https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f97cdcfaa8802f7800cc608356b31703.pdf 00d0168b3fd6607b733dad4d013bf66c PDF Text Text Vita a városi értelmiségről A munkahelyi légkör Riport az államosítások évfordulóján Papp Lajos versei Szervátiusz Tibor Petőfiről Czinke Ferenc Bátki Józsefről Kő Pál Chagall-szobra születéséről Nógrád megye 1848-ban Rózsavölgyi - évforduló Szocialista országok I. festészeti biennáléja Szeretettel köszöntjük a Tisztelt Olvasót — a fe jlő ­ désének most újabb szakaszába lépő Palócföld minden eddigi és majdani olvasóját. Mindazokat, akik lapunkat — erényeit dicsérve és fogyatékosságait felróva — pártoló figyelemmel kísérték máig megtett útja során. S mind­ azokat, akiknek már ez az, új tartalmi és formai törekvé­ seinket tükröző lap válik — reméljük, hasznos — úti­ társává. Megújhodásunk lényege az a törekvés, hogy közvet­ lenebbül, következetesebben megfeleljünk a társadal mi életünket, közgondolkodásunkat most és itt jellemző igé­ nyeknek. Szerves része, szervező, erjesztő ereje kívánunk lenni annak a folyamatnak, melynek során szellemi éle­ tünkben mind jobban megizmosodik a közös dolgainkat fejlesztő őszinteséggel vizsgáló és kollektívan elrendező nyílt eszmecserék gyakorlata — társadalmi fejlődésünk egyik főpillére: a szocialista demokrácia. S hogy „ezügyben” mi a feladatunk? Pártos meggyőződéssel nyilvános­ ság elé tárni társadalmunk mai valóságos kérdéseit: köz­ életünk követendő és kritikát kihívó jelenségeit egyaránt. Azt a valóságot, amelyben előrehaladásunk záloga a szocialista eszmék és alkotás melletti következetes állásfoglalás. Magánéletben és közéletben, munkában és mű­ velődésben. IR O D A LM I, M Ű V É S Z E T I , T Á R S A D A L O M P O L I T I K A I FOLYÓIRAT �Lapunk — irodalmi, művészeti társadalompolitikai folyóirat. A kultúra fogalmát lehető legtágabban értel­ mezve, foglalkozni kívánunk irodalmi-művészeti életünk és a megyei iparfejlesztés, a közoktatási reform és a kor­ szerűsödő mezőgazdaság, a közművelődés és az urbani­ záció, a fizikai és a szellemi munka elvi és gyakorlati kérdéseivel egyaránt. Helyt adunk minden, eszmei bizton­ ságot és művészi igényességet bizonyító alkotásnak; kü­ lönösen, ha az a közösségi élet, a felelősséggel végzett munka kérdéskörével ismerteti meg olvasóit. Következete­ sen támogatjuk a szocialista hagyományainkat feltáró kutatómunka eredményeinek bemutatását, dokumentu­ mok közlését. És — minden eddiginél jobban — igényeljük az Olvasó aktív támogatását: publikációinkkal kapcsola­ tos írásos és szóbeli észrevétel, eszmecsere formájában. Nógrád — a dinamikus átalakulások megyéje, s mint ilyen: a fejlődés nagyszerűségének érzékletes példázásával egyidőben szembeötlően mutatni képes m últ-jelen — jövő együttlétezésének hátrányait is. És Nógrád az a megye, amelyre — hiányos, sőt káros kulturális öröksége okán - joggal-jogtalanul még ma is elmarasztaló jelző­ ket aggat a köz véleménye; gyakorta híján a megalapo­ zottságnak, hiszen ezeken a végeken is egyre erősebbek a szocialista kultúra új várai. Éppen ezért nyomatékosan szép felelősség éppen most és itt hitet tenni egy olyan orgánum megformálása mellett, mely mai valóságunk feltárására összpontosítva erőit, az olvasók minél több rétegének érdekeit tartva szem előtt — egyforma termé­ szetességgel igényelheti a pedagógus és a kétkezi mun­ kás, a mérnök és az alkalmazott érdeklődését. Ideálunk — s törekvéseink szerinti — a folyóiratnak az az állapota, amikor a Palócföld közéletünknek egyik valóságos fóru­ maként - tekintet nélkül nemre, korra, foglalkozásra a legkülönbözőbb egyének és kiskollektívák számára válik mértéket adó, tájékoztatva befolyásoló útitárssá. És ideá­ lis — s törekvéseink szerinti — a folyóiratnak az az álla­ pota, amikor a Palócföld oldalairól a ma emberében élő világnak és a mai valóságban vélt vagy elfoglalt helyének minél hitelesebb rajzolata néz vissza ránk. Okulásul mindenfajta továbblépéshez. S új elképzeléseink együtt járnak néhány külsődle­ ges változással is. Ezévi első számunk máris ebben az új formában került az olvasó kezébe: hogy e — hitünk sze­ rint — vonzóbb külalakban nagyobb lehetőséget teremt­ sünk minél több és praktikusabban elrendezett informá­ ció továbbítására. És tehetjük ezt mától kezdve — évi hat alkalommal: kéthavonként. Hogy terveink helyesek voltak, s hogy nem tévesztet­ tünk irányt — minderre végül is az olvasói közvélemény ad választ. Céljaink megvalósítása nem napok kérdése. És sikertelen — bármilyen nemes próbálkozás legyen is — a befogadók segítsége nélkül. Folyóiratunk igényli, sőt munkája nélkülözhetetlen összetevőjének vallja a közön­ ség aktív támogatását. Hogy a Palócföld valóban a kö­ zönségigény közvetlen szomszédságában munkálkodó közéleti fórummá váljék. Valamennyiünk érdekében. Itt vállalt feladatainak sikeres elvégzésében bízva kéri a Tisztelt Olvasó támogatását a SZERKESZTŐSÉG TARTALO M : 3 5 7 9 11 14 15 19 21 22 24 25 26 27 27 28 29 29 30 dr. Horváth István vitaindítója Herold László, dr. Muzsay József, Venesz Ernő reflexiói Lakos György: Magának él-e a falusi értelmiség? dr. Hidasi József: A munkahelyi légkör Eőssi K. Sándor: Gondolatok, emlékezések Hann Ferenc: Transsylvania Papp Lajos: Konok és magyar, A város tizenhárom neve Nap Fábián: Kicsi sovány ublinkómadár, Nem történik semmi Fábri Péter: Menekülés a menstvárból Kondorossy Emőke: Nyughatatlanul Szabó Béla: Petőfi kora Nógrádban Szabó Károly: A márciusi forradalom Balassa­ gyarmaton Zólyomi József: Nógrád megyei parasztmozgal­ mak 1848-ban Szervátiusz Tibor: Gondolatok Czinke Ferenc: Egy dombormű ürügyén Kő Pál: Szabálytalan írás egy szobor születéséről Évforduló (Bónis Ferenc) A Kortárs Petőfi-emlékszámáról (Csongrády Béla) Végh Antal: Erdőháton, Nyíren (Horpácsi Sándor) Két megyei kiadványról (Schneider Miklós) Nemzetközi festészeti biennálé Kassán (Pál József) Réti Zoltán kiállításáról (Molnár Zsolt) A címoldalon Szervátiusz Tibor Petőfi-portréja, a hátsó borítón Kő Pál rajza A lapterv Kerekes László művészeti szerkesztő munkája A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRATA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 3909 NyV Balassagyarmat 2000 pl. Fv.: Bednár Károly �VÁROS - ÉRTELMISÉG - KULTÚRA Dr. Horváth István Jubileumára emlékezett a város. Nem volt nagyszabású az ünnepség, hiszen az ok sem régi keletű: Salgótarján 1922-ben lett város. Formálisan. Éppen ezért az emlékezés is ezt tükrözte és folyamatában döntő súllyal szerepelt az 1945 óta eltelt korszak. Érthető. A városban akkor születtek meg azok a fel­ tételek, amelyek az alkotó emberi tevékenység lehetőségét tel­ jessé tehették. Teljessé, a szó legigazibb értelmében. Teljessé a társadalmi munkavégzés minden szintjén. A várossá nyilvá­ nítás évfordulója sok egyéb mellett jó értelmű apropót kínált arra is, hogy emlékezzünk létrehozott értékeinkre, vizsgáljuk tevékenységünket. Ehhez a város történetének elemzése — po­ litikai, ideológiai szempontból is — jó segítséget adott. Így kapott jelentős teret az 1919-es év, az elnyomottak mozgalma a Horthy-korszakban, a nagy alkotások létrehozásának idő­ szaka 1945 után. Ezek olyan tevékenységsort takarnak, amely­ ben a fejlődésnek kezdetén álló intellektus magas eszmei er­ kölcsi magatartással párosult. Ebben a folyamatban a cél és tevékenység szoros összhangja valósult meg. S ennek eredmé­ nyei nyilvánvalóak. Ez adta az ünnepségek erejét. A város újjászületésének, azaz valóságos kialakulásának folyamata szocialista viszonyaink között kezdődött el. Ez lénye­ gében ma is meghatározza az itt élők magatartását, szemléle­ tét. A város helyzetéből adódóan ez sokszor úgy hatott az itte­ ni társadalmi gyakorlatra, hogy az igény - éppen a sajátos körülmények folytán — elsősorban az anyagiak megteremtése felé fordult. A város történetében, a korábbi időszak káros ha­ tására, az értelmiségi foglalkozású csoport nem volt stabil, rendezett. A túlzóan degradáló általánosítás deformálta a köz­ véleményt, és a minduntalan viszonyítgatás sem kedvezett az e csoport körében kialakult saját gyakorlatnak. Ez a szemléleti és gyakorlati fogyatékosság — szubjektív minősége folytán — torzította cél, tevékenység, magatartás harmóniájának építmé­ nyét. A „nagy lehetőség” tudata, amely nemcsak a termékek előállításában közvetlenül résztvevőkre hatott, hanem a város szellemi erőit is orientálta, egy ideig nem a kedvező irányban alakította az utóbbiak gyakorlatát. A teljes emberi — jelen esetben nélkülözhetetlen alkotó — tevékenységhez szükséges mozzanatok kissé háttérbe szorultak, és főleg a rutinmunka, a mindennapi ismeretek reprodukálása valósult meg. Amihez azt is hozzá kell tennünk, hogy az e reprodukcióban résztve­ vők száma nem volt túlságosan magas, és hogy a folyamatot irányítók köre gyakran változott. A korszak adott politikai viszonyai és sajátosságai kö­ zött egyre erőteljesebb kényszerítő erővel jelentkezett az igény, hogy szocialista viszonyainkhoz, a városhoz jobban simuló gya­ korlat honosodjék meg ezen a területen is. Ez a felmérés tük­ röződött abban az 1964-es politikai döntésben, amely elemez­ te az értelmiség helyzetét, alapvető jellemvonásait, és mind­ ebből máig is érvényesen meghatározta a fejlődés irányát. Lé­ nyegében ezzel a határozattal vált teljessé az értelmiség elé állított követelmény-rendszer, amelynek a konkrét feladatmeg­ jelölésen túl elvi jelentősége volt. Elsősorban mert tovább moz­ dította politikai, ideológiai életünk helyes irányú fejlesztését, másrészt pedig azáltal, hogy a - társadalmi gyakorlat és az értelmiség oldaláról egyaránt — spontánul jelentkező igényeket korlátok közé szorította, a feladatok végrehajthatóságának ér­ dekében megfelelő feltételek biztosítása után látott, a kettő közötti összhang megteremtésére törekedett. Ennek a szemlé­ letnek és politikának a terméke az MSZMP városi bizottságá­ nak határozata, amely ötéves távlatban megjelölve a városban szükséges szakemberek számát, szabta meg az itt élők felada­ tát. Ettől az időszaktól fogva a politikai gyakorlat helyes irány­ ban és megfelelő arányban segítette az értelmiséget szellemi alkotó tevékenységének kibontakozásában. A döntés helyessé­ ge a csoport számszerű gyarapodásán és alkotó tevékenysé­ gén is mérhető. A kiegyensúlyozottabb körülmények között a rájuk szabott feladat sem lehetett más, mint ami társadalmunk, s a város fejlődéséből következhetett. Az értelmiségi foglalkozású csoport valóságos és napra­ kész struktúráját nagyon nehéz meghatározni. Az előfordulás sokfélesége és mennyisége azonban utal az előzőekben leírt feladatok, a differenciált mennyiségi fejlesztés teljesítésének mértékére is. Bizonyos, hogy a kedvező politikai társadalmi légkör itt is éreztette hatását. Az utóbbi évek néhány adata igazolja a fejlődést. 1971 1968 168 147 Orvosok száma 465 Pedagógusok száma 416 Iparban alkalmazott mérnökök, 225 147 közgazdászok száma Ha a termelő szférát vesszük szemügyre, az eredmény nyilvánvaló: a városban, az iparban folyó rekonstrukciós te­ vékenység, a termelés korszerűsítése az irányításban is jelentős előrelépést feltételez. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a termelés technikai, technológiai követelményeit kutatók, a szer­ vezés tökéletesítésével foglalkozó közgazdászok, műszakiak megnövekedett létszámára és erejére egyre jobban számítanak a politikai és gazdasági vezetők. Ezzel azonos ritmusban gya­ rapodott a tudományos kutatásban, szakmai, ideológiai to ­ vábbképzésben résztvevők köre is. Mindebből egyenesen következik, hogy tevékenységük eredménye a megváltozott, kor­ szerűbb munkakörülményekben, az emberek jobb közhangu­ latában mérhető le. A műszaki tudományos eredményekhez hasonlóan kedvező jelenségeket — amelyek már lassan folya­ mattá állnak össze - tapasztalhatunk a társadalomtudomá­ nyok (helytörténet, szociológia, művelődéstörténet, stb.) eseté­ ben. Művészeink tevékenysége — különösen, ha a város mére­ teihez viszonyítjuk — méginkább figyelemre méltó. Kezdeti — bár biztató — azoknak a tevékenysége is, akik szépirodalmi ambíciókkal dolgoznak a városban. A pozitív jelenségek ellenére tény, hogy a várossal együtt annak szellemi élete is a kamaszkorát éli. Ezért továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk az itt tapasztalható ellentmon­ dások feloldására, hiszen haladásunk üteme a tapasztaltnál intenzívebb fejlődést feltételez. A műszaki értelmiségnek például tudományos munkában csupán 8— 10 százaléka vesz részt. De nem lehetünk elégedet­ tek akkor sem, ha a többi értelmiségi - nevében jelzett szín­ vonalú — munkáját vizsgáljuk. Hiszen a társadalomtudományi kutatások területén dolgozók közül százalékban szinte ki sem fejezhető az a kör, amely mai életünk vagy történeti múltunk rendszeres kutatására vállalkozik. Művészeti termékeink még ritkán kapcsolhatók az alkotó tevékenység más területeihez, mondandójuk gyakran kifogásolható. A TIT tevékenysége ma­ napság anyagi jellegű kapcsolatok kiépítésében vagy azok megtartásában erőteljesebb; az értelmiség szervezéséből, 3 �rendszeres foglalkoztatásából, a különböző értelmiségi rétegek közötti kapcsolatok kialakításában, azok stabilizálásában, igé­ nyeinkhez képest még mindig igen kevés részt vállal. Ezen a téren a szakmai társaságok (történelmi, pedagógiai, orvosi, műszaki stb.) szinkronjáról sem beszélhetünk. S persze az is figyelemre méltó, hogy a TIT tagjainak száma sem alakult meg­ felelően a városban: 1968-ban 141, 1971-ben 171 fő volt. (Mindez jelzi, hogy igen sok tennivaló halmozódott fel ezen a területen is: különösképp nagy a felelősségünk a speciális (például a Palócföld) és egyéb (például TIT, stb.) műhelyek ezirányú jellegének, vénájának erősítésében.) Szükséges az értelmiségi tevékenység jobb megalapozása és egyidőbeni továbbfejlesztése, mert a politika, az irányítás által kialakított és követendő gyakorlatához számban és minő­ ségben sem elegendő szálon kapcsolódik ez a réteg. A nap­ jainkban folyó tevékenységre alapozva már most ki kell alakí­ tani a jövő gyakorlatát. Ez, figyelembe véve a város helyzetét, kettős irányú lehet: egyrészt az alkotókedv erősítése az értel­ miségi tevékenység minden területén, másrészt, a magasabb minőség felé előrehaladás az ismeretek továbbításában. E kettős feladattal az is elérhető, hogy értelmiségünk jobban fog élni a rendelkezésre álló lehetőségekkel és egyes feladatok és problémák megoldásával kialakíthatja sajátos hangját is. változzon kulturális életünk belső struktúrája, benne közműve­ lődésünk, oktatási rendszerünk. Ebből a felfogásból adódóan nyilván vannak megvalósítandó feladataink is. Hiszen a ma közgazdászától, mérnökétől nem azt várjuk elsősorban, hogy énekeljen, szavaljon és színjátszon, hanem azt, hogy az isme­ reteinek minél nagyobb hányadát realizálja a gyár, a munká­ sok érdekében. A tanártól azt, hogy a termelési tevékenység színvonalas elvégzéséhez mutassa fel és adja át a megfelelő ismereteket. A népművelőtől, hogy mind a termelés, mind a köz­ oktatás számára gyűjtse össze az alap- és kiegészítő ismerete­ ket; az összegyűjtött ismereteket megfelelő rendszerbe sorolja, és tárja fel, tegye hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Eb­ ben a felfogásban megtalálható mindenki számára a megfe­ lelő hely, ahol képzettsége, kedve szerint végezheti tevékeny­ ségét. Kulturális életünk berendezkedése még nem egészen ilyen racionális rendszeren nyugszik. Amihez hozzájárul az is, hogy a város korábbi fejletlenségéből következően az értelmiségtől általában azt is várjuk, hogy vegyen részt fizikailag a kulturális rendezvényeken (színház, mozi, könyvtár), azaz személyes pél­ dájával is alakítsa a fentiek irányába a városban kialakult köz­ hangulatot. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy értelmiségünk számára is létfontosságú az ilyen gyakorlat. Tennie kell, hogy szellemiségében is egészségesen fejlődjön, hogy elkerülje a provincializmus, szellemi tunyaság ellene gyakran - esetenként joggal - vádként felhozott állapotát. Nagyon fontos, hogy az értelmiségi munkával „előállított” szellemi termékek visszahassanak a nagyobb közösségre, hogy közkinccsé váljanak. Az ehhez szükséges feltételek megterem­ A fejlődési „rendellenességnek” természetesen vannak tése elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósulhassanak a tech­ nikai, technológiai ujítások, közérthetőek legyenek a művészeti további speciális jelei is. Az egyik legnagyobb veszély a szub­ alkotások, ismertté váljanak napjaink társadalmi fejlődéséről, jektivizmus erőteljes megjelenése: ha az önértékelés túl nagy a városról készült tanulmányok. Az értelmiségi tevékenység lé­ teret kap, szükségszerű, hogy mások — és nem kizárólag elvek nyeges követelménye, hogy ne maradjon magára, ne kesered­ - ellen irányul. A meggyőzés és a vita helyébe tolakodó admi­ jen meg, hanem kapjon „pódiumot” , hogy hatni tudjon. A nisztratív intézkedések, sürgető kívánságok jelenléte káros ha­ tással van az irányításra is. Ezen túl káros hatása abban is társadalmi, politikai feltételeken túl - ezzel összefüggésben nélkülözhetetlen, hogy a visszacsatolás lehetőségeit biztosító mérhető, hogy elbizonytalaníthatja az alkotói tevékenységet, eszközök rendelkezésre álljanak. Szükség van korszerű techno­ felerősítheti a tévedéseket, részben vagy egészben deformál­ lógiákat kikísérletező laboratóriumokra és korszerűen felsze­ hatja a város szellemi arculatát. relt üzemekre. Szükség van olyan intézményekre, amelyek le­ Nagy fogyatékossága kultúrpolitikai gyakorlatunknak, hetőséget teremtenek az elméleti kutatáshoz nélkülözhetetlen hogy már hosszú évek óta nem tud „nyitni” a termelésben szakirodalom előteremtésére, emellett szélesebb körben is se­ dolgozó értelmiségiek alkotó bázisai felé. A város egyéb ér­ gítik a kutatáshoz szükséges társadalmi légkör, a tömeges be­ telmiségi csoportjaihoz való kapcsolódásuk jelenleg is kezdeti, fogadó készség kialakulását és fejlődését. bizonytalan stádiumban van. Megtermelt értékeink csak igen szűk körre gyakorolnak hatást, lényegében városi szinten kö­ Vizsgáljuk meg az elsőt: a feltételek alakulását. A min­ zösségi részvétlenség kíséri munkájukat. Az egyes csoportok denki előtt ismert üzemi rekonstrukciók, az új közintézmények a fejlődést jelzik. Az eredmények azonban részlegesek, a ku- mozaikszerű létük miatt - egymás munkáját nem ismerik, aptató munkához szükséges feltételek csak részben biztosítottak. rózódási folyamatuk tovább tart. Hiszen például a rekonstrukció csak a termelő terület korsze­ Negatív irányba hatott az is, hogy e réteget jórészt mint rűsítésével jár elsősorban, és nem a kiszolgáló egységek (la­ „beszervezésre" várókat fogtuk fel. Számukra klubot és más boratóriumok, stb.) megteremtésével. Ugyanakkor az irodalmi fórumot kívántunk létrehozni, kevés sikerrel. Ugyanakkor azokra szolgáltatás — témafigyelés, reprografikus eljárások, könyvtár- a természetes közösségekre, amelyek kezdtek kialakulni — kü­ közi kölcsönzés stb. - nagyütemű, az igényeket meghaladó fej­ lönféle szakmai társaságokra gondolunk — , igen kevés figyel­ lődése pedig - elvileg — biztosítja a legújabb információk bir­ met fordítunk, pedig igényelnék a nagyobb törődést, mert most toklását is. Tehát a feladat kettős irányú ebben az esetben is. számukra csak a fővárosi központokkal tartott kapcsolat teremt A saját munkához való színvonalas, a lélektelen rutint kizáró igen laza szervezeti-ta rta lmi életet. Természetes közösségekként viszony megköveteli, hogy értelmiségünk részben az adaptá­ való felfogásuk és egységes irányításuk javíthatna a tudomá­ ciós tevékenységgel fejlessze a termelési kultúrát, az e tevé­ nyos kutatás tervezésén, kielégíthetné a még kevés, de már kenységben résztvevőket. Másrészt a társadalomtudományok­ jelenlévő igényt a szakmai vitákra, klubestekre. Ezzel egészsé­ kal, az alkotó- és el őadóművészettel foglalkozó értelmiségünk gesebb irányba fordulhatna a jelenlegi gyakorlat, mert az ér­ úgy fejtse ki önálló tevékenységét, hogy a város fejlődéséből telmiség számára túl általános érdeklődési körök helyett e következő kérdésekre adjon választ. Így alakíthatja ki saját munka mindennnapjaihoz jobban illő természetes keretek telí­ arculatát, és ennek megfelelő közösségét. tődhetnének tartalommal, és maga a szervezési tevékenység A növekedés kamaszbetegsége mindig eredményben érzé­ - a belső kényszer által - jobban motiválódhatna. Persze azt kelhető. Ezt az együttlétet figyelembe kell vennünk kulturális is el kell mondanunk, hogy e - most ostorozott - felfogásnak életünk összetevőinek vizsgálatakor is. A legfontosabb feladat, reális alapjai voltak. Nevezetesen az, hogy e réteg is hajla­ hogy kulturális gyakorlatunkat egységesebbé tegyük. Ebben mos arra, hogy bezárkózzék ismereteibe és magánéletébe. vannak olyan természetű feladataink, amelyek végrehajtása Gyakran hiányzott - és a tapasztalatok azt igazolják, hogy közvetlenül ránk vár, vannak olyanok, amelyek országos intéz­ esetenként még ma is hiányzik - az a tulajdonsága, amely a kedést sürgetnek. Ez utóbbiak közül különösen fontos, hogy megszerzett ismeretekből következne: a nagyobb aktivitás. Na­ fejlődjenek az értékeket létrehozó emberi tevékenység területei gyobb aktivitás a közéletben, a termelési tevékenységben, a és termékei, azok propagandája. A létrehozásukkor felhalmo­ szellemi javak elsajátításában, ezek együttes fejlesztésében. zódott ismeret kerüljön vissza társadalmunk életébe. Nyilván­ Holott csak ez jelenthet számukra és a közösség számára is való, hogy ehhez elsősorban arra van szükségünk, hogy meg­ elfogadható programot. 4 �VÁROS - ÉRTELMISÉG - KULTÚRA H erold L á s z ló Az értelmiségről van szó. A vele szem­ ben támasztott és támasztható követel­ mények - a társadalom oldaláról — pon­ tosan megfogalmazhatók a termelés, a létrehozás, az alkotás vonatkozásában. Megfogalmazhatók részleteiben és együt­ tesen minden értelmiségi alkotói terület­ re. Már sokkal nehezebb, ha más néző­ pontot választva: a közélet oldaláról tör­ ténik a követelmények kimondása. Pon­ tosabban akkor jelentkezik a probléma, amikor a nagy társadalompolitikai kér­ dések réteg- s azon belül is helyi fela­ dattá bontódnak fel. A munka, az alko­ tás, a társadalmi érdekű önmegvalósí­ tás tulajdonképpen feltételezhető és el­ várható minden, tevékenységét becsüle­ tesen teljesítő dolgozó embertől. A hi­ vatás-fokú alkotás magasabb értékkategóriája e kört tovább erősíti. Városunk stabilizálódó, állandósuló, egyre kevéssé fluktuáló értelmiségi réte­ ge feltehetően — a számok és a létreho­ zott értékek bizonyítják — megfelel a fen­ tebb leírt alkotó értékkategóriának. De ez a munkával, a létrehozással kapcsola­ tos identifikáció oldala, s ez még nem válasz a másikra: „az értelmiség a vá­ rosban” problémára. Egy adott város adott fejlődési sza­ kaszában el lehet várni bizonyos dol­ gokat: reprezentatív megjelenést színház­ ban, hangversenyen, tárlaton, beszervezettséget tudományos vagy más jellegű társaságokba, klubokba stb. Minden va­ lószinüség szerint egy város kamasz-évei­ nek velejárója, talán nem is betegsége ez. (Éppen ezért milyen természetes, ma­ gától érthetődő szervezettségi forma mindez a valóságos pubertás korában, konkrétan a középiskola gyakorlatában. Ö nmegvalósítás és szervezettség: a fej­ lődőben lévő, személyiséget alakító élet­ kor egymásnak kiegészítő, egymást fel­ tételező létformája.) De a felnőttkor életformája más. S a probléma itt kezdődik. Az értelmiségi életformára vonatkoztatottan kitapinthatóan. A 70-es évek Salgótarjánja egyre több szinten hozzánő a kor követelmé­ nyeihez. A rekonstrukció-szemlélet az a l­ kotás lehetőségének reneszánszát is kez­ di jelenteni, s ennek az a természetes velejáró igénye, hogy az alkotás körül­ ményeinek korszerűsítésével az alkotó — inspirált belső igényű meghatározottság­ gal — teljesebben építhesse fel önmagát. S a társadalmi érdekű önkifejtés, az önkifejtés fölpörgette akkumulálódás feszíti tovább az igényt: társas kapcsolati, tu­ lajdonképpen közéleti igénnyé. Városfejlődés-lélektant ismereteim sze­ rint még nem írtak, pedig minden bizony­ nyal megvannak pl. a városon belüli ré­ tegmagatartások fejlődési törvényei. Úgy tünik — a mi esetünkben — az ér­ telmiség jelenlétével reprezentáló, „pél­ damutató" funkcióinak kamasz-szerep­ játszása letompulóban, s kezd bontakoz­ ni a tényleges társadalmi cselekvés kora, korszaka. - Még ott a kamasz, bár kezd férfivá válni, de még nem az. Még annyi ismeret, tapasztalat nem feszül benne, hogy alkotó közéleti körré integrálódjék. Még csak keresi az utat: kisebb csopor­ tokban, azonos érdeklődésű barátok kö­ rében. Még annyi erőt nem érez magá­ ban, hogy — a provincializmustól vagy éppen a kisszerűségtől félve - az értel­ miségi közéletiségig merészkedjék, de annyit már igen, hogy kisebb, maga vá­ lasztotta körben megossza önmagát. Bá­ torságot kellene adni? Az alkotás körül­ ményeit kellene érlelni? A serdülő vívódik a felnőttkor küszö­ bén. De problémáit - ha segítséggel is — végigküzdi. teni. Városunkban több az orvosi állás, mint ahány orvos van rá. Az időhiány miatt az orvosok szakmán kívüli társadal­ mi tevékenységére csak korlátozottan le­ het számítani, de közéleti tevékenység­ nek tarthatjuk a napi munka közben je ­ lentkező orvos-beteg kapcsolatot is, amely nagyszámú emberrel való foglal­ kozást jelent, s melynek során az orvos egészségügyi felvilágosítást végez. Az orvos bizonyos mértékig akaratlanul is befolyásolja környezetét. Szem előtt van az orvosok magánélete is, s a példájuk követőkre találhat mind jó, mind rossz irányban. Általánosan jellemző az értelmiségre, de az orvosokra különösen, hogy pusztán adminisztratív eszközökkel alig lehet náluk valamit is elérni. Az orvosok na­ gyobb része hajlandó a magasabb szintű kívánalmaknak eleget tenni, ha azok hasznosságáról meggyőződik. A jobbik és nagyobbik rész magától is keresi az újabbat, jobbat, gyakran meg is találja és alkalmazza munkájában. Ilyenkor tisz­ teletben kell tartani az egyén szabadsá­ gát, hogy az alkotó kedv és a jó közér­ zet a munkában megmaradjon. Az egyé­ ni megítélés jó példáját nemegyszer lát­ tam a város politikai és állami vezetőitől. Persze, ehhez ismerni kell az embert is, a céljait is. Noha nem lehet minden értelmiségire külön kategóriát kidolgozni, és keresni kell a közös jellemzőiket; azért az egyik ilyen közös tulajdonságuk két­ ségkívül elismerhető: akkor dolgoznak szívesen, ha olyan célkitűzést valósíthat­ nak meg munkájukkal, amelynek értelmességéről meggyőződtek. Dr. M u z s a y Jó zsef Az ismeretanyag az orvostudományban is egyre növekszik; a részterületek meg­ felelő szintű ismerete is csak állandó ta ­ nulással lehetséges. Ugyanakkor, a szak­ mai felaprózódás miatt jelentkezik az igény az egész átfogására, szintézis ke­ resésére. Ahhoz, hogy az orvostudományt a gyógyító orvos mindig a kornak meg­ felelő szinten alkalmazza, igen sokat kell foglalkoznia saját továbbképzésével. És akkor még csak reprodukált, mert új szellemi termék, eredeti gondolat meg­ valósításához, az alkotáshoz további sok időre, tanulásra van szüksége. Ezért csak helyeselni lehet azt a politikát, amely az értelmiség közéleti tevékenységét „nem éneklésben, színjátszásban” jelöli meg, hanem abban, hogy szakmai ismeretei­ nek minél nagyobb része realizálódjon a társadalom javára . . . A város alapellátásában résztvevő or­ vosok mindegyikének — és a városban élő többi orvos tetemes részének — mel­ lékállást kell vállalnia, mert a lakosság igényeit egyelőre csak így tudja kielégí­ V en esz E rnő Ha őszinték akarunk lenni, akkor az „alkotóműhelyt” csak idézőjelbe tehet­ jük. Mert - szerintem — igazi, eleven műhelyek nem alakultak még ki. Olya­ nok, ahol megfelelő tárgyi feltételek mel­ lett, belső igényből fakadó kohézió hoz­ na össze értelmiségi köröket. Egy gyors végigpillantást: a MTESz-nek helye sincs, a Közgazdasági Társaság talán a Főis­ kolával lábra kap, a Pedagógiai Társa­ ság csak papíron él, az orvosoknak sincs itt tudtommal semmilyen tudományos kö­ rük; sem a TIT-ben nem alakult ki, sem a Művelődési Központban nincs valamilyen állandó, aktív, reményt keltő kör. Nem érnek rá az emberek? Nincs igény vagy alkotókedv? Az hiszem, az utóbbival van baj! Az együttmunkálkodás igényével! Mert lehe- 5 �tőség azért lenne. Mi például szívesen adnánk otthont egy értelmiségi körnek! A KISZ által kezdeményezett fiatal értel­ miségi klub támogatásában is örömmel vállaltunk szerepet. Kínáltuk a lehetősé­ get a pedagógusoknak, próbálkoztunk a képzőművészek körében is. Nem talál­ tunk kellő visszhangra! A „műhelyt" a közös célért vállalt közös alkotómunka teremtené meg. S bár van sok nemes cél, megoldandó feladat, alkotóképes személyiség is; műhely mégsincs igazán! Véleményem szerint a belső szükség, az együttmunkálkodás alkotó örömének íze, s a műhelymunkának nyo­ mán fakadható jelentős eredmények fel­ ismerése hiányzik. Persze magyarázatok vannak. Nem hiszek bennük! A lényegről terelik el a figyelmet. Más oldalról pe­ dig: érezniük kell, hogy szükség van rá­ juk, odafigyelnek véleményükre, alkotó javaslataikra! Ez a tudat is szükséges! Ám a tehetetlen sajnálkozás helyett megoldást kell keresni. Mert az alkotó értelmiségi körökre, műhelyekre szükség van! Hogyan lehetne hát „beszoktatni” az érintetteket a közösségbe? Segíteni egymás és a közös munka felé őket úgy, hogy önmaguk megújulása és városunk haszna is megvalósuljon? Javaslatom a Megyei Művelődési Köz­ pontban szándékolt új kezdeményezé­ sünk. „Látóhatár” -klubbá akarjuk kialakí­ tani klubhelyiségünket, olyan hellyé, aho­ vá bármikor, bármilyen témával betérhet bárki, és megfelelő tájékoztatást kaphat a ma már igen nagy mennyiségű infor­ mációtömegben. Tájékoztatást a társa­ dalom, politika, tudomány, művészet, az emberi kultúra megnövekedett köreiben. Segítséget akarunk adni meglévő ismere­ tek elrendezésében, kapcsolatuk megte­ remtésében, az új ismeretek felé való orientálásban. A megyeszékhely több mint ezer értelmiségi dolgozójának gondjai, fel­ adatai és perspektívái önmagukban is felelős töprengésre méltó témakört alkotnak, s általánosabb érvényű kérdésfelvetésekre is alkalmasak. A téma - az értelmiség helyzete és társadalmi feladatai - országos elemzések tárgya volt a közelmúltban (a Társadalomtudományi Intézet vizsgálta, majd publikálta a vidéki értelmiség helyzetével kapcsolatos tapasztalatokat), s néhány hónappal ezelőtt a Nógrád hasábjain is hangot kaptak e problé­ makör legfontosabb elemei. Ez alkalommal a Salgótarjánban dolgozó értelmiség munkájáról, annak feltételeiről, a tevékenységével kapcsolatos igényekről esett szó, lényegét tekintve azonban az értelmiség közéleti hivatása és jelenlegi feladatvál­ lalása az eszmecsere tárgya. Hasznos dolog erről szót ejteni, hiszen a leg­ több félreértés az értelmiség körül - s magán az értelmiségen belül is e ponton adódott. Köztudott - s az izmosodó város-szociológia kutatási eredményei ezt alátámasztják - , várossá egy települést nem csupán a lélekszám, a köz­ művesítés foka, a munkahelyek és szolgáltató intézmények száma tesz, hanem az egy lakóhelyen élők közösségtudata, városhoz való viszonya, s az ennek nyomán kialakult magatartási modellek is. Salgótarján értelmi­ ségének közösségtudata - éppen, mert az értelmiség száma az elmúlt években nőtt meg, s mert korábbi téves beidegződések, vélekedések ter­ heit és nyomait is magán viseli - most van születőben. A közösséghez, a város közösségéhez tartozás legfőbb motívuma a munkahelyi tevékenység, annak színvonala és látható eredményei. E tekin­ tetben az értelmiségi munka sok, tiszteletreméltó produktuma sorakoztat­ ható fel a kétségtelenül jogos hiányérzet ellenére is. A munkahelyi tevé­ kenység szintje és eredményei az értelmiség differenciálódása, egyes cso­ portjainak elkülönülése folytán még nem alakítja a város szellemi arcula­ tát. A humán és műszaki, a pályakezdő és idősebb, az irányításban és szervezésben-végrehajtásban résztvevő értelmiség helyzete, gondjai elté­ rőek, de feladataikban számos közös vonás van. Ez elsősorban a város légkörének, szellemi arculatának alakításában tapintható ki. Olyan terü­ leteken érzékelhetők ezek, amelyek részben magukba foglaják a szakmai tevékenység elemeit, de azokon túl is mutatnak. Az alkotómunka elenged­ hetetlen feltételei közé sorolható légkör, kölcsönös érdeklődés és ösztönzés, egymás munkájához kapcsolódás és a megszületett produktumok kisugároztatása műhelyek születését és a szemlélet, a magatartás változását is feltételezi. A műhelyek csak részben alakultak ki, mert többek között az ahhoz szükséges pozitív értelmű értelmiségi szemlélet és közösségtudat is csak születőben van, s mert a társadalom igényeit közvetítő politikai szféra sem mindig következetesen és kellő konkrétsággal fogalmazta meg követelmé­ nyeit. A szemléleti-magatartásbeli tényezők problémái pedig az értelmiségi hivatás értelmezésében nyilvánulnak meg. Nem ritkán tapasztalható az a vélemény, amely szerint az értelmiség elsőrendű és kizárólagos feladata a szakmai munka intenzitásának, minőségeinek fokozása. Az értelmiség ak­ tívabb részvétele a politika gyakorlati munkájában (a döntések előkészí­ tése, a végrehajtás feltételeinek javítása, a döntések társadalmi kontroll­ jában való részvétel) és a közéletben (új értékrendek és magatartásformák elfogadtatása és terjesztése, közgondolkodás alakítása) és a város komoly művelődési hátrányainak csökkentésében vállalt munka az a lehetőség, amely egyrészt az értelmiség különböző rétegeit összekapcsolhatja, más­ részt a városhoz tartozás élményét, érzését elmélyítheti. 6 Ezt oly módon szeretnénk elérni, hogy az írásos, az audio-vizuális és rendez­ vényszerű tájékoztatást egyaránt fel akar­ juk használni. De szoros összefüggést te­ remtve a Megyei Könyvtár, a TIT, az Ok­ tatási Igazgatóság, a TV és több más nagy lehetőségekkel rendelkező intéz­ ménnyel, szervezettel. Hogyan lesz ez a „műhely" műhelye? Ügy, hogy a fiatalt és idősebbet, tanulót dolgozót egyaránt beszoktathat egy olyan körbe, ahol szellemi életét gondozhatja. Másrészt itt nemcsak passzív szerepe le­ het valakinek, hanem egymás művelésé­ nek alkotó munkásává válhat. No és a köröknek sem kell lehatároltnak lenniük! Nem a kor és foglalkozás, hanem az ér­ deklődés hozza ide a látogatókat. S a rendszeres látogatók, a látóhatá­ ron permanensen tájékozódók később differenciálódhatnak is a maguk által megszabott látóhatár körén. Irányítás, műhely és szemlélet korszerűsítése alapfeltételei a város nagykorúsodásának, az értelmiségi hivatás magasabb szintű gyakorlásának. Végezetül: az önvizsgálat és eszközkeresés szándékával Salgótarján gondjairól esett itt szó, de tudva, hogy - eltérő lokális színekkel ugyan - , a megyében s másutt is hasonló jelenségek, feladatok megoldása vált sürgető szükségletté. (Szerkesztőség) �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK L A K O S G Y Ö RG Y Magának él-e a falusi értelmiség? Több alkolommal is olvastam Balczó Andrásról, hogy na­ gyobb vetélkedők előtt felméri az öttusapályák adottságait, különösen az akadályokra és terepnehézségekre fordít figyel­ met. Felkészülésén kívül ez is egyik nyitja sorozatos sikereinek. Kicsit efféle céltudatos előkészületnek tekintettem vizsgálódá­ saimat magam is, amikor kis településektől nagyközségekig két fontos kérdésre kerestem választ: 1. Vajon valóban annyira elkülönül (privatizálódik, elidegenedik) a falusi értelmiség, mint az ország több részén végzett felmérések mutatják? 2. Te­ vékeny részese-e az értelmiség a falvak változó művelődési életének? 1. A község nógrádi viszonyok között középnagyságúnak szá­ mít. Mezőgazdasági termelőszövetkezetében, erdészeti iparte­ lepén foglalatoskodik a munkaképesek kisebb fele, nagyobb részük eljár dolgozni, mégpedig többségük Salgótarján gyárai­ ba, üzemeibe. Idős orvosa - túl a nyugdíjkoron — kulturált, mozgékony ember hírében áll, aki többször tett kísérletet a helyi, sőt a környező falvak értelmiségének összefogására, ak­ tivizálására. Sűrűre főtt fekete mellett tőbb évtized előtti állapotokat idézünk, amikor az értelmiség erjesztője, élesztője volt a falu kulturájának, s még a tűzoltóbál megrendezéséből is kivette a részét. Jegyet árultak, közönséget szerveztek, színdarabokat rendeztek, mi több! fel is léptek a műkedvelő csoportokban. S színházi előadáson, moziban, bálokon ott feszítettek a főhelye­ ken. Gyakran összejártak: eszmét cserélni, a tudományok fejlő­ déséről, irodalomról beszélgetni, máskor meg csak kártyázni és névnapot ünnepelni. - Manapság talán már csak a névnap, a konyak és a bogiári muskotály hozza össze a tanult emberek egy részét. Többnyire nem az egész réteget, csak a hasonlót a hasonlóval. - Hogyan érti ezt? - A pedagógus a pedagógussal, az agronómus a téesz vezetőivel, a pártvezetők a tanács alkalmazottaival hörpintenek Péterek vagy Pálok egészségére. - És az orvosok? - A legheterogénebb társaság - mondja nekihevülve. Amikor láttam, hogy a falu értelmiségét az elfoglaltság és az érdeklődés másfele húzza, megpróbáltam az orvosokat össze­ rántani. Jó lenne időnként legalább fehér asztalnál elbeszél­ getni az orvostudomány, a kutatások legújabb eredményeiről. Szédületes a fejlődés, s bennünket is túlontúl leköt a munka. Az irodalom is bőséges, érdeklődési körünk is más. Felérne a szervezett továbbképzéssel egy ilyen heti egyszeri találkozás. Hát az idősebbek össze is jöttek. A többség, a fiatalok azon­ ban távolmaradtak. - Ebből milyen következtetést vont le? - Az én véleményem nem mérvadó. Rossz értelemben elfogult vagyok a mai fiatalokkal szemben. Fásultnak, közöm­ bösnek, önzőnek és puhánynak tartom őket. Előbb a pénzt nézik, csak utána a hivatást. Nálunk még a pávakörben is az idősebb korosztály uralja a mezőnyt, mint a téeszben. 2. Más járás, más község, de a demográfiai és foglalkozta­ tottsági helyzet többnyire azonos. Még abban is egyenlőek, hogy itt is működik egy jóhírű öntevékeny csoport. Homlokegyenest mást mond azonban az idős iskolaigazgató. - A mi értelmiségünk aktív. - Ez mit jelent a gyakorlatban? - Sok a pedagógus a községben és kéharmad részük teljesen fiatal. Szívesen vállalnak társadalmi munkát. Minden kulturális kulcspozíció az ő kezükben van. Szakköröket vezet­ nek, segítenek a művelődési otthon igazgatójának. - A művelődési otthont ki vezeti? - Egy érettségizett fiú? - Foglalkozása? - Nem is tudom. Valamelyik tarjáni gyárban dolgozik. - Összetart-e az értelmiség? Rendkívül gyors a válasz. - Nálunk nincs probléma az értelmiséggel. Tudom, van­ nak községek, ahol az agronómust , a párttitkárt, a tanács ve­ zetőit nem tartják értelmiséginek, bármilyen is végzettségük. Nálunk nincs széthúzás, gőgösködés. - Eljárnak-e a kulturális rendezvényekre? - A pedagógusok el. - És a többiek? - Ha ráérnek, akkor ők is. - összejárnak-e a pedagógusok más értelmiségiekkel? - Inkább csak az utcán, gyűléseken vagy valamilyen közös rendezvényen barátkoznak. Csak a rokonok vagy a nagyon jó barátok járnak össze. - Gyakran? - Ritkán. - Miért? - Nem érnek rá. Mindenkinek megvan a maga gondja. - Széthúzás? - Nincs. Nálunk az értelmiség homogén. Az iskola folyosóján összetalálkozom egy ifjú pedagógus­ sal. Az irodában hallott néhány szót az igazgatóval folytatott beszélgetésünkből. - A mi igazgató bácsink sokmindent nagyon derűsen lát - magyarázza. - Ő többnyire az italboltban találkozik az em­ berekkel. Ott pedig könnyen megy a barátkozás. A munkahe­ lyen nem minden olyan rózsaszín. - Talán rossz a légkör az iskolában? - Nem azért mondtam - szabadkozik. — De a tsz-elnök és a párttitkár fúrja egymást. Köztünk is előfordul kenyérírigység. Persze, lehet hogy nem több, mint máshol . . . A körzeti orvosnak csak a feleségét találom otthon. - Látja, mi a férjemmel szívesebben bekapcsolódnánk a falu kulturális életébe! De hogyan? Se éjjelünk, se nappalunk Három községre terjed a körzet. Most az influenza-járvány id e ­ jén én is elkísérem a férjemet, mert egyedül nem tudna végez­ ni a fekvőbetegekkel. S még így is sokat olvasunk. Ő szakiro­ dalmat, én meg regényeket. De már aktív népművelésre csak a házaknál jut idő. Ott is nagyobbára orvosi, higéniai felvilá­ gosítást nyújtunk. - S a más értelmiségiek? - Ő k talán jobban ráérnek. Ritkán találkozunk velük. Ha meg túlságosan érezzük a kultúrszomjat, akkor kocsiba ülünk . . . 3. Nagyközség. A bányászat virágoztatta föl, ma már azonban három másirányú üzem köti le a bányászatból felszabaduló munkaerőt. A közelben épül még egy új, modern, nagy gyár is. Informátorom olyan pedagógus, aki több közéleti funkciót is betöltött már. Jól ismeri a községet, s különösen a közművelő­ désben fejtett és fejt ki nagy aktivitást. Felesége is a politika és a művelődés megszállottja. - Jobb ezt nem publikálni, komám! - mondja arca sörtéit vakargatva. — Az értelmiség kényes az ilyesmire. Meg aztán nem is valami rózsás a kép. Pláne, ha a művelődéshez fűződő kapcsolatot kapargatjuk . . . T �- Csak kapargassuk! — ösztökélem. - Az értelmiség hely­ zete és szerepe közügy. Hát, ha közügyről van szó, barátom nem marad önmegtar­ tóztató. - Két korszakot kell megkülönböztetni - mondja sebtiben rendszerezve válaszát. - Az egyik: a bányászat virágzása, a má­ sik: a bányászat visszafejlesztése. Mert amíg virágzott a bánya­ ipar, volt a mérnököknek egy olyan rétege, amely szinte magá­ val rántotta a többi értelmiséget is. Ezek szerettek társaságba járni, részt vettek a község művelődésében. Bérletük volt a tar­ jám hangversenyekre és színházi előadásokra, részt vettek a különféle kulturális vetélkedőkön, sok újságot olvastak, becsül­ ték a megyei lapot, habár kritikai kérdésekben gyakran vitába szálltak. De feljártak Pestre az Operába is. Sokat olvastak, szépirodalmat és szakkönyveket egyaránt. Dinamikájuk, aktivi­ tásuk húzta maga után a többit, a pedagógust, az orvost, az agronómust. De a bányászat visszafejlesztésének hírére ezek ol­ dottak kereket legelőször. Érthető. Szakképzettségüket ország­ szerte ismerték, hívták őket az urán- és a bauxitbányákhoz. Ő k pedig mentek. — És most? — Az inaktívabb személyek maradtak itt. Most már nem műveltségi, hanem elsősorban anyagi elhatárolódás figyelhető meg. Vannak az autósok és a gyalogosok. Az autósok: az itt­ maradt mérnökök egy része és a hat orvos. Létrejött az anyagi differenciálódás. Az autótulajdonos autótulajdonossal cimborái és ha élnek kulturális életét egyáltalán, akkor azt a fővárosban élik. Megnézik a My Fair Lady-t meg a Bál a Savoyban-t, el­ mennek valamelyik műsoros vendéglőbe. Ő k az első látogatók a Hotel Intercontinentalban vagy a Musztáng-bárban. Ezek már a kapcsolatot nem itthon keresik. Teljes arisztokratizmus. A fizikaiaktól még nagyobb a távolságuk. — De a többiek . . . - A pedagógusok túlterheltek. Ennek ellenére a művelő­ dési házak munkájában részt vesznek. Az agronómusok már in­ kább szemlélők, mint részt vevők a kultúrában. A tsz-elnököt meg a tanácselnököt nem tartják értelmiséginek. Pedig a tanácsel­ nöknek főiskolai végzettsége van. A tanácstitkárt viszont, aki korábban jegyző volt, magához valónak tartja az értelmiség. — Elmennek-e kulturális rendezvényekre? - A legtöbb értelmiségit a komolyzenei hangversenye­ ken láthatod. - Ilyen magas a zenei műveltség? - Nem mondhatnám. De részben a gyerekeik tanulnak a zeneiskolában, ahol a hangversenyt tartják, részben virágzik a sznobizmus. Hangversenyre járni: sikk. El lehet mondani, hogy „imádom Mozartot" vagy „imádom Beethovent". Nemrégiben tartottak egy szenzációs Petőfi-estet, például, az a legnagyobb érdektelenségbe fulladt. Pedig vonzó lenne a munkásoknak is, ha az értelmiség résztvenne a kulturális rendezvényeken . . . — összetart-e az értelmiség? — Talán az autósok meg az egyfoglalkozásúak. — S milyen a kapcsolatuk a munkásokkal és tsz-tagokkal? - A legritkább eset, hogy értelmiségi melóssal barátkoz­ zon. Legfeljebb, ha rokonok vagy ha gyerekkori cimborák. Itt is irányadó, hogy a melósnak legalább kocsija legyen. 4. Hivatásos népművelőknél keresem a választ. Mezőgazdasági termelőszövetkezete tette híressé a közsé­ get. Legendát mesélnek arról, hogy a csendes, fehér házfalak mögött élére állítva találhatók az „adyk” és a takarékbetét­ könyvek. A művelődési otthont az egyik leghosszabb szolgálati idővel rendelkező hivatásos népművelő vezeti. Asszony. Tizenhat esztendeje tevékenykedik a községben. — Mondjak valami frázist? Nehéz, de szép hivatás . . . Szakköröket működtet, ismeretterjesztő előadásokat szer­ vez, amelyeken mindig van közönség. Irodalmi színpadot vezet, szövegkönyvet ír és maga a rendező is. Különösen a fiatalok mozgósításában ért el sikereket. - Segít-e az értelmiség? - kérdezem. 8 - Az iskolaigazgató nő, a körzeti orvos nő, én nő vagyok - mondja ironikus kacaj közben. — Három dudás egy csárdá­ ban . . . Azért a maga területén mindegyik helytáll, ha közbe is jön egy kis borstörés a másik orra alá. - A tsz-elnök mégis férfi . . . - Igen, de sajátos egyéniség. Voltak, akik már felrótták nekem, miért tűröm, hogy bratyizzon a plébánossal. Egyéb­ ként az operettet és a haknibrigádokat kedveli. A művelődési otthon támogatásában nem túlságosan bőkezű. - S a többiek? - A tsz-elnöknek nagyobb a tekintélye, mint a plébános­ nak. Követik. A szokásait és az ízlését is másolják. A zárszá­ madáson kórusban éneklik: „Hej cica eszem azt a csöpp kis szád . . . " Meg hogy „gimbelem-gombolom, légy enyém an­ gyalom." Amikor irodalmi színpadunkkal bekerültünk a feszti­ vál döntőjébe, küldtem a tsz-elnöknek, a tanácselnöknek és a párttitkárnak is meghívót. Külön is beszéltem velük: jöjjenek el és szurkoljanak a fiataloknak. Csak a párttitkár vette a fá ­ radtságot. A többiek „nem érnek rá . . . " 5. Nagyobbacska község a tarjáni völgyben. Sok az ingázó és a vasutas. Az idősebbek a tsz-ben szorgoskodnak. A műve­ lődési otthon igazgatónője néhány esztendeje települt le a községben. - Nehéz volt feltörni a diót, de megérte a fáradtságot — vallja. — Sok a segítőtársam. Egy-egy rendezvény megmoz­ gatja az egész falut. A pávakörben tsz-tag, munkás, együtt énekel a községi vezetők feleségeivel . . . - Hogyan csinálta? - Ismeretségeket kerestem. Házról-házra jártam és úgy győzködtem. Előbb a fiatalokat szoktattam az otthonba, azu­ tán a felnőtteket is. Az aktíváim között ott vannak a pedagó­ gusok, agronómusok, adminisztrátorok is, de jóformán minden osztály, réteg képviselve van. A szereplések, fellépések közsé­ gi üggyé nőttek . . . Ebben a községben a férfiak, amíg tehették, a bányában dolgoztak, a tsz nagyobbára asszonyokból állt. Igen nagy a cigányok számaránya. A pedagógusok gazdái a kulturális élet­ nek, de közülük is kiemelkedik fáradhatatlan tevékenységével a könyvtáros, aki amellett a legsokoldalúbb népművelő és ne­ velő. Tanít a dolgozók iskolájában és messzi községekbe eljár előadásokat tartani. Kicsit megszállottként kezelik, hiszen duz­ zadó energiáját semminemű igyekezettel utól nem érhetik. Nagy lelkesedése azonban, ahol csak megjelenik, újabbnál-újabb személyekben éleszti föl a népművelés vágyát. Sok helyütt is­ merik, írt már róla szinte valamennyi országos napilap, min­ dig dicsérőleg. Ő még soha nem panaszkodott az értelmiség passzivitására, hiszen környezetében még a szellemben leg in potensebb egyéniség sem tud közönyös maradni. - A módszer és a szeretet, ez a nyitja mindennek — mon­ dotta egyik beszélgetésünkkor. - Persze kell a fáradhatatlan népművelő is. - Sokan állítják, hogy megyénkben, sőt országosan is sok a gond az értelmiséggel. Elzárkóznak, legfeljebb tévét néznek és fogukhoz verik a garast egy Trabantért. Mi erről a véle­ ménye? - A varjú se olyan fekete, amilyennek távolról látszik. Nézzünk csak körül a megyében. Pávakörök nőttek ki jóformán a semmiből, a karancslapujtőiek irodalmi színpada egyik napról a másikra országosan ismertté vált, a szavalóversenyek orszá­ gos döntőiből el nem maradhatnak a nógrádiak. De sorolhat­ nám a végtelenségig. S azt is figyelembe kell venni, hogy eb­ ben a megyében, ahol korábban a kolóniák és a cselédlaká­ sok fogadták be a lakosság többségét, nagyon kevesen szívták magukba a kultúrát az anyatejjel együtt. Ezzel nem azt állítom, hogy éppen ezért ne lenne sokszorosan nagy az iskolák és a KISZ-szervezetek felelőssége. Még a lakosság legmélyebbről jött rétegében, a cigányságban is megvan a vágy az igénye­ sebb életre . . . És bizonyára a kultúrára is . . . �- Val óban. A mi falunkban már színjátszócsoport is mű­ ködött, nagyobbára cigány szereplőkkel. Csak foglalkozni, tö­ rődni kell velük. S mindenhol azt is elvárják, hogy aki oktatja, neveli őket, valóban többet is tudjon, mint ők. Egyébként vak vezet világtalant . . . 6. Ki is tartozik tulajdonképpen az értelmiséghez? Az Új Magyar Lexikon szerint: ,,Az értelmiség: a társada­ lomnak az a rétege, amely a hivatásszerűen szellemi munkával foglalkozókból áll. Soraikba tartoznak a tudósok, írók, művé­ szek, pedagógusok, mérnökök, agronómusok, orvosok, ügyvé­ dek, műszaki dolgozók, valamint az alkalmazottaknak szelle­ mi munkával foglalkozó része” A Magyar Nyelv Értelmező Szó­ tára szerint: „Értelmiség: a társadalomnak az a rétege, amely­ nek tagjai szellemi munkával tartják fenn magukat.” — Szerintem ezek a definíciók eredetileg se voltak jók, azóta meg különösen elavultak! A véleményt kifejtő férfi afféle renegát. Hűtlenül elhagyta a megyét. Előre megfontolt szándékkal. Arra hivatkozott, hogy Pest közelében házuk van, és hogy gyermekei iskoláztatása vé­ gett óhajt odaköltözni. A gyermekek akkor az iskola alsó osz­ tályába jártak és ők titokban építették meg palotájukat a má­ sik megyében. Baráti körben ez az ismerősöm kulturális igé­ nyeikre hivatkozott távozása előtt. Addig is sokat költöttek könyvre, sokat jártak színházba. Emlékszem, egyszer a „Nemze­ DR. HIDASI J Ó Z S E F A munkahelyi légkör A munkahelyi légkört vizsgálni, jelle­ mezni az egész társadalom légkörének, közérzetének ismerete nélkül, izoláltan nem lehet. A munkahelyünk életünknek csupán egyik lényeges szintere. A fala­ kon kívülről hozott tendenciáinkat, terheinket itt válthatjuk át értékre, megingott biztonságérzetünket, önbizalmunkat itt nyerhetjük vissza a teremtés, az alkotás által. A szellemi és anyagi kultúra fejlődése önmagában is napról-napra szövevénye­ sebbé teszi a társadalmat, a személyek közti kapcsolatokat. E kapcsolatok sokré­ tűek és finoman differenciáltak lesznek. A szocialista társadalomban a kulturális forradalom eredményeként a kulturális individualizálódás tömegméretű és álta­ lános. A modern technika gyorsuló fej­ lődése formálisan és bizonyos mélységig tartalmilag is közel hozza az embereket, a közöttük levő érintkezési formák meg­ sokszorozódtak. Mindez az egyének fo­ kozott és permanens alkalmazkodó ké­ pességét tételezi fel. A személyek közti kapcsolatoknak a felszínen kínálkozó ne­ hézségei mögött nem mindig ismerjük meg azon problémáit, amelyeket a jó és rossz értékítéletének a megváltozása, az etikai normák régi és új tartalmának az összeütközése jelent. A személyi és tekin­ télytisztelet régi és új tartalma, a helyes világnézet kialakítása, a közös vagyon régi és új értékelése a személyiség mély rétegeiben belső konfliktusok lehetősé­ tiben" is összefutottam velük Peter Weiss Marat-drámájának bemutatóján, s különösen szívesen jártak a Madách Kamara Színházba. Egyébként megbecsült ember volt megyénkben: fe­ leségével mindketten jól kerestek, ő maga évekig volt párttitkár. — Mi a kifogásod a definíciók ellen? — kérdezem. — Az értelmiség fogalma nálunk régen is az iskolai vég­ zettséggel forrt össze. Aki egyetemet végzett, az értelmiségnek számított, ha egész életében havat lapátolt, vagy kubikolt is. Az érettségi már belépő volt az értelmiség zárt rétegébe, s nem számított, ha a cipőből kikandikált a lyukas zokni. S már akkor is értelmiségi volt a vasúti tiszt, a postamester, s jó módja ré­ vén a négy polgárit végzett kocsmáros és szatócs . . . — Véleményed szerint mi a helyzet ma? — Az értelmiség közé sorolhatók száma jócskán megnőtt. Próbáld csak nemleges oldalról megközelíteni a kérdést. Ki nem fizikai munkás? A pedagógusok, akik káderlapokat készí­ tenek kisgyerekekről, évente találkoznak a problémával. Csak néhány példa: a férj érettségivel gépkocsivezető, a feleség hat általánossal és egy hathónapos tanfolyammal adminisztrátor; technikus a férj, de nem művezetőként, hanem munkásként dol­ gozik, felesége háztartásbeli, de elvégzett egy évet a bölcsész­ karon. Fizikaiak-e? S értelmiségi-e a művezető, brigádvezető, az erdész, a tévészerelő és így tovább? Hiszen ezek legtöbb­ jének érettségijük van és gyakran bonyolult adminisztrációt kell végezzenek . . . A fizikai munka közeledik a szellemihez . . . E sorok írójának meggyőződése, hogy az emberi kapcsolatoknak, az emberek magatartásának, beállítódásuknak, attitüdjeiknek ezerarcúsága, sokfélesége a teljesség igényével pszichológiailag - sem minőségi, sem mennyiségi vonatkozásban — nem leírható. A közösségben élő és cselekvő embert megismerni, róla szólni, írni, vélekedni a pszichológián, tehát a tudomány keretein túl, a művészet, iro­ dalom eszközei nélkül lehetetlen. A kultúrának e két — a szó minden vo­ natkozásban - humanisztikus hajtása, a művészet és pszichológia, csupán egymással karöltve, egymásba átalakulva, egymást kiegészítve képes az embert tevő lélek mélységeit megközelíteni. gét teremti meg. Az általános erkölcsi normák, így a munkaerkölcsi normák be­ tartása iránti felelősségérzés kialakulá­ sát csak a kultúráltság egy bizonyos szintjére érkezéskor várhatjuk. Feszültség, vita, ellentét, elégedetlen­ ség, csalódás többnyire megszokott je ­ lenség a munkahelyeken. Megszokott, de nem kívánatos jelenség. Csak az utóbbi évtizedekben fordul az ilyen megnyilvá­ nulások felé nagyobb figyelem. E na­ gyobb figyelem oka az organizációk lélek­ tani és szociológiai vizsgálatának előre­ haladása és ennek nyomán az a felis­ merés, hogy a negatív emberi érzel­ meknek és indulatoknak nagyon hátrá­ nyos hatása van az organizációk (mun­ kahelyek, üzemek, intézmények stb.) sta­ bilitására, teljesítményére és fejlődőké­ pességére. E tudományos felismerések alapvető jelentőségűek a gazdasági és szervezési vezetők számára is. A technikai fejlődés a termelés aspektusából nézve is megváltoztatta vagy módosította a munkahelyek jellegét, illetve bennük a munkamegosztást. Egyre több olyan or­ ganizáció alakult ki, amelynek terméke nem valami kézzelfogható gyártmány vagy teljesítmény, hanem eszmei termé­ szetű alkotás vagy emberi szolgáltatás. Ezen utóbbi organizációkban a munka­ köröket nem határozzák meg teljesen és így a teljes ésszerű munkamegosztás sem valósítható meg. A technikai fejlődés mi­ att maguk a termelő organizációk is bo­ nyolultabbak lettek, a tényleges munka­ erőt egyre inkább az ellenőrzés, irányí­ tás váltja fel. E tevékenység sérüléke­ nyebb és könnyebben megzavarható az emberi kapcsolatszféra részéről. A fejlő­ dés mindig jobban halad abba az irányba, hogy egy-egy szervezetnek nem a termelés biztosítása a fő problémája, ennél sokkal nehezebb az alkalmazko­ dás a szüntelen változó piaci igények­ hez, technikai színvonalhoz, egyáltalán az új követelményekhez. A vizsgálatok és tapasztalatok szerint az organizáció ilyen értelmű feladatai fejlődése érzi leginkább kárát a bennük dolgozók pszichés feszültségének és disz harmóniás kapcsolatainak. Ami az organizáció szempontjából hát­ rányos emberi feszültség, ellentét, az a szervezetben mint munkahelyen tevékeny­ kedő ember számára lelki teher, psziches stressz, amelyet nem szívesen vállal, amely elől menekül. Munkahelyétől el­ várja, hogy ilyen feszültségek alól men­ tesítse. Az emberi problémák, személyi ellen­ tétek jelenségeit a modern üzemszocio­ lógia a munkahelyi légkör, munkahelyi atmoszféra koncepciójával szokta kife­ jezni. A munkahelyi légkör fogalma azt jelenti, hogy az emberi viszonyok jellege, érzelmi tónusa úgy hat a munkahely dol­ gozóira, mint az éghajlat, a fizikai légkör az emberre. Ha a fizikai légkör, időjárás kellemes, enyhe, akkor az ember kedve, 9 �közérzete, munkaképessége jő. Ha a lég­ kör nyomott, feszült, a hangulat rossz, az intenzitás beszűkül. A munkahelyi légkör fogalma még azt is érzékelteti, hogy tú l­ zottan mély, túl kellemes a klíma, amely­ nek negatív hatása az ellenpontjával azonos. A munkahely túlzottan „meleg” légköre ugyanúgy tapasztalati tény a ma­ ga hátrányos kihatásaival, mint a túl zord, feszült légkör. A munkahelyi légkörnek négy fő össze­ tevője van. Egyik a közvetlen kollektíva emberi kapcsolatainak jellege. Szocioló­ giailag ez közvetlen kiscsoportnak fo­ gadható el. Optimális esetben e csoport munkatársai kedvelik, ismerik és elvise­ lik egymást, közösek a szokásaik és né­ zeteik. Másik összetevője a más kollektí­ vához, és funkcionális rétegekhez való viszony. A legnagyobb feszültség és el­ lentét lehetőségét magában hordó mun­ kahelyi viszonylat a vezető — beosztott reláció. Ennek zavara hat ki leginkább a munkára, a teljesítményre, mivel a relá­ ció tartalma éppen maga a munka. A vezetőnek - bár körülhatároltan — ha­ talma van, ez a hatalom bántás, sértés forrása lehet. Az organizáció szempont­ jából szinte mindegy, hogy ebben a vetületben tényleges vagy csak vélt sére­ lem alakul ki, a csalódás érzése azonos. Harmadik összetevő a munkahelyhez és a munkakörhöz való általános viszonyu­ lás, a munkahelyi szervezetről a dolgozó­ ban élő kép, képzetrendszer. A negyedik a közvetlen munkakörrel való elégedett­ ség, azonosulás. Általában biztosan le­ het rossz légkörre következtetni, ha is­ métlődnek, vagy rendszeressé válnak az indokolatlan termelési zavarok, a terme­ lés vagy egyéb szervezeti teljesítmény minőségének indokolatlan romlása, a rendkívüli események rendszeressé válá­ sa, az adminisztratív módszerek gyakori alkalmazása, a nagy arányú indokolat­ lan hiányzás. Jó munkahelyi légkörre mutat az említett jelenségek hiánya, vagy ezek gyors megoldása, a kollektíva nagy teherbíróképessége, a rendkívüli feladatok, megterhelések vállalása és megoldása, az öntevékenység, kreativi­ tása. A túlzottan jó légkör azért érde­ mel említést, mert a jó vagy optimális munkahelyi légkör fogalma túlzott kolle­ gialitást, cinkosi viszonyt, kölcsönös elv­ telen támogatás képzetét, igényét idézi fel. A túlzottan jó légkör következményei hasonlóak a rossz légkörből fakadó fent leírt következményekkel. A rossz légkör intellektuális és érzelmi erőket von el a munkától. Ezek benyomá­ sai visszhangzanak a tudatban, átélés­ ben, olyan érzelmeket keltenek, amelyek a figyelmeit zavarják, az érdeklődést csökkentik. A felelősségvállalás megne­ hezül, a spontaneitás, kezdeményező­ készség csökkent, a dolgozók rituálisan ragaszkodnak a kialakult szabályokhoz, nem vállalják a döntéseket. Ez különö­ sen váratlan helyzetben bizonyul hátrá­ nyosnak. Másrészről a rossz légkör ide­ ges feszültséget válthat ki a dolgozókból és ez elősegíti bennük a különböző vi­ selkedészavarok, a neurózis megjelené­ 10 sét. A jó légkör mentálhigiénés védelmet jelent. A személyiségnek biztonságot ad, önértékelését fokozza, olyan képessége­ ket és hajlamokat nyit meg és tesz hasznosíthatóvá, amelyeket semmiféle szerző­ dés vagy előírás nem tud kifejezni. Általában: minél kevésbé termelő jel­ legű az organizáció, annál meghatáro­ zóbb benne a légkör hatása. Különösen nagy jelentőségű ott, ahol a munka cél­ ja elsődlegesen az emberre irányul. Így elsősorban: iskolák, oktatási, nevelő in­ tézmények, kórházak, hivatali szervek. Legnagyobb jelentősége a légkör sza­ bályozása, meghatározása szempontjá­ ból a vezetésnek van. Igen nagymérvű organizációk csúcsvezetésének közvetlen hatása nem érvényesül a légkört illetően. Minthogy a közvetlen vezetés meghatá­ rozó ebből a szempontból, így e vezető vagy vezetők személyisége és vezetési stílusa kiemelkedően fontos szerepet ját­ szik. Lényegében három fajta vezetési stí­ lus lehetséges. Az autokratikus, a gyen­ ge, passzív és a demokratikus vezetési stílus. Az autokratikus a legkönnyebben kialakítható, hatékony és biztonságos vezetési mód. E stílus alapját képezi és erejét nyeri hagyományosan komoly, magabiztos, méltóságteljes viselkedés­ ből, ebből fakadóan a mások vélemé­ nyére, kezdeményezésére kevésbé van te­ kintettel. Árnyoldalai e vezetési módnak számottevőek: csökken a dolgozók kez­ deményezési kedve, a kapcsolatok feszül­ tebbek, több az irreális, nem teljesíthető igény. Ezen igényeket a vezető váltja ki a dolgozókból úgy, hogy a tekintély hely­ zetéből engedélyez, utasít, dícsér vagy elmarasztal. Viselkedéséből azt olvassák ki, hogy személye játsza a legfőbb sze­ repet, nem pedig a munkahely szervezeti elvei. A tekintélyes, hatalmas személy különböző lélektani mechanizmuson át a dolgozók személyiségének éretlen, gyer­ meki rétegeit mozgatja meg és ebből származik egy sor ki nem mondott elvá­ rás, sértődöttség, furcsa félelem. Gyak­ ran igen lelkiismeretes vezetők bonyo­ lódnak az autokratikus vezetői stílusba önszántuk ellenére. A gyeplőt elengedő, passzív vezetési stílus mind a légkör, mind a munkaszer­ vezés oldalán anarchiát és belső viszály­ kodást szűl. A demokratikus vezetési stílus magá­ ban hordozza az autokratikus vezetés előnyeit, azonban felnőttes vezető— beosz­ tott viszony elősegítésével mind a légkör, mind a termelés oldaláról optimálisnak mondható. Ebből a szempontból elkerül­ hetetlen az organizációban élő társa­ dalmi szervekkel való intenzív kapcsolat és nem utolsó sorban az idős, tapasz­ talt, lelkiismeretes dolgozók véleményé­ nek kikérése és figyelembevétele. Szociológiai szempontból az egyes or­ ganizációk társadalmi kiscsoportnak fog­ hatók fel. Magukon viselik a formális jelleget, ami azt jelenti, hogy a tevékeny­ ségi kapcsolatok felülről lefelé irányuló­ an, lépcsőzetesen vannak kialakítva. A hierarchia különböző statuspozícióihoz különböző felelősség, döntési jog kapcsolódik. Ugyanakkor informális jellege is van, amely a nem formális csoportkép­ ződményeket (szubjektív, érdekeltségi ala­ pon létrejött csoportokat) jelenti. Funk­ cióit tekintve az organizációk, a formali­ zált struktúrákból fakadóan a társadal­ milag kívánt és elvárt manifeszt funkció helyessége biztosítja az organizáció lét­ rejöttét és létét, mind a társadalom, mind a belső élet felé. A latens funkciók eleve nem elvárt kihatások, mellékhatás­ ként jönnek létre, leggyakrabban a ma­ nifeszt funkciók érvényesülését támogat­ va. A diszfun kcionális működések az or­ ganizáció belső rendjét, hasznosságát akadályozzák vagy lehetetlenné teszik, ritka kivételtől eltekintve a társadalom elvárásainak is ellene hatnak és az or­ ganizáció informális jellegéből fakad­ nak. A munkahelyi légkör szempontjából a helyes, reális manifeszt és latens funk­ ciók előnyösek, a diszfunkcionális ha­ tások súlyosan rontják azt, az organizá­ ción belül egészségtelen polarizációt okoznak, minthogy elsősorban érzelmi, szubjektív talajon támadnak. (Buda Béla: Munkahelyi légkör, Juhász Pál: neurosis meghatározza, Molnár László, Balogh József: Szociológiai ismeretek című munkáinak felhasználásával. A szerző.) �E Ó S S I K. S Á N D O R Gondolatok, emlékezések Írásomat főleg fiata loknak, ifjúmunká­ soknak, diákoknak ajánlom, akik az á l­ lamosítást csak a történelemkönyvek lapjairól ismerik. 1. Akad még zűrzavar a fejekben. Itt-ott ma is vitát kavar még az az először negyedszázad­ dal ezelőtt megfogalmazott kérdés, hogyan lehet valaki egy­ szerre tulajdonosa és munkása ugyanannak a gyárnak? S ha ezen a nyomon elindulunk, ezen kívül még jónéhány újabb kérdés föltehető. Akkor válik tulajdonossá a dolgozó, amikor leadja a munkakönyvét a személyzeti osztályon? Vagy már ko­ rábban is annak lehetett tekinteni, tulajdonosnak, akit — bár­ hová is menjen ebben az országban — közös vagyonunkból egy tízmilliomod rész mindenütt megillet? S mi van akkor, ha valakinek a magánvagyona már nagyobb ennél a tízmilliomod résznél? Vajon változatlanul igényt tart-e még erre, a külön­ ben is eléggé megfoghatatlan, közös tulajdonra? Sokkal hálásabb vállalkozás lenne szatírát csinálni ebből a témából. „Bemegy a munkás a felvételi irodába és felveszi magát dolgozni a saját gyárába . . . " Hát, bizony elég fur­ csán hangzik. Pedig a valóság, ha az előbbi fél mondat két­ ségtelenül groteszk is, nem áll messze ettől a megfogalmazás­ tól. Csakhogy nehezen áttekinthető összefüggések és áttételek egész sora bonyolítja a helyzet megértését. Tegyünk egy „szentségtörő” összehasonlítást, hátha meg­ könnyíti a tisztánlátást. A maszek kisiparos — hacsak nem nőtt túlságosan nagyra - vitathatatlanul egyidejűleg tulajdo­ nos és munkás a saját műhelyében. (Milyen jó is most, hogy máig fönnmaradt ez a korlátozott termelői tulajdonforma). Leg­ feljebb néhány embert foglalkoztat, akiket igyekszik igen jól megfizetni (és megdolgoztatni, hiszen ez az érdeke), de a kö­ zös munkával létrehozott tiszta jövedelem már nem közös. Az egyedül a „tulajé” . Ebben az egyszerű mechanizmusban vi­ szonylag könnyen felismerhető a benne szereplő emberek egy­ máshoz való viszonya. A négy és félezer embert foglalkoztató nagyüzemben sok­ kal nehezebb kitapintani az egyes ember helyét és szerepét. Elsikkadni látszik a tartalom, a munkás-tulajdonos bérmunkás­ sá redukálódik, a gazda szerepét az igazgató, a közvetlen ve­ zető látszik betölteni, különösen akkor, ha irányítási módszerei az ötvenes évek szintjénél tovább nem jutottak. Minden munkásnak nap mint nap azzal az erős és nyu­ godt tudattal kellene belépni a gyárkapun, hogy neki ITT MINDENHEZ KÖZE VAN. A munkás az össznépi tulajdon gaz­ dája tízmillió társával egyetemben — munkások, parasztok, ér­ telmiségiek egyaránt — , s bár eszmei ez a tulajdon, mert köz­ vetlenül nem birtokolható, de nem holt tőke, hiszen valamenynyiünk számára kamatozik. 2. Huszonöt évvel ezelőtt még nehezebb volt megérteni, mi­ lyen is lesz az a világ, amelyben nem lesznek áthághatatlan vagyoni különbségek, se kiváltságok; s az országot azok fogják birtokolni és irányítani, akik tegnap még kopott gúnyában, alkalmi munkára várakoztak a gyárkapuban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeket (akkor még Acéláru­ gyár) 1946 végén elsőként államosították a megyében. A nagy­ gyűlésen, amelyen ezt bejelentették, az első munkásigazgató Mekis József mondta, s okkal és joggal tarthatta a legjobb ajánlólevélnek a munkások megnyeréséhez: „Régi drehus va­ gyok! Közületek való . . . ” De azokban a nehéz, ellentmondásos napokban ez a gesztus magában túlságosan kevés lett volna ahhoz, hogy ki­ vétel nélkül valamennyi emberben egycsapásra felébredjen a tulajdonosi érzület. (Idáig máig sem jutottunk el.) A „melósok­ ban” túlságosan elevenen éltek a háborús megpróbáltatások, szenvedések, a biztos pénz, a forint nem tudta még elfelejtetni az inflációs időszak keserűségeit, nélkülözéseit. A feszültségek még minduntalan a felszínre törtek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy sokaknak egy darab disznóhús ígérete az államosításnál is nagyobb örömet oko­ zott. Sógor Ferenc, aki azóta is az SKÜ-ben dolgozik, a huzal­ műi lágyítóban csoportvezető, így emlékezik vissza egy apró epizódra: - A deszkapalánk tetején, nem messze tőlem ült egy munkás. Jól ismertem, nehezen beszélt, lassan, elnyújtva a sza­ vakat, sokszor megmosolyogtuk ezért. Majdnem mindenki ott volt a nagygyűlésen. Beszéd, bejelentik az államosítást, itt az új munkás-igazgató, hangzavar, éljenzés, taps, mert az embe­ rek többsége valóban tiszta szívvel örült az államosításnak. S amikor egy pillanatra csitult a lárma, a deszkapalánk tetején fölharsan az érdes, mély férfihang, méginkább széthúzva a szótagokat: „Na és, most már lesz-e kenyér, lesz-e zsír? Vagy nuku kenyér, nuku zsír?" Hát igen. Az éhező, a nélkülöző ember első kérdése, reakciója természetszerűen mindig is ez volt: mit lehet enni? Néha még a sokkal nagyobb tapasztalatokkal rendelkező bu­ dapesti munkások egyikének-másikának is zátonyra futott a bátorsága és a jövőbe vetett hite ezen a kérdőjelen. Negyvennyolcban a Vasas Szakszervezeti Központban dol­ gozott S. Ferenc. (Az SKÜ-höz torkolló Majakovszkij utca kövét tapostuk azon a napon, délután egy óra körül járhatott az idő, sok volt a járókelő, s Feri bácsi alig győzte fogadni az isme­ rősök köszönését, üdvözölni a szembejövőket. A beszélgetést állandóan félbe kellett szakítani. Róla még annyit, hogy vete­ rán acélgyári, régi párttag, egykori főbizalmi, ma is szakszerve­ zeti tisztségviselő. Feleségével úgy negyven éve laknak a gyári lakótelepen a nemrégen kétszobássá átalakított munkáslakásban. Nem sok ideje van már hátra a nyugdíjig. Szívesen meg­ mutatja kitüntetését, okleveleit, régi dokumentumait; telt a r­ cán a sokat átélt, harcait mindig tisztességgel végigküzdő ember bölcs derűje. Középtermetű, zömök testalkatú, haja már ősz. A közvetlen egyszerűség jellemzi minden mozdulatát, gesz­ tusát, mondatát; élvezetes jó előadó. Menetközben azt is ész­ revettem, hogy a hétköznapi háromnegyedes nagykabátjának bizony már eléggé kopott a gallérja. Néhány nappal később az ünneplőben is láthattam, esküvőre mentek a feleségével. No, abban a ruhában egy kormányszintű fogadáson sem val­ lottak volna szégyent.) - Akkor az volt a feladatunk, hogy kidolgozzunk egy min­ den szempontból elfogadható teljesítménybér-rendszert. mondta. — Negyvennyolc tavaszán kellett a száz dolgozónál többet foglalkoztató üzemeket államosítani. Engem is meg­ bíztak, hogy az egyik kis vasipari kócerájban képviseljem a néphatalmat. Gondolhatja, hogy mennyire szabadkoztam. „M i­ ért éppen engem küldtök, elvtársak? — mentegetőztem. - Én még soha életemben nem államosítottam.” — Mire a válasz: „Nem féltjük mi magát S. elvtárs! Elég talpraesett, határozott embernek ismerjük. Mire kiáll az emberek elé, biztosan tudni fogja, mit kell ilyenkor csinálni.” - Ki is mentem. De nem ám hatósági segédlettel. Csak úgy, egymagamban. Bemegyek az üzembe, rögtön azt kérdez­ tem, van-e itt szakszervezeti megbízott? Hát hogyne lenne. Akkor én azzal szeretnék beszélni. Mondom neki, hogy mi van, hívja össze az embereket, államosítani fogjuk az üzemet. Ment is minden, mint a karikacsapás. A tulaj sehol, csak egy nő a kulcsokkal, mindene festve volt, a szája, a szeme, a haja, a körme, talán még a köldöke is. Azt mondja, hogy ő a főköny­ velő. - Jól van — mondom magamban. — Essünk túl a dolgon. Az egyik műhelyben már összegyűltek az emberek, rövid be­ szédet mondtam nekik, aminek az volt a csattanója, hogy mos­ tan pedig államosítani fogjuk az üzemet. Az emberek persze megtapsoltak. No, nincs itt semmi baj — gondoltam. De a fes­ tett nő nyomban éktelenül visítozni kezdett: „Jól gondolják meg emberek, hogy mit csinálnak. A tulajdonos teljes jogú megbízottja vagyok, számszaki ember, jól ismerem az üzem 1 1 �anyagi helyzetét. Tízezer forintra rúg a deficitünk. Mi hasznuk lenne belőle, ha ezt a csődtömeget államosítanák? Azt meg tudják-e mondani, hogy miből fogják a hét végén a béreket kifizetni?” — Tudja, akkor még hetenként fizettek — folytatta a tör­ ténetet S. Ferenc, a Kohász eszpresszóban. — Ha észbe nem kapok, ez a nőszemély fellázítja ellenem az embereket. A ke­ nyér nagy szó volt akkor, úgy érezték, hogy az kerül veszélybe. Mit tehettem? Azt mondtam, ne hagyják magukat félrevezetni, higgyék el, az államnak meg se kottyan tízezer forint, van még ott bőviben, ahol a többi piroshasú bankót csinálták. Nyugod­ janak meg, ezután is lesz miből fizetni. Erre elcsitultak az indu­ latok. A végén még meg is szavaztattam az államosítást. Akár hiszi, akár nem, mindenki benne volt . . . — Annyira biztos volt abban, hogy tényleg lesz miből f i­ zetni? — kérdeztem. — Dehogyis, — mosolygott pajkosan, hunyorogva. - Csak hát valami biztatót feltétlenül mondanom kellett. 3. Egy ügyes oldalvágással szeretném mellékesen a köztu­ lajdonba vétel hitelét és értékét rontó, máig ható vélekedést hatástalanítani. Azt mondhatja valaki, ha én a maszeknál többet keresek, mint az állami iparban, akkor mi hasznom az államosításból? P. Sándor nyugdíjastól hallottam erre egy találó tanmesét: — Hol volt, hol nem volt - Hajdúban, vagy Biharban, most már nem tudom - , elég annyi, hogy élt egy szegény szabómester, akinek két fia volt. Amikor eljött az utolsó órája, így szólt a két szép szál legényhez: „Szegény vagyok másom nincsen, csak a mesterségem és a műhelyem, ezeket rátok hagyom. Dolgozzatok, ahogy én, s akkor boldogulni fogtok.” De a két fiú már az első napon összekülönbözött. „Nem dolgo­ zok bagóért — méltatlankodik a kisebbik — , se pénzünk, se ke­ nyerünk, a kuncsaftok meg ki tudja, mikor fizetnek? Inkább át­ megyek a szomszédba dolgozni, a gazdag szabómesterhez. Ott naponta öt tallér üti a markom.” Így is lett. Attól kezdve a gazdag szabómester még gyorsabban gazdagodott, míg az idősebb testvér nem győzte egyedül a sok munkát. Nos, az aranyat tojó tyúkot valóban dőreség levágni és fölfalni. A közös tulajdon, a társadalmi tulajdon az az arany tyúk, amely — a magántulajdon formával szemben - nem egyegy ember, hanem valamennyiünk jólétének forrása és előfel­ tétele, magában rejti a bőség holnapi lehetőségét, csak az kell hozzá, hogy tényleg mindenki úgy dolgozzon, ahogy a sa­ játjában szokott. Ha az államosítás napján egyesek azt mond­ ták: „Nekem eddig is dolgoznom kellett, meg ezután is dol­ goznom kell. Hol itt a különbség?” Hát, ez a különbség. Nem mindegy, hogy valaki magának — ha közvetve, áttételesen is — vagy másoknak dolgozik. A kételyek, gondok ellenére az emberek többsége kemé­ nyen dolgozott. És reménykedett. Ö sztönösen megérezte, az államosítás jelentőségét, ha szóban, a „csajkarendszer, közös asszony” maszlagával beoltva, berzenkedett is ellene. S nem kevés volt azoknak a száma sem, akik tudták, mit miért csinál­ nak. Idézet a „Salgótarján története” című monográfiából: „A hároméves ujjáépítési program (1947. augusztus 1-én indult. A szerző), továbbá a tervcikluson is túlmutató célkitűzé­ sek népszerűsítése adta a MKP választási propagandájának gerincét. (A 47-es választásokról van szó.) A rendkívül igényes és sok aprómunkát igénylő tervezés után a dolgozók széles rétegeinek meghallgatásával, javaslataival készült ujjáépítési program még a későbbiek során is igényelte a társadalmi szer­ vek mozgósító, szervező tevékenységét. A munka eredményes­ ségét nagyban elősegítette, hogy a munkások, értelmiségiek, alkalmazottak lelkesen vettek részt a város újjáépítésben.” Persze a felszíni jelenségek gyakran feleseltek akkortájt ezzel az értékeléssel. Időnként fölerősödött az elégedetlenség, újabb és újabb feszültségek támadtak. Volt itt ultimátum, sztrájk, asszonylázadás. Például „1946. május 28-án - a rossz élelmezési helyzet elleni tiltakozásul - a salgótarjáni kő­ szénbánya rt-hez tartozó kőkúti bányászok, a zagyvapálfalvai központi műhely dolgozói és a Hirsch-gyári dolgozók beszün­ 12 tették a munkát. A bányászok közül mintegy ötszázan felvo­ nultak a bányaigazgatóság elé, ahol kórusban adták elő kö­ veteléseiket: „Élelmet és pénzt nem kérünk, hanem követe­ lünk!” Az indulatok főleg a gazdasági nehézségekből, a fel­ színi ellentmondásokból táplálkoztak, s arra a megalapozat­ lan „illuzionizmusra” utalnak, amely az államosítástól vala­ mennyi probléma azonnali megoldódását várta. Volt azonban ennek a rég megújuló elégedetlenségnek egy új vonása, amit akkor talán még sokan nem vettek észre. Síéter Pál, az SKÜ gazdasági tanácsadója mondta erről: „Azelőtt általában kér­ tek a munkások, alázattal, lélekben meggörnyedve, mintha nem jogos járandóságukat, hanem alamizsnát kunyerálnának. A felszabadulás után ezt tanulták meg először az embe­ rek. Többé nem kértek, hanem követeltek.” Sőt hozzátehetném, akadtak, akik követelőztek. Közben se szó, se beszéd, kivitték a gyárból, amire éppen szükségük volt, azzal a felkiáltással, hogy „úgyis minden a miénk!” A munkában egyáltalán nem szaggatták az istrángot, mert azt tartották, hogy a saját gyárukban többé nekik senki ne pa­ rancsolgasson, ők úgy dolgoznak, ahogyan jólesik. Ezekbe a hibákba néha még a józan gondolkodású munkások is bele­ estek, loptak kényszerűségből, mert nélkülöztek, s tiltakoztak a munkatempó növelése, a nagyobb fegyelem ellen. Csakhogy a kérdést végül ők mégis így tették fel: „Ha a más tulajdonát megbecsültük, miért éppen a sajátunkra ne vigyáznánk? Ha a gyár urainak tudtunk dolgozni, most magunknak nem lenne érdemes?” - Sokan nehezen tudták megérteni, hogy ez az ország csak általunk lehet azzá, amivé tenni akarjuk — mondta nekem nemrégen egy idős gyári munkás. — Mert akárhogyan nézzük, értünk és általunk történik minden. Ha rosszul csináljuk a dolgunkat, ha belenyugszunk abba, hogy valami nem jól megy, akkor saját magunknak okozunk kárt. Így volt ez az államosí­ táskor, s így van mind a mai napig. A fiamnak is mindig ezt mondtam. Mire egyszer megkérdezte: „Na és ötvenhat? Meg a beszolgáltatás? És a törvénytelenségek, a túlkapások? Azok is értünk történtek?” Nem, nem értünk, fiam — mondtam csendesen — de általunk . . . Akad még zűrzavar a fejekben. Hivatásommal jár, hogy gyakorta megfordulok gyárakban, műhelyekben, munkások között. Az emberek többnyire egymás között beszélik meg gondjaikat, kételyeiket. A termelési tanács­ kozások — legalábbis az államosítások idején lezajlott, robba­ nó hangulatú röpgyűlésekhez képest - viszonylag csendesek. „Nyugodtabb a légkör — mondta valaki. — A megélhetés nem okoz gondot. Főleg kis dolgok vannak. Nincs miért hangos­ kodni.” A passzivitásnak persze sok más oka is lehet, de az okok többsége - talán nem túlzás ezt állítani — a tulajdonosi szem­ lélet hiányában vagy gyöngeségében gyökeredzik. Ha a sajá­ tomról van szó, akkor a kis ügy sem kis ügy, ha a máséról — ki tudja, kiéről — akkor a nagyobb se fáj annyira. Ennek a je ­ lenségnek a külső megjelenési formája a közömbösség, a mun­ kások tényleges szerepének alábecsülése. Nemrégen a pásztói Szerszám- és Készülékgyárban (kisüzem, alig kétszáz valahány dolgozót foglalkoztat, az üvegiparnak készülnek itt gépek, tar­ talék-alkatrészek, üvegformák) nagyon érdekes vita alakult ki a Szabadság szocialista brigád tagjai között, hogyan osztanák el egymás között a béremelésre fordítható forintokat? Amikor a legfontosabb kérdésben állást kellett foglalni, az egyik la­ katos így kerülte meg a döntést: - Teljesen mindegy, hogy mit mondok. Úgyis az történik, amit a vezetők akarnak. Sok-sok ütközési pont van az elveink és a gyakorlat kö­ zött. (Sajnos a napisajtó mechanizmusa nem igen teszi lehető­ vé az alapos elmélyülést az emberi-társadalmi konfliktusok mai szövevényében az újságnak nem annyira felderítő, mint inkább újramagyarázó, illusztratív szerepe van.) Ezeket az á l­ landóan újratermelődő kisebb-nagyobb feszültséggócokat rendszeresen fel kellene tárni és semlegesíteni. A közömbös­ �ség egyik ellenszere: döntésre késztetni az embereket, nem elégedni meg egyetlen területen sem a formális jelenlétükkel és hozzájárulásukkal. Mert dönteni annyit tesz, mint elkötelezni magunkat, önként vállalni a cselekvést. Mi is kell ahhoz, hogy a munkás valóban sajátjának érez­ ze a gyárat? Íme az utóbbi években sokszor hallott vélemények: — Hol anyag, hol szerszám hiányzik. Azt hiszi, hogy a sa­ játomban ilyen előfordulhatna velem? — Minek hajtani? Hol­ nap hozzáigazítják a normákat, a bér meg marad a régiben. - Ha valaki „kivisz” valamit, behúnyom a szemem. Az ő dol­ ga. Ha a portás kiengedi . . . Nekem ettől nem lesz se több, se kevesebb a fizetésem. — Nagy úr a mi igazgatónk. Udvari­ asnak, udvarias, azt nem mondhatjuk. Csak éppen úgy beszél velünk, mintha még mindig hátulgombolós nadrágot horda­ nánk. - Mindig azt mondják, szóljunk hozzá, szóljunk hozzá! Na és minek? Azt még csak látom, hogy mit csinál a haverom a szomszédos munkapadnál. De azt gondolja, belelátok én, hogy mit kotyvaszt a főkönyvelő a szobájában? — Van itt ná­ lunk néha olyan eszem-iszom, hogy a kutyák is töltötthúst za­ bálnak. Nahát, amíg ez így van, addig nekem se prédikáljon senki a tisztességről. Szándékosan választottam negatív példákat. Akár a gya­ korlat sántít, akár a mindennapi tudat torzít túlságosan, vagy mindkettő közrejátszik e sommás megállapításokban, minden­ képpen betegségtünet, ami figyelmet, kezelést igényel, nem intézhető el kézlegyintéssel. A tulajdonosi szemlélet erősítésének egyik sarkköve a szo­ cialista demokrácia. A másik hatékony eszköz a közvetlen és közvetett érdekeltség. Mesterházi Lajosnak, az Új Írás februári számában megjelent „Az új ember jegyében” című írásából idézek: „ Üzemekben és szövetkezetekben mindenkinek, aki a közös termelőmunkában részt vesz, állandóan és következete­ sen tapasztalnia kell, hogy egyéni érdekét csak a közösség érdekében találja meg: Hogy amit a munkájáért kap, azt ő maga adja magának, aszerint, ahogyan a közös javak meg­ termelésében részt vesz.” Meg kell mondani,, az utóbbi évek­ ben mindkét területen sokat léptünk előre. Ahogy a képviseleti rendszer is napjainkban egyre inkább megtelik tartalommal, bár még mindig túlságosan sok a formális elem. S van még valami, amit nélkülözhetet lennek tartok egy szocialista államban, ez a hatékony társadalmi önkontrol. Az egészséges, erős szervezetre az a jellemző, hogy elszigeteli, megsemmisíti a kórokozókat. Agyi parancs, felső utasítás nél­ kül. Nem szükséges — vagy nagyon ritkán — az injekciós-gyógy szeres (adminisztratív) beavatkozás. Mit értek társadalmi ön­ kontrolon? A szótáramban ez nagyon összetett fogalom. A leg­ fontosabb elemét kiemelve: a közösségnek azt jogát, hogy közvetlen ellenőrzést gyakoroljon a gazdasági-társadalmi élet minden területén, s módja legyen az érdekeivel, céljaival el­ lentétesen ható tényezők és jelenségek állandó korrekciójára. Természetesen, az ehhez szükséges egyéni öntudat és felkészültség az embernek nem veleszületett sajátja. Gyakorolni kell, akkor fokozatosan - legalábbis az emberek többségé­ ben — kialakul a készség, a tapasztalat megizmosítja; nyomá­ ban letisztulnak a világról, a közvetlen környezetről alkotott nézetek. Az egyén, ha akar, sem húzódhat be többé a közöm­ bösség csigaházába, mert ráébred, hogy ITT MINDEN A Ml DOLGUNK . . . A ma illúziója: ha egyszer elmondtunk, szóvátettünk valamit, utána akár ölbetett kézzel ülhetünk, a többi nem a mi gondunk, mert ezzel automatikusan s azonnal meg kelle­ ne oldódni a problémáknak. Pedig a helyes elképzelések, ész­ revételek érvényesítése harc ma is, ahogy mindig is az volt, hiszen — ha valóban helyes, akkor feltétlen — téves helyzetér­ tékelések, kényelmes beidegződések, megcsontosodott, megváltozhatatlannak látszó gyakorlat, sőt sokszor objektív ténye­ zők állnak velük szemben. Nem szabad a harcba belefáradni, megsértődni, elked­ vetlenedni és sündisznóállásba vonulni. Újra és újra szólni kell. S tenni, ha lehet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagyipar és a kereskedelem államosításának 25. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül MAKALICZA JÓZSEFNEK, a nógrádi szénbányák lakatos cso­ portvezetőjének a MUNKA ÉRDEMREND arany fokozata KASPÁR LAJOSNAK, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kapa­ kovácsának. ID. SARLÓ BÉLÁNAK, az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyára üvegfúvójának a MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata EPPICH ERNŐNEK, a Nógrád megyei Állami Építőipari Válla­ lat osztályvezetőjének, HAJDÚ ANDRÁSNAK, a nógrádi szénbányák vájárjának, JAKUS LAJOSNAK, az ötvözetgyár kapcsolótábla-kezelőjének, LAKATOS KÁROLYNAK, a LAMPART Zománcipari Művek sal­ gótarjáni gyáregysége esztergályos csoportvezetőjének, ULLMAN JÓZSEFNEK, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideg­ hengerészének a MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetést adományozta. 13 �LÁTOGATÓBAN HANN F E R E N C Transsylvania részlet egy útikönyvből Adrienne a Love Strory fordulatait magyarázza, míg én a telefonkapkapcsolásra várok Nagyvárad főpostáján. Kolozsvár meglepően gyorsan jelentkezik. Kicsit idegesen kezdem el motyogni, hogy Szervátiuszékat keresem Magyarországról, írni szeretnék róluk, azért telefonálok, mert nem vagyok biztos benne, visszaérkeztek-e már Farkaslakáról. Gondolom, ké­ szen van már a Tamási-„emlékmű", hiszen hetek vannak csak az avatásig. — Tegnap érkeztek — mondja egy női hang. —, jöjjön n y u g o d ta n ... Jólesik a hegyek alatt álldogálni. Csak külföldi kocsiknak intek. A d ­ rienne kioktatott: itt autóstoppal is csak pénzért viszik el az embert. Az Austinban két belga lány ül, a tengerhez mennek. Vidámak, vargabetűket terveznek. Kitűnően szórakoznak angol, német, latin elemekből összetákolt mondataimon, Csucsán megállnak néhány percre. Megkértem őket. Jól érzem magam. A két lány számára nem jelentek meglepetést. Vállamra akasztott postástáskám nem izgatja fel őket, észre sem veszik. (Amikor át­ sétáltam a határon, meghökkent néhány tisztviselő: „Mit keres itt gyalo­ gosan egy szabályszerű útlevéllel rendelkező magyar postás?” ) A lányok kezembe nyomnak egy szendvicset, meg egy kártyát: „adress, adress” ismételgetik és letesznek a Szamos partján. A Rahovei utca egy domb gerincén nyúlik el. Macskaköves utcácskák idegei futnak föl rá. A kis kertkapu fölött fogantyú akad kezem ügyébe. Meghúzom. M in­ denféle méretű és hangú csengettyűk, kolompok szólalnak meg. A manza rd ablakból női fej bújik elő. — Én telefonáltam tegnap Váradról — dadogom. — Arra jöjjön! — mutat a szekérszélességű kapu felé. Az udvaron szobrok. Finoman munkált fekete kőfej, félig elkészült figurák. Ü lök a vastag, erős pokróccal letakart díványon. A műterem tele szobrokkal, a székek, lócák, az ajtófélfák faragottak, egyszerűen, pózmen­ tesen megmunkáltak, arra valók, amire szánta őket az ember. Hézagos testű fémkrisztus röppen a térben, vasszegekkel átvert te­ nyérrel, mint aki már mindent tud, amit tudni lehet, s aki — talán éppen azért - már mindent feladott. Mögötte feketén magasodik a mádéfalvi veszedelem paraszt-pietája: roskadt férfit tart az egyszerre kemény és lágy arcú székely asszony: lábuknál tanácstalanul ácsorog egy gyermek. A párkányon térplasztikák, nonfiguratív vázlatok, szobrok. Előttük áll és néz velem farkasszemet Petőfi. Idős, magyar paraszt-arcú férfi lépdel lefelé a lépcsőkön. — Ne ha­ ragudjon, csak most jutottunk az ebédhez. Vendégeink voltak, pár perce mentek el. Motyogok valamit, hogy csak nyugodtan ebédeljenek, én elnézelődök itt, ráérek, s Jenő bácsi (az első pillanatban így csontosodott meg bennem a név) eltűnik a lépcsőfordulóban. Ü lök a szobrok között, lábamnál a felnyitott gyomrú újságkihordó tás­ ka, ízlelgetem a szavakat, hogyan is fogjak majd hozzá. Szervátiusz Tibort harmincnak nézném, ha nem tudnám, idősebb egy évtizeddel. Mégsem tudok a látványtól szabadulni: - Szervusz - mondom, és előkotrok néhány példányt a folyóiratból — ebben a lapban szeretnék írni rólad . . . rólatok, még nem tudom, hogy mit és hogyan. Nézegetjük a Palócföldeket. Salgótarjánról mesélek. Messze van. A beszélgetés akadozik. Szervátiusz nem tartozik a teliszáj, harsogó emberek közé. Szűkszavú. Vitatott szobrokról (Melocco kitűnő Adyjáról, Kő Pál új szoborterveiről) magyarázok. Jenő bácsi mellénk ül. Közös ismerősök homályos árnyai köd­ lenek fel mögöttünk. Enikő asszony ősi női ösztönnel próbálja megmenteni a haldokló beszélgetést, mely nem a szimpátia hiánya, hanem a szavak korlátozott hatalma miatt látszik csődbe menni. Telefon cseng. Vendégek. Kezdem kényelmetlenül érzeni magam. Ér­ zem: az a vendégjárás aligha lehet hasznos ebben a házban. A munkától veszi el az időt. Megérkezik N. Z. Művészettörténész. Vele van S. A., fiatal grafikus. Talán egyszer találkoztunk valahol, futólag. N. Z. rokonszenves, magas, kopasz férfi. Azonnal otthon van. Kedé­ lyesen körülnéz, kicsit nagy hangon — de nem agresszíven - megjegyez, kommentál, dícsér. S. A. leteszi az asztalra az Anna Margitról nemrég megjelent könyvecs­ két, elsimítja homlokáról hosszú, sötét haját, nem szól egy szót sem, leül, figyel. N. Z. élénken magyaráz. Egy északi festőről - barátjáról — bátyjáról mesél, aki rózsaszín szobába rózsaszín koporsót, rózsaszín jászlat, rózsaszín tehenet helyezett el, s e „kiállítás" nagyszerű művészi produktumnak talál­ tatott. Szervátiusz Tibor egyenes tartással ül a faragott széken. Alig szól, arcáról nem lehet leolvasni semmit. Sötétedik. Magasan vagyunk. Eső veri a tetőt, villámok futkároznak a falak mentén. 14 Cseng a telefon. Egy budapesti koreográfus és felesége jelenti be érkezését. Bejelentkeznek. És megérkeznek. A férfi szakállat visel. Borotvált pengeszakállat, mely elegáns, ódivatú és modern egyszerre. A nő középiskolai magyartanár-típus. Bölcs fintorai leplezni igyekeznek túlságosan is polgári nyolcvan kilóját. Nagyon is otthonosak. Máris játszanak. — Találjuk ki, melyik az idős mester, s melyik az ifjabb szobra! - Jó. Találjuk ki! - Szervátiusz Jenő! (Oldalpillantás, rosszalló mozdulatok.) - Nem találtál, nem találtál! - Ez is Szervátiusz Jenő! — Egy null. Tovább! — Ez a Tiboré! (Kínlódó arcrángások.) - Na, most te is melléfogtál! Egy : egy. Hét : háromnál Jenő bácsi feláldozza magát és kivonul a gyülekezet­ tel a bejárati ajtó mellől nyíló kis „raktárba” . Kiszolgáltatja fábavésett balladáit, népi történeteit a hozzá nem értő, mit sem sejtő kíváncsiaknak. Fél tíz. Már csak én vagyok „idegen” a házban. De a görcs feloldódott. Amikor indulnék, Tibor rámszól: — Természetesen itt alszol . . . de előbb megvacsorázunk. Zsebemben felnyüszít maradék tíz lejem, mely legfeljebb egy vacsora ellenértéke lehetett volna, egy szállodai szobáé semmiképpen. Fehér asztalnál ülünk. Enikő magasra emeli poharát: — Hát hozott isten nálunk! Vaskos, merev láncok hullnak le rólam. Nézem az arcokat, észrevették-e a fémes csörgést. Már úgy beszélgetünk, mint akik együtt űzték a halcsíkot az azóta megölt, elpusztított patakok kövei között, mint akik együtt fedezték fel a szemben lévő bérház ablakaiban, hogy a százas égők napkeletje a haj­ nalt jelzi. Észrevétlenül surranok ki a kapun kora reggel. Barátokat hagyok el. Csíp a levegő. Vállamat lehúzza a durva vászonból szabott tarisznya. Kilépek, mert messze van az országút. �Papp Lajos versei Konok és magyar A faluban harangszót álmodó délutánok egyikén Hangzott föl a megszületett sírás, a felhangzani bátor; s mint messzi isten-hívás a vakságra vetettek tévelygő seregéhez. Ö körfogat cammogott az úton, s mintha felleg követné, szállt a por sűrűn-siváran egyre. Későbben este lett. Csillag támadt remegve a mocorgó sötétben, különös éjszakákon. Elindult egy napon. Amerre útja vitte, a föllelt tengeren — holt puszta mindenütt. Széljárta, védtelen zsellér-ország; kihűlt, szederjes nép-ugar, temetők némasága. S mégis, a büszkeség, a gőgös, szent haragvás késztette szólani; konok volt és magyar a Kelet-nemzetségből, s mint ősi kard, a dal, a vers vált fegyverévé a bajvívó csatákon. Megkínzó fél-szerelmek golgotás vezeklője, kendőkben őrzött arc, kit alázón szerettek; fojtogató karok foglyaként, márvány-testek lüktető börtönében sem békült szíjra-láncra. Száján elkeserültek a mámor ízei. A boré fájdalom lett, a csóké kín, üszök és minden-egész eltört. Jajszóvá nőtt a köd. A vágy mint száraz ág, roppant, lehullt a fákról. Ült egy hűvös padon. A Semmi lépett mellé, az ős-Kaján; és semmit sem mondott már neki. Nézett eres szeme, mintha méregeti mindazt, ami még nincs. Azután úgyis mindegy. Halála szép vala. Úgy mondják, megkönnyebbült, hogy békés por lehet a test, a lélek nélkül. Fénylett kisimult arca a párnán, és megszépült. Lerázta nyűgeit; hogy él, gondol és érez. S reggel tüzes szekér, robogott, lángolt a nap. A holnap-tudó Illés tegnappá vált a mában. A vajúdó világ, tompán önnön bajában épp hogy észrevette hiányát a küzdők közt. Valaha volt egy ér; álmos és furcsa árok. Vad sás, meg lomha káka lakták a partjait. Átlépték, ha siettek. Nem épült rajta híd. A sás között tavaszkor duruzsolnak a békák. A város tizen­ három neve S talán volt, aki mindvégig másfelé nézett. . . . függnek kifordult nyakkal, átlőtt mellel fekszenek. Hatalom fekete-sárgára vált, hallgatag halottai. Köröttük villogó szurony-falak, gyávaság fekete-fehér stólája, csüggedés fekete könyve, megaláztatás sárgán-emelt keresztje, könnyek árulása. . . . oszlop és kampók, oszlop és Haynau fekete-sárga halottai, kifordult nyakkal, átlőtt mellel; egy kétjegyű szám emlékeinkben. S talán volt, aki mindvégig másfelé nézett. . . . az utolsó Vécsey volt. Előtte Damjanich, Leiningen-Westerburg, Knezich és Aulich, s Pöltemberg, aki kezdte és a dobok pergése; Pöltemberg volt az első. . . . megcsókolta a többieket. Az eget nézte, meg a földet nézte, a szálló felhőket, cikázó madarakat, és meghalt. Vécsey már nem csókolhatott meg senkit. Aulich Lajos Damjanich Lajos Dessewffy Aurél Kiss Ernő Knezich Károly Lahner György Lázár Vilmos Leiningen-Westerburg Károly Nagy Sándor József Pöltemberg Ernő Schweidel József Török Ignác Vécsey Károly S talán volt, aki mindvégig másfelé nézett. Tizenhárom névre még lehet, százharmincra aligha már, s az ezerháromszázat, a tizenháromezret, a százharmincezret elfeledtük. A város nevét is, ahol a sáncfal omló kövein nincsenek márványtáblák. Helyükön csak a gödrök. Újabb sírgödrök tán, holnapi-jeltelen sírjai a tizenhárom nevű emlékezésnek. 15 �Nap Fábián Kicsi sovány ublinkómadár A gyerek minden izgalom nélkül vágott át a parkon. H aj­ nalodott. Rá sem nézett a levont redőnyű házakra. Dacosan előreszegte fejét, a jambósapka mindenre elszánt, rövidnadrágos bohócinast varázsolt belőle. , ,- Ó, ha a talpa alá köphetnék, Egy húszasért nem adnám, nem én!” - dudorászta. A hajnali autóbuszok dürrögve, dobogva húztak el mellette. Felnőttek siettek kiszámított léptekkel, feltűrt gallérral, dérrel bajúszukon, táskáját vagy újságpapírba burkolt, rejtélyes tar­ talmú csomagokat cipeltek. A gyerek eljátszott a gondolattal: úgy mennek, mintha apró órarúgók, lendkerekek vezérelnék mozdulataikat, az arcuk nem árul el semmit. - Azért van ez - gondolta mert évek óta nem láttak madarakat. Mert a madarakra már ő is alig emlékszik, pedig nagyon alaposan megfigyelte őket. Kint állt a kapu előtt, amikor fel­ kerekedtek és elvonultak délnyugat felé. Azóta egyetlen madár sem tért vissza a városba. A kölyök egészen halványan emlé­ kezett a pihés tollgombolyagokra, gondolatban gyakran me­ lengette őket lerágott körmű ujjai között, fészket csinált nekik műfűből, hullott macskaszőrből. Különösen szerette a kicsi, szürke ublinkómadarat, amelyik csak akkor változtatja pom­ pázatosra tollait, ha jó emberre bukkan. ,,Az ublinkómadár nem nagyobb, mint két egymásra helyezett gyufásdoboz - írta az iskolai dolgozatban. - Röpköd a fák ágai között, de a leg­ több ember nem veszi észre. Ez azért van, mert az ublinkó­ madár kicsi, szürke és sovány, s a hangja olyan, mint a pergő falevélnek. Ha jó emberrel találkozik, csőre és szeme piros lesz: eperpiros, tolla sárga és kék, lába zöld. Én nagyon szere­ tem ezt a madarat.” - Állj csak fel — mondta fenyegetően Teknős, kezében a nyitott füzettel. — Miféle ostobaságokat hordtál itt össze? - Ez nem ostobaság - mondta a kölyök. — Nem? Ilyen madár nincs fiacskám! És eg yá lta lá n ... ma már, hálistennek, semmiféle madár nincs. Mi szükség lenne rájuk? Csak piszkítanak, meg surrogásukkal idegesítik az em­ bert. - Ó az ostoba - gondolta a gyerek, és bámulta a teknősbékaarcú embert, aki önhitten állt a katedrán. Felvillant előtte a kopaszodó koponya alól ravaszul pislogó, vizes szem­ pár. Látta a Teknőst, amint felváltva rohangál az alagsori és második emeleti folyosón, hátha felfedez valami szabálytalan­ ságot. Újra hallotta, amint széttárt karokkal magyaráz Albin bácsinak, a fűtőnek: ,,Rendben van, hogy maga az apósom, de számtalanszor megmondtam, hogy ne tegezzen a gyerekek előtt. Szólítson tanár úrnak!" Hogyan is hallhatott volna Tek­ nős az ublinkómadárról? — Tehát világos, fiam? Ilyen madár nincs! Semmiféle ma­ dár nincs. Verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat! Jobb lenne, ha az előmeneteleddel törődnél. A gyerek zsebredugott kézzel ácsorgott a Déli vasút peron­ ján. Volt annyi pénze, hogy a második faluig utazzon. Ott már akad erdő, mező, talán találkozhat az ublinkómadárral. És ha találkozik vele, neki talán megmutatja színeit: eperszínű szem­ bogarát, kék-sárga tollát, zöld-vessző lábait. Emberek tébláboltak, óráikat nézegették, topogtak a hi­ degben, senki sem törődött vele, kékrefagyott pucér combja sem tűnt fel senkinek. A vonat alattomos fekete kígyóként surrant a betonszál­ kákra támaszkodó tető alá. Két férfi ugrott fel előtte a lépcsőre, belsejükben cincogtak a hajszálrúgók. — Teknős most törheti a fejét - gondolta - , milyen csa­ pást találjon ki a mai napra. Az ablak mellett üldögélt. Zsebredugott jobb kezével zöld agyaggolyóját szorongatta. A házak hátrafelé lopakodtak, mező feküdt hanyatt a dombon, szél borzolta fű-üstökét. A szürke-lila köddrapéria lassan felemelkedett. 16 A kölyök úgy érezte magát, mintha színházban ülne, s egy igazán kedvére való darab első percei peregnének előtte. A fákat derékig érő cserjés vette körül. Még a vonaton megfigyelte, hogy ez az erdő kerek, mint a mesebeli. Alig várta hogy a vonat elsurranjon, eltűnjön szeme elől a koromtól fe­ kete, túlságosan hosszúra nőtt sikló, és sipkáját hátratolva besétált a fák közé. Megállt a tisztáson, lehúnyta szemét, kezét kinyújtotta, s t ürelmesen várt az eperszemű, játékos madárfiókára. Nem történik semmi Nézem törött lábamat, nem ilyennek képzeltem ezt a karácsonyt. A lány, akit szeretek, szélescsípőjű és karcsú. Biz­ tosan áll a fagyott tűleveleken. Félig árnyékban van. Ahogy hajladozik az ágak után vissza-visszatér egész teste a napos oldalra. Fényesebb lesz, holdszerűbb. Hátam mögött a gyalulatlan gömbfa-házfal meleget sugá­ roz. Kinyitom a szám, nyelvemre telepszenek a láthatatlan le­ vegőkristályok. Hatszögletűnek és kandiscukorszerűen áttet­ szőnek képzelem őket. A fagy is árnyékba vonult. Gondolom, ott hidegebb van. A lány, akit szeretek, felémfordul, kérdez valamit. Rácsodálko­ zom arcára. Szemei, mint lakkozott rubinmandulák ülnek a számukra előkészített hasadékban. Nevetgél. Ö rül, hogy sike­ rült elfoglalni ezt a világból önkényesen kihasított pár száz négyzetméteres Libertiniát: az erdészházat, ahol jószagú a l­ mák sorakoznak a poros szekrény tetején. Szép karácsonyunk ígérkezik. Nem is gondolok a szerelemre. Pedig általában sokat gondolok rá. A lány (akit szeretek) szintén sokat gondol rá. Mondhatnám, mindig. Nekem csak akkor nem jut eszembe soha, ha vele vagyok. Akkor nincs neve az egésznek. Valami­ lyen koboldköd (egészen enyhe, fátyolozott, laza) lep el, a mozdulatok kontúrjai elmosódnak, hullámzik minden, a gon­ dok törpe egerei artikulátlan ciccegéssel iszkolnak el a fák re­ pedéseibe, — Tüzet rakok. Aztán segítek neked bejönni — dudorássza a lány, akit talán azért szeretek, mert soha nem kel­ lett ezt bizonyítgatnom neki, zokszó nélkül fogadta zűrzavarai­ mat, nekifutásaimat, hanyatteséseimet, és soha nem mondta okítóan: „lám, megmondtam neked, hogy ne fogj ilyen bi­ zonytalan dolgokba, ugorj csak neki a százhatvanra állított lécnek, de a száznyolcvanöt már reménytelenül magas (külö­ nösen törött lábbal), meg se próbáld.” Somvesszőmmel kapargatom a fagyott havat. Sárga, vesz­ tett zöldjét sírató zuzmóféle bukkan elő. A szálak közeiben a föld lágyabb, mint reméltem. A sárga rostok kialakult hajszá­ lakként ágaskodnak ujjaim után. Kábultan cibálom, várom, hogy előbukkanjon az ejnyomorított gyerekfej, melyből sarjadt. A homlok kétoldalt horpadt egy picit, a szemek üregében a tél álmatag cincérei. Holt fiam bámul rám, nem volt ideje öregedni, épp olyan, mint hét évvel ezelőtt, amikor orvossá lett barátom titokban megmutatta a kórház jegelt tepsijében. A lány, akit szeretek, semmit nem tud erről. Mindenesetre nem kérdezi meg, hogy mit piszkálok azon a vacak fűcsomón. Áll az ajtóban. Pihés felsőajkán megtántorodnak a nap lendülettelen fénydárdái. Hónom alá szorítja alsó karját. Csú­ szom felfelé a fal mentén. Lábszáramban pattognak a csont­ szilánkok. Vigyorgok, mint egy izgatott hiéna, fogam között sí­ polva jár ki-be a levegő. Felhasítja nadrágom szárát, nézegeti a kékülő bőrt, meg­ erősíti a kötést. Fekszem az ágyon. Sunyi pókok űzik az alig látható fo­ nadékokat fölöttem. Elszántak és kimértek. Nyugodt vagyok én is. A lány (akit szeretek) fenyőágakat szór a dobkályhára. Szeretem az égett fenyőlevelek illatát. Tele van vele a szoba. Elbújok benne. Fekszünk az ágyon. Érzem életem fontos pillanatainak egyikét közeledni. A hullámok erősödnek, minden ellenállásom megszűnik. Merülök a teljes opálködben. �F á b ri P é t e r B á b a M ih á ly Menekülés a mentsvárból Zuhatag Megtorpanásra jut mindig idő. Mikor már minden arcra kiült az áhitat vagy a közöny, ne siesd el a lemondó legyintést. De ne tégy úgy, mintha azt mondanád, amit csinálni kéne. • Mert akkor kettős csapda lesz a szó, az aljasságra dupla lehetőség. Mint bál után konfettit a ruháról, rázd le magadról az illúziókat. S ha befon a fontoskodó fontolgatás, mintsem báb legyél, inkább fulladásig szorítsd a hurkot! Senkinek se fontos, hogy élsz, hogy itt élsz. Senki sem kívánta, hogy idejöjj. Nem árt, ha ezt tudod. Mikor már minden arcra, minden csalódás fölszínére máznak kiült az áhítat meg a közöny, s ha úgyse látják, akkor is: ne siesd el a lemondó legyintést. Megtorpanásra jut mindig idő. Kondorossy Emőke Nyughatatlanul Sokáig hallgattam bénán, szárnyszegetten is repülni vágyó magányom csonthéjas börtönébe zárva, és szoborként némaságra kárhoztatott szemeimből kő-könnyek peregtek, tompán hullva a múlandóság tavába. Csak a fájdalom kőszirmú virága nyílott, tüskés ágat hajtva néma szenvedésből, s bilincsbe vert ajkam szegletéről a Semmibe meneteltek a fáradt szó-katonák. De nem hallgathatok tovább! Mert nem lehet, hogy ne beszéljek, mert nem lehetek szótlan, amíg élek! Mert kínjaimból kigyöngyözött fényben kell tanítanom látni a vakot, és mezítelen lábbal tűzparázson át lépkedni a járni nem tudót . . . Mert így tudok csak fehéren izzó tűzbe hullni, szikrázó acélszavakkal fellegekre írni, a Nap útján végig csak így mehetek! A havas utcán álltam mélázva. A Salamony toronyba sze­ rettem volna felbandukolni, de éjszaka annyi hó esett, hogy teljesen befedte a kitaposott ösvényt, egy vékonytalpú félci­ pőmben pedig nem merészkedtem utat törni. A zuzmarás fák ágai megbillentek A szél leszökött a hegy­ ről és bukfencet vetett a zajló Dunában. Tovább indultam a Vár-presszó felé. A parkolóhely előtt egy Polski Fiat fékezett, majd lassan befordult a már ott álló Volga mellé. Irhabundás nő szállt ki a kocsiból. Egyedül. Meglépett a férjecskétől, gondoltam, biztosan itt van a randija. Lehet, hogy a nagy Ő az állami rendszámú Volgával érkezett. Aztán majd bent megjátszák, hogy véletlenül találkoztak. Amikor közelebb értem hozzá és rápillantottam, ismerős­ nek látszott. Lehet, hogy már találkoztunk valahol. Annyi nővel találkozik az ember, de csak minden századik éli túl a tisza­ virágéletű emléket. A bundás nő átjött az úttesten. Kétszer, háromszor is fe­ lém nézett. Lassította lépteit. Honnan ismerem, honnan isme­ rem, töprengtem. Aztán, mint mikor a vaksötétben hirtelen ki­ gyullad a fény és minden világos lesz, megtorpantam, felkiál­ tottam. — Vera, Verácska! Odaszaladtam, megöleltem. — Már azt hittem, nem ismersz meg. — Egy kissé megváltoztál — mondtam óvatosan, amikor nyugodt arcára, lilakarikás szemére néztem. Szinte árnyéka lett a régi Verának. - Gyere, megiszunk valamit. Régen nem látta­ lak. — Valóban. Két éve, vagy három? — Van annak három is. A presszóban alig voltak. A sarokasztalhoz ültünk. — Két konyakot — mondtam a pincérnek - Jaj, de várjon! Verára néztem, mert vezet és nem tudtam iszik-e. — És két kávét — mondta Vera. — Igenis. — Tudod, most szívesen iszom. Fázom. A kocsiban nem tudok melegíteni rendesen. Megittuk a konyakot. Vera kigombolta bundáját. Ekkor vettem észre, hogy feketében van. Nem sokat időztem ennél a gondolatnál, mert ismertem nagy családját és úgy véltem, valamelyik nagynénjét, vagy esetleg Bandi szüleit gyászolja, Ö regek voltak már. — Hát mesélj, Verácskám! — paskoltam kezére. — Mit meséljek? Élek. — Egy kis kiruccanásra jöttél? — csipentettem hamiskásan. — Esztergomba megyek. — És Bandi? Vera hirtelen felém fordult. Szeme kigyulladt. Egy pillanat múlva meg nedves lett. — Te nem tudod? . .. — Mit? — December 17-én meghalt. — Miii? Bandi meghalt? — Benne volt az újságban is. — Mi történt vele? Baleset? — Nem. Szívroham. Feldöntöttem a poharat, s ha nem kapom el, ezer darabra zúzódik szét a köves padlón. Jól ismertem Bandit. Amikor az egyetemre jártunk, barát­ koztunk is. Okos, értelmes ember volt.. Kitűnően vette a ka­ nyart a vizsgákon. A prof szerette volna, ha mellette marad, de ő „kiment az életbe", ahogy fogalmazta: valamelyik Váci úti gyárban lett mérnök. Filosz voltam, nem sokat értettem a mér- 17 �nöki tudományhoz, de megértettük egymást. Sokat vitatkoztunk is. Elvi síkon — ahogy mondtuk. Verát én mutattam be neki. Vera akkor negyedéves magyar-történelem szakos hallgató volt. Egyszer együtt mentünk kirándulni a Pálvölgyi barlanghoz, meg a Hármashatárhegyre. Bandi félrehúzott. — Mondd, te udvarolsz Verának? — kérdezte. — Nem én, csak együtt ló­ gunk. — Az semmi — legyintett Bandi. — Akkor én rákapcso­ lok. — Áldásom rátok — nevetten. Két hónap sem telt el, amikor esküvői tanúnak hívtak. Természetesen elmentem. Később, két esztendővel később meg Bandi lett az én tanúm. Egyszóval komák lettünk. Ica is megszerette Verát, így aztán sokat vol­ tunk négyesben. De akkor még meg akartuk váltani a világot. Bandi új módszereken töprengett, ha egy-egy újításért kapott egy kis pénzt, rögtön nagy dínom-dánomot csaptunk. Akkor még igen. Mert később egyre ritkábban találkoztunk. Hogy is mondják ezt? Elidegenedtünk egymástól. Néha, ha véletlenül összefutottunk, még fel-fellángolt bennünk az akarat, hogy jó lenne összejönni, beszélgetni. De mikor? Majd hívjuk egymást. És nem hívtuk. Ica is kerülte Verát. - Megiszol még egy konyakot? — fordultam Verához. Igen. De akkor kávét is kérek. - Hogy történt? — Hogy történt? Nem is tudom. A kollégái szerint egy terven vitatkoztak. Várták a Bandi döntését. Persze, mert fő ­ mérnök volt már. Ezt sem tudtad? Szóval, Bandi össze akarta foglalni a vita eredményét, el is kezdte, kissé hevesen, így mondták, és akkor hirtelen elhallgatott, félrebillent a karos­ székben és a keze lecsúszott az asztalról. Szívroham. Intettem a pincérnek. Amikor megkaptuk a konyakot, mindketten szó nélkül haj­ tottuk fel. — Korábban beteg volt? - Soha semmi baja nem volt. Ismerted Bandit, tudod, milyen erős, egészséges ember volt mindig. Az utolsó pillanatig. Egy pillanatra elhallgatott, megtörölte az orrát, hogy szipogását eltitkolja. - Azt hiszem, én vagyok az oka. Sőt, most már biztosan tudom, hogy én vagyok az oka! — Ugyan. — De, d e . . . Nem lett volna szabad engednem. Tudod hogy az első esztendőben milyen szűkösen éltünk a drága al­ bérleti szobában. Én mondtam Bandinak, hogy ez így nem me­ het tovább. Lakást kell szereznünk. De honnan? Hogyan? Pén­ zünk nem volt. Bandi rákapcsolt, dolgozott éjjel-nappal. Má­ sodállást is vállalt. Cikkeket írt. Ott volt mindenütt. Neve lett és jött vele a pénz is. Megvettük az öröklakást. Akkor még azt mondtuk, hogy lazítunk, ha lesz lakásunk. Bandi nem lazított, mert a lakást be kellett rendezni. Aztán megvettük az első ko­ csit. A harmadik abortusz után az orvos közölte, hogy nem lehet többet gyerekem. Bandi külföldre vitt. Akkor talán még kedvesebb volt hozzám, mint korábban. Minden évben külfödön nyaraltunk. De milyen pihenés volt ez? Hozta magával a mun­ kát, a terveket, a szakkönyvet, amit szerkesztett, vagy lektorált. Emlékszem, Várnában hetekig egyedül kószáltam, mert ő dol­ gozott. Csak néha mozdult el a munkája mellől. Tulajdonkép­ pen az én fizetésemre már nem volt szükségünk, csak azért ta ­ nítottam, hogy ne unatkozzam otthon egész nap. Mert Bandi reggel hétkor elment és este hatkor, nyolckor jött haza. Ha duzzogtam, elvitt vacsorázni. Ez a duzzogás sem volt komoly. Mindenem megvolt, amit akartam. Ha nem szerettem volna Bandit, ahogy szerettem, akkor engedek a köröttem legyeskedőknek, kihasználom a helyzetet és kész. Ismersz, kacérkodtam még veled is, de soha nem feküdtem le senkivel. Mintha csak megéreztem volna, hogy nem sokáig lehetek Bandié, de addig csak az övé leszek. A Balaton mellett megtetszett egy kis telek. Megvettük. Te nem jártál ott, akkor már volt köztetek valami. Előbb egy kis vikendházat építettünk rá. Ott töltöttem a nya­ raimat. Bandi szombaton délután lejött, hétfőn reggel meg ment vissza. Isteni volt, elképzelheted. Nagy társaságunk volt. külföldi útjaira, ha csak tehette, magával vitt. Persze, én akkor is egyedül voltam. De jó volt: megismertem Párizst, Londont, 18 Bécset, Rómát, Bukarestet, Varsót, Prágát. Egyedül. Este meg Bandival. Amikor főmérnök lett, a balatoni telken építkeztünk. Tavaly töltöttük benne az első nyarat. Kétszobás, verandás villa. Kettőnknek. Meg a vendégeknek. Mert vendégeink voltak. Mindennap. Bandi szerette a társaságot. Azt mondta, számára a jó társaság pihenés. És most december 17-én . . . Rettene­ tes . . . Megittam a maradék kávét. Vera megint a zsebkendőjét nyomogatta szeméhez. Egy buta gondolat sem jutott eszembe. Nem bírtam kinyögni egy szót sem. Vera szózuhataga mindent elnyomott bennem. Bandi már egy hónapja halott? Már egy hónapja! A vidám, jópofa Bandi. — Esztergomba megyek, a sógoromhoz, a kocsit eladni. Nem is tudom, mi lesz velem. Tudod, hogy nincs gyerekünk és most a Bandi rokonsága követelőzik. Főleg az öccse. A Bandi részét perli. Bandi szülei még élnek. A család beadott egy olyan írást, hogy nagy áldozat volt Bandi taníttatása, meg hogy az utolsó években egyáltalán nem támogatta és nem látogatta szüleit, miattam. Hallottál ilyet? Hogy én nem engedtem haza látogatóba. Nem értik meg, hogy nem volt ideje! Még az én számomra is alig-alig. Csak éjszaka. Arról meg én nem tehe­ tek, hogy Bandi nem küldött haza pénzt. Hát tehetek én arról? A kocsi a nevemen van, de minden más közös. A kocsit ela­ dom, hogy legalább az öröklakás részt kifizethessem. Hogy mi lesz a balatoni telekkel, villával? Nem tudom. Az ügyvéd sze­ rint a családnak esélye van. Ha megnyerik a pert, el kell adni. Rettenetes. Ha legalább egy gyerekünk lett volna! Legalább egy, egyetlen egy, akkor nincs ez a rettenetes tortúra, mert a Bandi része az övé. De nincs, érted, nincs. És most, amikért Bandi annyit gürcölt, dobra kerül! Minden, amiért halálra haj­ szolta magát! — Talán még nincs minden elveszve. Bízni kell. — Te nem ismered a Bandi öccsét! Legszívesebben kirúg­ na a lakásból is. Már a temetés napján megmondta: Bandi miattam lett haragba a családjával! Pedig ez nem igaz! És, hogy miattam . . . Kértem még egy konyakot. Vera már nem akart inni. Meg­ ittam az ő féldecijét is. Ittam és a torkom egyre szárazabb lett. Idegesen kopogtam az asztalon. Vigasztaló szavakon töp­ rengtem, de semmi, semmi sem jutott eszembe. Bandi messze került tőlem. A családjától is. De miért? Vera nem gonosz ter­ mészetű. Szeretett csillogni, flörtölni, de a légynek sem ártott. — Mennem kell — zökkentett ki meditációmból Vera. — örülök, hogy láttalak. Ilu, hogy van? — Köszönöm, jól. — És a gyerekek? — Azok is. — Egyszer elmegyek már, meglátogatom őket. — Gyere, bármikor. Begombolta bundáját, felhúzta kesztyűjét. A kocsi mellett álldogáltunk már, amikor megkérdezte: — És veled mi van? Magadról semmit se mondtál. — Megvagyok. Dolgozom. — Mit csinálsz Visegrádon? — Pihenek. — A múlt évi szabadságod? — Nem, nem. Az orvos javasolta a kórház után. — Kórházban voltál? Mi bajod volt? — December 23-án engedtek el. Mi bajom volt. Hm. A cardiológiai osztályon feküdtem. — Te is a szíveddel? Úristen, de boldog lehet Ilu, hogy te legalább beteg vagy, beteg lehetsz. Mert Bandinak arra sem volt i dej e. . . Szervusz. Csókolom llut. Felugrom hozzá. — Szervusz. Gyere. Várunk. Beült a kocsiba. Megcsavarta a volánt, kikanyarodott az országútra. Száguldott Esztergom felé. Néztem utána, amíg el nem tűnt. Aztán a Dunára pillantottam. A jégtáblák sebesen úsztak lefelé neki-neki csapódva a jégtorlaszos partnak olyan mély hangon, mintha egy láthatatlan vízesés-zuhatag hangját hallanám. �NÓGRÁD - 1848 SZ A B Ó BÉLA Petőfi kora Nógrádban Az 1848-as magyar polgári forradalom nem helyi jelenség, hanem az európai forradalmi mozgás része volt: mélyebb meg­ értése az európai forradalmak tükrében, azokkal való kapcso­ latában teljes. Azok, kik — mint Petőfi is — nem választották el a magyar polgári forradalom célkitűzéseit egy világforradalom nagyszerű utópiájától, illetve a kettőt együtt, egymás kölcsön­ hatásában látták megvalósíthatónak, csak összeurópai mér­ cét alkalmaztak, és az emberiség általános problémáit logi­ kusan gondolták végig. A magyar polgári forradalom megér­ tése azonban nem lehetséges, ha nem vizsgáljuk behatóan a magyar nemzeti sajátosságokat. Közel kerülni 1848-hoz és vi­ lágosan látni akkor lehet, ha az egész ismeretében részlete­ sen vizsgáljuk és elemezzük a legkisebb közösségek, a me­ gyék, a községek korabeli életét, viszonyait. Ezért lapozzuk fel a sárguló levéltári aktákat, hogy segítségükkel megyénk, Nógrád megye nagy problémáit életközeibe tudjuk hozni. Már a XVIII. századtól kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált Nógrádban is a feudális társadalmi rendszer és ezzel együtt a roboton alapuló termelési rend válsága. A majorsági gazdál­ kodás uralkodóvá válásával együtt növekvő földesúri, egyházi kizsákmányolás, az erősödő központi államhatalom és a ne­ mesi megye fenntartásának növekvő terhei egyre kilátástalanabbá, elviselhetetlenné tették a nógrádi jobbágyok életét is. A nagy francia forradalom ütötte az első rést a feudalizmus épületén: a francia jobbágyok felszabadítása példaképet á llí­ tott az elnyomottaknak. E nagy forradalom híre és hatása — bár­ mily messze is zajlott le a megyétől — Nógrádban is érződött. A Martinovics vezette első magyar köztársasági mozgalomnak voltak nógrádi résztvevői, a parasztok körében pedig szapo­ rodtak az ellenállás, a szembefordulás jelei. Az európai re­ akció a szuronyok hatalmával lehetetlenné tette a francia pél­ da követését. Fél évszázadig kellett várni, míg az elnyomott né­ pek szabadságvágya elemi erővel újra felszínre törhetett, új forradalmi tavaszt teremtve. 1848-ra hazánkban és megyénkben is kezdtek megérni azok a feltételek, melyek között a magyar társadalom két nagy problémáját, a polgári átalakulás és nemzeti függetlenség kér­ dését megoldani lehetett. Évtizedekig tartott, míg a nemesi Nógrád megye, mely a múltban — mindennapi életben, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban — szinte kizárólagosan csak a földesúri jog és érdekek oltalmára fektett súlyt, eljutott oda, hogy elfogadta a jobbágyfelszabadítás gondolatát, és így vállalkozhatott a jobbágyfelszabadítást kimondó áprilisi törvényeknek nemcsak kihirdetésére, de végrehajtására is. Hosszú ideig kellett várni arra, míg a nógrádi nemesség, mely a magyar rendekkel együtt 1807-ben Felsőbüki Nagy Pálnak a jobbágyság érdekeiről szóló beszédét még „Ne bolondoz­ zék!” kiáltással némította el, a reformkor mozgalmainak ered­ ményeként megértette a reformok és a nemzeti függetlenség kérdésének összefonódottságát, halaszthatatlan voltát. Nagy utat tett meg a nógrádi nemesség egy része (kikre illett Szé­ chenyi István jellemzése: „Alnemeseink egyesítik magukban a francia Grandot, a frank Gascont és a rest hottentottát . . . nem is gondolkodnak, ha igen csak magukra gondolnak, a pa­ rasztról teljesen megfeledkeznek.” ) addig, míg Védegyletbe tömörülve kezdi pártolni a honi ipart, lelkesedni tud egy tu­ dós társaságért és kezdi szégyenleni tudatlanságát, műve­ lődni kezd. A reformkor nagy szellemi, felfogásbeli átalakulá­ sának mi sem fényesebb bizonyítéka, mint az, hogy 1844-ben Nógrádban, a „mogyorósok” klasszikus földjén tiltakoznak a tíz pálcatöréssel mért igazságszolgáltatás ellen. Abban a Nógrád megyében történt mindez, melyben mint Madách Imre írja, ,,még alig múlt idő, midőn ilyen mondatok 'huszonötöt rá, hi­ szen úgyis zsidó', vagy 'tizenkettőt rá, hogy hiában ne álljon a törvényszék előtt’ napirenden voltak, hol a földesúr úgy szokott megegyezni jobbágyaival:: ’ő nekem ötven forintot ád, én neki tizenkét botot’. A megye nemességének értelmesebb része kez­ dett megbékélni még a közteherviselés gondolatával is, föladva atyái kiváltságait ,,legszentebbjét’’, az adómentességet, melyet a rossznyelvek szerint nem is rég Mária Terézia előtt is így ki­ áldott világgá: ,,Vitam et sanguinem sed avenam non!" (Éle­ tünket és vérünket, de zabot nem!). Az emberi tudat e változásaira évtizedekig kellett várni. A korszellem napfénye nálunk hosszú ideig csak az értelmiség legmagasabb csúcsait, legkiválóbb alakjait világította meg. Ilyenek voltak a megyében Kubinyi, Szontágh, Prónay, Sréter, Madách, Horváth, Nagy Iván, Pulszky. A szakadékokban, a mély völgyekben a feudalizmus sötét köde ült, megnehezítve a szabadság, a haladás képviselőinek munkáját. De e sötét mozdulatlanság által elnyomott világ vulkán kitörésével fenye­ getett. A paraszt szeméből már nem az alázat, hanem a gyűlö­ let sugárzott. Minden kritikus esemény azzal fenyegetett, hogy nagy történelmi leszámolásra készül. 1831-ben a koleraláza­ dás hullámai átcsaptak már a megye határain, láthatóvá, tapinthatóvá érett az elkeseredés. Az 1846-os lengyel parasztfelkelés borzalmai szinte a szomszédban zajlottak le, és egyre közelebb s közelebb hozták, láthatóvá tették az ítélet napja Ezek az intő jelek a legjobbaknál azt eredményezték, hogy fel­ ismerve a veszély nagyságát, mindent elkövessenek annak el­ hárítására. Kossuth a koleralázadás hatására egyre határozot­ tabban sürgette, hogy „a népet s nép földjét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre” . Éles logikával rávilágít a miértre is, mert „különben a nemesség kaszára kerül és e kor egyszersmind a magyar nemzet és a magyar nemzetiség halál­ napja lesz". Országgyűlésről-országgyűlésre vívta harcát a re­ formkor nagy nemzedéke. Lépésről lépésre haladt előre és tet­ te szövetségesévé a nemesség legjobbjait, a nemzet értelmi­ ségét e történelmi küzdelemben. Míg a nemesség legjobbjait a nemzeti függetlenség, a nemzet fönnmaradása vitte el a leszélesebb magyar tömeg, a jobbágyság problémájának megértéséhez, a plebejusi forra­ dalmárokat — élükön Petőfivel és Táncsiccsal, — a nép sorsa, kilátástalan helyzete, problémáival való teljes azonosulás te­ szi szószólóivá. Az a hatás, amit a plebejusi forradalmárok az uralkodó osztály megrettentésében elértek, elég jól ismert. Gondoljunk csak a Dicsőséges nagyurak . . . hatására, a Radical Kör tevékenységére . . ., Petőfi és a negyvenezer paraszt hírének pozsonyi hatására. Kevésbé ismert az az eredmény és az a tevékenység, amit a nép között végeztek. Levéltárunk aktái között húzódik meg a romhányi születésű Bagyinszky Máté tanítónak — aki Pesten élt a forradalom idő­ szakában és Radical Kör hívei közé tartozott - három levele, melyet a megye fenyítő törvényszéke mint bűnjeleket foglalt le. Bagyinszky („Romhányiak, Kedves Barátaim, Ismerőseim!" megszólítású) leveleiben a népet tanító forradalmár szólal meg: „Hát azért teremtett minket az Isten, hogy szüntelen Ínséggel és nyomorúsággal küszködjünk? azért teremtett, hogy éjjel nappal, véres verítékkel dolgozzunk és ne legyen számunkra egy vidám órácska sem? azért teremtett, hogy midőn mi éhe zünk és fázunk, munkálkodunk és nyomorgunk, másokat kölljön nézni, mint vigadnak, dorbézolnak abból, amit mi keresünk számokra, abból amit a jó Isten mindnyájunknak adott? Nem! . . . Közelget már az idő, midőn megadják a munkánk igazi jutalmát és midőn az elfáradtaknak nyugodalom enged­ tetik. Ne csüggedjünk el, bízzunk a sorsban. De azért ne is te­ gyük ám össze a kezünket, hogy úgy várjuk a sült galambot a 19 �szánkba . . Ne hunyászkodjatok meg emberek az emberek előtt. Ez a föld, hol éltek és ennek minden javai a tiétek egyen­ lőképpen. Ne engedjétek egy-két embertársatok kezébe azokat, mihez nektek egyenlő jussotok van . . .” A romhányiak felvilágosítását célzó, 1847. december 13-án kelt levélben már nemcsak polgári demokratikus gondolatok, hanem kommunisztikus elképzelések is napvilágot láttak. Ha­ tását lemérhetjük abban, hogy 1848. június 20-án a romhányi lakosok elleni eljárás során mint fontos lázító levelet foglalták le. Az 1848 tavaszán bekövetkezett forradalmi változások a nemzeti függetlenség és polgári átalakulás kérdése történelmi helyzet elé állították azt az osztályt (középnemességet), mely polgárság hiányában nálunk ezen átalakulás vezetésére vál­ lalkozott. A polgári forradalom programjának végrehajtása dönti el, hogy alkalmas-e a vállalt szerepre. A politikai vezetés előtt világossá vált, hogy sorsdöntő társadalmi és nemzeti céljainkat csak úgy lehet megoldani, ha a paraszt­ ság jogos követeléseit teljes mértékben kielégíti, és így azt a forradalom-szabadságharc ügyéhez kapcsolja. Az eddig jog­ talan jobbágyot teljes jogú állampolgárrá kellett tenni ahhoz, hogy kezébe fegyvert lehessen adni. Az ellentétes érdekű osz­ tályok érdekeinek egyesítése, a kossuthi program végrehajtása, a gyakorlat döntötte el végső soron, hogy a magyar nemesség mennyire érett és milyen mértékben alkalmas a harc vezeté­ sére. Ugyanakkor a magyar parasztságnak is be kellett bizonyí­ tania, hogy a szociális problémái megoldásához való ragasz­ kodás mellett politikai iskolázottsága mily fokot ért el, a nagy nemzeti érdekeknek, az össztársadalmi céloknak mennyire ké­ pes egyéni pillanatnyi érdekeit alárendelni, bizonyítva forra­ dalmi tudatának érettségét. 1848-49 bebizonyította, hogy a nemesség osztályérdekeiről nem képes lemondani, ugyanakkor feltárta a magyar paraszt­ ság forradalmi tudatának hiányosságait. Veszélyeztette az két oldalról a nemzeti érdekegyesítését, az egyensúlypolitikát. Ve­ szélyeztette ezen keresztül a nemzet történelmi harcának sike­ rét. Az események megtépázták a radikális baloldali reménye­ ket, melyek a paraszttömegek remélt forradalmi tudatosságához fűződtek, de a nemesi vezetés előtt is bizonyították, hogy a siker érdekében nem lehet megállni félúton a paraszti követe­ lések teljesítése során. A törvények már első olvasásra elárulják, hogy fontos kér­ dések megoldatlanok maradtak, sok különféleképpen értelmez­ hető rendelkezés van, melyet a földesúr és a jobbágyok más­ képp is értelmeztek. Kiderült mindenesetre első pillanatra az, hogy nem tűnt el maradék nélkül a jobbágyrendszer minden eleme, sok, a jobbágynak létkérdést jelentő probléma nem nyert megoldást. A legfontosabbak: mi a jobbágyföld, mi a majorsági föld, a majorsági jobbágyok, zsellérek problémája, a legelők, erdők használata, a szőlők, szőlődézsma, irtványföldek kérdése, a kisebb királyi haszonélvezetek (bor- húsmé­ rés, malomtartás stb.). A jobbágy, aki emberi szabadságával együtt emberhez méltó életet is akart élni, érezte, hogy e tör­ ténelmi lépés további századokra határozza meg családja, osztálya helyzetét, fejlődését. A nemesség is tisztában volt vele, hogy egy nagy per vég­ ső állomásához érkezett. Az első pillanattól kezdve mindent megtett annak érdekében, hogy minél többet megteremthes­ sen a maga számára és minél kedvezőbb helyzetben vészelje át a jobbágyfelszabadítást. Elméletileg elfogadta az úrbéri tör­ vényeket, de gyakorlatban mindent megtett a törvények kiját­ szására. Szinte általános és minden községre kiterjedő az a vita, mely a nógrádi birtokosok és a jobbágyok között az első pil­ lanatban az úrbériség, az úrbéri földek és a majorsági földek kérdésében kibontakozott. A földesurak majorságinak tartják szinte mindazokat a jobbágyaikat, akiknek ősei a Mária Terézia-féle úrbéri tabellákban nem szerepeltek. Támadás azonban szélesebb fronton indult. A divényi uradalom pl. az irtásföldek utáni árendát az áprilisi törvények megjelenése után azonnal 30 váltóforintról 733 forintra módosította. A kocsma, a mészár­ szék, a malom után 3 váltóforintról 101-re emelte a béreket. A faizást eltiltotta. A borsosberénkeiket a legelőről szorította ki az uraság. A nézsaiak arról panaszkodnak, hogy mivel a lege­ lőkről elszorították őket, azelőtt könnyebben éltek, földesuraik jobbak voltak. A megye birtokos osztálya körülbelül ugyanúgy nézett az áprilisi törvények hatására bekövetkezett forradalmi helyzetre, mint ahogy az a penci-rádi evangélikus papok me­ gyéhez szóló panaszos leveléből kitűnik: „Már távol és rég ez­ előtt rebesgették ők, (mármint híveik) miszerint a legközelebbi országgyűlés magukat a papokat is meg fogná szüntetni. Ezen vad kívánságuk legalább abban teljesedett be, hogy ugyancsak az úrbér és dézsma meg van szüntetve." A továbbiakban előad­ 1848 tavaszán és nyarán a jobbágyfelszabadítás kihirde­ ják, hogy a hívek nem hajlandók fizetni a párbért és a szolgál­ tését nem úgy fogadták a magyar jobbágyok, ahogy a nemes­ tatásokat. Végül így folytatják: „Hát még tovább is küzdjünk-e ség szerint „ille tt” volna. Nem olyan lelkesedéssel sorakoztak ezen siralmas méltatlan sorssal? Nem lehet, nem szabad-e országszerte a zászlók alá, ahogy ezt a nemesség „elvárta” már egyszer reménylenünk a reánk nehezedett mostoha sors­ volna. Ezen való megdöbbenést tükrözi Jókai írása, aki így ke­ nak enyhítését. Feleségünk és gyermekeink tovább is könnyez­ sereg: „Azt hittük, hogy népünk van, pedig nincs . . Ha azt zenek-e nem érdemlett pokolbeli sorsnak már alig tűrhető sú­ mondják neki, hogy keljen fel honát védelmezni . . . sírva fa ­ lya alatt? Uraim, ez már több, mint tűrni lehet. Ez valóságos lázadás és anarchia. Ez nyilvános kigúnyolása mind annak, kad és azt mondja, hogy inkább robotol és éhezik . . . Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bízik, terveinkben nem se­ ami szent és igaz. S mitől, ha csírájában nem fojtatik el, az gít, bünteti bennünk Isten apáink vétkeit” . E kiábrándult, csa­ általános lázadásig csupán egy lépés. Mi nem élhetünk állá­ lódott hang reálisan tükrözi-e a valót? Vagy csak a forrada­ sunkhoz képest feleségeinkkel és gyermekeinkkel, holott becsü­ lomban romantikát kereső illúziójának szertefoszlásáról van letesen élhetnénk pontos fizetés mellett." E források meggyőz­ szó? Milyen is volt a valóság, vizsgáljuk meg egy kissé a nóg­ hetnek bennünket arról, hogy a nógrádi nemesség jó része va­ lóban lázadásnak, anarchiának, csírájában elfojtandó moz­ rádi eseményeket. galomnak tekintette a jobbágyfelszabadítást, mert érezte, Az 1848-49-es forradalom legfontosabb kérdésének a job­ hogy a későbbiekben nem élheti eddigi életét. bágyfelszabadításnak a kihirdetésével nagyon sietett a me­ Az áprilisi törvények kihirdetése lavinát indított el. A me­ gye, elsők között volt, s már március 25-én rendeletet adott ki a lakosság felvilágosításáról. E sürgősséget azonban nem az gye parasztsága is tudatában volt a törvények sorsdöntő vol­ öröm, hanem a félelem sugallta elsősorban. A szolgabíráknak tának. 1848 áprilisára a későbbiekben is csak úgy emlékezett: kötelességükké tették, hogy számoljanak be, miként fogadta a „amikor a szabadság beköszöntött,” Az akkori Nógrád megyé­ nép a rendeletet. E szolgabírói jelentésekből szinte az egész me­ nek mintegy 160 ezernyi parasztlakossága egységesen követel­ gyét átfogó képet tudunk rajzolni. Volt, ahol örömet, lelkese­ te magának ezt a szabadságot. A parasztságból azonban több, dést okozott, volt ahol nem is hitték el. A falvak többsége azon­ mint 80 ezerre tehető majorsági jobbágyok, zsellérek számá­ ban már az első pillanatban kinyilvánította (mint pl. Berki köz­ ra az áprilisi törvények vajmi keveset adtak, de a parasztság ség lakói), hogy nem nagyon örülnek, kevesebb, mire ők számot másik felét kitevő úrbéri jobbágyok és zsellérek közül is lénye­ tarthatnak. A hangsúly a tarthatnak szón van, mely a jogos gében csak az úrbéri telkesek jutottak tulajdonhoz. A XIX. követelésüket tükrözi. Több község — mint pl. Ipolybolyk, Pinc, század elején meggyorsuló allodizáció rohamosan csökken­ Gelse - azzal vette tudomásul, hogy „ideje is volt már, mert tette a telkesek számát és növelte a zsellérekét. 1848-ban az úrbéreseknek is jóval több, mint fele már csak úrbéri zsellér két esztendőnél tovább úgyse birtuk volna” . A nógrádi jobbágyok valóban már az első hírek alkalmá­ volt, a telkesek pedig túlnyomó többségében már csak fél-, negyed-, nyolcadtelkesek. val többet vártak. 20 �A megye parasztsága tekintet nélkül arra, hogy úrbéres vagy majorsági volt, minden földesúri szolgáltatást lényegében megtagadott. A majorságiak egyébként sem értették meg, mi­ ért kerültek ők hátrányosabb helyzetbe, hiszen — mint a penciek panaszos levelükben írják — ,,az úrbéri földek sem hulltak az égből alá.” Nem tudták megérteni és nem is érthették meg, miért tesznek különbséget majorsági és úrbéres között, hiszen mindkettő ugyanúgy fizette a robotot, dézsmát, árendát. Tény­ leges helyzetükben semmiféle különbség nem volt. Ezt igyekez­ nek bizonyítani a dengelegiek, a kutasóiak, a surányiak, a csesztveiek, a bágyoniak, a kállóiak, sokszor kimutatva azt is, hogy a földesúr milyen furfanggal nyilvánította úrbéri földjü­ ket majorságinak. Megyénkben az áprilisi törvényeknek az irtásföldekről szó­ ló határozata, mely kimondja, hogy ezen földek után továbbra is kell fizetni a földesúrnak a haszonbért, megütközést keltett. Nógrád már a XVIII. század végén is országos viszonylatban vezetett az irtványföld nagysága tekintetében: mintegy fele, 48 000 hold szántó és mintegy 4000 hold rét volt a parasztok használatában. Ez a szám a XIX. században még tovább növe­ kedett. Az irtványföldön életet teremtő zsellérek jogosan vár­ hatták, hogy ez a föld tulajdonukba kerül. Hasonló volt még a helyzet a szőlőföldek esetében, mely nagyon sokszor a nóg­ rádi zsellér egyetlen megélhetési forrását jelentette. A majorsági földnek, a legelőnek, a szőlőnek, irtványnak elintézetlenül, tisztázatlanul hagyott kérdései mellé felzárkóz­ tak az egyes parasztok sérelmes ügyei, nyugtalanító, fájó problémák sora vetődött fel és várt megoldásra. Perek, harcok kezdődtek. A parasztok a felelős magyar minisztériumnál ke­ resnek sérelmeikre orvoslást. A dengelegiek pl. már 1848. már­ cius 30-án küldöttséget menesztenek Pozsonyba, mely a tago­ sítás során elvett úrbéri földjeik visszaadását kéri. Küldöttsé­ gek, panaszlevelek, tiltakozások áradata indul meg az Igaz­ ságügyi Minisztériumhoz, melyek elintézése az esetek túlnyomó többségében az, hogy az ügyet áttették a megyéhez további kivizsgálás végett és a megye rendre megállapítja, hogy a pa­ rasztok követelései jogtalanok. A csalódottság érzése nő, a kilátástalanság elkeseredést szül, megmozdulásoktól lehet ta r­ tani, a megye elrendeli a statáriumot és készen áll a földesúri föld megvédésére akkor, amikor a forradalom, függetlenség ügyét már a külső támadás veszélye fenyegeti. Ilyen körülmények között nem volna csodálható, ha nem siettek volna a forradalom, a haza védelmére. Valahogy azt érezhették, amit Jókai ki is fejezett: vagyis, hogy a haza továbbra is a nemességet jelenti. A tények azonban mást bizonyítanak. Midőn a függetlenségi harc kezdetét vette és harcba hívták a megye népét, Nógrád megye zászló alá tudta állítani fiait. A megyére eső újoncjutalék a szabadságharc időszakában 3700 fő volt. Az 1848. szeptem­ beri-októberi és az 1849. májusi sorozásokon ezt a számot a 19-23 éves fiatalokból maradék nélkül kiállították. A nógrádi­ ak egysége a 17., 37. zászlóaljakban Komárom várának védel­ mében vett részt és derekasan megálltak helyüket. A nóg­ rádi önkéntes honvéd-zászlóalj pedig szeptember 29-én részt vett a Sukoró-pákozdi ütközetben a honvédség születésén, majd a fel-dunai hadsereg kötelékében Schwechatnál, Budetinnál, Branyiszkónál, Kápolnánál, Hatvannál, Nagysallónál, Komáromnál ontotta vérét. A honvédek mellett 24 század gyalog-nemzetőrt, mintegy 5000 embert, több száz gerillát, kaszás népfelkelőt is fegyberbe hívott a szabadságharc idején a megye. Nem egyszer várt ezekre is komoly katonai feladat. 1849 júliusában a kriváni táborban mintegy 3000 nógrádi nemzetőr, népfelkelő gerilla biztosította Görgey zavartalan visszavonulását. A parasztság, a nép hazaszeretetére mi sem jellemzőbb, hogy a küzdelmet még a világosi fegyverletétel után is folytatták Nógrádban, hiszen a nógrádi gerillák csak szeptember 29-én tették le a fegyvert és fejezték be a harcot. Érdemes foglalkozni azzal is, kikből tevődött össze a hon­ védség. A Közlöny nógrádi levelezője 1848-ban megállapítja, hogy az újoncok szinte kizárólagosan a legszegényebbekből, a nincstelenekből kerültek ki. Sajnálkozik azon, hogy az értel­ mesebb osztályok távoltartják magukat. A toborzási-sorozási anyag meggyőz bennünket arról, hogy a nógrádi honvédek szinte túlnyomó többsége zsellér, cseléd, mesterlegény volt. SZABÓ KÁROLY A márciusi forradalom Balassagyarmaton 1848 elején látszólag minden a megszokott mederben folyik Balassa­ gyarmaton. Évek óta tart már a megyei börtön és a zsinagóga építése; a város a nyírjesi téglaégető eladásával szeretne pénzhez jutni. A városháza előtt még mindig ott áll a szégyenfa, a Nyírjesben pedig az akasztófa. Az esztendő városi tisztújítással kezdődik. Január 5-én Tajthy Imrét választották a város főbírájává. Másnap az egész tisztviselői kar esküt tesz a szentegyházban - a magyar tanácsosok magyarul, a tótok tótul. De ha tüzetesebben vizsgálódunk az év első hónapjainak adatai kö­ zött, már megállapítható, hogy valami készül. Egyre több a panasz, hogy a kocsmárosok hamis mértékkel mérnek, a mészárosok emelik a hús árát. Több cseléd megtagadja az egyezséget, vagy nem megy el a kialkudott helyére. Pravec István megtámadja Raksa kisbírót, Lefler Márton a város új főbíráját szidalmazza. A városban annyira elszaporodnak a panaszos ügyek, hogy Tajthy főbírónak — az uradalmak képviselőivel egyetértésben — új eljárást kell kidolgoznia az ügyek gyorsabb elintézése érdekében. Ezentúl az idézésekhez pecsétet vesznek igénybe, a pecsétek díja 25 váltó krajcár. A vendéglőkben heves viták folytak a zsidók egyenjogúsításáról, az „új vaspályák" építéséről; szájra-szájra járnak a hírek az elszaporodó katonai szökésekről. A város hivatalos politikáját az itt székelő megyei választmány irányítja. A Nógrád megyei törvényhatóság pedig arról híres, hogy igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. Ez a megye dolgozott ki először konstruktív javasla­ tokat Széchenyi szellemében. A megyei közgyűléseken heves kirohanásokkal, az országgyűléseken pedig követeik révén tiltakoztak az adminisztrátori rendszer ellen. 1848 február 9-én a megyeszékhelyről az utolsó rendi országgyűlésen tartózkodó követeket, hogy tegyenek javaslatot a jezsuitákat ha­ zánkból kitiltó törvény felelevenítésére. Március 13-án határozzák el a me­ gyei karok és rendek, hogy Deák, Kossuth, Battyhány — „akiknek ajkain tes­ tesül meg a magyar átalakulás" - megfelelő olajképeit helyezzék el a me­ gyei tanács nagytermében. 21 �A márciusi forradalom mégis mintha meghökkentette volna a megyei nemességet. Igaz, hamarosan „megértve a kor intéseit” az áprilisi törvények hívévé válik, a közjóiét érdekében fáradhatatlan munkát fejt ki, szervezi az „őrhadi szolgálatot", — de menti, ami menthető. Fenntartás nélkül teljesíti a független, felelős minisztérium utasításait, de az ügybuzgalom mögött ott rejtőzködik a nemesi vezetés átmentésének szándéka is. A parasztokhoz felvilágosító bizottságokat küldözgetnek; „a szabadsággal járó jog és kötele­ zettségek kellő felfogására ki nem fejlett állapotukra mutatván” , de azonnal fenyítő eszközökhöz nyúlnak, mihelyt követelni mer a felszabadult nép. Május elsején az új főispán, Ráday Gedeon hites és ősi szokás szerint hivatalába beiktatván, Magyarország újjászületéséről beszél — erről „kezes­ kedvén ez évi új törvényeink, mert a hűbéri rendszert népképviselet, a ki­ váltságokat jog, önkényt pedig felelősség váltotta fel.” Valójában a felelősség szavát mind gyakrabban némítja el az érdek; a „hazánk egén feltűnt jelenségekről” szónoklók szájából egyre többször hangzik el, hogy a nép „kiskorú és éretlen". A lényegre tapintva jellemzi ezt a megyei nemességet Nagy Iván egyik júliusban írott cikkében; „önök március előtt hazafiak — hogy régi szóval éljek — liberálisok voltak. Már­ cius után igaz kissé nem a legtüzetesebben viselték magokat” . A forradalmi vívmányok realizálásában és a forradalom radikálódásának fékezésében egyideig pedig együtthaladt a megye és a város. Április folyamán azonban ma is jól érzékelhető hasadás áll be a megyei törvényhatóság és a városi tanács magatartásában. A megyei választmányban egyre erősebb a törekvés: biztosítani a nemesi vezetését a forradalom körülmé­ nyei között is, a polgáriasulni akaró város pedig elérkezettnek látja az időt, hogy megszüntesse a hűbéri alávetettséget, hogy szakítson két földesurával: a Zichy és a Balassa-családdal. A szakításra a márciusi törvényeket negliváló földesúri fellépés adott okot. A városi választmány április 27-én kezdi tárgyalni a földesurak követe­ lését, amely szerint továbbra is joguk van Balassagyarmat iparosaitól, keres­ kedőitől s némely zselléreitől adót, cenzust b eszedni. A követelés méltány­ lása a feudális jogok változatlan fennmaradásának elismerését jelentené. Balassagyarmat az 1848-as márciusi törvények alapján „ünnepélye­ sen megtagadta a követelés teljesítését. Az ügyet közügynek tekinti.” Ha tehát az egyes lakosok a cenzus végett perbe fogatnának, az esetet akár a tanácsnak, akár a megbízottak egyikének azonnal jelentsék be. „A szembeszegülés indokolásában igen nagy szerepet játszik, „hogy a vá­ rosnak példát kell mutatni a törvény alkalmazásában a legkisebb hely­ ség számára is.” Ugyanakkor, mikor a megyei hatóságok, ha csak lehet, nem adnak helyt a községek antifeudális követeléseinek, Balassagyarmat tanácsa rendkívül határozottan figyelmezteti volt földesurait, „hogy cél­ talan perekkel ne háborgassák a várost." Nemcsak a cenzust tagadja meg, hanem még a — máshol meghagyott — szőlődézsma fizetését is. A földesurak a figyelmeztetés ellenére is megindítják a pert. A város azon­ ban hajthatatlan marad, s továbbra sem fizet. Az ekkor meginduló per évtizedekig elhúzódik, végül is a város győzelmével végződik. A forradalmi napok másik nagy jelentőségű kérdése Balassagyarmaton a rend és a haza védelme. A város népe áldozatkész hazafiasággal veszi ki a részét Nógrád megye hadi készületeiben. Amíg a megye több hely­ ségében figyelhető meg bizonyos — a parasztságot érintő intézkedések határozatlanságával magyarázható — húzódás az „őrhadi szolgálattól, addig a forradalom vívmányaival élni tudó Balassagyarmaton szeplője sincs az odaadásnak. Március 24-én, az első forradalmi közgyűlésen, nagy lelkesedéssel sza­ vaz a megye a nemzetőrség felállításáról. Kacskovics Károly, Ebeczky Fe­ renc, Horváth Elek megyei tisztviselők irányításával hamarosan 200 lovas és 800 gyalogos ölti magára „a sötétszürke atilla dolmány és nadrágot — a nemzetiszínű övvel és feketeszínű lapított kalappal” . A sereg ellátásá­ ról Madách Imre katonai biztos gondoskodott. ZÓLYOMI JÓZSEF Nógrád megyei parasztmozgalmak 18 48 -ban Az 1847-48-i pozsonyi országgyűlésen hozott törvények - az addigi gyakorlatban volt úrbéri szolgáltatás és a földesúri bíráskodás megszünte­ tésével, a papi tized eltörlésével — új korszakot nyitottak a parasztság tör­ ténetében. A törvényhozás végetvetett a jobbágyi kornak, a jobbágyságot felszabadította. A parasztság - így megyénk parasztsága is — az új törvényhozástól elsősorban azt várta, hogy földigényét kielégítik, kisterjedelmű földjének, amelyen eddig gazdálkodott, további csoportosítására már nem kerül sor. Az igények kielégítetlensége, a földbirtokosok részéről ért újabb sé­ relmek sokosága a parasztmozgalmak kibontakozásához vezetett megyénk­ ben is. Az alábbiakban ezekről a mozgalmakról számolunk be a megye levéltárában őrzött dokumentumok alapján. A parasztság első megmozdulása megyénkben Litkén történt. 1848. május 6-án reggel 9 óra tájban, Nagy Miklós mihálygergei tiszttartó Litke községbe érkezett, ahol a helység bíróját, törvénybíráját és jegyzőjét a plé­ bániára hivatta és utasításba adta nekik, hogy a falu lakosságát azonnal hívják össze a bíró házához, mert népgyűlést kíván tartani. Zmeskál Sán­ dor szolgabíró május 21-én kelt jelentése szerint Nagy Miklós a népgyű­ 22 A második, már nagyobb méretű katonai szervezés 1848 nyarán in­ dult meg. A kormánynak a rend és a szabadság biztosítására mindössze 18 ezer katona állott rendelkezésére. Bécs a független magyar minisz­ térium sürgetésére nem volt hajlandó hazaküldeni a magyar ezredeket. Ugyanakkor több helyen az országban rendzavaró megmozdulások törtek ki. Vas és Pozsony megyében zsidóüldözések voltak; Szatmár, Bé­ kés, Szolnok megyében antifeudális népforrongásokra került sor. Selmecen a tótok lázongtak, s egyre vészesebb hírek érkeztek a déli nemzetiségek rebellióiról. Batthyány miniszterelnök május 16-án felszólította Magyarhon népeit a király által is szentesített nemzetőrség toborzására. Rövid idő alatt 149 gyalog- és honvédszázad állt fegyverbe. De az egyre vészesebb nemzetiségi forrongások az országgyűlésnek is legfőbb tárgyává teszik a ka­ tonai kérdést. A képviselőház — Kossuth emlékezetes beszéde nyomán — megajánlja a 200 ezer újoncot, amelyből 40 ezret azonnal fegyverbe igyekszik állítani. Balassagyarmaton a megyei választmány július 20-án határoz a nemzetőrség felállításáról. Pár nappal később már készen áll 3 század — Horváth Elek, Feisztl József és Bérczy Lajos főhadnagyok vezetésével A ter­ vek szerint a sereg augusztus elsején indulna Vác, Baja irányába Ó-K anizsára a déli felkelők ellen. A nógrádi őrsereg mellé felajánlotta magát az egész tisztikar. Madách Imre főbiztos „beteges állapota mellett is" kéri a hadbavonulás lehetőségét. Ezekről a lelkes hadi készületekről írja Nagy Iván július 28-án a Reform című pesti lapban: „Hatalmas hangnak nagy visszhangja van! . . . Honunk alsóbb vidékein — mint tudva van — gyalá­ zatos pártütés lázong, és rabló rác csapat rakoncátlankodik.” Már több megyei nemzetőrség ott táboroz. A napokban felszólíttattak a nógrádiak is. „Kedves földieim, nógrádiak! Az írás azt mondja: ki bízik, nem csalatkozik. Ö nöknél a felszólítás visszhangra talált . . . Ö nök ti­ zenegy ezren készen állnak Ókanizsára menendők . . . Hallom, hogy Gyar­ matról a zsidók közül is 280 fog menni. Ez szolgáljon adatul azoknak, kik a zsidóknak ellenségei.” A sereg azonban mégsem indult el augusztus elsején. Még július 24-én figyelmeztette Balassagyarmat város tanácsa a megyei választmányt, hogy „zavaros időben nem bátorságos az egész őrséget elvinni, mert tarthatni a közellevő, sőt városunkban, de annak vidékén lakozó szláv lakosok fe­ nyegető lázadozásaitól.” Ebeczky főbíró is jelenti, hogy a felső vidéken mozgalmak mutatkozván azok elnyomására intézkedni kell. Az augusztus 25-én összehívott népgyűlés határozatot hoz, hogy a 11 ezer nemzetőrből csak 1200 főnyi őrség indul el „hosszabb katonai szol­ gálatra.” Ehhez Balassagyarmat 31 katonával köteles hozzájárulni. Jellasich betörése azonban újra csak előtérbe állította a katonai kér­ dést. Szeptember 14-én a miniszterelnök újabb toborzást rendelt el. Miu­ tán Horváth Elek első alispán, Fráter Pál s Huszár Károly választmányi tagok Pesten felvilágosítást nyertek a feladatokról, a megyei toborzó bi­ zottság — amelynek tagja Madách Imre is — szeptember 27-én elrendelte a katonaszállítás megkezdését. Balassagyarmat városnak az eddigi 44 főn kívül 65 katonával kellett növelnie a létszámot. Windischgraetz betörése után, december második felében a Honvé­ delmi Bizottmány népfelkelést hirdetett meg s gerilla csapatok felállítá­ sára hívta fel a hazafiakat. Környékünkön a Mikszáth-novellából is ismere­ tes Gracza Antal, Hont vármegyei szolgabíró szervezi a leghíresebb geril­ lacsapatot. A gerillák létszámáról hivatalos adataink nincsenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a szabadságharc folyamán többször feltűntek me­ rész akcióikkal városunkban is; ezért a bukás után Andreánszky Sándor királyi főbiztos mindent elkövet a kézrekerítésük érdekében. December közepétől egyébként gyakran vonulnak át kisebb-nagyobb katonai egységek Balassagyarmaton. Ezek élelmezése, a szabadságharc anyagi segítsége s a sorozatos újoncozás jelentős áldozatokat követelnek a város lakosságától. lést ezen szavakkal nyitotta meg: „Polgártársak! Minekutána már szaba­ dok vagyunk, szükség, hogy magunk sorsa felől rendelkezzünk.” Az elhang­ zott beszéd további szövegét nem ismerjük. A népgyűlésen öt pontból álló követelést fogalmaztak meg: „1. Ezentúl az Uradalom Tisztsége felszólítandó, hogy az úgyneve­ zett ugara k csak az egész szabadságban élő Polgár Társok meg jelentésse szerint használtathatik. — Különben, ha azon felül szán­ tódnak, vagy vetetnek az vagy le kaszáltatik, vagy a marhákkal időnek előtte meg étettetni az alul írottak által elhatároztatván. 2. A juh tartás egyenlő akarattal elrendeltetett, hogy az egész telek­ kel bíró, ki tsak tartani kívánna 20 az az húsz darabot tarthat azonnal. 3. Minden közös Terhek, minden rang, személly válogatás nélkül közöltessen, aránylag viseltessen. 4. Kösség jövedelmére felügyelő (Perceptus) a kösség által válasz­ tasson, az alválasztmány jóvá hagyássa mellett. 5. Az Ú radalmi Bárányok részére el különözött pascum fel szabadítasson, a Polgári népség marháinak táplálásokra mellyre előlegesen is Uradalmi Tiszt Úr meg kéressen.” A népgyűlés szervezője és szónoka, Nagy Miklós mihálygergei tiszttartó, a korábbi években nem volt népszerű a környék falvaiban, sőt Litkén ki­ mondottan haragudtak rá, mert az egyik helybeli jobbágytól 1847-ben fondorlatos módon egy fél házhelyet elvett. A gyűlésen elmondott beszé­ dével, az ott megfogalmazott követeléseivel azonban megnyerte az egész falu bizalmát és támogatását, mert régi sérelmeik orvoslásában bizakodtak. A június 8-án kezdődő tanúkihallgatásokból kitűnik, hogy az úradalom a bárányai számára szükséges legelőt már tizenkilenc évvel ezelőtt a közle­ gelőből vette el, ezért a falu lakói juhot nem tudtak tartani. A tanúk el- �mondották azt is, hogy a közbirtokosok nagyrésze az ugar nagyobb részét felszántotta, állataikat pedig a szegények legelőjének meghagyott ugarföld­ jein legeltették. Ezért a szegényebb családok állatokat nem tudtak tarta­ ni. Nagy Miklós beszédével elért sikerét, követelésének egyöntetű támo­ gatását az is mutatja, hogy a szolgabíró jelentésének végén kénytelen volt megjegyezni: „Egyébiránt végezetül meg jegyezni tartozom, hogy a tanúk vallomásaikat nem szívesen tették és minden esetre tapasztaltam, hogy Nagy Miklós szavainak a népre nagy hatása volt, mert midőn általam né­ melyek kérdeztettek, hogy miket mondott Nagy Miklós a gyűlésbe azt fe­ lelték semmit uram csupán ami a törvényben van.” Sámsonháza lakói június 8-án azért lázadtak fel, mert a földbirtokos a kocsma és mészárszéki haszonbérletet, amelyet hat évvel ezelőtt vett el a falutól, nem akarta visszaadni. A község lakói bosszúból a kocsmához tartozó rétet lekaszálták, és megállapodtak abban, hogy azt, aki a kocsma és mészárszék haszonbérletét élvező árendástól bort vagy húst hozat, 12 Rénes-forinttal és 12 pálcaütéssel fogják büntetni. A sámsonházi közbirtokosok a megyei állandó választmánynak küldött jelentésükben a katonaság azonnali kirendelését kérik, mert „ . . . ha ezen rakoncátlanság sokáig fenyítetlen maradását látják a körül fekvő falvak, minden órában várható a zavar kiütése, melyet ha lángba borul, elfojtani szerfelett nehéz, s majdnem lehetetlen leend.” Nagyobb megmozdulásra kerül sor ugyancsak június 8-án Vanyarc községben. A falu lakói azért lázadtak fel, mert az 1847. októberében végrehajtott tagosításakor Dessewffy Ottó földbirtokos a volt jobbágyok le­ gelőjének és rétjének háromnegyed részét magának lefoglalta. A gazdák a kérdéses rétet tavasszal lelegeltették, június 8-án reggel pedig a falu lakói közül hetvenen az uradalom által elvett rétjüket lekaszálták. A vanyarci gazdáknak nemcsak a legelő és rét, hanem a szőlőterü­ lete is csökkent az 1847. október 25-én történt tagosítás alkalmával. Az uradalom huszonnégy volt jobbágyot becsültetett ki szőlőjéből. Ezek közül Penicska György, háromnegyed telkes gazda, családjával együtt június 21-én szőlőjét visszafoglalta. A törvény elé állított 68 esztendős Penicska György vallomása hűen kifejezi a parasztember érzelmi világát és han­ gulatát, amikor a szőlő-visszafoglalásának okát így adja elő: „Azt jól tu­ dom, s meg vallom, hogy a szőlőből kibecsültettem, s a becsárat fel is vettem kéntelenségből, s mint hogy a becsárat keveselltem, de főleg mivel attól tartottam, hogy fiam, Pál azon esetben, ha szőlőmet oda engedem megtébolyodik, magam is megzavarodva lévén a szőlőt elfoglaltam." A parasztság mozgalma 1848. júliusától külső formájában megválto­ zott. A parasztság nemcsak földfoglalással igyekezett magának elégtételt szerezni a különböző sérelmekért, hanem azzal is, hogy ellene szegült a nemzetőri összeírásnak. Ebben természetesen szerepe volt annak is, hogy a parasztságot nem tájékoztatták megfelelően a nemzetőrségnek a haza vé­ delmében betöltött szerepéről. A parasztságnak a nemzetőrségbe való szer­ vezését nehezítette az a körülmény is, hogy a nemzetőri összeírást a leg­ több faluban azok végezték (jegyző, pap, bíró), akik ügyintézői, végre­ hajtói, sőt olykor szorgalmazói voltak a parasztságot ért sérelmeknek. királyra, a másik az o rszágra, és amelyiknek a részire esik az győz. Tehát te kire leszel én azt feleltem, hogy az apáméra (apa-király), mire ő azt válaszolta, hogy csak a királyéra is kell lenni, annak több népe lesz, az országnak bukni kell.” Takács István így v a llo t t :...........ugyan akkor engemet bírtak arra meg, miként a falu akarattyát én jelentettem ki, miszerint ők egyes akarattal csak a királyra esküdnek az országra pedig nem — én pedig azt mondottam nekik, hogy majd vigyázok én, — ha az esküvésbe az ötödik ferdinánd lesz említve, akkor nem szólok.” Varbó községben a nemzetőrök összeírását november 1-én aka rták megtartani. A bírói háznál összegyűlt emberek előtt Marton István 43 éves egésztelkes gazda tartott beszédet. A toborzás lefolyását, Marton István beszédét a község bírójának és jegyzőjének a megye főispánjához küldött levelükből idézzük: „Folyó hó 1-én a jelen körülményekhez képest fölsőbb meghagyás következtében Varbó helységbeli Nemzetőreink bírá nk házához begyűjtöttek s az alólírottak által felszólítottak a Tettes Nógrád most Tettes Trencsén megyében menendő önkénteseni magok fel ajánlásokra, — ezen előadásunk után Marton István így kezdé beszédét t. i. Ha aPap, Káplán, mester, földes Ú rak, s úrasági tisztek mennek, mi is elmegyünk, —de a d­ dig nem. Mert kimondta Huszár Károly (járási törvényszék elnöke), hogy mindnyájának kell menni, - de jól tudom én, hogy Horváth Ede vicze Ispán is csak kísértőbe megy a csuhás emberekkel vakistásképen s őket által adja, - haza szökik az úrakkal. Nincs ott egy úr sem, — magok is az úrak mellett vannak, s 5-ik Ferdinánd ellen akarnak hajtani benünket. Ekkor a tömeghez fordulva így szólt — nem is tudják atyafiak mikor az el­ lenség keresztül jön az országon, hiszen már Kossuth is elszökött úgy jött az újságba, vásárkor pedig beszéltem egy árva vármegyei tóttal azt mond­ ta, hogy neki minden házbeli cselédjét katonának hajtották, csak ő keres­ kedik még az országban. De hijjába iparkodásunk — úgy lessz az atyafiak velünk is — meg mondanánk továbbá neki hogy a pap, mester, gazdatisz­ tek, bíró mind kerülhetetlenül szükségesek idehaza, s ezeket a törvény sem kötelezi. Az úrak csak akkor mennek midőn a csuhás embereket mind levágatják s a robotot vissza állítják — hát az irtásföldekből mért kérik most is a dézsmát. Innen is kitetszik, hogy az urak el akarják nyomni a szabadságot s az előbbit kívánják vissza hozni. De a Király és Jelasics ellenek harczol s mellettük vannak . . . Láttyák atyafiak mikor a katoná­ kat Váczra vitték az úrak mind vissza szöktek a kocsikon. Csak hogy a sok szegény legényt kézbe adhatták, illyenekből lessz a belső háború." A főispánnak küldött levél ezzel fejeződik be: „Az elmenetelre senki nem ajánlkozott. Ezek után bírói házuktól szét mentek s fel szállításunk Marton István bújtogató miatt sikernélküli lett." A megye lévéltárában őrzött dokumentumok alapján mutattuk be az 1848-as megyei parasztmozgalmakat. A parasztság akkori állásfoglalá­ sából és történetéből csak azokat az eseményeket emeltük ki, amelyekből ellenállásuk, türelmetlenségük tükröződik. A parasztság együttes magatar­ tásából azonban — amint azt a honvédseregben küzdő nógrádi paraszt­ katonák nagy száma is bizonyítja — azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a 48-as törvényeket örömmel fogadta — bár kapcsolatban számos kérdést megoldatlanul hagyott — és a haza védelmére is lelkesedéssel fogott fegyvert. Forrásaink szerint a nemzetőri összeírással kapcsolatos ellenállásra először 1848. júliusában Romhányban került sor. Virter József romhányi hites jegyző és iskolamester a főválasztmányoknak küldött jelentésében, az itt történt nemzetőri összeírás lefolyásáról és eredményeiről így számol be: „Szentiványi Ferentz esküdt úr, nékem szoros kötelességül hagyván, hogy azon hirdetményt, mely a Nemzeti fennálló sereg állításáról szól, következendő vasárnapon az helység házánál az egész népség előtt olvas­ sam el, és azt szóval is értelmesen magyarázzam, ennek vége lévén mond­ ván no tehát édes barátaim, kik akarják magokat, magok jó akaratokbul a Nemzeti őrálló sereg sorába béiktatni. Amidőn senki sem vala, hogy magát beíratta volna, az nagy zendülés között azt mondták, hogy írjam én magamat be, és az úrakat akiknek van mitől, de ő nekik nintsen semmijek, mért lennének ők őrálló sereg katonák.” Ro mhány példáját követte Alsópetény, Keszeg, Nézsa, Penc, ahol a tisztviselőket agyonütéssel fenyegették, a nemzetőröket pedig nem enged­ ték összeíratni. Jermán Pál 62 éves romhányi törvénybíró vallomásából tudjuk, hogy e környék falvainak ellenállásában szerepe volt Bagyinszki Máté romhányi származású, Pesten tanuló fiatalembernek, aki nyolc levél­ ben számolt be a pesti eseményekről. A tanúvallomásban olvashatjuk, hogy az egyik levélben „ki volt jelentve, hogy egyformaság lévén közöt­ tünk, azt mit tisztviselő, pap, vagy úr mond ne higgyük, mert ezek bennün­ ket felvilágosítani nem akarnak.” A karancskesziek, szeptember 20-án, a Karancsságon tartott nemzetőri összeírás alkalmával nem akarták az esküt letenni, mert — mint a főszol­ gabíró jelentésében olvashatjuk — Takács István (négyökrös, négylovas karancskeszi lakos), a kesziek szószólója mintegy 800 ember előtt kije­ lentette „hogy ő és az ő keszi népe a hideg vasfazékhoz nem esküszik mind addig, míg neki nem lesz tudomása arról, hogy ezen esküvést a ki­ rály akarja-e. Én pedig azért beszélek most így, mert az esküvést a ki­ rály nem akarja, ez az urak koholmánya." A kellő felvilágosítás hiánya, az egymástól hallott kósza hírek irá­ nyították a parasztság állásfoglalását a nemzetőri sereg toborozásának kérdésében is. Ez tűnik ki a két karancskeszi fővádlott vallomásából. Első­ ként Pintér János 45 éves, félházhelyes gazda vallomásából idézünk: „ . . . e vád nem engem, hanem egyenesen Takács Istvánt illeti, mert midőn megtudtam, hogy a nemzetőrség Ságon fog esküt tenni s Takács Istvánnal az udvaron össze jöttem, azt kérdezte tőlem Takács, kend Füle­ ken volt hogy esküdtek ott a nemzetőrök, én azt feleltem rá, hogy ott a királyra esküdtek, ekkor ismét azt mondta Takács, hallod e barátom nem úgy van a mint te gondolod, mert én nálam volt már az írás, abba vilá­ gosan benne van, hogy most az emberek két részre esküdnek, az egyik a 23 �KÉPZŐMŰVÉSZET S Z E R V Á T IU S Z TIBOR Gondolatok Nem volt soha érzékem a túl egyedi keresésére, annak ellenére, hogy a kellő helyen és kellő mértékben alkalmazott részletet a szintézisben igen fontosnak tartom. Inkább kollektív élmények, az egész természet, a világmindenség szerkezetét, belső logikáját felmutató formák élnek bennem. Mégis úgy hozta a sors, hogy portrét is kellett készítenem, pedig a for­ mavilág, melyet kialakítottam, s az ebből következő belső rend nem volt alkalmas erre a célra. Kellett készítenem — mondom — külső, majd egyre inkább belső kényszerből. Egymás után születtek számomra újra „Móricz", „Ady” , „Bartók” , mert szükségét éreztem annak, hogy nagyjaink szel­ lemét magam mellett tudjam. Nélkülük kevés, üres lenne éle­ tem. Méretben, arányban megnövelt jelenlétük anyagba kény­ szerülve a szobrászat, az ábrázolás, az újrateremtés mágikus erejével hat. Ő k adnak erőt, s visznek előre az úton, melyen elindultam, melyen tapadok azóta is. Újból és újból megfor­ málom, keresem, kutatom, érlelem, fejlesztem, a szintézis felé Vannak a világban számomra jelentős helyek. Szeretem irányítom őket. Adyt, Dózsát, Petőfit, s a többieket mind, kik az emberi létből hegycsúcsként emelkednek ki, messziről lát­ a tengert, egy régi templom merészen égre törő tornyát, vala­ szanak, s mint a csillagok ragyognak, akik az idő végtelen­ hol egy sziklát, a sok közül egy hegynek a csúcsát. Az ország­ utat, melynek mentén bő sugárban forrás bugyog. Itt a táj jében testvérré, kortárssá válnak. egyszerű: kopasz domb, nő rajta a kóró, néhány fűzfa, s mel­ Nem érdekelt e műfaj és mégis művelem? Talán mégsem! Mert ezek valójában nem portrék, legalábbis a jelentés hagyo­ lette kukoricás. A tiszta forrás csobogása jelkép, örök, mindennél szebb mányos értelmében nem. Szobrok. S ha a szobor alakulása igazi, emlékműve valakinek. Ezt a helyet is szeretem. Ispánkút. Ha te­ úgy hosszú formálás, koptatás, csiszolás után olyan lesz, minha csak úgy keletkezett volna. A kő, a fa, a fém anyaga Adyvá, hetem, erre járok, sokszor képzeletben is erre barangolok. Egy Dózsává, Petőfivé nőtt, kristályosodott, olvadt volna az idő geo­ helyen - s mindig ugyanazon a helyen megállok. Itt látok. Sok mindent látok. Különös érzések, furcsa gondolatok kerítenek lógiai folyamatában. hatalmukba. Most már tisztán látom: a portrét a hasonlítás, összevetés Végiglátom a forrás mentén tovább kígyózó országutat. nyűgeitől megszabadítva, a belső lényeget tudom érvényesíteni, Egy másik út, egy szenvedéssel, küzdelemmel, gyaloglással, szeönmagát, öntörvényeit is felmutató formákban. kerezéssel, kevés örömmel, nagyszerű emberi és művészi teljes­ Vajon keli-e portré? S ha egyáltalán kell, milyen legyen séggel kövezett út is vezet ide. Ide kanyarog, ide torkolódik, itt az? Régi értelmében a technika mai lehetőségei között már végződik, pontosan azon a helyen, ahol most állok. Látom őt, nem érdemes művelni. Az új lehetőségek viszont végtelenek. amint szalad az úton, az út utolsó méterein, az élet utolsó per­ De hát, ha mégis kell, ha belső hang kényszerít arra, hogy ma­ ceiben, kieresztett ingnyakkal, kimerülve, kiábrándulva, egyedül. gam körül lássam azokat, kiket szeretek, s kik már nem élnek? Nem készült erre, nem ezt akarta, de most már tudja, mi követ­ A szobrászat, a forma, az anyag erejével megidézem, magam kezik. Még néhány lépést tesz, csak azért, hogy már mindennel mellé kötöm fizikai valójukat, szellemüket. leszámoljon. Így várja be, hogy megrohanják, hogy vadul le­ Nem véletlenül zárom anyagba azok életét, kiknek élet- szúrják. Ott maradt az, ki egymaga annyit vállalt, mint egy or­ útján uralkodik a világgal, a léttel, a létért való küzdelem, s szág, egyedül, védtelenül, mindennek és mindenkinek kiszol­ kiknek a lehető legnagyobb áldozatvállalása különös biroda­ gáltatva. Egy fiatal élet, egy nagyszerű zseni várta keményen, lommá szélesítette számomra ezt a műfajt. büszkén, keserűen, hogy brutálisan megöljék, ledöfjék, elpusz­ Ez a birodalom immár akkora, hogy nagyságban az egész títsák, mint annyi mást, mint Dózsát és a többit, mindenkit, életet, múltat, jelent, jövőt egybefogja, az egész emberiség létét kik tenni mertek valamit az emberért, az emberiségért. Min­ jelenti. Ide helyezem, ebbe a tág, sokszor félelmesen azonos denki elszaladt, ellovagolt, elszekerezett mellette. Sőt, megöl­ törvények által kormányzott birodalomba azokat, kiknek em­ ték, kifosztották, letépték róla a ruhát, a csizmát, s otthagyták bersége, emberi küzdelme eggyé válik a széles világ létével, vérbefagyva, egyedül. életével. Portrék ezek, a létet, a lét kérdéseit feszegető „létJelentős és különös ez a hely. Innen sok mindent látok, portrék” , ahol Dózsa már nemcsak Dózsa, hanem minden em­ sok mindent felmérek. Látom, hogy döftek, szúrtak le akkor egy ber, aki szenvedett, áldozatot vállalt, s meghalt valamiért. Így egész forradalmat, egy egész nép élni, létezni akarását. Hát rokonai egymásnak Krisztus és Spartacus, Bartók és Ady, József nem jelképe ez a hely egy korszaknak? Hát nem ismerős ez a Attila és Dózsa és Petőfi. kép az emberiség életében? O tt fekszik. Eddig tart az út, itt a vége, itt élete legna­ Célom az anyagnak olyan formát adni, amely szobor, portré; létet, egész emberi létet jelentő, hordozza a belső fe­ gyobb áldozatát hozta. De itt kezdődik, itt van folytatása, most szültséget, s olyan fokon képes az anyag fölé emelkedni, hogy már szédítő magasságban, a mindenséget súroló arányokban. azt tiszta szellemiséggé tudja kristályosítani. Nem egy ember Most már sérthetetlen, most már a miénk, bennünk él és lük­ egyéni jeleit, külső és belső valóját formálom anyagba. Az tet minden idegszála. Az emberi akarat ereje, nagysága. Tiszta anyagot olyanná alakítom, hogy emlékeztessen arra, akit áb­ csillogás. A forrás, mint Petőfi vére buzog, csobog örökké a puszta rázol, ne lehessen senki mással összetéveszteni, de a már szo­ borban élő valója ne csak ő legyen, hanem minden és min­ domboldalon, ellep füvet, virágot, kórót, s beborítja az egész denki, az egész mindenség, az egész emberiség, maga a lét. világot. 24 �CZINKE F E R E N C Egy dombormű ürügyén „S megszólalt előttem a nagy titok, Hogy: a tehetség, az nem humbug!” (írta Móricz Zsigmond a „Földmunkás mint festőművész” című cikkében Bene­ dek Péterről, amikor a festő Bálint Jenő róla írott könyvét átadta a nagy írónak.) A tehetség, bármilyen mélyre ássák is el, annál mélygyökerűbben nő fel, s le­ hetnek kedvező esők, jó széljárás siette­ téséhez. Sokszor elég egy alkalomadta véletlen, hogy felszínre hozzuk, s végér­ vényesen ott tartsuk aktuálisnak. Ilyenkor hajlandónak mutatkozunk hagyományőr­ zésről, hagyományteremtésről beszélni, pedig csak fájlaljuk, hogy nincs minden­ re időnk! — , hogy kimunkálhassuk tár­ gyilagos vizsgálódással megyénk képzőművészeti előképeit, értékeit, már régen műalkotásokban meglévő fundamentu­ mait. Pedig a felszabadulás óta eltelt idő megérlelhette volna a számbavétel izgalmas és igaz leltározását, hogy munkálásunk valós és ne „humbug szenzá­ ciók” árnyékában „igazolja” : Nógrád fehér folt de most az országos érdeklő­ déssé érett folyamatában megteremti pezsgő és sokarcú képzőművészeti életét. Sokszor jóhiszeműen keverjük össze a szabadidő felhasználásával felszabadult alkotó tetteket a művészet valós forrásai­ val; a korigény értékrendjében egybe­ csomagoló szemlélet nem tekint eléggé mélyére a történelmi pillanatnak, hogy a valós koreszmény részévé olvassza az igaz értékeket!! Mi több, vissza sem te­ kint mindenben eléggé, ezért sokszor megkésik, megelőzik! (Gondoljunk a Benczúr-hagyatékra! ) Most Petőfi Sándor születésének száz­ ötvenéves ünnepléssorozata vesz leltárba mindent, ami nemzeti, irodalomtörténeti szempontból igazán fontos, mert a nem­ zet nagy géniusza soha meg nem taga­ dott népében olyan erőket szabadított fel és inspirált, melyek műalkotásokban is megvalósultak túl a lélek mélyén. Egy fészerhez állított, fehér carrarai márványból megfaragott nagyméretű Petőfi-dombormű és alkotója Bátki József helye és szerepe késztetett e szertelen jegyzetre. A Művészeti Lexikont hívom segítségül, mert nagy hiányával élek, hogy csak ittott felbukkanó, mindig csodálatba ejtő alkotásait ismerem, őt magát egy elsár­ gult fényképen láthattam először — , de az itt kapott szűkszavúság is bizonyítón győz meg arról, hogy a móriczi nagy titok itt is igaz érvényű. „Bátki József (Zagyvaróna, 1878. Salgótarján, 1948. dec. 27.) festő és szobrász. Budapesten, Párizsban, majd Róth Miksa üvegfestő intézetében tanult. Oltárképeket, üvegablakokat készített. A 20-as évekől szerepelt budapesti kiállí­ tásokon, főleg kisméretű népi alakokat ábrázoló faszobraival (Megy a juhász a szamáron, Napsugár). Élő vonalak címen 1946-ban könyve jelent meg a rajzolás technikájáról.” Abban az évben halt meg, amikor százéves centenáriumát ünnepeltük 1848nak, s ebben az évben, jól előkészítve halálát és maradandóságát, utolsó mű­ veként márványba álmodta a nagy köl­ tőt! Nem vállalkozom arra, hogy elemzését adjam itt ennek a műalkotásnak. Ezt job­ ban hivatott műtörténészek — remélem — egyszer megteszik helyettem. De ha eddi­ gi életutamon kimunkálhattam már va­ lamit hitelemhez a művészet világában, úgy engedtessék meg; hiszen és val­ lom — itt értékes, világunkat gazdagító műalkotással van dolgunk. Azt is állíthatom, Bátki Józsefet nem kell újra felfedezni! A hazai képzőmű­ vészet vonulatában megvan a helye, csak a mi sáfárkodásunk lenne már élőbb, elevenebb annak ellenére, hogy itt friss a befogadás, nem mozdulatlan a levegő, jó a kulturális mozgás. Ipolytarnócon ősleleteket mentünk, ősi lábnyomokat, a nógrádsápi templom res­ taurált képét Firenzében tavaly ősszel mutatták be, — hogy tárulkozik vissza és előre szűkebb pátriánk, Palócföld — ran­ got adva a kúszó zsaluknak a város kö­ zepén itt Salgótarjánban. De most is, fé­ szerhez állítva vár a Petőfi-dombormű! A számontartás felelőssége szorít ben­ nünket sokezernyi vonatkozásban, s ha mégoly sok is a tennivaló, figyeljünk oda, hogy Salgótarjánban - nem képletesen! - valóban egy kis zsákutca a Petőfi utca, pedig teret érdemel, nálunk különösen, Nógrádban. A Salgó vár maradványai, környéké­ nek Petőfit is megejtő varázsa mindin­ kább országosan is figyelemre méltóak. S ott egy kis kopott-szegényes márvány­ tábla jelzi Petőfi emlékét. Míg itt, a vá­ rosban egy fészer mellett, fehér carrarai márványból egy csodálatos Petőfi-dom­ bormű figyelmeztet utcára, kollégium belső terére, hegytetőről messzebb lát­ ható lehetőségekre. Mert mégiscsak fény- és emberközelt kívánó alkotás, s Bátki József, az alkotó is a miénk! 25 �Szabálytalan írás egy szobor születéséről Levelet kapni jó dolog. Hírt hoz, tá­ voli üzenetet. Az én levelem, amivel kapcsolatban most írni akarok, Hann Ferenctől jött. Ferkó jó barátom, és egy jó barát levele örömmel tölt el. Feri leveleiben mindig van valami melléklet: egy meghívó, egy régi fénykép. Egyszer kaptam tőle olyan levelet, amiből egy táltos ugrott elő, nagyot nyerített és elvágtatott a víz felé. A mostani levél melléklete egy vers volt: Hommage á Marc Chagall. Chagall . . . Milyen régi jó ismerősöm. A le­ vél olvasása közben már hárman ül­ tünk a kenesei asztalnál: Chagall, Ferkó és én. Kvaterkázás közben el­ beszélgettünk. Chagall a gyermek­ koráról, Oroszországról, Ferkó Sal­ gótarjánról és arról, hogy hogyan teszi meg autóstoppal az utat Tar­ ján és Szeged között, oda és vissza. Megvan az a rossz szokásom, hogy társalgás közben firkálgatok a ke­ zem ügyébe eső akármire. Néha a térítőre, cementes zsákra, fára vagy falra, kőre. A szobrászok rajzai álta­ lában eltűnnek. Lefaragják őket, il­ letve átváltoznak formává — kalappá, kabáttá, csizmává — és elindulnak valamerre, dübörögve. Néha csak álldogálnak, vagy lassan csoszognak. Marini például színt használ fa ­ ragás közben jelölésre. Nagy ecset­ jét belemártja a festékbe, festi a fát. Vonaglik, örvénylik a szín, csorog végig a fán, csak úgy süvöltenek a vörösek, sápadoznak a sárgák, a kék kesereg egy halvány lila folt mel­ lett . . . Aztán elkezdi faragni, néhol ottmarad a festék, aztán újabb fes­ tés következik, újabb faragás. Las­ san kirajzolódik egy szenvedő lópofa, egy görcsbe rándult emberi arc. Itt van előttünk a Nagy Csoda. Marini szobrai másképpen színe­ sek, mint a görög szobrok. Csodá­ latosan együtt születik a szín a for­ mával, szerkezettel. Nem tudom, észrevették-e, de idő­ közben már négyen ültünk az asztal­ nál, később Gizi is odaült közénk, szíve alatt Titok-Virággal. Most már a versről folyt a beszélgetés, én pe­ dig azon töröm a fejem, honnan sze­ rezzek egy jó száraz körtefa darabot, amibe elkezdhetem a szobrot faragni. 26 Így járok mindig. Álmodozom, aztán hirtelen azon kapom maga­ mat, hogy már régen kopácsolok, röpköd a forgács és sosemvolt szörnyszilánkok üldögélnek körülöt­ tem a fűben. Lassan letisztulnak a dolgok, lefa­ ragtam egy csomó ötletet, de így több lett. Arra kell ügyelnem, hogy a sok apró részlet, ötlet nehogy szét­ robbantsa az egész kompozíciót. For­ gatom, nézegetem, otthagyom . . . Ö sszefonódik a mese, a vízió és most odalopom magam is a másik ol­ a valóság . . . Marini egy könyv­ dalra. Kapaszkodok felfelé . . . csak be húzódott vissza, Ferkó egy le­ karral, a két kezemmel. Te jó isten, vélbe, . . . Chagall itt maradt, a lom­ hogy nézhetek ki hátulról? . . . Na, bok között. . . Ha reggel hozzáfogok hol egy tükör? . . . rajzolom, gyú­ a munkámhoz, hallom, hogy egy na­ rom, . . . mit tudom én, hogy nézek ki rancssárga hal hegedűi a diófa hátulról . . . csak érzem. lombja között. . . Na, jól van! Adjatok már egy Végre itt a körtefapalló, lehet vagy korty sört! . . . Lassan készen leszek munkámmal. 15-ös, . . . szeszélyesen kanyarognak Titok-Virág már régen gögicsélő a ceruzacsonk nyomai. Lassan felvá­ zolom az öreg alakját, lebegő, töré­ valóság, Miklósék autóval felhoztak keny figurája mögött ott táncol a há­ bennünket, ismét vége egy kenesei zikó, ablakából kilóg egy figura és nyárnak . . . átkapaszkodik a másik oldalra. Mint Holnapután beviszem a szobrot a egy légy, sétálgat az öreg batyus Műcsarnokba, most lesz a Stúdió 72 zsidó alakja a ház talpán. Fenn a kiállítás anyagának begyűjtése. tetején a Hegedűs kuporog, óriási Budapest, 1973. január. alakja mellett apró házak álmodoz­ Kő Pál nak, pislogó ablakszemeik kedvesen szobrász csillognak. �KÖRKÉP Évforduló Rózsavölgyi Márk, a zeneszerző és he­ gedűművész, a klasszikus verbunkos ko­ rának híres mestere a nagy francia for­ radalom évében, 1789-ben született itt Balassagyarmaton, Nógrád megyében; s a nagy magyar forradalom esztendejé­ ben, 1848-ban hányt el Pesten. Akárcsak nagy elődei és kortársai magyar földön, Bihari, Lavotta és Csermák, ő is szegé­ nyen, betegen, magárahagyottan halt meg. Hogy kit veszített benne a magyar kultúra, kevesen tudták csak. A közvé­ lemény nem sokat törődött a hangver­ senyzésből akkor már esztendők óta ki­ kopott, öregkorára zongora- és hegedűtanításból tengődő muzsikus halálhíré­ vel. Kortársai között jószerivel ketten vol­ tak csak, akik a géniusz biztonságával megérezték Rózsavölgyi igazi jelentősé­ gét: Petőfi és Liszt. Petőfi „Rózsavölgyi halálára” írt verse arról tanúskodik, hogy költője, bár nem volt muzsikus, pontosan tudta: mit je ­ lent a 48 felé rohanó nemzetnek a „m a­ gyar muzsika” , a verbunkos. És ő volt az első, aki a magyar muzsika ragyogó fé­ nyeinek és a magyar muzsikus-élet sötét árnyainak tragikus ellentétére rámutatott. Petőfi versének végső tanulsága, a „he­ gedű és koldúsbot” , találó jelképévé lett egy teljes magyar zenész-nemzedék sor­ sának. Liszt Ferenc más módon, a zene esz­ közével szolgáltatott elégtételt Rózsa­ völgyinek. 1853-ba.n megjelent XII. ma­ gyar rapszódiája nyitótémájául a ver­ bunkos-komponista Serkentő című „ere­ deti csárdását” választotta, mintegy ki­ bontva a műben rejlő lehetőségeket, a művészet legmagasabb régióiba emelve Rózsavölgyi dallamait. Petőfi is, Liszt is alapvető fontosságú jelenségeket fedezett fel Rózsavölgyi ze­ néjében. A költő azt, hogy a nemzet ön­ tudatra ébredésének, önmagára ismeré­ sének szava rejlik benne. A zeneszerző pedig azt, hogy ez a napi használatra szánt szórakoztató zene több, mint napi használatra szánt szórakoztató zene: e csárdások, társastáncok egy nagysza­ bású, eredeti nemzeti műzene-stílus le­ hetőségeit rejtik. Liszt valóban egyik figyelemreméltó szándékát érezte meg Rózsavölgyinek és nemzedékének. Az 1800-as évek s a rá­ következő évtizedek magyar muzsikusa kétféleképpen, „két síkon" komponált. „Eredeti magyarokkal” — stilizálatlan táncdarabokkal - szórakoztatta közönsé­ gét, ám közben egyre foglalkoztatta az a gondolat, hogy a népszerű nemzeti zenestílus és a nagy nyugati kultúrák szintéziseként miként lehetne a magyar dal és kamarazene, a szimfonikus mu­ zsika és az opera útját egyengetni. La­ votta János érdekes programzenei alko­ tásokkal próbálkozott, Csermák Antal megírta az első - ma is élő - magyar vonósnégyeseket. Rózsavölgyi „ magyar stylusú rondó” -val és variációkkal kísér­ letezett, a pesti Nemzeti Színház megnagyítására „Nemzeti örömhangok” címen zenekari művet komponált, s írt - bár nem aratott vele sikert — operát is. Ám ahhoz, hogy egy új és eredeti nem­ zeti zenei műfajt kialakítson, voltaképpen nem volt szüksége ezekre a nagyszabású külső keretekre. Tehetsége igazában a kis formákban mutatkozott meg. Válasz­ tékos, finom ízlésű melodikus fantázia, kifejező, változatos ritmika, meghitt-ben­ sőséges harmóniavilág jellemzi táncait, A Kortárs Petőfi-emlékszámáról A Petőfi-jubileum szülte irodalomról még gyorsmérleg is aligha készülhetett: egyrészt a rendkívüli gazdagság, más­ részt amiatt, hogy a publikációk sora vár még megjelentetésre. Egy biztos: vala­ mennyi fórumot — könyvkiadás, folyóira­ tok, napilapok stb. — a méltó tisztelgés igénye vezérelte. A megemlékezésnek az egyik legsajá­ tosabb módját mindenesetre a Kortárs választotta: a „Közös dolgaink” című á l­ landó rovat alapeszméjének kiteljesedé­ seként a Petőfi-szám mint a kelet-, közép­ európai írók nyilatkozatainak foglalata látott napvilágot. Az 1973. évi első szám egy esztendős előkészítő munka eredmé­ nye. A tizenegy - magyar, bolgár, cseh, szlovák, lengyel, német, orosz, ukrán, ro­ mán, szerb és horvát - nyelven megje- melyek közt nincs két egyforma. Egyéni karaktert hordoz valamennyi, akárcsak kortársának, az idősebb Johann Straussnak, az első „keringőkirálynak" valcerei. Mint a világhírűvé vált bécsi mu­ zsikus: Rózsavölgyi is kialakító mestere lett egy híres nemzeti tánc-műfajnak, a korábbi hagyományokat korszerűb ke­ retben megújító csárdásnak. Az 1835-ben megjelent első csárdásnak - legalább hetven év legnépszerűbb magyar zene­ darab-típusának — Rózsavölgyi a szer­ zője. Akárcsak Strauss, Rózsavölgyi is hal­ latlan érzékkel és frissességgel reagált — egy-egy új tánccal — kora minden aktu­ ális eseményére. „Ellenzéki kör-magyar” , „Beszállásozás", „Országgyűlési M a­ gyar” , „Egyesülünk” - olvassuk művei címlapján. Ő a nagyszabású magyar tánc-ciklus úttörője is: társastáncai ha­ tásos eszközei volta k a reformkori társa­ sági élet magyarosodásában. Végezetül hadd idézzek egy történelmi tanulságot. Néhány évtizeddel Rózsavöl­ gyi halála után, az ifjabb Strauss egyik keringőjéhez ezt a megjegyzést fűzte a szimfóniaíró Brahms: „sajnos, nem tőlem való” . Az ő szavát meghallotta kora és környezete. Liszt és Petőfi szava azonban pusztába kiáltott szó maradt. Rózsavöl­ gyit elfeledték — a szórakoztatóipar, mely egy-két művét tovább éltette, torzí­ tásaival többet ártott, mint használt a ze­ neszerző hírének. Halálának 125. évfor­ dulója - és Petőfi versének 125. évfordu­ lója - talán most alkalmai ad az utókor­ nak, hogy „per-újrafelvételt” kérjen a „Rózsavölgyi-ügyben” és - mint a ma­ gyar zenetörténet több más mesterét — őt is méltó helyére állítsa a magyar kul­ túra élő - műveiben élő - nagyjai között. (A szerző balassagyarmati Rózsavölgyiemlék ünnepségen elhangzott beszédének rövidített változata. A szerző.) BÓNIS FERENC lent bevezetőt követően a jubileumi szám szerzői „Világszabadság” címszó alatt tisztelegnek az emberiség történelmi perspektíváját jövendölő költő emléke előtt, hirdetve a népek barátságainak szocialista eszméjét. Petőfi világirodalmi igényű és rangú lirájából természetszerűen következik, hogy az ország határain túl is - kivált­ képp a környező népek irodalmában — érződött sodró erejű költészetének nagy hatása. Versei nem egyidőben, hanem lényeges időbeli eltérésekkel váltak is­ mertté a szomszéd népek irodalmában. Petőfi irodalmi utóélete közel másfélév­ százados utat járt be e népek tudatában. A Petőfi-kép nemzeti keretek között csaúgy, mint külföldön mindegyre módosult, teljesebb, gazdagabb lett. A határokon túli fogadtatás az utóbbi évtizedekig je ­ lentkező nemzetiségi ellenérzésektől megtisztulva érkezett el addig a pontig, melyet az egyik szlovák kutató (Ivan Kusy 27 �- Vö.: A szomszéd népekkel való kap­ csolataink történetéből Bp., 1962. 274.1.) így jelölt meg: „Petőfi Sándor a miénk is” . Mint Kemény G. Gábor, az idézett kötet szerkesztője írja: „Petőfi költésze­ tének a szomszédos irodalmakban vég­ bemenő fokozatos befogadása és elisme­ rése azonban már több a magyar költő megértésénél és megszeretésénél. Petőfi - mint 1848-49-ben — újra összekötő kapocs, közös elvi-művészi tartalom lett a magyar nép és a szomszédos népek életében és irodalmában.” Ugyanez a gondolat tükröződik a Kor­ társ emlékszámában, melyből egyik leg­ szebb példaként álljanak itt Nino Nikolov bolgár költő szavai: „M ár kerek száz éve, hogy Petőfi Sándor otthon érezheti magát bolgár földön, — éppen száz év telt el első bolgár fordítása óta. Az ő jelenléte Bulgáriában tüneményes példa a kultúrák közti kapcsolatok történeté­ ben, — nélkülöz minden fellengzősséget, vagy megszorítást, mely általában jel­ lemzi a külföldi szerzők fogadtatását. Túl­ zás nélkül mondható, hogy Petőfit a bol­ gár olvasók olyannyira természetesen, bensőségesen vallják magukévá, akárha bolgár volna . . ." Neves magyar költők versei, vallomá­ sai mellett, irodalom- és történettudósok írásai képezik a terjedelmes hazai feje­ zet tartalmát. A szabálytalanra formált, egyéni hangvételű lírai vallomások, a to­ vábbi új összefüggéseket találó tanulmá­ nyok közül Szemlér Ferenc romániai ma­ gyar költő írását azért emelhetjük ki, mert címében hordozza— „Családom tagja: Petőfi” - mások legmélyebb érzé­ seit is. Julius Dolansky jeles cseh összehason­ lító irodalomtörténész Petőfi költészeté­ nek aktualitását hangsúlyozza, amikor azt tanácsolja: „Olvassuk Petőfit!” Vilá­ gosan felel arra, hogyan kell egybekötni a forró hazafiságot minden nemzet s az egész emberiség forradalmi gondolatá­ val: egy új osztálynélküli társadalomért, amely megszabadult elnyomóitól . . . Elég okunk van hát ma is Petőfihez for­ dulni. Hisz ő, a lelkes magyar hazafi a forradalomban „a világ új evangéliumát” látta. Lángoló versekkel lelkesítette a nép legszélesebb rétegeit. Szenvedélyesen védte a szegényeket, nekik szánta szívét. Világszabadságról álmodott, mely új ren­ det hoz el az emberiségnek. Hitte, hogy eljő a nap, amikor a rabszolga nép piros zászlókat emelve megdönti a zsarnok ha­ talmát, s örök békét biztosít a felszabadí­ tott világnak. Lehet-e szebb s nemesebb eszményképe két testvéri nemzetnek, me­ lyet szocialista internacionalizmus köt össze? Petőfi Sándor újraéled köztünk, s megtestesíti a halhatatlanságot. „Tadeusz Fangrat lengyel költő így fejezi be nyilatkozatát: „Szeretem Petőfi költésze­ tét, szerzői estjeimen szavalni szoktam műveinek fordításait és külön elégtéte­ lemre szolgál, ha látom, milyen érzése­ ket keltenek hallgatóimban, mennyire még közelebb hozzák a testvéri Magyarországot. Mert Petőfi: Magyarország és Magyarország: Petőfi.” 28 Több közép-európai irodalomban Pe­ tőfi német követítéssel vált ismertté. Ezért kaptak helyt az összeállításban költésze­ tének német és osztrák fordítói is. M a­ gyarországon kívül a soknemzetiségű Szovjetunióban jelentek meg legtöbbször és legnagyobb példányszámban Petőfi művei. Ezt igazolja Radó György tanul­ mánya. E fejezetben Leonyid Martinov ismert orosz költő esszéje mellett érdek­ lődésre tarthatnak számot ukrán és grúz írók vallomásai. George Sbarce román író és muzikológus - mintegy mondan­ dóját: jelképezve — magyarul válaszolt a Kortárs felkérésére: „A magyarság és az emberiség, pontosabban: a kelet-euró­ pai ember minden közös jellegzetességét megtaláljuk köl tészetében, messzire nyú­ ló eszméiben. Innen aztán Petőfi kettős arca, nemzetiessége és univerzalitása: egyik arca a magyarságé, másik pedig földrészünk leigázott, szenvedő és re­ ménykedő népeié — még ha más-más észjárásba is törte őket a történelem.” Nagyon gazdag az összeállítást záró szerb-horvát fejezet is, hiszen nem kisebb írók, mint Miroslav Krleza és Ivo Andric szólalnak meg benne. Hálás feladat az általánosítás: Petőfi Sándor nemcsak a magyarság költője, nemcsak nemzeti irodalmunk vezéralakja. Versei, eszméi a velünk szomszédos, sor­ sunkban nemegyszer rokon népek köré­ ben is otthonra, termékeny talajra talál­ tak. Az „Egy gondolat bánt engemet . . ” alapeszméje, a világszabadság gondo­ lata tizenegy nyelven visszhangzik a ja ­ nuári Kortárs lapjain. E kétszáz oldalas nemzetközi tabló el­ sősorban vallomások gyűjteménye. Így tehát a történeti Kelet-Közép-Európa minduntalan előkerülő egyik legfonto­ sabb közös gondja, a nemzeti, nemzeti­ ségi kérdés tekintetében sem tudomá­ nyos állásfoglalásokat, hanem tiszta szán­ dékú írói megítéléseket közöl. Az egymást természetesen nem minden árnyalatban fedő - olykor egyoldalú: idillizáló vagy türelmetlenebb — vélekedésének mérvadó marxista kontrollja a folyóirat szerkesztői számára Arató Endre „Petőfi és a nemze­ tiségi kérdés 1848-49-ben című tanulmá­ nya és Pándi Pál „Kísértetjárás” Magyarországon" című monográfiája, mely mű­ vek az olvasók számára is segítenek el­ igazodni a megközelítésben eltérő véle­ mények között. Reneszánszát éli napjainkban az iro­ dalomtudományban a hatásmotívumok és a kapcsolatok kutatása. A Kortárs di­ cséretes kezdeményezése arról győz meg, amit eddig is sejtettünk: egy évszázad kevés volt, hogy Petőfi határainkon túli fogadtatását, hatását felmérje a tudo­ mány, tekintve, hogy ez a folyamat még le sem zárult, sőt a konszolidált kelet­ európai viszonyok között — s nem utolsó­ sorban e jubileumot követően - újabb fordulatot vesz további felfedezésekre. CSONGRÁDY BÉLA VÉGH ANTAL: ERDŐHÁTON, NYÍREN Aligha van - talán nincs is — még egy táj­ egységünk, amelyet annyit emlegetnénk az el­ múlt években, mint éppen a Nyírséget, Szabolcsot. Okkal, mert ebben az országrészben mutat­ hatók ki legtovább a feudális Magyarország (a „3 millió koldus országa") kövületei, ennek az országrésznek van szüksége a legdinamikusabb fejlődésre. A tudósításokat, de ezt a könyvet ol­ vasván sem tudjuk, hogy borzongjunk, felhábo­ rodjunk vagy azonnal siessünk Szabolcsba tenni valamit. Mintha valamiféle fátum, nyomasztó köd ülte volna meg ezt a tájat: a legszaporább, a legszegényebb, a legelmaradottabb. Mintha év­ századokon keresztül ki lett volna szakítva az ország vérkeringéséből, mit sem kapva a „szelíd" Pannónia kultúrájából, Borsod iparából, az A lföld boldogabb tájainak gazdagságából. Nin­ csenek igazi városai, falvai szegények, kicsik — a föld népe elfut vagy ingázik innen. Mintha külön ország lenne az országban, itt semmi sem úgy van, mint máshol. Szenzációi „negatív” szen­ zációk, „botrányosak” . A legutóbbi is éppen Végh Antal nevéhez fűződik, Penészlekhez. Mert - s emeljük ezt ki, hiszen ez éppen a változás, a változtatás egyik záloga, motorja - Kölcseytől Váci Mihályig - ez a táj mindig megszülte a maga szellemi embereit is, akik országos, egyetemes érvénnyel hangot adtak a „szatmári adózó nép” , a szabolcsi homok panaszának. Ezek az értelmiségiek éppen, mert olyan mélyről, annyira a végekről jöttek, érzékenyebbek voltak a nemzeti lét, a magyarság sorskérdései iránt is. Vállalásuk, gesztusuk a szatmárcsekei nemes úr óta egy kicsit mindig hereikus, magános akció volt. Nem értették, nem akarták érteni őket még véreik sem. A jobbágyszabadító Kölcsey vetését legázoltatták a parasztokkal, Végh Antal meg éppen . . . , de ne vágjunk a dolgok elébe! Penészlekkel kezdődött a per, a „botrány” . Galambos Lajos (szintén a táj szülötte) pana­ szolta el egyik interjujában (Bertha Bulcsu: Mez­ telen a király, Szépirodalmi 1972.), hogy nem szeretik a földijei, mert „kipofázta” a faluját. Sajátos gondolkodásmód ez, amely szerint nem a tény a szégyenletes, hanem az, ha beszélünk róla. Nem a felelőst kell elmarasztalni, de azt aki feltárja, „szellőzteti” a tényt, valóságot. Mint­ ha bizony a hallgatás nem lenne cinkosság, a beletörődés nem lenne legenyhébben fogalmaz­ va is hanyagság?! Nehéz sorsa ez már a magyar irónak Szkhárosiék, Zrínyiék óta, hogy nem vo­ nulhatnak vissza az esztétikum belterjességébe, nem monhatnak le arról, hogy a nemzet lelkiis­ meretei, ébresztői legyenek. A szatmári adózó népért a költőnek kellett, saját nemesi érdekei ellenére is kiállnia. Végh Antal ebből a fajtából való. Valóban szégyen, hogy tetvesek a gyerekek Penészleken (és máshol is), hogy szélcibálta zsúpfedeles, rossz vályogházakban élnek ma is az emberek, hogy denaturált szeszt isznak, hogy ártatlan és jobb sorsra érdemes gyerekeknek 3-10 Ft a napi „orájuk", hogy használt ruhákat kell gyűjteni nekik, mert fáznak. Ebbe az elesettségbe, nyomorúságba nem szabad belenyugodni sem annak, aki szenvedi, sem annak, aki tud róla. Erre a falura, erre az országrészre oda kell figyelni és többet juttatni - ha csak átmenetileg is - az ország javaiból, míg talpra nem állnak, míg be nem hozzák a lemaradást, míg vissza nem tudják adni kamatostól a „befektetést” . Mert vissza fogják adni. Illetve máris adják, egyelőre még csak munkáskezekkel, azzal a több tízezernyi ingázóval, akik az ország más, szeren­ csésebb vidékeit építik. Végh Antalt végülis „megvédték", megírhatta ezt a könyvet, a „Magyarország felfedezése” so­ rozat legizgalmasabb, legszenvedélyesebb köte­ tét. Csak az írhat így, aki a „nostra res agitur” , az „értetek haragszom” igazának tudatával nézi és éli át a táj sorsát. (Ne gondoljuk azonban, hogy a tényekből levonható tanulság csak Sza­ bolcsra érvényes provinciális igazság! Ez a soro­ zat az egész országot, egész jelenünket kívánja feltérképezni, bármelyik tájról, bármilyen gazda­ sági vagy társadalmi kérdésről (olaj, szén, erdő, népszaporulat stb.) legyen is szó - oda kell fi­ gyelni. Nem véletlen, hogy pl. Erdei Ferenc köny- �vét másodszor is kiadták, hisz amit a városiaso­ dásról, centralizációról, decentralizációról írt, abban elméleti értékű, továbbgondolandó igaz­ ságok vannak). Nem elemezhetjük az egész könyvet, ezért csak néhány „mazsolát” emelnénk ki. Mátészalka . . . — gyászban van, csúszna a szánkra a népdal sora. Izléstelenség lenne. M á ­ tészalka nincs gyászban, hisz a minap lett város. Ö rül a várossá nyilvánításnak. És bosszankodik, mert . . . a talajvizes részen osztanak telkeket, mert nincs elég lakás, mocskosak az utcák, a szállodák (a szállodákban a lavor, az ágy, a vizesveder . . .); nincs elég munkaalkalom, rossz az ivóvize, kultúrháza, kicsi a könyvtára stb. De ezek a panaszok Nyíregyházán is. Az egész me­ gye csupa panasz? No nem. Talált Végh Antal örvendetest, dicséretest is. Almáskertek kötik meg a sívó homokot, gyárak, házak sorai bújnak ki a földből, főiskolát kapott Nyíregyháza, gazdagod­ nak a falvak, talpraállnak a téeszek. Végh Antal azonban nem dicshimnuszt akar írni. Ezért szól az agrárollóról Szpirodovnéval beszélgetve, a korrupt, önző és buta tsz. elnökökről, akik kifoszt­ va hagyják sorsukra a falvakat, a korlátolt vajai iskolaigazgatóról, aki hagyja elmenni a tantes­ tület két tehetséges, nagytudású, albérletben ten­ gődő fiatal pedagógusát — holott ott az üres lakás! —, a múzeumigazgatóról, akiről Aczél György látogatásáig megfeledkezett a megye, az újfehértói KISZ titkárról, aki anyagi feltételt szab (lakás) ahhoz, hogy vállalja funkcióját; de ren­ detlen, lusta kertészekről is, akik rosszul metszik meg az almafákat, a felvásárló nagyvállalatról, amely 2 Ft-ért veszi és 12-ért adja el az almát, a másikról, amelyik állatok felvásárlásánál pró­ bálja becsapni a tapasztalatlan tesz. elnököket, lelkiismeretlen, képzetlen hivatalnokokról, aki miatt elvizesedtek, hasznavehetetlenné váltak a termőföldek, az újfehértói iskolaigazgatóról, aki tűri, hogy a gyerekek térdig mocsokban járjanak (a piszokról, közönyről, lustaságról, butaságról különösen sok szó esik) — egyszóval mindarról, ami a közelmúltban, jelenben akadályozza Szabolcsot a felemelkedésben, boldogulásban. Fel­ forrósodik Végh Antal hangja, amikor a szülő­ földjéről: Erdőhátról szól, a derék, dolgos és ér­ telmes parasztokról, munkásemberekről, a kultú­ rát, tradíciót teremtő és azt ápoló népművelőkről, az árvíz idején helytállókról, az ország szolidari­ tásáról, amellyel sikerült talpraállítani a letarolt vidéket, a tudósokról, parasztokról, akik világ­ márkává tették a szabolcsi almát, értelmiségiek­ ről, fiatalokról, akik hivatásuknak érzik, hogy nem futva meg a nehézségek elől tegyenek va­ lamit a szabolcsi emberért, tájért. Nem pesszimista Végh Antal, a könyve sem. Mi sem lehetünk azok a bajokról olvasván, hi­ szen ahol megvan a képesség és a szándék, hogy feltárják a helyzetet, ott meg kell találni a megoldást is. Végh Antal a maga eszközeivel, nem keresve a népszerűséget, sőt! kihíva a meg­ bíráltak haragját, bosszúját, is elmondja, amit látott, ami fáj neki is, nekünk is. Erő kell ehhez is, hit a jóban, a jobban: Meg fog változni Sza­ bolcs, hisz a lehetőségei adottak, megteremthe­ tők! (Szépirodalmi Kiadó, 1972.) HORPÁCSI SÁNDOR Két megyei kiadványról A hely ismeretének és megszeretteté­ sének fontos folyamatában számos meg­ oldási lehetőség kínálkozik. Leghathatósabb talán annak a bemutatása, hogy miként tükröződik az adott helység vagy táj az írók munkásságában, olyan embe­ rek lelkivilágában és műveikben, akik töb­ bet és jobban látnak meg, mint a hétköz­ nap embere, és a látottakat, az átélteket érzékletesen, szemléletesen el is tudják mondani műveikben. A megye városaival foglalkozó művek sorában ezért üdvözölhetjük nagy öröm­ mel a múlt évnek azt a kiadványát, mely a megyében elsőnek vállalkozott arra, hogy egy adott helység (ez esetben Ba­ lassagyarmat város) múltjának és jelen­ jének az irodalmi alkotásokban való megjelenítéseiből adjon válogatást és egyúttal új színfolttal gazdagítsa a helyi kiadványainknak már egyébként is széles skálájú együttesét. A kötet (Szabó Ká­ roly; Balassagyarmat az irodalomban. Bgy. 1972. 126 old.) Tinóditól, Balassitól egészen a ma is tevékenykedő költőkig, Vihar Béláig, Jobbágy Károlyig és Pol­ gár Istvánig megszólaltatja mindazokat, akik maradandó műveikben valaha is szóltak Balassagyarmatról. Szerencsés volt a szerkesztés során az irodalom fo­ galmát tágabban értelmezni és a való­ ságban így olyan műveket is bevenni, melyek egyrészt inkább a történettudo­ mány körébe tartoznak (minit pl. Bél Má­ tyás vagy Nagy Iván művei), vagy inkább a publicisztikai művek közé sorolhatók (amilyenek pl. Szobóki Ferenc vagy Sza­ bó Zoltán írásai). Ö rvendetes látni azt, hogy a kis nógrádi város valamennyi for­ mában megihlett e irodalmunk legna­ gyobbjait is, így olvashatunk Petőfi és Arany mellett a nagy nógrádiak, Ma­ dách, Mikszáth, Komjáthy és Szabó Lő­ rinc nevével fémjelzett szemelvényeket, Talán csak akkor támad az olvasónak egy kis hiányérzete, ha azt látja, hogy a különböző súlyú és jelentőségű szer­ zők némileg aránytalanul jelentkeznek. Arany János epigrammája nagyon tü ­ nékenyen kevésnek bizonyul (még ha ismer is ilyet a hazai kiadói gyakorlat, gondoljunk csak a Miért szép? kötet két és félszavas Ungaretti-versére) különösen, ha látjuk, hogy a „külföldre szakadt hazánkfia” nem túlzottan szín­ vonalas írásai majd négy oldalt kap­ tak. Nem érhette volna vád a szerkesz­ tőt, ha az igazán nagyoktól több, de legalábbis teljesebb szemelvényt közölt volna, akár a kevésbé jelentősek rová­ sára is. És ha már az írók kötetét kiter­ jesztette a történetírókra, szoríthatott volna egy kis helyet a múlt század nagy statisztikusainak: Vályi András és Fé­ nyes Elek műveiben frappáns összefog­ lalások olvashatók a városról. De ugyancsak érdemes lett volna elgondol­ kozni a neves nógrádi tisztviselő, Radványi Ferenc művéből vett részlet köz­ léséről, annál is inkább, hiszen ő né­ hány évtizeddel Bél Mátyás előtt írta meg összefoglaló művét a megyéről. Felvetődik még az is, hogy a beveze­ tőben beharangozott három írónő kö­ zül a szemelvényekben végül is miért csak kettővel találkozunk. Szívesen ol­ vastunk volna többet Szabó Zoltánnak a 30-as években megjelent és ma már alig megszerezhető szociográfiai művé­ ből, a fájdalmas realitással megírt Cifra nyomorúságból. A nagyon szép kezdeményezés érde­ mét azonban mindez nem csökkenti. A változatos műfajú alkotásokat bemutató antológia, éppen változatossága, sokszí­ nűsége révén is nagyszerűen hat az ér­ zelmekre, formálja a város szereteté t. De a tartalmi értékeken túl az az izléses megformálás, a közölt érdekes képanyag is messzire viheti Balassagyarmat hírét és hasonló vállalkozások jó példájává vál­ hat. A múzeumi szervezet nemes törekvése, vagyis hogy ingyenes juttatás formájában gondoskodjék kiadványainak terjeszté­ séről, jut kifejezésre a másik kötet eseté­ ben. Ez a már korábban megkezdett so­ rozat (a Dokumentumok a Nógrád me­ gyei forradalmi munkásmozgalom törté­ netéhez) ezúttal a Dokumentumok, adatok Nógrád megye felszabadulás utáni történetéhez. (1944. december — 1948. július) címmel 500 oldalon színes, érdekes válogatást tesz közzé mind­ azokból a — főleg levéltári — dokumen­ tumokból, melyek az élet megindítá­ sát, az államosításokat, az első három­ éves terv eredményeit, a demokratikus pártok megalakulását, a MKP működé­ sét, a földosztást, a tömegszervezetek munkáját, vagy annak egy-egy kérdését mutatják be az olvasónak. Már több al­ kalommal szóltunk az eredeti dokumen­ tumok nagy erejéről, légkörteremtő hatá­ sáról, a kor problémáiba való beilleszke­ dést elősegítő jellegéről. Mindezek teljes mértékben állnak e rövid, de igen tartal­ mas és mozgalmas korszak minden egyes dokumentumával kapcsolatban is. Az is érthető, hogy miért kellett a korábbi cél­ kitűzést némileg módosítva ebben a vá­ logatásban a szorosan vett munkásmoz­ galmi kérdéseken túl lényegében min­ denről szólni: hiszen mindaz, ami ezek­ ben az években történt, az a hatalomra került munkásosztály szívós és céltudatos tevékenységének, harcos igyekezetének az eredménye. Az értékes gyűjtemény ki­ tűnő kiegészítője lesz a megyetörténet még ezután megjelenő IV. kötetének, hi­ szen az abban elmondott és módszeresen kidolgozott tényanyagot támasztja alá és az ott esetleg bővebben ki nem fejtett részkérdéseket világítja meg, elősegítve még a történeti feldolgozás mondaniva­ lójával való érzelmi azonosulást is. To­ vábbi kötetei hasonló gonddal elkészítve (csak néhány olyan kisebb fogyatékossá­ got kiküszöbölve, mint pl. a dokumentu­ mok lelőhelyeinek pontatlan jelölése, vagy a tartalomjegyzék hiánya) értékes darabjai lesznek helyismereti irodal­ munknak. SCHNEIDER MIKLÓS Nemzetközi festészeti biennálé Kassán Késő este érkeztem Kassára. A váro­ son már elömlött a szombat esti hangu­ lat. A dóm, melynek csak lábait világí­ tották meg a fények, gótikus álmái: aludta a neonok fölötti sötétben. Aznap már nem láthattam a KeletSzlovákiai Galéria által rendezett első nemzetközi festészeti biennálét. Legfel- 29 �jebb a résztvevő országok — Bulgária, NDK, Lengyelország, Románia, Szovjet­ unió, Csehszlovákia, Magyarország zászlait vehettem számba a galéria előtti téren. Városnéző, ismerkedő sétám alatt elgondolkodhattam a kassai kezdemé­ nyezés jelentőségéről. A biennálé szó hallatára az embernek önkéntelenül is a velencei jut az eszébe, az európai képzőművészetnek ez a nagy­ múltú intézménye. Most ne is soroljuk a többit, amelyről még tudunk. Inkább a kassaiak kezdeményezését gondoljuk to­ vább. A szocialista országok többsége rend­ szeres résztvevője a velencei biennálénak, mert amint Rózsa Gyula írta, min­ den hibája ellenére is, „olyan sereg­ szemléje az európai művészetnek, ahol mindig találni valami fontosat és érde­ keset, s amin kiállítóként is meg kell jelenni” . Kár lenne tehát a szocialista országok képzőművészetének kivülreked­ ni, viszont elgondolkoztató, hogy a krak­ kói grafikai biennálén kívül jelenleg nincs tekintélyes nemzetközi tárlatunk. Pedig a krakkóihoz hasonló rangos ága­ zati seregszemlék feltétlenül serkentően hatnának a szocialista országok mind­ egyikének képzőművészetére, erősítenék a szocialista képzőművészet pozícióit, biztosítanák az országaink közötti rend­ szeres vérkeringést. Ezért üdvözöltem a kassai biennálét. Amikor a portás jóindulatából a hivatalos nyitás előtt két órával először futottam végig a kiállítást, már láttam, hogy a mi­ nőség és ezzel együtt a rang még hiány­ zik. A kiosztott díjak is ezt tükrözték. Első díjat nem adtak ki. Két második díj ke­ rült kiosztásra, s több művész kapott még jutalmat. Ö rvendetes számunkra, hogy a hazánkat képviselő Blaskó János, Kunt Ernő, Lóránt János közül Lóránt János kapta az egyik második díjat. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Lóránt anyaga részben korábban a békéscsabai, majd soproni retrospektív kiállításán, részben a dániai Mai magyar képzőművészet cí­ mű kiállításon szerepel, s ez korlátozta beküldési lehetőségeit.) Lóránt két képe — az Iparitanuló és a Vadorzó - kiemelkedett a meglehetően vegyes, ugyanakkor szürke mezőnyből. A kiállítás rendezői akarva-akaratlanul ugyanezt hangsúlyozták, amikor egy be­ járati ajtó és egy összekötő folyosó által lehatárolt, a többitől elválasztott, hang­ súlyos falfelületre helyezték Lóránt ké­ peit. (Talán a Vadorzóról ejtsünk szót. A kép riadt, pontszerű, formátlan szájú fi­ guráját a tárgynélküli formák félelmetes világával veszi körül. A jobb oldalt tö­ mörülő gazdag, szorongást keltő formák­ ra balról a fel-felcsapódó riadalom eszköztelen ívelt foltja felel. A kép ember­ alakját semmi sem óvja a művész föléhajló megértésén kívül. Eszköztelen ségében megrendítő kép.) Az ilyen tárlatokon könnyen abba a hibába esik az ember, hogy a többékevésbé ismert alkotói pályák hitelesíte­ nek egy alacsonyabb színvonalú képet is, míg esetleg ismereteink ködösítő hatása­ 30 ként értékeket tévesztünk szem elől. Ezért igyekeztem fokozott mértékben függetle­ níteni magam és szűz szemmel nézni a tárlatot. Próbáltam keresni az egyes ké­ pek mögött a megharcolt utat, a hitele­ sítő vívódást, vagy a múzsák külön ado­ mányát: a könnyedséget. Legtöbbször azonban a század festészetének kisebbnagyobb állomásait jelölő eredmények szürke mását találtam. A legtöbb figyelemre méltó képpel a házigazda szlovák művészek szerepeltek. A kiállító harminckét művész színvonal­ ban és törekvéseiben is meglehetősen széles skálán mozgott. Bobota Štefan, Kormucik József, Makara Štefan, Popovic Vladimir a felsoroláson túl több szót is érdemelne. Lóránti hitelességű és mélységű képei azonban - azt hiszem — a fiatal lengyel Falat Antoninak voltak csak. Az arcképfestő kisiparosok modorában festett ifjú párja egyszerre esküvői kép és emléke­ zés évtizedek távolából. A másik képen undok kisfiú, kerek kalappal, térdzokni­ val, hízottan, hintalovon, egyik figura sem élőbb, mint a másik; összetartozá­ suk szerves, a létük valóságos - a felül­ bírált nosztalgiát láthattuk. Falat Antoni irodalommentes, tisztán festői időalkalmazása felkészült és reményekre jogosító művészt sejtet. A január közepéig nyitvatartó tárlatot művészetpolitikai szempontból csak üd­ vözölni tudjuk. Tartalma megítéléséhez talán megfelel az írók és költők minden eddiginél nagyobb száma kapcsán idé­ zett közmondás: ahol sok a tej, vasta­ gabb a tejföl. A tejjel nincs probléma, de kívánjuk, hogy a mostani vékony ré­ teg után, szélesebb körű szervezéssel dúsabb anyag gyűljön össze évről-évre. PÁL JÓZSEF Réti Zoltán kiállításáról Rézkarcokat olajképeket, többségében akvarelleket állított ki Réti Zoltán a Fé­ nyes Adolf Teremben megrendezett kiál­ lításán. Már a tárlat megnyitásán kide­ rült: nemcsak szűkebb pátriája, hanem a budapesti kiállításlátogatók is érdeklő­ déssel fogadták művészetét. Napjaink tárlat-dömpingjében ugyanis szokatlan Réti lírai hangvétele, amely a művész kettős alkotó tevékenységére — festő és muzsikus egyszemélyben — vezethető vissza. Művészetében szerepet játszik a kutató következettsége és elszántsága, valamint a tanár szívóssága és szigorú­ sága. Réti Zoltán több mint harminc alko­ tását mutatta be első fővárosi kiállítá­ sán. A tárlat anyaga változatos: Kétbodony, Ipolyszög, Érsekvadkert, Szügy házait, az Ipoly-part fáit, a folyó kör­ nyékének dolgos embereit láthatták a látogatók. Kaszafenő parasztok, krump­ lit méregető asszonyok, aranyló domb­ hátak, gyermeket ringató erdei madon­ nák vittek üzenetet e tájról. Rétit egy mozdulat rögzítésében nem a pillanatkép szépsége hatja meg. A Sóskázóban évtizedeket fog át. A föld­ re hajló asszony időtlenné váló, klasszikus tömörséggel megrajzolt alak­ ja mindenekelőtt egy magatartásformát tükröz: a Váci Mihály által megfogal­ mazott használni akart, nem tündökölni paraszti igazságát. A krónikás makacsságával kutatja a falu emberének hétköznapjait. Alakjai megmaradnak született, nyers valójuk­ ban: a még hagyományos életformát tükrözik. Rézkarcsorozattal búcsúzik a paraszti élet kötöttségeitől: a gyermek­ korban meglátott és megismert gondtól, a Kalászszedő súlyos teherként neheze­ dő kosarától. Réti Zoltán embere mellől hiányzik a gép, a technika - mint segítő erő. A művész tudomásul veszi az újat, azon­ ban ez nem külsőségeiben, hanem belső érzelmi indítékaiban található meg ké­ péin. Szemlélet kérdése Réti képeinek megközelítése: csendes és kiegyensúlyo­ zott egyénisége nem tette őt a mások­ nál tüntetően mindig újat keresés és akarás mintaképévé. A zenei alkotást jellemző befelé fordulást olykor nem kö­ vette látványos kitörés: mindvégig meg­ maradt őszintén és egyszerűen beszélő művésznek, aki egy tenyérni országrész, az Ipoly-part és a nógrádi dombok hírnöke, csendben dolgozó munkása akart lenni. Munkásságában az akvarell foglalja el a fő helyet. Réti nem kísérletező típus, ám ez nem jelenti nála a hagyomá­ nyos formák ismétlődését. A topográfus szorgalmával vallatja a körülötte élő és lüktető táj vonásait. Képei szigorú szer­ kezetűek. A Tavaszi domboldal zuhatagbősége, a Színes házak egymásba épülő szerkezete, az Ö reg fa kápolnával mese­ szerűen egyszerű népdalhangulata, a Tavaszi vizek súlyos tompasága tartal­ mában jelent újat Réti művészetében. Színeit tájképeinél jellemábrázoló erővel ruházza fel, karakteresek - mint rézkar­ cainak vonalvilága — és festői harmó­ niában összehangoltak. Réti érzelmileg gazdagon szói család­ járól, munkájáról. Az Anyám szigorú és konok tisztasága, a Trió a szabadban játékos összefogottsága kiegyensúlyozott emberre vall. Réti azonosult világával. Képei annak az embernek a művészi törekvéseit mu­ tatják be, akiben együtt él a festő, a muzsikus, a tanár és a kutató. Réti a l­ kotásaiban remélhetőleg előbb-utóbb nagyobb szerepet kap a ma embere. Az átalakuló város — Balassagyarmat — to­ vábbi új vonásokkal gazdagíthatja mű­ vészetét. MOLNÁR ZSOLT �RÉTI Z O L T Á N : TÁJ LÓR Á NT J Á N O S : V A D O R Z Ó , T A N U L M Á N Y HÍREK Budapesten, a Műcsarnokban tekint­ hető meg április második felében id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászmű­ vész kiállítása. Az április 14-én nyíló kiál­ lítás május 5-ig várja látogatóit. Szeretettel üdvözöljük az 1972. évi Madách-emlékérmeseket. Tisztelgésül idézzük ide mégegyszer a Madách-kutatásban, a Madách-életmű népszerűsítésében s a megye szellemi felemelkedé­ sében tanúsított közreműködésükért ez évben jutalmazottak nevét: dr. Balogh Sándor egyetemi tanár, Gyárfás Midós író, Gálfi Árpád, a TIT Nógrád megyei titkára, Kiss Imre, a megyei Moziüzeni Vállalat igazgatója továbbá a salgótar­ jáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola. Nagy sikerrel zárult a nagybátonyi általános iskola, gimnázium és szakmun­ kásképző intézet által ,,Így látom Pe­ tőfit” címmel meghirdetett pályázat. A pályamunkából rendezett gyermek és if­ júsági rajz kiállítás egy hónapig állt a látogatók rendelkezésére. Az első Magyarországon nyomtatott könyv — a Hess András budai műhelyé­ ben készült Chronika Hungarórum — megjelenésének 500. évfordulóját ünne­ peljük 1973-ban. A Megyei Emlékbizott­ ság felhívásával egyidőben kiadott tájé­ koztató foglalja össze az 500 éves könyvnyomtatás megyei jubileumi ünnepségei­ nek programját. Az ismeretterjesztés új lehetőségével gazdagodott Salgótarjánban az ország egyik legmodernebb TIT-székháza. A korszerű audiovizuális oktatási eszkö­ zökkel felszerelt nyelvi laboratórium ez év februári ünnepélyes átadása után várhatóan megsokszorozódik az idegen nyelv tanulása iránti érdeklődés. Előkészületben az 1973. évi Magyar Nyelv Hete. Ebben az évben Nógrád megye ad otthont az anyanyelvünk ápo­ lásának társadalmi és nemzeti szem­ pontból egyaránt jelentős kérdéseivel foglalkozó rendezvénysorozatnak, mely április 16-án veszi kezdetét. A Budapest centenáriumi évében léte­ sült Óbuda-Nógrád kapcsolat keretében óbudai képzőművészek kiállítására került sor március elején Salgótarjánban. Nógrád megye népművészeti csoporttal és népművészeti kiállítással mutatkozott be a III. kerület lakosainak, március 25-én. A napokban zajlott le a megyei diákművészeti fesztivál, mely azt hivatott eldönteni, kik képviseljék Nógrádot a — májusban Pest, Heves, Szolnok, Nógrád, Budapest diákjainak fórumot adó — egri Gárdonyi Géza Diáknapokon. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2c18c7cd8d2e88d1b503b0b5778398d9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika