https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bb7756d2198e6c73a9c6145598815c58.pdf 7ebc8c51b02b8765c691e69851c4bd80 PDF Text Text �Címoldalon: Lóránt János, TAVASZ c. alkotása �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT VI. ÉVFOLYAM 1972. 1. SZÁM TARTALOM Mikszáth Kálmán: Anonymus levele 3 Paku Imre: Mikszáth Kálmán palócai és atyafiai 8 Krizsán László: Adatok a Mikszáth-birtok történetéhez 12 Lengyel Miklós: Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére 24 Lakos György: Milyennek látta Mikszáthot a felesége? 35 Thurzó Gábor: Mikszáth — filmen 49 Niklai Ádám: Barlangrajz 51 Tamás István: Sokszor, Fecskefüzért 53 Nagy István: Alkony, Anyám 55 Kő-Szabó Imre: Bányászrevans 56 Iszlai Zoltán: Mikroakrobatika 64 Bartha László: Élet, sors 67 Kiss Sándor: Előszó a naphoz 74 TA N U LM Á N Y Pais István: Vallás és erkölcs 79 �KÖRKÉP Salgótarján története (Bandúr Károly) 99 Dézsma és robot (Szabó Ferenc) 101 Moldova György: Tisztelet Komlónak! (Horpácsi Sándor) 102 A líra, a színház, a film — ma (Csongrády Béla) 104 II. Tavaszi Tárlat — Salgótarján (Varga Imre) 106 KÉPZŐMŰVÉSZET: Válogatás a II. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából (címlapon, műmellékleten) Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztőbizottság elnöke: Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztőbizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György A szerkesztőség tagjai: Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 106 NyV Balassagyarmat 1700 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �Anonymus levele és az én rövid válaszom. AZ ALMANACH TEKINTETES SZERKESZTŐJÉHEZ! Kedves atyámfia, öcsém Uram! Hosszú évtizedek óta figyelem irodalmi működésedet, mindég a sar­ kadban voltam, s ha valami igazítani valót találtam a dolgaidban, mindég figyelmeztettelek. Mikor mások gáncsoltak, dicsértelek, hogy a közönyben meg ne fagyj, mikor mások dicsértek, korholtalak, hogy a tömjénben meg ne fúlj. Emlékszel-e arra az időre, mikor szinibírálatokat írtál Szegeden, s egy hónap elsején a becsületes öreg Bodrogi, a szegediek kedvenc színésze, az előadás után valahogy betévedt az Oroszlány kávéházba, s látván ott egy csomó nagyurat (a Tisza Lajos környezetéből) ferblizni, a különben szerény férfiú, valami démoni láztól megkapatva, blattot kért, leült közéjük, s egy pillanat alatt elvesztette egész havi gázsiját. Te akkor elmosolyodtál, s nem voltál rest éjjel bemenni a szerkesztőségbe, s bekorrigálni a színi referádába: ,,Bodrogi ellenben pechhel játszott.” Persze az egész város nevetett másnap, de én haragosan zsémbeltem magamban, és egy aláíratlan levelezőlapot küldtem neki: „Bodrogi csak a pénzét veszti, de ön a tehetségét tékozolja az ilyen sekélyes mókázásokra.” Te még fiatal voltál akkor. Ficánkoltál az irodalom gyepén, mint egy csikó. Bizony, bizony, féltettelek, hogy valami karóba találsz ugrani. De mintha hatott volna rád a szemrehányásom, abban hagytad a színkritikát, és egy elbeszélést olvastunk tőled Az öreg Gaillard apó címen. Egy francia parasztot írsz le és szerepeltetsz az utolsó francia-burkos háborúban. Elolvastam, és szerettelek volna kupán ütni, de csak egy epistolában förmedtem rád: „Hát megveszekedett az úr? Az úr akarja leírni a francia parasztot? Írja le a magyart, ha tudja, mert az is nagy virtus. Hiszen a francia parasz­ tot maguk a francia írók sem tudják jól eltalálni. Daudet csak pedzi egy kicsit, Maupassant tudja, a többi közel sem jár hozzá. És hát az úr akarja leírni a francia parasztot? No köszönöm stb.” Alkalmasint megrestellted az idegen országban való portyázást (az öregapád se járt teneked olyan messze), mert egymás után publikáltad ekkor a saját parasztjainkat, a tót atyafiakat, a palócokat. Hiszen szép, szép, hanem láttad-e te valamikor azokat a tréfás pingálásokat, melyekkel a gyermekek ültetik fel egymást? Húznak egy függélyes vonalat, amiből megint kiágazik egy kurtább vízszintes vonal, aztán megkérdezik: mi ez? — Hát semmi. — Dehogy. Ez egy katona — mondják. — Hogy-hogy? — Ügy, hogy a katona már a fal mögött van, csak a szuronya hegye látszik. 3 �Az egyik vonal ti. a fal, a másik vonal a szurony hegye. Vagyis ez az úgynevezett „rajz” , amiben te excelláltál. Egy vonal így, egy vonal amúgy, de a lényeg, az már vagy eltűnt a fal mögött, vagy még elő nem jött. Ohó, amice, engem nem teszel bolonddá, nekem az élő alak kell, nem a tartozékai. Elő nekem a katonával! Rajzold nekem az élő, lüktető társa­ dalmat, amit körülötted látsz, ez a feladat. A tükröt akarom, amelyben ma­ gamat is látom, te pedig elém hozol egy tükör rámájáról letört arabeszket Edd meg! Hiszen tudom, olvastam, mivel indokoljátok e kolibri teremtmények létrejöttét. Hogy azt mondjátok, a modern ember siet, nem ér rá hosszabb olvasmányokba merülni, olyan adag kell neki, aminő meg nem terheli, ami átfut, ameddig egy cigarettát elfüstöl. Ej, milyen logika, milyen logika! Hát szabad a teremtésnek a cigaret­ tához alkalmazkodnia? Azt mondanám, hogy oktalanság, de nem mondom, mert az oktalan állatok nem teszik. Vajon kisebb bornyúkat szülnek-e a te­ henek azzal az indoklással, hogy a rosszgyomrú modern ember úgysem tud egy egész bornyút egyszerre megenni? Persze, csak egy adagot kellene szülniök. Az volna a sikk: például fél kilogramm vesepecsenyét. Ezek az érveléseim hatottak rád. Új térre csaptál át, és a „Tisztelt Há­ zat” karikiroztad évekig. No hát ez már a társadalom, most már jó nyomon voltál, de tudja isten, mégse tudtam veled egészen elégedett lenni, mert glorifikáltad a léhaságot. Rontottad azokat a becsületes simplex embereket, mert úgy írtál róluk, mintha megannyian államférfiak volnának, és rontot­ tad a közönség szemében azt a néhány államférfit, aki köztük van, mert játszottál, ingerkedtél, pajkoskodtál velök, hogy a közönség hol a liliput emberkék, hol pedig az óriások országában hitte magát — és végül úgy tünt fel neki az egész parlament a te írásaidból, mint egy bohó kedves kis játék, amely tarka-barka figuráival jár, kelepei, berreg, míg egyszer aztán magától is elromlik. Hát ezt nem jól tetted, lelkem, mert ha neked kertész-kést adott az is­ ten kezedbe, azt azért adta, hogy a nagy fákat nyesegesd vele a mezőn, nem pedig azért, hogy lekuporogva a földön kúszó indákhoz, fantasztikus cirádákat szurkálj ki a hegyivel a tökökre. No, de ezeket annak idején írtam meg neked részletesen, persze akkor is anonym, mint mindig. Képzeltem, sokat törted a fejedet, ki lehetek, hogy mindent tudok felőled, és egészen beléd látok. Hát ne is kutasd, sohase fogod megtudni. Gondold, hogy ez vagyok, vagy az vagyok; egy érdeklődő idegen, egy ellenség vagy egy jóbarát, egy keserű és rusztikus észjárású kritikus, esetleg egy zsémbes vén laikus. Vagy gondold azt, hogy a saját lelkiismereted vagyok. Szóval, gondolj felőlem, amit akarsz, tégy be engem egy olyan testbe, aminő neked tetszik, de hogy engem valamikor lerázhass, arra ne is gondolj. Ezúttal azonban grácia a fejednek, mert úgyis a hosszú lélegzetű mun­ kák jegyében vagy, most hát nem kötök beléd, ahelyett egy sokkal vesze­ delmesebb dologra hívom fel a figyelmedet. Az Almanachodról van szó. Mindég érdekelt ez a kis könyvecske. Új írók, új irodalmi hangok keletkeznek. Igaz, hogy örökké azok az át­ kozott „rajzok” kísértettek a könyvben. Mindegy, beletörődtem; utóvégre 4 �is egy bögre tengeri vízben benne vannak a tenger minden ingredienciái, benne vannak az ázalagok is, de hogy a cápák nincsenek benne — azért mégsem lehet a bögrét szidni. Megelégedtem azzal, hogy elfoglalt ember létemre ebből a könyvből bizonyos fokig au-fait lehetek az elbeszélő irodalomban. Egyszer évenként egy-két órámba kerül az évi termés minőségét kiérezni az Almanachbeli mustrákból, megítélhetem ismerős íróim fejlődését vagy hanyatlását, fris­ seségét vagy lankadtságát, megösmerkedhetem nagyjában az új írókkal és irányzatokkal, az új levegővel és elbeszélési tónussal — s esetleg innen asszentálhatok magamnak új kedvencet, akinek a műveire aztán teljes erő­ vel rávessem magamat . . . Szóval jó az, ha a lusta öreg darázs kiszag­ lássza innen könnyűszerrel, hogy melyik fa virágján van a legtöbb méz. Mert bármilyen nagy is a világliteratúra, és bár több nyelven olvasok, mégiscsak a mienk nekem az igazi, az édes. Mit bánom én Tolsztojt, Kiplinget! Ezeket csak élvezem. De a mienknek diadalittasan tombol a lelkem. S valóban sokra vittük éppen az elbeszélő ágban — a többi, sajnos, meglehetősen stagnál most. Sokszor dicsekedtem az Almanachhal fűnekfának: — Nézzétek, milyen haladás! Mekkora út a Remelly-aktól, Szegffyektől idáig! Még a leggyengébb író is egy kolosszus hozzájuk képest! Mert nem az mutatja egy nemzet műveltségét, hogy egy-két titán támad közülök véletlenül; a kultúra mértéke a középszerűek ereje. Elgondolkoztat, mi lett ebből a mi nyelvünkből, melyről azt mondták még száz év előtt, hogy csak a csikósokkal való beszélgetésre alkalmas. S mennyire magyar ez az irodalom! A magyar föld íze, a magyar ég színpom-pája, annak a tőnek a zamatja, amelyet még Mikes Kelemen és Cserey uraimék ültettek. Hja, hja! Az embernek mindég a legkedvesebb tyúkját viszi el a róka. Aggódva, látom most egy-két év óta, hogy éppen a magyar lélek készül veszendőbe menni az irodalomból. Az Almanachban, e kis területen össze­ szorulva látszik meg legjobban a veszedelmes processzus, mely az elbeszélő irodalom egészségesen megindult fejlődését rossz irányba találja lökni. Ugyanis két nagy baj jelentkezik az Almanachban, ennélfogva egyebütt it; két ellenséges tábor kavarog és tör egymás ellen kétfelől. Ah, milyen háború ez, barátom! Az egyik félnek sem szabad benne győzni. Az egyik baj az idegen levegő, amit a kozmopolisták hoznak be. Hiszen nem rossz emberek, nem lehet rájuk haragudni. Odatapadnak a világhírű mesterek műveihez, mint a piócák az idegen testekhez, és annyira teleszop­ ják magukat, hogy amikor azután ők akarnak produkálni, az a fölszítt ide­ gen vér csöpög ki belőlük, mert több bennük az idegen vér, mint a maguké. Magyar történelmeket írnak ugyan, de alakjaikban orosz vagy francia vér kering. Bocsásd meg, oh Apollo, hogy vért mondtam. Veszett ördög az, nem vér. E szerencsétlen marquis-k és vicomte-ok csak árnyékai bizonyos isme­ rőseiknek, akikkel először még abban az időben találkoztunk, mikor szelle­ mesek és egészségesek voltak, most már paralysis progressivába estek, és csodálatos módon magyar álnév alatt itt a magyar falvakban csatangolnak, udvarolván magyar vezetéknevű Nanetteknek és Szényácskáknak. 5 �Csak az idegen levegőért esem kétségbe, de följajdulhatnám a szeceszsziós témák miatt is. Oh jaj, hiszen ezek az alakok mind a St. Sulpice kór­ házból kerülnek ki. Egy-egy excentrikus betegség, valami öröklött perverzi­ tás és svengalizmus különféle változatai. Még jó, aki csak Bourget-ista és lélektani boncolást végez — persze konyhakéssel, de hajh, aki Dosztojevsz­ kijig ágaskodik, s a bűnt akarja rokonszenvessé tenni. Mintha egyéb se volna Raszkolnyikovban, csak éppen ez. Oh, kis oktondik! Nem a bűnt tette Dosztojevszkijt széppé, hanem hatalmas szívével és lángeszével az olvasók lelkét tette jóvá, és ragadta oly magasra, ahonnan a bűn nem oly rút, csak nagyon szánalomra méltó. E kozmopolisták idegen levegője csak az egyik baj - a másik a túl népies irány, mely átcsap a póriasba. Nem szükség annak a kimutatása, hogy a magyar nyelvet hogy bírják elcsavarni az együgyű parasztok. Éppen olyan hiba ez, mint a hírlapokban az a szomorú látvány, hogyan csavarják el viszont a nyelvet azok, akik németül gondolkoznak. A néptől tanulja a nyelvet az író kétségkívül, mint ahogy a szamócát az erdőn szedi az ember. De megtisztítva, megmosva, a rothadtat, satnyát, éretlent kidobálva kell azt feltálalni. Az aroma rajta legyen, de a rög, penész és a békanyál nem. Némely íróink valóságosan összegyűjtik a nép száján forgó, szemenszedett, karakán kiszólásokat és furcsaságokat, úgy, hogy ez a nyelv, ez az észjárás és előadási forma szinte bőg a ködmönszagtól. Mintha erővel le akarnák húzni az előadási hangot, a nyelv hajlékonyságát, finomságát arról a magaslatról, ahová azt Vörösmarty, Arany, Petőfi, Jókai, Gyulai és velök két nemzedék emelte. Minden kell nekik, ami a paraszt elmékben megfo­ gant, ha szép, ha nem szép, de legjobban az olyan, amit még ők se hallot­ tak, amit egy-egy mókás paraszt kigondolt, és semmi se kell, ami már meg­ nemesedett és törvénnyé vált akár a grammatikában, akár az irodalomban. Boldogok, ha valami olyat találnak, ami különös és szokatlan, ha parikatiknak nevezhetik a kappant, mert a göcseji paraszt így mondja, vagy kelempász madárnak a mókust, mert a félkegyelmű Bölöndér Jóska, látván a mókust kalimpálni a fán ekképpen körösztölte el. No hát, barátom, ez nem jól van így. Ez ellen kellene, hogy segítsetek. Mert e két ellentétes tábor kezd egymással farkasszemet nézni az iroda­ lomban . . . és a te Almanachodban is folyik a csendes háború a két irányzat közt. Erről írj az idén előszót, amice, de keményen kell a tollat megnyomni, mert nekem nagy aggodalmaim vannak, hogyha a túlnépies irány talál terjeszkedni, akkor a magasabb ízlés pusztul el, ha pedig az idegen levegő így ömlik be ezentúl is, akkor a nemzeti lélek marad halva. Sapienti pauca. Dixi et salvavi animam meam. ANONYMUS Kedves öreg Anonymus! Nem haragszom rád csípősségedért. Csak korholj engem, amikor jónak látod, meglehet, hasznát látom. Hanem ebben az egy esetben erről a két felhozott bajról fölösleges, vagy legalább túlzottak az aggodalmaid. 6 �Hiszen némileg igaz, amit írsz, csakugyan vannak íróink, és az Alma­ nachban is vannak, akik idegen levegőt mozgatnak munkáikban, s viszont vannak olyanok, akik érezve a magyartalan áramot, mintegy ösztönszerűleg a magyar néphez menekülnek, mint a megrezzent gyermekek az anyjuk ölébe. A francia marquis-t ellensúlyozzák a kifordított gubán heverésző pa­ rasztgazdával, de mihánts az idegön ájer kiszelölne az nyomtatott írásokbú, ők is rögvest mögcsavarnák elméjükön a finumabb csapot, ahonnat a paraszti ízös böffenetek helyött tyükörből fésülködő kaputrákos embörök koponyáján már körösztülszaladt és megmángorolt magyarság gyünne ki. Ezért aztán nincs igazad öreg. Két bajt kiáltasz, de csak egy van. Mert a másik baj attól az egyiktől származik. Az idegen levegőtül való a túlzott népiesség. Ami mármost az idegen levegőt illeti, éppen nem kell tőle megijedni, és nincsen szükség a vészharangra. Mikor Ferenc császár ezelőtt vagy kilencven évvel az ischli fürdőt a la ­ pította, a hiperlojális bandák annyira divatba hozták azt, hogy ischli leve­ gőt palackokban, hermetice elzárva árulták Ausztriában és Magyországon a patikákban. Ha valaki megbetegedett, az orvosok egyéb szerek mellett ezt se restellték prescribálni. — A beteg szobájában egy palack ischli levegőt kell kibocsátani é j­ szakára. Másnap panaszkodott a beteg, hogy még mindig nem érzi magát könnyebben. — Hm — szólt a doktor. — Ismételni kell a dózist. A következő éjjel két palack levegőt eresszenek ki. Mindegy. Azért az ischli importált levegőtől mégsem gyógyult meg senki. Ne búsulj hát, jó Anonymus, mert nagyobb jelentősége, hidd meg, nincs annak a francia vagy orosz levegőnek sem, amit a lelküket a külföldi irodalmakon felejtett írók eresztenek ki az ő kisded irodalmi palackjaikból. Föl se kell venni. Ha attól akkor nem gyógyult meg senki — hidd meg, ettől se hal meg senki. MIKSZÁTH KÁLMÁN 7 �PAKU IMRE Mikszáth Kálmán palócai és atyafiai Az írói siker, a művészi eredmény olykor sokáig várat magára. Irodal­ munk két nagy egyénisége: Mikszáth és Móricz — bízvást mondhatni — azonos körülmények, egyező bizonytalanságok között küzdöttek, reményked­ tek elismertetésükért, hogy az első rájuk villanó dicsfény aztán erősödjék, állandósuljék, hírük-nevük fedezeteként minél több és minél jobb művekkel lépjenek a nyilvánosság elé. Mikszáth — amint az életrajzából ismeretes — kilencven évvel ezelőtt adatta ki A tát atyafiak, majd négy hónap múlva A jó palócok címen személyes sorsát, írói pályáját, művészi jellemét meg­ határozó két kötetét. Az országos siker, föltétlen elismerés nem egészen tíz évig késett, valósággal váratott magára. Hasonlatosan alakult, húzódozott Móricz Zsigmond belépése is az irodalmi köztudatba: a Hét krajcár meg a Sárarany megjelenését — 1908 táján — nála is majdnem tíz esztendő emész­ tő kudarca, kilátástalan küzdelme, szakadatlan kísérletezése, eszmélkedő útkeresése előzte meg, hogy azután egyre fölfelé ívelő, nagy írói pályájának nyitányai legyenek eme kötetek. A hazai elbeszélő művészet e két nagy alakja még abban is megegyezik, hogy ki-ki a maga módján vált a paraszti élet valósághű ábrázolójává, majd saját koruk egész társadalmának követ­ kezetes bírálójává. Megegyeznek továbbá abban is, hogy föltűnésüket jelző első kötetük sikerét azonnal egy-egy jobb másodikkal tetézték. A nagy emberek, kiváltságos személyiségek rendszerint kellő időben lépnek színre, szinte a történelem hallgatólagos parancsa szólítja őket cse­ lekvésre, egy hiányzó űr betöltésére. Mikszáth Kálmán várta, kereste az el­ kötelező alkalmat, amikor oly sok balsiker, kínos kudarc, emésztő anyagi gondok nyomán megtalálta hangját, helyét, idejét színrelépésének. Csodá­ latosan bonyolult alkotáslélektani folyamat végső pontján, — tehát 1881 — 1882-ben — művészi eszközeinek, az írásmesterség műhelytitkainak birto­ kában következett igazi sikerének valóságos kezdete: A tót atyafiak megje­ lenését követő általános elismertetése, hogy rövid hónapok múlva A jó pa­ lócok kötete föltegye a koronát. Igen jellemző, hogy a Szegeden újságíróskodó Mikszáthnak fővárosba kerülését elsősorban nem szépirodalmi tevékenységének köszönhette, hanem élénk szellemű újságírói munkásságának, a filléres robotmunkának. A szunynyadozó írói becsvágy azonban színezte, élénkítette a szokványos feladato­ kat. Szegedi élete egyébként bővelkedett eseményekben: az 1879-es nagy árvíz, majd a város rohamos újjáépítése mellett házasságának fölbomlása, kényszerű válása megannyi tényező, hogy az élet mélyére látni kénytelenedjék. A környezet, az alföldi parasztság különös jellegzetessége, bájoló egyéniségük, szokásmódjuk, alaptermészetük állandó figyelemre, táguló szemléletre, szülőföldjével való összevetésekre ösztönözték a kezdő írót: 8 �nem lehet mellőzni e tekintetben a szegedi parasztság nyelvének ősiségét, egyszerűségét, kifejező, összevonó erejét sem. Egy törekvő fiatal író számára nagyszerűbb iskola (ő utána még sokan jártak abba) máshol nehezebben nyílhatott volna mint akkor Szegeden. Írói szemléletmódját történetesen a nógrádi és a Szeged-környéki parasztság szükségképpen kínálkozó hasonítása mélyítette, alakította ki. Lényegében azonos sorshelyzetben élt ezideig parasztságunk a Tisza mentén és az Ipoly tájékán is, az alföldi sík rónaságon és a felvidéki görbeországban, de vérmérsékletük, kedélyük, ész­ járásuk, szorgalmuk a külső szemlélet szerint mégis különbözött. Mikszáth az alföldi parasztban fedezte föl a palócot, az egyező meg az eltérő vonások tudatosították benne, hogy a magyar paraszt általában milyen nagyszerű művészi nyersanyag. Az írónak kezére játszott az újságíró és viszont: sokat, sokfélét írt a Szegedi Naplóba, sőt a mondott két kötet elbeszéléseinek, életképeinek, rajzainak magvai benne rejlettek szegedi vál­ tozataikban is, egyik-másik változatlan szöveggel került bele kötetébe. Meg­ előző hírlapi megjelenésükkel azonban a köztudat minden észlelete nélkül maradtak volna, ha az író kedvező alkalma, szerencsés keze, éber figyelme össze nem fogta volna őket s kötetbe illően nem húzta volna feszesebbre némelyik cselekményét, meg nem igazítja, meg nem fékezi a stílus bő á ra ­ dását. Sikerének különösebb titkai nincsenek. Műfaji, tartalmi, szemléleti új­ donságához egy sajátosan egészséges érzelemvilág járul. Érdekes, egyéni­ esített alakok léptek az olvasók elé. Mindemellett tömören szerkesztett, egy­ séges, rövid rajzai meglesett, megfigyelt élethelyzeteket vetítenek elénk. Alakjait tehát nem annyira elképzelte, mint inkább a szó teljesebb értelme szerint, le- és megrajzolta mozgóképekben; helyzeteket, jeleneteket életteli valóságban rögzített. Elbeszélő elődeivel és novellaíró kortársával szemben ő új, eleven pezsgő szellemiséggel látta és ítélte meg a parasztság sorsát, észlelte annak öntudatát, osztályhelyzetéből származó különbségét, tehát mindazokat az értékeket, amelyek szétfoszlatták az együgyű, érintetlen élet mesés boldogságát. A békés idill fátyla mögött lappangó válságokat mi­ nősítette, a társadalmi alacsonyabbrendűséget mélyen fájlalta, az elmara­ dottságot keményen hangsúlyozta. Élénk valóságérzékéből fakad éles íté­ lete, fölényes humora, megbocsátó gyöngédsége, tisztult szeretete. A nóg­ rádi népnek nemcsak társadalmi adottságait tárta föl, hanem a nép szelle­ miségét is mindenestül magáévá tette: a népnyelv zamatát szüntelen ízlel teti olvasóival, az egykor hallott népdalok nemcsak fölbukkannak, hanem ritmikus, ütemes mondatokat, szólamokat csalogattak tolla hegyére — kötet­ len szövege díszeiként. Már többen kimutatták írónk nyelvének numerozitását. Ha e példákat szaporítanánk, közhellyé süllyesztenénk azokat. Mindez azt eredményezte az ő írói gyakorlatában, hogy párbeszédei, leírásai az élő szó közvetlenségével hatnak mostan emlegetett két kötetében is. Alak­ jait a valóság talaján mozgatja, széleskörű, változatos, egyéniesített fér­ fiak, asszonyok, lányok népesítik be világát. A nógrádi táj parasztjaitól in­ dult el s eljutott a társadalom egykorú és múltbeli történeti figuráihoz és amikor képzeletét hívta segítségül, akkor se szépített, akkor is az élet tel­ jessége sugárzik minden egyes művének lapjairól; maga az élet s nem kép- 9 �zeletének csalóka játéka gyönyörködtet. Mindez korántsem jelenti azt, mint­ ha szándékosan torzította volna el kedvezőtlen jellemű alakjait, őket is je l­ lemzi életeleven észjárásuk s emeli a legtöbbet az átlagos szint fölé. Ama kisvilág e két elsősikerű kötetben tehát egy valóságérzékű írót mutat be, az alapokat tárja föl, ahonnan nyíltak későbbi, következő művei­ nek csodás távlatai. Rendesen nagy meglepetésként hatott legtöbb művével és ez a jellemvonása mindmáig időszerűen ható érzékenységgel munkál: a nemzeti hiúság csábjaitól, görögtüzeitől távoltartotta magát, ezért bírálhatta azok torz kinövéseit. A nemzetiséget, szűkebb hazájának szlovákságát ki­ mondottan szerette, valódi természetüknek, öröklött hajlamaiknak, becsü­ lendő értékeiknek megfelelő tiszteletben tartotta. Kritikai szellemének eme fölényes megnyilatkozása a természetes megbékélést, igazságos kiegyen­ lítődést szolgálta. Egyáltalán nem rajta múlott, hogy előremutató példája annakidején nem hathatott józanító mérséklettel a túlzások ellenében. Az ő atyafiai és jó palócai csupán csak a szeretetet ismerték: egyik sem hivatott többre a másiknál; józan, tiszta látásuk bizonyította, hogy őket gyermek módjára nem lehetett szembeállítani. A nép mindig megérti egymást: írónk összegező nagy érdeme, hogy meglátta bennük, a palócokban és szlová­ kokban, általuk ábrázolta a gondolkodó, mélyen érző, személyes sorsokat vállaló és átélő embereket, akik önmaguknak - életük megszépítésére — népi műveltséget, költészetet és díszítő művészetet teremtettek. A tót atyafiak és A jó palócok irodalomtörténeti jelentősége, korszakváltó szerepe mindezzel még nem meríthető ki, de hiánytalanul nem is magyarázható meg. Az író tájhoz kapcsolódó valóság-tisztelete, kisvilágához való csökönyös ragaszkodása föltétlenül fölülkerekedik minden úgyne­ vezett vidékiességen, amit pedig oly szívesen szerettek — jelentőségét csök­ kentve — homlokára ragasztani. A regioanalizmus mindössze kezdetben egyik jellemzője írónknak. Elismerendő erénye, hogy korán megszabadult tőle, már első két kötetében egyetemes emberi vonások uralkodnak, mint aminők a független élethez való jog, a tulajdon tisztelete, az emberiesség kötelező, egyszersmind kölcsönös megnyilvánulása, az egyéni képességek szabad kifejlesztése. Mindezeket azonban kezdetleges, elemi szinten levők­ nek észlelhetjük írónk különleges tapasztalatai nyomán, mivel a táji jegye­ ket nagyszerűen tudja az egyetemesség fogalomkörébe vonni; egyszóval: alakjai elsősorban emberek s csak aztán egy tájnak szülöttei, palócok avagy szlovákok: atyafiak, sorstársak. Szülőföldi tájelemek, földrajzi fogalmak, gyermekkori emlékek, palóc népköltészet és hiedelemvilág Mikszáth Kálmán mindenkori legfőbb forrásai, e többrétű egység szülte elsősorban e két kötetének legremekebb darab­ jait. Ma már — kilenc évtizeden át — valamennyi klasszikus műnek számít, alapos ismeretük önkéntes, beletartozik irodalmi műveltségünk eszköztárába, mint irodalmi minták az utóbbi évtizedek folyamán hatásuk, jelentőségük fokozódott. A tót atyafiak elbeszélései (Az arany kisasszony; Az a fekete folt; Lapaj, a híres dudás; Jasztrabék pusztulása) fölülmúlhatatlanul megejtő gyöngédségről, odahajló szeretetről tanúskodnak, s ha itt-ott mégis föllép bennük bizonyos regényesség, kék köd, kezdetleges alakmozgatás, szétá­ gazó cselekményvezetés, bőven kárpótolja a mindenkori olvasót az író meg- 10 �ejtő humora, leírásainak meghitt bája, mindeneket megbocsátó szeretete. Nincsen e négy nagy elbeszélésnek olyan mozzanata, viszonyulása, amely ne éltetné írónk későbbi műveinek alakjait, ne módosítaná, ne színezné azoknak kedélyvilágát, cselekményét ne irányítaná. A jó palócok tizenöt elbeszélése, rajza közül magasan kiemelkedik a Bede Anna tartozása című: a nép félelme és törvénytisztelete olyan ma­ gasfokú lélektani fejlesztést, fordulatot jelenít meg, ami önmagában is iga­ zolná Mikszáth emberi és írói nagyságát. A néhai bárány című elbeszélés igazságkereső leányhősének kellemét, szépségét eszessége múlja felül. Az a pogány Filcsik vagy A bágyi csoda, a Tímár Zsófi özvegysége meg a Hová lett Gál Magda?, továbbá A kis csizmák valamint A gyerekek ciműek nem egyszerű művészi remeklések a többiek hasonló értékei mellett, ha­ nem egy bensőséges, közelről látott népnek dicsfénybevonása, csetlésének-botlásának felülről való megbocsátása. Mindkét kötet nyilvánvalóan arról a gyöngéd, beszélő szeretetről ta­ núskodik, amely Mikszáthot mindenkor eítöltötte: szerette az embereket (enélkül pedig az író ne fogjon tollat): hitt is bennük, jóságukban, akara­ tukban, ártatlanságukban mélységesen bízott. Személyes ismerősöket örö­ kített meg palóc vagy szlovák hőseiben, hozzájuk fűződő kapcsolata soha sem szakadt meg. Amikor negyvenéves írói jubileumának ünnepségén az üdvözlésekre válaszolt, a szülőföldjéről, Nógrád megyéről ezeket mondotta: ,,Külön szeretnék szólni hozzá, hogy elmondjam, hogy: csak nappal vagyok tőle elválva, amint testi szemeimet behúnyom, otthon vagyok, ott vagyok köz­ tük . . .” Az író álma örökkévalóvá hosszabbodott, könyveiben együtt kel életre, ébred szendergő álmából népével együtt, valahányszor értő kéz nyitja föl azokat, elsősorban A tót atyafiak meg a A jó palócok címűeket, a való élet és a megszépítő képzelet eme két nemes foglalatát. 11 �KRIZSÁN LÁSZLÓ Adatok a Mikszáth-birtok történetéhez Jelen tanulmányunk — műfaji szempontból — nem sorolható a hagyo­ mányos irodalomtörténeti ismertetések sorába. E tanulmány tárgyát első­ sorban az a cél szabta meg, hogy a Mikszáth-birtokok történetének vizs­ gálata révén módunk nyíljék korkép felvázolására is századunk első négy évtizedéből, mely korképből a hivatalos kultúrpolitika nagyon különböző állásfoglalásai bontakoznak ki a mikszáthi életmű egésze és Mikszáth em­ léke iránt. A tanulmány utolsó fejezetében foglalkozunk a „nemzeti aján ­ dékozás''-ból kialakult Mikszáth-birtoknak azzal a történelmi korszakával is, amikor az 1945-ös földosztás révén a Mikszáth-birtokok egy új nemzeti ajándék alakjában a föld nélküli nógrádi zsellérek tulajdonába kerültek. E tanulmány, irodalomtörténeti adalékai mellett, elsősorban a földdel, a palócföldnek egy darabjával kíván foglalkozni, ahol élt és alkotott az író, és ahol halhatatlan hősei, a ,,jó palócok", végre otthonra leltek. A Mikszáth-birtokok történetében négy, egymástól élesen elkülönülő korszak figyelhető meg. Az első korszak 1904-től Mikszáth Kálmán haláláig tartott, a második 1910-től özvegy Mikszáth Kálmánné haláláig, a harmadik 1926-tól a földosztásig, míg a negyedik korszak a földosztás végrehajtásá­ nak a szakaszát jelenti. Az első korszakot megnyitó esztendő 1904. Ekkor vásárolta meg Mik­ száth Szontágh Pál1 horpácsi birtokát. A birtokvásárlás előzményeit Mik­ száth Kálmánné ekként írta le visszaemlékezéseiben: ,,Egy szép novemberi napon azonban mégis vágyat érez elmenni a képviselőházba, és délben szokatlanul vidáman jön meg az ebédhez. — Nagy újságot hozok — mondta még az ajtóban. — Megvettem Szon­ tágh Pál horpácsi birtokát Tónitől2, aki a nyáron örökölte. — Lehetetlen — mondtam csodálkozva — hiszen nem is látta. — De láttam, vagy harminc év előtt, az édesapjával voltam ott egyszerkétszer az öregúrnál . . . No de azért még nem egészen bizonyos a dolog, de több, mint valószinű, már nincs közöttünk csak kétezer forint, de ezt is leengedi Tóni, tekintettel, hogy én a birtokot ez idő szerint meg nem néz­ hetem."3 A látatlanban való birtokvásárlás mindennél beszédesebben fejezi ki. hogy Mikszáth szemében a földbirtok nem a henye munkátlansággal azo­ nosult „úri élet" bázisát jelentette. Ő a földet elsősorban nem a hasznáért, nem a barázdákból kisajtolható jövedelméért, hanem magáért a földért szerette. S nem a művészbohémság megnyilatkozása volt a látatlanban történt vásárlás, hanem a föld iránti mélységes bizalomé. A feltétlen biza­ lom és az anyaföld szeretete vegyül el minden földről szóló vallomásában. „Nem anyám-e nekem a föld, füveivel, virágaival, fáival? Egy fenséges irdatlan élő állat, aki ismerni látszik engem, nekem titkos szépségeit meg- 12 �mutatja, és nyájasan szól hozzám. Benne vegyültek apáim csontjai és mindazokéi, akik szívemnek kedvesek voltak és akikhez én is megjövök egy órá ­ ban: itt vagyok jó földanyám, megérkeztem” .4 Emellett természetesen döntő lehetett elhatározásában, hogy a birtok­ vásárlást jó befektetésnek tekintette, bár soha nem beszélt az általa ,,grund” -nak nevezett horpácsi földek hozamáról. A birtok nagyságát is csak közvetett forrásokból ismerjük.6 Férjéhez hasonlóan Mikszáthné is csak elvétve közöl egy-egy részadatot: „Nővérem egy ív papírt kért a fiúktól és lerajzolta a kúriát, a tizenegyholdas kertet, a gazdasági épületeket, me­ lyek a bérletből, miután a bérlőnek, egy helybeli földbirtokosnak, elég saját épülete volt, ki voltak hagyva, aztán lerajzolta a pusztát, a földnek fekvését, a réteket és a patakokat".6 A puszták, rétek és patakok által határolt 11 holdas bensőségen 1907-ben, a hajdani Szontágh kúria mellett felépült a Mikszáth család új otthona. A klasszicizáló kastélyt falusi kőművesek építették.7 A korintoszi oszlopokon nyugvó előcsarnok falába Jókai Mór mellszobrát építették be, „örök emlé­ kül, hogy e házat az életrajz honoráriumán építette.” 8 A kastély tehát a Jókai-életrajz írói tiszteletdíjából készült, de a hor­ pácsi birtok vételára — amely egyetlen saját szerzeményű ingatlana volt Mikszáth Kálmánnak — ugyancsak hasonlókból gyűlt össze. „A birtokom voltaképp földdé vált könyveim — írta — mert egyetlen krajcár sincs a vétel­ árban, ami újságírói, vagy más keresményből származnék. Úgy bizony, ezeket a földeket mind összekörmöltem, a mi szegényes irodalmi viszonyaink dacára. A horpácsi ,,grund” -nak csak a fele az enyém, aki a novellákat megálmodtam s megírtam, a másik fele a múzsáé, aki nem égi asszony, (asszonyban csak az kell, aki a harisnyámat is bestoppolja), hanem a fele­ ségem . . .’’9 A Mikszáth-birtokok 1910-ben, a „nemzeti adományozás” alkalmával, az író részére megvásárolt földekkel egészültek ki és elnyerték végleges nagy­ ságukat. A „nemzeti ajándékozás” , vagy ahogy Mikszáth nevezte, a „nem­ zeti donatio” gondolata Beöthy Zsolttól származott, s első formájában nem földadományozásra vonatkozott. Mikszáth 40 éves írói működésének meg­ ünneplésére alakult bizottság 1909. május 27-i ülésén Beöthy Zsolt azt javasolta, hogy Mikszáth összes műveinek népszerű kiadására az előfizeté­ sekből befolyt jövedelem felét „nemzeti tiszteletdíjként” adják át az ünne­ peltnek. „Későbbi gyűlések során ez a kérdés oda módosult, hogy a nem­ zeti kiadás bevételének felerészén visszavásárolják az uram anyai őseinek, a farádi Vereseknek horpácsi birtokát. Ez a terv végleg tisztázva lett és erről egy értesítőlevél várt már ránk Horpácson. Most már vége-hossza nem volt a boldog tervezgetéseknek. Két Veres-birtok is volt akkoriban kör­ nyékünkön eladó, éppen a miénk szomszédságában, az egyik a Veresharaszt puszta, a mi pusztánkkal éppen átellenben feküdt: én és a fiúk azt sze­ rettük volna, ha ezt kapja meg Kálmán, ő azonban a borsosberényi (szom­ széd falu) határában lévő szintén Veres-féle szomolyai erdőt óhajtotta.” 10 A Szomolyapusztához tartozó erdőbirtokon volt a környék hajdani, ba­ bonás félelemmel tisztelt rablólovagjának, Kámornak fészke. 13 �Az új, a „nemzeti donatio" révén nyert birtokához fűződő legendát azonban már nem dolgozhatta fel. 1910. május 16-án, Budapesten benső­ séges ünnepség keretében köszöntették Mikszáthot, átnyújtva a szomolyai ingatlan birtoklevelét. A „nemzet ajándékát" az ünnepelt e szavakkal köszönte meg: „Mit nekem a latifundiumok, vagy a primaeokkupácionális földek; hiszen a donáció királytól elég van, egy kicsit nagyobbak is - igaz, nem melegebbek - de nemzettől nyert donáció csak egy lesz: a nemes Mikszáth familiáé".11 S mielőtt igazán örülhetett volna a nemzet ajándékának, amelynek el­ fogadásával, egyik jeles Mikszáth-szakértőnk szerint — az ajándékozás bol­ dogító tudatát felkeltve - elsősorban ő akart örömet szerezni a nemzetnek12, 1910. május 28-án meghalt. Halálával lezárult a Mikszáth-birtokok történetének első korszaka. Amint fentebb említettem, a Mikszáth-birtokok nagyságáról az író á lta ­ lában nem, özvegye pedig elvétve közölt egy-egy adatot. Levéltári adatok a Mikszáth-javak kiterjedéséről csupán 1945—46-ból állanak rendelkezésünkre, amikor a földosztás végrehajtása során azokról pontos kimutatás készült. Eszerint dr. Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit Horpács, Pusztaberki és Borsosberény községek határában közösen és megközelítően egyenlő arányban 793 katasztrális hold ingatlannal rendelkezett13, amely helységek szerint a következő módon oszlott meg: Horpácson 236 katasztrális hold, Borsosberényben 445 (néhány kimutatás szerint 458) katasztrális hold és Pusztaberki határában 99 katasztrális hold. Az író halála után, a törvény szerinti örökösödés alapján, a birtokot kettéválasztották. Egyik része a Mikszáth-fiúk, Kálmán és Albert, a másik része az özvegy tulajdona lett. Ö zvegy Mikszáthné a maga hitvesi részét 1911. február 15-én kelt ajándékozási szerződésben szétosztotta fiai között. Birtokában ezután csak az a nem egészen három katasztrális hold ingatlan maradt, amelyről később végrendeletében intézkedett. Noha az özvegyi jog szerint élete végéig haszonélvezője maradt valamennyi ingatlannak, az ebből származó jövedelmét is évről évre rendszeresen elosztotta örökösei között.14 A birtokrészeket jelentős adósság terhelte. Talán az író halálát követő rendszertelen, majd háborús gazdálkodás és az erdőbirtokok vi­ szonylag kisebb közvetlen jövedelmezősége miatt, különösen az özvegyi jo­ gon, özvegy Mikszáth Kálmánné által használt birtokrészt terhelték jelentős kölcsönök. Jól világít rá az özvegy anyagi helyzetére az a végrendelet, melyet nem sokkal halála előtt fogalmazott meg, és amelynek szövege ezúton kerül elő­ ször nyilvánosság elé. A balassagyarmati közjegyző hivatalos helyiségében 1924. július 2-án az alábbi szöveggel készült el a végrendelet: „Előttem Sztranyavszky Géza balassagyarmati királyi közjegyző előtt, az alulírott helyen és időben megjelent özvegy Mikszáth Kálmánné született Mauks Ilona, úrasszony, földbirtokos, horpácsi lakos ügyfél, akit én szemé­ lyesen ismerek, egyszersmind megjelentek az általam szintén személyesen ismert, evégből felkért, együtt, egyszerre és folyton jelen volt Micsinay János iparos, szécsényi lakos és Csósza István kisgazda, drégelypalánki lakos, ügyleti tanúk is, azután az ügyfél előttem és az ügyleti tanúk előtt szemé­ lyesen élőszóval kijelentett végrendeletét kérte közokiratba foglalni: 14 �„Én Mikszáth Kálmán özvegye, született Mauks Ilona vagyonomról ha­ lálom esetére a következőkben rendelkezem: Elsősorban kijelentem, hogy minden, a mai napot megelőzően tett végrendeletemet és halálom esetére szóló intézkedésemet visszavonom és újabban így rendelkezem: Minden vagyont, ingót, ingatlant, amely utánam maradni fog, kedves fiamnak dr. Mikszáth Kálmánnak hagyom, mint általános örökösömnek, a következő kikötmények teljesítésének terhével: A Magyar Tudományos Akadémia kegyes hozzájárulásával ott, illetőleg az akadémiai intézkedése folytán a m. földhitelintézet bevonásával létesítet­ tem boldogemlékű férjem Mikszáth Kálmán és két fiam dr. Mikszáth Kál­ mán és néhai dr. Mikszáth Albert síremlékeinek felállítására egy „sírkő­ alapot” . Ezt én megfelelő öszegre óhajtom kiegészíteni, de ha ezt meg nem érhetném, akkor hagyatékomból adassék el egy tehén, a keleti gyön­ gyömből egy sor s a bejövendő vételár csatoltassék a sírkő alaphoz. Azután a keleti gyöngyömből megmaradó három sor adassék át hagyományképen kedves menyemnek Földes Líviának. A bútorokat szétosztottam már Kálmán fiam és özvegy menyem Kun Alice között, abban a reményben, hogy ők azokat kegyelettel megőrzik, de ha még fiam, Kálmán Edithke unokámnak valamit óhajt adni, úgy kérem itt is, hogy tegye meg. Különös rendelkezé­ sem itt, az hogy Edithkéé legyen a smaragd ékszer, az ezüst cukortartó és azok az apróságok, amiket ő megszeretett. A könyvtár, Wertheim szekrény és az oroszlán körmű bútor feltétlenül a Kálmáné legyen, a Szentpéter esernyője gyertyatartót, a hét fiókos szekrényt adja oda fiának Antalkának. Ha tehénállományomat szaporítanám, az esetre egy szép üszőborjút adjon Kálmán fiam Edithke unokámnak. Pöstényi Antal keresztfiamnak adjon át Kálmán róla való megemlékezésem jeléiül hat (6) személyre való ezüst evőeszközt. Azért kedvezményezem Kálmán fiamat anyai szívem sugallata szerint, mert ő a beltelkek és épületek megosztásánál a mostani súlyos vi­ szonyok között rendkívül nehéz feladatot vállalt magára, s az azzal járó nagy kiadások terhein óhajtottam rajta segíteni, mert úgy ő mint Felesége az én kedves menyem, velem szemben is és elhalt kedves jó Nelka nővérem­ mel is mindig a legteljesebb megértést, a legszeretőbb figyelmet tanúsították és Nelka Nővéremet hosszú súlyos megpróbáltatásának ideje alatt is a leggyöngédebben ápolták. A postatakarékpénztárban levő betétemet hagyom az én sírkövemre és a nővérem sírkövére, amely közös legyen, mert az az óhajom, hogy én nővéremmel együtt, pihenjek, az ő lehető közelségében. Temetési költségeimet Kálmán fiam viselje. Ez az én végrendeletem, amit azzal zárok be, hogy legyen szeretett családomon a jó Isten áldása és szeretetem őrködjék felette” . Miről ezt a köziratot az 1874. évi XXXV. tc. 82. §-ában foglalt hatá­ rozatok pontos betartásával felvettem, az ügyfélnek a tanúk előtt felolvas­ tam és ő azt jóváhagyólag aláírta előttünk. Kelt Balassagyarmaton, ezerkilencszázhuszonnégy (1924) évi július hó kettő (2) napján. Ö zv Mikszáth Kálmánné sz. Mauks Ilona s. k. Csósza István s. k. tanú Micsinay János s. k. tanú, Sztranyavszky Géza s. k. kir. közjegyző. P. H ."15 Mikszáthné halála után a végrendelet alapján készült vagyonleltár egyébként összeg szerint kimutatja, hogy mennyit ért az a vagyon, melyről 15 �rendelkezés történt. A leltár szerint az ingó és ingatlan tulajdon — a levo­ nások után — tisztán 23 millió 400 ezer koronát tett ki, ebből azonban egye­ dül a temetési költségekre 15 millió koronát kellett fordítani, látható tehát, hogy a végrendelet bevezető részében ,,földbirtokosnő” -ként megjelölt Mikszáthné ,,birtoka” egy kisparaszti gazdaság méreteit sem érte el, ingó „vagyona” pedig éppen csak annyi volt, ami egy családban egy életen ke­ resztül összegyűlik.16 Az író hitvesének 1926. május 24-én bekövetkezett halála után az akkor már Miskolc város főispánjává kinevezett dr. Mikszáth Kálmán a végrendelet alapján örökölt Széles mező dűlőben fekvő 1 hold 515 n. ölnyi ingatlanát megváltás ellenében, 1928-ban házhelyrendezés céljára Horpács község rendelkezésére bocsátotta.17 A megváltási iratokban az érintett birtokok tu­ lajdonosaként 1929-ben még özv. Mikszáth Kálmánné van bejegyezve, ami a végrendeletben megszabott kikötések teljesítésének a megjelölt idő­ pontra vonatkoztatott hiányát mutatja. Ebből vagy az intézkedő járásbíró tájékozatlanságából származott az a fonák helyzet, amely a rétsági királyi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1929. augusztus 20-i határozatával azzal kelt feltűnést, hogy a több, mint három éve halott özv. Mikszáth Kálmánnét is értesíteni rendeli a megváltási ügyben hozott érdemi döntésről18 A horpácsi házhelyrendezés során megváltott terület csupán számításon kívül hagyható módon csökkentette a Mikszáth-birtokokat. Azok állaga az 1930-as évek közepéig állandó maradt. Dr. Mikszáth Kálmán, a miskolci főispán, virils alapon tagja volt Horpács község képviselőtestületének és Nógrád megye törvényhatósági bizottságának. E bizottságban vitt szerepé­ nek, egyéniségének és politikai meggyőződésének egyik legjellemzőbb meg­ nyilvánulása egy, még anyja életében, 1925-ben tett indítványa, amelynek alapján a megyei törvényhatóság a következő határozatot hozta, melyet a társ-törvényhatóságoknak is megküldött: „Megütközve látja a törvényhatósági bizottság, hogy a gazdasági érde­ kek képviseletére hivatott munkás szakszervezetek széles körű politikai tevé­ kenységet fejtenek ki, s ezzel a törvénytelen tevékenységükkel igyekeznek aláásni az ország belső békéjét, rendjét és tekintélyét; miért is . . . a szakszervezetek működésének megszüntetése a haza biztonságának érdekében immár elodázhatatlan szükségesség . . . Magyarországnak létérdeke a hazafiatlan és az országot forradalma­ sítani akaró törekvések végleges letörése . . .” 19 A következő 1926. évben dr. Mikszáth Kálmán a megye törvényhatósági bizottságában az alkotmányos szabadságjogok védelmére kelt, kijelentve, hogy azokat alulról fenyegeti veszély. Sürgette a nemzetgyűlés háziszabá­ lyainak, a képviselői mentelmi jognak és a sajtószabadságnak megszorítá­ sát. Előterjesztését a törvényhatósági bizottság egy szavazat ellenében ab­ szolút többségei elfogadta, s a Mikszáth-féle javaslat alapján az ismerte­ tett korlátozásokra vonatkozó felterjesztést juttatott el a kormányhoz és a képviselőház elnökéhez.20 Dr. Mikszáh Kálmán idézett és ismertetett politikai megnyilatkozásai a Mikszáth-birtokok történetének egy későbbi szakaszában — az 1945-ös föld­ osztás idején — bírnak különös jelentőséggel, amikor a már nyugalomba vonult főispán birtokainak megváltás alóli mentesítését egyebek mellett politikai múltjára való tekintettel kéri. 16 �De figyelemre méltó és visszatetsző ez a politikai állásfoglalás nemcsak 1945-re, hanem elhangzásának időpontjára vonatkoztatva is. Az a közéleti személyiség, aki az „alulról jövő veszedelemből” csak annyit ismert, hogy anyját az „alulról jöttek" felkarolták, megbecsülték, anyagilag és erkölcsileg támogatták, édesapja életművét pedig nemzeti kincsnek ismerték el (még annak idején, a Tanácsköztársaság hónapjaiban21, legalább a becsület dik­ tálta hallgatással tartozott volna a népjogokról és a munkásszervezetekről folytatott bizottsági viták alkalmával. A főispán Mikszáth Kálmán azonban éppen ellenkezően mindig korlátozást követelő hangadóként lépett fel a demokratikus szabadságjogok kérdésében. Még azt a majdnem semmit is sokallta, amire a Horthy-korszak idején a szabadság fogalmát korlátozták. Ezek a megnyilatkozásai egyben azt is mutatják, hogy a fiú politikai és életfelfogás tekintetében messze az apja mögé került. Az apa Noszty-féle figuráiban vonultatta fel a közélet kalandorait, a becstelenséggel párosult korlátoltság élő, cselekvő és országot kormányzó alakjait, megmutatta a dzsentri és ősnemes világ mocsarát, a komikumba fulladó maradiságot, s mindazt a bűnt, amit az alkotmányosság cégére alatt, az alkotmányos élet „védelmében” saját anyagi gyarapodásuk érde­ kében elkövettek. A fiú ellenben —apja szellemi hagyatékát visszautasítva, de anyagi örökségének birtokában, mint virilis — beállt az alkotmányos élet védelmezőinek csatasorába, azok közé, akiket apja megvetett, kigúnyolt és egyszerű olvasói előtt nevetséges és becstelen emberekként jellemzett. Még visszatetszőbbé teszi a főispán Mikszáth Nógrád megye törvényhatósági bizottságában vitt szerepét az a körülmény, hogy bizottsági tagsá­ gához — mint említettük — virilis jogon jutott. Apja birtokának első számú és az anyai végrendeletben is kedvezményezett örököse a legtöbb adót fizetők és nem a választott képviselők sorában foglalt helyet. Az apai birtok tehát, amelynek magvát a „földdé vált könyvek” képezték, közéleti szerep­ lésre jogosította az örököst. Az örökös pedig éppen azzal a világnézettel fordult szembe, amit a „földdé vált könyvek” hirdettek. A Mikszáth-birtok másik, jelentékeny alkotórészét a Mikszáth-művek jubileumi kiadásának bevételéből vásároltak az író számára. Ez a bevétel nagyobbrészt az egyszerű embereknek a pénzéből jött össze, akik Mikszáth írásaiban az úri Magyarország kritikáját becsülték legtöbbre és könyvvásár­ lás formájában jelentkező hozzájárulásuk a „nemzeti ajándékhoz” a huma­ nistának, a bátor kritikusnak szólt, nem pedig az apa szellemi hagyatékát megtépázó örökösnek. Dr. Mikszáth Kálmán főispán politikai szereplése ilyenmódon megsem­ misítette az apai öröklés jogának erkölcsi alapját. A törvény szerinti örökösödés azonban kívül és felette állt az erkölcsi jogalapnak. A főispán zavartalanul élvezte a „nemzeti donáció” és a „földdé vált könyvek” jövedelmét. Saját birtoka mellett kezelte kiskorú örö­ köstársa, Mikszáth Edit osztatlan erdőingatlanát is. A borsosberényi határ­ ban fekvő erdőbirtok - része a nemzeti ajándéknak - 1939-40-ben két esztendeig húzódó per tárgya volt. A birtok határkérdésében mutatkozott nézeteltérés a Mikszáth-örökösök és a szomszéd erdőbirtokos Mocsáry László, Mocsáry Sarolta és Mocsáry Sándor borsosberényi lakosok között. A két birtok határát előbbi tulajdonosaik megegyezésével állapították meg, 2 17 �amit a pereskedő felek erdészei is határnak tekintettek. Ennek ellenére a Mocsáry-birtokosok jogtalan birtokhasználat címén a királyi ítélőtábla által is elfogadott 7287 pengő kártérítési tőke és járulékai iránt indítottak pert a Mikszáth örökösök ellen.22 A Kúria az ítéletet feloldotta és új határozathozatalra utasította a fellebbezési bíróságot. A tábla új döntése a jogtalan birtokhasználat által a felpereseknek okozott kár összegét 1284 pengőre mérsékelte, ugyanakkor elismerte a Mikszáth-örökösök 10,5 kat. hold terü­ leti igényéi, a felperes Mocsárynak 17 kat. hold birtokkövetelését viszont elutasította és kötelezte őket a Mikszáth-örökösöknek megítélt 10,5 kat. hold telekkönyvi bekebelezésének tűrésére.23 A birtoktörténeti áttekintést csupán azért tartottuk szükségesnek felvá­ zolni, hogy néhány adatot szolgáltassunk annak a korszaknak előtörténeté­ hez, amikor a „nemzeti ajándékozás" már milliókat érintett, s amikor, mint szerte az országban, Nógrádban is azoké lett a föld, akikről és akiknek Mikszáth írt, az egyszerű embereké. A Mikszáth-birtokok „központjában” , Horpácson, 1945. március máso­ dik felében, néhány nappal a földműves nép földhözjuttatásáról szóló és március 15-én, a nemzeti ünnepen kihirdetett rendelet megjelenése után alakult meg a Földigénylő Bizottság. E bizottságra nehéz feladatok megoldása, nagy munka várt. Elég csak egy pillantást vetnünk az 1945 tavaszán Horpácson fennállott birtokviszo­ nyokról készült kimutatásra, s igazolva látjuk a megoldásra váró feladatok rendkívüliségét. Horpács község határterülete 1945-ben 1090 kat. hold volt. Ebből 57 kisgazda 110 kat. holdat birtokolt (a kisgazdák átlagbirtoka így 1,9 holdat tett ki). A határban 3 középbirtok volt, összen 680 kat. hold területtel. A 680 kat. hold területről 236 hold dr. Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit tulajdonában volt.24 A községben 85 jogosult és javasolt földigénylőt írtak össze.25 A földbirtokreform céljaira megváltás útján az alábbi birtokokat kí­ vánták igénybe venni: 1. A gróf Brechtold-féle uradalom horpácsi részét, amely 180 kat. hold szántóból és 32 kat. hold legelőből állott; 2. Mikszáth Kálmán és Edit ingatlanaiból 36 kat. hold szántót; 3. Csillag soma birtokából 173 kat. hold szántóterületet. Ö sszesen tehát 389 kat. hold szántó és 32 hold legelő állott a horpácsi Földigénylő Bizottság rendelkezésére 85 igényjogosult kielégítésére céljából.26 A Mikszáth-örökösök részére a vármegyei Földbirtokrendező Tanács 1945. április 19-én hozott határozata27 fejenként 100—100 holdat mentesített a kötelező megváltás alól, így horpácsi birtokaikból csupán 36 holdat osz­ tott szét. Más községek területén fekvő birtokaikat viszont teljes egészében megváltani rendelte, mivel a mentesítést Horpács községben már megkap­ ták.28 Az író Mikszáth Kálmán emlékének nagyrabecsülése nyilvánul meg a földosztást megyei szinten intéző szervek részéről, amikor az Országos Föld­ birtokrendező Tanácshoz tett javaslatukban kérték, hogy „Mikszáth Kálmán és Edit 200 kh-n felüli ingatlanai az 5600/1945. FM. sz. rendelet . . . értei - 18 �mében csereingatlan, vagy magasabb megváltás ellenében vétessenek igénybe. Nevezetteknek a Horpácson mentesített 200 kh-n felül ugyanott 36, Pusztaberkiben 98 kh és Borsosberényben 58 kh szántó-ingatlanuk van.” 29 A borsosberényi birtok 58 kat. hold szántóterületet kivéve erdő-ingat­ lan volt. E birtoktestnek teljes egészében a földreform céljaira való igénybevételéről 1945. április 27-én döntött a megyei Földbirtokrendező Tanács, kötelezve ,,dr. Mikszáth Kálmán Mikszáth Edit horpácsi lakosokat, hogy a nevükön álló, Borsosberényben elterülő, összesen mintegy 445 kat. hold kiterjedésű ingatlanát, alkotórészeivel és tartozékaival, élő és holt gazda­ sági felszereléssel (épületekkel) együtt az államnak a földműves nép földhözjuttatása céljából . . . tulajdonul engedjék át” .30 „ . . . mert nevezettek részére a rendeletbeni mentesség Horpács községben már biztosíttatott".31 A 202/1945. számú megyei határozata a pusztaberki 98 kat. hold szántóföl­ det is teljes egészében igénybe vette a földműves nép földhözjuttatásának céljára.32 Mivel a Mikszáth-örökösöknek a földreform-rendeletben megjelölt men­ tesítést éppen Horpács községben biztosították, a horpácsi földigénylők számára a minimális juttatást igen alacsonyan, kb. 2 holdban kellett meg­ állapítani. A minimális juttatás ily alacsonyan történt megállapításánál döntően közrejátszott az a körülmény is, hogy a megyei Földbirtokrendező Tanács Patak község részére a horpácsi megváltásra kötelezett ingatlanokból 150 holdat fenntartottak. Patak községben ugyanis 220 jogosult földigénylő számá­ ra mindössze 219 kat. hold kiosztható ingatlan állott rendlekezésre.33 Tehát igénylőként nem egészen 1 hold jutott volna. A megyei Földbirtokrendező Tanács kényszermegoldásként alkalmazta a pataki igénylők Horpács határában eszközölt kielégítését, mindvégig el­ ismerve, hogy a horpácsi, átlag 2 holdas, juttatás „sem kedvező arány — még nógrádi viszonylatban sem — ámde Patak község még rosszabbul áll és a horpácsi és nagyoroszi ingatlanok nélkül az ottani jogos igények se­ hogy sem lennének kielégíthetőek.” 34 A horpácsi Földigénylő Bizottságnak közben szakadatlan harcot kel­ lett folytatnia a 2 holdas átlag-juttatás betartásáért. Mikszáth Kálmán és örököstársa ugyanis a felosztásra igénybe vett 36 holdat sem akarta a Földigénylő Bizottság rendelkezésére bocsátani és a községi bizottság 1945. április 16-án kelt határozatát az alábbi beadvánnyal fellebbezte meg a me­ gyei Földbirtokrendező Tanácsnál: „Tisztelt Megyei Földbirtokrendező Tanács! Horpács község földigénylő bizottsága a f. hó 16-án 3/1945. szám alatti határozatával alulírottaknak Horpácson fekvő 236 k. holdat kitevő ingat­ lanait az e tárgyban kiadott kormányrendelet 12. §-ra hivatkozással igényelte, s határozatát jóváhagyás végett a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz beterjesztette. Szóbanforgó határozat reánk nézve sérelmes és az e tárgyban kiadott kormányrendelet intézkedéseinek figyelembe nem vételével hozatott. Ezért tisztelettel kérjük a jóváhagyás megtagadását. Indokok: 19 �1) Figyelmen kivül hagyta a határozat a kormányrendelet 23. §-át, mely szerint az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok megvál­ tásánál minden egyes tulajdonostársnak joga van az őt megillető men­ tességet igényelni. 2) A határozat kiemeli, hogy a szóbanforgó ingatlan egy része jelenleg megműveletlen. Ez nemcsak erre az ingatlanra áll, de úgyszólván az egész határra. A megszállás vis major. Az épületekben bekövetkezett nagymértékű rongálás, s valamint a birtokon talált felszerelés, vetőmag, lovak, marhák igénybevétele a megszálló katonaság által annál inkább lehetetlenné tették a művelést, mert a birtokon gazdálkodó Felsőtoldi Ferencet több hónapra fogolytáborba vitték. A szeszgyár fontos alkotó­ részeit leszerelték, a magtárat széjjelszedték, s az istállókat a meg­ szálló katonaság használta, stb. 3) A kormányrendelet 15. §-a értelmében Dr. Mikszáth Kálmán az egyik felerészes tulajdonosa a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságától 300 k. hold mentesítését kérte arra a közismert tényre hivatkozással, hogy a nemzeti ellenállásban és a németellenes szabadságharcban évek óta írótollával és beszédeivel kimagasló érdemeket szerzett. Ez a harc a szellem fegyverével is folyt, és ezen a téren munkássága orszá­ gos jelentőségűvé vált. 4) Egyébként a birtok másik tulajdonosának alulírott Mikszáth Editnek megvan a maga jogcíme a kormányrendelet 5. §-a alapján a szóban­ forgó mentességet kérni, mert ez a birtok nem reudális nagybirtok, írói munka és takarékosság eredménye. A nemzet ajándéka volt atyám, illetve nagyatyám 40 éves írói jubileumára s alig képzelhető el, hogy a nemzet másik kezével elvegye, amit egyikkel adott, amikor írói mun­ kásságának dicsősége örök időkre minden művelt nemzetnél a magyar­ ságnak felbecsülhetetlen tiszteletére vált. Tisztelettel Mikszáth Kálmán, Mikszáth Edith.” 35 A szó szerint idézett beadvány több tévedést és szándékos nagyítást tartalmaz, de azt is bizonyítja egyben, hogy készítője értetlen idegenkedés­ sel állt szemben a földosztás szellemével. Nem egyedülálló jelenség volt abban az időben, hogy a megváltásra kerülő birtok tulajdonosa minden fórumot megjárt, csakhogy visszaperelje „jussát” a föld szegényeitől. Nem is ez a különös a nyugalmazott főispán Mikszáth Kálmán részéről, hanem az a tény, hogy a földosztásban képtelen volt felismerni a „nemzeti aján ­ dékozásnak” egy új magasztosságában az általa idézettet is felülmúló életrekelését. A nemzet 1910-ben egy élet munkáját honorálta a szomolyai bir­ tokkal Mikszáth Kálmánnak, 1945-ben pedig egy évezred szenvedéseiért kárpótolja a mindig más földjén dolgozó parasztot. A munkából és az egykori nemzeti ajándékból ötvöződött Mikszáthbirtok tehát, 35 év múltán, ismét nemzeti ajándékká alakult. És ebben az ajándékozásban nem szűk irodalmi csoport szalmaláng lelkesedése, hanem az egész nép akarata nyilvánult meg. A fentebb idézett fellebbezés szerzője — dr. Mikszáth Kálmán utal arra, hogy „a németellenes szabadságharcban évek óta írótollával és beszédei­ vel kimagasló érdemeket szerzett” , s hogy „ezen a téren munkássága or­ szágos jelentőségűvé vált.” 20 �Ha visszaemlékszünk Nógrád megye törvényhatósági bizottságában el­ hangzott beszédeire, amelyek kétségtelenül nagy erővel hatottak abban az irányban, hogy a sajtó- és véleményszabadságot évről évre mindinkább megnyirbálták, s ha számításba vesszük, hogy dr. Mikszáth Kálmán a fasizálódó kormányok bizalmi embere, főispán volt, alig hihetünk ezen tevé­ kenysége országos jelentőségében. A németellenes szabadságharc küzdel­ mes csataterein egyébként földijei - a nógrádi partizánok - a legjobb, s hogy a terminológiánál maradjunk, „országos jelentőségű" példát mutat­ tak. A „nemzeti ajándékozás” végső szentesítését, a birtoklevelek kiosztását Horpács, Borsosberény és Pusztaberki, tehát a Mikszáth-örökösök részéről érdekelt községekben, a fellebbezések özöne s a legmagasabb színtű állásfoglalás késlekedése hátráltatta. Bár a birtokosok több ízben tapasztalták mind a helyi Földigénylő Bizottságok, mind a megyei szervek korrekt és em­ berséges megoldásra törekvő hajlamát, ennek viszonzása helyett a legki­ sebb engedményt sem téve, minden határozatot megfellebbeztek. A megyei Földbirtokrendező Tanács az említett községekben a végleges birtokbahelyezést elnapolva, elsősorban a termelés megindítását és folya­ matosságát szorgalmazta. Az újgazdák reményei alaposan megcsappantak, amikor volt gazdájuk jogi képviselője Pusztaberki község földigénylő bizott­ ságát az évi termés visszaszolgáltatására hívta fel, azzal az indokkal, hogy a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága mindkét birtokos részére 300—300 hold megváltás, illetve felosztás alóli mentesítését rendelte el. A megyei Földbir­ tokrendező Tanács — mivel a mentesíteni kért földeket a községi bizottságok már felosztották és nemcsak felhasználási tervek nyertek jóváhagyást, ha­ nem még a mérnöki munkákat is befejezték, megismételve azon javaslatát, hogy a Mikszáth-örökösöket másutt, ahol nincs olyan kiáltó földéhség és terület is bővebben áll rendelkezésre, birtokaik teljes értékének megfelelő csereingatlannal kialakítsanak, vagy birtokaikat magasabb megváltás elle­ nében vegyék igénybe.36 A megyei Földbirtokrendező Tanácsnak a birtokvita során egyébként figyelmeztetnie kellett a Mikszáth-örökösök jogi képviselőjét, aki a földosz­ tást önkényes intézkedésnek minősítette. A megyei Földbirtokrendező Tanács felelősségének egész súlyával foglalt állást a kérdésben, kifejtve, hogy „a megyei tanács a maga részéről nemhogy nem engedi az igényjogosultakat a birtokból kitiltani, hanem ezúton is kifejezetten utasítja a földigénylő bi­ zottságot, hogy amennyiben a birtoklevelet még nem osztották volna ki a szóbanlévő birtokra, haladéktalanul osszák ki.” 37 A horpácsi Földigénylő Bizottság a vitás területeket 1 holdas parcellák­ ban osztotta ki az igényjogosultak között, azzal a meggondolással, hogy ha a juttatottaknak a földről le kell mondaniok, ne veszítsék el létalap­ jukat.38 A tulajdonosoknak az egész birtokra kiterjedő igényük egyik indokaként szerepelt az a megállapítás, hogy a földhözjuttatottak elhanyagolják föld­ jeiken a termelőmunkát. A megyei Földbirtokrendező Tanács a kérdés tisz­ tázására szakértőt küldött ki és az általa összeállított Horpács, Pusztaberki és Borsoberény községek határában fekvő Mikszáth-féle megváltott földek 21 �beművelésére vonatkozó jelentés örökíti meg az újgazdák első munkáját a juttatott földeken, a háború utáni első, teljesnek mondható gazdasági é v­ ben : „Megállapítom a Mikszáth-féle ingatlanokra vonatkozóan, mely Borsosberény, Pusztaberki és Horpács községek határában fekszik, az igahi­ ány figyelembevételével az őszi vetések megfelelő arányban találhatók, és nem áll az az állítás, hogy a juttatottak földjeiket elhagyták és azt művelni nem akarják. A szóban forgó területek Horpács községben mintegy 36 holdat tesz­ nek ki, melyből kb. 8—9 kat. hold őszi vetéssel van bevetve. Pusztaberki köz­ ség határában mintegy 95 kat. hold, melyből 55 kat. hold őszi vetés, 31 kat. hold tavaszi aláfelszántva és mindössze csak 5 kat. hold szántatlan rész van. Borsosberény Szomolya-pusztán a jogi képviselő által kifogásolt mint­ egy 15 kat. holdból 5 kat-hold bevetett. Minthogy Nógrád megyében a 4-es és a 3-as vetésforgó van leginkább elterjedve, megállapítom, hogy az őszi vetések aránya megfelelő. Balassagyarmat 1946. évi február hó 15-én.” A Mikszáth-birtok ügyében az utolsó elvi döntést az Országos Földbir­ tokrendező Tanács hozta 1946. február 26-i ülésén, az alábbi véghatáro­ zatban : „Az ideiglenes Nemzetgyűlés politikai bizottsága az 1945. szeptember 28-án kelt 617/1945. sz. határozatával a 600/1945. ME. sz. rendelet 5. §-a alapján Mikszáth Kálmán és Mikszáth Editnek a Horpács, Puszta­ berki és Borsosberény községek határában elfekvő 793 kat. hold ingat­ lanából 300-300, összesen tehát 600 kat. holdnak az igénybevétele alól való természetbeni mentesítését rendelte el . . Tekintettel arra a körülményre, hogy a fentiekben előadottak alap ­ ján a Nógrád-Hont vm. Földbirtokrendező Tanács által megváltani rendelt ingatlanok kiosztása mindhárom érdekelt községben már sokkal a nemzetgyűlési politikai bizottsága határozatának a földigénylő bizott­ ságok részére 1945. október hó 1-én eszközölt kézbesítése előtt meg­ történt, az Országos Tanács az 5600/1945. FM. sz. rendelet 9. §-ának 3. bekezdése alapján elrendeli, hogy Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit horpácsi lakosokat a tőlük megváltani rendelt 200-200 kat. hold erejéig az 5600/1945. FM. sz. rendelet 8. §. 2. bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kárpótolni. E határozat jogerős és ellene jogorvoslatnak helye nincs.” 39 • E tanulmányban egy birtok történetének főbb állomásait vettük szem­ ügyre a 20. század első négy évtizedében. Két „nemzeti ajándék” és aján ­ dékozás történetének részletei bontakoznak ki előttünk, felfedve azokat a problémákat, amelyek a második, a történelmi jelentőségű „nemzeti aján ­ dékozás” , a földosztás megvalósítása során jelentkeztek. Ezt a célt elérhet­ tük volna ugyan egy másik nógrádi nagy- vagy középbirtok történetének vizsgálatával is, hiszen forrásanyag éppoly, vagy a Mikszáth-birtokokról fenn­ maradt dokumentumanyagot esetleg meghaladó mennyiségben áll rendel­ kezésünkre más birtokokra vonatkozóan is. De célunk nem kizárólagosan a földosztásnak egy Nógrád megyei községben való ismertetésre irányult, 22 �hanem e célt egy olyan birtok történetének vizsgálatával kívántuk elérni, amelynek feldogozása irodalomtörténeti vonatkozásban is szolgálhat némi kiegészítő adatanyaggal. Ilyen megoldás felé terelte tanulmányunkat első­ sorban az a körülmény, hogy a Mikszáth-birtokról — nem tekintve a csekély számban előforduló utalást — monografikus feldolgozás mindeddig nem jelent meg, másrészről pedig megszabta a tanulmány tematikáját özv. Mik­ száth Kálmánné első ízben e tanulmányban ismertetett végrendelete is. A végrendelet és a hagyaték valószínűtlenül csekély tételei adták fel a kér­ dést: „Mi lett a „nemzeti donatio” sorsa? Választ nyerni e kérdésre végeztünk négy évtizedre kiterjedő határjá­ rást a Mikszáth-birtokokon, immár a „jó palócok" földjein. 1. Szontagh Pál (1820— 1904) Nógrád megyei földbirtokos nemes, Madách Imre barátja és küzdőtársa volt. A szabadságharc után, azzal a váddal, hogy előmozdította Bem tábornok szökését Bécsből, börtönbe zárták. Olmützben raboskodott 1850. július 27-ig, amikor csá­ szári kegyelem folytán szabadult. 1851-ben Madáchcsal együtt rejtegette Kossuth titkárát, Rákóczi Jánost, amiért Madáchot le is tartóztatták. 1861-ben a nógrádi megyebizottmány tagjává és szolgabíróvá választották. Megyéje küldötteként az egri megyegyűlésen kije­ lentette, hogy a királyt fegyverrel kell lemondásra kényszeríteni. Később Tisza Kálmán párthíve, a képviselőház alelnöke, Mikszáth Kálmán barátja. Horpácsi birtokán halt meg 1904. június 15-én. — 2. Dr. Szontagh Antal, Szontágh Pál fia — 3. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, Bp. 1957. 253. old. — 4. Uo. 2262— 263. old. — 5. A horpácsi birtok 236 kat. hold kiterjedésű volt. A vonatkozó adat: Nógrád megyei Levéltár (a továbbiakban NmL) Nógrád megye Földhivatalának iratai (a továbbiakban NmFH) 1945— 1947. Horpács — 6. Mikszáth Kálmánné i. m. 255. old. — 7 .Uo. 270. old. — 8. Uo. — 9. Mikszáth Kál­ mán: Mohora. Mikszáthfalva és a szarvas. Vasárnapi Újság, 1910. május 15-i száma — 10. Mikszáth Kálmánné i. m. 275— 276. old. — 11. Uo. 294. old. — 12. Király István: Mikszáth Kálmán Bp. 1960. 383. old. — 13. NmL NmFH 1945— 1947 Horpács. Az Országos Földbir­ tokrendező Tanács 41157/1946/III. február 28-án kelt véghatározatának rendelkező része. — 14. NmL Nógrád vm. Árvaszékének iratai (a továbbiakban Nm Árvaszék) 1926— M, 10459. sz. — 15. Uo. Hivatalos használatra készült bélyegmentes másolat. Az eredeti ügy­ darabnak a balassagyarmati közjegyző (Sztranyavszky Géza) iratai között kell lennie, melynek meglétéről pillanatnyilag nincs tudomásunk. — 16. NmL Nm Árvaszék 1926— M. 10459. sz. — 17. Uo. 694/1928. sz. — 18. Uo. 946/1929. sz. — 19. Uo. Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1925. év. 580 .szám — 20. Uo. 1926. év, 224. szám - 21. A Közoktatásügyi Népbiztosság művészeti osztálya kö­ telességszerű és lelkiismeretes munkával kutatta fel és lehetőségeihez képest segélyezte a művészeti élet jeleseinek rászoruló családtagjait. A segélyezettekre vonatkozó bő ada­ tokat tartalmaz a Közoktatásügyi Népbiztosság iratanyaga: Magyar Országos Levéltár, Közoktatásügyi Népbiztosság, 1919. 144— 145. csomók. — 22. NmL Nm. Árvaszék 1926— M. A Királyi Kuria 1939. okt. 17-én kelt P. VI. 2454/1939. sz. döntése. — 23. Uo. A Királyi ítélőtábla P. XII. 10651— 67/1939. sz., 1940. febr. 29-én kelt véghatározata — 24. NmL NmFH, Horpács. A horpácsi Földigénylő Bizottság 1945. április 16-i jegyzőkönyve — 25. Uo. A Nógrád— Hont k. e. e. vármegyei Földbirtokrendező Tanács 4980/1945. sz. felter­ jesztése az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. — 26. Uo. — 27. Uo. A Nógrád— Hont megyei Földbirtokrendező Tanács 124/1945. sz. határozata — 28. Uo. — 29. Uo. A Föld­ birtokrendező Tanács 354/1945. sz. felterjesztése — 30. Uo. A Földbirtokrendező Tanács 196/1945. sz. véghatározata — 31. Uo. A határozat indoklása — 32. Uo. 1945. Pusztaberki — 33. Uo. A Földbirtokrendező Tanács idézett, 4980/1945. irata — 34. Uo. 35. Uo. 1945. Horpács. A megyei Földbirtokrendező Tanács 354/1945. sz. felterjesztése az Országos Föld­ birtokrendező Tanácshoz — 36. Uo. — 37. Uo. — 38. Uo. A Megyei Földbirtokrendező Ta­ nács 5171/1946. sz. irata — 39. Uo. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 41157/1946/III. sz. véghatározata. Az idézett rendelet értelmében tehát a Mikszáth örökösök részére 220— 200 kh erejéig a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosát állapított meg meg­ váltási árként. 23 �LENGYEL MIKLÓS Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére Az irodalmi hatás vizsgálatát sokan csak kölcsönzések, átvételek fel­ sorolásának tekintik, pedig itt két író, költő szellemi kapcsolatáról, művé­ szetének rokonságáról van szó. Ilyen szellemi rokonság kapcsolja össze Dickens és Mikszáth művészetét is, és ennek a rokonságnak társadalmi, életrajzi gyökerei vannak. Amikor a két író szemléletének, világnézetének, ábrázolásmódjának és humorának rokonvonásait bemutatjuk, egyúttal Mik­ száth világirodalmi kapcsolatainak egyik fejezetét is ismertetni kívánjuk. Mikszáth ifjúkorában nagyon sokat olvasott. Először Jókai romantikája, majd Dickens humora ragadja meg. A Copperfieldről ezt írja: ,,Ez a könyv annyira imponál, hogy három évig nem nyúltam utána tollhoz, elkedvetle­ nedve az összehasonlítás miatt."1 Műveiben számos rejtett, de jól felismerhető, sajátos kölcsönzést fe­ dezhetünk fel. Katánghy fürdőorvos el akarja hitetni a fürdővendégekkel, hogy a leg­ népszerűbb és legelfoglaltabb orvosok közé tartozik. Sietve étkezik, kocsija állandóan úton van, be-betér a villákba, mintha sürgős látogatásokra hív­ nák. Mindezt abban a reményben teszi, hogy a következő évben a betegek hozzá pártolnak. De idézzük az író saját szavait! „Katánghy barátunknak egyáltalán nem voltak betegei, hanem angol ésszel játszta az elfoglalt embert olyan mesterileg, hogy az ördög sem vehette észre.” Az angol észt Dickens kölcsönözte a Pickwick-Club fiatal orvosának, aki nem jár ugyan kocsin, de szélhámosságban méltó elődje Mikszáth Katánghyjának. Orvos­ ságokat küld szét inasával olyan embereknek, akik nem rendeltek nála semmit. Az inas később érte megy a tévedésből kézbesített orvosságoknak. Kettős célt ér el a fiatal orvos, az egyik az, hogy beszélnek róla, a másik, hogy a folyton útban levő inasáról elfoglaltságára, megbízhatóságára és népszerűségére következtethetnek. Ha Mikszáth nem Dickens hatása alatt állott volna, az angol ész helyett inkább amerikait említett volna. A furfan­ gos reklám hazája nem Anglia, hanem Amerika. Nem az apró hatásokat szándékozunk kimutatni, de azért három másik epizódot is bemutatnuk azoknak a kedvéért, kik a szembeszökő hatásokat szeretik vizsgálni és bizonyítéknak elfogadni. Az öreg Borly2 egy régi órát ad ajándékba idősebbik unokájának. Az óra iránt tiszteletet és megbecsülést akar lelkében felébreszteni. Elmondja neki, hogy Bécsben vette egy török zarándoktól. Kicsit lassan jár, de pom­ pás szerkezete van. A kezelésénél pontosan meg kell tartani bizonyos sza­ bályokat. Reggel négy órakor kell felhúzni és egy fél órával előreigazítani. Este fél tízkor megint fel kell húzni és előreigazítani háromnegyedórával. Aztán nyugalomban kell hagyni vízszintes helyzetben reggel négyig. Az öreg Borly nevelési célra használja fel az órát; korán kelésre, ko­ rán fekvésre, fegyelmezettségre akarja rászoktatni a serdülő fiút. Fogadal- 24 �mat is tétet vele, hogy a regulákat megtartja. Találkoztunk már ezzel az órával Dickens egyik legnagyobb alkotásában, Dombey és Fiában.3 Itt is serdülő fiú kapja ajándékba az órát atyai barátjától. Pedagógiai cél nincs, de az ajándékozó szavai nagyon emlékeztetnek az öreg Borly szavaira: „Reggelenként igazítsd vissza egy félórával, a délután folyamán még egy negyeddel és akkor úgy fog szolgálni, hogy becsületedre válik ez az óra.” Az idegen kedvéért pompásan játszó sárosi dzsentri már maga is féligmeddig valóságnak veszi az álomvilágot és a játék közben egyik ötlet a másik után villan elő, az olvasóra azt a hatást teszi: a színjátszók rögtönöz­ nek. Feláll az őrnagy és mostohalánya hozománya képpen átnyújt az új­ donsült férjnek 50 000 forintot, illetőleg egy kötelezvényt 50 000 forintról. A vendégek meghatva éljeneznek. De eltűnik az ifjú férj apja, és mikor visszajön, nagy beszéd keretében ad át a menyének némi tűpénzül egy 60 000 forintról szóló kötvényt.4 Ennek a hatásos jelenetnek a párját ismer­ jük Dickenstől. Micawber úr, a nagy fantaszta, talán még sohasem törlesz­ tett adósságokat, hanem szívósan várja a kocka fordulását. Hitelezői elől gyakran menekül; lakását, sőt lakóhelyét is cserélgeti; egy ilyen költözés előtt erkölcsi kötelességének tartja, hogy adósságait rendezze. Ki is állít egy okiratot, mely az óhajtott célnak megfelel. „Legyen szabad — mondja önérzetes beszédében — átnyújtanom barátomnak kötelezvényemet, és bol­ dognak vallom magam, hogy ezzel az erkölcsi méltóságomon esett csorbát kiküszöbölhetem és újra emelt fővel járhatok felebarátaim között.” 5 A be­ széd olyan ünnepélyes és meggyőző volt, hogy még az elkábult hitelező is azt érezte, legalább egy ideig, mintha valóban kifizették volna. Micawber úr kötelezvénye éppen annyit ért, mint az őrnagyé, vagy Csapiczkyé. Toots úr6 remegve félti fiatal feleségét. Minden alkalmat megragad, hogy odaszóljon hozzá: „Kérlek szépen, ne erőltesd meg magad!” Még a fiatal pár esküvői szertartása alatt sem veszi le szemét feleségéről, és a szertartás végén aggódva szólal meg: „Arra az egyre kérlek, hogy emlékezz az orvos szavára és ne erőltesd meg magad túlságosan!” Vajon nem kell-e azonnal Mikszáth erdész házaspárjára gondolnunk.27 Csak szerepet cserélt férfi és a nő. Az asszony félti aggódva a férjét. Ez természetesebb és megszokottabb: az anyai ösztön kiterjesztése a férjre. Mikszáth regénye templomjelenettel végződik, és záró akkordként elhangzik szintén az eskü­ vőn az urát dédelgető asszony mondása: „Vladin, gombold be a kabátodat!” A Mikszáth Vladinja épen olyan egészséges, mint a Dickens fiatal asszonya, mind a kettőt a házastársa fogja beteggé dédelgetni, aggodal­ maskodó, terhes, a betegségtől való félelmet kiváltó örökös figyelmezteté­ sével. Még egy közös vonás van Dickens Tootsja és Mikszáth Vladinja kö­ zött. Házastársuk hatalma korlátlannak látszik, de mégis van egy határvo­ nal, melyen nem tud áthatolni: a kikívánkozó tósztot egyik sem tudja vissza­ fojtani. Hiába integet az angol asszony, hasztalanul figyelmeztet a magyar feleség, Toots úr is, Vladin is elmondja tósztját.8 Ugyanazok az okok hasonló körülmények között nem születhetnek kü­ lönböző okozatokat. Az alkotmányos életet élő Anglia választási küzdel­ meit a Pickwick-Clubban részletesen megírja Dickens. Az ellenfél mozgási szabadságának akadályozása, a vendéglők lefoglalása, a választói gyűlé- 25 �sek, a furfangos kortesfogások ismeretesek a magyar választásokból is, Különösen sokat foglalkozik Dickens a sajtóval. Mind két pártnak megvan a maga lapja, megvan a párt érdemeit hirdető és a másik pártot a sárga földig lepocskondírozó szerkesztője. Nem állítjuk, hogy Mikszáth itt az angol író hatása alatt dolgozott; a választási küzdelmeket saját tapasztalatából és Jókai regényeiből jól ismerhette. Bizonyos hatással azonban ezen a téren is volt rá Dickens. El kell ezt ismernünk akkor, ha Klementy szerkesztőre gondolunk.9 De ismétlem, nem kisebb hatásokat szándékozunk kimutatni, hanem a regényalakok lelki rokonságával, a kidolgozás módjával, a jellemzés sa já ­ tosságaival fogunk foglalkozni. Dickens egyik legérdekesebb alakja Dombey, aki az uralma alatt levő vállalatban nem hall bírálatot: mindég és minden területen elismerés, sőt hízelgő csodálkozás kíséri. A cég, Dombey és Fia, bálványképpen áll előtte. Ő csak képviselője, papja, de rendíthetetlen és csalhatatlan papja ennek a bálványnak. Előbb önként kapja, később elvárja, végül megköve­ teli az engedelmességet. Vajon nem azon az úton jár-e, melyben Claudius, Caligula, vagy Neró eljutottak egészen az őrült önimádatig? Kicsiben a nagy hódítók tragikumát éli át. Az ős, a nagy hódító, vérrel és vassal meg­ teremti és megszervezi birodalmát. Magasra emelkedik ugyanis, de még a magasban sem homályosul el teljesen az a környezet, melyből kiemelke­ dik. Az átlagember ösztönei még élnek a lelkében, érzékszervei még hűsé­ gesek: az emberi világról még tiszta képet vetítenek. A hatalom örököse rendszerin elveszti uralmát érzékszervei fölött. Az emberek és a lelkek közé besurranó szolgák és hízelkedők nem eresztik át tisztán a való világ képeit. A polgári társadalom éppen úgy kitermelheti a maga zsarnokait, mint a politikai élet a tirannusokat. Dickens kerüli a tragédiát: Dombey lelkét a szenvedések sorozata megtisztítja. A regény többi alakjai is excentrikusak, ha nem is mondhatók torza knak. Talán csak a két, egymásnak szánt és végül összekerült fiatal mondható normálisnak. Mintha azt akarná bizonyítani, hogy az életmód, a gondolatkör, a társaság és az élet minden benyomása bizonyos korban az emberi leiket már csontszerkezettel látja el és alkalmatlanná teszi na­ gyobb változásokra. A fiatalok lelke még hajlékony, mert egészséges. A Karácsonyi ének Scrooge-ját lelkibeteggé tette a pénz. A gonosz fösvénynek alakjához kevés új vonást adott hozzá az író. Az újak, a nagy­ szerű látomások, melyek ezt a beteg lelket megtörik és átalakítják. Az orvoslás módja gyötrelmes, de súlyosnak kell lennie, hogy eredményt érjen el az évtizedek óta meggyökeresedett bajjal szemben. Scrooge-nak gyötrelmes szenvedéseken kell átmennie, hogy visszaemel­ kedjék az emberiség nagy közösségébe, de Bizi uramnak10 is sok csapást kell elviselnie, míg lelke megtisztul: az új csizmában tipegő árva vezeti előre azon az úton, ahol a lelki megnyugvás vár rá. Grind Tamás éppen olyan eltorzult lelkű ember, mint testi-lelki barátja: Bounderby11. Ránehe­ zednek embertársaikra, megmérgezik hozzátartozóik életét. Még nagyobb bűnük az, hogy a maguk képére akarják formálni a világnak hatáskörükbe eső részét. A legnagyobb azonban, hogy mániájuk kényszerítő hatása alatt az ifjúság lelkének eltorzításával is foglalkoznak. Iskolát tartanak fenn, 26 �ahol a Madách falanszterére emlékeztető neveléssel meg akarják akadá­ lyozni a lélek szabad szárnyalását, meg akarják ölni a képzeletet, a leg­ szebb isteni ajándékot, mely színessé és széppé teszi az ember számára az életet. Pickwick úr és barátai sem tartoznak a közönséges emberek közé. Pickwick úr furfangos inasa társaságában nem egyszer száll síkra Cervan­ tes hőseként az igazságért. Copperfield legtöbb alakján szintén ott van az a bizonyos lelki púp, mellyé Dickens képzelete a közönséges ember számára a láleknek csak csekély érdességnek tetsző kidudorodását megnöveli. Re­ gényének mellékalakjai erősen el vannak választva egymástól, eltérnek az általánostól, mintha elvesztették volna lelki rugalmasságukat, és bizonyos önként vállalt vagy a sors által rájuk rakott formák között megmerevedtek volna. Dickens regényeiben felvonuló hadsereg gyakran azt a hatást teszi az olvasóra, hogy nem is annyira felvonuló hadsereggel van dolga, hanem olyannal, mely már ütközetből tér vissza. Felnőtt alakjai csakugyan harcból érkeznek: az élet már többé-kevésbé megtépdeste őket, mikor regénybeli életüket megkezdik. A gyermekei és fiataljai szintén birkóznak az élettel. De ha birkóztak is, lelkük még visszaverte azokat a hatásokat, melyekkel a végzet sújtotta őket. Legszívesebben a félénk, önfeláldozó, érzékenylelkű, erős képzeletű gyermekeket rajzolja. Ez a gyermek mindég szenved. Csak az anya tudná megmenteni a fájdalomtól, más senki. Még ha jó emberek közé kerül is, ami Dickensnél ritkán fordul elő, a gyermeknek éppen túlsá­ gos érzékenysége miatt szenvednie kell: bármilyen finoman fogjuk is meg a lepke szárnyát, himpora ottmarad kezünkön. Dickens színes csoportjai Mikszáth leikébe már fiatal korában bevo­ nultak. Abban a lélekben már akkor el voltak raktározva a falunak gyer­ mekkorában hallott kísérteties alakjai, ott húzódtak meg a falusi mester­ emberek, kurtanemesek, kisvárosi polgárok, tanítók, tanárok, behavazva és ködbeburkolva. Dickens különös alakjainak részük volt abban, hogy fel­ nyíltak a sírok, megelevenedtek az emlékek. Mikszáth nem kölcsönzött a la ­ kokat, de bátorságot merített az írásra. Rokonlelkek voltak és az élet még gyermkekori erős benyomásaikat is közössé tette. Az angol gyermek hálószobája ablakából látja a temetőt, ahol az ünnepélyes holdfényben nyugodtan pihennek a halottak. „Nincs a világon sehol olyan zöld fű, sehol oly árnyas hely, mint ennek a fái alatt"12 Reggelenként első tekintete a temetőre esik, és bámulja a legelésző juhokat. Mikszáth is a temető mellett cseperedett fel. Galandáné asszonyom c. munkájában írja: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindég. Itt laktunk, ebben a házban, ahol oly szomorú olyan kisérteties volt minden." Ezeknek a gyermekkori benyomásoknak az akkor hallott kísérteties tör­ téneteknek erős hatását nem lehetett többé kiheverni. Mikszáth még látta, hogy a „kocsisok kereszteket pingálnak fokhagymával az istállóajtókra a gonosz boszorkányok hatása ellen” 13 s remegve nézte a többi gyermekkel együtt, „hogyan estéledik és mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes 27 �seprő szörnyetegei". Mikor pedig ráborult a temetőre az éj, hallotta, amint ,,a süvítő szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek, mint a cson­ tok” . Nemcsak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy gyermekkorukban meg­ telt lelkük a temető képeivel, s a temetőkhöz kapcsolódó rémes és gro­ teszk történetekkel. Dickens és Mikszáth parlamenti tudósítók voltak. Az alkotmányos élet érvényesülésére törekvő, egymással küzdő és egymás ellen intrikáló szereplői alkalmat adtak mind a két írónak arra, hogy egész sereg embertípust ismerjenek meg; különösen pedig arra, hogy a pózok, a frázisok, a nagyképűség mögött az embert; kutassák a lélek cselekvésre késztető erőit: a felszín alatt meglássák az örvénylő mélységet. Mikszáthnak már első, nagysikerű novelláiban sok a különös ember. Az arany kis­ asszony14 főszereplői bizonyos mértékben lelkibetegeknek tekinthetők. Luppán képzelt családi életét és szerencsétlenségét annyiszor átálmodja, hogy való­ ságként áll előtte. Csutkás tanár lelkében szintén megbetegedési góc van, a beteg lélek az el nem ért életcélt sugározza magából: tanítványai csüggnek rajta. Első novelláinak többi alakjai is különösek. Elegendő, ha Lapajra, a híres dudásra vagy a többször szereplő Filcsikre hivatkozunk. Mikszáth fiatalon teremtette meg egyik, ránézve rendkívül jellemző alakját: Mácsik Györgyöt,15 akinek hatalmas energiája a falu kis világában korlátok közé van szorítva. Majd a tétlenségre kárhoztatott energiák fel­ szabadulnak, a képzelet álomvilága kivetődik a lélekből, és Mácsik számára elérhető valósággá válik. Szent Péter esernyőjében nem a főhős jellemző az íróra. Wibra Gyuri­ ban kevés az excentrikus vonás. Valami gócpont az ő lelkében is keletkezik: fut a vagyona után. Apjának, az öreg Gregorics Pálnak vezetésével felvo­ nulnak aztán a regény érdekesebbnél érdekesebb emberei. Gregorics már ifjú korában sérelmeket szenvedett; a megsebesült lélek jó ideig folytatja a küzdelmet a kiegyensúlyozásáért, de a seb nem gyógyul; újabb hatások nyomán fokozódik a torzulás. A Kölönös házasságban sem a főalakra fordítja figyelmét. Buttler gróf meglehetősen passzív, egyszerű, jóhiszemű ember. Kedvelt, kidolgozott alak­ jai azonban itt is vannak. Ilyen az öreg Horváth, aki leányait félti, és egyik lánya nevében évekig tartó levelezést folytat Buttlerrel. Különös meg­ gazdagodása, általában egész életmódja, kiszakítja az embernyájból. Dőry báróra nem fordít olyan nagy figyelmet, de azért valahányszor foglalkozik vele, az az érzésünk támad, hogy az író sugárzó szeme kedvvel világít le a lélek homályos mélységeibe, hogy megmozgassa és felnevelje a torznak csíráit, ahogy a tavaszi napfény kibontja a rügyeket. A mellékalakok között is sok a mikszáthi: Vidonka asztalos, a vendéglős, stb. az ő lelkének tükré­ ben visszaverődve jelennek meg előttünk. Görgey Pál alispán16 lelkében az a gondolat fészkeli meg magát, hogy egyetlen gyermeke meghalt, csak testvére, akihez az anyátlan gyermeket felnevelés végett küldte, kíméletből nem tudatta vele. Félrevezette, mikor az ő lányával egykorú unokahugának halálát jelentette. Ez a gondolat be­ fészkeli magát a beteg lélekbe és emészti. 28 �A fekete város valóságos tárháza Mikszáth különös alakjainak. Nagy gonddal és szeretettel foglalkozik két szereplő kidolgozásával. Az egyik Qvendel Gáspár, a gazdag bélai kereskedő. A másik Bibó Zsigmond, a kuruc-labanc világ színes életű kalandora. Maga is gyönyörködni látszik bennük, ha új oldalról mutathatja be őket. Más sajátságos figurák is szerepelnek ebben a regényben; az elsők között említhetnők Marjákné alakját, továbbá Gyurgyikot és a Molotorisz utasait. Egyik novellájában a község vezető emberei mindnyájan púpot viselnek, mert egy befolyásos emberük valaha púpos volt. Nem kerülhet ide azóta egyenes gerincű ember, hogy ki ne csúfolhassa a púposokat. Végül kiderül, hogy régen nincs púpos ember a faluban; az egymást terrorizáló emberek műpúpot viselnek. Mikszáth kedvelt alakjai lelki púpot viselnek; valódi ez a púp, mert a mű­ vész szeme látja, szuggesztív ereje pedig az olvasóval láttatja. Nagy szeretettel rajzolta meg Borly Gáspár alakját is17, aki egy életet tölt el meggyanúsítva és megrágalmazva, hogy megmentse a pusztulástól az a családot, melyet ősei nemzedékeken keresztül szolgáltak. Ez még csak romantika, sőt Jókai tollára való romantika. De Borly esténként a környék beteg kutyáival foglalkozik, bekötözi törött lábukat, bekeni gyógyító írral sebeiket, sőt még végrendeletében is megemlékezik róluk. Cselekvésre kész­ tető lelki feszültségével ott áll az öreg kasznár Mikszáth különös emberei között. Ha végignézünk az író régényeinek szereplőin, a sajátosságoknak vég­ telen sorozatát látjuk magunk előtt. Vannak közöttük, akik éppen csak e l­ térnek a rendestől, vannak, akikben fokozódik a rendkívüliséq, végül e ljut­ nak az őrület útján járó Pongrácz Istvánhoz.18 A regény elején Pongrácz még nem őrült, de már rálépett arra az útra, ahonnan számára nincs visszatérés. Ősrégi család ivadéka, a vár még birtokában van, termei meg vannak rakva a régi világ emlékeivel, a várudvaron ágyuk. Nem is naqyon csodálkozhatunk rajta, hogy a környezettől állandóan táplált álmok kilép­ nek az életbe és valósággá akarnak változni. Csak a kritika fogaskerekei­ nek kell kissé megkopnia, hogy eltűnjék az a vékony lepel, mely a valóság és az álom között van. A kor elvesztése, a korból való kiesés megtörténik másokkal is. De nem így. Az öregedő ember meg akarja őrizni azokat a formákat, melyek között életét leélte, és meg akarja tartani azokat az esz­ méket, melyek fiatal és férfi korában lelkesítették. Ez a tragikus sors nagyon sok emberre rá van mérve; mert az eszmék sokszor gyorsabban kivirágza ­ nak, megérnek és meghalnak, mint amennyi ideig tart egy nemzedék élete. Pongrácz azonban nem a maga életformáját akarja megtartani, hanem az őseiét visszahódítani. Ez pedig a polgári társadalomban már annyira ide­ gen, mintha más csillagok lakói érkeznének hozzánk és próbálnának a maguk életformája számára a mi életmódunkban helyet biztosítani. Ennek az útnak az őrületbe kellett vezetnie. Számos jelentős és jelentéktelen szereplő van a regényben, akiket besorozhatunk az író különös seregébe. Pongrácz egész táborkara, a felvidéki magyar-szlovák város értelmisége, a Behenczy-család mind megjelennek az író torzító tükrében. Dickens regényalakjainak nagy része érett korában kezdi meg regény­ beli szereplését. Ö röklött hajlamaikat a milieu már kifejlesztette, és meg­ keményítette bennük azokat a sajátosságokat, melyek embertársaiktól el- 29 �választják, az átlagemberek közül kiemelik őket. Ezek a regényben már alig-alig változnak. Az író főleg arra törekszik, hogy különös egyéniségüket mindig más-más oldalról világítsa meg. De szereplőinek egy része, mint Dombey vagy Scrooge, a regény folyamán változik: a rájuk zúduló csapá­ sok megtisztítják lelküket a salaktól. Vannak szereplői, kik gyermekkoruk­ ban jelennek meg, de már hozzák magukkal valamennyi alaptulajdonságu­ kat és ezeknek megfelelően fejlődnek ki. Heep Urias nem változik. Nem változik még a börtönben sem, csak megfelelő helyzetnek kell jönnie, hogy aljas tulajdonságai érvényesülhessenek. Mikszáth alakjai szintén keveset változnak. Az epizódok is főleg azt a célt szolgálják, hogy új meg új oldalról tüntessék fel a bennük lévő tor­ zulást. A nagy Mácsik összetörik ugyan, amikor a lelkének erőt adó álom­ kép eltűnik, Pongrácz halad ugyan lassan az őrület felé, de alakok nagy része ugyanolyan, amilyen a regény elején volt. Ezek közül való Kopereczky báró is, a múlt század magyar főurának torzképe. Nem foglalkozik azzal a szeretettel vele, mint régebbi különös alakjaival; már látja a politikai és társadalmi bajokat, melyek a válság idején sokak számára váratlanul törtek elő és okoztak katasztrófát. Kopereczkyt az állatok barátját, kissé együgyűnek és teljesen művelet­ lennek rajzolja. Nem a magyar főúr igazi képviselője ő, csak a szokásban, nyelvben, életmódban elszlovákosodott magyar nemesé. Bármilyen hiszé­ keny és tudatlan is, bizonyos paraszti furfangot és ötletességet nem lehet elvitatni tőle. Változni a regény folyamán nem változik, lelke régen be van már zárva a megmerevedett formák közé, már a járható utak és megnyilat­ kozási formák is örökre ki vannak jelölve számára. Elszlovákosodott felvidéki nemes; a maga körében érzi igazán jól ma­ gát, szívesen beszél tótul, de a magyar államnak hű gyermeke, aki buzgón, sőt nagyon is buzgón és erőszakosan védelmezi a magyarság valódi és kép­ zelt érdekeit. A megyegyűlésen a nemzetiségek képviselőinek ellenére ki­ mondott határozat csak látszólagos diadala a magyarságnak; a távolba nézők a bomlás jeleit szemlélhették. Dickens az angol, Mikszáth a magyar társadalom alakjait szerepelteti, de nem a faji vonatkozásokon van a hangsúly. Ha a két nagy író irás­ műveiből kivonulna két hatalmas hadsereg, és összeverekednék egymással, nem volna könnyű dolog szétválasztani őket, ha pusztán csak lelkialkatukat vennék figyelembe. Mikszáth nem kölcsönzött Dickenstől jellemeket, sokkal többet vett át Jókaitól. De közös látásmódjuk mégis gyakran egy útra ve­ zette őket. Dickens különös alakjait megismerve, regényeinek világsikerét látva, bátrabban tárta elő lelkének elraktározott kincseit. Ha alakot nem is kölcsönzött mesterétől, a feldolgozás módjáról és a jellemzés eszközeiről ezt már nem mondhatjuk el. Egyéni sajátsága Dickensnek, hogy a lelki elferdüléseket ugyanannak a mondásnak gyakori ismétlésével jelzi. Ahogy az egyes hősöknek Homerosz eposzaiban állandó jelzőik vannak, Dickens mű­ veiben állandó mondásokat találunk. A tűzhányónak krátere van, melyen keresztül a föld izzó belsőrésze a napvilágra tör, a lélek megbetegedett része is keres utakat, melyeken keresztül a nyugtalanító feszültség előtör. 30 �Néha a mondás elszakad már a létrehozó magától és eleven valóság helyett holt kavicsként szerepel, de annyiszor megtette már az utját, hogy únosúntalan, teljesen szükségtelenül is felmerül. Gradring Tamás18 állandóan hangoztatja, a tény szót. Annyira ellene van minden illuziónak, annyire híve a valóságnak, hogy ez a szó szinte minden mondata végén a pontot pótolja. Jó barátja Bounderby, nem illenék hozzá, ha hasonló sajátsága nem volna. Ez a megvagyonosodott de alsóbb rétegből felemelkedett ember gőgös arra, hogy mekkora utat tett meg ön­ erejéből, ezért beszédjében szinte refrénszerűen ismétlődik: a föld salak­ jából származom. Bounderbyt az életben elért siker készteti arra, hogy a megtett utat mennél meredekebbnek tüntesse fel embertársai előtt; Gumuidgenét20 a lefelé megtett út készteti, hogy szomorú helyzetét túlozza. Tulaj­ donképpen semmi baja sincs, mindenki tiszteli és megbecsüli, csak más házában kell élnie, mint vagyontalan özvegynek. Egy lehetőséget nem mu­ lasztott el, hogy ki ne jelentse: „Tudom, hogy árva, veszendő teremtés vagyok, oszt nem csak engem keserít már minden, hanem én is keserítek csak mindenkit". Ma azt mondják: fogyatékossági érzése van. De vajon emlékeztet-e Gumuidgené mondása Marjáknénak minden ok és cél nélkül visszatérő, alsóbbrendűségű érzésből kibuggyanó szavaira: „Szegény szűcs­ nek a tudatlan özvegye vagyok.” 21 Blogstock Józsit ugyan több oldalról jellemzi az író, de neki is szájába ad egy vissza-visszatérő mondást, legalább is jelzőt. Ha valamilyen alka­ lom kínálkozik, belecsúsztatja beszédébe az ördöngős szót. Pl.: Tót kis­ asszonyról mondja: „ Ö rdöngősen nagyralátó nő.” Sajátmagáról többször hangsúlyozza: „Blogstock Józsi ördöngősen ravasz.22 Dombey és Fia külön­ ben valóságos tárháza a visszatérő mondásoknak. Toots úr nagyon-nagyon félti fiatal feleségét. Minden alkalmat megragad, hogy odaszóljon hozzá: „Kérlek szépen, ne erőltesd meg magadat." Sparkler úrnak23 is megvan az állandó szavajárása; mindig kicsúszik a száján „fene okos teremtés” , bármennyire is próbálja környezete erről le­ szoktam. Heep Urias, ha nem is mindig ezekkel a szavakkal, de beszél magáról: „Nagyon jelentéktelen, szerény ember vagyok én.” Mikszáth műveiben gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy a meg-megújuló szólások elszakadtak az őket valaha tápláló gyökérszálaktól, függetlenek lettek, a szereplők hézagpótló szavakként használják őket: a gondolat és érzés elszakadt a kifejező formától. Mikor megszülettek lobogott: bennük az élet, de az történt, ami nagyon sok szavunkkal megtörténik, hogy elhalvá­ nyult mögöttük a kép. Gyurgyik molnár tartalmatlanul használja már a „punktum porzót rá” szavakat. Az öreg Behenczy báró minden alkalmat megragad, hogy bele­ szorítsa beszédébe a „kutya-mája" szólamot. Csutkás tanár állandó szóhasználatának még van valami csekély összefüggése a lelki tartalommal. De mikor minden különösebb ok nélkül lépten-nyomon használja, az az érzésünk támad, hogy az összekötő vékony szálacska elszakadóban van. Alig-alig jelent már valamit az ő számára, mikor időnként felsóhajt: „ Ő k csüggnek". Valaha tanítványai arca, élethivatásának fontossága és végzett munkájának képzelt, vagy akkor talán még valódi eredménye szülte meg 31 �ezt a tanítványai ragaszkodására utaló és munkája jutalmának tekintett mondást. Dőry bárónak szintén van egy kedvelt mondása: „Furcsa puska". Mikszáth nem egyszerű dísznek használja ezeket a kifejezéseket, ha­ nem velük még jobban fel akarja hívni figyelmünket alakjainak különös voltára. Mind a két író különös szeretettel mutatja be az egyszerű emberek összejöveteleit, mulatozásait. Ilyenkor maguk is gyönyörködnek a különös foglalkozásuk és életmódjuk következtében egyoldalúvá vált emberek társa­ ságában. A regények cselekménye szempontjából nem feltétlenül szüksé­ gesek ezek a leírások, de mulatságosak. Alkalmat adnak az írónak arra, hogy még közelebb hozzák alakjaikat az olvasóhoz. Ezekben a leírásokban Mikszáth felülmúlja Dickenst; mindenesetre jobban hat ránk. Talán azért is, mert embereit jobban ismerjük, mint a más életkörülmények között élő angolokat. Négy, rendkívül mulattató mula­ tozás-epizód van Mikszáth regényeiben: vacsora M ravucsánéknál,24 keresz­ telő Gyurgyik molnárnál,25 lakodalom Kártony Jóskánál26 és szüret a Somlyóhegyen27. Még egy nagyon fontos közös vonás van a két író között: szatirikusa n ábrázolják az ügyvédeket és a bírákat, a tanárokat és a közigazgatást. Az angol politikai életre s igazságszolgáltatásra már Swift a legkegyetle­ nebb csapásokat mérte. Dickens is irgalmatlan az ügyvédi és bírói kar iránt. A Dodson és Fogg-cég embertelensége, furfangja és kielégíthetetlen pénzszomja többi ügyvéd-szereplőinek lelkében is él.28 Spenlow és Jerkins talán még erkölcstelenebb,29 Spenlow t. i. jónak és engedékenynek tünteti fel magát, de kemény és kérlelhetetlen: engesztelhetetlensége okául a hát­ térben meqhúzódó és az iroda életében szinte csak névlegesen szereplő Jerkinst á llítja oda. A bírák működését is a legellenszenvesebben rajzolja; ügynökök, felhajtok, élősdi zugprókátorok rajzanak a bíróság termeiben, sőt a bíróság felé vezető útvonalakon is. Mikszáth nem annyira kegyetlen, de mindig megragadja az alkalmat, mikor ütni lehet egyet az ügyvédeken. Néha csak csipked, olykor azonban elmegy a keserű iróniáig. Többször szerepelteti a csinos falusi menyecskék­ nek,30, vagy állítólagos asszony-rokonoknak segítségével informálódó fur­ fangos ügyvédet. A Különös házasság bonyolult perében Buttler minden hájjal megkent ügyvédje csak a célt látja maga előtt. A cél igazságos, tehát számára szentesíti az eszközöket. De meg vagyunk győződve arról hogy kevésbé igazságos célért éppen olyan lelkiismeretfurdalás nélkül venné igénybe a befolyásoknak erkölcstelen eszközeit: az informáló csinos nő­ rokonokat, az ajándékot, sőt a megvesztegetést is. A Noszty fiú-ban még keményebben támadja az ügyvédeket. Mikor a furfangos Bubenyik, Kopereczky inasa, segíteni akar pénzszűkében lévő gazdáján, a következő pár­ beszéd folyik le köztük: — Hát a prágai örökség kutya? - kérdezte Bubenyik kedveskedően pislogva. — Nem kutya — felelte a bíró, — hanem a kutyák kezén van, Bubenyik. Prókátorok kezén. Pör alatt. 32 �A Nemzetes uram-ék ügyvédjei is lelkiismeretfurdalás nélkül vállalják az álmodozó falusi nemesek lehetetlen pörét, s a hosszú és céltalan pör megeszi a kis gazdaságokat. Az öreg Katánghy31 ügyvédnek neveli középső fiát, mert „ameddig ma­ gyar ember lesz, addig a pörpatvar otthon lesz ezen a sárgolyóbison". De lassanként az ügyvédi pálya is megváltozott. Megromlott, mert megváltoztak az életviszonyok. A régi „fiskális úgy odakuporodott egy-egy uradalomhoz, vagy sokszor egyetlen pörhöz, mint a borjú a tehén a lá ; ott szopogatott, amíg vastagra meghízott.” Qvendel apónak is van egy jóízű történetkéje az ügyvédi furfangról. Egyik kétes követelését rábízta a lőcsei fiskálisra, hogy feliben hajtsa be. Mikor hónapok múlva megkérdezte az ügyvédet, miként áll a pere, azt a választ kapta, hogy a maga fele részét már be­ hajtotta; a másik felét már nem tudta rajta megvenni. Mindezek inkább évődéseknek látszanak Dickens keserű és kegyetlen iróniájához képest. Dickens a bíróságot az alperes tekintetével szemléli, az iskolát az érzékeny gyermek szemével nézi; a politikai intézményekkel mint szenvedő állampolgár áll szemben, az adósok börtönét sohasem a hitelező szem­ pontjából látja. Népszerűségének is ez az egyik fontos tényezője, hiszen az emberek többsége mindig szenved egyik-másik lekötő erőnek szorítása folytán. Különösen a gyermek védelme készteti arra, hogy megtámadja az angol iskolákat. Tanítói túlnyomó részben brutálisak, az iskolák vezetői minden emberi érzésből kivetkőzött szadisták. Ha olykor-olykor jólelkű tanítót rajzol, akkor sem elfogulatlan; bizonyos tekintetben torznak, legalább is komikus­ nak mutatja be. Ilyenkor jóindulatú, de komikus figura Copperfield második igazgatója, s soha el nem készülő görög szótár szerkesztője is. Mikszáth tanítói és nevelői nem kegyetlenek, de sok közöttük is a kü­ lönös, a komikus alak. A fiatal korában megörökített Csermez tanár lelke már elvesztette rugalmasságát, a félig-meddig megbénult lélek nem mű­ ködik szabályosan; hasonlít a szélütött testhez.32 A Tavaszi rügyek tanári alakjai, a nyomozás és a nyomozást követő értekezlet riasztó képei mutatják, mennyire idegenkedik az író az iskolától. Mráz János, a szépirodalom tanára, komikus színben tűnik fel, mikor a leglehetetlenebb alkalmat is megragadja, hogy magyarázataival ránehe­ zedjék az ifjúságra. Mikszáth is a gyermek pártján áll. Sajnálja és védelmezi a felnőtteknek kiszolgáltatott gyermeket: virágot lát benne, melyet nem szabad durva kéz­ zel illetni, hiszen akkor hamarosan elhervad és illatát veszti. Szeretné meg­ védelmezni a felnőttektől rájuk alkalmazott szigorú törvények ellen. Gonosz és elvetemült gyermeket nem ismer. Ebben különbözik mesterétől: Dickensnek ugyanis vannak gyermekszörnyetegei is. Igaz, hogy az öröklött h ajla­ mokon kívül Heep Uriást az alázatosak iskolája, a Nehéz idők gyermekét a tények iskolája, Dombey és fiá-nak fiatal csavargóját a köszörűsök nevelőintézete tette erkölcsileg tönkre. Dickens kegyetlen iróniával támadja a közhivatalokat lát bennük, melyek akadályozzák a polgár szabad moz­ gását, sőt a quieta non movere elvből kifolyólag akadályai minden hala­ dásnak, sőt változtatásnak is. A Kis Dorrit-ban a hivatalt egy olyan szer3 33 �vezetnek nézi, mely szövevényével befut minden utat és a szövevényben egy érdekszövetkezet, egyetlen nagy család üti fel táborát; nincs az a Heraklész, aki ennek az ezerfejű hydrának életét ki tudná oltani. A ke­ serűség hasonló Eötvös báróéhoz, aki a vármegyei r endszerben hívja fel figyelmünket ugyanerre a szövevényre. Mikszáth kissé felülről és oldalról nézi a dolgokat. Az ő vármegyéjétől is nehéz visszaszerezni azt a pénzt, amelyre egyszer rátette a kezét. Az árvák pénze bizony meg-megfogyatkozik, Borcsánszky nem tud elszámolni;33 a falusiak - keserű tapasztalatokon okulva — inkább elássák a pénzüket és nem bízzák a v á rm e g y é re ,3 bármennyire biztatja is őket Dőry főbíró. A 4 polgármester35 megértőleg bólint, mikor leendő veje megmagyarázza, miért van neki inséges esztendőben sokkal több jövedelme, mint bőséges termés idején. A kiosztó bizottság elnöke elsősorban magát, az elszegényedett dzsentrit tekinti ínségesnek. Az ellopott és megtalált összeget nem olyan egyszerű dolog a megyei pénztárból visszaszerezni.36 Mindamellett érezzük, hogy Mikszáth enyhe szatírát ír és nem véres iróniával dolgozik. Általában nem bántja a megyei dzsentrit, olykor bölcs és nemes táblabírákat rajzol, igazi keserűség csak a Noszty fiú-ban nyilatkozik meg; egy egész vármegye nemessége szövetkezik, hogy Nosztynak megszerezze az öreg Tóth vagyonát. Dickens regényalakjai beköltöztek lelkünkbe, legkedvesebb ismerőseink közé. Beköltöztek Mikszáth leikébe is, életre keltették az ott szunnyadó árnyakat: együtt élnek a mi lelkünkben. Alakjaik a sírig kísérnek bennün­ ket, de a sírtól visszafordulnak, hogy újból megkezdjék végnélkül való mene­ telésüket, vigasztalva, édes-bús bánattal eltöltve, irányítva a szegény halan­ dót. Elérték mindazt, amit ember elérhet, sőt talán többet is: a nagy írók teremtményei nem rabjai a múlandóságnak. A tanulmányt a Mikszáth évforduló alkalmából közöljük, dr. Lengyel Miklós irodalomtörténész hagyatékából JEGYZETEK 1. Gyalni Farkas: Legkedvesebb könyveim, 95 és 96. - 2. Mikszáth: A vén gazember 3. Dickens: Dombey és Fia I. 361. — 4. Mikszáth: A gavallérok — 5. Dickens: Copperfield II. 272. — 6. Dickens: Dombey és Fia — 7. Mikszáth: Szent Péter esernyője — 8. Dickens: Dombey és Fia II. 350. — 9. Mikszáth: A Noszty-fiú esete Tóth Marival — 10. Mikszáth: A kis csizmák — 11. Dickens: Nehéz idők — 12. Dickens: Copperfield I. 19. — 13. Mikszáth: A jó palócok 217. — 14. Mikszáth: Tót atyafiak — 15. Mikszáth: Nemzetes uraimék — 16. Mikszáth: A fekete város — 17. Mikszáth: A vén gazember — 18. Mikszáth: Beszterce ostroma — 19. Dickens: Nehéz idők — 20. Dickens: Copperfield — 21. Mikszáth: A fekete város — 22. Dickens: Dombey és Fia — 23. Dickens: Kis Dorrit — 24. Mikszáth: Szent Péter esernyője — 25. Mikszáth: A fekete város — 26. Mikszáth: Eladó birtok — 27. Mikszáth: A Noszty fiú esete — 28. Dickens: A Pickwick-Club - 29. Dickens: Copper­ field II. 43 és 307. — 30. Mikszáth: Leveles menyecskék — 31. Mikszáth: Katánghy M. élete — 32. Mikszáth: Aranykisasszony — 33. Mikszáth: Az eladó birtok — 34. Mikszáth: Különös házasság — 35. Mikszáth: Egy választás Magyarországon — 36. Mikszáth: Az eladó birtok. 34 �LAKOS GYÖRGY Milyennek látta Mikszáthot a felesége? Mikszáth írta egyik művében: „Minél tovább haladt oknyomozó elmél­ kedéseiben, a körülmények latolásában, még csak inkább nőtt a homály.” No, Mauks Ilona véleményét egyáltalán nem nehéz kinyomozni, hiszen ter­ jedelmes visszaemlékezésekben (csaknem négyszáz oldalas könyvben) idézi föl Mikszáth-tal való megismerkedésük és házasságuk, házasságaik történe­ tét. Elsősorban a szelektálás és csoportosítás vár a tanulmányíróra, másod­ sorban az ellentmondó, kétségesnek tetsző tények ellenőrzése, amelyekből ebben a műben1 elenyészően kevés akad, az is magyarázható női szemé­ remmel esetleg hiúsággal, sőt olykor még hiszékenységgel is. Ámde alap ­ jában és a lényeges dolgokban Mauks Ilona kitűnő és megbízható kalauz, hiszen egyike volt azoknak a nőalakoknak, akiket világszerte tipikus írófele­ ségnek mondanának. Herczeg Ferenc találóan írta róla: „Mikszáthné egy­ általában a legnőiesebb nők egyike, akivel életüknben találkozhatunk. Egyszerű, szerény, szinte keresetten szürke, mint a fülemüle, de azért aka­ ratlanul is maga felé vonzza az emberek tiszteletét és rokonszenvét. . . Mikszáthné idejében megértette, hogy aki Mikszáth Kálmán hitvese, az azonkívül nem lehet semmi. Tehát bölcs és hajlékony alkalmazkodással az ura mellé szegődött, a költő visszhangjává l e t t . . . ” Másutt ugyancsak: „Művelt, olvasott nő volt, de ambíciói sohasem lépték túl a háza küszöbét. Tudott akarni, de nem kívánt külön egyéni életet élni, beérte azzal, hogy Mikszáth Kálmán felesége. Az élet élvezeteit pedig a gyerekszobában ke­ reste . . ." Azt lehetne mondani, ha Mauks Ilona visszaemlékezéseinek akadnak korláta i, akkor azok elsősorban ezekben az írófeleségi, negatív erényben gyökereznek. De a „visszaemlékezések” nagyszerű forrásmunka, s különösen meg­ kapó nőiesen fecsegő, mégis tartózkodóan hírközlő stílusa. Nagy elődje, a lányát szerető Mme de Sévigné aktív exhibicionizmusával, becsvágyával merő ellentéte volt, hiszen nyíltan vallotta: „azt szeretném, ha száz évem biztosítva volna és a továbbiak bizonytalanságban." Mikszáth Kálmánné született Mauks Ilona pedig azért írt, hogy Mikszáth halhatatlanságához és általános ismeretségéhez maga is hozzáleheljen egy fuvallatnyit. De ő is, mint Mme de Sévigné, híreket, információkat, ismereteket közölt, amire ilyen aprólékosan a férfi talán nem is lehetne alkalmas, minthogy szívesen mellőzi a részleteket. A részleteknek pedig egy memoárban, egyáltalán az emlékirat-iroda­ lomban lényegbevágó szerepe van. 1Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései (a függelékben Mikszáth Kálmán levelei Mauks Ilonához), a Szépirodalmi Könyvkiadó 1957-es kiadásában, Király István bevezetőjével. 35 �S mindjárt a korlátok! Mauks Ilonától már legelső kíváncsiságomra, Hogy tudniillik Mikszáth hogyan öltözködött megismerkedésükkor, fiatal há­ zas korában, a negyvenéves írói jubileum alkalmával, sem kaptam választ, vagy csak használhatatlanul hiányosat. Mikszáthné egyetlen följegyzésére, a pettyes nyakkendőre, sárga kabátra, csizmára még kitérek. A Mikszáthképek archivumában szerencsére sok fénykép fönnmaradt, s számos rajz és festmény is készült róla. (KIic árnyképe, Mayler Ede, Benczúr Gyula, Glatz Oszkár festménye stb.) Komoly arcú, de közel sem olyan kerekképű legény volt Mikszáth, amilyenek idősebb kori (és erterjedtebb) képeiből ismerjük. Még nem „pofásodott” ki, s nyúlánk, ovális arcának arányait ezirányban módosította fölfelé fésült frizurája is. Már a rimaszombati református gimnáziumban, de később a selmeci evangélikus líceumban méginkább kitűnhetett fess, vagy amint ma mondják: „csinis” megjelenésével társai közül. Rövidszárú csizmát, szűk csizmanadrágot, meleg mellényt, fehér inget, nagy, masniszerű nyakkendőt, valamint sujtásos, háromnegyedes, úgynevezett Petőfi-kabátot viselt. Amikor Balassagyarmatra került, már huszonnégy éves, érett férfi volt, de még fiatalosan hamvas, s karcsúbb, csinosabb, mint valaha. Haja enyhén hullá­ mosa n simult magas homloka fölé, testére szabott zakót hordott, s fehér ingéhez jól illett a színes csokornyakkendő. Bajúszát nem növelte pödörhető-bozontossá, hanem éppen csak ékesség volt az, fordított V-alakban érzéki ajkai fölött. Nem véletlen tehát, hogy megakadt rajta a balassagyar­ mati lányok szeme, s már puszta megjelenése miatt is versengtek társasá­ gáért. Talán az is innen fakad, hogy az aranyifjak keresték és szívesen fo­ gadták barátságát, s ha megjelent a Balassa-étteremben, az nyomban föl­ ingerelte a tréfacsinálókat és unatkozókat, s az együtt eltöltött derűs órák­ ról legendák keltek szárnyra. A lányok viszont hosszúszárú pipájára figyel­ tek föl. Erről azonban már Mauks Ilona (Mikszáthné) is hírt ad, választékosság­ ra nem törekvő, egyszerű stílusával. Mert úgy írt ő, ahogyan annakidején, tizennyolc esztendős korában hallotta csevegni az embereket a „mohorai parlament” -ben, Plachy Jánosék terebélyes gesztenyefái alatt. („Három vagy négy úri család lakott még akkoriban Mohorán. A rokonaink közül is sokan jártak hozzájuk. Esténként azután mindannyian a Plachy János nagy­ bátyánk háza előtti vadgesztenyefák alatt szoktunk összejönni. Ezt a helyet nevezte el Mikszáth a »mohorai parlament«-nek. Itt vitatták meg a napi kérdéseket és a világ eseményeit. Azelőtt én is szerettem ott üldögélni . . .") Egy évvel házasságuk előtt, amikor Mikszáth már Pesten tartózkodott és Mauks Ilona inkább levelét várta mint őt személyesen, — akkoriban, 1872 őszén történt az eset, melyben utalás történik a pipára: „Október 15-én, mikor a megterhelt igásszekerek után hintánk befordult a Kishíd utcába, szemem véletlenül a Nagy Gábor asztalos házára tévedett; a nagy meg­ lepetésből nem tudtam hová lenni, az utcai szoba ablakában, melyet min­ dig bérbe szoktak adni magányos urak részére, egész otthoniasan, hosszú­ szárú pipáját kilógatva az utcára, Mikszáth állott, az arcán örvendetes mosollyal.” 36 �Mindent egybevetve: Mikszáth megjelenése megnyerő volt, Balassa­ gyarmaton nem véletlenül örvendett nagy népszerűségnek, s igyekezett megnyerni társaságának mindkét klikk, a Bérczyéké2 szintúgy, mint a Maukséké. Ha öltözködésről nem is, viselkedésről már részletesebb híradást ka­ punk, ha a szerelmes nő elfogultsága, rokonszenve elvékonyítja is a határ­ vonalakat. Természetesen az első híradás nem Mohorán, hanem már balassa­ gyarmati tartózkodásuk alatt jutott el a Mauks-lányokhoz, akik eddig meg­ lehetősen elszigetelt életmódot folytattak Mohorán, beletemetkezve a köny­ vekbe (elsősorban Dickens és Victor Hugo romantikus regényeibe) és át­ adva magukat az érzékenylelkű, leányos álmodozásoknak. Balassagyarma­ ton is elsősorban egy varsányi leánynak. Mauks Ilona barátnőjének (Hor­ váth Valér lányának) köszönhették, hogy oly hamar belecsöppentek a tár­ sasági élet közepébe, s csakhamar a Mauks-lakás a fiatalok egyik kedvelt, központi találkozóhelye lett. Horváth Ilka, ez a vidám, könnyen oldó és oldódó lány sokakat ismert Balassagyarmaton, s mint jó társalgó, tréfa­ kedvelő és tréfacsináló, vonzotta a jókedélyű fiúkat és lányokat. Az ő faggatódzására említette környezetükben Bobók Ferenc;3 Mauks Mátyás szolgabíró esküdtje Mikszáth Kálmán nevét. Mikszáthné feljegyzése szerint a következőket mesélte Bobók (Mikszáthnénál: Bobok): „Mindjárt láttam, hogy Desewffy Elek most is valami tréfára készül, mert felkelt, és egy kerek asztalnál magányosan vacsorázó fiatalembernek bemutatta magát, majd melléje ült, és érdekes beszédet folytatott vele, mert látszott, hogy igen jól mulatnak. Desewffy odaintett engem és bemutatott; beszélgetésükből meg­ értettem, hogy arra kapacitálja a fiatalembert, hogy az ifjú menyasszony egy régibb udvarlója nevében hívja ki Hámoryt párbajra. (Hámory Ede, aki ugyancsak a Balassa-étteremben tartózkodott akkor, Nógrád megye levél­ tárosa, különcködő süket öregúr volt, aki fiatal menyasszonyt talált, s akit Edus bácsinak becéztek. I. Gy.) Desewffy odáig volt a gyönyörtől, ha rá­ gondolt, hogy milyen remegést fog a boldog vőlegény kiállani az egész éjjelen á t . . . ” Később egy öreg parasztkocsis jelentkezett a „fiatalúrnál.” A mesét Bobók (illetve Mauks Ilona) így fejezte be: „Erre a fiatalember fölkelt, és rövid búcsúzkodás után nagy sajnálatunkra eltávozott. Soha még hozzá hasonló zseniális embert nem láttam, egyik élce a másikat érte.” Horváh Ilka érdeklődésére kiderült, hogy ezt a zseniális embert Mikszáth Kálmánnak hívják. 2 Bérczy Lajos (1810-1883) tekintélyes ügyvéd volt Balassagyarmaton, egyébként öccse Bérczy Károlynak, az Anyegin forditójának. Két ,,gyönyörű" lánya, Mária és Anna szerepel Mikszáthné visszaemlékezéseiben is. Vilma, a legidősebb, Mikovényi Imréhez ment fele­ ségül. Mikor Mikszáth Balassagyarmatra került, már asszony volt. (Bérczy Mari, Mikszáth korábbi szerelme volt.) 3 Bobók Ferenc Mauks Mátyás mellől később (1871-ben) a sziráki járásbiróságra, 1874-ben pedig a balassagyarmati törvényszékre került végrehajtónak, kinevezés útján. (Mikszáth „M úlik a vármegye" című cikkében meg is emlékezett róla.) 37 �Később egy ismerős társaságban hallhatott Mikszáthról Mauks Ilona. Balassagyarmaton szokatlanul palócosnak mutatkozó kiejtéséért gúnyolta Mikszáthot egy társaságbeli lány: „Alazszolgája . . .” „H áat most jöttem Szklabonyaáról". Erre bejött a háziúr, s azt mondta: Csak nevessenek, csak nevessenek, én meg azt mondom, hogy sohasem láttak maguk szellemesebb és okosabb fiatalembert, majd büszkék lesznek még arra, hogy ezt a palóc fiatalembert ismerték.” Tehát Mikszáthot megelőzte híre: ő volt a lányok szemében a csodá­ latos palóc lovag, palóc világfi. Az első látogatása Maukséknál azonban nem egészen ezt igazolta, amint erre Ilonka visszaemlékezik, ezúttal kivéte­ lesen Mikszáth öltözködéséről is számot adva: ,,A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi külö­ nös megfigyelni való; hanem a ruhája, az csodálatos volt, kék, fehér petytyes nyakkendője mindenhez hasonlított csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papírosokkal meg­ töltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire csizmában jártak, atyám is magyar ruhát viselt, de a fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, úgy bizony ez nekünk sehogy sem tetszett. Mi nagyon sajnáltuk Mikszáthot, hogy olyan zavarban volt; egyik piru­ lásból a másikba esett. Hogy felbátorítsuk, szívesen szóltunk hozzá; hanem ez még félénkebbé tette, a széknek is csak a szélére mert ülni. Az ebéd már végére járt és még szavát sem hallottuk.” Következő vasárnapi látogatása alkalmával azonban már teljesen ott­ hon érezte magát, és Horváth Ilkával oly szellemesen riposztoztak, hogy az a társaságot teljesen fölvillanyozta. Később már a társaság központjává nőtt Mikszáth, írásműveiből olvasott föl és fiatalos játékokat talált ki, ami­ nek élét, súlyát, izgalmát csak növelte, hogy Mikszáth tekintélyes befolyást élvezett a Nógrádi Lapoknál. Mindezek ellenére Mauks Ilona Mikszáthban nem a romantikus bohé­ met látta, hanem a különcöt, a mást. Aki az irodalmat kedveli, aki nem rajong az agárért, lóért, nem csap nagy mulatozásokat, még csak nem is táncol, viszont búsongó, komoly gondolatokat, ironikus megfigyeléseket táp­ lál, melenget önmagában. A romantikus „külszín” mögül ugyanis, bizalmas szavakból, szép tettekből (pl. ívet csinál, és a pikniken gyűjt a város lám­ páira), s főleg intim, Mauks Ilonának írott leveleiből, s teljes későbbi életé­ ből magasan kiemelkedik, nagyra nő, ifjonti könnyelműségeit elhomályo­ sítja a „belbecs” . Jelleme az önmagába forduló búsongó, tisztán látó, jó­ szívű ember irányában fejlődött. Mikszáth Kálmán már odahaza, Szklabonyán szoros kapcsolatba került az egyszerű néppel. Bár szüleinek földje, később kocsmája és mészárszéke is volt előbb Nagykürtösön, majd Ebecken (ide való volt édesanyja, született Veres Mária), végül Szklabonyán, soha nem éltek fényűző életmódot. Mik­ száth Jánosné (az író édesanyja) egyébként is olyan asszony volt, aki a minimális jólét megteremtésén kívül kötelességének és szívügyének tartotta a szegények és betegek istápolását, szinte szociális intézménynek számított Szklabonyán, ahol az egész falu elsiratta váratlan kolera-halálát (1873. júius 13). Mikszáth 1860-ig (ekkor édesapja megszüntette a kocsma és mészárszék-bérletét!) szülei üzletében is gyakran találkozott a falubeliekkel. 38 �Később, amikor házas emberként édesanyját temetni utazott Szklabonyára, kapcsolatát ismét kiszélesítette a falubeli egyszerű emberekkel. Különösen szívesen eljárt a faluszéli kovácsműhelybe, amely sárfalaival, koporsószerű zsupfedelével , deszkapalánk védőkerítésével, két különálló helyiségével különösen vonzotta, s később mint helyszín, mint reálisabb környezet és hangulati elem helyet kap, „Prakovszky, a siket kovács” elbeszélésében is. Történeteiben a legreálisabb és rokonszenvesebb hősök éppen a népből kerülnek ki, polgári és dzsentri hőseinek inkább megbocsát, korlátlan rokonszenvét nem élvezik. (Érdekes megjegyezni, hogy horpácsi alkonyéveiről a lakosság körében nem éltek ilyen barátságos emlékek, hírből és szemé­ lyes ismeretségből, emlékekből is szótalan, mogorva embernek tartották, aki elidegenedve, magába fordulva üldögélt a hűs fák alatt könyvvel a kezé­ ben vagy csak úgy, gondolataiba merülve. Írói ambícióin kívül bizonyára baloldali, liberális látásmódjával is ma­ gyarázható, hogy nem vállalt közéleti szerepet, címért, rangért, hivatalért nem áldozta föl baloldaliságát a Deák-pártnak. Bizonyára hatott rá az is, amikor betekintést kapott a kiegyezést követő elvtelen, megalkuvó politikai magatartásba. Szabó Béla írja a Nógrád megye története című monográfia második (1949—1919) kötetében: „A két csoport, a megyei jobb és baloldal közötti küzdelemnek megegyezés vetett véget 1872-ben. A megegyezést az ún. „nógrádi botrány” vezette be, amikor 1871 novemberében a jobboldal­ nak sikerült az előre összeállított listát a baloldal kijátszásával, határidő előtt, a baloldali megyebizottsági tagok részvétele nélkül elfogadtatni. A jobboldali politikai manőver vegsőkig kiélezte a két csoport közötti ellen­ tétet, a minisztérium azonban a baloldal által szerkesztett óvást elutasította és a történteket jóváhagyta.” Nem lehetett közömbös a „nógrádi botrány" következménye sem: „1872. áprilisában az uralkodó felmentette gróf Frogách Józsefet, s kinevezte a Kisterenyén és környékén több mint 6000 holdas birtokkal rendelkező gróf Gyürky Á brahámot megyei főispán­ nak, ki 1889-ig maradt hivatalában. A főispáni változással párhuzamosan változások történtek az alispáni hivatal betöltésében is. 1872. januárjában lemondtak Frideczky Lajos első és Ottlik Ákos másodalispánok, akik helyét a megyében (Vanyarcon! L. Gy.) birtokos Veress Pál foglalta el. 1875-ben azonban leköszönt hivataláról és Madách Károlyt, a költő testvérét, csesztvei földbirtokost választották meg alispánnak. Madách hosszú ideig, 1883 de­ cemberéig vezette a megyét . .." Mikszáth az új alispánt, Veress Pált nagyon tisztelte. „Mikszáth szerint olyan volt, mint a gondviselés” — írja felesége —, „mindig van és mindig lesz.” De ettől a tisztelettől függetlenül mélyen érinthette Mikszáthot a baloldal váratlan és érdemtelen bukása is, amely többek között magával sodorta, egzisztenciálisan sújtotta volt főnökét és apósjelöltjét (Mauks Má­ tyást), valamint a bohókás Horváth Ilka édesapját (Horváth Valért) is. Később, amikor már Tisza Kálmán kedvenceként, mint mameluk-képviselő írogatta országgyűlési jegyzeteit a Pesti Hírlapnak, s ráébredt a kaján és kecses tréfálkozás kártékony voltára, ismét a tiszta, a „becsületes, a nép­ hez hű író” gyakorol önkritikát, minthogy belátja: gondtalan tréfálkozása azokat is lelkiismeretlenségbe hajszolhatta, akik talán megválasztásukkor 39 �még komolyan vették a parlamentet. Ezek a korrupt világra mutató, ki­ ábrándító jelenségek táplálták kegyetlen szatrírájú regényének, a Két vá­ lasztás Magyarországon-nak életanyagát. A becsület, a lelkiismeret tisztasága nyugtatta meg Mikszáthot, s óvta meg a meghasonlástól, a végső kiábrándulástól. Ez a becsületesség, amely oly álhatatossá tette Mikszáthot az élet minden területén, hódította meg Mauks Ilonát is, hogy hívó szavára hajlandó lett volna ezt a lázas, forrongó férfit tűzön-vízen át követni. A kor pedig olyan volt, hogy nehéz lehetett becsületesnek maradni, kiváltképpen olyan valakinek, akit az elhivatottság érzése hajt hírnév és dicsőség felé. Rendkívül rossz vélemény alakult ki azonban Mikszáthról a Mauksszülőkben, s a Mauksék mohorai kúriájába és gyarmati lakására ellátogató úri társaságban. Mauks Mátyás nem tudta elképzelni az életet állami hiva­ tal nélkül, aki nem teremt fix egzisztenciát, az szerinte könnyelmű, meg­ bízhatatlan ember. Mikszáth pedig nyíltan utálta a hivatalt, mint olyan nyű­ göt, mely keresztezi, meghiúsítja hivatásának, elhivatottságának teljesítését. Legválságosabb napjait élte Pesten, amikor e sorokat leírta Mohorán pihe­ nő feleségének: ,,Azt talán megtehettem volna, hogy hivatalt vállaljak, és így lassan­ ként fokozatosan tegyem tönkre magát és magamat a nem nekem való életben. Látott-e már halat kint a szárazföldön? Úgy képzeljen engem a nem nekem való elemben . . . Boldog lehetne-e maga, ha engemet így megsemmisülve látna? Tegye szívére kezét, és mondja ki az igazat, hogy »nem«. Ahogy én magát ismerem, tudom, hogy ezt nem is kívánja. Nekem mennem kell a megkezdett úton, mely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélységbe.” Mégis miből táplálkozott az a felfogás, hogy Mikszáth könnyelmű, meg­ bízhatatlan ember, afféle bohém ficsúr, aki szemben áll az élet legszebb­ jével, a munkával? Minden bizonnyal a polgár és a dzsentri hivatalnok­ szemléletéből, mely csak fogalmazói, végrehajtói, szolgabírói állásokat tudott elképzelni, mert a föld és a gazdálkodás is valami, de az elemek függvénye, s legalább annyira megbízhatatlan, mint az asszonyok.4 S nem kétséges, hogy Mikszáth számtalanszor nyújtott tápot a rossz, megvető, elitélő véle­ mény kialakulásához. Vegyünk talán sorra néhányat, Mauks Ilona följegy­ zései alapján. Mikszáth hivatalba lépésekor, mint tb-esküdtet, még Mauks Mátyás és Bobók Ferenc a másik esküdt is szeretettel fogadta. MAUKS MÁTYÁS: „Bobók öcsém, úgy örülök, azt hiszem, jó akvizíciót csináltam, a fiú igen eszesnek látszik.” CYURA BÉLA (ugyancsak Mikszáth esküdttársa): „Igen az apja derék ember, de a fia rossz, csúfolkodó, kigúnyolja az még a saját öregapját is, ha kedve úgy hozza magával.” BOBÓK FERENC (nevetett, azután áradozó szavakkal hozzáfogott Mik­ száth dícséretéhez). 4 Mikszáth János is arról álmodozott, hogy fiából papot nevel, hiszen ősei közt több pap volt. De ha nem papot, hát szolgabírót. 40 �HORVÁTH ILKA: „Igen, most má r emlékszem, láttam én ezt a fiatal­ embert a zsélyi fürdőben, szép fekete szeme van, és láttam a nővérét is ugyanott, igen szép fiatal lány volt, az unokanővéreivel, a szentpéteri pap leányaival volt ott; azután később hallottam, hogy tánc közben egy pohár hideg vizet ivott, és rá rövidesen meg is halt — galoppierende Abzehrungban.” 5 Mauks Mátyás előlegezett bizalma a kedélyes esküdtnek szólt, az írói pálya iránt korai előítélettel viseltetett. Az ugyanis, hogy 1843 májusában Pozsonyban, az apáca pályán, a diákkaszárnya egyik háromágyas szobájá­ ban Jeszenszky Danával (aki később Temérdek néven publikált), valamint Petőfi Sándorral lakott egy szobában, Mauks Mátyást csak kiábrándította hiszen látta Petőfi nélkülözéseit, aki az országgyűlési naplót másolta alig egypár garasért, naponta, minthogy Fekete Gábor szinidirektornál nem nyert alkalmazást: ,,A szíve vérzett az embernek, ha ránézett, pedig ő a legnagyobb költő volt. Isten kegyelméből való költő. Az én fenyőládám tete­ jére írta A távolból6 című csodaszép versét, mely egymaga megérdemelte, hogy halhatatlanságra és jólétre vigye ír ó já t . . . És nem tudom kapott-e érte öt forintot? Ez így volt akkor, és így van ma is . . ." S ehhez még az is hozzátartozik, hogy Mikszáthot Mauks Mátyás és társasága, különösen a hivatalok mellőzése után egyszerűen ,,skribler” -nek csúfolta a háta mögött. Kísérjük figyelemmel azonban Mikszáth könnyelműségre valló „bűneit!” Már az meghökkentő volt Mauks Mátyás számára, hogy Mikszáth ott­ hagyta a szolgabírói hivatalt, bár néhány csínyével és könyelműségével (ezekről még szó lesz) valamennyire meg is érlelte távozását. Ügyvédsegéd Balás Józsefnél. Fölajánlják neki a Nógrád megyei aljegyzői állást, de ő az utolsó pillanatban lemond Jeszenszky József javára.7 Ismerősei igyekez­ nek politikai állásfoglalásnak, gerinces nagylelkűségnek fölfogni lépését, de a magyarázatot Mauks Mátyás és családja (még Ilonka is!) silánynak találja. Megígérte, hogy az írói pályát mellékesnek tekinti és az egzisztenciát biztosító fogalmazói állásért folyamodik, s ennek érdekében fölkeresi Fráter Pált a vallás- és közoktatási minisztériumban. Ámde ezt sem teszi meg, Mauks Mátyás így fakad ki Ilonka lánya előtt: „Most már azonban látom, sohasem lesz belőle komoly ember, otthagyta a közigazgatást. . . Jól van, elismerem, hálátlan pálya, otthagyta az ügyvédséget. . . Hát erre azt mond­ hatom, nem vette be a természete, de most nem találok ránézve mentséget, napnál világosabb volt a fogalmazói kinevezése, öreg barátom, Fráter, meg­ ígérte, hogy pártfogolni fogja, és most azt mondja, hogy nem is látta, nem ment őt felkeresni, mint ahogy azt én neki megüzentem, még ezt sem tette meg, ez azt jelenti, hogy nem akarja a hivatalt, ezt pedig azért nem akarta, mert nem szeret rendszeres munkával foglalkozni.” 5 Galoppierende Abzehnug: heveny tüdővész. 6 Távolból: (A címet Mauks Ilona tévesen írja névelővel.) Kis lak áll a Duna mentében, stb. (Dátum ozás: Pozsony, 1843 május.) A láda 1865-ben elégett. Je sz e n szk y József 1867-től harmadaljegyző a megyénél. A Nógrád cimű, Balassagyarma­ 7 ton megjelenő lap 1872-ben a következő tudósítást közölte: „A megüresedett másodal­ jegyzői állás Mikszáth Kálmán ellenében Jeszenszky József által töltetett b e ." 41 �Amikor elörökli a szklabonyai birtokot (előbb édesapja, majd édes­ anyja is eltávozik az élők sorából), egy ideig otthon gazdálkodik, de ez csak rövid ideig tart. A földnek is hátatfordít és nekiindul a bizonytalannak a fővárosba. A titokban kötött házasság után némiképp megbékélt Mauks Mátyás, de amikor a házasságot a létbizonytalanság veszélybe döntötte, s Mikszáth, Gyula öccsével Mohorára látogatott, az após előkapta irodalmi hajlam ai­ nak nagyvonalúan áldozó vejét. Mauks Ilona ezt így írta le: ,, Elég lehetett volna már ebből a bizonytalanságból, hiszen beláthatja, hogy Magyaror­ szágon az irodalomból megélni nem lehet. Azt hiszem keményebb szavak is röppentek el, mert Kálmán igen panaszkodott nekem. Kijelentette, hogy írói hivatását meg nem tagadhatja, és jól tudja, minden hivatal megölője a tehetségnek.” Mint tudjuk, Mikszáth továbbra is állhatatos maradt, inkább házasságát függesztette föl egy időre, inkább a számára oly éltető szerelmet koc­ káztatta. Az élet azonban Mikszáthot igazolta: hét esztendő alatt kiharcolta a sikert, európai — sőt világhírnévre tett szert, lába előtt hevert az ország és negyvenéves írói jubileuma egy éven át tartó népünnepély volt, szinte annyira, mint 1896-ban a Millenium. A Vigadóban lezajlott díszünnepségen az érett, a küzdelem vége felé járó, megállapodott Mikszáth emelkedett szólásra. Beszédéből csak néhány mondatot idézünk itt: ,,Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem; hiszen azért, mert az ember anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dol­ goztam. Én csak mulattam negyven évig.” Sokszor felhánytorgatják Mikszáth életrajzírói Mikszáthnak, hogy tudott és mert játszani, s ahol csak lehetett elhallgatták életének azokat az epi­ zódjait, amelyek csínyeire, cseleire, tréfáira utaltak. Pedig ezek a „mellékes életzöngék” nagyszerűen mutatják azt utat az anekdoták és a romantika állomásai felé. Már indulása meghatározta, hogy hová fog megérkezni, s ehhez nemcsak korlátlan Jókai-imádata, hanem jellemének rezdülései is, vagyis a kettő együtt alkotott egy sínpárt. Mert kifogyhatatlan volt a játékból, s a nők különösen fogékonyak a játékok iránt, Mauks Ilona visszaemlékezései bőséges teret engednek e „mu­ latósok” leírásának. Talán azért is, mert ezek az ifjúi játékok, valami sokkal komolyabbat, a szívek találkozását is egyengették, mint afféle kacagás, könnyelmű kerítők. Szinte nehéz szétválasztani, hogy mely játékot találta ki ifjúi hevületből, melyet szerelmes közeledésből. Előrebocsájthatjuk, hogy legszebb játéka mindig is az irodalom volt, legalább is attól a perctől kezdve, hogy betette lábát Balassagyarmatra. Beült Maukséknél a piros fotelbe és felolvasta legújabb alkotását, később Nelkával8 közösen is produkáltak irodalmi anyagot. 8 Mauks Kornélia: Farkasfalvi Mauks (Mohora, 1856. márc. 29-1923.?): író. Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona húga. Iskolái befejeztével szülei mohorai birtokán gazdálkodott. Művei: A kis hősök (ifjúsági elbeszélések, 1899); Fehér rózsa és egyéb történetek (ifjú­ sági elbeszélések, 1905); Zörgő harasztok (ifjúsági regény, 1909); Regényhősök (ifjúsági regény, 1914); Képek Mikszáth Kálmán életéből, 1918); Mikszáth Kálmánról sógornője (1929). (Magyar Irodalmi Lexikon) 42 �De legalább ennyire szórakoztatta a társaságot a kiházasító egylet elnökéhez írott megannyi szllemes, tréfás „hivatalos" levele, amelyek Mauks Ilona közlése szerint éppen kapósságuk és szellemességük miatt szinte egytől-egyik elvesztek. A „kiházasító egyletet" tréfából azért hozta létre Mikszáth, mert egy korábbi a helyi lapban megjelent elbeszélése nyomán a kulcsszereplő elment egy lányos házhos exkuzálni magát,, s itt nyomban horogra is akadt. Mikszáth írta meg az egylet alapszabályát is. Elnök Ilonka lett, titkár Nelka, utazásügynök Horváth Ilka és jegyző: maga Mik­ száth. A dísz- és kültagok toborzására humoros (Mikszáth szövegezte ezt is!) ívet köröztek, s egy hét alatt a tagok száma fölszaporodott ötvenre. A visszaemlékezésekben olvashatjuk: „Eközben a városban is híre ment a mi kedélyes délutánjainknak, mindig többen és többen jelentkeztek tagoknak ebbe a mi kis »tudós társaságunkba«. Felvettünk fiatal embereket, barát­ nőinket, sőt a szülőiket is, de mindenki tartozott legalább három jó tréfát mondani . . ." Csalogatták Mikszáthot a félig-meddig rokon-komasági kap­ csolatokat melengető Bérczyékhez is, de ő ebben az irodalompártoló társa­ ságban, különösen Ilonka és Nelka közelében egyre jobban érezte magát.9 Persze, Mikszáth tréfái nem korlátozódtak a kiházasító egyletre. Akár elbeszéléseiben, az életben sem fogyott ki ötleteiből. Ilyen csínye volt például, amikor hivatalos idézést kézbesíttetett Mauks Mátyás aláírásával mindhárom lánynak, Horváth Ilkának, Mauks Kornéliának és Ilonkának. S a „három kisasszony” fél napon át rettegve kutatta, hogy miféle vétek nyom­ hatja lelküket, amiért a törvény elé idézik őket. Bobóktól tudták meg, hogy ez Mikszáth tréfája. Mauks Mátyás ugyanis gyakran olvasatlanul írta alá az aktákat, így került a kézjegye a lányoknak szóló idézésre is. Igaz, hogy Mikszáth később egy ilyen becsempészett aktán vesztett rajta. Mauks Mátyás a fals, a hamis idézés aláírása óta jobban figyelt, s legközelebb éberen kiemelt az aláírásra elébetartott akták közül egyet. Erre az „aktára” Mikszáth a következő szöveget írta: „Én alulírott szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül." (Lehet, hogy ez már nem is volt tréfa, nem is volt játék?) A játékot a Nógrádi Lapokban is folytatta, mert amikor Pokorny Jenő10, az Ipoly szerkesztője lapjában kikezdett Mikszáthtal, az oly csípősen vissza­ vágott cikkében, hogy Pokornyon kacagott egész Balassagyarmat. A szó­ párbajból végül is valódi párbaj lett. „A párbajnál, miután csak az első vérre ment, egypár karcoláson kívül nem történt egyéb baj." Mikszáth új játékot talált ki: albát adni egymásnak. Az alba tulajdonképpen üres papírlap. amelyet az ajándékozó fél aláírásával lát el. Az aláírás fölé azután a meg­ ajándékozott azt ír, amit akar. Ilyen albákat cserélt Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona is. Az első albát Ilonka adta Mikszáthnak, amikor az arra hivatkozva, hogy nem szeret táncolni, elutasította a városházi piknikre tör9„Dévényi Kálmán, nagyanyánk fivére, Csővárról, ahol mint afféle szobatudós valóságos remeteéletet élt, és nagy könytárát bújta, kocsiszámra hordta nagyanyánknak a könyve­ ket. Így hát volt miben tobzódnunk." (Mauks Ilona.) 10 Pokorny Jenő újságíró, 1871-ben a Nógrád, 1872-től az Ipoly lap szerkesztője volt. 1875-ben Pestre költözött, ahol a nyolcvanas évek elején öngyilkos lett. 43 �tént meghívást. Mauks Ilonka elővette a szekrényből az albát és ráírta: „Alulírott tartozom az 1872-ik évi január 3-án a balassagyarmati városházán tartandó pikniken megjelenni." Márpedig, ami az albán szerepelt, az az aláíróra kötelező érvényű volt. Mikszáth viszonozta az albát. Barátaival augusztus végére mulatságot szervezett a gyarmati kis erdőbe. Ez előtt érkezett az alba Ilonkához: tarto­ zik az augusztusi mulatságon megjelenni, táncolni azonban nem szabad egy lépést sem. Ez a játékosság jellemezte Mikszáth ifjúságát, később pedig irodalmi művészetét. Mikszáth úgy él a köztudatban, mint aki magánéletében maga lett volna a rideg realitás. Küzdelem a hivatás győzelméért, harc a nőért, aki egyedül kapott helyet szívében. A körülmények vizsgálata azonban, éppen az események romantikus fordulatai miatt, olyanná teszi, mintha ő lett volna az ellenállhatatlan amorózó, a színpadi, vagy éppenséggel regénybeli hős­ szerelmes. A kiházasító egylet és méginkább az albák már a hódítás esz­ közének is számíthatnak, esze, szíve és az a bizonyos fekete szeme hama­ rosan kiválasztotta magának Mauks Ilonkát, aki oly érzékenyen reagált min­ den mikszáthi irodalmi próbálkozásra és annyira megértőnek bizonyult a kudarcok és hivatalkerülő népszerűtlen lépések idején is. Mauks Ilonka társ volt már akkor is, amikor a vidám társaság még nem is sejtette, hogy a tréfagyáros legénynek milyen nagy szüksége van megértő támaszra. S az sem volt kétséges, hogy a szklabonyai eszes palóc fiú nem kalandra, hanem életre szóló házasságra választ magának nőt. A házasság (lásd a kiházasító egylet eszméjét!) korán megkísértette jelenvalóságával és lehetőségeivel Mikszáthot, s a korszellemnek megfele­ lően két fiatal szövetségét a maga realitásában képzelte el. Vallotta, hogy a nélkülözés, az anyagi bizonytalanság ellensége a házasságnak, különösen a jó házasságnak. De bizonyára azt is hitte, hogy az anyagi jólét pótolni tudja a kezdet kezdetén hiányzó, forró érzelmeket, legalábbis erről tanús­ kodik első komoly kiházasító próbálkozása, amikor Horváth Ilkának kísérelt meg életre szóló, törvényes élettársi kapcsolatot teremteni. A házasságközvetítést az indokolja, hogy Horváth Valér, Ilka édesapja válságos anyagi helyzetbe jutott, amit Mikszáth megtudott. A tönkremenés réme támadta meg a családot, amin egy jólszituált vőlegény, egy fordított (főleg a férfiak kötöttek eddig ilyet!) érdekházasság még menthet valamit, főleg Ilkán, akit Mikszáth láthatóan megkedvelt. Előbb a felsőpetényi papot, később a jómódú Wladár Sámuelt11 mutatta be a lánynak, de az mindkét alkalommal úgy viselkedett, hogy azzal csak elriaszthatta a lánynézőbe ér­ kezett vőlegényjelölteket. Még szerencse, hogy Ilkának sem állott szándéká­ ban nőülmenni bármelyikhez is. 11 A felsőpetényi papról csak annyit tudunk, amennyit Mikszáthné irt róla, a véleményt Mikszáth Kálmán szájába adva: „Igen jómódú bácskai magyar fiú. M ég csinos is, de úgy látszik, nagy mamlasz." W ladár Samu Túrócról származott gyarmati ügyvéd és állatorvos. Szerelmi bánata idült alkoholistává tette. Mikszáth Sramkó fiskális alakjában öt irta meg. 44 �Az albából nőtt ki viszont Mikszáth első szerelmes levele, amelyben a játékból már komolyra vált. Ebben írja Mikszáth többek között: „Különben is az egész alba csak tréfa. Nagyobb alba nekem ezerszer a Nagysád rokonszenve,” Így bontakozott ki a szerelem. S a táncos vidám mulatságokon már mind gyakrabban ült kettesben, félrevonulva Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona. Újabb romantikus fejezete szerelmi kapcsolatuknak a heti kétszeri levélváltás, amikor Mikszáth legalább négy teljes oldalt írt teli, nyílt, vagy enyhén leplezett vallomásokkal, s olyan kétségekkel, melyekkel Ilonkát óhaj­ totta szóra bírni. A család ellenzése és rosszallása miatt a levelezést titok­ ban kellett tartani, ami a fiatalok ügyes konspirációval rendkívül ötletesen meg is oldottak: „Mohoráról egy özvegyasszony járt be a postára Gyarmat­ ra a levelekért, nővére, egy másik öregasszony, a Mikszáth principálisnál volt szakácsné, mi sem volt tehát természetesebb, mint hogy azzal az ürügy­ gyei, hogy a nővérét látogatja, beadta a levelet tőlem a fiatalúrnak, mikor aztán a postán és a városban elvégezte dolgait, visszament a fiatalúrhoz, aki azalatt megírta részemre a négyoldalas levelet. A postásné ezeket oly ügyesen tudta nekem átadni, hogy sem anyám, sem nővérem nem gyana­ kodtak.” Az első teljesen nyílt vallomás Szklabonyáról érkezett Mohorára: „M i­ óta Szklabonyán vagyok, azóta sokkal nyugodtabban szeretem, nem vágyom olyan epedve látni, hanem megelégszem azzal a tudattal, hogy szeret, és hogy én is szeretem. Mohorára azért félek elmenni, hogy ismét felszítom a parázst szívemben, s olyan emésztő lángban fog lobogni (hogy ím, ékesen fejezzem ki magamat), hogy azután eltemethetem azt az én jó flegmatikus nyugalmamat, s ott ülök örökösen Mohorán folytonos lelki izgatottságban.” Ahogy Mikszáth a fővárosba került, bevezették kapcsolatukba a poste restante levelezést, s amikor a postamester ezt Mauks Mátyásnak elárulta, akkor a szobalány sietett segítségükre. Később pedig, Mikszáth visszatéré­ sével Gyarmatra, Mikszáth látogatott el néhány percre Mauksékhoz, amikor a családfő a kaszinóban tartózkodott, s ilyenkor titokban, gyorsan levelet cseréltek. Közben már szőtték esküvőjük tervét is, amelyre szülő ellenzés ellenére is készen állottak. Ilonka már meg is bízta Jeszenszky Józsefet, hogy Szügyben, a lelkésznél váltsa ki a keresztlevelét, hogy a titkos házasság esetle­ ges lehetőségét az efféle adminisztrációs, bürokratikus tennivalók ne hát­ ráltassák. Arra nem gondoltak, hogy a bürokrácia nemcsak a közigazgatást, ha­ nem az egyházi hivatalokat is megfertőzte. S bizony a háromszori bejelentés kötelezettsége és a diszpenzáció megkövetelése alaposan megkeserítette várakozási idejüket. Ilonkának az a reménye sem vált be, hogy időközben megenyhül a család és Mikszáth között a viszony. Erre pedig mind keve­ sebb lett a remény, hiszen Mikszáth fogadkozásai ellenére jogi tanulmá­ nyait sem volt hajlandó befejezni. 45 �Végül aztán megérett a romantikus vagy éppen különös házasság ideje. A lehetőséget az teremetette meg, hogy a Nógrádban tartózkodó Julie néni (Kováts Lőrinc, belügyminiszteri tisztviselő felesége) egy-két hétre meg­ hívta a betegeskedő Ilonkát budai lakásukba egy kis pihenésre, remélvén, hogy az használni fog. Ilonka elfogadta a meghívást. Mikszáth Balassa­ gyarmaton, a színházban tudta meg Nelkától, hogy Ilonka Budára utazott Kovátsékhoz. A címet előbb Draskóczytól, Mauks Mátyás ügyvédsegédjétől igyekezett megtudni, de az nem tartózkodott otthon. Végül is Desewffy Elek segített, aki jól tudta a címet, hiszen Kovács Lőrinc unokatestvére volt. ötödik nap Mikszáth már Budán járt, sőt a titkos házasságot is elő­ készítette, mert Wágner Lajos, aki 1872—73-ban Budapesten tanárkodott, s akivel Mikszáth együtt járt a selmeci líceumban, közbejár Bachát Dániel­ nél12, a budapesti szlovák nyelvű evangélikus egyház lelkészénél (akit Mauks Ilona tévesen említ könyvében esperesnek, mert csak 1874-ben választották meg annak!), Bachát háromszori kihirdetés után hajlandónak mutatkozott a két szerelmest összeesketni. A többi már gyorsan ment és nagyobbára ismert is. Elmentek az eskü­ vőt bejelenteni, Mikszáth már ott várta Wágner Lajossal Ilonkát a Kerepesi úti tót templom előtt. Két hét múlva, déli féltizenkettőkor megismétlődött ugyanez a találkozás, csak akkor már Lenci bácsi (Kováts Lőrinc) is Ilon­ kával tartott, fáradhatatlanul dúdolva a Marseillaise-t. Lenci bácsi ugyanis nagy lázadó volt, ő is így titokban vette el Juliet, a nevelőnőt. Wágner és Kováts tanúskodása mellett Miksztáh Kálmán és Mauks Ilona házasságot kötött. Ezzel azonban még nem ért véget a tortúra, a már említett és ismert körülmények miatt 1875-től hasonló megpróbáltatásokat kell kiállniuk a válás kimondatásáért. Hét évvel azután pedig, hogy a válást elhatározták, megkezdődött a szerelem második fejezete, mint ismert Mauks Ilona véget vetett a lencse-termesztésnek, újból Mikszáth mellé szegődött, aki töretlen hűséggel eljött érte kivívott jólétéből, hogy magával vigye a fővárosba, ahol már a Mikszáth nevet országos elismerés, dicsőség övezte. 1882 Szilveszter­ kor kötöttek házasságot másodszorra. Mikszáth fantáziadús, mesékre termett lelkét bizonyára felvillanyozták a házassághoz kötődő különös helyzetek. Mauks Ilonát viszont az irodalom készítette föl szülői és társadalmi tilalmak áthágására. „Szerettem a roman­ tikus dolgokat" — írja — „regényekben szerettem a titkos házasságokat, de hogy én a szüleimet így megbántsam, nem volt valódi szándékom.” Mikszáth nála is jobban szerette a „romantikus dolgokat". E rről vallanak hosszú, oly­ kor nyolcoldalas szerelmes levelei, s méginkább erről a hűtlenség vállalása csak azért, hogy Ilonkát rákényszerítse a válásra („Mást szeretek."), s ugyancsak ide sorolható a hűséget, „szeretetet” fogadó levél mindjárt a válás jóváhagyása után: „Szegény Ilonkám! Maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszűntével megszűntem Ö nt szeretni. Olyan Ö n nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta. Mikor én, gyarló ember, fennkölt írói lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.” 12 Bachát D ániel: 1904-től a szlovák nyelvű evangélikus egyház püspöke. 1886-ban le ­ fordította szlovákra Mikszáth A lohinai fű című elbeszélését. 46 �De e soroktól még sok időnek el kellett telnie addig, amíg Horpácson megvásárolhatták a Szontágh-kúriát és a birtokot, hogy idegnyugtató, nagy békességben egymásnak, s mindketten Mikszáth alkotói munkásságának él­ jenek. A róla készült képek alapján, kiváltképpen a későbbiek után az az elképzelés vált átalánossá, hogy Mikszáth csattanós egészségű, örökké jó kedvű, s mint pocakja is mutatja, nagyevő férfi lehetett, aki a pipát még az ágyba vagy a fürdőkádba is magával viszi. (Gondolom, a pipás el képzelést csak fokozhatta Légrády Károly, a Pesti Hírlap szerkesztőjének figyelme, aki hivatalsegédével még arról is gondoskodott, hogy Mikszáth pipái szeleljenek, dohánya soha ki ne fogyjon asztaláról!) Teltkarcsú meg­ jelenése, vagy kerek arca teszi-e, de bizony hajlamosak vagyunk őt mindig a terített asztal előtt elképzelni, s a terüIj-terüIj asztalkáról soha el nem fogy a friss pogácsa, a túróslepény és a hideg kacsasült, e három kedvence. A látszat azonban csal. Mikszáthnak megpróbáltatásokban, szenvedé­ sekben, félelmekben is bőven akadt része, kicsit szerette is a humor, a romantika mellett — enyhén mazochista módon — szenvedésekben is meg­ fürdetni a lelkét, mintha minduntalan jövendő regények, elbeszélések katharzisában igyekezne megtisztulni, hírnévre, dicsőségre igazán méltóvá lenni. A félelem különösen végigkísérte. Érthetetlen félszegségét, amely tár­ sasági népszerűsége tetőfokán is föl-fölbukkant, önmaga igyekezett levél­ ben megmagyarázni Mauks Ilonának: „ . . . V a n n a k ihletett perceim, amikor érzem, hogy egy fejjel magasabb vagyok a többi embernél, amikor meglep egy-egy büszke, merész gondolat, lenézni azt a kis környezetet, ahol mozgok, s kilépni három lépéssel előre közülök, amellyel összeropogtatni vélem a fél világot, azt az erőt, mely aztán hazudott, képzelt erő, de mely azért nekem őrületes gyönyör, oszlani érzem a másik percben ama másik érzelem terhe alatt, melynek a kinevetéstőli félelem a neve . . . és visszalépek két lépéssel hátra.” S mintha betegségei alatt fogalmazott leveleiben is azok a szomorú tót dallamok szólaltak volna meg, amelyek a hétköznapok dalait átszőtték vagy amelyek a faluval egybeépült temetőből hallatszottak be a házakba Szklabonyán. (Ki tudja miért, de nógrádi szláv dallamok szívszorongatóbbak, szívfájdítóbbak, szomorúbbak, mint a békési vagy akár a Pest megyei szlová­ kok énekei!) Amikor a tüdőgyulladása miatt elmaradt az Ilonkával tervezett zsélyi találkozás, édesanyjával a következő levelet íratta: „Kedves Ilonkám! Régen mondom, hogy nincs bizalmam a terv sikerüléséhez. Mindig mondtam, hogy valami akadály akárhonnan, de közbejön, íme, bejött az az akadály, hogy én körülbelül meghalok. Nem mindig vagyok azon állapot­ ban, hogy tisztán gondolkodhassam, tehát felhasználom a percet most, hogy magát más által értesítsem, tehát, hogy tizenötödiki találkozásunk már nem érvényes. Isten önnel holtig szerető Kálmánja. A nevemet magam írom alá. Felsenburg, Kiss és a kürtösi orvos biztatnak, hogy semmi bajom se lesz, de csak aggodalmas, utolsó gondolatom is maga lesz." 47 �Rejtett búsongását csak fokozzák a váratlan családi vagy társadalmi tragédiák. Tilalmas esküvőjük közvetlen, boldog napjaiban érkezik a táv­ irat: „Mama meghalt kolerában, délután temetik, Gyula." És Mikszáthon kitör a sírás, csak néz, lát és befelé könnyezik, amikor meglátja a kolera­ sújtotta szendehelyi temetőnél a kis koporsókat sorakozni (mert szerette a gyermekeit, de a gyermekeket általában is!). S váratlan betegség, várat­ lan esemény hányszor keresztezi terveit! Haláleset a mézeshetek legelején! Első esküvői terve előtt a legfonto­ sabb időpontban eltévesztette a váci hajót, amelyen Ilonka utazott édes­ anyjával. Elvész a vörös bőrtárca a búza árával együtt, pedig a tárcát Ilonkától kapta ajándékba.13 Egy fővárosba szakadt Nógrád megyei nemesi származású, de züllött életű színész, Zádor (Zmesdák) Dezső ráveszi, hogy színdarabot írjon, mert azzal meggazdagodhat, de a dologból semmi sem lesz. Saját költségén kiad két kötet elbeszélést, de a könyvek a nyakán maradnak, a kritika figyelmen kívül hagyja. Országgyűlési tudósító korában a Parlamentben ellopják a kabátját. Számára minden fölnagyítottan végzet­ szerű, ahogyan írásaiban is minden az, s ahogy ott úgy itt sem hiányzik a félelem feszültsége, s a babona is, amelyeket azonban mindig legyőznek az észérvek. Végül elérkezett a nagy és jóvátehetetlen meglepetés az élet utolsó tréfája. Éppen arra készültek, hogy a követválasztás után a Nógrád megyei küldöttséget fogadják, illően, ugyanis az volt tervbevéve, hogy Murányi Gyula (1881-1920) szobrászművész alkotását, A jó palócok egyik jelenetét ábrázoló szoborcsoportot az ajándékozó nógrádiak Horpácsra, a Mikszáthbirtokra viszik. S még el sem múlt az ünnepi, jubileumi hangulat, szívében még ott lebegtek az irányában megnyilvánuló szeretet lángjai, amikor vá­ ratlanul rosszul lett. Orvosok vették körül és „eret vágtak szegényen, flottírozták, de csak később jött öntudatra, és olyan gyönge volt, hogy szólani is alig bírt." 1910. május 28-án, déli fél egykor, tizenkét nappal a jubileum után Farkas László (1847-1922), a Rókus Kórház sebész-főorvosa bejelen­ tette: „Nagy rendet vágott a kaszás.” 13 Anélkül, hogy emléket vagy kegyeletet óhajtanék sérteni, s annak tudomásában, hogy Mauks Ilona szerint Mikszáth először akkor vett föl pénzt nagy kamatra, amikor a kát kötet novelláját adta ki, nem tartanám érdektelennek annak kutatását, vajon nem a búza ára tünt-e el nyomdai költségekre. Mikszáth elhivatottságát ismerve, bízhatott egy ilyen befektetés minden gondot megoldó sikerében. 48 �THURZÓ GÁBOR Mikszáth — filmen Furcsa kérdés, de talán nem alaptalanul — mit szólt volna Mikszáth Kálmán, ha megismerkedve a „mozgófényképpel’’ (látta bizonyára, hisz látta Jókai is) megtudja, hogy néhány évtizeddel halála után ő lesz ennek a kü­ lönös újdonságnak, a filmnek, mozinak, egyik legkeresettebb, legnépsze­ rűbb szerzője? Hiszen —ezt aztán tudjuk róla — még a színházzal szemben is bizalmatlan volt, nem igen tudta elképzelni, hogy műveit színpadra lehessen alkalmazni. Hát még — ott ülve a villózó-vágtató mozgóképek előtt — filmre! Ha van vérbeli elbeszélő, adomázgatva, pipafüst ködében mesélő, me­ séit kanyargós utakon a cél felé terelő, akkor Mikszáth az. És még valami, - a mesélő hangja, ez a sajátos, ironikus, cinikus, majd naivan lírai hang. Ez mind igaz. De ugyanakkor — minden műve csupa történés, remekül meg­ figyelt érdekes alakok hol vidító, hol elbúsító sorsa. És a történet, az a la ­ kok mögött: pontos, éles társadalomrajz. Nincs az a történelemíró, aki hí­ vebben, adná vissza a századforduló magyar történelmét, problémáit, a hajdani urambátyám korszakot felváltó modern — kishíjján, azt írtam: mai — Magyarországot. És aki így tudna leszámolni minden illúzióval. Lehet ezt a filmvásznon visszaadni? Egy-két órába bele lehet-e sűríteni olyan reme­ keket, mint a „Noszty fiú esete Tóth Marival” , a „Különös házasság” , a „Beszterce ostroma” , a „Fekete város” ? Lehet. Maga Mikszáth segíti hol gyengéd kézzel, hol kíméletlenebbül filmre írókat. Akik, ha Mikszáth világát, mondanivalóját, derűsen keserű véleményeit, ítéleteit akarják a filmvásznon megeleveníteni, legegyszerűbb, ha magához Mikszáthoz fordulnak. Ez is különös: — magához Mikszáthoz? Hisz őt írjuk — írtam én is — filmre, most már televízióra is! De így van. Mikszáth látszólagos csapongó képzelete, adomázgató kalandozása egyál­ talában nem átgondolatlan. Nagyon is jól tudja, mit akar, miért csapongkalandozik, mért sző nagyméretű történeteibe ízes, először fölöslegesnek látszó anekdotákat, méghozzá nem is olyan mellékesen, hanem bő terjede­ lemben. Minden a cselekményt szolgálja, minden a végcél felé, a legtöbb­ ször keserű vagy tragikus „happy end" felé vezet. Filmíró legyen a talpán, aki le tud mondani minderről. Hiszen - egy-egy Mikszáth film igazi sza­ badságát ez adja. Sőt azt is mondhatnám: ez teszi valódi „mozivá” . Mikszáth filmen . . . Már a néma film is tőle kért téma-szegénységben segítséget. A hangos film aztán - hisz Mikszáth párbeszédei tele vannak humorral, bölcsességgel, embert- és helyzetet megelevenítő erővel — „fel 4 49 �fedezte". Néhány emlék csak — bővebbet egy filmtörténet tudhat csak - a „Noszty fiú esete Tóth Marival", édeskés hazugsággá változtatva; „A vén gazember"; az első színes magyar film: „A beszélő köntös” ; az „Egy fiúnak a fele". Aztán a felszabadulás után az első kísérlet az igazi Mikszáthra — a „Beszterce ostroma” . Majd Keleti Márton második, maradandó Mikszáthrendezése: a „Különös házasság” . Újra filmvászonra került — a forgatókönyvét én írtam — hamisítatlanul, Gertler Viktor rendezésében, a „Noszty fiú esete Tóth M arival"; „Mit csinált feleséged 3—5-ig?” , eredeti címén a „Szelistyei asszonyok" . . . És a televízió feldolgozásai újra, „A beszélő köntös” , a zenés „Akli Miklós", és még mennyi kisebb-nagyobb novella. Most pedig — először a televízióban, aztán nyilván moziban is, a legnagyobb méretű vállalkozás (rendezője Zsurzs Éva, a forgatókönyv az én mun­ kám) a hat órás „Fekete város” , tán a legizgalmasabb, leghumorosabb és ugyanakkor a legkeserűbb Mikszáth-mű. Néhány cím csak, néhány emlékezetes film-feldolgozás — de milyen kincsesbánya Mikszáth életműve! Mennyit bányászhat ki, mennyi aranyat, az utókor. Mikszáth sokáig halhatatlan marad a filmvásznon is. 50 �NIKLAI ÁDÁM „H a a pesszimista a jég , a vers a tűz. Az ember lehet pesszimista, a vers maga soha, lévén a jó tett minden formájában életigenlő." Barlangrajz (Illyés Gyula) Kőkori művésztárs, párszázezer éve halott ős! — tört koponyád képét látván, faggatlak a hajdan dolgairól: hogyan is volt akkoriban, mikor óriás orrszarvút meg kardfogú tigrist, büszke bölényt és tompa dobajjal iramló rénszarvast igyekezvén másnap a horda elejteni: este, vadászat előtt, tűz fényénél barlangok durva falára finom s jól jellemző vonalakkal ráfestetted a zsákmányt, testéből meredő, győzelmes dárda nyelével, vagy csak amint még áll, a fejét kissé fölemelvén. Olykor a többi vadász is ott van a képen: a mammut megkövezése csak összefogással ment, közerővel — ám látom a (kő-)kortárs ítészeket egyik művön sem, pedig eljöttek nyilván, ama Kő Lap szerkesztői is, elbírálni a képet, a kőkor - még primitív — normái szerint, mindjárt a kezükben kőbaltával s obszidián-pengével: esetleg nem kell-é valamely rajzod levakarni-leverni, rossz lévén az hordátok vonulása s a késő bronz-vas-utókor szempontjából, s nem maradandó. Műved azonban — hála nekik s neked — ott van a barlang érdes sziklafalán most is: hány archeológus írt már róla tanulmányt! hánymilliónyi turista fényképezte le már! hány újkori mű mereget még stílusod őserejéből! A lényegretörőnek most is jó példája vonalvezetésed, a mozgást is kitűnően láttatod: íme, igencsak a kortárs kő-kritikus se talált elvetnivalót, hiszen épen meghagyták a falon, bele sem javítottak — ezek mind azt bizonyítják, hogy haladásunk és a korodban még kezdetlegesebb esztétikai elveinek már akkor megfelelőek voltak rajzaid . . . 51 �Én meg nyugtalanul tűnődöm e kései kornak egyébként sem különösképp nyugtot adó tenyerén: ki ütött hát tátongó sebet őskoponyádon s mért? A vadászok, társaid? Az lehetetlen: akkor még az ilyesmi — pláne, ha bőven volt vad — nem dívott. Netalán pénz —vadbőr, csont, kagylóhéj — volt a dologban? Aligha: rabló nem tört rád, mert egyrészt akkoriban még — híven a kor primitív erkölcséhez — sem a rablót, sem pedig a kellőnél-többet-gyűjtögetőt nem tűrte a horda honában; másrészt tűzhelyed égett csontmaradékának tanulsága szerint — mai szóval — nem voltál te menő: legtöbbször pockot ehettél, néha egérkét — nagyvad elejtésében ügyetlen lévén, néked a rossza jutott, mert többet időztél szemlélődve, figyelve arányt és mozdulatot, mint ékes előbarlangokban, vagy akárcsak elárvult medvebocsot lesvén a zsurlósban. Eszerint hát arra jutok, huszadik századbeli ismereteknek és megtépázott logikámnak birtoka révén: ítész volt, aki bunkóval koponyádra suhintván — szakmai és kőpol-szempontból bár egyaránt jó műveket alkottál — leterített. Képzeletemben hallom is ősét mai vitáknak: mondja az egyik kőszerkesztő: ,,lm b o r ú l á t ó n nézi e kortárs őserdőnket: tagbaszakadt tigriseket fest, mint amilyen honi fáink közt vicsorít; ijedősnek ábrázolja a hordánk főnöke öccseit itten; ott meg, a másik képen, a dárda lepattan a mammut irhájáról, lám, ami nyilván kedvtelenítő; itt meg, e harci vörössel festett emberek arcán nem tündöklik az életöröm, noha meglehetősen jóltápláltak, s lábuk előtt elefánt hever immár. Ismét csak borulátást árul el az, hogy e festő egy képet sem festett arról, hogy mi a húst jól, elvszerűen s a vadász-érdemnek megfelelően szoktuk elosztani (persze, hibák még vannak e téren). Szóltam!” — végzi a kőszerkesztő, s kezdi a másik kőhivatalbeli kőkritikus, kőbalta-nyelére támaszkodván: ,,Ez . . . borulátó? Épp az a baj, hogy korszerűen kő-kozmikus érzést — mint a szorongás szinte sehol sem látok benne! A mammut elestén úgyszólván hurrázik a jónép, képein; egy? — sok dárda lepattan a vastag bőrről, s íme: csak egyet látok e rajzon - hát mi egyéb ez, mint d e r ű l á t á s , 52 �kőkorszoc-realizmus, lakkfestékkel. Emitt meg apró tigriseket fest, tej-kardfoggal a szájuk — jól van: megfelelő — helyein, noha sajnos a Tigris sokkal, igen, sokkalta nagyobb. S amaz emberek arcán éppen a harci vörös vall meghaladott, derűlátó aspektusra, s alakjuk szinte kövér az elejtett vén, lefogyott elefánthoz képest. S az, hogy e művész egy képet sem festett arról, hogy mi a húsnak szétosztása ügyében mily probléma-elemzést bíztunk kő-kompjútereinkre: ez azt bizonyítja, hogy vakon és süketen-derűlátó: még tudomást sem vesz kő-tornyosuló akadályokról!" Fölemelvén kőbaltáját, ad nyomatékot a szónak a Kő Lap kő-róvásvezetője; legott bunkót ragad ám az első ítész is, te meg — ó, te szegény! — odapattansz műved elé, közibük (pattintott-kőkori helyzet!) — szóltál volna — de két bunkó csattant koponyádon . . . TAMÁS ISTVÁN Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a cédrus mit sohasem láttam csak képeken Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a tenger Melynek csak törvényei vannak szabályai nem 53 �Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy hiába rakjátok körém figyelmességtek kedves perceit a tehetetlen keserűségtől meg tudnám ölni magam bár rettenetesen félem a halált Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy szeretnék öletekbe bújni Fecskefüzért himbál a villanydrót a litániás október felé És lehull a nyár véresre csókolt csipkebogyós kócos bokrok elé Tegnap és ma A csontos fák között színes kendőt tépdes a szél Megyek utána de elémlibben teleírtan egy gyűrt platánlevél Egy üzenet sárga tintával A tinta elfolyt mégis olvasom Visszajövök új palettával s mit elfeledtem akkor elhozom Jön jön a levél A nyár üzen Megállok és búcsút int kezem 54 �NAGY ISTVÁN Alkony Nem tudok már lágyan vallani régen meghalt bennem valami, ami vigasztalt és elkísért ha már a csend is a földig ért, segített, ápolt és kitakart, fölém is küldött zöld zivatart. Nem tudok már lágyan vallani szavamat is ritkán hallani, ha elbújdosik az ősz velem hiába fogja meg két kezem, csak nézem szótlan az ágakat, magamban a bomló tájakat. Ha járom az erdőt egyedül a fák homlokára rárepül az alkony ijedt rettegése; gyorsul a bokrok szívverése. Anyám Feltette rá az életét: itt áll kifosztva egészen nincs még háza kertje se van gyermekének gyermeke taposta sokszor a század nevezte mostoha lánynak egyre gyűlt benne a csend félt nappal éjjel rettegett hónaptól hónapig látott aggódott ha május hívta hallgatott ha ősz becézte útja ha volt földi törvény csak a napi munka malma változtató szerelem homlokát nem csókolta szeme az eget idézi zöld kacagás a szívem erőmet övéhez méri 55 �KŐ-SZABÓ IMRE Bányászrevans A tél nagyon hosszan tartotta magát, de aztán a tavasz valósággal rászakadt F. községre. A levegőben vibrált az első májusi nap melege. Ma nincs sikta a bányában. A csillék üresen és éhesen lógtak a dró­ tokon. A kisvonat mozdonya is hidegre szerelve ácsorgott a táró bejárata előtt. A fák sarjadó apró zöld levelei vidáman integettek. Fürödtek az első igazi tavaszi napfényben. Délelőtt tíz óra volt. Rózsa Endre a bányászklub előtt várta Varga Rafit. Jó barátok voltak, egy csapatban dolgoztak az északi fejtésen. Varga Rafi jó vájár volt, dol­ gos, erős gyerek. Huszonöt éves. Rózsa Endre valamivel öregebb és véko­ nyabb fiú. Vasárnap délelőttönként, meg ilyen ünnepnapokon a klubban kártyáztak meg rexeztek. Varga Rafit lassú, komótos lépteiről már messziről felismerte. — Gyerünk, öregem! — kiáltotta át a túlsó oldalra Rózsa Endre. - El­ fogják piros ultit! — Addigra mi is ott leszünk — válaszolta és nagyott szívott az orrán. — Szevasz! — Szia! Kezet fogtak. — Jó szerencsét! — tette hozzá Rózsa Endre. Ezt már csak úgy megszo­ kásból. Az apja is így köszönt el mindennap, hosszú éveken keresztül, míg egy csütörtöki napon egy omlás maga alá nem temette. Az öreg Varga Ra fi húzta ki a meddő alól, de már akkor halott volt. Közben ő maga is meg­ sérült. Így került a bajban egymáshoz közel a két család. Ettől kezdve a két fiú mindig együtt játszott. Együtt jártak iskolába és együtt kerültek a bányába is. Pedig akkor — a szerencsétlenség után — megfogadták, nem lesznek bányászok. És ma nem cserélnék el ezt a szakmát. A bánya levegője nélkül már az ennivaló sem esne jól. — Ma jó játék ígérkezik — mondta Rózsa Endre. — Miért? — Leszünk többen is, a srácok azt mondták itt lesznek. Komádi Ferit meg Szanyi Sándort már láttam lejönni. — Akkor megkopasztjuk őket — válaszolta Varga Rafi és összedörzsölte a tenyerét. Beléptek a klubba. A klubhelyiség nem az utcáról nyílt, az udvarról lehetett bemenni. A két nagyobb helyiséget használták állandóan. Az egyik a társalgó, nagy fotelokkal és kis kerek asztalokkal, másik a söntés bádogpulttal és egy rexasztallal. A bádogpult mögött az örökmozgó köpcös Pali bácsi. Ősz ha­ jával és mosolyával őt mindig ilyennek ismerték, meg nagy Fradi-drukkernak. Varga Rafi szerint huszonöt évvel ezelőtt is ilyen volt, igaz hogy ő akkor született és nem emlékszik rá, de biztos ilyen lehetett. 56 �— Harcos üdvözlet! — mondta Varga Rafi és belépett a társalgóba. Négyen keverték a lapokat és öten gíbiceltek. — Szevasztok! — Jó szerencsét! — Végre, hogy itt vagytok! — mondta egy fiú a kártyázok közül. — Ké­ szítettem a zsebemet — és megmutatta, hogy mennyi fér még bele. — Gondolom, azért pénzt is hoztál? — kérdezte Rózsa Endre, — mert ha nincs, még kérhetsz a Pali bácsitól. — Csak lassan, lépdelve — csitította a szőke fiú. — Ki játszik? Újabb négyest alakítottak. A négyesben Varga Rafi szemben ült Rózsa Endrével. A szemük találkozott. Ők már egymást egy-egy arcrándulásból megértették. A többiek körülállták őket. Az első osztások csak közepesek voltak. A lapokat suhogva keverték, keveset beszéltek, a játék kezdett kibontakozni. — Szép lap, szép lap! — mondogatta Szanyi. — Negyven száz! — Ulti! — Betli! — Durikmars! — licitálták egymást. Az izgalom fokozódott. A kártya lapjai szótlan csendben pattogtak az asztal lapján. A szemek furcsa, gyors játéka zajlott le. A kézben tartott kár­ tyalapok, a gondolkodásba süllyedt arcok és az asztalra hulló lapok között cikázott. — Megvan! - mondta csendesen Varga Rafi. — Igen, nyertél — erősítette meg Szanyi Sándor, és kezdte számolni az aprópénzt, de nem volt elég. A zsebéből tízest vett elő, azzal fizetett. — Szerencsés fickó! — A kártyában! — mondta valaki. — És a nők? — Ott nem, azoktól fél — felelte Komá di Feri. Sört hozattak, szótlanul ittak, nagy kortyokkal. A játék folyt tovább, egyre merészebbül. A szerencse felváltva pártolt Vargához és Rózsához. — Nyertek! — állapította meg újból Komá di. — Most! — A következő már a miénk! — mondta Szanyi és elszántan keverte a lapokat. — Sok szenet keli kilöknöd addig. — Neked meg öt lapot. — Tessék! egy . . . kettő . . . három . . . megvan az ulti, négy . . . öt! Fanyar arccal állt fel Komádi Feri. — Feladom, nincs több pénzem. — Gyertek igyunk. A söntéshez mentek. — Négy csiszolóvásznat! — mondta Varga Rafi Pali bácsinak, aki ezen nem csodálkozott. 57 �Levett négy kis üveget a polcról, és a fiúk elé tette. Mindegyiken sárga címke, rajta: Diana. Ezt itták általában műszak előtt. Szeszt ilyenkor nem volt szabad mérni, de a sósborszeszt nem tiltotta senki és semmi. Az ember, ha itta, olyan volt mintha csiszolták volna a torkát. A kámforos íz lehűtötte őket és ez már hiányzott nekik. — Megyek ebédelni, anyám vár — mondta Varga Rafi. — A kisfiúnak otthon kell lennie? — Bizony, kész a tejbe-papi! — Pofa-be! — mordult rájuk. — Délután azért kéredzkedj el, legyél jó kisfiú! — Menj a fenébe a hülyeségeiddel! — Délután legyen nagy szád! — mondta Rózsa Endre — Majd a birkózóval állj ki a bemutató után! Ott mutasd meg, mit tudsz! — Azt hiszed, nem merek? — kérdezte Komá di Feri. — Pedig tétje is van! — Micsoda? — Egy pezsgő, meg egy torta. — Duplázod, ha nyerek? — kérdezte Komádi és nyújtotta a kezét. — Rendben van! - kezet ráztak, Rózsa pedig kettévágta. — Akkor gyerünk ebédelni! — Gyerünk! — Háromkor a focipályán. — Ott leszünk! • Délután három óra volt. A bánya kisvasútjának rozsdás sínjeivel elkerített focipályán szólt a zene. A faluban mindenütt lehetett hallani, és ez mindenkit idecsalt. Meg vonzotta az embereket a kíváncsiság is, mert a „Tatabányai Bányász Sport Club" birkózói jöttek el erre a délutánra. Egy kis bemutatót akarnak tar­ tani, olyan kedvcsinálót a fiataloknak. A bánya vezetősége elhatározta, újból fellendíti a sportéletet, és a fiatalokat is bevonják. Ebben a faluban már régóta nem működik a sportkör. Egyszer volt, a megyei első osztályban játszottak, de az is feloszlott. A vezetők összevesz­ tek, mert azt mondták egymásról, hogy elkezelik a kör pénzét. Lett is belőle nagy veszekedés meg harag, a Tóth Jani bácsi azért lépett ki a bányából, és most az erdőre jár fát vágni. Azóta nincs semmi. Néha szokott lenni focimeccs, de azt is a kocsmáros Talpi szervezi, olyan kövérek-soványok meg nősök-nőtlenek között. Ez is csak egyszer egy évben, bányásznapon, hogy sörözhessenek. A pályán meg a korlátok mögött már sokan várakoztak. A bírkózószőnyeget az egyik kapu előtti részen állították fel, itt tisztább volt a fű. A birkózók ott álltak sorban. Mellettük a vezetők, távolban egy régi, sárgára festett Ikarusz busz. Ezzel jöttek Tatabányáról, meg ott is öltöztekvetkőztek a birkózók. Ü nnepélyes pillanat volt ez. A bánya igazgatója a mikrofon előtt állt. A zene elhalkult majd megszűnt. Lassan elcsendesedett a 58 �tömeg, igaz közben mindenki pisszegett, hogy csend legyen. Az igazgató mellett ott állt a helybeli iskola pár pedagógusa, meg az úttörőcsapat egyik őrse. — Kedves elvtársak! - kezdte a beszédet a bánya igazgatója. - Sze­ retettel köszöntöm a megjelent kedves . . . — szavát a közeli épületek éle­ sen visszaverték. Nem beszélt sokáig, kérte hogy fogadják szeretettel a bányász birkó­ zókat, és végül mindenkinek jó szórakozást kívánt. Újból megszólalt a zene, az úttörők a sportolókhoz szaladtak virágcso­ korral a kezükben. A ha ngszórók indulót sugároztak. A hangulat és a vi­ dámság átragadt mindenkire. — Megkezdjük bemutatónkat — közölte a hangos bemondó. — Első súlycsoportban két ifjúsági bajnok mérkőzik. Két húszév körüli fiú jelent meg a szőnyegen. Kezet fogtak. Szembe helyezkedtek egymással, a bíró intett, és elkezdődött az első játék. A két versenyző először csak méregette egymást. A fogások egyik ver­ senyzőnek sem sikerültek. A másik mindig megtalálta az ellenszerét. A kö­ zönség először szótlanul, majd egyre hangosabban bíztatta őket. A bíztatás akkor fokozódott, amikor a fekete hajú ügyesen a szőnyegre kényszerítette ellenfelét, de vállra nem tudta fektetni. Gyötörték, szorongatták egymást. A közönség hangja egyre jobban megjött. Varga Ra fi és Rózsa Endre is biztatták a versenyzőket. — Mindent bele! — Ne hagyd magad! — Adj neki! Szanyi és Komádi is feltűnt a tömegből, közelebb húzódtak a szőnyeg­ hez, hogy jobban lássanak. A mérkőzés döntetlenre végződött, mind a két fiú jól tartotta magát. A második mérkőzés még érdekesebb volt. Itt egy vékony, cingár fiú került össze egy kék trikós pufókabb fiúval. A cingár ügyesebb és gyorsabb volt, a pufi lassú. Mire megmozdította a kezét, a cingár már a szőnyegre vágta, de a súlyával ott már nem bírt. A közönség hangja megjött, élvezték a kiabálást is. Fél óra múlva olyan hangzavar keletkezett, mint egy nagy nemzetközi találkozón. A harmadik mérkőzésnél óriásiak voltak a gáncsolások meg az esések. Nagy puffanásokkal estek a szőnyegre. — Nincs kedved hozzá? - kérdezte Rózsa Endrétől Szanyi. — Nem, nem akarok palacsinta lenni. — Itt megmutathatod, mit tudsz. — Nem kérek belőle — hárította el. A bemutató végén a nehézsúlyúak csak gyúrták egymást. Nem bírtak a másik erejével, súlyával. Vége volt a bemutatónak, és a hangos bemondó közölte: — Bemutatónk ezzel véget ért, de a birkózó sport ízét bárki kipróbál­ hatja. Ezért most kérnénk egy vállalkozó fiatalembert, aki megmérkőzik Ke­ mény Zsigmond nevű sportolónkkal. 59 �Hirtelen izgalom támadt a közönség soraiban. Mindenki a szomszédját nézte, önmagának önként feltette a kérdést: ,,Na ki lesz az?” — Nem mer kiállni senki? — kérdezte kiabálva egy érdes férfihang a közönség soraiból. Szanyi átszólt. — Na öregem, most mutasd meg! Többen is közbeszóltak. — Úgy van, mutasd meg! — Ne legyél már olyan gyáva! — Nem mer kiállni! Mindenki Varga Rafi felé fordult. Rózsa Endre is biztatta. — Próbáld meg! Mutasd meg ezeknek a szarosoknak, hogy kell ezt csinálni! Varga Rafi arcán látszott, hogy ingadozik, menne is meg nem is. — Kérjük a jelentkezőt! — szólalt meg a hangos bemondó. - A nyer­ tes egy üveg pezsgőt és hatalmas tortát kap. — Látom, te abból a pezsgőből nem iszol — mondta Komódi Feri. — Az első jelentkező már megvan. Valóban ott állt egy fiú a birkózóval szemben. Nem ismerték, másik faluból való volt. A küzdelem csak másodpercekig tartott. A birkózó ügyes fogással a szőnyegre tette és két vállra fektette. — Mások viszik el a győzelmet. — A mi falunkból nem mer kiállni senki? — Jelentkezem! — mondta Rafi és elszántan indult a szőnyegen álló birkózó felé. — Éljen Varga Rafi! — kiáltotta valaki. — Éljen! Éljen! - követték többen is. — Ne hagyd magad! — Vágd bele a szőnyegbe! — bíztatták a bányászok. Varga Rafi majd egy fejjel magasabb volt, vállai szélesebbek. Amint levette az ingét előtűntek izmos karjai. — Vesd le a nadrágot is! — kiáltott valaki a tömegből. Rafi kicsit zavarba jött, de odament a bíró és mondta, hogy így nem lehet mérkőzni. Menjen a buszhoz adnak szerelést. Egy darabig gondol­ kodott, majd szétgombolta a nadrágját és levette. Ott állt nagy fekete glottgatyájában a piros trikós birkózó mellett. Hirtelen derültség támadt, bánta is elszántságát, de már nem volt visszalépésre lehetőség. — Meg kell tennem, ha belepusztulok is — mondta önmagának. Feljebb húzta a fekete gatyát derekán, és a szőnyeg közepére állt, ezzel is kifejezve elszántságát. — Ne hagyd magad! — kiáltották. A piros trikós birkózó szembeállt vele. Kezet fogtak, mint az igazi mér­ kőzésen. A bíró jelt adott. Varga Rafi közelebb lépett, a derekát akarta elkapni, de a fiú ügyesen kisiklott. A szemét figyelte, abból akarta kiolvasni várható mozdulatait. Szo­ rításai kemények voltak, érezte ezt a fiú is. Szerette volna Rafi karját meg­ fogni és egy válldobással vagy egy csípődobással a szőnyegre tenni. 60 �A birkózónak nem sikerült, Rafi állta a harcot. — Győzelem, Rafi! — Iszunk! — Gyötörd, ne hagyd magad! Az edző is felfigyelt Ra fi erejére és küzdelmére. Mondta is az igaz­ gatónak: — Nyers erő, jó birkózó lesz belőle. Van kötése a srácnak. Hirtelen a küzdelem megváltozott. A piros trikós fiú belépett és sikerült a csípődobása. Rafi elterült a szőnyegen. Estében bő fekete gatyája, mint egy gyászlobogó lobogott utá­ na. Hirtelen felugrott, ütni akarta a fiút, de a bíró lefogta a karját. A győztest kihirdették. Varga Rafinak hirtelen nyoma veszett. Este hat óra. A hangulat már alábbhagyott. A birkozók a bánya mosdójában fürödtek. A bányászklubban vacsorát rendeztek a tiszteletükre. A terített asz­ taloknál már gyülekeztek a vendégek. A helyi Zöldmező Tsz-től vett birka rotyogott a klub udvarán felállított bográcsokban. A paprikás szaga a túl­ oldali kocsmában is érezhető volt, ahol a vendégek csak lézengtek. Talpi — a kocsmáros — most nem törődött ezzel, úgy is tudta, hogy a vacsora után, aki inni akar, annak ide vezet az útja. Nem mintha a klubban nem lehetne inni, de a kocsmában van az igazi ivó sármja. Itt még az az ember is szájához emeli a poharat, aki nem szokott inni. A kocsma ajtaja néha nyílt ki, egy-egy újabb vendéget beengedve. A klubból először a beszélgetés, majd a kanalak csörgése, a tányérok kocca­ nása hallatszott át. Később, ahogy telt az idő, egyesek énekelni kezdtek. Majd egyre töb­ ben kapcsolódtak bele. Ahogy gyűrűzött az éneklés úgy nyílt egyre több­ ször a kocsma ajtaja. Nyílt azért is, mert a klubban bort mértek csak, itt pedig sört. A bányászember pedig szereti mind a kettőt, de ha választhat akkor sört iszik inkább. Beszélgető csoportok alakultak ki. Sokan cigarettáztak, a füst, mint egy nagy felhő telepedett a helyiségre. Volt egy kis ventillátor, de ennek mun­ kája inkább csak erőlködésnek tűnt. — Szegény Ra fit kiosztották — mondta egy fiatal fiú. — Úgy kellett neki! — Mit virtuskodik? — Nem ismeri a fogásokat — mondta valaki, védelmében. — Röhej volt a fekete gatyájában. — Néha kiugrott neki a szerszámja. Ezen nevettek, majd ittak a sörből. Az ajtóban megjelent a piros trikós birkózó fiú, több más fiú kíséreté­ ben. Szürke öltönyt viselt fehér inggel és nyakkendővel. A társaságnak jó hangulata volt, látszott rajtuk, hogy már ittak egy pár pohárral. Sört kértek és letelepedtek egy szabad asztalhoz. 61 �— Varga Rafi elbújdosott - mondta az előbbi fiú. — Rózsa barátját sem lehet látni. — Most jól megjárta. — Képzeld holnap a siktán! — Képes otthon maradni, vagy elmegy betegállományba. — Ide fog jönni! — mondta, aki az előbb is védelmére állt. — Ide? — Úgy, ahogy mondom. — Van rá egy köröm. — Rendben. Olyan volt ez, mint egy izgalmas játék. Tudták, hogy ennek így kel! lenni, nem is lehet másképpen. Rafi sérelmet szenvedett, meg kell védenie magát. Talán nem is önmaga, inkább a többiek előtt. Nem is kellett sokáig várni erre az időre. Nyílt a kocsma ajtaja és megjelent Rózsa Endre, majd mögötte Varga Rafi. Hirtelen összevillantak a szemek. Meleg lett, mintha parazsat szórtak volna szét. A két fiú a pulthoz ment. Sört rendeltek. Tíz korsóval, kettőt a kezükbe vettek a többit a piros trikós fiú asztalához vitették. Lassan odamentek. — Ugye iszol velünk, bajnok? — mondta Rafi és széket húzott maga alá. Koccintottak és ittak. — Fenékig pajtás! — parancsolt rá a fiúra. — Talpi, még sört! Rafi módra! A kocsmáros ügyesen töltögette a korsókat, közben rumot is öntött bele, ahogy a vendég kérte. Mindenki rájuk figyelt. — Rafi, ne csinálj balhét — ment oda az egyik barnahajú bányász. — Balhét? Inni csak szabad a bajnokkal? — kérdezte. — Nincs iga­ zam? — tette fel a kérdést a kocsmában lévőkhöz. — Inni szabad — mondta valaki beleegyezőleg. — Akkor elhiszem, hogy bajnok vagy, ha megiszol velem nyolc korsó sört — mondta Rafi. — Akkor vagy igazi bányász! A piros trikós birkózó mondott valami mentegetőző félét, de Rafi ha­ tározott fellépése ezt elsöpörte. Gyűltek a sörös korsók az asztalon, a szemek egyre jobban csillogtak. — „Sej-haj nyílik a tárna — kezdte valaki a dalt. Először csak egyedül énekelt olyan bátortalan hangon. Aztán egyre többen kapcsolód­ tak bele, végül az egész kocsma énekelt. Az éneklés szétdarabolta a feszült­ séget, egy kicsit felodódott a hangulat, de a szunnyadó parázs azért még melegített. — „Bort ittam az este, angyalom . . . ” — újabb dalba kezdtek. — Talpi, még sört! - kiáltott Rafi. — Nem, nem kell már! — tiltakozott a piros trikós fiú. Fel akart állni, de visszarogyott a székre. A lábai gyengék voltak. Az asztal szélébe kapasz­ kodott. — Ü lj le! - parancsolta Rafi, és lenyomta a fiút. — Ki kell mennem - magyarázta. 62 �— Rózsa barátom, vezesd ki, de hozd vissza, mert még van egy korsóval számára ahoz, hogy igazi bányász bajnok legyen — mondta akadozó nyelv­ vel. Rózsa Endre kivezette a fiút. Jó negyedóra múlva jöttek vissza. Sápadt volt az arca. Látszott rajta, hogy nem bírja az italt . — Na, pajtás, itt a nyolcadik. Fenékig. A fiú nem akarta megfogni a korsót, de Rafi a kezébe nyomta. Resz­ kető kézzel, nagyokat nyelve ivott. Hirtelen csend támadt. A fiú befejezte, és undorodva lökte a poharat az asztalra. — Éljen a bajnok! — kiáltotta valaki. — Éljen! Éljen! — többen is átvették. Újabb dalba kezdtek. A fiú csak ült az asztalra támaszkodva és a levegőbe bámult. Rafi arcán elégedett mosoly játszott. Érezte elégtételt vett .Meg is kérdezte a fiútól: — Milyen érzés ez pajtás? A fiú nem válaszolt. — Nem is vagy te igazi bányász! — Az vagyok! — Te? Hol a híres erőd? — Csak egyszer felálljak, megbánod — sziszegte összeszorított fogak­ kal. — Ne veszekedjetek — szólt közbe egy bajuszos bányász. — Te ne szólj bele — utasította el Rafi. — Menj haza és aludd ki magad — mondta újból a bajuszos. — Azt csinálok, amit akarok! — kiáltotta Varga Rafi. Közben a fiúra senki sem figyelt. Pillanatok alatt zajlottak az események. A piros trikós fiú felállt. A szomszéd asztalról felvett egy szádás üveget. Varga Rafi mögé lépett. Rövid, de érces csattaná s, és Rafi véres fejjel dőlt a kocsma kövezetére. Hirtelen kemény csend keletkezett. Mindenki feszülten figyelt. Rózsa Endre ugrott elsőnek előre. Kezében fényesen csillogot a kés pengéje. Többen odaugrottak és lefogták. A fiút azonnal kivezették a kocsmából, de a pokol elszabadult. Kiabá­ lás, tülekedés. A felfordulás óriási volt. A kedélyek egy félóra múlva sem csillapodtak le, amikor a mentő sziré­ názva megérkezett. Az ősz hajú orvos csendesen megjegyezte: — Jobb szórakozást nem tudnak kitalálni? Ügyesen bekötözték Rafit, akinek olyan volt az arca, mintha meszes gödörből szedték volna ki. A hordágyat becsúsztatták a kocsiba. Nagy csattanással csukódott be a mentő ajtaja. A felbődülő sziréna élesen és fájdalmasan sivított. Az autó kerekei felverték a port, amely még nagyon sokáig keringett a bányászfalu apró házai között. 63 �ISZLAI ZOLTÁN M IKROAKROBATIKA LOGIKA — Apuka, melyik fűzfán nő a cipőfűző? ÉRDEKLŐDÉS — Mikor főzi meg a macska az egeret? SZÓKINCS — Miért nézel olyan marhán, anyu? MESTERSÉG — Hogy csinálják a kenyér belét? TECHNIKA — Miért nincs benne a híd a vízben? Nem tud úszni? KIOSZTÁS — Anyuka, most ne figyelj ide! Ez csak fiúknak való, amit most éne­ kelek! KÖTELESSÉG — Apám, gyere reggelizni. — Nem jöhetek. Sietek. Vár a kötelesség. — Hol? CSIRIP — Miért hívsz Csiripnek? — Azt hittem, egy kis veréb vagy és elneveztelek. — Egy madár? — Igen. — Azt hittétek, verebetek lesz? — Azt. — De nekem van kezem. És lábam meg naptáram. 64 �ANARCHIA — Rontsuk el a hétfőt, keddet, szerdát. Meg milyen nap van még? — Péntek, szombat, vasárnap. — Csak a szabad szombatot meg a vasárnapot hagyjuk meg jónak. — És a péntek? — Azt kibírom. MEGLEPETÉS — Nem szeretlek. Most meg vagy lepődve? — Meg. — Most mind a ketten meg vagyunk lepődve. ENYHÍTÉS — Elvágtam a kezem. — Jaj, de csúnya vagy, nem szeretlek, nem szeretlek! — Mikor fogsz szeretni? — Ha nem vagy elvágva. — Most mit csináljak? — Ha megígéred, hogy máskor nem fogod elvágni, szeretni foglak. ÖTLET? — Most elvertél? — El. — Ne legyél az apukám. Egy másik gyerek apukája legyél. HATALOM — Mit ütsz? — Megbüntetem ezt a cipőt. Egy jó nagy kalapáccsal. A V A D O N SZAVA — A kis emberek beleharapnak a nagy emberekbe. LÍRA — Ha folyton elmászol pórázra kötlek! — És akkor én leszek a cica barátja? • — Ki szaggatja mindig le a függönykarikát? — Főleg valaki más, de nem én. — Most úgy fogják hívni a kislányt, hogy Menjpisilnieszter, Menjpisilnieszter. — Melyiket? — Amelyiket én is ismerek. 5 65 �FEUDALIZM US — Miért húzod a hajad? Miért toporzékolsz? — Mérges vagyok. — Uralkodj magadon! — A király is mérges volt? — ? — Aki a tévébe uralkodott. GYÓGYM ÓD — Mit ugrálsz a díványon? — Hogy kiessen belőlem ez a rosszaság. TÖREDÉK — . . . és akkor levettem a kék fejemet és föltettem a pirosat . . . INDÍTÁS — Három bogár, meg egy lengyel kutató . . . SZÉDÜLET — Dózsa György utca nyolvankilenc. Dózsa néni nyolc, utcabácsi hatvankilenc. KOZMETIKA — Anyuka feketére festette a haját. Szép? — Nem. — Miért nem tetszik? — Fekete, fekete, mint az ördög gyereke. Meg mint a tejeslábas. VACSORÁN — Kérek katonákat. — Tessék. — Az egyik katona sír. Mert nincs csákója uborkából. Ezt megettem. Most mindenki sír. — Miért? — Mert teljesen eltűnt a barátjuk. SZEMEK — Miért dörzsölődsz anyukához? — Befeketítem neki a szemét. Az enyémmel. „Ha már nem alszom benne, sírni fog az ágy, ugye?" „Csináld meg az időt. Eltörött” „Csak olyan pici vajaskenyeret kérek, mint az élet.” 66 �BARTHA LÁSZLÓ Elet, sors A Bükkalját járom. Azt a vidéket, ahonnan a felszabadulásig tízezerszám jártak el az emberek summásnak, napszámosnak, ölfavágónak. A Matyóföldet, amelynek három nagy települését — Mezőkövesdet, Szentistvánt és Tardot — nemcsak hímzéséről, cifra viseletéről, hanem summásairól ismerték szerte az országban. Ostoros, Bogács, Cserépfalu, Szomolya, Bükkzsérc, Noszvaj felnőtt lakosságának 60 % -a járt más vidékre megkeresni az évi kenyerét. Európahírű volt a szomolyai rövid szárú fekete cseresznye, de a tufába vájt szomolyai és noszvaji pinceházakat legalább úgy ismerték. A „borsodi Abesszínia” , ez a cseppet sem hízelgő kifejezés mindent elmond az itteni gazdasági—szociális állapotokról. A földéhség talán ezekben a falvakban volt a legnagyobb. A birtokviszonyok alakulása és a földrajzi adottságok miatt nem tudta a föld eltartani népét. Mezőkövesdről 1928-ban 1200 ember ment el summásnak, s a 2300 gazda földje 36 000 parcellára oszlott. Szomolya lakossága a 30-as években 1900, s csak valamennyivel több hold a határa. A megélhetési nehézségekhez hozzájárul a szokatlanul nagy népszaporodás — a legtöbb családban 6 -8 gyermeket találunk. A magyar Párkák nagyon szigorúan fonták e vidék parasztságának életét. A századforduló táján születettek sorsában pedig két vastagabb fonálra, a két világháborúra csomódzanak a gyermek- és ifjúkor emlékgöbjei. Ő k felnőtt fejjel — a nagy változásokat nemigen kedvelő korban — élték át a nagy társadalmi átalakulást, a régitől teljesen eltérő erkölcsi és tulajdonjogi viszonyok között. S ez nem volt könnyű. Tapasztalataik alapján sohasem lehetett jó, ami „felülről jön” , s még nem volt idejük a „fent-lent ” új társa­ dalmi viszonylatát átlátni. Azóta nagyott változott a vidék. A századvég vagy a századelő apró­ szemű házaira szinte ráterpeszkednek az ikerablakos alápincézett, gyakran túlméretezett parasztpaloták. Alakul, szépül, fejlődik a falu. De a külső által eltakarva, az emberek fejében, gondolkodásmódjában csak áttétele­ sen, a régi tapasztalatok szűrőjén átjutva és megváltozva jelentkezik. H o­ gyan élnek, hogyan éreznek a volt summások? Nem az ivadékok, hiszen ők már az iparban helyezkedtek el, vagy a tsz-ben találtak megélhetést. Az öregek, a mindent átélők, az újat nehezebben befogadók. János bácsi — mindenki így mondja, nemcsak a tipikus kedvéért ez a neve — 1901-ben született. A közös sors, a szorgalom és a szegénység kí­ sértetiesen egyformán bánt vele és kortársaival. „Pinceházban születtem, kilencszázharmincötig laktam ott. Igaz, nem végig, mert tizenkettőben egy kis szoba-konyhás lakás épült annak udva­ rára, de tulajdonképpen csak ott laktunk, mert azt ünnepi szobának hasz­ náltuk. Nálunk tufakőhegyek vannak körül a falun, itt csináltak, levágtak 3—4 méteres e lőt, majd ajtót vágtak csákánnyal, s ezután az összest: szoba­ konyhát, sőt még pincét is be, meg ahol a föld alacsonyabb volt, malac- 67 �ólat. Télben jó meleg volt, melegebb, mint ezek az új házak. Nyáron meg hűvös, de mindég lehetett érezni a kriptaszagot. Leginkább a szegényebb réteg lakott benne, napszámosok, aratók, summásemberek. Régebben több volt, de már két ízben építettek házakat a pinceházban lakóknak, most a demokráciában 128-at. De még mindig kerül olyan, amibe laknak. Apámtól nem sokat hallottam a régi életéről. Ő is arató, summás, nap­ számos, mindenféle munkát vállaló írástudatlan szegény ember volt. 7 éves korában árván maradt, iskolába nem járt, libapásztorkodott egy helybeli zsidónál. 1914-ben az első mozgósításkor, mikor a dobot megütötték, be­ vonult, oda is maradt, még csak szabadságon se volt itthon. Az én gyerekkoromban itt sokgyerekes családok voltak. Több, mint most. Hat-nyolc gyerek mindegyik családba. Igaz ugyan, hogy azokat, mikorra felnőttek, megfelezte a betegség. Különösen nyáridőben. Ügy mondták akkor, hogy szekerbontásra a kicsik meghaltak. Július, augusztus hónapban, hordásra a két éven aluli gyerekek bélhurutosok lettek, csak úgy seperte őket. Azért is emlékszem, mert én nyári minisztráló gyerek vittem a nagy fekete fakeresztet, aztán a gyereknek a keresztanyja egy szép, díszesre szőtt asztalkendőt kötött rá. A szülők meg zsebkendőt. Ősszel, amikor a szüretnek vége lett, akkor osztotta szét a kendőket a harangozó egyenletesen a két nyári minisztráló között. Emlékszem rá, hogy egyikünknek-egyikünknek 6—7 asztalkendő jutott, ugyanannyi kiskendő. Ez ugyanannyi gyerek halálát jelentette. Gyerekkoromban nem rázták nadrágba mindjárt a falusi gyereket, csak egy viganót adtak rá, télen zubbonyt. Nyárba meg csak egy pendely lógott rajtunk, a kezünket kidugtuk, alulról szabadon volt. Játékunk nem igen akadt. Láttam, hogy a lányok egy kis fára kötöttek rongyot, fejet csináltak, készen volt a baba. Mi lovaztunk meg sárkányoztunk. A kilencszáztízes években nagyon terjedt a sárkányozás. Később, mi­ kor már nagyobbak lettünk, inkább kamaszkorban, volt a tekézés, oprezás, meg a kucukázás. Amikor kicsi gyerek voltam, nem több, mint 7 -8 éves, nagyanyámmal nyáridőbe mindennap elmentünk fűért a tehénnek. Ez a nagyanyám dolga volt meg az enyém. A pokrócba szedett folyót, én meg hátyiba, amennyit bírtam. Édesapám meg édesanyám hajnalban kelt, de még sötétbe, aztán el­ mentek az Egri-hegyre napszámba. Négy órára már ott voltak a Katinszky Gyula kanonok szőlőjében. Kihagyták nekem a ennivalót, vagy nagyanyám adott reggel. Nekem csak egy testvérem volt, de az is meghalt kiskorában. Az én édesapám meg csak 34 éves volt, mikor bevonult. Ha iskolába men­ tem, a reggeli leginkább olajos pirítás volt, de én legközelebb délben ettem, mert nagyanyám otthon maradt. Nyárban egy kis aludttejet — az nagyon jó melegben —, mert nekünk volt tehenünk. Estére főztek. Tésztát, krumplifélét, babot, nyáron tököt, paradicsomot ,ősszel káposztát. Ü nnepre, vasárnapra azért húst ettünk. A mészáros — birkanyája volt — birkát vágott, azt hoztuk a székből, abból levest főztek. Húst máshogy nem csináltak nyáron csak levesnek. Másodiknak káposzta, sokan nem is tartották vasárnapnak, ha nem azt főztek. Télben inkább volt hús. Akkor kezdődtek a vágások, a 68 �szék télen nem is tartott húst. Ahol sok gyereket kellett etetni, ott sanyarú volt, nagy volt a szegénység. A kenyér is kevés, mert a kenyeret aratásról hoz­ ták, mert a határ nem termette meg. Télen elfogyott minden, tavasszal a sokgyermekes summáscsaládok egy-két gyereket magukkal vittek konyha­ malacnak, ott éldegéltek maradékon a summások konyháján 6 hónapig. A többieknek egy kis olaj került meg paprikás kenyér. Sokan törkölybort, csigert reggeliztek kenyérrel. Mit mondjak az iskoláról? Ha a hittan jól ment, a katekizmus, a Biblia, nem volt baj. Számolni úgy-ahogy megtanultunk. Gyerektől függött. Meg­ tanulhatott akibe jóakarat volt, de nem vették szigorúan. Kétszer jártunk iskolába naponta, 8—12-ig és 1—4-ig. Csütörtök és vasárnap szünet. Egyfor­ ma szegénygyerekek jártak oda, summások meg egyfertályosok gyerekei. Gazdag ember nem volt a faluban csak 24 holdastól lefelé. Akinek földje volt, még jobban elhanyagolta a gyerekét, mint a summás, mert elfoglalta a jószág, a föld, úgyhogy az iskolában mind egyforma szegényt mutatott. 1907. október 4-én kerültem elemi iskolába. Hat osztályon végig én voltam a legjobb tanuló. Talán szegény édesapám írástudatlansága is hozzá­ járult életem fordulásához. Az akkori papnak feltűntem, aki azt mondta édesapámnak, hogy ha beleegyezik, ő lépéseket tesz az érdekemben, hogy az egri érseki gimnáziumban a Katolikus Vallásalap terhére továbbtanul­ hassak. Édesapám erről hallani sem akart, azt mondta: — Az én fiamból ne legyen szegényembernyúzó! meg hogy — Ne legyen nadrágos! Valahogy a parasztok a nadrágosokra haragudtak. Jóformán nem is nézték ember­ nek a parasztot. Igaz, elmaradott is volt a nép, csak dolgozni tudott, mint a szarvasmarha, de mást nem. Így aztán 12 éves koromba vele jártam napszámba az Egri hegyre, ugyanazon az őszön pedig summásnak mentem krumplit ásni Sáros megyébe. 1914 nyarán részarató voltam a Kassai G az­ dasági Akadémiában, ahonnan behívták édesapámat. Akkor láttam utoljára. Apám meghalt. Legalább egyszer eljött volna velem aratni. Mert úgyis el kellett volna menni, de lett volna, aki a kaszámat megveri, vagy meg­ mutatja, hogyan kell megfenni, néha-néha segített volna. De így bizony, nehezebb lett az életem. Nekem kellett gondoskodni tűzifáról télre. Fogtuk a laposkötelet meg a baltát, vigyáztunk, hogy a kerülő meg ne lásson, aztán mentünk a káptalan erdejébe, hoztuk háton a fát. Nem volt még akkor szén falun. A mi legénykedésünk semmilyen se volt. A háború miatt nem lehetett zenélni, énekelni. Ha a csendőrök vagy a bíró meghallották, abból nagy baj származott. Azelőtt, emlékszem, a lyányok csoportokban, összefogódzva végigdalolták a falut, mutogatták magukat, a legények szombat este da­ lolva, hárman-négyen (összefogódzva) együtt mentek a lyányokhoz. De csak lámpaoltás után mentek be, elbeszélgettek, nevetgéltek; aki úgy gondolta, hogy ő ott meg akar ragadni, hát a pitvarban ő állott meg beszélgetni a lyány­ nyal. Ha a legények elmentek mályfát állítani a lyányoknak, az már közeli házasságot jelentett. A szülők megvendégelték a legényeket, majd mikor elmentek, így beszélgettek: — Hallod-e anyjok, de sokba vannak ezek a legények! — Sokba? Mások még jobban teszik, muszáj ezt így csinálni! Tizenhét esztendős a lány, hátha az őszön a jó isten szerencsét adna neki! 69 �Meg aztán voltak, akik elmentek summásnak, aratni, s mikor itthonról elindultak, még ismeretlenek voltak, haza meg már úgy jöttek, mint meny­ asszony — vőlegény. Sumásságon nagyon sok megismerkedett. Summás lyány úgyis csak summás legénynek jutott. A legények, nagylyányok már lenézték a pinceházban lakókat. Ha csoportokba voltak is, a gazda­ lyányok, gazdalegények meg a summások is külön. Templomba a m á­ sodik harangszókor mentek, beharangozóig a templom előtt tárgyaltak, de a maga formabelit mindegyik megtalálta. Gazda legény se vett el summáslyányt, bármilyen dolgos volt. A lyány is, ha egy-két darabka földje volt az apjának, arra felvágott. Gazda lyányt csak akkor adták szegény­ hez, ha a gazda legények ottfelejtették. Vagy nem volt szép, vagy valami bűne volt. Más faluba is házasodtak, de messzire nem. Én is falubeli lyányt vettem el. A nagynéném a Felvégbe lakott, aztán ő mondta: — Nézd csak János, de szép keresztlyányom van nekem! Egy legénypajtásom meg közel lakott hozzá, akivel cimboráskodtam, mondta, menjünk el oda a lyányokhoz. Úgy vettem észre, szívesen vették a látoga­ tásomat, később eljárogattunk oda, közben másfelé is elcsatangoltunk, hol egyikhez, hol másikhoz. Lehet hogy el se vettem volna, de azt mondja édesanyám ősszel: — No — aszongya —, te mit akarsz, megházasodc-e má? Má a többiek mind megházasodtak, neked maj a hitvánnya jut. Hát anélkül, hogy közelebbről megismertem volna őket, eljárogattam, de ha szombaton vagy vasárnap elmentünk, iparkodtak a jó oldalukról mutatkoz­ ni. Úgy ahogy őt megismertem, elvehettem volna a tizedik faluból valót is. Huszonegy éves koromban házasodtam. Az első háború után nagy volt az elszegényedés. Kukoricás, árpás kenyeret ettünk, és ebben az időben jelent meg és szaporodott el közsé­ günkben a kecske, amit azelőtt csak hírből ismertünk. Nem akadt munka, s ha volt is, vékonyan fizették meg. A feleségem apjának volt néhány darab földecskéje, de ők meg négyen voltak testvérek. El is ment ő attól summás­ nak. Úgy kezdtük az életet, hogy 1923-ban a mezőhegyesi állami ménes­ birtokon dolgoztunk 6 hónapos summásnak. Emlékszem jól, hogy az egész­ részeseknek havonta 1 métermázsa búza és 2 kiló kender, a félrészeseknek 60 kiló búza és másfél kiló kender és 4-es kommenciót fizettek. Akkor megfogad­ tam, hogy akárhogy lesz sorom, de többet summás nem leszek. 24-ben már Egerben vagyok napszámos a Manglita-féle sírkőtelepen, ahol ráfogtak a betűvésésre. Ezután a telep munkásai közül én kereshettem a legtöbbet, mert jól ment a vésés. Két és fél évig dolgoztam, itt kaptam meg a segéd­ könyvemet is. A 920-as évek végén vettem egy kis darab földet, hogy legyen krumplinak, ne kelljen a községtől bérelni. Mikor másikra való ke­ rült, vettem másikat. Igaz, én a kőfaragónál jobban kerestem, de mindig sóvárogva néztem azt, aki saját földjéből él. Nekem is volt már kevés föl­ dem, meg kellett dolgozni, el is mentem egy füzesabonyi zsidó mesterhez, mert oda nem kellett állandóan járni, csak a megbeszélt időben. Ezt a mesteremet szerettem legjobban. Ő tanított meg a héber ábécére is. Barát­ ságunknak a második világháború vetett véget. 1936—37-ig összeveszegettem vagy 6 holdat búza értékben. Egy 3 vékás földet megvettem 35 q búzáért, 32-ért, melyiket hogy sikerült. A harmincas 70 �években már vettem egy lovat. Éntőlem aztán lehetett akárki akármilyen kőfaragó, én többre néztem a szép fejőstehenet, a kis bornyút, a fiasdisznót akármilyen szép sírkőraktárnál. Tényleges katona 1922. október 24-től 1923. február 24-ig voltam, s mint családfenntartót, hiszen édesanyám hadiözvegy volt, leszereltek. Két lányom van: Mária és Johanna. A második világháború alatt négyszer hív­ tak be, egyszer 13 hónapig frontszolgálatra a keleti frontra 1943. január 18-án. Nyikolájevkánál bekerítettek bennünket az oroszok, de a németek visszanyomták őket néhány órára, és így nekem is sikerült eljutnom. 1300 kilométert jöttünk girbe-görbe mellékutakon gyalogmenetben, mert a fő­ útvonalat a németek foglalták el. 63 napig jöttünk visszafelé. Korosztenben álltunk meg, itt lefertőtlenítettünk 18 000 embert, majd elindultunk hazafelé. 5 nap alatt értünk haza, itt Gyöngyösre vittek bennünket egy hónapi meg­ figyelésre. Azután Egerben leszereltek. Mire hazajöttem se ló, se tehén. Vettem egy, szép tőgyű ötéves tehenet és egy erős, négyéves magyar ökröt, összefogtam őket, és dolgoztam velük. 44 őszén, mikor a front idért, egy addig nem ismert, 9 tagú pazsagpusztai családnak adtam menedéket nagy tufa pincémben. Köztük egy erős, 29 éves fiatalembernek is. A magyar tábori csendőrök a szőlőhegyen 5 civilbe öltözött katonaszökevényt fogtak el és agyonlőtték a piacon. Mondja erre a fiatalember: — János bátyám, én is szökött katona vagyok. No, jól nézünk ki, mondom, mert én is annak számítok. A velembeliek dobszóra bevonul­ tak. Szerencsénk volt, nem akadtak ránk. November 28-án bevonultak az oroszok. December 6-án az orosz községparancsnok elrendelte, hogy min­ den szarvasmarhát, kicsit, nagyot a piacra kell vezetni. Onnan egy orosz katona Mezőkövesdre kísért bennünket. A marhát ott kellett hagyni, szám szerint 196-ot, köztük az enyémet, mind a kettőt. 1945 áprilisában fizettek érte. Az a fiatalember, akit rejtegettem, mikor hazamentek Pazsagra, egy éhségtől kimerült, fiatal lovat talált láblövéssel. Megsajnálta, etetgette, gyógyítgatta, talpra állította, tavaszkor pedig hálából ideadta, hogy végez­ zem el vele a tavaszi földmunkákat. Jól jártam, mert a szomszéd lovával összefogva megmunkáltuk a földet, egy talpalatnyi se maradt mű­ veletlen. Az életünk nagyon megváltozott 45 után. Ezek a jóformájú lakások mind az 55-ös években, de főleg 60 körül épültek. Az utóbbi 10-13 évben. Akik vállalathoz járnak, azok elég becsületesen keresnek. Meg ne felejtsük el, hogy az itteniek nagyon kevésből meg tudnak élni! Nem bánja azt sem, ha a konyhája szűkebb, vagy hogy eszik, csak jól legyen felöltözve, legyen szép háza, szép bútora. De amellett ugyan sok olyan van, hogy a szép lakás mellett még épített egy kis kulyibát, télben azért laknak benne, mert meleg, nyáron meg azért, hogy a légy ne menjen be a szép házba. Sok meghal úgy, hogy semmi hasznát se veszi a szép lakásnak. Az ezelőtt való orvos is egyszer az előadásában említette, hogy nagyon örvendetes dolog, hogy falun is nagy, egészséges lakásokat építenek, csak hát ennek megvan az árnyoldala: mellé építik a kulyibát, amannak meg az ajtaját be se nyit­ ják. Legfeljebb ha vendég van, megmutatják neki, dicsekszenek vele, hogy 71 �— De szép házam van, de szép bútorom van. Ha a család mégis nagyobb, talán éjszakára valaki bemegy a nagyházba aludni, de csak akkor, ha nem férnek. Nincs tíz ház a faluba, amit kihasználnának. Jól indult volna az én életem is, csak az volt a baj, hogy földem volt. De a beszolgáltatás megkeserített. 23 q búzaegység volt a beszolgáltatá­ som: termény, hús, tej, tojás, bor stb. Én nem mondhattam, mint néhány tsz-nél hallom, hogy „mérleghiányos" volt a gazdálkodásom. Ha nem ter­ mett meg, megvettem. Amit a cseresznyéért kaptam vagy kőfaragó munká­ val kerestem, azt mind ráfordítottam a beszolgáltatásra. Ott is hagytam volna a földet, de nem kaptam munkakönyvet Mert akinek a 3 holdat meg­ haladta a mezőgazdasági ingatlana, nem kapott. A két lányom aztán férj­ hez ment, odaadtam nekik a részüket. A beszolgáltatás megszűnése után meg már nem mentem el vállalathoz. Ö tvenhat éves fejjel? A feleségemtől tizenöt éve külön vagyunk. Valahogy nem egyezett a természetünk. A falut érdekelte egy darabig, de azután napirendre tértek felette. Aláírtam, hogy a nevemen lévő földdel belépjen a tsz-be. Nem világosított fel senki, hogy a zárt kert megmaradhat. Később megtudtam, hogy bizonyos beltelkek a tulajdonosnak megmaradhatnak, de én ebből is kimaradtam. Volt egy kis megtakarított pénzem, amit kőfaragó munkával kerestem, vettem egy házat, mert volt egy jó kertje, 200 négyszögöl. A fele­ ségem meg lakik az én házamban. Az enyém nem jó, de termékeny kertje van. Se neki, se nekem nincs semmi bajom, mindkettőnknek jobb így Nekem ettől nagyobb szükségem semmire se lesz, zöldség, gyümölcs, krumpliféle megterem. Én nem vagyok tsz-tag. Csak hallomásból tudom, mert szokták az öre­ gek beszélni, hogy 22 Ft egy munkaegység, 28, 32 is. Most bevezették a készpénzfizetést, ezen a nyáron 72 forintot is megkerestek egy nap 10 órás munkaidőbe. Most szüretnél 42 forintot, de most már csak 8 órát kell dol­ gozni. Csak azt sajnálom, hogy sok föld elparlagodott, talán 200 hold is. Mert a munkaerő legjava vállalatokhoz jár dolgozni, a tsz-ben nincsenek csak aszonyok, meg 50 éven felüli öregek, meg egynéhány hibás, akit nem tudnak máshol alkalmazni. Néhány fiatal van, de azok traktorosok vagy vezetők. Régen kevés volt a föld, most meg sok. Az egyik szomszédasszony Szabadszálláson volt kukoricát törni tavaly. Másfél hét alatt annyit keresett, hogy a háztájiban két év alatt se terem annyi. Vannak, akik nem tsz-tagok, hanem vállalatnál segédmunkások. Ezek elmentek most is Zádorfalvára aratni, mert az hegyes vidék, nem tud aratni a kombájn. Sok dőllött életnemű is volt, hát elmentek. Jobban kerestek, mint itthon. Én nagyon szeretem a falumat. Ö rülök annak, ha valami új épül. Már mozi itt régen van. Jött most néhány éve egy fiatal tanár. Nem is gondoltuk volna, hogy a gyerekekből egykettőre olyan eredményt tud kihozni. Tavaly ősszel rezesbandát szervezett november 7-re, a járáson is felfigyeltek rá, jutalmat kaptak. Ő meg felhasználta arra, hogy rézhangszereket szerzett be. Május elsején, ha nem is olyan művésziesen ,de szépen fújták a Klapkaindulót, meg többet is. Van nekik klubjuk is. Oda összejárnak, tanulnak, 72 �szórakoznak. Van a Pártházban is klub a fiataloknak. Az öregek nem járnak sehová, legjobb eset, ha valamelyik könyvet visz haza. Szoktak ősszel öregek napját tartani Olyan könyvtárosunk van, hogy no. Ránéz valakire, aztán megtudja állapítani, milyen könyv kell neki. Ide a faluba való. De bizony a könyv­ tárnak felnőtt, komoly olvasója alig akad. Én szoktam olvasni. Esténként 8 óra tájig, napközben csak étkezéskor. Most nálam van Illyés Gyula: Pusz­ ták népe, azt olvasom. Nagyon tetszik, egyszer már olvastam. Szeretem a Világjárók sorozatot is. Vigyázok, mert vannak olyanfajta írások, hogy bizony egy-kettőre kilátszik a lóláb, hogy nagyon „hazabeszél” . Azt nem szeretem. Van, amit nem érzek igaznak. Cigányok is vannak itt. Kétfélék, egyik része már régebben itt van, azok dolgosok. Régen is borszűrő kast, kosarat fontak, laposkötelet, ezeket szerettük. Jöttek aztán ilyen oláhcigányfélék. Először ott vontak sátrat a régi kőbányánál, ahol most az új posta épül. Ezek loptak, kéregettek. Egy fiatal embernek el is vágták a torkát, mert elfogta őket, hogy lopták a szőlőt. 15 évre ítéltek egyet, most szabadult. Mit mondjak még? Az unokáim Miskolcra járnak középiskolába, tanul­ nak. Én meg csak eléldegélek. Vallástalan vagyok. Nyugdíjam nincs, mert nem tudtam vállalathoz menni. Odakötöttek a földhöz. Terveim már nin­ csenek, hetven éves vagyok. Napjainkban társadalmunk összefog az öregek sorsának könnyítéséért, Mintha valahogyan jóvá akarná tenni generációnk mulasztását." Minden ember életét más-más rugók mozgatják. János bácsi hetven évét sem csak az elméletileg kikristályosított történelmi igazságszolgáltatás mozgatta. A sorsfordulókban politikusok sem látnak világosan. Hogyan lát­ na egy körülményeivel állandóan küszködő parasztember? Ezért nem vitat­ koztam, ezért hallgattam. Így tartottam őszintének. Láttam öröme telik abban, hogy egyszer életében odafigyeltek Szávára. 73 �KISS SÁNDOR Előszó a naphoz A szürkébe keverj egy kis sárgát, keserű nyálnyelést, (a tegnapi ciga­ retták nikotinmaradéka összegyűlik a kiszáradt szájban, a kiszáradás attól van, hogy a szádon keresztül veszed a levegőt, a száj belsejébe rakódó lepedék is sárga, szürkéssárga, tudom, mert látom, amikor krákogok és kiköpöm) felnyílni nem akaró szempillákat, buta pislogást, a szoba ébredés utáni első látványát, a megszokott bútorokat, széket és asztalt, olcsó rep­ rókat a falon, ez a reggel. Jutka bejön, fakókék háziruha rajta, tulajdonképpen agyonmosott, a hóna alatt lukas is, de ezt az agyonmosott szót már nem lehet leírni, e l­ csépelt, divatjamúlt kifejezés, bűzlik, árad belőle a szegénység és az elesettség rossz szaga, a hiányos ízlésűek gépiesen sírvafakadnak tőle, a mo­ sott kékség fölött a kedves arc, szarkalábak a szem alatt, haja fésületlen, mosolyog, nyújtja a kávét, a kávéfőzés az én dolgom, de ma reggel meg­ előzött, későn feküdtem le az éjszaka. Az üvegpohár szürkés, áttetsző, íme, újra a szürke szín, még nehezemre esik nyitva tartani a szememet, csak a megnyugtató feketeséget látom a pohárban, a fényes kiskanalat a pereméhez dőlve, a pillanatnyilag rendel­ kezésemre álló látótér része elhomályosodik, ahogyan a kamerát ráirányít­ ják egyetlen lényeges pontra, a háttér ködössé válik, egymásba mosódó színes foltok, barna, sárga és piros, beékelt zöldekkel és kékekkel, melyik a szék, a függöny, a kép, melyik a fal, a szekrény, a szőnyeg, most nem fontos, nem is áll össsze egyik sem önmagává, valójában nem látom őket, csak tudom, hogy vannak, s ez annyi mintha egyszerre valamennyit látnám. A felébredéstől, a kávéivástól, attól kezdve, hogy magad mögött be­ zárod az ajtót, egy szálon szalad a napod, ezer más szálat keresztezve, egyikkel-másikkal ideig-óráig összefonódva, újra szétválva, mindegyik egy vége-nincs és kezdete-nincs gombolyag, legalábbis a számodra így van, mintha a második felvonás közben érkeznél a színházba és mindig a finálé előtt távoznál, a gyerekek, a két kisebb csapkodja az ajtót, megiszom a kávét és rágyújtok, még mindig az ágyban vagyok, a légszomjtól, amit a cigarettázás okoz, széndioxid, kevés oxigén, újra le-lecsukódik a szemhéjam. Nézem a nikotinos ujjaimat, se nem szomorúan, se nem jókedvűen, teljesen érzéketlen vagyok, egykedvű, (érzéketlen? az egykedvűség is érzés) közömbös, a hüvelykujjammal szoktam nyomkodni a cigarettának azt a vé­ gét, amit a számba veszek, talán a dohánydarabokat akarom ezzel vissza­ nyomkodni a hüvelybe, átkozott, rossz szokás, sárgásbarna kerek folt, ha­ sonló, csak valamivel elmosódottabb holdudvarral, a dohányos ember ismer­ tetőjele, valamennyi ujjam közül ezen látszik a legerősebben, néhány egye­ nes, rövid és keskeny vágás keresztezi, csak a bőrfelületen, mintha borot­ vapengével ceruzát hegyeztem volna az ördög tudja, hgyan került oda, aztán a mutatóujjam és a középső ujjam egymáshoz érő két oldala, undo- 74 �rító, egyszer már jó lenne üdén és kipihenten ébredni, örömmel kiugrani az ágyból, hogy újra reggel van, élünk, élhetünk újra egy nap vitatkozha­ tunk, szeretünk, dolgozunk, abban a hitben ébredni, hogy ma történik va­ lami, hogy ma teszünk valamit, amire büszkék lehetünk, hinni, hogy a teg­ napi, a tegnapelőtti, az azelőtti nap nem ismétli saját magát, hogy meg­ bomlik az azonos lényeg, kis eltérések szokástörvénye, valamint más törté­ nik, mint ami kiszámítható, várható és eltervezhető, akármi, nem feltétlenül kell, hogy jó legyen, néha azt hiszem, akár keserű, megrázó, porbadöntő élmény is lehet, a semminél az is jobb, izmokat ropogtató kényszerűség, ringbe illő ütések, átszakíthatatlan célszalag, akármi, csak tisztességes mérkőzés legyen, embernyi ellenfelekkel és ítélni tudó bírá kkal, győzzön a jobbik. Kiugrani az ágyból és hideg vízzel lezuhanyozni, surr-surr, ömlik a zuhanyrózsából a jéghideg víz, sziszegve tódul a levegő a kitágult tüdőbe, egyszer végre nem cigarettával kezdeni a napot, hanem kakaós kávéval és kaláccsal, vagy akár zsíroskenyérrel, vöröshagymával, teával, csak ne az lenne az ember első gondolata, talán tudatlan, hiszen senki sem fogalmaz­ za meg, végig sem kell gondolni, kimondani se lenne idő, meg minek is, benne van a vérünkben, az idegeinkben, az izmainkban és a sejtjeinkben, hogy ránkomlik a lakás, betemet bennünket a szálló por, a mosatlan edé­ nyek és szennyes ruhák lavinája, napi gondjaink és dolgaink nyomasztó szemétdombja, benne vannak a reggeli keserű szájízben a bontatlan asz­ talok, a félbehagyott szerelmek, az elfojtott indulatok és félelmek, megka­ paszkodunk egyszer-volt örömökben, mesterségesen tápiáit, és sosem-volt méretűvé duzzasztott olcsó sikereinkbe, futunk, futunk, saját magunk, mások elől, önmagunkért, másokért, hogy ránk ne zuhanjon az ég, valahogy ki ne derüljön, ki ne tudódjon, majdnem minden erőfeszítésünk abban merül ki, hogy egyáltalán élünk. Egy s másrészt ugyan könnyen úgy tűnhet, hogy csupán elhatározás kérdése, az absztinencia, a hideg zuhany, a bőséges reggeli, pedig ennél sokkal bonyolultabb, ha nem én lennék én, akkor talán akár a római pápa is lehetnék, csakhogy képességem, hajlamaim, belső energiám és körülmé­ nyeim, múltam, apám múltja, főnököm és feleségem, és sorolni lehetne még oldalakon, mi minden, szinte megfellebezhetetlenül megszabják, hogy én csak én lehetek, római pápa, űrhajós, vagy államférfi már, vagy egyál­ talán soha, úgy hat ez, mintha tömény életundorom lenne, pedig aki nálam jobban szeret élni, az csal, vagy hazudik, hülye lennék, ha vitatnám, hogy van nevelhetőség és emberi akarat, nos mégis jobbára zárt körben él az ember, a kör kisebb vagy nagyobb, mindegy, az átmérő csak módjával tágítható, nagy szerencse a forgószél, ami kiragadhat belőle, de a köröd, ha többre nem futja erődből, még akkor is, más tájon, nagyjából ugyan­ akkora marad. Megiszom a kávét, félbe elnyomom a cigarettát, fölkelek, magamra rángatom a nadrágot, kis luk, parázsnyom a jobb szárán, a térde fölött, a másik nadrágomat csaknem pontosan ugyanitt égettem ki, (hány nadrá­ gom van összesen? Három, ami használható.) erről jut eszembe, hogy a fenekemen fölfeslett a varrás, két centis szakadás fél arasznyival a sliccem alatt, bele-beleakad az ujjam, nem tudom, akad-e a „slicc” helyett szaba- 75 �tos magyar kifejezés, még szerencse, hogy állva nem látszik, ha lehajolnék, hátulról valaki egyenesen bekukkanthatna a nadrágomba, már mondtam néhányszor Jutkának, hogy varrja meg, de úgy látszik elfelejtette, különö­ sebben nem zavar, végül még tetszelegni fogok a leégett ember szerepében, ez is egy fajtája az önámításnak, nem is a legritkább. Borotválkoznom nem kell, tegnap húztam le a szakállam, nem vagyok én megyei első titkár, se bonviván, hogy naponta csupaszra nyúzzam a ké­ pem, istenem, hát, egy kicsit szőrös vagyok, annyi baj legyen, akinek nem tetszem, nem néz rám pulóver, cipő, lukas a talpa, tényleg lukas, s ettől még korántsem vagyok elszomorodva, lukas, hát, lukas, valakinek mutattam egyik nap, nevetve, nem akartam sajnáltatni magamat, de az illető nem nevetett, csak nézett furcsán. Fényesítő mozdulatok a cipőkefével, mert ha lukas is a cipő, arra ké­ nyes vagyok, hogy tiszta legyen, utána fogmosás és mosakodás, vagy előtte? teljesen lényegtelen, a fogat olyan kefével kell súrolni, ami pamacsszerű, csak éppen rövidebbek a szőrszálak, nem hosszában szánká zni vele a fo­ gakon, hanem az íny és a fogvég irányában mozgatva, a televízió egyik egészségügyi felvilágosító műsorából tudom, magam előtt látom a hosszanti fogmosástól tőben elkopott fogakat, amelyeket elrettentésül bemutattak, úgy rémlik, elszörnyedve fordultam a teremtőhöz, mond, hát, erre is negyed­ század után kellett rájönnünk, s azok a százezrek és százezrek, akik mind­ eddig abban a biztos tudatban hajtották esténként álomra a fejüket, hogy előírásszerűen mossák a fogukat, velük mi lesz? Eddig úgy tűnhet, hogy minden körülöttem forog, rajtam kívül semmi sem történik, de a négy fal között, vagy akárhol legyünk, tulajdonképpen sehol sem vagyunk egyedül, sokszor éppen ez a bajunk, néha elvonulna az ember megemészteni a mérhetetlen mennyiségben rázúduló élménytö­ meget, kivetni magából a felesleget, de hol és mikor, még az ülőkén gör­ nyedve sem vagyunk magunkban, oda is becipeljük közönséges, vagy ma­ gasztosnak tartott gondolatainkat, hát nem tragikomikus két erőlködés kö­ zött azzal foglalkozni, mivel ajándékozzuk meg a születésnapján a felesé­ günket, akit szeretünk, ha nincsen más dolgunk, olvasnivalót viszünk a ke­ zünkben, jónéhány ismerősömtől hallottam, hogy aktuális ismereteinek te­ kintélyes részére ott tett szert, ott esik legjobban az újságolvasás, ezen lehetne viccelődni, ami a lényegen semmit sem változtatna, olcsó élcelődés lenne, igen nevetségessé válna, aki azt hinné, hogy az ember egyszemélyes története egyszerűen elválasztható a környezetében lejátszódó, események­ től, hangoktól, zörejektől, színektől, formáktól és benyomásoktól, más egyés többszemélyes történetektől, főleg ha közünk van hozzá, de ha látszólag nincsen, akkor sem, még sohse volt gyereke, még sohse lakott bérházban, aki ezt hiszi. Két ujjal mosakszom, nem kell túlzásba vinni a tisztálkodást, királyok beérték apró porcelán csészében pár csepp vízzel, amennyitől egy ványadt kanári is szomjan veszne, merő fényűzés és felvágás, ha tőlük valaki többre tartja magát, a vizes kezemmel végiggereblyézem a hajamat a fejtetőtől hátra, s onnan előre a homlokig, itt is, ott is föl kunkorodik a haj, gyömö­ szölöm, nyomogatom, közben a konyhában kattan a gáztűzhely automatikus 76 �kapcsolószerkezete, kétpercenként rekedt-mélyen trombitál, hörög, zaka­ tol, ki tudja melyik lakásban az öblítőtartály, a szomszéd lakásban búto­ rokat tologatnak, a fürdőszobában csobog a víz, mély és magas szófosz­ lányok, még szerencse, hogy érteni nem lehet, mert az ember akaratlanul is odafigyelne, ahogyan a tévé elől is csak az erős akaratúak tudnak fel­ állni, a kép és a hang fogva tart, kényszerít, hogy odafigyelj, fölfogd, meg­ értsd és elraktározd, érthetetlen ez a terror, hogy ami arra hivatot, kiszol­ gáljon és kedvedre legyen, ehelyett fölébed kerekedik és uralkodik rajtad. Hiábavaló szórakozás azzal játszadozni, ahány lakás van a bérházban, most (s máskor is) mindenhol történik valami, nem tudom érthető-e, min­ denhol TÖRTÉNIK VALAMI, ami más is, ugyanaz is, ahány lakás, annyi világ, mintha talán szükséged lenne arra, hogy újabbakkal gyarapítsd a meglévő ezer és egy elraktározott, átélt és kitörölhetetlen világodat, a ta­ lálgatás persze érdekes játék, soha ilyen keletje nem volt a keresztrejtvé­ nyeknek, a fejtörő játékoknak, egyesek unalmukban nem találnak haszno­ sabb elfoglaltságot, minden szabadidejüket erre áldozzák, bár a játék a maga helyén pótolhatatlan, a gondolatára is lázba jövök, annyira imádok játszani, akármi is legyen, egyedüli időtöltésnek mégis meglehetősen sze­ gényes program, ha ez kevés lenne, lehet még leselkedni, plegykázni, má­ sok magánéletében vájkálni, jobb sorsra érdemes embereket befeketíteni merő szórakozásból, ez mind csodálatosan jó játék, hogy értelmesebben is gazdálkodhatnánk szétcsorgó éveinkkel? ha akarnánk, ha hagynák, vagy az a baj, hogy nem látszik, miért? Benyitok a konyhába, a két kisebbik kölyköm már az asztalnál ül, a nagyobbik lány régen az iskolában van, összeharapdált lekvároskenyér, morzsák és ételfoltok, mézesüveg, vaj, félig telt színes műanyagpoharak, piros, kék, zöld, öt régi tányér a falon, népi díszítő motívumokkal, ahogy belépek, a szemem mindig beleütközik, Jutka a fehér, beépített konyhaszekrénynek dőlve áll, annyiszor mondtam már, legalább üljön le a gyere­ kek mellé a reggelihez, az istenit neki, hadd legyen családi reggeli formája ennek az egésznek, de ő sem tud reggel enni, elszokott tőle, nézi a pusz­ títást, ami elsősorban nem az elfogyasztott mennyiségben, hanem a vissza­ maradó romokban mutatkozik, a rádió nyolc óra után még elédokádja a világ válogatott szennyét, mert nem az a hír, ha egy negyvenéves parasztember Hollandiában megcsókolja a feleségét, s ebből gyermek születik, hogy valaki alamizsnát vet a sarki koldusnak, nem bizony, a világ már csak ilyen, borzongani és csodálkozni akar, legfeljebb jólértesültnek lenni, szen­ zációra éhes, a szélsőséges, a rendkívüli kell annak, akit minden arra szo­ rít, hogy lehetőleg mindenben köznapi és átlagos legyen. Az amerikai repülőgépek ma három kötelékben bombázták Észak-Vietnamot, az arab diákok sürgetik a kormányt, hogy fegyveresen vegye vissza az izraeliek által elfoglalt területeket, mi újság, lurkók, nyomás befelé a kaját, te hallottad, hogy a kórház előtt valakit elgázolt egy teherautó, még mindig ott a vérnyomok az utcán, az az érdekes benne, hogy a tettes meg­ van, de a szerencsétlen személyazonosságát még mindig nem tudták meg­ állapítani, azt se tudják, kicsoda, általános offenzíva a chillei népi kormány ellen, híreket legközelebb tíz órakor mondunk a Kossuth adón, te jó ég, 77 �hiszen mindjárt negyed kilenc, vigyük együtt a gyerekeket az óvodába, Jut­ ka kényszeredetten mosolyog, gyalogoljon egyedül vissza - kérdezi, neki csak tizenegyre kell bemenni a városba. Most veszem észre, hogy még mindig fésületlen, a fakókék otthoni ruha rajta, vitatkozunk, miért nem szervezed úgy a napjaidat, hogy reggel együtt mehessünk el itthonról, talán nincs is igazam, úgy állapodtunk meg ré­ gebben, reggel én viszem a gyerekeket, délután ő megy értük, ha mégis annyira ráérsz, miért esik annyira nehezedre lejönni velünk, tudod, hogy nem lustaságból kérem, elaludtam, holnaptól kezdve legkésőbb háromne­ gyed hétkor kelek, az óvodánál le kell szállni a buszról, bevinni a gyere­ keket, átöltöztetni őket, az háromnegyed kilenc, mire a másik busszal be­ érek, kilenc óra, mégse járhatok délre dolgozni. Nem szólt, a gyerekek riadtan bámultak bennünket, veszi a másik nadrágját, megfésüli a haját, öltöznek, hova siettek, csak fél kilenckor in­ dul az autóbusz, még tíz perc van, Jutka a vállát vonja, gyalog megyünk, hogy ez nekem nem jutott eszembe, hiszen gyalog is lehet menni, ezzel időt nyerek, akkor viszem is egyedül a gyerekeket, maradj csak, minek jön­ nél, így beérek, az ólomszürke, téli felhők mögül előbújik a napkorong, besüt az ablakon újra kezdődik egy nap . . . 78 �tanulmány PAIS ISTVÁN Vallás és erkölcs Az egyik olyan terület, amelyen a vallás már viszonylag régóta (s fő­ ként napjainkban) a legnagyobb hatást gyakorolja - az erkölcsi élet. A vallásnak ezt az oldalát a gondolkodók már az ókori rabszolgatartó rend­ ben észrevették, s az osztálytársadalmak uralkodó körei, ideológusai sza­ kadatlanul felhasználják a maguk érdekében. Az emberi gondolkodás tör­ ténetében a vallás = csalás koncepció hívei a vallási arculatú erkölcs tár­ sadalmi szerepet két alapvető szempont szerint ítélték meg. Az egyik sze­ rint maga a vallás - s így erkölcse is - pozitív szociális szabályozó, integ­ ráló erő. Kritiász pl. cinikus nyíltsággal kijelenti, hogy a hatóságoknak a rend fenntartása érdekében szükségük van szellemi eszközökre is, amelyek közül az egyik éppen a vallás.1 A másik szerint, amelyet pl. a 18. századi francia materialisták képviselnek, a vallási színezetű erkölcs — mint szán­ dékos kitalálás - csupán a papok és gazdagok érdekeinek a kiszolgálója. A két álláspontnak közös vonása, hogy egyaránt világosan felismerik: a vallás a maga morális eszközeivel nagy befolyást gyakorol. 1 Erőszaktól a törvény óvott, semmi más, de titkon és gyakran sikerrel tette meg a gazság, mire nyíltan nem vállalkozott. Úgy vélem, egy bölcs férfiú az emberért kiagyalt ekkor valami iszonytatót, hogy rettegjen a gonosz, hogyha lopva bár, de rosszat tenne, szólna, vagy gondolna csa k: ezért vezette be az istenek hitét! Örökké ifjú, sosem lankadó erő virul —mint mondja —az emberi faj fölött, és belső szellemével hall és lát e lény, s vigyázz a jogra! Ember olyat nem tehet, és nem mondhat, mit meg ne tudna. „É p p ezért" —figyelmeztet —„h a bármily titkon rosszra törsz, látják az istenek! Hisz lényegük az ész!" (Idézi Lukács György: „A z esztétikum sajátossága." 1. 135-136. oldal). 79 �Ez a befolyás már a rabszolgatartó rendben eléggé jelentős, és a szabadok körén belül döntő mértékben a gazdagok érdekeinek a realizá­ lódását volt hivatott szolgálni. Elsősorban Keleten figyelhető meg ez a je ­ lenség nagy súllyal, mivel itt rabszolgák, akiket nem ideológiai, hanem fi­ zikai eszközökkel befolyásoltak, csak viszonylag kis számban voltak.2 A feudalizmusban a vallás a maga erkölcsi eszméivel még nagyobb erővel befolyásolta a szociális életet, mint a rabszolgatartó rendben. Ennek a ha­ tásnövekedésnek a következő tényezők az okai: a rabszolgatartó társada­ lomban a szabadok körében a rabszolgákkal szemben bizonyos érdekközös­ ség húzódott meg, ami miatt a szabadok egymáshoz való viszonyában (el­ sősorban az antik világban) a vallás osztályjellege, osztályfunkciója még nem túlságosan erős; ugyanakkor a feudalizmusban az osztályellentétek már nagyon kiéleződnek s mivel a jobbágy már nincs ura tulajdonában, mint a rabszolga, a fizikai kényszerítés eszközeit vallási-erkölcsi tényezők­ kel kell pótolni.3 Ez a szükséglet a kapitalizmusban az uralkodó osztály ré­ széről a megváltozott szociális viszonyok miatt bizonyos vonatkozásokban még tovább fokozódik, mivel itt a bérmunkás csak a gazdasági kényszer révén van függő helyzetben, de személyében teljesen szabad. A tőkés rendben ezért válik a kereszténység minden formációjában az erkölcsi esz­ köz a döntő vallási befolyásoló tényezővé. Az újkori győztes angol polgárság kapcsán Engels részletesen elemezte e jelenséget és rámutatott, hogy a chartista mozgalommal összefüggésben a burzsoázia megtanulta, mire ké­ pes a puer robustus sed malitiosus, a nép s „Most még fontosabb volt, mint valaha, hogy a népet morális eszközökkel fékentartsák; de a legfőbb és legfontosabb morális eszköz, amellyel a tömegekre hatni lehet, megint csak a vallás. Innen ered az iskolaszékek papi többsége, innen ered a bur­ zsoázia fokozódó önmegadóztatása mindenfajta jámbor demagógia céljai­ ra, a ritualizmustól az üdvhadseregig.4 Az említett okok miatt számos valláskutató jutott arra az álláspontra, hogy általában a vallás lényeges strukturális elemének tekinti az erkölcsöt, a morális elveket. Egyesek - pl. Wundt és Weber — éppen azon az alapon számítanak valamely jelenséget vallásinak, vagy rekesztenek ki a vallási köréből, hogy a fantasztikus-hamis képzetekben van-e — méghozzá döntő tényezőként — etikai elem. Wundt szerint a vallásnak két alapvető momen­ tuma van, a metafizikai és az etikai, s csak akkor lehetséges helyes vallás­ meghatározás, ha ezt a két oldalt egyszerre ragadjuk meg. „A vallás — írja — . . . metafizikai-etikai képződmény. Ezen két alkotó elemének egyi2 A. D. Szuhov: Szociálnüje i gnoszeologicseszkije kornyi religii. Izd. Ak. Nauk SzSzSzR. Moszkva, 1961. 37-43. oldal. (A rabszolgák kis számának oka Keleten az öntözéses gazdálkodás, amelyet csak a benne érdekelt szabadokra lehetett bízni. Ezért Keleten a rabszolgák száma meg sem közelíti az antik rabszolgákét (a szabad lakossághoz viszonyítva). Innét fakad az, hogy Keleten a szabadok körén belül az elnyomás ideo­ lógiai eszközeként a vallás viszonylag nagy szerepet játszik (ezt mutatja a papság fejlett intézménye is), ugyanakkor pl. a görögöknél a papság nem döntő tényező a poliszok életében és kialakulhat a racionális gondolkodás, a tudomány - írja Szuhov.) 3 Ugyanott. 58. oldal. 4 M arx-Engels: A vallásról. Bp. 1961. 247. oldal. (Kiemelés tőlem — P. I.) Egyúttal nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a kapitalizmusban a vallás már nem kizárólagos eszköze a tömegek befolyásolásának, mint a feudalizmusban volt, hanem vele együtt más ideológiai - filozófiai, politikai, etikai - eszmék is jelentős szerephez jutnak. 80 �két sem oldhatja ki anélkül, hogy az egészet össze ne törje.” 5 Az ilyen jellegű állásfoglalásokkal csak korlátozottan érthetünk egyet — csak a ké­ sőbbi társadalmi formációkat illetően mert ha elfogadjuk őket, akkor az etikai mozzanat lényeges strukturális elemként való elfogadása által egész sor ténylegesen vallási jelenséget ki kell zárnunk a vallás köréből, ahogyan ez Wundtnál, Webernél, Lukács Györgynél ténylegesen meg is történik. E korlátozott egyetértésünk ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy a vallás erkölcsi szerepét valós nagyságainak megfelelően értékeljük mind történetileg, mind pedig jelenünk vonatkozásában, amelyet éppenséggel az jellemez, hogy a valláson belül a tevékenységi hangsúly döntő mértékben a morál területére esik. Magát ezt a tényt a különféle marxista szerzők szinte teljes egyetértésben tudatosítják. ,,A vallás és az erkölcs viszonyának a problémája az egyik legégetőbb kérdés nemcsak az ateizmus elmélete, hanem gyakorlata szempontjából is. Figyelembe kell venni, hogy a vallás gyakorlati befolyást a hívők életére főként a morálon, az erkölcsi paran­ csolatokon, tanításokon keresztül gyakorol. Nem véletlen, hogy napjainkban az egyházi személyek és teológusok (mind a külföldiek, mint a hazánkbeliek) különös, mondhatni, kizárólagos figyelmet szentelnek a morális-etikai kérdéseknek"6 Hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet a cseh Kysely is: , , . . . az egyházak és a vallások érdeklődése — olvashatjuk nála — egyre inkább az emberi viszonyokra, az ember erkölcsére és szubjektív világára, a társada­ lom problémáinak területére összpontosul.”7 A morál területére való ilyen nagymérvű egyházi-teológiai összponto­ sításnak a korunkban zajló alapvető szociális változások mellett történeti okai is vannak. Többek között az, hogy az erkölcs hosszú időn át szervesen egybefonódott a vallással, és így az a látszat alakult ki, mintha eredetét, természetét tekintve vallási lenne. Ez a téves látszat idézi elő, hogy ma még sok olyan ember kapcsolódik erkölcsi vonatkozásban a valláshoz, aki az egyházak szertartásain már nem vesz részt, aki gyakorlatilag már nem tar­ tozik egyházi szervezethez, s a vallásban világnézeti, filozófiai koncepciót sem akar a maga számára lelni. Az ilyen emberek úgy vélik, hogy az er­ kölcs valláserkölcs, hogy az ateizmus talaján az ember nem lehet morális egyéniség és gyerekét sem nevelheti ilyenné. Az egyházi-teológiai körök természetesen minden lehetőt megtesznek, hogy e téves álláspontot rög­ zítsék, megerősítsék, mert azt hiszik, hogy erkölcsi befolyásuk kapcsán a vallást és önmagukat is átmentik az új társadalmi rendbe. Tagadják, hogy az ateista erkölcsös egyén lehet, mivel szerintük elszakadt minden morál transzcendens forrásától, az istentől. Azt állítják, hogy miként az ember a természetfeletti teremtésnél fogva vallásos lény, hasonlóképpen a morál síkján is csak vallási alapon lehet erkölcsös. Az egyik római katolikus teo­ lógus így ír ezzel összefüggésben: ,,A vallás kötelező. Ha van isten, aki a mindenségnek és az embernek teremtője és föltétien ura, és ha az ember­ ben van szellem, vagyis képesség ennek a tényállásnak a fölismerésére, 5 W. W undt: „Völkerpsychologie." VI. (Mythos und Religion.) Dritter Teil. Leipzig, 1923. 536. oldal. 6 D. M. Ugrinovics: „Filoszofszkije problemi krityiki religii." Moszkva, 1965. 273. oldal. 7 J. Kysely: ,,A modem ember és a vallás." Kossuth Könyvkiadó, 1965. 133. oldal. 6 81 �akkor elutasíthatatlan kötelessége, hogy ezt a tényállást el is ismerje, és ehhez igazítsa egész magatartását és életberendezését. Ámde ez a vallá­ sosság: az alapvető nagy Valóságnak megfelelő lelki magatartás. Aki tehát tusakodik az ellen, hogy vallásos magatartással helyezkedjék el az életben és a világban, ellentétbe jut az objektív nagy valósággal és a maga lé­ nyével. S ennek következménye: tehetetlenség a hitproblémákkal szemben és meghasonlottság önmagával szemben."8 Az ilyen jellegű állásfoglalások az erkölccsel kapcsolatos vallási fel­ fogások lényegét fejezik ki, azt, hogy a morál elsődlegesen tulajdonképpen nem az emberek egymáshoz való viszonya, hanem isten iránti magatartása. Vagyis: az erkölcs nemcsak, hogy természetfeletti eredetű, hanem egyúttal transzcendens irányultságú, célú is. A vallás ily módon antihumánus á llás­ pontot képvisel, és az az antrapocentrizmus, amely kezdettől fogva végső soron mindig megtalálható benne, egyre gyengül, mindinkább a transzcen­ dens istenség imádatává válik; párhuzamosan azzal a folyamattal, amely­ nek során a vallás mindjobban elszakad a reális termelési folyamatoktól. 1. Az ószövetségi tízparancsolat A zsidó és a keresztény vallás az erkölcs transzcendens eredete mellett „bizonyítékokat” vonultat fel a Bibliából, amelyek az állítólagos Sinai-hegyi isteni kinyilatkoztatással kapcsolatosak. E két vallás ideológiai képviselői azt fejtegetik, hogy a Sinai-hegyi morális parancsadás valóban megtörtént esemény s az ószövetségi események emberi felszíne mögött az erkölcs ős­ forrása, az isten rejlik. „Nyilvánvaló — írja pl. a magyar Ijjas Antal egyik cikkében — hogy az ószövetségi történet emberi és társadalmi történet is. Vele kapcsolatban jogosult az emberi, a társadalmi, a történeti szemlélet is. Azonban ez a szemlélet sem mond ellent annak, hogy meg ne keressük az események mögött a transzcendens okot: az önmagát kinyilatkoztató Istent.” Ijjas szerint a tízparancsolatból főként az első három olyan, hogy megnyugtatóan csak akkor tudjuk értelmezni, ha az isteni kinyilatkoztatást történeti ténynek fogadjuk el. „Van a Tízparancsolatnak olyan része is — mondja —, amely nem az embernek az emberhez, hanem az embernek az Istenhez való kapcsolatairól szól . . . Az első három parancs ez, amely közül a legelsőben a személyes, a láthatatlan, az ábrázolhatatlan, a min­ denható Isten deklarálja önmagát. A másodikban megtiltja, hogy akár mel­ lette, őt elismerve »idegen« (pl. törzsi) isteneket is imádjanak. A harmadik végleg kodifikálja a hetedik napnak istentiszteleti célból való megtartását. Főképp e három parancsolat történeti megjelenésének körülményei olyanok, hogy a hívő értelem csak akkor kap rájuk megnyugtató választ, ha törté­ neti valóságnak fogadja el a kinyilakoztatást.” 9 A következőkben megvizsgáljuk, hogy ez a vallási részről az erkölcs transzcendens eredete mellett elhangzó döntő - történeti — érv igazságot takar-e. Másként fogalmazva: kísérletet teszünk annak megmutatására, hogy az ószövetségi „kinyilakoztatás” parancsolatai csupán meghatározott, történelmileg változó emberi viszonyok transzcendens formájú vetületei. 8 Schütz Antal: „ Dogm atika." 9 Új Em ber: 1964. aug. 23. 82 I. Bp. 1947. 24. oldal. �A Sinai-hegyi kinyilatkoztatás: mítosz Vizsgálódásainkat azon helyek elemzésével kezdjük, amelyek az állító­ lagos Sinai-hegyi kinyilatkoztatás eseményeit beszélik el az Ószövetségben. Ezekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy benső ellentmondások rejlenek bennük, s így egymás hitelét lerontják. Ha megnézzük pl., hogy ki írta fel a második két kőtáblára a tiltásokat, akkor eltérő válaszokat kapunk a Pentateuchban. Egyes szövegrészek szerint Mózes. Az Exodus így beszélteti hozzá istent: ,,Írd fel ezeket a szavakat". Majd megjegyzi, hogy a zsidók vezetője „felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot” (34, 27-28). Más helyek viszont éppenséggel azt állítják, hogy maga az isten véste fel a második két kőtáblára a tiltásokat. Az Exodusban isten így „szól” Mózeshez: „Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra a szavakat, amelyek az előbbi táblán voltak, s amelyeket széttörtél” (34,1). Ugyanígy nyilatkozik a Deuteronomium 10. fejezetének 2. verse is, majd Mózes kijelenti istenről: „És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét” (10,4) Már maga ez a felemlített ellentmondás, amely az összes közül talán a legjelentéktelenebb, arra utal, hogy a tízparancsolattal kapcsolatos isteni kinyilatkoztatás nem történeti tény. A szövegek további boncolgatása minden kétséget kizáróan meggyőz bennünket e nézet helyessége felől. Hogy miért? Mert olvasásuk során ki­ derül, hogy az Ószövetség a Sínai hegyi parancsadást illetően legalább három egymástól lényeges módon különböző elbeszélést tartalmaz. Közülük kettő (Ex. 20. és Deut. 5. fejezet) aránylag egyező vonásokat mutat. A har­ madik viszont ezektől alapvető mozzanatokban eltér. Míg az előbbi két tör­ ténet-változat magában foglalja a „Ne lopj!” , „Ne ölj!”, „Ne paráználkod­ jál!", „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” , Ne legye­ nek néked idegen isteneid én előttem!” , „Ne kívánd a te felebarátodnak házát stb.!” , „tiszteld atyádat és anyádat” tiltásokat illetve parancsolato­ kat, addig ezek a harmadikként említett variációból teljességgel hiányza­ nak. Viszont találunk benne helyettük egészen más előírásokat: „A kovásztalan kenyér (peszach) ünnepét megtartsad!” , „Mindaz, ami az anyja méhét megnyitja, enyém legyen!” , „A hetek ünnepét (pünkösd) is megtartsad, a betakarítás ünnepével együtt!”, Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úr színe előtt!", „A peszach áldozat vérét ne öntsd ki kovász mellett, és az áldozat ne maradjon meg reggelig.” - Úgy hisszük, hogy a szövegrészek puszta összevetése már önmagában eléggé bizonyítja, hogy az állítólagos Sínai-hegyi kinyilatkoztatás nem történeti tény. Még a két alapvetően egyező tízparancsolat-változat összehasonlító elemzése is ad némi érvet álláspontunk igazolásához, ha megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy mivel indokolják a szombat ünnepnapként, istentiszteleti célból megtartását? Indokolásuk különböző: Az Exodus így írja le az ünnep okát: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszentel­ jed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon . . ., mert azokban van, a hetedik napon pedig megnyugvék. Azért meg­ áldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (Ex. 20,8—11). Vagyis az idé- 83 �zett hely szerint: a szombat az isten teremtés utáni megpihenésével kap­ csolatos emlékünnep. A Deuteronomium 5. fejezete egészen más okkal ma­ gyarázza a szombat kötelező megtartását. Ezt mondja: ,,És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged az Űr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad” (5. vers). E szöveg­ rész szerint tehát a szombat a zsidók Egyiptomból való állítólagos szabadu­ lásának emlékünnepe. A szombatra vonatkozó két ellentmondó megindoklás egymás hitelét és a transzcendens eredetét állító nézet igazságát egy­ aránt lerontja. Ma már nem tudjuk megállapítani, milyen körülmények között alakult ki a zsidóknál a szombati ünnep s eredetileg milyen mozzanatok fejeződ­ tek ki benne. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a vele kapcsolato­ san utóbb említett megokolás aránylag késői korból származik. Ezt csak akkor fűzhették hozzá, amikor a zsidóság már nemzetté, államba szervező­ dött, vagy legalábbis amikor ez a folyamat már eléggé előrehaladott fokot mutatott. Az ünnep azonban maga jóval korábban keletkezhetett. Az első indoklás a Genezis első teremtés-mítoszának gondolatvilágához látszik kapcsolódni, amelyben a hatnapos teremtés szerepel. Megjegyzendő azon­ ban, hogy a Genezis szóban forgó teremtés-leírásának istensége nem Jahve ( „ Úr” ), aki a Exodusban a teremtés utáni pihenésre hivatkozva a szombati ünnepet „elrendeli", hanem Elohim („Isten” ). Figyelembe veendő továbbá az is, hogy a nomád állattenyésztés időszakában, amelyből az első bibliai teremtés-mítosz származik, a heti pihenő-, ünnepnap az életmód s a ­ játosságai miatt nem alakulhatott ki. Épp ezért szinte bizonyosnak tekint­ hetjük, hogy a zsidók a szombat ünnepét az „ igéret földjén” talált, már letelepült, földműveléssel foglalkozó népektől vették át; éppúgy, mint az aratás és a betakarítás ünnepét.10 Ne lopj! Már az eddig elmondottakból látható, hogy a tízparancsolat földi­ emberi viszonyok transzcendens kivetítése. Ugyanerről győz meg bennünket a Ne lopj! tiltásának és a vele kapcsolatos szövegrészeknek az elemzése. A keresztény teológusok azt állítják, hogy isten minden dologra vonatkozó­ an nyilatkozta ki parancsolatát. A bibliai szöveg egyetemes formája mögött azonban tartalmilag éppenséggel relatív jelleget találunk. A különféle ószövetségi helyek vizsgálatakor kiderül, hogy konkréten csak a zsidók belső viszonyaira vonatkozott, csak a zsidóságon belül tiltotta a lopást. Ugyanakkor külső vonatkozásban nemcsak megengedte, hanem bizonyos esetekben — egyéb, hasonló fejlettségi fokon álló népek erkölcsével egye­ zően — meg is követelte más törzsek, nemzetek kirablását. Ennek igazolá­ sára néhány példát említünk fel. A zsidók kifosztották az egyiptomiakat 10 A szombat állítólag eredetileg a „ szerencsétlenség napja" volt tabu jelleggel, és ezért nem volt rajta szabad dolgozni. (V. ö .: M ax W eber: „W irtschaft und G esellschaft." I. Tübingen, 1956.) 84 �(Ex. 12, 36), Szihon városainak barmait prédára vetették (Deut. 2, 35). H a­ sonló eseményről számol be a básáni Óg legyőzésével kapcsolatosan Deut. 3, 7. Józsué könyvében pedig ezt olvashatjuk Ai város bevételével összefüg­ gésben: „A barm ot. .. és ami zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izrael az Úr rendelete szerint. Amint utasította vala Józsuét.” (8, 27). Felmerül a kérdés: miképpen kell értelmeznünk a Ne lopj! tiltását valós társadalmi funkciója szempontjából? Kétségtelenül az volt a legfon­ tosabb feladata, hogy a már kialakult vagy erősen kialakulóban lévő ma­ gántulajdont birtoklója számára biztosítsa. Ezen belül mindenekelőtt a gazdagok érdekeit szolgálta. A vagyoni differenciálódás történelmileg első időszakában (és a későbbi osztálytársadalmakban) azonban kétségtelenül a szegényebb tulajdonosok érdekeit is kifejezése volt bizonyos mértékig. A szegények a még létező közösségi szellem felhasználásával a gazdagok ellen irányították ezt a tiltást, akik minduntalan áthágták különféle módokon. Ezt világosan mutatják az Ószövetség prófétikus könyvei, amelyek állandó­ an a szegények, a kisemmizettek védelmére kelnek a gazdagok rabló és csaló tevékenységével szemben. Ésaiás a fejedelmeket megátalkodottaknak, a lopok társainak nevezi, akik kedvelik az ajándékot és a vesztegetést (1, 23), s kijelenti: „Ja j azoknak, akik a házhoz házakat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz” (5, 8), mert a bűnös gazdagoknak halál lesz a sor­ suk és romjaikon majd idegenek fognak élni. A hasonló helyek tömkele­ gével találhatók Ésaiás, Ámosz és Mikeás könyvében. Egy a Ne lopj! parancsát kiegészítő másik tiltás elsődlegesen ugyan­ csak a gazdagok érdekeit szolgálta a következő szavakkal: „Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (Ex. 20, 17). Ez a tiltás olyan történeti időszakban keletkezett, amikor már kialakult a zsidóknál a monogámia s maga a fele­ ség is csak egszerű tulajdonként szerepelt. Nem véletlenül említi az idézett tiltás a vagyontárgyak között, és csak a ház után. A Ne lopj! parancsa azzal párhuzamosan irányult egyre a vagyoni differenciálódás a történelmi fejlődés során. Ily módon a mindenkori kizsákmányoló magántulajdonoso­ kat, az osztálytársadalmak uralkodó osztályainak érdekeit volt hivatott vé­ delmezni. Ne ölj! A bibliai szövegek elemzése a Ne ölj! tiltásával kapcsolatosan is arról győz meg bennünket, hogy ez a parancs sem egyetemes érvényű az Ószö­ vetségben. Nem azt jelenti, hogy senkit sem szabad megölni, hanem konk­ rét értelme így hangzik: nem szabad megölni a saját nemzetségedhez, törzsedhez, népedhez tartozót, viszont meg szabad, esetleg meg kell ölnöd az idegent, az ellenséget. Ez az erkölcsi parancs már a nemzetiségi társa­ dalomban funkcionált. Azt mondhatjuk, hogy a közösség belső életének szokás-alapja volt. Megsértésére a legritkábban került sor és ilyenkor na­ gyon szigorúan büntették megszegőjét. A közösségből való kizárással, ami 85 �szinte a halállal volt egyenlő számára. A későbbi időszakban azonban a Ne ölj! parancsának értelme jelentős mértékben módosul, amikor a zsidó­ ság történetében sor kerül a nemzetté, álammá szerveződésre, amikor a különféle törzsekből, népekből összeolvadás révén létrejön a zsidó nemzet. Ekkor általánosabb tartalmú lesz, mert a heterogén népelemek viszonyla­ tában is tiltja az ölést. E mozzanat az Ószövetségnek csak későbbi eredetű szövegeiben jelentkezik. A „honfoglalás” idején — s azt megelőzően — külső vonatkozásban a Ne ölj! még korántsem tiltja emberek leölését, sőt nem egy esetben — istenre való hivatkozással! — egyenesen előírja erkölcsi kötelességként. A Deuteronomiumban pl. a Szihon felett aratott győzelemmel kapcsola­ tosan ezt olvashatjuk: „És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit" 2, 34). Hasonló tartalmú helyek még az Ószövetségben: Deut. 3, 6; Józsuáé 6, 21; 10, 28. 30—34. stb. Olyan esetről is beszámol a Pentateuch ,amikor a zsidók nem öltek meg minden embert, hanem csak a férfiakat; nőket és a gyerekeket pedig — bizonyára saját soraik erősítése, létszámuk szaporítása érdekében — magukkal vitték: „fog­ ságba vivék Izrael fiai a Midianiták feleségeit és azoknak kisdedeit” (Num. 31, 9). Az összes ilyen szövegrészek úgy állítják be a dolgot, mintha a városok elfoglalását, javaik elrablását, lakosaik leöldöklését maga az isten elren­ delte volna. Józsusé könyve az eseményeknek ezt a transzcendens, külsőd­ leges átélését egyhelyütt a következő szavakkal juttatja kifejezésre: a zsidó­ ság „megöle minden élőt, amint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene” (10, 40). Nem egy esetben az istenség is „részt vesz” a csatákban népe oldalán. Egyik alkalommal köveket „hullata” az emoreusokra (Józsué 10, 11). Más alkalommal Dávidnak azt a parancsot „a d ja ", hogy csak akkor támadhatja meg a filiszteusokat, amikor ő maga megy majd előtte, hogy „megverje a Filiszteusok táborát" (2 Sám. 5, 24). A Deutero­ nomiumban olyasmiről is olvashatunk, hogy egyszer a zsidók vereséget szen­ vedtek az emoreusoktól, mert olyankor támadtak rájuk, amikor istenük nem volt velük (Deut. 1,42—43). Emögött persze valóságosan az a tény húzódik meg, hogy a nomád zsidók nem bírtak a hegyeken, halmokon levő erődített városokkal, képtelenek voltak ezeket elfoglalni. Józsué könyve adatot is szolgáltatott erre (11,13.) Hogy a Ne ölj! parancsa Mózes idejében és későbben sem volt egye­ temes érvényű tiltás, bizonyítja az, hogy a zsidóságon belül is szép számmal előfordultak gyilkosságok, amelyekről a különféle bibliai helyek beszámol­ nak. Ezek egy része szándékos, más része pedig akaratlan eredetű volt. Az Ószövetség szövegei szerint Józsué idejében és később a szándékos gyilkosságot halállal büntették — a szemet szemért, fogat fogért elve alap ­ ján. Az Exodusban így „szól” isten ezzel kapcsolatosan: „Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra” (2 1 , 244). Az akaratlan gyilkosnak azonban a vér­ bosszúlók elől lehetőséget biztosítottak az életben maradásra. Az ilyen emberölőknek menedékvárosokat jelöltek ki. Ha ezek valamelyikébe el tud- 86 �tak jutni, tettük elkövetése után, akkor a vérbosszúlók a menedékvárosok falain belül nem nyúlhattak hozzájuk, nem is kellett őket kiadni. Viszont a város falain kívül a gyilkosokat a vérbosszúlók megölhették. (Num. 35, 27). Józsué könyve a következőket mondja a menedékvárosokkal kapcsola­ tosan: „Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam néktek Mózes által, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vér­ bosszúló elöl. Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját és nem gyűlölte ő azt annak előtte. És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, amíg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott vala" (Józsué 20, 1-6). Ez az idézet már olyan viszonyokra utal, amikor a zsidóság letelepült életmódot folytat, amikor a nemzetségi viszonyok erősen felbomlottak. Ezért kerül sor a vérbosszú korlátozására. A zsidó államiság már létező realitá­ sára utal az előbbi szövegben a főpap említése is. Máshelyütt pedig arról olvashatunk, hogy a menedékvárosok joga a nem-zsidó akaratlan gyilko­ sokat is megillette. Tehát e városok kijelölése már a különféle etnikai ele­ meket átfogó zsidó államiság és nép kialakulásának folyamatát jelzi, mert már nem nemzetségi-törzsi keretekben, hanem területi-állami alapon in­ tézkedik. Az utóbb említett hely így hangzik: „Izrá el fiainak és a jövevény­ nek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből öl meg valakit” (Num. 35, 15). Az Ószövetség persze a különféle szabályokat, tiltásokat, amelyek a társadalmi együttélést voltak hivatottak szabályozni, visszavetíti a régmúlt­ ba, hogy ily módon — istenre hivatkozva — könyebben betarthatók legye­ nek. Egyúttal nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Pentateuch ko­ rántsem egyforma elbírálást alkalmaz a szándékos gyilkosság elkövetőit illetően, hanem a gazdagokat, a szabadokat s ezek érdekeit részelteti előny­ ben. Nagyon határozott formában látszik ez a következő előírásból, amely éppenséggel nem a szemet szemért elvet alkalmazza a büntetésben: „Ha valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg. De ha egy vagy két nap életben marad, ne bün­ tett essék meg, mert pénze ára az” (Ex. 21,20—21). Tehát a rabszolga gyil­ kosa csak büntetést köteles fizetni, de életének nem esik semmi bántódása. Az Ószövetségben tehát bármiféle isteni és egyetemes Ne ölj! tiltást kimu­ tatni törekedni — hiábavaló és megalapozatlan dolog. Megjegyzendő egyébként, hogy Hammurapi törvénysztéléje nagyon sok hasonló vonást mutat tartalmi szempontból a zsidók parancsolataival Talán ez volt az utóbbiak ősmintája. Hammurapi is isteni kinyilatkoztatásként igyekszik föltüntetni az általa megfogalmazott parancsolatokat, törvényeket. 87 �Arról beszél, hogy ezeket Samas napistentől11 kapta. Hammurapi elvei egyébként a társadalmi egyenlőtlenségek, vagyoni és hatalmi viszonyok alapján ítélik meg a lopást, ölést. Nemcsak a szabadok és rabszolgák vonatkozásában, hanem a szabadon belüli viszonylatban is. Ha pl. egy szabad ember vele azonos rangú szabad szemét kiütötte, akkor az övét is ki kell ütni. De ha egy alacsonyabb rangú szabad rovására követte el ugyanezt a tettet, akkor csak büntetést kellett fizetnie A Ne ölj! parancsával kapcsolatosan még egy érdekes mozzanatra kívánunk rámutatni. Arra, hogy a különféle ószövetségi helyek tanúsága sze­ rint a zsidóknál e tiltás általános formája ellenére megvolt az emberi áldo­ zat szokása. Állítólag maga az isten követelte meg illetve fogadta el önma­ ga számára az emberi áldozatokat. Ezeknek három formájáról tesznek em­ lítést az Ószövetség egyes részei. Közülük az első az, hogy az istenség magának „követeli" nemcsak az állatok első utódait, hanem az emberek elsőszülötteit is. Az Exodusban ezeket olvashatjuk: „És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az” (13,1-2). (Hasonló gon­ dolatokat tartalmaznak a következő helyek is: Ex. 34,19; Num. 3,13. stb) Anélkül, hogy az emberáldozattal foglalkoznánk, röviden csak arra utalunk, hogy megjelenése történelmileg a földművelés kialakulásával függ össze. Nem isteni rendelésre, hanem hamis képzeteik miatt kezdtek a zsidók a többi népekhez hasonlóan — embereket feláldozni. Érdekes hogy a későbbiek során, ahogy a társadalmi fejlődés előre­ halad, az emberáldozatok fokozatosan háttérbe szorulnak, majd teljesen eltűnnek. Az Ószövetségben az elsőszülöttek feláldozása szintén megszűnik. Persze megint istenre, isteni rendelésre hivatkoznak azok a helyek, melyek előírják, hogy nem kell és nem szabad az elsőszülött gyerekeket feláldozni. Közben azonban ellentmondanak egymásnak abból a szempontból hogy miért nem „tartja” már többé szükséges dolognak isten az ilyen áldozatokat. Egyes ószövetségi szövegek szerint isten azt „kívánta", hogy az elsőszü­ lötteket állatokkal kell helyettesíteni az áldozásban illetve megváltani. Er­ ről beszél pl. az Exodus 13. fejezetének 13. verse és 34. fejezetének 20. verse. Ennek az egész helyettesítésnek igazoló mondája az az elbeszélés, amely Izsák feláldozásáról szól. Ez elmondja, hogy Ábrahám — isten óhajának 11 A vallás történetében nagyon gyakori dolog, hogy a morális, a jog i elvek forrásaként, illetve őreként a Nap (mint istenség) szerepel. Ezt látjuk nemcsak a mezopotámiaiaknál, hanem a zsidóknál, a görögöknél és a rómaiaknál is. Úgy véljük, helyes Max Weber álláspontja, mely szerint az egyes népek azért kapcsolták morális és jo g i elveiket a Naphoz (vagy valamely égitesthez), mert ennek mozgásában változatlan szabályosságot ismertek fel és hasonló változatlanságot igyekeztek biztosítani morális normáinak, jogi törvényeinek is. Ugyanakkor W eber a személyes etikai istent szociális, tehát közvetlen tartalmát tekintve az ókori egyeduralkodóból vezeti le. ,,A természetfeletti személyes etikai isten — írja — . . . előázsiai koncepció. E koncepció akkora egyezést mutat a földön mindenható EG Y király racionális-bürokratikus kormányzatával, hogy a kauzális kapcsolatot nem lehet tagadni." (,,W irtschaft und G esellschaft." I. Az első problémával kapcsolatosan lásd a 252. oldalt; az idézet helye: 247. oldal.) 88 �megfelelően — fel akarta áldozni egyszülött fiát, de az utolsó pillanatban tettét isten megakadályozta s egy kost küldött feláldozás céljából Izsák helyettesítésére (G en. 20. fejezet).12 Egy másik variáció szerint azért nem kell már többé az elsőszülötteket feláldozni, mert isten áldozatként helyettük a lévitákat választotta ki magá­ nak papi szolgálatra. ,,Íme és kiválasztottam a lévitákat — „szól’’ az Isten Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, amely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták az enyéim” (Num. 3, 12). E két indoklás ellentmondó volta világosan bizonyítja, hogy az első­ szülöttek feláldozásának megszűnésével és létével kapcsolatosan emberi viszonyok vallási kivetítéséről van szó. Nem természetfeletti lény követelte az elsőként született gyermekek feláldozását és nem is ő kívánta e barbár szokás megszüntetését. Az emberáldozatoknak másik formája az úgynevezett hálaáldozat, amikor is bizonyos egyének ígéretet tesznek vallási alapon istennek az Ószövetségben, hogy kívánságuk teljesítése esetén élő embert áldoznak neki. Ezzel kapcsolatban egy példát említünk meg. A Bírák Könyve el­ mondja, hogy az egyik zsidó bíró, Jefte, a következőket kérte istenétől. Segítse győzelemre az ammonitákkal szemben, s ha ezt a kívánságot telje­ síti, azt fogja feláldozni neki hálából, amivel hazamenéskor legelőször há­ zánál találkozik. Jefte győzött, s odahaza legelőször egyetlen gyermekével, leányával találkozott, és fel is áldozta őt korábban tett fogadásának meg­ felelően (Bírák 11. fejezet). Az emberáldozatok harmadik formája, amely az Ószövetségben szere­ pel, az úgynevezett építési áldozat. (Az ilyen áldozatok régebben széles 12 A különféle élőlény-áldozatokat (ezeken belül az ember-áldozatokat), ha már egyszer mint téves hiedelmek rituális kifejeződései kialakultak, csak nagyon nehezen, csak igen nagy lassúsággal sikerült a későbbi nemzedékeknek humanizálni s végül megszüntetni. Az emberáldozatokat pl. gyakran kevésbé értékes — az áldozok számára kevésbé érté­ kes - egyénekkel HELYETTESÍTIK. Az inka uralkodó önmaga helyett saját fiát, az ókori görögök önmaguk helyett foglyokat vagy fóbűnösöket áldoztak fel. Hogy még ez a helyettesítés is milyen nehezen jutott érvényre, mutatja a következő vallástörténeti tény: A karthágóiak az ókorban saját gyermekeiket szokták egyidőben feláldozni M olo knak. Egy idő után azonban az emberi szeretetérzés legyőzte a korábbi vallási tudat és rituálé szabályát náluk és saját gyermekeiket olyan más gyermekekkel kezdték helyet­ tesíteni, akiket külön erre a célra vásároltak és felneveltek. Ez a helyettesítés azonban a későbbiek során problémákat vetett fel, mert az Agathoklésszal vívott csatában ve­ reséget szenvedtek s ezt a csatavesztést úgy értelmezték, hogy az isteni haragnak a következménye a helyettesítés — az istenség becsapása miatt, Ezért, hogy az istent kiengeszteljék, az érzelmi függőség állapotába jutott karthágóiak ismét visszatértek a korábbi barbár szokáshoz. Roppant nagy áldozást rendeztek ,,lecsillapítani" M olok haragját. (E. B. Taylor: ,,D ie Anfänge de r Cultur." II. 404-405. oldal). - Az emberáldo­ zatok civilizálódásának sajátos formája volt — az Ószövetségben és különféle népeknél szereplő állatokkal történő helyettesítésen kívül — az a módszer, hogy a korábban fel­ áldozott egyének helyett csak valamilyen TESTRÉSZÜKET áldozták fel a későbbi nem­ zedékek, majd még későbben még ezt is helyettesítették, pl. a tényleges ujjat aranyból készült ujjal. Hasonló folyamat az állatáldozatok civilizálódása során is lejátszódott. A vallástörténeti irodalomban pl. közismert, hogy az ókori görögök egyidőben egész ökröt szoktak áldozni az isteneknek. A későbbiek során azonban már csak az ökörnek az ember számára értéktelen részeit juttatták az isteneknek, mondván, hogy amikor az ősi időkben az emberek és az istenek az áldozati állaton megosztoztak, akkor Zeusz a Prométheusz által csinos külsővel ellátott, de belül értéktelen állatrészeket tartalmazó rakást választotta, s ez a választás megmásíthatatlan. 89 �körben elterjedtek voltak a letelepült népeknél. A Kőmíves Kelemenről szóló ballada is e gondolatkörbe tartozik.) Ez a helyi szellemek, istenségek meg­ nyerését célozza, rokonszenvüket igyekszik az áldozó építő a maga javára megnyerni, illetve rosszindulatukat törekszik leszerelni. Józsué könyvében azt olvashatjuk, hogy Jérikhó lerombolása után Józsué átkot mondott a kö­ vetkezőképpen: „Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse a várost, Jerikhót. Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!” (6, 26). És a Királyok első köny­ ve leírja, hogy Akháb királyságának idején a bétheli Hiel Józseué átkának megfelelően építette fel a várost: „Az ő elsőszülött fiának Abirámnak élete árán veté meg annak fundamentumát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állította fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, amelyet szólott volt Józsué, a Nun fia által.” (16, 34).13 „Az atyák ették meg az egrest..." A tízparancsolat szövegében egy a mai ember számára meghökkentő részlettel találkozunk, amelyről az első pillanatban ugyancsak nehéz el­ dönteni, mit is akar jelenteni. A szövegrész, amelyre gondolunk, a követke­ zőképpen hangzik: „én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiaikban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik en­ gem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják” (Ex. 20,5—6.). Mit is mond ki az idézett szöveg, amelyet a Biblia isten szájába ad? Azt, hogy az atyák vétkeit az istenség megbünteti a fia kban, az atyák jótetteit pedig megjutalmazza az utódokban. Vagyis: a gyermekeket nem saját tevékenységük, hanem elődeik, szüleik cselekedetei szerint ítéli meg. A mai ember számára ez az elv antihumánus, mert szerintünk minden em­ ber a maga tettéért felelős. Így tehát joggal merül fel a kérdés: milyen valóságos viszonyok húzódnak meg az említett, erkölcstani tartalmat kife­ jező „isteni” szavak mögött? Korántsem túlvilági momentumok. Gyakorlatilag egy nagyon ősi tár­ sadalmi állapot sajátos erkölcsisége fogalmazódik meg bennük. Azon fej­ lettségi foké, amikor a társadalom életében a nemzetségi közösség még szinte kizárólagos szerepet játszott. A szóban forgó morális elv olyan idő­ szakból ered, amikor a nemzetség egyes tagjai a közösség köldökzsinórjá­ ról még nem szakadtak le. Ekkor az egyének léte csak a nemzetség révén lehetséges. Éppen ezért érdekközösség áll fenn közöttük, s a nemzetséghez képest jelentéktelenek. E sajátos helyzetet a vallástörténészek egy hason­ lattal szokták jellemezni, amely szerint a nemzetség (az igazi létező) egy élő fa törzse, tagjai pedig (a nem igazi létezők) csak a fa ágai. A közösség képviseli a mulandó egyénekkel a folytonosságot. Az egyes emberben tu­ lajdonképpen a közösség cselekszik s éppen emiatt az előbbi tetteiért az utóbbi felelős. Ily módon a nemzetség tagjai történelmi (vertikális) és min13 Frazer beszámol róla, hogy finomult formában ezt az áldozatfajtát még a mostani század elején is gyakorolták Görögországban. Az építő titokban megmérte egy férfi árnyékát s a méretére alapozta házát, majd szentül hitte, hogy a ,,beépített" férfinak („a méret azonos eredetijével" alapon) egy éven belül meg kell halnia. („D e r goldene Zweig." 280. oldal.) 90 �den jelenkori (horizontális) vonatkozásban folytonossági közösséget alkot­ nak, ami annyit jelent, hogy a nemzetségi ősök pozitív és negatív tetteiért egyaránt felelősek az utódok. A felemlített hely tehát sajátos transzcendens formában, isten szájába adva a szót, fejezi ki az ősi nemzetségi közösségi erkölcsét. (Hiba lenne tehát, ha a mai vallási felfogást, amely az etikai individualizmus talaján áll, visszavetítenénk az emberiség egész múltjára és úgy vélekednénk, hogy a vallások mindig az individuális erkölcsi elvek szószólói voltak.14 A későbbiek során - amikor a nemzetségi társadalom felbomlik, ami­ kor kialakult a magántulajdon, a vagyoni differenciáltság, a kizsákmányo­ lás, az elnyomás, az osztályviszonyok —, a szóban forgó közösségi-etikai elv elveszti létalapját. Hogy miért? Mert most már az eltérő társadalmi helyzetű és érdekű egyének különböző módon ítélik meg ugyanazon csele­ kedeteket, s így a kollektív erkölcs helyébe fokozatosan az individuális lép. Ennek a folyamatnak a zsidók történetét illetően már Jeremiás könyvében nagyon határozott jeleivel találkozunk. Jeremiás a jövőre vonatkozóan a következőket jósolja: „Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fia k foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele” (31, 29—30). Jeremiás tehát már az individuális erkölcsi megítélés híve — bár még csak a jövőre vonatkozó jóslás formájában —, ami arra utal, hogy az ő idejében a nemzetségi társadalom közösségi viszonyai már jelentős mér­ tékben meggyengültek. Ezékielnél az individualizmusnak még határozottabb kifejeződésével találkozunk. Nála az istenség már így „beszél” : „Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szokták mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fia k foga vásott meg bele? Élek én, . . . nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izrá elben. Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, an­ nak kell meghalnia" (18, 2-3). Ezékiel részletesen, konretizálva kifejti, hogy az az egyén, aki „igazsá­ got cselekszik” — betartja az isten iránti kötelezettségeket: senkit nem nyo­ morgat, a zálogot visszaadja, nem uzsoráskodik stb. —, ősei rossz tettei miatt nem hal meg, hanem „élvén él” . Viszont ha ennek az „igaz” ember­ nek fia „Mindezeket az utálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen rajta!" Tehát az ős, az atya pozitív erkölcsi cselekedetei nem mentesítik az utódot, ennek viselnie kell saját negatív tetteinek erköl­ csi következményeit. Továbbfolytatva fejtegetéseit Ezékiel a következőket mondja. Ha mármost e gonosz fiúnak gyereke születik, aki apja utálatos­ ságait nem cselekszi, akkor az „ilyen ne haljon meg atyja vétkéért” . Az á l­ talános megfogalmazás így hangzik Ezékielnél: „Amely lélek vétkezik, annak 14 A nemzetségi rend vallásának a szubjektuma tehát a kollektíva s — ahogy azonnal látni fogjuk — osztálytársadalmak vallásainak, az ún. világvallásoknak a szubjektuma az individuum. (V. ö .: Lukács György: „Az esztétikum sajátossága." 2. 722. s 727. oldal. „. . . a ma oly domináló én-érzés — írja Lukács — az egészen primitív korszakok mindennapi életében egyáltalán nem vagy legfeljebb csíraszerű állapotban lehetnek je le n ." 91 �kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága" (18, 20).15 Az elmondottakból látható, hogy az Ószövetségben mind a korábbi kö­ zösségi, mind a későbbi individuális erkölcsi felf ogás transzcendens kivetülés formájában öltött megfogalmazott alakot. E formában azonban min­ den esetben tartalmilag az éppen adott időszak konkrét társadalmi viszo­ nyai rejlenek. Az individualizmus egyébként történelmileg alapvetően pozi­ tív szerepet játszott az ószövetségi időkben, mert az egyén adottságait, ké­ pességeit (igaz, az önzésben) megszabadította a nemzetségi rend, a vének végtelenül konzervatív, s egy időponttól kezdve a fejlődést mindinkább aka­ dályozó bilincseitől. Ne legyenek néked . . . ! Ne csinálj magadnak . . . ! Már korábban szó esett róla, hogy Ijjas idézett cikke szerint az első három parancsolat, amelyek isten és ember viszonyára vonatkoznak, köve­ telik meg leginkább a kinyilatkoztatás történeti tényként való elfogadását. Nos, a harmadik parancsolattal, a szombat ünnepként való megtartásával kapcsolatosan már láttuk, hogy az ilyen állítás alaptalan. Most vizsgáljuk meg, milyen tényleges momentumok fejeződnek ki az első két tiltásban, amelyekben az isten „megköveteli” a zsidóságtól: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszted azo­ kat . . ."(Ex. 20, 3-5). Ez a két tiltás tulajdonképpen szorosan összefonódik, a zsidó vallás történelmi fejlődésének együttesen alakuló két oldalát jelenti. Mindkettő a zsidóság társadalmi-történeti fejlődésével áll összefüggésben, általa meg­ határozott. Az első tiltás tulajdonképpen a zsidóság letelepülése utáni nem­ zetté szerveződésének objektív tényéből fakad. Ennek előfeltétele s később az államiság létének, funkcionálásának fontos szükséglete volt egy egysé­ ges ideológia, ami ebben az időben csak vallásos formában nyerhetett megfogalmazást. Méghozzá oly módon, hogy a sokféle törzsi isten ellen felléptek az egyesítést politikailag-gazdaságilag végrehajtó erők: vagyis tulajdonképpen a széthúzó törzsi erők ellen léptek fel. Méghozzá az egyistenhit vallási ideológiájának segítségével. A most elmondottakból egy nagyon érdekes következmény adódik. Ha egyszer a nemzetté, az államisággá szerveződés érdekében a zsidóság ve­ zetői, a gazdagok fellépnek a helyi, törzsi istenségek ellen, akkor egyúttal 15 Érdekességként két dolgot jegyzünk meg. Egyrészt azt, hogy a nemzetségi társadalom közösségi erkölcsének bizonyos fokú olyan maradványaira, melyek szerint az apa tettéért esetleg a gyerek viseli a következményt, Hammurapi törvényei között is akadunk. Az egyik § szerint, ha egy szabad ember megölte egy másik szabad ember leányát, akkor a halált megütéssel előidéző apa LEÁNYÁT is halállal kellett sújtani (210. §). Hasonló gondolatot tartalmaz a 230. § is. Másrészt azt, hogy az Ószövetségben is vannak olyan konkrét példák, amelyek szerint az utódok bűnhődnek atyáik tettei miatt. Dávid miatt fia (2 Sám. 12, 14), Saul miatt 5 leszármazottja (2 Sám, 21, 6-9), Akház miatt utódai (1 Kir. 21, 29 és 2 Kir. 10, 11-17.) 92 �el kell vetniük azokat az érzéki-konkrét formákat is, amelyekben ezek az istenségek elképzeltetnek. Tehát a különféle állati, növényi, bálvány istene­ ket, amelyek többnyire a totemkorszakból származnak. Ugyanakkor olyan istenség-arculatokat kellett kiformálniuk, amely a kialakulófélben lévő, majd minden etnikai elem számára egyaránt elfogadhatónak mutatkozott. E célra pedig csak egy szinkretikus, elvont, nem durván antropomorf istenség le­ hetett alkalmas. Éppen ezt a követelményt fogalmazza meg a második til­ tás, amikor a konkrét-érzéki istenségeket elítéli.16 Persze zsidó vallás csak lassan fejlődött át a későbbiek során monoteizmusba, a mindenség egyetlen természetfeletti lényévé és megalkotójává módosult Jahve vallásává. Ezzel összefüggésben a zsidóknál még nagyon hosszú időn keresztül megtalál­ juk a különféle érzéki istenségeket s kultuszukat. Ezek közül megemlítünk néhányat. Nehémiás könyve érdekes utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a zsidóknál Jahve tisztelete történelmileg a borjú kultuszhoz kapcsolódik s magát Jahvét a borjúval (korábban totemállat) azonosították a zsidók. Az utóbbiakról ezt írja: ,,még borjúképet is csinálnának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki kihozott téged Egyiptomból . . .” (9, 18). Ezek a szavak arra utalnak, hogy a zsidók az állítólagos egyiptomi kivonu­ lás után imádták a borjút. Ugyanerről számolnak be a következő helyek: Ex. 32, 19; Deut. 9, 16. A borjú későbbi kultuszáról is közölnek különféle ószövetségi helyek adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a honfoglaló zsidóknál még nem volt semmiféle monoteizmus, hanem csak törzsi-totemistenségek, s ezeket tisztelték és csak a később kialakult egyistenhit idősza­ kában kezdték a monoteizmust a távoli múltban létezettnek feltüntetni. Maga Sámuel is üszőt áldoz (1 Sámuel 16, 2). Jeroboám pedig - tapinthatóan a politikai és területi szempontból az Izráelt leigázni igyekvő Juda királyával, Roboámmal szemben, aki Jeruzsálemben otthonos Jahve kul­ tuszát igyekezett céljai érdekében felhasználni — ismét feleleveníti a borjú tárgyi kultuszát. „Tanácsot tartván . . . a király — olvassuk róla —, csinál­ tata két arany borjút, és monda nékik (Izráel népének): Sok néktek Jeru­ zsálembe felmennetek: Imhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéből. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat 16 „A ne csinálj maqadnak . . . !" tiltás érvényre jutása messzemenően kihatott a zsidók szellemi életére. Ez a hatás voltaképpen megakadályozta, hogy az Ószövetség népénél kialakuljon a művészet, amire Hegel a következő szavakkal mutatott rá : „Az értelem­ nek nem lehet művészete, vagy legfeljebb a fenség művészete, ahol az alak annyira korhadt, hogy az egyén elpusztul. Ahol a szellemet az emberrel ellentétben az alak nélkülinek fogják fel, mint a zsidóknál és a mohamedánoknál, ott NINCS HELYE A KÉPZŐMŰVÉSZETNEK. Amit az igaznak tartanak, itt nem nyer alakítást; megrögzítésé­ nek módja ne legyen külső alakítás. A fantázia itt nem szerv annak felfogására, ami igazán érvényes a szellemre. A művészet pedig lényegileg szépművészet; ezért szükség­ képp ott jelent meg, ahol a fantázia, az alakítás a legfőbb szerv, ahol istent nem általános szellemnek tudják. Így a GÖ RÖ G Ö KN ÉL kellett m egjelennie; ők az isteni általánosságot a természetes szubjektivitás formájában szemlélték. Az ilyen nép körében szükséges, hogy az általánost, az istenit az érzéki szemléletben ragadják meg és ábrá­ zolják. Éppígy lényegileg a keresztény vallásnak is van művészete, mert számára az isteni nem az értelem absztraktuma." (,,Előadások a világtörténet filozófiájáról." 89. oldal. Nagybetűs kiemelés tőlem —P. I.). 93 �pedig Dánba” (1 Kir. 12, 28-29).17 Egyes bibliai részek beszámolnak arról, hogy a zsidóknál a borjúén kívül még aránylag nagyon későn is megvolt a magaslatok, bakok kultusza is (2 Krón. 11, 15). Sőt arról is értesítenek bennünket, hogy a későbbi időkben a monoteizmus szellemének megfelelő arculatra formált Mózes maga érckígyót imádott, s ezt csak-aránylag későn törte össze Ezékiás király (2 Kir. 18, 4). Mindaz, amit az eddigiek során az ószövetség tízparancsolattal kapcsolatosan elmondottunk, világosan bizonyítja vallástörténetileg, hogy „A vallás nem hoz létre erkölcsöt. Csupán szentesíti szabályzatait, amelyek egy adott társadalmi rendből sarjadnak ki.18 2. Az erkölcs és a természetfeletti Az eddigiek során azt vizsgáltuk, milyen reális társadalmi viszonyok fejeződhetnek ki történelmileg a tízparancsolatban. A következőkben arra térünk ki, hogy: miért öltenek ezek a viszonyok — s általánosan fogalmazva: az erkölcsi normák — transzcendens formát, olyan arculatot, mintha termé­ szetfölötti eredetűek lennének, mintha nem az emberi világból származná­ nak? Mielőtt ennek a kérdésnek a megválaszolásába kezdünk, megemlítjük, hogy számos tekintélyes valláskutató hangsúlyozza a következő tényt: az erkölcs az emberiség történetében változó kapcsolatban van a vallással, és az ősközösségi rendben a primitív népeknél - a későbbi osztálytársadal­ maktól eltérően — önálló hozzá képest, azaz nem transzcendens színezetű, vagy majdnem teljességgel független tőle. Plehanov az utóbbi álláspontot képviselte. Szerinte „A társadalmi fejlődés első szakaszaiban az erkölcs teljesen független a természetfölötti lényekbe vetett hittől."19 Ugyancsak ezt a nézetet képviseli Lukács György is, aki szerint az ősi mágia teljesen etikai elem nélküli, aki szerint „csak az osztályok kifejlődésével merül fel egy mégoly primi tív etika szükségszerűsége” , s a „kötelesség . . ., mind jogi, mind etikai értelemben, csak az ősközösség felbomlásával, az osztá­ lyok keletkezésével jön létre."20 A magunk részéről a vallástörténeti tények alapján úgy véljük, hogy Plehanov és Lukács György ezen álláspontja túlzó. Szerintünk az erkölcs az ősközösségi társadalomban nem volt teljességgel független a vallástól s ezt a felfogásunkat majd a következőkben bizonyítani is fogjuk. Az erkölcs már az ősközösség idején összefonódott kisebb vagy nagyobb mértékben 17 E két helyen 18 Plehanov: ,,A 19 Plehanov: „A az aranyborjú kultuszát még Jéhu is fenntartotta. (2 Kir. 10, 29.) vallásról." 291. oldal. vallásról." 142. oldal. Lukács György: „A z esztétikum sajátossága". I. 101. oldal. Véleményünk szerint az az álláspont, amely szerint az erkölcs csak az osztálytársadalom kialakulásával párhuza­ mosan jön létre — s ez a vélemény a marxisták körében szinte egyetemleges —, mély­ ségesen elhibázott. Alapja az a nézet, hogy az ősközösség érdeki szempontból valami abszolút egységes képződmény. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert ha csak egy tényt említünk — a matriarchátus egykori meglétét, az erről a patriarchátusra való áttérést, s a patriarchátus létezését —, azonnal nyilvánvaló, hogy itt érdekellentétek, eltérő morális és jogi megítélések szerepelnek. Vesd össze „Az ószövetség és az ősi család" című idevágó cikkünket. (Világosság 1963. 4. sz. 209-215. oldal.) 94 �a vallással, a természetfölöttivel. Ezt a gondolatot már Taylor is felvetette a „Primitív kultúrá” -ban, de nála természetesen a fejtegetés hangsúlya arra esik, hogy az ősi időkben az erkölcs nagyon független a vallástól, ami érthető az ő esetében, hisz azon teológiai koncepció ellen harcolt, amely szerint az erkölcs mindig teljességgel vallási erkölcs volt. Taylor mindjárt a „Primitív kultúra” elején így írt: „A vallás egyik nagy eleme — a morális —, amely számunkra a vallás leglényegesebb részét képezi, a fejletlen népek vallásában ténylegesen alig lép fel. Nem mintha ezen népek nem rendel­ keznének semmiféle erkölcsi érzékkel vagy semmiféle erkölcsi törvénnyel, mert mindkettő erősen szembetűnő náluk, ha nem is megformulázott előírá­ sokban, de legalább a társadalom azon tradicionális megjegyzésében, amelyet mi közvéleménynek nevezünk, amelynek alapján bizonyos cselek­ véseket jóknak vagy rosszaknak, jogosaknak vagy jogtalanoknak tekintenek. Az etikának a fejl ettebb kultúrában az animista filozófiával oly bensőséges és befolyásgazdag összeolvadása a fejletlen kultúrában éppen csak megkezdődöttnek látszik.”21 Említett művének második kötetében Taylor ismételten és részletesebben foglalkozik a vallás (az ő felfogása szerint: az animizmus) és az erkölcs vi­ szonyával. A következőket írja: „Az etikai kérdések e kutatásból (az animiz­ mus kutatásából — P. I.) való majdnem teljes kizárásának okát több mint pusztán célszerűségi szempontok képezik; ez a kizárás magában a vizsgált tárgy természetében rejlik. Ezen állítás egyesek számára nyugtalanítónak tűnhet, de a tények mégis igazolják, hogy a moralitásnak a vallással való kapcsolata a kultúra első fokain csak gyenge nyomokban vagy egyáltalán nem észrevehető. A primitív és a civilizált vallások összehasonlítása szá­ munkra mély hasonlatosságot mutat filozófiai alapszemléletükben, de éppen ilyen mély kontrasztot a világszemlélet életre vonatkozó befolyását illetően. Amennyiben a vadak vallása a természeti vallás reprezentánsának tekint­ hető, egyszerűen semmivé foszlik ez a nagyon elterjedt felfogás, hogy a természeti vallásnak lényeges hittétele az univerzum erkölcsi kormányzása. Éppen ellenkezőleg: a vadember animizmusából majdnem teljesen hiány­ zik azon etikai elem, amely a modern művelt szellemnek mint a praktikus vallás tulajdonképpeni hajtóereje jelenik meg. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a fejletlen népek életéből általában hiányzik minden moralitás. Ellenkező­ leg, erkölcsi előírások sora nélkül nem egyszer lehetetlen volna a legdur­ vább törzsek létezése: és a valóságban maguk a primitív népek nem kis mértékben kitűnőknek és dicséretre méltóknak tarthatják a morális törvé­ nyeket. Ezen etika azonban a maga sajátos talaján áll, a tradíció és a közvélemény talaján, és viszonylag független az animisztikus hittételektől és ritusokból, amelyek mellette egzisztálnak. A korai animizmus nem er­ kölcstelen, hanem csak erkölcs nélküli.”22 Taylor hangsúlyozza, hogy a vallás csak a társadalmi fejlődés magasabb fokain vonzotta a maga hatásköré­ be, kebelébe az erkölcsöt. „A vallás a történelem folyamán - írja - kü­ lönféle utakon kisebb vagy nagyobb jelenségeket kívülről magához vonzott 21 E.B. Taylor: ,,D ie 22 Ugyanott. II. 360. Anfänge de r Cultur." I. 421. oldal. (Kiemelés tőlem oldal. (Kiemelés tőlem —P. - P. I.) I.) 95 �és saját rendszeréhez hozzákapcsolt; így pl. bizonyos ételtilalmakat, külö­ nös napok figyelembevételét, a házasság a rokonság szempontja szerinti szabályozását, a társadalom kasztokra-osztottságát, a szociális viszonyok és a polgári kormányozás rendjét.” 23 Visszatérve az e rész elején felvetett kérdésre, úgy véljük, hogy az ős­ közösségi rend létének kezdetén az erkölcs teljességgel szokás-magatartást jelentett. Másként kifejezve: még egyáltalán nincs összeszövődve a vallás­ sal, a transzcendenssel. Ezt a sajátosságot azonban nem szabad az egész ősközösség jellemzőjének tartanunk. A vallástörténeti tények ugyanis a kö­ vetkezőt mutatják már a totemizmus fejlettségi szintjén, vagyis a nemzetségi társadalomra legjellemzőbb szociális-vallási képződmény kapcsán az erkölcs és a vallás viszonyát illetően. A nemzetségben, ebben a primitív közösség­ ben az egyének közötti kapcsolatok még áttekinthetők, a közösség érdekei (mi a jó? mi a rossz?) viszonylag könnyen felismerhetők, s a közösség szá­ mára alapvetően azonosak. Egyúttal a nagyrészt szokáson alapuló erkölcsi magatartás követelményei félig még ösztönösen érvényesülnek. S mégis — már ekkor — számos ponton összeszövődik a primitív totemisztikus közösség erkölcse a természetfölöttivel. Gondoljunk csak arra, hogy a közérdek — megtestesítőjében, a totemben — bizonyos fokig külsőleg fejeződik ki a nemzetség egyes tagjaival szemben. Ez a „transzcendencia” persze még közvetlenül jelen van az emberek mindennapos tevékenységében és nem kerül vele élesen szembe. Nem kerül szembe azért, mert a totemhez minden egyes ember hozátartozik: a törzs, a nemzetség azonosítja magát a totem­ mel. Ily módon a totemisztikus előírásokban még csaknem közvetlenül je ­ lennek meg a közösségi erkölcs normái. Már itt megjelenik — természetesen még csak kis mértékben - az a két mozzanat, ok, amely az erkölcs transzcendens kivetülését előidézi, amely két oknak hatóerejét az osztálytársadalmi viszonyok érdekellentétessége fan­ tasztikus mértékben felfokozza. A két ok, amelyre gondolunk, a következő: Először is az a tény, hogy születésekor minden egyes generáció készen talál meghatározott társadalmi viszonyokat — mint a gazdasági, mind pe­ dig a szellemi élet szférájában. Többek között az erkölcsi magatartást sza­ bályozó elveket is, amelyeket éppen ezért - s azért, mert részben már a totemizmusban törekvéseikkel ellentétesnek éreznek, tekintenek — külső, nem emberi eredetűnek vélnek, valami külső idegen hatalom őket kény­ szerítő erejének a megnyilvánulását látják bennük. „Az egyes ember is, minden nemzedék is — írja Levada — a társadalmi kapcsolatok összességét egyaránt valami külső és magasabb erőnek érzi, amely feltétlen engedel­ mességet követel.” 24 Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a korábbi nem­ zedékek kitermelte, a tradíció által közvetített s az egyes generációk szá­ mára észrevétlenül változó magatartási elvek mint valami idegen, az ember felett álló transzcendens létező produktumai jelennek meg már a primitív tudat számára is. Mindez természetesen azért történhet így, mert a totem23 Ugyanott. II. 361. oldal. 24 J. A. Levada: ,,A valláskritika oldal. 96 szociológiai problémái.” Világosság, 1964. 3. sz. 133. �isztikus közösség idején szóban, a gondolat síkján már megfogalmazzák ezeket az elveket s így az absztrakció, az általánosítás, a téves fantáziamű­ ködés révén elkerülhetetlenül végbemegy a vallási kivetítés. A második oka az erkölcsi magatartást szabályozó elvek spontán kivetítésének az, hogy ezek az elvek már az ősközösség idején sem funkcionálnak abszolút módon, — ami megint a transzcendencia irányába löki az emberi fantáziát. Az említett okok természetesen az osztályrend kialakulásának következ­ tében — a korábbi szinthez képes - hallatlanul felfokozottan hatnak. Ekkor ugyanis a magántulajdon, a vagyoni különbségek létrejöttével az egyének alapvetően ellentétes érdekek hordozóivá válnak, a korábbi „közérdek” fo­ kozatosan háttérbe szorul, a szociális viszonyokban az áttekinthetőség, a tettek feletti ellenőrzés mind nehezebbé válik. Az erkölcs az egyénekkel (el­ sősorban a szegényekkel) szemben mind több olyan követelményt támaszt, amely tőlük idegen, külső hatalmat testesít meg; éppen azért, mivel érdekeik­ kel ellentétes érdeket — a gazdagokét — fejezi ki. S mivel „kívülről” követeltetik meg az etikai parancsolatok betartása mivel nem látható át köz­ vetlenül, e következmények mennyiben szolgálják az egész közösség érdekét — az emberek az erkölcs külső, befolyásolhatatlannak tűnő meghatározóját mint transzcendens, idegen, vak erőt, mint kényekedvére cselekvő istent személyesítik meg. Persze az istenképzet kezdetben durván tárgyias, antropomorf elemeket mutat s csak később lesz egyre kevésbé „kézzelfogható” . Még ekkor is magán viseli azonban a kollektivisztikus eredet nyomait, ami a nemzetiségi rend időszakában a totem jellemzője volt. Az osztálytársadalomban ez úgy fejeződik ki, hogy a szegények és a gazdagok egyaránt ugyanazon istenség­ hez kapcsolják gazdasági, politikai, erkölcsi érdekeiket. A köz érdeke (s bizonyos vágyak kifejeződése) — éppen amiatt, mert a valóságban csak az osztályellentétek prizmáján megtörve jelentkezik — most szélsőséges módon ölt alakot a természetfölöttiben. Az Ószövetségben pl. a próféták — a sze­ gények szószólói lévén — Jahvéval fenyegetik a gazdagokat, s egyúttal az utóbbiak is Jahvéra hivatkozva igazolják tetteiket, a kizsákmányolást, az el­ nyomást.25 Az istenség elsősorban a gazdagok érdekében „szól” , mert övék a hatalom, uralkodó tényezők a gazdasági életben, s innét fakadóan — érdekeiknek megfelelően — az állítólagos isteni erkölcskinyilatkoztatással kapcsolatosan tudatosan alkalmazzák már a csalást is. Itt közrejátszik ter­ mészetesen az is, hogy az ősközösségi rend bomlásának az időszakában a néptömegek az uralkodó rétegnél alacsonyabb tudati (durvább vallási) szinten állnak s ezt az előnyét a nemzetiségi arisztokrácia ki is használja. A nemzetiségi rendben az egyes emberek érdekközössége volt az a reális tényező, amely az erkölcs megvalósulásának társadalmi biztosítékát megtestesítette. Az osztályviszonyok kialakulásával párhuzamosan azonban ez a reális alap eltűnik. A különböző, sőt ellentétes érdekek nem teszik 25 Épp ezért joggal írja Kysely: A vallás „egyrészt az elnyomott tömegek, másrészt az uralkodó osztályok erkölcsét egyesítette magában.. Ezekből olyan tökéletes »osztályfeletti« szintézist és olyan általános erkölcsi normákat alkotott, amelyekben felfedezhetjük a társadalmi egyenlőségre való törekvést és a tiltakozás elemeit ugyanúgy, mint az alá­ zat, az engedelm esség, a »ne szállj szembe a gonosszal« parancsát és a társadalmi béke elemeit is.” („A modern ember és a vallás." Kossuth Könyvkiadó, 1965. 134. oldal.) 7 97 �lehetővé a normák társadalmilag teljes funkcionálását. Ez a funkcionálás csak mint el nem érhető törekvés, mint cél jelentkezik az osztálytársadal­ makban. A normák úgy érvényesülnek, hogy megszegik őket és az ellenté­ tes osztálytörekvések talaján ellentétesen is értelmeztetnek. Az erkölcs e viszonyok között külső, transzcendens garanciára szorul. Ez a természetfö­ lötti „erő” , garancia azonban az uralkodó osztályok, a gazdagok érdekeinek megfelelően funkcionál még akkor is, amikor az egész emberiség történelmi előrehaladásának szükségletei — meghatározott időn át — szintén csak az éppenséggel adott kizsákmányoló, elnyomó osztályok külön érdekeiben, kü­ lön erkölcsében juthattak kifejezésre.26 Maga ez az erkölcsi transzcendens kivetülés (a vallás egészével együttesen) csak akkor tűnhet el végleg az emberek életéből, ha az osztálytársadalom felszámolásával megszűnnek közöttük az alapvető szociális érdekellentétek, ha fokozatosan kialakul az újfajta közérdek, amely lehetővé teszi az emberi viszonyok ésszerű átlátá­ sát, és amely egyúttal a morális normák érvényesülésének evilági szociális garanciája lesz. 26 Mindez azt mutatja, hogy a vallással egybekapcsolódott erkölcs jelentős mértékben POZITÍV funkciót is betöltött az emberiség TÖRTÉNETÉBEN, s nem lehet egyetérteni olyan sommás ítéletekkel, hogy a valláserkölcs ,,reakciós erkölcs". (Kysely: „ A modern ember és a vallás." 142. oldal.) 98 �körkép Salgótarján története Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából a város tanácsának Végrehajtó Bizottsága izléses, szép kivitelben könyvet jelentetett meg Salgótarján törté­ nete címmel. A mintegy 400 oldal terjedelmű kötet azonban nemcsak tetszetős külső formája, hanem elsősorban tartalma, a település történetének hiteles, nagy dokumentációs tényanyagra támaszkodó tudományos igényű feldolgozása miatt méltó az ünnepi alkalomhoz. A város történetét bemutató könyv megjelenése egyúttal jelkép is. Szimbóluma és bizonyítéka annak a társadalmi, kulturális fejlődésnek, amelyet a város „felnőtté" érése útján már eddig is elért, kikovácsolva a szellemi tőkének azt a minimumát, melynek okos kamatoztatásával, további céltudatos növelésével, nemcsak külső arculatával, hanem la ­ kóinak növekvő kulturáltságával és eszmeiségével biztosíthatja magának a rangos nevel: szocialista város. Garancia erre a város múltja és jelene. Hiszen ez a munkásváros, amely az országban hosszú évtizedeken át, a haladásért vívott forradalmi harc egyik bázisa volt, megmutatta, hogy lakossága az osztályküzdelmek változott körülményei, a társadalmi élet békésebb viszonyai között is képes nagy tettekre, az alkotó munkában is élen tud járni. Érdeme a könyvnek, hogy a város-történet felszabadulás előtti és utáni periódusának megírásában a szerzők éppen a város gazdasági és társadalmi-politikai viszonyainak rész­ letezőbb elemzésével mutatták ki azokat a specifikumokat, megkülönböztető vonásokat, amelyek a város nevének — Salgótarjánnak — a mai napig megőrzött sajátos politikai kicsengést adtak a város és megye határán túl is. A vállalkozás jelentőségét külön aláhúzza az a tény, hogy Salgótarján történetét öszszefoglaló munka tulajdonképpen eddig nem jelent meg. (Dornyai Béla: Salgótarján c. füzete, amely 1929-ben került kiadásra, lényegében útikalauz, s nem tekinthető történelmi feldogozásnak.) Ezért a könyv tartalma és mondanivalója egyaránt jól szolgálja azokat a célokat, amelyeket a szerzők maguk elé tűztek: a várostörténet marxista szellemű feldolgozását, ismertetését, az egészséges lokálpatriotizmus, a szülővároshoz, lakóhelyhez való értelmi és érzelmi kötődés erősítését a lakosság minden rétegében. A könyvet szerzői kollektíva írta, úgyszólván valamennyiük az olvasó által ismert, megyei helytörténeti kutató, történész. A kötet hét nagyobb fejezetből áll. Az első két fejezet (Dr. Belitzky János munkája) az ókortól a honfoglalásig, illetve a honfoglalástól az 1848-as forradalomig dolgozza fel Salgótarján történetét. Az I. fejezet mintegy bevezetés képpen megismerteti az olvasót, a település földtani és földrajzi viszo­ nyaival, majd az emberi élet nyomait kutatja a szerző, s eljut arra a következtetésre, hogy ha előbb nem is, de i. e. 2500 táján kezdődő rézkorban már éltek emberek városunk te­ rületén. Salgótarján, mint önálló település története tulajdonképpen a honfoglalással kezdő­ dik, amikor is a 1. század elején a honfoglalók Tarján törzsének egyik csoportját telepítik itt le, az ún. belső gyepüvonal védelmére. A leírásból elénk táruló falu képe megegyező azzal, amely jellemezte a feudalizmus, a középkor legtöbb kicsiny települését. A 17. sz. végén a falu lakossága még a 250 főt sem éri el, még másfél évszázaddal később, 1830-ban is csak 800 lakosa van. A 18. szá- 99 �zad derakán is a templom az egyetlen kőépület Salgótarjánban. A korabeli állapotokra utal a szerző azzal is, amikor a 18-19. századig Salgótarján művelődési viszonyairól így ír: A műveltség „közvetítői a papok és a tanítók . . . a templom és az iskola voltak. A kettő között azonban óriási a különbség. A templom mindenkire hatott, ez iskola pedig csak kevesekre.” Majd sajnálkozva teszi hozzá, hogy a fenti megállapítást az is bizonyítja, „hogy a plébánosok névsorát csaknem hézagtalanul ismerjük, a tanítókét alig.” A III. fejezet (Dr. Szabó Béla a szerző) Salgótarján a kapitalizmus uralkodóvá válá­ sának időszakában: 1848-1918. - nagyszámú forrásanyagra támaszkodva, a forrásmunká­ kat meggyőző erővel felhasználva színesen, olvasmányos formában mutatja be a gyors­ ütemben kapitalizálódó települést. Salgótarjánt a szén emelte ki az ismeretlenségből és tette az ország jelentős ipari központjává. Ugyanis a feltárt szénre alapozva hamarosan letelepülnek és fejlődésnek indulnak a különböző gyáripari üzemek is. A nagyipar civilizációt teremtő ereje, gyökeres változásokat idézett elő nemcsak a környék arculatán, de magán a településen is. Salgó­ tarjánban a 19. század második felétől kezdődően — a hazai iparfejlődés akkori ütemét messze meghaladó mértékben — gyors iparosodás indult meg. A lakosság létszámának alakulása is erről tanúskodik. Amíg 1850-ben 808 főt tartanak nyilván, 1869-ben 3700, 1880-ban 6316 és 1900-ban 13 548-at. Így Salgótarján a századfordulóra a lakosság szá­ mát tekintve magasan az első helyre került a megyében, maga mögött hagyva — a me­ gyeszékhely Balassagyarmat lélekszámát is. A gazdasági élet, a termelési feltételek megváltozása meghatározta az itt élő lakos­ ság társadalmi-politikai arculatát is. A szerző adatokkal bizonyítja, hogy nincs az országnak egyetlen városa sem, ahol a munkásosztály, s ezen belül a nagyipari munkások aránya az összlakossághoz viszonyítva olyan magas lett volna, mint Salgótarjánban a századforduló idején. 1900-ban a bánya és gyáriparban foglalkoztatottak száma a lakosság 72,9 százalékát képezte. Ugyanez az arány a magyar ipar fellegvárainak számító budapesti perifériákon, mint Csepel 61,2, Újpest 55,6, Kispest 52 százalék. A lakosságon belül a nagyipari proletáriátusnak ez a magas száma és aránya bizto­ sította azt az osztályalapot, amelyre ettől az időszaktól kezdődően — minden társadalmi progresszió támaszkodhatott és támaszkodott is Salgótarjánban. A szerző elismerésre méltó céltudatossággal, a rendelkezésére álló forrásanyagok és feldolgozások jó elrendezésével és felhasználásával a nem szakember számára is olvas­ mányos, érdekes leírását adja a város korabeli gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyainak. A polgári demokratikus és a szocialista forradalom 1918— 1919. időszakát felölelő periódusa — helyesen — önálló fejezetként került a várostörténetbe. (Dr. Horváth István munkája) A fejezet törés nélkül, szervesen kapcsolódik az előző részhez, jól épül a várostörténetbe. Sajnálatos azonban, hogy éppen e kiemelkedő forradalmi, periódus esemé­ nyeinek megírásában — feltehetően a szerkesztők által túlzottan szűkre szabott keretek miatt — a szerzőnek nem á llt módjában a már eddig is ismert tényeken és következteté­ seken túl menni. A könyv következő fejezete (Schneider Miklós írta) a város negyedszázados ellenforra­ dalmi korszakát ismerteti. Az ország 25 éves történetének rövid politikai szintézisével kezdi, majd a város gazdasági, társadalmi, közigazgatási és kulturális életének áttekintése után, a munkásság, a dolgozó tömegek politikai harcának az ellenállási mozgalom kibon­ takoztatásával folytatja és végül a horthysta rendszer bukásával zárja a fejezetet. A szerző nem törekszik arra, hogy a város életét, fejlődését egy országos képletbe helyettesítse. Salgótarján élete, sorsának alakulása nem követte pontról-pontra az or­ szágos helyzet változásait. Hiszen mind a város, mind a politika fejlődése mögött mélyebb gazdasági- társadalmi adottságok állnak mozgatóként. Ezért, mint a fejezet szerzője, maga is jelzi bevezetőjében „ . . . nem is a huszonöt év eseményeinek időrendi krónikáját kí­ vánjuk adni, hanem mintegy jellemzést adva a korszakról, bemutatni a város fejlődését megszabó legfontosabb tényezők alakulását.” A könyv hatodik része (Dr. Molnár Pál munkája) zárja a város életének, fejlődésének történetírói igényű és jellegű feldolgozását. Ez a fejezet a város felszabadulásával kezdő­ dő és a népi demokratikus forradalom győzelmével záruló (1944. december 25. - 1948.) időszakot foglalja össze. 100 �Három tanulmány „A közelmúlt és a jelen” cím alatt mintegy utolsó - hetedik fejezetként zárja a város történetet. H. Hámori Anna, a „fordulat éve"-től, a proletárdik­ tatura viszonyai között a város gazdasági, társadalmi, politikai életében végbement fej­ lődésről, Csongrády Béla a kultúra, művelődés, egészségügy és sportélet kérdéseiről, s végül Dr. Berkes József a már megvalósult és megvalósítandó városrendezési tervekről ír tanulmányában. Ennek megfelelően a könyvben nemcsak a város múltja kap helyet, hanem az ún. félmúltja is, vagyis a történelmileg már lezárult, de következményeiben még hatékony társadalmi jelenségek ábrázolása. Emellett szólnak a szerzők a jelenről, s ha csak körvo­ nalaiban, a jövőről, a tennivalókról is. Helytálló Dr. Tóth Istvánnak, — Salgótarján város tanácselnökének — a könyvhöz írt előszavában ezzel kapcsolatos megállapítása: „Ez a téma már nem is annyira a helytörténeti kutatások, mint inkább az urbanisztika terüle­ téhez tartozik." Mivel a város a forradalmi változások korát éli, így nemcsak múltjáról, de jelenéről és jövőjéről is van mit mondania. A könyv szerzőjének, szerkesztőinek felkészültségét, gondos munkáját igazolja, hogy a szerkezetből, a mondanivaló tagolásából eredő esetleges párhuzamosságokat, átfedéseket sikerült a minimálisra csökkenteniök. A könyvet korabeli illusztrációk és képek színesítik és teszik gazdagabbá. A kötetre — amely fellendülő helytörténeti irodalmunk nagy nyeresége — szerzői kollektíva mellett, méltán lehet büszke a most jubiláló Salgótarján lakossága is. BANDUR KAROLY DÉZSMA ÉS ROBOT A M egyei Le vé ltá r forráskiadványa a nógrádi jobbágy viszo n yo król A helytörténeti kutatás, továbbá az eredményeit inspiráló és szétsugárzó honismereti mozgalom lassanként másfél évtizede tartó újabb fejezetében Nógrád megyét megkülön­ böztetett hely illeti meg. A vele foglakozók vállalkozó kedve, kezdeményezéseik bátorsága és lendülete sokfelé keltett visszhangot az országban. Békés megyéből szemlélve határo­ zottan úgy látszik, hogy Nógrád a helytörténetírásban néhány esztendeje mércévé vált korszerűbb igényekkel, a „felsőbb osztályba lépés” tudományos követelményeivel is lépést tart, erőit célszerűen foglalkoztatja, feladatait igényes realitással alakítja ki. Az eredmé­ nyeket legjobban a megye lakosságának hagyománybecsülő magatartása, a forradalmi múlt emlékeinek széleskörű ápolása, előremutató értékeinek tudatos felhasználása jelzi. Mindezek ismeretében vettük kézbe Schneider Miklós Dézsma és robot c. munkáját, amely egyúttal az „ Adatok és források a Nógrád M egyei Levéltárból" nevű sorozat szü­ letését, megindulását is jelenti. Az 1968-ban hazakerült levéltár egyre tágabban érvénye­ sülő tudományos és közművelődési szerepében is a magasabb szint elérését tanúsítja ez a kiadvány: Az országosan elismert vitalitással dolgozó intézmény, a feltáró munka és a szélesedő honismereti törekvések nem kevés áldozatot kívánó támogatása érdekében, el­ kezdte a tervszerű következtetésséggel folytatott forráspublikálást. A sorozat a megye múltjára vonatkozó, alapvető fontosságú — s eddig csak elenyésző arányban, esetlegesen ismert és használt — iratokat és adatokat kívánja közzétenni. A dokumentumpublikáló műfajnak Nógrádban is vannak előzményei, a rendszeres és folyamatos közkinccsé tétel mégis e sorozattal indulhat el. Akadhatnak, akik úgy vélik, az ilyen jellegű munkákat kevesen olvassák. A tudományos és közművelődési gyakorlat régen megcáfolta ezt az elképzelést. A jó helytörténeti forráskiadványok ugyanolyan hosszú időre (nemegyszer évszázadra!) szóló alapmunkálatok egy-egy megye, város vagy egy témakör esetében, mint a lexikonok, a statisztikák, a rendszeres leírások, a műemléki és régé­ szeti tipográfiák stb. Maradandóan meg tudják termékenyíteni a helyi és az országos kutatást, a szakköri munkát, az oktatást, az ismeretterjesztést. Az iratpublikációk kétség­ kívül nem esti olvasmányok, nem is azért készülnek, de a könyvtárosok a megmondhatói, hogy kézikönyv szerepet játszanak, éveken át rendszeres használatban vannak. A doku­ mentumok tudományos igényű, de közérthető formájú kiadása világszerte növekvő ará­ nyokat ölt. A források megfelelő magyarázatokkal, eligazításokkal történő közzététele más 101 �műfajt képvisel, mint a feldolgozás, de egyik a másikat sohasem tudja helyettesíteni. Nem általánosan ismert tény, de hangsúlyoznunk kell, hogy a rangos forráskiadvány rengeteg munkát, nagyon széleskörű ismereteket kíván. A Dézsma és robot c. igényesen összeállított vékony kötet a sokféle igényt egyformán színvonalasan kielégítő publikációk közül való. A levéltári anyag több okból bekövetkezett szétszórságát leküzdve, a mai Nógrád megye egész területét átfogja az 1770-71-ben be­ vezetett s a jobbágyterheket országosan egységesítő urbáriumot megelőző viszonyok cél­ szerűen összevont adatainak közreaadásával. Rövid, lényeglátó általános elemzést, vizs­ gálati szempontokat nyújt a bevezetőben és az útmutatóban. Betűrendben 122 helység alapvető fontosságú tényeit kapjuk ezután, a városok és községek mai elnevezése szerint. A kötetben a megye minden (1770-ben már fennálló) települése megtalálja magát. Me­ gyei szintű áttekintésre, a területi eltérések és azonosságok kimutatására egyaránt alkal­ mas az értékes munka. Dicséretes előrelátásról és összehangolásról tanúskodik, hogy Schneider Miklós összeállítása nem keresztezi Felhő Ibolya és munkatársai több kötetre tervezett (s eddig csak a Dunántúlra nézve publikált) nagy munkáját, amely elsődlegesen statisztikai áttekintésre és országos egybevetésre törekszik, nem tud kitérni az egyes köz­ ségek részletesebb bemutatására. A Dézsma és robot értékeit, nagy hasznát a gyakorlat hamarosan megmutatja; nem lesz olyan községtörténeti munka a megyében, amely ne hivatkozna rá. Anyagának elem­ zése terjedelmi lehetőségeinket meghaladja, mindössze néhány megállapítást iktatunk ide a lehetségesek légiójából, egy kissé s nem nógrádi szemszögéből is. Kitűnően megrajzol­ ható a közölt tényekből az alföldi és a hegyvidéki megélhetési, művelési lehetőségek sok­ félesége, a megyén belüli 18. századi termelési struktúra változatossága, földrajzi pontos­ sággal megállapíthatók a táji határok. Jól fel lehet mérni a kötet segítségével a fontosabb vásárhelyek, piachelyek vonzáskörzetét. Ezek jórésze ma a megye, sőt az ország határain kívül esik. Roppant érdekes annak az elemzése, hogy a települések súlya, rangja mily nagyot alakult a Palócföldön 200 esztendő alatt, a modern fejlődés a főbb helységek viszonyát alapvetően megváltoztatta. A kiadvány legfontosabb mondanivalója — címének megfelelően —az egységesítés előtti évtizedek jobbágyviszonyainak tényszerű érzékeltetése. A kötet egyúttal a nógrádi helytörténeti érdeklődés tematikai kiszélesítését is hasz­ nosan mozdítja elő, a munkásság és mozgalmai sokoldalú feltárása mellé állítja a megye­ beli parasztság múltjának egyik mérdföldkövét jelző gazdag anyagot. SZABÓ FERENC M AGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Moldova György: TISZTELET KOMLÓNAK! Moldovának van igaza, amikor (a fülszövegben) „megvédi” a riportot és a szociog­ ráfiát. Szükségünk van (lesz) ezekre a műfajokra különösen, ha ezt olyan szinten művelik, mint ahogy a könyv szerzője teszi. Moldova esetében meg különösen érvényes ez az állítás. Gyenge vagy közepes regény már került ki a keze alól, de riport, szociográfia egy sem. A magyar irodalmi közvélemény, szemlélet sajátos torzulása ez, amely műfajok szerint „rangsorolja" az írásokat és nem önértékük alapján. Megkockáztathatjuk a kijelentést: talán ezért van annyi közepes vagy gyenge prózaírónk, mert „nem merik vállalni" saját műfajukat: az újságírást, a riportot, a szociográfiát, amiben pedig (ha olykor mégis vállalják) remeket tudnak alkotni. Ha dicsérjük ezt a sorozatot - többek között - azért is tesszük, mert — eddig megjelent köteteiben három kiváló szépírónak (ha Erdei Ferencet tudósnak és nem írónak tekintjük) adott lehetőséget legjobb képességeinek kamatoztatá­ sára. Az olaj, a fa, a föld után most a magyar szénről kap alapos, szakszerű s egyben élvezetes, „magasabb" irodalmi igényeket is kielégítő tájékoztatást az olvasó. Ha egyetlen jelzővel kívánnák érzékeltetni a könyv jellegét, hangulatát, Moldova könyvére azt mondhat­ nánk enyhe zsargonnal, hogy ez a „legrázósabb". Komló szimbólum is, fogalom is, mert sajátosan az elmúlt 27 év terméke. Pontosabban az ötvenes éveké, a voluntarista gaz- 102 �daságpolitikáé. Példa arra, hogy a hozzá nem értés, az akarnokság, a gazdaságpolitikai rövidlátás milyen károkat okozhat még akkor is, ha a legnemesebb szándék, legnagyobb jóakarat vezérli is. Csak egyetlen jellemző adat a könyvből: abból a pénzből amit Kom­ lón elpocsékoltak ma háromszor újonnan fel lehetne építeni a várost. Így azonban drágán, gyorsan ugyan, de egy felemás, heterogén, félig falu - félig város konglomerátum jött létre, nem kis gondot okozva a város jelenlegi lakóinak, vezetőinek, jövője tervezőinek. Mert —s erről is sok szó esik a könyvben — a város létét és jövendőbeli jellegét a szén­ szükséglet határozza meg. Nem szükséges most Mocsár Gábor nagyszerű könyvére utal­ nunk (Égő arany), hogy megértsük: a jelen gazdaságos energiahordozója az olaj és nem a szén. Moldova azonban a szén történetét írja meg, azt a hősi és férfias küzdelmet, amit ezek a kemény emberek vívtak, vívnak a föld alatt a sújtóléggel, vízzel omlással, szilikózissal. Moldova egy percig sem titkolja, — nagy szeretettel, megértéssel szemleli ezeket a szénporos férfiakat, meglátva, megérezve a munka pátoszát is, ami egyszerre fakad az izmokat, tüdőt roncsoló munka nehézségéből és az állandóan ott leselkedő ve­ szélyből is. A bányának van romantikája, lírája, legenda-bokra. Az emberi munka, a természeten diadalmaskodó ember himnusza ez a könyv. A kőszén bányászása — ezt nem­ csak Moldovától kell megtanulnunk — a kapitalizálódás, a tömeggyártásra berendezkedett gyáripar „terméke". A szén volt az az energiahordozó, amely lehetővé tette az első ipari forradalmat. Anglia, Belgium, Németország stb. hatalmas meddőhányói tanúskodnak erről a történelmi tényről. Magyarországon fiatalabb ez a foglalkozási ág. Szemléletesen érzékel­ teti ezt Moldova, amikor Komlónak, a falunak, a településnek, a földrajzi helynek a tör­ ténetét írja le vázlatosan. Komló története a századdal kezdődött, de fénykora az ötve­ nes — hatvanas években volt. A nagyarányú iparosítási politikánk (kokszolható szénre volt szükség Dunaújvárosnak) duzzasztotta kisvárossá Komló falut. Akkor nyílnak a ma is üzemelő bányák, akkor épül (felemás módon, kapkodva) a mai város. A fejlődés lendü­ lete és pátosza mellett azonban Moldova meglátja az embert is, akinek Vas Zoltán kor­ mánybiztos utcányi kocsmasort építtetett, munkásszállásokat, elhanyagolva más, ma már égetően hiányzó és sürgősen pótlandó beruházásokat (pl. lakás, üzletek, kulturális intéz­ mények stb.) Moldova vizsgálódási módszere a jelenlét és az aktív részvétel. Ha leír egy bányát, munkafolyamatot, akkor biztosak lehetünk, hogy leszáll a népessel, kezébe veszi, működteti is a szerszámokat. Izmaival, tüdejével is vallatja a valóságot, nem csak az in­ tellektusával. Ezzel éri el, hogy leírásai nem csupán pontosak, de érzékletesek is. Érezzük a metánt, a tüdőre rakódó port, az izmokat reccsentő erőfeszítést. De tudja azt is, hogy mit reggelizik a cigánygyerek a város szélén, miért iszik a tanító az elnéptelenedett külteleki iskolában. Iszik a bányászok söréből, a főmérnök konyakjából, beszélget a rendőr­ kapitánnyal, meghallgatja a rokkant bányászokat, elözvegyült bányászfeleségeket. Felül a bejárók buszaira, tudja ki milyen disznót vágott, ki dolgozik az autóért, ki tart el két csa­ ládot a fizetéséből. Megnézi a műsoros estet a bányászok klubjában, de van füle az idét­ len temetési (társadalmi temetéseknél) szövegek kijavítására is. Tudja hány katolikus, re­ formátus, baptista vagy jehovista van a városban, ki jár templomba, ki hányszor ad nevet a gyerekének (a templomban és a tanácson). Tömören: mindent tud a városról úgy is, mint aki benne (élt) él, de többet is, mint a benszülöttek. Aggódik is a jövőjéért, minthogy a város (a bányák) jövője több, mint bizonytalan. Mert Komló nem az lesz, ami volt. Hogy mi lesz, azon most kezdenek gondolkodni. Ipari város? Alvó város? — bányászváros már nem sokáig. Bármi is lesz, igaza van a szerzőnek: tisztelet Komlónak, a bányászok­ nak és hála a szerzőnek, aki megismertetett minket ezzel a sajátos életformával, szép és nehéz munkával (bányászat) ezzel a furcsa, kamasz-várossal. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) HORPÁCSI SÁNDOR 103 �A líra, a színház, a film — ma A művészet korszakváltásainál a kontinuitás, a folytonosság, a hagyományozódás együtt érvényesül a diszkontinuitással, az ugrással, a megszakítottsággal. A ma művészete a tegnap hagyományaira épül, s a holnap számára építkezik. Mai: mert újabb, gazdagabb, modernebb, meghökkentőbb előzményeinél és mindezenáltal magasabb szinten alapozza meg utókorát. Vagy más szavakkal: — J. Vinokurovot idézve „A líra ma" című antológiá­ ból —„Hagyomány csak az, ami mindig korszerű. Az újítás pedig: a hagyomány tovább­ folytatása. Az újban benne van az is, ami utódainknak is élő, eleven lesz, s ami az ő számunkra már ugyancsak tradícióvá válik . .." A Gondolat Kiadó „Ma” sorozata arra a kérdésre keresi a választ, hogy jelenkorunk, tágabban századunk —valaha aligha sejtett — fejlett, sok öszefüggésben bonyolult viszo­ nyai között mi a funkciója, társadalmi szerepe az egyes művészeti ágaknak, megtudják-e valósítani — ha igen, mi módon, milyen eszközökkel — a valóság újra felfedezését e kor­ szak parancsainak szellemében. Az eddig megjelent kötetek (A líra ma (1968. szerkesztette: Hajnal Gábor) A színház ma, (1970. szerkesztette: Lengyel György) A film ma, (1971. szerkesztette: Nemeskürthy István) esszék, vallomások, levelek, interjúk, dokumentumok, tanulmányok formájában, „világjelenségek" elemzésével közelítik — az összetett jellege következtében valójában megválaszolhatatlan — kérdést. Neves — nem egy esetben világhírű — költők, esztéták, filozófusok, drámaírók, film- és színházi rendezők, színművészek — keletiek és nyugatiak egyaránt — szólalnak meg — ha úgy tetszik fel — e kötetekké szerkesztett véleményekből kikerekedő nagyszabású ankéton. Nem kizárólag esztétikai, politikai viták is ezek, mint ahogyan a művészet sem hermetikusan elzárt jelenség. Az eszmecsere — jellegének meg­ felelően — az egyedi példák helyett a tendenciákra, a részproblémák helyett az általá­ nosabb érvényűekre koncentrál. Mindhárom kötet kitűnő bevezető tanulmányokkal — Hajnal Gábor, Székely György és Nemeskürty István tollából — igazít el a gondos szer­ kesztés ellenére is nehezen áttekinthető gondolat-dzsungelben és ugyancsak a tájékozódást megkönnyítendő kaptak helyt a szemelvények előtt rövid magyarázó szövegek a szerzőről, a közölt írás megszületésének körülményeiről, forráshelyéről, mondanivalója lényegéről. A költészet és színház helyzetét vizsgáló kötet különösen sok rokonvonást mutat, hiszen az igencsak régen művelt ágakról inkább közvetlenebb hangú alkotáslélektani vallomások, mígnem az alig hetvenöt éves filmről jobbára tanulmányok szólnak. Napjaink költészetének egyik világszerte megnyilvánuló sajátossága a költői esszék gyakorisága, amely a líra intellektuális jellegét jelzi. Az öt fejezetbe —A vers fogantatása, Vers és valóság, A szavak matematikája, Folytonosság és újítás, Költészet és társadalom — tagolt kereken hatvan ars poeticá-ból kiolvasható fő következtetés, hogy századunk tizes évei óta a hagyományoktól szinte teljességgel elszakadó közlésmód nagy szerephez jutott a lírában, és a két világháború során és nyomán kialakult újfajta életérzés gyöke­ resen új utakat követelt a költészettől is és az, —amit E. Miezelaitis úgy fogalmaz —hogy „korunk költészetének pedig tudományos ismeretekre, tudományosan iskolázott gondolko­ dásra, elemzőképességre és konkrétságra van nagy szüksége." Ugyancsak szintétikus értelmezésű az a felismerés „amely az új forma mellett a költői korszerűség legfontosabb kritériumának tekinti a korszerű világkép, előremutató világszemlélet — korunk valóságának kifejeződését.” A mai lírában „nemzetközi kontextus", a „a modern költészet világnyelve" van ki­ alakulóban — mondja H. M. Enzensberger — mire Illyés Gyula mintegy ellenvéleményként fejti ki, hogy a költészet, miként a társadalom, „a megosztottság . . . a meg nem értés állapotában van." E merőben eltérő álláspontok a sokféle költői hitvallás egyik alap­ kérdése körül alakultak ki. A másik — kiragadott — probléma, amelyre ellentétes nézetek láncolata fűzhető társadalmi-etikai fogantatású és az eköltelezettséget érinti. E szín­ skála Reverdy-től ( . . . „tudjuk, milyen szánalmas volt mindig is a politika és a költészet házassága . . . Ha a valóval érintkezik, a költészet elenyészik, mint kísértet a napvilágon.) és D. Thomastól („A költészetnek az és az is volt a feladata, hogy ünnepelje az embert), vox humana-jukkal mindenkiben, a kapitalizmus által elcsúfított és eltorzított emberben is, fölébresszék az emberit, hogy eszét és érzéseit az imperializmus napról napra tömege­ sen termelt ember-ellenesség mérgével immunizálják.") vagy E. Guillevic-ig („Mint meggyőződéses materialista, azt vallom, hogy rendeltetésünk »e világra« szól és tőlünk függ, hogy az »igazi élet« megvalósuljon — egyre jobban és jobban megvalósuljon.”) terjed. 104 �E sokszínű kötet — amely végkicsengésében hitet tesz a költészet mindenkori ereje mellett — tájékoztat, vitára ingerel és lírikusok prózájáról lévén szó nem ritkán — mint például J. Follain, A. Voznyeszenszkij vagy éppen Juhász Ferenc írása —gyönyörködtet is. A színházi körkép cikkei jórészt azt az utat követik nyomon, amely századunk második felének színházkultúrájához vezetett. Ezért mindkét összetevőt — a drámát és a szín­ házat egyaránt — bemutatják század eleji formájukban is. M. Gorkij, B. Shaw, L. Pirandello, F. G. Lorca, K. Sztanyiszlavszkij, V. Meierhold, J. Vahtangov, E. Piscator B. Brecht szól többek között erről, vagyis az aktív, szocialista mondanivalójú színházról, a gondolkod­ tató, igényes színházról, a pszichológizálóról, amely a szerepjátszást állította az emberi lét központjába, a „társadalmi cselekményű" színházról, színész és rendező művészetéről alkotott „rendszerről”, a teátrális színházról, a „fantasztikus realizmusról”, a szocialista dramaturgiáról, az elidegenítési effektusról. Az 1945 utáni korszak drámai és színházi kísérleteinek számbavétele előtt a klasszikus drámák színrevitelének mai problémáiról olyan kiemelkedő szaktekintélyek elmélkednek mint Laurence Olivier, F. Zeffirelli vagy G. Tovsztonogov. Íme az utóbbi véleményének lényege: „A színháznak nem illusztrálnia kell a történelmet, hanem értelmezni és újrateremtenie . . . A klasszikusok szó szerint értel­ mezett modernizálása a feladat leegyszerűsítése, vulgarizálása . . . Meg kell keresnünk a legmélyebbről fakadó, igen finom szálakat, amelyek a klasszikusokat a mával össze­ kötik ..." Korunk színházát a kollektív alkotás jellemzi elsősorban. „Az író az újszínház számára ma elsősorban a gondolatot hozza", a többi a rendező, a színész és mások gondja. A díszlettervezőé egyebek közt, aki a illuzionista színpadképet megtagadva csak a lénye­ gest közlő színpadi látomást teremt. A játéktér gyakran a közönség közé kerül, vagy éppen a nézőtér egy része „megy fel” a színpadra. Mindez azért azért történik, hogy erősödjék a kontaktus az alkotók és a befogadók között és ez által minél többen válja­ nak alkotókká. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a világ színpadain ma fellelhető valamennyi fontosabb iskola, irányzat képviselője megnyilatkozik e kötetben lonesco csakúgy, mint P. Brook, R. Planchon, J. Grotowski, T. Williams, J. Anouilh, A. Albee, A. Miller, F. Dürenmatt, M. Frisch, J. Osborne, P. Weiss vagy A. Arbuzov és V. Rozov. A kísérleti stádiumán aligha túljutó antirealista abszurd dráma vagy a kegyetlen színház között — e kitűnő válogatás tanulsága szerint — széles a küzdőtér: sokan elférnek a világot jelentő dészkákon. „Az emberek ma filmekben gondolkodnak” — idézi J. Kroll amerikai újságíró Emschwiller-t, az úgynevezett „földalatti filmművészet" képviselőjét s ha e megállapítás erősen szakmai megközelítésű is, azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy a film alig nyolc évtizednyi pályáján „rakéta sebességű" karriert futott be s az egyetemes kultúra alkotó­ elemévé, nélkülözhetetlen tartozékává lett. A filmművészet fejlődésében is voltak egye­ nesen felfelé ívelő szakaszok és válságos pillanatok, sikerek és bukások követték egymást. Széles körben ismertek a különböző nemzeti karakterű „új hullámok" amelyeket rend­ szerint még újabbak váltottak fel. Nemeskürty István úgy válogatta az írásokat, hogy ne ezekről essék szó bennük, hanem a valóban aktuális problémákról. Ezért könyvének első fejezete a filmről, mint a nyelvre emlékeztető jelrendszerről szól és lingvisztikai filmtanulmányokat tartalmaz. „Ezreknek vagy millióknak? — ez a kérdés summázza a második rész tartalmát. A harmadikban az amerikai uralkodó osztály ellen irányuló tendenciájú „New American Cinema” nevű mozgalomról és nyugat-európai követőikről olvashatunk. A negyedik rész a film és az irodalom egymásrahatásával — ugyanis gyako­ riak manapság az író forgatta filmek és a rendező írta könyvek —foglalkozik. A legtöbb új információt — legalábbis e sorok írója számára — a befejező fejezet nyújtja. „A mozgókép negyedik korszakát” — Lumiere, a hangosfilm és a televízió után — a „videokazetták”, a filmpergető dobozok jelentik. „A filmeket ezentúl magunk vetítjük magunknak, a televíziókészülékre szerelt különleges dobozokba tett tölténytárszerű film­ tekercsek lejátszásával, s ily módon a mozgókép más formában és más méretekben fejlődik tovább, mint ahogyan az ma ismeretes" — tudósít egy firenzei szaklap a film­ kultúra legújabb eredményeiről. Ennek az elterjedése persze nem a közeljövő problémája, az mindenesetre biztos, hogy a filmművészet — amelynek fejlődése nagymértékben függ egyrészt a technikától, másrészt bizonyos kereskedelmi, üzleti szempontoktól — a hetvenes években is sok meglepetéssel szogál majd. E remek sorozat következő kötete - a drámairodalomról szóló — előkészületben van. Remélhetőleg nem kell egy - pláne két - évet várni a megjelenésre. Csongrády Béla 105 �VARGA IMRE II. Tavaszi tárlat — Salgótarján Csipkerózsika álmukból ébrednek vidéki magyar városok. Soha -nemvolt szerepet vállalnak természetes egyszerűséggel, rátermettséggel. Az egy­ kor csúnyácska bányászváros csodálatos kamasszá serdült, és fiatal ember­ hez méltó módon, ahhoz hasonló bátorsággal vállalja kulturális szerepét is. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. Ez a jogcímem, hogy elmondjam néhány gondolatomat a várossal, a benne élőkkel kapcsolatban. Lehetett volna azonban bármelyik másik színvonalas esemény is alkalom, hiszen arról sze­ retnék beszélni, ami mindezekben közös. Egy olyan magatartásformáról, amely már néhány éve termi eredményeit. Természet és ember. Nem jó a szavak sorrendje, de csak akkor volna helyes, ha egyszerre írhatnám le a kettőt. Aki életében először utazik Bu­ dapest felől Tarjánba, fokról-fokra találkozik a város mai arcával. Nem kap összefogott távlati képet, éppen azért ,mert az út is, a vasút is a kes­ keny völgyben közelíti a várost, amerre annak csak néhány háznyi metszete látszik. A szűk völgy rákényszerítette az itt élőket, hogy építettek légyen bármit is, azt a völgy mentén építsék fel. A város magába fogadja az ér­ kezőt, lépésről-lépésre tárja fel magát. Kezdeti szakaszán, — a ma már főként ipari jellegű részen, - határozottan érződik még a völgyfalak olda­ lazó szorítása, mint amikor a patak sodrán igazít a part, de ahogyan közelít igazi, mai arca, amely térben is távolibb, — úgy szűnik meg a kényszer érzése. Ott már a mává, erényévé is válik. És így válik hasonlóvá az a te­ vékenység, ami a város kultúrális életét jelenti, a helyhez, amelyből kinő, a környezethez, amely élteti, és amelyet tiszta szívvel vállal. Mit je lent közelebbről? Tulajdonképpen azt a felismerést, a hegyek és házak eleven példájából, hogy csak kevesek, a nagyon szerencsések, kap­ ták így kezükbe sorsukat a történelem folyamán. Fel kellett ismerni a kort, amelyben a cselekvés, a rendező elv létre­ jötte lehetséges volt. Felismerve, vállalni is kellett azt. Le kellett bontani a bénító környezetet. Hamis szándékkal, ostobán rakott korlátokat kellett szétdönteni. Ezerévünk Európáé, és annak többezere a miénk. Természetes büszkeségünk e tény, de nem valamiféle nosztalgiánk. Va­ lamennyien dicséretnek érezzük József Attila sorait, amelyekkel Thomas Mannt ünnepli: „fehérek közt egy európait." Európához tartozni azonban csak „valahol" lehet, és ezt a valaholt is vállalni kell. Nem a „mi mást tehetnénk” nyegleségével, hanem egyszerű, de számunkra egyetlen lehetséges igazságként. Magyar. Nem dacos vállal, és ezerévvel, hanem mert hazánk területe területének, kultúránk kultúrájá­ nak szerves része. Bármelyiket vegyem is el, nem volna többé egész Európa. 106 �Vállalva társadalmunkat, amely kultúránk legmagasabb szintjén meg­ született, vagy születés közben lévő képlet, vállalva népünket, amely mind­ ezt végigélte, éli és teremti. Itt, és most. E vidéki városban értéket őrző, és értéket teremtő kulturális élet van. Egyre inkább szaporodik azoknak a száma, — ilyen kiállításon mérhető fel leginkább, - akik tétova szépkedés helyett világosan beszélnek, akik csak itt jelentkezhetnek. A helyi jelleg nem kitalált motívum, nem egyféle formá­ ban jelentkezik. Magas szakmai színvonalat találhatunk akkor is, ha nem hivatásos művésszel találkozunk; mégis van abban valami közös, ahogyan megszólítanak bennünket közlendőjükkel. És sokan vannak, akik olyasmit is vállalnak, ami az eddig elmondotta­ kon túl, azoktól eltérően áldozat. Amíg a felismerésjelleggel vállalt haza és társadalom csak egy feleletet tűr meg, van néhány olyan munkakör, amelyet szabadon választva, mégis áldozatvállalva kell betölteni. Ezek legszebbike, legkedvesebbje a tanári munka .És ezen a kiállításon örömmel érti meg az ember, hogy a fiatalság hálás alany. A vele való foglalkozásért szellemi frissességgel, igényességgel fizet. Nógrád! Akármelyik irányból közelítünk is, dombok, majd hegyek ölel­ nek bennünket körül. Nem zordon fenséggel, mert még legnagyobbjai is emberléptékűek. Falvak növik be közeiket, oldalaikon termett fák adják esz­ közök, házak, bútorok, szobrok anyagát. És mégse idillikus ember és környezete együtt. Korán, és szükségszerint magáraébredt népről van szó. Itt keménységre nevelkedtek a gyerekek és keserű-óvatossá az emberek. És mégis, és éppen azért megbecsülő öröm­ mel fordul ez a közösség művészei felé. Azok felé, akik megkeresik - mint most is tavaszi tárlatán — Salgótarjánt. Mert Salgótarján az a hely, ahol hazátépítő társadalmunk eltörölhetetlen nyomot hagyott. E város múltjának nagyobbik, jobbik fele az elmúlt két évtized. Modern, magyar társadalom születik az egymást követő évek során, amelyek nyomait a város épületein szinte rétegezve olvashatjuk le. Nem ellentmondásnélküli ez sem, mint semmi sem. Mégis! Különösebb szakér­ telem nélkül, bárki észreveheti, hogy felismerhetően tájjel let kap az építé­ szet, a ruházat, de talán még a gondolkodás is. Nem erény önmagában, de az ellenkezője sem az; inkább a sokat hányt-vetett ember elfáradó a l­ kalmazkodási képessége. Mélyebbre mutat. Jele egy önnön képére formáló közösségnek, amelynek eleven hatását a termelő élet, koncentrált művészi munka, élénk szellemi mozgás is jelzi. Valahol, tehát a gyökeret-verés, nem a maga vulgáris értelmű benyomásgyűjtő formájában, hanem a közös sor­ sot elfogadó érzésében válik lényeges elemévé a munkának. Így tehát a modernné ébredő város tavaszi kiállítása sorsvállaló vallo­ más is, az ott kiállítók legnagyobb része számára. És nagyszerű, hogy egyre többen vannak. 107 �II. s a l g ó t a r j á n i TAVASZI TARLAT 1972. ÁPRILIS 4-25. �Farkas András: ŐSZ GALIBA-PUSZTÁN Somoskői Ödön: TÉL �Czinke Ferenc: A VÁROS GYÖKEREI IV; �Iványi Ödön: A RÉGI TARJÁN �Tóth Imre: BORHÁZAK Szujó Zotán: BOLONDÓRA (illusztráció) Hibó Tamás: A VÁROS �Pataki József: ÚTON �Jánossy Ferenc: ÉVA �Réti Zoltán: CSEND Lapzárta után: ÖRÖMMEL ÉRTESÜLTÜNK ARRÓL. HOGY A MEGYÉNKBEN, SALGÓTARJÁNBAN ÉLŐ ÉS ALKOTÓ LÓRÁNT JÁNOS SZOT DÍJAS FESTŐMŰVÉSZT A MŰVELŐDÉS­ ÜGYI MINISZTER MUNKÁCSY MIHÁLY DÍJBAN RÉSZESÍTETTE. Köszöntjük a Művészt és kívánunk alkotómunkájában további sikereket! Szerkesztő bizottság � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c596770bc59bbb20d1c673319b7b732e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika