétel változása. Az osz­ egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának, útja társadal­ tály- vagy réteghelyzet változása sok esetben együtt járt — az esetek egyrészében szükséges előfeltételként - az általá­ munk anyagi, politikai, erkölcsi és kulturális fejlődésének. nos és szakmai műveltség emelkedésével, a foglalkozási mi­ Tamás Pál nőség változásával. 14 �Csongrády Béla kitüntetése egyszemélyben szólt a népművelőnek és a pártmunkásnak. Milyen tö­ rekvések vezették hivatalos és azon kívüli mun­ kájában, mindennapi tevékenységében? Madách-emlékérmesek „megvallatása" Az idén tizedik alkalommal ítélték oda a Nógrád megyei Tanács alapítványát, a Madách-emlékérmeket. Ezúttal MARTON ENDRE, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője, RÉTI ZOLTÁN festőművész, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója, és CSONGRÁDY BÉLA, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága propaganda és művelődési csoportjának vezetője részesült a kitüntetésben. Az emlékplakettek min­ denkori odaítélése a végzett munkát „jutalmaz­ za", elismerést és megbecsülést jelent, s eqyben megerősítést, további bátorítást és ösztönzést az alkotó, közvéleményt formáló cselekvésre. Marton Endre Madách Imre Mózes című drámájának színreviteléért kapta meg az emlékérmet; ünnepélyes átadása­ kor mondotta: „Négyszer ért öröm a Mó­ zessel kapcsolatban: először amikor be­ mutattuk és olyan sikere volt, hogy hatá­ sára sokan rehabilitálták az eddigi „egyműves” Madách-képüket. Majd amikor - második alkalommal — megkaptam érte a Kossuth-díjat. Harmadszor tavaly nyáron, amikor eljátszottuk a Sze­ gedi Szabadtéri Játékokon, és 22 000 em­ ber tapsolhatott Madách művének: és negyedszer most, amikor átvehetem ezt a kitüntetést. Hiszem, a megtiszteltetés nem csak engemet ért, hanem a Nemzeti Színház egész, Madách-hívő társulatát.” - Rendezőként hányszor dáchcsal találkozni? volt alkalma Ma- — Két Madách-művet rendeztem ed­ dig: a Mózest Keresztury Dezső átdolgo­ zásában, és a Csák végnapjait. Mindket­ tő nagy siker. A Mózes hatodik szezon­ ja megy a Nemzeti Színházban, túl van a 300. előadáson; a Csák végnapjai az 50. előadásnál tart. — Mivel magyarázza a Madách-művek e nagy sikerét? — Mindenképpen azzal, hogy olyan gondolatot vetnek fel, amelyek a ma em­ berét is foglalkoztatják; hiába játszódnak a történelemben, élőn szólnak a mához. Mert miről van szó a Csák-ban? Arról, hogy minden nagyság, vonzás és tehet­ ség, ha nem tud megújulni, a kornak megfelelően akcióképessé válni — elbu­ kik. A Mózes gondolatánál sincs moder­ nebb, azt hiszem; fő vonala: a népből választott vezető és a vezetettek kérdé­ se. — A Nemzeti Színház társulata a Mózest múlt év nyarán bemutatta a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Milyen koncepcióbeli, rendezői változ­ tatásokat tett ez szükségessé? — Lényegében minden maradt a he­ lyén .. még a térszínpad is. Egy dolog kapott nagyobb hangsúlyt: a tömeg de nem létszámban, hanem úgy, hogy élőbbé vált; a téren árnyaltabbá, válto­ zatosabbá lehetett tenni Mózes és a tö­ meg, vagyis a vezető és a vezetett kap­ csolatát. — Milyen fő rendezői törekvések vezették Madách-művek színpadra állításában? a — Meggyőződésem, hogy Madách Im­ re nemcsak Az ember tragédiájának az alkotója. Az említett valóban kiemelkedő műve, de lassan le kellene szokni már arról, hogy csak ezt tartjuk számon. Így nem tiszteljük eléggé Madáchot... El­ lenzőinek érvelése, hogy Madách könyvdrámákat írt, hogy műveit nem le­ het bemutatni. Ez nincs így; ez a XIX. század színpadára vonatkozott. Ma Madách teljesen egyértelmű és előadha­ tó szerző .. Műveinek színpadra állítá­ sában másik dolog is sarkallt: még a hat­ vanas évek közepén elhatároztam, hogy mindent el fogok követni azért, hogy a feledésbe merült — oly kevés, de mégis értékes — magyar klasszikus drámákat sorozatban, a lehetőségek szerint, meg­ rendezzem. — Madách esetében ... ? — A „Tragédia" nem elfelejtett mű, de Madáchtól ezt rendezem legközelebb. A bemutatót 1975-re tervezzük. A következő évben pedig Goethe Faustját mutatnánk be... Hogy miért e sorrendiség? Mert sokan azt állítják, hogy a „Tragédia” a Faust másolata, árnyéka. A két egymás utáni előadással e felfogás helytelensé­ gét szeretném bebizonyítani; Madách drámája önálló mű, és remekmű. Emlé­ keztet a Faustra, de nem másolata: nyel­ vében, gondolatiságában, nemzeti szel­ lemében más. Ügy érzem, hogy az íróval és önmagunkkal szembeni kötelesség is, hogy egyszer ezt határozottan kimondjuk. Az új „Tragédia”-előadás alapja az álmok dinamikus egymásutánisága lesz: tézis-antitézis-szintézis, ami együtt egy egységet zár le. — Hogyan zéseire? emlékezik eddigi Madách-rende- — Madáchot felfedezni a modern szín­ padnak — minden problémája ellenére — nagy öröm számomra, és mindig nagy kedvvel és becsvággyal tettem. Madách színházát megteremteni a modern szín­ ház számára — úgy gondolom —, egész színházi kultúránk nagy nyeresége. Ter­ mészetesen nem volt könnyű munka, minthogy számomra minden rendezés önmagammal szemben — a mű minden értékét felmutató — kegyetlenül igényes munka. S a legnagyobb nehézséget nem is a művek színpadra állítása okozta, mint inkább a művek bemutatása körül kirobbant szenvedélyes vita. Nagyra be­ csülöm az irodalmárok féltő álláspont­ ját, amelynek lényege az volt, hogy egy szót sem szabad megváltoztatni a mű­ ben, mégis -úgy vélem, hogy a mű ér­ telmét és értékét nem sértő javításokat el kell végezni. Ez az élő színház minden­ kori feladata és kötelessége. Ebben rend­ kívül nagy segítőtársat kaptam Keresztury Dezső személyében. S meg kell említe­ nem, hogy a Madách-művek — most már elmondhatjuk — értékes sikersorozatában eszményi munkatársat kaptam Sinkovits Imre és minden szereplő színész részvé­ telével. Enélkül nem jöhetett volna létre ez a Madách-reneszánsz. - Azt hiszem, megbocsátható „bűn", ha az embert az átlagosnál nagyobb, de még egészségesnek mondható lokálpat­ riotizmus fűti. Minden megnyilatkozásom­ mal, munkámmal arra törekedtem, hogy bebizonyítsam: ma már hamis és korsze­ rűtlen az a kép, amit Salgótarjánról és a megyéről korábban festettek. S itt el­ sősorban — munkámmal összefüggésben - a művészeti nevelés területén elért nagy mérvű előrelépésre gondolok . . . - Mit jelent ez a valóságban? - Salgótarjánban rendszeresen ren­ dezünk például nagy, országos jelentő­ ségű tárlatokat; az utóbbi tíz év alatt megszaporodtak köztéri szobraink. Sike­ rült a Szolnoki Szigligeti Színház és az intézmények, valamint a tanácsok közötti eredményes kapcsolatok kiépítése. Zenei téren is - ami köztudottan lemaradt a többi művészetek között - sikerült előre lépnünk: az Országos Filharmóniával való megegyezés alapján létrehoztuk a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekart. De nagy fejlődést értünk el a filmesztétikai nevelés területén is, amit a filmklubok és az Art Kinok léte szembetűnően bizo­ nyít . . . S óriásit lépett előre az ismeretterjesztés .. . Egyúttal itt jegyezném meg, hogy amikor a fejlődésről beszélek, ak­ kor azt mindig két vonatkozásban értem: egyrészt az alkotók, a művészek vonat­ kozásában, akik számára biztosítottuk az alkotás feltételeit, másrészt a közönség, a munkásság vonatkozásában, akik szá­ mára viszont a befogadást tettük lehető­ vé, illetve könnyítettük meg. - Népművelési felügyelőként kilenc esztendeig dolgozott a Salgótarjáni városi Tanács VB. mű­ velődésügyi osztályán. Az elért eredmények te­ vékeny résztvevője volt, sok esetben kezdemé­ nyező szerepet játszott. Munkáját milyen tényezők határozták meg, motiválták? — Az egész munka keretét egy tíz év­ vel ezelőtt született megyei párthatározat adta meg Salgótarján kulturális cent­ rummá fejlesztéséről. Ezzel a hivatalos megfogalmazással voltak összhangban az én személyes lehetőségeim és vágyaim. Munkámhoz lendületet adott a várossá nyilvánítás 50 éves évfordulója. Méltó megünneplésére — ez több éves munka volt — kulturális bizottságot hoztunk lét­ re, amelynek titkárává választottak. Így tehát valamilyen oldalról a városban le­ vő minden kulturális rendezvényhez kö­ zöm volt. — Irással is rendszeresen foglalkozik. A Palóc­ földben első - Rimay Jánosról, Balassi Bálint tanítványáról írott tanulmánya — végzős egye­ temista hallgató korában, 1963-ban jelent meg. 1967-ben lett a folyóirat szerkesztőségi tagja és a Körkép rovat vezetője. Szerző és szerkesztő egy­ személyben; milyen célok vezették? - A kulturális hagyományok ápolása és a kelet-európai népek irodalmának, kultúrájának megismertetése. Mikszáth-, Madách- és Bérczy-kutatásokat folytat­ tam, számos művelődéspolitikai és esz­ tétikai jellegű cikket, tanulmányt írtam. A szomszéd népek irodalmával való fog- 15 �lalkozás pedig valóságos hobby, amely abból fakad, hogy az egyetemen orosz és — fakultative — román nyelvet tanul­ tam. S mint rovatvezető, fő törekvésem az, hogy minden jelentős kulturális ese­ mény bekerüljön a lapba, hogy a jövő olvasója visszalapozva, kronologikus tü­ körképet kaphasson. Mert meggyőződé­ sem, hogy a jövőnek is írunk. - Van-e olyan munkája, amit különösen ked­ vel? - Igen. A Salgótarján története című kötetben megjelent tanulmányomat, amely a város 1945 utáni kulturális fejlő­ déséről szólt. A másik pedig egy részta­ nulmány a megye felszabadulás utáni népművelésének történetéről. - Jövőbeni tervei? - Először mint rovatvezető válaszolok: tovább bővíteni, megyénk határain túl is, az alkotók körét, és a rovat kritikai hang­ jának erősödésén munkálkodni. És mint pártmunkás: továbbra is a párt művelő­ déspolitikájának végrehajtása a város és a megye — kulturális felemelkedésé­ ért. Réti Zoltán személyében olyan művész és pe­ dagógus részesült a kitüntetésben, akinek ér­ deklődése gyermekkorától kezdve egyenértékűn kétirányú: képzőművészeti és zenei. - Milyen gondolatokat, érzelmeket kívánt fest­ ményeiben „megfogalmazni?" - Ezzel úgy vagyok, hogy jobban sze­ retem, ha a képeim beszélnek. Mert bár­ milyen szépeket is mondok a világról, mely minket körülvesz, bármennyire irtó­ zom is a veszélytől, amely feketévé vál­ toztatja a tiszta forrást, és élvezhetet­ lenné a friss levegőt, a szavak nem ér­ nek semmit, ha a néző képeimből mind­ ezt ki nem olvassa. A természet szépsé­ gét, az ember és a táj egymásrautalt, egymásraható harmóniáját kívánom meg­ jeleníteni. Itt, Nógrádban . . . Mert hiába mondják, hogy a dombok itt is olyanok, mint — mondjuk — München környékén; nem: olyanok, és mégis egészen mások . . Egyébként honvágyas típus vagyok. A há­ ború alatt és után sokat hányódtam, s életem folyamán mehettem volna - hív­ tak - sokfelé, de nem mentem. Itt szü­ lettem Nagyorosziban, Nógrád megyé­ ben. Nem tudnék máshol élni. Még ren­ geteg tervem van, amit szeretnék meg­ valósítani. - A zenéről még nem ejtettünk szót, holott ön zeneelméleti szakember, a Liszt Ferenc Tár­ saság alapitó tagja, zenepedagógus, karvezető is, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója. Hogyan ítéli meg a megye és Balassagyarmat zeneiskolai helyzetét? - Statisztikai tény, hogy Nógrád me­ gye a zeneiskolai ellátottság terén még ma is hátul jár a megyék sorában. Kü­ lönösen rossz a helyzet a megye nyuga­ ti felében. Mert míg Salgótarján és Hat­ van között jópár zeneiskolát találunk, addig Salgótarján és Vác között csak a miénket: Balassagyarmaton. Lehetősé­ 16 geink behatároltak; az idén negyven je­ lentkezőt voltunk kénytelenek elutasítani, a jelenlegi anyagi körülményeink között pedig fejlesztésre semmi remény nincs. Ezért vetődik fel nagyon élesen, szinte követelődzően a kérdés: hogyan fognak zenét tanulni a környék — fizikai — dol­ gozóinak gyerekei? Az alapvető szerve­ zeti problémákat meg kell oldanunk, mert ez a tartalmi munka további mélyü­ lésének feltétele. A zeneiskolai hálózat fejlődése szempontjából mindenesetre sokat várok attól a határozattól, amely célul tűzte Balassagyarmat középfokú kultúrcentrummá való fejlesztését. — Egyes vélemények szerint megyénk zenei éle­ te elmaradott, különösen, ha más művészetek­ hez viszonyítva nézzük. Mi erről a véleménye? - Nem hiszem, hogy ezek az állítások a valóságot fejezik ki. Nem igaz, hogy a zene annyira lemaradt volna megyénk­ ben. Ez csak látszólagos — véleményem szerint — és abból fakad, hogy keveseb­ bet foglalkozunk vele szóban - külön­ böző fórumokon — és írásban — sajtó­ ban, folyóiratokban -, mint más művé­ szeti ágakkal . . . Különösen az utóbbi négy-öt esztendőben mérhető jól, meny­ nyit fejlődött tartalmi, minőségi szempont­ ból megyénk zenei élete. Tanulóinkegy­ re gyakrabban érnek el sikereket orszá­ gos bemutatókon, versenyeken. Iskolánk egyik tanulója hozta el például nemrég az észak-magyarországi területi hang­ verseny első díját. A szegedi országos hegedű és fa-fúvós versenyről mindhá­ rom Nógrád megyei - salgótarjáni, nagybátonyi és balassagyarmati - iskola értékes díjakkal tért haza. Ezek a sikerek adnak önbizalmat valamennyiünknek, s egyben bizonyítják: komoly tartalmi, mi­ nőségi munka folyik az iskolákban. Szűts Pál, a nagybátonyi zeneiskola igazgató­ ja, tudjuk, zeneszerző: műveit játsszák az iskolákban, bemutatókon; Virág László Salgótarjánban a szimfonikus zenekarral dolgozik kitűnően; a balassagyarmati kamaraegyüttest jobban ismerik az or­ szágban, mint itthon, a megyében. Sze­ rintem jobban oda kellene figyelni zenei életünk eseményeire, ezeket jobban meg kellene ismertetni megyénk lakosságával. - Könyvet ír; hallhatnánk erről bővebben? - Kmetty Kálmán biztatására és a Ba­ lassagyarmati Városi Tanács támogatá­ sával kezdtem a város szülötte, Rózsa­ völgyi Márk életével és munkásságával foglalkozni. Helytörténeti munkának in­ dult, s kiderült, hogy hézagpótló zenetörténeti mű lesz belőle. A Zeneműkiadó Vállalat 1975-ben fogja megjelentetni. Sulyok László �Kemerevói költők bemutatása Távol élő barátok üzeneteként, üdvözleteként közlünk most néhány verset egy közeljövőben megjelenő, orosz-magyar nyelvű antológiából: a kötet megyénk felszabadulásának 30. évfordulójára a Corvina adja ki. Immár egy évtizede, hogy Nyugat-Szibéria egy országnyi táját, a Kemerovói-területet és Nógrád megyét testvéri barátság köti össze, amely egyre mélyül és gazdagodik. Naponta megbizonyosodhatunk arról, hogy milyen erős és őszinte megismerési vágy él a két táj lakossága szivévében egymás iránt. Valóságos felfedező mozgalom ez már, nem pusz­ tán érdeklődés és kíváncsiság. A kötet — melyből a verseket válogattuk — a kemerevói és nógrádi költők, képzőművészek közös bemutatkozásának dokumentuma. Alkotó művészeink a költészet és kép láttató-erejével jelenítik meg az embe­ reket, a tájat, a multat, a jövőt, a gondolkodást és érzelmeket, a min­ dennapok örömeit, gondjait: a sokszínű és nagyszerű életet. A kemerevói költők verseinek közlésével kezdjük el a Palócföldben a szomszédos népek költészetét bemutató sorozatunkat, és ez így válik különös jelentőségűvé, jelképessé a népek barátságának ápolásában vállalt szerepünk szempontjából. Buravljov, Jevgenyij Szergejevics hogy szívünkben apáink éljenek, a szél arcunkat ne kímélje meg, ősz Üstökünkbe tépve egyenest. . . — mert elnyűvődött munkában e test —, Nem rejt bokor, makacs erőnk ha fogy. Buravljov, Jevgenyij Szergejevics. 1921-ben szü­ letett a kauzsszki körzetben. A katonai műszaki repülőiskola elvégzése után sok évig szolgált a katonai légierők egységeinél és a szovjet hadsesereg műszaki alakulatainál. 1961-ben levelező tagozaton végzett a Gorkij Irodalmi Intézetben. Eddig 11 verses- és prózai kötete jelent meg. 1961-ben vették fel a Szovjet Írók Szövetségébe. Az életrajz így indult valahogy: A vörös zászló fennen lobogott, és jött vissza a polgárháború katonája, apánk — a lőttkarú. Az éhinség évében szült anyánk - fajtát folytatni —, csak ezt hagyta ránk Fiaskóból szoptunk lágy emlő helyett - a sovány anyák nem adtak tejet -, pár év múlva az apák zászlaját fogva esküdtünk, harcoltunk tovább . . . Az életrajz így indult valahogy: naponta nyolc-tíz támadás, halott . . . Az életrajz így indult valahogy: - A tank alá! Akkor robbanni fog! Aztán az érmék: Bresztért, Berlinért. . . aztán a hajók — feledve a vért —, új építkezés, állvány erdeje, a vitorlákban keresés szele. Az életrajz így indult valahogy: A költő, ha ír — gyalupadra rogy, aztán az élet regéi nyomán vékony könyvecske, első zsenge. Ám mi nem azoknak írtunk verseket, kiknek az élet csupa élvezet, divatos cipők, ingek — a világ: kik ajkbiggyesztős mosoly-figurák. Lehet semmink sincs. Szegények vagyunk. De a Haza, az él miáltalunk, Az életrajz így indult valahogy . .. (Jobbágy Károly fordítása) már kezdenénk is: no, mi van? s ekkor nagy ívben bolyongva, teherkocsi botladozik, hát szemlesütve, feltápászkodva, mohón megszívják a cigit, a szerszámokhoz így térnek vissza, s röstelkedőn köhintenek: hej, barátocskám, sűrgős a munka, majd beszélgetünk, ha lehet. (Vihar Béla fordítása) Bajanov, Boriszov, Viktor Mihajlovics Mihail Bajanov, Viktor Mihajlovics. 1934-ben született a Fjodorovics kemerovói körzetben. Jelenleg Diesel-mozdony vezető. 1957 óta publikál. Verseskötei: „Harmat” (1963) „Túl a füzes folyón" (1965), „Szülőföl­ dem” (1967). Elbeszéléseket is írt, amelyeket Kemerovóban adtak ki. 1965-től tagja a Szovjet Írók Szövetségének. Öreg ácsok Bár megvénültek, ám azért mégse, a küzdelmet nem adták fel. A nagyapáik éles fejszéje kezükben még nem tompult el. A nyugdíj. Nemrég hozta a posta. Most tán sutban üljenek? Az udvart söpörjék fel csinosra? A kolhoztól jött üzenet: Lám, rozzant a híd, javítsátok meg! Feledve hinárt, patakot, megyek iszapban, pára reszket, buzgalmukon ámuldozok. Hány öreg mester, mind meghajolva, a gerendákat hasítja, sorra lesújt a fejsze, sebesen, egy hajszálnyira a csizma mellett, hangtalanul, figyelmesen. De ha ott jársz véletlenül, A halál szólítnak, foglalj köztük helyet, majd dohány Is előkerül, a mellbevágó, zöld szűzdohányuk, mint most is, jó komótosan, a falu dolgát, hogy meghányjuk, Boriszov, Mihail Fjodorovics. 1924-ben született az Altájban. Tizenhét éves korában, egyenesen az iskolapadból önként jelentkezett, hogy meg­ védje hazáját a fasiszta megszállóktól. A Szov­ jetunió Hőse magas kitüntetésre érdemesítették. Jogi egyetemet végzett. 1965-ben Kemerovóban jelent meg első verseskötete, a „Hűség", és 1969-ben a második: „Nyugtalan visszhang”. Katonasors Rágondolunk, s elborul a kedvünk: Minket darvak hangjai helyett Kürtszó keltett, s kényszeredve mentünk, Gyermekkorunk semmibe veszett. Zöld alkonyban. Ablakát kihajtva, Ábrándjaink nem hallhatta lány A háború katonavonatba Zsúfolt minket iskola után. De a tűzben, Srapnelvijjogásban, Hol áldozatra várt, Katonasors, sem én, sem a társam S ha láttok is el-elkomorulni — Ott nem gondolhatott senki rád! Sok emlékünk mint fájás betölt — Ma is,mint rég, katonák vagyunk mi 17 �A jó frontján, mely előretört. Vád ne érjen, múló pillanat csak! . . . Hisz míg suttognak a jegenyék, Mind tisztábban Hallani a darvak Hívó, messzi trombitajelét. (Polgár István fordítása) Jurov, Gennagyij Jevlampievics Jurov, Gennagyij Jevlampievics. Kemerovóban született 1937-ben. 1959-ben végezte el tomszki egyetem történeti-filológiai fakultását. Jelenleg a kemerovói területi újság munkatársa. Verseskötetei: „Kék fáklya" (1964), „Elfutó messzeség" (1968), „Partok" (1970). A vérengző borz A vérengző borz Árnyként suhan, s a hátán a sűrű csíksorok. Táguló pupilláján vérszomj, iszony lobog. Akkor talákozz véle, ha veszted vállalod, mert vészt hordoz két szeme, s kit megmar, az halott. Kőhányta omladékon, víz mentén, sebesen, a borz nyomomban oson, s a lépte nesztelen. Engedi, heverjem csak, s álmomban tör oda, nekiugrik nyakamnak, belémhasít foga. Ismerem gonosz dühét, amint buzgón követ, szája vörös üregét, ínyét, az éheset. Rég érzem szándékait, lapul, leselg, rohan, véremről ábrándozik, felinná szomjasan. Éj sürget, hogy hamarost fedélt leljek, de nem! Megtöltöm golyóval most kétcsövű fegyverem. Bár a tajga hűs nagyon, bevárom. Ott szalad . . . S a célgömbbél elkapom, a fölugró vadat. (Vihar Béla fordítása) Fjodorov, Vaszilij Dimitrievics Fjodorov, aVszilij Dmitrievics. 1918-ban született Kemerovóban. 1938-ban végezte el az Aviációs Technikumot, azután repülőgépüzemekben dolgo­ zott művezetőként és technikusként. „A hetedik égbolt" című poémája és „Három kakas" című kötete elnyerte az Oroszországi Szovjet Szövet­ ségi Szocialista Köztársaság Gorkij állami diját. Vaszilij Fjodorov egyike a legikemelkedöbb és legnépszerűbb szovjet költőknek. 18 Az élet fő Az élet fő alapja egyszerű: nő ajka . .. férfi ajka ... Az élet jó alapja egyszerű: mell a mellet add takarja. Az egész alapja bölcs s egyszerű ahogy tavasszal a rügy hajt s a fű Hát a katonák vére? Hát a feleségük fájdalma? Hát a stroncium a felhők bokraiban? Csupa tévedés, csupa melléfogás, évszázados tévelyedés száz meg száz. De az élet alapja, az egyszerű: nő ajka . .. férfi ajka . . . (Majtényi Zoltán fordítása) Pinajev, Alekszandr Jefimovics Pinajev, Alekszandr Jefimovics. 1907-ben született Marijnszkben. Fiatal korában az aldanszki lelő­ helyeken aranyásóként és Komszomol-funkcionáriusként dolgozott. Elvégezte a tomszki Technoló­ giai Intézetet, dolgozott szibériai építkezéseken, munkatársa volt a Bányászati Tudományos Kutató Intézetnek. Három verseskötete jelent meg. Ezelőtt Ezelőtt nem is oly sok évvel, Csak néztem őket, kisgyerek, Anyám előtt bátyám letérdelt, Búcsút vett, s fölemelkedett: - A messzi útra áldj meg engem Áldj meg, nehéz a feladat, Áldj meg, győzzek a küzdelemben, Viseljem el a bajokat. Áldj meg, hogy boldogságban éljek, Áldj meg, hogy ne féljek sosem, Anyai hatalmaddal áldj meg, hogy ne veszítsem életem! S fenségesen anyánk felelte, Hazánkként bölcs és büszke volt: - A halál balra — jobbra menj, de Balra, ha a becsület ott! Más e kor, az élet de más már, S mást él majd, aki most gyerek, Magasztosabbat e szokásnál, Szebbet én mégsem ismerek. (Polgár István fordítása) Nyegbogatov, Mihail Alekszandrovics Nyebogatov, Mihail Alekszandrovics. 1921-ben született Gurlevszben. Háború után a Kuznyecki Szénmedence című újság irodalmi munkatársa­ ként és a körzeti rádióállomás tudósítójaként, to­ vábbá a Kemerovói Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. Több mint tizenöt éve hivatásos iro­ dalmár. 1962-ben felvették a Szovjet Írók Szö­ vetségébe. Útravaló Szülőföldemet bejárta nem hoztam útravalót, csak ami a szívnék drága, zúgó-zengő nyírfa szót, felhőfonal színezüstjét, mély kék égen, ábraként, kanyargós hegyhátak mentén úszik Szalair felé. Bacsat folyó csacsogását hoztam el emlékül én, hol virágos lombú nyárfák alatt lányt vár a legény: fanyar füst lágy fenyőágon, folyónk friss csíkja felett, fű, mely zsongó illatárt ont, nefelejcses kis sziget. . . Kedves utaim se hagytam: követ déli verőn hogy égették pőre talpam hajdanán a hegytetőn. Nagy kincset, kedves vidékem, nem vártam errefele, batyúm, hát bizony szegényes, viszont a szívem tele. (Majtényi Zoltán fordítása) (Majtényi Zoltán fordítása) Szaulov, Anatolij Petrovics Szaulov, Anatolij ePtrovics. 1942-ben született a kemerovói terület Leninszk-kuznyecki körzetében. Elvégezte a tomszki Pedagógiai Főiskolát. A tomszki és kemerovói televiziós stúdió szerkesz­ tőjeként és a körzeti újságok tudósítójaként dol­ gozott. Két verseskötete jelent meg. Rezgő délibáb a réten, fű hullámzik, nap tüzel. Illatával kósza szélen kamilla és hárs üzen. Kakukk jajdul. Nem fénycsöppek, kék virágok lángja ég lenn a fűben — kakukk-könnyek csillámlanak szerteszét. Csipkeágat félrehajtva földre hajlok: erre jut, lám, füvek közt, itt meg arra egy kis ösvény: hangyaút. Füvek kérnek: - Harmatunk már, nézd, feliitta mind a nap! Rőt jégcseppek a szamócák, hajladozva ringanak . . . Rám kacsint az érő hajnal, és szelíden, mint anyám, simogatva megvigasztal karmos-mostoha csalán. (Végh Miklós fordítása) �Kiszeljov, Igor Mihajlovics Kiszeljov, Igor Mihajlovics. 1933-ban született az Altájban. 1955-ben fe­ jezte be a novoszibirszki Pedagógiai Intézet irodalmi fakultását. Jelenleg a területi ifjúsági lap, a „Kuznyecki komszomolista" tudósítója. Verseskö­ tetei: „Bimbófakadás” (1966) és „Jaroszlavna” (1968); mindkettő Kemerovóban jelent meg. Magasság B. Volinov űrhajósnak Csillag zuhant az álmos sztyep fölött, az égre fényes tűz-csíkot hasítva . . . Az ő szivébe nézett, s útra hívta őt a magasság, amely érte jött. a bányaváros, a kedves, derék, - mert nem könnyű az útja a magasnak — nevelte lassan-lassan gyermekét keménynek és merésznek, és makacsnak. Szellő-kezekkel a hajába túrt, gondoskodott ütésről, horzsolásról, - s végül ő maga is sokat tanult keménykötésűnek nevelt fiától. A strandra vágtatott a sok barát, - óm őt egy más út igérete vonta: edzésre járt a vén ugrótoronyba, s a nyújtón óriáskereket csinált. Útja (födön, - nem csillagok között) nem emlékeztet semmilyen mesére. De kiskorától úgy vágyott az égre, hogy egyszer mégis szárnya ütközött. S lám, űrhajóját csillagos mesék honában viszi most előre bátran, s ott van szeretve, féltve a nyomában a bányaváros, a kedves, derék amelynek lám, most szaporult a gondja, mert a másik fiút figyeli már, ki edzésre jár az ugrótoronyba, s a nyújtón óriáskereket csinál. (Lothár László fordítása) Izmajlov, Vlagyimir Alekszejevics Izmajlov, Vlagyimir Alekszejevics. 1926-ban született az Altájban. Fiata­ labb korában falusi könyvtárosként és könyvelőként dolgozott. 1953-ban kezdett újságíróként dolgozni, ugyanebben az évben jelent meg Kemerovóban első verseskötete. A Szovjetszkaja Rosszija Könyvkiadó 1967-ben jelentette meg Izmajlov összegyűjtött verseit „Hólepte fenyők" címmel. 1963 óta tagja a Szovjet Írók Szövetségének. Barátom, egy napon, be furcsát fkérdezett: Mezsdurecsenszkóban miért sok a gyerek? Ha a főúton sétálsz, lám, úgy tűnik, nosza nem tajgai város ez, hanem óvoda! Miért? Merthogy szép hely? Ez lenne a titka, vagy azért, mert vize üde, forrástiszta, azért, mert beárad tavaszkor, az erdők illata, mint részegítő bor, s ha az alkonyattal a sugár kigyullad, még az apókák is koszorúkat fonnak. A férfiaknak meg, gondjuk félretéve, vérüket fölgyújtja asszonyuk szépsége. Azért, mert azt látod, bárhová is lépj itt, e fiatal várost az ifjak építik. Ó, irigykedjetek, ti, ódon városok, e házak sorára, hol ifjú láng lobog, hol narancsszín réten legény megy a lánnyal, s fölékitik egymást izzó tűzvirággal. Mennyi zselnicemeggy! A hegyet belepik! Ifjak dala harsan estétől reggeliig. S ha közben elhallgat, szünetel az ének, kicsiny unokákra számíthattok, vének. Barátom, egy napon, be furcsát kérdezett: Mezsdurecsenszkóban miért sok a gyerek? Legyintettem, aztán megvontam vállamat: Miért?, miért? Talán az éghajlat miatt.. . (Vihar Béla fordítása) 19 �Mahalov, Valentin Vasziljevics Mahalov, Valentin Vasziljevics. 1933-ban született Gorkij városban. 1958ban végezte el a leningrádi egyetem filológiai fakultását. Az Építők Új­ ságának tudósitója. Versei, karcolatai, elbeszélései 5 kötetben jelentek meg Kemerovóban. Megálmodom e a májust még ezerszer, olyannak látom, mint valaha rég: tajgánk súlyos szempilláján a szender reszketve szűri az ég kék szinét. Valahol fönn a messzi fellegekben szalag leng, lökhajtásos gép nyoma. És újból hívogat a munka engem: kószáljak napos tájunkon tova, 20 csodáljam meg a fiatal világot, fogjak markomba álmos csillagot. Elmegyek hazulról. Ajtót kitárok. Kéklő májussal szembe baktatok. Hol rakoncátlan a szél, arra váltok, hol erejét próbálja a folyó, hol naszádként száguldnak jéghasábok, s málló oldaluk naptól oIvadó. Mindazt a mozgást én szívemmel érzem, csordultig tölt és magával ragad, gondot-bajt, nyűgöt elsodor keményen, hordja rossz, téli kábaságomat. Új távlatokat tár elémbe sodrón, soha szemem még nem látott ilyet! Légszomj kínoz, versek fojtják a torkom, melyeket kiagyalni nem lehet. (Majtényi Zoltán fordítása) �HAGYOMÁNY Nógrád megye sajtója az államosításokról A Magyar Függetlenségi Frontnak Szegeden 1944 decemberében, a kom­ munisták kezdeményezésére megfogalmazott programpontjai között szere­ pelt— az agrárforradalmat megvalósító földosztás mellett—néhány iparág államosítása is, melynek lehetőségét az új hatalmi viszonyok tették lehetővé 1945 decemberében létrejött a kommunisták vezetésével a Gazdasági Főtanács, mely fontos szerepet játszott az ipari üzemek államosításának előkészítésében. Hamarosan megszületett a szénbányák állami kezelésbe vételét kimondó törvény, azonban a bányák államosítását jelentős poli­ tikai felvilágosító munka előzte meg. Gyűléseken, pártnapokon ismertették az MKP határozati javaslatát a munkásokkal. A bányász szakszervezet 1945 december 7-i ülésén Nógrádi Sándor ipar­ ügyi államtitkár jelentette be először a bánya államosítását. Erről az ese­ ményről a Munkás Szó december 15-i száma ír: „Nógrádi elvtárs hatalmas és mindvégig nagy érdeklődéssel kísért beszédében többek között bejelen­ tette, hogy az államosítás a közeljövőben a nehéziparban és az erőművek­ nél is bekövetkezhetik. Az államosításban azonban a bányákban kell elől­ járni, mert a szénre igen nagy szükség van és a szükségletet betölteni csak államosítás révén lehet... csak a szocialista pártoktól támogatott ál­ lamkormányzat tudja értékének megfelelően ellátni a munkásságot és a termelést is csak ő tudja azon a nívón tartani, amelyre szükség van ... a munkásságnak is kell áldozatot hoznia, napi legalább 2000 vagon szénre van ma szükség, melyből most csak 1600 vagont tud termelni a magyar bánya ... a salgótarjáni medencében is a mai 270 vagonról 330-340 va­ gon termelésre kell felemelkedni ... a termelés fokozása érdekében a bá­ nya élére biztosok fognak kerülni... Egy nagy csatáról van szó, a szén­ csatáról és ezt a csatát meg kell nyernünk! - fejezte be beszédét Nógrádi Sándor. Az iparmedence legjelentősebb üzeme a szénbánya 1946 január 1-én került állami kezelésbe. A tényleges államosítás 1946 májusától történt, erről így ír a sajtó május 11-i számában: „A nemzetgyűlés keddi ülésén Bán elvtárs miniszter beter­ jesztette a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslatot. A javas­ lat szerint mindennemű ásványszén tekintetében a földtulajdonost megille­ tő jog 46 január 1-re visszamenő hatállyal megszűnik. A szenjogra vo19 natkozo telekkönyvi bejelentéseket a hatóságok hivatalból törlik, a szénjog megszünteteseert kártalanítás nem jár. Az ásványszen feltárására szolgáló bányatelkek tehermentesen az allam tulajdonába kerülnek, hasonló­ képpen a létesítmények, vagyontárgyak és az energia ellátasa és köznasznalatra szolgáló villamosművek. Állami tulajdonba veszik az üzemek kezelé­ seben levő, vagy használatra rendelt iparvasutakat, sodronykötélpályákat, karbidgyárakat, az igazgatáshoz szükséges ingatlanokat, a munkavállalók ellátásara szolgáló kertészeteket, gyümölcsösöket, az üzemek céljaira szol­ gáló élelem és ruhanemű készleteket." A bányák államosítása után, 1946 végén került sor a Baloldali Blokk kezdeményezésére a magyar nehézipar három legnagyobb és legfontosabb üzemének állami kezelésbe vételére. Ez az intézkedés érintette a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgótarjáni Acélgyárát is, melynek államosí­ tására 1946 december 1-ével került sor; ekkor a Nehézipari Központ irá­ nyítása alá került. 1949 január 1-től korlátolt felelősségű, 1950 június 1-től önálló nemzeti vállalat lett. A fentebb említett döntést Apró Antal, az MKP KB tagja nagygyűlésen ismertette - az intézkedés fontosságát és jelentő­ ségét kiemelve. A Munkás Szó 1946 december 1-ével cikket közöl az „Államosításhoz'' címmel a salgótarjáni naggyűlésről: „a bányák és az elektromos energiát szolgáltató erőközpontok után sor kerül az ország három legnagyobb ne­ hézipari üzemének állami kezelésbe való vételére. A csepeli Weiss Manfréd Müveket, a Ganz Villamossági üzemet és Rima hatalmas gyárüzemeit érinti az iparügyi miniszter által bejelentett kormányrendelet. Ezzel hatalmas lé­ péssel jutott előre az egész Európában követett államosítási politika." Az állami kezelésbe vétel megoldására nyolc tervezet készült az Iparügyi Minisztériumban, míg végül a kilencediket elfogadta a Minisztertanács 1946 december 8-án „Új gazdát kapott a Rimamurány” címmel jelent meg egy cikk a helyi sajtóban: „a három nagy vállalat, köztük a Rima is ez év december 1-től állami ellenőrzés alatt áll. Az állami ellenőröket fel fogja váltani a most felállítandó nehéz ipari Központi Igazgatótanács és titkárság. (NIK) ... Ezek a vállalatok mint ahogy az állami ellenőrök jelentették — deficittel küzdenek, nekünk a jövőben ezt a deficitet kell ki­ küszöbölni.” Az államosítás egyidejűleg jelentette azt is, hogy a termelés jelenlegi tervszerűtlen voltát megváltoztatják, és az üzemekben olyan cikkeket ter­ melnek majd, amire a helyi, műszaki lehetőségek adottak. Ezekben az állami intézkedésekben a Baloldali Blokk követelései lépnek a megvaló­ sulás útjára. Ezt a célt fogalmazta meg 1946 december 15-i számában a Munkás Szó - mikor „Harc a drágaság ellen” című írásában ezt írta: „a drágaság elleni küzdelmet és a forint védelmét elősegíti majd a nehézipar állami kezelésbe vétele is.” Az államosított Salgótarjáni Acélgyárban történt változásokkal foglalkozik 1947 január 12-i számában a Munkás Szó: „A NIK Mekis József elvtársunk személyében teljhatalmú megbízottat küldött le a Salgótarjáni Acélgyárhoz, hogy ott irányítást és ellenőrzést gyakoroljon minden tekintetben.” Az új igazgatónak a legfőbb célja az volt, hogy „ ... az eddigi vezetés folytán bekövetkezett meglazult munkafegyelmet helyreállítsa, az egyes munka­ helyeken fellelhető elégedetlenséget és visszáságokat megszüntesse és ésszerű termelés menet bevezetésével a többtermelést elősegítse, hogy ezál­ tal a munkásság életszínvonalát növelje.’ 1947 nyarán és őszén került sor a tíz legnagyobb bank állami kezelésbe vételére. A Munkás Szó 1947 júniusi 1-i számában írja: „A legsürgősebb feladatunk: a nagybankok államosítása.” ................... 1948 folyamán a proletárdiktatúra bevezetése következményeképpen ra­ dikális államosításra került sor. 1948 március 25-én a Minisztertanácsban kimondották a 100 főnél több munkást foglalkoztató üzemek államosítását. A forradalmi átalakulás, az állami beavatkozás, helyreállítás lehetősége, s a társadalmi-gazdasági feltételek alakulása lehetővé tette a tervszerű gaz dálkodás bevezetését, melyet már a Kommunista Párt 1946 végen köve­ telt. Ennek eredményeképpen 1947 augusztus 1-től elfogadták a hároméves tervet, mely fontos tényezője lett gazdasági fejlődésünk további menetének. A Nógrádi Újság 1948 április 4-i száma „Miénk a gyár” címmel oldalas riportot szentelt a fentebb említett üzemek államosítása alkalmával. A fe­ ladat az volt, bemutatni azt, hogy hogyan fogadták a nógrádi dolgozok az államosítást. Nógrád megyéből-a Salgótarjáni Üveggyár, a salgótarjáni gépgyár, a Selypi Cukorgyár, a somoskőújfalusi kőbánya, a Hungária vil­ lamossági rt. salgótarjáni kirendeltsége került a munkásság kezébe. Ezek az üzemek munkásigazgatókat kaptak, és munkájukkal már a hároméves terv megvalósítását segítik elő. Munkaverseny a demokrácia „megcukrozásáért” - írja a Nógrádi Újság a Selypi Cukorgyárról készült riportjában, - ahol a munkaverseny is már megindult: „Az én örömöm kettős... az első az, hogy államosították a gyárat, tehát a sajátunk lett, a másik pedig, hogy a munkaversenyben olyan tempóval dolgozhatunk a demokrácia megcukrozásáért, amilyen soha nem létezett ebben a gyárban ... a közhangu­ lat jó ... hogy végre megszűnnek a hibák, mert a miénk lett a gyár, az egész ország.” örömnap volt az üveggyárban is, ahol 30-án délután a műszakváltás előtt tartottak gyárértekezletet, ahol Varga Albert üzemi párt­ titkár beszélt a dolgozókhoz. „A gyártulajdonos Zoltán igazgató helyett munkásigazgató veszi át a gyár vezetését és az állam biztosítja majd a folyamatos munkához való nyersanyagokat. Így nem kell leépíteni a gyá­ rat, mint ahogy azt a tőkés igazgató szerette volna.” A dolgozók a gyűlés után táviratban üdvözölték az MKP főtitkárát, a Gazdasági Főtanácsot, abból az alkalomból, hogy „valóra vált régi álmuk - övék lett a gyár." Ez azt jelentette, hogy az üveggyár 1400 dolgozója tulajdonosa lett a gé­ peknek, olvasztókemencéknek, szerszámoknak, a gyárnak, s továbbiakban az országos terveknek megfelelően végzik majd munkájukat. A Nógrádi Újság „Munkásigazgató a Hungáriában" címmel közli az államosítást, amikor is megalakult a Villamosenergia Szolgáltató Vállalat, a Hungária Villamossági rt. utódjaként: „ ... Borsányi József üzemi munkás vette át a heyi kirendeltség vezetését. Az új kinevezést az itt dolgozó mun­ kások örömmel üdvözölték.” „A Munkásság is biztosítva lesz” — címmel készült riport a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárról — mely a budapesti üzemtől 1948-ban külön­ vált. „A salgótarjáni gépgyár 85 százalékban a Kereskedelmi Bank álla­ mosításakor állami kezelésbe került már január elsejével Így az újabb államosítás révén „csak” 15 százalékot kaptak... a munkásság, amely most hívta ki munkaversenyre a mosonmagyaróvári „Kühne" mező­ gazdasági gépgyárat, reméli hogy most teljes egészében biztosítva lesz a munkaversenyhez szükséges nyersanyag ... ők is munkásigazgatót kap­ nak, mellyel tulajdonukba veszik teljesen a gyárat...” A somoskői kőbányában is lelkesedéssel fogadták az államosítás hírét a munkások: A bánya a Hitelbank államosítása során már nagyrészt állami kezelésbe került. Most teljesen közösség tulajdonába ment át az újabb rendelkezések értelmében ... kinevezték az új munkásigazgatót, Juhász Ist­ ván személyében, aki azelőtt üzemi bizottság elnöke volt.” - írja a Nógrádi Újság. Filó János, aki 21 éve dolgozott a vállalatnál a következőket mond­ ta: „Most nem állunk még jól, de az államosítással olyan hatalmas lépést teszünk a sorsunk jobbrafordítása terén, amely biztosítja felemelkedésün­ ket... saját munkatársunk került a vállalat élére, Juhász István, aki a mi érdekeinket tartja szemelőtt és ügyel arra, hogy a dolgozókat ne érje károsodás, mert már úgy is magunknak építjük az országot.” Végül megál­ lapítja a Nógrádi Újság zárszavában: „A magyar nép legújabbkori törté­ nelmének honfoglalása és egyben Nógrád megyében is megtörtént... a marxista, leninista elmélet tanításai valóra váltak ... a munkásosztály pe­ dig végrehajtja feladatát és mint most is, kiveszi elnyomói kezéből a gaz­ dasági hatalmat és felépíti a dolgozók becsületes társadalmát, a szocia­ lizmust.” „Üdvözöljük az új munkásvezetőket” címmel írja 1948 április 18-án a Nógrádi Újság: „A száznál több munkást foglalkoztató gyáraké és üzemek államosítása során a salgótarjáni iparmedence vállalatainak élére is ki­ nevezték az új munkásigazgatókat. Kivétel volt ezideig a salgótarjáni pa­ lackgyár, zagyvapálfalvai táblaüveggyár. Ezek élére most nevezték ki az új munkásvezetőket... Brabecz József a salgótarjáni üveggyár budapesti 21 �központjának munkásigazgatójává... aVrga Bertalan elvtársat, a salgó­ tarjáni üveggyár telepvezetőjévé nevezték ki... Katona Gyula a zagyvapálfalvai üveggyár új vezetője.” 1948 április 25-i számában közli a Nógrádi Újság: „A salgótarjáni acél­ gyári munkásigazgatóját Mekis József elvtársat vasasszakszervezet huszadik kongresszusa ... a Szakszervezet főtitkárává választotta. Az új munkásigaz­ gató Borka Attila elvtárs, lakatos és hegesztő. A budapesti Lampart gyár­ ban volt MKP párttitkár, majd üzemi bizottsági elnök.” 1948 május 1-től a Szabad Nógrád néven szerepel a Nógrádi Újság, mely júliusi 3-i számában riportot közöl a zagyvapálfalvai üveggyár prob­ lémájáról: „Teljes üzemmel folyik az ország területén nagyon keresett üveg gyártása: az üzem az általánositás útján áll. A nagytőke spekulációja azonban - külföldi érdekeltségre hivatkozva - nem akarja az állam ke­ zelésébe átadni az üveggyárat... szervezkedve a demokrácia ellenes nagy­ kereskedelemmel, megszüntették a táblaüveg vásárlását, és annak áru­ sítását, noha az egész ország területén óriási táblaüveghiány mutatkozik." Ezzel a lépéssel a gyárat deficitessé akarták tenni, aminek a következmé­ nye lett volna a munkanélküliség. „A kormányzatunk azonban átlát az ilyen spekuláción, és a dolgozók érdekeinek szem előtt tartásával felsza­ badította a táblaüveg árusítását, és ezen intézkedés után közvetlen a gyár területén is, bármilyen mennyiségben lehet vásárolni táblaüveget” — fejeződik be a cikk. 1948 tavaszától a gazdasági helyzet javulásáról beszélhetünk, amelyet az 1948—49-es forradalom centenáriumára kibontakozott munkaverseny is segített. Az ipari termelés emelkedett, növekedtek a beruházások, az inflá­ ciós jelenségek pedig csökkentek. Mindezeket elősegítette a Szovjetunió által adott jóvátételi kedvezmény is. A munkásosztály egységes pártjának megteremtésével 1948-ban létrejött a MDP, ez által a hatalom jellegében is változás következett be, ami eredményezte, hogy a munkásosztály nem csupán a hatalom részese, hanem annak vezető erejévé is vált, s nyíltan célul tűzhette ki a szocializmus felépítését. Ehhez az 1947-48 folyamán a gazdasági életben bekövetkezett változások szolgáltatták az alapot. Szvircsek Ferenc „...Elkötelezettebbé váltunk" TAGLIEBERNÉ: — Nekem legalábbis ezt mondták, Hogy tudják már az éle­ tünket . .. ismerik a brigád életét, csak olyan kérdéseik lesznek, hogy ki milyen. Úgyhogy nem is készültem olyan nagyon. K. S.: - Csak beszélgettünk. Tizenöt-ti­ zenhat éves voltam, amikor a szocialista brigádmozgalom indult, nem tudhatom, hogy s mint volt. Az idősebbektől szeret­ ném hallani, hogy elmondják . . . Ott tet­ szett abbahagyni, hogy jött egy fiatal mérnök. TAGLIEBERNÉ: — Igen, aki mint pat­ ronáló lett hozzánk adva. Ő is elmond­ ta, hogy milyen kihatásai vannak ennek a mozgalomnak: munkafegyelem meg­ szorítása, stb. Ismertette, milyen ponto­ kat, milyen címeket lehet elérni, s hát hogy nem fizetik, semmiféle anyagi előnnyel nem jár, csak önzetlenül, a ma­ gunk kedvére csinálhatjuk. K. S.: — Akkor még nem volt jutalomszabadság? TAGLIEBERNÉ: — Nem, nem. Semmi sem volt, csak brigádoklevél, s jelvény. Az is olyan szépen, sorrendben: egyik év­ ben az oklevél, a másik évben a jelvény, ha jól dolgoztunk. S nálunk pontosan meg is van: oklevél, jelvény, zöldkoszo­ rús, bronz, ezüst... Nálunk ilyen szabá­ lyosan ment. Csak egy ilyen füzetbe ír­ ták bele a tevékenységünket, s akkor a művezető értékelte. Volt az első években olyan is, hogy az egyik csoportban volt egy késés. És mert aki mulasztott, be­ csületesen elment szólni a művezetőnek, 22 hogy „nahát, Tóni bácsi, egy félórát késtem, elnézést kérek", no, abban az évben az egész brigád, amelyhez tarto­ zott, kiesett, nem volt értékelve. A másik brigádot értékelték, mert ott nem volt ké­ sés — papíron. Úgyhogy egy kicsit roszszul is esett ez. K. S.: —Józsi bácsi, a Szolnoki, biztosan nagyon sokat tudna beszélni arról, — sokszor találkoztam a nevével a Nógrád régebbi számaiban régi „motoros” a szo­ cialista brigádmozgalomban -, hogyan nyerték el már '60-ban Horváth Györ­ gyék az első szocialista brigád címet. Nagyon sokat írtak róluk. Akkor még mindig a kezdetnél tartottak? TAGLIEBERNÉ: — Igen, igen. Hát, egy kicsikét fejlettebbek voltunk már, mint azelőtt, valahogy egy kicsit elkötelezet­ tebbé tettük magunkat. De aztán volt itt a kultúrotthonban egy brigádvezető értekezlet, egy tájékoztató a brigádnak, s akkor jött Pestről egy elvtárs, az el­ mondta, megismertette a brigádokkal a lényegét, az értelmét ennek a mozga­ lomnak. Azt mondta, hogy akkor se ke­ seredjünk el, ha nem sikerül, ha nem bírtuk elérni esetleg valamelyik brigád­ tag miatt, mert akkor is csak együtt van a brigád. Most egyénileg is elnyerheti bárki akár az ezüstöt, akár az aranyat, de akkor még nem lehetett. Akkor még egy ember is sújthatta az egész brigá­ dot. K. S.: - Most Józsi bácsi is elmondhatná, hogy náluk hogyan volt az annak idején! SZOLNOKI: - Nálunk ’59-ben alakult meg a szocialista címért induló brigád a finomcsiszolóban. Még akkor Horváth György nevén futott a brigád. Hat fővel indultunk. Hát ez egy országos felhívás volt, a beindulásnál. Tudtommal 10—12 brigád kezdte a gyárunkban. Csak a fi­ nomcsiszolóban négy — persze még kis létszámmal .. . Ma már 46 a létszám az én brigádomban. K. S.: — Józsi bácsi, arról beszélhetne, ho­ gyan, mikor és kinek jutott eszébe elő­ ször, hogy részt vegyenek az új verseny­ mozgalomban? SZOLNOKI: — Amint mondtam az előbb, ez egy ilyen országos felhívás volt. K. S.: — A gyáron belül ki mondta először, hogy „na, ilyen is van, gyerünk, csinál­ juk!”? SZOLNOKI: — Először a szakszerve­ zet... Persze, azért nem lehet azt mon­ dani, hogy „fölülről” jött, „lent” is kel­ lett lenni embereknek, akik elvállalják. Az is igaz, hogy eleinte nagyon idegen­ kedtek tőle az emberek, Pláne, amikor elmondták, hogy milyen követelmények vannak. Nálunk könnyebb volt a hely­ zet: legalább öt éve együtt dolgoztunk, jól megértettük egymást, nem úgy, mint egy új brigád, amelynek a tagjai innenonnan kerülték össze. A legtöbbünk párt­ tag is volt. .. K. S.: — Mit vártak a mozgalomtól? milyen eredményt? SZOLNOKI: —Hát, ugye, már nekünk arról beszélgettek akkor, hogy a Szovjet­ unióban már mennek ezek a mozgalmak �s jó irányban haladtak. Föllendítették a szocializmus építését, elősegítették a munkatermelés fokozását. Láttuk, azt is, ha betartjuk ezeket a dolgokat, az vég­ eredményben nekünk is jó lesz, előny lesz, mert — valóban, vissza lehet men­ ni egészen 1959-ig! — a mi brigádunk mindig a legjobban keresett, még a mai napig is. S ez ennek is köszönhető . . . S ugye, ez is lendített az emberen: több a pénz, nagyobb a kedv a jó munkára. Elég szigorú volt akkor a mesterünk is. K. S.: — Havonta értékelték a teljesít­ ményt? SZOLNOKI: - Igen. K. S.: — Egy jelentésben olvastam, hogy még ’62-'65-ben is akadozott az érté­ kelés. Előfordult az az eset is, hogy csu­ pán két üzemrész készítette el. PFÖRTNER: — Olyan feltételek voltak, például ki volt mondva, hogy „ha a 150 százalékot ebben az évben végig eléri­ tek, akkor meg lesz a cím”. Szóval, ilyen is volt annak idején. Id. VARGA: Hát, mikor megalakultunk, ugye, azt se tudtuk jóformán, hogy mi ez a szocialista brigádmozgalom. A Schink Jóska bácsi jött le, ő is ott dolgozott, azon a kemencén, ahol én. Elkezdett ve­ lem beszélgetni, hogy: „Na, Sanyi bácsi - aszongya —, alakuljatok meg ti mint szocialista brigád! A mi brigádunk is megalakult — aszongya —. És a fazekas kemence majd szocialista üzemrész lesz . . .” Az első évben teljesítettük is a feltételeket, de a Schink Jóskáék kies­ tek, mert volt egy templombajáró segéd köztük, az öreg Holcer Rudi bácsi. Ő azt mondta, őt nem érdekli a szocialista brigád, ő ebben nőtt föl, ő templomba jár. . . Úgyhogy a Schink aztán ki is cse­ rélte őtet. Eltetette onnan. S aztán az öreg mégis megfogadta a következő év­ ben, hogy hát már nem megy templom­ ba, csakhogy maradhasson, újra beke­ rülhessen a régi brigádba. Abban az időben három évig mindig elértük a cí­ met, közben az én segédem is visszadob­ ta a tagsági könyvét, s akkor mi is kies­ tünk. K. S.: — Miért dobta vissza? Id. VARGA: — Hát, valamilyen kérel­ mét nem teljesítették. A Fazekas Paliról van szó, most beteglátogató. És közben a fiam bevonult katonának, újból kellett a brigádnak mindent kezdenie, alakítani. Akkor három évig pangott a verseny. SZOLNOKI: - Hát persze azóta válto­ zott a helyzet. Akkor még úgy volt, hogy egyért az egész. Most már nem így van. Most, aki nem teljesíti a vállalásokat, az esik ki. Már a brigádvezető kizárja az ilyet. Helytelen is volt, hogy ha ez az egy nem áll helyt, akkor az egész bri­ gádnak betették. DEÁK: — Nehéz volt a kezdés, meg­ mondom, hogy miért. Nem volt anyagi­ lag dotálva, meg abban az időben — tizenöt évvel ezelőtt — még nem is vol­ tak olyan fejlettek az emberek, mint most: nagyon jó brigádnak kellett lenni, hogy el tudja azt a címet érni .. . Minden embernek komolyan kellett foglalkozni a munkájával. K.S.: Hogyan kezdett a maga brigádja? DEÁK: - Akkor még csak brigádtag voltam, ’60-ban. A brigádvezető volt az, aki azt mondta, hogy anyagilag mi nem fogunk ezzel semmit nyerni — Melincz István volt, őneki a brigádjába dolgoz­ tam akkor (ő elég komoly ember volt, el­ ment most már nyugdíjba). S mi akkor nem is vártunk semmit: úgy gondoltuk, őszintén szólva, hogy talán nem is kell semmit tenni azért, hogy elnyerjük az ok­ levelet, hiszen amúgy is jól dolgoztunk. A neheze számunkra akkor kezdődött, amikor elkerültem tőlük ’63-ban. Na, ak­ kor már brigádvezető lettem, átvettem egy fiatal brigádot az öreg Zsidai Jani bácsitól, ott is benne voltam a dolgok­ ban, de sokkal nehezebb volt, mert a fia­ talok szerettek kilengeni, s ehhez hason­ lók. A munkával nemigen volt nagyobb baj, de a szocialista életmód ..! SZOLNOKI: - Amikor az első okleve­ let megkaptuk, adtak hozzá kétezer fo­ rint jutalmat, ami akkoriban még elég nagy pénz volt, szép összeg — s csak ha­ tan voltunk rá. Ez is adott ambíciót. Utána még többször kaptunk jutalmat, mindjárt a kezdet kezdetén, úgy hogy nem mondták meg előre, de amikor el­ értük az év végét, akkor előálltak az ok­ levéllel meg a pénzzel. Hát most már van tíz oklevelünk, egy nagy a brigádnak, ki­ csi a tagoknak. Nekem is van jópár ok­ levelem meg vagy tíz kiváló dolgozó ok­ levél. S van munkaérdemrendem is és építőipari kiváló dolgozó kitüntetésem. Minden évben elértem eddig, teljesítet­ tem a feltételeket... Ma nehezebb a szocialista brigád munkája, mint koráb­ ban. Hat stabil tag volt az induláskor, nem nagyon kellett agitálni egymást semmire. Most negyvenhaton vagyunk, s ebben van mindenfajta, tizenhat éves, meg mint én, ötvenhárom. Én vagyok a legidősebb. Húsz-harminc év a korkü­ lönbség az utánam következővel. Meg­ nyertük az országos ÜM ifjúsági versenyt is egy alkalommal. Arany jelvényem is van három. Jutalomszabadság jár rá. Voltam Finnországban, a múlt évben az országos szocialista brigádértekezleten. Egyszer Szlovákiában is jártunk tapasz­ talatcserén egy ottani üveggyárban. Szó­ val, nagyon sok élményem van. Megbe­ csülnek, nem mondhatom azt, hogy nem becsülnek meg. S gondolom, hogy ez azért van, mert jól Visszük a brigádot... . Egy rossz emlékünk is volt, hat éve, ami­ kor úgy nézett ki, hogy már minden szét­ megy, úgy hat éve, akkor összedobtak bennünket, egyben dolgozott mindenki, még a csomagolókat is egy elszámolásra vették velünk. Nem számított, hogy csi­ szoló vagy nem csiszoló — egybe az egész! Egy darabig ment, mert mindenki­ ben megvolt az akarat, de aztán zu­ hantunk visszafelé: leesett a termelés, már 90 százalékokat teljesítettünk ... K. S.: — Meddig ment ez így? SZOLNOKI: — Négy évig így volt. K. S.: — Közben nem tették szóvá? SZOLNOKI: Én az első perctől meg­ mondtam, hogy ez nem helyes, így nincs verseny. Mert kivel versenyezzünk? Egy­ be volt az egész! Mindig mondtam, te­ gyék szét a brigádokat, de hiába. Azt mondták, így a jobb, mert könnyebb a bérelszámolóknak, nem kell külön szá­ molgatni, meg ehhez hasonlók. Végül be­ bizonyosodott az, amit én mondtam, hogy legalább három brigád kell. Két évvel ezelőtt meg is történt. Így most há­ romfelé vagyunk osztva. Azóta javult a termelés mindenhol. S most a pénz is több. K. S.: - És maga szerint, Sanyi bácsi, mit változott az élet 15 év alatt? Id. VARGA: — Hát, ősz hajszálam még nem nagyon van, de kopaszodni kopa­ szodom ... Én azelőtt mindenáron itt akartam hagyni ezt a szakmát. Felkerül­ tem a 4-es fazekasra, ott a Schink kez­ dett velem foglalkozni. Nekem lakás­ gondjaim voltak, a két gyerek már meg­ volt, s egy vizes pincelakásban laktunk, a gyerekek állandóan betegek voltak. No, ez ötvenegyben volt. Be is adtam a felmondást — akkor még Szabó Laci volt az igazgató, és ő adott aztán a kolóniá­ ban nekünk lakást 52-ben: szoba, kony­ hát. Hát, az se sokkal jobb volt, de le­ galább a gyerekek nem betegeskedtek annyit és megnyugodtam. Húzódott ez a dolog nekem, mert mindenáron el akar­ tam innen menni Parádra, hívtak is oda. De aztán Parád leállt, én meg marad­ tam. Nekem személyes élményem, örö­ möm, hogy egy boldog családot fölne­ veltem, a lányomat iskoláztattam, a fia­ mat megtanítottam dolgozni. Hát mi kell egy szülőnek ennél több? A pénzemet megkeresem, mert átlagban a 4700-4800 megvan, megbecsülnek. Kétszeres arany­ jelvényes szocialista brigád vagyunk: van egy csomó oklevelem, ezüst, bronz is van kiváló dolgozó jelvényből, ami mind azt bizonyítja, hogy meg vannak velem elégedve, és hogy én is meg lehetek elé­ gedve. (.......) Kiss Sándor 23 �MŰVÉSZÉT ÉS KÖZÖNSÉGE Múzeumok és művészetpártolás Ma már hazánkban megszokott - és különösen a kisebb vidéki városainkban örvend közkedveltségnek - a múzeumi képző- és iparművészeti bemutató tevé­ kenység. (Ha megnézzük múzeumaink 1973. évi statisztikáját, a közel 9 és 1/2 milliós látogató-létszámból igen tekinté­ lyes azoknak a száma, akik vissza-vissza térnek egy-egy érdekes bemutatóra, kiál­ lításra, vernisszázsra.) Ne essék most itt szó arról, hogy a mú­ zeumi kiállító tevékenységnek milyen ked­ vező hatása érezhető az iskolán kívüli oktatásban, művelésben: ennek gyakor­ lati haszna ma már hazánkban is köz­ tudott. Szinte alig akad olyan általános vagy középiskola, amelyik ne használná fel az eleven történelemkönyvet vagy a termekben található élő képzőművészeti bemutatót az iskolai tananyag kiegészí­ tésére vagy dokumentálására. Ilyen irá­ nyú tevékenységünket Európa-szerte elis­ merik. Annyira, hogy legutóbb 1973. ok­ tóberében nyilatkoztak róla igen kedve­ zően - felhíva más országok figyelmét is itteni sikereinkre — a Magyarországon ülésező ICOM konferencia nyugati és keleti szakemberei. A múzeumi bemuta­ tók, a kiállításokon megtartott iskolai ta­ nuló-órák az ezzel foglalkozó külföldi szakemberek előtt is nagy sikert arattak. Elég, ha megemlítjük, hogy a Központi Múzeumi Igazgatóság „Múzeum és kö­ zönség" sorozatában az elmúlt esztendő­ ben megjelent „Tanítási órák a győri Xantus János Múzeumban” című tanul­ mánykötet — éppen az ICOM konferen­ cia hatására és mintegy a más vidéki helyeken termékeny talajra talált kezde­ ményezés kipróbálására — napjainkra szinte egy szálig elfogyott! Bár sajnos, nincs idegennyelvű rezüméje, mégis kere­ sik már külföldről is. Több vidéki múzeumunk csak a klaszszikus értékű, már lezárt művészeti alko­ tásokat, kikristályosodott életműveket, az idő mércéjén már megméretett képeket szereti közönsége előtt bemutatni. (Ez a módszer kényelmesebb, veszélytelenebb, állásfoglalást sem kíván. A statisztikus szemléletű múzeumigazgatók szemében az időszakos kiállításokat illetően a leg­ kisebb kockázattal járnak.) El kell ma­ rasztalnunk ezt a korszerűnek egyáltalán nem mondható szemléletet. Alig kíván ugyanis bővebb bizonyítást az a tény, hogy ez csak indirekt módon és esetlege­ sen segíti mai képzőművészeti életünk fejlődését, izmosodását. A tömegkommunikációs eszközök és a sajtó sokat foglalkozik napjaink múzeumi 24 kiállító tevékenységének ízlésformáló erejével, az ideológiai harcunkban mér­ hető pozitív hatásával, állásfoglalásaival. Sem nekünk, sem iskolapolitikánknak nem közömbös, hogy múzeumaink kiállí­ tásai sznob parvenűségre vagy szocia­ lista módon gondolkodó, humánus látás­ módra tanítanak-e. „Akivel megszerettetjük a képzőművé­ szetet, azt egész emberségében is befo­ lyásoltuk" — írta Bereczky Lóránd. Szé­ pen fogalmazta meg embert formáló, a tudatra ható törekvéseink igazát. Na­ gyon érdekes módon egyik klasszikus mű­ vészünk, Rippl-Rónai József több, mint 70 éve elmondott gondolatait idézi emléke­ zetünkbe: „Nem hihető, hogy valami le­ het még a világon a művészeteken kí­ vül, ami akkora szociális haszonnal is járna, mint az ilyennemű érdeklődés. Az ily manifesztálás a szépért, jóért egész más életet, más nevelést biztosít szá­ munkra. Sőt, az is bizonyos, hogy jobban szeretjük otthonunkat, mint ma, és hogy melegebb és kedélyesebb lesz a családi életünk. Szép lesz a kertünk, és szeretni fogjuk a felénk néző virágokat." „Nem­ zeti vagy nemzetközi legyen-e a magyar művész művészetében” — ez volt a címe annak a megnyitónak, amit a jeles mes­ ter 1903. májusában szépszámú közönség előtt elmondott. (Az első kiállítása volt ez a somogyi származású művészeknek, melyet a kaposvári Siket-néma Intézet­ ben rendeztek bemutató és egyben mecénáló szándékkal.) A magyar múzeumok közül több olyan van, amely már eddig is nagyon sok és hasznos szolgálatot tett a mai és élő művészet pártolásának, bemutatásának és megszerettetésének. Legyen e helyen elég csak a hódmezővásárhelyi, pécsi és szentendrei múzeumok ilyen irányú tevé­ kenységet tanúul hívni. És ha múzeumaink bemutató, kiállító tevékenysége indirekt formában közreműködik művészeink alko­ tásainak, kísérleteinek, életművének meg­ ismertetésében, megszerettetésében, ak­ kor a múzeumainkban átadásra kerülő rangos művészeti díjak, a közvetlen vagy közvetett módon pártfogolt állami, hiva­ talos és magánvásárlások - egyáltalán: a figyelem általános irányítása a művé­ szek munkásságára — a direkt mecénálást segítik! (tavaszi tárlatok; városok, megyék bemutatói, biennálék, tájegysé­ gek művészeinek kiállításai, stb.). Bizonyos vagyok abban, hogy az üze­ mek, vállalatok, téeszek, stb. dolgozói­ nak találkozásai művészekkel a múzeumi bemutatókon nemcsak esztétikai-ideológiai-nevelési haszonnal járnak, hanem közelebb hozzák az alkotókat és az al­ kotásokat. Tulajdonképpen új módon és módszerekkel új mecénásokat kutatnak fel. Hány barátság szövődött már ilyen kezdeményezés után festő és látogató, kerámikus és művészetbarát között — ki­ zárva az alkalmi hangulatokat, pillanat­ nyi „művészeti’’ divathullámokat szeizmográfszerűen rögzítő, és silány árujuk­ kal biztos piacot ilyen módon biztosító giccs-kufárokat, házaló kereskedőket! És még valamit: a szocialista szerződé­ sek üzem és művész, téesz és festő kö­ zött nemcsak formális jellegű együttmű- �ködést, együttélést jelentenek, hanem a pecuniális, közvetlenül anyagi javakban lemérhető, a művészeknek nyújtott segít­ ségen túl kölcsönös megbecsülést, az egymás hasznára végzett értékes munka megismertetését és meg becsültetését. Ez többet ér minden divatos művészeti vagy filozófiai kampánynál, állami vagy tár­ sadalmi vezető helyről elmondott vagy szorgalmazott, sőt sugalmazott figyel­ meztetésnél, vezércikknél, brossuránál. Művészeti kiállító munkánkban közis­ mert és tudott, hogy a múzeumi bemuta­ tók az élő művészeiknek érték-elismerő rangot és (természetesen, s nem utolsó sorban) anyagi elismerést is jelentenek. A különböző művészeti és kulturális in­ tézmények, társadalmi és politikai szer­ vek ma a gyakorlatban is egyre inkább támogatják és segítik azokat az elkép­ zeléseket, hogy a vidéki intézmények — és itt elsősorban a falusi, nagyobb részt ilyen téren ma még alig kihasznált mű­ velődési házakra, kulturtermekre gondo­ lok - a jelenleginél sokkal többet fog­ lalkozzanak élő alkotóinkkal, mai képzőművészetünkkel. Számtalan példát lehet­ ne felsorolni, hogy egy kisebb település kiállító-tevékenysége mennyit tehet mű­ vészetpolitikánk népszerű és hivatalos elismertetéséért. (Ilyen tevékenységből nőtt ki a ma már országosan is számontartott nyírbátori Báthori Múzeum kiállí­ tó és népművelő tevékenysége, kiállítá­ sainak hatása.) Hogy kis községben mennyit és hogyan tehetnek jót ezen a téren, a meglévő tapasztalatok alapján éppen erről számoltam be a Népműve­ lés című lap 1974. januári számában, felsorolva azokat a példákat is, amelyek a gyakorlatiságot, az eredményességet segítik. A művészeti ágak más területeit (al­ kalmazott művészetek, építészet, térplasz­ tika, stb.) például az atgondolt telepulesfejlesztesek, gondos telepítési tervek segithetik a legjobban: a pozitív értelem­ ben vett művészeti lokálpatriotizmusnak, mai művészet-mecénálásnak szinte kor­ latlan lehetőségeit kínálják. Igen ponto­ san és helyesen hívta fel erre a lehető­ ségre is a figyelmet Bereczky Lóránd cik­ ke, de egy gondolatot még feltétlenül hozzá kell tennünk fejtegetéseihez: ma már egyre inkább — és ha kell, akkor akár admisztratív eszközökkel is — befo­ lyásolni kell a tanácsok művészetpártoló tevékenységét. És befolyásolni kell a mú­ zeumok képzőművészeti gyűjteményeinek továbbfejlesztését, hogy ne csak véletlen­ szerűen és a meglévő szolíd anyagi le­ hetőségükkel mecénálják a mai képzőművészeti gyűjteményük kialakítását és gyarapítását. Átgondolt tervekkel és kon­ centrált pénzügyi támogatással már 5-6 év alatt is figyelmet kívánó anyagot gyűjthetnek így össze! Ha a kiállításokat, múzeumokat láto­ gató, lassan 10 milliós magyar közön­ ségre gondolok, nincs és nem is lehet helye a közművelődésben a csak szak­ mai köröket és érdeklődőket mozgató bemutatóknak. (Ilyeneket és a beavatot­ takat érdeklő technikai vitákat, öncélú vagy látszólag öncélú vernisszázsokat klubszerű formában vagy az érintett kö­ zösségnek kell megrendezni!) A komp­ lex rendezvények, a tanító célzatú mű­ vészettörténeti sorozatok, viták, elemzé­ sek, tárlat- és műteremlátogatások, mun­ kabemutatók napjainkban nagyobb tö­ meget vonzanak, mint az 50-es évek agyonreklámozott és agyonszervezett is­ meretterjesztő előadásai. Az ilyen ren­ Vásárhelyi művészek Salgótarjánban A kiállítási terveket böngészve új kez­ deményezésre figyelhetünk fel: mintha arra készülnének a rendezők, hogy to­ pográfiai keresztmetszetét adják a mai magyar képzőművészetnek. Ami a gya­ korlatban iskolák, műhelyek, művészte­ lepek bemutatását fogja jelenteni. Di­ csérendő elképzelés, itt van az ideje. A közönség szoktatása, „kinevelése" meg­ történt (persze az ilyesmi sosem befeje­ zett), alkalmanként kitűnő kóstolót is ve­ hettek a kortárs magyar képzőművészet­ ből. Ideje azonban, hogy folyamatokról, tendenciákról, belső mozgásokról is tu­ dósítást kapjon közönségünk. Ehhez nyújt jó lehetőséget a topográfiai elvű bemutatkozás. Az idei tervekben Salgótarjánban a vásárhelyi művészet és a Duna Műhely kiállítása szerepel. Nem lehetett véletlen ötlet a vásárhe­ lyi művészek elsőként való bemutatása. Jelzi azt a jó kapcsolatot, amely Lóránt János és Czinke Ferenc sikeres vásárhe­ lyi szereplésével kialakult a két város között. Nyilvánvalóbb azonban annak a realizmusnak az előnyben részesítése, amit a vásárhelyi művészet jelentett és jelent ma is a magyar pikturában: szem­ léletben közelebb állhat a mi fiatal kö­ zönségünkhöz. Célját azonban teljes mértékben ak­ kor érte volna el a bemutatkozás, ha a vásárhelyi művészet keresztmetszetét rep­ rezentáló tárlatot láthattunk volna. Ha nem is történeti keresztmetszetet, de leg­ alább a mai helyzet keresztmetszetét. A kiállítás anyaga azonban egy év töredé­ kes válogatása. Hiányérzetünk méginkább fokozódott azáltal, hogy az anyag dezvények tudományos rangjáról és nép­ szerűsítő hatásfokáról azonban még a nagyobb statisztikai adatok reményében sem szabad lemondanunk! Ezt a gon­ dolatot tudatosítanunk kell a rendező vagy közreműködő szervek képviselői kö­ zött is (múzeum, TIT, megyei vagy járási tanács, művelődési központ, szakszerve­ zeti egységek, stb.). S nem szabad meg­ feledkeznünk arról, hogy kiállítási szem­ pontból még nem tűntek el a városok és falvak közötti művelődési különbsé­ gek Ezért mindig és mindenütt töreked­ nünk kell a fokozatosságra. A mikro­ kozmosz és a makrokozmosz kapcsolata művészeti téren a mi irányításunkkal és a mi befolyásunkkal egészül. így — ha­ csak egy téglányival is, de mi is hozzá­ járulhatunk az említett különbségek el­ tüntetéséhez. Az elmúlt években sokat tett (és tesz ma is) a televízió és a rádió a művésze­ ti ismeretek terjesztéséért, mégsem mondhatunk le a közvetlen, élményszerű ismeretadás és ismeretátvétel varázsáról. (Az üzemi intézményi és egyéb közmű­ velődési rendezvények, előadások, be­ mutatások, viták hatása igen nagy. A tárgyakkal illusztrált bemutatók, az alko­ tóknak feltett közvetlen kérdések és vá­ laszok már sok embert indítottak el a helyes művelődés — nagyon sokszor a helyes önművelés — útjain. Ha ezek között máról-holnapra több kétkezi munkást, fizikai dolgozót talá­ lunk, művészeti ismeretterjesztő mun­ kánk már nem volt eredménytelen. Draveczky Balázs zöme pontosan azokat a problémákat jelzi, amelyekért a vásárhelyi művészetet állandó támadás éri. Kevés kép hagyott bennünk mély nyo­ mot. Az élményt nyújtó alkotások még élesebben érzékeltették a válogatás eset­ legességeit. Németh József primitivekből és Nagy Istvánon átszűrt posztimpresszi­ onizmusból formált képvilága a Mezei Vénusszal a kiállítás legfajsúlyosabb al­ kotását jelentette. Szalay Ferenc a hite­ les tárgyi viszonylatokból hiteles festői valóságot teremt, atmoszférája a mély­ ségesen átérzett paraszti világé. Hézső Ferenc láthatóan a képi téralakítás mo­ dern eredményeinek vásárhelyi adaptá­ ciójával küzd; ezáltal éri el, hogy a ha­ gyományosnak tartott vagy vélt tárgyi hűség lényegi tartalmak megőrzésének hűségévé alakul át legjobb műveiben. A legfiatalabbak még túlságosan foglyai a látott valóságnak. Igy legtöbbjük a ha­ gyományőrzés korlátait sugallja. Fejér Csaba és különösen Csikós András igé­ retesnek tűnik. 25 �A látott anyag alapján nehéz lenne ár­ nyaltan summázott véleményt adnunk. Hézső Ferenccel, a területen élő művé­ szek vezetőjével folytatott beszélgetésünk nemcsak a kiállítás hiányait pótolhatja a verbalizmus lehetőségének határáig, hanem a vásárhelyi művészet légkörébe, sajátos világába avathat be. Első kérdé­ sünk is Vásárhely egyéni arculatával kap­ csolatos. -Véleményed szerint mi különbözteti meg a vá­ sárhelyi művészetet más mai műhelyektől és is­ koláktól, ha ilyenekről egyáltalán beszélhetünk? Nálunk a hagyományt a kelleténél jobban tisztelik. A hagyománytiszteletnek egyébként is megvan a visszatartó moz­ zanata. A stiláris folytatás erőszakolásán minden valamire való művészünk igyeke­ zett túllépni. A folytonosság nálunk el­ sősorban a mindenki mástól megkülön­ böztető magatartásformában jut kifeje­ zésre. Fő problémánk a paraszti életvál­ tás kérdése. Ki konzervativabb eszközök­ kel, ki modernebbül, ezt igyekszik meg­ fogalmazni. És ha ezt illik mondani, — mert nem szeretem használni ezt a kife­ jezést — ezért realista megfogalmazású művészet a miénk. Rendkívül sok támadás ér bennünket. A körülöttünk támadt viharok közül a legutóbbi 10 évből elég megemlítenem a Nemzeti Galériában rendezett kiállítás visszhangját. Várhatóan Szalay kiállítá­ sa a Műcsarnokban az év második felé­ ben szintén vihart kavar. Nem vagyunk divatos széláramlatban Részben jogos a támadás, de olyan mér­ tékben irreális, mint amilyet kapunk. Társadalmi felelősségérzetünket azonban nem lehet elvitatni. Sajátos közösségér­ zetünk adja meg egyéni arculatunkat. 26 - Gondolom, a hagyományon túl ez élteti mai jó kapcsolatotokat a közönséggel. — A hagyományosan megrendezésre kerülő országos rangú Őszi Tárlaton túl igen jelentősnek tartom azokat a kiállí­ tásokat, amelyeket egy-egy tsz-ben, kis­ községben tartunk; művelődési házakban ebédlőkben, a legkülönbözőbb helye­ ken. Egy a lényeg: közel a közönséghez. Kapcsolatunk a közönséggel akarva, vagy akaratlanul mindenképpen létre­ jönne. Nem elszigetelt munkát végzünk, együtt élünk a várossal. A festegető mű­ vész megszokott látvány a városban. Kö­ zönségünk ízlése éppúgy hagyományőr­ ző, mint művészetünk. És ennek is meg­ van a negatív oldala: tartózkodás a modernnek nevezett áramlatokkal szem­ ben. - Ezek szerint nincs túl jó véleményed a kö­ zönségről? — A vásárhelyi ízlés-állapot megre­ kedt egyfajta látványszinten. Ha ezt eredménynek vesszük mint a művészetek iránti érdeklődést, akkor elégedett va­ gyok. Ha viszont a fejlődés szempontjá­ ból nézem, a továbblépés gátjának is tekinthetem. De hagyományvállalásunk és saját közönségünk tisztelete ennek el­ lenére is egyértelmű: Elsősorban etikai vonatkozásban motivál bennünket: va­ lakiről valakinek mondunk el valamit. - Az ízlés-állapot folytonosságából visszafelé következtetve folytonosságról lehet szó a művé­ szet esetében is. — Valóban így van, nálunk nincsenek időszakos váltások: divatok. A kontinuitás egyik legfőbb jellemzőnknek tűnik. A ge­ nerációknál is az egymásra épülést figyel­ hetjük meg, megszakításokkal nem ta­ lálkozunk. Az iskolában tanítványaimnak a magam korszakolását mindig el szok­ tam végezni. Tornyai munkálkodása a kezdet, néhány itteni születésű művésszel A második periódust a mai idősebb ge­ neráció adja. Majd a betelepültek de­ rékhada, a mostani középgeneráció kö­ vetkezik - Németh József, Szalay, Kajári. Őket követte a legfiatalabb generá­ ció: Fejér Csaba, Samu Kati, Erdős Pé­ ter és még néhányan, köztük jómagam. Tehát a folytonosságon túl egymás mel­ lett élésről is beszélhetünk. — A folytonosságnak persze egzisztenciális fel­ tételei is vannak. Nem beszélve a társadalom erkölcsi megbecsüléséről. — Ezzel elégedettek lehetünk. 15 mű­ termes lakás épült az elmúlt 5—6 évben. Korábban sajátos helyzetben voltunk. Kialakult a képzőművészeti élet, de nem voltak meg a feltételei. Többek közt a műtermes lakások létesítésével, ez a gond a múlté. Jelenleg 25 művész dol­ gozik a városban. Ebből „szabadúszó” legfeljebb 2-3 ember, a többi tanít, dol­ gozik. A város közéletében való szereplésünk egyértelműen jónak mondható. Többen tanácstagok vagyunk. Magam a városi PB. tagja vagyok. Anyagi megbecsülésünk olyan, mint más megyékben, ill. amiket egy város biztosítani tud. A megyében ugyanis nagy számban élnek művészek, Szeged közelsége pedig anyagi vonatkozásban is árnyékoló. Persze így nincs min ve­ szekedni, nincs klikkesedés: nincsenek nagy koncok. Surlódásaink szakmaiak le­ hetnek, vagy legfeljebb emberiek. -A vásárhelyi tészetet jelent. művészet nem kizárólag fes­ — Igen, ezt részben a kiállítás is ér­ zékelteti: pl. a kerámia mint hagyo­ mány igen erőteljes. Működik egy majo- �likagyár, amely ezt a népi hagyományt tovább élteti. A napi művészi gyakorlat azonban ezt a hagyományt kevésbé használja fel. Most vásároltuk meg egy népművész műhelyét, amelyből nem mú­ zeumot akarunk csinálni. Elsősorban műhellyé szeretnénk fejleszteni. Textil­ hagyományaink is vannak, de az inkább divatjellegű és az ipar használja fel. (Hódiköt) A porcelángyár szintén kisér­ letezik bizonyos kerámia-elemek ipari termelésbe való átmentésével. - Ha a magad helyéről kellene beszélned a funkciódon túl, hogyan határoznád meg? — Vásárhelyi születésű vagyok. Tor­ nyain és Kosztán nőttem fel. A főiskolán szétnéztem a „nagyvilágban”. Egry, Derkovits, Dési Huber, Blake munkáit tar­ tom magamra nézve meghatározónak. És hát Chagallt, mint olyan embert, aki tényező volt festészetemben. Vásárhely­ ről a Kohánhoz fűződő személyes barát­ ságomat tartom jelentősnek. És persze igyekeztem saját magammá válni. Szeretem az életet a maga teljessé­ gében. Alapvetően optimista természetű vagyok. Ezt az élet iránti szeretet a nép iránti elkötelezettségem is táplálja. Ezt az elkötelezettséget nehéz ma kimondani a frázis hatása nélkül. Pedig ennek je­ gyében dolgozom. Fontosnak érzem a népi kultúrkincs, a népművészet megőr­ zését és továbbfejlesztését. A sejtjeimben vannak a vásárhelyi dolgok. A szakmát gyermekkoromtól tu­ datosan igyekeztem elsajátítani. Szá­ momra létkérdés, életelem, hogy a tár­ sadalomban, szűkebb környezetemben is jó vágányon menjenek a dolgok. Ez igen sok energiát emészt fel, no és időt vesz Szembesítés „Kísérletek is kellenének...” — írja Népszabadság-beli Az esztétikai nevelés kérdőjelei című cikkében Zoltai Dénes; s a korszerűen felfogott esztétikai nevelés megalapozását, reformot sürgető írása befejező részében így indokol: „Mert bizony az esztétikai nevelés területén ma nemcsak a gondos helyzetfel­ mérés, vagy a szabatos célmeghatározás hiánycikk; hiányoz­ nak az igazán megalapozott és célratörő kísérletek is.” Természetesen, csak úgy képzelhető el eredményes közmű­ velődés, ha sikerül behozni a lemaradást, amit a letűnt idő ránkhagyott, - de nem erőltetett rendeletekkel, erőszakolt tan­ tervi követelményekkel. Az alapozási munka különféle mód­ szerekkel folyik, az ismeretszerzés bonyolult útjain. Forrongó az útkeresés, ötletes formák jönnek létre a televízió, a rádió, saj­ tó, s nem utolsósorban az iskolai esztétikai nevelés rendszeré­ ben. Nem elégedhetünk meg már az alapok lerakásakor sem azzal, hogy az iskola - megszokott sémáin, keretein belül egy megcsontosodott tantervi koncepció évek alatt toldozgatott-foldozgatott keretei közt vonuljon defenzívába, merthogy „ma a természettudományos ismereteké a szó.” Az esztétikai nevelés sokrétű tennivalói között pl. a salgó­ tarjáni Bolyai Gimnáziumban is megteremtődött egy sor új for­ ma az ízlés, a látáskultúra, egyáltalán a tudatos esztétikai ne­ velés útjainak kimunkálására: iskolamúzeum, iskolagaléria, tárlatlátogatások, műteremlátogatások mint konkrét keret adnak lehetőséget. Az Iskolagalériában rendszeresen megnyí­ ló kiállítások jó alkalmat biztosítanak arra, hogy eredeti mű­ vek vonzó hatásában tisztázhatók legyenek a legalapvetőbb kérdések. Legutóbb Fábián Rózsa kiállításával nyílt lehetőség Egy tárlat több dolgot mutat be az emberek­ nek az életből, mint amennyit egy-egy ember megfigyelhet. A képek olyan új vonást rejthetnek amely talán csak lappang az ember bensőjében de nem tud feltörni, mert nem tudjuk megne­ vezni. Egy ilyen tárlat megtekintése után az em­ ber el kezd gondolkodni a képek gondolati­ ságán és rádöbben, hogy őt már régen foglal­ koztatja ez a téma, csak nem tudatosult még benne. Szerintem ilyen felfedezést több ember is tehetett már. Nekem a kiállítás ilyen értelem­ ben mutatott és nyújtott újat. (Sági Magdolna IV. o.) A tárlatok fontos szerepet játszanak a közmű­ velődésben. A művészek általában az emberek­ el a festéstől. Mégis vállalom, mert egy idő múlva az eredménynek jelentkeznie kell. - Benned nem okoz-e konfliktust az erőteljes elkötelezettség közérthetőség-igénye és a mo­ dern festészet vívmányainak ellentmondása? — Naponta bírkózom ezzel a problé­ mával, pontosan ebben a problémavi­ lágban dolgozom. Érzem a kérdés meg­ oldásának, a megoldás keresésének na­ pi szükségletét. Aki ezt nem veszi tudo­ másul, az elmarad. Ha van valahol vita köztünk, akkor ennek részleteiben, illet­ ve megoldásaiban van. Vitáink azon ala­ pulnak, ki milyen mértékben tárja szé­ lesre a kapuit. Ennek kapcsán szeretném tudatosítani: funkciómból fakadó mun­ kám egyik fő elvének tekintem, hogy nemcsak a múlt van. Van jelenünk is. Pál József a grafikai műfajok tisztázására, a Megyei Művelődési Ház pe­ dig a hódmezővásárhelyi művészek kiállításával adott módot a konkrét elemzésre, a műalkotások tartalmi és formai vizsgála­ tára. Magam — alkotóművész és tanár lévén — kettős (bár egy-gyökerű) érdekeltséggel és érdeklődéssel szerveztem meg az „akciót”, melynek során minden I. és IV. osztály külön tár­ latvezetés és vita keretében tekintette meg a kiállítást, ahol az eligazítás után önálló „kutatómunkát" végeztek a tanulók, s egy-egy mű kiváIasztásávaI indulhatott el a műelemző mun­ ka Milyen kérdések merültek fel?: miért megyünk tárlatra, mire való a művészet, hogyan nézzünk egy kiállítást, milyen szempontok szerint közelítsünk egy műhöz, hogyan vezet el a látható forma, szín, kompozíció a tartalmi megértésig. De olyan apróságokról is szóltunk, hogy milyen távolról nézzünk egy képet, szabad-e egy műalkotáshoz hozzányúlni, stb. A megértés igen fontos szakaszának mutatkozott, hogy a tettek, és hogy vitatkozhattak önmagukkal és társaikkal, ami­ kor más cselekvően vesz részt az indokolásban, a miértekre adott válaszokban. Minden tanuló „kritikát” írt a kiállításról. Ezek az értékitéletek nem szűk szakmai zsargon és sznob-kérődzés voltak, hanem az életkornak megfelelő őszinte felfede­ zések. Akadtak félreértések, erőszakolt belemagyarázások is, de végtére is: az úszó is a mély vízben érzi, hogy a levegő­ vétel fontos szempont. Az iskolai elméleti alapok átazonosítása után tehát itt a személyiség kitárulkozása a lényeges elem: legyen véleménye a látottakról, - a bekondicionált indítás elvezeti a tudatos műélvezés irányába. Ezekből a tanulói kritikákból, feljegyzé­ sekből válogattam ki néhányat bizonyságul arra, hogy aki egy szer megindul a műalkotás megértésének útján, az a tudatos vizsgálódás és felfedezés örömével gazdagodik. Szélesebbre kell tárni a kapukat a befogadás sokrétű és bonyolult világa számára! Czinke Ferenc hez szólnak, nekik akarnak elmondani valamit a világról, az életről. Ezért fontos az, hogy gyak­ ran járjon az ember kiállításokra. Ez részben nö­ veli az ilyen tárgyú ismereteket, részben pedig művészi élményekkel gazdagít. (Varga Ibolya, IV. o.) A tárlatok feladata szerintem kettős, de ez nem választható szét: esztétikai élményt kell nyújtaniuk, s valami mélyebb mondanivalót kell hordozniuk. Az esztétikai élmény megszerzése az egyszerűbb. A művészek az élet eseményeire, különböző dolgokra érzékenyebben reagálnak, mint mások. S reagálásukat, véleményüket, gongondolatait különlegesen, szokatlan formanyelven kell megértenie a tárlatlátogatóknak. A művész gondolatait különlegse, szokatlan formanyelven mondja el. A látogatának meg kell tanulnia meg érteni ezt a formanyelvet. Akkor fog igazán él­ ménnyé válni egy-egy tárlat. (Bolyós Ildikó, IV. o.) Szalay Ferenc Idős ember című festménye tet­ szett. Nagyon kifejező a munkában és sok szen­ vedéstől megráncosodott, megbarult, szinte aszott arc, amelyre, ha ránéz az ember, rögtön látja, hogy nem a „Rotschild''-famíliából való, hanem egy a sok szegény alföldi paraszt közül. Az öregember kék inge is jellemző a társadal­ mi helyzetére: egyszerű kék vászoning. Ugy is mondhatnám: „proliing". Ezt a szint már több- 27 �ször láttam régi filmekben, mini nadrág vagy ing színét — és mindig a szegény emberen volt. A háttér sötétjéből kiemelkedő öreg, — lehet, hogy hülye hasonlítás, de — rám úgy hatott, mint Leonardo Giocondája. Bár az előbbi egy élettörténetet láttat, Leonardo képe pedig egy női ideált, azonban mindkét kép hasonlít abban ami alapgondolata a festészetnek, hogy a fény és árnyék a világos és sötét színek alkalmazá­ sával a nézőt az általa fontosnak tartott figu­ rára irányítja. Tehát, amikor a képet nézem, nem látok mást, mint az öreget, illetve a Mona Lisát. Szalay Ferenc képe nem egy különöset, hanem egyet a sok közül, de nagyon kifejezően láttat a nézővel. A sötét szín nyomasztó és ko­ mor hangulatával fokozza a festő a kép mon­ danivalóját. (Rozgonyi Nándor, IV. o.) Szalay Ferenc Idős emberét választottam. Egy öregember portréja. Látjuk megtört, barázdált arcát, s képzeletben rögtön hasonlítunk. Egy má­ sik öregemberhez, akit ismerünk. Talán annak is ilyen megtört, ilyen fáradt az arca, de a fest­ mény mégis más. Életét magunk előtt leperget­ ve elénk tűnik az idős arc minden ráncának tör­ ténete. A félfeudális Magyarország berendezke­ dése, a polgárság hiánya rányomta bélyegét a korra. Fáradt, öreg arcának színei finom harmó­ niába olvadnak ruhája színeivel. Szürke, fakó haja szinte nedvesen tapad fejéhez, végigvo­ nultatva a pergamen-szerű, elmosódott színeket arca vonásain. Kapott kabátjának barnás színe még csak fokozza a kép barnaságát. Ebből az egész sötét világból fehér, itt-ott zöld villan elő. A zöld szín számomra mindig a nyugtatót jelen­ ti. Ennél a képnél is. Az öregember meggyötört arcából szeme tiszta, töretlen fénye sugárzik elő. Olyan, minha a következő pillanatban, hogy a festő vászonra rögzítette vonásait, szóval a kö­ vetkező pillatban felállna és jókedvűen elmoso­ lyodna unokája csínytevésein. (Pintér Friderika IV. o.) E művészgenerációhoz tartozik többek között Németh József is, akinek Mezei Vénusz című képe a kiállítás egyik legjobban sikerült darab­ ja. Ez a Vénusz sokban különbözik a „klasszikus” megfestett vagy kifaragott Vénuszoktól. Jól érez­ hető és látható, ez, ha például Giorgone Alvó Vénusz című képével hasonlítjuk össze. Giorgone képe mozgalmasabb, Vénusza pajzánabb, nyíl­ tabb. Németh József képén érezni, hogy a festő milyen jól ismeri a parasztok lelkivilágát, a ter­ mészethez való meghitt viszonyát. Még az elemzés előtt meg kell jegyeznem, — úgy érzem —, hogy nem tettek rám különösebb hatást a kiállítás, illetve a műalkotások. Való­ színüleg, nem érzem eléggé ezeknek a művé­ szeknek a mondanivalóját. Hézső Ferenc alkotásai „tetszettek a legjob­ ban”, ezek közül is a Változó idő című képe. A kép első pillantásra egy „jóképű" plakátnak is nevezhető, aminek ilyen címet adnék: Békét, szeretetet'! Erre talán a képen domináló kék szín késztet, még konkrétabban a kép jobb felső sar­ kában szálló kék madár, amely szinte az éle­ tet jelentő Nap felől száll, magával hozva az életerőt. Az egész kép egy kicsit emlékeztet az impresszionista festők képeire. Valami finom re­ megést vélek felfedezni rajta, ami a tér és az idő végtelenségére utal. A facsonkokban valami nem kívánt, sőt gyű­ lölt világ időképet látom derengeni. De csak derengeni, mert a fekete és sötétkék színek mintegy függönyként állnak őrt a teljes igazság előtt. Az élesen kirajzolódó határvonalakban (vagy; szabdalóvonalakban) idősíkok érzékelte­ tését látom, az idő felépítését mozaiklapokból, amivel még megfoghatatlanabbá, állandóságát vesztettebbé válik. Almási Gyula Őszi szántásán egy végelátha­ tatlan táj bontakozik ki. A szántóterület nagy­ ságát még érzékelhetőbbé teszik a rajta keresz­ tülhúzódó sárga vonalak. A távolban egy kis fa­ lut is láthatunk. A kép eszmei mondanivalója az ember picinysége, és egyben nagysága lehet. Mi mindenre képesek egy ilyen kis falu lakói! Meny­ nyi fáradságos, és mégis boldog munkát adhat egy ekkora szántóterület! A föld barna, itt-ott fekete, trágyzás utáni színe, és az ég fáradt, homályba burkolódzó kékes fénye: az ősz jelei. Valamiképpen az egész tájban van valami szo­ morú. Talán a távoli faluban elrejtett vidámság mutatja az előtte fekvő területett ilyennek. A táj kopárságának kifjezését segíti az is, hogy a fes­ tő elég kevés színt használt. Egy kicsit idézi a kép a múltat is, hiszen a szántóföldön nincs semmi mozgalmasság, nem látható a gépek so­ kasága. De ez már nemcsak erre a festményre jellemző hiszen mindenféle művésztben van va­ lami, ami múltra mutat, s így talán ez a vásár­ helyi művészet is inkább felel meg Petőfi korá­ nak, mint a mostani technikai újdonságokban bővelkedő kornak. (Ferencz Melinda, 1. o.) A kiállítás egésze nem tetszett. Sokkal igé­ nyesebb képeket vártam — a hírnévnek, jelen­ tőségnek megfelelőt. Természetesen a jövőben is szertnénk még találkozni a hódmezővásár­ helyi művészek képeivel; s a kritika most épp azért fontos, hogy akkor a legjobb és legjellem­ zőbb alkotásokat nézhessük meg. Hézső Ferenc Változó időjén az irányjelző a képet négy részre osztja. A festő az észak szimbolizálására két öreg, száraz fát alkalmaz. A ke­ letet vöröses színű levelekkel ábrázolja. A délt a fényesen sütő nap jelképezi. A nyugatot áb­ rázoló madárnál egy nyilat találhatunk, amely dél felé mutat, jelezvén, hogy a madár dél felé repül. Ez az ábrázolás fejezi ki a változó időt. Én azonban felfedeztem ezeknek egy másik je­ lentését is. A két öreg, száradó fa nemcsak az északot jelenti, hanem a telet is szimbolizálja. Ugyanígy a levelek a tavaszt jelentik, mert a tavasz hozza a virágokat, a rügyező fákat. A nap a nyarat feejzi ki. A madár az őszt jelenti, mert a mellette levő nyíl a nap felé mutat, mintegy jelezve, hogy ősszel a madarak délre repülnek, ahol meleg nyár van akkor is. Ugyan­ akkor a festő minden egyes évszakot vagy ég­ tájat ketté osztott, mégpedig úgy, hogy a ben­ nük elhelyezett alakokat szimmetrikussá tette. S az így már 8 részre osztott kép is szimmetrikus­ sá vált. Nekem nagyon tetszett a színek alkal­ mazása is. Az egész kép sötétkék alapon can, amelyen vörös, sárga és fehér színeket alkalmaz az ábrázoláshoz. Ez a színpárosítás is kifejezi az ellentétet, amely az évszakok között van. (Szolnoki Ildikó, IV. o.) (Oláh Ferenc, I. o.) Mezei Vénusza engem Gauguin képeire em­ lékeztet (Te va hervis) A kép kompozíciója cse­ lekmény nélküli. Sikerszerűen felrakott, lágy kör­ vonalakba zárt foltok (zöld, barna) jelelmzik. Ez a darabosság, a megfontolt, lassú, merev mozdulatok ősi nyugalmat árasztanak. Ez a kép igazi élmény. Jó előtte állni és néz­ ni. Nagy érdeme, hogy gondolatokat is ébreszt az emberben; szép és mély érzéseket. Tiszta gondolatokat. 28 rEdős János Száradó fa című képe egy ceru­ zarajz. A képen csak egy magányos fa áll, mely­ nek ágai levelek nélkül, élettelenül meredeznek az eg felé. Csak a jobb oldalán, egy piciny ágon vannak levelek. A kép mindenképpen az elmúlásra figyelmeztet bennünket. A zöldellő ág még felvillantja előttünk az élet lehetőségét. Olyan ez, mint a holdoklónak egy kis biztatás, remény. De a vég könyörtelen, a fa kiszárad, az ember meghal. Petőfi szavaival élve „ ... elhull a virág, s eliramlik az élet..." E rajz láttán rögtön eszembe jutott Csontváry Magányos céd­ rus című hires festménye. Ezen is a puszta táj­ ban, a végtelenben áll a magányos, „haldok­ ló" fa. Talán e kép hatására készítette a rajzot a művész. De az is lehet, hogy a fa szépsége ragadta meg. Vagy talán magányos volt: ez sem kizárt dolog. (Varga Erzsébet, I. o.) Az elmúlt rajzórán a vásárhelyi művészek kiál­ lítását tekintettük meg a József Attila Megyei Művelődési Központban. Számomra nagyon nagy örömet jelentettek ezek a képek, különösen Er­ dős János Száradó fa című festménye: magá­ nyos, egyedül álló fa a kihalt pusztán. Körülötte egyetlen ember, vagy több fa nem látható, csu­ pán gyér növényzet, néhány fűszál ékeskedik. Az öregedő fának alsó ágai nincsenek, talán ha egy nagyobb szél vagy vihar jönne, magával ragadná és tova vinné. Mégis ragaszkodik az élethez, hiszen néhány felső ágán rügyezik. Mint minden élőlény a Földön, ez a fa is élni, lé­ tezni akar, még ha nincsenek is meg azok a feltételek, amelyek az élethez szükségesek. Meg­ próbálja életét tengetni az utolsó pillanatig azon a kihalt vidéken, pusztán. Ennek a fának az élete átruházható egy em­ beri életre is. Az az ember, aki egész életében dolgozik, hogy szükségleteit kielégítse, nehéz munkát vállala és végez, most már talán jobb lenne neki is a sorsa, élete, nem öröm nélkül halna meg, még ha beteg is vagy éppen eleget szenvedett. Pedig tudjuk, hogy beteg és fél lábbal a sírban van. Ő is örülne a gyógyulásnak vagy épen a gyógyulás jelének; ami a fánál a rügyezést, a virágzást jelenti. Azért tetszik kü­ lönösen ez a kép, mert az életet jelképezi, il­ letve ábrázolja — a száradó fa esetében. És tudjuk azt is, hogy aki egyszer születik, annak egyszer meg is kell halnia, akár akar, akár nem akar. (Krajer Mária, I. o.) A mai vásárhelyi művészek bizonyos fokon el­ szakadtak múltjuktól, hagyományaiktól, művésze­ tük közelebb áll Petőfi korához, mint a XX. szá­ zadhoz. Sem formailag, sem tartalmilag nem tükröződik műveikben korunk rohanó tempója, problémái. A kiállítás képei nem tetszettek. Nem sok fantáziát láttam bennük. A tárlatoknak szerintem fontos hely jut éle tünkben. Formálják gondolkodásunkat, Ízlésün­ ket „agymunkára” kényszerítenek bennünket, — persze, erre csak igen „jó” művészet nyújt ma­ radandó élményt. A szabadtéri tárlatoknak na­ gyobb híve vagyok, mint amiket csarnokokban rendeznek... De leginkább Siqueirossal értek egyet, aki a várak falára festett monumentális képeket. (Prakfalvi Endre, IV. o.) Olyan ez, mint a könyvtár, a könyv és az em­ ber kapcsolata, ugyanolyan szál fűzi egybe a tárlat-alkotás- és ember fogalmát is: a megis­ merés, az esztétikai szépség fogalma. Talán több lehetőséget kellene teremteni a tárlathoz, meg kellene tanítani az embereket, hogy ne csak nézzenek, hanem lássanak is, a szónak nem pejoratív értelmében, hanem úgy, ahogy egy hihetetlenül szép, „giccsnek" tűnő alkonyban az ember meglátja a szépet. Szerintem nagy lehető­ ségek állnak még ebben a széles rétegek előtt még nem elterjedt „műfaj" előtt (Kaszás J. IV. o.) �KÖRKÉP Kass János kiállításán Kass János kiállításának megnyitója a minősítve figyelembe ajánló beszedek szokásos műfajában nem képzelhető el: grafikusművészről kell szólanom, s kide­ rül, hogy — szakmai határait régen túl­ lépve — az alkotóképzelet olyan vidékét vette birtokba, ahol szűk szakmai—műfa­ ji keretekről beszélni merő képtelenség. A művészi magatartás olyan mába roha­ nó kifejezésformákkal párosul, mely mű­ vekben adja meg a ma kérdéseire rime­ lő válaszokat. Ujat tesz, felrúgja a szok­ ványos, konvencionális, beidegzett szo­ kásrendet, a helyébe megteremti azt, amit kiérzünk az anyagból, — gondolat­ ban a mában élve; s ezáltal rögtön egy reneszánsz játékos kedvű, teremtő egyé­ niséggel szembesülünk a művekben. Igy azonnal nyilvánvalóvá válik az új — min­ den bravúros csillogástól mentesen. Egy, a ma alkotóműhelyét igazán re­ prezentáló kiállítással van itt dolgunk. Nem az újrakészülés studiumaival, a ki­ sérletezés folyamatával reprezentál, ha­ nem a tudatos teremtéssel, sokrétű fel­ fedezéssel. Az érett mester szól a ma emberehez. És ami igen fontos - s ez itt a müvek kapcsán nyilvánvaló —, Kass János alapos felkészültségű mester. Grafikai lapjai bizonyságtételek mualkotasbeli rangjuk mellett olyan vonatkozás­ ban is, hogy a művészi közlés nagy fe­ szültségű belső rendjében igazolják: ke­ vesen tudnak így rajzolni, ilyen érzéke­ nyen, intellektuálisan gazdagon inter­ pretálni azt, ami a lényeg. Amit soha nem lehet mondatokkal, mesével megha­ tározni. Ami mély igazság, de a dolgok­ ban rejtve van. Külön öröm számunkra, hogy itt, Ma­ dách megyéjében Madách-emlékérmesünket köszönthetjük Kass János mester­ ben, aki korunk legizgalmasabb Madách­ illusztrációival nemzetközileg is jelentős mértékben járult hozzá a Madách-életmű örökletesen igaz fennmaradásához. A művek ilyetén gazdagságát csak az tudja létrehozni, aki csillagvirág léptű életében a tragédiák szurakfeketébe zu­ hanó boldogtalanságát is átélheti, hogy felkiáltójellé formálja az emberiség szá­ mára mindazt, amire vigyáznia kell. Kass János művészete összetetten a felfedezőé: világát nem tudjuk más mű­ vész világából következtetni. Nem foly­ tatója, nem elágazása egy útnak, hanem gyalogösvény ez a látomások és a va­ ló élet mozaikkockáiból kirakottan, sajá­ tosan egyéni formációban. Konzekvensen XX. századi művész, akit a kép-gra­ fika, a szobrászat, a könyvművészet mű­ faji határai nem kötnek gúzsba, mert túllép a műfaji korlátokon, hogy min­ dennel, amihez nyúl, magas művészetet teremtsen. Költészetet a művészetben, az emberért, mert itt minden értünk törté­ nik. „Poeta doctus" a képzőművészet vi­ lágában. Nemcsak az alkotás konkrét valóságával, hanem azzal is, hogy hidat teremtett a költészet és képzőművészet között — közösségivé téve azt azzal, hogy megteremti egy-egy fejplasztikájában az embert, hogy költészettel koronáztassa fel. Így válik aranyserleggé a hétközna­ pok bűvölete — a képzőművész és a köl­ tő közös gondjában teremtő boldogság­ gá, örök láthatatlan koronával ékesítet­ ten. Juhász Ferenc, Nagy László, Déry Tibor — a rendet tenyerükön hordók so­ rából, a fiatalabb Szokolai Tamás, Fábri Péter vagy a túlról integető Devecseri Gábor szól a művek aranyhúrjain — lázas mindenségkeresésben, rózsát-nevető holnapokban. A harcos szocialista alapállású mű­ vész hitvallása ez egy összeszorított ököl­ ben jelképpé formált forradalmiságban — mintegy valóságtételül, hogy művésze­ te összefoglaló nagy rendjében külön hely illeti meg ezt az elkötelezettséget, mert Kass János elkötelezett művész a hit és a szó legtisztábban csengő értel­ mében. Ezért különleges alkalom ez a kiállí­ tás arra, hogy új, izgalmas felfedezések­ hez indítson el bennüket — e nekünk te­ remtett világéhoz. Új inspirációkat adva ön-és társadalomismeretünkben a hol­ napokért naponta való szárnyaláshoz. Nagy László írja Kass János plakát­ ján: „Műveld a csodát, ne magyarázd, sehova kacsázik minden út, jobban tud­ juk a jövőt a múltnál, válasszuk a villám jelenét.” Művésznek és tárlatlátogatónak egy­ aránt belépőjegy ez a kiállításhoz, me­ lyet kísérjen a felfedezés boldogsága és öröme. Czinke Ferenc László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben Sok jó és izgalmas kötet jelent már meg ebben a sorozatban, (rossz egy sem!) mégis, ha van létjogosultsága, akkor azt éppen László—Bencsik Sándor könyve adja meg (amelyet várhatóan, re­ mélhetően hasonlók követnek). Ez a könyv valóban több évtizedes hiányt pó­ tol. A Forrás szociográfiai pályázatát értékelve jogosan vetette fel Hatvany Dá­ niel, hogy szociográfiai irodalmunk erő­ sen falu-központú, hiányzik a város feltérképezése. Különösen hiányoznak azok az írások, amelyek a munkásság életkö­ rülményeivel foglalkoznak! A Magyaror­ szág felfedezése sorozat írói - noha mind városlakó - csak a magyar vidéket pász­ tázták eddig. S ekkor, ezek után jön — mit jön, berobban! — László-Bencsik ezzel a könyvével, amely egyszerre ad alapvető tudósítást a külvárosról, a leg­ nehezebb munkát végző, leglenézettebb munkásréteg világáról. Méltán hasonlít­ ja Berkovits György (Élet és Irodalom, 1974/7.) egy másik alapvető műhöz: a Puszták népéhez. Elgondolkodtató a pár­ huzam, mert noha a két könyv más idő­ ben íródott, másról szól; lényegében azonban valahol ki is egészítik egymást. Lászió-Bencsik tulajdonképpen a Pusz­ ták népe mai, városi változatát írta meg. Illyés az uradalmi cselédek, a jobbá­ gyoknál is mostohább sorsú társadalom alatti réteg szociográfiáját írta meg, 29 �László-Bencsik pedig azt, hogy ezek utódai (a második es harmadik nemze­ dék) hogyan kapaszkodnak meg a vá­ ros peremén, mik lesznek, mik lehetnek, hogyan alakul a sorsuk. Mert nem vé­ letlen, hogy a László-Bencsik által be­ mutatott export-csomagoló brigád tag­ jainak csaknem fele (s tovább tágítva ez érvényes az egész „segédmunkás" réteg­ re!) a falutól távoli tanyák, jobb eset­ ben faluvégi kis summás, uradalmi cseléd-kisparaszti házakból verbuválódik. Ez ad a címnek - Történelem alulné­ zetben — is értelmet és több dimenziót. Mert igaza van - a könyv maga igazolja - László—Bencsiknek, amikor sajátos tör­ ténelemkönyvnek tartja a munkáját. Egy társadalmi réteg mozgását követi nyo­ mon, amely minden hányattatás, min­ den visszahúzó erő ellenére is emelke­ dik. Iszonyú nyomás alatt élt ez a réteg. A történelem tektonikus mozgása, a gra­ vitáció mindig itt érvényesült a legha­ marabb és a legsúlyosabban. A 6-1217! gyermekes családok, a legsilányabbul fizetett kemény, csontot morzsoló munka világa ez, ahol a puszta elemi lét: jóllakni, nem megfagyni, fedél alá hú­ zódni mindennapos, húsbavágó gondot jelentett. Ezek az emberek — olvassuk Illyésnél — az emberi nyomorúságnak és kiszolgáltatottságnak olyan mélységében éltek, amelyben „emberi méltóságról" beszélni se lehetett. S mindez „villamos­ sal elérhető távolságban’’ a város alatt, mellett — írja László-Bencsik. „Hogyan lesz az ember munkás?" teszi fel önmagának is a kérdést LászlóBencsik a könyv elején. „Látszólag egy­ szerűen. Többnyire úgy, hogy beleszüle­ tik" - válaszolja. Ezek a munkások azon­ ban, akikről ő ír, nem ebbe születtek bele, hanem idesodródtak. (Meg kell majd írni még valakinek a kvalifikált szakmunkást is, aki okos gépeket gyárt és irányít, aki tiszta köpenyben dolgozik, akit tisztelnek a szaktudásáért, mert nél­ külözhetetlen.) László-Bencsik statisz­ tikája szerint kb. 2 millióan vannak: „anyagmozgatók, segédmunkások”. Hon­ nan jönnek, miért ide jönnek?? A pusz­ tákról - Illyéséről — a sokgyermekes munkás-kisparaszt-kispolgár, más szó­ val a legszegényebb családokból, ahol már a gyereknek is dolgozni kellett (kell??), ahol ritka, ha elvégzik a 8 álta­ lánost, szakmát, mesterséget nem tanul­ nak. Ezeknek az embereknek csak a két kezük van és a kényszer: dolgozni, élni kell. Maga az író is idesodródott. Értelmisé­ gi, aki kénytelen odahagyni a pályát és azonnal, mindegy mit, de munkát keres­ ni. Aki „semmihez se ért, akinek csak a fizikai ereje (míg van ... !) áll rendelke­ zésre: az lesz segédmunkás. (Általában, mert az élet furcsa dolgokat produkál olykor. Hány értelmiségi hagyja ott ön­ ként a pályát a pillanatnyi nagyobb ke­ reset miatt?? De ez már nem a könyv té­ mája...) László-Bencsik kényszerűség­ ből vállalaja ezt a munkát, hogy megis­ 30 merve a brigádot, a munkát, ezt az élet­ módot, mindenestől vállalja az egészet. S ezzel marad hű tulajdonképpen értelmisé­ gi voltához is. Vállalaja a résztvevő, a tanú szerepét, hogy elmondhassa a brigádot, a brigádért, a brigád helyett is. Ez az ér­ telmiségi magatartás, amely mindenkép­ pen tiszteletreméltó és követendő, amely túlmutat azon, ami László-Bencsik leg­ privátabb magánügye lenne. Mert vala­ kinek el kell mondania a brigádot, az írás, a művészet erejével meg kell mu­ tatni az egész társadalomnak, mert nem ismerjük! Igen, valljuk meg — s így volt ez Illyéssel is -, csak sztereotip fráziso­ kat tudtunk eddig erről a világról, hogy pl. „a hórukk emberek isznak", „izga­ gák", „műveletlenek" stb, stb. Még a közvetlen feletteseik is így vélekednek, amikor megkérdezik, hogy „kellene a több pénz piára?” Nem, ezt a Szegvári brigád sose tudja elmondani: nem tudja megmutatni, felmutatni önmagát. (őszin­ tén szólva nem is nagyon kérdezik őket, nem figyelnek rájuk ...) Teszi a dolgát: „ráver a melóban", túlórázik, fusizik, há­ zat épít, kapál, mellékes és a vonat után rohan, iszik is néha és ájultan alszik a fáradtságtól, hogy korahajnalban keljen, reggel megint újrakezdje. De nem tudja elmondani ezt a kívülálló sem. Igaza volt Kassáknak, amikor dühösen kifakadt a fehér mandzsettával sétáló, buta és fel­ színes kérdéseket felvető, futó impressziók alapján regényt eszkábáló „munkás írók" ellen. (Aki nem tudja leírni a mun­ kát, a termelés örömét és kínját, az mit tud mondani a munkásról?? Itt gyengék fiatal prózaíróink is! A munkás életének több mint szerves része a munka, maga az élet, akár „szereti" a munkát, akar nem ... !) Az írás, a megformálás kifeje­ zetten „értelmiségi munka" ugyan, de érvényes, megélt, megszenvedett élmé­ nyek nélkül csak a valóság felületét karistolhatja a legnagyobb tehetség is. S eppen ez a nagyszerű László-Bencsik könyvében: az azonosulás a munkában, sorsban, gondolkodásban, ugyanakkor az epikai távolságtartás, józanság a megformalasban. Mert az, aki az övéiről be­ szél, annak nem kell minden percben hűsegesküt tenni, a pártosságát, elköte­ lezettségét bizonygatni... Annak joga van a bírálatra - „befelé" is: sorstársai felé, de „kifelé”, a társadalom felé, ami­ kor emberibb életet, több megbecsülést és törődést kér a munkások számára. László-Bencsik nem agitálni akar, csu­ pán dokumentálni és demonstrálni. Ezek az emberek mindig dolgoztak, ez egyet­ len örökségük, amit magukkal hoztak a történelemből a jobbágy, uradalmi cse­ léd ősöktől, és dolgoznak, míg a szó szo­ ros értelmében fizikailag is meg nem semmisülnek! Rá is kényszerülnek (az egyik társuk 700 Ft nyugdíjat kap a ke­ mény munkában töltött élet után ... és a tsz nyugdíjak? amellett lehet „pihen­ ni”?), de nem is tudnak meglenni mun­ ka nélkül. Életüknek, világuknak centrá­ lis pontja, fókusza ez. Egyszerre kénysze­ rűség és létezési forma. Az élet örö­ meiből kevés jut nekik, mert a fizetésük 70-80 %-at megeszik (újra kell termelni a munkaerejüket a kemény munkához!), de idejük, erejük sincs ahhoz, hogy a ci­ vilizáció és a kultúra javait élvezzék. Az eddig mértéktartó, objektív László-Ben­ csik ennél a témánál vált szenvedélye­ sebb hangra. Mert az, hogy a munkatár­ sainak valóban nincs fizikai idejük ön­ magukra (elviszik a túlórázások, a hét­ végi különmunkák, a család stb.), de meg a kemény fizikai munka után való­ ban fáradtak, kedvtelenek is arra, hogy művelődjenek — tényleg több, mint el­ gondolkodtató! Ízlésüket, gondolkodásu­ kat, életvitelüket alapvetően determinál­ ják a munka körülményei (a mennyisége, de a minősége is!) Ha meg is lenne, hoz­ nák magukkal (de honnan?! a kisparasztizsellér-kispolgár stb. világból?!) az igényt — a gondolatszikkaztó, primitív fizikai munka lassan azt is kiölné! Ezt éppen önmagán figyelte meg a szerző. Nem mintha feladta volna az értelmiségi szel­ lemi igényét. Sőt! De csak nehezen - a korábbinál sokkal nehezebben — tudta megteremteni a szellemi igények kielégí­ tésének a feltételeit. (Le kellett mondani pl. a folyóiratokról, mert nem telt rá ... A gyerekei hátrányosabb helyzetbe ke­ rültek az apjuk foglalkozása miatt. Ó, ó pedagógusok!!) Így, amikor felméri a brigád tagjainak (a már más forrásokból is ismert) szellemi, kulturális igényeit, ak­ kor ezt nem azért teszi, hogy megbotránkozzon és megbotránkoztasson. A bri­ gádvezető Szegvári Gyulában olyan pél­ dát is leír, aki vibráló intellektusával, mohó szellemi-kulturális éhségével pozi­ tív pólust is jelent, aki hatni akar, nevelni a rábízott közösséget. Szegvári erőfeszí­ tése - és mindenki másé is — csak na­ gyon szerény eredményeket hozhat mind­ addig, míg a munkások életkörülményei nem változnak meg döntően. Az, hogy a brigád tagjainak a gyerekei nem jutot­ tak be a bölcsődébe, óvodába, a középés felsőbb fokú iskolákba - már nem is olyan érthetetlen ezek után. A munkás­ asszonyok otthon maradnak, ha gyereket szülnek (lényegesen rontva ezzel a csa­ lád életszínvonalát - ha átmenetileg is), a gyerekeket olyan pályára küldik a szü­ lők, ahol minél hamarabb kereshetnek. A könyv mégsem keserű vagy vádas­ kodó. Hiszen a munka, ezek a munkás­ kezek éppen a fejlődés zálogai és bizto­ sítékai. Az előbbrelépés még egy ideig csak mennyiségi felhalmozódást fog je­ lenteni: házat, lakást, jobb kosztot, több ruhát, háztartási gépeket, bútort stb. s valamivel több szabadidőt. Ezek a kom­ ponensek a következő generációnál már minőségi (szellemi, kulturális igényt-gyarapodást, a teljesebb, harmonikusabb életet) változást eredményezhetik. Mikor? Minél hamarabb! Nemcsak megérdem­ lik, de az ő munkájuk áldozatuk minden­ nek a motorja és alapja! (Szépirodalmi 1973.) Horpácsi Sándor �Magyar újságok fényképalbuma A felfedezés öröme Elevenen ható problémáról szólt az Élet és Irodalom 10. számában Rózsa Gyula, amikor ar­ ról írt, hogy Magyarország „nagyszövegű kis or­ szág" lett, ahol mór Comenius sem tudta annak idején kiadatni a látható világot bemutató művét, az Orbis Pictust. Kultúránk szövegcentrikus jellegének ellentmondásossága különösen az utolsó másfél évtizedben vált nyilvánvalóvá, mi­ dőn a televízió térhódítása immár egyre széle­ sebb körben tette lehetővé a sokoldalú ismeretek vizuális úton való továbbítását. Igaz, a szövegek varázsa még a televízióra is visszahatott, ezért hallunk még mai napig is hosszú, illusztrálatlan és éppen ezért a figyelmet alig lekötő beszélge­ téseket, előadásokat; de már egyre szélesedik azoknak a műsoroknak a tábora, melyek a kép, a látvány erejével közlik mondanivalójukat. Sőt, már könyvkiadásunk is jelentkezik olyan művek­ kel, melyeknél megdőlt a szöveg elsősége és a kép nyomul előtérbe. Külön örvendetes dolog, hogy éppen történeti kiadványoknál találkozunk ezzel a kezdeményezéssel. Hiszen a történetírás, a történeti ismeretterjesztés fulladt leginkább a szá­ raz adat- és számtenger érdektelenségébe és a múlt sokszínű valósága szürke, nem egyszer ki­ fejezetten rossz stílusú szövegekből alig-alig csil­ lan elő a nem hozzáértő olvasó számára. Az utóbbi években megjelent nagyszerű könyvek (A magyar történelem képeskönyve, a Rákóczi sza­ badságharc és az 1848 eseményeit bemutató ké­ peskönyv) után most egy újabb ilyen kiadványt vehetünk kézbe. Ebben Dersi Tamás és Szántó Tibor a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulója tiszteletére A magyar sajtó képeskönyve cím alatt ízelítőt ad az említésreméltó hazai sajtótermékekből, de nem úgy, hogy elmondja azok jellemzőit és idé­ zeteket közöl azok írásaiból, hanem bemutatja az eredeti lapok egy-egy oldalának hasonmását. Ezeket a képeket csak a lehető legrövidebb ma­ gyarázatok kísérik, melyek a kiadóra, a kiadás körülményeire, műfaji jellegzetességekre vonatko­ zó legfontosabb tudnivalókat tartalmazzák. A bevezetőben Dersi Tamás is említést tesz arról, ami a kötetet lapozgató olvasóknak is azonnal szembetűnik: szinte elképzelhetetlen, ed­ dig soha nem gondolt gazdagság, sokszínűség az, ami a bemutatott néhány száz év magyar sajtótermékeiben képviselve van. Kezdve a leg­ első magyar nyomtatvány, az 1473-ban kiadott Budai Krónika előszavával, a XV—XVII. század­ ban a hadvezérek és várkapitányok tollából szü­ letett hadi jelentések, az első tulajdonképpeni újság, az 1700-as évek elején a Rákóczi szabad­ ságharc híreit hozó Mercurius Veridicus, majd az 1779-ben induló Magyar Hírmondó első címlap­ ján át közel háromszáz képen vonul el előttünk mindaz a változatos szellemi termék, amelynek kiadói, szerzői, szerkesztői sorában ott találjuk az ország legjelentősebb politikai, társadalmi gon­ dolkodóit, de költőit, íróit is. örömmel fedeztük föl a múlt eszten­ dő végén, hogy folyóirataink színvona­ la folyamatos és következetes emelke­ dést mutat, s az olvasók mind szíveseb­ ben veszik kézbe politikai, társadalmi, irodalmi, művészeti és kritikai folyóira­ tainkat. De nem az olvasók fölfedezése a legizgalmasabb, hiszen a szerzők föl­ fedező és vitázó kedve teszi érdekesebbé kiadványaink tartalmát. Szeretjük ugyan­ is az új gondolatokkal teli dolgozatokat, amilyen többek között a Kortárs decem­ beri, 12. számában Király István: A min­ dennapok forradalmisága című írása volt. A fölfedező és a vitázó irodalom értékén mit sem változtat, hogy egyide­ jűleg a megdicsért folyóiratokban még mindig nagyítóval kellett keresni az olyan publicisztikai vagy szépirodalmi alkotásokat, amelyek szerzőik életismeretét, emberközelségét, a munkás- és parasztproblémák igaz megértését igazolnak. Nem az elvontabb, elvi síkon színvona­ las irasokat kifogásoljuk, hanem az affé­ le műveket hiányoljuk, mint például a szepirodalomban Végh Antalnak utóbb megjelent több elbeszélése. Az életközelség, a kiagyalatlan, igaz probléma­ felvetés csak tovább lendítene a fejlő­ dés ívén. A szó szoros értelmében nem képeket nézünk ebben a könyvben, hiszen a közölt lapok minde­ gyike elolvasható szöveget tartalmaz, mégis a változatos tipográfiai megoldások, az illusztrációk látványa elsősorban a vizuális élmény erejével hat Természetesen a teljesebb képet az kapja, aki veszi a fáradtságot és bele-beleolvas a lapok eredeti szövegeibe is, hiszen így amellett, hogy az egykorú nyelv sajátos stílusa révén könnyeb­ ben maga elé tudja képzelni az adott világot, még fogalmat alkothat magának az utolsó más­ fél évszázad magyar sajtójának változatos te­ matikájáról is. Hiszen Kazinczy Ferenc Élet és Literatúrája a maga esztétikai cikkeivel éppúgy szerves része sajtótörténetünknek, mint a Toldy Vörösmarty-Bajza triász színvonalas szemléje: az Athenaeum, a szabadságharc korszakának élclapja: a Charivari, az 1857-ben megjelent Nő­ világ. az egy évvel később indult (és máig fenn­ álló) Orvosi Hetilap — melynek bemutatott szá­ ma éppen Semmelweiss professzor úr egyik cik­ két közli—, a Táncsics szerkesztette Arany Trom­ bita, majd később az Általános Munkás Újság, meg a Népszava, Mikszáth Országos Hírlapja, az 1909-ben induló Mozgófénykép Híradó és más rengeteg ismert és kevésbé ismert folyóirat, újság, egészen a felszabadulás időpontjáig, a legálisan megjelent Szabad Népig. Nagyon helyes kezdeményezése volt a szer­ zőknek, hogy az azóta eltelt közel harminc év­ ről sem feledtek meg és keresztmetszetét adják — ha kisméretű másolatok közlésével is — a mai Magyarország sajtójának, bemutatva a ma élő számottevő lapok egy-egy címlapját. (Külön öröm számunkra a Palócföld 1970. évi 3—4 szá­ mának borítólapját látni a tájegységek tudomá­ nyos-irodalmi orgánumai sorában.) Hálátlan és értelmetlen feladat volna azt ele­ mezgetni, hogy mi maradt ki e válogatásból, mit lehetett volna esetleg elhagyni belőle. A gyűjtemény — mint minden hasonló munka — feltehetően módosítható lenne kisebb-nagyobb mértékben. Egy azonban bizonyos: jelen állapo­ tában is kitűnő eszköz ahhoz, hogy fogalmat al­ kothassunk belőle a magyar szellemi élet e fon­ tos területéről, a sajtóról, és eközben jól kiegé­ szíthessük mindazokat az ismereteinket is, ame­ lyekkel az elmúlt évszázadok közgondolkodását, jellegzetességeit, eszmeáramlatait illetően ren­ delkezünk. (Kossuth 1973.) Schneider Miklós bizalomkeltő az új esztendő kezdete is. Olvasói szemmel folyóiratainkban, heti­ lapjainkban és tömegkommunikációs esz­ közeinkben, kiadványainkban több olyan műre, műsorszámra akadtunk, amelyek alkalmasak arra, hogy meghatározzák a tartalom magasabb színvonalát. Nagy érdeklődéssel olvashattuk többek között a Pártéletben azt az interjúsorozatot, amelyben Feladataink az új esztendőben címmel Biszku Béla, Jakab Sándor, Ka­ tona István és Párdi Imre válaszoltak a szerkesztőség kérdéseire. Izgalommal néztük és hallgattuk a képernyőről SzentGyörgyi Albert kétszer ötven perces nyi­ latkozatát. Hadd essék azonban most szó csupán a fölfedezőnek nevezhető írásokról, elő­ adásokról! Mindenekelőtt néhány szó a SzentGyörgyi műsorról, annál is inkább, mert ő nemcsak jelképesen, hanem hivatás­ ból is „fölfedező". A TV-ben látott kétré­ szes műsora csodálatos élmény volt hi­ szen oly egyszerűen és nyilvánvalóan tárgyalt bonyolult biológiai és kémiai kérdésekről, ahogyan csak az tud, aki mindent ért, mindent egyszerűnek tart és kristályosan tisztán lát. A kritikák soka­ ságán kívül a Magyarország című hetilap (1974. márc. 3. szám) is cikket szentelt a nagysikerű filmriportnak. Sas György cikkéből idézünk: „Tulajdonképpen mind­ végig a megbeszélt terv szerint, s mégis igen kötetlenül zajlott le a száz percnél hosszabb interjú, csak két, előre meg 31 �nem tárgyalt momentum ékelődött köz­ be, ezt azonban a néző (s ez volt a jó) nem vehette észre. Kardos meglepetés­ szerűen tette Szent-Györgyi elé azt a műsorfüzetet, amely a régi hires szegedi diákelőadást, ama tragikus végbe tor­ kolló Hamlet-bemutatót juttatta emléke­ zetébe. A » sokkolás « bevált, az adás legmegrendítőbb percei voltak ezek. (Az utolsó nap többen látták, hogy ebből a ritkaságszámba menő műsorfüzetből Sze­ geden valahogy szerzett is egyet SzentGyörgyi és magával vitte Amerikába.) A végén szintén váratlanul kérte meg Szent-Györgyit a riporter, hogy üzenjen a magyar tévénézőknek. Szent-Györgyi, aki eddig folyamatosan, » kapásból « vá­ laszolt minden kérdésre, itt megálittatta a felvevőgépet és fél óra gondolkodási időt kért. Ennyire fontosnak tartotta az üzenet minden szavát." A Kortárs idei szamaiban Németh Lász­ ló pedagógiai tárgyú esszéi keltenek méltán feltűnést. Az Uj ember kovácsa című Makarenko -könyv olvasása kap­ csán az 1974 januári számban emlékszik vissza egyik utópiájára, az Iskola Kakaskútonra. „A kiadók nagyon ha­ tásosnak érzékeltték az »Uj ember kovácsa« címet, de mi akkoriban épp eleget kaptunk ezekből az új emberekből ahhoz, hogy gyártásának a titka különösen csábíthatott vol­ na, főként ha a pedagógiai eljárást, amely előállítja őket, » kovácsolásnak « minősítik. A szerző azonban nem adott ilyen címet a vastag, kétszázoldalas be­ számolójának. A cím: Pedagógicseszkaja poéma, Pedagógiai költemény vagy: Egy költemény a pedagógiáról, ami, ha megtudom, hogy a személyi kultusz első szakaszában készült, már akkor fel hí­ vatta volna a figyelmet magára." S egy rövid idézet a kakaskuti iskoláról is: „Az új iskolának nem szabadna tankaszár­ nyának maradni, s ha valami katonai dolgokhoz, inkább egy táborhoz, cser­ késztáborhoz kellene hasonlítani. Ott megvan a lehetősége annak a ter­ mészetes szereposztásnak, amelynek hi­ ánya felnőtt életünknek is betegsége, oda az élet szegmentumai is játékszerűbben hozhatók be. Az éhség és szük­ ség, amelyből Makarenko telepe kinőtt — éppúgy mint az én kakaskuti iskolám­ ban — egy új elemet vitt be: ennek a tábornak alkotnia is kell, megvalósítani valamit, így lehet a felébresztett képes­ ségek igazi nevelője, így gazdagíthatja a játékok közben létrejött közösségi ér­ zést, a kollektív alkotás öntudatával is.” S végül a Pedagógiai kisérletekről (1974 márciusi szám) néhány mondat: „...én tulajdonképpen az iskolai műveltséget gyorsan pótló felnőttek számára állítot­ tam össze a szükséges anyagot, akiknek nem nyolc hanem tán csak egy-két évük van erre a mulatságra; egy-egy tantárgy két-három órájában három-négyszer anynyi » lényeget« kell megtanulniuk, de meg mint az életben forgott, eleven ér­ telmű emberek, vasutasok, földmívesek, 32 gyári munkások sok mindent láttak, hal­ lottak már, amit vétek volna a középis­ kolai anyag kiterjesztésével is nem tuda­ tosítani bennük. Mert ne halljon például a gyári munkás vegytanban technológi­ át, is, a földmunkás genetikát, a felnőtt asszony embriológiát. Ha középiskolása­ imat egy kicsit nagyobb anyagban me­ ritem is meg, egy év alatt, amíg velem lesz dolguk, voltaképpen több évit vesz­ nek át, e nagyobb cél, a felnőttképzés érdekében » szenvednek « - s talán nem is olyan nagyon szenvednek, hisz érde­ kes dolgokat hallanak, s nem kérem amolyan gyilkos módra számon.” A fölfedezés meghökkentő hatását kel­ ti Veres Péter művészi végrendelete (Új Irás, 1974 március) is, amelyet még 1944ben írt, érdekes párbeszédes formában. Az őt körülölelő világot, társadalmat Pál képviseli a párbeszédben, amig a ké­ nyesnek is mondható kérdésekre Péter, az író válaszol. Igy kerül szóba a faj, a nemzet, a nép fogalma is: PÁL: Állj! Sok a szó, és sok benne az érzelem által diktált és önigazoló önké­ nyes okoskodás. Arra felelj nekem, hogy miért használod az elfogadott és tiszta értelmű „nemzet" helyett a népet? Sőt időként vagy alkalomadtán a fajt? Hi­ szen a nemzetek létét mindenki elismeri, a nemzetközi szocialisták is, hiszen az elvük is nemzetközi és nem nemzet nél­ küli, vagyis elvük alapja a nemzetek lé­ te és azok szabad szövetkezése. Ne hidd, hogy én egy bárgyú polgár vagyok, aki a fasiszta újságok vezércikkeiből szedi ki ismereteit a marxista nemzetköziségről PÉTER: Látod, ez egy igazi kérdés, és csakugyan gondolkoznom kell rajta. Két eset lehetséges: Vagy azért fogadom el a fasiszták szóhasználatát a tájról és népről, mert ők ezekkel a fogalmakkal dolgoznak, és én a saját területükön, a sajat fogalmi világukban akartam meg­ mérkőzni velük. Ezért írtam a Szocializ­ mus - nacionalizmus című könyvemet is. Vagy azért fogadtam el ezt a szóhaszná­ latot, mert a „nemzet" a magyarban is nagyon a birtokon belüliek szava lett. Nagyon is önmagukat értették alatta, s minket: parasztokat és munkásokat an­ nak idején, mint hazátlan bitangokat ke­ zeltek. E kezelések tettleges gyakorlatát magam is sokszor a bőrömön és csont­ jaimban észleltem, s aztán állampolgári jogokban és egyebekben nem úgy bán­ tak velünk, mint a nemzet tagjaival. Pél­ dául választójogom még ma sincs, és fe­ leségemnek öt gyermekkel szintén nincs. Egyszóval: no, van itt ok elég, hogy a birtokon belüliek nemzetfogalmával nem barátkozhattam meg. Valószínű, hogy még az is közte van, hogy ebbe a hivatalos nemzetfogalomba mindenki belefér, akárcsak a magyarul nem tudó idegen is. És ami, mint jogta­ lan parasztnak és írónak méginkább visszás volt, ezt a hivatalos nemzetfogal­ mat már elméletben és gyakorlatban jó­ részt idegen — nemcsak származásilag idegen, hanem a magyarságtól lelkület­ ben is idegen — urak képviselték: sajtó­ ban, politikában, iskolákban, egyeteme­ ken, akadémiákon, mindenütt. Valószínű, hogy e tényezők összessége hatott, pedig különben elismerem, hogy az én nép- és fajfogalmam, körülbelül azonos a klasszikus nemzetfogalommal. Nem kizáró jellegű, nem törekszik faji zártságra. Sőt a beltenyésztést faji ve­ szedelemnek tartom, de egyhez ragasz­ kodom: Minden népnek joga van hozzá, hogy az életformáját saját maga ízlése és észjárása szerint rendezze, és a szel­ lemi formában, kultúrában, művészetben, irodalomban a sajátját fejezze ki, és minden idegen ahhoz alkalmazkodjon! Azt azonban hozzáteszem: a nép fogal­ ma elmélyültebb, mint a nemzeté, kö­ zösségi jelentése zártabb, határozot­ tabb.” Öt könyvkiadó — az Európa Könyvkia­ dó, Gondolat Könyvkiadó, Magvető Könyvkiadó, Móra Ferenc Könyvkiadó és a Szépirodalmi Könyvkiadó — nagyszerű fölfedezése és kezdeményezése egy új hetilap: a Rakéta Regényújság. Nem kell magyarázat hozzá, hogy közművelődési szándékával tisztába jöjjünk, ráadásul a közérdek mögött a kiadók hétköznapi anyagi érdeke is megfér. A Rakéta Re­ gényújság — véleményünk szerint — tu­ lajdonképpen elsősorban az új olvasók nak készül, hogy a regényújság oldot­ tabb, rövidebbre szabdalt műveiből kap­ janak kedvet a könyvolvasáshoz. (Nagy feladat a „Rakétát” mindenekelőtt ehhez a réteghez eljuttatni!) Az első két szám (1974 február 26 és március 5) „slágere”, Dürrenmatt: Az igéret című irodalmi érté­ kű krimije a könyvbarátoknak is kedvcsi­ náló! Lakos György Filmjegyzet Képzeletbeli, soha el nem kezdett filmnaplóm­ ban az év elején látott filmekről — szinte mot­ tóként állna: felelősségvállalás és cselekvés Jegyzeteimben ott sorakozna Stanislaw Lem és Andrej Tarkovszkij, Dosztojevszkij és Lev Kulidzsanov neve s utána az élményt adó filmek cí­ me: Solaris, Bűn és bűnhődés. Nem vezet az a szándék, hogy a különböző alkotásokból egynemű választ vagy következte­ tést csikarjak ki, de most gyors egymásutánban értek csaknem megegyező hatások e filmek lát­ tán; lehetetlen nem beszélni róluk. Dosztojevszkij művében Rosa Luxemburg már jónéhány évtizede felfedezte a felelősség és a részvétel nagy gondolatát: „Dosztojevszkij szá­ mára kizökkent az idő, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a ször­ nyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egy­ szer is átélte az ő Raszkolnyikovját, az többé nem rejtőzhet el a maga csigaházacskájában, a filiszterség és önhitt egoizmus tojáshéjában ..." Lev Kulidzsanov a filmművészet eszközével — az­ zal, hogy Raszkolnyikov belső világát is „látha­ tóvá” tette — adja tudtára a ma emberének: az individualizmus bűnbe és magányba sodor, fel­ oldozást csak az őszinte önmagunkkal való szem­ benézés és a cselekvés ad, mert enélkül elve­ szítjük a legfontosabbat, jogunkat a jövőhöz. Ahhoz a jövőhöz, melyből a filozófus alkatú film­ rendező, Andrej Tarkovszkij szól hozzánk. �A Solaris főhőse, Kelvin - akárcsak Raszkolnyikov - lélektani határhelyzetbe állított ember, de ő már a tudomány és a technika csodáinak birtokosa. Számára a kapcsolatteremtés, az em­ beri együttélés titkának megismerése a problé­ ma. Önmagával és tudóstársaival vívott párba­ jának eszköze — hasonlóan Dosztojevszkij hő­ séhez — az emlékezés. Ott Szonjában öltött tes­ tet a lelkiismeret, itt a Solaris által életre kel­ tett Hariban, akinek láttán Kelvin szembenéz önmagával. Ennek a folyamatnak elemzése so­ rán bontakozik ki Lem és Tarkovszkij összegzé­ se az ember saját létének őszinte, teljes válla­ lása és a cselekvés révén képes a kapcsolatte­ remtésre, a teljes emberi életre. Természetesen végignéztem a TV-ben bemu­ tatott többi Dosztojevszkij-adaptációt is. Bár ezekkel — nyilvánvaló erényeik elismerése mellett - inkább vitázni lenne kedvem, nem teszem, mert szintén filmélményhez juttattak. A Félkegyelmű-Miskin — Rogozsin - Nasztaszja három­ szöge felidézte a „Proletár Karamazovok” (Gyer­ tyán Ervin szellemes és találó megfogalmazása) Rocco — Simone — Nadia háromszögét. Igen, Visconti kétségkívül Dosztojevszkij ihlette film­ jéről, a Roccó és fivéreiről van szó, melynek az Édes élet című antológiában megjelent forgatókönyvét „olvastatták" el újra velem a Karamazov testvérek és a Félkegyelmű, s ezért csak kö­ szönet jár nekik. Végül, nem azért, mert egy jegyzetet illik is befejezni, a látottak múltból és jövőből hozzánk szóló üzenete — felelősségvállalás és cse­ lekvés — nem csupán egy képzeletbeli filmnapló mottója lehet, és ne is csak az legyen ... Korill Ferenc Nyílt levél Újhelyi Jánoshoz a „hosszúra nyúlt kamaszkorról” Kedves János! „Kötet nélküli íróságod” végét jelző regényed megjelenése óta eggyel több okom van büszkének lenni — ha egyál­ talán megengedett, elfogadható dolog a büszkeség bármilyen szituációban is volt évfolyam- és — ami nekem lényege­ sen többet jelent — kollégistatársaimra Mindig is előszeretettel vettem kézbe az irodalmi közéletben paradox kategóriává merevedett úgynevezett „elsőkönyves szerzők” ama bizonyos korszakváltó, ran­ got adó s egyszersmind óvatos gyanúval fogadott - több esetben sokáig egyet­ len — kötetét, hiszen általában saját nemzedékem problémáival találkoztam lapjain. Mohó kíváncsisággal egyvégtében olvastam ki erre módot adó kisre­ gény-terjedelmű, érdeklődésemet csak felfokozó különös, Svédország messze van című könyvedet. Magam előtt is titkoltan és kimondatlanul, de valójában azt kerestem, hol találok régi önmagunk­ ra, közös élményeink mennyiben jelentik forrását gondolataidnak, íróvá érésednek. Illúziórombolást jelentene számomra, ha másként lenne: én mindenesetre szíve­ sen éreztem úgy, hogy Varga Bálint élet­ re hívásában, a férfikor küszöbéig jutott könyvtárigazgató előéletének alakításá­ ban tetten értem Eötvös Kollégium-i éveink emberformáló hatását. Ezek után aligha leszek objektivitás­ sal, mértéktartó tárgyilagossággal „vá­ dolható”, amikor kijelentem: tetszett a könyved. Oktalan dolog lenne azt keres­ ni, hogy ebben mennyi része van — mert van — a természetszerű elfogultságnak, az eleve „úgy-olvasás” indítékának. A harminc éves korára diplomát, lakást, vezető beosztást szerzett, egzisztenciát teremtett főhősöd lappangó karrierizmu­ sának, meleg emberi kapcsolatok híján lévő, a „magamban bíztam eleitől fog­ va” életelvének zsákutcáját és a minden­ nek megálljt, fordulatot parancsoló gondolat szükségszerű érlelődését vélemé­ nyem szerint hiteles atmoszférateremtően, formalista bravúroktól mentesen, korsze­ rűen, visszafogottan, izgalmasan sikerült ábrázolnod. Nem azért fordulok hozzád nyílt levél­ ben, hogy ezeket tudomásodra nozzam, Hiszen a gratulációnak, könyved feletti örömöm kifejezésének más, intimebb és ezért ízlésesebb módja is lehetséges lett volna. Vitatkozni szeretnék veled, de nem elsősorban a regénybeli mondandóddal, hanem annak egy részével, amit a még nagyobb nyilvánosság előtt, a televízió januári „Nyitott könyv” műsorában, re­ gényed dramatizált bemutatásakor Sza­ bó B. István jól megformált, okos kér­ déseire elmondtál. (Mielőtt azonban er­ ről szólnék, szerény egyetértésemet sze­ retném kifejezni Szűcs Andornak, a Te­ levízió irodalmi és drámai főszerkesztő­ sége vezetőjének a Könyvvilág 1974/2. számában megjelent „Könyveket muto­ gatunk...” című cikke alábbi részleté­ vel: „...e negyedév fontos képet ad a sorozat szándékairól, honnét hová tart, amikor olvasótoborozást végez a mai iro­ dalom érdekében. A Svédország messze van című Újhelyi-kötet tévébemutatása bizonyos fanyalgást eredményezett a sajtókritikában. Ez nem okoz kedvetlen­ séget azokban, akik a műsort készítik. Újhelyi könyvét nem tartjuk szeplőtlen alkotásnak, de alkotójával együtt a sok figyelmet érdemlő írók közé soroljuk s azt reméljük, hogy még találkozunk vele a tévé képernyőjén.” (csak üdvözölhetjük a „Nyitott könyv” profilbővülését s örven­ detes, hogy a fanyalgó sajtóvisszhang nem veszi kedvét Szűcs Andornak és munkatársainak a kockázatvállalásban s nemcsak a „kikezdhetetlenül pedáns művek, a már egyébként is népszerű al­ kotók bemutatását tartják kizárólagos fe­ ladatnak.) A tiédtől eltérő véleményem van az ál­ talad többször is használt „hosszúra nyúlt kamaszkor" kifejezés értelmezését, tartalmát illetően. Ha jól értettem - lep­ lezetlen szorongástól terhes — szavaidat, a 40-es évek elején, közepén születettek, azaz a mai harmincegynéhány évesek önálló karakterrel és alkotótevékenység­ gel — ami alatt én nemcsak művészeti és tudományos munkát értek — rendelkező felnőttekké válását minősítetted — sze­ rintem indokolatlanul — hosszú folyamat­ nak, mondván, sokáig nem szólhattunk bele a dolgokba, nem tudtunk hangot adni véleményünknek. Hát ez az, ami nyilvános vitára, feleselésre ingerelt. Mi­ be nem szólhattunk bele úgynevezett „hosszúra nyúlt kamaszkorunk” idején, illetve volt-e egyáltalán ilyennek tituláható szakasza életünknek? Az első kérdésre sehogy sem találok elfogadható választ, az utóbbira nemmel kell felelnem. Vajon mi a reális oka vé­ leménykülönbségünknek, mi az, ami ve­ led másként láttatja ugyanazt a dolgot? Azt hiszem, tíz éve elkülönült élet- és munkakörülményeink merőbeni eltérése okozza e felfogásbeli differenciát. Te a fővárosban élsz, én vidéken. Te alkotóművészek, filmesek, újságírók vilá— gában vagy járatos, én a kozeletet is­ merem minden bizonnyal jobban. (Talán nem fecsegek ki intimitásokat azzal, ha arra utalok, hogy mar egyetemista ko­ rodban cikkeid, ambícióid révén kapcso­ latokat alakítottál ki bizonyos körökkel; irigyeltünk is egy kicsit érte ...) Lehet, hogy egyes alkotóműhelyek steril vilá­ gában összeszűkül a fiatalok, az újat akarók beleszólási lehetősége a dolgok­ ba, innen én ezt nem tudom megítélni. Nem helyes azonban netán erre építeni analógiát s általában olyan jogokat kér­ ni, amelyekkel évek óta élhetünk és úgy érzem élünk is. Soha nem volt ilyen ér­ vényesülési lehetőség közvetlenül a po­ litikából fakadóan a fiatalok előtt, mint éppen az elmúlt években illetve napja­ inkban. (Érdekes, hogy főhősöd számára is „megadtál” minden elérhetőt s amiatt bírálod, hogy egyfajta komfortszemlélet illuziói kezdik ki eredendően pozitív jel­ lemét, célnak tekinti az értelmes élethez eszközként szolgáló anyagi javak meg­ szerzését.) A mindennapok politikai gya­ korlatában tapasztalom, hogy nemhogy hosszúra nyúlt volna kamaszkorunk, ha­ nem éppenséggel nagyon korán ítéltet­ tünk felnőttnek s bíztak ránk igencsak komoly feladatokat, felelős funkciókat. Ha eljut hozzád - amit őszintén re­ mélek — a Palócföld jelen száma, min­ den bizonnyal meglep majd e neked címzett nyílt levél. Bízom abban, hogy nem érted félre szándékaimat s egy ki­ csit abban is, hogy véleményed védelmé­ ben reagálsz soraimra, esetleg lapunk hasábjain is. Azt kívánom, hogy mielőbb sikerüljön túljutnod az „elsőkönyves íróság” álla­ potán s írói, dramaturgi, „filmes” ambí­ cióidat koronázza sok siker művészeti közéletünk javára, gazdagodására. Ba­ rátsággal: Csongrády Béla 33 �Győri Dezső (1900-1974.) Négy éve sincs, hogy a barát és küz­ dőtárs, Fábry Zoltán koporsójára helyez­ te Stószon válogatott költeményeinek, az Emberi hangnak frissen megjelent példá­ nyát, s most, ez év februárjában az ő sírját álltuk körül a Farkasréti temető­ ben. Még kézbevehette történelmi regé­ nyének, a Viharvirágnak hetedik kiadásat, de gyűjteményes verskötetének mar csak nyomdai levonatát láthatta, s több kö­ tetre tervezett önéletrajzát sem fejezhet­ te be. De élete, az önéletrajz megiratlan fejezetei kiolvashatók a versekből és regényeiből. Életének értelmét és tanul­ ságat művei közvetítik szamunkra. költészete kisebbségi sorban, a két világháboru közötti Csneszlovákiában bontakozott ki. Munkássága — felejtések és újrafelfedezések után — immár a hu­ szadik századi magyar irodalom szerves része. Versei azonban ma sem csupán egy korszak művészi dokumentumaiként hatnak, hanem az aktualitás erejével is. Amíg meg nem szűnik a világban a kor­ látolt, soviniszta gyűlölködés és önzés, addig Győry „emberi hang"-ja időszerű marad. Amíg lesznek mindennel eltelt, cinikus kozmopoliták — Győry hazaszere­ tete nem veszít mozgósító erejéből. A mindenfajta embertelenséggel, társadal­ mi elnyomással, nacionalizmussal, faji gyűlölködéssel szembeforduló Győry köl­ tészete értékes eszmei és morális példa. Kevesen látták az első pillanattól annyi­ ra tisztán a fasiszta demagógia veszé­ lyét, kevesen mondtak annyira szenvedé­ lyesen és merészen nemet az újkori bar­ bárságra, mint ő, nemcsak a magyar, de az egész közép-európai irodalomban is. Számára az írás nem csupán irodalmi ügy és nem is a siker hajszolása volt, hanem hivatás, társadalmi, nemzeti, mo­ rális küldetés: Én és ezer társam a sorban szegényekért s kicsinyekért fájtuk s izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. Sosem magunkért, mindig másért hirdettünk többet, mint magunk; jobb lenni ösztönünknél s másnál, s tartani minden gátomlásnál élő gátnak szívünk s agyunk. Mi késztette a polgári értelmiségi csa­ lád, a rimaszombati tanár fiát, hogy fel­ vegye a küzdelmet a retrográd „bús­ magyar”, felvidéki dzsentri-szellemmel, s leszámoljon az apák illuzióival, a mindin­ kább tartalmát-vesztett konzervatív ellen­ zékiséggel, álnegyvennyolcassággal? A költő családjában elevenen éltek a szabadságharcos hagyományok: egyik őse hajdúkapitány, nagyapja az 1848-as szabadságharcban Bem hadnagya volt. Őmaga kamaszfejjel Karikás Frigyes hí­ res harminckilences dandárjában harcolt 34 és a Gömöri Munkás szerkesztőségében dolgozott 1919-ben. A forradalom bu­ kása után, a válságból kilábalva, keresi az értelmes cselekvés lehetőségeit. Lehetetlen helyzetekben, kisszerű, pro­ vinciális viszonyok közepette viaskodik, kezdetben látszatra egymaga; aztán sza­ va mindinkább visszhangra talál a hala­ dó ifjúság körében. Programadó írását, a Kisebbségi Géniuszt, 1925-ben a kassai Renaissance Kulturegyesület első ünne­ pi rendezvényén olvassa fel: a felolvasás értetlenségbe, botrányba fullad, de a szöveg egy héttel később megjelenik a Prágai Magyar Hírlapban és egy diák­ lapban, s hatása szétgyűrűzik az ifjúság körében. Győry kezdeményező szerepét, jelentőségét így jellemzi a kiváló kom­ munista-antifasiszta publicista Fábry Zoltán: „Az első világháború magyarjára a kínok és szenvedések tovább záporoz­ tak a békekötés után is: Kurzus-Magyarország félelmet tenyésztve, közönyt egyenlített. Nálunk az első döbbenetben az új helyzet vak, irredenta felgyúlást, szentimentális rezignációt és kvaterkavirtust eredményezett. De voltak kivételek itt is, ott is: szocializmusra és demokrá­ ciára ébredtek illegalitásosok, munkások, diákok, írók és költők. Újra és másképp kellett kezdeni mindent. Hangot adni és zsákutcák helyett új csapásra mutatni. Változni és változtatni. Névadó kellett és új fogalmazás. És akkor született meg Győry Dezső szövegezésében az új név, az új cím: „Újarcú magyarok”. Győry a kisebbségi sors hátrányából erényt kovácsol: mélyebb önismeretre és átfogóbb, távlatosabb gondolkodásra ser­ kent. „Ez a költészet - fogalmazza meg a húszas években eszmélő fiatal nemzedék élményét llku Pál — életet, népért való emberséget, szociális felelősségérzetet tudatosított, embersorsokat irányított tör­ ténelmünknek egy igen bonyolult, veszé­ lyekkel és szakadékokkal teleszórt kor­ szakában és ezzel a haladás élvonalába segítette, sodorta a sokat emlegetett há­ ború utáni nemzedéket.” Győry költésze­ tében találta meg szellemi forrását a csehszlovákiai haladó fiatalok mozgalma, a Sarló. A Győry-versektől megérintett „sarlósok” a népi kultúra emlékeinek gyűjtésével kezdték munkájukat, faluku­ tató szociográfiával folytatták és sokan közülük eljutottak a munkásmozgalom­ hoz. Itthon Móricz Zsigmond méltatta meleg szavakkal a Nyugatban Győry költészetét, példaadó szellemiségét. Közben válságok és makacs újkezdé­ sek során egyre mélyül költészete. A messianisztikus lobogás alábbhagy, a reformer illuziók szertefoszlanak, de a felismert értékek megmaradnak. Népe és a többi kis közép-európai nép sorsát együttesen, összefüggéseiben szemléli: mindnek kivánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. A harmincas évek folyamán a fasiz­ mus elleni küzdelemben teljesedik ki köl­ tészete. Versek sorával ébreszt: minden emberi érték veszélyben forog. (Kardos humanizmus, Hegyi szél a Dunánál, Ókori metszet új keretben, Kis népekért, A történelem sodrában) 1939-ben a Pozsonyi Újság közli a Magyar Hegyibe­ széd 1939 karácsonyán című tizennégy részből álló, nagy arányú költeményét, amely a következő évben Emberi hang címmel könyvalakban is megjelent — előbb Pozsonyban, aztán Budapesten. Ez a versciklus a költő eszményeinek fog­ lalata. Felméri a megtett utat, a haladó mozgalmak eredményeit, számotvet a de­ mokratikus erők szétforgácsolódásával, figyelmeztet az emberiséget fenyegető veszedelemre és ellenállásra buzdít. Kínzó önvizsgálat és keserű vád nyer ki­ fejezést a versben: Mit mondjunk, hogyha számonkérik, miért nem jött utánunk a zöm? s miért zúdult ránk, emberi ösvény csapóira a bosszúözön? ... Felelhetne egy földrész sorsa. Jaj, nem így várunk feleletet. Nem hallgattál a költőidre: Európa moshadd kezedet! A világháború kitörése után Győry el­ szigetelődik, publikációs lehetőségei jórészt megszűnnek. Az eseményeket azonban változatlanul lázas figyelemmel kíséri, s a versírást nem hagyja abba. A felszabadulást türelmetlenül várta. 1944 novemberében még dúlt a harc, amikor a költő újra hallatja szavát: Új világunkat vérben szülik. Nézek a ködbe. Messze. Szét. S előveszem kettétört árva ceruzám megmaradt felét. Az irodalmi dogmatizmus és sematiz­ mus éveiben azonban háttérbe szorul. A Férfiének Európa romjain című költemé­ nyét egyik (azóta disszidált) lapszerkesz­ tő nem tartja elég „pozitívnak'', „harco­ sabb” verset kér. De Győry csak egyfé­ leképpen tud írni. Nem hajlandó ima­ malomként pergetni a frázisokat — el­ hallgat, és mert van mondanivalója, évekkel később feltámad mint prózaíró. S egymás után jelennek meg új és új kiadásban népszerű történelmi regényei, amelyek a magyar történelem egy-egy sorsdöntő korszakát idézik, s a történelmi személyek mellett szűkebb pátriájának jellegzetes figuráit, palóc népi alakok sorát rajzolja meg. (Két végzetes korona, A vérvörös Vág, Sorsvirág, Tűzvirág.) Életének utolsó másfél évtizedében — a háromszoros József Attila-díj és regé­ nyei rendkívüli népszerűsége mellett megérhette, hogy mint költőt is újra fel­ fedezték. A költeményekben rejlő szellemi és morális energiák ismét eleven erővé váltak és alkotójuk ránk hagyott üzene­ teként hatnak ma is, továbbra is. Kerékgyártó István �KOVÁCS BÉLA: CSOKONAI EMLÉKÉRE SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT 4. FELEDY GYULA; HALÁL DÉLUTÁN IV. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/dee7460dcf17ed55f1eb685c4a2704d6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika