https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3871640e7d7b4576ea0901982cbe6364.pdf b2b257ce3a0e3d2838e18c9f0f598ced PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 2. SZÁM 1972. VI. ÉVFOLYAM TARTALOM Oravec János: Pörkölt, hússal 3 Papp Lajos: Nyughelykeresők 8 Marék Antal: Két utazás 14 Varga Rudolf: Dózsa; Szemed mindenkönnyét 14 Vidor Miklós: Földnélküli János;Cserepek 21 Hann Ferenc: Versek 23 Tamás István: Száz a libám; Borízű; Selyemkendő; Körtefák 25 BEMUTATJUK Zimre Péter: Kő-Szabó Imre 28 Kő-Szabó Imre: Szabadnap; A kirekesztett; Mellékvágány; Önmagamról 29 Szabó Károly: Réti Zoltán festészete 39 Réti Zoltán: Magamról 40 MIKSZÁTH KÁLMÁN EMLÉKEZETE Rejtő István: Mikszáth és a tisztelt Ház 41 Benedek András: Mikszáth a színpadon 45 Nacsády József: Szegedi kirándulások Csanda Sándor: Mikszáth életművének szlovák sajátosságai 50 56 �KORSZERŰ MŰVELTSÉG Válaszok, a Szerkesztőség kérdéseire: Fekete László, dr. Fóris László, Herold László, Kiss Aurél, Kovalcsik András, Kovács Ferenc, Kőszegi Jenő, dr. Sándor Margit, Szőcs Gyula, Ujlaky István, Venesz Ernő 68 KÖRKÉP Somoskeőy István: A műemléki centenárium margója 79 Várostörténeti konferencia Salgótarjánban (Schneider Miklós) 83 A szocialista városok és a szociológia (Csongrády Béla) 85 Hann Ferenc — Hibó Tamás: A város (Kiss Sándor) 87 KÉPZŐMŰVÉSZET: A címlapon és a műmellékleten Réti Zoltán alkotása PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztő bizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György A szerkesztőség tagjai: Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 1373 NyV Balassagyarmat 1600 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �ORAVEC JÁNOS Pörkölt, hússal Harmadik napja zötyögött már az úthenger Rendes Albert alatt. Sétáló ember sebességével vontatta maga után az öreg gépész zöldre festett, fa­ kerekekre ültetett, megviselt lakókocsiját. Rendes Albert a tájat nézte. A meredek hegyoldalt, a gödrös út mellett futó és az úthenger mellett elfutó patakot. Keskeny csíkokban művelt földeket látott, melyek felfutnak a hegy lábának, fel, egészen a hegy térdéig. Ha kinézett az úthenger lemezsátra alól, tömött erdő vonult előtte, végig a hegy gerincén, a hegyormok körül pedig felhőpamacsok úsztak, követve a hegy vonulatát. Rendes Albert azon­ ban ritkán nézett ilyen magasra, ilyen messzire. Az utat figyelte, amelyen nehezen mozgó gépét kormányozta, vagy a patakot. A gépésznek régen volt nagyapja jutott eszébe, aki szívesen mesélt az unokáinak nagy vándorlásairól. Beszélt azokról a hegyi emberekről, akik családjukkal elindultak erdei házikóikból, és arra mentek mindig, amerre a patak sietett. Azt gondolták, hogy úgy lesz egyre jobb az életük, ahogy szélesedik a patak, ott lesz igazi jólét, ahol folyóvá terül az erdei forrás vize. ,,A patak okos, - mondta közülük a legöregebb. — Tudja, merre kell menni. Kövessük a patakot, a vizet!” Az erdei emberek pedig követték a pa­ takot, de sohasem értek el oda, ahová igyekeztek. Hogy mi történt velük, arra már Rendes Albert nem emlékezett. Talán nagyapja sem mondta el . . . Az egyik éles kanyar után a patak eltávolodott az úttól, átfutott a kes­ keny völgy másik oldalára, ahol egy tanya nagy vízikerekéről lezuhanva, visszasímult az úttest mellé. A gépész a tanyát nézte, az egyenletesen forgó, fából készült kereket. Tudta, nemsokára megérkezik a faluba, ahol majd utat építenek. Delet harangoztak, amikor Rendes Albert megállította az úthengert a falu másik végén, egy fehérre meszelt új gazdasági épület tövében. lekap­ csolta a lakókocsit a fiatal nyárfák árnyékába, és a géppel előrement né­ hány métert. A Diesel-motor szinte örömszuszogással állt meg. A gépész átvizsgálta a masinát, aztán visszaballagott a lakókocsihoz. Csak ekkor vette észre, hogy négy-öt falusi, félmeztelen, mezítlábas gyerek követi. Rájukmosolygott sildes sapkája alól, aztán odahelyezte az egykorlátos falép­ csőt a bejárathoz. Kinyitotta a lakókocsi ajtaját és leült a lépcső legfelső fokára. Kioldotta a bakancsos szíjból készült fűzőjét, lehúzta a nehéz, meg­ viselt lábbeliket, az összegyűrődött kapcát a korlátra terítette és meztelen talpait ráhelyezte a nap melegétől átforósodott falépcsőre. Komótosan rá­ gyújtott, közben a gyerekeket nézte, akik ott ólálkodtak tőle néhány lépésre. Később vizet hozott két kannával a majorság gémeskútjából. Megtöl­ tötte a kis mosófazeket, a vödröt, a fazekakat, edényeket. Szombat délben vége a műszaknak. Ilyenkor főzni, mosni szokott. Az utolsó forduló előtt 3 �alaposan megmosdott a vályúnál, de nem törölte le magáról a vizet. A szappant zsebrevágta, a két kannát felkapta és visszaballagott a lakóko­ csihoz. Éppen a kis tűzhely előtt térdepelt, amikor szinte hangtalanul megállt a személygépkocsi a lakókocsi mellett. Rendes Albert hallotta az ajtócsa­ pásokat és ahogy felnézett, a kitárt kisablaknál az autó nyomában most ideérkezett porfelhőt is megpillantotta. Kintről nevén szólították: - Albert bácsi! Halló! Itt van, Albert bácsi? A gépész azonnal megismeri a szakszervezeti titkár, Gyöngyös Miska hangját. Ki is szólt: — Itt vagyok. Gyere be! A szakszervezeti titkár otthonosan mozgott a szűk lakókocsiban. Kezelt a gépésszel, aztán leült a lópokróccal leterített alsó fekhelyre. Megtörölte izzadó homlokát, cigarettát vett élő és megkínálta az öreget. A gépész egy forgácsról adott tüzet, aztán ő is leült a kisasztal mellé. - Meleg van - fújta ki a füstöt a titkár. - Az - hagyta rá a gépész. A szűk ajtónál megjelent a gépkocsivezető feje. Benézett, beszimatolt, de nem jött be. Inkább visszament a kocsijához, kijárta mind a négy ajtaját, aztán bömbölő erősre állította a rádiót. Cigányzene harsogott a hangszóró­ ból. — Meg se kérdezi, minek jöttem ilyen szokatlan időben, szombat dél­ ben? - kérdezte oldalra hajtva a fejét a titkár. - Majd megmondod - válaszolta szűkszavúan a gépész. Gyöngyös jól ismerte az öreget. Évekig dolgozott a keze alatt, sok jó utat megépítettek később is együtt. Ismerte az útépítők vándorló, családtól távoli életét. Évekig ő sem földbegyökerezett kőházban, hanem útonguruló, pihenni útpadkára szorult lakókocsiban élt. Akkor benne is kialakult az a szemléletmód, hogy itt az embernek magának kell gondoskodni mindenben önmagáról. Ez az önálló és különleges életforma alakította ki Gyöngyös öntudatát, munkaszeretét, lelkiismeretességét a dolgokban és az életben egyaránt. Tudja az öreg Rendes Albert is, a munkájával járó követelmények és a saját maga által kialakított rend szerint él. Szombat délután van. Az úthenger és a lakókocsi pihen és ragyog a tisztaságtól. Most következik a főzés, a mosás, aztán a hosszú pihenés hétfő reggelig. Az öreg csak négy­ hetenként utazik haza. — Mi lesz az ebéd? — kérdezte hirtelen a titkár. — Hát mi lenne? — vágott vissza az öreg kesernyésen. — Tudod jól. Pörkölt . . . Gyöngyös bólintott. Ismerte jól ezt a különleges pörköltöt. Receptjét még Rendes Alberttől tanulta el, mikor még együtt dolgoztak. Ránézett a kisasztalon elkészített ,,hozzávalók”-ra, egy bögre zsírra, néhány fej hagy­ mára, a fából készült és égetéssel cifrázott, díszített dobozban a sóra és a paprikára, a fonnyadozó zöldpaprikára, a gurulni készülő piros paradicso­ mokra és néhány szem krumplira. Húst nem látott. — Tehát pörkölt — szólalt meg Gyöngyös. — Pörkölt, hús nélkül . . . — Mint mindig! — vágta rá az öreg. 4 �— Itt maradok ebédre — nézett a gépész szemébe a titkár. - Váljék egészségedre! — mosolyodott el az öreg. — Legalább lesz, aki segít a főzésben. Hanem akkor — állt fel hirtelen — be kellene menni a faluba, a boltba. Legalább valami kolbászt kellene venni. — Nem kell — állt fel Gyöngyös is. — Hoztam magommal marhahúst. Igazi pörköltet eszünk. Pörköltet, méghozzá hússal — tette még hozzá és lelépkedett a nyikorgó falépcsőn. Ennek meg mi baja lehet? — morfondírozott az öreg magában. - Csak nem küldte el az asszony, hogy idejön ebédelni szombaton és még húst is hoz magával. Közben Gyöngyös visszajött. A nylonba csomagolt húst az asztalra tette s mellé állított egy üveg bort is. Az öreg úgy csinált, mintha észre sem venné. Megpiszkálta a tüzet, rakott még rá száraz, olajos fahasábokat. - Le kellene hűteni a bort - szólalt meg Gyöngyös. A gépész felnézett és az járt az eszében, hogy Gyöngyös is minden másról beszél, csak arról nem, amiért idejött. — Igaz, - bólintott és egy göngyöleg madzagot vett elő. — A legjobb hűtőszekrény a gémeskút — folytatta mosolyogva. - Ott szoktam az ételt is tartani. Oda se a meleg, se a légy nem megy be. Mire az öreg visszajött, Gyöngyös megtisztította, apróra vágta a hagy­ mát. Vékonyan hámozta a burgonyát, ahogy itt tanulta, hogy minél keve­ sebb menjen belőle veszendőbe. A gépész femfűrészből készült, borotvaéles késével szeletelte a húst. .................................. Jó szagokkal telt meg a szűk lakókocsi. Amíg az étel főtt, újra rágyúj­ tottak. - Albert bácsi — szólalt meg váratlanul Gyöngyös. — Tulajdonképpen én azért jöttem, hogy megmondjam, hétfőn jelentkeznie kell a központban. Az öreg felkapta a fejét. Kezében megremegett a cigaretta. — Nekem? — kérdezte. — Magának. — Miért? Gyöngyös nézte a gépész napbarnított arcát, őszülő haját, bajuszát és szinte színtelen szemét, kidobta a nyitott ablakon a cigarettavégeket és rövi­ den ennyit mondott: - A nyugdíj miatt. — De hiszen — mondta meglepődve a gépész - de hiszen, az csak később esedékes . . . Gyöngyös megvonta a vállát, aztán a tűzhelyhez ment. Felemelte a fedőt, megkavarta az ételt, és a kannából vizet akart hinteni hozzá. A gé­ pész mellélépett, kivette kezéből a kannát, és ő mérte rá az ételre a vizet, miközben zavartan magyarázott. - Nem tudnád, hogy ehhez mennyi víz kell. Elrontanád. Ez nem olyan pörkölt . . . A titkár kilépett a lakókocsiból. Elballagott a gémeskúthoz. Kihúzta a madzagra kötött borosüveget, aztán visszament. A dugót ceruzával nyomta be az üvegbe, aztán teletöltötte borral az alumínium bögréket. 5 �- Úgy határoztunk - mondta csendesen, miközben gyufaszállal kiemelt néhány, a bor felszínén úszó kis parafadarabot, - úgy határoztunk, hogy nyugdíj előtt elküldjük magát üdülni, pihenni. — Ki határozott így? — kérdezte élesen az öreg. - A vezetőség — válaszolt Gyöngyös. - Az igazgató is? Gyöngyös bólintott. - Hát Takács Ferkó, a párttitkár? - Ő is — emelte fel az alumíniumbögrét Gyöngyös. - Meg mi is, a szakszervezeti vezetőség. Az öreg gépész úgy engedte le a bort a torkán, hogy oda se figyelt, ízét, zamatát, hűvösségét sem érezte. — Szóval, határozat? — Igen — válaszolta a titkár. - Hétfőn a szerelőkocsi kihozza az új gépészt. Átadja neki az úthengert, a lakókocsit, magát meg behozzák a központba. Lesz egy kis ünnepség is. Jutalmat kap negyven évi munka után, mert ez jár. Meg beutalót a külföldi üdüléshez. Mert ez is jár. Gyöngyös akart még valami nagyon fontosat mondani, de aztán hang­ ját leeresztve, egyre csendesebben csak ennyit tett hozzá befejezésül: - És borotválkozzon majd meg, mert jönnek a megyei újságtól is fényképet csinálni, meg hát magának is kell egy kis beszédet mondani, mert meghívtunk néhány fiatalt is. Az üveg bor másik felét ebéd után itták meg. - Jó volt ez a pörkölt - mondta Gyöngyös és meglazította a nadrág­ szíját. Pörkölt, hússal . . . A gépész megvonta a vállát: - Talán az a másik fajta, az talán jobb . . . — Tulajdonképpen miért főztük mi mindig hús nélkül a pörköltet? — kérdezte elgondolkozva a titkár. - Miért? - nézett fel az öreg. — Azért, mert erre kényszerített minket a szegénység. Aztán megszoktuk. Megszoktuk a módját, meg az ízét is. Nem olyan könnyű ettől megválni. A megszokás nagyon erős hatalom az ember életében. A szegénységtől is, a nehéz munkától is nehezen válunk meg, a vérünkké vált. Én negyven évvel ezelőtt tanultam meg, hogyan kell pörköltet készíteni hús nélkül, akkor amikor beletörtem a nehéz munkába Utakat építettünk, kunyhókban, barakokban háltunk, távol a családtól. Éj­ szakánként arról álmodtam, hogy otthon vagyok, hogy mellettem fekszik az asszony, hogy a gyerekekkel játszom. Esténként meg főztem azt a húsnélküli pörköltet. Becsaptam magam. Becsaptam a szívemet, az eszemet és a ha­ samat. Mert így kellett élni, hogy megéljünk. És látod, most nem ízlett a pörkölt hússal és elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy át kell adnom az öreg úthengert, meg ezt a lakókocsit is, ahol életem nagyrészét eltöltöttem. Megszoktam. Nagyon megszoktam . . . A gépkocsivezető arca tűnt fel az ajtónál. - Megyünk mindjárt - szólt ki Gyöngyös. - Türelmetlen - mondta aztán csendesebben. — Hiába, szombat délután van. 6 �Kint még erősen sütött a nap. Az öreg gépész elkísérte a vendéget, megvárta, amíg elindult a gépkocsi és kezét sapkájához emelve, köszönt. A fekete autó felverte a port, kibukdácsolt a műútra, aztán eltűnt a kanyar­ ban. Rendes Albert visszament a lakókocsiba, és nem tudott attól a gondo­ lattól szabadulni, hogy neki most meg kell borotválkozni. Vizet töltött a lavorba, kissámlit húzott maga alá, a hokkedlira kipakolta a fadobozból szép sorjában a szappant, a borotvát, a pamacsot. Tükröt állított maga elé, és belenézett. Nézte, nézte a saját képmását, és régen volt nagyapja jutott eszébe, aki szívesen mesélt unokáinak nagy vándorlásairól. Beszélt azokról a hegyi emberekről, akik családjukkal elindultak erdei házikóikból és arra mentek mindig, amerre a patak sietett. Azt gondolták, úgy lesz egyre jobb az éle­ tük, ahogy szélesedik a patak, ott lesz igazi jólét, ahol folyóvá terül az erdei forrás vize. A patak okos — jutott eszébe. - Tudja, merre kell menni. Kövessük a patakot, a vizet. Az erdei em­ berek pedig követték a patakot, de sohasem értek el oda, ahová igyekez­ tek. Rendes Albert lassú mozdulatokkal belemártotta a pamacsot a lavor vizébe, aztán szappanozni kezdte az arcát . . . 7 �PAPP LAJOS Nyughelykeresők A hóhér edomita Heródes a kőszívű Palestina királya Antipas örökében amidőn népszámlálást hirdetett az országban aki élt mind elindult hogy késedelem nélkül megtérjen bárhol is van atyáinak házához József a názáreti ácsmester állongott csak otthona ajtajában S mikor okát kérdezték a vének közül hárman elpanaszolta nékik hogy asszonya várandós és órája közelít Nem bírná el az utat születő gyermekével Én a széltől is óvtam szeretett Máriámat hogy életéből sarjadt duzzadó rügyecskéjét bimbóját baj ne érje Jaj mi lesz kettejükkel segítsetek ti bölcsek mondjátok mit tehetnék Dacoljak a paranccsal magamat megölessem? A latinok pribékje jaj őket is megölné! Gyámolítónk szent aggok segítsetek hát rajtunk Térdelek úgy könyörgöm az út porából esdek Hát amint így könyörgött maszatos-könnyes arccal a három szelíd vénnek 8 �a függönyt föllebbenti és előlép Mária fáradt-dagadt lábain nehézkesen vonszolva formátlanná nőtt testét s könny szökik szemébe amikor férjét látja az alázkodó férfit a porban térdepelni És szól hogy bírja ő még s van liget is akárhány üdítő tiszta forrás pálmák olajfák hűse jóság az emberekben S átkarolja Józsefet és köszönt illendően a tisztes öregeknek Csillagos volt a kék ég hajnali hűvös szél fújt sós ízű mint a tenger és mentek mendeqéltek József vállán iszákkal elől lépdelt és keze fogta a kantárszárat Mária sápadtan ült mosolygott a nyeregben A szélben dús olajfák datolyapálmák ringtak majd juhok bégetése hatolt el fülükhöz s ébredező ebeknek dühödt éh-csaholása Az égből harmat szállt le mely tiszta és bőséges Oly tiszta hogy a lélek megenyhül permetében Elmaradt majd a város és fenyegető tűzvész előbukkant a rőt nap hogy egyre feljebb törjön egyetlen mohó korttyal fölhörpintvén a hajnalt s csenevész tüskös cserjék kórók közt botladozott a szamár Máriával A harmadik mérföldön 9 �állottak meg pihenni Az első hangos jajszó az asszony ajkát akkor hagyta el mikor férje leemelte az állat nyergéből s odavitte a kút mellé egy pálma hűvösébe hogy aztán megmerítse tömlőit a kút vizesgödrében Jaj kicsiny cipruságaml Rebbenő szép madárkám maradj még szívem alatt napszállatig maradj csak Tető lesz fejünk fölött s néném két erős karja tartja guggoló vállam Csak akkor jöjj csak akkor kínozz fejeddel engem vérző ölemnek áldott gyötrelme akkor légy majd báránykám csillagocskám! E vad tájat ne lássad ha kiszakadsz belőlem méhem menedékéből! így sóhajtott és férje nem szólt csak megitatta a szamarat és rögtön tovább indultak onnét A nap mind égetőbben tűzött alá s hevétől mintha tó hullámoznék vibrált a levegőég Horgadt fővel poroszkált meg-megbotlott az állat Torkuk-szájuk kiszáradt zúgott hevülő vérük Ám akkor fák sötétje rémlett föl a vakító fényben és nemsokára a másik kúthoz értek S a fák hűsébe rogyva két órányit pihentek Rezdülő délután lett a moccanatlan délből 10 �A lomb közt szellő zizgett mikorra felocsúdtak S ímott Mária újra sajgó fájdalmat érzett egy villó pillanat volt feszítő vad nyilallás hogy összerándult tőle mint akit megütöttek Még kétszer jött a fájás amire messze föltűnt ligetektől övezve a város ahol fürge gyermekkorukat élték S az alkony aranyrőtes sugárözönbe vonta porlepett fáradtságuk amidőn odaértek Betlehem kapujához Csak alig viszonozta József a köszönést is Fölvérzett lába sajgott s nem érezte fájdalmát Máriával gondolt csak s hogy hol kap menedéket A házakból víg lárma s ételszag szüremlett ki gyermeket rokont testvért messziről hazatérőt ölelt ismét magához az otthon szívessége Ki nem fogytak a szóból az egymásra találók s a késve érkezőkkel már senkisem törődött Hívnálak kedveskéim csakhát hová lennétek! Egy derék család váltott szállást tíz napra nálam illendően megfizették ki nem dobhatom őket meg persze kell a pénz is magányos özvegyasszony kit nem gyámolít senki bizony nehezen élek Ti fiatalok vagytok erősek sokat bírtok 11 �követ rám ne dobjatok hogy nincs tenyérnyi hely sem a számotokra nálam Ha tán a kecskék mellett az ólban megférnétek vagy a kertem végében a vén fügefa alján Máriám kicsi gerlém kedvetekre mit mondjak? S hallva e sopánkodást Mária nem szólt semmit fejét lefüggesztette nagynénjére nem nézett Az még sokáig ott állt szép háza kapujában kiáltozott utánuk s karjai hadonásztak fogózót keresve tán a sok hazug beszédhez Míg úgy eltávolodtak hogy már hangja sem hallott és alakja beolvadt a sűrűsödő estbe Haladtak háztól házig bekopogtak mindenütt s hol könnytől hol haragtól elfúló rekedt szóval nyughelyért könyörögtek A fájás mind sűrűbben rontott rá az asszonyra görcsösen összegörnyedt vonaglott a nyeregben S az ajtók becsukódtak rögvest ha látták őket Másutt meg se nyitották szitok volt csak a válasz vagy léha gúny s idétlen otromba élcelődés Egy sunyin pénzt duruzsolt tízszeresét az árnak vélve hogy tán megadják keserves helyezetükben József odaadta volna megadott volna mindent egy kevés biztonságért de pénzük szűkösen volt 12 �S a fogadós röhögve pokolba küldte őket Miért hogy nekünk nem jut egy zug az otthonunkban hogy emberséget jó szót mitőlünk megtagadnak miért hogy szorultságunk segítő kézre nem lelt hogy tehetetlen-törten így kell itt tántorognunk? Miért hogy gyermekünkre fájdalom és félelem mécsvilágot lengető vak pillantása vár most? Miért fordít ma hátat rokon vér a vérünkből ki bőségben barát volt miért néz el fölöttünk? Miért ilyen az ember mert tudna jobb is lenni a közönynek miért kell pusztítóan megteremni? így kesergett a férfi S már kelt a hold amikor a város másik végén egy sárga homokkőhegy lábánál megállottak és József leemelte Máriát aki vérben és verejtékben ázott A hűvös földre tette és fenn a hajnalcsillag körül ciprusok ingtak s menedék jászol nélkül életre ítéltetvén megszületett a gyermek Hazugság nem takarta pásztorok énekével nem jött hozzá kegyesség A szamár kórót rágott szemén megtört a holdfény s lecsordult mint fehér tej a fehér szomorúság 13 �MARÉK ANTAL Két utazás A hálókocsiban apró kék fény világít. Éjszaka van. Szememre nem jön álom. Felkönyökölök a helyemen és kibámulok az ablakon. Meg kell eről­ tetnem a szemem, hogy lássak valamit. A sötétségből, amelyet a hold kékes fénye enyhít sűrűn kiválik egy-egy fehértörzsű nyírfa. Ezeket a nyírfákat, amelyekből annyi, de annyi van ezen a tájon, fekete színével alig tudta bemózolni az éjszaka. Tudom, talán napokig fut az erdőben a vonat, le­ galább is így tűnt akkor, 1941-ben ez az út. De az is lehet, hogy rövid idő alatt szeli át a brianszki erdőt a gyorsvonat. Van ilyen téves emlékezés fel­ nőtt korban is. Amikor hosszú évek után elzarándokoltam gyermekkorom színhelyére, kicsivé zsugorodott a ház, amelyben laktunk, a ház körüli tér, ahol játszottunk, a „nagy árok", az állomástól az Oláh vendéglőig húzódó út, és alacsonyabb volt a templom, mint ahogyan az emlékezetemben élt. Különös utazás ez. Amíg világos volt, őrházakat láttam, előttük fele­ melt kis sárga zászlóval pályaőrök vigyázták a gyorsvonatunk útját. Az éj­ szaka elnyelte ezeket az embereket is, most csupán lámpásuk sárga fénye tűnik fel egy-egy pillanatra. Pedig ott vannak most is, nekik köszönhetjük, hogy minden olyan nyugodt és biztonságos. Néha egy-egy dallamos moz­ donyfütty hasítja át az éjszaka csendjét. Olykor lassít a vonat, aztán újra nekiiramodik, és robog tovább pályáján. Az étkezőkocsiban vacsorához grúz bort ittam. Máskor nem iszom este szeszes italt, mert az éjszakai nyugalmamat zavarná. Most azonban innom kellett, hogy zsivajgó emlékeimet a felejtés mélységébe visszaszorítsam. Hiába terveztem ezt a második oroszországi utamat szépnek és kellemesnek, az emlékek felriadnak bennem, mint a megriasztott feketetestű madarak. Nagy köröket írtak le a levegőben, szárnyuk suhogása is hallatszott az éjszaka csendjében. Az első utazásom emléke olyan világosan rajzolódott ki bennem, hogy szinte az akkori ősz illatát is éreztem. És orromban ott kóválygott az akkori vasúti fülke áporodott, dohányszagú levegője is. A régi arcok is körém te­ lepedtek, azok maszkja, akik körülöttem voltak. Odahaza már elfelejtettem valamennyiüket. Most feltámadtak, üres tekintetüket rám meresztették, mint­ ha holtak néznének pislantás nélkül az élőkre. Emlékszem, akkor már sokat ittunk, mert féltünk. És dohányoztunk. Az otthon édes ízei még a szánkban keveredtek, az utolsó ölelés melege még a karunkban zsibongott. De előt­ tünk feneketlen mélység feketéllett. Elindultunk parancsra valahová, isme­ retlen céllal, ismeretlen veszedelmek felé. Az étkezőkocsiban vacsoránál szaggatott mondatokkal beszéltem a fe­ leségemnek arról az első utazásról. Csodálkozva hallgatta szavaimat. „Há­ borús élményeimről odahaza édes-keveset meséltem. A doni visszavonulás borzalmairól sem szívesen beszéltem, a mínusz harminc fokos hidegről, a behavazott utakról, a sokezer halottról, megfagyott emberi testekről sem, 14 �melyek úgy szegélyezték menekülésünk útját, mint a szobrok. Mintha titkot őriztem volna, félelmetes titkot, amely nem való az otthon kedves öreg búto­ rai, képei és könyvei közé. Ami volt, az elmúlt, lássunk megint a munkához, és küszködjünk az élet apró és nagy gondjaival. Elvem volt egy életen át, hogy mindig előre néztem és csak ritkán pillantottam vissza. Most csíkos pizsamában fekszem a hálókocsi felső ágyán. A kerekek egyhangúan kattognak alattam. Gyermekkori kedves utazásaim idején ke­ restem azt a szót, amit a kerekek ismételnek, és boldog voltam, ha megta­ láltam. Mintha a vonat titkát lestem volna el, a kerékcsattogás emberi szóvá alakult, és ennek örültem. Haza-felé, hazafelé mondogatták sokszor a kerekek, amikor az otthon édes melege felé tartottam. Most nem akarok játszani. Nem kérdezem a kerekeket, tudni sem aka­ rom, mit mondanak. Kihajolok az ágyamból, és lenézek az alsó ágyra. — Alszol? — kérdezem halkan. Válasz nem érkezik. Ott fekszik egy meleg asszonyi test, a takaró csak éppen sejtteti testének körvonalait. Alszik . . . Egyenletes lélegzete legyőzi a kerekek csattogását, és felhallatszik hozzám. Pedig ő is részese volt annak az utazásnak. Ott állott éjszaka a komáromi állomáson, amikor elindult velük a vonat. Apró zsebkendőt szorongatott a kezében és nem sírt. Te kintete azonban zokogott, ahogy a búcsúölelés után utoljára rámnézett. Aztán bérkocsin visszament a városba. A komáromi szálloda kétágyas szo­ bájában egyedül feküdt le, a másik ágy már üres volt. Sokáig nem tudott elaludni, csak bámult kifelé, nézte az utcalámpa sárga fényét, amelyet tán­ coltatott a szél az úttest felett. Hajnalban indult a vonat Pestre, addig le sem húnyta a szemét. így mesélte. Igen, az éjszakák. Az emberi szenvedések egyetlen tanúi. A lélek az éj­ szaka sötétségében adja át magát a szomorúságnak és a tűnődésnek. Ha valaki megírná Európa sok-sok szenvedéssel teli éjszakáinak történeteit, mi­ csoda félelmetes regényt építhetne belőle. Most, hogy visszagondolok arra az éjszakára, nem mozdony húzta a szerelvényt, hanem egy tüzet okádó sárkány. Lopva osontunk át a határon, már idegen tájon jártunk, itt-ott órákat ácsorgott velünk a vonat. Aztán jöt­ tek a végeláthatatlan erdők. A sínek mellett itt-ott égnek meredő kerekekkel vasúti kocsik hevertek. Ezeket a partizánok robbantották a levegőbe. Ko­ mor volt a kép és vigasztalan. Mit keresünk mi ebben a hatalmas ország­ ban lengyel golyószóróinkkal, amihez nem volt golyó, amit feltettünk az egyik vagon tetejére madárijesztőnek. Személyautóinkat is lovak húzták ki az állomásra, mert egyikük sem volt üzemképes. — Kint ráértek, — mondták Ko­ máromban felelőtlen feletteseink, lesz időtök elég, csináljátok meg. Minden tisztnek tíz revolvergolyót számolt ki aggályoson a kövér géhás őrmester. Az egészségügyi katonák is kaptak fejenként két tár golyót. Mikor elindul­ tunk úgy éreztük, hogy Júdás pénzen eladtak bennünket. Idegen volt déle­ lőtt a búcsúztatás, hamisan csengett az itthon maradt magasrangú kato­ natiszt kenetteljes beszéde. Még szerencse, hogy katonazenekar nem volt. Észre sem vettük, amikor átgördült velünk a határon a vonat. Éjszaka lopakodtunk ki a szeretett házból, mint a tolvajok. Egyre messzebb és messzebb kerültünk az édes otthontól. Üvölteni kellett volna - most már 15 �tudom - torkunk szakadtából üvölteni, és mind a tíz revolvergolyót bele kellett volna ereszteni abba a magasrangú tisztbe, aki beszéde közben többször az órájára pillantott. Biztosan kártyapartira várták barátai a tiszti kaszinóban. De némák voltunk és tehetetlenek. Ittunk és dohányoztunk, és keveset beszéltünk a tiszti fülkében. Sietve éltünk, mint a halálraítéltek azon az utolsó éjszakán, amikor a hajnal első sugarára meg kell válniok az élettől. Ez az éjszaka azonban csodálatosan szép. Derakam megfájdult a szo­ katlan tartástól. Vízszintesen helyezkedtem el a kissé kemény és keskeny ágyon, de boldog vagyok. Biztonságban, békében utazom, ismeretlen tájak várnak rám, ismeretlen városok: Moszkva és Észak Velencéje, Leningrád. De akkor... Amikor a brianszki erdőséget elértük, parancs jött, hogy éjszakánként egy tiszt, tisztilegényével felszáll a szeneskocsira, csőre töltött fegyverrel. Ha a vonatot feltartóztatnák a partizánok, és a mozdonyvezető csökkentené a sebességet, le kell lőni őt. A parancs még hozzátette, hogy tüzelni kell akkor is, ha a mozdonyvezető a legcsekélyebb jelét is adja annak, hogy összejátszik a partizánokkal. Hogy aztán mi lett volna a vonattal mozdony­ vezető nélkül, arra nem gondolt a parancs kitervezője. Halálvonat lett volna, amely vezető nélkül száguld tovább a síneken, és az egyik állomáson belerohan valamilyen lőszerszállító szerelvénybe. Még rágondolni is borzal­ mas volt. A „lőállást” virradatkor kell elhagyni, - ez volt még az ostoba parancs befejező mondata. Első nap mindjárt rám került a sor. Sötétedett, amikor az egyik állomá­ son, ahol hosszabb ideig ácsorgott a vonatunk, felkapaszkodtunk legényem­ mel a mozdonyra. Zavartan üdvözöltük a mozdonyvezetőt, a fűtőt, aztán nagy nehezen átmásztunk a szeneskocsira. Pokrócot terítettük a szénre, és elhelyezkedtünk valahogy. Ott ültem csőre töltött puskával, mellettem a legényem, ő is puskát szorongatott a kezében. Civilben békés asztalos volt Győrött, szerette a nőket, az italt és a dohányt. Gyorsan sötétedett. A csillagok sorra kirajzolódtak a feketedő égbolt irdatlan messzeségéből. Sötétbe merült az állomás épülete is. Sehol semmi fény. Már nem látszott a gőgös, hatalmas tábla sem az állomásépület hom­ lokzatán : Die Räder müssen rollen für den Sieg! A kerekeknek forogniok kell a győzelemért! A mi szerelvényünk kerekei azonban még mindig nem forogtak, lősze­ rekkel megrakott szerelvényeket indítottak előbb. Közben figyeltem a moz­ donyvezetőt és a fűtőt. A tűztér fénye olykor megvilágította őket s most már szemügyre vehettem mindkettőjüket, nem mertem a szemükbe nézni. A mozdonyvezető negyven év körüli szögletesarcú, szőke lengyel volt. A szeme színét nem láttam, de biztos voltam benne, hogy kékszemű. A fűtő tömzsi legénynek tűnt, fiatal, barna, borotváltarcú. Amikor a tűztér fölé hajolt, és lapátolta a szenet, látszott rajta, hogy erős legény, izmai kidagadtak ócska, olajfoltos ruhából. A mozdonyvezető biztosan nős, — gondoltam - az ilyenfajta férfi nem tud meglenni asszony nélkül. Talán már 16 �gyerekei is vannak, valahol Krakkó környékén. Néztem ezt a két embert, aki szó nélkül tevékenykedett a mozdonyon. Mindegyikük tudta a maga dol­ gát. Ezt a két embert kell hát lelőnöm az első gyanús mozdulatra. De hol leszek én már akkor, amikor lőni kell? Élő célpontok vagyunk itt a kocsi tetején, két jól irányzott lövés, és mi mindketten elterülünk a pokrócon. Reméltem, hogy a találat halálos lesz. Aztán elindult a vonat, kattogva hagytuk magunk mögött a váltókat. A mozdony füstje az arcunkba csapott, olykor majd megfulladtunk a sűrű, savanyú füstgomolyagban. A fák egyszerre felsorakoztak mellettünk, mint a katonák. Elértük a végeláthatatlan erdőt. A fák ellenségesek voltak ebben a pillanatban, mert veszélyt rejtettek számunkra. A fák nagy részéről lehullt már a lomb, a csupasz ágak könyörgően nyúltak a csillagos ég felé. És micsoda alakúak voltak! Csak a fantáziámat kellet volna szabadjára engedni, hogy ördögöt, akasztott embert lássak bennük. Hiába meresztgettem a szemem, nem láttam messzire. A többiekre gondoltam, akik ott gunnyasztanak a vasúti kocsikban. Biz­ tosan elfáradtak már, és ülve alszanak, mint a halottak. Én vigyázok rájuk itt a szeneskocsi tetején, csőre töltött puskával, előttem a két lengyel vasu­ tassal. A fűtő fáradhatatlanul rakta a szenet a tűzre, a mozdonyvezető egyideig még a műszerek között sürgölődött, majd kikönyökölt a szerelvény oldalára, és figyelte a jelzéseket. Odabent az erdőben pedig éltek a partizánok, lehet, hogy már útban vannak a pályatest felé, kezükben fegyvert és kézi­ gránátot szorongatnak. Biztosan észrevesznek a szeneskocsi tetején,, és belém eresztenek egy sorozatot. Legényem már elnyújtózkodott, és puskáját szorongatva az igazak álmá<t aludta. Percek teltek el vagy órák, nem tudom. Sötét volt, karórámat meg sem nézhettem. Mindegy. Ha megvirrad, leszállhatok kényelmetlen helyemről, és visszatérhetek társaim közé. Előbb jelentem a parancsnoknak, hogy „az éj­ szaka folyamán semmi nevezetes nem történt." De hol van még a hajnal? Hol jár most a nap, a föld melyik részére árasztja a világosságot és a meleget? Életem leghosszabb éjszakája volt. Állomásokra futottunk be, és olykor megállás nélkül vágtattunk tovább a sötétben. Szemeim égtek a füsttől és a fáradtságtól. Jó lett volna rágyújtani, dehát szolgálatban tilos a dohányzás. Gyötört az éhség, de nem volt velünk semmi. Csak a kulacsot emeltem oly­ kor a számhoz, hogy kiszáradt ajkaimat megnedvesítsem. Lehet, hogy nyitott szemmel aludtam is. Percekre vagy órákra elsüllyed­ tem a sötétségbe emlékeimmel, vágyaimmal együtt, aztán időnként felriad­ tam. Körülnéztem, de a kép ugyanaz volt. Fák, fák, fák . .. Mintha nem is haladtunk volna tovább, csak egyhelyben topognánk. A csillagokra néztem, mintha azok állása szerint akarnék tájékozódni, mint a hajósok a tengeren. De a csillagok nem üzentek semmit, a tejút, amelyet indulás előtt nem­ sokkal már felfedeztem az égbolton, vonszolta tovább sejtelmes fényű uszá­ lyát, és magára hagyta az alatta didergő embereket. Aztán hirtelen csoda történt. Virradt! Előbb csak tisztábban láttam a mellettünk futó erdő fáit, aztán halványodott az égbolt tömör sötétsége is. 2 17 �Senki sem volt a pályatest közelében. Úgy bámultam kelet felé, ahonnan a napnak kellett előbukkania, mint az üldözött, aki alig várja, hogy reszkető lábbal elérje a menedéket adó erdőt. Nekem a fény volt a menedék, a világosság, amely egyúttal a szabadulást is jelentette számunkra. Legényem mozdulatlanul hevert mellettem, mintha agyonlőtték volna. Nem ébresztettem fel, boldog voltam, hogy legalább ő alszik, és nem gondol a halálra. A felkelő nap sugai bevágódtak az erdőbe, mint éles hegyes kardok, és kiűzték fák közül a rémület alakjait. Talán az ősember üdvözölhette így a napot, felemelt karokkal, arccal a fény felé, amikor a hosszú, fájdalmakkal és szenvedésekkel teli éjszaka eltűnt, hogy helyet adjon a fénynek és a melegnek. Én nem nyújthattam ki a nap felé karomat, elgémberedett kezek­ kel a puska agyát szorongattam. Figyeltem a fákba ütköző és megtört fénysugarakat, mintha attól tartot­ tam volna, hogy eltűnnek és visszaoson a sötétség. Ereimben lassan megindult a vér, amennyire lehetett megmozdultam. A fegyvert magam mellé tettem és nyújtózkodtam. A mozdonyvezető olykor visszatekintett és engem figyelt. Ő is ugyanazt a megkönnyebülést érezte, mint én? Ő is látta útközben a felrobbantott kocsikat, akárcsak mi vala­ mennyien. De a vonatnak haladnia kellett a síneken még akkor is, ha rob­ banásveszély fenyegette a vezetőt. Ezt parancsolta az állomások dölyfös felirata: a kerekeknek forogniok kell a győzelemért. A győzelemért? Egy pillanatig sem hittem benne. Mert ott, a szeneskocsi tetején megcsapott a hatalom ereje. Az a legyőzhetetlen erő, amely ott rejtőzött a határtalan erdő fái között, a végtelenbe nyúló sztyeppék meszeségében. És én, társaim­ mal együtt szereplője lettem egy kétes és hiábavaló kísérletnek, amely szembe akart szállni ezzel a hatalommal. Ez a hatalom nem volt látványos, sőt ezekben a pillanatokban látható sem volt. Csak érezni lehetett, hogy jelen van, hogy eleven és élő valóság. Csak az nem vette észre, aki nem akarta. A vonat lassított, váltókon kattogott tovább és megállt egy állomáson. Felköltöttem a legényemet, aki restelkedve, de boldog sietséggel szedelőzködött. Szégyenkezve léptem át a szeneskocsiról a mozdony terébe. Szeren­ csére a mozdonytér üres volt, a mozdonyvezető és a fűtő lenn tevékenyked­ tek a keskeny a mozdony körül. Nyakamba akasztottam a puskát és le­ ereszkedtem a keskeny lépcsőkön a földre. A lengyel mozdonyvezető mellém lépett. Most mór egészen közelről néz­ tünk egymásra. A világosságnál láttam, hogy a szeme csakugyan kék volt, ahogyan gondoltam. Nézett rám azután megszólalt: - Lőtt volna rám? Fejemet ráztam és mosolyogtam. Most már mosolygott ő is. Közben a legényem szuszogva ereszkedett le a keskeny lépcsőkön, az ő nyakában is lötyögött a puska. Egyik kezében az összehajtogatott pokrócot szorongatta. Szaggatottan lélegzett és halkan káromkodott. A fűtő is közelebb jött. Mindnyájunk arcát elöntötte a drága meleg napfény, amikor a nap végigöntötte fényével az egész tájat körülöttünk. A lengyel mozdonyvezető karomra tette a kezét, és intett, hogy várjak. Fürgén fellépett a mozdonyra és vodkás üveggel tért vissza. — Igyon, - mondta és nyújtotta az üveget. 18 �Számhoz emeltem az átlátszó italt, és pillanatok alatt forró hullámok­ ban lüktetett a vérem. Legényem is kortyolt, valamivel többet, mint én, úgy kellett leszedni a szájáról az üveget. Megköszöntem az italt. E pillanatban mi ketten vagy az is lehet, hogy mi négyen szövetségesek voltunk. E szövetségnek nem voltak szabályai, amiket ünnepélyes keretek között aláírnak a „magas felek". Mégcsak politikai tartalma sem volt, hiszen nem is beszélhettünk egymással. De mélységes emberi érzések szaba­ dultak fel bennünk, barátok lettünk az embertelenség éveiben és ez volt a legtöbb, amit tehettünk. A mozdonyvezető is, a fűtő is kortyolt az üvegből. Mindketten mohón ittak, hátravetették a fejüket, szemeiket lehúnyták, és ádámcsutkájuk kor­ tyolás közben fel- alászállt. Aztán a lengyel visszavitte a mozdonyra az üveget. Mire lejött már csak kezet foghattam vele, mert közeledett a forgal­ mista az állomás felől. Két kéz fonódott egymásba, két ismeretlen, más-más nemzetiségű ember keze. Lázadás volt ez a két egymásbafonódó kéz, ölelés és ütés, találkozás és búcsú, tiltakozás és könyörgés, szeretet és bosszú. Elváltunk. A parancsnoki kocsi előtt úgy ahogy rendbe szedtük magunkat. Aztán beléptem a fülkébe. — Százados úr, alázatosan jelentem, az éjszaka folyamán semmi figye­ lemreméltó esemény nem történt. — Köszönöm, — mondta a parancsnok és elbocsátott. Ott álltam előtte egy ideig, mintha mondani akartam volna valamit, de hogy mit, azt ma sem tudom. Talán azt jelentettem volna, hogy találkoztam egy emberrel, akinek a háta mögött egész éjjel csőre töltött puskával ültem, és ez az ember megvendégelt és kezet fogott velem. És azt is elmondhattam volna, hogy vissza kellene fordulni, iszonyatos ez a sok erdő, félelmetes erők keringenek körülöttünk. Mit válaszolhatott volna a parancsnok? Semmit. Parancs, az parancs. Megyünk, de ő sem tudta hová és azt sem, hogy mit keresünk ebben a végtelen nagy országban. Tisztelegtem és kiléptem a fülkéből. Viszamentem a fülkébe, és rövide­ sen mély, egészséges álomba zuhantam. Valami meghatározatlan bizton­ ságos érzés fogott el, barátom, a legyei mozdonyvezető vezeti a vonatot. Biztos voltam benne, hogy vigyáz rám és mindnyájunkra. Ezt a kézfogást szinte most is érzem a tenyeremen. Most is, ahogyan nézem a mennyezeten a kis kék fényt, hallom dallamos beszédét. De aho­ gyan végiggondoltam az akkori utazást, már messze kerültem a félelmetes erdő fáitól. Apró álmok kergetőznek az agyamban. Érzem, nemsokára el­ alszom. Most béke és biztonság van ezen a tájon. A vonatot nem robbantja fel senki, a mozdonyvezető mögött nem ül puskás ember. A pályaőrök apró kis fényei imbolyognak odakint, ahogyan vigyázzák a vonatok útját. Nézik az elsuhanó szerelvényt, aztán bemennek kis hivatali helyiségükbe és be­ írják a kézi lámpa fényénél: Az ilyen és ilyen számú gyorsvonat ekkor és ekkor rendben elhaladt. Az álom pedig megszánt engem, karjaiba vett és elringatott. Utolsó gondolatom még az volt, hogy boldog vagyok, 19 �VARGA RUDOLF Dózsa Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat, égőszárnyú varjak vitték véred fekete hószitálásban, csak parazsatokádó hegedűszó, szelek kifeszített vitorlái feletti, halk, halotti ének, levelekből hullatott sikoly látta, mikor gyulladó leheleted az idegen csendben jeget kiáltott. Piros paripák előtt meztelenre vetkőztetett bőröd; pörkölt virág, sistergő fagyban hevitetted gyulladásig magad. Pengéid bontottak csontjaidon láng-ujjlenyomatos, felrobbant sugarat. Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat. Ott volt a máglya; véres angyal. Mennybeszúrt tornyok csigaszarvai fölül, néztél le a Napból, tűztől viselős arccal. Szemed minden könnyét Húsodba költözöm, el ne jussanak szivemig véremben a férgek, pihéddel bélelt, viselt ruháidat hordom, maradék ételedet eszem, gyöngy-harapásaid mindenütt; ékszerem, elszívom csikkeid, szobád tömjénezem, szád némasága; bontatlan levelem, szemed minden könnyét kiolvastam már, utaim tenyereden, minden vonala tévedhetetlen-hozzád. örökös ébrenlétbe; virrasztani hajadba járok, emlékezeted víztükrén megcsókolom felfénylő 20 �arcod, sugaraddal lefelé lebegsz, kifutok eléd ajtómtól levegődig, levegő s küszöböd közt őgyelgek, megtorpanok, mintha régi szerelemmel találkoznék szembe, felzokogsz bennem, amikor torkomig télben, tengerig fénylő sikoly elvezeti tántorgó árnyam s trombiták táguló tüdeje megreped, meghasad nyíló repülésem. VIDOR MIKLÓS Földnélküli János Elvesznek mögöttem az arcok elmaradnak a tájak magam sem értem mit akartam ott ahová nincs miért visszataláljak Mért kívántam megölelni a nőket akiket nem sikerült megőriznem sem elfelednem miért volt fontos annyi minden — hogy szaporodjanak a rovások berajzolt tenyeremben? És mégis ennek a haszontalan világnak vagyok csupán szuverénje — meghódítottam amit senki se védett s aztán elhagytam magam is Ott éltem én! — visszagondolok a hegyre a rétre már mesék mappáján bolyongok valahányszor az álom még odavisz Cserepek TRÓFEA Vérkönnyes lőtt madár a fűben léptedre még riad Nézd végig ha már nincs menekvés tulajdon kínhalálodat 21 �ELLENFÉNY Megálltam ott ahol a nap a horizontban megkapaszkodott azóta tart az alkonyat BÚCSÚ Naptól sugárzik a domboldalon az őszi szomorúság magányos lány előtte lombhalom dérmart aszú ág Lassan megkoszorúzza homlokát a szálezüst ökörnyál s helyetted dúdol már a némaság ha szólalni akarnál TÚSZ Emlékeidben egy alak melyről a test levált híven ismétli gesztusaimat megadja magát fogoly marad hogy én szabad lehessek REMÉNY A fáké hogy nem ez az ősz lesz a kivédhetetlen és az enyém hogy a tavasz mosolyoddal fegyverkezik az eljövő november ellen MAGASBAN Fölöttem ezer lábnyi mélység alattam az ég tükrözik sziporkás csillagára lépnék csak megbíztatnám egy kicsit s megnyitná fölöttem a mélység csillagait 22 �HANN FERENC Versek 1. úgy mégy el reggel kávé után mint ki bárd alá siet voltam köd dér kísérhettelek láttam gyöngyszemed mögött a salétromot hogyan virágzott ültettelek Breton Michaux Klee asztalához azt hittem megmentettelek látom bomlik a tested portyáznak kísértetek 2. arcodon só virága szavak falkája vár ma csended vertarany csipke öklöm görcsébe zárva szemed halott ne verj ma álom holtodra holtom kiabálom 23 �3. vasvirágcsokor bokra reszket a Van és Volna Holnap jön-e és lát-e még roncsoltan hull rád a kerék óra százat ver megbomolt ma nincsen Van gúzsban a Volna ágyékod halott kút nap gyalázta arcomon széttépet lárva árnya 4. holdra köpenyként köd borul égig nem látsz ez este szelíd lesz áldozattalan kék arcod kék hajad oltalmazzon ma ne adhassam el magam alvadt oboavér ne kísértsen senki senki el ne érjen magam legyek a csend panaszfala omoljanak a hófalak 24 �TAMÁS ISTVÁN Száz a libám a gúnárom tizenhárom Szóvátett hitem senkinek nem kínálom Elhagyott az Isten is itt S százhatáron Száz határon a tilalmast egyedül csak magam járom Borízű almát kínált Nyári — piros jóízű szerelmet Szoknyáját combig fecskék emelték S elém menyecskék tarka kendője hullt S én megtöröltem vele a szememet 25 �Selyemkendő száz forintos selyem rojtú Kék virága csodaszép és felém fordul Négy sarkába három kincsem belé varrva Könnyeimet kiszáradt tó tükre tartja Körtefák szilaj kórusa körül fátyla fehérben ég a pagony Sza — bálytalan ím e mélytüzű nász Csak a törvény itt az ős hatalom 26 �Földbe erezve élnek az ujjak Él a redőkben a szép akarat Csobban az élet a szépívű formán A kemény léten át zeng a patak Fába kövülve él a palóc itt s tétova versben izzik a táj Bütykös a kéz és szótlan a gond bár lobban a dal mint lángol a rőzserakás S fátylafehérben körtefák szilaj bánata ölel át Tisztán szabadon (ld. Szabó István szobrászművésznek) 27 �bemutatjuk ZIMRE PÉTER Kő-Szabó Imre Szabó Imrét tulajdonképpen nem is kell bemutatni a Palócföld olvasóinak, hiszen megjelent már a folyóiratban néhány novellája, mégis szívesen írok róla mert szeretem és mert régi barátom. Több mint tíz éve ismerem, akkor még életre-halálra filmrendező okait lenni. Szorgalmasan tanult, készült és csökönyösen minden évben megjelent a Filmművészeti Főiskola Felvételi Bizottsága előtt, sajnos eredményetlenül, nem lett és most már valószí­ nűleg nem is lesz filmrendező. De közben megtanult gondolkodni, figyelni - mint témát is - a világot, az embereket, környezetét, saját magát. Mit tehet egy szorgalmas és csökönyös fiatalember, aki mindenképpen alkotni akar, aki nyitott szemmel és érzékeny lélekkel figyel, reagál az élet eseményeire? Természetes ír. Először néhányszáz verset, aztán egy nagyon hosszú regényt. Majd véres fejjel támolyog a szigorú, de igazságos kritika után, Aztán talpra áll, csökönyösen folytatja, amit elkezdett. Novellákat ír. Azokról az emberekről akiket ismer, arról a város­ részről, ami az övé, ahol élt, a külvárosról, a munkásokról. Ezután is ír még gyengén sikerült novellákat, de ír közepeset, jót és nagyon jót is és ez utóbbi számít, csakis ez! Szabó Imre közben megtanult írni, egyre komolyabb és szebb témákra, egyre fontosabb problémákra figyel, közben erőteljesen keresi saját hangját, stílusát. Itt tart most Szabó Imre, aki harmincöt éves, kezdő írónak már nem is olyan rettentően fiatal, de vannak későn érő emberek, későn érő alkotások, és ezeknek általában sajátossá­ guk, hogy felnőttebben, mélyebben, nagyobb felelősséggel ragadják meg a világot, nehe­ zebben, görcsösebben fejezik ki magukat, mint a csodagyerekek, de az anyaggal vívott harc izgalma, feszültsége ott izzik soraik között. Szabó Imre Kő-Szabó Imre néven ír. Sok írói névvel találkoztam már, szellemesebbel, humorosabbal, szebb hangzásúval, de ilyen igazzal és őszintével még nem. Kő-Szabó Imre kő akar lenni, építőkő, kemény, összetörthetetlen, csökönyös és ez nagyon tetszik nekem, mert tudom azt, hogy e tulajdonságok nélkül nagyon nehéz az írói pályán elindulni és rajta maradni. Én bízom és hiszek benne. Tudom, hogy sokat fog dolgozni, tudom, hogy sok írását fogjuk még olvasni. Kérem most olvassák el a folyóiratban közölt írásait és kisérjék figyelemmel Kő-Szabó Imre írói pályáját. Bp. 1972. február 16. 28 �Kő-Szabó Imre Szabadnap Krén fél kilenckor indult a hévvel Szentendréről. Kényelmesen sétált ki az állomásra, volt ideje. Ma szünetelt a vállalatnál a munka, a kompresszor bedöglött tegnap. A sze­ relőké a terület, holnapra ígérték, hogy megjavítják. Vett egy újságot, megváltotta a jegyét és várt. A mai napra állásidőt fizetnek, mondták neki, menjen haza. Régóta várt már egy ilyen napra, képzeletében felépítette. Úgy gondolta korán fog kelni, bemegy a városba és végignézi az ébredő utcákat. Majd valahol reggelizik, utána sétál a Körúton, egész a belvárosig. Beül egy presszóba, mondjuk az Astoriába. Az ablakon át nézi majd az utcát, figyeli a nőket. Jó volna valakivel megismerkedni, csak úgy. Beszélgetni, nevetgélni. Érezni az életet, a szabadságot, egy igazi szabadnapot akart. Elképzeléséhez híven korán felkelni nem volt ereje. Az ágy melegségét, a lustálkodás varázsát nem tudta legyőzni. Már csak a félkilences hévet érte el. A hídfeljárótól futva tette meg az utat a hatos busz megállójáig. — Irány a belváros! Buszjegyet keresett elő zsebéből, hátra ment a kalauzhoz, ott kezelte a készülékkel. Az első pesti megállóban egy szőke hajú lány szállt fel. Krén hirtelen azt hitte, hogy Anna, még meg is lepődött. A lány nagyon hasonlított rá, de állón erősen kiütközött egy rövid forradás. Sokáig nézte, megfeledkezve magáról. A lány észrevette Krén tekintetét, tágra nyitott szemekkel nézett rá, aztán mégis ő került zavarba. Elfordította az arcát és kinézett az ablakon. — Ennyire hasonlítana rá? — kérdezte Krén és most valóban Annára gondolt. Mi történhetett azzal a lánnyal, már olyan régen látta. Az üzemben két évig együtt dolgoz­ tak. Krén szeretett volna mindig közelebb kerülni a lányhoz, de az valahogy nagyon tar­ tózkodóan viselkedett vele. Hívta sokszor, hogy találkozzanak, de Anna ügyesen kitért a kérések elöl. — Valami szerkesztőségbe került — mondta magának. — Szerzett egy pacákot, az vitte be, nem ízlett neki a meló. — Ennek hány éve? — gondolkozott. — Talán három, vagy négy? — mindegy volt most, csak annak örült, hogy ez a másik lány őrá emlékeztette. Ujjával ábrákat rajzolt a párás ablaküvegekre. Eszébe jutott a szerkesztőség neve. — Felhívom! Biztos meglepődik. A Madách téren leszállt az autóbuszról, keresett egy dohányboltot, vett egy tantuszt tárcsázott. Míg kiment a búgás, hirtelen izgalom fogta el. — Marhára meglepődik majd — gondolta. Rövid kattanás és egy női hang: — Tessék, szerkesztőségi iroda! — Szalai Annával szeretnék beszélni — mondta száraz torokkal és úgy érezte gombóc nőtt a szájában. - Tessék, én vagyok - válaszolta vissza a hang. Krén hosszú másodpercekig nem tudott szóhoz jutni. Erre nem számított. — Halló tessék! — sürgette a lány hangja. - Szia .. . Krén vagyok, megismersz? - mondta és már meg is bánta, hogy belement ebbe az őrültségbe. Legszívesebben letette volna a kagylót, de már nem tudta, mert a hangja magával ragadta. — Szia, mi van veled? Jaj, de jó, hogy felhívtál. Képzeld, sokszor gondoltam is arra, mi lenne ha egy szép napon csak úgy beszólnál telefonon — Krén vagyok, eljöttem érted! Mit csinálsz, hol vagy? 29 �— Szabadnap! Itt vagyok egy dohányboltban. Le tudsz most jönni? — Akarod? — kérdezte a lány. — Már négy éve! mondta Krén és megkönnyebült. Ezt is elmondta, lesz, ami lesz. — Várjál, megyek! Félóra múlva a Dunakorzóban találkozunk, jó? — mondta a lány és izgalom érződött hangjából. Krén az utcán teli tüdővel szívta magába a levegőt, súlytalannak érezte magát, való­ sággal röpdösött. — Milyen marha az ember, ha szerelmes — megdöbbent. — Ilyen volna a szerelem, vagy csak egy különös vonzalom? A sarkon összeütközött egy emberrel. — Bocsánat, elnézést! — mondta és futásnak eredt. Ahogy végigszaladt a Deák Ferenc utcán meg a Vörösmarty téren, többen utána fordultak. A presszóban leült az ajtóval szemközti asztalhoz. Látni akarta a lányt, még messziről, mielőtt belépne a helyiségbe. Kávét rendelt és egy colát. A futástól egy kicsit kimelegedett. Zihálva szívta magába a levegőt. Lassan megpihent. Anna feltűnt az utcán, mindjárt megismerte. Szőke haja érdekes kis lófarokba volt megkötve. Könnyű pulóvert és vászonszoknyát viselt, meg magasszárú nyári szandált. Olyan volt, mint Picasso Sylvette arcképe. Ahogy a lány közeledett, úgy fogta el az izgalom Krént. Haragudott is magára. Bátortalan lett hirtelen, de aztán összeszedte magát. A lány vidám volt és nagyon szép. - Szevasz! - kiáltotta és a fiú nyakába ugrott. - Szia! — mondta Krén és megcsókolta a lányt. Másodpercekig nézték egymást. - Itt vagyok! - mondta a lány. - Tudom - felelte a fiú még most is zavartan. Rendelt a lánynak egy kávét. Anna lassan kevergette benne a cukrot és nézte a fiút. A szemében vidám nevetés bújkált. Krén érezte, mondani kellene valamit, de most nem jutott eszébe semmi. — Hol dolgozol? — kérdezte sután. - A szerkesztőségben, hiszen tudod. - Igen, ne haragudj. — Újból! - mondta a lány. — Ezt nem értem ... — nézett ró csodálkozva Krén. — Közben ahogy eljöttem tőletek, sok minden történt velem. — Máshol is melóztál? — Két évig. Vidéken. — Vidéken? Hogy kerültél oda? - Egyszerűen, férjhez mentem! - Ez komoly? — Volt! — mondta a lány és újból vidám csillogás bujkált a szemében és nyílt várako­ zással nézett Krén arcába. Krén látta a lány örömét, csak nem tudta kinek szól. — A férjed? — Ott van Somogyban. — Te pedig itt? — Igen itt, most veled. — Végleg? — Igen. Nem megyek én vissza. Még két tárgyalás és mindennek vége. Kész. Ennyi volt a egész. Egyszerű, nem? - Igen, az életben minden egyszerű, csak nézőpont kérdése az egész — mondta Krén és arra gondolt, hogy ezt a lányt, akihez annak idején még szólni sem tudott, csak futólag, egy kicsit megtörte az élet. Most egészen más lett. Talán még jót is tett neki az a pár év. — Válsz a férjedtől? — Már volt két békítő. Nem akarok békülni! — Ennyire haragszol rá? — Te is haragudnál. — Csinált valamit? 30 �- Másnak gyereket, meg ivott. Este későn járt haza. Én otthon voltam egyedül, vártam. Tudod te milyen rossz várni valakit? - Tudom — mondta csendesen Krén és nézte a lányt. - Később dolgoztam, egy téeszben, de nem tetszett a meló. Azt is otthagytam. — kicsit elborult az arca, mintha gondolkozna. Krén félt, hogy eltűnik a lány jókedve, hirtelen változtatott a beszélgetésen. — Reggel még nem is gondoltam, hogy ma beszélek veled. — Én sem. Néha eszembe jutottál — mondta a lány. — Vártam is, hogy majd talál­ kozunk, de valahogy sohasem sikerült. — Akarni kell! — mondta Krén. — Te nagyon akartad? Krén hallgatott, nem tudta mit mondjon a lánynak. Azt talán el sem hinné, hogy más­ valaki, egy Annára hasonló lány emlékeztette. Talán ha nem szalad a busz után reggel, akkor nem utazik azzal a lánnyal, aki őt juttatta eszébe. —Máskor, most nem — válaszolta Krén, látta hogy a lány nem elégedett a válasszal. - Valakiről jutottól eszembe, aztán már minden olyan egyszerű volt. — És veled mi van? — kérdezte Anna. — Semmi. Semmi különös. Dolgozom, élek. — Csak így egyszerűen? — Így — mondta Krén. — Nős vagy? — kérdezte hirtelen a lány. — Nem, egyenlőre nem. — Nem is akarod? — Talán, majd egyszer. - Most mit csinálsz? - Szabadnapos vagyok. — Azt tudom. - Honnan? — kérdezte Krén. — Mondtad a telefonba. - És te? Vissza kell menned? — Még nem tudom. - Rajtad múlik? - Inkább rajtad! - mondta a lány és újból ott bujkált a szemében a kedves, huncut mosoly. — Velem maradsz? — kérdezte Krén és úgy érezte, hogyha ez sikerül, akkor nem is tudja talán, mit mondjon a lánynak. — Akarod? - Igen - mondta Krén és megfogta a lány kezét. Valami különös érzés futott keresztül rajta. - Akkor menjünk - indítványozta Anna. Látta Krén arcán a csodálkozást. - Most minden úgy lesz, ahogy én akarom - folytatta a lány. — Kivettem egy szabadnapot én is, a kedvedért és most eljössz hozzám. Meglepődsz? Krén újból zavarban volt. De most már nem futamodhat meg. Akarta is Annát, már régen, nagyon régen. És most végre ... el kell menni, oda ahová hívja. Kitette a pénzt az asztalra, aztán már kint is voltak az utcán. A Vörösmarty téren fel­ szálltak egy kilences autóbuszra. — Hol laksz? — Egy kicsit messze — mindta Anna, — Rákoscsabán. — Szép kis séta. - Busszal egy óra, de leszállhatsz. — Ügy ismersz? — kérdezte Krén. — Elfejeltetted, hogy régen mindig hívtalak, de te sohasem értél rá? - Emlékszem - mondta halkan a lány. - Persze, hogy emlékszem. Ott álltái és olyan voltál mint egy gyáva kisegér. Olyan aki talán háromig sem tud számolni. Akkor én másra vágytam, szerettem a nagystílű férfiakat. Álltak a busz peronján, kapaszkodtak egymás mellett és szótlanul néztek ki az ablakon. A Pataki téren bementek egy boltba. — Mit szeretsz? — kérdezte a lány és a bevásárló kosarat Krén kezébe nyomta. - Téged — mondta Krén. 31 �- Azért enni is kell, meg inni is - válaszolta a lány és virslit, meg tormát rakott a kosárba. * A csomagot, benne az üveg a bort Krén vitte. A hatvankettes autóbusz késve indult. Szótlanul ültek egymással szemben. - Szüleid Szentendrén laknak? - törte meg a motorzúgásos csendet Krén. - Nem, itt Pesten. - Rákoscsabán? — Zuglóban. — És te? — Albérlet! — mondta határozottan a lány. — Ezt nem értem. - Te semmit sem értesz. Olt nincs hely. Élj kislányom, ahogyan tudsz! Egyszerű, nem? — Igen, annak látszik — mondta Krén csodálkozó arccal. — Így kerül ki az ember a családi fészekből. - Felnőtt lesz! - mondta Krén. - Aztán már azt csinálhat, amit akar. — Amit tud, amit mások megengednek neki, mert akkor már nem olyan egyszerű minden, mint azt gyerekfejjel gondolta az ember — mondta a lány. Az autóbuszon egyre kevesebb volt az utas. Felszálló már alig akadt, ahogy haladtak kifelé a városból. — Hány megálló? — kérdezte Krén, és egy kis nyugtalanság volt a hangjában. — Már nem sok, csak három. - Készülődjünk. — Gyere! A csomagokkal még gyalogolni kellett túl a Rákospatakon, meg a hatvani vasút­ vonalon. Anna egy kertes ház mandzard szobájában lakott. Az előszobából nyílt a keskeny egyfordulós falépcső sor. Krén lóba alatt sírt az öreg feljáró és tompán döngött. Félve ment fel, nem találkozott senkivel. Anna lent a konyhában megfőzte a virslit. Krén addig fent ült. Tetszett az egyszerű kis szoba. A bútorok, a szék, az asztal, az ágy, még a függönyök is a lány illatát árasztották. Végignézett mindent, valósággal feltérképezte a lány holmiját, volt ideje rá. Félóra múlva ott ettek fent. Az ablak nyitva volt. Beáradt a fák, meg a kert szaga. Csend volt, csend úgy általában, legalább is Krén felfigyelt rá. Általában, mert a száguldó villanyvonatok időnként átrobogtak ezen a csenden. Szótlanul ettek. — Kedves kis szoba. — mondta Krén. — Én meszeltem! — válaszolta a lány. — Nem hideg? — Nyáron nem, a telet pedig még nem ismerem. Aztán minden úgy történt, mint ahogy elképzelte. Ott feküdtek az ágyban. Anna később megmondta Krénnek, hogy ő már mindezt akkor tudta, amikor elindult a szer­ kesztőségből. Nem gyújtottak villanyt. Látták a villanymozdonyok futását, amint csillagszóróként patto­ gott az áramszedőjükről a kék szikra. összeölelkeztek, újból, mégegyszer. Már éjfél lehetett, de a vonatok még mindig futottak távoli céljukig. Anna szólalt meg: — Alszol? — Nem. • — Én sem. — Mire gondolsz? — Rád! — Mit gondolsz rólam? — Nem tudom. — Ha rám gondolsz, akkor kell is valamit gondolnod — mondta a fiú. - Szeretsz? - kérdezte Anna. — Szeretlek! — Mennyire? — Nagyon. 32 �- El tudnál most hagyni? — Nem! — mondta Krén. Szótlanok maradtak, ott feküdtek egymás ölelésében. Krén érzékenyen figyelt. Érezte, amint a lány karjának szorítása egyre gyengébb lesz. légzése is szabályos időközökben ismétlődik. Tudta, a lány elaludt. Óvatosan kelt fel, felöltözött. A szeme teljesen megszokta a félhomályt. Emlékezett, hogy a sarokban látott egy sportszatyort. Először azt vette magához, aztán a szekrényből kivette a lány pulóvereit, a kar­ óráját, az asztalról a rádiót. Látott még két könyvet délután a polcon, azt is levette. A lány tovább aludt, szőke haja szétbomlott a párnán. Krén figyelte egy darabig, aztán döntött: - indulni kell! Emlékezett, hogy a lépcső mennyire recsegett. - Arra nem lehet menni! — Az ablakon! — jutott eszébe hirtelen. Könnyen átlépte az ablak párkányát, lassan lehelyezte lábát a veranda tetejére. Gyors de óvatos mozdulatokkal lemászott. Atosont a kerten, a kerítésnél kinézett az utcára, nem látott senkit. Négy mozdulattal kiugrott a járdára és megindult visszafelé azon az úton, amelyen tegnap idejött. A táskát könnyedén vitte a kezében. - Öt pulóver, óra, rádió - kétezer lehet - számolta Krén. Aztán hirtelen megállt. örült! Ez a lány ismer engem, végem van! - mondta és az ijedtségtől még a lélegzete is elállt. Dermedt merevséget érzett a gyomrában. Félt, most először. Hallotta a gyorsvonat rohanását, a mozdony hosszú, elnyújtott füttyét. — Tenni kell valamit — töprengett. — Visszaviszem — döntött. Talán még nem késő — és megindult visszafelé. - Pedig, minden olyan simán ment - mondta kesernyés ízzel. - Ez volt a kilencedik szabadnapom. A kirekesztett Két hónapja kezdődött meg a tanítás. Ilyenkor év elején a fiatal tanítónő, aki a hetedikben osztályfőnök, lelátogatta a családokat. Beszélgetett a szülőkkel, szeretne segí­ teni, hogy még könyebb legyen a tanulás. Így jutott el azon az őszi napon Szekercésékhez is. Reggel szólt a fiúnak, Ferinek, ha az ideje engedi, elmegy hozzájuk. Már szürkült, amikor kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve. — Jó estét! — ismételte meg mégegyszer, talán egy kicsit hangosabban. t — Igen, megyek! — jött távolról, valahonnan az udvar mélyéből egy gyenge hang. Majd Szekercés nagymama csoszogott előre. Kezében egy gömbölyű kosarat hozott. — Isten hozta tanítónéni! — mondta az öregasszony, és apró szemeivel végignézett a tanítónőn. - Csak egyedül? - kérdezte a tanítónő. — Igen. A többiek kimentek kukoricát törni. — És a gyerekek? — Azok is! - Igen, a Feri mór nagy gyerek — mondta a tanítónő. tizenhárom éves. Ugyanúgy dolgozik, mint az apja. Múltkor kint volt az erdőn két hétig. Tessek nézni mennyi fát termelt - és mutatja az udvar végébe össze­ rakott fahegyet. — Ezt mind ő vágta? — kérdezte az öregasszonyt. A fa lehetett vagy nyolcvan mázsa. - Az apja is segített, de nem sokat - tette hozzá. - Most is együtt dolgoznak. Tudja, a vőm éjszakás, bent dolgozik Vácon. Reggel aludt egy kicsit, aztán kimentek. Kint beszélgettek a folyosón. Az öregaszony hirtelen észre is vette, invitálta beljebb. - Jaj, tessék már bejönni, ne álljunk itt kint. 3 33 �— Nem, köszönöm! Már megyek is! — Jaj, ne tessék sietni. Még maga nem is volt nálunk? - Még nem voltam, de láttam, hogy építkeztek — válaszolta a tanítónő. Körülnézett. A régi falusi parasztházhoz most oldalt egy szobát építettek. Az utcai rész szépen, kőporos vakolással már készen állt. Onnan kintről nem látszik a régi ház. Egybe húzva olyan, mintha teljesen új lenne az egész. Itt az udvaron még csupaszok a téglák. Az öregasszony mindjárt hozzá is teszi: — Tudja a tavasszal építettük ezt a szobarészt. Erre már nem futotta a pénzből. — OTP-re csinálták? — Adósságot mi nem csinálunk. Majd tavasszal! Húsvétre meglesz! — mondja, majd hozzáteszi — Tessék megnézni az új bútort. Ezt most vették, két hete — tessékelte be az új szobába. A tanítónő körülnézett. — Jaj, üljön már le kedves! — mondta Szekercés néni és kihúzta a kárpitozott támlás széket az asztaltól. A horgolt kis kerek terítőt megigazította rajta, és kötényének belső felével letörölte. Ő állva maradt. A tanítónő végignézett a szobán. Sötétbarna kommersz kombinált bútor, még érződött rajta a politur szaga. Fehér, tiszta fal, rajta a rekamié fölött egy széles keretben valami szentkép. Lejjebb a gyerekek bekeretezett fényképe. Születéskor, meg első áldozáskor. A szemközti falon a szülők, isiástól meredt derekú mesterkélt esküvői képe. A padló olyan fehérre volt sikálva mint a frissen esett hó. Két kis rövid szőnyeg az asztal előtt. Szekercés néni figyelte a tanítónő körbe futó tekintetét. Hangosan folytatta — Jaj, a szőnyeget azt még karácsonyra megveszik — mondta és megigazította az ima­ könyvet, meg az olvasót az asztalon. - Ugye szép? - kérdezte és elégedett arccal ő is körüljártatta tekintetét. — Szép, nagyon szép! - mondta a tanítónő, mert nem akarta megsérteni az öreg­ asszonyt. — Ők akarták. — Maga nem? — Nekem tudja kedves, már mindegy. Én már elvagyok akárhol. Nekik meg kell, mert csak egy szoba, meg konyha volt nekem valamikor. — Itt ki alszik? — kérdezte a tanítónő. — Senki. Ez kell, ha jön valami vendég. Azt fektetik ide, ebbe a tiszta szobába. — Ők a másikban alszanak? — Igen ott! Jöjjön, megmutatom — és elindult előre, hogy mutassa az utat. - Magáé a ház? — kérdezte tőle menet közben. — Már nem, csak volt. A lányomé, tavaly ráirattam, annyira akarta. Mindig azt mondta, ő is ezeretne olyan szép házat építeni, mint a szomszédok. De ha nem az övé, akkor minek költsön annyit rá? — itt egy kis szünetet tartott, aztán egy kissé elkeseredettebb hangon folytatta: — Tudom én azt, hogy ezt az egészet nem a lányom találta ki. A vőm! Mert az ilyen ember. Teljesen kitúrnak a házamból. — hirtelen elhallgatott. Könny futotta el a sze­ mét, a kötényébe törölte meg. — Nem szól az hozzám semmit. Jön, megy, ha itthon van. Jó reggelt! — Jó napot! — és kész! Mindent a lányom mond, azt bujtogatja az a gazember. — Magával egyáltalán nem is beszél? — Még régebben beszélt, de mostanában nem szól. Ha bemegyek a konyhába, kijön, vagy bemegy a szobába - mondta az öreg Szekercés néni és befejezte a szipogást. A konyha ahová beléptek köves és nagyon tiszta. A tűzhely széle fényesre csiszolva A falon hímzett falvédő, két galambbal. Az asztalon mintás viaszosvászon. Az ajtó mögött pokróccal leterített heverő. - Ez a konyha! — mutatja, mindjárt beljebb ment: — ez pedig a szoba! A két hatalmas ágy beágyazva, egymás mellett. A szoba földes, érződött a mázolás szaga. A nagyképernyős tévé horgolt csipketerítővei leterítve ott állt a sarokban. — Szokta nézni a tévét? — kérdezte a tanítónő. Szoktam, igaz rontja egy kicsit a szememet, de nekem már mindegy - legyintett a kezével. — De nem itt! — tette még hozzá. . ., — Hát hol? 34 �— Tudja a vőm miatt. Nem szeretek én tolakodni. Inkább elmegyek a védőnénihez. Az mindig egyedül van. — És hol alszik? Az öregaszony a tanítónőre nézett, sírásra torzult szája, nagy könnycseppek futottak ránctól barázdált arcán. — Én már csak kint a kamrában — lassan elindult ki a folyosóra. A tanítónő követte. A néni a kerek kosárból kukoricát szórt a tyúkoknak, majd megállt a kamra előtt. Mellette az összeácsolt padlásfeljáró létrája állt, a vége az ajtóig ért. — Látja énnekem már csak ez jutott. A barnára mázolt, a repedésektől fura alakzattal tarkított ajtót kinyitotta. Pici helyiség, kamra. Bent egy ágy, magas, régimódi ágyvégekkel. Kicsi asztal, mellette kerek vaskályha. A falat, meg a mennyezetet nem lehetett látni, mert festés helyett csomagolópapírral volt be­ fedve. A rajzszegek fényes fejei úgy fénylettek, mint csendes estén a csillagok. Keresztbe, a szobának berendezett kamrában, egy ruhaszárító kötél volt kifeszítve. Ott lógtak Szekercés néni félig száraz rózsaszínű nadrágjai. Zavartan lekapkodta őket és bedugta az ágyterítő alá, aztán megállt ott a kamra közepén. A tanítónő csak ekkor vette észre, hogy mennyivel alacsonyabb nála Szekercés néni. - Jaj ide jutottam ... - mondta és kezével sután körbe mutatott. - Pedig az egész hóz az enyém volt. — Most a lányáé, aztán majd a gyerekeké lesz — próbálta valahogy a tanítónő meg­ nyugtatásként magyarázni. - Nem érdemlik meg. Főleg a vejem. Az egy durva, mogorva ember. Nem őt akartam én a lányomnak, de már mindegy. Volt jobb kérője, de ő csak válogatott - fakadt ki indulat feszítette beszédét. — Az a fontos, hogy boldogok. Van két szép unokája — mondta a tanítónő. — Ők az én örömeim. Csak az a baj, hogy ők is megnőnek, én meg megöregszem és egyre kevesebbszer jönnek már hozzám. — Így van ez! Az élet így hozza, de azt nem értem, hogy maga csak itt lakik kint mondta a tanítónő. - Hol laknék? - kérdezte. - Bent a szobában, valamelyikben a kettő közül. — Jaj az nem lehet! Azt nem engednék meg nekem — mondta az öregasszony és látszott rajta, hogy egy pillanatra talán el is képzelte, amit a tanítónő mondott. — A hidegben is itt alszik? — kérdezte mert kíváncsi volt, hogy télen abban a nagy hidegben is itt hagyják ezt a töpörödött öregasszonyt? Itt ebben a kicsi kamrában, ezzel a vaskályhával, meg a repedezett faajtóval hol a hideg téli szél járkálhat ki és be? És csak úgy nézi a saját édes lánya? — Ezt én nem hagynám annyiban. Télen megfagy maga itt! — mondta a tanítónő. — Nagyon ritkán alszom itt. Elmegyek a védőnénihez aludni is. Mert tudja, ő is egyedül van. Meg a másik lányomhoz Pestre. Aztán ott vagyok tavaszig. De nem szeretem én azt a város — látszott rajta az idegenkedés, hogy a város forgalma viszolygást váltott ki benne. - Jaj, tudja kedves nem tudok én mór elszakadni ettől a háztól. Az a pesti lányom hív mindig, mondja is, Anyus maradjon csak nyugodtan. Minek menne haza? Kapálni? Öreg mar a maga keze ahhoz. Pihenni kell magának. Szünetet tartott itt. Apró szemét körbe jártatta az udvaron. Látszott rajta, hogy ki­ mondhatatlan gondolatai messze futottak most. — Nekem itt kell meghalnom, ebben a kis kamrában! — mondta csendesen, aztán visszaakasztotta a görbölöt, behúzta a repedezett faajtót mintha féltené a tanítónőtől az ő utolsó, kis világrészét. - Maga is lesz egyszer öreg - mondta a tanítónőnek. - Lehet, hogy a gyerekei is kitúrják. — Ezt nem engedem! Nem törvényszerű ez! — mondta az öregasszonynak. - Mondja meg a lányának, még ő is lakhat itt a kamrában, aztán majd mit szól hozzá? — Lehet, de csak utánam — tette hozzá halkan. — Jövőhéten visszajövök — mondta a tanítónő és elbúcsúzott. Szekercés néni az ajtóig kísérte. 35 �Aztán visszament a kamrájába és leült az ágy szélére. Másnap a gyerekek hozták a hírt a tanítónőnek, hogy Szekercés néni meghalt az éjjel. Állítólag bevett valami fehér port, lefeküdt a tiszta szobában, ruhástul az ágyra és többet nem is kelt fel. Mellékvágány Egy éve már, hogy a csávaműhelyben dolgozott. Mindig úgy érezte, egy helyen nem bírja ki sokáig, tovább kell mennie. A második munkakönyve is majdnem megtelt már. Egyszer elhatározta, hogy összeszámolja hány helyen dolgozott, de képtelen volt rá. Több­ ször végiggondolta, de úgysem lenne annak semmi jelentősége. Ezen az elmúlt egy éven csodálkozott. Nem tudta megmagyarázni, mi tartotta itt. Igaz, a pénze mindig megvolt. A meló nehéz, csak erős férfiaknak való. Hajtani kellett reggeltől. — A bőrgyári csávaműhely nem üdülő — mondták egymás között a régiek. A vizes bőrök nehezek voltak, mint az ólom. Naponta öt-hat „haspli”-ból kellett kidobni a vízzel, korpával telített nyolcvan-száz kilós bőröket. Műszak végére minden ereje elfogyott. Ma reggel erősnek érezte magát, olyan erősnek mint egy évvel ezelőtt. Akkor ugyan ráfizetett a nagy erejére: _ Neve? — kérdezte Varga Sanyi bá a művezető, amikor belépett gyárba. — Oláh Ferenc. - Szép név, de a meló még szebb — mondta erőltetett humorral, jópofáskodva és körbe mutatott a műhelyben. - Ezekből a teknőkből kell a bőröket kidobni. Fejenként ezer­ kétszázat. — Nem vészes! — válaszolta akkor. — Majd meglátjuk, na kezdjen hozzá — mondta az öreg és otthagyta. Furák Pista megmutatta mit kell csinálni, ő pedig nekikezdett. Az akarat és a lendület óriási volt. Először minden könnyen ment. A kétszázadik bőr kidobása után már érezte, hogy nincs erő a karjában. Pedig ez még csak az első „haspli" volt. Hol van még a hatodik, meg az ezerkétszázadik bőr. Körülnézett. A többiek egyenletesen dolgoztak, volt, aki már a harmadiknál tartott. Összeszorította a fogát. — Megmutatom nekik! — mondta biztatva magát. Körülnézett. Látta, hogy nézik. Az öreg Varga ott állt a szárítóknál, úgy tett, mintha dolgozna, közben ráfigyelt. Összeszedte minden erejét, újra belelendült a szedésbe. Behajolt a kádba, meg­ fogta a bőrt, kihúzta a szélére. Hagyta, hogy a víz csurogjon belőle, aztán kidobta a ko­ csira. Újabb bőrért hajolt a kádba. Ezt is kidobta, aztán jött a következő. Eleinte számolta, de a negyvenedik után abbahagyta. Most már csak egyre gondolt állandóan, kibírni a műszak végéig. Érezte, bőrönként fogy az ereje, a szedés egyre nehezebb. A mozdulatai lelassulnak, a dobások között nagyobbak a szünetek. Aztán már nem emlékezett semmire, csak arra, hogy egy meleg teremben fekszik egy padon. Az öreg Varga bámul rá, meg egy furcsa arcú nő. Lassan nyerte vissza emlékezetét. Később mesélték a többiek, hogy úgy ledőlt az állványról, mint egy zsák. Nem ő volt ebben a melóban az első, aki így járt. — Szokni kell ezt! — mondták. — Zavarban volt, mert eddig úgy tudta önmagáról, hogy erős ember. Szégyelte, főleg a furcsa arcú nő előtt, akit Uzák Margitnak hívtak. Ez az egy nő dolgozott a műhelyben a tíz férfi között. Itt lakott a gyárral szemben. Furcsa arca volt, egyáltalán nem szép. Könnyű gyapjú pulóvert viselt, mellei keményen rengtek minden lépésnél. Legszívesebben a lábát nézte, kerek formás combjait, amelyet szűk, rövid szoknyái inkább csak sejtettek. A férfiak előbb, vagy utóbb feljutottak a lakására. Egyedül élt. Volt aki szeretett volna ott maradni, de rendszerint másnap de legkésőbb a hét végén egyszereűn elzavarta. Sza­ bad akart maradni. A férfiak kedvében jártak. Azért szerette, ha tették a szépet neki. Minden új férfi úgy érezte, most ő majd meg­ szerzi magának. Akkor csodálkoztak csak, amikor az utcán találták magukat. Oláh Feri lassan összeszedte magát. Visszanyerte régi erejét, a melóba is belejött. Megtanult minden fogást. - Mert mindennek van fortélya — mondta az öreg Varga. — Még a lángosevésnek is! 36 �Reggelente a többiekkel nagyot evett a műhely közepére húzott lapos kocsikon. Rend­ szerint szalonnát hagymával, meg egy liter tejet. Kellett az erő. Műszak után pedig söröz­ tek. Aztán sétálgatott, néha megnézett egy-egy filmet. A mozit szerette, titkon vágyott is arra, hogy egyszer ő is csinálhasson filmet. Rendezni akart, de a bőrös-bűzös gyári világ után csak egy tompa, álomnélküli alvásban merült ki minden vágya. Más szórakozása nem volt, de nem is akart többet. Néha elgondolkodott, hogy még mindig itt dolgozik. Vajon mi kötheti ide? Dolgozik, mint egy állat, szeretne más lenni, pénzt azt kap bőven, mert ezt az embertelen melót megfizetik. Mégis más köti ide. Nehezen merte bevallani. - Uzák Margit! Őmiatta! Hónapokig nem történt semmi. Pedig a többiek megmondták, most már ő a soros, hogy elmenjen a szemközti házba. Vágyott is ró, meg félt is tőle. Aztán összefutott a nővel. Érezte, hogy rosszul volt időzítve ez a találkozás. Előtte már egy hete hajtottak a melóban mert valami export rendelést kellett meg­ csinálni. Szakadt róla a víz napközben, estére már hullafáradt volt. Este találkozott Margittal a közértben. Mind a ketten vacsorát vásároltak. — Megéhezett? — kérdezte a nő. - Csak a szemem kívánja - mondta és arra gondolt, hogy csak az erejét akarja pótolni, azért eszik és nem az éhség miatt, mert étvágya az nincs. — Szereti a májat? — Hagymával, meg piros paprikával — válaszolta a kérdésre. — Úgy készítem én is. — Finom lehet, — Csak a hagyma csípi a szemem. Megtisztíthatná. Keskeny lépcsőházból nyílt a lakás ajtaja. Kicsi konyha, az ablaka az udvarra nézett, meg egy nagy szoba. Világos színű bútorral, az ajtóval szemben egy behemót rekamié, szétnyitva. Nem illett a többi bútorhoz. Míg Margit főzött, addig ő leszaladt a sarokra és a kocsmából hozott két liter bort. A vacsora nagyon finom volt, a bor is elfogyott. Aztán szótlanul ültek a rekamié szélén. Nem merte megölelni, végül Margit tette a férfi kezét a combiára. Vadul ölelkeztek, harapták egymást. A mellét akarta, de a kapocs a melltartón sehogy sem engedett, letépte. Teljesen megizzadt, ájultan feküdtek egymás mellett az ágyban. Másnap pedig úgy viselkedett Margit, mintha nem történt volna semmi. Ez fájt neki. Tudott róla mindent, nem érdekelte, de ez a megaláztatás mégis sok volt. Fájdalma gyűlöletté alakult, amikor egy hét múlva akaratlanul kihallgatott egy beszél­ getést. — Ferit is felcipelte — mondta egy érdes hang. - Májat adott neki, mint nekem. — Úgy látszik csak a máj után megy neki — tette hozzá egy vékonyabb hang. Ezen nevettek. - De sok volt a savanyúság! - jegyezte meg egy újabb hang. — Miért? — Mert a Feri nem tudott csinálni semmit. — Úgy kellett neki megmutatni, mi hol van — mondta az első hang. — Honnan tudod? — kérdezte az egyik. — Margit mesélte. Gyűlölet fogta el, szeretett volna odamenni és szétlapítani ennek a strici bandának a pofáját. — Mit érek vele? Ilyenek maradnak ezek akkor is. Margit miatt maradt itt a gyárban és most minden felborult. Napokon keresztül nem szólt senkihez, némán dolgozott. — Ez hülye, ez meghibbant — mondták a többiek. Aztán a következő fizetési napon bement a kocsmába egy sörre. Sokan voltak, han­ gosak. Kikérte a korsó sört, lassan itta. Jólesett, kért még egyet. Félreállt a kocsmaablakhoz, így látta, hogy az egész műhel y ide tart. Margit nem volt köztük, csak a férfiak. Hangos dörömböléssel léptek be, amint észrevették Oláh Ferit mindnyájan odamentek. Kerítettek egy üres asztalt meg három széket. Akinek nem jutott ülőhely az a falnak támaszkodott. Jókedvűen beszélgettek. 37 �A sörös korsók száma megszámlálhatatlan volt. Oláh Feri sem emlékezett arra, hogy mennyit ihatott. Csak azt tudta, hogy a sörtől feloldódott. Könnyebbnek érezte magát, meg már kétszer volt vizelni a vécén két óra óta. Erősen szürkült, amikor azt mondta valaki neki: — Így már mindjárt emberi képed van. — Nem kell azért búskomornak lenni. - Mindenkit elzavart az a kurva — mondta valaki a társaságból. — Nem te vagy az első - tette hozzá egy fiatal fiú. Hirtelen elfutotta a méreg. — Pofa be! — kiáltotta, és a méregtől, az indulattól fejébe tódult a vér. — Ne védd azt a ribancot — kockáztatta meg valaki. Felkapott egy teli korsót és hirtelen a földhöz a vágta. Éles csörmöpöléssel tört széjjel, és a szilánkok koccanva gurultak a kövezeten. — Aki még egy szót szól róla, annak szétverem a fejét — mondta kibálva, és tekintetét körüljártatva szemébe nézett a társaságnak. Csend állt a be a füstös levegőbe. Csak a pénztárgép kattogása hallatszott, majd egy rekedtese férfihang szólalt meg: — Kurva az a javából! Oláh Feri csak állt. — Honnan jött ez a fickó, aki csak úgy belepofázik az ő dolgába? — Vigyázz, ez volt a Margit első szerelme — mondta a fiatal fiú. Lassan körülnézett. Minden szem őt figyelte. - Ha valami bajod van Margittal, gyere ki! Nyugodtan megbeszélhetjük - mondta a rekedtes hangú férfinak és elindult az ajtó felé. A többiek arcán látta, így kellett csele­ kednie. neki kell megvédeni a nőt. Másnap mesélték, hogy alaposan összeverte a rekedthangú pasas, és később tudták meg, hogy a véresrevert fejű Oláh Ferit este kilenc után Margit találta meg a „muki" mellékvágányai között. Hazatámogatta, azóta ott lakik nála. Önmagámról Eddig eltelt harmincöt év. Nem sok, mégis egy fél emberöltő! Adatok, történések, változások, elhatározások és döntések halmaza. Születtem 1936-ban Orosházán. Vasutas családból származom, nagyapóm és apám is az volt. Apámmal bejártam gyermekkoromban Magyarországot. Jártam vagy féltucat iskolába. Baján érettségiztem. Ebben az időszakban jegyeztem el magam a művészetekkel. Érettségi után a katonaság, majd pesti munkásévek következtek. Megpróbáltam a vidéki gyerekek város utáni nosztalgiáját valósággá váltani. Voltam, albérlő, segédmunkás, művezető és termelési programozó. Filmrendezői pálya vonzott már régen. Mint amatőr filmes 1964-ben „Külváros" című dokumentumfilmemet oklevéllel tüntették ki. Hat éve újból vidéken élek, és itt dolgozom mint közalkalmazott. 24 éves koromban kezdtem írni, addig minden idegszálamat a film kötötte le. Azt hiszem azt a harcot már feladtam, de mégsem volt hiábavaló, mert egy mélyebb ön­ vizsgáló harc alapjait adta nekem, az írást. Azokról szeretnék írni akik naponta a puszta két kezükkel cselekszenek, építenek, tesz­ nek Azokról, akik élik a rájuk szabott életet, de ezen belül ők is megvívják harcukat, azokról, akiket az élet a perifériákra sodort, vagy egyszerűen kivetett önmagából. Azokról akik nagyon sokan vannak, az egyszerű emberekről. Eddig írtam, regényt, novellát, film-forgatókönyvet, alapjában véve csak próbaképpen, de nem túl sokat. A harcban, az útkeresésben továbbra is egyedül vagyok. 38 �SZABÓ KÁROLY Réti Zoltán festészete Képzeljünk el egy 23 éves fiatalembert. A háború vihara idegenbe sodorta, de a szerencsétlenségben váratlanul emelkedésnek indult a csillagzatja. Festeni kezdett újra, és tetszettek a képei. Megrendelések és ajánlások. Hamarosan túljutott az anyagi gondokon, és bizonyossággá vált a befutás igérete. Egyszer azonban kint festett valahol München határában. Körös-körül szelíd hegyek és völgyek — pontosan olyanok, mint a szülőföldjén, Nógrádban. A fiatalember még aznap elindul, hogy hazajusson mindenképpen. Akár egy regény is kezdődhetne így. Pedig ami ezután következik, már csöppet sem regény, hanem — egyszerűen — élet. Szívós és tervszerű fölkészülés, helykeresés a társa­ dalmi munkamegosztásban, s szemérmes belső önépítkezés. De ami akkor, ott München határában feltört benne, nem hagyta el soha többé. Réti Zoltán művészetének azóta is a legáltalánosabb vonósa: szoros és bensőséges kap­ csolat a magyar tájjal és annak népével. Azt látja és láttatja szüntelenül. S ebből az alapvető tárgyi tényből következik alkotói hitvallásának fundamentális elve is: az őszinteség. Mindig úgy láttat — manírok, ügyeskedések, korszerűsködő játékok nélkül —, ahogy az adott időszakban, az adott lelkiállapotban valóban érzékeli a világot. Odahajlás a tájhoz és annak embereihez. Ez a - valamikor honvággyal is dúsított erős kapcsolat adja meg a művészi alkat irányultságát is. Réti Zoltán a külső világra tárulkozó festő. A látvány igézettje. A befelé fordulás, a tárgyi világ feláldozásának olyannyira divatos szadizmusa idegen tőle. Azt is mondhatnánk: egészséges szellem. Hogy a több mint húsz esztendős művészi pályafutás során Réti Zoltán miképpen látta és alkotta újra a környező világot; hogy a művészi továbbhaladás milyen síneket épített magának: azt is éppen a tájjal való kapcsolat alakulása jelzi leginkább. Amikor először ismerkedhettem a képeivel - az ötvenes évek elején volt ez -, akkor még egy porózusan sejtelmes tündérvilág, egy légiesen könnyű idill arculatát vette föl a látvány. A kócos nógrádi dombok, a vízvájta szurdokok, a balassagyarmati parkrészletek pontosan úgy jelentek meg a Réti-képeken, mint ahogy az emlékezet és az álom idézi fel a szülőföld tájait. A fiatalember hazakerült, de mikor festeni kezdett, mintha a honvágyas képzelet produktumai bizonyultak volna erősebbeknek. Nem mintha áldozatul esett volna a valóság a látomás előtt. Csupán arról van szó, hogy a megformálásában sokáig tartja magát a nosztalgikus elem, s a magatartásban egy korábbi helyzet állandósul. A hatvanas évek elejére a táj anyagszerűbbé vált, markánsabb jelleget kapott. Lassan eltűnnek a nosztalgikus elemek, s megteremtődik a valóság és a művészi magatartás har­ móniája. Réti Zoltán ez idő szerinti célja: feltárni a tűnő-változó látvány mögötti törvény­ szerűségeket, s láthatóvá tenni a szépség belső struktúráját. A régi spontán képépítés helyére a tudatos és szigorú szerkesztés lépett, s a lágy, meghitt hangulatot egy villódzóbb, intellektuálisabb előadásmód váltotta fel. S milyen most ez a piktúra? Ami ma leginkább feltűnik, az a megformálás dinamikája, ereje. Réti Zoltán mostanábam mintha birokra szállna a természettel. Vallatóra fog hegye­ ket, völgyeket, egeket és vizeket, hogy milyen emberi tartalmak visszaadására képesek. Fákat láthatunk a képeken: görcsös ágaik valami rettenetes erő szorításában kínlódnak mint Laokon. Fákat láthatunk: szerkesztettségükben az elpusztíthatatlan erő jelképei. S fák tűnnek fel megint: ágaik szelíd ölelésre tárva, mint a szeretőké. Barna szántások a képe­ ken — oly áradók, mint maga az élet. Ismét barna szántások: rajtuk a sírhantok csendje. Azután újra csak szántások: örvénylő titokzatosággal. De vallatóra fogja a színeket is és számára annyira kedves akvarell-technikát. Mire képesek a vízben oldott színek? Napos tavaszi tájakat fest, s a színek fény-természete hangsúlyozódik rajtuk. Tavak, egek alkonyok, s a színek az anyageszerűségükkel hatnak ránk, Öreg soproni házak, s a színek mintha tömb-jelleget öltenének. 39 �És mire képes az akvarell? A festői „esetlegességek műfaja"? Az ötletszerűség, s spontán részletezés már régen a múlté. Réti Zoltán mai festményeinek fő jellegzetessége a szerkesztettség. Intellektus és érzelem: nagyvonalúan és szigorúan kezelt kompozíció, amelyen belül szabadon játszik az anyag. Azt hiszem, az eddigiekből is kiderült, mégis hangsúlyozni kivánom: Réti Zoltánt jelentékeny festőegyéniségnek tartom, akire méltán figyelt fel az országos kritika. Mind­ inkább kiteljesedő festészete meggyőzően támasztja alá egyik méltatója szavait: „Réti Zoltán mindig új és új szépségekkel tudja gazdagítani művészetét valahányszor festő­ állvány elé lép." MAGAMRÓL Nagyorosziban születtem, Érsekvad- kerten gyerekeskedtem. Középiskoláimat Balassagyarmaton és Miskolcon végez­ tem. A budapesti Képzőművészeti Főis­ kolára 1943-ban vettek fel. Katonaság, fogság miatt csak később tudtam befe­ jezni tanulmányaimat. Közben zeneis­ kolai tanári oklevelet is szereztem. Ba­ lassagyarmaton tanítok az Állami Zene­ iskolában és a Balassi Gimnáziumban. Az iskolai, katonai éveimet kivéve itt telt el eddigi életem. Ha hívtak más­ hová, mindig találtam kifogást. Mert a honvágy olyan, mint a szerelem. Nem lehet ellene védekezni. Lokálpatriotiz­ mus? Nem tudom. Ez a kifejezés adhat patinát, de lehet vállveregető is. Min­ denesetre nem érdem, talán inkább szerencse, hogy itthon lehetek. Utazni azért nagyon szeretek, sokfelé jártam, s visszatérés után a hazai tájnak még jobban örültem. Ezt a magambaszítt világot szeret­ ném képeimben visszaadni. RÉTI ZOLTÁN 40 �Mikszáth Kálmán emlékezete REJTŐ ISTVÁN Mikszáth és a tisztelt Ház Mikszáth Kálmán nem tartozik azoknak a művészeknek sorába, akik legelső müveik egyikével szerezték meg írói hírnevüket. De nem tartozik azok közé sem, akiket első je­ lentkezésük alkalmával már tehetséges kezdőként tartott szómon a kritika és az olvasókö­ zönség, akik a buzdító figyelem fényében bonthatták ki tehetségüket. Mikszáth lassan ér­ lelődő tehetsége más utat járt be: az 1870-es évek elején megjelent elbeszéléseit közel egy évtizedes kudarcsorozat, nélkülözés, újabb próbálkozás, újabb eredménytelenség kö­ vette. A gondok és megpróbáltatások szorításából végső mentsvárként merült fel a Tiszaparti város, Szeged egyik napilapjának szerkesztőségi asztala. A korabeli szemlélet szerint a fővárosból, az irodalmi központból eltávozni és egy vidéki város napilapja munkatársá­ nak lenni egyet jelentett az önkéntes száműzetéssel, az írói tervekről való lemondással. Mikszáth számára a Szegeden töltött évek a felkészülés, az erőgyűjtés, az első sikerek évei lettek. A Szegedi Napló szerkesztőségében a mindennapi újságírói munka közepette találta meg igazi írói hangját, ismerte meg a publicisztikának véleményt formáló erejét. Amikor 1880 végén újból visszatér a fővárosba, már javarészt elkészültek azok az el­ beszélések, amelyekből hamarosan két új kötetét, A tót atyafiakat és A jó palócokat összeállította. Ezek a kötetek egyszerre Mikszáth Kálmánra irányították a közvélemény és a kritika figyelmét. Új hang, új szemlélet tükröződött bennük. Bár ábrázolási eszközeivel még nem szakadt el teljesen kora irodalmi ízlésétől, robbanó erővel hatott a téma művészi megragadása: paraszhősei lelki és érzelmi világának megelevenítése új utat nyitott irodalmunkban, előkészítette a Tömörkény Istvánnal meginduló, maid Móricz Zsigmond művészetében megérlelődött realista parasztábrázolást. De amíg irodalmunk Tömörkényig eljutott, nagy var­ gabetűt kellett megtennie: Mikszáth nyomán divattá lett a különböző etnográfiai tájegysé­ geket megszólaltató novelláskötetek közrebocsátása. Az ismert és kevésbé ismert novellis­ ták Mikszáth művészi újításából figyelmen kívül hagyták az alapvető jegyeket: a nép szeretetét, a hősök lelki rezdüléseinek művészi megformálását, csaknem egy évtizedig e té­ mában a provinciális, patriarchális, a polgári fejlődéssel szembefordítható „örök" paraszti vonósok idillizálására fordították figyelmüket. Mikszáth művészetét az egykorú kritika, majd később az irodalomtörténetírás is szíve­ sen vetette össze Jókai Móréval. A párhuzamkeresők arra már kevésbé fiaveitek fel, hogy Mikszáth A tót atyafiak és A jó palócok parasztábrázolásával már tulajdonképpen eltá­ volodott Jókai művészetétől, sőt egyre nagyobb fenntartással nyilatkozott Jókairól. Nem a tisztelet és a megbecsülés szavai apadtak el, hanem az átalakuló élet letagadhatatlan jelei, sőt azok tömeges jelentkezése döbbentette ró Mikszáth Kálmánt arra, hogy Jókai művészete a megváltozott körülmények között egyre kevésbé lehet mérce és példakép. E felismeréshez megint csak a napisajtóban végzett tevékenység vezette el. A Pesti Hírlap belső munkatársaként riporterként végigkísérte az 1881-es képviselőházi választáso­ kat, majd az új parlament őszi ülésszakától kezdve tudósításokat és riportokat írt a kép­ viselőház ülésterméből. Az első próbálkozások „Apróságok az ország házából", „Apróságok a Házból", „Az országházból" címmel jelentek meg. És alig telt el az őszi ülésszak és kezdődött a tavaszi ciklus, kialakult a sajátos mikszáthi műfaj, amely A tisztelt Házból címmel ment át a közönség tudatába és vonult be az irodalomtörténetírásba. Mikszáth nemcsak a végleges címet találta meg, hanem kialakította a formát is: rövid idő alatt megérezte, hogy a helyzet és a légkör megelevenítése sajátos publicisztikai feladat. Karcolatainak legvonzóbb újdonsága az volt, hogy mert és tudott szakítani a korábbi évtize­ dek és az egykorú újságírói gyakorlattal: nem beszámolót, nem recenziót, de nem is glosz- 41 �szót írt a képviselőházi ülésekről, hanem kézen fogta, szinte „belopta" a parlamentbe ol­ vasóit, s a mindennapi élet közelébe hozta a politikai élet fellegeibe emelt testületet. Mikszáth művészetének sajátossága abból fakadt, hogy a kapott feladathoz, ahhoz, hogy napról napra írjon a Pesti Hírlap hasábjain, hozzáadta saját egyéniségét. Nemcsak eleven alakokká varázsolta a képviselőket, nemcsak élettel töltötte meg az ülésterem padsorait, a folyosót, a büfét, a karzatot, hanem a maga gondolatvilágán szűrte meg az esemé­ nyeket. A tisztelt Házból című karcolatokat egybegyűjtve mi magunk is — éppúgy, mint Mik­ száth egykorú újságolvasói — napról napra nyomon követhetjük a parlamenti élet csendes hétköznapjait, időnként kedélyeket és hangulatokat egyaránt felkorbácsoló vitáinak hol a felszínen hullámzó, hol pedig valódi viharokat kiváltó összecsapásainak a szatíra torzító lencséje elé idézett világát. Mikszáth irónikus szelleme irányítja figyelmünket a fontosabb mozzanatokra, a jelentéktelen események mögött meghúzódó mélyebb összefüggésekre. Írónk finom észrevételeivel érzékelhetővé tette a képviselői habitus mögött meghúzódó szellem igazi értékét, a képviselői padból elhangzó nézetek és állásfoglalások erkölcsi­ erejét. Mikszáth nem illúziórombolásra készült, nem az volt célja, hogy minden áron a gúny torzító eszközeivel csökkentse a tekintélyeket. Az érvet, a szellem igazi fényét még a saját nézeteivel ellentétben állókban is tisztelettel elismerte, és e véleményének karcolaitaiban egyértelmeűn hangot is adott. A parlamenti karcolatokból bontakozik ki legteljesebben Mikszáth közéleti, társadalmi és politikai gondolatvilága. A közélet eseményeivel való szüntelen és folytonos foglalkozás arra késztette, hogy elmélyüljön a jelenségekbe, a felszín mögött keresse-kutassa a háttérbe meghúzódó mozgató erőket. Az ülésteremben elhangzottak visszaadásakor az érvek és eszmék vonzzák. Vannak olyan írásai, amelyek szinte egy röpke mondattal adnak számot a napi ülésről, magát a karcolatot pedig a folyosó adomáival, a büfé tréfáival vagy egy-egy képviselőről szóló tör­ ténettel tölti ki. De közvetlenül az ilyen jellegű írások mellett olyan karcolatokat is találha­ tunk, amelyek nyomon követik az ülés fontosabb mozzanatait. A gyors általánosítás könynyen arra a feltételezésre csábíthatna, hogy voltak olyan napok, amikor Mikszáthnak nem volt „kedve” részletesen beszámolni, viszont voltak olyan alkalmak, amikor „jókedvében" bő lére eresztette referádáját. A behatóbb vizsgálat azonban kizárja ezt a feltételezést. A tények meggyőznek arról, hogy elsősorban nem Mikszáth kedélyállapota határozta meg a beszámoló megírásának módját, hanem a képviselőházi ülés témája és elsősorban a fel­ szólalók személye, valamint állásfoglalása. Arról a sajátos megközelítési módról, amellyel Mikszáth témáját megragadta, írásainak egész sora vall. Sokkal tudatosabb író volt annál, mintsem szellemes stílusfordulatokkal és csattanókkal beérte volna. A nézőpontról többször szól. „E karcolatokat — jegyzi meg egy alkalommal —, melyek a Pesti Hírlapban jelennek meg, rendszerint hárman írjuk. Egy mameluk képviselő (de ez csak akkor van ott, ha beparancsolják), némelykor egy független­ ségi képviselő (de ez meg csak akkor van ott, ha valami botrány van készülőben) s végül én magam, akinek mindig csak azt lehet megírni, amit meghagynak, s az semmit sem ér.” Igen sokszor közvetlen formában is megfogalmazta sajátos szemléletmódját: „Nem áll jól nekünk filozofálni - írja egy helyütt —, hiszen mi csak a napokat jegyezzük, nem az időket, s azokban is csak azt, ami tréfás dolog.” „Oly mulatságos volt ez a mai ülés veti közbe másutt —,hogy nekem, aki mindig a mulatságos oldalait keresem az ülésnek, meg kell hátrálnom, kiszorítottak a komoly oldalaihoz. Megbuktam." A hangnem, a tónus sajátosságairól vallanak a karcolatok szövegébe szőtt írói „kiszólások" is: „nem hoztam hát el semmi tárgyat ehhez a karcolathoz - vallja meg egyik írásában -, az lehetetlen is lenne, de minthogy egy hasábot mindennap nekem kell teleírnom a mellékleten a Házból, kénytelen vagyok a semmit nyújtogatni egy hasábnyira." Más helyen a folyosói pipafüstbe burkolódzó képviselőknek a jövőt latolgató beszélgetését kommentálva, saját karcolataira utal: „nekem az az ötletem támad, s aligha csalnak kombinációim, hogy a kormány meg akarja buktatni az én karcolataimat. Mert ez már a harmadik olyan ülés, amelyiknél az alvás is több megírni való mozzanatot nyújt." Mindez tehát a módszer egyik jegyét, a megközelítés útját érzékelteti. A módszer másik ismertetőjegye az események megítélésének jellege. Erről is sok alkalommal vallott Mikszáth. Egyik karcolatában — minden valószínűség szerint a karcolat csattanója kedvé­ ért — arról számol be, hogy a vadászat megnehezítése érdekében minden Farkas — azaz 42 �minden Farkas nevű képviselő — a vadászati adó felemelése mellett voksolt. Az ártatlan tréfa helyesbítő nyilatkozatot szült: az ellenzéki Farkas nevű képviselők tiltakoztak az ellen, hogy valóban megszavazták volna a kormány adóemelését. Mikszáth a kényszerű helyreiga­ zítás alkalmával újabb oldalát világítja meg szemléletének: ha jól is hallotta az eseménye­ ket — írja védekezésében — „a fejében — mert valami olyan gépezetnek kell benne lenni — visszájára fordult meg a dolog”. És ha ehhez hozzáfűzzük, hogy ugyanez alkalommal még azt is leszögezte, hogy olyan informátort nem tud és nem akar használni, „aki egészen tudja, mit beszélnek a Házban, hanem csak úgy félig tudja, s a másik felét maga képzeli hozzá ... az igazán becses anyag, kivált az a része, amit ő gondol ki". E mozzanat: a jelenségek visszájára fordítása, illetve a kialakult szituációba való beleélés és annak öntörvényű továbbfejlesztése a szatíra egyik legsajátosabb módszerének tudatos vallása és vállalása. Mikszáth ismerte kora társadalmi közhangulatát, és ezért nagyon jól tudta, hogy amíg a humor és az anekdota mosolyt fakaszt, addig a gúny, az irónia és különösképp a sza­ tíra hevesebb érzelmi reakciókat vált ki, és korántsem számíthat olvasói osztatlan egyet­ értésére. Számított a támadásokra és vállalta azokat. Egyik karcolatában felidézi a mindig humorizáló függetlenségi párti Németh Albert egyik keserű kifakadását: ........míg én ebben a Monarchiában vagyok, s míg ezeket a fizionómiákat látom, addig mindig a keserűség bolondozik belőlem." Mikszáth a mindig Németh Bercinek titulált Németh Al­ bert kesernyés szavaihoz kapcsolja a maga vallomását (de az is elképzelhető, hogy csak maga mentségeként adja alakja szájába e szavakat, hogy hozzáfűzhesse a maga állás­ pontját!): „Amit Németh Berci mondott, azt ő magamagáért mondotta, de a karcolatok írójának is jó mentségét képezi ez, ha netán szemére vetnék, hogy miért nem fordít na­ gyobb gondot a Ház komoly eseményeire. Komolyabb események! Én istenem, de szörnyen naívok önök, képzeletbeli gáncsolóim!” Bár képzeletbeli gáncsolókat ír Mikszáth, voltak valódi támadói is. Bizonyíthatóan a Szabadelvű párti Dobránszky Péter nyilatkozatban til­ takozott Mikszáth bírálata ellen. Írónk ugyanis lakonikusan a következőket írta: „ . . . meg­ pihent a Ház a folyosókon, mert Dobránszky Péter beszélt másfél óráig. S hogy unalmas ne legyen, közben németül is olvasott fel, hanem azért mégis unalmas volt.” A sértődött képviselő tiltakozó nyilatkozatot küldött a Pesti Hírlaphoz. Kenedi Géza szerkesztő a tilta­ kozást átadta Mikszáthnak. Az író annak szövegét azonnal beleillesztette a következő napi karcolatába. A csipkelődő kommentár élesebb volt, mint a nyilatkozatot kiváltó megjegyzés, sőt a hozzáfűzött anekdota még a kommentár szövegénél is kegyetlenebb. De sok kritikát kaphatott szóban is, hiszen az alábbi karcolat alapérzelme csak konkrét eseményekre épülhet. Alig néhány hónappal később Mikszáth egyik parlamenti referádájában újból visszatér A t. Házból című karcolatok fogadtatására és értelmezésére. Nem té­ teles nyilatkozatot ír, hanem vérbeli író módiára sajátos formába önti a fülébe jutott ne­ gatív megnyilatkozásokat. Ezt a karcolatot is úgy kezdi, mint a többieket: az általános helyzetképet vázolja fel, azon elmélkedik, hogy egyre inkább csökken a képviselők aktivi­ tása. egyre kevesebben jelennek meg a parlament ülésein. E gondolatsor félbeszakítva mintha valóban akkor jutott volna kezéhez — jelzi olvasóinak, hogy egy „gyengéd női kézből" egy karcolatot kapott, amely figyelemreméltó címet viselt. ,,A t. Ház hölgykarzatá­ ról.” A maga fejtegetéseit amolyan tettetett kényelemszeretetből megszakítja („minek kop­ tassam én a saját eszemet”) és átadja a helvet a „sokkal kellemesebb csevegőnek”. A gyöngéd ujjacskák ,,karcolásá”-nak szerzője leányos családanya, akit nemcsak kíváncsisága vezetett a képviselőház hölgykarzatára hanem terepismeretre is szert kíván tenni, így akart megfelelő férjet kiszemelni leányai számára. A hitelrontás vádjával illette A t. Házból című karcolatok szerzőjét. Az első, amit felvet, az a nézőpont kérdése: honnan és hogyan láttatja Mikszáth a Házat. A feltett kérdésre adott válasz magában foglalja a szatíraírónkat ért vádak leg­ gyakrabban hangoztatott tételét: nem az ülésteremben történtek foglalkoztatják, hanem a kuliszatitkok. ,,Vagy úgy - karcolja a „gyöngéd ujjacska” —, odakünn őgyelgünk ugye a folyosókon? Vagy a büfében szürcsöljük be a humort? Az országos gondok és ügyek azon az üvegen át nézve válnak oly tréfásakká, melyet nem az orrukon viselnek önök, ha­ nem melyet a szájukhoz emelnek.” Tehát a mikszáthi karcolatokra érzékenyen felszisszenő közönség a szatíra eszközeit és módszereit félretolva a léhaság és felszínes bizonyítékát látja az ironikus hangnemben. Ebből a megítélésből következett a második vád: a mikszáthi tárgyalási mód meg­ fosztotta a parlamentet attól a nimbuszától, amellyel korábban a közhangulat övezte: amióta A t. Házból című karcolatok megjelennek, „. . . azóta lett előttem a Ház nem 43 �„tisztelt", de még csak nem is Ház, hanem csak egy nagy bazár, hol mindenki a szellemi portékáját árulja.” Az apokrif támadásokban Mikszáth kimondja az írásait ért legerőtel­ jesebb vádat: „ön (ti. Scarron) tönkre tette az illúzióimat. Meg vagyok zavarodva. Vagy ön fog fel mindent ferdén, vagy én.” A harmadik vád már csak következmény: a karcolatok önkényesen emelnek ki kép­ viselőket és hallgatnak el fontos személyiségeket. Horváth Gyula, Komjáthy Béla, Hoitsy Pál és Prónay Gábor túlzott szerepeltetését említi meg, és szemére veti, hogy képviselő unokaöccséről soha nem írt, „pedig ott ül a jobboldalon és három tantárgyból volt emi­ nens harmad éve”, de nemcsak őt mellőzi, hanem konokul hallgat a kerületüket képviselő „szegény Csejthey”-ről is. Eddig „A t. Ház hölgykarzatá"-nak a véleménye. Azt talán szükségtelen megemlíteni, hogy a három vádpont A t. Házból című karcolatok legfontosabb sajátosságait vette célba: azt a módszert, amellyel Mikszáth kiküszöbölte a hosszadalmas referádát, helyette a hangu­ latot és légkört teremtette meg, és ezen keresztül érzékeltette mindazt, ami a parlament­ ben zajlott. Az apokrif levél szatirikus hatását még azzal is erősíti az író, hogy a „gyöngéd női kéz" karcolta egyes megállapításokhoz zárójelben amolyan szerkesztői megjegyzésfélét is fűz. Ezzel szellemesen fokozza a támadó levél tárgyalási hangnemét, irónikusan kiélezi a korlátozott szemléletre utaló megfogalmazásokat. Az így, önmagában is hatásos szatíra csattanója azonban betetőzi a kitűnő „ön-támadást”. Mikszáth visszaöltve magára az igazi scarroni mezt, egy P. Szathmáry Károlytól hallott anekdótával zárja a karcolatot. Egyik felvidéki faluba — így szólt a történet — nyalka honvéd huszárokat szállásoltak be. Egy tehetséges festőművész is volt köztük. A piktor szentképeket festett a helyi templomba, mert a falunak igen csúnya népe volt, s az öregek ezt annak tulajdonították, hogy az asszonyok az eddigi rút képeket csodálták meg a templomokban. Az új képek gyönyörűek lettek, angyali arcok, madonna fejecskék, a női és férfi szépség mintaképei néztek le az oltárokról. No, ezeket már bátran nézhetik az asszonyok - vélekedtek a vének. És az ered­ mény valóban csodálatos lett: a következő évben csupa kedvesarcú gyermek született. - Megszépült a falunk! Íme, mit érnek a jó képek! - mondogatták az emberek. De olyan is volt, aki arra gondolt: - Megszépült a falunk! Íme, mit érnek a szép huszárok! Eddig az anekdota, és ehhez fűzi Mikszáth a maga lakonikus végkövetkeztetését: ....... Morál ebből, mélyen tisztelt gáncsolóim, hogyha egyre csúnyul a falu, talán azt sem a mi rútító karcképeink okozzák, hanem ők, maguk a huszárok!...” A parlamenti élet, az ott szerzett megfigyelések, tapasztalatok formálják Mikszáth Kálmán tudatát. Ennek az átalakulásnak nemcsak a parlamenti karcolatokban lehetünk tanúi, hanem ami még ennél is fontosabb: az abban az időben született művészi alkotá­ saiban is Az író szemléletformáló kohója volt tehát a parlamenti élet, és egyben az írói témák kimeríthetetlen tárháza is. Az ülésteremben elhangzó felszólalások, a folyosón csattanó történetek, a képviselők és a választók által az ország minden területéről egybe­ hordott históriák gazdag téma- és jellemvilággal ajándékozták meg az írót. Ezeknek egy része azon melegiben a parlamenti karcolat szerves tartozéka lett, más része újból fel­ bukkant valamelyik rajzában vagy elbeszélésében. Az írói életmű és a publicisztikai tevékenység más jellegű egységére utalnak a képviselőházi karcolatokba beleszőtt olyan anekdoták, olyan fordulatok, amelyek egy bizonyos idő után felbukkannak Mikszáth művészi alkotásaiban. Korábban a regények és elbeszélések kritikai kiadásának sajtó alá rendezésekor feltűnően sok „vánodr-motívumra" bukkantunk: sajá*os helyzetekbe bonyolódó hősök, hóbortos alakok, érdekes képek és hasonlatok abban a mértékben, ahogy haladtunk az életmű magaslatai felé, egyre gyak­ rabban köszöntek vissza, felfrissülten támadtak fel a fiatalabbkori írósok sokszor csak jelzésszerű világából. Az esetek többségében új helyükön, az új művészi koncepcióban mélyebb, messzehatóbb értelmet nyertek. „A belső” írói világban bolyongó anekdotikus motívumok forrásvidékét az eddigi szakirodalom is a képviselőházban vélte megtalálni, de A t. Házból c. karcolatokban betöltött helyük és a későbbi szépirodalmi alkotásban való újabb felbukkanásuk a művészi érlelés számtalan változatát érzékelteti. Néhány példa: az 1882. december 17-t parlamenti karcolatában Mikszáth jelzi, hogy Mocsáry Lajos felszólalásában a jezsuiták tevékenységét bírálta. E megjegyzéshez hozzáfűzött egy Komjáthy Béla által előadott anekdotát a szécsényi barátokról, ez a történet szélesebb atmoszféráteremtő erővel átkerült a három hónap múlva megjelent História egy házasság­ ról c. elbeszélésébe. Az 1883. február 18-i parlamenti karcolatban Mikszáth Szontágh Pált meséltette, aki előadta, hogy ő tarokkozás közben partnerei vitáiból ismerte meg a ház- 44 �szabályokat: „úgy lassankint összefogdostam fejembe a paragrafusokat — mondotta. — Most úgy állnak ott sorban, mint a cövek." A jogszabályok elsajátításának leírt módja megegyezik Mikszáth Az én első principálisom c. elbeszélésében Nicsy Istvánnak a per­ rendtartás megtanulásáról vallott módszerével. Egy másik karcolatában Mikszáth előadott egy anekdotát a csizmába rejtett és így ronggyá táncolt ezresekről, majd ez motívumként visszatért az 1883-ban megjelent Az eladó birtokok c. kisregényében is, ahol Körmöczy bácsit hasonló „baleset” éri. Kemény István báróról és a stiglicekről szóló képviselőházi történetet, amely az 1883. február 10-i karcolatában csak egy futó utalásként merült fel, később A képviselőház madara címmel önálló rajzzá kerekedett. A hasonló jellegű példák tovább szaporíthatók, de úgy vélem ennyi is érzékelteti a műveszi transzfúzió irányát. A tiszteit Házból írt kacolatok százai fokozták Mikszáth népszerűségét, de a legtöbb hasznot ezekből a karcolatokból mégis Mikszáth Kálmán, az író aratta. A politika konyhá­ ján töltött évek tovább érlelték művészetét: egyre szélesebb összefüggésekben egyre mélyebben ismerte fel a történelmi osztálynak hirdetett középnemesség erkölcsi, társadalmi és politikai csődjét. Természetesen ehhez a felismeréshez csak fokról-fokra jutott el. Több, mint húsz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Nemzetes uramék nagyot mondó dzsentrijétől elérkezzen a hazug és korrupt Noszty-família bemutatásáig. A két mű megírása között eltelt két évtized társadalmi és politikai atmoszférája, a dzsentri szerepének teljes „ki­ fejlése" foszlatták szét illúzióit. Útját meghatározta publicista tevékenysége. Mindaz, ami a parlamenti életben összesűrűsödött: a haza sorsa, a felelőtlenség, a politikai és emberi erények, libák, bűnök, valamint az író számára naponta kényszerű szelektálás és a téma humoros előadási módja visszahatott írói tevékenységére, segített mélyebbre látni, esztétikai értelemben közelebb kerülni a lényeghez. BENEDEK ANDRÁS Mikszáth a színpadon Molnár György, korának egyik legértékesebb színészegyénisége volt, az első mai érte­ lemben vehető rendező, aki fölismerte a díszlet és a világítás fontosságát. Fiatalon ván­ dorszínészként bejárta az országot, majd a fővárosba került és 1862-ben, a budai Lánc­ hídfőnél megnyitotta a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat. Paulay Edét megelőzve ő akarta először színre vinni Az ember tragédiáját. 1871-ben méltó helyére került, a Nemzeti Színházba, s bár kiváló Shakespeare-előadásokat rendezett, nem tudott itt sokáig megmaradni, s ismét vidékre került. Podmaniczky Frigyes ebben az időben a Nemzeti Színház intendánsa volt — sok egyéb közt. A Bach-korszak alatt Tisza Kálmánnal együtt az illegális függetlenségi mozgalom hazai vezetője. Ők ketten informálták leginkább Kossuthot a hazai állapotokról, s Kossuth kettejüket tekintette a leendő vezetőknek. Amikor meghiúsult az első kísérlet a franciák, majd a második az olaszok segítségével, s egy szerencsétlen intrika következtében haza­ került az emigrációból Teleki László, Podmaniczky és Tisza álláspontja megváltozott. Rá­ vették Telekit, hogy a határozati párt „követeléseiből" töröljön minden kényes, forradalmi kitételt, s így az végül alig különbözött a Felirati Párt „kívánalmaitól". Ez a fölismerés késztette öngyilkosságra Telekit, s most vált Tisza az alkotmányos ellenzék, az ún. „balközép” vezérévé. A kiegyezés után fokozatosan közeledett az egykori Felirati Párthoz, majd 1875 ben „szegre akasztotta o bihari pontokat" vagyis utolsó fenntartásait. Nyíltan és vég­ legesen szakítva a Kossuth-féle irányzattal, fúzionált a Deák-párttal, majd az így létesült Szabadelvű Párt étén kormányra tépett. * A történethez tudni kell még egy friss napihírt. Molnár György egy vidéki városban vendégszerepelt Shakespeare Coriolanusával. A neves művész tiszteletére zsúfolásig meg- 45 �telt a terem, s az utolsó pillanatokban derült ki, hogy a ruhatárnak nyoma veszett. A társulat hirtelenjében úgy segített magán, hogy összeszedtek a római tógák számára min­ den föllelhető lepedőt, paplanlepedőt, törülközőt. Egyik-másik bizony csíkos volt vagy pisz­ kos, s így aztán, amikor a függöny fölment, a nézőtér hahotázni kezdett. Coriolánok lepedőben (Budapesti Napilap, 1877. nov. 14.) „Egy Ipoly vize mellett fekvő kis városkának, Balassagyarmatnak jutott az a nagy skan­ dalum: Coriolánt lepedőben láthatni. Az egész ország gúnyosan nevet a kis városka száza­ dokig fennmaradó csúfságán . . . pedig ha körültekintünk, ha kissé gondolkozunk felette, bizony sok lepedőben járó Coriolánunk van nekünk egyebütt is. Nem is hiszem, hogy a sors szeszélye nem szándékosan, a mi komoly figyelmeztetésünkre csinálta ezt a kis tréfát. Itt van ez a Molnár György. Tagadhatatlanul a legjobb tragikai művészünk, és minden kétségen kívül megbecsülhetetlen művész, s mégis lepedőben engedjük coriolánoskodni a vidéken, míg itthon nem adhatjuk Coriolánt, mert a vitézi köntös megvolna hozzá, — de maga Coriolán hiányzik belőle. Márpedig shakespeare-i darabokat, mint Podmaniczky Frigyes mindja, vagy jól kell adni, vagy sehogy —, de adni kell. Mi meg azt mondjuk, hogy ha valaki színházi intendáns, annak vagy magának kell eljátszani a Shakespeare-i szerepeket, vagy más olyanokra szert tenni, akik eljátsszák. Podmaniczky Frigyes választott. Eleresztette Molnár Györgyöt és maga játssza el - a Nemzeti Színház renoméját. Kinek ne jutna eszébe a mi Tisza Kálmánunk, ki a volszkusok táborába lépett, s most Róma ellen harcol, melynek védőihez tartozott valaha. Swippsz Pepi. (B. N. 1877. nov. 21.) „(Ma úgy mondanák: Spicces Pepi, Nemzeti Kaszinó tagja) ....ha a német színházba megyünk, ott gesztikulál a színfalak között kicsiny gnóm-termete. mint egy perpetuum mobile örökké izeg-mozog, barna, keleti szabású arca elmaradhatatlan satirungja a szín­ falaknak. Ahol balett-táncosné és színésznő van, ott nem hiányozhat ő sem. Félóra múlva o‘t láthatod a Népszínházban, műértő arccal vizsgálja a lábikrákat, a karokat, a lábak nagyságát, illetve kicsinységét, a portékának ő szabja meg értékét, s ebben Swippsz Pepi­ nek csodálatos gyakorlata van. Ha cincogó hangján azt mondja, hogy ez a táncosné vagy művésznő ennyit ér, az meg van mondva, az olyan szabott ár, hogy egy garassal sem több, nem kevesebb . . . Csakhogy Swippsz Pepit annyira elkapatta a szervezés, hogy most már Nikó Lina asszonyt szerette volna eltávolítani a Népszínházból; bizonyosan van már neki választottja, egy eddigi pályájáról lefogyatkozott szépsége, akit Nikó Lina helyére át kell adnia a nemzeti köztiszteletnek . . . Kimondta hát, hogy Nikó Linónak menni kell. S erre minden eszköz jó. Felkeresi őt magát, és azzal fenyegeti, hogy ha nem távozik, egy olyan párt van a kaszinóban, mely ki fogja fütyülni. A szegény művésznő megijed, s zavarában szabadkozik, hogy neki szerződése van, azt ő nem bonthatja fel, hacsak 500 frt bánatpénzt nem fizet. Swippsz Pepi egyet gondol, visszaszalad a kaszinóba, s egy gyűjtőívet csinál az ötszáz forint összteremtésére, ezen cím alatt:: „Nikó Linónak meglepetésül." Hamarosan össze is hoz kétszáz forintot, s rohan vele a Népszínház igazgatójához. De, oh sors! Itt szenved hajótörést a terve, mert az igazgatónak nem elég argumentum az, hogy Swippsz Pepi és társainak Nikó Lina nem tetszik . . . Csodálatos igazgató ez! Swippsz Pepi dühöng és azt mondja, hogy a Népszínházat most már meg kell buktatni, mert neki nem tetszik, s féktelen dühében könnyen meg is teszi, ha nem vigyázunk.” Ez a karcolat, ami a tényeket illeti, ismétli a kőnyomatosan olvasható hírt, amelyet más módon kiszínezve a többi újság is átvett. S most kezdődnek az igazi furcsaságok, amelyekre a következő napokban vissza-visszatér Mikszáth. Swippsz Pepi — valódi nevét nem érdemes megjegyezni - elküldi megbízottjait a kőnyomatos szerkesztőjéhez és lovagias elégtételt követel. Hasonló nyomásra a Népszínház igazgatója mentegetődző nyilatkozatot tesz. A Magyar Hírlap, amely szintén közölte a hírt, másnap cáfolatot ad ki: az olvasók tekintsék meg nem jelentnek a cikket. Végül, Jókai, az üstökös című hetilap főszerkesztője bocsánatot kér a méltóságos uraktól, hogy munkatársa, Bartók Lajos az ő előzetes hozzá- 46 �járulása nélkül a hetilapban pellengérre állította őket egy humoreszkben. Mikszáth rajongó tisztelője Jókainak, de ez az eljárás és a tűrhetetlen sajtómorál felháborítja. Ő aztán végigver a méltóságos ficsúrokon, később még többször is, például majd az Új Zrínyiászban. 1878 januárjában súlyos bonyodalom középpontjába került a Népszínház. Ugyanis a Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti is szeretne népszínműveket játszani, hiszen ő volt a műfaj megteremtője, a Nemzeti adott otthont évtizedekig a népszínműnek. Most méltány­ talannak érzi, hogy a fiatalabb testvér, a néhány éve létesült Népszínház elhódítsa a közönség tekintélyes részét. A vitában a közvélemény, s csipős humorával Mikszáth is a Népszínház mellé áll. Furcsálja ugyanis Szigligeti átlátszó cselfogósát: magasabb gázsi ígéretével csábítja vissza a nemzet csalogányát, Blaha Lujzát. Mikszáth tréfásan azt ajánlja neki, szerződtesse a Népszínház társulatának színe-javát, sőt igazgatóját, Rákosi Jenőt is — rendezőnek. Két nap múlva újabb karcolat következik: hogyan kacérkod k a színésznő a két igazgatóval, s tán folyt volna még több is Mikszáth tollából, ha hirtelen válasz nem érkezik. Szigligetitől, a sorstól. Szigligeti meghalt. Váratlan csapás a színházra, a magyar irodalomra, Mikszáth tudja a legjobban, s gyönyöreűn el is parentálja Szigligetit. De érezhetően szégyelli magát. Hiába volt igaza ebben a dologban, a halál hirtelen a teljes életet veti a mérleg serpenyőiére, sőt ízlés­ telenné válik. Szorosabb kapcsolatba került Mikszáth a színház világával szegedi újságíróskodása három évében. 1878 nyarán a Szegedi Naplóhoz szerződött belső mukatársnak, s többek közt a színházi rovat is az ő kezébe került. így aztán hetenként két-három estéjét a színházban tölti. Tudósítása ritkán terjeszkedik ki a darabok tartalomismertetésére és bírálatára, hiszen javarészben nem újdonságok. Közismert népszínművek és operettek váltakoznak a színház műsorán, s elemzésüket a bemutatók idején már elvégezte a fővárosi kritika. Mikszáth inkább az előadást és az előadókat bírálta. Elmélyült, kidolgozott alakítás nemigen fordul elő. Egyrészt azért, mert a szegedi tár­ sulat nem rendelkezik kimagasló tehetségekkel, s így még a dícsérő szavak mellé is odakívánkoz:k, hogy mindez csak vidéki mérce szerint értendő. Másrészt a játékrend sem teszi lehetővé a művészi munkát. Egy-egy évad műsorán ötven darab szerepel, ami azt jelenti, hogy a legjobb esetben 2-3 próba előzi meg az előadást. A színészek nem győzik a szereptanulást, s így az előadások főszereplője a súgó, akinek duruzsolását folyton hallja a nézőtér. Szereptudás nélkül pedig nincs színészi alakítás, legföljebb egykét hatásos jelenet erejéig. A különbség akkor tűnik szembe, ha föllép egy fővárosi vendén, mint Prielle Kornélia, Halmi Ferenc vagy Ujházi Ede. Az ő alakítása különösen a Falu rosszában tűnik fel Mikszáthnak. „Ujházi Ede Gonosz Pistát eredeti fölfogásban és többi, ismertebb személyesítőtől eleltérően alakítja. Gonosz Pistája nemcsak a ravasz tolvaj, hanem főképp a falu diplomatája, aki előáll rossz tanácsával, akár kérik tőle, akár nem. Ravaszsága kisegíti saját bajá­ ból és ügyesen kever bajba másokat. Örömbe tör ki sikerült cselfogósai fölött, mint a második fölvonás végén, és saját ártatlanságának látszatát emeli a gyanúba kevert Boris és Tercsi szerencsétlensége. Az okozott zavaroknak örül, mert a zavarokban legjobban halászhat. - Ujházi baktere nem paraszt csősz, hanem öntudatos bocskoros nemes, aki bízik eszében s az eseményekben tud olyant csavarítani, hogy felülkerekedik mindig, amíg végre feje fölött összecsapnak gazságai és hazugságai. De a virtus még bukásában sem hagyja el. Az egyszer ugyan torkára forrt a virtuskodás, de a jövő, az mégis Gonosz Pistáé." Mikszáth és a szegedi színház kapcsolata egészében meglehetősen passzívnak látszik. Sem a színházi tudósításokban, sem egyebütt nincs nyoma annak, hogy Mikszáth az újság­ író-páholyból vagy a nézőtéri zsöllyéből a színpadra kívánkozott volna mint szerző. Szívesen nézte az operetteket, de ez a műfai távol állt írói alkatától. A népszínművel más. bonyolultabb a helyzet. A népszínmű másodvirágzásának kora ez, amely Blaha Lujza varázslatos egyéniségéhez kapcsolódik. Ez a nagyszerű színésznő közepes, sőt gyönge műveket is diadalra tudott vinni, s mint néző Mikszáth sem szabadulhatott hatása alól. Mint író viszont világosan látta, mennyire hamisak maguk a művek. Mindössze két író akadt. Tóth Ede és Csepreghy Ferenc, akik a népszínmű örökös vasárnapjai mellett meg­ próbálták a falusi élet, a vidéki alakok hétköznapjait, az élet realitásait is ábrázolni. Mikszáth elismeréssel nyugtázta ezeket az eredményeket, s ő maga is hasonlókkal próbál­ kozott — de novellában. Ezt érezte akkor a maga sajátos terrénumának. 47 �Első nevezetes írásaiban, A jó palócok és a Tót atyafiak novelláiban érezhető mégis a népnek olyanfajta romantikus, idillikus szemlélete, amely egy tőről sarjad a népszínművek és népi melodrámák szemléletével. Az igazi érték azonban a realizmus, amely már itt is megvan, s később egyre jobban elmélyül. A realizmus pedig ritka jelenség volt a kor színpadán. Jóformán egyetlen mű képviseli, a Proletárok — újabban Ingyenélők vagy Mákvirágok címen szokták felújítani — Csiky Gergely drámája. Jellemző, hogy ez volt az egyetlen, amelynek szegedi színrevitelét Mikszáth többször is nyomatékosan sürgette. A darab csakugyan színre került, elég közepes elő­ adásban, de még így is jelentős sikerrel. „Uraim, le a kalappal" — idézte Mikszáth a szálló­ igévé vált mondást. A színházzal való állandó kapcsolat megszűnt, amikor Mikszáth Pestre költözött. Rövi­ desen a Pesti Hírlap szerkesztőségében helyezkedett el, s itt jelentek meg nagyszerű országgyűlési karcolatai. A színház ügyeivel most már csak elvétve, ötletszereűn foglalkozott. Az egyik, talán a legjellemzőbb humoreszkje abból az alkalomból született, hogy Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója is írt egy színművet, s benyújtotta a Nemzeti Színházhoz. Mikszáth eltűnődött, mi lehet még ebből. „Most tehát senki se ment többé ettől a ragályos nyavalyától. S nem lehetetlen, hogy a Teleki-vígjáték díjra Tisza Kálmán is pályázik, és hogy a népszínmű-pályázatra Kossuth is küldött darabot.” A Teleki-díj - száz arany - valóban sok embert csábított a drámaírásra, s a bíráló bizottság tagjainak lakásán csak úgy roskadoztak a bútorok a beküldött kéziratok alatt. Ezekről szól a humoreszk. A drámaírók hazája (P. H„ 1881. dec. 14.) „Száz arany egy poloskáért!” — szokott lenni felírva néhol a boltajtókon egy-egy táblácskán, hol oda van rajzolva nagyított alakban a hirdetmény mellé két oldalról a poloska is, arany színekben. Valahányszor arra sétál el valami drámaíró (s vajon a nap melyik órájában ne sétálna?), mindig megrezzen és elhalványodik, sóhajt, kezét szívére teszi (hiszen a mellény­ zseb is ott van azon a tájon van véletlenül), s gondolataiban, mint a villám cikázik át az elkeseredés emésztő töprengése: - Hát egy poloska is annyit érne, mint egy sikerült darab? De ez csak helytelen értelmezése a bolti táblácskának. Jönni fog idő (és már nem is lehet valami nagyon messze), amikor ilyen táblácskák fognak állni reklámul a puskamű­ vesek cégtábláin: „huszonöt arany egy drámaíróért." Mert, uraim, küszöbén állunk annak, hogy éppen mint a poloskák elszaporodása folytán, a drámaírók kipusztítására is valami arkánumot találjanak fel. Nehezen fog ugyan menni, mert szerény véleményünk szerint szásszor könnyebb a poloskákat kipusztítani, mint a drámaírókat. Az elmondottak után furcsán hangzik az a kijelentés, hogy Mikszáthban kora leg­ nagyobb drámaírója rejtőzött. Rejtőzött, mert hiszen ő maga egyetlen drámát sem írt. Mégis kibontakoztak drámai értékei, amikor az utódok elvégezték a színpadra állítás munkáját. Ha csak a jelentősebb színpadi műveket nézzük, abból is szép sor kerekedik ki. Hevesi Sándor volt az első. Régi világ címen 1919-ben mutatott be a Nemzeti színpadán három egyfelvonásost a Tavaszi rügyek, a Frivol akta és a Grisics hitelbe vett bort című novellák alapján. A továbbiak: Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, Az eladó birtok, Mindenki lépik egyet, A vén gazember, a Noszty fiú esete Tóth Marival, Akii Miklós, Különös házasság, A szelistyei asszonyok, A körtvélyesi csíny, Egy éj az Arany Bogárban, A sipsirica, A beszélő köntös, A két koldusdiák. A felsorolást lehetne folytatni az apróbbnagyobb novellák dramatizálásával, a rádió, a tévé- és a filmváltozatokkal, de talán ennyi is elég. Ezek a művek mind Mikszáth halála után íródtak. Életében, mint egy leveléből kitűnik, több regényének dramatizálását engedélyezte, de egyik sem került színre. Illetve egy mégis, a Szelistyei asszonyok német nyelvű opera-változata, amiről maga az író is csak utólag értesült. Viszont ő engedélyezte a regényének egy másik, operett-változatát, amely elkészült ugyan de nem került bemutatásra. Egyidejűleg ajánlotta a Kísértet Lublón és a Beszterce ostroma feldolgozását. „Ez a kettő született operett-anyag” — írta egy levelében. 48 �említett színpadi feldolgozások közül négyben magam is ludas vagyok, s ezt a bű­ nömet még két nagyobb rádiójáték és egy tévéjáték súlyosbítja. Mint érdekelt fél nem érzem magam illetékesnek, hogy a többi pályatárs munkáját bíráljam, viszont talán nem lesz érdektelen, ha beszámolok saját tapasztalataimról. Mi az, ami nemcsak engem, hanem a mai színházat és közönséget a leginkább vonzza Mikszáth műveiben? Egy szóban megjelölve: a realizmus. Az, hogy Mikszáth világosan látja és híven ábrázolja alakjait, akiknek színes egyéniségében és érdekes sorsában mindig megszólal valami többlet: egy-egy korszak eszmevilága. Az irodalmi ábrázolásnak számos fogása van, s Mikszáth remekül érti, hogyan lehel néhány jellegzetes vonással az olvasó felé állítani alakjainak külsejét. Ennél azonban jóval lényegesebb a lélekábrázolás, s ezt szolgálja az ezernyi anekdota, apróbb-nagyobb történet, amely az alakokat meghatározott helyzetben mutatja be. Mozgásban látjuk őket. Magatartásuk, viselkedésük, minden szavuk pontosan kifejezi jellemüket. Mikszáth regény­ alakjai nem csak életszerűek, hanem teljes emberek, színházi szemmel nézve kitűnő sze­ repek, függetlenül attól, hogy csak egyszer, epizód-szerűen jelennek meg, vagy ők a fő­ alakjai a történetnek. Az így jellemzett alakok úgyszólván személyes ismerőseivé válnak az olvasónak Apró uram, a bolondos Pongrácz gróf, Katánghy Menyhért, az öreg Gáspár, Kopereczky főispán, s annyi más — fogalommá vált. Az anekdotikus emberábrázolásban az a vonzó a színpad számára, hogy az alakokat cselekvéseik által mutatja be, s színpadnak épp ez a legalkalmasabb eszköze. Csakhogy a regényalakokat, s az őket jellemző történeteket a regényíró kedve és tehetsége szerint szinte korlátlanul szaporíthatja, a drámaíró viszont nem. Sok minden köti őt. Először is a színtársulat létszáma. Aztán a színmű megszabott terjedelme, aránylag kevés helyszín­ lehetősége. És sok egyéb közt, de talán ez a legfontosabb, a színész és a közönség igénye. Ha egy alak — mondjuk a Noszty fiúban Bubenyik — egyszer a színpadra lépett, egy nekivaló, jó jelenetben bemutotkozott, akkor őt többé nem szabad eltüntetni a történetből vagy egyszerű statisztává degradálni. Választani kell tehát: vagy egyáltalán ne lépjen a színre, vagy szerepeljen a továbbiakban is, ahol a regény már nem ad segítséget. Ez a Bubenyik például pokoli ravaszsággal ejti át a krapeci parasztokat, hogy ássák ki ingyen Kopereczky báró jégvermét, sőt még fizetnek is neki, hogy megengedi. Remek furfanggal bolondítja el a főkötő-őröket, hogy azok önként adjanak két fekete gyöngyöt a féltve őrzött családi kincsből. Ám ha ezt az önmagában nagyszerű jelenetet Noszty Feri és Tóth Mari tervezett házasságához viszonyítjuk — s a színdarab erről szól — ahhoz igen kevés a köze. Annyi, hogy Kopereczkynek a főispáni beiktatás miatt pénzre van szüksége. D maga a főispánság is alárendelt jelentőségű a drámai cselekmény szempontjából. Koperczkynek azért kell főispánná lennie, hogy hatalmaskodása és furfangja révén Ferit szolgabíróvá tehesse abban a járásban, ahol Tóth Mari lakik. Vagyis a drámai cselekmény felől nézve nemcsak Bubenyik epizódalak, hanem az a Kopereczky is, akiről szól a regénynek szinte harmada. Talán ez a példa megvilágítja, miféle kincseket kap a dramatizáló az anekdótázó regénytől, s ugyanakkor mennyi problémát. Egyfelől vétek kihagyni bármelyik részletet. Másfelől a színpad gyorsabb, célratörőbb cselekményt kíván, s minél előbbre halad, annál kevésbé bírja el a kitérőket. A színpadi átdolgozást én mindig úgy fogtam föl, hogy amennyire csak lehet, hűnek kell maradni az eredeti mű szelleméhez. Persze a „mű szelleme” mindig önkényesen értel­ mezhető, hiszen az egyik olvasó ezt a részletet érzi döntőnek, a másik amazt. Ugyancsak ingatag fogalom az is, hogy „amennyire csak lehet”, hiszen a színpadon nemcsak a szöveg érvényesül, hanem a színészi játék, tehát gyakran fölöslegessé válnak olyan mondatok, amelyek a regényben nagyon is helyénvalók. Elvileg tehát abból kell kiindulni, hogy mivel Mikszáth kitűnő regényeket írt, az átdolgozónak ugyanígy be kell tartania a dráma szabály­ szerűségeit, s lehetőleg a regény értékéhez fogható színpadi művet kell alkotnia. Mondanom sem kell, hogy ez gyakorlatilag igen nehéz, s mindig csak hozzávetőleges eredményt lehet elérni. Néha elég egy epizódot más szituációba helyezni, de gyakran tovább kell menni. Mikszáth, mint minden regényíró nemcsak alakjain keresztül mutatja be az életet, hanem mint fölöttük álló elbeszélő, a saját szavaival, gondolataival is. Ez már kívül esik a színház eszköztárán, hacsak föl nem lép egy narrátor — aki az én megítélésem szerint nem illik Mikszáth stílusához. Az ő írásainak vonzóereje életszerűségében rejlik. Az olvasó együtt él az alakokkal, s ezt a meghitt viszonyt megrontaná egy folyton előlépő narrátor, aki puszta jelenlétével állandóan figyelmeztetné a nézőt, hogy mindaz, amit lát, csak mese. 4 49 �Mikszáth, az író azonban gyakran beszél gondolkozik úgy, mint egyik-másik alakja, s így az írói reflexiók egy részét szájába lehet adni némelyik figurának. Sőt olykor érdemes az írói megjegyzések elmondásáért fölléptetni egy-két mellékfigurát, aki a regényben tán csak fölvillanó statiszta volt. A Sipsirica színpadi változatában például a tabáni vendéglő két névtelen törzsvendége közt alakul ki valami apró nézeteltérés, aminek kapcsán meg­ elevenednek Mikszáth remek apró megfigyelései. Hasonló módszerrel próbálkoztunk a Körtvélyesi csínyben. A történet hőse, az esemé­ nyek mozgatója Katánghy Menyhért, csakhogy ő a regényben a háttérből mozgatja az intrikákat, s alig egy-két pillanatra lép elő a homályból. Itt a darab egyik jelenete ki kerekedett abból a vasúti élményből, amelynek a regényben maga az író volt az egyik szereplője. Drámailag igen fontossá vált az a jelenet is, ahol Menyus elveszített mandátuma helyett másikat kér a minisztertől, s nyomban intézkedik, hogy Körtvélyes polgármestere és a főispán egy-két támogató szót kapjon. Ez a jelenet megvan ugyan a regényben, csakhogy túlságosan rövid lenne a színpadon, hiányzik a megfelelő körítés. A regényben egy-két utalás fölvillantja a Klub és a miniszter képét de ennyi a színpadon súlytalan lenne. Itt Mikszáth egyéb írásait, karcolatait lehetett fölhasználni. Végül azonban, ha minden kötél szakad, a dramatizáló kénytelen saját leleményére támaszkodni. Mivel ilyenkor az átdolgozó teljesen beleássa magát Mikszáth írásaiba, némi gyakorlattal stílusát is tudja utánozni. A színészi alakítás egységbe foglalja az eredeti és az utánzott, s a közönség többnyire észre sem veszi a különbséget. Annál inkább maga az átdolgozó, mikor aztán később beül egy előadásra. Úgy érzi, mintha az eredeti Mikszáth-mondatok elnyűhetetlen bőrből lennének, az ő mondatai pedig szétmállanak, mint a rongy. Elnézést az őszinteségért, de ez az igazság. Befejezésül mégcsak egyet. Húsz éve, hogy Karinthy Ferenccel együtt darmatizáltuk a Körtvélyesi csínyt, s a darabnak igen szép sikere volt a Madách Színházban. Most a Nemzeti Színház tűzte a műsorára, s összeültünk Karinthyval, hogy nem kellene-e egyet-mást még csiszolni rajta. Újraolvasva is tetszett mindkettőnknek, de némi fejtörés után Karinthy mégis azt mondta: - Egészen jó darab ez, sőt kitűnő is lehetne. Csak azt húzzuk ki belőle, amit mi írtunk bele. NACSÁDY JÓZSEF Szegedi kirándulások Köztudott - s különösen a szegediek emlékeznek rá -, hogy Mikszáth 1878 nyarától 1880 végéig szegedi újságíró volt, a Szegedi Napló munkatársa. A város és az író kap­ csolatának történetében nevezetes esemény az 1910 januárjában rendezett, az országos ünneplést megelőző, Mikszáth 40 éves írói jubileuma alkalmából rendezett szegedi ünnep­ ség. Arról, hogy a közben eltelt harminc esztendő alatt hogyan alakult a város és az író kapcsolata, jóval kevesebb szó esett. Pedig az általában „eseménytelen"-nek jellemezhető Mikszáth-életrajz vonatkozásában sem lehetnek érdektelenek az írónak azok a szegedi „kirándulásai”, amelyekről tudunk ugyan, de részleteik jobbára ismeretlenek. Ez alkalomból az ilyen kirándulásokról adunk - emlékeztetőül — vázlatos áttekintést. „Ki a Tisza vizét issza ., Ha nincs is bizonyítékunk arra, hogy Mikszáth ivott a Tisza vizéből, mégis betelt rajta a dalba foglalt szólásmondás. A városból való elmenetele is csak félig volt elszakadás. A Szegedi Napló akkori szerkesztőjével, Enyedi Lukáccsal megegyezett, hogy bárhová szegődnék, a laptól nem válik meg, hetenként fog Szegedre tárcákat küldeni. E kötelezettségének igyekezett is eleget tenni. Ha az 1881. év folyamán a Szegedi Naplóban megjelent tárcáit, elbeszélé- 50 �seit, kisebb cikkeit a Pesti Hírlapban közölt Miksázth-írásokkal összevetjük, azt kell min­ denünk: megosztotta szívét és idejét Szeged és a főváros között, hiszen a pesti cikkek egy része is Szegedről, szegediekről szól. Amikor pedig megkapta évi szabadságát, első dolga volt Szegedre látogatni. Tréfás cikkben jelentette be tervét szegedi barátainak: Mehádiára szándékozik ugyan utazni, de útközben kiszáll Szegeden „De minek is beszélek? Megyek is én Mehádiára — a pokolba? ... Szegeden kiszállok, s ha ott egyszer kiszállok, száz forintot lehet tenni egy hitvány spielmark ellen, hogy ott maradok Mehádia helyett a porfürdőben ... Én igazan nem hiszem, hogy meglátom valaha életemben Mehádiát, míg Szegedet nem építik máshová - messzebb az útból ...” — írta. Még a Szegedi Híradó — pedig de sokat támadta annak idején Mikszáthot! — is örömmel kapta föl a hírt és már előre szívből üdvözölte Mikszáthot, mint a város „nemes barátját”. A „nemes barát" valóban nem igyekezett továbbutazni Mehádiára (pontosabban a Mehádia vasútállomástól 7—8 kilométerre fekvő, európai hírű Herkulesfürdőre). Tíz napot töltött a „porfürdőben". Ha valaha ráillett Szegedre ez az elnevezés, akkor ez idő tájt igazán ráillet. Az árvíz után újjáépülő város sok földes, rendezetlen utcája, az útonútfélen fölhalmozott építőanyag, a Tisza partjáról a Széchenyi tér közepéig benyúló vár lebontásából származó, óriási mennyiségű törmelék kézzelfogható, sőt belélegezhető való­ sággá tette a nem éppen hízelgő titulust. Augusztus 3-án érkezett meg — újságírói „potyajeggyel” — Mikszáth Szegedre. Elintézte ügyes-bajos dolgait a Napló szerkesztőjével, meg Bába Sándorral, A tóth atyafiak kiadó­ jával, bizonyára fölvette az esedékes honoráriumokat. Ezzel elvetve minden gondot, Felmayer Jánossal (a híres helyi kékfestő família bohémtársaságokban forgó fiával), Kalmár István fiatal ügyvéddel meg a többi szegedi jóbaráttal beállított a „Prófétás Gyuri" néven közismert Ferencsevics Györgyhöz, a Próféta vendéglő tulajdonosához, s elfeledkezve Herkulesfürdőről, folytatta az előző év Szilveszter napján abbahagyott sorát a vidám szegedi estéknek. Hogy a következő napokon mi történt, mi nem, arról nem szól a krónika, de bizonyosan megfordult Enyediéknél és meglátogatta Zsótér Mariskát, Enyedi sógornőjét is (hiszen ekkoriban még leveleztek egymással) és benézett az általa annnyiszor megírt „Arany Oroszlán"-hoz címzett vendéglőbe is. A tíz napból jutott idő arra, hogy valóságos fürdőzésre is sort kerítsen barátaival. Elutaztak Orosházára és kimentek Gyopárosra, ahol — mint maga írta — nagyon tetszett neki az a — akkor még úgy látszik pikantéria számba menő — szokás, hogy kabinok hiá­ nyában az elegáns dámák is minden feszélyezettség nélkül vetkeztek a tó partján fürdő­ ruhára, pusztán bő szoknyáik és holmi lepedők spanyolfala mögött. Az ekkor Szegeden töltött tíz napból az utolsó történetét is saját írásaiból iemerjük. A „Minél kevesebb mozgás" c. társa szerint az utolsó éjszakát a Felsővárosi Kaszinóban töltötte, ahol Ónodi Kálmán híres prímás hétszer játszotta el a kedvéért a „Korcsmárosné, nekem halat süssék kend . . ." kezdetű nótát, s vele tartó barátai vállalkoztak arra, hogy Herkulesfürdőre is elkísérjék. A cimborák — míg Mikszáth a szállására ment a holmijáért előre kihajtattak az állomásra. Csomagolás közben vette észre az ifjú író, hogy szabad­ jegyét valahol elvesztette. Visszasietett a Kaszinóba, s szerencséjére - a Kaszinó gond­ noka segítségével - az asztal alatt meg is találta. Azután meg valami babos kendőcskét kellett megkeresnie, amelyért — állítólag — két nappal toldotta meg szegedi tartózko­ dását . . . Így azután éppen hogy csak elérte az indulófélben lévő vonatot, amelyben izgatottan várták barátai. A „látogatások esztendeje” Ha az 1881-es év végén — némi kimagyarázkodások kíséretében — meg is szakadt a szerződéses viszony Mikszáth és a Szegedi Napló között, s el is hárította a Szegedi Híradó ajánlatát, az 1882-es esztendőt szinte megosztotta Budapest, Szeged és volt feleségének lakóhelye, Mohora között. Az év nyarán négy alkalommal tartózkodott Szegeden, s egy ötödik alkalommal is szándékában volt meglátogatni „fogadott szülőföldjét". A jó palócok megjelenését követő, A tót atyafiak nyomán támadtakat is fölülmúló, számára szokatlanul zajos, fárasztó ünneplések, szereplések közben, amikor pihenésre, ki­ kapcsolódásra gondolt, Szeged és az itteni baráti kör jutott eszébe. 1882 márciusában írta Mauks Ilonának: 51 �„Elsején megjövök (t. i. Becsből) és pihenek egy hónapot, azaz Szegedre megyek, az én kedves Szegedembe, ahol nem vagyok „nagy ember", hanem csak otthon szívesen látott vendég, akik időről időre hazavárnak . . A Húsvétot — az évben április 9-re esett — töltötte akkor Szegeden. Bizonyára meg­ locsolta a Zsótér-lányokat, s vidám estéket töltött barátaival, akik neheztelve a végül mégis rövidre szabott látogatás miatt, megígértették vele, hogy hamarosan visszatér közéjük. Maga így számolt be volt feleségének, akivel már az újra egybekelés szálait szövögették, egyben kilátásban lévő újabb szegedi útját is bejelentve: „A Húsvétot mint olvashatta, Szegeden töltöttem, igen kellemesen. Most már vagy tíz napig Pesten leszek, s csak a harmadik hét elején megyek ismét Szegedre.” Mivel pedig a hírnév megbosszulja magát néha, a tervezett tíz pesti napból néhányat Debrecennek kellett ajándékoznia. A Petőfi Társaság ugyanis Jókaival együtt Mikszáthot is elvitte oda felolvasó ülésre. Alig értek vissza, a Pesti Hírlap máris elárulta az újabb szegedi út tervét és április 19 én örömmel jelenthette a Szegedi Napló: „Mikszáth Kálmán pár napi pihenőre vá­ rosunkba érkezett." A pár nap szerdától vasárnapig, április 23-ig tartott. Úgy látszik, Mauks Ilona — tudva a Zsótér Marival váltott levelekről - neheztelt a gyakori Szegedre utazásokért, mert Mik­ száth, mintegy megnyugtatásul Szegedről is írt hozzá egy levelet, s ebben már a vissza­ utazás időpontjáról is tájékoztatta: ,, . . . néhány nap óta Szegeden mulatok, . . . vasár­ nap Pestre érve csak rövid, mindössze három-négy napot fordíthatok lapunk (a Pesti Hírlap) fölélénkítésére, s ismét több napra távozom a fővárosból . . ." Addig is, míg tervét valóra váltotta, vidáman töltötte ideiét és kellemes kártyajátszmában is része volt. Többekközött a város újjáépítését irányító királyi biztosság magasrangú hivatalnokaival is játszott. Eltávozása után a szegedi újságírók valamelyike meg is emlékezett a nevezetes játszmák egyikéről a Szegedi Naplóban, s eszerint Mikszáth „megkopasztotta kellőképpen” egyik partnerét. A pletykázás nem esett jól Mikszáthnak, és május 3-án Pestről keltezett levelében panaszkodott Mauks Ilonának, hogy a sajtó ráles, szívesen ír róla, de nem kellemes számára az olyan népszerűség, mely magánügyeit is „a piacra hurcolná". Alig telt el egy hónap, hivatalos ürügy is akadt az újabb szegedi kirándulásra. Tisza Lajos, az újjáépítés királyi biztosa — az újjáépítés elért eredményeinek propagálására — amolyan nagyszábású sajtófogadást rendezett. Képviselőkből és nevesebb lapok munka­ társaiból összeválogatott társaságot hívott meg május második felében a városba. A Pesti Hírlap azt írta a „szegedi expedíció" tervéről, hogy Mikszáth vállalta a fővárosiak kala­ uzolását Szegeden. Bármennyire hivatalos volt is a május 19-i vendégeskedés, Mikszáth rátalált az őt illető megkülönböztetett szeretet gesztusára ezúttal is. A Hungária szálló éttermében ren­ dezett vacsorán „Pálfy polgármester egy jegyzőkönyvi kivonatot nyújtott ót — írta észre­ vehető büszkeséggel Mauks Ilonának - melyben a város „fogadott fiának" deklaráltak, kérve, ők is osztozhassanak dicsőségemben s magukénak vallhassanak. Kijelentettem, hogy büszke vagyok rájuk, s hogy szülőföldemhez „már" egyetlen kapocs sem fűz.” Annak iga­ zolásául, hogy mindez megtörtént, az egyik szegedi lapot is elküldte Mauks Ilonának. Nyári szabadságának fölhasználásáról gondolkozva ismét eszébe ötlött Szeged, s az 1881-es mehádiai út emlékei is fölbukkantak a város „fogadott fiá"-vá deklarált író emlé­ kezetében. De az is eszébe juthatott, hogy volt felesége és ismét menyasszonya nem na­ gyon szíveli szegedi nexusait. Ezért aztán így írt neki nyári terveiről: „ . . . Borostyányi (Nándor) holnap hazajön, s akkor én veszek szabadságidőt s me­ gyek valamerre. Talán Mehádiára, mely azért is jobb nekem, mert ott útba ejthetem Sze­ gedet is, ahova még egyszer okvetlen el kell mennem — mert azután . . . azután vége Szegednek.” Hiába fogadta azonban, hogy „aztán vége Szegednek", menyasszonya megsokallhatta a szegedieket, mert Mikszáth ekkor nem utazott sem Szegedre, sem Mehádiára. Betegsé­ gére hivatkozva maradt el a fővárosi író- és művészkörök nagyszabású, júliusban rende­ zett társasutazásáról is, amelynek célja az Al-Duna megtekintése volt, s útbaejtették Sze­ gedet is. A különös az, hogy amerre a társaság haladt, a helyi lapok sokhelyütt említet ték a kirándulás neves résztvevői között Mikszáth nevét is. Így azután Mikszáth kénytelen volt igazolni magát. Július 23-án írta Pestről Ilonkának: „Az a gyanú van itt elterjedve, 52 �hogy mivel neves írók nemigen mentek le az egy Pulszkyt kivéve, valakit kiadtak juxból úgy, mintha én volnék az . . . Szegedre csak a maga kedvéért nem mentem, - mert ott határozott aprehenzió lesz ebből. Sürgönyöztem, hogy beteg vagyok. Ebből pedig most az a bajom származik, hogy Zs(ótér).-ék lejönnek holnap-holnapután meglátogatni.” Hogy Zsótérék valóban fölkeresték volna a „beteg" Mikszáthot, nem tudjuk. A távol­ maradását jelentő sürgöny azonban későn érkezett Szegedre, mert július 23-án a Szegedi Napló is említette Mikszáth nevét a várt vendégek között, s csak utólag igazította helyre a téves hírt. A nyár folyamán volt alkalma Mikszáthnak megnyugtatni menyasszonyát, hogy nincs mit tartania a szegedi kirándulásoktól. így azután november elején aggodalmak nélkül vághatott neki az újabb látogatásnak. A szegedi hírlapok szerint november 5-6-ón járt a városban, Ábrányi Kornél (a Zeneakadémia tanára. író), Bartók Lajos (népszerű költő) és Matolay Etele (talán Elek?) társaságában. Körülnéztek az épülő városban s a helybeliek „szűkebb körű" vacsorát rendeztek tiszteletükre a Hungária emeleti éttermében. (Voltak vagy huszonötén ebben a „szűkebb" körben.) A viszontlátás örömébe, sajnos, üröm is vegyül. Ekkoriban készült a város eldönteni, hogy az újjonnan épülő színházban ki nyerje el az első színigazgatói tisztet. Az országos érdeklődés középpontjában álló, legnagyobb vidéki város színházának vezetését megka­ parintani üzleti szempontból sem volt érdektelen lehetőség. A pesti Nemzeti Színház szí­ nészei közül is akadt több aspiráns a szegedi direktorságra. A szegediek szenvedélyesen tiltakoztak a pesti direktorjelöltek protektorainak beavatkozása ellen, és a varos Színügyi Bizottsága, féltékenyen őrködve hatáskörén, igyekezett pártatlan (vagy talán szegedi szempontokat érvényesítő) döntésre előkészíteni a városi közgyűlést Mikszáth és társai sem kerülhették el azt a gyanakvást, hogy ittjártukkor valamelyik fővárosi színigazgató-jelölt útját egyengették. A Szegedi Híradó nyíltan meg is írta efféle föltételezéseit, amiből kínos polémia támadt Mikszáthtal is, de hamarosan szent lett a béke a varos és az író kozott. Szeged „feltámadásának” ünnepén Az 1883-as év Szeged történetében az árvíz utáni újjáépítés befejezésének esztende­ jeként szerepei Nem azért, mintha ekkorra minden fölépült volna, amire a varosnak szüksége volt hanem ekkor járt le az újjépítési kormánybizottság megbízatása, és a legszükségesebb középületek, lakások, utak stb. valóban elkészültek. A „rekonstrukció ilyen értel­ mű befejezése alkalmat adott a nagyszabású ünnepségre. És ha már a király annak idején meglátogatta a „hullámsírba dőlt" várost, jelen kellett lennie „föltámadásá"-nak ünnepén is. Az egész esztendő a nagy ünnepre való készülődés jegyében telt el. Mikszáthot, mint az eddigiekből sejthető, nemcsak a nevezetes alkalom és nem csupán a királlyal érkező országos celebritások csapata vonzotta ez évben sem Szegedre. Az ünnepély októberben zajlott le, de ő addig kétszer is megfordult a városban. Először január 22—23-án járt Szegeden. Nem tudjuk pontosan, mi hozta éppen akkor ide, de föltételezhető, hogy ekkor vonták be a szegedi toliforgatók azokba a beszélgetésekbe, tervezgetésekbe, amelyek egy szegedi irodalmi társaság megszervezését célozták. Az ünnepi év hangulata is bátorította azt a városban évtizedek óta meg-megújuló elgondolást, hogy szegedi irodalmi társaságot kellene alakítani. Szégyen, hogy az 1873-1876 között működött Dugonics Kör óta nincs ilyen szervezet a legnagyobb magyar vidéki városban. Magától értetődött, hogy a tervezgetésekbe Mikszáthot is bevonják a szegediek, hiszen rá is hivat­ koztak a mozgalom hangadói az irodalmi társaság létesítését szorgalmazó cikkeiben. Későbbi újsághír jelezte is, hogy Mikszáth a létesítendő Dugonics Társaság „szervező bizottságá”-nak tagja. (Sajnos, a Társaság ekkor csak formálisan alakult meg.) Augusztus 11-én ismét Szegeden volt Mikszáth. Sejthetően ekkor vállalt részt a nagy ünnep előkészítésében (mégiscsak a város „fogadott fia" volt.) Hajdani kiadójának, Endrényi Lajosnak segített emléklapot szerkeszteni, illetve őt kérték meg Endrényiek, hogy Pesten ismeretségi körét és friss hírnevét fölhasználva gyűjtsön a „Szeged Feltámadása" című ünnepi kiadványba nevezetes személyektől emléksorokat. Mikszáth hozzá is látott a munkához, hiszen a szívének kedves városról volt szó, no meg Burger Zsigmond a másik szegődi nyomdász is szerkesztett hasonló, még lojálisabb emléklapot (Szeged Hálája címen), s már csak az is sarkallta, hogy az övék különb legyen. Metszetek, kézirat-hasonmások, rajzok is kellettek volna, s ezeket akkoriban csak Pesten lehetett elkészíttetni. Ezt 53 �a feladatot is vállalta. Panaszkodva, idegesen írt is arról Edelényinek, hogy mennyi gondja-baja, sőt kiadása van emiatt. „Üdv és szerencse! Áldja meg önöket a vizek istene!" — fejezte be mégis kedélyes-lelkesen a levelet. S a „vizek istene" segítségével időre elkészült az emléklap. Ha Mikszáth mint szegedi is részt vett az előkészületekben, az ünnepen is jelen kellett lennie. A Petőfi- és Kisfaludy Társaság is képviselőjéül jelölte ki ez alkalomra, de a Pesti Hírlap szerkesztősége sem delegálhatott nála alkalmasabbat a lap képviseletére. Október 13-án érkezett Szegedre, mint „háromszoros" képviselő”. Amint cikkeiből és korabeli tudósításokból kiolvasható, valamelyik minőségben az ünenpségek minden fonto­ sabb epizódján (a Somogyi Könyvtár megnyitásán, a reprezentatív bálon stb.) jelen is volt. (A Somogyi Könyvtár emlékkönyvébe így írta be a nevét: „Mikszáth Kálmán, Tiszteletbeli szegedi.") „Hivatalos” utak A királylátogatást követő tíz esztendő közül alig akadt egy is, amelyikben Mikszáth legalább egyszer ne utazott volna az újjáépített városba, legalább hivatalos minőségben. Volt alkalom, amikor csak terv maradt a szegedi látogatás. Ilyen tervezett, meg nem való­ sult, többé-kevésbé „hivatalos”-nak tekinthető látogatás alkalma lett volna a Petőfi Társaság 1884. május 4-i szegedi vándorgyűlése. Ekkor ünenpelte egyébként a Szegedi Híradó fönnállásának 25. évfordulóját. A vándorgyűlést őszig halogatták, végül mégis el­ maradt. Azért Mikszáth kedves tárcalevélben csatlakozott a Híradót ünneplő szegediekhez. Csak terv maradt Mikszáth szegedi kirándulása 1891 tavaszán is, amikor a nagyhírű gyermeklap, „Az Én Újságom" szerkesztőségébe utazott Szegedre ,,gyermek-népgyűlés”-t tartani. (Egyébként a gyermekújság bölcsőiét Szegeden ringatták. „Jó barát" volt a címe és Pósa Lajos szerkesztette.) Pósa és Sebők Zsigmond (az utóbbi is volt szegedi újságíró) ugyancsak invitálták Mikszáthot, újsághírek szerint kitűnő halpaprikás is várta a Baló-féle vendéglőben, de ezúttal sem sikerül Szegedre utazni. 1880-as évek második felétől — ha többnyire csak valamilyen hivatalos minőségben látogatott is Mikszáth a városba, a hivatalos időt rendszerint megtoldotta egy-egy nappal szegedi barátai kedvéért. 1886. október első napjaiban az előző évben leégett új színház újramegnyitásakor tartózkodott Szegeden. A megnyitó ünnepség közel akkorának ígérkezett, mint a „királylátogatás”, Tisza Kálmán miniszterelnök is kitüntette jelenlétével a várost. Jókait is várták, de betegsége miatt távol maradt. Pedig „Az aranyember” színpadi változatának egy jelenetét is előadták ekkor a szegedi színészek. Mikszáth már az előkelőségeket egy nappal megelőzve, október 1-én érkezett, s csak egy nappal Tiszáék elutazása után, 5-én távozott. 1887. május 7-én betoppant a szegedi „Nőipar-kiállítás" megtekintésére. Ezúttal is még egy napot töltött a megnyitó-ünnepség után Szegeden és május 9-én utazott vissza a fővárosba. Ugyanebben az esztendőben már mint kormánypárti képviselő, „mamulek” jelent meg Szegeden, ahol inkább ellenzéki beállításúnak ismerték, s bizony most neki jutott ki a kötődő-csipkelődő megjegyzésekből, amelyeknek pedig ő volt a nagymestere. Az 1887-es választások után ugyanis Tisza Kálmán pártja nagy demonstrációt rendezett a városban. Szeptember 10-én érkezett Tisza Lajos - ekkor már mint a szegedi első választó­ kerület képviselője. Mikszáth a megelőző napon érkezett és a szegedi fogadóbizottsággal együtt várta és üdvözölte Tiszát, akit annak idején éppen Szegeden annyit támadott mint „rekonstruktor"-t. Másnap, vasárnap volt a szabadelvű párt ünnepélyes naggyűlése a város­ háza közgyűlési termében, azután „városnézés” következett (az új körtöltéshez kocsiztak és néhány új gyárat látogattak meg). Tisza még aznap elutazott, de Mikszáth - a közben Szegedre érkezett népszerű poétával, Bartók Lajossal - szeptember 12-ét is szegedi barátaival töltötte. 9 Az újabb, 1899-es látogatás (október 11-14.) is úgy indult, mint az 1887-es szeptemberi. Ismét Tisza Lajos látogatta meg ez alkalommal is választóit, s hozzá csatlakozott Mikszáth. Annyival mégis más volt, hogy ekkor a „Csöngölei Vadásztársaság" meghívására a vendég­ sereg részt vett a Csengelén rendezett vadászvacsorán (okt. 14.), ahol megülték a jelen lévő Kálmánok nevenapját. Az ekkor Szegeden töltött négy nap valamelyikén került sor arra a később szinte rendszeressé váló esetre, hogy Mikszáth nehány, fehér asztal mellett 54 �elmondott anekdotája előbb látott nyomdafestéket a szegedi újságíró-utódok fogalmazásá­ ban, mint Mikszáthéban. (Békefi Antal: Az én Kálmán napom. Elbeszéli Mikszáth Kálmán) 1891-ben ünnepségre készülődött — ahogy Mikszáth keresztelte el Szegedet — ,,a paprikák városa". A 80-as évek katasztrófával fenyegető városgazdasági válságának ta­ pasztalatain okulva a tanyavilág gazdasági és kulturális fölvirágoztatását tűzve ki célul, megkezdte a tanyaközpontok kialakítását. Az elsőt az úgynevezett „felsőtanyai kerületben", a mai Balástyán létesítették. Ennek fölavatására hívták meg Tisza Lajost. A várakozás izgalmát csak fokozta az örömhír, hogy az éppen hazánkban tartózkodó Munkácsy Mihály, aki a „Honfoglalás”-on dolgozott, szegedi rokonaihoz készül ugyanekkor látogatóba. Ez időre készült el az 1829-ben, Széchenyi ösztönzésére alakult Szegedi Kaszinó Egylet új reprezentatív épülete is (Vörösmarty u. 5. sz., ma a Juhász Gyula Művelődési Otthon), s fölavatását a neves vendég jelenlétében tervezték megtartani. Mikszáthot — amint maga írta kilenc esztendő múlva visszaemlékezve — Tisza Lajos invitálta, hogy jöjjön Szegedre „Árpád apánkat keresni Miskával" (t.i. Munkácsyval, aki jellegzetes „ősmagyar feleket” keresett nagy történelmi tárgyú képéhez).Mikszáth nem kérette magát és október 24-én Munkácsyval és két képviselőtársával útrakeltek. Az új tanyaközponthoz másnap indultak, különvonaton, majd ünnepi lovasbandérium által kísért fogatokon. A tanyaközpont épületei­ nek ünnepélyes átadása után népünnepély következett originális birkapaprikással, tánc­ mulatsággal. Ugyanaznap este volt a Kaszinó épület fölavatása is a városban. Talán mondanunk sem kell, hogy bármily fényes volt is ez a vasárnap, Mikszáth korántsem érezhette magát olyan jól Szegeden, mint vagy tíz évvel ezelőtt. Amint maga írta Munkácsi halála után, a nagybeteg festőművész elszomorító idegállapota is lehan­ golta. A hivatalos ünnepségek és „népünnepélyek” sablonjai szerint lezajló prorgam is meglehetősen sívár lehetett számára. Az 1891-es tanyaközpont avatást újabb követte 1892 májusában. Tisza Lajos ezen is jelen volt. A Szegedi Híradó nagy garral jelentette, hogy az ünnepély május 15-én lesz. Tiszát az igazságügyi államtitkár, a Nemzet c. kormánypárti lap főszerkesztője és három képviselő (egyikük Mikszáth) kíséri a városba. A Szegedi Napló - lévén ellenzéki fitymálva jegyezte meg: „Ez a második kiadású közigazgatási dáridó szakasztott párja az elsőnek." A Szegedi Naplónak igaza volt, minden ugyanúgy történt, mint az elmúlt ősszel. Ezúttal nem volt ugyan Kaszinó-avatás. Ha azonban már a felsőtanyai központavatást kormánypárti korteskedésnek nevezhette a helyi ellenzék, most még több joggal tehette (s tette is!), mert Tisza Lajos egyúttal képviselői programbeszédét is elmondta a város­ házán. A tanyán az új papiakban ebédeltek a pesti urak. Mikszáth Kálmán szellemes fordulatokban gazdag tószttal az Antaeus-legendából kiindulva éltette Ivánkovits János apátplébános képviselőjelöltet. (Mikszáth hasonlata nem vált valóra, mert Ivánkovits a választáson megbukott.) A város értelmisége újabb kísérletet tett irodalmi kör alakítására, s 1892-ben végre sikerült elhárítaniok minden akadályt a Dugonics Társaság működtetésének útjából. Már az év elején megindult a tagtoborzás, Mikszáth is jelentkezett. A májusi tanyaközpont avatás idjén is szó eshetett az ügyről, tudjuk, hogy Tisza Lajos is megígérte támogatását. Őszre minden készen állott az alakuló díszgyűlésre, amelynek időpontiát november 20-ra tűzték ki. Mikszáth az előző napon érkezett a közben Pestre települt Enyedi Lukáccsal, Beksics Gusztávval és Kállay Alberttel, a szegedi főispánnal, aki egyébként keresztkomája is volt. Mikszáth fölolvasása az alakuló díszgyűlésen némi csalódást keltett. A szegediek ugyanis a helyi sajtó hírei alapján eredeti, kimondottan erre az alkalomra írott művet vártak tőle. A fölolvasás azonban a helyi ellenzék szemében népszerűtlen Tisza Lajosról szólt, s mi több, a fővárosi lapok egyike ezt a kedélyes karcolatot éppen a díszgyűlés napján közölte. Csak az javított a hangulaton, hogy Mikszáth ezt tréfás bevezetővel egé­ szítette ki. Kortesúton A legkínosabb találkozása Mikszáthnak Szegeddel 1904-ben történt. Országos sztrájkok, általános politkiai válság felhőitől volt borús a nyáreleje, mikor a választások lezajlottak. Bánffy Dezső új nacionalista pártja is sorompóba lépett. A pártvezér Szegeden jelöltette magát. Tisza István, a miniszterelnök minden áron meg 55 �akarta tartani pártjának legalább az egyik szegedi mandátumot, s a kormánypárti kortesek Mikszáthot is magukkal vitték a választásokat előkészítő akcióra. Szeged közvéleménye meglepetve fogadta Mikszáth kortesútjának hírét. Régebbről ellenzékinek ismerték, azután Tisza Kálmán hívének, a 90-es években Bánffy mellett látták számos kérdésben, s most Tisza István jelöltjét támogatni érkezett a városba. Különösen a Bánffy mellett kardoskodó Szeged és Vidéke nyilatkozott elkeseredetten és gúnyolódva Mikszáth politikai szerep­ vállalásáról. Az író május 29-én érkezett Szegedre. Beszéde a kormánypártot is, Bánffy híveit is kielégítetlenül hagyta. Az eszményi liberializmus mellett szólt, amelynek létesítményeit a Tiszákban (Kálmánban, Lajosban és Istvánban) látta. Az aktuális politikai kérdésekben vi­ szont meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott: ”... Hiszen, ami a nemzeti vívmányokat illeti és az önálló vámterületet, hát nem akarjuk mi az önálló vámterületet? Hiszen én is azzal a programmal léptem be. (Derültség). . . . Akarom és akarja Tisza István is (élénk éljenzés) és ha lehetséges lesz, megcsináljuk. Vagy ők (t. i. Bánffy és pártja) talán megcsinálják, ha nem lehetséges? (Derültség). . . . Mélyen tisztelt uraim, nem kell itt sokat okoskodni. Szeged politikai hivatásának irá­ nya világosan ki van jelölve. Az a szobor, melynek avatása a legközelebb meg fog tör­ ténni Szegeden (t. i.. Tisza Lajos szobráé), méltó jelképe annak a köteléknek, mely a Tisza család és Szeged között fennáll. (Éljenzés) Most Tisza István gróf Magyarország kormány-elnöke és talán nem véletlenség, hanem a Gondviselés műve, hogy éppen ő a miniszterelnök és nem más. Az, hogy Tisza István, ez az erős jellemű, férfias szívű, igaz politikus ül az ország kormányelnöki székében, szinte azt látszik bizonyítani, hogy nehéz idők járnak Magyarország fölött, azért jelölte őt ki a Gondviselés. Ő az egyetlen letéte­ ményese a sziklaszilárd szabadelvű politikának. Ugyan mi lenne velünk, polgárokkal,ha az ő pozíciója meggyöngülne? Azért éltetem én igen tisztelt Rónay Jenő barátomat, mint a liberalizmus hivatott harcosát . . .” (A Szegedi Híradó 1904. máj. 30-i száma alapján.) Bánffy fölényes Szegedi győzelme és Tisza István szegedi jelöltjének, Rónay Jenőnek csúfos veresége országszerte föltűnést keltett, s a gúnyolódásból Mikszáthnak is bősége­ sen kijutott, aki szükségtelenül exponálta magát. A Tisza-párt szegedi veresége bizonyára közrejátszott abban, hogy Tisza Lajos szegedi szobrának fölavatására (1904. jún. 12-én) Mikszáth nem jött el, pedig a lapok a meghívottak közt említették a nevét. * A szerencsétlen kortesút kínos emlékét szerencsésen elfeledtette mind Mikszáth-tal, mind a szegediekkel az 1910-es jubileumi ünnepség, amelynek során Szeged a vidéki vá­ rosok közül, az író szándékából abba a kivételes helyzetbe került, hogy Mikszáth egyedül ide utazott el a számos hasonló meghívást elhárítva. Ekkor mondot, őszinte megindultságú szavai örökre megpecsételték a város és az író bensőséges kapcsolatát. CSANDA SÁNDOR Mikszáth életművének szlovák sajátosságai A százhuszonöt évvel ezelőtt született klasszikus magyar elbeszélőről Pavel Bujnák szlovák irodalomtörténész szellemesen azt írta, hogy korának legjelentősebb szlovák írója volt. Ezen persze elsősorban Mikszáth műveinek tartalmát, azok szlovák sajátosságait ér­ tette, noha azt is állítja, hogy az író sosem tagadta meg szlovák származását és kötelessé­ gének tartotta a szlovákság költői ábrázolását. Valamikor a Balassiak családi birtokához tartozott a Kürtös patak völgye, s azt a helyet, ahol ez a patak az Ipolyba ömlik szintén róluk nevezték el Balassa gyarmatnak. Az egykori uradalom szívében feküdt Sklabina (Szklabonya), írónk szülőfaluja, a történeti feljegyzések szerint igen régi település (a XIV. Az író születésének 125. évfordulóján, Vel'ky Krtisen (Nagykürtösön) tartott előadásából 56 �században már temploma is volt). A falu nagyrészt szlovák lakosságú, s Mikszáth apja mint elszegényedett kurtanemes itt a kocsmát és a mészárszéket bérelte, később pedig gazdálkodott. Anyja, Veres Mária, a szomszédos Ebeck községből származott, Nagykürtö­ sön kötött házasságot írónk apjával, aki még Mixadt-nak írta a nevét. Mint a Vel'ky Krtis-i evangélikus egyházi anyakönyvben ma is olvasható, Kálmán fiúk 1847. január 16-án látta meg a napvilágot, s már másnap megkeresztelte a szlovák evangélikus pap. A kis Mikszáth gyönge testalkatú és félénk gyermek volt. Életrajzírói feljegyezték, hogy nehezen tudott elaludni, ezért szülei öreg falusi mesemondókat hívtak ágyához, így ismer­ kedett meg egészen kisgyermekkorában a szlovák népköltészettel, s vált később Jókai után ő maga is kiváló mesemondóvá. Sok szép népmese és népdal haláláig megmaradt emlé­ kezetében, s hatásuk, nyomuk megtalálható az írónak szinte valamennyi jelentősebb mű­ vében. A szlabonyai elemi iskolában egyébként nem tartozott a jó tanulók közé, s írása is csúnya volt. Tizenhárom éves korában szülei beíratták a rimaszombati protestáns kö­ zépiskolába; itt már jobban tanult, s írói ambíciója is felébredt. Osztályuk egyszer ki­ rándult az Aggteleki cseppkőbarlangba, s Mikszáth az önképzőkör számára kedvesen megírt beszámolót készített a kirándulásról, amely azonnal felkeltette a diákság érdeklő­ dését. Az író rimaszombati diákéveit egyébként részletesen feldolgozta Veres Samu a rima­ szombati protestáns főgimnázium 1910. évi értesítőjében. A rimaszombati gimnáziumnak azonban csak hat osztálya volt, s azután Mikszáth abba a stianicai (selmeci) líceumban folytatta tanulmányait, amelyben valaha Petőfi is tanult. Szülei Mikszáthot — akárcsak valaha Petőfit — azért küldték Selmecre, mert az itteni líceumnak igen jó híre volt. Itt is jól tanult, és gyakran szerepelt az önképzőkörökben. Diák létére bámulatos élességgel figyelte meg a selmeci és Selmec környéki életet, melyet később igen sok művében ábrázolt. 1866-ban itt tett érettségi vizsgát, s utána már nem tért vissza Selmecre. Az író ezután elhagyta szülőföldjét, Pestre ment jogászkodni, majd a balassagyarmati vármegyeházán hivatalnoskodott. Ekkor már elbeszéléseket is írt. 1871-ben jelent meg Ami a lelket megmérgezi című novellája. A megyeházán szerzett tapasztalatait rövidesen meg is írta a Tekintetes vármegyében, s ebben Nicsy István néven főszolgabí­ róját. későbbi apósát, Mauks Mátyást is emlegette. Ebből az időből származik Az elfelejtett rab c. novellája, melyben élesen világít rá a megyei urak cinikus nemtörődömségére. Vrana Mihály csőszt beidézik a megyeházra és a szolgabíró részegség címén bezáratja (bosszúból) a színjózan szegényembert. A szol gabíró közben elmegy a szomszédos fürdőbe, és megfeledkezik az étlen-szomjan maradt rabról. Amikor visszatér, szabadon bocsátja a jámbor szlovák csőszt, aki még hálából kezet is csókol kegyetlen urának, s később még egy kosár szőlővel is megajándékozza „jó­ ságáért". Az író mindezt leleplező szándékú realizmussal ábrázolja. 1873-ban Mikszáth megpályázza a megyei aljegyzőséget, de az urak ezt az állást másnak adják, s ő kénytelen díjtalan állást vállalni, Balázs József balassagyarmati ügy­ védnél. Itt látta meg az elszegényedett dzsentri teljes anyagi csődjét, s itt ismerte meg a notorikus perlekedőket, akikről oly gyakran szól későbbi írásaiban. Az írói véna azonban egyre erősebben lüktetett benne, s elment Pestre, hogy csupán az irodalomnak élhessen. Pesti tartózkodását azonban meg kellett szakítania a nógrádi pestis miatt, amelyben szülei is elpusztultak. Az 1873-as évet azután szülőfalujában töltötte, s éjszakánként pász­ tortűz mellett hallgatta csőszük elbeszélését. A nógrádi csapás emlékét A fekete város c. regényben, az osgyáki kolera leírásában idézi fel. 26 éves korában megnősül, de nem­ sokára azt tapasztalta, hogy nem tudja feleségét eltartani, válást ajánlott neki. Ekkoriban még lakbért sem tudott fizetni, bútorát is elárverezték. Később azonban népies, színes novelláival utat tört az elismeréshez, s ezután újból elvette első feleségét. 1878 végén Szegeden tagja lesz az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztőségének. 1881ben pedig a Pesti Hírlap vette fel munkatársai közé. Ebben az évben jelent meg előbb A tót atyafiak, majd néhány hónappal később A jó palócok című novelláskötete. Mikszáth a Pesti Hírlap hasábjain kezdte meg a nagy népszerűségnek örvendő Országgyűlési kar­ colatok közlését. Irodalmi munkássága magára vonja az egész ország olvasóközönségének figyelmét. 1887-ben Tisza Kálmán támogatásával országgyűlési képviselői mandátumot ka­ pott. a kormánypárt tagjaként. Ekkor lesz országszerte ismert, beérkezett íróvá. Mikszáthot írói fejlődésének első szakaszában főként szülőföldjének, Nógrádnak el­ bájoló természeti szépsége, falvainak s e falvak szlovák és magyar lakosainak élete ihlette. Írói hírnevét is e témakörökről szóló elbeszélésgyűjteményeivel alapozta meg. Mikszáth 57 �ezekben azt a paraszti világot ábrázolja, amelyben még élnek a feudális előítéletek, népi hősei még öntudatlanok és alázatosan hajlonganak uraik előtt. De 0 terjedelmesebb no­ velláiban már társadalmi problémáknak, szegények és urak társadalmi összeütközésének is hangot ad. Mikszáth írói fejlődésének első szakaszára az önálló írói hang keresése a jellemző. Első nagy és döntő sikerét két kis gyűjteménnyel, A tót atyafiak és A jó palócok című falusi tárgyú novelláival aratta, melyben szülőföldje népéről mondott el édes-bús törté­ neteket. Ezeknek az apró elbeszéléseknek, rajzoknak legfőbb jellemzőjük a balladás rövid­ ség és tömörség: formai bravúrjuk és tartalmi változatosságuk, főleg pedig előadásuk bája, kedvesséeg egyszerre meghódította a közönséget. A tót atyafiak négy nagyobb novellát, A jó palócok tizenöt apró elbeszélést tartalmaz. Maga a cím jelzi, hogy A tót atyafiakban a szlovák elem és környezet dominál. A legtöbb szlovák motívumot első nagysikerű elbeszélé­ sében találjuk. A brezinai akol bacsója, Olej Tamás irodalmunk egyik legmegnyerőbb népi hőse, akinek az akol a mindene, mégsem adja oda a lányát a Talári hercegnek, mikor azt leányáért felkínálja. Olej Tamás a hegyek kemény és igazságos fia. Hatalmas alak, az első pillanatban az erdők uraként lép elénk, a valóságban azonban jobbágy, a Talári herceg szolgája. ,,A haja térdigér és nagy sárga fésűvel van megtűzve. Vállai izmosak. Gondolkozik mindenről, de csak saját mulatságára, nem cseréli ki a gondolatait senkivel. Mulatságból gondolkozik, és ez sohasem rossz mulatság.” A felgyújtott brezinai akolnak az éjszakában messzevilágító lángja egy tragikus népi hős alakját világítja meg előttünk. Bede Anna tartozásának minden sorából két lánytestvérnek egymásért mindenre kész szeretete lángol. Lapaj. a híres dudás című novellában a földbirtokos által meggyalázott fiatal lány ajkáról hallatlanul merészen hangzik az átok - „verje meg őt az isten, amikor ébren van és amikor alszik". Az általában gúnyolódó Mikszáth mély szeretettel és kedves humorral ábrázolja falusi alakjait, Lapaj, az öreg dudás potom áron eladta messze földön híres legféltettebb kincsét, a dudáját, hogy megmenthessen egy árva gyermeket és tejet szerez­ hessen neki. Csoda történt egy öregember lelkében, az egész életét magányban leélő Lapaj élete alkonyán megtanult szeretni. Mikszáthnak a romantikusból realistává fejlődő alkotó módszere, stílusa jellegzetes sajátosságot, új színt jelent irodalmunkban. Az ő műveivel vonul be először művészi szin­ ten a magyar irodalomba a szlovák ember, annak népviselete, szokásai, ő beszél először nehéz munkájáról, amellyel a betevő falatért küzd. Egyszóval emberszámba veszi az addig észre sem vett, nemzetiségében és emberségében egyaránt elnyomott népet. Jól látja a jogtalanságokat, de osztályhelyzete és társadalmi hovatartozása gátolja a tárgyilagos szemléletben. A szlovákokkal szemben kialakított nézete nem egyöntetű, bizonyos kötött­ séget látunk felfogásában. Tükröződik ebben egyrészt az úri, nemesi szemlélet, amely a parasztot naív gyermeknek nézi, mosolygó jóindulattal ugyan, de mint komoly társadalmi tényezőt nem akarja tudomásul venni, (ez az „álparaszti arc”). Máskor előtör Mikszáthból az együttérző ember. Ilyenkor belülről nézi a parasztot, akinek látszólagos békés együgyűséqe mögött hatalmas szenvedélyek viharzanak, akinek erkölcsi törvényeit a természeti tényezők szabják meg, nem a hazug társadalmi szokások, pl. a brezinai juhász nem sírt a felesége temetésén, mert nem akaródzott neki, de magában egész életében siratta és bánkódott utána. Hőseinek belső világát a népköltészet segítségével igyekszik megközelí­ teni. A szlovák népköltészettel még egészen kiskorában ismerkedett meg. Mikszáth a szlovák irodalommal is megismerkedett még selmeci diákkorában. A gimná­ zium filozófia- és latintanára, Suhaida hetente kétszer szlovák irodalmat is adott elő. Ezeken az órákon ismerkedett meg Mikszáth a nagy szlovák költő, Andrei Sládkovic költé­ szetével, (néhány írásban Slankovicként emlegeti) A szlovák nyelv később is a hajdani boldog gyermekkor emlékét idézte fel benne, nincsen olyan műve, amelyben szlovák vonat­ kozását ne találnánk. Saját stílusában számtalanszor előfordulnak szlovák szavak és mon­ datok is, pl. povedálni, tratyogni, zapecska, dusa mója, szesztra, halina stb. Mikszáth előadásmódjában, stílusában sokat merít a népnyelvből és a népköltészet stílusából. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól” — írja saját módszerének jellemzésére. Már Rubinyi Mózes megállapította Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve c. könyvében, hogy „a fordulatok, áthajlások, sztereotip kifejezések mjnd többnyire a néplélek alkotásai, vagy továbbfejlődésének ezek analógiáira. Mert Mikszáth 58 �népiessége sajátos, művészi népiesség". Gyakran találunk elbeszéléseiben népmesei fordu­ latokat, ilyenek például az ellentétes ismételgetések: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag juhász ezen a tájon, de olyan gazdag..." (Magyarország lovagvárai) „Csüggedten ballagunk a piacon, most mór igazán nem tudva mitévők legyünk, mikor csak honnan, honnan nem, ott terem Pernye Mihály." (A tekintetes vármegye) Ugyancsak népmese színezetű az a stílusfordulata, melyet magára utalásnak lehetne nevezni: elbeszélése közben, mintegy közbeszólással magára tereli a szót. „Az anyóka kalácsot dagasztott, s uram bocsáss, valami száz esztendő előtti dalt dudorászott.” (Az én kortársaim) „Ha jól emlékszem, a Szlankovics a tótok legnagyobb poétája" (Club és folyosó). „Jaj, igen ... Mimit elfelejtettem mondani, hogy kicsoda. Hát Mimi az én jelöl­ tem ... (Az apró gentry és a nép.) Mikszáth elbeszélése közben az átmenetet, áthajlást igen gyakran a népi hiszen, iszen szavakkal jelöli: „Egyéb rosszat a szegény Pistáról nem is igen lehetett mondani. Hanem iszen elég volt ez: a képviselők összesúgtak elképedve a folyosón” (Az én kortársaim). „Kedves mamácskám, és hála istennek egészséges vagyok. Hanem iszen egészséges volt már a nagyasszony is . . . (Urak és parasztok). Rubinyi Mózes mutatott ró arra is, hogy Mikszáth prózája néhol ritmikus, rímes, s ezeket helyenként a népdalokra emlékeztető sorokba lehetnek tördelni: „Építik a/várat/ nagy sürgés / forgással. Építik / építik, / míg csak meg nem / únják. Kilencvenhét / pallér / a téglákat / rakja, / ezerszáz / napszámos / váltig / adogatja." (Club és folyosó). Igaz az író népköltési idézetei néha kétes hitelűek, a források ellenőrizhetetlenek. Pl. a Szegedi Napló 1880. évi folyam 217. számában a tárcarovatban M-th K-n aláírással egy cikk jelent meg, címe: A palócokról. A Pintér és a Mocsáry könyvéről. A cikk először Pintér Sándornak Budapesten 1880-ban megjelent „A palócokról” szóló tanulmánya tartal­ mát mondja el. Megemlíti, milyen gazdag a palóc népköltészet, milyen a palóc nyelv, milyenek a dalai, balladái. S erre idéz egyet-kettőt, maid folytatja: „A Mocsáry gyűjteményéből szép az alábbi (108. I.), mely előttem különösen is becsesebb, a „Mikszáth László árulása" című. S utána közli a következő szöveget: Mikszáth László árulása Hegy elméne Mikszáth László Az akasztófára való, Keét pejlovat kantározzák, Kocsi elejeébe fogják. Amint aztán oda ére Terek vezér elejeébe, Zibet-zabot a lovának, Aranyos kardot magának, Gyöngyös pártát asszonyának: Az Dráskóczy Ilonának. Hogyan gyüsz te drága Uram Paszománnyal, ezüstökkel, Csomoszóval, garmadával Keretes mív' fegyverekkel Meé te vótál a terekkel? Nem vótam én ott heába Terek urak udvarába A hegyek is elmorogják A füvek, kövek elmongyák . . . Jaj fektessél engem ágyba Veres sujtással kihánytba Takarj fehér lepedőbe Ássa a fekete fődbe Mel átkos csontom kodobja Dohos pönész maj befogja. 59 �A cikk azután elmondja, hogy „Mikszáth László árulásáénál formailag tökéletesebb balladák is vannak a gyűjteményben, de feltűnő, hogy nem szól részletesebben Mocsáry Pál palócok népköltési gyűjteményéről. Mi ez a mű, kézirat vagy nyomtatott könyv? A gyűjteményről a szakirodalom semmit sem tud, s a Mikszáthtal foglalkozó szakemberek azóta is hiába kutattak utána (legutóbb Melich János), senki sem tudott róla felvilágosí­ tást adni. A Mikszáth család története című értekezés írója, Miskolczy-Simon János, aki a Mikszáth László árulása c. balladát a Szegedi Napló nyomán szintén közli, Mocsáry Pál­ ról nem tud, ellenben azt írja, hogy a Mocsáryak közül tudomása szerint Mocsáry István — 1914-ben honvédezredes, kamarás — foglalkozott egy időben a palóc népköltészettel. Pedig fontos volna felkutatni a Mocsáry Pál-féle népköltési gyűjteményt, már csak a Mikszáth László árulása ballada hitelessége dolgában is. Miskolczy-Simon János ui. kételke­ dik a ballada hiteles voltában. Ezt írja róla: ,,E népballadának alig van való alapja. A Mikszáthok csak jóval a törökvilág után költöztek a palócoktól is lakott Nógrád megyébe, de ott sem palóc falvakban laktak. Kérdés, hogy eredetileg Mikszáth (tulajdonképpen Mixadt) nevűről szólt-e az ének, avagy nem újabb gyártmány-e, mint pl. egyik-másik Thaly-féle kuruc ballada". Miskolczy-Simon megjegyzései helytállónak látszanak a Mikszáth vezetéknév írott alakjaira vonatkozó megjegyzés is. Igaz, van 1770-ből hiteles Mikszady, tehát ksz-szel írt adatunk, mégis kétségtelen tény, hogy a nemzetrég tagjai régebben x-szel írták nevüket. Mikszáth Kálmán neve is a rimaszombati gimnázium Értesítvényeiben Mixadt alakban van írva. Ebben a tekintetben tehát a „Mikszáth László árulása” c. balladában a vezetéknév modernizálva van. A ballada nyelve, helyesírása máskülönben is hol népies, hol régieskedő, hol mai irodalmi, hol köznyelvi — vegyesen. Külünösen újszerű benne a „keretes mív’ fegyverek" kifejezés, s a „hegyek elmorogják” matefora is. Hasonlóan kétes hitelességű az az állítólagos szlovák népdal is, amelynek Szalatnai Rezső több mint egy évtizede egész tanulmányt szentelt az Irodalomtörténeti Közleményekben. Mikszáth későbbi művében is gyakran találkozunk szlovák vonatkozásokkal (Történetei­ ben később is fel-felbukkannak szlovák tájak és alakok, ha nem is állnak mindig a témák és a történések középpontjában. A Különös házasság kedves Vidonkája azoknak a paraszttehetségeknek a megtestesítője, melyek a kor mostoha viszonyai miatt nem érvé­ nyesülhetnek. Ezermester, leleményes, fúr-farag, fából pontosan iáró órát készít, meg önma­ gától járó szekeret". A nép alkotóerejébe vetett bizalmát fejezi ki e néhány sora, mely egyben szemrehányást is jelent: „Sok volt az országban a tehetség, de kevés érvénvesülhetett úgy, mint a pozsonyi Kempelen Farkas. Vidonka jól járt. Bernáth odaadta asztalos­ nak, de legtöbbször elvesznek az ilyen parasztzsenik, koporsót csinálnak és játékszert a földesúr gyermekeinek pálinka reményében". Amilyen szimpatikus és becsületes az egyszerű Vidonka, olyan ellenszenves alak Szucsinka plébános, Dőry Mária csábítója. Mikszáth Szucsinkával mondatja el a magyar nemesi fülnek disszonánsan hangzó érveket, amelyekkel a szlovák középréteg védekezett a magyarizáló politika ellen, igyekezve a nemzeti öntuda­ tot ébresztgetni minél szélesebb tömegekben. Szucsinka szlovák érzelmű, azt mondja. „Árpádék is tótul beszéltek, tót lányokat vettek feleségül, ezért van a sok szláv eredetű elnevezés a háztartásban, sőt a gyerekek is kalandozó, csavargó apjuk helyett anyjuk nyelvét povedálták”. (165 I.) Hasonlókat ír Padák Sámuelről, a Noszty fiú esete Tóth Marival egyik szlovák lelkészé­ ről, akinek gyújtogató szónoklatai vannak és ő a „luteránus Kapisztrán". Ő szintén beszél arról, hogy az Árpádok szlovákul beszéltek otthon, vármegyéink nevei is erre vallanak, „Novigrád, Csernográd” tiszta szláv elnevezések. Négy magyar király neve volt Béla, ez is a szlávság mellett bizonyít. (303 I.) Érdekes, Noszty veje, Kopereczky Izsák Izrael szintén szlovák származású. A szlovák intelligencia azon részéhez tartozik, amely szívvel-lélekkel átáll a magyarokhoz, családi kapcsolatba kerül a dzsentrivel csak azért, hogy magasabb társadalmi pozíciót teremtsen magának. Kopereczky önző ember, afféle renegát, az egykorú szlovák epikában is tipikus jelenség. Hatalmas vagyona alkalmassá teszi arra, hogy a feudál-kapitalista Magyarország legzüllöttebb képviselői, Nosztyék a segítségével leromlott anyagi helyzetüket rekonstruálják. Bár abszolút alkalmatlan a funkcióra, főispánságot kap. Nemzeti öntudata nincsen. Szlovákul csak otthon, vagy alantas emberekkel beszél, de kortes-beszédét szlovákul tanulja meg, azután fordítja le magában magyarra. Ezzel a figu­ rával egy ravasz, kereskedőszellemű, de gyenge jellemű embert mutat be Mikszáth, akit épp nemzeti öntudatának hiánya tesz ellenszenvessé. Alapjában véve nem is rossz ember, de belekeveredve az úri bandába alkalmazkodva vegyül közéjük. Szíve mélyén van valami 60 �szláv vonzalom, például, ha valakit „pán trafónak szólít, az részéről a legmagasabb fokú megtiszteltetésnek a jele. Ebben a regényben szereplő Malinka Kornél, Kopereczky titkára, szintén szlovák, „de az alföldről való, luteránus tanár volt az apja”. Jóindulatú, de gyenge ahhoz, hogy az igazságtalanságokkal szembeszálljon és harcoljon. Benne legalább valami bentről jövő nosztalgia található az anyanyelvi népművészet megismerésére; szlovák dalokat gyűjt. Trencsénbe utazva, Koleszár Mária, Koperczky fiának dajkája énekli neki a következő dal: Nem ismerek szebb lányt Plevák Ancsuránál, Nefelejcs szeménél, lenszínű hajánál, Nem rózsatőn termett, nem liliom sáson, Az égből esett le valami nyíláson, Nyílást drótozni egy legényt felhívnak, Engem Králik Gyurit, engem hívnak Jaj, meghalok anyám." A szlovák nép felette változatos dalaiban, nemcsak a szerelmet és a birkalopást énekli meg, nemcsak a falusi drámákat önti balladába vagy románcokba, hanem ezer apró baját is rímbe foglalja — írja ugyanott. Koleszár Mária egy vidám dalt is énekelt, amely a törvényszékkel évődik, ugyanis három fórum háromféle ítéletet hoz a számadó bojtár pörében: felmentőt, elmarasztalót, és mindet a király nevében: „Ha én király volnék, Mindig egyet mondanék, Királynak úgy illik tralalala Össze-vissza én nem beszélnék Királynak nem illik tralalala.” Roppant humoros alak Bubenyik, Koperczky csavaros eszű inasa, aki számos nehéz helyzetből kimenti urát. Valószínű, hogy ez a figura járult hozzá Mikszáth polgári kritikusai azon véleményének kialakulássához, hogy írónk a szlovákokat ravaszaknak, körmönfon­ tabbaknak tartja a magyar paraszt egyenes, nyílt jelleménél. Klincsók Györgyről csak annyit tudunk, hogy „tajtékpipás kövér ember, rosszul beszél magyarul”. Ezeket az alakokat távolról sem olyan együttérzéssel ábrázolja, mint az egyszerű népi figurákat. Mikszáth antiklerikalizmusa néha összefonódik a magyar nemzeti mozgalommal. Nem szívesen nézte a szlovák intelligencia, papok és tanítók öntudatébresztgető tevékenységét. Gyermekkorában Krozsnócra járt a nagyapjával prédikációt hallgatni, amint ezt a Prakovszky, a siket kovács" című művében említi: „Ott hallotta azt a nyelvet, mely az ő luteránus szószékük speciali­ tása, valami ormótlan keverék az összes szláv nyelvekből, Isten nyelvének hívják a papok egymás között. És csakugyan lehet, hogy az Isten alkalmasint érti, de a tót gyülekezet nem. A papokért sem mernék jót állni . . .” Egyik legmegkapóbb elbeszélésének, az Elfelejtett rabnak is szlovák a hőse. Ez a történet nem csupán az író személyes élménye. Vrana Mihály már nem fiatal ember, lelkiismeretesen végzi munkáját s eközben megbünteti az orvvadászaton kapott fiatalurat. Megyei esküdt korában ez a fiatalúr a tanúként beidézett Vrana Mihályban felismeri azt a csőszt, aki őt diákkorában öt évvel ezelőtt a tilosban megkergette. De még az esküdti székben sem akarja elismerni, hogy akkor ő törvénytelenséget követet el, tehát a csősznek joga volt megbüntetni. Bosszút akar állni rajta: ráfogja, hogy részeg és bezáratja. Aztán elutazik, elfeledkezik az ügyről, s amikor végre két nap múlva eszébe jut a bezért rab, nagyon megijed, hátha az meghalt éhen vagy szomjan. Roppant aggodalmak között áll az átatlan fogoly elé, aki ahelyett, hogy megbosszulná az önkényességét, lehajol és kezét csó­ kolva mondja: „Gondoltam én mindjárt ,hogy kiszabadulok, mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos". Annak ellenére, hogy kedélyes hangon adja elő, az úri vezetés eialjasodásának művészi rajza ez, a még jobbágyi öntudatú Vrana vármegyébe vetett hite és a tekintetes urak könnyelműsége közt feszülő ellentét gyújtó szikrát vet az olvasó leikébe. Vrana Mihály külsejének leírása is megkapó. „Hórihorgas, magas ember, széles szíj a derekán gavalléros öt csattal, hímzett halina lóg a hátán, s újdonat-új bocskor kunkorodik a lábán (fehér szíjakkal). Illemtudó, félénk, ünenpélyesen viselkedik a törvény előtt". 61 �Mikszáth művészi módon fejezi ki eszmei mondanivalóját: két tipikus alak, két jellem szembeállításával mutat rá az akkori társadalom két osztályának legjellegzetesebb voná­ saira. Mennyivel kevésbé szimpatizál a magyarizálódó földesúrral, „Krúdy Kálmány csínytevéseinek", Balassa Antal bárójával. A főnemesek különben nem szimpatiusak Mikszáth mű­ veiben: „Minden az övék, még a nép szíve is'' írja. Antal báró ugyan „egyszerű ember, népével tótul beszel, még magyarul sem tud jól". Ez a népével meg aránylag jó viszony­ ban élő úr be-behívogatja magahoz a környék szépeit, egy-egy ködmönt adva a szolgalat­ ért. Ellenállni nem lehet, még melyen szunnyad az öntudat, fogalmuk sincs arról, meddig terjedhet a földesúri önkény. Meg azt hiszik, ők járnak jól, ha valaki a „kozsusáriumból" (annak a teremnek a neve, ahol a ködmönöket tartják) ködmönt kap ... A szlovák származású polgári és nemesi alakok között csak elvétve akadnak olyan, nemzeti szempontból tisztább és fényesebb jellemek, amilyen Wrbovszky Szaniszló, a Holt kortes című novella nemes hőse. Wrbovszky szlovák népdalt énekel Mikszáthnak, s azzal dicsekszik, hogy a Matica slovenskában kiadott egy gyűjteményt a Vág menti várak népmondáiból. Mikszáth irodalmi tevékenysége azt bizonyítja, hogy az igazi szlovák nemzeti jelleget és sajátosságot nem a polgári és nemesi osztály képviselőiben találta meg, hanem az egyszerű szlovák népben, amelyet ő többnyire türelmesnek, csendesnek és sorsába beletorődöttnek ábrázolt. Elmaradottságukat, műveltségűket általában idillikusan, fölényes iró­ niával ábrázolja, de mint realista író, észrevette az is, hogy ebben az elnyomott népben ébredezik már a nemzeti öntudat. A 80-as évek Mikszáthjának lelkét áthatotta az úri Ma­ gyarország nemesi romantikájának patriarchális nyájassággal megejtő szemlélete. Az Ala­ kok című művében választási történeteket mesélve ír Németh Albert képviselőről, aki hogy megnyerje választói bizalmát, egy szlovák szolgától vesz nyelvórákat, hogy el tudja mondani minden faluban a mondókát a nép meghódítására: „Nye bojtye sza moji mili szlováci, Kto vám zle prajeji, to sza darebáci Porcie sza velkje ludj Bozsi!" Meg is tanul szlovákul, nagy közkedveltségnek örvend, de mindezt Mikszáth mint egy érdekes esetet, mint követendő példát említi. Élete vége felé látta csak tisztábban a politika népellenességét és ezt írja: „A magyar nemesi politikának előbb-utóbb a paraszt érdekeire kell helyezkednie, hogy igazi vágányra jusson.” Az urak és parasztok érdekét szerette volna egybefoglalni. Ezek az ellentmondások világnézeti távlattalanságban gyöke­ reztek. Egyszerre antifeudalista és kapitalistaellenes. Látta az új polgár-paraszti életet, és visszakívánkozott a régi faluba. Ez az ellentmondás népiességére sajátosan rányomja bé­ lyegét, ez alakítja ki annak romantikus jellegét, a népmeséivel való rokonságát. Vonzották az olyan képzetek, amilyenekkel a partriarchális parasztság fordul szembe tiltakozóan az úri világgal. Ezért találunk annyi népmesei motívumot, népdalt, csodás elemet írásaiban. Természetes tehát, hogy a szlovák nép, mely kiskorától kezdve egy képzetté vált benne a faluval, a néppel, s gazdag népművészeti hagyományaival számára a népi ábrázolás tár­ házát képezte. Számtalanszor találkozunk műveiben a szlovák folklór legendás hősével, Jánosikkal is. A Fekete városban Görgei gazdasszonya büszkén emlegeti, hogy ő még látta Jánosikot (164. I.), majd ugyanitt írja később a Szabatkától Osgyánig terjedő erdőről: „A híres Jánosik, a szlovák legendák betyárja, itt mérte a vásárosoktól elrabolt posztót a vándorló kiákoknak, egyik bükktől a másikig. Ez volt a rőfje”. (257. I.) Hasonlóan beszél Prakovszky, a siket kovács című novellájában a Neszte patak hídjáról: „Hacsak el nem hordta Jánosik, a felvidéki szlovákok gavallér rablója, aki ellopta a kereskedők portékáját, aztán kimérte a posztót a szegény vándordiákok között, s hatalmas rőfökkel dolgozott. Egyik bükktől a másikig. (Od buka do buka). Azok pedig ritkán nőttek a krizsnóci erdőben.” (81. I.) A nép nem fél Jánosiktól, pártfogót, legendás vezért lát benne, de az urak kevésbé szeretik. A Különös házasság Dőry bárója is kelletlenül emlegeti: „Itt barangol Jánosik tizenketted magával, és mindenről tud. A múltkor is azt üzente be, Dókus Antalnak, hogy küldje el számára az új csizmát, meg két oldal szalonnát. Elküldte a szalonnát, bizonykodott, hogy új csizmája nincs, Jánosik visszaküldött, hogy ne bolondozzon, hisz ott van az új csizma a hálószobában a dívánra téve. Igaz is volt.” (13. I.) Ugyanitt olvashatjuk, 62 �hogy a Jánosik bandájából odakerült hajdúnak, nagyobb respektjük van. Sőt maga Buttlert amikor Piroskát szerette volna látni és kertészlegényként lopakodott a közelébe, úgy enge­ dik el a szolgálatból, hogy magát a Jánosik bandából való Bavtya Demeternek mondja. A Beszterce ostromában is ott van egy kocsma falán Jánosik arcképe, aki „híres zsivány és nagy gavallér volt, hét likra kapcsolódott a hasszíja" (81. I.). A Tekintetes vármegye c. kötetében, egy szlovák vonatkozású elbeszélésében kifejti a szocializmusról valott felszínes nézeteit. Egy Hlavatsek József nevű kántorral beszél, aki hombárrendszerrel akarta megoldani az egyenlőtlen gazdasági helyzetet. Az abban állt volna, hogy a faluban mindenki beadná a keresetét a közösbe, s mindenki annyit venne ki, amennyire szüksége van, hisz aki kapja a pénzt, úgy is visszaviszi. De csak az illuzó­ rikus elképzelésig jutott el, azt is kénytelen elejteni, mert maga is belátja annak kivihetet­ len voltát. Leleményesnek véli a kigondolót, de nem látja a népben a társadalomalakító tényezőt, s fejlődés lendítőkerekét. Az egyszerű emberek jószívűsége, lelki tisztasága hatott Mikszáthra; akkor legmelegebb a hangja, ha róluk beszél. Ez vonatkozik a szlovák népi alakokra is. Tetszik neki egyszerűségük és természetességük, elbájolják a szép szlovák lányok, akiket igen gyakran emleget. A leányalakjai kivétel nélkül szépek és vonzók, a legények élettől és egészségtől duzzadók. Az Utazás Palócországban c. ciklusban emlékezik meg a Fábry szekerén utazó piktor társáról, aki néhány szlovák arcot le is akar rajzolni. Három, pesti szolgálatból hazatérő szlovák lány különösen megtetszik neki: Anka, Panka és Hanka üdék és romlatlanok, megőrizték a fővársoban is faluról hozott tisztaságukat. A szép Hanka kitűnik jószívűségé­ val, mikor az utasok megállnak, Sztruhár György lipótszentmiklósi születésű szlovák ember sírjánál, aki otthonától távol kolerában halt meg. Az aratók saját pénzecskéjükből emeltek sírkövet a szülőföldjétől messze nyugvó társuknak, és mindig megállnak imádkozni a „Nás Gyurko”-nál, Hanka ivóvizével öntözi meg a sírt. A szlovák nép nagyon vallásos, még Lapaj is letérdel imádkozni a vízbe ugró meggyalázott lányért, hogy ne pogányul jusson a más­ világra. A Tisztikar és a Glaükopis Athéné hősnője, Hanka is szlovák lány szépségének nehéz ellenállni, haza is akarja vinni az apja, mert a papnál, ahol szolgál, nagyon szeretik, s éppen ettől fél. Hlavatsek szerelme mély és szenvedélyes, de Hanka a német tudóst választja. Az urak mulattatására szlovákul énekel: Kácser na doline Kacska vodu pije Kácser csernaja Vitaj dusa moja. A dalnak szövege „összefolyva bájos zengzetté, úgy rémlett, mintha francia nyelven lett volna". A szlovák népdal gyermekkorában felcsendült melódiája csaknem minden művében vissza-visszatér. Művészetében központi szerepet játszottak a népmesék, népdalok, s a bizonytalankodó lélek homályából a babonák. A Szökevények c. elbeszélésében a mosó, falusi menyecskék ajkán lágyan és melan­ kólikusan csendül fel „valami csintalan tót dal, hogy bolonddá tegye az idegen füleket, mintha szomorú volna”. Országszerte és külföldön is nagy sikere volt a Szent Péter esernyője c. regényének, amelyben ugyancsak sűrűn találkozunk szlovák motívumokkal. A regény szlovák környezet­ ben, Besztercebánya környékén és Glogován játszódik le. Tárgya érdekes, vonzó, gyönyör­ ködtető, hangja meseszerű. Az idillikus történetben az egyszerű szlovák nép élete tárul elénk. Látjuk, mennyit küzd a mostoha természettel, de tanúi vagyunk apró örömeinek, mu­ latságainak is. Parasztjait rendkívül vallásos embereknek ábrázolja, akik a babonák vilá­ gában tévelyegve, számukra megfejthetetlen dolgokról készek voltak csodákat kovácsolni. A nép képzeletének hatalmas ereje nyilvánult meg a regényben, amikor az ismeretlen zsidó esernyőjét szent ereklyévé avatták Glogova falu lakói. Babonákba vetett hitük és fanatikus vallásosságuk azonban nem tette őket teljesen vakokká. Sajátos paraszti bölcses­ ségükkel szembeszálltak a klérussal. A régi glogovai parasztok, amikor megkérdezték, miért fizetik olyan rosszul a papjukat, azt felelték: „Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki fizesse a maga szolgáját." (13. I.) Ahol csak lehetett, meg­ rövidítették papjukat, s nagylelkűséggel leplezett ravaszsággal akár ötszáz hold földet is adtak volna neki, persze a határ terméketlen részében. Szlávik Péter, az egyházfi, humo- 63 �rosan jegyezte meg, amikor az új pappal körüljárta a parókiát és az elhunyt lelkiatya örökségét, a Visztula nevű kutyát figyelmébe ajánlotta: „Az embernek kezdeni kell valahol. Úgy is lehetne, hogy előbb az őrizni valót szerzi meg, aztán az őrzőt. De így is jó az, tisztelendő úr.” Az egyházfi tisztában volt azzal, hogy a papok nemcsak igével éltek, hanem általában jómódúak voltak. Föltételezte a fiatal Bélyi Jánosról is, hogy ha jól gazdálkodik, az őrizni valót is megszerzi magának. Mikszáth gúnyos mosolyával elítélte a glokovai parasztok fanatikus vallásosságát és a babonákba vetett hitét, de meglátta bennük az életet figyelő embereket is, akik lelki el­ maradottságuk ellenére sem hódoltak meg teljesen az egyház képviselői előtt. A regény központi hőse Vibra Gyuri fiatal ügyvéd, akit végig szimpatikusnak ábrázol. Gyuri gyetvai, ahol a férfiak „egy ölnél kezdődnek” és így énekel: Tutaj szalad a Garamon Janka pipál a tutajon. Vagy a következő igazán melankolikus dalt szokta énekelni (szl. változata ismert nép­ dal) : Tudod-e rózsám mi az én ágyam? Jéghideg kövön terített köpeny Ez az én ágyam. Így alszom én De, hogy eszem? Ételem lóbul, italom hóbul. Tudod-e rózsám, így élek én. A népi alakokon kívül megismerteti az olvasót Mikszáth Kálmán a szlovák polgársag­ gal és nemességgel, akik nagyobb részt elvesztették már nemzeti jellegüket és öntudatukat, és elszakadtak a néptől. A sok fordulatos esemény széppé, színessé teszi ezt a humoros, mulatságos, kedves regényt. A Szent Péter esernyője Mikszáth érzelmes emberszeretetéről tesz tanúságot. Az elnemzetlenedett polgári és nemesi figurák állnak a Beszterce ostroma című re­ gény középpontjában is. Mikszáthot a kor magyar nacionalizmusa erősen befolyásolta. E felfogásnak megfelelően alakjait a kedélyes humor élénk színein keresztül ábrázolja, de a humor világos pasztell színeibe imitt-amott beleszövi az iróniának és a megvetésnek sötétebb árnyalatait is. Ilyen a regény egyik szereplője, Klivényi írnok, aki nem más, mint meg­ vetésre méltó áruló. Klivényi közismert korhely és munkakerülő, aki a fegyelmi eljárást mindig ki tudja kerülni azzal, hogy az öntudatos szlovák polgárok ablaka alatt éjjelenként eldalolja a gúnyverset: Cserveni kantár bjeli kóny! Predav szom ország, Bozse mój! Ez a dal Svatopluk király szomorú kalandjára emlékeztette a zsolnai pánszláv urakat. Mikszáth felteszi az irónikus kérdést: lehet-e ilyen „nagy magyart" elcsapni az állásából? A válasz „nem”. „Klivényi ügye mindig a haza ügye volt. Klivényi nem volt ostoba, mindig jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Annak a bizonyos „vörös kantárnak" bizony több hasz­ nát vette ő, mint Árpád vezér, ez volt az ő immunitása." (73. old.) Ebből a kérdésből és feleletből kiérezhetjük az ellenszenvet, amelyet az író az akkori túlhajtott nacionalizmus ellen érzett. A regény hőse, Pongrácz István gróf „az utolsó várúr", aki középkori szokások szerint rendezte be életét a nedeci várban. Pongrácz katonái szlovákok, a hajdúk bárányvérbe mártott kardot hordoztak körbe-körbe, és ezt mondják a legényeknek: „Vojna bude ludja!” Az emeberek örülnek a csatározásnak, mert komoly háború a „Rákóczi vojna" óta nem volt itt. A vezényszó szlovák: „Na dve strany chlapci!" A lábukra szénát és szalmát kö­ töznek, így kommandírozzák őket: „szeno, szlama”. A Lapuchnyai hadi banda a Rákóczi korából maradt híres nótát játssza, magyar szö­ vegbe vegyített szlovák szavakkal dalolják:” Mikor én még kuruc voltam Rákóczi vojnában, Jártam szattyánból varrt cserveni csizmában. 64 �De másféle szlovák szöveg is feltűnik Mikszáthnál a Beszterce ostromában, amely nem népi motívum, nem a népköltészet remeke. Az öntudatosító nemzetiségek jogos követelé­ seinek kielégítése helyett a nemesi Magyarország engesztelhetetlen gyűlölet szításával pró­ bálta félreterelni saját magáról a figyelmet. A soviniszta hazafiasság lángját legkönnyeb­ ben a középnemesek és a városi kispolgárság körében lehet megfelelő eszközökkel fel­ szítani. A magyar nemesekhez húzódó urakat lenézi, renegátoknak tartja, de a fiatal szlovák származású diák szimpatikus számára. A Beszterce ostroma Apolkájának unoka­ testvére, Miroszlav Trnovszky, nevét is megmagyarosítja. Itt képet nyerünk a korra jellemző tünetről, hogy egy családon belül nemzetiségi ellentét jön létre, ami komoly családi há­ borúskodást jelent. Mikszáth utolsó regényét, A fekete várost nem sokkal halála előtt fejezte be. A regény magvát legendaszerűen, szájhagyomány formájában fennmaradt történetből merítette, cse­ lekménye szintén szlovák környezetben játszódik le. A Szepesség hajdani életét tárja elénk az író, Lőcsének, a „fekete városnak'’ különös történetét. A regény hőse, Görgei Pál, szepességi oligarcha. A mellékszereplők soraiban találkozunk szlovák alakokkal. Görgei job­ bágyai és katonái egyszerű szlovák emberek. Vasárnaponként hadgyakorlatokat tart Görgei a kastély udvarán a zsoldosokkal, akik a „szeno-szlama" vezényszóra hallgatnak. Erre a látványosságra mindig összecsődül a nép még a szomszédos majorokból: Brásnyikból, Odorhcából, Pisarócról is. Ezek szlovák helységek Görgő közelében. A Fekete városban visszatér a kuruc időkhöz, amikor Esze Tamásnak szlovák fuvarosok szállították a puska­ port. A toronyőr a bástyán ezt a dalt fújja szlovákul: „Talpra katonák! Fel a dolmányt, Fel a tarsolyt, Fel a kardot, A karabélyt, a karabélyt. A karabély is csak elfér, De, ha lehet, hozzátok el, A pálinkás butykost is. Mert a butykos a csatán, Annyi, mint a kapitány!" A regényben szerepel a híres Safranyik-zsiványbanda, amelynek tagjai Rimaszombat környékén pusztítanak, rabolnak és gyilkolnak. Amikor Quendel úr Rozáliát viszi a nővéré­ hez, a Ljeszkova erdőben megtámadják őket „két marcona tót, bocskorban, piszkos, széles kalapokban, melyeket madzagra fűzött csigasor díszít, pisztolyokkal, késekkel megrakott rézcsattos tüszővel a meztelen hasukon." (242. I.) A rablók szlovákul kiáltanak: Sztoj! Elviszik a lovakat és ők az erdő közepén maradnak. Rozika segítségért kiabál, de az ő gyenge hangja még a rigót se zavarja meg. Elsüti Quendel minden pisztolyát, hogy a majorban is meghallják. A golyó egy fába ment, amibe mélyedés volt vágva, s abban pléhtáblán Szűz Mária képe, alul egy mécsessel. A nép szokása így megjelölni azokat a helyeket, ahol valami szerencsétlenség történt. Ez egy szlovák juhászbacsa emlékét őrzi, akit itt öltek meg. Quendel visszaemlékezett a gyilkosságra és elkáromkodta magát: „Szto Bohov". (245. I.) Quendel a közeli akol juhászától kér segítséget: szlovákul beszél vele. Lovai nincsenek, szamár is jó lesz „na moju dusu”. Mikszáth ebben a regényében bemu­ tatja a görgői híres népszokást. A görgőiek sokat adtak hajadonaik jó erkölcsi hírére. A legényeknek a hétből csak egy estét, a szombatot volt szabad lányos háznál tölteni. Ez aztán kiadós látogatás volt. Hajnalhasadásig illett a legénynek ottmaradni. * Az író szívesen időzik a népviseletek leírásával is, ami nagy gyönyörűséget jelent neki. Milyen kedvesen írja a Szent Péter esernyőjében: „Kandi tót menyecskék békára igazított hajjal, kacér főkötőben, melyekből a fül irányában egy-egy ingergedő csipkekocka fityeg le, sudár termetű lányok piros pántlikával kenderszőke hajukban" leselkednek a kocsma­ ajtóban, és néha táncra perdülnek az utcán. Itt tudjuk meg azt is, hogy minden jobb módú szlovák prémes „mentyéket" (mentienka) vett a maga asszonyának, ami igen drága öltöny volt, négy-öt generáción át csak a templomban viselik, panyókára vetve. Lapaj gondjára bízott gyermek anyjának ruhája „zöld szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép ezeréves, nem változó divatja". 5 65 �A brezinai akol juhászlányának, Anikónak köznapi ruhája „fehérpettyes kendő, olajos pruszlik, zöld rásaszoknya és skófiummal kivarrt viseletes sárga ködmön." Hasonló viseletről ír a Tekintetes vármegye és a Becsületbírók című elbeszéléseiben, ahol a főispán lányai ennivalóan szép ruhákat csináltattak maguknak, „kék-zöld szok­ nyáikhoz piros szattyán csizmát viseltek, a fejükön pettyes kendőt és a kötényről piros galandok csüngtek.” A lohinai fürge menyecskék is „zöld rásaszoknyában jönnek hátul a szoknya fel van szegve és galandok fityegnek le az övről." A felvidéki mesteremberek tisztes ruházatát viseli Mrávucsáné, Bábaszék polgármeste­ rének neje, rókaszínű sima szoknyát, fekete selyemköténnyel, a fején is fekete selyemből fodros főkötő, az álla alatt szalaggal átkötve. * Mikszáth műveinek jellemző sajátossága, hogy a szlovák alakokkal egyidejűleg jele nítette meg a szlovák föld vadregényes tájait. Előszeretettel választotta Szlovákia félreeső falvait vagy városait, mint a regényeiben és elbeszéléseiben lejátszódó események szín­ tereit. Tájainak nagy részét szülőföldjéről, Nógrád megyéről rajzolta. Amikor a szülőföld­ jéről ír, soraiból az aranyos fénnyel vont lankák, zúgó, csobogó hegyipatakok és az egész természet szépséges muzsikája csendül ki. Tájleíró művészetére jellemző, hogy legtöbbször a romantika fátyla vonja be tájképeit. Gondoljunk csak a brezinai bacsa birodalmának rajzára, vagy Lapaj, a híres dudás c. novellájában az éjszaka csodálatosan szép leírására. Romantikája nem hazug és nem öncélúságból ered, a nép szemével nézte a tájakat, s az ő nyelvén beszélt róluk. A nagy magyar író műveiben a mai Szlovákia számos falujáról ír. Leggyakrabban a Kürtös patak (Krtis) völgyében elterülő falvakat emlegette. A falvak takarosak, zsúppal fedett, fehérre meszelt házak között visz az út. Az ablakokban muskátli, a házak előtt rozmaringgal és mályvarózsával beültetett kiskert van. A rendezett utcákat fák szegélyezik. Patak szeli át a falukat, s vidáman kelepelő vízimalmokat építettek föléjük a leleményes vállalkozó szellemű emberek. Legtöbb faluban van templom, a faluvégen pedig kereszt vagy Mária-kép. Jellemző a falvakra, hogy bennük csupa derű és kedvesség. A vegyes lakosságú falvakban békés egyetértésben éltek a magyar és szlovák parasztok, torzsalkodás nem fordult elő közöttük. Meg kell említeni, hogy költői szépségük mellett, kiváló megfigyelőképességével ész­ revette a falvak szegénységét és nyomorát is. Mikszáth a szegénység okát mindenekelőtt a vidék zord természeti viszonyaiban látta. A kopár dombok és hegyek rossz termőföldje alig termi meg a mindennapi kenyérnek valót. A rozsvetést későn érleli meg a nap, a kukorica és a búza nem szereti a földet. A krumpli és a zab nő itt, ami a kecskének és a birkának édes eledele. A gyümölcsfák közül a szilvafa él a legtovább és ellátja a környék qyümölcsszükségletét. Zöldségek közül a káposzta szereti legjobban az agyagos földet. Mély együttérzéssel írt Mikszáth a szlovák paraszt nehéz munkájáról, a természetttel folytatott örökös harcáról. Mikszáth tájait sokoldalúvá teszik a várak és várromok. A tájak vadregényes szépsége mellett a valóság hatását keltik, gyakran megemlíti Kékkő várát. Többször olvashatunk a festői várromokról, melyeket vadrózsák, árvalányhaj és sűrű bozót díszítenek. Nem volna teljes a Szlovákia tájait ábrázoló mikszáthi kép, ha nem szólnánk az író műveiben említett városokról. Első helyen kell megemlíteni Rimaszombatot. A Ne okoskodj, Pista c. kisregényének története ebben a kedves, szép fekvésű városban játszódik le. Selmecbánya, Mikszáth következő, sokat emlegetett városa. Vidám diákkori emlékek fűzték ide őt. Szerette ezt a „hóbortos” várost, mely úgy nézett ki, mintha az ördögök épí­ tették volna. Az említett városokon kívül: Lőcse, Trencsén, Pozsony, Nyitra, Beszterce, Körmöc, Zólyom stb. jelenik meg műveiben. Az ecsettel dolgozó művész sem festhetett volna különb képet, mint Mikszáth, az író Szlovákiáról. Képeinek üdeségét, színeinek gazdagságát, realisztikus hatását és plasztikus­ ságát képalkotó fantáziájának teremtő erejével érte el. Legtöbb művében az egyszerű forma, a tájleírás külső megjelenítő eszközei érvényesülnek. 66 �Mikszáth Kálmán, népének hűséges fia, művészetével korának szinte enciklopédikus képét alkotta meg a soknemzetiségű félfeudális Magyarországról, a demokratikus fejlő­ dés kívánalmával. Ez abban nyilvánult meg, hogy mikor kora társadalmának visszásságait, bírálta nem kerülte el figyelmét a nemzetiségek társadalmi élete sem. Mikszáth műve szervesen összekapcsolódik a szlovák nemzet életével és irodalmával. Elég, ha fellapozzuk a múlt század második felében és a század elején megjelent szlovák folyóiratokat: Národnie noviny-t, különösen pedig a Slovenské noviny-t, a Vlast a Svet-ee (Nemzeti Újság, Szlovák Újság, Haza és Világ), valamint a kalendáriumokat. Tucatszámra fordították le novelláit, elbeszéléseit és karcolatait, amelyek szinte a magyar kiadással egy­ idejűleg láttak nyomdafestéket. Lefordították és kiadták nagyobb munkáit is, pl. a Lohinai fű-t (Daniel Bachát fordította le 1886-ban), A jó palócokat (fordította: S. Cambel -Danielovic 1911-ben), a Szent Péter esernyője-t (fordította Hana Gregorová 1911-ben). Részletes tanulmányok megmutatnák, milyen hatással voltak ezek a művek nemcsak az ol­ vasóra, hanem az irodalomra is. Mikszáth rendkívül elevenül élt szlovák írókortársainak tudatában, erről tanúskodik számos megjegyzés és nyilatkozat, bár nem egyszer magukon viselik a kornak, főleg nem­ zetiségi ellentmondásainak jegyét. Jozef Skultéty, a kiváló irodalomszervező, író és kritikus a tisztelet hangján emlékezik meg Mikszáthról. A Slovenské pohlady 1913-as évfolyamában így ír róla: „A Tót atyafiak olyan képeket tartalmaz, amelyeket szlovák szülőföldje és a szlovák környezete rögzített az író lelkében." Évekkel később, 1927-ben ezt írja Skultéty: „Amikor szülőfalujának, Szklabonyának a nevét hivatalosan megváltoztatták, Mikszáth megjegyezte: Hm, ez azt jelenti, hogy én sehol sem születtem.” Mikszáth művei, bár ösztönösen, de nyilvánvalóan, érezhetően hatottak nem egy szlovák író munkásságára. Részletes tanulmányok megmutatnák, hogy termékenyítő hatossal volt Janko Jesenskyre, a szlovák szatírikus elbeszélés klasszikusara és mesterére. Mikszáth késői követőre is talált, Emo Bohúm személyében, aki a szlovák anekdotairodalom egyik legnevesebb művelője. Fordítói és a kiadói közé tartozik E. B. Lukác is, a magyar irodal­ mat és a népet lelkesen pártoló, kitűnő szlovák költő. Befejezésül így foglalhatnánk össze az író alkotásainak elvi lényegét: Mikszáth epiká­ jában romantikus elemeket is találunk és nem véletlen, hogy csak élete végén, a kilenc­ százas években formálta meg realista módon a lelkében élő, a boldogság, a szép után vágyó ember eszményét. A kiegyezés társadalmilag légüres tere késztette erre. Mikszáthot eltéphetetlen szálak fűzték a néphez (a magyarokhoz és szlovákokhoz egyaránt). Különö­ sen stílusában volt a nép tanítványa. A nép beszédmódjának lényegét értette, nem a felü­ letét másolta. Természetesen írt, könnyedén egymásból folyó mondataiban zengett a nép lelke. Népiessége egyszerre volt antifeudális és kapitalizmus-ellenes. De nem tudta egységbe fogni népiességének ezeket a más-más előjelű tartamait. Romantikája a népmese kincsei­ ben, mondanivalójában gyökerezett. Feltűntek írásaiban a népdalok egykori hősei, a ga­ vallérok, nyalka betyárok. A népiesség megnyilvánulási formája a Mikszáth-romantika. Az urak és a nép világának ellentéte tükröződött benne. Mikszáth fokozatosan realista íróvá fejlődött. Anekdotizmusa sokszor teherként neheze­ dett realizmusára, de elválaszthatatlan tartozéka is volt annak. „A kiegyezés légüres te­ rében csak így tudta meghódítani a valóságot.” Egyéniségének nagyságát mutatta, hogy a kiegyezés történelmileg légüres terében, a haladó társadalmi gondolat válsága idején, abban a harcban, amely lényegében gáncsot vetett az átfogó valóság ábrázolásának, el tudott jutni a realizmus magaslatára. Mindezt azért, mert „jó látása", bölcs és becsületes szeme volt, szerette az életet és szerette az igazságot. 67 �korszerű műveltség A Palócföld Szerkesztősége a következő kérdésekre kért választ megyénk értelmiségé­ nek számos tagjától: 1. Hogyan értelmezi a korszerű műveltség fogalmát? 2. Kit tart Ön művelt embernek? A válaszadók között sokféle foglalkozású személy található; pedagógus, mérnök, orvos, népművelő, pártmunkás. Véleményük, állásfoglalásuk sokrétűen tükrözi szellemi dolgozóink szemléletét a korszerű műveltség felfogásával kapcsolatban. A korszerű műveltség, mint címszó egyetlen régi és új lexikonban sem szerepel. A Szerkesztőség sem vállalta célként a fogalom ilyen fajta meghatározásának feladatát. A tanulságos, érdeklődésre számot tartható válaszokat minden változtatás nélkül közöljük. Fekete László A korszerű szocialista általános műveltség meghatározásának és kialakításának prob­ lematikájáról a 60-as évek elején széleskörű, országos vita bontakozott ki. Gondolom T. Szerkesztőséget nemesebb célok vezetik annál, hogy e vita felújításával csupán a „két kultúra harcának" adjanak helyet lapjuk hasábjain. Az eszmecserének ugyanis már akkor sem tett jót az egy-egy tudomány- vagy művészeti ág szemszögéből való megközelítés, és véleményem szerint ma nálunk is reális az a veszély, hogy erre a vakvágányra terelődhet a vita, (melyben oda-vissza hangzanak el „műveltséget kizáró motívumok", melyben vala­ mely társadalomtudomány művelője egy Arany vers hiányos tudásáért veszi fejét partne­ rének, és viszont, ha az netán nem tudja „mi tartja a Holdat?") ha nem abból indulunk ki, amivel akkor zártunk. A marxizmus-leninizmus eszmei offenzívája, a gazdasági építőmunka, a napjainkban végbemenő tudományos-technikai forradalom követelményei megkívánják, hogy a kor embere műveltsége alakításakor a természet- és társadalomtudományos műveltség egysé­ gére törekedjék. Ehhez talán az azóta eltelt idő még annyit tehetne nyomatékkal hozzá, hogy ennek az egységnek, egyensúlyra törekvő műveltségnek „ember központúnak" kell lenni I Félreértésekre ad okot, hogy ezt az egységet sokan csupán mennyiségi meghatározott­ ságból adódó kérdésnek tekintik, és az egyensúly kialakítását úgy képzelik, hogy „kultú­ ránk értékeit" a műveltségi szinteknek megfelelően fel kell osztani. Így a műveltség szerző folyamai korlátozott lenne, magára az iskolai rendszerű oktatásra, szakma tanításra szű­ külne. A kultúra tartalma történelmi, társadalmi szempontból meghatározott, így valóban igaz, voltak korok, társadalmak, melyekben ez az elképzelés valóság, esetenként „eredményre" vezető lehetett. Ma azonban, amikor a tudományok differenciálódási folyamata felgyor­ sult, (a természettudományok forradalmát éljük; igaz, ennek kapcsán bizonyos integrálódás is megfigyelhető, de ebben a témában mindez nem csökkenti az információk áramlását, sőt!) ez az elképzelés két fő hibája miatt (1. mereven elkülönített műveltségi szinteket feltételez, 2. az önművelést teljesen figyelmen kívül hagyja) nem követhető. Így, nem követhető már az az elv sem, hogy „mindenből egy keveset”. Ezért a mű­ veltség tartalmát meghatározó politikai, társadalmi, termelés-technikai, tudomány-fejlettségi viszonyok alapján kultúránk értékei között súlyoznunk, válogatnunk, fontossági sorrendet ki­ alakítanunk kell. A válogatásnál, a sorrend kialakításánál az az alapvető szempont, hogy olyan ismeretek birtokába jussunk, melyek elsődlegesen segítenek bennünket a természet 68 �és társadalom lényeges törvényeinek megismerésében, megértésében, s az ember érdekében történő felhasználásában. A különböző fokú iskolák anyagának válogatása így, s szerintem jól kezdődött el, melynek eredményeit egyre jobban fogjuk tapasztalni a mindennapi élet­ ben. Az önművelés folyamatában azonban sokkal inkább érvényesülnek olyan szubjektív és csooort-vélemények által kialakított szempontok, melyek nem segítik a korszerű általá­ nos műveltség kialakítását, hanem torzítják azt! (Pl. a túlhajtott „művészet-központúság", vagy a másik végletet jelentő „műszaki-technikai központúság” stb.) Szerintem az általános műveltség alatt nem „az általában minden emberre érvényest" kell érteni. (Bár igen jó lenne, ha már ott tartanánk!) Amit sokan általános műveltség alatt értenek, annak neveznek, az legtöbbször „csak” alapműveltség. (Ennek különböző, de egybemosódó és igen árnyalt szintjei lehetnek, adódóan abból, hogy az ember a maga helyét, szerepét egy adott mikro, vagy szélesebb társadalmi környezetben csak akkor ta­ lálja meg, feladatainak csak akkor képes eleget tenni, ha bizonyos műveltséggel rendel­ kezik. A feladat, a hely, a szerep, az ember esetenként más és más, s így a műveltség illetve annak tartalma, részei, összetevői, mélysége is változik.) A korszerű általános műveltség szerintem igen szilárd alapműveltségből, ehhez gyö­ kereiben is kapcsolódó szakmai műveltségből, (melyek elsősorban a különböző szintű is­ kolai rendszerű oktatás során szerezhetők) valamint a szakadatlan, egész életünkön át tartó önművelés során nyert ismeretekből áll. Így a korszerű műveltség nem egy bizonyos ismeretszerző folyamat végeredményeként fogható fel, hanem mint állandó készenlétet az új befogadására, és képességet annak feldolgozására, s az ember érdekében történő ér­ telmes alkalmazására. E műveltség korszerűsége megszűnik mihelyt az önművelés torzulást szenved, (pl. csak szakirányú, vagy egyoldalú, — term. tud., társ. tud. — vagy lexikalitásra törekvő, vagy formális, stb.) vagy abbamarad. Mivel a korszerű általános műveltség kialakításában döntő szerepe az önművelésnek van, szerintem az önművelésre fordított figyelemnek, társadalmi befolyásoltságának sokkal ösztönzőbbnek, több oldalúnak és perspektívát biztosítónak kellene lenni. dr. Fóris László Abból indulok ki, hogy a korszerű műveltség meg kell, hogy feleljen az adott termelő­ erőknek, a fejlett társadalmi viszonyoknak. A műveletlen ember elmarad a tudományos­ technikai foradalom támasztotta követelményektől, és például kevésbé érez ösztönzést a közösség ügyeivel való törődésre. Másrészt a korszerűség azt is jelenti, hogy széles töme­ geket kell magával ragadnia. Milyen összetevői is vannak e műveltségnek? Egyik oldala az egy szakmában való el­ mélyedt jártasság, ami a fizikai munkást újítóvá, technikussá, irányítóvá, a szellemi mun­ kást kutatóvá teheti, illetve mindkettőt hivatásból dolgozóvá neveli, és segít megszüntetni a különbséget a fizikai és szellemi munka között. Persze mindez elválaszthatatlan a másik oldaltól, az általános műveltségtől. Ennek összetevői (a teljesség igénye nélkül): 1. Önmagunk megismerése. 2. A mindennapi szükségletekre vonatkozó ismeretekben való megfelelő jártasság. Például a táplálkozás, ruházkodás kultúráltsága, hogy az előbbi ne legyen pusztán egyenlő a bőségessel, az utóbbi a divatossal. Vagy: vitatkoznék annak az embernek a műveltségé­ ről, aki — bár tudja, hogy a kézmosás szükséges — egyetlen érvet sem bírna felhozni az egészségügyi ismeret megokolásául. 3. A mindennapi szükségleteken túli tájékozottság: a) térben (például akinek csak az országhatárig terjednek ki az ismeretei, az nem lehet korszerűen művelt, hiszen az ember már eljutott bolygókon túlra); b) időben, előre (az emberiség jövője) és vissza (a történelem, az élet kifejlődése, bolygónk kialakulása); c) mélységben. Ez utóbbinál említeném a természettudományos ismereteken túl, a hala­ dó világnézetben való jártasság mellett a humán műveltség fontosságát. Ez eléggé elhanyagolt terület. Az irodalom bizonyos ismerete, a könyv szeretete nélkül nem 69 �lehet teljes az emberi tudás. Ugyanez vonatkozik a művészetekre is. Itt sokat segítene az amatőr tevékenység támogatása. Véleményem szerint legalább egy világnyelvben is el tud igazodni a korszerűen művelt ember. De folytathatnám a sort. E helyett még néhány szót ejtek a korszerű műveltség megszerzésének feltételeiről eszközeiről. Szerintem nem lehet tömegméretekben megvalósítani e célt össztársadalmi összefogás, a vezetők műveltségi szintjének emelése és az objektív feltételek jobb bizto­ sítósa nélkül. (Egy vezető, aki nem tekinti szívügyének a művelődést — ami egyenlő a ve­ zető műveltségének korszerűtlenségével —, tíz és száz beosztott kultúrálódását fékezheti.) És hogyan művelődjünk? Legfontosabb, hogy rendszeresen olvassunk és tanuljunk. Sze­ rettessük meg gyermekeinkkel e két alaptevékenységet. Fejlesszünk ki bennük igényt, „örömigényt” ilyen irányban, és azt hagyjuk kielégülni. Olvassunk újságot is (a modern embernek értenie kell a politikához!), de válogatás nélkül ne nézzük a tévét sem. Végül: amíg sok-sok felnőtt igényét kielégíti az italbolt hétvégi vagy naponkénti láto­ gatása, amíg a dohányzásra többet költünk, mint kultúrtermékekre, addig sok akadályt látok a korszerű műveltség terjesztése előtt. Így olyan méretű érzelmi-akarati vagyis emberi energiák futnak zsákutcába, amelyek hiányát megérzi a szocialista társadalom is. Ez mint­ egy az emberi örömigény „elidegenése", mert kielégítése visszaüt az emberre, beteggé, sokszor „rabszolgává" teheti. Márpedig csak az adott természeti és társadalmi körülmé­ nyeken uralkodó - a szabad - ember lehet igazán művelt. Herold László A körkérdés elhangzott, de a válasz megkezdése előtt újabb kérdés tolakodik elő: miért szükséges tisztázni a műveltség fogalmát? Miért érdeklődnek napjaink szociológusai, közvéleménykutatói tőlünk, mindenkitől a műveltség tartalmáról? Miért a kérdés: „Kit tart ön művelt embernek?” Úgy érzem, ezek a kérdések jellegzetesen korunkhoz tapadnak. Nehezen képzelhető el ilyen tartalmú körkérdés a XVI. vagy akár a XIX. században is. Nemcsak azért elképzel­ hetetlen, mert a műveltség egy szűk társadalmi réteg kialakult monopóliuma volt, de talán azért is, mert a társadalmi struktúrában az egyéni műveltségnek kevesebb motiváló ereje volt. Hogy korunk mind erőteljesebben kutatja az egyetemes emberi kultúra emberre kö­ telezett műveltségtartalmát, valamilyen formában összefügg a társadalmi embereszménnyel. Az ingerszegényebb korok sajátos ideálokat, eszményeket formáltak meg. Talán a klasszikus görög kalokagathia-eszmény közelített leginkább korunk „sokoldalúan művelt ember" eszményének ideáljához. A különbség azonban mégis elég nagy. A szépre-jóraigazra törekvés alapmotiváltságát a szubjektum megismerő útjának végigjárása határozza meg, hogy mindez rendszerbe állva a harmonikusan bölcs ember emberideáljává nője ki magát. A természet és társadalom dolgairól szerzett konkrét ismereteknek ebben az em­ bereszményben meghatározó szerepe talán kevesebb volt, mégis egészében mintha köze­ lítene a mi modern „művelt ember” eszményünkhöz. Persze ez utóbbit alapvetően moti­ válja korunk természet-, társadalom- és technikatudományos szintje. Hogyan? Úgy gondolom, a korok embereszmény-ideálja szorosan összefügg az adott idő gaz­ dasági-társadalmi alapmeghatározó tényezőivel. Az elmúlt félévszázad mind a természet megismerésében, mind a társadalom megváltoztathatóságának kitapogatásában olyan ha­ talmasat lépett előre, hogy mind a társadalmi csoportoknak, mind az egyes embernek létérdekévé vált a körülöttük lévő dolgoknak a teljesebb megismerése. Korunk technizálódása lényegében közkinccsé vált. Példák sorával lehet igazolni, hogy a kultúrtársadalomban élő legalacsonyabban képzett ember sem kerülheti ki a technikai kultúra eszközeit. De a társadalmi mozgástörvények ritmuslökései is eljutnak tulajdonképpen minden társadalmi réteghez, s többnyire valamilyen tudati fokon minden ember egziszten­ ciális problémájává is válnak. Mind a technikára, mind a társadalomra vonatkoztatott megismerési példánk sajátos, a társadalom sűrűjéből távolabb lévő rétegek szintjét kívánta jelezni. A társadalomban benneélő, különösen az urbanizáltabb életforma óhatatlanul ma­ gasabb szubjektív igényeket alakít ki az emberben, 70 �A belső igény hajtotta tanulás, mint a világ megismerésének tudatosan vállalt intellek­ tuális tevékenysége s a tömegkommunikáció biztosította spontánabb ismeretátültető tevé­ kenység külön-külön sterilben is meg egyesítve komplexen: lényegében az emberi műveltség kialakításának legfőbb forrása. Eredményük: a különböző műveltségi fokon álló ember. S így talán eljutunk a körkérdésre megfogalmazott mellékkérdés válaszához. Korunk szédületes léptű tudományos fejlődése elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy az ember minden eddigi korénál többet tudjon a világról. Szükségessé teszi mindezt lété­ nek elviselhető fenntartása. Mert ha létezni akar a maga és körülményei által kialakított létformában, el is kell tudni igazodnia mindebben. Így korunk egyre inkább az eligazodni tudó ember eszménye lesz az ideál. Műveltség és a világ dolgaiban való eligazodás valahogy így kerül egymás mellé. Nem egészen azonos dolgokról van szó. A műveltség-fogalmat inkább körülírtuk, az emocionális meg pszichikai vonatkozásokról nem esett szó. Már pedig a műveltség-fogalom emberhez kötődik, s így ezek a jegyek nem hanyagolhatók el. Alkotó, feltörő korok az önmagáért való tudást nem tekintették műveltségnek. A meg­ szerzett tudós, ismeret etikai értéke emberi vonatkozású. Emberi vonatkozású a szubjek tum szempontjából: „meg akarom ismerni a világot, el akarok benne igazodni." De em­ beri vonatkozású a szubjektumból kisugározva is: „ismereteim, tudásom, műveltségem révén iyenné vagy olyanná akarom tenni a világot, környezetemet.” És a határ? Mikor művelt? Mikor nem művelt? Kund Abigél! Relativitás elmélet! Bar­ tók! Kromoszóma! Mi: igen? Mi: nem? A kérdés megint adott, s talán a válasz is. Ki tud eligazodni a világ dolgaiban? Most sok-sok fölsorolásnak kellene következnie. Ehelyett summázva valahogy így: El tud igazodni az, aki ismeri a természet és társadalom legfontosabb törvényeit, azokat, melyek megmagyarázzák az anyag különböző formáinak mozgását, létét, elrendeződését, melyek megmagyarázzák a társadalmak mozgás- és léttörvényeit. El tud igazodni az, aki ebbe a nagy rendszerbe be tudja illeszteni az emberi­ ség szóban, hangokban, színekben, formákban kifejezett, megalkotott kincseit. El tud iga­ zodni az, aki a nagy egészben helyet tud találni hazája szellemi kincseinek, értékeinek. El tod igazodni az, aki alkotó értékrendet tud teremteni a maga meg kisebb környezete szá­ mára: ugyancsak a nagy egészben. És a műveltségi tűréshatár plusz-mínusz %-ban? Legyen talán a szándék, az eligazodni akarás intenzitásának szándéka. Kiss Aurél A korszerű műveltség voltaképpen egyet jelent a konkrét formában jelentkező társa­ dalmi igények speciális objektivizálódásával. Olyan ismeretek, készségek és jártasságok jelenlétét foglalja össze, amelyek élő, mai (és részben holnapi) társadalmi követelmények­ nek felelnek meg. Ezért is változik időről-időre a fogalom tartalma, s ezért természetes, hogy új igények jelentkezésekor szükségszereűn sor kerül a műveltségideál átértékelésére is. A társadalmi igények azonban maguk is folyamatszerű változással alakulnak át, a műveltségideál tartalmi evoluciója tehát hosszabb időt ölel fel, többnyire nem kis késéssel válik az alapvető társadalmi-, gazdasági-, politikai- igények kifejezőjévé. S akkor is, a társadalom szükségleteinek magasfokú általánosítása nyomán alakul ki a korszerű műveltség tartalma, az egyes ismeretszférák közti belső arány. Másrészt a közösségi igények áttételesen meghatározó ereje mellett a társadalmi munka­ megosztás rendszere és bizonyos műveltségi hagyományok ereje is formálja a korszerű műveltség tartalmát. A kor általános igényei sajátos formában, a szakműveltség keretében funkcionálnak legközvetlenebbül. A művezető és a pedagógus, a betanított munkás és a könyvelő funkcionális műveltsége meghatározza azonban az általuk megszerzett és fontos­ nak tartott ismeretek belső struktúráját is, amelyet a műveltségi hagyományok részleteiben módosítannak. Jórészt az utóbbival magyarázható, hogy az egyes társadalmi rétegek funk­ cionális műveltségében tapasztalható különbség területén tartotta számon a társadalmi köz­ vélemény, s a műveltség tulajdonképpeni értelmét egy magasfokú absztrahált általános (s főként humán vonásokkal meghatározott) ismeretrendszerre korlátozta. 71 �Már jó évtizede azonban ez a műveltség felfogás alkalmatlannak bizonyul az újonnan jelentkező társadalmi igények érvényesítésére, lezártságánál fogva pedig akadálya újabb, „korszerűbb” ismeretek beépítésére, a korábban kialakult ismeretrendszerben. Az iskolai oktatás, mint a korszerű műveltségideál megalapozott és szimbolizáló köz­ vetítőrendszer főként ennek a felismerésnek alapján kísérli meg megújítani a tantárgy struktúra belső arányait, s az egyes szaktudományokon belül nyújtandó ismeretanyagot modernizálni. Ez a megújulás azonban - számos pedagógiai probléma m att — korlátozott érvényű, eredményei viszonylagosak. Noha társadalmi igények differenciáltan (és áttételesen) jelennek meg, a műveltség és a kultúra tartományában, nem indokolt a műveltség általános, tehát az egyes társadalmi rétegektől függetlenül létező és viszonylagosan állandó (tehát kortól független) elemeinek figyelmen kívül hagyása. Az előbbihez ólampolgári- politikai, tehát az általános társadalmi tevékenység alapjául szolgáló ismeretek tartoznak, melyeknek tartalma általános érvényű, s egyben a legdinami­ kusabb eleme a korszerű műveltségnek. Az utóbbihoz magam a nemzeti hagyományoknak azt a részét sorolom, amely emberségünk teljesebb fejlődéséhez, népünk és hazánk tudatos és érzelmileg mélyen motivált tiszteletéhez segítenek bennünket. A tudományos—technikai forradalom műveltségideált formáló hatása, a közélet és a demok­ ratizmus ma még nem érzékelhető a korszerű műveltség tartalmáról alkotott közfelfogásban. Az előbbi még nem reális társadalmi igény, az utóbbi rangjáért a műveltség szerkezetén belül többet kell tenni, segíteni jelentőségének felismerését, a műveltséget megalapozó intézményekben és a mindennapi életben. Kovalcsik András A korszerű műveltség tartalmáról általánosan bármit is mondani nagyon nehéz. Azt hiszem a Palócföld szerkesztősége is sok és nagyon eltérő véleményből kényszerül majd valamilyen összegezést elvégezni. A középiskolákban jelenleg érvényben lévő tantervek készítése során ez a téma min­ dennapos volt pedagógus körökben, és addig soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen általánosnak tetsző kérdés ennyire egyéni helyzetből fakadó véleményt szül. Az irodalmár nem tud elfogadni korszerű műveltséget Homérosz, Dante, Petrarca . . . Camus, Sartre, Quasimodo nélkül és meglehetősen műveletlennek tartja azt az embert, aki embertársa elleni felháborodását nem a klasszikus cicerói szónoki kérdéssel kezdi: „Que usgue tandem abutere Catilina patientia nostra . . .” A matematikus már sokkal „megértőbb”, a differenciálegyenletek megoldását nem sorolja a korszerű műveltség tartalmának a magvába. Természetesen azt már nem venné jó néven, ha a mindennapi területszámításban nélkülöznünk kellene az integrálszámítást. Ez utóbbinak az anyagát már vissza is „préselték” a középiskola tananyagába. Ami a számí­ tógépeket illeti, hát arról is illene tudni mindenkinek . . .? Na és a nyelvtudás! Hát kérem itt kezdődik a . . .! Nem véletlen, hogy régi szólás­ mondásunk: hét nyelven beszél . . .! A képzőművészetek ismerete . . . "Na de kérem, összekeverni egy Tiziánt Rubenssel?!” Mi lenne hát a korszerű műveltség? Nem a korszerű műveltséget mérik talán a TV kérdezz-felelek műsorai? — „Csak azt nem értem, hogyan kerülhetett képernyő elé az, aki Caligula lovát a rendelkezésre álló idő utolsó másodpercében tudta csak felismerni! Az igen, az az orvos, aki 30 másodperc alatt kitalálta, hogy Réz Adóm csak a Kon-Tiki tutajra gondolhatott... Egy cseppet sem szeretném sértegetni a TV-nek ezt a népszerű műsorát, én is ott szoktam szurkolni a versenyzőknek, hogy sikerüljön nekik a TV vagyonát ismét legalább kétezerrel csökkenteni — de ezt a fajta tudást nem tartom ún. korszerű műveltségnek. A logikus és tervszerű következtetés, a fogalmak szép, egyértelmű körülhatárolása, amely szükséges az eredmény eléréséhez, az már igen! Eddig jutottam a Palócföld szerkesztőségének a felhívása nyomán megindult elmél­ kedésemben, amikor osztályfőnöki órára kellett mennem. Harmadik gimnáziumi osztály, 17 éves fiúk és lányok. „Bedobom" a témát. Szerintetek mi tartozik a „korszerű műveltség” fogalmába? 72 �Kis csönd, majd megindul az áradat. Miért kell nekünk tanulni a . . .? De igenis kell! - mondja a másik. Legyünk széles alapokról indulók, hogy azután olyan úton indul­ junk tovább, amely nekünk a legmegfelelőbb. Az igaz hoqy . . . De engem tönkretesz ez a matematika . . . Történelemből miért kell tanulni a . . .? Majd egy újabb vonal. — A lányok tudjanak főzni ... A fiúk meg háztartási gépeket szerelni, biztosítékokat kicserélni . . . A vélemények alakulni kezdenek: — Én ismerek egy orvost, egy szöget nem tud beütni a falba, de nagyon jó orvos, szelemes, művelt társalgó, kellemes ember, miért kellene neki javítani a porszívót?.......... — A mi szomszédunkban is van egy ember, talán csak 6 elemije van, de a rádiótól kezdve minden elektromos eszközt meg tud javítani. Sok egyéb szükséges munkát is el tud végezni. Szinte áldás arra a környékre. — A műveltség csak akkor ér valamit, ha az illetőnek és a társadalomnak használ is vele, nincs értelme az öncélú, begubózott olvasottságnak és műveltségnek. És van is már aki összegezi az elhangzottakat: az a cél a műveltség megszerzésével, hogy minden ember legyen maximálisan művelt a maga munkaterületén és környezetében. Jól végezze a munkát és képes legyen fejleszteni magát. Környezetében legyen kellemes, ízléses viselkedésű és gazdag érzelemvilágú. Fedezze fel és élvezze a szépet, azért fog­ lalkozzon művészetekkel, hogy ízlését fejlessze, és ne azért, hogy lexikonokból kilesett kü­ lönlegességekkel „hengerelje le" műveletlennek titulált szomszédiát . . . Értékelje reálisan a társadalmunkban végbement változásokat, lehetőségeinket, ezért szerezzen alapvető tör­ ténelmi és társadalomtudományi ismereteket. Legyen tudatában állampolgári jogainak, kö­ telességeinek . . . Ezek sem ugyanazon a szinten szükségesek a társadalom minden tag­ jának . . . Így szólt a szó amíg csak kicsöngettek. Okosabbat én sem tudnék úgy „általában" mondani. Amikor a tantervi bírálatok ide­ jén összehasonlítottuk, hogy megadott órakeretekben, megadott céllal képzett embereknek inkább mire lenne szüksége, sokkal könnyebb volt javasolni. Elnézést kérek a szerkesztőbi­ zottságtól, hogy a saját kiokoskodott véleményem helyett inkább elmeséltem, mit mondtak azon az osztályfőnöki órán a gyerekek. Kovács Ferenc Rendkívül széles skálán mozog a fogalom értelmezése: több oldalról közelíthető meg; sajátosságai nézőponttól függően különbözőek. Amikor 1961-ben oktatási reformunk előkészítésének vitái folytak, éppen e kérdésben ütköztek össze leghevesebben az álláspontok. Azóta egy évtized telt el, s a kérdés vizsgálata oktatási rendszerünkben újra és újra felszínre bukkant. Nem lehet mindenki számára elfogadható koncepciót megfogalmazni. Az alábbiakban nem kívánok belebonyolódni a korszerű műveltségtartalom kérdésébe, Tehát nem akarok azzal foglalkozni, milyen ismeretanyagot kell birtokolnia a mai ember­ nek. A műveltség mobilitását kívánom kihangsúlyozni, mindenféle statikussággal szemenben. A ma emberének műveltsége nem lehet lezárt. Régen lejárt az az idő, amikor az is­ kolában össze lehetett szedni azt a tudást, ami egy életre műveltté tette az embert. Életünket ma már nem lehet felosztani egy felkészülési szakaszra — ami befejeződik az iskolarendszerű tanulással és egy tulajdonképpeni tevékenységi szakaszra, amikoris meg tudunk élni abból, amit az iskolában megtanultunk. Az iskola után is folyamatos „önutólérésre" van szükségünk. Az élet gyakran késztet átállásra, ami műveltségtartalmunk ótstruktúrálódását is szükségszerűen maga után vonja. A korszerűen művelt embert épp az jellemzi, hogy az ilyen átalakulások belső konflik­ tusok nélkül lezajlanak nála. Nem véletlen, hogy elsősorban nem a korszerű műveltség tartalmát vizsgálom. Ezzel kapcsolatban, csak egyetlen közhelyszámba illő jellenséget szükséges kihangsúlyoznunk: a polihisztorok kora lejárt. 73 �Éppen ezért a korszerű műveltség jegyeinek feltárásakor nem azt kell elsősorban számbavennünk, hogy mire terjedjen ki műveltségünk, hanem a műveltség hogyanját kell megvizsgálnunk, Hogyan tudunk műveltek lenni? Semmi esetre sem úgy, hogy igyekszünk mindenben jól tájékozottak lenni. Divatos manapság az információk habzsolása. Gyorsolvasási kurzusok alakulnak, hogy a ma em­ berét megtanítsák arra, hogyan lehet véges ideje alatt minél több információt szerezni. Természetesen ezzel a módszerrel csak a felszínig lehet jutni. Egyáltalán nem biztos, hogy azt az ismeretanyagot, amit a könyvekben megtalálunk mindenképpen a fejünkben is el kell raktároznunk. Szentgyörgyi Albert mondta: „A könyvek arra valók, hogy tudásunkat benne tartsuk, míg a fejünket valami értelmesebb dologra kell használni.” Manapság már nem az „élő lexikonokat" tartjuk művelt embereknek. Gyakorlati tevékenységünk során gyakran van szükségünk olyan dolgok ismeretére, amit eddig még nem tanultunk meg. Műveltségünk foka ilyenkor éppen azon mérhető le, milyen gyorsan találjuk meg azokat a forrásokat, amelyekből pótolhatjuk tudásunkat. Persze bizonyos alapokra, alapműveltségre szüksége van a modern kor emberének is, e nélkül az emberiség könyvekben felhalmozott tapasztalatkincséből nem meríthetnénk. Hogy aztán ezek az alapok mennyiben tartalmazzák az általános- és szakműveltség egyes elemeit? A kérdést úgyis mindig eldönti iskolarendszerünk. Befejezésül Aczél György megfogalmazását érdemes idézni, amellyel a korszerű mű­ veltséget adó iskola feladatait foglalta össze az MSzMP X. kongresszusán: „A jövő iskolája adja meg a tudás szilárd alapját. Neveljen önálló gondolkodásra, modern természettudományos szemléletre, keltse fel egy életre a humán kultúra értékei iránti fogékonyságot és igényt, készítse fel a jelenleginél is jobban gyermekeinket, hogy felnőve is alkalmasak legyenek az új ismeretek befogadására és alkalmazására, formálja őket szocialista emberré.” Kőszegi Jenő Legfontosabb, hogy elfogadjuk a korszerű műveltség fogalmának és tartalmának időről időre történő változását. Már a korszerű szó is utal a mindenkori adott történelmi idő­ szakra. A műveltség megszerzésének útját és tartalmát segítheti elő a jó megfogalmazás. A társadalom minden polgárának a maga beosztásában, munkájának megfelelő szak­ mai, és ezt jól kiegészítő általános ismeretekkel kell rendelkeznie. Mivel a beosztások sem stagnálnak, ezért további alapvető követelmény, hogy az ember belső indíték és igény alapján rendszeresen és mind magasabb szinten továbbképezze magát. Én ez utóbbit tar­ tom a korszerű műveltség megszerzése, birtoklása legfőbb feltételének, sőt tovább mennek, ez maga a korszerű műveltség döntő része. Az általánosan képező iskolák széleskörű alapműveltséget adnak, de már itt is fellel­ hetők a szakmai műveltség alapozó tárgyai. Szinte már az ovodás korban kell az ismeret­ szerzéssel párhuzamosan, vele egyidőben kialakítani az ismeretszerzési vágyat, az önkép­ zési igényt. Végeredményben az államilag szervezett tömeges képzést szolgáló közoktatás meghatározott éveken át tort és valamilyen módon lezárást nyer. Tévedés lenne hinni, hogy ez elég egy egész munkás életre. Ez csak belépő valamilyen pályára, egy konkrét beosztáshoz. A jó hatékonyságú munkához rendszeres önművelés, továbbképzés szükséges. A tevékenységi formák egész sora adott, de feltétlenül számos újra is szükség lesz. Csupán példaként néhányat: Szakkönyvek, folyóiratok, újságok, rádió, televízió, lemezek, magnó, film, saját feljegyzések, alkotások stb. Az egyéni kapacitás és hajlam szerint a a szakmai műveltség tekintetében szétválnak az utak, bár kölcsönösen feltételezik egymást. A teljesen elmélyült szakmai tevékenység mindinkább szűkebb intervallumra korlátozódik, de a részfeladatokat koordináló, célokat meghatározó, vezénylő, majd ellenőrző menedzser típus is szükségszerűen kialakul. A korszerűen művelt ember legjobb művelője szakmájának, szereti és szívesen végzi teendőit. Elhivatottságot érez és magát, a szó nemes értelmében, igen fontosnak tartja a 74 �maga területén. Rendszeres kitekintése van tevékenységének szomszédos területeire. Meg­ győződése, hogy egyéni boldogulása csakis az össztársadalmi érdekeken keresztül lehet­ séges. Mértéktartó válogatással felhasználja a tömegkommunikációs eszközökkel sugárzott is­ mereteket. Rendszeresen olvas szakmai könyveket, folyóiratokat, szépirodalmat. Erejéhez mérten, megfelelő formában végez társadalmi munkát. Becsülettel elvégzi napi munkáját, számbaveszi eredményeit és szüntelenül harcol a hibákkal szemben. A köztudatban általában a magasan iskolázott, főleg szakmai embereket tekintik mű­ velteknek, de ez nem helyes értékítélet. A társadalomban minden emberre nagyon szükség van, mindenki lényeges alkotóeleme a nagy közösségnek. Ezért tartom én korszerűen mű­ veltnek a fent leírt embertípust. Mindenesetre nagyon fontos erről polémiát folytatni, mert ráirányítja az egyes ember figyelmét, elgondolkoztat, cselekvésre késztet. A korszereűn művelt ember kritériumát azonban nem mindenki igyekszik megszerezni belső indítékból. Kellenek ismérvek, követelményszintek, megméretések, ítéletek. Mindezek egyaránt legyenek erkölcsiek és anyagiak is. Minél változatosabb, dinamikusabb legyen a követelményrendszer és az elismerés, mert a stagnálás a fejlődés legnagyobb gátlója. Sajnos, mindennapi gyakorlatunkban igen sokszor az idő, a szolgálati évek száma az ér­ tékmérő, pedig ez egyáltalán nem helyes. Természetesen van összefüggés az idő és az ismeretszerzés, illetve az alkotás között, de döntő mértékben mégis a produktum számít. Igaz, a produktum mérése még nem mindenütt egyszerű és egyértelmű. Ezen a téren van a legtöbb tennivaló. Erősen hangsúlyozom, hogy a korszerűen művelt ember csak akkor igazán az, ha beosztásának megfelelő módon előirt követelmények teljesítésével hasznos a társadalomnak, ezen keresztül saját magának is. dr. Sándor Margit A korszerű műveltség meghatározásához elsősorban tisztázni kell, hogy mit értünk a műveltség fogalmán. Definiálva: „A műveltség a kultúrális értékek egyéni elsajátításának foka". Így a műveltséget meghatározza az adott kor ismeretanyaga és az egyéni képesség. Szinte az osztálytársadalom kialakulásától kezdve beszélhetünk róla, attól az időszaktól kezdve, hogy a társadalom bizonyos rétegei felszabadultak a fizikai munka alól és szabad idejüket szellemi munkára fordíthatták, a társadalmi javak ill. a magántulajdonukból szár­ mazó haszon egy részét a kultúra fejlődésére, a tudományok szolgálatába állították, va­ gyis amikor már adva vannak kialakulásának anyagi, tárgyi, személyi feltételei. Az egyip­ tomi, arab, görög, római kultúra hatása a más népekre mindenki által jól ismert. Hallottunk mecenásokról, akik kultúra, művészet szeretetüktől indíttatva támogatták a tehetséges mű­ vészeket anyagiakban, és lehetőséget nyújtottak a művészi alkotásokra. Igaz ugyan, hogy ez sokszor csak lehetőség volt s kibontakozásukat elősegítette, de erkölcsi- anyagi meg­ becsüléssel nem járt. (gondoljunk csak a pápák és Michalengalo kapcsolatára) Tehát minden kornak megvolt a maga sajátossága. Így minden korban beszélhetünk korszerű műveltségről. Ami alatt értem az előtte levő korok szellemi, tudományos ismeret­ anyagának elsajátítását az egyén érdeklődésének, képességeinek visszavetületében. Éppen ezért az ún. általános és szakmai műveltség nem választható szét egymástól, szoros köl­ csönhatásban állnak és a kettő feltételezi is egymást. A szakmai műveltség mindig együtt jár bizonyos fokú általános műveltséggel (irodalmi ismeret, a művészetek — zene, képzőművészet stb. — a társadalom és technikai tudományok ismerete). Ezeknek az ismereteknek az elsajátításához szükséges az egyén érdeklődése is, hogy milyen a vonzódása az egyes tudományokhoz, természethez, embertársaihoz, milyen impressiókat hoz magával a közvetlen környezetéből — családtól, iskolától, ismerőseitől —, milyenek a saját tapasztalatai. Tulajdonképpen a pólyaválasztást is ezek determinálják. Tehát mindenki érdeklődési körének és képességeinek megfelelően kell, hogy szakmát válasszon és elsajátítsa a kellő szakmai ismereteket, majd ezen a szakon dolgozva kísérje figyelemmel szakmája esemé­ nyeit. A szakmai műveltség tehát szorosan ráépül az általános műveltségre. 75 �A mi korunkban a tudományok már olyan sokrétűek és szerteágazóak, olyan hatalmas ismeretanyag áll birtokunkban, hogy egyetlen ember még általánosságban sem tudja át­ fogni. Manapság nem beszélhetünk polihisztorokról. Ez az ismeretek tömegéből és az emberi felfogóképesség korlátaiból illetve korlátlan voltából adódik. Hiszen az újabb isme­ retek befogadása csak egy bizonyos fokú régi ismeretanyag elvesztése útján lehetséges. Szükség van a régi ismeretanyag gépi tárolására, a technikai adottságok kihasználására az ismeretszerzés és ismeretközlés területén. Korunk technikai adottságai elősegítik szá­ munkra a megismerést, és lehetővé teszik az egyén érdeklődésének megfelelő szelekciót is. A mai embertől nem követelhető meg, hogy behatóan jártas legyen minden tudomány­ ban, de az elvárható és szükséges a művelt embertől — és ezalatt a mai kor művelt em­ berét értem, vagy ha úgy tetszik, a korszerű műveltséget —, hogy legyen egy általános mű­ veltsége és szakmájában képességeihez mérten a lehető legmagasabb fokú szaktudásra tegyen szert. Ne öncélúan művelődjön, hasznosítsa azt munkájában, környezetében, társa­ dalmában. Szőcs Gyula Az emberek műveltsége szoros kapcsolatban van a mindenkori társadalmi rend­ szerrel, valamint a gazdaság fejlesztési fokával. Korszerűnek, - adott körülmények közölt —, az a műveltség tekinthető, melynél e kapcsolat szorossága azonosulásba megy át. Valljuk, hogy minden tudásunk alapja, kiindulási pontja az anyagi valóság. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a korszerűség egyik alapvető ismérve: a természettudomá­ nyos jelleg. A műveltség komplex jellegű, — talán csoportosítható: általános, szakmai és politikai tozik: tartalma, színvonala, egyes komponensei aránya. Mivel a technikai- gazgasági élet „motorja" a mindenkori műveltség — mint komplex olyan —, ezért a korszerű műveltség szükségszereűn „előtte kell járjon", meg kell előzze az adott gazdasági — technikai alapot; csak így képes megváltoztatni az ember állandóan (permanensen) önmagát és környezetét. A műveltség komplex jellegű, — talán csoportosítható: áltaános, szakmai és politikai összetevőkre. A korszerűség követelményéhez hozzátartozik, hogy az ember általában, — különösen a vezető ember, mind a három területen kellő színvonalon legyen. Ez alatt az is értendő, hogy e komponensek dinamikus kölcsönhatásban vannak, — és ezért elképzelhetetlen, hogy pl. alacsony általános műveltségi komponens gyümölcsöző frigyet tudjon kötni magas politikai, vagy szakmai műveltséggel. A tudományos—technikai forradalom új helyzetet teremt sok vonatkozásban a műveltségi követelmények területén. Szoktuk mondani, hogy a haladás egyre jobban felgyorsul a mű­ szaki- gazdasági életben; továbbá, hogy a társadalom ismerete kb. 10 évenként duplázó­ dik. Nos, egy ilyen ill. egy quasi ilyen helyzetben a korszerűség fogalma nem tűri meg a lexikális (adatközpontos, ismeretfelhalmozó) tudást, annál inkább előtérbe kerülnek az olyan tényezők, mint: az alapozás, a készségek, a képességek, a logika, a gondolkodáshoz való hozzászokás. A korszerű műveltség igen lényeges — az előbbiekből is következően —, talán döntő jellemzője a konvertálhatóság. Ma már hazánkban is benne vagyunk a fejlődés, a haladás oly tempójában, amikor a nemzedéki váltás nem esik össze a műveltségi színvonal és struktúra váltással, — egy nemzedéki időtartományon belül is, a műveltség vonatkozás­ ban. Részben a tudományos—technikai forradalom tényével, részben a mi szocialista társa­ dalmi rendszerünkből fakadóan meg kell említsek még három fontos korszerűségi tényezőt. Az egyik az, hogy a gazdaságot jellemző egyidejű speciálódás és integrálódás — mely egyre gyorsul — szükségszereűn kihat ugyanilyen jelleggel a műveltségre is. A másik az, hogy az általános műveltség „aránya" a szakmaihoz: növekedőben kell legyen. A harmadik fontos tényező, - éppen az objektív fejlődés hatására, - hogy milyen arányban van a természettudományos- műszaki műveltség a humán műveltséggel, 76 �Végül hangot kell adnom abbeli meggyőződésemnek, hogy a korszerűség növekvő tényezőjévé válik a matematikai műveltség is. Általában, mind a logikus gondolkodás ki­ fejlesztésének nagyszerű eszköze; de úgy is, hogy ma már nem kizárólag a fizika nyelve a matematika, - hanem egyre jobban betör (nyelve lesz) még a humán jellegű tudomá­ nyok területére is: ezek fejlődését hihetetlen mértékben fegyorsítva. A fentiekben körvonalaztam volna a korszerű műveltségről valló képemet, elképzelése­ met, modellemet. Nagyon nehéz téma ez. De fölöttébb aktuális! Jövendőnk alakulásának kulcsa ez! dr. Ujlaky István A korszerű műveltség fogalma véleményem szerint igen bonyolult, összetett. Meghatározása ezért nem könnyű feladat. Reálisabb „vállalkozásnak" látszik a korszerű műveltség egy két ismérvére, jegyére rámutatni; ezeken keresztül elősegíteni fogalmának körvona­ lazását. A korszerű műveltség - úgy vélem — sajátos ideált, műveltségeszményt jelent Mint ilyen, része a szocialista embereszménynek, annak egy aspektusa. Tartalma állandóan vál­ tozik: mind több és mind mélyebb tudományos és technikai ismereteket, s ezek haszonsítására, alkalmazására való képességet foglal magába. Tartalmának ilyen értelmezése alapján azt mondhatjuk, a korszerű műveltség: folyamat. Egyszer s mindenkorra tehát senki nem tehet szert korszerű műveltségre; a korszereűn művelt ember kell, hogy lépést tartosn a műveltség tartalmának említett gazdagodásával, változásaival. De van-e egyáltalán korszerűen művelt ember? Azt hiszem, abszolút értelemben nincsen. Helyesebbnek tűnik a műveltség-eszményt kevésbé, illetve jobban megközelítő emberekről beszélni. Korszerű műveltségre törekedni tehát azt jelentheti: mennél jobban, a lehető legteljesebb mértékben megközelíteni az említett műveltség-eszmét leginkább megközelítő személyiséget kell értenünk. Hol húzható meg az ismereteknek, az újabb és újabb ismeretek befogadásának és hasznosítási képességeinek az a köre, amelyek nem hiányozhatnak a korszerűen művelt ember „fegyvertárából"? Ezekre a kérdésekre — bár szorosan összetartoznak - külön-külön kell válaszolni. A korszereűn művelt embernek feltétlenül ismernie kell korának fő kérdéseit, prob­ lémáit, és állást is kell foglalni ezekben. Napjaink emberének ismereteiből tehát nem hiányozhatnak a korunk átmeneti jellegére, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű harcára, a szocializmus építésére, a háború és béke erőinek küzdelmére vonatkozó isme­ retek, s az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás. Nem hiányozhat a marxizmus-leninizmus korunk megértéséhez és jövőnk felvázolásához is nélkülözhetetlen — forradalmi elméletének ismerete. Ide kell sorolnunk az emberiség legjelentősebb tudományos, kulturális éc technikai vívmányainak ismeretét, s természetesen a nemzeti kultúra különféle elemeit is. Mindezek együttesen: az ismeretek hihetetlen nagy, s „ráadásul" — mint láttuk állandóan tovább gazdagodó tömegét adják. Maga a „gyarapodás" olyan mértékű és ütemű, hogy a ma még korszereűn művelt ember — holnap már nem az. A korszerű műveltségnek - sezrintem - nem egyetlen, hanem több szintje van. Ezt kell mondanunk, ha megfontoljuk, hogy pl. már az általános iskola(!) tudományos, technikai és világnézeti nevelése alkalmas annak az ismeretkörnek a kialakítására, amelyet a kor­ szerűen művelt ember „fegyvertára”-ként jellemeztünk. A műveltség szélesebb alapjait, az ismeretek nagyobb mélységét biztosítják a középfokú, s újabb szintjét a felsőfokú oktatási intézmények. Korszerű műveltséget azonban — önmagukban — ez utóbbiak sem garantálnak. Részben azért, mert a műveltségnek az iskolák csupán egyik forrását jelentik, részben azért, mert a megszerzett műveltség elavulásának veszélye mindegyik szinten fenyeget. A műveltség korszerű szinten tartása természetesen nem jelentheti a társadalom minden új ismeretének elsajátítását. Mind ez, mind műveltségünk „lapvetése" feltételez bizonyos szelektálást, lényegkiemelést. Abban, hogy a társadalom „tudósának" mely elemeit adap­ táljuk, s melyek válnak szelektálásunk „áldozataivá", a személyiséget formáló, lehetőségeit meghatározó különféle tényezők - foglalkozás, érdeklődési kör, stb. - játszanak szerepet. 77 �Korszerűen művelt embernek tehát nemcsak felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező­ ket tekinthetünk, s az értelmiséghez tartozást sem fogadhatjuk el kritériumnak. Ellenkező­ leg: az hiszem, teljes joggal beszélhetünk korszereűn müveit munkásról, parasztról, értelmi­ ségről, s mindegyik kategóriában találunk műveletleneket is. Erre utal az iménti fejtegetés mellett az is, hogy a korszerű műveltségnek nemcsak általános, hanem szakműveltségi összetevői is igen jelentősek. Aligha áll távolabb műveltség-eszményünktől az a munkás, aki kiváló szaktudása (stb.) mellett pl. nem ismer idegen nyelveket, és nem tudja, mi az komputer, mint egy vallásos orvos, egy napjaink politikai problémái iránt érzéketlen mérnök, vagy „technikai-analfabéta" művész, stb. Venesz Ernő Sokszor és sok területen használjuk napjainkban a „korszerű" kifejezést. Szerintem talán túl sokat is, feleslegesen is. Minden területen — így a művelődés területén is — természetes igény a korszerűség, a maiság. Ha valaki nem a mában él, s nem a mai ill. a holnapi feladatok megoldásán fáradozik —, bármely területről is legyen szól — értelmet­ lenül él. A korszerűség: a kor ma és holnap jelentkező problémáinak látásában és meg­ oldásában élni, dolgozni — alapkövetelmény. Különben az ember anakrosztikus jelenség. A mi korunkra talán a legjellemzőbb a dinamizmus, a gyors változás, a fejlődés. Ezt segíteni, megfelelő irányban és ütemben haladni a ma emberének fontos feladata és értékmérője. A változó, fejlődő növekvő ismeretanyagot raktározni, rendszerezni, felhasz­ nálni új feladatot jelent. Objektíve lehetetlen minden ismeret — még egy szakterületen belül is! - tárolása. De a legfontosabb alapproblémák, alapismeretek birtoklása lehetséges és szükséges. Továbbá annak ismerete is, hogy milyen a fejlődés iránya, lehetősége egy-egy területen. Ismerni kell: a tudomány ablakai merre tárulnak! S megszerezni azt a készséget, hogy a mozgást nyomon követhessük! Tudjuk használni meglévő alapismereteinket, lássuk meg összefüggéseket! Tudásunk ne statikus, hanem dinamikus és a valósággal dialektikusan kapcsolatot tartó, tevékenységünkbe kombinálható legyen — általános alapvetésnek véleményen szerint ennyi szükséges. A ismeretanyag szerteágazó szövevénye között egy-egy terület mélységeiben is nehéz tájékozottnak, folyamatosan tájékozottnak lenni. De szükséges! Ám nem anélkül szakembernek lenni, hogy ne lássuk a csatlakozó, szintézisbe vivő szálakat. Jó szakember és jól tájé­ kozott ember korrelációiban élni. Ez a probléma természetesen felveti a mai művelődésügyi konstrukció célszerűségét is, ha úgy tetszik korszerűségét. Felveti azt a kérdést, hogy vajon a közoktatás nevelő és oktató tevékenységében egyaránt felkészíti-e ifjúságunkat a XXI. század feladatainak meg­ oldására, avagy a közművelődés rendelkezik-e olyan lehetőségekkel, hogy biztosítsa a permanens művelődést. Felveti azt az igényt, hogy a közoktatás és közművelődés szervezeti felépítéséig hatolóan egymásba érjen, szervesen kapcsolódjon. Alapismeretek, törvényszerűségek ismerete, a változóhoz való alkalmazkodás készsége, a fejlődés állandó szemmel tartósa, a folyamatos művelődés igénye és készsége, a szak­ terület analitikus ismerete és a szintézis igénye, a tudás használhatósága és alkotó erővé változtatása — ez szerintem a korszerűen művelt ember. 78 �körkép SOMOSKEŐY ISTVÁN A műemléki centenárium margójára Száz évvel ezelőtt alakult meg a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Ez különösen emlékeztes azért, mert: — ez a szerv volt az első, amely a hazai műemlékekkel intézményesen kezdett foglalkozni és — az akkori felfogások szerint — „lajstromozta” építészeti emlékanyagunkat; — ez a Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt, mint tudományos­ társadalmi testület függetlenítette műemlékvédelmünket a habsburgi önkényuralom ide­ jén Bécsben létesített, „összbirodalmi Zentralcomission-tól (Központi Bizottmány építé­ szeti emlékek felkutatására és fenntartására), végül — felvilágosító és előkészítő munkája eredményeként létrejött az első hazai egyetemes műemléki szabályozás, a műemlékvédelemről szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk. Ennek nyomán létesült a Műemlékek Magyarországi Bizottsága, amely már hivatalos, állandó jellegű szerv volt és végső fokon a mai Országos, valamint Budepesti Műemléki Felü­ gyelőség elődje. E jelentős kultúrtörténeti évfordulót ünnepük az illetékes hatóságok, élükön az Orszá­ gos Műemléki Felügyelőség, az érdekelt tudományos intézmények és társadalmi szerveze­ tek, velük együtt pedig országszerte a műemlékbarátok népes csoportjai. A jubileum jelentőségét nagyban emeli az a tény, hogy ebből az alkalomból az UNESCO mellett működő nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az ICOMOS (International Council of Monuments and Sites) Budapesten tartotta meg III. közgyűlését. Ehhez kapcso­ lódott számos fővárosi és vidéki műemlék bemutatása, valamint egy kollokvium, amelynek időszerű tárnája: „Modern építészet a történeti együttesekben”. Mindez műemlékvédelmünk, főleg a szocialista rendszer fennállása óta elért eredményeink újabb, megérdemelt nem­ zetközi elismerése. Bizonyítéka ez annak is, hogy számos, műemlékekben gazdag települé­ sünk korszerű helyreállítása, vagy urbanisztikai fejlesztése országunk határain kívül is meg­ becsülésre talált. Erre példa a budai várkerület, Sopron, Eger, Győr, Veszprém, Szom­ bathely, Székesfehérvár, Pécs, Kőszeg, Sárospatak és még néhány más városunk. Az ICOMOS közgyűlésén, tanácskozásain és kirándulásain részt vett a világ mintegy 45—50 országának összesen kb. 300 szakembere. Ebből is kitűnik e rendezvény tudományos, kultúrális, idegenforgalmi, sőt — bizonyos értelemben — politikai jelentősége. * Nemzetünk történelme során a gyakori háborúk és belső válságok okozta mérhetetlen épületpusztítások évszázadok óta azok lehetőség szerinti helyreállítására kényszerítették népünket. Tudomásunk van arról, hogy „régiségüknél fogva értékes épületek" megóvására irányuló, szórványos rendelkezések már László, II. Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejé­ ben történtek.1 Szorosabb értelemben vett műemlékvédelmi törekvéseket európaszerte, s így hazánkban is, a napóleoni hadjáratok után kibontakozó, ún. „nemzeti ébredés” váltott ki. Akkor döbbentek rá nemzetünk haladó gondolkodású, hazafias rétegei, köztük főleg a forradalmi fiatal nemzedék, hogy múltunk alkotó korszakainak gazdag hagyatékából mennyivel keve­ sebb maradt meg, mint más, e téren szerencsésebb államokban. Ezért is mindjobban han­ goztatták, hogy ezt az örökséget jobban meg kell becsülni és védeni. 79 �Arra az időre jellemzők Vörösmarty félig nosztalgiás, félig aggódóan figyelmeztető szavai: „Emlékek nélkül — népeknek híre — csak árnyék!” Hogy az ilyen aggódás néha szenvedélyes felháborodáshoz vezetett, mi sem bizonyít jobban, mint Petőfi 1845-ben, a nagymúltú füleki vár tövében írt naplóbejegyzése: ........ kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni, . . . hogy amely köveken őse­ ink szent vére szárad, azokon most tapodjanak . . ." Így tehát a történeti építészeti emlé­ kek megmentése mindinkább a „hazafias becsület dolgává” vált. Az eleinte ösztönös-érzelmi, romantikus-kegyeleti felfogáshoz hamarosan és szükség­ szerűen egy inkább hisztorikus-tudományos szemlélet kapcsolódott. 1846-ban elhangzik, a nagyértékű gótikus és reneszánsz műemlékekkel rendelkező Kassán, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén az első, jelentősebb, szervezett műemlékvédelmet köve­ telő megnyilatkozás. Ez a Magyar Tudományos Akadémián is visszhangra talált. Kezdemé­ nyezője a kassai születésű fiatal orvos, Henszlmann Imre volt (1813—1888), aki — Ausztriából és Olaszországból visszatérve — a gégészet és művészettörténet lelkes művelője lett. A végzetes kimenetelű 1848/49-es szabadságharc alatt és az azt követő abszolutizmus első időszakában a műemléki mozgalom megtorpant. Számos lelkes híve kényszerült el­ hallgatni. Maga Henszlmann Imre megjárta az osztrák börtönt és emigrált. Néhány évvel, a bevezetőben említett, 1853 óta működő „Zentralcommission” létrejötte után, a Magyar Tudományos Akadémia újból felvette a harcot a magyar műemléki ügyek Ausztriától független elintézése érdekében. Ezt a későbbiek során a Magyar Mérnök és Építészetegylet is támogatta. Ebben a küzdelmes munkában kimagasló érdemeket szerzett akkor, a nagytudású történetíró és kutató, Ipolyi Arnold (1823—1886). Az 1860-es évek elején hazatért Henszlmann Imre, aki időközben, főleg Angliában és Franciaországban ki­ fejtett, feltűnést keltő művészettudományos munkásságával európai hírnévre tett szert.2 Ő is újból részt vesz az előkészítő műemléki munkában, aminek elismeréséül, az akkor erre ille­ tékes kultuszminiszter kinevezi őt 1872-ben a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes bi­ zottságának egyik vezetőjévé. A műemléki Centenárium alkalmából sor került egy Henszlmann Imrét ábrázoló dom­ borműnek, az Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest I., Táncsics Mihály u. 1. sz alatti székháza falón való elhelyezésére. A „PALÓCFÖLD” olvasói számára említésreméltó, hogy Ipolyi Arnold Balassagyarmat mellett, Ipolykeszin született, Henszlmann Imrét pedig szoros személyi kapcsolatok fűzték Nógrádhoz. Barátai és munkatársai közé tartoztak, Ipolyi Arnoldon kívül, többek között Szontágh Pál és Pulszky Ferenc. Feltételezhető, hogy e miatt is, még magas korban is, vidékünkre járt műemléki szemlére és dokumentációs anyag gyűjtésére. * A Műemlékek Magyarországi Bizottsága sajnos nem hozott a hozzáfűzött várakozásnak megfelelő eredményeket. Megjegyzendő azonban, hogy ezért a felelősség csak részben terhelte a Bizottság tagjait. Mintegy 10 főnyi létszámmal képtelen volt a szükségnek megfelelő munkát végezni. De úgy. mint más tőkés rendszerű államokban még most is, nagyban gátolta működését a félfeudális-polgári társadalomban szentesített magántulajdon elvi sérthetetlensége. Mint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alárendelt szerve a Bizottság lényegében csupán fakultatív-tanácsadó hatáskörrel rendelkezett. Kritikus esetekre a törvény ugyan biztosított ingatlankisajátításra irányuló javaslattevő jogkört, ennek azonban gyakorlatilag csak kivé­ telesen volt jelentősége. Az akkoriban nagyon kisszámú világi műemlékekkel szemben, az egyházi anyagnál némileg előnyösebb volt a helyzet, mert ott a személytelen tulajdon, va­ lamint a funkcionális folytonosság általában több lehetőséget biztosított. Az említett hátrányokon kívül, szemléleti és módszertani problémák is gátolták a Bi­ zottság ténykedését. Az uralkodó osztály önzően ragaszkodott a „hisztorizáló” szempont­ hoz, amelyet úgy értelmeztek, hogy műemléknek csak 1711, vagyis a Rákóczi-féle szabad­ ságharc előtti időből való objektum számíthat. Ezáltal a hatóság számára elvben érinthe­ tetlenné vált a gazdag barokk-, copf- és klasszicista stílusú emlékanyagunk. Lehetetlen felmérni azokat a nagy károkat, amelyek ebből keletkeztek. Idekívánkozik annak a meg­ említése, hogy míg az 1919-ben készült műemléklajstromban is Nógrád területén csak 5 középkori eredetű templom szerepelt, a jelenlegi hivatalos műemlékjegyzékben már - meg­ lehetősen szigorú kiszűrés után - kereken 300 tétel van. 80 �Komoly problémákat jelentett és sok kárt okozott az évtizedeken át tapasztalható, ellentmondásokkal teli, módszertani felfogások útvesztője. Erre a legjellemzőbb az ún. „pu­ rifikálás" irányzata. Ez azt kívánta, hogy restaurálások lehetőleg „egységes", vagyis „ki­ tisztított" stílusban, „eredeti" kivitelezésben történjenek. Ezen „álhitelességre" törekvő mód­ szer sokszor felelőtlen megcsonkításokkal, kontármunkával járt. Említésreméltó azonban, hogy hazánkban már a XX. század elején akadt olyan mint Möller István, aki például a zsámbéki templomrom mintaszerű állagmegóvásával európai viszonylatban is élenjárt, bi­ zonyos értelemben megelőzve a mostani, korszerű koncepciókat. „Miután a Műemlékek Országos Bizottságának eddigi működése nem hozta meg azt az eredményt, amelyet tőle méltán el lehetett volna várni” a Károlyi kormány feloszlatta. A Magyar Tanácsköztársaság — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját kö­ vetve - a terjedelmes társadalmasítások nyomán, a műemlékek nagy részének tulajdon­ jogi és használati helyzetében bekövetkezett változások miatt, új Országos Műemléki Hi­ vatalt és Műemléki Tanácsot létesített, új műemléki törvény és műemlékjegyzék előkészítése iránt intézkedett. E két szervben olyan neves szakemberek tevékenykedtek mint dr. Lux Kálmán és a már említett Möller István. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án műtörténeti értékekre vonatkozó­ lag így rendelkezett: „. . . azok fölött, akik . . . bármit is . . . megrongálnak, tönretesznek, vagy engedély nélkül felhasználnak, forradalmi törvényszék ítél." Ugyanakkor kihir­ dette a Közoktatási Népbiztosság: „ti, akiket messze elkerült a szépség és a szép élvezé­ sének gyönyöre, . . . meg kell tanulnotok látni a szépet. Munkában elsatnyult és meggyil­ kolt érzéketeknek fel kell támadni, hogy részesei lehessetek minden harcotok és szenvedéstek eredményeinek, a kultúra, a szépség birodalmának!" A Magyar Tanácsköztársaság 133 küzdelmes napja nem volt elég ahhoz, hogy egy egységes, jellegzetes műemléki szemlélet kialakulhatott volna. Az idézett sorok arra enged­ nek következtetni, hogy ezen a téren is, az osztályharcos álláspont mellett, a korábbi hagyományos szempontok helyett, egy új, elvont meglátás kezdett érvényesülni, az eszté­ tikáé. Ez nyilván az akkor kibontakozó ilyenirányú eszmei áramlatokkal összefüggű jelenség volt. Az ellenforradalmi időszak alatt, a régi rendszerrel együtt, visszatért a korábbi műem­ léki szabályozás. Alapvető változást, e tekintetben is, csak Népköztársaságunk már említett törvényho­ zása teremtett: A műemlékek jogi védelméről szóló Eln. Tan. 1949. évi 13. tvr., majd az 1/1967. évi ÉM. sz., a műemlékvédelemről szóló rendelet. A korábbi hazai és más álla­ mokbeli szabályozásoktól eltérően, ezek után a műemlékvédelem az építésügyi igazga­ táshoz, a műemlékekkel kapcsolatos kultúrpolitikai feladatok ellátása pedig a művelő­ désügyi igazgatásra tartozik. A felső hatósági feladatokat vidéken az Országos, a főváros­ ban a Budapesti Műemléki Felügyelőség végzi. A szocialista jellegre jellemző, hogy az 1/1967. ÉM. sz. rendelet kimondja azt is, hogy a műemléki hatóság munkáját a műemlék­ védelem társadalmi szerveinek segítségére támaszkodva látja el. Ilyenek a Tanácsi Műem­ léki Albizottságok, valamint a Hazafias Népfront műemlékvédelmi munkabizottságai. Az újabb szabályozások és felmérések szerint meűmléki összállományunk tételszáma kereken 9000, ebből — átlagon fölötti értéke miatt kiemelt „műemlék” közel 1900, a többi műemlékjellegű, városképi, népi építészeti, kis részben ipari és mozgalmi emlék. Rendel­ tetés szerint, tételszám arányban, kb. 72 % a „világi" és kb. 28 % az egyházi objektum. Tulajdonjog szempontjából, a nagyobb házingatlanok államosítása folytán, a magántulaj­ donban levő műemlékek száma jelentéktelen és főleg lakott népi építészeti objektumokra korlátozódik. A köztulajdonban levő műemlékileg védett létesítményeknél a műemlékvédelmi bea­ vatkozás általában könnyebb és hatékonyabb. Sokszor azonban az aránylag szűkös anyagi és műszaki előfeltételek hátrányt jelentenek. Van még egy másik körülmény, amely — kü­ lönösen a volt kastélyoknál és kuriáknál — nehézségeket okozott és részben még most is okoz: a célszerű felhasználás, illetve az eredeti rendeltetéstől eltérő hasznosítás. Hogy ezt az ún. „funkcionális problémát" mégis nagy mértékben sikerült megoldani, bizonyítja az, hogy műemlékileg védett összállományunknak kb. 42 %-a középület, lakóház, valamint ilyen célokat szolgáló kastély és kúria. Hozzászámítva a lakott népi építészeti objektumo­ kat és némely más közérdekű létesítményt, mint pl. a műemlékesített hidakat, stb., az összállomány közel 60 %-a „élő funkciót" tölt be. Figyelembe véve az egyházak által 6 81 �használt, továbbá múzeumokra felhasznált műemlékeket, a „közhasználatban levő műemlékállomány” hányada megközelíti az összállomány 90 %-át. A többi kb. 10 %-ban sze­ repelnek várak, romok, szobrok, sírkövek, valamint olyan épületek, amelyek felhasználása még megoldatlan. Kétségtelen, hogy még nagyon sok a tennivaló. Tagadhatatlan viszont az is, hogy mű­ emlékvédelmünk rövid idő alatt — rendkívül értékes tudományos, kutató és sokoldalú egyéb működésével, nagyon eredményes munkát végzett. Noha sok mindent pénzértékben kife­ jezni nem is lehet, a néhány közölt adat mégis érzékelteti azt, hogy műemlékeink — művészeti értékükön kívül — népi vagyonunk jelentős, el nem hanyagolható részei. Mint olyan pedig közvetlenül, vagy közvetve — pl. az idegenforgalom révén — számottevő nép­ gazdasági hasonlattal is jár. Nem kevés az, ami megtérül abból, amit államunk műem­ lékekre fordít. De ha volna is olyan ráfordítás, amely nem térül meg egyhamar, az sem öncélú, hanem törlesztés arra, amivel tartozunk a múltnak, jelenünknek, valamint az utó­ kornak. Társadalmunk fejlődése nyomán, valamint a szocialista kultúrforradalommal párhuza­ mosan, egy új műemléki szemlélet kezd kialakulni. A szocialista eszméknek megfelelően, az építmény mellett, az építő, az alkotó, a dolgozó ember, — az ismert és a névtelen — kerül előtérbe. Figyelembe kell venni tudását, munkafeltételeit és — nem utolsó sorban — osztályhelyzetét. E „dialektikus" szemlélet híve nem tehet különbséget világi és egyházi, vagy volt feudális és a népi műemlékek között. Így válik építészeti emlékanyagunk a szoci­ alista népművelés, a hazafias nevelés szemléltető eszközévé, műemlékvédelmünk pedig népi-nemzeti hagyományaink ápolásának fontos tényezőjévé, társadalmi követelménnyé. A múlt mulasztásainak pótlása, valamint a II. világháború okozta óriási műemléki károk helyreállítása, súlyos egyéb gondok mellett, nehéz módszertani problémákat is oko­ zott. Műemlékvédelmünk eleinte saját útján kényszerült elindulni. Az 1957-ben Párizsban megtartott I., de még inkább az 1964-ben Velencében megtartott II. nemzetközi műemlék­ védelmi kongresszuson bebizonyosodott, hogy a jelenlegi magyar műemlékvédelem törek­ vései megegyeznek a legkorszerűbb nemzetközi, a „Velencei Cartában” rögzített irányel­ vekkel.5 A „Velencei Carta” kimondja többek között, hogy a restaurálások legyenek minél kíméletesebbek, ne törekedjenek „stílusegységre", hiányzó részek pótlása az eredetiektől szembetűnő módon eltérően, korunk technológiája alkalmazásával történjék, ezáltal is el­ kerülendő a „dokumentumhamisítás", fontos a műemlékek környezetének, az ún. együtte­ seknek arányos védelme, stb. A sokból a lényeget leszűrve, a következő módszertani út­ mutatás: Történeti hitelesség, szemléltető összhatás és tiszta, közérthető formanyelv harmó­ nikus szintézise. Erre pedig hazánkban sok az újjabbkeletű, jó példa. Ez egyúttal jelzi mai műemlékvédelmünk elismerésreméltó színvonalát, sőt nemzetközi rangját. JEGYZETEK: 1. Gerő László: Építészeti Műemlékek (1958.) 36. old. 2. Henszlmann Imre külföldön legismertebb műve a III. Napóleon megbízásából és anyagi támogatásából megírt: Méthodes des proportions dans l'architecture Egyptinne, Dorique et du moyen-áge. Ezzel hívta fel a figyelmet a műépítészetben rejtőző, bizonyos szabá­ lyos méretarányosságra. 3. Gergelyffy András: Műemlékvédelem 1964/4. 233—239. old. 4. Az itt közölt számadatok és kiszámítások Merényi Ferenc, az OMF igazgatójának, a Műeml. Albiz. V. Orsz. Értekezletén, 1968.aug. 27-én, Sárospatakon tartott előadásából valók. 5. Dercsényi Dezső — Horler Miklós, Műemlékvédelem 1964/4. 193—210. old., u. o. az 1964. évi Velencei Carta, és más nemzetközi műemlékvédelmi alapokmányok szövege, magyar fordításban. 82 �Várostörténeti konferencia Salgótarjánban Salgótarján jubileumi rendezvényeinek keretén belül sor került arra a megbeszélésre, melynek egyik feladatául a közelmúltban megjelent várostörténeti munka értékelését tűzték ki célul a rendező szervek: a Magyar Tudományos Akadémia várostörténeti albizott­ sága, a városi tanács, a megyei múzeumi igazgatóság és a TIT megyei szervezete. S ha nem is sikerült a programot az eredeti terjedelemben megvalósítani, az egybegyűlt meg­ lehetősen csekély számú fővárosi és megyebeli résztvevő tartalmas és tanulságos meg­ beszélésnek lehetett tanúja, illetve közreműködője. A megbeszélésnek különösen az adott értéket, hogy ez volt az első alkalom, amikor a városon kívülről érkezett bírálat a vórostörténeti művel kapcsolatban. Nem kétséges, hogy egy-egy helytörténeti mű megítélésénél az érdekelt város lakói, az ott élő bírálók más szemmel nézik az ilyen munkát, mint a kívülállók: örülnek legapróbb eredményeik­ nek is, elnézőbbek fogyatékosságaival szemben, sokszor már azt a tényt is túl nagyra értékelik, hogy egyáltalán megszületett a mű. A helyes, higgadt értékeléshez feltétlenül szükség van a kívülálló hideg, józan és objektív észrevételeire. Megnyugtató lehet a kötet kiadója és szerzői, de nyilván a város valamennyi lakója számára az a tény, hogy a várostörténet értékelése kapcsán a megjelent vendégek, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének, a Budapesti Történeti Mú­ zeumnak és a Műegyetem urbanisztikai tanszékének képviselői nem fukarkodtak a dicsé­ retekkel, a nem egyszer felsőfokú jelzők használatával. Természetesen nem kell arra gon­ dolnunk, hogy valamiféle elvtelen udvariaskodás, a vendéglátónak kijáró tisztelet vezette őket abban, hogy jókat mondjanak. Mind az ő észrevételeikből, mind pedig az érdekelt szerzők felszólalásaiból meglehetősen tisztán rajzolódott ki az a sokféle probléma, melynek maradéktalan megoldására a könyv megírása közben nem került - nem is kerülhetett — sor. Ezek a hiányosságok természetes nem csökkentik a munka értékét, sőt a dícsérő jelzőket sem teszik tartalmatlanná, hanem — mint már hasonló esetben — jó tanulságul szolgálhatnak a később készülő hasonló munkák megírásához. (Mint ahogy az éppen fel­ dolgozás alatt lévő Balassagyarmat történetnek a megbeszélésen jelen lévő szerzői nyilván máris sok tanulságot vonhattak le az elhangzottakból, melyeket még gyümölcsözően érvé­ nyesíthetnek saját munkájukban.) Az eszmecsere során mindenekelőtt az az alapvető megállapítás fogalmazódott meg, hogy milyen szükség volt ennek a könyvnek a megírására. SZABÓ BÉLA, a kötet főszer­ kesztője bevezetőjében beszélt azokról az előzetes tárgyalásokról, melyek már évek óta folytak a város vezetői és helytörténettel foglalkozó körök között éppen arra vonatkozóan, hogy kell-e, érdemes-e Salgótarján történetének feldolgozásával foglalkozni, van-e ilyen mű iránt társadalmi igény. Az elkészült munka azok álláspontját igazolja, akik annak szükségességét hangoztatták. Erről beszélt VÖRÖS KÁROLY (Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete) is, aki szerint a kötet jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy Salgótarján az ország gazdasági életében jelentős település, amely a kapitalizmus­ nak speciális terméke a maga összes problémáival és lendületével együtt: egy ilyen város bemutatása már önmagában is jelentős, hiszen ehhez hasonló folyamatról még nem készült feldolgozás, különösen ilyen színvonalon nem. Ami a mű szerkezetét illeti és az ezzel kapcsolatos problémákat, egyértelmű tetszéssel találkozott a szerkesztőbizottságnak az az eljárása, hogy a szigorúan vett történeti részt 1948-ig terjesztette ki és az utána következő korszak legfőbb vonásainak ismertetését három kortörténeti tanulmánnyal oldotta meg. SZABÓ BÉLA elmondotta, hogy a 19. század második felének a bemutatása azért kapott viszonylag nagyobb teret, mivel ez az a korszak, melyben tulajdonképpen Salgótarján városias fejlődése megindult, a Horthy-korszak aránylag rövidebb terjedelmű feldolgozását viszont az magyarázza, hogy ebben az időszakban - annak ellenére, hogy a várossá alakulás aktusa ekkor következett be - a kötetben is ismertetett okok miatt a város a vártnál kevesebbet fejlődött. A vendég hozzá­ szólók is egyetértettek ezzel a beosztással, megjegyezték, azonban, hogy a mondanivaló felépítéséhez, belső arányaihoz lehet megjegyzéseket fűzni. Így GERELYES EDE (Budapesti 83 �Történeti Múzeum) főként azt tette szóvá, hogy az 1918—1945 közötti részben a politikai kérdések kerülnek előtérbe. Ez természetesen nem baj, csak bizonyos egyoldalúság veszé­ lyét rejti magában. Az a tény, hogy — bár a társadalmi mozgás rajza jó és megfelelően elemzi a mű a várospolitikai mozgásokat is, bemutatva annak lényeges mutatóit — az egyes témák, vonalak vezetése a korábbi nagy fejezetekhez képest leszűkül és így az 1945 utáni rész indítása már részben alap nélkül van. MOLNÁR PÁL, a kérdéses fejezet szerzője elmondta erre, hogy tulajdonképpen nem is állott szándékában minden lényeges vonalnak a végigvezetése, a rendelkezésre álló terjedelem főként csak azt tette tehetővé, hogy a város 1945-1948 közti története kapcsán a részkérdések mellőzésével a felszabadu­ lás, malamint a demokratikus és szocialista átalakulás legfontosabb elemeit mutassa be, különös hangsúllyal elmezve az ország különböző városainak e korszakbeli fejlődésétől eltérő számos mozzanatot, a Magyar Kommunista Párt városi szervezetének meghatározó szerepét, Salgótarjánnak a megye politikai központjává való alakulásából adódó sajátos­ ságokat. Sok szó esett a megbeszélés során a várostörténet rendelkezésére álló és hiányzó forrásanyagáról. SZABÓ BÉLA színesen ecsetelte, hogy viszonylag milyen kevés, de ugyan­ akkor tartalmas és értékes forrásanyag könnyítette meg számára a 19. század második felének a bemutatását, VÖRÖS KÁROLY arról beszélt, hogy a további kutatások során még milyen forrásanyagokat lehet figyelembe venni. SCHNEIDER MIKLÓS a Horthy korszak­ kal kapcsolatos fejezet szerzője pedig arról tett említést, hogy bár századunk írásbelisége hatalmas méretekben felduzzadt, mégis számos alapvető forrásanyag hiányzik és így egyes kérdések bemutatása csak rendkívül időigényes, hosszadalmas utánjárást követelő forrás- illetve adatgyűjtéssel válik lehetővé, amilyenre e munka megírása során nem min­ den esetben volt lehetőség. Mindezeken túl esett szó arról is — és talán ez az egyik legdöntőbb mozzanata az egész megbeszélésnek —, hogy a Salgótarján város történetét feldolgozó munka a törté­ nész szemével nézve hogyan állja ki a kritikát, nyújt-e valamit a történettudománynak. Hiszen a helytörténeti munkák, azon túl, hogy az adott helyen töltenek be fontos tudat­ formáló funkciót, hozzá kell, hogy járuljanak olyan kérdések országos méretű tisztázásához, melyeknek összefüggései csak helyi adatok fényében mérhetők le maradéktalanul. Az ezzel kapcsolatos véleményt VÖRÖS KÁROLY tolmácsolta, midőn elmondta, hogy a kötet a tudo­ mányosság mércéjével mérve is megállja a helyét, hiszen komplexen igyekszik ábrázolni a valóságot, sikeres lépéseket tesz abban az irányban, hogy a várostörténet szerves része­ ként, a megfelelő helyre beillesztve szóljon olyan kérdésekről is (a helyi mikrotársadalom pontos feltárása, művelődéstörténeti adalékok, különösen iskola- és sporttörténet vonatko­ zásában, valamint az életmódkutatás), melyek csakis ilyen helyi anyagok feltárása révén gazdagíthatják az országos történeti kutatás eredményeit. A megbeszélés során szó esett még egyéb kérdésekről is. BELITZKY JÁNOS, a feudális kori Salgótarjánt bemutató fejezet írója arról szólt többek között, hogy a rendelkezésére álló anyag korszakának csak néhány kérdését világította meg és így teljes kép meg­ adására enm vállalkozhatott: BERKES JÓZSEF az urbanizáció kérdéseit tárgyaló fejezetének problematikájáról szólva megjegyezte, hogy a téma nem tisztán gazdasági jellegű, hiszen közismerten számos, ma is ható politikai vonatkozása is van, melyről szintén említést kellett tennie a fejezetben. Ezekhez kapcsolódva MAJOR JENŐ (Műegyetem) nagy örömmel nyugtázta, hogy a sajátos fejlődéséi Salgótarján történetének feldolgozása mellett helyet kaphatott annak a hatalmas fejlődésnek a bemutatása is, mely ma Salgótarjánt ország­ szerte nevezetessé teszi. Külön kitért arra is, mennyire szerencsés, hogy nemcsak a mai Salgótarján külső képének alakulását sikerült a kötetben rögzíteni, hanem a feudális falu és a kialakuló ipari centrum képe is jól érzékelhető megfogalmazást kapott. Egyöntetű volt a konferencia résztvevőinek a véleménye abban, — s ez mintegy vég­ következtetésnek is vehető —, hogy a vállalkozás sikere, a sok megoldott, de sok nem egészen tisztázott probléma csak arra ösztönözheti az érdekelteket, hogy ne hagyják abba ennek a karakterisztikus városnak további vizsgálatát, legyen ez a kötet az első lépés egy többévtizedes elemző munkához, legyen kezdete egy hosszútávú munkafolyamatnak, melynek eredményeként további hasznos tanulságok születhetnek mind Salgótarján lakói, mind pedig az egész ország számára. SCHNEIDER MIKLÓS 84 �A szocialista városok és a szociológia Mindkettő századunk szülötte: a szocialista város egyértelműen, a marxista szociológia pedig jelenlegi fejlettségi szintjén, kiteljesedett formában tekinthető annak. A marxista szociológia, mint önálló tudomány alapjait és társadalomelméleti kereteit a történelmi materializmus Marx, Engels és Lenin által kidolgozott tételei határozzák meg s e szocio­ lógia a 19. században, a huszadik század elején - a klasszikusok munkáiban - a forra­ dalmi gyakorlattal, a szocialista államépítéssel volt szoros összefüggésben. A szovjethatalom első éveiben megindult sokirányú szociológiai vizsgálódás lendületét a személyi kultusz szülte torz tudománypolitikai elvek ölték meg. A konszolidációs időszak politikája a marxista szociológia fejlődéséhez is kedvező légkört teremtett. Az elmúlt egy, másfél évtizedben a szociológiai kutatások a szocialista társadalom építésének gyakorlatával összhangban bon­ takoztak ki, s a nagymértékben differenciálódott igényeknek megfelelően kiváltképp az úgynevezett szakszociológiák — mint például a politikai, a munka-, az üzem-, az erkölcs-, a jog-, vagy a városszociológia- fejlődtek minden előzőnél gyorsabb ütemben. E speciális ágazatok megélénkülése nyomon követhető mind a külföldi, mind a hazai szociológiai irodalomban is, hiszen az általános problémákat tárgyaló művek mellett sorra jelennek meg szakszociológia jellegű kötetek. Ezek közé sorolható ,,A szocialista városok és a szociológia” című tanulmánykötet is, amely az elmúlt év végén — a Kossuth Kiadó gondozásában, Szelényi Ivón válogatásában és bevezetőjével látott napvilágot. Szerkesz­ tette: Rathmann János. Az urbanisztikában eleve új fejezetet nyitott szocialista városfejlesztésben a hatvanas évek során lényeges változások következtek be, amelyek eredményeként a kelet-európai szocialista országok városai sok szempontból eltérő típust jelentenek a nyugat-európai, vagy az amerikai városoktól, de a nem európai szocialista városoktól is. E jelenségre a szociológusok is felfigyeltek és tényfeltáró kutatásokkal segítik megtalálni a kelet-európai szocialista városok — a termelőeszközök magántulajdonának megszűntetéséből, a hasonló társadalmi, történelmi feltételekből eredő- közös, és — a nagyságrendből a gazdasági fej­ lettség szintjéből, a kulturális hagyományokból fakadó — eltérő vonásokat. Szelényi Iván ilyen igénnyel írott városszociológiai tanulmányokat válogatott egységes nézőpontú, de sokszínű, az elméleti megközelítés ellenére is olvasmányos kötetté. Hat országból — Szovjetúnióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából és hazánkból — tizenkét dolgozat került a kötetbe, amely három fő fejezetre oszlik. A fejezetek a településrendszer szerveződésének három szintje — a településrendszer egészének tervezése, a szocialista város szerkezete és a lakáskérdés alapján különülnek el. Melyek a településrendszer tervezésének lehetséges céljai, milyen erők hatnak a nagyvárosi fejlődés irányába, milyen társadalmi érdekek mozgatják a tervezés mechanizmusát és a városiasodás folyamatát, hogyan formálja át a hagyományos városszerkezetet a korszerű építészet, társadalmunk új szerkezete hogyan tükröződik az ökológiai struktúrákban, a megváltozott lakásgazdálkodásban hogyan módosulnak a különböző társadalmi rétegek lakásszükségletei? - lényegében ezekkel a problémákkal - mint centrális kérdésekkel foglalkozik a tizenkét tanulmány. A kötet élén A. Ahiezer, L. Kogan és O. Janickij szovjet szerzők „Urbanizáció, társa­ dalom és tudományos-technikai forradalom" című írása áll. A cikk alapgondolata, hogy az urbanizáció mai szakaszának specifikumát a tudományos-technikai forradalom, az isme­ retek termelésének felgyorsult fejlődése jelenti, s mivel az urbanizáció nem elszigetelt folyamat, irányítása lényegében a társadalomfejlődés irányításának a településhálózat fej­ lesztését alárendeltük az anyagi termelés fejlesztési érdekeinek, azaz az urbanizáció irá­ nyítása gyakorlatilag a tulajdonképpeni anyagi termelés fejlődésével és telepítésével fog­ lalkozó irányítás része volt. A tudományos-technikai forradalom korában azonban ez a megközelítés egyre kevésbé felel meg a termelődésfejlődés s az egész társadalomfejlődés szükségleteinek. Helyébe — e szovjet szociológusok részéről — az információ-termelés és továbbítás megnövekedett szerepének az elismerése lép. Miután a nagyvárosok az ilyen rendszerek természetes centrumai — hiszen hatalmas társadalmi-információs potenciállal rendelkeznek — szerintük a szocialista társadalom fejlődését nem a regionális politikával, hanem e településközpontok fejlesztésével lehet biztosítani, 85 �A szocialista város szerkezetét elemző fejezetben kapott helyet többek között Konrád György és Szelényi Iván „Új lakótelepek szociológiai vizsgálata" című tanulmánya. Ebben a szerzőpár — egy-egy budapesti, debreceni, pécsi és szegedi lakótelepen végzett felméré­ sek alapján — azt a hipotézist állítja fel, hogy a főként lakótelepépítkezés formájában történő városfejlesztés a városközponthoz kapcsolódó úgynevezett átmeneti övezetben „slumosodási" folyamatot indít meg, azaz az épületek fizikai leromlását az alacsony jö­ vedelmű rétegek koncentrációja kíséri, hiszen a lakótelepek éppen innen szívják ki a ma­ gasabb státusú családokat. A lengyel, a csehszlovák illetve a jugoszláv szerző cikkének mondanivalóját is figyelembe véve Szelényi Iván az alábbi következtetést vonja le a vá­ rosszerkezet változásáról: „Városaink jelenlegi társadalmi-ökológiai struktúrája fő voná­ saiban már a háború előtt kialakult, s lényegében megfelel általában az európai váro­ sokra általában az jellemző, hogy a népesség társadalmi státusa a város középpontjában a legmagasabb és a város széle felé egyre csökken ... A szocialista rendszer uralomra jutásával a különböző társadalmi rétegek térbeli elkülönülésének foka érezhetően csökkent, de a régi szerkezet tulajdonképpen tovább élt Az elmúlt évtizedben a tömeges lakótelepépítkezések viszont mintha módosítanák a kelet-európai városokban az európai városra általában jellemző struktúrát, mert ezekbe az új városrészekbe a városközponthoz közelebb eső, fizikailag leromló negyedekből az átlagosnál magasabb jövedelmű és iskolai végzett­ ségű családok áramlanak, s így a társadalmi státus magasságát kifejező, legmagasabb értékét a városközpontban elérő és a periférira felé süllyedő görbe az átmeneti övezetben megtörik, majd a lakótelepgyűrűben ismét emelkedik." A nem szakember olvasó számára a kötet egyik legérdekesebb írását minden bizony­ nyal Zdravko Mlinár szolgáltatja. A kéziratban talált cikk a szociológia egyik fontos kate­ góriájával a társadalmi kapcsolatokkal foglalkozik, konkrétan Velenje egyik kerületébe, az úgynevezett Novo Velenjébe bevándorlók baráti kapcsolatait vizsgálja. A részfejezetek a baráti kapcsolatok fogalmát, eredetét, vizsgálati dimenzióit, a barátok számának alakulá­ sát, a baráti látogatások gyakoriságát elemzik. A „Hol lakik a legjobb barát?" kérdésre a válasz a következő volt: „A Velenjében baráttal rendelkezők 23 %-a, vagyis majdnem egynegyede, azt mondotta, hogy legjobb barátja vele egy házban vagy háztömbben lakik, tehát egyben szomszédja is. A soklakásos házakban élőknél ez az arányszám 25,6%. a néhány lakásos házakban lakóknál pedig 20.0%. Különösen érdekes, hogy a barátok lakásától való távolság szorosan összefügg a bevándorlás óta eltelt idővel. Adataink szerint minél régebben lakik valaki Velenjében. annál kevésbé valószínű, hogy a legjobb barátjával egy házban vagy háztömbben lakion. A baráti kapcsolatok területileg annál kiterjedtebbek, minél régebben él valaki a vársoban, a régebben bevándoroltak kevésbé kényszerülnek arra, hogy szomszédságukból keressenek maguknak barátot... Az adaptáció során a bevándoroltak mind nagyobb skálán integrálódnak a lakóhelyi közösségbe, és mind intenzívebben vesznek részt a város társadalmi életében . . .” V Duric tanulmánya a lakást - meglehetősen újszerűen - mint társadalmi jelenséget vizsgálja és a gondolatmenetéből levonható következtetés szerint az ember lakás iránti szükségletének társadalmi létének mikéntje határozza meg, a lakásviszonyok az emberi társulások termelőképességét és fejlettségét, a munkarendszert, a társadalmi rendszert, az életfeltételeket, a társadalom kultúrális értékeit tükrözik, kifejezik a család típusát, szerepét, összetételét és kapcsolatait, „a lakásmód a társadalmi rendszerek és társadalmi intézmé­ nyek önéletrajza " Erre az alapgondolatra épül cikkének második fele - amely a Iakásszociológiai kutatások sajátosságaival foglalkozik — és tulajdonképpen a lakásszükségletekkel illetve a lakáselosztással foglalkozó másik két tanulmány is. Miután a szocialista országokban a „bérlakáspiac” gyakorlatilag ismeretlen, a szociológusokra rendkívül felelősségteljes feladat vár: a lakosság tényleges szükségletéről kell, hogy információkat nyújtsanak. A kötetet záró írások ilyen aspektusból vizsgálják a leningrádiak lakásigényeit, valamint a magyarországi lakásgazdálkodás mechanizmusát, modelljeit. Ez utóbbi dolgozat pécsi és szegedi minta alapján íródott s csak sajnálhatjuk, hogy ebben sincs utalás — mint ahogyan az új lakótelepek szociológiai vizsgálataiból is ki­ maradt — a minden bizonnyal rendkívül érdekes alapanyagot tartalmazó salgótarjáni urba­ nizációs folyamatra, amely — a városközpont totális rekonstrukciója folytán — mind a városszerkezet kialakítása, mind a lakásépítés és elosztás terén sok speciális vonást tar- 86 �talmaz. Remélhetőleg a városszociológusok is mihamarabb „felfedezik” a régit és az újat egyedi módon ötvöző szocialista várost, hiszen e témában számtalan kutatási lehetőséget kínál, s olyan következtetésekre adhat alkalmat, amelyek moticálhatják a kis, illetve köze­ pes nagyságrendű szocialista városokról a - szocialista viszgálatok eredményeképpen is — kialakult képet CSONGRÁDY BÉLA Hann Ferenc — Hibó Tamás: A város A magyar városok némelyike évezredes hagyománnyal, sajátos történelemmel rendel­ kezik Arrabona, Savaria, Aquincum már a magyarok megérkezése előtt virágzó város volt, a középkor vár-városai az irodalomban, képzőművészeti produktumokban is megörökített legendákkal büszkélkedhetnek. A XX. század elő-urbanizációja, az új fogalmakkal előbukkanó, új értelmezésű civili­ záció, az iparosodás új városokat szült. Dunaújváros, Leninváros mellett ilyen település az idősebb testvér, az ötven esztendős Salgótarján. Legendái újkeletűek. Nem kell még a port sem leverni azokról az alig sárgult lapokról, melyek a város történelmét őrzik. Sokan élnek még azok közül, akik e történelem résztvevői, alakítói, mozgatói voltak. Hann Ferenc kis verseskönyve és a kötet metszetei (Hibó Tamás munkája) a város ötven évét, a fél évszázad jelentős fordulópontjait örökítik meg az irodalom és a képző­ művészet eszközeivel. A kötet alcíme: Egy legenda töredékei. A versek ciklusszerűen fűződnek össze. Az egyes történelmi szakaszok hangulatát, a ma számára átmenthető heroizmusát más és más eszközrendszer, műfaj felhasználásával reprodukálják. A bevezető vers a múlt és jelen tömör szembesítése: „hol hajdan lusta fű / és héjakút árnyéka / lengett/.. . ma város áll / homlokkal hegyeknek forduló/áll keményen / vas- betontürelemmel/..." Az első sorsforduló; a város születésének előestéje, a Tanácsköztársaság bukásának nehéz és tragikus időszaka. A vers a népballada és a szürrealista költemény képvilágát egyesíti. Ilyenformán képes közelférkőzni a mai ember érzelmi világához, képes új értel­ mezésben tükrözni egy adott kort: „...jöjjetek éjben / feketében / puskarácsa- mene­ dékben / Trajbiár Pált meg is fogták / Messzevárosba hurcolták / jött az írás / nyakát szegték hatodmagával temették / szép szemük vak/fülük süket/moha növi be öklüket... A harmincas évek válságos időszaka egyetlen ember, egy anya sorsában sűrűsödik. Rokonszenves felfogásmódot képvisel ez a vers, hiszen olyan alapvető emberi érzések (bánat, szenvedés stb.) ábrázolásával jut el a költő a mai olvasóhoz, melyek időtlenek, melyek mindenkor tudnak érzelmi rezonanciát kelteni. A fia halálán bánkódó anya jajszava, a reménytelen keresés drámája motiválja, emberléptékűvé teszi, emócionálisan jelzi a kort: „a gonosz kígyó hátán/jaj mi lett / ki fonja be hajam / ha a lámpátlan éj / reánkzuhan a kolónián / ha a rettenetes kuvaszok / felüvöltenek a gyárudvarra/...” A város történelmének további korszakai dokumentumszerűen, szűkszavúan jellemzet­ tek. Az itt található versek némelyike kevésbé szerencsés, váratlanul sematikus részletek hozzák zavarba az olvasót. A kis kötetet záró versek a jelen problémáit, csodáit vázolják. A hangvétel most már valóban modern, széles asszociációs skálán mozgó képek halmaza. A kábelek és acélrögök ritmikája jellemzi ezeket a sorokat. Hann Ferenc szép kiállítású munkája nem történelmi illusztráció kíván lenni. Sokkal több annál, hiszen bármilyen alapos történelmi tanulmány sem tudná ennyire szemlélete­ sen, tömören, szuggesztíven visszaadni a kort, fél évszázad hangulatát. Az irodalom modern áramlataival kontaktust tartó, kisérletező kedvű, fiatal költő első önálló kötete A VÁROS, mely közéleti lírájával kiegészítője, szerves része eddigi publiká­ cióinak. Rokonszenves hitvallás az emberről és történelemről. Külön értéke a kiadványnak a gazdag — és a versekhez illeszkedő — grafikai anyag. Egységben a versekkel, a konvenciókat sikeresen elkerülve Hibó Tamás hangulatteremtő erejét és szakmai tudását igazolja. KISS SÁNDOR 87 ������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4503d6f7b41ad8f2a7acccbd1c6dd92e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika