https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/80bafa30fe71dcfc7a4c71fd4e7e987f.pdf 213a814746178e8a4b269fedb3201dee PDF Text Text A munkásművelődés néhány kérdéséről Szerződés művészek és üzemek között Mit hoz a szabadszombat? Kovács Andrással — filmjeiről Madách Imre népszerűségéről Gyárfás Miklós, Ránki György Sinkovits Imre, Varga Imre — Madáchról Látogatóban id. Szabó Istvánnál Pogány Ö. Gábor a művészről Búcsú Gerelyes Endrétől Úgy tűnik, egyre sűrűsödik körülöttünk az olyan aszta­ lok száma, melyek mellett értő s minket gazdagító vitává szembesülnek az eddig lazán egymásután rakódó gon­ dolatok. Nem a bútoripar nagyobb termelékenységének köszönhető ez, amint nem magyarázható (félre) azzal sem, hogy netán mai hétköznapjaink a korábbiaknál bővebben szülnének ilyen-olyan véleménykülönbséget. Egyszerűen arról van szó, hogy egészséges társadalmi fejlődésünk gravitációs ereje optimálissá erősítette szel­ lemi életünk folyamának ezt az áramlatát. Az ember magábanvaló egyéniség és szükségszerűen közösségi láncszem: természetéhez tartozik, hogy viták során rendezze különállása vagy hovatartozása erővo­ nal-rendszerét. Mert a vita — az értő, józan, alkotó szel­ lemű vita — pótolhatatlan mágneses erőtér gondolataink egymáshoz igazítására, nélkülözhetetlen műszer szellemi egészségünk ellenőrzéséhez és megőrzéséhez — ha kell: fájdalmat is okozó sebészi kés. Csakhogy: a vitának a vitakészség nem elégséges alapja — mint minden összecsapás, melyben győztes és vesztes születik, felkészült küzdőfeleket kíván. Egyébként nem más, mint szemfényvesztő játék. A vita lehetősége nem jelentheti a bárhol-bárkik általbármiről-bárhogyan folyó nézetütköztetések gyakorlatát. Ahogy ezt sokan feltételezik. Mert igen sokan vannak ma még közöttünk, akik a mindenáron és minden ellen való támadás, a lerohanás, a „kikészítés" szándékával nyúlnak a szó fegyveréhez, vitába szállva — akár felkészületlenül és illetéktelenül is rombolni mindent. IRODALMI MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �És igen sokan vannak ma még közöttünk, akik szá­ mára a vita „a kinyilatkoztatás” szószéke, üléspontjuk látványos megláttatása — vagy, az ellenkező pólust jel­ lemzőknél: egyik módja a megalázkodó helyezkedésnek, a behízelgő „bólogatójánoskodásnak". S hasonlóképpen veszélyhelyzetet teremthet azok tá­ bora is, akik (nem kevesek ezek) bátorság, kellő felkészültség híján — netán, mert a „kibicnek semmi sem drága" felelősség nélküli felelőtlenségét élvezték eddig —, a megjátszott közöny, a méltatlankodó duzzogás ké­ nyelmes fedezékéből tüzelnek alattomosan — nyíltan meg nem mutatván magukat. Mindehhez még számítsa hozzá az olvasó azokat, akik megélt múltunkból a „Ne szólj szám, nem fáj fejem. Hallgatni arany. Mondd meg az igazat, betörik a fejed.” hamis bölcsességeivel élnek — ki tudja hány töredéké­ vel annak a kollektív tapasztalásnak, mely kudarcok, méltánytalanságok keserű tengeréből kikristályosította azokat. Mi is következik hát mindebből? Sok más egyéb között az, hogy kinek-kinek a közös dolgokért vállalt személyes felelőssége tudatában, a tisztánlátást és kollektív alkotó­ munkát igénylők bátorságával kell akarni-merni vitába szállnia. Mindig tudva, miért, kik mellett és kik ellené­ ben kell lándzsát törnie. Minden érdekében, amit „a miénk”-nek vallunk. Kassai-Végh Miklós tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 6 8 9 11 Kiss Aurél: A munkásművelődés néhány kérdéséről Csongrády Béla: Munkás és öntevékeny művészet Tóth Elemér: Az új mecénás Csukly László: Költő és olvasója Molnár Pál: A múltőrzés felelőssége Erdős István: Szabadszombat LÁTOGATÓBAN 16 Tóth Elemér: Földalatti harangszó MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 13 14 15 Pál József: Egy pannó élete Zengő Árpád: Egy film ürügyén 3. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat SZÉPIRODALOM 17 17 19 Búcsú Gerelyes Endrétől Gerelyes Endre: Al Boháken Oravec János: Az öreg favágók . . . MADÁCH IMRE 21 23 25 (26 Kerényi Ferenc: Madách népszerűsége Lakos György: Timon, a publicista Szabó Béla: Madách, a főbiztos TALÁLKOZÁSAIM MADÁCHCSAL Sulyok László interjuja Gyárfás Miklóssal, Ránki Györggyel, Sinkovits Imrével és Varga Imrével A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁTÁLYÁNAK IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő: Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft KÖRKÉP 28 29 30 30 31 32 33 34 id. Szabó István kiállításán (Pogány Ö. Gábor) Megörökíteni vagy retusálni (Fábri Péter) Galgóczi Erzsébet: Pókháló (L. Gy.) Könnyű tollal (E. K. S.) A Korunk Madách-emlékszámáról (Kojnok Nándor) Egy hiánypótló kézikönyvről (H. Hámori Anna) Zenei krónika (Molnár Zsolt) Pogány Frigyes: Salgótarján új városközpontja A címoldalon Lóránt János: Madách, a hátsó borítón Madách Imre Veres Pálnéhoz írott képrejtvény-levelének negatívja Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 4173 NyV Balassagyarmat 2000 pl. Fv.: Bednár Károly Fotók: Veres Mihály és Kovács Ferenc �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KISS AURÉL Sokféle, elsősorban az irányítók munkájában megnyilvánuló szemléleti hibával, téves beidegződéssel kellett megküzdeni. S kell részben a közeljövőben is számolni. Nem alakultak ki azok az átfogó vezetési módszerek és ará­ űvelődés nyok, amelyekben a gazdasági-politikai-művelődési és szo­ ciális területek mindegyike jelentőségének megfelelő szerepet, néhány kérdéséről helyet kap. Különösen a letelepült, vagy letelepülő új üzemek esetében érvényes ez a megállapítás. Ott, ahol az üzemszer­ A szocialista kulturforradalmat megvalósító és szolgáló vezés sajátos gondjai méginkább a termelés-szervezés irá­ nyába fordították a vezetés figyelmét és fő energiáit. Az irá­ művelődési folyamatok középpontjában a proletárdiktatúra létrejötte óta ott áll a munkásosztályt sujtó, súlyosan hát­ nyítás munkájában, szemléletében tapasztalt másik sajátos rányos kulturális örökség megszüntetése, az osztály és a kul­ fogyatékosság a művelődés funkcióit illető kellő tudatosság túra új minőségű és tartalmú kapcsolatainak kialakítása. E hiánya. Gyakorta találkozhatunk ötletszerű, nem a tényleges folyamatban azonban — amely a társadalom (s benne a mun­ helyzetelemzésen alapuló „tervezéssel”, a kulturális élet szer­ kásosztály) kulturális arculatát átformálta és alapvetően meg­ vezésben az összehangolatlanság jeleivel, a távlatok meghatáváltoztatta — a hatvanas években (máig is ható) belső ellent­ zásának hiányával. (Ezt tükrözik a kulturális alapok felhasz­ mondások keletkeztek — az impozáns eredmények mellett. Az nálására vonatkozóan időről-időre végzett vizsgálatok is) Így általános gazdasági, társadalmi fejlődés által szabott mű­ a munkahelyi művelődés objektív feltételei - a lassú javulás veltségi követelmények növekedésével egyidejűleg ugyanis ellenére — ma még elmaradnak a társadalmi szükségletektől, érzékelhetővé vált a munkásság kulturális igényeinek és szo­ kevés helyen biztosítanak a jelentkező kulturális igények kielé­ kásainak átalakulása, aktivitásának csökkenése. A felismert gítésére megfelelő lehetőséget.) A ma is szakszervezeti keze­ ellentmondás feloldását sürgető általános és politikai ér­ lésben működő 12 kultúrotthon állapota, az épületek állaga, dekek közismertek: a pártértekezleteken és a X. kongresz- belső struktúrája, működési körülményei ma már alig felelnek szuson konkrét és egyértelmű művelődési program kidolgo­ meg a korszerű közművelődési igényeknek — s egyre nehe­ zása kezdődött meg, ma már ezek alkalmazásának gyakorlati zebben elégítik ki a hagyományos művelődési követelmé­ nyeket is. Némileg kedvezőbben alakultak a munkásság la­ tapasztalatait vehetjük számba. kóhelyi művelődési viszonyai, nagyobb hiányosságok csak Ba­ • Azok a társadalmi feltételek és kulturális lehetőségek, lassagyarmaton, Salgótarján egyes peremkerületi részeiben és amelyek között e művelődéspolitikai folyamat kibontakozott, a salgótarjáni járás néhány községében okoznak kulturális nem igértek a művelődést szervező-irányító szervezeteknek, vákumot.) A bonyolultabb feltételek között végzett munka irányai intézményeknek könnyű munkát. Figyelembe kell vennünk, hogy a megye gazdasági fejlődésének talán legdinamikusabb azonban egyre tisztábban fogalmazódnak meg, egyre konk­ szakasza tart a hatvanas évek végétől. Ebben a periódusban az rétabb cselekvési lehetőségek formájában jelennek meg. Így új iparszerkezet kialakítása, a termékstruktúra és a termelési vált nyilvánvalóvá, hogy a spontán igények befolyásolása, a kultúra átalakítása, a gazdaságirányítási rendszer követel­ szükségleteknek megfelelő kulturális magatartás kialakítása ményeinek helyi viszonyokra alkalmazása a munkásság kultu­ az érdekviszonyok konkretizálását, művelődési ösztönzők ki­ rális viszonyait, művelődési magatartását átalakító társadalmi alakítását, érvényesítését feltételezi. A hagyományos érdekelt­ erőkoncentrálás lehetőségeit korlátozták. Illetve az alapvető ség (nagyobb egzisztenciális biztonság, fokozottabb anyagi gazdaságpolitikai feladataink megoldása utáni időszakra megbecsülés, munkahelyi perspektívák) a szakmai művelődés­ transzponálták. S az is köztudott, hogy a jelzett gazdasági ben hat elsősorban és - a technikai-termelési feltételek folyamatokkal egyidőben a megye munkásságának belső tár­ szabta korlátok ellenére — széles körben. Egyre több nagy­ üzemben keresik az általános műveltség emelését szolgáló sadalmi szerkezetében is bizonyos átrendeződés zajlott le. Az ipari munka vonzerejének, a munkaerőszükségletek ha­ ösztönzők alkalmazási lehetőségeit, főként a felnőttoktatás tására már a hatvanas évek óta tart az új munkásréteg be­ hatókörének bővítése terén (Kohászati Üzemek, Síküveggyár, kapcsolódása a szervezett ipari termelésbe. (Az elmúlt három öblösüveggyár, Jobbágyi Textilművek, stb.) Több nehézség évben az új munkahelyek száma meghaladta a 7000-et). Ez ellenére ezeknek az ösztönzőknek legszélesebb körével a nagy az alapvetően, s főként távlataiban sokat igérő folyamat szá­ munkástömegeket átfogó szocialista brigádmozgalom rendel­ mos — ellentmondásos, vagy rövid távlatokban negatív hatású kezik. Elsősorban a kulturális magatartást kedvezően befolyá­ — „mellékterméket” is létrehozott: megnőtt az ingázó dolgo­ soló pozitív üzemi légkör és értékrend kialakításában játszott zók száma (a jelenleg megyénkben körülbelül 70 000 főt szám­ szerepe révén. Ezért is fordult a közelmúltban e — kulturális láló munkásság 40-50 százaléka nem a lakóhelyén dolgozik), vállalások minőségében ma még szerény eredményeket, de akiknek kulturális viszonyai, lehetőségei átmenetileg kedve­ igen nagy lehetőségeket felvonultató — mozgalom felé a közzőtlenné váltak. Másrészt az új munkahelyek jelentős része új művelődés figyelme. Ma még szűk körben hat az életmód (s részben távlataiban is) kisüzemekben jött létre, ahol a mun­ pozitív változásainak (elsősorban a lakásviszonyok javulásá­ kásművelődés objektív feltételei, a nagyüzemi munkásságra nak) kulturális ösztönzőként való felfogása; elsősorban az jellemző politikai tradíciók még nem alakultak ki. Az új üze­ életmódkutatás kialakulatlansága, a közművelődési felfogás­ mek kollektíváiban az életforma, a gondolkodásmód, a kultu­ ban érvényesülő konzervatív elemek miatt. Néhány éve, s egyre szélesebb körben segíti a munkásság rális igények és szokások számos átmeneti vonást mutatnak. Az új munkásrétegek iparba áramlásából fakadó sajátos művelődési viszonyaira ható közművelődési tevékenységet az ideológiai és kulturális hatásokat a megye nagyobb hagyo­ a felismerés, amely a munkássá válás és a közművelődés mányú nagyüzemei sem kerülték el. Részben ezzel is magya­ összefüggéseit tárta fel. Elsősorban a TIT érdeme, hogy e fel­ rázható, hogy a munkáskultúra régi és pozitív hagyományainak ismerés nyomán gazdagabb tevékenység bontakozik ki. Az (például a munkásművészeti mozgalom) fenntartása és to­ ismeretterjesztés rendszerében közvetített szakmai, állampol­ vábbfejlesztése ma több erőfeszítést igényel, mint a korábbi gári, munkajogi és munkaegészségügyi, közgazdasági és poli­ tikai tartalmak jól egészítik ki a munkahelyi kollektívák össze­ években. A munkásm 3 �kovácsolását. Segítői a politikai és közösségi rendezvények, fórumok rendszere által kifejezett törekvéseknek. A közművelődés tudatosabb és tervszerűbb részvétele a munkásság művelődési viszonyainak fejlesztésében feltételezi a korábbi globális szemlélet feladását, a feladatok és eszkö­ zök szükséges differenciálását. Noha az általános társadalmi érdekek a munkásság valamennyi rétegétől megkövetelik az általános és szakmai műveltség fejlesztését, a permanens művelődési folyamatban való részvételt — a közművelődés­ nek más eszközöket kell mozgósítania a szakmunkástanulók, ifjúmunkások kulturális aktivitásának fokozására, s mást a jelentős kulturális hátrányokkal küzdő segédmunkásság kö­ rében. Eltérő feltételek között kell a társadalmi-politikai szer­ vezetek támogatásával a nagyüzemi munkásság kulturális hagyományait felhasználni, és az új vagy a kisüzemekben ha­ gyományokat építeni. Az eddigiekben jelzett — a cselekvési irányokra jellemző — tudatosulás nem elsősorban elméleti kutatómunka eredménye, hanem a hatvanas évek végén megindult határozottabb ka­ rakterű tevékenység során szerzett tapasztalatok általánosí­ tása. 1970 — a tudatos feladatmeghatározás — óta is számos jelentős tényezővel segíti a közművelődés a munkásság kultu­ rális viszonyainak fejlesztését. Évente több tízezerre tehető azoknak a száma, akik valamilyen szakmaszerző tanfolyamon képezik magukat. A TIT-elődások hallgatói közül átlagosan 20 — 25 000 fő üzemi munkás, a szakszervezeti és tanácsi könyvtárak munkája révén az ipari munkásság 33-38 száza­ léka tartozik a többé-kevésbé rendszeres olvasók közé. Ered­ ményes munkával járul a munkásművelődés fejlesztéséhez szakköreivel, klubjaival, vetélkedőivel — a művelődési otthonok egy része. A különféle vizsgálatok, elemzések (például a salgótarjáni munkásság körében végzett művelődés-szociológiai vizsgálat) és a gyakorlati tevékenység tapasztalatai azonban arra is fi­ gyelmeztetnek, hogy a kétségtelen változások ellenére inten­ zívebb, tudatosabb és tervszerűbb munkára van szükség. Az izléskonzervativizmus, az aktív kulturális magatartás fejlet­ lensége, esetenként a kulturális „fogyasztás” iránti érdekte­ lenség és igénytelenség, a megnövekedett szabad idő célsze­ rűtlen felhasználása jelentős munkásrétegekre jellemző még. A művelődési lehetőségek gazdagodásával, az alkalmak és a választék bővítésével nem azonos arányában növekedett a munkásság kulturális aktivitása. A művelődési hátrányok ellensúlyozása, az életmódban és kulturális szokásokban bekövet­ kezett változások következetes figyelembevétele, a művelődési viszonyok társadalmi hátterének további alakítása hosszabb folyamatot igényel, s eredményei sem máról-holnapra jelent­ keznek. A munkásság mai kulturális magatartását gyakran vagyunk hajlamosak kívülről, egy absztrakt módon megfogalmazott társadalmi igény alapjáról megitélni. De találkozni olyan szemlélettel is, amely csak a megtett út oldaláról, a változás tényeit rögzítve méri a munkásság mai műveltségi állapotát. Az elégedettség és az azonnali változásokat, gyökeres for­ dulatokat sürgető türelmetlenség szélsőségei — ezt az elmúlt évek vitái és gyakorlata egyaránt igazolták — nem vezethet­ nek eredményes cselekvéshez. Az a tény, hogy a szabad idő felhasználásának, az aktív pihenésnek sokféle formája alakult ki az elmúlt években, a lakosság minden rétegében, a munkásság körében is érez­ tette hatását. A kiskert-mozgalom, a hobbyk, az utazási igé­ nyek és lehetőségek növekedése a hagyományos eszközrend­ szerű közművelődést „nehéz helyzetbe” hozta (noha távla­ taiban részben segíti is.) Megnőtt a TV nagyarányú jelenlétével a konkurrencia is (ma a megyében 1000 lakosra 191 készülék jut). A TV veszélyes versenytárs voltát nemcsak változatos műsorszolgáltatása és szinte korlátlan lehetőségei miatt, hanem kultúrházaink állapota és helyárai miatt is érezzük. A munkásművelődés gyakorlatát irányítóknak és szervezők­ nek több, a kulturális szférán kívüli elemet is számításba kell venniük az elmúlt évek folyamataiból. Például azt, hogy a lakásépítési kedv és szükséglet, mely a fiatalabb munkás­ generációkat érinti elsősorban, jelentős energiákat (és sza­ 4 bad időt) köt le — ma elsősorban a művelődés rovására. Ugyancsak a szabad idő felhasználását befolyásolja, hogy az új munkásrétegek kötődése előző gazdasági bázisukhoz, a mezőgazdasághoz, ma is erős. Igényeik, szokásaik, kötött­ ségeik (háztáji) kulturális magatartásukat ma erősebben meg­ határozzák, minit az új társadalmi helyzetük szabta követel­ mények és szokások. Ezeknek figyelembevételén túl a közművelődés megújulása szükséges a műveltségfelfogásban végbement változások kö­ vetése révén. A Palócföld egyik múltévi számában közölt interjúk (s méginkább a gyakorlat) tanúsága szerint is a hu­ mán orientációjú műveltségfelfogás vonzereje erősen csök­ kent, viszont a szakmai művelődés jelentősége minden társa­ dalmi réteg körében jelentősen megnőtt. A közművelődés feladatainak, cselekvési lehetőségeinek, mozgósítható tartalékainak számbavétele részben megtörtént, elsősorban a munkásság társadalmi magatartását befolyásoló szervezetek, érdekvédelmi és politikai tényezők feladata az adódó lehetőségek felhasználása. Az ezen a téren tapasztalt kezdeti törekvések nagyobb távlatokat igérnek. E távlatok rea­ lizálása fokozottabb politikai feladatvállalást és kezdeménye­ zőkészséget igényel. A szakszervezet, az ifjúsági mozgalom és az üzemi pártszervezetek munkájában kifejeződő politikai erő felhasználását. CSONGRÁDY BÉLA Munkások és öntevékeny művészet Salgótarján mindössze százegynéhány évet kitevő tör­ ténelmének, félévszázados városi múltjának karakterisztikus vonásait a munkásmozgalom foglalja egységes keretbe. A szá­ zadfordulótól a felszabadulásig a szervezett politikai harcok, az embertelen körülmények között is elért gazdasági eredmé­ nyek és a mozgalmi tevékenység talaján született fejlett munkáskultúra tették ismertté a város nevét. Mindmáig — közel három évtizednyire társadalmi fejlődésünk sorsdöntő fordula­ tától — lényegében egy fogalommal bővült az általános jellem­ zők köre: a nagyvonalú városrekonstrukció, a korszerű urbani­ zációs törekvések új vonásként illeszkednek a Salgótarjánról kialakult összképbe. A gyökeresen megváltozott életmód, a megújult életforma természetszerűleg más tartalmat ad a munkáskultúra néven összefoglalt tevékenységi formáknak is. Kiszélesedett-e vagy szűkült, gazdagabb lett-e vagy elszegényedett a - létszám­ ban és tudásban egyaránt jelentősen gyarapodott - munkás­ ság kultúrateremtő illetve fogyasztó tevékenysége: e kérdésnek sokoldalú, differenciált vizsgálata az aktuális közművelődési feladatok egyike. A felmérések megkezdését sürgette a munkáscentrikus művelődéspolitika cselekvési programja. E fogalom jelentésváltozásának, terjedelmének elemzése meghaladja mondandónk kereteit. Ugyanakkor a munkáskul­ túra egyetlen — egykor szinte meghatározó jellegű — területét, az öntevékeny művészeti mozgalom helyi eredményeit, gond­ jait, perspektíváit kiemelve, mint a város kulturális arculatának egészét ma is nagymértékben befolyásoló tényezőről szólha­ tunk. A jelen helyzet megítélésének kiindulópontja az a kétség­ telenül örvendetes tény, hogy az öntevékeny művészeti moz­ galomnak napjainkban is van bázisa a szervezett munkások körében. A mozgalom válságos időszakait, korszakváltásait „túlélő”, több évtizedes múltú együttesek a szakszervezeti mű­ velődési otthonok keretei között működnek. Tevékenységük so­ rán tiszteletet parancsoló hagyományokat őriznek — s mint kitűntetéseik, sikeres szerepléseik bizonyítják —, fejlesztenek tovább. Mind a Bányász és a Kohász Fúvószenekar, mind a Bányász Férfikar képes kiemelkedő teljesítményre a hasonló �profilú együttesek mezőnyében. E művészeti csoportok elsősor­ ban a nógrádi munkásfolklórt, dallamkincset feldolgozó reper­ toárjuk, hangversenyprogramjuk révén töltik be hivatásukat, de elmaradhatatlan és pótolhatatlannak látszó résztvevői — kiváltképpen a két zenekar - a politikai, társadalmi ünnepsé­ geknek, rendezvényeknek. A tradíciókban ugyancsak gazdag Petőfi Színjátszó Csoport hosszabb-rövidebb megtorpanások után az utóbbi időben ismét pozitív értelemben hallat magá­ ról. Szisztematikus nevelőmunka folyik a Bányász Művelődési Ház képzőművészeti körében, amelynek tevékenységét a fo­ lyamatosság dicséri. Új — két-három éves — törekvések jegyé­ ben alakult az Öblösüveggyári Művelődési Ház munkásfiata­ lokat tömörítő irodalmi színpada, amely az ambiciózus veze­ tés, a jó kollektív szellem révén rövid idő alatt a megyei be­ mutatókon rendszeres szereplésre érett együttessé formálódott. (Ez az intézmény teremtett egyébként fórumot az ifjúmunkás versmondók városi, megyei és — két évenként — országos ver­ senyének megrendezéséhez is. Elsőrendű szándéka és feladata szerint valamennyi csoport missziót teljesít: művelődési ott­ honokban, üzemekben, munkásszállásokon, falvakban, töme­ gek körében szerepelve népszerűsíti a művészetet, és ezzel párosulva új ismeretekkel, élményekkel gazdagítja az egyes művészeti ágak művelőit. E — sokakat megtévesztő és egyértelműen kedvezőnek lát­ szó — helyzetképnek szép számmal vannak árnyoldalai is, amelyek hozzátartoznak a realitáshoz és aláhúzzák a Kritika 1972/9-es számában „Salgótarján - munkásváros, - és a kultúra?" címmel megjelent írás egyik megállapításának jo­ gosságát: „Egyre vékonyabb erecskeként csörgedezik a Sal­ gótarjánban egykor oly gazdag munkás művészeti öntevékeny­ ség”. Érvekkel, tényekkel bizonyítható ez. A csoportok egyike-másika nehezen tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, társadalmi igényekhez: tevé- ZENÉSZEK, ISPÁN BÉLA FOTÓJA kenységük sem tartalmi, sem formai tekintetben nem korsze­ rűsödött a kívánt mértékben, munkájuk színvonala esetenként joggal vált ki kritikai észrevételeket. Magas az együttesek élet­ kora, az utánpótlás biztosítására nem történt határozott in­ tézkedés, az erőtlen próbálkozások pedig nem vezettek ered­ ményre. Az említett művészeti együttesekben mintegy kétszáz fő tevékenykedik rendszeresen — s ez a munkáslétszámnak csak elenyésző százaléka. A csoportok a művelődési otthonok anyagi és erkölcsi támogatásával működnek s így eleve szo­ rosan kapcsolódnak bizonyos szakmákhoz és vállalatokhoz. Ez egyúttal azt jelenti, hogy akaratlanul is e körökön kívül ma­ radnak a művelődési otthon nélküli és az újonnan telepített, szervezett üzemek dolgozói. Az intézményekhez való kötődés — amely magán viseli a városrendészeti, kolóniakénti egykori elkülönülés nyomait — nehezíti az együttesek tisztább profil­ jának, „összvárosibb” jellegének kialakulását — s esetenként az egészségtelen rivalizálás tüneteit is mutatja. Az öntevékeny művészeti mozgalom jellege, funkciója - az ismert okok következtében — alaposan megváltozott az elmúlt évtizedben. A hangsúly határozottan az önművelésre, a kiscso­ portos foglalkozásokra, a „klubszerű" szereplésekre tevődött át. Ilyen felfogásban ma is - és a növekvő szabadidőt tekintve a jövőben még inkább — társadalmi igényt elégít ki e moz­ galom, melynek továbbfejlesztése a helyi sajátosságok, gon­ dok figyelembevételével, az eredményekre alapozva történhet. Fentiek szerint Salgótarjánban az öntevékeny művészeti mozgalom sikeres jövője az anyagi és szellemi erők koncentrá­ lását, az irányító és fenntartó szervek összehangoltabb mun­ káját követeli meg. Elérkezettnek véljük az időt úgynevezett tarjáni munkásszínpad létrehozására, amely reprezentatívan képviselné a várost a megyei és országos rendezvényeken, színvonalas műsorokat biztosítana a jelentősebb helyi ünnep­ ségekre, s differenciált rétegtevékenységet végezve teljesítené irodalomnépszerűsítő hivatását. E sokrétű feladatnak a meg­ lévő csoportok legjobb szándékuk ellenére sem tudnak eleget tenni. A városi jellegű együttes kialakításának gondolatát alá­ támasztja a jelenlegi gyakorlat is, ugyanis többen tagjai egy­ szersmind a Petőfi Színjátszó Csoportnak és az Öblösüveg­ gyári Irodalmi Színpadnak - s a szükség diktálja, mikor, hol szerepelnek. Az összevont színpad fenntartása közös anyagi és erkölcsi támogatást igényelne a szakszervezeti és tanácsi szervek részéről. A művészeti munkát a jelenlegi vezetők be­ vonásával egy szakképzett rendező irányíthatja, akinek min­ denekelőtt tehetségkutatás révén kellene kibővítenie a törzs­ tagságot. A színpad lehetőséget nyújtana a helyi alkotók egyegy művének bemutatására is, s így lendítője lehetne a város irodalmi életének. A fent jelzett versmondó-seregszemléhez kapcsolódva például „Ifjúmunkások pódiuma" címmel a szín­ pad országos rendezvény házigazdája is lehetne. Nem prob­ lémamentes egy ilyen együttes működtetése, alapos kimunká­ lásra szorulnak a szervezeti keretek, de a körülmények, a kö­ vetelmények és nem utolsó sorban a várható eredmények ebbe az irányba orientálnak. Városi összefogást igényel a zenekarok és a férfikar utánpótlásának biztosítása is, amelynek csak egyik része a zenével, a kórus mozgalommal rokonszenvező munkásfiatalok felkuta­ tása az üzemekben, további feladat az úgynevezett „második vonalat" képező új csoportok (például úttörő fúvószenekar, szakmunkástanuló kórus) szervezése. E munkában a zeneis­ kolának is aktív szerepet kell vállalnia. A bányász képzőművé szeti körben a városi stúdió-jelleg kialakítását célszerű szor­ galmazni. A művészeti csoportok, szakkörök számára gyakrab­ ban kell együttszereplési alkalmat teremteni, rendszeresen visszatérő találkozókat, fesz iválokat kell rendezni a városban. A művészeti hetek hagyományos programjában egyedi, a helyi munkáskultúra multját és jelenét reprezentáló rendezvények­ nek kell elsősorban helyet biztosítani, azaz az ilyen irányba telt kezdeményezések megerősítése szükséges. Megújulás előtt áll Salgótarjánban a munkásokat mozgó­ sító öntevékeny művészeti mozgalom. A téma vitára érdemes, ezért a konkrét intézkedéseket megelőzően fórumokat kell te­ remteni az eszmecserékre, a vélemények, az igények, a szán­ dékok megismerésére. 5 �TÓTH ELEMÉR Az új mecénás először, mint a csodabogarat. Ma jó barátságban vannak egymással, körülállják, segítenek neki, várják az égetők, mi jön ki a képekből. Magunk közé fogadtuk a művészt, akinek gyári belépője is van, mint a többi dolgozónak.” Czinke Ferenc a huszonegytagú K. Feoktyisztov kiváló szo­ cialista brigád tiszteletbeli tagja. A technológiai osztály bri­ gádtagjai műszaki beosztásban dolgoznak, többek között ők készítik elő az új technológiák bevezetését a gyárban. Sándor István anyagnorma-technológus, brigádvezető: „Mi műszakiak általában távolesünk a művészetektől, a mai képzőművészeti irányzatoktól. De számunkra sem közömbös, milyen alkotások vesznek körül bennünket a köztereken, középületekben, vagy éppen otthonunkban. Szeretnénk megérteni a mai festészetet, szobrászatot, grafikát. Ezért is választottuk tavaly nyáron tisz­ teletbeli brigádtaggá Czinke Ferencet, aki előadásokat tart nekünk, élménybeszámolókon, baráti beszélgetéseken ismertet meg bennünket a művészeti stílusokkal,a művészettörténet nagy alakjaival, és így tovább. Bizonyára nem haszon nélkül, hiszen például az esztétikai érzéket munkában sem nélkü­ lözhetjük. Az új gyártmányok bevezetése feltételezi, hogy meg­ feleljenek a legkülönbözőbb paramétereknek — és az esztétikai normáknak. Az esztétikum felismerése, annak alkotó tevékeny­ ségünkben való alkalmazása tehát munkaköri kötelességünk is. Többi közt ez is a mi hasznunk ebből a szerződésből.” Más lett a gyár gazdája, másé lett a föld Magyarországon 1945 után. A művészet is másé lett. Következésképpen meg­ szűntek a mecenitás régi formái. (A XVIII. század a főúri és főpapi mecénások korszaka, a felülről irányított, megrende­ lésre készülő munkák ideje a képzőművészetben. A XIX. század első fele, túlzással, inkább az eladásra szánt intímebb műfa­ joké, az új polgári művészeté, a freskó után a miniatúráé. A társadalmi, gazdasági fejlődés az 1867-es kiegyezés után nagyobb szerepet kínál a művészetnek, de már nem elsősorban a közönség révén. Új mecénás kopogtat, az állam. Kialakul s ez európai jelenség — az úgynevezett ,,hivatalos” művészet. Állam és akadémizmus e században elválaszthatatlan egymás­ tól. A hivatalos művészetpártolás új formája pedig a tárlat és a zsűri. Más kérdés lehetne e korabeli formák vizsgálata mind­ azokkal a következményekkel, amelyek ma már a magyar művészettörténet részeként ismertek.) A felszabadulás után, a kultúra demokratizálódásával a mű­ vészetek helye, szerepe is megváltozott — mind fontosabbá válik az emberek életében. Nemcsak kevesek kiváltsága a Czinke Ferenc: „A szerződések tartalma bővül az évek során, művészetekkel való érintkezés, amely mindennapivá, az otthon értéke kölcsönösen növekedhet. A forma kitűnő, főként a kép­ falai közt is elérhetővé válik. Nem lehetünk közömbösek az új zőművészeken múlik, milyen tartalommal töltik meg, milyen társadalmi, gazdasági feltételek kialakulásával szemben sem, hiszen például az ember sokoldalú képzésének magában kell szerepet szánnak neki. A mi szemléletmódunktól függ a képző­ foglalnia a művészetekhez való viszonyát is ahhoz, hogy a művészet és a közönség közötti kapcsolat további alakulása mecénás szerepét szintén mind közvetlenebbül vehesse át az, a gyárakon belül és azokon kívül egyaránt. Bent vagyunk — akié a hatalom. Új formákra van szükség a mecenitásban, a szó szoros értelmében bementünk a kapun — a gyárban, amelyek egyrésze már kialakult pl. a Szovjetunióban, mind ahol lényeges kérdések dőlnek el napról-napra, ahol a dolgozó pedig nálunk. Ezek közé tartozik a szocialista szerződések munkásosztály szép és küzdelmes élete fog körül bennünket. rendszere a képzőművészek és az üzemek, termelő egységek Hogyan tükrözzük, művészileg hogyan közvetítjük ezt az életet, között. A szerződések hatásfoka függ a művésztől, s attól is ellentmondásosságát sem megkerülve, értelmét-szépségét is hogy az adott gyár, vállalat hogyan él a művész jelenlétéből kibontva, rajtunk múlik. Az emberek körülvesznek minket, vár­ ják, mi kerül ki a kezeink közül. E bizalom kötelez. Hovatovább adódó lehetőséggel. Napjainkban különösen kedvező a lehetősége a szerződések­ egy évtizede járok ebbe a gyárba, második munkahelyemmé nek. Létrejöttek a szocialista brigádok. Jelentőségük nemcsak vált. Az itteni emberekben kicsit munkatársakra találtam. Talán ők is így érzik’.’ a termelésben számottevő, hanem a tanulásra, a humaniGordos Albert zománcégető hozza vissza az egyik képet záltabb élet- és munkakörülményekre, a kultúráltabb élet­ módra való ösztönzésben is. E mozgalom szellemi kitárulkozás frissen, melegen az égetőből. Még forró, mint a kemencéből is, célja szerint igyekszik a benne résztvevőknek mind szélesebb kibújt kenyér. Ahogyan hül, úgy kapja meg végleges tüzét a körű műveltséget adni. Tehát a szocialista szerződések rend­ kép. A zománcégető feszülten figyeli, több szögből megnézi: szeréhez hasonlóan közös célokat szolgál. A szerződések for­ „Ennek van a legszebb tüze” — mutat a vörös színre. — „De mája és tartalma aszerint változik, hogy a művész hogyan a zöld is nagyon szép, ünnepélyes." méri fel helyzetét a gyárban. Mint egy falusi ünnep, úgy virít itt a zománcmalomban. Milyen szerepe van a szerződésnek az új mecénás neve­ * lésében, kinevelésében? A műszaki jellegű modern civilizá­ ció közepette hogyan teremtődik meg a humán műveltség me­ Iványi Ödön festőművész nem egészen két éve a salgótarjáni legágya egy-egy művész körül? Elsősorban ezen kérdésekre Síküveggyárral kötött szocialista szerződést. kerestük a választ Salgótarján gyáraiban, s néhány képző­ „Természetesen, anyagi segítséget is jelent nekem a szer­ művész társaságában. ződés. Ha nem is nagy összegről van szó, elég a festékre, * egyéb anyagokra, — számomra így szinte „ingyenben van a A Lampart Zománcipari Művek salgótarjáni gyárában egy piktura”. A városban a szerződések, úgy tapasztaltam, kicsit évtizede szerződéses Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikus- kényszerházasságként indultak: se az üzem, se a szerződő nemigen tudta, mit kezdjenek egymással. Hozzám például művész. csak lassan kezdtek jönni apróbb kérésekkel. Kellett egy Az égetők körülállják. Itt a ,,malomban” meleg a levegő. Zrínyi llona-portré az üzem által patronált iskola számára. — „Vihetem égetni?” — kérdi egy fiatalasszony a művészt, s Vagy jött egy külföldi küldöttség, képet kértek tőlem ajándék­ mutat a zománclapra. — „Kíváncsi vagyok, milyen lesz égetés nak. Csináltam a klubba kőzománcot. Most a síküveg jellegét után?” Tóth Miklósné sok zománckép születésénél volt már kihasználva zománokompozíciókat készítek irodába. Egyébként jelen az évek során. Gordos Albert zománcégető magyaráz: nem számoljuk, ki mennyit ad. Ha szükség van valamire, „Tisztelem a művészt, mert zománccal dolgozik. A zománcot hozzám fordulnak, az „üzem művészéhez”, s én szívesen adok ismerni kell. 1949-től élek benne, tudom, hogy milyen nehéz képet, tanácsot. Én is megkapom a gyártól, amit kérek, üveget, kihozni a színeket, a vonalakat. Mert a zománc legalább há­ keretet a kiállításokhoz, más egyebet. Úgy gondolom, ma már rom színt mutat. Más a vizes, a száraz és a fény-zománc . . . nem kérdés az, hogy: itt ez a művész, mit kezdjek vele. S én Hogyne, nekem is van zománcképem otthon a művésztől. sem érzem, hogy feleslegesen, ellenszolgáltatás nélkül kapom Becsben van.” Pollók Béla igazgatási osztályvezető, korábban műszaki titkár: „Az emberek dolgoztak a kemencénél. Műszaki a pénzt.” titkár voltam. Odamentünk hozzájuk a művésszel, mondtam nekik, engedjék meg, hogy itt dolgozzon. Mert csak bámulták 6 Ez így tisztességes „üzleti megállapodásként” hat. Van-e mélyebb szerepe a szerződésnek? �„Hogyne. A legfontosabb talán az, hogy a gyárban a for­ málódó anyag, a gépek, az emberek között dolgozom, munka közben, s a munka szüneteiben művészeti és egyéb kérdé­ sekről váltunk szót. Ez is művészeti ismeretterjesztés, esztétikai nevelés, túl az előadásokon, amelyeket tartok. Nagyra becsü­ löm ezeket az embereket, nem köntörfalaznak, s a szemük is jó. Szerintem az értelmiség és a munkások közötti kommuni­ káció szempontjából is figyelmet érdemel a szerződések rendszere, kölcsönösen mód nyílik az esetleges fenntartások eloszlatására.” * Mustó János festőművész a Nógrád megyei Építőipari Vál­ lalattal kötött szerződést. Véleménye? „Olyan kapcsolatot jelent a szellemi dolgozók, közelebbről a képzőművészek és a munkások között, amely közvetlenségénél és gyakorlatiságánál fogva szinte beláthatatlan lehetőség mind a művészeti alkotást létrehozó, mind pedig az azt élvező között. Mi, szerződéses képzőművészek most „üvegesek'', „acélosok”, „építők", stb. vagyunk, aszerint, hogy melyik gyárral, vállalattal kötöttünk szerződést. Tehát egymástól kicsit elszigetelten, mondhatni külön-külön tevékenykedünk ugyan­ azért a célért, az új mecénás neveléséért. Szervesebbé te­ hetnénk e rendszert, ha módot találnánk közös akciók szer­ vezésére. Például közös tárlatokat rendezhetnénk az üze­ mekben, vállalatoknál. E kiállításokat vándoroltathatnánk nemcsak a város és Nógrád megye, hanem az ország más gyáraiban is. Cserébe a többi területi szervezet művészei hoz­ nának Nógrád ipari üzemeibe tárlatokat.” Milyen hatással van e kapcsolat a dolgozókra és a művé­ szekre? „Még nincs sok tapasztalatom, de egészséges kapcsolatnak érzem. Az emberek a művészettől joggal elvárják, hogy mun­ kájukról közvetlenebbül is nyilatkozzon. S a kapcsolatból a művész haszna az, hogy megtanul egy közösséggel együtt gon­ dolkozni, s nagyobb egészben, társadalmilag nézni az emberi viszonyokat, a mindennapok kérdéseit. S egy megjegyzés: a későbbiekben a megyében élő fiatalabb tehetségeket is be lehetne vonni a szerződésekbe, hogy lehetőségük nyíljon még szorosabban kötődni az itteni élethez, létrehozzanak olyan alkotásokat, amelyek e palóc tájban, munkás környezetben gyökereznek." Mustó János a vállalatnál sajátos helyzetben van. Az építők szinte az egész országban dolgoznak, munkásszállások adnak otthont azoknak, akik családjuktól távoli munkahelyeken tevé­ kenykednek. Az emberekkel a „falakon” nehezebb találkozni, együtt dolgozni, mint egy gyárban. Tavasszal a művész képeiből kamarakiállítást rendeznek, amelyet a vállalat mun­ kásszállásain vándoroltatnak, s a tárlatok megnyitásakor képzőművészeti előadásokat is tartanak. A szerződésben egyébként rögzítették, hogy a művész az építőipari munkások életét és munkáját ábrázoló képzőművészeti alkotásokat készít­ sen, amelyek a vállalat kulturális, sportlétesítményeit, a munkásszállókat, irodákat díszítsék. A szerződés másik pontját idézem: „szaktanácsadás a meg­ bízó által kivitelezésre kerülő lakó- és középületek homlokzati munkáinak esztétikus kialakításához”. Tájékozódásunk szerint eddig erre nem volt példa. Nem is lehetett, hiszen az ilyen jellegű megbízás nem tartozik a vállalat hatáskörébe, ehhez a lektorátus bevonása szükséges. Mégsem egészen hiábavaló a szerződésnek ez a pontja. Miért? Salgótarján előnyös hely­ zetben van, acélgyár, üveggyár, stb. termel a városban, a burkoló, a díszítő anyagok viszonylag könnyebben és olcsóbban rendelkezésre állnak, mint esetleg más városokban. Granasztói Pál a városépítészet magas értékszintre helyezett alkotásának tekinti Salgótarján új központját, amely körül folyamatosan újul meg a város (Granasztói Pál: Ember és látvány városépítészetünkben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.) A modern, szép beton szerkezetek merevségét humánusabb melegséggel lehetne tovább oldani, követve — ha kicsiben is — a mexikói példát, az épületekbe szervesen beépülő képzőművészeti alko­ tások tovább erősítésének, a természeti táj oldó hatásait is. Az e téren meglévő kihasználation üzemi eszközöket az eddi­ ginél jobban hasznosítani lehetne. A lektorátussal egyetértés­ ben Salgótarján város falaiból az itt élő művészek is kapnának felületet. A szerződés e pontja ma ugyanis formális. * „Nagyon szép az üvegfúvás, színben, formákban." — vélekedik Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész, a salgótarjáni Öblösüveggyár szerződésese. - „Falusi ember lévén a gyári légkör is sok tanulsággal szolgál, s a gyár belülről festőileg is csodálatos látvány. Az üzemszervezés, is érdekel, hogyan követi egyik folyamat a másikat. A gépi termelés mindinkább előtérbe kerül, ez más gondolatokat és lehetőségeket hoz magával. Sokáig kell nézni az embereket, ahogyan dolgoznak, ahhoz, hogy igazán közel kerüljünk hozzájuk, festőileg is képessé váljunk kifejezni őket. Az Üzemi porta, az Iparita­ nulók című képeim például nemigen születhettek volna meg e tanulságok nélkül.” Ami leginkább a gyárhoz köti Lóránt Jánost? A gravirozókkal való foglalkozás. Hetente egyszer találkoznak, rajzkészségfej­ lesztés, az üvegre vésendő figurák megtervezése, stb. szerepel a programban. A gravírozó szocialista brigádnak a művész is tagja. Takács Géza üvegtervező iparművésszel beszélgettünk. Elmondta: a formakultúra alakulásában — különösen a gravirozóknál — Lóránt Jánosnak is szerepe van. (Gravírozott terméket napjainkban csak a salgótarjáni öblösüveggyár készít Magyarországon.) Csaknem valamennyi Salgótarjánban élő képzőművésszel kötöttek már szocialista szerződést. E forma fejlesztésére a lehetőség adott. A gyár, az üzem, a vállalat részéről él az igény a szerződésből fakadó lehetőségek intenzívebb kihasz­ nálására. A forma Salgótarjánban bevált. Miért állják körül a gyárban az „üzem művészét” az embe­ rek? Az élmény ereje köti őket az alkotás születéséhez. Közben fejlődnek azon képességeik, amelyek birtokában felfogják, át­ érzik a szépet nemcsak a művészetekben, hanem a természet­ ben és a társadalomban. Az esztétikai nevelésnek e formája létező társadalmi igényt elégít ki. Végső soron az alkotó megnyilatkozás lehetőségeit is magában hordja, egyúttal az új mecenitás közvetlenebb feladatainak ellátására is képessé tesz. 7 �CSUKLY LÁSZLÓ nala. De fordítva is igaz; művészi élmé­ nyek nélkül mindenféle esztétikai alkotó és újraalkotó tevékenység öncéluvá, üres formalizmussá válik. A kettős feladatot csak tervszerű, folyamatos neveléssel ér­ hetjük el. Nem reménytelen célkitűzés A Kritika című folyóirat 1973. februári ez, hisz a harmonikusan, sokoldalúan számában Baranyi Ferenc tollából ,,A fejlett ember személyiségjegyeinek kia­ költő a dolgozók szemében" címmel ta­ lakításában az esztétikai nevelésnek ép­ nulságos eszmefuttatást közöl, elsősor­ pen az ember többre törekvését kell jól ban az író-olvasó találkozók alkalmával kihasználnia. A közönséget is nevelni kell elhangzott kérdésekre építve fejtegeté­ a műélvezésre, mint ahogy Lenin fela­ seit. Baranyi nemcsak az alkotó és közön­ datul hagyta: „a művészetnek a töme­ ség kapcsolatára tér ki, hanem igen he­ gek érzéseit, gondolkozását és akaratát lyesen, látja a költők felelősségét olyan kell összefognia, a tömegeket kell fele­ szempontból is, hogy egy-egy találkozón melnie. Bennük kell a művészt felébresz­ missziós népművelő feladatot is el kell tenie és kifejeznie ..." Lukács György „A művészet jövője” látniok, hogy a szépre szomjas dolgozó­ című tanulmányában írja: „A tudomány kat el tudják vezetni a szépség, a mű­ arra törekszik, hogy az embert mint hi­ vészi kifejezés szeretetéhez. Baranyi tudja, hogy — Babits szavai­ baforrást kikapcsolja, megbízhatatlan val élve — a dolgozóknak egy kicsit meg érzékszerveit műszerekkel kiszorítsa, ál­ kell tanulniok „versül”, hogy értsék az talános és objektív törvényszerűségeket alkotót, hogy meg tudják különböztetni matematikai formulákban ábrázoljon. A a tartalmas modernséget a sokszor szél­ művészet arra törekszik, hogy a valóság teljességét közvetítse az embernek mint hámos modern kedéstől. Az alkotó soha nem azzal a szándék­ egésznek, tehát érzékszervei, értelme és kal ír, hogy a fiókot gazdagítsa, hanem képzelete számára. A tudományos for­ befogadókat, hasonló érző embereket mulában a megfigyelő nincsen jelen, a képzel el, akik tovább éltetik a gondo­ műalkotásban az a személy, aki megkí­ latot, a maguk gazdagítására fordítják sérli a valóság ábrázolását, ennek a va­ és ezzel szolgálják minden igazi költő lóságnak lényeges mozzanata. A tudo­ titkos vágyát is, hogy hangjukat „zeng­ mányon az ember kívül áll, a művészet­ jék vissza az időnek bércei, a századok.” ben benne. A tudomány világismerés, a Csak egy menthetetlenül elidegenke­ művészet mindenekelőtt világ-megélés.” A művészeti nevelésben óriási felada­ dett korszakban születhetnek meg olyan nyilatkozatok, mint Schönbergnek, a mo­ tai vannak az iskolai oktatás mellett az dern muzsika egyik jelesének a kijelen­ ismeretterjesztésnek. Az utóbbi években tése, miszerint számára a közönség csak igen sokan pesszimisztikus hangokat hal­ mint termet megtöltő akusztikai közeg lattak a hagyományos ismeretterjesztési jelent valamit. A mi korszakunk Koszto­ formák létjogosultságával kapcsolatban. lányi vallomását tekinti igaznak, a mű­ Kialakult egy olyan felfogás, hogy csak alkotás csak „egy másik lélekben ébred rendszeres, kerek egészet nyújtó ismeretéletre. A könyvet mindig ketten alkotják: terjesztő formáknak van értelmük, mert az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.” egy-egy egyedi előadás, legyen az akár Marx Károly minden emberi alkotásnak a legmagasabb szintű is, nem járhat ko­ moly eredménnyel, hatása elvész, nem legfőbb értékeként jelölte meg azt a gyönyörűséget, amely abból a tudatból indít meg további erjedési folyamatot. származik, hogy a munkával emberi Két évtizedes népművelői tapasztala­ szükségletet elégítünk ki. „Az én indivi­ tom ennek az ellenkezőjét bizonyítja. duális létem kifejezése közben közvetve Egy-egy évforduló, egy-egy életpálya be­ a Te léted kifejezését is megalkotom, va­ mutatása további erjesztési folyamat gyis individuális tevékenységemmel leg­ megindítója lehet. És ahol az előadónak igazibb emberi lényemet — közösségi lé­ sikerült a témán keresztül önmagát is el­ nyemet — erősítettem.” fogadtatni, megszerettetni, ott igenis van Marx utal arra is, hogy minden em­ folytatás, feltámad az igény és mi tud­ berben szükséges a művészi érzék bizo­ juk, hogy az a bizonyos étvágy evés köz­ nyos fokú fejlettsége, és hisz is abban, ben szokott feltámadni. hogy ez minden emberben ki is fejleszt­ Az író-olvasó találkozók is egy meg­ hető. „Csak az emberi természet objek­ nyilvánulása lehetnek az irodalmi isme­ tumokban kifejtett gazdagságában szü­ retterjesztésnek. De csak ott és akkor, letik meg a szubjektív emberi érzékek ahol és amikor megfelelően elő is van­ gazdagsága és jön létre a muzikális fül, nak készítve. Baranyi Ferenc fejtegetései a formaszépségeket meglátó szem, szó­ pedig arról vallanak, hogy az adott ese­ val az emberi élvezetekre képes érzé­ tekben nemcsak és elsősorban nem a kek." hallgatóság járatlanságában volt a hiba, A közművelődésnek ezt az érzéket kell hanem a nem kellő előkészítésben. Az alkotóművészeket bizonyos nimbusz a kialakulásában segíteni, de világosan kell látnunk azt is, hogy ezt passzív mű­ övezi, ha nem is mindig csudabogarat, élvezéssel nem lehet sikeresen szolgálni. de mindenesetre olyan embert látnak Az igazi műélvezetnek éppúgy előfeltéte­ bennük, akik szellemi magasokban élnek. le, mint következménye a művészeti te­ Lehet-e csodálkozni, ha kínkeservesen vékenység, az aktivitás bizonyos színvo­ indul meg a beszélgetés és a feltett kér­ Költő és olvasója 8 dések legtöbbször banálisak, nem lép nek túl a kuriózumok keresésén. Ma­ guknak az íróknak is kellemetlen termé­ szetesen, hogy olyan közegben ünnep­ lik, ahol jószerivel azt se tudták addig, hogy a világon van. Nem kellene meg­ engedni, hogy csak azért, mert a költé­ szet napja vagy éppenséggel az ünnepi könyvhét eseményei zajlanak, mindenütt és mindenáron író-olvasó találkozó le­ gyen. Csak ott és akkor, ha a tényleges érdeklődés megvan, s ezt az érdeklődést tervszerűen előkészítették. De még eb­ ben az esetben is eredményesebb lehet a találkozó, ha nem az írónak kell ön­ magát dicsérnie, hanem van — és erre a feladatra minden, hivatását szerető magyartanár alkalmas — egy bemutató, aki ismerteti az író pályafutását, értékeli tevékenységét és eleve irányt szab a kér­ déseknek. Ebben az esetben nem csapongnak a kérdések a kedvenc ételek­ től a műalkotás titkáig, kialakulhat egy valóságos kép a mai magyar irodalom­ ról. De nemcsak az író-olvasó találkozók, e ritka és - tudjuk, falusi művelődési ott­ honaink anyagi viszonyai között — nem is olcsó lehetőségei vannak az irodalmi ízlés nevelésének. A tömegkommunikáci­ ós eszközök térhódítása csak látszóla­ gosan adott mindenkinek azonos lehető­ séget a lépéstartásra. A néző művészi befogadó képessége fejlettségétől füg­ gően többet vagy kevesebbet fog ugyan­ abból a produkcióból magábafogadni. De előfordulhat az is, hogy a helytelen felfogás, a nem kellő megértés következ­ tében nem vonzani, hanem taszítani fog­ ja a látott vagy hallott alkotás. Különö­ sen a nehezebb, mélyebb elemzést igény­ lő darabok esetében érdemes ezekre is felkészíteni a nézőket. E sorok írója már volt előadó kis községekben, ahol Sha­ kespeare munkásságát azért kellett is­ mertetni, mert az előadás után bemuta­ tásra került a Hamlet. Ugyanakkor, kü­ lönösen klubfoglalkozások során termé­ keny vitát válthat ki egy-egy — akár kö­ zösen, akár külön-külön látott — alkotás is. A televízió jóvoltából rendelkezünk immár országos színházzal. Madách hal­ hatatlan művét, a Tragédiát így egyszerre annyian tekinthették meg, mint kilencvenesztendős színházi pályafutása alatt együttvéve. Élnünk kell a lehetőséggel, hogy ne csak láthassa, hanem értse is mindenki, a cselekményen kívül lássa a mű filozófiai mélységeit és élvezze a szí­ nészi újraalkotás nagyszerű folyamatát is. A munkásosztály műveltségi szintjének emelése központi feladatunk. A szoci­ alista brigádmozgalmak kulturális célki­ tűzései jó alapot nyújtanak az irodalmi műveltség emeléséhez is. Az olvasómoz­ galmakba való bekapcsolódás, a közös színház- és tárlatlátogatások már eddig is jól bevált formái voltak a jó közössé­ geket szorosabbra fűző művészi nevelés­ nek is. Egyet mutatóba személyes élményeim közül! �A nagybátonyi Bányász Művelődési Otthon vezetősége például úgy kíván se­ gítséget nyújtani a vele szocialista szer­ ződést kötött brigádoknak is, hogy a művész-mű-közönség hármas kapcsola­ tát elevenebbé teszi. Már eddig is vol­ tak olyan próbálkozásaik, amelyek során írókat, művészeket vittek le az üzemekbe, bányai munkahelyekre, de ezeknek első­ sorban az alkotóik elevenebb valóságkapcsolata volt a céljuk. Most a művészi alkotások jobb megismerése, az új mű­ vészeti irányzatok megkedveltetése, s ezek értő élvezésének a megteremtése a cél. Első próbálkozásként mai magyar iro­ dalmunk néhány kérdésének megvitatása került napirendre, olyan megoldásban, hogy egy közös olvasmányélmény kap­ csán vitatták meg a résztvevők a kérdé­ seket. Szóba kerültek olyan kérdések, mit is értünk új magyar irodalmon: hogy ez nem pusztán stílus vagy szerkezet kér­ dése, hanem elsősorban társadalmi áta­ lakulásunkból sarjadó eszmék jelenlétét igényli. Beszéltek arról, hogy rendkívül gyorsan változó, alakuló világunkban milyen nehézséget jelent az íróknak a kor ellentmondásai között a valóság áb­ rázolása. Milyen kötelezettségeket ró az íróra az embernek olyan ábrázolása, ,,ahogy jön a tegnapból és megyen a holnap felé”. A nagyon eleven vitában résztvevő munkások joggal kifogásolták, hogy újabb irodalmunkban erősebb hangot kapnak a hibák, mint a meglevő pozití­ vumok. A gyakran fellelhető úrhatnám­ ság, a kispolgári magatartás makacsul továbbélő megnyilvánulásai mellett áb­ rázolja a ma irodalma azt az erőt, amely törvényszerűen — előbb vagy utóbb, de — végső győzelmet arat ezek felett. Élénk vita alakult ki arról, is, helyes-e az az egyre gyakrabban jelentkező ábrázolásmód, hogy az írók nyitva hagyják a vitás kérdéseket, az olvasókra bízzák, hogy er­ kölcsi ítéletüket megfogalmazzák. A vitázók helyes érzékkel az írói vilá­ got saját mindennapi életükkel szembe­ sítették és ebből vonták le a következte­ tést, hogy a szocialista tudat kialakítása nem könnyű feladat. Akárcsak a társa­ dalom fejlődésének, ennek is vannak tör­ vényszerűségei. Marx írta a Tőkében: „Egy társadalom még ha nyomára jött is mozgása természeti törvényének ... ter­ mészetes fejlődési szakaszokat sem át nem ugorhat, sem parancsszóval el nem tüntethet. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” Ezeknek a szülési fájdalmaknak enyhí­ tője az irodalom is. Ezért dolgozik minden igazán nagy alkotó. Ahogy Illés Gyula vá­ laszol a kor-felvetette kérdésére: „Dolgo­ zom: küzdve alakítom / nemcsak maga­ mat, aminő még / lehetek, akinek jövőjét /az „ihlet óráin” gyanítom:/formálom azt is, amivé ti/válhattok, — azt munkálom én ki." Segítsen a közművelődés és akkor a költők nem dalolnak hiába. MOLNÁR PÁL át új rendeltetésének. Hollókőn a népi építészeti együttesek helyreállítása, közkinccsé tétele indult meg. Közel fél évtize­ des előkészítő és felújítási munka után még az év folyamán adják át rendeltetésének a szécsényi Forgách-kastélyt: az A multőrzés felelőssége épületben országos vadászattörténeti állandó kiállítás mellett, régészeti, feudális kori, újkori-köztörténeti, képzőművészeti és Valamennyi nemzet törekszik történelmi múltjának megisme­ iskolatörténeti kiállításokat helyeznek el. A felsorolást tovább résére, a műemléki kulturális értékek feltárására, közkinccsé nem folytatva kitűnik az az érdemi munka, amely a Nógrád tételére. A nagymúltú országok többségében - de másutt is — megyei műemlékek helyreállítása és célnak megfelelő hasz­ az évszázadok során feltárt műkincsek közönség elé bocsá­ nosítása érdekében történt. Ezen — alapjaiban elismerésre méltó és dicséretes — tevé­ tása szervesen illeszkedik be az ismeretek gyarapításán túl a nemzeti tudat alakításába, a tudományos és kulturális élet kenység érdemleges elismerése mellett azonban szükséges mindennapos tevékenységébe. S keleten és nyugaton egyaránt néhány, a megye sajátosságaiból, történelmi múltjából, oszkülönös aktualitást kap e probléma az ifjúság arculatának tályharcos hagyományaiból eredő problémára és azok meg­ oldására is felhívni a figyelmet. E később taglalásra kerülő formálásában. Hazánkban a műemlékvédelem csupán évszázados múltra kérdéscsoport aktualitását eddig kellően fel nem ismert or­ tekinhet vissza. S az önálló nemzetté válás után, a kiegyezés szágos érdekek is indokolják. Nevezetesen az az egyre ége­ adta részönállóság következtében csak részleges eredménye­ tőbb és - az új, valamint legújabb kori történész-muzeológu­ ket mutathatott fel első időszakában; a Horthy-korszakban sok által — egyre hangosabban jelentkező jelzés, hogy a ka­ a fasiszta rendszer célkitűzéseit szolgálta. A műemlékek fel­ pitalizmus és a szocializmus kezdeti szakaszának tárgyi emlé­ tárása, állagának megóvása, tervszerű védelme csak szocia­ kei, objektumai gyorsabban pusztulnak, mint az azt megelőző lista rendszerünkben bontakozhatott ki. Ennek során a műem­ koroké. lékvédelem a műemléki és idegenforgalmi szempontokon túl Az elmúlt több mint száz év technikai fejlődésében, a tőkés fokozatosan a szocialista haza, a szülőföld megszerettetését osztály létrejöttében, a proletariátus kialakulásában, osztállyá és - közvetve, de esetenként közvetlenül is — a szocialista szerveződésében, fejlődésében és nem utolsó sorban életmód­ kultúrpolitika célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja. jában bekövetkezett változások ugyanis számos problémát A műemlékvédelem Nógrád megyében is szép eredményeket vetnek fel. A ma embere kevésbé észleli annak a nagy válto­ mutathat fel. Igen nagy szolgálatot tett a helyi nevezetessé- zásnak a horderejét, amelyet apáink, nagyapáink, dédgű — különböző korokból való és építészeti stílusú — épüle­ nagyapáink és üknagyapáink átéltek: sokan ezt az időszakot tek, kúriák helyreállíttatása, célnak megfelelő hasznosítása még nem is tekintik történelemnek, mert képletesen szólva a terén, továbbá az országos, egyes esetekben nemzetközi ér­ tegnapelőtt a tegnapba, a tegnap a mába, és bizony nem deklődésre is számot tartó irodalmi emlékhelyek, népi építé­ egy esetben a ma a holnapba nyúlik. Így felesleges kacatnak szeti együttesek felújíttatásában, kultúrpolitikai hasznosításá­ tart fontos tárgyi emléket, s csak a harácsoló üzletelő, a ban. Történtek kezdeményezések — elsősorban a megyei párt- hobbyból gyűjtő, vagy legjobb esetben a muzeológus hívja fel bizottság és a megyei tanács részéről — a munkásmozgalom a figyelmet a tárgyban rejlő történeti értékre. Ennek ellenke­ emlékhelyeinek feltérképezésére, e helyeken emléktáblák el­ zőjével is naponta találkozunk: egyre gyakoribbá válik a népi helyezésére. emlékek üzletszerű beszerzése, forgalmazása és nem egy eset­ A helyreállított műemlékek sorából kiemelkedik az 1960-ban ben a nyugati országokba való kijuttatása. Ez nemcsak azért és 1972-ben felújított horpácsi kúria, ahol a Mikszáth Kálmán káros, mert külföldre viszik nemzeti kincsünk egy részét, hanem életéről és munkásságáról szóló emlékkiállítás; az 1964-ben azért is, mert a magánosok magasra verik fel az árakat, ami­ és 1972-ben helyreállított csesztvei kúria, ahol a Madách nek következtében a közgyűjtemények költségvetési összegeik Imre-emlékkiállítás; a karancsgerényi Légrádi -féle vadászház, terhére érdemlegesen egyre kevésbé vásárolhatnak. A magá­ amelyben a felszabadulási állandó kiállítás és a Nógrádi nosoknál lévő emléktárgy vagy viseleti darab a legtöbb eset­ partizáncsoport tevékenységét bemutató emlékkiállítás kapott ben valós értéke felett kel el — vagy a mesterségesen felvert helyet. Az utóbbit 1969-ben Salgótarján negyedszázados fel- árak miatt eladásuk megreked. szabadulási ünnepségei keretében avatták fel, illetve adták A kapitalizmus és szocializmus kora tárgyi emlékeinek érté- 9 �két megyénkben még országos nézőpontból is növeli, Hogy egy földrajzi egység — a salgótarjáni iparvidék — keretén be­ lül zajlott le egy olyan nagy történelmi átalakulás, mint a szón nagyüzemi termelése. Az 1860-as évek elején meginduló bányászkodás megváltoz­ tatta a gazdaság strukturáját, a szón tömeges feltárása meg­ teremtette a lehetőséget új ipari nagyüzemek létrehozására. Mindkét ipari fejlesztési tényező kihatott a települések arcu­ latának változására is: a nagyrészt paraszti birtoktestek mellett megjelentek a tőkés birtokok is, a kapitalizálódó falu köré pe­ dig kolóniák települtek. Megindult a közlekedés modernizá­ lási folyamata: az 1867-ben Salgótarjánig kiépített állami va­ sút mellé később kiépítették az iparvasúti hálózatot. A közle­ kedési útvonalak racionális kiépítése miatt a salgótarjáni ipar­ vidéken igen sok alagutat kellett építeni. A szénbányászat és az ipari termelés fokozódása miatt újabb és újabb munkások­ ra volt szükség. Mivel azt az itt lakók nem vállalták és nem is értettek hozzá, vendégmunkásokat hívtak külföldről. Ezek új viseletet, szokásokat hoztak magukkal. A szén teremtette meg a lehetőséget a vas- és üvegipar letelepítésére. Az SKÜ elődje, a Salgótarjáni Vasfinomító Rt., majd a Rimamurányi-Salgótarján Rt., az öblösüveggyár elődje a palackgyár, a LAMPART salgótarjáni üzemegysége elődje a Hirsch és Frank Művek, a XIX. század második és harmadik harmadában a település számára szokatlan épületeivel, gyárkéményeivel, kohóival hívta fel a figyelmet. A gyár belsejét, a műhelyeket, a raktárakat, gépeket természetesen csak az ott dolgozó munkások láthatták. Századunk első felében újabb üzemek létesültek, de a régebbiek is bővültek, korszerű­ södtek. A szocialista építés első évtizedeiben nagyrészt még a régi keretek közt folyt a termelés. Az 50-es évek vége felé az MSZMP és a Foradalmi Munkás-paraszt Kormány által megindított és a helyi szervek által kivitelezett rekonstrukció, továbbá a 60-as esztendők iparfejlesztő és új üzemeket tele­ pítő munkája során — és legfőképpen a népgazdaságilag ol­ csóbb energiastruktura változásával — új helyzet állt elő. A szón teljesítette történelmi hivatását, s alkalmazására a fenti tényezők miatt egyre kevesebb szükség mutatkozik. Sal­ gótarján és környékének munkássága zömében már ipari jelle­ gű. Új objektumok épültek és épülnek, új gépek és automata gépsorok kerülnek alkalmazásra. Megnövekedett a munkásság száma, változott összetétele. Az ipari struktúra is változott, so­ kat fejlődött a könnyűipar és a szolgáltató ipar. Mindezek kö­ vetkeztében a bányamedence, bányaváros helyett találóbbá vált az iparvidék, iparváros jelző. A modern nagyipar kialakulása, a technika ugrásszerű fej­ lődése következtében fokozatosan vetkőzte le és „nőtte ki ru­ háit” az iparvidék. Több tucat bányát zártak be, de bontottak le ipartelepeket, üzemrészeket is. A szénbányászkodás az ipar­ vidék déli részére tolódott át. Az egykor technikai újdonságnak számító szénosztályozók, rakodók közül már csak néhány mű­ ködik. Az iparvidék északi részén megszűnt az iparvasúti szállí­ 10 tás. A megye ipari fejlődésében kulcsszerepet betöltő bányá­ szatnak a 60-as évek elején állítottak emléket a megye poli­ tikai és gazdasági vezetői azzal, hogy a József-tárót bánya­ múzeummá alakították át. Hasonló törekvést jeleznek — ha nem is váltották be mindenütt a hozzáfűzött reményeket — a különböző gyárak ipari termékeinek válogatásából készült kiállítások, mintatermek. (A legteljesebb és talán a legérté­ kesebb ipartörténeti és iparművészeti gyűjteménnyel az öblösüveggyár rendelkezik. A többi nagyüzemünkben fennállásuk 75., illetve 100. évfordulójára rendezett ünnepségek keretében készítettek alkalmi kiállításokat.) A kampányszerű gyűjtőmun­ kán alapuló kiállítások nagymértékben hozzájárultak az ünnep­ ségek nevelési célkitűzéseinek megvalósításához, de nem szol­ gálták azt a nemes célt, hogy önálló gyűjteménnyé, illetve állandó kiállítássá fejlesszék őket. A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából alapított Nógrád megyei Munkásmoz­ galmi Múzeum hozzákezdett ugyan az iparvidékre jellemző tárgyi és dokumentációs anyagok gyűjtéséhez, megfelelő szak­ ember híján — s leginkább raktározási gondok miatt - azon­ ban e tevékenység csak kezdeti eredményeket mutathatott fel. A városi, járási és nagyüzemi pártszervek segítségével, a vállalati igazgatók aktív közreműködésével 1972-ben kezdőd­ hetett meg csak a Munkásmozgalmi Múzeum keretében az in­ tenzív gyűjtő- és feldolgozó munka. Az első eredmények a vá­ ros 50. évfordulójára rendezett kiállítást megelőző gyűjtőmun­ ka során jelentkeztek. 1973-ban a kedvező tapasztalatokat felhasználva, az új Munkásmozgalmi Múzeumban felépítésre kerülő állandó kiállításhoz a korabeli munkaeszközök és ter­ mékek gyűjtésével folytatódik a munka. A múzeumi gyűjtőmun­ kát bizonyos vonatkozásban objektív körülmények is segítik. Legtöbb nagyüzemünkben ugyanis — a korszerű munkaeszkö­ zök gépek mellett, vagy már használaton kívül, de még az üzemben — találhatók 50, sőt 100 éves munkaeszközök is. Ezek begyűjtése a vállalatok igazgatósági főosztályaival, üzemegy­ ségvezetőkkel való együttműködés útján, a törvényes előírások betartásával történik. Különösen kedvező tapasztalatokat sze­ reztünk az együttműködésben a Salgótarjáni Kohászati Üze­ mek, az öblösüveggyár és a LAMPART salgótarjáni gyáregy­ sége vezetőivel, szocialista brigádvezetőivel. A gyűjtőmunka során negatív tapasztalataink is voltak. Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy az utókor számára értékes objektumok kerültek lebontásra, gépek, szerszámok jutottak selejtezésre és ezt követően zúzdába. Ilyen sorsra ju­ tott a kapcsolatok hiánya miatt az első 1913-as automata Owens-gép. A történeti értékű objektumokkal rendelkező vál­ lalatok, helyi tanácsok a múzeumok és a műemlékek védelmé­ vel foglalkozó intézmények, szervek, mozgalmak közötti menetközbeni munkakapcsolat, továbbá kellő átgondoltság hiánya miatt olyan objektumok is lebontásra kerültek, amelyek ide­ genforgalmi szempontból is kulcsszerepet töltenének be (mint például a salgóbányai fogaskerekű kisvasút, a közép-európai �hírességű Somoskőújfalui kőzúzó és iparvasút, az első üveg­ huták, aknák, bánya bejáratok, stb.) Mivel ezek lebontásira, illetve leszerelésre kerültek, szükség lenne a még működő, vagy megfelelő állagú ipartörténeti értéket képviselő objektu­ mok, gépek nyilvántartásba vételére, védetté nyilvánítására, nehogy a selejtezés sorsára jussanak. A munkáséletmód tárgyi emlékeinek gyűjtése, állagának megóvása nemcsak a mának, hanem az utókor számára is való hasznosítása ugyancsak országos múzeumi, de egyúttal idegenforgalmi feladat. A salgótarjáni iparvidék munkássága osztállyá szerveződésének folyamata, kialakulásának körülmé­ nyei számos vonatkozásban azonosak az országossal, de speciális vonásaik is megtalálhatók. A demográfiai adatok tanulmányo­ zása szolgáltat részleges ismereteket, ez azonban nem pótol­ hatja a tárgyi világ hiányát. A múzeumi szakemberek szeren­ cséjére itt még találhatunk (szinte originált állapotban) 70—80 éves kolóniákat, kolónia-típusokat, ritkábban lakásbelsőket, viseleti együtteseket. E vidék sajátossága, a különböző bányaés ipari üzemek köré kiépített kolóniák különbözősége — a bá­ nyászok számára épített közöskonyhás fabarakk, a viszonylag korszerűbb, magasföldszintes szoba-konyhás acélgyári, az eme­ letes kaszárnyarendszerű hirsch-gyári stb. — mellett feltűnik az is, hogy a munkás a bányában és a gyárban betöltött mun­ kahelye, beosztása (és ennek következtében jövedelme) sze­ rint kapta a lakásokat. Az aknászok, gyári előmunkások pél­ dául már elkülönített épületekben laktak. Az újabb lakások építésével fokozatosan megszűnnek a kolóniák: ezért már most szükség lenne kijelölni lakástípusuk ERDŐS ISTVÁN Szabadszombat I. László üzenete az íróasztalamon várt szombat délben, ahogy vidékről hazaértem. ,,A vízcsapod várhat még két napot. Hétfőn délutános vagyok, így csak reggel mehetnék fel. Vagy hagyjuk hétvégére? Szólj át az öregékhez, hogy mi újság! Laci” Mivel a vízcsap a fürdőszobában nem egyszerűen csöpögött, hanem spriccelt, köpködött, folyt a szélrózsa minden irá­ nyába, ha tisztálkodási szándékkal hozzáért valaki, hát azonnal átmentem az „öregékhez". Nagymama szokása sze­ rint ölbeejtett kezekkel ült a konyhában az ablak előtt. A tűzhelyen fortyogó éte­ lekre figyelt félszemmel, félszemmel meg az utcát kémlelte. Jönnek-e az unokák hazafelé az iskolából. - Nagymama! Negyedik szabadszombatján ejt át a tisztelt veje! Két hónapja vár rá az az átkozott vízcsap, hogy rend­ be tegye. Azóta az Ingatlan tizenötször megcsinálta volna . . . - Szólni kell az Ingatlannak, tanár úr! - Hol van? - Laci? Vagy az Ingatlan? - Laci! - Festenek. Kifestenek egy lakást Rudival. Tegnap este szóltak nekik Galbácsék a negyedikről, hogy volna egy kis maszek munka, amiért fizenek is, és nem olyan baráti szívesség . . . Estére végeznek vele. Azt mondta, mire az Angyal elkezdődik, itthon lesznek. - Szobafestést? Laci? - Ő hát! szerint azokat az egységeket, amelyeket eredeti állapotukba vissza kívánunk helyezni. Természetesen arra törekedve, hogy a benne lévő bútorok, felszerelések is megfeleljenek a törté­ neti hűségnek. A lakásbelsők eredeti állapotba való visszahe­ lyezése ma már igen nehéz. A lakások külseje, különösen a kolóniák esetében alig, vagy igen keveset változott, a berende­ zés és a viselet - több nemzedék ízlésváltozása következtében — már igen nagy fejlődésen ment keresztül. A lakásbelsőben és a viseletben bekövetkezett fordulópontok, a korszakok tipikus tárgyi anyagainak gyűjtése, a paraszti és munkásviselet ke­ veredése és egymás mellett élése - különösen az asszonyok­ nál - megnehezíti a gyűjtőmunkát. E téren is a szisztematikus gyűjteménygyarapításhoz van szükség nagyfokú társadalmi se­ gítségre. A csak vázlatosan felvetett, de a rendelkezésre álló terje­ delem miatt csak részben kifejtett gondolatok egy része nem újkeletű. Ahhoz, hogy a máris meglévő nagyarányú lemaradást bepótoljuk, a múzeumi és műemléki intézmények részéről terv­ szerűbb munka, a gazdasági egységekkel intenzívebb együtt­ működés és a társadalom szélesebb rétegének intenzívebb bekapcsolása szükséges. A műemlékek, ipartörténeti értékű tárgyak gyűjtése, az ipari objektumok védelme, állagának megóvása és a nevelésben való hasznosítása nem jelentheti, hogy nemzeti történetünk fontos emlékeinek védelméről, kultúrpolitikai hasznosításáról mondjunk le. Tevékenységünkben arra kell ügyelnünk, hogy a nemzeti hagyományok ápolása és a munkástradíciók felkarolása egységet képezzen. — Dehát, lakatos! Nem? Géplakatos! — Attól, hogy lakatos, attól még a maga vízcsapját se tudná megszerelni. Más szakma az is, megint más a laka­ tosság, meg a mázolás. Ő mindent meg­ csinál, ha kell. Megmetszi a rózsafákat, átkárpitozza a nagyrekamiét, könyves­ polcot épít, rádiót szerel. Ülök kétségbeesetten a szürke pokróccal leterített heverőn, nagymama hátat fordít, a tűzhellyel foglalatoskodik. A tűz­ hely fölött falvédő, indigókék figurákkal, felirattal. „Az ebéd már készen vár, ked­ ves férjem jössz-e már.” Nagy ricsajjal megérkeznek a fiúk az iskolából. Imike, Lacika. Ikrek. Nyolcadikosok. Jobbrólbalról megcsókolják a nagymamát, szü­ leik felől érdeklődnek. — Apátok maszekol anyátok takarít a kettes lépcsőházban, — mondja tömören nagymama, és leszedi az unokákról az iskolaköpenyt, melegítőfelsőt vesz elő az előszobai beépített szekrényből. — Ebédre itthon legyetek — kiabált még a fiúk után, akik focival a hónuk alatt rohannak a ház mögötti játszótérre egy félórás szombat déli foci-csetepa­ téra. Legszívesebben beállnék magam is a srácok közé, itt a Vásártér körül ugyis gyakori eset, hogy negyven felé közeledő munkásapukák feltűrt nadrágszárral, együtt fociznak a fiaikkal. Rúgják a lab­ dát a hétköznapok sok apró dühével ru­ góizmaikban, s ők a leghangosabb já­ tékosok, számukra a legfontosabb a gól, a tizenegyes, a végeredmény . . . 2. I. László 40 éves munkás. Géplakatos. 1973. tavaszán huszonöt éve, hogy a vá­ ros egyik legnagyobb üzemének dolgo­ zója lett. A nagy hagyományú gyár ne­ velte szakmunkássá, ott dolgozik meg­ szakítás nélkül negyedszázada. A szocia­ lista brigád, amelynek tagja, háromszor nyerte el az aranykoszorús brigádjelvényt. Órabére 13,60, átlagos havi keresete 2 300 forint. Március elsején, a bérren­ dezéskor egy forint ötven fillér órabér­ emelést kapott. Családjához tartozik fe­ lesége, aki ugyanabban az üzemben rak­ táros, és ezernyolcszáz forintot keres ha­ vonta, két fia — nyolcadikos kamaszok, házfelügyelő anyósa, akit négy lépcső­ ház tisztántartásáért, 48 lakás felügyele­ téért, ugyanannyi család lakáskarban­ tartásának szervezéséért havi 800 forintot kap -, s végül plusz egy személy, nagy­ apa, aki hol van, hol nincs a létszámkeretben, aszerint, milyen tűréshatárokra hangolódik vele szemben a család, illetve önmaga milyen belső korlátokkal tudja rendszabályozni rossz természetét és al­ koholfogyasztását. Úgy is lehetne mon­ dani, nagyapa a család szégyene. Mert azontúl, hogy néha a család békéjét megbontva, rosszhírét keltve félévre is nénjéhez költözik egy Rokkant-telepi kis házba, azon túl hétköznapi viselkedése is sok kívánni valót hagy maga után. Nyugdíjas lévén apró-cseprő alkalmi munkát vállal; kétkezi munkát, egyszerű dolgokat, mint szénhordás, bútorszállítás, bevásárlás. Igen, bevásárlás. S ez az a pont, ez az a vállalkozás, ami nincs ínyére a családnak, mert nagyapának ebben a szolgálatában nem a munkát látják, hanem a kiszolgálást, a szolgaszerepet. S aki munkás volt, ne Jegyen szolga, tartják. Nagyapa fél hétkor be­ csenget X tanár úr, Y doktor úr laká­ sán, - karján nagy bevásárló kosár —, és megkérdezi: mit hozzak. A tejboltból ezt, a hentestől emezt, a csemegéből ezeket, sorolják a megrendelők, s nagy­ apa hűségesen sorban áll a boltokban, 11 �tülekszik friss kenyérért, húsért, elfoglalt emberek helyett letudja a beszerzést, hogy aztán diadalmasan megtérve a nagykosár árukkal, egy-egy pohár sör, féldeci várja itt is, ott is. Mindezt szégyelni valónak tartja a család, ahol ugyan az egy főre eső jövedelem alig ha­ ladja meg a kilencszáz forintot, de a csa­ ládfő I. László munkás osztálytudata, az asszonyok hiúsága egyaránt elutasítja nagyapa ilyenfajta kilincselését, hiszen ha nem is mindennap, de egy-egy üveg sörre, féldecire való megakad otthon is, a konyhapénzből elcsípve is. I. László egyál­ talán nem jár kocsmába, nem a féldecipárti munkások közül való. Egy üveg sört otthon, családi körben, ebéd vagy vacsora után szívesen megiszik, de ezzel az alkohol I. László életében ,,le van tudva”. Hétköznap is, szombaton is, ünnepnapokon is. I. László életeleme a munka. Így a világ legtermészetesebb dolga számára, hogy a pihenőnapok egy részét is hasznos kenyérkereső foglala­ tossággal tölti el, a szabadszombatokat kivétel nélkül. A szabadszombati prog­ ramjai legnagyobb részben és szinte kizárólagosan a család közvetlen napi céljaihoz, érdekeihez, önkiszolgálásához kapcsolódnak. Ha egy évben átlag hu­ szonöt szabadszombat van, akkor I. Lász­ ló húszat minimum Rokkant-telepi ,,bir­ tokán” tölt el. Télen is, nyáron is. Négy­ száz négyszögöles ikertelekről van szó, amelyen szerény kis házikó - nem hétvé­ gi ház — állja az időjárás rohamait vagy negyven éve. Az ikertelek társtulajdonosa P. Rudolf szerelő, I. László barátja, Csak­ nem mindig együtt dolgoznak. Szabad­ szombatokon egész nap. Még az ebéd is ott készül, odakinn. Rossz időben a szegényes konyhában, jó időben pedig a nagy almafa alatt szalonnasütés járja. Ez a telek, vagy inkább ez a kert a csa­ lád piaca. Itt terem meg a koratavasz­ tól késő őszig a friss zöldség, gyümölcs, ami szükséges, itt rakják el szakszerűen a télirevaló burgonyát, zöldséget, almát a régi kis házikó padlásán, pincéjében. Mennyi munka van négyszáz négyszögöl­ nyi konyhakerttel, harminc-negyven gyü­ mölcsfával! Töménytelen! Attól kezdve, hogy a kerítést festeni kell, a kertet fel­ ásni, a fákat metszeni, egész évben csős­ tül van munka. Kemény fizikai munka, nem pepecselés, víkendezés. Ez a munka úgyszólván elengedhetetlenül szükséges a család adott nívóju életviteléhez, életszínvonalához. I. László igényli a gazdag, változatos étkezést, a különleges ízeket, a speciális ételeket, hát megteremtette az ily módon elképzelt konyhához a spe­ ciális éléskamrát is. Mindehhez nagyje­ lentőségű időtöbbletet ad számára a sza­ badszombatok sora. Többet, jóval többet el tud végezni az állandóan tornyosuló műszak utáni feladatokból, s alkalom­ adtán az asszonyoknak is tud segíteni a vásártéri ház rendbentartása körül. I. László életében egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a szabadszomba­ tok révén nyert időből a korábbinál töb­ bet fordítana pihenésre, kikapcsolódás­ 12 ra, szórakozásra, művelődésre. Jelenlegi életvitele, a család mostani életszínvo­ nala mellett erre gyakorlatilag nincs módja, de eszköze sem, és különös mó­ don ennek nem is érzi szükségszerűségét. Teljesnek érzi életét, s alkotónak, szí­ nesnek is. Két vödör vízzel felmosó­ rongyokkal, partvissal vonul fel a negye­ dik szintre a házban, s az éppen adott családi munkamegosztás természetes menetrendje szerint takarítja, mossa a lépcsőket. S elfogadja egyetlen szórako­ zásnak a televíziót, a vasárnap délutáni Stécé-meccset. A televízió programját műsorkezdéstől az éjszakai híradóig vé­ gignézi. Különösen kedveli a gazdag in­ formációs anyagot nyújtó híradót, a foly­ tatásos, vagy sorozat jellegű adásokat, a sportközvetítéseket. Évente két-három alkalommal, ha eljut moziba-színházba, akkor is vagy a fiúk, vagy a feleség ked­ véért, illetve esetenként a szocialista brigád közös kulturális programjában való részvételért. Színházban, moziban csak a zenés vígjátékokat, bűnügyi ko­ médiákat szereti. Olvasni nemigen szo­ kott mást, mint a napi sajtót; a könyvolvasást túl nagy időráfordítást igénylő elfoglaltságnak tartja. Évek telnek el, hogy nem vesz könyvet a kezébe. Műve­ lődési intézmények rendezvényeit álta­ lában nem látogatja, viszont bélyegki­ állításra, alkalmi postabélyegzésre a vi­ lág végére is elmegy. Szenvedélyes bé­ lyeggyűjtő, az üzemi kör szervező titkára. A bélyegkiállításokra, bemutatókra álta­ lában viszi magával fiait is, rá akarja nevelni őket a szép bélyeg szeretetére, mert azt tartja, hogy a bélyeg tudást is közvetít, jó ízlésre is nevel. A gyereke­ ket egyébként az általános iskola elvég­ zése után közgazdasági technikumba akarja járatni, azt gondolja, hogy a nem elég erős fizikumú gyerekek legyenek in­ kább szellemi foglalkozásúak; könyvelők, adminisztrátorok vagy közgazdászok. Ami majd telik tőlük, amire futja tehetségük­ ből. Az iskolázásukkal járó terheket — el­ sősorban a diákfiúkhoz méltó nívósabb öltözködés többletköltségeit - I. László még további túlmunkával, többlet-tevékenységgel szándékozik kiegyensúlyozni. Ami jelenleg alkalmi vicc csupán — a maszekolás, fusimunka —, az a következő négy évben vagy nyolc évben kényszerítő vállalás kell legyen I. László életében, mert természetesnek tartja, hogy az ikrek pontosan olyan ruhában, felszereléssel fognak iskolába, járni, mint a doktor úr. a mérnök úr gyerekei. Az igényeit, a napi gyakorlatát a művelődésben, szórako­ zásban I. László olyannak érzi, amelye­ ket nem kell szégyelnie, mert megítélése szerint átlagszintnek felelnek meg, így tágításukra, bővítésükre, akár a szabad­ szombatok által megnövekedett szabad­ idővel, akár más körülményekkel össze­ függésben egyáltalán nem gondol. 3. A baráti szívességként megígért, elvál­ lalt vízcsapjavításra soha nem került sor. Régesrég rendbehozta a fürdőszobám csapjait az Ingatlan szakembere. De a vízcsapjavítás halogatása során sokat beszélgettem I. Lászlóval — egy­ szer festőlétrán állt, egyszer ásózott, egy­ szer lépcsőt mosott —, és legalább most már tudom, hogy a munkásoknak min­ den második szombatjuk szabadszombat, és hogy egy-egy dolgozónak még nem az az alapproblémája manapság - mint ahogy sokan hisszük -, hogy a megnöve­ kedett szabadidőt milyen típusu művelt­ ségszerzéssel, szórakozással, kikapcsoló­ dással töltse el. I. László és a hozzá ha­ sonló körülmények közt élő munkások esetében csak igen lassan, nagy terülemmel, fokozatosan lehet kialakítani a változtatás belső igényét. BORBÁS TIBOR: SZARVAS (A III. salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából) �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE PÁL JÓZSEF tudnák mire költeni” - mondták. De mi­ kor Lóránt festegetni kezdett, el-eljárogattak arrafelé az emberek. Kezdetben nem tetszett nekik, a festés alapozásánál durva munka volt még a képpel. Az aszszonyok is eljártak megnézni. Ahogy ala­ kult, aztán ahogy elkészült a kép, egyre inkább tetszett. Amikor rendezvény van a klubházban, olyan emberek is, akik nem értik ezeket a dolgokat, azt mond­ ják, hogy emeli a terem színvonalát. Már volt arra is javaslat, hogy nagyon vi­ gyázzunk a képre. Egy pannó élete Magyargécen 1972. november 16-án a klubkönyvtár nagytermében értékelte a zsüri Lóránt János pannóját. A község vezetői meleg szavakkal mondtak köszö­ netet a művésznek — így szólhatna a rövid újsághír a kisközségből, amely a megyehatárokon túlnövő jelentőségű eseményt közreadja. A magyargéci klubkönyvtárban elhe­ lyezendő pannóra kiírt pályázat befejező aktusához érkezett, Lóránt János igazol­ ta a bizalmat, s rácáfolt a kételkedőkre: első nagyméretű, murális megbízatása az utóbbi évek egyik legsikerültebb ilyen jellegű alkotásaként került a közönség elé. Realizmusa meggyőző, megoldásá­ ban nem érezni semmi leereszkedő en­ gedményt. Egész eddigi pályáján egymásból táp­ lálkozott realizmusa, s óvatos vagy in­ kább megfontolt, tudatos absztrakciója s teremtett életet adó feszültséget. Festői világa szuverén festői világ. Alföldi táj­ motívumokat felhasználó képeiről gyak­ ran mondják, hogy eszköztelenek. Az eszköztelenségben rendkívüli finomság, halk — már-már komor — lírai alkat, Egryt idéző emberi-festői érzékenység nyilat­ kozik meg. Önmaga kivetülése a tájra, s a táj befogadása, a tájjal való szemé­ lyes összeforrottság nem feledteti vele a tájban élő másik embert, — a többieket. Különösen szembetűnő ez a nógrádi dombok formarendszeréből építkező ké­ pein. A gyermekkor tájai mellett a férfi­ kor otthont adó világa, a „gyönyörűsé­ ges nógrádi táj” is vászonra kerül. Ahogy létezik egy Egry Balatonja, a szentendrei festők addig nem látott Szentendréje, az alföldi festők Alföldje, már ugyanúgy van Lóránt János Alföldje és nógrádi tája is. Lórántnak ezt a magyargéci pannóját ugyanaz hitelesíti, mint korábbi képeit átgondolt festői program és mélyről jö­ vő elkötelezettség. A néző hamar hatása alá kerül annak a bölcs derűnek, amely­ ről szinte alig hisszük, hogy sajátja lehet egy az életútja felénél járó fiatalember­ nek. Keveset mond a szó arról, ahogyan kora tavasszal puha pasztellbe vált a lassan éledő domboldalak szántásbar­ nája, majd hol itt, hol ott feltartózhatatlanul tör fel a duzzadó, a zöld, új élet. A friss fényben megfakulnak az öregek sötét ruhái, ereikben új remény terjed, s a csikótestű kamaszoké az öröm. Ter­ mészet, munka, szerelem, születés, ifjú­ ság, érett emberi lét, a megrokkantak RÉSZLET A PANNÓBÓL bearanyozott alkonya és szelíd elmúlása — épp azokat ne fogná meg a kép, akik élői ennek a küzdelmes, földszagú élet­ nek? Riportunkkal ezt kutattuk. Következ­ zen a község lakóinak véleménye, minden kommentár nélkül. • KISDIÁK - Hát... szép. Parasztokat ábrázol. TANÁCSELNÖK — Amikor értesítést kaptunk a megyei művelődési osztálytól, hogy ilyen fest­ ményt fog kapni a klubház (mert megér­ demli ez a szép épület), nagyon meg­ örültünk. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy csak Tarjánban a szakszervezeti székházban van ilyen, és az nagyon szép. Örültünk az ajándéknak. A VB. és a ta­ nácsülés is örömmel fogadta. Volt per­ sze vita, amiért ilyen nagy pénzt befek­ tetünk. Meg volt olyan vélemény is, hogy nem a mi pénzünkből megy. Erre viszont lettek olyanok, akik azt válaszolták: „ne­ künk is megérné, ha annyi pénzünk volna. A KISZ-fiatalok ellenállása volt a leg­ nagyobb. „Adnák inkább nekik a pénzt, - KISZ-esküvőket, zárszámadást, leg­ utóbb farsangi mulatságot tartottunk a gyerekeknek, a klubházban. Ilyenkor az öregek is eljönnek. Most, ahogy megérik az emberekben, már kezdik értékelni. Most már nem beszél senki sem a pénz­ ről. „Ideillik” - mondják. Nagyon örülök annak, hogy a kép győzte meg az em­ bereket. Mi is kiálltunk érte, de valójá­ ban a kép győzött. És persze Lóránt is mindent elkövetett. A pályázat alkalmá­ val kértük, hogy Nógrád megyei ember fesse meg, mert az többször is megláto­ gathatja, mert annak olyan lesz a kép, mint a gyereke. Kezdetben neki nem na­ gyon tetszett a terem. De látszott rajta, hogy nagyon szereti a munkát, sokat is dolgozott. Reggel 6—7 órakor már itt is volt, „nyomta a melót". Egyik kezében kenyér, a másikban ecset — úgy dolgo­ zott. Tisztára, mint a munkásember. Mun­ ka közben is kikérte a véleményüket... Elvette az egyik gyereket a képről. Mond­ tam neki, hogy kell az oda. Másnap már ott volt. A gyereket, meg a traktorosokat el is fogadták az emberek. A parasztembert nem. Valahoav formásabb pa­ rasztember kellett volna. Nem ilyen bús­ komor. Úgy gondolom, ez attól van, hogy a mai művészetet úgy szeretnék az em­ berek, hogy tisztább, valósághűbb képet kapjanak. Mert hiszen hozzászoktak az egyházi képekhez, ahogy Szűz Mária van lefestve. TANÁCSTITKÁR - Nekem az tetszik a legjobban, ahogy a kislány sámlin olvas. Mellette meg a másik kislány a befont hajával. Az alakok, meg a figurák teljes kidolgo­ zását már a mai festészet biztosan nem tartja fontosnak. Pedig olyan arányosak azok a gyerekek!... Már négy KISZesküvőt is tartottunk a teremben, mióta a kép elkészült. Az volt a vélemény az első esküvőnél, hogy a templomban sem tartanak ilyet. KLUBKÖNYVTÁR IGAZGATÓJA (tanár) - Végig rajzot tanítottam. Megértem, mit jelent eljutni oda, hogy ezt a képet valaki értékelni tudja. És van, aki tudja. 13 �Több embernek nem érthető a kép stílu­ sa. De az ő szemükben a NAGY kép — nagy érték. - Fölismerni mindenki fölismeri Magyargéc környékét. A lakosságnak tet­ szik, védik is. Dobogót tettünk a kép elé, hogy védjük, bálban csak a dobogóig lehet menni. Érezheti mindenki, hogy csak nézni lehet. Nehéz megérteni még azt is, hogy nem érhetnek hozzá, nem lehet megtagadni. Meg kellett magya­ rázni, hogy mit jelent, mennyit ér. Hogy nem a pénz az értéke, hanem az, hogy a község múltját, jelenét, jövőjét egybe­ sűríti. Ez az értéke. Elvittem a gyerekeket is az iskolából, hogy mutathassam, ma­ gyarázhassam. - Én személy szerint roppant nagyra értékelem. Gyönyörű mű. Szinte fáj az embernek, ha mások nem értik meg a színharmóniát, a kompozíciót, a formá­ kat. Magam is festegettem. Persze csak mint rajztanár. Énnekem ez a kép cso­ dálatos. A szívem fájna, ha el kellene válni tőle. Pedig tudom, hogy múzeum­ ban a helye... Csak két képem van ott­ hon, de inkább a zongorát adnám el. K. K. (4. osztályos kislány. Darálni kezdi, mint a leckét): - Nagyon szép. Egyrészt azért, mert községünkről festették. Van olyan része, amelyik a gépesített tsz-t ábrázolja. A gyerekek a jövőt jelenítik. Van rajta egy kis pólyás baba és azért is nagyon tet­ szik. És a dombok is. Hasonlítanak a mi dombjainkra. Nagyon sokszor láttuk már. Szüleimnek is tetszik. Nagymama is eljött, amikor volt ott egy lagzi. Neki is nagyon tetszett. M. R. (3. osztályos kislány) - Lóránt János festette ezt a képet. Akkor láttam először, amikor lakoda­ lomban voltunk. Először az öreg bácsi tetszett és az asszony a kisbabával. K. I. (harmadéves iparitanuló) - A KISZ-esek valóban nem fogadták jól. Győzködtek is bennünket. A farsangi bálban még ennek ellenére elhangzott egy gúnyvers. Persze ez már csak ma­ kacsság volt, mert már sokaknak tetszett a fiatalok közül is. SZ. A. (3. osztályos kislány) - Én szeretek festeni, de mindig öszszefut a festék. Szeretnék olyat festeni, amilyen a klubban van. Azért is tetszik, mert János bácsi olajfestékkel festett. V. F. (KISZ-vezetőségi tag, növényter­ mesztő) - Nekem tetszik ez a kép. A témája paraszti, a mindennapi dolgokat ábrá­ zolja. A színe is elég jó. Első látásra megtetszett. F. J. (nyugdíjas tsz.-raktáros) - Nem olyan sokat voltam ott, de tet­ szik. Szépen megoldotta. Az volna a fon­ tos, hogy most már megőrizzék. Szép ez egy ilyen kis faluban. Meg hogy a mos­ tani rendszert ábrázolja. A nagyüzemi gazdálkodást. A fiamnak is tetszik, ő még fiatal. 14 O. P. (agronómus, 3 éve végzett állatte­ nyésztési szakon) — Témában tetszik. Falura való. Szín­ ben van probléma. Túl sötétnek tartom. Benne van minden, traktorosoktól kezdve minden. Megnéztem messziről is, közelről is. Összességében tetszik. A tájrészletek különösen. TSZ ELNÖK — Mi zsüriztük, mi javasoltuk. Körülbe­ lül sikerült. Tetszik mindenkinek, a pesti zsüri is azt mondta: jól választottunk. Már akkor, amikor néztük, a traktor miatt tetszett... A táblásított földek... Az épületek ... Hát aki felfogja a képet, an­ nak tetszik. De persze van, aki azt sem tudja, mit ábrázol. Falun nehéz dolog ez. Az idősebbek nem tartják nagyra. A fiam tanárképzőben tanul, ő már jobban tud­ ja, hogy mit ér, mint mi. Megfordult már képtárakban is. Legjobbra értékelte a tanuló lányokat és gyerekeket a kép jobb szélén. H. I. (adminisztrátor) — Hát, hogy őszinte legyek, nem va­ gyok elragadtatva tőle. Nem ide való. Fiatalok vagyunk, messze áll tőlünk ez a korszak. (?) Úgy magában egyébként jó. F. E. (könyvelő) — Szerintem nem kultúrházba való. A színek miatt. Olyan egyhangú, monoton. Szürke paraszti élet... (nevet) A pa­ rasztok se annyira szürkék már, mint ahogy le van festve. Azt is megérti az ember, hogy modern festészet... de olyan torzak lettek! A mai parasztok már nem ilyenek. L. B.-né (könyvelő) — Emlékeztet a nógrádgárdonyi képre. Az szép, nem ilyen egyhangú. Azt hi­ szem, azt is ez a festő festette. A fiam nagyon rajongott érte már akkor, amikor a „bácsi” dolgozott rajta. Beszélgetnek az emberek róla, de amúgy nem nagyon ismerem a véleményeket. Nézték, beszél­ gettek róla — ennyit tud az ember. TANÁCSTITKÁR — Úgy van az ember minden újjal, hogy kezdetben szokatlan neki. Aztán minden nap jobban tetszik. • Míg az írásra készülődtem, kerestem valami frappáns, a cikk elejére illő képet — bevezetőként. Oltárkép-szentelés: öt­ lött fel bennem (bár megvallom, nem tu­ dom, hogyan játszódhat le az ilyen egy­ házi aktus). Kibontottam az ötletet, de hamar el is vetettem. Mert ebben az esetben másról — többről — van szó, mint az oltárképek esetében. A magyargéci pannó nem imádat tárgya, mentes minden szakrális jellegtől. Magukról a nézőkről mond el valamit: szembesít, és nem az eleve elfogadást kényszeríti ki. Kölcsönösséget tételez fel, s nem egyol­ dalú függőséget. Ahogy minden igazi al­ kotás mindig, ez is állásfoglalásra kész­ tet, mert a közösség számára készült. Így a közösség elé vitt alkotásként pedig kü­ lönösen. ZENGŐ ÁRPÁD Egy film ürügyén A közelmúltban járt Salgótarjánban A magyar ugaron című filmjének díszelő­ adásán; a film vetítése után beszélget­ tünk munkásságáról Kovács András Kassuth-díjas filmrendezővel. — Az Ön filmjeit nézve — s itt első­ sorban a „Falak”-ra és a ,,A magyar ugaron”-ra gondolok — az embernek az az érzése, ha behunyná a szemét, akkor is pontosan tudná követni az eseménye­ ket. Mi az oka annak, hogy a képi meg­ fogalmazás háttérbe szorításával a gon­ dolat, a mondanivaló emberi szóban kap hangsúlyt? — Hogy a kérdés mennyire indokolt, azt úgy lehetne megállapítani, ha a pró­ báját megcsinálnánk. Mert van ellenpró­ ba. Éppen a ,,Falak”-kal történt meg, az egyik pécsi filmszemlén. Egy francia kritikus — aki később filmet is rendezett — eljött, hogy megnézze a filmet. Úgy adódott, hogy nem volt tolmács és én ezt nagyon sajnáltam. Erre ő azt mondta, szándékosan nem kért tolmácsot, mert fordítás nélkül akarta megnézni az al­ kotást. — Lényegesebb e kérdésben, ,,a kép háttérbe szorítása”. Nem háttérbe szorí­ tásról van szó, csupán a dialógusok na­ gyobb hangsúlyáról. — Meglehetősen nehéz az ön alkotá­ sainak műfaját meghatározni. Nevezték már film-esszének, tanulmánynak, vita­ filmnek műveit. Érzésem szerint ,,A ma­ gyar ugaron” (de a „Falak” is) már nem tartozik a film fogalma alá: egy új műfaj létrejöttéről van szó, mely annyiban kö­ zös a filmmel, hogy azonos módon vetítőtermekben, közönség előtt - vetítik. — Sokan mondták már, hogy az ón filmjeimben inkább tv-filmek, mások azt, hogy színpadon is előadhatónak tartják, s voltak, akik azt kérdezték, miért nem rádiójátékban írom meg gondolataimat. Természetesen fölvethető, hogy a tele­ vízióban ugyanaz a színész játszaná el, vagy a rádióban ugyanő mondaná el a szerepet, de kérdés, hogy ebben a kö­ zegben ugyanaz a tartalom megfogalmazódhatik-e. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról a milliőről, atmosz­ féráról, amit a mozi hozzáad a filmhez, amit például a televízió soha nem tud megteremteni. — A magyar közönség egy részét fá­ rasztja a sok párbeszéd. A probléma tulajdonképpen nem is a sok dialógus, hanem az, hogy ezek eléggé intellek­ tuális dialógusok. Nálam ez nem előre elhatározott törekvés, hanem belső kény­ szer. Engem az emberi magatartásnak, az emberi életnek az a momentuma ér­ dekel, amit tömören úgy jelölhetnék: az ember intellektuális oldala. Persze, egy biztos. Vitatható kérdés, hogy a film­ művészet feladata-e, hogy az ember intellektuális oldalát körüljárja. �- Az emberek meglehetősen ridegen fogadják a magyar filmeket. Pontosab­ ban nem is fogadtatásról van szó, hiszen a rendszeres mozilátogatók nagyobb ré­ sze meg sem győződik arról, hogy ez vagy az a film jelenthet-e számára élményt vagy sem. A kritikától függet­ lenül is létezik előítélet a komoly gon­ dolatú, művészi igényű filmekkel szem­ ben. - Ez a probléma két oldalról közelít­ hető meg. Az egyik, hogy a közönség jelentős részében van egy közömbösség a közéleti témákkal szemben. Akkor ne csináljunk filmet? Úgy a közömbösség még általánosabb lesz. Nem tehetünk mást, mint hogy megpróbáljuk ezt a kö­ zömbösséget mindenféle eszközzel fölol­ dani, annál is inkább, mert ez nem mű­ vészeti, hanem közéleti probléma. A szocialista társadalmat nem lehet kö­ zömbös kispolgárokkal felépíteni; olya­ nokkal, akik csak a maguk privált ügye­ ivel foglalkoznak. - A másik oldal pedig az, hogy a mi mozi-műsorrendszerünk (minden mozi­ ban mindent játszunk) elveszi a nézők kedvét. Aki könnyűt szeret, az fél hogy nehezet kap — és fordítva. Oly kevés információt kap a filmről, fél: elvész az ideje. Inkább marad hát a televíziónál. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor a fotók és a cím alapján biztosra mehet. Mindemellett a nehezebb műfaj egy bi­ zonyos réteget már megnyert magának. A statisztikai adatok szerint országosan 6-700 ezer körüli nézőszámot érnek el ezek a filmek, ami egy tízmillió lakosú országban nagyon szép szám. Ez a mi jó kultúrpolitikánk eredménye. Persze ez a szám kevesebb, mint amennyit mi sze­ retnénk; de több annál, hogy kétségbe esnénk amiatt, hogy ilyen kevés. Azt hiszem, hogy a moziüzemi vállalatok megtalálják a módszerét annak, hogy a megfelelő közönséghez vigyék el a meg­ felelő filmet. - Mi volt a célja A magyar ugaron című filmmel? - Az ilyen filmekben, mint A magyar ugaron is, olyan emberi magatartást pró­ bálunk megfogalmazni, amely konfliktu­ sokkal jár, amelyre az jellemző, hogy nem veszi tudomásul vagy nem fogja fel megváltoztathatatlannak a körülménye­ ket, hanem azokon változtatni akar. Fel­ vetődik az, ha ilyen filmeket csinálunk, nem táplálunk-e illúziókat az emberek­ ben. - Egyszer bejött a filmgyárba hozzám egy ember. Azt mondta, hogy a Nehéz emberek az oka, hogy őt kirúgták a gyárból. Az történt, hogy ez az ember, úgy viselkedett, ahogy a film szuggerálta: Brigádban dolgoztak és valamilyen ügyben ő volt a szószóló, aminek az lett a következménye, hogy őt eltávolították a gyárból, a többiek pedig hallgattak. Nagyon izgalmas kérdés, hogy nem ho­ zunk-e embereket nehéz helyzetbe, ha megpróbálunk így „viselkedtetni.” Hiszen az emberek általában nem a filmek sze­ rint viselkednek. Ez - azt hiszem - min­ denki előtt tiszta, aki filmet csinál, vagy ír — verset, regényt, vagy bármit. Megfe­ lelő szerénységgel tudomásul kell, hogy vegyük: az emberek nem aszerint alakít­ ják ki magatartásukat, hogy mit olvas­ tak, vagy láttak a filmen, hanem saját tapasztalataik alapján. A film hatása ott jelentkezik, amikor, megerősít embe­ reket egy magatartásban — és ez nem kis dolog. — Másrészt a néző látja a be­ mutatott életdarabot - feltűnik neki; hogy a rendező, vagy az alkotók hasonló­ képpen gondolkodnak, mint ő — és ez önbizalmát, kitartását biztosítja, vagy éppen reményt ad arra, hogy mégis ér­ demes cselekednie. Nincs olyan helyzet, amikor valamit is ne lehetne csinálni. Mindig a konkrét, megfelelő helyzethez megfelelő cselekvési eszközöket vagy mó­ dokat kell megkeresni. Azt hiszem, nincs olyan magatartás, amelyet minden hely­ zetre érvényesnek lehetne mondani. Akár a kompromisszumról beszélünk, akár a radikális magatartásról. Nem is csinálnék filmet, ha nem érezném, hogy nem ártok másnak, amikor arra biztatom, ne adja föl az aktív, cselekvő magatar­ tását. 3. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT FELEDY GYULA: WESTERPLATTE „Egyszerűen lehetetlen ma már az önkéntelen - pejoratív ízt sem nél­ külöző — szóhasználat: fővárosi és vidéki képzőművészet, művészeti élet. Magyar képzőművészet van, és szo­ cialista építőmunkánkat nyomonkövető; eredményeit és hibáit a maga eszközeivel társadalmi szinten tuda­ tosító képzőművészetünk folyamatá­ nak országos szintű állomásaivá vál­ tak a különböző városokban rende­ zett, a szakma egészét érintő nyilvá­ nos bemutatkozások . . . Salgótar­ jánban szeretik a képzőművészetet, de nem a fukarság „csak nekem és csak az enyém" fojtogató szeretetével. Ezért is válhatott a rendszeres tavaszi bemutatkozás országos jelle­ gű seregszemlévé." „Alapvető az a tény, hogy épp a salgótarjáni, s az ehhez hasonló tár­ latok bizonyítják a képzőművészet és a művészek társadalmi kapcsolódá- sának szükségességét, és a már meg­ lévő kapcsolatok tartalmi vonatkozá­ sainak fejlesztési igényeit.” (Részlet Bereczky Lóránd művészettörténésznek a kiállítás katalógusába írt előszavából.) A 3. salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja­ zottjai; Városi Tanács VB, Salgótarján díja Kő Pál szobrászművész Nógrád megyei Tanács díja Feledi Gyula grafikusművész Czinke Ferenc grafikusművész Kohászati Üzemek, Salgótarján díja Jánossy Ferenc festőművész Öblösüveggyár, Salgótarján díja Lóránt János festőművész 15 �LÁTOGATÓBAN TÓTH ELEMÉR Földalatti harangszó — Hűha - mondja reszelős hangon. - Hát kerülj beljebb, hideg van. — Még szerencse, hogy nem tutul a szél — jegyzem meg. — Még szerencse — erősíti. Habár, ki tudja, mi a szerencse. Úgy gondolom, hogy ha itt istenigazá­ ból rákezd a szél, hát megkondítja a harangot is a toronyban. Toronyban? „Benczúrfalván pedig van egy kút, abban meg egy harang" - mesélték a közeli faluban még nemrég is. „A harang reggel, délben, este megkondul. A kút már kiszáradt, így hát nem tükre az égnek. S az emberek hallják a harangszót, bár a harangot nem találják, hiába keresik — ami­ kor a földet művelik, harangozni kezd a kút.” Mit harangoz? Ez már történelem. A község régi neve Dolány. A XVI. század közepén a törökök teljesen elpusztították. A régi falu a Sági­ völgyben terült el, csak egy templom alapfalai maradtak meg belőle. Volt-e harangja? Hol az a harang? Rege mondja a választ: mindez 1550-1552-ben történt. (Játszom egy pillanatig a fura gondolattal: akkor már körülbelül harminc éve meghalt a reneszánsz két legnagyobb mestere, Raffaello és Leonardo da Vinci. Már mosolygott a Mona Lisa. S még több, mint egy évtizedig élt Michelangelo Buonarroti ... Minek folytatnám?; Itt volt birtokos, itt dolgozott Benczúr Gyula festőművész, akitől a köz­ ség újabb neve származik. Az 1920-ban elhunyt művész itt pihen a te­ metőben. Az országút mentén fákkal benőtt dombon áll a XIX. század elején épült barokk, klasszicista átalakítások nyomát őrző épület, Benczúr Gyula egykori otthona és műterme. Idős Szabó István Kossuth-díjas érde­ mes művész dolgozik most benne. A régi műterem mellé új otthont épített magának. Előtte rózsatövek, kőpad. A műterem előtt meg egy vén harsfa, s két öreg akác nyújtogatja ágait. Az egyik akác alatt nagy halom tölgyfa, leendő szobrok anyaga. Őrzi a majdani formákat, közérthető mondandókat. Milyeneket? Néhány korábbi szoborra gondolok: Bányászasszony beteg gyermekével, Talpverető bányász, Ébredés, Lóvontatású csille, Kazári bá­ nyász, Szenet hordó kovácsinasok, Birkózó gyerekek, Arató, Anya gyerme­ kével, Csökönyös csillevontató szamár, Szélben a bánya felé. Még sorol­ hatnám. Így őrzi a hajdani életformákat a fa. Mint a népművészet, vagy egy-két öreg meséi, akiknek az élete maga is mese. Mégsem szabad úgy kezdeni: egyszer volt, hol nem volt. Másként kezdődtek ezek a mesék. Másként történtek. Öregember mondta nekem: — Az uradalomban volt egy tehenészet, a gulyás idős ember volt, szerettem hallgatni, tőle tanultam a meséket. Az istállóban készítettem magamnak ágyat szalmából, ott háltam, a mesékkel aludtam el. A mar­ hák több sorban álltak az istállóban, tél volt. Azt mondja nekem a gulyás: Most menj végig az istállón, számold meg a marhákat, mennyi van a bal és mennyi a jobb oldalon. Ha a bal oldalon van több, erősebb lesz az idő, ha a másik oldalon, akkor megenyhül. Ez mindig bekövetkezett. Elszegődött az apám egy másik helyre. Szilveszter napján hurcolkodtunk, nagy hó volt. Engem is felpakoltak egy szekérre a nagyanyám ölébe. Ereszkedtünk le a hegyről. A völgyben két méteres hó volt, lementünk a hó alá, nagyanyám ott halt meg, engem élve húztak ki. Amikor nagyobb lettem, az uradalomban hajtó lettem. Sok vadászatot megértem, szólt a fegyver, mint a háborúban. A nádasban meghajtottunk egy rókát, elszelelt, dühösek voltak az urak. Mentünk a nagy árok mellett hazafelé, szo­ morúfüzek alatt. Egyik) fán ült egy kakas, lelőtték. Valamelyik piacozó asszonytól szabadulhatott el az a jószág. Ez az a kakas, akit már nem szeret a tyúk, mondtuk. Titokban sokat nevettünk. Így volt, nem másként. Egy hétig mondhatnám az életemet. Beljebb kerülök. — Elfelejtettem felhúzni, már fél tizenegy, fel se érem - ágaskodik a vékony láncon függő súlyozó után idős Szabó István, s húzza föl a fali­ órát, hogy meg ne álljon, pontosan mutassa, mérje az időt. — Már erre is alig jut időm. Mire jut? Kiállító művész 1934 óta. A magyar bányászat 200 éves története című sorozatát, amely ma már Nógrád megye tulajdona, 1950-ben kezdte fa­ ragni. 1954-től Benczúrfalván él. 1958-ban Budapesten, a Műcsarnokban állította ki szobrait, 1963-ban ugyancsak itt nyílt gyűjteményes tárlata. A Műcsarnok tíz év után most újra idős Szabó István műveinek ad otthont, 123 szobor várja a látogatókat. Egy újabb sorozat is, amely a régi falusi, palóc életformát őrzi. Címe: Nógrád megye dolgozó népe. A műteremben szerszámok sokasága. Egy Mátra alatti faluban láttam egyszer ennyi szerszámot együtt valakinek a műhelyében, aki majdnem megpróbálta azt, amit Icarus. — Csináltam fából egy repülőt 1936-ban — mesélte. — Botkormánnyal is elláttam. Felvonszoltam a hegyre, molnár barátom eléje fogta a motorkerékpárját, s unszolt a többiekkel, hogy üljek bele. Ott volt a falu aprajanagyja. Úgy terveztem, hogy a motor a hegyen majd meghúzza a gépet, 16 amellyel átröpülöm a falut. De nem mertem beleülni. Szerencsémre. Mert alighogy felemelkedett, egy-két méter után a földre zuhant és ripityára tört a gép. Nem maradt belőle egy darab se, egy szálka se. — Nem mert repülni. Kár? — Kár. Bányász voltam. A föld alá le mertem menni, repülni meg nem. De csináltam hegedűt is, játszak rajta? Magamban újra hallom egy kicsit a falusi Icarus hegedűjének hangját, idős Szabó István felhúzza az órát. Idén lesz hetven éves, 1903. augusztus 29-én született Cereden. Egy polcon megpillantom 1969-ben a Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyvét, a Fába faragott esztendők-et. A fülszöveg írja: „Könnyű egy mondatban összefoglalni a Fába faragott esztendők-et. Hogyan lett az úrasági kerékgyártó már gyerekfővel nehéz munkát végző fiából elismert művész?” Ez csak egy mondat, amely utal a lényegre, de nem azonos vele. A lényeg ugyanis éppen az a küzdelem, amelyet a kerékgyártó fia vívott a művésszé érés útján. Szebb és fontosabb az a mondat, amelyet maga a szerző ír le a könyv előszavában: „Hogy mennyi küzdelem, mennyi keserves és boldog esemény hullámzik ezek mö­ gött a fába faragott szobrok mögött, azt próbálja elmondani ez a könyv.” Idős Szabó István életének eseményei az első világháború tájékán kez­ dődtek, így a napjainkig tartó korszaknak is tükre egy kicsit ez a könyv. Egész sorát felvonultatja azoknak a figuráknak, akik ezen időszakban Nógrád urai, vagy az urak elnyomottjai voltak. Mint az emlékezésből tudjuk, az uradalmi kerékgyártó fia korán kitűnt megfigyelő készségével, rajzaival. Az iskolában, a magtárak falára, minden üres helyre rajzolt. Sorsa úgy alakult, hogy szinte gyerekfejjel megismerte az uradalmak dolgozóinak, cselédeinek, mesterembereinek, urainak sorsát, s majdnem ezzel egyidőben a bányászéletet is. Aztán következtek az al­ kotások. A legelső sikerek közé egy fegyverállvány tartozott. Később egy kőfaragó meglátott nála egy fából faragott bányászt, - biztatta, próbálja meg kőből faragni. így kezdődött az ismerkedés más anyagokkal. Inkább fából farag. Megörökít. A világot nem költi át, a világnak talán erre nincs is szüksége. A domborművön nem rendezi Aphrodité fényjárta hajára emlékeztető rajzolatba a fák koronáját. A szobrász által nem is áb­ rázolható szélben pedig vaskos bányászok mennek a bánya felé A szél bizonyára elsöpri előlük a fényes port egy pillanatra, miközben faragja az emberek orcát. Most nem fúj. Innen a dombról újabb dombokra látni. Száz év óta bronz és arany leletek is előkerültek ezen a tájon. Például a Majorhegy oldalából. Nem csoda, hogy itt mesélték: — Amott, kint a gyümölcsös mögött van egy erdő. Nagyon sok arany van benne. Egy ökör beleesett ott egy mélyedésbe. Miután kihúzták, hosszú csatlókötélen követ engedtek le a mélybe, de a kő nem ért le a fenekére. Ott találtak egy buzogányt. A földből meg három lánggal bukkan fel az arany. Hogyan lehetséges ez, hiszen az arany nem ég. Ki tudja? Idős Szabó István kis poharakba erős itókát tölt. — Köszönöm - szabadkozom. — Ne köszönd! Egy pillanatig azt hiszem, mindjárt hoz egy hófehér vesszőkosarat is, tele dióval. Beszélgetni kezdünk. Néha, mintha hallanám a földalatti harangszót. �GERELYES ENDRE 1935-1973 Időnként majd egész napot ültem ná­ luk a fonott székben, szemben Vele, ki félkönyékre dőlve ült, feküdt a heverőn. Hírhozó voltam otthonról és ugyanak­ kor — kimondhatalanul is — vallató, kér­ dező. A szinte még gyermekkor, az ifjúság és a beérni készülő férfikor hu­ szonöt éve kötött, választott szét bennün­ ket. Mennyi közös emlék és élmény kényszerített újra meg újra végiggondolni párhuzamos életrajzunkat: kik vagyunk, mik vagyunk? Hová sodor és merre visz a rafinált sors hatalma minket, a körül­ mények kiszolgáltatott reménytelenjeit? Hogyan és mire jutottunk szándékaink­ kal, vágyainkkal a szabadság lehetősé­ geivel határolt életünkben? A megpró­ báltatásokkal is szép huszonöt év mivé érlelt, alakított bennünket? Mikor már alkonyodni kezdett, és a szoba kontúrjukat vesztett tárgyai a kávéillattal vegyes cigarettafüst gomolygó felhőiben lebegtek, mi még mindig ugyanúgy ültünk, hevertünk. Fáradt nyu­ galommal, mint harc utáni pihenőn a a katonák, a gátlásosan tartózkodó ba­ rátság, a szeretet összekötő vonzásában. Vártuk haza Editkét. Bandi a mesék győzelemre született harmadik, legkisebb fia volt. Valóságunk körülményei között romantikus, szenve­ délyes forradalmár. A hőskultusz nála az új embertípus keresését jelentette, azt aki „eszményeket látó és azokért harcol­ ni kész”, s akinek erkölcsi magatartására az őszinteség, a bátorság és a felelősség jellemző. A világ és az ember kapcso­ lata, szövetsége vagy ellentéte érdekelte, hitt abban, hogy az ember erősebb a félelemnél és a bizonytalanságnál. GERELYES ENDRE Al Boháken Mire elérte férfikorát, Al Boháken nagytermetű ménné iz­ mosult. Fekete volt, mint az éjszaka, testén ostorcsapások hosszú sebeit viselte, meggyűlölte a kantárt és versenyt, félt a zsokéktól. Feszült komorsággal állt a boxban, s ha valaki feléje közeledett, hátrasunyta a fülét, megvillant fenyegető szemfehérje. Általában békén hagyták, mert ezek a hétpróbás, ezer lovat ismerő és belovagló „rókák” is tartottak tőle. Ezért természtesen gyűlölték is. Al Boháken csupán két embert en­ gedett magához, két nyugodt parasztlegényt, akik sohasem hajszolták versenyre, és akkor nem voltak ott. Csikókora óta ők táplálták, tisztogatták: ezért, ha idegesen ránduló testtel is, de eltűrte közelségüket. Azután ott volt még egy harmadik ember is, akit Al Boháken valami rosszindulatú semlegességgel vett tudomásul. „Ő” naphosszat álldogált Al Boháken rezidenciá­ ja mellett, nem tett semmit, nézegette a hatalmas jószágot, ezt az összetört, de meg nem tört lovat, és ami kezdetben ide­ gesítette Al Bohákent — beszélt hozzá. Természtesen szót nem értett a mondatokból, csupán a nyugodt hang színét, lejtéséi szokta meg. Al Boháken komorrá vált ezekben az időkben, támadó szomorúság lepte el. Úgy gondolta, sohasem láthatja már a zöld gyepet, a napfényt, nem futhat kedvére a pázsiton, nem előzheti meg - ha kedve tartja — vetélytársait. Nem simo­ gatták már, és e három emberen kívül régen nem vette körül senki. Egyszer, óriási patáitól biztos távolban, emberek érkez­ tek és álltak meg, hadartak, mutogattak, alkudoztak. Azután elmentek. Al Boháken napjait kitöltötte a reménytelen tespedés, felosztotta a táplálkozás, itatás, csutakolás mozzanata. Semmi más nem történt. Csak ott volt mellette az az ember, ,,Ő" és gyakran beszélt hozzá. Kegyvesztetten, kitaszítottan állt, várt sorsára, amelytől nem remélt semmi jót. Amikor Al Boháken az istállóba került, nagy reménység volt, jövendő óriási versenyek favoritja, trónörökös, amely kiö- Ezért állt szemben gyakran önmagával és másokkal. Ezért vállalta ő maga, és vállalta hőseivel is a legreménytelenebb harcok fizikai, erkölcsi próbáit. Örökös szenvedély lobogott szívében és feszült testében. Szüntelen indulata — nem az önfegyelem hiánya — olyan természeti erejű volt, mint a tengereket állandó mozgásban tartó szelek száguldása, mint a folyók tengerbe vágyó gravitációs ösztöne. A sikerek és a dicsőség éveiben, há­ nyan körüllihegték erejétől bűvölten, hogy aztán sunyin sajnálkozzanak ön­ magukat mentve. Az ő harcát és sorsát nem lehet a józan okosság bölcsessé­ geivel megmagyarázni. Tragikus életé­ nek egyetlen alakító ereje a szigorú sze­ retet lehetett volna talán. De soha sen­ kitől sem kapta meg. Most a szomorúság és bánat kerít kö­ rül mindnyájunkat. Visszatekintünk meg­ ismételhetetlen, tovább nem folytatható életére, emlékét őrizzük, ismételten kéz­ be vesszük, olvassuk örökségét: könyveit, alkotásait. 1973. április 6-án halt meg, 38 éves korában. Nem győzte le világunk ellen­ feleit, de küzdelmünk terein velünk ma­ radt. (K. N.) regedett fejedelmek helyébe lép. Kamaszteste karcsú és haj­ lékony volt, mint a hajdani nagy fegyverkovács, Al Boháken kardja. Ősei, amennyire kinyomozható volt, sohasem húztak igát, csatatereken dobogtak halálos rohamokra, együtt har­ coltak gazdáikkal, széthasított fejjel múltak ki, vagy hordozták a győzteseket. Később nagy versenyek sorát nyerték, győztek, vagy futottak, amíg a szívük beleszakadt, de soha azt az em­ bert, akit megszerettek, nem hagyták, valami ősöktől öröklött törvény miatt, nem hagyhatták cserben. Al Boháken nem szerette az embereket, de nem is állott ha­ dilában velük. Túlságosan sokan voltak, túlságosan gyakran jutalmazták és simogatták, hogysem ez jelentett volna valamit. Inkább a szabad ficánkolást, a vidám dulakodást szerette, a mezőt és az önszántából, jókedvében végrehajtott óriási vág­ tákat. Különösebb berzenkedés nélkül megszokta a nyerget, s ha az iskolázás vagy alapozás közben pár nagy lódulással ki is tört, s visszaparancsolták, nem haragudott meg, mind­ össze enyhe bosszúság töltötte el, az értetlen gazdák miatt. Egyre nagyobb lett, s a „Főnök” rosszallóan szemlélte túl iz­ mos testét. Sokkal többet futott a sáros hóban, mint a többiek, de nem volt mit leadnia. Elérkezett az első versenyek ideje. Al Boháken értetlenül állt a szalag mögött, s noha ott csillogot előtte a pázsit, nem volt kedve futni, mert nem értette mi szükség van erre? Sok ember futkosott-izgult és karattyolt körülötte, vele nem törődtek, lo­ vasát sem ismerte. Furcsa ceremóniákon kellett átesnie, ott vezették el az előző futam lovait mellette. Al Boháken ismerte az edzések fáradtságát, most azonban a habbal-tajtékkal bo­ rított lovak szemében valami szokatlan meghajszoltság vibrált. Amikor elindultak, Al Bohákennek nekinyomakodtak a többi­ ek, s amikor visszahorkant rájuk, és elégtételt akart szerezni, az az ember ott a nyergében fájdalmat okozott neki, vadul egyenesbe rántotta, és megütötte. Kedvetlenül szedte óriási lábait, lovasa a csillagokat káromkodta le az égbről, Al Bo­ hákent azonban nem érdekelte az egész, s amikor ismét meg­ ütötték, lassított. Csaknem vérig sarkantyúzták az oldalát, ezért, valahol a középbolyban végzett. De azt, hogy egy ver­ senyen verték meg először, itt sarkantyúzták agyon, itt rán- 17 �gatták véresre a száját, sohasem feledte el. Még néhány ver­ senyen próbálkoztak vele, más-más zsoké lovagolta, Al Boháken kaján dühvei futkározott, udvariasan előreengedett min­ denkit, figyelmeztetően fújt, ha rácsapott a vessző, és ezzel a maga részéről lezárta az ügyet. Lovasai káromkodva, sírva jöttek le a pályáról, öklüket rázva átkozódtak. Al Boháken csodálkozott. Dicstelen versenysorozatának végére tökéletesen kifejlődött. Körülötte csikónak látszottak a karcsú lábú, horpadt hasú, fanatikus paripák. Ő nyugodtan tűrte a szidalmakat, nem ér­ dekelte, hogy nem simogatják, és nem dicsérik. Mi köze hozzá? — Ez az ambíciótlan disznó — ordította egyik zsoké — ha akarná, megverhetné ezt az egész csordát! — Á! — káromkodott a Főnök - lassú ez, gyerekek. Nehéz. Csak tudnám, ki volt az a barom, aki azt jósolgatta . . . — Te .. . vigyorogtak körülötte. — Vigyétek akadályra - javasolta az egyik edző, aki olyan volt az apró zsokék között, mint egy góliát. — Ugyan. Leragad. Minek vigyük? — Vigyétek csak! Nem látjátok, hogy ez nem galoppló? — Hát mi az isten csodája? Az edző, akinek ebben a „brancsban” semmi keresnivalója nem volt, nem itt dolgozott, visszaszólt az ajtóból: — Csatamén. Mindegyik ló fél az akadályfutástól is, a tereptől is. A ga­ loppon látják a pályát, csaknem szétfeszíti őket a győzni aka­ rás, nem tudják elviselni, hogy „valaki” eléjük kerüljön. Az akadályfutás más. Harc. Roham, amely gyilkos vizesárkok, sö­ vények, falak, gátak ellen folyik. Itt nem egymással versenyez­ nek. Mint minden nagytestű lény, tartanak az elzuhanástól és rettenetesen féltik mellső lábaikat. Az edzések csak elhalvá­ nyítják, de el nem tüntetik ezt az atavisztikus rettegést. Ezért itt hajszolni kell a lovakat, nem támaszkodhatnak a dicsvágyra és győzniakarásra, itt jókora szerep jut a terrornak is. Al Boháken itt is megtette, amit vártak tőle. s az edzéseken kiderült, hogy jobban bírja a mély talajt, mint a többiek, ere­ je elfogyhatatlan, és öröme telik az ugrás és futás természe­ tes kombinációjában. Al Boháken a többieknél jobban bízott köteges izmaiban, csontjainak törhetetlen erejében. A Főnök reményei éledezni kezdtek. Az első versenyt gyenge mezőny futotta. Al Boháken mindvégig az élen járt, súlyosan, hatal­ masan és megállíthatalanul futott, biztos győztesnek látszott, lovasa azonban sarkantyúzni kezdte, egyszer megütötte, és Al Boháken rájött, hogy becsapták; ez is olyan verseny, mint a többi. Ezért csaknem lépésben kocogott a célba, negyedik lett. Mi köze hozzá? Az az edző ott állt a cél közelében, nézte Al Boháken furcsa versenyét. Második alkalommal ugyanígy jártak vele. Al Boháken vérző oldallal és szájjal ballagott a gyűlöletes kantár végén. Kivívta magának az autszájder sze­ repét, a szó szoros értelmében „fekete ló” lett. Azután ször­ nyű dolog történt. Al Boháken a szélre húzódott, óvatosan mozgott, vigyázott, meg ne rúgják. Mivel még nem csattogtak az ütések, s kivé­ telesen kedve is volt futni, feltört a harmadik vagy negyedik helyre. Lovasa úgy érezte, itt a saját nagy pillanata, győze­ lemre hajszolta Al Bohákent, és irgalmatlanul rácsopott. A ló kitört, ágaskodott, s az árkot csaknem átlósan ugrotta át. Ezért nem esett rá arra a pejre, amely törött lapockával és mellső lábba! támaszkodva vonaglott, s amelynek tátott szá­ jából a halál ordított Al Boháken felé. A nagy fekete ló meredt sörénnyel oldalozott, és látta, ezt is látnia kellett, amint ketten is kétségbesetten, de hasztalanul erőlködve, hogy a levegőben irányt váltsanak, megtaposták a halálraítéltet. Al Boháken ekkor megállt, ő befejezte a ver­ senyt. Négy zsoké megvadulva vágta. Al Boháken megrántotta a fejét, pördült, és lehajította ezt a kis majmot magáról. Az felugrott, elkapta a zablát, forogtak egymás körül, s a zsoké Al Boháken lángoló szemére és vicsorgó szájára ütött. Elég volt! Al Boháken felrántotta őt a földről, s a háta mögé hají­ totta. Amikor pedig látta, hogy feléje rohan, ágyékon rúgta. Lovasa összegörnyedt, ott maradt a földön. Al Boháken ágas­ kodott, harcolni akart, de már fején volt a zsák, ráborult az éjszaka tehetetlensége, kettős fékre fogták, és elvonszolták. 18 Egy üres istállóban nekiestek az ostorok, de doronggal is ver­ ték. Al Boháken kétszer is felállt, végül mégis lenn maradt, alig nyögve, sebekkel bontottan. - Megmondtam, hogy gyáva bicskás! Ócska sátán — or­ dította a Főnök. — Megmondtam, vagy nem mondtam meg? - Nem mondtad meg. - Le kell ezt bunkózni végleg. - Az istennyilát. . . Menjen a parasztkancáihoz! Az az edző, akit Al Boháken később ,,Ő”-nek nevezett, csen­ desen figyelt. Amikor megszólalt, rámeredtek, az ordítozásban nem is vették észre. Pedig most is megnézte Al Boháken verse­ nyét. - Barmok. Fél holtra vertétek. - Dögöljön meg. Hiszen ez egy .. . - Ugyan. Jövőre győzni fog. Szánakozva nézték. Valamennyien tudták, mit jelent, ha egy ló így tör ki. Mint a kutya, ha megvész. - Bolond vagy te! Ki mászna még fel rá? - Én — és látva a tiltakozó mozdulatot, hozzátette —, in­ gyen. - Mi a nyavalyáért? - Mert ő Al Boháken. - De hát... ha kezes lenne is... belenyomod a földbe! ,,Ő", onnan a magasból, lemosolygott rájuk. - Ezt a lovat... ezt nem. Al Boháken kezdetben gyanakodva nézte, „Ő” azonban nem akart semmit. Beszélt hozzá, hangja megnyugtatta a lo­ vat, s egyre kevesebbet dobbantott tenyérnyi patáival. Később azt is meg-megkockáztatta, hogy átlessen a box felett, és szemügyre vette „Ő”-t. Zárkózott maradt, ha enni adtak neki, evett, és ivott, ha tisztogatták, rángó bőrrel, de tűrte a kefét. Azután egy ízben nem jöttek a lovászok. Al Boháken nyug­ talan lett, de hallgatag maradt, ezektől nem akart kérni sem­ mit. Ekkor „Ő" abrakot adott, s kellő időben vizet hozott ne­ ki. Al Boháken elfogadta. Az az ember a ló fejénél beugrott a boxba — kerülte még a hátsó lábakat —, s lekefélte a lovat. Al Boháken feszülten várt, mert elhatározta, ha egyetlen rossz mozdulatot tesz az a másik, agyontapossa. De a rossz moz­ dulat elmaradt. Máskor pedig ,,Ő” kinyitotta az ajtót, intett, és hívta Al Bohákent. A ló hátracsapott füllej nézte, mert ret­ tenetesen vágyott a napra és lemondott már arról, hogy va­ lamikor is meglátja. De nyilván ott az árok és az ostor. Oda­ ment az ajtóhoz, „Ő" ott fenn kuporgott a korláton, nem volt sem árok, sem nyereg. A kifutót mély hó lepte, ragyogott a napban, s Al Boháken tisztes távolságban tőle megállt, lépett egyet-kettőt, s hosszan szagolgatta a friss havat. Vonakodva várta a parancsot, melyet majd megtagad. Nem jött parancs. S ezek a közös akciók egyre szaporodtak. Eljött a nap, ami­ kor Al Boháken kelletlenül fogadta a lovászokat, mert ,,Ő” jobban értette a dolgát, és mert hallani akarta azt a nyugodt hangot is. Amikor elolvadt a hó, kimentek az edzőpályára nem volt egyetlen ló sem a közelben, mindazonáltal -, régóta először, ismét ideges lett. Tudta, ha „Ő” hozza a kantárt, el­ fogadja, de kívánta, csak ne hozná. Nem is kapta meg. Nye­ reg nélkül ült Al Bohákenre, hagyta, hogy arra menjen, amerre akar. Később megjelentek az első lovasok, azok, akik úgy el­ intézték Al Bohákent. Amikor „Ö” meglátta őket, leugrott, hívta Al Bohákent, de nem nézett hátra, rugdosta a lágy füvet, és ballagott az istálló felé. Al Boháken utánafutott. Később kimentek a mezőre. Al Boháken vonakodott egy ki­ csit, és ,,Ő” tudta, ez már afféle méltóságmegőrzés, de elfo­ gadta a kantárt. Nyerget nem kapott, együtt sétáltak a néptelen dűlőkön, Al Boháken szeretett volna futni, de nem hagy­ ta ott „Ő”-t. Nem hagyhatta ott, pedig remegett a mozgás­ vágytól, vágtázni akart, hátán ezzel az emberrel. „Ő” azon­ ban nem ült fel rá. Eljött ez a pillanat is, Al Bohákenre nagy­ szerű napok virradtak, a hegyekben lovagoltak, sokat vágtá­ zott dombra föl, hegyről le. „Ő” nekivitte egy pataknak, A! Boháken horkolva megtorpant, keservesen panaszkodva nyihogott; „Ő" sokáig beszélt hozzá, bíztatta eredménytelenül. Ekkor mindketten szomorúan mentek haza. Azután ismét a lovászok jöttek, közömbösen tettek-vettek körülötte, és „Ő” nem volt sehol. Ekkor Al Boháken megér­ tette, hogy az emberek ismét csapdába ejtették, verték, árok­ �nak hajszolták, megakarták ölni, és megszeretették magukat vele, s mindig magára hagyták. És csak az a két ember mocorgott körülötte, akikhez sem a gyűlölet, sem a szeretet ha­ talmas bilincse nem kötötte őt. És ezután egyszer — sétaidő­ ben - egy másik ajtóhoz vezették. Al Boháken megtorpant, mert e szokatlan tényben, e mögött a szokatlan ajtó mögött talán a zsák sötétsége, az égető ostor és a pörölyként súj­ tó bunkó várja. Tudta, hogy harcolni fog, s ez lesz az utolsó küzdelme. Ismét a napfény, és íme, ott volt előtte a sövény, s mögötte — jól sejtette hát, hiszen tudta —, mögötte ott lapul az Árok és benne a halál. De az árok másik partján ott állott ,,Ő”, intett, kiáltott, és hívta Al Bohákent. A ló megremegett, elnevette magát, eltűnt minden keserűsége és félelme, föld­ rendítő vágtába kezdett, mert mielőbb ott akart lenni, Nála. Átugrotta a sövényt, lendülete továbbrepítette, horkolva, meg­ roggyanva fékezett. ,,Ő” hozzárohant, átölelte a nyakát, A! Boháken pedig körültáncolta, mint egy ártatlan fergeteg. A gyülekezőnél Al Boháken is félt, de félelme kisebb volt, mint a többieké, hiszen a hátán „Ő” ült, „Ő" beszélt hozzá, „Ő” nyugtatta és simogatta. A verseny tétje nagy volt, s noha óriási, tökéletes termetével Al Boháken királynak látszott, min­ denki nevette a lassú, gyáva, nagy lovat. Csodálkoztak lova­ sának bátorságán, naivitásán, és tudták — hiszen szakértők voltak —, hogy vagy a ló Őt, vagy Ő Al Bohákent, belenyom­ ja a földbe. Amikor elindultak, Al Boháken előretört, de ,,Ő’’ csendesítette, s noha Al Boháken futni akart, megcsendesí­ tette. Valahol hátul voltak, s Al Boháken nagyon vigyázott a lendülő patákra. ,,Ő" sokáig semmit se szólt, nem beszél: hozzá, s Al Boháken kicsit sértődötten szedte a lábait. Aztán megérezte a térdek enyhe szorítását, lassan és nyugodtan kezdett előremenni, s bár a szeme lángolt, még mindig nem hallotta azt a szót. Jöttek az akadályok, és ,,Ő" végre megsi­ mogatta Al Bohákent. Éppen ideje volt. Al Boháken már nem zsörtölődött magában. Buzgalmában akkorákat ugrott, hogy csak úgy fröccsent szét a pázsit. Al Boháken látta, hogy itt is, ott is csattan már egy-egy ütés, de nyugodt volt, tudta, hogy őt nem fogják megütni. Beértek a boy közepére, s ebben az iszonyú tumultusban egyszerre véget ért az óvatosság, mit sem számított Al Boháken megaóvása. Meg is rúgták, visszahorkant a tettesre, de nem törődött vele. Szétnyomta maga előtt a lovakat, s amint hatalmas feje és szügye közeledett egyhez-egyhez, az ijedten kotródott előle. Megállíthatatlanul, mint a fekete vihar ment előre, s egymás után maradtak el mellette a győzelemre kiszemelt karcsú paripák. Győzni akart! Mit bánta Ő ezeket a primadonnákat! ,,Ő" érte akart győzni, ,,ŐT” vitte a harcba, most volt AL BOHÁKEN. — Jól van — mondta ,,Ő”, és ebben a torlódó káoszban noha égette a harc mámora, Al Boháken nem vesztette el a fejét. ,,Ő” beszélt hozzá. Al Boháken szemét is elborította a mások által felvert por és repülő fű, dühítette a fájdalom, akkorát ugrott, hogy mind a négy lábával, messze az ároktól ért földet. Ekkor már a lelátón sokan felálltak, s gyanakodva ámultan néztek. Már csak két ló volt előttük. És csak két aka­ dály. Al Boháken nekiment a sövénynek, hasát már súrolták az ághegyek. S akkor ott, előtte, mint a lázálom, ott vergő­ dött az egyik. — Ne nézz oda! Al Boháken nem tudta, mit mondott ,,Ő”, de érezte, hogy ez a hang, amióta ismeri, először, riadtan, segítségért kiált. Ke­ serű, fájdalmas szeretet töltötte el, mit bánta már, mi lesz vele, mi lesz a sorsa! Most már mindenki felugróit, az embe­ rek tátott szájjal ordítottak, hogy az égig zengett, de Al Bo­ háken csak az „Ő” hangját hallotta. — Hajrá, szívem! Két hosszai győztek. Al Boháken már kifújta magát, és most idegesen kapkodta a fejét, mert mindenfelől furcsa kis villámokkal vakították. Karattyoltak körülötte, tapogatni akar­ ták, ,,Ő” azonban nem engedte. Kivette Al Boháken szájából a zablát, a kápára akasztotta a kantárt, és elballagtak az is­ tálló felé. Mint két, nyugdíjas tornatanár. A szerző Ki vagy te? — Ábel! című (Szépirodalmi, 1967) kö­ tetéből. A szerző Ki vagy te? - Ábel! című (Szépirodalmi, 1967) kötetéből. ORAVECJÁNOS Az öreg favágók... A havas tájon keresztülrobogó gyorsvonat étkezőkocsija középső asztalánál ültem. Egyedül. A jégvirágos ablaküveg te­ nyerem melegétől nyitott kisablakán néztem a didergő, de­ rengő hajnali világot. — Egy ham and eggs — mondta az álmos pincér, és letette elém a reggelit. Sonka és tojás. Arcomat meglegyintette a frissen készült étel melege és a sült tojás jellegzetes illata, amely önkéntelenül is arra kényszeríti az embert, hogy a sótartóért nyúljon. Több évi távollét után, hazafelé rohant velem a vonat. Hazafelé, oda, ahol születtem, tehát a múltba. Az öreg Barkóczi jutott eszembe, az első felnőtt ember, akivel az életben először együtt reggeliztem. Tojásrántottát ettünk sült sza­ lonnával. * Barkóczi Józsefet az egész bányatelep ismerte, de róla éle­ téről senki nem tudott semmit. Azokkal a favágókkal került a mi vidékünkre, akik az új bánya megnyitásához az utak, a vasút és a nagyfeszültségű távvezeték megépítéséhez nagy területen kiirtották az erdőt. A telepen sok volt a gyerek és sok volt a kecske. Mi a látványos, hangos munka miatt mentünk az ir­ táshoz, szinte mindennap; a kecskéket a földre került dús, zöld lombok, gallyak csalták oda. Tisztes távolból néztük, hogyan faragnak be fejszével egy-egy faóriás törzsébe, és mint fűrészelik a másik oldalról. Aztán elhangzott a kiáltás: „Vigyázz! Dől a fa!” Ekkor egy pillanatra, mintha megállt volna az élet. Mindenki a faóriás koronáját figyelte. Még a kecskék is abbahagyták a kérődzést. A fa törzse enyhén meg­ remegett, aztán eldőlt olyan hatalmas reccsenéssel, mintha valami óriás felhő-nagyságú vásznat tépett volna szét egyetlen mozdulattal. Kidőlt egy fa, és ez olyan gyorsan történt, mint mikor fejlövéstől elesik a harcos. A hirtelen beállott csendben érezni véltem a faóriás hatalmas suhintása által kavart lég­ áramot, és néhány pillanatig úgy tűnt, mintha a nap megszűnt volna melegíteni és csak szikrázóan világítana. Sok fa halálát végignéztem. Láttam, hogyan ássák, tépik ki a tuskókat, a gyökereket is a földből. Lassan megszoktam a friss vágott tölgy kesernyés szagát, de a favágók munkájának nyomát nem. Esténként ott üldögéltünk a volt erdő szélén és néztük a távoli földkunyhók előtt lobogó tüzeket, amelyek a favágók vacsoráit főzték. Gyerekeknél szokatlanul keveset be­ széltünk, és a meztelen lábunkat melegítő kecskék durva szőrét simogattuk. Ámulva néztem a kopár hegyet és arra gondoltam, hogy nem lesz nekünk már erdőnk sohasem. Az egyik este odajött hozzánk egy szakállas favágó, veder­ rel és kannával. Megállt előttünk, letette a két edényt és ezt mondta: „Hozzatok vizet, hazavihettek cserébe néhány hasáb fát.” Mi szótlanul felálltunk, hátát fordítottunk és elindultunk a völgybe, a telepre. A kecskék úgy jöttek utánunk, mint a kutyák. Ősz lett, mire lecsendesedett az erdő. A döntött törzsek nagy részét elszállították már, a madarak pedig új fészkeket kerestek, építettek. Párosával, mint valami civil hadsereg, a favágók végigvonultak az Erdősoron a vasútállomásig. Hátizsá­ kot vagy zöldre festett katonaládát cipeltek, két válluk, karjuk tele volt zsákdarabba! beburkolt szerszámokkal, fejszékkel, baltákkal, fűrészekkel. Az állomás melletti kocsma egy szempillantás alatt megtelt velük. A tömegverekedés okát azóta sem lehetett kideríteni. Öt favágót és négy bányászt vittek el a mentők a kórházba, és vagy húsz embert kellett bekötözni a helyszínen a bánya orvo­ sának. Azon az estén hat pár csendőr sétált a telep rosszul megvilágított utcáin. A favágók közül akkor egy nem utazott el a többiekkel. Visszament a földkunyhóhoz, ás egy darabig ott is lakott. Az 19 �erdésszel járta az erdőt. Mindenki tudta a nevét, s ha va­ tuskóra szeleteltük, ledobtuk a földre - mintegy varázsütésre, lamelyik gyerek rossz fát tett a tűzre, így ijesztgette az anyja: széthullott. Megtanultam a fejsze kezelését is. A fenyőtuskókat „Majd odaadlak Barkóczinak!” Hetenként egyszer lejárt a én hasogattam el, a tölgyeket, a bükköt az öreg vállalta ma­ hegyről a telepi boltba, s ilyenkor szinte elcsendesedett az gára. Estére szép sorba raktuk a felhasogatott tűzifát, én utca. Mi, gyerekek, a kerítéslécek közül figyeltük az alacsony, pedig még rendbe is raktam, ki is sepertem az udvarnak azt erős testalkatú embert. a részét, ahol dolgoztunk. Örültem a munkának s láttam, az Később a bányában dolgozott, és egy régi elhagyott barakk­ öreg is vidámabb lett. ban élt magányosan. A bányát nem sokáig bírta. Nem fo­ Ha nem volt munkánk, Józsi bácsi barakkja előtt ültünk a gadták be az emberek, vagy talán hiányzott neki az erdő mér­ lócán. Az öreg szerszámnyeleket faragott, mert ilyen munkát is hetetlen szabadsága. Először a bánya főtanácsosának vágta, vállalt. Így készítettem el életem első fejszenyelét hasított aprította fel a tüzifát. Aztán sorba járta a házakat. Élelemmel, gyertyánfából. Durván kifaragtam a kívánt méretre, aztán rás­ használt ruhával, ritka esetben egy kis pénzzel fizették meg a pollyal, majd törött üveggel finomítottam a formát. Az öreg munkáját. Így jutott el a mi udvarunkba is. megnézte és megdicsért. Szó nélkül nekifogott a munkának és csak akkor hagyta Azon a nyáron azonban akkor sütött rám legszebben a nap, abba, amikor anyám reggelizni hívta. Ketten ültünk a kis amikor az erdőt jártuk Józsi bácsival. Korán, harmatos fűben konyha viaszosvászonnal borított asztalnál, és tojásrántottát kezdtük a napot. Gombát és gyógynövényeket kerestünk, vad­ ettünk sült szalonnával. Én ugyan inkább csak figyeltem. gyümölcsöt szedtünk, gyantát gyűjtöttünk. Józsi bácsi néha Öregembernek tűnt már akkor is. Boratválatlan, ráncos arca megállt, letörte a fa derekáról a taplót, nézegette, és közben felett szinte világított sima, fehér homloka. Szőkés, őszes haja a fák sokféle betegségéről beszélt. Ismerte valamennyit és a úgy állt, ahogy nőtt, előre, a homloka felé. Neki sem volt betegség okozóit is. Elmondta, milyen fajta rontó gombáktól frizurája, mint a régi szegény embereknek általában. Szeme korhadnak, revesednek a fák, miért ártalmas a tölgylisztharszíntelen volt, és csak fáradt tekintete vitt bele valami életet. mat, a cincér, az araszoló hernyó és a búcsújáró lepke. Őszes bajusza szája két sarkáig ért. Leginkább a régi, gallér Ha délfelé megpihentünk, rendszerint szalonnát sütöttünk, nélküli fehér ing vonta magára a figyelmemet, amit nagyrészt megfaragtuk a nyársat, rátűztük a szalonnát, tetejébe még viseletes, sok-gombú mellény takart. Kabátja nehéz, fekete egy fej vöröshagymát. Az erdei séta meghozta az étvágyat. posztóból készült, amely a váltaknál barnásra fakult. A szürke A sült szalonnára friss forrásvizet ittunk kopott kulacsból. Az cejg-nadrág ráncaiban, gyűrűdéseiben finom fűrészpor tapadt, öreg ezután meggyújtotta a pipát, én pedig leheveredtem a de fűrészporos volt ormótlan, szíjfűzős bakancsa is. fűbe és néztem a kék égboltot. Hatalmas, bejárhatatlan er­ Lassan, komótosan evett, és csak saját bicskáját használta. dőkről mesélt, ahol azelőtt élt, dolgozott és sokszor a felhők Két kattanás jelezte, hogy befejezte a reggelit. Az egyik a fölött járt. bicskáé volt, amit nadrágzsebébe (süllyesztett, a másik pedig a Egyszer megkérdeztem tőle: zsebóráé, amelyet mellényzsebéből húzott elő, és megszaba­ — Józsi bácsi! Meddig élnek a fák? dítva a puha rongyoktól, felnyitotta fedelét. Tenyerén tartotta Az öreg elgondolkozott. Kivette a szájából a pipát, és csen­ egy darabig az órát, nézte, aztán azt is eltette. Felállt, és szó desen mondta: nélkül visszament dolgozni. — Sokkal tovább, mint az emberek. Emberi szem észre sem Az ablakon keresztül láttam, hogy leült a fatuskóra, elővette a pipáját a kabátzsebből. Megtömte dohánnyal, meggyújtotta, veszi, miként öregednek. De egyszer ők is meghalnak. Télen aztán térdére fektette a fejszét és fanyelű háromélű reszelővei halnak meg. Csendesen. Tavasszal nem hoznak rügyet, nem elkezdte élezni. Ezután következett a kisbalta. Lassan, egyenle­ bontanak levelet. Ez a favágók sorsa is. Az öreg favágók is tesen húzta, vonta rajta a reszelőt. Mire kialudt a pipája, télen halnak meg. Először elkezdenek fázni, ami a favágóknál ezzel is végzett. Ekkor kimentem utána, és leültem a közelében az öregedés jele. Aztán csendesen meghalnak. Én is télen a farakásra. A fémkávával ellátott keresztvágó fűrész szinte fogok meghalni. A múlt télen már észrevettem, hogy fázok. sírt a reszelő alatt. Csak ezután fektette a fűrészt a fatuskóra, Fázni, öregedni nehezebb, mint meghalni .. . és a bőrtarisznyájából előhalászott kis kalapáccsal hajtogatni * kezdte a fogait. Egyiket jobbra, másikat balra. És ekkor vá­ Ez jutott eszembe ott, a havas tájon keresztülrobogó gyorsratlanul megszólalt, hogy belerezdültem. Ezt mondta: - Ez külön tudomány. Úgy kell csinálni, hogy egyformán vonat étkezőkocsija középső asztalánál. Közben kihűlt előttem a reggeli. Intettem a pincérnek, elviheti. feküdjenek el a fogak, és egy se törjön el. — Nem ízlett, uram? — kérdezte? Délben már arra oktatott, hogyan kell a fűrésszel bánni. — De. Igen finom volt. Este pedig megkaptam tőle aznapi béremet, életem első A pincér alig észrevehetően megvonta a vállát, és elvitte az keresetét, egy soha nem hallott, csodálatos mesét. érintetlen ham and eggs-et. Azt a nyarat ezután együtt töltöttük el. Fegyverhordozója Az állomástól messzi még a ház, ahová igyekeztem. Jólesett lettem; én vittem a fűrészt és a fejszét, segítettem neki a munkában. Ő pedig megosztotta velem ételét, tapasztalatát az a gyaloglás. Éreztem, hogyan poroszkál a szél és néhány hó­ életben, tudását a munkában. Talán csak én láttam néha mo­ pehely a homlokomon, arcomon. solyogni, talán csak én hallottam köhögésében fulladó neve­ Anyám úgy fogadott, mintha csak tegnap mentem volna el. tését, és a bányatelepi gyerektársadalomból talán csak én — Sütök hamarjában egy kis tojásrántottát. Biztos meg­ ismertem az erdőt olyannak, amilyen valójában. Mert az eddig éheztél a hosszú úton. hallott mesékben az erdő a félelem világa volt. Sötétnek Aztán sokáig beszélgettünk. Elmondta, ki mindenki ment el mondták, ahol eltévednek a mesehősök, ahol sárkányok, az élők sorából, mióta nem jártam otthon. ördögök, boszorkányok, gonosz manók lakoznak. Józsi bácsi — Hát az öreg Barkóczi? — kérdeztem izgatottan. — Él-e? meséiből az erdő a maga csodálatos világával a szegény em­ — Nem - válaszolta anyám közömbösen. - Meghalt. berek táplálója, az üldözöttek oltalmazója volt. — Meghalt? Minden reggel ott vártam Józsi bácsit a Kőfal utca végén. — Meg. Átadta a fejszét és a fűrészt, aztán ballagtunk egymás mellett. — Mikor? Munkába mentünk. A telepi gyerekek egyik része irigyelt, má­ — A múlt télen. sik része kicsúfolt . De én nem törődtem velük. — Télen? A munka leginkább fűrészeléssel kezdődött. Felraktuk a fű­ — Télen. részbakra a fát, egyik lábunkat rátettük a bak merevítő lécére, — Beteg volt? bal kézzel rátámaszkodtunk a beszorított fára, aztán egyen­ — Nem. Nem betegeskedett. Csak fázott. Azt mondják, az letes mozdulatokkal megindítottuk a fűrészt. Finom fűrészpor hullott a földre, meg-megcsillanva a napfényben. Nem fűré­ orvosnak is azt panaszolta, amikor meglátogatta, hogy fázik. szeltük végig a fát, hogy fennmaradjon a bakon. S mikor így Örökké fázott... 20 �MADÁCH IMRE KERÉNYI FERENC Madách népszerűsége Kilenc év telt el azóta, hogy a Béke-világtanács évforduló­ jává is emelten — európai közösségben ünnepeltük meg Ma­ dách Imre halálának centenáriumát — és íme a költő szüle­ tésének 150. évfordulóját köszöntjük. Ez a csaknem-évtized a Madách-életmű továbbélésében azonban majdnem többet je­ lentett, mint korábbon egy évszázad. A népszerűség jeleivel és kérdőjeleivel immár nemzetközi méretekben kell szembenéz­ nünk, okukat, magyarázatukat megtalálnunk és feltárnunk, hogy a madáchi gondolatok fénye a jövőben egyre kevésbé szóródjék hiába; jól kell sáfárkodnunk Madách népszerűségé­ vel, a szó nemes értelmében. A népszerűség jelei sokasodnak. Az elmúlt évtizedben Ma­ dách megszűnt egykönyvű szerző lenni, fiatalkori drámáinak sora került a Mózes sikerének láttán színpadra: az Endre ki­ rályfi, a Csák végnapjai, a Mária királynő, a Csak tréfa után ebben a színházi évadban a Férfi és nő is sorra került - ez csaknem teljessége már a Madách-drámáknak! Ha a szellemi térképvázlat után a földrajzi következik: a bemutatókhoz Vesz­ prém, Szeged, Gyula és majd Kecskemét városneve társul, és seregnyi kisebb-nagyobb község, amelynek kultúrházi színpa­ dára a Tragédia is bevonulhat a Déryné Színház kamara-ren­ dezésében. (S ne feledjük, Madách-opera is készült újabban, és a Tragédia tv-változata egyszerre milliókat toborzott néző­ nek.) Számok robbanása ez, akár a drámák sorrendjét, akár az előadások adatait, akár a nézőközönség összetételét tekint­ jük. Hol itt a probléma? — kérdezik sokan. A mennyiség fele­ lősségében. Vajon a Csák végnapjai előadásán Madách tör­ ténelemszemlélete van jelen, vagy a tudós Arany-kutató, Keresztury Dezső alkotta meg színpadra a Toldi estéje felfogá­ sának szellemi testvérpárját? A Mária királynő iróniája kire jellemző: Madáchra-e vagy Gyárfás Miklósra? Nehéz gond ez, régóta dúló, bár fölösleges háború irodalom- és színház­ történészek között. Fölösleges, mert nem kisebb költő, mint Illyés Gyula adott jelenkori példát arra az esetre, ha az ere­ deti mű csak gondolataival hat, de szemléletének részavultságai, szerkezeti gyarlóságai és nyelvi gondjai gyökeres át­ dolgozást igényelnek. Teleki László Kegyence irodalomtörténeti adatból lett élő, sőt elevenbe vágó színház Illyés kezében, s a cím alá odaírta: Teleki László eszméi nyomán... Ettől azu­ tán - furcsa optikája van a népszerűségnek! — mind teleki, mind Illyés közelebb került hozzánk. A színházjáró ember Az ember tragédiáját az elmúlt évti­ zedben több nyelven láthatta viszont: a bécsi német előadás­ nak és a lengyel színrevitelnek csak híre jutott el hozzánk, de Pozsonyból jött vendégeink szlovákul és a tartui színészek észtül vallották Budapesten is Madách gondolatainak mai­ ságát. Bevallom, a leginkább megkapó színházi élményt az észtek nyújtották, „tizenéves” Tragédia-előadásukkal. Ádámjuk hosszú és lobogóhajú fiatalként valóban elindul az Életbe, végigküzdi-szenvedi a színeket, olykor a szó fizikai értelmé­ ben is, hogy szájából végül a harc vállalásának problémái természetesen hangozzanak. Olyan színházi este volt, ahol a protokoll hűvösebb szabályain átsütött a szellemi találkozás melege, a mindenkori ifjúság egymásra lelése az örök gond­ ban: mi az élet célja, értelme, lényege? És a választás lehető­ sége nyílt színen érkezett; akkor és ott dönthettünk. Itt rímelnek vissza a színházlátogató emlékeire a pedagógus tapasztalatai, diákjaim érdeklődésének túllépése először a kö­ telező olvasmány okozta szokásos fanyalgáson, utóbb a tanterv VARGA IMRE: MADÁCH SZOBRA SALGÓTARJÁNBAN (részlet) szabta kereteken, óraszámon, kicsöngetésen. De Márk Tamás, magyar származású coloradói professzor kísérlete is hasonló eredményt hozott, Faustot és Tragédiát olvastatva olyan amerikai hallgatókkal, akik mentesek az európai értékrendek örökölt tiszteletétől. Ők a Tragédiát érezték eredetibbnek, sú­ lyosabbnak, egyetemesebbnek - rossz angol átültetése dacára. (Csupán a mi gimnáziumi tankönyveinkben szerepel még a sugallt sorrend: a Faust mint példa, mint a sőt forrás Madách számára. Miért? Meddig?) Kétségtelen reneszánsza van sokat mérlegre tett tizenéveseink körében a „problémás" költőknek, hazai és XIX. századi viszonylatban Vörösmarty filozófiai lírá­ jának, Vajda János önemésztésének. Madách keresettsége a könyvespolcokon ennek is függvénye, ha tetszik: kordivat, felszín, látszat. Ezzel azonban elérkeztünk fejtegetésre vállalt feladatunk lényegéhez, Madách népszerűségének keresendő okaihoz. Napjainkban szokásossá vált mindig és mindenben a felgyor­ sult időre hivatkozni, mint gondjaink, bajaink forrására. A XIX. század írói között alig találunk valakit, aki Madáchhoz ha­ sonlóan ennyire az utókorhoz fellebbezett volna: a Tragédia ú. n. víziószínei (a falanszter, az űrjelenet és az eszkimó-kép) 21 �szemünk láttára lettek furcsa látomásból időszerű kérdéssé, torokszorítóan izgalmassá téve a drámai költemény keltette olvasói és nézői élményt. Nem arról van persze szó, hogy Madách tudományos pontossággal előre látta volna korunkat. Inkább arról, hogy gyakran téves vagy túlhaladott nézetek, el­ méletek alapján, belőlük kiindulva, kora tudományosságának szintjéről költői erővel sejtett meg bizonyos társadalmi-emberi erővonalakat a jövő felé. S mindezt az eldugott Alsósztregován, az akkor már tíz esztendeje halottmerevségbe dermedt Ma­ gyarországon, ahol az 1848-at megelőző évek szellemi pezs­ gését, érdeklődését az európai együtthaladás feladása követte. Napjaink emberének emlékezetébe felkiáltójeles fogalmak vésődnek nap-nap után: tudományos-technikai forradalom! technokrata társadalom! elcsökevényesedő emberi gépiesedő művészet! ... Madách falanszterét évtizedekig a félre- és belemagyarázások hamis mítosza vette körül. Történelmi alapját, a kapitalizmus eredményeit, technikai fejlettségét átvevő és ,,tökéletesítő” utópista nézeteket a tudományos szocializmus paródiájának tekintették; díszletek, jelmezek, kihagyott szö­ vegrészietek, áthelyezett hangsúlyok rendelték alá Madách egyetemes mondanivalóját, figyelmeztetését a napi politika ér­ dekeinek. Itt is érvényes az a megállapítás, amit egyik író-kortársunk a Bánk bánra tett - valóban csak most élvezhetjük igazán a Tragédia valós értékét. Hovatovább világossá válik előttünk a XII. szín egyetlen helyes értelmezése: a költő a végsőkig vitt technikai társadalmat képzelte el, egy olyan vi­ lágot, amely megfeledkezett a sokoldalúan képzett, munkája és felhalmozott javai nyomán teljes életre igényt tartó Ember­ ről. A széklábakat faricskáló Michelangelo jobb jelkép, jobb mementó, a Tudás szavai keményebben kovácsoltak, mint a technikai társadalom visszásságainak mai felvetései: ... A serlegen virág, A széktámlán ábrándos arabeszk, Emberkezek pazarlott műve mind. S üdítőbb-é a víz azon pohárból Kényelmesebb-é széken az ülés? Most gépeink teszik mindezt helyettünk Legcélszerűbb, legegyszerűbb alakban, És a tökélyről az kezeskedik, Hogy a munkás, ki ma csavart csinál, Végső napjáig amellett marad. A jövőkutatás távlatai beláthatatlanok, haszna ma még felmér­ hetetlen — a félelem, amely az új tudományágat éleszti, Madáchéval azonos: Midőn az ember földén megjelent, Jól béruházott éléskamra volt az: Csak a kezét kellett kinyújtani, Hogy készen szedje mindazt, ami kell ... De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt és éhenveszünk... Még szembeszökőbb az űrjelenet színeváltozása az elmúlt év­ tized során. A Földtől való elszakadás álma és ennek művészi megformálása Ikarosz mondájától Jules Verne Holdba röppenő ágyúgolyójáig közkincs és közhely az emberiség körében. Szép gondolatok míves megfogalmazása — ennyivel siklott át az olvasó a Tragédia XIII. színének szövege fölött. A színházláto­ gató rosszabbul járt: olykor technikai, olykor rövidítési szándékból-okból nem is értesült létezéséről, máskor meseszerű kellékek mosolyogtatták meg, szélben lobogó romantikus kö­ pönyegek, alulról megvilágított, kísérteties fényű arcok, a Föld­ szellem dörgő hangja szinte palackból szabadultan, akár az Ezeregyéjszaka meséiben. 1961. április 12-én azonban Jurij Gagarin szemeinek először tárult fel az űrhajó ablakából a távolodás madáchi képe: Először a virág tűnt el szemünkből, Aztán az erdők rezgő lombjai; A jól ismert táj száz kedves helyével Jellem nélküli síksággá lapult. Mi érdekes volt, minden elmosódott. Azóta új fogalmakkal ismerkedünk: űrjog, űretika — és a kozmosz küszöbén eltöltött évtized igazolta a költőt. Fogósabb problémáinkat, ha ki is lépünk a világűrbe, csak itt a Földön oldhatjuk meg véglegesen: 22 ... Mert minden felfogás És minden érzés, mely benned feszül, csak Kisugárzása e csoport anyagnak, Mit földednek hívsz, s mely, ha más leendne, Nem létezhetnék többé, véled együtt. — Az eszkimó-jelenet visszatérő csalódásom volt, amíg öröklő­ dött hagyományú hazai rendezésekben láttam színpadon. Olvasva döbbentem rá, hogy a látomás, amely tréfás replikák gyűjteményének hangzott át a rivaldán, más: felér a magáéval gazdálkodni nem tudó emberiség bukásáról szóló víziók bár­ melyikével. Ismét az észt Tragédia-előadás adott Madách szö­ vegéhez itt rendezői többletet, Ádám görnyedő figuráját, aki az eszkimóval szemben guggolva — mintegy ember-létének ellenőrzéséül — ujjainak számát hasonlítgatja. Száztizenhárom éve tett felkiáltójelet Madách Imre a Tra­ gédia utolsó mondatának végére, kilencven esztendeje gördült fel először a függöny a paradicsomon kívüli életszíntér dísz­ letei előtt, de a közvetlenül hozzánk szóló gondolatok köre azóta folyamatosan bővült. A növekvő népszerűségének immár nyelvi gátja sincs. Arany János 112 éve még azt írhatta a véleményét aggódva váró szerzőnek: „Csak itt-ott verselésben meg a nyelvben találok némi nehézségeket, különösen a lírai részek nem eléggé zengők." Mai olvasó számára ez utóbbi inkább erény, mint fogyatékosság, és ma bölcsészi szakértelem nélkül is megérezzük Madách nyelvezetének sodrását, erejét, amely a természetés társadalomtudományok olyan szókincsét görgeti magával roppant erőfeszítések árán, amire a kortárs magyar szépiro­ dalomban még évtizedekig nincs példa. Madách intellektuális nyelve persze nem előzmény és példa nélkül való; Kölcsey, Vörösmarty, Vajda és Arany gondolati lírájában elénk villan a kérdésfelvetés hasonló egyetemessége mellett néhány költői fordulat is, és Madáchinak költőként sikerül mindaz, amivel a kor magyar tudományossága adósunk maradt: az 1848-at megelőző és szorosan követő évek összegezése. A Tragédia nyelvi megvalósításának legszebb példáját a kolozsvári Állami Magyar Színház társulata szolgáltatta, sajátjukból kiegészítve, hozott értékeiből pótolva mindazt, amit Arany — második érvként - hiányolt Madách tollából: a magyar népnyelv alaposabb ismeretét, áthatóbb erejét. A másik, tágabb nyelvi gát is leomlóban. Az ember tragé­ diája eddig 26 nyelven 67 fordításban olvasható, és ami a legörvendetesebb, szorgos tollforgató mesteremberek helyett rangos nevű, kitűnő költők vágnak neki a feladatnak, egy Martinov, egy Rousselot vállalkozik az átplántáló szerepére. Megszűnőben tehát a Lukács Györgytől felemlegetett pro­ vincializmus veszélye, Madách másodlagos világirodalmi je­ lenség-szerepe, kallódása Goethe, Byron mellett és után. Hazai értékelésünkön azonban kísért még a magyar betegség, a földhözragadtság sajátos kóresete: valahogyan nem látjuk irodalmi folyamatunk XIX. századi szeletében szerves jelen­ ségnek Madáchot, s ez gyakran téves, sőt káros szembeállí­ tások sorozatában nyilvánul meg. Petőfi vagy Madách — a helyesen mellérendelő viszony helyén. Erre most, 1973-ban kivált két tény figyelmeztet, Petőfi és Madách születési évfor­ dulójának majdnem egybeesése (mindössze három hét vá­ lasztja el egymástól) és a statisztikai adat, hogy ők ketten azok, akik a szűkebb világirodalomban is helyet követeltek és kaptak. Ez a vagylagos szembeállítás, amely látszólagos válaztást enged, valójában az irodalmi egyoldalúság, a szellemi sán­ taság legbiztosabb jele, vezet el bennünket eszmefuttatásunk végső gondolatköréhez: az évfordulókon szokásos feladatkitűzéshez. A mű, a Tragédia még sokban elnyomja az embert, az alkotót; még legendák béklyózzák a szűkebb és tágabb közvéleményt, beteges dekadanciáról, magánéleti meghatáro­ zottságról, remeteségről. De a háttérben már készülődik, szer­ veződik a Madách-kutatás jelene és jövője, amely igaz képet fest majd a refomkori Pest lelkes diákjáról, a szabadon, dogmák nélkül vizsgálódó emberről, 1848 katonai főbiztosáról, a magyar függetlenségi gondolat hűséges hirdetőjéről. �LAKOS GYÖRGY Timon, a publicista Sokan állítják, hogy a dráma- és regényíró költőként kezdi, újságíróként folytatja és csak kellő élettapasztalat elérése után találja meg igazi önmagát. Annak is vannak szószólói, hogy a művészek legtöbbje hobbyként kiegészítő művészetet is űz, ahogyan a sportolók a kiegészítő sportágat. Köztudomá­ sú: ha többé-kevésbé általánosíthatók is az említett teóriák, mindenkire akkor sem vonatkoztathatók. Madách Imre élete viszont mindkét állítást tökéletesen igazolja. Tizenhét esztendős volt amikor a Mátray Gábor alapította Regélő, az első magyar divatlap — irodalmi mellékletében, a Honművészben — első versét közölte: az 1839-es évfolyam 103. számában jelent meg Az anya gyermeke sírján című köl­ teménye, Madách Emo aláírással. A következő évben már sa­ ját költségén kinyomatta a huszonhat versét tartalmazó, 72 lapos kötetkét, a Lant-Virágokat. „Írta: Madách” — így áll az 1940-ben megjelent köteten, de az eredeti kéziraton még Zarándként jegyzi a szerző nevét. Csak egy évet kell még várni és a Regélő Ország- és nép­ ismertetés rovata már első prózai írását is közli, „Trencsini, másként teplici fürdők” címen, most már Madách Emők alá­ írással, s cikkéhez magakészített rajzos illusztrációt. S amilyen megtiszteltetésnek számított tizenhét esztendős korában az akkori idők népszerű elbeszélőivel, Garay Jánossal, Nagy Ignáccal, Frankenburg Adolffal, Csató Pállal és Kunoss Endrével egy sorban költeménnyel szerepelni, szinte olyan megtisztelte­ tés érte első prózai írását is, amelyhez Mátray Gábor, a di­ vatlap alapítója és szerkesztője, a következő széljegyzetet biggyesztette: „A több tekintetben általunk mélyen tisztelt, je­ les tehetségekkel díszlő, derék fiatal értekező nemcsak a szép ismertetést, hanem magát a rajzot is szíves vala velünk közleni. Fogadja érette s hazafiságos buzgalmáért leghálásb köszönetünket.” (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az Az ember tragédiájának költője kiegészítő szórakozásként műkedvelő fes­ tő volt, több rajza, portréja, festménye ismert, hajlama nem elszigetelt családi vonás, hiszen öccse, Pál, Nógrád vármegye másodalispánja tájképeiből két festményt a Pesti Műegyletben is kiállítottak.) Madách azonban ezt a Regélő-beli első szárnypróbálgatást nem sorolta zsurnalisztikai alkotásai közé, nem szerepel be­ szédei és cikkei közös gyűjteményében sem, amelynek a kö­ vetkező címet adta: „Újsági cikkek és gyűlési beszédek, 1843tól 1847-ig.” Élénk publicisztikai tevékenységét Madách tehát négy esztendőre szűkíti: a 21-24 éves életkorát felölelő idő­ szakra. De későbbi élete és irodalmi munkássága is igazolja, hogy a zsurnalisztikát nagy tiszteletben tartja és a legfon­ tosabb közéleti tevékenységek közé sorolja. Amikor 1844-ben a Pesti Hírlap felkéri Nógrád megyei tudó­ sítójának, miáltal tulajdonképpen kebelbeli barátja, Szontágh Pál nyomdokaiba lépett, a lapot már nem Kossuth Lajos szer­ keszti, — radikális cikkei miatt, a bécsi udvar közbelépésére éppen abban az évben (1844) át kellett adnia helyét a cent­ ralistáknak. (Egy évig Szalay László a szerkesztő, őt Csengery Antal váltja föl, később — akkor már Madách a drámáinak él! — Kemény Zsigmond követi.) Első, Pesti Hírlapba szánt „leve­ le”, tudósítása kisérőlevelében szerényen a következőket írja: „Tekintetes Szerkesztőség! Igéretem szerint sietek kegyednek első levelem által küldeni, igen sajnálom, hogy annak tárgyai olly kevéssé érdekesek, s kevéssé gyakorlott tollam még ke­ vésbé képes azoknak érdeket kölcsönözni. Alázatos szolgája Madách Imre.” Mint később kiderült, a tudósító szerénysége túlzásnak bi­ zonyult. S ha nem is mint publicista tett országos hírre szert, a táblabíró úr radikális politikai felfogása, lírai színezetű mon­ datfűzése, önálló gondolatainak bátor kimondása tudósításait a „Törvényhatósági dolgok” jobbjai közé emeli. A Pesti Hírlapban tulajdonképpen két esztendőn át publikált. 1844-ben megjelent cikkei: július 7-én (367. szám), szeptem- MADÁCH SZOBRA BALASSAGYARMATON ber 8-án (385. szám), október 10-én (394. szám) és december 22-én (415. szám); 1845-ben megjelent cikkei: február 6-án (428. szám), július 4-én (497. szám), november 16-án (574. szám) és december 2-án (583. szám). 1846-ban, a január 11-i számban a szerkesztő csillag alatt a következő megjegyzést közölte: „tisztelt levelezőnk lemondta." Van ennek a tudósítói kronológiának még egy érdekessége, hogy az 1945. május 6-i lapban Madách helyett más küldött tudósítást a Pesti Hírlap­ nak megyénkből, a névtelen tudósítótól tudhatjuk meg: „Timon, mint a levelei egyikében érintve volt, hetedik megyében utazott, gondolatait önszemélyében is követve.” Mert a „Törvényhatósági dolgok” tudósítója Timon néven számol be a megye állapotairól, fontos és kevésbé fontos dol­ gairól, személyes észrevételeiről. Az álnév használata nem is hat meglepetésként, az Emő, Emők, Zaránd névmegjelölések ismerete után! * Madách kedvelte Eötvös Józsefet, akinek ars poeticaja szinte megegyezett a madáchi közéletiséggel, hiszen az író társa­ dalmi elhivatottságát, az írói irányzatosság elvét hirdette, el­ vetvén az öncélú költészetet. Eötvös viszont szívesen forgatta Louis de Haye Cormenin francia politikus, publicista és jogász könyveit, a De la centralisation (A centralizációról) és a Livre des orateurs (A szónokok könyve) címen Párizsban 1842-ben és 1844-ben megjelent könyveket, — s amelyek nagy hatást gyakoroltak a centralistákra a reformkori Magyarországon. Cormenintől vették át a centralizmus eszméjét és Cormenintől tanulták a szónoklatot, részben Robespierre, Mirabeau és a nagy szónokok portréi, részben közvetlen retorikai tanácsai révén. Valószínűleg Eötvös ösztönzésére vette kézbe Madách is a Cormenin-könyveket, amelyeket a vicomte nem saját nevén, hanem Timon álnéven bocsátott közre. Nos, ezt a Timon álne­ vet kölcsönözte magának Madách Imre, amikor kapcsolatba került Szalay Pesti Hírlapjával. S bár - mint láthattuk — Madáchnak szeszélye volt az álnév alatti publikáció, mintha a 23 �Madách Imre nevet maradandóbb és értékesebb alkotásnak tartaná fenn, Madách mégis kedvelte ezt az írói álnevét, s többé-kevésbé az álnévvel együtt átvette a francia Timon ellen­ zékiségét és pamflettírói készségét is, amit egyik vitacikkében a paszkvillusig fokozott. Ebben a gróf Dessewffy Emillel folytatott szenvedélyes vitá­ ban, amelybe — a vitát kiváltó cikkeit leközlő Budapesti Híra­ dóban — Kossuth is személyesen bekapcsolódott, Dessewffy a Kossuth-cikkhez fűzött széljegyzeteiben Madáchra is kitért, föltárván a Timon álnév eredetét is: „Nekem mindenesetre örömül szolgál kegyeddel vitatkozni meg e kérdést,” — intézte szavait Kossuthoz — „mert bárha látom is, hogy ellenvetései­ met nem fogta fel kegyed voltaképpen, a mi természetes, legalább más részről tapasztalom egyszersmind azt is, hogy azokat el sem ferdíté, mint a 405.-dik számú P. Hírlapban fel­ szólalt Timon, ki azon álnév alá, mellyel a gyönyörű-tollú francia író Cormenin használni szokott, búva, feljogosítva érzé magát megfúni a diadali tárogatót, mielőtt még meg volna küzdve a csata és szegény magamról meg statusgazdasági véleményemről olly contemptussal, és a hajdani atheni Timontól kölcsönzött keserűséggel beszél, mintha ő Smith Ádám és List Fridrik összvesített tudományával, ,s a görög misanthrop szeszélyes epéjével bírna, holott az egészből főleg azon ifjonczi praepotentia tűnik csupán ki, mellyet épen azon szilárd vitatási képesség szokott nagyon kerülni, melly inkább okos­ kodásnak erejétől, mint egy hánykolódó vitatási modortól várja a sikert.” Bár az a modor, amelyet Dessewffy a magyar Timonnál kifogásol, Cormenintől, a tanítómestertől sem idegen, egy dologra mégis ráfogható, hogy nem vette át, mégpedig a nehézkes magyar politikai prózánál sokkal világosabb, oldot­ tabb, rövid mondatokból álló cormenini stílust. Egyébként a Timon nevet annyira kedveltnek találta Madách, hogy írásaiban gyakran beépítette, játékosan, kihangsúlyozván az olvasóval egybekapcsolódó családias jelleget. „Valóban, ha nevem nem volna »Timon«, megyei ember lé­ temre, aligha szabadelvő lappal leveleznék, oly sok kicsinyes érdekbe, hiúságokba ütközik az ember; hát ha még ez a lap azon elvet, mely felé minden szabadelvűség utoljára is tör, nyíltan kimondja, ha ezáltal oly sok vidéki notabilitás devalvá­ ciójának idejét közelíteni látja s rémülten átkot mond a csak­ ugyan megjelenő szellemre, melyet ő csak camera obscurájából akart a falra idézni, a nézők tapsai között; valóban ily lappal csak a népszerűségről lemondani tudó Timon levelez­ het, ki legfeljebb is így válaszol: Machtet Ihr nicht so viel Lumpen, hatt' ich nicht so viel Papier." (Ne kövessetek el annyi aljasságot, kevés ahhoz nekem a papír.) Így ír augusztus 21-22-én keltezett levelében. A szeptember 26-án keltezettben ismét megjelent Timon: „És lőn helyeslés harsnáy torkokból, melyek még imént ellenvéleményben valá­ nak, s a végzés megszületett. Timon kacagott, hogy véleménye a közvéleményről így igazoltatott, s halkan elimádkozá magá­ ban Julius Caesar azon jelenetét, melyben Brutus s Antonius egymásután szónokolnak a néphez.” * Tonio Kroger mondja Thomas Mann azonos című elbeszé­ lésének egyik „monológjában” hallgató-társának: „Az iroda­ lom általában nem hivatás, hanem átok... Azzal kezdi, hogy megbélyegezettnek, másokkal, a közönségesekkel, a rende­ sekkel rejtélyes ellentétben állónak érzi magát, az irónia, a hitetlenség, az ellenzékiség, a megismerés, az érzés örvénye, mely a művészt embertársaitól elválasztja, egyre mélyebben és mélyebben tátong, a végén egyedül marad és azután nincs többé mód a megértésre.” Ez a mondat is tökéletesen kifejezi a német romantikusok kísérletét és gyakorlatát, mely az iró­ niát - az élet kívülről és a valóság magaslatról való szem­ léletét - művészi ábrázolás elvének tekinti. Madáchnál az irónia, noha éleslátásában az élet megismerésének telítettsége már fiatalon megmutatkozott, sokkal inkább a fogalom hét­ köznapi értelmében jelentkezik: a nyílt gúnyolódásban ugyan­ úgy, mint álcázott formában, amint arra Shakespearenél töb­ bek közt Antonius gyászbeszéde nyújt kézenfekvő példát. 24- A költészetben az epigramma, az újságírásban pedig a pub­ licisztika jelenti a legjobb alkalmat, az irónia alkalmazására. Madách mindkettőben alkati készséget mutat a gyúnyra, a szellemességre, a visszásságok nevetségessé tételére, összmunkásságának ismeretében, mintegy előtanulmányként Luci­ fer ironikus, olykor szarkasztikus és cinikus figurájához. (Amint ezt a Nógrádi Képcsarnok című epigrammagyűjte­ mény is bizonyítja.) De Madách Pesti Hírlapnak küldött tudósításaiból sem hi­ ányzik a fűszer, különösképpen a bors. A szerkesztő át is en­ gedte őket, csupán az első tudósítás elejét találta túl erősnek s ennek elejéről kihúzott egy jelentős passzust, amelyben Madách többek között a nógrádi tűzesetekre, gyújtogatókra is kitért. A szerkesztő által kihagyott, illetve átírt részből álljon itt néhány mondat az eredetiből: „Rémítő sejtelmek fognak el minden kebleket, a gyújtogatókról szárnyaló hír jámbor utasok személybiztonságát veszélyezteti, s mert rendkívüli dolognak rendkívüli okait szoktuk keresni: jelen helyzetünket is sokan vallásos surlódások következményeként tekintik; még mások a kipusztítandó magyar paraszt helyét németekkel betölteni óhajtó országgyűlés kifolyását vélik benne feltalálni. Önkéntelen eszünkbe jönnek e sötét kép után az 1830-ki francia forradal­ mat megelőző események, eszőnkbe jön az irány, mely ott a kormány ellen nyilatkozott... Eszébe jött ez sokaknak, a kon­ zervatívok követve az elvet, mely szerént két ember visz fősze­ repet az álladalomban: az ki fénylik, s az ki akaszt, ezen egy igazság tételt, melyet ingyen kap a nép, statárium formában akarták gyakorolni." Ugyanebben a tudósításban szerepel Pallavicini őrgróf birtokvásárlási ügye, amelyhez ismét olyan megjegyzést fűzött Madách, amit a szerkesztő „megherélt”, a következőt: „Vannak nevek, melyeket csak a történetből is­ merünk nemes honfineveknek; reményijük, hogy a vevő őrgrófnál hasonló lesz az eset s történelmi nevezetességével ellenkező szerepet játszand.” (Jegyzet: „Pallavicinti Castala nem legmagyarabb érzelmű embere volt Izabella alatt.”) * Nem esett — vagy csak kevéssé — arról szó, hogy az újság­ írással kacérkodó Madách valóban publicista-e, noha iróniája mindenképpen e műfajra predesztinálta. Az „iparvéd-egyesület" ügyében föllobbantott sziporkái, valamint Keresztúri József a Jelenkorban megjelent centralizázió ellenes cikkére adott, a Pesti Hírlapban két részletben közölt (1845. decem­ ber 7 és 11-én), megfontolt, mérnöki precizitással fölépített válaszcikke e kérdésben nem adhat vitára okot. A losonci származású Jeszenszky Danó (Temérdek néven írta költemé­ nyeit) 1862-ben Felvidéki Magyar Közlöny címen hetilapot in­ dított, amelynek első mutatványszámában Szontághnak és Ma­ dáchnak is helyet biztosított. Ez volt egyébként Madách utolsó publicisztikai cikke: „Szabadelvűség s táblabíró-politika. ” Két részben jelent meg, mégpedig a július 1-i mutatványszámban és az októberben meginduló lap harmadik, október 7-i számá­ ban. Problémát okozhat viszont, hogy műfajilag az újságíráson belül hová soroljuk Madách (Timon) törvényhatósági tudósí­ tásait, amelyet levélnek nevez. A szubjektív, fennkölt, válasz­ tékos stílusú, állandóan eszméivel kommentált madáchi leve­ lek egyáltalán nem foghatók fel szimpla, unalmas informá­ cióknak, hanem sokkal közelebb állanak az irodalmi és politi­ kai igényű levelekhez, amelyeknek már az ókorban is akad­ tak mesterei (Cicero, Seneca, ifj. Pl i n i us, stb.), de később méginkább (Petrarca, Erasmus), hogy a franciáknál, a 17. szá­ zadban élje virágkorát (Guez de Balzac, Mme de Sévigné, stb.) A Madách-csal egy korban levelező Marx és Engels a tudományos szocializmus eszméinek ajándékozza még az el­ küldésre szánt, misszilis leveleit is. Mintha Madách a klasszi­ kus minták után indult volna el, csak kevesebb ambícióval, s azzal a korai felismeréssel, hogy sem a levél, sem az infor­ máció nem az ő igazi kifejezési formája! Ámde minden összehasonlításnál többet mond Timon tudó­ sításainak hangvétele, a kommentárba, glosszába illő harsány poének, s a vezércikknek is felhasználható „beszámolók." Így például a „Baculologia és még valami” című cikkében, a gácsi szolgabírói „túlkapás”, - amikor is egy nemes ember ka- �pott tíz botot azért, amiért a nem nemes bájmikor megkapja arra ad alkalmat Madáchnak, hogy keményen kikeljen a botbüntetés ellen, újságíró-iskolában is taníthatnó hangvétellel és hőfokon. Madách és a tudósító Timon is publicistának mutatkozott be hírlapi cikkeiben, s egynémelyik cikkének tárgya, hasonla­ ta, de még a párizsi Timon szelleme is megtalálható későbbi főművében, vagy ahogy ma kezdjük látni: főbb irodalmi alko­ tásaiban. Közéletiségének, ami képviselői mandátumával sem szűnt meg sohasem, a zsurnalizmus jó iskolája volt, de jó előiskolának bizonyult későbbi alkotó esztendeihez is. SZABÓ BÉLA Madách, a főbiztos . . . Addig, míg a szabadságharc előtt a hadi főbiztosság szinte csak címet jelentett, a szabadságharc időszakában e megyei tisztség jelentőségében és súlyában a legelsők közé emelkedett. A megye eddigi történetében szinte a legnagyobb áldozatvállalást a szabadságharc jelentette. Vonatkozik ez mind az emberi, mind az anyagi áldozat vállalására. E nagy­ arányú katonai mozgósítás kézbentartása, ügyeinek részbeni intézése főbiztos kezében futott össze, aki szinte láthatatlan, de tényleges orgánizátora volt a megye mozgósításának, a megye anyagi javainak a honvédelem szolgálatába való állításának. Hogy érzékeltetni lehessen azt a munkát, mely Madáchra, miint főbiztosra hárult, röviden ismertetjük azt az erőfeszítést, melyet Nógrád megye a szabadságharc 1848/49-es időszaká­ ban tett. Már 1848 májusában határozat született, hogy a független­ séget veszélyeztető támadás visszaverésére a megye 2200 jól felfegyverzett, vadászpuskákkal és kaszákkal ellátott nemzet­ őrt állít ki. E rendelkezés nyomán azonnal megindult a me­ gyében a nemzetőrség soraiba való toborzás, mely csak in­ duláskor volt önkéntes, a későbbiekben a vagyonnal rendel­ kezők közül történt a nemzetőrök kiállítása. A negyed telek, illetve a negyven okó bortermés volt az alsó határ, mely mel­ lett ezt a kötelezettséget vállalni kellett. A nemzetőrség élére Freyburg Lajos századost nevezték ki őrnagyi rangban. Már júniusban elrendelték a megyei nemzetőrség Szécsényben való összevonását, hogy onnan Vácra, majd gőzhajón Bajára, illetve az ókanizsai táborba a szerb felkelők ellen indítsák őket. A nógrádi nemzetőrök táborba szállásával egyidőben a megye úgyszólván egész tisztikara katonai, szolgálatra aján­ lotta magát. Mint tudjuk, Madáchot betegségére való tekin­ tettel előbb „honmaradónak” ítélték, de később betegsége ellenére is táborba szállásra határozta el magát. A nógrádi nemzetőrök júliusi táborba szállása elmaradt. Részint a ki­ tűzött határidőre nem tudták a mozgósítást végrehajani, más­ részt a galiciai események miatt a hadügyminisztérium elren­ delte a nógrádi nemzetőrök otthonmaradását. A megye tisz­ tikarának, köztük Madách Imrének katonai szolgálatra való jelentkezését pedig közvetlenül Batthyány miniszterelnök uta­ sította el azzal az indokkal, hogy a megye háborús, veszélyes időben nem nélkülözheti a polgári vezetést. A nemzetőrségnek már májusban megindult toborzása mel­ lett Nógrád megye a katonai helyzet súlyosbodásának láttán 1848. július 26-án elhatározta egy 1200 főnyi önkéntes, hadiszolgálatra alkalmas nemzetőrségi csapatnak a kiállítását. A csapatot a megye látta el csákóval, köpennyel, nadrággal, csizmával, fehérneművel, borjúval, lőtáskával, mely felszerelés­ re 80 000 váltóforintot ajánlott meg. A fegyverekkel való ellá­ tást — részint lőfegyverekkel, részint kaszákkal — szintén a megye vállalta. Nógrád ezzel a felajánlásával az első volt a magyarországi megyék közül a hadiszolgálatra alkalmas nem­ zetőr csapat kiállításában. E katonai erő megszavazása, gyors kiállítása nyilván a főhadbiztos érdeme is. 1848. augusztus 27 és 30 között az önkéntes nemzetőr sereget Losoncon és Ba- EMLÉKTÁBLA BALASSAGYARMATON lassagyarmaton összevonták, innen azonnal a váci gyülekezőhelyre szállították, és Ivánka Imre őrnagy parancsnoksága alá helyezték. Mint az előbbiekben ismertetett nyugtákból is ki­ tűnik, Madách Imre még a váci táborban is biztosította a me­ gye költségére a nemzetőrök ellátását. Ugyancsak tudunk ar­ ról, hogy balassagyarmati rabok által készített pokrócokat és bakancsokat szállítottak 1848. szeptember elején a váci tá­ borban összegyűlt nemzetőrök részére. Az 1848 augusztusában megalakuló önkéntes nógrádi nemzetőr zászlóalj szeptember 29-én a pákozdi ütközetben esett át a tűzkeresztségen, midőn a magyar seregek a Pest el­ len vonuló Jellasicsra mértek vereséget. Részt vettek Jellasics üldözésében, majd 1848. októberében, — már mint első ön­ kéntes nógrádi honvéd zászlóalj, - a schwechati csatában. Majd 1848. decemberében Horváth őrnagy vezetése alatt a Beniczky kormánybiztos irányítása alatt küzdő erők gerincét adták a budetini, szrecsnói, alsóturcseki harcokban. 1849. ja­ nuárjában nehéz körülmények között, lerongyolódva is igye­ keztek a Götz tábornok vezetése alatt álló császári erők betö­ rését megakadályozni. Január végén Besztercebányára vissza­ vonulva csatlakoztak a Görgey vezetése alatti magyar hadse­ reghez. Február 5-én Branyiszkónál Guyon vezetése alatt egyike volt a zászlóalj a hegyet elfoglaló és ezzel a visszavo­ nulás útját megnyitó honvéd erőknek. A tavaszi hadjárat ide­ jén a VII. hadtest kötelékében harcoltak Kápolnánál, Hatvan­ nál, Nagysallónál, Komáromnál, Ácsnál, majd részt vettek a magyar erők Görgey vezette visszavonulásában és eközben a váci, rétsági, érsekvadkerti utóvédharcokban. A zászlóalj Vilá­ gosnál tette le a fegyvert. A függetlenségi harc első önkéntes megyei zászlóalját tehát Nógrád megye adta. Batthány Lajos, Magyarország miniszterelnöke 1848. augusztusában a kormány nevében köszönetet is mondott ezért a megyének. Az önkéntes honvédsereg létrehozása, a szükséges költségek megszavaztatása, a mozgósítás munkájának lebonyolítása azonban annak a megyei tisztikarnak a nevéhez is fűződik, melyben — már csak állásánál fogva is — nagyon jelentős szerepet töltött be Madách Imre, Nógrád megye főhadbiztosa .. . (Részlet a megyei múzeumi szervezet készülő Madách- köte­ tének tanulmányából.) 25 �TALÁLKOZÁSAIM MADÁCHCSAL Gyárfás Miklós író — Mikor kezdődött a „Madách-szerelem"? — Még gimnazista koromban. Érettsé­ gi dolgozatom tárgyául Az ember tragé­ diáját választottam. Alapgondolata - az ember sorsa és rendeltetése a földön — izgatott, s izgat ma is. Ez a mű folyton kérdez, s az embert újabb és újabb fe­ leletekre kényszeríti. A Tragédia tőlem, az egykori diákgyerektől ugyanazt kér­ dezte, amit ma is kérdez: von-e értelme a létezésnek? — S mi erre az Ön válasza? — Akkor, és ma is az egyértelmű igen. Diákkorom felelete természetesen az egy­ szerű, naív igen volt. Mai feleletem na­ gyon messze van ettől a naív igentől. Ebbe az igenlésbe már sok fájdalom és keserű tapasztalat, irónia vegyül. — Miben látja a Tragédia modernsé­ gét? — A kérdésfelvetésében. Legizgalma­ sabb színházi vonatkozása éppen az, hogy minden korban és minden nézőtől — annak műveltségétől függetlenül — újra meg újra megkérdezi az említett, a létezés értelmére vonatkozó kérdést. Madáchban — mint drámaíróban — tu­ lajdonképpen ezt érzem Shakespeareszerűnek. Shakespeare is azt mondja, hogy az élet tele van feloldhatatlan el­ lentmondásokkal, kegyetlen konfliktusok­ kal, sorscsapásokkal, véres háborúkkal, s mégis az ő válasza is igen, mindezzel együtt. E problematika azért fontos, mert Madách istene is az emberre bízza a cselekvést. A világ az Úr szerint sincs teljesen megteremtve: az élet teremtés­ folyamata az emberre bízatott. A Tragé­ diában ez olyan nagyszerű. — Madách színháza című könyvében Madách drámaművészetére a tragikus irónia megnevezést használja. Hogyan érti ezt? — Madách minden művének két ol­ dala van: egyiken az élet mélyen tragi­ kus föltárulkozása, másikon az erőteljes intellektuális irónia látható. Példátlan a világirodalomban, ahogyan Madách az isten személyét is a fenséges ábrázolás mellett ironikusan láttatja. A világ teremtőjét hiúnak, gőgösnek ábrázolja, aki környezetétől csak elismerő, dicsérő sza­ vakat vár és fogad el. Az író minden alakjában érezhető ez az irónia, ami sa­ ját öniróniájából származik. Bámulatos, hogy ez a keserű életű költő milyen pon­ tosan és kíméletlenül látta saját emberi gyöngeségeit. Gúnyolódni tudott magán, hol szelíd tréfálkozással, hol kegyetlenül. Ezért tudott tűrni, megbocsátani, s álta­ lában minden helyzetben teljes ember maradni. 26 — Ön eddig több mint húsz színpadi művet írt. Hatott-e Önre, ha igen, meny­ nyiben hatott Madách drámaírói munkás­ sága? — Én elsősorban könnyed, keserű olykor nagyon keserű vígjátékokat írok. Színdarabjaimban az emberi gyöngeségeket, hibákat pellengérezem ki. Tudom azonban, hogy ezek természetesek, hogy az ember sohasem fog megszabadulni hibáitól. Tulajdonképpen ezért nem aka­ rom „agyonütni” hőseimet, csupán ne­ vetségessé tenni. Moliére például hiába írta meg A képzelt beteget, a hipochondriát nem tudtuk száműzni noha ne­ vetünk rajta. Madách is természetesnek ábrázolja az emberi gyöngeségeket, de ironizál felettük. Magamra nézve ebben az ábrázolásmódban látom hatását. — Néhány évvel ezelőtt Madách Mária királynő drámáját dolgozta át a mai színpadi és dramaturgiai követelmények­ nek megfelelően. Mi fogta meg ebben az eredetileg előadhatatlan, olvashatat­ lan, kaotikus Madách-műben? — A húszéves Madách zsenialitásának fényét láttam meg a darabban. Ezért dolgoztam át a drámát a költő gondol­ kodásmódja szerint, az ő zsenijét res­ taurálva, szolgálva. A hiúság, amely le­ het bűn, de alkotó, teremtő ereje is van — sokat foglalkoztatott. Erről van szó a Mária királynőben is. Nagy Lajos király leánya, Mária, aki végigálmodja egész sorsát, a végén minden baj és félelem ellenére, királynő akar lenni. Ezt egy­ szerre érzem drámainak és mulatságos­ nak; a kettő szorosan egymás mellett áll. S tulajdonképpen ez a felelet a „Madách-titokra” is. — Kit tart a Mária királynő szerzőjé­ nek? — Mindenképpen Madáchot ...annak ellenére, hogy az eredeti drámából mind­ össze százhúsz sort hagytam meg. A da­ rab átdolgozójának tartom magamat. — Véleménye szerint van-e létjogosult­ sága az előadhatatlan, régi drámák mai színpadra történő átdolgozásának? — Feltétlenül. Hisz mai színjátszásunk gazdagodik általa. Madách is így vált — a Mózessel, a Csák végnapjaival, a II. Endrével — napjaink egyik legsikeresebb színházi szerzőjévé. Madách, aki egy vi­ lágirodalmi remekművet írt, drámáival színházkultúránk legnagyobb alakja. Ezért kell a Tragédia mellett egész életművéből feltárni mindent, amit lehet, és megsze­ rettetni azt a közönséggel. Ránki György zeneszerző — Mikor került először közelebbi kap­ csolatba Madách szellemével és világirodalmi értékű remekével. Az ember tra­ gédiájával? — Madách Tragédiájával diákko­ romban ismerkedtem meg. Elementáris, életreszóló szellemformáló élményt jelen­ tett számomra. Ezt különben, azt hiszem, mindenki elmondhatja, aki magyar kul­ túrán nevelődött. Irodalmunk, színházi kultúránk mai napig — akarva-akaratlanul - visszacsendíti a Tragédia vissz­ hangjait. Ki ne ismerne rá például Lucifer utódjára Karinthy „Énké"-jében, ebben a jelképes figurában, mely ott bújkál minden gondolkodó „Én”-ben, megteste­ sítve a gúnyoros rombolás ösztönét, a jó­ hiszemű, alkotó lelkesedés tőszomszédsá­ gában. Írók, fordítók, tudósok, képzőmű­ vészek, színházi kollektívák sokaságát foglalkoztatja száz éve a Tragédia. Zene­ szerzőink egész sora jobbnál-jobb kísérő­ zenét komponált a Tragédia előadá­ saihoz. — Mint drámai tájékozódású, filozo­ fáló, moralizáló hajlamokkal terhelt ze­ neszerző, már pályám kezdetén felada­ tomnak éreztem a Tragédia valamiféle zenésítését, ami több lehetne az előírt „kísérőzenék" megvalósításánál. A har­ mincas évekből maradt pár jegyzetem: a hatvanas évek elején határozott javas­ latot tettem Operaházunknak Az ember tragédia zenés színpadi változatának kidolgozására. Tervemet mindenki kivihe­ tetlennek tartotta. Egyedül egy kiváló és tudós muzsikus barátom biztatott azzal, hogy CREDO, QUIA ABSURDUM (hiszek benne, mert képtelenség). Hároméves munka után 1970 szeptemberében fejez­ tem be a művet. — Milyen feladatok megoldását jelen­ tette a munka? — Szétágazó zeneszerzői tevékenysé­ gem során hasznos tapasztalatokat sze­ reztem a zenén kívül a társművészetek — színpad, film, tánc, irodalom, képzőmű­ vészet, népművészet — terén is. Ezekre a tapasztalatokra nagy szükség volt misztérium-operám felépítéséhez. Munka közben izgattak a darab lappangó zenei erővonalai, az adott drámai deklamáció éneklehetőségei, egy újszerű színpadi formátum kínálkozó körvonalai. Munkám természetesen nem csak zenésítésből állt. Először szövegátrendező, újradramatizáló munkát kellett elvégeznem. Fel kellett építenem egy olyan összművészeti elkép­ zelést, amelyben minden látni és hallani való színpadi elem egységes összjátékban és közös ritmusban szolgálhatja majd az adott fő értéket: Madách gondolatait és látomásait. — Véleménye szerint milyen aktuális tartalmukat hordoz a madáchi mű? — A Tragédia zárószavai — „Ember küzdj, és bízva bízzál!" —, ha jól értem, különösen időszerű üzenetként szólnak a ma emberéhez. Bízzál az egyéni és tár­ sadalmi fejlődésben, az emberségesebb jövőben. S küzdj érte, hogy fennmarad­ hass; ne add meg magad a luciferi vi­ lágrombolás öngyilkosságának! A Tra­ gédia Ádámja és a ma emberisége a „lenni, vagy nem lenni" hangulati di­ lemmájához jutott el. Ennek kézzelfog­ hatóvá tételére iktattam be misztérium­ �operámba a nukleáris háború látomását. Számunkra talán így fogható meg Madách üzenete. Érthető talán igyekeze­ tem, hogy megpróbáltam Madách pró­ fétai intelmeinek, látomásainak közve­ títője, tolmácsolója, hangerősítője lenni, egy korszerűnek vélt zenés-színpadi újra­ fogalmazás útján. Ez volt vállalkozásom­ nak morális indítéka. Csak természetes, hogy megpróbáltam összeszedni minden zeneszerzői, dramaturgi, színházi és filmtapasztalatomat, képzeletemet és gondo­ lataimat, hogy ez a tolmácsolási szolgá­ lat méltóképpen sikerüljön, hogy minél többekre és minél intenzívebben hasson Madách klasszikus, egyben modern, sőt égetően aktuális üzenete a zenés szín­ padról is. győzött meg, hogy tételesen bizonyítha­ tó: magunkban hordjuk a kettőt, s egyé­ niségünk diadala, vagy veresége, melyik kerül ki belőlünk győztesen. Áll ez a megállapítás természetesen a tágasabb emberi közösségekre - család, haza, emberiség — is. - Pályámon Mózes volt a következő feladat. De nem a bibliai, hanem a nemzetet kovácsoló, egységet teremtő, független, szabad hazát szervező nagy vezéregyéniség, a nagy egyéniség eré­ nyeivel és hibáival együtt. S a műben ismét a madáchi gyötrelem: vezető — nép, egyéniség - tömeg, egy akarat népakarat megütközése és igazsága; a jogos vagy jogtalan erőszak problémá­ ja. Csodálatos, s talán eddigi pályafu­ tásom legnehezebb feladatát jelentette a szerep. Nem a külső megformálás, hogy a húsz éves gyerekemberből a százSinkovits Imre egynehány éves aggastyánig kellett meg­ színművész formálnom a figurát. Ehhez már voltak előtanulmányaim. A nehéz és egyben fel­ — Mikor és hogyan történt első talál­ emelő annak az ábrázolása volt szá­ kozása Madáchcsal s a Tragédiával? momra, ami Mózes lelkében ez idő alatt - Tíz esztendős, elsőgimnazista diák megy végbe; az a belső emberi változás, voltam, amikor egy diáktársam ösztön­ fejlődés, amit én inkább felismerések neveznék. Következetes, zésére, a Kiscelli utcai bérházunk udva­ sorozatának meg-megújuló küzdelmek jelzik útját, s rán, a poroló alatt előadtuk a lakóknak egyéni sorsa kegyetlenül alakul: ő, aki Az ember tragédiája első színét. Én vol­ tam az Úr hangja, a legfelső emeleti megmunkálta, termővé tette a földet, aki folyosó szegletébe húzódva. Meghallotta vetett, nem érheti meg az aratást. — Másik feladatom a Csák és a Csák ezt egy tanárunk, s tetőt adott első pró­ bálkozásunk feje fölé. Így ismételtük végnapjai egyértelműbb, sokkal kevesebb meg néhány hónap múlva a játékot az áttételt igénylő mű és szerep. Csák az Árpád gimnázium aulájában önképző- ősi jogokat, hazát, függetlenséget féltő köri foglalkozás formájában. Nagy si­ Ős-Bölény, szinte a regék-mondák vilá­ kert arattunk, amely azonban kizárólag gából. S lám még ő is fejlődik, eljut va­ az ,,előadóművészek” magas életkorá­ lahová. Ha azt kívánja a nemzet boldo­ nak szólt. .. Aztán hosszú ideig csak is­ gabb jövője, kidől. Nem hajlik, nem tö­ kolai tananyagként, érettségi tételként, rik, nem vonul vissza, de egy hatalmas meg a Lucifer-szerep iránti titkos vágy­ figyelmeztetéssel, mint az öreg tölgy: ki­ ként élt bennem Az ember tragédiája. dől. - Milyennek látja a madáchi szel­ Mint színész — elmondhatom — ki­ jártam Az ember tragédiája inasiskolá­ lem világát, miben látja gondolatainak ját. Első éves színiakadémistaként sta­ aktualitását? tisztáltam az 1947-es „szürke tragédiá­ — Növekvő életéveimmel szinkronban ban”. (Ez a rendezés koncepciójára vo­ egyre érlelődött bennem az a felismerés, natkozó szakmai elnevezés. (Nép voltam: hogy a Tragédia minden egyes színe A nép. A gyűlölt, a megvetett, a megal­ nemcsak az emberiség, a világ fejlődés­ kuvó, a „mély tenger”, a lázadó, a fel­ történetének egy-egy illusztrációja. Több támadó, a legyőzött, a falanszterbe szo­ annál; a levert szabadságharc felett ke­ rított stb. Nép. Majd kezdő diplomás sergő költő, a meggyötört ember és ha­ színészként: rabszolga, Föld szelleme, zafi sikolya a kiegyezés felé baktató ma­ prágai udvaronc, Saint Just, a falanszter­ gyarság s a ma élők felé. Emberismere­ beli Plató, eszkimó. Azután jött — immár tére épített váteszi előrelátással, az el­ felnőttként - az Úr hangja, s néhány következendő századok betegségeit, tra­ esztendőre rá, éppen tíz éve: Ádám. A gédiáit is láttatja, amelyből nem a pesztörhetetlen, a mindig megújuló ember, szimista figyelmeztetést kell csupán ész­ maga Madách Imre, pontosabban az ő revennünk, mert meggyőződésem, hogy egyik fele, mert a másik — mint magának a költő nem annak szánta. Nekünk az embernek is - Lucifer. E kettő egy­ a rossz felismerésével — a féltő kiáltást, sége alkotja az egészet. Ezért is fogad­ az erőt, a küzdés célját és értelmét kell tam kitörő örömmel a lehetőséget, ami­ észrevennünk és kifejeznünk. Vélemé­ kor a kolozsvári Magyar Színház felkért, nyem szerint ebben áll Madách gondo­ vendégszerepeljek náluk, az ő Tragé­ latainak legnagyobb aktualitása. Ho­ dia-előadásukban, úgy, hogy felváltva gyan is búcsúzik a halálba induló Mó­ játszom Ádámot és Lucifert, egymás utá­ zes Józsuétól: „Ne hidd, hogy meddő ni négy színházi estén. Ezt követte a Sze­ volt a kín és a gyász kora! Az szülte a gedi Szabadtéri Játékokon néhánynapos jövő kort, — melynek csak kínja volt mi­ Lucifer-i fellépésem. Minden előadás énk, — virága a tiétek lesz! Ha! az új ösztönös megérzésemet igazolta, s arról nemzedék a győzelem hitével indul el!" Varga Imre szobrászművész - Salgótarjánban felállított Madáchszobra rendkívül kifejező, egyszerűségé­ ben is magával ragadó alkotás. Hogyan született meg a mű? - Megvallom, régebbtől foglalkozta­ tott a Madách-téma. A szobrot egy nyil­ vános pályázatra küldtem be, s elfogad­ ták. Igazán örültem, hogy megcsinálhat­ tam, és méginkább annak, hogy jelenlegi helyén állhat. Nagyon szeretem — ár­ nyékaival együtt is — ezt a várost. Az embernek — a dolgozó és alkotó ember­ nek — itt igazán kötelező tiszta fejűnek lennie, mert nagy sorsfordulóinknak se­ hol másutt nincsenek ilyen kézzelfogható jelei, s mert Madáchot itt nemcsak tör­ ténelmi alakként ismerik. Itt él. S — azt hiszem, nem mutatkozom szerénytelen­ nek, ha azt mondom, hogy — ehhez az élő Madáchhoz, egyik értelmezésben, ta­ lán ez a szobor is adalék. - Ön hogyan értelmezi Madáchot? - Madách fő művében Az ember tra­ gédiájában az emberi sorsnak azokat a nagy törvényeit rajzolta meg, amelyek számára, az ő szelíd hitű életének szét­ zúzásában jelentkeztek. A lét kérdéseivel szemben, a „lenni vagy nem lenni”-ben a „tenni vagy szemlélni”-ben, szerelem­ ben, halálban mindenki egyedül van. A kérdéseket mindenkinek felteszi a saját élete. E kérdésekre az évezredek során mindenkinek magának kellett válaszolni, s kell most és a jövőben is. Nincsenek örökre kimondott válaszok, annak elle­ nére, hogy a most elhangzó lehet igaz. Madách válaszai, amelyek az egyes szí­ nek végén elhangzanak, jobbára mindig az „el innen, el” keserű válasza, még a levegőben is. De máris ott a következő kérdés. Egynéhány jelenet után az em­ ber az átvezető konkluziót már nem érzi valóságnak, annál valódibbnak viszont a jelenetekben tömörülő életet. Madách igazi válasza nem az Arany János-i tol­ dalékban, az „ember, küzdj és bízva bíz­ zál” - ban szólal meg, hanem a kitűnően poentírozott kérdésfeltevések révén az élet sodró önismétlésében. Saját keserű­ ségein megégve is, a nagy költő minden szaván átsüt e nagy törvény megértése. - Miben látja a madáchi életmű ak­ tualitását? - Számomra Madách a tisztánlátó ember típusa. Szemét nem képes elhályogozni sem a mást akaró nő, sem a politikai csaló, sem a saját sorsa. Véle­ ményem szerint ennél nincs aktuálisabb, hisz a kötelező tisztánlátás korában élünk. Megtanultuk, hogy felelősek va­ gyunk válaszainkért, hogy magunknak kell újat és helyeset válaszolnunk, mert erre épül a jövő. Gyermekeink, társaink, mindannyiunk kérdéseire szenvelgés nél­ külit, mélyében is igazat kell válaszol­ nunk. Fel kell ismernünk a törvényeket, és messzebbre néznünk, hogy tanuljunk a múlt jeleneteiből. 27 �KÖRKÉP id. Szabó István kiállításán Századunk magyar művészetének egyik igen eredeti egyénisége idősebb Szabó István, a faplasztika hivatott mes­ tere. Művészete, személyisége jól ismert itthon és külföldön egyaránt, képessé­ geit egy sor tisztes elismerés érte pá­ lyája folyamán .Azok közé a kevesek közé tartozik, akik a saját hazájukban is próféták tudtak lenni, négy évtizedes munkálkodását mindig is megbecsülés övezte. Szocialista rendünk Kossuthdíjjal jutalmazta gazdag életművéért, a legutóbb — felszabadulásunk huszon­ nyolcadik évfordulóján — a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett. Az idén, augusztus végén lesz hetven éves. Szinte valószínűtlennek tűnik az, hogy korosodik - bár haja, bajusza ősz már —, de munkakedve fiatalos, alko­ tótevékenységének intenzitása, invenciózus volta irigylésre méltóan friss. Semmi olyan nincs a művészetében, ami önma­ ga vívmányai között akademizálódott volna, a lassanként már két emberöltőre tehető népszerűség nem ártott újító ked­ vének, hivatásérzete töretlenségének. Lát­ tuk már kortársai és a fiatalabbak kö­ zött, miként teszi a siker modorossá akár a legbiztatóbb tehetségeket is. Sokszor kellett tapasztalnunk a korán elaggot­ tak működésének elmechanizálódását. képzőművészetünk ragályos betegségét, a „morbus hungaricust”, az önismétlés, szériagyártás gyakoriságát. Kevés olyan, tehetségekben gazdag nemzet van, mint a magyar, melynek művészei sokszor negyven-ötven éves korukra megállnak a fejlődésben, ragyogó indulás után ma­ guk gyártott dogmák közé merev ülnek, remek kezdeményezések abszolválása után rutinossá váló mutvánnyá egyszerű­ sítik fiatalkori eredményeiket. Mi őrizte meg Szabó Istvánt az elgépiesedéstől, az elkényelmesedéstől? A felelet egyszerűnek látszik: fáradhatat­ lan tettrekészsége, eredendően nyugha­ tatlan szelleme, munkás életének termé­ szetes serénysége. Pöttömnyi legényke korától folyton csak dolgozott, mindig csinált valamit, nem volt megállása so­ hasem, elviselhetetlennek tartotta a tét­ lenséget. Ez a barkácsoló, tevő-vevő, a nehézségeket is magától értetődő helyt­ állással elviselő alkat, mikor már egész energiáját a művészetnek szentelhette, szinte csillapíthatatlan euforiában végez­ te alkotótevékenységét, pihenéstelenül, szünet nélkül fogott egyik művébe a má­ 28 sik után. Mint igazi „artifex universalis" faragja szobrait, maga tesz mindent, ami a mű létrehozásához szükséges. A régi kézművesek nemes hagyományát folytatja, a műhelyekben nevelkedett kö­ zépkori mesterekét, akik székesegyháza­ kat, városokat, oltárokat, kálváriákat emeltek a kor kívánalmai szerint, kézü­ gyességük volt az útravalójuk, hitük pedik az ihletük táplálója. Ilyen népi katedrális Szabó István bá­ tyánk életműve. A nagy korfordulókor érkezett magyar valóság enciklopédiája, a XX. század Nógrádjának tüköre. Mert legyünk bátrak kimondani — s nem is mentegetőzve, megbocsátást remélve —, hogy idősebb Szabó István szülőföldjé­ nek szószólója, amolyan palóc Hephaisztosz, bodnárok, kádárok, asztalosok jó utóda, famunkás a szónak legigényesebb értelmében, kézműves, aki helyi szükség­ letet elégít ki, munkásságának minősége, szellemisége ellenben egyetemes, mint a népművészeké. Bartók és Kodály hazá­ jában ma már kezdik megérteni a ma­ radiak, sznobok, a helyiérdekűn járók csakúgy, mint a kozmopoliták, hogy a népi művesség, találékonyság, a falu anyagi és szellemi kultúrája, a mostoha sorsra rendelt tömegek szépségigénye, önkifejező készsége olyan tiszta forrás, melyből a nagy művészet, a korszerű műveltség is képes megújulni. Észak-Magyarország couleur locale-ját lehet megtalálni Szabó István szobrai­ ban, a nemti, rimóci, karancsberényi, kisterenyei férfiakat, nőket, gyermekeket, az élő, termelő felnőtt lakosságot, bányászságot, parasztságot, az eszmélődő fiatalokat, szakmára készülő, hivatásra lelő új nemzedéket. Aki gazdaságtörté­ nettel, néprajzzal, lélektannal, vagy akár általános honismerettel is foglalkozik, kutatásaihoz nélkülözhetetlen adalékokat talál a benczúrfalvi műteremben, mert Szabó István művészetének anyaga, té­ maköre, motívumkincse maga a minden­ napi élet, hitelesítője az életismeret, vonzereje az emberi együttérzés, az él­ mény őszintesége. Kötőanyaga, a tapasztalatok, érzelmek, gondolatok szintetizálója viszont a fa. Szabó István izig-vérig faszobrász a körte, dió, cseresznye, tiszafa megmun­ kálásának, faragásának, hasításának, lebontásának mikéntje, lehetősége ha­ tározza meg stílusát. „Le style c'est I'homme”: a művész és stílusa elválaszt­ hatatlan - ez talán legérvényesebben éppen Szabó István esetében állapítha­ tó meg. Nála még az se dönthető el, hogy ő volt-e előbb, vagy az anyag, a faragni való fa. A feledhetetlen gyer­ mekkori emlék, az erdő szinte bevonult a műtermébe, kenyérkeresetét, a fiatal­ ember egykori egzisztenciáját a fa hatá­ rozta meg. Ma is, nagyhírű szobrász ko­ rában is azt teszi, amit öntudatosodó, munkálkodó élete kibontakozásakor el­ kezdett, a maga és környezete szolgála­ tába állítja ezt a nemes anyagot, a fát, úgy dolgozik vele, mint aki ismeri min­ den rostját, tudja, melyik rönköt, tus­ kót, törzset, ágat mire lehet használni, mire kínál megoldást, mi örömet okoz az embernek. A fa mint plasztikai anyag maga is va­ rázslatos, ősi képzetek támadnak fel lát­ tán még a mai, úgynevezett modern em­ berben is. A módosabbak azzal nyugtat­ ják meg hajszolt idegeiket, hogy esti órán kandallóba meredt szemmel nézik parázsló hasábjaikat. Mások betonhá­ zaikat deszkával boríttatják. A kiállításlátogató otthon érzi magát, ha faszob­ rot talál a tárlatokon, kézzel szeretne vizsgálgatni minden ilyen darabot. Szabó István bemutatóján a Műcsarnokban, tíz esztendő után most már másodízben megelevenedik az erdő, tápot kap múl­ hatatlan mesevágyunk, mert kiderül, hogy maga az élet is mesés, tele van játékos figurákkal, a képzelet színes játékaival. Így nő ez a regionális művészet mindenki számára kedves emlékké, az emberiség, a lélek előtörténetéből visszaintő meghitt üzenetté. Hála legyen annak, aki az önmegfeledkezés, pontosabban: a ma­ gunkra találás hangulatában részeltet bennünket. Pogány Ö. Gábor �Megörökiteni vagy retusálni I. Képek egy pesti szilveszterről. Közö­ nyös, mosolygó, nevető, vigyorgó. Álar­ cok, melyek alig különböznek a való­ diaktól. Egy jó üzleti érzékű fotós sorra lekapja őket. Nála bizonyosan nem fog fölmerülni a film későbbi fő konfliktusa: megörökíteni vagy retusálni. Mert a szilveszter maga a retusáltság. Két arc válik ki a tömegből: a Fotósé és a Re­ tusőré. Figyelnek. Ők még nem engedték el magukat. Egyedül a Fotós követi szem­ mel a verekedő fiúkat is. Nem avatkozik be, mint később sem, semmibe. „Csak” figyel. És még töretlenül szól a dal: „Ó, szállj le ide sólyom.” Lakás. Nem tudni, kié, nem is fontos. Ugyanolyan zsúfolt, mint az aluljáró az előző képekben. De itt nem cserélődnek az arcok. Ugyanolyan zsúfolt, mint az aluljáró, és benne az emberek ugyan­ olyan idegenek egymásnak, mint ott. Ugyanazt a dalt halljuk, egyre töredezet­ tebben, görcsösebben. Mint amikor valaki ki akar mondani valamit, s nem tudja megfogalmazni. Folyópart. „Hajnalban indultunk, ba­ rátom meg ón” — és valóban elindulnak. Sokan. Egy evezőlapát nélküli csónakon. „Mesterségünk a fotó.” „Megörökítjük a mát.” - hirdeti a Zenész, s elkezdődik a „megörökítés.” Az egymást váltó, riportszerű jelenetek befejezése szinte mindig „ez rólam ké­ szült? Ez nem én vagyok. Ezt nem lehet falra akasztani." Meglehetősen elütnek ezek a képek azoktól az agyonretusált mumiaarcoktól, melyekkel szinte minden ház falán találkozhatunk, ahová csak belépnek a főszereplők. Az úgynevezett hamis tudatot leglátványosabb meg­ nyilvánulásaiban kapja rajta a rendező. „Szerettél, hogy megölhess” - a disz­ nóöléskor hallott dal egy gyermekgyil­ kosság elbeszélése alatt tér vissza. Mivel sokan ezt a jelenetsort, — külsődleges dolgok alapján — a film legfontosabb, középponti részének tartják, hangsúlyoz­ ni akarom, hogy az egész művön belül ez a tragédia is csak katalizátor-szerep­ pel bír: ha eddig nem lett volna világos, itt végképp azzá lesz a tény, hogy a Fo­ tós és a Retusőr alapvetően különböző magatartást képviselnek. A Fotós tisztán akarja maga előtt látni az egész történe­ tet, a Retusőr szinte fél ettől. Az ő mun­ kája annál könnyebb, minél kevésbé pontos már a Fotós által készített kép is. Végül a háztetők. A Retusőrt már nem, csak a Fotóst látjuk. Figyel. Az aluljáró­ ból, utcákon és lakásokon keresztül, a háztetőkig jutott. S az ő szigorú, elnézést semmilyen értelemben nem ismerő tekin­ tete zárja a filmet, s nyitja föl a mi sze­ münket. II. Ebben a filmben a szituációk jelentősebbik része esetleges. Nem a rendező által adott helyzetekben a rendező által meghatározott figurák mozognak. Megnő így a reakciók szerepe. Márpedig egy magatartás ezekben jobban megmutat­ kozik, mint a vizsgált egyén által indított cselekvésekben, hiszen így az egyénnek kevesebb ideje jut számbavenni önmaga erőit, a részéről lehetséges válaszokat. Tulajdonképpen a három főszerep (Ze­ nész, Retusőr, Fotós) is „csak” egy-egy reagálás, tekinthetem őket egy ember (a rendező) három önmegvalósítási lehető­ ségének. A Zenész. Nem akarok belemagyaráz­ ni semmit ebbe a figurába, csak annyit leszögezni, hogy szerepe több a zeneihangulati-gondolati aláfestésnél. Az ő konfliktusa éppen az, hogy sohasem szembesül a valósággal, mindig csak „elvontan", zenében vesz arról tudomást. Vele senkinek sincs problémája, de nem is lehet, hiszen ő nem provokálja az em­ bereket, mint a Fotós, és nem próbálja az üzlet érdekében megnyerni őket, mint a Retusőr. Megszólalásai is „elvontak”, kizárólag énekelve morfondíroz. Ez a kü­ lönválás azonban módot ad neki arra, hogy megfogalmazza azt, amit a film többi szereplői átélnek. Meg kell róla említeni, hogy ő kölcsönöz a társaság­ nak a fotóról szóló dallal - „Érkezik a vándorcirkusz” - jelleget is. Röviden: ő a tisztességes kívülálló. A görög tragé­ diák bölcs kórusaira emlékeztet. A Retusőr. Neki bezzeg van kapcso­ lata az emberekkel. Ő az, aki ráveszi őket, álljanak a gép elé. Ő az, aki el­ adja a kész képeket. S ő az, aki eladha­ tóságuk érdekében retusálja azokat. Ő az, aki behódol a valóságnak, szemben a Fotóssal, aki csak tudomásul veszi azt. Ő az, aki fél megismerni egy tragédia minden elemét, hiszen azok ismeretében még fontosabb és még nehezebb az íté­ lethozatal. Ő az, aki aljas is tud lenni: beállítja „áldozatát” egy nevetséges pózba, majd háta mögött kigúnyolja. S aki erre képes, az sok egyéb hasonló do­ logra is képes. Addig szépítgeti mások számára a valóságot, hogy végül maga is megijed annak csúnyaságától. Így lesz gyáva, aki mindenre kapható saját biz­ tonságának érdekében. A Fotós. „Csúnyából nem lehet szépet csinálni." Ezt az igazságot vállalja, ezért ábrázolja kegyetlenül a kegyetlen való­ ságot. Nem ijed meg attól, hogy az em­ bereknek nem kell az ő róluk alkotott, valóság hű képe. Ha kell, egyedül marad, s a kétségbeesve is cselekvést vállaló em­ ber méltóságával figyel a világra, megtámadhatatlan magasból. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" Fábri Péter 29 �Galgóczi Erzsébet Pókháló Győr megyei származású nőírónk első­ ként a változó paraszti világot, a tsz-közösségek életét, visszáságait bemutató irodalmi riportjaival érdemelte ki a „bá­ tor” jelzőt, noha groteszk ellentmondás bátorságnak nevezni a valóságra vonat­ kozó marxista-leninista ítéletet. Hiszen nem tett Galgóczi egyebet: az elméletet szembesítette a gyakorlattal, s rámuta­ tott azokra a „snittekre”, amelyekben a szinkron torz, félrecsúszott, javításra szo­ rul. Ezt teszi tavaly nyáron megjelent kisregényében, a Pókhálóban is, melyben kitűnő irodalmi eszközökkel elénk tárja: a mezőgazdaság szocialista átszervezé­ sével még nem oldódott meg minden, a múltból hozott örökség, az emberi gyar­ lóságok, az új feszültségek akadályozzák az elméletileg elképzelt szocialista kö­ zösségek viharmentes virágzását. A történet dióhéjban: Niklai Géza tíz esztendeje elnöke a példamutatóan mű­ ködő falusi termelőszövetkezetnek, egy­ ben a sikerek főrészese, motorja, nem vesz igénybe állami segítséget, nem ke­ res értékes felsőbb kapcsolatokat, a gaz­ daságban szilárd őre a tisztességnek és becsületnek, a legkisebb lazaságot is a közösség ítélőszéke elé viszi; mégis elle­ ne indítanak kegyetlen vizsgálatot; mire magához tér, egy hatalmas pókhálóban vergődik és a becstelen támadást végülis csak megalkuvással, tisztességtelen kompromisszummal képes kivédeni. A cselekményt az mozdítja ki a hét­ köznapok motorikus, ismétlődő egyhangú­ ságából, hogy Selyem Zsigát, az agronómust 120 kiló hal eltulajdonításán érik. Selyem ötletekben gazdag, fiatal ember, jó kapcsolatokkal. Mint kiderül: a halat is a megye nagyságainak, Vincellér, Sza­ bó, Kalocsai, Furján, Gelencsér, stb. „elvtársaknak" szánta, mert a rendőrsé­ gen tett vallomása szerint „meg szokták ajándékozni a .. . szóval, azokat az elvtársakat, akik kapcsolatban vannak tsz-szel.” Selyem Zsiga tehát életre­ valóságával, simulékonyságával, moz­ gékonyságával tipikus figura, mint ahogy ugyancsak az „Csegei elvtárs" is, aki védelmébe veszi Selyem Zsigát a ve­ zetőség elmozdító határozata után, s aki a hálót kiveti a makulátlan — bár hús­ vér és helyettese szerint a közélet és a társadalom tisztaságáért nem elég har­ cos Niklaira. Csegei a járás vezető embere. „Ő az, aki mindig ott áll helyt, ahová a párt állítja.” Újságot, könyvet nem olvas, uta­ sításokat hajt végre. Mint később kide­ rül, tervei vannak a jólmenő tsz-szel, ma­ ga szeretne kikerülni főagronómusnak és ott egy-kettőre megszedni magát. Fron­ tális támadást indít Niklai ellen, hogy rákényszerítse „jóembere”, Selyem Zsi­ ga erőszakos, antidemokratikus visszahe­ lyezésére. Csegeihez is többfelől érkezik 30 a szilva pálinka, a hal és mit csak terem a nagy járás birodalma. Gombnyomásra megjelenik a tsz-ben Galambos, az új­ ságíró, Müller, az ellenőr, majd egy el­ lenőri garnitúra. Galambos, a megyei lap munkatársa szánalmasságában is élő figura. A főszerkesztő nem szereti a reklamációt, helyreigazítást: ő pedig, a túlterhelt, vi­ déki „sajtkukac”, nem veszi a fáradtsá­ got, hogy utánajárjon a valóságnak, ha­ nem a megyei és járási szervektől szerzi információját: „Telefonál a titkárnő, hogy az „elvtársak” szeretnék, ha például Niklai Gézáról írnék riportot. Én meg szok­ tam kérdezni: pozitíve vagy negatíve? Ha azt mondják: negatíve — akkor ab­ ban a szellemben írom meg.” S valóban azt teszi a Pókhálóban is; negatívum kell, tehát informátorául Pigniczkit, az iszákosságáért és a háztáji szántásdíjak eltulajdonításáért leváltott brigádvezetőt választja. S védekezése: „Az egész szer­ kesztőség ezt csinálja.” Tipikus alak Csorvás Tibor, a főköny­ velő, aki nyomban hangot vált, amikor megtudja, hogy az ellenőr az elnök ellen keres bizonyítékot; Regina néni, a fukar parasztasszony, aki három zsák búzáért cserbenhagyja az elnököt; Zsuppán, a vagongyári munkásból választott, szangvinikus elnökhelyettes; Müller, a kákán is csomót kereső, gonosz, dróton ránga­ tott ellenőr. S tipikus a helyzet is: tíz esztendő kemény, eredményteli munkája után a népszerű elnök egyik napról a másikra, a gyanú legkisebb árnyékára magára marad, elszigetelődik. S az általános ellenőrzés? Az öt, haj­ szálra egyforma Volgán helyszínre érkező (tíz) ellenőr, mint a pókháló kiterjesztésének szemmel látható jelei, ismét arra a megfoghatatlan, sejtelmes, felsőbb erő­ re terelik a figyelmet, amely titokzatos­ ságában már-már Kafka Kastélyához ha­ sonlít. Niklai kétségbeesetten fakad ki: „Ezek azt hiszik, az embernek választa­ nia kell: vagy a nép oldalán áll, vagy a hatalom oldalán. Mintha a kettőt együtt nem lehetne képviselni. Sőt! Ma már csak együtt lehet...” Az elvek, a valóság és a mű egybe­ vetése ragyogó eredményt mutat: Galgóczinak sikerült olyan művel megaján­ dékoznia olvasóit, amely országszerte fellelhető főhőst, mellékalakokat és szi­ tuációkat mutat be, illetve leplez le, s amely úgyszólván művészi illusztrációként hat a tavalyi, novemberi KB-határozathoz. Mintha csak a paradoxont kívánta volna keserű ízű cselekményével igazol­ ni: „A pók csupán nyugalma és bizton­ sága védelmében szövi hálóját, de aki e hálót célba veszi, megszaggatja, annak pusztulnia kell.” S — lehet, hogy ez a pókháló csupán a gonoszok, az ostobák, gyengék agyszüleménye. Külön méltatást érdemel a kis remek­ mű (tíz éve még elbeszélésnek neveztük volna, most regénynek, bár mini-regény!) stílusa is. Rendkívül tömör kifejezésmód­ ja, patetikus hangvétele, az ábrázolás villanásszerű vázlatossága fölgyorsítja a cselekményt és arra kényszeríti az olva­ sót, hogy a csontvázhoz közben és utó­ lag hozzáképzelje a hal húsát, alakját, színét, ízét is. Keveset ír és sokat mond. Mintha csak egy filmvázlat menne át a kezünkön, amelyhez a tájat, teret, év­ szakot, a szereplők arcvonásait, a dísz­ letet és a kosztümöket főrendezőként ma­ gunknak kellene megtalálnunk. S meg­ borzongat a szándékos ismétlődés: Gé­ za hajszálra azonos hajnali ébredése, beretválkozása, snapsz- és kávéivása, ami itt nem modorosság, hanem tíz esz­ tendő egyhangú hajszájának írói érzé­ keltetése. Egy újabb darab a szerző gaz­ dag stiláris eszköztárából! A Pókháló értékes alkotás, Galgóczi sok olyat ír meg benne, amivel még nem találkozhatunk mai írók falusi napjaink­ ról megfogalmazott műveiben, s ami már-már a kritikust is arra teszi hajla­ mossá, hogy a szerző politikus látásmód­ ját bátorságnak nevezze. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) L. Gy. Könnyű tollal Moldova György Változások őrei Szeretem Moldova György írásait. Kü­ lönösen a szatíráit. Amelyekben nemcsak elfogadható, hanem egyenesen kívánatos írói módszer a valóság egyes jelenségei­ nek eltúlzása, felnagyítása, karikirozása. Szinte minden írásban található egyegy rész, vagy az írás egésze, amely to­ vábbgondolásra késztet, megerősít a va­ lóságról alkotott elképzeléseimben, vagy esetleg ellenkezést vált ki belőlem. Mind­ ezek mellett szórakoztat is, élvezem stí­ lusát, cselekményszövését. Ilyesféle izgalommal, várakozással vet­ tem kezembe egyik legújabb kötetét, A Változások őreit, annál is inkább nagy várakozással, hiszen ez a könyv a Ma­ lom a pokolban című regényének foly­ tatása. Be kell vallanom, nem merném egyér­ telműen azt állítani, hogy csalódtam benne. Mindenesetre, erős hiányérzetet keltett. A XXII fejezetnyire komponált regény Moldova tiszteletreméltó szándé­ ka és igyekezete ellenére sem állt össze szerves egésszé: már-már mozaikokra, epizódokra esik szét, nem annyira a tör­ ténések, a jellemek belső logikája, in­ kább az írói elhatározás irányítja a cse­ lekményt. Mintha egy nagy gonddal megkonst­ ruált szerkezeti vázra aggatná rá a pár­ beszédeket, a jelenéseket, az emberi konfliktusokat. De ez a „váz" túlságo­ san mesterkélt, s kiszámított, míg az egyes fejezetek megszerkesztésében Mol­ dova — érdekes ellentmondás — inkább az írói rutinra hagyatkozott. �Fel lehet róni a regény pongyolaságát. Csak egyetlen példát. A formákra, a szép, kifejező mondatokra, a jó ízlésre oly sokat adó Károlyi a regény folyamán átalakul: beszédstílusa néhol már-már egy utcagyerekéhez közelít. Az egyre inkább „piti” karrieristává züllő Flandera János fokozatosan válik alkalmatlanná a regény központi alakjá­ nak szerepére. Ugyanakkor az így kelet­ kezett űrt - ha sorsuk alakulása különkülön drámai is — se Károlyi, se Nagyezsda, se Altschuler nem tudja betöl­ teni, s különösen nem Mester Anna, vagy a szenvedő-erős Bóna Erzsi. Káro­ lyi baráti figyelmeztetése Flanderának ....... az elesettekhez való ragaszkodás nemcsak erény, hosszútávú befektetés­ nek is a legjobb, magasabbra visz, mint a világ legügyesebb taktikája.”, mindkét részről elkésett és erőszakolt, s Altschulernek és Károlyinak a munkáshatalom fegyveres védelmében való egymásra találása sem tud a regény igazi csúcs­ pontjává magasodni. Ezért is nem képes a regény átütő erejű és általános érvé­ nyű drámává kiteljesedni. Moldova nyilvánvaló „kikacsintásai” a mába sem túlságosan szerencsések. Most sem mentes a politikai pikantériáktól, ami önmagában még nem baj, de a részletigazságok, a pillanatnyi ellentmon­ dások kiterjesztésével és általánosításá­ val inkább ködösít, mint elősegíti a tisztánlátást. Mindezek ellenére mégis elolvasásra ajánlom Moldova regényét. Már csak azért is, mert élvezetes, jó olvasmány, s az 56-os ellenforradalmat megelőző idő­ szakkal foglalkozni mindenképpen tanul­ ságot adó vállalkozás. S azt az örömet sem szeretném senkitől elrabolni, hogy a regény erényeit — amik vitathatatlanul vannak —, ha ezekről most kevés szó is esett — ki-ki felfedezhesse saját magá­ nak. Csörsz István Bocsánatos bűnök Csörsz István könnyű tollú író. Talán egy kicsit saját magára is érvényes, amit Nyolc évszázad című elbeszélésének hő­ se mond: „Kacagva dolgozunk, ömlik belőlünk a művészet: csupa fény és len­ dület, mi nem vakarózunk! Ötlet! Sziporkázás! Amilyen a kor.” A Sírig tartsd a pofád című, sokat vita­ tott regény szociológiája után most a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, Bocsánatos bűnök címen megjelent öszszegyűjtött novelláival jelentkezett a nagyközönség előtt. Egy tucat novella. Mindegyiket szíve­ sen olvastam. S nem kisebb érdeklődés­ sel a róla szóló kritikákat. Csörsz István fiatal író, s a fiatalok általában kemé­ nyebb kritikát kapnak, mint az feltétlenül szükséges lenne, ezért is kísértem olyan nagy figyelemmel, hogyan fogadja újabb jelentkezését a műértő kritika? Nem rejtem véka alá, hogy amiket hi­ bájául felróttak, inkább ellenkezést, mint egyetértést váltottak ki bennem. Csak egyet emelnék ki a csokorból. Egyesek azt vetik a szemére, hogy periférikus, szélsőséges eseteket és jellemeket rajzol, ezzel mintegy a valóságon kívülre „száműzi” magát. Megvédeni, persze, én sem tudom. Az extrémitás, a különös mindenesetre önmagában nem feltétle­ nül valóságosan kívüli terület, ha csupán eszköz a „központi” valóságban rejtve maradó, lappangó általánosabb össze­ függések és jelenségek megragadására. Kétségtelen, hogy Csörsz István nem ritkán megmarad az egyedi, az extrém szintjén, úgy tűnik, tanulságai még nem eléggé átgondoltak és megszenvedettek. Néhol még az egyedi is jótékony ködbe burkolózik, mint Menjek című rövid írá­ sában, amelyben ember halála még az egyedi ok-okozatai összefüggésekbe sem enged bepillantást. Több írásában foglalkozik Csörsz Ist­ ván az érzelmi élet válságával. Sajnos, esetlegességükkel ezek az írások is in­ kább riasztóan, elkedvetlenítően hatnak, mintsem közelebb vinnének külső-belső konfliktusaink megértéséhez. Az író egyenlőre csak a betegségtüneteket, a kispolgárt pukkasztó, lehetséges szélső következményeket tudja felvillantani, a valóság művészi alakításához nincsenek meg a morális, eszmei fogódzói, sem kiforrott eszközei, Ez nem bűn, de tény. Ezt pótolja a sorsszerűség, a véletlen, a váratlan. Azért mondom, hogy könnyű tollú író Csörsz István, mert úgy tud írni, mintha szűk baráti körben mesélne el egy-egy furcsa történetet. Az igazi író azonban elsősorban nem „mesélőgép" ,még aki bevallottan csupán csak szórakozni akar, az is többet vár tőle: adjon valami kis többletet világlátásához és önismereté­ hez, napi drámái, gondjai feloldódásá­ hoz. Csörsz Istvánnak azért kívánom a si­ kert, hogy minél hamarabb túl tudjon lépni a Bocsánatos bűnök világán, föl, egy szélesebb horizontot nyitó magaslat­ ra. Ahogyan Moldovának is mindig ké­ pesnek kell lenni arra, hogy ebből az átmeneti hullámvölgyből kiemelkedjék. E. K. S. A Korunk Madách-emlékszámáról A kolozsvári magyarnyelvű folyóirat szerkesztősége a lap hagyományaihoz és a nagy alkotókhoz méltó színvonalon, példamutató igényességgel állította öszsze februári Madách-különszámának anyagát. Szerkesztői jegyzetükben az olvasót el­ igazítva, segítve magyarázzák elképzelé­ süket, szándékukat: „Ha a Petőfi-évfordulón elmondhattuk, hogy költőnk emlé­ kének idézése nem kegyelet dolga, ha­ nem a szembenézés alkalma, figyelmez­ tetés saját gondjaink újragondolására, még inkább azt kell mondanunk az em­ beriség egyetemes dilemmáit feszegető Madách Imre ünnepén. Amikor tehát Az ember tragédiája s a többi Madách-mű (így a Mózes) mai megközelítését kísé­ reljük meg, szükségszerűen szembe kell néznünk olyan alapvető kategóriákkal, mint például a haladás, idő, egziszten­ cia. És ahogy a kategóriák marxista ér­ telmezése is történelmileg determinált, nem hagyhatjuk figyelmen kívül tudo­ mány és irodalom már Madáchnál idő­ szerű viszonyát sem.” Ezek alapján nyilvánvaló, hogy na­ gyon is tudatos rendezői elv helyezett el a Madách-tanulmányok mellett — az azokban felvetett problémák háttereként - néhány jelentős elméleti cikket (Ion Aluas: A haladás nevében, Ágoston Vil­ mos: A tagadás: teremtés elv, Gheorghe Birsan: Idő és fejlődés). Madách egyetemességének és kortársi jelenvalóságának bizonyítására vállalko­ zott elsősorban a Korunk. E két gondolat szellemében fogant ünnepi emlékezé­ sük. A legfigyelemreméltóbb olvasmány kétségtelenül Jean Rousselot, a Tragédia legújabb francia fordítójának (adaptálójának) előszó-részlete (Madách Imre egyetemessége). Rousselot miután kifej­ ti, miben tartja többnek Arany, Vörös­ marty, Petőfi költészetét, vallomásszerű hitet tesz Madách mellett: „Mégis — úgy érzem - ő a legvonzóbb mindnyájuk közül. Mert ő a legösszetettebb egyéni­ ség. Mert vitathatatlan, hogy Madách főművében ... a legparancsolóbban szólalnak meg kora nagy filozófiái, tár­ sadalmi, tudományos újdonságai, teljes metafizikai szorongás-kíséretükkel.” Eb­ ből természetesen következik, hogy a vi­ lágirodalom folyamatában is kivételes­ nek tekinti Madách művét: „ ... Az em­ ber tragédiáját életre hívó madáchi lá­ tomások — az emberi jövőről, a Föld jövőjéről, a Kozmoszéról, a világ születé­ séről vagy a történelem alakulásáról olyan különleges színezetűek, olyan erő­ teljes vésetűek, akár egy Dante, Shakes­ peare, Goethe, Milton, Bloke, Hugo és más látnok költők, nagy tanúságtevők vagy nagy szerepjátszók, a szellem tör­ ténetének nagy alakjai alkotta művek." És folytatja még a sort Kafka, Sartre, Kosack és Buzatti nevével, alkotásaival. 31 �Nem tartja meglepőnek, hogy a Tra­ gédia a világ egyik leghíresebb művévé vált, mert „egyetemes” jellegűnek tartja, hiszen Madách „túllépett a helyi viszo­ nyok nyújtotta témán”, személyes (nem­ zeti) tapasztalataim, és Magyarországon lejátszódó átalakulásokat az egyetemes megmozdulás alkotórészének érezte, „olyan megmozdulásénak, amely nem­ csak a társadalom szerkezetét, hanem magának az embernek a struktúráját is megváltoztatta." Madáchot a modern gondolkodás előhírnökének látja, kie­ melve forradalmi hitét, az illúziókat ha­ tározottan elutasító szemléletét, ésszerű jövőbelátását, a nő társadalmi szerepé­ nek merész felvetését és a tudományos felvetések felhasználását az irodalom­ ban. Kántor Lajos napjaink Madách-rene­ szánszának okait kutatja és magyarázza tanulmányában (Kortársunk Madách). Megállapításai - melyeket igen gazdag és széleskörű Madách-irodalomra épít — meggyőzően bizonyítják, hogy e jelenség kulcsa főképpen Madách egyetemessé­ gében, egyetemességének és nemzeti voltának szétválaszhatatlanságában ta­ lálható meg. Madách „saját korának kortársa volt”, a korának megfelelő esz­ méiben az emberi haladás, az egyén sorsának kérdései fogalmazódtak meg, és ugyanakkor a Világos utáni magyar valóság tükröződik. A Tragédiában fel­ vetett szellemi, történelmi-társadalmi kér­ dések több, mint egy évszázada élő problémák, és ez a magyarázata annak, hogy Madáchot „mindegyre olyan tekin­ télyként idézik meg, mint aki a közvetlen társadalmi-történelmi feladatok megva­ lósíthatóságának vagy illuzorikus voltá­ nak bizonyításában koronatanú . . . Ma­ dách és századának kérdései nem csu­ pán történeti szempontból érdekesek ma sem, ha azok megvalósulását, kiteljesí­ tését vesszük figyelembe.” Indokolt Ma­ dách „XIX. századi" eszméinek időszerű­ ségét, XX. századiságát tudatosítaniuk ”, figyelmeztet teljesen indokoltan Kántor Lajos. El kell fogadnunk ösztönző jellegű megállapítását arról is, hogy „a Tragédia sokrétű — ideológiai, filozófiai, erkölcsi és esztétikai — gondolatvilága, a műhöz kötött konkrétumain túl számos, tovább gondolható tanulságul szolgál.” Dávid Gyula a Tragédia román fogad­ tatásának eszmei, politikai, irodalmi fo­ lyamatát vázolja fel (Az ember tragédi­ ája — román tükörben). A szerző meg­ jegyzi ugyan, hogy e komplex jelenség­ nek csak egyik részét fejti ki - a Gogaféle fordítás visszhangját —, mégis szemléletesen tárja elénk a román írók értel­ mezésén, elemzésén keresztül a kor tár­ sadalmi kérdéseinek tükröződését, és azt, hogy „összességében és részletei­ ben önmagáról is vallott egy nemzedék a madáchi mű kapcsán.’ Mindmáig kevésbé vizsgált problémát exponál Balogh Edgár: „a politikus Ma­ dách számbavételét és népszerűségét” (Madách útja Timontól Mózesig). Ma­ 32 dách politikai szerepvállalásainak, gon­ dolkozásának, állásfoglalásának jellem­ ző tényeit az egyre jelentősebbnek tűnő Mózes-dráma tükrében elemzi. Madách Imre „nemcsak az írás, hanem a maga­ tartás művésze is. A közügyi állásfogla­ lásé. Saját korában előbb politikus, ha­ gyatékában inkább író, de a kettő el­ választhatatlanul egy.” A Mózesben megjelenített ellentétek, „a tömeg és egyén, nép és vezető, régi és új nemze­ dék, szolgaság és szabadság ösztön és tudat, igény és fegyelem, tenyészet és tervezés” Madách számára ugyanúgy gyakorlati kérdések, mint mindannyiunk­ nak napjainkban is. Madách emberiművészi magatartásának egységes fejlő­ dése megértéséhez jelentős mértékben figyelembe kell vennünk Balogh Edgár záró tételét: „Az a benső fejlődés azon­ ban, mellyel Timon-Madách a negatív állásfoglalástól (az öngyilkosság szélén) Ádám-Madáchon, a kereső-kutatón át Mózes-Madáchig (s egyidejűleg a majd­ nem népvezérségig) ér el, minősége sze­ rint osztályon és társadalmi ellentéteken túl a gondolkozástörténet hasznos algo­ ritmusa”. Brettai György (Ádám harca Lucifer­ rel, avagy az idő és egzisztencia a Tra­ gédiában) és Szilágyi Júlia (Madách és a haladás aritmiája) tanulmányai filozó­ fiai síkon közelítik a Tragédiát, ugyan­ akkor aktuális, gyakorlati következteté­ sekkel hatnak az olvasók szemléletére. Az emberiség és a sors, a Sors lehető­ ségeinek felhasználása, az emberiség és a haladás az emberi küzdelem konkrét kérdéseiként, feladataiként fogalmazód­ nak meg ezekben. Az utóbbiakhoz kap­ csolható Aradi József fiktív „ifjúsági for­ gatókönyve” (A jövő visszavétele), amely valójában egy, a Tragédia értelmezésé­ ben új és eredeti gondolatokat megfo­ galmazó rendezői meditáció. A dráma szituációinak és szerepeinek erkölcsi, történelmi szempontú elemzésével az új ember, új nemzedék és közösség szü­ letésének fejlődésfolyamatát, lehetősé­ geit tárja fel. A tanulmányokat Lászlóffy Aladár, Octavian Fodor, Gabos Zoltán személyes hangú jegyzetein kívül Deák Ferenc, Kondor Béla, Paulovics László, Pernács László, Tóth László és Würtz Ádám illusztrációi egészítik ki. KOJNOK NÁNDOR Egy hiánypótló kézikönyvről Külön érdeme a lexikonnak, hogy 350 - az egész anyag 10 százalékát kitevő — szócikk erejéig szerepel a munkásmoz­ galom történetében leggyakrabban hasz­ nált alapfogalmak elemzése is. E fogal­ mak rövid és pontos definícióját általá­ ban követik azok történeti vonatkozásai­ nak jelzései — ezáltal az olvasó egyúttal segítséget kap a marxizmus tudomány­ ágai összefüggéseinek érzékeléséhez. A kötet érdemei messze túlhaladják a benne közölt tények és adatok — önma­ gában is jelentős - értékeit. A különbö­ ző témakörű szócikkek tartalmi és terje­ delmi arányai, a lexikonban szereplő sze­ mélyek és fogalmak kiválasztási szem­ pontjai egyúttal tükrözik a munkásmoz­ galom-történet felfogásának szemléleti alapjait. A kiválasztási elvek és terjedel­ mi arányok bizonyos fokig önmagukban is orientálják az olvasót az egyes esemé­ nyek, személyek, szervezetek jelentősé­ gének megítélésében. Az arányok áttételesen segítséget nyúj­ tanak a magyar munkásmozgalom tör­ ténetének a nemzetközi munkásmozgalom történetében való elhelyezéséhez, a nemzetközi és az egyetemes mozgalmak összefüggéseinek felismeréséhez. Termé­ szetesen következik a lexikon céljából és feladatából a magyar és nemzetközi munkásmozgalom arányainak tudatos el­ tolása. Mivel magyarországi és magyar nyelvű kötetről van szó, a hazai mozga­ lom szempontjából jelentős kérdések az egyetemes munkásmozgalomban játszott szerepüknél nagyobb terjedelmet kapnak. Ennek megfelelően egyes magyar vonat­ kozású ismeretek önálló szócikkben ta­ lálhatók akkor is, ha a nemzetközi moz­ Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és a Kossuth Könyv­ kiadó kiadványaként 1972-ben megjelent a Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Jelentős eseménye könyvkiadásunknak a kötet megjelenése: Magyarországon szinte előzmények nélküli vállalkozás lá­ tott napvilágot. A kutatókat, oktatókat, tanulókat és minden politikai érdeklődé­ sű olvasót örömmel tölthet el e népsze­ rű- tudományos igényű munka kiadása, hiszen a régóta várt kötet hiánya szinte áthidalhatatlan gondokat jelentett a munkásmozgalom történetének tanulmá­ nyozásában. A népes szerzői és szerkesz­ tői kollektíva többéves munkájának ered­ ményeként 85 íven 3200 szócikkben ad a lexikon vázlatos áttekintést a magyar és nemzetközi munkásmozgalom történeté­ ről. A szócikkek adatai alapján kibonta­ koznak a munkásosztály közel másfél év­ százados osztályharcának legjelentősebb állomásai, szervezetei, vezetőinek portréi. A kötet tartalmazza a jelentős nemzet­ közi munkásmozgalmi szervezetek jellem­ zőit az egyes országok munkásmozga ­ lom-történetének összefoglalását. és ezen országok kommunista, szocialista, szociáldemokrata, szakszervezeti mozgal­ mának rövid történeti vázát, a magyar és nemzetközi munkásmozgalomban ki­ emelkedő jelentőségű szerepet játszó személyiségek életművének ismertetését; a legfontosabb lapok, folyóiratok jelzé­ sét. �galom más, hasonló jelentőségű kérdé­ seivel ezt nem lehet ugyanúgy megtenni. A lexikonban szereplő adatok frissek. Ez a frissesség elmondható akkor is, ha a műfaj más termékeivel hasonlítjuk össze a Munkásmozgalom-történeti Lexi­ kont és akkor is, ha a nemzetközi esemé­ nyek gyors változásait vesszük figyelem­ be — az adatok jelentős része 1970/71-es helyzetet tükröz. Olyan nagy szükség van a műfaj szo­ rosan vett feladatain túl is rendkívül sok erénnyel rendelkező kötetre, olyan jelen­ tős érdeklődésre tarthat számot, s olyan jelentős feladatokat old meg a Munkás­ mozgalom-történeti Lexikon, hogy hibái­ nak szerény jelzése is aprólékos aggá­ lyoskodásnak hat. Nyilvánvaló, hogy a lexikonok műfajában egy ilyen hiánypót­ ló első mű meg kell, hogy küzdjön az indokolatlan következetlenségek, az apró tartalmi és fogalmazásbeli pontatlansá­ gok egész sorával. Az egyik legnagyobb gond a szócikkeket követő irodalmi tá­ jékoztatás hiánya. Érthető, hogy időmeg­ takarítás, a kötet olvasóhoz jutásában értékes éveket jelentett a bibliográfia el­ maradása, ugyanakkor már ez a hiány önamagában is sietteti a javított és bőví­ tett kiadás előmunkálatait. S az előkészü­ letek során célszerű lenne egy-egy olva­ sói kollektíva véleményének kikérése a lexikon használatának tapasztalatairól, a használat során jelentkező gondokról. H. HÁMORI ANNA Sokatmondó levelek Történelmi tárgyú munkákat olvasva hozzá­ szoktunk ahhoz, hogy a szerzők általában hiva­ talos forrásokból, különféle jegyzőkönyvekből, jelentésekből, azonkívül sajtóból, statisztikából merítik adataikat és egyáltalán mindazt a tény­ anyagot, ami alapul szolgál az adott kérdés fel­ dolgozásához. Pedig nem kis jelentősége van különösen az egyes korok életviszonyainak meg­ rajzolásánál, — azoknak a forrásoknak sem, me­ lyeket nem a hivatalos szervek hoztak létre, hanem maga a nép. Ilyen jellegű forrásanyag csak a legutóbbi évtizedekben került számottevő mennyiségben az érdeklődő közvélemény elé (ilyen volt pl. a Jobbágylevelek, Parasztsorsparasztgond, stb. című kiadvány), de még min­ dig nem olyan mértékben, mint arra lehetőség volna. Ezért nagy öröm számunkra, hogy a Valóság márciusi számában Hanák Péter ilyen anyagot tett közzé. A Népi levelek az első világháború­ ból című közlemény egy csokorravalót mutat be azokból a levelekből, melyeket Magyarországról írtak hadifogoly férjeknek, fiaknak és testvéreknek és amely leveleket a cenzúra nem engedett to­ vábbítani, így százával maradtak meg a cenzúrahivatal irattárában. A válogatás nagy érdeme, hogy mindazokat az ismereteinket, melyekkel eddig rendelkeztünk az első világháború utolsó éveinek közhangula­ tát illetően, itt elevenen tapinthatóan, első kéz­ ből, szinte a kortárs elbeszélő szuggesztív bizo­ nyító erejével egészíthetjük ki. De a puszta is­ mereteken túl annyi érzelmi töltetben gazdag benyomást is kaphatunk az elmondottakról, mint az a háború embertelenségéről, borzalmairól írt legjobb szépirodalmi alkotásoktól várható csak. A nagy háborúellenes, antimilitarista művek szerzői — mint egy Barbusse, vagy Norman Mailer — sem tudják sokszor megrázóbban, döb­ benetesebben érzékeltetni mondanivalójukat, mint ezek a gyakran írni is alig tudó paraszt­ asszonyok, anyák és testvérek. Az egyéni sorsok és a szenvtelen, hatalmas háborús gépezet közti nagy szakadékról is ritkán kapunk olyan magávalragadó képet, mint ezekből a levelekből, melyek nagy részénél az egyéni hang gyakran csak a megadott formulák, az öröklött, hagyo­ mányos levelezési fordulatok, megmerevedett ki­ fejezések mögül szólal meg. Napjainkban valóságos reneszánszát tapasz­ talhatjuk a naívok, a primitívek képzőművészeti alkotásainak, egyre jobban ráébredünk az ilyen művekben rejlő értékekre: jól zárkóznak fel ezekhez a gyűjteményben olvasható levelek, mintegy irodalmi-történeti naív alkotások, melyek mindegyike egy-egy kis sorstragédiát hordoz magában. Ezért tartjuk érdemesnek felhívni a figyelmet az említett közleményre. Bizonyos, hogy aki azt elolvassa, nem fogja tudni kivonni magát annak hatása alól. Remélhetjük, hogy a hasznos kez­ deményezésnek lesz még folytatása és a közvé­ lemény a későbbiekben is megismerkedhet tör­ ténelmünk más ilyen értékes forrásanyagával is. Sch. M. Zenei krónika A Nógrád megyei zeneiskolák szerve­ A szolfézsversenyen közel ötszáz zenét zésében és rendezésében Salgótarján­ szerető és tanuló gyermek vett részt. A ban megtartott két zenei verseny (feb­ Muzsikáljunk szépen vetélkedőre több ruárban Énekeljünk ..., márciusban Mu­ mint háromszáz hangszeres növendék je­ zsikáljunk szépen) megmozgatta zenei lentkezett. Boldog és felszabadult zené­ intézményeink szinte valamennyi növen­ lésnek lehettünk szem- és fültanúi. A dékét. Mindkét rendezvény célja azonos résztvevők saját nyelvükön muzsikáltak, tőről fakadt: a résztvevők és tanáraik elmondották az adott művek kapcsán az eddig oly gyakran és eredményesen érzéseiket, bemutatták gondolkodásukat, emlegetett „muzsikáljunk együtt" gon­ ügyességüket. dolatot — a felkészülés és a versengés A vetélkedők egymásutániságában is során - a „muzsikáljunk szépen" köve­ egyértelművé vált, hogy hangszeres ok­ telményévé fejlesztették tovább. Az elha­ tatásunk nem szakadhat el a zenei tározás fontosságát és megalapozottsá­ anyanyelv mindennapos gyakorlatától. A gát jellemezte, hogy nemcsak a döntők, cselekvő részvétel nyomán válik igénnyé hanem az azt megelőző iskolai versenyek a leendő hangversenylátogatók nevelé­ résztvevői is — életkori sajátosságaiknak se, tudatosabbá és megfontoltabbá a és képzettségüknek megfelelően - növendékek értékítélete. Mindkét zenei örömmel, szívből jövően énekeltek, zeneverseny - egyéb célkitűzései mellett történeti korokat, korszakokat idéztek fel. ebben érte el legfőbb eredményét. Az Énekeljünk szépen címmel megtar­ tott szolfézsversenyt a Kodály-évforduló Kamarazene Balassagyarmaton jegyében rendezték. A vetélkedő három Lelkes és őszinte előadásban szólalt fordulóból állt. Az első rósz népdaléneklését (amely a Nógrád megyei népdal­ meg Bach muzsikája, április 27-én Ba­ kincs iránti érdeklődés felkeltését szol­ lassagyarmaton. A Rózsavölgyi Márk gálta) biciniák megszólaltatása követte. Állami Zeneiskola meghitt műfajnak A harmadik fordulóban lapráolvasási adott helyet: koncerttermében kamara­ készségüket és jártasságukat mutatták zenét játszottak. A krónikás — élményei alapján, elfo­ be a résztvevők. A vetélkedőn is bebizonyosodott a gultság nélkül - a társaszene valódi Kodály-gondolat teremtő ereje: zene­ nógrádi otthonának tartja a már emlí­ kultúrát kialakítani csakis a hallás köz- tett hangversenytermet, amely sajátosan kinccsé tételével lehet. A selejtezők és egyesíti magában a közönség értő és a döntő résztvevőiről megállapíthattuk, megtisztelő jelenlétét a falak között folyó hogy általános zenei felkészültségük igen zenei nevelőmunka intenzitásával. Mint­ alapos, tájékozottságuk kielégítő. A ver­ egy felrázza a zenei alapélmények bur­ seny a zeneiskolai és a zenei-tagozat kában rejtőző dallamokat, felkészíti a szolfézs-oktatása, valamint az általános hallgatót a felcsendülő muzsika vala­ iskolai énektanítás eredményessége kö­ mennyi hangjára, igényeket szab és be­ zött (részben a szakember-ellátottság, váltja kamatkövetelését. Aktív és ösztön­ másrészt a szakmai továbbképzés hiá­ ző kapcsolatot hoz létre a művész és a nya miatt) jelentkező egyre nagyobb kü­ hallgató között, megteremti az alkotó­ lönbségre is felhívta a figyelmet. Bár­ előadó-közönség hármas egységét. Sza­ mennyire eredményes is,nem elegendő bolcsi Bencét idézve: minden zenei tö­ csak a zenei intézmények szolfézsokta­ rekvés hátterében ott állnak a zenét be­ tását vizsgálni, szükséges lenne beve­ fogadó tömegek. A nyelv, melyben a zetni — a szaktárgyi vetélkedők keretében zene nagy alkotóművészei éltek — ere­ - a fiatal énekesek versenyét. Valójában detében és végső kihatásában - vég­ ez szolgálhatná tömegméretekben az 55 eredményben az ő nyelvük volt. kétszólamú énekgyakorlat előszavában Lényeges ez a huszadik század máso­ írtakat: „Mennél jobb zenész valaki, an­ dik felének zenehallgatója számára is. nál jobban tud másokat is bevonni a Hiszen csak a hármas egység keretében zene boldogító fénykörébe, annál job­ értheti meg a Bach-kantáták érzelmi vi­ ban tudja szolgálni a nagy célt, hogy a lágát, előadóinak törekvését, szándékát. Így érezheti meg Komády Gerzson Bach. zene az egész népé legyen." 33 �előadásában a Hammerschlag János által megfogalmazott fékentartott erő ha­ talmas áramlását — a temérdekséget és a rendet. A 203. kantáta fenségességé­ ben Komády személytelenné váló dal­ lamvezetését, pianissimóit és hangsú­ lyait. A hangverseny zárószámaként előadott Debussy-Villon Ballada — Szelecsényi Norbert közreműködésével — a század zenei nyelvének kialakulását idézte. Komády lenyűgöző biztonsággal feled­ tette a mű technikai nehézségeit. A rit­ kán hallható Ballada az újrafelfedezés erejével hatott. A balassagyarmati zeneiskola tanárá­ nak, Für Évának művészete először tá­ rulkozott fel ilyen mélységben. Für Éva egyéniségéhez a romantikus zene áll közelebb. A Mendelssohn-dalok érzel­ mileg gazdagon megrajzolt előadása, a Kerényi Máriával előadott három Men­ delssohn-duett életörömtől duzzadó vi­ dámsága egy alkotópálya további gaz­ gazdagodására hívja fel a figyelmet. V. Sinkovicz Katalin magabiztos zon­ gorajátéka kitűnően érvényesült a Bach -kantáták előadásában. Érdemes felfi­ gyelni erre az igen tehetséges zongoris­ tára, aki otthonosan mozog a zenetörténet valamennyi korszakában, egyéni hangon játszik, elsőrangúan kísér és végtelenül szerény. Veres István — fuvola, Fogarasi Béla — gitár, M. Vas Magdolna és Réti Zol­ tán — hegedű, Ember Péter — brácsa, Nyíregyházi Ágnes és Réti Emőke — gor­ donka közreműködésükkel méltó része­ sei voltak a sikernek. Kórodi-hangverseny Salgótarjánban A Kórodi András vezényelte SalgótarjániSzimfónikus Zenekar május 7-i hang­ versenyét az évad egyik legjelentősebb zenei eseményeként tartja számon a kró­ nikás, aki másfélszázadnál több — a ze­ nét szerető és megbecsülő — társával együtt elismeréssel és tisztelettel adózott a koncert közreműködőinek. A jelenlegi számviteli főiskola — a leendő zeneiskola — koncerttermében első ízben felcsen­ dülő muzsika az otthonadás és terem­ tés öröme mellett őszintén és nyiltan ki­ fejezte a komolyzene új fórumának szük­ ségességét, az elhangzott műveket kellő értékítélettel fogadó résztvevők igényes­ ségét. Meghatározta a hangversenyterem helyét és szerepét a város és a megye zenei életében, további perspektivát ad­ va a két-három esztendeje Csipkerózsika álmából felébredt és új lendületet vett együttmuzsikálási kedvnek. A Salgótarjánba ellátogató Kórodi András a vonóskar hangzásához simí­ totta a fúvósok játékát, megteremtve a zenekari hangzás alkalmanként hiányolt kiegyenlítettségét. Kórodi nem a hangok egymásutániságában, hanem egymásköztiségében keresi a zene értelmét, gondolatait világos vonalvezetéssel közli muzsikusaival. Az együttes játéka fegyel­ mezettebbé és egységesebbé vált. Az 34- esetenként előforduló ritmikai problémák a további tudatos felkészülésre hívták fel a zenekar figyelmét, mielőtt a pontat­ lanság általános gyakorlattá válna. Bach h-moll szvitjének örömteli fel­ szabadultsága, a Mozart-muzsika szen­ vedélyessége és nemes gazdagsága (Esz-dur Simfonia concertante, K. 364.) a teljességre való törekvés jegyében szó­ lalt meg. Egyedül HändelVízizenéjében érződött visszafogottság: a vonósok fénytelenebbül, a fúvósok bátortalanab­ bul szóltak. A h-moll szvit fuvolaszólamát az együt­ tes szólistája, Szvoren András játszotta. Szvoren ösztönös előadó, ám jól oldotta meg feladatát, szép hangja megfelelő dinamikával párosul. A Mozart-műben az Állami Hangver­ senyzenekar két kitűnősége: Dőry Zol­ tán hegedű- és Mauthner Anna brácsaművész működött közre. Dőry határozott­ sága, biztonsága és virtuozitása, Mauth­ ner kivételesen szép hangja és muzika­ litása kiemelkedő zenei élményt jelen­ tett. A pianók tartalmassága, a forték fé­ mes csillogása, az első tétel eleganciája, a lassú drámai szenvedélyessége, a zá­ rótétel sziporkázó szellemessége a zenei anyanyelv maradéktalan elsajátításáról beszélt. A számviteli főiskola hangversenyter­ me építészetileg merész megoldású, ám akusztikailag kiegyensúlyozatlan. Érde­ kességként megemlíthetjük, hogy míg a mélyebb tónusú hangok bársonyos me­ legséggel szólalnak meg, addig pél­ dául a hegedűk magas hangjai fényte­ lenek, tónustalanok maradnak. Remél­ hetőleg ezen segít majd a megfelelő falburkolat. Molnár Zsolt POGÁNY FRIGYES: Salgótarján új városközpontja A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat Műelemzés címmel jelentős sorozatot in­ dított. Pásztóy Margit főszerkesztő tájé­ koztatása szerint, a sorozat napjaink kép­ zőművészeti alkotásaival, a legizgalma­ sabb művekkel kíván foglalkozni, eszté­ tikai elemzést nyújtva át róluk az olvasó­ nak, nyomdatechnikailag is jó minőségű kötetekben. Hogy mennyire szükség van e karcsú kötetekre (a Műelemzés első kötete Dávid Katalin: Munkásállam. Tör­ ténelem — Bernáth Aurél két falképe), mi sem bizonyítja jobban, mint azok a viták, amelyek időnként fellángolnak egy-egy építészeti alkotás, köztéri szobor, stb. kapcsán, vagy éppen az esztétikai — s nemcsak az esztétikai! — értékek iránti közöny nyomán jelentkező értékrombolás több szomorú ténye. Igen, nagy szükségünk van a szépség erkölcsiségére, amely a szépnek az emberekre gyakorolt nevelő hatásában rejlik, az embert tár­ sadalmi lényegére figyelmezteti, s ezáltal nemesíti. Pogány Frigyes könyve a téralkotás művészetének, az építészetnek korszerű szemléletére neveli az olvasót, hidat ver­ ve az elvont esztétikáról a konkrétumig. A Párizs, Róma, Firenze, s más nagy sikerű városesztétikai mű avatott tollú szerzője ezúttal Salgótarján új vá­ rosközpontjának röviden összefogott elemzésére vállalkozott, építőművészeti értékelést nyújtva e városi főtérről, s legfontosabb motívumait jelentő épüle­ teiről. Mint a művészeti alkotásoknál általá­ ban, az építészettel kapcsolatban is mindenekelőtt arra keressük, a választ, hogy mi a tartalma, mit fejez ki. Goethe metaforája ..megfagyott zené-"nek ne­ vezi az építészetet, hangsúlyozva érzelmi töltetét. Valóban, az építészeti stílusok kifejezik koruk tipikus érzelmi magatar­ tásait, azon túl, hogy tükrözik a kor anyagi kultúráját, ,s társadalmi életét. Pogány Frigyes tanulmányában hang­ súlyozza az építészet és a társadalom dialektikus kölcsönhatását, többször utal arra, hogy a jól megérzett és megoldott építészeti környezet visszahat az alapra. Salgótarján új városközpontja is nap, mint nap formálja a város polgárainak magatartását. Élményt jelent olvasni, amit a szerző az építészeti alkotások kapcsán anyagról és szerkezetről ír. Elsősorban a szerke­ zet művészi tényezőiről, a részek és az egész viszonyáról, a térbeli ritmusról, stb. árul el sokat a tanulmány. Az építészet mindhárom művészi szempontból fontos tényezőjéről olvashatunk a salgótarjáni főtér elemzése kapcsán: az épületek külső és belső teréről, valamint az épü­ letek és természeti, táji környezetünk vi­ szonyáról. Jóleső érzés ismételten felfedezni a ta­ nulmány olvasása kapcsán is, hogy a modern építészetben az aránytörvények, a szerkezeti egység, a plasztikai megol­ dások ,stb. ugyanúgy a szépség forrásai — ha jól élnek velük —, mint a régebbi építészeti stílusokat szülő korokban. S egy-egy városrész hangulatának megte­ remtése is lehet egyéni, csakúgy, mint egy épület tervezése. Pogány Frigyes tanulmánya a korszerű építészet követelményei közt tartja szá­ mon az épület funkciója egyértelmű vál­ lalásának szükségességét. A művészi jel­ leg és hasznosság az építészetben sem zárja ki egymást, sőt a két tényező egy­ mást erőstíheti. A szerző gondolatmenete az elemzett épületek funkciójáról szólva is rendkívül érdekes, gondolatébresztő. Annak ellenére, hogy az épületeket hasz­ nálók (József Attila Megyei Művelődési Központ, megyei könyvtár, Pécskő Üzlet­ ház) ma már nem tudnak minden funk­ ciót ellátni az adott kereteken belül. T. E. �A III. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából Jánossy Ferenc: Zsuzsika Kő Pál: Gyűrűfű (részlet) HÍREK A CSESZTVEI MADÁCH-EMLÉKMÚZEUM kibővített anyagú, újjárendezett emlékkiállítással tiszteleg a nagy dráma­ író, Palócfald szülötte emlékének. A kiál­ lítás megnyitására a Madách-centenáriumi ünnepségek keretében — április 29-én - került sor. • JEL. Május második felében vendég­ szerepeit Salgótarjánban a Komárom megyei „JEL" képzőművész csoport kiál­ lítása. Megnyitására 13-án került sor a Megyei Művelődési Központ üvegcsar­ nokában. 9 VIETNAM ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TÁMOGA­ TÁSÁRA KÉPAUKCIÓT szervezett a Ha­ zafias Népfront és a Megyei Művelődési Központ. A megyei képzőművészek által felajánlott képekből rendezett kiállítás két hétig áll a látogatók és vásárlók rendelkezésére. A rendező szervek első­ sorban vállalatok, intézmények támoga­ tására számítanak. • KÉPZŐMŰVÉSZET. Czinke Ferenc gra­ fikusművész önálló kiállítására került sor az olaszországi Urbinóban. Iványi Ödön kiállítási anyaga május során a Banská Bystrica-i Oblastna Galériában szere­ pelt. Lóránt János festőművész Egerben mutatkozott be képeivel. • III. NÓGRÁDI MŰSZAKI NAPOK ren­ dezvénysorozata zajlott le májusban. A Műszaki és Természettudományi Egyesü­ letek Szövetsége Nógrád megyei Szer­ vezete és tagegyesületei által rendezett NAPOK kiállításokkal, neves szakembe­ rek előadásaival segítette sikeresen a szakember-továbbképzést. Technikai okok miatt a III. Salgótar­ jáni Tavaszi Tárlatról kritikánkat a lap harmadik számában közöljük. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1eedb5ac414fce8500f2524408f18539.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika