https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/912f406f436e8f3d13ce1d5be46d7553.pdf dd09fc949e4f6e4f33d3924a8ec1031c PDF Text Text VII. évfolyam 6. szám A nógrádi nemzetiségek életéről Sokszemközt a bejárókkal Riportnovella egy asszony egy napjáról Szocialista brigádvetélkedők Salgótarjánban • Bereczky Loránd: Képzőművészet, mecénálás, közönség A Nógrádi Nemzeti Intézet Nógrád-honti históriák az államosításról • Riportdráma Salgótarjánról A visszatekintő, tapasztalatadó összegzés örökkön ne­ mesítő felelőssége és nem az ünneplő gyertyagyújtás hivalkodó kényszere indította a gondolatot, hogy itt és most — ha csak jelképesen is - egyenleget vonjunk el­ múlt évi munkánk eredményei és kudarcai között. Az ok: e hatodik számunk megjelentével zárul a Palócföld megujhodásának első éve. És bár a ,,mérlegkészítés" kulisszák mögé tartozó feladat elsősorban; hogy kontur­ jai mégis címoldalra kerülnek, azzal már első lépésünk­ kor rögzített álláspontunkat nyomatékosítanánk: nem formálisan apellálunk az olvasói közvéleményre. Arra a közvéleményre, amely a lap körül minden elő­ zőnél távolabbra gyűrűzik, egyre erősödő hanggal fejezi ki önmagát. Igazolja ezt az alapos megelégedésünket az el nem kelt példányok (az ún. remittenda) folyton kisebbedő aránya, igazolja, hogy egy év leforgása alatt megduplázódott az előfizetők száma, és igazolja a szó­ beli-írásbeli kifogások sokasága is: miért nem kapható a Palócföld megyénk ebben vagy abban a községében — és Budapesten és Szegeden és Miskolcon és Debre­ cenben. Mindez önmagáért szól; miként nem maradhat említetlenül az sem, hogy talán éppen a munkásolvasók IRODALMI MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �és az ifjúság megnyerésében nem értük el a kívánt ered­ ményt. Hangsúlyozott törekvésünk ellenére. S ez utóbbi gond már — terjesztési problémáinkat nem tekintve — a lap tematikai-tartalmi-műfaji minősí­ tését igényli. Hitünk szerint - és e hitünket mértékadó vélemények is erősítenek — közelebb került a Palócföld mai társadal­ munk, a megyei valóság aktuális lényegi kérdéseinek problémafeltáró vizsgálatához. Felelős szerkesztőségi munkával és bővülő szerzőgárdával teremtve lehetősé­ get, hogy szocialista jelenünk és hagyományaink elkö­ telezett és minél sokoldalúbb tükröztetése valóban köz­ érdekű folyóiratot eredményezzen. És ha mindehhez ön­ kritika járulhat, akkor essen szó arról, hogy hiányérze­ tünk forrása - nem töltöttük ki a „munkásközpontúság" elképzeléseink szerint megszabott kereteit: sem temati­ kai következetességben, sem műfaji sokoldalúságban, sem nyelvi közvetlenségben. Járuljon pedig ehhez vallomásszerűen még egy ku­ darcunk beismerése: ez a megjelenés pontatlansága. Amire nem találni ugyan az olvasót, az előfizetőt kellő­ en meggyőző okot, magyarázatul mégis annyit talán, hogy a szerkesztőségi kollektivát új feladatok elé állító új megjelenési feltételekhez nehezítő körülményként já ­ rult a felelős szerkesztő csaknem féléves kényszerű tá­ volléte. Kedves Olvasónk! Mint ahogy minden holnap a jobbat, tisztábban ne­ mesebbet és szebbet teremtés lehetőségét és szükséges benső kényszerét ébreszti ránk, szerkesztőségünk is az­ zal a meggyőződéssel ajánlja figyelmébe e számunkat — jelenünket és múltunkat — , hogy az új év Palócföld­ je még inkább közérdeklődést keltő, közmegelégedést kiváltó folyóirattá munkálódik. E remény maradéktalan kiteljesedésében bízva kíván jó egészséget, békés, közéletben és magánéletben egy­ aránt sikeres, boldog új évet a szerkesztőség valamennyi tagja nevében Kassai-Végh Miklós PALÓ CFÖLD IR O D ALM I M ŰVÉSZETI, TÁ RSADALOM PO LIT IK A l FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján. Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 6745 NyV Balassagyarmat 1000+ 100 db. Fv.: Peller Gábor VII. évfolyam 6. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 5 7 8 11 Szalánczay György: Nemzetiségek Nógrádban V. Kiss Mária; Kétlakiak Zengő Árpád: Város és főiskolája Erdős István: Nehéz nap (riportnovella) Brigádvetékedők ’72-’ 73 (V. K. M.) MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 12 Bereczky Loránd: Képzőművészet, mecénálás, közönség SZÉPIRODALOM 15 Páhi Péter: Lefekvés előtt 15 Bartha László: Vereb Mari negyven pengője 17 Eőssi K. Sándor: Pályaválasztás, Levél, Egy napihír, Előkelő vendég 17 Nagy István: Egyszer magához ölel 18 Nap Fábián: A malom HAGYOMÁNY 19 Belitzky János: Nógrádi pedagógiai gondolkodók (1742-1848) 20 Leblanc Zsoltné: Nógrádi Nemzeti Intézet 22 Tóth Elemér: Nógrád-honti históriák az államosításról KÖRKÉP 24 25 25 26 27 28 28 29 30 Magyar Hét, Linz (dr. Vayerné Zibolen Ágnes) Iványi Ödön tárlatáról (Baranyi Judit) Láng és tövis (Barna Tibor) Szocialista irodalmak panorámája (Csongrády Béla) Czakó Gábor: Indulatos jelentések (Kiss Aurél) Gera György: Terelőút (Horpácsi Sándor) Szakmabelieknek és laikusoknak (Szatmári Béla) Két múzeumi kiadványról (Schneider Miklós) A dramatizált történelem (H. S.) A címoldalon Borsos Miklós: Derkovits, a hátsó borítón Somogyi József: Felszabadulási emlékmű. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Szalánczay György Nemzetiségek Nógrádban A közelmúltban zajlottak le a nemzetiségi szövetségek or­ szágos értekezletei. A szlovák- és német nemzetiségiek tanács­ kozásán megyénk küldöttei is részt vettek. Nógrád megye 24 községében élnek nemzetiségi származású lakosok, túlnyomó többségük szlovák, két községben - Szendehelyen és Berke­ nyén - német anyanyelvűek. A megye nemzetiségi lakosai kb. 250 éve költöztek mai lakó­ helyükre. A törökök kiűzése után Nógrád megyében nem ala­ kult ki olyan népesedési vákuum, mint az Alföld egyes vidé­ kein, de a népesség mozgása itt is nagyfokú volt. Az ide tele­ pülő szlovákok nagy többsége spontán átköltöző volt, az itt élő protestáns földesurak azonban néhány községbe szervezet­ ten telepítettek be protestáns vallású szlovák parasztokat. Így alakult ki jelentős számú szlovák lakosság elsősorban Galgaguta, Szente, Szátok, Bánk, Ő sagárd és Nőtincs községekben. A megye sok településén több mint két évszázada él együtt a szlovák és a magyar parasztság; - joggal tehetjük fel a kér­ dést: milyen volt és milyen ma a magyar és a nemzetiségi lakosság együttélése megyénkben. A magyar történelemben gyakran vetődött fel a nemzetiségi probléma; így nem érdek­ telen a kérdés: él-e még ma is a nemzetiségi kérdés a köz­ tudatban, és ha él, hogyan él? Mit jelent ma nemzetiséginek lenni Magyarországon? A magyar és a nemzetiségi lakosság együttélésének első időszaka - kb. másfél évszázad - szinte zavartalannak mond­ ható. Az itt élő magyar és szlovák parasztok életkörülményei, anyagi helyzete hasonló volt, a megyei nemesség jelentős része is kétnyelvű volt, kifejezett nemzetiségi elnyomásról ebben az időszakban nem beszélhetünk. A nemzetiségek nemzeti öntu­ datra ébredése a reformkor idejére tehető. Az 1848/49-es for­ radalom és szabadságharc alatt nem volt nemzetiségi ellen­ tét Nógrád megyében, s a szabadságharc leverését követő megtorlás és önkényuralom egyaránt sújtotta a magyarokat és a szlovákokat. A nemzetiségi elnyomás és az erőszakos magyarosítás a kiegyezés után kezdődött, s csúcspontját a két világháború közti irredenta, nacionalista időszakban érte el. Ez a korszak mérhetetlenül sokat ártott a magyar és szlovák kapcsolatok­ nak, az ekkor keletkezett feszültségek még sokáig éreztették hatásukat. A felszabadulás gyökeres változást hozott a nemzetiségi po­ litika terén is: a hazánkban élő nemzetiségiek államunk teljes jogú polgárai lettek, senkit sem ért hátrány vagy sérelem nemzetisége miatt; (pl. a földosztás egyaránt földet juttatott a magyar és a szlovák parasztnak) kultúrálódásukhoz, anyanyel­ vük tanulásához, népművészetük és népi hagyományaik meg­ őrzéséhez nagyon sok segítséget kaptak, ill. kapnak. A megye nemzetiségi lakosságának többsége a rétsági járás­ ban él. A járás népességének mintegy 25— 26 % -a nemzetiségi származású, 10 községben szlovákok, 2 községben német anya­ nyelvűek élnek. Van olyan község, amelyben ma már csak né­ hány szlovák származású család él, s van olyan is, amelyben a családok nagy többsége szlovák, a legtöbb nemzetiségi köz­ ségben azonban együtt él a magyar és a nemzetiségi szárma­ zású lakosság. A nemzetiségiek helyzete, gazdasági, kulturá­ lis, és szociális ellátottsága teljes mértékben megegyezik a velük lakóhelyi, ill. munkahelyi közösségben élő és dolgozó lakosság élet- és munkakörülményeivel, ellátottsági szintjével. Nyelvi kultúrájuk alakulása az azonos helyzetet, a lakó­ helyi és munkahelyi kapcsolatok élénkségét, a társadalmi élet­ ben való aktív jelenlétet tükrözi. A nemzetiségi lakosság idősebb korosztálya rendszeresen használja anyanyelvét, jól érti és beszéli a szlovák, ill. a német nyelvet, - de magyarul is valamennyien jól beszélnek. Megfi­ gyelhető körükben a két nyelv keverése, keveredése. Korábbi kulturális helyzetükből, hátrányaikból adódik, hogy az irodalmi nyelvet kevesen beszélik, és kevesen olvasnak anyanyelven rendszeresen irodalmat. A 25-30 éven aluli nemzetiségi szár­ mazású lakosok közt már többen vannak, akik csak igen gyen­ gén beszélik a nemzetiségi nyelvet, s rendszeresen a magyar nyelvet használják, egyrészük anyanyelvének is a magyart tartja. A szlovák és a német anyanyelvű lakosság nemzetiségi kul­ túráját, népi hagyományait — ha nem is mindig tiszta, eredeti formában - megőrizte. Elősegítette ezt, hogy településeik, kb. az ötvenes évek végéig viszonylag zártak voltak, alig volt el­ vándorló vagy kijáró dolgozó. A 60-as évek elején a települé­ sek viszonylagos zártsága megszűnt, mind több lett a kijáró dolgozó. A fiatalok természetes igényévé vált a szakmatanulás, és — az ismerten gyenge természeti és gazdasági adottságok miatt — a termelőszövetkezetek nem tudják a helyi munkaerőt teljes mértékben lekötni: s ez hozzájárult a kijáró dolgozók számának növekedéséhez. Ezek a körülmények meggyorsítot­ ták a nemzetiségi lakosság természetes asszimilációját, aminek következménye a nemzetiségi hagyományok átmeneti gyengülé­ se lett. (Kb. ezideig hordta a falvakban a lakosság a népvise­ letet is.) Fölfigyeltek erre a jelenségre a megye és a járás társadal­ mi és kulturális irányító szervei is, és időben intézkedéseket tettek, segítséget nyújtanak a nemzetiségi kultúra és a népi hagyományok megőrzéséhez. A rétsági járás iskoláiban hagyománya van a szlovák nyelvoktatásnak. Az iskolai körzetesítés első fázisának befejezése­ kor — az 1962/63. tanévben a járás 14 körzeti általános iskolá­ jából 9 iskolában folyt nemzetiségi nyelvoktatás, (szlovák) 33 tanulócsoportban 813 tanuló, a beiratkozottak 19 % -a tanulta anyanyelvét. A következő időszakban (1968-ig) 1 iskola kivéte­ lével továbbra is folyt a szlovák nyelv oktatása, de a nemzeti­ ségi nyelvet tanulók száma és aránya csökkent: az 1968/69. tanévben a tanulók 11,8 % -a tanult szlovákul. 1968-ban köz­ ponti- és helyi párt, állami- és társadalmi szervek vizsgálták meg a nemzetiségi lakosság helyzetét, élet- és munkakörülmé­ nyeiket, művelődésüket. A vizsgálat alapján minden szinten ki­ dolgozták a nemzetiségiek körében végzendő munka felada­ tait. Ennek eredményeként fokozottabb erőfeszítések történtek Nógrád megyében a nemzetiségi dolgozók társadalmi aktivitá­ sának fokozása, a helyi közéletbe való tervszerűbb bevonása érdekében, a nemzetiségi lakosság anyanyelvének, kultúrájá­ nak ápolásáért, népi hagyományainak megőrzéséért. Továbbfejlődött a nemzetiségi nyelvoktatás is. Sikerült meg­ szervezni és folyamatosan biztosítani a német nyelvoktatást a két német nemzetiségi községben. Az 1969/70. tanévben 8 szlo­ vák és két német nemzetiségi nyelvet oktató általános iskolá­ ban, 42 tanulócsoportban 907 tanuló tanulta anyanyelvét, ez a tanulói összlétszám 23,7 % -a. Jelenleg 9 általános iskolában szlovák, 2-ben német nyelvoktatás folyik, 43 tanulócsoportban 772 tanuló, a beiratkozottak 24,7 % -a tanulja a nemzetiségi nyelvet. Már harmadik éve folyik szlovák nyelvoktatás a rétsági Gimnáziumban is. A nemzetiségi nyelvet tanító tanárok szá­ ma 9-ről, 16-ra emelkedett. 1969. óta működik a rétsági járás­ ban egy szlovák és egy német nyelven is foglalkozó óvodai csoport. 3 �A nemzetiségi községek könyvtáraiban jelentős számú szlo­ vák és német nyelvű könyv található, e könyvtárak részére az utóbbi 5 évben közel ezer kötet könyvet vásároltak. Többen ol­ vassák a nemzetiségi szövetségek lapját és naptárát is. Né­ hány községben a nemzetiségi lakosok részére anyanyelvű is­ meretterjesztő előadásokat is rendeznek. Minden évben a me­ gyei MO KÉP közreműködésével nemzetiségi filmheteket ren­ deznek a szlovák-, és német-lakta községekben. Ugyancsak jelentősek az eredmények a nemzetiségi kultúra ápolásának terén is, 1968. után megújult és azóta is erősödik a nemzetiségi lakosság körében az öntevékeny művészeti moz­ galom és a népi hagyományok gyűjtése, megőrzése. Bánkon „Nemzetiségi Ház" létesült, amelyben állandó kiállítás kere­ tében mutatják be a község népművészeti hagyományait, népi használati tárgyait. Ugyancsak jelentős- de még végleges el­ helyezésre váró gyűjtemény van Felsőpetényben és Legénden is. Sorra alakultak a nemzetiségi községekben az énekkarok és népi tánccsoportok is, közülük nem egy jelentős eredménye­ ket ért el: A Szlovák Nemzetiségi Szövetség által rendezett kultúrális seregszemlén a nézsai a legéndi énekkar második helyezést ért el. Ezek a csoportok az ország különböző részein rendezett fesztiválokon is sikeresen szerepeltek. Az 1967. óta rendszeresen sorra kerülő Nemzetiségi Talál­ kozó évi rendezvényei lehetőséget adnak arra is, hogy egy nagyszabású műsor keretében ezek a csoportok bemutatkoz­ zanak az igen nagyszámú (4 -6 ezres) közönség előtt is. Az eddigi nemzetiségi találkozók tapasztalatai bizonyítják, hogy ezek a rendezvények nagy mértékben aktivizálják a nemzeti­ ségi lakosságot, ez az aktivitás nem szorítkozik csupán kul­ turális területre, hanem jelentősen segíti az aktivitás kibon­ takozását és tartalmasabbá tételét a közélet terén is. A nem­ zetiségi találkozóknak nagy szerepük van abban is, hogy kia­ lakul és erősödik a magyarországi szlovákok és szlovákiai test­ véreik közötti kulturális kapcsolat is; cserelátogatásokat tesz­ nek, sor kerül műkedvelő művészeti csoportok vendégszereplé­ sére is. Többek közt ez is segíti a műkedvelő művészeti mun­ ka, valamint a csoportokon belüli belső nevelőmunka fellen­ dülését, az esztétikai színvonal emelkedését. A járásban az el­ 4 - múlt 5 év során a műkedvelő csoportok létszáma közel a két­ szeresére emelkedett. Ezekben a csoportokban együtt dolgoz­ nak magyar és nemzetiségi származásúak, megismerik egy­ más népi kultúráját, aktívan részt vesznek annak ápolásában is. Jó kapcsolat alakult ki a nemzetiségi községek vezetői, a mű­ vészeti csoportok és a Szlovák, ill. Német Nemzetiségi Szö­ vetségek közt is. E két nemzetiségi szövetség rendszeres kap­ csolatot tart mind a nemzetiségi lakossággal, mind a járási és helyi szervekkel, segítik a nemzetiségi nyelvoktatást és közművelődési munkát is. A tudatosabb, a feladatokat és a lehetőségeket egyaránt jól érzékelő politikai munka sok téren eredményekkel járt: növe­ kedett társadalmi aktivitásuk, egyre többen és egyre rendszere­ sebben kapcsolódnak be a helyi közéletbe. Mind több helyi tisztségviselő kerül a nemzetiségi származásúak köréből, a nemzetiségi községekben a tanácstagok 57 % -a nemzetiségi származású, (a járás összes tanácstagjának 24 % -a nemze­ tiségi.) A magyar és nemzetiségi lakosság együttélése, munkahelyi együttműködése teljes mértékben zavartalan. A nemzetiség munkájának megítélése, értékelése a szocialista értékrend alapján történik; nem találkozni olyan példával, hogy ne a munkából, az emberi magatartásból indulnának ki, hogy nem­ zetiségi okok miatt bárkit is hátrány vagy sérelem érne. Ha visszatérünk a bevezető kérdésekhez - él-e még a nem­ zetiségi kérdés a köztudatban, mit jelent ma nemzetiséginek lenni Magyarországon, — egyértelmű választ adhatunk: a régi értelemben vett nemzetiségi kérdés — magyar gőg és a nem­ zetiségiek mellőzöttsége, feszültség és súrlódások, megnemértés és elzárkózás — ma már nem létezik a köztudatban; ma nemzetiséginek lenni azonos hazát és eltérő hagyományo­ kat — más népdal, tánc, népviselet — azonos célokat, jövőt és különböző, de nem idegen múltat, történelmet jelent. A két és fél évszázados együttélés nagyfokú, de többségében ter­ mészetes asszimilálódást eredményezett. Az itt élő nemzetisé­ geket vissza szlovákosítani vagy németesíteni szükségtelen — de lehetetlen is — lenne. Népi hagyományaikat, nemzetközi kul­ túrájukat meg kell őrizni, érzelmeiket tiszteletben kell tartani; — nemzeti kultúrájuk magyar népi kultúránkat is gazdagítja. �V. Kiss Mária Kétlakiak Nógrád megye, 1970 : az aktív keresők száma 109 596.25505 városi és 84 091 községi lakos Mekkora vajon ebben a sum­ mában azoknak az aránya, akik „kétlakiságuk" miatt sem munkahelyükön, sem lakóhelyükön nincsenek igazán otthon? A hátrányos helyzetű ingázó bejárók. • (Sűrű, ködös reggel. A gyárépület mellett egymás után á ll­ nak meg az autóbuszok. Húsz ember, ötven ember, száz em­ ber — emberek tömege. Tódulnak be a gyárkapun.) — Mikor szokott kelni? — Na, mit gondol? A hajnali kakasszóval. Azért ne sajnál­ jon! Tíz éve csinálom, megszoktam. — . . . de a mindennapi buszozás . . . — Ugyan, háromezerért maga is biztos elviselné. — És szabadideje . . . ? — Mondja, magának hajnali háromnegyed hatkor értelme­ sebb kérdés nem jut eszébe? • Bejáró I. 1, aki vidékről jár be az iskolába vagy a mun­ kahelyére ritk. Isk. Nem bennlakó » tanuló « Nem a munkálta­ tónál lakó « alkalmazott (A ." Magyar Értelmező Kéziszótára » Akadémiai Kiadó Bp. 1972.) Bejáró: Aki valahová bejárni, gyakran bemenni szokott. Pl. Vásárokra bejáró falusi mesteremberek." (A Magyar Nyelv Szótára, Pest 1862) Bejáró: (tudományos meghatározás nélkül, köznapi defi­ nicióval, kézlegyintés kiséretében) „megfoghatatlan , napjai jelentős részét utazással töltő, sok gondot okozó, munkáján ki­ vül számításba nem vehető . . . • (Ismeretlen utas a vasútállomáson. Magyarázkodás és há­ rom kérdés után): -Tényleg nem lehet magukra számítani? — Nézze, ami a nyolc óra munkaidőben benne van, azt szí­ vesen csinálom. Dolgozok becsülettel, társadalmi megbízatást is vállalok, ha érdemesnek tartanak rá. Minden ismeretterjesz­ tő előadást meghallgatok, ami a reggeli szünetben van. De műszak vége után veszem a felszerelést és sietek a vonathoz. Mert nekem egy fél órás késés, az három órás kiesés. • Magyarország tíz és fél milliós népességének közel fele aktív kereső - 5 061 200 lakos. Nógrád megye minden tízezer lakója közül 1633 volt iparban foglalkoztatott az elmúlt évi statisztikai felmérés szerint: megközelítőleg 40 000 ember. Az ipartelepek zöme a két városban koncentrálódik: 1969ben Balassagyarmaton 27, Salgótarjánban 44 működött. Ha az iparfejlesztés területi elve alapján mindinkább számba kell vennünk a községeket is, azért nyilvánvaló, hogy az iparban foglalkoztatottak zöme a két város üzemeiben töl­ ti munkaidejét. • (Nehéztesti munkás. Üzeme megyeszékhelyi, lakóhelye a várost félórás buszozással megközelíthető hegyi község:) — Mesélje el egy napját! — Jó Bármelyiket mondom el, olyan mint a többi. Kezdem: ha délelőttös vagyok, fél négykor kelek, hatra beérek a gyár­ ba. Azt is elmondjam, hogy bent mit csinálok? — Azt is. — Fújáskor odaállok a kemence mellé, adagolom az anya­ got az olvasztóba. Nem mindegy az, hogy milyen arányban keverjük! Érzék kell hozzá. Szóval adagolok. Közben szívom a port, a füstöt. A nagy zaj már kikezdte a hallásomat is. Be­ kapkodom a reggelit és adagolok tovább. A műszak leteltével megmosdok, átöltözök és rohanok a buszhoz. Otthon nagyon sokat eszek — jó étvágyam van — ,aztán kezdődik a második műszak: a ház körüli tevés-vevés. Féligkész ház, állatok,a kert, egy kis fusimunka - észre sem veszem és már este van. Be­ dőlök az ágyba. Tőlem aztán játszhatnak a tévében, amit akarnak, egyhamar elnyom az álom. (Bátortalanul kérdezek rá a szabad időre.) — Alig van, de ha mégis, akkor az erdőt járom. Mert az er­ dőt nagyon szeretem: friss levegő, csend, nyugalom. Tudja, több mint egy évtizede dolgozok az adagolóban, érzem, hogy nehéz a tüdőm, romlik az egészségem. Kell nekem az erdő. Az egy másik világ. (Kérdezősködnék még olvasásról, művelődésről, szórako­ zásról. Nem visz rá a lelkem.) • Kutatom a fentebb már idézett kézikönyvekben a szabad idő definícióját. A száztíz éves pesti szótár szabad címszava után ilyesfélék sokaságát találom: ember, polgár, lelkiismeret, szellem, út, szív stb. Szabad időről nem esik szó. Az esztende­ je kiadott kéziszótár közel egy oldalnyi variáció- és magyará­ zathalmazának közepe táján a következőkre bukkanok: „sza­ bad I. mn. Kötelező elfoglaltsággal ki nem töltött idő (szak)” . • A képből, ha túl sötétre mázolják, jóformán semmi sem vehető ki tisztán. De a túlszinezettből is nehezen bogozható ki az igazság. Ingázók, bejárók: egyre ritkább már szóbakerültükkor a kézlegyintők száma. És egyre több a hasznosnak látszó, dicséretes törekvés: helyzettisztázás, tervek, elképzelé­ sek, döntések. Ha átfogó offenzíváról, kiforrott módszerekről még nem is beszélhetünk. • (Salgótarjáni nagyüzem művezetője:) — Ha helyben, az üzemben nem sikerül a bejárókat elcsíp­ ni - utánuk kell menni. Utánuk, a lakóhelyükre. Vinni nekik ismeretterjesztő előadásokat, műkedvelő együtteseket. Az otta­ ni művelődési házakba. Tudja, van abban valami vonzó, ha a munkás a lakóhelyén, a helyi művelődési házban lát viszont egy másik üzemrészben dolgozó ismerőst nézőként, vagy ép­ pen a színpadon. A személyes ismeretség varázsa még a csa­ ládot is elviszi az előadásra: lássa az asszony is a szereplő kollégákat. Persze ezt a módszert csak akkor lehet alkalmaz­ ni, ha ugyanabból a faluból többen is bejárnak az üzembe. Nyolc-tíz emberért, ugye, nemigen érdemes kimenni. • (C. Z., körzeti TIT csoport tagja:) - A tarjáni nagyüzem a körzetébe tartozó három községben ismeretterjesztő előadássorozatot indított az ott lakó gyári dolgozóinak. Az előadások költségeit, az előadók biztosítását is vállalta. Hogy sikeres lesz-e a kezdeményezés? Reméljük. Sok múlik az ismertetett témákon és az előadókon is . . . (Salgótarjánban élő, dolgozó, tehát nem ingázó brigád­ vezető :) - A gyárban töltik napjuk nagy részét. Csak az lenne az igazi, hogy a munka elvégzése után az itteni kollektivával — a saját brigádjukkal, munkatársaikkal - együtt üljenek le ba­ ráti beszélgetésre, együtt szerezzenek új élményeket, ismere­ teket. Hogy munkaidő után nem szívesen maradnak itt? Mond­ ja már meg őszintén, maga gyakran találkozott már a megye üzemeiben amolyan vendég maraszta ló programokkal? Mer t én nemigen hallottam. Ha azt akarjuk, hogy a munkás a műszak végét jelző dudaszó után ne rohanjon haza, a következőt kell tennünk: igényt kelteni az emberekben a kultúra, a szórako­ zás iránt. Nagy segítség ebben a brigádmozgalom, a tar­ talmas és nem formális kulturális vállalások: egyszóval a kö­ zösség hatóereje. Aztán, ha már van akár csak egy parányi igény is, gyerünk továbbfejleszteni. Mondjuk egy, a gyár terü­ letén működő jó munkásklubbal. A programjában legyen ben­ ne a munkás óhaja, kívánsága is: személy szerint Kis János mit hallana szívesen, kivel találkozna és miről beszélgetne. • (Sok az igazság a brigádvezető elképzeléseiben. És mit tesz a véletlen? Vagy a szükségszerűség? A nagy balassagyar­ mati üzem mintha csak az ő receptjére készített volna orvos­ ságot a bejáró-gondra. A vállalati szb-titkár mondja:) — Új üzem vagyunk, heterogén gárdával, most kovácsolódó 5 �gondolásból, vagy mert nem szorul magyarázatra? — nem sze­ repel sem a bejáró, sem a szabad idő fogalom. • (M. F.-né, nőkből álló salgótarjáni fizikai brigád vezető­ je:) — A brigádomban több a bejáró, mint a helybeli. Szín­ ház, mozi, film? Még nem nagyon megy ez nálunk. Miért? Be­ kerül például az asszony a gyárba, dolgozik itt nyolc órát, és azt mondják rá -gyári munkás. Rosszul mondják, mert ettől még nem az. Mert munka után hazautazik a falujába és viszsza-vedlik otthon parasztasszonnyá. Gondolkodásmódjában is meg cselekedeteiben is. Eteti a tyúkokat, neveli a mindenféle háziállatot, ápolja a kertet, aztán mikor már nem lát a fá­ radtságtól, hát beesik az ágyba és alszik. Folytatja a nagy­ anyja, üknagyanyja életét. A gyári élet meg amolyan plusz te­ her - plusz kereseti lehetőséggel. Át kell formálni a gondol­ kodásukat is. És amikor már a szívében, a lelkében is munkás szóval akkor beszélhetünk már színházról is, filmről is . . . • (Gyári munkás. Lakóhelye az üzemtől harminc kilométer­ nyire:) — Azt mondják a többiek: „Te Béla! Hogy élhetsz te így? Nem jársz velünk, nem maradsz itt munkaidő elteltével, csak rohansz haza.” Igy mondják. Pedig higgye el, elvtársnő, nem vagyok én sötét alak. Más itt a baj. Miért nem veszek részt üzemi rendezvényeken? Mert nem kell, hogy összeterelje­ nek a jónéppel az ebédlőbe, a konyhaszagú terembe, azok mögé az asztalok mögé, amin pár órával előbb bekapkodtuk a krumplistésztát. Otthon meg a művelődési házba megint nem esik jó bemenni: néhány ember kártyázik vagy fiatalok mag­ nóznak — mit keressek én ott. De munka van a ház körül, az megvár engem. Meg a tévét és az újságokat szeretem. Hát ezért mondom, hogy nem vagyok én sötét alak. Máshol van a hiba, ha annak látszom, én mondom. (Munkásasszony. Szécsényi üzem sajtolóműhely:) - Ne­ kem az a véleményem, hogy minden embernek van szabad ideje arra, amire akarja. Hitetlen vagyok én azokkal szemben, akik siránkoznak, hogy „nincs időm olvasni, nem tudtam a té­ vét megnézni.” Nézze, én családos anya vagyok, két műszak­ ban dolgozok, naponta utazgatok. Mégis, az olvasást el nem hagynám, a jó filmekről le nem mondanék. Tudja, a szovjet filmeket meg regényeket szeretem: azok olyan nekem szólók. Aztán, ha belekezdek egy könyvbe, még éjszaka is előveszem, ha napközben nincs hozzá időm. Az ember magának csinálja a szabad időt. Csak talán nem mindenki és nem mindig hasz­ nos. dolgokra. „A kevésbé iskolázott stb (az stb alatt kétkedés nélkül foly­ tatom a sort a bejárókkal. VKM) rétegeknél nemcsak a szabad idő egésze rövidebb, mint a kedvező helyzetűeknél, hanem ezen belül 70-ről 50 százalékra csökken az un. kultúrális jellegű (olvasás, tanulás, kultúrális rendezvények, rádióhallgatás és tv-nézés) tevékenységek aránya, ezen belül 40-ről 20 százalék­ ra az olvasásra fordított idő idő aránya." (Ferge Zsuzsa: Tár­ sadalmunk rétegződése) kollektivával. Jócskán szippantottunk is — a környék falvaibái, más üzemekből — munkaerőt. Sok a bejárónk. Foglalkozni akarunk velük: az elmúlt hónaptól hivatásos népművelőt alkal­ mazunk. Ő kezeli a műszaki könyvtárunkat, az ő gondjára lesznek bízva a bejáróink is. Van egy szép klubunk, a nép­ művelőnk majd megtölti tartalommal, szervez programot. A já ­ ratokat meg úgy igazítjuk, hogy ne legyen problémája senki­ nek a hazautazással. (A hivatásos népművelő:) - Izgalmas, bár nehéz munka ez. Különféle érdeklődési körű, más-más igényű embereket kell egybefogni. Búvárkodni kell köztük; felméréseket készíteni, személyesen elbeszélgetni az ingázókkal. A munkám eredmé­ nye végülis mérhető lesz: a klubon — ha a klub mindig tele lesz emberekkel Az azt jelenti: jól dolgoztam. És azt — s ez a legfontosabb, — hogy sikerült tennünk valamit az ingázókért. A megye 135 települése közül a két városban jelenlevő né­ pesség száma 50.957, a 133 községet viszont 190.165-en lak­ ják. Az arány (durván számítva) 1:4 a községek javára. Ugyan­ akkor - bár egy évvel korábbi tényszámokat figyelembe véve, de bekalkulálva az elsőnél tíz év alatti 50, a másodiknál 400 %-os gyarapodást - Salgótarjánban dolgozott az iparban foglalkoztatottak 41,5 Balassagyarmaton 9,2 % -a. A város-köz­ ség arány itt közel 1:1. S a két arány közötti különbség adja az ingázó bejárók tömegét. A fontosabb fogalmak magyarázata című 175 oldalas ki­ advány (Központi Statisztikai Hivatal Bp. 1967) célja egyértel­ mű. Első címszava az adminisztratív alkalmazottak, az utolsó a zöldterület. E kettő között - feledékenységből, alapos meg­ A kép nem sajátosan nógrádi, a helyzet — az országos és országon kívüli viszonyokat figyelembe véve — nem különös: mindenütt másutt is „bejárnak” . A felelősség: hátrányos hely­ zetük lehetőség szerinti oldása. • 6 • (Az 1970. évi népszámlálás adataiból:) • �Z engő Árpád Város és főiskolája Alig kétszáz méterre a város főteré­ től, emeletes lakótömbök árnyékában áll egy kétszintes épület. Ebben a kü­ lönleges kiképzésű épületben kapott he­ lyet a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Tagozata, a város első fel­ sőoktatási intézménye. Eredetileg zene­ iskolának készült, a főiskola csak ide­ iglenesen működik itt. Az oktatás 1972 szeptemberében indult meg tizenegy ta ­ nár irányításával, ötvennégy hallgató részvételével. A főiskolának kollégiuma még nincs, a diákokat az iskolától há­ rom kilométerre lévő munkásszállás er­ re a célra elkülönített részében helyez­ ték el. Étkezésüket a főtéri Karancs-étteremben biztosították. A nappali évfo­ lyam mellett egy levelező tagozat is in­ dult. Elsősorban vidéki ipari vállalatok számára képeznek pénzügyi, számviteli­ ügyvitelszervezés és gépesítés irányításá­ ra, szervezésére és fejlesztésére képesí­ tett - gazdasági szakembereket. Dialógusok az utcán -T u d ja -e , hogy Salgótarjánban van már főiskola? T. György (42 éves gépkocsivezető): — Hogyne kérem, olvastam a Nógrádban. Kellenek a jó szakemberek. Csak itt is maradjon majd belőlük. — Mit tudsz a diákokról, a főiskolai életről? K. Edit (17 éves, gimnáziumi tanuló): — Tulajdonképpen semmit. Néha talá l­ kozom az utcán egy-egy plakáttal, ami valamilyen bulit hirdet a főiskolán, de közelebbről semmit. — Meg tudná mondani, merre van a Számviteli Főiskola? Egy munkás (az útburkolók közül): — Itt, a Pécskő Áruháznál tessék balra men­ ni, és ott lesz mindjárt a Gagarin-iskola mellett. — Van-e felsőfokú oktatás a városban? F. Mária (20 éves adminisztrátor): — Sajnos, igen. Nekem sajnos, mert nem sikerült a felvételim a Számvitelire. választ pedig — meglepő módon — el­ sősorban fiataloktól kaptuk. főiskola végleges épülete. Ez utóbbi már önálló létével is (azáltal, hogy ki­ zárólagosan a salgótarjáni főiskola) feltétlenül nagy hatással bírhat. S másfelől: lehetetlen dolog lenne magára hagyni a főiskolát, várva, hogy beépüljön a város életébe. A vá­ rosnak nemcsak elvárásai, de kötele­ zettségei is vannak az intézménnyel szmben. Itt egyrészt a város egészére gondolok: másrészt az irányító szer­ vekre, intézményekre, melyek megfele­ lő lehetőséget, fórumot biztosíthatnak, hogy ezek a hallgatók a szakmai kép­ zésen kívül egyéb képességeiket is ki­ bontakoztathassák. Ö sszegezve tehát, az elvárás megvaló­ sításának két feltétele van: részükről az akarás, hogy beépüljenek a város életébe, a város részéről pedig a le­ hetőség megteremtése, hogy ez az igény megfelelő kibontakozási teret kapjon. Aki hivatalból is jói ismeri a főiskolát Csik Pál, a Városi Tanács elnökhe­ lyettese: - Nem volt véletlen, hogy a megyei és városi vezetés éveken át szívós har­ cot folytatott a főiskola idetelepítésé­ ért. Nem idealizmus dolgozott ben­ nünk - hogy legyen főiskolánk, mert attól város a város, — hanem a meg­ alapozott tudatosság, mert a város­ ban s a megyében valamely módon meg kell gyorsítani a helyi értelmiség képzését, letelepítését, a nemcsak a nagy, de a közép- és kisüzemek meg­ felelő szakember-ellátását is. Ugyan­ akkor van egy olyan „elvárásunk” is, hogy a főiskola előbb-utóbb legyen hatással a város tudományos, kultu­ rális urbanizációs életére. Most az el­ ső évfolyamtól bizonyos értelemben túl sokat is várunk, meg bizonyos érte­ lemben — keveset is. Sokat azért, mert Egy az ötvennégy közül évtizedekre most kell megalapozni a főiskola légkörét. Ennek az első, hon­ A tanév kezdetén a hallgatók szinte alapító társaságank küldetése, hogy azonnal elkezdtek „nyüzsögni” , napok megalapozza az iskola közösségi-köz­ alatt megalakították a KISz-szervezetet életi szellemét, amely bízunk benne, és különböző, a főiskolai élet irányítá­ jellemzi majd a későbbi intézményi sánál nélkülözhetetlen bizottságokat. életet. Azt hiszem, nagyon igazságta­ Szinte mindenki tisztségviselő lett, hi­ lanok lennénk, ha azt várnánk, hogy szen ötvennégy főből kellett létrehozni már ebben az évben, vagy éppen ezeket a kis csoportokat. Részt vettek a máris érezhetően jelen legyen a főis­ város szinte minden „megmozdulásán": kola a város életében. Ez lehetetlen. színházban, moziba jártak, még társa­ Egyrészt azért, mert a hallgatókat és a dalmi munkából is kivették részüket. tanárokat egyaránt a belső munkaAztán mintha lazult volna a mozgalom és életrend, életritmus, életmód kiala­ tartása. kítása foglalja el. Másrészt, ez az ötMég később: minden a helyére ke­ ven-egynéhány fős diáklétszám kevés rült, folyik a normális élet. ahhoz, hogy a városban éreztetni tud­ ja hatását. Kosztrihán Éva, a főiskola KISz-titkára Ha számítunk arra, hogy a főiskolá­ — Tudjuk, hogy mindenki ránk figyel. nak jelentős hatása legyen a város De míg össze nem kovácsolódtunk, életére, akkor ez a jövőnek szól. Bi­ szervezetileg meg nem erősödtünk, ad­ zonyos feltételekhez, és — alapvetően dig komoly KISz életet, igazi főiskolás — időhöz kötve. Ki kell hogy alakul­ hangulatot teremteni nem lehet. Azu­ jon a három évfolyam a nappali ta ­ tán meg még komolyabban kell végez­ gozaton, és megfelelő létszámmal, eh­ ni a munkát, hiszen meg kell terem­ hez igazodva a levelező és esti tago­ teni a talajt az elsősök számára, ki keli zat. Fel kell, hogy épüljön továbbá a alakítani egy olyan életformát, amely Ez a néhány vélemény mindenképpen elégtelen ahhoz, hogy teljes képet kap­ junk: mennyire ismerik a negyvenezer főt számláló város lakói főiskolájukat. Egy hosszabb vizsgálódás és sok-sok beszél­ getés összefoglalójaként viszont levonha­ tók a következtetések: kevés volt azok száma, akik nem tudtak semmit a főis­ koláról: egy ember úgy vélte, hogy Ba­ lassagyarmaton még működik a tanító­ képző, s hogy ez a megye egyetlen fel­ sőfokú oktatási intézménye. A nemleges 7 �„bent" is gyümölcsöző (hiszen alap­ vető feladatunk a tanulás), de a vá­ ros felé is látványos, olyan amelyre igazán felfigyelnek. A legilletékesebb Lonsták László, a főiskola vezetője: -A közgazdasági életet egy kicsit megmozgatja, előbbre viheti a főisko­ la, már azért is, mert a városban, de a megyében is meglehetősen kevés a közgazdasági szakember. Az a han­ gulat, amely egy ilyen oktatási intéz­ ményen belül kell — megvan. Kemény munkát végeztünk, hogy kialakuljon, hiszen az év elején bejött ötvennégy diák, akik középiskolából „szabadul­ tak ki” , még az előadók számára is ismeretlen környezetbe kerültek be, így tradíciók híján nekik kellett lerak­ niuk a főiskolai élet alapjait. Tény, hogy hallgatóink „megjelentek" a vá­ rosban. Ott voltak és vannak különbö­ ző rendezvényeken, járnak színházba, Az utolsó pont előtt Az ötvennégy hallgató nagy része hely­ beli — vagy legalábbis a megye lakója. De jöttek ide tanulni az ország távolab­ bi részeiről, például Szabolcs és Hajdú megyéből is. Szeptemberben újra ötven fővel gyarapodik a nappali évfolyam lét­ száma; s ugyanennyivel a levelező tago­ zaté. Két év múlva már a teljes, három évfolyamos főiskolán folyik majd az ok­ tatás. Pár éven belül elkészül az iskola saját épülete és a diákok kényelmes kol­ légiumi ellátást kapnak. További két év múlva kilépnek az első diplomások az iskola kapuján: a most „tradíciót terem­ tők". A kivülről szemlélő, aki nem ismeri a tradíció-teremtés gondját, baját, aggód­ va kéri számon a főiskolásoktól a jelen­ leginél aktívabb részvételt a közéletben, általában a város életében. Ez az aggó­ dás és számonkérés jogos, ha arra gon­ dolunk, hogy az itt végzett szakemberek nagyrésze a városban, illetve a megyé­ ben fog dolgozni, és ehhez elengedhe­ tetlenül szükséges együtt élniük a város­ sal. A kérdés csupán az, hogy ez az együttélés miben nyilvánulhat meg. Lát­ ványos, nagy cselekedetekkel kell magu­ kat észrevétetni, vagy a szükségleteknek megfelelően ott és akkor belépni az „életbe", ahol és amikor erre nekik vagy a városuknak és a megyének szüksége van. A diákok az utóbbira esküsznek . . . állást a vezetőségtől ajándékba, ahogy Anni meg örökölte két éve az anyja után. Nem tudnak maguk semmit. Csak ülnek itt P. elvtárs körül, főzik a kávéját, meg átszaladnak sörért a kocsmába, ha megszomjazik, hát ne beszéljen velem ilyen hangon! Maguk egyszerűen törvénysértők, mindenben, ahogy esztéká ügyben is: mint egy báróság, olyan a hatalmuk. Se Erzsi lányom tisztálkodott a konyhában, mint aki délután eszük, se iskolájuk, csak a rokonságuk. Abból élnek. De sok ballagni fog, a két kisebb már félnyolckor elment az iskolába. víz lefolyik még a piszkos Ipolyon, míg maguk, — akár az Livi szokása szerint szívesen, Ö csi morogva. Készítem elő Erzsi egész falu P.-P.-népsége — lenyel, kiköp engemet, mert attól, fehér blúzát, eszembe jut, hogy rögtön nyolckor be kell men­ hogy itt majd mindenki neve P.-vel kezdődik, mint az uramé, nem az irodába, tisztázni ezt az esztéká-dolgot. Ö csi fiam áp­ akitől tizenhárom évi kínlódás után elváltam, én bírni fogom rilis 14-től május 27-ig B-on kórházi kezelésben részesült; ha a harcot, meg a gyerekek is mellettem. áprilisban kijelentette a téesz az esztékából, hát a kórház P. János főkönyvelő felállt, kinézett az utcára az ablakon, hamarosan küldi a nyakamra a számlát, alighanem meglesz úgy kezdett beszélni. Halkan, mint egy okos pap, hogy ha vagy kétezer forint privát alapon. Jobb ha előbb bemegyek, majd emeli hangját, hát ereje legyen szavának. mint ha papír jön előbb, akkor aztán magyarázhatom, „Látja, látja, milyen tiszteletlenül beszél megint P.-né a fia ­ hogy a járás hatályon kívül helyezte a tagkizárásomat, de az tal alkalmazottunkkal! Elmondja mindennek. Butának, iskolázat­ esztéká vagy a kórház a pénzt bevasalja. Erzsi elment az is­ lannak, rosszakarónak! Hát kell ez P.-né? Gabika nem ellen­ kolába, én meg egyenest az irodára, hogy beszéljek R. Lászsége magának. Történt, ami történt azzal a válással, plety­ lóné esztékással, aki az anyósom bérmakeresztlánya, ő dolgo­ kál, amit pletykál a maga anyósa. Megint mások a családi zott leghangosabban ellenem mindig az irodisták közül. Ott ügyek, más a munka. Gabika inkább jóindulattal van maguk volt benn mind a négy könyvelő. P. János főkönyvelő, Magdi, iránt. Látja, a családi pótléka ügyében is intézkedett, anélkül az elnök lánya, Anni, aki anyja után örökölte az irodista á l­ is, hogy maga kérte volna. Hivatali kötelességből. Elküldte a lást, és a Gabika, R. Lászlóné, a „kedves rokon" — esztékás. Nagyon udvariasan tőle kérdeztem meg először, hogy a kizá­ családi pótlék igénybejelentését a három gyerek után P. Józsi rást érvénytelenítő végzés után vissza jelentettek-e az eszté- vállalatához Pestre, hogy majd onnan kapja a pénzt, P.-né. kába? Mert az Ö csi kórházi költsége nagy pénz lesz, igen fon­ Hogy ne pusztuljanak éhen, ha már maga munka nélkül van, hanem megélhessenek!” tos az ügyet sürgősen rendbe tenni! Az én esztékásom magas Micsoda? Ezt tették volna? Erre már csúnyán elkáromkodtam lóról válaszolt, „Nem jelentettük vissza, ki van zárva a téeszünkből. Nem dolgozik itt." Mondom megint, hogy a járási hatá­ magam a négy könyvelő nagy riadalmára. Magam felé fordí­ rozat hatálytalanította a kizárást régen, dolgoznék is, ha mun­ tottam a ferde vállú kis embert az ablaktól: Micsoda? Főköny­ kát kapnék, és dolgozom is, hiszen a téesz feles eper, málna­ velő elvtárs! Nagyon jól tudják, hogy nekem nem kell P. Józsi földjét művelem, aszerint is megvan az éves 120 kötelező na­ vállalatától a családi pótlék! Én innen vagyok jogosult rá ! pom, hát feltétlen jelentsenek vissza! A válasz még hango­ Értik? P. János főkönyvelő, hogy kikerüljön a kezem ügyéből, óva­ sabb volt. „Nem jelentjük. Kizárta a közgyűlés 97 asszony sza­ tosan csoszogva, vaksin visszaült íróasztala mögé. Én az ablak vazatával, hát kivan zárva! És ne dirigáljon itt! Menjen haza, hüvöséhez nyomtam a homlokom, hogy szét ne pattanjon a vagy menjen ahova akar!" fejem a rettenetes felindulástól. Mint egy maffia: úgy támad­ A többi három könyvelő még hallgatott. Én rácsaptam a nak rám megint együtt. Most jár le a gyerekelhelyezési per Gabika asztalára: a törvények számítanak, nem a maguk aka­ fellebbezési határideje, hát támadnak megint összefogva. rata! „Hagyjon békén, mi itt dolgozunk, nem cirkuszolunk" — Fineszesen csinálják. Hogy rám bizonyítsák, semmiképpen nem így Gabika. Maga nem érti a munkáját, mondom, legalább is­ tudom biztosítani a gyermekeim nevelését, itt az új „intézkedé­ merné az előírásokat, akkor nem beszélne így. „Még csak az sük". A javamra! 150 forinttal több jusson a gyerekeknek! kell, hogy maga tanítson! Maga falu szégyene! Magával van ennyire buta? Hiszen tőlünk csak 360 forintot kapott havonta a a legtöbb bajunk! Mikor hagyja végre már el a téesz-lakását? három gyerek után, az ura vállalatától meg 510-et fognak Meg a falut... Le akarjuk bontani azt a házat, olyan ócska, küldeni. Nagy különbség magának havi 150 forint, mikor sze­ hogy egyszer magukra dől, igaz, P. elvtárs?" A főkönyvelő gények, mint a templom egere. Köszönje meg inkább az intéz­ csak bólint neki, nem szól. Én folytatom: R-né!, maga ezt az kedést, mint háborítja itt a munkát!” Erdős István Nehéz nap 8 �Gazemberség! — csattantam fel kiegyenesedve. Az én ne­ vemben ne kérjenek maguk semmit P. Józsi vállalatától. Nem állok kötélnek! El tudom tartani a gyermekeimet, nem fogják elvenni tőlem őket, ha még kétszer annyira összeszervezik is falut ellenem, mint eddig tették. Én megvédem magam. Amit kiálltam itt a válásom óta maguk ellen, a nagy rokonság el­ len, beláthatnák már, hogy erős vagyok, értik? Erős vagyok. Harmincöt évesen ötvennek nézek ki, de erős vagyok, mint a vas! P. János főkönyvelő mosolyogva letette maga elé a szemü­ vegét, széttárta a karját. ,,Ha olyan biztos a dolgában P.-né, miért fél elfogadni a nagyobb családi pótlékot a kisebb he­ lyett? Ésszerűtlen! Nem?” Főkönyvelő elvtárs, — válaszoltam már csendesebben, — kígyók között járva, magasszárú csizmát húzzon az ember!. Jobb a kevesebb a saját jogomon, mint a több az ellenséges uram jogán. A válás óta hét és félezer forint gyerektartással tartozik nekem P. Józsi, de inkább egy lépést sem teszek a pénz után, mint hogy azt mondhassa ez a szent falu, hogy a nagyanyjuknál van a helyük a gyerekeknek, ha már a gyerek­ tartáson múlik az életük, a tartásuk. Hát nem. Törvényesség ide, járási határozat oda, maguk nem adnak munkát nekem hónapok óta. Tartják magukat a kizáráshoz, én tartom ma­ gam ahhoz, amit két éve mondok, a válás óta. Itt maradok Dol­ gozni akarok. Maguknak azóta erkölcstelen lettem. Kizártak. Fellebbezésre a járás visszahelyezett. Maguk nem nyugszanak. Ha a fejetetejére áll ez a rokonsági-alapon szervezett ,,Győ­ zelem” téesz, meg a szent falu, akkor is maradok. Én magam mellett tartom a három gyerekem, akik ahogy mellettem állnak, még a szomszéd falut is hívhatják a legközelebbi gyerekelhe­ lyezési perre tanúskodni. Szép ruhába járnak? Köszönnek az utcán? Nem soványak? Tessék csak elvtársak! Szervezzék meg a válaszokat! Az igazság ezen a falun túl mindenütt átsüt a maguk gyűlöletén, összefogásán. Köszönnek a gyerekek! Van mit enniük! A ruhájuk olyan, mit a másoké. Csak a temp­ lomba nem járnak! Nem járunk mint a többi mind! A vezető elvtársaké is! Mert a süket tyúk-anyjuk tíz éven át nem tanult meg úgy gágogni itt, amilyen libák közé vetette a sors. Ne­ hezen élte túl a nagy rokonság a szégyent! Istentelenek a P.-gyerekek. Mint az anyjuk! Ki kell suppolni őket a faluból! Iátj ák, P. elvtárs, azóta is áll a harc, s mennyivel erősebb vagyok, hogy a részeges, munkakerülő uram két éve nem a l­ szik egy fedél alatt velünk . . . Hogy kitettem a szűrét. P. János főkönyvelő Félbeszakított. Mint aki ki akar hessegetni már maga mellől, úgy mondta: ,,kap majd a pesti válla­ lattól papírokat, töltse ki, küldje vissza! Onnan kapja majd családi pótlékát, P.-né. Kész! Nálunk, mint ahogy mondja is, és én is mondom, nem d o lg o zik... Írja majd be a nyilatko­ zatba, hogy keresete nem haladja meg havonta a hatszáz fo­ rintot, szakmája van ugyan, de iparengedélye nincs, munkaviszonyban nem áll, havonként nem dolgozik 11 munkana­ pot ..." Ez bizony másképp lesz P. elvtárs, — indulok az ajtó felé. — azt fogom írni, hogy a hónap minden munkanapján dolgozom a feles málna, eperföldeken, havi keresetem jó termés esetén 2000 forintot is eléri, de igen rossz hozamnál se rosszabb havi 1000 forintnál, és azt is meg fogom írni, hogy P. Józsi édesap­ ja itt a „Győzelemben" vezetőségi tag, az egész téesz egy rokoni-egylet, s hogy ez a családi pótlék ügy átszervezése egy trükk csupán, hogy elvegyék három szép gyermekemet, csinos kis cselédek lehessenek a nagyszülők házatáján, a ház­ tájiban, ahogy felcseperedtek. Hát nem, nem kérem én Pestről a családi pótlékot! Ezt fogom írni főkönyvelő elvtárs-úr; meg egy levelet a megyei esztékának Tarjánba, hogy mi megy itt velem, meg mi megy télvíz idején a körzeti orvosnál, 100-120 asszony hosszadalmas téli-betegeskedése körül, mikor nincs munka a téeszben, aztán majd meglátjuk, mi lesz? Ki mellé áll a törvény?! Jónapot! Bevágtam rájuk az ajtót. Itthon, bár sürgősen el kellett volna kezdeni a főzést az ünnepi vacsorához Erzsike ballagásának tiszteletére; előbb is az esztékás kis kartársnő szavait fejemben forgatva, leültem levelet írni a ház ügyéről. Tisztelt Győzelem TSz vezetősége! Az alábbi lakásügyi prob­ lémámmal fordulok önökhöz. Mikor a téesz használaton kí­ vüli, rossz irodaépületét két évvel ezelőtt lakásul megkaptam, rendbe tettem, beleköltöztem gyermekeimmel, azt igérték, ha pénzem lesz rá, megvehetem, mert eladó lesz. Legcélszerűbb­ nek látom, hogy én venném meg, mivel itt lakom három gye­ rekkel, és itt is akarok maradni, amíg őket fel nem nevelem. Kérem, tájékoztassanak hivatalos írásban, valami elfogadható vételár felől, melyet ez a ház megérne nekem is, maguknak is. De azt is hallottam, hogy le akarják a fejem felől bontani. Ilyen esetben azt kérném, biztosítsanak, felszámolandó házról lévén szó, szociálpolitikai kedvezményt nekem, meg legelső­ sorban is munkát, hogy keressek, hogy építkezéshez kölcsönt kaphassak az államtól. Tisztelettel: P. Józsefné. Írtam, de már arra gondoltam, szép nagylányom néhány óra múlva batyúval a vállán képletesen útnak indul a nyol­ cadik osztályból, bele a bonyolult, zűrzavaros életbe. Felejtve minden gondom, bajom, Erzsike ballagására úgy mentem dél­ ben, mintha én is nagygazdalány lettem volna itt ebben az Ipoly parti faluban tizenöt éve, s én is arra számíthatnék, hogy száz rokon ölel-csókol, ajándékoz bennünket a nagy nap alkalmából, mint a többieket. Az ünnepség az iskolaudvaron kezdődött el, de aztán a legnagyobb terembe kellett beszorulni az eleredt zápor miatt mindenkinek. J. igazgató beszélt-beszélt, egyszercsak kopasz fejéhez kapott, érzi, hogy esik rá az eső. Ekkor már mindenki szedelőzködött; be a terembe. Nem sze­ rette a falu ezt az igazgatót. Egy éve került ide. Meg­ szűnt az alatt az egy év alatt a protekciózás, nem tette meg a javaslatot a híres „régi jótanulók” továbbtanulására, azt mondta; szándék ide, szándék oda, kapjon minden nyolcadikos olyan jegyet, azt a javaslatot, amit tanulása, tudása után ér­ demel, nem érdekel, ki kinek fia-lánya, ezért is döntött úgy előzetesen a szülői munkaközösség, mutatva a falu haragját, hogy épp Erzsike lányom adja majd J. igazgatónak a ballagok búcsúajándékát az ünnepségen, egy aranyaimat ábrázoló likőrös készletet, Cs. osztályfőnöknek meg B. Kati ugyancsak egy boroskészletet üvegből, füles butéliával! Ez volt az egyesség: aranyalma az igazgatóé, butélia az osz­ tályfőnöké, aztán minden tanár kap valami apróságot. Az eső elől, ahogy vonulunk a terembe, hát hetedikesek kisérik a ballagókat helyükre, az én lányom mellé pont K. Gézát osz­ tották, a híres régi kulák-família szemefényét, az anyja egy percen belül sírva fakadt ott a helyszínen, hogy ilyen szégyent kellett megérnie. Odaszaladt, el akarta húzni a gyereket a lá ­ nyom mellől, de a fiú nem hagyta magát, első volt neki a tanítója parancsa, a kötelesség, Erzsike mellett haladt tovább derekasan. K.-né könnyei összemosódtak az esővel, a búcsúbe­ szédre már be sem jött a terembe, úgy pukkadt kinn a mé­ regtől. Aztán hazarohant, rettenetes szégyenében, hogy pont az ő fiának kell végigkísérni majd az iskolától a kulturig P-né lányát, — a falu botránykörének lányát, a betolakodó kurvaJuci lányát; micsoda gyalázat! G.-né a munkaközösség veze­ tője, amíg a teremben az új elnökségi dobogót összeszerkesz­ tették, ügyesen adogatta szét kosarából az előkészített aján­ dékokat. Ülök a padban, pont az igazgató felesége mögött, hal­ lom G.-né suttogását a fal mellett álló gyerek-párok felé. „Ad­ játok előre az első párnak, P. Erzsinek a készletet!" „Kinek adom? - sziszeg vissza Erzsi, G.-né felé." „Cs. Zolinak, meg­ mondtam már, az osztályfőnöknek!" A hátrébb álló B. Kati cso­ magján tisztán látom, hogy a füles butelia van benne; neki is azt súgja a hetedik párban G.-né: Cs. Zolinak, az osztályfő­ nöknek. Nem hiszek a fülemnek. Hátrafordulok B. Katihoz. Ki­ nek lesz? — súgom. Az osztályfőnöknek, mondja. Az Erzsi lá ­ nyomnak súgott utasítást tisztán hallottam; hát világos, hogy kavarodást akarnak a sértett szülők. Az okoskodó igazgató szé­ gyenüljön meg a falu előtt: nem kap semmit! Tanulja meg, mi 9 �itt a rend. Jó hangosan odasúgom Erzsi lányomnak: Erzsi! Te az igazgatónak adod az ajándékot! Nem lehet, piszeg vissza. — Cs. tanár úrnak kell. Erzsi, — emelem fel a suttogó hangom — , mondom! Visszafordul a lányom G.-néhez, mégegyszer megkérdi halkan: „Magdus néni, kié az aranyalmás?'' „Az osztályfőnöké!" Ez a válasz. Kis-piti összeesküvés! De itt nem lesz botrány! Erzsi! — súgom újra, — az igazgatónak adod! Hátra sem fordul, csak rázza a fejet, hogy nem, neki első, amit G-né mond, hisz ő vezényli itt az egész ünnepséget. Az igazgató közben már mondja búcsúztató szónoklatát. K-nak sziszegek: gyere ide! Mondd meg Erzsinek, hogy az igazgató­ nak adja az aranyalmát, mert összetöröm a csontját. K. viszi az üzenetet, Erzsi csak újra rázza a fejét; nem, nem. J. igaz­ gató izzadó homlokkal beszél. Június 5-én illik melegnek len­ ni, hadd izzadjon! Fog ő még ebben a faluban izzadni amúgy is eleget! Aki itt nem tetszik a népnek, azt jégre teszik; mint még 1955 körül, hasonlóan, egy nagyokos igazgatót, bíróság elé citálták 4 fiatalasszony tanúvallomása alapján, aki mind összebeszélve vallotta, hogy 14 éves iskolás korában az igaz­ gató fogdosta, nyomogatta, erőszakolgatta őket, s hogy koráb­ ban csak szégyeltek szólni, hát tegyék el innen az ilyen fajta­ lan igazgatót. A férjek is tudtak a hercehurcáról, nagyokat nevettek a tanúskodáson, mert tudták, szó se igaz semmiből, azért megy az egész, hogy helyezzék el a „tanárurat", aki nem „tetszik a népnek” . El is helyezték. Nem fog itt J. igazgató se tíz évet lehúzni, ahogy a keményfejűsége mutatkozik az első évben, mint elődje, aki bírta mindenkivel barátságban, mo­ solygósa n a „szent igát” . Erzsi, gyere ide, - mondtam félhangosan. Az igazgatóné hátra lesett, hogy mi a baj, megvártam míg visszafordul, aztán szóltam Erzsihez, aki pirulva hozzám hajolt, könnye majd ki­ csordult, úgy nézett rám, hogy mi bajom? Erzsi! A Cs. Zoli ajándéka B. Katinál van. Láttam, hallottam. Ezek itt botrányt akarnak keverni, veled! Pont veled! Cs. Zoli régi fiú, „bejáratott osztályfőnök” , kapjon két ajándékot, az igazgató egyet sem, érted? Rázta a fejét, hogy nem. Ő nem tehet mást, m in t... Durcás lett, konok. Higgy nekem, Erzsi! Mert számolunk, ha nem az eszedre hallgatsz! Visszalépett a sorba a lányom. Sírt. Az igazgató is kilesett a búcsúbeszédből felénk. Észrevette a zajt. Szidom a lányom a konokságáért, mi­ kor én neveltem olyannak. Azért, aztán később hiába suttogott az ajándékosztáskor hátulról G-né, hogy „Erzsi, Erzsi, első pár indulás,” Erzsi nem mozdult. Várt. Megvárta, amíg Cs. Zol­ tán osztályfőnök a hetedik párban álló G. Katitól megkapja 10 a füles butéliát; Erzsi csak a legvégén indult az aranyalmával az igazgató felé. Csak a saját szemének hitt a nyavalyás kölyke! Kivárta még azt is, az anyja igazat mond-e? Csak aztán ment az igazgatóhoz az ajándékkal, mikor maga meg­ győződött, mi készült a diri-bácsi ellen. A K.-gyerekkel párban szépen végigballagott a lányom a falun a többiek között, a hamar elszaladt zápor nyomát már csak a kultur csöpögő ereszei mutatták. Erzsike nem akart táncolni. Ahogy megették az uzsonnát, odabújt hozzám: ne haragudj, édesanya, mondta, és jobbrólbalról megcsókolt. Jól van, mondtam neki, rendben van, így van jól, nekem se higgy. Az istennek se higgy, saját szemeddel győződj meg az igazságról! Ha csekélység, ha nagy dolog. Így van ez jól, kislányom. Alig beszéltünk, üzentek érte, hogy a nagyanyja hívatja. Hogy menjen ki a kultur elé, ajándékot hozott neki. Erzsi visszaüzente: a gyűlölködés ellenére szépen meghívta nagy­ szüleit a ballagásra, nem jöttek el, vigyék az ajándékot, ahova akarják . . . A kedves „nagymama” bosszúja nem maradt el. Otthon az ünnepi vacsora roncsait dobáltuk a szemetesvödörbe, lassan lámpaoltáshoz, lefekvéshez készülődtünk, amikor zörögtek az ajtón. Kilenc óra múlt. Ki az? — kiáltottam. „Kezét csókolom, P. István vagyok, Józsi unokatestvére. A nagynénitől, a maga anyósától jövünk egy külföldi barátom­ mal. És, é s . . . ” Mit akarnak? — mondom, közelebb lépve... „Ez itt a barátom, távoli rokon. P. Feri, az Ipolyon túlról, odaátról, Szlovákiából. Külföldi! 19 éves fiatalember. Nősülne. A nagynéném, a maga anyósa kommendálta most neki, hogy jöjjünk, nézzük meg, kérjük meg az unokáját, Erzsikét, a maga lányát. Szép nagy lány, éppen ma elballagott a nyolcadik­ ból . . . Hát ezért, kopogunk. Ha beengedni sziveskednének . . . Ne tessék haragudni!" Felvettem a jósúlyú kutácsot, már nyúltam a kulcs után, hogy kiosztom a „jókedvű” leánykérőket, de aztán inkább el­ fújtam a lámpát. A kutácsot visszadobtam a szén közé. Hal­ latszott, hogy egy darabig téblábolt még a két fiatalember az ajtó előtt, aztán minden elcsendesedett. Jéghideg lavór vizet tettem a székre, tetőtől talpig lemosa­ kodtam a sötétben. Mire hálóingben benyitottam a szobába, a gyerekek mindhárman ágyban voltak. Láttam a félhomályban, nyitott szemmel feküdtek csendben, vártak rám . . . Csak annyit tudtam mondani az ágyam szélére ülve: nehéz nap volt, gyerekek . . . �Brigádvetélkedők '7 2 -'7 3 és melyek, akik csak a pecsétek begyűjtéséig érdeklődtek az ajánlott műsorok iránt. A második vetélkedőről — három felvonásban A fenti hiányosságok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az 1973-as év elején meghirdetett második városi vetélkedő­ re jelentkező brigádok száma jóval alacsonyabb volt, mint az előző évben. Ugyanakkor örvendetes tény, hogy több olyan vállalat, üzem is elküldte brigádjait a vetélkedőre, amely ed­ dig még csak keveset hallatott magáról. Ismét megindult a harc a pontokért - nem hallgathatjuk el azonban az e sza­ kaszban történt lemorzsolódást sem, bár ennek okait itt és most nem boncolgatjuk. A pontok összesítése alapján végülis Kultúra és közösség 16 brigád jutott az elődöntőbe. Az ember társadalmi lény. Arra született, hogy életét közös­ A művelődési központ üvegcsarnokában végigrakott aszta­ ségben élje le. Családban, lakóhelyi társulatokban, munka­ lok mellett ültek a versenyző csapatok, s valamiféle jóleső helyen és azon kívül. A szocialista társadalom ezt különösen borzongás futott végig a szemlélődő hátán, amikor a kohó igényli és követeli. De igaz az is, hogy az egyre javuló élet- mellett dolgozó munkás felállt és Váczi Mihály verseiből idé­ színvonal- az anyagiak mind bőségesebb birtoklása- magá­ zett, amikor kicsit félszegen és sután - talán mintha leckét val hozott egy új jelenséget is; az emberek összehordják kis mondana- ismertette a brigád névadójának, a nagy költő váraikat és bezárkóznak falai mögé. A munkás is, a nem életének fontosabb állomásait. Ilyen és ehhez hasonló epi­ munkás is. zódok enyhítették az affölött érzett hosszúságot is; hogy lám, Hogyan oldható fel ez az ellentmondás, milyen utakon a rendezők nem okultak a tavalyi versenyből és ismét össze­ nyerhető meg a fizikai és nem fizikai dolgozó egyszerre a kul­ ültették a műszaki és a fizikai brigádokat. Az elődöntő felada­ túra és a kollektivizmus néhol-néhol közönyösen félretolt ügyé­ tait illetően nem akarunk részletekbe bocsátkozni, egy dolgot nek? A legnyilvánvalóbban kínálkozó szervezeti formán, a szo­ mégis érdemes megemlíteni. A csapatok feladatul kapták, hogy öt percben mutassák be a brigádjukat tetszés szerinti cialista brigádrendszeren keresztül. A szocialista brigádokmint a kultúra befogadtatására alkalmas keret — tulajdon­ formában. Ha ehhez a feladathoz a kiírás- vagy a szemé­ képpen már régóta adott, hiszen többek között az is különböz­ lyes beszélgetés- néhány ötlettel, jótanáccsal is szolgált vol­ teti meg a szimpla brigádoktól, hogy az üzemi, gazdasági cél­ na, akkor nem az történik, ami történt; hogy a legtöbb kitűzések szervezettebb teljesítésén túl tagjai vállalják a szo­ csapat öt perces, hivatalos jelentéshez hasonló felolvasással cialista együttélés egyéb normáit is. Az együttgondolkodást mutatkozott be. és közös cselekvést szórakozásban, tanulásban, művelődésben. S éppen, mert mindezt szabályzatba is foglalt kötelezettség­ nek ismerik el, a közművelődés már régebben utat kellett vol­ na találjon hozzájuk. Pedig, hogy ez a mulasztás a munkáskultúra - a munkások rendelkezésére bocsátott differenciált tartalmak, formák, módszerek és kulturálódási igények — fej­ lesztésében számottevő akadály volt, az egy, az idén immár második évben megrendezett eseményen (s előzményein) jól lemérhető volt. Az esemény; a szocialista brigádok II. váro­ si vetélkedője. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor feltételezem, hogy a IV. ötéves terv első éveit, a X. pártkongresszus óta eltelt időszakot az utókor a munkásművelődés új szakaszaként em­ legeti majd Salgótarjánban, Nógrád megyében is. Nem mintha különösen „látványos fordulaton” estünk volna túl, nem mint­ ha „egetverően” nagy sikereket mondhatnánk magunkénak. Mégis; ha a közelmúltra visszatekintünk, nem lehet nem felfigyelnünk a munkásság művelődését szorgalmazó munka sa­ játosan új vonásaira. Az újszülött nem szeplőtelen Ám mielőtt az idei versenyről részletesebben szólnánk, for­ gassuk vissza az idő kerekét, és idézzük fel a kezdetet, a szo­ cialista brigádok tavalyi várostörténeti vetélkedőjének esemé­ nyeit. Amely a várossá válásának ötvenedik évfordulóját ün­ neplő Salgótarjánt köszöntötte. A kezdeményezést nemvárt si­ ker koronázta. A felhívásra a város hatvan brigádja reagált; hatvan közösség vállalta a verseny szabta kiírást, feltételeket. Tekintsünk végig a vetélkedő szakaszain; a selejtező során a benevezettek lelkesen látogatták a város művelődési intézmé­ nyeit; beültek a moziba, színházba, ellátogattak a múzeum­ ba- egyszóval gyültek az ismeretek s ezzel együtt a tovább­ jutáshoz szükséges pontok is. A látványos elődöntőn és dön­ tőn már a város munkásmozgalmából, gazdaságtörténetéből vizsgáztak a versenyzők. Ö röm volt látni, hallani a kis kollek­ tívák igyekezetét, győzni akarását. Aztán eldőlt a nagy verseny, kiosztották a díjakat, helyezéseket — s a résztvevőkkel való utólagos beszélgetés során az is kiderült, hogy az újszülött nem volt szeplőtelen. Ezt a tényt pedig még sokáig a „sze­ mére vetették” . Nagyon sokan sérelmezték, hogy a nyertes brigádok — műszaki értelmiségek, „íróasztal mögöttiek” közül kerültek ki. És azonnal azt is hozzá tették; de hiszen ez ter­ mészetes, ha figyelembe vesszük, hogy a fizikai és a műszaki brigádok — az előbbiek nagy igyekezete ellenére sem egy start­ helyről indultak. Aztán Sok brigád kifogásolta, hogy a pont­ szerző verseny során gyűjtött ismeretekből nem állítottak öszsze kérdéseket, nem kérték számon a látottakat-hallottakat. Pedig ez a módszer fényt derített volna arra, hogy mely bri­ gádok voltak valóban aktív részesei egy-egy rendezvénynek, A délutáni döntőbe jutott nyolc csapatot a színpadon lát­ hattuk viszont. A közönség a barátok, ismerősök, családta­ gok biztatása sokszor felforrósította a levegőt. A nehéz kül­ politikai kérdésektől, a munkajogi, üzemi problémákon keresz­ tül a tréfás játékokig mindenből volt részük a jól felkészült, tájékozott csapatoknak. Az első helyet és az ezzel járó hat­ ezer forintot a Vegyépszer Delta brigádja vívta ki magának, az AGROBER Szalvai Mihály és a brigádja előtt. A konkluzió A két vetélkedő mérlegének megvonására csak röviden vál­ lalkozunk. Bebizonyosodott, hogy hasznos, jó ez a forma a szocialista brigádok tömeges mozgósítására, művelődési igé­ nyeik felkeltésére, vagy fokozására. Nem véletlen, hogy a sal­ gótarjáni példa nyomán a megye számos községében rendez­ tek vagy rendeznek hasonló vetélkedőket. Óriási érdeklődés kiséretében. De! Hogy ez az érdeklődés el ne apadjon, a verseny ren­ dezőinek, patrónusainak körültekintőbben, alaposabban, a körülmények mélyreható elemzése alapján kell tervezni, moz­ gósítani, szabályokat fogalmazni. Végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy nem az ember van a vetélkedőért, hanem a vetélkedő az emberért. V. K. M. 1 1 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE B E R E C Z K Y LO R ÁN D Képzőművészet, mecénálás, közönség 1. Nem tagadom, teljesen elfogult va­ gyok, amikor az egyre szélesedő kulturá­ lis érdeklődés területei közül első helyen a vizuális kultúra, s azon belül is a kép­ zőművészet iránti vonzalom határozza meg érdeklődésemet. Nem csupán a kie­ melt figyelem, hanem — lehet, hogy „szakmai ártalom” — izguló, drukkoló, a sikerért sok mindent vállaló odaadással jellemezhető érdeklődés ez, majdhogy­ nem szerelem. Aki hasonló elkötelezett­ séggel vonzódik a művészet ezen ága iránt, minden bizonnyal igazat ad ab­ ban, hogy szivet-lelket melengető öröm a képzőművészet kiteljesedése; a kiállítások számának ugrásszerű gyarapodása, a tárlatlátogatók érdeklődésének növeke­ dése, a határozott véleményformálás egyre inkább tapasztalható jelenléte. Jó látni és hallani, hogy egy-egy jelentő­ sebb köztéri alkotás, közösségi épület­ hez kapcsolódó murális munka, érdeke­ sebb tárlat sok-sok embert véleményfor­ málásra késztető közügye kulturális éle­ tünk mindennapjainknak. Így van ez ak­ kor is, ha a művészethez, illetve annak eredményeihez való közeledés még bő­ ven rejt magában ellentmondásokat is. De aki már tetszését vagy nem tetszését megfogalmazza, kapcsolatot teremtett, s ez a kapcsolat a kulturális javak iránti igény meglétéről árulkodik. Éppen ezért a gyarapodás feletti öröm és jóérzés mel­ lett azonnal megjelenik a felelősség gon­ dolata is. Mindenki - akár alkotó, akár a kultúra terjesztésében különböző he­ lyen és szinten tevékenykedő ember — nagyon is konkrétan megfogalmazható felelősséggel tartozik a társadalom kul­ turális igényeinek megteremtéséért, az igény színvonalának alakításáért, és ter­ mészetesen az igény megfelelő nívójú ki­ elégítéséért. Úgy gondolom, hogy ez az általános kötelezettség nem csupán elméleti köve­ telmény; nem azt jelenti, hogy minden, a kultúra területén valamilyen szolgálatot teljesítőnek „szuperklasszis” fokon kép­ zett filosznak kell lennie. A csak az elmé­ let szintjén tetszetős kinyilatkoztatások­ ban jelentkező szentenciák követelménykénti szajkózása inkább riaszt, mintsem közelít. Az általános elvi kijelentések he­ lyett, sok apró mozzanat és összefüggés felmérésére alapozva kell a vizuális kul­ 12 túra egészének érdekében tevékenyked­ nünk, s minden poszton az adott feladat teljességéhez igazodnunk. Köztudott, — de nem hiszem, hogy fölösleges ismétel­ ni, - akit lakása berendezésében eszté­ tikailag segítünk, azt látni tanítjuk; akivel az öltözködés ízlésnormáit ismertetjük meg, közelebb visszük a képzőművészet­ hez; s akivel megszerettettük a képzőművészetet, azt egész emberségében is befolyásoltuk. A művészetek esztétikai ér­ téket és ezen keresztül örömet sugárzó hatása, ha felismertté és így mozgató erővé vált, végsősoron társadalmunk szo­ cialista közgondolkodásának normáit motiválja, embert és emberi kapcsolato­ kat tesz tartalmasabbá. A sok-sok, csupán részkérdésnek vagy másodlagos apróságnak tekintett problé­ mára is választ kell tehát adnunk. Ter­ mészetesen igényes és becsületes választ, mert abból kerekedik ki a vizuális kultúra fejlesztése érdekében végzendő közmű­ velődési munka lényege, amelyben (mi­ vel esztétikai tanulságokat koncentráltan hordoz) megkülönböztetett szerepe van a képzőművészetnek. Nem közömbös te­ hát, hogy a képzőművészet és a társa­ dalom találkozásának, illetve e kontak­ tus tartalmának, formájának differenciá­ lása érdekében mit kell tennünk. A tu­ datos, célszerűen szervezett, megfelelően irányított munkára lehet és kell építe­ nünk, mert ez a záloga a kortárs, szo­ cialista eszmeiségű képzőművészet fejlő­ désének és a társadalom vizuális kultú­ rája gazdagodásának. Szocialista t á r s­ sadalmunkban az egész társadalom, il­ letve annak minden tagja mecénás. De ha nem rendszerbe foglalt, a haladást, a nívós kibontakozást segítő konkrét igénnyel találkozik művész és mecénás, akkor csupán a személyes és jámbor óhajok esetlegességére lennénk hagyat­ kozva. Az óhajok szándékukban lehetnek kifogástalanok is, de az eredmény az egyes óhajok, elképzelések szerint ala­ kulva mégiscsak kétséges. Az azonos szándék egybefonása, a kívánság tetté változtatása a feladatunk. 2. Az eddig sorolt gondolatok azért ötlöttek fel, mert szeretném számba venni a „művészetpártolás'' néhány, nagyon is Nógrád megyére, illetve Salgótarjánra jellemző vonását. Az első kérdés: való­ ban létezik-e valami — csak ez ország­ részhez köthető mecénási, vagy még in­ kább közművelődési munkát karakterizáló — speciális feltétel. Úgy hiszem nem, ha csak az esztétikai nevelés terén vég­ zett munka tudatossága, színvonala és eredményessége nem válik speciálissá, egyedi jellegzetességgé. Ha csak a kül­ ső jegyeket figyeljük, a jelenségeket so­ roljuk fel, akkor különleges feltételekkel nem találkozunk. Új városrészek máshol is vannak, rangos alkotóművészek más­ hol is élnek, kiállításokat nem csak itt rendeznek, szobrokat sokfelé találunk, s a művészet, a művészet és közönség ta ­ lálkozásának erkölcsi, anyagi támogatá­ sa is e vidéken kívül is általános gya­ korlat. Mégis — lehet, hogy ismét a szubjek­ tív elfogódottság szólal meg belőlem — van valami jellegzetesen ide köthető mo­ mentum, amely az akarás erősségében, s az eredményesség mindig természete­ sen jelentkező nívójában egyértelműen mérhető. Egészen biztos, hogy ennek megvannak azért az objektív, és a kul­ túra teremtésében, valamint terjesztésé­ ben résztvevők személyes adottságaiból fakadó okai is. Ha a megye „fővárosa” , Salgótarján történetét vizsgáljuk, utalást kapunk az objektív tényezőre. Szembetűnő az a környezetváltozás, amely az itt lakók gondolkodásának befolyásolója volt. Elég az utolsó évtizedet néznünk, akkor is vi­ lágos, hogy hogyan változott a termelési struktúra; a bányászat mellett széles ter­ melési skálájú ipar teremtődött. Oly üte­ mű volt ez a fejlődés, hogy túlzás nél­ kül meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy Salgótarján differenciált iparral rendelkező megyeközpont, s ebben a termelési struktúrában nem is a bányá­ szat rendelkezik vezető szereppel. Nem jelentéktelen az sem, hogy megteremtő­ dött a — lakosságot is szervező - ipari �bázis, amely természetesen óriási lendü­ lettel fokozta a kulturális igényeket is. Ez a szerencsés termelési és lakossági átrétegződés akkor érte meg forduló­ pontját, amikor a város vizuális megjele­ nését is változtatni kellett; az új termelési és letelepedési feltételekhez kellett iga­ zítani a település fejlesztési koncepció­ ját. Az átgondolt városépítés, illetve vá­ rosfejlesztés eredménye, hogy lényegé­ ben és karakterében új vizuális közeg jött létre. A völgyben épült város már nem „földszintes település” . A központ közösségi épületei, s a lakóházak a ter­ mészettel harmonikus egységet alkotnak, s ma már teljesen megváltozott szellemű környezetet jelentenek az itt élőknek. Az építkezés technológiája, a gyarapodás üteme is hozzájárult az építészet által közvetített esztétikai értékek befogadá­ sához. Ahogy gazdagodott és differenci­ álódott a város ipara, úgy növekedett és gazdagodott a lakosság — új csalódok telepedtek itt le, őshonosok költözköd­ tek új lakásba: együtt alakult, formáló­ dott a város és népessége. Tehát ez az együtt alakulás biztosította az azonnali kontaktust; nagy szavakat használva — az „új honfoglalás” természetes hova­ tartozás-érzéssel párosult, mindenki sa­ játjának érezte a várost. Ez az alapja a jó értelemben vett lokálpatriotizmusnak, s a kontaktus lényeges mozzanata: a tu­ datosan vállalt vizuális környezet. A tu­ datosságból pedig, az építészet által megteremtett esztétikai értékeken alapu­ ló kulturális igényesség fakadt. Nem gondolom spekulatív elemzésnek, hogy az új környezet rendezési elvéből - dicsérje a tervezőket — azt a követ­ keztetést vonjuk le, hogy a városközpont kialakítása szinte diktálja a kultúrával való foglalkozás szükségességét. A tele­ pülés és a település centrumának köz­ ponti épülete a Művelődési Ház. Szép, és jó arányú építészeti tömege, kitárul­ kozó portálja főszereplője a térnek, s kö­ rülötte — hirdetve a kultúra és az élet kapcsolatát — kerültek elhelyezésre az ugyanolyan igényességgel épült, a min­ dennapok életfeltételeit szolgáló közös­ ségi épületek. Az itt lakóknak, s az erre járó vendégnek a lehető legtermészete­ sebb, hogy a téren szobrok vannak, hogy itt találkozik az új szellemű település szimbólumát hirdető, nagyméretű beton­ üveg plasztikával, s mindez úgy ragadja meg figyelmét, hogy nem kell az elhelye­ zés okán tűnődnie. Nem kell tűnődnie, mert a természet is jelen van, a lakóhá­ zak, a közösségi épületek nem a környe­ zettel vetélkedők; a táj nincs feleselő el­ lentmondásban a város szerveződésével. S az élet mindennapi ritmusa is egybe­ vág a tér szervezés gondolatával. Az ilyen környezetben, már eleve meghatá­ rozott a vizualitás igénye, az itt lakók éppen az együttalakulás folyamatában — tudatosan — közelebb kerültek a kép­ zőművészethez is. Megitélésem szerint — több más mellett - az egyik nagyon lé­ nyeges alapja a képzőművészet területén végzett eredményes közművelődési mun­ kának; a megye, a város művészetpárto­ ló jóhírének. 3. Természetesen az érdeklődés, a meg­ lévő alap önmagában kevés lenne. A ma meglévő vonzalom csak úgy marad meg a holnap számára is, ha erre az alapra építünk. Nem a véletlenre kell bíznunk azt, hogy az egyre emelkedő életszínvonal biztosította nagyobb kultúrálódási lehetőség milyen formában, és főként milyen minőségben telítődik tarta­ lommal; a bővülő feltételek hogyan szol­ gálják a kulturális értékek iránti igényt. Erről szólnunk kell, mivel éppen napjaink aktuális feladata a közművelődés tartal­ mának, htásos módszereinek kidolgozá­ sa. A képzőművészet területén a legtöbb félreértés a szakmai és a közösségi érde­ kek szolgálatának vélt ellentétéből adó­ dik. A képzőművészet sorsáért közvetlenül felelősséget érzők, a mesterségbeli kér­ désekkel foglalkozók és természetesen maguk az alkotók a művészet elméleti-, kifejezési- és elismerési gondjainak ol­ daláról közelítik a feladatokat. Bizonyos tekintetben ez természetes is, hiszen mégis csak ők közvetlen érdekeltek a művészet alakulásában. De nem lenne helyeselhető olyan elfogultság, amely csak a szakmai kérdések középpontba állításával, figyelmen kívül hagyja a mű­ vek társadalmasításának szempontjait. Nem helyes, ha egy-egy kiállítást csupán szakmai fórumnak tekintünk; nem helyes, ha a művészet társadalmi szerepének meghatározásánál éppen a társadalom kulturálódási igényeit hagyjuk figyelmen kívül. Ezek az ellentétek nem takarnak valóságos érdekellentéteket, csupán ar­ ról van szó, hogy néha spekulatív esz­ mefuttatások következtében összeegyez­ tethetetlennek tartjuk a művészet és a közművelődés érdekeit. Mintha a két terület gondjai nem kapcsolódnának egymáshoz, s mintha ezekkel a gondok­ kal nem lehetne egyszerre, összefüggé­ seikben foglalkoznunk. A szakmai gőg, vagy a vulgarizálás eredményre nem ve­ zethet. Salgótarján - napjainkban sok eset­ ben joggal irigyelt — kiállítási tevékeny­ sége jó példa lehet a két terület érdekazonosságának bemutatására. A Tavaszi Tárlatok sorsa, a Zománc Biennálé, a Gimnázium „Galéria Sorozata" egyszer­ re szakmai fórum és közművelődési mun­ ka is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az em­ lített rendezvények a város lakóinak ér­ deklődésére és művészetszeretetére épül­ ve érik el sikereiket. Közönségbázis nél­ kül holt térben, élettelenül pöffeszkedő parádévá degradálódna bármelyik, hi­ szen céljától lenne megfosztva az alko­ tómunka eredménye, a mű. Ahhoz, — megitélésem szerint — hogy a közönség valóban érdeklődve, értően, kritikai meg­ jegyzéseit sem titkolva kapcsolódhassék a képzőművészet ünnepi eseményeihez, igen körültekintően kell megtervezni a ki- 13 �misztikumok eloszlatását eredményezheti, mert az adott közösségben világossá vá­ lik, hogy az alkotás igen komoly erőfeszí­ tést, helytállást, elkötelezettséget kívánó emberi tevékenység. A művész kitűzött célja elérése érdekében, a gondolati ter­ vezés mellett, ugyanúgy küzd az anyag­ gal, technológiával, mint bármely más, az adott helyen termelt termék esetében a munkások teszik. Ha speciálisan is, de az értelmes együttdolgozás a munka megbecsülését is propagálhatja. Elmond­ ható tehát, hogy mecénási „művészetpártoló'' eszköz a szocialista szerződés; de azt is állíthatjuk, hogy az egyik leg­ hatékonyabb közművelődési eszköz is, amelyet nagyon hasznos lenne minél el­ terjedtebben alkalmaznunk. Munkás kö­ zösség válik éltető közeggé a művész számára, s a megbecsült munka hitele széles körben igazolja a műalkotást. Előbb az érdeklődés ébred, majd a meg­ értés és a birtokbavétel következik — a közönség, igényét csiszolva fogja óvni és félteni a sajátjának érzett kulturális ér­ tékeket. 4. állítási tevékenységet. Biztosan nem len­ ne akkora vonzereje például, egy más tájhoz, más közösséghez kapcsolódó fes­ tőművészeti bemutatónak, mint a Zo­ mánc Biennálénak. Az ok is könnyen fel­ tárható. A zománccal való foglalkozás a városban eleven termelési feladatként jelenlévő valóság. A zománccal dolgo­ zók közvetlenül, a többiek pedig egyéb információk alapján vetik szembe érdek­ lődésüket a kiállítási anyaggal. Mit tud csinálni, hogyan tud bánni a művész ez­ zel az anyaggal? Hogyan és miért válik művészetté az ismert anyag ilyen, vagy olyan alkalmazása? A művészet leglé­ nyegesebb kérdéseihez jutunk el a ter­ mészetes érdeklődés alapján. Jelen eset­ ben a kapott válaszok hitelét tovább fo­ kozza az a tény, hogy a jól értelmezett és kellően kihasznált közművelődési fó­ rum egyben igen jelentős szakmai fó­ 14 rum is. Az egyetlen az országban, amelyen egy művészeti ág eredményei, problémái — sőt olykor tévedései — ken­ dőzetlenül a közönség előtt kerülnek megvitatásra és dokumentálásra. Ez egy­ ben arra is figyelmeztet, hogy a szakmai kérdéseket is csak tiszta szándékkal és eszközökkel lehet közvetíteni. Nem hallgatható el azonban az sem, hogy az emberi kapcsolatok megteremté­ se is a közönség és a művészet közele­ dését szolgálja. Ebben a városban ala­ kult ki, tudomásom szerint egyedülállóan, a szocialista szerződésnek az a rendsze­ re, amelyben mindkét szerződő fél — üzem és művész — a kölcsönös megbe­ csülés és az egymás hasznára végzett munka alapján találta meg az együtt­ működés feltételeit. Így a művész részvé­ tele az üzemi közösségben nem formális. Az ott végzett alkotómunka felesleges Az elmondott gondolatokat még egygyel — inkább csak kívánalommal, — szeretném kiegészíteni. Ez a „telepítés” gondja. A képzőművészet területén szinte elengedhetetlen, hogy az eredményes közművelődési tevékenység aktív és nívós művészeti alkotómunkát végző művészek­ re épüljön. Legyen „saját alkotója” , il­ letve legyenek „saját alkotói” az adott megyének, városnak. Az ő munkájuk je ­ lentheti az egész magvar művészethez való kapcsolódás és befogadás alapját. Ezért, bár nem kevés anyagi gonddal jár, megfontolt terv alapján foglalkozni kell a művészek letelepítésének kérdésével is. Erre számtalan mód, s lehetőség van, a lényege azonban az, hogy világosan kell látnunk: a letelepítés, a művészetpárto­ láson túl közművelődési munka is. Tudom, hogy Nógrád, megyében és Salgótarjánban e tekintetben is vannak hagyományok és vannak tervek. Kívá­ nom, hogy a tervek minél előbb valóság­ gá váljanak. �Páhi Péter Lefekvés előtt — Nem mész ki holnap a szőlőbe? — csak éppen hogy meg­ említse, bizonytalanul hangzott a kérdés lefekvés előtt, Érezte, hogy valami gorombaság következne, hát hallgatott, mintha azt mondta volna ,,jó éjszakát, aludj jól." A térti száján való­ ban ott ült a dühös válasz, de ő is hallgatott. Ha most úgy istenigazában megmondja a véleményét, abból csetepaté lesz. Jobb békességben élni. Beidegzett mozdulatokkal vetette az ágyát. A kérdés, mint ablaküvegek közé szorult légy zöngése, a fü­ lében maradt. Mi az öregúristenért hajtja ez az asszony? Két teljes hete van a szabadságból. Permetezni nem kell, a szemek szépen fejlődnek. Minek azt folyton dédelgetni, mint egy beteg gyereket? Vagy talán . . .? De ezt a gondolatot elhessegette. Neki? Ugyan! Bár sose lehet tudni! Egész nap ott áll a pult mögött. „Más valamit? Mit tetszik még parancsolni?” Méri a kenyeret, a tejet, adja a kalácsot, a süteményt, beváltja az üvegeket. Délutánra zsibog a talpa, dagadt a bokája. És most: „Nem mész ki holnap a szőlőbe?” A nyavalya ott törné ki azt a szőlőt is. Nem elég nap mint nap fel-lepakolni arról a rohadt kocsiról, zötykölődni a sofőr mellett napszámra, igyekez­ ni a boltok előtt a pakolással, s aztán hajts még, mert kifut­ nak az időből, ma még ezt le kell szállítani, délután 5 óra van, 56 km a kerekek előtt, és idejében vissza is kellene érni. Nem érti ezt az asszonyt. 15 éve élnek egymás mellett, és nem tudja mi hajtja, mi űzi, mert nemcsak őt noszogtatja, saját magát is. Előbb a ház, a berendezés. No jó, hát ez kell, ezért ő is hajtott, mint az úristen. Aztán a szőlő, a vityiló, most meg kocsival akarja rázatni a fenekét vénségére. Az eszébe Bartha László Vereb Mari negyven pengője A csendőrök végigsétáltak a falun. Feltűzött szuronnyal lép­ kedtek, a biciklit maguk mellett tolták. Bementek a Közön, át a temetőnek, a patak mellett ki a kocsma elé, majd a kas­ télynak kanyarodtak. A falubelieket idegesítette kémlelő te­ kintetük. Azelőtt is jártak erre, egy héten legalább egyszer, vasárnap délután, ha valami mulatság volt, a legények miatt. A kövesdi Mihály napi vásár óta meg mindennap. Híre járt, hogy a kövesdi vásárban Vereb Mari kiabált valamit, azért ez a nagy sétálás. Hogy mi történt, ma már nem lehet pontosan megállapíta­ ni. A sok „így mondják” , „Vizi Erzsa beszélte” , „keresztanyám látta, mert ott vót, nagyot hall szegény” bevezető mondatok után lassan kerekedik a történet. Emlékeznek az esetre, so­ káig lázban tartotta a falut. Vereb Marinak nagy híre volt ak­ kor. Meg az ikreknek. Tíz gyereke született Vereb Marinak, kétszer iker. Már hét gyerek nőtte ki a viganót, amikor ezek jöttek. Május végén betegedett le Mari, a nagy melegek előtt, s úgy gondolta, nyáron, legalábbis a végén elmehet valami munkára. Az ura falubelinél cselédeskedett, majdhogynem rokonnál. Sokat dol­ gozott, de volt is rajta áldás. Apósának félhely földje volt, mai számítás szerint lehetett vagy nyolc hold, de a kocsmára ment. Mégis elvette Marit, a jóformájú, beszédes lányt, aki úgy dolgozott, mint senki más a faluban. Megvoltak együtt, haladtak is lassan, de ahogy jöttek a gyerekek sorra, egyre nehezebb lett. Munka is kevesebb akadt, Gali Nagy Mihály eleresztette a cselédeket, ahogy letelt róla a bíróság, maga dolgozott a családjával. Árvai Imre is megélhetés után nézett. Először elment Hatvanba, a cukorgyárba, a másik év már Né­ metországban találta, oda szegődött a falubeliekkel summás- sem jutna, hogy egyszer belegebed ebbe a baromi munkába, más munka után kéne nézni, ezt nem lehet a végtelenségig bírni. Bezzeg tavaly, amikor megroppant a dereka, akkor be volt tojva, no de a pénz . . . Hát hol keres ő meg ennyit? „G on­ dolj a családra! Más be zze g ...” De hányszor gondolt! Majd vénségére mehet sepregetni, vagy éjjeliőrnek. Hány alkalom volt rá, hogy tanuljon valamilyen szakmát. De hát a pénz! És lassan megöregszik. Amikor a pizsamakabátját felemelte az esti csöndességben, belülről visszhangzott a kérdés. „Nem mész ki holnap a sző­ lőbe?" Utána csönd, nagy-nagy csönd. Reménytelenül, egye­ dül érezte magát. Míg utazott, dolgozott, csak a közvetlen következő dolog érdekelte. Ez a kizökkenés idegesítette, meg­ döbbentette, most végre pihenhetne és gondolkoznia kell. Ugyanazok a beidegzett mozdulatok naponta több ezerszer. Mire hazaér, dög fáradt, húzza az ágy, a tv-adáson elalszik. A két srácot időnként megpofozza, hogy el ne felejtsék ki az ap­ juk, de ezt is csak kényszerből teszi. „ Üssed őket, mert igen elkanászosodtak! Nem hallgatnak már az anyjukra sem” ! Mit tud erről a két srácról? Az anyjuk gondja. Ő van velük többet. És mit tud erről az asszonyról? Nagyritkán összebújnak az ágyban kötelességszerűen, unalomból. És tudja hogy az aszszony is unja már, most pontosan visszaemlékszik az álomból felébresztett „na gyere" mondataira. Még ahhoz is gyávák, hogy bevallják egymásnak az igazat. Nem kellett volna elven­ ni ezt az asszonyt. De a falu szája, s a szégyen! És élnek egymás mellett, mint két, törzsével egymás mellé nőtt fa, egymást kikezdve, kiszáradva. Hát mi hajtja ezt az asszonyt?! Begombolta a pizsama utolsó gombját is, átvillant az agyán: meg kéne simogatni, vele is beszélni erről. És megint tisztán hallotta belülről az unott kérdést, de csak a nehéz hortyogásnak válaszolhatott: — Nem! nak. Keveset hozott az esztendő, Marinak se ütött be a répa a kassai püspökség földjén. — Mari sokat szenvedett akkor. Azé kiabált a kövesdi vásá­ ron. A gyerekei miatt. Az ikrek miatt. Meg Mari olyan, hogy nem hagyja az igazát. Nekünk fődünk is vót, mégiscsak rán­ tást ettünk lisztlánggal, arra is két napig jártunk rá. Meg ba­ bot. Jaj, de sok sovány babot ettem életemben! Anyósom görhét sütött, de cukrot se tett bele. Monta, majd ha áll, édesedik. Bizony nem édesedett az, csak száradt! Láttam, náluk vótam, mikor az apjuk hazagyött, a tarisznyából hideg sült­ krumplit szedtek elő a gyerekek, meg szalonnabőrt. Úgy ették, majd megfulladtak. Egyszuszra mondta el szíves kisérőm, a hetven éves Erzsi né­ ni. Leírtam, csak a magam eligazítására tettem pontot, felki­ áltójelet. - Árvai Imrét hiába keresi. Meghalt. A bíró, G ali Nagy M i­ hály él még, tán kilencvenkét éves. A szeme gyenge, nem lát vele, de most is éles eszű. Itt lakik nem messze, a községházával szemben. — igazítanak útba. A fél falu kőműves. Új házak, átépítve majd mind. Kedvelik a végig üveges tornácot, a palatetőt, meg a beton kerítésosz­ lopokat, amelyekre csempéket tesznek, színeseket. Nem lát­ tam egytömegben ennyi drótot, hálót. - Jaj, lelkem, van itt egy nagyon rendes ember, Kovács Já­ nos. Fiatal, de szerencsétlenül járt, rokkant lett a lába. Esz­ tergályos a tanult szakmája, de csak faesztergát tudott csinál­ ni magának. Ő fonja ezeket a hálókat. A motort vette, a dróthajtót maga csinálta. A bíróék kerítése is az ő drótja. - Így igazodom ki segítséggel a faluban. —A ikreket kérdezi? Jól emlékszek rá. — Kissé fátyolos hangon mondja Gali Nagy Mihály, az öregek rezdülő-lengő beszédével, a világtalanok megfontoltságával, figyelmével. — Imre akkor nálam vót cseléd. Nagyon jó munkás, szor­ galmas. Nem ivós, rendes ember. A felesége, Mari is tán két évig járt hozzám, meg az öcsémhez, Ferenchez. Sírt, zo­ kogott Mari, panaszkodott az egész falunak. Mikor az ikrek meglettek, be kellett mutatni a templomba. Nem maradhatott 15 �el. Meg kell keresztelni, nálunk így mondják, be kell mutatni. Minden gyerek után 50 fillért kellett fizetni, tehát Marinak 1 pengőt, az ikrekért. Nem került azoknak akkor egy fillérjük se, Imre éppen munka után szaladgált. Elvitték a gyerekeket a templomba, a kanonok megállapodott öregember vót. Sok pénze lehetett, fösvénynek mondták. Megnyugodott, hogy nem kapott 1 pengőt, de másnap a harangozóval má üzent. Nem volt templomos egyik se. Imre különösen nem. Mikor har­ madszor üzent a kanonok úr, maga ment el. Nagyon dúlt le­ hetett, mondják, még a kalap is rosszul állt a fején. Többen látták, hogy nagyokat lépett, mikor ment a parókiára, de biz­ tosat senki nem tud, mi történt. — A feleségem figyelte a kapun keresztül, hogy nagy egyet­ értéssel búcsúzkodtak a tornácon, a kanonok úr kezet is nyúj­ tott, Imre meg zsebretett kézzel, laposakat lépve igyekezett ha­ za. Senki nem merte megkérdezni mit beszéltek, Imrét úgyis kevés beszédűnek ismerték a faluba — toldja meg Gali Nagy Mihály. Vereb Mari szívesen emlékezik a történetre. Az uráról sze­ retettel beszél, büszkén. Bikás volt utoljára, ötvenben halt el. - Tudta az egész falu, hogy dolgos ember Imre, mégis a szájukra vettek bennünket. Azok, akiknek egy-egy nyavalyás gyereke mászkált a nagy udvaron. Azok vótak a fáradtak, de­ rékfájósak. Mer tönkretették magukat. Nem akartak gyereket. — Imre akkor öt pengőt kapott a kanonok úrtól. Mondta, másba is segít, mennyek át, majd megbeszéljük. Velem. Mink úgy gondoltuk, vagy vissza akarja a pénzt, vagy valami csintalanságba töri a fejét, Ö reg vót végig. Nem azé mondom, de én rendes asszony vótam, most meg má megint megmonda­ nám magának hogy-mint, de valami lelkifurdalása lehetett miattunk, oszt segített. Kérvényt írt a Nagyméltóságú Asszony­ nak, hogy aszongya ő karácsonyra mindég ad ajándékot meg segélyt az ikreknek, ha nyomorultak. Be is írta szépen a ne­ vüket, csak el kellett vinni a postára, feladni ajánlva. Mink nem hittünk benne. Telt-múlt az idő, eccer csak üzen a kanonok úr, tavasszal. Koratavasszal. Dehogy, karácsony előtt. Tavasszal. Ordít ne­ kem, hogy így hálálom meg a sok pénz neki, amibe segített, tudta eddig is, hgoy nem ismerjük a keresztényi szeretet. Én meg csak hallgattam, oszt nemsokára elkezdtem a rivást. Meg­ esküdtem, hogy nem kaptam pénzt, de nem hitte, elzavart. Ríttam hazafelé végig, oszt leültem itt a Közné a tőcikre. Lát­ ták, tudták hogy bajom van, senki nem szólt hozzám. A kis­ bíró levelet hordott, odafordult. Akkor eszméltem, megkérdez­ tem, karácsony környékén hozott-e nekem levelet vagy pénzt. - Hoztam — mondja, negyven pengőt, sok péz vót, megkér­ deztem Árva i Imrét, hogy az övé e? Azt mondta, az övé. Pestrő gyött — így nekem Csordás Jani, a kisbíró. Az udvaron ülünk, a hátsó szobából hozott egyeneshátú székeken, forgatjuk Vereb Mari esetét. Korabeli asszonyok gyűlnek, boltból hazafelé, hónuk alatt kenyér, kezükben sza­ tyor. Állnak, le nem ülnének. Mindenki siet, persze a beszéd egy órára így is kikerekedik. — Tuggya, sok Árva i Imre van a faluba. A Csontos Árva i, Bajusz, Parti, Filip, még elsorolni se tudom. Imre mind — fűzi a végszóhoz a magáét a parti szomszédasszony. — Ez meg, aki a pénzt felvette, a Kupec Árvai. Kupec vót, kereskedett. Ki hitte vóna, hogy nem az övé a pénz. — Bement Csordás Jani a községházára, megnézte a könyv­ be. Negyven pengő gyött nekem, meg ajánlott level, át vót véve a Kupec Árvai által. Megkönnyebbül, nyugodtabb lesz Vereb Mari, ahogy ezt ki­ mondja. Újra átélte az izgalmakat, a gyanusítást, hogy elta­ gadta a pénzt, meg azt, hogy hálátlannak mondták. Akkor taIán nem úgy csinálta, de valami belső parancsra indul az em­ lékezet, megint a kanonok kalapja tűnik fel. Hiába, először őt kellett meggyőzni az igazáról, menteni kellett a becsületét. Meg az uráét is. — Megvan má, hogy ki vette fel a pénzt! — Ott termettem, szaladtam, lihegtem is a kanonok úr egészen megijedt, nyug­ tatott. Elmondtam neki. Nem akarta elhinni, mondta is, hogy az az Árvai nem lehet, mer az rendes ember, meg különösen 16 ha level is vót vele, szóval nem lehet. Én meg csak győzköd­ tem. Másnap a kisbíró is tanusította. - Akkor má Marira mindenfélét mondtak, csak jót nem. Hogy kódus, meg hogy rátáttya a száját a máséra. Honnan lenne neki negyven pengője, kitől kapná? Mit adott el? Ha csak a gyerekeit el nem adja, van egy kosárral! Én a pénz­ ről nem tudtam, de haragudtam, mer a gyerekeket is szidták. Nekem is vót — mennyi is? — akkor éppen hét, mint Marinak. — Csípőre tett kézzel beszél, előrehajolva, a hosszúkosarat le­ tette a földre. Csontkeretes szemüvege megvillan. - Az én urammal cimborák vótak, együtt dolgoztak, Német­ országba is együtt vótak. Két jóember, Isten nyugosztalja őket! - A negyven pengőt nem is bántam. Kellett vóna, de csak­ ugyan hátha nem az enyém. De az ajánlott levelet mindenáron a kezembe akartam kapni. A Főméltóságú Asszonytól gyött, a Kabinetirodától. Így mondta Csordás Jancsi, be vót írva a könyvbe. Az asszony a Kupec Árva i félrefarú felesége, olyan vót mindég, mint akit az Isten nem segít, úgy mondta, hogy széttépték a gyerekek a levelet. Én oszt hordtam végig a falun a bajomat, emlegettem, hogy feljelentem. Mígnem a kanonok úr megént üzent. Kapom magam, megyek, leültet a tornácon, oszt csak mondja: a legszebb a békesség, meg hogy nem sza­ bad haragot táplálni a szívünkbe. Bántani meg nem lehet senkit, szóval se, tettel se, gondolattal se. Biztos a fülibe jutott, hogy megráztam a ferdefarún a szoknyát. - Mindég védte a gyerekeit — szól hivatali tárgyilagosság­ gal a volt bíró. Az asszonyi zsémbeskedést metsző logikával szedi rendbe, mintha csak a kötekedő, bicskát nyitogató legé­ nyeket parancsolná haza a mulatságból. Védte. Kiabáltak utána, követték a falu gyerekei, kérdezték: ,,Mari, hány a ma­ lac?” Zörgettek az ablakon, szomszédja se vót, az ura meg elszegődött. Elment oszt Mari Kövesdre a Mihály napi vásárra, kartoné, edényé, miegymásé, a cserepesek mellett látta meg a Kupec Árva i feleségit, búzát árult. Ö sszeakadtak. Mari tolvaj­ nak, hazugnak kiáltotta, elmondta mindenkinek. Azt is kiabálta, hogy majd ő ír a Főméltóságú Asszonynak, mer az a szegénye­ ket pártfogolja, nem a hazugokat. Osztoztak, mire két csend­ őr odament, kérdezték, kinek mi baja a Főméltóságú Asszony­ nyal. Hát úgye a kormányzó Horthy Miklós felesége vót, mindgyá lecsendesítették őket. Másnap reggel má ki is gyöttek a csendőrök. - Rögtön meglett a level, az ajánlott level. Azt írta Kabinet­ iroda, hogy a Főméltóságú Asszony minden hónapba negyven pengőt küld az iroda által az ikreknek. Ő k kapták is híven. Könnyes lesz Mari szeme. - Csúfolták, szidták Marit is, meg az urát is, különösen azu­ tán, hogy igazok lett. Még a pap se köszönt vissza. Naphosszat énekelték a gyerekek, „Kódusok szegénye, tehenszar az ebédgye!” Meg „Kéne neked bankó, mint cigánynak a vak ló!" - Mikor az én Imrém elékerült, a jegyző úr beszélt vele. Dicsérte, hogy szorgalmas, munkás ember. Nem szégyelli, hogy a falu a szájára veszi? Igaz magyar ember nem él kegyelem­ bül. Alamizsnábul. Imre rettenetesen káromkodott. Hogy neki nem kell, inkább éhen döglik, de ezt már nem bírja. Másik tavaszon úgy látszott könnyebb lesz, szólt a jegyzőnek, hogy le akar mondani a segélyről. A jegyző a kanonok úrhoz küldte, mer ő csinálta így az egészet. Az öreg kanonok megírt egy szép levelet, hogy így-úgy köszönjük, de nem élünk vele, a segítséggel. Azt is beírta, hogy a Főméltóságú Asszony fiának, Istvánnak vót valami gyára, oszt a munkásokat el kellett eresz­ teni, hát inkább nekik adja. Úgy is lett, a következő hónapba nem is gyött a pénz. - Imrét rá vagy két hónapra behítták katonának, az én Fe­ rimmel együtt mentek el, persze közbe Marinak meglett a tize­ dik gyereke is. Úgy maradt fillér nélkül velek. A szétfolyó beszédbe G ali Nagy Mihály vág rendet. - Mink csak így éltünk, eccer, Kövesdre kellett vinni tíz má­ zsa kukoricát. Lemorzsoltuk, kocsira raktuk. Jó lovak vótak a faluba, nekem is vót öt. Három erős. Negyediket a Csontos Árvaitó kértem kölcsön. Négyet fogtunk be, tíz mázsa szem­ nek. A lovakat nagyon kíméltük. Egymást soha- �Eőssi K. Sándor Pályaválasztás A garázsajtó még nyitva van, előtte áll a Ford Capri, ami­ vel nemrégen érkeztünk. A kertésznek még nem volt ideje be­ csukni a kaput. A kerti sétányon, a mérgeszöld fák és bok­ rok közül éppen előlép az öreg. Ülünk a kétszintes nyaraló teraszán. Dr. K. J. valamikor kéményseprő szeretett volna lenni. Őszülő hajú, középkorú férfi. Testalkata kicsit kövérkés, rövidlábú és széles tenyerű. Bárátságos ember. - Sajnos, nem lehettem kéményseprő - mondja elmereng­ ve. - Pedig tehetséget éreztem hozzá. De engem már egé­ szen kicsi koromban az iskolapadba kényszerítettek. Amíg a hasonló korú pajtásaim libákat legeltettek a kertek alatt, ne­ kem már a betevő tudásért kellett dolgoznom. Szegények vol­ tunk. A tanító kinézett magának. Az apám nem mert ellen­ kezni vele. Menni kellett tanulni. - Nehéz évek lehettek - vetem közbe megértően és nagyot sóhajtok. - Igen - bólogat. - Amikor leszakérettségiztem, az apám elé álltam és azt mondtam neki: „Apám, én nem tanulok to­ vább, dolgozni szeretnék. Kéményseprő akarok lenni." No, azt látta volna! „Még hogy dolgozni! Miből, te kelekótya?" — dörgött szegény jó apám. „Becsületes orvos leszel, vagy szíjjat hasítok a hátadból!" — Jaj, csak azt ne — sikítottam, hiszen én még a foghúzástól is elájulok. Dehát hiába ellenkeztem, nem volt mentség. Látja, így lettem orvos. Hálisten, nem sok ragadt rám az egyetemen. S azóta azt a keveset is elfelejtet­ tem, amit megtanultam. Higgye el, azért még most is össze­ szorul a szívem, ha kéményseprőt látok elballagni a házunk előtt. - Később nem próbálta meg valóra váltani a gyermekkori álmot? - Mit mondjak? Mire megtehettem volna, addigra elfárad­ tam. Most már beletörődtem, hogy egyszerű orvos maradok életem végéig. Mihez is kezdhetnék ötvenévesen? Talán majd a fiam! Ha minden jól megy, akkor neki sikerül. Neki biztosan s ik e rü l!... azért minden rendben legyen a háznál. KÜLÖNBEN JÓL VA­ GYUNK, kedves fiam, te csak ne nyugtalankodjál, Feri, ha tud, majd elmegy hozzád. Vigyázz magadra, sokszor csóko­ lunk: szerető édesanyád.” Egy n a p ih ír Balázs István családfő, a Kismotor- és Gépgyár „Kiváló dolgozó" jelvénnyel kitüntetett esztergályosa, szocialista bri­ gádvezető és szakszervezeti bizalmi, tegnap kiséretével hivata­ los látogatásra az anyósához Heves megyébe utazott: A csa­ ládfőt az autóbuszpályaudvaron a forgalmista és ismeretsé­ gi körének más tagjai búcsúztatták. A küldöttség a kora esti órákban megérkezett Szarvaskőre, ahol a Béke utca 115 szám alatti családi ház udvarán id. Baka Gáborné adott fogadást a vendégek tiszteletére. A családfő a rokonság képviselőinek jelenlétében rövid sajtótájékoztatót tartott. E lő k e lő vendég Néhány perccel múlt egy óra. A fényes étteremben alig volt vendég. Az egyik asztal körül három-négy pincér sürgö­ lődött. Mellette még senki sem ült. Szertartásosan terítettek. Ahogy igen magasrangú vendég­ nek szoktak. Az egyik széket félretették, helyére tálalóasztal­ kát csúsztattak. Különböző tányérokat, hófehér szalvétát, há­ romféle kanalat, villát és kést raktak az asztalra, középre zászlót, melléje kis fűszeres dobozkákat és ételízesítő üveg­ cséket. Fél kettő után két perccel középkorú férfi lépett a terembe. Olajfoltos, kék munkásruha volt rajta. Hóna alatt kopott-bar­ na aktatáska. Kényelmesen letelepedett a fényesen terített asztalhoz. - Egy nagyfröccsöt kérek — mondta a pincérnek, aki a konyhába vezető kétszárnyú üvegajtó előtt ácsorgott. Az aktatáskájából szalonnát, kenyeret, hagymát vett elő, kikattintotta csontnyelű zsebkését, gyengéden eltolta maga elől az evőeszközöket és jóízűen falatozni kezdett. Levél „Kedves fiam! Tudatom veled, hogy hétfőn szerencsésen ha­ zaértem. Másnap már hozta haza Ilon nénéd aput Pestről. Mi is nagyon sajnáltuk, hogy a festés miatt hazaküldték a k li­ nikáról. Azt írták a papírjára, hogy gyógyultan távozott. Pe­ dig rosszabbodott az állapota, amióta nála jártál. Már alig tud az ágyban a másik oldalára fordulni. Hiába dugdostuk a sok pénzt az orvosoknak. A hónap végére rendelték föl kontroll vizsgálatra. Majd beszélek az osztályos főorvos úrral. Lehet, hogy újra ottfogják. Feri bátyád még mindig itthon van a karjával. Be van ne­ ki gipszelve. Most már elárulta, hogy nem is elesett, hanem marháskodtak a műhelyben, vagy hogyan mondta, és a gépcsoportvezető rávágott a karjára, úgy törött el. Látod, miiyen hamar megvan a baj, kisfiam. Csak nem akarja mondani sen­ kinek, nehogy a főnökének valami kellemetlensége legyen be­ lőle. Én nem tudom, mit csinált vele az az ember, de biztos, hogy ez nem egészen rendes dolog. Egyébként föl se veszi az egészet, soha nincsen itthon, á l­ landóan a kislánynál kujtorog. Azt mondja, ősszel ha lesz la­ kás, megtartják az esküvőt. Én nem szólok bele, ők tudják, hogy mit akarnak. Múltkor el is hozta bemutatni, amikor apu még nem volt itthon. Aprócska és soványka a szentem, de nagyon helyes. Most még ráadásul én is megjártam. Beleléptem valami szegbe, másnapra úgy földagadt a bokám, hogy alig tudtam a cipőt ráhúzni. Minden nap injekcióra és kötözésre járok. Nem is tudom, hogy ki vigye aput Pestre? Pihentetni kellene a lábam, de nincsen senki, aki segítsen. Ott van a sok állat, a kertben is akad munka, pedig néha már egy vödör vizet is nehezemre esik behozni. Csak sántikálok egész nap, hogy Nagy István Egyszer magához ölel Társadul szegődök vidék vándora, Vitéz Mihály! Hallgat az éjszaka, mit mondhatna árva magunknak? Vacog a szívünk: megtagadott bennünket a Város és kitett a küszöbre, ránkzuha nó éjszakába az egetlen ég alá, országutak vánkosára. Elküldött bennünket, neki a hallgató határnak, városok ajtaját kulcsolni, meleg szót koldulni. Itt állunk kelet felé, arcunkat a reggelbe mártjuk, megtörölközünk a puha, ember nélküli csöndbe. Elindulunk, és magányunkat magunkra gomboljuk: ne érjen el a hiábavalóság igézete, páncél legyen a dal, szívünket védő madár szárnya: ne érezzük, hogy fuldoklunk alatta észrevétlen. Messze előttünk a délceg Dorottya botladozik, kacagása arcunkat barázdává hasogatja és tekintetében álommá vált jövőnk vergődik: nem tud ragyogni, ha önmagában is bizonytalan. Újra elindulunk, neki a hallgató határnak. Most elküldött, de egyszer magához ölel a Város és nemcsak árva testünket fogadja be a földje. Fehérgyarmat, 1973. 17 �Nap Fábián A malom Számítottam rá, hogy újra azt fogom álmodni, amit olyan­ kor mindig, ha egy új városba érkezem. Miért pont ez a szi­ get lenne kivétel? Így történik már évek óta, pontosabban mióta Green-Green után kutatok a világban. Éppúgy szégyellem ma reggel is az álmomat, ahogyan szé­ gyelltem eddig is az ébredés-kijózanodás kíméletlen percei­ ben. Végülis, ha meggondolom, nem illik hozzám az efféle nyavalygás, a mindenféle racionális kapcsot nélkülöző éjszakai hidegrázás. Márpedig az álmaim ilyenek. És a végén mindig megtalálom Green-Greent, mégpedig mindig ugyanabban a szobában, ahol az angol filológiáról magyarázott - furcsán peregtek szájából az angol szavak — ,ugyanolyan hasig-hátig érő szőke dróthajat visel, mint régen, a melle épp olyan, rejtélyes formájú szeme épp olyan színtelen. Ám ezek az egyforma álmok mindig megszakadnak, s rá kell jönnöm: reggel van és én teljesen ostobán élek. Ki hin­ né el, hogy évek óta ténfergek a világban, felszállok minden vonatra és mindig az utolsó fülkébe, mert tudom, hogy Gre­ en-Green mindig az utolsó fülkében utazik. És most, hogy kifogytak Európa vasútjai, a hajókat járom, bár soha nem volt tudomásom arról, hogy Green-Green va­ laha is utazott volna hajón. Reszket a szoba a fényben. Gondolom, ősz van odakint és t alán kedd. A kedd mindig valami meglepőt — többnyire roszszat hoz. Számtalanszor megfestettem a kedd hangulatát, a romlott marcipán-ízű napét, mely a naptárlapok között, vagy az esővert város kőlépcsőin didereg. Közben többnyire a feltámadás esélyeit latolgattam egy lánnyal, aki természe­ tesen Green-Green, ki is lehetne más. Hát most megint itt ez a kedd. Nem tudok mit kezdeni ve­ le. Tulajdonképpen rettegek, hogy kivonszol az ágyból, kilök a hotel elé, megcibál, megpróbál lebeszélni erről az idétlen ámokfutásról. Lökdösik az ajtót. Nem húzom magamra a takarót. Fekszem meztelenül. A fé­ nyek különféle rácsos szerkezetekkel kisérleteznek bőrömön. Jól tudom, lehetetlen, hogy a kopogás Green-Greent jelent­ se, mégis várakozóan nézem a jellegtelenül fehér ajtót. Pró­ bálom elképzelni, hogyan viselkedik most a szobaszám az a j­ tókereten, cipőm a küszöb előtt. Nem szólok. Feketekötényes lány lép be. Arca Green-Greené. Felülök. Lépked az ágy felé. Aztán kezdenek áttörni vonásai a masz­ kon. Egyre élesebb az arc, az orr nyerge, a szem sekély kubikgödreiből előugrik egy arasznyi halporonty. Nyilvánvalóvá válik, hogy egy egészen egyszerű szobalány nyomul ágyam felé, aki szeretett volna Green-Green arcával becsapni engem. Noha ez nem sikerült neki, mégis határo­ zottan érzem: akar valamit. A maszk használata nem lehet véletlen. - Uram, nincs reggeli. Az egész személyzet eltűnt éjszaka. - Nem vagyok éhes - mondom, és nézem a blúza alatt fe­ szengő nyúlfiókokat. Harcuk reménytelen: hiába igyekez­ nek átszakítani a formaruha vékony kényszerzubbonyát, hogy kikandikálhassanak a fényszerkezetek négyszögeibe. - Bocsánatot kell kérnem uram. Teljesen érthetetlen a dolog. Elaludtam ma reggel, és amikor felébredtem, mindent üre­ sen találtam. Az utcán sem láttam senkit. - Bizonyára nehéz éjszakája lehetett — gondolom némi maliciával, és nem szólok semmit. Ülök meztelenül, mereven, szemem elé fogott kézzel, ujjaim között nézem ezt a lányt aki kétségbeesetten látszik és reménytelen kérdésekkel hint be. - Egyáltalán senki. Nézzen ki az ablakon! Jöjjön! Kézenfog. Felállok. Nem érzem, hogy talpam érintkezne a szőnyeg érdes felületével. Tényleg nincs senki az utcán. Ké­ ső délelőtt lehet. 18 — Elég furcsa szokásaik vannak ezen a szigeten — próbálko­ zom valami magyarázattal. — Dehogy uram. Nincsenek különleges szokások, hiszen alig tiz mérföldre van a kontinens. Az ablak előtt tér. Hórihorgas épületek mögött erdő fénye­ sedik. Átnézek az ég alatt. Három madár ül az egyik veze­ téken. Izgatottnak tűnnek. Az erdő mögött különös építményt fedezek fel. Hegyes sip­ ka, négy kar. Visszabotorkálok a szemüvegemért. Nézem. — Valami malomféle lehet — mondom hangosan — , n yilván szélmalom. A lány értetlenül néz rám: — Malom? Itt nincs malom. Az egész szigeten nincs egy sem. Itt nőttem fel, én csak tudom!? Átfogom a vállát, de a puha hús meghökkent. Kibámul az ablakon, szemében rémület: - Malom. Valóban az . . . de hiszen tegnap még nem volt ott semmi! Érzem, hogy kicsussza n kezem közül és elindul kifelé. Egé­ szen különösen, ritmustalan léptekkel vánszorog a parketten. Tapogat. Látom, már a téren húz keresztül, átvág az úttesten, kikerüli a dermedt viaszszínű autókat. Mintha dróton rángatnák. Egy vakajtajú bár mellett tűnik fel. Egyenesen a malom felé tart. Újra az ágyon ülök. Különös levegőáramok búrájában gub­ basztok. Kényszert érzek, hogy ezredszer is átgondoljam a Green-Green-féle mesét. Pedig jól tudom: minden tiszta és világos. Öltözöm. Az üres téren vakarózva billegek. A város szélén kettéhasadt az erdő. Sugárszerű ösvényen látom a szobalányt. Lába be­ legabalyodott a horizontba. Viaskodik, megszabadul és fut tovább. Gyorsítok. Száz méterre vagyok már csak tőle, amikor meg­ pillantom a malmot. Tisztás közepén áll. Nagyképű, büszke és ellenszenves. Szürke. Csökevényes lábakon terpeszkedik egy sziklahasadék szélén. Kiabálok. A lány csak megy tovább. Belép a kerek kapun. Fent er­ kély, mögötte sötét sebhely. Leülök. Tüdőm fújtat, tiltakozik. Lábamban duruzsolnak az összecsavarodott inak. Nem vagyok hajlandó odafigyelni rájuk. A lány az erkélyre érkezett. Félmeztelen. Szép mellei ringanak a szélben. Málnaszedő idő. Aztán soha-nem-hallott pengés. Libikóka fordul így át, A lány felröppen, majd sután szárnyal lefelé. Nem értem. Rugdosom az ajtót. Csikorog, féltárul. Baljóslatú, dohos a levegő odabent. Nem akarok belépni. Szú serceg a lépcsőben. Opálos prizmák csalnak felfelé. — Nem illik egy öreg malomhoz ez a viselkedés — motyogom. — Gyanús ez a malom. Rendellenes, szabályellenes malom. Ám a csörlők hangja dobhártyámon nagyon is valószerű. Felérkeztem. A kerengő vaskorlátját markolom. Ujjamból lég­ gyökerek sarjadnak. Belecsúsznak harsogva a vasba. Némi biztonságot érzek. Mintha gyengülne a lefelé kényszerítő erő. Legyőzhetőnek tűnik. Lebegek. Az idő ül a tornácon. Csufondárosan vigyorog. Félúton lá­ tom, hogy az amorf alakzatok emberek. Ahogy haladok lefe­ lé, nagyobbodnak. Két arc a tegnapi utcáról odalent. Hirte­ len megértem, hová tűntek a szigetlakok. A szobalány melle­ in rigók fecsegnek. Sovány kis lelke felfelémenőben. — Uristen — nyögöm, amikor megpillantom a vöröses lávada­ rab mellett Green-Greent. Óriás szilvaszemére szüretelni gyü­ lekeznek a sármányok. A malom lépkedni kezd. Felhajtja kockás skót szoknyáját, félrebillenti koronás kobak­ ját. A gyáva tenger szétnyílik előtte. Már csak egy rongyvitorla leng idomtalanul. Vajon sejti-e a kontinens, mit hoz a szerda? Warszawa, 1971 �HAGYOMÁNY Belitzky János Nógrádi pedagógiai gondolkodók 1742— 1848 A feudális államberendezés a XVIII. század folyamán Európaszerte egyre inkább rányomta bélyegét a nevelés és az oktatás minden vonat­ kozására. Egymás után jelentek meg a különbö­ ző részproblémák megoldását célzó uralkodói rendeletek, és divattá vált a pedagógiai kérdé­ sekkel való foglalkozás az értelmiségiek külön­ böző köreiben. Hasonló helyzet alakult ki ha­ zánkban, és ezen belül megyénkben is volt több olyan nagyműveltségű egyéniség, akik szin­ tén jelentős tevékenységet fejtettek ki a peda­ gógiai kérdések felvetése és mgoldása területén. Ezek sorában elsőként Perliczy János Dánielt, Nógrád vármegye Losoncon lakó tiszti főorvo­ sát kell említenünk, aki korának egyik legna­ gyobb hazai tekintélye a gyógyászat terén, és számos kiadott, de még több kiadatlan orvosi mű szerzője. Számos mechanikával és elméleti fizikával foglalkozó dolgozatot is írt, de ezek épp úgy nincsenek kellőképpen feltárva és mél­ tatva, mint különböző találmányai. Pedagógiatör­ téneti szempontból rendkívül jelentős az, hogy 1742-ben tervezetet dolgozott ki a magyarországi orvosképzés megindítása tárgyában. Ügy vélte, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy az or­ szágban tevékenykedő orvosok mind külföldi dip­ lomával rendelkeznek és hogy az orvoshiány kö­ vetkeztében a különféle kuruzslók tömegei teszik tönkre az emberek egészségi állapotát. Részle­ tesen indokolta egy orvostudományi egyetem lét­ rehozásának szükségességét és annak helyéül Pest városát javasolta. Tervezetét 1751-ben az előkelőbb magyar uraknak és a helytartótanács­ nak is megküldte, amelynek egészségügyi bizott­ sága az év decemberében tárgyalta meg Per­ liczy javaslatát. Az eredmény: azt javasolták, hogy Mária Terézia királynő a nagyszombati ér­ seki egyetem keretében alapítson orvosi kart, ami azonban nem történt meg és Perliczy javas­ latát ad acta tették. Tizenkilenc év múlva azonban — mivel a Per­ liczy által felsorakoztatott érvek egyre aktuáli­ sabbá tették az egyetemi színvonalon történő orvosképzést — ismét elővették azt és 1769-ben megalapították Nagyszombatban az orvosi kart. Ez az 1770. tanév elejétől az 1777. tanév vé­ géig működött itt, amikor is Budára, majd pe­ dig 1780-ban a Perliczy által javasolt Pestre he­ lyezték át, ahol napjainkban is a magyar or­ vosképzés és tudományos élet élvonalában tölti be fontos szerepét. A kor nagy problémája, hogy az iskolai ok­ tatás teljes egészében az egyházak kezében volt. Ezek - katolikus és protestáns egyaránt — félté­ kenyen őrizték a saját maguk zárt világának minden sajátosságát és tiltakoztak minden állami beavatkozásnak még csak a kisérlete ellen is, pedig az észjogi levezetéseken alapuló korabeli állambölcset már egyenesen uralkodói jognak, állami szabályozás tárgyának tekintette az okta­ tásügyet. Például Mária Terézia, aki a közok­ tatás állami rendezése útján kívánt szert tenni jó polgárokra, 1770-ben nyíltan megírta Migazzi váci püspöknek, aki óvást emelt az egyházi is­ kolák állami felügyelete ellen, hogy az iskolaügy minden vonatkozásban politikai kérdés, mert az iskolák arra valók, hogy hasznos és engedelmes alattvalókat neveljenek. Vagy például, 1777 már­ ciusában, az iskolák állami ellenőrzését is be­ vezető Ratio Educationnis kiadása előtt a Szirákon birtokos gróf Teleki József óvást emelt a király­ nőhöz intézett előterjesztésében a két protestáns egyház iskoláinak önkormányzatát sértő intéz­ kedések, főleg pedig a királyi főigazgatók ha­ táskörének azokra vonatkozó kiterjesztése ellen. A nagy műveltségű és Európát többször be­ utazó Teleki József, aki II. József uralkodása ide­ jén a pécsi tankerület főigazgatója — tehát ép­ pen annak a tisztségnek a viselője, aminek a lé­ tesítése ellen harcolt - , már ekkor egyike a kö­ zépiskolák magyar tanítási nyelve előharcosainak. 1777-ben — amikor Benyák Bernát a pesti piarista gimnáziumban magyar nyelven kezdte a filozófiát, Molnár János volt jezsuita pedig Bu­ dán a fizikát — Teleki az egyik iskolai „vetél­ kedőn", amit a magyar nyelv művelése jegyében a pesti piaristáknál tartottak, így fejezte ki erre vonatkozó nézeteit: A költők és a tudósok „magyar nyelven szólván, mutassák próbakövön a magyar nyelvnek nemcsak elegendőségét a tudományok tanításokra és gyakorlásokra, hanem magához édesítő kies ékességét is. Következendőképpen megcáfolják azokat, kik édes nyelvün­ ket buta merészséggel tapodni bátorkodnak." — Teleki azon elsők egyike, aki a középiskola min­ den tantárgyának magyar nyelven való tanítá­ sáért küzd. ami - a hagyományra hivatkozva még az 1830-as években is nem egy középisko­ lánk tanári testületének merev visszautasításá­ ban részesült. A Pilinyben és Ságújfalun birtokos báró Prónay Gábort 1784-ben a Nóg rád megyét is magába n foglaló pozsonyi tankerület fő igazgatójává nevezte ki II. József. Ekkori iskolalátogatási je­ lentései olyan magas színvonalúak voltak, hogy azok a la pján a helytartótanács számos utasítást adott ki a geometria, a fizika és a természetrajz gimnáziumi tanításának módozataira nézve. Élete leg nagyobb hatású alkotása az 1971. évi. az iskolai reformot előkészítő országgyűlési bizottság megbízása alapján készített törvényjavaslat terve­ zete. Ezt az átfogó pedagógiai szintézist is nyújtó művét 1973-ban fejezte be, de érvényre jutását megakadályozta a francia forradalom és a maqyar jakobinus mozgalom eszméitől meg riadt ne­ mesi közvélemény és így csak az 1825/27. évi országgyűlés vette újból tárgyalás alá és nyom­ tatta ki. Ez ,,A nemzeti nevelés eleiről” címet viselő, latinul írt mű vált ala p jává a reformországgyűlések tanügyi vitáinak és rendelkezé­ seinek. Prónay Gábor javaslatának legfőbb jellemzője, hogy abban a XVIII. századi felvilágosodás va­ lamennyi kulturpolitikai elve megtalálható. Ezek értelmében kívánja a közoktatás egységes állami intézését, mert az oktatási ügy az egész nemzet közös ügye. Hangsúlyozza az oktatás egyetemes­ ségének, a művelődés általánosságának elvét, aminek értelmében a műveltség megszerzésének lehetősége általános emberi jog, ebből senki ki nem rekeszthető, mert a tudatlanság úgy az egyénre, mind a nemzetre nézve végzetes bűn. Éppen ezért a rendi társadalom legalsóbb ré­ tege, a jobbágyság sem zárható ki a művelődés áldásaiból. Ezt a rendet szellemileg emelni kell, és még a tanyákon lakók oktatásáról is gon­ doskodni kíván. Kimondja, hogy bármilyen fokú iskola, tekintet nélkül a születései és társadalmi rangra, bárki előtt nyitva áll, az oktatás tehát általános jellegű és ezért ingyenes, mert csak így érhető el, hogy a szegényebb néposztályok előtt is nyitva álljonak az iskolák kapui. A tár­ sadalmi kiváltságok kapuit döngeti azzal a köve­ telményével is, hogy mindenkit a nyilvános is­ kolák látogatására kötelez a magántanulással szemben — ami a gazdagabbak körében volt elterjedve - és csak annyi engedményt tesz, hogy egyenlőre a magántanulók eredményeit is elismeri, hogyha azok nyilvános jellegű iskolák­ ban vizsgáznak. A törvényjavaslat négy szakaszra oszlik. Az első az államhatalom azon jogát részletezi, és hangsúlyozza, hogy „az összes közoktatási in­ tézmények egyformán, ugyanazon alapelvek sze­ rint rendeztessenek". A második szakaszt a de­ mokratikus kulturpolitika megfogalmazásának és az iskolarendszerek tervezetének tekinthetjük. Eszerint minden kisebb és nagyobb községben és népesebb tanyákon, valamint a városokban is népiskolákat kell létesíteni. Ezekre az ország min­ den egyes tankerületében — a számbeli arányok figyelembe vételével — a latin nyelv elemeit ta ­ nító grammatikai iskolák, gimnáziumok és kü­ lönféle szakképesítést nyújtó akadémiák épül­ jenek és végül legyen az ország középpontjá­ ban, Pesten, egyetem. Az akadémiák a nemzeti művelődés magasabb célkitűzéseit szolgálják. Legyen ezek sorában művészeti akadémia, kato­ nai akadémia, bányászati akadémia. Hasonló célt szolgálnak a létesítendő tudós társaság, a tudományos akadémia, és ettől elválasztva, kü­ lön akadémiaként, a hazai irodalom és nyelv művelését szolgáló társaság. Kimondja, hogy a leányok neveléséről és oktatásáról a népiskolánál magasabb fokon szintén gondoskodni kell. A harmadik szakasz a közoktatás ingyenessé­ gének elvét mondta ki. Ennek elősegítése érde­ kében „az elemi iskolákat a községek tartsák fenn, amennyiben pedig erre nincs erejük, a fö l­ desurak kötelessége a segélyezés” . Az oktatás és nevelés belső, tartalmi problémáinak szem­ pontjait a törvényjavaslat negyedik szakasza tár­ gyalta. Ez a rész, bár a XVIII. század második felének utilitarisztikus világnézet és a felvilágo­ sodás elveinek sajátos keveréke. Kitűnik ez ab­ ból is, hogy míg egyrészt a vallástant a közokta­ tás főtárgyának tekinti, addig másrészt valamenynyi tanulónak azonos módon erkölcstant is elő kell adni, „melynek mindenkire nézve, a vallá­ sok különbözősége nélkül, ugyanannak kell len­ nie". Ez a javaslat tulajdonképpen a laikus er­ kölcsi oktatás első és utolsó megfogalmazása közoktatásügyünk 1919-ig terejdő történetében. A konzervativizmus szelleme a nemesi rend ér­ dekében, az 1790. évi országgyűlés alkotmányt védő intézkedéseinek jegyében jelenik meg. Ezért hangsúlyozza az erkölcsi nevelés alapelveként, hogy „ez a szabad nemzet, mely sajátos alkot­ mányának örvend, nemes szellemű és ne szolgai nevelésben részesüljön s inkább a becsületérzés, mintsem a büntetés félelme irányítsa". Nyom­ ban hozzáteszi azonban, hogy a csak népiskolát végző földmíves- és iparosztály leikébe már ko­ rán bele kell oltani az alkotmányhoz való ra­ gaszkodás érzését. Ezért „a népiskolai olvasó­ könyvekben felfogásukhoz mért módon tárgyalni kell mindazt, ami bőségesen megmutatja, mily sokféle hasznos háramlik rájuk is vissza az or­ szág alkotmányából” . Az utilitarizmus, a hasznosság elvének jegyé­ ben jelenti ki, hogy az iskolákban csak azoknak a tudományoknak van helyük, „amelyek legin­ kább válhatnak bárki életének hasznára” . A jo ­ zefinizmus szellemében akarja azonban meg­ akadályozni az un. szellemi proletariátus kiala­ kulását. Kijelenti, hogy bár az iskolák minden fajtájának kapuja nyitva áll bárki számára, még­ is óvatosságra int, „hogy az ország lakosainak a felsőbb iskolák látogatására irányuló szerfölött erős hajlama ne térítsen el olyanokat a földmíveléstől, ipartól, mesterségektől és kereskedéstől, akik ezen a téren lehetnének az államnak nagy hasznára, ellenben a felsőbb iskolákban csekély előmenetelt mutatnak és semmi reményt sem nyújtanak arra, hogy ezen az úton a közjót elő fogják mozdítani” . A magyar nyelv ügyében azt javasolta, hogy annak művelése végett „a grammatikai iskolák­ ban bárhol a magyar birodalomban a latin nyel­ vet a magyar nyelv segítségével kell tanítani", 19 �és hogy a magyar nyelv az iskolákban, miként arról az 1792. évi Vll. tc. intézkedik, mint önál­ ló rendes tantárgy foglaljon helyet. Azt azon­ ban fel sem veti hogy a középiskolákban va­ lamennyi tá rgyat Kellene tanítani. Kimondja a tervezet, hogy bizonyos idő múl­ va senki sem bocsá tható mesterségek tanulásá­ ra és kisebb községi vagy városi tisztségek vi­ selésére, akinek legalább népiskolai végzettsége nincsen. Megyei vagy egyéb közhivatalt sem tö lt­ het be senki, aki nem igazolja, hogy sikerrel tanulmányozta a filozófia egyes ágait, a logikát, a matefizikát és az erkölcstant, továbbá a jo g ­ tudományokat, a természetjogot, az egyetemes közjogot valamint a magyar birodalom köz- és magánjogát és statisztikáját. A pedagógusok státuszát úgy kívánja kiala­ kítani, illetve továbbfejleszteni, hogy „a közne­ velés felügyelete és igazgatása benső kapcso­ latban maradjon az ország közigazgatásával és az az ország semmiféle állású vagy hivatású la ­ kosaira szabadalomként ne bízassék, hanem egyedül a legalkalmasabb egyének választan­ dók igazgatói, tanári és tanítói tisztségre” . A pedagógusokat országos tisztviselőknek kell te­ kinteni és közülük azokat, akik a közoktatás te­ rén kitűnnek, vagy a tudomány terén műveikkel gyarapítják a magyar irodalom dicsőségét, mél­ tó jutalomban kell részesíteni. Az e tisztségben megöregedettek számára pedig megfelelő nyug­ díjról gondoskodjék az állam. — Olyan magyar törvényt, amelyből a magyar pedagógusok ilyen nagy megbecsülése csendülne ki, csak másfél­ száz év múlva, iskoláink felszabadulás utáni á l­ lamosításakor fogalmaztak meg és léptették életbe. Prónay Gábor tervezetével kapcsolatban fel­ merül az a kérdés, hogy mennyiben az ő sze­ mélyes alkotása az? - Joggal, hiszen az ok­ tatásügy szervezésével és rendszerezésével meg­ bízott országgyűlési bizottság tagjai jól ismer­ ték a francia nemzetgyűlés elé terjesztett tan­ ügyi javaslatokat és megalakulásakor a bizott­ ság tagjai a francia polgári eskü mintájára megszerkesztett esküt tettek le. - Kétségtelen azonban az, hogy a végleges megfogalmazás Prónay műve és a bizottság tagjai is azt az ő nevéhez fűzték. Ez a soha törvényerőre nem emelkedett elő­ remutató jellegű javaslat is igazolja azt, hogy a XVIII. és XIX. század fordulója Magyarorszá­ gának számos olyan vezető állást vagy tisztsé­ get viselő személyisége volt, akik az Európaszerte haladónak tekintett pedagógiai eszmék­ nek nemcsak a megértői, de a meghonosítani akarói is votak. Hatottak ezek az eszmék azok­ ra az aulikus főurakra, is akik minden vonatko­ zásban az uralkodóház érdekeit kívánták elő­ mozdítani. Így gondolkozott a Kékkőn birtokos gróf Balassa Ferenc is. A magyar nyelv hivatali és oktatási általánossá tétele ellen azért küz­ dött, mert így a magyar nemesség lehetetlenné tenné a király és a bécsi minisztériumok befo­ lyását. Azoknak a helyes elképzeléseinek, hogy a Magyarországon lakó egyéb nemzetiség rová­ sára nem lehet a magyart uralkodó nyelvvé emelni, hogy a magyar tannyelvű iskolákban is tanítsák a nemzetiségek egy-egy nyelvét és a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelvet, vagy hogy Budán alakítsanak a szentpétervári aka­ démiai mintájá ra egy tudományos akadémiát, amelynek elsőrendű feladata lenne a Magyarországon beszélt nyelvek nagy közös szótárát elkészíteni: túlzó aulikus magatartása miatt még a bécsi udvar köreiben sem voltak támogatói, mert az ola j lett volna az 1792. évi országgyű­ lési hangulat néha szinte forradalmi színezetű láng jaira. A francia háborúk korában azonban a helytartótanács nem egy ekkor felvetett gon­ dolatát elfogadta és rendeletei útján kötelező­ vé tette, ami nem történt meg a Prónay-féle tervezet a la pvető elgondolásaival. Kármán József 1794-ben megjelent ,,A nem­ zet csinosodása” című műve nagy nemzeti ön­ vallomás és leleplezés. Kritikus szemmel nézte az ország művelődési arculatát és bevallja, hogy a nemzeti nyelv, irodalom és tudomány kora még 20 nm érkezett el hozzánk és azok, akik ezek meg­ létét akarják elhitetni csak hízelegnek. „Valljuk meg az igazat! Ott megállapodtunk, ahol elkez­ dettük. Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája!" - Megállapítását iga­ zolja a haladó szellemű pedagógiai törekvések megvalósításának egy helyben topogása. A II. József korában egyre inkább az alapműveltséget nyújtó népiskolák felé fordulás irányvonalának egyik legkimagaslóbb megyénkbeli folytatója gróf Teleki László, aki az 1806ban kiadott „A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései" című terjedelmes és a ne­ velés egész területével foglalkozó munkájában is nagy tért szentelt ez ügynek. Kéziratos tanul­ mányaiban is foglalkozott a kérdéssel, így az 1796-ban írt „Tanácsadás a gyermeknevelés ügyében" címűben. Teleki úgy látta, hogy a nemzeti kultura és a magyar nyelv fejlesztésé­ nek a legnagyobb akadálya, sajátos módon, a magyar iskola. „Akár olcsóbb falusi és városi os­ koláinkat, akár pedig felsőbb gymnasiumainkat egészen az universitásunkig tekintjük, mindennütt, oly sok végtelen hibákat, anomáliákat ta ­ lálhatunk, hogy valósággal csuda nemzetemnek ilyen lábon való megállhatása is.” Még a fa ­ lusi iskolákban is az anyanyelv rovására már a latin nyelvvel és ennek könyvnélkül való ta ­ nulásával terhelik a szegény paraszt gyermeke­ ket, ahelyett, hogy gyakorlati ismeretekre taní­ tanák őket, amelyeknek a mezei gazda, a szán­ tóvető paraszt hasznát veheti. A városi népisko­ lák sem tanítanak mesterembereknek és keres­ kedőknek való ismereteket, hanem latin nyel­ vet, régi görög és római történelmet. Ugyan­ csak rossz lábon állnak a középrend iskolái, a Gimnáziumok is. Se elegendő tanítók, se jó ­ móddal készült pedagógusok azokban nincse­ nek, és ha némelykor vágynak is, azok illendő­ en meg nem jutalmaztatnak.” A gimnáziumban is minden a latin nyelv körül forog, bedig az egyes tantárgyakat végre már nemzeti nyelven kellene tanítani. Teleki, a sziráki birtokos, jól ismerte a falu­ si nép gazdasági és művelődési helyzetéből adódó problémákat, uqyanakkor azonban arisz­ tokrata mivolta következtében a szellemi élet kiválóságainak a problematikája is érdekelte, hiszen éppen ez is az az egyik tényező volt, amelyik a feudális rendi állom kereteit egyre érezhetőbben feszítette. Így szűrte le művelődéspolitikai programmját, amelynek főbb tételeit így foglalhatjuk össze: az iskolák tanítási nyel­ ve a maqyar leqyen, a latin és a görög klaszszikusokat azonban buzgón kell tanítani, fon­ tos az irodalmi ismeretek tanítása, a maavar retorikai szellem ápolása, de ezzel párhuzamosan ipari és kereskedelmi ismereteket nyújtó szakiskolákat is kell létesíteni. Végül, mintegy művelődéspolitikai célként leszögezi, hogy a nemzeti műveltség ujjászületésében a magya­ rul író íróké és tudósoké a vezérszerep. Kétségtelen, hogy az 1790. évi nagy nemzeti felbuzdulás óta egyre inkább utat tört az a gondolat, hogy a magyar művelődés ujjászüle­ tésében az íróké és a tudósoké a vezérszerep. Teleki tehát, több pedagógiával foglalkozó írónkhoz hasonlóan, leg lább annyira a korszel­ lemnek, mint a saját gondolatainak a kifejező­ je. Ezzel kapcsolatban egyre nagyobb hangsúlyt kap a nem magyarul tudó állampolgárok ma­ gyarul beszélni megtanításának kérdése, ami a kapitalizálódás következtében kibontakozó polgáriasodás utáni vagy szülte magyar naciona­ lizmus követelménye. A megyénkben is birtokos Prónay Sándor 1810 táján már arról ír, hogy az 1806-ban bevezetett új tanrendszer alapján az evangélikus iskolákban a német és szlovák vi­ dékeken nem várható a magyar nyelv tudásá­ nak a terjedése és ezért azt a megyénk szlo­ vák lakosait is érintő javaslatot teszi, hogy az idevalósiakat a magyar vidékek iskoláhba köldjék „magyar szóra" 12-13 éves gyermekeiket. Javasoljai is ilyenül a sajógömöri, az osgyáni és a győri evangélikus iskolákat. — Az ilyen és az ehhez hasonló gordolatokkal telített pedagó­ giai elképzelések eredményezték azután azt, hogy az oktatás és a nevelés kérdéseinek problemtakiját nacionalista túlzások homályosították el. Az 1825/27. évi országgyűlés ilyen körülmények közepette vette elő Prónay Gábor 1793-ban be­ fejezett törvényjavaslatát. Bizottságot küldött ki. Ennek egyik buzgó tagja gróf Teleki József, a népoktatás és a magyar nyelv ügyéért buzgó Te­ leki László fia, a Magyar Tudományos Akadé­ mia első elnöke. Teleki József vállalta, hogy el­ készíti a bizottság számára a magyar közok­ tatás általános elveire vonatkozó tervezete, ami az egész tanügyi rendszer ujjászervezésének az alapgondolatait tartalmazza. Ez a bizottság a harmincas és a negyvenes években kötetekre rugó javaslatokat készített, amiket az ország­ gyűlések megtárgyaltak és részben törvények tormájában ki is adtak. Tény azonban az, hogy még az 1848-ban bekövetkezett polgári forra­ dalmak sem tudta megoldani a kérdések szá­ mos lényegbe vágó részét, sőt a dualizmus ko­ ra sem és így nem alapvető kérdés végleges rendezése a felszabadulás utáni idők tanügyi intézkedései sorában nyert elintézést. A fenti példák is igazolják azonban azt, hogy Nógrád megye egykori szellemi kapacitásai kivették ré­ szüket a haladás csíráinak elhintéséből. (Fontosabb irodalom: Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. I-II. k., Buda­ pest é. n. - Finónczy Ernő: Az újkori nevelés története (1600-1800.). Budapest, 1927.— Ezeken kívül felhasználtam a Nógrád megye története 896-1849. című kötetéhez készített ott fel nem dolgozott jegyzeteimet is.) Leblanc Zsoltné Nógrádi Nemzeti Intézet Oktatási reformképzelések század elején Nógrádban a múlt A magyar nyelv elterjesztéséért indult reform­ kori mozgalom Nógrád megyét is arra indította, hogy határozott intézkedéseket tegyen és így jött létre 1831-ben a Nógrádi Nemzeti Intézet elnevezésű egyesület. Ennek céljául azt tűzték ki, hogy vizsgálja meg „a nemzeti léleknek és erőnek ébreszgetésére és fenntartására, a ho­ ni nyelv virágzására" legalkalmasabb eszközö­ ket és hogy dolgozza ki a „honi nyelv terjesz­ tésének" a megye területén alkalmazható leg­ jobb módozatait. A kezdeményezés a megye határain túl is visszhangot váltott ki. Erről tanúskodik Széc­ henyi István levele is, melyben többek között a következőket írta : „Nemes Nógrád Vármegyének a magyar nyelv terjesztése iránti buzgósága öröm­ mel tölté be keblemet, mert ez által nem­ zetiségünk és így erőnk s nagyságunkat lá ­ tom fejledezni, melly egyedül emelhet ki bennünket a homályba s feledéskenységbe süllyesztett népek sorábul, s Hunniát mél­ tó fényére deríti. Vajha Nógrád szép pél­ dáját egyéb törvényhatóságaink is követnék, s Egyesületek által igyekeznének sikert sze­ rezni a nemzeti nyelv terjesztésében, az O r­ szág annyiszor kijelentett kívánságának. Vajha belátnák valahányra azon nagy igaz­ ságot, hogy csak ott van boldogság, hol erő van, az erők pedig csak egyesítve mun­ kálhatnak hathatósan." Az Intézet rövidesen meg is kezdte tevékeny­ ségét, de hamarosan rá kellett döbbennie, hogy a nyelv terjesztésének a legfőbb letéteménye­ se, az iskola sok problémával küszködik és ez a körülmény a kitűzött cél elérését veszélyez­ teti. �Mindenekelőtt ezért gondoskodniok kellett ar­ ról, hogy az iskolák el legyenek látva megfele­ lő tankönyvekkel. Ezért úgy határozott az Inté­ zet, hogy maga készített könyveket. Ez azon­ ban már újabb problémákat vetett fel, melyet a következőkben foglaltak össze: „Ha a dolgot a következéstől vesszük fel, csak ugyan igaz, az, hogy addig, míg jó tanítók nem lesznek, a könyvekkel se le­ het sokat érni, s így mindenek előtt alkal­ matos tanítók megszerzéséről kellene gon­ doskodni, egyéb iránt a falusi tanításnak nem egyedül magának a mesternek szemé­ lyes alkalmatlansága lenne akadályul, de a rossz füzetés, az oskola ház nem léte vagy rossz állapotja." Ezekből a megállapításokból pedig az követ­ kezett, hogy felvessék a tanítók továbbképzésé­ nek a szükségességét is: „Jó volna, igen is, mindjárt ha lehetne, a mestereket a kívánt jobb mód szerint való tanításra vinni” , ezért tanítóképzőre volna szükség, mely arra is alkalmas lehetne, hogy „amely mester a kívánt mód szerint való tanításra nem lenne elég alkalmatos, ugyan ott ha csak kis időre is abban ami a tanításra legszükségesebb, oktatást ven­ ne s legalább alkalmatosabbá tétetnék.” Az oktatást nehezítő körülmények javítása érde­ kében az Intézet tagjai elmondták véleményü­ ket. Így a készülő könyvekkel kapcsolatban pl. a következő javaslat hangzott el: „Szereztessenek meg olly könyvek, mellyekHoni nyelv taníttatását czélarányosan el ből a nem tökélletes magyar tanító is a intézhesse, a gyermekek pedig belőllek örömmel tanuljanak. Legyenek azokban pél­ dának okáért az A. B. C. és olvasásra ve­ zető táblákon s lapokon kívül még mesék, rövid históriák, versek, példa beszédek, köz­ mondások és kettős beszédek is, mellyeket a gyermek könnyen meg foghatja, gyö­ nyörűséggel tanul és gyenge emlékezeté­ ben m eg ta rth a tja . . . ” A tervezett könyvek elkészítésére vállalkozók kö­ zül az egyik így tervezgetett: „Az igyekezetem egészen oda fog irányul­ ni, hogy mind azt, minél rövidebben lehet egy-egészbe foglaljam, amit egy falusi nevendéknek 12-tődik évéig, legyen az gyer­ mek vagy leány, . . . megtanulni, később korában használni nem csak lehet, hanem elkerülhetetlenül szükséges is. Semmi újat nem igérek. Többnyire kivonásokat teszek,— de gyenge elméjökhöz képest. A leírásban a magyar tudós Társaság különös használa­ tára kiadott ,,Magyar helyesírás és Szóragasztás főbb Szabályait" akarom és fogom követni. Azt mindazáltal mint egy bizonyost fogadhatom, hogy a Nevelés- és az Orszagtudományok ezen tárgyról szóló iskolai alaprajzaihoz, valamint is, és leginkább az eddig nem olly könnyen kipótolható vesz­ tünkre, elhagyatott falusi tökélyesedés szük­ ségeihez akarmo magamot alkalmazni.” A tanítók helyzetét illetően egyöntetű megálla­ pítása volt az Intézet tagjainak, hogy meg kel­ lene szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, mely szerint a tanítók a fizetésüket közvetlenül a ta ­ nulók szüleitől kapják. Ez részben helytelen füg­ gést eredményez, mely a anító helyzetét teszi bizonytalanná, ugyanakkor pedig a szülők ré­ széről is sokszor megoldhatalan problémát je ­ lent. Ezért javasolták a következőket: „Mivel a paraszt egy átaljába olly szegény, hogy tsak a mindennapi szükségére meg kívántató pénzt is alig kereshet: nem csu­ da tehát, hogy sokszor csupán csak azon okból a gyermekét nem taníttat, mert a ta ­ nítónak járó, jól lehet igen csekély fizetést kim éli; erre nézve a nagy és szent célnak elérését hathatósan siettetné az, hogy ha a tanításért járó s érdemhez szabott fize­ tés nem az oskolai gyermekek szüléi által, hanem valami más fel-találandó mód által ki pótolódna." Gátolta továbbá a tanítói munkát az is, hogy legtöbb helyen a tanítók látták el a községi jegyzői feladatokat is. Ezzel kapcsolatban a kö­ vetkező állásfoglalás született: „A Nótáriusság tanítói hivatalból végkép­ pen el-választassék. Ha a szorgalmatos ta ­ nító a maga pontos hivatalának lelki esmérete és az ország kívánsága szerént tökélletesen meg-felelni kívánja: akkor nékie egész idejét e szent kötelesség teljesítésé­ nek szentelnie kell; már pedig a nótáriusi hivatal által számtalan drága óráktól sőt napoktól fosztatik meg, mellyeket ama fel­ jebb való munkálódására sokkal haszno­ sabban fordíthatna." Gondolt az Intézet a tanítói munka megfele­ lő ellenőrzésére is. Megoldásként a következő­ ket ajánlották: „A néptanítás előmenetelének legnagyobb segéd eszköze azon felügyelés, melly mint legközelebbi, a helybeli szükségeket legkönynyebben ismerhetvén, a hely körkülményeit az első tűnt akadályok elhárítására folyvásti munkálódása, s a legközelebbi érde­ kek egyesítése álta használni legképesebb. Erre lenne minden anya egyházi közösség­ ben béhozondó iskolai Bizottság, melly a földes Urakból, egkházi felvigyázokból, min­ dég a lelkipásztorból, helybeli tanítóból, egy Intézetbeli tagból, illető megyei tisztviselő, s ezek által választandó egynéhány érde­ mesebb lakosokból állana." Az elmondottakon túl még azzal a körülménnyel is számolniok kellett, melyet egy jelentés a követ­ kezőkben foglalt össze: „A paraszt szüléknek azon rossz és e Nem­ zeti ntézetnek éppen ellenkező szokások van, hogy jó l lehet csak November hónapnak kezdetével a gyermekeiket oskolába adják, mégis azokat kivált nagyobbakat már Februárius vége felé az oskolától el huzzák, s így éppen akkor, amidőn hosszabb napokon többet tanulhatnának a gyermekek, a tanullás ugy szólván egészen meg-szűnik." Kimondották ezért tervezetükben: „Hogy a gyermekek kezdő tanulási pályájok, amint az 6-ik évet eltöltik, nyitasssák meg és 10-ik évi korig folytassék,-minden esztendő­ ben legalább 8 holnapokig, az az 1 ső Octobertől-Juniusig tartson; — azon Idő alatt pedig a tanító minden nap a helybeli bi­ zottság által meg határozandó bizonyos ó órákban tanítani tartozzék.” Gondoltak arra is, hogy az iskoláskor előtti elő­ készítésre is mód lehessen. Ezért javasolták: „Hogy pedig a 6,7 esztendős kornál kisebb gyermekek is szélerányos nevelés által a rendes tanításra előkészületet, s könnyebséget nyerjenek, egyszersmind a jó rendhez melly a társasági Élet legfőbb eleme hozzá szoktassanak, szinte a nagyobb gyermekek kisded testvéreik őrzésétől felszabadítván, a köz iskolákban járhassanak, különösen pediq a Magyar nyelv az annak elfogadásására leghajlandóbb zsenge korban terjeszt­ hessék, az úgynevezett Gvermek-qyám-lntézetek ajánltatnak, mellyeknek felállítása, mindenütt, hol kedvezőbb körülmények mu­ tatódnak, az e végre megkérendő megyebeli asszonyságok munkállódások által, a Nem­ zeti Intézet által elő adandó terv szerint a helybeli iskolai bizottság segítségével is eszközöltetnék." Az Intézet törekvése volt az is, hogy a kiváló munkát végző tanítóknak pénzjutalmat tudjon adni. Hogy ehhez a megfelelő tőke rendelkezé­ sükre álljon, a megye területén önkéntes pénz­ felajánlásokat gyűjtöttek, ezen kívül bálok szer­ vezésével is növelték tőkéjüket. Így vált lehetővé, hogy pl. 1834-ben tizenegy tanítót tudtak szeré­ nyebb összegű pénzjutalomban részesíteni. A tervezetekben megfogalmazott szép elképzelé­ sek azonban jórészt nem valósulhattak meg. A rendi társadalom, a kiváltságos nemesi réteg nem volt elég érett ahhoz, hogy ezeket a haladó reformeszméket a megvalósuláshoz segítse. Né­ hány évvel az Intézet megalakulása után csak azt állapíthatta meg az egyik vezető, hogy „Közcélú egyesületüknek, mellyre nem tsak tulajdon figyelmünk van fordítva, eddigi fo ­ ganatját anélkül, hogy érdemünkről legkiseb gondolattal is akarnék valamit levonni, e kevés szavakkal fejezhetem ki: csak kevés­ sel tettünk többet a semminél. . . ” Az elképzelések, a szép tervek értékéből azon­ ban mitsem von le ez a körülmény. Mindezek, melyekből a Nemzeti Intézet eredeti levéltári iratanyagának felhasználásával itt ízelítőt ad­ tunk, megyénk legszebb hagyományai közé ta r­ toznak. 21 �Tóth E le m é r Nógrád-honti históriák az államosításról Néha még így mondják: a Gábriel idejében. Vagy: a Kocsis alatt. Ez is időszámítás, ha nem is kötődik uralkodóhoz, dinasztiá­ hoz. Tanítókhoz kötődik. Mert például a Gábriel tanítás után befogott, zörgött végig az utcán a szekérrel. Ment a mezőre, mint bárki más a falu­ ban. Ilyen „uralkodó” volt, krétás kezű földműves. A Kocsist meg inkább a hangjáról emlegetik. Azóta is hi­ ányzik az a hang a templomból. Egy-egy szürkébben sikerült szertartás után mondják is — sóhajtva — az öregebbek: — Bezzeg a Kocsis, a Kocsis . . . A faluban megemlegetik a tanítókat. • Ő k is a falut. Néhai Boldizsár fiának ezt írta Gábriel Pál: „Kedves József Uram! Legutóbb a templom mellett találkoztunk a Pista temeté­ sén. Már akkor lett volna egy kötelességem. A vonat abla­ kából néztem görcsösen annak a falunak a körvonalait, ahol huszonhat éven küzdöttem egy maroknyi nép felemelkedéséért, ahol szembeszálltam a maradisággal, ahol a gazdák anyagias gondolkodását tördeltem, de . . . a rám bízott ifjúság lelkében örökös emléket állítottam. Ő k mondják, hogy nincs olyan ház, ahol esténként nem lenne szó rólam. Mindegyik — akár sze­ gény, akár gazdag - kapott tőlem útravalót a tarisznyájába, az élet sok nehézségében tud belenyúlni segítségért...” Így mentek el — hosszú szolgálat után - a tanítók, kántor­ tanítók a faluból. Lélekben ott maradtak. • Nógrád-Hont vármegye egykori tanfelügyelője, Moldoványi János is emlékezik. Egy dátumra. Az államosításra: egy korszak­ ra. Vagy inkább: egy korszak elmúltára. — Jelentették a szobi járásból egy faluból, hogy a leltárban szereplő harmónium nincs meg. Előző este még megvolt. Az osztály le volt zárva, érthetetlen, hova tűnt. Én a tanfelügye­ lőségen dolgoztam. Kimentünk a faluba az alispánnal. Az iskolaszék elnöke a pap volt. Mondtuk neki: maga felelős az államosítás nyomán most már államvagyont képező harmóniumért. Húsz percen belül kerítse elő. Kiderült: előző nap késő este kinyitotta az osztályt a harangozóval, s elvitték a harmóniumot a templomba, a sekrestyébe. Ezért a „kerekház­ ba” is kerülhet, jegyeztük meg. Pár percen belül hozta a har­ móniumot a pap, meg a harangozó. Ketten, világos nappal, végig a falun. Később aztán — általában — mégis csak eltűntek az isko­ lákból a hajdani harmóniumok. Hová? Szanaszét. Így kezdődött: „A kántor beszólt az ajtón: — Hallja-e öcsém, még ma illik, hogy átmenjünk a paphoz. Együtt. Rendjén valónak tartottam magam is. Köszöntem a figyelmet. Indultunk azonnal. — Ö csém — szólott Soós Antal a plébánia kapujánál, azután el ne felejtsen kezet csókolni. — Ha ő kezet csókol nekem — feleltem — , én is kezet csóko­ lok. Ezzel el volt vetve a sorsom kockája. A pap elém nyújtotta jól táplált kövér kezét. Én egyszerűen megszorítottam. Le sem ültetett. Azt mondta: — Remélem jól viseli magát. — Na most elmehetnek - szólott azután fakó arcszínnel. De nem nyújtotta a kezét.” 22 S az iskola? „Alacsony kis földes szoba volt. Benne három sor pad, egy asztal, egy szék, egy ágy, meg egy tyúkketrec. - Bátyám — szóltam elszoruló szívvel — , hát ezek a tyúkok? — No bizony — felelte Soós Antal — , a tyúk jó állat. Én sze­ retem a tyúkokat. De, ha nem tetszik, kitétetem . . . — No, ez a szép és nemes pálya ugyancsak nyomorúsággal kezdődik.” Gárdonyi Géza sorai ezek a hajdani segédtanítóról. - A helyettes tanítónak nem járt szünetben fizetés - jegyzi meg Moldoványi János. - A karácsonyi, a húsvéti és a nyári szünetben nem fizettek neki. Pénzt csak a tanítás ideje alatt kapott. Január 6-án volt vízkereszt, január 7-től kapott pénzt a helyettes tanító. A segédtanító már kapott állandó f i­ zetést, 110 pengő körül. Nógrád-Hont vármegye hajdani tanfelügyelője Balassagyar­ maton él. Nyugdíjas. Nap közben egyedül van a hatalmas szo­ bában. Barna cserépkályhában pattog a tűz, nemsokára húsz Celsius fok körülire melegszik a szoba levegője. Az iskolák á l­ lamosítása Nógrád-Hont vármegyében elválaszthatatlan az ő nevétől. Az iskolák államosításának negyedszázados jubileu­ mán Mátyás József (Romhány) a Munka Érdemrend ezüst fo­ kozatát, Moldoványi János a Munka Érdemrend bronz fokoza­ tát kapta. Kitüntetést, emléklapot kapott még ebből az alka­ lomból Salgótarjánban Németh László, Borsos Gábor, Cserháti József, Vadkerty Lóránt, Szécsényben Balla Károly, Szurdokpüspökiben Gáspár József, Kisbágyonban Papp István, Nagybátonyban Alaxay Béla, Nagybátony-Szorospatakon Kovács József, Fenyvesi József és Kovács János Kisterenyén, dr. Selmeczi János Felsőpetényben, Balogh László Nőtincsen, Papp Győző Szügyben, Endrész Pál Pásztón, dr. Korom Géza Balas­ sagyarmaton. • Nógrád-Hont vármegyében az államosítás előtt 198 népis­ kola volt — ezek voltak a mai általános iskolák elődei — , kö­ zülük 26 állami, 172 felekezeti. Talán soknak is tűnik ez a szám. Nem olyan sok, ha tudjuk, több olyan kis falu volt, ahol mind katolikus, mind pedig református és evangélikus iskola műkö­ dött, egy-egy tanerővel. Az egyházi főhatóságok valamennyi felekezetnél ragaszkodtak iskoláikhoz, az iskolaszék elnöke mindenütt a pap volt, aki gondosan ügyelt arra, hogy a fiatalság oktatása-nevelése megfeleljen az uralkodó osztály érdekeinek. A tanító ezekben az iskolákban védtelen és kiszolgáltatott volt. Gárdonyi Géza Lámpás-a, Bródy Sándor A tanítónő című színműve, Petőfi Sándor Az apostol című műve megannyi irodal­ mi bemutatása e kiszolgáltatottságnak. S a műveket még sorol­ hatnánk. És persze itt élnek közöttünk még az emlékező szem­ tanúk. Halgassuk meg őket, enélkül nem érthetjük meg telje­ sen az államosítás nagy jelentőségét, új korszakot nyitó voltát. - A tanítóságnak az államosítás előtt érdekképviselete nem volt - mondja Moldoványi János. A felszabadulás után ala­ kultak meg a járási városi megyei pedagógus szakszerveze­ tek, amelyekbe felekezetekre való tekintet nélkül tömörültek a pedagógusok. 1945 augusztusában a vármegye tanítóságának 83 százaléka szakszervezeti tag volt. Ekkor Magyarország 26 vármegyéje kö­ zül ötben volt szakszervezete a pedagógusoknak. A szakszerve­ zet Budapest után először itt alakult meg. • Moldoványi János 1946 augusztusában lett Nógrád-Hont vármegye tanfelügyelője. Ekkor költözött az akkori megyeszék­ helyre, Balassagyarmatra. Koalíciós kormány volt. A főispán, az alispán szociáldemokrata volt. Így a megye székhelyén minden tisztviselő a szociáldemokrata pártba lépett be. - Na, megjelent a szalon-kommunista - jegyezték meg, amikor Moldoványi János odakerült. Rá egy évre 42 tagja volt a pedagógusok köréből a kommunista pártnak. (A 26 vármegye közül Nógrád-Hont vármegyén kívül Pest megyében működött ekkor kommunista tanfelügyelő, Háros A ntal) • - Az államosítást megelőző néhány héten bizalmas értesü­ lést kapott a megyei pedagógus szakszervezet, s a vármegyei �tanfelügyelő a kommunista párttól, s a pedagógus szakszerve­ zet országos vezetőségétől az iskolák államosításának időpont­ járól — emlékezik Moldoványi János. — Kidolgoztuk az államo­ sítás ütemtervét. Járásonként államosítási bizottságokat alakí­ tottunk, a tagokat elláttuk a szükséges okmányokkal, megbízó levelekkel, s közöltük a teendőiket. A bizottságok tagjai a falvak kommunista párttitkárai, az állami és társulati iskolák kommunista tagjai és demokratikus érzelmű pedagógusok voltak. Ebben az időszakban — pár héttel az államosítás előtt — a tanítóság táviratban kérte a minisztériumtól a felekezeti iskolák államosítását. Ortutay Gyula írja Emlékezés az államosításra című cik­ kében (Fényes, tiszta árnyak, Szépirodalmi Könyvkiadó, Buda­ pest, 1973): ,,Egy levélre s írójára mégis, ma is emlékszem. Veszprém megyei tanító volt, felekezeti iskolánál, biztatott az államosításra, megírta, milyen megalázó egy felekezeti iskolá­ nál a tanító helyzete, s megírta azt is; ha a törvény tárgya­ lásra kerül, nem mozdul el addig a Parlament kapujából, amíg kezet nem szoríthat velem, aki akkor a megye képviselője is voltam. Parlamenti beszédében Bóka volt az, aki érzékletes ké­ pekben rámutatott a felekezeti tanító megalázó emberi hely­ zeteire, függésének megszégyenítő formáira: író volt, jól érezte az érzékeny erkölcsi-lélektani motívumokat is. Hát a mi veszp­ rémi tanítónk valóban ott silbakolt a vita végéig kora reggel óta a Parlament l-es kapujánál, ahonnan a képviselők kiraj­ zanak.” - Az államosítás parlamenti tárgyalását megelőző napon megyénkből is felmentek a felekezeti tanítók, több százan Bu­ dapestre tüntetni, követelve az iskolák államosítását. Másnap, 1948 június 16-án a Parlament karzatát foglalták el — így em­ lékezik Moldoványi János. - A törvényjavaslat előadója dr. Ortutay Gyula, akkori közoktatási miniszter volt. A szavazáskor a kommunista párt, a szociáldemokrata párt, a nemzeti pa­ rasztpárt, s a kisgazdapárt -bal szárnya megszavazta, s döntő többséggel törvényerőre emelte az iskolák államosítását. A képviselők ezután elénekelték a Himnuszt. Az ellenzék is kény­ telen volt énekelni. Ortutay Gyula írja említett visszaemlékezésében: „Egyedül az öreg hölgy, Schlachta Margit maradt ülve. Vékonyan, össze­ szorított szájjal, a maga módján bátran is - ez a Himnusz, hiába írta Kölcsey Ferenc, többé nem az ő himnusza, gondol­ hatta.” • — A szobi járásban, Ipolytölgyesen az államosítás előtt tíz nappal, június 6-án a kommunista párttitkárt agyonlőtték — emlékezik Nógrád-Hont vármegye hajdani tanfelügyelője. — Oda az államosítási bizottság nem mert kimenni. Szóltam az alispánnak, Kovács Jenőnek: Te Jenő, kimegyünk oda mi álla­ mosítani. Az egész vármegyénél egy autó volt, a főispáné. Szabad lett, Kovács Jenővel, rendőrkisérettel kimentünk Ipolytölgyesre. A rendőrök, nyílt paranccsal, két autóval jöttek. Be­ megyünk a faluba. Az iskola körül tömörülnek és üvöltöznek az emberek. Kiszállnak a rendőrök, halálos csönd. Így szóltam az emberekhez: Nézzék, emberek. Mi ezt az államosítási törvényt végrehajtjuk. Bementünk az iskolába, elővettük a leltárt, számbavettük, ami volt. • Őrhalomban az államosítási bizottsággal szemben fellépett a kántortanító is — mondja Moldoványi János. — A múlt rend­ szerben kormánypárti képviselő volt. Karhatalommal kellett el­ távolítani. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták nála az esztergomi főegyházmegye egyik kanonokjának bizalmas iratát, amelyben a főszékesegyházhoz tartozó iskolák számára közli, hogyan álljanak ellent az államosításnak. A tanügyi szervek a vallás és közoktatásügyi miniszter 8000/ 1948. számú rendeletet követően, együttműködve az MDP helyi szerveivel felmérték az iskolákban, ki az, aki nem kíván államo­ sított iskolában tanítani. A tanfelügyelői jelentés szerint mintegy huszan mondtak le állásukról, nem kérték átminő­ sítésüket Balassagyarmaton, Szobon, Márianosztrán, Szécsényben, Nagymaroson. — Becskén egy kántortanító nem tette le az esküt — jegyzi meg a volt tanfelügyelő. — A kántori fizetését ekkor az egy­ házközség felemelte. Mert azt megmondtuk mindegyiknek: a mai naptól kezdve orgonára ülni nem szabad. Voltak olyan kántortanítók, akik a jövedelmet féltették, s ez nem volt kevés, jól megéltek belőle. Az államosításnak ez a szakasza Nógrád-Hont vármegyében nyolc-tíz napig tartott. 23 �KÖRKÉP Magyar Hét, Linz A linzi magyar hét keretében a prog­ ramok sokaságában és a kiállítások ren­ getegében, — a régészet, foto, gyermek­ rajz és könyv bemutatói közepette — ezen a most megnyíló tárlaton a mai ma­ gyar képzőművészetet három művész képviselte: Czinke Ferenc, Kő Pál és Ló­ ránt János. Az alkotók 1926, 1938 és 1941-es években születtek, így tehát a közép és a fiatal művészgeneráció kép­ viselői. Munkáik bemutatásával — természet­ szerűen — mégcsak nem is törekedhet­ tünk arra, hogy élő képzőművészetünk keresztmetszetét adjuk. Festészetünk, szobrászatunk és grafikusművészetünk területéről nem azért választottuk őket, mert átfogóan képviselik hazánk mai képzőművészetét, (hiszen azt ma igen sokféle szemléleti és stiláris törekvés je l­ lemzi) hanem azért, mert az általuk kép­ viselt irányzaton belül őket tehetséges­ nek, munkájukat eredményesnek és pá­ lyájukat a jövőben egyre tovább teljesedőnek érezzük. E három művész egy bizonyos fokon a mai magyar képzőművészet legjellegze­ tesebb fejlődési irányában, - talán még annyit is mondhatunk, hogy fővonalá­ ban, — helyezkedik el, törekvéseiket az expressziv tendenciák gyűjtőfogalmával lehetne összefoglalni. Közös bennük a múlt jó hagyományainak és az új tö­ rekvéseknek sajátos ötvözete, az a szin­ tézis, amelyben művészetünk a hazai at­ moszférában feldolgozza a nagy nem­ zetközi áramlatokat. Kiállítóink közül Czinke Ferenc grafi­ kusművészt kell elsőként bemutatnunk. Ennek több oka is van. Öt itt üdvözöl­ hetjük a linzi Magyar Hét alkalmából rendezett kiállításon személyesen, és ő a legidősebb hármuk között. Grafikái­ nak egyéni hangját a magyar népművé­ szet alkotó megidézése jellemzi. Hoszszú évek során szakmájának mesteri is­ meretével került őszinte közelségbe a magyar népmeséhez, a régi nép szoká­ sokhoz. Bonyolult módon tette magáévá a magyar népmesék epizódjait, a pa­ rasztbútorok, hímzések, csipkék, fafara­ gások emlékképeit, és elemeire bontva, sajátjává téve használja fel őket mon­ danivalójához. Mindezt őszintén cselekszi, s ezért - bár legsajátosabb hang­ ján szól, — munkáiban mégis benne rej­ lik a népmesék igazsága, benne zenél a népdalok egyszerű dallama. Műveiben új értelmet, aktuális tartalmat nyernek és őszinte igazságokat fejeznek ki az ih­ lető részletszépségek. 24 A fiatal festőgeneráció expressziv tö­ rekvéseit képviseli Lóránt János is. Fes­ tői hagyományait a századelő nosztal­ giákkal és szenvedélyekkel telített nagymagyar-alföldi művészet körében kell ke­ resnünk, de kifejezési eszközeit újabb hatások alakították. Lóránt János látszó­ lag megelégszik a hazai táj, az emberi alak minimálisra redukált formai motívu­ maival, halkra visszafogott színeivel, ezekkel az eszközökkel az ember és a természet drámai hangulatait tolmácsol­ ja maradéktalanul. Kompozíciói szigorú­ ak, tartózkodóak és szikárak; józan he­ gyek, fanyar háztetők, kevés örömű he­ gyek világa, melyben apró szépségek vannak elrejtve. De ezeknek az apró részleteknek megrendítő hatásuk van. A fiatal szobrásznemzedéket képviselő Kő Pál az expressziv figurális kifejezés új lehetőségeit keresi. Stiláris törekvése­ iben a neonaturalizmus, sőt a pop-art hatása is, a naiv művészet groteszk vilá­ ga és a hazai folklór befolyása is felfe­ dezhető. Fiatalságára jellemzően sok­ felé irányul figyelme. Sokféle anyagot használ, de az anyag adta lehetősége­ ket jól választja mondanivalójának pre­ ciz megfogalmazásához. Az elmondottakból világossá válik előttünk a művészek kiválasztásának egy újabb indítóoka is. Jelenlétüket itt, Linz városában a most megnyíló Magyar Hé­ ten nemcsak tehetségük indokolja, ha­ nem még egy másik közös jellemzőjük is: Czinke Ferenc, Lóránt János és Kő Pál művészete a hazai táj, a hazai vi­ dék, a magyar embertípus ismerete, a magyar folklór-hagyomány és az ottho­ ni atmoszféra nélkül nem születhetett volna meg. Műveiken keresztül mindeb­ ből ízelítőt kapnak e kiállítás látogatói is. (dr. Vayerné Zibolen Ágnes kiállítás megnyitója) �Iványi Ödön tárlatáról 1966 őszén találkoztunk először Ivá­ nyi Ödön festőművész munkásságát be­ mutató kiállítással itt, Salgótarjánban. Most újból a nyilvánosság elé lép szűkebb pátriájában, hogy számot ad­ jon az azóta eltelt időszak munkássá­ gáról kisérleteiről és eredményeiről. Egy kiállítás mindig nagy esemény az alkotóművészek életében. A műterem intim atmoszférájából kiemelve, egymás mellé felfüggesztve a kiállítóteremben mindig másképpen hatnak a művek. Olyan értékeik — esetleg megoldatlan problémáik — t ünnek elő, amelyek addig elkerülték figyelmet, s amelyek okulásul szolgálhatnak a művésznek további te­ vékenységére vonatkozóan. Másik fontos tényező: hogyan hatnak a művek a közönségre? Itt nem lehet előre kiszámítani az eredményt. Sokszor érik a művészeket kellemes és kellemet­ len csalódások: a látogatókban nem mindig azt a hatást váltja ki egy-egy mű, mint amilyen szándékkal létrehozta azt alkotója. Pedig nagyon lényeges, hogy művész - mű - közönség találkozzék egy-egy kiállításon. Hiszen az alkotók többsége — ide tartozik Iványi Ödön is - korának társadalmához akar szólni: saját korának valóság-élményeit kívánja saját értelmezésében, megfogalmazásá­ ban művészi tevékenységében átlényegesítve közölni, alkotásaiban kifejezni. Iványi Ödön festészetének, művészi munkájának ezt a valóság-élményt el­ sősorban ez a város jelenti. Salgótar­ ján dinamikus változása, országhatára­ inkon túl is ismertté vált modern város­ képének alakulása, a megye és a város vezetőinek megértő, lelkes támogatása eleve jó közérzetet biztosít az itt élő mű­ vészeknek, segíti alkotói tevékenységü­ ket. Nagyon fontos a látogatók, a kö­ zönség reagálása. Hiszen a művek első­ sorban nekik készülnek, hozzájuk szól­ nak. Salgótarjánban alkotóművésznek lenni nem jelenti — a szó kissé elnéző, olykor vállveregető értelmében vett — vi­ déki művészsors vállalását. Elért eredményeik, a városban rende­ zett színvonalas, országos jellegű kiállí­ tások sokat segítettek a helyi alkotók megismertetésében. Iványi Ödön majd 20 éve él itt. Mű­ vészi tevékenysége, munkássága minden­ ki előtt ismert, hiszen nincs olyan kollek­ tív kiállítás, ahol ne találkoznánk egyegy festményével, finom akvarelljével. Művészetpedagógiai tevékenységével ő is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a vá­ rosnak ilyen nagy számú művészetet sze­ rető és értő közönsége alakult ki, akik igénylik a jó kiállításokat, érzékenyen re­ agálnak minden képzőművészeti ese­ ményre, vagy egy új alkotásra, amely Salgótarjánba kerül. Iványi Ödön elkö­ Láng és tövis Taar Ferenc riportdrámájának bemuta­ tója telezte magát ehhez a városhoz, az itt élő emberekhez. Milyen változásokat, új vonásokat lát­ hatunk mostani kiállításán a korábbi, 1966. évihez képest? Tömörebb, szigo­ rúbb fogalmazás (akár a Régi Tarján, vagy a Csendet című képet említem ez utóbbi tulajdonképpen a művész kül­ ső és belső csendet, nyugalmat vágyó önarcképe-.) vagy a zártabb képépítés, melynek legszebb példája a Bányász-piéta sirató asszonyainak együttese; a szí­ nek szerepének megnövekedése, mint az Öreg falak című festményen végig vitt színgazdagságon látni. Az akvarellek szervesen kötődnek mind témájukban, mind művészi megfogalmazásukban a festményanyaghoz. Egy ilyen kisebb kiállítás - természete­ sen — nem adhat teljes képet Iványi Ödön utóbbi években bejárt művészi út­ jának, kisérleteinek és az eredményei­ nek egészéről. A mostani kiállítási anyag válogatásánál az volt a cél a mű­ vészt idézve — hogy életéletérzését, hit­ vallását, kitárulkozását megismerhessük. Őszinte, szerény, de ugyanakkor nagyon szigorú, magasra állított művészi mérce alapján került bemutatásra ez az anyag. Hogy Iványi Ödön gazdag, immár 30 esztendős művészi munkásságát egészé­ ben, sokoldalúságában megláthassuk, csak egy komoly retrospektiv kiállítás ke­ retében nyílna lehetőség. Ez, a kiállítás­ ra került anyag jó adalékul szolgál tevé­ kenységének, művészetének közelebbi megismeréséhez. Taar Ferenc színpadi műve, a Láng és tövis - amelyet az író Salgótarján Város Tanácsának felkérésére a város­ évforduló alkalmából készített — megje­ lent a Palócföld 1972. évi 4. számában. Egészen más azonban egy színpadi mű olvasmányélménye, és más a színpadi hatása, amikor a történés alakjai térben és időben érzékelhető dimenziót nyer­ nek. Az olvasmányélmény után ennek le­ hettünk részesei a Nagy Októberi Szoci­ alista Forradalom előestéjén, s a követ­ kező néhány esten a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. S a szín­ padi bemutató csak megerősítette a fen­ tebbi tételt, azt, hogy egy drámai mű igazi élettere mindenekelőtt az a közve­ títő közeg, amelybe szánták. Azért, mert a színház kollektív művészet; a dráma­ író nem mondhat le a színpadról és a szinészről, de még a nézőtérről sem, mely a játék során érzelmi aktív része­ sévé válik a látványnak és az esemé­ nyeknek. Ebben a formában Taar Ferenc műve is jóval több olvasmányélménynél. Azt a pluszt, melyet a színpad technikai esz­ köztára, a rendező és a színészek kiegé­ szítőként adnak, hiába keresnők az írott szövegben, legfeljebb szerzői utasítá­ sokban húzódnak meg. Egyben azonban a bemutató csak méginkább megerősí­ tett bennünket, mégpedig abban, hogy a Láng és tövis elsősorban nem irodal­ mi, hanem politikai szándékú vállalko­ zás, s ebben bizonyára a szerző is egyet­ ért. Sürgősen tisztázni szeretném azon­ ban: nem mintha az irodalom és a po­ litika nem férhetne meg közös gyéké­ nyen — ezt, úgy vélem, felesleges pél­ dák sorával bizonygatnom — , hanem mert Taar Ferenc műve esetében ez for­ mai kivitelezésben is egészen nyilvánva­ ló. Az író szabálytalan riportnak, riport­ drámának jelöli meg színpadi vállalko­ zását, márpedig a riport műfaja nem­ igen ad lehetőséget az események, in­ dulati, érzelmi motivációk részletezésére, elemzésére. A szerzőnek pedig ez eset­ ben nemigen volt más és tegyük hozzá: jobb választási lehetősége a riportázsnál, hiszen egy város 50 éves történeté­ nek legsajátosabb jellemzőit úgy kellett színpadra sűrítenie, hogy abból zárt egy­ ség kerekedjék. Az írói képzelet kalan­ dozásait alá kellett rendelnie történel­ mi és személyi tényezőknek, - csakis e feltételek között formálhatta nyersanya­ gát. Taar Ferenc vállalta ezt, s elismerés­ sel mondhatjuk, hogy vállalásának be­ csülettel és méltó módon eleget tett. Igaz, őszinte portrét formált a városról, melyben történelmi személyiségei és mai polgárai, azok eszmei politikai tö­ rekvései jól felismerhetők. 25 �Lehetne vitázni az író nyelvezetéről. Némely helyütt úgy érezzük, mintha vezércikk-izű általánosságokat, szólomokat, kapnánk, mintha a szerző hátat fordí­ tana a köteles irodalmi igényességnek? De a helyzet nem egészen ez. Hogy mi, arra éppen ő adja a legpreanásabb választ, amikor így kér­ dez a színpadon egyik riportalanyától: „Mondja, miért van az, hogy görcsbe rándul a kéz, ha egy színdarabban le kell írni azt, hogy forradalom . . . meg p á r t . . . meg kommunizmus? Miért lép­ nek működésbe a bénító reflexek? . . .Jól tudom, világos! A magyarázat kéznél van. De ma?! Az ember már attól fél, hogy rásütik a stupid vonalasság, vagy a stréberség „bélyeget” ! . . . Pedig ki kell mondani! Ezek szent fogalmak!” És Taar Ferenc vállalja s ki is mond­ ja. Ha némely „esztétikus” lelkek, a „tiszta művészet” párlatának kedvelői fa ­ nyalognak is. Kimondja, mert mindenek­ előtt politizálni akar. Mert azért a Láng és tövis egyszersmind irodalom is, csak tessék jól ráhallgatni a színpadra, ami­ Szocialista irodalmak panorámája A Helikon 1972/3-4. számáról Megszoktuk már, hogy az egyes lap­ számaira jócskán várakoztató Helikon gazdag tartalmával nyújt kárpótolást - a rendszertelen megjelenés ellenére is hűséges- olvasóinak. Legutóbbi száma pedig éppenséggel úttörő jellegű és ennélfogva - óvatos jelzóhasználattal él­ ve is — nagy jelentőségű: arra vállalko­ zott, hogy tanulmánysorozat formájában bemutassa az európai szocialista orszá­ gok népeinek irodalmi fejlődését az utóbbi másfél évtizedben, 1956-1970 kö­ zött. A magyar irodalomtörténetírás illetve könyvkiadás határainkon túli orientáci­ ója szellemi életünk egyik karakterisz­ tikus vonása. A „kelet-európaiság” , a „dunamentiség” mibenlétének rendsze­ res elemzése, a szisztematikus kapcsolat és hatástörténeti kutatás, a szomszéd népek irodalmának megismerésére való tudatos törekvés jeles összehasonlító irodalomtörténészek, folyóiratok - első­ sorban a Világirodalmi Figyelő szere­ pét betöltő Helikon - könyvkiadók -ne­ véhez méltón főként az „Európa"-figye- 26 lemre és elismerésre késztető eredmé­ nyeiben összegződik. Tanulmányok, cik­ kek sora jelent meg folyóiratainkban a külföldi irodalmak egy-egy korszakáról, jelenségéről, műhelyekről, alkotókról mű­ vekről, egymás után láttak napvilágot a nemzeti irodamak történetét (cseh, len­ gyel, román, szlovák stb.) áttekintő, összefoglaló kötetek, az irodalomtörté­ netet „hiteles dokumentumokban” , mű­ vekben, szemelvényekben reprezentáló úgynevezett „kistükrök” (bolgár, észt, szerb-horváth stb.) Bármelyiket nyitjuk is ki ezek közül, abban valamennyi meg­ egyezik, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak igen vázlatosan foglalkozik az iro­ dalmak felszabadulás utáni történeté­ vel, pláne az 50-es évek végi, 60-as évekbeli fejlődéssel. Ezt a hiányt enyhí­ ti — megszüntetni ugyanis nincs módjá­ ban — , a szocialista országok irodalmá­ ról meglévő ismereteink „fehér foltjának” egy jórészét besatírozza a Helikon kez­ deményezése. A szocialista országok - bolgár, cseh, jugoszláv, lengyel, NDK, román, szlovák — kor Furák Teréz és Hován Jóska dialó­ gusait szövi. Mennyi megindító, üde báj, kesernyés líra, emelkedett érzelmű em­ berség árad! Talán csak egyetlen mon­ datot ebből, amikor Hován immár el­ múlt szerelmese, Teréz emlékén méláz: „Azok a legszomorúbb dolgok az élet­ ben, amelyek elmúlnak, anélkül, hogy le­ tek volna . . . ” Hát ez a fogalmazási, stiláris kettős­ ség jellemzi Taar Ferenc művét, nagyonis tudatosan, sőt céltudatosan. A Láng és tövis bemutatója díszére vált annak a jubileumi eseménysorozat­ nak, amelyet lezárt. Méltó az évforduló­ hoz, annak a városnak volt és élő pol­ gáraihoz, akikről és akikhez szól. A debreceni Csokonai Színház együt­ tese is a kivételes alkalom-kívánta igé­ nyességgel szolgálta mind az írót, mind az ünnepi közönséget. A szép sikerben egyenlő részesként osztozott Simor Ottó Sárosdy Rezső, Sarlay Imre, Gerbár Ti­ bor, Novák István, Kiss László, Földessy Margit, Sárközi Zoltán, Szabó Ibo­ lya, Titkos Sára, Csáky Magda, Teszári Gábor, Csikos Sándor, Sárady Zoltán, a salgótarjáni Petőfi-színjátszócsoport, s nem utolsósorban Ruszt József rendező. Taar Ferenc riportdrámája történelmi dokumentum, és egyben tanulságok öszszegzője is Salgótarján jelen és további történelméhez, melyről szólni majd új krónikás dolga lesz. Barna Tibor irodalmával egy-egy tanulmány foglal­ kozik, míg a Szovjetunió népeinek iro­ dalmai közül az orosz-szovjet irodalom­ mal három (próza, líra, dráma), a töb­ bi szovjet irodalommal (belorusz, észt, grúz, litván, örmény, ukrán és az urali népek) szintén egy-egy írás. A temati­ kus lapszám összeállítását egy előre sej­ tett akadály nehezítette: „amint ez a történettudományokban általában történ­ ni szokott, az említett országokban az irodalomtörténetírás és az irodalomkri­ tika még nem vállalkozott a legközeleb­ bi múlt irodalmi jelenségeinek, esemé­ nyeinek, tapasztalatainak összegezésé­ re, az irodalmi fejlődés csomópontjai­ nak, a fejlődés irányainak, vonulatainak kitapogatására és bemutatására” . Ezért kényszerült a Helikon arra a merész el­ határozásra, hogy a kelet-közép-európai irodalmak hazai szakembereit kérje fel e nehéz és felelősségteljes munkára. Né­ hány irodalom esetében a felkérés siker­ rel járt, más esetekben viszont az egyes országok irodalomkritikai sajtójából vá­ logattak olyan cikkeket, amelyek ha korlátozott igénnyel is, de mégiscsak va­ lamiféle szintézist próbáltak adni a tár­ gyalt időszak irodalmáról. A gondokon felülemelkedve megszüle­ tett egy olyan összeállítás, amelynek �nem kisebbek az érdemei annál, mint­ hogy „a szocializmust építő európai né­ pek irodalmai ilyen széles panorámá­ jának bemutatását, ilyen bőséges infor­ mációkat tartalmazó összegezését eddig még nem közöltek a hazai sajtó­ ban” . A gondosan megírt tanulmányok­ ból, a jól kiválasztott cikkekből nem­ csak azt tudjuk meg, ami sajátos a nemzeti irodalmak 1956 utáni fejlődésé­ ben, hanem az is kiderül, hogy melyek a szocialista építés törvényszerűségei­ ből fakadó közös vonások az egyes iro­ dalmakban. A Köpeczi Béla bevezető „jegyzeteiben” megfogalmazott általá­ nosító gondolatok, - hogy például az SZKP XX. kongresszusa új utakat jelölt meg a szocialista társadalom tovább­ fejlesztésére, új erőket, energiákat sza­ badított fel az irodalom terén is, új ér­ tékrendszer igénye jelentkezett vala­ mennyi országban, megnőtt a dokumen­ tum-, a tényirodalom szerepe, „kritikaibb” lett az irodalom a szocialista or­ szágokban mind a múlt, mind a jelen szempontjából, az írók, kritikusok, mű­ velődéspolitikusok mindenütt egyre na­ gyobb érdeklődéssel fordulnak az olva­ sóközönség problémája, az irodalom és az olvasás közötti kapcsolatok tanulmá­ nyozása felé stb. — szinte visszhangoznak a résztanulmányokban s mintegy felve­ tik, sugallják a szocialista irodalmak fejlődéstörténeti szintézisének szükséges­ ségét. Az olvasók számára fontos ismeretközlésen túl ebben, a szakembereket inspiráló szemléletben keresendő a He­ likon kedvező hazai és nemzetközi fo ­ gadtatásra, méltánylásra jogos vállal­ kozásának nagy jelentősége. nem a stiluseszközökkel kifejezett érzelmek, ha­ nem a tények, az összefüggések és a következte­ tések teszik. Indulatokat keltenek a menetközben feltámadó gondolatok, amelyek az író szándéka szerint a felelősen érző-gondolkodó olvasóban sorjáznak. A mondanivaló súlya és a hangvétel visszafogottsága a hatás fontos eleme, amely­ nek ereje csak akkor halványul, amikor a ra­ cionalitás kontrollja alá vesszük a kötet egé­ szében, vagy egyes írásaiban kirajzolódó képet. Mert Czakó írásaiban fontos kérdésekről szól, olyanokról, amelyeknek megoldása a közösség egészének gondja, amelyeknek megoldása ér­ aekében évek óta sok-sok alkotó társadalmi ener­ giát mozgósítunk. A szocialista közgondolkodás mai jellemzőiről, ellentmondásairól szól akkor is, amikor az a l­ bérletek emberséget nyomorító uzsoráját veszi célba, vagy az erkölcsi tudatszintet elemzi a fia ­ talok körében, vagy a munkáról, annak rangjá­ ról, a korrupcióról, vagy a házasságról kialakult társadalmi felfogással foglalkozik. Az író porblémaérzékenysége, valóságtisztelete, társadalmi valóságunkra tapadó figyelme a kötet le gnagyobb értéke, fő érdeme. Témaválasztása, konstruktív megközelítési módja révén a megszo­ kás, a beletörődés ellen lép fel, azt akarva, hogy a környezetünkben nap mint nap tapasztal­ ható kispolgári magatartásformák, nézetek ellen belenyugvás, elfásulás nélkül vegyük fel a har­ cot — példával, vitával, tanítással és meggyőzé se l. A közgondolkodás és magatartás környezetünk­ ben is mindennapos problémáit idézi fel hatá­ sosan és figyelmet keltően, úgy, hogy - noha ismerős kérdéseket, gondokat feszeget — egyet­ len írását sem tehetjük félre unott kézlegyintés kiséretében. A kötet írásai azonban nemcsak a témákra, a közgondolkodás mai állapotára irányuló tovább­ gondolkodásra késztetnek, kénytelenek vagyunk az írói szemlélet és módszer problémáira is fel­ figyelni. Mindenek előtt arra, hogy nagyon fontos tár­ sadalompolitikai, ideológiai kérdésekről 3-400 kérdőív alapján tényszerű véleményeket mondani kockázatos vállalkozás. Az elmúlt években gigászi méreteket öltött divat ma már sokakat bizalmat­ lanná tesz a felmérések hitelessége, realitása iránt. Nem az adatok valódiságában kételke­ dünk, hanem az eredmények tipikusságát nem tartjuk meggyőzőnek. Egyetlen példát. A Czakó által készített egyik felmérésben szerepel az az igen fontos kérdés, hogy az emberek örömmel végzik-e a munkájukat. A megkérdezettek 58 %-a igennel felelt, köztük a szakmunkások 57 %-a, az értelmiségiek 71 %-a, a technikusok 56 %-a, a tisztviselők 54 % -a, a segédmunkások 29 %-a, az ipari tanulók 78 % -a adta ezt a fe­ leletet. Az adatok esetlegessége szembetűnő, így a levont következtetések is meglehetősen egysíkúakká váltak. A felmérésekre, azok adataira épített elemzé­ sek és következtetések legnagyobb problémá­ ja azonban, hogy szinte minden esetben (a dol­ gok természetéből adódóan) statikus képet ad­ nak, nemegyszer kuriozitásokat eredményeznek. A statikus képalkotás következtében éppen a fejlődést kiváltó, mozgató rúgókat, a közösségi erőket, az életformában, igényekben végbement változásokat, a társadalmi strukturák átalakulá­ sai folyamatát, annak hatásait nem sikerül meg­ ragadni, az adatokat mágikus tisztelettel felmu­ tató írói szemlélet éppen embert formáló társa­ dalmi gyakorlatunkat hagyja optikáján belül. Nem tudományos dolgozatokat vesz kezébe az olvasó, amikor Czakó Gábor könyvét kezdi o l­ vasni. Közéleti ihletésű, felelőséggel és hittel végzett munkák termékei ezek az írások, hadü­ zenetek környezetünk visszáságai, gondolkodá­ sunk torzulásai ellen. Mégis idekívánkozik a méltatás végére, hogy szívesen olvastunk volna legalább egyetlen olyan írást a kötetben — éppen a realitás érdekében is - amelyből kide­ rül: elért eredményeink, eddigi munkánk védel­ mében, a megtett út közben keletkeztek ezek a hadüzenetek. Gondjainkat elkendőzni vétek, prob­ lémáinkról nem szólni felelőtlenség. Értékeinket, munkánkat a képalkotásban figyelmen kívül hagyni azonban veszélyes. Ö nmagunkat becsüljük vele aló, hitet, ambíciót, akaratot fékezünk, cse­ lekvő energiánkat kisebbíthetjük. Ez pedig Czakó Gábor szándékaival találkozik legkevésbé. Kiss Aurél Csongrády Béla Czakó Gábor: Indulatos jelentések Olvasmánynak is érdekes, továbbgondolkodás­ ra pedig különösen inspiráló könyvet jelentetett meg a Magvető Könyvkiadó a Czakó Gábor írá­ saiból közölt válogatásokkal. A kötet írásainak nagyrésze nem ismeretlen az olvasó előtt: a sajátos műfaj elemekből épülő szocioriportok országos irodalmi folyóiratokban (Kortárs, stb.) mór napvilágot látak. Publicisztikai szemlélet és hevület, a tanulmányíró elemző és kutató kedve és a szociográfus adat és tényszeretete ötvöző­ dik valami sajátos egésszé ezekben a rövidebbhosszabb riportokban. Nyilván e különös (s ma meglehetősen divatos) műfaj az oka, hogy a témát jobbára csak felvető, de az összefüggése­ ket gazdagon felvillantó „jelentések" nem hagy­ ják nyugton az olvasót. Vitára ingerük, utánkeresésre ösztönzik, he­ lyenként elképesztik, hogy azonosulásra, de min­ denképpen reagálásra késztessék. Az olvasói aktivitást azonban felkelti a ripor­ tok hangvétele, s a választott módszere is. A címmel ellentétben e jelentéseket indulatossá 27 �Gera György: Terelőút A II. világháború volt az emberiség legvére­ sebb, legkegyetlenebb háborúja. Nem is az á l­ dozatok minden eddigit felülmúló száma miatt, hanem éppen a fasizmus értelmetlen és ugyan­ akkor félelmetesen módszeres emberírtása miatt. Még olvasva, filmen, tv-ben nézve is iszonyat­ tal tölti el a túlélőt ez a már-már irracionális barbárság. Olyan sokk, szégyen ez Európa tör­ ténelmében, amely felett nem lehet, nem sza­ bad napirendre térni. Fel kell deríteni ennek az esztelenül-racionális szemléletnek, gépezetnek a születését, mechanizmusát, amely népe boldo­ gulását ártatlan milliók elpusztulásához köti. Tu­ datosítani kell, hogy a gyűlölet, a faji elfogult­ ság, a sovinizmus — s ennek részeként az anti­ szemitizmus — soha semmiféle nemzeti problé­ mát nem oldott meg, csak tragédiákat okozhat, katasztrófákba torkollhat. Ugyanakkor igaz az is, hogy semmiféle bosszú, revans nem méltó az áldozatokhoz, nem használ a túlélőknek. Gera György regénye sugallja ezeket az igaz­ ságokat, de nem ilyen közhelyszerűen, hanem a művészi ábrázolás megjelenítő erejével. Hőse - akit kamaszként hurcoltak el a háború végén egy ausztriai koncentrációs táborba — 15 év­ vel később felkeresi a lágert, hogy felelevenít­ se a múlt emlékeit s egyszersmind le is szá­ moljon velük. Egész családját kiirtották s ezt a sebet a másfél évtized sem tudta begyógyíta­ ni. Bizonytalanul teng-leng a világban, nem tudja, hová is tartozik. Az ártatlan, értelmetlen áldozatok emléke minduntalan a gyilkosokat idézi. Keresésükre indul, hogy megnézze, ho­ gyan élnek ma, hogy szembesítse őket hajda­ ni tetteikkel. Ám az idilli ausztriai táj, a szo­ lid jómódban élő parasztok, a falu nem akar emlékezni. Amikor a regény hőse mindenáron emlékeztetni akarja őket, szégyenük és harag­ juk ellene fordul és megveri a násznép, akik kö­ zé a hajdani láger után kérdezősködve betop­ pan. A gyilkosok és a cinkosai n e m b o c s á ­ t a n a k meg. Roger mondja valahol Antoin-nak (a Thibault családban), hogy nem tudunk ad­ dig megbocsátani embertársainknak, míg m a g u n k n a k nem bocsájtjuk meg, amit ellene vétettünk. A gyilkos lelkiismerete irgalmatlan, mert fél. Nem csupán a bosszútól. A nürnber­ gi perben a végtelenségig tagadtak a főbűnö­ sök is, holott a tények és bizonyítékok tömege szólt ellenük. De nehezebbnek tűnik szembe­ nézni tetteinkkel és vállalni azt a következmé­ nyeivel együtt, mint elkövetni azokat. Ez a féle­ lem tüntette el a lágerek nyomait is. A regény hőse már csak bozótot, elvadult gazt talál a helyén, s csak egy darab faltörmeléket tud ma­ gával vinni emlékül. A környék lakói megta­ gadnak minden tájékoztatást a múltra és a lágerre vonatkozóan. A tudatot is benövi a fű? Nem, a gyilkosok nem felejtenek, de nem ha j­ landók beszélni. Mindent tud viszont Schwille doktor, aki a háború óta élete céljának tartja, hogy a hóhérokról adatokat qyűjtsön. Félelme­ tes szorgalommal, szívóssággal és precizitással kutat fel minden adatot. Több ezer kartonja van, amiket az igazságszolgáltatás rendelkezé­ sére bocsájt. Csakhogy az egyre kevésbé kiván­ csi rá. Az IDŐ egyre inkább elmossa, betemeti a múlt szennyét is. A főhős — tanár egy vidé­ ki kisvárosban — , aki a láger helyét keresve újra átéli gyermekkora, ifjúsága minden poklát — tehetetlen fá jdalmában kivánná a bosszút. Ám amikor a hideg gyűlölettel találkozik Schwille archivumában rádöbben, hogy a bosszú újabb vérontást szülne. A múltat már nem lehet megnem-történtté tenni s a bosszú a gyilkosokhoz zülleszti a bosszúállót is. Végül is el kell dön­ tenie, hogy hová is tartozik. Itt érti meg. hogy már akkor választott, amikor a lágerből ide jött haza. Azzal, hogy nem állította ki a képeit, (rajzolgat, festeget) nem nősült meg , mert nem akart gyereket csak kibúit a felelősség alól. el­ odázta a döntést. Az élet törvényeit kell követ­ 28 nie, a folytonosságát, a humánumét. Nem ta­ gadhatja le a lágert, — kollégái előtt eddig elhallgatta — de Schwille fanatizmusát se kö­ vetheti. Apja emlékébe kapaszkodik, aki mér­ téktartásra és tartalmas humanizmusra taní­ totta, aki irtózott a szélsőségtől és az elfogult­ ságtól. Érett, jól komponált regény Gera György könyve. A tulajdonképpeni cselekmény néhány nap alatt játszódik, ám az idősikok váltásával, az emlékezés-technika frappáns alkalmazásával egy teljes életutat tud bemutatni. A dokumen­ tumok, idézetek a magyar történelemből, a né­ met fasizmus történetéből távlatot, históriai mi­ liöt is adnak a regény cselekményének. Semprun Nagy utazása, Az ájulás-ával szemben az áldozatot rajzolta meg, aki e l s z e n v e d t e a történelmet és csak hosszas érlelődés, a láger nyomainak keresése után döbben rá, hogy cse­ lekednie kell, v á l l a l n i a önmagát. Ezt a he­ lyes cselekvést azonban itt és most kell megta­ lálnia. (Magvető Könyvkiadó, Bp. 1972.) Horpácsi Sándor Szakmabelieknek és laikusoknak Mielőtt rátérnénk az „ Ember és lát­ vány városépítészetünkben” c. könyv is­ mertetésére, igyekezve feltárni mindazt, amit fontosnak, kiemelnivalónak tartunk, először a városépítészet fogalmának mint bevezető alapfogalomnak megvilá­ gítására — , a szerzőtől „kölcsönzünk” egy pontos megfogalmazást. - „A vá­ rosépítészet olyan műfaj, a város olyan műalkotás, amelynek megalkotása a gyakorlati életet szolgálja, de amelynek a mindennapos élet, a fejlődés maga is az egyik közvetlen alapítója.” - Ez az idézet a három részre komponált mű I. része bevezető fejezetének alapgondola­ ta. A három rész megoszlását kissé ön­ kényesen úgy írhatjuk fel, hogy - Á - B Á. Az I. és III. rész konkrét problémákkal, a középső inkább általános érvényű el­ méleti kérdésekkel foglalkozik. Ezt a megállapításunkat fejezik ki a részcí­ mek, amelyek így szólnak: I. „Városkép, városépítészet, városköz­ pont." II. „Általános városépítészeti kérdések.” III. „Történeti városaink és központjaik különleges kérdései." Az I. részben a szerző rendkívül sokol­ dalúan tárja fel, tudatosítja bennünk a városkép fogalmát, a külső és belső vá­ roskép hatását, a várossziluett jelentő­ ségét. Megismerjük a városszerkezet és vá­ roskompozíció közötti különbséget, azt, hogy a városszerkezet funkcionális lénye­ gű, viszont a városkompozíció elsősor­ ban esztétikai-vizuális jelentőségű; és készséggel fogadjuk el azt megállapítást, hogy a kompozíció esztétikai értéke an­ nál jelentősebb, minél inkább egybeesik az előbbi két tényező. A Magyar Városkép c. fejezetéből rész­ letes és igen érzékletes képet kapunk városaink jellegzetességeiről, sajátossá­ gairól, összehasonlítva más európai vá­ rosok, települések jellemző tulajdonsá­ gaival. G ranasztói Pál ezeket a jellemvo­ násokat a következőképpen rögzíti más hasonló értékű megállapításával együtt. „Városaink laza, falusias, vagy egyéb kertes beépítésű házakkal fokozatosan olvadnak a tájba” — vagy „Városaink a terephez idomulnak.” — és „A középü­ letek csoportja határozottabban emelke­ dik ki — mint általában az európai váro­ sokban” . — A magyar városkép meghatá­ rozott elemének tekinti az épületek és te­ tőszerkezetek formáját, arányát, épüle­ teink puritán, díszítetlen, hivalkodás men­ tesen szinezett homlokzatait, de mind­ ezeken túlmenően nagyon jelentősnek tartja városaink belső növényzetét és azt, hogy a táj és város között majdnem ki­ vétel nélkül rendkívül harmonikus illesz­ kedés van. Ezután szemléletes képet nyújt a modern városképről, összehasonlítva a „N őtt” és „Egyidejűséget kifejező” város­ képekkel, párhuzamba állítva azonossá­ gaikat a továbbfejleszthetőség és ellen­ téteiket az újszerűség megidézésével. A modern városkép jellemzője — írja — a „Tágulás" - „Tisztulás,” a több dimen­ ziós állandóan érezhető arány és méret­ növekedés. Ugyanakkor sokakkal egyet­ értően hiányolja a modern városképből, a régi városképekben átélt városképi ef­ fektusokat, az intimitást, a védettség ér­ zetét. Éppen ez a megállapítása vezet a történeti városközpontjaink c. fejezethez, amiben kifejti, hogy — „a történeti városközpontok megtartása, ésszerű fejleszté­ se lehet a helyes út." — mert a történeti városközpontokban nagy szellemi, eszmei értékek akkumulálódtak, jelentőségük, az emberekre gyakorolt hatásuk nagy és az emberek természetszerűleg vonzódnak ezekhez. De felhívja figyelmünket arra, hogy ne tekintsük őket rezervátumoknak, értékeik megtartása mellett fejlesszük, bővítsük, körültekintően úgy, hogy ma magunknak is „értékeset" tegyünk hoz­ zájuk. A II. rész általánosabb érvényű meg­ állapításai közül igen fontosnak tartjuk többek között azt, hogy a városok múltja feltérképezhető hatásuk a fejlesztésre vo­ natkozóan egyértelműen értékelhető, ugyanakkor a hosszabb távlatra megha­ tározó tervezés hibás szemlélet eredménye, tekintettel a jövőre, az állandóan gyorsuló fejlődésre, amit hosszú távon előre látni lehetetlen. Mindig a kor kö­ vetelményei a közeljövő belátható és el­ érhető valósága legyen irányítója városfejlesztő, átépítő tevékenységünknek. A szerző arra biztat — „merészek, újítók ott legyünk, egyben terveinkhez is ragaszko­ dók, ahol a környezetet is belátható időn belül átalakíthatjuk." — A továbbiakban a városokról kialakult tudatról — a váro­ sok esztétikai értékének tudatformáló erejéről, a közösség városformáló és a város közösségformáló kölcsönhatásáról nyújt tájékoztatást. Azt írja, — „A városépítészet rendje, mint �esztétikai érték, a létrehozó társadalom rendjének kifejezése” — ezzel kapcsolat­ ban elemzi a közösség városalakító te­ vőleges részvételének fontosságát, és ki­ emeli, hogy a helyi közösségi szándékok, elhatározások, szervező munka érvény­ re jutásának éppen városunk, Salgótar­ ján nyújtja a legjobb példát az utóbbi időben. Leszögezi, hogy a városépítés, „Közösségi alkotás” — ,és ennek a gya­ korlati megvalósítására szocialista vi­ szonyaink között minden feltétel adott. A könyv III. részében részletesen fog­ lalkozik a történeti városközpontok fej­ lesztésének, átépítésének szerteágazó problematikájával. Nem ért egyet azzal, hogy új városközpontok létesüljenek, új helyen a történeti városainkban, az elő­ zőekben kifejtett indokaink alapján, in­ kább a központokban lévő történeti ér­ tékű, alkotás értékű építményeink gon­ dos felülvizsgálatát, értékmeghatározá­ sát, s ha kell, akár az óvatos ésszerű szanálását tartja követendőnek a törté­ neti városközpontok helyének megóvása érdekében, azért, hogy azok képesek le­ gyenek alkalmazkodni a megváltozott kö­ rülményekhez. Újra hangsúlyozza, a tör­ téneti városközpontok jelentőségét és azt kívánja, hogy „A városközpontok újjá alakítását ne a távlati fejlesztés végére halasszuk, hanem — legalábbis megkezdésüket — hozzuk minél előbb­ re” . Itt és ezért hozza fel példának újó­ lag városunk, Salgótarján városközpont­ jának újjáépítését, megjegyezve, hogy ebben az esetben ugyan nem történeti városközpont újjáépítéséről van szó, mégis, jobb példa híján az itt történte­ ket ajánlja követendőnek. Granasztói Pál könyve jelentőségét mindezeken túl többek között abban lát­ juk, hogy jó időben, a rossz példák nél­ küli időben szól közösséghez, alkotókhoz, segít felmérni jövőbeni tevékenységünk súlyát, kihatását, és ösztönöz a jó mun­ kára. Szatmári Béla Két múzeumi kiadványról A tavalyi és az idei két nagy irodalmi évfor­ duló, Mikszáth és Madách emlékének felidézése dicséretes kezdeményezésre indította a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságát. A korábbi mú­ zeumi füzetek továbbfejlesztéseként ugyanis Nóg­ rád megyei múzeumi közlemények sorozatcím alatt tanulmányköteteket bocsátott közre a megye két nagy szülöttje tiszteletére. (A régi sorozat folytatását érzékeltetve azzal, hogy a kötetek­ nek a 18. és 19. sorszámot adták). A Mikszáth-emlékkötet színvonalának emelé­ sére sikerült megnyerniök az országos szakértő gárda két neves tagjának a közreműködését is: BISZTRAY GYULA a Mikszáth-művekben fellelhe­ tő rendkívül gazdag szellemi néprajzi adalékok­ ról ad hírt és ezzel is igazolja, hogy a palócok nagy írója mennyire ismerte népe gondolkodásmódját, lelki világát; KOZOCSA SÁNDOR vi­ szont újabban előkerült Mikszáth-levelek publi­ kálásával egészíti ki az írói életrajzot. Rajtuk kívül természetesen a megyében tevékenykedő kutatók is tudtak újat nyújtani: KISS AURÉL a Mikszáth-művek dzsentri-ábrázolásának kérdései­ hez szól hozzá elsősorban stilisztikai szempontból, kimutatva, hogy a realizmus és romantika ket­ tőssége a dzsentri és polgár viszonyának és meg­ jelenítésének problémájaként jelentkezik első­ sorban az utolsó nagy regényben, a Noszty fiú esetében; SZABÓ BÉLA a regények és elbeszé­ lések társadalmi-politikai hátterének, mondani­ valójuk valóságmagvának megvilágítását segíti elő a korabeli Nógrád megye társadalmi, gaz­ dasági viszonyainak felvázolásával. Jól egészíti ki ezt a tanulmányt az a néhány eredeti levél­ tári dokumentum, amely az 1870-es évek korrupt és botrányokban bővelkedő megyei közéletét mu­ tatja be. Érdekes kérdést feszeget ERDŐS ISTVÁN felmérése: hogyan él ma a nagy író emléke egy­ kori falujában, Mohorán; LEBLANC ZSOLTNÉ és BALÁZS LÁSZLÓ pedig jó öszeállítást ad a Mikszáth-hagyományok ápolásáról, illetve az évfor­ dulóval kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenység­ ről. Hasonló célkitűzésekkel jö tt létre a második, a Madách emlékének szentelt tanulmánykötet is. Ennél ugyan már kevésbé sikerült a szerzőgárda kiszélesítése, hiszen megyén kívüli kutatót csak egyet találhatunk a kötet szerzői között és a töb­ biek, a megyebeliek is szinte teljesen azonosak a Mikszáth-kötet szerzőivel. Ez a körülmény ter­ mészetesen mit sem von le a tanulmányok érté­ kéből, csupán elgondolkoztatja az olvasót azon, vajon nincs-e a megyében más, több, irodalmat, történelmet kedvelő és értő ember, akinek mun­ kásságára ilyen és hasonló kiadványokban, de a folyóiratokban és sajtóban is számítani lehet. A kötet előszava, midőn arról szól, hogy a múzeumi 29 �szervezet a későbbiekben is folytatni kívánja a Madách-hagyományok ápolását, legyen egyúttal felhívás is, mely megmozgatja a szunnyadó erő­ ket és aktivitásra serkenti a szellemi tartalékokat. A kötet tanulmányai három témakörbe csopor­ tosíthatók. Ezek közül az elsőt, a Madách-életrajz kiegészítését szolgálja kitűnően SZABÓ BÉ­ LÁNAK a legújabb kutatásokban és eddig még nem ismert dokumentumokon alapuló tanulmá­ nya, amely a korábbiakban elterjedt Madáchképet módosítva kimutatja a nagy írónak a sza­ badságharc idején kifejtett aktív tevékenységét; részben ezt támasztja alá, részben más vonatko­ zásokban egészíti ki az életrajzot LEBLANCZ ZSOLTNÉ dokumentumválogatása, melyben az utóbbi évek levéltári feldolgozó munkája során előkerült Madách-dokumentumokat teszi közzé, melyek — ha önmagukban nem is túl jelentősek, de összességükben mégis sokat mondanak s egyben jól kapcsolódnak az 1964-ben (éppen a múzeumi füzetek 9. darabjaként) megjelent Krizsán-féle dokumentumösszeállításhoz. A másik témakör Madách írói arculatának, il­ letve munkásságának egy-egy oldalára rávilág ító tanulmányokat tartalmaz. A Nógrád megyei Madách-kutatá s egyik legserényebb budapesti művelőiének, KERÉNYI FERENC iro­ dalomtörténésznek a tanulmánya Madách világ­ nézetének néhány kérdéséről szólva elmondja, hogy szemben azokkal a nézetekkel, melyek sze­ rint Madáchnak határozott világnézete nem volt, csak különböző eszmeáramlatok ötvöződtek ben­ ne össze, igenis jól érződik felfogásában kora haladó gondolkodóinak, Feuerbachnak és hason­ lóknak szemlélete (függetlenül attól, hogy a Tragédiában bibliai forrásból indul ki), természete­ sen nem úgy, mint az ellentétes hatások erősza­ kos egymásbaforrasztása, hanem mint egy vívó­ dó ember évek során át megharcolt, alakuló, de dolgokról a lehetőségek korlátain belül minél világosabb képet adó világnézete. KISS AURÉL a lírikus Madáchról ír, megállapít­ va, hogy a versek nem egy lírikus egyéniség reflexiói, hanem a filozófus költő önkifejezési kisérletei, melyek, ha a Tragédia árnyékában sze­ rényebb helyet is foglalnak el, önálló értékük miatt mégis csak figyelmet, tiszteletet parancsoló alkotások. ERDŐS ISTVÁN a sokáig elfeledett és napjainkban reneszánszát élő Madách-dráma, a Mózes kapcsán elmondja, hogy a szerző a nagy történelmi sorsfordulók heroikus méretű vezéregyéniségeinek szükségszerűségéről szól a műben (félreérthetetlenül utalva ezzel Kossuthra), arról, hogy bár a vezér elbukott, a nép a győzelem hitével folytatja a harcot. Végül a harmadik témakör, a Madách-ha­ gyományok továbbélése jelenik meg a — meglepő módon a kötet elejére helyezett, egyébként azon­ ban kitűnő - összefoglalásában, melyben MOL­ NÁR PÁL fejti ki a milléneumi évek hangzatos, semmitmondó frázisokkal teli Madách kultuszá­ tól a napjaink tartalmas, a társadalom széles rétegeit sokoldalúan megmozgató, történetileg megalapozott Madách-kultuszá nak kifejlődéséig megtett út főbb állomásait, részletesen ismertet­ ve, hogy miként is állunk ma Nógrád megyében a nagy írónk hagyományainak ápolásával. A két kötet nyomdai kivitelezése jó, különösen a Madách-kötetről lehet ezt elmondani. A külön­ ben gondos szerkesztés talán olyan kisebb észre­ vételeket is megelőzhetett volna, mint az pl. hogy tulajdonképpen egyik kötetnek sincs, címe, va­ lamint, hogy — főként a Madách-kötetnél — a képanyag válogatása és összeállítása kissé ötlet­ szerű. Mindenesetre a kötetek témájuknál és fel­ dolgozásuk igényességénél fogva nyereségei le­ hetnek a hazai irodalomtörténetírásunknak, ha az eddiginél szervezettebb és céltudatosabb ter­ jesztéssel próbálná a múzeumi igazgatóság azo­ kat az országos érdeklődés homlokterébe á llíta ­ ni. Nem valószínű, hogy félni kellene a sze­ rénytelenség és a kellő önkritika hiányának vád­ jától és így megfosztani az ország határain be­ lül, de kívül is élő érdeklődőket attól, hogy tu­ domást szerezhessenek a két kiadványról és amennyiben igénylik, a jelenleginél könnyebben hozzá is juthassanak. S chneider M iklós 30 FIGYELŐ A dramatizált történelem Vannak történelmi alakjaink, akiknek korai és tragikus halálába még évszá­ zadok multán sem tud belenyugodni a nemzet emlékezete. Alakjuk köré legen­ dákat sző a kegyelet, ezeket kiszinezi, dramatizálja. Feltehetően minden nép történetében így van ez, a mi történel­ münkben azonban oly sok a vesztett há­ ború, levert forradalom, hogy az emlé­ kezet belesajdul. Ezzel vagy más, szub­ jektív, lélektani okokkal magyarázható, hogy mi mindig külső okokat keresünk a kudarcok, veszteségek magyarázatá­ ra? A török azért foglalta el és uralta oly sokáig az országot, mert nem segítettek sőt elgáncsoltak minket a Habsburgok; 1848-49-ben azért buktunk el, mert túl­ erővel jöttek a cári csapatok stb stb. Aki olvasott Jókai-regényeket tudja mi­ ről beszélünk . . A nemzet önismeretének egyfajta hiá­ nyáról van szó, arról a szinte menekü­ lésszerű önfelmentésről, mindent — meg­ magyarázni — akarásról, amely képes letagadni, megszépíteni és a tényeket, csakhogy ne kelljen önvizsgálatot tar­ tani. Mert valóban volt külső támadás is, — sok — túlerő is, de IV. Béla hiába szólt, jajdult, hogy ki azt az ősi kar­ dot, Mátyás örökségét mi magyarok (uraink) prédálták el szinte versengve, tobzódva. Mindez pedig Ö rsi TV-játéka nyomán lett újból téma. Megölték Zrínyi Miklóst vagy tényleg baleset történt? A vita évszázadok óta tart. Hiába a derék, szavahihető Bethlen Miklós tragikusan szép beszámolója (önéletrajzában) az esetről, hiába a korabeli dokumentumok; levelek, követi beszámolók, diplomáciai iratok. Nem akarunk hinni a tényeknek. Nem, ez a kiváló férfi, költő, hadvezér, politikus hadvezér, kardforgató férfi, ügyes vadász — nem, ő nem halhatott meg ilyen ostobán, ilyen végzetszerűen - mondogatjuk. Ilyen baleset nincs, itt az ármány dolgozott, a politikai ellenfe­ lek, a szerelmi vetélytárs! (Nádasdy) ke­ ze, akiknek útjában állt valamilyen okok miatt. S mi a derekak, bátrak, becsülete­ sek védtelenek vagyunk az ilyen ármány­ nyal szemben. Ezért volt hasznos a TV Műhely 3. adása, ahol is hivatott szak­ emberek beszélgettek a műsorvezető Szakály Ferenccel erről a témáról is. Na­ gyon rokonszenves embernek tartja Zrí­ nyi Miklóst Klaniczay Tibor, Perjés Géza, Péter Katalin is. Ügyes volt ez a kérdés a vita végén. Ám az, hogy a tudós mi­ ként vélekedik kutatása tárgyáról, nem befolyásolja a tények objektív feltárásá­ ban. Perjés Géza, a hadtörténész szemé­ vel elemezte Zrínyi pályáját. Kora egyik legnagyobb hadvezére volt, aki két megyényi területre volt visszaszorítva, nem bontakoztathatta ki stratégiai zsenia­ litását. Monteccuccoli szerencsésebb volt. Ám ezért gyűlölni Monteccuccolit? Zrínyi gyűlölhette — vetélytársa volt. Az utókornak azonban tudnia kell, mérlegel­ nie kell a korabeli európai erőviszonyo­ kat is, amelyben a Habsburg uralkodó is csak egy sakkfigura, aki nem úgy lép, ahogy akar. Determinálja Franciaország, XIV. Lajos, a török, és természetesen a magyarországi politikai helyzet is. El­ hangzott a vitában is, hogy egy politi­ kust, egy történelmi kort nem lehet eti­ kusan megitélni. Illetve lehet, de annak semmi haszna, Zrínyi nagyságából semmit se von le, ha figyelembe vesszük, hogy va­ lóságosan mekkora mozgásterülete volt. Erkölcsi, emberi nagysága éppen abban van, hogy mérlegelte is az adott ma­ gyarországi és európai helyzetet, volt esze, ereje, bátorsága, hogy építő mó­ don beleszóljon, változtatni akarjon raj­ ta. Nem drukker volt és nem kibic. De a történelmet mi már nem csinálhatjuk he­ lyette, halála okát sem változtathatjuk meg! Klaniczay professzor higgadtan bölcs magyarázatából tudjuk meg a le­ gendatermés okát. Az induló kuruc moz­ galomnak szüksége volt a mártír Zrínyi alakjára, hogy erkölcsi tőkét és morális alapot kovácsoljon belőle a laboncok ellen. Az adott történelmi pillanatban ez indokolt is lehetett. De valóban megérti Zrínyi nagyságát, a szellemét, aki a ha­ lállal manipulál? (a szónak abban az értelmében, ahogy Csoóri Sándor fejti meg a 10-es Tiszatájban írt cikkében, azaz mást mond, mint ami van?) Mit mond József Attila? Bizony be kell „vallanunk” a történelmünket, mert aki a történelmet jól tudja, a jelent csinálja jól. S ez sem könnyű dolog. Van mit ta­ nulni Zrínyitől: szívósságot, töretlen, lo­ bogó hitet, racionális számítást, ha kell, leleményességet. Perjés Géza hívta fel a figyelmet arra, hogy Zrínyi kitűnő gaz­ dasági szervező is volt! gályái, gulyái jövedelmét — a haza, a köz hasznára — , de gyarapította. Érdekes, hogy erről még a történelemtudomány is keveset tud. Miért? Mert erről nem lehet olyan pá­ tosszal beszélni? Nem itt buktak el leg­ szebb harcaink, hogy nem volt elég ló, fegyver, ruha, élelem? Zrínyi katonáinak volt. Élesszük ennek a Zrínyinek az em­ lékét is a kard és toliforgatóé mellett! Nem is veszített csatát... H. S. �Híreinkből December 15-én, a salgótarjáni Ö blösüveggyá ri Művelődési Házban bonyolítot­ ták le a Munkásfiatalok Országos Vers­ mondó Versenyének megyei elődöntőjét. Az országos döntő színhelye 1974 április 5-6-7-én Salgótarjánban lesz. Ünnepélyes keretek között avatták fel a megyeszékhelyen Vasas Károly szobrászművész bányász témájú köztéri szobrát. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának székháza szomszédságában álló bronz kompozíció avatására december 22-én ke­ rült sor. Befejező nyomdai munkálataihoz érkezett a kemerovói és nógrádi költők alkotásait tartalmazó irodalmi antológia. A Corvi­ na Könyvkiadó gondozásában megjelenő kétnyelvű kötet — Találkozás címmel előreláthatóan 1974 első felében kerül az olvasók asztalára. KÉPJEGYZÉK: címoldal: Borsos Miklós: Derkovits (Salgótar­ ján, Schuyer F. út, 4. old.: Nemzetiségi együttes, 5. old.: Sal­ gótarján, Autóbuszállomás, 7. old.: Salgótarján éjjel, 12. old.: Salgótarján városközpontja, 10. old.: Patay László seccója (Salgótarján, SZMT-székház, 13 old.: Varga Imre: Városszim­ bólum, Radnóti (mindkettő Salgótarján, Tanácsköztársaság tér), 14. old.: Somogyi József: Felszabadulási emlékmű és Lessenyei Márta: Napbanéző (mindkettő Salgótarján, Tanácsköz­ társaság tér), 21. old.: Báli meghívó 1932-ből és gr. Széche­ nyi István levele „Nemes Nógrád Vármegyének” , 23. old.: Blaski János mozaikfala — részlet (Megyei Művelődési Köz­ pont üvegcsarnoka, Salgótarján), 24. old.: Czinke Ferenc: A város, 25. old.: Iványi Ödön képei, 26. old.: Taar Ferenc: Láng és tövis (a salgótarjáni bemutatóról), 29. old.: Salgótarján, városközpont, borító belső Tar István: Tanácsköztársasági em­ lékmű (Salgótarján, Tanácsköztársaság tér) és Pál Mihály: Fiú madárral (Salgótarján, Lovász József út), hátsó borító: So­ mogyi József: Felszabadulási emlékmű (Salgótarján, Tanácsköztársaság tér). �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/07f251293a08c25fb0e6fcd2b175798b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika