https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/27620aae94afbc548bb856385eeda1f5.pdf 90e4084e9b5184fece6c27cf4fffed13 PDF Text Text �CÍM O LD ALO N: FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓJA: M ADÁCH - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA V III. SZÍNÉHEZ �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. 4. SZÁM TARTALOM Lakos György: Bakugrás 3 Serfőző Simon: Szalad a szorgalom, Hőség, Utca Polgár István: A házőrző 16 17 Valent József: Pofozkodás vezényszóra Iszlai Zoltán: Az élők tisztásán, Egyik perc, Férfiak 19 25 Antal Gábor: Kegyetlen vallomások 28 Börcsök Mária: Litánia, Madonna, Vemhes vizek 33 t á r s a d a l o m -m ű v e l ő d és Barna József: A munkáskultúráról 34 TANULMÁNYOK Kerényi Ferenc: Egy márciusi ifjú Nógrádban: Madách Pál Belitzki János: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez Szabó József: Kepler és Madách Miklós Róbert: Az ember tragédiája 1893-as berlini bemutatójáról Radó György: Bérczy Károly, mint az Anyegin fordítója 44 51 55 59 63 A PALÓCOKRÓL Paku Imre: Palóc népköltészet II. 71 Céhmester Erzsébet: Népi játék — színpadon 80 KITEKINTÉS Szakó László: A harmadvirágzás lírája 85 �körkép Félszázadik emlékplakett (Cs. B.) Honismereti irodalmunk ((Schneider Miklós) Három antológia — három műfaj (Kulin Ferenc) 100 101 103 Utunk Évkönyv 71 (Csongrády Béla) 109 Gulyás Mihály: Szélfuvás (Horpácsi Sándor) 111 Irodalmi Színpadi Napok —Balassagyarmat 1971. (Kiss Aurél) 112 Őszi Tárlat a Kohász Művelődési Központban (Horváth István) 113 Czinke Ferenc: Farkas András illusztrációi műmellékleten KÉPZŐMŰVÉSZET: Farkas András illusztrációi Madách Imre Az ember tragédiája c. művéhez (Címlapon és a műmellékleten) Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 15 498 NyV Balassagyarmat 1700 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �Lakos György Bakugrás A napfény hatalm as kévékben zuhant be a konyhaablakon. Lovász Gerzson trikóban terpeszkedett a tükör előtt, mely csorbán verte vissza a fényt. Kezében araszolásra nyitott beretvát tartott, am elyet nagy ívben és még nagyobb lendülettel emelt szappanhabos arcához, m intha nemcsak serkedő szakállából, hanem egyidejűleg a fénynyalábokból is lekanyarítana egy réteget. Duzzadt száját fütyülésre csücsörítette, hogy a bajusza helyén kem ényebben feszüljön a bőr. Széles ajtónyitással lépett be Eszti, a felesége, akit faluszerte az ötve­ nesek is Eszti néném nek szólítanak, olyannyira anyás típus. Bal karjában szakajtót szorongatott, a szakajtóban kopott rongyok alatt kiscsibék csi­ pogtak vékonyka hangon. — Még ilyet, Gerzson! — m ondta az asszony az első meglepetés hang­ ján. — Képzeld, Kazárékhoz m egérkezett a gólya! Valóban meghökkentő a hír, hiszen a tél még mindig kem ényen tartja magát. A kert alatt, a kacsaúsztatón napközben ugyan valamicskét puhul a jég, de még a rétet is páncél fedi. Meghalni jött haza a hosszúcsőrű, hűséges madár. — Öregek m ár Kazárék ahhoz — állapította meg a férfi két kényes karlendítés között, szándékos felreértéssel. — A valódi gólya, te mafla! Az asszony a tűzhely alatt, a csutka közt helyet kotort a szakajtónak, közben arra is kiterjedt a figyelme, hogy visszamentse azt a néhány szem kukoricát, am it a csövön hagyott a morzsológép. Agyonaszalódott asszony volt Eszti, karcsú fiatalságát régen eltékozolta, s m ár nincs az a tavaszelő, m ely langyos m ozdulatait, testének virágzó emlékeit friss sugaraival elő­ világítaná, kopott condrái és lompos nemtörődömsége mögött kim utatna valamicskét is abból a menyecskéből, aki valam ikor a szilaj Gerzsont is kötőféken tudta tartani. Érezte ezt ő is, azért habzsolta most haragvó gya­ nakvással fényeveszett szemébe a férjét. Ez csaknem szétcsattant a bor­ zasztó egészségtől. Előrenyújtott álla inasan megfeszült, m int a bőgő szar­ vasbikának. Szőrmókos hasa kissé kijebb tolult a mellénél, de még m inden eresztéke és izma frissen ropogott, m int legény korában, pedig most m ár kétszeresen m egfejelte a harm incas évét. De ki hinné el róla, hogy m ár hatvan is elmúlt! Olyanok így ketten egymás mellett, m intha a férfi 3 �asszonytársától szívta, sikkasztotta volna el kegyetlen erejét! Nemrégiben az új tsz-elnök helyettesül szavaztatta meg maga mellé, azóta meg szinte kivirágzott. M ár brigádvezető korában is sokat csiszolódott, estelente idegen pó­ zokkal és m egifjult gőggel té rt haza, s m ár-m ár a disznóetetést és a tehe­ nek gondozását is rangján alulinak tartotta. Az új tisztesség elnyerése óta meg éppenséggel kerülte a korai hazajárást, Bár ezt a megsokasodott „hi­ vatali kötelesség” egyáltalán nem indokolta, a háztáji jószágok ellátása teljesen az asszony nyakába szakadt. — Most hová készülsz m egint? — kérdezte féltő gyűlölöttel az asszony. — Borbélyhoz, Eszti — dörögte a férfi. — Olyan m ár a hajam, m int valami hippylegénynek. H átul úgy fölkunkorodik, m int a m alac farka. — Persze! — eresztette le hangját Eszter, de csak azért, hogy egy lélegzetnyi szünet után följebb kanyarinthassa. — Ma szerda. Ma jön ki az a kis vöröshajú cafra. Megint hullám ot bodoríttatsz abba a két szál hajadba, hogy rajtad röhögjön az egész falu? A férfi hevenyében arcához és állához mázolta a pamacsot, s most meg visszafelé mozgatta a kést, óvatosan aprózva, m int am ikor a festő­ művész virágerdőt pötyögtet a vászonra. Hőn ápolta magában az öröklött paraszti garasosságot, ha m ár kést vásárolt, borotválkozásra nem dobja ki a pénzt, de restelte volna, ha a vöröshajú lány hibát talál a m unká­ jában. A lány, akit A rankának hívnak, s vezetéknevét bizonyára a tanács­ elnök is csak a fiókjában őrzött iratból tudná megmondani, új és rend­ kívüli jelenség a községben. Nincs két hónapja, hogy a ktsz m űhelybútort szerelt föl a tanács által kijelölt helyiségben. Attól kezdve hetenként négy napra kiköltözött Aranka, hogy nappal nők és férfiak szolgálatára legyen, éjszakáit pedig a fodrász- és borbélym űhelyhez csatlakozó szobácskában töltse. A lánnyal együtt egy darabka város és nagy szelet tavasz szökött be a községbe. A férfiak eleinte némi viszolygással bocsátották fejüket a leány kése és ollója alá, egy-két hét alatt azonban sikk és divat lett Arankához járni, aki finom, párnás kezével szesszel dörzsöli be vagy illa­ tos samponnal mossa fényesre a gondozatlan hajat, s oly símogató szava­ kat használ, hogy a cserzett, földtúró vagy állatápoló férfiakban karóvá feszül az önérzet és gőg. A borbélyüzletből jövet még az öregek lépése is ruganyossá ifjult, pedig a zsebük is jócskán megkönnyebbedett. Az asszo­ nyok, akik restelltek azonnal a jövevény erkölcsére támadni, éppen a pénzügyi oldalról igyekeztek rohamot vezényelni az A ranka királynősége alatt működő intézmény ellen. Ebben nagy segítségükre volt Koczogó Ambrus, aki addig iparengedély nélkül, potom négy forintért kurtította a hajat, mégpedig olyan művészi hajlammal, hogy két egyforma frizura ki nem került a keze alól, viszont egyném elyik az abszurditás határát súrolta, m int egy Picasso-kép. Ezzel szemben A ranka fejmosással, szeszbedörzsöléssel, szárítással és lakkozással huszénnégy forintot is felszámolt, 4 �ráadásul még arra is célzásokat tett, hogy a városban legkevesebb két forint borravaló, de a nagyobb m unkák után, a generáljavításnál öt-tíz forintot dugnak a fodrász zsebébe. — Aztán otthagysz m egint három tizest — heccelte magát az asszony a férfi kínos hallgatása m iatt. — Én meg harm adik éve itthon csavarom be a hajam, hogy m egtakarítsam a dauer árát! A férfi rávetette pillantását. Mindez csak addig tartott, amíg a nad­ rágját megigazította, de ez a kis idő éppen elegendő volt arra, hogy a megvetés vízesésként zuhonyozzon az elnyűtt asszonyra. Lovász Gerzson úgy találta, hogy régen döntésre érett az idő, de m a van az a nap, amikor m ár önmaga ellen fordulhat m inden késlekedés. Fürgén, könnyedén, mégis kem ényen rakta lábait, m int akit megcsa­ pott a szabadság szele, s m inél messzebb kerül az otthoni háztól, annál ingerlőbben csillog a tavasz. Belerúgott egy emlékül m aradt hóbucka-m aradékba, esze azon járt, m it akarhat ennyire idő előtt a szerencsétlen gólyamama a K azárék kéményén. Nem vette észre, hogy ő ugyanazt csi­ nálja: siet a tavasz elé. Testét friss, legényes hetykeség rem egtette, m int gyenge, bizsergető egyenáram. Nem tartozott a túridanis, kalandkereső férfiak közé. Nagy erejét, igába fogott vérét m unkára tékozolta, s megelégedett az incselkedő, pajkos tréfákkal, amik faluhelyen szabadon terem nek és éppoly ártatlanok, m int a mezei virág. Csak utóbb, ahogy Eszti m indinkább kidőlt mellőle, érezte felgyülemlő másodfiatalságát, ami türelm etlen és vakmerő álmokkal kor­ bácsolta. De ezek az új érzések is oly vakon botorkáltak benne, m int a napfényre furakodott vakondok. Eszmélhetőbbé, érzékelhetővé pesti útjai tették, azok a hányavetinek tetsző, mégis ügyesen megszerkesztett programok, melyekről Bohati Elek, a tsz áruforgalm azója és Reiner Aladár, a szövetkezet Lehel-piaci árudá­ jának vezetője gondoskodott. A nyájas szavú, az éjszakai életben jól tájé­ kozott Reiner mindig más helyre vitte őket egy kis kikapcsolódásra. Meg­ já ra tta velük a Jerevánt, a Pipacsot, a Tündét, s amíg ki nem ment a di­ vatból, sztriptizt is nézetett velük. Mindig Reiner fizetett, s am ikor a verm ut jól felverte a vérnyomást, lányokat is k erített az asztalhoz. M ind­ ezt term észetes előkelőséggel, szüntelen hízelegve az „elnökhelyettes ú r­ nak”, kihangsúlyozván, hogy ő a term észet aki az igazi barátságért minden anyagi áldozatra képes. Lovász Gerzson jól érezte magát az efféle kirucca­ násokon, hízelgett neki, hogy a bárok ham vasra kozm etikáit széplányai kegyeit keresték, körülcirógatták szívmelengető, kedves szavakkal, csak az kedvetlenítette el, amikor a parfüm felhőbe burkolt nőstények ügyes ötletekkel anyagi kérdésekre terelték a beszélgetést. Az egyiknek éppen a lakbért kellett kiegyenlítenie az albérleti szobája után a szőrösszívű, uzso­ rás háziasszonynak, a másik pénztárcáját veszítette el ezerötszáz forint­ tal, a harm adiknak öreg édesanyjáról kell gondoskodnia, s nagy megszorultságában m inden áldozatra hajlandóságot m utattak, ami — ezt igyekez­ tek értésére adni — nem okoz számukra nagy áldozatvállalást, hiszen Lovász Gerzson függetlenül a piszkos anyagiaktól rokonszenves barát- 5 �juknak tartják. Az ital sem vette el paraszti éberségét, és másnap mindig hálásan gondolt hajlíthatatlanságára, hogy nem dobott ki akkora vagyont az alkalmi lányok röpke öleléséért. Valamit mégis romboltak benne ezek a gátlástalanul átcsatangolt, idegen világban töltött éjszakák. Tudat alatt hinni kezdte, hogy hatvanegynéhány esztendejével még mindig a lányok álma ő, nagy hódításokra és hadi tettekre képes. M intha minden meg is történt volna, nemcsak az ital és a megszagolt üzlet varázsában lopakodott volna az elbizakodottság pénzes asztalukhoz. S amikor először pihent meg tekintete Arankán, úgy találta, hogy ez az a lány, aki tovább mozdítja abba az irányba, am erre Bosati és Reiner sokat próbált bohémsége világította meg az utat. Mind gyakrabban idézte képzelete elé a lányt, olykor m ár az éjszaka felhőköléseiben is ágyához lopakodott, hogy m ár szabadulni sem tudott tőle. A ranka mindenkihez szóló kedvességét kisajátította, m intha a lány parázs szavai vele szemben lángokra lobbannának, s még a kialvó ham u is perzselően izzana a hódító gőgjével ült a borbélyszékben és behunyta szemét, hogy teljesen kiszol­ gáltassa magát a lány hódolatának, ami arckrémező simogatásából ugyan­ úgy kiérzett, m int csiviteléséből. A tsz-iroda ablaka kattanva nyílt, Kocsis Irénke hajlott ki rajta a fagyfoltos utcára, frissiben fölbúbozott fekete hajával. — Hová, hová, Gerzson bácsi? — Megnyiratkozom. Látom, te m ár m egjártad . . . — Most jókor megy. Éppen nincsen senki — m ondta a könyvelőlány. — Ha visszafelé jön, nézzen be! Van itt néhány aláírnivaló . . . Csakugyan. Az elnök ma Pestre m ent az átteleltetett starkingalm a szállítmánnyal. A gondolatra is keserű undor nyáladzott a szájában, a fő­ város éjszakai medencéjében ma az elnök fürdőzik Reiner olthatatlan b a­ rátságában és a könnyelmű lányok számító hízelgésében. Igazságkereső indulattal hasított bele a felismerés, hogy Reiner sem érdemli ki az ön­ zetlenség szobrát, tékozló barátsága mögött nagyfokú számítás és kim utat­ hatatlan pénzforrások bújhatnak meg. Ki az a bolond kereskedő, aki isme­ retlen falusi nagyságokra tékozolja a pénzét, ha nem terül meg neki busá­ san? Ilyen kesernyés kérdésekkel birkózva érkezett el a borbélyüzlethez, am elynek homlokzatán réztányér hívogatta a vendégeket. Eredetileg ci­ pész ktsz-nek épült a bódé a tér sarkán. Elöl vették át a javítanivalót, m érték le a lábakat, bonyolították a kereskedelm et a hátsó részben pedig, ahol most heti három éjszakát A ranka tölt, azelőtt a három cipész szor­ goskodott fényesre kopott suszterszékén. Most az első szobát papírfallal kettéosztották. Belül van a női fodrászat, kívülről veszi gondozásba A ran­ ka a férfiakat. Az üzletajtón Dobos Im re tanító perdült a napra, hogy sugárözönben fürdőztesse sebtiben beretvált arcát. (Tán az egyedüli, aki pénzért borot­ válkozik a községben!) Kis híján elsodorta Lovász Gerzsont, csakhogy ez sziklaszilárdan állt a három szem lépcső előtt. Az ajtóban A ranka lilába tetsző, vörös haja virított, m int a rőzseláng. — Magát az isten küldte, elnökhelyettes elvtárs! — m ondta a tanító. 6 �— Már kétszer kerestem az irodán. — Valami baj van, tanító úr? — Nem éppen baj, de szükségem lenne holnapra egy teherautófu­ varra. B útort vettünk, azt kéne hazahozatni. Az elnökhelyettes az oldalában érezte A ranka kiváncsi pillantását, ami legalább olyan kellemetlenül érintette, m intha teknőbenfürdés köz­ ben fényképeznék. Arcára a töprengés bölcs ráncait erőszakolta. Testsú­ lyát kétszer is áthelyezte egyik lábáról a másikra. — Ez nem megy, tanító ú r — m ondta fontoskodva, m int akinek tö­ méntelen nagy hatalom, tem érdek gond nehezedik a vállára. A tanító, villogó eszű, kis, vézna ember, nem rém ült meg az ellenve­ téstől. — Beszéltem Kopeczkivel — m ondta szinte vidáman. — Tud adni kocsit, csak az elnökhelyettes elvtárs engedélye kell. — Mit tudja ezt a Kopeczki! — m aradt most m ár következetes Lo­ vász Gerzson. — Nincs kocsi, tanító úr! Esetleg pénteken. — Az késő. Nagy csend zuhant közéjük. — Nem tudom, m it tegyek — adta a töprengőt Lovász. — De nekem . . . — Megoldjuk valahogy. Bízza rám, tanító úr. Majd elküldöm vala­ melyik lányt a könyvelésből, hogy mit határoztam . A tekintélyt sugárzó, undok szavak ezúttal A rankának szóltak. A kis tanítónak erről sejtelme sem volt, így váltig azon já rt az esze, hogy vagy ő játszotta el valahol a becsületet, vagy pedig Lovász Gerzson kelt ma bal lábbal. — Próbálja meg, elnökhelyettes elvtárs — kérte kedves modorában, közten Lovász Gerzson szemét figyelte, ez oly pirosan tüzelt, m int a ka­ rámból kieresztett bikáé. A fodrászlány egyébként csekély sikerrel indulhatna a világszépe vá­ lasztásán. Bár eredeti vörös haja, érzékeny, szeplős, halvány arcbőre, fog­ sorának egészséges mosolya, könnyű, testhez símuló ruhája, mely látha­ tóvá tette, hogy mindene megvan, am ire a mohó férfiszem igényt tarthat, azonkívül kis lábfeje és parányi, finom keze, m ind-m ind kellemessé ala­ kították ezt a ham vától alig szabadult leányt, sőt aranyos modora is be­ lopta őt a szívekbe, mégis átsütött a púder és selyem ruha alól is némi nyerseség, am it a falusi parasztlányok hazulról hoznak megukkal, a hom­ loka is alacsonyabbra sikerült a kelleténél, a lábszára két vastag karó, combjai puhák és tomporcsontjai úgy őrölnek, m int kopott malamkövek. Járásából kikiabál a bokasüllyedés és attól kell tartani, hogy combjának selymes belső oldalát m inden lépésnél véresre dörzsöli. A ranka azt az új igazságot szemléltette, hogy a szépség nem mindig a hideg tökéletesség és szimmetria, hanem néhány jellemző felvillanás és a részelemek, e jelképecskék hatalm as összhatása. M ert aki csacsogó beszédét, búgó hangját hallgatta, látta a nap sugarait csetleni-botlani fényes haján, vagy belené­ zett szemébe, mely színét úgy váltogatja, m int évszakhatárokon a term é- 7 �szet, vagy éppenséggel feszes emlőinek ringásában kereste az ősnőt, nem­ zetségek uralkodó és fenntartó anyját, az hajlamos volt elfeledni a term é­ szet gúnyrajzait az egészséges lányon. Lovász Gerzson érzékei megtévesztő látcsövén át leste a lányt, m int­ ha a nők meztelen-napozójának kerítésén talált volna lukat. Azt látta, am it keresett. Ha szemét becsukta, olyankor pompázott csak igazán A ran­ ka szépsége. Ilyenkor biztos volt benne, hogy ez a fiatal lány tartósítani tudja másodvirágzó, férfias érzéseit, nevetségesen fiatalos álmait. Most azonban, amikor belépett a tükörfalú boszorkánykonyhába és tekintetük összevillant, meghőkölt egy pillanatra: hideg, fekete, fénytelen szem küld­ te felé megvetését. Sietve kapta el fejét. — M egérkezett az első gólya, Kazárékhoz — mondta, miközben feles posztókabátját a fogasra akasztotta. M indjárt tréfát is fűzött hozzá. — Nem fél a gólyától? A lány függönyként tartotta a fehér lepedőt, várta, hogy Lovász Ger­ zson vastag nyaka köré kanyarítsa. — M iért nem adott autót a tanító úrnak? — kérdezte. Párnás ujjai a lepedő korcát szurkálták a szűk gallér mögé. — Itt volt a gépkocsivezető. Megmondta, hogy csak magán múlik. — Noiszen . . . — Hajvágás? — Meg is moshatja, A ranka . . . Aztán ha maga is olyan nagyon akarja, holnap itthon lesz a tanítóék bútora. A lány szó nélkül végezte dolgát. Demokráciához szokott, jó szívét megmarkolászta Lovász Gerzson hetyke, utálatos gőgje. Édesapjától ta­ nulta, hogy a gonosz vezetőt arról lehet felismerni, hogy gyakran és kéjelegve mond nemet. Sértő és nagyképű nagyzolása ellenszenvessé csúfította ezt a pirosarcú, erős férfit is. Hogyan lehet egy olyan kérést megtagadni, am inek semmi akadálya, mitöbb, pénzt hoz a tsz konyhájára? A mély hallgatást Lovász a lány zavarának fogta föl, de szokott fö­ lényessége mégis cserbenhagyta. Az eltervezett tréfálkozás helyett arról sopánkodott, hogy milyen felelős tisztséget tölt be ő a faluban, m ennyire jobbkeze a tanács- és a tsz-elnöknek, s mily nagyszerű pásztora a nyájnak, melynek bizalmát élvezi, s ez annyi fáradtsággal jár, hogy idegei olykor beretvaélen táncolnak. A lány végzett a fejmosással. Langyos öblítővízzel eltüntette a szap­ pan és sampon m aradékát. F ro ttír törölközőt dobott a nedves fejre. — Szesszel bedörzsölhetem? — M indent Aranka, am it jónak lát. A kis kezek most m ár meztelen fejbőrén kísérletezték ki a dinamó elméletét. Kellemes zsibongás futkosta körül az öregedő testbe szorult fiatalos szivet. S am ikor a lány fésűvel gereblyézte a férfi haját, ami oly ritka volt, m int fagyos földben az őszi árpa, Lovász m ár újból megtalálta magabiztosságát. — Aranka, haragszik rám? — Hogy is haragudhatnék egy vendégre . . . 8 �— Tehát csak egy vendég vagyok? A lánynak itt magasba kellett emelnie a hajvágásra használt borotvát, nehogy lemetélje vendége fülét. Lovász fölvetette kerek fejét és alázatos borjú szemeket vetett rá, m int aki megzavarodott. — Tessék lejjebb hajolni! — Jól van, Aranka. De nekünk ki kell békülnünk. — Tessék nyugodtan maradni! A férfi most m ár némán tű rte a beretva-hajvágást. Amikor azonban a szárításra került sor, ismét kikívánkozott belőle eltökélt kakassága. — Mi lenne, ha este m eglátogatnám ? — Semmi. — Beengedne? — Minek? — Csak. M ert jönnék és kopognék. — Tessék balra fordítani a fejét! Hullámot tehetek bele? — Ahogy A ranka gondolja . . . Hoznék valami italt. Édeset. — Nem iszom. — Akkor konyakot. — Semmilyen alkoholt nem fogyasztok. Tessék: Végeztünk. Kis seprővel leverte a ruhára tévedt hajszálakat. M egírta a blokkot huszonhét forintról és odanyújto tta a férfinak. Ez a tükörasztalkára tett három tízest és egy kétforintossal még meg is fejelte. — Este eljövök. — Hatig nyitva tartok. Bejöhet bárki. — H at után. Békülni akarok, Aranka. — Nincs harag — mosolygott kényszeredetten a lány és a fiókba tette a pénzt. — Azután bokszoló a vőlegényem. — És ha nem félek? — Akkor könnyen megijedhet. A beszéd kurtán-furcsán félbemaradt, m ert lihegve jö tt a könyvelő­ lány tornyos hajával, hogy az elnökhelyettes elvtársat telefonhoz kéri a területi szövetség. Ez jól jött. Ez olyan tekintélyt emelő, nagyszerű fordu­ lat volt, hogy a hetven kiló színhús m ajdnem kimászott Lovász Gerzson feszülő bőréből. A telefon után Kocsis Irénke engedélyt kért, hogy hazamehessen ebé­ delni. Közvetlen főnöke, a főkönyvelő váratlanul ugyancsak az elnökkel és Bohtaival tartott. Úgy látszik, Lovász háta mögött beszélték meg a Lehel téri áruda ellenőrzését. — Menjen, Irénke! — m ondta Lovász. — Küldök néhány sort A ran­ kának. Úgyis arra megy . . . — Az olyan jóféle — jegyezte meg a lány, azzal a gyilkos női hiú­ sággal, ami társaival szemben örök irigységet és féltékenységet táplál. — Honnan veszed? — Kedden is motor állt a bódé előtt. Egész éjjel. A feltolult vér bíborba festette a férfi arcát. Elővett egy írógéppapírt és golyóstollával azt írta rá: „Jön-e ma a motor? Mert m inden attól függ. 9 �Választ kérek.” A papírt négy felé hajtotta és borítékba tette. A borítékot leragasztotta és a h átára ragasztószalagból keresztet sikerített, m intha a totóba írt volna egy hatalm as X-et. — Irénke, erre választ hozol! — Meg ne bánja, Gerzson bácsi. — Hivatalos ügy — szabadkozott az elnökhelyettes. — Fuvarról van szó. — Jó-jó, csak úgy mondom. — Te csak ne mondj semmit! Az irodisták m ár m ind az ebédet fogyasztották otthonukban, csak azok tartottak ki a tsz-központ rideg, salétromos falai között, akik más helységekből ingáztak ide, naponta. A könyvelésben, ahol kizárólag hely­ beli lányok körmölgetnek, egy lélek sem m aradt. Lovász fontoskodva be­ leturkált az asztalon hagyott iratokba, s nagyon idegennek találta magát a számok és a lepedőket átvonalazó rovatok tengerében. Ennél borzongatóbb és titokzatosabb valami csak a halál lehet a földön. Á tm ent két egy­ másba nyitott üres szobán és bekopogtatott az üzemgazdászhoz. Az üzem­ gazdász csendes, fiatal em berke volt, akit agrárm érnöki diplomájával a zsebben egy korai hajótörés vetett a kicsiny szigetre. Fölvételét, eg y álta­ lán üzemgazdászi m unkakör létesítését, Lovász Gerzson ellenezte a leg­ hevesebben. A csendes, szenvedő lelkű em ber ezt nagyon jól tudta, s az elnökhelyettes beléptére riadtan kapkodta össze papírjait a kenyérrel, só­ val, házi töpörtyüvel, és egy nagy kim utatásról számokat kezdett volna sorolni, m int ahogyan az alacsonyabb rangú parancsnok fölöttesének je­ lentést tesz. — Fogyaszd egészséggel, Csepregi elvtárs! — szakította félbe Lovász a zavart közléseket. — Csak ide megyek az elnöki irodába . . . Ebben megint csak a fontoskodásnak ju to tt a főszerep: nemcsak azt m utatta ki ezzel, hogy ma helyettesi jogkörénél fogva teljes jogú elnök, hanem azt is, hogy neki akkor kell jelenteni, am ikor ő azt megköveteli. Az elnöki szobában m egint nem találta helyét. Az asztalon hagyott postát böngészte, érdeklődés nélkül. Hogy milyen árucikkeket keres a TÁSZI, hogy az egyik alföldi tsz tapasztalatcsere-látogatásra jelentkezik, hogy a műanyagkészítő maszek feladta a bizományi áruház útján meg­ vásárolt gépeket, m ind-m ind lepergett róla, még csak az idő sem haladt. Félretette a leveleket és betöltötte az egész vödör szenet a kövér vaskály­ hába. A fotelt a tűz mellé húzta és beleült, m int hajdan a báró, akitől az egész berendezést örökölték. Ügy hitte órák teltek el, amíg Kocsis Irénke megérkezett. Pedig ha tudta volna, hogy a lány szinte futva tette meg az utat, m ert élvezni akarta a kegyetlen válasz hatását! Látni akarta, hogyan robban szét a másodvirágzó, pirospozsgás ember, aki benne, Kocsis l rén­ kében sose akarta m eglátni a nőt. — Üzent valam it? — igyekezett az egykedvűt adni Lovász, de m in­ den sejtjéből izgalom és idegesség tüzelt. — Nem — m ondta a lány. — Összegyűrte és bedobta a szemetes ko­ sárba. 10 �— El se olvasta? — Dehogynem. — És mit mondott? Ne kelljen m inden szót harapófogóval kihúzni belőled! — Azt m ondta: „Nagyon ráérnek maguk abban a tsz-ben.” — Mást nem m ondott? — De igen. „Pedig úgy tudom ez nem egy virágzó szövetkezet. Pe­ tőfi, akiről a nevét kapta, bizonyára sokat forog a sírjában.” Akkor öszszegyűrte a levelet és bedobta a szemetes kosárba. — Volt nála valaki? — P olyák tisztelendő úr. — M ért nem ezzel kezdted? Akkor meg se tudtad kérdezni, mit üzen. — Megkérdeztem. Azt m ondta: „Ez egy zagyvaság, erre nem lehet üzenni.” — No, menj és dolgozz! — m ondta hivatalos hangon Lovász. — Hiá­ ba, az irodához vagytok ti szokva. Ha kinti dolgot bíz rátok az ember, megáll a tudom ány . . . Kis híja volt csakugyan, hogy ez a rettentő töltet föl nem robbant. Dühét m ár nem is annyira a büszke fodrászlány fölénye táplálta, m int­ sem az a felismerés, hogy milyen ostobaság volt Kocsis Irénkére titkot bízni és egyáltalán papírt küldeni, ami a szemétkosárból avatatlan kezek­ be is kerülhet. Vak dühét kemény léptekkel cipelte az utcán. Sietésén nagyott len­ dített, hogy a plébános a túloldalon folytatott bizalmas beszélgetést a szenteskedő Godó Rozáliával, aki köztudomásúan a legnyelvesebb ném ber faluszerte. Szinte menekülve csukta be maga mögött a kiskaput, örült, hogy végre hazai portán dughatja el szennyesét és hogy a hátsó udvarban ott rikácsol az ő Esztije, akin kitöltheti eget rázó haragját. Sok idő eltelt, m ire az asszony előkerült és m egállt a konyha szélén, m int egy madárijesztő. — Hol az ebéd? — szikrázott a férfi nagy szeme. — M indjárt adom. No, kiondolált a szentem? — A nnyit nem érek, m int egy koszos tyúk. Azoknak nem kell várni az ételre. — M ár megint bajod van. — Utál az em ber hazajönni. — Valamikor nem utáltad a munkát. Amióta az a nagy rangod van. m intha elm ent volna a józan eszde. Te m ár brigádvezetőnek is azt hitted, hogy te raktad az Eiffel-tornyot. Olyan fájdalmas alázatossággal filozofálta ki magából ezeket a szava­ k at a meggyötört asszony, hogy még belekötni is nehéz volt. H irtelenjében a férfi is más tápot keresett haragjának. Megfogta az üres tányért és oda­ csapta a konyha cementjéhez. — Az istenfáját! Enni jöttem én, nem prédikációt hallgatni! Azzal kifordult az ajtón, de úgy becsapta maga után, hogy a félfák tövéből kipattogzott a vakolat. 11 �Szürkületig az istállóban tette pótolhatatlanná magát. A régi almot, amely m ár mélyen átnedvesítette a földet, kihordta, száraz szalmát szórt a helyébe és arra is előkészületet tett, hogy az egyre szaporodó patkány­ lyukakat kénlapocskákkal kifüstölje. Sötétedésre rendbeszedte magát és a kútnál serénykedő asszonynak is vetett egy koncot: — Ma később jövök. A tanító úréknál van dolgom. Úgy találta, hogy jól kifundálta. A tanítóéknál kivárhatja, amíg el­ csendesül a falu és a sötétség összekeveredik a minden esti köddel. Eszti is nyugodtan végzi a dolgát, m ert a tanítóék barátságát sokra tartja. Rá­ adásul a fodrászat Dobos tanítóéktói egy bolhaugrásnyira áll. A tanító kihasználta egyedüllétét, elvonult a kis szobába fényképeket másolni. Hobbyja a művészi fotózás. Lovász nem vette észre, hogy milyen rosszkor zavarja, s hogy az udvarias fogadtatás és a szíves marasztalás sokkal inkább a holnapi teherautónak szól. Első szóra kabátot gombolt és a karszékbe ült a hűvös szobában, ahol nem fűtöttek, s a lehellet is meg­ látszott. — A feleségemék a városban m aradtak — m agyarázta a tanító, köz­ ben bort és poharakat készített elő. — Látni akarják a bútor felrakását. — Hát, a kocsi az rendben lesz, tanító úr. — Köszönöm, Lovász elvtárs! Elég hideg van itt. A kis szobában befűtöttem , de ott nem lehet villanyt gyújtani, m ert fényt kap a film, meg a papírok. — Nem időzök, tanító úr! K iitták az üveg andornaktályai rizlinget, de még mindig csak hét óra felé já rt az idő. A tanító kényszeredett kínálással új üveget akart bontani, Lovász Gerzson nem engedte. Érezte a feszélyezettséget, meg a vére is hajtotta a végzete elé. — Ennyit sem akartam időzni. Gondoltam, megnyugtatom a tanító urat, hogy meglesz a kocsi. A ranka is nagyon a lelkem re kötötte . . . A falut ellepte a köd, a ritkán rakott világítólámpák fénye helyenként ezüstös gömbökbe rezgett, nem tudott messzire hatolni, szétfolyni, ahogy a hivatása kívánja. Ez az orrig nem láttató sűrű sötétség fölvillanyozta Lovász Gerzsont. Most m ár a szívében érezte, hogy megteszi a fontos lé­ pést, az elsőt, amely végleg elviszi erős testét hazulról, kicsi háza, kiszik­ kadt asszonya sivárságából. Szinte látta m ár a magányos bódét a kim unkálatlan, zegzugos tér sarkán. A házikóban az örök fiatalság hibernációja vár rá. Előbb jól körüljárta a magányos épületet. A redőnyt m ár lehúzva ta ­ lálta, a lakat is az alján fityegett. Ablakai feketén ásítottak. Hátul, ahol A ranka lakószobájának ajtajához vezetett néhány lépcső, tovább riasztott a sötétség. Lehet, hogy nem is alszik itt a lány? Riadt nyugtalansággal kocogtatta meg az ablakot. Fülét furcsa, férfias morgás csapta meg, de m ár az is m egnyugtatta, hogy az élet elküldte felé titokzatos neszeit. Újból megkopogtatta az ablakot és felhágott a második lépcsőre, hogy közelebb legyen az ajtóhoz, am ikor kinyílik. Önkéntelen mozdulása volt 12 �ez, m int ahogy az egész helyzetben benneérezte egy másik, benne élő em­ ber vad eltökéltségét. Harm adik kopogtatásra rés nyílt az ajtón. — Mi újság, tata? — kérdezte egy türelm etlenül fiatal férfihang. — A rankát keresem. — Mondja gyorsan, melyik tyúkszeme fáj? — Nem magához jöttem. — A ranka reggel hétkor nyit. É rtette? Addig menjen, nézze meg, tojósak-e a tyúkok! — Velem mersz te így pofázni?! Az ajtó tágabbra nyílt. A lépcső legfelső, szélesebb fokán fehér tri­ kóban vállas, erős fiatal em ber állt. — Kotródjon, tata, amíg nem késő! Lovász Gerzson nem engedett. Keze ökölbe szorult, két támadó lé­ pést te tt fölfelé. — Nekem pofázol, te hippy! Tovább nem m ondhatta. A fiú első ütése a bal arccsontját ropogtatta meg, az orrtövénél, s orrán m int egy bővizű forrásból, kitódult a vér. A második ütés tökéletes horognak sikerült. Az állkapcsán találta Lovászt és a kem ény öklök nyomán a nehéz, tömzsi test hatalm asat lendült. H anyatt­ vágódott és belecsapódott a jégen át a széles vizesárokba, ahová a szalmakötél-üzemből csorog ki a szennyvíz, s az állandó vízmozgás nem engedi vastagon befagyni. A hideg és koszos lé beszivárgott a száján és össze­ keveredett a vér sós ízével. Az élethez való görcsös ragaszkodással, kínos halálfélelemmel fölemelte fejét és igyekezett megkapaszkodni a recsegve törő jégben. Agyának gőze elszállt. Egyetlen em ber volt már, elhallgatott benne a dühös lázadó. Tisztán és fájdalm asan hallgatta feje fölül, az ajtó­ ból a kurta párbeszédet: Előbb a lány szólt. — Húzd ki a partra! Nehogy befulladjon. — Dögöljön meg! Bolond részeg! — m ondta a fiú és m ár csukta is befele az ajtót. De az ablakból zseblámpával kivilágítottak rá. Ő pedig szennyében kúszott az árokparton és tíz körömmel kapaszkodott a fagyos rögökbe. Vitte hitvány életét, m int egy hírm ondónak m aradt, csatavesztett katona. Kúszott, m enekült a köd tejsűrűjébe. Menekülése a csigáé volt. K inyúlt belőle a nyálkás féreg, nehéz csizmái és mázsás szíve visszafogta, m int a csigaház. Agya élesen fogott, m int A ranka frissen fent borotvája. Tudta, hogy azok odabentről figyelik őt, ingyen cirkusznak tekintik h it­ vány vergődését. Mégsem m arta a szégyen. M intha még hálát is érzett volna a két, súlyos ökölcsapásért, ami helyére rázta a zárlatos villanykörtét, világosságot gyújtott a fejében. Egy nyárshusáng sima törzsén fölkapaszkodott. Tompa zúgás futotta át fején, szédült, szennyvizes kabátjára és ingére lefolyt a vére. Mindez, úgy érezte, csak pillanatig tartott. O rrlikait zsebkendővel szorította el és fölszegett fejjel nekiindult a néptelen falunak. H am arpusztánál k ü rtölt 13 �az esteli busz. Sietnie kell, ha csúfságát nem akarja közszemlére tenni. Máskor oly ruganyos izmai nem engedelmeskedtek, mintha a vihar még minden oldalról tépné a nagy fát. Szemben könnyű, női léptek koppantak. Már éppen a tanítóék kerí­ tésénél járt. Tétován kapaszkodott a drót hálójába, húzta, vonszolta m a­ gát a kiskapuig, nehogy összetalálkozzon a közeledőkkel. Alig ért be az ajtó mögé, a fürge lábak m áris előtte viTték terhüket. Cérnavékony leányhang kérdezte: — A tanító úrék kutyát vettek? — Mióta a Csuli elpusztult, nem tartan ak kutyát — m ondta egy idősebb hang. — Pedig hallottam a nyüszítését. K isvártatva Dobos Imréék tornácán villany gyulladt. A tanító fü r­ készve fordult ki a konyhaajtón és vizsla tekintetet vetett a sötétbe. — Van itt valaki? — kérdezte kis idő múltán. Lovász Gerzson felnyögött Valóban olyan volt a hangja, m int egy vén kutya tompa v onyítása. A tanító a hang irányába sietett. — Ki az? — Én vagyok, tanító úr. Dobos nem kérdezősködött, amiből Lovász megértette, hogy ez az élénkeszű, falujabeli em ber m indent sejt, de lehetséges, hogy tu d is. A tanító levette róla csúf kabátját és fehérnek csúfolt nyloningét, arcát lemosta szivaccsal, megtörölgette, m int az újszülöttet, azután szesszel csipette a zúzódások helyét, m ajd orrtőben jódot sárgított a véres sebre. Lovász Gerzson föl se szisszent. Magára húzta a tanítótól kapott, tiszta inget, belebújt a kölcsön-zakóba. — Hogy érzi m agát? — faggatta a tanító. Lovász a karszékbe roskadt. — Ha egy kis pályinkája volna, tanító ú r — nyögte ki magából, ahogy apjától hallotta mindig, pályinkának. Megivott egy pohárral és szó nélkül elindult. A tanító vitte a nyo­ mában a szennyes inget és zakóját, de Lovász nem fordult meg. M int egy újdonsült próféta, gőgösen cipelte keresztjét és szinte rohant, hogy még fájóbb fájdalm at sebezzen rajta a kedves teher. Dobos bezárta utána a kiskaput, a bűzlő ruhadarabokat pedig fölakasztotta a tornác oszlopára, a szögre. A konyhában még égett a villany. Amikor benyitott, Eszti meg­ emelte nehéz fejét, álmos szeme a belépő arcát kereste, de nem találta a jód és az alvadt vér tócsái mögött. — Mi történt veled? — Megcsúsztam. — Kinek a kabátjában vagy? — Dobos Imréében. — Elkísérhetett volna — m ondta az aszony, s m ár állt. töltötte a tiszta vizet a lavórba. Lovász félm eztelenre vetkezett. Belefödte fejét a jéghideg vízbe. Még frissen bodorított hajából is vér olvadt ki. 14 �— Ettél? — kérdezte Eszti. — Nem. Csak ittunk. — Azért ártott meg. — Keveset. Az asszony föltette a rezsóra a túróstésztát, a kamrából előhozta a tejfölös ibriket. Mire a férfi asztalhoz ült, szép fehér halomban ott kínálta m agát az étel, m int egy hófödte, kopár hegy. — Kazárék istállóba zárták a gólyát — m ondta Lovászné. — Meg­ fagyna szerencsétlen. Akkor azonban a fehér tejfölt m ár vérfoltok borították, — Eleredt ismét — m ondta a férfi, megjuhászkodva. Az asszony vattát keresett elő. Kicserélte a megcsúfolt tésztát, azután kiöntötte a moslékos vödörbe. — Teszek föl kamillát. Kigőzölöd. Az jót tesz. — Az istenfáját! — fa k a d j ki a férfi. Bal arccsontja iszonyatosan belesajdult, hogyha harapott vagy csak m egforgatta szájában az ételt. A rezsón illatos gőzét ontotta a kamilla. Az asszony kihúzta a konnek­ torból a dugót, felforr most m ár magától is. Szája kétszer is mozdult, harm adszorra végre szóra bírta. — Igaz, hogy lila a haja? — Kinek? — A fodrászlánynak. — Nem néztem. — Kazárné mondta, hogy lilára van festve a haja. — Tőlem kék is lehet. — Mit fizettél? — Sokat. Többet be nem teszem a lában. Az csupán a pénzre megy. — Majd a ti két szép szemetek kell neki! Az asszony lerúgta papucsát. Besietett aszobába és egy tiszta töröl­ közővel jött elő. — Ezt a fejedre teríted, körülfogod vele a lábast. Aztán csak szívd jól magadba a gőzit. Éjszakára meg teszek neked borogatást a képedre. Az meggyógyít. 15 �Serfőző Simon Szalad a szorgalom APÁMNAK Széjjelség otthon, szuszog mázsás döglégy az udvaron, élelemért a tyúkok már eljárnak föl a dombok közé, mintha a hegyekbe, havas a hátuk, amikor hazaérnek, s fejükön kalappal leborítva a vének, bömbös barmokkal hálnak az asszonyok, a világ padlásán, kúpcserepein vagytok ti valahol, s nem azokon, a kirakatok előtt öregedtek meg egyszerre, ha arra vetődtök és rágondoltok a keresetre, amiért szalad a szorgalom, s az állványokhoz kalonaládával bevonulva eljöttetek, ahová mindig jönnek valakik az ég felől: esőcseppek, szétkoszolja az idő az életet, mint a piszkot, szállókban a vacok, ahol előadások beszélik a jövőt, az irigység nem kívánkozik utánatok, s a hátulról jövők jönnek, nem a könnyebbségek, a szavalat is néha csak az időjárást mondja, esztek közben, habzik szátokban a szalonna. 16 �Hőség A víz kiitta magát a napon, annyira szomjazott. Ott várta pedig a jószág, és még őneki sem hagyott, Utca Tilos, s képes átszaladni a járda! Ténfergők, az utcaseprő söprené mindet lapátra, mint a szemetet. Saját szemük elől eltűnnek az emberek: valahol erre látták megukat a sokadalomban elhaladva. Egy áru drágálja magát a kirakatban! Az este betelefonál rézvezetékeken a városba. Nekivágok a reklámgaznak, libát fogni vasárnapra. Polgár István A házőrző Akire gondolok, nem él, bár éppen ma kaptam tőle levelet, s talán két hónap múlva is kapok. Futott, és elvágták a célnál: tüdeje sűrűn bepötlyögtetett, s jó bordájába fűrész harapott. Forog az ősz, tél, a tavasz, nyár — ő csak piszmog a kocsmaasztalon, az ágya mellett maszatos üveg. 17 �Negyvenéves, és hasa van már, szemében üres, alvadt nyugalom, álmában engedelmes kis szüzek. Méhébe anyja úgy fogadta, hogy lány lesz, baba arcú, szőke lány, s lányként nevelte — hajló, lágy legyen. Házőrzőnek hagyta az apja, ki Pestre ment, az unokák után, dödögni, tapsikolni, özvegyen. Vállat görbít az egyedüllét, mágnes — magához szippantja a tűt, paralízis — akaratbénaság. Cincogtatta a hegedűjét, hallgatta, hogy a régi óra üt, Dumas-val, Jókaival cimboráit. De már nem óvta senki-semmi, még sál sem a hófútt teherkocsin s a vásárban, hol sátra sárban állt. Jégcsap-csörgésben kelni-menni, a szesz segít csak: hő és kokain; párafátylakban látta a halált. Tíz éve már élete karton, a neve mellett szám és százalék, tíz éve már csak föld s ég közt lebeg. A levelét borongva tartom — nem ő a házat, a ház őrzi rég, befonták káprázatok, képzetek. 18 �Valent József Pofozkodás vezényszóra Hó van, kem ényre fagyott porhó. A hőmérő higanyszála elérte a mínusz tizenötöt. A forgószél hókupacokat rakott a kerítés tövébe, és be­ tem ette a légóárkot. Acélkék alpesi hideg zúdul a városra, átszelel a Diák hiányos öltözékén, behatol a csontjáig, a Diák megborzad, keze könyökig m erül a zsebébe. Az osztály az intézet udvarán ténfereg, friss nyomokat tapos a közel félm éteres hóba. Egy macska a kerítés tetején egyensúlyoz, nagyokat nyom rajta a haragos széllökés. Valaki megcélozza, a m egrém ült állat szaporázza lépteit. K ratyi, a tornatanár meleget lehel a kopott bőr­ kesztyűbe, felhúzza. Éles sípszó hasít a levegőbe, a Diák hirtelen megáll, m erev-m ozdulatlan vár, m ajd vezényszóra tapossa a havat, ki-ki a maga helyén, ahol a sípszó érte. Ha jól ledöngölték egy helyen, odébb állnak. Nagy az udvar, akad taposni való, a lábat is szüntelen mozgatni kell a hideg m iatt. Van aki szabályos köröket alakít, az óram utató járásával ellentétes irányban halad, jobb lába állandóan friss nyomot készít, bal a m ár taposottat döngeti tovább. Mások is utánozzák, néhány perc és kört készít az egész osztály. A körök gyorsan nőnek, néhol összeérnek. Van aki havat rúg a más körébe, amaz visszarúgja. Vita keletkezik. A tan ár intéz­ kedik. M indenki csak az óram utató járásával ellentétes irányba haladhat, lélegezni is csak az orron keresztül szabad. Újabb körök készülnek, senki sem tudja m ire jó ez. A Diák cipője telemegy hóval, m utatóújjával igyekszik kipöckölni belőle, nyög, ahogy lehajol. Valaki fenéken rúgja, orral bukik a hóba, am ikor föltápászkodik. összeakaszkodnak. Újabb éles sípszó, a Diák m ozdulatlan áll a kör közepén, taknya megered, nem m er a zsebkendőért nyúlni. Mindenki áll a saját körében, frissen ü ltetett fa­ csemeték. A tan ár érthetetlenül ideges, parancsokat osztogat indulatos hangon, a hó tom pítja a hangerőt. Tilalmak özöne zúdul az osztályra, a tilalom keveredik a hideggel. A tan ár közli, hogy m agára hagyja az osz­ tályt, halaszthatatlan ügyben elmegy. Jakab lesz a megbízott, a körök készítését folytatni kell. Csengetésig senki sem hagyhatja el az udvart, az osztályterembe tilos fölmenni. Érthetetlen. A tan ár hangja félelmetes. A Diák térde egyre nagyobb kilengésű rezgéseket végez, a két térd rez­ gése nincs szinkronban. A könyöke is citerázik. Otthon van citerája, a szomszédban csinálta egy sánta asztalos, halcsonttal pengeti vagy laposra faragott lúdtollal. Itt nem ism erik zenei ambícióit, csak jellegzetes hegy­ vidéki járását és az átlagon aluli szűkszavúságát, gúnyolják a tájszólásá­ ért, ilyenkor, ha belelovalja magát, mérgében beleharap saját tenyerébe. Jakab átveszi a parancsnokságot, megindul a taposómalom, folytató­ dik ott, ahol abbahagyták. A facsemeték adott jelre mozogni kezdenek; álló filmkockák, m ajd sebes, eszelős körbefutás kezdődik. Valaki magas lábemeléssel ütem esen dobogni kezd, az ötlet ragadós, dobog az egész osztály. Az udvar közepén van a legnagyobb kör, ebben m ár öten futnak, 19 �azután egyre többen. Valaki gáncsot vet a másiknak, torlódás keletkezik, sokan összeszaladnak, más körből is átvetik magukat, egy gubanc az egész osztály. Jakab fütyül, nyálat erőlködik a sípjába, azután kiabál, erei ki­ dagadnak. A tanár m ár elment. A kiskapu a légóárok m ellett van, az árkot még az ősszel ásták, akkor is Jakab volt a parancsnok. Nehéz zúgású repülők húznak el a város fölött, hangjugból következtetni lehet a terh ük­ re, áthúznak a zeniten, kitekeredik a Diák nyaka, ahogy nézi. Mások is fölállnak, porolják a havat magukról, közbe n kémlelik az eget. A repülők távolodnak, még egy m élyet bömböl az ég alja, a semmibe vesznek a kis pontok. A tanár m ár messze járhat, de itt m aradt a parancsa: a körök készítését folytatni kell, tilos az udvart elhagyni, tilos a tanterem be fel­ menni! Jakab rendezné a sorokat, szervezné a taposást, de m ár ügyet sem vetnek rá, az egész osztály tétován ténfereg. Itt-o tt csoportok verődnek össze, unatkoznak, dideregnek, behúzott nyakkal álldogálnak, zsebben tartják a kezüket. Összesúgnak néhányan, cinkos mosoly jelenik meg az arcukon, meg akarják verni Jakabot. A Diák vállalja a rábízott feladatot, óvatosan négykézlábra ereeszkedik Jakab háta mögött, várja, hogy át­ lökjék rajta. Jakab elé lopakodnak a többiek, feltartják szóval, el akarják terelni a figyelmét, várják a megbeszélt jelet. Újabb repülőzaj érkezik. Alacsonyan jönnek, eszeveszett sebességgel, majdnem leverik a kém é­ nyeket. Vadászgépek. Amilyen hirtelen megjelentek, olyan gyorsan el is tűnnek. A diákfejek követik a mozgásukat, egyszerre, fordulnak, m intha láthatatlan dróttal egy kéz irányítaná. A Diák föláll Jakab háta mögött, siet melegíteni a kezét, az akció elmarad. Nagy a hideg. A kezét a szájába dugja, hangosan leheli rá a meleget, ujjain végigcsurog a nyál. Azután egyszerre rázza mind a kettőt, m enjen beléjük kevéske vér. A lába is fázik, jobb lába orrával a bal sarkába rugdos, azután fordítva. A fülének már vége, úgy érzi, ha hozzányúl, m enten letörik. Csak nagyon óvatosan helyezi melléje a gém beredett újjait, ne érje közvetlenül a metsző szél. A sapkáját jól a fülére húzza, elreped a varrásnál, kilátszik vastagszálú, rőt haja. A sálján is igazít, szorosabban csavarja a nyaka köré, de hasz­ talan, a szél goromba játékot űz vele. Hazagondol a téli estékre, amikor még nem gyújtottak lámpát, a kis széken a tűzhely előtt ült és hosszú perceken át bám ulta a parázs vöröses izzását, hallgatta a fa pattogását. Otthon volt az egész család, alig szóltak egymáshoz, csak a fa beszélgetett és ez olyan jó volt. Most a kezét mélyen a zsebébe süllyeszti, de még meg sem melegszik az, jelentkezik az inger, vizelnie kell. Félrehúzódik, de alig találja, am it keres, érzéketlenek az ujjai. A taposatlan hóba sárga pöttyök­ ből álló íveket rajzol, szerelme nevét igyekszik leírni. Valaki megdobja őt hátulról, kis időre abbahagyja, am it csinál, azután m inden rendben. A sliccel van a legtöbb baja, vastag, merev a nadrágja, különösen némely helyeken. Megkérdezik, segítsenek-e, vagy küldjék a Rozikát, ő azonban a dobálót keresi. Heccelődve mondanak neki egy-két nevet, ha nem lenne farkasordító hideg, jól belelovalnák őt, és mérgében m egharapná saját te­ nyerét. A hideg elviselhetetlen. Ledobogják lábukról a havat, lehajtják a gallérokat, elindulnak fel a meleg tanterem be. 20 �Az épület kétemeletes. A másodikon vannak az internátusi szobák, az elsőn a tanterm ek, a földszintre kerültek a szertárak, nevelői szoba, az igazgatói iroda és a pedellus lakása. Középen széles lépcsők kőkorláttal, hasas oszlopokkal. A földszinti oszlopon jókora csengő, harangnak is beillenék a Diákék falujában. A Diák alája áll, szokásához híven nagyot ugrik, hogy elérje a csengő nyelvét. Nagyot kondul a harang, meg egy kicsit is ráadásnak. A Diák kettesével szedi a lépcsőket, hogy utolérje a többieket. A tanár megérkezett az udvarra, az óráját nézi. Az arca vörös, vagy a hidegtől, vagy a dühtől, egyelőre nem lehet eldönteni. A tanterem ben két történelm i kép van: II. Lajos királyt m egtalálták a Csele patakban. N éhány nemes a lepedő fölé hajol, azon fekszik a halott király. Egy nemes az előtérben gugol, feneke az osztály felé, másik áll, sudár term etű, óriás, ókori görög szobor, díszes, tollas kucsm áját magasra emeli, m intha sólymot tartana. Másik kép: leégett erdőszélen csontvázak bújnak ki a földből. Meggyötört bőrarcukon túlvilági fájdalom. H átul rét, azon farkasok, fölöttük keselyűk. Tűztől vörösödik az ég alja. Címe: Ta­ tárjárás után. A tanár az osztály előtt, pálca a kezében. A képeket nézi, arcán nemzeti fájdalom, fogait összeszorítva visszofojtott indulattal beszél. — Sötét, komor felhők tornyosulnak hazánk ege fölött, és ti itt ül­ tök a meleg tanterem ben? Pimaszok! Reszketett az inatok? Egy-két fokocska-mínuszocska? Az is valami? Kissé nyikorog a hó, leszáll a varjú a faluszélen lócitromot enni, és ti dideregve bújtok a kályha mellé? Anyá­ tok szoknyája mögé nem bújnátok? K lozetvitézek! Anyámasszony kato­ nái! Én is voltam fiatal, én is fáztam, de m ár nem fázom. Nekem is re­ megett a nadrágom, de m ár nem remeg! Kinn a harctéren étien, szomjan áll a vártán a dicső honvéd, az sem remeg! Megfagyott? Az lehet, de nem remeg. Ellenség a lövészárokban? Sztalinorgona? Raták a levegőben? Sor­ tűz? Szőnyegbombázás? Az semmi. Az igazi ellenség a tél, a velőt fa­ gyasztó hideg, Hallottatok Bonapartéról? M iért veszített? M ert nem vol­ tak edzettek a katonái, és nem szám ítottak a kem ény orosz télre. Az első világháborúban százával fagytak meg a magyarok is. Szibéria. Kilóra mé­ rik a tejet. M agyar anyák dicső fiai ott fagytak meg a hómezőn. Lefa­ gyott a fülük, megfagyott a lábuk. Kész. Nincs többé ember. Győzni nem lehet fagyott katonákkal. Jö tt a második világháború. Kivirágozott vago­ nokban énekelve indult a honvéd a harctérre. M agyar anyák a fiúkat, m agyar lányok a kedvesüket búcsúztatták könnyes szemmel, zsebkendőt lobogtatva: Jóska, ha majd fázik a kezed, dugd jól a zsebedbe! Köhögött a vonat, mondom köhögött, azután elindult. Jóska tovább énekelt, az anyák tovább sírtak. Eljött a tél, Jóska írja a levelet: Kedves Mariska! Nem a kezem fázik, hanem a lábam, hová dugjam? Ne kuncogj! Nem vicc ez! Ezer éves drága hazánk jövője, nemzeti sorsunk függ attól, hogy hová dugja. Létünk, nem létünk forog kockán! Lábunkban a haza sorsa! Osztály vigyázz! Pihenj! Széket betenni! (A székek bekerültek a rajzasztalok alá.) Osztály vigyázz! Vigyázz közben nincs mozgás! Bokát össze, lábfejet szét, kezet a combra, középsőujj a nadrág varrásán legyen, mellet ki, hasat be, testsúly a lábfej felett, kissé előredőlni, fejet fel, nem legelni! Kezeket mell-hez! Helyben járás. Osztály in-dulj! B al-jobb-bal. . . 21 �bal . . .bal, egy-kettő-egy, . . . egy . . . egy, széna-szalma-széna, . . . széna . . széna . . . Nóta az élen! Rigó, rigó, sárga rigó felszállott a fára. Azt fütyüli, azt dalolja, elhagyta a párja, Én is olyan árva vagyok, m ert be vagyok zárva (Hová te!) A soproni háromemeletes preparandiába. Osztály . . . állj! Mi volt ez? Mi volt ez? Géppuska? Úgy ropogott, m int a feneked. Ha így megy, itt gyakorlunk egészen estig. Éjjel is gyakorlunk. Én nem tudom, ne vitatkozz! Vigyázz van, leragadtál a padlóhoz. Pihenj! Vigyázz! Milyen ez a sor? Bokát össze, lábfejet szét, kéz a combhoz simul, nem lánycombhoz, m iért kuncogsz, hasat ki, mellet be, fordítva, m ellet ki, hasat be, fejet fel, büszkén, még büszkébben, nem vagy te ló, testsúly a lábfej felett, kissé előre dőlni. Jobbra át egy . . . kettő. Balra át egy . . . kettő. H átra arc e g y . . . kettő. Pihenj! Széket kihúzni! Ülj le! Figyelem! Egy kis elmélet következik. Amit most mondok, mindenki számára tanulságos. Ismételd! „Tanulságos”. Én most élek másodszor. Hányadszor élek? „Másodszor” Vannak akik többször is élnek, nekem elég kétszer. Először római katona voltam. Melyik volt a világtörténelem legbátrabb, legelszántabb, legképzettebb katonája? „A római katona”. És m iért? „M ert időben megelőzte őt a spártai.” Úgy van. A spártai volt a példakép. K atonának születni kell. A satnyákat, csenevészeket el kell pusztítani, ledobni a hegyről, csecsemő korukban kitekerni a nyakukat. Elvágni. Nyassz. Előbb elszedni az anyjuktól, ne nyavajogjon körülötte az a nőstény, m ert abból nem lesz vérbeli, amolyan fogdmeggyerek, csak anyámasszony katonája. Mi lesz belőle? „Anyámasszony” Igen. Közös tá ­ borok. A gyerek csinálja a sátort és a fekhelyet nádból, járjon térdig iszapban, vágja meg a kezét a sás, folyjon a vére, ne féljen a vértől, milyen katona az, aki elájul? Milyen? Zsebből ki a kezed! Ki a kezed, ha velem beszélsz! Kilépni. Kilépni! Feküdj! Föl! Feküdj! Föl! Milyen katona az, aki elájul? „Anyámasszony katonája”. A jó katonának szabad-e lopni? „Lopni kötelező, csak ne vegyék észre”. Bravó! Bravó! Hazudni? „Isten és a haza érdekében m indenekelőtt.” Mi fáj? „Trianon” Miben hiszel? „Hiszek Magyarország föltám adásában”. Bravó! Lelépni! Osztály vigyázz! Lássam, hogyan állsz a lábadon. A pipaszáron. Néhány fok m i­ nusz kiszidolozta az orrodat? Zsebkendőd nincs? Tenyeredhez törlöd? Vigyázzban nem törlöd! legfeljebb lenyalod, de még azt sem. Vigyázzban a nyelved sem mozdul! M ellett ki, hasat be! Középső ujj a nadrág varrásán legyen. Mi a baj? M it motyogsz? Nincs varrása a nadrágnak? Milyen nadrág az? Nem m agyar nadrág? Idegen? Kém? A kémek elfogása m in­ den m agyar hazafi szent kötelessége. Köztetek nincsen kém? Kémek ki­ lépni! Várok! Ötig számolok. Legjobb, ha feladja magát, enyhítő körül­ mény. Tehát kém nincs, de rend és fegyelembontó az van. Ki szegte meg a fegyelmet? M indenki? Ki jött fel elsőnek az én parancsom ellenére? Jelentkezzen! Nincs mersze? Így is jó. Megjegyzem magamnak. Jakab! K ilépni! Jakab merev testtartással, díszmenetben hátulról előre jön, sapka a fején, szögletes balraátot csinál, élesen csattan a bokája, villámgyorsan 22 �tiszteleg. A tanár jelentést kér, Jakab alázatosan jelent. A bűnöst nem tudja megnevezni. Újabb tisztelgés, így kerül az osztállyal szembe, meg­ n yújtja az első lépést, a többit m ár csak lazán üti, helyresiet. A tanár megigéri, hogy m egbünteti az egész osztályt anélkül, hogy kisujjal is valakihez hozzányúlna. Vigyázzt vezényel. A székek becsúsznak az asz­ talok alá. A kezek ökölbeszorulnak a m ellre kerülnek. Helyben járás. A fiúk nyomják, magas lábemelés, térdük az orrukig feljár, kezük a fejükre lendül, ott összekulcsolódik. Egyszerre lépnek, óram ű pontosságú, kopogó gépezet, kiszáradt kérgű, fagyos bakancsok, hólevétől tarjagos csizmák. Az óráról közben kicsengettek. A tan ár úgy tesz, m intha nem hallaná, utolsó óra volt, idő van bőven. Az egyenletes menetelés felnagyítja a száz­ éves épület önrezgését, a diákok érzik, hogy velük m enetel az egész padló. Vezényszóra megállnak. A megállás szabályos, két hangsúlyos csattanás. Egy-két térd megremeg. Újabb büntetésform a következik. A kezük még a fejükön marad, így nehezebb és akrobatikusabb a gyakorlat. Mindenki egy lábra áll, és azon is m arad egészen az újabb parancsig. A tanár végigjárja a sorokat, ha valakit csaláson ér, belerúg a bokájába. Pálca suhog a levegőben. A térdek rogyadoznak. Néhányan egyensúlyukat vesztve kalimpálnak, ilyenkor széttárják a karjukat, amíg súlypontjuk meg nem nyugszik. Ha ez sikerül, sietve visszarakják a kezüket a fejükre. Néhány perc ezzel megy el, mindössze annyi változás van, hogy közben újabb parancsra lábat váltanak. A tan ár vizsla szemekkel jár-kel a sorok között, ha hátat fordít, sietve pihentetik lábfejükön a levegőben lógó másik lábukat. Végre m indkét lábukra állhatnak, de akkor jön a guggoló­ állás, pontosabban félig guggolás. A karok először is lekerülnek a csípőre. Ennek a büntetésnek az a titka, hogy kizárólag lassan szabad végrehaj­ tani. Centiről centire süllyed a törzs, amely közben szigorúan függőleges marad, a fej sem mozdulhat. Van egy kritikus pont valahol a félúton, ahol olyan helyzebe kerül a comb és a lábszár izma, hogy m indkettő a leg­ kisebb erőkifejtésre képes, és egyik sem tudja segíteni a másikat. A tanár gyakorlott, pontosan érzékeli ezt a helyzetet, ott állítja meg a mozgást. Az érzés ebben a helyzetben olyan, m int a két emelet közé szorult lift utasaié, vagy le, vagy föl, de m inél ham arabb. Jó időt töltenek így, amikor elhangzik a könyörületes parancs, lemennek egészen a mélypontig. Pihennek egyet, azután megismétlődik m inden visszafelé, hogy kezdőd­ hessék az egész elülről. A büntetéssorozat utolsó szakasza a pofozás. Érdekessége, hogy a tanár senkihez sem nyúl, mégis m indenki m egkapja a maga pofonját. Meg lehet oldani páronként és tömegesen. Tulajdonképpen a tömeges is páros, csak ennél m inden pár egyszerre pofozkodik. Fő előnye, hogy ilyen rövid idő alatt száz, sőt ezer em ber pofozását is végre lehet hajtani, h át­ ránya viszont, hogy a minőség annál kevésbé elleőrizhető, m inél többen csinálják. Ezzel m ár érzékelni lehet a páros h átrányát is a tömegessel szemben: időbeli veszteség. Leírhatatlan előnye viszont az a lelki hatás, am it a nézőkre, történetesen a többi párosra gyakorol. A nézők viszont visszahatnak a párra, buzdításukkal állást foglalnak vagy az egyik vagy a másik fél mellett, vagy maga a pofozkodás mellett, esetleg ellene. Ez 23 �utóbbi viszonylag a legritkább. A Diák és a m ellette ülő Bányász volt az első pár. K iálltak az osztály elé, a katedra és a padok közé, pontosan középre, egymással szemben, kartávolságnyira egymástól, az osztály felé m utatott a válluk. A Bányász m ajdnem egy fejjel magasabb volt a Diák­ nál, így a kinyújtott karja éppen vízszintesen tartv a érte a Diák fejét, fordítva viszont a Diák keze ferdén fölfelé lendült, hogy megfelelő helyen találja a Bányászt. A pofozkodás vezényszóra indult, egyre balkézzel, kettőre jobbkézzel ütöttek. M indkettőjüknek jó ritm usérzéke volt, egy­ szerre lendültek a karok, egyszerre csattantak a pofonok. Egy-kettő-egy . . . bal-jobb-bal. . . széna-szalma-széna . . . Ez még nem verekedés. Ebből úgy hiányzik a megfelelő lelki elő­ készület, m int só a levesből. A háborút is megelőzi valami ilyesféle, a népeket először gondolatban ugratják össze am ikor m ár izzik a gyűlölet, akkor nyomnak fegyvert a kezükbe. A Bányász és a Diák m ár nem egy­ szer verekedtek, de akkor volt miért. A Bányász a Diákot saját anyjával való illetlen cselekedetre buzdította, vagy kankecskének csúfolta. Egyszer a Diák azon is feldühödött, hogy sokszor mondták neki: „De dühös vagy! Nézzétek, de haragos! . . . ” Tényleg az lett. Parancsra verekedni? Nem is lehet. Nem vették komolyan. M ár az első csattanások után mosoly gyűlt össze a szájuk szegletén, rövidesen velük derült az egész osztály. Ennek megfelelően a pofonokat is tessék-lássék adagolták egymásnak. Férfi vagy te? Sózz oda neki! Kend meg, ne sajnáld! Ereszd el a kezed bátran, nagy ívben! Kissé dőlj bele, ha adod, lendüljön az egész felső tested! Ne könyékből üss, vállból! Nagy terpeszt végy, testsúlyod inkább a bal lábon legyen, ragadj a földhöz! Csak tapogatod? Férfiasan keverj le egyet, tiszta szívből! Legalább egyet. Dörzsölj oda! Ez semmi. Erősebbet! Dühösebben! Galambepéd van? Bátrabban! . . . ” Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a biztatásokra-e vagy merő véletlenül, esetleg a Bányászban amúgy is lapangó virtuskodó haj­ lam m iatt, a Bányász egyre erősebbet ütött. A Diák viszont közismerten hirtelen haragú, azonnal viszonozta. Komoly verekedés kezdődött. A ve­ zényszó is elmaradt. Nagy erejű ütések csattantak most m ár egyenlőtlen ritmusban. Az osztály fergeteges biztatásba kezdett. A tanulók felálltak a helyükről, a hátul ülők a székekre ugráltak, hogy jobban lássanak. A védekezéssel, az elhajlással sem a Bányász, sem a Diák nem sokat törő­ dött. A Diák sok ponyvát olvashatott, láthatóan arra törekedett, hogy a Bányászt jól állon üsse, vagy gyomorszájon találja. Még a heréje felé is rugdosott. A Bányász viszont nyers erejére alapozott, ritkábban ü tött és pontosabban talált. Véresek lettek mind a ketten, a Bányásznak a szájá­ ból, a Diáknak az orrából buggyant ki a piros, szétkenték egymás képén. Véres lett az ingük, a kabátjuk is, az olajos padló is. Akkor megszólalt a sziréna, félelmetes vijjogással jelezte, hogy ellenséges gépek közelednek a város felé. Lépések ajtócsapkodások, kiáltozások hallatszottak a folyosó­ ról. Valaki idegesen rángatta az iskolacsengő húzókáját, szaggatott csen­ getés jelezte a légiriadó kezdetét. Az osztályban a diákok fölugráltak a helyükről, az ajtó felé tódultak. A nagy kavarodásban valaki lefogta a Bányász kezét, más valaki a Diákot toloncolja a kijárat felé. A pince meg- 24 �telt zsibongással. Egyre érkeztek a csoportok. Klágen volt a megbízott, ő tartotta számon, hogy minden szobából lejöttek-e. Ő vette fel a kapcso­ latot a szobafőnökökkel, tájékoztatást k ért a létszámról, ügyelt a csendre, a fegyelmezett viselkedésre. Az ajtóban állt, kifelé senkit nem engedett. Benn a legtöbben csak álltak, a kevéske ülőhelyet elfoglalta a hideg kosz. Valaki hallani vélte, hogy bombázzák a várost, ez általános csendet terem tett. Néhányan a falhoz tapasztották a fülüket, így próbálták érzé­ kelni a föld lökéseit. Hamarosan mélyen morgó, tompa repülőzúgás préselődött át a vastag falakon. Sokan a m enyezetre néztek, onnan jön, ami jöhet. A Diák a fő falak alkotta szögletbe húzódott, szája állandóan moz­ gott, alighanem imádkozott. Valaki javasolta, hogy énekeljék el a Him­ nuszt. Kinn m ár valamelyest enyhült a hideg. A város mozdulatlan, te­ metői csend. Fenn a kék magasban lusta bombázók cipelték a halált. Fényes acélmadarak, napsugárral ezüstözött keresztek. Iszlai Zoltán Az élők tisztásán Honnan jöttem? Hová megyek? Formáiba a valósulás, a történet zúdított. Papírtörékeny koponyám anyám medencecsontján iszonnyá zúzódott. Vas-rácsozatú lépcsőkön, futószalagokon, csörlőkön, csigákon, csépelő-masinákon, mázsányi kalapácsok alatt döngölődtem, de megmaradtam. Millió ember-molekulával lökődtem öntudatlanul. S fél-öntudatomba családok rugalmas véd-páncélján átroppant a zajló idő, a vándorló szökőár a változó kor viharában. Azóta jéggé dermedő virágként, máskor, mint zsírban kunkorodó hús, a teremtődés heve, zimankója szerint fetrengek higanytengerén. 25 �Megvéreztek vagy ölbezártak a formák. Űzött a testi baj, de megfutamodott a halál. Barátságaim eloldódtak? Kötött a szerelem. Az érzés szivárvány értelmem egén, de öntudatlan boldogság helyett iróniát szereztem, fájó örömet üres lelkem helyébe nyertem szellemet s önmagam vesztve végül, koldus milliókat. Hová lesz arcuk? Hová lesz arcom? Hisz az ég nem lődözi vissza s földek, sárga lankák, gépek, nők, folyók és hegyek s a férfiak hatalmas hangjait. Hol az az égbolt? És milyen az a föld, mely ős-bizonyság szilárd erejével majd összeláncolódik s mint számítottan-őrült forgású Egy fenséges öntörvény szerint magát mozdítja újra s újra meg, jószándékának örök himnuszában? Mondják — tudjátok — mondják, hogy egy isten az Ember lett a mindenek tudója. Ami szépség s mi szép szabadság, csak ez az ember, s csak ő az Ember alkotója. Az Ember tudhat mindent s ő lehet mindennek nyugtatója. Kilép az élők tisztásaira. A fák lihegve tartják az eget. Rémületes, de mégis biztató, e nagy zavarban megszületett. Egyik perc Rezesfülű cingár apák mosatlan, lógó hajjal, macskabűznadrágban. Nyeldeklősen artikulálva, tagolatlan emberismerettel pici, gyanútlan kölyköket löknek a szeptember alá. 26 �A dolgokról hiányosan túlértesülve veréssel védenék őket az örök rossztól, meg életmódot kotorászó korai tanáccsal — visszapofázó színjében a hónapoknak. Ó, előrelátó agresszívek, kispolgáraim töröküléses kis polgárai! Megromlott félelemmel hánytató bizonytalanságom gyilkos émelyében! Dühöm boltjában állok e szeptember fölött, aminek egyik perce se tarthat örökké s ahonnan soha nem ajánlom áltató béke, bölcs megnyugvás áruját. F é r fia k Kiket a pimaszság homlokon rúg, (keményebb heget hagyó, sportszerű, tisztelt bélyeg) itt vagyunk, gerincünk hajlítják szerencsék, jóvátehetetlen jótétemények. Langyos erdőkbe húznak nyújtózó karú, zöld ösvények, megmásít lomhává takar ki nem érdemelt ágyak földje. Egyszerre élünk. Tiporjuk a folyók vizét. Belöknénk csónakunk az árba. Elhajtaná türelmes mezőkhöz, ráérő sirályok szigetére, sípoló nádasok tövébe. S hiába hív az otthon, az elhallgatott, festetlenszájú otthon, biztonság börtöne, megszokás barlangja, trágyameleg verem, hogy — mégis — hazatérjünk. Egyszerre élünk. Várunk az időre, amikor lassú csapással támaszpontukra evezehetünk és elindulunk valamerre. 27 �Hogy ringasson a táj, paráznán, tajtékos ívben kifeszülve, barnán a borzoló vízen. Húsfény rezegjen sugarazva s készülhessünk magunk is újra gerinckilövő, vad nyarakra. Férfiak, saját nyomukba lépők! Csontjaink porát szétszórjuk hanyag úton. Ahol fölbukkanunk, ránk zárul szoros égbolt, aggasztó virradat: egymást világító tüzek könyörtelen világossága. Antal Gábor Kegyelet vallomások I. Hollós-Korvin Lajosról Az ál-Nemecsek, egy magát „A Pál utcai fiúk” kis hőse modelljének kinevező, s ebből különböző előnyöket szerző, nagy darab és nagyhangú józsefvárosi férfiú által indított sajtóper tárgyalásán ifjúi lángolással szerepelt. Pedig akkoriban m ár ötvenes évei végén já rt Hollós Korvin La­ jos. Ő volt a „vádlott”, m erthogy m egírta az ál-Nemecsek üzelmeit, ám olyan frappáns vádbeszédeket mondott, s nemcsak a komikumában is félel­ metes „sértett”, hanem m indenfajta vámszedés és hiszékenység ellen, hogy egyszeriben m egértettem azonak az előadásoknak a sikerét, am elyeket a költő a harmincas évek elején a társadalm i elnyomásról és az erkölcsi szabadságról tartott, s mely előadásokat nem kisebb valaki értékelte „igazi rétori teljesítm ény”-nek, m int József Attila, Illyés Gyula és több más költő, író közös m estere a forradalm ár Madzsar József. Cso­ dáltam, hogy a proletárokat ébresztő kórusművek, „A Vezér felül a lo­ vára”, a világ „számlálhatalan számú viszonylatáról” zengő „Óda” költője, a „Torpedó”, a „Böjti szelek”, s a Hunyadi János külső-belső drám áját színre vivő, szép darab írója, íme, ezt is tudja: lenyűgöző szellemességgel 28 �beszélni, és fiatallá varázsolódni. De valamilyen rossz érzés is szorongott bennem, hiszen — ha jobban meggondoltam — ez az egész per valójában gulliveri szerep és törpeországi terep volt annak, akivé H. K. L. m ár addig is lett, am ikor okos szavai nyomán végül is felm entették a „rágalmazás” rágalmazó vádja alól. És különösen annak számára — gondoltam kegye­ letlenül — aki lehetett volna. Azóta befejezte és ki is adta sokáig, s többek között éppen az elnyúló per m iatt, befejezetlen regényét, az érdekes „Komédiások”-at. És nem sokkal hirtelen halála előtt jelent meg új verseskötete, „A vízbefúlt hal” . Itt egyrészt nem régiben született, legjobb verseihez méltó költeményekkel jelentkezett, másrészt, meg (a könyvbefoglaltság, az idő és a szerkesztés varázsa ez) régi, ism ert és becsült versei is új megvilágítást kaptak. Élet­ műve m indenképpen tovább gazdagodott. Pályakezdésének dokumentumai azonban mégis újabb kegyeletlenségre ösztökélnek. Azok a dokumentumok is, am elyeket akkoriban szerkesztett róla barát és ellenség, am ikor a lángoló szavú fiatal költő először jelent­ kezett a „placc”-on, és azok is, amelyekben a fiatal Hollós Korvinra később emlékeznek vissza, csak akik induláskor ism erték a munkásból lett hivatalnokot, a hivatalnokból lett költőt. De nem engednek nem szólni azok a vallomások sem, amelyekben ő maga beszélt magáról, felismeré­ seiről, közösséget, hazát, s egy m egújhodott emberiséget börtönöket vállaló hévvel kereső vágyairól. Kegyeletlenségemet — a tűnődést azon, hogy mi az, amit mégsem írt meg a hirtelen eltávozott kiváló költő és író — menti, sőt talán szentesíti is, hogy elsősorban éppen József A ttila szerint volt Hollós Korvin Lajos különösen alkalmas arra, hogy az ú jkori és legújabbkori m agyar világ, a m agyar élet nagy eposzát megalkossa. Hiszen — m int József A ttila jelezte — olyan jól ismerte, belülről és átélve, az értel­ miség és a kispolgárság közegét, a munkás-sorsot, de az elcsúszottak, a „lum pen” elemekké hullottak bugyrait is az érzékeny, okos. s m ár korán távlatos forradalm árrá lett költő és író! M iért szigetelődött el mégis annyiszor fájdalm akat rejtő dacba, a világ átöleléséről le nem mondó m a­ gányba? M iért? Van bírálója, aki szerint azért nem ért, érhetett el a legmagasabb csúcsokig, m ert különösen kegyetlen folyamatossággal zúdult rá a külvilág, s benne a közöny, a meg nem értés, a félreértés. Mások szerint alkatában is voltak olyan hiányosságok, am elyek megakadályozták, hogy kivételes képességei és páratlan élményei ellenére m indazt meg­ teremtse, am it egy időben éppen a legjobbak vártak tőle. Ő maga 1943— 45-ben, az üldöztetés és bujdosás körülm ényei között írt „Hátsó lépcső” című regényében m ellékfiguraként — szerepeltet egy „m árványarcú”, fiatal költőt, aki arról vall, hogy senki sem állt m ellette küzdelmes ifjúsá­ gában és, hogy az általános emberség ellenségei m ellett személyes ellen­ ségei (volt fegyvertársai) is hozzájárultak ahhoz, hogy nehéznél nehezebb szívvel bár, de emigráljon Franciaországba. Egy idő m úlva a Költő levelet írt a regény egyik érdekes — történelm i nevén szereplő — alakjának, az Árpád-szakállas, kom m unistákkal barátkozó ,,trónkövetelő”-nek gróf Crouy Chanel Istvánnak, amelyben bejelenti, hogy Párizs befogadta, francia verseket ír és nem jön többé haza . 29 �Kell-e mondani, hogy a részletesen jellemzett, s a „Tömegszállás” és az „Elhal a dal . . c". ím ű verseskötetek szerzőjeként aposztrofált Költő maga Hollós Korvin Lajos? És hogy a valóságban — bár tényleg élt vagy húsz hétig Párizsban — soha nem tudott, m ert igazából soha nem is akart gyökeret ereszteni „a fény fővárosá”-ban? A regény szerkezetében, össz­ képében — hiszen a történéseket a fal mellé tapadt életű, s végül még kéjgyilkossá is lett Báva Vendel mondja el ironikus színezetet kapnak a Költő kifakadásai és a vele kapcsolatos események is. Akarva vagy aka­ ratlanul jelezve, hogy bár a „Hátsó lépcső” írójában is felm erült az a lehetőség, hogy pályája minden akadályát, egyénisége m inden belső gát­ ját m ásokra hárítsa, és felötlött az a terv is, hogy elhagyja azt a várost, amely az ő számára különösképpen nem volt a „fény fővárosa”. De mindez csak tovatűnő, elfutó lehetőség volt, hiszen a m ár nevével is jellem zett Báva szűrte ki a maga tudatán és emlékezetén át a Költő szavait, tetteit. És főleg, m ert Hollós Korvin Lajos mégis csak itt maradt. Többek között, hogy pincékben barakkokban, gyertyafény m ellett m egírja a József A ttila által várt eposznál talán kevesebbet mondó, de így is fon­ tos összefüggésekről valló „Hátsó lépcső”-t. És hogy vállalva a küzdelmet rossz sorsával, külső és belső démonaival, a sok m iérttel, önbizalma apály-idejeiben is őrizze „Ódá”-ja szép szavait: — Megújul minden, el ne m aradj magad, s ne járd a messze fellegek útjait, itt élsz egy élő test ölében, meg ne tagadd szíved e világtól. — Ne tagadjuk meg a szívünket mi sem a Költő világától. Attól, ami műveiben, ám attól sem, ami csak lehetőségeiben m aradt. II. Egy úr Chicagóból Hogy Halmai Im re pesti nótafa, azt még U rbán Ernő állapította meg annak idején. Joggal, hiszen a komikus. — aki különösen U rbán cikke megjelenésének idején, 1953-ban, éppen szerződés nélkül volt. — csak úgy ontotta magából a „bemondások”-at. És ezek a halmaiságok — m int azt a népi hum or ismerője jó füllel meghallotta — nem „uraságoktól le­ vetett jópofaságok” voltak, hanem a pesti kisem ber egy bizonyos típusá­ nak jellemző élethelyzeteiből leszűrt, fanyar bölcsességek. Halmai híres volt arról, hogy nem mindig mondta el azokat a rendszerint m esterkélt humorú, s egy időben még nem is „vonalasított” közhelyeket, amelyek a színpadi szerepében voltak. Ő a magáét mondta, ami frappánsabb, ugyan­ akkor azonban „rázósabb” is volt a dram aturgok által átnézett, s igazgatók által is jóváhagyott szövegnél. Többek között ezért állt gyakran, nagy népszerűsége ellenére is, szer­ ződés nélkül. Ezért kellett m egalakítania az egyszemélyes „Halmai- 30 �kabaré"-t, amely a „pesti Broadway" környékén, a Nagymező utca és az Oktogon között „tájolt”. O tt ült a közönség a cukrászda vagy presszó elé kitett székeken, m egjelent Halmai — a maga mindig egy kicsit jelmeznek ható, vagy nagyon kopott, vagy éppen túl elegánsnak ható Öltözékében — és kezdetét vette az „előadás”. A „Brasil” eszpresszó is beleesik abba a körzetbe, ahol a „H alm ai-kabaré” vándorolt vendéglátóipari üzemegység­ ről üzemegységre, asztaltól asztalig. E presszóban tanyázott — kiörege­ dett újságírók, aktív lóverseny- és focidrukkerek körében — Dinnyés Lajos, a volt miniszterelnök is. És amikor Halmai m egjelent a „Brasil”ban a politikus mindig átnyújtott neki egy forintot. Reflexszé lett szokás volt ez, megkövesedett tréfa, szertartás, am elyet Dinnyés akkor sem sze­ gett meg, am ikor Halmai — az ism ert szövegíró, a „büdöslábú Zsüti” társaságában és segédletével — ötezer forintot nyert az ügetőn. Halmai ezúttal is átvette a forintot, leadta műsorát, m ajd nagy köteg százast húzott elő a zsebéből. — Nem ajánlhatok fel valamit, kegyelmes uram ? — kérdezte és fel­ nevetett, azzal a harm inckét fogú harsánysággal, am it a m ár em lített „Zsüti” egy ihletett pillanatában „rengető fal”-nak nevezett el. (Jelezve, hogy e kacaj nem mindig szívből jövő.) A „kegyelmes ú r” szintén kacagott, ám tényleg szive (és pocakja) mélyéről. — No, Im re — jegyezte meg, m iután letörölte könnyeit — ez is csak egy olyan országban történhet meg, ahol én m iniszterelnök lehettem . . . — De ott sem m indenkivel — folytatta Halmai „egyből” . — M ert színész, ugyebár, mindenki lehet. Tarhás is, bár ahhoz m ár némi tehetség szükséges. Halm ainak azonban születni k e ll. . . Igaza volt, m ert azt a képletet, am it Halmai jelentett Pestnek — és Pestnek Halmai — nem lehetett volna összehozni csak szorgalommal, vagy csak bohémsággal. Ehhez kellett egy korán elkallódott színész-papa és egy polgári életvitelű mama is, aki a nagy csavargások, a néha tú l hosszú­ ra nyúlt szerződés nélküliség idején i s rendben tarto tta a szoba-konyhát és vacsorát is készített. Hogy valaki Halmaivá legyen, ahhoz m ár 15— 16 évesen — a húszas évek legvégén — be kellett szokni a „Japán” kávé­ házba, a zsugások, a linkek, a másodosztályú artisták (és közöttük szíve­ sen őgyelgő írók) körébe. Sikert kellett elérni a háború alatt a Kam ara Varietében (és Anita Bestnél, a kor dívájánál) és ki kellett szólni a „darab”-ból a katonaruhás nézőknek; — Apuskák nem lesz nagy sikere­ tek, annyit m ondhatok!. . . És el kellett jutni (nem utolsósorban éppen az ilyen „fellépések” miatt) Auschwitzba is, ahol a m ár többször em legetett s akkor csontig sovány, m ajdnem meztelen szövegíróval az Appel-platzon találkozva, így kellett megszólítani a régi cim borát: — Mi van, Zsüti, hol dolgoztatsz? . . . — Nem, nem elég ahhoz, hogy valaki Halmai legyen, a bárm ilyen szorgalmas felkészülés pesti blődliből, nem elég a furcsa ruházkodás és a „rengető fal” sem. Ahhoz legendahőssé kellett lenni egy közegben, ahol pedig megvetik, kiröhögik a legendát, s ahol e legenda tartalm a éppen m indennek a kiröhögése. Hogy valaki Halmai lehessen Pesten, ahhoz felhúzott íjként kellett élni, m int Ibn Gabirolnak, a költő- 31 �nek, aki szerint a világ minden perce tigris, amely rád akar rohanni, legyen tehát minden egyes perced két tigris, amely megbirkózik azzal az eg g y el. . . 1956 novem berének viharos napjaiban — tudjuk — tankok vonultak a pesti Körúton. Ki így reagált, ki úgy, de talán senki sem úgy, m int Halmai, aki a „Brasil” előtt állva (e napokat főleg a presszóban töltötte, vicceket mesélve, emlékeket idézve) így „szólított le” egy döngő gépet: — Helló, tarxi! . . . . . . Ilyen előzmények után meglehetős furcsán hatott rám az a szolid eleganciával öltözött, csendes úr, akivel a m últkor a Fészek klub k ertjé­ ben találkoztam. M ár tavalyelőtt is itthon járt, de akkor nem voltam Pesten. A legfurcsább az volt, hogy a szolid férfiú — Mr. Halmai Chikágóból — egyszerűen nem emlékezett, arra az ,,Abgang”-ra amivel Pestről annak idején távozott. — Pedig hiszen pont nekem mondtad — próbálta eszébe idézni a „halmaiság”-ot egy asztaltársunk —, hogy megnyomtad a liftgombot, és lejött a harm adik e m e le t. . . — No . . . no . . . — m erengett el Mr. Halmai — nem emlékezek. A lift nagyon corrected járt, azaz já rt volna. Ugyanis nem volt lift a házban . . . És nem emlékezett Mr. Halmai a második, a harmadik, a negyedik „beköpés”-re sem. — Impossible — mormogta — ilyen . . . hogy is mond­ ják . . . hülyeségeket én nem mondtam. Folyt, folydogált a duma a kertben és közben kiderült, hogy a nagy­ néni porcelán im port-export cégének (ahol dolgozik) van egy gyönyörű nyaralója M iamiban (Majámi-ben), és hogy odajár Mr. Halmai is a m am á­ jával. K iderült, hogy egy harm incezer dolláros bankbetét az „royal” (rojál) néni, meg az is, hogy Chicago egyik egyik új nevezetessége a negyven emeletes „Playboy”-székház. Ügy fél óra m úlva azonban egy kis szünet tám adt, és én elmondtam az esetet Dinnyés Lajos volt m iniszterelnökkel és az ötezer forintos lóverseny-nyereséggel. — Nem igaz! — kiáltott fel hevesen az addig oly hűvös ú r Chicágóból. — Nekem soha életemben nem volt ötezer forintom. Az a dolog úgy volt, maga pancser, hogy Dinnyés éppen két aktív m iniszterrel ült együtt — és nem a „Brasil”-ban éppen, hanem a „Jókai”-ban — am ikor oda­ mentem. Mégsem akart megfosztani a forinttól, és diszkréten átnyújtotta. Én meg jó hangosan: — H át akkor m arad kilenc! Holnap is megadhatja! H át mi lett Pestből? Már sztorit sem tudnak itt mesélni? . . . És elkezdett mesélni. Régi „halmaiságok”-at. Kettőt, hárm at, ötöt, tizet. A kertet m ár bezárták volna, de az am erikai m ister kedvéért nyitva tartották. H ajnal felé valaki — viccesen — megkérdezte: — Nem kell még elmenned Chicágóba, Im re? — De igen, — felelte váratlanul Mr. Halmai — méghozzá a legsür­ gősebben . . . Az egész társaság felkerekedett és elindultak az egykori pesti komi­ kus és legendahős komikus és legendás egykori lakása felé. A Nefelejcs utcába. A Chicágóba . . . 32 �Börcsök Mária Litánia Szűz Mária, Isten Anyja, Teremtésből kiebrudalt, Hatalomból kiparancsolt, Imazsámolyon megejtett, Új szűzhártyát kinövesztett, kik a párjuk úgy kívánják, mint a vizet tikkadt pálmák, kik nem mondják: isten adta, sírnak, ha fehér a vatta, kik szédülnek, kádba hánynak, fölpuffadt, lágy sajttá válnak, kik a lábuk szétterpesztve, fogófejjel fölrepesztve, ordítva szülnek gyereket, kik maguknak eltagadják, hogy szűk nekik a mennyország, Szégyenedet szétkürtöljék, Tisztaságodat leköpjék. Madonna Totyogok, mint a pingvin, Keresztcsontomba ütve hét tőr hegye. Méhemben negyvenéves magzat. Egyre nő Óriási kőfeje. Vemhes vizek Vemhes vizek partján, hízó holdvilágban gyémántkoponyádat magasba emelted. Piros ár-apályba gyöngyzacskód kipergett. 33 �társadalom — művelődés Barna József A munkáskultúráról* Ha a munkáskultúra fogalmát a kultúra előbb körvonalazott kategóriájának segítségével első megközelítésben definiáljuk, akkor ez nem más, mint azoknak az alanyi és tárgyi értékeknek, javaknak az összessége, amelyekkel a munkásosztály rendelkezik, tehát amelyek külső anyagi környezetét alkotják, valamint azok a rész­ ben intézményesen szabályozott tevékenységi formák, viselkedési módok, amelyek­ kel e külső és belső javakat termeli, elsajátítja, társadalmi funkcióit betölti. A munkáskultúra olyan sajátos társadalmi jelenség, amelynek bonyolult belső struktúrája van, s amelyet a többi társadalmi jelenségből álló környezet vesz körül. E környezet külső volta messzemenően relatív, mert a munkáskultúrával kölcsönösen áthatják egymást, átmennek egymásba. A munkáskultúrába behatol mindaz a gazda­ sági, politikai és kulturális viszony, tényező, amit nem közvetlenül a munkáosztály hoz létre, s megfordítva, ez utóbbiban is benne van a munkásosztály anyagi és szellemi tevékenysége, e tevékenység eredményei, színvonala. Így a munkásosztály kultúrája a szocialistává váló nemzeti kultúra ma még sajátos, de szerves és meg­ határozó jelentőségű részét képezi. A munkáskultúra belső alkatelemei egyrészt egymással is bonyolult kölcsön­ hatásban vannak, másrészt ugyanilyen, mindenoldalú kölcsönhatás érvényesül a munkáskultúrán „kívüli” társadalmi jelenségek, a gazdaság, a politika és a társada­ lom szellemi kultúrájának szférája között. A munkáskultúra belső szerkezetét vizsgálva, azt többféle szempont szerint oszthatjuk fel. Ezek közül a szempontok közül a legfontosabbak a következők: anyagi—szellemi tevékenységek, alanyi—tárgyi, gazdasági—politikai—kulturális, egyéni—csoport—társadalmi, munkahelyi—otthoni—lakóterületi, tartalmilag pedig szo­ cialista — nem szocialista kultúra. A munkáskultúra modelljének fontos módszer­ tani kérdése az, hogy ezek közül a szempontok közül melyik a legátfogóbb, az, amely a munkáskultúra belső struktúrájának gerincét képezheti. Probléma az is, hogy milyen viszony van ezek között a struktúráló tényezők között. Hogyan lehet ezeket a felméreseket, a kifejtés során egyszerre egymás mellett és egymáson belül bonyo­ lult kölcsönhatásaikat figyelembe véve érvényesíteni? Álláspontunk szerint a felsorolt struktúráló tényezők közül a felosztás alapvető szempontjául a „munkahely—otthon—lakóterület” kategóriákat kell megtenni, mert éppen ezek azok, amelyek egyrészt a munkáskultúrát teljes terjedelmében átfogják, másrészt belső alkatelemeit időben, térben, intézményesen a legvilágosabban hatá­ rolják el egymástól. Ezzel a hármas tagozódással mindenekelőtt az egyéni—csoport—társadalmi és a gazdasági—politikai—kulturális szempontokat kell — a lehetőség szerint — legszo­ rosabban egyesíteni. Amennyiben az egyes munkást vesszük kiindulópontul, akkor ezt a struktúrát képszerűen úgy ábrázolhatjuk, hogy a munkásegyént a munkahelyen, otthonában, a lakóterületen egyre szélesedő, s egymást bonyolultan átható, módosító körökben veszik körül a részben intézményesített, részben informális gazdasági, politikai, kulturális viszonyok, amelyek közül mindegyiknek megvan — hogy most már a többi szempontot is bekapcsoljuk — a maga anyagi és szellemi, alanyi és tárgyi oldala, intézménye, egyes különös- általános szintje, sajátos ideje (munkaidő, munkán kívüli és szabad idő) tevékenységtípusa és rendszere, szocialista vagy nem szocialista tartalma. *Részlet egy készülő, nagyobb tanulmányból. 34 �A társadalmi viszonyoknak ez az egyre szélesedő köre nem marad valami külső az egyén számára, hanem áthatja, belsővé válik, alanyiasul, megismételhetetlenül személyiesül minden egyes egyénben mint társadalmi lényeg, hogy aztán újból külsővé váljon az egyén e viszonyokat többé-kevésbé módosító társadalmi (terme­ lési—poltikai—kulturális) tevékenysége eredményeinek formájában. A munkáskultúra modelljének leírása mindezen túlmenően még alapvetően két — egymással kapcsolatban lévő — szempontot követel meg, nevezetesen a stabil és mobil modell kategóriáit. A stabil modell a munkáskultúra struktúráját, sőt szféráit, ezek belső alkatelemeit, e szférák egymáshoz való viszonyait, kölcsönhatásait, stb. viszonylagos állandóságukban ábrázolja. Ezzel szemben a mobil modell (az előbbire építve) a munkáskultúra egészének időbeli fejlődését, e fejlődés folyamán végbement struktúrális változásokat, új elemek, új tartalmak keletkezesét, a régiek elhalását, a belső arányok hierarchia-átalakulását, stb. állítja a figyelem előterébe.* A következőkben először a munkáskultúra belső struktúráját kíséreljük meg felvázolni, olyan módon, hogy ott, ahol ez feltétlenül szükségesnek mutatkozik, uta­ lunk belső területeinek, alkotóelmeinek a megfelelő „külső”, makroszintű társadalmi szférákkal való kapcsolataira, átmeneteire is. A munkáskultúra esődleges, az összes többit döntően meghatározó szférája a munkahelyi, a munkaidőn belüli (és közvetlenül a munkaidőn túli), kultúra. A mun­ kásosztály egyik legdöntőbb társadalmi tevékenysége az anyagi termelés, a gaz­ daság (gazdasági kultúra) része s ezért, mielőtt a munkahelyi kultúra struktúráját elemeznénk, egy-két szóval vázolnunk kell a gazdaság és munkáskultúra viszonyának kérdését. A gazdaság minden osztály s réteg kultúrájának alapja, a művelődés tárgyi (dologi, technikai, pénzügyi, stb.) és alanyi (szabad idő, szakmunkaerőre való igény, stb.) feltételeinek megteremtője. A munkásosztálynak azonban sajátos a viszonya a gazdasághoz, ami a (nem termelő) értelmiséghez képest abban jelentkezik, hogy a munkásosztály az ipari ter­ melőerők legdöntőbb eleme, s így az anyagi javaknak nemcsak fogyasztója, hanem termelője is, s hogy ebből kifolyóan létének s műveltségének adott szintje és fejlő­ dési üteme a legszorosabban össze van fonódva az ipari technikai-műszaki fejlő­ déssel, hogy művelődését ez utóbbi határozza meg, nemcsak magában a termelőfo­ lyamatban, hanem a munkán túli időben is. A parasztság kultúrája pedig abban különbözik a munkáskultúra és a gazdaság viszonyától, hogy a munkásosztály a legkoncentráltabb s urbanizált körülmények között összpontosuló, a leggyorsabban fejlődő, legkorszerűbb ágazatokat is maguk­ ban foglaló termelőerők eleme, s hogy a szocialista tulajdonviszonyok legfőbb hor­ dozója. A gazdaság (a gazdasági kultúra) és a munkáskultúra viszonyát két, egymást részben fedő körrel ábrázolhatnánk. A gazdaság „túlhaladt” a munkáskultúrán, amennyiben — mint láttuk — magában foglalja a gazdaságnak mindazokat a vo­ natkozásai, amelyek létrejöttében s működésében a munkásosztálynak nincs közvet­ len szerepe, másrészt a munkáskultúra is túlhalad a gazdasági kultúrán, amennyi­ ben az általános és a politikai-ideológiai művelődésének, műveltségnek a gazdasá­ gitól távolabb fekvő elemeit, valamint a szabadidő-kultúra szórakozási, pihenési ele­ meit is magában foglalja. A két kör egymást fedő szeletében helyezkedik el a mun­ kásosztály termelési és anyagi- fogyasztási kultúrája, ami így egyrészt a gazdasági kultúrának, másrészt a munkáskultúrának sajátos része. Mi a viszony most már a termelési kultúra és a munkáskultúra között? A munkáskultúra szélesebb terjedelmű, mint a termelési kultúra, de más oldal­ ról a termelési kultúra terjedelme haladja meg a munkáskultúráét. A termelési kul*A munkáskultúra ilyen átfogó modelljének megalkotása olyan nagy elméleti feladat, amelyet kizárólag a társadalomtudományok legkülönbözőbb ágainak területén dolgozó szak­ emberek egységes koncepció alapján együttműködő, jól szervezett kollektívája oldhat meg. Az egyéni kísérletek — mint amilyen a jelenlegi is — szükségképpen fogyatékosak, de arra feltétlenül jók, hogy ráirányítsák a figyelmet a feladat nagy jelentőségére s a komplex, kollektív munka nélkülönözhetetlenségére. 35 �túrának az ezt biztosító, létrehozó tevékenységnek ugyanis különböző — alapvetően egyéni-, munkahelyi-, műhelyi-, üzemi-, vállalati-, iparágazati-, népgazdasági — szintjei vannak, s a felsőbb szinteken a munkásosztály csak több közvetítésen ke­ resztül gyakorol befolyást a termelési kultúrára. A termelési kultúrán belül a mű­ szaki kultúra tárgyi oldalában, a technikában a tudósok, a kutatómérnökök, a szak­ mastruktúra és a munkahelykultúra viszonyának fő vonalakban való alakulásában a gazdasági tervezést népgazdasági szinten végző közgazdászok, a munka megszer­ vezésében a vállalat, az üzemvezetés szervező munkája is eltárgyiasul. De a termelési kultúra feltétele a termelés folyamatosságát biztosító vállalati tervezés, nyersanyagbeszerzés, piackutatás stb., ami szintén a vállalatvezetés feladata.* Mindezzel a termelési kultúra tartalma s terjedelme tágabb a munkáskultúra terjedelménél. Következésképpen terminológiailag helyes a termelési kultúrán belül a munkásosztály termelési kultúráját megkülönböztetni, annak ellenére, hogy ezek a munkahelyek szintjén már a legszorosabb, egymást álható s feltételező egységben vannak. A termelési kultúra fő területei a műszaki, a humán, a politikai, erkölcsi, veze­ tési, szociális -egészségügyi és esztétikai kultúra. Mindegyiken belül meg kell külön­ böztetnünk a tárgyi, az alanyi és a szervezeti oldalt, és ezeknek egymáshoz való (harmonikus vagy diszharmonikus) viszonyát. A termelési kultúra legdöntőbb eleme a műszaki kultúra. Tárgyi oldalát a mun­ ka dologi feltételei, a technikai-műszaki bázis, a szerszámok, gépek, berendezések, az épületek stb., az alanyi oldalát pedig a munkások szakmai, műszaki műveltsége, szakképzettsége alkotja. A műszaki kultúra szintje azzal mérhető, hogy milyen a gépesítettség foka, hogy a gépek, berendezések, az energiahordozók a technikai fej­ lettség, a korszerűség milyen színvonalon állnak, valamint, hogy mennyire felel meg mindennek a munkások kvalifikációs szintje és struktúrája, s hogy következéskép­ pen milyen a termelékenység, a termékek mennyiségének, minőségének színvonala. Nyilvánvaló, hogy a műszaki kultúra alacsonyabb fokát képviseli egy üzem, ahol esetleg a legmodernebb gépeket nem tudják üzemeltetni hozzáértő munkások hiá­ nyában, vagy ahol — megfordítva — a munkások szaktudását nem lehet kihasználni a gépesítettség alacsony foka miatt.** A termelési kultúra azonban ott sem lehet teljes, ahol a tárgyi és az alanyi oldal teljesen megfelel egymásnak, de hiányzik a munka megfelelő szervezettsége. A magas termelékenységű gépek és ezekhez kiválóan értő munkások szükségképpen tétlenül állnak, ha nincs megfelelően megszervezve az üzemen belüli nyersanyag* Ezzel kapcsolatban manapság vitatott a munkásosztály alkotó szerepe az anyagi kultúra, az anyagi javak létrehozásában, mivel sokan úgy foghatják fel, hogy a modern ipari termékek gyártásában a munkások már pusztán mechanikus, gépies megvalósítói a tudósok, a kutató, s a tervező mérnökök által alkotott terveknek. A szellemi munkát azonban nem lehet az alko­ tómunkával. a fizikai munkát pedig (legnagyobb mértékben megosztott formáit véve alapul) a mechanikus, gépies munkával azonosítani. A termékek mennyisége, minősége, esztétikai érté­ ke ma is igen nagymértékben függ a szakmunkások szakképzettségének, munkaerkölcsének stb. fokától, amit többek között világosan mutatnak azok az esetek, amikor egy, a termelési kultúra alacsonyabb fokán álló országban gyártanak külföldi szabadalom alapján (csak a ter­ veket nézve), a világszínvonalnak megfelelő termékeket. Különösen nagy az alkotó szaktudás jelentősége a modern gépi berendezések karbantartó- javító munkáinál. E munka a technikai fejlődés belátható jövőjében is nélkülözhetetlen marad s a berendezések bonyolultabbá válá­ sával egyre több alkotó mozzanatot is tartalmaz. A közvetlen tapasztalati ismeretek pótolhatat­ lan előnyével rendelkeznek a munkások a munkaszervezés, a munkaerő ésszerűbb kihaszná­ lása, a belső vezetés, irányítás mechanizmusának racionálisabbá tétele területén is. Ezek a tényezők végül is mind a termékek mennyiségében, sőt minőségében is realizálódnak. **A technikai-műszaki bázis és a munkások kvalifikációs struktúrájának megfelelése, össz­ hangjának biztosítása hosszú távon már olyan feladat, ami túlmegy az üzem mint termelőegy­ ség lehetőségeinek és feladatainak a körén, és csak népgazdasági szinten oldható meg A ter­ melési-műszaki kultúra összhangtörvényének a biztosítása elsősorban a szakember-ellátottság tervezésének a feladata. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta a vállalatok szerepe is jelentősen megnövekedett mind a műszaki fejlesztés, mind a szakképzés területén, de külö­ nösen az utóbbi lehetőségeinek megvalósítását illetően még vannak problémák. A vállalatok igyekeznek kibújni a szakmunkásutánpótlás rájuk eső feladatai alól, és gyakran a számukra kényelmesebb és olcsóbb (de a népgazdaságnak sokkal drágább) munkaerőcsábítás eszközeihez nyúlnak. 36 �szállítás, a félkész munkadaraboknak a következő megmunkálógéphez való eljutta­ tása, a késztermékeknek az üzemből való kiszállítása, megfelelő raktározás, a kar­ bantartó-javító szolgáltatás stb. A magas állásidők biztos mutatói a termelési kul­ túra alacsonyabb színvonalának. A munka szervezettsége a vezetési kultúra meg­ nyilvánulása a műszaki kultúra szférájában, de nagy szerepet játszik benne a mun­ káskollektívák politikai öntudatának színvonala is. A termelési kultúrán belül — mint erről szó volt — a legalapvetőbb, az összes többi alkatelemet elsődlegesen meghatározó tényező a műszaki kultúra, s ezen belül is a technikai-műszaki bázis fejlődése, s ezért ezzel a kérdéssel kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A technikai fejlődés a szakmunkaerőre való szükségleten, a szakképzésen, a szakmai műveltségen s az ehhez szükséges, ezt megelőző általános műveltséget adó oktatáson keresztül fejti ki hatását a munkásműveltségre. A szakmai műveltség fogalmába kell sorolnunk először is a szakelméleti isme­ reteket, az általános műveltségnek azokat az elemeit, amelyek a szakismeretek leg­ közvetlenebb alapjait képezik (mechanikai, fizikai, kémiai, matematikai stb. isme­ retek) s végül azokat a szellemi és manuális készségeket, amelyek a szakelméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásához, megvalósításához szükségesek. Tekintettel arra, hogy a munka folyamatában a munkás nemcsak a természettel, a szerszámokkal, gépekkel, nyersanyagokkal, hanem emberekkel is kapcsolatban van és munkája szociális értelemmel, jelentőséggel is rendelkezik, a szakmai műveltséget nem lehet szakképzettségre korlátozni, hanem azokat az erkölcsi, politikai, világ­ nézeti meghatározottságokat is sajátos részének kell tekinteni, amelyek a munkás számára lehetővé teszik a munka társadalmi szervezetébe való harmonikus beillesz­ kedést és amelyek szocialista viszonyok között szakmai tudásának, képességeinek a társadalom érdekében való teljes mozgósítását is eredményezik. A szakmai műveltség színvonalát, az előbb felsorolt elemeinek egymáshoz való arányát és belső tartalmát a termelés műszaki-technikai bázisának fejlődési iránya és üteme határozza meg. Ettől függ mindenekelőtt az, a munkásosztály műveltsége szempontjából alapvető kérdés, hogy mi a viszonya egymáshoz a munkának és művelődésnek, hogy a mun­ kás alapvető élettevékenységében, a munkában kibontakoztathatja-e, fejlesztheti-e ismereteit, különböző irányú képességeit, vagy pedig ellenkezőleg, a munka és a művelődés közömbösen vagy egyenesen idegenül, ellenségesen állnak-e szemben egymással. A technikai fejlődés azonban nemcsak a munkában fejlődő vagy visszafejlődő műveltséget, hanem a rajta kívüli, a pályaválasztás előtti és a munkaidőn túli tanu­ lást, művelődést is meghatározza. Ebben a tekintetben egyrészt mint alap, másrészt mint cél hat, amennyiben az első esetben a munkást többé vagy kevésbé teszi alkalmassá, szellemileg, fizikailag képessé a szabad időben való művelődésre (ld. a nehéz fizikai vagy akár a gépies, szellemi munka művelődésgátló hatását) s a máso­ dik esetben többé vagy kevésbé igényli, teszi alkalmazhatóvá, szükségessé a munkás magasabb szakmai és általános műveltségét, s következésképpen a műveltség gyara­ pítását. A technikai kvalifikációs szükségletei a szakképzésen keresztül meghatározzák a munkások iskolázottságát, általános műveltségét. A szakképzési színvonalat lehetet­ len emelni az általános műveltség emelése nélkül, hiszen mint láttuk, a szakmai műveltség — elsősorban a szakelmélet — magában foglalja, előfeltételezi az általános műveltség egy sor alkatelemét. Az általános műveltség pedig az erkölcsi—politikai, a világnézeti fejlődésnek az előfeltétele úgy, hogy a technikai-műszaki bázis kvali­ fikációs igényeinek növekedése végül is a munkás egész személyiségének fejlődésére döntő befolyást gyakorol. Megfordítva: a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munka utáni fáradtság (természetesen az életkortól, a fizikai erőtől, az egészségi állapottól is függően) gyakran lehetetlenné teszi nemcsak a művelődést, de még a csak vala­ mennyire is komolyabb tartalmú szórakozást is, s tendenciájában oda vezet, hogy a szabad idő túlnyomó része passzív pihenéssel vagy alvással telik el. A már meg­ szerzett ismereteknek, készségeknek a munkában való alkalmazhatatlansága öncélúvá teszi a további művelődést, ezzel elsorvasztja az ambíciókat, elhalványítja a meglévő ismereteket. 37 �A munkásosztály műveltsége szempontjából mindebből következően döntő kérdés, hogy milyen a viszony a technikai fejlődés és a fejlődés által meghatározott kvalifi­ kációs szükséglet alakulása között. A gépi nagyipar kialakulásától kezdve a műszaki fejlődésnek a munkások szak­ mai műveltsége szempontjából is nagy jelentőséggel bíró három szakaszát kell meg­ különböztetnünk. A gépi nagyipar kialakulásának első szakaszát az univerzális gépek és az ezeken dolgozó, viszonylag magas képzettségű szakmunkások nagy száma jellemezte. A második szakaszban ezzel szemben már a félautomata és egyes automata gépek és mindenekelőtt a futószalag-rendszer az általános, ami a szakmunkásokra való igény csökkenésével és a betanított munkaerőre való szükséglet ugyanilyen mértékű emel­ kedésével jár együtt. Ugyancsak csökken ebben a szakaszban a anyagmozgatási, szállítási, raktározási munkák gyors ütemű gépesítése következtében a segádmunká­ sok száma és aránya is. A harmadik szakasz teljes, a komplex automatizálás sza­ kasza, amelyben már lehetővé valik a gyártási folyamatnak a különböző irányító, vezérlő, szabályozó és ellenőrző berendezések segítségével olyar zárt, önszabályozó, automatikus rendszerré való átalakítása, amelyben már az ember maga nem vesz részt, hanem csak kívülről ellenőrzi a rendszer működését. A műszaki fejlődésnek ez a szakasza (ami egyébként még a legfejlettebb országokban is az össztermelés­ nek csak egy kis hányadát teszi ki), ismét ugrásszerűen megnöveli a magasan kva­ lifikált munkaerőre való igényt, valóságos forradalmat idéz elő a munkáosztály szakmai és általános műveltségében. A fejlődés melyik szakaszában van nálunk az ipari termelés műszaki-technikai bázisa, és hogyan hat ez a fejlettségi szint a munkásosztály kultúrájára, szakmai és általános műveltségének alakulására? A technikai-műszaki bázis fejlettségi színvonalát mérni bonyolult feladat, amit csak erősen megközelítő pontossággal lehet végrehajtani. A megfelelő paraméterek hiányosságai mellett megnehezíti ezt az a körülmény is, hogy a szint népgazdasági és iparágazatok szerint is nagyon különböző. Ennek ellenére, ha az átlagszínvonalat tartjuk szem előtt, azt mondhatjuk, hogy az előbb másodikként felsorolt szakasz közepetáján tartunk. Ez azt jelenti, hogy még előttünk áll a félautomata, az egyes automata gépek, a futószalagrendszerű termelés bevezetésének és nagyobb tömegben való elterjesztésének feladata. Egy sor iparágban még rendkívül magas az egyszerű kéziszerszámokkal végzett, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munkának, a nem gépesített szállítási, raktározási munkának az aránya.* Kapitalista társadalmi viszonyok között a műszaki fejlődésnek ez a szakasza az, amely a leginkább kiélezi a munkának és a műveltségnek, a munkásnak és a gépnek, a fizikai és szellemi munkának; az alkotásnak és a tömegek munkájának egymástól való elidegenedését. A futószalag mellett dolgozó munkás munkatevé­ kenysége egy-két mechanikus mozdulatra egyszerűsödik, ő maga a gép egyszerű alkatrészévé, „kerekévé, csavarjává” válik, ezáltal elszemélytelenedik, „munkájában nem igenli, hanem tagadja, nem jól, hanem boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi.” (Marx) Hogyan alakul a munkásnak a technikához való viszonya a technikai fejlett­ ségnek ebben a szakaszában szocialista társadalmi viszonyok között? Ha ezt a kérdést helyesen akarjuk megválaszolni, akkor el kell kerülnünk azt a két helytelen végletet, amelyek közül az egyik, lebecsülve a szocialista termelési vi­ szonyokban rejlő lehetőségeket a munkássszemélyiség egyoldalúvá válásának ellensúlyozására, túlhangsúlyozza a technikai fejlődés hatásainak azonos vonásait a kapi­ talizmusban és a szocializmusban, a másik pedig ellenkezőleg, túlbecsülve a szocia­ lista tulajdonviszonyokból eredő ilyen irányú lehetőségeket, indokolatlanul túlzott optimizmussal akarva-akaratlanul meghamisítja a valóságos helyzetet. • A minisztériumi ipar egészében az összes létszám kb. 18 %-a anyagmozgatási szállítási és raktározási tevékenységgel foglalkozik. A munkások 67 %-a végez nem technizált jellegű kézimunkát, közel egyharmada (a segédmunkásoknak 49—50 %-a) nehéz fizikai munkával van foglalkoztatva. A gépek mellett ellenőrző, felügyelő — tehát az automatizációs szakaszra Jel­ lemző — tevékenységet végzők aránya még csupán 3 %. 38 �Technikai-műszaki bázisunk előbb jellemzett fejlettségi foka nálunk is erősen fékezi, gyakran egyenesen megakadályozza a munkás személyiségének, műveltségé­ nek, a tulajdonviszonyok, a szocialista demokratizmus és humanizmus által követelt fejlődését, nap mint nap újratermeli még az egyoldalúságot, a munkások nagy tömegétől követeli meg még a puszta testi erőkifejtést, a rutinból eredő, mechanizálódott tevékenységi formákat, a szellemi erőket tompító monotómiát. De eltorzíta­ nánk a valóságot, ha nem vennénk figyelembe azokat a lehetőségeket, amelyek a munkás köztulajdonos voltából, a szocialista demokráciának a gazdasági (üzemi) demokráciát is magábanfoglaló jellegéből erednek, amelyek a technikának előbb vázolt negatív hatásait bizonyos mértékig ellensúlyozhatják. A szocialista és ezen belül az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére azért is múlhatatlanul szükség van, mert többek között éppen ez adja azt a sajátos különbséget, előnyt, amellyel a szocialista társadalom a kapitalizmus fölött rendelkezik a munkásszemélyiség auto­ nómiájának (az adott történelmi fok lehetőségein belüli) megóvására, kifejlesztésére. Szerepe van ebben természetesen a tudatnak, a politikai öntudatnak, a köztu­ lajdonosi érzésnek, a társadalmi méretekben gondolkodni tudás képességének is, mert ezek teszik leihetővé, hogy a munkás felismerje azokat — a szocialista tulaj­ donviszonyok fennállása mellett valóban létező — kapcsolatokat, amelyek az ő részmunkáját, ennek produktumát, a munkáskollektíva, az üzem, a vállalat, a nép­ gazdaság egyre szélesedő körein keresztül összekapcsolják a társadalmi egésszel. Mindez a munkás számára jelentősen enyhítheti a munkamegosztás negatív követ­ kezményeit. A munka túlnyomóan fizikai jellegétől, nehéz voltából, partikularitásából eredő művelődésellenes hatásait természetesen lehetetlen teljesen megszüntetni az előbb vázolt tudati tényezőkkel.* Ez annál is kevésbé lehetséges, mert hiszen a szocialista tudat különböző fokai­ nak eléréséhez már eleve feltételül szolgál az általános műveltség egy meghatározott szintje. A munkásműveltség emelésének döntő láncszeme a technikai-műszaki fejlő­ désben rejlik. A tudományos-technikai haladás a komplex automatizálás felé — mint ez már említettük — alapjaiban változtatja meg a munkának és a művelődésnek a viszo­ nyát, Az önirányító, automatikus géprendszerek az embert a termelési folyamat határain kívül helyezik**, megszűnnek a gépmunkás munkakörök, a mai értelemben vett szakmunkási és betanított munkási kategóriák. A megmunkálandó darabok géptől-gépig való automatikus szállításával ugyanígy megszűnik a mai anyagmozga­ tók, segédmunkások funkciója is. A komplex automatizálás felé közeledve egyben gyors ütemben nő a hagyomá­ nyos gépbeállító-javító és karbantartó, valamint a gyártáselőkészítő (pl. a szerszámkészítő) — tehát a már ma is a legmagasabb kvalifikációjú — munkára való, s ezzel a magasabb általános műveltségre való igény. Az ezekhez a munkákhoz szükséges szakelméleti ismeretek az automatikus gépsorok egyre bonyolultabbá válásával pár­ huzamosan még tovább növekednek. A gépsorokat irányító munkások tevékenysége — a dekvalifikációs elméletek képviselőinek elképzeléséivel ellentétben — nem kor­ látozódik a vezérlőasztal gombjainak nyomogatására. A bonyolult komplex gépsorok felügyelete s vezetése, e gépek és irányítóberendezések működési elvének átfogó elmeleti ismeretét, nagyfokú figyelemkoncentrációt és dekoncentrációt, gyors gondol­ kodási, a tényezők sokaságát átfogó és azokkal igen rövid idő alatt számolni tudó döntési képességeket, önfegyelmet s társadalmi felelősségérzetet követel meg az irányítótól. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a gépsorok irányítóinak legalább a * Akik ebben látják a probléma megoldását, Marxnak ahhoz a polgári felvilágosítójához hasonlítanak, aki úgy vélte, hogy a szegénységet fel lehet számolni azzal, hogy rávilágítunk az egészséges lakás- és a Jó táplálkozás fontosságára. ** Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy megszűnjön az ellentmondás a munka partikularizáló hatása nyomán létrejött részegyén és a politikának, valamint a szocialista humanizmus­ nak a személyiség totalitására irányuló követelményei között. Előfeltétele ez a társadalmi ön­ igazgatásnak is, mert a munkásnak ki kell kerülnie a technológiai folyamatból ahhoz, hogy teljesen belekerülhessen a politikába — ami ezzel kezd is megszűnni tulajdonképpeni politikának lenni. 39 �mai technikusok, de még inkább az üzemmérnökök kvalifikációs színvonalán s a szocialista erkölcsi- politikai tudatosság magas szintjén kell állniok. A tudományos-technikai haladás, a műszaki fejlődés tehát gyökeresen meg­ változtatja a szakmai műveltség struktúráját, belső tényezőinek egymáshoz való arányát s ezzel együtt a szakmai és általános műveltség viszonyát is, mégpedig olyan módon, hogy az elméleti ismereteket, az alkotó jellegű szellemi munkát, az erkölcsi kultúrát teszi dominálóvá a fizikai és a rutinmunka az általános szakel­ méletet a szűken speciális szakismeretek felett. A komplex automatizálás korsza­ kának munkása a mai szakemberhez képest egyetemes lesz. „Ami az automatikus gyáron belüli munkamegosztást jellemzi, az az — írja Marx —, hogy a munka elvesztette minden speciális jellegét. De mihelyt mindenfajta speciális fejlődés meg­ szűnik, érezhetővé kezd válni az egyetemesség iránti szükséglet, az egyén integrális fejlődésére irányuló törekvés. Az automatikus gyár kiküszöböli a specialistákat és a szakmai korlátoltságot.” Ez az egyetemesség azonban nem azt jelenti, hogy a jövő gépirányítója sok mai értelemben vett szakmához fog érteni, hanem azt, hogy a különböző speciális (s akkor már a gép által végzett) munkafolyamat általános el­ méleti alapjait fogja ismerni.* Ez az egyetemesség a különböző munkafolyamatok általános alapelveinek olyan ismeretében fog megnyilvánulni, amely nem zárja ki magából ennek az általánosnak a konkrét, különös voltát sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy az általános és a szak­ mai műveltség közötti jelenlegi határok is egyre inkább elmosódnak, anélkül termé­ szetesen, hogy valaha is teljesen megszűnnének. A komplex automatizálás fokozatosan megszünteti az anyagi és szellemi kultúra termelése és termelői, a fizikai és a szellemi munka közötti, ma még nagy különb­ séget, megszünteti a munka és a művelődés közötti ellentmondást. A technikai-mű­ szaki bázisnak ez a szintje hozza majd az anyagi javakat termelő munkások töme­ geit olyan helyzetbe, hogy munkájuk folyamata egybeesik a szakmai és általános mű­ veltségük szakadatlan fejlődésének, személyiségük kibontakozásának folyamatával. Mindennek a figyelembevételével sem lehet azonban egyetérteni azokkal az el­ képzelésekkel, amelyek a termelő munkát tekintik a jövőben a személyiség kibon­ takozása egyetlen területének. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tudományos­ technikai forradalom, a műszaki fejlődés által létrehozott, ma még szinte elképzel­ hetetlen termelékenységemelkedés — a termelőeszközök társadalmi tulajdonán ala­ puló kommunista társadami viszonyokkal társulva — rendkívül megnöveli az „emelkedettebb tevékenységre”, tudományos és műszaki alkotásokra fordítható szabad időt, ezzel együtt a munkán kívüli művelődés, aktív személyiségformálását ama különböző formáinak a jelentőségét, amelyek Marx szavaival élve: „minden emberi erőnek . . . fejlődését öncéllá” teszik. A termelési kultúra következő fontos eleme az, amit az előbb megközelítő pon­ tossággal a termelés „humán” kultúrájának neveztünk. Mit kell értenünk e fogalom alatt? A fogalom tartalmát talán a műszaki kul­ túrához való viszonyában lehetne a legjobban megvilágítani. A műszaki kultúra lé­ nyegében a termelőerők tárgyi és alanyi oldala közötti, a technikai bázis és a mun­ kások szakképzettsége közötti megfelelési viszony, ami a termékek mennyiségében és főleg minőségében, magas használati értékben fejeződik ki. A műszaki kultúrában a megfelelés alapját a tárgyi oldal, technikai bázis képezi. A termelés humán kul­ túrájában is az alanyi és tárgyi oldal megfeleléséről van szó, (ez az azonossága a műszaki kultúrával), de itt a megfelelés alapja az alanyi oldal, a személyiségének egészében ( s nem csak szakképzett munkaerőként) vett munkás s mértéke a munka, a munkakörülmények humanizáltságának foka. A termelés humán kultúrájának fő kérdése tehát az, hogy milyen mértékben felelnek meg a legszélesebb értelemben vett munkafeltételek, maga a munka az ember „belső mértékei” -nek, fiziológiai, pszichológiai és szellemi egészségének, fejlődésének. * Az. egyetemesség előbbi, additív értelmezését bírálja Marx Proudhonnál, már Idézett gon­ dolatát így folytatva: „Proudhon úr, aki az automatikus gyárnak még ezt az egyetlen forra­ dalmi oldalát sem értette meg, visszafelé tesz egy lépést, és azt javasolja a munkásnak, hogy ne csupán a gombostű egytizenketted részét készítse el, hanem egymás után mind a tizenkettőt. A munkás ilyen módon eljutna a gombostű tudományához és tudatához." (Marx-Engels Művel, 4. köt. 1959. 150. old.) 40 �A műszaki és a humán kultúra fejlődése közötti viszony nem ellentmondásmen­ tes, nem párhuzamos; a műszaki kultúra magasabb foka nem minden szakaszban hozza magával a termelés humán kultúrájának magasabb színvonalát. Milyen területekre oszthatjuk fel a termelés humán kutúráját? A felosztás alap­ ja, hogy a közvetlen s távolabbi környezetből milyen hatások, a munkás mely olda­ laira, milyen természetű befolyást gyakorolnak. A munkahely humán kultúrájához tartozik magának a konkrét munkatevékenységnek az időtartama, intenzitása, fizi­ kai nehézségi foka, motonóniája vagy változatossága, a fizikai igénybevétel egy- vagy többoldalúsága stb.; a munkaeszközök, gépek, berendezések, műszerek stb. visszaha­ tása a velük dolgozó munkás pszichofizikai alkatára, a munkatér rendjének, tisztasá­ gának, klimatikus, akusztikus, fény- és színviszonyainak negatív vagy pozitív hatá­ sai, s végül a munkahelyen együttdolgozó munkások, brigádok egymáshoz való em­ beri viszonyai, személyes kapcsolata. Maguk az innen kiinduló hatások is többfélék lehetnek, attól függően, hogy a munkás mely oldalaira gyakorolnak (pozitív vagy negatív) befolyást. Ezen az alapon megkülönböztethetünk egészségi (vegyi, hő, por, pára, zaj hatásokat stb.), a munkavédelem körébe tartozókat, esztétikai, s végül (a munkások egymás közötti, a veze­ tők és beosztottak közötti kapcsolatokból következő) erkölcsi-politikai minőségű ha­ tásokat. A termelés humán-kultúrája azonban nem korlátozódik a szoros értelemben vett munkahelyre. Ide tartoznak a szociális ellátottság különböző formái: az öltözők, zuhanyozók, büfé, ebédlő, orvosi rendelő, a gyárépületet körülvevő terület jellege (elhanyagolt, vagy rendezett, parkosított volta) az előbbiek megléte vagy hiánya, szol­ gáltatásaik alacsonyabb vagy magasabb színvonala. E tényezők összességének igen nagy befolyása van közvetlenül a munkások munkahelyi közérzetére, a munkához, a vállalathoz való viszonyára, a törzsgárda létrejöttére, sőt a munkaidőn túli kultúra különböző formáinak fejlődésére is. A termelés humán kultúrájának egyik legdöntőbb meghatározója a munkanap tartama, s a munka intenzitásának foka. (Lad. a munkásosztály évszázados harcát a munkanap megröviditéséért es az emberi teljesitőképesség határait semmibe vevő tokes munkaintenzitás-növelő tendenciák ellen.) A munkanap tartalmának és a munka intenzitásának a hatása nem kor lá tozódik a munka folyamatára, hanem messzemenő kimatasai vannak a munkaidőn túli időszakra, a munkás életmódjára, a szabad idő tartalmára és tartamára stb.* * Az eredeti tőkefelhalmozódás korszakában a kizsákmányolás fő eszköze a munkanap tartamának a meghosszabbítása volt. A gép tőkés alkalmazása saját lényégéből kifoly óan semmibe veszi a munkás antropológiai természetének mértékeit, mindenekfölött valónak tekinti a tőke értékesülésének, a profit nö velésének a szempontjait. A tőkés eleinte a munkanap minden „természetes korlaton túlmenő megnosszabitasara” törekszik, arra, hogy erőszakosan eltávolítsa azokat az emberi természetben — a munkások fizikai erejében (illetve gyengeségében), vala­ mint akaratukban rejlő korlátokat, amelyek az elvileg örökké s szüntelenül mozogni képes gép maximális kihasználását akadályozzák. A tőkét „csak egyetlen élettörekvés hatja — írja Marx —, az a törekvés, hogy magát értékesítse . . . A töke elhalt munka, amely vámpír módjára csak azáltal elevenedik meg, hogy eleven munkát szív magába, s annál inkább él, mennél többet szívott be." (A Tőké I. kötet, Szikra, 1955. 218—219. oldal.) A gépek termelékenységének a növekedése (ami a munkaintenzitás növelésével határt szabott a munkanap mértéktelen kiterjesztésének), valamint a munkásosztály gazdasági és po­ litikai osztályharca eredményeképpen létrejött a törvényesen szabályozott hosszúságú munka­ nap, majd a 8 órás munkaidő. Ez a munkásosztály hatalmas kulturális vívmánya volt. A mo­ nopolkapitalizmus szakaszában a kizsákmányolás fő módszere már nem lehet a munkaidő hoszszabbítása, s ezért az a munkaintenzitás minden eszközzel való növelésére koncentrálódik. Te­ kintettel azonban arra, hogy az ember biológiai és pszichológiai alkatának meghatározottságai határt szabnak az intenzitás növelésének is, ezért a tőkések ma már kénytelenek „humanista" eszközökkel, módszerekkel (munka-pszichológiai-ergonómiai, légkondícionálás, légtisztítás. a munkatér, a gépek stb. színének megválasztása, stb.) növelni az emberi szervezet teherbíróképességét. Ez keresztül-kasul ellentmondásos jelenség, mert egyrészt ezt a „humanizmust” nem az emberről, hanem a profitról való gondoskodás motiválja, másrészt megjelenik ebben a tudományos-technikai fejlődés hatásainak valóságos humanista oldala, ami azonban együtt jár tőkés viszonyok között a munkás munkaerejének gyors elhasználódásával, a munkaképes élet­ kor csökkenésével. 41 �A szocilalizmusban a termelés humán kultúrájának alapelvei a szocialista hu­ manizmusból erednek, anyagi bázisa pedig abban áll, hogy nálunk a termelékenység emelésének nem a munkanap hosszabítása, nem is a munkaintenzitás mértéktelen fokozása, hanem a technikai-műszaki bázis fejlesztése és a munka jobb megszerve­ zése az eszközei.* A termelési kultúra politikai eleme az üzemi demokrácia. Az üzemi demokrácia a szocialista (s ezen belül a gazdasági) demokrácia része s mint ilyen, a politikai kultúra termelési kultúrába való átmenetének formája. Az üzemi demokrácia és a munkásműveltség kölcsönhatása abban jelentkezik, hogy egyrészt előfeltételei, másrészt eredményei egymás fejlődésének. Az üzemi de­ mokrácia adta lehetőségeket csak maguk a munkások valósíthatják meg, azonban ennek elengedhetetlen szubjektív feltétele egyrészt e lehetőségekkel való élésre ösz­ tönző érdek, másrészt szakmai és általános műveltségük, politikai-ideológiai tuda­ tosságuk, meghatározott színvonala. Az üzemi demokrácia intézményes formái és a munkásműveltség tehát együtt fejlesztendő, de az előbbi ütemének meghatározott mértékben meg kell haladnia az utóbbiét. Kétségtelen, hogy ebben a fáziseltolódásban rejlenek bizonyos veszélyek, de még nagyobbak azok, amelyeket az üzemi demokrácia intézményes kereteinek, biztosítékainak szűk volta hív életre. Ami már most a munkásműveltség és az üzemi demokrácia közötti konkrétebb összefüggéseket illeti, ezzel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel: a) a munkásműveltség jelenlegi szintje mellett mi az, amivel hozzájárulhatnak a munkások az üzemei demokrácia érvényesítésével a termelés, a gazdaság haté­ konyságának fokozásához? b) hogyan hat vissza az üzemi demokrácia a munkások tudatára, műveltségének alakulására? Az üzemi demokrácia tartalmi kibontakozásának elengedhetetlen előfeltétele a munkások megfelelő informálása, a vállalat, az üzem, a műhely ügyeiről, a gazda­ sági vezetés problémáiról. Az üzemi demokráciának azok a fórumai, amelyek ennek a felülről lefelé áramló információnak a csatornáit képezik, egyben a szocialista tudat fejlesztésének, a munkásművelésnek nagy hatékonyságú, mással pótolhatatlan intézményei is lehetnek,** amennyiben a gazdasági vezetés — felismerve, hogy a mun­ kások tudatának fejlesztése részben ugyanúgy gazdasági feladat is, mint pl. a mű­ szaki fejlesztés — felhasználja az ebben rejlő nevelési lehetőségeket. E lehetőségek kihasználásának előfeltétele, hogy a gazdasági vezetők beszámolói tárgyukat, tartal* A leiszabadulás előtti helyzethez képest hatalmas fejlődés ment végbe hazánkban a ter­ melés humán kulturájának a területén. A munkásosztály, ma olyan szocális, egészségügyi, munkavédelmi, stb. vívmányok egész sorát mondhatja a magáénak, amelyekért a kapitalizmus­ ban évtizedeken keresztül nehéz s emellett jórészt hiábavaló küzdelmet folytatott. A nagy eredmények ellenére is nehéz feladatok állnak még előttünk a munka, s a mun­ kakörülmények humanizálásának területén. A fogyatékosságok okai alapvetően technikaiak, pénzügyiek, de közrejátszik a nyereség-hajhászás, a közönyösség, a munkást lebecsülő, szük­ ségleteivel mit sem törődő ridegség is. Egy 1964-ben végrehajtott statisztikai felmérés az egészségi ártalmakat a következő kate­ góriákba sorolta: földalatti munka, vegyi hatás, hőhatás, porártalom, páraártalom, nagyfokú szennyeződés, nagy zaj és egyéb ártalom. Mint ezt a felmérés mutatja, 1964-ben a munkáslétszám igen nagy hányada, több mint fele dolgozott olyan munkahelyeken, amelyeken az előbbi ártalmak valamelyikének klsebb-nagyobb mértékben ki volt téve. A munkások legnagyobb részét a nagy zajjal járó munkafolyamatok veszélyeztetik. A munkahely zajossága egy meghatározott zajszint fölött mindenekelőtt rohamosan csökkenti a munkás termelőképességét, de ezen túlmenően tartós károsodást okozhat egészségi állapotában is, mivel nemcsak a fülre, hanem az agy-központra és azon keresztül az egész szervezetre hat. A problémát növeli az, hogy a gépek modernizálásával párhuzamosan az esetek többségében nem csökken, hanem növekszik a zajhatás. * * A termelési tanácskozások szükségképpen a legszorosabban kapcsolódnak a munkások által már tapasztalatból is legjobban ismert vállalati, üzemi, műhelyi problémához, másrészt (s talán ez a legdöntőbb) az itt felmerülő kérdések helyes megoldásában a munkások anyagi­ lag közvetlenül érdekeltek, ami — tekintetbe véve az érdekeltség és az érdeklődés közötti szo­ ros összefüggést, olyan pedagógiai-didaktikai ösztönző tényező, amivel az ideológiai oktatás formái természetesen nem rendelkeznek. 42 �mukat, formájukat illetően messzemenően számoljanak a munkások tudatával, ér­ deklődési körével, tapasztalatszerzési lehetőségeivel, műveltségi színvonalával. Mind­ ez továbbmenően feltételezi azt, hogy maguk a gazdasági vezetők is már a vezetési kultúra meghatározott színvonalán álljanak, hogy ne csak szűk értelemben vett gaz­ dasági szakemberek, hanem az emberek tudatát alakítani képes nevelők is legyenek egy személyben. Az előbbi feltételeknek megfelelő beszámolókat a munkások általában érdeklő­ déssel hallgatják végig: ezek egyszerre fejlesztik köztulajdonosi tudatukat, önérze­ tüket, s közgazdasági műveltségüket, azáltal, hogy segítséget nyújtanak abban, hogy empirikus műhelytapasztalataikat az üzemi, a vállalati, esetenként a népgazdasági, sőt, a világgazdasági összefüggések általánosának színvonalára emeljék. A munkásoknak szóló információk tartalmi, módszerbeli helyessége közvetlenül azon mérhető le, hogy milyen mértékben keltik nemcsak a figyelemben megnyilvá­ nuló érdeklődést, hanem a megvitatás során megmutatkozó aktivitást is. E viták során a munkások más úton megszerezhetetlen információkkal tudnak szolgálni a gazdasági vezetésnek a csak általuk ismert részleteket illetően, a munka jobb meg­ szervezése, a rejtett tartalékok feltárására, a technológia megjavítása, stb. területén. Az ilyen, egyenként talán kisebb jelentőségű ésszerűsítési javaslatok a maguk öszszességében, nagyobb mértékben képesek emelni a munka termelékenységét, mint egy-egy (gyakran igen nagy beruházást igénylő) kiemelkedő találmány vagy szaba­ dalom bevezetése. Ha a megfelelő vezetői beszámolók a munkástudat „egyes”-ének az általánossal való egyesítését, általánosítását jelentik, akkor a munkások észrevé­ telei, javaslatai a gazdasági vezetés — e javaslatok nélkül könnyen absztraktul ál­ talánosnak, az üzemi realitásokkal nem számolónak megmaradó — elképzelései, ter­ vei konkretizálását eredményezik. Ilyen módon a jól funkcionáló üzemi demokrácia nemcsak a munkáskultúra, hanem a vezetési kultúra fejlesztésének is eszköze, mivel (s ez nemcsak az adott esetre érvényes) az absztrakt általános ugyanúgy a kultúra alacsonyabb szintjét képviseli, mint a partikularitásba elvesző, empirikus egyediség. A megfelelően érvényesülő üzemi demokrácia kereteiben így egy spirálszerűen emelkedő körforgás keletkezik a vezetés és a munkások gondolatcseréje formájában, amelynek során ezek a gondolatok egymást módosítva, egymás általánossági foká­ ban meglévő fogyatékosságait a különös szintjén állandóan s kölcsönösen megszün­ tetve, a vezetői és munkástudat egyre magasabb szintjére emelkedhetnek, s ezáltal egyre alkalmasabbá válhatnak a megvalósításra, a termelőerővé válásra, a gazda­ sági hatékonyság emelésére is. A munkahelyi kultúra — mint erről már szó volt — nem korlátozódik a terme­ lési és a (gyakorlati) politikai kultúrára, hanem mint harmadik fontos területét, magában foglalja a szellemi kultúrát is. Az ide sorolható tevékenységeket tartalmuk szerint mindkettőt művelődési és szórakozási tevékenységekre oszthatjuk. A művelő­ désiek lehetnek továbbá általános és szakmai, valamint világnézeti-politikai jellegű­ ek. Intézményes formájuk szerint a művelődési tevékenységek oktatási vagy közművelődési jellegűek s mindkét esetben állami, párt vagy tömegszervezeti keretek között folyók lehetnek. Az általános műveltséget (egy részükben a szakmai műveltséggel együtt) hiva­ tottak megalapozni, fejleszteni a nagyobb gyárakba, üzemekbe kihelyezett állami esti általános és középiskolák (gimnáziumok, szakközépiskolák).* Részben vagy tel­ jesen a vállalat hatáskörébe tartoznak s keretein belül folynak a munkások szakmai művelődésének olyan alapformái, mint az ipari tanulóképzés, a felnőttek szakmun­ kásképzése, valamint a szakmai átképzés és továbbképzés. * Az iskola gyárba való behatolásának ellentétes irányú folyamata a gyár „behatolása” az iskolába, az utóbbi években terjedő patronálások formájában. Ezen belül a gyárak szoros kap­ csolatot létesítenek általános-, közép-, és felsőfokú iskolákkal; képviselőik, pl. felkeresik a végzős általános- és középiskolásokat, és ismertetik velük a munkakörülményeket, azokat a szakmákat, amelyekre az adott vállalatnak szüksége van; ezzel segítik mind a fiatalok pályaválasztását, mind pedig a vállalat munkaerő-gondjainak megoldását. 43 �ta n u lm á n y o k Kerényi Ferenc Egy márciusi ifjú Nógrádban: Madách Pál Madách Pál a köztudatban eddig mint a nagy költő öccse szerepelt csupán, csa­ ládtag, akinek annyi szerep jutott, hogy korai és tragikus halálával sötétebbre szí­ nezte a Tragédia írójának világlátását. Tudomásunk szerint ez az Írás az első kí­ sérlet, hogy életútját önállóan vizsgáljuk és alakjának megidézésével Nógrád forra­ dalmi hagyományát gazdagítsuk. Madách Pál helyi politikus pályájának kibontása nem kapcsolódik kerek évfordulókhoz, de az eddigi kutatás eredményeinek közre­ adása most, amikor a megye történetének összefoglaló munkálatai folynak, bízvást nevezhető időszerűnek. Ezért is törekedtünk arra, hogy — támaszkodva a Madáchkutatás újabb eredményeire — az egyedi vonások mellett rámutassunk a kor tipikus jelenségeire, háttérként fel-felvillantva a család és a megye reformkori életének, 1848—49-es harcainak epizódjait. Madách Pál György, a költő fiatalabb öccse, a sztregovai anyakönyv bejegyzése szerint 1827. április 23-án született. Gyenge alkata, egészsége, amely később, levelei­ ben vezérmotívumként ismétlődik majd, nem egyedülálló a családban: apja korai halála és költő bátyjának hasonló bajai jelzik az öröklődés tényét. Mindez korai iskolázással, szellemi érettséggel párosul. Más gyermeknek még a betűvetés is ne­ hézséget okoz, amikor ő (8—10 évesen) Imre bátyjával háziújságot állít össze, a Li­ teraturai Kevercset, amelynek élén Berzsenyi-idézet büszkélkedik: „Az ész az Is­ ten . . .” Első, korai, de a lapocska ismeretének hiányában ma még követhetetlen nyoma egy majdani önálló világlátás bontakozásának. A döntő mozzanat azonban Pest-Buda. 1837 őszen, gyerekfejjel érkezik Madách Pál két bátyjával együtt a fővá­ rosba, magasabb tanulmányok céljával. A reformkor Pestje már nem a százeszten­ dős almos, német és szerb szótól hangos kisvárosa, hanem építészeti és szellemi ar­ culatát egyszerre kereső-alakító kultúrközpont, ahol ezrek ünnepelték mámorosan a Magyar Színház megnyitását és háborodtak fel az országgyűlési ifjak és Kossuth perbefogásán. Az itt záporozó benyomások hatása a Tragédia írójának egész életútján kimutatható. Hét év alatt Madách Pál hasonló, de az idő arányában erősebb impreszsziókat szerezhetett. Miközben Imre már az egyetem előadásait látogatja, a két fivér, Károly és Pál a Széna-piacon (a mai Kálvin téren) lévő szállásukon tanulnak a Sztregováról velük együtt érkezett nevelő, Spányik felügyelete mellett. Madách Imre egyik rajzán meg is örökítette ezt a tanulószobai jelenetet. De másra is jutott idő. Imre, a „rangidős” testvér anyjához írt levelében beszámol arról, hogy Pál is elkezd­ ve a vívóleckéket Frideric mesternél, 1839 nyarán pedig kedvetlen mentegetődzéséből derül ki, hogy a fivérek a politikai és művészeti vitáktól, tüntetésektől hangos Magyar Színházban is gyakorta megfordultak: „Ami a színházat illeti, mindég át láttam én annak nem legjob’ bényomását, Károly, s Pali korú elmékre . . . Én ámbár érzem írói pályámra ennek jó befolyását . .." Madách Imre 1840-ben hagyta el, gyenge egészségi állapota miatt, Pestet. Pál öccse 1844-ben végezte el ugyanitt, hasonlóképp „sokszori mellfájással” küszködve, az egyetem jogi karát. Életének következő állomása a Nyitra megyei Lelóc, ahol joggyakornokként látjuk az alispáni hivatalban. Pályakezdése szokványos a korban: azok a nemesifjak, akik már nemcsak a gyéren csordogáló birtokjövedelemre alapí- 44 �tották életüket, általában így szereztek ismereteket a vidéki nemesség életéből, sőt politikai gyakorlatot is. Az irodalmi hajlamú joggyakornokok sora pedig önmagáért beszél: Kölcsey, Vörösmarty, Madách, Mikszáth szeme nyílott rá ilymódon a parlagi elmaradottság jelenségeire, Madách Pál leveleiből hasonló fejlődés bontakozik ki; a látogatások, kirándulások, anekdotás, biedermeier képei mellett ott sorjáznak a a megyei közgyűlések politizáló, éjjelt és nappalt igénybe vevő hétköznapjai. ,,. . . reggel föröstökörölni küldik a huszárt, minekünk pedig a jáger takarít tisztogat, tíz óra felé föröstökörölünk kávét gyümölcsöt — 2 orakkor ebédelünk iszonyú ebédet, ebéd után kávézunk . . . Ha foglalatosságunk nincsen egész nap az úrral vagyunk. Kinek mint egy házi baráti egész nap társalgunk — a Nyitrára megyünk csolnakázni, ha időnk s kedvünk van Privigyére vagy Bajmóczra rándulunk. Karácsony ünnepeitől óta annyi temérdek a dolgom, hogy a nap rövid lévén annak bé fejezésére éjjel kell pótolnom . . . jő instáns, annak instantiát, másnak indorsátát, harmadiknak némi eredeti documentumok árkusokra terjedő másolatát, vagy más e féléket kell szüntelen tenni — Én valóban olly praxisra tettem szert, hogy keresve nem találtam volna jobbat, mert mi kell jobb praxis, mint ha a megye, mondom az egész megye minden levelezései és végzései a kezemben fordulnak meg . .." Az élményszerzés lázas hónapjainak eseményeit a ránkmaradt levelek hűen kö­ vetik, és Madách Pál határozott irodalmi tehetségéről is tanúbizonyságot tesznek. A kutató számára, aki a Madách-család valamennyi tagjának stílusát tapasztalhatta már, feltűnő, hogy amíg Imre magánleveleiben gyötrődik a stílussal, birkózik a nyelvvel, addig öccese, aki a romantika könnyen folyó, szemléletesebb írásmódját alighanem Pesten sajátította el, milyen lendületesen fogalmaz, leírásai beillenének bármely korabeli divatlap novelláiba. Bizonyítékul álljon itt egyik, 1845-ös levele, amelyben trencsényi kirándulásáról tudósít: „. . . az út regényes, de fárasztó, hogy ha felérek a tetőre kábultan dőlök egy forráshoz, mellynek éltető ki párolgását szívom magamban — gyalog ér az ember a faluból ki egy óra alatt, s megy fel egy három óra járásig tartó hegyen, mellynek tetején van egy kereszt s a két megye határja — a tájék — az út fekvése, a patakok esése — mesterséges szirtek — üregek — romlott várak — valami felséges . . . Zsolna alias Silein németül felséges város — a házak alatt mindenütt boltozott csarnok van, hogy az ember szárazon mehet el — e csarnokból nyílnak — fehér népség gyönyörű . .." Madách Pál fiatal éveiben még egy fontos mozzanatot kell hangsúlyoznunk. A függetlenedés törekvése ez, az önállósodásé a szigorú és takarékos sztregovai nagy­ asszony, Majthényi Anna havipénzeitől és szellemi irányításától. A három Madáchfivér nemzedéki ellentéte anyagi és világnézeti alapokon nyugodott, s hármójuk kö­ zül kétségkívül Pál konfliktusa volt a legélesebb; nála a hosszasabb távoliét, a radi­ kális eszmék és romantikus természete hatására az anya iránti szeretet kevéssé tud­ ta elmosni az ellentéteket. Leveleinek ismétlődő utalásaiból a családi nézeteltérések mindkét oka kiviláglik: „Egy pár nap óta pénz szűke miatt aggódik, van alkalmam hallani azt, hogy az atyus idejében 1 forintos csizmát hordtunk, Majthényinek egynek másnak meny­ nyivel tartozik — és mi, ha meg találna halni még is adósságaiért neheztelnénk rá, holott ő neki ruhája sincs, és mi mindig könyökig akarnánk pénzbe úszni — . . . a mama úgy is abban a vélekedésben van — mint ha mi ketten (Madách Károly és Pál — K.) különös jacobinus párton állnánk — mely tán ő elleni czélzásunkat venni tervbe — . . . ” Madách Pál Nógrád körzetében 1846-ban jelentkezik, amikor kezdi megjárni a megyei hivatalviselés szokásos ranglétráját. „1846. július 17.; 2454/1846. Tiszteletbeli Fő Jegyzővé méltóztatott Ő Méltósága kinevezni báró Balassa An­ talt, tisztelebeli aljegyzőkké pedig M a d á c h P á l t , Prónay Pétert, Veres Gyu­ lát, Fehér Alajost, Horváth Ádámot, Hegyessy Sándort, Paczolay Jakabot, Benyitzky Gyulát, Somoskőy Istvánt, Balásovits Imrét, Krúdy Gyulát, Poosch Kál- 45 �mánt Kováts Károlyt, Prónay Pált, kik közül M a d á c h Pá l , Prónay Péter, Veres Gyula, Fehér Alajos, Hegyessy Sándor, Paczolay Jakab, Somoskőy István, Balásovits Imre, Krúdy Gyula, Kováts Károly, a hitet letévén, azonnal hivata­ laikba igtatattak.” „1846. november 18.; 3513/1846. M a d á c h P á l a kir. kissebb Cancellariától kitünő jellel nyert ügyvédi vizs­ gálatról szólló bizonyítványt elő terjesztvén ki hirdetetett, s ügyvédek sorába igtatni rendeltetett.” A felszín a következő években látszólag nyugodt, de az érzékeny, tehetséges, többre hivatott fiatalember egyre kevésbé találja helyét, s válsága az utolsó rendi országgyűlés idején, 1847 telén és 1848 tavaszán érte el mélypontját. (Fel kell fi­ gyelnünk arra, hogy négy-öt évvel korábban, a megyei politikai élet megismerése következtében Madách Imre is hasonló krízisen esett át!) Madách Pál önemésztése nem egyéni érzékenység, karriervágy vagy személyes sérelem következménye, hanem sokak problémája, szerte az országban: a jószándékú, de tehetetlen nemesi reformpolitika csődje ez, a beismerés pillanata, amely a tisztán látóknál — Madách Pál is bízvást ide sorolható — megindítja a katharzis folyamatát, és elvezet 1848. március 15 igenléséig. Madách Pál életútja ezekben a hónapokban annyira jellemző, hogy meg­ éri a fáradságot összeállítani a részletesebb krónikát, az országgyűlés eseményeinek, a megye politikai életének és a fennmaradt levelezés adatainak egybevetésével. Madách Pál számára 1848 elején már-már elviselhetetlen a tudat, hogy amíg az országgyűlés feliratban tiltakozik az adminisztrátori rendszer törvénytelensége ellen, ő vármegyei tisztviselő; meggyőződése és Prónay Emma iránt érzett szerelme egyéb­ ként az ellenzékhez vonta, hivatalból a kormánypárthoz tartozónak kellett vallania magát. A minden korábbit felülmúló hevességű megyei pártharcok és pozsonyi, or­ szággyűlési tartózkodása a konfliktust benne a végsőkig élezték: „Ez év kezdetén pártos viszálkodás uralkodott megyénkben . . . igazan meg vallva engem szoros körülményeim — és mondhatnám a kénszerűség vezetett a párthoz, amelyhez valék tartozni . . . Ekkor körülményeim Pozsonba küldöttek — Vissza jöttömkor a Losonczi gyűlés — és erre két nappal a Losonczi bálok kezdődtek . .." A levélben említett losonci közgyűlés 1848. február 9-én Nógrád megye válasza volt a február 1-én kelt királyi leiratra. Az uralkodó ebben sajnálkozását fejezte ki az adminisztrátorok túlkapásai miatt, de magát az önkényes rendszert fenntartotta. Nógrád rendjei Losoncon egyértelműen a királyi leirat ellen foglaltak állást és fel­ szólították a diétai követeket, hogy maradéktalanul tartsák be a megye utasításait, az országgyűlés berekesztése után pedig három évig ne vállaljanak olyan hivatalt, amelyik királyi kinevezéstől függhet. A határozat hallatán Madách Pál azonnal dönt: lemond eddig viselt aljegyzői hivataláról és ezzel az ellenzékhez csatlakozik. A gyű­ lés mellett a másik nagy demonstráció az ellenzéki bál, amelyen őt is ott látjuk. Korábban tapasztalt írói erényei most a bál leírásában így összegeződnek: „. . . a termet ezernyi világ tette ragyogóvá, még a karzatok is körül körül ki világítvák — a karzatokon alant a jeles férfiak arcz képei függöttek — Kubinyié felett koszorú volt — a karzatokon zászlók állottak festői rendben föl ékesítve Kubinyi Károlyi neveivel — vagy egyes jól választott — de a követ választáson már ugyan ezen zászlókon használt föl iratokkal ékeskedtek — a zászlók között transparensek voltak — szabadság — adó — örökváltság — fiumei vasút — véd­ egylet — ipar és gyáralapítás feliratokkal — az ablakok nemes szövetű korti­ nákkal jól elzárvák — a tribünön thea asztal állott — míg a terem melletti ét szobában a nők — a kávéházakban pedig a férfiak számára teríttetett vacso­ rára . .." Madách Pál emberi válságát, amelynek során az ország elhagyására is gondolt, véglegesen csak a márciusi forradalom oldotta meg, teret nyitva közéleti szereplé­ sének. A döntés a forradalom mellett vagy ellen nem volt gyors és könnyű a megyei nemesség tömegei számára. Sokan, mint Majthényi Anna is, a jobbágyfelszabadítás­ tól tönkrejutásukat várva, az első ijedség elmúltával ellentámadásba mentek át. A Madách család ellentétei most polarizálódtak élesebbre: 1848 nyarán, amikor mind­ három fia erejét, egészségét nem kímélve a szabadság ügyében fáradozott, Majthényi 46 �Anna volt jobbágyai ellen pereskedett. (Iratait ma is őrzi Nógrád megye 1848-as közgyűlési jegyzőkönyve, az 599—602. és 695. szám alatt) Madách Pál tehetsége, jogvégzettsége és gyakorlata a megyei életben kitűnő szolgálatot tett Nógrádban a forradalom ügyének. Május 1-én, mint azt a hivatalos iratokból és leveleiből összeállított montázsunk bizonyítja, a megyei állandó bizott­ mány tagjává választották. 711/1848. Nógrád közgyűlési jegyzőkönyve (1848. május 1.) „ . . . 2-or A XVI. törvény rendelete szerint egy nagyobb számú állandó választ­ mány lévén nevezendő, melly mind azon hatóságot fogja gyakorolni, melly tör­ vény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illette, e tekintetbe javalja a választmány, hogy a Tiszti kart is ide számítva sors s szü­ letés különbsége nélkül 300 képviselő választassék . . . ” Madách Pál levele Károly bátyjához (1848. május 13.) „A megyei állandó választmány tagja vagyok mely a megyét a jövő országgyűlésig kormányozza Csesztvéről a Május 1 napi gyűlésre képviselőnek vá­ laszlatiam, de nem lévén Csesztvén el nem fogadhattam — a Csesztveiek sajnálva vették —” 737/1848. (május 2.) „A legujjabbi törvényczikkeknek, középponti azon választmány által, melly f. e. XVI, t. 2. §. e. pontja értelmében kiküldetett, kiadandó felvilágosító magyarázások kíséretében, eszközlendő közzé tételére, minden végrehajtó tisztviselő mellé egy választmányi s nem tisztviselő tagnak kiküldetését czélra vezetőnek lát­ ván . . . Losonczi Járásban: . . . Török Bélához M a d á c h P á l . . . ” „ . . . a megyétől Török mellé vagyok rendelve kerületében a törvényt hirdetni, nemzetőröket és választókat öszve írni — . . . Törököt minden órában várom . . . ” A választmány tagjaként munkája ugyancsak megszaporodott. A jegyzőkönyve­ ket lapozgatva szembeszökő, hogy a forradalmi helyzet hozta rengeteg vitás és azonnali intézkedést kívánó ügy mellett mennyi a korábbról, a közgyűléstől örökölt akta, amelyeknek elintézése ugyancsak rájuk hárult. A megye új, forradalmi tisztségviselőinek megválasztására 1848. május 22-én került sor az ideiglenes választmány balassagyarmati ülésén. Az esemény — ismét a hivatalos jegyzőkönyvekből és a magánlevelezésből — így rekonstruálható: 77/1848. Nógrád állandó választmányának jegyzőkönyve „Prónay József első aljegyzőnek Fő szolgabíróvá lett előléptetése által megürült első aljegyzői hivatalra M a d á c h P á l , fizetés nélküli, 3-ik aljegyzői hivatalra Jeszenszky Dániel közfelkiáltással elválasztattak . . . ” 418/1848. (május 27.) „ M a d á c h P á l első aljegyző a tiszti hitet letévén, hivatalába beigtattatott.” Madách Pál levele Károly bátyjához (május 29.): „Pestről ki indulva a leg nagyobb meg lepettetésre jöttem Csesztvére t. i. még én bona fide oda barangoltam Pesten, engem Gyarmathon a leg nagyobb meg lepettetésemre és örömömre tudtom akaratomon kivül egy hangúlag meg válasz­ tottak rendes első aljegyzőnek — . . . s már ma út félben Gyarmathon meg állván az esküt le tettem hangos éljenek kíséretében — . . . ” Itt jegyezzük meg, hogy a Madách-irodalomban (valószínűen a családi hagyo­ mányból átvéve) téves adat szerepel: Madách Pál nem első alispánja, hanem — mint az a fenti forrásokból egyértelműen kitűnik — első aljegyzője volt Nógrád megyének. Felettesei (ugyanitt megválasztva): I. alispán Bibithi Horváth Elek, II. alispán Jankovich László, főjegyző Veres Pál. Madách Pál életének következő fordulata a nemzetőrség szervezésével kapcso­ latos. Április 18-án Tereskén már „fegyvergyakorlatról” ír levelet, és tréfás hangon számol be Károly bátyjának a lovagolni tanulás viszontagságairól. 1848 nyarán azonban vége szakad a kedélyes, beszélgetésekkel, borozgatással tarkított katonásdinak: a délvidéki hadihelyzet súlyosbodásával július 20-án Nógrád is megkapja 47 �Mészáros Lázár hadügyminiszter rendeletét a megyei nemzetőrség összpontosításáról és másnap a választmány intézkedik a Baja felé útnak indítandók felfegyverzéséről. Ekkor a Madách család mindhárom férfitagja fegyverben áll. A költő — betegsége dacára — harctéri szolgálatra jelentkezik; Károly, a középső testvér, aki Budán hivatalnokoskodik, március 16. óta nemzetőr; Pál pedig a hadügyminiszteri rendelet vételének estéjén, július 20-án búcsúlevelét írja menyasszonyának: „Kettő az miért élnünk kell — egy a haza, melyben születtünk, melynek jó téteményeit élvezzük — a másik azon érzelem — mely ez áldott hazában boldog­ ságunkhoz vezet — az első; erőtlen bár és beteges testemet segélyre h íjja föl védelmére — azt készséggel teszem — és a haza éltemet kívánja ám legyen — . . . . . . éppen most — e levél írása előtt beszéltem Imrével — határozottan ki nyilatkoztatván neki miként ha a haza körülményei kívánják — szolgálati idő­ mön túl — ha azt át éltem a leg merészebb önkéntes csapatban adom kezemet” A nógrádi nemzetőrség azonban nem indult útnak, a kormány következő rende­ lete 2000 főnyi csapatot igényelt csupán. Ebben a számban Madách Imre, akit a megye felmentett, már nem szerepel, Pál azonban igen: „ . . . most Nógrádból csak 2.000 megyünk — s sors húzás által lesz ki egészí­ tendő e szám, tegnap Sztregován történt a húzás — Sztregova ötöt adott volna — mert minden ötödikről megy egy ,s vannak 25-en be írva — de mint hogy én egyike voltam az önként ajánlkozóknak s itt lakom — Sztregova csupán 4-re húzott — . . . ” Augusztus 4-én Mészáros Lázár elhalasztja az önkéntesek útnak indítását. Ma­ dách Pál ekkor újabb feladatot kap a választmánytól: az ülések jegyzőkönyvét vezeti. Aláírása először az augusztus 21-i ülés bejegyzése után olvasható. Megerősíti mindezt Károly bátyjához írott, öt nappal későbbi levele: „Nálunk most egy tellyes hatalmú állandó választmány van, mellyben Nógrádból ki indítandó 1200 önkéntes rendezését organisáljuk — nem külömben a hon maradandó nemzet őröknek felosztását — felesküvését, s a. t. eszközlik — ezen választmány tellyes hatalommal van felruházva s én vagyok egy akarattal meg választott jegyzője — . . . ” A forradalmiság és a hazaszeretet újabb próbáját Nógrád megye vezetőinek 1848 szeptemberében kellett kiállniok. amikor a kamarilla, ledobva addigi álarcát, támadásba küldte Jellasic csapatait. A megye választmánya szeptember 18-án rend­ kívüli ülést tartott, amelyen a helyzet szabta határozatok közül kettő Madách Pál nevéhez fűnődik: ezen bizonyítják, hogy a „korhadt egészségű” , de a márciusi ifjak hevületével és odaadásával dolgozó fiatalember (aki mindössze 21 éves!) a legkövet­ kezetesebb megyei vezetők egyike volt. Körlevélben a helyzetre hivatkozva utasítja a választmány nevében a tisztségviselőket, hogy tartózkodjanak közetükben és a nemzetőrség egységeiből hozzanak létre mozgó rendfenntartó erőket. Nem kevésbé fontos a kerületi esperesekhez intézett körirata, amelyben a szeptember 25-én megyeszerte tartandó és a katonaállítás szükségességét magyarázó népgyűlések támo­ gatására hívja fel őket: „A választmány kötelességemül tette tehát, hogy hazafiúilag föl kérjem önt, de egyszersmint hazafiúi leg szigorúbb kötelességéül tegyem, hogy a kerületében lévő Papságot erélyesen föl szóllítsa arra, hogy a kitűzött határ napon a hírle­ lendő helyeken meg jelenjen.” A határozott hang és a megfogalmazás jakobinus élessége Madách Pál követ­ kezetességét dicséri; figyelemre méltó egyúttal, hogy e körleveleket nem az óvatos­ kodó és utóbb Windischgraetznek felesküdő főjegyző, Veres Pál kiadványozta. Ma­ dách Pálnak jelentős szerepe volt abban is, hogy a rendeletek nem maradtak papí­ ron: október 2-án ő tett feljelentést gróf Czebrián Ferenc ellen, aki Füleken az újoncállítás ellen bújtogatott. A fenyítő törvényszék ülésén Madách Pál volt a jegyző s része lehetett benne, hogy Czebriánt végül is három hónapi elzárásra ítélték, noha az elnöklő Jankovich László másodalispán a vádlott egészségi állapotára hivatkozva, enyhíteni igyekezett az ítéletet. A megyei vezetés (ezen belül Jankovich és Veres) fokozatos jobbratolódása nyílt árulásba 1849. január 30. után csapott át, amikor az utolsó választmányi ülést 48 �FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓI: M ADÁCH - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA C. MŰVÉHEZ �V. SZÍN (1949) �VII. SZÍN (1949) �XIV. SZÍN (1949) �IV. SZÍN (1951) �V. SZÍN (1951) �X. SZÍN (1951) �XI. SZÍN (1951) �VI. SZÍN (1966) �X. SZÍN (1966) �XII. SZÍN (Falanszter) 1969. �FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓI Farkas A n d rás ereje a csendes b efeléfordulás, a zaklatott, alkalo m ad tán p leb eju si vulkánkitörés. S e nagy ellentm ondásban mindig tettenérhető a nagy hum ánum , az intellektu ális vonulatok gyengédsége és forró töltése. Képeinek finom, szordinós színvilág a együtt lélegzik a csenddel, a kevéssel, sokat m ondással, a gyökerekkel. A gyermekkor, a p alóc-világ szí­ nesen megejtő etnikai szigorúsága a fo rrá s; de ezen túl gazdagon, mint finom húrú hárfa zeng és rezonál m indarra a re alitá sra , ami naponta ad hat új insp iráció kat az eszme és a teremtő em ber rem énységéhez. Ebben cso r­ dul ki nagy erővel igazán népi je lle g e . L íraisá g a nem sovány m elankólia, hanem olyan erő, mely a kollektív erőfeszítés hevében izzik az új, feszült igazságokért. A művészi igazság szolg álja az erkölcsi tettek örökérvényű szépségét és törvényét, de soha nem patetikus hangon, hanem a művekben ábrázolt való ság feszült harm ó niáib an. Ezért válhatott igazán a m adáchi életmű avatott tolm ácso ló jává, mert szellem i-lelki feszültséget hordozó ro­ bosztus h an g sú lyaib an megnyerő szellem h atja át, s ez különösen a grafika a vonal érzékeny alkotó világ áb an letag a d h ata tla n u l a megegyezőt keresi. Nem fitym álja a művészet klasszikus hagyom ányait, azokat bátran építi be sa já t égb oltozatába, s így válik igazán korszerűvé az illusztráció , mint maga az örökérvényű mű. A spontán erő is ott munkál minden vo n alb an , tónusban, érzékeltetve a trag éd ia mély rétegeit. Az egyes színek a rch a izá ló erejű meg­ jelen ítése , az egyes korok mélyebb rétegeibe való b ehatolás érdekében a form ák korhozkötöttségében ta lá lja meg ,,Az em ber tra g é d iá ja ,, igazi, koro­ kat felölelő m egjelenítését, mindig hozzáadva azt a többletet, ami korsze­ rűvé teszi. A műhöz és a műből ad ekváltan jelentkező szándék párosul a gazdag ki­ fejezési készség mellett a form ák erőteljességével, a szenvedéllyel, am it még fokoz a d rám aiság érdekében a pap ír feh ér izzása, a tus-fekete form ák ke­ mény, határozott vo n alaib an . Míg egyik helyen a kontúrok zárt szigorúsága, a másik helyen a látom ás erőteljesség e éppen a finom csipkeszövésű lehelet-átm eneti tónusokban idézi a d rám aian kitárulkozó szenvedélyt. A felsorakoztatott lapok azt is jelzik, hogy Farkas A ndrás művészetében a term észetes alkotófolyam atok a z évek m úlásával mérve is kötődik a m adáchi mű szerves vitalitásáh o z. Ügy újít, hogy önm agában hordva a már megha rcolt form ákat, azokat mint felfedezett titkokat babusgatva továbbépíti, egy érzékletesen hű em ­ beri világ hoz-hasonló an — mint a d rám aiság o t igazán megérző Rem brandt, G o ya , D aum ier, vagy a trag éd ia nagy rom antikus illusztrátora, Zichy M ihály tette. A lapok keltezése is igazolandón bizonyítja ezt, csak kiragadva is; 1949— 1971. évek szolg álnak mérhetően, az ennél sokkal régebbiben m egharcolt és átélt küzdelm ekhez. Ami zárósorként is idekívánkozik; — lelkiism eret, a hit — a művekben ig azo l­ tan tolm ácso lják azt, hogy egy örökérvényű mű átélt, tolm ácso lása is lehet h o zzá já ru lás egy új világ m egteremtéséhez. C Z IN K E FER EN C �követően a vármegyei tisztikar zöme hűségesküt tett a bevonuló császáriaknak. Árulásuk jutamát is megkapták: Jankovich első, Veres Pál pedig másodalispán lett. Madách Pál legszebb dicsérete, hogy nem találjuk a bőregérhitűek között. Február 5-én Sztregováról szökve indult északnak, hogy csatlakozzon Görgey had­ seregéhez és velük együtt folytassa a harcot. Költő bátyjához írt leveleiből így bontakozik ki e napok képe: „1849. február 5.: Én elmentem igenis hazulról, de korántsem, hogy hódoljak. Majthényi Lacinak pedig mond meg, hogy februárius 2-tól óta nem vagyok jegyző, minek jeléül itt küldöm hivatalos pecsétemet is, bár azt magam pénzemen vettem . . . Tarts meg igen igaz barátságodban és szeretetedben. Ha valamit még akarsz tenni velem jót. úgy tedd meg azt, hogy ha keresni küldenének, hogy legalább holnap délig tartsd fel őket, biztatások, vagy akármi úton-módon.” .1949. február 9.: (Eperjesről) Én ekként u taztam :... 6-án reggel Tornaaljára. Ott ebédeltem, s összeakadtam több nógrádiakkal, kik szintén a táborba utaztak. Ezek kíséretében utaztam aznap Rozsnyóra, ott megháltam, s 7-én reggel fogadott szekereken az óriási hnyilczi bérceken és fenyveseken, rézhámorok között Iglóra.” Madách Pál február 8-án járt Szepesváralján és Koritnón. s két nappal a branyiszkói csata után készült leírása így hitelesnek tekinthető; érdemes egészében idéznünk: „A hegycsúcsot Branyiszkónak nevezik. E nevet jól jegyezzétek meg magatok nak. mert e hegynek nagy neve lesz a históriákban. Elmondom ennek esetét. Képzeljetek egy írtóztató magas csúcsot a Kárpátok közül magatoknak, mely hegycsúcsról kétoldalt még óriásibb hegyek emelkednek. Az imént említeti középső tetején visz el egy országút, melynek legmagasabb pontja egész Szepesség felett dominál. E hegyre a legmesterségesebb kígyó alakú, s kőszirtből ki­ vágott út húzódik fel, melynek egy részén meredek szirtek és fenyvekkel borí­ tott kavicsos rész. a másikon szédítő mélység van. és megette mindenütt egy­ másra hányt ormok fenyvekkel be Sárosba, előtte pedig, azaz Szepes felé. apróbb halmoktól megszaggatott síkság. Ezen branyiszkói hegyszorosnak legválogatottabb pozícióit fogta el az ellenség, Schlick seregének egy része több ágyúkkal, és négy nap és négy éjjel ott bivakviroztak a szalmán a hegyszoros­ ban, míg végre 5-én éjjel Guyon Szepesváraljáról megindult. A hegyszorosok alatt dombokra vontatta az ágyúkat és szinleg az utat ostromolta, míg a nógrádi zászlóaljjal és még nem tudom melyikkel szuronyszegezve rohammal megkerülte, és szuronyokkal ostromolta 29 pozícióból verte ki az ellenséget, és a bércnek ő volt az ura. Az ellenség mint a megriadott zerge egyenként futott a szirteken. mutatják a vérpatakok, mutatják a gázlások, rakétáink dicső hasznot tettek. Az ellenséget irtózatosan megvertük. Ezen hóval borított hegyormon a vér patakok­ ként látható, mi több golyókat is szedtünk össze. Koritnón a még nyitott sírju­ kat láttuk a halottaknak, melyeket még naponta találtnak az erdők között. E halottak nagy része többnyire német katona. Látni soknak a képén a irtóztató huszárvágást, melyre nézni is undor. Ott feküsznek megmerevülve félmezítelen. Mióta a helyet láttam, és a leghitelesebben tudom az előadottakat, azóta úgy hiszem, hogy a magyar nem veszthet, mint hogy egy Isten van a világon.” Madách Pál az északi hadjárat során is megtalálta a területet, ahol a forradalom ügyének szolgálhatott. Eperjesen jelentkezett a Görgey seregével utazó kormánybiztosoknál és itt vetődött fel futári szolgálatának ötlete is: „ . . . ebéd előtt még hazajövén a plébános szobájában egyetmást felkutattam, és íme, a többi papokhoz szóló hódolati leveleket, instrukciókat bepecsételve meg­ leltem, több gyanús irományokkal, melyekkel egyetemben azonnal ismét a kor­ mánybiztosokhoz vittem, kik is ezt igen nagyra vették, s velem együtt Debre­ cenbe leküldik.” Február 14-én pedig már (Debrecenből,) a farradalmi kormány székhelyéről jelentkezik: „Azonnal Kossuthoz mentem. Igen szívesen fogadott, beszéltem vele tovább egy félóránál. Elkérte tőlem Majthényi levelét, és magánál tartotta, és rendelt magá- 49 �hoz ma 9 órára reggel. El is mentem, de igen el volt foglalva, nem beszélhettem vele, vártam fél egyig, akkor kiüzent, hogy legyek békében, míg a levelek el­ készülnek, és azonnal küld mint futárt Szemeréhez.” A család korábbi életrajzíróitól tudjuk, hogy futárként szolgált a tavaszi had­ járatban is, részt vett annak több ütközetében, és leszerelésére azért került sor, mert amúgy is gyenge tüdeje a hadiszolgálatban ismét megbetegedett; így tért vissza Sztregovára. A győzelmet győzelemre halmozó honvédseregek Nógrádot is felszabadították. A kormány büntetett: a megyeszékhelyet Gyarmatról Losoncra tette át és az árulóvá lett megyei vezetés mellőzésével Repeczky Ferencet nevezte ki kormánybiztossá, aki Nógrádot az 1848-as országgyűlésen is képviselte. Az új tisztikarban Madách Pál ideiglenes főjegyző, de betegsége miatt képtelen feladatát többé ellátni: „Repeczky Ferenc Kormánybiztos. . . Madách Pál ideiglenes főjegyző beteges­ kedése, Jezernitzky Sámuel ideiglenes aljegyző távolléte tekintetéből ideiglenes jegyzőül Szakai Eleket nevezvén ki, az érdekletteknek hivatalukba hitletétellel igtatását elrendeli.” (1849. május 4.) Madách Pálnak nem jutott osztályrészül az a harctéri halál, amelyet őszintén kívánt magának a szabadságharc küzdelmeiben. Megérve Világost, 1849. szeptember 30-án halt meg Alsósztregován; halálának tényét és okát másnap jegyezték be az anyakönyvbe: „száraz melytesti sorvadás.” Madách Imre, aki hozzá a családon belül talán a legközelebb állott, hosszabb versben siratta el öccsét, testvérét, barátját, harcostársát: Sírodnál állok, kedves Pál öcsém, S könnyemre a sír néma, hallgatag, Ki hinné, hogy alatta, mint enyém, Oly zajgó szív s érzések nyugszanak. Még tegnap egy vágy együvé csatolt, A lelkünkben egy szent eszménykép lakott Még tegnap együtt küzdénk, fáradánk Megérteni az életcélokot. . . Ha látod vészben, kiket szeretél, S óvnod, vezetned őket nem lehet, Ha köztünk napról napra mindinkább Hanyatlani látod emlékedet; És látod a hont, a jogot és erényt, Vérezve, s nem siethetsz védeni: Örök léted örök keserv leend, S enyészetért fogsz csak könyörögni. (Pál öcsém sírjánál) Madách Pál emlékének első ébresztése még nem jelenti hagyatékának és élettörténetének teljes feltárását. Arcképét, amelyről csak anyit tudunk, hogy meny­ asszonyának, Prónay Emmának ajándékozta, mindmáig sem sikerült fellelnünk. Ugyancsak lappanganak naplófeljegyzései és kiadásra sohasem került novellái. Leve­ leiből is bizonyára kallódik még jónéhány. Mostani írásunk nem is kíván a teljes­ ség erejével hatni, hanem bizonyítékul szántuk: az új, szocialista hazafiság szerves részét alkotó megyei forradalmi hagyományok között kell számontartanunk Madách Pált is. Embersége, hazaszeretete például szolgálhat az utókornak: helye van Nógrád panteonjában. A felhasznált források — Madách Pál levelei Madách Károly hoz és Prónay Emmához (Balassagyarmat, Palóc Múzeum; kettő közülük kiállítva a csesztvei Madách-emlékmúzeumban) — Staud Géza: Madách Imre összes levelei I. Bp. 1942. a költőhöz írott levelekkel) 50 �— az eddigi életrajzírók utalásai: Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete, Bp. 1900. Borovszky Samu: Nógrád vármegye, Bp. 1911. Balogh Károly: Madách, az ember és a költő, Bp. 1934. — politikai szereplése: Nógrád megye közgyűlési jegyzőkönyvei, 1844—48. Nógrád megye ideiglenes választmányának jegyzőkönyve, 1848. Nógrád megye választmányának iratai 1848—49. Nógrád megye állandó választmányának jegyzőkönyve, 1848—49. — a Czebrián-ügyre: Nógrád megye Fenyítő Törvényszékének jegyzőkönyve, 1848. — Madách család belső viszonyaira: Kerényi Ferenc: A Madách család leveleiből, Palócföld, 1968/4. Kerényi Ferenc: Madách és asszonya tragédiája, Nők Lapja, 1969/19. Nógrád megye állandó választmányának jegyzőkönyve, 1848. Belitzky János Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez Madách Imre 1848—1849. évi tevékenysége a nógrádi megyeigazgatásban összes műveinek Halász Gábor, és levelezésének Staud Géza általi, 1942. évi kaidásai óta eléggé közismert és az ezekeben a művekben előforduló hézagokat 1964-ben Krizsán László levéltári adatokat nyilvánosságra hozó forrásközlése jól kiegészítette. A kép mégsem teljes, mert Nógrád megye levéltárának számos 1848. évi és csaknem teljes 1949. évi, szabadságharc alatti iratanyaga — valószínűleg az akkor ideiglenes megyeszékhely, Losonc, 1849. augusztusi felgyújtásakor — elpusztult. A csekély maradékot Nagy Iván múlt századi, magánosoknál és községi levéltárakban végzett gyűjtése egészíti ki, aminek következtében az irat- és jegyzőkönyvmaradványok alapján főbb vonalaiban rekonstruálható a megye 1849. évi politikai élete. Ennek fokozottabb fel­ tárása érdekében a megyetörténet feudáliskori kötetének írása során átnéztem a néhány fennmaradt és eddig figyelembe nem vett községi hirdetőkönyvet, az ún. „Táblás Könyv”-eket, amelyekbe a községi jegyzők az egymást váltó megyebizott­ ságok utasításait és kihirdetendő rendelkezéseit vezették be. Ezek közt a salgótarjáni és karancssági Táblás (Hirdető) Könyvben Madách Imre 1849. évi közéleti tevékeny­ ségére is vonatkozó újabb, már eddig is észrevett, azokban megjelölt, de nem közölt adatokat is találtam. — Szerepének megértéséhez azonban röviden át kell tekinte­ nünk azokat az eseményeket, amelyeknek ő is részese volt. A gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt tartott 1848. december 20-i megyei választmányi ülés nógrádi gerillacsapatok felállítását határozta el, amelyek szer­ vezése nyomban meg is indult. Ekkor Madách Imre — ezt a tisztét 1846. óta meg­ tartva — a megye katonai főbiztosa, a szervezésben tehát, annak anyagi vonatkozá­ sait tekintve feltétenül részt kellett vennie. — 1849. január 7-én Horváth Elek első alispán, a választmány utasítására, felkereste a megyénken át a bányavárosok felé 51 �vonuló Görgey Artur tábornokot és annak felajánlotta a nógrádi gerillák segítségét. Görgey az ajánlatot nem fogadta el és „a szóbeli ajánlat következtében azon néze­ teiről nyilatkozott, miszerint az önkéntes csapatok hadi szolgálatánál nagyobb hasz­ na van az országnak, ha a hadiszerek rendes, fegyelemre szorítható kezekbe tétetnek le” és felkérte a megyét, hogy „a megyebeli önkéntesek lovait, fegyvereit, ruha és hadiszer neműit nyugtatványozás vagy pénzbeli megváltás mellett adja által” , a ren­ des hadseregben szolgálni akaró önkéntesek átvételével pedig Horváth János őrna­ gyot bízta meg. Görgey gerillaellenes álláspontját tudomásul véve, január 8-án úgy döntött a megyei választmány, hogy „újabb kormányrendelet vételéig a nemzetőrségnek moz­ góvá tétele felfüggesztetik. a magukat felajánlott önkéntes mozgó csapatok (ezek a gerillák) pedig kimozdítás nélkül, jelenlegi alakulási állapotban tartandók.” — Ez azt jelenti, hogy a megye által szervezett helyi véderő. Görgey utasításának szelle­ mében, felhasználatlanul maradt az előrenyomuló osztrák haderővel szemben. — Madách Imrének ekkor, a január 15-i választmányi határozat értelmében, a Guyon Richárd ezredes által a nagyoroszi magtárból a lakosság körében kiosztani rendelt gabona és az átvonuló magyar és császári csapatok által okozott károk értékének megállapításával kellett foglalkoznia. Nógrád megye székvárosát. Balassagyarmatot, 1849. január 18-án vették birto­ kukba a császári csapatok. Ezeknek a megyeházán való elszállásolását Horváth Elek első alispán megtagadta, úgy hogy azok a városi igazgatást voltak kénytelenek el­ helyezésükre nézve igénybevenni. Horváth Elek és Prónay József főszolgabíró január 29-i letartóztatásának ez volt az egyik oka. — Közben Horváth Elek első és Jankovich László másodalispánt a váci császári főhadiszállásra rendelte Colloredo tábor­ nagy. A találkozás azonban nem itt. hanem Ipolyságon jött létre január 23-án, ahol a „fejvesztés terhe alatti” feltétlen engedelmességet parancsolták meg nekik és a megyei tisztikarnak. Ezalatt Balassagyarmaton ülésezik a megyei választmány. Ülésén Madách Imré­ nek is jelen kellett lennie. — Itt. mintha semmi sem történt volna, bemutatták „az időközben tartott megyei honvédi bizottmány jegyzőkönyvét” és Görgey parancsát, amelyben „a netalán megyénkben létező lengyel csapatot Besztercére küldeni ren­ deli.” Ugyanakkor felolvasták a császári főparancsnok Colloredó hercegnek az alispáni hivatalhoz küldött levelét, amelyben a Hont megyében lévő császári csapatok élelemmel való ellátását rendelte el. — Ez Madách Imre főbiztosi tevékenysége körébe vágó feladata volt. — Még január 24-én is — tehát egy héttel azután hogy az osztrák ármádia Gyarmaton megjelent — megtárgyalták Kossuth Lajosnak „az önkéntes csapatokra, (azaz a gerillákra) kiadott rendelését, sikerlés végett.” — A megye vezetősége tehát. Madáchcsal együtt igyekszik tőle telhetően ellenállni. Ugyanekkor Debrecenből futár útján, kézhez vették a Honvédelmi Bizottmány rendeletét, amely részletes utasításokat tartalmazott az ellenség által fenyegetett vagy megszállt területek megyei és városi tisztviselőinek magatartására nézve. Esze­ rint „amely megyének, vagy kerületnek, vagy járásnak főhelyét az ellenség megszáll­ ja, vagy megszállni fenyegeti, az . . . köteles a maga székhelyét biztosabb helyre áttenni, s ha kell, vándorolni faluról-falura, még csak egy szabad hely van a megyé­ ben . . . s ha ez is elfoglaltatnék, át kell költöznie ideiglenesen a közigazgatással szomszéd törvényhatóságba . . . A megyei hatóságnak nem szabad megszűnni, vagy az ellenség kezébe kerülni, míg egy talpalatnyi föld van, melyet a magyar szabad hazájának nevezhet.” — „A nemzet nevében kiielentetik: a) Aki az ellenség vagy annak biztosításából hivatalt elvállal az hazaáruló . . . d) Aki törvényesen már az­ előtt megkezdett hivatalát az ellenség uralma alatt is folytatja, az minden tettéért személyesen felelős a nemzetnek” , ha olyat tesz „mi a nemzet jogaival és szabadsá­ gával ellenkezik” , ha a népet az ellenségnek való „hódolatra unszolja, akár adófi­ zetésre, akár élelmiszerek kiszolgáltatására kényszeríti” az is mint hazaáruló fog lakolni. „Az ily embert a nép necsak tisztviselőnek ne tekintse, hanem rablónak, fosztogatónak, hazaárulónak nézze, s vele eszerint bánjék.” A megye vezetői ennek a Közlöny 1849. január 26-i számában is megjelent ren­ deletnek megérkezte után rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Ugyanis az 1848. de­ cemberében katonai sikereket elérő „osztrák császári és magyar királyi” reakciónak 52 �is számolnia kellett az 1848 tavaszán mozgásba lendült társadalmi erőkkel és ezért már Windischgraetz Magyarország lakosaihoz intézett kiáltványa is megígérte, sőt el is rendelte, az úrbéres jobbágy- és zsellérföldek állami kártalanítással történő meg­ váltását, ami adott esetben nemcsak a volt liberális nemesség irányában tett takti­ kai sakkhúzás, hanem — később az úrbéri pátenssel is igazolt — az összbirodalom érdekében is szükséges stratégiai elhatározás volt. — Annak a kihirdetése, hogy a császári-királyi hadsereg szuronyai nem a régi feudális berendezkedés visszaállítása céljából lendültek támadásba, hanem elismerve a paraszt szabadságát és földhöz való jogát, a volt földesuraknak pedig megígérve a földjeikért járó állami kártala­ nítást és csak „a kegyes királyi akarattal szemben lázadókat” hirdették letiporni: felért sok nyertes csatával. — Ilyen győzelem volt a Nógrád megyei tisztikar behódolása is, amelynek felfogására nézve jellemző Madách Imre február 4-én öccséhez, Madách Pálhoz írt levelének egyik sora „a szent ügyért áldozni szép — de magát bolondságból felakasztatni: gyerekség, ha másért nem azért jöjj „t. i. Gyarmatra, letenni I. Ferenc Józsefre az esküt. A Madách Imre levelében is kifejezésre jutott felfogásnak a középbirtokos ne­ messég királyhű magatartásával párosult osztálykorlátain kívül pedig az a helyi ere­ dője, hogy az Ipolyságról visszatért két alispán életéért aggódva a megyei választ­ mány Fráter Pál indítványára elhatározta, hogy a császáriak parancsait végre kell hajtani, a proklamációk kihirdetését azonban — és itt Kossuthék kívánságának akar­ tak eleget tenni, illetve azt kijátszani — a papokra kell bízni, de a magyar kormány ügyét továbbra is segíteni kell, aminek előmozdítása végett tárgyalásokat kell kez­ deni a Hont megyei alispánokkal. — Ez a felemás döntés semmivel sem vitte előbb­ re az ügyeket, amit igazolt Horváth Elek és Prónay József január 29-i letartóztatása. Egyike azoknak az „iszonyú dolgoknak” amelyeket Madách Imre február 4-i leve­ lében említ és amiket szóval akart elmondani öccsének, a megye aljegyzőjének, Pálnak. A megyei választmány megalkuvó magatartására a megfélemlítésen kívül nagy hatással volt az is, hogy a megye „királyi biztosává” báró ifj. Majthényi Lászlót nevezték ki, aki korábban mint Hont megyei alispán, 1848. júliusában még 6000 — igaz, hogy rosszul felfegyverzett és ezért hazaküldött — honti nemzetőrt vezetett Vácra. Majthényi akkori kiábrándulásának a következménye volt alispáni tisztéről való lemondása és a „királyhű” táborhoz való csatlakozása. Nem idegen tehát Nógrádban, ahol sokakat ismer és rokonai, így a Madáchok is élnek. Majthényi László január 31-én érkezett Balassagyarmatra, hogy mint „királyi biztos” a főispáni teendőket ellássa. Első intézkedése az, hogy a letartóztatott Hor­ váth Elek megürült első alispáni tisztjére Jankovich Lászlót, ennek helyébe másod­ alispánná pedig Veres Pált nevezte ki és hogy a megyei tisztikart február 3-ára maga elé rendelte. Érvei hatására az egész tisztikar behódolt és másnap, február 4-én le­ tette az esküt. — Az eskü szövege a következő volt: „Alul írott ünnepélyesen fogadok hűséget első Ferencz József ausztriai császár és Magyar-ország királyának, engedel­ mességet az általa és megbízottai által ki adandó rendeletek iránt, — lélek ismeretes pontosságot, azoknak sikerlésében, erélyes közremunkálást, a béke és nyugalom hova előbbi helyre állításában.” Ekkor írta Madách Imre öccséhez, a még Sztregován időző, de a Kossuthoz induló Pálnak a Gyarmatra visszahívó levelét, mivel „a tisztikar kívüled mind meg­ hódolt.” — Madách Pál — aki amint azt Jankovich László alispán későbbi vallo­ másában kifejezte: — az egyetlen ember volt a tisztikarban, aki „tudta Debrecen felé az utat” — visszautasította bátyja javaslatát és február 5-én kelt levelében kér­ te, hogy „Majthényi Lacinak pedig mondd meg, hogy februarius 2-től ólta nem va­ gyok jegyző, minek jeléül itt küldöm hivatalos pecsétemet is.” — Távozását és állá­ sának elvesztését február 14-én Majthényi László úgy közölte a községekkel, hogy Madách Pál „engedély nélkül távozott a megyéből.” A vármegye 1848. július 10-én megválasztott, majd azóta szolgálatába lépett tiszt­ viselői közül tehát az önként lemondó Madách Pál és a fogságba vetett Horváth Elek és Prónay József kivételével mindazok, akik 1849. február 4-én hivatalban vol­ tak, letették az esküt és tovább szolgáltak. Ezt tette Madách Imre is, aki főbiztosi 53 �állása mellett még újabb megbízatást is kapott: 1849. február 11-én az árvaszék tag­ jává nevezte ki a királyi biztos. Az eddig nem közölt utasítás szövege a következő: „Tisztelt Első A l Ispány Úr! — Az árvák személye és vagyonának biztosítása, illetőleg fennálló hazai törvények minél sikeresebb foganatosítása tekintetéből, az árva ügyek kezelések következő tagokból szerkesztendők: Elnök másod A l Ispán, tagok; Majthényi Pál, Plachy Zsigmond, Szíjgyártó Mihály, Beke Gábor, Madách Imre, Szent-Iványi Sándor. — Kelt Balassa-Gyarmaton, február 11., 1849. — Báró Majthényi László királyi biztos.” Súlyos megpróbáltatást jelentett, hogy a békés, jobb jövő reményében behódolt tisztikar napról napra és egyre inkább a megszállók terrorjának kiszolgálójává lett. Egymást érték a királyi kormány és a hadműveletek érdekében kiadott rendeletek és utasítások, amelyeket könyörtelenül végre kellett hajtaniuk és hajtatniuk. — A rájuk nehezedő nyomást nagymértékben fokozta, hogy február közepén a megye addig csak névleges osztrák politikai irányítás alatt álló észak-keleti területére is kiterjesztették a katonai megszállást. Parrot tábornok, hogy a honvéd sereg a Sajó völgye felől meg ne lephesse a megyét, február 15-én Losoncig nyomult előre és azt megszállva, február 17-én ott is kítűzette a középületekre és a templomtornyokra a fekete-sárga zászlót. Ezekkel az osztrák hadmozdulatokkal vette kezdetét Nógrádban a gerillatevékenység. Február 23-án, az osztrák sereg hátában, a Magyarnándortól délnyugatra fekvő Debercsénytől kezdve egész Szécsény térségéig — tehát a megyeszékhely közelében — heves összecsapás történt a gerillák és a császári kato­ naság között, ami összefüggött a honvéd sereg és Beniczky Lajos kormánybiztos Ri­ maszombat környéki tevékenységével. Madách Imre ebben az időben mint főbiztos is tevékenykedett, mert az 1849. március 20-án és 25-én mint ilyen mutatta be Veres Pál alispánnak régebbi száma­ dásait. — Minden jel arra mutat, hogy hivatalát 1849. április 11-éig, Balassagyarmat honvédek és gerillák általi visszafoglalásáig betöltötte és hogy csak ekkor, az utolsó hónapok eseményeiből kiábrándulva húzódott vissza Csesztvére. Az eseményektől való visszahúzódásának legfőbb oka azonban az volt, hogy Repetzky Ferenc, akit Kossuth 1849. április 4-én nevezett ki Nógrád megye főispáni kormánybiztosává, április 14-én Egerben kelt kiáltványában hazaárulóknak nevezte és felfüggesztette állásuktól a Majthényi László királyi biztos irányításával tevé­ kenykedett megyei tisztviselőket és ellenük szigorú fegyelmi vizsgálatot és szükség esetén a legsúlyosabb büntetés kiszabását rendelte el. — A fegyelmi iratok eddig nem kerültek elő. Jankovich Lászlóról, Majthényi László elfogott első alispánjáról azonban tudjuk, hogy a haditörvényszék halálra ítélte és hogy Görgey kegyelmezett meg neki 1849. július 17-én, Balassagyarmaton, mert báró Boryné csak ennek fejé­ ben volt hajlandó Görgey fegyverszünet iránt érdeklődő levelét a Rétságnál tábo­ rozó gróf Rüdiger cári tábornokhoz elvinni. Az események további folyásából — bármennyire sorsdöntőek és érdekesek is azok megyénk életében — már csak arra mutatunk rá, hogy mivel a forradalmi eszmékhez hű, újjáalakuló tisztikar 1849. április 21-i ülésén a börtönéből kiszaba­ dított Horváth Elek nem vállalta tovább az első alispáni tisztséget, május 22-én az addig vármegyei főjegyzővé kinevezett Madách Pált választották meg Prónay József első alispán mellé másodalispánnak. — A két Madách útjai tehát 1849. február első napjaiban kétfelé váltak és ezt a májusi események véglegesen meg is pecsételték. Ez a kettéválás nemcsak Madách Imre és Madách Pál útjainak a kettéválását jelenti, hanem a megye egykor vezető liberális nemességének két részre szakadását is, ami nagy népi, nemzeti és egyéni tragédiák sodrában ment végbe. Vétenénk azon­ ban a történelmi igazság ellen, ha Madách Imre állásfoglalását egyszerűen csak hazafiatlan tettnek és a nemzet érdekeivel való szembehelyezkedésnek tekintenénk. Ő és társai, Veres Pál, Fráter Pál stb. állásfoglalása kétségtelenül opportunista jellegű volt és nem rajtuk múlt, hogy félrevezetve az osztrák érdekek képviselőit, nem tud­ ták kellőképpen védelmezni a nemzeti érdekeket. — Erre nézve igen jellemző az, hogy Madách Imrénél Csesztvén rejtőztek már 1849. őszén Gracza Antal és Záhony István a honti és nógrádi gerillák vezetői, akik innen indultak el Kossuth után. Szeged közelében Röszkénél azonban banditák gyilkolták meg őket, amit csak két 54 �évtized múlva tudott megállapítani gróf Ráday Gedeon akkori kormánybiztos, akinek nógrádi főispánsága idejében szervezték meg 1848 és 1849 fordulóján a nógrádi guerillákat. — Madách Imrének Graczához és Záhonyhoz való viszonya még felderí­ tésre vár és valószínű, hogy a korszak számos eddig vitatott kérdésére nézve is fe­ leletet adna. Jegyzetek: Halász Gábor: Madách Imre összes művei, II. k. — Budapest, 1942. — 1101—1102. és 1211. 1. — Staud Géza: Madách Imre összes levelei, I. k. — Budapest, 1942. 176—177. 1. — Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. — Balassagyar­ mat, 1964. — 12—27. és 115—119. 1. — Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára, II. k. — Budapest, 1952. — 93—95., 112—113. 1. — Nm Levéltár: Nógrád megye bizottmányainak iratai, 1849. az iratok dátuma altt, valamint a salgótar­ jáni és karancssági hirdető (táblás) könyvek. — Mikszáth Kálmán Összes Művei Kritikai Kiadásában a 2. k. 398—399. 1. jegyzete Gracza és Záhony csesztvei rejtő­ zésére. Szabó József Kepler és Madách 1. A történeti Kepler 1971 Kepler-év volt. A tudományos világ szerte megemlékezett a nagy csillagász­ ról. Emlékbélyegek, kiadványok jelentek meg róla. 1571. december 27-én született, kerek 400 éve, a württenbergi Magstattban. Kalandos életű apja sok minden volt, korcsmáros, gazdálkodó — végül zsoldos­ katona, s valószínűleg éppen Magyarországon esett el a török elleni harcban. Anyja okos, jóravaló asszony; de mert füvészkedik s betegeket gyógyít, boszor­ kánysággal vádolják, halálra ítélik, s csak tudós fia szívós fáradozása menti meg a tűzhaláltól. Kepler abba az iskolába járt, ahol — a monda szerint — Faust Mefisztóval találkozott. Hatalmas kedvvel veti magát a tudományokra. Átgondolt, nagy tervet készít, hogyan tanul majd végig minden tudnivalót. Ahogy a Tanítvány mondja a Tragédia második prágai színében: „ Ím itt vagyok, lelkem vágytól remeg Belátni a természet műhelyébe. Felfogni mindent és élvezni jobban, Uralkodván felsőbbség érzetével Anyag- s szellemvilágban egyaránt.” Teológiát is tanult, de kiábrándult tanáraiból. Keserűen írja egyik levelében: „. . . Mindaz a rossz, ami most Németországban tapasztalható, a papok dőlyfjének következménye, akik szívesebben uralkodnak, mint tanítanak. . .'Matematikus lett és csillagász. 23 éves korában már gráci tanár. 25 éves korától sorra jelennek meg fontos művei. 30 éves korában Rudolf császár udvari csillagásza Prágában. Tudományos meggyőződése miatt többször menekülésre kényszerül; egy ilyen alkalommal Magyarországon is töltött egy hónapot. 55 �Csillagászati munkája jelentős, eredményeiben maradandó. Védelmére kel Kopernikusnak az akkori egyházzal szemben, amely a ptolemaiosi geocentrikus világképet szentesítette, s tanítani csak azt engedte. Ő szerkesztette az első csillagászati távcsövet. Lelkesen ír a kozmosz tökéletes harmóniájáról. Dioptriaelmélettel foglalkozik, logaritmus táblát szerkeszt. Nevét őrzi a „Kepler-távcső” és „Kepler-törvény” . „Somnium” című művében már a holdutazásról ír. Igazáért kétfrontos küzdelmet folytat. „Rostálja a szentegyház téteit”, — ugyan­ akkor védelmébe veszi a Gergely-naptárt, mert tudja, hogy az időszámítás korrek­ cióját régen követeli már a csillagászat. Emberi élete szenvedéses, tudósi élete ellentmondásos. A feudál-abszolutizmus korában él; világa a Habsburgok világa, akik mindennel foglalkoztak, csak becsületes kormányzással nem. Előre veti már fényeit a természettudomány korszaka. Avult teóriák helyett az empirikus, szabad kutatás kezdi bontogatni szárnyait, de még a múlt áltudomá­ nyai bénítják az ifjú tudományt, asztrológia, alkímia, boszorkányság, babona. Kepler már a reneszánsz embere, akiben az újkori tudományos szemlélet tudatra ébred, s igyekszik lefejteni magáról a mágiát, de nem teljes sikerrel. Minden porcikájával asztronómus akar lenni, tudományos csillagász, de a megélhetéséért kény­ telen engedményt tenni az asztrológiának. Ezt a féltudományos csillagjóslást „närrisches Töchterlein” -nek, bolond leánykának nevezi, de kényszerből prostituálja tudományát: horoszkópokat gyárt, időjóslást csinál. Anyját szívós küzdelemmel meg­ menti a boszorkányhaláltól, de a boszorkányságot magát nem meri tagadni. Ki a kozmosz harmóniáját felfedezte, élete végéig hányódik hol ide, hol oda. Jelentős tudós, s tulajdonképpen nélkülözéseibe pusztul bele. Regensburgban halt meg 1630. november 15-én. 2. A T ragédiai Keplere Madách magasfokú intellektualitását bizonyítja, hogy Az ember tragédiájában a tudomány hősét is színre lépteti. Nem véletlen, hogy mikor az ember történelmi útján Ádámot tudósként is elénk akarja állítani, nem Kopernikust választja, vagy éppen Galileit, pedig az utóbbi életében ugyancsak talált volna drámaiságot. Az sem véletlen, hogy Madách a Tragédiában két színt is szentel Keplernek, a nyolcadikat és a tizediket. Bizonyos, hogy ebben szubjektív rokonszenv is vezette, de tudatos meggondolás is. Madách főműve valamennyi hőse közül Kepler életét ismerte legközelebbről. Szimpatikus neki ez az újat-kereső, szívós, csüggedetlenül küzdő reneszánsz-tudós. A rokonlelkek vonzalmával tanulmányozza a történelmi Kepler életét és tudományos munkásságát. Innét van, hogy Madách a Tragédiában kitűnően jellemzi Kepler korát. Plasz­ tikus az abszolutisztikus feudál-kapitalista társadalom kiéltségének rajza: elegáns udvaroncok, léha, lebzselő és cinikus kapcabetyárok, akiknek már az eretnekégetés is unalom. Ez egyben a bécsi udvar kritikája is. A rosszálmú, degenerált Rudolf császár horoszkópot rendel a tudós csillagásznál, s kiélt idegzetét már csak az alkímia tudja megbizseregtetni. Ebben a környezetben — milyen jellemző — Kepler-Ádám első megszólalása: „Meglesz, uram, amint parancsolod.” Madách tehát szerencsés ihlettel tette meg ezt az ellentmondásos életű, de szimpatikus tudóst az ellentmondásos 16. század vízválasztó korszakának eszmei képviselőjévé. Valóban a kor kvintesszenciáját adja történeti hitelességgel, magas művészi szinten. A históriai tényeket persze itt is költői szabadsággal formálja, akárcsak a Tra­ gédia többi történeti színében. Kepler protestáns volt, Madách megteszi római kato­ likusnak, szándékosan, céljának megfelelően. Keplert nem császári protekció jut­ tatta „Müller Borbála szép kezéhez.” Családi életük sem volt olyan szerencsétlen, 56 �ahogy Madách a Tragédiában leírja. Keplerné költekező hajlamairól, légyottozó hűtlenkedéséiről semmit sem tud a történelem. Madách saját felesége miatti keserű férfibánata csordul itt ki. Kétségtelen, hogy a Tragédia Keplerében a történeti Kepler tekint ránk, de Madách a nagy csillagászt saját személye fölé emeli, s általában a kor tudósainak tragikus életét rajzolja meg benne, tehát szimbólummá emeli. 3. A Kepler-színek jelentősége A mű struktúrájában maga Madách is nagy jelentőséget szánt a Kepler-színeknek. Mutatja ezt már maga az is, hogy két Kepler-színt iktat a Tragédiába. A drámai költemény itt ér a csúcsára. Igaza van Alexander Bernátnak: „Kepler rajza a mű gyöngye” . A Tragédia több fordítója ugyanígy nyilatkozik. Ádám dinamizmusa is itt kulminál. Innen kezdve az Ádám-vonal hanyatlani kezd. Rohamosan öregszik, s a továbbiakban már nem irányítója, hanem passzív szemlélője a körülötte zajló eseményeknek. A Kepler-színek egyik jelentőségét az adja, hogy Madách saját portréja vonásait is rámetszi Kepler alakjára. Az ember tragédiája nyolcadik és tizedik színe madáchi önvallomás A Tragédia egyetlen Ádámja se válik annyira Madách tolmácsává, mint Kepler. A költő Kepler ajkára adja azokat a gondolatokat, amelyek saját magát a legmélyebben izgatják-gyötrik, vele vallatja meg legszemélyesebb fájdal­ mait, vívódásait. Ádámnak a két Kepler-színben vannak legmagánjellegűbb problémái: pénz­ telenség és családi boldogtalanság; itt tör ki Madáchból megalázottsága, közéleti undora, politikai keserűsége. S ezért itt zendülnek fel a drámai költemény leglíraibb hangjai, de legkeserűbb tirádái is. A két Kepler-szín költőileg, művészileg is a leggyönyörűbb része a Tra­ gédiának. Egészen konkrét kérdésekben is megszólaltatja Kepler Madách kritikáját. „Rostálja a szentegyház téteit” — lásd a felekezetek jó viszonosságáról kifejtett álláspontját „A vallás tárgyában érkezett rezolucióra.” „Kétséges rang-e hát szellem, tudás? Homályos származás-e a sugár, Amely az égből homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kívül? Amit ti úgy neveztek, porlatag, Hanyatló báb, mit lelke elhagyott” ; — éles bírálat a beleszületéses nemesi előjogok ellen; lásd: „Politikai hitvallomás” -át. A Kepler-színek fő jelentősége az, hogy közrefogják, mintegy szülik a forradalmi párizsi színt. S ez nem véletlen, s nem is csak szerkesztési mechanizmus. A dolgok logikájából következik, hogy az első prágai szín után felharsan a francia forradalom nagy intrádája: „Szabadság, testvériség, egyenlőség!” A Keplereknek, éppen mert nem csak teorétikus kódex-molyok, hanem át tudnak lépni az avult, penész-ülte fóliánsokon, s „poros szobafalak” közül ki mernek lépni az élet sűrűjébe, nagyon is közük van a forradalomhoz: új kezdetek gerjesztői ők. Lenin szerint a forradalom akkor következik be, mikor a vezetőréteg már enervált a vezetésre, a tömeg pedig nem akar tovább úgy élni, mint eddig. Egy pillantás az első Kepler-szín léha, tekergő udvaroncaira és az alkímia-bogaras Rudolf csá­ szárra, „Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul javítani,” — — „K i vágyna ilyen körben változásra?” s egy másik pillantás a népre, amely „Csak hallgatag néz és morog magában” — s azonnal érezzük, hogy Madách eszmei hitelességgel készítette elő a forradalmi párizsi színt. A két Kepler-színt és a Danton-színt szorosabb egységben kell látnunk, mint ahogy általában szoktuk. 57 �Ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemel, hogy Kepler hányszor em­ legeti: „fagyos világ” van, „rideg, közönyös a kor”, „törpe az idő”, megvénült a kebel” . Mindezzel Madách keserű politikai türelmetlenségének a szócsöve. Itt tűnik ki élesen némelyek tévedése, hogy Kepler, miként a bizánci színben Tankréd, hajlandó lett volna lealkudni azt a bizonyos „i” -t („Adjátok fel, barátim, azt az i-t” , = homousion vagy homoiusion — egyre megy), hogy tehát Madách megalkudott, s drámai költeményével is a kiegyezéssel való megbékélést akarta su­ galmazni. Világos, hogy Madách a bizánci színben is az eretnekek pártján van, akik „egy i miatt is” elszántan mennek a halálba. S az első prágai színben is éppen a felülről érkező szirénahangok csábítását leplezi le: „Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul javítani. Nem halmozálak-é kegyekkel el?” Madách a szirénhangok közepette a Teleki-féle radikális határozati párt tagja volt, legjobb barátaival együtt új fegyveres felkelésben reménykedett, s a lohadó lelkesedés, törpülő, közönyösödő korszak fojtogatásában, a Marseillaise átszűrődő hangjainál meghallja „a jövő dalát”, s szellemi rokonával, Keplerrel, „ledült romok­ nak átkozott porán” meg is kiálttatja azt, remélve, hogy a meglelt talizmán „e vén földet ifjúvá teszi” , s látja is már „Az új világot, mely fejlődni fog, Ha egy nagy ember eszméit megérti, S szabad szót ád a rejlő gondolatnak.” S „akkor már a nép sem lesz kiskorú” . Megértjük, hogy a Tragédia régebbi színpadi előadásai közt Prágában volt a mű legnagyobb sikere 1904-ben. Heteken keresztül, úgyszólván megszakítás nélkül adták, összesen harmincegyszer. Végül is az első prágai szín fináléjánál, „ . . . oh, jő-e kor, mely . . . új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel” , — olyan viharos tetszés, tüntetés tört ki a közönség soraiban, hogy Thun gróf, az akkori helytartó, levétette a Tragédiát a műsorról. — Kepler küzdelmes, hányatott élete igazi Ádám-sors. Szinte illusztrációja Az ember tragédiájának. Bizonyos, hogy Madách különtartott kézikönyvtára természettudományos könyveiből még a Tragédia írása előtt tanulmányozta Kepler életét, munkásságát. Ránk maradt a következő feljegyzése: „A metafizika annak poézise, mit még nem tudunk. Tudomány csak akkor lesz, mikor természettudomány lesz minden, így a morál és pszichológia is ..." Kepler alakja tehát inspirálóan hatott valószínűleg az egész mű létrejöttében, egyes részeiben pedig bizonyosan. Madách mindjárt a mű elején negyven sornyi valóságos csillaglistát vonultat fel. Ez biztosan Kepler-inspiráció. Ugyanez fedezhető fel Tankréd alakjában, aki a bizánci színben, Keplerhez hasonlóan kora szellemi elnyomása ellen lázadozik. Az űrjelenetben is fellelhető a kepleri átcsengés, hiszen, mint említettük, a tudós csillagász már az űrutazást is megálmodta. Említésre méltó, hogy a Kepler-színek negatíve is pozitív hatást tettek Veres Pálnéra. A vanyarci nagyasszonyt Madách akadémiai székfoglalójában vallott nő­ szemlélete mellett éppen a prágai színek szerinte túlzottan sötét nőszemlélete „in­ gerelte fel” nagyjelentőségű nőmozgalma megindítására. — Kepler regensburgi síremlékén ez a latin distichon olvasható: Mensus eram coelos, nunc terrae metior umbras. Mens coelestis erat, corporis umbra jacet. Fordításban: Élve eget mértem, most mérem a földi sötétet. Szellemem égből eredt, föld fedi most tetemem. Az igazi és legmaradandóbb emléket Keplernek Madách Imre állította Az ember tragédiájában. 58 �Miklós Róbert Az ember tragédiája 1893-as berlini bemutatójáról Az 1892-es esztendő igen jelentős éve Az ember tragédiája színpadi pályafutá­ sának. Ez év február 15-én — kilenc esztendővel a budapesti ősbemutató után — a nagymúltú hamburgi Satadttheater indítja el Madách remekének külföldi pályafu­ tását. Ami még ennél is fontosabb, ugyanez a színház még ebben az esztendőben nem német darabbal, hanem 16 estén a Tragédiával, vesz részt a bécsi nemzetközi színházi világkiállításon. A hamburgiak az első bécsi előadásukat június 18-án tar­ tották, s alig egy hónap leforgásával a prágai cseh Nemzeti Színház tűzi műsorára a darabot. A prágai bemutató időpontja: július 23. Az előadásoknak páratlan a sike­ rük, a két prágai szín különösen megfogja a nézőket, a Gréve téri jelenet ,a szín végén felhangzó Marseillaise pedig estéről estére kisebb-nagyobb tüntetést vált ki a nézőtéren; s ezért a Tragédia előadását a hatalomnak a harmincegyedik előadás után be kellett tiltania. Kétségtelen, a Tragédia külföldi színpadi életének elindulása nem is annyira a hamburgi ősbemutatónak köszönhető, mint inkább annak, hogy a hamburgi együttes vállalta azt a kockázatot, amely egy ismeretlen szerző ismeretlen művével járt. Az a puszta tény, hogy a nagynevű gazdag hagyományokkal rendelkező német színház a Vilmos császári nacionalizmus fénykorában idegen szerző művével jelentkezik a rangos nemzetközi seregszemlén, már önmagában is felkeltette Az ember tragédiája iránti érdeklődést. Schubert, a prágai cseh Nemzeti Színház igazgatója is Bécsben, a világkiállításon szerezte meg a Tragédia előadási jogát, kérte kölcsön azokat a díszleteket, amelyeket még a hamburgiak előadására készíttetett Esterházy Miklós a bécsi udvari színházi festők Kautsky és Rottonara műtermében. (A színrehozás költségei 40 ezer forintott tettek ki.) A bécsi színházi világkiállítás egyben a színházi szakemberek nagy találkozója is. Ott találhatjuk többek között az európai színházi élet egyik legismertebb alakját, Oscar Blumenthalt is, aki ezidőtt már a berlini Lessing-Theater igazgatója. Mint prágai kollégája, ő is leköti Bécsben a mű előadási jogát és kölcsönbe veszi a Ka­ utsky—Rottonara-féle drága díszleteket. A bemutatóra a következő évad második felében 1893. március 18-án kerül sor. Németh Antal a Tragédia színpadi pályafutásáról írt kitűnő és alapos művében bukásnak minősíti a berlini előadást. Szerinte több körülmény is közrejátszott ebben. Dóczy Lajos erőtlen fordítása Goethe nyelvén és kifejezéseivel szólaltatta meg Ma­ dách művét és ezzel már Bécsben is félrevezette a kritikusokat, akik természetesen a Tragédiában nem láttak egyebet a Faust magyar változatánál. Fokozta a mű iránti ellenszenvet Jókainak a Tragédia német fordításához írt, ügyetlenül fogalmazott elő­ szava, amely a Tragédia Reclams Universal Bibliothekbeli kiadása előtt jelent meg. „Ez az előszó — írja Németh Antal — mélyen sértette a kétségtelenül túlzott német irodalmi önérzetet és amellett ártott a Tragédia objektív megítélésének” . Maga a bemutató sem elégítette ki a kritikusokat. Mindebben igaza van Németh Antalnak mégis úgy véljük, az 1893-as berlini bemutatót — a körülmények tüzetesebb vizsgálata után — nem kell és nem is szabad egyértelműen bukásnak minősíteni. Ezt kívánjuk néhány konkrét ténnyel igazolni. A berlini Lessing-Theater nem tartozott a nagymúltú német színházak közé. Amikor a Tragédia bemutatójára sor került, mindössze öt esztendős múlt állt mö­ götte. A színházépítés Blumenthal személyes vállalkozása volt, aki a kor ízlésének megfelelően két berlini műépítésszel, Hennickével és Hudeval Berlin centrális vá­ rosnegyedében, a Fredrichsstandtban impozáns, neorenaissance stílusú, hatalmas szín­ házat építtetett. A monumentális épület kissé hasonlított a mi Országházunkra, kül- 59 �ső és belső kiképzése is Ybl Miklós alkotására emlékeztetett. Ez időtájt másmilyen színházat alig építettek szerte Európában. Földszintje, két emelet páholysora és ha­ talmas karzata 1100 nézőt fogadott be. (Az épület 1945-ben teljesen elpusztult.) A színházat, nevéhez méltóan, 1888. szeptember 11-én Lessing Bölcs Náthán-jával nyitották meg. A nyitásra kiválasztott darab merőben ellentmondott Blumenthal jó előre meghirdetett programjának. Blumenthal a Lessing-Theatert ugyanis azzal a szándékai hozta létre, hogy egyrészt megtörje az ugyancsak közelben lévő Deutsches Theater egyeduralmát, másrészt pedig otthont kívánt nyújtani az élő európai drámairodalomnak; azt akarta, legyen a színháza „Bühne der Lebenden” , az élők színháza. Az első előadás semmiképpen sem erre vallott. Foglakoznunk kell röviden a színházalapító első igazgató személyével is, hisz nélküle a Tragédia talán sohasem jutott volna berlini színpadra. Oscar Blumenthal az irodalomba tévedt merkantil burzsoázia tipikus képviselője volt. 1852-ben Ber­ linben született. Eredetileg germanistának készült, szülővárosában majd Lipcsében filológiát hallgatott, később alapítója, illetve szerkesztője lett több rövid életű iro­ dalmi lapnak. Filológusi munkásságának egyetlen értéke: sajtó alá rendezte a német foradalmi romantika fiatalon elhunyt, tragikus sorsú alakjának Christian Dietrich Grabbenak műveit és kéziratos hagyatékát. Ezzel aztán mintha be is fejezte volna filológusi tevékenységét, hogy a későbbiekben kizárólag az irodalom útján való pénz­ szerzésnek, a szórakoztató irodalmi áru termelésének éljen. Írt humoros elbeszélé­ seket, híg, mulattató történeteket, sikamlós krokikat. Vígjátékaiban is önmagát adta, korának tipikus figuráit mozgatta színpadán mindennemű művészi igényesség nél­ kül; nem darabjainak értékével, hanem tréfás dialógusokkal, olykor a trivialitást sem nélkülözve, lopta be magát a kispolgár kegyeibe. Színháza alapításáig a Berliner Tageblatt munkatársa volt, ahol is erős élceivel, „sneidig” színházi kritikáival tűnt fel, amelyek arra minde nesetre jók voltak, hogy szerzőjüket színházi szakemberként könyveljék el. A szórakoztató ipart szolgálva csinos kis tőkére tett szert, amelyet — mint annyi kortársa —, színházalapítással igyekezett kamatoztatni. Kezdetben nem volt szerencséje. Már a Náthán bemutatóját is fanyalogva fogad­ ták, pedig a címszerepet a dicsősége delelőjén álló Ernst von Possart-tal játszatta. Nem az az egyéniség volt Blumenthal, aki elgondolásait keresztül is tudta volna vinni. Az volt a terve, hogy színháza számára megszerzi a legjobb berlini színészeket, amikor ez nem sikerült, arra törekedett, hogy a vidék legjobb színészeivel tölti fel színházát. Ezeket viszont a berlini közönség nem akarta befogadni. Ilyen körülmények között került sor Blumenthal igazgatásának ötödik esztendejé­ ben Az ember tragédiája bemutatójára. A színlapon a mű „átdolgozását” Blumenthal neve „fémjelezte”, aki vagy nem értette, vagy egyszerűen nem vette tudomásul a mű kompozícióját és koncepcióját. Amint említettük, Blumenthal egy időben a Berliner Tageblalt munkatársa volt. Ennek köszönhető, hogy a Tragédia berlini előadását közel nyolcvan esztendő múltán is könnyedén rekonstruálhatjuk. A lap 1893-as évfolyamának március 18-i számában Ferdinand Runkel tollából amolyan előzetes jelent meg Az ember tragédiája bemu­ tatójáról. Ez az írás kétségtelenül Blumenthal közvetlen kérésére, ha nem sugallatára készült. A ma már ismeretlen újságíró igen jellemzően nem a műből, a Tragédia eszmeiségéből indul ki, azt még csak nem is érinti, hanem abból, hogy a színpadi festészet új virágzásnak indult. Mindez megfelelt Blumenthal elképzeléseinek is, aki — szintúgy, mint német színházigazgató kollégái az ún. meiningeni iskolának, a min­ den részletre kiterjedő, pontos, aprólékos díszletezésnek, a helytelenül értelmezett, már-már a szecesszióba hajló realista díszletfestészetnek hódolt. A Blumenthal inspirálta írás első mondataiból kiderül, hogy a rendezés elsősor­ ban és sajnos kizárólagosan a látványosságra törekedett. A cikkíró Runkel dicséri az első szín színpadképét, Lucifer denevérszárnyú fekete köpenyét, mert a szín at­ moszférája Michelangelora emlékezteti. A második szín gyönyörű tájhoz hasonlatos, napfényes, virágos vidék, amelynek a közepén pompázik a tudás és az örökélet fája. Éva úgy jelenik meg, mintha Tizian modellje lenne, a fehér, szép testét csupán virá­ gok borítják. Ádám magas, izmos férfi, valóságos atlétatermet. Az egyiptomi szín színpadképe ugyancsak részletező, aprólékos, nemcsak a fáraó, a néző is szemlélője 60 �lehet a látomásoknak. A római szín végén az Alpok vonulatában, lezúduló gleccse­ rekben gyönyörködhet a néző, a hegyek lejtőiről bikaszarvú germánok özönlenek délre, hogy elpusztítsák a Birodalmat. A rendezés nagy fogásnak szánta az első prágai színt, a díszletek ugyanis a nyílt színen váltottak át Párizsra. A háttérben megjelent a város ősi szimbóluma a Notre-Dame. A kép nem sablonos — lelkendezik a tudósító —, mert a házsorok nem egy síkban, hanem perspektivikusan mutatják be az utcaképet. A falanszter színpadképével azonban a cikkíró sem tud mit kezdeni. Sokallja a gépek, motorok, dinamók tömegét, s úgy érzi. mintha a jövő államának villamossági kiállításán volna. A jégvidéket hatalmas jéghegyek borítják, a levegő sejtelmesen ólomszürke, az egyetlen emberi lakhelyet valóságos fókabőr takarja. A színfalak mögül vörös fény szüremlik. Runkel meg is kérdi: mi végre, hiszen Lucifer szavai szerint csak a hold halvány fénye világít. Az utolsó szín visszavált a másodikra, s hogy a teatralitás is teljes legyen. az Űr biztató szavai után a háttérben megjelenik Szűz Mária a kis Jézussal. Amilyen bizarr ez a kép, annyira önkényes is. A színpadképek pontos leírásából az is kiderül, hogy Blumenthal húzásai meny­ nyire erőszakosak és esetlegesek voltak. Valóban nem a mű kompozíciója, hanem a látványosság érdekelte, nem mintha a kihagyott színek (Paradicsomon kívül. Athén, Konstantinápoly, Prága II., London, Űrjelenet) erre nem adtak volna lehetőséget. Ilyenformán a Tragédiának a váza is alig maradt meg. Ügy érezzük, szólnunk kell a Tragédia berlini bemutatójának három főszereplő­ jéről is. akik a rendezés minden gyatrasága ellenére mégis csak Madách igéit szó­ laltatták meg egy világváros színpadán. Nem rajtuk múlott, hogy képességeiknek megfelelően ne a legjobbat nyújtsák. Mind a hárman kiváló művészek voltak. Ádám szerepét Georg Molenar (polgári nevén Müller) játszotta. Mint berlini jogász csapódott a színházhoz és csakhamar szép pályát futott be. Boroszló és Drezda után került a Lessing-Theaterbe. Tehetséges színész volt és kitűnő jellemformáló. Lear. Wallenstein, Alba herceg. Náthán szerepében aratta sikereit. A kritika dicsérte Ádámját. bár egyesek szerint többet szavalt a kelleténél. Igazán csak a forradalmi jelenetnél talált önmagára. Huszonkilenc esztendős volt. amikor ezzel a feladattal kellett megküzdenie. — Lucifer szerepét a bécSi születésű Gustav Koberre bízták. Nagytudású, rutinos színész, szinte gyermekfővel összenőtt a színpaddal. Nyugtalan természete még idős korában is színháztól színházig űzte. Hamburgban, Prágában. New-Yorkban is vendégszerepeit, sőt a 70-es évek elején egy évadra a pesti német színházhoz is szerződött. Nevét kiváltképpen Jágó, Mephisto, Fülöp király, Wurm, Franz Moor, III. Richárd, Shylock szerepében teszi ismertté az egész német nyelvterületen. Blumenthal vele kötötte a legjobb szerződést. A kritika egyöntetűen di­ cséri alakítását és főképpen azt emeli ki, hogy nem formált Luciferből Mephistót. — Évát az ugyancsak osztrák származású Marie Reisenhofer alakította, aki szintén gyermekfővel került a színpadra. Pályáj a elején a könnyebb darabokban vannak si­ kerei. később a jelentéktelen mainzi színházban uralja a klasszikus szerepeket. Hu­ szonkét esztendősen már a berlini Deutsches Theaterhez szerződik, ahol az Egmond Klärchenjében alakít említésre méltót. Ibsen nőalakjait játssza sikerrel, emlékezete­ sek voltak Hedda Gabler, Rebeka West. Hilda Wangel, továbbá Roxane és Madame Sans Géne alakításai. Nem annyira tehetségével, mint inkább atraktív megjelenésével tűnik ki. Tudja ezt igazgatója is, aki a Tragédiában ki is használja az ebben rejlő közönségvonzó lehetőségeket. Még a kritika is megjegyzi, a huszonnégy esztendős művésznő helyenként majd hogy nem kosztüm nélkül jelenik meg a színpadon. A bemutató után a kritika igen gyorsan reagál. Március 19-e és 21-e között szinte valamennyi berlini lap megszólal. Eezeknek az írásoknak az ismertetésére nem szükséges kitérni, Németh Antal könyve bő kivonatát közli ezeknek az írások­ nak. A bírálatok sommáját összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy azok összegükben nem elmarasztalóak. Sokan utalnak ugyan a Faust-párhuzamokra, Blumenthal húzá­ sait is túlzottaknak, kíméletleneknek tartják, mégis a kritikusok zöme a mű és az előadás értékeit emeli ki. A Berliner-Börsen-Zeitung kiemeli, hogy Madách drámai költeménye mennyire megfogta a nézők lelkét, az előadás végén nemcsak a színészek, hanem mindenki, akinek csak szerepe volt a Tragédia színrevitelében, a színpadra kellett jönnie. 61 �Az egyetlen disszonáns hang a kritikusok között különös módon a Berliner Tageblatt kritikusáé. Mint említettük, ennek a lapnak volt egykor Blumenthal mun­ katársa és éppen ezért feltételezhető, hogy a kedvezőtlen kritikának valamiféle sze­ mélyes oka is lehetett. Otto Neuman-Hofer, a kritikus ugyanis nem a darab, hanem előbb a színház ellen intézi dühös kirohanásait. Némi joggal veti Blumenthal szemé­ re, hogy programjának összeállításakor nem törekszik valamiféle koncepcióra, válo­ gatás nélkül játszik mindent. Ebben igaza is van Neumann-Hofernek. A darabot illető kritikájában azonban több az elfogultság, a gorombaság, a zsurnalisztikai gúny, mint az objektív elemzésre való törekvés. Könnyen lehetséges, hogy ezt a bírálatot az egykori munkatárs iránt érzett ellenszenv váltotta ki. Cikkünk bevezetőjében azt ígértük, hogy a bukás tényét kívánjuk némiképpen korrigálni. Ennek érdekében szükséges, hogy egy kissé alaposabban vizsgáljuk meg a Lessing-Theater műsornaptárót. A bemutatót 1893. március 18-án, szombaton tar­ tották. Az ezt követő héten a vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombat a Tragédia napja. Hétfőn és pénteken Sudermann Otthonját adják. A következő vasárnapon — ez ebben az esztendőben húsvét vasárnapja! —, kedden és csütörtökön ismét Az em­ ber tragédiája van műsoron. Mindez azt jelenti, hogy a bemutató napjától a hónap végéig öszesen kilenc előadást tartottak. Az áprilisi műsorban a Tragédia már nem szerepel. A mai gyakorlat szerint ez valóban kevés volna, de kilenc előadás a 19. század utolsó harmadában még Berlinben sem jelent bukást, különösen akkor nem, meggondoljuk, hogy Blumenthal nemcsak kasszasikerre törekedett, hanem színházá­ ban bizonyos népszínházi feladatokat is meg akart valósítani. S ennek érdekében évente közel húsz új darabot mutatott be. Csak 1893-as esztendő első négy hónap­ jában Az ember tragédiáján kívül műsoron tartotta többek között Lessing Náthán-ját, Ibsen Solness építőmesterét és Rosmersholmját, Kleist Törött korsóját, Hartleben kedvelt vígjátékát, a Hanna Jagertet, operatársulatával rendszeresen előadta a Bo­ héméletet, és a Tragédia bemutatójával szinte egyidőben színre vitte Sudermann Otthonját, amelyben Magda szerepét ugyancsak Marie Reisenhofer, a Tragédia Évája játszotta. Ha ehhez még számba vesszük azt a tényt, hogy a Lessing-Theater — mint azt fentebb már említettük —még berlini viszonylatban is igen nagyszámú közönsé­ get fogadott be, optimális számítással arra a következtetésre jutunk, hogy Az ember tragédiáját 1893-ban, Berlinben éppen tízezren láthatták. Minderről ezért szóltunk, mert meggyőződésünk, hogy az 1893-as bemutató — amelyet nem sorolhatunk a későbbi nagy, külföldi bemutatók közé — nem volt egészen hatástalan: a kilenc előadás is hozzájárult nagy nemzeti drámánk külföldi megismertetéséhez. 62 �Radó György Bérczy Károly, mint az Anyegin fordítója Fordításának előszavában Bérczy Károly ezt írja: „E jeles műnek irodalmunkba átültetését célomul akkor tűztem ki, midőn néhány év előtt újra elolvasám, szépsé­ gei annyira megragadtak, hogy az első versszakokat játék- és kísérletképen fordítgatám s az első fejezet végéig értem ; de bármily kitűnő legyen is ez, éreztem és tud­ tam, hogy a másolatról vett másolat halványan, színvesztetten fogna a toll alól ki­ kerülni. Eredetiben olvasni, eredetiből fordítani Anyégint, e vágy napról napra erő­ sebben gyökeret vert bennem; oroszul kezdtem tanulni . . . már fél év múlva meg­ kezdhettem Anyégin fordítását az eredeti szövegből” . . . Ezt a fordítói vallomást irodalomtörténetünk tudomásul vette és úgy tartja nyilván, mint az első teljes ma­ gyar Anyégin-fordítás teljes és lezárt történetét. Még Harsányi Zsolt egészítette ki a történetet annak a Puskin-portrénak alapján, amelyet Jobbágyi községben Bérczy Károly menyénél, Bérczy Gézáné született Bencsik Máriánál talált. Az arckép tör­ ténetét Harsányi Zsolt a Pesti Hírlap Vasárnapjának 1933. évi 43-ik számában tette közzé; Bérczy az akkor Oroszországban működő jeles festőművészünktől, Zichy Mihálytól kért Puskin-portrét, és Zichy eleget is tett a kérésnek. A portré hátlapjára Zichy ezt írta: „Ez Puskinnak legjobb arcképe, a híres Brülof olaj festménye után . .." Pedig a teljes magyar Anyégin keletkezésének története nem merül ki a költő vallomásával és a Puskin-portré történetével. Bérczy Károly életrajz adataiból és műveiből azt tudjuk meg, hogyan került közel Puskinhoz és világához; az eredeti orosz szöveg, a Bodenstedt féle német fordítás és a magyar szöveg egybevetése pe­ dig a költő vallomásán túlmenően is fényt vet Bérczy fordítói műhelyébe. Öncélú filologizálás volna ezeket feltárni? Korántsem. Aki valamicskét is ért a műfordítások megítéléséhez — s akkor is, ha olvasóként ítél és nem filológusként elemez —, tudja, hogy igazán értékes, művészien hű fordítás csak az eredeti műnek, sőt magán a művön kívül a vele kapcsolatos táji, történeti, etnografiai és kultúrális környezetnek értő ismeretéből származhat. Enélkül a fordítás lehet önmagában csi­ nos, de nem lehet művészien hű. Nos, milyen fordítás Bérczy Károly műve? Egyszerűen a Bodenstedt által Európa-szerte divatba hozott vers magyarítása, a német, majd az eredeti orosz szöveg alapján? Fordító-iparosi munka-e, szavak, mondatok rímbe szedett átültetése, amely­ re sajnos sok példát találunk legújabb fordítási irodalmunkban — vagy pedig a puskini világot értve ismerő, átérző műfordító alkotása-e? S tegyük hozzá e kérdés­ hez, hogy az a bizonyos „puskini világ” ezen az egy, viszonylag rövid verses regé­ nyen belül is hatalmas: nem hiába nevezte Belinszkij, az orosz kritikai irodalom nagy klasszikusa az Anyégint „az orosz élet enciklopédiájának” . Amellett tehát, hogy Puskin művészetének szuggesztív erejét kellett belevarázsolnia a magyar szö­ vegbe, Bérczy Károlynak nem kevésbé fontos és nehéz feladata volt az. hogy a táj, történelem, etnográfia és a kultúra e nagy enciklopédiájának bő kincstárát is hozzá­ férhetővé tegye a magyar olvasónak. Megvoltak-e ehhez a nagyszabású feladathoz az adottságai neki. akinek neve e fordítás nélkül egyéb műveiből — novelláiból és prózai fordításaiból — aligha volna ismert irodalomtörténeti közvéleményünkben? E kérdésre ad választ, tehát nem öncélú filologizálás az a kutatás, amely Bérczy életrajzából és saját műveiből próbálja kifejteni, hogyan került ő közel a puskini világhoz. De nem öncélú az sem. ha az orosz, német és magyar szöveg egybevetéséről a fordítás menetére, szakaszaira vonatkozó következtetéseket vonunk le: ezzel nem­ csak Bérczy munkamódszerére derítünk erősebb fényt, hanem megismerünk bizo­ nyos általános fordítási jelenségeket is. 63 �Ha legrészletesebb életrajzának, Paulovics István 1903-ban megjelent mono­ gráfiájának alapján nyomon követhetjük Bérczy Károly életének mozzanatait, sze­ münkbe ötlik, hogy a magyar reformkor „franciás” és „angolos” irányzatai közül ő az utóbbihoz csatlakozott. Hivatali főnökének, gróf Széchenyi Istvánnak közvetlen hatásán kívül nyilván saját jelleme, alaptermészete is ebbe az irányba hajtotta. Bérczy fölött tartott emlékbeszédében Arany László így ír Széchenyiről: „. . . a leg­ nagyobb erőfeszítéseket önként kereste . . . környezőit is szerette különféle testi és lelki próbáknak veti alá . . . S jaj volt annak, aki meghátrált a nehézségek elől; kapott a gróftól annyi gúnyt, élcet, célzást . . . hogy száz hivatalos dorgálást szíve­ sebben vett volna magára.” Széchenyi „angolos” eszméi, lóverseny, sportirodalom, klubélet ragadták meg már ekkor Bérczyt, hogy két évtizeddel később fő foglalko­ zásává legyenek. S idézhetjük Jókaitól azt, amit „Az én kortársaim” c. munkájában személyes ismerősként ír Bérczyről: „. . . finom, előkelő szabású volt . . . mind­ nyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek mind franciák voltunk.” Nos, minden különösebb kommentár felesleges, hogy Széchenyi hatásához, esz­ méihez az itt következő sorokat idézzük — az Anyéginból, Bérczy fordításából: . . . Smith Ádámból lefordított Egy részt, s mély nemzetgazdakép Okoskodott: hogyan s mikép Legyen a jólét emelendő . . .” (I. fejezet 7.) Bérczy „angolosságához” pedig ezt: Kedélyét méla búskomorság Szállotta meg; súlyos baj ez, Erkölcsi üröm, divatkórság, Mit az angol spleen-nek nevez. (I. fejezet 38.) Bérczy Károly tehát már életének huszas éveiben anyégini gondolatokat és anyégini magatartás fejlesztett ki magában — azokban az években, amikor a magyar sajtóból legfeljebb Puskin halálos párbajáról értesülhetett. Ad vocem párbaj: az akkori kornak ugyan általános divatja, irodalmi művek lépten-nyomon feltűnő motívuma volt — mégsem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy Puskin halálos párbaja, s ennek előképe, megjövendölése — Lenszkij halálos párbaja az Anyéginben — motívumrokonságban áll Bérczynek 1840-ben írt „Bitorlott szerelem” c. színművével: abban is párbaj a végső kifejlet előmozdítója. A puskini világ egyes — igaz. nem sajátosan orosz — motívumai tehát már a fiatal Bérczy Károly is jól ismerte. Mint a „Tízek Társaságának” tagja, Bérczy Károly részt vett a magyar forrada­ lom előkészítésében. 1848-ban súlyosan megbetegedett, ezért nem harcolhatott fegy­ verrel — de harcolt a tollával! „Ápril 24-én Pesten” címmel oly élesen forradalmi hangú verset írt 1849-ben. hogy az osztrák csapatok várható bevonulásának hírére menekülnie kellett. A Nógrád megyei Vanvarcon, az ottani orvosnál, aki néhai nő­ vérének volt a férje, rejtőzködött Bérczy Károly s életének ebben az időszakában írta azt a naplót, amely Madách Imre nevelt fiának. Balogh Károlynak került — családi kapcsolat révén — a birtokába, és ő közölt belőle részleteket a Nyugat 1935-ös évfolyamában. Ez a napló két szempontból is érdekes a számunkra. Egyrészt a benne leírt táj — a nógrádi bájos dombvidék — oly hasonló az Anyégin-beli táj mintájához, Puskin mihajlovszkojei birtokához és környezetéhez, másrészt a fővárosba, meny­ asszonyához sóváran vágyódó Bérczy Károly hangulata szinte meghökkentően em­ lékeztet részint magának Puskinnak akkori érzéseire, amikor járvány-vesztegzár kö­ vetkeztében egy egész őszt kellett Bolgyino faluban töltenie (érzéseit a nevezetes „bolgyinói ősz” alatt írt szebbnél szebb művei örökítették meg), részint a falusi ma­ gányba került Eugén Anyégin hangulataira . . . De érdekes számunkra az említett napló azért is, mert elolvashatjuk benne, hogyan találkozott Bérczy életében először orosz emberekkel. Mindezt idézetekkel dokumentálhatjuk. 64 �Bérczy így írja le naplójában Vanyarcot: „A falu, bár magas hegyek közé süppedt, csinos vidékkel bír s egy dombról meglehetős kilátást nyujt. E dombról én minden este a táj felé nézek . .." A puskini táj pedig: . . . Hegyek tövében, folyam mentén Kastély állt, honnan széttekintvén, Hímes mezőn, dús földeken, Erdők árnyán pihen a szem . . . (II. fejezet 1.) A magyar falusi temetőben Bérczy felkeresi nővére sírját. „A korhatag fakereszt kidőlt a márvány emlék mellől, mely a dombon egyedül emelkedik. Nincs itt fa, nincs árnyék, hő sugarait a nap száraz fűre és katángkóróra veti, melyek közt tarka gyíkok szaladgálnak. Ott ültem sokáig s elbeszélgettem gyermekkori emlékeimmel.” Az orosz falusi temetőben — Puskinnál — Lenszkij keresi fel övéinek sírját: Ott is, hol ősei és elhalt Szülői sírja domborul, Könnyezve írt egy bánatos dalt . . . Hajh! földi létünk múlva múl; Egymást váltják fel nemzedékek S szavára a sors végzetének Támadnak, érnek, tűnnek, és Új magról zöldel új vetés. S ez is megérve, széjjelszórva Porrá lesz kérlelhetetlenül S ősök porával elvegyűl. (II. fejezet 38.) Magány . . . Bérczynek kényszerűség: „Egy hét óta vagyok itt, számkivetésem elhagyott helyén, a legnagyobb magányban . . . Puskin kedvtelésből választotta: Öledben, oh falusi élet . . . Jó így henyélni a magányban . . . (I. fejezet 55.) Bérczy a vanyarci szobában: „. . . hangot alig hallok s néma szobámban az egyhangú légydöngést és órapercegést hallgatom.” Anyégin nagybátyja a birtokán: Sok éven át a legyet csapta S a kulcsárnéval zsémbelve Két szekrény állt benn, székek, asztal . . . (II. fejezet 3.) Hát a falusi látogatók? Bérczy naplójában: „Minap a tiszteletes látogatott meg, de szörnyű unalmas lehettem neki, mert a falusi hosszú látogatási rendszer dacára rövid félóra múlva elment.” Anyégin maga szökik el a vendég elől — az eredmény ugyanaz: Meglátogatták eleinte; De ő, mihelyt egy szekér jött, Lovászának nyergelni inte, A hátsó ajtón megszökött S honn senkit sem talált a vendég . . . (II. fejezet 5.) És itt is, ott is — Byron! Bérczy idézi: „Ma gyönyörű napom volt . . . The blue sky, so cloudless, so clear, so purely beautiful, that God alone was to be seen in Heaven! — olvasám Byronból.” 65 �Puskin attól tart, hogy művének bírálói vele magával fogják összetéveszteni hősét; de maga is szinte elmerenge mondja: Ez arckép nem sajátom-é, Mint Child Harold Lord Byroné? (I. fejezet 56.) Hasonló hangulatok, hasonló képek, motívumok — számuk még szaporítható volna. De idézzük már csupán a két álmot. Hogyne érezhette magáénak a másodikat, mintha magával Tatjánával találkozott volna az, aki az elsőt, a sajátját a fordítós előtt másfél évtizeddel így írta naplójába: „. . . Nem tudom, mással is megtörténik-e az, hogy egy álom évek múltán ismétli magát. Nálam már ez gyakran volt s így ez éjen is. — Az északi földsark jeges hódombjai közt vergődtem egyedül, elhagyottan, halál-szomorún. Síri csend volt körülem, mintha az emberiségből egymagam marad­ tam volna élő. E magány véghetetlen kínos volt — így élni nem akartam. Leültem egy jégcsúcsra, megdermedni. Szívem hangosan és fájdalmasan lüktetett — én pedig benyúltam keblembe és összeszorítám azt. Sűrű és nagy pelyhekben kezdett havazni, s a hópelyhek leesés közben fehér madarakká változtak, melyek éhesen vijjogva, örvény-ködben repkedtek körülem. Ha! — gondolám — ezeknek fájó szívem jó mar­ talék lesz! És kivettem a szívet keblemből és odanyújtám egy villogó fehér kesely­ nek. — E pillanatban azonban jég, hó, kopár vidék, kesely mind eltűnt, s előttem angyalszelíd nő állt . ,." Tatjána pedig: Ágyába elfogúlva ment . . . S az álomisten megjelent. Csodásak a szörny-álomképek. Hólepte síkon egyedül Bolyongva jár, vadonba téved, Körűle sűrű köd terűi — S egyszere íme útját zárja Egy bércpatak szilaj, vad árja, Rohan, örvénylik és dagad A zúgó habzó áradat. Veszélyes híd a medren át, Két keskeny szálfa, összefagyva, Jég fedi síkos talaját, S reng, mintha mindjárt leszakadna, Alatta örvény s meredély . . . (V. fejezet 10—11.) Érdekes módon egyes tartalmi elemek is hasonlóak: az északi táj. a magányos­ ság, a hó, a jég, az örvény . . . Mintha Bérczy öntudatlanul is készült volna az ál­ tala még ismeretlen orosz remekmű lefordítására . . E napok krónikájához tartozik az is, hogy életében először találkozott orosz em­ berekkel. Nem volt örvendetes találkozás: a cári intervenciós hadsereg katonái ér­ keztek Vanyarcra, s bár nem tanúsítottak ellenséges magatartást, ottlétük mégis nyomasztó volt — a szabadságharc elbukását jelezte. Idézzük Bérczy Károly napló­ ját: „a ház, hol lakom, a megyéé s egy századot bizonyosan meghaladott épület . . . Udvara nincsen, az út mindjárt előtte visz el. E ház előtt állt meg ma két muszka dzsidás — ez elsők, kiket életemben láttam. Két magas szál, szakállatlan, nagybajuszú közember, úgy hiszem, lengyel-oroszok voltak .Bort, kenyeret, szivart kértek, de a házbelieknek elébb mindent meg kellett ízlelni. Aztán a faluba mentek széna s zabért. Beszélni nem tudtunk velük, de magyarul minden jót kívántam nekik . . ." Ez a gúnyos-keserű „minden jót kívántam nekik” nemcsak Bérczy Károly életé­ ben, de mondhatni az egész magyar történelemben az orosz kapcsolatok mélypontját jelezte. A cári intervenció keserű emléke továbbra is megmarad ugyan, de Paszkievics hadainak tartózkodó magatartása, majd kivonulása, a világpolitika alakulása, az oroszországi forradalmi mozgalmak és az orosz irodalom iránti lelkesedés az egész magyar közfelfogásban egyre fokozta az érdeklődést Oroszország iránt, s ebbe az ér­ deklődésbe itt is, ott is a rokonszenv szálai fűződtek. Változott az oroszokról alko­ tott magyar kép is: korábban a barbárul kegyetlen urak és a bambán jámbor mu- 66 �zsikok alakjaiban polarizálódott, most viszont egyre inkább differenciálódott, ezzel természetesen reálisabbá is vált. Szinte árnyalati pontossággal lemérhető ez Jókai orosz tárgyú művein, orosz alakjain (amint e sorok írója a most folyó Jókai kritikai kiadás Görögtűz c. kötetének jegyzeteiben kimutatta), és tapasztalható Bérczy Ká­ roly műveiben, Bérczynek az Anyégin felé vezető útján is. Említsük itt meg, hogy Bérczy a maga korának egyik kedvelt — ha nem is na­ gyon termékeny — novellistája volt. Munkásságának ez az aspektusa, sajnos, fele­ désbe merült, irodalomtörténeti kézikönyveinkben éppen csak megemlítik a nevét ama kortársai között, akik közül „tizenkettő egy tucat”, pedig, ha szövegeiket tennék egymás mellé, kitűnnék, hogy Bérczy választékosabb stílusban, vonzóbban, érdeke­ sebben, mélyebb lélekismerettel írt, mint tucat-kortársai, ha témái tekintetében nem válik is ki közülük. Témái tekintetében a kor divatját követte, de irányítani már nem tudta, mint pl. közeli barátja, fiának keresztapja, Kemény Zsigmond vagy éppen Jókai. A kordivat­ nak megfelelő novellái közt egy orosz vonatkozásút és egy teljes orosz tárgyút ta­ lálunk. „A holló-király” Bérczy Károlynak „Élet és ábránd” címmel Pesten 1852-ben kiadott kétkötetes novellagyűjteményében olvasható. Romantikus bosszú-motívumon, valószínűtlen véletlenek összejátszásán alapuló, hátborzongató történet. „Midőn ta­ valy a hegyi szorosok az orosz betörés ellen elzárattak, találkozott oly egyén, ki a kozákokat járatlan utakon vezette be az országba . . . ” — olvassuk az elbeszélésben. A bosszú érzésétől sarkallt „muszkavezető” nem is sejti, hogy gyilkos dühének tára tulajdon fia (az előzmény: titkos szerelem, hazárdjáték, vad féltékenység, távoli utazás, álnév, bújkálás, megtalált napló és a romantikus történetek megannyi egyéb kelléke) és árulásáért a megszálló csapat vezérétől csak egyetlen jutalmat kér . . . Megtalált naplójában jegyezte fel így: „. . . Elhagyott vad utakon törtem át a hegyeken a muszka táborba. Kém gyanánt majd felfüggesztettek. De midőn elmondám, hogy jöttöm célja őket az elzárt szorosok dacára bevezetni az ígéret föld­ jére: kétkedve bár, hittek szavamnak s egy erős kozák csapattal előre küldtenek. Minden jutalmul egy ember életét kértem, ki különben is mint népfölkelés rendező s guerilla főnök veszélyessé válhátik.” A kastély ura tüzelt a váratlanul reátörő ellenségre, elfogják és főbe akarják lőni, de az áruló kötélen akarja látni és maga teszi a hurkot az elfogott ember — mint utólag megtudja: saját fia — nyakára. „A muszka irtózott a hóhér-szereptől, de én . . . vállaltam azt” — ez a mondat tömö­ ren foglalja keretbe azt a képet, amelyet Bérczy a megszálló oroszokról e novellá­ jában rajzol, ellenség, segít eltiporni szabadságharcunkat, de lovagias ellenfél, viszszariad a kegyetlenségtől. Előjele ez már a magyar irodalom új orosz-ábrázolásának. Három évvel utóbb, 1855-ben a Divatcsarnok c. folyóirat 44—45. számában je­ lent meg Bérczynek teljes egészében orosz tárgyú, orosz környezetben lejátszódó novellája: „A végzetterhes cipő” . Bevezetőül ezt írja Bérczy: „Az orosz tárgyú beszélyt ma — midőn mindenki az orosz háborúval és politikával foglalkozik — idő­ szerűnek tartom.” A finom stílusú, de tartalmilag igénytelen történet forrása minden kétséget kizáróan nem az orosz reális életismerete, hanem egy s más azokból az orosz tárgyú, jórészt ellenszenvtől sugallt német vagy francia „ismeretterjesztő” vagy szépirodalmi könyvekből, amelyek akkoriban európaszerte elterjedtek és amelyeket Jókai is gyakran forgatott. Vidéki arisztokraták báli mulatságát írja le Bérczy rész­ letesen: szánverseny és tánc, lakoma és ismét tánc. „A nőtlen ifjaknak . . . egyetlen gondjuk: elhatározni a körülbelül negyven nyílt ház közül melyiket boldogítsák lá­ togatásukkal . . . Babonás jóslat megtudása végett gyűlt össze nyolc orosz lányka Sz. András apostol estéjén . . . megtudni: ki menend közülük egy év alatt férjhez?” A jóslat módja: egyik bal cipőjét a fal mellé teszi, majd egymásután rakják bal cipőjüket: amelyiké elsőnek ér az ablakhoz, az felkapja és kidobja — ő lesz aki férjhez megy . . . S ismét jelentkezik a romantikus tévedés-motívum: a szép Ka­ tinkát nem a vőlegénye, hanem annak egy névrokona veszi nőül. Bár áttételesen és naívságokkal fűszerezve, de felbukkannak reális orosz motívumok is, így a lánykák jóslása, amely az orosz irodalom egyik klasszikus alkotásának, Zsukovszkij „Szvet­ lána” című balladájában (1812) is szerepel: 67 �Vízkeresztkor a jövőt Fürkészték a lánykák: Levetették a cipőt, Ajtó elé hányták . . . (Kemény Ferenc fordítása) Sőt magában az Anyéginben is folyik — ha nem is cipővel — a leányok jósolgatása: Feszülten nézve, jóslatképpen Önti Tatjána a viaszt: S a nyert alakzat, képzetében, Biztosan jelenti ezt vagy azt. Egy tál színig van vízzel telve. Körűle lányok, s énekelve Keresik benn a lemerült Szerencsemondó jós gyűrűt. (V. fejezet 8.) Bérczynek az ötvenes évek elején írt novellái közül bár nem orosz tárgyú, de még megemlítendő az „Egy gentleman” című, amely a Délibáb c. folyóirat 1855. évi évfolyamának 28—29. számában jelent meg: ennek hőse, Czieraff Oszkár, szinte Eugén Anyégin karikatúrája. Bérczy gondolatvilága ismét egy lépéssel közeledett nagy fordításművéhez, leendő Anyégin-rajza ismét egy vonással gazdagodott. Erre az időszakra esik Bérczy Károly prózafordítói munkássága. Paulovics Ist­ ván rámutat, hogy a legszorgalmasabban tanulmányozta a nagy angol írókat és jeles humoristákat. Persze elsősorban saját századának nagyjait (Bulwer, Dickens, Thackeray), akiket Puskin még alig ismerhetett, továbbá az amerikai Washington Irvinget — Anyégin a 18. századi Richardsonért rajong, de találkoznak Byron és Walter Scott bálványozásában. A lényeg: a hasonló ízlés, hasonló eszmevilág. Ez vezeti Bérczyt arra, hogy Irving, Dickens, Bulwer és Lewer elbeszéléseit fordítsa. Fordí­ tásai a Szépirodalmi Lapokban, a Délibábban, a Divatcsarnokban, majd 1854-ben „Világ folyása” gyűjteményének egyik kötetében jelentek meg. Nemcsak „A végzetterhes cipő” készült (idézett részletének tanúsága szerint) a krimi háború közvetlen hatása, az akkor világszerte tapasztalható érdeklődés ha­ tása alatt. Bérczynek politikai elemzései is megjelentek erről a háborúról: 1855-ben Müller Gyula „Nagy naptár" -ában („A keleti viszály” cím alatt), 1856-gan „Világkrónika” c. füzetében, továbbá a Nemzeti Képes Naptár” 1856. és 1857. évi évfolya­ mában („Visszapillantások Európa politikai közelmúltjára” címmel). Paulovics így jellemzi ezeket az írásokat: „Nem rendszeres, oknyomozó történet ez; az eseménye­ ket csak főbb vonásaikban adja elő, de ezeknek egymásból folyó, egymást követő csoportosítása, a legnevezetesebb mozzanatoknak kellő helyen való kiemelése, az elő­ adás természetes, könnyed, folyékony nyelve vonzó s kellemes olvasmánnyá teszik.” 1857-ben fordulat áll be Bérczy Károly életében. Az addigi alkalmi beszélyíróból és a Vasárnapi Újság munkatársából — szerkesztő lesz. Lapjának címe az első év­ ben „Lapok a lovászat és vadászat köréből” , majd a második évtől kezdve: „Vadászés Versenylap” . A lóverseny, a vadászat, a sport műfajára specializálódó Bérczy je ­ lentős érdemeként tartják nyilván, hogy lapjában valamint „Vadászműszótár”, „Ha­ zai és külföldi vadászrajzok” és „Magyar méneskönyv” c. műveiben értékes magyar szaknyelvet teremtett meg a sport népszerű ágazatában — mi azonban két tényt emelünk ki. Az egyik az, hogy e szakírói munkásságában sem mondott búcsút a szépirodalomnak: Arany László hangsúlyozza emlékbeszédében, hogy Bérczy szak­ lapja félig-meddig egy szépirodalmi lap feladatának is megfelelt. Kiemelhetjük a magyar irodalomban új színt jelentő sportnovelláit. S hogy írónak, szépírónak ismer­ ték el általában, azt bizonyítja az a tény is, hogy éppen ebben az időszakban. 1859-ben mint írót választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, ő pedig székfoglalóját — 1860. november 26-án — az irodalmi humorról szóló érteke­ zésével tartotta. Még fontosabbnak tartjuk azonban azt a másik tényt, hogy a lóte­ nyésztés, lóverseny, vadászat, sport szakterületén Bérczy tudatosan egykori hivatali elöljárónak — eszményképének — Széchenyi Istvánnak útját követte. S ez nem­ csak az angol életforma egy-egy elemének például vételét jelentette: Széchenyi út- 68 �mutatása sokkal szélesebb körű volt ennél, tudjuk, többek közt, hogy a magyar köz­ lekedésügy úttörője, apostola is volt. S ezt azért említjük meg Bérczy Károlynak az Anyéginhoz vezető útjával kapcsolatban, mert hangsúlyozni kívánjuk — csupán egy kiemelt, de igen jellemző részletként —, hogy a magyar közlekedésügy úttörő­ jének adeptusa volt az, aki majdan Puskin szövegében egy srófához érkezett el, me­ lyet ő így tolmácsolt: Ha majd mi is polgárosúlva Művelődünk és haladunk (Körülbelül öt század múlva Számítja ezt jelenkorunk Bölcsészete), addig az útak Nálunk is talán megjavultak, S hálózatukkal e hazát Sűrűn fogják cikázni át; Vasból épített karcsu hidak Övedzik át a folyamot, S hol most járatlan a hegy, ott Merész mély alagútak nyílnak, És minden állomáshelyen Kell majd, hogy fogadó legyen. (VII. fejezet 33.) Széchenyi eszméinek követője, a magyar sportlap szerkesztője, az Akadémia le­ velező tagja elolvasta Friedrich Bodenstedt „Russische Dichter” című gyűjteményé­ nek az Anyégint tartalmazó második kötetét, s az eddig elmondottak után teljesen érthető, sőt szükségszerűnek mondható, hogy a finom tollú literátorban, aki fordítói készségét az angol próza néhány jeles művén fejlesztette ki, most felébredt az a mű­ fordítói ihletnek mondható, szinte ellenállhatatlan kívánság, hogy a megismeri müvet saját nyelvén újraalkossa. Egyenes útja vezetett idáig, magához közelállónak, szinte a magáénak érezte Puskin alkotását. Ez Paulovics feltételezése szerint valószínűleg a hatvanas évek elején történt, s Bérczy a német szöveget „közvetlen a Kisfaludy Társaság tagjává választása (1862. január 30.) előtt olvasta el ú j r a ” — amire a már idézett előszóban utal. Elkezdte fordítani az első fejezet Bodenstedt német szövegéből. „Ennek az első fejezetnek a fordítósát azonban — írja Paulovics —, bár az összehasonlítás szempontjából igen érdekes volna, nem tudtam megszerezni. Lehet, hogy megsemmisítette, midőn már az eredetiből fordította A n y é g i n t , s látta, hogy a másolatról vett másolat mily messze mögötte áll az eredeti szépségének és bájá­ nak.” Ha a „másolatról vett másolat” megemlítésében igazat adunk is Paulovicsnak, a tényt illetően tévedésben kell elmarasztalnunk. Az orosz, a német és a magyar szö­ veg egybevetése ugyanis kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Bérczy nem fordította újra, immár az orosz eredetiből fordításának németből készült elejét, hanem már az orosz nyelv ismeretében fordítását egybevetette Puskin szövegével és annak alapján itt-ott csiszolta. Hogyan és miért bizonyítja ezt a három szöveg? Az ilyen elemző összehasonlításoknál általában nem a kiválónak mondható, mű­ vészileg hű részletek, hanem az eltérések, a hűtlenségek nyújtanak tájékoztatást. Mert ahol Bodenstedt és Bérczy egyaránt hű Puskinhoz, ott ki tudná megállapítani azt, hogy Bérczy megoldása Puskintól vagy Bodenstedttől ered-e. Ámde ahol Bodenstedt hűtlenkedett, ott Bérczy megoldásáról rendszerint pontosan megállapítható, hogy a két különböző értelmű szöveg közül az oroszhoz vagy a némethez áll-e kö­ zelebb. (Azért csak „rendszerint” , mert előfordul és nem is ritkán — hiszen költői szövegről van szó s a fordító gyakran él a poetica licentiával —, hogy Bérczy szö­ vege egyaránt távol áll a puskini s az attól különböző bodenstendi szövegtől, s ilyenkor az orosz és a német szöveg eltérése nem ad támpontot.) Ezzel a módszerrel — az eltérések egybevetésének módszerével — végigelemez­ hetjük az egész művet, az ilyen részletes elemzés azonban inkább filológiai szak- 69 �lapba kívánkozik. Ehelyütt csak néhány példán mutatjuk be Bérczy munkájának módszerét, fázisait. Így az I. fejezet 1. strófájában Puskin röviden csak a félholt — „fél-élő” — szó­ rakoztatásának álnok voltát („kovarsztvo poluzsivovo zabavljaty” ) említi, Bodenstedt ezt kibővíti: „Erheuchelt Mitleid in den Zügen” , Bérczy pedig pontosan átveszi ezt a kibővítést: „Részvétet színlő arcvonások” — a „részvét” és az arcvonások”, melyeknek az oroszban nyomuk sincs, a fordítás német alapjára mutatnak. Az I. fejezet 2. strófájában Puskin úgy szól Anyéginről, mint „sz gerojem mojevo romana” , vagyis mint „regényem hőséről” , Bodenstedtnél ez: „vom Helden meines Versromans”, vagyis itt a regényből már verses regény lesz, Bérczy szövege pedig ismét átveszi a Bodenstedt-féle bővítést: „Ki e verses regényem hőse” . Az I. fejezetben ezek a Bodenstedtre utaló esetek vannak túlnyomó többségben, ami arra mutat, hogy ez a fejezet németből készült. Bérczy nem dobta el, hanem megtartotta azt a fordítást, amelyet még az orosz nyelv ismerete előtt, kizárólag Bodenstedt szövegéből készített. Minthogy azonban elvétve már itt, a mű elején is találkozunk olyan elemekkel, amelyeknél Bérczy szövege nem a némethez, hanem az oroszhoz áll közel, ebből arra kell következtetnünk, hogy első, általában megtar­ tott fordítását Bérczy immár az orosz nyelv ismeretében átnézte, helyenként módosí­ totta. Így pl. mindjárt az első strófában Puskin „drugim” — „másoknak” — szavát Bodenstedt német általános alannyal fordítja: „m an nahm an ihm ein Beispiel” , Bérczy viszont Puskinhoz áll közelebb: „Mások példát vehetnek róla” , s tán még inkább az orosz eredetire utal a ritmus egyezése: ez a mondat Puskinnál is, Bérczy nél is kereken egy sor, míg Bodenstedtnél az egyik sor végén kezdődik és — ún. enjambement-nal — a másik sorban folytatódik. Ha mármost hasonló módszerrel, de ennél bővebb elemzéssel a mű további fe­ jezeteit is megvizsgáljuk, akkor azt az érdekes jelenséget tapasztaljuk, hogy a II. fejezet elején az orosz és a német szöveg eltéréseinél Bérczy Bodenstedtet követi. Pl. az 1. strófában, ahol Puskin egyszerűen csak annyit mond: „szkucsal” — „unat­ kozott” — ott Bodenstedt hozzáteszi, hogy „bald” és nyomán Bérczy is úgy írja, hogy „hamar” megúnt . . . Vagy Puskin „nyevinnih” — „ártatlan” — jelzője a né­ metben „lándlichen” lesz, s Bérczynél is ennek nyomán „falusi” . . . Vagy ahol Bodenstedt az eredetiből teljesen hiányzó szavakat írt a szövegbe: „mit grünem Rasen”, Bérczy ezt is átveszi: „zöld ligetével” . Ennek oka nyilván abban keresendő, hogy ez a másrészt külön — a Koszorú c. folyóiratban — már 1863-ban megjelent. A III. fejezetnél következik be a gyökeres változás — itt már Bérczy szövege túlnyomórészt az orosz eredetihez áll közelebb, mint a német szöveghez — kivéve Tatjána levelét, amely külön már három évvel e teljes mű megjelenése előtt, 1863-ban ugyancsak napvilágott látott, a Részvét Könyve c. kiadványban. E fejezet többi része azonban, valamint az összes további fejezet kétséget kizáróan arra mu­ tat, hogy Bérczy Károly az orosz eredetiből fordította s a német szöveget legfeljebb segítségként, a nehezebb részek jobb megértéséhez használta fel. Hogy fordítás köz­ ben tovább is nézte a német szöveget, arra magának Bérczynek a jegyzetei utalnak: utoljára az V .fejezet 43. strófájáról jegyzi meg, hogy Bodenstedtnél nem fordul elő. Bármelyik műfordítónak becsületére válnék az a gondosság amellyel Bérczy a rendelkezésére álló két szöveget felhasználta: már a II. fejezet végéhez fűzött meg­ jegyzésében gondosan elemzi az orosz és a német szövek közötti eltéréseket. . . . Előttünk áll tehát Bérczy fordítói munkájának fázisokra bontott története. Kb. 1862-ben kezdte meg a fordítást. Az I. fejezet és az 1863-ban publikált részle­ teket (a II. és a III. fejezetből) Bodenstedt német szövegéből fordította. Ezután abba­ hagyta a fordítást és félévvel később folytatta, amikorra már megtanulta az orosz nyelvet. Ekkor a hátralevő részeket eredetiből fordította, de közben figyelte a német szöveget is, azokat a részeket pedig, amelyek kezdetben németből készültek el, az orosz eredeti alapján csiszolta, módosította. Bérczy Károly Anyégin-fordítása olyan kiváló mű, a magyar műfordítás törté­ netének olyan kiemelkedő teljesítménye, a világirodalom egyik gyöngyének olyan eredményes meghonosítása s a magyar irodalomra oly nagy hatást gyakorolt, hogy mindenképpen megérdemli keletkezéstörténetének teljes feltárását. 70 �a p a ló c o k ró l Paku Imre Palóc népköltészet II. A lírai és epikai népköltészet fokozatosan különvált. Az előbbit a népzenei köve­ telmények önállósították, míg az utóbbit az összehasonlító módszerek tudatos alkal­ mazása, a szövegközlések föltételeinek, követelményeinek kiterjesztése, a mesekata­ lógus elveinek finomodása, a mesemondás és a mesehallgatás körülményeinek kuta­ tása új és újabb szempontokkal gazdagította, a független mesekutatás szükségességét igényelte; a ballada, románc többnyire a lírához kapcsoltan, ritkán önállóan, szere­ pelt a szövegközlések rendszerében. A palóc népköltészet gyűjtése és szövegközlése ezt az átalakulásfolyamatot végigkövetni alkalmas eszköznek bizonyult 1864-től mind­ máig. A vonatkozó művek sorozatát a Mindszenty-féle Egri népkönyv két füzete nyitja meg (1864.), ez a népies kiadvány egy kisebb területi egység — Eger és környéké­ nek — dalköltészetét közli. Elsőrendű célja nyilván a népszerűsítés lehetett, hogy mindazt miként érhette el, nyomon járó adataink nincsenek, e népkönyvről csupán irodalmi utalások alapján tudunk, sajnálatosan nem juthattunk ezúttal hozzá. — Sokkal nagyobb, maradandóbb és nyilvánvalóbb hatást ért el Pap Gyula: Palóc nép­ költemények (1865.) című, Sárospatakon nyomtatott kötete, mely Erdélyi János jó ­ voltából és előzetes útmutatása alapján valósulhatott meg. A gyűjtő, Pap Gyula, palócföldi szülött, költői vénájú, törekvő férfiú volt. Maga mondja előszavában: „Gyűjteményünk keletkezéshelye Nógrád megye Salgóvidéke — e tájnak kíván tüköre lenni, következéskép csak a nógrádi palóc ismertetését adhatjuk ím e csekély váz­ latban.” Előbb azonban fellengzős nyelvészkedésbe bonyolította magát a palóc nyelv eredetére és természetére vonatkozóan: a palócokat a kazár törzs leszármazottainak tartja és a magyar nyelvet azonosítja a kazárral. Ezek az észleletek nem egyebek jóindulatú, együgyű általánosításnál, túltengő kérdéséseknél. Azután a palócságot jellemezve, megállapítja azoknak vallásosságát, szigorú erkölcsösségét, részletesen el­ mondja társadalmi tagolódásukat, megemlíti a palóc nagycsalód együttélésének szo­ kásait, szabályait. A palóc népdalok, népmesék abban az időben a nagycsaládok fonóestjein hang­ zottak el. Pap Gyula így mondja el: „A legények megérkeztével van dal, meg dal. tréfa, egyik élc a másikat éri, végre ebbe is bele unván a kemence megől megszólal az öreg mesélő, hogy az ifjabbak képzelődését a tündér világ bájkörébe kalandoztassa, ezen aztán itt ott jót kacagnak, majd sóhajtanak, olykor könnyeznek, míg ismét a legderültebb nevetésben törnek ki. — Ilyesmik történnek a fonóházban, ezenkívül itt történnek az ismeretségek, itt köttetik a szerelem; mert a fonóházban más falubeli legények is megjelennek. Két óra tájban aztán szétoszlanak, hazamentükben mindenik lát egy-egy kísértetet elhaladni maga előtt s ezt másnap reggel még esküvel is kész bebizonyítani.” Íme, a hiedelem alapja, mely egyúttal a meseelemek elfogadá­ sának, kiburjánoztatásának melegágya. Kedvenc hangszerük a duda, a palóc duda messzeföldön ismeretes. A dalolás akkori módjairól ezeket állapította meg Pap Gyula, a helyszínen jártakor: „A férfiak kivált az éltesebbek ritkán dalolnak, az ifjabbak is többnyire csak álmodás közben, vagy ha mezei munkát dolgoznak magánosan. Ellenben az asszony személyek semmi cselekményt sem végeznek nóta nélkül. Felette kedvellik a szomorú dalokat, dalla­ maik kevésbé változatosak, többnyire vontatottak, de érzésben, hatásban felül múlhatalanok. Részemről mi sem tud annyira megindítani, mintha csendes, holdas éj- 71 �szakán néhány palóc lánykát hallok dalolni. Íme mily hasznot tenne a Kisfaludy Társaság nemzeti zenészetünknek, ha gondoskodnék a különböző lokálisok szerint a dallamok hangjegyekre tevéséről!” — Pap Gyula ezután a palóc népzenét a zene­ szerzők figyelmébe ajánlja, ámde a figyelem csaknem ötven év múlva irányul ebbe az irányba Vikár Béla, majd Kodály Zoltán jóvoltából. Pap majd még megállapította: „Aztán a népköltészetben a dallam annyira össze van forrva a szöveggel, hogy egy­ más nélkül nem boncolandó. Egyik kiegészíti a másik hiányait, eltakarja a fogyat­ kozásait, mint férj és feleség csak együtt képeznek egy testet és egy lelket. — A nép­ nél a dallamszöveggel egyszerre jő, mint napból a világosság és melegség, mint Jupiter agyából Minerva páncélosan, derekasan megteremtve.” Pap Gyula óta ma már jobban tudjuk, hogy szöveg és a dallam nagyszerűsége közös, kölcsönös érték, majdnem azonos jelenségek, de a többlet a zenéé, a dallamé. Mindezek után Pap még kijelenti, hogy gyűjtés közben élénk hiányát érezte a fonetikus írásmódnak. Végül leszögezte: „Mindent úgy írtam le a mint találtam, se el nem vettem belőle, se ki nem toldozgattam egyiket a másikból. Sokan mondták, hogy az olyan apró négysoros darabokat hagyjam ki gyűjteményemből. Én nem fogadtam meg tanácsukat; mert ki tudja egy négysoros dalocskában is nincs-é magva, embriója egy műegésznek, ha nem is egy Kalevalának, de lagalább egy csinos kerekded románcnak vagy balla­ dának. Íme tekintélyes gyűjtőnk Erdélyi János csak 8—10 sort adott Déva vára épí­ téséről s már Kriza János és F. Szabó Sámuel urak gyönyörű balladákat fedezlek fel róluk. Végre egy négysoros dalocska is lehet műegész!” Pap Gyula nyilvánvaló jószándéka ellenére és Erdélyi János útbaigazításával sem tudta a népi szövegközlések egykorú követelményeit hibátlanul kielégíteni: a tájnyelvet minduntalan irodalmias fordulatok uralják, mellőzi a gyűjtés körülmé­ nyeinek leírását, a helységneveket nem közli, adatközlőit nem nevezi meg. Jóllehet 167 szövegegységet nyomtatott le kötetében, mégsem nyújthatott tisztes izelítőnél egyebet, hiszen a százkét népdalt — az őszerinte való népkölteményt — nem cso­ portosította, elegyesen sorakoztatta őket; mindössze hat eléggé jellegtelen népmesét érdemesített tollhegyre venni, mindehhez járult még negyvenhat találósmese (inkább találóskérdések) és tizenhárom gyermekjáték. A népdalok között sok olyan szerepel, amit ő jegyzett le először, néhány ballada és románc mellett a lírai műfajok többsége jelentette a palócság dalos kedvének akkori áramlását. Ugyanakkor saját sorsáról is kesereg a nép, továbbá az 58-as számú dal Görgey Arthur világosi fegyverletéte­ lét hazaárulásának, a népnyomor forrásának bélyegezi és jobban elítéli érte Vörös­ marty Mihály ismert versénél. Végeredményében Pap Gyula szöveggyűjteményének történeti jelentősége nagyobb és fontosabb néprajzi értékénél: mind dalai, mind me­ séi tovább éltek, vázlataik jóval később még fölbukkantak tisztultabb alakban, sőt némelyik a legújabb följegyzések között még élő hagyományként terjed, hat mind­ máig. A nagyérdemű Istvánffy Gyula (Miskolc 1863—1921) a palóc népköltészet és néprajz elismertetése érdekében a legtöbbet fáradozott és a személyes áldozathoza­ taltól sem riadt vissza. Az első szakképzett gyűjtője a palóc folklórnak, de alapos ismerője magának a népnek is, hiszen közülük származott. Amikor tehette, közöttük élt, adatait élő forrásokból merítette. A szövegeket helyszíni följegyzések alapján — s nem emlékezetből, mint elődei — közölte, nem sokat változtatott rajtuk. Számos alapvető tanulmányt írt a palócság életmódjáról, szokásairól, hiedelemvilágáról, te­ hát tudománya tárgyát, a népköltészetet, több oldalról közelítette meg. A teljességre való törekvés egyébként élete fogytáig jellemezte. Semmiféle olyan népies jellemvo­ nást le nem írt, aminek valódiságáról személyesen és több ízben meg nem győződött; felmerülő kételyeit nyíltan föltárta és levélbeli útmutatást kért tanárától Hermann Antaltól, a magyar néprajz egyik első tudósától, de nem riadott vissza attól se, hogy olykor Sebestyén Gyulát, Király Pált vagy Alexics Györgyöt is megkeresse soraival. Istvánffy Gyula mindenesetre nagyobb, súlyosabb eredményeket érhetett volna el és bizonyára hatása is átfogóbb lehetett volna, ha egyszerű, kispénzű tanári állasa történetesen termékeny évei alatt el nem szólította volna palócföldről és egyáltalán támogatták volna törekvéseit a helyi illetékesek. Amikor végre hazakerült, hivatali teendői rabolták el idejét, erejét s csak az iskolai szünetek idején élhetett tudomá­ nyának. Ha egy parányit is kedvezett volna sorsa, munkássága eredményekét egy 72 �nagyobb összefoglaló művet, esetleg több kötetest, írhatott volna szeretett palócföld­ jéről és népéről; ha nem is akkora méretűt, terjedelműt mint Orbán Balázsé a szé­ kelyföldről, mindenesetre tudományosabbat és feltétlenül szakszerűbbet, részletmun­ kái erre engednek következtetni. Több mint három évtizeden át módszeres gyűjtéssel és szakszerű feldolgozással a palóc népcsoport szellemi tevékenységének indokolt föl­ tárta, eredményeit érzékeltette, értékét megállapította. Életében megjelent három kis könyvecskéje mellett (Palóc mesék a fonóból 1890; Palóc néprajzi tanulmányok 1894; A matyó nép élete 1897) hagyatékából oly sok viszontagság után, 1963-ban végre kiadott Palóc népköltési gyűjteménye csak külsőleg utal munkásságára. Ezeken kívül még mindig elszórtan lappanganak — csaknem elfeledetten — kisebb-nagyobb értekezései, népi szövegközlései, tanulmányai, cikkei, mikben minden elfogultság nélkül tárgyalja a palóc vagy az egykori tót népszokásokat, hiedelmeket, életmódo­ kat, ősi foglalkozásokat. Leíró, tényközlő értekezéseiben rendszerint közölte a megfe­ lelő népi szövegeket (dalokat, siratókat, köszöntőket, szólásmondásokat stb.), így tökéletesen kimerítette illető közleményeinek tárgykörét. Eredményei tudományos értékűek és megírásmódjuk művészi szinten mozog, mellőzi a tudóskodó fontoskodást, egyszerűen, világosan, természetesen közli tudásanyagát, mintha kedvelt palóc népé­ hez szólna. Azt a körülményt, fejlődést azonban nem szabad elhallgatnunk, miszerint Istvánffy gyűjtő-kutató módszere fölött áthaladt az idő, ma mindössze csupán alap­ jait körvonalazzák már az ő tudományos elvei a legújabb rétegeződött kutatásmó­ doknak, hovatovább többszörösére szaporodtak a szempontok is. A lényeg: tárgyhű­ sége, tudásszeretete, adathalmaza maradandó érték külön-külön is; az egész palóc népnek egyik letűnt korát idézi munkássága által, kihatásaiban azonban az akkori egesz népélet hazai képsorát is sejteti velünk. Néprajztudós ennél szebb koszorút különben sem fonhat magának, így ő sem lehet kivétel. Istvánffy Gyula a népköltészet természeti jelenségének, amolyan szabadon nőtt vadvirágnak tekintette, akárcsak Pap Gyula. Ők tehát a fejlődés, árnyalódás foko­ zatait, a változatok számát minőségét nem ismerték és nem is találták meg, jobban mondva, ilyen kérdéseik egyáltalán nem támadtak. Ők tehát nem rendszereztek, tör­ vényszerűségeket sem kerestek, megelégedtek a közvetlenül eléjük került jelensé­ gekkel, azoknak művészi követelményeit, társadalmi vonatkozásait, eredetét, rendel­ tetését nem fürkészték. Valamelyes közelítő lépéseket ugyan Istvánffy megtett, de kezdeményezése megoszlott sokirányú érdeklődése közepette. Mindezt ma úgy kell értenünk, hogy nem tudta vagy nem akarta magát szakosítani, vagyis egy tetszőle­ ges kutató munkásságra lekötni, mint aminőül kínálkozott számára a mesegyűjtés és értelmezés, hiszen azzal kezdette pályáját. Hogy nem kötelezte el magát, azt még­ is helyesen cselekedte, mivel szerény lehetőségeit általános keretben jobban ki­ használhatta, így életműve rétegeződött. A szakosítás ideje különben korai lett volna. Az érintkező pontokat mindig megtalálta, így a szellemi és tárgyi néprajz területét elkülöníthette, tehát a népköltészet műfaji határvonalait nyugodtabban átléphette. Körülményeinek alakulása folytán inkább az epikai műfajok gyűjtője lett előbb, s csak aztán fordult figyelme a lírai népi költészet felé. Tanulmányainak fénye beha­ tolt a palóc nép egész életének jelenségeire, hiedelemvilágára, szokásaira, életmód­ jára, építkezésére, mindez pedig szemlélete teljességét táplálta. Első mesegyűjteményét saját erejéből adta ki Palóc mesék a fonóból (1890) cí­ men, Liptószentmiklóson, ugyanis ott tanárkodott akkoriban — szerény fizetéssel. Ez a kezdeményező gyűjtemény már a címével is kifejezi a mesemondás csoportos hallgatását és egyező vonásukat kidomborítja: a fonóbeli mesék mennyire sugallják elsősorban az élőbeszéd természetességét, az egyszerű közlések világosságát, továbbá a tündéri világ — az élő valóság megszépítő ellentéteként — mennyire hús-vér ala­ kokat vonultat föl. A csodás elem nem lényegük azoknak a mesehősöknek, hanem csupán egyik jellemvonásuk, életük sorát inkább a csodalények külső eszközeikkel segítik avagy hátráltatják. A mesevégződések, a cselekmények végfejletei közembe­ riek, újabb ábrándképeket nem idéznek föl a hallgatóságban, hanem a mindennapi élet kemény valóságát éreztetik. A palóc meséknek emez életközeli világa a későbbi gyűjtésekben mindinkább kidomborodik, úgyhogy első megkülönböztető palóc jelleg­ ként kell megjelölnünk a mesélő képzelet igazodását a köznapi élet valóságához, a természetes észjáráshoz. 73 �Isvánffy Gyula összegező műve, a Palóc népköltési gyűjtemény megfordítja az arányt a lírai műfajok javára, ebbe mindössze tizenkilenc parasztmesét sorolt a változatos lírai műfajok mellé, az a néhány betlehemes és másfajta gyermekjáték, közmondás és szólásmondás mindössze kiegészítő fejezete, toldaléka ennek a nagy­ szerű kiadványnak. Istvánffy felajánlotta e „palóc kötetét” annak idején a Kisfaludy Társaság népköltési sorozata részére is, de bizonyos huzavonák, halogató taktiká­ zások után akkor nem adták ki, kéziratként maradt meg hagyatékában, s mint ilyen csak 1963-ban láthatott napvilágot. Hogy ez a gyűjtemény méltán foglalhatott volna helyet a Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei között, ezt az örvendetes tényt az utólagos kiadás igazolta; időközben — tehát a századfordulóra eső — keletkezését tekintve, az első tudományosan, folklorisztikusan használható palóc népköltészeti gyűjtés lezárja az előző kezdetlegességek idejét s egyszersmind megnyitja a szakszerű gyűjtések, kiadások korát. Istvánffy fő törekvése e kiadványban a maga idejében már megvalósult, hiszen ő jól tudta és a siker legkisebb reményével se kecsegtette magát, hogy legalább följegyezve, minél több néprajzi adatot őrizzen meg az egykorú palóc népéletről, népköltészetről, népművészetről. Művei valóban rögzítik a megfelelő állapotokat s legkisebb közleményének is megfelelően nagy a tudománytörténeti jelentősége, szak­ mai értéke. A palóc népmesékről ebben az értelemben ezeket írta: „. . . a városi civilizáltabb néppel vajmi keveset érintkező pusztai ember ajkáról lestem el és tettem papírra, lehetőleg azon kifejezésekkel és szólásmondásokkal, amint azokat a mese­ mondó ajkáról hallottam, bár nem egy helyen a nem a finomobb ízléssel megegyező szavát kénytelenítettem használni; de csak azért, nehogy a népköltészet géniusza ellen elkövetett szentségtöréssel vádoltassam.” Igyekezett tehát, hogy a népköltészet hűséges íródeákja s nem avatatlan társszerzője legyen. Misem jellemezi következe­ tességét, tárgyismeretét és tárgyszeretetét jobban, mint hogy hiányolta a palóc nyelv önálló táj szótárát, szerette volna azt elkészíteni, de körülményei sem ezt, sem sok más szép tervének megvalósítását nem engedték meg neki. Azonkívül és mindenekfelett érezte és fájlalta kíméletlen korlátait, elemi akadályait (a hivatal packázásait most nem említjük meg), mindezekről ekként panaszkodott a Kisfaludy Társasághoz intézett egyik levelében: „Óhajtottam a gyűjtemény összehasonlító jegyzeteit is el­ készíteni s csak most egy félévi fáradságos munka után látom, hogy a tervem tel­ jesen keresztülvihetetlen, mert az összehasonlító jegyzetek elkészítéséhez még szük­ séges magyar népköltési gyűjtemények és kötetek itt Miskolcon sem a középiskolai, sem más könyvtárakban föl nem lelhetők, a budapesti nyilvános könyvtárak pedig nem hajlandók használatra kiadni, amint azt az Egyetemi Könyvtár igazgatója meg is írta.” Küzdelme jelentőségéről vallotta: „Én hiszem, hogy hiábavaló munkát nem végeztem gyűjteményemben sok érdekes s talán sok értékes adatot is sikerült följe­ gyezni, úgy a palóc nép költészetére a gondolatvilágára, valamint a palóc nyelv és észjárásra vonatkozólag egyaránt.” Istvánffy Gyula érdemét, kezdeményezését az idő nem halványította el, hanem a múló évek egyre igazolják: a palóc néprajz első nagy alakja ő, akinek jelentősége folyton folyvást nő, terebélyesedik. Közbevetően és az időrendet kissé megbontva, még két népköltési kiadványról kell rövidebben beszámolnunk, miután a ténylegesen tudományos szinteket elérő másik háromról értekezhetnők. Pintér Sándor 1891-ben, mindössze ötven példányban, kiadta saját költségén a népmesékről írott lelkes és műkedvelő, terjengős és mellé­ kes körülményeket, felesleges műfaji előzményeket hangoztató tanulmányát és azt megtoldotta tizenhárom saját följegyzésű palóc mesével. A másik alkalmi gyűjtő és önkéntes kiadó Schoen Arnold Palóc népdalok (Ipolybalog) címen, 1911-ben jelen­ tette meg jószándékú kötetét. Mindkettő időt, anyagiakat áldozva, sikert kockáztat­ va vágott bele a népköltészet elevenébe. Ügybuzgalmuk elismerésre méltó: kár, hogy benyomásaikat követték és nem mélyítették el előbb szakismeretüket; külső látszat szerint pedig mindketten effelé törekedtek. A szapora-szavú Pintér Sándor ekként elmélkedik: „Én nem szégyenlem, sőt büszke vagyok rá, hogy a palóc nép közöli születtem, gyermekeivel együtt játszva serdültem, velük szántottam, kapáltam, hide­ get, meleget — szülei tilalom ellenére is — velük együtt tűrtem, vigalmukban, bá­ natukban osztoztam; habár mindezekre anyagi helyzetem sohasem kényszerített, — ne ütközzél meg tehát azon, ha e meséket a nép ajkáról közvetlenül hallottaknak 74 �és írottaknak mondom.” A névtelen baráthoz intézett levélformájú előszóban, miután megismételi az eredeti szöveghez fűződő hűségét, a mesék műfaji céljáról így nyi­ latkozik: „Az is igaz, hogy én a palóc nép meséiben nem csupán szórakoztató olvas­ mányt vélek kezedbe adni, hanem egyszersmind a nemzet nyelvének és ősi történe­ tének forrását is.” Majd méltatlankodik Arany László és Gyulai Pál miatt, amiért azok alacsonyrendű követelménynek ítélték a népnyelv szabatosságát; beszél a palóc mesék hőseiről és három csoportba sorolja őket: 1. vitézi; 2. társasélet és 3. állat­ mesére. „A mese szónak tulajdonképpeni jelentése tehát a palóc népnél nem más mint „régi eseményekről tetszés szerinti beszélés”. Észlelete szerint megbecsülték a szépen mesélő személyeket; „A nép, mesélőjének szellemi képességét komolysága, simán folyó szókiejtése és mondatainak kerekdedsége után szokta megítélni” . — „A mesélési (helyesebben: mesemondási) képességet a nép nagyon is értékes tudásnak tekinti; mondhatnám, hogy a nép között a szépen mesélni tudó körülbelül oly te­ kintélynek örvend, mind a szépirodalomban a középszerű regényíró. A nép szellemi életét épp oly tudatosan intézi, mint mindennapi munkáját. Meséjében megvan neki szóba foglalt ezer és ezer változatú „regénye” balladáiban „éposza”, gúny- és szerel­ mi verseiben „lírai költészete” , utánozhatatlan dalaiban „zenei művészete” , de meg­ van rajzolata is, melyet azonban a nők „betűzéssel” saját kezükkel fonta-szőtte vász­ naikon érvényesítenek, avagy szebbnél szebb varrottasok nem betűzve írott,— raj­ zolt képek-e?” összegezve Pintér s Schoen folklórbeli szerepét, hasonlóságát, meg kell állapí­ tanunk — az előző idézetek kivételével — bevezető tanulmányaikban közhelyeket ismételnek, továbbá túloznak módszereikkel: Pintér a népmese szövegek lejegyzését, olvasását egyéni írásmóddal nehezíti. Schoen pedig csoportosítja ugyan népdalait, de általánosan ismert szövegeket — összesen 245-öt — tulajdonít ipolybaloginak. Pintér helyi élményei avatták gyűjtővé, Schoent egy rövidebb falusi tartózkodása alatt ejtette rabjául a palóc népköltészet. Pintér még sok mindent elbeszél a palóc nép mesélő hajlamáról, e nép sanyarú helyzetéről, Schoen az összehasonlító jegyzeteken kívül szinte semmit se mond a népdalok éneklésének föltételeiről, alkalmairól, nóta­ fáiról. Mindketten csupán tisztes szándékú kísérletezők. Meséik, dalaik a későbbi gyűjtések sorún ismét felbukkantak, tehát a kezdeményezés érdeme megilleti őket, gyűjtések némi sikerét e halovány körülmény igazolja. A népköltészeti szövegközlések hangtani írásmódjáról komoly utasítások jelen­ tek meg különböző felhívásokban; a közlemények mintákat is közöltek, és mégis nehezen közelítették meg a hangérték táji jellegének rögzítését. Szakfolyóiratok közleményeiként több kötetnyi palóc népdal, népmese, szólásmondás, párbeszéd jelent meg idők folyamán, különösen gazdag és tűrhető lejegyzést követ ebben a vonatko­ zásban a Magyar Nyelvőr évfolyaimainak hosszú sorozata; az Ethnographia megin­ dulása óta kezdette közölni a helyes palóc népi szövegeket, néprajzi tanulmányokat és megfelelő palócföldi adalékokat. A helyi újságok enemű közleményei ugyan gyérek, de nem elhanyagolhatók. A Magyar Nyelv kezdeti évfolyamaiban szintén jelentek meg palóc nyelvi szövegek. Az ekként hintve-szórva közölt nagy bőség jobbára fel­ öleli az egész palócság szellemi alkotásának színét-javát, egységes kiadásuk sok mulasztást pótolhatna és jellemezhetné a palóc nép alkotásmódját, teljesebb szelle­ miségét, a nehézsorú parasztság kedélyvilágát, évődő, csúfolkodó természetét, hamar békülő józanságát. Az itten élt műfajok kifejezik a palóc nép íratlan történetét, illetve a történelem legalsó rétegébe szorított emberiség akkori sorsának lelkiségét, vagyis az érték három megnyilvánulását: a kellemesség, a hasznosság, és a nemesség változatokban jelentkező egységét — népi tartalom és ízlés szerint született költé­ szetben és művészetben. Századunk folyamán a palóc népköltészet két műformája emelkedett a remekmű felső szintjére: a népzene és a népmese. Az 1900-as években megjelentek a hangfel­ vevő eszközök, s ezután a népdalokat a legtöbb esetben dallamukkal együtt, egy­ szerre gyűjtötték, jegyezték le vagy vették föl hangrögzítő hengerekre, amelyek bár­ mikor visszajátszhatok. A népmeséket szintén megújult módszerekkel, csaknem tel­ jes szakszerűséggel írták le, szinte tollbamondás módjára. A nótafa és a mese­ mondó egyénisége végre fontos tényezőként szerepel. Nemcsak palócföldön, de más tájakon kiváló, egyéni fogásokkal, sajátos hangelemekkel színező dalosokat, képzelet- 75 �dús mesélőket sikerült fölkutatni. A gyűjtők alapos előtanulmányok, helyszíni isme­ retek birtokában kezdették meg munkájukat. Éppen a tökéletesebb gyűjtési és köz­ lési módszerek következetes alkalmazása emelte ki a mese és a népzene nagy-nagy értékeit — kivált palóc vonatkozásban. Előbb azonban vessünk futó pillantást a palóc népmese sorsára, alakulására, az érintendő gyűjtemények illető eredményeire. Amikor a palóc népmese huszadik századi helyzetét vizsgáljuk, előzetesen meg kell állapítanunk, hogy aránylagosan fejlett műfaji fokához képest keveset gyűj­ töttek. Istvánffy Gyula szorgalmát néhányan követték. A művészi minőség nem a mennyiségben tükröződik. Ha a palóc törzsterület kisugárzó hátását-erejét tekintjük, a palóc népmese elterjedése igen nagy területet járt be, a lelőhelyek szétszórtságuk­ kal is mutatják, hogy közösen sok meseremek jutott a feledés sorsára, de bizonyos elemei, motívumai azért másultan tovább élnek, hatnak. Valószínű azonban, hogy egy általánosított gyűjtés, szervezett területi beosztással, a félreeső kisebb, zárt településeken megtalálhatná a palóc népmese módosulatait, ha nem érintetlen szö­ vegezésű, teljes értékű meséket is megmenthetne — még a huszonnegyedik órában is. A népköltészet ugyanis halhatatlan, meg nem szűnik, csak alakul, módosul, vál­ tozatokra bomlik, hogy ismét egésszé álljon össze, vagy csak részei hulljanak ki az emlékezetből. (A négysorosra rövidült népdalok szövegei ilyen módon önállósultak, vagy állanak újra, olykor akár többszakaszos dallá.) Ipolyi Arnold hagyatékában csaknem háromszáz népi szöveg, főként mese, ma­ radt ránk kéziratban, ebből százhuszonnyolcat a Kisfaludy Társaság később (1914ben!) kiadatott sorozatában és Kálmány Lajost bízta meg a szövegek gondozásával meg az összehasonlító jegyzetek megírásával. A kötet negyvenhárom palócföldi nép­ mesét közöl. Íme az arány kedvező! A jegyzetek azonban utalnak a korábbi mese­ gyűjtemények palóc változataira, olyanokra, melyek Gaál, Mailáth, Merényi és má­ sok gyűjteményeiben szerepelnek helyjelölés nélkül s csak most derül ki palóc eredetük. Ipolyi Arnold gyűjtött és gyűjtetett, munkatársaitól megkövetelte a le­ jegyzés pontosságát, hiszen Magyar Mythologiája részére keresett vonatkozásokat; tárgya kútfőit látta a népmesékben, regékben, mondákban, szokásokban, babonás hiedelmekben. Kora szokásához híven kisebb-nagyobb mérvű irodalmasítás, egyenet­ lenség a tartalmat nem változtatta meg. Az itten szereplő palóc mesék kerekded szerkezetükkel, művészi formájukkal tűnnek ki. Első eset az Ipolyié a mesegyűjtések történetében amelyik tudományos céllal készült. A magyar hitvilág elszórt elemeit a mesék szövegeiből kiemelte. Kálmány Lajos jegyzéke szerint a palóc táj jónéhányat megőrzött. E gyűjtemény, ha kellő időben megjelenhetett volna, helyes mederbe terelhette volna mind a gyűjtésmódokat, mind pedig a bővülő értékelésköröket is. Ugyancsak a Kisfaludy Társaság Népköltési Gyűjteményének sorozatában jelent meg 1907-ben Berze Nagy János: Népmesék Heves és Jász—Nagykun—Szolnok megyéből című kötete, ebben a folklór meghonosítója, Katona Lajos, a magyar mesekutatás nagy alakja és tanítványa Berze Nagy János, az utóbbi idők legnagyobb érdemű mesegyűjtője és rendszerezője vizsgázik. A kötet nyolcvanhét mesét tartal­ maz Berze Nagy gyűjtéseként, az összehasonlító jegyzeteket tanára, Katona Lajos készítette el. Az előző gyűjtemények palóc meséinek végső, legjobb szövegei túl­ nyomó részt itten találhatók meg. A kötet meseanyagát három bevezető magyarázza. Vargha Gyula, az előszó szerzője, elsősorban a mesék magas számának örvendezik és mellőzhetőnek tartja a népdalok közlését csekély számuk miatt. Majd indokol: „Berze Nagy János gyűjteményének becsét különösen az emeli, hogy meséi a leg­ jobban elbeszélt magyar mesék közé tartoznak. Nem kis mértékben megvan bennük az a tulajdonság, ami Arany László népmeséit oly páratlanokká tette, hogy olyanok, mintha a legjobb mesemondót hallgatnók.” Mindez pedig a följegyzés pontosságára utal, még a palóc tájnyelvi elemeket ajánlja olvasói tűrő figyelmébe, majd kiegészíti értékelését: „A mesék többnyire az ismert mesemotívumokból épültek föl, de van­ nak új motívumok is a nem egy mesében meglepő leleményre s a költői alakítás igen értékes nyomaira találunk. Vannak azonban olyan mesék is, melyekben bizo­ nyos száraz józanság, a mesevilágnak a való világgal való nem a legszerencsésebb keveréke fordul elő, sőt olyan mesékre is akadunk, melyekben a költői igazság­ szolgáltatás, a népmesék általános jellemvonásától eltérőleg, nagyon fogyatékos. Az ilyen mesék költői becsét — bár a részletek szépségét nem lehet vitatni — nem te- 76 �hetjük nagyra, minthogy azonban a nép lelki világában végbemenő változást érde­ kesen jellemzik, szintén figyelemre méltók.” Nos, Vargha Gyula érzéketlennek bizonyult a palóc népmesék két kiemelkedő ér­ tékével szemben: a tárgyilagos előadásmód, az érzelmek visszaszorítása, a mese­ mondók és hallgatóinak józanságát jellemzi, ama bizonyos költői igazságszolgáltatás felemásságot csak ő, az osztályos ítéletű főhivatalnok láthatta ki nem elégítőnek, hi­ szen a nép sértett jogainak, sérelmeinek jóvátételét, abban a társadalmi helyzetben, csak a mesékben érhette el. Mindez tehát, amit Vargha Gyula megrovandónak talált, éppen a meseköltészet megújuló, megkülönböztető, kiemelő jellemvonása. Katona Lajos sokkal megértőbb és tárgyszerűbb megállapításokat közölt Berze Nagy palóc meséivel kapcsolatosan. Mindjárt kijelenti: „Palóc területről ugyan eddig sem voltunk népköltési termékek, kivált mesék híjjával; de ennyit együtt és pedig nagyobb részét egy falunak szűkebb etnikai területéről, még egyetlen akár palóc, akár másvidéki gyűjtésünk sem hordott össze.” Majd kijelenti: „Meséinek előadásában szerencsés középúton jár a közlő a stenographiai vagy éppenséggel phonographiai hűség í pillanatfölvétel szerkezetével teljesen a mesemondónak nem csak egyénről egyénre, de még alkalomról alkalomra is változó hangulatától és sze­ mélyétől teszi függővé a följegyzést; emez meg, sokszor a legjobb szándéktól vezé­ reltetve is, olyan önkényes változtatásokat tesz a meséknek nem csupán előadásán, hanem tartalmán is, hogy azt tudományos célokra teljesen hasznavehetetlenné simítja és csiszolja.” Katona Lajos e nézete elavult és felszínes, ő a helyszíni népi élőszó­ val előadott mesét nem hallott, tehát sok minden kísérő mozzanatot egyáltalán nem sejthetett; nem ismerhette, vagy éppen félreismerte azokat a hatásokat, amelyek mesemondás és mesehallgatás közben lépnek föl: a mesélő mindjárt feszélyezve érzi magát a gyűjtő jelenlétében, (például nyomban irodalmi nyelven kezd beszélni) emlékezőtehetségét megbontja az igazi úriember jelenléte; kapkodva, rosszul rögtö­ nözve igyekszik a buktatókon túljutni, miközben egyik-másik olvasmány- vagy hallomásemlékéhez folyamodik; viszont a gyakorlott mesemondót egyenesen ösztönzi a leírás és valósággal igyekszik minél szebben, minél kerekebben mesélni; ezek és hasonló tényezők idézték elő Berze Nagy meséinek látszólagos hibáit, egyenetlensé­ geit, aránytalanságait. A szövegrögzítés mintaszerű hűsége éppen ellenkezőleg ezek nyomán is kiderül, a mese műfaji módosulatait híven föltárja. Berze Nagy sokkal jobban becsülte a népköltészet eredetiségét, semhogy a hallgatott szöveget másította vagy módosította volna, mindezekre történetesen Katona Lajos tanította meg, még arra is, ha ilyesmit elkövetett volna, arról ne hallgasson. Berze Nagy lényegében egy zártabb területi egység mesekincsét jegyezte le, mentette meg, Besenyőtelekét és a hozzá közeleső palóc területét; ez a körülmény bizonyos egyöntetűséget kölcsönzött a mesék előadásában, színezetében meg tartal­ mában. Berze Nagy János Besenyőteleken született, parasztcsalád gyermeke, a hely­ beli mesék útját kiskoruktól kezdve megfigyelhette és éppen azoknak rendkívüli szépsége, fokozódó vonzása késztette arra, hogy egész életét mesekutatásnak szentelte. Az alapélményt mindenesetre a szülőföld megadta és akár ő is, mint Istvánffy, onnan messze került s más tájék népköltészetét gyűjtötte és rendszerezte; a másik nagy kár, talán veszteség, hogy innen minden ízben ismert paraszti környezetből kiszakadt. E század elejét a palóc népmese — Berze Nagy helyi tapasztalata szerint — csaknem minden faluban olyan mértékben élt még, hogy akármelyikben könnyedén egy-egy testes kötetrevalót lehetett volna gyűjteni. Halljuk őt: „Falumnak különösen nagy a mesemondó hajlama, ugyanannyira, hogy gyűjteményemet korántsem mond­ hatom teljesnek. Kellő utánjárással legalább még egyszer annyit lehetne összehor­ dani régi pásztorfamiliákban, egyes szögekben, hol még magam sem jártam. — A mesét népünk is csak szép hazugságnak tartja. Kitetszik ez a véleménye az elő­ adásból is, mikor egyik képtelenséget tudatosan halmozza a másikra és feledni akaró hallgatóságot elégíti ki mesével a palóc nép a többihez hasonlóan: „ . . . a mesehős tettében jogos igazságszolgáltatást látott s naív leikével annak adott kifejezést.” Berze Nagy szerint a meséknél akkoriban a dalt, a dalolást jobban szerették, az ő idejében még daltól volt hangos a palócföld, meg is jelentek ott a népzenekutatók. 77 �Az élet minden megnyilvánulásában a palóc nép az egyszerűséget, természetes­ séget, józanságot mindenkor kedvelte, a társas élet náluk a nagycsaládok akkori ke­ retében zajlott le, mindez pedig közösségi igényeket szült s azokat a nápművészet és népköltészet tökéletesen kielégítette. Berze Nagy gyűjtő módszere a népmese minden árnyalatát igyekezett megmenteni és áttenni olvasmányos szöveggé, a mesélés adatait pontosan közli: hely, név, idő, mesemondó kora adatolásával. A jegyzetek az előbbihez hasonlóan a palóc népmesék mindenkori jelenlétét jelzik az érdemleges korábbi gyűjtemények viszonylatában. Hogy a népmese — közelebbről a palócföld vonzásterületén — milyenfajta mó­ dosulásokon ment keresztül rövid idő alatt, arról Dégh Linda kétkötetes gyűjtemé­ nyének (1941) ötvennyolc meséje tanúskodik. A folyamat jelentőségét fokozza az a tény, hogy egyetlen hagyományőrző, Pandur Péter meséin és mesemondásmódján figyelhető meg a műfajalakulásnak menete, ideje, körülménye. A mesemondó Pandur Péter sajátos egyéniségét, személyes múltját, életkörülményeit, foglalkozásváltozásait, nyugtalan helykeresését, szellemi érdeklődésének fokát, körét és eszközeit Dégh Linda alaposan kikutatta, elmondatta mesélő alanyával. Az aszódi járásban levő Bag községben élt Pandur legtovább, ottan meggyökeresedett. Helyi és hozott ele­ meket keverte meséiben, nyelvezetében; némi palóc jelleg azért felülkerekedett benne: ő a hagyományos és az újult mesemondás vonzásterületén szedte magába, éltette, tudatosan fejlesztette mesemondói hajlamait. Így vált hatásos mesemondóvá, aki valamelyes hasznát is élvezte ebbeli tudásának. Amellett alkalmazkodott a min­ denkori körülményekhez, érzékeltette a viszonyokat, melyben az adott esetnek meg­ felelő modorban adta elő, válogatta meg meséit és mesélésének tartalmi és műfaji alakítását, a kívánt rögtönzést, tetszetős betoldást. A hallgatók indulatát énekelt dalbetéttel serkentette, fölismerhető helyszínrajzot alkalmazott vagy ismert személy alakját rajzolta be a mesehősök közé. Másított hangon beszélt, ha gyerekeknek vagy parasztoknak adott elő, ismét változtatott modorán, ha feljegyzésre kellett mesélnie, vagy, ha például iparos előtt kellett elbeszélni; minden esetben a kívánt helyzethez alkalmazta meséinek egyes részletét; hangulatot tudott teremteni, rokon- vagy ellen­ szenvet kiváltani hallgatóságából. Valósággal bekapcsolta, szinte „kiszerkesztette’’ egyik-másik hallgatóját: ha a jelenlevő kikapós asszonyt akarta pellengérezni, reáillően változtatta meg meséjének tartalmát; olykor bosszantott vagy megbékített embereket, tehát a hallgatóság összetételéhez szántszándékkal igazodott. Mindez a művészi hatáskeltést föltételezi nála, közbeszúrt megjegyzéseivel külön célzott is ilyenfajta törekvésre és meseteremtő képességére: „Ha egy kicsit hallottam valakitül, csináltam abbul egy igazi jó mesét, hogy abba hiba nincs. Mikor figyelmem ára fordítottam, akkor menni menni köll.” Minden műfaji fogás sikeres az ő kezé­ ben, jellemző leírásai, pontos alakábrázolásai elsőkként tűnnek ki; leghatásosabban a párbeszédeket perdíti; lassítja, gyorsítja, kapcsolja olyan elevenséggel, hogy a leg­ több színpadon is igen jól hatna. Időtudatát és helyismeretét nem a végtelen felé irányította, mint mesemondó elődei, hanem igyekezett kötni ismert tényekhez, eseményekhez — elérhető, való­ szerű pontossággal, tehát sem a teret, sem az időt szabadon nem értelmezte; a han­ gulati elemeket, az öröm vagy bánat érzetét, arányosítva keltette föl. Pandur Péter ismerte képességeinek határát és jelentőségét. Inkább darabosabban adta elő meséit, semhogy mesélő képességének elért eredményeit különösebben csökkentette volna. „Amikor mesélni kezd — állapítja meg Dégh Linda, — érezzük rajta a megragadottságot, hogy nincs már közöttünk. Valami sajátos feszültséget kelt hallgatóiban, fok­ ról fokra távolodunk a valóságtól, a mese kezdeti világából a másik régióba és ugyanilyen fokozatossággal hoz is vissza, mint valami hosszú kirándulásról; eközben annyira beleéltük magunkat a mesébe, hogy észre se vesszük, milyen nagy utat tet­ tünk meg. Meséinek ez a fokozatos lendülése és visszahajlása, a művészi formaadás egyik legértékesebb tulajdonsága. Szinte nincs is meséje, ahol valami szerkezeti za­ var, egyenetlenség lenne, mintha nem is élő beszéd, de rögzítés számára készültek volna a mesék. Nyelve alig botlik, pongyolaság is ritka, mindig pontos, inkább szó­ szaporító, mintsem elhagyna va la m it...” Majd Dégh Linda megállapítja: Pandur Péter lelki-kényszer hatása alatt mesél, jól tudja, hogy a valóság fölött, mellett jár 78 �képzelete s azt is eldöntötte előzetesen, hogy a valósághoz vissza kell térnie, a szen­ dergő álomból a józan percekhez; belső feszültségét, sorshangját csak a mese oldja meg és föl. Szemevilágát vesztve, egyedül az ébren álmodozás, a mesemondás, mese­ szövés lehetőségei és alkalmai alatt tudta magát nehéz sorsának nyomása alól felszabadítani. Minden alkotás alapja az élmény — tanítják régóta —, a lélek bizonyos megren­ dülése, élénk fölajzódása és csendesedő megnyugvása: Pandur Péter meséiben a pa­ raszti egyszerű lélek szorul rá a fényre, a tisztulásra, hogy őmaga lásson és láttas­ sék, tisztuljon és tisztítson. A mesélés és hallgatása tehát új valóságteremtés és annak megszépítő tudomásulvétele, a végesben a végtelennek, az időiben, az örök­ kévalónak szemléltetése, a valónak és valósítandónak összeolvadása — a nép köl­ tészetében. Minden szellemi alkotás és ilyen a népköltészet mesemondása, abban a hatásban válik öntudatossá, amelyet másra, esetünkben a népre, gyakorol. A népköltészet van — jelentkezik térben és időben —, tehát hatni tud; ameddig hat, addig létezik vagy módosul. Ezek szerint a nép nemcsak öntudatlan alkotó, hanem öntudatos szellemiség, amely az öntudatlanul kivetített világot hatás alakjában tudomásul is veszi és az emlékképek tudatos újraképzése által megismeri, megismerteti. A népköltészet szellemi hagyományérték: műfajai a nép lelkében élnek, változnak és mindenképpen öröklődnek többé-kevésbé híven a népiélek meg-megnyilatkozó tar­ talmaként. Pandur Péter egyéni jellegű meséi s váltakozó mesemondója az elméleti alapozásokat gyakorlatban igazolta. Meg is változott általa a mese műfaja, tartalma, személyes hatásával biztosította annak maradandóságát. A palóc törzsterület vonzáskörében keletkezett és följegyzett népmesék (Dégh Linda: Bodrogközi mesék 1945; Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca község népmeséi 1957) egy-egy újabb fejlődés-, módosulásfokot mutatnak: nyelvi, műfaji, tartalmi vonások haloványan jelzik közüket a palóc népmesékhez, távolodásukat a tiszta műfajoktól. Mai palóc népmesékről csak fogalmaink, következtetéseink lehetnek, de róluk nem szólhatunk, hiszen — tudomásunk szerint — az előbb megnevezettek után újabb keletű, mostani kiadású új gyűjtések nem jelentek meg; a mai jellegű mesék — inkább válfajaik — följegyzésüket várják, talán nem sokáig. Bizonyára a palóc tájszótár se vágyálom. Aki viszont meg akarja ismerni a palóc népcsoport költészetét, az eddigiekben érintett kiadványok közül bármelyiket tanulmányozhatja: az egyik ugyanis - puszta érdeklődést, a másik viszont a tudományos igényeket elégíti ki a maga módján, de valamennyi érzékelteti a palóc nép lendületét, szellemiségét, élet­ vágyát, egész valóját, múltbeli sanyarú sorsát. A népi eredetű szövegek gyűjtemé­ nyeiben, szakantológiákban mindenütt meglátni a palóc népköltészet vezérnyomdokát. A palóc népzene — elsősorban az énekes, kevésbé a hangszeres — a hazai fol­ klórnak fényes fejezetét tölti ki. A lírai műfajok és az énekelhető vers-epika. Az újabb gyűjtőmódszerek tudományos követelményei szerint ezután már szövegükkel és dallamukkal együtt szerepelhetnek. A hang-, dallamrögzítő készülékek fejlődése mindinkább biztosította a dallamkincs szabatos megóvását. A palócföld dallamér­ tékei már kezdettől fogva vonzotta a zenei folklór gyűjtőit: ezek sorát Vikár Béla nyitotta meg, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán, utánuk a dallamgyűjtők hosszú sora következett: Lajtha László, Kerényi György, Manga János, Vargyas Lajos, Vígh Rudolf, Lajos Árpád, Vass Lajos, Stareczky Zoltán és mások. Azt lehet mondani, hogy a palócföld minden dallamváltozatát rögzítették, följegyezték. A szöveg és dallam egysége olyan remeket teremtett, amelyek mind gazdaságunk, mind ritka szépségük jogán az első helyen állanak s művészi hatásuk, földolgozásuk (Kodály: Galántai táncok; Mátrai képek) korszakos remeket hozott létre. A népzenében tetőzik, ér igen magas csúcsra a palóc népköltészet, mindennek jelentősége azonban más másik értekezés tárgya lehet, más szakértő tollából. Még csak annyit állapíthatunk meg, hogy klasszikus népzenei kiadványok kezdve (Bartók Béla: A magyar népdal 1924; Kodály Zoltán; A magyar népzene, 1937-től több kia­ dásának függelékétől) A Magyar Népzene Tára minden egyes kötetében magas ará­ nyokkal szerepelnek palócföldi dallamok szövegükkel együtt: ekként párosult a menynyiségi részvétel a minőségi kétségtelen értékével. 79 �A palóc népköltészet legújabb termékeit, vagyis a kötött és kötetlen szövegeket, dallamokat egyszerű (bármilyen szakszerű) följegyezéssel ezután lehetetlen kellően érzékelni, csak a több ízben visszajátszható hangfelvételek lehetnek mérvadóak, amelyeken olyan jellemvonások észlelhetők, amelyeket egyszerűen, tollal papíroson, nem lehet megörökíteni. A dallam vagy a szöveg előadás közben — az éneklés vagy mesemondás folyamán — részletfinomságokkal, kísérő jelenségekkel bővülnek, s egyéb meghatározó tényezők bukkanhatnak elő. Természetesen — a kótaírás és szövegközlés hűsége, pontossága érdekében — a nyomdai jeleknek, eljárásoknak eme követelményekhez kell igazodniok. Végül felvetődik a kérdés: mi a palóc elem, palóc jelleg a népzenében és a népköltészetben ? A felelet sokrétűen kínálkozik. Alanyi válasz: amit annak érzünk a helyi ha­ gyományból. Sűrített válaszunk: minden olyan alkotást palócnak kell tartanunk, amelyik olyan magas színvonalon közismert, amit hasonló más vidéki meg sem kö­ zelít; palóc egyedi értékjelzés az olyan változat, amelyik valamennyi ismert közül a legjobb és feltétlenül palóc eredetű; a népköltészet egykori neves helyeiről (Mátra vidék, Karancs, Parád, Mezőkövesd stb.) ismeretesek és ottan lejegyezték először; a helyszíni adottságok kizárólagosan valamelyik palóc helyre utalnak: és végül, ha a népköltészet hordozó-, tartópillére, a nyelv, palóc. Bármely szempont érvényesítése révén a palóc népművészet, — -költészet, -zene, díszítő művészet — szellemi életünk területén jelentős helyet foglalnak el. A palócjelleg mennyiségi és minőségi követelmény: mindenképpen minőségi eredmény. Céhmester Erzsébet Népi játék — színpadon A múlt emlékei — elsősorban a hagyományok — veszendőben vannak, egyre inkább szükségessé válik a mentésük. A földbe temetett tárgyak még évezredek múlva is előkerülhetnek, de hol lesznek már akkor a szellemi értékek, melyeket elő­ deink nemzedékről nemzedékre örökítve hagytak ránk? Eltűnnek a népdalok, feledés­ be merülnek a népi játékok, szokások. Már az idősebbek is csak gyermekkori em­ lékként őrzik őket, vagy még inkább szüleik elmondása alapján. De a szájhagyományok kora lejárt. Felváltotta a technika modern eszközeivel rendelkező kor. A ma élő, idősebb korosztály az. amely még meg tudja menteni az elődök szellemi vagyonát, ha felismeri, értékelni tudja ennek a munkának jelentő­ ségét. Napjainkban egyre inkább terjed a helytörténetírás; sok esetben egyszerű em­ berek is tollat fognak, hogy falujuk eseményeiről krónikát írjanak, vagy a múltat felkutatva megörökítsék, hogyan élt, fejlődött helységük az elmúlt századokban. Ezek az írások ma még elég szűk körben ismertek, csak a szakértők olvassák őket, nem a nagyközönség. Ezért figyelemreméltó a nemtiek kezdeményezése. Ők ugyanis nem elégedtek meg a múlt írásba rögzített, „passzív” felidézésével; valami újat teremtettek. Életrekeltették, eljátszották a színpadon a múlt egy darabkáját, a régi nehéz idők legüdítőbb színfoltját: a lakodalmat. Milyen ünnep is volt valaha a lakodalom! Valóságos szertartások sorozata előzte meg a lagzit, heteken át. Ez volt a nép „királyi” szórakozása: szertartásmesterei a 80 �vőfélyek, násznagyok, akik nagy, verses szónoklatokkal, rigmusokkal vezették be minden mozzanatát az eseménysorozatnak. A színpadon azonban a hetek felvonásközi szünetekké rövidültek, s a lakodalmi mulatság is csak néhány táncig tarthatott. Mé­ gis . . . Annyira szemet-lelket gyönyörködtető volt, hogy prózai szavakkal szinte le­ hetetlen érzékeltetni szépségét. A népviselet Szemünknek ez volt a legszebb, főként a nők ruházata. Zsinórozással díszített, színes, bő rakottszoknya, alatta még öt-hat alsószoknya, szintén színes. Fehér, áttört­ hímzéssel és csipkével díszített ingváll, (blúz) ugyanolyan kötény. Vállukon színes, virágos, rojtos selyemkendő, melyre kihajtva fehér, hímzett szalag van, keresztben a mellükön. Nyakukon „galáris” , többsoros, színes gyöngyfüzér. A lányok fekete, pántos cipőt viseltek, fehér harisnyával. Hajukat szalaggal befonva, koszorúalakban tűz­ ték a fejükre. Az asszonyok öltözete abban különbözött a lányokétól, hogy ők csiz­ mát viseltek, s a menyecskék díszes, magas fejkötőt, amely csipkéből és gyönggyel hímzett szalagokból van összeállítva, hátul pedig csokorra kötött, tarkahímzéses szé­ les szalag díszíti; két ága derékon alul ér, néha a szoknya aljáig is. Az idősebb asszonyok érdekes módon megkötött kendőt viseltek a fejükön. Legszebb a hófehér menyasszonyi ruha. Hímzés díszíti, de az is fehér, ugyan­ ilyen a vállkendő is. Csak a rakottszoknya és a kötény alját díszítették színes szala­ gokkal. A magas, fehér, pártaszerű koszorún is vannak színes virágok, aranyozott díszítés és rövid, fehér fátyol. Kezükben tartották a nők zsebkendőjüket, melyet szí­ nes hímzés ékesít, csak a menyasszonyoké fehér. A férfiak fehér, hímzett inget, fekete csizmanadrágot és fekete, rövid, derékig sem érő mellényt viseltek, piros, kihajtott galérral. A nadrág és a mellény zsinóro­ zással, s pitykével díszített. Mindezt fáradtságos munkával kellett a nemti asszonyoknak előállítani, hiszen már hosszú évtizedek óta nem hordanak a faluban népviseletet. Aki megőrizte a régit, az szerencsés volt; akinek csak egy-egy darabja volt meg, a többit pótolni kel­ lett. Sokat dolgoztak, mire készen állt a lakodalmas szereplőgárda egész ruhatára. Beszédük Ha az eredetiséget keressük, legjobban ez mutatja, mennyire otthon voltak a színpadon is; nem játszották, élték szerepüket. Nincs az a színész, aki olyan termé­ szetességgel, a palóc nyelv olyan ismeretével játssza el, mint az, akinek ezért nem kell színészkednie. Ügy szóltak a színpadon is, mint otthon, egymás között. A fiatal szereplők, akik már az iskolában elszoktak a tájnyelvtől, néha elfeledkeztek róla. hogy ők most a század elején élnek, de azért könnyen hozzáigazították beszédüket anyáik nyelvéhez. Az anyák ajkáról oly természetesen folyó palóc beszédből egy kis részlet; a menyasszony és a vőlegény anyjának párbeszéde, a leánykérés: „PIROS: Oszt te Marcsa, hát messe kérdezed mé gyöttem? MARCSA: Maj memmondod Piros. PIROS: Hát én azé gyöttem vóna, hogy . . . hogy is kezgyem csak . . . MARCSA: Az elejin Piros. PIROS: Hát, tudod, a Pista fiam kűdött, de én magam is szívesen gyöttem. Ők má mebbeszéték Boriskával, aszonta győjjek nyugodtan. Arrul van szó, hogy mekkérem a jányod kezit a fijamnak, Pistának. MARCSA: Hát Piros, ha a két fiatal úgy akarja, én nem vétek ellene. PIROS: No, Boriska, elgyössz-e a fijamho, jányunknak? BORISKA: El Piros néni. Nem kell nekem senki más, csak ő.” Megegyeznek, hogy vasárnap jönnek a kendőért, hozzák a gyűrűt. Ez már ünne­ pélyes aktus, nem maradhatnak ki belőle a játék legszebb, legmegragadóbb elemei a 81 �Dalok Ügy válogatták őket össze, hogy jellegzetesen nemti legyen minden dal, tehát olyan, melyet más falvakban nem, vagy más változatban ismernek. Ha a szöveg meg­ egyezik, úgy az eltérés a dallamban van. Éneklésük nagy zeneérzékről tanúskodó, előadásmódjuk lendületes, vidám. Aki hallotta, nem tudja feledni dalaikat; az előa­ dáson pedig átragadt jókedvük az egész hallgatóságra. A végén velük énekelte min­ denki a szűnni nem akaró taps közepette. De egyelőre még a kendővivésnél tartunk. Mintha figyelmeztetni akarnák a leendő menyasszonyt e fontos lépésre, az el­ jegyzés előtt, úgy csendül fel a nóta: Jól gondold meg kislány elejit utolját, Hogy kivel kötöd be a két szemed világát Mert nem kölcsön kenyér, hogy azt visszaadjuk, Se nem piros alma, hogy kétfelé vágjuk A kis menyasszony úgy érzi, ő szép, hímzett kendőket. Mire véget lomtól és örömtől. Nagyon stílusos, nyok, élükön a boldog vőlegénnyel, jól meggondolta. Elfogadja a gyűrűt, s átadja a ér a ceremónia, csak úgy lángol az arca az izga­ hogy a vőlegényes ház népe, a kendővivő asszo­ ezzel a dallal vonulnak el: Sej piros lánggal ég a babám orcája De sok csókot raktam rá éjszakára, Énbennem is lánggal ég a szerelem, Sej, nyugodalmas jó éjszakát kedvesem! Az esküvő előtti napokban a vőlegény megbízottai, a vőfélyek elmennek a menyasszonyos házhoz, természetesen számos nőrokonnal együtt, hogy elhozzák a meny­ asszony ágyát. Az asszonyok dala már messziről hallatszik: Végigmentem kisnemtiben, zsinóros a szoknyám, Szembejött rám a szeretőm, nevetve szólt hozzám. Rég megmondtam barna legény keress mást magadnak, Engem pedig ne csalogass, ne tarts galambodnak! Az első vőfély hosszú rigmust mond az ágykéréshez, melyet így fejez be: Instájjuk hát mink most az egész háznépet, Hogy adnának nekünk egy jó, puha fészket Amelyben a galamb párjával aludna, Fáradtsága után békével nyugodna. Az ágyvivők tréfás jelenetet rendeznek: egy kis játékot a játékban. „Tojjúkereskedők” -nek adják ki magukat; ócsárolják a tollat, ahogy csak tudják, úgy alkudoznak rá. Végül csak megszületik az egyezség: a lánykiadó, aki a menyasszony rokona, és a „tojjúkereskedő” egymás kezébe csapnak. Vállukra veszik az ágyneműt és indulnak Kifelé menet az országszerte ismert „Este viszik a menyasszony ágyát” kezdetű dalt éneklik. A vőlegényes háznál már várják őket az ágyvető asszonyok és a vőle­ gény anyja. A vidám nótával érkező csapat lerakja az ágyneműt. Beszélgetnek, ka­ láccsal, borral kínálják őket. A menyasszony egyik nőrokona megkérdezi a vőlegény anyját: „SÍPOSNÉ: No, ángyomasszony, mevan-e elégedve a hómival? PIROS: Hát, Mariskám, memmondom én úgy, ahogy van. Én mé jóformán messe néztem. Mer a nem is fontos, hogy mi van, csak a menyecske bevájjék! ANNUS: Tuggya-e, Piros asszonyom, nagyon jó jány a Boris. Jó asszony lesz abbó ! PIROS: Tuggyátok-e, máj mevválassza hét tél me hét nyár, hogy jó lesz-e vagy nem. ILONKA: Igaza van sógorasszony! PIROS: Énekeljünk asszonyok, mer az ágyvetés úgy szép! 82 �Már minálunk az jött a szokásba Becsalják a legényt a komrába, Gyere fijam, itt egy szekrény vászon, Neked adom, csak vedd el a jányom. Fűnek-fának kínálja a lányát, Hogy az egér rágja meg a vásznát Gyere fijam, itt egy tál rétes Kóstold meg csak, jaj de nagyon édes! Mulatság ez már a javából. Úgy végzik az ágyvetést, hogy minél tovább tartson, s jönnek a szebbnél szebb dalok egymás után: Haragszik az édesanyám, hogy én megházasodtam, Hogy én az ő hajlékába ilyen szegény lányt hoztam. Szegény a lány édesanyám, de gazdag a szerelme, Fertá fődnél is többet ér a ragyogó fekete szeme. A pajkos legények is be-belopakodnak: köcsögöt dugnak a szalmazsák alá, s az ott sündörgő kisgyerekeket dobálják bele a dunnába; az asszonyok nem győzik őket kizavarni. Akkor meg kívülről hallatszik be vidám nótájuk: Pici fának pici a virága Kicsi az én szeretőm dunnája Egész éjjel húzódok alája, Mégis kivan a gyócsgatyám szára. Elérkezik az esküvő napja. A menyasszony — leánypajtásaival — „bukrétákat” kötöz. Minden legénynek jut rozmaring a kalapjára, mellényére; a lányoknak is ez van a hajukba, ruhájukra tűzve. A bukrétákat is csak hosszas alkudozás után kap­ ják meg a vőfények, de ez az alku is tele van rigmusokkal, lakodalmi versekkel. Ter­ mészetesen a dalok sem hiányoznak, hiszen ez már a lagzi, a mulatság napja: Karikába hajlik a rozmaring ága Kimulatom és magam a Varga Boris lagzijába. Dülöngőzök jobbra balra, mert be vagyok rúgva Barna lány a babám, nem tehetek róla. Szép jelenet, mikor a menyasszony, — akit már nagyon szeretnének látni lány­ pajtásai menyasszonyi ruhájában — bevezetik közéjük. Körülcsodálják, ahogyan ez ilyenkor szokás, majd helyette és vele együtt éneklik a dalt: Lánypajtásim reám nézzetek Mint menyasszony úgy tekintsetek, Mert menyasszony már az én nevem Véget ér a szép leányéletem. Jön a menyasszonybúcsúztatás megindító szertartása; menni kell az esküvőre. Itt a búcsúztató versek nagyjából megegyeznek a más vidékeken szokásos búcsúztatók­ kal, csupán apró, lényegtelen eltérések vannak minden falúban. Az ifjú párt alakító fiatal házaspárnak csak néhány hónapja volt az igazi eskü­ vője. Talán azért is tudták olyan igaz átéléssel játszani szerepüket. Igazi volt a bol­ dogság szemük egymásra ragyogásában, de igazi volt a búcsúztatás okozta könny is a menyasszony szemében. Átérezte még — vagy már? — a szülői háztól búcsúzó lány fájdalmát. A mulatságra vágyó vendégsereg azonban igyekezett vidám nótájával eloszlatni a búcsúzás okozta szomorúságot. Esküvőre ezzel a dallal indultak: Száll a daru, száll a daru Sej, fenn a levegőben A menyasszony, a vőlegény Most megy az esküvőre. A menyasszony két orcája Olyan, mint a rózsa Rajta van a, ráillik a Sej, a vőlegény csókja. És az országszerte ismert „Barna kislány, jól gondold meg magadat . . .” Ugyan­ csak ismert az „Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején” — kezdetű is, valamint a vőlegényes háznál, megérkezéskor énekelt dal, melyet ilyen változatban énekeltek: 83 �Piros néni győjjön csak ki, Az ajtóját nyissa csak ki. Itt hozzák a legszebb menyit Varga Boris kökény szemit Még néhány vidám nóta — a fiatalabbak mór táncolnak is — majd kezdődik a vacsora. Az első vőfély minden tál étel előtt verset mond. Ezeket a rigmusokat ál­ talában minden faluban ismerik, bár többféle változatban. Mégsem lehet jellegze­ tesen helybelinek mondani egyik változatot sem, mert mindenütt nyomtatott füze­ tekből tanulják a vőfélyek, násznagyok. Természetesen a helyi szokások és az egyéni ízlés sokat változtat a szövegeken. A nemti játékosok a prózát is rögzítették és minden szereplő szigorúan betar­ totta a kötött szöveget. Ezt azonban a nézők nem is vették észre, olyan természetes volt, például mikor a háziasszony kínálgatta vendégeit „mákos ferentő” -vel, borral, mintha otthon lett volna, a saját házában. Hagyományos játék lakodalmakban — így itt sem maradhatott el — a szakácsnő megjelenése, aki megégette kezét a forró kása gőzével és pénzt kér a vendégektől orvosságra. Hullanak a forintok, tízesek, húszasok a nagy szűrőkanálba, de még bor­ ral is orvosolják a sok munkában kifáradt főzőasszonyt, hogy végül is nótára gyújt, táncra perdül ő is. Ez a kis intermezzo jól érzékelteti az egész játék vidám, termé­ szetes, könnyedségét. Ugyancsak országosan ismert részlet következik: a menyasszonytánc. A férfiak pénzzel, a nők többnyire színes, szép kendőkkel „fizetnek be” hogy táncolhassanak a menyasszonnyal. Először a legközelebbi rokonai táncolnak vele, (keresztanyja, test­ vére, stb.). A kereszanyának egyébként is nagy szerepe van a lakodalomban. Például a menyasszonyt az esküvőre is a keresztanyja vezeti. A menyasszonytánc azzal fejeződik be, hogy a vőlegény veszi át a táncban ala­ posan kifáradt menyasszonyt és kivezeti. A vendégsereg mulat tovább, tánc, vidám­ ság, nóta reggelig. A színpadon pedig addig, míg a közönség újra meg újra felhúzatja a függönyt, mert nem tud betelni az élmennyel: a színpompás népviseletbe öltö­ zött, régi szép népdalokkal mulató lakodalmas vendégsereg látványával. Nemtiben valamire rádöbben a nép: hogy a dalok, táncok, amelyeket gyermekeik már nem is ismernek, mennyi színt, elevenséget, szinte művészi szépségeket rejte­ nek magukban, csak újra. fel kell fedezni őket; hogy a viselet, melyet sutba dobtak, hogy modernabb, korszerűbb öltözködéssel cseréljék fel, — szép volt. S ha nem is arra való, hogy abban járjanak, mert az már valóban nem kényelmes és célszerű, de arra igen, hogy megőrizzék, mint kedves emléket, a régi népszokásokkal együtt. Örvendetes jelenség, hogy erre a nép maga eszmélt rá. Míg régen népművelők­ nek, néprajzosoknak kellett felkutatni az ilyen népszokásokat, s megszervezni, ha életre akarták kelteni a hagyományokat, itt az ötlet is, a kivitelezés is a falu népé­ nek érdeme. Ha kaptak is egy-két tanácsot hozzáértő emberektől, az édeskevés volt ehhez a nagy munkához. Kezdeményezői az idősebb asszonyok voltak, de a fiatalok lelkes munkája is hozzájárult, hogy sikeresen rekonstruálták a régi nemti lakodalmat. A régi viseletet, a régi szokásokat évekkel ezelőtt már szinte szégyellte a falu népe. Szerették volna eltemetni, a múlt minden emlékét, mert nehéz és gondterhelt régi életükre emlékeztette őket. Mióta azonban a televízió jóvoltából megismerték a felkutatott régi dalok szépségét, a népi hagyományok szellemi kincsét, bennük is felmerült a vágy: jó lenne megőrizni, feleleveníteni, ami szép volt. Megőrizni. Ez lenne a fontos, mert bármilyen szép is volt az előadás, végeiért. Csupán néhány fénykép őrzi a legszebb jeleneteket. Tudják ezt a szereplők, s ezért újabb tervük van: szeretnék, ha filmre vihetnék a nemti lakodalmast. De ehhez ők már nem elegendők; megérdemelnék, hogy illetékes helyen felfi­ gyeljenek rájuk és megkapják hozzá a kívánt segítséget. 84 �kitekintés S z a k ó L á sz ló A harmadvirágzás lírája „A magyar literatúra egyik fehér foltja: a szlovákiai magyar irodalom. Iroda­ lomtörténeti fejezete máig sincs megírva, összegezője, összefoglalója még nem akadt” — állapította meg néhány évvel ezelőtt Fábry Zoltán. A megállapítás napjainkban is helytálló, való igaz. A rendszerezés, az értékelés csak most van folyamatban. Igaz, a csehszlovákiai magyar irodalomról már 1927-ben írt egy kis könyvet az Irodalom­ történeti Füzetek kiadványsorozatban Farkas Gyula „Az elszakított Felvidék ma­ gyarságának szellemi élete” címmel. Ez az írás azonban nacionalista szemléletű. Ha­ sonló szellemben, de sokkal nagyobb tárgyi ismeretek alapján foglalkozott a szlo­ vákiai magyar irodalommal a szlovákiai magyar kulturális élet egyik szervezője, Sziklay Ferenc, később Keller Imre is az „Irodalmi mozaikok” című könyvében. A szlovákiai magyar irodalom értékelése szempontjából Fábry Zoltán, Csanda Sándor, Turczel Lajos munkássága a legjelentősebb. A szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó tanulmányírók és kritikusok közül csupán néhányat említettem, akiknek írásaiból több-kevesebb tanulságot meríthet e tárgykör iránt érdeklődő olvasó. A mai csehszlovákiai magyar költészet megisme­ résében, megértésében eligazíthat a néhánysoros visszapillantás, idézése a múltnak, és irodalmunk körül keringő vitának, polemikának. A csehszlovákiai magyar irodalom az első világháború után, a Csehszlovák Köztársaság létrejöttével keletkezett, s a több mint fél évszázados történelmi fejlő­ désnek és az ezzel járó politikai változásoknak megfelelően három „virágzásra” osztható: Az első időszak (Első virágzás) húsz évig tartott. (1918—38) Alapozás volt ez a semmi talaján. A második időszak (Másodvirágzás) tíz évig tartott (1938—48). Csanda Sándor szerint, „szomorú évek, néma évek, melyek azonban a próbatét és igazoltság, a hű­ ség és kitartás esztendei is.” A harmadik időszakot (Harmadvirágzás) 1948-tól tartjuk nyilván. Az irodalom fellendülése a Bécsen keresztül Csehszlovákiába érkező magyaror­ szági politikai emigránsoknak is köszönhető, akik között különböző világnézetű írók és publicisták voltak. Az emigránsok adták ki Csehszlovákiában Tűz címmel az első jelentősebb folyóiratot, amelynek a programadó vezércikkét így fogalmazták meg: „Az ún. politikát távol akarjuk tartani a Tűztől. . . Fertőtleníteni akarjuk a háború mérgeitől megfertőzött emberi lelkeket . . . A kultúra közös platformján akarjuk közelebb hozni a magyar, szlovák, cseh lelkeket, és főleg a kultúra platformján akarjuk összehozni és egyesíteni a szertehúzó és ezért gyengülő magyarságot, magyar erőket. . . Együtt élünk, fizikailag együtt élünk a szlovák és cseh néppel. A lelki közeledés útjait is egyengetni akarjuk e hasábokon. Figyelemmel akarjuk kísérni a szlovák és cseh — később a román, szerb és horváth kultúra életét, evolúcióját, munkáját, főleg irodalmát és művészetét, s ebbeli eredményeiket, különösen írói és költői termékeiket meg akarjuk ismertetni a magyarsággal . . .” A kommunista emigrációt, ,az állampolgári jog megtagadásával néhány év el­ teltével kitiltották Csehszlovákia területéről. A feladat az itt élő írókra nehezedett. Fábry Zoltán 1939-ben a Korunkban a következőket vallja: „A kezdet kezdetétől a vox humana népének neveztük magunkat . . . Volt egy hitünk, volt egy célunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az archimédeszi pont, mely kiforgatja sarkaiból 85 �az eddig volt, tespedt, konok, elszenesedett magyar életet. Számkivetett magyarok voltunk, de új érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Most láttunk és többet tudtunk, új hangokra fülelhetünk, és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghu­ zatban álltunk, átestünk gyermekbetegségeken, de megálltunk férfitalpakon. Szlovenszkóiak lettünk, elkülönült elkülönítettek, mások, új magyarok. Mi előbb gyere­ kes hittel, később teljes tudatossággal csak egyet éreztünk: misszióink igényét, jogát és kötelességét . . . Európa volt a hazánk, szegény nemzet szerelmünk, népképviselet a mértékünk és emberség a magyarságunk. Csak az volt és lett magyar, ami ember­ séges volt, és nem megfordítva . . .” Ma már a csehszlovákiai magyar irodalom félszázados múltra tekinthet vissza. Ha visszatekintünk múltjára, megállapíthatjuk, hogy nagyrészt még ma is a lehe­ tőségeknél, a terveknél, a kisebbségi helyzetet tükröző humanista programoknál tart. Az új, most már szocialista haza kétségkívül lehetőségeket, humánus szellemi külde­ tést is tartogat számára, de ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy eddig igen kevés pozitív eredményt, csekély számú maradandó alkotást tarthatunk számon. Turczel Lajos írását idézve: „A szlovákiai magyar irodalom a maga első-, másodés harmadvirágzásból álló folytonosságában — sértődés ne essék! — tipikusan kö­ zépszerű irodalom. Nincsenek és nem is voltak József Attilái, Móricz Zsigmondjai és Illyés Gyulái: A leendő lángész isteni fáklyája itt még nem gyulladt meg sehol, legfeljebb itt-ott gyulladozni kezdett. Az első- és másodvirágzás idején talán Győri Dezső költészete termelte ki legnagyobb mennyiségben a fáklya lángralobbantásához szükséges hőfokot. Tematikájával és problémáival európai színvonalú költészet volt ez és a szlovákiai magyar etnikum népi és egyetemes emberségét megrázó hiteles­ séggel fejezte ki. A forma egyenértékű kiérése hiányzott talán még ahhoz, hogy Győry költészete elérhesse a legjobb európai mértéket. Hogy most, a harmadvirágzás idején — amelyre egyes kivételtől eltekintve szin­ tén jellemző a középszerűség — ki lesz az, és lesz-e egyáltalán olyan, aki lángra lobbantja azt a bizonyos fáklyát, arra vonatkozólag egyenlőre csak jósolni lehetne.” (Írások mérlegen 10. old.) Fél évszázad tapasztalataira, irodalmi termésére támaszkodva már meg lehet ha­ tározni, melyek nemzetiségi irodalmunk speciális sajátságai, általánosítható jellem­ vonásai. Legutóbb Deme László írt e problémáról figyelemre méltó tanulmányt az Irodalmi Szemle 7. számában, s többek között megállapítja: „Azokkal kell hát tar­ tanom, akik úgy látják, hogy a nemzetiségi kultúrák önálló mikrokultúrák, éppúgy, mint a nemzetiek; csak éppen több előnnyel és több hátránnyal. Előnyük az, hogy külső forrásaik bővebbek és közvetlenebbek: a magyar nemzeti kultúra anyagából nyelvi, a velük egy államban élő népek kultúrájából meg eszmei korlátok nélkül válogathatnak. De hátrányuk, hogy válogatniuk kell, önállóan és sajátszerűen; s hogy saját produkciójuk számára kedvezőtlenebbek a feltételek, mint a szervezett kultúrélettel és minden kultúrintézménnyel rendelkező nemzeteknek. De akkor is: kell produkálniuk és kell vállalniuk, mert minden mikrotársadalomnak az a sajátja, amit maga hoz létre, vagy maga adaptál önmagához és önmagának.” A csehszlovákiai magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalom­ nak, egyesek szerint azonban megkülönböztető (negatív vagy pozitív) jegyei is vannak. Mások szerint „a nemzetiségi irodalmunk kapcsolatban áll mind a hazai, mind a magyarországi nemzeti irodalommal, de egyiknek sem része, hanem önálló jelen­ ség” . Az egyetemes magyar irodalommal való kapcsolat sok probléma megoldásában segíti irodalmunkat, mert irodalmunk ott szélesebb körű és műveltebb olvasókö­ zönségre talál, kritikai megítélése tágabb horizontú, szubjektív nézetektől mentes lehet. Irodalmunk színvonala elsősorban az írók tehetségétől, műveltségétől, szorgal­ mától, a környezet és a kritika támogatásától függ. Ezért nem elégedhetünk meg csupán annak a megállapításával, hogy a szlovákiai magyar irodalomban nincsenek olyan nevek, mint Móricz Zsigmond, József Attila, Illyés Gyula és mások; hanem keresnünk kell a lemaradás okait, hogy azokat megdönthessük. Arra az igazságra gondolok, amelyet Mács József egy ankéton vetett fel: „Előbb a valóban komoly művek, a szlovákiai magyar társadalmat tükröző regények lássanak napvilágot, s csak ezek megjelenése után beszéljünk szerepről és küldetésről a cseh, a szlovák és a magyar irodalomban. S mi vitatkozzunk azon, vajon a prágai vagy a budapesti 86 �siker jelentene-e számunkra eredményt. Akármilyen furcsán is hangzik, irodalmunk csak Budapesten keresztül törhet be Közép-Európába és a világba. Regényeink és versesköteteink Budapesten keresztül juthatnak el leghamarabb Prágába is.” (Irodal­ mi Szemle, 1966. 255.) A csehszlovák-magyar irodalom feletti polemika nem ért véget. Napjainkban is kemény, de igaz vita folyik. Czine Mihály a Kortárs 7. számában Harmadvirágzás c. írására Bábi Tibor az Új Szó-ban (VII. 13.) Hídszerep és emberségigény című írá­ sában válaszol. Ha már őszinte szívvel kinyilatkoztathatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar iro­ dalom az új államba szakadt magyar lakosság létének és nemzeti öntudatának ter­ mészetes és törvényszerű megnyilvánulásaként jött létre, de az irodalmi élet ki­ bontakozásához csak a nemzeti és szociális elnyomás által korlátozott gazdasági, p o­ litikai és kulturális előfeltételek szolgálhattak alapul. Azok a tényezők és feltételek, amelyek a kisebbségi helyzet kialakulását és fejlődését determináló erővel befolyá­ solták, az irodalmi életben is teljes mértékben érvényesültek, és kedvezőtlen hatásuk a kisebbségi irodalom alacsony művészi színvonalában, anyagi ellátatlanságában és szétforgácsoltságában, szervezetlenségében mutatkozott meg. Ami a kezdetlegességet, színvonalhiányt illeti, annak alapvető okait Fábry he­ lyesen állapítja meg: „Szegények voltunk és kevesen: a semmi talaján újat kezdők. Nem voltak tapasztalataink, hagyománynélküliek voltunk, ismeretlenek s szervezetlenek.” Valóban, a „semmi talaján” indult útnak. Azon a területen, amelyen a cseh­ szlovákiai magyarság él, 1918 előtt sohasem létezett olyan regionális irodalom, mint Erdélyben, mert az erdélyi magyar irodalom regionális jellegét és tradícióját az erdélyi történelem adottságai alapozták meg. A líra fejlődése A csehszlovákiai magyar szellemi élet szinte teljesen megbénult 1945 után. A háború után 6—7 évig nem volt Szlovákiában magyar irodalom, mert a csehszlová­ kiai magyar nemzetiség elvesztette állampolgári jogait, s főként az értelmiséget diszkriminációs intézkedések sújtották. „Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a közép-európai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi és nem több volt a tétünk és védelmünk” — írta Fábry Zoltán 1946-ban A vádlott megszólal c. esszé­ jében. A magyarság helyzete 1948-ig rendezetlen maradt, nem volt sajtója, sem iskolá­ ja. A magyar értelmiség nagy része Magyarországra költözött. 1948. februárja a szo­ cialista fordulat hónapja Csehszlovákiában. A Klement Gottwald vezette kommu­ nista párt teljes egészében kezébe vette az ország irányítását, amely néhány hónap alatt megvalósítja a még függő kérdések rendezését. Fokozatosan sor kerül a cseh­ szlovákiai magyar nemzetiség egyenjogúsítására. 1948. decemberében megjelent az első magyar hetilap, az Új Szó, 1949-ben megalakult a CSEMADOK. 1949-től kezdve sorra jelennek meg újabb magyar lapok, mint az Új Ifjúság, Pionírok Lapja (1968-tól Tábortűz), Kis Építő, Szabad Földműves, Nő, Alkotó Ifjú­ ság, Fáklya. 1958-tól megindul irodalmunk legfontosabb fóruma, az Irodalmi Szemle. Fórum címmel állandó irodalmi melléklete van a CSEMADOK képes hetilapjának, a Hét­ nek is. Az említett folyóiratok hasábjain rövidesen új szlovákiai magyar írók — fő­ ként lírikusok — jelentkeznek. Az 1948. óta fejlődő új szocialista irodalmunkban két korszakot különböztetünk meg: az 1950—56-os évek a kezdet és a szocializmus időszakát jelentik, 1956-tól pedig a művészi elmélyülés, a mennyiségi gyarapodás jellemző az irodalmi életre. Az újjászülető irodalom a sematikusan értelmezett szocialista realizmus jegyében indult, az irodalmat teljesen alárendelte az aktuális politikai kérdéseknek (pl. mezőgazda­ ság kollektivizálása, harc a burzsoá ideológia ellen, a dolgozók átnevelése stb.) 87 �1951-ben a Szlovák Írók Szövetsége mellett magyar szekció alakult, amely már megvitathatta az 1952-ben kiadott első verseskötetet is. Az Alkotó Ifjúság így szá­ mol be erről az eseményről: „Megjelent a felszabadult csehszlovákiai magyar költé­ szet első büszkesége, Dénes György: Magra vár a föld című verseskötete. Ezt vitatja meg a munkaközösség, hogy tehetséges költőnket hozzásegítse hiányosságai felszá­ molásához, a szocialista realizmus alkotó módszerének elsajátításához. A kötet ala­ pos kiértékelését Gály Olga elvtársnő olvasta fel. Rámutatott Dénes költészetének értékére, ragyogó képalkotó készségére, időszerűségére, szépségére, amely mögött ott érzi az ember a felszabadult hazát és az új életet építő embert. Dénes hibájának rótta fel, hogy a költészetében csak futólag emlékezik meg a Szovjetunióról, és nehezen reagál a nemzetközi eseményekre. A Magra vár a föld c. kötet a sematiz­ mustól sem mentes. Például Sztálinról írott vers. Gá l y elvtársnő a költő legnagyobb hibájának tartja, hogy túl könnyen, szinte idillikusan mutatja a mi életünket, mint­ ha nap mint nap nem kemény harc tüzében születne a jövő.” Dénes György első verseskötete Magra vár a föld ilyen témakörű ciklusokat tartalmaz: Békét, békét a nap alatt; Álmokban láttam a jövőt; Ma valóság, tegnap csak álom; Néked szolgál ma ez az ország; A szocialista haza énekel. A népdalok ritmusa közérthető politikai tartalom jellemezte az első verseket; ma már mindezt sematikusnak tartjuk, de akkor forradalmi pátosszal hangzott. Későbbi kötetei: Kék hegyek alatt (1955), Hallod, hogy zengenek a fák? (1962), Évek hatalma (1966). Dénes György költészetéről Turczel Lajos ír találóan Írások mérlegen 115. olda­ lán: „Dénes komoly költői adottságokkal indult, többek között pompás költői szín­ érzékkel és dús nyelvi készséggel. Ezeket az értékeket azonban túlhajtott termékeny­ ségével nagyon sok alkalommal könnyelműen elfecsérelte és a művészet csengő ara­ nya helyett kongó rézpénzre: frázisra és giccsre változtatta. Az irodalmi életben be­ következett „kijózanítások” az ő költészetét szinte telitalálatként érték és érthető válságba sodorták . . . Dénes járt az eszükben akkor is, amikor azokról a kézzelfog­ ható értékekről szóltunk, amelynek líránkban éppen „kijózanodásnak” , válságbajutásnak, változásnak a pozitív következményei . . . Örülünk ennek a szép művészi fejlődésnek.” „A mélyet még mélyebbre ásom, mert a magasba, messze vágyom. Föl, föl az egek peremére, az olthatatlan örök fénybe. Dénes György, az „ Új Szó” -ban így fogalmazta meg az új költők indítékát: „Sok dolgozó kezében megmozdul a toll. A cél, hogy örömének, jövőbe vetett hitének ezúton is kifejezést adjon.” Ez a megállapítás egyúttal Dénes György költészetének legjobb meghatározása is. Költészete nem elsődleges talajból fakadó lírai élmény, csupán a pártosság, az öröm és a lelkesedés egyik módja. Költészete ennek megfele­ lően konstatáló líra, megelégedetten megállapító öröm. Majdnem minden verse a jövőbe tárulkozik, de jót csak ott alkot, ahol a múltból lendül neki a mának. „Amerre nézek — látó szemmel, minden a munka dicsősége: gyár, gép és betonút, kövér rozsnak vetése” Ezekben az években a művészi alkotást a fizikai munkához hasonlítva értékel­ ték, s úgy vélték, az irodalmat feladatként, munkateljesítményként is létre lehet hozni. A Fáklya irodalmi pályázatának értékelésében (1952. 3. sz.) olvassuk: „A pályázat megmutatta, hogy népi demokráciánk nemcsak a munka területén nevel élenjáró dolgozókat, hanem tollat ad a fiatalok és öregek kezébe, hogy épülő új rendünkről, a szocialista haza szeretetéről, gazdagon kitáruló életünk lehetőségeiről, építő törekvéseinkről és békeharcunkról versben és prózában egyaránt valljanak fiatalos hittel és lendülettel, sok versünk foglalkozik békeharcunk kérdésével. Az idősebb jelentkezők inkább a sötét és keserves múltra tekintenek vissza, a szegény­ ség és megaláztatás, a kizsákmányolás emlékeit idézik.” A versekre kiírt pályadíjakot egyébként kezdő költőink nyerték: Dénes György Gyurcsó István, Szücs Béla. 88 �A szlovákiai magyar irodalomra az ötvenes elején jellemző volt mind a szocia­ lista országokban ekkor általában uralkodó sematizmus és dogmatizmus, mind a kezdetlegesség és a provincializmus. A változást, megoldást az ideológiai képzettség elmélyítésében, a dolgozókkal való közelebbi megismerkedésben látták. A második verseskötetről Gály Olga: Hajnali őrségen c. kötetéről a kritikusok ezt állapítják meg: „A költő hiányos életismeretét sokszor jelszavak mögé rejti. Ilyen verse a Milliós toborzó. Ebben a versben nem sikerült pátosszal pótolni az életismeretet, így verse sematikus, jelszavas vers lett, elvont fogalmakkal, költői képek nélkül.” A hiba kijavítását pedig így képzelték el: „Első kötete arra kötelezi, hogy ismerje meg az országot. Verseinek szűk tartalmi keretét tágítani kell. Tanulmányozza verseinek hőseit, hogy közvetlenebbül írhasson róluk. (Fáklya, 1953. 686. 1.) A születő új irodalmunk bölcsőjénél Dénes György, Gály Olga mellett ott találjuk Gyurcsó István munkásköltőt is. Szókimondó, merész és bátor. Elsősorban verseinek mondanivalójával hat. A mélyből jött, a szegénységből, a nyomorból, hogy a szocia­ lizmus hajnalhasadásával megváltozott társadalomban a felszabadult ember kereset­ len, közvetlen szavával formálja verssé dolgozó népünk, a proletariátus érzéseit, gondolatait. Ezzel a szlovákiai magyar költészetben külön helyet vívott ki magának. Gyurcsó köteteiben (Versek, Termő időben, Percmutatók) meglep a téma — és élménygaz­ dagság. Ennek a költőnek van miről írnia, az alkotásra legtöbbször igazi, átélt él­ mények késztetik, sarkallják. A múltra emlékezni nála: törvény. „Nem voltunk rosszak, csak a szegények búja, baja feszegette szívünk. Káromkodás férgei rágták mélyre a sebet és dideregtünk. Testvéremet durván bokán rúgtam, ha néki jutott a nagyobb kenyér. S amíg jajgatva, féllábon ugrált, elejtett kenyerét megettem én.” Gyurcsó jól tudja, hogy jó verset csak kiérett mondanivaló eredményezhet. „Hazajöttem: Ó, ölelj magadhoz! Mutass utat a további harchoz; hogy önmagamban győzzek a bajon; mert a győzelmet nagyon akarom. Itt akarok lenni ember, magyar!” (Szülőföldemhez tartozom) Amikor a magyar falvak éjjelébe beleüvöltöztek a szirénák az emléket így őrzi meg: „Megy a vonat, ráng, riad a két tehén, karikához kötött kóckötelén. Társam oly szelíden — alig hallom — csittít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerült vándorok, ülünk a vagon kapujában, jövőnk, holnapunk egén nincsenek csillagok. — Hazát cserélek! Hol az én hazám?! Milyen törvény ül rajtunk ostobán?” Megrendítő érzékeltetése ez a burzsoá nacionalizmus szülte ezernyi kis magyar tra­ gédiának. Gyurcsó nagy érdeme, hogy ezeket a tegnapi fájásokat versbe foglalta: dokumentálta. De a ma csendéletéről is plasztikus képet fest. „Mindegy most, szelet vagy karéj, Mindnyájunk asztalán kenyér domborul hóabrosz alatt, hol eddig hiányzott falat és árpalepény volt soron . .." Ez az új kenyérszelő élet a szerelemnek is új ízt ád: „Azt akarom, hogy felvidámítson, munkára serkentsen a szerelem.” 89 �„Ha mellém ülnél, még elmondanám, hogy tegnap reggel az eső után egy kis csikó lába eltörött; futott, futott és nagy örömében nem látta a bajt s az út gödrében elterülve, bután felnyögött.” A harmadvirágzás első érleltjei közé tartozik Bábi Tibor is. Már az ötvenes évek elején feltűnt merészen dobbantó, harcos költészetével, s kezdettől fogva eredeti egyéniségének, a sémától elütőnek látszott; s rövidesen ő lett a legnépszerűbb cseh­ szlovákiai magyar költő. Az akkori költők közt Fábry is őt tartotta a legtehetsége­ sebbnek, a vox humana folytatójának. Nála az élmény erején dől meg minden. „Írj igazat! Írj egyszerűen, hamis póz és pátosz nélkül. Versed magától megszépül, s olyan lesz mint a fiatal fa, mely él, virágzik, nap felé tör, akkor is, ha nem akarja.” Ars poeticájának megfelelően ő az egyetlen, akinél a témaindítás a tegnapi neural­ gikus pont utórezgéséből fakad. Olyan kényes kérdésekről énekelt, amelyek még akkor elevenre tapintóak voltak. „Magyar vagyok, magyar, ki hazájában is hontalan volt, kit két ország is megtagadott. Köszönöm forrón a pártnak, mely visszaadta méltóságom — jogot és hazát adott . . .” „Itt van, ez itt a te hazád! hol minden fűszál ismer téged, s a nép — bármi nyelven beszél — mégis, mégis ez a te néped . . .! Nem a régi rabszolga nép! Egymásra tőrt, gyilkol nem ragad. Kéz kezet fog. Épít serényen, békés, büszke, boldog és szabad! Ilyennek akartad régen, álmaidban ilyennek láttad. Álmod valóra vált, s büszkén vallod magad a nép fiának . . .” A szabadságot, érettséget, szocializmust, emberséget, közösségi szolidaritást szebben, igazoltabban nem énekelhette volna meg költő. Bábi nem hunyt szemet semmi felett: a ma nehézségeit csakúgy nem kerüli el, mint a tegnap sebeit. Nála „kemény kő­ párna a jelen”. Szépek és igazi belső átéléstől fűtöttek Bábinak a néppel való teljes összeforrottságát mutató versei is: A dolgozó nép hű fiaként vallja magáról a költő: „A népé vagyok és — tettben, vágyban, minden kis szóban, rejtett gondolatban, s mindent megkapok már, mert magamat, egész valómat régen odaadtam.” A proletár nemzetköziségből fakadó népisége alkalmassá teszi a költőt arra, hogy költői programjába a haladó emberiség egész múltjából minden maradandó értéket felöleljen: „Pannoniustól József Attiláig, ami szép, minden az én örökségem. Görög bölcsektől, Lenintől tanulok, s megférek mindenütt jó békességben.” 90 �Bábi Tibor első kötete: Ez a te néped (1954.) felkeltette a figyelmet, a második: Hazám, hazám (1955) pedig nagy eseménynek, irodalmi körökben szenzációnak szá­ mított, eredetisége és eszmei mondanivalója folytán. Bábi későbbi költészetében is a gondolati líra uralkodik; társadalmi, filozófiai, hazafiság, internacionalizmus, költői és nemzeti öntudat áll újabb köteteinek középpontjában. Válogatott versei 1968-ban, Se elevenen, se holtan címmel jelentek meg. Bábi mellett főként Ozsvald Árpád tűnik ki az első lírikus nemzedékből. Ember­ szeretet, szerénységet sugárzó költészete faluról hozott élményekből táplálkozott: „ . . . egyszerű szavakkal beszélek, ahogy beszélgetnek a parasztok (Csak egyszerű szavakkal) Verseim hangját, — hogy tisztán szóljanak — a dolgozó nép adja meg nekem (Vadvirágok) A társak közül ő volt az egyik, aki legsikeresebben állta ki a költészet próbáit. Négy önálló verseskötele jelent meg: Tavasz lesz újra (1956), Júdása én nem lehetnék (1959), Földközelben (1965), Laterna Magica (1967). Ozsvald a néptől kapta erejét, a néphez való mély és törhetetlen ragaszkodása tette és teszi őt igazi költővé. Ozsvald leghatékonyabb, legjellemzőbb kifejező eszköze ma is a költői kép maradt. Felhő száll: szürke folt, az ég tengerén magányos csónak Este a fal alján Mint üveggyöngyöket csitri lányka a múlt emlékeit fűzöm láncba. Ozsvald Árpád költészetéről Kovács Kálmán ír találóan. (Kritika 1967. 8. számában.) Három fiatal költő címen (1954) Ozsvalddal és Török Elemérrel közös kötetben tűnt fel Veres János rimaszombati költő és műfordító. Első önálló verseskötete, az 1955-ben kiadott Ifjú szívem szerelmével olyan költőt mutat be, akinek a legjellem­ zőbb tulajdonsága a lelkesültség, az emberi jóság és a jövő iránt érzett határtalan bizalom. Veres János lelkesültsége elsősorban egyéniségéből, lelki alkatából fakad. Ebből a versesgyűjteményből árad: egy ifjú szív szerelme a szép és jó: az élet, a szocializmus, a bátorság és az irodalom iránt. A nemrég megjelent második köteté­ nek, a Tüzek és virágok-nak a címe ismét rendkívül találó. A kötetről Turczel Lajos írja: „Tüzek és virágok verseinek nagy része azt mutatja, hogy Veres János életszem­ lélete, a valósághoz való értelmi és érzelmi viszonyulása felnőtt komolysággá s férfi­ szenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és oko­ kat kereső szemléletté nemesedett. . . Az új kötetben is töretlenül megőrződött, meg­ őrződhetett: az emberi jóság hite, vágya és akarata... Veres verselése kétségtelenül sokat gazdagodott, izmosodott. De korántsem érte el még azt a fokot, amelyet tőle már szeretnénk: a művészi önkonómiát és kiegyensúlyozottságot, a versanyag és for­ málóeszközök feletti biztos uralmát. . . ” A paraszti sors mélyéről indult el Csontos Vilmos, akinek első verseskötete még 1932-ben jelent meg. Azóta is a falu költője maradt: verseiben a parasztélet gondjátbaját, csöndes örömeit és fájdalmait énekli meg. Ha végig olvassuk válogatott versgyűjteményét, a Kell itt a szó-t, azt látjuk, hogy Csontos költészetébe szinte bele­ épült az elmúlt harminc esztendő. „A költő sorsa ez: dalolva Járni, könnyesen, meg nem értve, S csorbult hittel, egyre remélve Menni és naponként rátalálni A szenvedésre.” 91 �„Ma költő vagyok, lantot pengetek, Pislogó tűzre venyigét rakok. Holnap a gyalupadnál görnyedek, Aztán nyár jön, s arató vagyok.” Csontos Vilmos költészetéről Fábry Zoltán írja meg az igazságot. „Csontos költői érdeme: az őszinteség és egyszerűség. Ahol az eredendő adottság ellen vét, ott tör­ vényszerűen kisiklatja a verset. . . Csontos élményszegénysége költészetének szín­ képét bizonyos fokig elszürkíti. Ahogy eltávolodik kézzelfogható élményeitől, úgy szürkül pátosszá a verse is. Régi versei; élményversek. Kezdő szerelmi lírája, majd tollat, kapát és gyalut válogató mondanivalója a legjobb, mert realitás. Új versei himnikusak, általánosítok, a sorokat itt-ott optimista-görcs lazítja. . . Amit Csontos Vilmostól fejlődése érdekében kívánunk és várunk, az nem más, mint élménygaz­ dagság, élménykihasználás és így versgazdagítás...” (Fábry: Harmadvirágzás) Cson­ tos Vilmos válogatott gyűjteményét 1968-ban Csendes lobogással címen adta ki a Madách Könyvkiadó. Zala József egy táj, egy kis országrész költőjének mutatkozik be. Zala kiegyen­ súlyozott, szemlélődő, leíró költő, nem eléggé lírikus egyéniség. Családi költészetéből pedig példás harmónia, szerénység és igazi férfiszeretet sugárzik. A Csallóközi úlravaló, A két Duna között című kötetei egy dinamikus hajlamú költő jóra, szépre nevelő szándékát tükrözi. A kötetek számos szonettet őriznek. A Pestről származó Monoszlóy Dezső csak az ötvenes évek közepén közeledett a szlovákiai magyar irodalomhoz. Első kötete: Egyszer élünk (1959) elég hűvös fo­ gadtatásban részesült, de ma már egyike a legaktívabb lírikusainknak. Újabb kötetei: Virrasztó szerelem (1965), Töltésszimmetria (1965), Csók (1966). Az említett költőkhöz tartozik még Farkas Jenő, akinek önálló verseskötete: Csendország (1965 címmel jelent meg. Ide sorolható még Rácz Olivér is, akinek igen impozáns és rendkívül népszerű verseskötete 1958-ban Kassai dalok címmel jelent meg. A felszabadulás utáni líránkban tehát Dénes György, Gály Olga, Gyurkó István. Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, Veres János, Monoszlóy Dezső, Zala József és Török Elemér jelentik az indulást, és jelölnek egy évtizedes fejlődési szakaszt. A magyarság politikai és kultúrális helyzetének rendezése után irodalmunkban a líra bontakozott ki leghamarább. Az első évtizedben tehát a líra mutatta a leg­ biztatóbb fejlődési ütemet, annak ellenére, hogy művelői kivétel nélkül új emberek­ ből, kezdő költőkből kerültek ki. 1952 és 1953-ban egy-egy lírai kötet látott napvilágot, 1954-ben kettő, 1955-ben pedig négy. 1955 után a kötetek száma csökkenni kezd. 1956-ban már csak két ver­ seskötet került kiadásra. 1957-ben pedig már egy sem. „Ennek okát tényekkel bizonyíthatjuk,” — írja Turczel Lajos Írások mérlegen című könyvében: „Irodalompolitikánkat és könyvkiadásunkat 1950 és 55 között nagy­ fokú jóindulat és a művészi követelményekkel szemben tanúsított engedékenység jellemezte. Örültünk minden kimondott és írott szónak és nem méricskéltünk aggá­ lyosan, nem osztályoztuk szigorúan — a súly és külső szépség szerint — a maradandóság igényével elhangzott szavakat sem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1950— 55-ös évek még a sematizmus virágévei v olta k ... A mi irodalmunkban nem működik teljesen hiánytalanul és hibátlanul a rostarendszer sem. Irodalmi életünkből — a harmadvirágzás kezdete óta — hiányzik az az intézmény, amely egy automatikusan működő, magasabb szintű, finomabb rostarendszer feladatát kellene ellátnia: az iro­ dalmi alap. . . Az a lírai antológia, amelyet a jelen pillanatban a fellépő költőnem­ zedék számára olyan fontosnak tartunk, természetesen nem pótolhatja teljesen az irodalmi alap szerepét.” A harmadvirágzás úttörői csak később eszméltek rá azokra a súlyos fogyatékos­ ságokra, amelyek munkájukat, termésüket jellemezték. A kijózanodás, kijózanítás kissé túlságosan is töményen jött számukra. Lírikusaink költészete valahogy eldugult, elapadt, hangjuk elrekedt és keserűvé, pesszimistává vált. 92 �A kijózanításoknak, a kegyetlen önismeretre-döbbentéseknek sorozatában végül eljött a XX. kongresszus is, amely kimondta azt a nagyon sokszor jó szándékúan eltitkolt igazságot, hogy a szocializmus építése sem mentes a tévedésektől és nehéz­ ségektől — és ezt a tényt sem a politikai, sem az irodalmi életben nem szabad el­ hallgatni, nem szabad letagadni. És ekkor jött az igazi kritika, művészi elemzés — elsősorban Fábry „Harmadvirágzás” -a és „Kevesebb verset, több költészetet” című írása — amely biztató és buzdító jellege ellenére is ugyancsak mellbevágott. A kelle­ metlen igazságokat beolvasó kritika volt ez. Később nemcsak az irodalmi alkotásokkal szemben támasztott követelmények és igények nőttek, hanem a művek művészi színvonala is emelkedett. Különösen vonat­ kozik ez a lírára, és azon belül is a legújabb nemzedékek, indulóknak a produkció­ jára. „Lírai utánpótlásunknak már négy-öt olyan költője is van, akinek termésátlaga felülmúlja az eddig kiadott verskötetek átlagos színvonalát” — írja Turczel Lajos (Írások mérlegen, 104 1.) 1956 körül tűnik fel a szlovákiai magyar sajtóban az újabb költői nemzedék: Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor és Tőzsér Árpád. Az induló fiatal költők adják ki 1958-ban a „Fiatal szlovákiai magyar költők” című antológiáját. „Nyolcan vannak: a legfiatalabb nemzedék, a harmadvirágzás első érleltettjei..." A fiatalok antológiája egyformán és egyszerre jelent örömet és csalódást. A csa­ lódás természetes következménye a felfokozott várakozásnak: azt hittük, csoda tör­ ténik, a szorongás és a riadalom túlkompenzáltan szeret oldódni. Fiatal, induló köl­ tők nem jelenthetnek és nem hozhatnak, de létük, tényük a líraélet válságfordulóján mindennél nagyobb hitelt és realitást jelent. Ezért öröm, és ezt nem kisebbítheti a mérlegelés objektív eredménye.” (Fábry Zoltán: Harmadvirágzás) Turczel Lajos előszavának tanúsága szerint, a nyolc fiatal költő „származás és műveltség tekintetében is közel áll egymáshoz: munkás-paraszt és népi értelmiségi szülők gyermekei, főiskolai hallgatók (5), tanítók (2) és újságíró (1). Kiindulópontjuk a falu, a magyar falu. „A magyar nyelv sorsának történelmi biztosítéka, tegnap és ma egyformán: a falu, a nép. A magyar nyelv itteni sorsa a magyar falun áll vagy bukik. Csallóköz, Palócföld, Gömör, a Bodva-part, a nyitrai nyelvsziget és Bodrogköz falvai rejtik és őrzik a kincset: a nyelvjövőt.” A szlovákiai magyar költők léte és jövője a szlovákiai magyar nyelv sorsától függ. Az antológiában Gyüre Lajos „A Tarca-parti fűzfához” beszelve, érzékelteti a költő, a nyelv és a nép egyazonos, egymásba folyó szerepét. „Mi vagy te, öreg Lombtalan? Hány vihar tépte ősz fejedet? És mivégre állsz ott magad, meddig tartod még őrhelyed? Földet kötsz, ős humusz talajt! De ha fiakat nem hozol, és leomlik a Tarca-part, magad vagy, s a víz elsodor!” Fecsó Pál a faluhűség viszahúzó, megkötő erejéről ír. Versében a falusi legények és a tanító új viszonya, egy megváltozott élet bizonyítéka. Egy falusi tanító ennél többet nem adhat, nem mondhat. Ez maga a maximum: népszolidaritás, szicialista példa — frázis nélkül. „Hatan az ágyra férnek, kettő az ablakon trónol, a padlón ül, akinek már egy cseppnyi sem jutott a jóból. Jó így együtt a kis szobában, szíveink közelebb jutnak, ellocsogunk földről, leányról, 93 �míg a percek halkan futnak. Néha bor nélkül, dalra gyújtunk, meg — megrezdül a kályhacső, velünk dalol a Hold az égen s halkan ketyeg az idő. Majd könyvet visznek, elköszönnek, keményen megrázzák kezem, nem mondom, de tudják, érzik, hogy őket nagyon szeretem.” Kulcsár Tibor már többet mer: az életfilozófia hangját próbálgatja. Még nincs egyéni világszemlélete. Erőssége a tájfejtés. Egyik legjobb verse az „Éjjeli utazás” . Simkó Tibor „Pólusok” című kötete 1967-ben je le nt meg. A kötetet kísérő szövegben a következőket olvashatjuk: „Programszerű makacssággal épp a legkötöttebb hagyo­ mányokat követi. Nem elég, hogy régi formákban gondolkodik, hanem sokszor, mintegy mutatvány­ ként, egy-egy ismert, klasszikussá érett és nehezen megismételhető formához nyúl kíváncsian s így egy kicsit az előd attitüdjét is átszippantja a maga költészetébe. Mi az mégis, ami jellemzővé, Simkó-verssé tesz egy-egy ilyen kísérletet? Első­ sorban az, hogy minden megoldott forma mélyén ott dübörög a költő robosztus ereje.” Az eddig tárgyalt költőktől hangvételben és hangszerelésben, versformában és mondandóban Simkó Tibor elkülönbözik. Formaművész. „Jó lesz a bús, könnydús anyaföld melegén, hazaérve hallani zsongani a sást, csengeni víg patakon, mondják bajnokaként felszállni s csillagos égre s fényt, fényt szórni, reményt, végig a szent sarakon! Mert amiért ezerévek rendjén hullani kellett, békét hirdet a hant, féltve borulva fölém, a száz nép álmai összefonódnak a Duna mellett ős-örök itthoni táj véres, drága ölén.” Ez a Simkó vers a magyar költészet (A tegnap elégiája) Duna-vallomásait gaz­ dagítja. Zs. Nagy Lajos versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséből. Első önálló kötete az Ének a tisztaságról (1964). Második verseskötete: Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége, Egri Viktor szerint „ünnepe” . E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodik: „Tűrhető tüzekben pörkölődünk; angyalaink bocsánatkérő arccal ütlegelnek, finom csipesszel, ájtatos hümmögéssel tépik a nyelvünk Fájdalmunk kivirágzik, mint az eperfa, s mézédes, füstös szitkokat terem. (Purgatórium) „A nyolcakból még ketten vannak: Cselényi és Tőzsér. És ezzel új fejezetet kez­ dünk. Bennük látjuk és tudjuk e nyolcas kar két vezérszólamát, szólistáját. Ők azok, akik ez indulást summázzák és művészi hittel igazolják. Cselényi a kötet elején és Tőzsér a végén egymásra hangolt nyitánnyal és záró akkorddal szinte öszefogón ke­ retezik az együttes egészét.” (Fábry: Harmadvirágzás, 218. 1.) 94 �1958-ban a „Fiatal szlovákiai magyar költők” című antológiában tűnt fel Tőzsér Árpád, s azt ott bemutatkozó nyolc költő közül az irodalomkritika már akkor is őt tartotta legtehetségesebbnek „A világgá — tágulás pattanó dinamikája — a leülepedettség ellenszere — a képelevenséget szinte belénk marja. A gesztus-mondatok plasztikus hűsége a férfimozdulat világlendületét realizálja” — írja róla Fábry Zol­ tán. (Harmadvirágzás, 216. 1.) Tőzsér Árpád első önálló verseskötetére jó néhány évet várt az olvasók költé­ szetkedvelő része. 1958-ban — amikor a fiatalok antológiája, s abban Tőzsér 18 verse is megjelent — Tőzsér nek már volt annyi versanyaga, hogy egy karcsúbb kötet kitelt volna belőle. A költő katonáskodása és a közismert kiadópolitika következtében az első Tőzsér-kötet csak 1963 derekán kerülhetett a közönség elé „Mogorva csillag” címmel. A kötetben több mint tíz év termése fekszik, ennek ellenére is a kialakulás, forrás kötetének tekinthetjük. A kötetben a szuggesztív önjellemző verseken kívül (Férfikor, Lángpiros arccal, Keseredetten, Kárhozat, stb.) számtalan olyan önélet­ rajzi vonatkozást s családtörténeti utalást találunk, amelyekből teljes lírai önéletrajz és családi krónika állítható össze. „.Mogorva csillag, apám, bocsáss meg, bocsásd meg zordon kegyetlenségem, de hogyha téged beszéllek, mondom magam is, a te életed éltem. Az lettem én is, mogorva csillag, testem parancsol írnom, elégszem, víg ösztönökkel nem szaporodtam. Apám, örököd nehéz, de élem.” (Mogorva csillag) A kiadó jegyzete a szlovákiai magyar irodalom „dühöngő fiataljának” nevezi Tőzsért, s nem ok nélkül. Smaragd makkosban vadkan csörtet, tapodva rengőn a szűz földet. Nincsen erkölcse, csak vad vére. Nincs könyör benne — szeresd érte. Amennyit szűköl, annyit tombol, s mindig napfényes rétre gondol. De ha kijön a rengetegből, kerekre tágult szemmel eldől. Nem tud betelni a csodával, hogy még van rét, és van madárdal. S rohanna, futna ő is arra, a felismert „kell” visszahajtja: Hogy majd örökre elhagyhassa, csörtet vissza a vérbe, gazba. 95 �A Mogorva csillag szerzője született realista költő. Realizmusa azonban nem a fény­ képező és empirizáló realizmus fajtájából való. Ez a realizmus konok elszántszággal fenyegeti a valóságra kövesedett burkot és a „lemállott takaró” alól kíméletlenül önkínzó őszinteséggel tárja fel a „nyers való” , a sima felszín alatt vajúdó „kúszált és tépett ideghalmot” — írja róla Turczel Lajos (Írás és szolgálat, 204. 1.). A kötet anyagának nagy része, legalább négyötöde az „illyési korszak” szülötte. Ennek a korszaknak hatása észrevehetően átnyomult az új hatásokat is tükröző Fémek ideje ciklusba is. E kis terjedelmű ciklus nagy erejű, de felerészben még heterogén felépítésű és összetételű verseket tartalmaz. A Kettős űrben (1967) című Tőzsér-kötet széleskörű irodalmi vitát és elismerést váltott ki. Tőzsérnek irodalomkritikai és publicisztikai tevékenysége is jelentős. Erőteljes és színes riportjain s a Hétben közzétett és termékeny vitát kibontakoztató, szen­ vedélyes vitacikkein kívül több olyan figyelemre méltó recenziója, irodalomkritkai, irodalmi- és kultúrpoltikai írása jelent meg, amelyek érzékeny tollú és határozott ítélőképességű esztétát és publicisztát igérnek. Elméleti írásainak gyűjteménye: Az irodalom valósága. (1970) Tőzsérrel együtt jelentkezett a nála szertelenebb és szélsőségesebb Cselényi László, aki az utóbbi években nem publikál újabb verseket. Két verseskötete: Keselylábú csikókorom (1961), Erők (1965) a modern formákkal való kísérletezés, a világirodalom legújabb áramlataiba való kapcsolódás szándékát bizonyítja. Cselényi László ahhoz a költőtípushoz tartozik, amely nem elégszik meg azzal, hogy intim érzéseit és gondolatait alkalmilag eldalolja, de tudatosan arra törekszik, és belső erőitől hajtva arra kényszerül, hogy ötletének problémáin, önlelkének for­ rongásain keresztül a nemzedékére vagy egész korára jellemző életérzést, világhoz való viszonyulást is kifejezzen. A korkifejező szándék és indulat Cselényi költészeté­ nek alapvető vonása. De Cselényinek több olyan verse is van, amelynek ő az egye­ düli alanya és tárgya. Ilyen például a kötet címadó verse: a Keselylábú csikókorom, a Metamorfózis, vagy a Vándordal. . . . szervusz világ, isten veled kis házikó, ahol születtem, rét, folyó, én már örökre elmegyek, az is lehet, többé talán sohasem halljátok híremet. S mentem, szédült a föld velem, tájak jöttek meg emberek, keringőzött a kék világ, s éreztem, néha megremeg a föld, a híres rónaság mérföldcsizmás lábam alatt, (Vándordal) Az útkeresét, amelyről a Legenda az ifjúság vizéről című nemzedékversében beszél, az ő heves újítástörekvését, formakeresését is jól példázza: Töpreng az ifjú szenvedély, markában érzi a tavasz minden kegyét, a szenvedést, az örömet, a bút, dalol, zokog, ábrándozik, köszönti a szép, sugaras tavaszt, s nagy kételyek között keresi, hol az út. Az önarcképet és fejlődésképet nyújtó versek között a Próbaszüret a legerőteljesebb, a fiatalok antológiájában Számadás címen szerepelt. A vers önerejét, tüzét az az ars poeticaként megfogalmazott hivatástudat képezi, amelyhez a próbálkozó költő a költőiség kételyeivel viaskodva eljutott: Ember vagyok, küzdenem kell végig a harcot, rímmel, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni markot, rügyfakasztó ritmusokkal kényszeríteni a csatára, irtani a dudvát, a gazt, magot dallal csalni kalászba. Az élet rossz, a sors gonosz, de az ember, a fejlett állat, azért lobbant föld sorából fénnyé, ésszé, azért von vállat istenre is, mert van hite megváltoztatni a világot! Cselényi költészetének legimponálóbb vállalkozásai, útra indító kötetének legfigye­ lemreméltóbb darabjai: a mai ember életérzését kifejezni akaró nagy verskompozí­ ciók (Nap-ének, Kárhozott nemzedék, Énekek éneke), és a szerelmi témákat feldol­ gozó terjedelmes lírai-epikai költemények (Virág Anna, Csallóköz virága). Az élet- 96 �érzést kifejező versek közül a Nap-ének, fogyatékosságai ellenére is, lenyűgöz, fel­ kavar és magával ragad. C selényi fel tudja tárni a mai ember életérzésének, világhoz viszonyulásának filozófiai és érzelmi komponenseit. Az utóbbi években ismét új lírikusok tűnnek fel: Gál Sándor, Tóth Elemér, Batta György, Bárczi István. A „nyolcak” antológiájában még nem szerepelt, de 1964. óta mór több kötetet is adott ki a hatvanas évek egyik legtehetségesebb költője, Gál Sándor. Ő is modern költői formákkal és szabad versekkel kísérletezik. Verseskötetei: Arc nélküli szobrok (1964, Napéjegyenlőség (1966), Szabad romlás (1969), 1968-ban lírai motívumokban gazdag elbeszélésgyűjteménye jelent meg Nem voltam szent címmel. Gál Sándoréhoz hasonlóan modern versformákkal és életszemlélettel találkozunk Tóth Elemér versesköteteiben: A halak a mélyben úsznak (1965), Ketten (1966). Batta György: Virágot nyit a puskacső című verseskötete 1965-ben jelent meg. Friss költői nyelven és üde, bájos képekben formálja meg Batta György a gondola­ tait. Eredeti képei alkalmasak rá, hogy a megszokott témákat megfrissítsék, új köntösbe öltöztessék, így egyénítve a v ilágot a költő lelke és akarata szerint. Van verseiben valami fiatalos szertelenség, de ez többnyire már ebben a kötetben is költői merészséggé szelídül. Egy gyermekien tiszta és őszinte emberi lélek vall itt önmagáról, és kíván az embereknek, a világnak harmóniát. Az elmúlt húsz év lírai reprezentánsai költeményeiből 1966-ban Szélkiáltó cím­ mel lírai antológia jelent meg. Líránk legújabb hajtásának vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy egyre nagyobb tért hódítanak a modern kifejezőeszközök, szemben a hagyományos, realista-roman­ tikus stílussal. A legfiatalabb költő nemzedék: Aich Péter, Keszeli Ferenc. Kmeczkó Mihály, Kulcsár Ferenc, Mikola Anikó, Németh István, Szitási Ferenc, Tóth László, Varga Imre és Bari Károly költészetét szintén a modern kifejezési eszközökkel való kísér­ letezés és a korszerű életszemlélet jellemzi. Egyszemű éjszaka címmel (1970) fiatal szlovákiai magyar költők antológiát jelentetnek meg. A borítólapon ezt olvashatjuk: Az „Egyszemű éjszaka — viszonylag hosszú várakozási idő után — most egy új poétacsoportot indított útjára, mely (ha a költők életkora eltérő is) a csehszlovákiai magyar költészet legfiatalabb nemzedéke . . . De annyi tény, hogy ez antológiában nyújtott teljesítményükkel olyat alkottak, ami mindenképpen figyelemre méltó és vitára sarkalló. Formakultúrájuk, világlátásuk és kifejezési módjuk költőnként más­ más, és művészi alapállásuk merőben eltér az előző nemzedékétől.” Az Egyszemű éjszaka bevezetőjében Tőzsér Árpád így elemez: „Tóth László versében (Történelemkönyv saját használatra) az egyszemű éjszaka metafora a mitológiabeil Küklopszot idézi, de antológia-címmé emelve, kilenc fiatal költő verse elé állítva általánosabb, gazdagabb jelentést nyer. Egyszerre fejez ki hitet és nihilt, re­ ményt és reménytelenséget, magányt és közösség utáni vágyat. Az utána következő versek az éjszakát egyfajta társadalmi gyökerű magány, az egyetlen szemet pedig a költészet jelképévé emelik. S ebben a magányérzésben s a költészetbe vetett hitben egységes ez az egyébként eléggé heterogén csoport. Verseikről szólva vizsgálódásaink kiindulópontja legyen most ez a homogénségük és heterogénségük . . . Az ő verseiben hiába keresnénk „osztályharcos, világnézeti vagy politikai” prob­ lémákat, de bármilyen egyéb irodalmon túli szándékot is, magányuk feloldását kizá­ rólagosan a szótól, a költészettől várják. Tóth László és Németh István verseitől csak módszerben különbözik Aich Péter és Mikola Anikó. Míg emezek költészete valóban a „jel és szándék” lehetséges ta­ lálkozása, addig az ő versviláguk tudatosan szerkesztett. A meglepő az, hogy világuk a megszerkesztettség ellenére is magány, ember-nélküliséget sugall. Kmeczkó Mihály magánya pl. egy embertelen „holdtájban” objektivizálódik. Aich Péter verse is a holt tájat revelálnak, csak ebből a tájból még a „kövek” is hiányoznak. Ha Aich Péter verseiben a természet csak emlék, Mikola Anikó költészetében annál inkább valóság. Mikola Anikó versei az antológia „jó tettei” , nagy műgonddal és szuvereni­ tással készült alkotások. 97 �Egri Viktor bírálata alapján Mikola Anikó a kötet legegyénibb hangú, már köl­ tőnek mondható jelentkezője. Az éjszaka dala című versének néhány, tiszta, költői sorát idézem: Utaimon árnyékok sietnek, csendes völgy kígyók fészke lett. A fényt a gyökerekbe rejtem, ne lásd, a keselyűk hogy születnek, hogy lesznek kövekből tigrisek, fűszálakból bilincsek, sziromból dárdahegy. Gyíkok sebére mérget öntök, lezárom szelíd szemüket. Minden ritka kis otthont felégetek és felgyújtok minden hallgatag tetőt. Bezártam kapuimat, Ne keress bejáratot. Ez most az én birodalmam. Mikola Anikó költészete emberközpontú, félelmeket és emberféltést találok benne — ezért nem hangol le, inkább megrendít helyenként tragikumával: Nem vagy te só nem vagy kenyér keserűbb vagy a józan reggeleknél átnézel az almafák fölött s a hegyek lehajtott fején. Most téged is elért a tél s a méreg még töményebb forrásod vizében. (Szerelem) Az adekvát szó keresése, plusz egyfajta lázadás jellemzi Keszeli Ferencet, Tóth Lászlót, Varga Imrét és Kulcsár Ferencet, Reszeli Ferenc lázadása a legtakaratlanabb, de nem fogalmilag, hanem groteszk képekben realizálódik: mert nem látod az aszfalt alatt a folyót s nem tudod hogy pacallevest mérnek minden pillér mögött. (Apróbb lázadások) Groteszkjei sokkal szomorúbbak, mint mesteréé, Ladányi Mihályé, mint ahogy kivertsége is más jellegű. Varga Imre magatartása hasonló: nem egy eszme, hanem valami fátumszerű passzivitás jegyében ironizálja hősét (azaz önmagát). Varga Imrének tudatosan vá­ lasztott életformája a passzivitás. Versei nem a filozófiai általánosítások segítségé­ vel, hanem kizárólag a tapasztalás útján közelednek a társadalomhoz, világhoz. S itt, ezen a ponton haladja meg őket Tóth László. Alaptörekvése neki is a magány benépesítése, azaz poetikus feloldása, de ő — szemben társaival — nem az egyetlen lehetséges feloldásra esküszik. Tóth L. költészetére jellemző még az egymás mellé rakott ellentétek. Eredménye: felfokozott dinamika, mozgalmasság, a tárgyaknak olyan állandó zuhogása, amelyek során a képek egymást hatványozzák, helyzeti ener­ giájuk egységes áramkörbe kapcsolódik, s végül is a költő egyetlen magánya a világ több értelműségében látszik feloldódni. Az Egyszemű éjszaka különben olyan verseket tartalmaz, amelyek 1969. előtt íródtak, s azóta a jelentkezők legtöbbje modorossága javát levetve, előbbre lépett. A Versbarátok Körének idei, minden bizonnyal legvitatottabb könyve Mikola Anikó: 98 �Tűz és füst között c. kötete lesz. Mikola önálló kötetét teszi az olvasók asztalára. Azóta bizonyára valamennyien megismerték a tavaly tavasszal oly csillagszerűen feltűnt — nálunk évekkel fiatalabb — Bari Károly lírája. Egyszerű vallomásának néhány sorát idézem: „Olyan verseket szeretnék írni, amelyek napjaink gondjáról, az emberekről, ró­ lam, az eltitkolt és a világ elé tárt vágyainkról, egyszerű örömeinkről, szép vi­ rágokról szólnak.” Bari K. fajtája évszázados szenvedéseiből és kötöttségeiből nem letörtséget sző csillagálmodozásaiba, hanem szabadulni akar tőlük, visszavágyik ugyan emlékei közé, de köti, előre küldi a jövő testvéreit. Bari Károly ismeri a helyét a világban, rögzíteni tudja szédületeit — lírája az új magyar költészet legnagyobbjaihoz kötődik, ami korántsem jelent tegnapit, s utánzást — írja róla Egri Viktor. A szimplán, fogalmilag felmutatott ész eltűnt a mi fiatal költőink verseiből is. De ha „felszívódott’ költészetünk anyagába, a „személytelenbe” , akkor verseik nem érthetetlenek, csak megértsük „irodalmibb” kritikát igényelne, mint az eddigi szlo­ vákiai magyar irodalomkritikai gyakorlat. Hogy az Egyszemű éjszaka c. antológiában bemutatkozó ifjú költők igazi költői egyéniségekké fejlődnek-e, azt majd tehetségük és az idő dönti el. Az Egyszerű éj­ szaka megjelenése sokáig gyöngyöző vitát kavar, ahogy ez megtörtént 1958-ban A fiatal magyar költők antológiája kiadása idején is. Időszerűnek és hasznosnak talá­ lom a fiatal tehetségek támogatására irányuló olyan írásokat, polemikát is, mint A fiatal költészetért, Fiatal költőké a szó, Fiatalok avatása, Veszélyek, buktatók. Nem hiányzik tématámogatásukra irányuló őszinte, a jó tanács sem: Szeretném fiatal költőink figyelmébe ajánlani — ha még nem ismernék — Andrej Voznyeszenszkijnek a Verses posta ciklusa előszavában írt sorait: ,,A formalizmus, a cifrálkodás: hülyeség. A vers legyen olyan, mint a modern épület: logikus konstrukciójú, csupa fény, könnyedség, mélység, legyen egészen az embernek való!” Azért idézem itt Voznyeszenszkijt, mert a fiatal szovjet költőnemzedék közt őt tartják a „legköltőibb” költőnek; az ő „csiszolt, zárt ,tiszta szerkezetű költészete” példaképe lehetne a mai fiatal lírikusainknak is. És végül: a költő nem ír a maga kedvtelésére — csupán önmagának.” (Egri Vik­ tor) A csehszlovákiai magyar költészet a cseh és szlovák költészettel vállvetve telje­ síti azokat a feladatokat, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésében a kul­ turális forradalomban és a békeharcban reá hárulnak. Emellett tükrözi a csehszlo­ vákiai magyar etnikum sajátos nemzeti arculatát és népi kultúráját, ápolja, fejleszti anyanyelvünket, a magyar nyelvet, Irodalmunk ugyanakkor az egyetemes magyar irodalom szerves része, amellyel nyelvi és hagyományközösségben, hazánk szocialista irodalmával pedig tematikai és eszmei közösségben van. Irodalmunk (költészetünk) nyelvi tisztaságát és korszerűségét éppen a magyarországi irodalommal (költészettel) való kapcsolat bizonyítja. Ezenkívül irodalmunk vállalja a híd, a kölcsönös közvetí­ tés szerepét a szlovák, a cseh és a magyar irodalom között. Mindez csupán betekintés, ízelítő a „Harmadvirágzás” csehszlovákiai magyar lírájába. Ezt az utat igazán érzékelhetővé, érthetővé, azonban a művek olvasása teszi, s közben kialakul bennünk az a meggyőződés, amelyet a nagy olasz költő, Petrarca így fejez ki: „A könyvek barátaim: társaságuk végtelenül kellemes.” 99 �k ö rk é p Félszázadik emlékplakett Megyénk kulturális életének egyik szép, felelősségteljes küldetése a Madáchkultusz ápolása. Ennek jegyében kerül sor minden esztendőben — a filozopter-költő halálának évfordulója táján — a róla elnevezett emlékplakettek kiosztására. Az idén október 11-én, a Karancs Szálló mozaiktermében — hagyományosan meghitt hangu­ latú emlékest keretében — dr. Boros Sándor, a Nógrád megyei Tancás elnökhelyet­ tese adta át az 1971. évi Madách-emlékérmeket. Farkas András festőművész, balassagyarmati rajzpedagógus a megye szellemi arculatának formálásában évtizedek óta betöltött szerepe elismeréseként részesült e kitüntetésben. Ormos Tibor személyében a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igaz­ gatója kapott emlékplakettet, kinek jelentős érdemei vannak abban, hogy Nógrád megye — és kiváltképp székhelye — az elmúlt évtizedekben sok, rangos képzőmű­ vészeti alkotással gazdagodott, és hogy 1945. után Magyarországon Salgótarján ka­ pott először Madách-szobrot. Paku Imre irodalomtörténész, a Látóhatár olvasószer­ kesztője elsősorban Madách-tanulmányai, valamint a Palócföldhöz fűződő munkássá­ ga révén érdemesült az emlékéremre. Pétervári István mint színházigazgató részesült elismerésben, egy olyan színházé, amely fő részese az „egyéb Madách-drámák” rene­ szánszának s elosztatni törekszik azt a tévhitet, hogy a Tragédia költője „egyműves” drámaíró. (A Veszprémi Petőfi Színház a közelmúltban mutatta be Madách Csak tréfa című vígjátékát s Pétervári István éppen a premier előkészületei miatt nem vehette át személyesen a kitűntetést.) A Madách-emlékplakettet — mint kultúrális, művészeti díjat — 1964-ben ala­ pította a Nógrád megyei Tanács. Azok jogosultak az elnyerésére, akik átlagon felül tesznek a Madách-hagyomány ápolásáért, az életmű népszerűsítéséért illetve a megye szellemi felemelkedéséért. Első ízben — tekintettel a centenáriumi ünnepségekre — huszan kapták meg. Azóta — az ideit is beleértve — hét alkalommal harminc pla­ kett került kiosztásra, tehát eleddig összesen ötvenen mondhatják magukénak ifj. Szabó István szobrászművész alkotását és a velejáró diplomát, amelyet Czinke Ferenc festőművész Madách-portréja díszít. A félszázból tizenhatan élnek a megyében s művészeti, tudományos, közművelődési munkásságuk elismerése e díj. Nyolc külföldi Madách-fordító valamint irodalomtudós birtokában van emlékplakett. Az ötven ki­ tüntetett író vagy költő, tizenegy irodalomtörténész, nyolc képzőművész, hat szín­ házi szakember (rendező, dramaturg, színművész) tizenketten pedig a kulturális élet egyéb területein fejtenek ki — e plakettel is — elismert tevékenységet. A hagyománytisztelet e megnyilvánulása — bízvást remélhetjük — serkentő, ösztönző erejű s a jövőben is kellemes gond lesz odaítélni a Madách-emlékérmet az arra érdemesek számára. Cs. B. 100 �Honismereti irodalmunk Az 1971-es év honismereti tevékenységének több említésre méltó eredménye született a megyében. Ismertetésük jóleső érzéssel tölthet el mindenkit, aki egy kicsit is szívügyének tekinti a múlt haladó hagyományainak ápolását és azoknak a jelen formálása terén való minél hatékonyabb felhasználását. Legelsőként a megye munkásmozgalmának számottevő résztvevőiről összeállított életrajzi lexikont említhetnénk (Nincs élőbb holtjainknál. Életrajzok a Nógrád megyei munkásmozgalom harcosairól Szerkesztette: Belitzky János — Szabó Béla, Salgótar­ ján, az MSzMP Nógrád m. Biz. és a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum kiadása, 1971.), mely a megyében úttörő jelentőségű kiadvány. Régi szükséglet, hogy méltóképpen legyen megörökítve azoknak a tevékenysége, akik tettek valamit a szocialista Magyarország felépítéséért és akik már eltávoztak sorainkból. A kötet ezeknek állít emléket, elmondva róluk mindazt, amit az írásos dokumentumok lap­ jairól és a még élők visszaemlékezéseiből egybe lehetett gyűjteni. A kötet szerkesz­ tői vállalták a kockázatot, amely szükségszerű velejárója az ilyen jellegű összeállí­ tásoknak. Azt ugyanis, hogy a rendkívül szerteágazó, nagyszámú munkatárs bevo­ násával lefolytatott anyaggyűjtés ellenére is kimaradhatnak egyes személyek, illet­ ve egyes fontosabb életrajzi momentumok. Ők azonban jól látták, hogy „az igazi feltárás, a szélesedő kutatás még csak most kezdődik” — mint ahogyan az előszóban írják — „azt várják ettől a munkától, hogy új és új adatok kerüljenek elő, éppen azoktól, akikhez szól ez a könyv.” A feldolgozott személyek betűrendben történő ismertetését jól egészíti ki a Függelék, ahol közlik azt a néhány dokumentumot, mely a megye területén műkö­ dött egyes pártszervezetek és szakszervezetek vezetőségét tartalmazza, valamint azokat a jegyzékeket, melyeket az ellenforradalmi rendszer rendőri és bírósági szer­ vei állítottak össze a munkásmozgalomban résztvevő, s emiatt vád alá helyezett személyekről. A kötet jól áttekinthető (bár egyes vonatkozásokban nem világosan tagolt) szerkezete, a függelékek és a képmellékletek jól segítik elő a példaképeink életére vonatkozó adatok felhasználását. A kötetben szereplő személyek tevékenységének hátterét plasztikusan mutatja be egy másik kiadvány (Dokumentumok a Nógrád megyei bányászok életéről és harcáról 1919—1944. Összeállította: Csabai József, Salgótarján. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum és a TIT Nógrád megyei szervezete kiadása, 1971.) Az MSzMP Nógrád megyei bizottsága archívumának közelmúltban elhunyt vezetője több, mint száz eredeti dokumentumot gyűjtött egybe, legnagyobb részben a Párttörténeti Intézet archívumából, de akad jónéhány olyan irat is, melyet a megyei pártarchívum, illetve a Nógrád megyei Levéltár őriz. A válogató szerencsés kézzel tárta fel mind­ azokat a jelentéseket, leveleket, beadványokat, melyek a salgótarjáni medence bá­ nyászainak viszonyait a lehető legsokoldalúbban mutatják be: a bányászok élet- és munkakörülményeit, munkabéreinek alakulását, megmozdulásait, az ezeket követő megtorló intézkedéseket egyaránt — egészen a bírósági ítéletekig. Már más alkalommal is említést tettünk arról, hogy az ilyen jellegű forráskiad­ ványok mindennél alkalmasabbak egy-egy kor levegőjének felidézésére és ezzel a problémák jobb megértésének elősegítésére. Mindezeken kívül — mint erre a kötet előszava is céloz — a közölt dokumentumok további adatokkal bizonyítják mindazo­ kat a megállapításokat, melyeket a közelmúltban megjelent kötetek, a bányász­ munkásmozgalom történetét bemutató mű és a Nógrád megye történetének III. kö­ tete tartalmaznak. Az oktatásban és az ismeretterjesztésben is nagyszerűen használ­ ható munka arra irányítja a figyelmet, hogy ilyen és hasonló kiadványok további megjelentetésében érdemes fáradozni. A kiadó megyei múzeumi szervezet, továbbá a megyei levéltár távlati tervei azt mutatják, hogy belátható időn belül sor is kerül olyan forráskiadványok megjelentetésére, melyek a megye történetének egy-egy kor­ szakát eredeti dokumentumok bemutatásával világítják majd meg. 101 �Új műfaj megjelenését hozza honismereti irodalmunkba az alapításának 100. év­ fordulóját a közelmúltban ünneplő salgótarjáni megyei kórház jubileumára készült munka (Habonyi Zoltán: A Palócföld egészségének történetéből 1826—1969. Salgótar­ ján. A megyei kórház kiadása, 1971.) A művelődéstörténet ritkán feldogozott ágáról, a gyógyítás történetéről szól megyei viszonylatban. Sokoldalúan mutatja be a megye népességének életkörülményeit, egészségügyi ellátottságát a feudalizmus utolsó év­ tizedeitől kezdve a kórház 100 éves jubileumának időpontjáig. Mindvégig figyelemmel kíséri a megye gyógyító intézményeinek, a balassagyarmati, pásztói és salgótarjáni kórházaknak fejlődését is és nyomon követi azokat az intézkedéseket, melyeket a mindenkori kormányzat, illetve ennék helyi letéteményesei tettek az egészségügyi helyzet javítására, és amely intézkedések a kapitalista viszonyok közepette a helyzet lényeges javulását sosem eredményezték. Igyekszik emléket állítani azoknak az or­ vosoknak is, akik sokat tettek a megye lakosságának egészsége érdekében. Részle­ tesen szól a közelmúltról, és a jelenről, bemutatja végül a megyei kórházat úgy, ahogyan az a jubileum időszakában létezett és működött. Jól összeválogatott válto­ zatos képanyaga szerencsésen egészíti ki a talán néha túl sok adatot tartalmazó, de ennek ellenére olvasmányos kötet mondanivalóját. Külön említést érdemel a munka jegyzetanyaga, mely tudományos igénnyel mutat rá megállapításainak, adatainak lelőhelyére és így az egész munka bizonyító erejét, hitelességét növeli. Örömmel nyugtázhattuk, hogy a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola ezévben is megjelentette honismereti szakkörének kiadványát (Irodalmi emlékek nyo­ mában Nógrád megyében. V. Szerkesztette Leblanc Zsoltné, Salgótarján, 1971.) A so­ rozat, mely 1967. óta kitűnő lehetőséget adott tehetséges diákoknak ahhoz, hogy a szokványos iskolai dolgozatok feldolgozási módját és terjedelmét messze meghalad­ va — a szakkörvezető tanár irányításával készült — munkáikban rámutathassanak irodalmunk nagyjainak a megyéhez fűződő kapcsolataira, úgy látszik, egyelőre nem folytatódik tovább. Az eddig megjelent füzetek értékelése még várat magára, ezúttal csak annyit érdemes megemlíteni, hogy az itt megjelent dolgozatoknak döntő szere­ pük volt abban, hogy sikerült feleleveníteni számos helyi hagyományt, erre a közvé­ lemény figyelmét felhívni, felfrissíteni továbbá irodalmunk nagyjainak helyi vonat­ kozásaival kapcsolatos ismereteket és nem utolsósorban említést érdemel, hogy mindezeknek az eredményeknek számos látható jele, emléktábla is megszületett az elmúlt évek folyamán. Mindezeken túl ez a sorozat — amellett, hogy számottevő mértékben járulhatott hozzá a tanulóifjúság tevékenységi körének egészséges kiszé­ lesítéséhez, hiszen elsajátíttatta a közreműködőkkel a legfontosabb módszertani kész­ ségeket, melyek a honismeret műveléséhez elengedhetetlenek — sok jól használható, értékes hagyomány továbbélését, megőrzését tette lehetővé. Az eddig elmondottak kiegészítéseképpen érdemes még megemlíteni, hogy az ismertetett művek egyike sem került könyvárusi fogalomba: az életrajzi kiadvány és a dokumentumkötet terjesztésével a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága foglal­ kozik; az egészségügy történetét feldolgozó munka a salgótarjáni kórháznál szerez­ hető meg, az irodalmi emlékeket bemutató füzetek — ha még nem fogytak ki telje­ sen — a salgótarjáni Madách gimnáziumban érhetők el esetleg. De mindegyik könyv megtalálható a megye valamennyi könyvtárában és így remélhető, hogy a bennük foglalt értékes ismeretanyag akadálytalanul válhat a megye közkincsévé. Schneider Miklós 102 �Három antológia — három műfaj Ahol a sziget kezdődik A válogatás tizenhárom fiatal prózaíró egy-egy elbeszélését tartalmazza. Nem indultak közös programmal, alkatukban, életszemléletükben sem sok a rokon vonás Indokolatlan lenne ezért akár az idősebbek normáival, akár egymással mérni őket. Ajtony Árpád írását nem értem. Mózsi Ferencet, Tóth Bálintot és Nádudvari Annát más írásokból erősebb tehetségeknek érzem, mint amit itt közölt novelláik mutatnak. Dobai Péter aforizma-füzérei még nem állnak össze műfajjá, etüdöknek sem nevezhetők. Olyan „akkordokat” és olyan „futamokat” játszik, amikből azonban rendkívüli muzikalitása és virtuóz tehetségre következtethetünk. Ungváry Rudolf kiforrott íráskészséget mutat, de problémalátása erőtlenebbnek látszik. Vámos Miklós próza-miniaturái okosan, jól megírt darabok, de túl erős bennük a didaktikus jelleg. Igazi szellemet izgalmat és jó szórakozást jelentenek a többiek: Bereczky László, Csalog Zsolt, Csapiár Vilmos, Csörsz István, Munkácsi Miklós és Ördögh Szilveszter novellái. Érdemes róluk külön-külön, részletesebben is szólni. Bereczky László egy diáktörténet ürügyén mutatja meg hogyan torzul el egy mikroközösség s benne az emberek egy olyan Rend, olyan Hatalom szorításában, amely idegen tőlük, amit nem értenek. Bereczky erénye, hogy a gazdag gondolati anyag nem csábítja meditációkra, filozofálásra. Mondanivalóját a történet rejtett jelentésévé tudja tenni: semmilyen szándékoltság nem zavarja meg a gyerektörténet naiv-romantikus hangnemét. Feltűnően erős jellemábrázoló készsége is. Gesztust és gondolatot, modort és indulatot egyszerre lát az emberben, de a részletek finom rajza, hangsúlyozása sehol nem fordul naturalisztikus részletességbe. Rangos prózaírót ígér ez az elbeszélés. Csalog Zsolt háborúk-viselte parasztemberekről, parasztasszonyokról ír meg­ rázó riportokat — Móriczra, Sánta Ferencre emlékeztető hangon. Minden beszélge­ tésben egy regény szinopszisa sűrűsödik. A tájnyelv árnyalatait nem érzékelő olvasó számára monotonnak hat a stílus, de minden beszélő külön jellem, s mindegyik más-más látószögből villantja fel századunk tragikus évtizedeit. Bravúros tömörítőkészsége ellenére azonban egyoldalú tehetségnek tűnik Csalog Zsolt. Ahhoz, hogy jó regényt, jó novellát is olvashassunk majd tőle, Krúdy intését kellene megszívlelnie. „Párbeszédet könnyű írni. Azt hall az ember eleget. De jól leírni valamit, élővé varázsolni az élettelen tárgyakat; a beszélni nem tudó anyagnak hangot adni, ahhoz már tehetség kell.” Csalognak van tehetsége. Csapiár Vilmos, akinek a novelláskötet óta Lovagkor címen külön kötete is megjelent, a legfiatalabbak legtehetségesebbjei közül való, s ezt sokan leír­ ták már. Elbeszélésének „elvből” nincsen története, mert szerinte a. „nemtörténésnek is jelentése van.” Szubjektív oka is lehet, de én jelentést nem találtam ebben az írásban. S ha nem ismerném ars poétikáját, nem is keresnék. Úgy fognám csak fel, mint „tollgyakorlatot” , tudatos és nagyon lelkiismeretes előkészületet az izgalmasabb, nagyobb írói feladatok elvégzésére. Csörsz István hősei a családból kiűzött, a társadalomba (állami nevelőintézetbe; beilleszkedni nem tudó kamasz gyerekek. Olyan társadalmi környezet áldozatai, amelyben az elvetemült kis gazember s az emberséget mindenáron megtalálni és megőrizni akaró gyerek ugyanarra a sorsra vannak predesztinálva: hozzáidomulni, hozzátorzolni ahhoz az élethez, ahonnan csak egyfelé vezet már az út, az alvilágba. Csörsz társadalmi mondanivalója egyértelmű. A Nagy Közösség sem biztonságban nem érezheti magát, sem nyugodtnak lelkiismeretét addig, amíg a periféria társa­ dalma — a ma gyerekeiből — utánpótlást kap, újratermelődik, amíg vannak társa­ dalmunknak olyan fertőző „mikroklímái” , ahol a legtudatosabb emberi akarás, a legszebb emberi érték is pusztulásra van ítélve. De a társadalmi mondanivalón túl nyilvánvalóan személyes vallomás is ez a novella Csörsz Istvánról. Az emberséget, az értékeihez méltó világot kereső novellahősben — úgy érzem — magáról vall. Ezzel az írásával — bízvást mondhatjuk — maga mögött hagyta a perifériát. Az irodalmi élet perifériáját feltétlenül. 103 �Az antológia egyik legsikerültebb, legszínvonalasabb írását Munkácsi Miklós írta. Inkább kisregénynek nevezném, mint novellának. Főhősében, Tamásban, korunk kamasz-hősét rajzolta meg, meglepő lélektani hűséggel, rokonszenves elfogultsággal. Nem vagyok érzéketlen művészi erényei iránt, de talán meg fogja nekem bocsátani, ha írásában elsősorban a rendkívüli pedagógia értéket, s a didaktika célokra Való alkalmasságot emelem ki. Tamásban az önnevelés korszerű, szép példáját látom, s azt is mondhatnám, a szocialista önnevelés hősét. Mert ebben a fiúban nemcsak a vágy elpusztíthatatlan, hogy „nagy ember” legyen, de elpusztíthatatlan fizikai és erkölcsi ereje is abban a küzdelemben, amit önmaga megvalósításáért folytat. Végül Ördögh Szilveszter Vénember c. elbeszélése érdemli meg, hogy külön felhívjuk rá az olvasó figyelmét. A vénember történetében itt is egy félévszázad tör­ ténelme sűrűsödik bele — drámaibban, önkonomikusabban komponálva, mint a ha­ sonló feladatra vállalkozó Csalog Zsoltnál láttuk. A novella mondanivalóját mégsem a vénember alakja hordozza. Elbeszélését előbb türelmetlenül, majd egyre több meg­ értéssel, részvéttel egy fiatal egyetemista — az unokája — hallgatja, s ebben a szenvedélyes odafigyelésben, ebben a hol felháborodó, hol elérzékenyülő magatartás­ ban fogalmazódik meg Ördögh Szilveszter írói-emberi ars poetikája. Az a gondolat, hogy saját magunkat is, készen kapott történelmünket is csak úgy érthetjük meg, s csak akkor alakíthatjuk, ha a múltat emberközelből próbáljuk megérteni. Előde­ inknek önmagukkal és a világgal vívott küzdelme: reményei, törekvései, hibái és tévedései mutathatják csak meg a történelem emberi arcát. (Magvető. 1971.) Rivalda 69—70. Az 1969—70-es színházi évad legnagyobb sikereit a tv is elvitte mór a közönség­ hez, s nem maradt adós értékelésükkel a kritika sem. S éppen ezért, mert sem a bemutatás, sem a műbírálat nem feladata már ennek a recenziónak, tanulságosnak ígérkezik, ha az antológia kapcsán színműirodalmunk néhány aktuális kérdését ele­ mezzük. Miért használtam a színműirodalom kifejezést a drámairodalom helyett? — ha nagy általánosságban kívánjuk jellemezni a kötet kilenc darabját, műfaji sokfélesé­ gük tűnik szembe — ez a sokféleség azonban nem gazdagságot jelent. Nem arra mutatnak példát, hogy hányféleképpen lehet megvalósítani a dráma elvét, hanem, hogy hányféleképpen lehet megkerülni azt. A kilenc darab közül — szerzőik szán­ déka szerint is — csak négy, Cseres Tibor, Németh László, Illyés Gyula és Szakonyi Károly műve sorolható a hagyományos drámai műfajok közé, s e négy közül is csak kettőnél találkozunk pontos műfaj-megjelöléssel: Illyés tragédiája, a Tiszták és Sza­ konyi komédiája, az Adáshiba esetében. Érdemes elgondolkodni: vajon véletlen-e, hogy éppen ez a két darab aratta a legnagyobb sikert. Nem akarok ezzel a klasszi­ kus szabályok örökérvényűségére szavazni a formaújító törekvésekkel szemben, hiszen Illyés is, Szakonyi is szabadon kezeli a formát. De éppen az ő példájukon felbátorodva megkockáztatom: a tragikum illetve a komikum elvének felhígításával vagy teljes elvetésével lehet-e maradandó színpadi művet alkotni? Vagy másképpen: amikor hiányérzetünk marad egy-egy színmű vagy tv-játék megtekintése után, nem azt az egyértelműséget hiányoljuk-e, amelyet a konfliktusoknak csak tragikus vagy komikus feloldása adhat? Tudom, sokak szemében maga a kérdés is esztétikai konzervatizmusra vall, az itt felmerülő kérdéseket mégis ebből a felfogásból igyekszem megközelíteni. Az említett arányok (kilencből csak kettő nevezehető műfajilag tisztának) — úgy érzem híven tükrözik színműirodalmunk egészének helyzetét: nem szűkölködünk eredeti színpadi művekben, de igazán érdekes, időtálló drámánk ritkán születik. Nem írható ez természetesen azoknak a szerzőknek a rovására, akiknek ez nem is volt céljuk, de a választott műfajon belül maradandót alkottak. Gyurkó László Lenin — oratóriumára, és Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című játékára gondolok itt elsősorban. Érdemes azonban azokat a műveket közelebbi vizsgálódás tárgyává tenni, amelyek a „dráma” műfaj-megjelölést viselik, ideértve az ún. dokumentumjátékokat is, amelyekben a drámai szerkesztés ill. jellemábrázolás elvei tettenérhetők. Cseres 104 �Tibor Barbár változatok c. művére, ill. Pálfy Kazimír és Taar Ferenc dokumentumjátékaira utalok. Németh László „intellektuális drámáját” a némethi életmű egészé­ ben lenne csak méltó vizsgálni, Az írás ördögé-vel ezért most nem foglalkozom Cseres Tibor darabja nemcsak azért kívánkozik fejtegetésünk elejére, mert a kö­ tet ábécé-rendjében is első helyen áll, hanem mert a Barbár változatok mutatja a legmélyebb összefüggést a drámai műfaj válsága a társadalmi-történelmi állapo­ tunk problémái között. Talán azért is olyan szembetűnően, mert tragédiának készült Miért is nem lett igazi tragédia? A Barbár változatokban a humánum és az erőszak ütközik meg egymással, ennek az ellentétnek az írói felfogása jelenti a mű világnézeti alapját. Az alapellentmondás a legnagyobb tragédiákéval rokon, csírájában hordja a tragikus végkifejletet. Hiszen ha cselekvő hős a humánum képviselője, szükségszerűen erőszakhoz kell folyamod­ nia, hogy érvényre juttassa a humánumot. Etikailag paradox tette az uralkodó jog és erkölcs értelmében feltételenül bűnnek minősül, s mint bűnösnek — bűnhődnie kell. Cseres Tibor tehát a tragédia klasszikus követelményeit is kielégítő kollízióra épített, s ha mégsem érezzük sikeresnek az eredményt, annak okát a dráma más réte­ geiben, a szerkesztésben vagy a jellemek rajzában kell keresnünk. Cseres főhőse, Dombi kétszer öl. A társadalmi háttér rutinos szerkesztéssel, fi­ noman megrajzolt fő- és mellékfigurákkal szervesen illeszkedik a két halálos ütés pillanat közé, logikailag is, érzelmileg is előkészítve — magyarázva a második gyil­ kosságot. Miért drámaiatlan mégis ez a végzetes cselekvés? Ügy gondolom, nem is kell a szerkezet formai-technikai kérdéseibe bonyolódnunk, mert Dombi alakjának vázlatos elemzése is megmutatja, hol apad el a drámai feszültség, mielőtt elvezethet­ né a nézőt a tragikus katarzisig. Dombi kétszer is öl, de mind a kétszer szándéka ellenére! „Áldozatai feletti íté­ lete mindkét esetben igazságos, de ennek az igazságnak nem a következményekkel számoló ésszerű-etikus döntés szerez érvényt, hanem olyan cselekvés, amelyet bár jogos, de a tudat kontrollja alól felszabadult, tehát véletlen következményeket kihí­ vó, s így a jellem etikai magatartása szempontjából nem értékelhető indulat vezet. S mint ahogy nem lehet tragikus hős az, aki akaratától függetlenül — vagy annak ellenére — válik egy ügy áldozatává, annak a jellemnek a bukása sem indíthat tra­ gikus részvétre, amelyiket bár tiszta és önzetlen, de pillanatnyi felindulás irányít. Gondoljunk akár Brutus vagy Hamlet, akár Borisz Godunov vagy Bánk példájára. Végzetes tettüket nemcsak igazságuk, de végzetük tudatában is teszik. Éppen a koc­ kázatnak a vállalása, a győzelem vagy megsemmisülés alternatívájának elfogadása az, ami jellemüket kivételessé, drámai nagyságúvá emeli. Cseres hőséből pedig ez a tudatos kockázatvállalás hiányzik! Dombi nemcsak hogy, nem eléggé „különös” jellem ahhoz, hogy drámai hős legyen, de az író — egy dramaturgiailag kritikus ponton túl is — hangsúlyozza drámaiatlanságát. Mielőtt a második véletlen gyilkosságot elkövetné, az egyik szereplő próbára teszi: úrrá tud-e lenni „erkölcsi ösztönein” , képes-e megőrizni nyugalmát, ha ostoba erőszakkal kerül szembe. És Dombi állja a próbát, hogy halálos ütése nemcsak külsőleg tűnjék majd véletlennek, de akara­ tával — tehát jellemével! — ellenkezőnek is. Tettének következményéért, „bukásá­ ért” azért végül is csak sajnálni tudjuk, s nem tudunk felindulni, megdöbbenni, felháborodni miatta. A hétköznapi és az esztétikai „drámaiság” fogalmának lényeges különbségéről van itt szó, vagy másképpen: a „hős” kétféle — a „mártír” és a „tragikus jellem” kifejezésekkel jelölhető — jelentéséről. Miért érezzük mindezek ellenére nemcsak izgalmasnak, de aktuálisnak, rólunk szólónak is a Barbár változatokat? Mert Dombit, ha tragikus hősnek nem is, de „ko­ runk hősének” érezzük. Bármily közhelyszerűen hangzik is, ki kell mondanunk: Cseres darabjának dramaturgiai „buktatói” mögött egy történelmi helyzet s egy abból következő világkép illetve etikai magatartás problematikussága rejlik. Annak az élethelyzetnek a problematikussága, amelyben az ember egyfelől szűkebb közösségé­ nek nyugalmi helyzete, következésképp az egyéni perspektívák gazdagsága, másfelől viszont az emberiség egészének súlyos ellentmondásokkal terhelt állapota, s az előbbi­ nél tágabb értelmű perspektíva bizonytalansága határozza még. A publicisztika nyelvén: arról az ellentmondásról van szó, amely társadalmunk belpolitikai konszoli- 105 �dáltsága s a nemzetközi politikai élet kiélezettsége között feszül. Mindennapi szem­ lélői vagyunk a világban pusztító erőszaknak, de objektív történelmi meghatározott­ ságunkból következően tehetetlenek vagyunk ezzel a nem közvetlenül bennünket érintő erőszakkal szemben. Tiltakozásunk csak elvi — erkölcsi lehet, gyakorlati cse­ lekvésünket nem bízhatjuk morális reflexeinkre. Az egyéni, az elszigetelt cselekvés ilyen helyzetben szükségszerűen kudarcra van ítélve, bármilyen igazak s nemesek is indítékai. Be kell érnünk azzal a hittel — s meggyőződéssé kell ezt magunkban fej­ leszteni —, hogy éppen belső nyugalmunk megőrzése, s elszigetelt perspektíváink megvalósítása jelentheti csak történelmi távlaton az emberiség egész fenyegető erő­ szak elleni harc leghatásosabb formáját. A Barbár változatok — jóllehet a magánélet szférájában — olyan szituációban mozgatja főhősét, amelynek éppen érzékenyen megragadott történelmi reális-tartalma teszi őt drámaiatlanná, nem pedig az írói tehetség fogyatékossága. Ezért érezzük ezt a művet minden dramaturgiai gyengesége ellenére is jelentős, sikeres és értékes alkotásnak. Másfajta problémát vetnek fel a dokumentumjátékok. A drámaszerűséget számonkérni rajtuk — említettem már — indokolatlan lenne, ha nem tapasztalnánk minduntalan szerzőik módszerében a tragikus illetve a komikus effektusok tudatos alkalmazását. Figyelemre méltó kivételt — erre utaltam korábban — Gyurkó László Lenin, október c. oratóriuma mutat, Pálfy József és Kazimír Károly A magyar kér­ dés-e és Taar Ferenc Nap a város felett c. darabja azonban megsínyli a műfaji bi­ zonytalanságot. Míg A magyar kérdés szemléletes bizonyítéka annak, hogy központi drámai hős nélkül a legsúlyosabb történelmi konfliktusok is csak egy epikus ese­ ményszál epizódjai maradnak, Taar Ferenc dokumentumjátéka, a Nap a város felett eszmeileg és dramaturgiailag benyolultabb kérdéseket is érint. Érdemes vele többet foglalkozni. A Nap a város felett Debrecen felszabadulásának eseményeit idézi fel, s hőseinek máig vezető életútja az új Magyarország negyedszázados történelmét sűríti bele. Taar Ferenc nem akart drámát írni. Darabját „dokumentumjáték és improvizáció­ nak nevezi — minden kritikusi kötözködést előre is elhárítva ezzel. A Gulyás család sorsának ábrázolása, s különösen László jellemrajza azonban több dráma lehetőségét is magában rejti. Önként adódik újra a kérdés: miért nem valósulhatott meg egy sem belőle?! Egyszerűnek tűnik a válasz: a dokumentum-jelleg miatt. Azok a helyzetek ugya­ nis, amelyekben Taar Ferenc hősei mozognak — drámaiatlan helyzetek. A felszaba­ dulás egész Magyarországon — Debrecenben is! — a magyarságtól függetlenül létező történelmi erő hatása volt, s így tipikusan olyan élethelyzeteket teremtett, amelyek­ ben a személyiség meg volt fosztva a drámai küzdelem lehetőségétől. Nem „hirte­ len hőstetteket” követelt már a történelem, hanem realitás-érzéket, kitartást, opti­ mizmust, lelki és szellemi rugalmasságot, a hamis politikai és nemzeti tudat átfor­ málását — vagyis olyan belső küzdelmet, amelynek a valóság adott ellentmondásai­ ban döntő szerepe már nem lehetett. S mivel — ha lényegesen más tartalmakkal is — de a belső és külső konfliktusok fáziseltolódása jellemezte a konspirációs perek idejét csakúgy, mint 1956-ot (az adott pillanatban senki sem értette, hogy mi történik), könnyen belátható, hogy a darab nagy lehetőségei, egyre súlyosodó tragikus kollíziói a dokumentum-szerűséghez ragaszkodó írói módszer miatt sikkadtak el. Hogy Taar Ferenc ezt érezve sem mondott le mondanivalója drámai megformálásáról, azt a konfliktusok erőltetettnek ható túlzsúfolása bizonyítja. A nemzedéki ellentétre gon­ dolok. (Jellemző, hogy itt jut döntő szerephez az improvizáció!) A darabbeli Rendező fordul Gulyás Lászlóhoz: Rendező: „Mi volt a véleménye arról, hogy ártatlanul becsukták?” . László: „Tévedésnek tartottam. Ha kivégeznek, akkor sem gondoltam volna arra, hogy bűn áldozata lettem.” Rendező: (széttárja karjait): „Félelmetes vakság!” László: „Maga könnyen beszél!” Rendező: (kíméletlenül): „A viselkedését kutatom. A maga generációjának nagy fe­ lelősségét.” 106 �És amikor László megkérdezi tőle, hogy „kinek a nevében beszél” , a történelmietlen válasz végképp kioltja, hamis meditációval idegen közegbe viszi a már különben is erejüket vesztett ellentéteket. A Rendező tudniilik így felel: „Az egyik generáció kérdez, a másik válaszol. Vagy hallgat.” László majd a vita hevében „kivágja magát” , büszkén vállalva, hogy nemzedéke minden vaksága, tévedése mellett is hinni tudott, s vádolja az új generációt, amiért erre a hinni-tudásra képtelen. Nem érdemelne említést ez a hamis okoskodás, ha László oldalán nem maga az író állana. Megjegyzésünk ezért már nemcsak a módszert, de az írói szemléletet is érinti. Vannak ugyanis olyan feszültségek társadalmunkban, amelyek az idősebbek és fiatalabbak viszonyában jutnak felszínre, s olykor ez generációs problémának is tűnhet. Különösen, ha felerősítik ezeket szülők és gyermekek vagy vezetők és be­ osztottak kapcsolatában meglévő személyes-szubjektív konfliktusok. De egészen más természetű a probláma, amelyet Taar Ferenc jelez: a nemzedékek egymással szem­ beni történelmi felelőssége. Ez a nemzedéki ellentét — fikció. Minden történelmi helyzet nyomon követhető évszázados folyamatok produktuma, folyamatoké, amelyek­ ben az egyes nemzedékek abszolút — de akár kivételes — felelőssége csak egy romantikus, szubjektivista felfogásban merülhet fel. A provokáló Rendező s a tá­ madva védekező László vitája ezért érzem elvileg is, dramaturgiailag is elhibázottnak. Valójában annak a felelősségtudatnak a belső ellentmondásosságáról van szó — Lászlóra gondolok —, amelyik egyszerre érzi saját történelmi szerepének objektív hibáit és szándékának szubjektív tisztaságát. Ilyen felfogásban ugyanazon dokumen­ tumanyag más módszerű felhasználásával ez az ellentét is lehetett volna egy igazi dráma kiindulópontja. Igazi dráma helyett így azonban „csak” egy izgalmas, szóra­ koztató és elgondolkodtató színpadi művet s néhány általánosítható tanulságot kap­ tunk Taar Ferenc dokumentumjátékától. Ezeket a tanulságokat szeretném összefog­ lalni. A dokumentumdráma mindig arra a feltevésre épül, hogy a tárgyául választott történelmi esemény, helyzet önmagában hordja a tragikus kifejlés lehetőségét, s nem kell mást tenni az írónak, mint kellő tömörítéssel, hűen követni az eseményeket. Mint ahogy nem hiszek a drámaiatlan korokban, azt sem hiszem, hogy bármilyen történelmi szituáció önmagában tragikus lehetne. Mindig a szubjektív felfogástól, helyzet-értelmezésétől függ, hogy drámaivá válik-e egy adott körülmény, vagy nem. Az író legnehezebb és legfontosabb feladata ezért soha nem az objektív események reprodukálása, hanem a drámai hős megteremtése illetve újrateremtése. Drámai hőst, a végzet tudatában cselekvő, a győzelem vagy a megsemmisülés alterníváját elfogadó hőst pedig csak tökéletes írói azonosulás teremthet. Olyan író, aki ezt az alternatívát hőse helyzetében maga is elfogadná. Merjük kimondani, nagyon kevés ilyen írónk van, s ezért kevés az igazi drámánk. (Magvető. 1971.) Írószemmel — 1970. A hatalom birtoklásának régi dilemmája — meddig terjedjen a vezetésben az egyszemélyi felelősség és meddig a demokratikus jogok hatásköre — ma minden vállalatnak, minden téesznek, üzemnek, gazdasági és kulturális intézménynek min­ dennapi gondjává vált. És hogy e dilemma feloldására mennyire nem lehet általános érvényű receptet adni, annak bizonyítékául álljon itt két szó — hasonló problémát feszegető — publicisztikai riport tanulsága. Önkényesen választottam abból a 27 írásból, amelyet Nemes György gyűjtött egybe az elmúlt év publicisztikájának legja­ vából. Galgóczi Erzsébet téesz-elnök hőse úgy rendelkezik a szövetkezet jövedelmével, mintha a sajátja lenne. A tagok nemcsak a nyereségrészesedéstől esnek el, de arra is rávehetők, hogy írásban tudomásul vegyék jogos munkabérük „visszatartását” . Egyedi és konkrét ez az eset, de nem véletlen, nem kivételes. A vak bizalom, s a sokakban még erősen élő beteges alázat mindenfajta hatalommal szemben határtalan önzést, úrhatnámságot szabadít fel a gátlástalan erkölcsű vezetőkben — súlyos káro­ kat okozva ezzel nemcsak beosztottjaiknak, de a népgazdaságnak is. S túl az anyagi káron felmérhetetlen az. a politikai veszteség, amit az ilyen kiskirályok a szocialista demokráciának okoznak. Nemcsak azzal, hogy a gyűlölettel, amit önmagukkal szem­ ben ébresztenek, hanem általában a vezetés iránt keltett bizalmatlansággal, ami ra- 107 �gályként terjed az emberek között. Hogy lehet az ilyet megelőzni? Egyértelműnek tűnik: a helyi vezetés demokratizálásával. De vajon ilyen egyértelmű-e ez minden esetben? Galambos Lajos írásában egy rokonszenves agronómus meséli el elbocsáttatásának előzményeit. Demokratikus jogaikkal élve azért mondanak fel neki a szövetkezet tagjai, mert gátat akart vetni a közös vagyont prédává tevő asszonyaik féktelen harácsoló-szenvedélyének. Meddig terjedjen hát az egyszemélyi vezető ha­ talma és meddig a közösség akarata? Galgóczi téesz-elnökét a törvény utoléri. Ga­ lambos agronómusának ügye azonban jogilag fellebbezhetetlen. Erkölcsi érzékünk felmenti az asszonyok ítélete alól, de ez a valóságon mit sem változtat! A kérdés tehát nyitva marad. Paradoxnak tűnhet, de Galambos Lajos épp ezáltal éri el célját. Azáltal, hogy rádöbbent hétköznapi életünknek egy tipikus problémájára, rádöbbent arra, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs módja mindig és mindenütt igazságot tenni. Puszta tények közlésével közéletünknek egy egészségtelen jelenségére hívja fel figyelmün­ ket, hogy józan értelmünkre és igazságérzetünkre apellálva gondolkodásra, esetleg cselekvésre mozgósítson. És — úgy vélem — ezzel igazolja mindenkori aktualitását az a műfaj, amelyet immár hogyományosan írói szociográfiának nevezünk. A válogatás bevezető tanulmányában (A régi Magyarország felfedezésétől az újig) Darvas József azt a kérdést veti fel, mi a magyarázata, hogy a harmincas évek óta először éppen napjainkban éli virágkorát ez a műfaj. Jogos a kérdés, hiszen témák és formák akkor szoktak újjáéledni, ha az őket megteremtő társadalmi-történelmi feltételek is újjáteremtődtek. S ha a harmincas évek és napjaink társadalmi-politikai problémáinak lényeges különbsége nem engedi is meg, hogy ilyen összefüggésekre gondoljunk, van azért, amiben rokoníthatók az akkori népi írók és a szociográfia felé forduló kortársaik. Az ország legégetőbb gondjait érző politikai felelősségtudat­ ban. És még valamiben: a szándékban. Megismerni és megmutatni az ország minden sebét, feltárni az akár tudatosan, akár spontán módon ható visszahúzó erők indí­ tékait, s megtalálni azok legyőzésének módját. De tegyük most a hangsúlyt mégis inkább a különbségekre. A népi író tudta, hogy szándéka szembe kerülhet a hatalom érdekeivel. A ma író-szociográfusa abban a meggyőződésben bírál, tiltakozik, érvel, hogy a közérdek a hatalom érdeke is. Sokan átmeneti műfajnak tartják az írói szociográfiát a szépirodalom és a po­ litikai publicisztika között. Én nem átmeneti, hanem alapozó műfajnak érzem. Helye nem az irodalom és a politika között, hanem a kettő előtt van. Mert a jelenünkről szóló novella, regény, dráma csak akkor lehet esztétikailag hiteles, ha hőse napjaink valóságában él, ezt a valóságot pedig a szociográfus szemével kell előbb meglátnia az írónak. Ugyanolyan szemmel, amilyennel minden vezető köteles körültekinteni — nemcsak a saját portáján, hanem az egész országban — ha döntéseinek politikai felelősségét érzi. Az Írószemmel 1970. legnagyobb erényét abban érzem, hogy ilyen szemléletre tanít. A huszonhét írás ugyanannyi súlyos probléma-felvetés: gazdasági, politikai és szellemi közéletünk kórtüneteinek röntgen-képe és diagnózisa. Egy re­ cenzió keretében természetesen vázlatosan sem szólhatok valamennyiről, de annál inkább szeretnék élni a propagálás lehetőségévle. A legáltalánosabb érvényű kérdé­ seket tartva szem előtt: Erdei Ferenc, Csontos Gábor, Sulyok Katalin, Csák Gyula. Szüts Dénes, Kántor Zsuzsa, Hatvani Dániel, Csurka István s végül a műfaj klasszi­ kusává nőtt Fekete Gyula írását ajánlanám feltétlenül az olvasók fegyelmébe! (Kossuth. 1971.) Kulin Ferenc 108 �Utunk Évkönyv 71 Az „ötágú síp”- ahogyan Illyés Gyula a magyarországi, valamint az erdélyi, szlovákiai, a vajdasági és a kárpát-ukrajnai magyar nyelvű irodalmat egy néven nevezte — egyre harmonikusabban szól, erőteljes, virtuóz dallamokra képes minden szólam. Tradicionális okok folytán a legkiérletebb, legcsiszoltabb hang­ zása — határainkon túl — az erdélyi ágnak, a romániai magyar irodalomnak van, amelyre összességében a korszerűségre törekvés hagyomántiszteleten alapuló szándéka a jellemző. Éppen e „felfedezett” gazdagság nehezíti — sőt számunkra, a „kívülről” tájékozódók számára majdhogynem lehetetlenné teszi —, hogy egy tanulmány keretébe mindenre kiterjedően rendszerezzük e tárgybéli ismereteinket, v agy akárcsak keresztmetszetét is ad juk a „nagy öregeket” , a már több vonulatra szakadt derékhadat és az ígéretes „Forrás-nemzedéket” felsorakoztató, s kiváltképp az utóbbi évtizedben kiteljesedett — erdélyi irodalomnak. E jobbára folyóiratokhoz kötődő irodalom egyik legjelentősebb fórumának, az Utunknak a jubileuma jó alkalom valamiféle számvetésre, hiszen — a szellemi élet ottani kereteinek bővülését jelentő, immár hagyományos — Utunk évkönyvek idei kötetének összefoglaló igényű írásai egy negyedszázadot idéznek, a további fejezetek pedig — az almanach-jelleghez híven — sokszínűségük révén érdemesek a figyelemre. A nemzedékváltás szempontjából szimbolikusnak is tekinthető, hogy a leg­ teljesebb áttekintést az Utunk történetéről „Áramló tendenciák” címmel Marosi Péter, a lap egyik jelenlegi szerkesztője nyújtja, aki Molter Károlynak, a „legmikszáthibb ihletésű írónak, a nagyhírű Erdélyi Helikon egyik vezető személyi­ ségének a fia, Marosi Péter — eredeti megközelítésű — szintéziskísérletnek alapgondolata, hogy , . . .bár e hetilap történetéből magából nem olvashatjuk ki a romániai magyar írásművészet huszonöt évének a teljes történetét, mégis éppen ebből az 1138 számból tudhatjuk meg a legtöbbet erről a történetről. A lap jel­ legénél fogva is: hiszen versek, novellák mellett regényrészleteket is közöl, kiadói újdonságokból; hasábjain zajlanak leghevesebben a nemegyszer súlyos társadalmi összefüggésekbe állítható irodalmi vitáink; ebben a lapban alakult ki nálunk az „irodalmi riportázs” és a korszerű írói publicisztika; ennek a lapnak kellett a legérthetőbben kifejeznie, mit jelent a mai romániai írásművészet egységes eszmei koordinátáin belül, a szocialista Románia valóságáról szólva és fejlődésén mun­ kálkodva, folytatni a magyar irodalomtörténet egyetemes hagyományait is.” Marosi Péter nem periodizál a szokványos módon, nem az Utunk évfolyamainak „évgyűrűit” keresi, tendenciákat emel ki, olyanokat, amelyek egy hetilap élettörténete felől mutatnak tovább a romániai magyar irodalom egészére. Az Utunkat 1946. június 22-én Kolozsvárt indította útjára az irodalomszer­ vezésben „legendás hírű” Gaál Gábor. A lapot — fejlécén „irodalom, művelődés, élet” ! megjelöléssel — a „történelem szabadító ténye” , a történelmi szükségszerűség hívta életre. Gaál Gábor programadó — ehhez képest rövid — vezércikkében lelki romeltakarításra és az alkotás, az „építés” szolgálatára mozgósította a magyar írástudókat. Meglepően tiszteletreméltó, hogy milyen jól indult első számaival az Utunk: ma is teljességgel követhető úton és irányba. Ezt igazolja — többek között — a lap segítő szándéka a románok és a romániai magyarok „közös dolga­ inak” rendezésére. Gaál Gábor azonban nemcsak mint alapító szerkesztő, hanem mint az emlékezetes Utunk-viták egyikének „tárgyaként” is főszerepet játszott e negyedszázados történetben. Kétségtelen, hogy az ő személye sem volt mentes a történelmi pillanat túlzásaitól és bizonyos ideológiai elmerevedéstől, de mun­ kássága annak bizonyítéka, hogy az alkotó marxizmus eszméi az esztétikai gya­ korlatban is túlélték a kedvezőtlen konstellációkat. A hagyományőrzés és a hagyományteremtés az Utunk profiljának egyik karakterisztikus vonása. Az irodalomtörténeti hagyományok értékelése és a román irodalomtörténeti hagyományok párhuzamába való beállítása a két világ­ háború közötti romániai magyar irodalmi élet és a közelmúlt hagyományainak 109 �az irodalomtörténetbe való „beemelése” a romániaiság sajátos feltételeinek a öntudatosítása és a szellemi élet folytonosságának a biztosítása céljából történ és történik. Ugyancsak fontos szerep jutott az Utunk hasábjain az emlékezésnek (így született az egyre növekvő erdélyi Móricz-irodalom, amely az elmúlt húsz év egyik legjellegzetesebb zsurnalisztikai terméke) az irodalomtörténeti publicisztikának (ilyen műfajú volt például a „Nézzünk hát szembe” című cikksorozat amely a régi Korunk valamint a Helikon köré csoportosult művészek alkotása inak irodalomtörténeti számbavételét és esztétikai elemzését tartalmazta) és tematikus (Petőfi, Ady, Arghezi, Sadoveanu, Eminescu) különszámuknak. Az Utunk szépirodalmára a felfedezés (felsorolhatatlanul hosszú ez a név­ sor) és az újrafelfedezés (Asztalos István, Horváth Imre, Horváth István, Kiss Jenő, Nagy István és mások esetében) a jellemző. A legtermékenyebb korszakot — a hatvanas években — a ,teremtő nyugtalanság” — irtózás a megállapodottság tól, a befejezettségtől, a megmerevedéstől, határtalan vágyakozás a mozgásra, fej lődésre, az újra, a tökéletesedésre — jellemezte — hatványozottan a Forrás-soro­ zat íróinál. Sajátosan jelentkezik Erdélyben a mai abszurdok írásművészetének egyik eleme, a groteszk, az Utunkban nyomon követhető fejlődésen ment át a! utóbbi években pedig a társadalmi körképet tágító valóságirodalomban gazdago­ dott leginkább. Műfordítások, kritikák, recenziók, esszék, színház-, film-, zeneés képzőművészeti cikkek ezrei jelentek meg a huszonöt év során. Az újabb év­ folyamokban feltűnően megszaparodtak az útirajzok, beszámolók. Emlékezetesek szilveszter Ütünk című paródiák. A legfontosabb, amit az Utunk elért, hogy a hatvanas évek második felében a különféle irodalmi törekvések szembesítésének a fóruma lett s tudatosan ké­ szítette elő a romániai magyar irodalom történetének egy nagyigényű szintézisét. S mindaz, amit — Marosi Péter esszéisztikus ízű, terjedelmes írása alapján — az Utunk huszonöt évfolyamáról elmondtunk „kicsiben” az 1971-es évkönyvre is jellemző. Így például a szépirodalmi rovatban szereplők az Utunk „törzstagjai” , de egyben az egész romániai magyar irodalom különböző nemzedékeinek reprezentánsai. (Lásd példaként Bartalis János, Farkas Árpád, Márki Zoltán, Zaharai Stancu verseit, Bajor Andor, Hornyák József, Kádár János, Panek Zoltán, Szilágyi István prózáját.) A versek a „mívesebbek” , a novellák, az elbeszélések a gondolatgazdagabbak, érdekesebbek, atmoszférateremtőbbek. Külön ciklus — „Árban ár ellen” címmel — idézi az elmúlt évi természeti katasztrófát. A kü­ lönböző műfaji írások közül a Beke Györgyé, Bözödi Györgyé, Lászlóffy Csabáé, Palocsay Zsigmondé, Szabó Gyuláé és a Veronica Porumbacué tetszett legin­ kább. „Titkokat” éláruló „műhelyvallomásokkal” szerepel a kötetben Kovács György, Paskándi Géza és Szemlér Ferenc; Chicagóba, a Kanári-szigetekre, K í­ nába, Kufsteinbe, Párizsba „röpítenek” a színes útirajzok, amelyek közül a leg­ kedvesebb Marton Lili „Külföldi találkozás Romániával'! című karcolata. „A szellemi örökség nyomában” címszó alatt foglalhatók össze Banner Zoltán — az erdélyi naívákról — Murádin Jenő — Hollósy Simon festőművészről — és Mikó Imre — a nagyenyedi Bethlen Kollégiumról és könyvtárról — tanulmá­ nyait. Szellemes a színházi kislexikon, rendkívül gazdag az irodalomtörténeti évfordulók tárháza. Irodalmi jártasságot feltételező keresztrejtvények zárják az évkönyvet, s külön rejtély, hogy miért éppen hét készült belőlük és nem — stílusosabban — tizenkettő. Külön említést érdemel a kötet ízléses tipográfiája (Árkossy István mun­ kája), amely — csakúgy mint tartalma — egyszerre modern és hagyománytisz­ telő. Nagyon szép a világirodalmi rangú versekkel (József Attila. John Keats, Borisz Paszternak stb.) és a helyi művészek reprodukcióival illusztrált naptár, é s mintegy meghatározzák az évkönyv hangulatát az erdélyi kovácsoltvas munkák­ ról készült fotók. Örvendetes, — habár ez nemcsak a Létay Lajos vezette szerkesztő bizottság érdeme —, hogy az évkönyv magyarországi könyvárus forgalomban is kapható. Csongrády Béla 110 �Gulyás Mihály: Szélfúvás Vannak vallomásos könyvek. Ezekben ne az esztétikumot keresse az olvasó, ne ilyen vagy olyan filozófiai igazságot, ne a társadalom törvényeit, de lássa meg az embert, aki éppen azzal teremti meg önmagát, hogy leírja életét. Ezek az életpályák lehetnek értékesek és haszontalanok, izgalmasak vagy érdektelenek, ám a megfogal­ mazás belső kényszere új minőséget is kölcsönöz nekik. Mindenki „megcsinálja’’ vagy éppen elviseli az életét, de a legtöbb ember sodródik a történelem jégzajlásá­ ban, verődve partok között, és csak visszapillantva látja, érti is, hogy mit élt át. Mindenki eljut ehhez a fázishoz, ki fiatalabban — az érettebbek —, ki öregen. Akit jó vagy rossz sorsa kilökött valamilyen közösségből, be is oltotta egyfajta olthatatlan feszültséggel, nyugtalansággal is. Kifejezésvággyal: megörökíteni életének szo­ morú dokumentumait részben, hogy lezárt múlttá tehesse önmaga számára is, más­ részt, hogy más is okulhasson belőle. Gulyás Mihály regénynek nevezi új könyvét. Több is, kevesebb is annál. Regény, ahogyan minden emberélet egy-egy regénynek mondható. Sorsa, útja a Hernádmenti faluszéltől az újságírásig egy évszázadokon keresztül elnyomott, a világtól és a kultúrától elzárt réteg felemelkedésének az útja is. Őt (a regényben Kovács Miklóst) az író hasonlatával élve egy katapult lőtte ki a faluból. Esete egyszerre általános, de sajátosan egyedi is. A falu zárt világában fuldokló, a paraszti önzés­ től, elzártságtól szenvedő kamasz-ember fellázad a szegénység, a vagyon gőgje, a holdakkal mért emberség kegyetlen világa ellen. Már nem tud az apjához hasonlóan „szegény ember” lenni: alázatos, béketűrő, engedelmes. Lázadása — 1945-ről van szó — a faluban megindult a mozgás is jelzi. Illyés szegényparasztjai, „társadalom alatti” rétegeinek földmozgása ez a tűrés utolsó határán. Egy osztály ébred öntudatra a csordás fiában, noha lázadása ösztönös és nem mentes szubjektív, olykor egyenesen anarchista indulatoktól sem. Indulatainak, támadásainak a célpontjait szűkebb kör­ nyezetéből választja ki, de ösztönösen érzi, hogy tulajdonképpen a történelemmel perel. Azzal a történelemmel, amely ilyenné tette a parasztot, a gazdát: racionálisan számítóvá és kizsákmányolóvá. Az ifjú hős megérzi, hogy ebben a viszonyban: sze­ gény kontra gazdag, mindkét fél megnyomorodik. Az író egyik legjobb leleménye az, hogy ezt a felismerését éppen a gazdagparaszt szájába adja. A történelmi mozgás: 1945. nagyon sok embert röpített ki a faluból. Zsilipek nyíltak ki, hatalmas emelők segítettek sorsokat jobbrafordulni. Hősünket azonban valósággal löki, taszítja család­ jának helyzete (csordás, faluszegénye apa — 8 gyerek! — mostoha anya) és egy sa­ játos baleset. A virtuskodó parasztgyerek kezében felrobban a háborúból maradt gránát, amely csaknem megöli, egy életre nyomorékká teszi. Ez a baleset a sajátosan egyéni és a hős életében, ami elkülöníti kortárs sorstársaitól, az a lökés, ami kény­ szerítő körülménnyé teszi az addig csak szubjektív, érzelmi folyamatot: elszakadását a falutól. A kisárutermelő, racionális, csak a praktikus hasznot szem előtt tartó pa­ rasztok világában fölösleges, eltartott ember az, aki nem tud kaszát, kapát fogni. A közösség kitaszítja. „Fölfelé löki” , hogy megszabaduljon tőle. Kegyetlen igazság és valóság ez. Így küldik tanulni — az állam pénzén — Kovács Miklóst is. A család, a falu eddig is idegennek érezte, mert nem tudott megalkudni, nem fogadta el a „falu törvényét” . A humánum tartalma mindig az adott történelmi, társadalmi, tehát osztály­ helyzettől függ. Nem a parasztokon ítélkezik Gulyás Mihály, amikor bemutatja ezt a „kegyetlenséget”. Nem is tőle tudunk erről először (gondoljunk csak Móricz vagy Zola parasztjaira!). Igyekszik bemutatni azt a változást is amit 1945 hozott. A föld­ osztás tényére gondolunk itt és a falu hierarchikus rendjének megrendülésére. Van egy szép jelenete a könyvnek, amikor a 80 hold buzáért kaszát ragadó két falu sze­ gényei megbékülnek, kiegyeznek. Ha mindenki jóllakhat, nincs értelme a vérontás­ nak, nincs tétje, nem szabad elkövetni: az emberélet értékesebb a birtoklás vágyá­ nál és tudatánál. Az értelmes emberélet. . . Ez új szempont, amit Gulyás Mihály könyvei is segítenek tudatosítani az olvasókban. (Kozmosz Könyvek. 1971.) Horpácsi Sándor 111 �Irodalmi Színpadi Napok— Balassagyarmat 1971. Az Irodalmi Színpadi Napok hagyományos balassagyarmati fesztiválja országos rendezvénnyé nőtte ki magát — hivatalosan is, a résztvevő együtteseket tekintve is. Ez a rang a balassagyarmati kulturális szervek erőfeszítéseinek megbecsülését jejenti, azt a lelkes és ügyszerető munkás ismeri el, amellyel a házigazdák immár he­ tedik alkalommal készítették elő és szervezték meg az irodalmi színpadok sok színt megvillantó fesztiválját. Az 1971-es program hagyományos gazdagsága, az elhangzott műsorok tartalmi és formai sokrétűsége az amatőr színpadi mozgalom érettségét, a kisérletező kedv élénkülését dokumentálja. A legtöbb együttes — felnőve a mozgalom követelményei­ hez — keresi a maga sajátos művészi karakterét, mondanivalóját. S bár az egyéni, a sajátos keresése nem zárja ki a zsákutcát, a tévedés veszélyét, a mostani törek­ vések legtöbbje néhány érdekes lehetőséget kínál a további munka folytatásához, a kialakult hagyományok megtermékenyítéséhez. A fesztiválon résztvevő együttesek, produkcióik alapján nem gyömöszölhetők valamiféle címkével ellátott skatulyába — mégis három egymástól szembetűnően el­ különülő törekvés jelenlétéer figyelhetett fel a közönség és a sokat (néha joggal) bíróit zsüri. Ma is erőteljesen tartja magát az oratórikus forma, intellektuális vagy közvet­ lenül politizáló tartalmak hordozójaként. A kecskeméti Berkes Ferenc Irodalmi Színpad, az Öblösüveggyári Művelődési Otthon Bartók-műsora, a Balassi Bálint Gimnázium Juhász Ferenc — összeállítása és a karancslapujtői Irodalmi Színpad Weöres-produkciója, a szolnoki Híd Irodalmi Színpad Jónás könyvét feldolgozó műsora képviselte ezt a törekvést a leghatározot­ tabban, általában bizonyítva az amatőr-mozgalom e klasszikus játékformájában ma is meglévő lehetőségeket. Sajátos felfogást képviselt a szegedi Egyetemi Színpad, amely a 30-as évek „kegyetlen színház”-át kívánta korszerűsíteni, megújítani. A közönség sokkolása, provokálása helyenként szélsőséges eszközökkel, valóban fontos közéleti jelentőségű műsorok esetén — ma is célravezető forma, s ezt az előadást követő élénk viták is igazolták. Maradandó élményekre, a kívánt hatásra azonban csak a sokkoló effektu­ sok mértéktartó felhasználásával lehet számítani, ellenkező esetben nem felrózza, hanem apátiába ejti a közönséget a produkció, mint ezúttal is történt. A formai újítások, kísérletek közül a Vári Irodalmi Színpadé volt a legérdeke­ sebb, legértékesebb. Tapéta és árnyék c. műsoruk (Weöres összeállítás) a színpadi mozgás és hang­ hatások intellektuális tartalmának megragadására törekedett. A produkció közön­ séghatása igazolta: érdekes csapást törtek, fogékony közönség előtt céljaik elérhetők. A kísérlet mégis távol esik a mozgalom gyökereitől, elszakad az átlagnéző gondol­ kodtató nevelésétől, — profiszínház — profiközönségnek. A harmadik csoportot más­ más színvonalon és mértékben — a színpadi játékhoz való közelítés jellemezheti. Az izsai Jókai Irodalmi Színpad (A hűség tövisei), a Madách Imre Irodalmi Színpad (Az áruló), a zalaegerszegi Diák Színpad (Ünnep után) műsora, előadásmódja ol­ dotta fel legjobban az oratórikus formákat, közelített leginkább a színjátszáshoz. E stílus kialakulását nagymértékben befolyásolja természetesen a témaválasztás, az együttes adottságai stb. Bár a fesztiválon szereplő együttesek e stílus lehetőségeit még közel sem merítették ki, látható, érdekes stílusötvözet alakulhat ki, van fan­ tázia ebben az útkeresésben. A feldolgozott művek, a megfogalmazott mondanivalók még nehezebben csopor­ tosíthatók, felosztásuk még önkényesebb lehet, mint a stílus-variációké. Rossz, ideológiailag-politikailag téves koncepciót csak a zalaegerszegi csoport vitt színpadra. Álforradalmi, maoista, tévesen interpretált guevarrista nézeteikkel arra figyelmez- 112 �tetnek, hogy a káros, zavart okozó műsorokra a rendezőknek időben fel kell figyel­ niök. Az előadott produkciók nagy többsége azonban éretten, felelősséggel, a szerep­ lők őszinte hitével szólt napjaink fontos, aktuális kérdéseihez, vagy „örök” emberi problémákhoz. Legnagyobb feladata a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpadnak volt. Sánta Ferenc: Az áruló c. kisregényének értelmezését, az írói állásfoglalás bizony­ talansága folytán a szerkesztő és rendező sem oldhatta meg a teljes siker reményé­ ben. „Rázós” témákat választottak a szolnokiak (az öngyilkosság társadalmi prob­ lémájának felvetésével), a drégelypalánki Szondy György Irodalmi Színpad tagjai (antisex műsorukkal). S bár az általuk felvetett témákat nem „vesézték ki” igazan, elkötelezettségük, felelősségérzetük tartalmassá, érzelmileg gazdaggá tette műsorukat, Örvendetes tapasztalata volt a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napoknak az ön­ célú intellektualizmus hátterbeszorulása, a konkrét, élő mondanivaló iránti igény erősödése. Egyre kevesebb az általában az emberiséghez szóló dilettáns fennköltség, egyre több a helyi politizálásra közvetlenül kapcsolódó, valóban közéleti műsor, mint pl. a Nem magánügy, az Erato, vagy a kecskemétiek Kalendárium c. műsora, áttételesen a Jónás könyve előadása. Rendhagyó volt a fesztivál nemcsak a kisérletező kedv élénkülése folytán, ha­ nem a zsüri magas mércéje, sok vitát kiváltó döntései, elemzései miatt is. Az indulatok elmúlásával, a tanulságok levonásakor célszerű megfogalmazni: a fesz­ tivál, s maga az irodalmi színpadi mozgalom nagykorú lett, a felnőtteknek kijáró mércével kell mérni értékeit, tévedéseit. Kiss Aurél Őszi tárlat a Kohász Művelődési Központban* E kiállítás minősítésére a jelenlévők nyilván többféle jelzőt is találtak, nyilván ezek döntő többsége rá is illik a kiállított anyagra. A lehetséges sokféle jelző közül számomra háromnak van jelentősége. Engem a kiállítás szokatlansága, a szimbolikája és hasznossága ragodott meg elsősorban. Miért? Először is szokatlannak éreztem idő­ pontja miatt. Hiszen ősszel nálunk nem szokás ilyesfajta kollektív kiállítást rendezni. A város, a megye és a vendégművészeink bemutatkozása, nagy seregszemléje tavaszszal szokott lenni. Szokatlannak tűnt az is, hogy hétfőn nyílik a tárlat. A kiállításrendezési gyakorlat úgy alakította, hogy e célra a vasárnap délelőttök jelöltettek ki. Mindezekből az előjelekből arra is következtethetünk, hogy az eltérések tudatosak, szándékosak. Ez utóbbira gondolhatunk abból is hogy nemcsak az idő, hanem a hely megválasztása is elüt a gyakorlattól és ebben a környezetbe hívták meg a képzőmű­ vészet iránt érdeklődő vendégeket. Az pozitívumként értékelhető, hogy a kiállítás rendező keresve-kutatva a város viszonyai között meglévő lehetőségeket az egyik jó környezetre találtak rá ismét, és ilyen formán is ápolják a város egész kulturális fejlődése szempontjából is az értékes történelmi hagyományokat. Az a véleményem, hogy ez a művelődési központ ilyenfajta igényeket is ki tud elégíteni. Kissé szimbolikusnak is érzem, hogy a város egyik ipari központjában került sor erre a rendezvényre. Nyilvánvaló az, hogy itt nem arról van szó, hogy a művészet „leszállt” ormairól és fenségességében megmutatkozik, hanem arról, hogy törleszteni kíván olykor-olykor felhalmozódó adósságából. Ügy vélem, ez irányban nagyon sok még a tennivaló, hogy a tudati felszínen, vagy a felszín alatt a rejtőző * Elhangzott a kiállítás megnyitásán 113 �igényeket felébresszük, illetve ezeket kielégítsük. Szimbolikusnak érzem továbbá ezt a kiállítási azért is, mert úgy vélem, hogy mostani feladatainknak a kezdetét is jel­ zi, melytől azt várjuk, hogy tovább viszi közművelődésünket azon az úton, amely Salgótarján folyamatos kulturális fejlődéséhez szükséges. Amelytől feladataink je­ lenlegi szakaszában azt várjuk, hogy az eddigieknél jobban ébressze fel és elégítse ki a munkások és az ifjúság kulturális igényeit. Nyilvánvaló, hogy ehhez a munkához szükség van azokra a képzett erőkre, akik ebbe a munkába meggyőződésük, ismereteik alapján részt kívánnak venni. A számbavehető erők között lényeges szerep jut szocialista értelmiségünknek, művészeink­ nek. Így népművelőink, művészeink számára e feladat megoldása igen nemes és reális tartalmú. Ez az alkalom azt is igazolja, hogy közművelődési intézményeink megértették e feladat lényegét. Hiszen ez a gyűjtemény az ez évi Múzeumi Hónap során három in­ tézmény összefogásának eredményeként született: a Munkásmozgalmi Múzeum, a Kohász Művelődési Központ, a Megyei Művelődési Központ vezetőit, munkatársait dicséri. Aki ismeri a város közművelődési életét az azt is tudja, hogy ennek az al­ kalomnak nagy jelentősége van az egységes városi közművelődési tevékenység szem­ pontjából. Az is jó, hogy ez a kiállítás nem egyedi példa csupán. Az összefogásnak egyéb jeleivel is találkoztunk. Az elmúlt napokban a társművészetek közül a kóru­ sok találtak itt otthonra, hogy a városon, a megyén túl is öregbítsék hírünket. A két alkalom — remélhetőleg — nemcsak szórvány esetenként fog szerepelni emlé­ kezetünkben, hanem átterjed és realizálódik a mindennapok szorgos munkájában is. Külön elismerésre méltóak azok a művészek, akik a múzeumi felhívás nyomán munkájukkal jelentkeztek e tárlaton. A városban élők közül láthatják Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Lóránt János, G. Mészáros Erzsébet és Pataki József alkotásait. A balassagyarmati művészek közül Réti Zoltán képei láthatók. A megyén kívül élőket Somogyi János festményei, Vasas Károly szobrai, Csohány Kálmán grafikái képvise­ lik. A tárlat hasznos abból a szempontból is, hogy újabb fórumot és lehetőséget biztosít a városban, a megyében és a megyén kívül élő művészek számára, hogy ere­ jüknek és képességeiknek megfelelően vegyenek részt a város kulturális program­ jának megvalósításában. Azt hiszem — egyeztetve a különböző szinteken megfogal­ mazott terveket, elképzeléseket — ez az őszi kiállítás hasznos kisegítője és kiegészí­ tője — és nem ellenlábasa — lehet a már nagy hagyományú és továbbra is legjelen­ tősebb kiállítási programnak, a Tavaszi Tárlatnak. Az ezzel foglalkozó intézményeknek ilyen összefüggésben is érdemes gondolkodni, hiszen ez a művészeti élet újabb ösztönzőjévé is válhat. Itt nemcsak a „felnőtt generáció” fejlődését kísérhetnénk szemmel, hanem az „új” nemzedék legizgalmasabb darabjai is fórumot, közönséget kaphatnának. Napjaink igényeként vetődik, vagy vetődhet fel az is, hogy élve a hely-adta lehetőségekkel, a létrehozó intézmények keressék az alkalmat, hogy a kiállítást a munkások, a Szocialista brigádtagok, a szakmunkástanuló intézet diákjai minél na­ gyobb számban tekintsék meg. Törekedjenek arra, hogy a szervezett programok kere­ tében a művészekkel is találkozhassanak. Jó lenne, ha az eddig előforduló példákból okulnának a művelődési folyamatban résztvevők, és a két összetevő — az alkotók és a közvetítők — egymásra találásának és további, a lehetőségeket jobban kihasználó, tudatosabb és egységesebb gyakorlat újjászületésének lennénk a mai napon tanúi. A cél: a magasabb műveltséggel ren­ delkező munkásság, a város szocialista kultúrájának továbbfejlődése érdekében. Ehhez a közművelődés irányítóinak, a közművelődés minden munkásának azonos szemléletére és gyakorlati egységére van szükség. Abban bízva, azon munkálkodva, hogy még több ilyen felfogású — a mindennapi munkában is tükröződő — kiállí­ tással, rendezvénnyel találkozunk, nyitom meg e kiállítást és kérem tekintsék meg a műveket. Horváth István 114 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/aebf76b4a8cbe3233b461375f39c592a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika