https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4bd64029cd3dd7c40c91ca3c18407aec.pdf c6ec2698124add3dd12593648397d075 PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. 2. SZÁM TARTALOM Csanády János: Képek egy falusi házból: Kikelet, Fűrészbak, Tragacs, Talicska, Favágító, Fűtelep, Likvágó, Öreg pince, Öreg kút Papp Lajos: Párbeszéd Serfőző Simon: Anyám Vidor Miklós: Szabálytalanemlékek Vasvári István: Hová emelhetsz? Ott, Ismerem, örökkévalóság 24 Jánosy István: A félelmes ifjúkor-ból: 1. Karamazovok, 4. Hídrobbantás 26 3 10 14 18 BEMUTATJUK Kiss Sándorról (Lázár Ervin) 28 Kiss Sándor: Lány az ablak mögött, Mit kezdjek a szabad időmmel? Állati demokrácia, A táblás ember, Egyperces egy percről, Egyszerű kozmikus üzenet, Négyszögletes délután, Magamról 29 TÁRSADALOM—MŰVELŐDÉS Bencze László: A munkásosztály szabad ideje és művelődési viszonyai a kapitalista Magyarországon (1920—1945) 42 Paku Imre: A mai magyar novella Szakó László: Fábry Zoltán publicisztikája TANULMÁNYOK 56 65 �Szalánczay György: Babits Mihály irodalmi és irodalompolitikai cikkei I. 72 ÉVFORDULÓ Nádházi Lajos: Az úttörőmozgalom Nógrád megyében (1946—1960) Dokumentumok az úttörőmozgalom Nógrád megyei történetéhez (Válogatta: Schneider Miklós) 81 91 KÖRKÉP Művelődéspolitikánk aktuális kérdései (Kiss Aurél) 97 Ady Endre (Csukly László) 100 Sánta Ferenc: Isten a szekéren (Kulin Ferenc) 103 Kunszabó Ferenc: Parázson pirítani (Horpácsi Sándor) 106 A második hegedűs saját dallamai (Csongrády Béla) 108 Szabó Lőrincről — Balassagyarmaton (Kabdebó Lóránt) 110 Az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. 1971. (Kovács Béla) 111 KÉPEK: Válogatás a balassagyarmati Horváth Endre Galéria gyermekrajz kiállításának anyagából. Címlap, 13., 17., 23., 37. oldal * PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csík Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 35708. 71 13 260 NyVBalassagyarmat 1700 db. — Fv.: Bednár Károly �Csanády János Képek egy falusi házból (Gyermekversek) Kikelet Kikelet — fiatal lovak rúgtatnak a felhők alatt. Kiderül az égbolt — tavaszt hoznak a kék madarak. A kiscsikó — nyakában csengő — anyja nyakához dörgölődzik, a kisbika álla alatt apró kolomp leng. Méhek bujkálnak a levegőben az arany napsugár hajszálai közt, szőrös lábukon virágpor-henger, építik már a lépeket. A téli földkupac alól, mely földig hajtotta derekát: feláll a rózsafa, bimbózni kezd, s új tüskéket növeszt. Az ibolyabokrot a kertben körültáncolják a hangyák. A második virág volt a hóvirág után, mely szirmokat eresztett. Az eresz alatt verebek foltozzák téli fészküket, az anyamadár apró, szeplős tojást rak, s várja a fiókákat. Fönt sólymok szállnak. Mozdulatlan szárnnyal köröznek, éles szemük felfedezi a földet, karmukat toll-bocskorba húzzák. 3 �Nyúlfi szalad lent, kisnyúl, apja nyomában. Az öreg nyúl lassan rúgtat, meglapul, rávetődik a sólymok árnya. Sovány ürge, vékony-derekú hörcsög iramlik a barna rögök közt, a tél megvékonyította őket, tavalyi magot keresgélnek. Az öreg meggyfa derekán menyét villan meg kéken, az ágasok közt leskelődik, pelyhes csibére gondol. Fecskék pocsolyák partján agyag-maltert kevernek, fecske-téglákat vernek kerek kis fészkeikhez. S távol a szittyós nádas békát rejteget. Sás lesi a türkiz égen a fehérszárnyú gólyát. Fűrészbak I. A fűrészbak kétfejű szamár, elől-hátul két nagy füle van; akáchasáb nyúlik el fölötte V-fülei kettős Villájában. Kéreg-húron vonótáncot járva nyiszorog a fűrész, jóbarátja, villogtatja sok fényes fogát, míg az akác derekába vág. Ha nem fűrészelnek rajta, fűrész a bakot támasztja. Füle közé könyökölve áll a fűrészbaknak fűrész jóbarátja. 4 �II. A fűrészbak kétfejű szamár, rekedt hangja harsogón iá-z, ha megcsikordul fölötte a fűrész az akácfa vastag derekában. Acsorog a fészer mellett sokszor hetekhosszat néma unalomban, füle hegyén verebek ugrálnak, táncot járnak veréb-vigalomban. Fűrészfogtól sebzett derekára vadgalamb száll, ott vár a párjára, csendes délben vadgalamb-dalt krúgat, de a bak-fül meg sem rezdül rája. Lábánál, a finom fűrészporban kutya, macska hemperegve játszik, kutya, macska karmolja, harapja, s nyugalmát ez cseppet sem zavarja. Füle botját sem mozdítja rájuk, pedig amúgy igen jó pajtásuk, nem hall, nem lát, úgy áll csak magába, mint akinek földbe nőtt a lába. Tragacs A tragacs: csupa maszat. Trágyát hordanak a tragaccsal, azért van úgy tele maszattal. Szalmaszál lóg minden ízén. Almot hordanak tragaccsal, azért van úgy tele ragaccsal. Tengeriszár billeg rajta. Veréb csipeget — piros kakas ébresztőjét fújja. Estelente bíborvirág, friss lucerna koszorúzza. 5 �Talicska Egy keréken szalad a talicska, egy-nyomú szekér. Hátul csak két bak-lába van, földet az sem ér. Mikor gurul a talicska, mégis két jó láb gurítja körbe-körbe a föld kerekén. Favágitó Mohos tuskó, favágitó, hány kemény kéz markolása száll fölötted, fejsze tánca acél-fénnyel villogó — fészer mellett lombok árnya legyezget most, nem vagy már a régi favágó-tuskó. öreg lábad vízben ázik, oda folyik — mikor esik — épp az eresz-csatorna, hátad hasadt, vállad horpadt, de sok sulyok súlyát hordtad, de sok csapás csattant rajtad, míg elhasznált az élet. Fejsze éle hányszor állt be szívós rostjaid feszítve erős hátad gödreibe, vékony ágat vágtak rajtad, kisbaltával így koptattak, tuskót hasogattak rajtad, öreg tuskó, favágitó, vasék, fejsze így koptattak. mord szakállad zöld moha, tested önként hányszor tartott súlyoknak, fejszének bakot, mégis állsz még, vén barát, hó-bocskorban, nyári porban míg csak a szú szét nem rág. 6 �Fűtelep Fatelep mellett, egy csalitosban — odaszaglik korhadó kéreg-illat, vén vasfűrészek foga odavillan; a csalitosban van a fűtelep. Finom vadfüvek kis bokrai ölelik egymást, hamvaszöld hátuk az avarszagú, nedves földre hajlik — csillag-alakban szétterülnek, fű-ujjaik künnyedén összefűződnek, egymásbacsúsznak, mint fogaskerekek, így tartják össze, fatelep mellett egy csalitosban a fűtelepet. Bodzabokor hajol fölébük, ágai közt vadgalamb fészkel teremtéseleji csöndességben az elhagyott fatelep mellett. A bokrok körülveszik a fűtelepet. Galambszárny sír suhogva. A kör közepén, vadfüvek hátán lombok sárga napszeme táncol. Likvágó Lófog — vasból. Rövid nyele mélyre nyújtja ürgelukba, hörcsöglukba. Lik, — luk: elmélyítjük, kinyitjuk. Csip-csup munka lehet bármi: kapudúcnak lukat vágni, agyagos földet fölnyitni, kövek között árkot ásni. Legjobb mégis hűvös faásó gödörben öreg fáknak mélyre-vásott gyökereit kotorászni. 7 �Öreg pince Ebből a vén pincéből már a békák is kiköltöztek, rozsdás vaspántja, lakatja egy korhadt deszka billeg rajta. Eleinte még a tyúkok bejártak kapirgálni, aztán inkább az ösvény mellett apró papsajtot csipegettek. Vén pince, odvas vakszemével még el-elnézegette őket, de aztán azt is lehúnyta, ön-némaságába süppedt. Almából nem tudjak már felkelteni zörgő hajnali szekerek, hallgat az öreg pince, omlik, minden lábnyomot betemet. Gazdái, hordói elhagyták, a vidám szüretek, a borsajtolót pók szőtte be, hálója porosan remeg. Odahagyták a bogarak is, aztán elköltöztek a pókok; szitakötő, aranyszín lepke táncol tavasszal süppedt zsupfedelén. Öreg kút Egy kis dcszkaház állt fölötte, korhadt itt-ott és gyakran meg kellett foltozgatni egy új deszka-darabbal. Ásnak mellette most új vízvezeték-árkot, ólomcsöveken folyik a konyhába a víz majd nemsokára. Hallgat az öreg kút, nézi a serény kezeket. A keréken a rozsdás vasabroncsot még fény pihézi. 8 �Fel-feltekerik még a henger kötelén a lukas vödröt, s a mélyben csak a visszacsurgó vízcsepp neszez. Hány éves az öreg kút? Mindig itt volt — cseppre-csepp ezt mondja csak — amióta vizet kortyolt a házban az első gyermek. Csak cseppre-csepp, a vízgyűrűk néma, illanó fodra. — Gyermekszem nem les már beléd, mély égbolt; kútfenék! S nem pislog többé odalenn csillag a nyári éjben, s nem kerülgetnek nyári délben a szomjas állatok sem. A mohos kávákon, köveken a titokzatos földmély nem üzen többé a szálló fellegeknek s jéghártyával a télnek. Hallgat az öreg kút, nézi csak az ég felé fordított felkiáltójelet, az új víztornyot, s aludni készül. Aludj, ha betemetnek is, vén kút, el nem felednek. Újmódi bölcső dajkálja vized, rézcsapok fénye az emlékedet. 9 �Papp Lajos Párbeszéd — Szeretsz? — Igen. — Nagyon? — Nagyon. — Mennyire szeretsz? — Nagyon szeretlek. — Mennyire nagyon? — Szeretlek. — Mondjál valami szépet! Dédelgess! — Szeretlek. — Utálatos vagy! — Szeretlek. — Szebben mondjad! Mintha írnád. Mintha verset írnál. — Szeretlek. — Csak egy szó? Más nem jut eszedbe? — Mit mondjak még? — Valami szépet . . . Nagyon-nagyon szépet. A csillagokról. Meg a tengerről is . . . Végtelen víz, végtelen ég, érzések. Te írsz verseket! Vagy nem? Mással íratod titokban? — Szeretlek. — Szeretlek, szeretlek ... El is higgyem? Hét év után? Hét évet öregedtem. Őszültem, ráncosodtam, csúnyultam . . . — Tudod, hogy nagyon szeretlek. — Hallgatsz. Folyton hallgatsz. Miért nem beszélsz? Simogass han­ gokkal, szavakkal, mondatokkal! Beszélj! Halljam, hogy itt vagy, hogy igazán itt vagy! Hogy nem vagyok egyedül. Félek egyedül lenni. Mondd, hogy szeretsz! — Szeretlek. — Mondd, hogy nagyon! — Nagyon szeretlek. — Mondd, hogy mennyire! — Őszintén-igazán-teljesen-szívből. — Annyira? 10 �— Ennyire. — Mondd, mit tennél értem! — Mindent. — Ha látnál vízbe esni, utánam ugranái? — Igen. — Akkor is, ha nem tudnál úszni? — Tudok úszni. — De ha nem tudnál. — De tudok. — Nem érdekel! Az érdekel, mennyire szeretsz. — Megmondtam már. — Mit mondtál? — Hogy szeretlek. — Csakugyan? Mondtad? — Mondtam. — Igazán, őszintén? Nem csak azért, mert kértem? — Nem. — Olyan furcsa . . . Nem furcsa? Hogy még mindig együtt vagyunk. Hét év után. S még mindig azt mondod, hogy szeretsz. — Ezért igaz. — Ugye, nem bántál meg semmit? — Nem bántam meg semmit. — Mit jelentek én neked? — Jó együtt lenni. — Csak így? Hát ez nem sok. — A legtöbb. Csak szó más minden. Ékes szó, pompás beszéd, cifra csillogás. Szavakat akarsz? Dolgozok. Nem keveset, nem magamért. Minek annyit beszélni! — De beszélj! Félek, ha hallgatsz. Ha nem hallom a hangod. Félek, hogy nem vagy itt. Hát mégis szeretsz? — Szeretlek. — Holnap is. — Mindig. — Amíg csak meg nem halunk? — Amíg csak meg nem halunk. — Ha alszol, akkor is szeretsz? — Akkor is. — Álmodban is nekem mondod, hogy szeretsz? — Igen. Azt hiszem. Ha veled álmodok, igen. — S ha nem velem álmodsz? Akkor kinek mondod? 11 �— Nem mondom senkinek. — És kivel álmodsz, ha nem velem? * — Nem álmodok senkivel. — Avval a kis barna csirkével? Azt hiszed, nem látom, hogy bámulod. — Nem bámulom. Nem érdekel a kis barna csirke, nem érdekel, hogy álmodok-e vele. Alszom, hogy pihenjek. Hogy reggel jól ébredjek. Frissen, pihenten. — De azért ugye, néha egy kicsit álmodsz is? Egy egészen kicsit. Ugye, álmodsz egy kicsit velem? — Igen. Álmodok veled. — És mit álmodsz? Olyankor, ha velem álmodsz? — Nem tudom. Mindenfélét. Egyszer ezt, máskor azt. — Mégis, mit? — Azt álmodtam, hogy ültél egy hintán és repültél előre-hátra, előrehátra. Hosszú hajad volt akkor, hosszú, szőke hajad és lobogott, mint a nevetésed. Azt álmodtam, hogy nevettél, gyöngyözőn, boldogan és szálltál, mind sebesebben. Lobogott a hajad, meg a ruhád, mintha szárnyad lett volna és szálltál mind feljebb . . . feljebb. — Jaj, ne mondd, egész beleszédültem! . . . — Egyszer meg . . . csak álltál előttem mozdulatlanul és fehéren, tisztán ragyogott a nap. Egészen átsütött a ruhádon is. Opálosan áttetszett a bőrödön a sok-sok ér a növekvő fényben: keringett bennünk a rubinragyogású vér, s látszottak hullámzó izmaid, emelkedő-süllyedő bordáid, zene volt, ritmus, ahogy lélegeztél . . . — Hallgass már . . . férfifantázia! Folyton csak vetkőztetnék az em­ bert. — S azt is, egyszer azt is álmodtam, hogy nem vagy; én sem voltam már több, csak egy bizonytalan mozdulat, csorba gondolat, valami félbe­ szakadt sóhaj, ki nem mondható rebbenő vágy . . . Mégis összesodródtunk valamiképp és szólnunk sem kellett egymáshoz, tudtuk, mi vagyunk . . . — Szeretsz? — S mintha egy különös gépben lettünk volna együtt, egymásba ke­ veredve . . . nem két test, két saját törvényei szerint szervezett világ . . . S mégis, akkor hiányoztál. Az hiányzott, hogy te más vagy, mint én. — Szeretsz? — Nem szólhattam hozzád és te sem hozzám. . . És fájt, hogy nem dolgozhatom érted, nem veszekedhetek veled, nem csúfolhatlak és nem hallom, hogy szidsz, hogy mérgelődsz és nyűgös vagy és szeszélyes . . . Azt álmodtam, hogy szeretlek. — Szeretsz? — Igen. — Nagyon? — Nagyon. 12 �— Miért szeretsz? — Csak. Nem tudom . . . Egymás mellett és egymás ellen . . . Mi­ csoda buta-keserves bujócskázás, véget nem érő kergetőzés! Szerelem . . . galamb két szita között. Jöttem is, nem is, hoztam is, nem is, adtam is, nem is . . . volt is, nem is. — Hogy fúj odakint a szél! Sokat dolgoztál ma? Reggel biztosan esni fog. — Igen, az idő. Te is szeretsz? — Ha a rádió azt mondja, borús idő, néhány helyen futó esők, akkor itt mindig esik. Idegesek vagyunk. Biztosan a hegyek miatt van ez. Igen, szívem, nagyon szeretlek. Holnap hétfő van. Aludjunk! Jó éjt. — Jó éjt, szívem. 13 �Serfőző Simon Anyám Sötétségben az éjszaka, lesekszik messziről útonálló dudva, az árokban döglött szél, ugrálás menekül a bozótba, tüskék másszák a gallyakat, szuszognak ólálkodások a határban, messzire innen éjszakáztatom magamat, s a jegenyefa jegenyefáját látni a magasban, a százholdas dombra fészkelt ház vaspálcás ablakát, járomcímeres zászlóddal ott állsz, anyám, vaspatkós lábbal a portán, ahol szegénységből sárkányok jártak, s csak kiáltottál, elhúztad vissza az ég alá, ahol istent elgáncsoló vakságban gondból fényeskedik neked nap, hold, észrevedd: a zöld lombok alatt merre bújdosnak előled a dolgok, s harmatból sziklát görgetsz el reggel az ajtóból, parancsolni tudsz a szerszámoknak, lovat, kistehenet szülsz, korpával puderozod be arcukat, én tudom, áll tetejetlen fa a világban, s te fölmentéi oda magaddal, onnét az erő, hogy fordulsz egyet, elmozdítod nappalostól, éjszakástól az eget, 14 �csillagokig hódít asszonyvitézséged, bolygókra elcsavargott libákat térít vissza szívverésed, fűszál tetejébe kiállva te ellátsz a világvégi pusztákra, a halmokat is te tologattad el valahova, mert jött egyszer alacsonyan a nap és szétlökdöste volna, harckocsiba te ültél ellőni szárnyát a mennyekbe fel röpködő kicsi nagyapának, hová menne, jöjjön vissza, üljön még a napos udvarban, csak az idő, anyám, az fog ki rajtad, szépen mondja: ejtsd ki szádból a fogakat, most meg avaspúp itt van a hátadra, vedd föl, mert nem mész te már menyasszony-táncba, nem mész játszani se vissza a gyerekkorba, derakadról már leesne a kislányszoknya, inkább menj szemedre szakítani vakvilágot, a mosolygós jószágoknak cukrot törni a földön gyenge fűből, hadakozz a dologgal, bot a kézben, ráüthess ujjaidra, ha lopni nyúlnának a más zöld vetésébe. Dunát húzol magad után: verítéket, hisz hátad mögül a védőangyal is már elment, hegyek közepéig reszket inad, elveszíted életedből a hatalmat, te asszonykirály, elúszik mellőled Magyarország, 15 �mert itt meghalni se tudtál, se elszaladni, mert itt gondból volt annyi: az ablakon nem lehetett kilátni, nem tudtál elfutni, mert füstölgő végű vaspuskával katonák jöttek, s a szoknyád alá beröhögtek, nem tudtál elfutni, mert jöttek a rablók, az agitálók, végrehajtók, nem tudtál elfutni, mert apámat vártad, a tehenes gazdát, tanyája portáján az istent, jön valahonnan, lóg válláról a baj, véresfogú, agyonütött fiafarkas, kezében tüzet lóbál: viharlámpát, jön valahonnan veled veszekedni, kiabálni, a szél nem mer a fán hálni, s nem tudtál elfutni, mert a tanyaablakon át most szökik a te egyetlen fiad, vissza nem nézne, elmegy verseivel Budapestre, mi lesz a nagy idegenségben vele, mit képzel, hogy képzeli, nem kell a te piros cipód neki, a vasárnapi kalap, amit még az országos vásárból hoztál neki, ellökte magától a bocit is, akivel együtt énekeltek az árokban, s a holdon lehetett hallani, hitének ki hoz ott tiszta vörös bort, mit képzel, hogy képzeli, s ott vagyok közeledben azóta is, visszamentem, a fák mögött én vagyok abban a nagy fényességben, 16 �engem hallasz a dombokról leghangosabb motorhangon, éjjel is tőlem alig alszol, égen-földön ott járok dörgő gépek fekete vasképében, angyalok ijednek el az égben, te bent vagy a nyirkos udvarban, kísér magányból magas vaskatona, a magasból a fára hazament a gally, az ajtót rázárod magadra, madarak mennek még a sötétből, kaput nyitnak, éjszaka van, jöjj föl, virrasztó csillag! 1966 telén írtam ennek a versnek első változatát, amelyet az Új írás le is közölt. Kötetembe azonban már nem vettem bele. Ki akartam kerülni, s nemlétezőnek tudni. Az idő teltével azonban be kellett ismernem: szükségem van rá. Azóta átírtam, s örülök, hogy a szerkesztőség érdemesnek ítélte az újra leközlését. S. S. 17 �Vidor Miklós Szabálytalan emlékek Ezüstdugó A pohárszékben karcsú, négycikkűre metszett üveg, félliteres lehet. Anyám császárkörtelikőrt tartott benne valamikor. A dugója még ugyanaz: csinos, századfordulóról való ötvösmunka, széttártkarú kislányt ábrázol bőredőzetű ruhában, arcán derűs áhítattal. Ezüstből készült, egy süldő­ malacot adtak érte, így mesélte a számára is régmúlt históriát anyám. Nemigen tudok ma már magam körül olyan tárgyat, amelyik három költözésen át elkísért volna, hogy gyermekkoromon át az övét idézze. Azt a sosem látott Fejér megyei pusztát, ahol egy paradicsomi idill játszódott le, messze születésem előtt. Számomra eleven mese kiskoromból. Éppúgy nincs valóságjellege, akár a Jancsi és Juliskának, éppúgy nem ismertem félmúltba dermedt hőseit, akár a kút alatti rét királylányát. De ez a tárgyi emlék, a tártkarú kislány, tanúskodik róla. Ha születésemet meg nem ért nagyapám belépne a vadidegen lakásba, számára vadidegen tárgyaim, bútoraim közé, meglepetten venné kezébe az ezüstdugót. Talán az ötvösmester nevét is megmondaná. A lecsupasztott emlék ki terebélyesedne, a szűkszavú jelentés ismét visszaváltozna legen­ dává. Én azonban nem tudok többet róla. A közvetlen ősök hagyománya is vékonyodó szál kezemben. Ha vendég poharába töltök a kecses, négycikkű üvegből s megkérdi, honnan került rá a csinos, ezüstfoglalatú dugó, ennyit mesélhetek róla. Emlék. Szeszfőző nagyapám üzen vele, meg öccse, akit még jól ismertem s ugyanazt a mesterséget folytatta. Gyermekkoromban nem egyszer jártam látogatóban a körtéri pálinkamérésben, — mögöttem az udvarra nyíló lakás, a padlózatra vágott, fölhajtható lap alatt a pince rejtelmes birodalma. Utoljára, azt hiszem, Berti bátyám töltötte meg az üveget császárkörtével. Huszonöt éve nem él már ő sem. Utánam már csak idegen veheti kezébe az ezüstdugót. Végképp megnémul, halott tárggyá válik. Annyit sem mond már senkinek, amennyit nekem még elárul. Egy kisfiú A kisfiút leküldték vásárolni. A boltban nagy volt a forgalom. Mire a pénztárhoz ért, a torlódó felnőttek közt ide-oda hányódva, könyökével 18 �meglökte kicsit a kirakat belső üvegét. Igazán csak egészen enyhén. Nem is értette, hogyan kelthetett az a parányi mozdulat akkora robajlást, hogyan zúdulhatott le közvetlenül mellette, szinte fülét súrolva a hatalmas, ujjnyi vastag üvegtábla, hogy csikorgó csörömpöléssel összetörjön a padló­ kövezeten. A felnőttek szétrebbentek, nem értették, mért áll még mindig legyö­ kerezve egy helyben a kisfiú, — a rémülettől falfehérré vált ugyan, meg­ babonázva mered a szétcsattant táblaüvegre, de hang nem jön ki a torkán. A bolt vezetője elősietett, hogy arrébb húzza, dühösen nézett a ki­ szolgálókra, előszólította a takarítónőt, összeseprette a törmeléket s a foga közt mormolt néhány szóval elárulta, hogy a kirakat belső üvege már jó ideje csak oda volt támasztva a rámához, egy szélfuvallat is elég lehe­ tett, hogy lezúduljon. — Agyon is vághatta volna ezt a gyereket! — szólalt meg méltatlankodóan egy asszony. A bolt tele lett hangokkal. — Hallatlan! — Micsoda gondatlanság! — Nézze, még most sem képes megnyikkanni az a gyerek! A kisfiú végre odajutott a kasszához, átnyújtotta a blokkot, némán fizetett, átvette a csomagot és iszkolt haza. Otthon sem említette, mi történt az üzletben. Az egykori kisfiú néhány évtized múltán szorongva vallja be az igaz­ ságot. Abban a pillanatban, mikor lerobajlott mellette a súlyos üvegtábla, furcsamód át sem villant rajta a testi fenyegetettség érzése. Nem mintha spártai nevelésű, hősi életpályára előkészített gyerek lett volna. Semmivel sem volt bátrabb, vagy gyávább a többi nyolc-kilencévesnél. Ha az afféle zúduló másodpercek töredéke alatt egyáltalán képes valaki gondolkodásra, egyetlen rettenet hasította át: hogy a kárt ő okozta. Akkor pedig az apjá­ val fizettetik meg. Mikor ettől a lidércnyomástól megszabadult, föllélegezni sem mert, zavarodott sietséggel rohant haza. Az egykori kisfiú azóta nincs meggyőződve róla, nem törékenyebb-e élete a fenyegetően lerobajló üvegtáblánál. A szomszéd kapualj Jól megtermett, kissé már hízásnak indult ember állt a szomszéd kapu­ aljban, fején katonasapka, mellén emailirozott tábla: „Kárpátokban meg­ vakultam”. Üres szemgödre födetlenül tanúsította, ami a táblán állt, a katonasapka a körülményekre utalt. Jó arca volt. Állandó helye volt a kapualj, télen vaskos halinacsizmában topogva posztolt, előtte a rekeszes asztalkán cipőfűzők, tollsöprűk, súrolókefék, padlópasztás tégelyek. 19 �Nem mehettem úgy el mellette, hogy oda ne fordítsam a fejem. Élesen látom magam előtt ma is kifosztott arcát, vállas, izmos alakját tragikus védtelenségben. Csak hangját nem sikerül visszaidéznem. Vásárlóit nagyon halkan, félsuttogva szolgálta ki. Másik hang tartozik hozzá. A tőle lépésnyire lévő újságstand gazdájáé. Rikoltó, torz kiáltás maradt belőle: „Ancsimri! Ancsimri!’” — ilyesféleképp hallottam. Később megtudtam, hogy az Esti Kurírt ajánlotta, meg a többi akkori lapot, de azoknak a címét nem alakította át ilyen sajátságosan. A hangtalan, vak katona s az arctalan, éles rikoltás. A kettő együtt idéződik föl. S a háttérben a szomszédos ház mély kapualja, ahol talán megfejtődnék kettőjük titka, ha volna hozzá bátorságom, hogy belépjek. Stigma Sorra vonulnak el előttem a társak, az iskolapadok, vagy az egyetemi előadótermek félmúltjából. Semmit sem tudhatunk egymásról azonfölül, hogy P.-t nemegyszer összetévesztették velem tanáraink. A.-t szelíd félkótyagosnak néztük a legtöbben, míg ki nem derült róla, hogy csodálatos könyvtára van, s finom, Rilkétől ihletett német nyelvű verseket ír. I. egy­ szer megkérdezte tőlem, kettesben hazamenet, kit tartok a legjobb kopo­ nyának az osztályból. Félreérthetetlen provokációs kérdés volt, hogy kész­ séggel dobjam vissza a választ, esetleg vallomásul, a kamasztbarátság nyitányaként. A félsötétből tülekszenek elő az arcok. Gy. merész profilja, villódzó hollóhaja, mélytekintetű déli szeme a jövő igéretével, hogy benne lássuk a megújuló magyar színház rendezőjét, — persze, majd az után — s ez az azután egy egész lidérces korszak elmúltát jelezte. Sosem kellett beváltania reményeinket. Balfon pusztult éhen. A.-ról alig tudni valamit is. Eltűnt. P. pedig a város ostroma idején a nyílt ut­ cán halt szörnyet egy bombatalálattól. Jelmezként viselt egyenruhája zse­ bében ott lapultak a megváltó hamisított iratok valaki vagy valakik szá­ mára. Milyen furcsa, hogy a halál nem cserélt össze bennünket, ki ki ma­ gáért adott számot előtte s engem még nem akart feleltetni. Alig múltunk húsz évesek akkor, — I. külföldön él családjával. A gyerekei olyan korúak lehetnek, mint mi voltunk ott a fasorban, iskola után, hazatérőben, majd harminc esztendeje. A köznapot jelentettük egymásnak, hogyan is kerestük volna a jól ismert arcon a jelet, amelyet föl kellett volna fedeznünk. A jövő, a sors jelét, a messzire térő utakét, ki merre van szánva? Keresem most is, — utólag — a vonások, szemvillanások alatt bújkáló parányi idegenséget, — hogy is nem vettem észre? Néha a tükörhöz fordulok, hogy lehántva az éveket, a magam kamaszarcát találjam meg a rétegek alatt. Nincs válasz. Aztán feladom az egészet. A stigmát jól elrejtették. És változatlan kiváncsisággal kutatok az elém kerülő arcokban tovább. 20 �A rózsadombi ház Nemcsak mi vesztünk el nyomtalanul, a házak, színhelyek is, ahol az ifjúság megtörtént velünk. A Rózsadomb egyik utcája félkör alakú parkhoz vezet. Az utcácska vége előtt megszakad a számozás, az egykori kerítés térdig érő körbás­ tyája jelzi csak, hogy itt valamikor ház állott. A hepehupás, gyomvert te­ lekre bárki besétálhat. Emlékszem, akkoriban teniszpálya volt még rajta túl, innen a kertből elnézegettük a játékosokat. Milyen szűknek tűnik most ez a darabka föld! Pedig csak a szemet kell behúnynom, hogy ismét elférjen rajta az emeletes villa. Itt lehetett a bejárata, s két-három méterrel a fejem fölött Róbert szobája a keskeny télikerttel. Jobbkézt a nagyszoba, a nyitott terasz. Ez volt a birodalom. Nem négy fal határolta, hanem a teljes csillagos égbolt. Nyári estéken percekig meg sem szólaltunk, egyetlen kitartó pil­ lantással fölértünk odáig. öt esztendőm van eltemetve ebben az elhanyagolt kertben. Kamasz­ fővel léptem be először a vasrácsos kapun, s mire felnőttszámba mentem, összeomlott, mint a próbára tett legendák. Mintha kettőnkön kívül mindenki más alkalmi statisztériája lett volna ezeknek az időknek. Kóborlásainkra emlékszem, beszélgetéseinkre, vagy inkább a köznapi kötelességektől megszakított egyetlen beszélgetésre, melyek szavai rég elenyésztek, nincs is tárgya, csak légköre. Miről is tudunk örökös, izzó szomjúsággal beszélni, hogyan is nem fogytunk ki a szavakból — és egymásból? A kölyökkor szüntelen készü­ lődése fűthet csak így föl két fiút, a jövő, melyről még csak álmodni kell, nem megverekedni vele, a folytonos rábukkanás az eszméletre, ami túl van már a gyermekségen s innen még az egyszerre irigyelt és megvetett felnőttvilágon. Csupa ártatlan lázadás táplálja: nem irányul senki ellen, önmagunkat keressük benne. Egy átbeszélgetett, szesztelen mámorú szilveszteréjszakánk telt el itt, ahol a levegőből már csak a képzelet hasítja ki Róbert szobájának négy falát. Mindketten hittük, ha szavainkat rögzítettük volna, hibátlan ívű dialógus épül belőle, hídja az eltervezett drámának, mely a kölyökmohóság mindent-akarásával mondaná ki a végső igazságot. És még mi mindent éltünk át a valaha volt házban, melyet 44-ben a város ostroma idején rombolt szét egy telitalálat, — a levegőből-e vagy a szemközti magaslatról, nincs már kitől megkérdezzem. Akkorra üres volt már, lakói közül senki sem tartózkodott benne, — de ez már másik törté­ net. 1945-re a régi világgal együtt színtere is elsüllyedt. Ha nagynéha arra járok, nem mehetek el mellette anélkül, hogy be ne lépnék a kertbe. Immár egyedül azok közül, akiknek otthona volt. 2! �Vidéki állomás Jelentéktelen kis megállóhely, a gyorsvonat áthúz rajta. Nem emlék­ szem rá, hogy arra utaztomban valaha is számottevő utascsoport várako­ zott volna itt, vagy öt-hat embernél több leszállt volna az épp csak szuszszantásnyi pihenőt tartó személyvonatról. Fehér kőkorlát, piros padok s a szokásos tavaszi-nyári növényi díszlet az indítóház körül, a nap egy árnyalattal világosabbra festi az okkersárga sódert. — miféle meglepetés várhatna itt bárkit is? Kicsit unottan hátra­ fordul az ablaktól valaki: — Még csak D.-nál vagyunk. — Vagy, ha Bu­ dapestnek tart a vonat, biztatón: — Ez már D.! Sosem fordultam meg a községben, okom sem volt rá, hogy megsza­ kítsam itt az utamat. Mégis jelent számomra valamit ez a szürke név, ez a közhelyes díszlet. Hat-hét évtizednyit kell visszaforgatnom az időt, s egy életében sosem látott férfit odaképzelnem a peronra. Háta mögé font kézzel megáll, zsebóráját előhúzva ellenőrzi, hány perc van még hátra, majd folytatja sétáját föl-alá a sínek mentén. Talán megnyugtatóan odabólint az állomás előtt várakozó homokfutó kocsisának, hogy mindjárt itt lesz. Középtermetű, magába mélyedő, haját vesztett ember, állán egészen kicsi, háromszögletű szakállt hord, hogy födje a Königgrätznél kapott go­ lyószilánk nyomát. Bal keze két ujja is ott csonkult meg. Ennyit tudok róla s egészen világosan kirajzolódik előttem itt, ezen az állomáson. A já­ rása tempós ritmusát is ismerem, befelé néző tekintetét is, megráncolt homloka alatt. Életre keltette bennem lányának elbeszélése. A lányát, akire itt vára­ kozott valaha, iskolaév végén, amikor hazaérkezett vakációra. Ezen a Fe­ jér megyei pusztán telt el a gyermekkora, mielőtt végképp fölkerült a vá­ rosba, asszonynak. S azután, újabb évtized múltán a világra hozott. Az öregúr akkor már nem élt. Egy-egy régi, enyveshátú fotográfia segít fölidéznem, s még inkább édes öccse, akit jól ismertem, s a megszó­ lalásig hasonlított hozzá. Csak Berti bátyámat kell odaálmodnom a ropogós sóderú peronra, kissé megfiatalítva s már látom anyai nagyapámat. A kép hangulata azonban sokkal inkább anyám emlékezésétől kapja belső megvilágítását. A vakációs hazatérések kislány-öröme élteti. Az elébe kocsizott, évről évre itt posztoló, kortalanul örök figura maga a gyer­ mekkori látomás. Szimbólummá vált, egybefogja s föléleszti a pusztát, a nyári estéken nyílt tűzön sütött édes kukoricacsövek pattogását, az ér mo­ csarában brekegő békákat, — a réges-rég elsüllyedt idillt, melyre két vi­ lágháború romjai szakadtak rá. Valahány szereplője a föld alatt van már. De olyankor, ha arra visz a vonat, egy percre ismét érvényessé válik. Nem is értem, hogy kívülem senki más nem látja az egyetlen, makacs várakozót, amint hátrakulcsolt kézzel, a messzeségbe meredő szemmel kémleli a pályatestet. 22 �Titok Bizonyára velünk jön a világra, s együtt növünk föl. Első tudatos képem: hároméves lehetek, (mondják, itt az emlékhatár) az előszoba napfénycsíkozta padlóján kuporgok, hogy a szekrény alá rejt­ sek valamit. Egy labdát, építőkockát, lovaskatonát? El akaróm dugni anyám, egy betoppanó látogató, a világ elől. A saját holmimat, játéksze­ remet, a derékig érő lények kincseinek egyikét, amit még semmi veszély nem fenyeget a felnőtt világ részéről. Mégis megszületik a vágy: ne tud­ jon róla senki kívülem. A titok fölbukkanása. Elrejteni, ami a miénk. Eldugni önmagunkat: a bujócska játék. Nem mert üldöznek, vagy félnivalónk volna. Csak hogy legyen valamink, amit nem osztunk meg. S aztán a kisfiúkor titkai: egy utcán talált üveggolyó, egy patkószög. Egy ellesett szó. Egy suttyomban olvasott könyv. Nem a csínyek, bűnök ravasz elleplezése; ártatlan megóvása lényünk egy darabjának. S később: egy magányos óra, amiről ne kelljen számot adni. Egy rejtekösvény a sű­ rűben, amit egyedül járunk be. Az időnek, a térnek egy általunk meglelt zuga, amelyet meg akarunk tartani. Mindenki más számára nevetséges kis szertartásaink, melyekbe nem avathatunk bele senkit anélkül, hogy szétfoszlanának. Sejtések, amikről nem beszélünk, a magány képzeletünktől benépesített otthona, egy-egy szóba sem fogható érzés, valami, amit csak megélnünk sikerült, soha közölnünk. Belsőnk szint alatti rétege: előlünk is ködbe burkolódzik, egy-egy sorsfordító pillanatra villan meg csupán, hogy riadtan s meglepve fedezzük föl, — ez is mi vagyunk. A tudatos és tudattalan határán lebegő bizony­ talan közeg. Talán felhő. Talán szilárd tömege egy megjáratlan fönnsíknak, mely velünk együtt tűnik el egyszer a szemhatárról, 23 �Vasvári István Hová emelhetsz? Irgalom híján szembenézni síkfölddé laposait sötéttel, hebegő, hitvány, formálatlan sürgésével az eltűnésnek. Irgalom nélkül adj kegyelmet, kit félelem hí örök anyának, a pólyában a sár marad meg, amitől óttad heveny húsunkat. Hová emelhetsz, szabadíthatsz, szakadó száltól, szilánktól, peres kín zuhatagából, mikor nincs tested!? A szád, ami szememet nyitotta, szavad, mi fülemet nyitotta, kinyílt a porba — Vélném: árnyékba fogódzom, de kinek kegyelme óvjon? Csak kutyám árnyéka követhet a tűzbe, mi megteremtett. Ott Ott állsz a hídon s vársz, mint mindig vártál; levegő-lengő alakod önti a korai napot. Ott állsz a hídon s vársz, mint mindig vártál; több voltál a fenyő illatánál, mi elfulladt pillanatban él s varázs-hatalmak alatt nem azt éreztem, ami vagy? — Ott állsz a hídon, ott úgy szerettelek; nem az acsargót, ág-fény szelídet — s hogy nem vagy már a régi tájban, én ember-törte, abban sem hiszek. 24 �Ismerem Gondolataim lombjai kinyílnak, a hold forrás fénye patakzik a köveken, a csillagok, mint gyümölcsök nyomulnak szét magvaikból . . . Ó, egy-lélegzetű keserve a világnak: a brachiosaurus fájdalma is enyém, a csillagoké s kilobbanásé, Gellért-püspöké, ki szeges-hordóban zúdult a Dunának, a katonáé, ki fénnyé dermedt a Donnál — százezer év sebét kevés volna gyógyítani százezer hegedt év . . . Ismerem apám gyilkosainak kínját; gyilok nélkül olyanok, mint az ásó-élen tekergő giliszta, mint fészkek, országok szabdalása — tajtékból tajtékba levert világ! szebb a jó hegyek becsülete, ahogy várják a tavaszt, a nyugalomba felvirradó cseresnyefákat. Örökkévalóság Elhagy lassan a rettenet, omlok, mint hegy, a vén; lüktetek a csillagok tüzén s tűnök Tejút-rémek vak ködébe. — Ügy vertek, hogy nem is érzem: vége s nem látom, ki rám kezet emel, ha gyűlne bennem gyűlölet, mi védne, de minden lépést sejtek már magamban — Megvénültem látom minden szépség pillanatért élni-rettenését, s mint a hegyet, amit sírni érzek: kő-valóság lesz, mi volt igézet s mint védtelen, kit bűnösök köveznek, sorsomon túl Iátok minden percet. 25 �Jánosy István A félelmes ifjúkor-ból 1. Karamazovok Dimitrij vallomása tótágast állva, lány útjait leső, féltékeny szerelem, mely zúzni tudna in flagranti-t látva, lányt karoló Polip delírium rémálma, szivárvány örvény — mindezt ismerem. Iván kételyei? — Hisz bennük forgok: a zsellér kisfiút szelindekeivel meghajszoló, széttépető tábornok vádlója én vagyok, ki visszaborzad a kislányát hülyévé püfölő torz-kéjű apától, s ki egyszeriben meglátja elmélete következményeiben ön-mását: azt a nyiszlett kis ördögöt! Mindez voltam már. De sehogysem tudok Aljosa lenni, pedig csak az szeretnék! ki a rút-kis-kacsa-kisfiú testét megvédi gyerek-kegyetlen kínzóitól! Az ösztön fegyelmező gyémántkemény szeretet. Mért úr a GÉN? Miért nem választhatunk szabadon szerepet? 4. Hídrobbantás A németek a Margithíd felét fölrobbantották (tévedésből-e?) Csúcsforgalomban négy háromkocsis villamos zuhant a mélybe; autó, gyalogos: ki tudja hány! Milyen furcsa halálnem — csak zuhanni . . . 26 �És ha én estem volna tört tagokkal Dunába? (hisz épp készültem Óbudára!) Vagy beszorulva a víz alá merült villamoskocsiba, mely bugyborogva telt meg vízzel, néhány perc időt hagyva tűnődni — mi jutott volna eszembe? . . . mint ült markomban a csupasz, árva lány borzongva és az apjáról mesélt, s tenyerem fogta combja bársonyát, s a következő éjjel ez a lány lefeküdt egy dögszép arcú fiúnak? Számít ez most már? Még mindig sajog? Anyám gürcöl a távolban . . . Hová megyek, mily isten vár? Elfogy a levegő. Mire gondoljak? Még mindig nem tudom. Egyáltalán fontos-e valami, hogy görcsöl torkom, nem tud ellenállni a víznek . . . Új testbe visszük át érzelmeinket? 27 �bemutatjuk Kiss Sándorról Kiss Sándort néhai szerkesztő koromból ismerem. Első találkozásunk nem személyesen esett. Egy nagyalakú sárga boríték érkezett tőle Salgó­ tarjánból az Élet és Irodalom szerkesztőségébe. A küldemény ott feküdt a meglehetősen tetemes mennyiségű napi posta között, a feladó neve ugyanúgy nem mondott nekem semmit, akár a többiek javarésze. Kis kitérőt kell tennem, mert meg akarom magyarázni, miért tartom ennek elmondását szükségesnek. Egy irodalmi lap szépprózai rovatának szerkesztője napi négy-öt hivatlan-kéretlen írást kap. író-önjelöltektől, megszállottaktól, grafománoktól, akarnokoktól legtöbbnyire. Mert az em­ berek írnak rendületlenül. Azt hiszik az íráshoz elég az ábécé ismerete, meg toll és papír. Ezért keseredik meg az irodalmi szerkesztő szájaíze a legtöbb boríték felbontása után. Mert rossz írásokat kap. Holott jókat sze­ retne olvasni, tehetséges munkákat, nagy reményekre jogosítókat. Könynyen elképzelhető hát, mekkora örömöt okoz ebben a betűsivatagban egy jó írás, egy tehetséges ember felbukkanása.. Amikor fölcsillan az ember szeme és azt mondja: na végre! Ahogy az aranyásó a nagy halom átszi­ tált kavics és homok között aranyrögre lel. Ilyesféle örömöt okozott ne­ kem Kiss Sándor küldeménye is. Négyszögletes délután című novelláját azóta sem felejtem. Ma már ismerjük egymást személyesen, sok írását olvastam. Tudom, hogy meglehetős sok hányattatás után jutott végre révbe: a Nógrád szer­ kesztőségébe. Az írói pálya elején tart, kiforratlan még. Sokfélével pró­ bálkozik a mesterségen belül, sokfelé keresi az utat. Ez, azt hiszem, így van rendjén. írásai a ma annyira hiánylott közéleti indulatról tanúskodnak, úgy látom jó érzékkel hívta ki ellenfélnek korunk legnagyobb veszéllyel fenyegető hétfejű sárkányát: a közönyt. A magam részére legígéretesebb írói erényének a groteszk iránti készségét tartom. De hogy merre megy, megválasztja majd ő maga. A meglehetősen szeszélyes bevezető után csak annyit mondanék, hogy az íróra nem teljesen érvényes az a közmondás hogy: „Minden kezdet ne­ héz”. Mert nehéz ugyan a kezdet, de a folytatás sokkal nehezebb. Lázár Ervin 28 �Kiss Sándor Lány az ablak mögött Szerette volna megszólítani a portást, de a gyárkapun kifelé özönlő emberek állandóan félresodorták. Műszakváltás ideje volt, a délelőttösök kifogyhatatlan sorokban tódultak a szűk folyosón át az utcára. Végül föl­ adta a hiábavaló küzdelmet. Csüggedten nekitámaszkodott a falnak, s egykedvűen várta, hogy csituljon a nyüzsgő áradat. Amikor a portás végre lélegzethez jutott, mosolyogva hozzáfordult: — Tessék, parancsoljon. — Úgy hallottam, hogy van munkásfelvétel a gyárban. — Hogyne. Rögtön szólok telefonon az osztályvezető elvtársnak. Egy pillanat türelmet kérek. Jutka, kérem, vegye fel a kabátját — mondta egy szőke, miniszoknyás lánynak —, fel fogja kísérni a fiatalembert a személy­ zeti osztályra. Pár mozdulat, éles, sipító telefonbúgás, tárcsazörgés, röpke csend. — Egy fiatal férfi felvételre . .. Igen, igen. Küldöm. A lány néhány lépés után megfogta a kezét. Ujjaik akaratlanul összekulcsolódtak. Egész úton nem néztek egymásra, csak szótlanul mentek fölfelé a lépcsőkön. Lépteik kopogtak. Kip-kip, kop-kipkop. A párnázott ajtó föltárult. A hatalmas íróasztal mögül megnyerő arcú középkorú férfi emelkedett föl. — Tessék, foglaljon helyet — mutatott a kézfogás után a dohányzó­ asztal mellet álló kényelmes fotelre, s maga is mellé telepedett. Fölnyitotta a cigarettás doboz tetjét. — Parancsoljon — kínálta. Matató mozdulatok. Cigarettapuhítás. Öngyújtókattanás, füstkarikák a levegőben. — Egy kávéval megkínálhatom? Esetleg egy kis konyakot, vagy whiskyt? — kérdezte az osztályvezető. — Köszönöm, egy kávét elfogadnék. Inni napközben nem iszom. Legfeljebb este. És csak társaságban. — Jolika, legyen olyan kedves két jó erős kávét főzni. Az előszobában fémes zörej, vízcsobogás. A kávédaráló zúgása. Pohár­ csörgés. — Ugye, dolgozni szeretne nálunk? Szabadna a munkakönyvét? — Igen. Tessék. — Ügy látom, szakmája nincsen. Mit szeretne csinálni nálunk? — Nem vagyok válogatós. Ami van. Akármit elvállalok. Csak lehes­ sen keresni. Ha rakodómunkásnak fel tudnának venni.. . 29 �— Hová gondol fiatalember? Miért éppen rakodómunkásnak? — Hát, csak úgy gondoltam. Hiszen nincsen szakmám. Én itt csak segédmunkás lehetek. — Azt maga nem tudhatja — húzta elnéző mosolyra a száját az osz­ tályvezető. — Mi korszerű személyzeti módszerekkel dolgozunk. Magáról első pillantásra látszik, hogy értelmes fickó. Higgye el, nálunk nem szokás hasra esni a diploma előtt! Ha valaki felvételre jelentkezik, legyen akár­ milyen papírja, előbb megvizsgáljuk, mire alkalmas. Különben honnan tudhatnánk egy emberről, hogy milyen munkaterületen tud legnagyobb hasznot hajtani a gyárnak? Ahol ráadásul jól is érzi magát. Mert abban nem fárad el az ember, amit szívesen csinál. S nem nézi az óráját. Igaz? Az orvosi vizsgálat nem minden. Most egy kicsit elbeszélgetünk, aztán átmegy a képességvizsgálókhoz. Azok mindent megmondanak magáról. Néhány nap múlva jobban fogja ismerni magát, mint a saját szülőanyja. Ne ijedjen meg, nem azt nézzük, mit tud, tudja-e ki volt Thales, vagy mikor halt ki az Árpád-ház? Azt kutatjuk, mihez van érzéke, adottsága, amit tanulással, gyakorlással fejleszthetne. Mi sem sajnáljuk a fáradtságot. — Nem lehetne inkább rögtön munkába állni? Minél hamarabb pénzt szeretnék keresni. Nem akarok én vezérigazgató lenni! — De miért ne lehetne. Honnan tudhatja fiatalember, hogy magában milyen képességek szunnyadnak? Csak nem fog vagont rakni, ha ennél többet elérhet. Ez nemcsak a maga, hanem a mi érdekünk is. Nálunk senki nem sikkadhat el. A fiú zavartan babrálta a dohányzóasztal furcsa cirádáit. Játszadozott a gondolattal, hogy valóban miért is ne lehetne vezérigazgató. Párnázott ajtók, antik bútorok, regimentnyi telefon, piros, fekete és fehér, személyi titkárnő. Talán az a miniszoknyás lány. Titkárság, duruzsoló légkondício­ náló berendezés, nesztelen léptek, közvetlen vonal a miniszterhez, luxus­ kocsi az ablak alatt, külföldi utak és reprezentációk. Olajozottan működő gépezet, figyelmes és megbízható testőrség. A vezérigazgató elvtárs? Ki keresi. Sajnos házon kívül van. A minisztériumban. Nem tudom mikor jön vissza. Kérem, előjegyzem. Nagyon szívesen. Arra riadt föl, hogy valaki a vállára tette a kezét. — Hát maga? — nézett rá szemrehányó tekintettel a portás. A kapuban rajtuk kívül egy teremtett lélek sem volt. Az üzemcsarnok­ ból kihallatszott a gépek dohogása. Valahol telefon csengett. Léptek kopog­ tak az emeleten. A portásfülkében egyhangúan kattogott a telefonauto­ mata. A miniszoknyás lány elmerülten bajlódott az összegubancolódott vezetékekkel. — Szeretnék a gyárban dolgozni — mondta a portásnak. — Rosszkor jött, fiatalember. Balogh elvtárs éppen kiment a városba. — És mikor jön vissza? — Honnan tudhatnám. Azt gondolja, hogy nekem be szokta jelenteni? Tanácstalanul álldogált egy kicsit, aztán kilépett az utcára. Néhány lépés után még viszanézett. Egy pillanatig újra látta a lányt. Kinézett a porszürkévé szennyeződött ablakon és mosolygott. 30 �Mit kezdjek a szabad időmmel? Már megint ez az átkozott óra. Az ember még jóformán el sem alszik, már zörög, csörög, zakatol. Biztosan rosszul állítottam be, nem lehet még több öt óránál. Megnézem. Még tíz percem van, de ha újra elalszom, csak az ítéletnapi harsonák ébresztenek fel. János, ébren vagy? Igazán fölkel­ hetnél egyszer elsőnek. Nem is hallja. Akkor bújik ki az ágyból, amikor már az asztalon van a reggeli. Fuj, micsoda álomszuszék! Na, bújjunk csak ki az ágyból! Br-r-r! De hideg van. János! Nem gyújtanál be a konyhába? Hát ennek beszélhet az ember. Te jó isten, elfelejtettem felvarrni a gombot a kabátjára. És Évi iskolaköpenye sincs még kivasalva. János, most jó lenne ha segítenél, annyi dolgom van. Nem hallja. Majd akkor bújik ki az ágy­ ból, ha már vége a rumlinak. Fél kézzel eszik, a másikkal borotválkozik, a harmadikkal fűzi a cipőjét, a negyedikkel. . . Nincs is négy keze. De milyen jó lenne, ha nekem volna! De nincs. Na, munkára fel! Évi, kiugrani az ágyból! Mosakodás, öltözés, reggeli. Nem húnyjuk le a szemünket. Kelj fel, mert leöntelek egy pohár vízzel! Nini, hát nem bekészítette a gyújtóst ez az áldott jó ember. S még bán­ tom szegénykémet. Mintha nem dolgozna éppen eleget. Egy kis papírt alá. Nem tudom, mi van ezzel a gyufával, miért nem akar meggyulladni? Biztosan teleszívta magát nedvességgel. Évi! Fölkeltél már? A fene vigye el ezt a gyufát! János, az öngyújtó melyik zsebedben van? Megmosakodtál rendesen? Jól van. Dugd be, légy szíves, a villanyvasalót! A cipőd hogyan néz ki? Nem elmondtam már százszor, hogy este mindig tedd rendbe? Azonnal elő a kefét! Melyiket csináljad? Bánom is én, azt csinálsz amit akarsz. Vedd le a szárítóról a köpenyedet és hozd be! Nem hallod, neked beszélek?! Most nem érek rá, hogy megfésüljelek. Várj egy kicsit! Nem látod, hogy a kenyeret kenem? Jaj, a tea! Ez aztán jól elfőtt. De a drágalátos úgyis sötéten szereti. Betettél mindent a táskádba? Igyekezz, mert a busz nem fog ránk várni! A főnök múltkor azt mondta, magának Baloghné kilencre kellene járni dolgozni. Akkor talán nem késne el. De jó is lenne! Már számtalanszor kértelek, hogy ne állva egyél. Nem elég, hogy az utolsó pillanatba kelsz fel, akkor még ezzel is idegesítesz. Ezt a levelet feladhatnád a postán. Figyelsz rám egyátalán? Néha nem is tudom, kinek beszélek, magamnak beszélek? Évi, ne nyámnyogj azzal a vajas kenyérrel! Nem érted, neked beszé­ lek? A varrónőhöz is be kellene menni. Már szégyellek kimenni az utcára 31 �ebben a ruhában, amikor mások minden héten másik ruhában páváskodnak. Nem tudom, honnan telik rá neki Évi, tedd kívülre a kulcsot! Már csak öt perc van. Te még nem jössz? Bánom is én, hogy mivel mész. A kulcsod megvan? Akkor te zárd be az ajtót! Nem kell kívülre tenni, ott a táskám. Mondtam, mondtam. Te nem hallod, hogy miről beszélünk? Vedd föl már a kabátodat, ne tehetetlenkedj annyi ideig! Mit akarsz? Hogy selyempapírt kell vinni az iskolába? Miért nem tegnap mondtad? Vagy mondtad? Nem emlékszem rá. Elfelejtettem. Az én fejem nem káptalan. A te bajod engem nem érdekel. Menjünk; majd beugrunk egy üzletbe. Szervusz. Köszönj apádnak! Ne felejtsd el bezárni az ajtót! Jól van, ne szipogj, megvesszük azt a vacak selyempapírt. Jó reggelt, Balázs mama. Hogy van? Nem, semmi, csak el­ felejtette megmondani, hogy ... Ugyan, ki tudná azt megjegyezni. Nem tudom, miért nem indítanak több járatot. Az ember vadidegen férfiak ölébe kénytelen ülni. Ne haragudjon, nem akartam. Igen, végre egy kis napsütés. Évi, húzódj beljebb, mások is föl akarnak szállni! Nem állhatunk meg az ajtóban. Maga az? Nem ismertem meg. Ilyenkor reggel se nem látok, se nem hallok. Hogyne. Jól vagyunk. Es maguk? A, nagyon sietünk. Még be kell ugrani a papírüzletbe is. Most már biztosan elkések. Milyen kell? Egy-egy csomag selyempapírt tessék adni, kéket, pirosat, fehéret és zöldet. Mennyi? Tessék! Köszönöm szépen. Évike, köszönj a néninek! Na, szaladj, mert a végén te is elkésel! Szevasz. Mondtam már, hogy nem kell mindig puszilkodni. Nem vagy már kislány. Majd estére eggyel többet adok, jó? Nyissa már ki az ajtót! Nem látja, hogy itt állok? Képes lenne itt­ hagyni. Hogy milyen emberek vannak! Persze, hogy mérges vagyok. Azt gondolja, sok kedvem van ahhoz, hogy gyalog kutyagoljak másfél kilo­ métert. A feltételesnél álljon meg, jó? Hát, te is ezzel, Mancikám? Most veszlek észre. Legalább nem egyedül kések el. Én azt fogom mondani, hogy a titkárságon voltam. Nem, ez nem jó, ezt már bedobtam néhány­ szor. Már hallom azt az utálatos, szenvtelen hangját. „Nézze, kartársnő, én megértem, hogy nem könnyű egy asszonynak, dehát mégsem lehet eb­ ből rendszert csinálni.” Jó reggelt kívánok, Lajos bácsi. Elment a főnök? Ne mondja! Végre valami jó, nem? Jó reggelt! Engem? Igen, az ügy hozzám tartozik. Meg tetszik engedni, hogy levessem a kabátom? Hogyne, persze, hogy meg­ értem. Át kell menni ezzel az irattal az illetményhivatalba, ott fogják kifizetni. Nem, hozzánk nem kell visszajönni. Nagyon szívesen. Viszont­ látásra! Végre egy kicsit kifújhatom magam. Mancikám, főzhetnél egy kávét! Addig átnézem ezt a paksamétát. Péter, nem tudja, hol van a jog­ szabálygyűjtemény? Nem? Nem is értem, ebben az átkozott hivatalban mindennek lába kel. Robozi kartárs, magánál láttam utoljára. Nem tudná megmondani, hol lehet? Hihetetlen. Itt van a saját fiókomban. Ezt meg ki tehette ide? Ki is tehette volna. Hiába, öregszem. Vészesen romlik a memóriám. Nézzük 32 �csak, mit is írtam föl magamnak? Telefon Pálos elvtársnak, bevásárolnivalók. Csak a varrónőt el ne felejtsem! Mit főzzek vacsorára? Valami olcsó, laktató dolog kellene, de mi? Mancikám, te mit főzöl? Semmit? Étteremben vacsoráztok? Hallod, de jól megy nektek. Hát, igen, néha mi is megengedhetnénk magunknak, de kinek van kedve kimozdulni otthonról, ha már egyszer hazament? Nem, még nem megyek ebédelni, ezt a kimutatást szeretném előbb befejezni. Megvársz? Igazán aranyos vagy. Három meg kettő mennyi? Mégis abba keli hagynom. Fél kilogramm sertésmáj. Ezt fogok venni. Rendben van, mehetünk. Majd ebéd után befejezem. Ne nevess! Még te is lehetsz úgy, hogy hirtelen nem tudod megmondani, mennyi ötször négy? Nekünk foglalták? Hogy maguk férfiak milyen figyelmesek tudnak lenni! Ha nem a feleségükről van szó. De azért jólesik. Jó étvágyat! Ez az égimeszelő hónapok óta kerülget engem. Akkora vágyakozó kutyahűség árad a szeméből, hogy az ember sokszor már attól tart, akármelyik pilla­ natban megnyalhatja. Finom ez a tejfeles sertésszelet. Maga nem szereti? Jól elkényeztette a felesége, ha ennyire válogatós. Nem azért mondtam. Nem tudtam, hogy nem bírja a tejfeles dolgokat. De jó is lenne ilyenkor ebéd után egy kicsit lefeküdni! Nem úgy. Hallja, de piszkos fantáziája van. Mindenről az jut eszébe. A férfiak mind egyformák. Velem aztán jóval kezd ki. A végén örülne, hogy épségben megúszta. Még két óra. De lassan megy az idő. Ha otthon hagytam a pénztárcá­ mat, rögtön megüt a guta. Nem lehet, hiszen az üzletben abból fizettem. Ha otthagytam, bottal üthetem a nyomát. Igen, Petrencei kartárs, készen van a beszámoló. Éppen most akartam bevinni. Természetesen. Ahogy mondta. Na végre! Ha visszaadja, hogy nem jó, sikítok. Nem, ma már nem érek rá. Még néhány ügyiratot meg kell csinálnom. Dolgozzam át? Tessék elhinni, én nem tudom jobban megcsinálni. Igazán mindent bele­ adtam. Jó, megpróbálom. Rossz napom volt, nem ment a munka. Petrencei kartárs is tudja, hogy ez nem az én formám. Hazaviszem és otthon .. . Akkor holnap délig. Puff neki! Pedig ha csak ránézek, már rosszul vagyok tőle. Ma már hozzá sem nyúlok, úgyse tudnék mit kezdeni vele. Mit szól bele? Későn jövök és korán megyek. Mi köze hozzá? Ez állandóan rajtam köszörüli a nyelvét, de ha én egyszer kinyitom a számat, azt nem köszöni meg. Ez akar engem eláztatni? Ahhoz korábban keljen fel. Te merre mész? Hús­ bolt, csemege. Fodrászhoz? Talán majd holnap. Még egy napig csak el tudom viselni ezt a szénakazlat a fejemen. Máj van? Akkor adjon nekem négy-öt szelet rostélyost! Tudja, húsevők vagyunk. Ha egy nap nincsen otthon hús, mindenki éhes. Maga nagyon rendes. Tegyen félre nekem is egy kilót! Már itthon vagy? Edzésre nem mentél? A leckét megcsináltad? Majd később megnézem. Kifutottam az időből. A varrónő anyit pepecselt velem, hogy már azt hittem, hogy az éjszakát is ott kell töltenem. Apád mind­ járt itthon lesz. Ötöst hoztál? Miből? Dehogyis nem örülök neki. Nagyon örülök. Hogy nem látszik rajtam? Mit csináljak? Ugrándozzak örömöm- 33 �ben? Segítenél nekem krumplit hámozni? Akkor szaladj le a pincébe és hozzál fel ebben a kosárban! Cukor? Van. Mennyit adjak? Azért ne men­ jen le még egyszer, szomszédasszony, majd meghozza. Évi! Miben akarod felhozni a krumplit? A markodban? Egyél még! Nem jó? Nincs semmi újság? A hivatalban sem. A szoká­ sos. Évi, ne csámcsogj! Ötöst hozott az iskolából, mondta? Segítesz el­ mosogatni? Fáradt vagy? Megnézhetnéd legalább, hogyan csinálta meg a házi feladatát. Panni! Ma este fürdés. Ne feledkezz el róla! Ne szólítsalak Panninak, mert te Éva vagy? Vedd tudomásul, hogy úgy szólítlak, ahogy akarlak. Az én lányom vagy, nem? Igenis, fürödni fogsz. Olyan koszos vagy, hogy rossz rád nézni. Szólj rá erre a lányra, ne feleseljen velem! Mész és passz. Addig, amíg a víz melegszik vesd meg az ágyadat! Kezdődik a sorozat? Még nem mehetek. Hagyd nyitva az ajtót, hogy fél szemmel láthassak belőle valamit! Még az újságot sincs időm kiolvasni. Vége, ezzel is készen vagyok. Évi, most már tessék aludni! Reggel nem tudsz fölkelni. Az újság. Lássuk csak. A VDK új javaslata a párizsi tanács­ kozáson. Szovjet tiltakozó jegyzék. Elrabolták a nagykövetet. Mit ér az ember, ha munkás? Ez érdekes lehet. Leégett egy falu Halálra ítélték. Kirabolta szállásadóját. Gondolatok a szabadidő-neurózisról, avagy mit kezdjek a szabad időmmel? Ez már igen. Szabad szombatok, félkészételek, önkiszolgáló mosoda. Újabb munkaidőcsökkentések, állandóan nő a szabad idő. Gépesített háztartás. Egyenlő teherviselés a családban. Öröm házi­ asszonynak lenni. Ezt olvastad, János? Hát nem jó? De tényleg. Te mit gondolsz, mit kezdjek a szabad időmmel? Állati demokrácia Az erdők lakói régen békés egyetértésben éldegéltek a földön. Az ál­ latok társadalmát öt tagú intézőbizottság igazgatta, amely igyekezett a vitás ügyeket a békés egymás mellett élés szabályainak megfelelően el­ rendezni. öt tagja volt ennek a testületnek: a medve, a bagoly, a nyúl, a szavasbogár és a vidra. Egy napon azzal az elhatározással gyűltek össze, hogy megtárgyalják azt a javaslatot, amit a nyúl terjesztett megvitatásra a bizottság elé. — Kedves állattársak — kezdte a nyúl. — Régóta forgatom a fejem­ ben, mit kellene tennünk, hogy minél könnyebben átvészeljük a szűkös, téli napokat. Azt javaslom, gyűjtsünk össze elegendő ennivalót valame- 34 �lyik barlangban, hogy aki megéhezik, oda bármikor betérhessen és éhét csillapíthassa. Bizony, nyúltársaim évről évre nagyon megsínylik a telet. Ha lehull a hó, fázósan kucorognak vackaikban, kemény fakéreggel és hulladékkal kénytelenek beérni. Vessünk véget ennek az áldatlan állapot­ nak. állattársak, gyűjtsünk télire eleséget! A medve álmosan pislogott a javaslattevőre, mert már közeledett a tél, és egyre nehezebben tudta ébren tartani magát. Amikor nehézkesen megmozdult, hogy szólásra emelkedjen, a vastag zsírpárnák ide-oda reng­ tek a hasán. — Ez már megint miféle marhaság — füstölgött magában. — Csak nem fogok fölkelni télen, hogy egyek? — Nagyon értékesnek látszik a javaslat — mondta diplomatikusan. — Éppen ezért nem szeretném befolyásolni a véleményüket. Dehát egy­ két kérdést mégis hadd tegyek föl. Mire való télen az eleség? Igazán nem mondhatja senki, hogy én nem szeretem a hasamat. Nagy a bendőm és nekem van a legtöbb élelemre szükségem. És mégis kibírom eleség nélkül a telet. Talán azt akarja mondani a nyúl tagtárs, hogy neki még nálam is nagyobb étvágya van? A bizottság egyetértően morajlott. A bagoly izgatottan kezdett tol­ lászkodni és néhány halk kuvikolást fojtott a szárnycsattogásba. — Már megint ez a nyúl! Nekem ugyan jöhet a hó, a fagy, a tél. A tollam meleg, behúzódom a fa odvába, majd bolond leszek onnan előbújni, hogy elza­ rándokoljak abba az istenverte barlangba egy kis eleségért. A vidra kelletlenül rángatta a bajuszát. — Csak azt mondja meg a nyúl, mit kezdjek én a barlangban felhal­ mozott eleséggel? Mindenki tudja, hogy mi a vízparton élünk. Talán majd fölkelt valaki bennünket, hogy gyertek, vidra szomszéd, csapjunk már egy jó lakomát? Én jobban szeretek aludni. És nem ajánlom, hogy valaki háborgasson. A szarvasbogár fejével indulatosan a levegőbe bökött, mintha föl akarta volna öklelni a nyulat. — Én ebből a barlangból ki nem mozdulok — recsegte. — Hát tudok én kilométereket gyalogolni egy kis eleségért? Azt meg nem hiszem, hogy a medve a kedvemért raktárat hagyna csinálni a barlangjából. Odakinn a szél megzörgette a faágakat és csendesen esni kezdett a hó. A nyúl bánatosan nézett ki a barlangból. A medve már csak a fél szemét tartotta nyitva A szarvasbogár kezdte beásni magát a földbe. — A javaslatot egyhangúan elvetjük — mondta ásítva a medve és a másik szemét is lehúnyta. A nyúl egy darabig még tanácstalanul álldogált a barlang bejáratánál. Aztán csalódottan dobbantott egyet a két hátsó lábával és eliramodott az erdő felé. Két-két apró lábnyom jelezte az útját a lassan vastagodó fehér hótakaró tetején. 35 �A táblás ember Nagy ünnepség volt. Rezesbandával, felvonulókkal, zászlókkal, transz­ parensekkel, ünnepi szónokokkal és díszsortűzzel. A rendezetlen sorokban menetelő tömegben egy jókedvű csoport mö­ gött vézna, negyven év körüli, aprócska ember haladt, szürke öltönyben, fe­ jén hetyke sildessapkával, ami cseppet sem illett komoly arcához, kezében egyszerű tábla, rajta szürkéskék betűkkel a felírás. Ünnepélyesen, bár egy kicsit egykedvűen menetelt a többiekkel, mint aki a felvonulók között jól érzi magát, nem idegen, közülük való, csak éppen elveszítette csoportját, így közvetlenül senkihez sem tartozik. Eleinte nem is figyeltek rá. Mindenki el volt foglalva saját magával, zászlójával, táblájával és csoportjával. A legkülönfélébb ünnepi jelszavakat tartalmazó táblaerdőben ki törődött volna azzal a szerény, fehér csomagolópapírral bevont farostlemezlappal, amelyen filctollal írva, nem túlságosan feltűnő betűkkel ez állt: Éljen Vancsák néni, a hatodik emelet hétből! Tudni kell, hogy a táblákon látható ünnepi jelszavak a lehető legtisz­ teletreméltóbbak és leghangzatossabbak voltak, s hogy ez az egy még se tűnt ki nyomban a többi közül, csak annak tulajdonítható, hogy az embe­ rek általában nem olvassák, hanem cipelik a jelszavakat. Természetesen tisztában vannak jelentőségükkel és fontosságukkal. Akik egy kicsit is is­ merik a lélektant, azok számára ez nem okozhat meglepetést. Igazán egé­ szen aprócska folt az ember jellemén, hogy néha féltucat csodálatos transz­ parensnél egyetlen pohár sör is jobban lázba tudja hozni. De nem sokáig maradt észrevétlen a tábla. Amikor a tömeg megtor­ pant, a várakozás pillanataiban valaki körbetekintett és meglátta. (Hogy ki volt ez a valaki, aki először vette észre a táblát, később már nem lehe­ tett megállapítani, mert az illető nyomtalanul eltűnt. Talán elunta a gya­ loglást és hazament. Az is lehet, hogy nem akarta felfedni a kilétét.) Egyesek utólag érthetetlennek találták, mi vitte rá, hogy az „éljen” után tovább olvassa a mondatot. Szórakozottság? Megsejtett valamit? Ki tudja? Ez a valaki kicsit oldalba lökte a közelében ácsorgó férfit és fejével sokatmondóan a tábla fölé bökött. Az események e véletlen résztvevője utóbb bevonult a nevezetes emberek sorába, nagy élvezettel és számta­ lanszor előadta az érdeklődőknek különös kalandját, a rádió egész riport­ sorozatában szerepeltette, de megszólaltatta a televízió is. Egyetlen homá­ lyos pontja volt a történetének. Amikor a furcsa táblát megszemlélte, száját jókedvében már-már szélesre húzta, fordult volna vissza az isme­ retlenhez, de azt már sehol nem találta. 36 �Képzelődésnek vehetnénk az egész tábla-ügyet, ha csak egyetlen em­ ber állítja, hogy látta. De nem így történt. Hol itt, hol ott tűnt fel a tö­ megben, nevetgélő csoportok ujjal mutogatták és szemmel láthatóan kitű­ nően szórakoztak rajta. Feltehetően ennyiben is marad a dolog, ha a ko­ rábban említett figyelmes szemtanúnak akár egy ügyes konspirátornak, aki az ööszefüggéseket is látni képes, (fölbukkan, eltűnik, ha keresik sehol nem találják, majd váratlanul újra előkerül, ez több, mint elgondolkoztató, még szándékos provokáció is lehet,) nem támad az az ötlete, hogy szólni kellene valakinek. Keskeny, égszínkék szalagot viseltek a karjukon a ren­ dezők, az egyiknek beszámolt arról, amit látott. S mert mindenkiben szunnyad egy kis hajlandóság a fontoskodásra, valamelyest tódította, szí­ nezte is a dolgot. Együtt keresték meg a szervező bizottság tagjait, hogy megbeszéljék velük, mi a teendő ilyenkor? Közben bizonyítani tudó vál­ lalkozók is szép számmal akadtak, bár — ha igazolták is — az egymásnak sok mindenben ellentmondó állítások inkább további zavart keltetek, mint­ sem elősegítették a tisztánlátást. Magas férfi volt, mondta az egyik. Középtermetű, kövérkés, így a má­ sik. Acélkék ruhában. Barna öltönyben. A fején svájcisapkával. Kalappal. Fejfedő nélkül. A táblát egyedül vitte. Kelten szorongatták. A tömeg kö­ zepe táján haladt. Ellenkezőleg, az elején. A végén. Nagy piros betűk vol­ tak. Apró feketék. És így tovább. A fő-főrendezőt már nagyon idegesí­ tette a sokféle eligazítás. Mivel abban valamennyien egyetértettek, hogy az ember és a tábla akárhol is vannak, akármilyenek is, kétségtelenül léteznek, s ennyi elégnek látszott; udvariasan, de határozottan tuszkolni kezdte vissza a tömegbe a szemtanúkat. Menjenek csak nyugodtan elv­ társak, mondogatta, a többi a mi dolgunk. Hogy mi a dolguk, azt azonban még hosszú ideig nem tudták kisütni, maguknál okosabbat pedig éppen nem állt módjukban megkérdezni. Ahogy így töprengtek, futólag ők is látták a táblát, de gyorsan eltűnt a szemük előtt. Mit tegyenek? Egyáltalán kell-e valamit tenni? Mert nézzük csak! Ha ez a táblás ember egy vicceskedő állampolgár, esetleg kicsit ütődött, de becsületes dolgozó, szimpla egyszerű ember, miért kellene elrontani a já­ tékát? Hát árt vele valakinek? Megbotránkoztat? Nem. Akkor minek? S ha gúnyt akar űzni az ünnepből? Ez már veszélyes dolog. A szemben álló elemek egyenesen felhívásnak vennék a rendbontáshoz. A gyengeség je­ lének tekintenék. Hogy itt már mindent lehet. Bár ezen is lehetne vitat­ kozni. Hogy valóban ennyire befolyásolhatók, kiskorúak lennének az em­ berek? Hogy nem tudnak határvonalat húzni saját maguk és az ellentétes oldalon állók szándékai között? Ha kis és nagy dolgokban, mindenben így lenne, akkor talán kiskanállal kellene etetni őket, mert azt sem tudnák, mi ehető, és mi nem. Aztán az is, miért ne lenne joga valakinek, hogy tüntessen Vancsákné mellett? Ettől még nem dűl össze a világ. Azt is jó lenne tudni, ki ez a Vancsákné? Házmester? A feleség? Az anyós? Vagy rejtjeles üzenet lenne a tábla? Ami biztos, az biztos. Mit lehet tudni. A leghelyesebb lenne 37 �csendesen eltávolítani a fickót. De hiába keresték a vézna, aprócska em­ berkét, kezében a furcsa táblával, sehol nem találták. Elmúlt az ünnep. Teltek az évek, új ünnepek jöttek, rezesbandával, felvonulókkal, zászlókkal, transzparensekkel, ünnepi szónokkal és díszsortűzzel, de hasonló esetet a felvonulók azóta nem tapasztaltak. Egyperces egy percről Már tele volt cigarettafüsttel és italgőzzel a terem. A fűtőtest fölött vibrált a levegő. A meleg meg a sok konyak tehette, egyszercsak hányin­ ger fogta el. Csak a hűvös folyosón tért egy kicsit magához, homlokát a párás ablaküveghez szorította. Az egyik közeli szobában a telexgép egy­ hangúan kattogott. A tanácskozó teremből gitárszó, a szórakozó társaság dobogása, zavaros morajjá mosódott vidám hangok szűrődtek ki, amitől hirtelen néhány teljesen tisztán érthető mondat vált el, mint a pocsolya vizétől a kocsonyásan remegő olajcseppek: Itt van a közelünkben, akár megérinthetnénk, ha kinyújtanánk a kezünk — Nekem akárki mesélhet öregem, a háború igenis elkerülhetetlen feléje. Ebben a légkörben élünk, ki tudja mióta, s hogy ezt tudjuk, olyan mintha egy követ akasztottak volna a nyakunkba. Talán nem is lepődnénk meg, ha egy napon a feje tetejére állna minden . . . Az utolsó mondat vége visszamászott a hangzavarba. Valamirevaló ellenvetés nem igen hagyhatta el a szájakat, hiszen bizonyára kihallattszott volna. Lustán betámolygott a telex-szobába, rátámaszkodott a gépre, olvasni kezdte a szeme előtt formálódó szavakat. — „ . . . aratott a kollekció második darabja”. A betűkocsi a pont után egy pillanatra megállt, a zakatolás mintha felerősödött volna, a kar néhányszor a levegőbe csapott, aztán csupa nagybetűvel kezdte ütni a betűket: „ITT A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ, HA . . Nézte kábán, nem akart hinni a szemének. Biztosan megbolondult, tízszer is átolvasta, a gép a „HA” után elnémult, még a kis vörös lámpa is kialudt fölötte. Az elterpeszkedett csendben úgy tetszett, mintha a tá­ volból bombázó gépek közelednének, s már azt is tisztán hallotta, hogy csörrent a závárzat, s most, most valahol messze, messze mintha föluga­ tott volna egy magányosan rejtőző légelhárító üteg. A lámpa újra kigyúlt, kattogás: „Egy perc múlva megismétlem” Szólni kellene a többieknek . . . Roskadozva rakta a egyik lábát a másik után, feje mintha egy lóhosszal megelőzte volna. Belökte a terem ajtaját, de senki sem figyelt rá. Még a főnök máskor figyelmes szeme sem kapta el a tekintetét. Néhányan táncoltak, mások összekapaszkodva énekeltek. Rekedten, szinte dühösen lökte ki magából a szavakat ,mintha korbáccsal akart volna valakinek az arcába vágni. 38 �— Háború! Kirobbant a világháború! Most jött a telexen. Egy perc múlva megismételik . . . A fergeteges röhögés majdcsaknem szétrepesztette a dobhártyáját. „Jó vagy fiú, ha tudsz még ilyet, csak szóljál! Eszem azt a kis pofiját neki, hát nem aranyos gyermek?!” Azt hitte az ütőere nyomban megpattan. „Marhák, nem értitek, háború, háború van!” De már nem törődtek vele. Rohant vissza a telexgéphez, az ajtót sem csukta be maga után. Már újra doboltak a betűkarok. „Ismétlem az előbbi közlemény utolsó mondatát”. Előtáncoltak a fekete írásjelek, de most valamennyi kisbetű: „Itt a har­ madik, virágmintás báliruha tulajdonképpen, a modell az alkotó ötletét dicséri.” Csak bámult a gépre. A betűkarok tovább verték a divattudósítás sorait. A betűk most már összefolytak a szeme előtt. Ellökte magát a ko­ pott asztalkától. Egyszerre üres lett a feje és a gyomra újra émelyegni kezdett. Kibotorkált a mosdóba és a hófehér kagyló fölé hajolt. Egyszerű kozmikus üzenet Itt vagyunk a földön . . . Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Rengeteg látnivaló van, már egészen el vagyunk telve a sok és mindenféle jó dologgal. Szeretjük a könnyű borokat, amiket a helyes kis poharazók tájékán mérnek. Amíg a gyomrunkat jól teletölthetjük, nincs is semmi baj. Igaz is, majdnem elfelejtettem, a Sári megismerkedett egy snájdig úriemberrel, aki magával vitte Kanadába. Az itt van egy köpésnyire, ha űrhajóról mérjük a távolságot. Bizony, a legszebb dolog a szerelem. . . Egy kiadós szeretkezés felér egy tucat hátbavágással. Hát, ez a glóbusz nagyjából gömbalakú. Persze, hogy nem esünk le róla! . . . Van itt minden. A sarkok, ahol hideg van. Ezt a sarkkutatóknak csináltuk, hogy ne unatkozzanak szegények. Aztán az öt földrész, az egyi­ ken süt a nap, sivatagok, meg dzsungelek váltogatják egymást, az emberek feketék és éheznek a másikon pedig sötét van, csak a légelháritó ütegek torkolattüze villog . . . Vannak még városok, falvak és romok, meg hatalmas szántóföldek, ahol annyi minden terem, hogy még a tengerbe is jut belőle. Pszt! Ezt nem kell nagydobra verni! Olyan haditechnikánk van, hogy az egész világűrt le tudnánk rohanni. Mint Hitler . . . Minden emberre jut három bombázógép, öt páncélkocsi, húsz gépfegyver, több mázsa töltény, egy 39 �marék hasadó anyag, meg két deka kenyér... De ezt az utóbbit még mindig sokalljuk. Ha felrobbantanánk az összes hasadó anyagot, egy mor­ zsára sem lenne szükség . . . Hogyan élünk? Annak örülünk igazán, ha elfordul valaki, mert mit lehet tudni? Aki háttal áll nekünk, még véletlenül sem tehet kárt bennünk. Egyszerű, nem? Az életünk úgy kezdődött, hogy megszülettünk. Aztán szüleink addig vágtak, pofoztak minket, amíg szabályos polgárokká vál­ tunk. Későbbi mi is összeálltunk valakivel, amiről szabályos passzust állítottak ki. Ez tart össze bennünket. Most már mi verjük a gyerekeinket. Ez az élet sora. Születés, gyermekkor, munka, család, lakás, egy kis kocsi, csak négy kereke legyen és a temető. Közben történik egy s más, de az nem érdekes. A mozikban játszanak nálunk most egy csodálatos filmet. Összecsap a két tábor, a fehérek meg a feketék. A nagyfejűek közül ki azt mondja, igen, mások, hogy nem. Közben az egyik gyárban munkások dolgoznak, a másik gyárban meg munkások dolgoznak. Az egyik parasztnak családja van, a másik parasztnak viszont családja van. Óriási ellentmondás, mi? Izgatottan várjuk, mi lesz a vége. Különben jól vagyunk. Rövidesen uta­ zunk hozzátok . .. Négyszögletes délután A Nap négyszögletes sugarakkal kockázott a téren. A négyszögletes házakon négyszögletes ablakok voltak. A négyszögletes szobákban négy­ szögletes bútorok, a könyves szekrényekben négyszögletes szobrok a négy­ szögletes könyvek mellett. Négyszögletes emberek sétáltak az utcán, a négyszögletes flaszteren. A négyszögletes kávéházban négyszögletes pohárban szolgálta fel a négy­ szögletes kávét, aminek négyszögletes íze volt. Egy ifjú pár összedugta négyszögletes fejét és négyszögletes szavakat suttogtak egymás fülébe. — Vendég a hatoson — intett négyszögletes fejével az egyik négy­ szögletes asztal felé a főnök. Négyszögletes szemét szigorúan összehúnyorította és négyszögletesen lépett egyet a négyszögletes iroda felé. — Kinek van egy szabad négyszögletes beutalója Siófokra? — kér­ dezte valaki négyszögletesen. A gyerekek négyszögletes rollereken kergették egymást a négyszög­ letes kirakatok előtt. A mamák négyszögletes pillantásokat vetettek utánuk. 40 �— Egészen közönséges kis nő — fecsegett az egyik. — Nincs benne egy szemernyi négyszöglet. Az egyenesen felháborító, hogy minden négy­ szöglet nélkül milyen négyszögletes mer lenni! . . . A négyszögletes fák alatt a négyszögletes padokon néhány idős négy­ szögletes ember üldögélt. Négyszögletes botjaikkal négyszögletes ábrákat rajzoltak a négyszögletes kavicsok közé. — Azok voltak a szép idők, amikor minden háromszögletes volt — dünnyögték elmerengve. A négy­ szögletes gyógyszerek szomorúan kuncogtak négyszögletes zsebeikben. A négyszögletes fiú négyszögletesre húzta a száját, mielőtt megcsókolta a négyszögletes lányt, akinek négyszögletes combja kilátszott a négyszög­ letes szoknya alól. — Ezek a mai fiatalok — legyintett négyszögletesen egy középkorú négyszögletes férfi. — Láttad, a négyszögletes Kocsis mekkora négyszögletes bombát lőtt a négyszögletes meccsen a négyszög­ letes lábával? A lövés messzire elkerülte a négyszögletes kaput. Ezzel megrázta a négyszögletes kezében a négyszögletes újságot. így telt a négyszögletes városban a négyszögletes délután. Akkor jött egy fiú, akinek nagy fején szabálytalan hajcsomók ültek, kicsit gyűrött ruháján ívben görbült a négyszögletes napfény, s a négyszögletes járóke­ lők négyszögletes köveket dobtak rá. A négyszögletes, kék lányok mégis mind őt szerették . . . Magamról Az élet: Néhány adat, emléktöredékek. A születés dátuma, szülők, környezet, évek. Játéktelefon a gyerekkorból, egy szerencsés kimenetelű kerékpárbaleset a kamaszkorból. Iskolai érdemjegyek, amik később elér­ téktelenednek. Tantárgyak, amikből nem osztanak érdemjegyeket. Az egyenes, a sima, a felkínálkozó út helyett nyugtalanság és vargabetűk. Munkahelyek, tájak, emberek, barátok. Ennyi az egész. A többi még ezu­ tán következik. S egy kérdés. Mit akar ez az ember? Mit akar egy tollforgató? El­ mondani, közölni valamit, amit fontosnak tart. írni. Az írás mesterség. Az írás elhivatottság. A mestermunka jó vagy rossz: áru. Az írás: üzenet a ma és a holnap élőknek. Üzenet az életről és a világról. Üzenet az em­ berről, valóságról és lehetőségeiről. Üzenet az emberről az embernek. Kiss Sándor 41 �társadalom-művelődés Bencze László A munkásosztály szabad ideje és művelődési viszonyai a kapitalista Magyarországon (1920-1945) Az 1919-45 közötti éveket Magyarországon az osztályellentétek éleződése jelle­ mezte. Az uralkodó osztályok a proletárforradalom megismétlődésétől félve fokozták a munkásosztály elnyomását és minden eszközzel szilárdítani igyekeztek politikai és gazdasági kiváltságaikat. A kommunista pártot illegalitásba kényszerítették és minden haladó törekvést csírájában igyekeztek elfojtani. A két forradalom, de különösen a Tanácsköztársaság tapasztalatai alapján az uralkodó földbirtokosok és kapitalisták minden erejüket az új forradalom megelőzésére, a tömegek elégedetlenségének le­ szerelésére és elfojtására fordították. Politikai és gazdasági hatalmuk birtokában a műveltség és művelődés terén is monopolhelyzetet igyekeztek fenntartani maguknak. A munkások szabad ideje Az 1919. évi első magyar proletárdiktatúra bukását követő fehérterror idején a munkásokat egyrészt a nagyarányú munkanélküliség, másrészt a munkanap önkényes meghoszabítása sújtotta. Hivatalos kimutatás1 szerint a teljesen munkanélküliek száma az iparban így alakult: 1919: 1920: 1921: 1922: 114 179 109 588 115 827 115 860 fő fő fő fő Ehhez járult a részleges munkanélküliek nagy száma annak következtében, hogy az üzemek egy része rövidített évi munkaidővel dolgozott. Azokban az üzemekben — és ez volt az üzemek többsége —, ahol rövidített évi munkaidővel dolgoztak, a tőkések a munkanap megnyújtására törekedtek. A Textiliparosok Országos Egyesületének jelentése 1923-ban a következőket írja: „Mi hamar szakítottunk a szocializmus dogmáival, a 8 órás munkaidővel, és helyette a 9 és fél órás munkaidőt hoztuk be a textiliparban. Ügy gondoljuk, hogy ezzel olyan példát statuálunk a többi ipar számára, amelyet mindenkinek követnie kell.”2 1. A Statisztikai Szemle és Évkönyv 1919-23 évfolyamai alapján közli: A munkásosztály helyzete a Horthy-rendszer idején. 39. oldal. 2. A munkásosztály helyzete a Horthy-rendszer idején, 43. oldal. 42 �A munkaidő meghosszabítására irányuló tőkés törekvés együtt járt a munka intenzitásának növelésére irányuló törekvéssel. Ezt a törekvésüket a tőkések nyíltan hangoztatták: a „vas- és gépipar munkaadói rögtön a kommün bukása után arra törekedtek, hogy a munkateljesítményeket fokozzák, és amellett... általánossá tegyék az órabérezést.... megfelelő akkordalap megállapítása szerint.”34 A munkaintenzitás állandó fokozásának következménye tükröződik a balesetek számának növekedésében és az általános életkor alakulásában. A bejelentett üzemi balesetek száma: 1920: 9 074; 1921: 14 058; 1922: 17 072' A Statisztikai Közlemények adatai alapján (több évi átlagot véve figyelembe) a hatvanadik életévét a nagybirtokosok 20.1 %-a, a gazdasági cselédek 8.3 %-a, az ipari munkások 3.3 %-a, a bányászok 2.7 %-a érte el. A munkások idő előtti elhalálozása nem érintette a tőkéseket. A munkás „meghal korábban? — Sok más vár a kapu előtt!... Kisajtolják a munkás minden erejét, és aztán elkergetik. Csak fiatalokat és erőseket vesznek fel.”5 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként először a Szovjetunió­ ban, majd ezt követően az európai országok többségében (Albániát és Törökországot kivéve) — a munkások sokévtizedes harcának eredményeként — a 8 órás munka­ időt törvénybe iktatták. Magyarország csak az utolsók között lépett erre az útra. A nyolcórás munkaidő törvénybeiktatásában nagy szerepet játszott az 1929-33-as gazda­ sági válság. Ebben az időben egyrészt megerősödött a munkásmozgalom, másrészt a munkaintenzitás a válság idején tovább erősödött. A nagyvállalatok többségénél a tőkések megfigyelték, hogy a felfokozott munkaintenzitás mellett 8 órás munkaidő esetén jóval nagyobb az egy órára eső munkateljesítmény, mint a hosszabb munka­ nap esetében. (1. A munkásosztály helyzete a . . .214. old.) Mindezek eredményeként 1935-ben a 6660. sz. kormányrendelet általánosságban intézkedett a napi 8 órás mun­ kaidőnek az iparban történő bevezetéséről. Majd ezeket a rendelkezéseket — két év­ vel később — az 1937. XX|. tc. iktatta törvénybe. A 8 órás munkaidő tényleges bevezetését a tőkések azonban nagy huzavonával hajtották végre. így például a 8 órás munkanapot a vas- és gépiparban valamint a papíriparban csak 1939 tavaszán vezették be. A 8 órás munkanapról szóló törvény végrehajtását ezután — még mielőtt az egész iparban bevezették volna — a háborús helyzetre való hivatkozással 1939. szep­ tember 2-án felfüggesztették. Ezt követően a napi munkaidő tovább növekedett Sok szakmában megtalálható volt a 60-70 órás munkahét, amely munkaerő-kihasználás és munkaintenzitás mér­ tékének növekedésével párosult. A háborúra készülő tőkések Magyarországon is ab­ ból indultak ki: „Gyenge és rövid életű nemzedékek gyors váltakozása éppoly jó el­ látja a munkapiacot, mint az erőteljes és hosszúéletű nemzedékek sora.”6 Az 1937. XXI. tc. intézkedett a munkásoknak járó fizetett szabadságra vonatko­ zóan is. A törvény által hagyott kibúvókat kihasználva a tőkések a törvényt csak igen kismértékben hajtottak végre. A törvény kimondja például, hogy 6 napi fize­ téses szabadság jár egyévi megszakítás nélküli munkaviszony esetén, de ha a munka­ viszony 14 napnál hosszabb időre megszakad, a fizetéses szabadság a munkást nem illeti meg. A nagyarányú munkanélküliség eredményeként csak viszonylag kevés munkás dolgozott megszakítás nélkül egy évet. Sokszor előfordult, hogy a tőkések a gyár bejárata előtt elbocsájtották a munkást, hogy a fizetéses szabadságra vonatkozó jogától megfoszthassák. (lásd: Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Szakszervezeti Tanács) jelentése a XVII. küldöttközgyűlésének, Budapest, 1948.). 1939 őszén az 1937: XXI. tc. felfüggesztésével a fizetéses szabadságra vonatkozó ren­ delkezések is érvényüket vesztették. 3. 4. 5. 6. Dr. Kovács Norbert cikke, Statisztikai Szemle, 1923. 79-80. old. Magyar Statisztikai Évkönyv. 1919-1922 , 50. oldal. Lenin: Müvei 18. köt. 607-608. oldal. Marx-Engels: Válogatott művek. 1. kötet, Szikra, 1949. 422. oldal. 43 �Az 1937: XXI. tc. bevezetése utáni időszakban maguk a tőkések (Gyáriparosok Országos Szövetsége) és a polgári ideológia egyes képviselői nagy figyelmet fordíta­ nak a munkások szabad idejének problémáira. Figyelmük oka a félelem. Féltek attól, hogy a szabad időhöz jutott munkások között még nagyobb mértékben tért hódítanak a marxizmus eszméi. Ezt a félelmet nagyon jól illusztrálja Scmidt Sándor cikkének alábbi részlete, „Tagadhatatlan, hogy a 8 órai munkaidő bevezetése, általánosítása is csak akkor válhatott volna tökéletesen az ipari munkásság s a Haza javára, ha akkor vezettük volna be, mikor már gondoskodtunk a felszabaduló időnek a munkásság érdekében álló kihasználásáról. A valóságban azonban az történt, hogy a munkásság évszáza­ dokon át hozzá volt szokva ahhoz, hogy 12 órás munkaideje után 2-3 órát családjá­ val tölt, házi munkáját elvégzi, s azután a szükséges 8 órai pihenőre tér. A 8 órai munkaidő bevezetése után azonban a minden átmenet nélkül egyszerre felszabadult 4 órájával nem tudott mit kezdeni, arra elfelejtettük megtanítani. Unatkozott, s kész­ ségesen szívta magába a munkásság vezéreiül feltolakodott kommunista-szociálde­ mokrata szakszervezetek tanításait, melyek osztálygyűlöletekre, a Haza és Isten fo­ galmának tagadására használták ki az adottságot. Így lettek pl. a német nagyipari gócpontok, a Ruhr-vidék százezres munkástömegei a nagy német birodalomnak is sír­ ásói.''7 Az uralkodó osztályon belül vita keletkezik arról, miféle szervezeti formában le­ het legjobban biztosítani a munkások szabad idejének olyan megszervezését, amely biztosítja soraikban a reakciós nacionalizmus és más polgári, fasiszta eszmék térhó­ dítását. A legszélsőségesebb irányzatot vitéz Marton Béla a fasiszta jellegű „Nemzeti Munkásközpont” országos elnöke képviseli. Eszményképe a fasiszta olasz, német és portugál szabadidő-szervezet. „Egyetemes, mindent átfogó erejű tevékenységre van szükség, és ez csak a Hi­ vatalos Szabadidő-Szervezet keretében oldható meg.. . A múlt liberális és marxi materialista felfogásból való átalakulás szellemi és lelki megújhodást kell, hogy je­ lentsen. . . Történelmi szükségszerűség egy országos magyar Hivatalos Szabadidő-Szervezet mielőbbi létesítése. Az olasz, német, portugál stb. példák is bizonyítják, hogy csupán társadalmilag, hatósági jogkör nélkül a szabadidő-szervezet életrehívása nem vált­ hatja be a hozzá fűzött várakozást. A Hivatalos Szabadidő-Szervezet nemcsak szo­ ciális intézmény, legalább ugyanilyen mértékben nemzetnevelés. Egész nemzedéket kell átmenteni a közelmúlt, sőt a jelen szociáldemokrata tévvilágból a felelősségteljes nemzeti élet lelkiségébe. A cél érdekében szükséges a társadalmi osztályok életfel­ fogását, világnézetét átalakítani.”8 A gyártulajdonosok nem értenek egyet Marton Bélával. Saját maguk akarnak ren­ delkezni saját munkásaik szabad idejével. A szükségesnek tartott szabadidő-szerve­ zetet ezen az alapon a Gyáriparosok Országos Szövetsége keretein belül létre is hoz­ zák. A megalakult gyári szabadidő — szervezetek központjának Tájékoztatójában jól nyomon követhető egyrészt bizonyos kétkulacsosság, ami „az egyéb nyugati államok”ra való hivatkozásban jut kifejezésre, másrészt a saját munkások szabad idejével való rendelkezés jogának védelme, amit az „autonom” megoldással akarnak biztosítani. „Korunk egyik vezető eszméje: a munkavállalók szabad idejének hasznosítása. Ez a mozgalom az elmúlt években a velünk barátságos külföldi államokban — mint Olaszországban és Németországban — „Dopolavoro” és „Kraft durch Freude” néven óriási sikert ért el és megmozgatta az egész társadalmat. De nemcsak ezekben az or­ szágokban, hanem egyéb államokban is rendszeres gondoskodás tárgya a munkavál­ lalók szabad idejének hasznosítása... 7. Schmidt Sándor (Magyar kir. bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgató helyettese): A munkásság szabadidő mozgalma. Magyar Lélek, 1939. 11. szám. 8. Vitéz Marton Béla (orszgy.-i képv., a Nemzeti Munkaközpont országos elnöke. Magyar­ ország megbízottja a külföldi és nemzetközi szabadidő szervezeteknél): Előszó (Szabadidő mozgalom, idegenforgalom, munkásnyaraltatás — Dr. Dakó Gábor, 1940.) ................ 44 �45 gyáripari vállalat kezdeményezésére a Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­ sége is programjába vette a szabadidő-kérdésnek tervszerű rendezését, illetve rend­ szeres továbbfejlesztését. Először is megkérdezte tagjait, hogy milyen alapon kíván­ ják a szabad idő kérdését megoldani. A válaszok 80 %-a az autonom megoldást kí­ vánta. A magyar ipar e szándékát és kívánságát az illetékes kormánytényezők kedvevezően fogadták és a megalakítandó központi szabad idő — szervezet támogatását kilá­ tásba helyezték. Így alakult meg az 1940. év tavaszán a Gyári Szabadidő Szervezetek Központja, melyhez a folyó év végéig 216 vállalat csatlakozott.”910 11 A Gyári Szabadidő Szervezetek Központja célkitűzéseit jól jellemzi Fluck And­ rás előadása. Fő feladatnak a tőkés és munkás közötti „együttműködés” kikiáltását tekinti és igyekszik felvázolni az ehhez szükséges erkölcsi, világnézeti és életmód­ beli feltételeket is. „A szabadidő-tevékenységnek — pihentető, üdültető, szórakoztató és ismeretter­ jesztő jellegén felül — magasabbrendű célkitűzéseinek is kell lennie. Minden egyes foglalkoztatás hazafias és erkölcsi alapon álljon. Ezt a követelményt minden meg­ mozdulásban érvényesíteni kell még akkor is, ha kifejezetten nem is nyilatkozik meg.”10 A munkások szabad idejének irányítására az 1938-ban alakult Magyar Népműve­ lők Társasága is bejelentette igényét. A népművelési bizottságok feladata a szabadidő — tevékenység: „A népművelés... célkitűzései az utolsó két évtizedben a nagytömegek szabad ideje tervszerű felhasználásának gondolatával bővült, s így passzív feladatkörei az oktatáson túl a nemesirányú aktív és passzív szórakozási alkalmak biztosítása, álta­ lában pedig a napi szabad időnek, a hétvégi pihenőnek és fizetett szabadságnak nem­ zetnevelői szempontból való kihasználása.”" A Magyar Népművelők Társaságát azonban sem a „Gyosz”, sem a „Nemzeti Munkaközpont” nem ismerte el a szabadidő-mozgalom vezetőjének. Köncse Jenő így fogalmazza mge a Magyar Népművelők Társaságával kapcsolatos kételyeit: „Nálunk több elgondolás merült már fel a szabadidő-szervezet intézményes ki­ építésével kapcsolatban. Az egyik a népművelési munka szervein keresztül kívánja megvalósítani. Tagadhatatlan, hogy ez a terv első tekintetre tetszetősnek látszik. Ha azonban a kérdés mélyére hatolunk, számos ellenérvre bukkanunk. Mint tudjuk az is­ kolán kívüli népművelési bizottság hivatása a népművelő és a továbbképző munka el­ látása, tehát oktató tevékenység. Bár ennek keretében a szórakozási elemeket is be­ iktatják — mint például színelőadásokat, hangversenyeket, néptáncokat stb. — mégis úgyszólván kizárólagos szociálpolitikai jellege el nem vitatható, figyelemmel a mun­ kában résztvevő tanítók, tanárok, stb. túlnyomó számára. Ennek a szervezetnek a hangsúlya az ismeretterjesztésen van, ezért az iskolai méreteken alig nőhet túl. De figyelembe kell még vennünk azt is, hogy az iskolán kívüli népművelési szervek meggyökeresedésének esélyei mások a vidéken, a falvakban, és mások a városokban. Ezenkívül tudjuk, hogy az érdekkapcsolat a szervezet és a lakosság közölt nem elég szoros. Mindezekből levonhatjuk a következtetést, hogy az iskolán kívüli népművelés szervezete, mint a magyar szabadidőmozgalom népművelési ágazata, teljes felké­ szültséggel töltheti be hivatását, azonban mint egy ország szabadidő-intézmény meg­ testesítője, nem válna be.” 9. A Gyári Szabadidő Szervezetek és a Gyári Szabadidő Szervezetek Központjának Tájé­ koztatója a célkitűzésekről és munkaprogramról. Gyakorlati szervezési tanácsok. 10. Fluck András (az Úrikirály-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. ügyvezető Igazgatója): A Magyar Gépiparosok Országos Szövetsége elnökségéhez intézett beszámolót a balatonkenesei tanfolyamról. (Magyar Gyáripar Szabadidő-Szervezete által Bpest. Székesfőváros Iskolánkívüli Népműve­ lési Bizottsága közreműködésével. 1940. június 9—16. között Balatonkenesén rendezett sza­ badidő-vezető tanfolyam.) 11. Novárg Gyula: Népművelés és szabadidő, 27. old. (A Főv. népm. vez. képző tanfolya­ mának előadásai, 1939.) 45 �„Elgondolásunk szerint a szabadidő-mozgalmat olyan országos központ irányí­ taná, amely kerület és helyi szervekkel hálózza be az országot.”12 A részletkérdésekben egymással szemben álló törekvések mind arról tanúskod­ nak, hogy a burzsoázia Magyarországon sem mondott le a felnőtt munkások műve­ lődésének ellenőrzéséről. Vita csak akörül folyt, hogy a munkás „tőkéhez tartozó egész életidejének” a munkától szabaddá lett része fölött az ellenőrzést az egyes tőkés, vagy a fasiszta államban megtestesült össztőkés gyakorolja. A tőkés osztály — ebben vagy abban a formában — munkások által kiharcolt szabad időt a reakciós világnézet és erkölcs terjesztésének területévé igyekezett vál­ toztatni. A polgári szabadidő-tevékenység az uralkodó osztály általános kultúrpoli­ tikai célkitűzéseinek megvalósulását szolgálta. A proletárforradalom megismétlődé­ sétől félve a munkások minél nagyobb tömegeit akarták a „keresztény-nemzeti kul­ túra” alapján befolyásolni. A tőkések által irányított szabadidő-mozgalom a kommu­ nisták, a Szovjetunió, a proletár nemzetköziség ellen irányult és alapvető eszmei fegyvere a nacionalizmus volt. Az uralkodó osztály a munkások szabad idejét az iskolához hasonlóan az ural­ kodó burzsoá világnézet és politikai felfogás terjesztése területének tekintette. Meg akarták őrizni kulturális monopóliumokat, amely az osztályelnyomás egyik eszköze volt a kezükben. Az uralkodó osztályok ilyen arányú törekvését az ellenforradalmi rendszer hiva­ tásos kultúrpolitikusa és kultúrfilozófusa Korniss Gyula fogalmazta meg legvilágosab­ ban, „Kutúra és politika” című művét az ellenforradalmi rendszer munkásgyűlölő kultúrpolitikája elméleti alátámasztásának szentelte. Ebben a művében nyíltan kije­ lentette, hogy a dolgozó tömegek számára a műveltségnek csak morzsáit kell juttatni. Szerinte „az egészségesen működő és fejlődő nemzeti közösség szerkezete hármas tagozottságú: van egy alsó, egy középső és egy felső rétege.” Ez a réteg „jobbára testi, mechanikai munkát végez. . . ilyen a napszámos, gyári munkás, kézműves, földmű­ ves, szolga stb." A kisbirtokos gazdák, iparosok, kereskedők, a vasúti, postai és táv­ irdai tisztek, a közigazgatási hivatalok segéd és kezelőtisztjei, a néptanítók stb. ké­ pezik a „középső társadalmi réteget” akiknek a 4 oszályú polgári iskola és az erre épülő középfokú szakiskolák nyújtják a megfelelő képzettséget. A harmadik felső ré­ teg „a szofokrácia, a nemzeti organizmus agyveleje”. Ide tartoznak a „szellemi alkotó és irányító munkát végző” tudósok, művészek, tanárok, főhivatalnokosok, a nagy­ iparosok, nagy kereskedők stb. Ettől a rétegtől függ elsősorban „a nemzeti közösség helyes irányítása és boldogulása”. Ezért ennek a rétegnek kell „a kultúra legtöbb értékes elemét elsajátítania.”13 Az uralkodó osztályok tényleges művelődési monopóliumáról tanúskodnak a már­ tírhalált halt kiváló kommunista művelődéspolitikus Földes Ferenc által közölt ada­ tok.14 a lakosságban a középiskolákban a képzőkben a képesítő műveltséget adó leányiskolában együtt a főiskolákon munkásság részesedése %-ban 21,4 3,8 4,7 2,1 3,9 polgárság részesedése %-ban 81,2 82,7 81,2 90,8 83,3 12. Dr. Köncs Jenő: A szabadidőmozgalom kialakulása és szociálpolitikai jelentősége. Mun­ kaügyi Szemle, 19.38. 6. old. 13. Korniss Gyula: Kultúra és politika. Bpest. 1928. 63 és következő oldalak. 14. Földes Ferenc: A munkásság kulturális helyzete Magyarországon. Vasszínű égbolt alatt. Bp. 1961. 374. és 379. oldal. 4G �A műveltségét, kulturális-technikai színvonalát illetően a munkásosztály nem volt egységes. A munkásosztály rétegeződéséből és rétegeződésének alakulásából képet alkothatunk magunknak az egyes rétegek kulturális-technikai színvonala közötti kü­ lönbségekről is A munkások előtt csak a G osztályos népiskola kapui voltak nyitva. Ezt a hely­ zetet jellemezve és a megoldás egyedül lehetséges forradalmi útjára — a cenzúra miatt burkoltan — rámutatva írta Földes Ferenc: „Az emberek milliói maradnak a legalacsonyabb kultúrfokon és soha nem tudjuk meg róluk, mit rejtegettek maguk­ ban. . . A kulturéhség hiába csillog a szemekben, elfojtja a szegénység. A szegény­ ség a kulturkiközösítettség legalapvetőbb oka. . . Tehát marad a társadalmi megol­ dás, amelynek olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a szegényparaszt és munkásré­ tegek társadalmi arányuknak megfelelően részesüljenek a kultúrában.”15 Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint 1 090 715 hat éven felüli analfabéta volt az országban. Az analfabéták száma csökkent ugyan, de 1930-ban még mindig 735 076 analfabétát tartottak nyilván. Az elemi iskola hat osztályát a tankötelezetteknek csak ötven százaléka végezte el.16 Laczkó Miklós adatai” szerint 1930 körül az ipari proletariátus létszáma kb. 650 000 fő volt és a negyvenes évek elejére ez a létszám kb. 800 000 főre emelkedett. A munkásosztály legjelentősebb részét a szakképzettség nélküli betanított munkások alkották. A munkásosztályon belüli arányuk 50—55 %-ról a második világháború előtti években 60 % fölé emelkedett. A munkásosztálynak ebből a rétegéből sokan részt vettek a munkásmozgalomban, de túlnyomó többségük nem került kapcsolatba azzal. Előképzettségük hiánya és nehéz anyagi helyzetük miatt többségüket a műve­ lődési törekvések hiánya és a politikai közömbösség jellemezte. Később sokan közü­ lük a jobboldali szervezetek agitációjának hatása alá kerültek. A munkásosztálynak mintegy 13 %-a volt teljesen képzetlen. E rétegnek több mint a fele közvetlenül falusi származású volt. E munkásréteg volt a proletariátus politikailag legelmaradottabb része és kisebbségtől eltekintve nem voltak művelődési igényei sem. A munkásosztály egészének kb. 25-30 %-a volt szakképzett munkás. A szak­ munkások között kétféle magatartás volt megfigyelhető. Az idősebb generáció a munkásmozgalom harcaiban edződött, sok politikai tapasztalattal rendelkezett, a fasiszta ideológia által nehezen volt befolyásolható, de nagy részének forradalmi lendülete megtört. Művelődési törekvéseiket demokratikus antifasizmus jellemezte Soraikból került ki a szociáldemokrata mozgalom és ezen belül a reformista ideológia állandó bázisa. A szakmunkások fiatalabb rétege — amely már az ellenforradalmi rendszer iskoláiban nevelődött — könnyen volt befolyásolható az uralkodó osztály ideológiája által. Ugyanakkor igyekeztek magasabb technikai műveltséget elsajátí­ tani. A munkásosztály létszámának és a faluról közvetlenül felkerült munkások ará­ nyának növekedése, a szakmunkások arányának csökkenése kedvezőtlenül befolyá­ solta a munkásosztály kulturális-technikai színvonalának alakulását. Mégis az ellen­ forradalmi korszak egészét véve figyelembe, a munkásosztály technikai ismeretei az iparban végbement fejlődés eredményeként növekedtek. A munkások művelődési lehetőségeit, kevés szabad idejük kulturált eltöltését elsősorban anyagi helyzetük korlátozta. Jól illusztrálják ezt Rézler Gyula polgári szociológus által közölt családi költségvetések. K. I. géplakatos és T. B. rézműves havi költségvetése, akik a selypi cukorgyár munkásainak legjobban fizetett rétegéhez tartoztak, és egyaránt 3-3 családtagjuk volt — 1938-ban a következőképpen alakult:18 15. Földes Ferenc Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon. Bp. 1941. 108-109. oldal 16. ,,Kulturstatisztikai Adattár 1962.” Budapest. 1063. 17. Lásd részletesebben: Laczkó Miklós: ..Ipari munkásságunk összetételének alakulása 1867—1949”. Budapest, 1961. 111-116. 140-141 és 187-191. oldal. 18. A magyar gyári munkásság. Szociális helyzetkép. Szerk.: Rézler Gyula, Bp. 1940. 32. oldal. (Cukorgyári munkások) 47 �T. B. rézműves K. I. géplakatos Havi jövedelem: 260,— P. 181,— P. Havi kiadások: 15,— 13,30 Házbér 18,60 13,— Fűtés, világítás 105,— Étkezés 87,— 50,— Mosás, ruházkodás 30,— 26,— 10,— Gyermek taníttatására 4,— Szappan, fogkrém stb. 4,— — 10,60 Könyv, újság, rádió — 12,— Dohányzás 6,40 11,— Szórakozás Egyenleg: + 5,40 P. + 19,70 P. Ugyanebben a tanulmányban található két alacsonyabb keresetű szakmunkás I. P. géplakatos és B. F. kazánkovács családjának havi költségvetése is. Mindkét munkásnak 2 eltartott családtagja volt. I. P. géplakatos B. F. kazánkovács Havi jövedelem: 93,— P. 99,— P. Kiadások: 9,— Házbér 7,— 16,— 10,60 Fűtés, világítás 45,— 50,— Étkezés —— Mosás, ruházkodás 15,— — Gyermek taníttatása 14,— Szappan, fogkrém stb. ,3,60 2,50 — — Könyv, rádió, újság — — Dohányzás — — Szórakozás + 6,50 P. Egyenleg: + 11,80 P. Rézler Gyula a közölt adatok alapján megjegyzi: „A két kisjövedelmű család csak a legelsőrendű szükségleteit képes úgy ahogy kielégíteni, művelődésre, szórako­ zásra, már egyátalán nem telik.”19 A munkásosztály túlnyomó többsége, a betanított és tanulatlan munkások nagy tömegeinek életszínvonala ennél is alacsonyabb volt. A munkásosztály nagy tömegeinek nyomorát kulturális elmaradottságát hitele­ sen mutatja meg a Kommunista Párt féllegális folyóiratában a „Gondolat''-ban Bá­ lint György, Darvas József, Forgács Antal és Jahn Ferenc által írt riportsorozat a Budapesti Visegrádi utca 20-24 számú házak lakóinak életéről. Darvas József egy vidékről felkerült kőműves segéddel beszélgetett, aki együtt élt öccsével. A szoba-konyhás lakásban, — ahol egy ágyat béreltek kettőjük számára — összesen nyolcan laktak. Ketten heti 18 pengőt kerestek. Ebből 3 pengőt fizettek az ágyért. A megmaradt 15 pengőből étkeztek. Szórakozásra égy fillérjük sem maradt. „Különben se lenne hozzá kedvük, mert esténként olyan fáradtak, csak aludni, pi­ henni kívánkoznak. Vasárnap nemkülönben. Akkor később kelnek, úgy tíz óra felé. Délután alszanak, kártyáznak, esetleg olvasnak, ha van valami jó könyv. Mikor nincs munkájuk, akkor idő is, kedv is lenne szórakozásra, de akkor még lakásra, evésre is alig-alig telik. Ilyenkor kölcsönökből élnek.” Egy inségmunkás anya a szabad idejéről Bálint Györgynek így nyilatkozik: „Al­ szom”. Szórakozni sehova nem járt. Néha belenézett az újságba, rádiót nem hallgatott, könyvet nem olvasott, moziba nem járt, színházban még sohasem volt. A munkásosztálynak ezt az elesett a politikai és szakszervezeti mozgalomtól is távol álló részét jellemezve és a kegyetlen viszonyokat kárhoztatva írta Bálint György „ ... A rádió hangosan szól az egész világon, az írók írnak, a színészek játszanak, a 19. A magyar gyári munkásság. 184. oldal. 48 Szociális helyzetkép. Szerk.: Rézler Gyula, Bp. 1940. �film pereg. A Visegrádi utca 20-24. számú ház lakói ezalatt szobáikban és konyháik­ ban üldögélnek, fáradtan és keserűen, többnyire petróleumlámpa fényénél, alusznak, maguk elé bámulnak, esetleg civakodnak. És ha nagyon sok szabad idejük van eset­ leg elgondolkoznak azon, hogy mennyivel jobb nekik, mint az abesszin benszülötteknek, mert ők kultúrában élnek és jól megszervezett polgári társadalom őrködik anya­ gi és szellemi javaik fölött.”20 A munkások — különösen a fiatal munkások — tudásvágyáról és szabad idejének felhasználásáról képet alkothatunk magunknak a korabeli szociográfiai felmérések alapján. E felmérések nagy részében sok az esetlegesség, de összevetve ezeket az ed­ dig ismertetett adatokat bizonyos tájékozódást nyújtanak a szabad idő szerepét illető­ en a munkások kulturális-technikai színvonalának emelésében. Az Országos Szociálpolitikai Intézet az 1930-as éve végén adatfelvételt hajtott végre annak megállapítása érdekében, hogy a 15-18 éves fiatal munkások mivel töl­ tik szabad idejüket. E felmérés eredményeit Gyulai Elemér publikálta.21 A felmérés eredményei alapján átlagosnak vett 100 férfimunkás és 100 nőimunkás szabad idejet az alábbiak szerint használta fel: Moziba ment Színházba, színelőadásra ment Zenét nyújtó alkalmat kere­ sett Futballmérkőzésekre, cirkuszba ment Házi munkát végzett Családi körben szórakozott Tanult, tanfolyamokat, előadásokat, múzeumokat látogatott Gondolkodott, elmélkedett Regényt, újságot olvasott Rádiót hallgatott Sportolt Általában 44 Férfi 44 Nő 44 24 28 20 7 10 3 4 17 5 7 1 5 — 33 5 17 3 53 5 29 25 4 53 1 41 9 2 53 1 16 A legnagyobb érdeklődés tehát az olvasás iránt mutatkozott meg. Száz munkás­ nak több mint a fele (53) olvasott szabad idejében. Meg kell azonban jegyezni, hogy az olvasott könyvek jelentős része ponyva és színvonalatlan regény volt. A Népszava 1942. április 26-án „Adatok a vidéki ifjúmunkások helyzetéről” cí­ men adatokat közölt 23 vidéki ifjúmunkás olvasmányairól. A cikk szerint a 23 fiatal közül olvasmányait tekintve, csak 9 bizonyult öntudatos munkásnak. Ezek valamenynyien rendszeresen olvasták a Népszavát és leggyakoribb olvasmányaik Marx, Bebel, Gorkij, Solohov, Jókai, Petőfi, Darvas, Kassák és Nagy István voltak. Petrányi Győző és Rusznyák István adatai szerint, akik az OTI üdülőtelepein 1941. évben üdültek ifjúmunkások adatait vizsgálták meg — az olvasók rétegeződése az alábbi képet mutatta: A megkérdezett fiúk 99 %-a, a megkérdezett lányok 93,2 %-a rendszeresen olvasott, elsősorban szépirodalmat (a fiúk 56,5 %-a a lányok 64,5 %-a). Egyesek a képeslapokat szerették leginkább (a fiúk 17,9 %-a, lányok 14,6 %-a). Szak­ mai és ismeretterjesztő műveket olvasott a fiúk 17,1%-a, a lányok 7,8 %-a.22 Bay Ferenc könyvtárigazgató Magyarország egyik legnagyobb vidéki ipari városá­ ban statisztikai adatgyűjtést végzett a helyi könyvvásárlással és könyvgyűjtéssel kap­ csolatban. 21 021kérdőívet dolgozott fel. A kérdőívek tanulsága szerint a városban 20. Bálint—György—Darvas József—Forgách Antal—Jahn Ferenc, Visegrádi utca 20-24 sz. Gondolat, 1936. 2. sz. 21. Gyulai Elemér: A magyar munkásifjúság szórakozása. Szociális Szemle. 1940. 2. szám. 22. Petrányi Győző—Rusznyák Gyula: Munkásifjúságunk helyzete. Bp. 1944. 68. oldal. 49 �535 magánkönyvtár volt. A tulajdonosok nagy része köztisztviselő volt. A Szigetben és a Szabadhegyen, ahol a gyári munkások, napszámosok és földművesek éltek, egyet­ len magánkönyvtár sem volt található.23 Meg kell jegyezni, hogy ugyanebben a városban a városi könyvtárnak kb. 7 % munkásolvasója volt.24 A munkások szabad idejének mennyiségét és művelődési törekvéseinek, a szabad idő felhasználásának tartalmát egyrészt az ellenforradalmi-fasiszta rendszer gazda­ sági alapja, politikai és kulturális felépítménye határozza meg, másrészt azonban a rendszerrel szemben álló politikai és kulturális törekvések is — elsősorban a munkás­ mozgalom törekvései — hatottak rá. A szabad idő ebben a tekintetben az ideoló­ giai osztályharc területe volt, ahol kétféle kultúra állt egymással szemben: az ural­ mon lévő osztályok kultúrája és a kizsákmányolt osztályok kultúrája. A munkások szabad idejének tartalmát befolyásolni igyekvő gyártulajdonosok megnyilvánulásai világosan mutatják célkitűzéseiket. Egyrészt felismerték, hogy a fejlődő technika bázisán az intelligensebb munkás nagyobb hasznot hajt a tőkésnek. Erről beszélt előadásában Tóth B. László a GYOSZ megbízottja 1943-ban egy orszá­ gos népművelési értekezleten: „Ne gondolja senki, hogy a gyáripar vezetőinek megértő munkásgondozása — különösen az elmúlt évtizedekben — valami szociális ihletnek volt az eredménye, hisz abban a korban ez a téma még alig haladta túl az elméleti latolgatások korszakát. A munkásgondozás kérdését okos, objektív, kapitalista számítás indította el, mert a gyá­ rosok rájöttek, hogy minél intelligensebb, minél műveltebb a gyári dolgozó, annál eredményesebb, minőségileg annál értékesebb a munkája. Belátták, hogy a munkás testi és lelki kondíciójának karbantartása, fejlesztése, fontos termelési érdek.”25 Hasonlóképpen nyilatkozott az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának igé­ nyeit kifejező kultúrpolitika képviselője Klebelsberg Kuno gróf, kultuszminiszter is. „. . . a modern termelési mód, az új kényes műszerek, gépek és szerszámok mel­ lett az értelmetlen ember többet árt, mint használ... ezért magyarázom a hivatalos kereteken kívül álló pénzügyi bölcseinknek, hogy ma az iskola kérdései legalább öt-■ ven százalékig közgazdasági, termelési kérdések. . .”26 A tőkés termelés igényei megnyilvánultak a korabeli neveléstudomány területén is. „... A neveléstudomány új iránya arra hajlik, hogy a humánus és gyakorlati képzést közelebb hozza egymáshoz, közös alapokra helyezze, amazt gyakorlativá téve, ennek gyakorlati szellemét pedig a művelődés tárgyaivá mélyítve ki. . .”27 Módosulnak az uralkodó osztály kultúrpolitikai célkitűzései a világgazdasági vál­ ság után, amikor Magyarországnak a „Tengely hatalmakhoz” való csatlakozásával megkezdődnek a második világháborúban való résztvétel konkrét előkészületei. Eb­ ben az időben az új kultuszminiszter Hóman Bálint a fasiszta világnézetre nevelés primátusát hirdeti a szakmai képzéssel szemben. „... Én nem akarom a szakoktatási rendszert lekicsinyelni, nem akarom a szak­ ismeretek nyújtásának szükségességét az iskolában megtagadni, de nem győzöm elég­ gé hangsúlyozni, hogy a nagy világnézeti harcok mai korszakában a nevelő munkára az iskolának sokkalta nagyobb szüksége van. mint volt bármikor és erre talán még a szakismeretek terjesztésénél is nagyobb súlyt kell helyeznünk.. 23. Bay Ferenc: „A győri magánkönyvtárak statisztikai megvilágításban". Könyvtári Szemle, 1935. 1. sz. 24. A győri városi közkönyvtár évkönyve. I. 1898—1938. Győr. 1939. 39. 1. 25. Tóth B. László (a GYOSZ megbízottjának felszólalása a Balatonkenessei Orsz. Népm-i Értekezleten. 1943. május 19-21) A gyáripari dolgozók és a népművelés. Magyar Lélek. 194.3. 8. szám. 26. Klebelsberg Kuno: A Magyar polgári iskola c. cikke. Nemzeti Újság. 1926. június 24. Idézi a Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai c. kötet. Bp. 1927. 373. old. 27. Vígh Albert: Magyarország iparosodásának története az utolsó száz évben. Bp. 1932. 673. oldal. 28. Hóman Bálintnak a Felsőházban 1933. június 26-án tartott beszéde. Idézi Hóman: Műve­ lődéspolitika c. kötet. Bp. 1938. 109. oldal. 50 �A „Magyar Lélek” 1943. évi 12. számában Tamás József „Miről tartsunk népmű­ velési előadást? című cikkében 350 megtartásra ajánlott témát sorol fel és ebből mind­ össze 2 téma technikai jellegű. Az üzemi szabadidő-tevékenység ideológiai irányvonalának fő elemei jól nyo­ mon követhetők a Csepeli Weiss Manfréd gyárban szervezett műsoros estek címeiben. A címekből világosan láthatók a hivatalos kultúrpolitika alapelvei: vallás, naciona­ lizmus és giccs. Magasházy Ödön írja: ........ évenként számos kultúrdélutánt rende­ zünk. így 1938-39. évben 5 előadásnak 3400, 1939-40. évben 11 előadásnak 8000, 194041. évben 11 előadásnak 11 400 nézője volt... Az 1939-40. évben rendezett 11 előadás között a legkiemelkedőbb volt: a „Székely est”, a „Karácsonyest”, a „Tarka est”, a Petőfi est”, a Zenés tarka délután”, az „Operett és film sláger est”, az „Erdélyi kultúrest”, az „Erdélyi irodalmi est”.29 A Horthy-rendszer egész időszakán végighúzódó jellemvonása az uralkodó osz­ tályok magatartásának a forradalomtól való félelem és ennek megfelelően a kommunistaellenesség és az a törekvés, hogy a munkások szabad idejét a nacionalista eszmék terjesztésének területévé tegyék. Jól jellemzik ezeket a törekvéseket Scmidt Sándor „magyar királyi bányafőtanácsos” szavai: „40-50 év előtt főiskoláinkon csakúgy, mint a középiskola padjaiban munkáskér­ désről mi sohasem tanultunk, a „Rerum Novarum” pápai enciklikának hírét sem hallottuk, tudtuk jó szüleink tanításából, hogy a munkás iránt szeretettel kell vi­ seltetni, ki csak azért lett munkás, mert nem akart tanulni s egészen természetesen erre a pályára küldenek minket is. ha nem végezzük lelki ismeretesen iskoláinkat. . . csak akkor nyílt ki a szemünk, amikor a háborúval együtt ott állott a maga ápolat­ lan, gondozatlan hatalmas tömegével, az Isten és Haza szent fogalmának tagadásával és gyalázásával.” „ . . . mi itthon maradottak nem vettük észre a nemzetközi maffia céltudatos munkáját, mikor a tömegek elöljárói, egyházi vezetői ellen fordítva, eltávolítani igye­ kezett a vallástól, hogy a földi tekintélyt lerombolva a legfőbb isteni tekintély ha­ talma alól is kivonja, mert csak így érhette el célját, hogy hős katonáink visszaözönölvén a harcterekről, vak eszközévé váljanak a hullarabló kommunista-szociálde­ mokrata vezérek szegény magyar hazánk szét darabolását eredményező és soha jóvá nem tehető gazságának.” „Feltétlen tanulsága tehát a világháborúnak, hogy nem elégséges a fegyverke zésnek minden fogalmat meghaladó mértéke, nem elégséges a hadseregnek katonai kiképzése, mert a győzelem azé lesz, aki az ország összlakosságának erkölcsi és kultu­ rális értékét képes kellő neveléssel erőssé, naggyá fejleszteni, a tömegeket ellenálló­ vá tenni nemcsak óvóhelyek készítésével, gázálarcok próbálgatásával, hanem a lélek erősítésével.” „ ... aktuális elmélyedni a kérdés tanulmányában, vajon megtettünk-e mindent, hogy az esetlegesen bekövetkező, talán minden eddiginél borzalmasabb világégés ne vezessen újabb 1918-hoz.”30 A forradalmi eszmék terjedésének megakadályozására fontos eszköznek tekintet­ ték a kispolgári életforma meggyökereztetését a munkások között. Ezeket a tőkés törekvéseket a már idézett Tóth B. László így fogalmazta meg: „Tevékenységünk legfőbb szempontja a családi élet megerősítése. Szabadidő-tevé­ kenységünk kapcsán olyan lehetőségeket kívánunk biztosítani, hogy a dolgozó sza­ bad idejéből megfelelő időt családja körében töltsön, aminek feltétele, hogy kellemes barátságos otthona legyen, ahol szívesen tartózkodik és ott el tudja foglalni magát. Ezeket a célokat szolgálja a munkásházak, a munkáslakások létesítése, családi házak megszerzésének és építésének előmozdítása, kiskertek megszerzése, apró háziállatok 29. Magasházy Ödön: Szabadidő a Csepeli Weiss Manfred gyárban. 30. Dr. Scmidt Sándor (magyar kir. bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. Szabadidő tevékenység a magyar gyáriparban. Bp., 1941. 45. oldal. vezérigazgatóhelyettese) A munkásság szociális helyzete és a szabadidő mozgalom. (A Sop­ roni Nyári Egyetemen 1939. augusztus 9-én tartott előadás), 51 �tenyésztési lehetőségének elősegítése. Ezek az akciók egyben gazdasági segítséget is biztosítanának a gyári dolgozók háztartása számára.”3132 Az uralkodó osztály propagandistái a munkások tudásszomját is a maguk elképze­ léseinek szolgálatába igyekeztek állítani és arra törekedtek, hogy az olvasás elvonja a munkások figyelmét a tényleges társadalmi problémákról. A könyvet a valósággal való szembefordulás és idealista világnézet kialakítása eszközének tekintették. Ennek érdekében a kulturális demagógiától sem riadtak vissza. Elismerték a munkások mű­ velődési vágyát, hogy azután azt saját világnézetük eszközévé változtassák. Hankiss János akkori kultusz államtitkár így írt erről: „Mert a fiatal munkás csupa éhség és szomjúság: olvasni, tanulni és művelődni szeretne; nagyon komolyan hiszi, hogy a tudás hatalom, — nem olyan bizonytalanul, mint némely egyetemet végzett értelmiségi.. .” „A tudás szabadság. A művelt ember fölemelte a fejét és körülnéz a világban. Meg tudja ítélni a maga helyzetei és lehetőségeit. Tudatos lesz, mérlegelni tud. Nem megy fejjel a falnak és nem engedi át másnak, hogy gondolkozzék helyette. A műve­ letlen ember feje a földre konyul, szeme az anyagra szegeződik, amelyen dolgozik. Munkájának nem jelentőségét érzi, hanem kényszerűségét. így életét sem érzi sza­ badnak. A műveltség nemcsak szabaddá teszi a lelket, de a földi lehetőségek közt bol­ doggá is. A könyv, a szó, a kép megmutatja a munkába merült embernek..., hogy ezen az életen kívül még nagyon széles a világ s ez a világ az enyém is, ha meg tudom keresni és hódítani. Ha este munka után Amerikába olvasom magam, akkor ott is vagyok; ha a Székelyföld friss csúcsaira visz a könyvem, akkor üdülök, pedig nem mozdulhatott ki Pestről. Gárdonyi Gézának, a nagy írónak egri sírja fölött, egy egyszerű fakereszten ez a pár szó olvasható „CSAK A TEST”. Tudniillik a lelke nem, az Istennél van. Ezt a mondást szeretném alkalmazni mindenkire, aki el tud mélyedni olvasmányába: ilyenkor a teste van otthon, a lelke járja a világot, szabadon és boldogan. Ennél a boldogságnál többet és állandóbbat nem adhat semmi.”32 Lényegében ugyanezeket a gondolatokat fejtette ki Bisztray Gyula minisztériumi osztályvezető a Csepeli munkások előtt: „A szociológia elméleti tudománya azt hirdeti, s a gyakorlat a tapasztalat is azt mutatja, hogy alig van társadalmi réteg, amelynek a kulturális érdeklődése olyan elénk és állandó volna, mint az üzemi munkásságé. . . Ez a csodálatosan élénk, friss érdeklődés a szellem magasabb régiói iránt min­ denképpen érthető. Pusztán lélektani szempontból is könnyen megmagyarázhatjuk. A nagy gyári üzemekben a termelés fokozott, türelmetlen, szinte kíméletlen üteme rendkívüli igénybe veszi, úgyszólván teljesen leköti az ember minden idegszálát. Ter­ mészetes a reakció: a szabad időben eltávolodni ettől a monotóniától és a részletmun­ kától a nagy összefüggések, a hatalmas egységes szerkezetek, rendszerek megismerése, felé törekedni!"33 Mindezek a törekvések végső fokon az osztályellentétek elkendőzését, a fasiszta ideológia alapján nyugvó „nemzeti egység”, a Szovjetunió ellen folyó háború hátor­ szágnak ideológiai megszilárdítását szolgálták. A Horthy-rendszer kulturális politikáját és kulturális életét az MSZMP műve­ lődéspolitikai irányelvei így jellemzik: „A negyedszázados ellenforradalmi rendszer uralkodó kultúráját a népellenesség, a kizsákmányoló osztályok kiváltságos helyzeté­ nek biztosítására, az osztályellentétek elködösítésére irányuló törekvés, a nemzeti fenn-héjázás és gyűlölködés, a nacionalizmus és sovinizmus, a klerikalizmus jellemezte. Az elemi ismeretek terjesztése is csupán a tőkés termelés által igényelt korlátolt mű­ veltségi színvonalat nyújtotta a nép tömegeinek. Az iskolai nevelést a nemzeti gyű31. Tóth B. László: A gyáripari dolgozók és a népművelés. 32. Hankiss János: A művelt munkás. Magyar Lélek. 1944. 1. szám. 33. Bisztray Gyula (a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, iskolán kívüli nép­ művelési ügyosztály vezetője): Munka és műveltség. Magyar Lélek. 1942. 11. szám. (A cse­ peli szabadegyetemi tanfolyam megnyitásán elmondott előadás.) 52 �lölködés terjesztése révén az imperialista háború eszméi előkészítésének szolgálatába állították. A feudális maradványokkal telített tőkés rendszer talaján a magyar kul­ túra nem tudott igazán szárnyra kapni. A hivalkodóan emlegetett „magyar kultúrfölény” hamis jelszó volt és álnokul imperialista célokat leplezett. Mit jelentett a va­ lóságban ez a „kultúrfölény”? Jelentette a dolgozó tömegek kulturális elmaradott­ ságát, papíron meglévő, de végre nem hajtott iskolatörvényeket, a munkás és pa­ rasztfiatalok kirekesztését a középiskolákból és az egyetemekről, az értelmiség és a nép szembeállítását, a klerikalizmust, a soviniszta, fasiszta nézetek uralmát, a kispol­ gári giccs, a ponyva, a szórakoztató ipar tobzódását.”34 Az uralkodó osztályok kultúrájával és népellenes kulturális törekvéseivel szem­ ben a munkáskultúra és munkásművelődés a Kommunista Párt irányításával harci eszközzé vált a fasizmus ellen a demokratikus és szocialista Magyarországért vívott harcban. A húszas évek elejének néhány kísérletét nem tekintve, a III. Internacionále V. Kongresszusa után 1925. körül bontakozott ki a Kommunisták Magyarországi Pártjá­ nak kulturális tevékenysége. A kulturális mozgalomban elért sikerek összefüggésben voltak az illegális munka összekapcsolása terén elért eredményekkel.35 A kulturális tevékenység legálisan a szakszervezetekben, a Szociáldemokrata Pártban, a munkáskultúregyesületekben, az antialkoholisták, eszperantisták, termé­ szetbarátok egyesületeiben, a szavalókórusokban, a Munkás Testedző Egyletben, a munkásénekkarokban folyhatott. A munkás kultúrmozgalom szervezésében és irányításában nagy szerepet játszott a párt kezdeményezése alapján Tamás Aladár vezetésével 1927. augusztus 15-én legáli­ san megjelent 100 % c. folyóirat. A lap feladata volt, hogy a legális szervezetekben dolgozó kommunisták és a vezetésük alatt álló baloldal tevékenységét mint kollektív agitátor, propagandista és szervező irányítsa.36 A lap több cikkben foglalkozott a munkás-kultúrmozgalom problémáival, megha­ tározta a mozgalom feladatait és helyét a munkásmozgalomban. „Sohasem csinálunk titkot abból, hogy nekünk sem az egyes kuli úregyesületek, sem az egyes kultúrtestületek nem jelentettek öncélt. Eszközei, csataterületei, harci eszközei, a munkásság felszabadulási küzdelmének, a munkásság harcának, a kapitalizmus ellen.”17 A szociáldemokrata vezetés alatt működő kultúregyesületekben a vezetőségek és a tagság egy része is a politikamentesség álláspontjára helyezkedett. A kultúregyesületek szociáldemokrata vezetői a kultúrmozgalom politikamentes­ sége mellett foglaltak állást, a német szociáldemokrácia jobboldalától átvett nézeteié — a kultúra osztályfölöttiségét — hirdették. Álláspontjaikat a „Munkáskultúra” egyik számában így fogalmazták meg: „A gazdasági szükségszerűség parancsolóan írja elő a kollektív állam létesítését. A gazdasági adottság megvan. Az átmenet problémája: az ember. A mai ember nem éri el a tudás, az önfegyelmezettség, a gondolkodás megszokottságának azt a fokát, hogy áttérhessen, és át merjen térni az új termelési rendre. Új ember kell. És itt nyomul előtérbe a nevelés problémája.”38 Nem az osztályharcot és a proletáriátus diktatúráját, hanem a nevelést tekin­ tették a szocializmus feltételének. A 100 % több cikkben foglalkozott a politika és a kultúra viszonyával. Az egyik cikkben erről a kérdésről a következőket olvashatjuk: „. . a munkáskultúra prob­ lémájának alapja, alfája és omegája a munkaidő kérdése. Nem véletlen, hogy a 34. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelvei. Bpest. 1958. 6-7. oldal. 35. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkáskultúra- és sportmozgalomban. (1925-1945). Bpest. 1963. 12. oldal. 36. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkáskultúra- és spormozmozgalomban. (1925— 1945.) Bpest. 1963. 13. oldal. 37. Gergely Sándor: Miért harcolunk . 100 %. 1929/30. III. évf. 3. sz. 3. oldal. 38. Sp. szocializmus jövőjének problémája a nevelés problémája. Munkáskultúra 1925. 5. szám 3. oldal. 53 �munkáskultúra tömegszükségletté válása, tömegszervezeteket teremtő ereje csakis ak­ kor merülhetett fel, amikor az évtizedes osztályharc alaposan megrövidítette a mun­ kanapot. Sőt szükséges volt, hogy egy új nemzedék nőjön fel viszonylag (a régi 14-16 órás munkanaphoz képest) megrövidült munkaidő mellett, hogy a munkáskultúra kérdése, mint tömegszükséglet egyátalán felmerüljön. De továbbfejlődése vagy viszszaszorulása egyenes kövelkezménye, hogy a munkaidő kérdése hogyan alakult ki. Ha a tőkésosztály folyton erősödő kísérletei, újra meghosszabítaná a munkanapot, ered­ ményekkel járnak, úgy mindenki látni fogja, saját testén fogja érezni, hogyan fog újból lelankadni a most felvirágzásnak indult kultúrmozgalom. A munkaidő meg­ hosszabbításának minden félórája, a mértani arányban növekvő kimerülés következ­ tében. órákat von el a kultúrtevékenységektől. Mert nemcsak szabad idő, hanem egy bizonyos frisseség, testi és szellemi mozgékonyság kell ahhoz, hogy a munkás mun­ kanapja után még érdeklődni tudjon kultúrkérdések iránt, sőt aktív alkotó szerepet játszhasson a különböző kultúrterületeken. Ezért a puszta munkaidő kérdése távolról sem meríti ki ezt a kérdést. Döntő sze­ repet játszik még benne az is, milyen az a 8- 9- 10 órai munka, amely után a munkás az üzemet elhagyja. Ha a racionalizálás, a futószalag, a stopperóra kiszívták a velőt csontjaiból, ha az üzem rossz egészségi viszonyai (világítás, szellőzés, por, piszok stb.) egészségét, idegeit tönkreteszik, ismét képtelen lesz a munkáskultúra kérdéseiben alkotóan, vagy akárcsak passzíve is részt venni. Végül pedig, ezt a kérdést igazán nem kell részletesen kifejtenünk: a munkabér nagysága is döntően befolyásolja ezt a kérdést, milyen erővel és milyen képességek­ kel vehet részt a munkás a kultúrmozgalomban. A legszerényebb igények mellett is kel], hogy költségvetésben valami minimális felesleg álljon rendelkezésre, ha sza­ bad idejét kultúrmunkára akarja fordítani. Ha most már látjuk, hogy a kultúrmunka egész megindulása, szélessége, mélysége, intenzitása, a legszorosabban függ a munka­ idő, munkabér, munkaviszonyok kérdéseitől, akkor rögtön látjuk, milyen utópia a kultúrának politikamentes elképzelése. Látjuk, hogy a munkás, aki nem vesz részt teljes erejével a munkásosztály politikai és gazdasági harcaiban, nem akarhatja ko­ molyan a munkáskultúrát, a munkásság kulturális életszínvonalának emelkedését. Nem mert kitérni azoknak az anyagi előfeltételeknek kiharcolása elől, melyek a mun­ káskultúrát lehetővé teszik.”39 A 100 % a K. M. P. álláspontjának megfelelően a munkáskultúrának a politikai tól való elválaszthatatlanságát hirdette, általában a párt irányelveit követte. Ennek megfelelően hibái és eredményei nem tértek el lényegesen a párt erényeitől és hibá­ itól." A Szociáldemokrata Párt és Szakszervezeti Tanács a fővárosban és a vidéken hathetes és féléves szemináriumokat szervezett munkások számára. Ezenkívül tudo­ mányos ismeretterjesztő előadásokat, múzeumlátogatásokat és tanulmányyi kirándu­ lásokat is szervezett. A téli hónapokban kultúrestek keretében irodalmi és művészeti kérdésekkel is foglalkoztak. A Szociáldemokrata Pártban felmerült egy munkásegyetem létrehozásának gon­ dolata is. Ezt azonban megvalósítani nem tudták.41 A Szociáldemokrata Párt irányításával szervezett tudományos ismeretterjesztés azonban sok esetben nem a marxista világnézet alapján folyt. Ezt bizonyítja Dr. Czakó Ambrónak a Szociáldemokrata Párt folyóiratában a „Szocializmusban” ezzel a kér­ déssel kapcsolatban megjelent cikke. Ebben a cikkben a szerző azt a közismert op­ portunista álláspontot fejtegeti, amely szerint a marxista filozófiának és a termé­ szettudományoknak egymáshoz semmi köze nincs. „Szomorú látvány — írja Czakó Ambró —, amikor a természettudományi előadó minduntalan kapitalizmust meg ki­ zsákmányolást emleget s mivel hallott valamit harangozni a történelmi materializ39. Németh Lajos: Kultúra és politika. 100 %. 1928. ápr. I. évf. 7. sz. 40. Serfőző Lajos: A KMP tevékenysége a munkáskultúra- és sportmozgalomban (1925-1946). Bpest. 1963. 15. oldal. 41. Rácz. Gyula: „Az. Iskolán kívüli oktatás”. Szocializmus 1924. 5. sz. 42. Czakó Ambró: „A munkás továbbképzés kérdéséhez". Szocializmus. 1924. 8. szám. 54 �musról, fő kötelességének tartja, hogy materialista világnézetről biztosítsa a hallga­ tóságát. Szegény nem tudja, hogy a kettőnek egymáshoz semmi köze, sőt, hogy a szo­ cializmus lényegileg idealisztikus mozgalom s hallgatóságának érettebb része is ilyen­ nek fogja föl s fölöttébb bosszankodik az előadó elvtárs elmaradottságán.”42 Czakó Ambrónak, a teológusból lett „munkáspropagandistának” felháborodása egyébként azt is bizonyítja, hogy a Szociáldemokrata Párt által szervezett előadások egy részét a Kommunista Párthoz és a baloldali ellenzékhez tartozó, materialista vi­ lágnézet alapján álló előadók tartották. A munkások szabad idejének kultúrált felhasználásában nagy szerepet játszott az olvasás és az ezt elősegítő Munkáskönyvtárak. A szervezett munkások tudásvágya jó­ val felette állt az osztályátlagnak. 1927-ben 39 budapesti és 23 vidéki, összesen 57 szakszervezeti könyvtár működött. Budapesten 95 337, vidéken 42 804, összesen 138 141 könyvből álló állománnyal. Legnagyobb könyvtár Budapesten a vasmunkások szak­ szervezetében volt. Ez a könyvtár 15 721 könyvvel rendelkezett. 1927-ben az olvasott könyvek száma Budapesten 163 967, vidéken 70 645, összesen 234 612.43 A vasas-szakszervezet 1939-40 évi szemináriumainak 151 résztvevője közül 90 hall­ gató gyűjtött könyvet. Az olvasás jelentőségét világítja meg az a tény, hogy amikor megkérdezték ezt a 151 hallgatót, hogyan és milyen módon jutott el a munkásmozgalomhoz, 22 munkás azt válaszolta, hogy olvasmányai győzték meg arról, hogy csatlakoznia kell a mun­ kásmozgalomhoz.44 A szakszervezetekben a munkások technikai színvonalát emelő ismeretterjesztő előadásokat is tartottak. Ezeknek a száma azonban nagyon alacsony volt. Az 1928-29cs évben például 152 műszaki-technikai tárgyú előadás volt a szakszervezetekben. A legtöbb ilyen előadást a famunkások, a nyomdászok, az építőmunkások és a könyv­ kötők tartották. Egyes szakszervezetek az előadásokon kívül többhónapos tanfolyamokat is szer­ veztek.43 Ez a néhány kiragadott adat elgendő annak bizonyítására, hogy a szabad idő a munkásmozgalom és elsősorban a kommunista párt irányításával kapitalista körül­ mények között is szerepet játszik a munkások kulturális-technikai színvonalának emelkedésében. A munkásmozgalom és a párt kulturális törekvései a kapitalizmus és fasizmus körülményei között nem foghatták át az egész munkásosztályt. Ennek el­ lenére a munkásoknak a tőkétől kiharcolt szabad ideje és e szabad időben kibonta­ kozott kulturális tevékenység eredményei egyik alapját képezték annak, hogy a fel­ szabadulás után a párt megfelelő káderekkel rendelkezett az előtte álló hatalmas fe­ ladatok megvalósításában. 43. Társadalmi lexikon. Id. kérd. 495. oldal. 44. Szilágyi János: Munkásosztályunk általános műveltségi helyzete 1919-1945 között. Bpest, 19G4. 47. oldal. 45. Illyefalvi I. Lajos: A munkások szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Bpest, 1930. 604. oldal 55 �tanulmányok Paku Imre A mai magyar novella Irodalmunk történetének egyik szép ténye: a novella virágzó műfaj, s az utóbbi másfél évszázad folyamán állandóan és magas szinten jelent­ kezik csaknem valamennyi írónk munkásságában. A mi novellaírásunk eredete különbözik a nyugati irodalmakétól: a magyar novella elsősorban lírai eredetű, a dalforma, a dalpszüché ment át a novellába: a hasonlatos­ ság e tekintetben kézenfekvő; nép- és műköltészetünk az élményeket többnyire megjeleníti vagy leírja, a képek, jelenetek bizonyos epikai ma­ got foglalnak magukban. Másik vonatkozás is lírai eredet mellett tanús­ kodik: az esetek, események, alakok, helyzetek újdonság volta, egyedi­ sége olyan élményt jelent, amit azonnal és kerekdeden, röviden és összefogottan el kell mondania az írónak. A balladás-drámaias tömörítés szintén lírai jellemvonásokra vezethető vissza. Kezdetben természetesen találkoz­ hatunk mesei, regei, anekdotai eredetű novellákkal, új cselekményekkel. Az anekdota uralkodó elemévé vált novellaírásunknak, csupán mostanában kezd jelentősége hanyatlani, de a lírai jellemvonás még legújabb novellá­ inkból is kimutatható. Rendszerint valamilyen történelmi korszak előkészítője vagy éppen kifejezője novellaírásunk fölemelkedése: virágkora tehát összeesik szelle­ mi, politikai, világnézeti, gazdasági vagy társadalmi mozgalom, újítás, reform, forradalmasítás fejlődésmenetével. Csaknem törvényszerű tény: a magyar novella beszéli el a történelmi-társadalmi események újabb meg újabb változatait, fordulóit, buktatóit. A műfaj eredeti elnevezésének ér­ telmében (a novella — újdonság, újság) mindig új, meglepő váratlan ese­ mények megörökítője, rögzíti a társadalom szenzációit; megrajzolja a tár­ sadalmi osztályok (tőkés-vagyonos rend, polgárság, munkásság, parasztság) képviselőinek arcképét, jellemét; feltárja az indulatokat, feszültségeket, szorongásokat; följegyzi a megfelelő nyelvi állapotokat; mérlegeli a műve­ lődés tartalmát: mindezeket pedig valóban csak újdonság mivoltuk alap­ ján ragadja meg. Novellaírásunk gazdagságát, összetettségét, tartalmi és művészi szín­ vonalát általában öt nagy novellaíró-egyéniség munkássága határozza meg, hasonlóan e műfaj sajátos magyaros jellegét is. Jókai Mór (1825—1904) 56 �bőséges, nagyvonalú novellaírása valóban az a bőségszaru, amelyből ki­ fogyhatatlanul árad valamennyi műfaji típus, az ő novellisztikája mind tartalmára (felöleli a magyarság és a világmindenség élet-megnyilvánu­ lásait), mind pedig művészi színvonalára nézve (változatosság, életesség, cselekményesség, emelkedett előadásmód) az egyetemesség jegyében ke­ letkezett, bomlott színes változatokra, elevenségüknél fogva mindmáig új­ donságként hatnak: téma és stílus tekintetében minden benne rejlik ebben a gazdagságban. Mikszáth Kálmán (1847—1910) világa valamivel szűkebb ugyan, de összes vonatkozásában mélyebb, emberibb, életközelibb, mint nagy előd­ jéé, képzelete sem csapong a végtelen felé, valósághoz kötötten alkot. Mikszáth ezek szerint mindent jobban látott; éles körvonalakat vont; ke­ délyvilágának széles fokozatai miatt terjedelmes; indulatelemei élesek, metszőek, vágósak; alaklátása valószerű és bő változatokat és tarka színe­ ket tár fel: éltető eleme az anekdota, emellett társadalomszemlélete foglal el nagyobb helyet novelláinak cselekményében. A letűnő vagy fellépő társadalmi egyedeket nagyszerűen, többnyire szatirikusán, jeleníti meg; ismeri a nagy látszatok ürességét, meddőségét, nála a fény, a pompa vol­ taképpen szegényedést jelent; az uralkodó társadalom hiúságát, műveletlenségét és vele járó tragikus bukást ő Jókainál hatásosabban érzékeltette és őszintébben ítélkezett felőle. A társadalmi elbizonytalanodás vagy a felemelkedés indító okait elsőnek ismerte meg annak jelentősége szerint. Parasztábrázolása utat nyitott az égető vagyoni és társadalmi követelmé­ nyek számára: az ő parasztjai nem együgyű bábok, vagy nevetséges figu­ rák, mert megejtő sorukban a nemzet jövője forog kockán. Ady Endre (1877—1919.) novellaírását egy nagy belső, lávázó feszült­ ség eredményezte: kényszer szülte számára e műfajt, amit ugyanis verses műfajokban már nem tudott közölni, mindezt áttette cselekménybe, pél­ dázó történésekbe; forradalmi költészetének természetes, egyenlő értékű és jelentőségű párja meg azonos arányú művészi tevékenysége az ő elbe­ szélő prózája (versei és novellái között vagy fölött helyezkedik el publi­ cisztikája). A versek indulati világa, robbanó ereje tárt tehát újabb teret a cselekmények köntösében; a közvetlenebb hang józanító, felvilágosító és mindenkor forradalmasító szándéka, következetes akarata kellette élet­ re sokrétű művészetében e műfajt, a tett és a szándék nagyszerű sürgető, tudatosító példázatait. Az Ady-novella ezek szerint annyi mint, egy cselekményesített, forradalmi költemény, annyi, mint egy írói alakokkal el­ mondatott, példálódó vezércikk: mindegyik egy új szem, egy új ige, egy új jelszó a múlt és jelen átkainak elsöprése érdekében, a tettre mozgósítás éltető tüzei villognak, csapnak magasba bennük. Móricz Zsigmond (1879—1942) világképe viszont tér és idő vonatko­ zásában a falu határán túl, valamint az író jelenkorán túl alig terjed, mé­ gis az egész magyarság sorsa, ösztöne rejlik eme szűk keretben. Az élet egyszerű tényeiben a nagy összefüggéseket szinte egyedül ő látta meg és tudta viszonyítani a kicsit a nagyhoz, a jelentéktelent az országos érde­ kekhez. Művészetnek ez önmagában elegendő lett volna, Móricz azonban 57 �mindig teljesedett, haladt az egyéni érdekektől a társadalmi összefüggé­ sekig. Az ő parasztjai meddő, áporodott sorsban tengődnek, vergődnek, létük bizonytalansága, nyomasztó szegénységük, elmaradottságuk meg­ annyi társadalmi-politikai kérdést vetnek felszínre. Az úgynevezett urak, gazdagok, módosabb parasztok helyzete sem derűsebb, felettük is ott bo­ rong a hiába való élet átka. A parasztság felszabadulásra érett helyzete világosan megmutatja annak kétségbevont értékeit, egész életerejét: az úri-paraszti ellentét mesterséges különbsége nehezít minden kibontako­ zást, az zárja el az anyagi és szellemi felemelkedés útjait-módjait. Móricz Zsigmond urai és szegényei emberi értékben alig különböznek egymástól: közös tragédiájuk és összeütközésük kicsinyes keretekben zajlik le és csu­ pán a kiváltó indulatok erejének fokozatai szerint különböznek egymástól: az úri osztály fáradt közönye és pillanatnyi, baksisos érdeke valamint a parasztság állandósult krajcáros nyomora meg fokozódott kiszolgáltatott­ sága teremtette azokat az ismétlődött helyzeteket, amelyeknek ábrázolá­ sában Móricz Zsigmond szinte utolérhetetlen: mindenütt jelen volt, min­ denről tudott, tudósított: és tudatosított igazi novellaíróhoz méltóan No­ vellái ma már nemcsak irodalom-, hanem társadalomtörténeti érdekűek, értékűek, mindenekfelett pedig bizonyságai, tanúságtételei egy írói bátor­ ságnak, merész szókimondásoknak, művészi-eszmei következetességnek. Mindez különösen jellemzi Móriczot életének utolsó két évtizedében, ami­ közben a társadalmi elnyomás és anyagi kiszolgáltatottság szemmel látha­ tóan fokozódott hazánkban, mindezek arányában szélesedett írónk szem­ lélete, ezután már valamennyi elnyomott néposztály (vidéki kispolgár, proletár-értelmiség, falusi nincstelenek, törpebirtokosok) szószólója lett. Folyton járta az országot, tudósításai, riportjai, szinte előzményei novellái­ nak, éppen azért Móricz novellisztikája riportjainak szellemi, művészi folytatása — mindkettőnek líraisága mellett. Az ő gazdag novellatermése nemcsak magasrendű írói teljesítmény, hanem egyúttal bátor politikai tett is, csupán József Attila költészete lehet egykorú megfelelője. Móricz első­ sorban a szellem szabadságáért küzdött, hiszen több ízben hangoztatta: tel­ jesen lehetetlen embereket társadalmilag-vagyonilag fölszabadítani, ha azok szellemi vakságban élnek, mint ahogy teljesen képtelenség az érzéki képszerűbe süllyedett, szellemileg vak emberiségnek erkölcsét és művelő­ dését megnemesíteni és számára emberhez méltó társadalmi rendet meg­ szervezni. Az anyagi érdeket, érdekeltséget meg kell előznie bizonyos szellemi szintemelkedésnek, hogy aztán mindkettő párhuzamosan fejlőd­ jék. Nagyszerűen példázza mindezt egyik novellája, az Egyszer jóllakni című, amelynek cselekménye a világgazdasági válság idején, a harmincas évek elején, egy uradalmi munka keretében játszódik le. A kiéhezett, éh­ bérért dolgozó napszámosok rabszolgamunkája és a fiatal gróf fölénye meg szereleméhsége váltja ki a tragédiát. A megfélelmlített parasztlegény kését, kénytelen keservében, a hatalom képviselőjének testébe vágja, az osztályáruló csendőrbe, aki rút megalkuvás árán hagyta el sorstársát, hogy az ártatlanok fölött uralkodhassék. Jól mondja Móricz egyik méltatója: ,,Móricz művészetében mintegy felgyorsul, közvetlenül forradalmivá válik az az indulat, mely Maupassant mord bretonjainak, Tolsztoj fátumos pa- 53 �rasztjainak, a skandinávok parasztjainak, halászainak szívét feszíti. A ma­ gyar novella eddigi legmagasabb csúcsára került 1908. (Hét krajcár) és 1916, a Judit és Eszter és a Szegény emberek megírása idején.” Valóban arra az időre esik első novellai korszaka; Móricz mélysége, társadalmi elé­ gedetlensége a húszas és harmincas években bontakozott ki a legnagyobb változatokban: tömör drámák akkor írott novellái, a mindenkori magyar novellaírás csúcsteljesítményei ezek, egy művészi-politikai tájékozódás támpontjai. Az utána következő novellaírásnak drámai látásmódjában, a szociális kérdések írói megjelenítéseiben, az egymással szembekerült osz­ tályérdekek, lázadó egyének, forradalmi tömegek ábrázolásában meglátni Móricz kezenyomát — mindmáig. Nagy Lajos (1883—1954.) teremtette meg az átmenetet a klasszikus és a modern novella között. Valamennyi elődéhez képest ő elméletileg is ké­ pezte magát, amikor személyes sorsától ösztönözve, fiatal korától kezdve, fokozatosan elsajátította a tudományos szocializmus tételeit; ez még ön­ magában elméleti emberré minősíthette volna őt, ha egyszerű származása és állandó kapcsolata a szegények életével nem egészítette volna ki világ­ szemléletét, különösebben 1934-es szovjetunióbeli útja után. A munkásság pártjával való bensőséges kapcsolata meghozta számára azt a fölemelő tu­ datot, hogy az író, a művész nem áll egyedül harcában: a parasztság és a munkásság érdekazonossága meg a kizsákmányolása két olyan tényező, aminek megszüntetésétől a jövő egyáltalán függhet. Nagy Lajos nemcsak róluk, hanem elsősorban nekik, parasztoknak, munkásoknak írt: írói elv­ ként vallotta az eszköztelenséget; művészi hatását egyszerűségével töre­ kedett elérni; a lemeztelenített valósággal, a pőre igazsággal szinte test­ melegségig közelítette meg hőseit. Az igazság önmagáért beszél, nem kel­ lenek tehát kimondásához stilisztikai díszítő elemek. Ő az első szocialista írónk nemcsak e műfajbeli munkásságánál fogva, hanem a vakmerő lelep­ lezés és megalapozott eszmeiség jogán is. Móricz ösztönösen, Nagy Lajos tudatosan lett eszmehirdetővé — novella útján: Nagy Lajos olyan időben élt és dolgozott, amikor mindenki gyanúsnak bizonyult, aki az általánoso­ dó szegénység és szellemi vakság ellen tiltakozni merészelt, márpedig ő mindig megfelelő érvekkel ellentmondott az uralkodó, fasiszta nézeteknek: éppen ezért őt, mint kommunista írót akarták a harmincas-negyvenes években elnémítani. írónk azonban mindig s okosan megteremtette magá­ nak a nyilvánossághoz vezető utat, közléseinek módjait: saját kiadású lapot indított, ugyancsak saját kiadású könyveivel házalt, holott csak lét­ bizonytalansága volt állandóbb és nagyobb tettrekészségénél. Mindenütt ott lenni, ahol baj mutatkozott; jóllehet élete nagyobbik felét kávéházak­ ban töltötte el, jól tudta, hogy a téma ott is megtalálja őt. Az élet minden parányi jelenségében meglátta az egyetemes, mélyreható válságokat, ferdeségeket, hibákat. Több száz novellája tanúskodik róla: Nagy Lajos tár­ sadalomszemélete, a sokrétű, mindenre kiterjedő, szocialista világnézet emberies öntudatot sugárzó nemes művészetet teremtett. Annyira egyéni ő, hogy művei apró részletek alapján is azonnal fölismerhetők, annyira természetes és egynemű bármelyik közlésmódja, hogy mindenkor mellette vall. A szegénység egyetemes érdeke leginkább a Tanyai történet című el- 59 �beszéléséből derül ki: a szegénység önmagában vétek és kárhozatos álla­ pot, — így ítélik azt meg a hatalom képviselői, a falusi csendőrök: a sze­ gény ember, ha egyáltalán eszik valamit, azt csak lophatta, ez a törvény és fegyelem véleménye. A novella cselekménye szerint egyenruhaadta fölényük gőgös tudatában nem a valóságos tettért, hanem vélt sérelmükért verik meg az örökös félelemben élő parasztot: a hatalom keze tehát mindenhová elér és mindenért kíméletlenül lesújt: ám vak és buta vala­ mennyi megnyilvánulása, mert az erőszakot, az igazságtalanságot képvi­ seli. A tűrő, szenvedő, röpke örömöket váró emberek írója Nagy Lajos. Munkássága teremti meg a szocialista realista magyar novellairodalmat: tehetsége kisebb, korlátai nagyobbak bármelyik itt említett kortársáénál, de embersége mélyebb, őszintesége példamutató. A klasszikusnak és modernnek mondott novella-megkülönböztetés­ nek érvényét történetesen Nagy Lajos törte meg: éppen ezért kétféle no­ vellafajtáról beszélhetünk ezután: Jókai, Mikszáth, Ady minden haladó szellemiségük ellenére polgári ízlést elégítettek ki, sok tekintetben Móricz Zsigmond is ide tartozik, jóllehet az ő kritikai realizmusa történetesen a polgárság ellenzésébe ütközött. Ők négyen inkább a polgári novellaírást képviselték, megértőik, olvasóik a polgárság soraiból kerültek ki. A csúcs azonban — Móricz Zsigmond — a szociális lelkiismeretet ,társadalmi fe­ lelősséget jelenti, s ahogy telik az idő, polgári máza mindjobban lepattog róla. Mint a mai magyar novella közvetlen előzménye, Nagy Lajos novel­ lisztikája, gyökerestől szocialista és realista is egyszersmind; emiatt kell tehát polgári meg szocialista realista novellaírást mondanunk a klasszi­ kus vagy a modern helyett. A klasszikus nyugalom, szenvtelen szemlélő­ dés mindenkor hiányzott itten tárgyalt novellaíróinknál; a modernség vi­ szont tanult fogás, jobbára utánzás és ebben tovább él a polgári szemlélet is. A mai novella modern eszközei tetszetős, külsőséges fogások, lehetnek ugyanakkor divatosak is, de a lényeget a szociális tartalomnak kell jelen­ tenie, ami pedig elsikkad az intellektuális műfogások játékaiban: a novel­ laírás nem lehet mesterkedő játékszabályok tetszelgő alkalma: a novellá­ ban az író öncélúan nem ügyeskedhetik, neki embertársairól kell szólni. A játék mindenképpen magánügy — a novella a közügyek műfaja. Az öt kiemelkedő novellaírói nagyságra korlátozott szemlénk azonban felületes volna, ha a velük egyszerre működő kortársak, jelentőségéről, szerepéről véglegesen megfeledkeznénk. Mielőtt neveket és műveket sora­ koztatnák ide, annyit feltétlenül meg kell állapítanunk, hogy ez az öt író mindmáig élő, ható egyéniség, legtöbben őket olvassák; műveik újabb és újabb kiadásokban jelennek meg. Hatásukat országunk életében — 1945ben — bekövetkezett politikai-társadalmi változás egyáltalán nem csök­ kentette ,sőt fokozta, hiszen Ady, Móricz, Nagy Lajos novellái azóta érték el valódi megbecsülésüket, műveik azóta jelennek meg a legmagasabb példányszámban. Az 1945-ös felszabadulás azonban az ő utóéletükben is hozott fordu­ latot, hiszen eszméik győzelmét hozta meg, ezt a fordulatot közülük csu­ pán Nagy Lajos érte meg, akinek munkássága a változott körülmények 60 �között műfaji váltáson esett át, ezalatt pincenaplót, regényt, önéletraj­ zot, színdarabot írt, novellát igen keveset, ellenben összegyűjtötte és ki­ adatta lappangó meg az eddig tiltott műveit; a munkáshatalom méltó mó­ don kitüntette őt, bár a félreértések idején — a személyi kultusz korában — átmenetileg mellőzték. Jókaitól Nagy Lajosig több novellafajta jelentkezett irodalmunkban más írómesterek gyakorlatában, ezek azonban korántsem bontakoztak ki, nem terjedtek el, pedig még haladó eszméket is képviseltek, társadalmi szemléletük is előre mutatott. Őket és munkásságukat mégis kísérő jelen­ ségeknek kell tekintenünk. Bródy Sándor dajkái, kőtörői; Ambrus Zoltán, Molnár Ferenc fővárosi alakjai; Petelei István, Tömörkény, Móra Ferenc parasztjai és egy sereg novellista ezer meg ezer alakja népesítette be no­ vellairodalmunk világát. Ha a műfaji követelményeket velük szemben szigorúbbra vonjuk, nyomban észlelhetjük, hogy valamilyen nehezék, fö­ lös toldalék gátolja tiszta érvényüket. Az egyiknél túlteng a tájrajz, a má­ siknál néprajzi adalékok függeszkednek bele a költőiség mezébe, ismét másoknál öncélú társadalomrajz, a szociográfia merevíti az alakokat, tereli félre a cselekményeket. Számos írónk intellektussal, műveltségi alapténye­ zőkkel igyekszik pótolni az élményt, a novella eredetét elmemunkából veti felszínre, ez utóbbiak kedvelik a szeszélyes formajátékot, a ki- és meg­ munkált tökéletességet, a tanulható és tanítható mesterfogásokat: az írói munka az ő gyakorlatukban mesterség s nem művészet. Az ő művészi „érzékenység”-ük messzemenően függetlenedik saját koruk kérdéseitől, tár­ sadalmuk életétől; a megszokott általánosságokat, tematikai közhelyeket egyénien váltogatják, toldják-foldják. Mindenük az olajozott, tetszelgő stílus, ezért éppen a tökéletesnek ítélt-csodált stíluseszmény következté­ ben — nem kifejezik, hanem eltakarják, fényes mázzal borítják le a lé­ nyeget, az írói mondanivaló világnézeti követelményeit. Mindez egy nagy­ méretű epigonizmust eredményezett, egy olyan általános hasonlóságot, hogy egy-egy adott novellát ki-ki a magáénak vallhat, annyira egyívású. Sajnos, ez a folyamat mindmáig tart, sőt éppen ez gátolja, hogy no­ vellaírásunk ma nem teljesen tölti be eredeti feladatát, egy folyton vál­ tozó, mélyülő, teljesedő, társadalom ábrázolását, magának a szocializmus­ nak emberformáló hatását. Mindössze tisztes, kevés számú kivétel általá­ nosítja az előbbi nézet érvényességét. Ady, Móricz, Nagy Lajos korából ismeretes ez a kényelmes társutas (Németh László) magatartás, társadal­ mi függetlenedés. Helyesen állapította meg róluk Thomas Mann, hogy az ő semlegességük lényegében nem más, mint egy machtgeschützte Innerlichkeit, ama hatalom védte bensőségesség. Lukács György szerint: „Olyan irodalom ez, amely a hatalomtól nem kíván mást, mint az irodalom és művészet zavartalan életét —- ugyanakkor csendesen garantálva, hogy ez az irodalom és művészet sohasem fogja komolyan zavarni az uralkodó hatalmak szándékait.” Ennek az irodalomnak novellisztikájáról fölösleges elmélkednünk, helyette szóljunk egy olyan irányzatról, amely ugyan kü­ lönösebb elkötelezettséget nem vállalt, de művészi színvonala mellett kö­ zömbösen elhaladni nem szabad. G1 �Elsőként Krúdy Gyula (1878—1933) sokrétű, színes és mindig művészi novellisztikáját kell kiemelnünk. Ha Móricz Zsigmondban az ösztönös no­ vellaírás csúcsát láttuk, Krúdy Gyulában a művészi novellistát kell pár­ ként magasra emelnünk. írónk népszerűsége az utóbbi időben csökkent, de irodalomtörténeti fontosságát ez a jelenség nem csökkentheti. Krúdy általában a térrel és az idővel szabadon bánik, neki sincsenek korlátai, akárcsak a meséknek. A novellacselekmények a félmúlt édes-bús hangu­ latát lehelik s inkább ez a regényes hangulat az ő valódi hőse, semmint a cselekmény látszólagos főalakja. Alakteremtő, jobban mondva alaklátó képzelete csaknem vetekszik Jókaiéval, Krúdy azonban mégis jobban kö­ tődik a valósághoz, amikor az életsorsok, helyzetek egy-egy szakaszát mutatja be. Az ő múltba merülése mindezek ellenére egyáltalán nem je­ lenti korától való menekülését; fővárosi alakjai, bohémjai nemcsak egyegy életérzés, sorshelyzet képviselői, hanem valamennyien látott, megle­ sett figurák az író közvetlen környezetéből; lélektani megalapozottságuk, társadalmi helyzetrajzuk jelentik azt az újságot, ami a magyar novellának egyik főkövetelménye. Krúdy novellisztikája megfoghatatlanul gazdag s mint ilyen, huszadik századi irodalmunk eléggé meg nem becsült értéke. Kosztolányi Dezső (1885—1936) és Babits Mihály (1883—1941) neve nem véletlenül és ebben a sorrendben került egymás mellé. Mindketten hasonlatos novellairányzatot képviseltek, az előbbi nagyobb terjedelem­ ben hagyott hátra novellákat, az utóbbi kevesebbet írt, de átfogóbb szem­ lélettel szerkesztette e nemű műveit. Kosztolányi a tárcanovellát emelte páratlan művészi magaslatra, a nagy Élet apró jelenségeit, újdonsült ese­ teit figyelte meg, leste el: a részletek mögé bújt s ott kereste az általános érvényű elmeket, a világ látható részein túl találta meg az Elet lényegét. Módszerében egyaránt helyet kapott a freudizmus és az intellektualizmus, de egyik sem tengett túl az ő gyakorlatában; tehát kikerülte a buktatókat, a látványos pszichologizálást, lelkizést és az elvont elmejátékot. Egyik em­ lékezetes novellája, annak idején újságnovellaként jelent meg, a Fürdés című. Egy vak szerencsétlenség az az eseménykeret, melyben az író hőse tudatának mélyére helyezte el egy apának fia iránt táplált gyűlöletét, ez adott neki akkora erőt, hogy gyermekét öntudatlanul olyan nagy erővel dobta bele a vízbe, hogy az abban végképpen elmerült és egy látszólagos baleset áldozataként meghalt. Babits Mihály novellaremekei egy mély elme, egy megfigyelő szelle­ miség cselekményekbe rögzített járását ábrázolják, jelenítik meg. Utánoz­ hatatlan tömörítéssel tudta a cselekményeket összefogni, ugyanakkor for­ dulatosan bonyolítani. A Hatholdas rózsakert a század elejét keresztmetszetszerűen, kettős nézetben vetíti olvasói képzeletébe, hasonlóan A to­ rony árnyékában, a Karácsonyi Madonnában címűekben is. Gelléri Andor Endre (1907—1945) az előbbiekhez képest a második Nyugat-nemzedékét képviselte és nem méltatlanul az elődökhöz képest. Sarkadi Imre (1921—1961) viszont Gellérihez viszonyítva jelentette a kö­ vetkező utódokat. Az ő nevük se véletlenül került egymás mellé. Gelléri is és Sarkadi is a kisemberek írója, az előbbi főként az óbudai munká- 62 �sokat, az utóbbi a tisztántúli parasztokat tette meg novellahősöknek, ők ketten eleven szálakkal kapcsolódtak abba a nemes hagyományba, ami a magyar novella itt tárgyalt jellegét jelentette: irodalmunk egész története során főként a kisemberek, az elbukók és megalázottak életsorsának tükröztetése volt, s a novellában egyik megállapítás szerint csak epizódikusan bukkant fel a hősiesség, az emberi nagyratörés példája. Nos, Gelléri Andor Endre az Ukránok kivégzése címűben és több más novellájában a szocia­ lista hősiességet középpontba tudta helyezni: a Sallai és Fürts kegyetlen kivégzését tudatosító, áttételesen szerkesztett elbeszélése nemcsak írói el­ kötelezettséget példázott, hanem olyan művészi bátorságot is, ami egy Móriczot vagy egy Nagy Lajost jellemzett a maga idejében. Sarkadi Imre nemcsak A szökevényben, hanem a Kútban is megalkotta azt a pozitív hőst, kinek képe eltűnt a felszabadulás után keletkezett novelláink nagy tömegében, akinek jellemvonását pedig az idő és a társadalmi fejlődés egyaránt fölmutatta. Ady, Móricz, Nagy Lajos novellisztikája nem felelhetett valamennyi felvetődő kérdésre, az utódok és még a kortársak elé pedig ilyen kérdések meredtek: . kiknek az érdekét szolgálja s meddig tarthat az erőszak, a terror, a szabadságjogok hiánya? mi lesz a parasztsággal s a földmun­ kássággal? s a társadalom társadalmon kívüli rétegeivel, becsületes mun­ kásokkal, munkanélküliekkel, csavargókkal? s mi lesz az értelmiséggel s általában véve az egész társadalommal?” Kérdések, mikre a munkásírók igyekeztek nyomban felelni. Az úgy­ nevezett urbánus meg a népi írók is mással voltak ,,elfoglalva”, nem vá­ laszoltak. A népiesek közül Veres Péter novellái a parasztság helyzetét föltárták minden szociográfiai fontoskodás nélkül, a felszabadulás után igazi pozitív munkáshőst ő teremtett a Próbatételben. Nem hallgathatjuk el Kassák Lajos jelentőségét sem, a munkássors a fenti kérdések értel­ mében őt mélyen érintették és igazi élmény erejével fejezte azt ki novel­ lisztikáiban. Szabó Pál parasztábrázolása őszinte és súlyos helyzeteket tárt föl és bizonyos költőiséget sem mellőzött, sőt kedvelte azt, ami műveinek iro­ dalmi értékét nagyon megemelte. Illés Endre, Déry Tibor, Németh László, Örkény István, Kamondy László, Szakonyi Károly és Galambos Lajos: olykor-olykor ki-ki közele­ dik korunk nagy átfogó kérdéseihez, de az igazi nagy novellát lényegében egyikük sem írta még meg a mi szempontjaink szerint. Déry Tibor kerül­ geti a kérdéseket, a többiek többnyire elkerülik, mintha nem is a szoci­ alizmus évtizedeit élnők, annyira az előbb érintett machtgeschützte Innerlichkeit bűvös körében tetszelegnek, előkelően és fölényesen. Fejes Endre Hazudósa inkább a lumpenproletár típusát, semmint a pozitív hőst egyénítené meg; sikeres müvei feszegetik, de csak felületesen, a mai napok kérdéseit. Mándy Iván a leginkább művész ebben a fölsorolásban, a közelmúlt „pesti” eseményeit nála többrétűen csak Krúdy Gyula tudta megírni; józsefvárosi kisvilágban az egész főváros élete benne rejlik. Mándy az 63 �ötletek, apró emlékek, múló figurák írója. A film, a mozi, a sport múltját szívesen választja novellái tárgyául. A társadalmon kívüli élők (árusok, kofák, mozisok, lézengők, csavargók) kedvelt alakjai. Csurka István szereti a különlegességeket, a bizarr, megbotránkoz­ tató eseteket, érdekkeltően tud írni, alakjait is jól látja, színesen jellemzi őket, nyugtalan természet, de ha lehiggadnék, elvesztené kamaszos va­ rázsát. Moldova Györgyöt valóságérzék és szatírikus, irónikus íz jellemzi, a novellaalkotó elmeket egyenetlenül, adagolja; Ő egyenesen keresi, haj­ szolja a különösséget, a ferdeségeket, hogy eredendő hajlama szerint ko­ moly helyzetképet rajzoljon meg vagy zabolátlanul kacagjon az esetle­ gességek fölött. Az utóbbi időben oldódott, lazult szerkesztő, összefogó módszere s enyhült szatirikus, ironizáló hajlama is. Sántha Ferenc komoly kezdeteit komolyabb eredmények követték. Irodalmi közvéleményünk sokat vár és várt tőle, a novellaírás műfaji ha­ gyományát és sajátos magyar jellegét ő sajátította el legjobban és egyre emelkedő, egyéni színvonalemelésekkel igazolja mindazt, ami ezzel jár. Galgóczi Erzsébet a szociográfia és a társadalmi bírálat kettőségében találta meg novellisztikájának forrásvidékét. Komolyságánál csak őszin­ tesége nagyobb, a bátor szókimondásokért vállalja a kockázatot is. Férfias erő és következetesség jellemzi. Aknamező című elbeszélése mind lélek­ tani, mind pedig társadalmi mondanivaló tekintetében kiemeli az írót kor­ társai sorából. Veres Péter után egyébként Galgóczi Erzsébet tudta s tudja észrevétlenül novellái cselekményébe beépíteni a szociográfiai adalékokat vagy az etnográfiai jellegzetességeket. Lengyel József aránylag későn kapcsolódott be irodalmunk életébe, évtizedeket töltött a Szovjetunióban, miután hazatérhetett. Megjárta a sztálini korszak börtöneit, internálótáborait. A hazai viszonyokat ekkora nagy távoliét miatt nem ismerheti, nem magyar témákat dolgoz fel; sötét sorsának megrendítő elemeit kerekíti novellákká. Rengeteg tipikus alakját ismerte meg a szovjet-orosz pártéletnek, mély emberismerete mindenkori helyzetéből adódott, cselekménytarsolya kimeríthetetlen, olykor a magyar múltból is merít novellamagvakat. Lengyel József a nemzetközi kommu­ nista mozgalom írója és ebben a magyar nyelven írók élén áll. Az itt felsoroltak nem meríthetik ki a magyar novellairodalmat, sok név számos művel idesorakoztatható lett volna a legszélesebb válogatás — és ilyen nálunk gyakran jelenik meg — sem törekedhetne teljességre. Folyóirataink, a Körkép antológia évenként megjelenő kötetei tanúskodnak róla, hogy a magyar novellaírás, bár vajúdik az utóbbi évek folyamán, a műfaj művelésének lendülete azonban nem tört meg. Olvasottság tekin­ tetében Jókai, Mikszáth, Ady, Móricz, Nagy Lajos változatlanul az élen ál­ lanak, művészetük jelentősége fokozódik folyamatosan és elméleti irány­ adásuk változatlanul mérvadó. 64 �Szakó László Fábry Zoltán publicisztikája Fábrynál a publiciszta szónak kétségkívül sajátos értelme van. A köz­ író itt mindenkor író! A közírói feladat, a publicisztika Fábrynál: emberi magatartás következménye. Az írástudó felelőssége felismerésének gyökerei ifjúkora és világhá­ borús olvasmányai élményéig nyúlnak vissza. Nem véletlen, hogy nemze­ déktársaival, Illyés Gyulával és Németh Lászlóval együtt a Halottak élén felejthetetlen, feloldhatatlan hatása alá került. Ady szemével nézte a for­ radalmakat, és a tőle tanult közösségi érzéssel, s „szomorú szemmel” ke­ reste egyéni szorongatott helyzetében az írás gyógyító erejét. A diák Fábry a hazai polgárság hazafias, nacionalista szemléletével nézte az I. világháború eseményeit. A fiatalok idealizmusával vette fel a katonamun­ dért. A katonaévek frontélményei „vizsgáztató” évek voltak a húszéves Fábry számára. Az írókra jellemző figyelő szemmel vallatta az eseménye­ ket, nézett farkasszemet a kegyetlen, a szó szoros értelmében „véres” va­ lósággal. A benne lévő humánum indította el egyéni útján. E nélkül nem ér­ tette volna meg oly mélységesen Ady figyelmeztetését. 1918—1919 eseményeit, bátran mondhatjuk, Ady szemével nézte, benne Ady forradalmát látta. Betegsége miatt otthon gyógyulást keresve egyszer csak országhatáron kívül rekesztettnek találta magát. Humánuma tiltakozott a legyőzöttekkel szemben elkövetett igazságtalanságok ellen. Magára maradt. A diákkori Magyarország nem volt többé, a megmaradt Magyarországtól nemcsak a felállított határsorompók választották el, hanem hatalmas benső tiltako­ zása a Horthy-Magyarország ellenforradalmi eszméivel és gyakorlatával szemben. A valóság könyörtelen tényeit nem lehetett meg nem látni, semmibe venni. A fiatalember, aki pedig a fronton zavartalan idillről, szellemi él­ vezetekről ábrándozott: harcból újra harcba kerül, melyet saját lelkiis­ merete kényszerít rá. Ez a tudatos vállalkozás szembeállította a fronton szőtt, dédelgetett álmaival: „Én nem ezt akartam ... Én pihenni akartam, piszok és vér után hazatalálni az intellektuálgyönyörhöz, élvezni a kultúrát, irodalmat, mű­ vészetet szürcsölni, zenét, mítoszt csiholni, titkot fejteni. Ady kellett és Däubler, Péguy és Trakl, Buber és Claudel, Pahnwitz és Füst Milán . . . Ezt akartam, ezt élveztem, ez volt az otthonom.” — így mutatja be a Korparancs címadó, bevezető cikke a háború lövészárkából kikerült gye- 65 �rekembert, a fiatal Fábryt. És a cikk tovább vall: „Mindennél szebb és jobb dolog volt egy Mechtilde Lichnowszky agymuzsikáját szürcsölni, sza­ vait, gondolatait ízlelni, a nyelvet hozzá idomítani, de a valóság, amely helyhez és időhöz van kötve, a valóság, amely egy lépésre kezdődik, me­ lyet ha a szemem, szám, orrom szabályosan funkcionál, észre kell venni, . . . a valóság a nyelvembe szúrt, a szemembe tépett, más hangra, más látásra kényszerített. Valóságot néztem és valóságot láttam: kapitalizmust és imperializmust, munkátlanságot és részvénykonferenciát, éhséget és pólóklubot, okokat és összefüggéseket, mikről azelőtt fogalmam sem volt.” Fábry ekkor válik azzá, akinek ma is ismerjük: . a harcos író: a kellemetlen, a kényelmetlen kortárs, a kor pa­ rancsra figyelmeztető és felelősségre vonó, az állásfoglalás, az ellenőrzés a meggyőződés egyoldalú fanatikusa. író, aki nem akar mint író elkülö­ nülni, aki nem bújik a hiúság és a szellemi arisztokratizmus gyanús védpajzsa mögé, de aki . . . tudatosan is részt akar venni a történésekben.” „Vége az önmarcangolásnak — kezdődik az élet”. Maga Fábry erről az új állapotról a „Magyar köszönet” című cikkében így vallott: „Szobám négy fala hihetetlenül kitágult: a világ szociális valóságát éltem, a marxizmus szemével és az intellektuel korparancsát jelentettem: változni és változtatni. És változtam és változtattam”. Neve megjelenik a 20-as években már „a legszínvonalasabb aktivista ujságok”: a Kassai Napló, a Reggel hasábjain. — A Kassai Napló Fábry munkássága idején nívós folyóirat hiányában a vasárnapi mellékletével a „Kassai Napló Vasárnapjá''-val publikációs lehetőséget biztosított Darkó István, Győri Dezső, Komlós Aladár és mások mellett Fábry Zoltánnak is. A Reggel ugyancsak a 20-as évek derekán vált jelentőssé irógárdája miatt. Fábry visszaemlékezve írja róla: ,,. . . a csakugyan balra tolódottak cikkei is megjelenhetnek ” a Reggelben. A Fábryt nem ismerő olvasó előtt talán azzal jellemezhetnénk Fábryt általágosságban : a nemzet hazai irodalmáról politikai határmegvonások miatt elszakítva, provinciálisnak tetsző világában írói vállalkozásának első percétől kezdve egyetemességre törekszik. Ennek a törekvésnek az Ady líráján keresztül megismert humánum az alapja. Ebben a törekvésben, a nacionalizmus és a fasizmus elleni harcban talált rá a szocializmusra. Ennek fegyverzetében harcolt. Ennek a törekvésnek mélységes erkölcsi alapja van, amit mint író, Fábry elsősorban magától követel. Gyakorlati megfogalmazása a „vox humana”. Mindenekelőtt kérlelhetetlen magatartást jelent ez magával szemben. Fábry felismert hivatástudatból nem nősül meg: figyelmeztetni, ha kell kiáltani kisebbséggé lett népe és odaát az uralkodó osztálytól meggyötört nemzete helyett, mert aki néma: erkölcsi hitelét veszti. Mindez Fábry írásainak eszmei tartalmát jelenti. Hogy ez a tartalom milyen műfajokban valósult meg, arról így ír B. Nagy László: „Fábry-írások rendkívül széles skálán helyezkednek el, a glosszától a több íves történelmi-politikai tanulmányig, az irodalmi recenziótól 66 �az esztétikai problémák — nemrégiben a sematizmus — elemzéséig. Alkati adottságokon túl ez a helyzet parancs is volt: egyszerre kellett alapoznia és színvonalat védenie, egy kisebbségi irodalom kritikusaként működnie és száműzött gondolatok folytonosságát biztosítania, írásainak javát törté­ nelmi esszének minősítenék. Ez elég széles meghatározásnak tetszik ahhoz, hogy az alkalmi cikkek bölcseletei, kezdeményei, fölismerései, ne legyenek vele ellentétesek, a „gondolati közírás” motívuma is helyet kapjon és a szorosabban vett irodalmi tárgyú művek se essenek ki belőle”. Fábry írásainak egyik minduntalan visszatérő motívuma, alapgondo­ lata az, hogy a perifériák irodalmában, így különösképpen a szlovákiai magyar irodalomban magasabb küldetést, kapcsot, hidat lát az európai, az emberi irodalom felé. 1925-ben ezt írja: „A jövő felelősségét a perifériák hordozzák. Mind azt, amit az anyaország elmulasztott, a perifériák hivatottak jóvátenni az ő adottságuknál fogva. Minket többé nem bélyegezhet a Budapesti Hírlap — írja Fábry. Mi túlnőttünk a pesti nemzetiszín és üzleti divaton. Mi tovább akarunk jutni, tovább merünk menni, mi messzebb járunk. Mi a magyarokon túl, az emberrel akarunk kezet fogni.” Fábry két küldetést töltött be. összegezte és közvetítette a szlovákiai magyar irodalmat a perifériai magyarság felé, és ezzel segítette, éltető impuzusokat adott a szlovákiai irodalomnak is. Ezzel támogatta a perifé­ riák haladó küldetését, hidat épített az erópai haladó kultúrközösség felé. Fábry rendszeresen foglalkozik a szlovenszkói magyar irodalommal. Évente leméri, kimutatja annak fejlődését, vonalát. Többször foglalkozik Kassák Lajossal, Márai Sándorral, Mécs Lászlóval, akik induláskor igéret­ nek mutatkoztak. Fábry tudatosítja, hogy a kor ámító, álomba ringató és menekülő irodalmával szemben az osztályharc egyetlen lehetséges formája az irodalom. 1929-ben a Korunk hasábjain így ír: ,,A regősöknek nem kapufélfá­ kat kell lerajzolni, de nyomort hallgatni, nyomorstatisztikát felvenni és okosképű gyerekarccal és bazsalikommenyecskék helyett a regösnaplóba bevezetni: ugyan hány gazdasági sztrájk is volt az idén Szlovenszkón és ugyan miért?... Ez lenne az út, ez lenne a megváltás”. (Fábry: Etnog­ ráfiai szocializmus, Korunk.) A másik mindig újra felbukkanó motívum a Fábry-írásokban: a nem­ zet fenntartásának és a nemzeti élet megőrzésének problémája. Fábry a demokratikus elvek hirdetője, így a kisebbségi magyarság helyzetének a megítélésben is ebből indul ki. Lehet, olykor kissé nemzetiségi követe­ léseivel erősen hat, de kora ezt meg is követeli. Fábry mindig a valót vetíti ki és a demokrácia jogainak az alapján a jogosat követeli. A magyar nemzeti eszméket nem helyezte a dolgozók érdekei elé, ellenkezőleg, nem­ zeti elveit is humanizmusa határozta meg, ezen keresztül szemlélte a szlo­ vákiai magyarság helyzetét. A nemzet belső élete is visszhangra talál Fábry írásaiban. Egy nemzet kultúrájának és életerejének fokmérője a nyelv. Amikor egy nemzet nyel­ ve megromlik, kultúrája csökken, kihalóban van. „A nyelv életalapja 67 �megrendült, a magyar élet megszűkült, lehetőségei összezsugorodtak” — állapítja meg Fábry, amikor egy gyerek szájából idegen szavakkal tűzdelt magyar beszédet hall. Analizáló, kutató írásai itt is mélyre hatolnak. Oko­ kat és következményeket állít szembe olykor erősebben, mint ahogyan az akkori fülek hozzá voltak szokva, de Fábry meg nem alkuvása, igazság­ keresése és igazságszólása ezen a téren is érvényesül. A hibát természe­ tesen nemcsak a körülfogó világban keresi, de okolja a nemzet, a nép magatartását is. Ezt írja: ,.A veszély magva bennünk van: dermedtségünk­ ben. beletörődöttségünkben és szorongó gyávaságunkban”. (Fábry: Fegyver s vitéz ellen.) Fábry a meggyőzés tisztaságával, belső meggyőződésének demokrati­ kus szókimondásával példáz és tesz eleget írói kötelességének. Megtörté­ nik, hogy tollának hegye olykor erősebben fog, szava élesebben vág, hogy nyugtalan, de mindez szilárd meggyőződéséből és a jövőbe vetett hitéből ered. „Volt egy álmunk, volt egy hitünk, mi leszünk az új magyar élet csírái és sürgetői, Európát, a változást jelentő humánum, kultúra és szoci­ ális periféria rohamcsapatai..’ (Fábry: Felvidéki szellem.) Szinte felhorkan, amikor 1933 őszén a kassai színházban a helyreiga­ zító magyar nyelvű feliratokat leragasztva találja. Demokráciában ez nép­ ellenes intézkedés. ,,A szociáldemokrácia a magyar kisebbségvédelem terén is levizsgázott”. (Fábry: Korparancs.) — állapítja meg. A kizsákmányolás, a kapitalizmus elleni harc a 20-as évektől kezdve alapvető, átfogó elv Fábry publicisztikájában. összefoglalóan így jellemez­ hetnénk: az osztályharcos irodalom követelése. Fábry határozottan eluta­ sít minden másfajta irodalmat, mindazt, ami nem segíti közvetlenül a népnek, a munkásosztálynak a kizsákmányolás és a tőke ellen folytatott küzdelmét „Mi nem élünk Faremidóban és nem vagyunk sem rómaiak, sem görögök és nem látjuk többé a középkori szerzeteseket. Cizelláló barátok mi már nem lehetünk, aranykorról, ezüstkorról mi nem tudunk, párhuza­ mot sem keresünk és sem hősök, sem „írók” nem akarunk lenni. Kortársak vagyunk, akik tényeket láttunk, hirdető munkások vagyunk, akik tényeket közvetítünk. Nem vagyunk, nem lehetünk csodavárók, tíz egy­ néhány év sebét hordozzuk: milliók közös életét. Mi nem félünk attól, hogy megszűnünk írók lenni, mert a „korszerűt”, a harcot választottuk. A „beszéd kedvéért” le kell mondanunk az „alkotásról”, mert hallgatni nem tudunk, mert elefántcsonttoronyról hallani nem akarunk. Barbárok vagyunk, közönségesek, szürkék és fütyülünk az „ezüstkorra”, az „új zsú­ foltízű fellobbanásra”, mert tudjuk, mit jelent. Mérget, kerítést, hazug játékot, halálszépítést”. A szocialista, kommunista íróvá vált Fábry közíró tevékenységének leghűbb tükre, leggazdagabb területe a következő sajtóorgánumok voltak: Az Üt, a Korunk, a Magyar Nép. Az Útban az eredetileg meghirdetett kultúrpolitikai célkitűzések hát­ térbe szorultak és az aktuális politikai kérdések egyre jobban előtérbe kerültek. A szerkesztő Fábry írásai híven tükrözik ezt az eltolódást. A 68 �folyóirat 1931-ben indul meg. Fábry határozott világnézete, pártos művé­ szete itt válik a legélessebbé s legnyíltabbá. Kora társadalmát, a fasizálódó rendszert nyíltan támadja. Irodalomkritikai cikket keveset találni a lapban. Az Üt egyik számában Kodolányi János írói magatartása ellen kel ki, aki proletárírónak vallja magát, de nem vállalja az ezzel járó kötelességeket és nehézségeket. Csalódottan ír Illyés Gyuláról, aki nem hagyta ott annak idején a Nyugatot. Fábry általában a Nyugat íróit, költőit többé-kevésbé mind elítélte és az egy Ady Endrén kívül alig akadt író, akit elismert volna. Fábry nem ismer félig elhatározott, félig a szocializmus, a proletáriátus ügyét szolgáló írókat és félértékű műveket. Egész írót, egész embert, egészen a munkásosztály érdekét szolgáló munkát követel. Nála elsősor­ ban a mű tartalma, mondanivalója, az írónak a szegénység, a munkásság és az emberség mellett tett hitvallása jelenti a fokmérőt. Ez a kritikusi magatartás az akkori viszonyokban gyökerezik, és teljes egészében ma már nem helytálló. Fábry maga is tudja ezt, s a kritikát is ő maga írja le erről a korszakról: „A húszas években a szocialista irodalom rohamcsapatai voltunk. Sose járt úton kellett csapást vágni, utat hasítani, kontúrokat kirajzolni, alapot rakni, és harc közben bizony néha melléfogtunk. A fürdővízzel együtt sokszor kiöntöttük a gyereket is. Utána a gyereket kellett meg­ keresni és jogaiba visszahelyezni. Egyetlenegy példa: Ivan Olbracht Annáját példává fokoztuk, de ugyanakkor, egy lélegzet alatt ezt mondtuk: „És ez mindenesetre több, mint amikor az osztálybéke nagyobb dicsőségé­ re Marikák énekelnek és halnak, és Édes Annák vergődései csiklandoznak szívdöglesztően írót és nyájas olvasót” (Korunk 1930). Ez a hangvétel már tegnap is demagógiaterhes volt. De akkoriban erre nem volt fülünk. Most megjelent könyvemben (Kúria, kvaterka. kultúra) írom visszanézőn: „Amit később a fasizmus fő ismérveként átkoztunk és pellengéreztünk — a kizá­ rólagosságot és tekintetnélküliséget —, azt igazunk tudatában, tiszta szív­ vel korparancsként gyakoroltunk”. A hangsúly a tiszta szíven van. Ez adott szociológiai és történelmi felmentvényt, de az esztétikai elmaraszta­ lást ez semmiképp sem hatálytalanítja”. Ez a kritika azonban csak most hangozhat el. Akkor, a nyomor, a kizsákmányolás tetőfokán Fábry világosan, félreérthetetlenül megfogal­ mazza a marxizmushoz eljutott, a valóságra döbbent harcos író feladatát: „Az osztályharcos író első feladata: a kapitalizmus leleplezése, ideoló­ giai frontjának felgöngyölítése. Fel kell fedni az élet, a társadalom, a hatalom, a művészetek, a jog és tudomány mai kapitalista osztályjellegét. Vissza kell nyúlni a dolgok forrásához, összefüggéseket maradéktalanul feltárni, hazug illúziókat lerombolni. Az írónak tudatosítani kell a veszé­ lyeket, a reakció, az osztályellenség sakkhúzásairól tiszta képet kell szállí­ tani. Az árulókat és menekülőket kíméletlenül pellengérezni, a harc értel­ mét tiszta ideológiával alátámasztani és korszerű megismeréseket szállí­ tani”. Fábry az itt idézett krédót 1931-ben egy olyan vándorelőadáson hir­ dette meg, amellyel a csehszlovákiai magyarságnak úgyszólván minden 69 �kultúrhelyén fellépett. Ez az előadás „író és osztályharc” címen 1934-ben a Korparancsban nyomtatásban is megjelent. A kizsákmányolást leleplező Fábry-írások közül „Az éhség legendája” a legjelentősebb, legemlékezetesebb. A nyomorban fetrengő KárpátUkrajnáról 1932-ben született meg ez a megdöbbentő dokumentum-írás, amely a vérlázító riport, a szenvedélyes vádirat és a gyilkos gúnnyal átitatott pamflet együttes hatásával rázza meg még ma is az olvasót. „Ungvár városának valamikor disznótenyészdéje volt, ott álltak az Ung partján sorban a disznóólak jó karban, fehéren, higiénikusan. Amikor a disznókat kihurcolták, düledező lakásaikat átengedték — embereknek. Ma ezek a disznóólak: piszok- és nyomortanyák, tífusz- és tuberkulózis­ telepek: munkanélküliek utolsó menedékhelyei. Disznóól havi 15 Kc bé­ rért. Egy egész utca. Szűk, egy méter széles utca. A „házak” magassága szintén egy méter. Hogy ember élhessen bennünk, le kell ásni a föld alá. A „ház” rongyokból tömött résekből áll. A tetőn és bent összelopott kát­ ránypapírdarabok, hogy a felülről csöpögő vizet felfogják. De hiába min­ den. Hiába kátránypapír, tömött rések, a földön a rossz lavórok és kon­ zervdobozok, a víz csöpög felülről és szivárog alulról. . .” A nincstelenséggel és betegséggel küzdő „stéssi remete” saját költ­ ségén kiadta az elkobzott „éhség legendája”-t. Vádoló fehér lapokkal, amelyekről az igazságot hirdető betűt a gyáva barbárság parancsolta le. És Fábry ezt a megnémított, fehér papírfüzetet megfelelő ajánlások­ kal — a „Demokrácia legendája” címmel — elküldte az összes bel- és külföldi illetékeseknek; elsősorban a tetten ért demokrácia hazai „reprezentásainak”: Masaryktól kezdve egészen az úrimagyar Szüllő Gézáig. „Az éhség legendájáénak elkobzása nem volt sem az első, sem az utolsó olyan „retorzió”, amelyet Fábry ellen a rendszer és az uralkodó burzsoázia alkalmazott. Sajtópereket, meghurcolásokat, az egzisztenciára, a puszta létre törő bojkottokat és blokádokat szervez a „Szlovenszkó réme” ellen a burzsoázia. Gyűlölet és düh csap Fábry felé ennek az osztálynak minden tájáról. Magától értetődően gyűlöli a tőkés: a verhovinai erdőtulajdonos vagy a fegyvergyári részvényes. De ugyanúgy gyűlöli az értelmiségi „széplélek”, a szociális reformokra „megértéssel” néző liberális és az elégedetlensé­ gét és lelkiismeretlenségét bölcsen egyensúlyozni tudó szociáldemokrata. Gyűlölik, mert ő belát gyáva és számító lelkükbe ,szemükbe mondja és világgá kiáltja az árulást, amelyet saját lelkiismeretük és e társadalom ellen követnek el. És a legádázabbul, a legfeketébb gyűlölettel a rene­ gátok, a haladás ügyének hűtlen elárulói, a tegnapi progresszívok és talmi marxisták gyűlölik Fábryt. Akik ellen az „írástudók árulásá”-t írja, akik „elgyávultak, mert a legkritikusabb időpontban nem velünk és nem a mi nyelvünkön szólnak”. Gyűlöli Fábryt az úri magyar, az ellenzéki politikus, mert Fábry a magyar egység helyett két kultúrát -és két nem­ zetet hirdet és Magyarországból nem a revizionista szólamokra, hanem József Attila hangjára figyel fel. Gyűlöli az aktivista magyar, aki bár­ melyik pillanatban hajlandó egy tál lencséért eladni a magyarságát és 70 �az egész csehszlovákiai magyarságot; aki megrendelésre „magyarul be­ szélő csehszlovákokat” vagy „csehszlovák-magyarokat” szállít és nem érti meg Fábry kisebbségvédelmi „okvetetlenkedéseit ”, felháborodott til­ takozásait és „különvéleményét ”, amikor Kassáról eltávolítják a magyar feliratokat és kiseprűzik a magyar szót. A kizsákmányolás leleplezése mellett egyre erősödő hang Fábry publicisztikájában a háborúellenesség. Ezekben az években a Szlovenszkó-szerte meghirdetett írói krédó: a kapitalizmus leleplezése, ideológiai frontjának felgöngyölítése — magá­ nak Fábrynak a számára már jó ideje nem csupán kitűzött cél, puszta harci elmélet volt, hanem nap mint nap megvalósított gyakorlat, céltuda­ tosan és megszakítás nélkül folytatott munkaprogram. Már a húszas évek közepétől az esztéta és kritikus Fábry mellett — párhuzamosan vagy sokszor egyidejűleg: egy-egy cikkben, megnyilatkozásában összeolvadva — nagy erővel jelentkezik a kapitalizmus közvetlen, valóság- és eseménylényekkel operáló leleplezője: a publicista Fábry is. A kapitalizmus ki­ növéseinek, elkendőzött betegség- és halálszimptomáinak: a kizsákmá­ nyolásnak, háborúnak és fasizmusnak félelmetes diagnózisaira találunk írásaiban. „Az Emberek a háborúban” című cikk egy nemzetközi békeszemfény­ vesztéssel: a Kello-paktummal kapcsolatban már 1928-ban rámutat arra, hogy a kapitalizmus és a háború elkerülhetetlen: „A nagy béke­ ünnepély lezajlott: Kellog-paktum, párizsi örömujjongás. Hiszi mindenki, mert jó hinni, felejteni és megnyugodni — pillanatra. A háború volt, nincs, eltűnt, mint a kámfor. Az igazság azonban kegyetlen dolog és az igazság: cáfolhatatlanul két háború között állunk. 1914-ben volt az egyik A másik? Most írták alá a békét, tehát a Kellog-paktum is lehet és lesz a jövő, a másik világháború magna chartája.” Fábry világosan fölismeri az új háború lehetőségét, és szenve­ délyesen hirdeti és szervezi ellene a toll és szó tiltakozó hadjáratát, offenzíváját: „Itt a szónak van primér-szerepe: hitetni kell, szólni, figyel­ meztetni, ágálni, manifesztálni, hangoskodni. A manifesztumnak is megvan a maga missziószerepe. A volt háború embertelenségét először manifesztumok tudatosították.” A háborúellenes harc a militarizmust szentesítő és az ölést erénnyé emelő fasizmus elleni támadásokban izzik a legmagasabbra Fábry írá­ saiban. Az egész antifasiszta mozgalom leghatásosabb, legmegrázóbb iro­ dalmi dokumentumai közé tartoznak azok a cikkek ,amelyeket egyrészt még a Korparancsban, másrészt az 1937-ben megjelent „Fegyver s vi­ téz ellen” című könyvében gyűjtött össze. Fasisztaellenes írásai közül talán a legfelejthetetlenebb a Dimitrov peréről szóló prózai óda, amelyben a rettenthetetlen bolgár kommunistának hősies helytállásából és fényes győzelméből a kommunizmus erkölcsi fölényét vezeti le a fasiz­ mussal szemben. Fábry antifasizmusának értékelése, elemzése külön fejezetet igényel. Háborúellenessége, szenvedélyes békevágya áthatja minden írását, egészen napjainkig. 71 �Szalánczay György Babits Mihály irodalmi és irodalompolitikai cikkei I. Keresztúri Dezső a Magyar Klasszikusok Babits-kötetéhez írt bevezető tanulmányában hívta föl a figyelmet arra, hogy Babits az irodalmat mint a kor világszemléleti tükrét vizsgálja. Már abban a korai időszakban is, amikor költészete még a l’art pour l’art eszmei hatása alatt állt, voltak olyan írásai, melyek azt bizonyították, hogy Babits sosem volt teljességgel az „elefántcsonttorony foglya”, hogy a tiszta művészet bástyái mögül sok­ szor kilépett a küzdő, forradalmi élet porondjára. A világháború borzalmai ébresztették rá az írástudók felelősségére. Költői, szépírói és kritikusi tevékenysége után kibontakozott irodalom — és kultúrpolitikai, kultúrfilozófiai munkássága is. Később — mint az egyik legrangosabb irodalmi folyóiratunk szerkesztője és az irodalmi élet egyik vezető személyisége — még inkább átérezte azt a felelősséget, mely reá hárult. Ez a felelősségtudat ösztönözte írásra, és hatotta át írásait, ame­ lyekre fokozottan érvényes az a megállapítás, hogy véleményét világnézete és társadalmi helyzete determinálta. Bár nem volt következetesen idealista, egy szempontban teljességgel az idealizmus hatása alatt állt: hitt abban, hogy az eszméknek döntő szerepük van az életben. Ezért tartotta oly fon­ tos feladatnak a küzdelmet a szellem frontján, a harcot a téves eszmék ellen. S ezt a harcot becsülettel végigküzdötte. A szellem tisztaságának, a kultúra szabadságának, korában a legkövetkezetesebb harcosa volt. Minden írása humanista szándékkal készült, nem öncélúan követelte a kultúra jo­ gait, hanem a szabad kultúra fegyvereivel akart küzdeni a jobb, az em­ beribb életért. Tévedéseinek oka és gyökere az volt, hogy nem ismerte föl: az osztálytársadalmakban még a kulturális szabadságért sem elégséges csupán kulturális eszközökkel küzdeni. Már a háború előtti években fölfigyelt azokra az egészségtelen jelen­ ségekre, melyek az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális életében meg­ nyilvánultak. Károsnak és veszélyesnek tartotta azt, hogy a tudomány sokszor öncélúvá vált; vagy ambíciókat és nagy energiákat kötött le a tár­ sadalmilag teljesen haszontalan és fölösleges kutatás. A „magántudósok munkássága”, a társadalmilag haszontalan tudás térhódítása után, a mindenféle tudásba, a tudományba vetett hit csök­ kenése, az „ész trónfosztása” következett. , . . .ha nem is világnézeti ok idézte elő a háborút, kellett lenni valaminek a kor világnézetében, ami le­ hetségessé tette.” — írja a Veszedelmes világnézet c. cikkében. Az oko­ kat keresi, amelyek lehetővé tették a háborút, és csodálkozik, hogy a töme- 72 �gek tűrik ezeket a pusztításokat. Nem ismeri föl azt a tényt, hogy a néptömegeket belekényszerítették a háborúba, hogy a burzsoázia világuralmi törekvései okozzák a vérontásokat. A hibás eszméket okolja: „ . . .nemcsak a háborús világnézetek, ha­ nem valami fatalisztikus cinizmus, valami rezignált minden-mindegy filo­ zófia: ez a tulajdonképpeni ellenség.” (És nem az uralkodó osztályok nép­ ellenes politikája!) „Ez az a veszedelmes világnézet, ami a háború lehe­ tőségeit segíti. . . Az ellenség neve: anti-intellektualizmus.” — Babits végigtekint az újkori filozófia történetén és úgy látja, hogy minden filo­ zófiai irányzat ezt a szemléletet erősítette: az észben, a megismerésben való kételkedéstől egyenes út vezetett az anti-intellektualizmusig. A világháború idején — amikor ez a cikk íródott — már az a tény is írói bátorságáról tanúskodik, hogy Babits mert elítélően nyilatkozni a háborúról: „Minden szabadságnak és emberi jognak ez a tökéletes elnyo­ mása” . . .hogyan lehetséges? — kérdi. A valódi okokat nem tudja meg­ találni és leleplezni, nem látja meg, hogy az uralkodó osztályok diktatú­ rája kényszeríti a népeket, hogy eltűrjék a háborút, melynek a legmélyebb oka az, hogy osztálytársadalom van a világon. Ha a háborút kirobbantó társadalmi okokat nem is tudta megvilá­ gítani, humanizmusról és békeszeretetről bátor tanúbizonyságot tett cikke. 1919 törést okozott Babits életében. A világháború kialakította társa­ dalmi érdeklődését, fokozta aktivitását. Az őszirózsás forradalom idején kiáltványt ír a Hasburgok ellen és követeli a köztársaság kikiáltását. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanár, tagja az írói direktóriumnak: amikor azonban a Tanácsköztársaság forradalmi politikájának eredménye­ ként mélyreható társadalmi változások következnek be az ország életében, Babits fokozatosan visszahúzódik. A Tanácsköztársaság bukása után felin­ dult hangú cikkében magyarázkodik, mentegetőzik akkori szerepe miatt. Nem Babits az egyetlen, aki a Tanácsköztársaság bukása után meghasonlik. Ennek a magatartásnak okait elemzi Bóka László Kosztolányiról szóló tanulmányában, melynek megállapításai Babits Mihály esetében is teljesen érvényesek. „íróink többsége a proletárforradalmakat irányító marxista ideológia ismerete nélkül, a forradalmi osztállyal való belső azo­ nosulás lehetősége nélkül, tények előtt behódolva, reménységre gyúltan, érzemi alapokon csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom alatt tett nyi­ latkozataik sem elvi jellegűek, valami lelkes, filantropikus ellágyulás vagy felszabadult öröm sugárzik belőlük. Mikor azonban a proletárdiktatúra megbukott, az érzelmi fellángolás, mely mögött nem volt szilárd elvi alap, osztályöntudat, munkásmozgalmi gyakorlat, érzelmi visszahatássá torzult.” Babits szintén érzelmileg csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom sok eszmei célkitűzésével elvileg egyetértett, de a végrehajtásból, annak módjaitól, a forradalmi erőszak, — és az osztályharc gyakorlati formáitól megrettent, visszahúzódott. Ez az érzelmi azonosulás nem a proletárdikta­ túra bukása után, hanem már a forradalmi erőszaktól való megrettenés idején visszájára fordult. Babits 1919. őszi magatartásának gyökereit már 73 �a nyár idején történő fokozatos visszhúzódásban, kiábrándultságában kell keresnünk, ezért a Tanácsköztársaság bukása után magatartásában árulást látni súlyos tévedés volna. A saját, forradalmak alatti szerepével foglal­ kozó Magyar költő 1919-ben c. cikkében — mely mondanivalójában és stí­ lusában egyaránt a végletek közt hánykódik — fenntartja a háborút elítélő nézeteit, de tiltakozik az ellen, hogy a forradalmat támogatta, vagy a forradalmi eseményekben gyakorlati szerepe lett volna. Cikkét kiadja az Élet és irodalom c. tanulmánykötetében is, mely Ba­ bits legpolitikusabb írásait tartalmazza, és szerzőjük ideológiai — és poli­ tikai fejlődését is érzékelteti. A kötet jegyzeteiben Magyarázatot fűz ehhez az írásához. A Tanács­ köztársaság bukása utáni hetekben írta ezt a cikket, amikor még „az át­ élt események és izgalmak közvetlen hatása alatt állt.” Ő is úgy látja: „Bizonyos, hogy már néhány hónap múlva sokban másképp írtam volna meg.” Vallomás, vers, párbeszédes vita kavarog a cikk soraiban, — bizonyít­ va Babits fölindult lelkiállapotát. Babits helyzetét az tette rendkívül ne­ hézzé, hogy olyan vádak ellen kellett védekeznie, melyek azt rótták föl neki, amitől ő már korábban riadtan elfordult. Hiba lenne, ha ebből a válságos helyzetben íródott cikkből kiragadott és messzemenő következte­ téseket vonnánk le. Babits mentegeti, magyarázza szerepét, de az ellenfor­ radalmi rendszer kiszolgálója sosem lett belőle. Nem tagadhatta meg forradalmárságát, mert nem is volt forradalmár. Azt azonban világosan lát­ nunk kell, hogy Babits kesőbbi következetes forradalomellenességének ez a tragikus élmény az oka. A forradalmak utáni visszafojtódottság nem tartott sokáig. Mihelyt a társadalmi helyzet és Babits személyes helyzete valamelyest konszolidá­ lódott, ismét az irodalmi élet legégetőbb kérdéseinek boncolgatásába kez­ dett. Mi az író feladata a megváltozott világban? Hogyan tud eleget ten­ ni, és eleget tud-e tenni az az író és az irodalom a feladatának? Képes lesz-e az irodalom arra, hogy az emberiség szellemi iránymutatója, veze­ tője legyen? — Ezeket a kérdéseket vizsgálja cikkeiben, az író és a társa­ dalom, az irodalom és a társadalom viszonya, — ez a témája három nagy tanulmányának. Az író és az irodalom új feladatának fölismerése először az Új klasszi­ cizmus felé c. írásában látható. A háború sok illúziót szétrombolt, de Ba­ bits szerint — „A legiszonyúbb kiábrándulás a szellemi kultúra értékeibe vetett hit megingása volt.” Ennek következtében az irodalomban is külön­ váltak az aktuális, a korszerű problémák jegyében készült alkotások és az örök emberi igazságokat kifejező művek „Az írónak választania kell az idő és az örökkévalóság, korszerű mondanivaló és az örök emberi közt. A kompromisszum mindinkább lehetetlen. „Babits a világháború után a könyvpiacot elözönlő, művészileg sekélyes könyvek ízlésromboló hatásá­ tól félt. Meggyőződése volt, hogy az irodalomnak nemesebb feladata is van, mint a pillanatnyi szórakozási igények kielégítése. 74 �Külön értéke a rövid cikknek, hogy igen korán reagál a fasizmust előkészítő ideológiák jelentkezésére, a szellemi produktumok devalválódá­ sára; arra, hogy: „Az író megszűnt a kor emberideálja lenni, helyére a boxbajnok lépett.” De ennek a szemléletnek a leküzdéséhez a helyes módszere­ ket nem sikerült megtalálnia. A megváltozott korszellem miatt két alter­ natívát lát: „Vagy egyszerű csatlósai, heroldjai leszünk a korszellem szint­ jén úszó boxbajnoknak, vagy elismerve a szellem gyengeségét és inferioritását, vagy büszke daccal hátatfordítunk a kornak, alkotásokba mene­ külünk, melyeknek igazsága mélyebb, mint a kor változó igazságai.” Babits az utóbbit ajánlja. Nem látja meg, hogy ez a befeléfordulás ép­ pen az általa követelt irodalmi feladat — a társadalom szellemi és eszmei vezetése — teljesítésében akadályozza meg az írót. „A kor irányával és ér­ zelmeivel nem törődő alkotások” aligha juthatnak el a kor emberéhez, ezért a művészet elveszítené a kapcsolatát a tömegekkel és megfosztaná az irodalmat attól a lehetőségtől, hogy társadalmi hatóerővé váljék. Tévedése a közvetlen társadalmi harctól való visszahúzódó, passzív magatartásának szerves következménye volt: a rossz kor elől menekülni akart, ahelyett, hogy harcolt és harcra buzdított volna ellene. Annak ellenére, hogy a kor elleni nyílt küzdelmet nem vállalta, ér­ dekeit kiszolgálta, hogy megszüntesse az irodalom kettéosztottságát. Az 1927-ben írott Kettészakadt irodalom c. vitairatában, — amely válasz Berzeviczy Albertnek, az Akadémia elnökének a támadására — Ba­ bits tanúbizonyságot tesz elvhűségéről és írói bátorságáról. Elvi engedmé­ nyeket nem tesz a vitában, megvédi Adyt az ellene irányuló támadások­ tól, sőt követőinek is pártjára áll. Határozottan kiáll a Nyugat elvei mel­ lett, elutasítja azt a vádat, hogy a Nyugat — azért, mert átvette és hirdet­ te a haladó eszméket a fejlettebb nemzetektől, társadalmaktól — nemzeti­ etlenné vált. Bizonyítja, hogy történelmünk legnagyobbjai, pl. Széchenyi sem restellték, hogy tanultak a fejlettebb nemzetektől; következetesen vállalja haladó nemzeti örökségünket, Kazinczy, Kölcsey és Széchenyi örökét. Ugyanakkor elhatárolja magát a fajelmélettől és a divatos sovi­ niszta, nacionalista propagandától is. Nézeteit nem akarja ráerőszakolni a hivatalos irodalom képviselőire, csupán azt kívánja, hogy azok se követeljenek tőlük eszmei behódolást. Bizonygatja, hogy alapjában azonos célokért küzdenek: a magyar kultúra fölvirágoztatásáért. Nem látja, hogy az a kultúra, melyért ők küzdenek és a hivatalos irodalom által terjesztett, az uralkodó osztályok érdekeit kép­ viselő kultúra két egymással kibékíthetetlen kultúra, két kibékíthetetlen irodalom. S mint Bóka László mondja: „Ennek a két irodalomnak csak egy dolga lehetett egymással: az egyiknek el kellett pusztítania a másikat.” De ezt, ennek a harcnak a vezetését nem vállalta Babits. Különben is a reakciós irodalom elsöprése nem a Babits által vezetett liberális polgári humanista irodalom történelmi föladata volt, hanem az épp abban a kor­ ban kialakuló és megerősödő magyar szocialista irodalomé. Babits korában az irodalom kettéosztottsága tény volt. Volt egy iro­ dalom, mely bölcsen kerülte a kor nagy társadalmi problémáinak ábrázo- 75 �lását, nem érintett lényeges kérdéseket, hanem sekélyes, szirupos iromá­ nyokat gyártott, vagy a nagyhangú soviniszta, nacionalista, fajmagyar eszmék szócsövévé vált. És volt egy másik irodalom, — melynek legjelen­ tősebb külföldi képviselői Th. Mann, R. Roland, Du Garde, Krlezsa voltak — melyet nálunk Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Karinthy, Tóth Ár­ pád és a Nyugat köre képviselt; az az irodalom nem adta el a tollát min­ denféle hazug politikai irányzatnak, nem lett kalandoreszmék kiszolgálója és nem dehumanizálódott, mint a kor. A liberális polgári humanizmus utolsó mentsvárai voltak a fasizálódó világban. Magukra maradva folytat­ ták egyre kétségbeesettebb küzdelmüket, mert nem sikerült fölfedezniük a szocializmus eszméinek nagy és mély emberi igazságait, nem sikerült megtalálniuk az együttműködés módjait és lehetőségeit a fasizmus elleni harcban. — De ez nemcsak az ő hibájuk volt. Az irodalom egyik fő feladata Babits szerint az volt, hogy segítsen kultúráltabbá, jobbá, emberibbé tenni az életet. Egyre elkeseredettebben kellett látnia, hogy mind kevesebben szolgálják ezt a célt. A kor polgári irodalmának legjellemzőbb tendenciája: Az írástudók árulása. Ez ellen ve­ szi föl a küzdelmet szenvedélyes hangú esszéjében. Babits már a világháború idején a Veszedelmes világnézet c. cikkében fölhívta a figyelmet arra, hogy a világ antiintellektualizálódik, a nyers erő kultusza tör elő. Megállapítja, hogy ez a szemlélet az alapvető erkölcsi tör­ vények devalválódásához vezet. Tudja, hogy a világ régen sem járt mindig az erkölcs útjain, — nem idealizálja a régit- de: ,,Papjai és írástudói ál­ landóan és egyértelműen hirdettek egy érdeken és erőn fölülálló, s azoktól független erkölcsöt. A mi korunk írástudói távol vannak az egyértelmű­ ségtől. A mai tudós tudja, hogy az erkölcsöt posztuláló ész másodlagos az ösztönökkel szemben, s irodalmunk az ösztönök szabad és korlátlan kiélé­ sét hirdeti.” — Tehát igen nagy a veszélye annak, hogy az irodalom a leg­ aljasabb emberi ösztönökre építő fasizmus eszközévé váljék. Ez pedig nem más, mint az írástudók árulása! Julien Benda azonos című írását ismerteti és az azzal kapcsolatos gondolatait fejti ki Babits. Nem veszi át kritikátlanul Benda eszméit, ha­ nem azokból kiindulva próbál rendet teremteni korának eszmei zűrzavavarában. Kiindulópontjuk azonos: az írók felelősségteljes hivatást töltnek be, az irodalom társadalmi hatóerő, a szavak fegyverré válhatnak, nem mindegy, hogy kiket segít ez. Babits ráeszmélt arra, hogy az eszmei zűr­ zavar a fasizmusnak kedvez, a mindenből kiábrándult, cinikus szellem nem tud ellenállni az agreszív fasiszta ideológiának. Ezért elengedhetetle­ nül szükséges, hogy rendet teremtsünk gondolataink között, ne engedjük, hogy gondolataink kiszabaduljanak az erkölcs kormánya alól. Ezt a tiszte­ letreméltó célt szolgálja Babits kitűnő esszéje. Természetesen nem állíthatjuk, hogy Babits tételei, minden egyes ál­ lásfoglalása ma is helytálló. Az esszé igazi értéke nem is ezen áll vagy bu­ kik. Munkájának értékét az adja meg, hogy az előretörő fasizmus ellen, a reakció ellen, a haladás érdekében rázza meg a vészharangot, hívja föl a figyelmet az írástudók felelősségére, az emberi kultúra értékeinek meg­ őrzésre, az emberi szabadság megvédésére. 76 �Babits nem a pártosságot ítéli el, hanem azt, hogyha valaki „egynek érzi magát csoportjával, annak érdekeit mindenek fölé helyezi, nyíltan hangoztatja, hogy nem ismer erkölcsöt annak javán kívül, s nem is kutat­ ja, hogy igaza van-e, ha nincs, annál rosszabb az igazságra nézve. .. Az igazi írástudó szereti hazáját hibáiban is, minden hibáját kétszer érzi, és szó sincs arról, hogy erénynek látná. . . a modern írástudó számára nem tragikus ez. Ő a kényelmesebb megoldást választja: a bűnt, mihelyt az ő hazája bűne az, egyszerűen kinevezi erénynek — és akkor többé semmi baj.” — Babits állást foglal az alapvető és egyetemes erkölcsi kate­ góriák szükségessége mellett. Sem nemzeti, sem pártérdek nem érvénye­ sülhet, úgy hogy közben más, általános emberi érdekeket sért. Tehát csak az erkölcsi kategóriákkal összhangban álló, azokon alapuló törekvések jo­ gosak, — ez az alapja a világ rendjének és békéjének. Természetesen csak az eszmékre és elvekre vonatkozó követelmények­ ről van itt szó, nem pedig írói gyakorlatról. Nem ítéli el az izmusokat, nem ítéli el az emberi ösztönöknek az irodalmi ábrázolását. De azt sem tartja megengedhetőnek, hogy ez legyen az irodalom központi kategóriája. Szükségesnek az ősihez, a mélyhez, az ösztönhöz való ragaszkodást, de csak arra, hogy abból erőt merítve harcoljunk az újért. („Anteusz is min­ dig erőt szívott a földből, de ezt az erőt nem arra használta föl, hogy a földön fekve maradjon.”) Babits — ha nyíltan nem is hangoztatja — tudatában van annak, hogy a valláserkölcs felbomlóban van, nem képes továbbra is normatív erő maradni. Az írástudók is elvesztették ezt a mércét, látják, hogy a régi rossz, az újabbak közt jobbat nem találnak. Az írástudók árulásának van egy mélyebb oka is, amit Babits nem lát. Szerinte az írástudó akkor lesz árulóvá, ha „nem mutat többé a csillagra”, mely felé haladni kell. De me­ lyik csillagra mutasson az írástudó? A csillag, amire évszázadokon át mu­ tatott, hamis volt; csak nyomort, kizsákmányolást, szenvedést és háborút hozott az emberiségre. Az új csillagot pedig még nem találták meg. Leg­ alábbis, még ők nem. Az örök emberi erkölcsbe vetett gyönyörű hit: ez a liberális polgári humanizmus meghatóan naív optimizmusa. Tiszteletremél­ tó a szándék, mellyel szót emel a fasizmus minden emberi értéket megtaga­ dó barbarizmusa ellen — de ez kevés! Itt már csak a forradalom segíthetett volna, de ez már nem Babitsék ügye volt. Ők csak a régiben meglévő jó­ nak és emberinek az őrzői voltak, de az új harcosaivá nem tudtak lenni. Babits nagyszabású esszéjében — éppúgy, mint a liberális polgárság világnézetében — haladó eszmék és téves ideálok keveredtek egymással. Esszéjének megítélésekor nem az ezek közti arányt kell mérlegelnünk, ha­ nem azt a tényt,hogy Babits a kor legsötétebb erői ellen harcra mozgósít. Tudja, hogy harcának nem sok gyakorlati értéke lesz, de mégis kötelességé­ nek érzi, hogy a veszélyre figyelmeztessen. Munkájának értékét kortörté­ neti szerepe határozza meg: az pedig egyértelműen haladó volt. Komlós Aladár kiváló észrevétele, hogy Babits két világháború közti irodalom — és kulturpolitikai írásai egy tőről fakadnak: „írásai 1928-tól egy rögesz­ me makacs következetességével keringnek ugyanazon gondolat: a fenye- 77 �gető barbárság, a kultúra védelme, az emberi egység széthullása körül, cikkei szinte ugyanazon téma variációi. A kritika nála műkritikából kultúrkritikává, esztétikaiból világnézetkritikává emelkedik.” (KA: Gyulaitól a marxista kritikáig) Tehát a Veszedelmes világnézet, az Új klasszicizmus felé, Az írástudók árulása, az Ezüstkor, a Halhatatlanság halála és a Könyvpropaganda és könyvégetés c. cikkei egy sorozatot alkotnak: Babits fokozódó és egyre kétségbeesettebb tiltakozásait a dehumanizálódás ellen. Ez a sorozat, ez a témakör tipikus volt akkoriban az európai haladó polgári irodalomban, er­ ről tanúskodnak Th. Mann, R. Rohand írásai, vagy M. Krlezsa: Európa ma c. nagyszabású esszéje is Tiltakozik és harcra buzdít a kultúra védelme érdekében, de a harc módjára nézve nem tud biztos útmutatást adni. Ezért van írásai közt sokszor látszólagos ellentmondás. Az Ezüstkor c. cikkében a kultúra elefántcsonttornyába zárkózást, a kor problémái elől való elzár­ kózást hirdeti. Gyönyörű sorokban búcsúzik a kor sötétje mögött ragyogó fényben csillogó múlttól, az aranykortól. Látja, hogy veszedelmes eszten­ dők következnek, de reménytelennek tartja a védekezést. Másutt viszont fölébred kulturális életösztöne, elutasítja a belenyugvást hirdetőket és ma­ ga is tiltakozik. Ezek a tiltakozó írások vannak többségükben: de mindig csak a védekezésre szólítanak föl, sohasem az ellentámadásra. Nemcsak a saját véleményét mondja el Babits, nemcsak személyes te­ kintélyének súlyával száll szembe az ellenséges ideológiával, hanem a kul­ túra védelmére mozgósítja a Nyugat táborát és az egész magyar haladó irodalmat is. Ezen túl állandóan védelmeznie kell magát a Nyugatot is. A folyóirat pártatlansága, elnemkötelezettsége miatt állandóan nehéz helyzetben volt, mindenfelől érték támadások. Ignotus — miután egy évtized elteltével is emigrációban él Bécsben, és ezért neve lekerül a Nyugat címlapjáról — az­ zal vádolja a folyóirat szerkesztőit, hogy a Nyugatot átjátsszák a hivatalos irodalom fórumává. Babits utasítja vissza ezeket a vádakat a Nyugat és az akadémizmus c. cikkében. Leszögezi, hogy a folyóirat az irodalmi élet fő sorában akar állni, nem pedig a jobb vagy a baloldalon. Ugyanakkor harcolni kell az Akadémia ellen is, amely az élő irodalom kerékkötője akar lenni. Az Akadémia és irodalom c. cikkében vitába száll Négyessyvel — egykori professzorával — aki azt állítja, hogy az Akadé­ mia nem dogmatikus. Babits számonkéri az Akadémiától, hogy miért nem ismerik el Ady Endre költészetének jelentőségét. Tudja, hogy az Ady-kérdésben való állásfoglalás a haladás próbaköve, aki vagy akik nem ismerik Ady jelentőségét, nem lehetnek haladók. Bíráló álláspontra helyezkedik a hivatalos irodalommal szemben, bí­ rálja a jobboldalt, de ugyanakkor a baloldaltól is mereven elzárkózik. „Az irodalom nem lehet osztályok irodalma, hanem csak az egész nemzeté.” — hangoztatja a Baloldal és Nyugatosság c. cikkében és tagadja az osztály — és pártszempontok jogosságát az irodalomban, elítéli azokat az alkotásokat, melyek ezeket a szempontokat is kifejezik, melyek elkötelezik magukat valamely osztály mellett. 78 �1933-tól a Nyugat főszerkesztője lesz és haláláig betölti ezt a tisztsé­ get Babits. A Nyugat új korszaka elé c. cikkében a folyóirat programját vázolja föl. Ismét hitet tesz a politikai és művészeti függetlenség mellett, kifejti, nem akarnak egyetlen irányzatnak sem szócsövévé válni. Nem igaz, hogy megvénült a Nyugat, — mondja: ellenkezőleg: új írói generációt ne­ velt, erénye az, hogy nemcsak egy generáció, egy irányzat fóruma, hanem az egész haladó polgári irodalomé. „Érezzük, hogy a szellem sorsa és hely­ zete a világban sohasem volt olyan különös és világos, mint ma. Nemcsak munkásai vagyunk, hanem őrei is. Napi politikába nem elegyedünk, még­ is szembenézünk a politikával. Szembenézünk, s ha kell, szembeszállunk.”— Így foglalja össze legfőbb céljaikat és törekvéseiket, és kijelöli a folyóirat helyét és feladatát a kor irodalmi — és társadalmi életében. Ennek a szembeszállásnak az első lépéseként azt a kérdést vitatta meg, hogy Mit tehet az író a háborúval szemben? Babits politikai kérdé­ sekben is meglepően tisztán látott. Hitler 1933-ban jutott uralomra Német­ országban, és vele együtt a fasizmus. Babits azonnal ésrevette, hogy ez a hatalom veszélyt jelent a világbékére, ezért 1934-ben körkérdést tett föl a Nyugatban, melyre legkiválóbb íróink válaszoltak. Természetesen nem várhattuk azt, hogy az írói állásfoglalásokból okulva a magyar kormány békepolitikát fog folytatni. Viszont fölhívta a figyelmet a veszélyre, és a ha­ ladó irodalom békedemonstrációjával pillanatnyilag sikerült ellensúlyozni a háborús propagandát. Babits számára a béke rendkívül fontos kérdés volt. Ezt bizonyítja Gál István is, aki Babits a világbékéért c. tanulmányában közli, hogy a Nyugat­ ban lezajlott vita után Babits egy békekiáltványt akart eljuttatni a Nép­ szövetséghez, melyet a leghaladóbb íróink írtak alá. Az említett tanulmány utal Babitsnak egy későbbi írására is, melyben rendkívül élesen elítéli a II. Világháborút. A háborúk háborúja c. cikkét a cenzúra erősen megcsonkította, ezért Babits nem is engedte kinyomtatni írását. Ezt a cikket közli Gál István. Ezen túl igen érdekes adatokat közöl a Humanizmus és korunk c. Babits tanulmány eredetéhez is. 1937-ben egy nemzetközi ankétot tartottak Budapesten a humanizmus kérdéseiről. Erre az ankétra azonban nem hívták meg a magyar hivatalos szervek Babitsot, sőt azt sem engedték meg, hogy a konferencia résztvevői, — akik kirándulást tettek Esztergomba — meglátogassák. Babitsot. Babits egy szerkesztő kérésére írja le, hogy mit mondott volna ő el ezen az ankénton, ha a meghívottak közt lett volna. Babits ez alkalommal is tiltakozik az elembertelenedés ellen. De a harc legmegfelelőbb módjának a humanisták csöndes „kultúramegőrző” tendenciáját tartja. Pdeig Th. Mann is bemutatta már, hogy a Settembrini-féle liberális polgári humanizmus nem képes ellenállni az erőszak­ nak, és Babits Jónás prófétájának is be kell látnia, hogy hiába prédikált, szavakkal nem tudta megváltoztam a világot. Viszont észre kell azt is vennünk, hogy Babits szemléletében változás, haladás is történt: már nemcsak a kultúráért aggódik, hanem az emberért is. Hangoztatja, hogy nem elég a kultúrát megmenteni, hanem az embert is meg kell menteni. 79 �De sem az emberiséget, sem a kor emberét nem tudják megmenteni a humanisták a fasiszta diktatúrától, s ennek — többek között — az volt az oka, hogy a legtöbb polgári humanista megelégedett a tiltakozással, a szel­ lem és a szó fegyverével. A tettet a politikusok dolgának tartották. így volt Babits is: „A politikához nincs közöm ... én nem vagyok reálpolitikus.” — írja a Tömeg és a nemzet c. cikkében. Az anschluss és az úri Magyaror­ szág hatására ragad tollat a nagy műtét után lábadozó író. Sorai ismét jól mutatják Babits kettősségét: az aktuális politika elől elzárkózik, szinte büszkén mondja, hogy nem politikus, az össznemzeti eszme szolgálójának vallja magát, és elutasít minden faji vagy osztályjellegű közösséget: — másrészt szót emel a zsidótörvények ellen, bírálja a sajtótörvényt, félti a nemzetet az erőszak és antiintellektualizmus uralmától. De csak a lelkiis­ meretet szólítja föl a harcra, maga nem áll oda a küzdők közé. „Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem en­ gedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdő barbárság lármája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megóvni egy jobb idő számára az emberiség megvetett eszméit, a szellem és a szabadság tiszteleletét.” Ezt a szolgálatot halálig vállalta és becsülettel teljesítette. Személyes pédájával erősítette írótársai morális felelősségérzetét. Életműve a kor szellemi életére óriási hatást gyakorolt. De „ . . .hatása jellegzetesen iro­ dalmi. Babits hatásaképp egész irodalmunk színvonala felemelkedett. Gaz­ dagabbak lettünk szóban, zenében, gondolatban, tárgyi tudásban, a toll er­ kölcsében. . . . Hogy ez a hatás csak az eliten érezhető, s hogy ez az elit megtört a világtörténeti erők elzúgó rohama alatt, ez a babitsi élet tragé­ diája.” (Kardos L.) Lírája, epikája, értekező prózája egy tőről fakadt, azonos morális és esztétikai talajból sarjadt: a liberális polgári humanizmus talajából. Ennek az irányzatnak volt a legjelentősebb képviselője irodalmunkban. Életmű­ vének erényeit, de tévedéseit és korlátait is egyaránt ez magyarázza. De ez az életmű minden tévedése és korláta ellenére is — irodalomtörténe­ tünk egyik legmonumentálisabb életműve. Küzdelmes pálya volt Babits Mihály pályája. Egyénisége a fórumi küzdelem helyett az elmélyedésre, a befeléfordulásra predesztinálta, de emberi és írói felelősségérzete minduntalan visszavezérelte és harcba küld­ te. A legideálisabb, a leghumánusabb emberi fegyverekkel — a szó, a toll, az eszme fegyverével — próbált ellenállni a fasizmus mind barbárabb, mind drasztikusabb rohamainak. — Nem sikerült: Jónás nem akarta vál­ lalni a prófétaságot, vállalnia kellett, s hiába vállalta. . . Babits Mihály küzdelme heroikus, sorsa tragikus volt. Életművében — mint minden emberi műben — maradandó érc és meddő kőzet elegyül. Lehet-e nemesebb feladata irodalomtörténetírásunknak, mint e maradandó ércek felszínre hozatala?! 80 �évforduló Nádházi Lajos Az úttörőmozgalom Nógrád megyében (1946—1960) Az indítékokról Negyedszázados a gyermekek szeretetétől áthatott felnőttek elismerését és megbe­ csülését kiérdemlő úttörőmozgalom. A társadalom tagjainak gondoskodását, áldozat­ készségét élvező nagyszerű gyermekszervezetekben — csak Nógrád megyében több mint hetvenezer gyermek nevelődött az elmúlt 25 évben. A Magyar Úttörőmozgalom néhány év alatt hazánk fontos politikai és pedagó­ giai tényezőjévé vált. Negyedszázados tevékenységével, eredményeivel kivívta a gyer­ mekeinkért, jövőnkért felelősséget érző emberek tiszteletét, jelentősen gazdagította a szocialista gyermeknevelés hazai és nemzetközi gyakorlatát, elméletét. E nagyszerű mozgalom hatóereje, politikai és pedagógiai jelentősége szinte köte­ lez bennünket — úttörővezetőket — az úttörőszervezetek leglényegesebb tevékenysé­ gét, eredményeit tükröző tények összegyűjtésére, feldolgozására, közkinccsé tételére. Az úttörőszervezetek többéves tevékenységének, megnyilvánulásainak feltárása, értékelése — bármilyen szervezeti méretben vagy probléma kiemelésével történik — sok szempontból előnyös lehet társadalmi életünkre, a gyermekek nevelésére, az úttö­ rőmozgalom további fejlődésére. E gondolatokat szem előtt tartva, megyei folyóiratunk lehetőségein belül meg­ kísérelem megyénk úttörőszervezetei első 15 évének rövid — főleg eseménytörténetét — felvázolni. Az úttörőmozgalom első lépései Nógrádban A felszabadulásunkat követő első hónapokban a Magyar Kommunista Párt me­ gyénkben is, elsősorban az élet megindulásával, az élelem biztosításával, a demokrati­ kus társadalmi rendszer megszervezésével foglalkozott. A gyermekek számára az élel­ met, ruházatot, az iskolák és nevelőlakások helyreállításával a tanulás elemi felté­ teleit igyekezett megteremteni. Amíg a párt e fontos feladatokat végezte, addig a reakció a társadalom vissza­ húzó erőire támaszkodva, tömegbefolyása megtartása érdekében megyénk több helységében újjászervezte a háború előtt és alatt működött gyermekszervezeteket (szívgárda, cserkészet stb.) A gyermekek demokratikus szellemű, iskolán kívüli szervezett nevelésével — fő­ leg az ipari medencében — a MADISZ-ban ifjú kommunisták foglalkoztak. Salgótar­ jánban a MADISZ vezetősége 1946. május 21-én elhatározta, hogy úttörőszervezetet alakít. Az év utolsó hónapjaiban már úttörőszervezetek működnek Salgón, Zagyva- 81 �hónán, Baglyasalján, Salgótarjánban, a salgótarjáni bányánál és Kazáron. E gyermek­ szervezetek a születésük pillanatától aktívan tevékenykedtek. A bányai úttörők jég­ pálya létesítésével téli sportolási lehetőséget teremtettek. — Kazáron gyermekotthon építésénél segítettek. Salgón nagy sikerrel mutatták be a Jancsi és Juliska mesejáté­ kot. A MKP Nógrád megyei Bizottságán dolgozó ifjúsági titkár, a MADISZ észak- és délnógrádi vezetői 1947. első hónapjaiban tovább folytatják az úttörőszervezetek ala­ kítását. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1947. január 8-án keletkezett 17 491. sz. rendelete megnyitotta előttük az iskolák kapuit is. A rendeletet követően Salgó­ tarján központjában egy helyen, a gimnáziumban kezdték el iskolai úttörőcsapat létre­ hozását. Ebbe a szervezetbe kívánták beolvasztani a bánya területén működő úttörő­ ket, szervezést indítottak a polgári és az acélgyári iskolák tanulói között Az első úttörőcsapatok szoros kapcsolatot tartottak fenn a párttal, társadalmi szervekkel, vállalatok vezetőivel, így jelentős erkölcsi és anyagi támogatásban része­ sültek. A jelentős társadalmi gondoskodás mellett Salgótarjánban és közvetlen kör­ nyékén, az úttörőszervezetek nagy népszerűségüket elsősorban a változatos tevékeny­ ségükkel vívták ki. A gyermekek kedvelték a hasznos alkotó munkát, a kulturális és sporttevékenységet, a demonstrációkra készülést. Vonzó hatású volt a nyári tábori elő­ készület. A bányai úttörőcsoport 35 tagja ezen a nyáron már az Ipoly mellett táborozott. Az úttörőmozgalom központja 1947. május 24-26-án tartott országos értekezleten értékelte az első időszak tapasztalatait és határozatot hozott a csapatok szilárdításá­ ra, a vezetők tájékozottságának növelésére. Az értekezletet követően kiadott „Úttörővezető” folyóirat, a nyári vezetőképző táborok, a szeptember 22-én megtartott orszá­ gos úttörővezetői megbeszélés megyénk úttörővezetőinek is hasznos útmutatást, erőt adott mozgalmi tevékenységük végzéséhez. Június 20-án Balassagyarmaton Dr. Szalkai Zoltán vezetésével, október 25-én Sal­ gótarjánban városi vezetőségek kezdték el tevékenységüket. Így az év utolsó hónap­ jaiban a működő úttörőcsapatok rendezték soraikat, megszilárdultak. Megyénkben 1947. év végén már életképes csapatok működtek Baglyasalján, Ba­ lassagyarmaton, Etes-Amália telepen, Kisterenye-bányatelepen, a mai Rákóczi-telepen, Kazáron, Salgóbányán, Salgótarjánban a gimnáziumban, az állami és leányisko­ lában, Szirákon, Szokolyán, Zagyvarónán és Zagyvapálfalván. Az első úttörőcsapato­ kat olyan nevelők, ifjak szervezték és vezették, akik felismerték a demokratikus gyermekszervezet pedagógiai szükségességét és bátran építettek az együtt gondolkodó, hasonlóan érző nevelőtársakra, szülőkre, ifjúsági szervezetekre, társadalmi vezetőkre, és mindenekelőtt a Pártra. Az úttörők célkitűzése kezdettől az igaz hazafiságra, a világ minden dolgozójával való együttérzésre épült. Az „úttörő” elnevezés, amely a szovjet pionírok nevének ma­ gyar megfelelője, kifejezésre juttatta, hogy a világ gyermekeivel jó testvéri viszonyt kívánnak kiépíteni. A negyvennyolcas szabadságharc emlékeit idézte és tudatosította az „Előre” köszöntés és az első időben még hiányzó úttörő indulót helyettesítő — elő­ re jelszót is tartalmazó — „Csatadal”. Petőfire és a márciusi forradalomra emlékezte­ tett az úttörő 12 pontba foglalt haza és nép iránti kötelesség is. Egészében az 1848 forradalmi hagyománya állt az úttörőnevelés középpontjában, figyelembevéve, hogy a felszabadult magyar nép a szabadságharc célkitűzéseit váltotta valóra. Az első csa­ patokat a magyar szabadságharcok hőseiről Petőfiről, Kossuthról, Szondiról, Rákóczi­ ról, Zrínyi Ilonáról, Ságváriról nevezték el. Az úttörőmozgalom ilyen nemes célkitűzések ellenére sem harc nélkül született. A szervezetek megalakítása, tevékenysége az iskolához közvetlenül megküldött V. K. M. rendeletet követően is sok nehézségbe ütközött. Elsősorban az egyházi reakció igyekezett minden eszközt felvonultatva támadni. A pártnak, az úttörővezetőknek — kezdetben — igen sok tévhitet kellett eloszlatni egy-egy megmozdulás előtt. Előfordult, hogy kirándulásra azért nem engedték gyer­ mekeiket egyes tudatlanabb szülők, mert a bomlasztó elemek a legképtelenebb váda­ kat szórtak a szervezetre és vezetőire. Az első úttörőszervezetek a reakciós erők bomlasztó tevékenysége ellenére meg­ erősödtek, vonzóvá váltak, a gyermekek és a népi demokratikus rendszerünket őszin- 82 �ten támogató szülők, nevelők számára. Az úttörőcsapatok megszilárdulásának a párt és társadalmi erők támogatása mellett legfontosabb tényezői a vezetők képzése, kö­ zős tapasztalataik feldolgozása, hasznosítása, a mozgalom progresszív programja és vonzó szervezeti keretei voltak. Az úttörőmozgalom terebélyesedését, erősödését, tartalmi tisztulását, formai gaz­ dagítását — 1947 utolsó és 1948 első hónapjaiban — jól segítette a centenáriumi év jegyében (1947. november 1-én) meghirdetett Kongresszusi verseny. Az öt feladatkör­ nek — kultur-, sport-, jótanulás-, sajtóverseny — teljesítése sok izgalmas foglalkozást, örömet jelentett vezetőknek, gyermekeknek. A kongresszusi verseny során mind gyakrabban találkozhattunk az úttörők tetté­ vel. A salgótarjáni 100. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat 1948. március 7-én megyénk­ ben első, mintát adó avatását követően több úttörőszervezetben (Salgó, Zagyvaróna stb.) rendeztek külsőségekben is tetszetős úttörőavatást. A centenáriumi ünnepsége­ ken (Baglyasalja, Balassagyarmat, Kisterenye, Salgótarján stb.,) a tavaszi ifjúsági szemléken (Kisterenye, Salgótarján) már helyet kémek a fehér inges, kék nyakkendős úttörők. Baglyasalján a műhelymunkák végzésére alkalmas helyiség kialakításán 1000 munkaórát dolgoztak az úttörők. A változatos és mozgalmas úttörőélet hatására 1948. áprilisában már 36 úttörő­ szervezet működött a megyében. Az úttörőszervezetek számszerű növekedése, erősödése következtében a Magyar Ifjúság Népi szövetsége kezdeményezésére — 1948. április 9-én — az úttörővezetők és cserkeszvezetők közös megállapodásban kérték, hogy a gyermekek demokratikus meg­ győződésű és szocialista érzésű egyénekké nevelése érdekében egyesítsék a két moz­ galmat. A nógrádi úttörőszervezetek tevékenységének eredményeit legmegbízhatóbban jel­ zik az 1948. május 24-26-án Budapesten megrendezett Első Országos Úttörő Konfe­ rencia elismerései. A Népligetben megrendezett kongresszusi sportversenyen Róna­ bányatelep úttörő labdarúgó csapata a negyedik helyezést érte el. A konferencia záróján — május 26-án — kiemelkedő munkájáért „Petőfi Érdemrend”-et adományoztak Nagy Imre salgótarjáni úttörővezetőnek, és a salgótarjáni 100. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapatnak. Emlékzászlóval tüntették ki Salgótarján város és Kisterenye községet. Elismerésben részesítették Fenyvesi József, Palumbi Ida, Gár­ donyi Aurél, Chmell Jolán, Szabó Klára úttörővezetőket. A konferencia Chmell An­ na és Nagy Imre csapatvezetőket megválasztotta országos vezetőségi tagnak. Az Országos Konferencia progresszív határozatainak megvalósításához nagy lel­ kesedéssel kezdtek az úttörővezetők. Munkájukat a gyermekek nyári táborozásának előkészítésére, a szervezeti élet megszilárdítására irányították. Több csapat — közöt­ tük a salgótarjáni központi iskola 60 fiú és 60 leány úttörője Salgóbánya-telepen tá­ borozott. Mátraverebélyen augusztus 20-án úttörőket avattak. A megnövekedett számú úttörőcsapatok munkájának szervezésével a MINSZ Központi Vezetősége Nagy Imre úttörő megyei titkárt bízta meg. Az úttörőszervezetek tömeges alakulása, megszilárdítása Az országgyűlés 1948. június 16-án az iskolák államosításával történelmi igaz­ ságot tett. Másnap az izzó hangulatú Országos Pedagógus Nagygyűlés a gyermekek ne­ velését célzó határozatában állást foglalt az úttörőmozgalom széles körű szervezése mellett. E történelmi jelentőségű döntések az úttörőszervezetek előtt törvényesen is megnyitották valamennyi iskola kapuit s lehetőséget teremtettek a népi demokrati­ kus rendszerünkhöz vonzódó nevelőknek, alkotó vágyuk, pedagógiai képességük úttö­ rőszervezeten belüli gyümölcsöztetésére. Az államosítást követően a MINSZ Megyei Titkárság az Országos Úttörő Kon­ ferencia döntésére alapozott úttörővezetőképző táborok szervezésével a vármegyei tanfelügyelőség a 3393'1948. sz. levelével készítette elő az úttörőszervezetek iskolán belüli működését. 83 �Megyénk tanárai és tanítói az általános politikai körülményeket megértve, a MINSZ titkárságok és a tanfelügyelőség segítségével élve, az első úttörőcsapatok ered­ ményeit hasznosítva Bujáktól — Rétságig egymást követve hozták létre az úttörőszervezeteket. A tanfelügyelőség 1949. május 3-i jelentése szerint egy félév alatt a csapatok szá­ ma 92-ről 163-ra emelkedett. Június 19-én Salgótarjánban több mint 200 úttörő tett fogadalmat. Ezekben a napokban a balassagyarmati járásban 813, a salgótarjániban 2361 a szirákiban 1350 felavatott úttörő volt. Az úttörőmozgalom szélesedése, szilárdulása lehetővé tette a reakciós eszméket plántáló egyházi gyermekszervezetek teljes felszámolását, a cserkészcsapatok meg­ szüntetését. A számbelileg növekvő és szervezetileg erősödő úttörőcsapatokban 1949 tava­ száig kialakultak a gyermekmozgalmi tevékenység főbb területei. A létrejöttük kö­ rülményeiből eredően részt vállaltak minden lényeges társadalmi megmozdulásból. Politikai jellegű tevékenységük változatai között fontos helyet foglalt el a nem­ zeti és nemzetközi ünnepeink — március 15, április 4, május 1 stb. — jelentőségéhez mél­ tó megrendezése. Az egyszerűen fogalmazott dokumentumok „díszes felvonulás, moz­ galmi dalok éneklése, kultúrműsor, sportrendezvények” kifejezések sok izgalmas él­ ményt, lázas készülődést takarnak. Az úttörők aktívan vettek részt a népünket érintő jelentősebb politikai esemé­ nyekben. A salgótarjáni Rákóczi úti iskola úttörői 1948. október 16-án ünnepélyesen búcsúztatták a Kossuth Akadémiára induló fiatalokat. Az 1949. évi választások elő­ készítéseként — műsorok betanulása szavazóhelyiségek díszítése, első választók kö­ szöntése stb. — a gyermekek ezrei ismerkedtek meg a népünk életét érintő nagy ese­ ményekkel. A politikai megmozdulásokban való közvetlen részvétel a jelentős nevelőhatás ellenere sem értékelhető teljesen pozitívan. A gyermekek harmonikus fejlődéséért felelősséget érzők mind több helyen figyelték aggódva a gyermekek tanulmányi elő­ menetelét. Az Országos Úttörőközpont a jelzéseket figyelembe véve 1949. március 21—22-én össztitkári értekezleten értékelte a csapatok helyzetét és az úttörővezetők figyelmét ráirányította az iskolai tanulásra, a fegyelem megszilárdítására. A V. K. M. 1949. áp­ rilis 1-én a 92,565/1949. sz. levélben intézkedett, hogy az értekezlet határozatát vala­ mennyi általános iskola pedagógusa és úttörője megismerje. Nógrád-Hont vármegye Tanfelügyelősége a V. K. M. utasítást 1949. április 11-én szó szerint továbbította az iskolák igazgatóihoz. Az úttörőcsapatok a határozatot követően egyre többet foglalkoztak a gyerme­ kek fő tevékenysége — iskolába járás, tanulás, fegyelem — segítésével. A tanulás segítése úttörőszervezeteinknek ettől az időtől kezdve több évig legfontosabb — időn­ ként minden más tevékenységet háttérbe szorító — feladatává vált. A hiányzások, bu­ kások csökkentése, a tanulás szorgalmazása, késések minimálisra csökkentése — for­ mális elemek ellenére — hasznos szolgálatot tett az iskolának e terhes közoktatási örökségű megyében. Ezekben az években — a tanulás segítése mellett — igen jelentős volt az iskolák és csapatotthonok építése érdekében folytatott tevékenység. Szirákon, Csitáron, iskola­ újjáépítésre, Nagybátonyban fizikai szertár gazdagítására készültek az úttörők. Gazda­ gon bontakozott ki az úttörők kulturális és művészeti tevékenysége. Verseik, dalaik, táncaik az új világot hirdették, eredményeinket dicsérték. Az 583. sz. Kistérenyebányatelepi úttörőcsapat fúvószenekara 1948. december 23-án megtartotta első szerep­ lését, egy év múlva már Budapesten szórakoztatta a VIT résztvevőit. Zenekar alakult Balassagyarmaton is. Szinte minden csapatban volt művészeti csoport. Rendkívül változatos volt a csapatok sportélete is. Az első úttörők még ma is — mint családapák — lelkesen beszélnek az öntevékeny szervezett csapatok közötti lab­ darúgó, asztalitenisz és sakk vetélkedőkről, melyekhez zsebpénzükből, a haldákon gyűjtött szénből biztosították a legelemibb eszközöket. Ekkor kezdték a megyében meghonosítani a röplabdajátékot. A salgótarjáni járás csapatai 1948. októberében 4 84 �ágból — labdarúgás, röplabda, asztalitenisz, sakk — sportversenyt szerveztek. Az 1949. április 4-én megindított „Munkára Harcra Kész” sportmozgalomba a tanulóifjúság 60 %-a bekapcsolódott. Az úttörőszervezetek ezekben az években nyáron is intenzíven dolgoztak. Lel­ kesen készültek a VIT-re. Könyveket olvastak, dalokat tanultak, ismerkedtek a Lenini Komszomol és pionír szervezetekkel, ajándékokat készítettek, közös munkával teremtették meg az utazási költségeket. A VIT-en résztvevők, a küldöttségeket fo­ gadók kitörölhetetlenül őrzik a szavakkal ki nem fejezhető nagyszerű élményeket. A VIT hatását 1400 úttörőnél fokozta az ország legszebb tájain létesített nyári tábo­ rok izgalma. Az eredmények mellett az úttörőmozgalomban megtalálhatók voltak az unifor­ mizálás mechanizálás is, a személyi kultusz első jeleivel. A központi apparátus bürokratizálódott, munkamódszerében eluralkodott a túlzott instruálás, gyakori érte­ kezlettartás, körlevélgyártás, behatárolt szempontok szerinti számonkérés. A csapa­ tokban és az apparátusban szaporodtak a mechanikus felajánlások, százalékos, for­ mális gyermeknyilatkozatok. Az úttörőszervezetek a kezdeti időszak nehézségeit, a jelentős befolyással bíró visszahúzó erőket csak a párt-, állami és társadalmi szervezetek segítségével tud­ ták legyőzni. A mozgalom kiépülésében jelentős szerepe volt az 1948. év második felétől fokozatosan létrejövő apparátusnak Nagy Imre, Kruppa Dezső, Vadkerty Lóránt megyei tikárnak, Bargár Ödön Balassagyarmat városi, Havasi László balassagányarmati, Békési Szilárd rétsági, Pál Sándor salgótarjáni, Zilahy Sándor szécsényi, Varsányi Árpád sziráki, Réthy Lajos szobi járási és Tamási Aladár, Molnár Lajos Salgótarján városi úttörőtitkárnak. Úttörők az egységes ifjúsági szövetségben A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége társadalmi hivatásának megfelelően, követ­ kezetesen munkálkodott az egységes ifjúsági szervezetek megteremtésén. Az ifjúság jelentős részét érintő előkészítő folyamat az úttörőmozgalomban is éreztette hatását. A MINSZ bizottságok mind többet foglalkoztak az úttörőszervezetekkel. Az ifjúmun­ kások egyre jelentősebb segítséget nyújtottak az úttörőcsapatoknak. Egyes rétegszer­ vezetek 1949. június 18-19-én ünnepélyesen átvették soraikba az úttörőket. Együtt készültek a VIT-re elkísérték az úttörőket a nyári táborokba, Balassagyarmaton és Salgótarjánban az ifik csapatzászlóval ajándékozták meg a csapatokat. A központi vezetőképző táborokban nagy számban képeztek ki 4—6 hetes tanfolyamokon úttörőifivezetésre, munkás- és parasztfiatalokat. A nagyszámú ifivezető beáramlása természetszerűen indította el a — később még többször fellángoló — vitát az ifik szerepével, arányával kapcsolatban. Több helyen az a tévhit terjedt el, hogy az ifjúmunkások tömeges képzésével a pedagógu­ sokat kívánják kiszorítani a mozgalomból, nem ismerték fel az ifivezetők munkábaállításának előnyeit. Az egyesítő kongresszusra készülve az úttörőcsapatokban nagyarányú tagtoborozás kezdődött. Ugrásszerűen növekedett a létszám, több kisebb csapatnál szinte minden tanuló automatikusan úttörő lett. E tömegesítés igen nagy vitát váltott ki az úttörővezetők körében. Néhányan — főleg, akik előzőleg kapcsolatban voltak a cserkész szervezettel — szót emeltek a kislétszámú elit szervezetek mellett. Az ifjúsági szervezeti tagságra való előkészítés szükségszerűen tűzte napirendre az úttörő élet demokratizmusát, az úttörőtanácsok létrehozását, az önkormányzat fejlesztését, illetve megerősítését. A társadalom más szférájából mechanikusan átvett kongreszusi verseny közpon­ tilag kiadott sémája és a tanulmányi verseny ösztönzött az úttörő rajok munkájának fejlesztésére. A gyakori körlevelek, „rajgyűlés”-anyagok szinte késztettek az elsődle­ ges közösség, az őrsi élet elsorvasztására. Ezzel kezdetét vette a mozgalomban több­ ször is visszatérő probléma, az őrsi és raj-tevékenység helyes arányai körüli vita. 85 �Ilyen eredményekkel és problémákkal terhesen érkeztek el az úttörőszervezetek az egységes ifjúsági szervezetbe. Az egységesítést közvetlenül előkészítő küldöttválasztó gyűlésekre az úttörők minden helységbe képviselőt küldtek, vagyis a DISZ létrehozásában formálisan is részt vettek. A DISZ létrejöttével — 1950. június 17—18. — úttörőmozgalmunk az egységes ifjúsági szövetség közvetlen irányítása alá került. Munkaformái, főleg az elsők között alakult csapatokban Balassagyarmat, Salgótarján városokban és az iparmedencében — tovább gazdagodtak. 1950. nyarán, a nyári táborozást az Ifjúturista Mozgalom ke­ retében szélesítették. Megyénk számára fenntartott két turistahelyen, Diósjenőn és Szol­ kon — 280 úttörő táborozott. Ezenkívül a megyében több mint 20 hétvégi tábor mű­ ködött. Több csapat — Baglyasalja, Salgó, Zagyvaróna stb. — 40-50 úttörővel 10-14 napos önálló tábort szervezett. Ebben az évben táboroztak először úttörők — közöt­ tük Macsuda Anna salgói pajtás — a Szovjetunióban, Artyekben. A táborozók száma nem gyors ütemben, de évenként fokozatosan gyarapodott. A DISZ központi szervei 1959 őszétől az iskolai tanulás formális segítésére (tantár­ gyi rajgyűlés, felajánlás, százalékolás, tanulópár, békemegbízatás stb.) erőteljes szor­ galmazása mellett ösztönzést adtak a tanulást kiegészítő munkaformák alkalmazására. Ezekben az években — az úttörőmozgalom irányításával — széles körben elterjedtek a szakkörök. Megyénkben 1950 májusában még csak 31, két év múlva pedig 210 szak­ kör működött. Az olvasómozgalom kibontakoztatása jól szolgálta az olvasás megsze­ rettetését. Az órán kívüli ismeretterjesztéssel előtérbe került a természettudományos nevelés. 1953-ban 115 úttörőcsapatban szerveztek ismeretterjesztő sorozatot. A DISZ irányításával az úttörőszervezetekben élénk politikai, erkölcsi nevelés folyt. A mozgalom 1951-től különösen nagy gondot fordított az úttörőjelképek neve­ lőerejének felhasználására. Igen sok Nógrád megyei csapatnál ezekben az években kezdték szorgalmazni a zászlók, dobok, kürtök beszerzését, az úttörőegyenruha, vö­ rös nyakkendő viselését. Ezekben az években soha nem látott mértéket öltött az úttörőknek a társadalom javára végzett közhasznú munkája. Járdákat építettek, csatornát, legelőt tisztítot­ tak, gyógynövényt, mákgubót, kalászt és nagytömegű hulladékot gyűjtöttek. Évente 15-20 facsemetét ültettek a megyében. Mozgalmunk szempontjából e korszak legjelentősebb eseménye a salgótarjáni út­ törőház létrehozása volt. Az 1952. márciusában megnyitott otthon 15 szakkörének 35 csoportjában fejlődhettek munkásvárosunk gyermekei. Itt működött — Krajnák Ti­ bor vezetésével — a város első gyermekkönyvtára. A ház tanulószobájában naponta 80-100 olyan tanuló kapott tanári segítséget, kiknek szülei dolgoztak, vagy többen voltak testvérek. Az úttörőmozgalom a DISZ irányításával egyre nagyobb figyelmet fordított a ve­ zetők nevelésére, képzésére. Kísérlet történt az úttörő és DISZ szervezetek közötti átmenet zavartalan meg­ oldására. 1952. május és június között a VIII. osztályokban DISZ alapszervezete­ ket hoztak létre. Megyénkben május 27-ig már 54 ilyen alapszervezet működött. Ezek a DISZ szervezetek azonban nem érték el a kívánt eredményt, sőt káros hatásai vol­ tak. Egy részük a nyári szünetben megszakította tagságát, a középiskolában viszont már az első osztályban 100 %-os szervezettséget, vagyis formális tagságot hozott létre. A DISZ bizottságok, főleg a megyei, az első időszak — 1950-51-es évek — nehéz­ ségei után mind jobban irányították az úttörőszervezetek munkáját. Évente 4-5 al­ kalommal értékelték az úttörők és iskolások helyzetét, intézkedtek a mozgalom fej­ lesztése érdekében. A bizottsági ülések dokumentumai, de különösen az 1953. szeptem­ ber 26-án tartott DISZ megyei nagyaktíva ülés jegyzőkönyve mutatja, hogy a DISZ megyei bizottsága helyesen látta az úttörők közötti feladatokat. Ezen az ülésen a legfőbb tennivalóként az úttörőcsapatok további szervezeti megerősítését, az úttörő önkormányzat demokratizmusának fejlesztését, a helyenként megtalálható formális eszközök és frázisos nevelés elleni küzdelmet, az úttörők életkorának megfelelő, vidám 86 �élményt nyújtó foglalkozások tartását jelölte meg, és ezek megvalósítására mozgósí­ totta az ifjúsági szövetség vezetőit, közöttük az úttörővezetőket is. Az úttörőélet megélénküléseinek évei Az úttörőszervezetek fejlődésének fontos állomása volt a DISZ Központi Vezető­ ség 1954. május 21-23-i ülésén született határozat. A DISZ Központi Vezetőség meg­ állapította, hogy az úttörőszervezet milliós tömegszervezetté nőtt, amely alakulása óta hű segítője pártunknak a gyermekek kommunista nevelése terén. Jelentős segít­ séget ad az iskola oktató-nevelő munkájához, gondoskodik a gyermekek szabad ide­ jének érdekes, hasznos eltöltéséről. Segíti őket iskolai munkájukban, a csapatok sok­ rétű tevékenységével szoktatja az ifjú úttörőket a társadalmi élethez, a rendszeres munkához, a tanuláshoz. Formálja a gyermekek jellemét, fejleszti tudásukat, fegyel­ mezettségre, munkaszeretetre és sokoldalúságra neveli őket. A gyermekek szeretik az úttörőmozgalmat, amelyben feledhetetlen élményeket, tapasztalatokat szereznek. A határozat a nemes vonások méltatása mellett azt is megállapította, hogy az úttörő­ mozgalom egyik legfőbb hiányossága az iskola és úttörőszervezetek összefonódása, a formális tantárgyi és tanulmányi versenyek túltengése, a foglalkozások gyermekmoz­ galmi jellegének elhanyagolása, a társadalmi bázis viszonylagos leszűkülése. E jól megalapozott döntésre és az 1953. szeptember 26-i DISZ megyei Nagyaktíva határozatára éptíve, a DISZ Nógrád megyei Bizottsága 1954. június 19-én a pártokta­ tók házában ismét nagyaktíva ülésen tárgyalta az általános iskolások és úttörők kö­ zött folytatott mozgalmi tevékenységet. Az elhangzott beszámoló értékelte a megye úttörőszervezeteinek helyzetét. A több helyen megtalálható kiemelkedő kezdeményezésekre alapozva, meggyőző érvekkel ösztönzött a hatékonyabb tevékenységre. A határozatot követően az egyébként is fejlődő úttörőélet újabb lendületet ka­ pott. Még az év tavaszán 1203 úttörő hosszabb ideig tartó brigádmunkával segítette a növényápolást. A tereskei úttörőcsapat példája nyomán egész megyében színpompás úttörőtalálkozókat rendeztek. Nagy méreteket öltött a csapatok saját erőforrására épülő kirándulás, táborozás. 1954. tavaszán és nyarán 2286 úttörő vett részt több­ napos kiránduláson illetve táborozáson. A tél folyamán az úttörőcsapatok nagy részé­ ben tartottak élményszerű kirándulásokat és akadályversenyeket. Az úttörőtevékenység formáinak gazdagodásához, tartalmasabbá és vonzóbbá vá­ lásához — a helyes testületi döntések mellett — hozzájárult a hazánk felszabadulása 10. évfordulója megünneplésével együttjáró kedvező körülmény, az úttörők számára szervezett, vonzó akció, a hálazászló-mozgalom. A DISZ Központi Vezetőség ez alkalommal adományozott első ízben „Kiváló Úttö­ rővezető” kitüntetést a mozgalom kiemelkedő munkát végző vezetőinek. Megyénkből Balogh Istvánné (Tar), Békési Szilárd (Rétság), Galambos Géza (Nógrád), Tamási Aladár (Salgótarján) részesült ez elismerésben. Azóta mintegy 150 úttörővezető ka­ pott a megyében „Kiváló Úttörővezető” kitüntetést. Az évforduló rendezvényei nem fejeződtek be április 4-én. A rétsági járás úttö­ rőcsapatai még ez év május 1-én nagyszabású seregszemlét tartottak a nógrádi vár tövében, ahová felvirágzott kocsikon hozták a távoli helységek úttörőit. E seregszem­ léről a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat felhívást intézett Nógrád megye úttörőihez, hogy a DISZ II. Kongresszusának előestéjén — 1955. június 14-én 21 órai kezdettel — „Emlékezzünk ifjú hőseinkre és nagy tetteikre” jelszóval gyújtsanak örömtüzeket. Az úttörők tüzei a DISZ Kongresszus előestéjén valóban fellángoltak. Ezekben a napokban vették át a kiemelkedő eredményt elérő úttörők első alka­ lommal a „Kiváló Úttörő” kitüntetést. Úttörőink életében új színfoltként hatott a „Szabad Nógrád”-ban 1955. szeptember 10-én jelentkező „Úttörő Híradó”, amely több mint egy évig kéthetenként rendszeres tájékoztatást adott az úttörők tetteiről. 87 �Az „Úttörő Jubileumi Év” 1955 decemberétől az úttörőszervezetek tevékenységé­ nek új lendületet adott. Az élmények fokozása érdekében az úttörővezetők mind na­ gyobb figyelmet fordítottak a szervezeti élet szilárdítására, a gyermekmozgalmi jel­ leg érvényesítésére. Egyre több helyen újították fel és helyezték méltó környezetbe a jelképeket. 73 csapatnak volt ekkor már új zászlója. Gyakoribbá váltak a külsősé­ gekben is impozáns zászló- és úttörőavatások. A felavatott úttörők büszkén vették át az újonnan rendszeresített új igazolványokat. A Ságvári Endre Kulturális Szemlén 6-7 ezren vettek részt évente. A tanulást segítő formális módszerek helyét fokozatosan elfoglalták az új, hatékonyabb formák. Ezekben az években honosodott meg a szellemi Olimpiász, új tartalommal telítődtek a szakkörök. Az úttörőszervezetek társadalmi munkája jelentősen meghaladta az előző éveket. Hulladékgyűjtéssel, fásítással, gyógynövényszedéssel, termelőüzemben végzett közös munkával szerzett anyagiakkal teremtettek alapot a vonzó foglalkozásokhoz. így a társadalmi munka értelmet kapott és jobban igazodott a lakóhely körülményeihez. Ezekben az években ismét általánossá váltak az úttörő sporttalálkozók, járási és körzeti bajnokságok. Sporteredményeiket a 60 méteres síkfutás országos csúcsát (7,5 mp) több éven tartó Szentkúti János salgótarjáni úttörő jelképezte. Évről évre gyarapodott az úttörőtalálkozók, táborozások, közöltük a külföldi cse­ retáborozások száma. 1955-ben 2800 úttörő és kisdobos élvezte a nyári táborozás örö­ meit. Legjobb csapataink megkezdték az Ifjú Mester próbák (természetkutatás, techni­ ka, sport, népművészet) követelményeinek teljesítését. A hazánkat érő elemi csapást úttörőink munkával szerzett fillérjeikkel igyekez­ tek enyhíteni. A vizslási úttörők 312 Ft-ot a rétsági úttörők 537 Ft-ot fizettek az ár­ vízkárosultak számlájára. A vonzó úttörőélet egyik biztosítékát jelentette az elméleti és gyakorlati ismere­ teket nyújtó vezetőképzés kiterjesztése. 1955. őszén elkezdődött a csapatgárdisták és ifivezetők csapaton belüli, illetve kör­ zetenkénti képzése. Ezt a nagyszerű — az 1949-52. évek gyengeségeit már szinte teljesen leküzdő — egészségesen fejlődő úttörőéletet zavarta meg az ellenforradalom vihara. Tovább a megkezdett úton. 1957—60. Az ellenforradalom időlegesen az úttörőmozgalom tevékenységét is megbénította. Az ellenforradalmárok és az általuk megtévesztett személyek több helyen megsemmi­ sítették a mozgalom jelképeit, működési engedélyeit. Veszélyessé vált a vörös nyak­ kendő viselése. Balassagyarmaton 1956. októberében tettlegesen is bántalmaztak vörös nyakkendős úttörőt. Megyénkben az úttörővezetők és úttörők körében erősen érezhető volt a kommu­ nista gyermekszervezet nevelőhatása. Több helyen — Róna-bányatelep, Zagyvaróna, Kisterenye, Pogony stb. — 1956. novemberétől rendszeresen megtartották az úttörő­ foglalkozásokat. Az úttörőmozgalom régi vezetői, a gyermekeket féltő és sorsukért felelősséget ér­ ző ifjúsági vezetők, pedagógusok bevonásával, azonnal elkezdték a gyermekek szerve­ zését, a mozgalom értékeinek átmentését és megalakították a Magyar Örszemcsapatok Szövetségét. Az Őrszemcsapatok Szövetsége igyekezett kapcsolatot teremteni a vidéken dolgo­ zó ifjúsági vezetőkkel, nevelőkkel és ösztönzött csapatok létrehozására. Megyénkben is megalakult az Őrszemcsapatok Szövetsége Megyei Intéző Bizottsága és a Nógrádi Népifjúságban felhívást jelentettek meg. A felhívásból kitűnik, hogy az Őrszemcsa­ patok Szövetsége pedagógiai célkitűzése alapjában helyes volt. Világosan kifejezte szocialista építésünk és a Népköztársaságunk iránti hűséget. 88 �Szükséges megjegyezni, hogy az Őrszemcsapatok a világos elvek leszögezése elle­ nére is zavart keltett az úttörőszervezetek politikai pedagógiai folytonossága hangoz­ tatásával és negatív élményt adott a gyermekeknek. A nevelők a helyzetet átlátva, a nagyobb úttörők élményeikhez ragaszkodva kitartottak az úttörőszervezet mellett és nem csatlakoztak a szervezetekhez. A felhívás megyénkben elutasító visszhangra talált. Ellenvéleményüket különösen hangoztatták az úttörőház vezetői, a megyei lap mun­ katársai, a karancslapujtői úttörőszervezet vezetői. A Magyar Őrszemcsapatok Ideiglenes Intéző Bizottsága reálisan értékelte a hely­ zetet és az 1957. február 17—18-án tartott országos tanácskozáson bejelentette a meg­ szűnését, javaslatot tett a Magyar Úttörők Szövetségének megalakítására. Az Országos Tanácskozást követően a megyei lapban tájékoztató írás jelent meg, röviddel később 1957 .március 17-én a Szakszervezetek megyei székházában tanács­ koztak megyénk úttörővezetői az úttörőszervezetek munkájának folytatásáról, újjá­ szervezéséről. Ezek után egyre gyakrabban lehetett hallani az úttörőcsapatok megnyilvánulá­ sairól. Mind több csapat jelentette be hivatalosan újjáalakulását. Az elsők között deklarálták műküdésüket a Balassagyarmat Rákóczi úti, Patvarc, Karancsberény, Salgóbánya, Iliny, Salgótarján, Bartók Béla út, Baglyasalja, Nagybátony úttörőcsa­ patai. A felsorolás nem fedi pontosan az újjáalakulás sorrendjét, mivel több csapat arra hivatkozva, hogy nem szüntették meg munkájukat, csak később kért új műkö­ dési engedélyt. Az úttörőszervezetek helyzetére, újjászervezésére vonatkozó első jelentősebb érté­ kelést a KISZ 1957. október 5-én tartott megyei nagyaktíva ülése adta. Ekkorra már 140 úttörőcsapat mintegy 7000 tagot tömörített soraiba. Ez a szám 1958. február 28-ig az MSZMP agitációs és propaganda osztálya értékeléséig 10 965 re emelkedett. A kis­ dobos és úttörő korosztályú gyermekek 54 %-a tagja volt az úttörő szervezeteknek. A gyermekek közvetlen irányítását 573 felnőtt — főleg pedagógus — és 325 ifjú vé­ gezte. Az újjászervezett úttörőszövetség céljaiban nem tért el az ellenforradalmat meg­ előző korszaktól. Szervezettségben, módszereiben viszont jól hasznosította az úttörő­ mozgalom 10 éves eredményeit, a legjobb úttörővezetők tapasztalatait. Rendkívül sokszínű úttörőtevékenység bontakozott ki Balassagyarmat, Salgótar­ ján városok, Karancslapujtő, Nagybátony, Mátranovák, Zagyvapálfalva, Rétság stb. községek csapataiban szinte minden munkaformát megtalálunk. Naponta születtek hasznos kezdeményezések. A mozgalom vezető szervei több fontos pedagógiai kérdést — közöttük a vezetés demokratizmusát, a társadalom bekapcsolódásának lehetőségeit, az önkéntesség érvényesítését az iskola és úttörőszervezet viszonyát — újraértékelték. A nevelőmunka hatékonysága érdekében több szervezeti változtatásra is sor ke­ rült. Ezek közül első helyen kell említenünk a társadalmi bázist jelentősen növelő megyei, járási elnökségek, szervező testületek létrehozását. E fontos testületek tagjai — mintegy ezeregyszáz személy — kimeríthetetlen tapasztalattal rendelkező pedagó­ gusok, társadalmi vezetők, ifjúsági munkások voltak. Eredményesnek bizonyult a pró­ barendszer bevezetése, a felvétel rendiének megváltoztatása, a magasabbkorú gyer­ mekvezetők megbízása. Az úttörőelnökségek, a csapatvezetőségek szervezeti megszilárdításukkal és az új elvek gyakorlati érvényesítésével egyidőben változatos tevékenységi formák, módsze­ rek alkalmazásával hatékony nevelést folytattak. Előtérbe került a vezetők képzése. A megyéből Csillebércen 1957. és 1958. évek­ ben 117 úttörővezetőt képeztek. Az úttörő megyei Elnökség 1957-ben elindította a csa­ paton belüli tanfolyamszerű őrsvezetői és rajvezetői képzést. 1958. telén Balassagyar­ maton augusztus 10-20-ig Rároson felnőttvezetőképző tanfolyamot, illetve tábort szer­ veztek. A tábori őrsvezetőképzés 1959-ben még megyei szervezésben történik Rárospusztán, Salgón és Egerben, de 1969. nyarától a megnövekedett létszám miatt már já­ rási őrsvezetőképző táborok működtek Szorospatakon, Rónabányán és Nógrádon. E tá­ borokban egy-egy nyáron 260-280 őrsvezető sajátította el a megbízatása teljesítéséhez szükséges ismereteket. 89 �Az úttörők számára nagy élményt jelentett az újonc-, majd a további próbafoko­ zatok letétele. A fogadalmat tett úttörők a mozgalom történetében először szép vászonkötéses fényképes úttörőigazolványt kaptak. Egyre vonzóbbak lettek az úttörő­ avatások, amelyekkel egyidőben igen sok csapatban zászlót is avattak. Az úttörőcsapatok helyzetét, szervezeti fejlődését jól érzékelteti az alábbi néhány számadat: 1959. okt. 1. 1958. okt. 1. 1957. okt. 1. 160 160 111 Úttörőcsapatok száma: 9327 4500 8200 Úttörők száma: 5945 3200 7500 Kisdobosok száma: — 500 664 Csapatokban dolg. pedagógusok száma: — 480 317 Csapatokban dolg. ifivezetők száma: 33 — 23 Csapatotthonok száma: A csapatok közhasznú és társadalmi munkája az 1956. előtti kedvező állapotokat megtartva, illetve továbbfejlesztve több új vonást mutatott. A mezőgazdaságban ki­ alakult a kollektív munkakönyvváltás gyakorlata, úttörőszövetkezetek jöttek létre, részt vállaltak a mezőgazdasági növényvédelemből. Több csapatnál úttörőotthont léte­ sítettek. Az országos hulladékgyűjtő verseny keretében 17 traktorhoz elegendő vasat gyűjtöttek össze. A megyei Úttörő Elnökség 1958-ban meghirdetett Gyermekművészeti seregszem­ léjének bemutatóin több mint 80 úttörőcsoport vett részt. A gyermekek iskolán kívüli esztétikai nevelésének koordinálására 1959-ben megalakult a ,,Megyei Gyermekművészeti Tanács”. A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára megrendezett gyermekművésze­ ti szemlére már szinte minden csapat készült. Nagy sikere volt a Balassagyarmaton és Salgótarjánban megrendezett megyei bemutatóknak. A Csillebércen június 21—24-én megtartott versenyen négy salgótarjáni úttörő aranyérmet kapott. A táborozások 1957-től új színnel gazdagodtak, megjelentek a sátortáborok, 1952. nyarán már 52 csapat vitte a gyermekeket önálló táborba. Tíz úttörőcsapat országjáró nagytúrára vállalkozott. így úttörőink bejárták szinte az egész országot. Az úttörőszervezetek munkáját igen tartalmassá tette a Magyar Tanácsköztár­ saság 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett forradalmi nyomolvasó mozgalom, me­ lyet megyénkben is a Forradalmi Nyomolvasó Parancsnokság irányított. Az éves prog­ ram állomásait alkotó kutatómunka, Hősök Könyvének készítése, vándoroltatása, Bu­ dapestre kísérése, a járási úttörő találkozók rendezése, a II. Országos Úttörő Találko­ zón való résztvétel egy nagy folyamattá összeolvadva minden úttörő és kisdobos szá­ mára gazdag élményt nyújtott. Ezt a nemes átélést fokozta a következő év 15 válla­ lásának teljesítése, a III. Országos Úttörőtalálkozó várása. Az úttörőcsapatok izgalmas éveket maguk mögött tudva, sikertől és kudarctól kí­ sérve, tapasztalatokban gazdagon érkeztek 1960-hoz, a zavartalan fejlődés évtizedéhez. Jegyzetek A felhasznált forrásanyag lelőhelye: I. rész. Az úttörőmozgalom első lépései Nógrádban. MSzMP Nógrád megyei Bizottságának Archivuma, MADISz iratok; uo. 9. ő. e. 2225. sz.; 32. ő. e. 511, 2019, 2020, 2395 8. sz.; 36. ő. e. 442, 503, 1999/27. sz. iratok; Nóg­ rád megyei Levéltár, Nógrád m. Tanfelügyelőjének iratai 444/1948. sz.: Nógrádi Újság 1948. március 14, május 7, május 22-i számai; Szabad Nógrád 1948. szept. 2-i száma; Úttörővezető 1947/2-3, 1948 1-2, 4-5, 5-6. számai; Nevelésügyünk húsz éve Bp. Tan­ könyvkiadó 1965. 187. old.; A Salgótarjáni Áll. Gimnázium Évkönyve az 1946-47 és 1947-48 tanévről; 25 éve rendületlenül — Bp. Ifjúsági Lapkiadó V. 1971. 48-49. old.; 20. születésnap. Bp. Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnöksége 1965. 9. old. II. rész. Az úttörőszervezetek tömeges alakulása. MSzMP Nm. Biz. Archívuma, 32. ő. e. 2395/5, 1954. D. 12/2, 1588-1/1949, 149/1949, 90 �1354/12/2, 21/7, 21/4, 2063, 13/5. számok: Nógrád megyei Levéltár, Nógrád m. Tanfe­ lügyelőjének iratai 444/1948, 1388/1919, 1526 1949, 1530 1949, 1588 1949. számok; Szabad Nógrád 1948. dec. 2., dec. 25., 1949. február 3-i számai; Úttörővezető 1948/5-6 száma; Az iskolák államosítása Bp. Magyar VKM kiad. 1948. III. rész. Úttörők az egységes ifjúsági szövetségben. MSzMP Nm. Biz. Archivuma 1338/22/6, 1354/12 6, 140,1949, 1355/35/13, 1355 37 6, 13555/ 38/10, 1355/19/5, 1355/8, 1358/22/6, 1358/43 5, 1358/50/3, 1360 1 2, 1366 18, 19, .1367. szá­ mok: július 15-i számai; Eleven erő. A KISz Történelmi Emlékülése. Bp. Kossuth kiadó, 1969. IV. rész. Az úttörőélet megélénkülésének évei. MSzMP Nm. Biz. Archívuma 1357/5/14, 1396/3/3, 1395 48 2, 1369/163/3, 1396/2/4, 1395/14/ 2, 1388. számok; Sabad Nógrád 1954. szept. 1., 1955. máj. 11., dec. 7., 1956. márc. 28., június 13., augusztus 1-i számai; Úttörővezető 1954 6, 1955/5. számai; Úttörőnaptár az 1960-1961. évre. Bp. Ifjúsági Kiadó, 159. old.: 20. születésnap. Bp. A Magyar Úttörői: Szövetsége Budapesti Elnöksége 1965. 40. old.; Úttörőélet Nógrádban. Salgótarján KISz Nógrád m. Bizottsága 1970. 15. old.; a rétsági úttörőcsapat adatszolgáltatása. V. rész. Tovább a megkezdett úton. MSzMP Nm. Biz. Archiuma 1957. D., 1958. D., 1959. D . 1960. D. számok; Szabad Nóg­ rád 1957. márc. 6., márc. 23-i számai; Nógrádi Népújság 1957. jan. 26., nov. 20., 1958. jan. 4., márc. 8., márc. 12., okt. 29., dec. 17., 1959, jan. 7., ápr. 22., máj, 1. június 3-i és 1960. nov. 9-i számai: Úttörővezető 1957./9-10 és 11. számai; Úttörőélet Nógrádban. Salgótarján KISz Nm. Biz. 1970. 16. old., 37. old.; Előre azúttörőcsapatok megújhódá­ sáért. Bp. Magyar Úttörők Szöv. Orsz. Vezetősége, 1957.; A Magyar Úttörők Szövet­ sége Tájékoztatója, Bp. 1959. II. szám. Dokumentumok az úttörőmozgalom Nógrád megyei történetéhez 1. Beszámoló Salgótarján első úttörőcsapatának megalakulásáról (1947.) A 99. sz. Szondi György Úttörőcsapat 1947. március 2-án alakult meg. Csapat­ parancsnok: Vadászy Bertalan áll. gimn. tanár. Csapattitkár: ifj. Vukovári Gábor, csapat titkárhelyettes: Kazarecki Kálmán. A csapat vezetősége beolvasztotta a bánya területén szervezésben lévő csapatot is. Csapatunk 1947. május 8-án kapta meg a működési engedélyt. Beszerveztük a pol­ gári iskola és az acélgyári ált. iskola tanulóinak egy részét. Az előbbiből mintegy 50, az utóbbiból 70 növendék jelentkezett. A csapat létszáma mintegy 200 fő. A csapat életébe bekapcsolódott pedagógusok: Versényi Edit ált. isk. tanítónő, Vincellér Vilmos áll. gimn. tanár, Bajóczki János áll. polg. isk. tanár, Krajnák Tibor ált. isk. tanító, valamint Szász Jánosné áll. gimn. tanárnő. A csapat vezetősége szoros kapcsolatot tart fenn a különböző társadalmi egyesü­ letekkel, pártokkal és vállalatok vezetőségével. . . Pénzbeli támogatásban a pénztári jelentésben felsorolt közületek részesítették a csapatot. 91 �Pénztári jelentés. Bevétel Salgótarján városháza MKP Városi titkársága Acélgyár Zagyvapálfalvai Üveggyár Magánalk. Sz. Szakszervezete Salgótarjáni Üveggyár MADISZ Kiadás Maradvány 100,—Ft 60,—Ft 300—Ft 500 —Ft 100,—Ft 200,—Ft 30,—Ft összesen: 1290,—Ft 686,—Ft 606,—Ft 2. Az első úttörőavatás a megyében (1948.) Az acélgyári 100. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat Nógrád-Hont megye első felava­ tott úttörőcsapata. Ők vármegyénk és városunk első úttörői. Gyönyörű napsütéses reggelen kipirult arcú, fehér inges, kék nyakkendős boldog gyermekek siettek vasárnap az Úttörőotthonba. Első útjuk a templomba vezetett . . . Mise után az Olvasó nagytermében érkezett el a gyermekek várva várt pillanata: az avatás. Izgatottan dobogó gyermekszívek fölé tűzték ki a vezetők az úttörők csákányos kék jelvényét. Azután Molnár Jánosné országos úttörővezető, minden úttörő sze­ retett „Edit pajtása” köszöntötte a felavatott úttörőket. Az úttörőmozgalom demokrá­ ciánk legdédelgetettebb mozgalma — mondotta —, aki úttörő lett, az nyíltan kiállt a demokrácia mellett. Délután uzsunnát kaptak az úttörők, utána pedig a fiatalok lelkes műsoros estet rendeztek. Népi táncok, népi játékok szerepeltek a műsoron. Az acélgyári Bartók Béla zenekar Bartók és Kodály műveivel aratott nagy sikert. Ez a nap felejthetetlen napja volt az úttörőknek. Köszönet érte mindenkinek, akik közreműködésükkel lehetővé tették az avatás ünnepélyes megrendezését. 3. A salgótarjáni úttörővezetők egységes ifjúsági mozgalom kialakítását javasolják (1948.) Az Országos Úttörőközpontnak és a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének, Buda­ pest. A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Nógrád megyei Titkárságának meghívására a salgótarjáni úttörő és cserkészcsapatok vezetősége a mai napon megtartott közös ér­ tekezletén foglalkozott a két ifjúsági mozgalom egységesítésének kérdésével és ez ügy­ ben egyhangúlag az alábbi határozatot hozta: Áthatva attól az érzéstől, hogy a magyar ifjúságot hazánknak és a magyar népi demokráciának meggyőződéses hívévé, az országépítő munka lelkes harcosaivá és szocialista érzéstől áthatott értékes egyénekké nevelhessük, az alulírott vezetők a két ifjúsági mozgalom egységes vezetését feltétlenül szükségesnek és kívánatosnak tartják. Felkérik ezért úgy az Országos Úttörőközpontot, mint a Magyar Cserkészfiúk Szövet­ sége országos vezetőségét, hogy az egységesítésre vonatkozó tárgyalásokat a nagy ügyet megillető komolysággal és alapossággal minél előbb sikeresen befejezzék. Alulírott vezetők megfogadják, hogy erejük teljes latbavetésével és minden igye­ kezetükkel szolgálni fogják az egységes magyar ifjúság demokratikus nevelésének magasztos ügyét. Jelen határozatunkat azonos feliratban felterjesztjük az Országos Úttörőközpontnak, a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének és a Magyar Ifjúság Népi Szövetségének. Salgótarján, 1948. április 9-én, 92 �Egységben a békéért! Kudela József MINSZ megyei titkár Jó munkát! Rőder Árpád 153. sz. Mátra cs. cs. Élőre! Nagy Imre a 100. sz. Petőfi S. Acél­ gyári Úttörőcsapat Fancsik János a 99. sz. Szondi György Úttörőcsapat Szabó I. Klára az 501. sz. Zrínyi Ilona Úttörőcsapat Aláírás 926. cs. cs. megb. Aláírás 925. cs. cs. Balassa Bálint (Salgó) 4. Úttörőcsapatok szervezése az iskolák államosítása után (1948.) Nógrád-Hont megye Tanfelügyelőjétől 3339/1948. sz. Valamennyi All. Általános iskola igazgatójának. Most, hogy szeptemberben az új állami iskolákban új szívvel és lélekkel megin­ dult a tanítás, az ország demokratikus erői bizalommal fordulnak az iskolák igaz­ gatóihoz, mert úgy a külső demokratikus vezetők, mint az iskola felettes hatóságai tudják azt, hogy az iskolák vezetői átérzik a demokratikus nevelés fontosságát. Az általános iskolákban a demokratikus szellem megvalósítására és elmélyítésére szolgáló ifjúsági szervezet az úttörőmozgalom. Célkitűzései: magában foglalja mizdazt a szellemet, ami a jövő emberideál felneveléséhez szükséges. Ismertessék meg iskolá­ jukban elsősorban a nevelőkkel, ezután az ifjúsággal. Tapasztalatok bizonyítják, ha megismerik, megszeretik a benne lévő nevelőértéke miatt. Ha van az iskolában olyan tanerő, aki már végzett 3 napos úttörővezető tanfolyamot, természetesen ezek vezes­ sék a csapatot. Mivel a kormányzat is nagy súlyt fektet az úttörőmozgalomra, éppen ezért a tan­ felügyelőségeken úttörő ifjúsági megyei titkárságot létesített, hogy a megismertetés­ ben és a szervezésben a kartársak munkáját megkönnyítsék. Felhívom az Igazgató úr figyelmét, hogy lehetőleg az iskolában még a tanév ele­ jén szervezzék meg az úttörőcsapatot, mert ez feltétlenül szükséges az általános is­ kolai nevelés, megkönnyítéséhez. Bármikor rendelkezésükre állok tanácsért vagy felvilágosításért akár írásban, akár személyesen. Remélem, mivel megértették az Igazgató urak és a nevelői kar ennek a fontossá­ gát, minél hamarabb fel is fognak keresni. Ha a csapat megalakult, azonnal jelentsék, hogy a további útbaigazítást meg tudjam adni. Úttörőköszöntéssel: Előre az úttörőmozgalomért! Előre a Magyar Népköztársaságért! NAGY IMRE Balassagyarmat, 1948. szeptember 9. ifjúsági előadó 5. A zagyvapálfalvi úttörők nyári programja (1948.) ... A zagyvapálfalvi úttörők is lelkesen kiveszik a részüket mindenféle munká­ ból. A kalászgyűjtéshez már kora reggel gyülekeznek a pajtások a központi iskola udvarán. Még 7 óra sincs, amikor megalakulnak a brigádok. Hat brigád indul el az iskolától alig 5 percnyire lévő hatalmas búzatarló felé. A legkisebbtől a legnagyobbig gyűjtik az elhullott kalászokat... Lamik János hetedik osztályos pajtás ki is számította: ha az országban minden úttörő csak egy kilogrammot gyűjt, azzal a mennyiséggel fél évig élelmezhetnek egy olyan várost, mint Salgótarján. A pajtások tervezgetnek. Csütörtökön már be is adják a kicsépelt gabonát, úgy tervezték, hogy ők lesznek az első beszolgáltatók Zagyvapálfalván, az árát hozzáteszik a vasárnapi kirándulásra szánt összeghez. A pálfalvi csa­ pat nagy csapat: „Többen is eljöhettek volna” — jegyzi meg egyik nap Meggyes Mik­ lós pajtás. 93 �. . . Nem régen fejezték be háromhetes táborukat a helybeli állami gazdaságban. Hatvannyolc pajtás segédkezett három héten át a borsó kapálásában, répaegyelésben. Több, mint harminc pajtás segített betakarítani a borsótermést. Sokan az erdőgazda­ ság csemetekertjében dolgoznak, mások a bányavasút pályafenntartásának segítenek. A hét három napján, csütörtökön, szombaton és vasárnap együtt van az egész csapat. Minden vasárnap kirándulnak. . . így töltik a nyarat a pálfalvi pajtások vidám szó­ rakozás és hasznos munka közben. 6. Nógrádi sportoló úttörők eredményei (1952.) Pécsett a Baranya megyei Testnevelési és Sportbizottság rendezésében került sor 1952. augusztus 1-én és 2-án az első országos úttörőbajnokság megrendezésére mint­ egy 78 fő résztvételével. Salgótarján város színeit a salgótarjáni bányász sportkör if­ jú tornászai képviselték, akik igen szép eredményeket értek el. A gyűrűn első helye­ zést ért el Ménich István 9,7 ponttal, míg Takács Géza 9,2 ponttal a harmadik he­ lyen végzett. Talajtornában az első helyet szintén Ménich István érte el 9,7 ponttal, de a második helyezett is salgótarjáni fiú; Sztremen Sándor 9,3 ponttal. Ugrásban Ta­ kács Géza lett az első 9.4 ponttal. Az egyéni összetett versenyben az első helyezést Ménich István érte el. így az egész verseny alkalmával ő érte el a legtöbb pontot. Ta­ kács Géza harmadik helyen végzett. A 11-12 éves lányok közül talajgyakorlatnál Manyasz Ildikó második helyezéstért el 9,3 ponttal, a harmadik Pálföldi Marika 9,1 pontos eredményével. Az egyéni össze­ tettben Manyasz Ildikó az ötödik helyen végzett. A 13-14 éves fiúk közül gyűrűn első helyezést ért el Régi Ernő 9,7 ponttal, míg Dubravszki Sándor a harmadik helyen végzett. A 13-14 éves lányok közül ugrásban első lett Vágner Marika 9,4 ponttal. 7. Részlet a DISZ Megyei Bizottságának beszámolójából (1954.) ... Az úttörőszervezetek megalakulásával új, egészséges eleven erő jelent mega gyermekek életében, amely meghódította a gyermekek többségét, a felnőttek szívét... Taglétszámuk közel 16 ezer, magában foglalja iskolai tanulóink úttürőkorosztálya 87 százalékát. . . Csak az elmúlt évben 1040 úttörő és pajtás üdült az úttörőmozgalom keretén belül többhetes táborban. Ezen túl száz és száz úttörő és pajtás vett részt 2-3 napos túrán, vagy szórakozott az úttörőszervezetek által rendezett hétvégi találkozó­ kon. Úttörőházunk, szakköreink, kultúr- és sportcsarnokaink mind a gyermekek szó­ rakozását szolgálják. . . Úttörőink példát mutatnak a tanulásban, fegyelemben, ki­ veszik részüket olyan fontos akcióból, mint a vasgyűjtés, kalászgyűjtés, fásítás. Az 1952/53-as tanévben 3245 q vasat és fémet, 112 q kenyérgabonát mentettek meg a nép­ gazdaságnak. . . . . .Az említett eredmények mellett mutatkoznak olyan hibák is, amelyek nagy­ ban akadályozzák úttörőszervezeteink további egészséges fejlődését. Nem minden eset­ ben kielégítő az úttörők tanulmányi eredménye, főleg falvaink egy részében. Több he­ lyen gyenge a tanulók iskolán kívüli fegyelme és hiányzik több csapatunknál a gyer­ mekeket érdeklő színes, romantikus úttörőélet. Egyszóval a gyermekek nevelése, moz­ galmi tevékenysége, foglalkoztatása elmarad mai életünk követelményei mögött. . . 8. Hírek az úttörők társadalmi munkájáról (1954.) — A szécsényi járásban minden községben megindult a gyógynövénygyűjtés. Az úttörők ebből a munkából lelkesen kiveszik részüket, s a legszebb eredményt ez idáig a nagylóci úttörők 930 kg-os és a hollókőiek 780 kg-os mákgubógyűjtéssel érték el. — A balassagyarmati járás úttörői 18 községben köszöntötték az élenjáró dolgo­ zókat. 28 brigád 320 taggal ez idáig már 130 élenjáró dolgozó parasztot köszöntött. A legeredményesebb munkát az érsekvadkertiek végzik, ahol öt brigád működik 50 úttö­ rővel. 94 �— A rétsági járás úttörői a kalászgyűjtésben igen szép eredményt értek el. 31 brigád vett részt ebben a munkában 293 taggal, s a gyűjtés eredménye 47,65 mázsa gabona volt. — A benczúrfalvai úttörők az ibolyalevélgyűjtésben tűntek ki s lelkes munkájuk eredménye nyomán 14 kg gyűlt össze. — Az anyarozsgyűjtésben az ipolytarnóci úttörők dicsekedhettek a legszebb ered­ ménnyel, mert a szécsényi járás községei közül ők gyűjtötték ez idáig a legtöbbet, körülbelül 6-7 kg-ot. 9. A nógrádi úttörőcsapat felhívása a megye úttörőihez (1955.) Mi, felszabadult hazánk boldog úttörői a 11. szabad május elsején a világ proletariatusának nagy nemzetközi ünnepén, a nógrádi vár romjai között tartott úttörő se­ regszemlén halas szívvel emlékezünk a hazánk szabadságáért vérüket hullató 1848-as ifjúkra, az 1919-es Tanácsköztársaság harcosaira és ifjaira, akik életük feláldozásával védelmezték az első magyar proletárdiktatúrát. Büszkék vagyunk a Komszomol példáját követő, pártvezette, ifjúsági szövetségünk nevelte idősebb testvéreinkre, akik hősiesen helytállnak bányáinkban, üzemeinkben, földjeinken és minden erejükkel építik boldog jövőnket. Ez alkalommal úttörőcsapatunk hálánk kifejezése jeléül elhatározta, hogy a DISZ II. Kongresszusának előestéjén 1955. VI. 14-én 21 órai kezdettel „Emlékezzünk ifjú hő­ seinkre és nagy tetteikre” címmel tábortüzet rendez. A tábortűzre meghívjuk a helyi DISZ szervezet tagjait és a falu dolgozóit. Felké­ rünk olyan fiatalt, aki részt vett a falu felszabadulás előtt, vagy részt vesz jelenleg az Ifjúsági Szövetség munkájában, hogy a lobogó tűz mellett, baráti légkörben ismertes­ se velük az Ifjúsági Szövetség tevékenységét és az ifjúság hősi helytállását. A tá­ bortűz ünnepélyességét aktuális szavalatokkal és forradalmi dalok éneklésével emel­ jük. Felkérjük a megye valamennyi úttörőcsapatát, csatlakozzanak felhívásunkhoz, hogy az oly sok haladó múlttal rendelkező Nógrád megye hegyei között lobogó tábor­ tüzek hirdessék az ifjúság harcos összefogását, egységét. II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat, Nógrád 10. A nógrádi járás III. úttörőtalálkozója elé (1956.) Még két nap és Nagyorosziban kezdetét veszi a harmadik úttörőtalálkozó. Húsz úttörőcsapat készült lázasan erre a napra, hiszen valamennyi pajtás legjobb tudását akarja adni a sport- és kultúrversenyeken. A találkozón kerül lebonyolításra a Ságvári Endre sport- és kulturális seregszemle járási versenye is . . . Reméljük, a nógrádi pajtások süveges tánca nagy tetszést arat majd. Megállja a helyét a berkenyeiek „Hófehérkéje” is. A diósjenőiek Móricz Zsigmond: Légy jó mind­ halálig című művét viszik színpadra. A rétsági úttörők a jól sikerült János vitéz elő­ adásukat adják újra elő. A járási találkozó sportversenyein azok a pajtások szerepelnek, akik az április 15-i és 22-i körzeti versenyeken erre érdemesnek bizonyultak. 11. Mártírok gyermekei üdülnek Zagyvarónán (1958.) A zagyvarónai úttörő- és KISZ- szervezet követésre méltó szép feladatot vállalt magára. A téli szünidőre vendégül hívott 13 budapesti gyermeket, olyanokat, akiknek édes­ apja az ellenforradalom elleni harcban vesztette életét. A budapesti árva gyermekek örömmel tettek eleget a meghívásnak. Már meg is érkeztek Zagyvarónára, közöttük Mező Imre elvtárs és Asztalos elvtárs árván maradt gyermeke is. A pajtásokkal sokat foglalkoznak vendéglátóik. Mindennapos a gyár- és üzemláto­ gatás, városnézés. 95 �12. Megyei gyermekművészeti tanács alakul (1959.) A megyei tanács művelődésügyi osztálya mellett megalakult és működik a Gyer­ mekművészeti Tanács. A pedagógusokból, úttörővezetőkből és művészeti szakemberek­ ből álló kilenctagú tanács tanácsadó és irányító tevékenységet folytat. A tanács működésének célja a gyermekek iskolán kívüli esztétikai nevelése. En­ nek érdekében összekapcsolják a különböző szervek ez irányú munkáját. Így például szoros együttműködés alakul ki az iskolák, a szülői munkaközösségek, a nőtanács, üzemi és falusi kultúrotthonok és a művészeti tanács között. Elősegítik a legjobb módszerek kidolgozását. Segítségül veszik a legjobb szakemberek tudását az irányí­ tásban és ellenőrzésben. A Gyermekművészeti Tanács a Gyermekművészeti Seregszemle évenkénti meg­ rendezéséhez is komoly segítséget kíván nyújtani. A tanács társadalmi munkában folytatja tevékenységét. Álljon itt Almási Ferencné, Zeke László, Jakab Imre, Halmai István pedagógus, Iványi Ödön festőművész, Nádházi Lajos megyei úttörőtitkár, Szorcsik László szécsényi járási népművelési felügyelő, Rátz Tibor balassagyarmati járási úttörőtitkár neve elismerésünk jeléül. 13. Új forma az úttörők társadalmi munkájában (1959.) A berkenyei 35 tagú Hunyadi János Úttörőcsapat bejelentette, hogy úttörő- terme­ lőszövetkezetet alakit. A csapatgyűlésre meghívták a helyi Petőfi Sándor Termelőszö­ vetkezet elnökét is, aki az úttörők előtt ismertette a termelőszövetkezet alapszabá­ lyait. Az úttörők nagy lelkesedéssel fogadták az úttörő- termelőszövetkezet megalakí­ tását. Nyomban megválasztották a vezetőséget. A termelőszövetkezet elnöke Schlend János, helyettese pedig Kazsman János lett. Könyvelőnek Garamvölgyi Juditot választották. Megtörtént a brigádvezetők kijelölé­ se is. A három brigádvezető Dombóvári Mihály, Szalai Zoltán és Bertók István lett. A Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Bertók elvtárs, megígérte, hogy a tsz 5 hold földet biztosít számukra. Gondoltak még a háztáji földterület kiadására is. A helyi termelőszövetkezet gépekkel, állatokkal és vetőmaggal segíti elő az úttö­ rők kis szövetkezetét. A kis termelőszövetkezet az össztermelés 20 százalékát a közös alapba helyezi, a többi pedig munkaegységalapba osztja szét tagjai között. Az úttö­ rők a pedagógusok irányításával végzik majd a munkát. Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 96 A Salgótarjáni Magyar Állami Gimnázium. . .évkönyve az 1946/47 tanévről. Salgótarján, 1947. 23.old. Nógrádi Újság 1948. március 14-i száma, 2. old. Csurda József írása MSZMP Nógrád m. Biz. Archívuma, 32. ő. e. 2395/8. szám Nógrád m. Levéltár, Nógrád m. Tanfelügyelőjének iratai 3393/1948. szám Szabad Nógrád 1948. augusztus 9-i száma, 4. old. ua. 1952. augusztus 9-i száma, 4. old. MSZMP Nógrád m. Biz. Archívuma 1357/5/14. szám Szabad Nógrád 1954. szept. 1-i száma, Úttörőhírek ua. 1955. máj. 11-i száma, 4. old. ua. 1956. április 30-i száma 7. old. Nógrádi Népújság 1958. január 8-i száma, 8. old. ua. 1959. január 7-i száma, 4. old. ua. 1959. március 4-i száma, 5. old. Válogatta: SCHNEIDER MIKLÓS �körkép Művelődéspolitikánk aktuális kérdései Aczél György: Eszménk erejével A múlt év őszén, a Kossuth Kiadónál megjelent könyv: válogatás. Előadásokat, cikkeket, beszédeket, interjúkat fog össze, amelyek elhangzásuk, megjelenésük idején a kulturális élet fő kérdéseiben jelentettek állásfoglalást, orientálást, képviselték a párt kulturális politikájának törekvéseit. S éppen azért, mert nem hagyományos értelem­ ben vett esszégyűjtemény írásom tárgya, a szorosan vett értékelés, a kritika, vagy recenzió sem feladata a jelen írásnak, kulturális életünk egésze fedezete a kötet anyagának. „ . . . A tudat formálása nem rohammunka, hanem nap mint nap újra kezdődő küzdelem, amelyben a forradalmian nagy eredmények csak a módszeres munka sze­ rény sikereiből tevődnek össze — írja a kötet egyik beszédében. A gondolkodó kultu­ rált közösségi emberért” című felszólalásában Aczél György. E megállapítás a kötet mottója is lehetne, hiszen a válogatás, a megjelenés célja is e gondolatban fogalma­ zódik meg: hozzájárulni valamilyen formában a szocialista tudat alakításához, segí­ teni azokat, akik a napi hivatásszerű vagy társadalmi tevékenységükben e bonyo­ lult, nehezen mérhető munkából részt vállalnak. A szocialista közgondolkodás, a tudatformálás társadalomépítő munkánk egyik jelentős feladata. Erről szólt a párt X. kongresszusán sok felszólaló, s ezt hangsú­ lyozta előbb idézett beszédében Aczél György is: ,,Nekünk arra kell törekednünk, hogy az emberek mind nagyobb része váljék nemcsak munkájában, hanem gondolkodásá­ ban, egész életmódjában szocialistává, ez társadalmunk további fejlődésének, jövőnk építésének objektív feltétele, szükséglete.” E társadalmi igény alapján a kulturális, ideológiai élet, a művészet, a közműve­ lődés, a tudományos élet, az ifjúságpolitika, a nevelésügy kérdéseit, aktuális gond­ jait és e területek irányításának — szervezésének alapelveit fogja össze a válogatás, néhol szorosabban tapadva az aktualitás követelményéhez, másutt elvi formában fo­ galmazva a kultúra és társadalom összefüggéseinek alaptörvényeit. A kötet leggazdagabb fejezete a művelődéspolitika általános kérdéseivel foglal­ kozó rész. E fejezetben az általános filozófiai — politikai tétel alapján, amely szerint a művelődéspolitika a párt politikájának sajátos és szerves része, fejti ki az egyes fejezetrészek a művészet, az ideológia általános és aktuális feladatait, jellemző ten­ denciáit, fejlődésük perspektíváit. A szocialista kultúrpolitika szabadságának és de­ mokratizmusának értelmezése kapcsán olvashatjuk: „Nyilvánvaló, hogy népünk öntudatának, önismeretének, esztétikai ízlésének eme­ lése és a kulturális világversenyben csak hatóképes, magasszínvonalú szocialista mű­ vészet érhet el eredményeket. ... A szabadság és felelősség egységének, elválaszthatatlanságának tudatosítása a művészekben, az alkotóműhelyekben, a közvélemény szo­ cialista formálásának és a kultúra közvélemény által való alakításának dialektikus fo­ lyamata egyik jellemzője a szocialista kultúra demokratizmusának.” Kulturális életünk demokratizmusa, miként ezt a pártosság korszerű értelmezése kapcsán részletesebben is elolvashatjuk, a szabadság és felelősség szocialista tartal­ mú egyégén alapul. Különösen fontos az egység mindkét elemének hangsúlyozása ak­ kor, amikor a politikai rendszerek békés egymás mellett élésével egyidejűleg az ideológiai osztályharc fontossága megnövekedett. 97 �A könyv egyes fejezeteit elolvasva, vagy egész szellemére gondolva, különösen el­ gondolkodtató: hányféle formában, hány „csatatéren” kell ezt a harcot megvívni. Ha a kispolgári életfelfogás elburjánzásának sok-sok megnyilvánulása, jellegére gon­ dolunk, ha kiadáspolitikánk szaporodó tévedéseit idézzük fel magunkban, ha a tele­ vízió műsorpolitikájának nem egy fogyatékosságát tekintjük, akkor a fenti idézet je­ lentőségét hatványozottan érzékeljük. A szabadság és felelősség egysége művelődés­ politikánk demokratizmusának alapja — alkotói szabadságról csak alkotói felelős­ séggel szólhatunk. Kulturális-ideológiai életünk lényege a demokratikus közszellem, mely társadal­ mi-politikai életünk minden területén egyre határozottabban, egyre nyíltabban, őszintébb légkörben bontakozik ki. Jele ennek a töretlen ívű fejlődésnek a vitakedv felélénkülése, az eszmecserék sokasodása, amely természetszerűleg együtt jár a vitat­ ható nézetek, a vitatható gondolatok napvilágra kerülésével. Az élet realitásából in­ dul ki a párt politikája, amikor a vitatható nézeteket vitákban, s nem másféle esz­ közökkel győzi le. A marxista társadalompolitika lényege az a gyakorlat, hogy részint nem személyekkel, hanem nézetekkel folyik a vita, részint állandó a törekvés a téves és az ellenséges nézetek közötti különbségtételre. A kötet első részében négy jelentős vitakérdésről esik szó. A kontinuitás — disz­ kontinuitás címszó alatt ismert vitában Aczél György polemikus megjegyzései egy ál­ talános ideológiai problémához szólnak egy irodalompolitikai kérdés kapcsán. Lukács György Szolzsenyicinnel s a mai irodalom feladataival kapcsolatos interjújára vála­ szolva jegyzi meg, hogy az irodalommal a művészetnek valóban kötelessége a múlt hibáiról, a személyi kultusz torzulásairól szólni, de „lehetlen az előző korszakról, s az akkor jelentkezett torzulásokról igazi regényt írni, szocialista regényt írni a kor egészének, a jelen emberének, törekvései és konfliktusainak — amelyek már nem ma­ gyarázhatók meg pusztán a személyi kultuszból — mély megértése nélkül.” A nemzeti kérdés aktuális értelmezése után különösen tanulságos harmadik vi­ tatéma, amely a kispolgáriságot érinti, s annak szellemi művészi konzekvenciáit, mo­ rális, politikai problémáit elemzi, s amely nyilván különösen hasznosítható kiadás­ politikánk nem egy vezetője számára: „A dekadencia társadalmi, kulturális lélektani tünetei között szokták emlegetni a meghasonlottságot, közönyt, világfájdalmat, a kallódó egzisztenciákkal való belső azo­ nosulást, testi és lelki betegségek iránt kőrös fogékonyságokat. Hogy ezek a jelensé­ gek szélesen elterjednek a mai polgári irodalomban, annak többek között egyik oka a történelmi funkcióvesztés. Emberek, társadalmi rétegek nem érzik feladatukat, nem látják helyüket és szerepüket. Mi különbséget teszünk aközött, ha egy ember vagy csoport átmenetileg ilyen helyzetbe kerül, és aközött, ha egyesek időleges hangulatból világnézetet vagy divatot csinálnak.” Külön fejezet szól az új gazdasági mechanizmus és a kultúra kapcsolatáról — el­ sősorban az alapelvek megfogalmazására vállalkozva, hangsúlyozza éppen a lenini kulturális forradalom sikeres megvívásának követelményeiből kiindulva az állam, a proletárdiktatúra feladatait, s azt az alapvető szempontot, amely a kulturális javak megteremtésekor, terjesztésekor az anyagi — gazdasági szempontokat csak közvetet­ ten tekinti meghatározónak. Egyetlen kérdéskört foglal magában a kötet második fejezete, amely a tudomány­ politika értelmezését, gyakorlati megvalósításához fontos elvi útmutatást segít kiala­ kítani. A fő gondolat, amelyben akár az Akadémia reformjával, akár a kutatóbázisok fejlesztésével kapcsolatos fejtegetésekről van szó, visszatér: a tudományos technikai forradalom jelentőségének hangsúlyozása, s a szocialista társadalom felépítésében nél­ külözhetetlen gyors ütemű todományos fejlődés igénye. „A szocialista és kommunista társadalom felépítése csak a tudomány széleskörű felhasználásával kialakított magas szintű termelőerőkkel, a társadalmi fejlődés tudo­ mányosan feltárt törvényszerűségeinek figyelembevételével, a tudományos szocializ­ mus elmélete alapján lehetséges.” A tudománypolitikai irányelvek értelmezése, mely a fejezet központi gondolatát alkotja, szellemi életünk szinte minden ágát érinti. Mégis a sok, közel azonos súlyú kérdésfelvetés közül egynek a kiemelése, hangsúlyozása különösen indokolt: a társa­ dalomtudományok növekvő jelentőségének kiemelése az ideológiai osztályharc növek- 98 �vő jelentőségére való tekintettel. E gondolatkörön belül is különösen fontos a marxiz­ mus pluralista felfogásának elutasítása. Ideológiai életünk, a tudományos élet vitái, s a nemzetközi ideológiai — politikai élet eseményei nyomán kialakult felfogás, mely a kulturális élet szabadságát az ide­ ológiai álláspontok szabadságaként értelmezi, a marxizmus olyan mérvű feloldását eredményezi, amely csak módszerként ismeri el a marxizmus primátusát. A társadalomtudományokban különösen fontos az egységes marxista felfogás ki­ alakítása, amely nem reked meg a terminológia egységének szintjén, hanem a szem­ lélet és módszer egységét is megvalósítja — természetesen figyelembe véve az egyes szaktudományok speciális követelményeit, módszertani problémáit. A tudományos kutatás társadalmi hasznossága, a tudomány szabadsága, a politi­ ka és a tudomány kapcsolatainak vizsgálata, a nemzetközi munkamegosztás aktuális kérdéséi — mind olyan részei e fejezetnek, amely alaposabb ismertetést, elemzést igényelnek, országos és helyi szinteken egyaránt, s az egyes szaktudományok terüle­ tén is. Az elemzések kimunkálásának módszere — a fejezet egyik legfontosabb tanul­ ságainak egyike ez: a dialektika következetes alkalmazása minden területen, a szel­ lemi, ,a társadalmi élet minden területén. „A tudomány és tudománypolitika kapcsolatát a mi viszonyaink között megha­ tározza az a körülmény, hogy a politikai irányítás nem nélkülözheti a tudományos előkészítést. Ugyanakkor a tudományos munka, kiváltképp a társadalomtudományi munka, nem nélkülözheti azokat az ismereteket és helyzetértékeléseket, amelyek a párt munkájának hazai és nemzetközi tapasztalataiból adódnak. . .” A kötet harmadik része, sokszínűbb témaválasztása folytán nehezebben foglalható össze, bármiféle kiemelés a felvetett problémák közül önkényesnek tűnhet. Vállalva ezt a szeparáló módszert, illetve következményeit, az ifjúságpolitika két kérdését eme­ lem ki, pontosabban annak két kérdéskörét érintem. Ki most nálunk a forradalmár? — teszi fel egyik fejezetcímében Aczél György a nagyon aktuális kérdést. A változó történelmi feltételek között kialakított különböző felfogások ismerteté­ se után fogalmazza meg a ma forradalmának eszményét napjaink társadalmi körül­ ményei között: „Azt mondják, hogy a fiatalok egy részét azért nem vonzzák eléggé napjaink fel­ adatai, mert azok túl könnyűek, nem kívánnak egész embert. De vajon az önzéssel, a bürokratizmussal való küzdelem könnyebb a korábbi harcnál? Ez is nagy társadal­ mi harc, életformák és elvek harca!” A szocialista közgondolkodás széleskörű elterjesztéséért vívott harc, mint az if­ júság forradalmi harcának tartalma vonzó perspektíva, bár az ifjúság egyes rétegei és korosztályai más és más formában vehetnek részt ebben a harcban, s lehetőségeik folytán elsősorban gondolkodásuk, életmódjuk alakításában, tehát felkészülésükben jelentkeznek e forradalmi harc elemei. Az ifjúság bázisa ennek a harcnak, s főként jövendő serege a megújuló küzdelemnek. Bonyolult és nagy feladat ez, mely az ifjúság előtt áll hiszen kevésbé látványos, kevésbé konkrét tetteket kívánó küzdelem, ala­ kuló, változó társadalmi közegben, az életformák, életelvek átrendeződésének idősza­ kában, nem függetlenül a társadalmi környezet napi hatásaitól, az ifjúság napi tatapasztalataitól. Újfajta forradalmiság követelményével találkozik tehát ifjúságunk — s újfajta nevelési eszmények alapján kell felkészíteni forradalmi-társadalmi fela­ datai elvégzésére, új módszerekkel, a nevelési célokkal adekvát módszerekkel. „A szocialista ember kialakítása minden felelősen gondolkodó ember gondja le­ gyen, dolgozzék a társadalom bármely területén. Kétségtelen azonban, hogy azt a módszeres, megalapozó munkát, amely az iskolára és az ifjúsági szervezetre, a köz­ vetlenül nevelő szervekre vár, nem végezheti el helyettük senki.” A kötet címe: Eszménk erejével. Elveket.^feladatokat, perspektívákat fogalmaz meg, amelyeknek értékét, jelentőségét a gyakorlati munka a társadalmi közösség által vég­ zett munka adja meg. Az eszme, melynek ereje átformálja a világot, a mi világun­ kat, a marxizmus is „csak” a gyakorlattal együtt válik világformáló erővé. A gya­ korlattal, amelyet a párt vezetésével népünk egésze végez. Kiss Aurél 99 �Ady Endre A magyar irodalom forradalmi útkeresői között az egyik legtiszteletreméltóbb hely Ady Endrét illeti meg. „A szívem tombolt / S agyam amit kigondolt, / Mind eskü volt, forradalmas, / A vörös lobogóra”-írta. Ady valóban nekünk küldte, nekünk adta önmagát egészen, ennek a vörösbefordult, szocializmust építő új világnak volt csilla­ ga. De — s erre Fábry Zoltán figyelmeztet — a csillag melegít, de melegre is vágyik: emberekre, újabb és újabb igazolásra, visszhangra, visszfényre. Talán jó szolgálatot teszünk ennek a „visszhang”-vizsgálatnak, ha röviden áttekintjük az Adyról szóló irodalmat, a régebbi nagy méltatókat csak néhány sorban említve, az újabbaknak az adott lehetőségek között nagyobb teret szentelve. Indokolttá teszi ezt az áttekintést az az örvendetes tény is, hogy Király István Ady Endre című monográfiájának I-II. kötete, s a jövőben várható harmadik és negyedik kötet az eddigi Ady-kutatás össze­ foglalásán túl marxista szemlélet jegyében a legnagyobb szabású művel gazdagította az irodalomtudományt. Már a barát Schöpflin Aladár figyelmeztet arra, hogy minden költő és minden vers, csak arra hat a maga teljességében, akiben megvannak, legalább csírák alakjá­ ban. azok a lelki elemek, amelyeknek a költő, a vers a kifejeződése, s egy kicsit Ady Endrévé kell válnia annak, aki Ady Endrét teljesen érteni akarja. Földessy Gyula írja visszaemlékezéseiben: „Én a magam nem kellemes átéléseiből tudom, hogy ezekben az időkben egyenesen az erkölcsi vagy intellektuális megbélyegezettség ódiumát kellett vállalnia annak, aki Adyról még egy félénkebb elismerő szót is mert ejteni.” Csak kevesen voltak, akik merték vállalni a harcot, akik együtt vallották Ignotusszal, hogy nem forradalom folyik itt, hanem szabadságharc az író egyéniségéért a tudatlansággal és erőszakkal szemben, mert nálunk minden új tehetséget azzal ipar­ kodnak elbuktatni, hogy nem nemzeti érzésű. Még olyan egyéniség is, mint Horváth .János Ady érdemeinek, tehetségének elis­ merése mellett rámutatott arra, hogy a költő működése nyomán gőgös nemzetköziség, satnya érzékiség, nagyképű homály burjánzott föl irodalmunkban. „E három kő volt a megbotránkozás köve. S ne csodálkozzék majd a későbbi korok kritikusa, hogy mi e kövekben megbotlottunk, az ejtse inkább ámulatba, hogy oly sokan s ily hamar hozzászoktak.” Horváth János azt is tisztán látja, hogy „ami valóban új és eredeti, soha sehol sem állhat oly egyszerűen a réginek a helyére, mintha ott azelőtt semmi sem lett volna, mennél komolyabb a régihez szító műveltség, annál természetesebb, hogy csak ellenállva enged” (Ady s a legújabb magyar líra) Az értők és barátok között Földessy Gyula volt talán az, aki a legtöbbet tett Ady igazáért. Szerinte „jól vissza a világháború előtti időkben s a világháború alatt Ady volt a magyarság legtisztábban látó szeme.” 1924 elején jelezte már, hogy sze­ rinte Ady alighanem a világ legnagyobb lírikusa. „Ady a maga szerelmében, a maga énjében úgy el tudta meríteni az egész mindenséget, amit soha senki lírikus kívüle, ezért tartom őt a világköltészet legnagyobb, legtipikusabb lírikusának, a lírai költő­ nek.” A másik, harcostársnak és barátnak egyaránt tiszteletre méltó ismertetője Bölöni György. Szinte egész életében a haladó magyar irodalom, ezen belül Ady igazáért is harcolt. „Ady versei, a mi generációnk legkifejezőbb érzésvilága, fognak összekötni bennünket a mai piszkos hullámok tengerén át a jövendővel. Hogy voltunk tiszták, tépelődők, keseredettek és a fejünket búnak eresztők, hogy nemcsak víg martalócok és olcsó konclesők társasága élt itt, hogy szívünk fájt, agyunk a kétségeket rejteget­ te, de fenntartottuk és élesztettük a hitünket, vergődve a magyar tehetetlenségben, Ady versei mondják és hirdetik örökké.” Egyik legrészletesebb életrajza testvéröccsétől Ady Lajostól maradt ránk 1923-ból. Ő tudósít részletesen Ady és Léda kapcsolatáról is. „Párizs nem egymagában, hanem csak Léda segítségével formálhatta ki a vidéki verselgető újságíróból az Új versek poétáját. ____ __ 100 �Ha nem is volt mindig zavartalan barátságuk, de kölcsönösen támogatták egy­ mást Ady és Hatvany Lajos. „Te vagy a legfölényesebb, legbölcsebb, legszebb ember” — írta s tudjuk, hogy Hatvany is mindig mellette állott, kölcsönökkel támogatta, a maga költségén szanatóriumban ápoltatta, segítette könyveinek kiadatását. Az „AdyMúzeum” I-II. kötetének cikkei, valamint Ady a kortársak között -Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez (1927) című kötete is bizonyítják Féja Géza megállapítását, miszerint Hatvanynak két csillaga volt: Petőfi és Ady. „Ember volt Hatvany is, belő­ le sem hiányoztak az ellentmondások, de hűséggel követte csillagait.” Sokat köszönhet az Ady-kutatás Révész Bélának. Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről szóló írásai és az Ady-trilógia nagybecsű adalékokkal gazdagítja Adyról szerezhető ismereteinket. „Nem lehet elfelejteni a szemeit-írja. Más skálát mutattak a szemei, ha kötekedő, gúnyos kedvében volt, szemhéjait szélül egy kicsit összevonta, a szemgolyói idegeskedve megmozdultak, és a szavak jól célzott töviseivel együtt csúfondáros, kárörvendő, vagy jókedvű, szapora fény-nyilak villantak szemszögleteiből. Rövidlátóak voltak a szemei. Szemüveget nem használt. Ha lapot olvasott, egészen arcához emelte, ha írt. kisdiákosan a papíros fölé hajolt.” Meleg szeretettel emlékezik Ady Endrére Dutka Ákos is „A Holnap városa” című könyvében. Famulus volt Ady Endre mellett, hogy együtt gyújtsák meg a Holnaposok fáklyáját, ezért könyvében is harcosnak, fiatalnak ábrázolja. Ha dicsérték, mint új­ ságírót — emlékezik vissza — keserű fintorral gúnyosan nevetett: -Jó újságíró Rá­ kosi Jenő. Én több vagyok annál. „Követelte, parancsolta a szemével, hogy látvalássák, s legyen nemcsak valakié, hanem mindenkié.” Lukács György is több tanulmányt szentel Ady költészetének méltatására. Hang­ súlyozza, hogy a Költők igazi nagyságát a nemzeti élettel való összeforrottság teszi. „Ady igazán jelentékeny ember volt, aki sohasem állott — sem mint politikus, sem mint költő — lábujjnegyre, hogy kiemelkedjék kortársai tömegéből. . . Bármennyire tudatában volt annak, hogy az ő életének nap-órája mutatja a magyar sors döntő óráit, bármennyire áthatotta is az a meggyőződés, hogy az ő egyéni életének minden mozzanata egyúttal mozzanata a magyar nép tragédiájának, sohasem szépített sem­ mit ezen az életen.” A felszabadulás után — még ha a teljesség tekintetében sok kívánni valót hagy is maga után — új reneszánsza kezdődött Ady költészetének és ez hangott kapott természetesen a méltatók tollán is. Révai József Adyban a forradalom viharmadarát látta, a XX. századi Európa polgári költészetének legnagyobb alakját. Bár többen úgy látták, hogy Révai egysíkúan, csak a gyakorlati politika szemszögéből értékelte Adyt, nem látta meg benne pl. amit Földessy a teljes költészetéből igyekezett bizonyítani, hogy „kiteljesíti a kom­ munizmus világát”, úgy érezzük, hogy a történelem sodrába állította Ady költésze­ tét, sokat tett a költő újkori népszerűsítéséért. Bóka László „Ady Endre élete és művei” című munkája és több kisebb tanulmá­ nya elsősorban Ady szimbolizmusának tágabb értelmezésével, valamint több versének mélyreható elemzésével járult hozzá az igazi Ady széleskörű megismeréséhez és nép­ szerűsítéséhez. Olyan emlékezők, akik Ady kortársai voltak, még inkább olyanok, akiknek sze­ mélyes, közeli kapcsolatuk volt a költővel, ma már egyre kevesebben élnek. Dénes Zsófia memoár-kötete, az „Élet helyett órák” című 1939-ben írott, új kiadást megért kötetét ezért üdvözölhetjük örömmel. Amikor írta, illő alázattal vigyázott arra, hogy senkit meg ne bántson. A mű nagyszerűségére Móricz Zsigmond mutatott rá először: „Három napra beteggé tett. Oly közvetlenül, érzékletesen, annyira vérig komolyan és akusztikai tisztaságban hatott rám, hogy míg olvastam, ott voltam Ady forgószelében, szobájában, vele, veletek. Más úgy ír, hogy lelkének fehér falain imbolyogva vetíti Adyt, vagy szárazul s tanárul felsorolja a Róla Való Tudnivalókat. Nálad Zsukám, a könnycsepp is üde, s még nem csapódott le belőle a szem sarkában a só.” Nyeresége az Ady-irodalomnak Dénes Zsófia könyve, aki azzal is bizonyítja a költőhöz fűződő elszakíthatatlan kapcsolatát, hogy „Egyszeri kaland” című önéletrajzi regényében további adatokkal gazdagítja barátságuk történetét, és az „Akkor a hársak épp szerettek. . .” c. kötetében pedig Ady nagyváradi életéről ad közre emlékezé­ seket és eddig kiadatlan dokumentumokat. 101 �Goethe valamikor azt a tanácsot adta az életrajz-íróknak, hogy „óljenek az élők­ kel.” Millek Éva: Fogoly a városban című életregénye a mai fiataloknak mondja el, ki is volt Ady Endre. Érdeme az ifjúsági regénynek, hogy a goethei szabályt nagyon jól betartja: dokumentum elbeszélést ad, kedvet ébresztve a fiatalokban, hogy Ady gaz­ dag érzésvilágának, a „Mindenség Heroldja” költészetének részesei, befogadói legye­ nek. Az Arcok és Vallomások sorozatban jelent meg Vezér Erzsébet : Ady Endre cí­ mű műve. A mű életrajzi jellege és terjedelménél fogva nem tűzhette ki célul bonyo­ lult esztétikai-művészeti-társadalmi kérdések megoldását, mégis érdeme, hogy a val­ lomások, életrajzi megnyilatkozások és gazdag képanyag segítségével népszerű és a kis kötet adta lehetőségek között teljes képet rajzol Ady életútjáról. Az újabb kori Ady-kutatásban jelentős helyet foglal el Varga József munkássága. Jelen ismertetésünkben csak egy munkájára utalunk, az „Ady útja az Új versekig” című kötetére, amelyben azt vizsgálja, hogyan jutott el Ady az első jelentős, önmaga által is elismert verseskötete megszületéséig. Megmutatja, hogy milyen buktatókon ke­ resztül juthatott el Ady az Új versekig. Rossz verseiért megdicsérték a költőt s emiatt hosszú ideig nem is mer írni. „Merre induljon az ember, ha olyan jeleket kap, hogy máris lecsücsülhet a jámbor költők kollégiumában, -kérdi ekkor Ady. Aztán veri a vihar és ő egyre szomorúbban látja a magyar felhőket. Varga József könyve a váradi éveken keresztül megmutatja, hogyan készül az „igazi” Ady, hogyan indul a min­ denség meghódítása, a szocializmus felé vezető úton. Király István hatalmas vállalkozása, a most megjelent két kötet másfélezer lap­ ján mindössze hét esztendőt ragad ki Ady pályájából. Az 1905-1912-ig terjedő idősza­ kot tárgyalja két nagy szakaszra tagolva: az érzelmi forradalmiság (1905-1908) és a kétmeggyőződésű forradalmiság (1908-1912) időszakára. Előszavában hangoztatja, hogy könyve nem életrajz: „Ady Endre eszmei hagyaté­ kát... kívánja tudatosítani... fő feladatának tekinti... a világképelemzést. „Ez a célkitűzés annál jelentősebb, mert munkáját elsősorban nem a szaktudomány műve­ lőinek szánja, hanem az általános és középiskolai magyar szakos tanárok széles tábo­ rának. . . "főképp azokhoz kíván szólni munkám, kik irodalomról, versekről beszélve az emberre néznek, s embert formálnak mindenekelőtt.” Még ebben a hatalmas műben sem törekszik a szerző monografikus teljességre. Mellőzi a költői felkészülés, a zsengék tárgyalását, életrajzi adatokat csak a legszük­ ségesebb mértékben használ. Elvileg is kimondja, hogy az életrajz akár a maga egé­ szében. akár esetleg tényeivel csak másodlagos , „a történelmi lét elsősorban döntő.” Ady novelláit és publicisztikáját is csak költészetének magyarázatául használja fel, hisz „Ady elsősorban mégis csak költő volt, a vers jelentette számára a lélek anyanyelvét... a lírai oeuvre analízisén át kell, hogy kirajzolódjék a költői világkép.” Az érzelmi forradalmár Adyt a kor magyar társadalmában való otthontalanság alakította ki. Ebben az otthontalanságban, a magyar viszonyokkal való szüntelen üt­ közésben alakult ki antifeudalizmusa, amely „a szubjektív szándékot nézve több volt, mint puszta demokratikus ellenzékiség: a forradalmi demokratizmus irányába muta­ tott, objektív jelentésében azonban kevesebb volt annál: kultúrabarát liberalizmusra emlékeztető jegyeket hordott nemegyszer magán. S ennek a paradox, ellentmondásos magatartásnak fogalmi összefogására látszik legalkalmasabbnak az érzelmi forrada­ lom kifejezés. Jelzi ez a név, hogy nem a valóságot felmérő, új értékrendet hívő, jö­ vőt idéző tudat, hanem pusztán az érzelem, a tehetetlen, vak szubjektivitás tapoga­ tózott itt még csak a forradalom felé.” Az érzelmi forradalmárról szóló részben a legszebb az ember és a kor bemuta­ tása. Nemcsak Ady egyéniségének képe válik teljessé, hanem kitűnő ez időbeli szelle­ mi környezetének: barátainak, munkatársainak, szerkesztőinek jellemzése is. A kor szívszorító valósága drámaivá teszi az általános politikai és társadalmi helyzet képét, s ebben mutatja meg Király szépítés nélkül Ady magánéletének sötétebb részleteit is. Könyvének egyik legfontosabb, újszerű gondolata, hogy Ady nem a Léda-szerelem, nem a francia dekadens és szimbolista líra, mégcsak nem is az 1905-ös forradalom hatására, hanem a „magyar Ugar” — gondolatban találta meg igazi hangját. Két meggyőződésű, egy igent és egy nemet magában hordó, ingó távlatú forradalmiságának nevezi Király az 1908-1912-ig terjedő szakaszt. „Maradéktalanul kívül ke- 102 �rült ekkor már Ady a félfeudális magyar világon, de nem volt hazája a Nyugaton megfigyelt polgári demokrácia sem, ott is idegen volt. A szocializmus igért világa vi­ szont még csupán messzi, homályló perspektívát jelentett számára: nem vert hidat hozzá a konkrét mozgalom. A holnapba vágyott a forradalmár költő, de ködbe vesz­ tek előtte az oda elvívő utak és erők. A magány, a teljes otthontalanság nyomasz­ tó érzése lett úrrá a lelkén: a kétmeggyőződésű forradalmár elrendelt hazája a kivetettség volt. S ehhez a tipikus szituációhoz mint tipikus magatartás két ellentétes elő­ jelű mozdulat tartozott hozzá. Hozzátartozott egyrészt az eltévedés, másrészt a kül­ detés.” Királynak a forradalmiság marxi eszméje a mértéke: a világot megértő s a fel­ ismert törvények szerint alakító, küzdő ember, esztétikai normája a Lukács György értelmezése szerint való realizmus. Könyve a műelemzés enciklopédiája, melyből nemzedékek tanulhatnak. Gondo­ san vizsgálja a mondatszerkezeteket, a mellérendelő és alárendelő mondatok arányát, mennyi a kijelentő, a kérdő, a felszólító mondat, mérlegeli a szófajok előfordulásának törvényszerűségeit, a magas és mély hangok rendjét, a hangzások törvényszerűségeit, a verselési sajátosságokat. A verselemzés akkor igazán hasznos, ha mű belső világát sikerül tökéletesen fel­ tárnia. Király István azzal, hogy a forradalmi sajátosságoktól az eszmei, az esztétikai értékelésig viszi végig a vers boncolását, anélkül, hogy versenyre kelne a költemény­ nyel, mindenkinek segítséget ad, hogy eljusson a vers leikéig. Csak egy példát. Az 1912. május 16-án a Nyugatban megjelent „Elbocsátó szép üzenet” című versről kimutatja, hogy Ady ezzel a verssel nemcsak Lédától vált el, de felszabadult az egész régi élettől, ami kötötte. Régebben is voltak közöttük cívódások, de akkor még a két-meggyőződésű, az ingó távlati forradalmiság tépettségében élt a költő. A vers megírásakor azonban a két-meggyőződésű forradalmiság időszakából a plebejus-népi forradalmiság új világába volt átmenőben. Ott feszült benne az újrakez­ dés vágya, a magaslati igény, a „magunk szerelmét” valló, gőgös, szárnyaló szuverénitás. Ezt a megállapítást azután bizonyítja a szükséges életrajzi elemekkel, a kortársak nyilatkozataival, a vers szavainak, hangulatainak finom értelmezésével, Léda asszony későbbi nyilatkozataival is. Király István könyve mérföldkő az Ady-irodalom történetében. Kíváncsian vár­ juk a további két korszak: a plebejus-népi forradalmiság, valamint a valóság forra­ dalmárának korszakait tárgyaló újabb köteteit. Csukly László Sánta Ferenc: Isten a szekéren Abban a ritkán adódó helyzetben vagyok, hogy sem a szerzőt, sem a művet nem kell bemutatni az olvasónak. A „Húsz óra” és az „Áruló” íróját a színház- és mozi­ látogató, sőt a tévénéző közönség is ismeri, azokat az elbeszéléseket pedig, amelyeket a kötet tartalmaz — korábban már megjelent írások —, nemcsak az utóbbi másfél év­ tized, hanem általában a magyar próza gyöngyszemeiként, a kisepika klasszikus érté­ kei között tartjuk számon. Az első kötet (Téli virágzás; Farkasok a küszöbön) anya­ gából került át legtöbb esetben a válogatásba, de szerepel köztük a Húsz órás riport­ ból ismert írás, s több olyan is, amelynek televíziós változatát az utóbbi időben két­ szer is láthattuk (Nácik; A veder; Halálnak halála). Nem a filológ pontosság kedvé­ ért utalok erre, hanem hogy felidézzem az íróval való korábbi találkozások emlékét, művei atmoszféráját. Két évtizede lassan hogy a Sokan voltunk c. novellával Sánta Ferenc feltűnt a magyar irodalomban. S hogy ez az elbeszélés került ennek a kötetnek az élére is, nem pusztán az időrendet követő szerkesztés az oka. A „Sokan voltunk” nemcsak a tehet­ ség beérésének pillanatát örökítette meg, hanem — s ezt csak a jelenből visszate- 103 �kintve látjuk igazán — a majd életművet alakító érzelmi-gondolati tartalmak forrás­ vidékét, a felfakadó alkotóerők irányát is jelezte már. Az elbeszélés öregember-hő­ se, aki „önként” vállalta a halált, hogy éhező családjának kevesebb felé kelljen az ételt elosztania, nemcsak a nyomor, hanem a szokás által szentesített farkastörvény áldozata is, azé a két embertelenítő erőé, amelyekkel szemben az író máig harcolja a maga „kétfrontos” harcát. Ebben a novellában még — ahol mint az öregember uno­ kája, első személyű elbeszélőként van jelen — a tragédia tehetetlen szemlélője csak, de visszafojtott sírásában érezzük már a kiszolgáltatottak iránti részvétet, döbbent hall­ gatásában pedig már az a tiltakozás feszül, ami a „Kicsi madár” hősét majd cselek­ vővé, lázadóvá érleli a nyomor és az embertelenség ellen. A szegénység fogja kény­ szeríteni, hogy éhségét enyhítő fillérekért szórakoztassa az urakat, de a gőg és a go­ noszság ellen fellángoló indulata visszataszítja a nyomorba. Lázad, de először és utol­ jára lázad, mert összehúzza magát. S ha a „Sokan voltunk”-ban az életmű élmény­ tartalmainak forrásvidékét láthatjuk, akkor a „Kicsi madár” — a lázadás lehetetlen­ ségének, értelmetlenségének tanulságával — útjelző novella. A „Téli virágzás” és a „Mécsek” Ferikéje már nem a gonoszokkal, hanem önmagával vívja a harcot. Az em­ berség próbáját állja ki akkor is, amikor a nagy leleménnyel szerzett pénzt egy fél gyertyáért áldozza, hogy osztozzon egy szegény katona gyászában, s akkor is, amikor az erdőre tartó útján a fagyott kismadarat kelti életre. A részvét és a lemondás győz itt a közömbösségen és az önérdeken, de ez a részvét már nemcsak érzelmi azonosu­ lás, hanem másokat segítő cselekvés, s a lemondás sem valamiféle aszkétikus haj­ lam. hanem az erkölcsi öntudat megnyilvánulása. S hogy a lemondani tudás lesz a felnőtté válás próbája is; utólag nyernek értelmet a gyermekkor jelentéktelennek tű­ nő lelkiismereti konfliktusai. Az „Emberavatás” kamasz-hőse az ő kedvenc ételét maj­ szoló kicsiket figyeli, s maga egy falatot sem eszik az első fizetéséből készült vacso­ rán. Kapkodva evő testvéreit nézi, akár a „Sokan voltunk”-ban nézte Ferike a halál­ ba készülő nagyapa utolsó ebédjét, s hirtelen megérti a szegények — s talán az élet — törvényeit: Felnőtt, „szabad” embernek lenni nem az elfojtott vágyak kiélésének lehetőségét jelenti, hanem a tudatos lemondást, közösségvállalást a még fel nem nőt­ tekért. Kevés olyan írás van a kötetben, amelyből kiderül: mit vall, mit tud Sánta Fe­ renc a szerelemről. Mindössze kétszer, a „Szegény leány, szegény legény” és a „Bíró Juli” c. novellákban kerül középpontbaa férfi és a nő, ám ez a mennyiségi arány nem azt jelenti, hogy erről a témáról kevés mondanivalója lenne. A két elbeszélés köz­ vetlenül az önéletrajzi ihletésű írások után következik, s a hirtelen tónusváltás a közvetlen elbeszélő modorból a népballadák hangulatát idéző hangvételre, s ezzel együtt az első személyű elbeszélő távolmaradása a történettől egyszerre jelzik, hogy az író nem lírai vallomásra készül, nem élményeit, hanem véleményét fogja elmon­ dani. Arany János volt ilyen tartózkodó, ha szerelemről volt szó, és Sánta felfogása, szemlélete is a balladaköltő Aranyéval rokon. Nem az emberi szemérmességben kell keresnünk ennek a szemléletnek a gyökerét, sokkal inkább az írói ars poéticában: mindkettőjüknek etikai mondanivalójuk van a szerelemről. Mindketten hatalmas erőt látnak benne, de nem a tettekre sarkalló, jellemet és életutat formáló képességét mu­ tatják fel, inkább a hatalmával való visszaélés tragikus következményeivel döbben­ tenek rá roppant erejére. S mindketten hirdetik: szent szenvedély a szerelem, nem lehet vele büntetlenül játszani. A szegény legény, aki jó üzlet reményében szolgáltat­ ja ki kedvesét a gazdag úrfinak, s a kérőit sorra kikosarazó Bíró Juli, aki szerelmét csak a szeszélyéért életét kockáztató legénynek kínálja, kegyetlenül bűnhődnek, mert megsértették a törvényt. Az egyik anyagi érdeke eszközévé, a másik szolgálójává alacsonyította a szerelmet; a hatalmat, amiért mindenki felelős: nemcsak aki szeret, de az is, akit szeretnek — ha maga nem szerelmes is. A szerelem próbája mindenkor az emberség próbája is, s aki ellene vét, embertelenné is válik. Sánta a történelmi jelentőségű, egy nemzetet, vagy az egész emberiséget érintő eseményeket is — akár a szűkebb közösségi szférákban játszódó drámákat — a sze­ mélyiség élményein, lelki-tudati reakcióin méri. Nem azt jelenti hogy egyenlőségjelet tesz az egyedi és az általános, a lélektani és a szociális problémák közé, hanem, hogy bízik abban a képességében, hogy az egyéni sorsokból ki tudja fejteni a történelmet, 104 �s hogy meg van győződve arról, hogy a történelmi folyamatok ereje és értéke művé­ szileg csak az ember magatartásának, szemléletének változásán igazolható. A magyar közelmúlt egyik legjelentősebb eseményét’ a földosztást, majd a szocializálódást meg­ örökítő három novellát (Föld; Föld, csillag; Hold) ezért tarthatjuk számon nemcsak úgy, mint a sorsforduló megrázó dokumentumait, hanem úgy is, mint a szocialista realizmus kis remekműveit. Tudom, az író tiltakozik ez ellen a minősítés ellen, de hadd tudja: egyre többen vagyunk, akik éppen ezekben a novellákban látjuk megva­ lósultnak a szocialista művészet egyik lehetőségét. A három elbeszélés tulajdonképpen három dráma. A nyugdíjas paraszté, aki ököllel megy társának, mert az szemére vetette, hogy a közösbe lépett, az elnöké, aki elfogadja leváltását, hogy az újonnan belépők — a tegnapi ellenfelek — ne érezzék magukat legyőzötteknek, s a dacból, büszkeség­ ből kívül maradt kisgazdáé, aki lélekben törik meg, mikor tudomásul kell vennie, hogy egyedül maradt. Fájdalmas igazságot tanít mindegyikük sorsa és Sánta a fájda­ lom panaszával s az igazság pátoszával egyszerre tud róluk szólni. S így hiteles a vál­ tozás, amely a paraszti lélekben és gondolkodásban kísérte és követte a szocialista forradalmat. Mert ez a parasztság az évezredes elfojtottságból kirohanó, hol diadal­ masan igazságtevő, hol ádázul egymásnak feszülő, hol pedig keserű daccal önmagát emésztő indulatok izzásában edződött a mához. , A hazafelé tartó útján istennel találkozó paraszt történetéről nem csak azért kell szólnunk, mert a kötet címadó novellájáról van szó, hanem mert költészet és filozó­ fia olyan közelségbe kerül itt, amilyenre példát az író egyébként mindig mély gondolatiságú novellisztikájában is keveset találhatunk. Csoda történik ebben a novellá­ ban. Egy öregember alakjában megjelenik az isten s a kételkedő parasztnak csoda­ tevéssel bizonyítja be, hogy valóban ő a Mindenható. Sánta a realitás síkján játszat­ ja a történetet — a hitetlenkedő paraszt, aki a csoda egyetlen tanúja lesz: őmaga — nyilván nem azért, hogy valóságosnak fogjuk fel a mesét, hanem hogy komolyan ve­ gyük jelentését, szimbolikáját. Olyan istennel találkozunk itt, akinek nincs közvetlen kapcsolata az emberrel, csak a természetben tud megnyilvánulni, s ott sem mindenhatóan. Nem teheti meg például, amit a paraszt szeretne, hogy örökké tavasz legyen, de képes szakadékot csinálni, s aztán eltüntetni az úton — az ember kívánságára. „Nagyon akarja?” — kérdezi a türelmetlen parasztot. „— Én igen — de maga, mit szól hozzá?" — válaszol a paraszt. „Én semmit. . . Legyen, ha akarja!” . .és „A lo­ vak előtt húsz-huszonöt méterre hatalmas reccsenéssel megnyílik a föld.” Pusztító és teremtő természeti erő ez az isten, de nem az emberért van, s nem is az ember aka­ ratától függ, hogy teremt-e vagy rombol. Magától egyiket sem teszi. Neki csak egy kívánsága van, hogy az ember szekerén maradhasson, s ha hazaérnek, adjanak neki szállást, fogadják be — legalább egy éjszkára. S ehhez az emberformájú, emberter­ mészetű istenhez kapcsolódik az elbeszélés erkölcsi mondanivalója. A parasztból nem­ csak az érzelmi megrendülés, s valamiféle bensőséges érdeklődés hiányzik, amikor meggyőződik az isten jelenvalóságáról, de az sem ötlik fel benne, hogy a csodatévő hatalommal való személyes kapcsolatát érdekei számára próbálja kihasználni. Nem áll elé a három kívánsággal, ehelyett gondosan elhelyezi az istent a szekerén, s ha­ zaviszi. hogy addig maradjon nála, ameddig akar. S nem kér ellenszolgáltatást. Em­ berségből ad az istennek. Egy recenzió keretében nem lehet nyelvi-stilisztikai elemzést végezni, de Sánta Ferencről szólva megkerülni sem lehet ezt a szempontot. Bravúrosan komponál, s a kiválóak között is azon kevesek közé tartozik, aki — Kölcsey szavával — „teljes bir­ tokában van a nyelvnek, melyet a nép beszél.” Minden szereplője más nyelven szol, mert más jellem, más a mondanivalója, és Sánta tudja, hogy minden gondolatnak, minden indulatnak más-más ritmusa van. Nem idézhettem ide azokat az oldalnyira terjedő, indulatoktól feszülő, vagy éppen a belátás tárgyilagos hangnemén tanulságo­ kat összegező mondatokat, amelyeket paraszt-hősei mondanak, mint ahogy annak sincs értelme, hogy a félelemtől, félszegségtől, vagy éppen a felszakadó indulatoktól döcögő-akadozó félmondatos párbeszédeket leírjam. De álljon itt példaképpen egy részlet a „Téli virágzás"-ból, az a monológ, amellyel Ferike a fagyott kismadarat pró­ bálja életre kelteni. Figyeljük meg milyen szabályos kis bűvölő ez — nemcsak tartal­ ma szerint, hanem mert azzá teszi a versritmusba oldódó próza. A szemléletesség ked- 105 �véért jelölöm a hat-hat szótagból álló, a hangsúlyos verselés szabályai szerint tago­ lódó ritmusegységeket.) „Én édes istenem, / madárkám, éledj fel!/Éledj fel, s repülj felj, / tartsál ki a télben! / Lásd, apám csak megver, / tűz kell odahaza, / tűz kell a szobába. / Hisz dél óta vágom, / verdesem az ágat. / Haza kell cipelnem, / tüzet kell majd raknom. / Mintha a szavamra / adott volna választ/, megrebbent újból/a kicsike teste. / Mintha szél in­ gatná,/úgy hajlott a fejem, / a fára néztem egyszer / aztán a madárra./” Tökéletes formaművészet ez, ám természetesen nem ebben keresendő Sánta írói hatásának titka Miben hát?! Sokan elmondták már, hogy kedveli a váratlan fordula­ tokat, a végletesen kiélezett helyzeteket, szereti nehezen megoldható erkölcsi dilemma elé állítani hőseit. De mindezt — ha nagyobb részére jellemző is — nem mondhatjuk el valamennyi írásáról. Nem akar mindenütt drámai feszültséget teremteni. Epikus alkat ő, aki nemcsak a tragikus nevelő erejét vallja, de hisz a játék erejében (Kicsik és nagyok), hisz az idill varázsában (Sárga virág, kék virág), s abban a harmóniában is, amelyet az élet rejtett törvényeit kutató-megértő tudat csodálkozása, a meditáció­ ban elcsendesülő lélek kifejezhetetlen örömet nyújt (A csillagokig). S mint ahogy a váratlan fordulatok, a kiélezett helyzetek a romantikus eszköztárához tartoznak, ro­ mantikus attitüdnek nevezhetjük ezt a meditatív hajlamot is. Romantikus lenne hát Sánta Ferenc? Nem könnyű erre egyértelműen válaszolni. Nem azért mert egy befe­ jezetlen életmű részét vizsgáltuk csak, inkább azért, mert romantika-fogalmunk nem egyértelmű. Történeti kategória elsősorban, de negatív esztétikai értékítélet is tar­ talmaz. És ez utóbbi nem mindig indokolt. Sánta esetében bizonyosan nem. Kétség­ telen, hogy örökölt a romantikától — eszközeiből és szemléletéből is a maradandót, az aktuálisat —, de az is bizonyos, hogy művészi világképét végső soron nem a roman­ tika. hanem a dialektikus szemlélet határozza meg. Miben nyilvánul meg ez a dialek­ tika? Társadalmilag meghatározott helyzetekben élő hősei mindig morális indítéko­ kok szerint cselekednek, de Sánta egyik motívumot sem abszolutizálja. Nem mutatja végzetesnek a történelmi determináltságot, de azt sem hiszi, hogy életünk valamennyi problémája morálisan megoldható lenne. Szenvedélyesen harcol az ellen, hogy az „ob­ jektív körülményekre” hárítsuk erkölcsi felelősségünket, de az ellen is, hogy morális kötelességeinkre hivatkozva felmentve érezzük magunkat a mindenkori politikai ál­ lásfoglalás kényszere alól. Mert gonosz hatalom eszközeként nem lehet nemes célokat szolgálni. Ezt sugallja annak a hősének a tragédiája, aki családja érdekében vált a nácizmus kiszolgálójává. De ennek (A Müller család halála) s a fasizmus lélektanát elemző többi novellának (Nácik, A veder, Halálnak halála) az értékelése már külön tanulmányt igényelne. (Szépirodalmi Kiadó; Bp. 1970.) Kulin Ferenc Kunszabó Ferenc: Parázson pirítani Nincs izgalmasabb a valóságnál. Eleven, változó, meghökkentő és lebilincselő. Ám elviselni is, megismerni is embert próbáló feladat. Ugyanakkor hasznos is, kötelessé­ günk is. A mi társadalmunkban meg különösen az, hiszen a jelenségek nem a ma­ guk spontaneitásában történnek: hanem igyekszünk megszervezni azokat. Ebben a valóságfeltáró és formáló folyamatban (végre) kezdi igazi rangját és elismertetését megkapni a szociográfia is. Megnőtt a dokumentum tekintélye. Köszönheti ezt (többek között) a műfaj olyan szenvedélyes és kiváló művelőinek is, mint Kunszabó Ferenc. Nyugtalan ember. Nyugtalansága azonban konstruktív: meg akarja ismerni (és ismertetni) és javítani társadalmunkat. Már a valóság meg­ ismerése is cselekvés, Kunszabó azonban mozgósít is a továbblendülésre. Elődei iro­ dalmukban az országjáró Móricz, a lobogó szenvedélyű Kodolányi, Féja Géza, a gyep­ sori Veres Péter, az orosházi Darvas József. Ez a névsor egyben Kunszabó minősíté­ sét is jelenti, mert méltó utódja elődeinek. Riportjai, szociográfiai témáiktól függően líraiak, vagy szakszerűtlen tényközlőek, lelkesek és elkeseredettek. A kötet legtöbb írá­ sával már találkoztunk folyóiratban, mégis — így együtt — a felfedezés erejével hat- 106 �nak. Valahogy úgy érzi magát az ember olvasásuk közben, mint amikor a már ismert táj jelenségeire, szépségeire hívja fel a figyelmet a hivatott kalauz. Láttuk, tapasz­ taltuk, átéltük ezeket a jelenségeket, de Kunszabó rádöbbent, hogy pontatlanul vagy éppen rosszul figyeltük meg. Máskor meg éppen a felszín alatt rejlő motívumokra hívja fel a figyelmet. Témái szerteágazóak, színesek, mint maga az élet. Ezt a meghökkentő bőséget ép­ pen mozgékonyságával, olthatatlan információ-éhségével tudja „produkálni”. Minde­ nütt ott van, ahol valamiféle „szenzációt” szimatol, máskor meg a jelentéktelennek tűnő témáról fejti le a burkot, hogy új megvilágításba helyezve korrigálja téves beidegzettségeinket. Riportalanyai nem „érdekes” emberek. Ám ez csak akkor érvényes, ha az általánosban is hajlandók vagyunk meglátni a különöst, az egyedit. Nézzünk néhány példát Kunszabó témái közül! Szegény ember. Mit jelentett régen, mit jelent ma ez a fogalom? Tessék elolvasni a Kémények között c. „ciklust”! Miért volt szegény valaki 30 évvel ezelőtt? Mert ura­ dalmi cseléd, bányász, kisparaszt, munkanélküli stb. (a sor folytatható) volt. Ez a múlt, mint egy változtathatatlan, nagy merev sziklatömb jelentkezik Kunszabó írásaiban, így él riportalanyai emlékezetében (Az utolsó barakk, Volt cselédek stb). És most nincsenek szegények? De vannak — sajnos. Kik? Pl. a barakkok utolsó lakói: özv. Hajdú Józsefné, Vámos Lajos, Negre Györgyné stb. 3-800 Ft nyugdíjból élnek. Az írót is, az olvasót is elgondolkoztatja — hogyan? Bizony a barakkokat is hamarost le kel­ lene már bontani. . . Ezek az emberek már nem tudnak önerejükből változtatni a sorsukon, öregek, betegek, belemerevedtek ebbe az életmódba, hogy szinte már nem is tudnak kitekinteni belőle. De ez a „negatív pólus” a kötetben: az élő múlt. Mert a kötetre éppen a dinamikus változás elemzése a jellemző. A legmarkánsabb talán a nógrádi útirajzoké. Több írása is foglalkozik ezzel a megyével. Témáik szerint csopor­ tosítani lehetne: a nógrádi falu, a „kétlakiak” és a nógrádi munkások, bányászok éle­ tét elemző írásokat. A legizgalmasabbnak talán az első kettő mutatkozik, még az utóbbi a hálásabb. Hogyan él ma a nógrádi paraszt? Dolgozik keményen, ahogy azt az őseitől látta, tanulta, de ma már nagyobb eredménnyel. Kunszabó azonban meg­ írja azt is, hogy a munka gyümölcsét nem az élvezi, aki végzi. Pontosabban csak kisebb részben az. Hanem? Kinek dolgoznak az emberek hajnaltól sötétedésig? A gyerme­ keiknek. Ők maguk még beérik a hagyományos életstandarddal, a gyermekeiket azon­ ban már egy fokkal „feljebb emelik”, maguk fölé és elé: taníttatják őket, vagy a vá­ rosba küldik őket dolgozni. összkomfortos, berendezett, lakásokkal házasítják ki lá­ nyaikat, több napig tartó főúri pazarlású lakodalmakkal. A fiatalok azonban már nem folytatják ezt az életmódot. Nem, mert éppen a szülők nem engedik, nem is hajlandók erre, másrészt, nincs szükségük rá. Ám ez újabb problémákat is felvet. Mi legyen azzal az érettségizett lánnyal, akit „kitaníttattak”, de nem kap íróasztalt? Elmegy a csibenevelőbe. És itt jön a csattanó. „Ezért taníttattunk?!” — kérdi felháborodtan a „csalódott” szülő. Több írásában is felveti ezt az elgondolkodtató ellentmon­ dást Kunszabó. Éppen ezek a példásan dolgos szülők érzik „megalázónak” a fizikai munkát — ha a gyermekeinkről van szó. Csoda-e, ha ezek a fiatalok rosszul érzik otthon magukat? A családban is, a faluban is. Unatkoznak pl. (Lányok érettségiben, A csipkekesztyűs csapat) Jól keresnek, divatosan öltözködnek, motor­ kerékpárt, magnót, gitárt vásárolnak — mégis valami olthatatlan vágyódást éreznek. El, el a nagyvárosba. Magukra vannak hagyva? A provinciális tánczenekar, a puccos­ kiglancolt presszó önmagában kevés. . . A probléma itt ki is tágul, mert az erköl­ csök változása, a generációk ellentéte nem csupán a falura jellemző. Kunszabónak van szeme pl. a rossz házasságokból „élettársi közösségekbe” és drága albérletekbe menekülőkre, a női beosztottak és a főnökök „praktikus” kapcsolataira, az egészséges érvényesülési vágy és a korlátoltság jellemtorzító konfliktusaira is (Élettársak, Defekt, Műszakiak beszélnek, Portrék). De látja azt a szívderítő újat is, amiről írni is, olvasni is csak kellemeset lehet. Ilyen A szekszárdi kísérlet c. írása. Milyen lesz az új, a szocialista gazdaság? Elég-e a gazdasági érdek vagy be kell kapcsolni a sokat emlegetett, de a sokszor még hiány­ zó öntudatot is? Hogyan lehet ezt az öntudatot megteremteni és erősíteni? Erre keres­ ték a választ Szekszárdon. A receptet nem találták meg, a kísérlet azonban izgalmas 107 �és biztató. Hagyd az embereket keresni és bízzál bennük! Kalkuláld be a közös anya­ gi érdeket és hozz létre egészséges közösséget! A komplex-birigádokról van szó. Be­ váltak. A kritikusnak illik kifogást is találni. Ez esetben tekintsünk el ettől, mert Kun­ szabó írásainak felelősségteljes komolysága írójuknak feltétlen optimizmusa és jóhi­ szeműsége a kritikust is magukkal ragadták. Élvezetes, jóízű olvasmányt vesz a kezé­ be az olvasó, akit érdekelnek társadalmunk gondjai-bajai-eredményei. Ezeket feltárni a szociográfusé, ezeken gondolkodni és munkálkodni már mindannyiunk feladata. Jó és hasznos segítség ebben Kunszabó Ferenc legújabb kötete is. (Magvető; Bp. 1970.). Horpácsi Sándor A második hegedűs saját dallamai Nem tagadom: személyes kapcsolatoknak is szerepük van abban, hogy szorgalmas olvasója lettem a romániai magyar irodalomnak. De — mint ahogyan Sütő András „Anyám könnyű álmot ígér’’ című regényének kirobbanó sikere is igazolja — napja­ inkban mindegyre nagyobb érdeklődésre tarthat számot „belföldön” is mindaz, ami a Kriterion Kiadónál, a Korunk, az Utunk, az Igaz Szó hasábjain, vagy éppen a Forrás sorozatban — egyáltalán határainkon túl magyarul megjelenik. Nem lehet nem odafigyelni a kolozsvári Kántor Bajos munkásságára sem, — aki alig harmincegynéhányévesen immár négy tanulmánykötet szerzőjének mondhatja magát — hiszen ott ígér — s már adott eddig is — sokat, ahol az utánpótlás, az „új termés” hiányát leginkább érezzük: az irodalombírálat terén. Az „Írástól-emberig” című első kötete 1963-ban — kívánságára — a fiatal, általa is támogatott írókat, költőket felsorakoztató Forrás sorozatba illeszkedett. Azokat a cikkeket gyűjtötte ott csokorba, amelyekkel az irodalmi lapokban már egyetemista­ ként jelentkezett. 1966-ban, a madáchi életmű kutatásának eredményeként „Száz éves harc Az ember tragédiájá-ért” című tanulmánya jelent meg az Akadémiai Kiadó gon­ dozásában. E könyvével nem elsősorban a megújuló viták, illetve vitázók száma gya­ rapodott, — bár egy-két eredeti gondolattal a Madách-képet is gazdagította — hanem megszületett az első olyan marxista igényű tanulmány, amely a Tragédia körül dúlt eszmei harcok legfontosabb téziseit kísérli meg összefoglalni. A „Vallomásos Móricz Zsigmond” című könyvében azt igyekezett bebizonyítani, hogy a lírai ábrázolás és a művészi totalitás egymást nem kizáró, sőt — mint Móricz esetében — éppen egymást kiegészítő, segítő kategóriák. Eddigi törekvéseinek mint­ egy szintézise „Alapozás” címmel 1970-ben látott napvilágot, s az év végén jutott el hozzánk. Már a kötet címválasztása is utal Kántor emberi kritikusi alapvonására: a sze­ rénységre. Olyan magatartás ez, amely mögött a szerző önmagával szemben támasz­ tott igényessége, bátor munka- és felelősségvállalása, a korszerűségre törekvés hagyo­ mánytiszteleten alapuló szándéka húzódik meg. (Valójában ez jellemzi a romániai magyar irodalom egészét.) Mégis — vagy talán éppen ezért — friss hang a Kántor Lajosé. Közvetlen érzelmi és értelmi kapcsolat megteremtésére törekszik a művek és olvasóik között, esszéinek olvasmányosabb volta nem mond ellent az irodalomtörténe­ ti szempontoknak, közvetlensége nem csökkenti, ellenkezőleg emeli tanulmányainak színvonalát, értékét. Ugyanakkor — bizonyítva az alkotáshoz elengedhetetlenül szük­ séges önbizalom meglétét — nem rejti véka alá véleményét, miszerint a marxista iro­ dalombírálat megújulását főként a maga generációjától várja. Azt vallja, hogy a kri­ tikusban is — noha szükségszerűen mindig „csak” a második hegedűs szerepét játssza — születnek „saját dallamok”, amikor szépirodalmat elemez, ismertet, bírál. Mint Kacsó Sándor, a neves erdélyi író — a pályakezdők melegszívű patrónusa — egy helyütt megjegyzi: nem új ez a kívánalom, de amíg a művészi színvonalra törekvő 108 �műbírálat régebbi értelmezésénél inkább külső, formai elemekre — a stílus csiszoltságára, a megfogalmazás eredetiségére — esett a hangsúly. Kántornál a „saját dalla­ moknak” tartalmi követelményeik is vannak. Korszerűséget keres az elemzett műben, de a korszerűség a kritikus számára is kritérium. Erre törekszik, s ezért bízik abban, hogy tanulmányain, kritikáin talán lemérhető „egy ember politikai-művészi hite, az egyéni élmények, az írást napfényre hívó viták sugallata, s íze a közös forrásnak, amely mások tollából verset, elbeszélést buzogtatott föl.” Az „Alapozás” kulcstanulmányának „A magyar novella útjai” címűt vélem — amely először 1969-ben a Valóság-ban jelent meg — mert Kántor Lajos egész eddigi tevékenységével tulajdonképpen a XX. századi magyar prózáknak, s abból is elsősor­ ban a novella önálló koncepciójú majdani összefoglalásához rakta le a fundamentu­ mot. Ebben a tanulmányban sűrűsödik Kántor alapkoncepciója, hogy tudniillik a no­ vella nem nélkülözheti a líraiságot — ezt sugallják a „Móricz-revízió” című fejezet is — s az 1945. utáni új társadalmi feltételek között helyét kereső magyar prózairoda­ lom közvetlen örökségéül tekinthető írók — Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Gelléri Andor Endre, Nagy Lajos, Karinthy Frigyes — is valójában a lírai vonal képviselői, ha a líra alapvető kritériumaként — mint Bóka László tette — a „rezonancia folyamatát” értjük. Másik, de az előbbivel szorosan összefonódó problémakörbe vezetnek a lírikus életművekkel foglalkozó tanulmányok — az onnan nézve hazaiak, de bárhonnan néz­ ve kitűnő költők: Bartalis János, Horváth Imre, Szabédi László líráját elemzők — amelyek nemcsak Kántor ouvre-jét tágítják, hanem fontos következtetésekkel is szol­ gálnak célkitűzéséhez: a líraiság előtérbe nyomulásával a prózában megteremtődő új elbeszélői mód vizsgálatához. Kántor e kötetbe is beválogatta — ,.Madách-egy évszázad távlatában” címszó alatt — három, folyóiratokban megjelent Madách-tanulmányát. Főként két probléma, a humánum és a magány értelmezése igazolja. Az előbbi kérdésben Révai József véle­ ményéhez társul, — miszerint „sokszor az teszi naggyá az írót, hogy az ellentéteket feltárja, és megmutatja, vagy legalábbis érzékelteti kibékíthetetlenségüket” — az utób­ biban emígy zárja le fejtegetéseit: „Az a komolyság és elkötelezettség, amellyel az élet feladta kérdésekre a válaszokat kereste — még ha nem is találta meg a harc konkrét-valóságos lehetőségét s a harcostársakat —, a legnagyobbak közé emeli Madáchot. A példamutató klasszikusok közé, akik nem tették a magányt filozófiai vég­ következtetéssé.” A korszerű irodalomtudományban — mint kötetéhez írott előszavában Kántor megjegyzi — egyre inkább előtérbe kerül a motívumvizsgálat, a különféle struktú­ rák felmérése, s mindezeknek fényében a nemzetközi összehasonlítás igénye. Nos, egyegy villanásnyira feltűnnek e kötet tanulmányaiban is ilyen szempontok, anélkül, hogy döntően befolyásolnák a vizsgálódás hagyományosabb jellegét. Mégis, a szán­ dék itt-ott áttöri a korlátokat, s például a műfajok szabadabb értelmezésében, motí­ vumelemzésben vagy néhány „összehasonlító utalásban (román-magyar párhuzamok) jövendő feladatokra is fényt kap. Ez indokolhatja az „Appendixébe foglalt eszmék idekapcsolását. Ebbe a fejezetbe ugyanis a romániai magyar irodalmi életre sajáto­ san jellemző újrafelfedezések, vagy éppen „felfedezések” kerültek a kortársi iroda­ lomból. (Például: Petelei — és az irodalomtörténeti nagyságrend; Radnóti és a Ko­ runk; Elfogult jegyzetek Illyés Gyuláról, Déry Tiborról, az irodalomról és az őszinte­ ségről) Az élő magyar irodalommal való szoros kapcsolatát, „állandó jelenlétét” leg­ inkább „Az átváltás pillanata” című esszében érezni, amelyben az ötvenes évek közepén-végén „új hullámként” feltűnt, ma már a derékhadat alkotó nemzedék (Csurka István, Fejes Endre, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet, Moldova György, Sánta Fe­ renc, Somogyi Tóth Sándor és mások — közös jellemzőjét az „erkölcsi kérlelhetetlenségben” jelöli meg. Klasszikusok-kortársak, romániai magyar irodalom-magyarországi irodalom, ma­ gyar irodalom-román irodalom, nemzeti irodalom-világirodalom: Kántor érdeklődési köre — időben visszafelé — Madáchig terjed, de horizontjában is imponáló. Kántor 109 �Lajos — aki „civilben a magyar múltú Korunk egyik szerkesztője — szisztematikus munkálkodása újabb, gazdag tartalmú kötetet szült, amely méltán nyeri meg az iro­ dalomban jártas, az irodalombírálat és irodalomtörténet iránt kiváltképp érdeklődő magyarországi olvasó rokonszenvét is. Csongrády Béla Szabó Lőrincről — Balassagyarmaton „Aki rááldozza azt a két hetet, amely Szabó Lőrinc teljes munkásságának — va­ lamennyi versén kívül fordításainak s tanulmányainak — megismeréséhez szükséges, az, felmerülve ebből a még föltérképezetlen világból, ezt mondja: Hogy első-e, nem tudom. De hogy versenytársait fél kézen meg lehet számolni, az bizonyos”. így össze­ gezte eredményeit, határozta meg a Szabó Lőrinc-i költészet értékét, egy évvel a nagy költő halála előtt a költőtárs és barát, Illyés Gyula; halála tízéves fordulóján pedig a Kerepesi Temetőben tisztelgők nevében fogalmazva a fiatal lírikus nemzedék veze­ tő alakja, Juhász Ferenc a legmodernebb magyar költőnek nevezte Szabó Lőrincet Arról a népszerűségről pedig, amelynek olvasói körében örvend, azt hiszem nem is kell hogy szóljak, a kiállítás látogatóinak érdeklődő és tisztelgő jelenléte minden hangzatos kijelentésnél beszédesebb bizonyság erre. Széleskörű népszerűség, és leg­ nagyobb kortársainak rajongó tisztelete, — igazán kevés szerencsés költő dicsekedhe­ tett ezzel a líra történetében. A magyar irodalomban, igaz, gyakoribb ez a jelenség, Szabó Lőrinc mégis a ritka kivételek közé tartozik. A mi irodalmunk ugyanis, né­ pünk sajátos történelme folytán nemegyszer a közvetlen politikai feladatait is magá­ ra kényszerült vállalni, egy Petőfi, Ady, József Attila vagy Illyés Gyula népszerűségét az általuk vállalt társadalmi szerep, politikai feladat is fokozta. Szabó Lőrincben ol­ vasói nem találnak ilyen messzezengő politikai megfogalmazásokat, költészetében ön­ magukkal találkoznak az emberek, mindennapi életük keserveivel és örömeivel, mind­ azzal, amellyel a XX. század embere saját otthonában is, naponta újra meg újra szembekerült. Szabó Lőrinc fedezte fel számunkra, hogy korunkban a mindennapi élet mennyi drámával telített, a megmozdult világban összetorlódott sorsok hányfélekép­ pen metszik egymást, micsoda feloldódásokat és poklot is tud kikeverni, minden egyes ember számára az élet. Berzsenyi vagy Madách, a maga udvarházában, a ritka pos­ tára és még ritkább látogatókra hagyatkozva, nem volt oly magányos, mint bármely ember a XX. század első felében, a két világégéstől és kiábrándító, embertelen hely­ zetektől meghatározott években, mégha egy nagyváros forgatagában, barátai és kon­ szolidált környezete nyugalmas világában élt is. A hajsza az ember fölé nőtt, a hír­ közlés és a technika emberközelbe hozta a legtávolabbi világokat, ismeretlen földré­ szeken, mint otthon járhat a fantázia, és például egy egyiptomi utazás sem elérhetet­ len álom, a csillagvilág végtelene a tér és az idő megszokott „falusias” rendjét szinte a követhetetlen lehetőségek és esélyek végtelenévé tágította, — csak az ember maradt mindinkább távol önmagától, veszítette el lehetőségeit, kiszolgáltatottan, hökkenten kezdte önmagát keresni e körülötte kitágult és megürült világban. Szabó Lőrinc elő­ dei, kortársai és rokonai erre a ember-idegen világra eszméltek. Franz Kafka láto­ másai, Proust emlékekbe kapaszkodó vergődése, Eliot távolságtartása és önkontrollja, e magára maradt ember, az új helyzettel való ismerkedésének egy-egy mítoszát te­ remtette meg. Elvont képleteket kreáltak, melyekben megsejthették, kifejezhették és megvizsgálhatták az ember önmaga ellen teremtett poklainak visszahatását magára az emberre. Szabó Lőrinc, — és ez népszerűségének is kulcsa, — nem ilyen elvont képletet dolgozott ki, hogy megformálja az embert ért sérelmeket; — egy alapvető igazságot fedezett fel: mindazt, amelyet nagy kortársai az elvont látomások formájá­ ban fejeztek ki. azt tetten lehet érni az egyes ember mindennapi életében. Míg mások az absztrakciók magaslati, — de tudjuk, hogy ez egyúttal légürest is jelent — szintjén kísérleteztek. Szabó Lőrinc saját életét tette rá e kísérletre, saját magán végzett meg- 110 �figyelései során gondolta végig századunk polgárainak sorsát. Ebből az egyetlen, sze­ mélyes véletlenekből szövődő életből kereste ki azokat a mozzanatokat, melyekben ál­ talánosan fontos tényekre, viszonyítási pontokra tudott rámutatni, melyekben életünk során oly sokszor figyelmeztetést, tanulságot, példát és okos tanácsot találhattunk saját egyéni problémáinkra is. A Szabó Lőrinc-versben nem úgy élnek benne száza­ dunk emberének kérdései, hogy hasonlóan egy titkosíráshoz, előbb dekódolni kell az előttünk lévő szöveget; — de úgy, hogy mindnyájan, azonnal megértjük üzenetét, mert az szervezetünk, érzéseink, idegrezdüléseink nyelvén, az emberi természet nyel­ vén fogalmazódott. Egy, több mint tíz éve halott költő élete, idegrezdülései így kapcsolódnak köz­ vetlenül a miénkbe, azzal a természetességgel, mintha Szabó Lőrinc bennünk élne, a mi természetünket, a mi legszemélyesebb problémáinkat írta volna meg. A Szabó Lőrinc-költészet így minden olvasáskor sajátos lélekvándorlásba kezd, már nem is a va­ laha élt ember néhai örömeit és szenvedéseit hallgatjuk, de saját egyéni életünk ví­ vódásait találhatjuk megírva benne. És ez a csoda csak a legnagyobbaknak sikerülhet. Illyés, vagy Juhász Ferenc tisztelgése ezt, a mindanyájunk által is, külön-külön tettenért és tettenérhető csodát ünnepelte. Tisztelgésére jöttünk most mi is össze. Balassagyarmat büszkén tekinti magáénak is a nagy költőt. Hisz maga a költő is szeretettel emlékezett e városra, ifjúsága szín­ helyére. A balassagyarmati emlékek is erősen belejátszottak abba a szintézisbe, mely­ ből az önmagát bemutató nagy személyiség-látomása, az élet-példát elemzésre áldo­ zatul felmutató mű, a Tücsökzene megszületett. A most megnyíló szerény kiállítás erre a nagy életműre szeretne emlékeztetni, és tisztelegni a város nagy fia emléke előtt. Kabdebó Lóránt Az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 1971. A „Grand art" a XV. század olasz quattrocento festészete úgy látszik soha nem halványuló példa marad napjaink piktúrája számára is. Nem véletlenül, mert nagy művészegyéniségek friss felszabadultságának kora volt és a mindennapi élethez, az igazsághoz közelítés volt a célja. A quattrocento felidézése nem öncélúan történt, hanem azért mert a Tavaszi Tár­ lat legsikeresebb festménye a „Bábjátékosok”, a fiatal és tehetséges, Derkovits- és SZOT-díjas Lóránt János munkája e kort idézi emlékezetünkbe. Az élet leplezetlen örömét, a kompozíció áttekinthetőségét, tisztaságát az ember­ csoportok hatásos összekapcsolódását, Piero della Francesca ismerte ilyen nagysze­ rűen. Csak jó festő képes a művészettörténet nagy tanulságait jól felmérni és ilyen mesteri módon fel is használni. A kiállítás másik kiemelkedő szereplője ezúttal is Czinke Ferenc grafikusművész. Czinke egyre nagyobb sikereket ér el nemcsak országos, hanem külföldi bemutatókon is és egyik legjobb magyar grafikusként tartják számon. Mégsem kap egyértelmű ér­ tékelést szűkebb hazájában, Salgótarjánban. A „beavatottak” egy része újabban úgy látja, hogy fejlődésének az a vonulata, amelyet jelenleg követ és annak további ered­ ménye, csak üres dekorativitás lehet. Számunkra fontos és egyre összetettebb gondolattartalmakat hatásosan közölni, csak a leghaladottabb formanyelv belső ismeretével lehet. Czinke ezt pontosan tudja, és éppen ő az, aki a modern formanyelvet „nekünk valóvá” teszi, megragadó balladás vallomásai a népéletről, felszabadulásunkról, az elkötelezettséget sugározza még akkor is, ha sokan ezt még direkt megjelenítés útján tudják csak értékelni, elkép­ zelni. 111 �A felsorolást Pataki Józseffel kell folytatni, akinek — a Cantata Profana című gobelin-terve — a műfaji törvények teljes ismeretével készült és már a karton kva­ litás-értékei is a mű leszövetését sugallják a város egy új, reprezentatív épületbelső­ je számára. Az észak-magyarországi kiállítások helyébe lépő Tavaszi Tárlaton ez alkalommal a legjobb miskolciak is jelen voltak. Gazdag anyaggal szerepelt a festők közül Seres János, Mazsaroff Miklós és a grafikusok sem csak névjegyüket adták le. Lenkei Zol­ tán, Lukoszky László, Tóth Imre legszebb lapjaikat küldték el; Feledy Gyula pedig képzőművészeti ünneppé is avatta az országos Bartók évfordulót ez alkalomra ké­ szült grafikáival. De a tárlat értékei közé tartoztak az egri Kishonti Jenő látomásos önportréjai. Blaskó János absztrakt kompozíciói, a balassagyarmati Farkas András népi ízű fest­ ményei is. A Nógrádból származó Fábián Gyöngyvér, Bakallár József, Bojtor Károly, az itt élő Mészáros Erzsébet alkotásai a fiatalok előretöréséről szóltak. Egyenes vo­ nalú fejlődéséről tanúskodott Somoskői Ödön. Új tarjáni művészeket is avatott a be­ mutató Kelemen István és Kerekes László személyében. Az észak-magyarországi bemutatókon a közönség, a szervezők, a bemutató művé­ szek jogosan hiányolták a szobrászok távolmaradását. Az új bemutató úgy látszik e téren is előrelépett. Lesenyei Márta, Dabóczi Mihály, Kiss Sándor, Varga Imre, Vasas Károly kitűnő szobrai, valamint Csohány Kálmán és Zala Tibor grafikái révén a fő­ város élenjáró művészei is felvonultak e tárlaton. Ez a grafika és plasztika a magyar művészet forrásainak változatosságáról, erejének növekedéséről tájékoztatott, emelte a kiállítás rangját. A megújulásra való képesség az életrevalóság jele. A város vezetői és művészei az I. Tavaszi Tárlat megrendezésével e képességüket bizonyították. Mert a megnöve­ kedett igények kielégítését, a differenciáltságot már azzal is bizonyították, hogy meg­ hívták a város közterein, épületbelsőiben elhelyezett művek alkotóit, az innen elszár­ mazott művészeket. Felszámolták ezzel, az igaztalan „vidéki’’ jelző alkalmazásának a lehetőségét is. Ha néhány szóban kíséreljük megvonni az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat érték­ határait, úgy azt mondhatjuk: ez a legegységesebb kiállítás, amelyet eddig Salgótar­ jánban láthattunk. A festőknél az intenzívebb kifejezés, a gondolatibb, a dekoratívabb, az általáno­ sabb érvényűre törekvés, a grafikusoknál a stabil értékek még újabb lehetőségekkel történő gazdagítása a jellemző. A szobrászok az összeurópai formanyelv jó tanulságait alkalmazzák a hazai értékek ötvözésével. Az Új Művek nemrég látott műcsarnoki bemutatóján több festőnél olyan érzése támadt a szemlélőnek, hogy vannak nonfiguratív művek, amelyek mindenképpen figuratívnak akarnak hatni, és vannak figuratívak, amelyeket akárhogy is nézzük, nem azok. Vagyis nem a felismerés, a szín és formaélmény vezette ezeket a művészeket, hanem a spekuláció, ezért műveik hitelnélkülivé váltak. A Tavaszi Tárlaton is voltak képek, melyek fáradtak, színtelenek voltak. Mégis itt a művek nagyobb részénél — ez a tárlat legnagyobb értéke, a látványos hatásosságra törekvő fővárosi művészek­ kel szemben — a tisztább igazság keresése, a valóság, a környezet bensőségesebb, kendőzetlenebb átélése a megjelenítés teljesebb értékűsége volt a domináns. A művész eszméléséhez, értékeinek felkutatásához, a mindennapok embere adott és ad segítséget. Ez a sokszálon mozgó bonyolult viszony itt egészségesebb, az infor­ mációk szerzése közvetlen, élménykeltő, igazán demokratikus. Ez a legfőbb magyará­ zata a művekben a tisztább emberképnek. Ha a közösség gazdag élményt nyújtó erejéhez, a szakmai gyarapodás gyorsulása, a teremtés nagyobb bátorsága is párosul, ha a város vezetői megtalálják a más táj­ ról is honossá válók kötődésének módozatait, további szép sikerek várhatók a Salgó­ tarjáni Tavaszi Tárlatokon. Kovács Béla 112 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1cd500ad4461be5cd811f4d49abc926f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika