https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/acc7bdc30f0a9ecee29d92c4ba7c719f.pdf c0000bfe998ffad439f24c7681c38562 PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. TARTALOM Vidor Miklós: Szabálytalan emlékek Csanády János: Nógrádban téli tölgyek Polgár István: Elesett harcos, Ostrom, Che, Egyszál bizonyosság Dénes Géza: Tanyán történt, Cillogó gyűrűk Tamás István: Ma nem látni, Este, Krampácsolók, Apám Hann Ferenc: Versek, Márciusban Varga Rudolf: Alázkodó 3 10 11 14 18 21 22 BEMUTATJUK F. Mihály Ida: Balázs János képeiről Balázs János: Salgótarján — 1971. február 23 25 t á r s a d a l o m -m ű v e l ő d é s Horváth István: Útközben Kemény István: A salgótarjáni üzemi munkások műveltségének szociológiai vizsgálata Kiss Aurél: Ifjúság és szabad idő Vihar Béla: Közös dolgainkért 33 39 42 48 TANULMÁNYOK Szakó László: Fábry Zoltán irodalmi cikkei Szalánczay György: Babits irodalmi és irodalompolitikai cikkei. II. 53 64 A PALÓCOKRÓL Bakó Ferenc: A palóckutatás célja és mai feladatai Paku Imre: Palóc népköltészet. I. Dallos István: A zoboraljai magyar etnikum, Palóc népszokások a zoboralján 74 78 84 �KÖRKÉP A Nógrád megyei falvak kortörténetének feldolgozásáról (Schneider Miklós) Antológiák margójára (Alexa Károly) Szép versek 1970. (Vasy Géza) Erdei Ferenc: Város és vidéke (Horpácsi Sándor) Solymos Ida: Arc nélkül (Alföldy Jenő) Tanulmányok a XX. századi irodalomtudomány irányzatairól (Csongrády Béla) Pályázati felhívás KÉPZŐMŰVÉSZET: Válogatás Balázs János salgótarjáni kiállításának anyagából: Káprázatok (címoldalon), Madarak, Virágok, Bőség, Anya gyermekével, Házi barátaim, Égő világ, Sivatag (műmellékleten) 93 93 100 102 104 106 109 * Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csík Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 71 14181 NyV Balassagyarmat 1700 pl. — Fv.: Bednár Károly �Vidor Miklós Szabálytalan emlékek A FELÜGYELŐ Megbízatása nem hivatalos, alig hihető, hogy a kerületi tanács számon tartaná. De rendszeresen találkozom vele a környéken: hol a zöldséges előtt áll a sarkon hórihorgasan, prófétikus soványságban, hol a trafik be­ járatában strázsál, vagy a büfé ablakán ellenőrzi a kávézó közönséget. Egyetlen felügyelői jelvénye: hegyes végű botja. Hóna alá szorítja, s ha megcsillan előtte a járdán egy-egy ezüstös, vagy meggypiros sztaniol, fölszúrja. Láttam a múltkor egy kapu alatt, amint gondosan a bot végére tekerte zsákmányát. Vagy arasznyi már a boton a sztanioltekercs. Ügy hordja, mint turisták a megjárt vidékek emblémáját De ő mindig ugyanazt a tájat járja: a belső Józsefváros néhány ház­ tömbjét, a Körútra futó csöndes utcákat. Olykor-olykor robajlik csak át itt egy-egy teherautó vagy mérges motor. A felügyelő ilyenkor megáll a sarkon, élénk-kék tekintetét gondosan körülhordozza, a botjával jelez, megadja a szabad utat a bekanyarodó járműnek. Tartása, komoly ösztövér arca elárulja, hogy gyalogospárti. Nem bízik ezekben a pufogó, re­ csegő szerkezetekben, vezetőjüket sem nézi jó szemmel. Ő mindenesetre m egteszi a magáét, kiáll a sarokra, földeríti, nem fenyeget-e valakit a közeledő jármű, aztán int, beleegyezését adja, hogy áthaladjon a fennhatósága alatt álló területen. Őszülő bajuszú férfi a felügyelő, hatvan lehet. Télen-nyáron szürke kalapot visel, gólyalábú léptekkel halad, fölszúrja a sztaniolt, és irányítja a mellékutcák forgalmát, ahová nem jutott rendőr. Különben szenvedélyes dohányos. Egyszer meg is állított, rám hunyorított és fölemelt cigarettájá­ val jelezte, hogy tüzet kér. Néma pillantással köszöntöm, ha találkozom vele. Nem tudom, mit gondol rólam, számon tart-e egyáltalán. Behatolhatunk-e még agyának tekervényei közé? Titok. Itt jár közöttünk. Vigyáz ránk. Gondoskodik valamiről, ami igazában nélküle történik, de ő részt akar vállalni belőle. Hangtalan, nappali árnyék. Szürke és megbízható, mint a lelkiismeret. Rója az utcákat, figyel, számot ad valamiről, amit kívüle már meg sem lát más. „Szegény” — mondja a felszínes járókelő. Pedig gyanítom, hogy so­ kunknál gazdagabb. Túljár eszünkön, becsap bennünket sztaniolgyűjteményével, nehogy igazi kincseit meg kelljen mutatnia. AZ ELTŰNT HERCEG El sem lehetett képzelni, hogy egyszer egy egész szivarra gyújtson rá. Mintha végigszívhatatlan, öreg csonk volna az újjai közt, néha szájához emelte, fölfénylett a parázskör, s olykor boldogan összehunyorodott. Cson- 3 �tos madárfején a vigasztalan, hosszú orr igazi csőr: szomorú ragadozó, a maga fajtája közül kikopott, mindig elszedik előle a zsákmányt. Fogatlan szája mosolyra nyílt, az is néma bocsánatkérés. Nem akar elkedvetleníteni senkit, hát komikusra veszi tulajdon sorsát. Keringett a kávéház félhomályos sarkai között, néha kibukkant, meg­ hordozta enyves tekintetét s alámerült. Gazdátlan asztaloknál ütött al­ kalmi tanyát. Mikor megbetegedett a szivaros, néhány napig ő helyettesí­ tette. Készséges volt, vékony alakja csupa udvariasság, amint egy-egy vendég elé tartotta a trafikosládát. Aztán visszasüppedt a tengő hontalan­ ságba, mintha húzná maga mögött az odvas félhomályt, az átmeneti nap­ szakok vaksi derengését. Egyszer megkérdezte valaki: — Voltaképpen miből él maga? Szűken megvonta vállát: — Följelentem magam a rendőrségen, nyomozzák ki. Nem bántotta, ha hercegnek szólították, mert neve véletlenül meg­ egyezett a legkisebb európai hercegség nevével. Köhögősen szítta szivar­ csonkját, portyázott a hangos kártyások asztala körül. Ha leült valaki mellé, a játékos idegesen húzódott arrébb. Pech-szaga volt az életének, amelyet alighanem senkisem ismert. Kietlen albérleti szobák dohos zugait érezte mögötte az ember, a falon betegen égő egy szál körtét s mindig bontott, vagy inkább soha be nem vetett ágyat, penészsárga huzatú párnával. Azokat is szerényen, suttogva szólította meg, akik kedvelték. Tán félt, hogy ráunnak. Holott egész alakja, jellegtelen színű, kifényesedett ruhája maga volt a fáradt unalom. Gyerekkort, fiatalságot nem álmodhatott mögé a fantázia: ötvenesnek jött a világra, elkésett, lecsúszott ötvenesnek, aki emlékeit is elvesztette. Senkinek sem hiányzott, mikor néhány hétre elmaradt a kávéházból. Csak akkor ébredtek tudatára, mikor ismét megjelent. — Hol volt, herceg? — Vidéken — dünnyögte szivarja mellől. — Üzleti ú t ... — Legalább sikerrel? — Hát itt vagyok megint, nem elég az? — nevetgélt vékonyan s elvonult a füstben, eleven sorsok vaskos árnyai között. Utánanéztem töprengőn: — Hallotta? Üzleti úton! A herceg! Valaki szórakozottan sóhajtott: — Szegény feje! Addigra már egyik asztal fölé hajolt, feszülten leste a lapjárást, ko­ ponyája sárgán fénylett. Itthon volt ismét, előregörbedő kiváncsisága jelez­ te boldog beavatottságát, lankadatlan érdeklődését a kávéház akváriumi tenyészete iránt. Itt volt életének archimedesi pontja. Néha apró megbízások pottyantak, megesett, hogy fölrendelte valaki magához, átadtak neki egy-egy csomagot, zsebben elférő dobozkát, fonynyadt, poroslapú könyvet, divatjamúlt zakót, hogy értékesítse a világ­ ból kizüllő tárgyak rejtelmes piacán. 4 �ő volt az eleven vigasz az átmeneti bajokkal küszködők számára: ő, a kormánytalanul hányódó roncs ismerte csak a szeszélyes áramlások tit­ kát, ha nem is beszélt róla. Vitte arcára száradt kínai mosolyát céltalanul, de hűségesen. Világesemények robajlottak el mellette, neki egyre ment bukás vagy diadal. Az évelő növények szívósságával tartott ki valami mel­ lett, amit sosem jutott eszébe megfogalmazni. A kávéházzal együtt tűnt el. Ahogy ezt bezárták, őt sem látta többé senki. Az összeszokott partik áttelepültek máshová: nekik az asztal volt a fontos, hogy négy oldalán leülhessenek, s osztani kezdjék a lapokat. Ha véletlenül meg is kérdezte valaki: „Mi lehet a herceggel, nem tudják?” — a játszma sodrása átcsapott a kérdés fölött. A herceget elnyelték a terézvárosi kis utcák, ahonnan előbújt dél­ utánra, hogy fakó felöltőjében, roskadt kalapjában oly észrevétlenül lép­ jen be a forgóajtón, ahogyan csak neki sikerülhetett kifognia a tanútlan pillanatot. Nem érkezett és nem távozott: mindig is jelen volt. A pincérek, az újságosfiúk úgy emlékeztek rá, mint aki valahány izgalmas esemény néma kibice maradt. Ott volt, mikor rajtakapták azt a két sipistát, vagy mikor a gavallér szűcsmester hirtelen rosszul lett, s a kávéházból haza kellett szállítani, hogy másnapra már a halálhíre jöjjön helyette. A herceg akkor fájdalmasan bólintott, olyasféle kimondatlan hittel, hogy ez is csak rendes emberekkel történhetik meg. A komisz kutyák lenyerik a partnerü­ ket, nem törődnek a családjukkal és makkegészséges önzéssel járnak a haláltalan életben. Maga a herceg azonban beleveszett a ködbe, akár a századeleji érzel­ mes beszélyek figurái, akik körül mindig csak megtörtént, személy szerint ők nemigen vettek részt benne. Valahol lépked most is, tűnődő mosollyal, szivarcsonkja megbarnult ujjai között, álmodik az elveszett kávéházról, ahol törzsvendég volt. Régtelen régen. A világ megöregedett azóta. Koponyája mind sárgább, cson­ tosabb. Hígszálú őszi eső szemzik körülötte, az aszfaltban foglyul ejtett fák elhullajtották levelüket. Megy, megy abban a végtelen múlt időben, amelyet már akkoriban ott cipelt a vállán. Talán attól volt olyan hajlott a háta. a boldogság Ár n yé k a Négyszemközt mesélte valaki: — Álmomban találkoztam azoknak az álmoknak a folytatásával, ame­ lyeket fölébredve mindig elfelejtek. De csak ennyire emlékszem, fölidézni nem bírnám őket. Olyan volt, mintha valaki elássa a kincset s aztán, hogy sikerüljön eltitkolni a rejtekhelyet, tulajdon emlékezetéből is kiirtja. — És többé nem mondhatok mást az egészről. Van valahol egy kis birodalom, az enyém, boldog vagyok benne, csak letörlődött a mappáról, én pedig elveszítettem felségjelvényeit is, homályos sejtésem maradt róla 5 �csupán. A hajótörött király ilyen: egymaga menekült meg, többé sem országát, sem önmagát nem igazolhatja. Ki hinné el neki, ha már benne is ködkép? — Bár egyszer talán megint sikerült visszaálmodnom magamat. S aztán fölébredek, hogy mindent elborítson az éjszaka. S elgondolkodón hozzátette: — Dehát miért fontos, hogy elhiggyék? Nem elég, ha volt valahol? CIVILKURÁ ZSI Húsz esztendővel a történtek után, s az érdekeltek fájdalmas elmúl­ tával támad föl bennem ez a história. Akkoriban ott voltam már születő lapok bölcsőjénél, de először sodort a véletlen egyiknek a sírjához. A folyóirat — tekintélyes intézmény kiadásában megjelenő művészeti szemle — kemény harcok kereszttüzében másfél évfolyamon át tartotta magát. Mind rosszabb idők jártak a modernista törekvésekre, a szerkesztő viszont tántoríthatatlan maradt. Nem lehetett kétséges a végső ütközet ki­ menetele. Az intézmény belső szabályzata megkövetelte, hogy a lap sorsáról a szűkebb vezetőség döntsön. A szavazás napján már nem is az érdemi hatá­ rozatról, csak a nemes, vagy dicstelen halálról volt szó. A héttagú vezetőségi ülésre a szerkesztő maga helyett egyik kiváló írótársát küldte el. Kívüle egyvalaki ült még a zöld asztalnál, aki szövetsé­ gesnek számított: a szerkesztő barátja, más művészeti területen rokon tö­ rekvések híve. Ha hiábavaló is, mégsem volt közömbös, hogy legalább ők szót emeljenek a lapért, legyen, aki kimondja: megvan a létjogosult­ sága, nem érdemli, hogy elnémítsák. Mindez el is hangzott a rövid vita során, ketten kiálltak a további megjelenés mellett. Az elnök elrendelte a szavazást. Formahíven, titkos szavazást. Egy-egy begöngyölt kis papírlapon, aláírás nélkül „igen” vagy „nem” lehetett a válasz. S aztán sor került a cédulák kibontására. Unalmas, üres szertartás, gondolhatta valahány résztvevő. Akár látatlanban is kihirdethették volna az eredményt: öt szavazattal kettő ellenében a vezetőség a folyóiratot megszüntette. Csak a rend kedvéért kellett mégis megszámolni a szavaza­ tokat. És akkor, minden várakozás ellenére kiderült, hogy hatan szavaztak a folyóirat halálára, mellette csak egy voks esett. Sistergőn kínos pillanat volt. A két szószóló zavartan és vádlón né­ zett egymásra. Valamelyikük számításába hiba csúszott, ha azt hitte, hogy a másik sem tart ki. Most feszengőn ültek helyükön, valamennyi jelen­ lévőnek föladva a leckét: melyikük követett el árulást, hogy a másik hűségére is foltot ejtsen vele? Öt tapintatosan lenyelt mosoly között a két kutatón párbajozó tekintet, a viszkető helyzet s a soha napvilágra nem kerülő igazság — ez lett a szavazásból. A lappal együtt a civilkurázsi is odaveszett. 6 �ÖNJELLEMZÉS Nem sokkal a fölszabadulás után mutattak be Füst Milánnak, s 1945-46 telén valahol a Visegrádi utca környékén tettem néhány látoga­ tást nála egy kis udvari szobában, annak az időszaknak minden romanti­ kusan primitív díszletét őrző környezetben. Ócska vaságyon kuporgott, szidta a világot, undorodva mutatott maga köré. Ez jutott neki: kéziratai elégtek, itt ül befalazva egy dobkályhás cselédszobában, kiszolgáltatva és elveszetten. Shakespeare-i átkok, jeremiási siralmak törtek ki belőle. Bó­ lintani is alig mertem, megsemmisülten bámultam. Jajveszékelése ijesztő volt, méltatlankodása vulkánikusan hiteles, az egész jelenség komikusan tragikus és lenyűgöző. Patakzatos tirádákat zúdított rám, fönnakadó szem­ mel idézte egy-egy pillanatra boldogabb korának fényeit, a halálban megnőtt társakat, csatázott élőkkel és elmentekkel a maga deklamatív szenvedélyével, biblikusan. Az évek során, ha jókora hézagokkal is, föl-fölkerestem, hol belvárosi lakásán, hol az egyetemen, vagy a visegrádi alkotóházban láttam viszont. Újra hallhattam görögtüzes áradását, amint megsemmisítő fintorral a túlsó végletbe csap, halhatatlanokat üdvözít vagy kárhozatra küld, tévedéseiben is megragadóan játssza, játssza tehetetlenül önmagát. Fölemelt mutatóujja mintha különös alakjainak egész sorát idézné tanúul, negyedik Henrik ki­ rályt és Störr kapitányt, az Á dvent hitéért üldözött ifjú angol nemesurat s a Boldogtalanokat, a fejükre végzetet gyűjtő szertelenség hőseit, az ő tropikus kedélyvilágának szülötteit. Utoljára a Rózsadombon kalauzoltam el hozzá valakit, hogy majd húsz évi távoliét után viszontlássa Füst Milánt, ifjúsága mesterét. A lu­ gasban fogadott, valóban azzá a „horgas aggastyán” -ná szikkadtan, akivé isten tudja mióta lenni készült. Talán a ritka látogató megjutalmazására idézte föl legelső emlékét. — Hihetetlen, -megengedem, de így van: tizenegy hónapos koromból él bennem. Nem mert elmesélték, hanem a magam eszében őriztem meg, bocsátotta előre. Kissé ropogós r-jei elevenen reccsennek még a fülemben, látom az alkonyodásban elmosódó, hátradőlő alakot. — Tehát: nagyanyám igen szeretett, s hogy kedvemet keresse, min­ denféle finom leveseket főzött nekem. Én pedig lelkendezve és mohón kapkodtam a tányér után, már ahogyan ekkora kisgyerekek szokása. Egy­ szer véletlenül túlságosan forrón nyújtotta nekem a kannában a levest, el­ égette a számat. Sírtam, hadonásztam, dühösen elkergettem magamtól. Ő pedig, hogy megbékítsen, kihűtötte a levest s afféle gyerekbolondító gü­ gyögésekkel közeledett ismét, kínálta, amit az előbb annyira sürgettem, de most már nem és nem és nem akartam látni sem! S aztán hosszan, so­ káig kellett hízelegnie, ajánlgatnia a főztjét, mire végre is elfogadtam. S itt ránk csodálkozott! — De hát miért mesélem el én ezt az egészet ? Mert — különös dolog! — ebben a kis jelenetben mintha egész sorsom, jövőm benne lett volna! Vagyishogy nekem azt is hízelegve, kelletően, kedvcsinálóan nyújtsák, hogy elfogadjam, amit nagyon szeretek! 7 �Megmaradt volna benne csakugyan a kép? Vagy fantáziájában szüle­ tett ez is, hogy visszafordítsa, jelképet gyújtson mögötte? Azt hiszem egyre megy. A nagy költőnél helyére kerül minden, igazzá válnak a le­ gendák, múlt, élmény, mű egybeforr, hogy a halál se bonthassa szét többé. SZABÓ LŐRINC LECKÉJE Akkortájt kezdtek megjelenni a „Tücsökzene” első darabjai a Válasz-ban. Szabó Lőrincet addig sem ismertük rejtőző alaknak, nem röstellt fél­ reérthetetlenül azonosulni versének egyes számú első személyével akkor sem, ha kegyetlen titkokat árult el magáról. Most mégis fölfüleltünk. Megéreztük, hogy sorsának eredő forrására bukkant a költő. A gyerekkor, a szülői ház, az anyaváros, az ifjúság messzi tükreibe pillant vissza, hogy elvégezze a szembesítést és számot vessen. Szorongató gyönyörűség volt ezeknek a testmelegű verseknek az ol­ vasása, párázott valamennyiből a személyes vallomás, a rátalálás fojtott izgalma rezgett a sorokban. Az a fajta tehetetlen őszinteség lökte fölszínre őket, melyik a lélek tektonikus megrendüléséből fakadhat csupán. A fiatalság gátlástalan kíváncsiságával kérdeztem meg, hogyan szület­ nek a sorozat egyre gazdagodó újabb versei, igaz-e az a sejtésem, mintha egymásból pattannának elő, a hívó emlék törvénye szerint. Kissé félrehúzódva ültünk a társaságtól, közel az alkonyi utcára néző ablakhoz. A szobában égett már a villany s ez a kétféle megvilágítás őrzi ma is belső látásom előtt szokatlanul hosszúkás idomú fejét, szomorú­ kaján arcát, koponyájához nőtt szemüvegének csillanását. Örült a kérdés­ nek, szívesen beszélt, ahogyan valaki a számára legfontosabbról ejt szót: nem árul el mindent, de a résnyire nyitott ajtón bepillantást enged mű­ helyébe. — Mintha az agyvelőmbe mártanám a toliamat — mondta. S ennél anyagszerűbben, magára jellemzőbb módon meg sem fogal­ mazhatta volna a „Tücsökzene” s azontúl egész költészetének lényegét. A kideríthetetlen érintésre megszólaló emlékeket, amint ott pihennek agyá­ ban, mintegy álomba süllyedten, hogy a varázsjelre fölébredjenek. S a varázsjel nem megtanulható. Az ő számára sem. Újra és újra bele kell törődnie, hogy akarati, tudatos gondolati úton hiába keresné. A „Tücsökzene” verseinek puritán formájáról beszéltünk aztán, a hol szigorú, hol szándéktalanul laza asszonáncba oldódó páros rímekről, a nekilendülve vágtató, majd elfúlva megzökkenő jambusokról, ahogyan a belső hang diktálja s amint az elkészült verset ismét átvizsgáló figyelem kiszűri a szívhangok mellékzörejeit. Mert azt már tudtam róla: aprólékos gonddal tovább javítgatja kéziratát, nem hiszi el behunyt szemmel, ami első megfogalmazásra tolla h egyére ugrott. Élete végéig őrizte, amit ifjú­ ságában a Babits mellett töltött esztendők sugalltak. Újra letisztázta s a hűvösebb, személytelen gépiratban ellenőrizte a vers izületeit, hogy tovább nyesse, ha kell. S akkor említette, egyszerűn, tanáros nyomaték nélkül: — Egy-egy sor karakterét az ige és a kötőszó vonja meg. Ez a két 8 �szófaj az értelem hordozója: bennük fejeződik ki a mozgás s az indulati előjel, minden egyéb hozzájuk igazodik, ők sodorják magukkal a monda­ tot, alanyostul, tárgyastul, határozóstul. Nem bökte föl csontos mutatóujját figyelmeztetőn, hiszen valami magától értődőt mondott. A világosság, a józan emberi szó erejében hitt, mint költészetünk legjobbjai. Kerülte a dagályt, az ékítmények halmozá­ sát, a tűzijátékos káprázatokat, melyekből a petárdák eldurranása után nem marad semmi. S aztán egy jó évtized múltán, utolsó megrendülését is ezen a nyel­ ven fejezte ki. „A huszonhatodik év” szonettjeiben. A visszajáró kísértetből is az embert, az öt érzékünkkel megközelíthető valóságot jelenítette meg, lét és nemlét lecsupaszodott drámáját, aranyfüst és dekoráció nélkül, mert nem hitt látványosabb, nagyobb csodában az életnél. Műhelyében mindenható volt, versfordításaiban a magyar költői nyel­ vet vitte újra diadalra, mikor a világlíra legnagyobbjaival kellett lépést tartania. Értette a módját, „hogyan kell egy hajszálat hosszában huszon­ ötször elmetszeni” — mint prózában is alliterálva mondta. Dünnyögve, eltöprengőn, az értelem fényével csöndes szavában, azok módján, akik tudják, hogy hiányzó érveket sem a hangerő, sem a szavak bősége nem pótohatja. AZ ALÁZATOS V AR ÁZSLÓ : SZERB ANTAL Ahogy megpróbálom rögzíteni az időpontot, 1943-ban történhetett, mikor már alig másfél esztendeje lehetett hátra. A helyszín alighanem a Zeneakadémia, de esetleg a Vajda János Társaság. — Mindez lassan a legendává foszló félmúlt ködében dereng, abban a tünékeny birodalom­ ban, ahová az ifjúság ártatlan merészségével lépünk be, hiszen nem sejt­ jük határait. Az alkalomról sem mondhatok már pontosabbat, mint hogy valamiféle irodalmi matiné hozhatta össze a közönséget, s befejeztekor, a ruhatár felé igyekvők áradata sodort össze Szerb Antallal. Akkor már bemutattak neki, s a magam nyurga kölyökségében belepirultam az örömbe, hogy megismert, meg a zavarba, hogy jó fejjel magasabbra nőttem nála. Nyilván az elhangzottakról beszélve haladtunk a széksorok között, majd a kijáratnál elétoppant valaki — az ismeretlen olvasó — és elnézést kérve megszólította. A szokásos kis jelenet pergett le: néhány eldadogott szó, köszönet az írásaival szerzett élményért, a rég megszületett vágy, hogy egyszer élőszóval, szemtől szembe is elmondhassa — aztán már bú­ csúzott is. Ketten maradtunk ismét, köztünk az utolsó mondat elszakadt cérna­ szála. A törékeny alakú, már megjelenésében szívet indítóan védtelen Szerb Antal — a maga nemzedékében Tónikának hívták — riadtan nézett rám, s röstellkedő megtegetőzéssel mondta: — Vagy húsz éve publikálok, de még mindig nem tanultam meg, hogyan kell ilyenkor viselkedni. . . Egy-két futó találkozást érhettem még meg vele, akkoriban megszál­ lott szorgalommal hordta már be rövid életének termését, a világirodalomtörténet. ívei lázas tempóban szaporodtak keze alatt, sietnie kellett. 9 �A közeledő katasztrófa szelében éltünk, hogy a következő év tavaszán a német megszállással ránk szakadjon. S aztán 1945-ben, a fölszabadulás után egy letakart koporsó a rava­ talon, a búcsúztató hangja megcsuklik, körül a pályatársak és tanítványok, a magyar irodalom megtizedelt kis csapata, amint ki-ki szédelegve méri föl, hogyan is kelt át a szakadékon, s miféle ördögi sors emelte ki mellőle a veszni szántakat. Negyedszázadnál is későbben idéződik föl bennem ez a villanásnyi emlék. Azóta újabb ismeretlen olvasók tíz- és százezrei nyúlnak könyvei­ ért. Elbűvölő regényeiben távoli korok és messzi országok élednek meg a képzelet érintésétől, korszakot nyitó irodalomtörténeti műveiben ablakot nyit, hogy porlepett könyvtárakat járjon át a friss levegő. A modern szellem kalandjait éljük át mindannyiszor: Szerb Antal egyszeri varázs­ latát. A megejtően szerény mágusét, aki élete során a könyvek világában volt igazán otthonos, sosem is vágyott el közülük, s alázatos tanítványnak érezte magát, mikor már régesrég mester volt. Csak a pöffeszkedő nagyképűséget nem tanulta meg rövid élete vé­ géig sem. Csanády János Nógrádban téli tölgyek Aki szigorral szeretted — s le-lehajolva néha nehéz rögeibe temetted eltorzult arcodat: e földet aki féltve szeretted, (mely tégedet sem dédelgetett, inkább didergetett; — ) hol szíved felnevelted differenciálművek őrlése közt, s a csendes ekék fekete-földet forgató selyem­ suhogásában; Te, aki pannóniai s nagyalföldi 10 �égboltok roppant körein edzetted szemedet, s kinek pattogó fagydalokat durrogtattak Nógrádban téli tölgyek: Te nem nyughatsz el! Bazaltra hágva SÁNDOR lábanyomába húzott nyugtalan meredély. Kivetettek a völgyek. Tisztán láttad a felföldi kis folyók kanyarulatait: s távolba-mutató sorsodat is. Itt vagy. Most, itt. S szemed káprázik a fénytől, s a kimerültségtől. S látlak: kimeríthetetlen sorsod felett, félúton. Látom magamat. — Ó, bazalt pillanat! Oroszlán­ sörénnyel integet Nógrád s Gömör között a Mátra — sötétlő, messzi tájra. P o lg á r Is tv á n Elesett harcos Végsőt lobbant utolsó napja is. Hűlő meteor, a föld befogadta. Mágneses vastömb. Hol keressem? A radarkészülékek nem jeleznek. Körös-körül tapinthatatlan árnyak sűrűsödnek és oszladoznak. Elefáncsorda vonult át a súly és erő fölényével fölötte. Vakondtúrásnyi halma sincs már, de a sírás még mindig árad a Tejútrendszer legszikrázóbb, ismerhetetlen csillagáról. 11 �Ostrom A ciprus magassága. A tenger szélessége. Iszonyú, hogy az ember naponta roskad térdre. Ne mondd, hogy hiábavaló. A madár szárnyalása. A szikla keménysége. Iszonyú, hogy az ember naponta porlik égve. Ne mondd, hogy hiábavaló. A csillag ragyogása. Az anyag örökléte. Iszonyú, hogy az ember naponta hamvad éjbe. Ne mondd, hogy hiábavaló. Che A a a a a parancsot sortűz követte sortüzet a szurdok válasza választ csend csendet négy oldalról támadás támadást halál a halált szétburjánzó élet s kérdőjeles kék szikrasziszegés majd lassú eszmélése mindazoknak akihez a napos oldalról átment s akikért utolsó töltényeit is kilőtte azon a júdást marcangoló délután 12 �Egyszál bizonyosság Titkok bozontja, Enyhületes nyíltság, Rajongásoknak Ideg-citerája, Tisztaság kelyhe, Erős szigorúság, Rezdült hárs-lombok lllat-hullatása, Tükröző tóból Elősejlő mélység, Ringva elúszó, Indigó magasság, Tebenned bíztam Eleitől fogva, Reméltem, hittem, Igen, eljössz egyszer. Tenyerem tartom Esetlen elébed — Rovátkáimban Ismerd fel az arcod, Tekintetemnek Ernyőjét nyitom fel — Rejtőzve ott állsz Időtlen időktől. Tarolt jövőmben Egyszál bizonyosság: Rám ég szakadhat, Irtózat nem űz el. Tapos majd talpam Esztendők havában, Recseg a csontom, Inaim lazulnak, Tomboló alkony Erdősűrűjében Rigófütty-hangod Irgalmas simítás. 13 �Dénes Géza Tanyán történt A fejkendős asszony felnézett a község főterén a nagy épületen lévő táblára: „Rendőrőrs” ! Igen, megérkezett. Utoljára két hete járt itt, panasz­ kodni az urára. Benyitott. A telefonnál az a kövérkés törzsőrmester ült. Köszönt. A törzs felismerte: — Jónapot, asszonyom. No, megint baj van? Az arcán még látszanak a férje öklének nyomai. Mi az újabb panasza? — Széket tolt az asszony elé. — Most más baj van, törzsőrmester elvtárs! — Az asszony leült, meg­ igazította fejkendőjét. — Más baj? — Igenis. Az uram fekszik a földön. Nem akar fölkelni. — A földön? — Igenis! — tördelte kezét az asszony. — Kint a tanya előtt, az eperfa alatt. — Akkor rossz helyre jött, asszonyom. Ez a tisztiorvosra tartozik. Az asszony megremegett: — Nem orvos kell már oda, hanem rendőr. — Rendőr? Hová beszél? A törzsőrmester cigarettát vett elő, puhítgatta: — Valami baja van az urának? — Az van, baja van. — Bántotta valaki? Az asszonyból csöndesen jött ki a szó: — Megsuhintottam. — Maga? Mivel? — Hát . . . a kapanyéllel. Most már az én uram nem fog engem verni, se örömében, se féltékenységében. — Szóval — gyújtotta meg cigarettáját a törzsőrmester — mivel maga a kapával megsuhintotta, azért fekszik az ura a földön? — Azért! Örökké, ámen! — Matyi! — kiáltott ki az ablakon a törzsőrmester. — Állj gyorsan a kapuhoz! A megszólított oldalkocsis motorkerékpáros rendőr volt. Felbúgott a motor, s ők hárman nemsokára a dűlőúton rohantak ki a Szállásföld tanyá­ ra. A tanya előtt egy lányka ácsorgott. — Az unokám — mondta az asszony, kiszállva az oldalkocsiból. 14 �— Gyermekem — intézkedett a törzsőrmester — menj át a szomszéd tanyára, hívd a gazdát. — Az asszonyhoz fordult: — Maga majd átadja a gazdaságát nekik a kulccsal, mert maga kérem ide már nem fog visszatér­ ni — egy jó darabig. Addig is csinálja meg a batyuját, amit magával hoz­ hat. Az asszony maga elé meredt, aztán odavánszorgott az urához. Megállt előtte, nézte a földön fekvő mozdulatlan tetemet. Hirtelen megfordult, be­ ment a tanyába. Összepakolt, aztán megjelent az ajtóban, kezében egy demizsonnal: — Bocsánat, hogy így megfeledkeztem az illendőségről, pedig sok­ szor voltam már zavarkodni az őrsön: ha meg nem sértem, egy kis barackpálinka . . . — Nem kérünk. Gyerünk gyorsan. Az asszony teletöltötte saját poharát, felhörpintette: — Áldott egy ember volt — intett az ura felé, közben megtapogatta sebhelyes arcát. Nagyon szeretett, azért féltett annyira. — Felkapta a lepedőbe kötött batyuját, s égre emelt fővel beült a motor oldalkocsijába. A pitvarajtóban megcsikordult a kulcs. Mikor a törzsőrmester átadta a szomszéd tanyasinak ideiglenes megőrzésre, s az ajtót lepecsételte, vé­ gignézett a kis szállásföldi düledező épületen. A teteje mintha nyújtózkodó macska háta lenne, olyan görbe, rajta az égető naptól feketére perzselt nádkévék, fala omladozik, itt-ott repedt, a tyúkok körül lekaparták ról a a meszet. Az udvar, por, trágya, szemét. Mintha az a harminc év előtti múlt itt rekedt volna a kis fejlődő község határában, a Szállásföldön. Mi­ kor fogják már felszámolni a múlt e csökevényét, a bűnözés, a cívódás tanyáját? Ez az asszony talán nem is annyira bűnös. Mi is felelünk érte. Nem elég, hogy a tanácsülésen csak felvetjük a tanyasiak kérdését, vitat­ kozunk felette, de a tanyák a nagy ég alatt maradnak. Nem elég. Tenni kell valamit, sürgősen. A motorkerékpár, utasával az oldalkocsiban elporzott, hogy utána hozza ki a halotthoz a körzeti orvost. Az asszony úgy ült az oldalkocsiban, mint egy megmerevedett, fehérkövő szobor. Mikor égre emelte a fejét, a nap megcsillant maszatos-könynyes arcán. A dűlőút végén, a nyárfák ahol kezdődnek, sarlóval a kezében egy ember állt. Mezítláb volt, inge kibuggyant nadrágszíja fölött. Az aszszony, a merev szobor megremegett, fejét-arcát elfordította más irányba. Az ember nézett az elsuhanó, porzó motorkerékpár után. Kalapját levette, azzal integetett. De az asszony nem fordult vissza. Szeméből patakzott a könnye. Csak az őrszobán szólalt meg, mielőtt a jegyzőkönyvre került volna a sor: — Eztet a demizson pálinkát . . . adják majd oda Bozsik Menyhért­ nek . . . aki ott a dűlőút véginél állt. És mondják meg neki, hogy most mán én se lakok a tanyán. Én is bementem végleg a városba, mint sok tanyasi. Legyenek szívesek törzs elvtárs mondják ezt meg neki. 15 �Csillogó gyűrűk Hatvankét telet ért meg, de ilyen jóízűen még sose ette a délről maradt csirkepaprikást. Az utolsó falat után megtörölte vastag bajusza alatt a száját, s ránézett a feleségére: — Finom volt, kedves . . . Hanem ezentúl tán mindig egyedül fo­ gok vacsoráim? Hol a Pista fiú? Felesége csak bólintott. Mit is feleljen? Hiába fenyíti a nagy kamaszt, sokszor éjfélig is elcsavarog. Az apja meg semmiről nem tud, kint őrzi éjjel a tsz majorját. Hogy nem kapott választ, eltolta magától a tányért, mérgesen fel­ állt: — Mondd meg neki, hogy reggel el nem mehet addig, amíg haza nem jövök az őrségből! Majd én beszélek a fejével! Én is voltam fiatal, de Dékány nagyapám széttaposott volna. Majd adok én neki éjszakai csavar­ gást! Mikor indulni akart, felesége vigasztalóan utanaszólt: — Tudod, apja, Terka ángyikám mondta, hogy a Pista az elnök Piroska lánya után koslat. — Na és? Akkor is maradjon idehaza! Majd én beléigazítom a bol­ dogságot! A kapunál átvágott a járdás oldalra, végig az egyenes nyárfák között szedegette vastag ráncos csizmáját a falu széle felé; az Új Élet Tsz-be. A nap vörösen hunyorgott a nyugati félen. Megszokta már ezt az utat. Nyolc éve éjjeliőr a közösben. Ősz végén csak-csak, de télen legnagyobb ellensége az éjjeliőrnek a hideg, meg a korai sötétség. Igaz, nincsenek máma már tolvajok, mert ha vannak is, nem kukoricát lopnak, hanem motort meg autót. — Csuda egy gyerek — gondolta magában. Alig tizenkilenc éves, a Piroska tizenhét. Összepasszolnának. Sudár lányka az a Piroska, most járja a harmadik technikumot, a Pista se valami nyimnyám . . . Mire kiér a központi tanyára, a nap már magára húzta éjjeli taka­ róját. Bogár, a kis feketeördög puli, hozzádörgölődött. Okos egy kutya. Tudja, hogy váltáskor előkerül a papírba csomagolt ételmaradék. De ennyi rágnivaló csirkecsont még nem lapult a papírosban . . . Hanyatt fekve nézte az ablakon át fénylő csillagokat. Mintha azok is örülnének. Bizony, ez az igazi. Azért izzad, görnyed az ember, hogy év végén legyen mit törni, aratni. Bezzeg tavalyelőtt, a nagy aszály idején milyen bo­ londságok kavarogtak a fejében. Arra gondolt akkor, hogy tán jobb volna, ha egy atom véget vetne az aszálynak, az egész életnek. Mert mit ér az élet 18 forintos munkaegységgel? Hát csak ilyen termés legyen minden évben, adjon az ég bőséges esőt! Most bizony tele a góré kukoricával. Nincs gond, a kamra is tele . . . csak ez a Pista gyerek . . . hogy ez a csavargásával megszomorítja az ember szívét. 16 �A kutya lehajtotta a fejét. Késő lehet már, ha ő is elszunnyadt. Innen-onnan egy-egy álmodozó kakas rikoltott fel a csillagos égre. Min­ denki alszik, az egész falu, csak ő van fent egyedül. Alszik a falu, olyan mélyen, hogy már horkol. Egy nagy horkolás az egész falu. Csak úgy ha­ sogatja a fülét. Nem-nem . . . az éjjeliőrnek nem szabad elaludnia. Ki­ nyitotta a szem ét...............hát nem horkolás az, hanem a Bogár kutya morog-herreg a füle mellett. Felült. A kutya feltolta magát a hátsó fe­ lére, hogy elvakkantsa magát. Ebben a pillanatban átmarkolta a kutya pofáját. Belökte a kamra sarkába, még az ajtóban megfenyegette: — Pszt, hallgass kiskutyám! Felkapta furkósbotját. Nyolc éve éjjeliőr, de még ilyen nem történt vele. Melyik falubeli van rászorulva a közös va­ gyonra? Az istálló sötét végében ki kellett lépnie a holdvilágra. Valami húsz méter lehet ide az első beton, mögötte a lécgóré. Meggörbített háttal a holdárnyékos oldalon átszaladt az első betongóréig. Itt már hallatszott a deszkarecsegés. A kiszögellésnél kinézett, s . . . hát egy alak szedi a ku­ koricát, a góré lécei kifeszítve. Bal kezét marokra szorítva előrenyúj­ totta, jobbját a furkósbottal maga mögé. Oly közel volt a tolvaj­ hoz, hogy már a szuszogása is hallatszott. Az volna a biztos, ha leütné. De mégsem: elevenen fogja meg a gazembert. Valósággal rárohant a tolvajra. Bal kezével megmarkolta gúnyáját. Olyan lendület volt benne, hogy a tolvaj hanyatvágódott, de vasmarka nem eresztette el. Rátér­ delt a hasára, most már két marokkal szorította rajta a gúnyát. A tolvaj lihegett alatta. De ő majdnem lefordult róla, mikor a tolvaj belenyögött a fülébe: — Jaj, apám! Ne bántson, apám! Iszonyodva felugrott, mint mikor békára lép az ember. Meredten állt nyögő fia előtt. Némán, döbbenten nézte, amint az feltápászkodik, ruháját porolja, nyakkendőjét igazítja. Egyszerre átvillant arca szögle­ tében egy rángás; bal keze felemelkedett. Csattanás, s a Pista fiú neki­ esett a górénak. — Erre neveltelek én, te türhe, csavargó? — Apám! Bocsásson meg! Nem, nem . . . csak gyűrűt . . . akartam venni a . . . Piroskának! — Gyűrűt? A Piroskának? Az elnök lányának? Megkeresni nem tu­ dod, te lajhár, de éjszaka dorbézolni meg lopni azt igen? — S a félelme­ tes balkéz ismét felemelkedett, de már lecsapni nem tudott, mert a fiú jajveszékelve végigrohant az udvaron, átlábalta a kerítést, otthagyva a kerítés drótján farmernadrágjának egy darabját, s neki az útnak a jege­ nyék között. Az öreg nézte a rohanó fiút. Aztán szemét a hajnali pirosló felhőkre pihentette. Arca vörösen csillogott a fényben. Furkósbotja után nyúlt, rátámaszkodott. Soha ilyen fáradtan még nem ért véget éjjeli őrsége. So­ ha. Mégsem gondolt puha meleg ágyra. Csillogó gyűrűk karikáztak a szeme előtt, minden gyűrűből a fia arca nevetett rá, amint lehajolt, hogy a lopott kukoricát visszarakja a góréba. 2 17 �Tamás István Ma nem Iátni át a túlsó partra Esik az eső Ködbe öltözött és száraz széna színt öltött a víz és föld között csak a nád büszke az őszt hívó érdes sápadt susogásra Egyedül vagyok Nézem a sirályok suhanó röptét És lábamon meleg bársonyosan halszemű hullámok sóhaját érzem Csónakok várnak orrolva a vízzel s a vitorlaárboc dermedten feszít két szál drótot Sirálysikoly És egy ázott nő a parton Fának dőlve Ma mindez csupán egy készülő emlék 18 �Este a fák különös alakzatba bújnak S a házak szőke boglyái közt kócos szerelmet fésül a szél És elindul a fiú után a lány meghódítani a fényes csókok csillagrendszerét Krampácsolók hajlott háttal tartják a Napot a töltés mentén Kövesztett meleg nyalja őket körül Nadrágjukra foltot marnak a csákányélű kövek Hátukon és karjukban a szövet acélszárú izommá feszül És síneken futnak gondolataik míg korsó sör és deci törköly a nyár 19 �Álmukban is gyors kerekek kattogása simul a nyolc óra lázas futamára hidul Hogy elénk fusson a távoli vidék Az élet örök s megújuló hitét hirdetőn Apám hat osztályt járt Apjának földje volt Később apámnak is És hét hónapra fia Nem csüggedt ha rám s földjére nézett Bár nevették A könyvekért is S a tanfolyamért főként Mögötte csak Szemébe nem merték Apámnak földje s felnőtt fia van Földje egész határ S hite Nagy-nagy erős hite 20 �Hann Ferenc • ha e percben átfoghatnálak holtomig áldanálak vasbozót ólomszél zeng barna esőtől vérzem csupaszon állok tenyeremen ásít 9 vakfalú verem oldalán moha erdei fű ess bele ess bele gyönyörű ha e percben átfoghatnálak holtomig áldhatnálak • add a kezed az egyszerű szót ne restelld fogj át hogy jusson még levegő ez órán fogj át hogy a reggel ne hozzon máris nyakkendőt, vasalt zakót jusson még tiszta napunk pár fenyőtű szép szomorú melledre sültalmaillat fölélik add a kezed Márciusban nagyon kellene már hogy tavasz legyen végre merjen az ég fölöttem bátrabb kalandokba botlani és hogy a füvek újra elémjöjjenek ha kiereszt ez a -saurus-város 21 �és hogy a barátaim az utakról bekopogjanak hozzám hiszen van már egy szobám 1 gyerek feleség hogy az erdők és folyók illatát hozzák a fene-beton-csapdába mert az erdőknek és folyóknak van illatuk én meg vágyódom utánuk és akkor talán újra hosszú útra megyek délre hol mediterrán a mosoly és az arcomról lezuhannak a ráncok nagyon kell már hogy tavasz legyen végre Varga R udolf Alázkodó Ennyi maradt az éjszakából? Szemem alatt élettelen barázda, hosszúkás állkapocs, gyullongó leheletem, falra vetített bordáim röntgenképe. Másnapos fehér ingem leint. Szemeim néznek, merednek reménytelen, felborzolt hajam; koporsó­ tollazat. Vermek, hová nyíltok? hová vezettek? Az utak bennem nyílnak szét, kettétörve arcom, tátott szájában tartja a földet az ég, de pihen a madár, reszket, mint aki fél. Tudja már, föl se kél, föl se száll, csőre már nem kopog, csőr helyett jégcsapok, harckocsizó-magány. Túlvilág, alvilág ollók éle összevág, forgószél haragítja ablakomat, párás két szememet. Lábamon zöld bokor áll az melékezés zöld vizével összefolyik. Megbékélek a pusztasággal, görcsösen-kinyúló-végső-társ-keresés az vagyok én. Ami bennünket még összeszorít ; mozdulat, őrlő száj, megközelítő szó, Szárán alvó életemet se kérjed! Nélküled ne vágyjam már sehová! Száz ilyen alázkodó ének kísérjen, temessen fátok alá, fátok alátemessen engemet! 22 �bemutatjuk F. Mih á ly Ida Balázs János képeirő l Eseményt, sőt az újságok jóvoltából szenzációt jelentett Balázs János salgótarjáni naív festő bemutatkozó kiállítása ez év júniusában. Az ér­ deklődésnek ilyen viharos megnyilvánulását sokféleképpen magyarázhat­ juk, kétségtelen azonban, hogy a „sziklák alól kihajtó virág” — az iskolá­ jától megfosztott, küzdelmes életre kényszerült tehetség saját sorsán fe­ lülkerekedni tudása; művészi látásmódjának eredetisége, ábrázoló ereje — olyan tünemény, mely örömmel és csodálattal tölti el mind a laikuso­ kat, mind a szakmabelieket egyaránt. Az akadémikus naturalizmus sokáig visszatartotta mindenütt szerte a világon a közönséget és a hivatásosak közül is sokakat, hogy a naív mű­ vészetben mást lássanak mint a hivatásos művészettől messzefekvő gyen­ gébb változatot és lenézően vagy legfeljebb jóakaratú barátsággal emle­ gették. Ma már méltatóik megkísérlik ennek a művészi formának sajátos karakterét külön értékrenddel meghatározni. Balázs János festészete sem témát tekintve, sem megoldás módjában nem sorolható naív alkotótípusaink egyikéhez sem. Tradícióktól, érintet­ lenül hozza közel mágikus környezetét, idilli bájéi fantázia képeit és ar­ chaizáló vízióit. Ábrázolásmódjának alakulását követve megállapíthatjuk, hogy a kezdeti időszak néhány próbálkozásától eltekintve művészete nem tart rokonságot a gyermekrajzokkal, nem emlékeztet ügyeskedő amatőrök munkáira sem, akiknek egyetlen célja a természethű formaadás. A szá­ mára felfogható világ átélésének intenzitását akarja tolmácsolni. Sze­ mélyiségfejlődésében a műveltségi tényezők is szerepet kaptak. Olvasott­ sága magas színvonalú. De túl az intellektuális tájékozottságon, eredeti meglátásai egyéniségének mélyén születnek. Korai festményei közvetlen környezetéről tudósítanak, a cigánydombi kunyhók lakóinak életéről. A szűkszavú, kevés színnel festett képek zöldjei, sárgái különös, sajátos lég­ kört vonnak alakjai köré. (Mesélő; Öregek és fiatalok; Kártyázók; Tojás­ válogatók.) 23 �A formai összefüggések iránti érzékéről tanúskodik „Házak a Pécskődombon” c. kisméretű képe. A szegényes viskók között is rátalál a lát­ vány érdekességére. A házfalak, tv-antennák függőlegeseinek, a ferde háztetőknek, a párkányok vízszinteseinek és a kerítésekre boruló növé­ nyek örvénylő vonalainak egybehangzása ösztönös konstruktív látásának érdekes példája. „Rönkvontatás” c. magashorizontú tájképének rőt színe és kék ege az ősz hangulatát idézi. Az erdő kopár fáinak és a heverő szálfáknak vonal­ ritmusa, a vontató ló kedves figurája és a kissé clrajzolt jobboldali rész­ let adja a kép naív báját. A zurkék magasságban viaskodó „Madarak” c. képe a végtelenséget és a drámai küzdelmet szuggerálja. Ezeken a képeken a mindennapi látványból a különöset megragadni tudó érzékeny lélek rögzíti hangulatait az ábrázolás élvezetével. Gazdag fantáziája fokozatosan függetleníti őt a látottaktól, örömmel keres mindig újabb képötleteket, szerkezeti és színmegoldásokat. „Virá­ gok”, „Bőség” , „Szélmalom” c. képein a gyermekkor mesetájain jár. Pi­ pázói bizarr humorúak. Az egymással szembeforduló, turbános, mosolygó két férfifej rövid szárú, fedeles pipát szív. A sötétvörös háttérből egy zöld férfikalap bontakozik ki, melynek tetején kétszarvú állatkoponya fogai között két pár cseresznyét tart. Fölötte lefelé repülő madár, melynek ki­ terjesztett szárnya indadíszhez hasonló. Az egész kép valami különös régi cégérre emlékeztet. „Anya gyermekkel” c. idillje virágligetben tanyázó antik isteneket vagy egy hímzett konyhai falvédőt juttat eszünkbe. Fantasztikumok iránti vonzódása, a lét rejtélyein töprengő hajlama egyre távolabbi tájakra vezetik a térben és időben. Vízióit olvasmányél­ ményei inspirálják. Déltengeri szigetek bősége, különös bálványai, terem­ tés mítoszok, kataklizmák jelennek meg vásznain. A nap, a víz éltető vagy pusztító energiái, a halál misztériuma fogalmazódnak meg a festmé­ nyeken. A képek gondolatisága bonyolult, sejtelmes, homályos jelképekkel tűzdelt. Szerkezetük montázsszerű. Ég és föld között lebegő emberfejek, ősállatok bűvös körében időző alakok töltik be a képsíkot. Figurái egymás fölé tornyosulnak. „Ilyen az én szeszélyesen gördülő gondolatmenetem, miként a megfestett képeim, melyeknek zűrzavaros érthetetlenségében, nem létező, nevetséges, avagy félelmetkeltő ábráiban, furcsa színezetű tér­ ségein, képtelen eligazolódni a meglepett szemlélődő. Hej, pedig ezeknek a képeknek zűrzavaros rejtelmeiben világosan ott bujkál az egész világ létezése . . . ” A kezdeti művek remek rajzosságával ellentétben most pu­ ha sziluettek foltjaival, nem részletezően ábrázol. „Egzotikus gyümölcsök” c. festményének frappáns képkivágása, a kékeknek, barnáknak, kevés ró­ zsaszínnek választékos összecsendülése a „professzionistákat” juttatja eszünkbe. Újabban azonban egyre harsányabb színmegoldásokat alkalmaz. Itt a „Piros sorozat” és „Sárga sorozat” képeit kell megemlítenünk. Reméljük, hogy az iránta megnyilvánuló nagy érdeklődés nem fogja megzavarni alkotói frisseségét és őszinteségét. 24 �B a lá zs J á n o s Salgótarján — 1971 február Megint rám zúdult egy megterhelődés. Előbbi életemben sem mertem erre gondolni. Írjak most önmagamról életrajzot? Megtehetném! Nem írok! Részemről nem is szükséges; de mivel így kívántatik, hát legyen! Szü­ lettem 1905. november 27-én Alsókubinban. Abban az időben Alsókubinban éltek szüleim. Ez a Szlovák városka Salgótarjántól elég távol esik. Nem sok évet éltem le itten, mert az Apám hirtelen harmincnyolc éves korában elhúnyt, és így az Anyám velem és még három testvéremmel visszaköltözött szülővárosába, Salgótarjánba. Mink négyen testvérek: mint árvák itt részesültünk némi támogatásban, pártfogásban, mert családunk összes rokonai itt éltek. Nagy keserűségemre beírattak iskolába. Súlyos tehernek éreztem én az iskolába való járást. Nehezen két osztályt kijártam, amikor (idézve a régies mondást.) kitört az első világháború. A harmadik osztály kezdetére még sor került; de a folytatása részemre csak október közepéig tartott, mert az őszies-esős-rossz idők beálltával a szabadban, az iskola udvarán nem lehetett tanítani. A tantermeket a behívott tartalékos katonaság ré­ szére lefoglalták és rendezték be a frontokról hazaözönlő sebesült harcosok részére kórháznak. Ennek következtében az iskolai tanítás hosszú hónapo­ kon át megszűnt. Tanítók, tanárok, minden épkézláb ember katona lett! Az egész Európa, sőt Európától távol eső ország, város lángokba borult. Lám mit tett az ember? És mit csinál ma is. Cselekvéseinek nagyobb részében önmaga ellen árt. Kisebb szemlélődésben: az ember felmászik a fára és kivágja maga alatt a fát, büszkén jár a földön és megmérgezi a talajt, ami a kenyeret adja, egészséges ivóvíz helyett agyafúrtan pacsmagolt, erjesztett, romlott szeszből előállított italokat fogyaszt: összeroncsolja — megmérgezi szerve­ zetének belső szerkezetét, satöbbi, satöbbi! Node most ne ezekről beszélgessek önmagamnak: más itt a karikahaj­ tás! Igaz, hogy nem csinálom jókedvvel, vontatott nyomással a szellemem­ ben. Nagyon megnőtt a kedvem, amikor az első világháború beálltával letépdeshettem magamról az iskola nyűgjét, terhét. Örömöm is nagy volt. pedig abban az időben nem sok öröm adatott az Apák nélkül maradott családoknak. Ebben az időben ment végbe részemre egy lényeges változás, mert a velem egykorú iskolástársak — gyerekek: értve a Pécskő-utcai gyereke­ ket: nem fogadtak be maguk közé játszópajtásnak. Én félénk jellemű, min­ den gyerekes virtuskodástól visszahúzódó, jelentéktelen gyerek voltam. Ilyen játszópajtás nem kellett a duhajkodó s folyton birkózni akaró, hen­ cegő és egymással kötekedő, nagynyelvű gyerekeknek. 25 �Tehát elkülönültem, magamra maradtam és nem esett rosszul! Inkább valami megnyugvást jelentett részemre. Ezt követően jött létre részemre egy másforma életmód: az öreg emberekkel való megbarátkozás. Azok az emberek, akik testi fogyatékosságuknál fogva, avagy elöregedésük révén katonának már nem kellettek: ezekhez szegődtem. Mert történt, hogy én magamban, bámészkodva tévelyegtem a közeli erdők mentében, amikor ezek az öreg emberek csoportosan; derekukra köteleket kötözve, hónuk alatt zsákokat szorongatva ballagtak a nagy erdő felé — megszólítottak: te gyerek, gyere velünk! Hozol egy nyaláb gallyat Anyádéknak tüzelőnek. És én szó nélkül mentem. Később már öreg barátaim magukkal vittek oda ahová ők mentek. Nyár elején gombázni: Inászó, Kazár, Bárna, erdősé­ geibe. Nyár végén szedret szedni, vadkörtézni, krumplit bengészni Zagy­ varóna határába. Tél idején pedig jártunk Somlyó szénbányatelep palahányójára hulladékszenet szedni. A Somlyói jó minőségű szén; még akkor is, ha az a palahányón lett összeszedve, sok Pécskő utcai szegénycsaládnak lett a kenyérkeresete. Sok hosszú éven keresztül én is ebből éltem: már felnőtt koromban is. Évek múltával öreg barátaim egyenként távoztak az élők közül. Elég régen volt; kopott emlékük fel-felcsillan még szellememben, most, amikor már én is elnyőtt-vén remete lettem. Nagyon előre jöttem az időben: nagyon érződik a szövegben, sietek mielőbb túljutni rajta: nagyon szeretném minél rövidebben vázolni azt az egyszerű történést, amelyet leéltem. Hosszúra nyúlana, ha mindent tövé­ től, hegyéig leírnék: de azért sietek a távoli múltba, hogy semmis homá­ lyából kiszemléljem mindazt, amire legjobban emlékszem. Négy és fél évig tartó vészes pusztítása után mégis véget ért az első világháború; hagyva olyan koloncot az emberiség nyakában, amely koloncot csak évek múltán tudta az emberiség nyakából kiemelni; de csak annyi ereje volt, hogy lába elé ejtette, innen már se előre- se hátra nem bírta görgetni. Ez a kolonc mindmáig az emberiség boldogulásának útjában fekszik. Óh miket is irkálok? Ez nem ide való! Itt csupán egy egyszerű ön­ életrajz megírására van, vagyis hát lesz szükség. Tehát gyermekkoromban: tíz éven már felül; olyan sajátos szeszélye­ im voltak, hogy amerre jártam, (mindig egyedül) a széjjeldobált újság­ lapokat, széttépett könyvek, füzetek maradványait: leginkább képeslapo­ kat mind összeszedtem és örömmel vittem haza: úgy csináltam, hogy észre senki nem vette. Feszült kíváncsisággal, izgalommal kutattam az értéktelen papírhal­ maz között. Ezeket követően eljártam a város akkori szeméttelepére: itt már bőségesen akadt újság és képeslap hulladék. Hogy örültem, amikor olvashattam, hogy lelkesedtem, amikor nézegettem a képeket, ábrákat, akármilyenek voltak azok. Minden nyomtatott írást elolvastam, minden képet, ábrát csodálva bámultam, amelyiket legszebbnek találtam; ösztö­ nömtől hajtva elkezdtem ceruzával tiszta lapra lemásolni. Hogy milyenek voltak ezek a képaláírások, most nem tudom megmondani; csak annyit fűzök hozzá, hogyha úgy adódott, hogy ismerős jött hozzánk és véletlen- 26 �ségből meglátta, hogy rajzolgatok: megnézte: mit csinálok? Szótlanul megnézte a rajzot, fejét csóválva mondott valamit, amire én már nem em­ lékszem. Ezután én már csak rajzoltam, olvastam: annyira, hogy bizonyos idő múlva magyar nemzetünknek majd minden szellemóriásának, művé­ szének, költőjének, írójának arcképe le volt másolva kisebb képekről. Szobánknak fala körben fel volt aggatva ezen magyar emberek portréjá­ val. Példának felsorolom a híres nagy magyar neveket. Az államférfiak közül: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc; az írók és költők közül: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Vö­ rösmarty Mihály: no végül a művészek következnek: Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Fadrusz János — satöbbi-satöbbi — a nagyok közül. Néhány nevet ki is hagytam. Ha jól hiszem, nem is baj ez! Hogy ez így volt, ugye alig hihető? Igaz, hogy több, mint 40 éve történt: negyven év pedig hosszú idő a könnyen halandó porszemnyi em­ berke rövid életében. Még valamit hozzá fűzök, hogy az akkori történés igazsága tisztázva legyen: Bóna-Kovács Károly, városunknak azon időben való szobrász- és festőművésze, amikor hírét vette ennek a dolognak; ott­ honomban személyesen felkeresett, és amikor meglátta szobánknak falain a ceruzával készített portrékat, amelyek híres elődeinknek arc- és mell­ alakját mutatta; egytől-egyig mindre ráismert. Mély megilletődésében né­ kem gratulálni nem tudott. És én enyhén mosolyogtam! Nyomban felajánlotta a segítségét és főképp a rajz és a festészeti tanítást: azaz, hogy ő segít engemet művésszé tenni. Én erre mondtam is, meg nem is valamit. Ez a rövidke élmény hamar a feledésbe tűnt, de én tovább is sokat olvastam, írtam, rajzoltam addig, amíg ez a ténykedésem is hirtelen megszakadt, mert anyám és a családbeliek nem nézték jó szem­ mel cselekvéseimet. Folyton a fejemhez csapdosták a különféle szidalma­ kat: mi lesz veled gyerek? Ez így nem mehet soká! A veled egykorú gye­ rekek mindannyian mesterséget tanulnak, dolgoznak, pénzt keresnek csa­ ládjuknak; te mit csinálsz? Az erdőket, a hegyeket járod, itthon irkálszfirkálsz: mi lesz belőled? Ha a család leveszi rólad a kezét, ki leszel ta­ szítva a világba: csúfosan éhen pusztulsz! Nagyon megsértődtem; keserű haragomban lezúztam a falakról a raj­ zokat, összetéptem őket és belegyűrtem a tűzbe, mikor megtörtént, kiro­ hantam az erdőbe: késő este jöttem haza. Mesterséget nem tanultam, nem lettem szénbányász ,se gyárimunkás. Gyenge jellemű, túl érzékeny vol­ tam; sehogyan se bírtam elviselni a valahová tartozó kötöttséget: ezzel még párosult a mai napig is érthetetlenségnek tudott, valami szellemi ren­ detlenség, túlfinom szenzibilis idegjáték, erős erkölcsi tudat, amely vissza­ tartott, vagyis gátat vetett minden nemi kilengésnek. Mai napig is ál­ dom ezt az állapotot, amely irányította életem menetét. Tehát nőtlen, agg­ legénynek maradtam! Üres, elhagyott remeteség ez; de milyen megmondhatatlanul fönséges ez a kigúnyolt egyedüllét az olyan embernek, aki gyer­ mekkorától fogva, mindig szétlátott a világban, és megtanulta belőle mindazt az életbeli tételeket, amelyeket a tudománynak semmiféle isko­ lájában megtanulni nem lehet. 27 �Most megint eltértem az önéletrajz egyenes irányától; ilyen az én szeszélyesen gördülő gondolatmenetem: miként a megfestett képeim, ame­ lyeknek zűrzavaros érthetetlenségében, nem létező, nevetséges avagy fé­ lelmet keltő ábráiban: furcsa színezetű térségein képtelen eligazodni a meglepett szemlélődő. Hej, pedig ezeknek a képeknek zűrzavaros rejtelmeiben: világosan ott bujkál az egész világ létezése! Mint, aminek gondolnák: nem üres dicsekedés, mint, hogy az se ha­ zugság, hogy nem lett belőlem más, mint folyton teher alatt görnyedező haldázó, akinek itten minálunk a neve: senki tróger. Nem jelentett ez nekem sérelmet; az volt a fő, hogy megéltem belőle szegényesen! Meg voltam elégedve; igényem csak annyi volt, mint most. Az írás­ olvasás, rajzolás semmis pontra zsugorodott és kezdtem öregedni. Har­ minckétéves voltam, amikor kikerültem a frontra; Negyven, amikor hadi­ fogságba estem és végül negyvenhárom amikor a hadifogságból hazajöt­ tem: a valóság teljes értelmében, hitvány árnyéka lettem a régi önma­ gamnak. A testi fogyatékosságot s a fizikai képesség letörését még gazda­ gította a háborúból és a hadifogságból összeszedett örökség: különféle kórság, amelyet az élet már nem emészt meg, csak a halál! Tehát: volt, ami volt és lett, ami nem volt. Itthon szenvedve — betegen éreztem a boldogságot és örömökben a megfizethetetlen szabadságot. Most írás közben lelkembe vésődnek olyan gondolatok, amelyek fülembe súgják, kérdezve: hát te ilyen önéletrajzot írsz?! Ez valami más. A történés egyenes menetének mondásait rongáló oldalazásokat az illetékes kezek kiszorítják. Alig marad belőle valami! Ilyen évődésekkel vívódva íróm a néma sorokat, melyek csak akkor be­ szélnek, mondanak valamit, ha olvassák. A népes családból ketten marad­ tak, s amikor hazajöttem a hadifogságból: velem hárman: közel nyolc­ van éves anyám, tőle néhány évvel fiatalabb néném. Én is közelítettem az ötödik évtizedet. Tehát mindhárom elnyűtt, fáradt, beteges öregek. Valaki úgy is hihetné, hogy mesélek, mint néhai nagyanyók az unokáiknak. Itt­ hon a korlátlan szabadság éltető ereje, összezúzott szellemnek felszabadu­ lása, lelkem derűje, letört fizikai képességemet úgy ahogy felerősítette, újból nyakamba vettem az igát: a hátalást: újból jártam az erdőt, a Somlyói siferhaldát, hordtam a tüzelőt; aki kérte eladtam; Később egy-egy kocsira valót is összegyűjtöttem; ezt is megvették: így tartottam el családunknak még élő két öregjét és önmagamat. Nehéz és keserű kenyérkereset volt; de bírtam és kedvemre való volt: nagyon meg voltam elégedve. Bár még most is csinálhatnám, de azóta már a salgótarjáni szénmedence bányáinak nagy részét bezárták. Kimerültek a szénmezők, megszűntek a palahányók, haldák, nem lehet sifert-szenet szedni! Részemre nem maradt más; kenye­ rem keresetével szemben; csak az erdős hegyek, benne a gombázás, sze- 28 �der- és csipkeszedés. Kedves öregjeimet is régen eltemettem: rám maradt az ősi hagyaték, a düledező hajlék, a szegényes ütött-kopott otthon, benne a korhadó szúrágta, széteső holmijaival. Kizártan, külön a világtól, itt remetéskedek. Idézem Mikest: Egyedül, egyedül a bujdosók közül! 1968. június: Nyár eleje van. Gombázni járok: szedem a gombát, ha­ zahordom, sütöm-főzöm, szárítom, ha sok van belőle, el is adom; így élde­ gélek magamban, tompa fásultsággal agyamban. Különös, szeszélyes vál­ tozata a gondviselésnek az én életem egyszerű menetében: amikor gyerek voltam, öregemberek között tartózkodtam, nem hozzám illő vénemberek voltak a barátaim, most, hogy már hatvanhárom éves öreg-szenvedő va­ gyok, fiatal növendék fiúk járnak hozzám beszélgetni, barátkozni. Pedig én nem hívok senkit ilyen céllal otthonomba, szegényes környezetembe. Ezek a fiúk vannak öten: érdeklődnek, kérdezgetik tőlem, mit csinálok? Mit csinálok! Gombázni járok, egy kis tűzrevalót hordok. Itthon foly­ ton valamiféle munkával pepecselgetek, faracskálok, törött hangszereket javítok: ez a foglalkozás hoz néhány forintot kenyérre, cigarettára, pet­ róleumra, satöbbi. Ilyenformán beszélgettünk. Egyik-másik hoz nekem cigarettát, van úgy, hogy harapnivalót is tesznek le az asztalomra, amikor azt mondom: miért hoztátok Hát csak hoztuk, (mondják ők), hogy legyen; magának úgyis kevés valami jut! Én rávágom: nekem ez a kevés is nagyon elég és kielégítő: kevéssel beérem. Tudjátok-e, (mondom tovább) hogy a leggazdagabb ember az, aki semmit sem kíván?! Így beszélgetünk: ők a fiatal emberek és én az öreg remete. Ők to­ vább folytatják az érdeklődést: de mink tudjuk ám, hogy maga fiatal ko­ rában sokat rajzolt, festett és verseket is írt! Hol vannak ezek? Maradt-e belőlük valami? Ilyenkor azt érzem, hogy valamiféle kemény szerszámmal ütöttek szíven. Recsegve vágom rá, nyelve egy keserűt: ezek már a semmis múlté: meg sem történtek! Más­ kor is majd eljövünk, mondják és köszönve elmennek. Ebben az időben történt: Zoli jött, letett egy csomagot. Hordtam egy kevés maradék festéket; én festegettem vele: nekem már nem kell. Próbálkozzon vele valamit festeni. Fiatalabb korában szeretett rajzolni, festeni: hátha menni fog most is! Sietek! Megyünk futballozni. Köszönt és elment. A csomagban volt jó néhány rajzlap, grafit ceruzák, törlőgumi. Külön csomagolva az akvarell festékek, kisebb-nagyobb ecsetek. Néze­ gettem egy ideig, azután félre tettem. Gondoltam: minek ez már énne­ kem? Később még az napon: elővettem a csomagot, kivettem egy rajzla­ pot, ceruzát és törlőgumit. Kimentem az udvarra, széjjelnéztem a szom­ szédos házak térségében, leültem a földkupacra: belekezdtem negyven év múltán az első rajzolásba. Még az nap: (hosszú nyári nap volt) megcsinál­ tam az első színes kis képet. Ettől az időponttól számítva nem tudtam nyugodni; folyton rajzoltam, festettem, amíg a rajzlapokból volt és tar- 29 �tott a festékből. Zoli megint jött. Most temperát hoztam; (mondta) ez is vízzel dolgozható. Nagy lett az öröm, amikor megmutattam a képeket. Tudtam, (mondta Zoli) aki fiatalon tud valamit, az öregkorában se felejti el. Együtt örültünk: a fiatal barátaim és én. Később Zoli művészfestékekkel lepett meg: olajat, ecseteket, vásznakat hozott, ezzel a lépéssel meg­ indult elgondolásaimban az érthetetlenségig fokozódó, össze-visszaságba csúcsosodó, fantasztikusan összpontosuló, életformákban gomolygó viszszás színezetű, borongós ábrázolás. Mi minden az, melyekről annyi sokat tudunk beszélni, mi minden az, amiről nem tudunk semmit?! És mégis létező valamik: éltető mindenségünkben, akár látott, akár nem látott képekben összeborulnak a történés anyagai: mintha a végtelen, élő idő suhanna a múlandó ürességbe, amely­ nek csekélyke részét, még teljesen nem ismert világunk: benne s rajta az emberiség titokzatosan, ezerrétű, oldalú, tarka volt . . . töltené ki. Képeim alkotásában ilyesféléket látok. Óh, balga ember! Ki hiszi ezt el neked? Bizony mondhatom: sokszor én is megrendülök ezbeli hitemben. Pörgetem tovább ezeket a különös színezetű káosz képződményeket, amelyekbe egy nem ismert, nagygondviselés sűrítette elképzeléseimet, gondolataimat. Amiket idáig beszélgettem magamnak írásban; azt most képekben adom a világnak! Így zsongnak gondolataim, miközben ecse­ temmel, színekben gazdag, életet utánzó ábrázolásokat kenek a vászonra és életet nyernek a képek: olyan életet, ami csak a lángoló elképzelésekben élnek és a lángolás fénye világít meg, ha ez a lángolás rejtélyben csak homályosan pislákol és nem nyernek némán suhanó villanásokat: ezek a légből kapott; de mégis a világból termett életet utánzó képek, önmagukat emésztik meg. A sors, avagy egy ismeretlen, törvényszerű hatalom ren­ delkezése ez a félelmetességben derengő, de mégis csodás emberfeletti megnyilvánulás!? Lám! Visszatér a gondolat, megszelídül a vibráló káprázat és megvilágosul a rongyos valóság. Viaskodok egymagamban: önma­ gammal! Ecsettel, irónnal kezemben; a hatalmas világgal szemben! Aki érezni és látni tudja, annak a részére csodálatos ez a rejtélyes, színes küzdelem: egyik oldalon szemben áll egymással a szellemiség nagy­ sága, a fizikai óriással, amott az erkölcs megtépázott Istene, a minden üd­ vösségre vészt jelentő ördöggel. Győzelem se itt, se ott nem keletkezik: nem ám! mert győzelem nem volt, most sincs: nem is lesz soha! De, hogy a művészet remekei ebből keletkeznek — születnek, az megdönthetetlen igazság! Hogy hisznek e nekem: egyszerű mondásaimnak s a bennük ör­ vénylő zsongásnak, ez nekem vajmi érdekes közömbösség. Szellemi erény, fizikai egyensúly gátló koloncai, már nem jelentenek gátlást: a rég letűnt élmények illúziói látomásomban előtünedeznek, és én töretlenül dolgozom tovább. Kérdezem: Mi ad ehhez erőt nekem elnyűtt vénségemben? Mi vezet engem művészkedéseimben s az életben az érte történő nehéz és mégis dőre küzdelemben? Én erre nem a saját mondásaimmal felelek, idézem Aranyt: Mire nincs szó, nincsen képzet: az vagy nekem oh Természet! 30 �1971. február. Harmadik évében vagyok ennek az egésznek, amelynek feszítő ereje hevít, és mormolva lángol bennem, kiűzve szellememből a hideg, dermesztő letörtséget, s mintha fáradtan dőlnék megérdemelt pihe­ nésre annyi sok, gyötrelmes munka után. Itt van köröttem rakáson: egy­ más hegyi-hátára dobálva a sok színes, alig érthető furcsa-érthetetlen összevisszaság, amelynek bonyolult szerkezetére még nevet se talál a szemlélődő. Néhányra, ha nincsen is ráírva, mintha mondaná: ki vagyokmi vagyok, mit jelentek. De bizony legtöbbje névtelenül, bambán vigyo­ rog. Ha rájuk vetem tekintetemet, szemlélem őket, olyan a látszat rajtuk, mintha könyörögnének: szánj meg minket, adj valamilyen nevet nekünk, hiszen belőled születtünk s rajtad keresztül mink is az élet tartozékai va­ gyunk. Kérésüket nyelve, fordítok hátat ezeknek a torzszüleményeknek. Szellemem sötétségbe borul, lelkemben vészesen háborognak az ellenté­ tek, agyamban őrjöngve cikáznak a gondolatok és közüle kivillan egy in­ gatag elhatározás: én már aligha veszek ecsetet kezembe, hogy vázoljam tovább összekuszált szerkezetét az életnek, amelyben sok a gyűlölet, kevés a szeretet, s több a megvetés, mint az egymáshoz való közeledés. 31 �M ű m e llé k le tü n k v á lo g a tá s B A L Á Z S J Á N O S n a iv fe s tő S a lg ó ta r já n b a n , 1 9 7 1 . V I. 13 -á n m e g n y ito tt k iá llítá s á n a k a n y a g á b ó l. 32 �M a d a ra k 19 6 8 . V ir á g o k 19 6 8 . �B ő s é g 19 6 9 . �A n y a g y e rm e k é v e l 19 6 8 . H á z i b a rá ta im 1969 �Ég ő v ilá g 1 9 7 1. S iv a ta g 1 9 7 0 . �társadalom — művelődés H orváth István Útközben (A közművelődés feladatai Salgótarjánban) A megyei pártbizottság 1964-ben hozta meg azt a döntését, mely szerint a város gazdasági fejlesztésével, rekonstrukciójával szoros egységben intenzívebben kell tö­ rekednie Salgótarján kulturális arculatának kialakítására. A határozat olyan irány­ ban jelölte meg a fejlődést, amelynek végső célja a város kulturális centrummá ala­ kítása. A feladat végrehajtása napjainkban is folyamatosan történik olyan követel­ ményekkel, amelyeket az MSZMP X. Kongresszusa, a megyei, a városi pártértekezlet határozott meg. A következőkben arra keresünk választ, hogy a megfogalmazott igé­ nyeket milyen formák és tartalmi elemek bevonásával lehet kielégíteni. A tapaszta­ latok és Salgótarján közreműködésében megfigyelhető sajátos vonások is arra kész­ tettek, hogy részletesen elemezzük a mostani helyzetet. De fontosnak tartjuk az eddig folytatott konzultációk, viták tapasztalatainak összefoglalását azért is, hogy a feladatokra koncentrálva segítsük az egységes gya­ korlat minél jobb kibontakozását. Azt valljuk, hogy a fejlődés útján továbblépni csak akkor lehet, ha képesek vagyunk a meglévő ellentmondások feltárására, és ké­ pesek vagyunk az esetlegesen előforduló megrázkódtatások esetén azok felszámolá­ sával a pozitív irányú folyamatos munkavégzésre. Előljáróban — a későbbiek tisz­ tázása végett — szóljunk a már fentebb említett „sajátos” vonásról. A legjelentősebb sajátosság az. hogy a város közművelődése a fenntartó szempontjából kettős jellegű. A tradíciójában mély gyökerű szakszervezeti, művelődési gyakorlat hatóköre igen széles. A régi és új, a kevésbé korszerű és korszerű hagyományok a mostani kultu­ rális gyakorlatban is élnek. Eddigi történeti szerepe, helyzete és súlya miatt a közművelődésnek ezen a területén bekövetkező minden változás döntő módon hat a vá­ ros kulturális életére. A feladatok egységes értelmezése és következetes végrehajtása, megújhodás egyik alapvető feltétele ezen a területen képződik és alakul ki. Közmű­ velődésünk fiatal hajtása a tanácsok működésének kezdetekor nőtt ki. A tanácsok megalakulása után a központi művelődési intézmények egész sora alakult ki, me­ lyekben kibontakoztak a város egységes közművelődésének első törekvései. Kísérle­ tek történtek a szocialista város szellemi arculatának rendszeres és folyamatos for­ málására. A „sajátos vonások” között lényeges az is, hogy a városi tanács — valójá­ ban — nem tartott fenn központi közművelődési intézményt. Az ifjúsági könyvtár létezésével egy ma már elavult szemléletet idéz, és a városi tanács pénzügyi lehe­ tőségeinek hajdani megcsapolását példázza, most pedig gondot okoz a fenntartónak, és akadálya a könyvtári hálózat fejlesztésének. Ehhez párosult az, hogy a város külső kerületeiben a kulturális szolgáltatások fejlesztéséré igen kevés figyelem fordult. Ez a helyzet a városi igények és azok tel­ jesítése, az irányítás és a végrehajtás ellenőrzésének mechanizmusában — azok ki­ dolgozatlansága, valamint nem gyakorlása miatt — okozott objektíve szükségtelen feszültséget, majd visszafejlődést. A város a megye székhelye. E kettős közigazgatási funkció azonban nem rendezett a kulturális gyakorlatban. Ezek ma a város közművelődésére ható olyan motívumok, amelyeket mostani feladataink meghatározásakor, az irány kijelölésekor is figyelembe kell vennünk, szoros egységben a gazdasági, politikai alakulat mozgásirányával és sebességével. A 3 33 �továbbiakban — visszakanyarodva a helyzet, az ellentmondások feltárására vonat­ kozó felvetésünkre — azt kíséreljük meg összefoglalni, hogy a város gazdasági, po­ litikai fejlődésével közel azonos ritmusban, milyen konkrét feladatok elvégzésével kell megbirkózni a közművelődésnek. A gazdaság, a társadalom igényei közül azok­ ra is reflektálunk, amelyek ma már nem látszanak világosan, nem elfogadottak a gyakorlatban. Elfogadásuk azonban a kor követelményei miatt szükségszerű. A közművelődési tevékenység és a társadalmi igények A város közművelődése előtt továbbra is azok a feladatok állnak, amelyek kör­ vonalazódtak az ún. kultúrcentrum-határozatban. Megvalósulásukban annyi — szük­ ségszerű — változásnak szabad előfordulnia, amennyi ez a város mai állapotában és feltételezhetően társadalmi összetételében is magasabb szintű, mint a megelőző időszakban. Egyébként indítékában, céljában, tartalmi elemeiben e határozat szer­ ves folytatásaként kell felfogni mai feladatainkat is. A közművelődés jelenlegi tennivalóit Nógrád megyében, így Salgótarjánban is a megyei pártértekezlet határozta meg. A tevékenység fő irányát abban szabta meg, hogy: „A megye munkásművelődési hagyományait ápolva, kulturális intézményeink és irányító szerveink fordítsanak nagyobb gondot a munkások és szocialista kultúra kölcsönhatásainak erősítésére . . . A közművelődés folyamatában az ifjúság — a KISZ vezetésével foglalja el az őt megillető helyet.” — Az írásos beszámolóban meg­ fogalmazódott, hogy: „A szakmai és általános műveltség emelése a következő évek fontos feladata, ezért a vállalatok vezetése és mozgalmi szervei fordítsanak fokozott figyelmet a munkások kulturális igényeinek fejlesztésére és kielégítésére.” A megyei pártértekezlet határozatával összhangban a városi küldöttértekezlet fe l­ adatának megfelelően tovább konkretizálta az igényeket, és a feladatokat is. Miben figyelhető meg ez? Egyrészt abban, hogy a közművelődés egész rendszerét közel hozta a város általános fejlődéséhez, hogy .,A közművelődéstől . . . azt várjuk, hogy elégítse ki azokat az új igényeket, amelyek a város fejlődése, gazdaságának átala­ kulása következtében jelentkeztek.” A tartalmi elemek fejlődéséhez kapcsolódván igen lényegesnek kell tartanunk azt a gondolatot, amelyben kifejeződik, hogy „közművelődésünket abba az irányba kell fejleszteni, hogy az eddigieknél hangsúlvozottabban ifjúsági és munkás-centrikus legyen.” Ehhez pedig ,,szükséges a munkások körében végzett kulturális nevelő mun­ ka, a jelenlegi műveltségi szint elemzésére épülő tudatosabb irányítás és tervezés.” A feladatok, a tevékenység eddig jelzett irányai is érzékeltetik, hogy közművelődé­ sünk újabb nagy erőpróba előtt áll. Ezért is döntött úgy a megyei, városi pártfórum, hogy a feladat megoldása érdekéhen kell mozgósítani a városban fellelhető kulturá­ lis tényezőket, amelyeknek közvetlen feladataik vannak, valamint a gazdasági erők azon részét, amely bevonható már a mostani szakasz — érdekeivel szoros egység­ ben — kulturális tevékenységébe. Más részüket a későbbiek során szükséges mobili­ zálni. A végrehajtás során elsősorban a közművelésben, a gazdasági vezetésben dol­ gozó kommunistákra, a páralapszervezetekre számítunk hangsúlyozottan. Személyes példamutatásukon, következetességükön túl az a feladatuk, hogy a városban képző­ dött hasznos energiákkal élve, hatékonyan vegyenek részt a kulturális tevékenység­ ben. A komplex program, amely a feladatok irányainak kijelölésétől a megvalósu­ lás folyamatán át a végrehajtásig, a végrehajtás ellenőrzéséig tart, jó és reális ke­ resetet ad a mostani időszak feladatainak megvalósítására. A pártalapszervezetek, a kommunisták hatékonyabb bekapcsolásától azt lehet várni, hogy a különböző neve­ lési területen külön-külön, és összességében erősödik a marxista ideológia befolyása, nő a közművelődés hatékonysága. A fenti határozatok — úgy vélem — világosan megfogalmazták a közművelődés fő irányát, a művelődési folyamatban elsődlegesen bevonandó két fő társadalmi cso­ portot, és megjelölték az ellenőrzés fő bázisát is. Ilyen értelemben egységes, kerek egész elképzelés. 34 �Nyilvánvaló az — ezt a statisztika és a tapasztalat is alátámasztja —, hogy a munkások, az ifjúság műveltsége nőtt, kedvező irányban változott. Azonban az is tapasztalat, hogy a művelődési folyamatba bevontak köre nem elég széles, az irá­ nyukban alkalmazott közművelődési gyakorlat nem elég átgondolt, és ennek követ­ keztében nem elég hatékony. A fiatalokkal szemben tapasztalható fáradt, lekezelő, ezáltal egyoldalú, erkölcsi kárt is okozó „rutin” közművelődési gyakorlatot frissebb, rugalmasabb elemekből álló gyakorlatnak kell felváltani. Ezért is vált szükségessé, hogy mind a művelődők kö­ rét, mind a művelődési eszközök „repertoárját” bővítsük. Nyilvánvaló, hogy a közművelődés régi — tegnapi — eszközei és módszerei egyedül nem elégségesek a hol­ napi, a holnaputáni feladatok megoldására. A fejlesztés lehetősége ma azért is na­ gyobb, mint az előző időszakban, mert kedvezőtlen tendenciák megállítása, nemcsak közművelődési, hanem politikai kérdés is. Hogy a művelődésben résztvevők köre, a közművelődés formanyelve is gazdagodjék, ez a város legáltalánosabb érdeke. Hogy a két csoport műveltsége gyarapodjék az politikai, hatalmi szempontból is fontos, és megoldandó feladat. A teljesítést ennek a fő szempontnak megfelelően kell kezelni. Szó esett már arról, hogy sok vonatkozásban egészségesen fejlődött a munkások, az ifjúság műveltsége. Általános ismeretanyaga az iskolarendszerű oktatás, az ön­ művelődés révén nőtt, fejlődött politikai, világnézeti szintje, emelkedett szakkép­ zettsége. A két csoport műveltség szempontjából nem homogén. A kedvező tenden­ cián belül egyes esetekben további differenciálódást figyelhetünk meg, amelyek terü­ letek, szakmunkák és gyárak szerint mások és mások. A műveltség szempontjából sem az egyik, sem a másik csoport nem egységes. Soraikban nagyobb műveltséggel, alaposabb ismeretanyaggal rendelkezőt is találunk, de ennek fordítottja is gyakori. A tapasztalatnak nagy szerepe van a feladat végrehajtásának folyamatában. Ugyan­ is felvetődik a kérdés, milyen társadalmi erők mobilizálásával tudunk eredményt elérni a feladat megvalósításában? Ezen a ponton elsődlegesen kell támaszkodni a csoport belső erejére, azaz az ismeretben magasabb fokon álló munkások és fiatalok ismeretére, amelyet a saját osztálya érdekében kell a megfelelő irányban és céllal mozgatni a közművelődésnek. De természetes az is, — figyelembe véve a feladat társadalmi, politikai és gaz­ dasági súlyát — hogy ezen túlmenően más csoportok összehangolt tevékenységéi is szükséges bekapcsolni ebbe a munkába Ezért a szocialista értelmiség erejét a je­ lenlegi gyakorlatnál tudatosabban kell felhasználni. Az a megközelítés természet­ szerűleg vulgarizált, amely a munkások és az ifjúság művelődésének gondját és az ezzel kapcsolatos feladatokat a társadalmon kívüli szférára teszi át, és azt valami absztrakt állami feladatként kezeli, és egyéb erők megmozgatására nem fordít fi­ gyelmet. Értelmiségünk színe-javát. az ügyért munkálkodni kész csoportját köte­ lességünk bevonni a feladat elvégzésébe. Társadalmi érdek is. hogy a felhalmozott szocialista ismeretanyag visszacsatolása megtörténjék, kapcsolódjék a termelő munká­ hoz, a ma. a jövő fejlődése érdekében. Ez érdeke a ,,befogadónak” is, az „átadónak” is, akik erre a folyamatosan megújuló munka végzésére képesek. A spontán folyamatok háttérbe szorításával, azok tudatossá tételével, új kezde­ ményezések ösztönzésével közelíthetünk feladatainkhoz. Azaz valóra kell váltani a megyei pártértekezlet határozatának azt a gondolatát, miszerint „erősítsük tovább az értelmiség kapcsolatát, összefonottságát az üzem, a község fizikai dolgozóival, fele­ lősségérzetét a munka- és lakóhelye fejlődéséért, a vele együtt élő és dolgozó mun­ kások és parasztok politikai képzettségének és műveltségének emeléséért.” A feladathoz csak ilyen szemlélettel közelíthetünk, egyébként nem valósíthatók meg azok a célok, amelyek a város mostani igényeiből következnek. Közművelődésünk „közérzetének” vizsgálatához hozzátartozik az is, hogy milyen volt a fenti politikai elképzelés visszhangja? Bár — mondhatják sokan — a határozat végrehajtásakor nem szükséges pszichológiai, mozzanatokkal foglalkozni, hanem csak arról szabad vitatkozni, hogyan hajtsuk végre a jó elképzeléseket. Talán egy villanásnyi­ ra megmutatja közművelődésünk arculatát az, ha jelezzük, ma már nem az a jellemző az itteni állapotokra, hogy a feladat végrehajtására nagy erők mozdulnak meg, új elképzelések születtek volna. Ezt az előzetesen is meglévő feltevésünket jórészt iga- 35 �zolták az ismertetéssel összefüggő tapasztalatok. Az első megállapítás az, hogy közművelődésünk kissé értetlenül áll a megfogalmazott igények előtt. Értetlenül, de nem antipátiával. Az értetlenkedők egy részének kifejtett és summázott véleménye szerint: „Mi az elképzelésben az új, hiszen mi rendeltetésünk szerint ezt csináljuk, ebben a közegben dolgozunk.” Mások így fogalmaztak: „Az igénnyel együtt mondják meg „közelebbről” mit akarunk, mert így túl általános az igény.” Közművelődésünk más területén a gyakorlatban jószerint még ilyen szinten sem tudatosodott e feladat. Csak néhány esetben találkoztunk olyan munkatervi elképzeléssel, amely megkísérli megfogalmazni, gyakorlottá alakítani az elvi igényeket. Mindezekből mit szűrhetünk le? Azt, hogy közművelődésünk „átvételi mecha­ nizmusa” lassú, jelenleg is még a felkészülés stádiumában van. Ebben az időszakban a közművelődési tudat — benne a politikai motívum is — nem elég egységes, egyes viszonylatokban a kívánatosnál mozaikszerűbb. Azt — úgy vélem — nem kell hang­ súlyozni, hogy ennek a helyzetnek a felszámolása mennyire szükséges. Hogy ez meg­ történjék egy sor — jelenleg gátló tényezőt — fel kell számolni. De mielőtt erre rátérnénk, ejtsünk néhány szót a megfogalmazott feladat újszerűségéről. Természetes reagálásként vetődhet fel a kérdés: van-e az ilyen jellegű megköze­ lítésben olyan mozzanat, ami a fejlődésben előremutató? A kérdést költőinek kell felfognunk, mert nyilvánvaló, a válasz igen. A hatvanas évek elejétől kezdődően a munkások kultúrálódásának igénye, a korszerűbb lehetőségek keresése és megteremtése hangsúlyozottan központi politikai igény. Ezt bizonyítja, hogy sorra épültek művelődési intézmények, amelyek — köz­ vetve — ezt a célt szolgálták. Az ifjúság különleges művelődési igényeinek teljesí­ tésére lényegében és valóságosan nem alakultak ki olyan formák és keretek, mód­ szertani szabályok, amelyek ismerve az igényeket, ezzel egyenértékű közművelődési gyakorlatot alakítottak volna ki. Ilyen irányú ösztönzés esetenként csak az ifjúsági mozgalom oldaláról hangzott el — igen kevés hatással. Tehát a mostani komp­ lexebb, korszerűbb szemléletű felvetés már jelez néminemű új mozzanatokat. Ezt a sort folytatva: újszerűségnek kell azt is tartanunk, hogy az igények — gondoljunk az idézetekre — előbbre jutottak, mint maga a közművelődés. Ezekben az az elé­ gedetlenség is tükröződik, amely a közművelődéstől igényesebb, színvonalasabb, rend­ szerezettebb, a valósághoz jobban közelítő gyakorlatot kér számon. Ebben az érte­ lemben arra ösztönzi közművelődésünket, hogy az itt dolgozók gondolják át eddigi tevékenységüket a soron következő feladatok megvalósítása érdekében és tartalmá­ ban a legkevésbé visszahúzó, formájában a legkevésbé konzerváló elemeket fejleszszék tovább. Feladatvégzésünk középpontjába koncentráltan kerüljön e városi igény kielégítése. Újszerűséget kell abban is látnunk, hogy az eddig gyakorlattá vált neve­ lési területek elsődlegessége helyett konkrét csoportok felé irányulóvá kívánja mó­ dosítani feladatainkat. Ebben nem szabad kizárólagosan formai esetlegességeket lát­ nunk. Ugyanis tartalmi célkitűzések túl elvontak voltak, absztrakciójuk révén a végrehajtás ellenőrzése nagyon nehéz volt Most a konrétabb — egy bizonyos cso­ port felé irányuló — tevékenységben kell realizálni a nevelési célkitűzéseket. A csoport érdekét így jobban figyelemmel lehet kísérni, mérni, ennek következtében közművelődési munkánk is hatékonyabbá tud válni. A műveltségi szinteket — a csoportokon belül — megfelelő formákkal lehet szinkronba hozni, tartalmi mozza­ natokat ezáltal kell erősíteni. Végezetül az sem elhanyagolható, hogy ismerve közművelődésünk jelenlegi belső problémáit, a politikai, és társadalmi igény teremtésével könnyebbé, természetesebbé válhat a kibontakozás. Ebben a tevékenységben nagyobb szerepet kell kapnia a pártszerveknek és az ifjúsági mozgalmaknak. Hogy ennek a feladatnak a megoldása milyen intenzív, az jórészt rajtuk múlik. Nem másra kell itt gondolni, mint elsősor­ ban is arra, hogy éljenek a rájuk ruházott jogokkal és kötelességekkel. Ezt nem könnyű teljesíteni a gyakorlatban. De az nyilvánvaló, hogy a szocialista demokrácia hatása a kulturális gyakorlatban is megfigyelhető és a folyamat végbe fog menni. Ebben a sokféle érdek miatt tarka — olykor túl tarkának tűnő — folyamatba a párt­ szerveknek kell vállalnia az érdekegyeztetés — ezen a területen sem könnyű — munkáját. Differenciáltan kell érvényesíteniük a közművelődés belső fejlődéséből és külső — társadalmi — kapcsolataiból következő természetes harmóniát. 36 �Gondok, ellentmondások Ahhoz, hogy közművelődésünk a jogosan igényelt pályára érjen mindenképpen el kell hárítani azokat az akadályokat, fel kell oldani azokat az ellentmondásokat, amelyek jelenleg nehezítik a kibontakozást. Az ellentmondások — természetüknél fogva — nem homogének. Közöttük találhatók szemléleti indítékúak. Jelentős részük a kulturális gyakorlatból ered, másrészük strukturális természetű és nemcsak a város, hanem a közművelődés általános gondja. Felszámolásuk jórészt folyamatos és követ­ kezetes munkát igényel. Az ellentmondások sorából elsőként emeljük ki azt a kérdéskört, amely az eddi­ giek során is többször felvetődött olyanképpen, hogy a gazdasági szervek jelentős ré­ sze nem ismerte a közművelésben meglévő, közvetetten és közvetlenül a termelési tevékenységhez kapcsolódó erőt — vagy még inkább — lehetőséget. Olyan gyakorlat honosodott meg a városban, amely a célkitűzések kijelölése, a feladatokhoz való igazodás időszakában nem támaszkodott a kulturális tevékenységre, közelebbről a kulturális intézmények munkájára. Arra inkább csak a szórakoztatás feladatát bízta. De — ennek fordítottjaként — olyan eset is előfordult, hogy a kulturális intézmény — könyvtár, művelődési ház — vezetőjének, a munkatársaknak szakmai képzettsé­ gén múlt a feladatok — részben az üzem igényeihez kapcsolódó feladatok — el­ végzése. Az ilyen értelmű magára maradottság során nem mindig látható az üzemben folyó, más irányú képzési tevékenység: a politikai oktatás, a szakmai képzés rend­ szere. A közöttük kialakuló szakadás — az egységes művelődési folyamat pólusainak figyelmen kívül hagyása nem volt kedvező. Ma olyan munkastílus kialakítása válik — nem a szubjektív elhatározás, hanem a korszerű ismeretszerzés folyamának je­ lenléte miatt — szükségessé, amely a közművelődés és a célkitűzések közeledését job­ ban inspirálja. Az inspiráció eredményeképp a mindennapi munkában is testet öltő irányitási gyakorlatnak és ezzel összhangban lévő közművelődési tevékenységnek kell kialakulnia. Ez pedig nem tűri — mert nem tűrheti el — a formális „tájékoz­ tató jellegű” beszámolókat, az általánosságban mozgó feladatok kijelölését. Ellenke­ zőleg: értőbb, a célok és lehetőségek összhangjára épülő vezetői gyakorlat kialakí­ tását segíti. Ebben a tevékenységben az eddigieknél jóval többet kell vállalniuk a társadalmi és mozgalmi szerveknek, a szakszervezeteknek, a KISZ-nek a HNF-nek. Azaz azt az igényt kell jobban, korszerűbben kielégíteni, amely szerint a közműve­ lődés nem csak a művelődésben dolgozók ügye elsődlegesen, hanem gazdasági, tár­ sadalmi, politikai ügy, és célja a szocializmust építő ember sokoldalú fejlesztése. Ennek érdekében a legmozgalmasabb politikai elemnek kell a meghatározó, irányító szerepet ellátnia. Jórészt szemléleti okból származik ez az ellentmondás is, amely a közművelő­ dés és a közoktatás között feszül. E kettő kapcsolatában sokféle negatívumot talál­ hatunk: egymás munkájának meg nem értése, lekicsinylése, szakmai arisztokratiz­ mus mindkét fél részéről, stb. A szubjektív mozzanatokon túl, nehezíti a helyzetet az, hogy a folyamatos ismeretszerzés, képzés elvének felismerését nem követte elég hatékonyan a két terület korszerű eszközeinek alkalmazása. Ez a megállapítás a közművelődés esetében is helytáll, és érvényes az iskolák képzési gyakorlatára is. A módszertani, szemléleti általános hiányosságok felszámolásával egyidőben a vá­ rosban jobban kell törekedni a sajátos kapcsolatok kialakítására, az egyes oktatási formák, az iskolatípusok és közművelődés között. Csak részben felel meg a mai igényeknek a közművelődés irányulása. Ez újabb ellentmondás-sorozat forrása. Közművelődésünk felépítésében döntő szerepet játszó megyei intézmények belső struktúrája nem mindenben alkalmas a városi feladatok ellátására. Az intézmények — könyvtár, művelődési központ, múzeum, stb. — erő­ ikkel a falusi művelődési kielégítésre koncentrálnak. Az ilyen jellegű alapállásnak mostani munkarendje nem túl régi keletű. Közel tíz éves, vagy akkörüli múltra tekintenek vissza. Ennek következtében az akkori társadalmi szituációhoz kapcso­ lódnak. A szocializmus építésének folyamatában akkor a falu szocialista átalakítása volt napirenden. A falu felé fordult a politika, az egész társadalom figyelme. Magá­ tól értetődően kellett feladatot vállalnia a kulturális munkának is, és eszközeivel segítséget nyújtani a sorsdöntő változás megvalósulásához. Az alapállást magyarázza 37 �a falu és a város általános különbségének közelítése napjainkban is folyamatos tevé­ kenységet ró a kulturális élet egészére is. A városban meglévő gond gyakorlati ter­ mészetű, mert ennek a feladatnak úgy akar eleget tenni közművelődésünk is, hogy közben „leveszi a szemét" a másik oldalon, a városi szituációban jelentkező igé­ nyekről, azok továbbfejlesztéséről. Ennek pedig szoros következménye, hogy nagyobb teret enged a múlt igényeinek, a „régi” gyakorlat konzerválására szorítkozik. Egy­ oldalúságával nem segíti a korszerű ismeretek, igények tovább bontódását. Addig amíg — a társadalom fejlődésében adódó szükségszerűségnek eleget téve — a vá­ rosból az ipari munkásság politikai szemléletét és kulturális gyakorlatát közvetíti a falu felé, addig annak természetes utánpótlásáról, a munkások között végzett köz­ művelődési munka sajátosságának fejlesztéséről jórészt megfeledkezik. A „globálisan” falu felé irányuló közművelődési gyakorlatnak az is veszélye, hogy nem vesz tudo­ mást arról sem, hogy a mai falu is más politikai, gazdasági, közoktatási viszonyok között él. Mindezek együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy közművelődésünk jelenlegi tervezése, a feladatok szervezése és végrehajtása közötti természetes harmónia ke­ vésbé érzékelhető a sajátos és valóságos kultúrpolitikai igények kielégítésére álta­ lában is kevéssé alkalmas. Hasonló tüneteket figyelhetünk meg egyes rétegek felé irányuló munkában is. Az általános tapasztalattal legszervesebben összefügg: hogy ez a gyakorlat a speciális rétegigények — jelen esetben a munkások, az ifjúság igé­ nyeiről van szó — közelítésére a gyakorlatban még kevésbé alkalmas. Módszertani aspektusból nézve pedig teljesen kialakulatlan. Nem találkozunk olyan módszertani gyakorlattal, amely egységbe fogja a munkahelyenként, a gyáranként, a vállalaton­ ként differenciált közművelődési tevékenységet: az egységben kialakítja a valósá­ gos sokszínűség gyakorlatát. A jelenlegi helyzetből való továbblépés, a politikai igé­ nyek kielégítése ezért jelent a kívánatosnál nagyobb gondot közművelődésünkben. Ellentmondást okozott az a tény is, hogy szocialista közművelődésünk nem régi keletű. Részben ebből is következik, hogy irányítói, a végrehajtásban is tapasztalat­ lanok, politikai világnézeti ismereteik sem elég stabilak. Egyes esetekben túl liberá­ lisak, más esetben túl konzervatívak a környező világ megítélésében. Nyilvánvalóan mindez jelentkezik a munkájuk során. Kapcsolódik a fentiekhez az a tapasztalat is, amely azt bizonyítja, hogy az intézményi érdekek egyeztetésében még csak a kez­ deti lépések megtételéről lehet szó. „Külön” érdekeket észlelhetünk ágazaton belül — könyvtár, kultúrhúz, TIT esetében —, de a fenntartók — szakszervezet, tanács — gyakorlatában is. Az érdekek felismerésében és egyeztetésében meglévő fogyatékos­ ság igen sok „kórt” okoz, felszámolásuk emiatt is halaszthatatlan. Nyilvánvaló az is, hogy a különböző érdekek továbbra is szükségesek, tehát nem megszünteti és fel­ számolni kell azokat, hanem megfelelő irányítással szabályozni, a közös feladatok végrehajtásában tükröztetni. A demokratikus elrendeződés úgy képzelhető el, hogy abban megjelenik a város egységes közművelődési gyakorlata. Ehhez pedig szükséges, hogy továbblépés követ­ kezzék be a kultúrpolitikai véna erősödésében, az irányító, a végrehajtó apparátus munkastílusának fejlődésében. Többször érintettük, végezetül mondjuk ki: a szervezeti felépítés harmonikusabbá tételét nehezíti, hogy jelenleg nem megoldott a városban a közművelődés irányítása. A rosszul gyakorolt többlépcsősség következménye, hogy a megyei népművelési cso­ port nem elég hatékonyan és folyamatosan segíti és ellenőrzi a városban folyó közművelődési munkát. Az pedig azzal jár, hogy a megyei intézmények helyi tevékeny­ ségében a kívánatosnál több spontaneitás, illetve intézményi érdek, intézményvezetői szubjetivitás érvényesül, és kevésbé valósul meg a „városi érdek.” Ebben a vonat­ kozásban a városi tanácsnak is hatékonyabb irányító, szervező munkát kell vé­ geznie. Az elmondottak következetes végrehajtására elkezdett törekvés azt jelenti, hogy tovább folytatjuk a megyei pártbizottság határozatából adódó feladatok végrehajtá­ sát. A megvalósítás nem könnyű, de szükségszerű. A munkások és az ifjúság művelt­ ségi szintjének növelése nemcsak csoportérdek, hanem a város, a szocializmus ér­ deke is. Ennek megfelelően kell mobilizálni a politikai, gazdasági és kulturális téren jelenlévő erőket, hogy az egységes érdeknek megfelelően, az előrelépés is egységes és szemmel látható legyen. 38 �Kemény István A salgótarjáni üzemi munkások műveltsé­ gének szociológiai vizsgálata* Általában háromféle szociológiai vizsgálatot szoktak megkülönböztetni. A szociológiai vizsgálatok első fajtája a felderítő vizsgálat. Felderítő vizsgálatra úttörő kutatás esetében van szükség; olyan terepen, amelyen még nem folytattak elég kutatást ahhoz, hogy megfelelő hipotéziseket lehessen kialakítani. A felderítő kutatásnak éppen az a célja, hogy tisztázza a fogalmakat és a problémákat, és ez­ által lehetővé tegye a hipotézisek kialakítását. A leíró vizsgálatnak az a célja, hogy egy vagy több függő változó eloszlását mérjék meg egy adott népességben. Végül a magyarázó vizsgálatok bizonyos jelenségek előfordulását és eloszlását meghatározott tényezők, úgynevezett független változók hatására vezetik vissza. Vizsgálatunk szabálytalan, vegyes műfajú vizsgálat. A salgótarjáni munkásság kulturális helyzetét akarjuk feltárni, megismerni, magyarázni, sőt a magyarázatokból olyan következtetéseket levonni, amelyek elősegíthetik a művelődéspolitikai tervezést városi viszonylatban. Már ebből a megfogalmazásból kitűnik, hogy vizsgálatunk egyszerre két köve­ telménynek akar eleget tenni; a leírás és a magyarázás követelményének. A leírás feladatát akarjuk teljesíteni akkor, amikor olyan függő változók eloszlását keressük a salgótarjáni munkásság körében, mint az iskolázottság, a szakképzettség, a tech­ nikai műveltség, a zenei műveltség, az olvasáshoz, általában a könyvekhez való vi­ szony, s megannyi más kulturális jelenség. A magyarázat feladatát kívánjuk telje­ síteni azzal, hogy a függő változók eloszlását más tényezőkre akarjuk visszavezetni. Sőt, következtetéseinkben a függő változók befolyásolásának lehetséges útjait kíván­ juk kitapogatni. Módszertani szempontból általában nem tekintik megengedhetőnek a leíró és a magyarázó vizsgálat egyesítését. Minél szélesebb körben vizsgálódunk, leírásunk annál teljesebb lesz. De minél szélesebb körben vizsgálódunk, annál kevésbé bizonyíthatóak eredményeink. A széles körben való vizsgálódás kettős értelmű. Egyrészt egyidejűleg nagyon sok függő változóval foglalkozunk, tehát nem elégszünk meg a munkások könyvkultúrá­ jának vagy politikai kultúrájának mérésével, hanem minden lehető működési tevé­ kenységgel foglalkozunk. Másrészt, érthetően arra törekszünk, hogy mintánk az egész salgótarjáni munkásságot jellemezze, az öregeket és a fiatalokat, a férfiakat és a nőket, a szakmunkásokat és a segédmunkásokat, a bejárókat és a bentlakókat, a va­ sasokat és a textileseket, a nagyüzemi és a kisüzemi dolgozókat egyaránt. Magyarázataink megbízhatóbbak lennének, ha mindig, minden tényező hatásá­ nak vizsgálatánál aránylag egynemű embercsoportot szemelnénk ki, vagyis külön választanánk a különböző tényezők hatásának vizsgálatát. Ugyanakkor vizsgálatunk nemcsak leíró és magyarázó, hanem felderítő vizsgá­ lat is. A magyar munkásosztály kutatásában ugyanis kevés olyan vizsgálatra támasz­ kodhatunk, amely megkönnyítené munkánkat. Statisztikai módszerekkel közeledett a magyar munkásosztályhoz a két világhá­ ború között Rézler Gyula, aki Magyar gyári munkásság c. munkájában összefoglaló helyzetképet igyekezett festeni az akkori idők fizikai munkásairól. Műve alapos és becsületes munka, az olvasó azonban azzal az érzéssel teszi le a könyvet, hogy ke­ veset tudott meg a munkásokról. * A Palócföld 1971. 2. számában Bencze László tanulmányával kezdtük meg a magyar munkásosztály művelődési helyzetéről szóló cikksorozatunk közlését. Kemény István írása e sorozat­ ba tartozik. 39 �Számunkra, jelen vizsgálatunkban, összesen két használható magyar munka van: sajnálatos módon mindkettő régi keletű. Az egyik Nagy István: Bérmunkások c. munkája (megjelenésének éve 1945.) Ez a könyv tényleg képes szuggesztív képet adni a munkások körében előforduló tipikus magatartásokról. A másik könyv, Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság c. munkája, meg régebbi, viszont az az előnye, hogy köz­ vetlenül a bennünket érdeklő vidékkel, s ezen belül Salgótarjánnal is foglalkozik. Ez a két könyv is csak gondolatébresztő kiindulópont lehet. Egyrészt azért, mert a magyar munkások társadalmi viszonyai azóta strukturálisan átalakultak. Más­ részt azért, mert ennek a két szép könyvnek módszere a szubjektív élmények meg­ fogalmazása, mi pedig objektív, verifikálható eredmények rögzítésére törekszünk. Visszatérve a leíró és a magyarázó vizsgálat vegyítésére vizsgálatunkban, néz­ hetjük a dolgot előnyös oldaláról is. Igaz, hogy egy heterogén sokaságban igen sok független és igen sok függő változóval dolgozunk. Heterogén sokaságunk sok kis csoportra oszlik, de van egy egyesítő vonása: mindnyájan a munkásosztályhoz tar­ toznak. Függő változó nagyon sok van; éppen ezért egyiket sem tudjuk elég rész­ letezően leírni, de valamennyi függő változónk a kultúra részletjelensége. Módunk van tehát arra, hogy a rétegekre és a rétegeken belül alrétegekre tagolódó munkásosztály belső szerkezetét a kultúrában való viszonylatában tanulmányozzuk; módunk van arra, hogy a munkásosztály kultúrájának szerkezetét felvázoljuk és ennek a két szerkezetnek, tehát egy társadalmi réteg és egy társadalmi tárgy — eljárás — és tevékenységcsoport szerkezetének összefüggését és kölcsönhatását tanulmányozzuk. Hipotézisünk, hogy a különböző kulturális jelenségek strukturálisan összefügge­ nek. Ez annyit jelent, hogy a kultúra egyik területével szemben tanúsított magatar­ tás valamilyen módon összefügg a kultúra összes többi területén tanúsított maga­ tartással, olyannyira, hogy a kultúra egyik területével szemben tanúsított magatar­ tásból következtetni lehet a más területekkel kapcsolatos magatartásokra. Ez nem annyit jelent, hogy ez az összefüggés monoton és uniform, tehát, aki á-t mond, annak b-t is kell mondania. Csupán annyit jelent, hogy a kultúrával szemben tanúsított magatartásoknak mindig van valamilyen rendszere. Hipotézisünk, hogy a kultúrával szemben tanúsított magatartásoknak ez az egy­ ségesen összefüggő rendszere a személyiségben gyökerezik. A kultúra egyik területére vonatkozó magatartásból tehát nemcsak a kultúra többi területeivel szemben tanú­ sított magatartásra lehet következtetni, hanem más, nem kulturális területekkel kap­ csolatos magatartásokra is. Hipotézisünk, hogy a személyiség kultúrája része a személyiség egész életformá­ jának. Ez az életforma pedig mindig valamilyen társadalmi réteg életformájának valamilyen egyedi változata. A társadalmi réteg életformájának jellemző jegyei a lakóhely, a lakás, a tárgyi kultúra, amellyel az adott társadalmi réteg tagjai élnek, a társadalmi szerepek, amelyeket a réteg tagjai életük során betölthetnek, amelyek az adott életformába beilleszthetők, és egymással összeférnek, más szerepeket viszont kizárnak, a társa­ dalmi kontroll, amely a réteg tagjainak magatartását szabályozza, a nevelés, amely az életformát továbbörökíti, a szertartások amelyekkel életünk rendjét szentesítik, az ideológiai magyarázatok, amelyeket a szertartásokhoz fűznek. Hipotéziseink értelmében a művelődési jelenségekkel szembeni magatartás anynyira része az életformának, hogy a függő és független változók megkülönböztetése mindig csak az adott kutatás szempontjából jogosult és értelmezhető. Az alábbiakban röviden és vázlatosan ismertetjük a független és függő változók rendszerét. A részletes ismertetésre e helyen nincs mód. Független változóknak nevezzük azokat a társadalmi tényezőket, amelyeknek a hatásával az egyes kulturális jelenségekhez való viszonyt magyarázzuk. Az eddigi­ ekből nyilvánvaló, hogy ez a magyarázat sohasem lehet egyoldalú. Ritkán keressük valamilyen oknak valamilyen okozatra gyakorolt egyirányú hatását; többnyire va­ lamilyen tényezőknek az adott strukturális egészben való helyét keressük. A független változók rendszerét 16 fejezetre oszthatjuk. Ez nem azonos az in­ formációelemek számával: minden fejezet több információelemet tartalmaz. Az első fejezet a családi körülmények, ezen belül megkülönböztethetjük a családtagok szá­ mát, nemét, korát és családi állását. A második fejezet a születési hely, ezen belül 40 �megkülönböztethetjük a település jellegét és földrajzi elhelyezkedését. A harmadik fejezet a lakóhelyi mobilitás, ezen belül megkülönböztethetjük a lakóhelyek számát, az egyes lakóhelyek jellegét, földrajzi elhelyezkedését. A negyedik fejezet az egyén életpályája. Ezen belül megkülönböztethetjük azokat a társadalmi rétegeket, amely­ hez az egyén élete során tartozott, a népgazdasági ágat, amelyben tevékenykedett, munkahelyeinek számát, s azt az időtartamot, amelyet jelenlegi munkahelyén eltöl­ tött. Az ötödik fejezet az egyén jelenleg végzett munkája, ezen belül megkülönböz­ tethetjük munkakörét, beosztását, a munkafolyamatokat, amelyeket végez. A hato­ dik fejezet az egyén szerepe abban a munkaszervezetben, amelyben él, valamint munkakörülményei, ezen belül megkülönböztethetjük a munkahelyi pályafutást, a jelenlegi munkakörbe való kerülés mikéntjét, a munkája elvégzéséhez szükséges be­ tanítási időt, a munkahelyi ártalmakat, az előmeneteli lehetőségeket, a műszakbe­ osztási és a munkaidőt. A hetedik fejezet a lakás, ezen belül megkülönböztethetjük az esetleges bejárás jellegét és időtartamát, a lakáshasználat jogcímét, a lakószobák számát, a laksűrűséget, a komfortot, a közművesítést. A nyolcadik fejezet a jövedelmi viszonyok. Ezen belül részletesen keressük a családon belül az egy főre és az egy fogyasztási egységre jutó jövedelmet. A kilencedik fejezet az esetleges mezőgazdasági munka mértékét és a személyiségre illetve az életformára gyakorolt hatását kérdezi. A tizedik fejezet a nemzedékek közötti mobilitással foglalkozik, ezen belül a nagy­ apa, az apa és az anya foglalkozásával, az apa és az anya iskolai végzettségével, foglalkozásával és szakképzettségével, a tizenegyedik fejezet a házastárs iskolai vég­ zettségével, foglalkozásával és szakképzettségével. A tizenkettedik fejezet a gyere­ kekkel foglalkozik, ezen belül a gyerekek számával, nemével, életkorával, iskolai végzettségével, szakképzettségével és tanulmányi eredményével. A tizenharmadik fe ­ jezet a szocialista brigádhoz való tartozás hatását kutatja. Végül a tizennegyedik a tizenötödik és a tizenhatodik fejezet három olyan tényezőt vizsgál, amely felméré­ sünk szempontjából egyidejűleg független és függő változó. Ez a három fejezet a megkérdezett egyén politikai tevékenysége, iskolai végzettsége és szakképzettsége. A függő változók rendszere húsz fejezetre osztható. Az információelemek száma természetesen többszöröse a fejezetek számának. A már említett három változón kí­ vül sorjában az alábbi függő változókat vizsgáljuk; a munka kultúrája, ezen belül a munkás által végzett munkafolyamatok ilyen szempontból történő elemzése; a mű­ szaki tudás, ezen belül kérdezzük a munkásokat arról, hogy hogyan hatott munká­ jukra a technikai fejlődés, milyen technikai változtatásokat kellene bevezetni mun­ kahelyükön, hol gyártanak hasonló terméket Magyarországon és külföldön, mely gyá­ raknak a legfejlettebbek a technikai berendezései, és miben látja ezek technikai fej­ lettségét; időmérleg egy hétköznapra, egy szabad szombatra és egy vasárnapra vo­ natkozólag; tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltség; zenei kultúra, ezen belül lemezek, magnetofonszalagok, zenei műfajok, beat, népi, tánczenekarok kedveltsége, kottaolvasás; kultúrcsoportokban való részvétel és az ehhez fűződő szubjektív vi­ szony; tájékozottság a film világában és a film szubjektív élménye; olvasottság és az olvasott könyvek hatása a befogadó tudatára; aktív és passzív politikai informáltság; a sajtó hatása; sport iránti érdeklődés, sportesemények látogatása, aktív sportolás; a színház szerepe az emberek életében; a művelődési ház szerepe; a televízió műso­ rainak népszerűsége és ennek motívumai; lakáskultúra; a gyerekek tanulásához való viszony; tevékenység az otthoni műhelyben és ezzel kapcsolatban a munka otthoni kultúrája; a szakszervezet megítélése; igények és igények teljesülése az üzemi de­ mokráciával kapcsolatban. A fent körvonalazott problémák megközelítéséhez háromféle módszert haszná­ lunk fel. Az első ezek közül a kérdőíves módszer. Salgótarján 22 vállalatának csaknem 17 000 dolgozója közül minden tizediknek ugyanazokat a standardizált kérdéseket tesszük fel. A kérdőív a fenti problémákra irányuló ténykedéseket, tájékozottságot jelző kérdéseket, véleménykérdéseket, és ún. nyílt kérdéseket tartalmaz. Ez utóbbiakat igyekeztünk úgy megfogalmazni, hogy a válaszok a lehető legkülönbözőbb magatartásfajtákat képviseljék, és a megkérde­ zettek érzelmeinek, kívánságainak és konfliktusainak adjanak kifejezést. A standardizált kérdőíves felméréshez csatlakoznak a szociológiai mélyinterjúk. A kérdőív alkalmas arra, hogy olyan hatásokat regisztráljon, mint pl. az intergenerációs és az intragenerációs mobilitás, a vándorlás vagy a jövedelem. A vizsgált sze- 41 �mélyek életének belső megértését csak a szociológiai mélyinterjúk teszik lehetővé. Ezek látszólag laza és kötetlen, valójában igen szigorú terv alapján folyó beszélge­ tések. E beszélgetések során a megkérdezettek a lehető legszabadabban beszélnek különböző kulturális kérdésekről; és egyik feladatuk, hogy arról szóljanak, amire az emberek szinte befolyásmentesen gondolnak. További feladatuk ezeknek a mélyinterjúknak, hogy bennük a lehető legspontánabb módon fejeződjenek ki a megkérde­ zettek érzései és igényei. Végül az is feladatuk a mélyinterjúknak, hogy az egyén jelenlegi helyzetéről és múltjáról többet, részletezőbbet, árnyaltabbat, tárjanak fel, mint amire a kérdőívek képesek. Egy-egy ilyen mélyinterjú 2—3 órát vesz igénybe és a magnetofonról lejegyzett szöveg 15—25 oldalra tehető. Bármilyen mélyre hatoljon is a mélyinterjú során a kérdező, igazi belső megér­ tésre csak akkor lehet képes, ha el tudja helyezni a megkérdezett személyt munka­ helyének teljes társadalmi struktúrájában. Ezért a vizsgálatnak nélkülözhetetlen része egy-egy üzem vagy üzemrész életéről esettanulmány készítése. Akármilyen módszerről, technikáról, eljárásról legyen szó, vizsgálatunk sikere Salgótarján és Nógrád megye értelmiségének aktív közreműködésétől függ. Ez az. értelmiség régtől fogva keresi a módszereket ahhoz, hogy a megye és a város kul­ turális színvonalát emelje. Reméljük, hogy a salgótarjáni üzemekben dolgozók kul­ turális helyzetének megismerése elősegíti e módszerek megtalálását. Kiss Aurél Ifjúság és szabad idő Egy felmérés mozaikkockái Az ifjúság életformája — igényei, szokásai, cselekvési lehetőségei, ízlése, emberi kapcsolatai, munkája — mindenkor hálás téma társaságban, értekezleteken, sajtó­ ban. A különféle mércék és igények szerint elmarasztalt vagy megbecsült ifjúságot azonban mindenképpen élénk társadalmi érdeklődés, néha az aggódó figyelem kíséri. Ismét fontos közügy, a fiatalok sorsának, perspektíváinak, életformáinak alakulása, ha nem is egészen úgy, mint a negyvenes évek elején volt. Másféle társadalmi, politikai közegben, másfajta reakciók jellemzik a most fel­ növekvő nemzedéket, s ezeket az új magatartásformákat, szokásokat a más emlékek­ ből, élményékből kiinduló felnőtt nemzedékek jobbára idegenkedve, értetlenül figye­ lik s keresik a miértekre a választ. A legsajátosabb módon a diákifjúság életformája, magatartása változott meg, azé a rétegé, amely ma már nemcsak az értelmiségnek, hanem a munkásságnak is jelentős utánpótlásaként tekinthető. Más életforma — új magatartásmodell született jó néhány éve, s ma már a tizenévesek világát nemcsak pedagógusok kutatják (és formálják), hanem szocioló­ gusok, pszichológusok, néha kriminalisztikai szakemberek, pszichológusok keresnek választ a társadalmi közvéleményben megfogalmazódott, a középiskolásokkal kap­ csolatos kérdésekre. 42 �Az a felmérés, amely 1971 elején a megye négy gimnáziumában 403 tanuló be­ vonásával készült, eredetileg az ifjúsági mozgalom belső életére, gondjaira vonatkozó adatokat kívánta összegezni, néhány általánosabban megfogalmazható tanulsága azonban alapvető ifjúságszociológiai problémát is érint. A gazdag anyagból néhány mozaikot kiragadva is fontos kérdésekhez kerülhetünk közelebb. 1. A tanulói túlterhelés fogalma ma már közhely szülők és pedagógusok körében. Közhely, de megdöbbentő valóságot takaró közhely. A négy gimnáziumban vég­ zett tájékozódás tényszerűen dokumentálja: diákifjúságunk jelentékeny része az életkori sajátosságoknak nem megfelelő, a személyiség harmonikus fejlődését gát­ ló életforma keretei között él. Ezt nemcsak azt a tény fejezi ki, hogy a tovább­ tanulási versenyben harcba indulók heti 75 órát fordítanak tanulásra (a déletőtti kötelező órát is beszámítva) —, hanem ennek természetes nevelési következményei is jelzik: mielőbb gyors és alapvető változásokkal kell segíteni az iskolát lényeges nevelési-oktatási feladatainak ellátásában. A kitűnő, jeles és jó rendű tanulók energiabefektetése, amellyel eredményeiket elérik, mindenekelőtt az oktatás gazdaságossági fokára vet rossz fényt. Nem a tananyag-növekedés, a gyorsuló idő vagy a tudományos-technikai forradalom kö­ vetel ekkora munkaráfordítást, hiszen a mai középiskolai tantervek — kis kivé­ tellel — nem többet, inkább mást, a létrehozók szándéka szerint modernebbet tartalmaznak a tíz-tizenöt évvel ezelőttinél. Kézenfekvőbb a felsőfokú (egyetemi) férőhelyekért folytatott harcot, illetve a rossz felvételi mechanizmust, az átlageredményre építő módszereket hibáztatni. Tény, hogy maguk a felvételi követelmények minőségi szintjüket és differenciált­ ságukat tekintve olyan torzulásokat okoznak a tanulók életmódjában, amelynek következményeit ma még inkább sejtjük, mintsem tudjuk. Végső soron nemcsak a nagy tanulási időbefektetés, hanem a jó jegyekért — nem elsősorban a tudásért — folyó küzdelem megrontja az iskolák belső légkörét, akadályozza a nevelőmunka kibontakozását. Természetesen sok más tényező is közrejátszik e túlzott tanulási időráfordítás kialakulásában. A rossz tanulási, tanítási módszerek, az irreális szülői és tanári követelmények, a nem megfelelő tankönyvek, az oktatás korszerűtlen feltételei, a tanári túlterhelés, pályaválasztási tévedések együttesen vagy külön-külön is okai a túlterhelés kialakulásának. A lényeges okok sorában „előkelő" helye van a nem megfelelő általános iskolai alapképzésnek (gyakran súlyos ismeret- és jártas­ sághiányokkal kezdik meg az általános iskolát végzett tanulók gimnáziumi, szak­ középiskolai tanulmányaikat) és a középiskolai munka gazdaságtalan szervezésé­ nek. A tanítási órák jó része és a délutáni foglalkozások zöme nem az elsajátí­ tásra, csupán a megismertetésre, megértetésre törekszik, a tulajdonképpeni tanu­ lás s az önképzés az esti, éjszakai órákra marad. Szükségszerűen alacsony hatás­ fokkal, kedvezőtlen pszichikai, szociális és finológiai állapotban. Magával a tanulói túlterheléssel kapcsolatban még két kérdés felvetése indokolt: kifizetődő-e a nagy energiabefektetés, s mennyire általános érvényű a jelzett probléma? A jelenlegi egyetemi, felsőfokú felvételi vizsgarendszer és a jelentkezés arányai alapján a jó, jeles, de még a kitűnő átlaggal végzők sem lehetnek biztosak abban, hogy a négy éves nagy versenynek elérik-e célját, egyetemi polgárokká válnak-e az érettségit követően. Akik a kapun belülről néznek vissza a középiskolás évekre, aligha sajnálják a késő esti tanulásokat, a hajnali újbóli átolvasá­ sokat, a nagy hajrákat. Azok — s ők vannak többen — akik a nagyobb energiaráfordítást vállalták, de a továbbtanuláshoz szükséges szintre nem jutottak el (esetleg balszerencsével), megfelelően művelt, hasznos, értékes emberként dolgoznak nem kevésbé fontos posztokon, építik a társadalmat, saját sorsukat. Mégis többségük néhány évig csalódott, keserű emberré válik, haszontalannak, felesleges energiapazarlásnak érzi a heti 70—75 órás tanulást azokat az elhelyezkedési lehetőségeket tekintve, amelyeket az érettségi bizotnyítvány ma biztosít. 43 �A tanulói túlterhelés természetesen nem általános, a tizenéveseket egészében érintő jelenség. A közepes, elégséges tanulók 40—46 órás tanulmányi időmennyi­ ségre gyakran „alulterhelt” , programtalanságot, tartalmatlan időtöltést jelez. Azok akik pályaválasztási tévedésből vállalták a középiskolai tanulmányokat, vagy eleve feladva a nagy versenyt csupán a minimum teljesítésére törekednek, nem kevesebb nevelési problémát okoznak, nem kisebb tehertételei az iskola szocialista nevelőmunkájának, mint a túlterheléssel küzdő jobbak. A tanulás a diákok munkája. A túlmunka értékét, értelmét a társadalmi hasz­ nosság adja meg. A felnőtt társadalomban a gazdaságos termelésért küzdünk, s kollektív szerződésben rögzítjük a dolgozók jogait és kötelességeit, a pihenéshez, szórakozáshoz való jogokat. A diákéletben, a leendő felnőttek világában is a társa­ dalmi érték adja meg a túlmunka értelmét. Az ilyen mérvű túlmunkát azonban nem szentesítik a társadalom érdekei. S ha a megoldás nem is lehet egy iskolai kollektív szerződés, az egyéni képességek sokfélesége közepette is meg kell találni egy normális életforma kialakításának lehetőségét, éppen a jövő érdekében. 2. Túlszervezett életforma — önállóságra nevelés. Olyan ellentmondás e két fogalom nevelésünkben, amely a jelenlegi körülmények között aligha oldható fel bármi­ lyen gazdag nevelési eszközrendszerrel. A felmérés adatai szerint a négy gimná­ zium tanulói (jelentős azok része) akik az iskolai követelmények jó színvonalú teljesítésére törekednek, túlszervezett életforma keretei között élnek. A heti összidőmennyiség 60 % -át (98—105 óra) töltik szervezett — felnőttek által szervezett tevékenységgel (tanulás, mozgalmi élet, öntevékeny művészeti mozga­ lom, sport foglalkozások, kulturális tevékenység stb.) A felnőtt irányítás pedagógiai funkcióját is csorbítja a diákközösségek öntevé­ kenységének korlátozódása, az iskolai demokratizmus formalizálódása. Voltakép­ pen a jelenleg érvényben lévő nevelési-szervezési gyakorlat az, amely a nevelési célok megközelítését nehezíti. Az iskolai mozgalmi gyakorlat, a tanítási órákon alkalmazott módszerek, a délutáni iskolai foglalkozások (szakkörök, klub, sport­ foglalkozások, korrepetálások, előkészítők) közös vonása a felnőtt vezetési-irányí­ tási formák túlzott előtérbe kerülése. A kialakult helyzet nevelési következményeit elsősorban az ifjúsági mozgalom, illetve a közösség fejlődése sínyli meg. Noha elvekben gyakran megfogalmazódik az ifjúság önirányításának igénye, s sokszor hangsúlyozzuk a társadalmi-közéleti tevékenységre való felkészülés fontosságát az iskolai nevelés egészén belül, a nevelés keretei, főbb tevékenységi formái akadályozzák a helyes célkitűzések, el­ vek megvalósítását. Nem pedagógiai szemlélet kérdése elsősorban ma az önállóság feltételeinek ki­ alakítása legalábbis általában nem erről van szó. Nem a fiatalokkal szembeni bizalmatlanság, pedagógiai kényelmesség az oka a túlzott direkt felnőttvezetési formák nagyfokú érvényesülésének (bár erre is van példa), hanem az iskolai tevékenységek belső struktúrája vált a korszerű nevelési törekvések fékezőjévé. Mindennek sajátos következménye az ifjúság belső igényének fokozatos sorvadása a közéleti tevékenység formái iránt. 3. A testi nevelés — sport — fizikai munka ma kisebb szerepet játszik a fiatalok, a diákifjúság életében, mint valaha. Ha csak a felmérés szándékait tekintjük, s a heti két kötelező testnevelési órán kívüli, a sportra, kirándulásra fordított átla­ gos 3 órát vesszük figyelembe, akkor is megdöbbentő aránytalanságot érzékelünk. Nem csak azért megdöbbentő a fizikai kikapcsolódásra fordított időmennyiség, mert abszolút időmennyiségként sem felel meg a 14—18 éves fiatalok testi-neve­ lési követelményeinek, életkori sajátosságaikból fakadó mozgási igényeiknek, ha­ nem azért is, mert átlagszámról van szó. Azok akik valamilyen egyesület tagja­ ként rendszeresen sportolnak, nyilván több időt fordítanak edzéseken, versenye­ ken sportra, így az átlagszámítás szabályai szerint egy jelentékeny réteg egyál­ talán nem fordít időt fizikai kondíciójának fejlesztésére, állóképességének növelé­ sére, mozgásigényeinek kielégítésére! Egyre több fiatal válik alkalmatlanná haza- 44 �fias-honvédelmi kötelezettségeinek teljesítésére, egyre jobban kiütköznek a magyar sportutánpótlás gondjai, amelyek elválaszthatatlanok az iskolai testnevelés és sportmozgalom problémáitól, a lehetőségek szűkösségétől, a rendszeres sportolási igény hanyatlásától. A lehetőségek javítása — ezt a vizsgálódás tapasztalatai egyértelműen alátá­ masztják — nem csupán több pálya, uszoda, tornaterem függvénye, hanem min­ denekelőtt a sportra, kirándulásra fordítható megfelelő időmennyiség biztosítása. A diákturizmus erkölcsi és testi nevelési lehetőségei ma jórészt kiaknázatlanok — noha megyénk természeti adottságai szinte tálcán kínálják a turizmus fejlesz­ tési lehetőségeit —, amelyeknek kihasználása mégcsak különösebb anyagi befekte­ téseket sem kíván. Ha azoknak a szerveknek, amelyeknek feladata az iskolai sportmozgalom fejlesztése, sikerül jelenlegi passzivitásukat legyőzniük, a jelen­ legi veszélyesen torz helyzetben jelentős mértékben változtathatnak. De változniuk kell a sportot, testnevelést, turizmust kísérő előítéleteknek is, hiszen az évtizedek óta folyó viták a testnevelés tantárgy jellegéről, szerepéről az iskolai nevelés-ok­ tatás rendszerében, a gyakorlatban még korántsem zárultak le, sőt az átlagered­ ményekért, az egyetemi felvételi vizsgák sikeréért folytatott versenyek és görcsös erőlködések időszakában újból élesebben vetődnek fel. Az előítéletek visszaszorulása, a megfelelő feltételek és igények kialakulása azon­ ban elképzelhetetlen a szülői ház segítsége nélkül. A jegyekért folyó nagy verseny „menedzserei” bevallottan vagy titkoltan gyakran a szülők, akik vitathatatlan jószándékkal ugyan, de értelmetlen különórákkal, saját, a maguk korában ki­ elégíthetetlen ambíciókat keltik életre fiaik, leányaik életében, nem egyszer illúziókat kergetve. Nincsenek, nem is lehetnek pontos adataink a különórák mértékéről, a gyakorló pedagógusok azonban sok példával illusztrálhatják, hány jobb sorsa érdemes fiatalt ültetnek délután külön matematika órára, németre, angolra, miközben az iskolai követelményeknek közepes vagy jószinten tesznek eleget, s a „választott” különórán sem tehetséget legfeljebb dicséretes szorgalmat mutatnak. Az az arány, amely az intellektuális és fizikai jellegű tevékenységek között ma a diákifjúság életében fennáll (60% — 4,2%) híven fejezi ki nemcsak a tanulói terhelés problémáit, a testi nevelés gondjait, hanem nevelési eszközrendszerünk fogyatékosságait, az alkalmazott módszerek alacsony hatásfokát, az iskolai- csalá­ di- mozgalmi nevelés nehézségeit a személyiségformálásában, a korszerű, szocia­ lista ember kialakítása terén. Az intellektualizmus, amelynek ilyen szélsőséges megnyilvánulásai a gyakorlati képzés rovására is jelentkeznek, nem csupán a ma gondjai, hatásuk, következményeik a következő évtizedek társadalmi gyakorlatát is érintheti, ha idejében nem sikerül a helyes, egészségesebb életforma-struktúrát kialakítani. 4. A kultúra és önművelés szerepe a diákéletmód sajátos vonásai folytán igen fontos, ezt a felmérés adatai is igazolják. A tv, rádió, könyv és mozi együttesen a tanulók összidejének 15,1%-át foglalják le, a tanuláson kívül. Ha minőségi — tartalmi — jegyeket a számszerű adatok nem is tükröznek, a számokból más információkat segítségül híva, érdekes és hasznos következtetése­ ket vonhatunk le. A részadatok vizsgálatakor a legszembetűnőbb a tv uralkodóvá válása, a nem szervezett kulturális ismeretszerző tevékenységek rendszerében. (5,9%-a nem szervezett kulturális tevékenység 37.9%-a) Ez a nem meglepő tény nemcsak a tv növekvő népszerűségével van összefüggésben, hanem a szabad idő estére tolódásával, a családi együttlét új formáival, amelyben a tv egyre sajátosabb kohéziós szerepet kap. Figyelemmel kísérve az adások tartalmi jellemzőinek alakulását, a diákművelődés belső tartalmi vonásai is viszonylag könyebben meghatározhatók, ugyanis a TV-híradó a kezdete általában a közös családi tele­ víziózásnak, és az érdeklődés a filmekre, élő vitaadásokra, vetélkedőkre, esetleg sport- vagy tudományos ismeretterjesztő műsorokra koncentrálódik. A tv-szerű ismeretek elmélyítését segíthetné az olvasás (4,9—31,5 % ) . A viszony­ lag magas index azonban egyrészt a szükségesnél kevesebb rendszeres és igényes olvasót takar, másrészt kevéssé hasznosítva a tv inspiratív hatását, kifejezetten 45 �kikapcsolódó tevékenységét, kisebb részben általános művelődést fejez ki. A heti átlagos 8,2 órás olvasás persze így is figyelemre méltó intellektuális erőfeszítést jelent — tekintettel a tunulmányi tevékenység időmutatóira —, s érthetően tolódik lazább, kötetlenebb, kevesebb szellemi munkát igénylő műfaj felé. A tv előtt eltöl­ tött 9,91 % órával a diákszórakozás egyik legfontosabb formája tehát az olvasás, felhasználásuk, tudatos irányításuk a szülők, nevelők, de az állami kultúrpolitikai tényezők természetes feladata kell, hogy legyen. Az aktív (fő tevékenységként megjelölt) rádiózás (3,2% — 20,5%) 5,4 órát köt le a diákok heti időmennyiségéből, s főként zenei adásokra koncentrálódik, jellegé­ nél fogva főként elsősorban a szórakoztató — pihentető programformákhoz kap­ csolódik. A rádiózás szerepe a tv általánosabb elterjedése óta elsősorban szórakoztató jellegűvé vált, illetve bizonyos másodlagos ismeretterjesztő, nevelő funkciót vál­ lal differenciált programokkal, előadásokkal, riportműsorokkal. A mozi szerepét általában a diákfiatalok körében is átvette a tv. ezért érthető a mozi időindexe (1,1 % — 10,1 %), ami átlagosan 2 órát, azaz egy filmet jelent. Így a film szerepe a fiatalok kulturális nevelésében, tevékenységében egyre na­ gyobb, noha ma még mindig megalapozatlan, előkészítetlen, elsősorban a film­ kultúra iskolai hiányosságai következtében. A két városi középiskola (Bolyai és Balassi Gimnázium) tanulóinak kulturális te­ vékenysége csak belső arányaiban tér el a vidéki középiskolásokétól (Kisterenyei és Rétsági gimnázium). Nagyobb különbség az olvasásra fordított időmennyiséget tekintve tapasztalhattunk, a városban tanuló középiskolások javára (5,6 % — 4.2 %). Ez a városi könyvtárak létéből, aktivitásából is következik. Részben ellen­ súlyozza ezt a tv előtt eltöltött órák különbözősége a vidéki tanulók javára (6,2 % 5,6 %). Hasonlóan kisebb a különbség a rádióhallgatás és a moziban e l­ töltött időt tekintve a vidéki tanulók javára. Az összehasonlítás legfőbb konzek­ venciája a hasonlóság hangsúlyozása mellett a vidéki gimnáziumi és a községi könyvtárak gyors ütemű fejlesztése, hatókörük bővítése, amely különösen az isko­ lai könyvtárak esetében aktuális feladat. 5. A szociális kapcsolatok rendszere, belső tartalma csak közvetve értékelhető az időmennyiségeket alapul véve. Mégis az átlagadatok figyelmeztetései elsősorban a közösségi kapcsolatok szempontjából hasznosak. A baráti körben eltöltött, szabad programú idő (1,7 % — 2,8 óra) akkor is igen kevés, ha feltételezzük, hogy a baráti kapcsolatok elsősorban az osztály ill. iskolatársak körére terjednek ki, s így a délelőtti-délutáni iskolai programok is jelenthetnek a szociális élmények szerzésére lehetőséget. Hasonlóan alacsony a mozgalmi-szervezeti keretek között eltöltött idő (3,2 % — 5.3 óra) különösen, ha a nevelési feladatok és célok rendszerét tekintjük, amelyet a KISZ-nek meg kell oldania. Ez a feladatrendszer alapja a fiatalok további moz­ galmi tevékenységének, az egyetemi, hadseregbeli, üzemi, hivatali KISZ-szervezetek életébe való bekapcsolódásnak. Különösen fontos a szociális kapcsolatok idő­ mutatói mögötti tartalmak felderítése a mennyiségi-minőségi kapcsolatok értel­ mében. A túlszervezett életforma, a beosztott, szilárd keretek közé szorított életvitel ha­ tásának tudható be a fiatalok kitörési kísérlete, a galerik gyorsan növekvő nép­ szerűsége. (Természetesen nem csupán szubkulturális, bűnözésre hajló galerik lé­ teznek. e fogalomkörbe kell sorolnunk a lakótelepek, terek stb. környékén szer­ veződő beszélgető, rádióhallgató csoportokat is.) A galerik nemcsak azért népsze­ rűek a fiatalok körében, mert a felnőttek ellenzik, hanem mert spontán, saját akaratukból szerveződnek, tényleges önkormányzattal működnek, és laza szerke­ zetükkel, spontaneitásukkal a túlszervezett formákkal szemben saját belső igé­ nyeik — meglehetősen alacsony igényeik — alapján léteznek tagjaik. A családi együttlétek időmutatói nem határozhatók meg egyértelműen. A család mai szerkezeti változásainak időszakában, „a második műszak” általánossá válá­ sakor azonban kimutathatóan csökkent a szülők és gyermekeik közös programjá- 46 �nak száma, az együtt töltött idő mennyisége. Nem az egymás mellett lét, hanem a ténylegesen közös programok száma csökkent, illetve került nevelési szempont­ ból nem megfelelő körülmények közé. Ebben szerepe van a tanulási idő esti órákra való kitolódásának is, valamint a tv sajátos hatásának is. A tényleges együttlét vasárnapra koncentrálódása, a hétköznapi, meglehetősen zaklatott együttlétek, másodállások, maszekmunkák iránti érdeklődés, amely a szabadszombato­ kat is leköti, tulajdonképpen egyre több családban teszi illuzórikussá a nevelést. 6. A vizsgálódás sajátos területe volt a fizikai dolgozók gyermekeinek életmódja, el­ foglaltságaik belső struktúrája. Az adatok tanulmányozásakor az első szembetűnő tapasztalat; mostohább körülményeik, nehezebb tanulmányi feltételeik ellenére is átlagdiák-életformát esetenként gazdagabb, tartalmasabb életformát élnek. Illusz­ trálásul vegyünk néhány fontosabb területet ill. annak adatait. A felmérésben résztvevő munkás-paraszt származású tanulók 57,7 órát fordítanak tanulmányaikra (átlag 58,6 óra), pihenésre 51 órát (átlag 51,3) szánhatnak a heti 168 órából, a be­ járás 4,5 órát (átlag 2,7 óra) vesz el idejükből, olvasásra 9,2 óra (átlag 8,2 óra) tv-nézésre 10,6 óra (átlag 9,9 óra), sportra 1,5 óra (átlag 3 óra) jut heti összidejükből. A minimális különbségek azonban egy vonatkozásban fontos tapasztalatot is kínálnak. A fizikai dolgozók gyermekei valójában csak elméletben vannak ma is azonos művelődés-, életmódbeli feltételek között az átlagdiákkal (különösen az iskolai terhelés vonatkozásában). Nagy többségük bejáró lévén, hátrányaik nemcsak standardizálódnak, hanem a bejárás terheivel fokozódnak. Azok a tevékenységi formák, amelyeket az iskola délután kínál, egyfelől igen hasznosak, értékesek, másfelől a tanulói terhelés speciális hordozói és előidézői is. A vizsgálódás során nem egy diák fogalmazta meg: számunkra legnagyobb segítség az lenne, ha jo b ­ ban rendelkezhetnének szabad idejükkel, vagy a kollégiumi hálózat bővítésével egyre többen szabadulnának meg a bejárás terheitől, a hajnali keléstől, a vo­ nathoz vagy buszhoz való rohanástól. Manapság bizonyos mértékben divat lett a felmérés, vadon vagy szakszerűen a legkülönbözőbb területeken és témákban töltenek ki fiatalok és felnőttek kérdőí­ veket, s azután az adatokat értelmezik a legkülönfélébb módszerekkel és elgon­ dolások alapján. Az életmódkutatásnak azonban már kialakult hagyományai, mód­ szerei vannak, amelyeket ez a felmérés is hasznosított. A sokféle tapasztalat, adat ismertetése helyett a kiragadott mozaikokból is elénk rajzolódik a vizsgálódás fontos tanulsága; nevelésügyünk további fejlődése elkép­ zelhetetlen a nevelés feltételeinek lényeges javítása, a célok és módszerek össze­ hangolása nélkül. Erre ösztönzi az állami, társadalmi szerveket a párt közok­ tatáspolitikája, a X. kongresszus óta folyó iskolapolitikai tevékenység s az az élénk társadalmi érdeklődés, amely az ifjúság életét, magatartásformáit, fejlő­ désének sajátosságait kíséri. 47 �Vihar Béla Közös dolgainkért Nemzetiségi népművelésünk kezdeteiről I. A felszabadulás ajándékozott meg azzal a lehetőséggel, hogy 1948— 52 között szintén részt vehettem olyan feladat végrehajtásában, ami vala­ melyest már a történelemhez tartozik. Annak idején ugyanis a Közokta­ tásügyi, majd a Népművelési Minisztérium keretében a nemzetiségi kul­ turális élet (az anyanyelvükön történő művelődés biztosítása, népi hagyo­ mányaik, népművészetük ápolása, sajtó, könyvtár stb.) megszervezésével, illetőleg újjászervezésével bíztak meg, előadói minőségben. (A nemzetiségi iskolaügyekkel a Közoktatásügyi Minisztériumban külön osztály foglal­ kozott.) Mi jogosított fel e teendőre? Csupán két évtizedes pedagógusi működé­ sem, és az a szerelemhez hasonlítható érzelmi lobogás, a „fényes szellők’’ éveinek ekkor még töretlen romantikája, az új Magyarország megterem­ tésében való hit, amelynek én is egyik hordozója voltam. Érette, ráadásul írói törekvésemet szorítottam háttérbe azzal, hogy kinek-kinek ott kell a nagy célt szolgálnia, ahová éppen kiszemelték. Helyes volt-e az efféle öncsonkító álláspont? Ennek taglalásába most nem bocsátkozom. Meg­ jegyzésül mégis annyit, hogy visszatekintve életem e szakaszára, örülök, hogy — ha csekély mértékben is — , közreműködhettem egy olyan mun­ kában, amely Nógrádtól Baranyáig, Békéstől Zaláig a magyarság és a kö­ rünkben élő közel félmilliónyi lélekszámú nemzetiség kézfogását kívánta elősegíteni. II. Nemzetiségi vonatkozásban milyen problémák adódtak ekkor, vagyis 1948 elején? Lássuk az előzményeket! A nemzetiségeink (szlovák, dél­ szláv, román) 1945 után alakult szövetségei — ez ideig — osztálykü­ lönbség nélkül e népcsoportok társadalmi rétegét egyformán képviselték. (A hazai németeknek a kitelepítési okok miatt csak néhány évvel később jött létre hasonló szervezetük.) A zömmel paraszti foglalkozásúakat tömö­ rítő nemzetiségi szövetségek vezetésében a politikai fejlődés akkori szaka­ szával többé-kevésbé szembenálló rétegek érdeke, befolyása érvényesült. (Emiatt a román szövetség átmenetileg meg is szűnt.) Akkori irányítói a nemzeti összetartozandóságra hivatkozva a falusi osztályharc megfékezé­ sére törekedtek, a nemzetiségi szegényparasztok nacionalisztikus jellegű érzelmi befolyásolásával. Kezdetben ugyanis nem tisztázódott az sem egé- 48 �szen, hogy melyik az erősebb összefűző szál: a nyelvi, etnikai közös szár­ mazás, vagy az azonos osztálybeliek szolidaritása nemzeti különbség nél­ kül? Ködös, zavaros elgondolások keringtek arról is, hogy elsődlegesen hová tartoznak: e hazához, amelyen évszázadok óta élnek, vagy ahhoz az országhoz, ahol nagy többséget alkotva, önálló államot alkotnak? Melyiket tekintsék tehát igazán magukénak? Ezt vagy amazt? Mindez annak idején még árnyalat nélküli élességgel vetődött fel, és nagyon súlyos konzekvenciákkal párosuló kérdésnek látszott. Nem egy nemzetiséglakta községben például arról vitáztak, hogy rendezvényeiken csak a szlovák, román nemzeti színű zászló tűzhető-e ki, vagy csupán a magyart szabad használniuk? E tétovázók nem tudták azt, hogy egy­ szerre kapcsolódhatnak egyrészt e hazához, amelynek sorsában osztoznak, másrészt nemzeti kultúrájukhoz. A nemzetiségi problémával foglalkozó klasszikus, ideológiai művek tanítása szerint az a feladat várt tehát meg­ oldásra, hogy a szövetségekben az osztályhatárokat elmosó nemzeti szem­ léletet szocialista nemzeti tartalom váltsa fel, vagyis a nemzetiségi dol­ gozó közelebb érezze magához a világ bármely táján élő dolgozó társát, mint akár a vele azonos nyelven beszélő kizsákmányolót. Ennek tudatosí­ tása zajlott le különben a hazai társadalom egészében is. Más lapra tarto­ zik, hogy torzulások keletkeztek a szövetségek pedig hovatovább rendele­ teket közvetítő hivatalokká szürkültek. Bonyolította a helyzetet az a körülmény is, hogy nálunk — a szom­ szédos országokkal ellentétben — a nemzetiségek nem összefüggő terüle­ ten, egységes tömbben, hanem szétszórtan, a magyar települések közé ékelt falvakban, itt-ott városokban és a magyar lakossággal összevegyülten élnek. Azonkívül sok helyütt az iparosodás, a városok vonzása következ­ tében már a természetes asszimilálódás útjára léptek. Az erőszakos elmagyarosítás látszatát is elkerülendő, a párt, a kormányzat, a hivatalos és társadalmi szervek valóságos agitációt végeztek, hogy rábírják őket szár­ mazásuk, anyanyelvük vállalására, nemzetiségi iskolák stb. igénylésére. A valóságos helyzet felmérése érdekében a szövetségek egy-egy képviselő­ je, a Közoktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője és jómagam hónapokig jártuk kocsival az országot, hogy az 1910-es népszám­ lálás adatai alapján földerítsük: hol és milyen számban találhatók nemze­ tiségek, milyen fokú a nemzetiségi öntudatuk? (A Horthy-korszakban ké­ szült statisztikákat nem tekinthettük megbízhatóaknak, mert az adatgyűj­ tés során nyomást gyakoroltak a nemzetiségiekre, hogy magyarnak vall­ ják magukat.) E vonatkozásban is előfordultak jóhiszemű, de a társadalmi fejlődés mozgástörvényeit mellőző megnyilatkozások. A nemzetiségi mű­ velődés egyik-másik túlbuzgó irányítója ott is szorgalmazta volna a szlo­ vák, délszláv, román nyelvű művelődés lehetőségének megteremtését, ahol már csak a családnevek és a temetők sírfeliratai vallották, hogy a nagyés dédszülők valaha nem magyarul beszéltek. Az efféle mesterséges diszszimiláció természetesen éppúgy elítélendő, mint az asszimiláció kény­ szerítése. Az utóbbi meg egyenesen ellenhatást vált ki: a nemzetiségi el­ nyomás azokban is felkelti a származásukhoz való fetisisztikus ragasz­ kodás érzését, akik máskülönben már közömbösek lennének iránta. A disz4 49 �szimiláció megkövetelése és az önkéntességen alapuló asszimiláció akadá­ lyozása valójában fasiszta elv, amely az érzület, a kultúra, a szellem he­ lyett a vérség mítoszát szentesíti, és végeredményben etnikai gettókat állandósít. Az ábrázolt képhez az is hozzátartozik, hogy a nemzetiségi lakosság körében némi bizalmatlanságot is fel kellett számolnunk. Annak idején ugyanis sokan nem merték nyíltan vallani akár szlovák, akár német voltu­ kat, mert attól tartottak, hogy ennek netalán olyan következménye lehet később, mint aminő a volksbundistákat sújtotta a háború után. Az effajta nézetek eloszlatása nem ment könnyen. E vonatkozásban is fontos szerepe volt egyik-másik nemzetiségi kultúrcsoportnak, amely vándorútján, ser­ kentő példájával hozzájárult az aggályok eloszlatásához. A nagyon helye­ sen kétnyelvű (azaz nemzetiségi és magyar) műsoraik keretében felvilá­ gosító előadások hangzottak el. Elsőül alakultak meg az eleki, tótkomlósi, hercegszántói stb. műked­ velő együttesek, és csillogó népviseletükkel, dalaikkal, táncaik szépségével is a szocilalista nemzetiségi politika hírnökei közé tartoznak. A felderítési munka során az is kitűnt, hogy nemzetiségeink — fő­ ként a szlovákok, románok — nem értik irodalmi nyelvüket, nem értik a Szlovákiából, Romániából részükre meghozatott könyvek, sőt a szövet­ ségeseik által szerkesztett hetilapjaik szövegét sem. Ennek oka évszázados elszigeteltségüknek tulajdonítható. Emiatt olyan nyelvjárást őriztek meg, alakítottak ki, amely kiszakadva az általános fejlődésből, megrekedt, el­ sorvadt. Ennek emlékezetes példája az a Gyulán rendezett közgyűlés, ahol románlakta községeink küldöttei vettek részt. Nos, mindjárt az első felszólaló szavait feszegető nyugtalanság kísérte, minthogy a különböző faluba valók még egymás román beszédét sem értették meg. Olyannyira nem, hogy az első tíz perc után áttértek a mindnyájuk által jól ismert magyar szóra. Ezen az állapoton változtatni kellett nemcsak a nemzetiségi iskolahálózat és a kollégiumi rendszer kiépítésével, hanem a felnőttek számára létesített nyelvtanfolyamokkal is. Ezúttal szintén a magyar kor­ mányzat gondoskodott arról, hogy nemzetiségei kellőképpen ismerjék anya­ nyelvünket. Az az igazság, hogy a nemzetiségek kulturális kívánságait a magyar állam — anyagi áldozatot nem ismerve — lehetőleg teljesítette, s többnyire sokszorosan. Az említett intézményeken kívül könyvtárak létesültek, énekkarok, tánc- és színjátszó csoportok sorát szervezték, műsorfüzeteket, kalendá­ riumokat bocsátottak ki a szövetségek. Az úgynevezett nemzetiségi napok­ kal pedig a magyar és a különböző nyelvű dolgozók összetartozandóságának tudatát demonstrálták Szarvason, Galgagután, Eleken, Babócsán stb. Nem, elkülönülten, hanem a sajátos magyarországi állapotoknak megfelelően közösen és együtt. Nálunk ugyanis csak ez a megoldási mód kínálkozott a legmegfelelőbbnek, minthogy — s erre már utaltunk — a valóságban is vegyes, azaz a magyar lakossággal elkeveredett nemzetiségi szórványtelepülések létesültek, ahol természetesen közös társadalmi szer­ vezetekbe, termelőszövetkezetekbe stb. tömörültek valamennyien. 50 �A közelmúlt nyomasztó árnyait is el kellett hessegetnünk. Ismeretes, hogy a felszabadulást követően a szlovákiai magyarok ellen soviniszta hajsza indult meg, ami jogosan keltett körünkben fájdalmas visszhangot. A magyarországi szlovákság áttelepítését szorgalmazó csehszlovákiás pro­ paganda pedig nacionalista érzelmek fölverésével keltett zavart, bizalmat­ lanságot, A Romániából érkező magyarellenes hírek szintén sebet szaggat­ tak. Ezért is jó volt hallani Groza Péter közös dolgaink rendezését sürgető okos szavait, az Olt partjáról. Délszlávjaink nyugalmát pedig felzaklatta az a semmivel nem menthető izgatás Jugoszlávia belső rendje ellen. Miért szépítenők: kezdetben hittünk a rágalmazóknak, akik így éltek vissza esz­ ményeinkkel. Kísérlet történt a hazai nemzetiségi irodalom megindítására is, ámbár eredménytelenül. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy majd a nemzetiségi iskolákban felnövekvő új értelmiség köréből kerülnek ki íróink, költőink. Ezzel szemben sikeresebb kezdeményezésnek bizonyult a folklór megőr­ zése érdekében végzett néprajzi gyűjtőakció. Mi tagadás, naívul azt hittük: a gazdasági, társadalmi alap megváltoz­ tatásával, a jószándék varázslatára és néhány népi tánc bemutatásával nyomban megszűnnek az azonos eszmét valló népek ellentétei. Azzal a reménnyel támogattuk nemzetiségeink kulturális fölemelkedését, hogy a kölcsönösség elve értelmében a határainkon túl élő magyar nemzetiséget is segítjük általa, s ezzel, csakis ezzel igazán. III. E beszámolót most személyes jellegű emlékeim fölidézésével egészí­ tem ki. Talán így szemléletesebben érzékeltetem a korabeli valóságot. Nagy eseménynek számított, amikor 1950-ben Szlovákiából kulturális delegáció érkezett hozzánk, a magyarországi népművelés tanulmányozá­ sára. Egy szlováklakta községünket is fel akarták keresni. A választás a Komárom megyei Kesztölcre esett. Erről idejekorán értesítettük a helyi „nemzetiségi kultúrfelelős” , hogy községe kellőképpen előkészülhessen a külföldi vendégek fogadására. A Duna menti kis határfalu ugyancsak ki­ tett magáért. Az esti órákban fáklyás felvonulással, ősi népdalokkal, a ha­ gyományos kenyérrel, sóval, s őszinte szeretettel köszöntötte a túloldalról érkezett látogatóit. A színes műsor és az ünnepi vacsora után egy csapat idősebb férfi és nő engem keresett, a „minisztérium kiküldöttjét” . Azzal a meglepő kéréssel fordultak hozzám: engedélyezzem, hogy a több mint tíz éve nem látott hozzátartozóikat fölkereshessék a Szlovákiához tartozó, innen pár kilométernyire lévő községben. Tessék vízumot adni! — esdekeltek a sötétben. — Sajnos, nekem erre nincs jogom — szabadkoztam. — De hiszen a kultúrfelelős elvtárs azt mondotta: ha sikerül az ünnepség, akkor határátlépési igazolványt tetszenek osztani. Hát mégsem? A népek testvéri barátságáról elmondott forró szavak szinte ott röp­ ködtek még a levegőben, amikor ezek az emberek csalódottan távoztak, nem értve, hogy miért nem találkozhattak a karnyújtásnyira lakó gyer­ mekeikkel, szüleikkel. Igen, ebben az időben, amikor az internacionaliz­ mus jelszavát oly fennen hirdettük, az egyszerű halandó még a népi de- 51 �mokratikus országokba sem utazhatott . . . Töprengéseikre ugyan mit is válaszolhattam volna, hiszen ekkor már bennem is efféle kérdések gomo­ lyogtak. S ide kívánkozik az immár több esztendeje halott ember neve, Gulyás Mihályé, aki a Viharsarok népművelésének irányítójaként annyit fárado­ zott a nemzetiségekért. Ez a csontsárga, halk szavú és a belső láz tüzétől elégett népművelő, háta mögött a nehéz paraszti sors gyermekkori emlé­ keivel, a falusi tanító küzdelmes múltjával, nem ismert lehetetlent, és munkájában csakugyan önmagát osztotta szét. Ez az embertípus az igazi hőse ezeknek az érveknek, amikor már egyre szaporodott a ki nem mond­ ható gondolat, meg a sérelem a szivekben. Emellett micsoda közegben kellett dolgoznia! Névtelen feljelentő levelek próbálták őt befeketíteni, elkedvetleníteni: az együttesen elfogyasztott vendéglői pörköltöt duhaj lakomává, eszmecseréinket tükröket zúzó szilaj vigadozássá torzították az ismeretlenségben meglapulók. Mert ez is hozzátartozik a zászlódíszes, virá­ gos tablóhoz. Akik felmérik múltunkat, emlékeznek-e még Gulyás Mihályra, népművelésünk hőskorszakának hű katonájára? Így is, úgy is, egészében mégis milyen szép volt a nemzetiségi napok pátosza, a bánki, méhkeréki, pomázi, sámsonházai remények sarjadzása, a folyóként áradó tarka menet, a történelmi fogadkozások alkalma, az értelem diadala a százados konok előítéletek babonái fölött. Valaminő utópisztikusan csillogó és bartóki beteljesülésnek láttam, költőnek való je­ lenésnek, nagynak és igaznak, hogy a nemzeti elfogultságok tűntén pl. délszláv énekkar alakult Battonyán, szlovák nyelvtanfolyam indult Felsőpetényen, és Petőfi verseit románul, Cosbucéit magyar nyelven szaval­ ták Kőrösszakálon. Változatlanul hiszem, hogy csakis e törekvések szellemében valósít­ ható meg a különböző nyelven beszélő emberek kézfogása, és győz az a felismerés, hogy ,,a népek sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, mint­ sem különböznek” . 52 �tanulmányok Szakó László Fábry Zoltán irodalmi cikkei Magyar írók Fábry hű őrzője és követője a haladó magyar szellemi hagyományok­ nak is. A fasizmus erősödő veszélyének ellenhatására Fábry publicisztikájá­ ban a harmincas évek második felében megindul a múlt, a nemzeti hagyo­ mányok átértékelésének folyamata. A húszas években Fábry még a ha­ gyománynélküliség gondolatát, a mindent előlről kezdés elvét hirdette. Az első világháború borzalmain eliszonyodva az előző korszak minden illúzió­ jával szakítani akart. A korábbi múltból egyetlen hagyományt kívánt to­ vább vinni, Ady örökségét. A fasizmus múltat-kisajátító mohósága ébreszti rá arra, hogy a múlt sem maradhat szabad préda. Amikor 1938-ban a hi­ vatalos Magyarország Kölcseyt ünnepli a költő halálának centenáriuma alkalmából, Fábry az igazi Kölcsey teljes örökségéből kiáramló tanulságot szegezi szembe azokkal, akik számára a nemzeti eszme egy befelé szűkülő, haladás ellenes irányzattá vált a huszadik században. Kölcseynél az emberszeretetet emeli ki. Kölcsey az emberszeretetre, a humánumra példa. „Szeretni az emberiséget ez minden nemes szívnek elsődleges előfeltétele.” (Kölcsey idézete.) Érdemes megfigyelni, hogy Fábry 1938-ban Kölcsey jelleméből nem a hazaszeretet, nem a hazafias­ kodást emeli ki, bár Kölcsey egyformán tanú: emberszeretetre és haza­ szeretetre. Kölcsey és Fábry jelleme és élete között sok a hasonlóság. Kölcsey magánya hasonló Fábry magányához. Kölcsey emberszeretete azonos Fábry humanizmusával, sőt népszeretetük, nemzetszeretetük is hasonló tőből fakad. Kölcseynek több idézete Fábrynál és Fábryban példaadásként újraéled. Megszólaltatja a magyar felvilágosulás nagy úttörőjét, Kazinczy Fe­ rencet, a reformkor emberszeretetét példázó Kölcsey Ferencet, a nemzet­ féltő Vörösmartyt, Petőfit, Csokonait és másokat. Kazinczyban Fábry a szlovákiai magyar irodalom egyik legrégibb és legtisztább hagyományát példázza. 1938-tól származik egyik tanulmánya, melyben ezt írja: „Az ellenség ma is, akkor is egy, a felvilágosultság.” (Magyar nap.) 53 �Apáczai Csere János is a gondolat igazára tanú. Amikor Apáczait idézi Fábry, ezen van a hangsúly. Apáczai életéről ezt írja: „ . . félreért­ hetetlenül példázza a gondolatot erkölccsel egyjelentésű forradalmi igazát.” Foglalkozik Fábry a XX. századi magyar irodalommal is. A XX. szá­ zad hangadó egyéniségein kívül: Adyn, József Attilán, Móriczon kívül Tóth Árpádnak, Radnóti Miklósnak és Balázs Bélának szentelt írást. He­ lyet kap még Fábry írásaiban Móricz Zsigmond is, aki iránt Fábry korábbi, téves tájékoztatáson alapuló kritikáját több írásában módosítja. A Móriczról alkotott kép világos és igazságos lett. Fábry Móricz iránt tanúsított érdeklődése is nyilvánvaló, hisz Móricz, amint Fábry maga írja: „Ady mellett a legdöbbenetesebben tárta fel a háború emberirtó, emberrontó barbarizmusát.” Fábry írásaiban a két legtöbbet szereplő költő, akik külön esszékben vagy más írásokon keresztül újra meg újra visszatérnek: József Attila és Ady Endre. Sőt mondhatni, hogy Ady Fábry egész írói működésén keresz­ tül uralta és vezette gondolatát. Fábry József Attiláról szóló esszéje széles, talán a legterjedelmesebb minden eddiginél. A költő élete, méltatása, költészetének tárgyalása épp­ úgy benne van, mint a legújabb József Attila-kutatások eredményei. Em­ berség és magyarság József Attilánál, a fasizálódó imperializmus és egy újabb háború ellen irányul. József Attila emberhez méltó gondjával össze­ fog, összetart, egységbe toboroz minden embertelenség ellen. Itt, ezen a ponton élteti és ébreszti József Attilát Fábry is. Fábry hű segítője volt József Attilának a szlovenszkói kapcsolatok kiépítésében. Az Útban több olyan József Attila vers is megjelent, ame­ lyek akkor Magyarországon nem jelenhettek meg, pl. 1931-ben József Attila Döntsd a tőkét kezdetű verse. Az Út szerkesztőjének a húszas évek végén kezdődő ismeretsége József Attilával bensőségesebbé és gyakoribbá vált. Így emlékezik erre Fábry Zoltán: „Amikor Az Út megjelent, József Attila (kivel a Korunk-„vonalon” már régebben összeköttetésben álltam) elküldte a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetét. Az utolsó pillanatban. Az ajánló sorokban ott a dátum: „A kobzás napján” . Ismertetésem Az Üt augusztusi számában olvasható. József Attila 1931-ben rendszeresen küld verseket Az Útnak. Egyik legszebb, fájdalmas erejű mozgalmi verse a Lebukott, itt jelent meg (nov.) névtelenül és csonkítottan: utolsó strófája: „elkobozva” . Több verse sem előtte, sem utána nem jelent meg. Miért? Az ok ugyanaz, amit magyarországi viszonylatban Komlós Aladár szögezett le : „A párt hivatalosai zavaros szocialistának és másodrendű költőnek tartot­ ták.” Horváth Márton a Szabad Népben nyíltan ítélte el a sajnálatos el­ tévelyedést: „Mi, kommunisták, nem tagadjuk azt a tényt, hogy a harmin­ cas évek elején győz sorainkban a szektárius szellem, mely nem érte fel József Attila költészetét.” Még jó, hogy két versét: a Párbeszéd (Hexa­ meterek), melynek tárgya a cipészsztrájk és — kritikai kiadás szerkesztői által érthetetlenül a kétes eredetűek közé sorolt — Kurucok beszélnek c. verseket csak másolatban küldtem el a pozsonyi illetékeseknek, de így ezek eredeti gépkéziratban megmaradva, ma a kritikai kiadásba kerül­ hettek. 54 �A Sarló és kalapács rigorózus állásfoglalása József Attilával szemben mindenütt megteremtette a maga áldatlan gyümölcseit. A pozsonyi pártbotfülűséggel szemben tehetetlen voltam, és József Attila érthetően el­ keseredett. Hiába vigasztaltam azzal, hogy Az Út, noha én lennék a szerkesztője, sokszor még az én cikkeimet sem hozza, hiába, az elkeseredés olyan méretű, hogy azzal fenyeget (és ezt sajnos be is tartotta), nem küld több verset. Ilyen elvető, keserű hangulatban született meg az a levele mely sok vitás pontra adhat feleletet. Az Út 1931. 6. számában közölni kezdte (de két folytatás után abba­ hagyta) a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar csoportjának platformtervezetét a magyar proletárirodalomról. Felhívtuk a kultúrszerveket és írókat, hogy „a vitában vitacikk formájában vegyenek részt” . József Attila levélben válaszolt (szept. 3.) ,,A platform tervezetét ismerem a Sarló és Kalapácsból azzal a támadással együtt, amely engem illet. Enyhén szólva „tájékozatlan” társaság frakciós tevékenységének minősítem. Én több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nek, mint párttag kezdetben röpirat-stencileket gépeltem, ma 7 szemináriumom van, és vasárnaponként százak előtt tartok a szabadban előadásokat. . . Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva . . . azon kívül jók és nem rosszak, legalább is nem tehetségtelenek, ugyan­ akkor, amikor a rólam szóló passzus túloldalán, vers címén, ilyen sorok állnak: Kiutat kerestünk kiút felé vágytunk, s a „Viharmadarad” került a kezünkbe, az „Anya” lapjai arcunk feltüzelte. A platformtervezet h) pontjának követelése: harc a művészi minőségért! Nos, majd szóbaállok velük, ha a többes számú alanyhoz többes állítmányt teszn ek !... Ezt a levelet meg kellett írnom Önnek, nehogy fölüljön az ellenem szóló támadásnak még olyan formában sem, hogy az a múltra vonatkozik. Én az, amivel vádolnak, de még hasonló sem, soha nem vol­ tam ...'* Ez az egyetlen — de legfontosabb — levél megmaradt” fejezi be em­ lékezését Fábry. Az Ady-versek élménye olyan hatással volt Fábryra, mint a világ­ háború gyilkos élményei és a haladó német irodalom. Ady költészetével Fábry már diákkorában találkozott. Ady verseit nála találjuk a fronton is. A Korparancsban nem találkozunk olyan írás­ sal, amely külön foglalkozna Ady költészetével, de említéseket, utalásokat és idézeteket találni Adyról. S több ez, mint valami különálló írás. A háború viharaira, az úri Magyarország ostorozására Ady volt a példa és próféta a világháború alatt. Fábry már akkor látta, hogy a századeleji könnyű, hitegető, illúziókba ringató sorok mellett Ady versei köl*József Attila Emlékkönyv, Bp. 1957. Szépirodalmi Könyvkiadó 55 �tészetté gyúlnak. Igazabbak és mélyebbről fakadnak, mint az előzőké. Ide és ekkor Ady kellett, s Ady vezette Fábry gondolatát és tollát. Fegyver s vitéz ellen című kötetében Fábry már egy egész fejezetet szentel Ady és a Magyarország körüli problémáknak. Külön írásban foglalkozik Fábry Ady aktuális képének megrajzolásá­ val. Az aktuális Ady képet az írói bátorságot példázó, s a forradalmat prezentáló Ady jelentette. Petőfi után az írói bátorság elveszett, majd Adyban éledt fel és újra elhalt, tűnik ki Fábry írásából ez a kötelességre ébresztő megállapítás. Adyban az írói bátorság, forradalmi meg nem alkuvás példaképét közvetíti és példázza Fábry a harmincas évek végén. Fábry felismeri és már ekkor rámutat Ady szociális állásfoglalására, s a munkásosztállyal való viszonyára. Ha nem is volt és nem is lehetett Ady a munkásosztály programadója, „ . . . de megérzésével, zsenijével úgy rátapintott, úgy ráhibázott a dolgok szociális lényegére, hogy az utat a proletáriátus, a népi erők felé magyar viszonylatban, minden szocioló­ gusnál eredményesebben és biztosabban szuggerálta” — szögezi le Fábry. 1948 után Fábry írásai újabb Ady-telítettséget kaptak, talán még erősebbet és szélesebb méretű értelmezést. Fábrynál mindenre és minden­ ben Ady a mérték. Ady embertelenségben emberséget közvetítő tegnapi példaadása a mában, a békét példázzák Fábry írásain keresztül. S bár al­ kalmi évfordulókon kívül az 1948 után megjelent Fábry kötetekben nincs külön tanulmány Adynak szentelve, mégis Ady nyer itt kiteljesedést igazá­ nak, küldetésének legtisztább, legigazibb valóságában. Ady igéje Fábryban talált igazi értelmezőjére és gyümölcsöztetőjére. Fábry Az aktuális Ady című írásában ezt írta: „Ideje lenne már nem mindenért Adyhoz visszanyúlni.” Ma pedig ezt olvashatjuk Fábry tollából: „Hát Ady próféta maradna mindvégig és váltig?” Kérdés, mely válaszra nem vár. Kérdés, melyben több van a rideg kérdőjelnél, valami elcsodálkozás és pozitív felelet is egyben. Fábry számára Ady mindazt, aki a gondolat igazát hirdeti, aki ember­ ségre, békére törekszik, és a gondolatát erkölccsel mérték: próféta, az em­ berség örök érvényű szószólója marad. A világirodalom Fábrynál Fábry Zoltán Hus-t idézi, és állítja önmagának és a világnak példa­ képül. Keresni az igazat, meghallgatni és szólni az igazat: erkölcsöt jelent, mely ellen nincs apellálás és alóla nincs kibúvás. Fábrynál az igazság és erkölcs egyesülve jelentik az értéket és mértéket. A szellemóriások, akikről Fábry ír, mindannyian az igazság tanúi. Az igaz ember megtartásához és az igazság mértékének felállításához Emer­ son nyújt bizonyítékot: „Ha igaz ember akarsz lenni, ne hízelegj a világ­ nak, az ember tagadjon meg mindent, amit nem érez igaznak és csak azt csinálja, amihez a világ egésze szolgálhat alapul és igazolásul.” (Amerikai tragédia. Fáklya.) 56 �Rabelais-en keresztül Fábry a sötétség, a tudatlanság, a barbárság ellen lázad, amint Rabelais művei a középkor szellemi sötétség és dogmák likvidálására irányultak. Descartes: a gondolat, az ész embere volt. Gondolkozni tanította meg az embereket, a gondolkodó ember „. . . . olyan lény, amely kételkedik, ért, felfog, állít, tagad, akar, nem akar, képzel és érez . . .” mondja Fábry Descates szavaival. Itt és így kapcsolódik Rousseau hitvallása az emberről: „Az ember jó . . .” , Fábry szavai szerint: „Rousseau így mondhatná: jó vagyok, tehát létezem” , Rousseaunál a Descartes-i gondolkodás, mint létforma áll fenn. Gondolat nem lehet erkölcs nélkül, és ahol a kettő párosul, ki van zárva minden ellenségeskedés, minden leigázás és erre irányuló háború, amint Fábry írja: „Rousseau soha nem igazolt imperialista háborút!” Fábry írásaival nem sokat időz a távolmúltnál. Foglalkozik a XIX. század szellemóriásaival, de különösen a századforduló és az imperialista társadalmi rendszer íróit, tudósait szólaltatja meg. Írásaiban nemcsak ki­ mondottan szocialisták szólalnak meg, bár ilyenek is (Liebknecht, Lenin, Marx és mások), de általában az emberség hirdetői kerülnek előtérbe. Rajtuk keresztül üzen, és őket példázzák Fábry írásai, sokszor ma is. E. Zola, az igazság szerelmese, a valóság hű közvetítője, ma is szót kér Fábry írásain keresztül. Zola korát rohamozta, Fábry szavaival élve: „Zola az imperializmusba forduló burzsoázia első tudatos regényboncolója.” Az imperializmus megtestesítője a tőke, a pénz, ezért Zola éppen ezt támadta írásaiban. A regényről alkotott véleménye: a regény ne csak áb­ rázoljon, de javítson is. A Tűz című regény és az 1932-es amszterdami háborúellenes kong­ resszus egy nevet asszociál: Barbusse-t, a békeharcost. Háború ellen ágál­ ni, emberséget példázni az író feladata volt, és az is marad, lelkiismereti kötelesség. Fábry Zoltán ezt írja Barbusse-sel kapcsolatban: „Voltaire, Hugo, Zola, A. France és R. Rolland után ő lett „korunk lelkiismerete” . Fábry írásaiban nagy figyelmet szentel az orosz és szovjet irodalom­ nak. Rendszeresen visszatér Gorkijhoz, gyakran idézi és vele bizonyít. Lev E. Tolsztoj és Ehrenburg írásai sokszor foglalkoztatják. Lenin elveit, ir o dalomra vonatkozó mértékét ott találjuk Fábry írásaiban. Az orosz iroda­ lom Fábry írásaiban már 1938 előtt helyet kapott. Dorochov: Golgota, Solohov: Csendes Don, Gladkov: Cement, Fagyajev, Ehrenburg regényeit méltatja. Gogol műveiben kora társadalmát foglalja össze és ábrázolásában, közvetítésében vád ez a cári Oroszország önkényuralma ellen. Fábry „A humanizmus orosz úttörője” címmel A. J. Herzent tünteti ki. Herzen a népszabadságért küzd. „Közvetítő volt — egyike a nagy európaiaknak, akik az emberség, a humanizmus zászlói lehettek” — írja róla Fábry. Az orosz realistáknál lényegében más humanizmussal találkozunk. Rajtuk keresztül Fábry a forradalmi humanizmust közvetíti. 57 �L. Tolsztoj nem volt forradalmár, humanizmusa, erkölcsi magatartása művein keresztül azonban ma is, korunknak is értéket, nyereséget jelent. Tolsztoj az értelem, az erkölcs megtestesítője — mondja Fábry. Nem vé­ letlen, hogy éppen ő állapítja meg: „ami értelmes, az egyben mindig er­ kölcsös is” . Fábry 1940-ben Tolsztojt invokálja és idézi, mint a fasizmus teher­ tételét. Fábry szerint: „A mai bűntudat nélküli, hősi Európa nem talál­ kozhat Tolsztojjal, ha mégis útjába kerül, forgalmi akadályként kénytelen kezelni egy elmozdíthatatlan gránittömböt.” (A gondolat igaza.) Tolsztoj értéke, az erkölcs valósága, a humánum nem ideig-óráig tartó tétel, de időtálló, századokon keresztül ható és éltető erő. Fábry nemcsak bizonyít és igazol. Írásaival az igazságért nem egyszer síkraszáll és igazat tesz. Amikor a nyugati rádió Puskint magának akarja kisajátítani, Lenin ellen kijátszani, Fábry felemeli igazságtevő szavát. Puskin a mai szovjet irodalom és élét szerves része, s elvitathatatlan ho­ vatartozását Fábry Leninnel bizonyítja: „Magammal vittem Szibériába Puskint, Lermontovot, Nyekraszovot . . .” Leninről még egy vonatkozásban olvashatunk írást 1948 után Fábry tollából. Lenin és Majakovszkij — a fejezet címe. Majakovszkij futurista költészettel kezdte, Leninnel sohase találkozott, és öngyilkossága többet ártott, mint segített hírnevének. Itt tesz Fábry írása újból igazságot, és helyes irányba tereli sokak véleményét. A szocialista rendszer ereje, újat és haladást jelentő valósága a kö­ zösségben, az egységben van. Ezt példázza Makarenko — Az új ember kovácsa — című regénye, és ezt bizonyítja Fábry erre vonatkozó írása. Fábry Makarenko regényéről úgy ír, mint valami hőskölteményről: „Év­ ezredek óta fegyverek s vitézek uralták a teret, most egy nevelő tette és egy nevelő eredménye . . . kéri és követeli a legfelsőbb címet és ran­ got.” (A gondolat igaza.) Makarenko erkölcs-pedagógus. Pedagógiája: a közösségi érzés kialakítása. „A kollektíva egymást neveli, erősíti — mun­ kaszeretet ez, ennyi a Makarenko-kollektíva hajtóereje” — írja Fábry. Így találkozik Fábry írásaiban az orosz múlt a szovjet jelennel és jövővel. Kár, hogy Fábry nem foglalkozik bővebben a mai szocialista szovjet irodalommal, kritikus, irányító szavai bizonyára ma is sokat hasz­ nálnának. Fábry sokszor merít a német irodalom múltjából, szemmel tartja a német irodalom alakulását. Fábry életútjának kialakulására a német iro­ dalom döntő hatással volt. Krammer Jenő megírja Fábrynak, hogy elmé­ lyed a német irodalomban és megírja az első világháború utáni német irodalom helyzetét. Fábry nagy örömmel üdvözölte ezt az elhatározást: „Én egy életen át erre készülődtem. Ugyanezt és ugyanúgy megírni, ahogy Te akarod. Az indító szándék és az objektív történeti ok, a szubjektív muszáj és a szinte már kegyeletes attitűd ugyanúgy halmozódott fel ben­ nem, mint Nálad” , — írja 1962. november 12-én kelt levelében. Vizsgáljuk meg Fábry írásain keresztül, hogy szerinte milyen világirodalmi és emberi értékeket adott a németség az emberiségnek. 58 �Goethét említhetjük először, akinek nagyobb, terjedelmesebb tanul­ mányt szentelt Fábry. Az egyik fejezetben Goethét Petőfivel együtt tár­ gyalja, hogy így jellemezze a két ellentétes költőóriást. „Petőfi a forra­ dalmi indulat és Goethe a stabilizációs konokság . . . Petőfi és Goethe: a tömegsírba menekülő 26 éves magyar költő és az önmagában a világot kereső weimari Faust, a korparancsot mellreölelelő Petőfi és a hátat for­ dító Goethe . . .'olvashatjuk Fábry jellemzésében. (A gondolat igaza.) Goethe teljes tudatossággal vállalta Weimart, a kompromisszumot, a közösségnek, a népnek hátat fordítva. Fábry tudatosan állítja így be Goethe jellemét. Felveti a kérdést — És mit csináljon vele a proletáriátus? — majd meg is válaszolja. Goethét mindezek ellenére nem lehet el­ vetni. Nála minden a mű érdekében történt. Valójában nem is ő szolgált Weimarnak. „Weimar a lehetőség, a nyugalom, az egzisztenciális bizton­ ság — szolgált neki: a műnek!” Írja Fábry. (A gondolat igaza.) Goethe a szellem teljességét példázza, és Fábry is ezt a sokrétűséget, teljességet hangsúlyozza. Goethe a szellem óriása, gránit, amely elenyészhetetlen, mozdíthatatlan valóság: „El a gránittól, vissza Goethéhez!” Vissza a gránithoz! Grániton megtörik a gránát mesterséges ereje” — írja Fábry. Goethe ellentéte német talajon Schiller. Schiller műveiből, Goethével ellentétben, láng, forradalmi szellem sugárzik. Schiller lázadása, az elnyo­ mottak lázadása a zsarnokok ellen — írja Fábry Zoltán. Hősei tragédiájuk ellenére sem halnak meg, s újra Fábry igazolódik: „a szellemet nem lehet megölni,” a végszó, a végkicsengés az övé marad. Schiller jelen van mindenütt, ahol a valóság szolgasággá görcsösödik. Így üzen Fábryn keresztül Schiller. Schiller és általa Fábry egységesen embreséget példáznak, de ott, ahol zsarnokság van, csak a lázadás, csak a nép tehet igazságot, emberséget. A sort Nietzschével folytatva, Fábry szerint Nietzsche kora civilizá­ ciója ellen lázadt egy átmeneti korban, amikor a kapitalizmus még nem volt elég fejlett, — szabadító igenlés akart lenni — a fasizmus kapcarongya lett. A szellemi, írói, emberi tettnek olyannak kell lennie, hogy az soha érvényét ne veszítse, bizonyítják Fábry írásai. Nietzshével ellentétben Heine béke, jólét és szabadságvágya nemcsak korában volt érvényes, de időt álló értékű maradt, mert emebrségigenlése az egész emberiség érde­ keit szolgálták. Fábry írja róla: „Vele és általa a költő történelmi tényező lett: tár­ sadalomformáló erő” . A költő, aki történelmi tényező, társadalomformáló erőt jelent és emberségre tanít, figyelmeztető példaadás lehet a jelennek is. Fábry éppen Heinével kapcsolatosan állapítja meg, hogy az életre béke, a jólét és szabadság jegyében egyedül a proletáriátus hivatott pontot tenni. A költő igaza után csak a nép tehet pontot. S a pont: a béke. „Az emberséget — mondja Fábry — a háborút kiteljesítő múlt hatalmaktól kell megszabadítani” . (Hidak és árkok.) 59 �Fábry olykor kiváló zeneszerzőket, festőket, művészeket idéz, mint a kultúra egészének, a humánumnak közvetítőit, hirdetőit. A zeneszerző bizonyos vonatkozásban szintén költő. Zeneszerző, költő egyformán az emberség vagy embertelenség tudatosítója, aki az emberséget békére vagy háborúra ösztönzi. „Bachról jelentette ki egy kései csodálója — nincs nála nagyobb köl­ tő” — olvashatjuk Fábry közvetítésében. Maga Fábry a zenéről mint egyetlen világot átfogó teljességről beszél, a zenében látja az összecsengés, a harmónia elérhetőségét. A harmónia: béke és emberség. „Bach zenéje a vox humana egyik legpozitívabb fejezete: megtisztít, jobbá tesz, felemel . . . Aki Bachot megérti, az egy lesz vele: emberteljesség, szabadság, harmónia.” — álla­ pítja meg Fábry. (A gondolat igaza.) Fábry az igaz és tiszta-szándékú reformátort közvetíti Bachon keresz­ tül, haladás, az emberség, a harmónia örök közvetítőjét. Thomas Mann és Heinrich Mann újra az igazságot, emberséget köz­ vetítő toll emberei. Thomas Mann a fasiszta korszak legbátrabb ember­ séghirdetője. „Sokáig hallgatott, a radikális türelmetlenség újra gyalázta, gúnyolta, de amikor kimondotta a szót: pontosabban, pusztítóbban célba találni nem lehetett” — írja róla Fábry. Bár csak 1948 utáni Fábry-írásokról van szó, itt kell megjegyeznünk, hogy a harmincas évek elején ő maga is kissé a türelmetlenség hangján ír Thomas Mannról: „A nagy Thomas Mann is, mint ma mindenki, fölcsapott Európamentőnek és az észhez apellálva, a polgárság és a szociáldemokrata egymásrautaltságának lesz a szószólója és védője.” (Korunk.) Fábry írásaiban többször visszatér Thomas Mannhoz, idéz tőle és bi­ zonyít vele. Talán Ady és Thomas Mann, ez a két író az, aki írásaiban leggyakrabban előfordul. Ők példaképül szolgáltak, és minden bizonnyal hatással voltak Fábry Zoltánra. Ady harca, Thomas Mann humanizmusa fejlődik Fábry írásaiban harcos, szocialista humanizmussá. Thomas Mann a polgárságtól a polgári humanizmustól indul ki, és „. . . a német idegenség ellen és ellenében lett más és ellenség, lehetett nemzetpélda és törvényszövegező.” (A béke igaza.) Fábry írásaiban Thomas Mann antifasizmusát közvetíti a jelennek példaképpen és tanulságul. Antifasizmust, mely harcos voltában, béke­ igenlésben a mának is példát ad, figyelmeztet. Halhatatlanságának pedig szellemi öröksége, erkölcsi magatartása, humánuma szolgáltat örök érvé­ nyű alapot. „Szava: erkölcsi kinyilatkoztatás, gondolat igaza” — írja Fábry. Thomas Mann figyelmeztetése, Fábry Thomas Mann példázása ma épp úgy, mint egykor, a fasizmus veszélyét és antifasiszta harcot jelent. Fábry erre maga szolgáltat bizonyítékot: „Thomas Mannt csak antifasizmussal lehet vállalni, éltetni, követni és hitelesíteni.” (Hidak és árkok.) Fábry Heinrich Mannban is az antifasiszta regényírót, az emberség harcosát tiszteli és közvetíti korunknak Ezt írja: „Becsüljük, éljük valóvá Heinrich Mann örökségét: az antifasizmust.” (A gondolat igaza.) 60 �Fábry írásaiban Goethétől — a szemtől — Schilleren, Heinén és a Mann testvéreken keresztül egyre közelebb jut a jelenhez, a XX. század égető problémájához: az imperializmus és a fasizmus dokumentálásához, leleplezéséhez. A szellem, a gondolat óriásai egyre inkább a válság fenye­ gető veszélyét példázzák. Berthold Brecht, a német fasizmus üldözöttjének példája ezt kitűnően mutatja. „Brecht lírikus és drámaíró volt, tehát gon­ dolkodó, de írásaival a kapitalizmus és fasizmus egyik legpotenciálisabb leplezője,” — írja Fábry Zoltán. Brecht is, mint Thomas Mann, Fábry szerint az évek folyamán egyre jobban a változni és változtatni-muszáj tudatosítója lett . . . (Hidak és árkok.) Keserű szatírája a nyárspolgárt, a tőkést pellengérezi ki. Mindez Brechtnél az ember, a béke, a kultúra védelme érdekében történik. Hir­ deti: „Könyörüljünk meg a kultúrán, de előbb könyörüljünk meg az em­ beren. A kultúrát megmentjük, ha az embereket megmentjük.” (Hidak és árkok.) Brecht Galileije hisz az emberben, és Brechttel együtt az emberi faj legnagyobb élvezetének a gondolkodást tartja. A gondolat igazáról és a gondolat erkölccsé való lényegüléséről már korábban szó volt. Brechtnél a gondolat igaza békét jelent, a béke igazát közvetíti. Min­ den: a béke. Brechtet idézem: „Minden emberi tényekedésnek, minden teljesítménynek, minden művészetnek, sőt magának az élet művészetének is alfája és omegája a béke . ..' (Hidak és árkok.) 1948 után Fábry írást szentel Emerson, Ibsen és Shaw emlékének, mérlegre teszi Kisch, Weiskopf, Adolf Meschendörfer írásait, velük és általuk ismertet, oktat és tanít. Emerson, Amerika nevelője, tanítója akart lenni, az igazságot kereste és hirdette, s így a társadalmi rendszert is támadta és vádolta. Fábry Emersonon keresztül, Emerson egyéni tragédiáján keresztül az amerikai kultúra tévútját, kudarcát bizonyítja, amely háborúhoz vezetett és figyel­ meztet ma is. Ezt írja Fábry: „Hogy az igazságkeresők kikapcsolásával hová ért el, azt a dollárimperializmus mai valósága mindennél világosab­ ban mutatja. — Az atombomba a világ katasztrófa-lehetőségét vetíti.” (A gondolat igaza.) Fábry szinte hihetetlenül a legelvontabb eszmei, szellemi fejtegeté­ sekben is mindig reális, a helyzet adta társadalom valóságalapján mozog. Helyesen értékeli Ibsent, Bemard Shawt, Kraust stb. Fábry világirodalmi értéket közvetítő írásaiban hidat épít nemzetek és népek között, emberséget hirdet. Amikor E. Kisch vagy F. C. Weiskopf gondolatvilágával ismertet meg, népek találkoznak magasabb szinten, emberséget hirdető kultúrában. A kultúra: megismerés, humánum-igenlés, találkozás nemzetek között, a né­ peket csak egymás kultúrájának megismerése segítheti ahhoz, hogy elke­ rüljék a pusztító háborút, és érvényben maradhasson az élet egyik alap­ törvénye: a szeretet. Fábry figyelmeztetően Tolsztoj szavait idézi, amelye­ ket Tolsztoj egy hónappal halála előtt Gandhinak üzent: „A szeretet az élet legmagasabb és egyetlen törvénye. Ha ez elértéktelenedik, akkor már csak egy törvény létezik: az erősebb joga.” (A gondolat igaza.) Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az előttünk porba-hullt német fasizmus bar­ bársága. 61 �A cseh és szlovák irodalom A szlovákiai magyarság feladata és célja több volt, mintsem saját sorsának a viselése. A szlovenszkói küldetés egyik legsajnálatosabb kifejezője Győry De­ zső költő és publiciszta volt. Maga Fábry is gyakran alapoz és épít Győry költészetére. „Sohasem magunkért, mindig másért Hirdettünk többet, mint magunk: Jobb lenni ösztönünknél, a másnál, S tartani minden gátomlásnál Élő gátnak szívünk és agyunk. Gyűlölségre nevelt a sorsunk, Mi szeretetre önmagunk.” Fábry példaként, bizonyítékként idézi Győryt — mint emberi han­ got — , aminthogy a költő az is. A szlovenszkói magyarság: a hídépítő, a közvetítő szerepét vállalta a világ felé, az emberség felé. A Dunatáj egy­ ségre, emberségre intő hangját újra a kisebbségi költő, Győry szólaltatja meg: — „Hidat verhetne s csak az árkot ássa” . Fábry Kollárt is idézi: „Ha szlávot mondasz, ember feleljen neked.” A szlovenszkói magyarság embert mondott, társat keresett és nem volt, aki meghallja, aki kezet nyújtson: „Hiába hívom a szlávot, ember nem felel többé” — írja Fábry. Példaként olyan neveket emleget, mint: J. Hus. J. Á . Komensky, Hviezdoslav, Gorkij, Lenin, akik mind az emberiség egy­ ségét vallották. A szlovákiai magyar irodalom küldetése, emberséget tol­ mácsoló feladata ma is követendő célkitűzés. A hídon, az emberségben ma is a népek kultúrája találkozik, embe­ rek, népek közelednek egymás felé. Fábrynak a közös állam népeinek szellemi értékével foglalkozó műveit ezért éppen a szlovákiai magyar iro­ dalmi részben kell tárgyalni. A szlovákiai magyarság kevésbé ismerte a cseh és szlovák nép iro­ dalmát, kultúráját. Az egymásbecsülés viszont csak kölcsönös ismeretek útján érhető el. Fábry írásainak célja ezeket az idegen irodalmi értékeket közvetítő munkáiban is az emberiség, a béke, a testvériség továbbfejlesz­ tése, fenntartása. Írásaiban elsősorban azokat tolmácsolja, akik a fentebb említett örök emberi problémát, legnemesebb írói szándékot tartják mű­ veikben szem előtt. Tompa Mihály: Békeszózatából idéz bevezetőjében — amely a magyar, oláh, szláv bánat-testvériközösségének legkorábbi megfogalmazása: „Testvérkezet! Testvérkezet! Magyar, szláv és oláh elem! Az átkos különszakadás Örökre száműzött legyen!” (Tompa Mihály: Békeszózat.) 62 �Hviezdoslav sokáig ismeretlen volt a magyarok számára. Fábry az adósság, a hiányérzés hangján beszél erről. Hviezdoslav szonettjeit magas­ ra értékeli. A népek békevágya, háború elleni tiltakozása mindig egye­ zett, mindig egy volt. Hviezdoslav, úgy amúgy, mint Ady, hallatta szavát a barbárság tetőfokát dokumentáló háború ellen — mondta Fábry. „Ady és Hviezdoslav, magyarul és szlovákul egyformán az embert — tehát az emberséget igenlik az embertelenség csúcsfokán; a háborúban.” (Hidak és árkok.) Amikor Fábry Adyt és Hviezdoslavot említi, idézi, békét mond, emberséget, testvériséget hirdet. Fábry költők, írók szavaival már számos esetben elmondotta véleményét, hogy a háború testet öl, lelket, gondola­ tot, embert kisebbít, tipor és gyaláz. „Hviezdoslav véres szonettjei — írja Fábry — a vox humana szlovákul, a költőé, aki a háborúban és a háború ellenében ember maradt” . (Hidak és árkok.) A cseh világirodalom világszerte ismert háborúellenes, háborút kifi­ gurázó műve J. Hasek: Svejk című szatírája. Fábry több ízben visszatér ehhez a műhöz mint értékes dokumentumhoz. Először 1927-ben az Új Föld című lapban, majd A béke igazában. „A háború itt elvesztette értelmét: nevetségessé, semmivé, nullává lepleződött le: emberidegen értelmetlen­ séggé” — írta Fábry. A cseh nép erkölcsi elkötelezettségének jelenvalósága, példaképe J. Fucik. Fábry írásaiban sokszor visszatér a cseh nép e legelszántabb harco­ sához. Fábry Fucikban az igazságot, elvhűséget, erkölcsöt és emberséget emeli követendő, példaadó magasságra. Fucikot megölték, de a gondolat, az eszme, melyet vallott és életcél­ jául tűzött ki, nem halt meg, győzött — a gondolatot nem lehet megölni — szögezi le Fábry. Fábry írja: „Fucik az igazság szerelmese, harcosa volt, toll embere, író, gondolatteremtő, emberirányító. A fasizmus első számú ellensége, a szellem erkölccsel telített embere” . (A gondolat igaza.) Fábry munkáiban a szlovák és cseh művek, írók egész sora szerepel. Foglalkozik régebbi és új művekkel, amelyek az emberségnek értéket je­ lentenek. Fábry az igazra tanít és a tanúk tanúja, az igazság legilletékesebb szószólója ki más lehet, mint az igaz szó mártírja, Husz János: „Keresd az igazat, őrizd az igazat, mondd az igazat mindhalálig.” (Husz J.) Peter Bezruc Sziléziai dalaiban a nép igaza, a munka hőse szólal meg, ezt üdvözli Fábry, majd Karel Capek humanizmusa előtt tiszteleg, költői igazságszolgáltatását csodálja, amely semmivé nézte, semmivé törpíti a „müncheni kupeckedést” . Mikszáth-tól, Jileznickyig nem a pilzeni sör a fontos, nem a zsendicés bacsa, nem a paprika, vagy a barackpálinka — írja Fábry — a korfelelős írónak a nemzetsajátság mai realizmusát kell megkeresni. Ezt megkeresni nem jelent mást, mint szociális valóságot ve­ títeni. (A gondolat igaza) Fábry írásai műveken, írókon keresztül a jövő érlelődését bizonyítják. Nála és általa a vox humana szólal meg. A szlovenszkói küldetés így nyer Fábry írásain keresztül ma is igazolást és máig érő érvényességet. 63 �Szalánczay György Babits irodalmi és irodalompolitikai cikkei. II. Babits irodalmi érdeklődése mindig a jelenből, a kor kulturális életé­ ből indult ki. Még a klasszikusokról is az újrafölfedezés szándékával írt: azt akarta, hogy műveik ne kultúrtörténeti rekvizitumok, hanem művelt­ ségünk élő részei legyenek, bennük is azt kereste, ami örök, tehát a je­ lenhez is szól. A magyar irodalomnak aligha volt még egy művészileg olyan igényes alkotója, mint Babits. Ez a művészi igényesség nemcsak saját munkájával, hanem egész irodalmunkkal szemben is megnyilvánult. Később kötelezte is erre szerkesztői munkássága, majd kurátori tisztsége. Pályája kezdetétől írt kritikákat kortársainak alkotásairól, 1919 előtt ritkábban, majd szer­ kesztői munkája során mind gyakrabban. Írásai rövid, alkalom szülte re­ cenziók voltak, és nem részletes, elmélyülő tanulmányok. Természetesen ez nem jelenti, hogy hiányzott belőlük a kritikai felelősségtudat, sőt: ép­ pen ez vezette írásait, az irodalmilag értékes alkotásokat méltatta propa­ gálta, és elítélte a sekélyes ízlést kiszolgáló fércműveket. Tollát mindig a jó szándék vezérelte, az egyéniségéhez közel álló írókat könyebben és hamarabb, másokat nehezebben értett meg, de elismerte azoknak a — művészileg értékes — műveknek a jelentőségét is, amelyekkel nem ér­ tett egyet. Senki sem vádolhatja, hogy akár személyes, akár elvi problé­ mák miatt egyetlen jelentős írót, vagy alkotást elmarasztalt volna, — nem kivétel itt József Attila esete sem. (Basch L.: Egy literális pör törté­ nete c. cikkében a kortárs szerző részletesen és adatokkal bizonyítva is­ merteti József Attila és Babits viszonyát, valamint a Baumgarten-díj oda­ ítélésének körülményeit. Cáfolja azokat a vádakat, melyekkel Babitsot illették: nem igaz, hogy Babits az őt ért támadás miatt megsértődött és ezért gáncsolta József Atilla költői pályáját.) A jelentősebb kortársak kö­ zül csak róla és az egykori munkatársról, Móricz Zsigmondról nem írt kritikát. Az élő irodalommal foglalkozó írásait az Írók két háború közt c. tanulmánykötetében gyűjtötte össze. Kritikái nemes célok érdekében íród­ tak. De ennek elismerése mellett tisztában kell lennünk azzal is, hogy véle­ ményét, bírálatait elvei és világnézete determinálták. Nyilvánvaló, hogy ma már más szempontok alapján értékelünk, és értékelésünk nem egyezhet Babits értékelésével. Ez így is van rendjén. Nála az általános emberi érzé­ sek kifejezése jelentette a legfőbb mércét, és a társadalmi haladás elősegí­ tése helyett valamilyen elvont, emberi haladás ügyének szolgálatát kö­ vetelte. Mi tudjuk és valljuk, hogy társadalmi osztályoktól független em­ beri haladás nem létezhet, ezért állítjuk minden irodalmi alkotás elé köve­ telményül a társadalmi haladás ügyének előmozdítását. De ez már a szo- 64 �cialista esztétika követelménye. Nem marasztalhatjuk el Babitsot azért, hogy nem ezeknek az elveknek alapján bírált, s még kevésbé vádolhatjuk elmaradottságát. Egy kritikus sohasem lehet elmaradva a következő kor­ szak esztétikájával szemben, mert nem azzal, hanem saját lehetőségeivel, feladataival van versenyben. Babitsról nyugodtan elmondhatjuk, hogy saját lehetőségeihez mérten kritikusként is kiváló műveket alkotott. Mind alkotói, mind kritikusi munkásságával az irodalmi haladás szol­ gálatában állt, elvileg helyeselt és támogatott minden haladó törekvést. Azonban a gyakorlatban nem ismerte föl minden esetben és azonnal e törekvéseknek és irányzatoknak mindegyikét, s nehezebben oldódott ben­ ne az a bizalmatlanság is, melyet a társadalmi követeléseit nyíltan han­ goztató irányzatokkal szemben táplált. A Ma, holnap és irodalom c. kiritkájában igen jól megfigyelhető az a kettősség, mely Babitsnak a haladó irodalommal kapcsolatos állásfoglalá­ sában megnyilvánul: megnyilatkozásaiban úgy általánosságban, üdvözölte és sürgette a modern törekvéseket, viszont amikor konkrétan, bizonyos csoportokról és irányzatokról ír, előkerülnek a fenntartások is. Az I. világháború után az izmusok a magyar irodalomban is kezdtek tért hódítani. Ezeknek az eszmei, ideológiai alapját próbálja megvilágítani Babits, problémájukat vizsgálja, alkotásaikat értékeli. Az elkülönülést, a hagyományok elutasítását tartja a futuristák legfőbb ismertetőjének, programjuk lényegének. Ennek az elkülönülésnek az okait a nemzedéki kérdésben véli megtalálni. A kritika, melyet a Tett c. folyóiratról és a köré­ je csoportosult írókról, költőkről ír, kétarcú munka: elvileg nem ért egyet a húszas évek irodalmának, az újító törekvéseknek az elítélésével, de gya­ korlatilag ő is kissé értetlenül fogadja őket. Különösen azért furcsa ez, mert igen jól mutat rá arra a rendkívüli különbségre, mely elválasztja a mi futuristáinkat a fasizmus irodalmi előkészítőivé váló olasz és egyéb nyugati futuristák lázas tettkultuszától, a nyers erő megszállottainak pusz­ tításimádatától. Egy lépés választja csak el a teljes különbség meglátá­ sától: a nyugati futuristák a fizikai cselekvés, a rombolás és az erőszak apostolai voltak, a mieink az eszmék területére akarták vinni a harcot, ott utasítottak el mindenféle konzervatív, reakciós hagyományt és követelték az eszmék és gondolatok teljes szabadságát. A részletekben most is — mint oly sokszor máskor — igaza van Ba­ bitsnak. Valóban: minden irodalmi irányzat fejlődés eredménye, minden írónak és minden irányzatnak megvannak az előzményei, és ezek ki is mu­ tathatók. De egy írót vagy egy irodalmi irányzatot sohasem annak alapján kell értékelnünk, hogy kik voltak az elődei, hanem azt kell vizsgálnunk, hogy mennyire tudott elszakadni azoktól, mennyire volt képes továbbfej­ lődni, milyen újat tudott adni. Kassákék pedig képesek voltak újat mon­ dani, újat követelni: céljuk az volt, hogy szabadabbá tegyék az irodalmat és az életet, hogy szabaduljanak az osztálytársadalmak béklyóiból. S abban a korban kevesen követelték ezt olyan radikálisan, mint éppen ők. Babits kritikájának az a legnagyobb hiányossága, hogy konkrét, társadalmi célo­ kért harcoló irodalmi irányzatot teljesen elvont, eszmei szempontok alap­ ján próbál megítélni. Nem értékeli azt, hogy a Tett c. folyóirat és köre 5 65 �az irodalmi szabadságon túl a társadalmi szabadságot is Követeli. Babits kritikájában nem az a hiba, amit leírt: soraiban elmélyülő filológiai és for­ mai elemzéseket találunk; a hiba ott van, hogy hiányos ez a kritika: Kas­ sákék irányzatának társadalmi jelentőségét nem vette észre és nem ismer­ te el. Véleményünk szerint egy irodalmi iskola kritikája nem lehet első­ sorban a formai eszközök kritikája, mindenekelőtt a mondanivalót, a tár­ sadalmi szerepet, a társadalmi haladással kapcsolatos állásfoglalást kell értékelnie, csak azután kerülhet sor a formai eszközök kritikájára. A kortársakról és a kor irodalmi és kulturális életéről írt rövid kriti­ káknak adott teret hosszú időn keresztül a Nyugat Könyvről-könyvre ro­ vata. Vitacikkek, recenziók, kommentárok ezek az írások, van köztük sok időt álló megállapítás, és van amelynek csak pillanatnyi aktualitása volt. A Könyvről-könyvre rovatban megjelent legjelentősebb írásait később ta­ nulmánykötetébe is bevette Babits. Ezek az írások érintették a kor irodal­ mi életének szinte valamennyi problémáját: szó volt a regény jövőjéről, az irodalmi dilettantizmus veszélyeiről, a giccsről és sok más aktuális kér­ désről. Bírálja az Akadémiát, mert az akadémiai nagydíjat Herczeg Ferenc kapta, és azért is, mert tagjai közé választotta Csathó Kálmánt. Itt emel szót a cenzúra ellen. Elítéli a berlini könyvégetést. Ez a rovat nemcsak Ba­ bits széleskörű érdeklődésének bizonyítéka, hanem meggyőz bennünket arról is, hogy sosem vált az uralkodó osztályok kultúrpolitikájának kiszol­ gálójává, szembeszállt minden reakciós törekvéssel és elítélte a hivatalos irodalmat. Haladó hagyományaink egyik leghatározottabb őrzője volt, az irodalom tisztaságának és szabadságának szószólója. A kortársak közül Karinthyval, Tóth Árpáddal, Kosztolányival és Ju­ hász Gyulával foglalkozott a legtöbbször. Összefoglaló tanulmányt, érté­ kelést egyik kortársáról sem írt, egy-egy kötet megjelenése alkalmából rö­ vid ismertetések, kritikák vagy későbbi megemlékezések ezek az írások. A kortársakról szóló kritikák az Írók két háború közt c. kötetében je­ lentek meg. Ez Babits utolsó tanulmánykötete. Régebbi írásait gyűjti össze, melyek az Ady utáni nemzedék íróiról és költőiről szólnak. Nem lép föl a teljesség igényével sem mennyiségi sem minőségi tekintetben, nem az összes kritikáját adja közre, csupán azokat, melyekről úgy érzi, hogy nem cáfolt rájuk az idő. Előszavában elmondja, hogy ezért is várt néhány évet a kötetbe gyűjtéssel; várta, hogy egy minimális távlat kialakuljon, hiszen érezte azt a nagy felelősséget, mely a kortárs irodalommal foglalkozó kri­ tikust terheli. Ez a magyarázata annak, hogy írásaiban inkább ismerteti mint értékeli az alkotókat. A kötetben többé-kevésbé az időrend szerint csoportosította írásait. Elsőnek Laczkó Géza: Német maszlag török áfium c. regényét ismerteti Egy történelmi regény 1920-ból címmel. „Tudós író” -nak nevezi a szerzőt, írói módszerét a mozaik-művészet módszeréhez hasonlítja, hiszen nemcsak a történelmi hűségre törekedett, hanem stílusában a kor nyelvének rekon­ struálását is megkísérelte. Mindez nehéz olvasmánnyá teszi a regényt — állapítja meg Babits. Mint a modern magyar történelmi regény megalko­ tásának kísérletét üdvözli a müvet és sajnálja, hogy ez a jelentős alkotás nem talált megfelelő visszhangra sem az olvasók, sem a kritikusok kö­ rében. 66 �A kötet kritikáinak többsége vagy az alkotó kötetének megjelenése alkalmából, vagy az író halála után, mint megemlékezés íródott. Szabó Lőrincről és Sárközi Györgyről is első köteteik megjelenése alkalmából írt. (Egy fiatal költő; Másik fiatal költő c. kritikák) Szabó Lőrincnél az értelemhez szóló költészetet, a fegyelmezett, gondolati lírát tartja a leg­ jellemzőbb tulajdonságának. Sárközinél a hagyományokhoz való ragasz­ kodást, ,,a magyar líra legrégibb művészeihez fűződő szerves és belső kap­ csolatokat” hangsúlyozza. Észreveszi, hogy Sárközi elfordul a jelentől, a valóságtól, és valami magasabb szépségideált keres. De ennek a magatar­ tásnak az okait nem keresi, pedig ezek az okok, nemcsak Sárközi költői magatartására adnak magyarázatot. A világháború és a fehér terror után a passzívabb költőegyéniségek — akiknek az erejéből nem futotta harcra — kiábrándultak a korból és a társadalomból, a természet szépségeihez, vagy más — egyéni, sőt néha képzelt — szépségekhez menekültek. Nem veszi észre, hogy ezeket a költőket — köztük a legnagyobbat, Tóth Árpá­ dot is — nagyon reális társadalmi okok kényszerítették az irracionális szépségideálokhoz való menekülésre, s azt, hogy ez a menekülés egy bizo­ nyos fajta tiltakozás is a kor embertelenségével és kultúraellenességével szemben. Babits ekkori kritikáinak egyik legjellegzetesebb vonása az, hogy az írókat, költőket elfogadja olyanoknak amilyenek, nem keresi az okokat, amelyek alakították őket, nem vizsgálja egyéni fejlődésük társadalmi moz­ gatóerőit. A költői fejlődést öntörvényűnek tartja, s ha nem is tagadja kategorikusan a társadalmi hatások jelentőségét, az elemzésben alig veszi figyelembe azokat. A Babits-kritikáknak nincs fókuszuk, nincsenek egysé­ ges szempontjai az elemzésben és értékelésben, ezért igazi portréknak még azok az írásai sem nevezhetők, melyekben egy egész költői pályáról ír, egy egész életművet mutat be, s ezek is inkább megemlékezésnek, szubjektív emlékek sorozatának foghatók föl. Ilyen megemlékezés az Egy nagy költő halála c. írása is, melyet Tóth Árpád halála alkalmából írt. Kitűnően látja meg és mutatja be a költő sor­ sának, tragédiájának lényegét: „Küzdelem nem volt ez, de fájdalom volt, s talán azért volt fájdalom, mert nem volt küzdelem.” Tóth Árpád — épp úgy, mint Sárközi és még sokan mások is — ma­ gányos költő volt, de életművük — különösen Tóth Árpádé — mégis sok­ kal gazdagabb annál az egysíkú szépségkultusznál, melyet Babits méltat. Elég itt, ha csak az Új isten, az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz, a Körúti hajnal c. versekre gondolunk, s máris látnunk kell, hogy a maga szerény és csöndes módján társadalmi problémák is érdekelték a költőt, sőt olyan osztályok képviselőinek a sorsa is foglalkoztatta, akiknek a hely­ zete nem keltette föl Babits figyelmét, akiknek a sorsa nem ébresztett együttérzést benne. Tóth Árpád utolsó költői korszakát a sok hangulati rokonvonás kap­ csán Arany Őszikéihez hasonlítja. Sok tartalmas, érdekes gondolata van Babitsnak erről a költészetről, igen nagy kár, hogy e gondolatok az ap­ róbb írásokban szétszórtan maradtak, és nem ötvöződtek egy egységes költői pályaképpé. 67 �A kritikák másik hiányossága az, hogy Babits az alkotói szabadság túlzott tiszteletének elve miatt meg sem kíséreli, hogy a költői mondaniva­ lókról véleményt mondjon. Ha egy költői alkotás esztétikailag kifogástalan és a mondanivaló nem kifejezetten káros és reakciós, akkor a kritikáiban ennyivel meg is elégszik, és sohasem veti föl a társadalmi hasznosság kö­ vetelményét. Tudatosan figyelmen kívül hagyja azt, hogy az irodalomnak van olyan feladata is, hogy egy-egy társadalmi osztály, réteg helyzetét be­ mutassa, azok fölemelkedéséért küzdjön. Mint előszava tanúskodik róla: meglátta, hogy az irodalom jellegzetes képviselői nem a halk, gyöngéd lírikusok, ezek amíg éltek, rendesen a háttérben maradtak. A színpadot a harcos temperamentumok foglalták el, akik úgy érezték, hogy a mai for­ rongó világban az írónak is ki kell vennie a részét a küzdelemből. Ezek sokszor egészen ki is sodródtak az irodalomból, valami műkedvelő politika vagy szociológia felé.” — Két fontos következtetés vonható le Babits véle­ ményéből: a közvetlen politikai harcot nem tartotta az író feladatának, és nem is értett egyet azzal, hogy az irodalomnak ilyen feladata is van, a két világháború közti időszakban sarjadó szociológiai irodalom jelentőségét pedig nem érti meg, és ezért nem is értékeli. Ez utóbbi megállapításra azért is föl kell figyelnünk, mert Illyés könyvéről, a Puszták népéről más volt a véleménye: akkor azt írta, hogy saját személyes tapasztalataiból sem ismerte meg úgy szülőföldjét, mint abból a könyvből, mint valami útleírást, úgy olvasta azt. Vagyis Babits a szociológiai irodalomból is csak azt vette észre, ami irodalom, — azt a fontos feladatot, melyet azáltal töltött be, hogy felhívja a figyelmet a nép elmaradott és nyomorúságos helyzetére, már alig tudta értékelni. A politikai és szociális küzdelem helyett más harcot hirdetett: ,,Má­ sok viszont magát az irodalmat, a szellem tisztaságát és szabadságát vé­ delmezték a politika ellen, mely soha erőszakosabb, szellem-ellenesebb nem volt, mint ebben a két világháború közti időben. Ez is harcot jelen­ tett. Az elefántcsonttornyokon lőrések nyíltak és ágyúcsövek kandikáltak ki.” — Babits e táborba tartozónak érezte magát, és ezt a küzdelmet tar­ totta az irodalom igazi feladatának. Tragikus tévedése volt, hogy nem vette észre a két tábor egymásrautaltságát: a szellem tisztaságának védelmezése és a kultúra szabadságáért való küzdelem csak a politikai és szo­ ciális küzdelemmel egybefonódva lehetett volna eredményes a fasizmus egyre fokozódó és erőszakosabbá váló diktatórikus törekvéseivel szemben. A határokon túli magyar irodalom jelentőségét is fölismerte. Nem fertőzte meg a nacionalizmus és irredentizmus. Igaz, ő is igazságtalannak tartotta a trianoni határokat, de sosem csatlakozott a „hongyarapítók” han­ goskodó, soviniszta gyülekezetéhez. Több cikkében foglalkozik az erdélyi irodalommal. A román fennha­ tóság alá került területeken a magyar irodalom nagyobb lehetőségeket kapott a monarchia és a Horthy-rendszer bírálatára, mint az itthoni iro­ dalom. E pozitív lehetőségeken túl volt néhány kétarcú jellemzője is ennek az irodalomnak. Az anyaországtól elszakadt írók közt sokkal nagyobb öszszetartás alakult ki, mint itthon. Ez részben hasznos, de másrészt káros is volt. Babits mindkét relációt fölismerte: értékelte és bátorította a tehetsé- 68 �geket, sokuknak fölfedezője volt (pl.: Tamási Áron), de a kritika hiányá­ nak veszélyeire is fölhívta a figyelmet. Elismeri, hogy az erdélyi irodalom speciális helyzetben van, itt még a kisebb tehetségek is küldetést töltenek be, de ez a tény nem adhat okot arra, hogy kritikátlanul tömjénezzenek mindent, ami erdélyi. Az Erdély és az Európaiság és regionalizmus c. cik­ keiben igyekszik tisztázni az erdélyi irodalom helyét a magyar irodalom­ ban, és felszólítja a magyar írókat, kritikusokat, hogy figyeljenek föl erre az irodalomra, bírálatukkal segítsék elő fejlődését. Azt hangoztatta, hogy az erdélyi irodalomnak nem szabad a magyarországitól elkülönülnie, ha­ nem „vissza kell térnie az egységes magyar irodalom vérkeringésébe.” Tamási Áronról két alkalommal is ír. A Népmese és regény c. kriti­ kájában a Jégtörő Mátyás c. regényről ír recenziót. Észreveszi Tamási panteisztikus világnézetét és epikájának népmesei gyökereit. Különösen a természet és az egyszerű emberek életének leírását tartja rendkívül szép­ nek. Utal arra, hogy Tamási az „erdélyi helyi színekkel” az egész magyar irodalom palettáját gazdagítja. A regény líraiságát és a stílus ízes népi­ ességét, valamint a — szinte népmeseszerű — segítő, javító szándékot méltatja Babits. Kuncz Aladárról a Fekete kolostor c. regény megjelenése alkalmából ír. "Magasan kiemelkedik a háborús riportkönyvek dokumentum sorából” . — írja. Szép elemzést olvashatunk arról, hogy a könyv írója a személyes élmények naplószerű adatait hogyan dolgozza föl magas művészi igényű szépirodalmi alkotássá. Babits kiváló műelemző készségének szép példája ez a kritika. A szerkezet vizsgálatánál fölfigyel arra, hogy az eseményrajz csak a regény külső vázát adja, de a szerkezet igazi meghatározója a kiváló jellemrajz, melynek sikerült néhány mondattal is teljes képet adnia a korról, melyet szinte az egyes szereplők jellemrajzába építve mutat be. Igen elismerésre méltónak tartja, hogy a szerző az őt ért személyes sérel­ mek ellenére sem válik a nemzeti gyűlölködés érzésének rabjává. Az erdélyi írók közül még Reményik Sándor költészetét mutatja be, a költő 50. születésnapja alkalmából. Írásának címe: Az erdélyi költő, de soraiban éppen azt bizonyítja, hogy nem lehet Reményiket csak erdélyi költőnek tekinteni, mondanivalójának jelentősége messze túlnő Erdély határain. Verseit „elmélkedő költeményeknek” nevezi, a hazához való őszinte ragaszkodást, a mély hazaszeretetet méltatja. Babits a nemzeti irodalom egységének volt híve és harcosa. Vélemé­ nye szerint egy nép irodalmát nem szabdalhatják részekre országhatárok, egy nyelvnek csak egy irodalma lehet. De e tényből nem szabad azt a vul­ gáris következtetést levonnunk, hogy Babits egyetértett volna a Horthyrendszer soviniszta, irredenta politikájával. A Nyugat szűkebb körével is foglalkozik tanulmánykötetében. A lel­ kiismeretes filológus szólal meg Babitsban, amikor Osváth aforizmáiról ír. Elmondja, hogy az aforizmák utolsó részlete kimaradt a megjelent Osváthkötetből, ezért a kimaradt részt teljes egészében közli írásában, nehogy az irodalomtörténeti jelentőségű anyag feledésbe merüljön. 69 �Szerkesztőtársát, Gellért Osztkárt a Nyugat költőjének tartja, és a kor szűklátókörű közízlését látja a hibásnak abban, hogy Gellért költészete nem tudott kellő módon közismertté válni. Babits különösen nagyra érté­ kelte azt a hűséget, mellyel a költő kitartott a Nyugat mellett, annak egyik legrégibb és legmegbízhatóbb munkatársa volt. Szólt a kor irodalmi életének jellegzetes alakjáról, az Írók patrónusáról, Mikes Lajosról is. Megkísérli tisztázni Mikes szerepét a kor irodalmi életében. Nagyra becsüli azt a rendkívüli jószándékot és segítőkészséget, mellyel a fiatal írókat támogatta, viszont nem hallgatta el azt sem, hogy ez a támogatás néha nem a legjobb irányba terelte az irodalmat. Mikes Lajos sokszor formaságok alapján és személyes jellemvonások figyelembe véte­ lével ítélte meg az alkotókat, ahelyett, hogy alkotásaik alapján mérlegelte volna őket. S ha a műveiket vizsgálta, szempontjai túlzottan szubjektívek, néha pedig elavultak, voltak, — állapítja meg Babits. Itt szól a szerkesztői munka nagy fontosságáról és felelősségéről, a kritikusi és szerkesztői mun­ ka közti különbségről is. A két fiatalkori barátról, Juhász Gyuláról és Kosztolányi Dezsőről is írt néhány kritikát. Megérzi, hogy Juhász Gyula jelentőségét nem néhány kimagaslóan szép költeménye biztosítja, hanem költészetének egésze. Vé­ leménye szerint a vidéki életmód determinálta költészetét, hiányzott az az. élményvilág, mely gazdagíthatta volna színeit Azt már nem vette észre, hogy a Juhász Gyula-versek szépségét nem a harsogó színek, hanem a gaz­ dag és finom árnyalatok alkotják, s a nosztalgikus stílus hamuja alatt nem érezte meg a gazdag érzelemvilág izzó parazsának melegét. Több, apró kritikát írt Kosztolányiról, különböző művei megjelenése alkalmából. Az Ady-vita mellett ezek a kritikák is közrejátszottak a két költő fokozatos elhidegülésében. Babits rendkívül őszinte kritikus volt, kifogásait és fenntartásait kertelés nélkül közölte, s minden személyi kap­ csolatnál fontosabb volt számára a művészi érték. Elvi nézeteltérés is volt köztük: az azonos eszmei alapról — az elefántcsonttoronyból — induló két költő közül Babits volt az, aki hamarább belátta az öncélú művészet zsákutca voltát. Kosztolányi ebben a fiatalkori eszmék elárulását látta, pedig csak az történt, hogy Babitsot felelősségteljesebb irodalom- és tár­ sadalomszemlélete elvezette a kor nagy problémáival való viaskodáshoz, Kosztolányi pedig épp e viaskodás elől igyekezett a tiszta művészet bás­ tyái mögé menekülni. Babits nagyszerű észrevétele, hogy Kosztolányi a legmaradandóbbat akkor alkotta, amikor neki sem sikerült ez a menekülés, amikor az ő művei is megteltek súlyos, emberi problémákkal. Kosztolányi halála alkalmából írt megemlékezésében vall kettőjük viszonyáról. Elmondja, mit jelentett számára ez a barátság, hogyan él benne ennek emléke, meghatottan emlékezik közös terveikre, irodalmi ideáljaikra, kapcsolatuk inspiráló -hatására. Őszinte szavakat ejt az elhidegülésről is, nem ítéli el Kosztolányit, de nem is fogadja el 1919 utáni elveit. Nem vállalkozik arra, hogy kijelölje Kosztolányi helyét a XX. századi magyar irodalom történetében, csupán szubjektív visszaemlékezé­ seit írja le meghatott, szuggesztív sorokban. 70 �A kortársak közül legtöbbször Karinthyról írt. Nem is kíséreli meg, hogy fejlődésében mutassa be az írót, csupán néhány műről szól, illetve azok kapcsán — mintegy közvetve — Karinthyról. A Holnap reggel c színmű bemutatása alkalmából írt recenziójában Ibsennel hozza párhu­ zamba az írót, és a különbséget hangsúlyozza Karinthy és Ibsen között, rámutat arra, hogy mennyire fontos eleme a logikum Karinthy műveinek. Másutt azt hangsúlyozza, hogy íróink közül ő a leginternacionálisabb alko­ tó, mondanivalója az egész emberiséghez szól. Humoráról szólva Swifttel hasonlítja össze; a sok rokonvonás közt fölismeri a lényeges különbséget is: Karinthy mély humanizmusát. Babits már az irodalmi paródiákban is meglátta a kritikai magot, föl­ figyel a bennük rejlő értékítéletekre. Foglalkozik a Ki kérdezett? c. ta­ nulmánykötettel, eszmei fegyvertársat lát Karinthy írásaiban, hiszen mind­ ketten a kultúra, a humanitás és az igazság szószólói voltak. Hosszan, összefoglaló jelleggel ír Karinthy költeményeiről. Kevés verset írt, mégis jelentős költő — állapítja meg Babits. Nem hajtotta a — korában oly divatos — eredetiség-vágy, nem akart mindenáron különbözni az elődöktől és a kortársaktól. Gondolati költészet ez: „mely az igazság és a logika nevében ítélkezik.” Hibásnak tartja azt az egyoldalú szemléletet, mely Karinthyt csak humoristának ismeri, észreveszi, hogy nála a humor nem cél, hanem csak eszköz, mellyel ábrázolja az életet és véleményt mond róla; meglátja, hogy humora mögött igen sokszor társadalombírálat rejtőzik. A népi írók közül szinte csak Illyéssel foglalkozik, az ő munkásságá­ nak vizsgálatán keresztül kerül közelebb hozzájuk. A Három öreg és a Puszták népe megjelenésekor ír kritikát. Illyés verselésében a friss népi­ ességet, a tiszta egyszerűséget dicséri. Arany és Petőfi példáját említi, az ő stílusukhoz való visszatérésként, költészetük folytatójaként méltatja öt. Hallgatólagos megértője Illyés pártosságának is, recenziójában ugyan nem emeli ki azt a tényt, hogy Illyés következetesen a szegény nép pártján áll, a sorok olvasása közben mégis úgy érezzük: Babits egyetért vele. Illyés a Puszták népében olyan drámaian és olyan leleplezően ábrázolja a cselédsorsot, hogy ez még a gyakorlati élettel való kapcsolatban meglehe­ tősen passzív Babitsot is állásfoglalásra kényszerítette. Minden kor problematikájának csontvázát a társadalmi kérdések al­ kotják. Babits kritikáinak nagy többsége azért olyan megfoghatatlan, mert a művekben és az alkotókban nem ezeknek a problémáknak a kifejeződé­ sét kereste, hanem a sokkal kevésbé konkrét, úgynevezett örök és általá­ nos emberi problémákat. Nem tudta belátni, hogy az — általa is fokoza­ tosan fölismert — osztályellentéteket csak az osztályharc oldhatja meg, ezért nem értette és nem is tudta értékelni azokat a műveket, melyek az osztályharc szellemében íródtak. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy nem tudta teljes egészében fölismerni József Attila jelentőségét. Ha az osztályharc szükségességének fölismeréséig nem is jutott el, az ideológiai harc, a fasiszta ideológia és annak hatása elleni védekezés fon­ tosságának a fölismeréséig eljutott, sőt ennek a harcnak aktív részese lett. 71 �A kortársakról szóló kritikák és a kultúrpolitikai vitacikkek közt képvisel átmenetet a Pajzzsal és dárdával c. cikke. Németh László Kisebbségben c. könyvének tételeivel száll vitába ebben a szokatlanul erélyes hangú vita­ iratában. Határozottan elítéli kultúránk „hígmagyar” és „mélymagyar’’ kultúrára történő fölosztását. Fölismeri és bírálja Babits a szerző fajelmé­ leten alapuló koncepcióját; tudja, hogy Németh László fényes intellektus, nagy írói tehetség, — éppen ezért tartja rendkívül veszélyesnek művét. A tradicionális nemzeti kultúránk megcsonkításának tartja a Kisebbségben irodalmi értékítéleteit. Babits — aki egész életében igyekezett megőrizni és ápolni kulturális örökségünket és haladó hagyományainkat — saját munkásságának teljes tagadását látja Németh László művében, — ezért is válik hangja olyan szenvedélyessé. Ma már nem az a fő kérdés, hogy kinek volt igaza ebben a vitában. Azt már rég eldöntötte az idő és az irodalomtörténet. Inkább az a kérdés, hogy a téves ideológiai beállítottság, a fajelméleten alapuló tételek miatt az egész művet el kell-e vetnünk, vagy egyes gondolataival mégis foglal­ koznunk kell. Mert a fő tévedések nem a Kisebbségben tételeiben és ér­ tékítéleteiben vannak, hanem az egész mű szemléletében. Az még megbo­ csátható lenne, hogy Kazinczy jelentőségét nem ismeri föl és nem értékeli, de az, hogy egész életművét: a nyelvújítást, az irodalmi kultúra emeléséért folytatott harcát, a fejlettebb nemzetek követésére való felszólítását, kul­ túrtörténetünk legfőbb rákfenéjének tartja, már nem csupán egy téves irodalmi értékítélet. Ez egy merőben téves szemlélet eredménye, melyet bírálni kell. Az helyes törekvés, hogy kultúránkat megóvjuk a káros, idegen be­ hatásoktól, de az nem igaz, hogy minden idegen hatás káros. Babits kivá­ lóan látta meg, hogy nem is lehetséges egyetlen nemzeti irodalom számára sem olyan fejlődés, mely nem reagálna a világirodalmi hatásokra. Egy olyan elmaradott társadalmi rendszerű ország számára, mint a történelem során hazánk volt, csak hasznos lehet, ha átveszi a fejlettebb társadalmi rendszerek haladó irodalmának vívmányait. Babits kritikájának másik kiváló meglátása, hogy egy alkotás bírála­ takor azt is figyelembe kell venni, hogy az adott műnek milyen hatása volt a kor kulturális életében. Németh László tanulmánya egy olyan kor­ ban íródott, amikor a legfontosabb feladat a nemzeti kultúra egységének fönntartása lett volna, a fasizmus fokozódó kultúraellenességével szemben. A Kisebbségben pedig éppen nemzeti kultúránk megosztásán, megrostálá­ sán fáradozott, s nem a jót választotta el a rossztól, a haladót a maraditól, hanem a „hígmagyart” a „mélymagyartól” ; ahelyett, hogy kultúránk és a haladó egyetemes kultúra összhangját hirdette volna, faji alapokon mere­ ven elkülönítette a magyart a nem magyartól, és ezzel megfosztotta a le­ hetséges szövetségesektől, és lefegyverezte irodalmunkat a fasizmus elleni harc legsúlyosabb perceiben. Babits utolsó kritikáinak egyike ez az írás. Amikor nemzeti irodal­ munk egységét és az egyetemes kultúrával való kapcsolatát védi, egyben saját életművét is védi, s ezért válik különösen jelentőssé ez az írás. 72 �A Keresztül-kasul az életemben c. önéletrajzi jellegű kötetében is helyt kapnak irodalmi kérdések. Ebben a kötetben közli Kölcsey halálának 100. évfordulója alkalmából írott megemlékezését is. Bírálókig állapítja meg, hogy a költő halála óta eltelt 100 év alatt összesen nem foglalkoztak Kölcseyvel annyit, mint most az évfordulón. Pedig Kölcsey nem halott, hanem élő klasszikus, és életműve nemcsak annyi, amennyit a beszűkítő iskolás méltatások hangoztatnak. A „Himnusz költője” — és egyéb ilyen értetlen hivatalos dicsőítések és jelzők csak arra jók, hogy elfedjék előlünk a költő igazi arcát, sokoldalú munkásságát. Babits röviden, de igen talá­ lóan mutatja be Kölcsey életművének lényegét: kitűnő és harcos szónok, politikus, kritikus és „falukutató” is; a nép nyomorúságos helyzetének észrevevője és bemutatója, s mindezeken túl, mint költő is a legnagyobbak közé tartozik. Közkinccsé akarja tenni költőnk tanításait, példává életmű­ vét. Érzi eszméinek aktualitását. Látja, hogy az uralkodó osztályok és az érdekeiket kiszolgáló hivatalos irodalom azért akarja Kölcseyt a múlt di­ csőségébe temetni, mert fél eszméinek hatásától — leplezi le Babits a ké­ tes értékű hivatalos megemlékezéseket. Az irodalomhoz közvetlenül kapcsolódó tanulmányok és kritikák vé­ géhez értünk vizsgálódásainkban. Fő célom Babits irodalomtudományi és kritikai munkáinak összegyűjtése, rendszerezése és ismertetése volt. Ter­ mészetszerűleg nem törekedetem e munkásság összefoglaló jellegű értéke­ lésére és megítélésére. Ezt a feladatot, csak egy teljes Babits monográfia oldhatja meg. Ha tanulmányommal csak annyit érek el, hogy Babits mun­ kásságának e legkevésbé ismert, feldolgozott részére sikerült felhívnom a fiegyelmet, — úgy érzem, munkám nem volt hiábavaló. Tanulmányai és kritikái megítélésében ma már nem lehet az a döntő szempont, hogy jelenleg milyen mértékben érthetünk egyet tételeivel. Ba­ bits célja nem az volt, hogy egy-egy alkotóról monografikus igénnyel ké­ szítsen elemzést, értékelést; írásai az aktualitás jegyében készültek, ez erényeiket és hibáikat egyaránt magyarázza. Nagy hiba volna, ha írásai értékelésénél ezt a tényt figyelmen kívül hagynánk. Legfőbb kritikusi erénye a türelmesség és a megértő szándék volt; életművének igazi meg­ értői is csak azok lehetnek, akiket hasonló szándékok vezérelnek. Vélemé­ nyem szerint igaz, hogy Babits saját korában ezekkel az írásokkal szolgál­ ta leghasznosabban a magyar kultúra érdekeit. 73 �a p a ló c o k ró l Bakó Ferenc A palóc kutatás célja és mai feladatai Az ország északkeleti részén lakó magyarság, a palócok, tekintélyes számuk, sajátosnak megismert kultúrájuk és társadalmi jellemzőik, továbbá az ismeretek mögött meghúzódó számtalan kérdőjel és bizonytalanság ösztönzött bennünket arra. hogy négy évvel ezelőtt megindítsuk a palócság megismerését célzó tervszerű és mód­ szeres kutatásokat. Mindig hasznos és célszerű időnkint összefoglalni a munkában elért eredményeket, meghatározni a legközelebbi feladatokat és felmérni a munka folytatásának lehetőségeit. Ezt teszem itt most, a Palócföld szerkesztőségének felké­ résére, minthogy a kutatás jelentékenyen érinti Nógrádot, az ország legteljesebben palócnak ismert és tekintett megyéjét. A gondolat nem új, mert mintegy százötven éve jelent meg egy pályázati felhí­ vás annak érdekében, hogy hazánk „minden . . . nevezetesebb népeit egyenként” szemügyre vegyünk és „azoknak valamennyi különösségeit” feljegyezzük. A felhívást megjelentető folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény rövidesen az eredményekről is számot tud adni, mert a különböző népek között a palócokról is megjelenik hasáb­ jain egy dolgozat. Szeder Fábián írja azt a számunkra alig felbecsülhető értékű ta­ nulmányt, amelynek bevezetőjében így vall magáról és a palócokról: „Ami engem illet, . . . szívesen kinyilatkoztatom tapasztalásaimat és a Palócz magyaroknak, a kik közt születtem és nevelkedtem, és a kik eránt. tőlük távullétemben is szüntelen való figyelemmel voltam, nyelveket és szokásaikat híven ábrázolom.” — Módszertani megjegyzéseiben Szeder a kutatómunka két jelentős nehézségére mutat még rá, elő­ ször arra, hogy egyesek az irodalmi nyelvtől eltérő tájszólást komikusnak tartják talán gúnyolódnak is rajta, másodszor arra, hogy emiatt maguk az adatközlők sem akarnak vallani. Szégyellik éppen azokat a különös kulturális vonásokat, hagyomá­ nyokat, amelyek rájuk jellemzők és amelyeket elsősorban keres a kutató. „Ismertetni, nem pedig kinevettetni akartam ezen becses, jószívű földünket; és a józan olvasónak eszébe se jusson csúfot űzni valakiből azért, hogy másutt lett a világra és honnyi szokásait, akár milyenek legyenek azok, követi; sem a derék Palócz nem neheztel, midőn róla mások tudományos czélból tudakolóznak” — írja. A kutatás tárgya, a nyelv, kultúra és életmód, sőt talán annak akadályozó kö­ rülményei sem sokat változtak az elmúlt másfél évszázad alatt. Sokszor felvetődött azóta a kérdés: Kik a palócok és merre laknak? — a válasz azonban sohasem volt megnyugtató elsősorban azért, mert a kérdés nem könnyű és a választ igen sok. alapos, ezért hosszan tartó kutatás eredményeként lehet csak megadni. Ilyen eredményekre egyetlen tudomány kutatói önmagukban nem juthatnak, ezért a palóckutatás eleve a komplexitás igényével indult. Az elvi és módszertani kérdéseket megvitató értekezlet (1967) résztvevőinek legnagyobb része néprajzos 74 �volt, de képviseltették magukat a történészek, régészek és nyelvészek is, az antropo­ lógusok közreműködése pedig mindig igényként merült fel. Az első fogalmazásban Észak-magyarország lakosságának anyagi, szellemi kultúrája, társadalmi élete és azok történeti előzményei szerepelnek, mint a kutatás végső célja. Észak-magyarország alatt (Palócföld) Heves és Pest megye északi, Borsod megye északnyugati része és Nógrád megye egész területe értendő, de ezt a célkitűzések csak szűkebb palóc pát­ riának tekintik és ide csatlakozó további régiókat jelölnek meg. Ilyen Szolnok megye északi része, ahová a török hódoltság után a telepesek tízezrei vándoroltak le és ilyen a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze számos települése, ahová ugyanakkor többékevésbé szervezett csoportokban rajzott ki az északi megyék lakossága. Végezetül ide kapcsolódik néprajzilag a Szlovákia déli részein lakó magyarság is, de az ő te­ rületük kutatása csak a szlovák tudósok és szervezetek közreműködésével képzelhető el. Az elvi célkitűzések nem hagyták figyelmen kívül e terület egyéb nemzetiségi lakosságát sem, mert a több évszázados együttélés intenzív kulturális kölcsönhatást tett lehetővé. Részben az eddig elmondottakat összefoglalva, a palóckutatás célját a követke­ zőkben jelölhetjük meg. A néprajzi szakirodalomban palócnak nevezett, Észak-magyarországon élő néprajzi csoport jelenkori kultúrájának, életmódjának megismerése, továbbá ennek és magának a lakosságnak történeti kialakulása. Ilyen nagy területen a kultúra szerkezete és összetevői nem lehetnek egységesek, ennélfogva eleve kizárt, hogy a kutatás eredményeként egységes palóc etnikum és társadalom rajzolódik majd ki. A korábbi ismeretek alapján is kitűnik, hogy palóc területen kulturális alközpontok, kisebb régiók vannak és ezek körzete, határai adják majd ki a palóc népi kultúra elterjedési területét. A célkitűzések megkövetelik a gyűjtendő adatok földrajzi pontosságát, hogy a jelenségek elterjedésének feltérképe­ zése lehetővé váljék. A palócnak nevezett nagytáji kultúra földrajzi körülhatárolása mellett kívánatos a kultúra kialakulásának, változásának vizsgálata is. A kutatás anyagi bázisa úgy alakult ki, hogy az érdekelt öt megye (Borsod. Heves, Nógrád, Pest, Szolnok) évi rendszeres hozzájárulást ígért; ugyanakkor a Mű­ velődésügyi Minisztérium is támogatást helyezett kilátásba. A megajánlások évi öszszege két év során maximálisan 90 000 forintot tett ki. A tervek kialakításakor a kutató kapacitás úgy látszott biztosítottnak, hogy részt vesznek az érdekelt megyék néprajzi, régészeti, történeti kutatói, a Magyar Tudo­ mányos Akadémia Néprajzi és Népzenei Kutató Csoportja, a budapesti, debreceni, szegedi egyetem néprajzi tanszékeinek kutatói, végül a Néprajzi és a Mezőgazdasági Múzeum múzeológusai. A szervező bizottság számított ezen felül a megyék le­ véltárosainak és nem múzeumokban dolgozó történészeinek közreműködésére, és semmiképp sem hagyta figyelmen kívül a társadalmi gyűjtők, kutatók, a különböző szintű és jellegű honismereti, néprajzi szakkörök szerepét. A kutatási tervek megvalósítása a munkaközösségek feladata. Az 1968-ban Sal­ gótarjánban tartott tanácskozáson tíz munkaközösség alakult meg, s ezek egy kivéte­ lével néprajzi témákkal foglalkoznak. A témák a következők: földművelés, állattar­ tás, település-építkezés, viselet, társadalom, néphit, szokás, zene-tánc-játék és prózai műfajú népköltészet. Mellettük megalakult még egy, a történeti és ezen belül régé­ szeti, névkutató, továbbá társadalomtörténeti kérdéseket vizsgáló munkacsoport is. A munka módszereit illetően a munkaközösségeknek kardinális feladataik vannak. Nekik kell a kutató-, gyűjtőmunkát tudományosan előkészíteniök, vagyis gondoskodni a téma kérdőívének, gyűjtési útmutatójának, lényegében a tudományos programnak összeállításáról, majd a szükséges irodalmi, levéltári és gyakorlati terep­ munka megszervezéséről, elvégzéséről. A többfelé ágazó kutató és feldolgozó munka eredménye a palócnak tekintett terület egy-egy részének, esetleg egészének temati­ kus monográfiája lesz. Tekintve a terület földrajzi kiterjedését, a monográfiák kuta­ tói nem gyűjthetnek minden településben, ezért célszerű kijelölni a földrajzilag és történetileg erre a célra legalkalmasabb helyeket, hogy azokat minden téma gyűjtői később elsőrendű kutatópontként kezeljék. Ezt a célt szolgálja az általános vagy felderítő kérdőív, ami 57 kérdésben, ill. az ezekre adandó válaszokban összefoglalja a palóc néprajzi csoportra mai tudásunk 75 �alapján jellemzőnek tartott ismereteket. A kérdőívet a palóc népi kultúra legjobb ismerői állították össze, több megbeszélésen szakértők vitatták meg, amíg végső for­ mája kialakult. A tervek szerint mintegy 650 észak-magyarországi településben kell a kérdőíveket felgyűjteni, hogy az így összegyűlt adatok segítségével a kutatópontok kijelölhetők legyenek. A gyűjtést a lehetőség szerint ki kell terjeszteni a kirajzásokra és Szlovákiára is. A tervek és módszerek ismertetése után rátérve az eddig végzett munkára, annak eredményeire, elsősorban a kutatás módszertani alapvetését rögzítő kiadványról kell szólnunk. A kötet az 1967-ben Egerben szervezett tanácskozás előadásait és korrefe­ rátumait tartalmazza, foglalkozva a népi kultúra szinte egész területével, a kutatási feladatokkal és módszerekkel. Ügy véljük, hogy a kötet számottevő hozzájárulás a néprajzi csoport- és etnikumkutatás módszereinek kialakításához, de egyben a palóc néprajzi csoportról eddig nyert ismeretanyag szinte teljes kritikai összefoglalása is. A terepen végzendő gyakorlati munka előfeltétele a gyűjtési útmutatók, szem­ pontok gondos összeállítása és sokszorosítása. A munkaközösségek első tevékenysé­ gének eredményeként meg is indult a kérdőívek megszerkesztése, megírása, kiválasz­ tottuk a megfelelő szerzőket, majd a kéziratok elkészülte után gondoskodtunk az anyag sokszorosításáról. Eddig nyolc kérdőív jelent meg, közöttük a felderítő kérdő­ ív, öt kézirat kiadásra vár vagy éppen nyomdában van, nyolc kézirat beérkezése pedig ebben az évben várható. A gyűjtés rendszerezéséhez és a földrajzi áttekinthe­ tőség érdekében az öt megyének a gyűjtőterülethez tartozó részéről térképet rajzol­ tattunk, amelyek sokszorosítása ugyancsak folyamatban van. A terepen végzett néprajzi gyűjtőmunka nagyobb eredményei a felderítő kérdőív felhasználásában mutatkoznak. A gyűjtés szervezését ez év elején az egész területen megindítottuk, és eddig a munka valamivel több mint egyharmada tekinthető el­ végzettnek. A 650 településből 281 kérdőívet töltöttek ki, az alábbi megyei megosz­ lás szerint: Nógrád 85, Borsod 139, Heves 57 település. Vannak összevont települések, amelyekben két, esetleg három kérdőívet gyűjtenek fel, minthogy sok esetben a hajdan önálló részek nemzetiségileg, vallásilag vagy jogilag különböznek egymástól, és ennek ma is következményei vannak. Pest és Szolnok megyében a felderítő kér­ dőív gyűjtését a nyáron kezdik meg és remélhető, hogy ez évben be is fejezik, épp úgy, mint az egész területen. A gyűjtések a gyűjtők személyétől, képzettségétől, ill. kiképzési fokától függően változó minőségűek. Azokon a területeken, ahol jó nép­ rajzi, honismereti szakkörök működnek, ezek tagjai végzik a munkát, természetesen a vezető tanár irányításával. Ahová ezeknek a szakköröknek a tevékenysége már nem ér el, vagy egyáltalán nincs efféle közösség, ott egyetemi hallgatók és szakkép­ zett kutatók gyűjtenek. A beérkezett anyagot mindig ellenőrizzük, és a nem egyér­ telműen, vagy rosszul kitöltött kérdőíveket, esetleg azok egyes részeit újra gyűjtetjük. Az egyes témákra szabott kérdőívek felhasználásával megindult a különböző témák gyűjtése is. Ezt a munkát többnyire szakképzett gyűjtők, vagy instruált egye­ temi hallgatók végezték, a minőség tekintetében tehát itt nincsenek nagy eltérések. Eddig mintegy hetven község, település területén végzett gyűjtőmunkáról adhatunk számot a népi társadalom, néphit, építkezés, táplálkozás, népzene, népköltészet, szo­ kások, kenderfeldolgozás és a szénamunka témáit illetően. A falvak területileg úgy oszlanak meg, hogy nagyobb részük Nógrádra és Borsod északi részére, kisebb ré­ szük Hevesre és Borsod megye déli részére esik. A néprajzi gyűjtőmunka mellett más tudományok kutatóinak tevékenységét is segítettük, vagy legalábbis figyelemmel kísértük. Megbízásunk alapján magyar nyel­ vű kivonatok készültek Heves és Külső-Szolnok megye 1746. és 1766—67. évi egyház­ látogatási jegyzőkönyveiből. Támogattuk az egri járásban folyó földrajzinév-gyűjtőmunkát, amelynek eredménye 1970-ben könyv formájában meg is jelent. A palócok történetére vonatkozó ismereteinket gazdagítani fogják azok a régészeti ásatások, amelyek az elmúlt évek alatt — és jórészt a palóckutatás célkitűzéseinek hatására — indultak meg. Ilyen a gyöngyöspatai és a siroki vár feltárása és az abasári kör alaprajzú templom (?) maradványainak és környezetének megkutatása. Hasonló 76 �eredmények várhatók még több temetőásatástól, mint a sirok-csörgői, a gyöngyös­ patai, vagy a kisebb méretű, de a jelenhez annál közelebb álló egerfarmosi feltá­ rástól. Visszatekintve a palóckutatás megindulás óta eltelt idejére, összevetve a kezdeti lépések lelkesedéstől fűtött gyorsaságát és a sokat ígérő felajánlásokat a később be­ következett helyzettel és eredményekkel, nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A tervezettnél lassúbb volt a munka üteme, gyengébb volt intenzitása. Ennek ter­ mészetesen számos okát lehetne felsorolni, de most csak a legfontosabbakat említjük meg. Ilyen volt az ígért anyagi támogatás rendszertelensége a megyék és a Művelő désügyi Minisztérium részéről, ami lényegében csak a folyó esztendőben érezhető, mert a felderítő kérdőív gyűjtésével járó költségek most jelentkeznek. Hivatkozha­ tunk egyes kutatók visszalépésére vagy elmaradására többnyire azért, mert nem az érdekelt megyékben élnek, saját munkahelyükön pedig annyira leterheltek, hogy a palóckutatást legfeljebb tanácsaikkal tudják segíteni. És ebből következik a munka­ erőhiány nemcsak itt, hanem az öt megyei múzeumnál is, és az állandó fluktuáció, ami közismerten nehezíti a tervszerű, folyamatos munkát. Az eddig elért eredmények birtokában és felmérve a jelenlegi helyzetből követ­ kező lehetőségeket, a palóckutatás soron következő feladatait az alábbiakban látjuk. Ebben az évben be kell fejezni a felderítő kérdőívek gyűjtését, majd ezek adatait rendszerezni, értékelni szükséges a további kutatópontok kijelölése érdekében. Foly­ tatni kell a tematikus kérdőívek elkészült kéziratainak sokszorosítását, és ezek felhasználásával intenzívebbé szervezni a gyűjtőmunkát. A munkaközösségek számát csökkentve, a reális lehetőségekhez viszonyítva le kell szűkíteni a munkát témában és személyekben egyaránt. Szervezettebbé kell tenni a palóc történeti és régészeti kutatást levéltáros szakemberek bevonásával, a régészek vonalán pedig el kell érni. hogy meginduljon legalább egy, a palóc területen fekvő középkori falu teljes fel­ tárása. Tekintetbe véve a fentebb felsorolt akadályokat, nehézségeket, kézenfekvő, hogy a palóckutatásban a legnagyobb palóc népességű megye, Nógrád hatékonyabb köz­ reműködése a jövőben nemcsak kívánatos, hanem szükségszerű is. A nagy sikerű megyei történeti monográfia munkálatainak befejezésével felszabaduló történész, ré­ gész és néprajzos kutatói kapacitás ebben az irányban is hasznosítható lenne, de most már nemcsak a szűkebb pátria, Nógrád, hanem egész Észak-magyarország palóc népessége múltjának és jelenének megismerése érdekében. 77 �Paku Imre Palóc népköltészet I. Minden régi keletű fogalom — így a palóc népcsoport elnevezése — lassanként telik meg tartalommal, sőt e folyamat voltaképpen nem fejeződig be sohasem, hiszen az alapszemlélet állandóan telítődik új és újabb tényezőkkel, meglepő mozzanatok bukkannak föl. A palóc elnevezés és a népcsoport eredetének kérdésköre időnként módosult, szűkült vagy bővült aszerint, ahogy a nézőpont szintje emelkedett avagy süllyedt. A mindenkori álláspont azonban egyetlen vonatkozásban megegyezett és pedig abban, hogy a palóc népcsoport értékes eleme a magyarságnak, s eme rend­ kívüli értékességét a legkülönbözőbb módon és mindenkor megmutatta, bizonyította. Emiatt folyton fokozta az iránta való érdeklődést. A palóc fogalom tüzetes meghatározása — s ezt a kérdés eddigi alakulása iga­ zolja — csaknem lehetetlen vállalkozás (hasonlóan tisztázatlan a székelység), mivel igen sűrű homály veszi körül származásuk, elnevezésük, elterjedésük, nyelvük ágasbogas kérdéseit; legnyíltabb kérdés a nyelvi jelleg. Összegezve a vonatkozó eredmé­ nyeket, megállapíthatjuk a következőket: a palóc elnevezés szláv eredetű, a nép­ csoport keleti fajtájú, és mai lakott területére Könyves Kálmán király korában és közvetlen azután telepedett le, anyanyelvét azonban hamarosan elveszítette, teljesen megmagyarosodott. A palóc elnevezés tehát semmilyen támpontot nem nyújt egykori, eredendő fajiságuk meghatározására. Az embertani vizsgálatok, etnológiai egyezteté­ sek is mindössze 20—25%-os mongoloid vonásokat állapíthatnak meg; ez az arány nem elegendő e rassz-jelleg általánosítására. Elsődleges ismertetőjegyük tájnyelvük­ nek nyelvjárási egysége, valamint népművészetük tárgyias szépsége, népköltészetük sokrétű változatossága, mindkettőnek tarkázó színessége és nemes egyszerűsége. En ­ nek a népművészetnek és népköltészetnek belső rokonsága, párhuzama nyilvánvaló, és mindkettőnek fejlődésmenete azonos arányokban jelentkezett az utóbbi százötven esztendőben; egyiknek virágkora követte a másikét, szakaszos hanyatlásuk, átmeneti kifáradásuk csaknem egyező mértékű-idejű volt. A palóc népköltészet kifejező eszköze, a magánhangzókat egyedi módon ejtegető tájnyelv, nyomon kísérheti emennek tárgyiasulását, egyszerűsödését, s emez átala­ kulásnak megfelelő ütemben közeledik az általános, egységesülő köznyelvhez, vagyis ahogy a népművészet mindegyre kevesebb díszítő elemet alkalmaz, ennek megfelelő arányban szűnnek meg a palócos nyelvjárási sajátosságok, továbbá a népköltészet hivalkodó cifrázatai, tetszelgős toldalékai szórványosodnak mind a lírai, mind pedig az epikai műfajokban. Elemző egybevetések tükrözik ezt a folyamatot: például e szá­ zad elején följegyzett népmese vagy népdal szövegének legújabb változata — tehát mostani följegyzése — éppen a díszítő elemeket hagyja el; s jelképesen azt lehet mondani, hogy a bővítettről áttértek az egyszerű mondatra, miközben a sajátosan meghatározó stíluselemek megmaradtak, nagyjából hasonlóan változtak népzenei mondatok is. Mindezek alapján, elöljáróban, megállapíthatjuk: a palócság, a palóc jelleg összetett, történelmi fogalom, s mint ilyen térben, időben állandóan változott, módosult s mindenkor értékeket teremtett, sőt puszta létezése önmagában egy értéktöbblet, tisztes ráadás az egykorú, népi átlagérték szintjéhez képest, ami az egyes népcsoportot bármilyen vonatkozásban meghatározhatja, minősítheti. Természetesen egyes, más magyar népcsoportok hasonló önérzettel, indokolt öntudattal vallhatják elsőbbségüket, mindjárt és elsősorban a székelység: a maga módján igaza van, és ez az önérzeten, öntudaton alapozott különbségszint azt jelenti, hogy bármelyik szük­ ségképpen valóban kiváló lehet bármiben; a többi népcsoport értéktöbblete eredmé­ nyezheti az egész nemzet egyetemes értékállományát, amihez egy becsülhető, tekin­ télyes részt a palócság adott, teremtett eleve meglévő vagy később fejlesztett adott­ ságai, képességei révén. A kölcsönös hatások ebben az értelmezésben elhanyagolható 78 �tényezők, mivel azok többnyire kiegyenlítődnek. Az adom-kapom aránya egyéb­ ként is nehezen mutatható ki, különösen a népművészet vagy a népköltészet terén, hiszen az átadás-átvétel ténye meg időpontja ugyan többnyire ismeretlen vagy vita­ tott, de fáradságos és hosszas kutatással, összehasonlítással nyomon követhető, az értékcsere kora hozzávetőlegesen szintén kifürkészhető. A népköltészet-népművészeti alkotó egységek elmondhatják magukról, hogy egyikük sem alacsonyabb rendű a másikhoz képest: a megmaradt emlékek vagy a följegyzett szövegek változó számaránya mindössze sejteti, de nem határozza meg a különbségeket, az eltűnt vagy megsemmisült előzmény — ama bizonyos népi hagyo­ mány — fejlődésmenete visszafelé ható érvénnyel nem állítható föl: ezért lehet akár csak egyetlen egy tárgy, népmese, népdal, népballada önmagában is remek, a közös­ ség „egyedi” alkotása. Az ilyen megőrzött „egyedi” alkotás egy huzamosabb fejlődés eredménye, tehát egyedül is föltételezi elődeit, az eltűnt, ősi mintadarabokat. Ki­ mondhatjuk a tételt: a szellemi és tárgyi néprajz, vagyis a népköltészet és a nép­ művészet, egységes és arányos közösségi, népcsoporti megnyilatkozás, szellemi értékteremtés; külső-belső jegyei, ismertető vonásai időben-térben megegyeznek, tartalmiságuk, műfaji jellegzetességük szerkezeti-alkotói rokonvonásokat mutatnak; fény vagy árnyoldaluk többé-kevésbé egyenletes, emelkedésük és hanyatlásuk egyező körül­ mények között szokott bekövetkezni. Az egyik mindenképpen utal a másikra. A megmaradt tárgyi emlékek vagy a megőrzött szövegek színvonalát tehát nem lét­ számuk, hanem általános minőségük, egyedi értékük méri s értékeli: a palóc népköltészet ebben a vonakozásban viszonylagosan kedvező helyzetet, kielégítő állapotot tükröz. Igen sok népművészeti tárgya, emléke megmenekült a pusztulástól, továbbá magas számokkal lehet megjelölni följegyzett népköltészeti, népzenei termékeit; a szóhagyományozás illanó — éppen belső, vonzó értékük alapján — a legjobbak óvó, féltő keze mentette meg a teljes feledéstől. A palóc népköltészet rejtett igazsága, kivillanó értéke: a költészet lényegét, tar­ talmát, célját, formáját saját eszközeivel kifejezi; a fejlődés és hanyatlás fokozatait érzékelteti; lelki-szellemi állapotokat rögzít; egyéni-közösségi hangulatokat teremt vagy oszlat el; indulatokat gerjeszt, táplál, fokoz. Mindezek a tényezők az értékesség fogalmi körébe tartoznak, és határozójegyei egy magas színvonalú költészetnek, a palóc nép költészetének (ez pedig egyúttal kiemelkedő tárgyi néprajzának édestestvére). A palóc népköltészetnek, tehát a szóhagyományozó művésznek, klasszikus jellemvonásai különíthetők el egyéb hasonlóktól: a közösség szellemi alkotásainak nagyszerű példáit ez a táj — a palócföld — és ez a nép — a palócság — teremtette, alkotta, csiszolta, miközben egyre emelte színvonalát. Az alapvető tulajdonságok nem változnak, hanem cserélik, váltják egymást; ez a körülmény teremtette meg ennek a népköltészetnek tartalmi-műfaji sokrétűségét, palócos jellegét. A palócok települése, eredeti szálláshelye — törzsterülete — a Mátra, Bükk, Cserhát, Karancs hegyek vidéke.. Ezen a térségen csoportosan, úgynevezett nagy­ családokban, egy ideig együttmaradtak, csak lassanként terjeszkedtek tovább. Egyéb­ ként a kisebb zárt települési egységekben a nagycsalád társadalmi alapegységként mindmáig megtalálható, erről a mai állapotról és főként az előzményekről 1956-ban megjelent társadalomrajz még beszámol Morvay Judit tollából. A palócok törzs­ szállása — az 1970-es közigazgatási beosztást véve alapul — Borsod. Gömör, Heves, Nógrád és Hont megyék területére esett, innen szórványosan tovább terjeszkedtek a szomszédos tájakra, s azt lehet mondani, hogy palóc elemek kisebb-nagyobb cso­ portokban felbukkannak Pozsony, Nyitra megye keleti részétől Hegyaljáig, északon Bars megye déli járásaiban, Pest és Szolnok megye északi részeiben Cegléd kör­ nyékéig egyaránt, sőt a palóc nyelvi hatások még messzebbre is eljutottak: a palóc nép tehát igen széles és változatos területeken helyezkedett el. A térség domborzati viszonyai, felszíni tagoltságai — a folyók, hegyek, dombok, völgyek, lapályok széttagolják, elkülönítik egymástól a telephelyeket: bizonyos központok mellett szét­ szórtan kisebb-nagyobb falvakban, sík legelők közelében mindössze néhány nagycsalád kényszerült hagyományos, patriarchatikus közösségben élni. lakni, foglalko­ zást űzni. Az ilyen megosztódott településmód kedvezett az önálló népművészet, népköltészet kifejlődésének, megmaradásának; a hosszabb-rövidebb távolságok vonzása 79 �viszont fölébresztette az érdeklődést irántuk, így a felbukkanó új elemek gyorsan terjedhettek; az újdonság után táplált vágy a kölcsönhatást élénkítette; az egysége­ sülést siettette a palócföldi település-rendszer. A községek, helységek, szálláshelyek, nagycsaládok árnyalt művészete, önállósult költészete, különleges nyelvhasználata már kezdetben fölkeltette maga iránt az álta­ lános érdeklődést. A palóc sajátságok kutatása, taglalása, értelmezése és értékelése a XVIII. század vége óta — egyéb hasonló kezdeményezéseket megelőzve — folya­ matosan mindmáig elsőrendű tudományos feladat; a palóc kérdéskör szinte kimerít­ hetetlen. A palóc nyelvjárás alakulásának kutatása, anyaggyűjtése — jelentéktelen szünetek után — mindenkor meglepő eredményeket jelentett, elejétől fogva sarkallotta a többi magyar nyelvjárás „esmertetés” -ét. A palóc mivolt meghatározása ve­ tette fölszínre a hazai népfajok, tájnyelvek, majd a népművészet és a népköltészet tüzetesebb megismerését. A palóc tájnyelv és népművészet annak idején annyira föl­ keltette Vörösmarty Mihály érdeklődését, hogy odautazott, és a helyszínen győződött meg mindkettőnek kiemelkedő értékeiről. Később Gyulai Pált arra ösztönözte a palóc népköltészet varázsa, hogy ő is elment é tájra folklór szöveget gyűjteni. A bőáradású nyelvjárási, palócos jellegzetességeket most nem részletezve, a palóc népművé­ szet, a tárgyi néprajz jelentőségét ismételten hangoztatva, figyelmünket ezután a palóc népköltészetre irányítjuk. Az eddigiek során több ízben leírt palóc szót először — mai adataink szerint — a Debreceni Diáriumban vetették papirosra magyar szövegben, ez a tény pedig 1680—1685 közé esett. (A Magyar Tájszótárban szereplő palóc mást jelent és más az eredete is, így nem tartozik ide.) A hegyes-völgyes, dimbes-dombos, erdős-ligetes területet — eme gúnyolt Görbeországot — játékos szóképzéssel nevezik Palóciának, Palocóniának, Matyóniának, ahogy a hangulat adja. használta az egyik játszi nevel Mikszáth Kálmán, a nagy palóc is. aki egy karcolatóban azt írta, hogy „Palócia nem tündérország.” Egyébként a matyó, borkó név a palóc népnek kis hányadát illeti. Hogy a palócföld valóban nem tündérország, arról társadalmi helyzetük, vagyoni viszonyuk bárkit meggyőzhet, aki e népcsoport történetét ismeri. A palócok egykori sorsa, történelmi helyzete, gyér műveltségük a múltban, mindenkor, az elmaradott­ ság, kizártság állapotát mutatta, ebből a mostoha helyzetből amennyi általános nyomor, életgond, gyötrelem származott, ugyanannyi lendítő erőt. indíttatást jelen­ tett a népköltészet kifejlődésére, kibontakoztatására vonatkozóan. Ha e nép lázadni forrongani nem tudott, mesékben, balladákban, dalokban keresett és talált feloldó­ dást, enyhülést, vigaszt, feledést. (Otthonának, külső-belső eszközeinek, ruházatának, viseletének díszítése ugyanilyen kényszerből eredt, minden eszközzel elvonatkozni a sanyarú jelenvalóságtól.) Az ősi foglalkozások, melyeknek lelki szükségéből a népköltészet kísérő jelenségként származik, viszonylagosan hosszú ideig egyedül biztosí­ tották e nép létföltételeit tehát költészete sokáig virulhatott eme „megfelelő körül­ mények” között. Amint a társadalmi, gazdasági viszonyok módosultak, a palóc népköltészet — elsősorban a mesemondás — fokozatosan háttérbe szorult, ugyanis ez a természetes módja a nép ízlésváltásának. Legtovább a mondák, hiedelmek, szólások s főként a népdalok élnek. Félreeső, zárt településeken mindezeket ma is lehetne és kellene is gyűjteni, hiszen a legújabb népdalgyűjtések köteteket tölthetnek meg. tehát meglevő bőségről tanúskodnak. A palóc valaha gúnynév volt, kellemetlen mellékzöngéje nem olyan régen némult el. Gúnyra, neheztelésre e nép okot nem adott. Nyilván irodalmi eredetre vezethető vissza e felemáskodó, fitymáló közöny. Gvadányi József istenmezei paló­ cától Lisznyai Kálmán és sok más epigon felszínes, sallangos palóckodásán keresztül egészen Göre Gáborig vonul végig egy fölényeskedés. hányaveti lekezelés a palóc paraszt átabota megaviseletének, furfangos észjárásának kicsúfolása érdekében. Le­ hetséges. hogy valaha a palócok maguk is rászolgáltak ilyesmire, néhány meséjükben az öntudat, helyi önérzet a palóc embert felülmúlhatatlannak állítja elénk, ez a vonós azonban nem az ő kizárólagos sajátságuk, leleményük. Hogy ez mennyire nincsen így, azt az is mutatja, hogy dalaikban szinte elő sem fordul a palóc szó. ahogy a kunsági, jászsági és máshonnan való dalok ilyenfajta büszkélkedésekről minduntalan szólnak. 80 �A palóc nem kérkedő, szerény, tűrő ember, szeret mókázni, szívesen ugratni, de senki önérzetét meg nem sérti. A szeszélyes megvetés magvát nyilvánvalóan Gaál György ifjúkori műve vetette el, amely „A tudós Palótz avagy Furkáts Tamásnak Mosonbélben lakó sógor-urához írt levelei” címen 1803—1804-ben, füzetes vállalkozás­ ként jelent meg. A fővárosba, Pestre vetődött s ottan csetlő-botló, együgyű Tudós Palótz dédunokája, Göre Gábor módján levelekben bölcselkedik, botránkozik, gúnyo­ lódik, csúfondároskodik az újmódi városi élet hasztalan bohóságai miatt. Mondanunk sem kell: Gaál „palótzá” -nak valamelyes, Göre Gábornak meg semmilyen köze nin­ csen az igazi „palóc” -hoz; kedély szülte mindkettőjük ártatlan alakját. Mindenesetre emlékezetük mélyen beivódott a köztudatba, s ott sokáig torzképet festett egy tiszta, emberi valóságról. A múltnak tanúsága szerint a palóc ember mindenütt megállotta helyét, bárhová állította többnyire mostoha sorsa. Dolgozott jobbágyként látástól vakulásig; tűrte a mezőn pásztorként az időjárás viszontagságait; leszállott a bányák mélyére; égette magát kohók tüzében; megtanulta a gépek kezelését; küzdött harctereken, bújdosott saját hazájában; viaskodott a meddő, nehezen termő talajjal; fát vágott, szenet ége­ tett: mindezzel becsületet szerzett nevének. Erős, szívós, munkabíró nép a palóc, amelyiknek az élet minden területén a nehezebbik rész jutott, hogy saját szellemi műveltségének bizonyítékául az egyik legnemesebb magyar népköltészetet fejlessze ki sorsa jutalmául, egy kietlen szellemiség megtermékenyítéséül. A palócföld egyéb­ ként számtalan írót, művészt, tudóst adott a hazának, e nagyságok felsorolása hosszú névsort eredményezne, mindez jelzi, hogy a palócföld tehetségek szölőhelye. A népi sorban, névtelenül, megrekedt dalszerzők, nótafák, mesefák ismeretlen seregét ma már lehetetlen vállalkozás lenne összegyűjteni, az eltelt számos év véglegesen eltö­ rölte legtöbbnek az emlékezetét. Az igazi népköltészet történetesen a névtelen alkotók közös műve, s a dalok, mesék valóban akkor élik virágkorukat, amikor minél több változatuk jegyezhető fel ugyanazon helyen és időben. A folytonos alakulás, alakítás megtartó eleme min­ den népköltészetnek, a változatok magas száma és emelkedő minősége jelzi a mű (dal, ballada, mese, monda) életerejét, ami egyúttal az illető népköltészetnek is állóképességét, edzettségét jelenti, továbbá közkeletűségét hosszabítja meg. A palóc népköltészet utóéletét a vonatkozó kiadványok tükrözik. Kiadástörténe­ tük mellé számos leíró, értékelő tanulmány sorakozik: az utóbbi néhány évtized fo­ lyamán a „palóc irodalom” tekintélyesre gyarapodott. A szellemi néprajz keretébe illő tanulmányok, szövegközlések többnyire szétszórtan jelentek meg, a részletkérdé­ sek elemzése sok-sok értekezést igényelt. A népi szövegek kötetkiadása ugyanakkor csekély a nagy bőséghez képest, ez különösen a népmesékre, mondákra vonatkozik; egészében más a helyzet a népzenei kiadványokban szereplő lírai népköltészetre vonatkozóan; minden tekintetben az alább következő példák majd többet mondanak. A népköltészeti antológiák, műfaji válogatások szerkesztői sohasem mellőzhetik a palóc szövegeket, sőt egyik-másik ilyen kiadványban magas százalékot foglal el ez a népköltészet, általában 15—25%-os — olykor magasabb — palóc részvételről beszél­ hetünk. Mindenek előtt menjünk sorrendben, mivel a kiadványok időrendjét ez­ úttal sem hanyagolhatjuk el. Az érintett gyűjtemények szövegei mindenesetre ele­ gendők a palóc népköltészet jellemzésére. különleges értékeinek megállapítására, területi elterjedésének jelzésére, a nyelvjárási sajátosságok adatgyűjtésére, továbbá a szövegközlések módszertani fejlődésének folyamatát végigvezetni. A műfaji jelleg­ zetességeket, a palóc nyelv sajátosságait az egyes gyűjtemények ismertetése közben kell megejtenünk, mindazok egyszersmind az illető gyűjtéseredményeknek jellemző értékjegyeiként tárgyalhatók. Hazai népköltészetünk kezdeti kora nagyjából megegyezik a műköltészetével: föl­ jegyzett népi szövegek szórványosan már kódexirodalmunkban jelentkeztek, az újabb keletű kéziratos könyvek között pedig egy-egy önálló népies énekeskönyv található. Az anyagközlések mennyiségét és korszakolását mellőzve, komolyabb tudományos ér­ tékű közlemények első kora a váci magyar énekes gyűjtemény két darabjával kezdő­ dik (1799. 1803), ezt a kiadványt egész sereg gyűjtemény követte, közöttük dallamok­ kal kísértek is akadnak: a valóban szakszerű szövegközlések kora a Magyar Népköltési 6 81 �Gyűjtemény megindításával kezdődött. Erdélyi János Népdalok és mondák három köte­ tével (1846—1848). Természetesen ezúton is — még jó sokáig — föl-fölbukkant sok jószándékú műkedvelősködő színvonal és alkalmi gyűjtemény, hiszen az Erdélyi-féle népköltészeti kiadványok szövegközlési elve és módszere is következetlen, és csupán az előzményekhez jelent valamelyest fejlődést, de még mindig kezdetleges az egy­ korú, hasonló külföldi vállalkozásokhoz képest. Mindenesetre Erdélyi János anyag­ közlése, -kezelése tudományos igényű, és mindmáig történeti érdekű. Az ő közlésmódja mór rögzíteni törekszik a tájnyelvi elemeket, olykor-olykor közli a följegyzé­ sek helyeit, de azoknak idejéről, körülményéről, továbbá az adatközlőkről — mese­ mondókról, nótafákról — hallgat; ez utóbbi következményeket csak a múlt század­ végi kiadványok kezdték rendszeresíteni. Az elméletileg kitűnően képzett Erdélyi Já­ nos két másik népköltési kötetében, a Magyar népmesékben (1855) és a válogatott ma­ gyar népdalokban (1857) egyszerűen közli a megfelelő műfajokat s a névtelen gyűj­ tőkre is csupán a mesék előszavában hivatkozik. Gaál György: Magyar népmesegyűj­ teménye (1857) és Mailáth János: Magyar regék, mondák és népmesék (1864) egy-egy korábbi német kiadvány fordítása s mint ilyenek, irodalmi nyelven szólnak olvasó­ ikhoz, jelentőségük csupán a mesék tartalmi jellege. A népnyelvi elemek irodalmasítása meg a lelőhelyek mellőzése egyformásította a népköltészet szövegkorának e kezdetét, emiatt például a palócföldi jellemvonások — más hasonlókkal együttesen — beolvadnak egy-egy általánosításba, egyívású nép­ költészetbe. Az eddigiek közül Erdélyi János itt-ott palócföldi lelőhelyeket nevezett meg, ez a szórványosság azonban mindössze megközelíti a lényeget, s tájjelleget. Hogy a megnevezetteknél jóval több származhatott palócföldről, arra föltételesen abból a körülményből is lehet következtetni, hogy Erdélyi János. Gaál György és Mailáth János fogékonyságuk legszebb idején, fiatal éveikben megfordultak palócföldön, tehát közvetlenül — élő valóságként — megismerhették és megszerethették a palóc népet, költészetét és művészetét. Eme külső következtetést a későbbi kiad­ ványok összehasonlító jegyzetei többnyire igazolják, ugyanis az újabb följegyzések között előfordulnak olyan változatok, melyek vagy Erdélyinél, vagy Gaálnál, vagy pedig Mailáthnál mint „alapszövegek” az első változatot jelentik. Ha az újabb szöveg palócföldi, akkor nyilvánvaló, hogy annak idején az első. lelőhely nélküli is az lehe­ tett. Erdélyi. Gaál. Mailáth életrajzóból tudjuk, hogy találkoztak a palóc néppel, az utóbbi kettőnek Bécsben szolgáló közkatonák mondhattak mesét, köztük bizonyára akadt egy-két palóc is, hiszen sokszázukat szólította behívó katonai parancsuk a császárvárosba. Nos. az ekként azonosított palóc népmese a kutatás számára a mo­ tívumok magját, első fölbukkanását csupán időzítik. Az érdeklődő, egykorú olvasók elfogadták ugyan népi eredetüket és tetszetős olvasmánynál többre nem értékelték minden helyi érdek, színezet nélkül. Gaál Györgyöt egyébként Toldy Ferenc a magyar mesevilág első fölfedezőjének nevezte el — teljes joggal. Az első olyan népköltési kiadvány, amelyik helyi érdekeket, tehát palóc színeze­ tet szándékozott szolgálni a maga korában. Merényi László neve alatt jelent meg 1862-ben. Sajóvölgyi eredeti népmesék címen, két kötetben. Összesen tizennyolc me­ sét közölt. Merényi egyébként a hivalkodó eredeti” jelzőt valamennyi gyűjteményé­ nek a címében szerepelteti; a stílusvizsgálat viszont hamarosan kiderítette, hogy éppen eredetiségükkel szemben emelhetők igen súlyos ellenérvek. Arany János enemű észleletei után Merényi följegyzéseinek körülményei, a folklór-követelménvek elnémullak, a helyi színezetet sem lehetett rajta számon kérni: minden valószínűség amellett szó! mégis, hogy meséit valahol a nép ajkáról jegyezhette le. Az így kapott szöveget ő azonban írói nyersanyagnak tekintette, a tájnyelvi elemeket irodalmiak­ kal helyettesítette, mindenhová szövegbetéteket toldott bele, ahol ízlése kívánta. Min­ denesetre olvasmányos, előkelősködő szöveget teremtett, stílusa bárkinek — a legtöbb írókortársának — becsületére válhatott volna; ez a készsége azonban fonákul érvé­ nyesült „eredeti” meséiben. Ebben a vonatkozásban Arany János sokmindent elismert. Merényi stílusteremtő készségét elfogadta egy másik mesegyűjteményének bírálata közben, de a népi szövegek és műfajok megmásítása címén élesen megrótta, hiszen — bízvást mondhatjuk — éppen a hirdetett sajóvölgyi (tehát palóc) jelleg tűnt el simogató keze nyomán, valamint az eredetiség hímporát rázta le róluk az első érin­ tésre. 82 �Merényi László semmiféle támpontot, útbaigazítást nem közöl meséire vonat­ kozóan, egyszerűen lenyomtatta őket tetszőleges sorrendben. Itt-ott egy-egy lapalji jegyzetben utal ugyan helyi vonatkozásokra, de azok oly merő általánosságok, hogy bárhonnan eredő szöveget ugyanúgy megvilágíthatnak velük. Tájszavakat néhol meg­ hagyott, egyet mindenesetre nézzük meg közelebbről: az ördög szőrös nyelvéről azt írja zamatos palócosság reményében, hogy az „nem hallgatott, hanem egyre, handrikált, öltögette magát. . . ” (A mészároslegény I. k. 208. 1.). Nos, ezt a handrikál igét tájszótáraink ismerik, de nem tartják palócföldi népnyelvi elemnek, hanem Békés, Mezőtúr, Nagykunság vidékéről származónak közlik. A nép — különösen a múlt század derekán — nem mondotta el az egyszerű gyújtogatást ekként: „a mészáros­ legény a vörös kakast felültette a boszorkánytanyára s az porrá égett” (u. o. 209. 1.). Az ólombarát című igen nehézkesen gördülő mesében afféle „írói” közhelyes kife­ jezéseket olvashatunk, mindegyik ismeretlen az egyidejű népnyelvben: „mert közbe legyen mondva” (I. k. 8.); „ezért ez szóm s mondásom hozzád” (I. k. 18.; „halló, kengyelfutó, jobb, ha nem is kérded” (I. k. 21.); — elmosódott az értelem az effélék­ ben s gyakori ismétlődésüket észlelhetjük egymáshoz közeleső előfordulásaikból: „nagy-iható” (I. 22.); „nagy-ehető” (I. 23.); „nagy-fázó” (I. 24.); „messze-látó” (I. 25.); „messze-hajító” (I. 25.); — továbbá így fontoskodik: „pokolban Plutónál” (I. 28.); „olyan telhetetlen volt, mint a papzsák” (I. 36.); — a helyi színezetet aztán ilyen furcsán teremti meg: „seregély-szőrű paripa” (I. 38.). A paripa jelentését aztán meg­ magyarázza egy lapalji jegyzetben: „A sajóvölgyi paripának nevezi a heréit lovat.” Merényi nyilván nem tudta, vagy tudóskodni akart, hogy országszerte így nevezik a mesterségesen semlegesített nemű lovakat, mind a köz-, mind pedig a népnyelvben. Nem kell folytatni az effajta stílusbárgyúságok, nyelvi-értelmi ficamok fölsorolását, mert csak súlyosabbakat írhatnék ide. Merényi maga öntötte gyertya pislogó fényé­ ben látott, nem gyújtott meg mindig csak egyet. Az előbbi bántó jelenségek Merényi „írói” leleményei, az átlagolvasót egyáltalán nem zavarják, mivel nagyobbrészt ele­ ven. pergő az előadásmódja, ritmkusan hullámzanak mondatai, párbeszédei egybe­ kapcsolódnak és gyorsan peregnek. Kár, hogy nem törekedett a népnyelv hűséges megőrzésére, úgy tökéletesebbet adhatott volna, így azonban a felemás értékű olvas­ mányosság szintjén megrekedt; a népi jellegzetességet nem tarthatta meg azáltal, hogy királykisasszonyát sóvár piros alma magjába bújtatja el, avagy Pest felé küldi hőseit és a szolgabíróval korholtatja őket, esetleg a Sajó partján vagy máshol, az egyik „rossz fát rakott a tűzre, a tilosban járt” (I. 66.) és ugyancsak „fafaragó fej­ szével hajigálták egymást” (I. 84.) stb., stb. A népmese, ahogy a mesélő elmondja, kész remekmű, azt nem lehet tovább hígítani vagy széjjelhúzni vagy meghosszabítani: mindenkor világosan kiderül arról, hogy aki ilyesmivel kísérletezik, az műked­ velő: Merényi Lászlót a mesemondás-közvetítés műkedvelőjeként tarthatjuk nyilván. Egész tevékenysége — stilisztikai egyveleg. Büntetlenül nem lehet beleavatkozni a nép szellemi tevékenységébe, alkotó, teremtő munkásságát másítgatni. A soron következő kiadványok egy-egy fokozattal megközelítették a népi szöveg­ közlések általánosított követelményeit, természetesen amennyit előrehaladtak a hely­ színi adottságok elérésének útján, ugyanannyit megtartottak az előző kísérletek téve­ dései közül. Közös érdemük az elfogadható szöyegmentés. Mindegyik kiadványt ezután palócföldi, helyszíni gyűjtés előzött meg, a nyelvjárási sajátosságokat úgvahogy megóvták a torzulásoktól; akárcsak Erdélyi János, ők is hangoztatták a szö­ veg és dallam kiegyenlítő egységét, valamint a hangtani írásmód hiányát, az eredeti hangértékek hűségesebb rögzítését, tehát a népi szövegek minél tökéletesebb meg­ őrzését. Az első palócföldi gyűjtések ezek szerint az akkori folklór-tudomány alakuló szabályait, rendszeresedő törvényeit igyekeztek követni, hogy e század elején már mintaszerű gyűjtemények, pontos adatközlések jelenhettek meg, ezúttal már szakkép­ zett gyűjtők szorgos munkásságának eredményeként. (Folytatjuk) 83 �Dallos István A zoboraljai magyar etnikum A nyitravölgyi szlovák nyelvtengerben fekvő palóc falvak összességét a köztudat általában palóc szigetnek nevezi. Ez az elnevezés felületes és téves, mert a palóc nyelvterület nem szigetet, hanem félszigetet alkot, melynek közvetlen kapcsolata van a Léva vidék magyar falvaival, dél felé Fajkürt mellett érinti a magyar nyelvhatárt, északon Vicsápapátinál torkollik a szlovák nyelvtengerbe, míg kelet felé Lédec al­ kotja határát. Etnográfiai szempontból tehát jelentőséggel bír annak megállapítása, hogy nem lemorzsolódásra ítélt nyelvszigetről, hanem a magyar nyelvterülettel öszszefüggő félszigetről van szó. A lakosság számarányát illetően a palóc nyelvterület túlnyomóan magyar több­ séget számlál. A falvak eredetével kapcsolatban a különféle kútforrások (Vályi (1799). Fényes (1837), Cornig (1955) stb.) eltérő magyarázatokkal szolgálnak, feltevésekkel, melyek magukon viselik a meggyőző erő hiányát. A legtöbb kútforrás megegyezik abban, hogy a betelepített lengyel és sziléziai lakosok nagy száma és erős asszimiláló hatása következtében elszlávosodás következett be. Ezzel szemben azonban utalnak arra is, hogy vannak szláv települések is. melyek elmagyarosodnak. Az újabb keletű forrásmunkák óvatosan kezelik a kérdést, leszögezve, hogy nehéz ítéletet mondani. Petrov tanulmánya (1927) a falvak múltját kutatva leszögezi, hogy: „ha e falvakban az elmúlt évszázadokban szlávosítás volt, úgy a szláv asszimiláló erőnek tudható be. ami eredményként könyvelhető el.” Más forrásmunkák pedig egyszerűen megelég­ szenek annak megállapításával, hogy „meghajolunk Petrov véleménye előtt.” A. Granatier. a Szlovák Liga főtitkárának tanulmánya (1930) megállapítása szerint: „éppen azokban a falvakban állunk magyarizálás előtt, melyek még ma is megőrizték eredeti szlovák nyelvüket. Ezek a legtermékenyebb vidéken, a Zobor alján vannak. Ezzel szemben azok a falvak, melyek neve magyar hangzású, tizennyolcadik századbeli szlovák települések.” Ezután felveti a kérdést, vajon miképpen lehet ezt megmagya­ rázni, de a kérdésre nem ad feleletet. Komoly etnográfusok alapos kutatások nyomán készült, felkészültséggel írt mun­ kái a falvak eredetével kapcsolatban nem merték kimondani a döntő szót, a végle­ ges megállapítást. Vannak nézetek, melyek szerint erdélyi, székely településről van szó. Ezt a feltevést alátámasztja Zsére és környékének nyelve, erdélyi tájszólások hasonlósága, hasonnevű helységnevek, dűlők nevei, bibliai keresztnevek, vén palócok visszaemlékezései az ősszülőktől hallott elbeszélésekre, legendák, hagyományok, mind­ ez azonban távolról sem bír meggyőző erővel. A ködbevesző múlt mindmáig megőrizte a valóság titkát. Megmaradunk tehát annál a megállapításnál, hogy a Zobor lankáin, a kanyargó Nyitra mentén a szlovák nyelvtengerben nagykiterjedésű magyar etnikum van, mely­ nek népe a palóc nyelvjárást beszéli, melyek nagyrészt napjainkig megőrizték palóc nyelvük tisztaságát, régi népszokásaikat, népviseletüket, a babonás szokásokat, az egvházi ünnepségek szertartásos népszokásait, az évszázados tradíciókat, tiszteli a múlt hagyományait, melyeket ősei hagytak rá örökségképpen. Őserejének forrásából táplálja nyelvét, mely dacol a lemorzsolódós és idegen hatások viharfelhőivel. Elke­ rülhetetlen természetesen a beszédében megmutatkozó szlovák hatás és főleg az új­ keletű szlovák szavak meghonosulása beszédében. Ez a jelenség főleg a fiatalok nyel­ vében, a városok közelében és a nyelvhatár falvaiban szembetűnő. Az idősebb nem­ zedék, főleg, akik nem igen jutnak túl a falu határán, nem keverik a nyelveket és ma is azt a régi kifejezésmódot használják, mely jellegzetessége a palóc nyelvjá­ rásnak. 84 �A palóc nyelvjárás fészke Béd, Csitár, Gerencsér, Ghymes, Kolon, Lajosfalu, Menyhe, Nagycétény, Kiscétény, Pográny, Zsére, Lédec, Egerszeg, Vicsápapáti, Gesz­ te, Alsóbodok, Bábindal, Nagyhind, Csehi, Kalász, Berencs, Nagyfalu, de a távolabbi Nemespann, Tild, a nyelvhatáron fekvő Aha, Csiffár falvakban is erősen kiérezhető a palóc hatás. Egy-egy faluban az évszázadok során külön kis nyelvszigetek alakul­ tak ki, melyek érdekesen színezik a palócok nyelvét. Az etnikum déli határán fekvő Nagycétény palóc nyelvezete pl. éppen a zoboraljai palóc falvakkal való érintkezés révén őrizte meg nyelvének sajátságait. Nyelve közel áll a mátyusföldi nyelvjárás­ hoz, de sokkal több benne a zoboraljai palóc vonás. A zoboraljai palóc nyelvjárás lényegesen különbözik más tájegységek nyelvétől, Olyan hangtani, alaktani és mondattani sajátosságokkal bír, melyeket a köznyelv nem ismer. A nyílt és zárt hangok változásai, a szóképzés és ragozás jellegzetességei, a mondatok szerkezete merőben ellenkezik a köznyelv szabályaival. A szavakban elő­ forduló magas és mély mgh.-k keveredése, az illeszkedési szabállyal ellenkező szóképzések, a hangzók palatizálása, mássalhangzóváltozások és a depalatizáció, a hangzóeltűnések, a hangátvetés, sajátos szóképzései a népetimológiának a nyelv­ járás jellegzetes tulajdonságait képezik, melyekhez hozzájárulnak a köznyelvben is­ meretlen tájszavak és sajátos mondatképzések. A nyelvjárás az e-ző, í-ző tájnyelvek közé tartozik. A szavak kiejtése mind a nyílt, mind a zárt hangoknál elütő, és éppen ez adja meg a palóc kiejtés zamatát. A beszéd érdekesen dallamos, néhol elhúzott. A gyökeres palóc hatás legerősebb a Zobor alján fekvő falvakban. Itt éppen a kie­ gyenlítő hatás hiánya folytán, az elszigetelődés természetes következményeként ma­ radtak meg a nyelvjárási típusok, melyek tisztán őrizték meg sajátosságaikat. A csavaros észjárású palóc beszédmodorában és mondatfűzésében is hú maradt természetéhez. Bármilyen egyszerű dologról van szó, kedveli a körülírást. Hosszú mondatokba süllyeszti a lényeget. Ez a beszédmodor talán arra vezethető vissza, hogy csak lélektanilag magyarázható óvatossággal párosult elővigyázatosság, bizalmatlan­ sággal kapcsolatos agyafúrtság fejlődött ki észjárásában az elszigeteltség évszázadai során. Jellemző a zoboraljai palóc bizalmatlansága az idegennel szemben. Templomjáró, vallásos, de hisz a régen meggyökerezett babonákban. Szorgalmas, megfontolt, önérzetes és makacs. Általában konzervatív gondolkodás jellemzi, de a hasznosnak vélt újításokat előszeretettel fogadja. A palóc falvak, mint a kisebbségi magyarság kultúrtörekvéseinek végvárszerű bástyái jelentős szerephez jutottak a nemzeti öntudat, a nyelv és a nyomtatott betű, a falukultúra, évszázados népszoká­ sok, népdalok, hagyományok, népviselet ápolása terén. Történelmi tény, hogy az ősi települések népeit pusztító háborúskodások, a ta­ tárjárás, a törökvilág, a különféle ragályok, mint a kolera és pestis okozta ember­ anyag-pusztítás alaposan megritkította a falvak népének sorait, és olyan nagyarányú telepítésekre volt szükség e termékeny vidéken, mely a maga nemében szinte egye­ dülálló volt. Települések tűntek el nyomtalanul, új települések keletkeztek, és az év­ századok ködbevesző homályában tanácstalanul topognak a történészek, etnográfu­ sok, kutatók. Palóc népszokások a Zoboralján A zoboraljai palóc félsziget, a Vicsápapáti—Lédec—Nagycétény—Berencs határol­ ta nagy kiterjedésű tájegység jellegzetes falvaiban a népviselet, hagyományok, nép­ szokások ápolása napjainkban se megy ritkaságszámba, és a palóc népdalkincs gyöngyszemei felcsendülnek a dalos ajkakon a pogánykor hiedelmeinek bűvkörében keletkezett ősi népszokások alkalmával. A Nyitni-vidéki magyar etnikum palóc falvaiban a falusi élethez szorosan hozzá­ tartoztak az elmaradhatatlan népszokások, de a századforduló idejétől fokazatosan csökkent az ősi népszokások száma. A régi falu élete elképzelhetetlen volt a fonó, kukoricafosztás, tollfosztás, aratóünnep, májusfaállítás, szerelemfaégetés, szégyenfa ültetés, betlehemjárás, halotti tor, lakáskoledálás és sok más szertartásos népszokás nélkül, melyek közül sok csupán emlék maradt, illetve szerényebb keretek közé szorult. 85 �A fonóban napnyugtával indult meg az élet. Víg énekszó és harmonika hangjai mellett folyt a munka és a szórakozás. A fonó volt az a hely ahol esténkint hosszabb időt tölthettek a fiatalok, és a munka mellett egyengette a fiatal szívek egymásra ta­ lálásának útját. Itt szövődtek az ábrándos álmok, melyek szerelemmé értek és tűz­ helyalapítással végződtek, hasonlóan a kukoricafosztáshoz, tollfosztáshoz, ahol a munka melletti tréfás enyelgés, víg hancúrozás szintén a házasságkötés előjele volt. Az újonnan épült ház avatási ünnepségén a rokonok és jóbarátok gyűlnek össze. Rigmusokban és tréfás köszöntőkben nincs hiány. Sok helyütt még ma is szokás macskát ereszteni a szobába és rácsukni az ajtót. A nyitott ablakon át csalogatják ki a szobából. A néphit szerint, ha a macska nem az ablakon keresztül jutna ki a szabadba, a ház asszonya egy éven belül meghalna. A vendégeskedés imádsággal és fohászkodással kezdődik, hogy tűzvész, árvíz ne érje a házat. A háziasszony szen­ teltvizzel hinti meg minden helyiség sarkait, nehogy a gonosz szellem rejtekhelyet találjon a házban. A temetési szertartást megelőzően a íelravatalozott halotthoz siratóasszonyok jöttek, akik éjjel-nappal rózsafüzért morzsolva fennhangon imádkoztak, siránkoztak. Szerepük a koporsó leszögezésével ért véget. A temetésen részt vett a falu aprajanagyja. Ez a részvétel nem olcsó szórakozást jelentett, hanem lelki kényszer kielégí­ tése volt, melyet az erkölcsi kötelesség diktált. A hosszadalmas temetési szertartáson az elhunytat hosszú strófákban búcsúztatták a szülőktől, testvérektől, rokonoktól, barátoktól, szomszédoktól, lovaitól, kedvelt tárgyaitól. A temetést követő halotti tor ősi szokása az utóbbi évtizedekben már nem tivornyát jelentett, hanem a gyászoló család közeli rokonainak egyszerű megvendégelését. A késő esti órákba nyúló, borongós hangulatú halotti tor, evés és mértékletes ivás közben az örökre eltávozottra történő visszaemlékezések, gyermekkori emlékeinek, élete epizódjainak felidézése, jó tulajdonságainak felsorolása jegyében megy végbe. A májusfaállítás legendás múlttal bír. Április utolsó éjszakáján a legények cso­ portokba verődve vágtak neki az erdőnek, és döntögették ki a szálfákat, megtiszto­ gatva szekerekre rakták, és május elsejének hajnalán már ott díszlett a mélyre ásott gödrében a szalagokkal feldíszített májusfa a legény szíve választottjának ablaka alatt. A múlt században a májusfaültetés még szertartásos énekszóval, hajnali ven­ dégeskedéssel, fánksütéssel, borozással zajlott le. A századforduló után azonban már csak nagy titokban ültették a májfát a szerelmes szívű legények a kedvesük udvará­ ba. A fokozott erdővédelem, tilalom, szigorú büntetések elejét vették a tömeges fa ­ irtásnak. Az áristom veszélyére a legényvirtus alábbhagyott, és az évek múlásával egyre ritkább lett a díszes májfa a lányos házak udvarán. A májusfa a napéjegyenlőség dátumáig hirdette a szerelem élni akarását. A Szentivánéj misztikus sötétjében megelevenedett a határ. A leányok kezükben a májusfa gondosan összegyűjtött elszáradt gallyaival surrantak ki a mezőre, ahol a legények rakták a tüzeket, szalmakötegeket hányva a parázsra. A leányok a lángokba vetették a szerelemfa elszáradt gallyait, majd vígan dalolva szaladtak a tűznek és átugrálták. Ha a legény a parazsat széttaposta, sebet ütött a szerelmes szívű leány lelkén, mert ez azt jelentette, hogy mást választ élettársul. Ha azonban nem nyúlt a parázshoz, a leány újabb gallyakat szórt a tűzre, hogy ismét fellángoljon a Szentiván tüze, mert rövidesen várható a kézfogó. Számtalan kisebb-nagyobb máglya lobogott az éjszakai határban. Hajnaltájt szakadt vége a pogány szertartásnak, és az egymásratalált fiatalok a szentivánéji tűz melegével a szívükben egymást átölelve, vígan dalolva vonultak a faluba. A szentivánéji máglyarakásoknak a tűzrendészeti előírások szigorúbb alkalma­ zása vetett véget. Egyes falvakban a tilalom ellenére összegyűlő fiatalokat szétker­ gették, megbotozták. A feljegyzések szerint egyre szigorúbban büntették a máglya­ gyújtást. Csupán Zsérén hódolnak még ma is ennek a régi népszokásnak, és a zsérei hegyoldalon fellobognak a szentivánéji tüzek. 86 �Egy régi verstöredék arra vall, hogy Kolonban a falu öregasszonyai is részt vettek a szerelmes szívű fiatalok szentivánéji ünnepén, de örök rejtély marad, hogy mi volt a szerepük. Tüzit megrakájjuk, négyszögre rakájjuk, Egyik szögin ülnek szép öreg asszonyok, A másikon ülnek szép hajadon lányok, A negyedik szögin szép ifjú legények. Egy másik verstöredék szerint távozás előtt gondosan eloltották a tüzeket, s így a tűzrendészeti tilalmak, melyek kiirtották ezt az ősi népszokást, nyilván indokolat­ lanok voltak, és kézenfekvőbb az a feltevés, hogy a falvak papjainak beavatkozása eredményezte a szigorú beavatkozást, mert nem nézték jó szemmel a pogány eredetű népszokást. Csak addig velágolj, Míg én veled leszek, Ha én tőled elmék, Már te is aludjál. A zoboraljai szerelemfaégetés volt a legősibb pogány eredetű népszokás, mely népdalgyűjtő körútján Kodály Zoltán figyelmét is megragadta, amikor fonográfjával járva a zoboraljai falvakat, mentette meg a feledéstől a palóc népdalköltészet érté­ keit és a szentivánéji szerelemfaégetés néhány rigmusát. A búcsú, aratóünnepség, szüreti mulatság vonzóereje nem csökkent. Az arató­ ünnepségek e vidéken különösen nagy jelentőséggel bírtak, hiszen a Zobor vidéke egyike a megye legtermékenyebb területeinek. A cséplés befejezésével vette kezdetét az aratóünnepség, az ünneplőbe öltözött asszonyok, leányok, legények, aratók festői felvonulásával. Felköszöntötték a gazdát — sok helyütt verses rigmusokban —, majd művészi kivitelű, virágokkal és szalagokkal dúsan díszített búzakoszorút nyújtottak át a vendéglátó gazdának, akinek karjára színes szalagot kötött a legfiatalabb ma­ rokszedő leány. Ezt követték a jókívánságok, felköszöntők versben és prózában. Víg lakoma és ártatlan tréfák hosszú sora következett, mindez persze az elmaradhatatlan muzsikaszó és tánc mellett. Sertés és számtalan szárnyas halála, nagy mennyiségű mákos, diós kalács, túrós lepény tarkították az étrendet. Csapra ütött boroshordók, mézespálinka, szilvórium emelték a hangulatot. Nem ment ritkaságszámba az ökörsü­ tés sem. A vigalmat sok helyütt tarkította a zsákbafutás, lepényevés, póznára mászás és egyéb bohóságok, melyeknek a serdülő ifjúság hódolt. A vigadó aratók és a vendégek a hajnali órákig ropták a táncot. A zoboraljai palócföld gazdasági jelentőségére mutat, hogy évek óta napjainkban is a tájegység peremén. Nyitrán rendezik meg az Országos Aratóünnepélyt, melyen az ország minden részéből százezernél több látogató vesz részt. Az 1969-es kétnapos aratóünnepség keretében országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás, sportesemények: falusi sportegyesületek röplabda, asztalitenisz, kézilabdatorna, sakkvillámverseny, futball II. ligamérkőzés került lebonyolításra. Zene- és táncegyüttesek szerepeltek, az Ifjú Szívek, Lúcsnica és más népi együttesek három órás kulturális, szórakoztató műsort mutattak be. Jelképes kocsik felvonulása, tűzijáték, zene és tánc a város utcáin, népmulatság a Szigeten. Ez alkalommal ünnepi gyűlést rendeztek az állami gazdaságok, országos békegyűlést a Földművesszövetség, ünnepi aktívát a földművesszövetkezet tagjai. Az aratási vásárvároska kiállítási pavilonjai és sátrai, köztük a falusi földművesszövetkezetek sátrai óriási forgalmat bonyolítottak le. Az utóbbiakban disznótoros falatok, a burcsák és az újbor örvendett nagy kelendőség­ nek. Színpompás képet mutatott a falusi csoportok festői népviseletű felvonulása. Az egykor megyeszerte híres palóc szüreti mulatságok vonzóereje és jelentősége változatlanul megmaradt. A zobori borok, a csermányi gyógybor, — melyet az első világháború előtt a budapesti gyógyszertárakban apró palackokban árusítottak — csakúgy, mint a pogrányi, cétényi, koloni borok és a palócföld többi falvának termése kiállításokon vitte el a pálmát. 87 �A szüreti mulatság népszokásai nem sokban különböznek a más vidéken dívó szokásoktól, és a szüreti népszokások kis eltéréssel olyanok, mint az általában ismert falusi szüret. A nyitraszegi eredetű parázsolás évszázados karácsonyi népszokása még néhány évtizeddel ezelőtt a legtöbb palóc faluban ismert volt. Verses köszöntő ez, melyet karácsony táján mondtak el, a rokonok, szomszédok látogatása alkalmával is. Ez a szokás még abból az időből származik, amikor a falu papja és a kántor járta végig a falut karácsonyi jókívánattal. Parázsra hintett tömjén illata szállt a levegőben, a ministráns egész úton szorgalmasan csilingelt. A portára érve hangzott el a pará­ zsolás köszöntője: Szerencsés ünnepeket kívánok kéteknek, S hogy tiszta szívből ünnepeljünk, Krisztus urunk születése napján, Adjon Isten a gazdának bort, búzát, Gazdasszonynak tyúkot, lúdat, A legénynek egy szép mátkát, A lányoknak azonszerint, Országunkban rendet, békességet, Holtunk után örök üdvösséget. Ezt követte az ostyahordás. A falu kántora nagy mennyiségben sütötte a kará­ csonyi ostyát, melyet apró diákjaival hordatott szét a faluba. Az ajándék-ostyáért pénzt, gabonát vagy egyéb termékeket kapott ellenértékként, főleg babot, mákot, lencsét, aszalt gombát, szárított gyümölcsöt. A gyerekek is a parázsolás-köszöntővel állítottak be a gazdákhoz. Az idők folyamán aztán a parázsolás-köszöntő általánossá vált a többi faluban is. A családapa és a legkisebb fia karácsonyeste parázsra hintett tömjénnel füstölte ki a házat és a gazdasági épületeket, hogy kiűzze a gonosz szellemet. Az ajtófélfára krétával jegyezte fel a tömjénes füstölés megtörténtét, hogy távol tartsa a gonosz szellemet a visszatéréstől. A karácsonyi vacsora előtt a család a parázsolás-köszöntő­ vel üdvözli az ünnepet. Ezután következhet a karácsonyi vacsora, melynek fő kellé­ kei a morvány, a karácsonyi fonott kalács, mézespálinka, ostya, méz, dió, alma, aszaltszilva-leves, hal és mákos guba. A palóc kézfogás és lakodalom fényes külsőségek között megy végbe. A lakoda­ lom kiadásaira nagy összegeket áldoznak. Ma sem ritkaság a napokig tartó lakodalmi vigadozás. Az ősrégi leánykérési és lakodalmi szokások pontosan a réges-régen meg­ állapított szertartás szerint zajlanak le. Ha a szülők ellenzik a házasságot, úgy a régi szokás szerint, — mely Nyitragerencséren keletkezett és elterjedt a többi faluban is — a leány körül legyeskedő legényt beinvitálják a szobába és egy padra ültetik, melyen a házigazda is helyet foglal. Beszélgetés közben a leány apja egyre közelebb húzódik a legényhez, míg le nem szorítja a padról. Így adják tudtára, hogy udvarlását nem veszik szívesen, és más lány után kell néznie. Ha a legényt kásával kínálják meg, ez ugyanazt jelenti, és ezért ezt az ételt kitoló kásának hívják. 88 �körkép A Nógrád megyei falvak kortörténetének feldolgozásáról A Palócföld korábbi számaiban több alkalommal foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a megyebeli falvak ill. városok történetének feldolgozása milyen nehézségekkel jár. Aki próbálkozott ilyen jellegű munka elkészítésével, az személyesen is tapasztal­ hatta, de nyilván minden érdeklődő előtt egyébként is világos, hogy az elmúlt korok felidézését, a lezajlott események és azok mozgató rugóinak rekonstruálását nagy­ ban hátráltatja az a tény, hogy a meglévő forrásanyag sok vonatkozásban nem világít rá a történtekre. Olyan fehér foltok jelentkeznek, melyeket az eseményekben részt­ vevő, illetve azokat irányító személyek emlékezetében tárolt ismeretanyag segítségé­ vel lehetne csak eltüntetni. A felszabadulás 25. évfordulójára készített munkák viszont, melyek nagy része egy-egy falu vagy város huszonöt éves fejlődését kívánta bemutatni, olyan tanulság­ gal szolgáltak, hogy ennek a korszaknak a vizsgálatánál nem válnak be azok a mód­ szerek, melyeket a régebbi korok történeti feldolgozásánál alkalmazhatunk. Mindezekből a jelekből arra következtethetünk, hogy a későbbi korok történeti kutatásának elősegítésére és eredményességének fokozása céljából mindent meg kell tennünk közelmúltunk és jelenünk tényanyagainak és összefüggéseinek rögzítésére, a szemtanú, a közreműködő, az érdekelt fél minden forrásanyagnál elevenebb ismere­ teinek megörökítésére. Nyilvánvaló az is, hogy ez a tevékenység csak részben egye­ zik a történeti feldolgozással, és hogy a közelmúlt és a jelen rögzítése más, a tör­ téneti kutatásétól eltérő módszereket kíván. A közelmúltnak és a jelennek — vagyis annak a kornak, melyben élünk — a feldolgozását kortörténetírásnak nevezzük. Ennek a tudományágnak a fontosságát tulajdonképpen csak ma látjuk igazán, bár a kortörténet iránti érdeklődés éppenséggel nem újkeletű, hiszen az embert el­ sődlegesen mindig is a jelen eseményei érdekelték, s csak az előzmények iránti kí­ váncsiság fordíthatta érdeklődését a közeli, majd a távolabbi múltba. A kortörténeti vizsgálódások rendkívüli fontossága indította a Magyar Történelmi Társulatot arra, hogy 1969. évi vándorgyűlésének programjára a kortörténet legfőbb elvi és módszertani problémáinak megvitatását tűzze ki. A vándorgyűlés előadója és hozzászólói elmondták többek között, hogy szemben a jelenkor kutatásának tu­ dományos voltát kétségbevonó egyes, elsősorban nyugati nézetekkel, a kortörténet művelésétől nem lehet eltekinteni. A jelen ugyanis része a múltnak, a társadalom általános mozgástörvényei a múltból a jelenen át vezetnek a jövőbe. Az azonban kétségtelen, hogy a probléma megfelelően elemző módon és tudományos módszerek­ kel végzett megoldása sajátos feladat elé állítja a kutatót. Az előadó és valamennyi hozzászóló sokat foglalkozott a kortörténet forrásproblematikájával, megállapítva, hogy a fő nehézséget nem annyira a forrásanyag hiányossága okozza — mint a ré­ gebbi korok történeti feldolgozásánál —, hanem inkább a döntő forrásanyag nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető volta, továbbá egyes új forrástípusok (amilyen pl. a hangfelvétel, filmhíradó, stb.) felhasználási módszereinek, kritikai értékelésének kidolgozatlansága, és nem utolsó sorban okoz nehézséget még az események gyorsuló ütemét követő un. „információrobbanás” , az írásbeliség, illetve az ezt kiegészítő do­ kumentáció (hang-, képfelvételek, lyukszalagok és -kártyák) szinte mérhetetlen kiterebélyesedése. 89 �Foglalkozott a vándorgyűlés továbbá annak a meghatározásával, hogy hazai vi­ szonylatban valójában mely időponttól beszélhetünk kortörténetről. Egyesek szerint mivel a jelenlegi kortörténet világviszonylatban 1945, a második világháború lezá­ rulása után kezdődik (ekkor indult ugyanis a legújabb, napjainkban is folyamatban lévő, még le nem zárult történeti periódus), hazai vonatkozásban is az 1945 utáni időszak vehető a kortörténet tárgyának. Mások inkább az 1948/49-es periódushatár elfogadását javasolták, az alapelvekben azonban mindenki megegyezett: a kortör­ ténet a legújabb kornak a mindenkori legújabb szakasza, az az időszak, melynek a feldolgozásával a történelemtudomány előkészíti a legújabbkori történet mindenkori folytatásának a feldolgozását. A vándorgyűlésen elhangzott valamennyi elgondolás, javaslat és hozzászólás is­ mertetésére nem kívánunk kitérni. Egyébként is a kortörténet kérdése sokkal öszszetettebb annál, semhogy egy rövid eszmecsere keretében minden fontos részletre kiterjedő összefoglalót lehessen adni róla. Ezúttal inkább arra próbálunk feleletet kapni, hogy a kortörténeti kutatás milyen feladatok elé állítja azokat, akik a helytörténeti tevékenység szervezésével, irányításával és művelésével foglalkoznak, még­ pedig elsősorban a megye helységeinek, városainak és falvainak vonatkozásában. Az nyilván kétségtelen valamennyiünk számára, hogy a helységek kortörténeti vizsgá­ lata elmulaszthatatlan kötelességünk. Különösen, ha figyelembe vesszük a falvak életében napjainkban lezajló gazdasági-politikai-társadalmi, de nem utolsósorban közigazgatási változásokat, melyek a falu közelmúltjában és jelenében fellelhető jel­ legzetességek rögzítését és a az utókor számára való megörökítését követelik. Sch. M.: Vázlatos helyzetfelmérésünk során, melyben beszélgetést folytatunk a kérdés egyes vonatkozásait legjobban ismerő szakemberekkel, mindenekelőtt arról kell szót ejtenünk, hogy a közigazgatás ésszerűsítése, az erők jobb öszpontosítása, az irányítás gazdaságosabbá tétele céljából az a törekvés, hogy a kis lélekszámú, ön­ álló igazgatásra kevésbé alkalmas falvak közös tanácsot kapjanak, sőt nem egy eset­ ben egyesítés révén egymással, vagy egy szomszédos várossal kapcsolják össze őket. Dr. Kígyósi Istvántól, a Nógrád megyei Tanács VB. jogtanácsosától arra vonatko­ zóan kérünk tájékoztatást, hogy eddig milyen átszervezések történtek és mi várható még a közeljövőben. Dr. K. I.: Az első tanácsok megválasztásakor, 1950-ben a megyében 136 község volt található, és 123 önálló, valamint 6 közös tanács működött. Ez utóbbiakhoz 13 község tartozott. Az ezt követő években következett be néhány egyesítés (Zagyvapálfalva Salgótarjánnal, Benczúrfalva Szécsénnyel, Maconka Nagybátonnyal) továbbá újabb közös tanácsok kialakítása. Ennek következtében 1971. év elején a megye 133 községe 79 tanács irányítása alatt állott. Az elképzelések szerint a most folyó terv­ időszak végére 130 község marad, összesen 55 tanáccsal. Sch. M .: Ezek szerint tehát több száz év óta fenálló települések vesztik el ön­ álló jogállásukat. Így felmerülhet az a kérdés, hogy vajon a kortörténeti vizsgáló­ dások során érdemes-e a történetileg kialakult tagközségekkel foglalkozni. Dr. K. I.: Úgy gondolom, hogy feltétlenül érdemes, hiszen a közös tanácsi irá­ nyítás alá vont községek csak igazgatási önállóságukat vesztik el, de létjogosultságuk nem szűnik meg. Igaz, hogy központi szerepkörük nem lesz, de az alapellátást nyújtó intézményekről (tanácsi kirendeltség, pártalapszervezet, általános iskola 1—4. osz­ tály, orvosi rendelőszoba, klubok, üzletek, járda, stb.) ezeken a településeken is gondoskodni kell. Sch. M.: Az mindenesetre bizonyos, hogy az előbb említett átszervezések sok problémát fognak még a jövőben is felvetni. A közigazgatási jellegű változásoknál azonban sokkal jelentősebbek a gazdasági természetű változások. Dr. Szabó Bélának, a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum tud. főmunkatársának véleménye szerint melyek azok a legfőbb kérdéscsoportok, melyeknek a vizsgálata elsőrendű fontos­ ságú a falvak életében végbemenő gazdasági jellegű mozgások rögzítése során? Dr. Sz. B .: Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy hogyan vált és válik lehetővé a falu népességének csökkenése részben a mezőgazdaság gépesítése, részben a falusi ipartelepítés következtében. Fontos továbbá egy-egy terület gyáriparának a fejlődé­ sét is figyelemmel kísérni, elsősorban a létszám, a termelés, a termelékenység mu- 90 �tatóinak, a technológiának a vonatkozásában. Nem közömbös továbbá a faluból vá­ rosba áramlás szempontjából a szocialista ipar vezetési adminisztrációjának bemu­ tatása sem, és látni kell a városokban nyíló társadalmi-politikai-kulturális elhelyez­ kedési lehetőségeket is. A falu lakosságának mozgását vizsgálva ki kell térni az életkoronkénti arányokra és a kétlaki népesség arányának alakulására is. Sch. M.: Nyilvánvaló, hogy a falu életében bekövetkező változások egyik leg­ jelentősebb mozzanata az előbb említett mozgás. Nem szabad azonban megfeledkez­ nünk arról sem, hogy a falvak életét számottevő mértékben meghatározó mezőgaz­ dasági tevékenység közelmúltban még élő és a jelenben már egyre kevésbé fellel­ hető jellegzetességeit is szem előtt kell tartanunk. A megye falvaiban is a legna­ gyobb százalékot kitevő parasztlakosság élet- és munkakörülményeinek a megörökí­ tése fontos feladatunk. Dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igaz­ gatója szerint elsősorban milyen munkát kell ezen a területen elvégezni? Dr. Z. J.: Az új gazdasági és társadalmi viszonyok következtében gyors ütemben alakul a nógrádi falvak arculata. A néhány helyiséges, földes, kis ablakú házak he­ lyén három- négyszobás, parkettázott, fürdőszobával ellátott házak épülnek. A gyors átalakulással háttérbe szorulnak azok a munka- és használati eszközök, amelyeket a parasztság több évszázados tapasztalat és igény alapján készített vagy készíttetett magának. Az eddig nagyrabecsült és hasznosnak tartott bútorok, eszközök a padlásra, a szemétbe kerülnek, a gazdag színekben pompázó népviselet is megszűnik lassan. Ügy gondolom tehát, hogy ezeknek a begyűjtése jelentheti fő feladatunkat. Sch. M .: Milyen stádiumban van jelenleg az ilyen jellegű tárgyi emlékeknek a begyűjtése? Van-e remény arra, hogy a nógrádi népélet e legjellemzőbb tárgyi for­ rásanyagát át tudjuk menteni a jövő néprajzi és helytörténeti kutatása számára? Dr. Z. J.: A falusi népélet értékeinek megmentése már a századforduló táján megindult megyénkben. A gondosan kiválasztott, már akkor is ritkaságnak számító tárgyak azonban a második világháború idején úgyszólván teljesen elpusztultak. A felszabadulás után megindult néprajzi kutatás sajnos csak a népi kultúra néhány részletére terjedt ki (népi díszítőművészet, népzene, stb.). Az utóbbi években aztán sikerült anyagunkat kiegészíteni a földművelés, az állattartás, az építkezés, a lakás­ belső valamint a népviselet tárgyi emlékeivel. Ez a munka ma is folyik, és így min­ den remény megvan arra, hogy az utókor pontos képet rajzolhat majd a közelmúlt nógrádi falujáról. Sch. M.: A nógrádi falvakban azonban — elsősorban a salgótarjáni iparmedence területén — a parasztlakosság mellett nagyszámú munkásság is él. Az ő életmódjuk természetesen több vonatkozásban eltér a mezőgazdasági népességétől. Dr. Molnár Pál. a megyei múzeumi szervezet és egyben a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum igazgatója miben látja a legfontosabb teendőt a falusi munkásélet megrajzolásában, illetve mit szándékozik lenni ezen a területen a megyei múzeumi szervezet, azon be­ lül is elsősorban a N ó g r á d m e g y e i M u n k á s m o z g a l m i M ú z e u m ? Dr. M. P .: Mi is jól látjuk, hogy a munkáséletmód változásának a rögzítése fon­ tos feladatunk. Új múzeumaink szervezési és berendezési munkálatai mellett ezért figyelmet kell szentelnünk ennek a munkának is. Az az elképzelésünk, hogy repre­ zentatív módszer alkalmazása a legcélszerűbb, vagyis néhány kiválasztott munkáscsa­ lád néhány nemzedékének (a századfordulótól napjainkig terjedő) vizsgálatát vé­ gezzük el minden vonatkozásban. Hogy az így nyert kép minél inkább általánosítható legyen, különböző családtípusokat választunk ki (helybenlakó és kétlaki, bányász- és acélgyári stb. családokat), melyeknek minden életmegnyilvánulását igyekszünk megragadni és szinte teljes hossz- és keresztmetszetben felvázolni: munka- és életkörülményeiket, lakásviszonyaikat, családi kapcsolataikat, táplálkozásukat, szoká­ saikat, szórakozásaikat, stb. Sch. M .: Így valóban remélhető, hogy a jövő számára érzékletesen, szinte kéz­ zelfoghatóan tudjuk megörökíteni a falusi és városi munkáslakosság viszonyait. Kortörténeti vizsgálódásaink alapvető feltétele azonban az is, hogy a közelmúlt­ ban és napjainkban termelődő írásos forrásanyagok a megfelelő mértékben és szín­ vonalon álljanak rendelkezésre. 91 �Mivel közismert tény, hogy a falvak mai arculatának alakulásában nagy sze­ repe van a helyi párt- és tömegszervezeteknek (ez utóbbin belül különösen az ifjú­ sági és nőmozgalomnak), Nádházi Lajostól az MSZMP megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságának h. igazgatójától azt kérdezzük meg, hogy vajon e szervezetek írásos anyagai valóban alkalmasak-e a közelmúlt legfőbb mozzanatainak felidézésére, és az O k t a t á s i I g a z g a t ó s á g mennyiben tud hozzájárulni a megyebeli községek kor­ történetének műveléséhez, elsősorban természetesen a párt- és tömegszervezetek sze­ repének vizsgálata révén? N. L .: A kérdés első részét illetően tulajdonképpen a megyei pártarchívum ve­ zetője volna hivatott a válaszadásra. Saját tapasztalatom alapján azonban annyit tudok mondani, hogy az ifjúsági mozgalom elmúlt negyedszázada jól értékelhető a pártarchívumban található forrásanyagok felhasználásával. Ami a kérdés második részét illeti, az Oktatási Igazgatóság fő funkciója mellett — káderképzés, továbbképzés — lehetőségeihez mérten természetesen igyekszik részt vállalni a kortörténeti kutatásból. E tevékenységünk során elsősorban a pártbi­ zottságok döntéseihez szükséges előzményeket, állapotokat kívánjuk feltárni, értékelni. Ilyen elemzéseket már eddig is végeztünk és a jövőben is tervezünk. Ezenkívül több tanárunk egyéni programjában is fontos helyet kap a párt- ill. tömegszerve­ zetek történetének feldolgozása, értékelése. Sch. M.: Ezek alapján tehát biztosítva látszik, hogy a közelmúlt és a jelen párt­ irányításának főbb kérdései rögzíthetők legyenek. Ami viszont a falvak életének legfőbb mozzanatait illeti, az államigazgatási szervek iratanyagának megfelelő mérvű összegyűjtése és feldolgozása a legfontosabb teendő. Az erre hivatott m e g y e i l e v é l t á r már eddig is nagy lépéseket tett ebben az irányban. Így begyűjtötte a megye és a községek életének irányításában döntő fontosságú megyei tanács valamint a járási tanácsok 1950—1956. közötti iratanyagát. Ennek feldolgozása most folyik. Kormányutasításra átveszi továbbá a volt járási tanácsok 1950—1971. közötti vala­ mennyi tanácsi és végrehajtóbizottsági jegyzőkönyvét, melyek szintén sok fontos adalékkal járulhatnak majd hozzá a megyebeli falvak kortörténetének vizsgálatá­ hoz. Köztudott azonban a szakemberek előtt, hogy a levéltári források a legfontosabb adatszerűségeket sok esetben hiányosan rögzítik. Márpedig kortörténeti vizsgálódá­ sokat korszerűen az eddig elsősorban természettudományos területen alkalmazott mé­ rési módszerek és technikák felhasználásával lehet végezni. Ehhez viszont adatok megbízható tömegére van szükség, hiszen képletekben, mutatókban, táblázatokban foglalt összehasonlításokat — az úgynevezett kvantifikációt — csak számszerűségek minél nagyobb mérvű segítségül vételével lehet végrehajtani. Az állami statisztikai szervek milyen segítséget tudnak nyújtani a kutatóknak ezen a területen? Kérdé­ sünkre Jessze Károly, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának veze­ tője válaszol. J. K .: Mindenekelőtt abban tudunk segítséget nyújtani a kortörténeti kutatóknak, hogy — betekintésre — minden hivatalos jelentésben, helyi vagy központi kiadvány­ ban szereplő adatot rendelkezésre bocsátunk, illetve felvilágosítást adunk, hogy egyes részletesebb adatokat mely szervnél lehet beszerezni. Szükség esetén — ha ilyen igény felmerülne — előadót is tudnánk biztosítani, aki a problémával foglal­ kozók részére megvilágítaná az anyag rendszerezésével, feldolgozásával kapcsolatos legszükségesebb módszereket. Fel kell hívnunk végül az érdekeltek figyelmét arra az ún. községi törzskönyvre, melyet évente tovább vezetünk, s melyben az adatok a közölt bőséges tényanyag az egész társadalmi-gazdasági mozgást átfogja. Ez a törzskönyv egyenként az egyes községekben található. Sch. M .: Miután vázlatosan áttekintettünk néhány problémát a kortörténet kap­ csán, arra kérjük Dr. Molnár József kandidátust, az Eötvös Loránt Tudományegyetem adjunktusát, hogy foglalja össze röviden, amit a falvak kortörténetének kutatásával kapcsolatban a legfontosabbnak tart. Dr. M. J.: Mint arról a vándorgyűlésen is szó volt, a múlt vizsgálatának és így a közelmúlt kutatásának is az az értelme, hogy jelenünket jobban megismerhessük, megérthessük. A kutatás egyik fő célja, hogy segítséget nyújtson a politikának mint tudománynak. Ami pedig a módszertani vonatkozásokat illeti, azokról elmondhatjuk, 92 �hogy a már említett „információrobbanás” , a források hallatlan mérvű elszaporodása rendkívüli mértékben való, gondos forrásszelekciót tesz szükségessé. Ebből nyilván­ való, hogy a kortörténeti kutatás szilárd ismereteket, jól megalapozott felkészültsé­ get követel meg. Annál is inkább, mivel a források elemzésénél, értékelésénél nagy szerepe van a személyes tapasztalatoknak, megérzéseknek, ismereteknek is. Sch. M .: Úgy gondolom, hogy az itt elhangzott vélemények és észrevételek jól sejtetik: mennyire fontos és ugyanakkor nehéz feladat a falvak kortörténetének feldolgozása. Éppen ezért a probléma minden részletére nem tudtunk, de nem is kí­ vántunk kitérni. Miután köszönetet mondunk a résztvevőknek hozzászólásaikért, abban a reményben zárhatjuk ankétunkat, hogy az érdekelt intézmények és szak­ emberek a továbbiakban is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a politikai­ lag is nagyfontosságú tevékenység, a kortörténetírás problémáinak kidolgozása, de maga a kortörténeti kutatás is, elsősorban megyénk falvainak vonatkozásában, ered­ ményesen haladhasson előre. Schneider Miklós Antológiák margójára A magunk kenyerén Divatba jöttek az antológia-sorozatok: az év novellái, az év legjobb drámái, az év legszebb versei rendszeresen megkapják a maguk reprezentatív kötetét. Haszno­ sak ezek a gyűjtemények, főleg a közműveltség gyarapítása, orientálása szempont­ jából. Nagy számuk azonban lassan, az antológiának mint évszázadok alatt kiala­ kult műfajnak a pusztulásához vezet. Immár az antológia nem egy nemzedék, egy kor, egy műfaj reprezentánsa, hanem megszokottá váló éves számvetés: pontos-pon­ tatlan kulturális leltár. Részben talán ennek a fölismerése is vezethette a Magvető Kiadót, hogy az induló novellistákat, a Szépirodalmit, hogy a kezdő költőket szárnya alá vegye. — Most az utóbbiakról lesz szó. * A magunk kenyerén előzménye, a Költők egymás között 1969-ben jelent meg. Ebből a tényből rögtön adódik néhány kérdés. Elképzelhető-e, hogy két év után ismét zászlót bontott egy új nemzedék? Jogosan követelnek vajon helyet és közlési lehetőséget a nap alatt? Vagy csupán arról van szó, hogy a kiadó két éve elhatározta és most emberbaráti szándékból folytatja az „induló költők antológiájának soroza­ tát?” A tervgazdaság az iparban és a mezőgazdaságban jól bevált. Beválik-e vajon itt is? — Ezek persze szónoki kérdések. Önmagukban hordják válaszukat. * Haldoklik az antológia. Már nem is robbantással egyjelentésű, mint volt pl. a Holnap esetében. Nem zászlóbontás, mint ahogy a Tűztánc az volt. Sebtében össze­ verődők, egymást alig vagy egyáltalán nem ismerők versei préseltetnek egy kötés­ táblába. Nem vállalnak egymásért felelősséget. Első megdöbbenésünket az életkoruk­ nak köszönhetjük. Egyetlen egy van közöttük, aki 25 évnél fiatalabb. Hatuk életkora 25 és 35 közötti. A többieké (7) 35 fölött. A korelnök 45 éves. „Old boy-csapat” ; és mégis mindannyian induló, azaz fiatal költők . . . 93 �Jól tudom, hogy a művészetben minden kivételes, egyedi, szabályhoz köthetetlen. Csoda. Lehet, hogy e kötet szerzői közül is bekerül majd valaki gyermekeink tan­ könyvébe. Mégis eltűnődésre késztet ilyen korú költők csoportos indulása a Parnaszszus felé. Csak az átlagos életkorra (33 év) figyelve, Petőfi ekkor már hét éve halott, sőt már folyik Arany és Gyulai harca az örökségét sárban végighúzgálók, a „petőfieskedők” ellen . . . Csokonai és József Attila már 32 éves korában meghalt . . . Radnóti­ nak még két éve van h átra ... A régebbiek közül: Janus Pannonius e korban költői csúcsára, Balassi ilyen tájban kezdi el írni a Júlia-verseket, Zrínyi nádorrá válasz­ tásán serénykedik (szinte elfeledve már a hét éve megírt Szigeti veszedelmet...). Arany viszonylag későn indult, de azért ekkorra már a háta mögött van a Toldi és a Toldi estéje java. Ady is publikált már öt igazi „Ady-kötetet” . Sőt, tudomásom szerint legtovább, 95 évig élő magyar költő, Lévay József is egyetlen maradandó versét, a Mikest 23 éves fejjel írta . . . Líratörténelmünk adatai tehát nem A magunk kenyerén szerzői mellett valla­ nak. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem akarok senkit személyében megbántani. (Kivétel bármelyikük lehet.) És különben is: „Genus irritabile vatum” — A költői nép ingerlékeny. — Általában nem hiszem azt, hogy kamaszkoruktól mindenüket föltették arra, hogyy költők, csak költők legyenek. S ha mégis, és csak most sikerült bemutatkozni, akkor már nem nagyon érdemes. Ama bizonyos lángjegy nem látszik fényleni a homlokukon. Indulatuk közömbö­ sen hagy. Robbanásuk vaktöltés. A versek is erről győznek meg. — Általában nem helyeslem a művészeti alkotások mennyiségi irányból való megközelítését. Halha­ tatlan lehet valaki két-három verssel is. A nagy verset nem az határozza meg, hogy hány magánhangzó van benne. Most más a helyzet. Az antológia több, mint a benne szereplő költők egyszerű összege. Valami általános. Itt pedig a minőségnek vannak mennyiségi mutatói is, és viszont: az arányok is jellemezhetik a minőséget. A könyvben 283 vers olvasható. Ebből mindössze 37-nek (31%) pozitív a hangu­ lata, témája, minősége. A derűs, optimista hangulat, a jövőbe vetett hit, fiatalosan érdes dac. valamilyen erkölcsi vagy poltikai elvért való kiállás, a történelem vagy a jelen eseményeinek helyes történelmi tudattal való átvilágítása, a játékosság, önfeledt kitárulkozás, belefelejtkezés a dallamba, a primér örömök megvallása — nem a jellemző vonulata ennek a lírának. A meghatározó a többi 196 vers (69%). Témájukat és a lírai Hős helyzetét te­ kintve a többségük önjellemzés, saját sorsuk mérlegelése — lesújtó tanulságokkal Másik uralkodó motívum a pusztulás szennye, a rettenet, a művészileg hiteltelen szorongás, magányérzet. Fintor, legyintés a „nagy kérdések” fölött. Rezignáció. A szerelem nem igazi kommunikáció, társtalálás. Csak kapaszkodó, utolsó lehetőség.. A lírában minden témának, hangulatnak helye van. De csak akkor, ha — frázist mondok — esztétikailag igazolt, általánosan emberi. Művészi és humánus. Juhász Ferenc fogalmaz pontosan, szinte mindenkire vonatkoztathatóan az Ízes Mihályt be­ mutató soraiban: „Versei érzelmek inkább még, nem valóságok ... Az igazi líra mindig alanyi indíttatású. De az a költészet, amelyben csak alany van (méghozzá egyes szám első személy) és tárgy soha: az nem líra, hanem magánügy. Nem szük­ ségszerű. hogy X. Y. olvasót N. N. költő sorsa, érzelmei, lelke érdekeljen csak azért, mert N. N. költő számára az egyetlen érdekes téma N. N. költő sorsa, érzelmei, lelke . . . A könyv hangulatát kimerítő elemzés helyett egy kapásból válogatott tetszés szerint bővíthető kisded idézetgyűjteménnyel jellemezhetjük: „kihalt űrhajó-létünk k ü ldi/vak jeleit még” , „Kozmikus huzatban” , „párákban vacogó lány/sem m ibe öl­ tözik” , „egyetlen fény. a pusztaságban / eleven arcom” , „elpusztulok a magánytól” (?) konok barmai a hiábavalóságnak / ólom közönyükkel körülállnak” , „eszméim lassan szétszakadnak / állok a pőre ég alatt” , Felhődarabok: / pesties halottak / hamvaszt ás előtt”, „Hiszem, hogy végül / nincs remény” (?), „vicsorgó angyalok mutatják utam” „Egyre távolabban / óbégatnak elhagyott örömeim” , stb., stb. (Idézetekkel ugyan nem tisztességes bizonyítani, de a helyhiány erre kötelez. Jellemző voltukról a teljes versek elolvasása bárkit meggyőzhet.) * 94 �A három és félszáz oldalon akad elfogadható, sőt jó vers is — ez természetes. Többnyire a fiatalabbaktól. (Ízes Mihály: Alkalmi v e r s ..., Verbőczy Antal: Igazság szerint pl. (A szürke egyhangúságtól még nem túl álmos olvasó olykor merész ké­ pekre, váratlan szófűzésekre is fölfigyelhet: „Kopjával tetovált mohácsi freskó” (Nádor Tamás), „az emlékek géppuskatüze bevérez” (Bertók Lajos), „a nap hímes tojását / az est most reccsenti / a látóhatár pereméhez” (Horváth Lajos), „A kiscicák élve / roppannak föld alatt,/hogy halálig m ár/csak követ szopjanak,” (Szuhai Pál), stb. * A fiatalokról sem mondható sok pozitívum. Maradandó lírai értéket még keveset teremtettek. Néha hangosak, agresszívek, meghökkentésre pályázóak. De igazit lehet hangosan is mondani, az agresszivitás, ha rossz ellen irányul, akkor pozitív indulat. Dobai Péter a legkarakterisztikusabb közöttük, bár gondolatait még nem támasztja alá igazán jó versekkel. Fiatal költők: igazságaik még nagy véres darabokban buknak ki belőlük. De vannak igazságaik. Van esélyük. Van perspektívájuk. * Horváth Lajos az egyetlen, aki már nemcsak lehetőség, hanem érett költő. A kötet egyetlen igazi fölfedezése. Csak nála sajnálhatjuk a viszonylag kései bemutat­ kozást. Az egyetlen, aki mer és tud költőileg vallani, szubjektív érvénnyel az elmúlt negyedszázad magyar történelméről. Közös sorsunkról. Nem minden gondolatával értek egyet, de az tagadhatatlan, hogy legnagyobb verse, az Új Déva vára a javából való közösségi líra. A kötet messze kimagasló darabja. Van látomása és van hite. — Itt publikált versei egy nagy líra névjegye lehel. * A technikai felkészültség nem jellemzi a kötet szerzőit. Nem divat fitogtatni manapság a rímet, a ritmust, a formát. Gyanúm, hogy sok esetben nem is volna mi­ vel büszkélkedni. Többnyire — jó esetben — a képi szerkesztésre törekszenek, min­ den más versépítő tényezőt mellőzve, esetleg a gondolatok szándékoltan puritán összefűzésére. Ez pedig ilyen mennyiségben és ilyen kizárólagosan, ha nem is lehan­ goló, de egysíkú és unalmas. Szürke uniformis, megbéklyózza az egyéniséget. Kötöttebb — noha egyszerű — formákkal egyedül Szabó Sándor tud bánni. Verseit kedv­ telve olvashattuk, üdítőek ebben a „líraiatlan” lírai állagban. Dallamossága (nem tartalmatlan üres játékról van szó) néha egészen megejtő. A Behunyt szemmel egyike az antológia legjobb darabjainak. (Bár ez — sajnos — egyáltalán nem m érce...) * Befejezésül, de nem mentegetőzésként. — A hang, ahogyan erről a különben szép kiállítású könyvről beszéltem, talán kemény. Nem illdomos manapság. De nem el­ fogultság szülte, s nem irányul se személynek, se a kiadó ellen. Szándékom objekti­ vitása a kötet segítségével leellenőrizhető. Summázva: kritikámban több volt az irónia és indulat, mint amennyit a szerzők külön-külön megérdemeltek, de kevesebb mint amennyire a kötet egésze - - egy szimptoma — rászolgált. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) Körkép 71 Hozzáférhető áron magas példányszámban jelenik meg évről évre a Körkép, s lassan a könyvhét jelképévé kezd válni az év líráját bemutató Szép versek mellett. Egy esztendő költészetét egy kötetben még úgy ahogy lehet reprezentálni, de ugyan ­ ilyen terjedelemben a prózát már reménytelen vállalkozás. Nem beszélve arról, 95 �hogy a próza szintjét elsősorban a regényirodalom színvonala mutatja. A legbravú­ rosabban megírt novella sem versenyezhet egy közepes regény totalitás igényével, totalitás lehetőségével. Már csak a nyilvánvaló terjedelmi meghatározottságok miatt sem. * A Körképtől sem kell várnunk ezen megfontolások — és több éves tapasztalat alapján, hogy eligazít a jelenkori magyar próza útvesztőjében, feltárva erővonalait, megmutatva hangsúlyait. Elég, ha kapunk huszonöt novellát, lehetőleg a javából válogatva. Könnyű olvasmányul a nyaralás esősebb napjaira. Sajnos a Körkép ez idén ezt a lecsavart lángú igényünket sem teljesíti. Több okból. 1. A minőség helyett az etikett vezette a válogató kezét. Az aggodalom, hogy a koszorúsok közül nehogy valaki véletlenül kimaradjon. (Vagy elessen egy kis plusz honoráriumtól...) A Kossuth- és József Attila-díjak viselői ez évben nem jeles­ kedtek túlzottan. 2. A fentebbi ok következménye, hogy akinek bent kellett lennie e kötetben, és valamilyen oknál fogva nem publikált novellát, attól más prózai dolgozatot (riportot, regényrészletet) is elfogadtak. Kamondy — egyébként mulatságos, sőt néhol elgon­ dolkodtató — eszmefuttatása egyenesen ezt a műfaji eligazítást viseli homlokán: „cikk, tanulmány, novella, feljegyzés és dialóg” . 3. A szerkesztő feltehetőleg idő- és energiahiány miatt (szeretnék másra nem gondolni) nem böngészte át a vidéki folyóiratokat, s így a tehetséges fiatalok mellett a tehetséges, de nem budapesti illetőségű írók is kimaradtak. * A Körkép tehát nem az év prózájának szintjét, nem is a novella állapotát tük­ rözi, hanem egészen más jelenségeket, amelyek a fentebbiekből levonhatók, ame­ lyek többé-kevésbé ismert betegségei irodalmi életünknek. Az következnék most, hogy novelláról novellára, szerzőről szerzőre haladva véle­ ményt mondjuk a könyv minden darabjáról. Recenziónk terjedelmi lehetőségei sze­ rencsére egybeesnek ösztönös illedelmességünkkel, s így ezúttal megelégszünk az értékek felvillantásával, a salakot az olvasói értékítélet könyörtelen szemétkosarára bízva. * Követvén a kötet beosztását, amely ABC-rendben — az írói féltékenység fellobbanását kerülendő, a demokratizmus látszatát táplálandó — rendezte el anyagai, Déry Tibor nevénél kell megállnunk. (Egy gyáva ember arcképe.) Ideje már észre­ venni és ideje volna már kritikailag méltatni azt a tényt, hogy Déry egy új, iro­ dalmunkban egészen különleges alkotói periódus delelőjére jutott. Folyóiratokban, napilapokban, képes hetilapokban felbukkanó pár lapos írásai egyediségében alkal­ mi rögtönzésnek tűnhet. Lassanként azonban egy új opus körvonalazódik belőlük, ami műfaját tekintve lehet, hogy írói önarcképpé válik, lehet, hogy napló lesz be­ lőlük, vagy talán olyanfajta útravaló a ma figyelmetlen és felületes emberének, mint Kölcsey Parainesise. Témájuk szinte alig van: beszélgetés a szomszédokkal, kutyájának egy napja, egy séta keresetlen benyomásai. Nem is az impressziók az érdekesek, hanem azok a gondolatok, amelyeket kicsiholnak, meg az a bensőséges figyelem, amely mély írói reflexiók szülőjévé avatja őket. A tónus mindig intellek­ tuális, majd mindig ironikus, azt a hangot folytatja, amely az ítélet nincs című kö­ tetben felhangzott. Ott a múltat értékelte, most a jelenre figyel, a jelen örökérvényűségeire: az emberi jellem furcsaságaira, az állatokra, egy k ő r e ... Nem keresi az élményt, csak elfogadja. Itt olvasható novellájának cselekménye, kutyája meg­ sérülése és megoperálása, s ez — ha igaz is — nem feltétlenül közérdekű: de ahogy átvált a gondolat síkjára, az élmény elrendezésének közegére, az mindenkinek tanul­ ságos lehet. Illyés „Öszikéit” már észrevette az irodalmi köztudat, Déryé még várat magára. Az első lépés ehhez a kötetbe gyűjtés volna. * 96 �Mánd y Iván, noha életkora még ezt nem indokolja, már évek óta a múlttal birkózik. Múltjával, múltunkkal. Legutolsó köteteinek írásai egy nagyszabású írói pályaképpé — a lélek síkján játszódó fejlődésrajzzá — s egyben körképpé látszanak összeállni. Novellái önmagukban is zártak, teljes értéket adók (1. az Előadók, társ­ szerzők darabjait), máskor különös füzérekké, sajátos regénytípussá rendeződnek. (Mi van Verával?, Egy ember álma.). A siker fényében kulcsnovella Mándy világ­ képének megértéséhez. Képes mindent besűríteni néhány látomássá finomodó kép­ be: a múltat — apjával, anyjával együtt, a félmúlt eseménytelen eseményeit, a je­ lenre vonatkozó költői tanulságokkal. Mándy újabb novellisztikájának minden da­ rabja ars poetica része is (központban talán ezzel az írással), s így etikai tartalma­ kat is hordoznak. Sokan túl szűknek vélik Mándy világát, hibásnak realitás-ellenes­ nek görcsös ragaszkodását egy témához, egy környezethez. Pedig ő befelé építkezve mondja el azt, amit sokan mások mozgalmas eseménysorokkal, színes tablókkal sem tudnak kifejezni. A szem vagy a hagyományos látcső helyett ő elektromikroszkópot használ, s amikor minket is odaenged hozzá, megejtő írói világ tárul elénk. * A kötet beosztásánál maradva, az ABC hátralévő betűi közül az SZ-nél, Szántó Erika nevénél kell elidőznünk. Nevét nem sokan ismerik, s ha a kötet elején lévő fényképet nézzük, nem az írói pálya jut először eszünkbe. Ha nem mutatná a tehetség kétségtelen jeleit, óvó — bár nyilván teljesen hatástalan — szavakkal pró­ bálnánk rábeszélni, hogy térjen le e rögös, inkább tövissel, mint borostyánnal jelölt útról. Fiatal és ismeretlen lévén, neki nagyon jót kellett írnia ahhoz, hogy ide bekerüljön. Novellája (A nagy hal) ezt az előzetes várakozást is messze túlteljesíti. A kiszolgáltatottságról beszél, a kiszolgáltatottság lehetőségéről napjainkban. Olyan társadalmi-emberi fogalomról, amely mágnesként vonzza az olcsó, hatásvadászó, ér­ zékeny. giccses fogásokat. Az ő hangja meglepően puritán, nemcsak a közvetlen írói kommentároktól tartózkodik, hanem — s ebben látom meglepő írói érettségét — a hős belső reflexióitól is. Szikár tényközlés, morális tisztaság: időt álló novella. Ha pályája tovább lombosítja már meglévő erényeit, hamarosan jelentős írót — és nem „népszerű írónőt” — köszönthetünk. * E három, inkább csak kiemelt, mint elemzett novellán kívül természetesen van­ nak még a könyvben értékesebbnek mondható darabok, amelyek talán majd egy regény részeként vagy egy novelláskötet többi írásától megtámogatva most még rej­ tőző érdekeit is kitárják. Mindenesetre Déry Tibor, Mándy Iván és Szántó Erika elbeszélései adják az idei „körkép” esztétikai pilléreit. Sajnos a kötet készítői hiá­ nyos. járás-kelésre alkalmatlan hidat építettek rájuk. Reméljük a jövő felé mozgó irodalmi fogalom nem ezen fog lezajlani. (Magvető Kiadó, 1971.) Szép szó A Népszava szombati számainak kulturális anyagából állt össze ez a kötet, az idei év antológiái közül — a fiatal prózaírók könyve mellett — az egyetlen örömteli meglepetés. Pedig nem sok reménnyel nyúltam hozzá. Napilapjaink kulturális rova­ tából sok esetben az az ember benyomása, hogy a szerkesztőségekben szó szerint veszik a „kulturális melléklet” fogalmát, ami egyszerű szórendcserével és képzőváltoztatással a lélek mélyén könnyen „mellékes kultúrává” alakítható. A novellák­ nak sokszor izzadtságszaguk van az erőlködéstől. hogy sikerüljön beleszorítani mindent 6—7 oldalba, vagy sikerüljön ilyen terjedelemre föl duzzasztani az esetleg csak egy szó, egy aforizma, egy anekdota terjedelmű mondanivalót. A verseknél gyakran csak arra vigyáznak, hogy a lapszéli hasáb szépen kiteljék. A kritikák pe­ dig . . . — bizonyára nem véletlen, hogy a párt olyan nagy apparátussal fogott hozzá kritikai életünk fölméréséhez. Másrészt a napilapok anyagát egy alapvető ellentmondás 7 97 �is feszíti. Az újság már nevével is, az aktualitást jelenti, a mát, a pillanatot, amit holnapra elfelejtünk, mert az új benyomások, események, információk kiölik belő­ lünk. A mű, az alkotás viszont az egyediség, az álandóság, az örökkévalóságra sze­ gezett szem . . . A Népszava kulturális rovatának esetenkénti — esetleges — átolvasása sem cá­ folhatja ezeket a benyomásaimat. Most mégis meglepetéssel tapasztalom — s felte­ hetőleg hasonló lesz az érzése azoknak is, akik a Népszavát járatják —, hogy milyen következetes, koncepciózus kulturális munka folyik ennél a lapnál. Mai líránk, pró­ zánk, közgondolkodásunk teljes spektrumát képes érzékeltetni az a szerkesztői szem­ létet, amely nem rabja speciális „szakszervezeti szempontoknak” , amely mindig a műre és a színvonalra figyel, nem az írók esetleges világnézeti korlátaira vagy múltbéli hibáira. Íme a tanulság, hogy milyen jól megfér egymás mellett Garai Gábor és Erdélyi József, Benjámin László és Weöres Sándor. Az a meglepő, hogy ez a tág szerkesztői koncepció nyomokban sem mutatja a politikai szempontok fela­ dását, a dezideologizálást egy steril esztétikum jegyében. A kötet bármely elméleti írása tanú erre, de a novellákban, versekben sem találunk bántó „felhangokat” . * A könyv két nagy egységre oszlik. Az első a szépirodalmi anyag, arányos menynyiségben tartalmazva novellát és verset. A második rész már sokkal bizonytalanabb műfajú írások gyűjteménye. Ez is két részre oszlik: egy történelmi-szociográfiai és egy kultúrpolitikai tömbre. Sok írás azonban bízvást fölcserélhető lenne, s még több az olyan, amelyik nem illik egyik fejezetcím alá sem. Ez viszont legföljebb a címek fogyatékossága, nem a beválogatott daraboké. * A szerzők között klasszikusaink szinte hiánytalanul szerepelnek Dérytől Szabó Pálig, Illyéstől Tamásiig. Veres Pétertől Tersánszkyig. A Népszavára sem jellemző — többi napilapunkhoz hasonlóan — a törekvés fiatal tehetségek fölfedezésére, elindí­ tására, de az éppen indulók, a nevesedni kezdők több ízben helyet kaptak. Minden­ kitől egy írást közölnek (műfajonként) s így a fiatalok és a beérkezettek, a tehetség­ re kisebbek és a már klasszikusok egyenlő eséllyel indulhatnak az olvasó megnye­ réséért. A fiatalok nem is mindig maradnak alul ebben a versenyben. Ám amilyen öröm a nevükkel való találkozás, olyan megrendítő azok olvasása, akiket már fekete keretbe fogott a halál. Nagy az ő számuk, egy-két éve rendre temetünk és éppen a legnagyobbakat. Mégis, ahogy az ő történelmivé ércesült hangjuk mellett a fiatalok néha bátortalan, néha naív dadogását halljuk, a folytonosság érzetének nyugalma szállja meg az olvasót. A biztonság, hogy lesznek majd helyükbe lép ők ... A szépprózai részben arányosan — ha nem hangzanék demagógiának, azt mon­ danám: a társadalmi szükségletnek megfelelő arányban — szerepelnek az általános erkölcsi témákat feldolgozó és a fokozottabb közéleti érdeklődést mutató írások. Az utóbbi típushoz tartozó novellák mai, társadalmilag különösen jellemző figurákat szerepeltetnek, nap mint nap előtérbe kerülő morális problémákat boncolgatnak. A „káderképzés” pl. három novellának is témája, s mindegyik más irányból közelíti meg. Csák Gyula egy parasztból lett vezető arcképét festi meg, aki lépést tud tartani az idővel. Földeák János a munkásból lett igazgató erkölcsi züllését ábrázolja. Szeberényi Lehel egy olyan figurát állít középpontba, aki nem tudott gazdálkodni a történelem adta lehetőségekkel. Bertha Bulcsú novellája saját erkölcsi normáit kontrollálja azáltal, hogy ütközteti a fiatalok egyik rétegének morális beállítottsá­ gával. Galambos Lajos az „újgazdagok” erkölcséről ad figyelmeztető jelzéseket. Gerő János arról ír, hogy a régi „erkölcs” egyes kövületei még a ma életét is meg­ mérgezhetik. Rákosy Gergely a fővárosi „aljnövényzet” életvitelével ad szociológiai­ lag is hiteles képet. Thiery Árpád elbeszélésének fiatal tanítónője erkölcsi példává tud emelkedni a munka és a korszerű humánum jegyében. A háború s az azt követő évek még ma is aktív élményforrást jelentenek elsősorban személyes, emberi kon­ zekvenciáik révén. (Cseres Tibor, Fábián Zoltán, F. Rácz Kálmán, Molnár Géza, Urbán Ernő írásai.) 98 �A közvetlen társadalmi mondanivaló helyett inkább általános emberi tanulsá­ gokat nyújtó írások közül Sánta Ferencé emelkedik ki. Az Otthon a legszigorúbb mércével mérve is kiemelkedő alkotás: klaszikus nyugalmú pillanatkép, bámulatosan biztos jellemrajz. Déry Tibor „öregkori önarcképének” itt is találkozunk egyik váz­ latával. Mándy Iván a Vera-történetekből emelt ki egyet, talán a legtöbbet mondót. Tamási Áron, Szabó Pál és Tersánszky Józsi Jenő utoljára tettek tanúságot írói karakterükről: az idill megejtő lírájáról, a csöndes humorú mesélőkedvről, a jókedvű anekdotázásról. . . * Az utóbbi évek irodalmi termése alapján az a meggyőződés kezd kialakulni ben­ nem, hogy az irodalmi műfajok közötti hagyományos értékrend megváltozóban van. Ma már nem lehetne egyértelműen a líra primátusáról beszélni. Még eldöntetlen, hogy ennek az oka a próza beérésében, nagykorúvá válásában, vagy inkább a líra hanyatlásában keresendő. Tény az, hogy a regény és a novella egyre több izgalmat, élményt ad, s egyre ritkábban keltenek szenzációt versesköte tek. Így van ez a Szép Szóban is. Félresikerült, pongyola, fésületlen verssel nem találkozunk ugyan, de reveláló élménnyel sem. Csak Bella István (Csillag gomboztatott) és Niklai Ádám Arany János-i ihletésű kis versforgácsa (Folk-beat-szöveg költőknek) tűnik átlagon felülinek. És Váci Mihály Legendája: „Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt, Akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt, akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha az.” Jelentős pozitívuma viszont ennek a versgyűjteménynek az erős közéletiség, jóval erősebb mint mai líránk egészében. Baranyi, Bede Anna, Bella István, Benjá­ min, Csepeli Szabó, Garai, Nyerges András. Székely Dezső versei sorolódnak ide. Kár, hogy igazságaikat nem mindig védik elég erős esztétikai vértezetek. * A kötet második, mennyiségileg a szépirodalmi résszel megegyező fele tartalmu­ kat, céljukat tekintve igen széles skálán mozgó írásokat tartalmaz. Műfaji szempont­ ból az esszéhez állnak a legközelebb. Írói szociagráfiák. memoártöredékek, valami­ lyen közéleti aktualitáson való tűnődések, irodalmi, zenei, képzőművészeti eseményekhez kapcsolódó általánosabb érvényű reflexiók, íróportrék, útleírás­ részletek adják anyagát. A napilap-terjedelem szigorú kötöttségeit, s az ebből eredő gondolkodásbeli ökonómiát ezek a cikkek éppúgy tükrözik, mint az elbeszélések. A szociográfiák nem élhetnek a statisztikai táblázatok biztonságával, jelzőket kell ta­ lálniuk. típusokat; metaforát a definíciók helyett. Bertha Bulcsú az egykori és mai Komlót hasonlítja össze, Fábián Zoltán az ingázó nőkről ír. Váci Mihály egy sza­ bolcsi faluról — hogy a legteljesebbeket, a legtöbb társadalmi-emberi tanulságok nyújtókat említsük. Az írói megformálás szintje és a szinte antik harmónia, amit su­ gároz, emeli ki Szalatnai Rezső írását. Veres Péter bulgáriai útijegyzetei újra bizoságul szolgálnak arra, amit már úgyis régen tudunk, hogy ő, aki magamagát is macskakörmök között „paraszt” -nak nevezte, az egyik legintellektuálisabb írónk volt. A „Modern művészet — modern társadalom” című fejezet cikkeit olvasva vilá­ gosodik meg előttünk, hogy a lap lehetőségeihez mérten milyen sokat tett a mun­ káskultúra érdekében. Maróthy János Bartók és a munkások kapcsolatáról közöl fi­ gyelemre méltó adalékokat, Fukász György a szociológus szemével vizsgálja a sza­ bad idő megnövekedése és a munkások kulturális élete között viszonyt, Vitányi Iván tanulságos okfejtése a munkásosztály strukturális változását és ennek a ténynek kulturális kihatásait elemzi. * Társadalmunk problémái, a mindennapok gondjai iránti érdeklődés, a kérdések helyes ideológiai alapon való megtárgyalása, a kimunkált, szépírói erényeket is bő­ séggel fölvonultató stílus teszi az elméleti írásokat értékessé, művészi szempontból 99 �olykor a novellákkal is egyenrangúvá. Két cikk van, amelynek közlésétől (újra­ közlésétől!) szívesen eltekintettünk volna. Fölösleges volt és hibás. Az egyik Illés Endréé. „A kritika védelmében” cím ellenére írása dühös kirohanás a kritika ellen, neveket nem említve, csak sejtve, olyan tónusban, amilyent éppen ő kifogásol. Pár­ tatlannak tűnő ítészi magatartása, találónak tűnő kultúrális példaanyaga ellenére sem menthetjük föl az elfogultság, a helytelen orientáció és az igazságtalanság vári­ jai alól. Túlzott fölényessége ellenére sem. A másik cikk e kötet szerkesztőjének Szalontay Mihálynak „kritikája” Németh László életműsorozatáról. Németh László nagyságát ésszerű érvekkel — tudtommal — még senki nem vonta kétségbe. Rang­ ját, megbecsülését ez a klasszikusoknak is csak ritkán kijáró életműkiadás is eléggé bizonyítja. De a nagyságnak kijáró tisztelet nem jelenti hibáinak erényként való nyugtázását, vagy elhallgatását. Az üres tömjénezést a Németh László-i igényesség utasítaná el leghevesebben. * A Szép Szó 499 szövegoldalából 11-et kifogásoltunk. A könyv erényeinek újra summázása helyett elégedjünk meg ennek leszögezésével. Nagyobb dicséretet úgy­ sem mondhatnánk. (Táncsics Könyvkiadó, 1971.) A le x a K á ro ly Szép versek 1970. Milyen volt a magyar költészet színképe 1970-ben? Megfigyelhetünk-e valami változást az előző évekhez képest, vagy a hatvanas évek lírájának szerves folytatását észlelhetjük? Erre keresek választ a legújabb Szép Versek antológiát forgatva. Nyolcadszor jelent meg az év legszebbnek ítélt verseit összegyűjtő kötet. Ez idén 66 költő majd háromszáz versét válogatták ki a hatalmas verstermésből. Fi­ gyelmesen olvasva a kötetet, az első, ami szembetűnik, az egyenletesen jó színvonal. Tudtuk, a magyar költészetben magas a mérce, az „olimpiai szintet” nálunk igen sokan teljesítik. Megszoktuk, el is várjuk már költőink seregétől az alkotói igé­ nyességet. A kötet zömét a jó, a szép versek alkotják. Eltérés ettől viszonylag keve­ seknél található. Egyrészt sajnos az igénytelenség felé. Néhányan mostani teljesít­ ményük alapján nem érdemelték meg, hogy e reprezentatív antológiában szerepel­ hessenek. Valamiféle merev értékhierarchia alakult ki az utóbbi évtizedek irodalmi életében. Fölfelé lépni — vitathatatlan teljesítményük alapján — még csak-csak könnyű, s ez nagyon jó, de a visszaeső, a korábbi szintjüket tartani nem tudó költő­ ket egy rosszul értelmezett kritikusi szelídség a „ne bántsuk szegényt, régen milyen jó verseket írt!” felkiáltással intézi el szóban, írásban pedig a semmitmondó mellé­ beszélés kellemetlenül nehéz módszeréhez folyamodik. E 66 költő harmadából-negyedéből azt kell mondanom, hogy jobb lett volna, ha a mostani antológiában nem sze­ repel. Inkább ne publikáljon valaki egy-két évig, de ha szól, annak súlya legyen. Juhász Ferenc, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes sem lesz kisebb költő, amiért most, közölt versek híján, a Szép Versek-ben nem találkozhatunk nevükkel. A két esztendővel ezelőtti antológiáról írva, azt állapítottam meg, hogy ki­ emelkedően legnagyobb élő költőnk Illyés Gyula. Ezt most csak ismételhetem. Illyés legújabb verseiben a Dőlt vitorla és a Fekete-fehér kötetek hangvételét folytatja. Sokan beszélnek Illyés „ Őszikéi” -ről. Nem hiszem, hogy túl szemcsés lenne ez a hasonlítás. Bár igaz, hogy a tragikusan rövid életű nagy magyar költők sorában Illyés csupán a harmadik-negyedik kivétel, akinek megadatott az öregkor. Öregkor? 100 �Beszélhetünk-e erről egy alkotó művészete csúcsairól széttekintő, érzékenységével és modernségével fiatalabbakat megszégyenítő költő esetében? Illyés utolsó évtizedbeli lírája a magyar költészet egyik legnagyobb teljesítménye. A Szép Versek-ben közölt Illyés-versekről — e keretekben — csak a hódolat hangján lehet szólni, mindegyik elemző tanulmányt érdemelne. Illyés mellett Nagy Lászlóé, Váci Mihályé a legrangosabb teljesítmény. Szegény jó Váci Mihály a néphez konok hűséggel kötődő költő önmaga sírfeliratát alkotta meg utolsó verseinek egyikében: „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pór szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsesség-képpen / köz­ mondást szoktak bólogatni.” S mi nem mondhatjuk már meg neki, hogy szava min­ dig hiteles volt, még megbicsaklásaiban is, s hogy a nép megőrzi „kelet felől” jött fiának örökségét. S mily természetesen rímel e sorokkal Illyés verse, a Hosszú tél: „Munkám: mit sóváran egy életen / behordtam, az — bár nélkülem — / tovább él s éltet? — fagyban, szélben, hóban?!” — majd alább: „Fogadj be, kas: örök-melegű Holnap!” Az előbb említettem a megmerevedett költői rangsorolásokat. Számomra a Szép Versek újabb bizonyítéka a nemzedékváltásnak, a fiatalabb költők beérkezésének. Ágh István, Bella István, Buda F e r e nc, Ratkó József verseinek java mai költészetünk élvonalához tartozik. S nyomukban ott vannak a legfiatalabbak, a harmincon aluli­ ak. Hozzájuk most is elég szigorúak voltak a szerkesztők, neveket elsősorban e raj­ ból hiányolok. De Kiss Benedek, Kovács István, Mezey Katalin, Veress Miklós jelen­ létének minden versszerető örülhet. A másik, amire fel kell figyelnünk, az irodalmi élet perifériájára szorult, a név­ sorokból többnyire kimaradó, de egyre jelentősebb életművet építő költők sora. Csanádi Imre, Kalász Márton, Takács Imre, Tornai József nevét említeném minde­ nekelőtt. A költők között is kialakult egy elég népes „meszesgödör” -nemzedék, s kö­ zülük többen most törnek ki. A Szép Versek-ből az említetteken túl is kiemelkedő még Jánosy István, Kormos István, Marschall László néhány verse. Úgy tűnik, a legújabb magyar költészet a hatvanas években megkezdett úton jár. A költői nyelv, a költői eszközök megújulása, a didaktikusság kerülése, a magyar valóság lényeges tartalmainak megjelenítésére, a költői személyiség minél teljesebb kibontakoztatására való törekvés a Szép Versek 1970-ben is észlelhető. Igaz, a való­ ságtükör olykor sokszorosan áttételes, a közvetlen, „józan” érzékelés számára alig befogadható, de (József Attilával szólva) „a valóság nehéz nyomait követve” az állandó egyszerűség együgyűséggé válna. A bonyolultat egyszerűen kifejezni a leg­ nagyobbaknak is ritkán sikerült. S az alig áttekinthető, testvérharcok dúlta, értelmetlenségekben dúskáló, fana­ tizmus és cinizmus veszélyével ijesztő világunkban tisztán cseng, értelmes cselek­ vésre serkent költőink szava. Mint Benjámin László írja: „Emberek vagyunk: éne­ kelni tudunk. / Közös anyanyelvünk: énekeink. / Énekeltünk . . . dalainkban / a kiolthatatlan reménnyel, / hogy egyszer majd vidámabb ütemre kering / az éneklő csillag, a föld.” (Magvető Kiadó, 1971.) V a s y G é za 101 �Erdei Ferenc Város és vidéke Szomorú feladatnak kell eleget tenni a recenzensnek, amikor Erdei Ferenc érde­ kes könyvéről szól. A szerző halott, a bírálat vagy méltatás már csak az utódoknak szól. A kritikus tolla megbicsaklik, visszafogja a gyász és a tisztelet, amelyet a már nem élő szerző, az eltávozott tudós, politikus, szervező iránt érez. Az írástu­ dók ilyenkor nekrológgal tisztelegnek, a méltató mondatok koszorúját helyezik az em­ lékezet koporsójára. Nehéz erről a könyvről szólnunk, mert ez a szerző — korán befejezett pályájá­ nak — főműve, amely izgalmas folytatást ígért. A szűkebb szülőföldjéről: Csongrád megyéről szól, rögzítve az 1969-70-ben látottakat, tapasztaltakat. A bennszülött, a társadalomtudós és a gyakorló politikus szemével vizsgálja a tájat, de úgy, hogy visszapillant az eredethez, a múltba, és felvázolja a jövő kirajzolódó perspektíváit is. Már korábban foglalkozott ezzel a vidékkel. Több tanulmányában kutatta az Alföld elmaradottságának egyik okát, fejlődésének sajátosságait. Jelesül a tanyákról van szó, a sajátosan alföldi településformáról. Izgalmas probléma ez, amelyről máig sem ültek el a viták. (Lásd. Mocsár Gábor riportjait, tanulmányait, a Magyar Ifjúság vi­ táját). A tanya — mondhatnánk — a legprimitívebb településforma, ami sajnálatos tör­ ténelmi jelenség (ti. a török hódoltság utáni talpraállás), a gazdasági fejlődés vele­ járója volt. Lakóhely, gazdasági egység, előretolt erőd. A török által kipusztított Al­ földön a külterjes, a mezővárosokból, falvakból szervezett parasztgazdaságok bázisai voltak ezek, ahol éltek és dolgoztak az emberek immár három évszázadon keresztül. Azért emeljük ki éppen ezt a problémái Erdei Ferenc könyvéből, mert a tanya volt sokáig a mezőgazdaság szocialista átszervezésének az egyik neuralgikus pontja. A ta­ nya ugyanis a kisárutermelés gazdasági egysége volt, amelyben a legtovább tudott konzerválódni a magyar paraszt életrevalóságának, de elmaradottságának is minden jellegzetes erénye és fogyatékossága. Két kérdést vetett fel ugyanis a történelmi fejlőlődés: a gazdaságit és az emberit, a civilizációért. Helyes-e, fenntartható-e, gazdasá­ gos-e továbbra is ez a kül-, később belterjessé váló (a Szeged környéki gyümölcster­ melésre gondolunk itt) gazdálkodás? Erdei is felteszi ezt a kérdést, de a tények is­ meretében nem adhat még egyértelmű választ. Két alternatíva van: 1. felszámolni a tanyákat (ezt szorgalmaztuk az ötvenes-hatvanas években), 2. modernizálni, lakó- és pihenőhellyé fejleszteni, kertvárosokká átalakítani. Csongrád megyében mindkét vál­ tozatra találhatunk példát. Erdei azonban figyelmeztet, hogy, egyik változatot sem a voluntarista gazdaság- és telepítéspolitika hozta létre, hanem a történelmi, gazdasági szükségszerűség. Ott szűnnek meg a tanyák „maguktól” , ahol a civilizációtól, kultúrá­ tól való távollétet, elzártságot nem ellensúlyozza a kecsegtető gazdasági előny. Ez a sors vár a Hódmezővásárhely, Szentes, Makó körüli tanyákra. A megerősödő, ténylegesen kor­ szerű, nagyüzemi gazdálkodást folytató termelőszövetkezeteknek már nincs szükségük erre az elavult településhálózatra. Más a helyzet Szeged és Csongrád környékén. A szegedi tanyák (pl. Szatymaz mellett) a gazdálkodás jeléit hordozzák magukon. Ez a jellegzetesen külterjes gazdasági egység a belterjes gyümölcstermelés bázisává vált. Megint mások a körülmények Csongrád mellett, ahol a nagyüzemi gazdálkodás gyen­ geségének a jelei mutatkoznak. Arról van szó, hogy a csongrádi tsz-ek nem szilár­ dultak meg eléggé, s a tagok a boldogulás útját az állattenyésztésben látják, amelyet a régi tanyákon mindmáig szép sikerrel folytatnak. Mindezekből is kiderül, hogy Erdei figyelmét elsősorban a parasztság problémái kötötték le. Joggal, hiszen a táj arculatát még ma is a mezőgazdaság: a szatymazi őszibarack, a makói hagyma, a szentesi zöldség, a csongrádi állatvásár határozza meg. Ez az ősi, hagyományos elem amelyet motivál, gazdagít a megye egy évtizede tele­ pült s azóta egyre fejlődő ipara. Az egyik ilyen markáns vonás a Mocsár Gábor könyvében kitűnően bemutatott olajbányászat. Ezt a minőségileg új iparágat nem 102 �tudja felülmúlni sem termelési értékben, sem lendületében a szegedi, hódmezővásár­ helyi, szentesi, makói, csongrádi, meglehetősen heterogén, sokszínű ipartelepítés: a mezőgazdasági feldolgozóipar (paprika, zöldség, kender), az építő-, a gép- és a textil­ ipar sem. Erdei elemzéséből kiderül, hogy sokáig mostohán bántak ezzel a vidékkel, ami az ipertelepítést illeti. Hogy ez mennyire helytelen volt, azt mutatja a jellegzete­ sen alföldi mezővárosok viszonylagos elmaradottsága és az elvándorlás nagy mértéke is. A régi, külterjes, tanyás gazdálkodás felszámolásával óriási munkaerőfeleslegek támadtak ezekben a városokban, amelyeket — ipar nem lévén — a városok, falvak nem tudtak eltartani, foglalkoztatni. A jelenség megszüntetése egyszerre gazdasági érdek humánus szempontból (ingázás, bejárás) is kötelesség. A fejlődés üteme fel is gyorsult az elmúlt tíz évben. Ez a táj fokozatos átalakulását hozta magával. A mező­ városokból ipari mezővárosok lettek, ahol a lakosság jelentős hányada már nem a földből él meg, hanem az ipari termelésben dolgozik. Erdei azonban figyelmeztet a fejlődésbeli egyenetlenségekre is. Többek között éppen a szülővárosa Makó és Csongrád viszonylagos lemaradása miatt aggódik. A könyv egyik erénye: a sokoldalúság. A harmincas évek falukutató mozgalmá­ nak jó hagyományait folytatja tovább, amikor a tényfeltáró, elemző leírásokban a jövő felé tendáló fejlődés erővonalait és buktatóit vázolja fel. Az egyik ilyen buktató — többek között — a sznob Budapest-központú szemlélet, amely még ma sem érté­ keli eléggé a vidéki értelmiség tevékenységét, eredményeit. A vidékiség elemzésekor rámutatott a többszörös alá- és fölérendeltség hátrányaira is. Budapest irányítja Sze­ gedet, — Szeged Hódmezővásárhelyt, a kisváros a falut, a tanyát. Szót ejt a tanácsok önállóságáiról is, a döntések és a felelősség viszonyáról. Ezt a kérdést azóta rendezte a törvény. De nem rendezte a vidéki értelmiség helyzetét (ami nem is oldható meg egyetlen rendelettel). Szeged, Hódmezővásárhely és más települések értelmisége hely­ zetének elemzésekor fájó sebeket tár fel. Ez a főváros-vidéki város, város-vidék kon­ fliktus is csaknem olyan régi és mély, mint a tanyák problémája. Mégsem várhatjuk türelmesen, míg „magától” megszűnik, hiszen az egész nemzet károsodhat, ha a sza­ kadék tovább nő. Erdei a fejlődés gyorsulásában, mégpedig a városiasodásban látja az egyik megoldást. Ha majd a falu is civilizálódik (közművesítés, munkaalkalom, kultúra stb), minden vidéki város kialakítja a maga sajátos szellemi arculatát, meg­ kapja ennek fórumait is. (pl. helyi újságok), a helyi értelmiségiek a fővárosiakhoz hasonló anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek —, kisebb lesz az elvágyódás és az elvándorlás — mondja Erdei. A könyv kitűnő útikalauz is egyben. Új ismereteket ad — gondolom — még a „bennszülötteknek” is. Praktikus haszna mellett felvet néhány elméleti problémát is. Ilyen pl. a mezőgazdaság további fejlődése (milyen nagyüzem legyen?), az urbanizá­ ció, a város-vidék, de az építészet, a politika és más területek is. Erdei józanságra int: amikor a jövőt tervezzük, ismerjük meg a táj múltját, fejlődésének sajátosságait is, a jelen tényeit, az emberek ízlését és akaratát is, hogy fedezzük fel Magyarorszá­ got, hogy ne essünk még egyszer az ötvenes évek hibáiba. S már ezekért a tanulsá­ gokért is érdemes volt megírnia, nekünk pedig elolvasnunk ezt a tény- és gondolatgazdag könyvet. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) Horpácsi Sándor 103 �Solymos Ida Arc nélkül A költészet a költői személyiségnek és az emberiség közös ügyeinek találkozása. Minél személyesebbé válnak a versben a közösség ügyei, s minél jobban felnőnek a személyes ügyek a közösséghez, annál nagyobb a versek esztétikai értéke. A szemé­ lyes varázs titka persze nem az, hogy milyen gyakran fordul elő a versekben az „én” szó; a jó vers befogadásakor úgy érezzük, hogy a világnak a költészet eszközeivel vallomásra bírt objektív dolgai szólnak — képletesen — egyes szám első személy­ ben. Bizonyos korszakokban előadódik az a helyzet, hogy az irodalmi életben, a napi zsurnalisztika szintjére leszállított esztétikákban téveszmék terjednek el, s az értékrendszerben zavar támad. A szocialista irodalomelmélet sokáig ezért nem tudott magára találni, mert a versekben megnyilatkozó költő-személyiséget túlságosan alá­ rendelte a „közhasznú” igazságnak, vagy annak, amit sokszor tévesen vélt közhasznú igazságnak. Ezért évtizedeken keresztül búvópatak-életre kényszerített jelentős tehet­ ségeket, műveket. Nem csoda, hogy szinte pszichotikus állapotok alakultak ki a „nem hivatalos” irodalmi közvéleményben: sokan úgy vélekedtek — s vélekednek itt-ott még ma is —, hogy ami extrém, ami hermetikus, homályos és elvont, az eleve magasabb rendű és választékosabb, mint a konkrét, a köznapi dolgoktól az általános érvényű eszmékig ívelő, gondolati világosságra és érzékletes ábrázolásra igényes líra. Solymos Ida harmadik kötete, az Arc nélkül, annak a költői magatartásnak tisz­ teletre méltó példázata, amely — az igazi értékeket létrehozó pályatársakhoz hason­ lóan — a felforgatott értékrendben mentes maradt a közkeletű divatok mindkét szélsőségétől, a „hivatalos” téveszméknek behódoló perc-életűségtől éppúgy, mint az ügyeskedéssel álcázott semmitmondástól: „Élhetnék szonetteket szőve,/s míg finom lelkemen borongok, / reámköszön a szakma őre . . . / valami közérdekűt írjon ! / Miért én nem vagyok közérdek?” Hogy művészi tisztességét megőrizze, keserves válságok sorozatával kellett tartó­ san küszködnie. A költő-szuverenitás védelme szinte minden energiáját igénybe vette, hogy a búvópatak-költészet, ha már rejtekezésre szorult, tiszta maradjon. Inkább beérte az eddigi — csaknem három évtizedes — életmű kisebb formátumá­ val, semhogy eltűrje a tágasabb kibontakozás hordalékát, s akár felszíni szennye­ ződését. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy művei nem sínylették-e meg ezt a belter­ jességet, s hogy sarokba szorított lírai hőse vajon nem kényszerült-e bele túlságosan moralizáló, meddőn békétlenkedő szerepbe, tudott-e igazán „közhasznút” , fontosat mondani az embereknek. Hiszen ha visszatekintünk a nemrég elmúlt korszakra, azt látjuk, hogy a legjobbak — politikus költők, moralisták, „antropológusok” és han­ gulat-lírikusok — az elvárások ellenére tulajdonképpen azt adták, amit a szakma és a közönség vár a költészettől: emberi hangot, s nem brosúrákat és ellen-brosúrákat. A költészetben különbséget tehetünk kis- és nagyformátumú művek között, de nem ezek egymás ellentétei. Közös bennük, hogy szűkösebb vagy tágasabb világukat ki­ meríthetetlen gazdagságban mutatják be: egy galambtojásban éppúgy benne fog­ laltatik az élet teljessége, mint a Napban. Solymos Ida verseinek közös centrumában azt a hétköznapi hősiességet látom, hogy az irodalmi életben mellőzötten tébláboló, művészi és értelmiségi tisztességéhez körömszakadtáig ragaszkodó lírai hőse újra és újra kivágja magát a reákényszeredett szerep abszurditásából. S ennek a győzelmének egyik legfontosabb fegyvere: az öniró­ nia. Panaszáradatában egyszercsak felcsillan egy gúnyos szó, és a vigasztalanság máris a kiszikkadt kert munkásának nekiveselkedő sóhajává változik: „Íme, takaros pusz­ taságom” — mondja, s a „takaros” szóval otthonossá varázsolja, mert műveli a pusztaságot, s a csüggedt arcot groteszk mosolyra fintorítja. 104 �Az élet kárpótlása és értelme a mű, de ennek aszkétikus végleteiben, úgy érzi, van valami embertelen, vagy legalábbis ember-nélküli, és ez ellen tiltakozik önirónikusan: „Íme, a parádé / liturgiája itt fogan : / ki púpos volt, itt púptalan” . Legválságosabb perceiben inkább önmagáról mond le, mint az életről általában, hasonlóan, mint az Elmegyek meghalni szerzője, Benjámin László. Jobban tiszteli az élet objektív nagyságát, mint az élet alkalmatlanságára szolgáló mentséget, a művet, legyen az mégoly remek is. Persze az már a művészet mindenkori nagy paradoxona, vigasza és győzelme, hogy önmaga megtagadásából is éppen önmaga, a mű nyer, végsőként: az alkotója. Mégis, felszínes morbidság, s nem valódi erény volna, ha túlságosan könnyen szaladna ki szóján az önmegsemmisítés szava. A köl­ tészet nehéz szenvedélyét, azt, hogy a költő szinte elvérzik egy szón, hivatása szent­ ségeként tiszteli. A fogalmak közt rendet teremteni, újra felfedezni, lényeges össze­ függéseikben felmutatni, s a borkóstolók „érzékiségével” ízlelni meg őket, a gondol­ kodás tisztaságáért: ez a költő legfőbb hivatása. Nem a „szavak hókuszpókusza” vonzza, hanem az, amit „a halál helyett / kínál nekünk a gondolat” . S itt érthetjük meg igazán szándékainak nemességét: a vers nem az élet, hanem a halál helyett ren­ deltetett. Korántsem értetlen azokkal a pályatársaival szemben, akik az életnek, a való­ ságnak tágasabb térségeiben munkálkodnak. Kiterjedt kritikusi tevékenysége is ékesszólóan bizonyítja, hogy nem idegenkedik más-alkatúaktól, más-sorsúaktól; nem saját, elszigetelt költő-sorsát, hanem kinek-kinek az alkata szerinti önmegvalósítását tekinti mércének: „Telet lebíró türelemmel/ egy mondatért szalad az em ber / s tü­ deje mint bokréta lángol. / Ki párnán ég el, ki parázson.” Ha Solymos Ida verseinek mélyére tekintünk, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy élő költészetünk lelkiismerete szólal meg bennük. Nem éri be az irodalmi élet vámszedőinek adresszált vádakkal. Hiszen aki beéri ezzel, az hasonló a japán mun­ káshoz, aki — így hallottam — egyes gyárakban, ha vezetője megalázta, felpofoz egy külön erre a célra fölállított gumibábut, hogy a további eredményes termelő munka érdekében levezesse bénító indulatát. Solymos Ida mintha felismerte volna a gumi­ bábu nevetségességét, s az ellene fordított energiák értelmetlenségét. Ezért — anél­ kül, hogy meghúnyászkodón véka alá rejtené megvetését a megvetendőkkel szemben — inkább azok ellen fordul, akiket érdemesnek tart a személyhez szóló szemrehá­ nyásra: „Verseny folyik: ki hót a nincsebb?/ s gőgjében forrva kit fojt m e g . ../ kudarcait milyen karáttal / jegyzik?” Hiszen a jobbak soraiban is rést ütöttek olykor az irodalmi élet viszálykodásai. Egy fiatalabb pályatársa szavával, „nem sok jóságban hisz” : „mutass egy em­ bert! ki mer hozni / falás ételt, ital vizet? — de igényeiben és reményeiben rezignáltan is őrzi az emberi közösség vágyát: „Elég, ha ülünk az asztalnál / s valaki ül a túlfelén, / az emlékezés ágat himbál, s rajt ül a cinege-remény” . Plebejusi származás, értelmiségi műveltség, a megélhetés megalázó gondjai, a művészvilág értetlen közönye, ráadásul a „hermetizmus” teljességgel igazságtalan bélyege költő-homlokán, mindez a plebejus-indulat és a választékosan kimunkált nyelv különös egymásbanvalóságát eredményezte Solymos Ida verseiben. A próféciák emelkedett szózataiba — ahogy ő mondja öngúnnyal: „szózatolásaiba” — köznapi sé­ relmek kiválasztotta szitkok, vádak és önvádak vegyülnek: „A félelem, a rettenet/ húsz láb magas oszlopra állít, / ott mormolom fogam között / önérzetem próféciáit” . Óvakodik attól, hogy a művészgőg uralkodjék el rajta, hangja sokszor alázatosra száll: „Rongyosra nyűttem pár kabátot / Átúsztam néhány küszöböt / Megyek / Az istennek se szállok / s nagyon-előre köszönök” . S aztán kiderül, hogy az alázat nem a mások megalázására hajlamos embereknek szólt, hanem az élet kegyetlen törvényé­ nek: „A könyörület gyanús irgalom / A tapintat benyálaz” . Ars poetikája így hangzik: „Kiben a mozgás megfogamzik, / szólalhat a látók nevében” . Így határolja el magát a holdfényes álmodozóktól és az ál-realista-naturalista „szüntelen éberektől”, a művészi vakságban szenvedőktől. A szellem erőfeszí­ téseit, melyeket cselekvés-értékűnek tekint, a cselekvő embernek ajánlja fel: „Nem Nem születtem álmodásra. / Plebejus-düh tanított várni / s nézni amint a fenség szárnya / csukódik összébb — vonja b á r m i... / nem születhettem tétlenségre!” 105 �Az ember örömre, értelmes cselekvésre született, bármi legyen a sorsa: „ezzel az arccal kezdtem s végzem / ez teremtődött boldogságra” . A kínt gyűlöli, s csupán mértékét, az embert tiszteli. Megvetéssel szól azokról, akik a szenvedéssel manipu­ lálnak, mintegy áruba bocsátva: „A kínt ki-ki szétszortírozza/ s nagyob csomót jus­ sol magának” . Nemcsak a költő, hanem az értelmiségi „ars poéticáját” is megfogalmazza, ki­ lépvén a szakma-gondok köréből: „Mi kertet műveltünk s a lé t / megállt itt néhány pillanatra míg őriztük a szenvedélyt, / nem tárolván tőkét kamatra” . Voltaire-iánusepikureista hitvallása ellenére gyakori a sztoikus-szkeptikus felhangja, s ezt a fény­ űzést az igazi epikureista csak ritkán engedi meg magának. De az önirónia segítsé­ gével behízelgően enyhíti önmarcangolását, mert nemcsak az a fontos, hogy mit mond a költő, hanem még fontosabb, hogy hogyan mondja: „Álmomban is sznob: tinta után lótok, / várj, be kell írnod példányomba neved” — írja kedvence, Halász Gábor szelleméhez. Eszményképe a literary gentleman, aki derűsen kételkedik, s a szomorúságban is könnyed: „a néhányak közé tartozhatol itt,/ akiknek kivételképpen megengedtetik / egy kis hodleri dekadencia” . Néhány istenes, isten-tegező versének különös értéke, hogy a szózat tárgya em­ beri személlyel helyettesíthető: „oltalom ra- / szorulót ne engedj, te, hallod? / odakinn szétfagynom ruhátlan” . Az emberek közötti érintkezés kalandos és kockázatos szellemi „érzékeny utazás” : „természettől izgága utazó / — hazátlanul is törvényalkotó — behajózzam-e öblödbe, száműzöttnek?” A másik embert „várakozásom forró terepének” nevezi. Vékony kötetéből bőséggel idézhetnénk még aforizma-erejű kulcsmondatokat, te­ libe találó gondolatokat. Hiszen legfőbb bizalma a költői alkotómunka iránt ez: „ajándékozhatsz fontos szavakat” . A „fontos szavaknak” a versben nemcsak gondolati töltése van, hanem érzelmi fűtőanyaga is — és a szavak hiábavalósága miatti aggo­ dalom vissza-visszahull a műre: „apoteózisod összeroskad. / Törmelékeivel mire mész?” ; „intelmeid — akár az út p o r a ...” Mégis, a vers szabadság, haláltól elhódított élet, kőbe vésve megállított pillanat: „Szabad a szó. ha megtöretlen / furakszik szívéig a létnek”. S ez a megszenvedett hit a szó erejében, az észrevétlen is töretlen ívű pályában a költészet újjáéledt ön­ bizalmát jellemzi. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Alföldy Jenő Tanulmányok a X X . századi irodalomtudomány irányzatairól Nincs a szellemi életnek egyetlen területe sem, amelynek fejlődésére ne hatott volna kedvezően a szovjet párt huszadik kongresszusát követő konszolidálódó politikai légkör. A marxista irodalomtudományban az ötvenes évek végén az irodalomelméleti kutatások, viták megélénkülése nyitott új fejezetet, amelyet elsősorban a realizmus­ fogalom értelmezése és az avantgardizmus sokszínű törekvéseinek megítélése körüli polémia fémjelzett. A magyar irodalomtudományban is megfigyelhető egyfajta kiegyenlítődési ten­ dencia a történet és az elmélet vonalán. Az összefoglaló jellegű történeti munkák, szintéziskísérletek, lexikonok mellett az utóbbi években néhány jelentős, kifejezetten elméleti igényű és irányú tanulmánykötet is napvilágot látott. S a kutatások eredményeivel párhuzamosan természetszerűleg megnőtt a szaktudományok iránti érdeklődés: az olvasók különösen olyan tudományterületekhez vonzódnak, amelyek nemcsak szakjellegű információkat nyújtanak, hanem filozófiai, ideológiai, történeti összefüggésekre világítanak rá. Az MTA Irodalomtudományi 106 �Intézetének gondozásában megjelent „Tanulmányok a X X. századi irodalomtudomány irányzatairól” című kötet minden bizonnyal ezek közé sorolható, hiszen egyrészt ezeket az iráyzatokat elszakíthatatlan szálak fűzik egy-egy korszak ideológiai és művészeti életének történetéhez, másrészt pedig a tanulmányok tudatosan kitérnek irodalomtudományi iskoláknak marxizmushoz való viszonyára is. A kötet az irodalomtudományi törekvések feltérképezésével az irodalomelmélet jelenlegi státuszát rögzíti. A tanulmányok tájékoztató jellegűek, de egyszersmind elméleti igényű feladatot is teljesítenek. A szerkesztő Nyírő Lajos — aki maga is a marxista irodalomelmélet egyik kiváló hazai képviselője — bevezetőjében utal erre az igényre: ,,Ez a tanulmánykötet a lendületben lévő marxista irodalomtudo­ mányt hivatott szolgálni. A XX. századi irodalomtudományi iskolák bemutatásával azokat az eredményeket igyekeztünk kiemelni, amelyek szükséges és kellő áttétellel hasznos tanulságokkal szolgálnak kutatásaink irányainak kialakításához. Nemcsak sikereiket mérlegeljük: fontos tanulságokat rejtenek számunkra kudarcaik és med­ dő kísérleteik is, melyek polgári osztálybeállítottságukban és idealista ideológiájuk­ ban gyökereznek. . . A XX. századi irodalomtumányi iskolák feltárásával egyidejű­ leg hozzáláttunk a marxista művészetszemlélet és irodalomelmélet történetének nagyobb szabású feldolgozasához is. Ez annál inkább sürgető feladat, mert átfogó, összefoglaló tudományos feldolgozás a marxista irodalomtudomány történetéről nin­ csen sem nálunk, sem más országban.” A vaskos kötet tizenhárom — zömében már folyóiratokban (Kritika, Helikon) megjelent, de itt kibővített — tanulmányt tartalmaz. Az írásokat — némi önkénnyel — négy nagyobb egységbe csoportosíthatjuk. Az első csoportot azokról az iskolákról szóló tanulmányok alkotják, amelyekben a filozófiai irányzatok konkrét, közvetlen vetületével találkozhatunk. Ide tartoznak Horváth Károlynak és H. Lukács Borbálá­ nak a pozitivista illetve a német szellemtörténeti irodalomszemlélettel, valamint Vajda György Mihálynak és Köpeczi Bélának a fenomenológia illetve az egziszten­ cializmus és az irodalomtudomány összefüggéseivel foglalkozó írásai. A cseh, az orosz, a lengyel és az amerikai formalista iskolák törekvéseit és főbb jellemzőit Sziklay László, Nyírő Lajos, Bojtár Endre és Szili József mutatja be. Hankiss Elemér, Varga Károly és Voigt Vilmos az irodalomtudománynak más tudományágakhoz — nevezetesen a pszichológiához, a szociológiához, valamint a folklorisztikához — fűződő kapcsolatát elemzi. Fodor István és Csetri Lajos tanulmányát egyediségük rokonítja: az előbbi — az önálló iskoláknak nem nevezhető — úgynevezett francia szöveg­ magyarázó módszerrel, az utóbbi az irodalom stílustörténeti elméletével foglalkozik. A közvetlen idealista filozófián alapuló irodalomtudományi iskolák a problémák felvetésében — milyenek az irodalmi történetiség kutatásának lehetőségei?, mi mó­ don létezik a műalkotás?, milyen a műben az objektív és szubjektív mozzanatok egysége?, milyen a művek születése, fogadtatása, hatása? stb. — gyakorta indulnak el követendő úton. a kérdések megválaszolásához azonban nem elegendők a statikus, formális, idealista gondolkodás eszközei. A formalista iskolák jeles képviselői, mint a cseh J. Mukarovsky, az orosz V. Sklovszkij, J. Tyinanov, R. Jakobson, a lengyel M. Kridl vagy az amerikai J. C. Ransom, A. Tate és C. Brooks — eltekintve nemzeti karakterüktől — azt a tudomá­ nyos eszményt hirdették, hogy az irodalom jelenségeinek bonyolult szövevénye egzakt, tudományos módszerrel felbontható, analizálható, értelmezhető. Az irodalmi vizsgáló­ dás nyelvközpontúságát vallották. Szerintük az irodalom fejlődése immanens jelle­ gű, mozgásának autonóm törvényei vannak, amelyet elsősorban alapvető anyagának a költői (esztétikai) nyelvnek a fejlődése határoz meg. A műalkotást szisztémaként fogták fel, s a nyelvet a műalkotás tudományos „modelljét” , s a modern irodalomtudomány fejlődésének ezzel új medret vájtak. Mi használható fel a — dogmatizmus időszakában egyértelműen elutasított — strukturalizmusból napjaink marxista irodalomtudománya számára és mi nem? Sziklay László a prágai iskolát elemző tanulmányában Ján Rozner, mai szlovák kritikust idézi: „A strukturalizmusnak a marxista irodalomtudományban azzal lehet kezdeményező szerepe, hogy olyan problémákat állított fel számára, amelyeket a marxtsia tudomány újszerű alkotó módon old meg. Ezzel a kezdeményező jellegével a strukturalizmusnak ma is időszerű értéke van.” Kétségtelen, például hogy a prá- 107 �gaiak örökségére támaszkodó cseh és szlovák irodalomtudomány lényegesen alaposab­ ban tud a műalkotás stílusvizsgálatának, formai elemzésének kérdéseivel foglalkozni mint azoknak a szomszéd nemzeteknek az irodalomtudománya (mint éppen a ma­ gyar), amelyeknél a polgári irodalomtudomány pozitivista, illetve szellemtörténeti szemléleti alapjai ellenkeztek a műalkotás egzakt módszerrel való megközelítésének igényével. Pedig a strukturálista módszerek segítségével a kutatók mélyrehatóbban tudják feltárni a műalkotások formavilágának törvényszerűségeit. „Mégis: ha ez a módszer „divattá” , modorrá — és főleg öncéluvá vagy éppen kizárólagossá — válik, ugyanolyan torzításokat eredményezhet, az irodalomtudománynak ugyanolyan egy­ oldalúságra vezethet, mint azok a leíró jellegű, pszichologizáló, biografikus módsze­ rek amelyek ellen annak idején a strukturalizmus vívta a maga harcát.” Az viszont aligha bírálandó, hogy — kiváltképp az orosz formalisták — az iro­ dalom fejlődésének elméleti megalapozásában mindig az újra, a kísérletezésre, a korszerűre tették a hangsúlyt, s ezzel objektíve a művészet forradalmi lendületét támogatták. Ostorozták a művészetet bomlasztó kispolgári harmónia-eszményt, az automatizált, a megszokottra támaszkodó esztétikai elveket s általában a konformizmust sugalló művészetszemléletet. Ugyanakkor — munkásságuk elemzéséből — az is kiderül, hogy az irodalom függetlenségét, a társadalmi élettől és más tudatformáktól való elhatároltságát hirdető — és a század első évtizedeiben történelmileg szükséges­ elméletük alapján véve téves filozófiai alapokra, agnosztikus szemléletre épült, s így ez az elv az élő művészet gyakorlata számára képtelen volt pozitiven fogalma­ zott programot adni. A magyar irodalomtudomány jelentős eredménye e gazdag tartalmú kötet meg­ jelentetése, hiszen — kevesebbet, mint — az irodalomelmélet önálló tudományág­ ként való fejlesztésének realitását bizonyítja. (Akadémia Kiadó, 1970) Csongrády Béla 108 �Pályázati felhívás Salgótarján 1972. január 27-én ünnepli várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját. A város mun­ kásmozgalmi múltja, fél évszázados története, felsza­ badulás utáni nagyvonalú fejlődése, az emberi sorsok alakulása számos témát kínál az irodalom, a szocio­ gráfia eszközeivel való megfogalmazásra. A jubileum tiszteletére Salgótarján Város Tanácsa irodalmi pályázatot hirdet. Pályázni lehet bármilyen műfajú szépirodalmi alko­ tással, szociográfiai művel, szociológiai, helytörténeti tanulmánnyal, amely témájában Salgótarjánhoz kap­ csolódik és még nem jelent meg nyomtatásban. A pá­ lyázaton bárki részt vehet. A pályaművek színvonalától függően kiosztásra ke­ rül: — egy 4000 Ft-os első díj — két 2500 Ft-os második díj — két 1500 Ft-os harmadik díj Az ifjúsági korosztály számára (e kategóriába azok a pályázók tartoznak, akik 1972-ben töltik be 18. életévüket) különdíjak kerülnek kiadásra. A színvonalas alkotásoknak a Városi Tanács a me­ gyei folyóiratokban illetve a Nógrád kulturális mel­ lékletében publicitást biztosít. A pályaműveket — jeligével ellátva — 1972. áp­ rilis 30-ig kell beküldeni a Városi Tanács Művelődésügyi Osztályára. Salgótarján, 1971. augusztus hó A pályázat eredményhirdetésére és a díjak kiosz­ tására 1972. augusztus 20-án kerül sor. SALGÓTARJÁN VÁROSI TANÁCSA 109 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc6ce43c8e33a60e0112f2db3bec92ad.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika