https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/884a1ac0da0f42040cc14c86c5a24dbb.pdf 03bb1ca95323d9d10e9c1efc7fbd3a72 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT IV. ÉVFOLYAM 1970. 3-4 SZÁM TARTALOM Papp Lajos: Etüdök, Névnapon, A mosoly ára, A forrásnál, Visszatalálás, A demagógia Antal Gábor: Levél 6 Niklai Ádám: Triptichon 17 Kő-Szabó Imre: A vasutas 19 Vasvári István: Összegezés, Ami szépség, Újra! Egész egével 26 Bába Mihály: Égszínkék bútorhuzat 29 Jobbágy Károly: Örök párbeszéd 37 Vidor Miklós: Kerckecske-gombocska 42 Börcsök Mária: Áldassék, Sirályok, Képeslap 48 Bencze József: Tollak villognak ludakon, Apám, Falusi vasárnap 49 Kussinszky Endre: Tarka balkár 50 KÖZMŰVELŐDÉS Nádházi Lajos: A népművelés és az új gazdaságirányítás 53 �61 Fábri Györgyné: Az értelmiség olvasmányai AZ ÉLŐ MADÁCH Paku Imre: Madách Imre ’69 Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus 69 79 Madách-arcképhez Kozocsa Sándor: Madách-bibliográfiáról 94 Szabó József: Szövegingadozás Az ember tragédiájában 100 KÖRKÉP Schneider Miklós: Helytörténeti irodalmunk 104 Szabó Ferenc: Nógrád megye levéltára 107 Csongrádi Béla: Irodalmak, tükörben Mocsár Gábor: Égő arany (Horpácsi Sándor) 108 110 Bari Károly: Holtak arca fölé (Papp Lajos) 112 Iszlai Zoltán: Lármafa: (Solymos Ida) 114 Két könyvről (Menner Magda) 115 Fero Král (Czinke Ferenc) 119 PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Havas Péter, Kerekes László, Molnár Pál, Schneider Miklós, Szabó Károly, Végh Miklós. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 70 10 889 NyVBgy 1700 db. Fv.: Bednár Károly �Papp Lajos Etüdök Néha elbújtam kiskoromban Ha nem találtak boldog voltam Vártam a sűrű magas fűben Összefont két karomra dűltem Percek-fűszálak énekeltek Hallom ... Hívnak Valahol kellek Ha nem kerestek előbújtam szégyenkezve és szomorúan Az úton ma elébem álltak akik már mindent megpróbáltak Mint oszlopok álltak előttem Nem beszéltünk Én sem köszöntem Mikor megláttam őket tudtam tudják azt is mikor hazudtam Féltem ... Ennél tudnak-e többet Megölnek hogyha visszajönnek Néhány lámpát a szél meglendít Nem látni most az úton senkit Játékaimból sincs több semmi Végül jobb lesz egyedül lenni Esett... Egy ezüst-víztócsa remeg Van otthonom hát hazamegyek Sátrát felvonta hallgat az éj Zúg a csönd mint egy vak csigahéj Visszatalálá s Az eltévelyedett akit feppel lefelé fölszögeztek a halál rámért gerendáira akit kéjjel lefelé fölszögeztek vérbeborult szemeivel egy bogarat lát közvetlen közelről míg élt sosem volt ilyen közel a földhöz és meghal mosolyogva 3 �Névnapon Mint a padláson száradó tökhéjban a magok kopogó kavicsként verődnek a röghöz a hulló csillagok Gyökeret hajtottam mint a fák álmain fényíve alatt Szél suttog vágyaimról s eltakarnak ölelő karokként otthonok falak Gyermeksírás hajolt utánam Kijelölt-biztos úton járok S nem mehetek közel a mennydörgéshez villámló-hirtelen halálhoz A demagógia Ó igen de mégis noha mert ámbár és csakúgy most már persze pedig sőt akármi csaknem közel mintegy hát amennyiben annyiban olykor Ó nem mikoron bizony se mármost valami ahol ami minden ezáltal hogy azért Ó igen 4 �A forrásnál Létezik-e olyan ének amit senkisem akart eldalolni mégis fölcsendült váratlanul s oly tisztán egyértelműen mint tenger fölött a csillagok a dal amelyet mind elfeledtünk itt kereng a kékeszöld homályban amíg talál egy nyitott ablakot s a hajnali derengésben csakugyan elszáll A mosoly ára Porból lármából fekete hőségből bukkan elő kemény kő ez az arc vonásai félelmes hegek Lehajló homlokán szikrákat vet a verejték Huszonharmadik éve már hogy egy korsó sörre gondol ilyenkor mindig Akármi csak itt esne jól a kocsmában keserű mint a fáradtság és állott íze van otthon vasárnap Nézi a huszonhárom éves tüzet visszamosolyognak rá a záporozó lángok 5 �Antal Gábor: Levél* Csődben vagyok, elvesztettem kapcsolataimat az emberekkel és a vi­ lággal. Eddigi barátaimnak szoktam leveleket írni ebben a helyzetben és erről a helyzetről — az ilyen levelek „segítségével” érve el azt, hogy ez­ után már azok se legyenek barátaim, akik többé-kevésbé eddig azok vol­ tak. Meg magamhoz is írtam leveleket, — ezeket eltéptem később. Aki úgy érzi — és én most úgy érzem —, hogy alig köti már őt a dolgokhoz valami, az ahhoz nyúl, ami még megmaradt neki. A lakbér — erre a hó­ napra — ki van fizetve, a szobában meleg van, van egy írógépem és egy kisebb köteg papírom is. Rosszul vagyok, de nem annyira, hogy ne tudnék egy kicsit írni a gépen. Írom hát ezt a levelet. Nem barátaimhoz, akik megsértettek és akiket megsértettem és nem is magahoz, — akiről nem is tudom pontosan, hogy kicsoda is, — hanem Hozzád, halott anyám. Most jutott eszembe, hogy Te is lehetnél a címzettje ennek az üzenetnek, hi­ szen Te szülted azt a csődöt, aki vagyok. Kezdjük a szavaknál, anyám, ne a születésemnél, amikor már meg­ voltak a szavak. Egy ember negyvenöt éves korára a szavakat úgy hasz­ nálja fel, vagy úgy használja el, mint egy falusi postás a kerékpárját. Gon­ dolod, hogy úgy élvezi ő is a biciklizés örömét, mint én élveztem nyolc vagy kilenc éves koromban, amikor a hosszú Robi a ligetben feltett a bicajára? Hogy ő is élvezi a sebesség örömét, meg azt, hogy egyedül tud menni a masinán? És egyáltalán „bicaj”-e neki a masina, amelyen le­ veleket és csomagokat kell szállítania, télen és nyáron, akkor is, ha kevés a küldemény és akkor is, ha sok? . . . Nem akarok belemerülni a kérdés tudományos taglalásába — távol áll tőlem most a „tudományos” és a „taglalás”! —, de nem kétlem persze, hogy az is öröm lehet azért: eljut­ tatni a világ üzenetét egy falu lakosainak. De valószínű, hogy a postásnak nem „bicaj” a bicikli. És — talán — még „bicikli” sem. Számára „kerékpár”-rá, vagy „gép”-pé — nem otthonos, nem meghitt, idegenes szavak­ ká — kopott az idők nyomtávain a bicikli. Vagy egyszerűen „az”-zá. De nemcsak az örömös szavak gumija dörzsölődik el a használatban. Én azt mondom Neked, anyám, hogy csődben vagyok, és ezt komolyan mondom. Mégis: hányszor és hányszor mondtam ki ezt a gömbölyű szót: „csőd”. De csak kimondtam, csak közöltem. Az még nem hazugság, ha az ember valamit csak közöl, még akkor sem, ha esetleg mások közlését közli. Nem lehet kötelessége az embernek minden szóval megbirkózni, életre, halálra. Hiszen milyen könnyű lekopogni ezt is: „életre-halálra”. Nem hal meg kevesebb partizán Vietnamban, nem pusztul el kevesebb — még ifjú — ember Indiában, vagy kevesebb gyerek, buta balesetektől, Magyarországon, hogy leírom ezt a négy betűt: „élet”. És nem kell senki­ nek belehalni abba sem, ha valaki — akár egy költő is, akinek varázs van a szavában — leírja hetvenszer egymásután: „halál”. * Ezt a levelet egy készülő — de, úgy látszik, soha el nem készülő — re­ gényem hőse írta. A. G. 6 �De mégis van élet és halál, és vannak pillanatok, amikor életre-halálra érezzük azt, amit az őket jelző szavak valóban tartalmaznak. Hogy mi­ lyen egy bank-csőd, nem tudnám elmondani, és nem veszem elő az Értel­ mező Szótárt (nem is szólva arról, hogy nincs is ilyen szótáram) kikeresni Neked, tíz éve halott anyám, a „csőd” szó eredetét. Tudom, a fogalmi megegyezések mögött ősi, nagy élmények vannak, és a szavak segítségé­ vel meg lehet világítani emberek és népek múltját, és — úgy sejtem — egy kicsit a jövőjüket is. Én azonban nem a szavakról akarok beszélni Neked — valamivel előbb még ezt akartam, de most már nem —, inkább csak arról, hogy most életre-halálra megértsem, mi a csőd. Amikor az ember már azt akarja, amit rosszakarói kívánnak neki. Amikor már elhiszi, hogy nem hihet semmiben, ami kivezethetné az elveszettség, a családtalanság, a hazátlanság útvesztőjéből. Amikor már ezt a szót is, hogy „útvesztő”, bosszantónak érzi. Amikor már az a szó is felesleges, hogy csőd. Eddig még éltem valahogy, bár az elmúlt években nemcsak a bará­ taim, az ismerőseim száma is megfogyatkozott. Voltak egészen mostanáig hivatalaim is, de hivatásom nem volt már. Amikor 1944 novemberének elején megérkeztem — hiszen tudod, Tiszapolgárról, oda meg Bereg­ szászról — Debrecenbe, olyan naivan és töretlenül élt bennem a demok­ rácia jogáról és a jog demokráciájáról való elképzelés, hogy kimentem a külvárosi házakba, összehívtam a lakókat, és úgy, ahogy voltam, bakancs­ ban, foltozott, rossz térdnadrágban és sípulóverben, szónoklatokat tar­ tottam nekik. A magam megbízásából beszéltem, szívem szerint, arról az új és boldog világról, ami most el fog jönni, és amihez nem kell más, mint az, hogy „mindenki gyűlölje a nácikat és mindenki legyen humanista”. Az emberek meghallgattak, senki sem mondott ellent, némely helyen még kenyérrel, kolbásszal is megkínáltak. És bár felfogtam, hogy senki sem kérdezett tőlem olyasmit, ami arra utalt volna, hogy megértettek, hogy kellettem nekik, sokáig meg voltam győződve róla, most olyan voltam, mint a múlt század civilizációit hordozó „globetrotter”-ei, a legújabb kor tribunjai. Éveknek kellett eltelniük — pedig már a munkaszolgálatra való bevonulásom előtt is olvasgattam jogi meg politikai könyveket —, amíg rájöttem, hogy mennyire megdöbbenthette a debreceni Nánási-út parasztembereit, iparosait, külvárosi szegényeit alkohol-nélküli kábulatban meg­ tartott szónoklatom, amelyben Einstein és Ortega, Churchill és Sztálin nevét idéztem. És csak most, hogy ezt elmondom Neked, döbbenek rá, szerencse, hogy nem lett semmi bajom, hogy nem vertek meg és nem is tartóztattak le egy olyan pillanatban, amikor Debrecen körül még dörög­ tek az ágyúk. (És Budapest ostroma még el sem kezdődött.) A munkaszolgálatot is ebben a furcsa félálomban éltem át, pedig ott meghaltak emberek körülöttem, és magam is meghalhattam volna. — Meg ne fázz, fiacskám, öltözz mindig jó melegen! — mondtad, drága anyám, amikor kikísértél a Keletibe, a vonathoz, amelyen F. Pistával utaztam együtt, a gazdag fiúval, aki (a textiles papa jóvoltából) le is ma- 7 �hogy „lógtam” a Visegrádi utcában a kis nyugdíjadból, meg a kombinéügynökölésedből, meg abból, hogy kis cikkeket adtam el néha, például — Andorráról szóló, kitalált „színesek”-et a lapoknak. — Meg ne fázz, fiacs­ kám! — mondtad és én kalandnak éreztem ezt az egész bevonulást a ba­ kancsban, a térdnadrágban, a hátizsákkal. Utazásnak, amelyben valóban nem volt részem addig néhány visegrádi és esztergomi kiránduláson, meg egy, az iskolával tett kaposvári látogatáson kívül. Ötven pengőt tudtál adni, (de volt még egy százasom is, életem első százasa, amit F. Pista papájától kaptam), és éjjel, a vásárhelyi szállodában — még mint „civil” — a szobaköltségen kívül rögtön elköltöttem egy tízest, mert azzal szó­ rakoztunk, hogy elhíreszteltük egy szintén bevonuló társunkról — egy bizonyos Bánáti nevű töltőtoll-javítóról —, hogy ő Sárdi János. Maga öt pengő volt az a borravaló amit a szobalánynak adtam, hogy menjen be a művész úrhoz, és kérjen autogrammot a számomra. (Szegény Bánátin aztán az egész „turné” alatt — amit azt hiszem, megúszott — rajta maradt a „Sárdi” név.) A legcsodálatosabb az, hogy tényleg nem fáztam meg, talán mert mindig melegen öltöztem, vagyis le sem vetkőztem éjjelre sem, a lomb­ sátorban, a Légió-hegyen. Isten angyalai őriztek — a naivitás, az álmodo­ zás, a könnyelműség — vagy a Te angyalaid lettek volna? Huszonöt év alatt néha találkoztam volt baj társaimmal, akik elmondták, hogy volt az, amikor meghalt mellettem Wallenberg, amikor elpusztult Vető Péter, amikor havat ettünk, amikor piszkos krumplihéjat sütöttünk. Bólogattam, hát persze, hogy emlékszem. Dokumentumok ismertették agyammal, hogy miként akart aláaknázni bennünket — aknakutatókat — egy „ales”. Én azonban szívem legmélyén mindig azt tudom erről a munkaszolgálatról — amelybe beleesett 1944. március 19-e és amely néhány nappal 1944. októ­ ber 15-e után végződött, Munkácson —, hogy álmodtam, vagy olvastam az egészet. Mintha csak elaludtam volna a Visegrádi utcai szobában — amelyet egy albérlővel, egy „Meinl” — bolt mindig mogyorós csokoládét majszolgató, nyurga, kopasz segédjével osztottam meg, és ahol esténként a díványon Marxot és P. Howardot olvasgattam, nem hiszem, hogy akár az utóbbit is kellően megértve. Csak Neked mondom el, anyám, — az idegeneknek (ma már volt barátaim is közéjük számítanak) kár tudni erről — hogy bár több, mint egy évig voltam, veszélyes időben és egy percig sem kivételezett helyzet­ ben munkaszolgálatos, még csak a cipőmet sem tudom befűzni, mind e napig. Meghatva olvastam mindig is azokat a regényeket, elbeszéléseket, verseket, ahol a munka szerszámairól és mozdulatairól esett szó. Illetve, nem „szó esett”, hanem ahol a szavak azt mutatták, bizonyították, hogy a művek írói barátságban vannak azokkal az eszközökkel, amelyek segít­ ségével megújítják a földet, felhúzzák az emberi lakhelyet, megőrzik a munka gyümölcseit. Én ástam aknakutakat, építettem lombsátrakat, haza­ vergődtem magas hegyek közül és már újra Pesten éltem egy ideig, ami­ kor nem zuhogott a víz a csapból és nem volt elég egy mozdulat ahhoz, 8 �hogy fény legyen a szobában, hiszen hónapokig még szoba sem volt, csak félig szoba, amelybe beesett a hó, becsurgott az eső. Mégsem tudom, leg­ feljebb csak elvontan, felidézni magamban azokat az anyagokat és szerszá­ mokat, amelyek karunk, tapintásunk, mozgásunk kiterjesztését jelentik és amelybe beleesett 1944 március 19-e és amely néhány nappal 1944 októamelyekkel a falusi és a külvárosi udvarokon felnőtt fiúk egy életre szö­ vetséget kötöttek. (Még akkor is, ha később — jobb és okosabb szerszáhogy bár ismeretterjesztő előadásokat is tartottam a munka szerepéről, az ember emberré válásáról („emberré válás” — kedvenc kifejezéseim egyike kamasz-korom óta), minden olyan élmény, ami a fizikai munkához kap­ csolt — és nemcsak a fizikai munkához, hanem, ha szabad azt mondanom, a fizikai világhoz — valahogy lepergett rólam, kicsúszott kezemből. Mintha kulisszák között éltem volna, színpadi erdők és színpadi házak között... Érted te ezt, anyám, te, aki legjobban tudod, hogy mi soha nem vol­ tunk gazdagok, hogy soha nem éltünk — ahogy mondani szokás — üveg­ házi körülmények között. Apukáról, a MFTR (a „Mama főz teát rummal” hajózási vállalat főellenőréről, majd felügyelőjéről) — most bevallom Neked — az elmúlt negyedszázadban nemegyszer azt hazudtam ,hogy hajóskapitány volt. De ha az lett volna, akkor sem érte volna el azt a ,,havi kétszáz fix”-et. Te meg hiába voltál gyorsírás-tanárnő, a „Gabelsberger-Markovits” módszer híve, hosszú éveken át textillel ügynököltél hivatalokban, meg kombinéket varrattál a szőke Ilonkával — s gyakran magad is varrtál —, hogy fenntartsátok a Szondy-utcai kétszobás, alkóvos lakást. Apuka esténként fuvarleveleket vizsgált felül, Te varrtál, takarí­ tottál, számlákat nézegettél (néha olvastál), én a gyerekszobában Jókait faltam, meg a „Durch die weite Welt” köteteit . . . Amikor — ritkán — vendégek voltak este nálunk és az ebédlőből (amely félig-meddig háló­ szoba volt) villanyfény tört be az ajtó résein át, a padlóhoz vertem fejem, sikoltozva, hogy vagy menjenek el a vendégek, vagy engedjenek ki hozzá­ juk engem is. Nem tudnám megmondani — de legalább hat éves lehettem, mert homályosan melékszem, hogy a düh öszefüggött azzal, hogy én már iskolás vagyok, akit a tanító néni megdicsért, mert a legszebben olvas az osztályban, és akit az a kitüntetés is ért, hogy a tanítási délelőtt megkez­ dése előtt a szólamot mondhatja: „Csonka Magyarország nem ország.” (Amire aztán az osztály kórusban ráfeleli: „Egész ország — menyország”.) A rohamok évről-évre fokozódtak, és Jókai-olvasó koromban gondolataim már olyasmikkel is öszekapcsolódtak, hogy egy jövendőbeli Berend Iván­ nal történik ilyesmi — kizárás a mennyországból és megveretés —, egy olyan valakivel, akiből egészen biztosan Berend Iván lesz, a szegény bányászok barátja, a gyönyörő asszonyok meghódítója, minden nyelvek tudója . . . Megveretés. Olyan szó ez, amely mindig is többet mondott nekem, mint a „csőd”, mint „ásó”, mint „kalapács”, vagy „gereblye”. Hiszen amikor a vendégek elmentek és a szófoszlányok, „Csókollak drága Herminkém”, „Lássunk máskor is benneteket, Arankám”, „Gyere, Viktor” belevesztek a körúti villamos csilingelésébe, az autókürtök és a Semmi hangjaiba, apám (a „hajóskapitány”) bejött a kisszobába, és egy barna, 9 �mindig tintás vonalzóval végighúzott előbb az ujjaimon, majd — mert nem akartam összetenni az ujjaimat, erre a mozdulatra különben ma is képtelen vagyok — a hátamon, a mellemen, néha az arcomon is. Te köz­ bevetetted magad, kiáltoztál: „Ne bántsd azt a gyereket!” „Ne bántsd, ne bántsd, Aladár!” Apuka mégis bántott. Kiáltozásaidban — és az egész­ ben, a rohamomban, a vonalzóban, a „Ne bántsd”-okban — volt valami állandóan visszatérő, valami szertartás-szerű. Talán csodálkoztam volna is, ha elmarad. És később, amikor már nemigen jártak vendégek hozzánk — Visegrádi utcai egyszoba haliunkba nem is fértek volna el —, akkor is megismétlődtek ezek a hajnalig is elhúzódó, a végső kimerültség állapotát megteremtő jelenetek. Már elég erős voltam — vagy lehettem volna —, hogy kivegyem a kezedből a vonalzót, de nem vettem ki mégsem, mint ahogy a Te „közbevetésed” is — emlékszel, ugye, anyám — mindig is arra szorítkozott, hogy apukához igazán közel soha nem lépve, szavakat mondjál. Mindig ugyanazokat a szavakat, — amelyek pedig, sajnos, csak arra bíztatták őt, hogy folytassa azt, amit elkezdett. Ha most nem tódulna a fejembe a vér, ha nem reszketnének az ujjaim, akkor talán bele tudnám írni ebbe a levélbe, hogy te is azt akartad volna — kétségbeesett szavaid, tekinteted és lényed ellenére —, hogy megverjenek, pontosabban, hogy megkapd azt a majdnem elviselhetetlen szenvedést, amit apuka az én megveretésemmel okoz Neked. De mert most még rosszabbul vagyok, mint szoktam lenni, valószínűleg csak pontatlanul és ferdítve kopogtam le a gépen azt, amit akkor gondoltam, amikor már tizenhat éves voltam és a vonalzó még mindig végigcsattogott a hátamon, a mellemen, s az arco­ mon is . . . Tizennyolc éves voltam, amikor apuka meghalt. Ő hatvan éves volt, amikor — egy hűvösvölgyi szanatóriumban végiglézengett félesztendő és mintegy negyedévi, ágyban töltött tartózkodás után a pesti klinikán — arról értesítettek bennünket, hogy szállíttassuk el a temetőbe. Engem a klinika igazgatója — híres professzor volt, még a „Színházi Élet”-ben is lehetett találkozni képével, nevével — néhány percre behívott és közölte hogy apukának agyérelmeszesedése volt, de ne aggódjak, mert távolról sem biztos, hogy az ilyesmi öröklődik. Egy regényben — amely csak akkor hiteles, ha köze van az élethez, de amely mégis csak másnemű valami, mint az élet — ezek a percek nyílván nagyjelentőségűek lennének. Nekem azonban csak most jut eszembe ez, és ha agyonütnének, sem tud­ nám, hogy milyen volt a professzor szeme és szobája. Egy volt osztálytársam, aki orvos lett, és akivel nemrégen találkoz­ tam, arra emlékezett — és emlékeztetett —, hogy apám kicsit dadogva, furcsán beszélt már akkor is, amikor ő megismerte, s amikor mi tizenegytizenkét évesek voltunk. — Agyérelmeszesedéses beszéd volt! — jegyezte meg, s valójában ezzel juttatta eszembe (hónapokkal találkozásunk után), hogy mit is mondott a professzor apám halálának délelőttjén. Ezek szerint ötvenkét-ötvenhárom éves korában már baj volt apuka egészségével. Ő maga betegségekről csak később panaszkodott, hátfájásokról, amelyeket annak tulajdonított, hogy fiatalabb korában végigutazgatta az országot — nem törődve azzal, vajon éjjel van-e, vagy korahajnal —, hogy összekötő 10 �legyen a széjjelszórtan élő nagy család között. Tizenkét gyermekből — ebből hárman kisgyermek korukban meghaltak — apám a tizenegyedik volt, de mert három évvel fiatalabb öccse, Ferenc (később főügyészhelyet­ tes egy kisvárosban) mindig is törékeny, széltől is óvandó fiú volt, aki — éppen törékenységének védelmet keresendő — nagyon fiatalon meg is nősül, apám volt az örök „öccs”. aki üzeneteket közvetített a nagymama megbízásából az egymásra oly gyakran haragvó bátyák és nénék között. Ezekről viszonylag bővebben csak a hűvösvölgyi szanatóriumban beszélt nekem apuka — már erősen dadogva, de indulataiban valahogy megeny­ hülten. Te, úgy vettem észre, csak keveset tudtál, vagy kevesebbet érez­ tettél, mint tudhattál „Aladár, a futár” szerepéről. Pedig még Török­ országba is utána kellett utaznia Oszkár bácsinak — ez, úgy számítom, 1908-ban vagy 1909-ben lehetett —, mert Oszkár bácsi át akart térni a moszlin hitre. Az ezt az elhatározást okozó konfliktusban pedig — apuka mondta így, általában, közlésként, nem részletesen — nem kis szerepe volt Valéria néninek, H-i nagynéninek, az ezredorvos özvegyének, aki meglá­ togatott néha bennünket is. Oszkár bácsi — hiszen tudod — végül is nem lett muzulmán, megmaradt a zsidóból áttért katolikusnak, hogy Brüsszel­ be kerüljön — nem tudom, miért és minek —, és hogy azon a napon, amikor a német csapatok bevonultak a belga fővárosba, öngyilkos legyen. Még a Szondy utcában laktunk, amikor a finom ruhás, finom arcú névrokonára Beregi Oszkárra erősen hasonlító nagybácsi megjelent nálunk. Néhány napig együtt laktunk a gyerekszobában. Nem volt nehéz észrevennem, hogy a bácsi (aki egy csomó belga bélyeget hozott nekem és el­ mesélte, hogy ismeri a belga királyt is) nem szeret Téged. Te nem mutat­ tad, hogy miként érintenek Oszkár bácsi csípős mondatai, finomkodóan elutasító mozdulatai. Alázatosan — vagy csak közönyösen? — felterítetted az ebédet, a vacsorát. Egy péntek esti vacsora is beleesett abba a néhány étkezésbe, amelyet Oszkár bácsi nálunk költött el. Apuka — nem követ­ kezetesen betartott szokása szerint — gyertyát gyújtott, mire a bácsi mindig fölényes Beregi-arca luciferi lett. Valami olyasmit mondott, hogy ebben a házban — úgy látszik — még tisztelik a kishivatalnokok rettegett főnökét, az Úristent. Apám zavartan, dadogva mondott valamit, amit nem lehetett érteni — el akarta oltani a gyertyákat. Vagy legalább is olyan mozdulatot tett, ami erre utalt. Te viszont, aki soha életedben nem voltál templomban, és akit apuka folyton szidott vallástalansága miatt, odaléptél a két gyertyatartóhoz és védőn elhúztad azokat. Az ebédlőben csend lett, a gyertyák tovább égtek. Oszkár bácsi végül is leült, finoman mosolygott és megkérdezte tőlem, hogy tudom-e mi az Tanganyika? Tudtam, az ilyesmit már hamar megtanultam . . . Valéria néninél többször is nyaraltam. A Lévay József utcai kis villá­ ban — onnan vitték a nénit, a „méltóságos asszonyt” és akkoriban (későn) férjhezment lányát a gettóba, a gettóból meg Auschwitz-ba — Hermann bácsi emléke uralkodott. Az előszoba fogasán ott lógott két kardja, és ezredesi köpenye is, a mindig hideg szalonban a fiatal Vilmos császárra emlékeztető Hermann bácsi legalább három képe. (És a már 11 �trónja fosztott, igazi Vilmos császár képe, Hermann bácsinak címzett aláírással.) Szégyenkezve pakoltam ki a kombinékat, amiket a néninek és Erzsikének küldtél, és nem kisebb szégyenkezéssel, de azért kiváncsian hallgattam meg az özvegy királynékra emlékeztető Valéria néni történe­ teit arról, hogy Te — amikor apuka, majdnem hét évig udvarolt Neked — mindenféle antialkoholista meg vegetáriánus egyesületekbe jártál, hogy munkásoknak gyorsírást tanítottál és hogy apukát is el akartad vinni a galileista diákok egy háborúellenes gyűlésre. Ezen persze Hermann bácsi is, meg ő is nagyon csodálkoztak. — Szerencsére, — mondta Valéria néni — apukádat Orsovára vezényelte a Mefter, s ott is vészelte át a gerslis, babos kommünt. És mire hazajött, anyukád is lehiggadt, mert a bátyját — aki huszártiszt volt, meg gyáros is — kommunisták elvitték túsznak. Már nagyon öreg voltál, amikor megkérdeztem Tőled, hogy mi is volt a bátyáddal — Jenő bácsival — a kommün alatt? Ez kényes téma volt, mert tudtam, hogy Jenő nem is reagált arra, amikor 1939-ben ki akartál küldetni hozzá Angliába. Te azonban mégis szeretted, imádtad őt, a Jókai hőst, a Túróc-megyei szatócs fiát, aki (előbb egy bécsi, majd párizsi cég gyakornokaként némi tandíjat szerezve) textilmérnök lett és állítólag Európa egyik legkiválóbb szakembere. Elmondtad, hogy Jenő tényleg Pesten volt a kommün alatt, de nem mint túsz, hanem mint a Textilközpont egyik vezetője. És hogy azért ment át 1919 őszén — és •éppen apám segítségével — Orsovára, merthogy a Textilközpontban olyan fontos állása volt. — És a gyára? — A kis bécsi gyárat elpusztította a háború, Jenő bácsi Orsova mellett — temesvári barátai segítségével — új, nagyobb gyárat alapított, amelyet később átvitt Angliába. Meg mertem kérdezni, hogy — oly hosszú és reménytelen udvarlás után, amikor is a félévenként ismétlődő leánykérésekre mindig nemet mondtál — miért lettél végül is apuka felesége? Nem válaszoltál. Azt is kimondtam, hogy vajon nem azért-e, mert apuka akkor segítségére volt Jenő bácsinak? Erre sem válaszoltál. Akkoriban különben is már nagyon keveset beszéltél . . . Halálos hírét — egy véletlenül megmaradt cédulán jelzett címre — közöltem Jenővel. A bácsi négysoros, németnyelvű levelet küldött („drága Herminkénk egy jobb világba költözött . . .”) és egy fényképet, amely a 85-ik életévén túl lévő nagybátyámat félmeztelenül, lesült felsőtesttel mutatja. A felvétel színhelye: Man szigete. Apai nagyanyámról láttam, sőt néhány évvel ezelőttig még őriztem is fényképet. Ha Valária néni királyné volt, akkor nagyanyám — szüle­ tett Osztern Sarolta — királynő. Volt egy képe — eldobtam — amely valamilyen nyári vendéglőben ábrázolta nagyanyámat, amint ott ül a főhelyen, állig érő fekete ruhában, szigorú arccal, kezében bottal. Mellette hárman fiai közül: Ákos, a legidősebb, aki egy időben egy kisebb vállalat igazgatója volt, és a lipótvárosi Kaszinó tagja, Hugó, aki szintén ezredorvos volt, mint Hermann bácsi, de neki nem Vilmos-császáros, hanem angolos bajsza volt és feltalált egy gyógyszert is, azt hiszem ,fejfájás ellen. A képen lévő asztal- és az egész kép — szélén ott ül apuka, szerényen, 12 �félszegen, fiatalon is kopaszon, belemeredve a lencsébe és az időbe. Szigo­ rú fenségű nagyanyám — Jászai Marihoz hasonlított, a szinésznő legtragi­ kusabb szerepeiben — egy debreceni zsidó szabó özvegye volt. Igaz, a későbbi református püspök akarta elvenni feleségül, a legenda szerint a szépnevű tiszteletes úr még át is tért volna zsidóra. Az Ungvárról — ahol zongorát tanított — a Szondy utcába néhányszor ellátogató Teréz néni (ő is királynő volt, de sánta, karikatúra-királynő) büszkén mutatta azt a ver­ set, amit a püspök írt édesanyjának, a „ténsasszonynak”. De azt is el­ mondta, hogy Antal Gábor ,egy fiatalabb püspök is a család- de főleg Hugó bácsi — jóbarátja volt. Nagyanyám pontosan egy hónappal születé­ sem előtt halt meg Ákos fiánál, Pesten. (Állítólag azért, mert Hugó má­ sodik felesége — egy bécsi bárónő — csúnyán megsértette. Mert ha nyolc­ van éves is elmúlt már, soha életében nem volt beteg. A botot is csak azért hordta magánál, mert az illett hozzá. A bárónő — „az úgynevezett bárónő, az a nőszemély” — megsértette. És egy özvegy Adler Adolfnénak bele kell halnia abba, ha megsértik.) A vénkisasszony Teréz néniről, aki 1930 körül olyan ruhát hordott, mint 1910-ben nagyanyám a fürdői képen, a „Für Elise” jut eszembe. Ezt a levelet kopogom, amelyben olyan dolgokat is elmondok, amiket Te úgyis tudsz, sőt jobban tudsz nálam — a kopogást elhalkítva cseng fel — olyan hamisan, ahogy akkor játszottam a szonatinát, amit egy fiatal lánynak szerzett egy férfi, aki olyan korú lehetett, mint ma én vagyok. Teréz néni nem léniával, tekintetével vágott végig ujjaimon. (Ma is, ha hallom a „Für Elise”-t, nem a szívem fáj tőle hanem az ujjam.) A kissé már lehangolódott, de az elköltözés előtti eladásig soha meg nem javított Steinway-n, nagyritkán Te is játszottál: Chopint, Liszt Fe­ rencet, Zerkowitzot. Nem voltál már fiatal — akkoriban némileg kövérkés is voltál —, de a hol túl gyors, hol túl lassú játék közben fel-felvillant az a fiatal, lelkes, tiszta arc a magas homlok és a kontyba fésült haj alatt, amely egyik — 1908-ban készült — fényképeden maradt meg. A fotó karton-háton nemcsak a dátum (meg Litvay, udvari fényképész neve) ol­ vasható, hanem ez a három szó is: „Szent Gabelsberger prófétanője”. És ugyanezt a kemény, férfias írást olvastam egy feketebajuszos fiatalember fényképének hátán, amelyet az alkovban, a Jubileumi Jókai piros köte­ teit őrző polchoz tartozó fiókban kutatva, egyszer nagyon régen, megta­ láltam. — Gabelsberger-Markovics kisasszonynak, hódolattal . . — Ez volt a fotó hátlapján és alatta egy név, amely akkor ütötte meg újra a szememet, amikor — fényévekkel később — elolvastam egy, a „Galilei­ kor” történetéről szóló könyvet. (Ahol különben a fényképpel is talál­ koztam.) . . . Összehordtam itt mindenfélét Gabelsbergerről és Markovicsról, Steinway zongoráról és királynői nagyanyámról. Hát én királyi családból származom? Apám a Hűvösvölgyben elmondta, hogy Debrecenben falusias házban éltek, és hogy minden évben — koraősszel — egy szekér görög­ dinnyét gurítottak udvarukba. Az Ákos, a Hugó, az Olivér — egy nagy­ bácsi, aki tizenhárom éves korában, rögtön a „barmicvó” után Amerikába ment — már nem laktak otthon, de laktak még elgen, akiknek görög 13 �dinnyével kellett jólakniok. És Te is mesélted, hogy amikor a Jenő bácsi Bécsben volt és nem küldhetett haza semmit, mert neki sem volt nagyon miből élnie és tandíjra is gyűjtött — apádnak és anyádnak öt lányt kel­ lett eltartania a túróci falucskában. Krumplit ettetek. (Halálodig ismerted a krumpli elkészítésének tizenötféle módját.) Ha költő volnék, most debreceni nagyapám varrótűjéről írnék verset. De talán éppen azért nem lettem, nem lehettem költő, mert soha közöm nem volt se varrótűhöz, se kalapácshoz, se ekéhez. Nem kapáltam krump­ lit sem. Sokan leírták már — tudósok is, írók is — hogy milyen világ volt az, amikor egy debreceni zsidó szabó öreg özvegye úgy festhetett (egy szabadtéri vendéglő asztalánál), mint Viktória királynő és Jászai Mari egybeszabva. Hugó nagybátyámnak — tudjuk — egy bécsi bárónő lett a felesége. Ákos nagybátyám a Lipótvárosi Kaszinó tagja volt 1944 március 18-án este bekövetkezett (szívszélhűdés) haláláig. A kisvárosi főügyészt — a legfiatalabb testvért, Ferenc nagybátyámat — feleségével és leányával együtt maga a polgármester segítette fel a vagonba, azzal, hogy Pesten őket feltétlenül kiemelik, addig ki kell bírnod, kedves Feri öcsém ... A polgármester megtisztelő tegezése bizonyára jólesett „Feri öcsém”-nek még a gázkamra küszöbén is. Ez a polgármester különben — emlékszel? — olyan jó barátja volt az egész családnak, hogy eljött apuka temetésére is. Akkor még csak főü­ gyész volt. Különösen előtte szégyeltem magam — a „keresztény úriem­ bernek” számító Hugó bácsi akkor már nem élt —, amikor a halotti imát előimádkozó temetőszolga, a héber szöveget egy kicsit abbahagyva, megkérdezte: És mondja, fiatalúr, a nekünk járó húsz pengőt melyik úrtól kapjuk? (S vastag újjával rámutatott a főügyészhelyettesre — nagybá­ tyámra — és a sír mellett szintén kalapban álló főügyészre.) De hagyjuk a családot, nekem holnapra — holnaputánra már nincs mit tennem, és miért hozom fel Neked a családot, amikor se kenyerem, se munkám, se hitem. Az én családom elpergett — ha van jelképes kévebom­ lás, akkor ez volt az! — és nem találtam meg új családomat. Nem tagad­ hatom meg — Oszkár bácsi módjára —, hogy zsidónak születtem. Tőled tanultam meg, hogy már serdülőként közönyös legyek a péntek esti gyer­ tyák szokása iránt. De ahogy Te megvédelmezted ezeket a nem is tudom mit szimbolizáló, sápadt fényeket a fölény ellen, nekem — aki a gettóból hoztalak ki Téged — nem lehet csúfolódnom ezeken a gyertyákon sem. De mi közöm Dajan tábornokhoz, mi közöm Guy de Rotschild báróhoz? Ugyanakkor lett-e közöm — attól, hogy itt maradtam, hogy itt éltem, hogy jóban és rosszban, jól is, meg rosszul is résztvettem, meg hogy nem­ csak Petőfit, Adyt és József Attilát ismerem és szeretem, hanem pél­ dául Csokonait és Juhász Gyulát is — azokhoz, akik annyiszor néztek rám bizalmatlanul, mint zsidóra, mint polgárra, mint neuraszténiásra? És mi közöm van azokhoz a volt iskolatársaimhoz és munkaszolgálatos baj­ társaimhoz, akik most — mondjuk — Floridában élnek és napfürdőt vesz­ nek a tengerparton? Vagy azokhoz a volt sorstársaimhoz, akik — biztosan leegyszerűsítek mindent, de nem tudom most magam differenciáltab­ ban kifejezni! — éppen attól fürdenek esetleg ugyancsak Floridában, hogy 14 �jobban megtanulták a marxizmust, mint én, — vagy legalább is azt a gondolatát, hogy egyetlen valami van a világon, ami örök és ez a változás — és mindig meg tudták őrizni fejüket, helyüket, poziciójukat? El kell ismernem, anyám, hogy aki kiment Floridába — vagy máshová — az vál­ lalt valami olyasmit, amit én nem vállaltam. Floridát — bárhol is van az, és bármilyen is az — kétségkívül nem adják ingyen. És akiről én — eset­ leg kétségbeesésből, irigységből és nosztalgiából — most úgy fogalmazok, hogy helyüket, s fejüket őrizték meg, azok is vállaltak sok olyat — eszü­ ket használva, tanulva, mindig újra és újra vizsgázva —, amit én nem akartam, vagy nem tudtam vállalni. És ma sem tudom igazán, hogy mi is vállalandó. Egyszál magam maradtam mindkét nembeli famíliámból, holott apai nagyanyám tizenkét gyermeket, anyai nagyanyám hat gyermeket szült. Miféle átkok sújtottja vagyok én, hogy hiányokat kell hordoznom, növekvő súlyú hiányokat? Vagy csak gyávaságom szikláját cipeltem? „Csak”? Van-e, aki annyit szenvedett — akár Recsken is, ahol valóságos köveket kellett trógerolni (és amelyet én, talán sajnos, megúsztam), akár egy kórház betegszobájában — mint én, mint éppen én? Aki mindenhez gyáva voltam, csak éppen poklokat járni nem?! . . . Lehet, hogy ma éjjel ... a gáz is ki van fizetve ... de lehet, hogy mégis tovább élek. Ha ahhoz a feketebajszoshoz mentél volna, anyám, akivel csapongó és olcsón izgékony képzeletem most, egy pillanatra össze­ ad, lehet, hogy meg sem születtem volna, vagy még gyermekkoromban meghalok, az emigrációban. De ha megérem a második világháborút, az öröm vitt volna ki a harctérre, a fasizmus ellen. Nem „zsidó-leventé”-n tanultam volna, hogy mi az: „vigyázz”, „pihenj” meg „feküdj”, és nem F. Pistával indultam volna a frontra, azzal az F. Pistával, aki lemaradt Hódmezővásárhelyen, mert a papájának sok pénze volt. És ha akkor és úgy halok meg, igazi bajtársaim közt, távoli hómezőkön, vagy valahol a Marne mellett, vagy Provánszban, akkor ma igazi halott lennék, akire néhányan még emlékeznek, és nem disznósajttal, diabetikus zsemlyével és emlékei morzsáival táplálkozó, írógépe fölé hajló halott . . . Hazudsz! Ezt most Te mondd nekem, anyám, ha már életedben nem mondtad! Ne hazudj, Angyal János, hiszen talán meg is szökhettél volna még a Légió-hegyről is. Brüll Tibor is megszökött, ha bele is halt, de megszökött. És fel is lázadhattál volna. De akkor már benned volt a gyá­ vák hazugsága és nemcsak az úgynevezett okosság, hogy úgyis jönnek most már a szovjetek, és hogy — mint Egri Feri fogalmazta meg helyetted is, az aknakútban — X.-el, Y.-al meg Z.-vel nem lehet közösen lázadni. Meg hogy — bár Rankovics Misa, az egyik „keret”, az „oktató úr” köze­ lebb áll hozzánk, mint Z. bajtárs — „ebben a szituációban majdnem lehe­ tetlen Rankovics Misát leválasztani Bimbó szakaszvezetőről, mint ahogy majdnem lehetetlen nem vállalni Z. bajtársat is.” Nem hazudtam, anyám, amikor azt állítottam, hogy félálomban éltem át a munkaszolgálatot. Huszonöt esztendő majd tízezer nappalán át fél­ álomnak éreztem — többek közt — azt az egy évet is ,amit munkaszolgá­ latban töltöttem. De az előbb kimondtam Egri Feri nevét és ezzel betó­ 15 �dultak a szobába éjszakám álmai. Hiszen én sok éjjelen át Egri Ferivel beszéltem a „majdnem”-ekről. És arról is, hogy miért is hagytam el őt, amikor kihallgattak Ferinek a Perben viselt „szerepe” miatt ... És az már tényleg félálomban — mert nappal — történt, (1956 november 1-én vagy másodikán), hogy Feri odajött hozzám a nyüzsgő, szélhuzatos kávé­ házban: „Jancsi, te is szarban voltál, gyere hozzánk, a Szövetségbe, ott van a te helyed is”. És én nem mondtam neki azt, hogy „Feri! Én, igaz, hogy szarban is voltam, de szar is voltam, köpjél le, de hagyd a fenébe azt a Szövetséget!” Pedig félálmom mögött is tudtam, hogy hagyni kell azt a Szövetséget. Csak annyit mondtam, „jó, Feri” és hazamenve Hozzád bújtam, mint egy ártatlan kisgyerek, anyám és aludtam, aludtam . . . Feri most barátom lehetne, de külföldön van, nem is tudom, melyik világrész­ ben. Nem hiszem azonban, hogy Floridában fürdőzne . . . Ha most elolvasná valaki ezt a levelet, amit Neked írtam, írok, talán azt mondaná, hogy úgy látszik, meg vagyok rendülve és mindent ki akar­ nék dobni magamból, amit kacatnak érzek. Tényleg, nagyon sok mindent dobnék ki, akár negyvenöt évemet is, úgy, ahogy volt. És ha lehetne, eset­ leg még a történelmet is. De másvalaki jönne, és azt mondaná: beszél­ jünk józanul, uram, ne törődjünk a holnapjával, majd lesz valahogy, és akkor józanul és — úgy gondolom — őszintén azt mondanám neki, hogy attól a történelem még történelem marad, hogy én sok mindent nem ér­ tettem és nem értek meg belőle. És azt is elmondanám, hogy biztosan Dajan tábornoknak is van valami mentsége attól, hogy nekem nincsen kö­ zöm hozzá. De azt is mondanám, hogy akkor is közöm kell legyen vala­ kihez és valakikhez, ha egyrészt mindenkinek — vagy majdnem minden­ kinek — van valami mentsége, másrészt, ha nem is lehet igazán jól át­ látni a történelem tényleges törvényeit, s talán még azoknak sem, akik valóban okos emberek és akiknek módjukban van csak törvények kuta­ tásával foglalkozni. Ebben a levélben — ha jól emlékszem, az elején — írtam már a viet­ nami partizánokról. Van-e közöm hozzájuk? Amikor elolvastam — néme­ tül - Georg W. Alsheimer, egy balti bárói családból származó, nyugatnémet­ országi orvos könyvét, meg voltam győződve, hogy igen. Ha viszont Te most feltámadnál és —szokásod ellenére — azt kérnéd tőlem, hogy legyek nagyon őszinte, akkor azt mondanám neked, hogy nincs igazán közöm azokhoz sem, akik Indiában fiatalon éhenhalnak. Hiszen Hozzád sem volt annyi közöm, amely arra vitt volna, hogy már előbb tanácskozzam veled. És nem azt tanultam meg Tőled, hogy szeressek néhány embert — és feláldozzam magamat értük —, hanem hogy ne legyen igazi közöm az embe­ rek többségéhez. Annyit azonban megtanultam, hogy azt kell mondanom magamnak is, hogy van. Amikor nekikezdtem ennek a levélnek, még nem tudtam, hogy a ha­ lálhoz vagy élethez akarok-e erőt gyűjteni azzal, hogy megszólítottalak, anyám. Most meg csak azt tudom, hogy talán kár is volt nekikezdeni a fecsegések e leveléhez. Eddig is tudtam, hogy nem tudok már hivatalnok lenni, de nincs mesterségem. Meg azt is, hogy nem vagyok már méltó a 16 �hősi halálra, a nem hősi halál meg úgyis osztályrészem. Abba is hagyom hát a kopogást, a fecsegést, — jöjjön a csend. S folyjék abba bele mindaz, amit magamról, múltamról és jövőmről — a fecsegés álruhájában — elhall­ gattam. Niklai Ádám Triptichon I. Fáradt voltam az este: kilenckor már lefeküdtem. Megkezdett versem néhány sora is nyugovóra tért: a homályban az asztalon ott feketéik begubózott tollam, s már a kifeslő versből sem lebegett föl szó, hogy a tárgyak közt komoran mélylő szakadékon át ideszálljon a homlokomig, szárnyát a derengő ablak előtt még megcsillantsa, s visszarepüljön —, vagy — mint máskor — a párnám csücskén megtelepedjék, éjjeli pille szokása szerint verdesve el álmom. Tompa, tömör csönd sejlett szerte a házban: üvöltő vízvezetékcsöveink is mind végképp berekedtek, slágerekért sem nyagatták a tehén-türelemmel ott-álló dobozok bakelit-tőgyét odalent a földszinten — igyekeztem aludni. II. A pillanatra még emlékezem, mikor ágyamhoz odalengedezett az álom — lehet, hogy szóltam is: üdvözlégy, szegények és megszomorítottak szolgálóleánya — szelíden megoldozta a verslábak finom saruszíjait, ellazultak a megfeszült sorok: szavaim szétszéledtek idegen tereken — láttam az igéket valami távoli elegáns filmszínház előcsarnokában — ácsorogtak tétlenül, tán nem is az testközelség kellett csak a többiekkel — előadásra vártak: maga a meleg 17 �ama rosszulöltözött suhanccal esetleg, egy másik, messzetűnt mozi elől — örökös-kamasz igéim! — lehet ősz, tél: rendre kinövitek a kor konfekcionált darabjait, aztán szoronghattok védtelen bokával, arasznyi előpirosló kézzel, az új szélesvásznú szuperprodukció szecessziós plakátjai alatt, borzas fejetek árnyékát vetve a gügyögő girlandokra —, gubbaszthattok a műmárvány-falak ritkán és hanyagul takarított tövében, a puha pamlagok mellett álldogálva, markotokban a csikk parazsával, mert történetesen nem a dohányzásra kijelölt négyzetmétereket kedvelitek — amott meg több — minden — tilos írva vagyon a szükség szerint cserélődő kőtáblákra, s a bőrfotelban szundikáló jegyszedő-néni rátokripakodhat — láttam aztán a mellékneveket is, fejléc alatt, pedáns sorokba összeszedve: kopaszka kishivatalnok piszmogott rajtuk saját revizor-ceruzája hegyével, és csak a tízóraijából megmaradt kőrözött hagymaszaga ölelkezett örömmel jelzőim otthonos illatával — és megláthattam a dolgok nevét is: legtöbbjük, mint a szeánszokon megidézett szellemek asztrálteste, kilengett a dolgokból, hol meg a dolgok gomolyogtak ki nevükből, mint áttüzesedett vasedényből a gőz — csak kés, kapa, toll, subler és más efféle egyszerű kellékek maradtak azonosak önmagukkal — III. Reggel — akárcsak máskor — az óra-csörömpre riadtam föl. Tűnődve leültem a tegnap félbehagyott vers mellé: kétszer is átolvastam az este leírt pár sort, és — szinte ijedten téptem a kéziratot szét: rajta betűk sorjáztak csak, megannyi koporsó: ólom-szín vonaluk közül énrám semmi se nézett, egy szó sem, csak a sápadt, síma papír, mereven, mint nyitvamaradt-szemű, néma halott üres arca a párnán. 18 �Kő-Szabó Imre A vasutas Az eső szürkén, vastag ólomként szakadt a tájra. A pályamester az ablakból nézte. Az arca, mint az eső: az érzelmek elfolytak rajta. A gondolatok foncsor nélküli tükrévé váltak. A sínek fénylettek a szétfolyó víz alatt. — Esik rendesen — mondta a pályamester. — Kell a tavaszi vetésnek — válaszolta az előmunkás. • Egy mozdony tolatott tompa dübörgéssel. — Bejött már az 1520-as? — kérdezte Kóródi István. — Ha pontos, most kell itt lennie. — Tegyék fel a hajtányt, kimegyek a vonalra. — Ebben az esőben? — Persze. — Menjen mozdonnyal! — ajánlotta az előmunkás. — Tegnap is azzal voltam. Nem lehet már. Alaposan szét kell nézni. Nem akarom, hogy valamilyen baj legyen. Az előmunkás értetlenül nézett rá. Tekintetére fagyott a miért. Fel­ húzta vállát és kiment az irodából. Kóródi István öltözködni kezdett. Ha tekintete az ablakra tévedett, megborzongott. Legalább négy órát kint lenni az esőben? — ötlött fel a kérdés benne. Az esőkabátot is magára vette. * A vonalszakasz végén az állomás nagyórája hetet mutatott. — „Ha minden jól megy, tizenegyre otthon leszek” — gondolta Kó­ ródi István Összeszerelte a háromkerekű, piros hajtányt. Feltette a sínre. Először az első két kerekét illesztette rá. Majd a hátsót emelte fel. Belépett a merevítő vas mögé. Felült. Lábát ráhelyezte a pedálokra. A húzókart magafelé vonta. Lábával ellenkező irányba nyomta a pedált. A kis kocsi megindult. Egyenletes tempóval hajtott. Mindig akkor fejtett ki nagyobb erőt, amikor a kar elérte a holtpontot és visszafelé jött. Ilyenkor teljes test­ súlyával ránehezedett a pedálokra. Már nem fázott. Csupán az eső hidegségét érezte az arcán. — „Kimehetne a divatból ez az ócska tragacs” — gondolta Kóródi. — 19 �„Telsztár, bolygóközi űrállomás és ilyen ember hajtotta ócskavas. Milyen irreális dolgok”. Jól gurult most a hajtány. Kicsit lejtett a pálya. Élvezettel ült rajta ilyenkor. — „Motor kellene erre. Kettőötvenes Pannónia. Az lenne az igazi”. Figyelte a kerekek ütemes csattogását, amint a sínek toldásain átgu­ rultak. A támasztó harmadik kerék szakította meg néha az ütemet. Előbb vagy utóbb ütve. Szaggatott szabálytalanságban. — „Pedig már hallottam motoros hajtányról. Az legalább fedett is”. Az esőre gondolt. Lassan, szigorú rendben esett. A köpenyéről pata­ kokban folyt le a víz. A láthatár barátságtalanul szürke volt. Esőáztatta táj. Csend. Csak a kerekek csattogása és az eső neszezése. Más minden néma és mozdulatlan. — „Az lesz majd a kényelmes. Legalább nem fáj majd az izületem”. Tudta, hogy ez a nyirkos, hideg levegőn való mozgás nem tesz jót neki. Most a térde fáj nagyon. Sokszor úgy belehasít, hogy szeretne fel­ ordítani. — „Hol a fenében szereztem? Nem tudom”. Egyenletesen mozgatta a kart. — „Huszonöt-harmincassal mehetek. Az őrházig még legalább tizenöt perc.” A pályát figyelte. — „A jobb fele egy kicsit megdőlt. Persze az esőzés. Jobb lett volna, ha hó esik helyette. Majd a tavasszal megemeljük. Követ kell még hozat­ ni. Legalább öt vagonnal.,, A gondolataival volt elfoglalva. Észre sem vette, hogy az őrházhoz ért. A pályaőr kint várta. Tisztelgett. — Jónapot! — Jelentem, semmi rendkívülit nem észleltem! — mondta a pályőr. — Köszönöm. Mi újság? — kérdezte. — Nincs semmi, esik az eső — válaszolta a pályaőr és összébb húzta magán a kabátot. — Érdeklődtek, hogy elment-e már. — Mennyi az idő? — Még van bőven. Az 1719-es előtt leér — válaszolta a pályaőr. Rálépett a pedálra, az őr megtolta a hajtányt. Hamar felgyorsult. Két ujjával tisztelgett. — Minden jót — mondta és erősen kezdett hajtani. A lendület is segítette és azt is ki akarta használni Érezte, hogy nem fázik, még talán melege is van. Csupán a tenyere volt nedves, amint rácsurgott az eső. — „Mintha fújna a szél egy kicsit”. 20 �Nem tudta viszonyítani, mert az eső továbbra is szakadt, a táj mint egy gyalult asztallap, olyan egyenes. Egyetlen fa sem volt a közelben. A távíróoszlopok drótjai himbálóztak. A szél erősödését csak a kanyar után érezte. Oldalba kapta. Nehezebben tudott hajtani. Teljes testsúlyával ránehezedett a pedálokra. A sebességet nem tudta tartani. Érezte, néha könnyebb, de volt pillanat, amikor teljes erejét beleadta. A villanypóznák a szélben süvítettek. — „Olyan ez, mint a zene, — mondta — mint valami csodálatos hár­ fa. Ügy zengenek a húrok, mintha egy láthatatlan kéz lágy, ütemnélküli dalt játszana rajta.” Jó volt erre figyelnie. Egészen megfeledkezett az esőről, meg a sebes­ ségről. A kart egyenletesen húzta. Egy útátjáróban a sínre ragadt, göcsörtös sár rázta magához. — „Sietni kell!” Belehúzott. A vasút melletti kövesúton egy lovaskocsi poroszkált, két lóval. A hajtó kabátba bugyolálva ült az ülésen. A lovak szőre fénylett az esőtől, mintha lakkozva volnának. — „Téged is kivertek?” — gondolta Kóródi István. Hamar elhagyta a kocsit. Az állomás jelzője megálljt mutatott. — „Ez rám nem vonatkozik”. Erősen figyelt előre. A vonatot nézte. — „Be kell még érnem előtte”. A váltókezelő integetésére lett figyelmes. Először nem tudta kivenni, mit akar. Százötven méter után már jobban látott. — „Gyorsabban? Már itt volna a vonat? — tette fel a kérdést önkén­ telenül. A váltó kitérőbe állt. A nagy sebességtől, mint egy gyorvonat, csat­ togva robogott át a kereszteződésen. Ekkor vette észre, hogy a személyvonat a mellette lévő vágányon kijár az állomásról. — „Hajszálon múlott — mondta. — Ez az átkozott eső az oka”. * A forgalmi irodában beírt a naplóba. A telefon többször is élesen csengett. A forgalmista jegyezte az uta­ sításokat. — Értem, tehát pontosan 8.20-kor indítottad a tehert. . . nyolcvan tengellyel? . . . Jó, rendben! Letette a kagylót. — Nem késik semmit? — kérdezte Kóródi. 21 �— Pár percet csak, de azt behozzák — válaszolta a forgalmista és tovább írt. Kóródi az órát nézte. — Akkor van még több, mint negyven percem. — Csak nem akar elindulni? —Ha lehet, elmegyek. — Nem ér le addig Keréktóra! — Negyven perc alatt? Bőven — válaszolta Kóródi és felállt, hogy induljon. — A teher hátba megy. Nem veszi észre — mondta a forgalmista. Nem akarta, hogy elinduljon, de közben nem is marasztalta. Három éve ismerte már Kóródit. Tudta, az öreg kalandokba nem bocsájtkozik. Vi­ gyáz az magára, nem mai gyerek már. De azért mégis megjegyezte. — Nem gyerekjáték az, főleg ilyen időben. — Vigyázok. Ha nem érek le, kiteszem a hajtányt. — Jól van! — mondta beleegyezőleg a forgalmista. Kóródi köszönt és kilépett az esőre. Összegombolta a kabátot és fel­ ült a hajtányra. Erőteljesen dolgozott lábával és karjával. Hamar felgyorsult, és az ütemre figyelt. — „Ezt a tempót tartani” — mondta maga elé. Figyelte a villanypóznák közeledését. Egész testével mozgott és úgy tűnt, mintha ugrálva közelítenének felé. Később azt számolta, hány húzást kell megtenni két pózna között. — ,, . . . tizenhat . . . tizenhét . . . tizennyolc — számolta. A következő két pózna már tizenkilencre volt egymástól. — „Biztos távolabb van, vagy elvétettem az ütemet.” — gondolta. Magas töltésen haladt. Az eső változatlanul esett. Visszanézett. A távolban, ahogy összefutott a két sínpár, fekete pont látszott. — „A teher! — mondta — „Legalább az átjáróig el kell érnem. Ott kiteszem a kocsit.” Újból erőteljesen dolgozni kezdett. Most lassabban gyorsult, érezte hogy a karja fáradni kezd. A szél is erősebben fújt. A kanyar után teljesen szembe vágott. Ügy tűnt, mintha egy falnak ment volna. — „Még kétszáz méter”. Visszapillantott. A tehervonat kocsijai jól látszottak már. Újból számolni kezdte a póznák közötti távolságot. 22 �— „ . . . tizenhét . . . tizennyolc . . . tizenkilenc ...” Még mindig húsz méter. — ”... huszonhárom . . . huszonnégy ...” Most ért csak oda. A lábában is érezte a fáradtságot. Hasogatta is. — ,,A reumám. Fürdőre kellene menni. Kakasszéket ajánlották, vagy Szoboszlót.” A hasogatás mintha erősebb lett volna. — „A fene egye meg. Nem láb ez. Mankó!” Elérte az átjárót. Fékezett. Hallotta a mozdony éles sípját. — „Nyugalom, mindjárt szabad az út” — válaszolta a sípszóra. Az összekötő rúd elé lépett és lefordította a kis kocsit a sínekről. Ahogy elengedte az átjáró lejtőjén még egy darabig tehetetlenül gurult. A tehervonat nagy robajjal futott el mellette. A mozdonyvezető integetett. Kóródi az úttest közepén állt, vagy három méterre a sínektől. — „Hová siet ez a marha?” — tette fel a kérdést. A mozdony füstje az arcába csapott. Hirtelen még levegőt sem ka­ pott. A fekete köd megfeküdte tüdejét, meg az egész vizes tájat. * A teher már messze járt, mikor Kóródi visszatolta a sínekre a hajtányt. Felült. Lassan indított és később sem fokozta a sebességet. — „Tényleg kár volt kijönni ebben a ronda időben.” Kicsit haragudott is magára. Meg a lába is fájt. A karjában most job­ ban érezte a fáradtságot. — „Nyáron elmegyek valami jó fürdőre. Melegvízűre . . . Csakis olyanra ... Iszappakolást rakatok rá ... ” — és már el is képzelte, hogy a forró iszap alatt izzad. Hirtelen nagyot csattant a kis kerék és utána éles csörömpölést hallott a köveken. Megállt. Leszállt. Izgatottan indult vissza. Aztán megpillantotta a rendellenesség okát. Vagy tíz centis darab hiányzott a baloldali vágányból. — „Friss törés!” — mondta maga elé. — „A tehervonat. Ment vagy nyolcvannal az a hülye!” Kezébe vette a kitört acéldarabot. 23 �— A gyors! — kiáltott fel hangosan. — A teher után 9.04-kor szembe jön a gyors! Izgatott lett. — „Tenni kell valamit” — futott át az első gondolat — „Ha a gyors ezt elkapja, kivágja!” Az acéldarabot súlyozta a tenyerébe. — „Tenni kell valamit!” — ismételte meg. Tett vagy három lépést. — Szembe kell menni a vonattal! A teher Kerektón a negyedikre futott be. Frankesz, a forgalmista az ajtóból figyelte. A telefon jelezte a gyorsot. — Gyorsvonat érkezik. A második vágány mellett ... — hallotta a hangosbemondó hangját. Nem figyelt tovább, mert megszólalt a telefon. — Nem, nem érkezett még meg — válaszolta Frankesz a telefonba. — Várjál, megnézem. Letette a kagylót és kiment a peronra. A targoncástól kérdezte meg. — Lajos, Kóródit nem láttad megérkezni? — Honnan? — Kintről, a vonalról. — Nem! Nem láttam még ma. Frankesz visszament és felvette a kagylót. — Tibor . . . halló . . . nem, nem érkezett meg. Régen eljött? . . . Mi a fenét csináljak? — kérdezte a telefonba és közben kinézett az ablakon. — Gyorsvonat indul azonnal ... — hallotta újból a hangos bemon­ dót. — Tibor, a gyorsot nem tarthatom . . . gondolod ... jól van . . . én elindítom . . . remélem, hogy figyel az öreg . . . Jó, visszahívlak. Visszaakasztotta a kagylót. Az indító a tárcsát a kezébe vette és kiment a peronra. Nézte a pá­ lyaudvar végét. A váltókig már nem is látott el az esőtől. Felemelte a tárcsát, megadta a jelt. A gyors halk rándítással, egyenletesen indult. * Kóródi István most nem törődött az esővel. A fáradtságot és a fáj­ dalmat sem érezte már. Minden erejével dolgozott. — „Most minden perc számít” — mondta maga elé. — „Csak késne egy kicsit. Nem sokat, három-négy percet. Az elég volna!” 24 �Érezte a szél nyomását. — „Az erdőig el kell érni.” Teste súlyát is beleadta a húzásba. Érezte, hogy ugrándozva halad. — „Az erdőnél kell megállítani. Ötszáz méter a féktávolság. Ha onnan nem fékez, akkor ...” — nem is mert arra gondolni. Szembe vele feltűnt a vonat. — „Még legalább öt kilométerre van. Az erdő háromszáz méter.” A szél mintha erősödött volna. — „Nem, nem megy. Nem tudok odaérni. Ezt a vacakot is ki kell tenni.” A vonatot nézte .Egyre nagyobb lett. A füst, mint egy félelmetes fekete szellem gomolygott körülötte. — „Még mindig kétszáz méter.” A vonat egyre közelebb ért. Kóródi István nem érzett félelmet. A fáradtsága is eltűnt. Leugrott a mozgó hajtányról. Menet közben rántotta le a sínről és a mély árok felé vonszolta. A töltés szélén elengedte, a piros hajtány kettőt perdülve zuhant az árokba. Hirtelen fájdalom hasított a lábába. Odakapott. A szúrások elhomá­ lyosították tekintetét. — A vonat! — kiáltott. A vért nem is vette észre a kezén. A gyors elérte az erdőt. Felvonszolta magát a töltésre. Levett sapkával integetett. — Állj! Állj! Állj! A lába borzalmasan fájt. Nem bírt lépni. — Állj! Állj! Állj! — kiáltott tovább és sapkájával köröket rajzolt a levegőbe. A félelmetes fekete test egyre közeledett. — „El kellene lépni!” — rémült meg a gondolattól. A fájdalomtól mozdulni nem tudott. A fekete szörny ott volt előtte. Hallotta a fékek csikorgását. — „Kár hogy nem mehetek el a fürdőbe.” Már csak a mozdonyra figyelt. Aztán úgy érezte, eléri a kezével,nyújtotta is feléje. — „Hideg vas az egész!” Egy kormos arcot látott maga előtt. Aztán elsötétült minden. 25 �Vasvári István Összegezés 1. Jósorsom: voltál elegendő, ami elérhető e szélsöpört világban? — Szüntelen parancsnak szavában szolgáltam — Minden hitben hittem: hitem igazában! 2. Homályban éreztem havak tisztaságát, perzselő fény-kéket, juharfák vígságát, szellemét a szélnek és most úgy megyek, hogy mindentől már égek; kik féltenének, félnek,— ég-földek porában dadogó-jelekkel próbáltam maradni por forró jelének. 3. Csak a cselekvőnek van oldás, bocsánat, ki hallgatott, a némaságba hull csak. Nagy volt az én hazám: éltem minden multat s minden eljövőben érzem a hazámat, Őnekik hajtsanak mély májusok zászlót, akik, ahogy vártam: nem-múlóan várnak! 26 �Újra! Mint vár-csúcsról a zászlót lehajítják: újra, s újra — golyók közt feltűzni újra, s újra! Kapaszkodni fel a sikló magasba, tekergő magasba, örvényes magasba, dőlőben a létra, s mégis követ fogni, vas-körömmel óvni minden araszát már annak a magasnak, hol kéz-remegéssel, szem homályulással nap-vérpára minden: így szakítok mindent üvöltve a tested melegéig, erdő-homályáig pára-kín öledhez, fel, fel a magasba: ha zászlóm levetnék, rugaszkodnám érte újra felemelni, verejtékben, könnyben szépen felemelni, üvölteni, aztán feltűzni a csúcsra, mi a pillanaté, pillanatig lángol, mégis úgy suhog, mintha mindig lenne, mintha ott vérezne árva sors a csúcson! Ami szépség Ügy rejtőzködtél előlem, mint az isten, ki nem megfeszíttetni jött le: kit ha dicsértem, vagy vertem, álom volt a fellegekben, magam-szerettem, sebeztem, csupán árnyékodat láttam a nekem-elmúló világban, delemben legrövidebbet, alkonyban ismét úgy, mint gyermek. Ügy rejtőzködtél előlem, mint alvónak holdfény a kertben, úgy, mégis elrejthetetlen: lángragyúlt fa puszta-hőben, minden betűmben lélegeztél, minden virágban virrasztottál, több a szélnél és a szónál, életem voltál, örök-szép ábra, ha csak rebbenő villanásra ... 27 �Egész egével ... 1. Vén ebem: mély időm vonít, a hársfa újra lángban áll, a szél-csikorgó kapunál elmúlás tanít. Szeretnék szólni valamit, kapkodva futó ősz után, úgy botlom, úgy, mint akit egész egével fény vakít. 2. Ügy dobtam magam szerelembe, mintha a vak vén fényre lelne, mintha utakat, fákat látna, tűz-eget tisztuló homályba, úgy lestem jó emberi szóra, mikor hallgatsz is, hallhatóra, mit csillagok csillannak néha nevezhetetlen szakadékra — benned, úgy mindent szeretve lobbant fel hajnal-naplemente. 28 �Bába Mihály J Égszinkék bútorhuzat Kecskés úr kibontotta a polcra dobott csomagot, kezébe vette az ég­ színkék bútorhuzatot, aztán az ablakhoz lépett vele és sokáig nézegette, simogatta csettintgetve. — Pataki úr, ezt nézze meg! Ilyen anyaggal öröm dolgozni. Csodá­ latosan szép pasztellszín. Mindig szerettem a pasztellszíneket. — Egykutya, nekem egykutya, akármilyen a bútorhuzat — vetette oda Pataki. — Engem csak a lóvé érdekel. Hogy mit fizetnek. És csak azt tudom, hogy nem sokat. — Nem sokat. Ugyan már, Pataki úr. Amikor én ilyen fiatal segéd voltam, mint maga, a felét sem kerestem annak . . . — Akkor minek dolgozott? — Örültem, kedves Pataki úr, hogy dolgozhattam. A régi világban . . . — A régi világban? Csak ezt ne hallanám már. Az ember egy lépést se tud tenni, örökké csak ezt hallja: a régi világban így volt, a régi világ­ ban úgy volt. Mi közöm nekem a régi világhoz? Kölyök voltam és kész. Én nem akarok a régi világban élni, tehát nem is érdekel, érti, Kecskés úr? Kecskés, az idős kárpitossegéd elfordult az ablaktól. Sovány, keszeg ember volt. Hátán púp domborodott az örökös hajlongástól. Arca beesett, mintha az esztendők lerágták volna róla a húst. És szüntelenül köhögött. De nem tudta kiköpni az egész nap beszívott, szöszös port. A félkör alakú ablak felső része hátrabillent. Így tudtak csak szellőz­ tetni az üzlethelyiséget derékbavágó műhelyben. Valamikor külön nagy műhelyben dolgozott Kecskés úr ötöd, hatodmagával, de amikor Spechlik úr, a főnöke meghalt, ő javasolta az özvegynek, hogy az üzlethelyiségben rendezzék be a műhelyt is, mert így talán megmentheti az iparengedélyt. — Értem én, értem — mondta Kecskés úr és szabni kezdte az égszín­ kék bútorhuzatot. — Pataki úr fiatalember, könnyebben megtalálja a helyét a világban. Bárhová megy, rögtön felveszik. De én, kérem, hová menjek, ha a főnökasszony felmond? Így is neheztel rám valamiért, pedig, kérem, én korán bejövök, ugye, mindig én megyek be a kulcsért hozzá és egy szót sem szólok, ha sürgős a munka . . . — Ne izgassa magát, Kecskés úr! Magának nem mond fel, mert még egy ilyen ingyen robotost nem kap. Akkor meg a nagyságos asszony be­ zárhatja a kóceraját. Mert én, Kecskés úr, tudja meddig dolgozom ebben a deszkakoporsó-műhelyben, ahol ki se merek egyenesedni, mert beleve­ rem a fejemet a plafonba? Amíg össze nem hozom a lakás árát. Azért is túlórázok. Abba a két szobába, ahol most az öregekkel, meg a testvérekkel lakom, nem vihetek asszonyt. Én pedig rettenetesen megúntam ezt a se ilyen, se olyan életet. 29 �Az üzletajtó csengője hetykén csilingelt. — Jó reggelt — kiáltott fel Spechlikné rekedten. — Volt valami? — Csókolom, főnökasszony, semmi. — hajolt ki a kis korláton Kecskés úr. Nyájasan mosolyogva fürkészte a főnöknő gondosan kikészített, kissé puffadt arcát, mert szerette volna megtudni, milyen nap is vár rá. Az asszony azonban gyorsan a sarokba sietett, szatyrát a kis íróasz­ talra dobta, és leült. Kecskést köhögési roham fogta el. Hiába nyomta szájára a nagy, kockás zsebkendőjét és kapkodta a levegőt, nem bírta elfojtani. — Miért nem vesz be gyógyszert, Kecskés úr? Kecskés intett, hogy már bevette, de úgy látszik, másikat kell fel­ iratni, mert az nem használ. Pataki leültette az öreget egy félig kész fotelre. — Pihenjen csak — súgta. Kecskés könnybelábadt szemmel lesett a feljáró felé. — Ne törődjön vele! — legyintett Pataki. Odalent az asszony telefonált. A baráti összejövetel idejét beszélték meg, aztán a szabónővel vitat­ kozott sokáig. Pataki nem figyelt a beszélgetésre, egyszerűen nem érdekelte, dolgo­ zott dudorászva. Közben Kecskés feltápászkodott, a kiszabott bútorhuzatot kiterítette a heverőre, majd a szögesdobozt az állvánnyal közelebb húzta és a nagyfejű kárpitosszög csomóba belemarkolt. Ügyesen, gyorsan dolgo­ zott. Előbb a négy sarkát erősítette le, majd pedig egyenletesen feszítette ki a huzatot. Kalapácsával szüntelen kopogott. A főnökasszony befejezte a telefonálgatást, rágyújtott és ásítozva nyújtózkodott. Hirtelen, mintha most jutott volna eszébe valami, a lépcső­ feljáróhoz sietett. A lépcső felső fokán megállt, körülnézett a fotel-, heverőkeretekkel zsúfolt műhelyben.. Egy pillanatig Patakit nézte, aki melle közepéig felte­ kert trikóban dolgozott. De amikor hiába várt arra, hogy ránézzen, hogy visszamosolyoghasson, tekintetét az égszínkék huzatú heverőre meresz­ tette. Kecskés úr, mi ez? — támadt az öreg segédre. — Nem megmondtam tegnap, hogy délután ezt haza kell szállítani! Mit csinált maga eddig? — Dolgoztam, csókolom . . . — Dolgozott? Mit? — Ugyebár . . . — Semmi ugyebár — lépett beljebb a főnökasszony. — Unom már az örökös magyarázkodását. Itt dolgozni kell. Hogy képzeli maga ezt Kecskés úr? Hogy én fizessek, közben meg csak szöszmötöl, mint egy cukros bácsi. Pataki felemelte fejét. Az asszonyra nézett. Arca, nyaka és feszesre szorított nagy mellehalmának teteje piros volt. Mint a napon érett cse­ resznyepaprika. Kis, gömbölyű méregzsák, gondolta. Biztosan szeplős, még a vastag combja is, mosolygott magában. 30 �— De kérem . . . — Határidőre vállalom a munkát, le is kell adnom, itt nem lehet totojázni, érti Kecskés úr? El kell kapni egyszer ezt a nőt, harapott szája szélébe Pataki, mert addig ez nem nyugszik. Az utóbbi időben minden napjukat megkeserítette az asszony veszekedése. Mindig kevés volt az, amit végeztek és sohasem volt jó. És hol neki esett, hol meg Kecskésnek. De Pataki a legnagyobb veszekedések után is csak vállát rángatta: engem nem érdekel, csak fizes­ sen. Már el is felejtettem. Kecskés úr, maga is fütyüljön rá! Kecskés azonban a nagyobb veszekedések után még másnap is izga­ tott volt. És szomorúbb, és többször fogta el a köhögési roham. — Most is, mit tátja a száját, mint egy kölyök, ha szoptatós dajkát lát, miért nem dolgozik közben? — Kérem, én, ugyebár . . . — Na, rajta, dolgozzon . . . Magát úgy kell biztatni, mint az aszonynak az urát az ágyban a kötelességére. Siessen, érti? Megfordult és gyorsan lement a lépcsőn. Kecskés fátyolos tekintettel nézett Patakira. Pataki mosolyogva le­ gyintett, aztán jobb kezének mutatóujjával megkopogtatta a homlokát. Bolond ez a nő. Az öreg segéd még serényebben mozgott, kopogott a kalapáccsal. Kockás inge csontos testéhez tapadt, átnedvesedett. A szellőztetőn alig jött be egy kevés levegő. Amikor Kecskés a heverő másik oldalára ment, odasúgta Patakinak. — Hallotta? Pedig, Pataki úr, maga a tanú, hogy hajtom magamat. De kérem, hiába az igyekezet . . . Nem sokáig bírom így . . . — Ne törődjön vele, Kecskés úr! Holnap rajtam a sor. Ha nem kapja el a gépszíj, ha nem nyugszik meg, isten bizony én kapom el, de azt meg­ emlegeti. — Meg kell őt is érteni, kérem. — Meg, meg. De, ha én elkapom . . . A levegőben csavarintott egyet, mintha egy csirke nyakát tekerné ki. Kecskés ismét sebesen kezdett dolgozni, Pataki is rákapcsolt. Tulajdon­ képpen mi tartja itt? Az a napi ötvenes, amit túlórával megkeres. Mert kell a pénz. Így nyugodtabban gyűjtögeti a pénzt, mert ruhára is jut, meg haza is adhat. Volt úgy is, hogy egy vasárnap kétszázat legombolt a főnök­ nőtől a sürgős melóért. Hol tehetné meg ezt másutt? Sehol! Sem állami vállalatnál, sem szövetkezetben. De ez istentelen munka, amit az asszony mellett már nem vállalhat. Mert melyik bolond asszony az, aki engedi, hogy minden este holtfáradtan feküdjön mellé az ura? Az öreg segédet ismét gyötörte a köhögés. Homloka verítékben úszott, az arcára rakódott porban barázdákat húzott egy-egy legördült csepp. — Üljön le! — szólt rá Pataki. Üljön le — ismételte meg, amikor látta, hogy Kecskés a feljáró felé les. 31 �Az öreg leült, balkezébe fogta zsebkendőjét, törölgette arcát, közben ravaszkásan Patakira hunyorított és a kalapáccsal veregetni kezdte a he­ verő lécét. Pataki fütyentett. Tanul az öreg, gondolta. Túljár a pulyka­ mérges tyúk eszén. Az üzletajtó csengője felberregett. Megkönnyebültek. Amíg az ügyfél ott van és egyezkedik, a főnökasszony se lát, se hall. Kecskés nehezebben szedte a lélegzetet. Hátrahajtotta fejét. — Csak a köhögésem szűnne meg. Néha hajnalban a köhögésemre ébredek, olykor egy óra hosszat is krákogok, aztán meg nem tudok elalud­ ni — mondta halkan az öreg. — Egy ismerősöm Tapolcát, Miskolc-Tapol­ cát ajánlotta. De oda nem utalnak be. Különben, ha beutalnának, akkor se mennék el. A feleségemet nem hagyhatom. Ő is beteg. A gyerekek felfelszaladnak ugyan, de nekik is megvan a maguk gondja, baja. — Mindenkinek . . . Adja csak ide a szöget, körülverem én egy pilla­ nat alatt, addig meg csücsörésszen ... Kecskés tekintetét a feljáró felé fordította, fülelt, hogy nem szalad-e fel a főnökasszony. Amikor ismét csilingelt a csengő, tudta, hogy elment a vevőféle, felállt, odalépett a heverőhöz. Tenyerét nadrágjába törölte, aztán végigsímította az égszínkék bútorhuzatot. — Nagyon szép anyag. Ilyen anyaggal öröm dolgozni — mondta. — Öröm a fenét. A meló, meló, Kecskés úr, akkor is ha príma anyag, akkor is, ha maradék áru! Ne legyen már olyan szentimentális! Ha lega­ lább többet fizetne érte — integetett lefelé, ahol a főnökasszony üldögélt. — Ja, kérem, valamikor úgy volt. — Valamikor? Az már magát sem érdekli Kecskés úr, mert már egyformán fizetnek a melóért, akkor is, ha lóg egy keveset, akkor is, ha agyondolgozza magát. — Ezt a kevés időt már csak szeretném kihúzni valahogy . . . — Kihúzza. — Csak itt — kopogtatta meg a mellét — egyre nehezebb. Fulladok. — Na, fejezze csak be és szóljon a főnökasszonynak! — mondta Pataki és visszament a fotel kárpitozásához, feszítette ki a hevedereket. Két óra múlva Kecskés boldogan mosolyogva nézte a befejezett heverőt. — Gyönyörű. Szinte sajnálja az ember, hogy használni fogják. — Pedig azért csináltatták, Kecskés úr.Ezen is. úgy fognak aludni, meg kamatyolni, mint a többin. — Szép, nagyon szép — mondta az öreg, mintha nem is hallotta volna Pataki szavait. — Mindig ilyen szép pasztellszínű kárpitos bútorra vágytam . . . — Vágyott? — Vágytam bizony, de ez olyan drága volt, hogy csak vágytam rá ... — Én meg nemcsak vágyni fogok rá, hanem meg is csinálom magam­ 32 �nak, ha beledöglök is. — Maga még fiatal, Pataki úr. De amikor én ilyen fiatal voltam . . . — Tudom, tudom — nevetett Pataki. — Más világ volt. Ez az én szeren­ csém, mert engem a guta megütne, ha most lenne az a „más” világ. — Trécselünk, trécselünk — csapott le rájuk az asszony. Nem vették észre, hogy mikor jött fel. — Én meg fizessem magukat, mi? Fürdős kur­ vának néznek, aki örökké sírok maguknak, hogy dolgozzanak is azért a pénzért, amit kiszednek belőlem. Kirúgom magukat innen. Mehetnek a francba. Én nem rimánkodom. A pénzemért kapok még embert, olyat, aki dolgozik is. Értették? — Miért? Mi talán nem dolgozunk? — Pataki ledobta a hevedert. Kecskés eltolta a szögesládát. — Kész. Készen vagyok, főnökasszony. Éppen szólni akartam . . . — Szólni? — Igen. A Pataki úrral csak egy szót váltottunk. Siettem, kérem ... — Fogja már be a száját! Tegyék le ide a feljáró mellé és kezdjen a fotelágyhoz! Ezt rögtön elviszik innen, azonnal telefonálok, hogy kész. A feljáró mellől elrakták a kereteket, óvatosan odatették a heverőt, úgy, hogy ha jön a tulaj, könnyedén leereszthessék a lépcsőn az üzletbe, aztán vihessék ki a tehertaxira. Mert az is az ő dolguk, a trógerolás. — Itthagyom ezt a deszkakoporsót. Az ember majd megfullad itt és akkor még a képembe másznak — dohogott Pataki. Aztán arra gondolt, hogy azért ma is muszáj lesz túlóráznia, mert kell az az ötvenes. Segített feltenni a bakra az új keretet. — Másutt se jobb, Pataki úr. Tűrni kell — bólogatott Kecskés. Ko­ pott fekete sapkája szürke volt a portól: mint az arca. — Tűrni? Az istenbe! — Kerülni kell a veszekedést! — Hát lehet? — Muszáj. Én ma nem túlórázom, inkább elmegyek. Az én szimatom nem csal. Ma olyan kedve van, hogy baj lesz. Nem akarja abbahagyni. Lentről nem szűrődött fel semmiféle hang. Az asszony már negyed­ szer tárcsázott egy számot, de szüntelen foglaltat jelzett. Lecsapta a kagylót, elővette a könyveket és egyeztette a számlákat. Könyvelt. Össze­ adott, kivont. Az adóját számítgatta. Aztán a segédnek fizetendő öszszeget. Nem érdemlik meg, vörösödött el az arca, csak kilopják a zse­ bemből a pénzt. Újra tárcsázott. Hiába. Felment a lépcsőn. — Ez a dög úgy sürgette, most meg nem tudok vele beszélni, hogy vigye innen a fenébe ezt a heverőt, mert nincs hely, meg kell a pénz. Egy ezressel tartoznak. Kecskés már a fotelágy kárpitozását készítette elő sürögve-forogva, hogy lássa a főnökasszony: dolgozik ő, termel ő, behozza ő azt a pénzt, amit kifizet neki a főnökasszony, be bizony, kétszeresen is. Pataki megszokott, tempós mozdulatokkal dolgozott: hallgatni arany. 33 �Ma valóban nagyon paprikás a méregzsák. — Lemegyek. Mégegyszer telefonálok. Úgy sürgették, hogy otthon is felhívtak. Most meg . . . Na, dolgozzanak, dolgozzanak . . ! Az asszony türelmetlenül próbálta hívni a számot. Végre kicsengett. Sokáig nem vette fel senki a kagylót. Aztán egy ideges női hang: Tessék. Vendégek érkeztek. Majd holnap reggel. Nem dől össze a világ. Persze, hogy nem. Igen, reggel, reggel. — Jó éjszakát, főnökasszony! — köszönt Kecskés abban a pillanat­ ban, amikor az asszony letette a kagylót. — Hová megy maga, Kecskés? Nem akar dolgozni, mi? — Orvoshoz megyek. Most nem túlórázhatok. A köhögésem erősödik. Gyógyszert kell feliratnom, de holnap . . . Már az ajtó előtt állt, kinyitotta, kilépett rajta megkönnyebbülten. Az asszony megállt a feljáró fele útján. — Sírba visz ez az öreg. Kirúgom, kirúgom. — Ledolgozta . . . — Mit? Annyi a munka, hogy ki se látszunk belőle, ő meg elmegy. Ha derogál neki a meló, menjen a francba a vén strici. Biztosan vitte a fene a talponállóba. Leszopja magát, aztán reggelre nem marad ereje dol­ gozni. — Az öreg nem iszik — mondta Pataki nyugodt hangon. — De rossz hallgatni, ahogy köhög. — Mi közöm a köhögéséhez? Nem ingyen köhög. Feljebb ment. — Meg honnan tudja azt maga, Pataki, hogy nem iszik, mi? Ittak már együtt? — Nem. — Akkor semmit se tud. Én viszont tudom, hogy mennyit bír beve­ delni. Én tudom, nagyon is jól tudom. De most már kirúgom a hasznave­ hetetlen vén trotyliját. — Dolgozik, mint egy barom. — Dolgozik? — nevetett fel az asszony gúnyosan. — Több haszon lesz egy inasból. Érti, Pataki, egy inasból. Nekem is, magának is. Felemel­ ném a fizetését. Pataki elengedte a hevedert. A polcról levett egy cigarettát, rá­ gyújtott. — Mennyivel? — Megegyeznénk. Ha az inassal elvégzi a munkát. Pataki kifújta a füstöt. Az asszonyra nézett. — Mégis? — Két forinttal, érti, Pataki. — Kevés. A cigaretta a szájában lógott. — Majdnem ötszázzal több egy hónapban. Az magának kevés? 34 �— Attól függ — lesett Pataki a főnökasszonyra. — Mitől? — Hogy miért kapom. Mert, ha az öreg helyett is nekem kell elvé­ gezni a munkát, akkor kevés. — Az inassal. — Az csak lábatlankodik. — Hát mennyit akar? — Öt forint emelést. Óránként. — Menjen a fenébe! Hülyének néz, akit csak úgy ráz át, ahogy akar? — Maga akar átrázni főnökasszony. Kirúgja az öreget, és velem akar­ ja elvégeztetni a munkáját is. — Pataki, azt hittem, hogy magának több esze van. De éppen olyan hibbant, mint az öreg. Amikor Pataki elköszönt, az asszony éppen csak biccentett. Bedilizett teljesen, gondolta Pataki. A közeli talponállóban megivott egy pohár hideg sört, és már indulni akart, amikor kissé tántorogva mellé lépett Kecskés. — Sosem iszom, de most örömömben két féldecit is megittam egy szakival. — Örömében? — csodálkozott Pataki. Ugyan milyen öröm érhette az öreget? — Kiírt az orvos. Na ez, nem öröm. De találkoztam egy szakival. A sógora kárpitos műhelyében dolgozik. Éppen keresnek egy embert. Meg is egyeztünk. Átmegyek. Én mondok fel a főnökasszonynak, hihihi. ha kiír az orvos. Érti, Pataki úr? Isten éltesse! De maga egy szót se szóljon! Hadd essen majd a nagy fenekére a meglepetéstől. Elvitték a heverőt. Szép munka volt. Micsoda anyag! Az az égszínkék bútorhuzat. Csettintett ujjaival, aztán szó nélkül otthagyta Patakit. Pataki reggel egy pillanatig töprengve állt az üzletműhely előtt, aztán hirtelen rádöbbent, hogy az öreg nem jön, beteg, elindult a főnökasszony­ hoz a kulcsért. Csak azt tudta, hogy a harmadik házban lakik. A névtáb­ lán kikereste a nevét. Gyalog ment fel a második emeletre. Az asszony csak megnyitotta az ajtót és nyújtotta a kulcscsomót, de hirtelen viszakapta a kezét. Pataki, maga jött? Hát az öreggel mi történt? Na, jöjjön be! — Nem tudom. Tegnap orvoshoz ment. Biztosan beteg. Az asszony öszehúzta magán a pongyolát. A kulcscsomót kezében szorongatta. — Beteg? Amikor itt a sok munka? Még ilyet! . . . Mondja csak, Pataki, gondolkodott azon, amit tegnap mondtam? — Hát . . . — Jöjjön be a szobába, ne itt beszélgessünk! Rendetlenség van ugyan . . . Előre ment, néhány apró fehérneműt összekapkodott. — Nos? Gondolkodott? 35 �— Én melóznék, ha kell, de akkor tudni akarom, hogy van-e ered­ ménye — dörzsölte össze ujjait. — Értem. Üljön csak le! Értem. Nézze, Pataki, három forintot eme­ lek, mert tudom, ha akar, dolgozik. Pataki nem mozdult a szoba közepéről. — Nálam van és lesz is munkája, Pataki, ha megegyezünk . . . — Nem rajtam múlik — mondta. — Nem? — nevetett fel az asszony. — Egyszóval csak rajtam? — Mert ugye az öreg helyett is el kell végezni a munkát. — Az öreg helyett? Kit érdekel az öreg. — Az asszony legyintett. Közelebb lépett Patakihoz. Alig ért a válláig. — Idehallgass Pataki — tette a segéd vállára a kezét — emelek még egy forintot, érted? De akkor minden reggel te jössz fel a kulcsért, érted, Pataki? Neked kell jönnöd. Meg este, ha bezársz, és akkor, akkor majd megint emelek. És meglesz az ötforint emelésed. Forró tenyerét Pataki tarkójára szorította. — Akkor megegyeztünk, Pataki? A segéd bólintott. Az asszony hónaaljáig húzta a takarót és nézte, hogy öltözködik Pataki. — Nyisd ki azt a kis szekrényajtót! Önts magadnak egy pohár konya­ kot! Meg nekem is. Ilyenkor nagyon jólesik. Pataki szó nélkül tette, amit az asszony mondott. Milyen rózsaszínű a karja még most is, mintha lázas lenne, gondolta, amikor átnyujtotta a poharat. Megitta a konyakot, aztán lassan oldalra hajtotta a takarót az asszonyról. Meglepődött. Csak most látta, hogy milyen kihívóan, hetykén, feszesen nyújtózkodik előre a nagy holdudvarú két halom. — Menj most! — mondta az asszony, amikor a segéd lehajolt és megsímogatta. — Lehet, hogy érte küldenek az égszínkék huzatos heverőért. De az ezer forint nélkül ne add oda! Pataki fütyörészve indult a műhelybe. Az üzlet-műhely előtt, a rollónak támasztott háttal Kecskés ült. — Kecskés úr, mit keres itt? Kecskés véreres szemét ráemelte. Tekintete vizenyős, zavaros vol. — Láttam amikor bementéi a ringyóhoz. — zihálta. — Szóval össze­ fogtatok? Kitúrtok. Engem, az öreget. Aljas dög vagy te, Pataki, nem szaki. Hogy megkapd a nőt, kitúrsz, elzavarsz betegen. Kiveszed a szám­ ból a falatot, mert öreg vagyok. Te senkiházi! Feltápászkodva és káromkodva, dülöngélve elment. Pataki szólni sem tudott a meglepetéstől. Sokára ocsúdott. Akkor teljes erejéből belerúgott a rollóba. — Az úristenit ennek a rohadt világnak! Mintha én tehetnék erről! 36 �Jobbágy Károly Örök párbeszéd ÁDÁM: Ne nézz hátra! Ügy is tudod, hogy én jövök mögötted, S ha visszagondolsz rá, emlékszel is, hogy időtlen idők óta járok a nyomodban, te őzléptű, riadt-tekintetű. Ne fuss előlem! Ügy is tudod, hogy nincs hová menekülnöd, kicsi a világ, mindenütt utolérlek, s rádszegezem vádoló tekintetem: Miért nem akarsz az enyém lenni? Ne fogd be füledet! Mindenütt hallod ziháló lélegzetem s ereim hangos dobszavát, s szíved már ehhez próbál igazodni. Mert meglehet, hogy csak hisztéria a szerelem és ahogy egy orvos mondta: alhasi vérbőség;, de ha körülnézel e földön, ami szép — ebből született, pelyhes madarak, villogófogú medvék, zsurlók, pálmák s óriás jegenyék. Hajtsd le a fejed, ne ellenkezz tovább! Add meg magad, s állj meg, míg utolérlek! ÉVA: Míg szólsz hozzám és rutinos szavakkal És sokszor próbált szép tekinteteddel Méricskéled az utat felém, Magad sem látva, mit akarhatsz tőlem: Könnyű szédülést, vagy örvénylő vihart, Nem tudod, hogy rég bennem élsz már. 37 �Szemedből nézem szánalmas magam, Mint épít gyáván falat közénk Félbemaradt mozdulatokból, hideg szavakból, Egy fehér mirtusszal megvert nemzedék hideg képmutatásából. És míg vallasz indulataiddal, Belőlem szólsz a piros félhomályban. Hiába menekülök bűvös körödből, Ügy futok előled, hogy viszlek magammal. ÁDÁM: No, ugy-e jó? És nem is bánod, hogy konok voltam és betörtem hozzád, s felgyújtottam körülötted a világot. Lomha békéd és könyveid nyugalma helyett e csendes, szép csatározások rabolják el a délutánjainkat. De ne sajnáld, mert ez a teljes élet! Hazugság e nélkül a világ. A lét titkainak kapuja csukódik ránk, s a legszebb öröm, amikor ágyad ringat. (Akár a boldog állatok — lihegve és fel felhorkanva bírkóztunk, — bőröd csillogott s áttüzesedett arcod hamva. Szép, csontból, húsból faragott szobrom, te fölöttem toronyló, lehúnyom szemem, te vagy ott éjszakáimra felfeszítve.) Úgy-e jó így, nagy futások után, a nagy magasba-kapaszkodások múltán elnyúlni egymás mellett? Este van. Besötétedett. Elnyugszanak a ménesek, a futkosok, a horkanok, A korom éjben más nem világít, csak a melled, ó, csak a melled! ÉVA: Én nem élek már napok óta, csak benned és [általad kedvesem. 38 �Messze van tőlem most a világ, csak magamra [figyelek, Meg Rád, aki testemnek zárait felnyitod És egy új kozmoszba röpítesz magaddal. A tárgyak megszöknek előlem És az emberek két fényév távolságból szólnak hozzám. Alomköd ül a valóságon és álom lesz az érzékelhető [valóság. Jössz és mész — ez az új mértéke az időnek, üzenetet csak hangod hoz az ajtón túlról, Mellyel magunkat egymásba bezárjuk. Ne kérdezd — ki tudhatja? — meddig tart sorsunk [öszefonódása. Egy életet átélhetünk rövid idő alatt. Sejtjeink őrzik majd egymást, ha már tudatunk Más felé fordul, vagy fénye kihúny örökre. ÁDÁM: Mi van veled? Itt vagy és mégis távol. Hideg szemed lassan átsiklik rajtam s nem torpan meg villámot vetve nálam, mint nem is oly rég, mikor rámtaláltál. Búcsúzni készülsz? Hová, merre mennél? Hideg a világ, senki nem takar be, s ha hőség tombol, csak én vagyok árnyék, amely megment, ahová meghúzódhatsz. Mi taszít tőlem? és kihez, mi csábít? Hogy én? Hogy rajtam érzed ugyanezt? Hogy én lettem merengő, eltűnődő? Hogy én mennék, ha kezed elereszt? . . . Fáradt vagyok csak. Ne vedd észre rajtam. S talán igaz, hogy két szemem lehúnyva látni vélem az elveszett szabadság hajdan bekószált, izgalmas világát... A véletlen találkozásokat, éjszakákat az új, idegen ágyban, soha többé nem hallott nevetések csiklandozzák fülemet izgatóan ... De ne búcsúzz! Még fázom nélküled, el sem tudom képzelni a világot napfényt hintő meleg mosolyod nélkül, mélybevonó ölelésed nélkül. 39 �(Mikor a ruhám nálad levetettem, egyszeriben védtelen, csupasz lettem, s az is maradtam, már hiába öltözöm bármi maskarába, sisakba, vértbe ... — páncélinget ölthetek, semmi nem segít, tekinteted átveri mindet, s belát kis-gyermek énemig, ahol sarokba félve megbútt, riadt kölyökként sírdogálok . . . Nagyanyám letérdeltete tt a két ágy közé büntetésből a nagy, kék, zsírosbödön mellé. Fölöttem aranyos keret. Szűzanya néz rám — mindig rám néz — Konokul megbúvok alatta, vígasztásul, könnyes szemmel, lopott, hideg zsírt nyalogatva.) ÉVA: Nem búcsúzom. Magam kellene megtagadnom Ha tőled elszakadnék. Az éjszaka felé fordulni nem akarok, a semmibe visszahullani nem akarok. Szívósan törnek a növények a fény felé A föld alól, a föld felett is Ha sötét sarokba állítják őket; Te napja lettél lelkem legjobb indulatainak, melyben gunnyasztó csíráim szárba szöktek sugaradtól. Nem hagyhatom pusztulni immár. Megfúrom kutadat a szép szerelem jogán, ha inni nem adsz vizedből. Megrontom kovászodat a jó szerelem jogán, ha enni nem adsz kenyeredből. Szétszórom parazsadat az élet jogán, ha nem juttatsz melegedből. ÁDÁM: Nem történt velem semmi, semmi. Szeretlek is, de elfáradtam. 40 �Bika-bánatok megtiportak, régi derűmnek vége van. Fáradt vagyok a bujdosásra, kilépek hát az űrhajódból, száguldj tovább valaki mással! Engedj zuhanni egymagam! Biztonság kell a szerelemhez, határtalan hit önmagamban, hogy jogom ez, s mindig velem lesz a jószerencse, hír s a hit... Fordulj el drágám! — siess innen, keress magadnak győztesebbet! S most én mondom: ne nézz rám vissza, mikor önvérem elborít! ÉVA: Szabadulj hát! Szállj csak gyönyörű madaram! Felbontom az együtt szőtt köteléket. Ne béklyózzon megunt szerelem, sem vélt kötelesség, sem szemem könyörgő sugára. Tiéd a világ, szállj hát gyönyörű madaram! Fürödj új napok sugarában. (Megjelöltelek magamnak örökre, úgyis veled leszek, ha emlékem is kihull belőled.) 41 �Vidor Miklós Kerekecske-gombocska 1 Indalinét takarítás közben érte az éles, kurta csengőszó. Domsits állt az ajtóban daliásan, kreolbarna mosolyával. — Csókolom kezét. Szabad egy szivességre kérnem? Az asszony önkéntelenül összébbvonta magán nagyvirágos pongyo­ láját. — Pénzt várok, de nincs időm tovább maradni. Ha átvenné részemre. Ez alatt a két praktikusan szabatos mondat alatt Indaliné úgy érezte, Domsits sötét, röntgensugarú szeme végigtapogatta gömbölyded formáit. Egy tapodtat sem hátrált volna, mert még egyedül marad ezzel a szoknya­ bolonddal a tenyérnyi előszobában, ahol épp annyi a hely, hogy a falnak szorítsák. — Nem hiszem, hogy a postás kiadja, — mondta elszürkült hangon, még mindég pongyoláját markolva. Domsits vállán átvetve viselte esőköpenyét, mint kendőjét egy torrero. Sűrű, hullámos haja, gonddal nyírt bajuszkája, gyöngyház nyakkendőtűje mind egy hivatás jelvényeiként hatottak az asszonyra. — Majd rámosolyog szépen, — s mindjárt megmutatta, hogyan kép­ zeli. Aztán udvariasan elbúcsúzott s indult a lépcsőn lefelé. Indaliné becsukta az ajtót, szárazat nyelt. Bement, tanácstalanul né­ zett szét a szobában, mintha elfeledte volna, hol hagyta abba a portörlést. A szék támláján férje barnaszínű házikabátja maga az otthonos biztonság. Fölemelte a telefonkagylót, letárcsázta a számot. Még nem tudta, mit akar mondani, arra vágyott csak, hogy a hangját hallja. De Indali hivatala makacsul mással beszélt. 2 Jutka az alacsony irattartón ült és időnkint ilyeneket mondott a te­ lefonba: — És akkor mi van? ... No jó, hagyjuk! ... Persze, az lenne neked egy műsoron kívüli vasárnap! — közben lógázta hibátlan ívű lábát s elfintorodott, mert fölfedezte, hogy harisnyáján fut a szem. A vonal tulsó végén egyenletesen duruzsolt a kitartó bariton. A sarokra állított íróasztalnál Máderné főzőkanálból hegyezett kötőtűi vívtak egymással, mert vastagszálú kötés a divat. Micsoda harc volt meg­ szerezni ezt a csauszínű fonalat! Már fehéret akart festetni, mikor az unokahuga meghozta Bécsből. Klári a gépíróasztalnál tízóraizott és odaadón hallgatta Máderné készülő kardigánjának történetét. Indali fölpillantott fuvarleveleiből. Komoran, szemrehányón. Lekoppantotta golyóstollát. Semmi hatás. Máderné már a kötésmintánál tartott. Jutka elunta a negyedórás telefonbeszélgetést: — Most ugysem tudunk megállapodni semmiben. Hívj holnap! — s megnedvesített ujjával pecsétet nyomott a futó szemre. Odapördült Klári elé: — Mit hoztál tízóraira? 42 �Indali széke keményen megreccsent: — Átmegyek az irattárba! — Mert ez a női szakasz még megbolondít! — fuvolázta utána Jutka, amint bezárult az ajtó. — Micsoda nikotex-pasas! — Füstszűrős nikotex! — legyintett Klári, aki pedig nagy dohányos hírében állt. Kicsippentett egy uborkaszeletet Jutka csomagjából és diadal­ masan a magasba tartotta: — Kicsi asszony, kicsi otthon, házikoszt reggel­ től estig! Máderné ölébe eresztette a kötést: — Nono! Az ilyen jámborképűek a legnagyobb disznók! Én nem le­ pődném meg, ha kéjgyilkosságon törné a fejét! A lányok mulattak. Egyszerre megjelent előttük Indali, amint foszforeszkáló szemmel kuszik elő a szabadsághegyi bokrok közül, s véres kését a fűbe törölgeti. — Én mesélhetnék nektek egyetmást. Értek már meglepetések az életben. — Máderné sötéten elhallgatott. Indali sorsának fonala ekkor feszült meg a három párka ujjai között. De ő maga még boldog tudatlanságban kotorászott az irattár poros polcain. 3 A g.-i kiszállásra alig egy hét mulva került sor. Indali mellé Klárit osztották be. Szobát foglaltak számukra, mert egy nap alatt nem végezhetik el a g.-i telep ellenőrzését. A vonaton Klári be akart menni az étkezőbe, de Indali takarékos lovagiassággal elővette felöltője zsebéből a zsírpapírba csomagolt két son­ kás zsömlét, s megosztotta vele. Más aztán nem is történt, Klári kifelé bámult az ablakon, dudorászott közben, míg Indali keresztrejtvényt fejtett. A szállóból egyenesen a telepre mentek s ott is maradtak a munkaidő befejeztéig. A nap enyhén sütött még, a tornyok mögül kékesen rajzolód­ tak ki a környező dombok. Indali a főtéren a Széchenyi-szobrot kezdte lelkiismeretesen tanulmá­ nyozni. — Mi az, ezt is leltárba akarja venni? — szól rá a lány. — Jöjjön, sétáljunk inkább egyet. A férfi gondterhelten huzgálta kesztyüjét. — A múzeum, sajnos, zárva van már. — Kit érdekel a múzeum? Van itt valami liget, mindenféle díszcser­ jével. Indalit meglepte Klári botanikai érdeklődése. A park csavaros útjain a lány bizalmasan belékarolt: — Tudja, hogy fura dolgokat suttognak magáról odabenn? — Rólam? — Csak ne adja az ártatlant! A talpig tisztviselő-szürkébe öltözött Indali megrendült. — Sötét kaméleon maga, — fogta andalgósra léptüket Klári. — Mond­ ja, mindig így főzi a nőket? 43 �— Nee-nem egészen értem . . . hoo-hogyan gondolja? — Milyen angyalian dadog! Ezt a stílust eszik a pipik, mi? Bevall­ hatja, most civilben vagyunk! Még bele is pirul, őrület! Szédíteni akar? Ezért bulizta ki ezt a hivatalos utat kettesben? Indali nem tudott mit kezdeni a hóna alá furakodott lánykarral. Az egészben volt valami végtelenül valószerűtlen. Zavartan megtorpant. — Épp itt kell lehorgonyoznia előttük? — intett a padon megbújó pár felé Klári. — Hagyjon mást is érvényesülni. Visszafelé Indali szorosan hátrakulcsolta kezét, nehogy a városon is karonfogva vonszolják végig. Hosszan időzött szobájában, hogy húzza az időt. A lány már az éttermi asztalnál várta vacsorához. Feszelgőn ült le, megreszelte torkát, ahogy odahaza, értekezleten szokta, fölszólalás előtt. — Tulajdonképp . . . szerettem volna . . . megkérni valamire . . . — Inkább vacsora után, jó? Meghalok az éhségtől! Nézze, van velő­ rózsa rántva! Tartárral! Imádom! Indali rágta az örömtelen bécsiszeletet. Az egyoldalú társalgást Klári­ ra bízta. Akár egy patak csobogna mellette. Később, a feketénél a lány finoman odanyomta ruganyos mellét Indali karjához, s félig leeresztett szemhéja alól delejezőn megkérdezte: — Mire is akart kérni az előbb? A könnyed érintés újszerű volt és szokatlan, mint az első zuhanás a hullámvasúton. A férfi lesütötte szemét s az elszökött mondatot kereste. — Az volt a fejemben ,hogy . . . izé . . . holnap, holnap, ha bemegyünk, nem szabad elfelejteni... de mit is? Ejnye, látott már ilyet? Épp a leg­ fontosabb ... — diákkorának kétségbeesett szalmázásai rémlettek vissza. — A józanságával őrjíti meg az embert! — suttogta a lány premier planból. Ebben a meghitt pillanatban bukkant föl a bejáratból Domsits, a ve­ szedelmes hírű, daliás Domsits. Vidáman köszöntötte Indalit, jobbját a magasba lengetve bajtársiasan, az üdvözléssel mintegy gratulálva. — Ki ez? — érdeklődött Klári. Indali kihajtott egy nagy pohár szódát ,csak aztán válaszolt: — A szomszédunk, otthon ... Klári csupa kedvesség lett: — Azért még nem kell elkeserednie, — s fejét vigasztalóan odaejtette Indali lejtős vállára. 4 Állt a rideg szállodai szoba ablakában, s táncoltak előtte a domboldal távoli fényei. Az előbb vált el a folyosón a lánytól, fülében volt még utolsó mondata: „Aztán nehogy megpróbáljon éjszaka beszökni hozzám a 126-osba!” Fejét a hűvös üvegnek hajtottta. Gyomrában az az ostoba hullámvasút-kevergés. Ha akkor, az első pillanatban fölkel, odainvitálja aszta­ lukhoz Domsitsot, önként kilép a játékból. Azok ketten mar a parketten csoszognának és ő nyugodtan hajthatná álomra fejét. 44 �Megfordult, mintha beérhetné még az elszalasztott alkalmat. Talán még ott találná az étteremben Domsitsot, mnidjárt megmagyarázná neki. . . csakhogy az már nem az igazi. Tagjai megreszkedtek. Most értette meg. hogy csapdába került. Kilépni a folyosóra? Esetleg épp Kláriba fut, s akkor aztán sose mossa le magáról, hogy hozzá lopakodott, a szobájába akart besurrani. Összeomlottan fordította rá ajtajára a kulcsot. Legszívesebben hatósági segítséget kért volna: pecsételjék rá kívülről az ajtót, s reggel nyilvánonosan bocsássák ki innét. Kifelé fülelt, nem hall-e máris női ruhasuhogást, óvakodó lépteket a folyosóról. Elképzelte a saroklámpa fényívén átsuhanó árnyakat. Domsits­ ot, amint a kulcslyukhoz hajolva bebocsátásért ostromolja Klárit. S hajnal­ ra egy tőle, Indalitól elcsent monogrammos zsebkendő kerül elő a lány vánkosa alól. Már látta magát elveszetten, tönkretéve a vidéki szálló fél­ homályos alvilágában. Az a bűntársi kézlengetés odalenn az étteremben! Domsits! Domsits, aki a tej csarnokban viszketős kis suttogások között vásárol egy kiflit a csinos elárusítőnőtől. Aki csatakos estéken idegen nőket kormányoz elő gyanús kapualjakból, s egyetemista lányok után futkos a Károlyi-kertben, míg felesége friss vacsorával várja otthon.Indali résztvevő gyöngédséggel idézte föl a félénk, őzikeszemű asszony alakját. Valahányszor összetalál­ kozott vele a Baross-utcai ház lépcsőjén, ösztönösen mélyebben emelte meg kalapját, mintha a tisztességes társadalom együttérzését kivánná tolmácsolni. Minek nősül meg az ilyen ember? Mert, hogy a Klári-félék mért nem mennek férjhez, azt már értette. De ő, mit keres közöttük ő, ebben a fo­ gadószobában, ahol tegnap még isten tudja, ki rugta le a cipőjét. Rótta éberen a mosdó s az ablak közötti keskeny csíkot. Valamit tennie kell. Holnap, holnap első dolga lesz, hogy beszél Domsitscsal. Kikéri magá­ nak. Igen! A leghatározottabban elutasítja az efféle cinkos lengetéseket. Ettől megnyugodott kicsit. Gyanakvón megvizsgálta az ágyneműt, aztán nekiszánta magát, hogy levetkőzzék. De a reggeli portás nem tudott Domsitsról. Ilyen nevű vendég egyál­ talán nem lakott a szállodában. És az étteremben is hiába meregette utána a szemét. A hidalgói profil tegnap este egy percre húzott csak át az aszta­ lok között, hogy a görbe utakon járók gyakorlatával belevesszen a megfog­ hatatlanságba. A szálloda kapujában sebesen odafordult a lányhoz: — Menjen csak előre, én még beugrom a borbélyhoz. Klári meg sem kérdezhette, eszébe jutott-e, mit nem szabad ma elfe­ lejteniük. Vállat vont, elindult a telep felé. Indali becsúszott a forgatható székbe és elsüllyedt a nyakába dobott lepel alatt. 5 Domsits leszállt a villamosról, befordult a Kálvin-térről a Barossutcába. Most nem volt daliás. Hazafelé tartott, az otthon szelíd unalma 45 �már itt a sarkon elébejött. Hanyagul eleresztette magát, mint a kulisszák mögé érő színész. A kapuban Indaliba botlott. A nyomatékos kalapemelés jólesően visszahozta benne a két nap előtti képet a g.-i étteremben. — Hogy van Indali úr? — mosolyodott el. — Önre vártam, — hangzott gyászosan. Indali arcát szögletesre rán­ totta az elszántság. — Ha lenne öt perce . . . — Akár tíz is. — Domsits pártfogón belekarolt, s eltávolodott vele a kaputól. — Látja, jó szomszédok mindenütt összefutnak! — Igen. Már ott szerettem volna beszélni önnel. — Ugyan! Épp fontosabb beszélnivalója volt! — élénkült föl Domsits. — Hallja, aranyos az a barna baba! Csak gratulálhatok. — Kérem ... a hivatali kolléganőm ... — Persze, értem. Azért vitte le magával. Minek itthon bujkálni, koc­ káztatni a lebukást. Mennyivel okosabb vidéken dolgozni. — De biztosíthatom, Domsits úr, hogy félreért. . . — Hogyhogy? Maguknak nincs lakásproblémájuk? Vagy talán őnagysága ezt is megoldja? Óriási! Indalikám, maga egy zseni. Mert tudja, szép, szép a szerelem, de az összkomfort még szebb. Indali kivonta karját Domsitséból, szembefordult vele és kétségbe­ esetten följajdult: — Miért nem hallgat végig? Itt egészen másról van szó! Domsits bocsánatkérően emelte föl tenyerét. — Kérem, kérem . . . nálam megértőbb ember nincs. Bocsásson meg, ha megbántottam az érzelmeiben. Nem sejthettem, hogy ez . . . szent ügy. Indali nekidőlt a falnak, lehunyta szemét és végigtörölt homlokán. Olyan lett egyszerre, mint egy civilbe öltözött, nyilaktól keresztülfurt szent Sebestyén. Ködből értek el hozzá Domsits résztvevő szavai, hogy meg­ esik az ilyesmi mindenkivel, a nők kimarják a szivünket, mint a lúg, de azért vagyunk férfiak, hogy ne hagyjuk el magunkat. Fölemelte elkínzott arcát és rákiáltott: — Ha be nem fejezi, én ... én . . . — kifulladva levegőt vett s bele­ sziszegte Domsits megrökönyödött képébe: — Engem ne tévesszen össze sajátmagával! Én csak arra akartam megkérni, hogy törölje ki az emlékezetéből az egészet! Semmi lúg, meg kimart szív. . . és semmiféle barna baba . . . Érti? Domsits riadtan kapta körül tekintetét. Ha ez így megy, mindjárt cső­ dület támad az utcán. Józanítón, újjheggyel illette csak Indalit könyökét: — Nyugodjon meg, az istenért. Én is tudom, mi a diszkréció . . . csak nem képzeli! és elindult a lassan magához térő Indali mellett vissza a kapuhoz. 6 Domsitsné szemrehányóan pillantott föl az ajtónyílásra. Már nem tud­ ta az idejét, mikor ért haza a férje kapuzárás előtt. Most jön az engesztelő mosoly, a gyöngéd homlokcsók, a zsebéből elővarázsolt tábla tejmogyorós, 46 �— csakhogy ő már iszonyúan belefáradt. — Vacsoráztál? — kérdezte tárgyilagosan. — De édes bocikám, mi bajod már megint? Tehetek én róla, hogy agyonhajszolnak, rámraknak mindent. . .? — Én csak megkérdeztem, hogy vacsoráztál-e? Ha rossz a lelkiisme­ reted, arról magad tehetsz. Domsits megadón sóhajtott. Hiába, reménytelen az egész intézmény Ezért igazán kár idejében hazajönni. Leült felesége mellé az állólámpa fénykörében, könnyed rutin-mozdulattal szájához emelte az asszony kezét. Agya lázasan dolgozott. Ki kell találni valamit, gyorsan, akármit, csak ezt a dögvész hangulatot eloszlassa. Alulról lesett a fanyarkás kislányarcba, aztán vásottan elmosolyodott. — Te, bocika, képzeld, ahogy belépek a kapun, ki toppan elém, mint Indali! Ünnepélyes, akár egy temetésrendező: beszélni szeretne velem. Előbb nem értem, aztán eszembe jutott, hogy a múltkor véletlenül bele­ ütköztem valahol egy étteremben, amint életre-halálra főz egy kis nőt. Domsitsné álla megemelkedett egy parányit. A jelenetet próbálta maga elé vetíteni: a vendéglői asztalnál életre-halálra udvarló ferfit az idegen nővel, akinek nincsen arca. És akkor váratlan dolog történt. Indali emlék­ képe nem engedelmeskedett a ráparancsolt póznak. Nem volt hajlandó átvenni a szerepet. A suttogva előrehajló alak, amint összehúzott szemmel bűvöli áldozatát, minduntalan tulajdon férje maszkjában jelent meg kép­ zeletében. Ha Indalit ültette oda, az arctalan nő azonnal a jólismert, ked­ vesen gömbölyded Indalinévá változott. — És? — kérdezte hirtelen érdeklődéssel. — És most nekem esett, először könyörögve, aztán, mint egy tigris, hogy az istenért, még véletlenül sem áruljam el senkinek . . . Óriási, mi? — Domsits arca a megtalált téma fényében ünnepelt. Az asszony figyelmesen nézte. Aztán rábólintott: — Óriási. — Hát nem? — csodálkozott vissza férje. — Dehogynem! Te, amint Indalit rajtakapod! De legalább diszkréten megőrzöd a titkot. Ragyogó! — és a szelíd, ártatlan Domsitsné élesen, rikoltóan fölkacagott, mint egy nősténykeselyű az állatkertben. Domsits ijedten nézte feleségét. Valóban volt benne valami félelmetes. Mintha a fölismerés pillanatában saját sorsán nevetne, már a könnyek határán. De Domsits egész lénye ellene mondott minden tragikai elemnek, elhessegette ostoba gyanúját, s zavartan megpróbált vele nevetni. 7 Másnap délelőtt, mikor néhány percre magára maradt a hivatali szoszobában, Domsitsné föltárcsázta azt a fiatal mérnököt, aki már fél eszten­ deje hasztalanul kérte, hogy üljenek le egy feketére. — Ráér ma délután? Akkor várjon meg a Hóvirágban. Ötkor. Igen. Pontosan ötkor. Hangja aznap csengett utoljára ilyen felnőtt magabiztossággal, mikor letette az érettségit. 47 �Börcsök Mária Áldassék A cipész cipőt csinál a nőnek, akit szeret. Az ékszerész ékszert farag. Te költő vagy. S a verset újra csak én írom. Mindig én. Aggasd föl, tessék, ez is itt van, s tetőtől talpig színaranyban tükröd előtt forogj magadban, királyi ringyó, ferfikurva! Seregem széjjel eresztettem, országom érted dobra tettem, de kiürült a csodák zsákja, vadászhatsz most már más királyra. Jövőm rongyokban, mint a Jób, egy szemétdombon kuporog. Cseréppel vakar nyílt sebet. Áldassék mindenért neved! Sirályok Kritályrobbanás fehér szilánkjai, amelyeket nyitott mágnes tenyérrel a szélből leszedek. Képeslap Olajtól illatos bronzkelyhek a napon. És talpig ég. És égig Balaton. 48 �Bencze József Tollak villognak a ludakon... Tollak villognak a hidakon, keréknyomokban fut a por, az utca lángoló folyó, pupillájába bújni jó. Zabláján zörren vad zivatar. A dombok hajlatán Nap tántorog. Villanó kaszákkal áll a bál, ritmust lóbál a szél. Tudod-e a kigombolt ingű ég forró bűvöletét, mikor a dűlők s a rét között tüzet ringatva vetkőzött kaszások nézték az ég szemét? Csak az esti csók billenti helyre a szót, csak a felégett hátú Hold ... Reggelre cséplés lesz, dohogó, felhőkből vastag por omol, s a tuskón kalapált penge rég rozsdásodik, míg a tél szétosztja puha, hófehér kenyerét! Falusi vasárnap Otthon az öregek az ebédet várják, ingeket cserélnek egymást beretválják. Apám Keveset ölel meg. Gyöngyöket sír az én apám. Szeretne még élni. A táj felett lebegő hó festi be képét. Vacog a bánat kék szája szélén. Csoszog, papucsán zord láncokat csörget. 49 �Kussinszky Endre Tarka balkar Kora reggel erélyes csengetés az előszobában. Egyedül vagyok otthon, kapom a fürdőköpenyt, ajtót nyitok. Hatalmas batyu huppan a szőnyegre, s egy kormosszemű, lobogóhajú, alig húszéves, igazán csinos lány utána. — Gombát vegyenek — kínálja a batyu tartalmát — finom, friss gombát! — Nem kérek gombát — morgok — nem szeretem. — Akkor a kedves családjának! — erősködik, de hiába, a gomba nem kell. Nem és nem. Ám valami megkapott. A kislány üde szépsége. Hogy csinálta, hogyan se, de tiszta volt, majdnem ápolt, jókedvű és közlékeny. Különösen meglepett tarkára teto­ vált bal alsó karja. Kezefején soha nem látott virágkoszorúba foglalt két betű, aztán alsókarjának belső oldalán egészen a könyökhajlásig egymás fölött két-két nagybetű. — Tudja mit, ha elmondja, hogy ezek a betűk mit jelentenek, meg­ veszem az egész gombát! — Elmondom, ha már így potyázni akar, de akkor engedjen beljebb! (Nehéz ügy — gondoltam —, háziasszonyom úgy adta ki a lakást, hogy ... hogy is mondjam . . . nőt nem fogadhatok. De talán, ha nyitva hagyom az ajtót, nem tekinti ezt a látogatást nő-ügynek. Így is tettem, de azért máig is gyanakszik.) Bejött a szobába, leültettem. — Tehát mi ez az első kettő? — B. G. A Géza. Ez volt az első, neki szól a sok virág. Én tizenkét éves voltam, ő tizenhat. Alig néhányszor voltam vele. — Szerette? — Valami olyan lehetett. Nem tartott soká, pár hét mindössze. Lopott. Lefogták, becsukták, mire kijött, szinte elfelejtettem. Elküldtem, elegem volt a kis nyálasból. —És a következő? — S. S. Sándor. Beleestem. Elegáns volt. Fekete ruhájához csak úgy villogott a világossárga cipője. Kész nyakkendőt viselt, szépen megkötve, a közepén csillogó mintákkal, de baj lett. Esténkint az utcára küldözgetett, sötét kapualjakba, meg bokrok mögé. A pénzt aztán elvette tőlem. Mikor láttam, milyen szépen lehet keresni, sajnáltam tőle. Én dolgoztam a pénz­ ért, az enyém! Igazam volt? — Hát... — Nyugodjon meg, igazam. Aki dolgozik azé a pénz. Itt nincs vita. 50 �Meggyőzött. — Ennek is vége lett. Egyszercsak elvitték a rendőrök. Hogy hová, máig se tudom. Pedig ezt szerettem, ha visszajönne, talán . . . — S. P. Pétertől féltem. Folyton pofozott. Ennek semmi se volt jó. Ha nem úgy néztem ahogy ő akarta, már durr egy pofon. Féltem tőle, de szerettem. Furcsa fiú volt. Csak azt a sok pofont ne kaptam volna. Végül kirúgtam. Még sokáig maceráit, megvárt itt-ott, de segítettem magamon. — Csak nem a következővel? — Hogy maga milyen találékony! — A. L. Lacinak hívták. Megkértem, vakarja le rólam Pétert. Hát nem levakarta, leverte. Laci olyan erős volt, mint egy bika. Ha az meg­ ütött volna, ma nem beszélgetnénk itt. Nyolcvanhat kiló, de egy deka zsír se rajta. Szeretett, mindig a kezemet simogatta, és a szemembe nézett ilyenkor. Nehezen állt rá, de aztán úgy megverte Pétert, hogy szinte sokalltam. Annak meg nem volt elég: két haverjával egyik éjszaka meg­ támadta Lacit. Ennek se kellett több. Valamelyiket hasbarúgta, az elte­ rült a földön, mint egy béka. Már csak ketten maradtak. Két pacák meg Lacinak annyi volt, mint egy fél. Az volt a szerencséjük, hogy ketten kétfelé futottak, az én Lacim meg már únta a bunyót. Azóta ha Péter meglát, átmegy az utca másik oldalára a csajával együtt, mert most már egy lőcslábú szőke csajjal fut. Legyen neki, én nem bánom. De jól is teszi, ha kerül, mert ha akarom, Laci harmadszor is megbunyózza. De én nem. Csak engem tudott pofozni, magát megvédeni sem tudta. Tróger az ilyen. Igaz? — De tudja — folytatta, s karomra tette feltűnően kicsi, vékonyújjú kezét — valahogy ez a Laci is ... Mintha ez se volna az igazi. Csak néz, de sok ez a nagydarab ember nekem. Jó gyerek, de sok nekem. D. D.! Ez lesz az új, az utolsó tetoválás, ha sikerül. Dénes rendes melósgyerek, dolgozik, bol. . . bal. . . bla . .. szóval reggelenkint melóba megy, valami cédulát dug a gépbe, megnyomja . . . — Szóval blokkol? — Igen ezt csinálja. Bal... ezt. Azt mondja, ezzel igazolja, hogy ott van. Délután lefürdik, hazamegy, eszik, aztán néha találkozunk, sétálunk, csókolózunk. Ez van, de féltem. Ha Laci észreveszi, aligha ússzuk meg szárazon. Pedig sajnálom a gyereket. Ezt tudnám szeretni. Ha paterolom Lacit, dédét tetováltatok, talán az utolsó két betűt. — Meg aztán több hely nincs már — mutatja nevetve könyökhajlását. Férjhez megyek. — Kihez? — kérdeztem meglepve a nem várt fordulattól. — De okos! Hát dédé-hez! Miért nem vehetne el? Jó, jó, használtak elegen, mások is. akik nem jutottak a tetováláig, de mit ártott az nekem? Nézzen meg! — és kifeszítette két kis hegyes mellét — öreg se vagyok, csámpás se vagyok, jó csaj vagyok én, el lehet venni engem nyugodtan. Mindent tudok, amit egy asszonynak tudni kell, az ágyban is, a konyhá­ ban is. Tudok legalább ötféle ételt főzni, a többit megtanulom. Buta se 51 �vagyok — büszkélkedett, mintha én kértem volna feleségül —, de minek egy asszonynak az a fene nagy okosság? Csak ront rajta. Az a fontos, hogy a férjét szeresse, a férje meg őt. — Tudja — folytatta —, az a sok srác, aki fel van írva a karomra, sokra megtanított, és aki nem szűzhöz ragaszkodik, nem jár velem rosszul. Szivesen megállnék már egy ember mellett... Őszinte érdeklődéssel hallgattam eredeti megállapításait, a szokvá­ nyostól eltérő erkölcsi normáit. Élt a tarjáni nyelv gazdag változatosságá­ val, s a trágár kifejezések olyan özönét használta, amelyek hallatán a haj­ dani söröskocsisok pirulva hajtották volna le a fejüket. És tette mindezt az ártatlanság olyan hamvasságával, miként a gügyögő kisded a papátmamát mondja. Utóhang Mint megigértem, a gombát mind megvettem. Volt vagy öt kiló. — Valami tudományos kutatás, szerkesztő úr? — kérdezte a gomba­ szakértő, amikor megkértem vizsgálja meg, mit vásároltam. — Dehogy! Ebből gombaleves meg gombapörkölt lesz — feleltem egy inyenc gyüjtő büszkeségével. — Ebből ugyan nem! — kiáltott, s gyorsan a földre seperte az egész halmot — Ennyi mérges gombával a fél Tarjánt meg lehetne ölni! 52 �Közművelődés Nádházi Lajos A népművelés és gazdaságirányításának tapasztalatai A gazdaságirányítás rendszerének módosításával egyidőben megkíséreltük el­ méletileg megközelíteni a népművelésben várhatóan bekövetkező változásokat. Következtetéseinknél abból az ismert tényből indultunk ki, hogy a gazdasági mechanizmus és a népművelés — céljaikból eredően — szoros összefüggést alkotnak, így a gazdasági mechanizmus módosítása feltételezhetően hatást fog gyakorolni a népművelésre is. Az alapvető elvekből kiindulva már az első megközelítésben megállapítható volt az a legáltalánosabb összefüggés, hogy a gazdaság új irányítási rendszerének teljeskörű érvényesülése egyik oldalról igényelni fogja az önállóan gondolkodni tudó, eszmei­ leg, politikailag és szakmailag egyre magasabb fokon álló készségeiben is fejlett embert; másik oldalról ösztönözni fog a magasabb műveltség elsajátítására, meg­ gyorsítja a kultura — ezen belül a népművelés — anyagi bázisának gyarapodását, elősegíti a kulturálódásra fordítható növekedését. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően számolnunk lehetett több, rövid időn belül jelentkező — közvetlenül érzékelhető változással is. A várható változásokból e helyen csupán néhányat kívánok felsorolni: — Feltételezhető volt, hogy a gazdaságirányítás reformjával egyidőben megnö­ vekedik az érdeklődés a közgazdasági és jogi ismeretek iránt, a vezetők töre­ kedni fognak a korszerű vezetés követelményeinek megismerésére, módszerei­ nek elsajátítására. — Az irányítás demokratizmusának kiterjesztésével várható volt a szocialista demokrácia, az érdekviszonyok elvi és gyakorlati kérdései iránti érdeklődés megnövekedése. — A végzett munka értéke szerinti részesedés fokozatos érvényesülésével szá­ molni lehetett az általános és méginkább a szakmai művelődés iránti igény kibontakozásával. — Az irányítás decentralizálása, demokratizálása szükségszerűen új helyzetet kellett, hogy előidézzen a népművelés anyagi eszközeinek képzésében és felhasználásában. — Feltételeztük, hogy az életszínvonal javulása és egyes kulturális cikkek (tv, rádió stb) árának csökkenése következtében jelentősen emelkedni fog a lakos­ ság ellátottsága ezen eszközökkel. — Reális veszélyként mutatkozott a kulturális termékek és szolgáltatások (könyv, színház, film stb) árkorrekciói hatására bekövetkező eszmei, művészi színvo­ nalcsökkenés, — A fokozatosan felszabaduló idővel a közművelődésben, mint új jelenséggel lehetett számolni. — Reméltük, hogy a népművelés munkásai a változásokat elemzik és időben felkészülnek a gazdaságirányítás reformja megvalósításának segítségére, az új körülmények által támasztott igények kielégítésére. 53 �A népművelésben dolgozók a várakozásainknak megfelelően nagy érdeklődéssel szemlélték a gazdasági mechanizmus módosítását, de a legtöbben féltették a népmű­ velést a bekövetkező változásoktól. A kölcsönhatással kapcsolatos elvi, elméleti és gyakorlati fejtegetéseinket kezdetben kétkedve fogadták. Sok formában megfogalma­ zott kételyeik a következőkben foglalhatók össze: — A gazdasági mechanizmus reformja leköti a vezetés — főleg a gazdasági vezetés — erejét. A közvetlen érdekeltségből kiindulva csak a termelésre irányítanak figyelmet, és a kulturális nevelés háttérbe szorul. — Az anyagi érdekeltség az üzleti szellem hódítását eredményezi a kulturában és ez a körülmény magával hozza a visszamaradt ízlésre, a könnyű szórako­ zás vágyára épülő kulturális termékek közvetítésére való törekvést. — Csökkenni fognak a kultúrára fordítható anyagi eszközök. A kilátásba helye­ zett árkorrekció negatívan fogja befolyásolni a művészi, művelődési anyagi ellátottságát, felszerelésének állapotát. — Az emberek az anyagi érdekeltség fokozásának hatására — főleg anyagi javak gyarapítására fognak törekedni, a művelődésükre nem fordítanak időt és anyagiakat. — A népművelők anyagi és erkölcsi megbecsülése tovább fog romlani, mert közvetlenül nehezen mutatható ki munkájuk hasznossága. A népművelők körében kialakult kételyeknek feltételezéseink szerint a követ­ kező okai voltak: — A gazdasági mechanizmus változásait nem az objektívan ható törvényszerű­ ségek oldaláról, hanem az előzőekben szerzett tapasztalataikból kiindulva kö­ zelítették meg. — Ideológiai felkészültségük alacsony színvonala miatt nehezen értették a tár­ sadalmi törvényszerűségekre épített fejtegetéseinket. — A népművelést leszűkítették a művelődési intézmények munkájára. Ez a szem­ lélet gátolta őket a társadalmi mozgások mélyebb vizsgálatában. — Az elméletileg megalkotott érveinket a hazai gyakorlat hiányában nem tudtuk konkrét tényekkel kellően meggyőzővé tenni. — A népművelés felsőbb szakirányítási szervei késve kezdtek hozzá a gazdasági mechanizmus népművelésben várható hatásának kimunkálásához. Bizonytalan­ ságban hagyták a népművelőket. — Az állami költségvetés 1967. évi szinten tartásának meghirdetése és a várható árkorrekció reálisan is magában hordozta a nagyszámú községi művelődési intézmény anyagi lehetőségeinek csökkenését. — A községi népművelők féltek, hogy az egyébként is alacsony tiszteletdíjuk értéke az árszínvonal emelkedésével tovább csökken. A széleskörben folytatott vitában felszínre kerülő kételyek megválaszolását, a valóságos okok feltárását, a népművelés új elemei érvényesülésének segítését, reálisan csak a ténylegesen kialakult helyzetre építve lehetett helyesen megoldani. A Párt Megyei Bizottságának Propaganda- és Művelődési Osztálya ezért 1969-ben elhatározta, hogy megvizsgálja az első másfél év tapasztalatait. A feladat elvégzésére mintegy 70, népműveléshez kiválóan értő — elsősorban kommunista — szakembert kértünk fel. A vizsgálatot kiterjesztettük a népművelés minden szektorára, és anyagi vonatkozásban csaknem teljeskörű volt. A vizsgálat eredménye legtöbb vonatkozásban igazolta az előzetes feltevéseinket, de néhány kérdésben megerősítette a kételyeket is. A nagymennyiségű tényanyag, adat, alapján megállapítható volt, hogy az egyes helyeken mutatkozó időleges vissza­ esések mögött az esetek többségében az új gazdasági irányítási rendszer elveinek torzítása, a felsőbb szervek határozataival, intézkedéseivel szembeni értetlenség húzódott meg. A népművelésben — a vizsgálat eredményei szerint — az előző időszakhoz vi­ szonyítva némi javulás mutatkozott. Jobban kapcsolódott a társadalmi és termelési tevékenységhez. Az ismeretterjesztés különböző formáin — az igények következté­ 54 �ben — a korábbi időszaknál nagyobb helyet kaptak a közgazdasági témák. A TIT vállalatvezetői- és közgazdasági szabadegyetemeinek előadássorozatain 1968-ben 279 előadás hangzott el. Ez a szám háromszorosa volt az 1965. évinek. Lényegesen emelkedett a jogi elő­ adások és méginkább az ezeken résztvevők száma. Mivel a gazdasági mechanizmus változásának következményei mélyen érintették az embereket, nagy vitát váltottak ki az olyan televíziós adások, amelyek magyarázták, értelmezték a mechanizmust. Ez hatást gyakorolt közgazdasági, jogi ismereteikre. A termelő üzemekben folytatott népművelés gyorsan reagált a változásokra. A szocialista brigádok kulturális vállalásaiban 1968-tól több az iskolai tanulás, a szak­ mai tanfolyamok végzése, könyvolvasás, kiállítás-látogatás. Keresték a megoldást a termelés zavartalansága és a tanulási lehetőségek összeegyeztetése területén. A nö­ vekvő szabadidőre — 5 napos munkahét fokozatos bevezetése — kultúrális programot terveztek. A területi jelleggel működő iztézmények vezetőinek azonban nincs megfelelő együtt­ működési megállapodásuk a termelő üzemekkel, így terveikben, tevékenységükben nem érvényesülnek kellően az új követelmények. A népművelés irányításának megváltozásával, a tanácsok művelődési osztályai kettős alárendeltségének megszűntetésével, a hatáskörök decentralizálásával a dön­ tések a népművelésben is ott születhetnek, ahol a feladatok végrehajtásához szüksé­ ges feltételeket jobban figyelembe tudják venni. A decentralizáció pozitív hatása elsősorban a járási tanácsok végrehajtó bizott­ ságainál mutatkozik. Üléseiken több népművelési téma szerepel és helyesen élnek a megnövekedett hatáskörökkel. A pásztói járásban ennek következtében nőtt a főhi­ vatású népművelők száma és némileg javult a tiszteletdíjasok anyagi megbecsülése. A jelentősebb népművelési intézmények (Megyei Művelődési Ház, Megyei Könyv­ tár stb.) önállóságának és hatáskörének növekedése, a pénzgazdálkodás felesleges kötöttségeinek megszűntetése lehetővé tette, hogy az intézményeknél (Balassagyarmat — Salgótarján művelődési központok stb.) kevesebb, jobban felkészült, magasabban dotált személy dolgozzon. Ellentmondást szült, hogy az alsóbb irányítószervek az ön­ állóság és felelősség növelésével párhuzamosan nem kaptak több státuszt, nagyobb anyagi megbecsülést, így tovább növekedett a vezetők túlterhelése, több lett a hason­ ló felelősségű személy és nagyobb a közöttük meglévő bérfeszültség. A szakszervezetek megnövekedett kulturális-nevelő feladatukat igyekeznek kie­ légítően megoldani. A szakszervezeti bizottságok gyakrabban tárgyalnak népművelési témákról. A törekvések biztatóak, de az eredmények csak helyenként mutatkoznak még. Sajnos ,több szakszervezeti bizottság — főleg a kisebb munkahelyeken műkö­ dők — még nincsenek kellően felkészülve a megnövekedett feladatok végzésére. Eh­ hez a munkához a pártszervezetek és párttagok sem adnak elég segítséget. Hiányzik a párttagság egy részénél is a helyes művelődéspolitikai szemlélet. Így a népműve­ lésre fordítható anyagi eszközök jelentős része nem a párt és állami szervek megha­ tározott, össztársadalmi érdeket képviselő célkitűzéseinek szellemében kerül haté­ kony felhasználásra. A gazdasági vezetők egy része örömmel fogadta a kulturális alapok képzéséről és felhasználásáról szóló határozatot. Úgy fogta fel, hogy „megszabadult” egy fel­ adattól. Jelentősebb azonban azoknak a száma, akik fontosnak tartják az irányításuk mellett dolgozók művelődésének segítését, kulturált szórakozási igényeik kielégítését, a művészi tevékenység támogatását. A Nógrádi Szénbányák Vállalat — a Megyei Kép­ zőművészeti Stúdió, a Sziráki Állami Gazdaság — nyári művésztelep fenntartását vállalja. A Zománcipari Művek, az Üvegipari Tröszt salgótarjáni üzemeiben a me­ gyei képzőművészek alkotó munkájához biztosítanak jó feltételeket, stb. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a szociális és kulturális alap szétvá­ lasztására, az oktatási és kulturális bizottságok létrehozására hozott határozatot kö­ vetően javult a helyzet. Több tsz-ben megválasztották az oktatási és kulturális bi­ zottságok tagjait. Néhány tsz-ben a bizottságok már elfogadható tervet is készítettek. 55 �Sajnos a tagság magas kora és alacsony műveltsége igen sok helyen akadályozza a hatékony kulturális tevékenység kibontakozását. Gyakran néhány vezető egyéni nézete, igénye. ízlése dönt a művelődési kérdé­ sekben, nem tesznek erőfeszítéseket, a könnyebb ellenállást, a népszerű feladatokat (kirándulás stb.) választják. A népművelés anyagi eszközei az új gazdasági mechanizmus első évében összes­ ségükben tovább növekedtek. A népművelésre fordított összegek 1968-ban — felújí­ tások nélkül — 24,191 Ft, vagyis 17 %-al több mint az előző évi. Az összegek, a többszektorúság miatt teljes pontossággal nem állapíthatók meg. (Állami vállalatok 28 % Tsz-ek 55 %, kulturális alapjai az átlagosnál nagyobb, a tanács kulturális alapjai (7 %) az átlagosnál kisebb mértékben növekedtek. A Meszöv és ÁFÉSZ kulturális alapja csökkent.) Az arányokat az alábbi táblázat mutatja: 1968. évi 1967. évi Szektorok megnevezése Tanácsok költségvetésének népművelési célú része MG. tsz. kult. alap FMSZ—MÉSZÖV kult. alap KISZÖV kult. alap KIOSZ kult. alap Szakszervezetek Állami támogatása Kult. alapja a tagdíjból TIT állami támog. KISZ költségvet.-nek kult. célú része (megye-járások) Ip. üzemek jóléti és rész. alapból képz. kult. célú része (38 legjelentősebb vállalat) Mg. üzemek kult. alapja Összesen: Tervezett Tény Tervezett összegek eFt-ban Tény 13 494 2 004 828 115 67 1 520 922 252 11 449 2 118 573 174 59 1 520 848 252 13 619 3 132 772 148 63 1 520 1 176 302 12 255 3 275 544 259 67 1 520 1 283 302 657 611 819 869 2 571 555 2 510 568 2 816 598 3 215 602 22 955 20 682 24 965 24 191 A fenti táblázat azt is mutatja, hogy az állmi vállalatok és a szövetkezetek kul­ turális alapjai gyorsabb ütemű növekedésével a kultúrára fordított pénzeszközökön belül csökken a tanácsok részesedése. Ez a körülmény kihat a tanácsi irányítás gya­ korlására. Az új mechanizmus első évében — az ÁFÉSz kivételével — javulás mutatkozik az anyagi eszközök felhasználásának mértékében. A pénzeszközök alakulása megítélésé­ nél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az abszolút számok szerinti mennyiségi növekedés az árkorrekciók miatt (szolgáltatás, anyagköltség, berendezési tárgya árá­ nak emelése) a valóságnál jobb állapotot mutat. A vizsgálat tanulságai szerint az anyagi eszközöket továbbra sem tudtuk a mű­ velődéspolitikai célkitűzések érdekében egységes elvek szerint, a leghatékonyabb for­ mában felhasználni. Ez a körülmény azért nagyon jelentős — elsősorban a nép­ művelési intézmények, mindenek előtt a községi és üzemi művelődési otthonok hiá­ nyos és elavult berendezéseinek, felszerelésének felújítását tenné szükségessé, ugyan­ akkor a népművelésre fordítható anyagiakat a partikuláris érdekek miatt — a tacsok kivételével — főleg kirándulásra, külföldi társasutazásra, ünnepségek rendezé­ sére használták fel. Az új gazdaságirányítás első éveiben ugrásszerűen megnöveke­ dett az ilyen célokra fordított összegek részaránya. A különböző szektorok kulturális alapjai felhasználásának alakulását az alábbi táblázaton mutatom be. 56 �57 �58 �59 �Az új gazdaságirányítási rendszer a népművelés egyes ágazataiban az előzőekben kifejtett általános vonások mellett speciálisan is érezteti hatását. A könyvtárak állománygyarapításra fordított összegei tanácsi területen 1968-ban csökkentek.A szakmai szakszervezetek központjai beszüntették szokásos, évi 15—20 Ft-os, támogatásukat. A Tsz-ek és FMSz-ek kulturális alapjaiból kisebb összeget fordítottak erre a célra. A helyzetet súlyosbítja, hogy a könyvtári bútorzat ára 10—30 %-al, a beszerzett könyvek ára pedig 4—5 %-al emelkedett. Az előállott helyzet miatt éppen gazdasági fejlődésünk szempontjából fontos szakkönyvek, drágább tudomá­ nyos és szakfolyóiratok beszerzése szorult háttérbe. A könyvkiadás, a könyvtári kölcsönzés a könnyebb ellenállást választva szinte kritikátlanul szolgaija ki a lakosság spontán igényeit. A, könyvek iránti érdeklődés mindinkább eltolódik a könnyű irodalom, a krimik, a kalandregények irányába. Ke­ resettek az útleírások és az autós szakkönyvek. A kényszerítő gazdasági körülmények hatására 1968-ban — az előző éveknél je­ lentősebb mértékben — 1214-el csökkent a filmszínházi előadások száma, a helyárak emelkedése pedig 2,2 %-al meghaladta a központilag előírt 15,8 %-ot. Az eszmei követelmények és a nemzetiségenkénti csoportok arányában 1968-ban még nem történt jelentős változás. Az „A” kategóriájú filmek, a szovjet és népi demokratikus filmek forgalmának aranya Nógrád megyeben volt a legjobb. A felszerelések, az egyes alkatrészek árának és a propagandaköltségek állandó emelkedésének kényszerítő hatása műsorpolitikai engedményekre ösztönöz. A megyében műsort biztosító színházak műsorpolitikája műfajilag, tematikailag sokat fejlődött, az előadások színvonala kedvezően alakult. Ez az előnyös változás azonban csak akkor érvényesülhet, ha egy-egy helységben egy színház (pl: Állami Déryné, Szolnoki: Szigligeti stb.) teljes műsorát fogadják. Sajnos a művelődési házak körülményei — a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kivételével — ezt nem teszik lehetővé. A helyzetet nehezíti a színházak, az ORI gazdaságos működése érdekében kia­ lakított előadásonkénti fix összeges rendszere, az anyagi rizikónak művelődési intéz­ ményekre való hárítása. A művelődési otthonok igazgatói a nagyfokú anyagi kényszer hatása alatt műve­ lődéspolitikai felelősségüket háttérbe szorítva — a biztos bevétel érdekében — mind gyakrabban fogadták a könnyű sikert hozó, eszmeileg, művészetileg alacsony szín­ vonalú produkciókat. A járási székhelyek és a két varos 1968. évi, összes színpadi rendezvényeinek 50 %-a könnyűzenei műsor volt. Balassagyarmaton 1968-ban a színpadi rendezvények 50 %-a könnyűzenei volt, a látogatók 65 %-a ezeken a műso­ rokon vett reszt. A salgótarjáni Megyei Művelődési Házban a színházi rendezvények 40 %-a volt könnyűzenei, s a látogatók 50 %-a ezeket nézte meg. Az ORI-műsorok látogatóinak száma 1967. évhez viszonyítva Balassagyarmaton kétszeresére, Salgó­ tarjánban háromszorosára emelkedett. Ez a jelenség a kereslet-kínálat viszonyoknak olyan megjelenési formája, mely a kisebb ellenállás választásával ösztönöz az értéktelen kulturális termékek előtérbe helyezésére. A helytelen arányok kialakulása után már önmagukban is ellenpropa­ gandát fejtenek ki a kulturális érdekekkel szemben. A helyárak, műfajok és látogató rétegek differenciálása 1968-ban már alig volt érezhető. Egyöntetű felfelé mozgás volt a jellemző. A lakosság anyagi helyzetének javulása, a filmszínház, színház, a könyvek árá­ nak emelkedése, a kultúrcikkek árának csökkenése következtében — az egyre na­ gyobb telítettség ellenére is — ugrásszerűen emelkedett a TV, magnó, rádió, lemez­ játszó és hangszerek vásárlása. Ugyanakkor visszesett a könyvvásárlás egy lakosra eső összege a megye könyvterjesztő hálózataiban 1966-ban 36 Ft, 1967-ben 42 Ft, 1968-ban 45 Ft volt. Ha figyelembe vesszük a könyvárak emelkedését, ez az arány reálisan még kisebb. Az igényekben erős eltolódás mutatkozik a bestseller irodalom irányába. 60 �A vizsgálat végső megállapításait, a nagyszámú hasznos javaslatot megtárgyalva a párt megyei Végrehajtó Bizottsága népművelési irányelvben rögzítette az elkövet­ kező időszak feladatait. A párt járási bizottságai, a népművelésből részt vállaló szer­ vezetek megvitatták, majd meghatározták a tevékenységi területük közművelődési feladatait. E döntések a vizsgálat által feltártak birtokában reálisabban szabják meg a kö­ vetkező időszak tennivalóit, az intézkedések megszűntethetik a kételyeket előidéző okokat, eloszlathatják a téves szemléleti alapon létrejött, valóságtól idegen nézeteket. Fábry Györgyné A Megyei Könyvtár értelmiségi olvasóiról Salgótarjánban, ipari jellegű városunk Megyei Könyvtárában 1968-ban elhatá­ roztuk, hogy a könyvtárba járó értelmiségi kölcsönzők olvasási érdeklődését figye­ lemmel kísérjük. Megfigyelésünket azért szűkítettük erre a rétegre, mert a könyv­ tári statisztikában évek óta az értelmiségieket az egyéb kategóriába sorolják a ház­ tartásbeli, adminisztratív, honvédségi stb. rétegek mellé, s így nem tudtuk nyomonkövetni — még a legelemibb csoportosításban sem — olvasmányaik megoszlását. Pe­ dig ennek a rétegnek a szocialista társadalmi rendszerben elfoglalt helye teszi szük­ ségessé azt, hogy időnként szembesítsük önmagával, tükröt tartsunk elé, megmutas­ suk, hogy a valóságban mit jelent, hogyan jelentkezik a végzettségük, állásuk és hi­ vatásuk felől méltán remélhető igényesség egyrészt olvasási kulturájuk, művelődé­ sük, önképzésük, másrészt pedig a szabadidő kihasználása terén. Az értelmiség ugya­ nis az a réteg, melytől talán leginkább elvárjuk, hogy „tevékenységüket nem a pőre gyakorlat, vagy a másoktól kapott gondolatok jegyében kívánják folytatni, hanem a kor szellemi változásaiban a tevékeny résztvevő, vagy legalábbis az egyenrangú meg­ értő szerepét igénylik. (Sükösd Mihály: Értelmiségi terepszemle.) A mindennapi társadalmi, termelési tevékenységben aktívan résztvevő értelmiség, a tanító tanárok, a gyógyító orvosok, üzemekben dolgozó mérnökök, közgazdászok és az emberekkel konkrét, mindennapos kapcsolatban lévő pártmunkások, jogászok, stb. művészetmegítélése és műveltségszintje a korszerű kultura pilléreire épülő világ­ kép kidolgozását igényli. S ebből a szempontból nem közömbös olvasmányaik elem­ zése és vizsgálata, nem közömbös, hogy milyen képet nyerünk ennek a rétegnek ol­ vasási kulturájáról, milyen eredményhez jutunk az elemzés végén. Nem közömbös, hogy ez a réteg otthonos-e az irodalom, a zene, a képzőművészetek világában, vagy éppen a társadalomtudomány egyes területein, sőt, hogy humán értelmiségünk a mo­ dern világban mit ért meg a társadalomtudományokból, hogy az űrrepülések korá­ ban tisztában van-e a legelemibb fizikai és kémiai törvényekkel, érti-e, érdeklődik-e a technikai vívmányok, eredmények iránt. Az értelmiség ízlése, érdeklődése fontos ezen kívül azért is, mert a közízlést jelentősen befolyásoló, azt szinte vezető réteg, olvasmányai, s az azokról alkotott véleménye döntően hat másokra. (Pl. a tanárok irodalmi ízlése nemcsak a tanulókra hat, hanem rajtuk keresztül baráti körük, ro­ konaik, szüleik, stb. körében is terjed.) 61 �Könyvtárunkban nem túl jelentékeny számúak, de hatásukban sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az értelmiségi olvasók. 1968-ban, a felmérésünk öt hónapja alatt (február elsejétől június harmincadikáig) az összolvasók 10,4 %-át alkották. S hogy ez a réteg szinte a könyvtár törzsgárdájához tartozik, mi sem bizonyítja job­ ban, mint hogy 1959-ben szám szerint ugyanennyi értelmiségi a kevesebb összolvasónak 16,8 %-át tette ki. Felmérésünket a fent említett öt hónapban az olvasók tudta nélkül végeztük. Figyelőlapokkal követtük minden értelmiségi olvasónk kölcsönzését, s kölcsönzés után feljegyeztük a kölcsönzött műveket. Az öt hónap alatt 284 értel­ miségi 3417 kölcsönzését céduláztuk ki. Az adatgyűjtés után különféle szempontok szerint csoportosítottuk az anyagot. A felmérés megtervezésekor két alapvető szem­ pont vezetett bennünket: megismerni az értelmiségi olvasógárda 1. kölcsönzéseinek számát 2. az általuk olvasott művek milyenségét. A milyenségnél két csoportban vizsgáltuk az olvasott műveket. Szépirodalmi művek felosztásánál az országonkénti bontást tartottuk megfelelőnek. A magyar irodalom­ ban kiemeltük a kor szerinti csoportosítást is, a régi és az élő, mai magyar irodal­ mat is. Szakirodalomnál az ETO főbb csoportjai (számszerint 20) szerint vizsgáltuk az olvasást. Ügy gondoljuk, hogy ezzel a felosztással képet alkothatunk az értelmiség olva­ sási kulturájáról, s ugyanakkor az összehasonlítási alapot sem nélkülözi, mert to­ vábbi csoportosítási lehetőségeket foglal magában ez a felosztás (Pl. népi demokra­ tikus és nyugati irodalom olvasása). A legolvasottabb művek országonkénti felsoro­ lása alapján pedig nyilvánvalóan elkülöníthető a bestseller és a színvonalasnak tar­ tott irodalmi művek kategóriája is. Mint már említettük, felmérésünk a könyvtá­ runkból kölcsönző értelmiségiek spontán érdeklődéséből fakadó olvasmányait vizs­ gálja öt hónapon keresztül. Ezzel az eredménnyel azonban nem elégedhetünk meg, mert a könyvtári olvasás — legalábbis ennél a rétegnél, véleményünk szerint — csak egy részét képezi az összkönyvolvasásnak, hiszen ez a réteg az országos felmé­ rések tanulsága szerint is a legnagyobb saját könyvállománnyal rendelkezik, házi könyvtárát több-kevesebb rendszerességgel állandóan gyarapítja. De a saját könyv­ tár mellett más könyvtárak is bő választékkal állnak rendelkezésükre (az üzemi, iskolai, szakszervezeti könyvtárak valamelyikére gondolunk.), s ez a réteg tapaszta­ latunk szerint használja is a fenti könyvtárakat a Megyei Könyvtár látogatása mel­ lett is. Ezért a későbbiekben jelen tanulmányunkat kérdőíves módszerrel kívánjuk kiegészíteni, figyelembe véve a réteg általános művelődési törekvéseit és lehetőségeit. Egyenlőre azonban úgy gondoljuk, hogy a csaknem 300 ember évi tizenkét és fél kötetnyi átlagos kölcsönzése (havi 2,4 kötet) a réteg olvasási érdeklődésének irányát és főbb tendenciáit is jelzi. Éppen ezért jelen dolgozatunkban arra keresünk választ, hogy az értelmiségnek az a része, mely tagja könyvtárunknak, hogyan, milyen mértékben növeli általános műveltségét a könyvtárban, milyen mértékben elégíti ki a vele szemben támasztott társadalmi követelményeket. A Megyei Könyvtárnak 1968 februárjától július elsejéig 284 beiratkozott értel­ miségi olvasója volt. Megállapíthatjuk róluk, hogy tevékenységüket kivétel nélkül a mindennapi gyakorlati munka szabja meg, önálló tudományos kutató munkát vég­ ző, alkotó, s ilyen értelemben kvalifikált értelmiség nincs közöttük. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a városunkban működő értelmiség foglalkozásá és szakmájának megfelelően kisebb-nagyobb tudományos munkákat, feldolgozásokat végez, azaz nem zárkóznak el tevékenységük elméleti problémái elől. A vizsgált értelmiségieket a következőképpen csoportosítottuk foglalkozási ágak, hivatások, valamint kor és nem szerint: (Megjegyezni kívánjuk, hogy a 60 év feletti kategóriába csak az aktív társadalmi tevékenységet folytató értelmiséget soroltuk be, jelen dolgozatban ugyanis nem kívánunk a nyugdíjas értelmiség problematikájával foglalkozni, így a 60 év felettiek minimális létszáma reálisnak tekinthető.) 62 �Foglalkozás 20-25 év 60 év felett Össz. Össz. N. F. N. F. 57 65 1 3 66 88 154 — 15 1 — — 15 1 16 2 42 1 4 — 49 3 52 7 1 — — 8 1 9 10 — 3 — 13 — 13 11 6 3 — 15 8 23 — 7 — — — 7 — 7 — — 7 1 2 — 10 — 10 13 24 156 75 13 3 182 102 284 F. N. 8 20 2. Politikai munkás — 3. Mérnök 3 4. Közgaszdász 1 — 5. Jogász — — 6. Orvos 1 2 7. Lelkész — 8. Egyéb Összes 1. Pedagógus 25-60 év F. N. F.+N. Az egyes kategóriákról: Pedagógusok között szerepelnek a tanárok, tanítók, kollégiumi nevelők és óvónők. Politikai munkások kategóriába a párt vezetésében, közigazgatási és tanács appará­ tusban dolgozó vezetőket, valamint újságírókat soroltuk. Mérnökök között szerepelnek az iparban dolgozók mellett a mezőgazdasági és erdő­ mérnökök is. Egyéb kategóriában pedig az olyan felsőfokú végzettségű vezetőállásúak kerültek, akik a többi csoportba nem fértek bele. (pl. főkönyvelő, rendőrtiszt, stb.) A Megyei Könyvtárba járó 284 értelmiségi — könyvtárunkból 5 hónap alatt — 3417 könyvet kölcsönzött. Ez a szóm évi 28,8 kötetnyi (havi 2,4 kötet) könyvkölcsön­ zést jelent, ami jóformán megegyezik a könyvtári kölcsönzés átlagával. Szám szerint tehát jó, annál is inkább, mivel a 25—60 évesek vannak túlsúlyban a vizsgált olva­ sók között, s tudvalevő, hogy ez a korosztály kölcsönzi mennyiségileg a legkevesebb könyvet. A könyvtárunkból kölcsönzött 3417 kötet 68,6 %-a (2345 könyv) szépiroda­ lom és 31,4 % (1071 könyv) szakirodalom. Az olvasott művek megoszlása foglalkozási ágak szerint a következő képet mu­ tatja: szakirodalom szépirodalom Foglalkozás F. N. Ö. F. N. összes olvasott mű Ö. F. N. Ö. 1. Pedagógus 485 691 1176 327 327 654 812 1018 1830 2. Politikai munkás 153 17 170 48 — 48 201 17 218 3. Mérnök 169 587 72 659 431 59 490 156 13 4. Közgazdász 39 1 40 26 1 27 65 2 67 5. Jogász 120 — 120 23 — 23 143 — 143 6. Orvos 76 119 195 40 11 51 116 130 246 — 52 44 — 44 96 — 296 7. Lelkész 8. Egyéb Összes 52 103 1459 _ 887 103 2346 55 719 _ 352 55 1071 158 2178 _ 1239 158 3417 63 �Ez a megoszlás a könyvtár szépirodalmi és szakirodalmi kölcsönzésének arányát figyelembe véve (75,8 % — 24,3 %) jónak tekinthető. Az értelmiség szakirodalmi érdeklődése tehát magasabb az átlagnál. Különösen szembetűnő, hogy a nők a szakirodalmi olvasmányokból csaknem olyan arányban részesednek, mint amilyen az ő részesedésük az olvasók számából. A nők érdeklődése tehát a szakirodalom iránt arányaiban egyezik a férfiak érdeklődésével. Ha a különböző foglalkozási ágakban nézzük a szépirodalom és a szakirodalom arányát, két csoportnál — jogászok és or­ vosok — veszünk észre az átlagtól való negatív irányú eltérést, egy csoportnál pedig — lelkészek — kimagaslóan nagyobb szakirodalmi érdeklődést tapasztaltunk, ez a csoport szám szerint csaknem annyi szakirodalmat olvasott az adott időben, mint amennyi szépirodalmat. A szépirodalmi művek kölcsönzése A mennyiségi mutatók és az értelmiség általános könyvtárhasználati szokásainak áttekintése után feltehetjük azt a kérdést, hogy milyen műveket kölcsönöz ez a ré­ teg a Megyei Könyvtárból? Értelmiségi olvasóink műfajok iránti érdeklődésének vizsgálata meglepő eredményt hozott. Az olvasott szépirodalom 98,2 %-a próza (87,8 % regény, 10,4 % novella), 1,3 %vers és 0,5 % dráma. (Számban kifejezve a 284 ér­ telmiségi kölcsönző öt hónap alatt 30 verses és 11 drámákat tartalmazó könyvet köl­ csönzött.) Könyvtárunkból tehát az értelmiségi olvasók szinte egyáltalán nem köl­ csönöztek versesköteteket és drámákat. Örvendetes tényként kell viszont üdvözölnünk, hogy a mai magyar irodalom olvasottsága az összes szépirodalmi mű 44,2 %-t, tehát majdnem a felét teszi ki. A „maradékból” 9,4 % a régi magyar irodalom, s a világirodalmat képező 13 csoportra 46,4 % jut. Csökkenő sorrendben a következőképpen oszlik meg ez a 46,4 % az egyes népek irodalma között: Francia irodalom Amerikai irodalom Orosz-szovjet irodalom Német irodalom Angol irodalom Egyéb nyugati irodalom Csehszlovák irodalom Olasz irodalom Lengyel irodalom Román irodalom Bolgár irodalom Jugoszláv irodalom Kínai irodalom 248 172 166 132 129 116 45 27 24 21 7 6 3 könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv könyv 10,5 % 7,2 % 7,1 % 5,7 % 5,6 % 4,9 % 1,9 % 1,1 % 1,0 % 0,9 % 0,2 % 0,2 % 0,1 % Ha ezt a listát összevetjük az éves kiadói jegyzékkel — s ezzel figyelembe vesz­ szük a szezonalitást (a vizsgált évben kiadott, vagy újra kiadott művek olvasását), nem is vehetjük rossz néven a kínai, bolgár, jugoszláv és az olasz irodalom minimális olvasását. A nyugati irodalom — a francia, amerikai, angol és német iro­ dalom — sokkal nagyobb mérvű olvasásánál viszont bizonyos sznobságot is feltéte­ lezhetünk, mely normaként írja elő ennél a rétegnél a „modern” nyugati irodalom legjavának ismeretét, illetve a Magyarországra eljutó világirodalomban való tájékozottságot. Az orosz-szovjet irodalom iránti érdeklődéssel elégedettek lehetünk, a szovjet irodalom nemzetközi elismerése és népszerűsége is elősegítette azt, hogy az ötvenes évek differenciálatlan propaganda hadjárata után magától adódó, egészséges érdeklődés nyilvánuljon meg a szovjet irodalom alkotásai iránt. A harminc legolvasottabb író listájából sok érdekes megfigyelésre tehetünk szert: 64 �65 �Érdekes különbséget figyelhetünk meg a nők és a férfiak olvasmányai között. A férfiaknál a szórakoztató irodalom nyomasztó túlsúlyát érezzük a lista első felében, míg a nők olvasmányai között az első tizenötben már olyan nevekkel találkozhatunk, mint Hemingway, Krudy, Cusack, Bóka, Thomas Mann és Maupassant. (Ezek a nevek a férfiaknál jóval az első tizenöt után, inkább az utolsó tíz között találhatók.) Rejtő, Berkesi a férfiak, Jókai, Sásdi a nők olvasmánya. Moldova népszerűsége is a nők között nagyobb. Nem érdektelen az olvasott költők névsorát is végigtekinteni: Azok a költők akiket mindkét nem olvasott: Ady Endre 6 Kosztolányi Dézső 5 Illyés Gyula 4 Jevtusenko 3 Babits Mihály 2 Babits Mihály 2 kölcsönzéssel A férfiak által olvasott költők: Ady Endre 4 Illyés Gyula 3 Radnóti Miklós 2 Reviczky Gyula 2 Szabó Lőrinc 2 Zelk Zoltán 2 továbbá egy-egy kölcsönzéssel: Babits, Beranger, Eluard, Gábor Judit, Jankovics Ferenc, Jevtusenko, Kassák Lajos, Kosztolányi, Ladányi, Vas István, Villon, valamint a szovjet költők antológiája, a Hózápor. A nők által olvasott költők: Kosztolányi Dezső 4 Ady Endre 2 Benjámin László 2 Jevtusenkó 2 továbbá egy-egy kölcsönzéssel: Arany János, Apollinaire, Babits, Balassi, Victor Hugó, Illyés Gyula, Jeszenyin, Juhász Gyula, Majakovszkij, Nagy László, Petőfi, Simon István, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály. Talán még a költemények olvasásánál is ritkább a drámák könyvtárunkból való kölcsönzése. Igaz, hogy a 11 drámaíró az élvonalbeli modern drámairodalmat kép­ viseli (elég, ha Ibsen, O ’Neill, Dürrenmatt nevét említem), de ez a szám, az összeolvasmányoknak csak 0,5 %-át képezi, s így sajnálatosan kevésnek mondható. A szakirodalmi müvek kölcsönzése Olvasottság szempontjából különösen négy csoport emelkedik ki a szakirodalomból, amelyeket az értelmiség körében általában is az átlagnál magasabb olvasott­ sággal bírnak: a földrajzi- életrajzi művek, a neveléstudományi, az irodalom-, és a természettudományi művek. Az elsőt természetesnek vehetjük, hiszen minden könyv­ tárban igen kedvelik az útleírásokat. A neveléstudományi művek nagy forgalma már a pedagógus olvasók nagy számából is adódik, de a pedagógusok mellett a politikai munkások, a mérnökök és az egyéb kategória is olvassa ezeket a műveket. A neve­ léstudományi és a társadalomtudományi művek jórészét természetesen a továbbtanuló értelmiség használja az egyetemi, főiskolai kötelező és ajánlott irodalomjegyzék alapján. Az irodalomtudományi művek nagy száma nem jelenti azt, hogy a külön­ böző csoportok egyaránt részesednek olvasásából, mert a nyolc csoport közül öt egyáltalán nem vett kezébe ilyen jellegű műveket. A nagy arányú olvasást a peda­ gógusok biztosították, mellettük megemlítendő még az egyéb kategóriába tartozók olvasmányanyaga, valamint minimális számmal a politikai munkások kölcsönzése. A természettudományi művek kölcsönzése már sokkal általánosabb, a jogászok és orvosok kivételével a többi csoport kölcsönzéseiben szerepel. 66 �Másodsorban megemlítendő a bölcselet-filozófiai, történelem és társadalomtudo­ mány, politika népszerűsége. Ezen szakirodalmakat szinte foglalkozási ágtól függet­ lenül minden csoport értelmiségi olvasói kölcsönözték. A harmadik sorban a technika, mezőgazdaság, valamint a képzőművészetek állnak, s a többi szak megoszlása is az érdeklődés többé-kevésbé egységes irányu­ lását mutatja: férfi Általános művek Bölcselet — filozófia Vallástudomány Társadalomtudomány — politika Poltikai gazdaságtan Jog, közig., hadügy ... Neveléstudomány Kereskedelem, néprajz Nyelvtudomány Természettudomány Orvvostudomány Technika Mezőgazdaság Háztart. Könnyű-, vegyip. Művészet, szórak. játék Sport Irodalomtudomány Egyes népek irodalma Földrajz, életrajz Történelem Összesen nő összes 9 41 13 56 18 21 56 4 20 65 20 45 27 14 40 32 9 67 80 72 7 43 3 17 5 15 54 3 10 37 2 9 24 12 9 10 13 37 40 12 16 84 16 73 23 36 110 7 30 102 22 54 51 26 49 42 22 104 120 84 709 362 1071 A fenti táblázat mellett érdemes az egyes foglalkozási ágakhoz tartozó kölcsönzők szakirodalmi érdeklődését is figyelemmel kisérni. A pedagógus kölcsönzők olvas­ mányai a könyvtár összértelmiségének olvasmányaihoz viszonyítva pozitív eltérést mutatnak. Szakirodalomból az említett időszakban 654 művet olvastak, s ezen olva­ sott könyvanyag annyira megoszlik szakágak és a szakon belül a művek sokasága között, hogy alig találkozunk kétszer ugyanazzal a címmel. A szakirodalom ilyen irányú megoszlása nemcsak azért jó, mert az egyes olvasók érdeklődésüknek, igé­ nyüknek megfelelő műveket találnak, hanem azért is, mert a hasonló téma külön­ böző feldolgozásai is eljutnak az olvasókhoz. És végül a pedagógusok szakirodalmi olvasmányainak negatívuma: minimális százalékban olvastak vallástudományi, ke­ reskedelmi, néprajzi, valamint orvostudományi műveket. A politikai munkások szakirodalmi olvasmányainál a mennyiséget kifogásolhat­ juk, a művek megoszlása az egyes szakágak között már sokkal egyenletesebb képet mutat. Amit hiányolunk: a bölcselet—filozófiai, a vallástudományhoz tartozó, vala­ mint a képzőművészetekkel foglalkozó művek hiánya. 67 �A mérnökök, közgazdászok, jogászok, orvosok szakirodalmi olvasmányai a könyv­ tárban nem kielégítőek. Részben nagyon kevés az össz-szakirodalom olvasása, rész­ ben pedig sok terület marad olvasatlanul. Általános műveket (bibliográfiák, lexiko­ nok, évkönyvek), nem olvasnak a mérnökök, közgazdászok, jogászok és orvosok; bölcseleti, filozófiai, pszichológiai műveket jogászok; vallástudományt közgazdászok; politikai gazdaságtant, jogtudományt jogászok; nyelvtudományt orvosok; technikát jogászok; mezőgazdasági műveket orvosok; háztartási, könnyű- és vegyipari műveket orvosok; művészeti, játék, szórakozás tematikájú könyveket közgazdászok; irodalomtudományt a pedagógusokon kívül jóformán senki; történelmi műveket közgazdászok. A lelkész olvasók szakirodalmi kölcsönzésében érdekes, hogy szám szerint jóformán egyeznek szépirodalmi olvasmányaikkal, tehát százalékban kifejezve szakirodalmi olvasmányaik az összes olvasmány 50%-át teszik ki. A szakirodalomból különösen kiemelkedik a szakmájukra vonatkozó irodalom rendszeres olvasása. A vallástudományi munkák között olyanok is szerepelnek, mint Verret: A marxisták és a vallás, Klohr: A természettudómány és a vallás. A társadalomtudományi mun­ kák között is az egyházzal kapcsolatosak dominálnak: Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyház, Tardos György: Forradalom és a papi rend stb. című írások. Az egyéb kategória szakirodalmi olvasmányai, talán éppen a csoport heterogén összetétele miatt, a pedagógusok után a legkiegyensúlyozottabb képet mutatják. A társadalomtudományokon kívül szinte minden szakágból olvastak: ebben a csoport­ ban szép számmal található művészeti, irodalomtudományi művek kölcsönzése is. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szakirodalmi olvasás területén értelmiségünk nemcsak számszerűen olvas többet az átlagnál, hanem színvonal, minőség tekinteté­ ben is az átlag fölött áll. A szórakozás ezen a területen csak minimális részét képezi az indítékoknak, az olvasmányok válogatásában inkább a munka, képzés (ön­ képzés és továbbképzés) állnak az első helyen. Ugyanakkor az is megemlítendő az értelmiség szakirodalmi kölcsönzésénél, hogy a mutatók különösképpen eltérnek a valóságban olvasott művek számától, ugyanis a munkahelyek csaknem mindegyikén található olyan kézikönyvtár, amely a mindennapi tevékenységhez legszükségesebb anyagot tartalmazza. Mondottuk mór bevezetőnkben, hogy ez a felmérés csak részleges képet nyújt értelmiségi olvasóinkról. Ennek a rétegnek művelődési törekvései és lehetőségei sok­ ban túlszárnyalják a Megyei Könyvtár nyújtotta lehetőségeket. (Ezt bizonyítja az a tény is, hogy számos értelmiségi egyáltalán nem tagja a könyvtárnak, városunkban éppen úgy, mint az egész ország területén. E réteg kulturális igényének és érdeklődé­ sének alapos tanulmányozását nem lehet egy könyvtári felmérés adataira korlátozni, mégis úgy gondoljuk, felmérésünk hozzájárul az értelmiség szellemi arculatának ala­ posabb megismeréséhez. 68 �Az élő Madách Paku Imre: Madách Imre ’69 A Tragédia szerzője irodalmunk élő, valóságos alakja, sőt egyik leg­ hatásosabban vonzó egyénisége. Mindezt igazolja az a sok közlemény, ki­ advány, vitairat, mely évről-évre vele foglalkozik. Az elmúlt év különö­ sebben nem jelentős ebben a vonatkozásban. Madách egyre teljesedő utó­ életében tehát úgynevezett ,.nagy év”-nek nem nevezhetjük 1969-et sem, mindössze jelentékeny kezdeményezések idejének fogják majdan nyilvá­ nítani. Ez a rövid tizenkét hónap kész eredményeket nem, csak vitaanyag­ nak minősíthető kezdeteket teremtett, mindazonáltal jellemző a sokoldalú megközelítés; mindezeknek jelentőségét éppen a közvetlen következő idő­ szakokban lehet majd véglegesíteni, miknek folyamán a múlt esztendőnek kezdeményezései kibontakozhatnak, eredményei megérhetnek. Egyik év a másiknak adja föl a feladatokat: a Madách-értelmezés éppen azért olyan vontatott, lassan megnyugvó, mert az egész életmű kialakulása változatokat vetett fölszínre; a főmű, Az ember tragédiája sem egyöntetű, de hullámzó szintű, kapaszkodókat kínáló alkotás, világirodalmi minősítése, nemzetközi rangja változó értékű érvekkel éppúgy bizonyít­ ható, mint ahogy vitatható is; nemzeti érdekeltsége sem nyilvánvaló, csak mindössze fogantatásának ideje és körülményei kapcsolják a magyar tör­ ténelem egyik nehéz szakaszához. Érthető tehát, a Madách-értékelés fo­ lyamatai egyik évből átnyúlnak a másikba. A mindenkori Madách-nézeteket elsősorban a túlzások jellemzik, egy­ aránt vonatkoznak ezek az értékelésekre és a tagadásokra is. A nemzetieskedő fellángolás és a külföld közönye még sohasem tett remekművet a maga helyére: a Tragédia felemás érvényesülésének kulcsát eme két nézet végleteiben kell megtalálnunk. Madách mellékműveinek a Tragédiához viszonyított nívóhelyzete lényegében két követelményt támaszt: a nyelvi­ szerkezeti egyenetlenség, valamint a színpadiasság kétes kérdésének vala­ melyes megválaszolását, az „idegen kéz” szerepének tisztázását. Mind a Tragédiára, mind pedig többi művére vonatkozó vélekedések, vitatkozá­ sok régi keletűek és sem korábban, sem a kiemelt múlt évben végleges érvényű álláspont nem keletkezett, a műveknek az ellentét tengelyén mozgó értelmezése egyelőre még nem fejeződött be. Egyéniségének sokrétűségére vall, hogy minden időben kérdéseket eredményez a kutatás részleteire, egyes művek értékelésére és magának a Tragédiának szélesebb körű megvitatására vonatkozóan. Bízvást mond­ hatni: Madách életműve nem öregedik, nem porosodik: él, hat. A kiemel- 69 �kedő mű — Az ember tragédiája — mindmáig olyan frissen hat, mintha nemrégen iródott volna, s fénye időről-időre ráirányítja a figyelmet a mellékművekre és azoknak a Tragédiával való összefüggéseire is. Madách Imre benne él az időben, a mindenkori jelenben, alakja egyre erősödő körvonalakkal rajzolódik rá a jövőre is. A lépegető esztendők egyszer emelik, olykor süllyesztik alakját az irodalmi közvélekedés inga­ tag talaján. Egyre felénk közeledik ő, előle nem lehet kitérni, állásfogla­ lásra készteti a mérlegelő szemlélődőt. Mindez pedig kétségtelen nagysá­ gának a jele. Az utóbbi évek arról is tanúskodnak, hogy Madách nemso­ kára megszabadul egyik nehézkes, nagyon elhatároló, merevítő jelzőjétől: az „egyművű”-től. Az olvasó és a színházi néző lassanként három művét ismerheti magáénak, vallhatja el nem hanyagolható értéknek. Különösen a Mózes színpadi sikere jelzi, hogy Sztregova mégis hivatott és alkalmas műhelye volt a magyar szellemiségnek, s annak a fénye ma is világít, tájékoztat, sőt irányít is bizonyos tekintetekben. A közöny lomhán-alacsonyan járó fellegei mögött lassan éled a napfény, a költészet vigasza terje­ dezik a Tragédia szomszédságában érlelt művekből is. 1969-ben megtört a jég: Madách nemsokára megszűnik egyművű alkotónak lenni. Ám, lássuk közelebbről, a félmúlt miket eredményezett, kezdeménye­ zett; az előző naptárba milyen eseményeket írhatott be az irodalom em­ lékezete? Mondanivalóinkat mindenekelőtt csoportosítsuk: szóljunk a színpaddal kapcsolatos eseményekről; a szövegek változásának kérdéséről; az újabb hazai és külföldi bemutatókról; az idegen nyelvi fordításokról; végül, és nem utolsósorban, a Tragédia világirodalmi helyének, nemzet­ közi rangjának megállapítása érdekében elkezdett és megnyugtatóan le nem zárt vitáról, valamint egy nagyszerű Madách-gyüjteményről is. Madáchot folyton vonzotta a színház megejtő világa, jóllehet azzal hosszabb, tartósabb, eleven kapcsolata nem keletkezhetett. Életrajzi ada­ tai szerint színházi előadásokat aligha sokat láthatott, ama néhány szemé­ lyes benyomás mindössze lobogó vágyat ébresztett benne a színpad meg­ hódítására. Könyvélmények nyomán kísérletezett tehát színpadi — jobban mondva: színpadnak szánt — műveivel. Az élő színpad követelményei az ő darabjaiban csupán szórványosan bukkannak föl, s történetesen elég mértékben ahhoz, hogy egyik-másik darabja olykor-olykor megfogja, ra­ bul ejtse a színház művészét: a színjátszó becsvágyát, a rendező ötleteit serkenti, izgatja. Madách többévtizedes kisérletek után csak mostanában vált valódi színpadi szerzővé: Mózes című drámájának 1969-re átnyúló színházi sikersorozata nyilvánvalóan igazolta azokat, akik ösztönösen meg­ érezték benne a játszható színpadi szerzőt. A Tragédia inkább mint alkalmas, többrétegű művészeti lehetőség éli színpadi felemás életét: mind a színész, mind pedig a rendező meglepő újításokkal jelentkezhetik általa, nem szólván most a díszlet- meg a jel­ meztervezők változatos, szinte kimeríthetetlen alkalmairól, a színjátszó tér műszaki újításairól, a szabadtéri játékok tömegvonzásáról. Madách ezek szerint élő, éltető szerzője a színpadnak: 1969-ben a Tragédia a Mózessel felváltva szerepelt a pesti Nemzeti Színház műsorán, de meg­ 70 �újult sikere a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, jóllehet ezúttal sem a színészek művészi teljesítménye, sem a rendezés különösebben nem lepte meg a közönséget, de a közepes átlagot minden bizonnyal mindkettő el­ érte, s ebből mindössze Sinkovits Imre Lucifer alakítása jelentette csupán az „újabb művészi felfogás”-t. A fölényes díszletek és a színpadi tér műszaki berendezése sok jó, új ötletet alkalmazott, mindez azonban olyan külsőség, ami alkalmi jellegénél, váltakozó mozzanatainál fogva a szabad­ téri színházművészet egyik szép, de semmi esetre sem követendő eredmé­ nye. A Tragédia tavalyi szabadtéri előadása a rendezés, és a színészi játé­ kok vonatkozásában egyaránt ötletszerűséget jelentett. Valóban megnehe­ zítette a Tragédia ez újabb bemutatóját a kolozsvári Magyar Színház előző évi budapesti előadása. A legújabb színészi-rendezői vállalkozások­ nak a kolozsváriak feledhetetlenül egyszerű, eszköztelen, teljesen a szer­ zőt szolgáló előadásából kell kiindulniok, különösen vonatkozik ez a köve­ telmény a szép, egészséges színpadi beszédre és rendezés egynemű áttekint­ hetőségére, a látványosság szűkítésére, a fölösleges, ráadásszerű hatáskel­ tések csökkentésére. A 69-es, szegedi Tragédia rendezőjének, Vámos Lász­ lónak, sokat kellett volna tanulnia a kolozsváriaktól és többet megtartania az ő korábbi rendezéseiből is. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház múltévi Tragédia-bemutatóját jelentős állomásnak kell tekintenünk a mű nemzetközi elismerésének út­ ján. A friss fordítás elsősorban színházi követelményeket elégít ki: pergő, ütemes, színészi beszédmódra ösztönöz, egyéníti a szerepeket, megfelelően tömörít. Az előadás hiteles szemtanúi szerint ez a bemutató bizonyult a Tragédia legjobb 1969-es előadásának. Az ügyesen összevont színpadi szöveg nemcsak élénkké, vonzóvá változtatta a súlyos, komor tartalmat, hanem az előadás idejét is célszerűen megrövidítette. A színjátszók, ter­ vezők és főként a rendező összehangolt munkáját csak a teljes elismerés illetheti (a mondás örökérvényű jelentősége és nem közhely mivolta sze­ rint), jóllehet azt az elkerülhetetlenül felbukkanó tényt, kisértő körül­ ményt, hogy a Tragédia mégis csak bölcselkedő olvasmány, könyvdráma, a pozsonyi kitűnő előadás sem tudta teljesen feledtetni. Végülis öröm és büszkeség, hogy a Szlovák Nemzeti Színház tisztes vállalkozása olyan átütő és szép sikert jelent a Tragédiának a nemzeti keretek fölé emelkedő jelentősége, tiszta szándékú értelmezése, átfogó színpadi megjelenítése révén. A szakértő szerint az újabb szlovák fordítás, Ctibor Stitnicky remeklése, az utóbbi évek egyik legsikerültebb, legművészibb idegen nyel­ vű szövegét teremtette meg Madáchnak e műve számára. A bemutatók során kell még egy igen jelentékeny eseményről szól­ nunk, az eddig való bemutatók legnagyobb közönsége előtt, a televízió milliókat jelentő nézői előtt pergett, 1969 októberében és karácsonyán, a Magyar Televízió képernyőjén a Targédia filmváltozata. A mozgó képsor Madách Imre remekművét, a Tragédiát egy új művészet bevált eszközeivel elevenítette meg: csaknem a teljes érzékelés birodalmába vitte át a rideg szöveget, mint majd látni fogjuk, mi mindenre lett volna hivatott. Az októ­ ber 19-iki vetítés előtt Szinetár Miklós rendező nyilatkozott nagyigényű vál­ 71 �lalkozásáról és többek között ezeket mondotta: „Kevés mű született a ma­ gyar irodalomban, mely annyira képernyőre való, mint Az ember tragédiája. És kevés olyan mű született, amelyben minden kor embere újra meg újra fel tud fedezni új meg új gondolatokat a maga számára. — E két ok és annak a csábítása, hogy ez a remekmű most milliók birtokába kerülhet, ösztönzött minket arra, hogy elkészítsük tévéfilm-változatát.” Majd így fejezi be: „Több mint egyéves munkánk fekszik ebben a filmben. Színmű­ vészek, operatőrök, díszlettervezők — és így sorolhatnám tovább techni­ kai munkásokig — sok álma, munkája, verejtéke, hogy létrehozhassuk ezt a müvet. Szeretnénk, ha nézőink is olyan „odafigyeléssel” fogadnák, mint amilyennel mi készítettük.” Ám, nyomban szóljunk a rendező „odafigyelés”-eiről: az óhajtott és méltán várt tévéfilmet nem alkották meg. Nem figyeltek oda Madách uta­ sításaira. Fényképezett, nagyrészt álló színpadi képeket kapunk némi emberi nyüzsgéssel élénkítve, a szellem térben és időben való szárnyalá­ sát a képsor nem követi, sőt megjeleníteni sem igyekszik a kézenfekvő filmszerűségeket (a szobrok elporlanak, a karkötő kígyóvá válik stb.), a kijózanító jelenetek háttérbe szorítják a képzeleti csapongásokat, a szöveg legszebb, legnehezebb, legmélyebb árnyalata finom szemerjüket vesztik szóban, képben egyaránt. Ellenben minden hagyományos — és a rendezőnek éppen erre nem kellett volna odafigyelnie —, Paulay Ede óta megvalósult rendezői elvek kivonatoltan ezúttal is megjelennek: Zichy Mihály képei rárajzolódnak egyes jelenetekre, nem a mozgás, elevenség, hanem a hely­ benjárással utánzott mozgás jellemzi a cselekvést, a színpad keretén túl­ eső távlatai alig vannak ennek a filmnek, a környezet legtöbbször szegényes, a természeti képek sivárak, képzethiányosak (pl. egy kiérdemesült kavics­ bánya, mint a paradicsomon kívüli színtér), a díszletek pedig szinte kiált­ ják jelképes mivoltukat, alkalmiságukat, érezzük a rosszul bevert szögek helyét, a festékek áporodott szagát, szóval szomorúan mögéjük látunk, ott pedig csak egy hányt-vetett kelléktár ásítozik; az úgynevezett „bevá­ gások” sem mindig kifogástalanok vagy helyükre illőek. Itt sem figyeltek jól oda! A színészek minden ismert-méltányolt kiválóságuk ellenére nincsenek helyükön, kilépnek szerepükből: a főszereplő fiatalok még nem értek föl a Tragédia színészi követelményeig, az idősebbek nem kaptak benne meg­ felelő szerepeket: a visszatartott beszédmodor nem árnyal, a gondolatok alakulása, fejlődésmenete egyáltalán nem, vagy csak alig jelentkezik. E film kétszeri figyelmes nézése-hallgatása után változatlanul egyetértünk a rendezővel: a Tragédia megfilmesítése végzetesen nehéz feladat, a fél­ megoldás, az ide-odafigyelés megbosszulja magát, ezért a jónál is jobb, legjobb filmesítés megoldását a jövőre kell bíznunk. Szinetár tiszteletreméltóan vállalta a kezdet kudarcát, kockázatát. Megoldott feladata után világosan látszik: mit és hogyan kell jobban meg­ csinálni, miket nem szabad követni, hol rejlenek a buktatók. E mostanit mint jó, népszerűsítő, vasárnap délutáni filmet elfogadjuk ugyan azzal, hogy adott eszközei alapján különb művet vártunk tőle: becsülete­ 72 �sen törekedett -Madách megértésére, megértetésére; nagy kár, hogy nem tudott a színpadiasságtól szabadulni és szereplőit jobban kellett volna megválogatnia, megmozgatni őket, egyénenként beilleszteni egy madáchi „együttes”-be. Dramaturgja kezét jobban meg kellett volna kötnie: a szö­ vegkezelésnek mozaikosítása felesleges fontoskodás és főként rontja a mű hitelét, eredetiségét is. Sajnálatos továbbá, hogy a film voltaképpeni célját nem érte el: a milliós nézősereg nem sürgette, nem követelte a Tragédia újabb és újabb kiadását, vagy akár a filmek harmadszori ismétlését: e kettő ugyanis mér­ téke lehetett volna a filmbeli „odafigyelés''-nek; az olvasás ingerét tehát ezúton általánosan nem sikerült felkeltenie ennek a nagyszabású vállalko­ zásnak. A Tragédia útját tehát kellőképpen nem egyengette, hacsak aka­ dályokat nem gördített eléje, hiszen mindenkinek oda kellett volna fi­ gyelnie! Madách utóéletének egyik sarkalatos, minduntalan visszatérő tétele, ismétlődő feladata: szövegeinek kérdése. Mint ismeretes, nehézkesen, egye­ netlenül írt, stílusa kuszáit, darabos, szerkeszteni nem tudott eléggé. Ez a kétségtelen fogyatékosság a Tragédiára teljesen nem vonatkozik, de min­ den más művére fokozottan áll: tehát nemcsak a rendezői kék ceruza húzásai jogosultak, hanem nyelvezetük színpadképessé, beszélhetővé ala­ kítása is szükséges, sőt ez utóbbi mindent megelőz. A Tragédia mostani szövegét annakidején Arany János egyengette az író kérésére és hozzájá­ rulásával. Mint általában ismeretes: Arany János javításai és szövegmódosításai nem többek, mint amennyi szövegváltoztatást ma a könyv­ kiadói szerkesztők vagy éppen a dramaturgok eszközölnek elodázhatatlan esetekben. Verstani és stilisztikai egyengetés nemcsak jogosult, hanem szükséges szerkesztői kötelesség: Madách egyes szövegei azonban ennél jóval többet igérnyelnek. A harmincas évek második felében A civilizátort változatlan szöveggel játszották, akkor annak a bemutatónak éppen az eredetiség volt a jelentősége, hogy szinte betűhíven adják elő, közöljék a drámaíró elitélő politikai nézeteit az elnyomó osztrákokról. Az utóbbi években két Madách-mű ért el komolyabb színházi sikert Keresztury Dezső szöveggondozása jóvoltából. Mindkettőt rendezői megke­ resésre vállalta el, s mindkettő, általa véglegesített színpadiasított szöveget könyvalakban is a nagy nyílvánosság ítélkezése elé bocsátotta. Mindegyik más és más feladatot rótt Kereszturyra, elvileg utószavaiban tisztázta szövegmódosításainak szükséges voltát és végzett munkája arányait. A már említett Mózes-dráma derekasan életre kelt a színpadon, sőt sorozatos előadásokat ért meg; amint mondottuk, a Tragédia mindenesetre eleveneb­ ben él a színpadon, ugyanakkor a Csák végnapjai a gyulai várszínházban került néhányszor közönség elé, majd a televízió fölvételével az egész ország elé. Kétségtelen, hogy a Mózes eredeti szövege az 1925-ös felújítás kudarcának — akkor mindössze kétszer játszhatták — csak egyik halvá­ nyabb oka. Abban az időben az ellenforradalom antiszemita erejének nyo­ mására kellett a Nemzeti Színház műsoráról levenni; Keresztury ebben a vonatkozásban nem tájékozódott kellően, az akkori közönség nem a dráma 73 �gyönge, erőtlen szövege miatt kezdett vihogni (ez utóbbi Keresztury sza­ va), hanem a szavak tendenciája ellen tüntetett. A kettő korántsem azonos indok, hangulati jelenség. Bármiként lett légyen: a Nemzeti Színház azidei vezetői jó szakemberek voltak, és jól tudták, miért lehet és kell a Mózest színpadra állítani: ez a tisztes szándékuk megtört, a fertőzött szellemi légkör bizonyult náluknál erősebbnek. Mózes egy nagyra és sokra hivatott nép vezetőjének drámája, s mint ilyen, kiválóan alkalmas arra, hogy színpadi előkép lehessen a mai népek politikai akaratának érvénye­ sítéséhez. A mostani siker nemcsak jól beszélhető szövegének, hanem kiváló színészek játékának is köszönhető. Keresztury szöveggondozása ténylege­ sen olyan arányú és értékű, mint aminő Arany Jánosé volt a maga idejé­ ben a Tragédiával kapcsolatosan: mindketten egy-egy Madách-művet in­ dítottak el a népszerűség útjára. A Mózes színpadi életre való hívása, gondozása, ápolgatása sokkal jobb lehetett volna, ha Keresztury valamivel nagyobb költő, gondolkodó volna, mert ahogy Madách szerinte könyvből tanult drámát írni, Keresztury szerintünk ugyancsak könyvből tanult drámát átírni (későbi idézetben meg is nevezi mintaképeit). Ez az utóbbi megállapítás azonban sokkal inkább vonatkozik a Csák végnapjai című dráma újraformálására, ahogyan ottani átírói szerepét találóan megnevezi. Szerintünk ezt a drámát meg kellett volna hagyni irodalomtörténeti em­ léknek. Nem lett belőle nemzeti dráma ezzel az átdolgozással, Keresztury ugyanis egyáltalán nem drámaírói alkat: más a színpadi ügyeskedés és egészen más az igazi drámaírás, aminthogy más a verselés és más az ere­ deti, igaz költészet is. Tisztes, erősen középszerű, Shakespeare-utánzatú mű lett a Csák végnapjai, benne felbukkannak, majd uralkodnak a dráma­ írás élezett, fényezett közhelyei, sőt végül hiányzik belőle maga Madách is. A kísérlet ezt bizonyítja: Madách munkája magas őnéki, nem tud vele járni, boldogulni, eljutni a drámaíráshoz. A Csák végnapjai — mint újra­ formált dráma — sem a szinpadon, sem könyvalakban (1969-ben jelent meg) színpadi életképességét nem tudta, nem tudja igazolni. Nem az át­ írás lehetőségét és szükségét akarjuk vitatni, de mi is azt mondjuk Babits Mihály nyomán: a színpadnak meg kell hajolnia a nagy szellemek előtt és nem feltétlenül megfordítva: egyik-másik drámai műhöz a színháziak inkább ne nyúljanak hozzá, semmint felemás művet bukdácsoltassanak világot jelentő deszkáikon. Keresztury egyik utószavában, történetesen a Csák végnapjaiéban, megjegyzi, hogy nem kívánja „kötelező tárgyilagosságnál indulatosabban megkérdezni, miért fogadjuk fenntartással a magyar irodalom esetében az olyan fajta kísérleteket, amelyikért Brechtet, Dürrenmattot vagy ré­ gebben Hofmannstahlt, Zweiget s annyi más írót, átírót megdicsértünk. Végülis: a hozzáértők számára közhely, hogy minden színház mindig a maga korához igazítja, a maga igényeihez és lehetőségeihez alkalmazza, a színpadára kerülő darabokat. A klasszikusok így élnek.” Eddig Ke­ resztury! Rövid tárgyilagosságunk ennyi: Brecht az Brecht, Dürrenmatt az Dürrenmatt, Hofmannstahl az Hofmannstahl és Zweig is Zweig — 74 �mindig önmaguk, alkotók, nagyok és főként saját művekkel is bizonyí­ tottak, bármelyik bármikor fölér önmagához — Keresztury azonban pusz­ tán önminősítéssel, önkezű talapzatemeléssel érhet föl Madáchig. A Csák végnapjai azonban az előbbieknek nem jár a közelében sem. Szívesebben állítanók mindennek az ellenkezőjét és örömmel üdvözölnők az új dráma­ írót, korunknak drámába öltöztető művészét. Két-három apróság: hánytorgatásuk ne tűnjék kicsinyességnek, csu­ pán a köteles tisztelet kifogásolja őket: Madách a Tragédia írásának ide­ jén nem harminckét, hanem harminchét éves volt (Keresztury számjegy­ gyei jelez) és ne mondjuk Madáchot — még fiatalságát jellemezve sem — tejfelesszájúnak: e kettőt Kereszturynál találhatjuk meg. A másik: Job­ bágy Károly tollából szaladt ki a bántó szó: ódájában tyúkmellűnek mondja nagy földijét. Tudván tudjuk: a testi hiba emlegetése nem alkalmas iro­ dalomtörténeti tiszteletadás szövegébe, ott még stilisztikai ötletként sem szerpelhet 1969-ben ilyesmi is megtörténhetett: bizton hihetjük, hogy má­ sok nem folytatják eme könnyű ötleteket, hiszen azok visszaütő bume­ rángokká válhatnak. Tovább folytatva a kisebb vonatkozások történetét, térjünk át a Ma­ dáchról szóló irodalomra: a múlt évben két olyan Madáchcsal foglalkozó mű jelent meg újabb kiadásban, amelyek mellett szó nélkül elhaladni nem szabad, hiszen alapvető nézeteket, állandónak tekinthető értékeléseket tar­ talmaznak, újítanak meg a nagyközösség számára. Alexander Bernát ma­ gyarázatos Tragédia-kiadása — köztudottan — nemzedékeket nevelt, ta­ nított e nagy mű megértésére, elemző olvasására. Megállapításai ma is ele­ venek, elfogadásra és vitára késztetőek, ezért előrevezetőek. Egyik leg­ jobb népszerűsítő szövegközlés mindmáig az övé. Mostanában A művészet c. tanulmánykötetében találkozhatunk egy 1923-ban írt tömör Madách-értekezésével, ezt ugyanis a költő születése századik évfordulójára összefog­ lalásként írta, itt világosan összegezi korábbi szempontjait, ezért kell róla e helyen megemlékeznünk és a sokat támadott Alexander Bernát érdemeit megújítanunk: ő mértéktartóan, higgadtan közelíti meg Madách főművét, érvei, bizonyítékai átmentek az irodalmi közgondolkozásba, uralkodtak az iskolai oktatásban is, éppen ezért hasznos újraközlésük. A költő egyéni­ sége, szellemi környezete, mostoha sorsa, korának közvélekedése tükröző­ dik, Alexander szerint, életművében, ezt a viszonyulást módszeresen ő tárgyalja elsőként; a Tragédia általános jelentőségét sem nagyítja (éppen világirodalmi kapcsolatainak feltárása közben a legmértéktartóbb), jelzi a Tragédia viszonyát a nagy költői-bölcselő művekhez, ugyanakkor nem nyilvánítja azt a Faust egyenesági ivadékának sem, ahogy azt egyes kor­ társai nagyon elhamarkodva tették. Sőtér István kis kötete, Álom a történelemről, elsőízben 1964-ben, Madách halálának századik évfordulójára, készült s tavaly már a második kiadása jelent meg. Sőtér értekezése válasz-jellegű és megnyugtató állás­ pontot teremt az utóbbi évek felélénkült Madách-vitáiban. Az ő hatalmas világirodalmi olvasottsága Alexander Bernát szemléletmódját napjainkig 75 �fejleszti, s mivel ő is elsősorban széleskörű olvasóközönséghez szól, e műve közvetlen eszközökkel, közérthetően népszerűsíti Madách főművének ki­ emelkedő értékeit és korszakos jelentőségét. Világos fejtegetései, tárgy­ szerű érvelései — ahogy ma mondani szokás — biztos helyére, állandó szintjére helyezik a Tragédiát: mind eszmetörténeti, mind pedig irodalomtörténeti vonatkozásait illetőleg. Legfőbb érdeme: józan tárgyilagossága és megnyugtató érvelése. Meg kell említenünk ez éves beszámoló keretében két dicséretes palócföldi eseményt is: Salgótarjánban felállították Madách Imre egész­ alakos szobrát, Varga Imre kiváló jellemzetes alkotását: egyáltalán nem túlzás, ha nyíltan megmondjuk — minden különösebb helyi érdekeltség nélkül, hogy egyik legkiválóbb Madách-emlékművet kell ebben a korszerű műben méltányolnunk. Egy másik nagyjelentőségű emlékkiállításról a Palócföld számolt be, ennek nyomán híre kerekedett egy különleges gyüjteménynek: Szabó József Madách-adattárának jegyzékét ismerhették meg az ország olvasói. A hatezredik tételszám felé közeledő gyűjtemény magában foglalja a vonatkozó kiadványokat (a tőle való és a róla szóló köteteket, különnyo­ matokat stb.), az utaló irodalmat, számos aprónyomtatványt, lapkivágatokat, tehát nagyjából mindazt, ami érdemleges, felkutatható emléket, ada­ lékot jelenthet Madách Imrével kapcsolatosan. Bizonyára egy nagyobb méretű Madách Múzeum irodalmi részlegének az alapja lesz ez az eddigi legteljesebb, magánkézen levő s ezidőszerint Balassagyarmaton őrzött és folyvást gyarapodó kincsesbánya. A Tragédia idegen nyelvű térhódítása jelentékenyen nagy nyelvterü­ leten kezdődött meg a múlt év végén: az arabnyelvi fordítás akkor fejező­ dött be és nyomban meg is jelent könyvalakban. Ez a huzamos ideig ké­ szült fordítás is nagy eredmény, hiszen csaknem százötven milliónyi olva­ só előtt nyílt meg az út a Tragédia megismerésére és befogadására. A for­ dítás és a kiadás megvalósulása Germanus Gyula igen nagy érdeme, az ő illetékes nyilatkozata szerint az arab nyelvű Tragédia fordítói teljesítmé­ nyének művészi színvonala és költői értéke igen magas. A Tragédia világirodalmi helyzete, nemzetközi rangja visszatérő vita­ alkalmat teremt; időnként felhorkan, majd elhalkul a nagy kérdés: a világ eléggé miért nem ismeri, mikor ismeri el a nemzetközi irodalmi köztudat Madách remekét?! A felelet ágas-bogas, benne a játékos képzelet és a komoly megfontolás egyaránt érvényesülhet, de ugyanakkor tobzódhat, hivalkodhatik a nemzeti hiúság és a nemzet hazai és külföldi megvetése is. Közgondolkodásunkban igen sajnálatosan, valamennyi mozzanat felbuk­ kan, hozzájuk olykor vaskos tájékozatlanság csatlakozik a Tragédia értel­ mezésével kapcsolatosan. Ebben a vonatkozásban az 1969-es Tragédia-vita valóságos gyűjteményeit, gondolkoztató antológiáját eredményezte a han­ goskodó nézeteknek és méltatlankodó ellenvetéseknek. Nos, a nagy mű külföldi útját elsősorban ez a hazai megosztott itélkezés gátolja, néhány alkalmi jószándék indítja el olykor-olykor Tragédiánkat külföldön, az egész nemzet oly egységesen, oly egyöntetűen nem áll az ilyenfajta kisér- 76 �letek mögött, mint ahogyan például a Faustot az egész németség minden­ kor szívügyének tekinti (az egészséges példákat tovább szaporíthatnók). A másik és talán valamennyinél lényegesebb szempont a magyarság híreneve a nagyvilágban. Ahogy a hazai vélemények megoszlanak a Tragédia jelentősége tekintetében, ugyanúgy gyér vagy alkalmi, s ritkán kedvező a külföld általános ítélete rólunk. Ne áltassuk magunkat, jobb, kedvezőbb, sokoldalú megismertetésünk érdekében alig teszünk valami, feleannyit sem, mint amennyit mindmáig ellenségeink szorgoskodtak befeketítésünk sikere érdekében: sportbeli és valamelyik művészeti, alkalmi sikerünk igen kevés a nemzet jóhírnevének külföldi öregbítéséhez. Ugyanúgy a Tragédia önmagában, más nagy magyar művek kisérő támogatása nélkül, csak egy-egy föllobanásnyi fényt vethet ránk. A Tragédia megfelelő tudományos értékelése érdekében szinte semmilyen eredményt külföldön el nem értünk, de a toliunkat sem nagyon törtük ennek érdekében. Részletesebben bizonyítanunk e helyen sem kell, hogy a magyar iro­ dalom belső életében keletkeztek világirodalmi rangú és igényű művek, sőt életművek. Balassi Bálinttól mindmáig nyelviségünk szűk keretébe zárva élik különös, üvegházi életüket olyan alkotások, melyeknél kisebb értékűek régen a világ megbecsülését élvezik. Csokonai kiragadott példája élénken bizonyítja, hogy ő Goethét megelőzve, de módszeresen vele egy­ szerre alkotta meg a világirodalom fogalmát és azon a szinten írta műveit is, ezt az elméleti megfontolást hasonló gyakorlati megvalósulások követ­ ték mindmáig. Ki tud róluk? Még szomszédaink sem sokat, hát még a messzibb tájakon? Lukács György és Illyés Gyula beszélgettek hasonlókról a Kritika nevezetű folyóirat múlt évfolyamában; véletlen folytán egyik központi kérdésként szerepelt ottan a Tragédia világirodalmi elhelyezésének lehető­ sége is. Lukács György provincionalizmussal vádolja Madáchot és nagy­ jából egész irodalmunkat, Illyés Gyula mindezt tagadja és töltetlen fegy­ verrel védekezik az éleslövésekkel szemben. Mind Lukács György, mind Illyés Gyula annyira általánosítanak, hogy érvelésük alapján bármelyik elismert világirodalmi művet és akár egész irodalmakat ugyanúgy elma­ rasztalhatnánk vagy felemelhetnénk, ahogyan ők azt a Tragédiával és iro­ dalmunkkal megteszik lazán értelmezett érveikkel. Lukács a nemzetközi balvélekedéseket is megszólaltatja, Illyés a nemzeti öntudathoz fellebbez. Mindkét nézet káros és az ügy jobb szolgálatát gátolja, mert mindketten megalapozatlanul felszíneskednek. Komor vagy derűs látszatokat terem­ tenek: látszatokat pedig nem ismerünk. Ez a vita hasonló mederben és ezzel a csalóka észjárással több évig folytatódhatnék: sokmindent felvet­ hetne, de valamit alig tisztázhatna, a helyzet mindenképpen jelenlegi holtpontján maradna: belső huzavona maradna, semmi külföldi sikere, nagyobb elismerés irodalmunknak nem következnék be, történetesen a Tragédia nem mozdulna el mostani helyéről és általában rangja sem nö­ vekedhetnék mérhető fokozattal. Mindennél nagyobb akadály: erről a kér­ désről sokat, túl sokat beszélünk, elmélkedünk és vitatkozunk, de terv­ szerűen alig valamit vagy éppen semmit sem teszünk. 77 �Részletkérdés és igen jellemző az említett megközelítésének módjára és természetére vonatkozóan: a görögtüzes Lukács-Illyés vitához Veres Péter is hozzáadta a maga küszöbön vágott dohányát, hogy végülis Madách kifüstölése jobban sikeredjék, de az apró dohány közé erős finánclábszá­ rak is keveredtek: Veres Péter vaskosan tévedett, amikor Arany Jánost megvádolja, mert kora politikai elveihez, a kiegyezés szelleméhez, ,,konformizálta” Madáchot szövegmódosításai révén, azonkívül önkényesen illesztette a mű végére az üressé vált „Ember küzdj és bízva bízzál!” szólásmondást. Sajnálatos, hogy sem 1956-ban, sem 1962-ben, sem 1969ben nem tájékozódott kellő módon, szerkesztői sem világosították föl az ellenkezőkről, Veres Péter leadott garasa ,ahogy ő jellemezte hozzászólá­ sait, lyukasnak bizonyult, lyukas garassal pedig nem lehet fizetni seholsem és főként nem illik; a szellemi életben csodálatosan az ilyesmit nem büntethetik. Összegezésül: a magyar irodalmi művek rendszerint késve és nem va­ lódi értékük sorrendjében jelentkeznek a nagyvilág nyilvánossága előtt, az a bizonyos, önhibánkból keletkezett 30—50 év — ennyi jelezte a múlt­ ban és nagyjából műveltségi lemaradásunkat — irodalmunk külhoni érvé­ nyesítése. befogadtatása terén végzetesen sokat jelent. Mindössze egy-két példa: nyugaton a romantika elavult már, amikor a Jókai-fordítások ott megjelenhettek, a realizmus megöregedett Mikszáth műveinek fordítása idejére; a Tragédia első német nyelvű szövege még kedvezőtlenebb elője­ lek között jutott a nagy nyilvánosság elé: a Faust elfoglalta mindmáig megingathatalan helyét, a Tragédia német nyelvezete a Faustét utánozta, annak szókészletét átvette, ebben a másodlagos nyelvezetben elvesztek, megsemmisültek azok a fínom árnyalódású különbségek, amelyek e két drámai költemény között kétségtelenül fennállanak, sőt a kínálkozó össze­ hasonlítás a Faust fölényét és elsőbbségét igazolta. (Petőfi kezdeti heinésítése a másik kirívó eset). Az a Faust-bélyeg mindmáig rajta éktelenkedik a Tragédia homlokán. Az irodalomtudomány elodázhatatlan feladata, hogy azt a megbélyegzést onnan eltüntesse. A helyzet, melyben az idegen nyelvre fordított magyar művek külföldre kerülhetnek, ma sem sokkal kedvezőbb és nem is előnyösebb. Ha a műszaki elnevezés nem foglalta volna le a fogalmi megkülönböztetést, azt lehetne, kellene mondanunk: utánfutó művekkel jelentkezünk a nagyvilág előtt; izlés, forma, szerkezet, tartalmiság némiképpen elavultak vagy hanyatlanak már odakint, amikor a mi irodalmunk zsámolynyi helyet akar keresni a maga számára. A Tra­ gédiával kapcsolatos nagy és ismétlődő tévedésünk: ne kísérletezzünk kü­ lönösebben külföldi színpadokon, rádiókban, tévében elhelyezni, sokkal inkább szorgalmazzuk könyv-dráma jellegét és minél tökéletesebb önelvű fordításait, valamint szakszerű tudományos bemutatását. E kettő dönti majd el Madách Imre világirodalmi nagyságát és nemzetközi jelentőségét. Madách Imre 1969-ben élő szerzőként szerepelt köztudatunkban, s mint ilyen, az idő fürdőjében megújulva lép a következő bizonyára jóval eredményesebb évek elé. 78 �Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus Madáeh-arcképhez Madách-kutatásunk évtizedeken át kettős megkötöttségben vergődött. Az életrajzok lapjairól a sztregovai remete mítosza hatotta át egyre mé­ lyebben az irodalmi köztudatot, amíg a politikusi tevékenység szórtabb adatai alig vagy egyáltalán nem kerültek a nyilvánosság elé. A Tragédia­ értékelés pedig szinte egyértelmű volt a mikrofilológiai vizsgálódással, ami a drámai költeményt már-már úgy állította az olvasó elé, mint a köl­ tőt ért világirodalmi hatások halmazát. Az elmúlt évtized jelentős kutatási eredményei, amelyek a költő ha­ lálának centenáriuma (1964) körül és azóta sokasodtak meg igazán, feltár­ ták az alapellentmondást: a könyvtárnyi Madách-irodalom ellenére számít­ hatunk fontos és régvárt dokumentumok felbukkanására és nyomukban perdöntő átértékelésekre. Tanulmányunk kettős célt követ. Egyrészt az elmúlt évek irodalomtörténeti eredményeinek alapján megrajzolni igyek­ szünk a Pesten töltött egyetemi évek (1837—40) pályakezdő szakaszát, másrészt a fiatalkori eszmei hatások közt főbbeknek nyomonkövetésével egységben akarjuk láttatni Madách politikusi tevékenységének eleddig önmagukban vizsgált tényeit. Munkánk persze nem előzmények nélkül való. A kérdéskört Sőtér István is érintette a centenáriumkor elmondott emlékbeszédében (Madách és a koreszmék, Kritika, 1964 (11.), Baranyi Imre pedig ugyancsak az évfordulóra megjelentetett irodalomtörténeti füzeté­ ben (A fiatal Madách gondolatvilága, Bp. 1963.) a költő ifjúkori szellemi gazdagodásának néhány vonatkozását részletesen elemezte is. Kutatásai azonban torzónak maradtak és korai halála megakadályozta abban, hogy művének önellentmondását kiküszöbölje: elismeri ugyanis Madách köz­ tudott filozófiai eklekticizmusát, fiatalkori világnézetét mégis egyetlen, habár kétségkívül fontos folyóiratból, az Athenaeumból próbálta levezetni és értelmezni. A pesti évek kutatása ma sem nehézségek híján való. Ma­ dách egyetemi körének kéziratos diáklapja, a Mixtura, mindmáig nem került elő. A ránkmaradt levelezés sem teljes értékű: az anyjához írottak­ ban a fiúi szeretet és kímélet a kialakuló egyéni világnézet önállósuló bá­ torságával együtt hallgatja el a fővárosi élet számos mozzanatát, amelyek­ ről Majthényi Anna nem szívesen olvasott volna, a Lónyay Menyhérthez küldött sorok pedig többnyire az állandó személyes véleménycsere kie­ gészítői csupán. Pesti tartózkodás korképe. Az 1832—36-os országgyűlést követő események, az ellenzékkel szem­ beni terrorintézkedések az egész ország közvéleményét lázba hozták, és igen feszült politikai helyzetet teremtettek. A megyei nemesség az ország­ 79 �gyűlési ifjak, Kossuth és Wesselényi perbefogása ellen tiltakozott, a pa­ rasztság körében pedig a törvények kihirdetése okozott csalódást és tá­ masztott mozgalmakat. Mind többen vallották Pulszky Ferenccel, aki szin­ tén letartóztatandó ifjak listáján szerepelt: ,.Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a fennálló viszonyok nem tarthatnak soká, hogy az uralkodó rendszer meg fog bukni, hogy az egész ország átalakulása elkerülhetetlen”.1 Kétségtelen, hogy a letartóztatások és hűtlenségi perek hatására az ellenzéki mozgalomban 1837 és 1839 között apály következett be, de a közbe­ eső évek nem a tétlen hazafiúi kesergés esztendei. Azzal, hogy a két országgyűlés között az ellenzék központja az egyre inkább fővárossá váló Pest-Buda, a reformmozgalom társadalmi bázisa megnő, tömegeket nyer az egyetemi ifjúság, a magyarosodó polgárság és értelmiség, a városi plebejusok soraiból és a vezérvármegye egyes rétegei­ ből. A politikai lehetőségek erőszakos megnyirbálása miatt a fiatal ellen­ zékiek kultúrális tevékenysége kerül előtérbe. Hazánkban ekkor még csak vajúdik a szakosodás igényét felvető polgári tudományosság, és a javítani akarás szándéka jól megfér a sokirányú vizsgálódás célkitűzésével. A pesti ifjúság lázasan ismerkedik a kor haladó eszmeáramlataival, és a feljegy­ zéseikből, levelezésükből, fordításaikból radikalizálódásuk szinte hétről hétre nyomon követhető. Szükségszerű, hogy ezt a tájékozódás felületes legyen: a Madáchnál sokszor emlegetett filozófiai eklekticizmus tehát nem csak egyéni sajátság, hanem kortünet. Világnézetüket az uralkodó nyugati liberalizmus, a vallást szocializmussal ötvöző Lamennais, az utópista szocilisták egyes tételei, az Atheneum hasábjain folyó „hegeli pör”, a nagy francia forradalom, a szent szövetségi reakció elleni európai szabadságmozgalmak és a magyar nemesi ellenzéki hagyományok egyaránt formál­ ják. Irodalmi eszményeikben a francia romantika és a Junges Deutschland mellett figyelmet fordítanak a szomszéd népeknek a miénkhez hasonló problémákkal küzdő literatúrájára is. Tevékenységük kettős célú: egyrészt igyekeznek felhasználni a már meglévő és a reformmozgalom eredményeképpen létrejött fórumokat, más­ részt új, saját publikációs lehetőségek megteremtésére törekszenek. Az előbbiek sorában 1837-től a Bajza-Vörösmarty-Toldy triásza által szer­ kesztett Athenaeum vezet, amely mintegy próbaköve a nyilvánosság előtti fellépésnek, benne megjelenni rangot, sikeres pályakezdést jelent. Meg­ nőtt a Tudományos Akadémia tekintélye is: visszatérő motívum a fiatal ellenzékiek törekvése az akadémiai tagságra. Külön kell hangsúlyoznunk az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Szín­ ház jelentőségét. A titkosrendőri jelentések már az alkalmi nyitódarabot, Vörösmarty Árpád ébredése című játékát is lázítónak találják. Kivált erős az ellenzéki közhangulat az 1838-as évad előadásain, amikor Szigligeti so­ rozatban készülő történelmi drámáinak (Dienes, Vazul, Pókaiak) előadá­ sain az ismétlődő tüntetések bizonyítják, hogy a közönség érti a roman­ tikus-történelmi külszín mögül kicsendülő időszerű politikai mondaniva­ lót, amit a színészi játék is aláhúzott. (Egressy Gábor és néhány színész­ társa közismert radikális nézeteiről.) Kazinczy Gábor, akit ezidőtájt az 80 �Ifjú Magyarország vezéregyéniségének tekinthetünk, már 1838-ban kész repertoár-tervvel állt elő, és elvbarátaival egész sor vállalkozást kezdemé­ nyezett, amelyek az eredeti magyar műsor fellendítését szolgálták. Ezen felül kapcsolataik voltak az egyetemi ifjúság köreivel és a vidéki városok diáktársaságaival. Ezek kétszeresen is fontosak: egyfelől az Ifjú Magyarország tagjai maguk is diáktársasági tagok voltak korábban és így bizo­ nyos jártasságra tehettek szert az irodalmi élet szervezésében, másrészt hatással voltak a későbbi Pilvax-kör tagjaira, akik ezekben az években ültek az iskolák padjaiban. Petőfi, Irinyi, Obernyik, Kerényi stb.) Saját vállalkozásaik közül a cenzúrától nem engedélyezett Népbarát című folyóirat igérkezett a legfontosabbnak, amelynek tárgyjegyzéke ki­ tűnően példázza a Kazinczy Gábor köré csoportosuló ellenzéki kör sokol­ dalú, de felületes tájékozódását: „Élet és literatura, kölcsönös viszonyban, a romanticizmus, demokratia és aristocratia hazánkban, hajdan és most, Zrínyi a dalnok, Character, politikai hitváltoztatás, renegátok, Líra, titkos egyesületek, carbonárók, szabadkőművesek hatásai, journalizmus, hazánk és Lengyelország rokonsága, , Historiai párhuzam, Kölcsey, az 1830 három júliusi nap hatása, kritika és polémia nálunk, nyilvánosság, eredetiség, bírói felelősség stb., stb.”2 Madách Pest-Budán (1837-1840) A továbbiakban azt kell vizsgálnunk, hogyan illeszkedett bele Madách Imre ebbe a lázas szellemi életbe, hogyan talált kapcsolatot az Ifjú Ma­ gyarország körével. Anyjához írt leveleinek alapos olvasása és az utalások követése meggyőz arról, hogy az életrajzokról jól ismert pontos-gondos diákélet mögött meghúzódik egy másik, öntudatosabb készülődés is: esz­ megyűjtés a költői és a politikusi pályára. A Lónyaynak szóló levelek — sokkal egyértelműbben — ugyanerről a munkáról vallanak.3 Madách 1837 őszén érkezett a fővárosba (14 évesen!), hogy itt egye­ temi tanulmányokat folytasson és ügyvédi oklevelet nyerjen. Néhány hónappal vagyunk Kossuth májusi letartóztatása és néhány héttel a nagy kultúrális esemény, a Pesti Magyar Színház megnyitása után. Október 15-i levelében anyjának öt nevet említ, mint elsődleges barátait: Balassa, Zalai, Beniczki, Lubi, Majthényi. Az utóbbi rokona, a többiek pedig a szűkebb pátriájából, a Felvidékről érkezett nemesfiak, akiket a magukkal hozott ismeretségen kívül most még a csak a közös diákélet fűz össze. (Közülük csak Balassa Antal és Beniczky Ödön marad a szűkebb baráti kör tagja.) Ugyanebben a levélben érdekes motívum a francia szótár és olvasókönyv megküldésére vonatkozó kérés, ami azért figyelemre méltó, mert Madách már ekkor is bírta a francia nyelvet, és a továbbképzés alkalmasint az eredetiben való olvasás céljával történik. Egy évvel később az egyetemi baráti kör, a nyolcak társasága már erősebb alapon szerveződik és működik, mint a laza illetőségi és ismeretségi viszony. A Lónyay Menyhérthez 1838 decemberében írt levél több tanulság­ gal is szolgál: ”—Kérlek írjál te Ödönnnek, v is Appiusnak, hogy készüljön el a His(toriá)ból s 8ad félkor jöjjön hozzád, én is meg jelenek, s egy uttal 81 �vernerhez is megyünk.” A néhány sor megnevezi a társaság három tagját (Beniczky Ödönt, a címzett Lónyayt és Madáchot), a velük eszmét cserélő Vemer József egyetemi tanárt; szépen hozza a körnek azt a szokását, hogy tagjai antik szerepnevekkel illetik egymást (Madách maga a zsarnokölő görög szabadsághős. Harmodias nevével írja alá sorait); s végül rávilágít, az összejöveteleken végzett forráskutató, tudományos munkára. Mindez érdekesen vág egybe azzal az 1839-ben kelt titkosrendőri jelentéssel, mely szerint a jogászhallgatók között társaság működik, amely a tudományos önképzés és a szabad véleménycsere céljával alakult. A vizsgálattal meg­ bízott kari igazgató nem akadt nyomukra.4) Erősen valószínű, hogy a jelentés a nyolcak társaságára vonatkozik. Ugyanebben a levélben Madách radikális kitételei megmosolyogtatóan gyerekesek még (a költő 15 éves!), de kétségtelen jelei alakuló politikai felfogásának: ,.O tempora, ó móres ó asini, ó censores — ki­ törülte — a leghosszabb le­ velem” — a kis gúnyvers a cenzúrát veszi célba. A szívesen rajzolgató Madách ezúttal a levélpapír nyomatát alakítja át. A Gott erhalte körirat helyébe új, fintoros mondat kerül: „In hoc signo beatus evades Hungare” (Ebben a jelben boldog leszel, magyar), a címert hasán hordozó kétfejű sas mellett pedig ez áll: „megette, tsak fen ne repedjen tőle.” Az egyetemi körön belül legközelebbi barátja a nála egy évvel idősebb Lónyay Menyhért, akihez az is fűzte, hogy hugába, Etelkába Madách szerelmes volt. A barátság tartalmára is vannak utalásaink a Sztregovára, anyjához írott levelekben: 1838. december 25. „ . . . új kegyeségeddel, hogy a muzsika egyesületre prenumeráltál, nekem sok sok kellemes estét szerzettéi melyeket Lónyay társaságában, kit napról napra jobban szeretek töltök.” 1839. július: „Én Lónyaynak, s ő nekem mindig ad olvasni könyveket, s a közönséges Német ujságot.” A pesti olvasmányokra egyébként kevés az adatunk. Tudjuk, hogy meg­ fordult kezén Wesselényi tiltott könyve, a Balítéletekről, és egy dinasztia­ ellenes mű, amelyre évek múlva. 1842-ben így emlékszik vissza: „Néhány év előtt egy könyv volt kezemben, melyben a Sancció pragmaticának igen szabad történetét olvasám a körül ágyukkal kerített ország házát Draskovich ellentmondássát s meg ölettetését. Az inter tremoros et angores aláírásnak történetét olvasám ott. . A nyolcak csoportja és a hozzájuk csapódó egyetemi barátok tevéke­ nyen résztvettek a főváros életének minden fontosabb eseményén. S ez nemcsak a bálokra vonatkozik, hanem egész sor más megmozdulásra és szervezetre is, amint azt az egyik Lónyay-levél címzése összefoglalja: Tekintetes Lónyay Menyhért urnak, a Philosophia s a szép tudományok bacalaures tanárának, a művészeti egyesület, hangászati egyesület, és conservatórium rendes tagjának, az ifjak társasága egyik küldöttjének, nem 82 �különben az egész jog halgatóság megbízotjának a színház ügyébe, a meg­ bukot sok terv, és társaság résztvevő tagjának.” Későbbi kihatásaik miatt fontosak számunkra azok az utalások, ame­ lyek Madách és a pesti színházi élet kapcsolatát szemléltetik. Majthényi Anna szemében a színházlátogatás — a késői hazajárás, a bemutatott darabok tartalmi vonatkozásai és nem utolsó sorban a költségek miatt — egyike a leginkább kárhoztatandó időtöltéseknek. Madách leveleiben rit­ kának, alkalminak tünteti fel a Magyar Színház előadásainak megtekin­ tését: „ . . . hogy munka után mulassunk néha magunk, néha, ha épen valami nevezetes darabot játszanak el megyünk a szinházba.” Valójában más a helyzet: egyik legkedveltebb szórakozása ez. A fiatal költő Spányik nevű nevelőjéről már 1838 februárjában megírja, hogy „a szinházi ked­ velés, nagy kedélye, melynek tsak az vet gántsot, hogy pénze nints-.” Ugyanezen év decemberében Spányik már a Pesti Drámaíró Egyesü­ let tagja és paródiát ír, Táltosok vagy a drótos tót címen. Ezek után ne csodálkozzunk rajta, hogy 1839-re elkészül Madách első drámája is, ame­ lyet éppúgy nem ismerünk, mint Spányik színre nem került paródiáját. 1840-ben pedig a költőnek Lónyay Etelka miatt egy kis szóváltása támad, melynek színhelye — jellemző módon — a joghallgatók egyik kedvelt tartózkodási helye, a Magyar Színház udvara. Kilalakulóban vannak az első szépirodalmi kapcsolatok is. Verseinek bírálói közé tartozik — 1838 óta — a balassagyarmati születésű váci diák­ társ, Bérczy Károly, aki ekkor már-már beérkezett költőnek számít. 1839 júliusi, anyjához írt levele más bírálókról is tudósít: „ . . . oly ver­ seket írok, hogy erővel az athéneumba ki akará tétetni Lónyay, s Spetykó, sőt színdarabot is, hogy Földvári bíztatott játszassam el azt.” Spetykó Gáspár az Atheneum lírikusa (a lap tekintélyéről a fiatal radikálisok között fentebb szóltunk), Földvári pedig — tévedés ne essék szólván — aligha Földvári Gábor, a vezérvármegye alispánja, hanem való­ színűleg Madách diáktársa, aki utóbb a pápai társaságban fejtett ki iro­ dalmi tevékenységet.5 S végül: ha gyéren is, de vannak adataink a fiatal Madách és a Kazinczy Gábor-kör tagjainak személyes kapcsolatairól. 1862-ben, a Tra­ gédia megjelenése után így írt Erdélyinek: „Nem tudom, emlékszel-e még azon időre ,midőn Pesten mint egyetemi tanulót szíves jóindulatodra méltattál . . .” Két, 1840-es keltezésű Madách-levélben feltűnik a Kazin­ czy név is a baráti kör tagjaként, ez azonban nem Kazinczy Gábor, hanem öccse, István, aki 1839 őszétől joghallgató és ugyanezen év szilvesz­ terén — bátyja, Erdélyi. Egressy, Szigligeti és többek társaságában — egyik aláírója a pesti radikálisok szerződésének! Az elmondottakkal azt kívántuk bizonyítani, hogy a fiatal Madách pesti tanulmányai idején, gyenge egészsége és elmélyedésre hajlamos egyénisége ellenére, korántsem az az elvonuló, magányos bölcselkedő ahogyan őt legtöbb életrajzírója ábrázolja és ahogyan alakja az irodalmi köztudatban él. A fenti tényezők és kora miatt nem játszhatott vezető szerepet a radikális egyetemi ifjúság soraiban, de világnézete — 1840-es 83 �megnyilvánulásai alapján — főbb vonásaiban azonos az Ifjú Magyarország tagjaiéval. Három perdöntő dokumentum áll rendelkezésünkre, mintegy az egyetemi évek összefoglalásaként: első verseskötete, egyetemi búcsú­ beszéde és népművelő tervei. Az egyetemi évek összegezése A Lantvirágokat, Madách első és életében egyetlen verseskötetét általában úgy értékeli az irodalomtörténet, mint annak bizonyítékát, hogy nem válik belőle koszorús költő. A megállapítás igaz, de tartozunk a 17 esztendős szerzőnek annyival, hogy leírjuk: a 26 verset tartalmazó, anyjá­ nak ajánlott könyvecske nem rosszabb a kor megszaporodó lírai átlag­ termésénél. Figyelemre méltó, hogy a cenzúra a benyújtott kéziratból három verset törölt, kettőt politikai, egyet pedig vallási okból. A kis kötetről még nem mondták el, hogy jónéhány darabjában Madách a sza­ badság-szerelem kettős problémájával birkózik, világos elvi kifejtésben, de középszerű művészi megvalósításban. A Lónyay Etelkához fűződő vi­ szonzatlan érzelem pesszimista párhuzamát a politikai helyzet miatti jogos honfibúban és hazaféltésben találja meg; ez utóbbi megszólaltatásában a mottókban is idézett kortársak (Sárossy Gyula, Kazinczy Gábor) mellett elsősorban Kölcsey és Vörösmarty nagy hazafias versei hatottak rá, néhol a szó szerinti egyezésig. A Lantvirágoknak főleg allegorikus darabjai fon­ tosak számunkra, ahol a liberalizmus alkotmányossága a diploma előtt álló ügyvéd sértett nemesi jogérzékével és a fiatal radikálisok köztársa­ sági nézeteivel keveredik; nem véletlen, hogy a cenzúra figyelmét is ezek keltették fel. De a fájó politikai válság még a kimondottan szerelmi té­ májú képalkotásokban is ott lüktet: Győz a borús téren rabokat letiporva a zsarnok! Átkozzák ezeren, s szive a fénybe rideg: Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent, Téged imádva, ha a lánciban égre talál! Másik elemzendő forrásunk az a beszéd, amelyet Madách a szemeszter vé­ geztével Virozsil Antal professzornak mondott, 1840. június 28-án.6) Ő maga erről így tudósítja anyját: „A prelectióktól bucsut vevénk Virozsilnak tartottam egy magyar, s igen szabadelvű búcsúbeszédet nyilvá­ nosan, mit ő igen szépen meg köszönt, sőt leirva emlékül el is kért: az iskola társak is oly nagy tetszéssel fogadták, hogy nyakra főre írják le magoknak.” A Virozsil-beszéd egyes kitételei még beszédesebbek lesznek, ha összevetjük őket a fiatal radikálisok vezéralakjának, Kazinczy Gábor­ nak megnyilvánulásaival, Választásunk egyik magánlevelére esett, amelyről bizonyos, hogy Madách nem ismerhette, így közvetlen hatásról nem be­ szélhetünk. Madách tettrekész radikalizmusa, vátesz-tudata nemcsak esz­ mei, hanem sokhelyütt frazeológiai azonosságot is mutat az Ifjú Magyarország tagjainak politikai nézeteivel: itt látjuk továbbá egyik forrását és talán legkorábbi jelentkezését a tömegről vallott felfogásának, ami egész életművén végigvonul. 84 �Kazinczy levele Egressyhez Berettő, 1838. dec. 16. Madách búcsúbeszéde Virozsilnak 1840. jún. 28. Hadd magamat vigasztalnom: jö­ vend kor- és tettdúsabb a jelen­ nél, — hol nem csak passzíve fe­ jezhetném ki az érzelmeket, me­ lyek kebledre s néhány igen keve­ sek keblére s Isten tudja még ho­ vá — ragadnak. S ím, a búcsú óráját egy szent, egy nagyszerű vigasz mosolygja körül, vigasz azon reményben, hogy újra közelebb állunk a perc­ hez, mely szabályát adva kezünk­ be, egy égi szózattal dörgi el: itt a cselekvés, a halál órája, mert hisz szent ügy prófétájának leg­ szebb jutalma, ha szava tettek be sugárzik. Új korszakot teremthetsz művé­ szetünk históriájában, s az egyet­ len díj érte: apostolság. Meg ne feledkezz, de ne is rettenj el, hogy apostolait kővel dobálta le a pór. E vigaszt hagyá csak a szent ügy rendületlen bajnoka örökül pálya­ társainak. mert többnyire kövei ragad az álmos nép a hajnalhirde­ tőre.7 Érdemes idéznünk a fiatalkori Madách-beszéd utolsó bekezdését is: a liberalizmus követelései és a hazai politikai helyzet időszerűségei olyan világos megfogalmazásban kapnak itt helyet, hogy róla rangos költői ars poeticák jutnak eszünkbe (Vörösmarty: A Gutenberg-albumba, Petőfi: A XIX. század költőihez):” De neked azért jutalmad megjövend, te élni fogsz, élni mindörökre, ha testté lesznek igéid a haza haladásában. Ha testvérekké lesznek a nemzetek, s a vészek napján hon hont fenevadként el nem öl. Ha törvény fog ülni a trónon, melyen a fejedelem őrködik, ha néhányak önkénye nem itélendi el azokat, kiket egy hon ártatlanoknak vall.” A Madách-irodalom mindmáig nem értékelte az 1840-es év harmadik fontos dokumentumát, a Lónyay-levelezésben ránkmaradt népművelő ter­ veket. A költő barátjához írott két, egymást néhány nappal követő leve­ lében 1840 októberében fejtette ki javaslatait egy népnevelő lap és egy népoktató egyesület tárgyában. Madách egyértelműen utal rá, hogy lapalapítását Kazinczy Népbarát-vállalkozásának kudarca hívta életre. A 17 éves költő figyelemre méltó reálpolitikusi érzékkel igyekszik — a cél azonossága mellett — kiküszöbölni azokat a hibákat, amelyek a Népba­ rát esetében a cenzúrai elutasításhoz vezettek: ”... egy tagnak firmá­ ját kell fel vennünk, ki mint a kormánynál nem rossz hitelű mint a nem­ zetnél, nem gyűlöletes vagy gyanús, az elsőbbinek igen nagy béfolyása lévén az engedelemre, mint a censurára, mint Kazinczy G. példája mutartja; a másodiknak pedig a lap keltére.” (Másik leveléből kitűnik, hogy, itt Szemere Pálra, Lukács Móricra vagy Fáy Andrásra gondolt.) Helyesen ismeri fel a Népbarát további hibáit is: „Látjuk a leg dücsőbb kezdet, a leg szenteb akarat, néha mint czélját eltévedte hosszabb idő után, ha ke­ 85 �véssé meghatározott határ, melyre terjedni kell a munkálatnak. Meghatározandók azért szigorúan a felveendő tárgyak, meg azon nép osztály, mely­ nek ismereteihez, s szükségeihez szabandó a lap. meg a hírlap szerkezeté­ nek alakja ...” Következő levele (1840. október 23-ról keltezve) egy népoktató egye­ sületet tervez, amely részben a lappal kapcsolatos, részben pedig ismeretterjesztő munkák fordításával foglalkozna. A szándék azonossága az 1839/40-es országgyűlés ifjúságától támogatott népkönyv ötletével és más az Ifjú Magyarország javasolta kulturális fórumokkal ezúttal is nyilván­ való. Madách jól látja az egyletalapítás nehézségeit, amikor megállapítja, hogy ha az egyesület alaptőkével indul, anyagi és szellemi függetlenséget élvez, míg a nemességre építő részvénytársasági forma, amely megyei adakozással kétségkívül kivihetőbb, bizonyos függőséget jelent. (Ez a részvénytársasági forma jellemző egyébként a kor kultúrális szerveire: ilyen volt a Pesti Magyar Színház és a pest-budai hangászegyesület is.) A levél befejezése jól példázza Madách indítóokait és előre jelzi a javaslat kudarcát is: „És ez mind lehetséges, mind kivihető, mind oly s annyi ha­ szonnal a honra az emberiséggel összvekötött, ne merjük-e azért? ne koczkáztassunk is! — NB. Most tudtam meg hogy mind ezekre engedelem nem csak hogy szükséges, de ha e mellett akarjuk véghez vinni, úgy min­ den ülésben egy királyi biztos lesz nyakunkon.” A megyei élet útvesztőiben 1840 körül a fiatal radikálisok pesti csoportja — több ok eredőjeként — szétesett. Legtöbbjük ekkor a vármegyei élet politikai küzdőterére lép: Madách — némi kerülővel — szintén ezt az utat járja: 1840 nyarán haza­ tér Sztregovára, de egyetemi záróvizsgáit megrendült egészségi állapota miatt csak 1841 őszén teszi le. Az ifjú költő életének nagy fordulópontja ez: a Pesten formát öltött reformterveknek, elképzeléseknek most a föld­ hözragadt megyei valóság kiábrándító próbáit kell szinte naponta kiállniuk. Sréter János szerepét, akinek joggyakornoka volt Balassagyarmaton, a szakirodalom némiképp eltúlozza: mindössze négy hónapig teremtett a fővárosira némileg emlékeztető szellemi hátországot Madách számára, s így a valóságot ugyan elodázhatta, de megakadályozni természetesen nem tudta. Leveleiben egyre szaporodnak a nógrádi megyei élet kisszerűségének és visszáságainak említései. 1841 őszén még csak olvasott „verekedés mocskolta tisztújításokról”, 1842-ben már mint tisztelebeli aljegyző közel­ ről látja a „titkos szavazás paródiáját”. De nemcsak a készülődő politikus, hanem — átsugározva — a költő számára is a válság évei ezek, ha tetszik, Madách Felhők-korszaka. A mélypont irodalmi lecsapódása az 1843-ban készült Csak tréfa, amely direkt önéletrajziságával kirí az életmű egészé­ ből, és egyszerre szemlélteti az 1830-as évek Pesten szerzett eszmevilá­ gához való hűséget és a vármegyei élet kiábrándító tapasztalatait. A ma­ gyar főváros nemcsak jellemző színtereiben (bálterem, magánpalota, szín­ ház) és mellékalakjaiban (énekesnő, kritikus) tér vissza, hanem a főhős 86 �Zordy Loránban a közvetett és közvetlen írói jellemábrázolás kiragadott példái elénk állítják azt a reformpolitikus-költőt, akivé Madách válni szándékozott. Lorán: Egy titkos társaságot alkoték, Jelmondatunk: „Szabadság". Tette még Nem ért. ugyan, de fog: ha ég akarja. Minden gyanútól óv hivatalom, S alkalmat ád sok titkosat kitudni; Talán a tettetés nem tart soká? Mert hogyha megválasztatom követnek, Álarcomat lesujtom, ottan is nyílt Elvharcra tér, míg majd a tett beáll. (I. felvonás, I. szín) Kondor: Még most sem tudjátok világosan, Mi célja elnökünknek? — Elhiszem, — De én tudom, hisz én vezetem őt Az értelem honába, — Csitt, ha szólok! — Tudtok hallgatni? — Ő köztársaságot, S igazságosabb osztályt vágynék behozni. (I. felvonás, II. szín) Herédy: Követnek tétetéd magad nehány Elszánt fiúval, kikkel társalogsz, A józanabb résznek dacára, melyet Szerénytelen gúnyokkal üldözesz, Tanítani vágysz s tanulnod kellene, Cenzurával porolsz, verset faragsz, Mi ép nem illik kormányférfiúhoz. (I. felvonás, II. szín) A kortesélet valósághű ábrázolása, Zordy önkéntes remeteségbe vo­ nulása és öngyilkossága a darab végén viszont a válság jelenlétét és mély­ ségét mutatja. (Az önéletrajzi ihletés tényét támasztja alá, hogy Zorán tirádáit Egy őrült naplójából címen Madách lírai versei közé is felvette.) Az úgyanezen évben keletkezett Csák Mátéban a költő — a magyar szín­ házi élmények mintájára — a történelmi dráma romantikus mezébe rejti politikai mondanivalóját, amelyből ismét a keserűség hangja csap ki: Csák: Vagy épen állítsak köztársaságot? Ki fogja azt megbírni köztetek? Nem Róma e hon, melynek harci eleke Lemondásokban lelt polgárerényt. Itt minden szív forintokért eseng, S ha nincs felettök egy erős ököl, Egymást rabolja, egymást üldi majd. Szentek hona csak a köztársaság S melyben lakunk, óh, e hon latroké! — (IV. felvonás) 87 �Idézésre érdemes még a Csák egyik cédulajegyzete, amely ugyan­ csak az államforma kérdését feszegeti: „Miért rak bíbort ember a trónra? Takarja szégyenoszlopát.” S hogy ez nem csupán az államforma kérdésé­ ről oly szívesen értekező liberális kormányzati irodalom elvontan elméleti hatása, hanem elsősorban a hazai politikai gondolkodás következtetése, ideértve a fiatal radikálisok republikánus eszméit is, ezt másik cédulája támasztja alá: „Ilyen viszonyokról, mint a mienk Magyarország politikai életében, más népeknek fogalmuk sincsen. Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni.” Ugyanakkor az sem tagadható, hogy az országos távlatok, lehetőségek beszűkülése jelentős változást hozott Madách felfogásában: a megye hibái­ nak felismerése egyre jobban közelítette Eötvösék kisded csoportjához, akikkel már régebbről is rokonszenvezett és akikhez véleménye bizonyos kérdésekben (például a Kelet népe vitában) rokonította már korábban is. (E centralista fordulattól szokták politikusi pályáját számítani.) Kapcso­ lata a Szalay szerkesztette Pesti Hírlappal újra országosabb, sőt európai távlatokat jelenthetett Madách számára, ennyiben feltétlenül hozzájárult válságának leküzdéséhez és bázisa volt vármegyei szereplésének: megye­ gyűlési beszédeiben a liberális szabadságjogok és állampolgári kötelessé­ gek (vegyes házasság, esküdtbíráskodás, népképviselet, szabad kereskedés stb.) mellett foglalt állást. A fiatalkori eszmék megőrzésében fontos szerep jut Szontágh Pál ba­ rátságának, akit Kazinczy Gábor már 1839 júliusában az Ifjú Magyaror­ szág radikálisai között említ, és aki a megyét iilető centralista felfogását — Madách és Pulszky egybehangzó véleménye szerint — Kossuth sze­ mélye iránti lelkesedéssel ötvözte. Madách körülbelül 1844-re lábol ki pesszimista fordulatából, bár nyomait egy életen át viseli. Nem a politi­ kától való elfordulást választja, hanem ellenkezőleg, egyre elkötelezettebb híve a reformeszméknek, akinek kemény igazmondását még a magukat szabadelvűeknek valló nógrádi politikusok sem veszik jó néven, és akit csak betegsége tart vissza némileg a közélettől. 1842-ben még csak köte­ lességének érzi, hogy tehetségéhez képest kivegye részét a megyei életből, két év múlva viszont már egy valóságos nógrádi enfant terrible képét raj­ zolja önmagáról: „Én mint afféle parlagi táblabíró gyűléseken zavarom a világot, ez szenvedélyem; szeretem ha a vén spectábilisok megbotránkoznak s talán kissé rettegnek is — szeretem ha mézes szó vagy más hízel­ géssel hálóba akarnak keríteni, mellyet és rég át láttam.” Ez az a pont, ahol Madách és Szontágh különbözik a centralistáktól. Pulszky lustaságnak nevezi, hogy a két nógrádi barát keveset ír a központi fórum, a Pesti Hírlap számára. Valójában más a helyzet: szemben a fő­ városban élő és dolgozó doktriner centralistákkal, Madách és Szontágh vármegyei tisztviselők, akik két lábbal állnak a valóság talaján, és noha liberális politikai műveltségük túlhaladottnak tartja a vármegye feudális intézményét, reálpolitikusi érzékük nem engedi lemondani őket a Nógrádban adott lehetőségek kiaknázásáról. 88 �Az 1840-es évek fejlődésének érdekes és jellemző lecsapódása a sztregovai könyvtár ránkmaradt lajtsroma. Szűcsi József 192 kötetről állította nagyobb bizonyosággal, hogy a költő szerzeménye. A megjelenés évszámai arra utalnak, hogy Madách így próbálta megőrizni a pesti esztendők lázas szellemi tájékozódását és a vizsgálódás radikális szabadságát is: több könyve állami vagy egyházi indexen szereplő tiltott mű. Lamennais három kötettel szerepel a katalógusban: Livre du peuple, De la religion, Le pays et le gouvernement. A kortárs német irodalmat az ugyancsak olvasni til­ tott Börne képviseli, párizsi leveleinek hat és összegyűjtött műveinek ki­ lenc kötetével; életrajza is megvolt Madách könyvtárában, méghozzá a Junges Deutschland egyik legmarkánsabb egyéniségétől, Gutzkowtól. A Pesti Magyar Színház forró hangulatú, titkosrendőröktől figyelt estéinek emlékét őrzi Szigligeti Gyászvitézek című drámája, amely egyébként a Népbarát recenzió — tervei között is szerepelt. A francia forradalom iro­ dalmát Madách Dumouriez tábornok alakja köré csoportosítja, erről há­ rom kötet tanúskodik. Érdekes és jellemző terméke az 1832/36-os országgyűlést követő éveknek a könyvtárlista 762. darabja: Criminalis processus Nádasdy, Zrínyi et Frangepán. Kézirat. — alkamasint egyike azoknak a röpiratoknak, amelyek a magyar történelem korábbi hűtlenségi pereiben kerestek párhuzamot Lovassyék, Kossuth és Wesselényi perbefogásához. Az 1840-es években megjelent könyvek közül négyet emelnék ki, a centralisták prófétáját, Cormenint De le centralisation, Livre dés orateurs), a hajdani hivatali főnök és pártfogó, Sréter János posthumus kötetét (Viszaemlékezések), valamint Feuerbach materialista vallástörténeti mun­ káját (Das Wesen des Christentums) annak bizonyítására, hogy a csendes Sztregován, majd Csesztvén élő Madách nem téveszti szem elől az euró­ pai politikai irodalom és a tudományosság eredményeit, de közvetlen kör­ nyezetében is meglátja a folytatandó hagyományokat. A fiatalkori radikális eszmehatások továbbélésének záróköve az az 1847-ben kelt, Szontágh Pálnak címzett levél, amelynek tanúsága szerint Madách Imre az európai szabadságmozgalmak előestéjére eljutott a forra­ dalmi erőszak szükségességének felismeréséhez:” . . . mind inkább erősö­ döm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne a boldogsághoz, és a franczia forradalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik leg több vért ontottak.” (A gondolat vissza is tér Az ember tragédiája párizsi színében, Ádám-Danton szavaiban: Ki mondja, hogy vérengző őrület A nemzetet meg fogja tizedelni? Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad, És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is, Nem gondolok nevemmel, legyen átkos, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza legyen nagy és szabad. (IX. szín. 1234—40.) 89 �Az érett alkotások megőrző szerepéről E helyt nem térhetünk ki azokra a kutatásokra, amelyek az elmúlt esztendőkben a szabadságharc, az 1850-es évek és az 1861-es forradalmi helyzet viszonylatában alaposan átformálták az eddigi Madách-képet. A centenáriumra Krizsán László jelentetett meg egy füzetre valót a költő eladdig mellőzött megyei irataiból, az ötvenes évek fogságára és rendőri megfigyelésére Spáczay Hedvig végez a közeli publikáció sike­ rével kecsegtető kutatásokat, az 1861-es nógrádi és országgyűlési szereplés adatait Szabad György helyezte országos távlatokba, az életrajz fehér foltjainak eltüntetését pedig a családi levelezés mintegy kéttucatnyi da­ rabjának közreadása segíti. E forrásközlések és feldolgozások alapján tudjuk, hogy a költő — súlyos betegsége ellenére — fegyveres harctéri szolgálatra jelentkezett a forradalom védelmében; mint főbiztos, kiemel­ kedő szerepet játszott a nógrádi nemzetőrség megszervezésében és fölsze­ relésében; ismerjük ma már a család egészének 1848-as magatartását. A lappangó vagy megsemmisült hadbírósági perre közvetett adatok nyújta­ nak támpontokat; új és jelentős adalékokkal gyarapodott az 1861-es sze­ replés tényanyaga. Mindezeket a kutatásokat abban a reményben említ­ jük, hogy jelen tanulmány megállapításai a költő világnézetének radi­ kális elemeiről és ezek továbbéléséről az életműben segítenek egységben láttatni a költő-politikus pályáját. A továbbiakban az érett, Madáchot leginkább teljességében nyújtó müveket kell szemügyre vennünk, hogy mennyiben csillan meg bennük a fiatalkori eszmevilág visszfénye. Baranyi Imre — többször említett munkájában — az Athenaeum vonatkozásában bizonyította, hogy a Tragé­ dia Madáchának világnézete főbb vonásaiban már az 1840-es évek elejére készen állott, erényeivel és ellentmondásaival együtt. E megállapítás je­ lentőségét növeli, hogy a kor magyar tudományossága nem tudta össze­ foglalni a reformkor szellemi tájékozódását, eszmeáramlatait. Madách fő­ műve sokban pótolja ezt a törekvést, az 1850-es évek tapasztalatainak szűrőjén át. Hogy világnézetének ellentmondásai mégis a Tragédiában bukkannak elő a legélesebb formában, az a politikai és életrajzi tények fényében könnyen érthető: az önkényuralom parancsolta hallgatás, a fog­ ság, a betegség, a házassági válság, az úrbéri rendezést követő anyagi nehézségek okozzák, hogy nem folytatódik, mert országosan sem folyta­ tódhat, az az együtthaladás, amely 1849-ig a kor jelentős eszméi és Madách világnézeti műveltsége között fennállott. E ponton azonban sommásabb megállapításokra mindaddig nem vállalkozhatunk, amíg az 1850-es évek ideológiai folyamatai legalább vázlatosan nem állnak rendelkezé­ sünkre. A politikus Madách-portré fölvázolásánál viszont nem mellőzhetjük el Az ember tragédiájának néhány értelmezési problémáját. A drámai költe­ ménynek összefoglaló jelentőségű vallás-, filozófia- és tudománytörténeti síkján kívül a történeti színekben határozott politikai mondanivalója is van, szó szerint egyező Madách 1861-es képviselői programbeszédével: „De 90 �vannak általános elvek, melyeket rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell; melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet. Ez alapelveket én, ki szerencsés voltam sokak bizalma által a népképviselői nehéz, de éppen ezért dicső pályára kitüzetni, három szóban foglalom össze, s e három szó: Szabadság, egyenlőség, testvériség!” Ez az eszmekor, amely az adott politikai helyzetben, a Tragédia keletkezésének idején (1859 febr. — 1860 márc.) egyszerre jelent hűséget 1789-hez és 1848-hoz, alkotja a mű politikus mondandóját, amelynek meglétéről — a IX. szín kivételével — elutasítóan nyilatkozott a Madách-kutatás.9) Holott Párizs nem magányos forradalmi csúcs a prágai színek filozófiai foglalatában, hanem az egész műre kiterjedő gondos szerkesztés tető­ pontja. Madách a francia forradalom hármas jelszavát előzményeiben, együttesükben és megsemmisülésükben vizsgálja, s ehhez a hegeli triáda dialektikus formáját választja.10 Az ókori színekben Madách a hármas jelszó történeti előzményeit kutatja. Egyiptom veti fel a szabadság tézisét. Ádám-fáraó: — Im, legyen szabad A szolga nép. Mit is ér a dicsőség Mit egy személyben ér utól az ember Milljók vesztével és milljók jajával . . . (IV. szín 692-5) Ugyanott Lucifer szájába adva az antitézis következik: Mert minden ember uralomra vágy, Ez érzet az, s nem a testvériség, Mi a szabadság zászlajához űzi A nagy tömeget,(uo. 709-12) Az egyenlőség antik példája mint szintézis már Egyiptomban felvetődik. Ádám-fáraó: E millióknak kell érvényt szereznem, Fülembe cseng még: milljók egy miatt. Szabad államban — másutt nem lehet. Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (uo. 798-802) Megsemmisülése az athéni demokráciában. A testvériség eszméje a keresz­ ténység formáját ölti. Péter apostol: S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek Mig a bősz tigris keblüket kitépi. Új eszmét hoznak, a testvériséget, És az egyénnek felszabadulását, Melyek meg fogják rázni a világot. (IV. szín 1320-24) 91 �Rácáfol erre a „vérengző kereszt” bizánci viziója. Lucifer: Lám lám, mivé silányult a nagy eszme, Melyért a cirkusz vértanui haltak.Ez az egyénnek felszabadítása?— Csodálatos fajú testvériség,(VII. szín 1420-23) A történeti színek csúcspontja valóban Párizs, a francia forradalom megidézése. Madách azonosulását jól szemlélteti, hogy ezúttal — csakis itt! — nem csömörlik meg. Ádám-Kepler: Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! Vak, aki Isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral volt is befenve. (X. szín 2369-71) A további álomszínek a hármas eszme fokozatos megsemmisülését mutat­ ják. A kortárs ábrázolású szabadversenyes kapitalizmusban a szabadság esz­ méje a könyörtelen, ember embernek farkasa-harcnak adja át a helyét. Ádám: Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a meztelen ellennek szemében. Mi függetlenség, száz hol éhezik, Kutyáknak harca ez egy konc felett. (XI. szín 3077-81) Ezzel zárul a szorosan vett történeti színek sorozata (a haláltánc a záró­ aktus), a folytatás egy víziósorozat, amelyben visszájára fordul a másik két eszme is. A falanszter az egyenlőség fonákját mutatja, és a késleltető funkciójú űrjelenet után az eszkimókép embert imádó embere ad pesszimisztikus választ a testvériség gondolatára. A fentiek alapján nem érthetünk egyet Lukács Györgynek a Kritika ez év májusi számában megjelent, semmivel alá nem támasztott különvé­ leményével, hogy Az ember tragédiája a kiegyezésre buzdító, szűken provincialista mű! De Madách utolsó évtizedének többi drámái is a fiatalkor, a reformnemzedék eszméihez való ragaszkodás irodalmi kifejezései: a Széchenyi Blickjének hevületéhez mérhető Civilisátor, az átdolgozott Csák és min­ denek előtt a Mózes. A bibliai Mózes — és Kánaán-motívum egyike a magyar irodalom legrégibb haladó hagyományainak. A XVI. század osto­ rozó prédikátor-költőitől a Rákóczi-szabadságharc politikai irodalmán át követhető nyomon a reformkorig, ahol az allegorikus hazafias lírának szinte közhelyévé vált, éppen az Ifjú Magyarország tagjainak tollán és azokban az években, amikor a fiatal Madách költői-politikusi alapélmé­ nyeit szerezte. A Népbarát előszavában maga Kazinczy Gábor is él vele, ugyanő tervbevette Erdélyi János Izrael fia társaihoz című versének ki­ adását. Feltétlenül meg kell említenünk még — a költői műveknél marad­ va és a teljesség igénye nélkül — Erdélyi Új Mózesét (1839) és Petőfi híres hitvallását A XIX. század költőiben. (Még több példát idézhetnénk a ki­ mondottan politikai irodalomból; beszédeiben Madách maga is használta 92 �az allegóriát.) 1860-61-ben a közismert és egyértelmű témaválasztás már önmagában is politikai tettnek számított, és Madách élt is a párhuzam gyújtó hatásával. Mózes: Ha jobban tetszik a húsos fazék, A trón csilláma, mely egy-egy sugárt Alamizsnául a szolgára vet; Válaszd az állat nyugodt jászolát, Mely gondtalan hizalmat biztosít. De hogyha jobban tetszik a szegény Szabadság, és a véres harc, — lemondás Apáid Istenéért, — összetarts! (II. felvonás, II. kép) Az elmondottak megfogalmazásakor többször kellett feltételes módot használnunk, témákat felvetnünk. Mindegyikük a Madách-kutatás egyegy fontos, hovatovább nélkülözhetetlen feladatkörét jelenti. Megoldásuk­ ra egyetlen út kínálkozik: elszakadás a mikrofilológia „egyedül üdvözítő” módszerétől! A társ- és rokontudományok bevonásával, komplexebb vizs­ gálati módszerekkel kell feltárnunk a költő társadalmi és filozófiai hát­ országát, hogy mielőbb hozzákezdhessünk a nagy összegező művek: a tüze­ tes életrajz, a tényanyagban és szemléletében egyaránt korszerű Tragédia­ elemzés és a majdani Madách-monográfia előmunkálataihoz. JEGYZETEK: 1. Életem és korom, Bp. 1958. 102. 2. A korszakra nézve az utóbbi években számos fontos publikáció jelent meg. Révész Imre: Lamennais és a magyarok., MTA Társadalmi- Történeti Osztályainak Közlemé­ nyei, 1954. Erdélyi János levelezése I, Bp. 1960. Bodolay Géza: Irodalmi diáktásaságok 1789-1848. Bp. 1963. T. Erdélyi Ilona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor, Bp. 1965. 3. Az anyjához írt levelek: Madách Imre Összes Művei II. (Halász Gábor kiadása), Bp. 1930 Staud Géza: Madách Imre összes levelei Bp. 1942. I. Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei, It. 1959. 4. Bodolay i. m. 324. 5. Bodolay i. m. 743. 6. Virozsilnak szabadelvű nézetei miatt jónéhány cenzúraincidense volt. Akadt olyan mun­ kája, amelyik nyomtatásban nem is jelenhetett meg, a természetjogról szóló főműve (Epito­ me iuris naturae . . . Pest, 1839) pedig csak avval a feltétellel láthatott napvilágot, hogy az egyetemen nem használhatja tankönyvként, illetve előadási anyagnak. 7. Az utalás azonos eseményre. Kölcsey temetésére vonatkozik. 8. A centenárium óta idevágóan a következő fontosabb munkákat említhetjük. Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez, Balassagyarmat, 1964. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján, Bp. 1967. Kerényi Ferenc: Madách Imre ismeretlen levelei, ItK. 1968/2. A Madách-család leveleiből. Palócföld, 1968/4. 9. Színháztörténeti elemzés feladata lenne kimutatni, hogy mennyire növelte meg a torzításokat az 1883-as, merőben megváltozott társadalmi körülmények között létrejött színpadi bemutató, Így lesz érthető az agg Pulszky kritikája is: A darab tetszik mindazoknak, kik a liberalismusban s a francia forradalom eszméiben látják a világ teljes megromlásának okát, mert a mű iránya reactionarius s ez a mostan divatban levő áramlatnak tökéletesen megfelel (Pesti Napló, 1883. nov. 4.) 10. Megjegyzendő, hogy a továbbiakban a fogalmat politikai értelemben használjuk. E megkülön­ böztetést az indokolja, hogy Madách művében a fogalmat filozófiai jelentésében is vizsgálja. 93 �Kozocsa Sándor: A Madách-bibliográfiáról Vörösmarty mellett nincs még magyar író, akinek életével és művével annyit és annyiszor foglalkoztam volna, mint éppen Madách. Kis Madáchgyüjteményem büszkesége Az ember tragédiájának első kiadása, a műhöz illesztett igen ritka ,,javítandóik”-kal, a szerző sajtóhibákból eredő korrek­ cióival, valamint Madách fiatalkori levele, melyben Lónyay Menyhérthez fordul, ifjúkori első szerelmének, Etelkának bátyjához. 1937-ben „Az Új Könyvek Könyve” című gyűjtemény részére olvas­ mányaimról szóló vallomást készítettem, melyben a következőket írtam: „a drámairodalomból Katona Bánk-ját, Madách Tragédiájá-t és Vörös­ marty Csongor-ját mindig az új élmény varázsával olvasom”. Ezt a korai nyilatkozatomat még számtalan Madách ihlette hitvallásommal egészítet­ tem ki, többek között a költő könyvtárát bemutató tanulmányommal, melyet 1933-ban a Magyar Rádió hullámai sugározták „Ahonnan Az em­ ber tragédiája elindult” címmel. Ez később egy hazai és két felvidéki folyóiratban is megjelent: a pozsonyi Hiradóban (1934), a Könyvtári Szemlében (1935), valamint a Kassai Magyar írásban (1939). Még az 1933-ik évben ismertettem Harsányi Zsolt „Ember küzdj” című Madách-regényét és bevezetéssel kiadtam Riedl Frigyes kitűnő Madách-monográfiáját Vajthó László népszerű sorozatában, a Magyar Irodalmi Ritkaságokban. A következő évben Balogh Károly „Madách, az ember és a költő” című hatalmas müvét mutattam be a Literaturában „Madách Imre papucsban” címmel. Egy évvel később Kardeván Károly remek Madách-kommentárjairól, „Az ember tragédiájának magyarázatá”ról emlékeztem meg tüzetesebb formában a Diárium hasábjain, a magyar könyvbarátok folyóiratában. 1936-ban Olef Lungren svéd nyelven megjelent Tragédia-fordításáról írtam, s még ugyanabban az évben Mohácsi Jenő megrázó Fráter Erzsiregényével, a ,,Lidércké”-vel foglalkoztam ugyancsak a Diáriumban. 1939ben szerb nyelvű magyar irodalomtörténetemben tárgyaltam a Tragédia szerzőjének életművét, 1944-ben „Kis magyar irodalomtörténet”-emben külön fejezetet szenteltem Madách Imre halhatatlan életművének. Leg­ utóbb pedig kiadtam a költőnek Az ember tragédiája első kiadása margó­ jára jegyzett javításait. Ennyi irodalmi előzmény után ért az a megtiszteltetés, hogy Szabó József, igen tisztelt és kedves barátom, a Madách-bibliográfia elkészítésé­ re biztatott. Ez a terv már évtizedekkel előbb szunnyadt bennem, csak kis 94 �szikra kellett ahhoz, hogy fellobbanjon. Így a Madách-bibliográfiával el­ kezdtem alaposabban foglalkozni és ez a szellemi elfoglaltság nekem a leg­ nagyobb gyönyörűséget, mondhatni lelki szükségletet jelenti. A munkára ösztönzött Szabó József csodálatos Madách-gyüjteménye is, a költőnek mindmáig legteljesebb és páratlanul gazdag könyv- és egyéb irodalmi emlék-anyaga, melyet — ha bibliográfiám gyűjtésével elkészülök — a végső kontrolihoz szeretnék majd fölhasználni. Az adatokban már szépen gyarapodó könyvészetet a következő módon terveztem felépíteni: a feldolgozás központjába természetesen Az ember tragédiáját helyezem. A nyomtatásban megjelent Tragédia-kiadások bib­ liográfiáját a mű kéziratának és a Magyar Tudományos Akadémiában lévő lelőhelyének irodalma előzi meg. A kritikai, vagy kritikai jellegű kiadásoknak különösen nagy figyelmet szentelek, mint például a Tolnai Vilmos-féle ediciónak. Ezt követően időrendben közlöm az egyes kiadásokat az 1861-es elsőtől kezdve a legújabb, a napjainkban megjelentekig. A kiadások adatait a mű recenziós irodalmával felszerelve közlöm, mint pl. az edicio princepshez adom Arany János és Szász Károly megjegyzéseit. Rendkívül becses a mű második megjelenése, mert ebben Madách részben visszaállította a Tragé­ dia eredeti szövegét, részben az első nyomdai hibákat küszöbölte ki. A magyarázó jegyzetekkel ellátott szöveg-kiadásokra külön is tekin­ tettel leszek, mint a három főgyüjteményre: a Gyulai Pál, a Halász Gábor és a Sőtér István-félére, utóbbi, Madách „Válogatott művei” a Magyar Klasszikusok sorozatában. Kiemelt helyet foglalnak el a Tragédia magya­ rázatos kiadásai: az Alexander Bernát, Palágyi Menyhért, Hankiss János, Kardeván Károly vagy Barta János ediciói, bár nem érdektelen az sem, hogy milyen szöveg-gondozásban részesítette a Tragédiát Babits Mihály, Király György, Harsányi Zsolt vagy Waldapfel József. Kutatásaim során jöttem rá, hogy az 1868-ban megjelent harmadik és az 1879-ben napvilágot látott ötödik kiadás között nem volt negyedik, mert a mű kiadója, az Atheneum cég — talán tévedésből — a negyediket látta el ötödik kiadás jelzéssel. A Tragédia könyv- és egyéb illusztrációinak irodalma is tekintélyes; Zichy Mihály mindmáig utolérhetetlen szépségű rajzaitól kezdve a többek között Haranghy Jenő érdekes felfogású ábrázolásain, Jaschik Álmos szí­ nes színpadképein, Fáy Dezső hangulatos és Buday György artisztikus fametszetein át Kass János egészen modern rajzaiig. Vajmi kevesen tudhatnak legkiválóbb nagybányai festőművészünk, Ferenczy Károly illusztrációjáról, melyet Morvay Győző „Magyarázó jegy­ zetek Az ember tragédiájához” című alapvető jelentőségű Tragédia-kom­ mentálásának címlapjára készített, amely mű ugyancsak Nagybányán je­ lent meg 1867-ben.Az ábrázolás: Lucifer tükröt tart Ádám és Éva elé, melyben azok csodálkozva szemlélik önmagukat. Nem érdemtelen, hogy Lucifer arcában a művésznek vonásait véljük felismerni. A nagy ritka­ ságot szerencsém van most saját gyűjteményemből bemutatni kedves 95 �olvasóimnak. Az értékes és díszes borítólap azért olyan ritka — tudo­ másom szerint az egyetlen ismert példány —, mert abban az időben a könyvkötők a könyvek fűzésekor a borítólapot nem tekintették a könyv­ höz tartozónak és ezért azt eldobták. A bibliográfusnak nem szabad figyelmen kívül hagyni a drámai mű igazi életelemét, színpadi pályafutását, amely bizonyos szempontból még a kiadások történeténél is jelentősebb. Ezen a téren olyan nagyszabású út­ mutató kínálkozik, mint felejthetetlen diákkori barátom, Németh Antal 1933-ban megjelent mesteri műve: ,,Az ember tragédiája a színpadon”. Paulay Ede, a Nemzeti Színház egykori igazgatója vitte először színre a Tragédiát színpadi átdolgozásban 1883 szeptember 21-én. Éva szerepét Jászai Mari, Ádámot Nagy Imre, Lucifert Gyenes László alakította. Ettől a naptól számítjuk a Tragédia világsikerét, mely olyan fantasztikus arányo­ kat öltött, hogy arra annakidején még Paulay sem gondolhatott. 1963-ban — ugyancsak a Nemzeti Színházban — ezredszer került színre a darab. A hazai rendezői elképzelések élén ma is a Paulay Edéé áll. Ezt kö­ veti többek között Hevesi Sándor gondos munkája, Voinovich Géza halvá­ nyabb beállítása, Németh Antal teljesen új szempontú rendezése és Major Tamás színi felfogása. A művel kapcsolatos előadásainak reconziós iro­ dalma, a különböző bemutatók kritikai és ideológiai vitái. A bibliográfiának egyébként fel kell tüntetni a darab koreográfiai irodalmát, érintenie kell a díszletek, a jelmezek kérdését, valamint az elő­ adások kisérő zenéjét feldolgozó bibliográfiai adatokat is. A magyar irodalmi művek között Az ember tragédiája hódította meg a legteljesebben a külföldet. Hogy milyen hatalmas kiterjedésű a Tragé­ dia nem hazai bemutatóinak irodalma, mi sem bizonyítja jobban, mint Radó György kutatása a mű külföldi elterjedettségéről. Rendkívül nagy az idegen nyelveken megjelent fordítások száma: a legújabb felmérések szerint legalább 25 nyelvre fordították, de lehetséges, hogy még többre. A teljes átültetés már eddig is igen tekintélyes. Először érthetően német nyelvre fordították: Dux Adolf munkáját az első kiadás megjelenését kö­ vető évben, 1862-ben kezdte közölni folytatásokban a Pester Lloyd. És most van kiadás alatt, amiről tudomásunk van, az örmény nyelvű, mely a velencei mechitaristák nyomdájában készül Fogolyán Vilmos, magyar szár­ mazású örmény professzor tolmácsolásában. (Egyébként ugyancsak ő for­ dította le nemrégen örményre Az egri csillagokat és A Pál utcai fiúkat.) A külföldön idegen nyelveken előadott színházi bemutatóknak se szeri, se száma. Ezekről a külföldi adatokról egyébként éppen Radó György barátom számolt be, úgy hogy a bibliográfiában a magam új ku­ tatásai mellett az ő eredményekben gazdag gyűjtését is felhasználva még teljesebbé szeretném tenni azoknak anyagát. Szinte baláthatatlan a hazai mellett a Tragédiára vonatkozó külföldi irodalom, aminek teljességre tö­ rekvő bibliográfiai feldolgozása állítja a legnagyobb problémák elé a kutatót. 96 �A külföld érdeklődése aránylag korán fordult a Tragédia felé. Első­ nek öt évvel a budapesti bemutató után a fővárosban vendégszereplő meiningeni hercegi színtársulat igazgatója vette tervbe a Tragédia német nyelvű bemutatóját, ez azonban máig ismeretlen okból elmaradt. E terv után elsőnek Hamburgban elevenedett meg idegen nyelven Az ember tragédiája 1892 február 15-én, az ottani Stadttheaterben. Az előadáshoz Dóczi Lajos fordítását használták fel. A színpadi ábrázolások mellett jelentős a Rádió és a Televízió bemu­ tatók, valamint a hanglemezre való felvételek összegezése is. A Tragédiára vonatkozó bibliográfia anyagát Madách egyéb drámai műveinek könyvészeti adatai követik megírásuk időrendjében, az egyes darabokra vonatkozó bírálatokkal, szinikritikákkal és egyéb irodalommal együtt az 1843-mal jelzett „Férfi és nő” című öt felvonásos drámától a már Tragédia keletkezése után, 1860-ban íródott „Mózes”-ig. Közben a Tragédia mellett Madách legkiválóbb drámájának, a „Civilizator” című, aristophanesi fogantatású szatíra-remekének is részletes bibliográfiai fel­ dolgozását nyújtjuk. Az adatfelsorolás szemlélteti az előadásokat és az átdolgozásokat is, minden esetben közli azok bírálatait vagy a darabbal foglalkozó tanulmá­ nyokat, beszámolókat. Az első drámai kísérletek (mint a „Commodus” vagy a „Nápolyi Endre”) és drámatöredékek (így a csodaszép „Tündérálom”) adatai sem kerülik el a bibliográfus figyelmét. A tragédia és az egyéb drámai művek felsorolását a könyvészetben a Madách-versek kéziratának és első megjelenési helyeinek, majd a „Lantvirágok”-nak regisztrálása követi az 1840-ben megjelent első, és a nyolc­ van évvel későbbi facsimile kiadás kritikai, valamint összefoglaló irodal­ ma, gazdagon képviselve a lírikus Madáchról szóló monográfiák, tanulmá­ nyok és cikkek felsorolásával (pl. Gedő Simon jó doktori disszertációja, az 1910-ben megjelent „Madách Imre mint lyrikus”). Ezek mellett kerülnek feldolgozásra a korai szépirodalmi művek között Madách elbeszélései, ta­ nulmányai, megyei és országgyűlési beszédei, valamint vegyes feljegyzé­ sei. A bibliográfia feltárja a Madách-levelezés teljes irodalmát — Halász Gábor és Staud Géza szép gyűjtését felhasználva — minden egyes levélre kiterjedően adja a kéziratok lelőhelyeit, valamint megjelenési adatait is feltünteti. A levelezés bibliográfiájában külön fejezetet kapnak a Madáchhoz írt levelek fenti módon feltüntetett adatai. A bibliográfia befejező része a költő életére és — a nem egyes dara­ bokra vonatkoztatható — írásművészetére utaló irodalom, bizonyos szem­ pontú tárgyi csoportosításban és azon belül kronológiai sorrendben. Az életrajzi rész beosztása: ifjúkor, a szabadságharcig, majd az azt követő másfél évtized Madách haláláig. Feldolgoztam azokat a könyveket is, melyeknek előfizetője volt Ma­ dách (így többek között 15 éves korában Vörösmarty „Marót bán"-já­ nak). A bibliográfia felsorolásba kerülnek Madách szállóigéi, melyeknek 97 �főforrása Az ember tragédiája, s ebben is az örökre élő ,,Mondottam: Em­ ber küzdj és bízva bízzál!” Nincs költői mű irodalmunkban, amelyből annyi szállóige keletkezett volna, mint éppen a tragédia. Helyesen figyel­ te meg a költő egyik késői rokona, Balogh Károly, hogy „Madách kimerít­ hetetlen tárháza a gondolatoknak. Százszor forgathatjuk, olvashatjuk, ta­ nulmányozhatjuk Az ember tragédiáját, mindig fogunk abban újat, meg­ lepőt és egyben kézenfekvőt, örök érvényű igazságot, további gondol­ dásra serkentő eszmét, elmélyedésre, elmélkedésre sarkaló nyílt kérdést találni.” A Madách-aforizmák jó forrása az 1926-ban Pécsett kiadott „Madách-breviárium” ugyancsak Balogh Károly összeállításában. Nem lenne érdektelen összeállítani a Madáchról szóló anekdoták bib­ liográfiai irodalmát sem. Csodálatos, hogy nagyjaink közül ezen a téren milyen kevés Madách-anekdotával rendelkezünk. Míg Mikszáthról egész csoportosan rajzanak a szellemesebbnél szellemesebb anekdoták, Madáchról alig-alig lehet ilyet összeszedni. A közismert anekdota-gyűjteményekben, mint pl. Tóth Béla ,,A magyar anekdota kincs”-ének hat kötetében, vagy Lambrecht Kálmán és Varró István ” A világirodalom anekdotakincse” két kötetében, de még az 1968-ben megjelent Bisztray Gyula-féle kitű­ nően szerkesztett „Jókedvű magyar irodalom”-ban sem fordul elő Madách neve még véletlenül sem. Értékes irodalmi anyagot eredményezett a költő betegségével és or­ vosaival kapcsolatos gyűjtés; gazdag lelőhelye Magyary-Kossa Gyula ta­ nulmánya „Madách Imre orvosai és betegségei” a Magyar Orvosi Emlékek 1929-es kötetében, valamint Szirmay-Pulszky Henriette gondolatébresztő fejtegetései az 1935-ben Münchenben megjelent „Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben” című művében. Ebbe a részbe kívánkozik a költő utóéletére vonatkozó irodalom fel­ sorolása, amely két csoportra oszlik, a tudományos irodalomra és a Madáchcsal foglalkozó szépirodalomra, az ő nemes egyénisége által ihletett költői művekre, „Madách koszorúja” címmel a számtalan róla szóló versre, regényre, színdarabra és filmre. E témakörre vonatkozóan a bibliográfus számára értékes forrás Baros Gyula a Budapesti Szemle 1923-as évfolya­ mában kiadott „Madách nyomai szépirodalmunkban”. Hadd idézzek az egyik legszebb róla szóló versből, a kongeniális Juhász Gyula „Madách Szregován” című alkotásából: . . .Vihar után, örök borúban, Nem is lesz több fény soha tán — Ül térdig porban és hamúban, Egyetlen társa a magány. Magyar magány, világmagány, haj, Igen bolondul forrt a must, Véres szünet után nagy árnyak. 98 �Kísértetek. Bort, famulus! Bort, famulus! Voltak bolondok, Kik halni tudtak ostobán, De az okos gaz úgy tolongott, Hogy révbe ért későn, korán. Bort, famulus! Vivát az ember, Ki egyre küzd, mindig veszít, És éljen Éva is, a némber, Bár forró jege nem hevít. Mély börtönömben megtanultam, Hogy mennyit ér a szűk világ, Nem szebb jövendő forr a mustban, Csak fejfájós mámor. Vivát! Be van fejezve már a művem, Tapsoljon néki, aki tud. Sokat hevültem, míg lehűltem, Bort, famulus! Nincs más kiút! Az irodalom című hatalmas fejezetben található a Madách-ikonográfia, a róla szóló fotók, művészi ábrázolások, rajzok (mint pl. Jankó János kitűnő képe) vagy festmények, szobrok, plakettek, emlékérmek, valamint a költő gyermekkori önarcképének és egyéb rajzainak bibliográfiai fel­ dolgozása. A vázlatos felsorolásból látható, hogy milyen széleskörű, gondos és ala­ pos kutatásokat igényel Madách életének és műveinek könyvészeti rend­ szerezése, mely ha elkészül és megjelenik, irodalmunk egyik leggazdagabb bibliográfiai monográfiája lesz, méltó párja, sőt jelentőségében még túl is szárnyalja az 1952-ben megjelent Móricz Zsigmond-bibliográfiát és a több mint egy évtizede megjelenésre váró, ugyancsak teljes Krúdy Gyula-bibliográfiát. 99 �Szabó József: Szövegingadozás Az ember tragédiájában Az ember tragédiája száznál több kiadásának egyike se mentes nyom­ dahibáktól. A „sajtó ördöge” dolgozik, s néha egyetlen betűvel kellemet­ len, sőt értelemrontó hibákat ejt. Így válik a Tragédia 13. sorában* dadogóvá az Úr mindjárt az 1863-as, második kiadásban, s a hiba bennemaradt az 1869-es, harmadik kiadásban is: ,,Be van befejezve a nagy mű. igen.” — Így lesz a Római szín — 1087. sor — serény gladiátorából szerény gladiátor, s az 1863-as kiadás e bosszantó nyomdahibája a követ­ kező Tragédia-kiadások tucatjában bújik meg makacsul. Benne van a hét­ tagú népies kiadás-sorozat mindegyikében; bennemaradt az előkelő díszalbum-kiadás mind a hat tagjában. Hetven esztendőnek kellett eltelnie, míg 1933-ban egy lektor a hibát észrevette. Az 1897-es, negyedik népies kiadásban — harmadik szín, 378. sor — váratlanul jelentkezett egy különös sajtóhiba: „De hogyha a hálának csat­ ja mind Le is hullt rólam . . .” helyett! „De hogyha a halálnak csatja mind Le is hullt rólam . . .” Füst Milán a Nyugat 1923-as Madách-számában** írja: „...két álló hétig szüntelen törtem rajta a fejem, hogy (a sor) ér­ telmét megállapítsam, — s hiába . . .'' ,,... Végre is ... komolyan megbete­ gedtem az erőfeszítéstől, — lázas lettem, kényszerű sirások gyötörtek . . .” A „hála csatja” és a „halál csatja” aztán jónéhány következő kiadás során váltakozva jelenik meg. Itt tehát már nemcsak sajtóhibáról van szó, ez már — szövegingadozás. Aminthogy tanulmányunk elsőrenden nem a Tragédia sajtóhibáival, hanem szövegingadozásaival kíván foglalkozni, — néhány jellemző példán A Tragédia szövegingadozásai néha szándéktalan jellegűek, sajtóhiba­ szerűek, máskor szándékoltnak mondhatók, értelmező jellegűek. Vannak ezentúl felderíthetetlen eredetű szövegingadozások is. 1. Írásjel-eredetű szövegingadozás A Tragédia utolsó sorát Madách a Kéziratban így hagyta ránk: „Mon­ dottam ember: küzdj és bizva bizzál!” Az első és második kiadás is így adja a szöveget. A harmadik kiadás kihagyja a ”:”-t. Ez közönséges nyomdahiba. Egy sor következő kiadás a kettőspontot vesszővel pótolja: „Mondottam ember, küzdj és bizva bizzál!” Aztán a vessző előreugrik az „ember” elé, és az olyan jelentős kiadá­ sokban is, mint az 1933-as könyvnapi kiadás, továbbá az Alexander- és Kardeván-féle magyarázatos kiadás, így jelenik meg az utolsó sor: „Mon­ dottam, ember: küzdj és bizva bizzál!” 1948-ig ingadozik a vessző: hol ott van a „mondottam” után, hol hiányzik. 1948 óta a kiadások a Kézirat szerinti punktációt követik. * Számozásunk az 1923-as Tolnai-féle első kritikai kiadásét követi. ** Emlékezés kétféle nevelőmről. Nyugat, 1923. II. 1. Ugyanez a cikk megtalálható Füst Milán Emlékezések és tanulmányok c. l967-ben megjelent gyüjteményében is. 100 �Az 1964-es centenáriumi Tragédia-rendezésben Major Tamás, aki az Úr hangját is adja, — érdekes módon — visszatér a „mondottam és „ember” közötti vesszőhöz. Magnetofon-szalagra vettem Major Tamás szövegmondását: „Mondottam (itt kis szünetet tart, tehát vesszőt tesz, aztán emelt hangon, hangsúlyosan, mintegy rákiáltva, folytatja) ember; küzdj és bizva bizzál!” S mivel fülünk az auditiv ráhatást intenzívebben érzékeli, mint sze­ münk a vizuális ráhatást, Major sajátos hangsúlyozása érzékletesen győz meg arról, hogy a Tragédia utolsó sorában annak a bizonyos vesszőnek a betoldása egyáltalán nem mellékes, hanem árnyalja, sőt módosítja az értelmet. Ha a „mondottam” ige után nincsen vessző, ahogy a Kéziratban és a Kézirathoz visszatérő új kiadásokban nincs, akkor a hangsúly az igén van: akármennyire nem tudod, Ádám, felejteni azt a bizonyos véget, nincs vita, nincs alku. megmondtam: küzdj és bizva bizzál, ez: ultima ráció. Ha a „mondottam” után vesszőt teszünk, mint a régi kiadások, vagy a szövegmondásban Major Tamással a „mondottam” után megállunk, akkor a hangsúly átkerül az emberre. Az előbbi sorsszerűbb, az utóbbi aktivizálóbb. 2. Betűkiesésből származó szövegingadozás Tipikus példája a Konstantinápolyi szín 1431. és 1496. sora „Barátaim! népem fáradt, menhelyet kér, Tán a kereszténység fővárosában Nem kér hiába.” — „S meztelábas ronda csőcselék...? Keresztény-cinikus barátsereg.” Madách tehát ebben a színben kétszer használja a „keresztény” meg­ nevezést, mindkét helyen rosszaló, pejoratív értelemben. Tudnivaló, hogy Madách korában már köztudott volt a keresztény-keresztyén megjelölés különböztető értelme: keresztény a római katolikus, keresztyén a protes­ táns. Arany János gúnyosan írja: „A régi orthográfiai per: keresztény, vagy keresztyén, újra felmelegült. Mily szerencsétlenek azok a nemzetek, kik a vallási distanctiót nem tehetik helyesírásban! Kik a Kreuz, croix, croceszal stb. semmi áron nem köthetik össze az általános christian, chrétien, christianismo elnevezést! Kivált a francia ,,Kretyen”-nek hangzik: horrendum! ty-vel!” Sz. F. 1861. 17. sz. Általam eddig fel nem derített módon a Tragédia első és máso­ dik kiadásában a Kézirat mindkét ,,t”-je „ty”-vé változott. A harmadik kiadás az első esetben „keresztény''-t, a másodikban „keresztyén''-t közöl. Ettől kezdve a két szövegrész a legnagyobb változatosságban ingadozik. Hol ty-ty van, hol t-ty, hol ty-t, míg aztán a ma irányadó szövegnek számító 1958-as Helikon-díszkiadás — Révai József utószavával — vissza­ tér a Kézirathoz, s mindkét helyen „keresztényit hoz. Annál érthetetle­ nebb, hogy pl. az 1962-es — egyébként gyönyörű — zsebkiadás megint t-ty-t szed. Ez van az 1964-es centenáriumi kiadásban is. Ingadozás a javá­ ból. 101 �Pedig aligha tévedünk, ha azt állítjuk: mivel a keresztény-keresztyén megjelölés — egyébként ostoba — differenciáló jelentése már bizonnyal a költő előtt is ismert volt, Madách tollából a „keresztény” szó kétszeri pejoratív használata = miniatűr egyházkritika. Aki pedig a szót mindkét helyen, már az első kiadásban „keresztyén”-re változtatta (vajon ki lehe­ tett? Arany János biztosan nem*7) miniatűr ellenreformációval kontrázott vissza. Kor és kórtünet. 3. Szóváltozásból eredő szövegingadozás Az űr-jelenet 3713-15 sora a Kéziratban így hangzik: „Oh Lucifer! Vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek. Ugyanez az első kiadás szövege is. A második kiadásban szövegváltozás jelentkezik a 3714. sorban: „ ... Vezess földemre vissza, Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek!” A változás érthetetlen. Gyűjteményem egyik elsőkiadású Tragédia­ példánya pontosan feltünteti, hogy Madách milyen javításokat eszközölt, az első kiadáson a második kiadás számára. A költő nem javította a Kéz­ irat és az első kiadás „Hol” szavát „Ha”-ra. Miért is javított volna egy plasztikus, konkrét helyhatározót elvont, színtelen szóra? Mégis, harminc évnél tovább, rontott szöveggel jelennek meg a kiadások. Aztán egy századvégi kiadás visszatér az eredeti szöveghez: „Hol oly sokat csatáztam . ..” Azt hinnők, hogy a Magyar Helikon 1958-as kiadása végleg rögzítette ezt a helyrehozott sort. De nem. Ugyanannak a Magyar Helikonnak 1966-os — egyébként gyönyörű — kiadása (Kass János illuszt­ rálta) ismét visszatért a rontott szöveghez: „Ha...” Az 1964-es centenári­ umi kiadás is így közli. Ezek után megint elburjánzik a Tragédia kiadá­ sokban a „Ha”. S azóta a Tragédia majdnem húsz legújabb kiadásában az eredeti és helyes „Hol oly sokat csatáztam ...” helyett „Ha oly sokat csatáztam ...” olvasható. A Diákkönyvtár kiadásaiban és az Olcsó Könyv­ tár kiadásaiban is. Ezt a szövegingadozást is meg kell szüntetni. Éspedig nemcsak a ma­ dáchi Kézirat iránti tiszteletből, hanem mert a „Hol” jobb, mint a „Ha”. Jelentős a különbség a „Hol” javára. Nézzük mégegyszer az eredeti és variáns szöveget egymás mellett: „Oh Lucifer! vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek.” * A kérdés megfejtésében legfeljebb az első kiadás korrektúrája igazíthatna el. Dr. Sáfrán Györgyi, a Magy. Tud. Akadémia tudományos főmunkatársa azonban — kérésemre — arról értesített, hogy a korrektúra nincs meg. 102 �„Oh Lucifer! vezess földemre vissza, Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek.” A variáns-szöveg csak azt fejezi ki, hogy Ádám hajlandó újrakezdeni a küzdelmet, ha az eddig hasztalan volt is; az eredeti szövegnek azonban az a nagy többlete, hogy Ádám a küzdelmet ott akarja újrakezdeni, azon a helyen, ahonnét elkívánkozott, s amelyet el is hagyott: „Oh, Lucifer! vezess földemre vissza!” Ádám belátja, hogy „a nagyvilágon e kivül nin­ csen számára hely.” Sinkovits Imre, nyilván a rendezői példány nyomán, szintén a vari­ áns-szöveget szokta mondani a Nemzeti színpadán. Levélben felhívtam figyelmét a két sor közötti értelmi különbségre. Azonnal válaszolt: „...Köszönöm a szíves figyelmeztetést, s azóta így mondom! Valóban nagy különbség van a ha, vagy hol!! — között, s főleg nekünk! ...” 4. Mondatkiesésből eredő szövegingadozás A Párisi színben Danton szónoklatának hevében mond egy ilyen mondatot: „Nem gondolok nevemmel, legyen átkos ...” Később, ugyancsak Danton, a marquis-val folytatott dialógusában ezt mondja: „E guillotine is szinte hallgatózik.” Madách kéziratában mindkét sor benne van. Arany mindkét sort jóváhagyja, sőt az utóbbi sor mellé kék ceruzával keresztet tett, jelezve, hogy fontosnak tartja. Érthetetlen, hogy ez a két jelentős és szép sor a Tragédia kiadásaiból — már az elsőből — mégis kimaradt. A tragédia első harmincöt kiadásá­ nak egyikében sem található meg ez a két jelentős sor. Tolnai Vilmos aztán 1923-as, első kritikai Tragédia-kiadásában — viszatérve a Kézirathoz — felvette a két sort és nyomatékosan felhívta azokra a figyelmet. Az előbbit 2163. b-vel, az utóbbit 2237. b-vel számoz­ ta. A kiadások azonban továbbra is a két sor nélkül jelennek meg Kardos Albert a harmincas években mindkét sort visszateszi a szöveg kézirati helyére. A kihagyás azonban tovább folytatódik, és a Tragédia kiadásaiból mindmáig hiányzik ez a két sor. Kár. Javasoljuk a vissza­ helyezést. Nemcsak Madách Kézirata iránti kegyeletből, hanem, mert az eredeti a jobb. Ez a — csupán néhány kiugró példán bemutatott — jelentős számú szövegingadozás is arra utal, hogy szükség volna egy új — elsősorban a Kézirathoz igazodó — szövegkritikai Tragédia-kiadásra. Az első szövegkritikai kiadás Tolnai Vilmosé 1923-ban. Ennek 1924-ben megjelent má­ sodik, javított kíiadása óta a Tragédiának szövegkritikai kiadása nem je­ lent meg. Pedig Tolnai sem vett észre minden hibát. Sőt Arany János sem. * * Arany János összes művei, XIII. 574. oldal. 103 �Körkép Helytörténeti irodalmunk Nógrád megye története Hazai nyomdai viszonyainkat tekintve meglepően rövid idővel a 2. kötet után megje­ lent a megyetörténet 3. kötete is (Nógrád megye története 3.1919-1944. Salgótarján. 1970.), melyben Dr. Molnár Pál az 1919-1938 közti éveket, Dr. Szomszéd Imre pedig a II. világháború időszakát mutatja be. Mindkét rész különös jelentőségét minde­ nekelőtt az adja meg, hogy a két háború közti un. Horthy-korszak történetének fel­ dolgozásával országos vonatkozásban is kevés összefoglaló mű foglalkozott, megyei vonatkozásban pedig az egész időszakot bemutató munka eddig még egyáltalán nem készült. A korábbi kötetnél is jelentkező, nehezítő külső körülményeken kívül (a forrás­ anyag hiányosságai, a rendelkezésre álló aránylag rövid idő) e kötet szerzői még egy vonatkozásban nehezítették meg saját munkájukat, amikor a tárgyalt időszakot két részre osztották. Indokolatlannak tűnik ugyanis az 1919-1944 közti idő két korszakra való tagolása, hiszen a háború évei nem jelentettek döntő fordulatot az ellenforradal­ mi rendszer jellegének alakulásában, mindaz, ami 1939-1944 között történt mind társadalmi, mind pedig gazdasági vonatkozásban, az egyenes folyománya volt a meg­ előző éveknek. Hála a szerzők felkészültségének, a tagolásból eredő esetleges pár­ huzamosságokat, fedéseket és szerkezetbeli problémákat sikerült a minimálisra redukálniok és így a kötet mondanivalója kitűnően szolgálja azokat a célokat, melyeket a mű elkészítésekor tűztek ki: a megye történetének marxista szellemű megismerte­ tését és ennek segítségével az egészséges szülőföldszeretet kimunkálást. Különös figyelmet érdemel a kötetnek az a világos gondolatmenete, melynek révén kibontakozik az olvasó előtt a sajátos adottságú Nógrád megye rajza. A sajá­ tosságot az adja ugyanis, hogy a megyében igen erősen továbbélő feudális hagyomá­ nyok mellett, melyeket a kiterjedt földbirtokhálózat konzervált, jelentős mértékben fejlődött tovább a kapitalizmus is, mégpedig annak két megjelenési formája, a szabad­ versenyen alapuló kapitalizmusra jellemző direktebb, nyiltabb forma, melyet a me­ gyében leginkább a Salgótarjáni Kőszénbánya RT képviselt, és a monopolkapitaliz­ mus fejlettebb, raffináltabb módszereket alkalmazó formája, elsősorban a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű RT keretei között. A feudalizmust őrző földbirtokrendszer képviselőiből verbuválódó, ugyanakkor a nagytőke Budapesten székelő, az eseményeket a háttérből mozgató vezetőitől függő hivatalnok-tisztviselő réteg volt az, amely a két erő együttes hatását mintegy „közvetítette” a megye lakossága, a munkásság és parasztság irányába. Mint azonban a kötet nagyon jól bemutatja, a munkásság nem tört meg és elsősorban a KMP szervező erejének segítségével élesen szembehelyez­ kedett a hatalommal, annak egész negyedszázada alatt. A mű legjobb fejezetei éppen azok a részek, melyek a Nógrád megyei munkásmozgalom jellegzetességeit, főbb eseményeit elemzik. A kötet a társadalmi-gazdasági-munkásmozgalmi vonatkozásokon túl, ha röviden, összefoglalásszerűen is, de minden lényeges kérdésre kitérően képet ad a megye kul­ turális életének alakulásáról is (ez a rész teljes egészében Molnár Pál munkája), és különös figyelmet érdemel még a kötet utolsó nagy fejezete, mely az ellenállási moz­ galom kibontakozásáról és a megye felszabadulásáról szól az eddig megjelent mun­ káknál részletesebben. 104 �A előző kötetnél sokkal jobban sikerült a képmellékletek összeválogatása. A közölt dokumentáció amellett, hogy változatos, színes, sokkal jobban kapcsolódik a tárgyalt anyaghoz, azt mintegy kiegészíti. A kötet részletes jegyzetanyaga pedig jó segítséget ad mindazoknak, akik egy-egy részletkérdéssel, vagy a megye valamely helységének a történetével kívánnak a jövőben foglalkozni. A művet előállító salgó­ tarjáni nyomda a kivitelezést is valamivel jobban oldotta meg. Mindezeket összevetve elmondhatjuk, hogy a megye közvéleménye rendkívül meg lehet elégedve, ha a megyetörténet további köteteit is sikerül az eddigiekhez hasonló színvonalon el­ készíteni. Bányász munkásmozgalom Nógrádban „Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok használatára térjünk át. Ezzel nehéz fizikai munká­ tól is megmentjük az embereket. Épp ezért az alacsony kalóriaértékű barnaszén ter­ melését nem fejlesztjük... A bányászság a munkásosztály egyik kiváló osztaga, amely a legutóbbi húsz évben is valóban hősiesen helytállt és mi ezt nem felejtjük és nem is felejthetjük el” — idézi az MSZMP IX. kongresszusán elhangzottakat a közelmúltban megjelent kiadvány előszava. (A Nógrád megyei bányász-munkásmoz­ galom története, Salgótarján, A Nógrádi Szénbányák Igazgatósága párt- és szakszer­ vezeti bizotságának kiadása, 1970) A bányászság nagy munkásmozgalmi érdemeinek és jelentőségének megörökítését tűzte ki célul a munka szerzői kollektívája. Termé­ szetesen nem elégedtek meg kizárólag a szorosan vett munkásmozgalmi tevékenység és az ezzel kapcsolatos események elemzésével, hanem széles alapokon igyekeztek feltárni és bemutatni mindazokat a gazdasági és szociális viszonyokat, melyek köze­ pette a bányászság szilárd és öntudatos mozgalmi munkája kibontakozott és erősö­ dött az évtizedek folyamán. A munka hat fejezete talán kissé aránytalan elosztásban, de híven a hazai törté­ nelem fő periódusaihoz ezt a széles ívű bemutatást valósítja meg. Az első rész a szénbányászat kialakulását és a bányamunkás-mozgalomnak a szabadversenyen alapuló kapitalizmus korában megindult fejlődését tárgyalja, míg a második fejezet témája a monopolkapitalizmus korszakában bekövetkező mozgalmi fejlődés, ezen belül az 1918-ban megalakult KMP szerepe a bányász-munkásmozga­ lomban. E két fejezet főérdeme, hogy világos magyarázatát adja annak a történelmi szükségszerűségnek, amely a nógrádi bányász munkásmozgalom megindulását és kezdeti lépéseit lehetővé tette. A tárgyalt anyag jórészt már megjelent munkákon alapszik, viszonylag kevés önálló kutatás előzte meg (leszámítva az 1918-as esemé­ nyeket, melyeknek feltárása a hazai történettudományt is számottevő mértékben gaz­ dagította). Így bizonyos — kevésbé lényeges — kérdések (mint pl. a geológiai adott­ ságok) súlyuknál jelentősebb terjedelemben kerültek feldolgozásra, ahogy ez az ala­ pul vett irodalomból adódott, másrészt viszont kár ,hogy a jegyzetek kissé nagyvonalú kezeléséből kifolyólag az egyes megállapítások nem ellenőrizhetők. A III. és IV. rész, mely az 1919-es Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalmi korszak munkásmozgalmáról és ezen belül a bányászság döntő szerepéről ad képet, széleskörű forrásfeldolgozásával, az esetek nagy részében megfelelő hivatkozásaival sokoldalúan rajzolta meg e rendkívül fontos korszakok mozgalmi tevékenységét, ugyanakkor plasztikusan állítja szemünk elé a munkásság, köztük a bányászok élet­ viszonyait is. E fejezetek mondanivalóját jól egészíti ki a V. rész, a II. világháború korszaká­ nak bemutatásával. A kötet befejező, VI. fejezete bemutatja a nógrádi bányászok harcát a népi demokratikus forradalom és a szocializmus kivívásáért. Talán ez a fejezet az, amely a demokratikus forradalom és a szocializmus kivívásáért. Talán ez a fejezet az, amelyben a tes szerkesztői munka hiánya. A fejezet munkatársai részben talán adathiány, részben az összetett feladat megoldási nehézségei következtében túlzott mértékben közölnek 105 �olyan — a nem szakember olvasó számára — érdektelen és száraz műszaki-gazdasági adatokat ,hogy az már nem indokolt a mű címében foglaltak bemutatása érdekében. Kár az is, hogy a bányász pártszervezetek tevékenységét bemutató, különben rend­ kívül értékes részeknél sok olyan idézettel találkozunk, melynek lelőhelye nem kielé­ gítően, vagy egyáltalán nincs feltüntetve. A kötet helytörténeti irodalmunk nagy nyeresége. Olyan mű, amely az elkövet­ kező években e témának szinte kézikönyveként fog szerepelni. (Ez a tényező tette elsősorban indokolttá, hogy kitérjünk az említett hiányosságokra is, amelyek természe­ tesen nem csökkentik a kiadvány értékét.) Külön említést érdemel végül még a kitűnő grafikai tálalás és az illusztrációk sora (a salgótarjáni nyomda munkája). A múlt és a jövő városa: Pásztó A közelmúltban nagyközséggé alakult település, a sokévszázados múltra vissza­ tekintő Pásztó történetének megírására már évek óta folynak az előkészületek, a felszabadulás 25. évfordulójának méltó megünneplése tette aztán indokolttá, hogy a munka eredménye könyv formájában is megjelenjék (Pintér Nándor- Vincze FerencCsépány István: Pásztó története; Pásztó, A községi tanács VB. kiadása, 1970) A kötet első része rendkívül színesen, sok érdekes és értékes eredeti dokumen­ tum bemutatásával hozza szinte emberközelségbe a XV. században városi kiváltsá­ gokat nyert település feudalizmus kori életét, valamint az utolsó évszázad jelentős eseményeit, különös súlyt biztosítva az 1918-1919 évi forradalmak sorsdöntő történel­ mi korszakának. Nagyon helyesen kerülte a rész szerzője, hogy száraz fejtegetésekbe bocsátkozzék különféle elméleti kérdésekről, vagy hogy mérhetetlen adathalmazzal terhelje az olvasót. Célját sikerült is elérnie, igaz, mondanivalója így kissé mozaikszerű lelt, melyben az összefüggések talán nem domborodnak ki kellőképpen, de meg­ állapításai korrektek, tárgyalásmódja eleven. A rendelkezésre álló terjedelem termé­ szetesen korántsem elegendő e nagymúltú helység történetének aprólékos ismerteté­ sére, talán valamilyen formában majd lehetőség nyílik a jövőben arra, hogy a most még kissé mostohán kezelt kérdések további elemzésére is sor kerülhessen. A második rész az ellenforradalmi Horthy-korszak Pásztóját ismerteti ugyancsak színesen, szilárd dokumentumbázisból kiindulva. Különösen jelentős helyet kapott e fejezetben a település jellegének meghatározásában döntő mezőgazdasági viszonyok bemutatása. De ugyanilyen jól kirajzolódik előttünk a munkásság viszonyainak, a politikai élet kisebb-nagyobb jelentőségű tényezőinek, valamint a munkásmozgalom­ nak a képe és sokat megtudunk a község kulturális, egészségügyi helyzetéről is. A harmadik fejezet mindenekelőtt a hazánk és a község történetében is új kor­ szakot nyitó felszabadulást és az azt követő időt tárgyalja, beszámol a szocialista építés terén elért eredményekről, majd lexikonszerűen a mai Pásztót ismerteti. Ennek a résznek szinte rideg objektivitása, tényszerűsége elüt az előző fejezetek színes elevenségétől, ugyanakkor talán a legszemléletesebb módszer ahhoz, hogy meggyőzően bizonyítsa mindazoknak a feltételeknek a meglétét, melyek lehetővé teszik, hogy már ebben a kötetben is szó essék a városi rang elérésének, mint reális célnak a kitűzéséről. Az eddigi fejlődés ismerete méltán engedi feltételezni azt, hogy az elmúlt évszázadok városát talán nem is annyira a távoli jövőben újra a városok sorában üdvözölhetjük. A kötetre méltán lehet büszke a szerzői kollektíva, Pásztó község, de az egész megye is. A tetszetős külsővel kiállított könyv tartalmi értékeit mutatja az a tény is, hogy a művet a Hazafias Népfront felszabadulási pályázatának zsürije első díjjal jutalmazta. SCHNEIDER MIKLÓS 106 �Nógrádi megye levéltára Alig két és fél esztendeje jött. létre hazánk legfiatalabb megyei levéltára Salgó­ tarjánban, s az újjászületett levéltár máris egyre többet hallat magáról a megyében is, meg annak határain túl is. Az ország másik sarkából érkezve (és a Palócföld rendszeres olvasójaként is) szembetűnik: Nógrád megye az utóbbi évtizedben dere­ kasan hozzálátott, hogy fejlett iparához méltó, rangos kulturális és tudományos életet teremtsen, s ennek egyik előfeltételeként kiszélesítse a szükséges intézményhálózatot és a szakemberbázist. Komoly visszhangot keltő rendezvényeket szervez, színvonalas kiadványokat jelentet meg. Ez számos vonatkozásban — így a helytörténeti kutatás, a honismereti munka, a történeti ismeretterjesztés területén is — tapasztalható fel­ lendülés kívánta meg az 1950-1967 között saját levéltárral nem rendelkező (s ezzel az országban egyedülálló) Nógrádban a megye új tudományos és népművelő bázi­ sának életrehívását. Frázisnak tűnhet, de az az igazság, hogy a megye történetében először most kapja meg a levéltár nagyértékű anyaga, a levéltári munka azt a meg­ becsülést, amelyre rászolgált s ezután méginkább megérdemel. Schneider Miklós levéltárigazgató kitűnően sikerült, gyakorlati célú munkája tö­ mören mindent elmond az intézményről és az ott őrzött iratanyagról, ami a kutató­ kat, a szakmabelieket, a népművelőket, a pedagógusokat, a szakköröket általános tudnivalóként érdekelheti. Áttekintést nyujt a levéltár összetett feladatköréről, ügyes példákkal szemlélteti a kutatás elősegítését szolgáló belső munkák lényegét. Nagyon érdekes — s egyúttal elszomorító tanulságokkal is bőven szolgál — a levéltár váz­ latos története. A régi Nógrád megye urai, közigazgatási vezetői évszázadokon át csak immel-ámmal törődtek a levéltárral, a pótolhatatlan történeti forrásanyaggal. A méltatlan, pusztuláshoz vezető elhelyezés, a használhatatlanságig menő rendezet­ lenség, a bűnös gondatlanságból fakadó elkallódás olyan példáit olvashatjuk — külö­ nösen az 1867 utáni nyolcvan esztendőből — amelyek egymás utáni kártevése alig behozható hátrányba hozta a megyét, megfosztotta multjának egész sor dokumentu­ mától. A Nógrád megyei Levéltár egyik fő feladata, hogy a megyén kívüli levéltá­ rakból és közgyüjteményekből a modern technikai eljárások segítségével pótolja a barbár iratpusztítások nyomán keletkezett hiányokat. Az intézmény mai helyzetét és közeli perspektíváit taglaló fejezet meggyőzően fejti ki, hogy a levéltár milyen úton válik a megyebeli helytörténetírás szervezésének és művelésének tudományos bázisává, ellátva a népszerűsítés, a népművelés sajátos levéltári funkcióját is. Jól látja Schneider Miklós, hogy az egyetem vagy főiskola nélküli megyékben, így Nógrádban is, a levéltárnak sokkal szélesebb, kiterjedtebb tevékenységet kell folytatnia, többet kell vállalnia, mint a fővárosban vagy a vi­ déki felsőoktatási centrumokban. A kutatók és érdeklődők számára a levéltár anyagát ismertető, legterjedelmesebb rész nyújtja a legtöbbet a kiadványban. A közeljövőben megjelenő, s az intézmény iratainak legfontosabb adatait országosan egységes rendszerben felsorakoztató ún. fondjegyzékre támaszkodva, de annak szakmai korlátait feloldva, az anyagleírás szerencsés formáját alakította ki a szerző, célszerű rugalmassággal ötletes szűk­ szavúsággal. A főbb iratsorozatok forrásértékével éppúgy megismertet, mint a fonto­ sabb igazgatási szervek, formák legfontosabb politikai és hatásköri jellemzőivel. Az anyag bemutatását végigkövetve örömmel vehetjük tudomásul, hogy elég gazdag 1848 előtti megyei iratsorozatok, terjedelmes 1850-1860 közötti törvénykezési anyagok, ki­ emelkedő értékű két világháború közötti és felszabadulás utáni dokumentumok van­ nak a levéltár őrizetében. A már említett pusztítások, a megbocsáthatatlan nemtörő­ dömség eredménye viszont az 1867-1944 közötti iratokban mutatkozó súlyos hiány. Jóformán nincs egyetlen elfogadható teljességben megmaradt fontos megyei közigaz­ gatási iratsorozat sem. Más városokhoz mérten nagyon csekély Balassagyarmat, rész­ ben Salgótarján fennmaradt dokumentációja is. Nagy kár, hogy a községek felszaba­ dulás előtti iratainak zöme sem kerülte el a megsemmisítést. A nem közigazgatási 107 �eredetű iratok (az igazságszolgáltatás szervei, intézetek, egyesületek, üzemek, válla­ latok) hiányai is nagyok, a régi levéltárakhoz mérten különösen. A levéltár felderítő és begyüjtő munkája ezen segíthet még valamit. A felszabadulás utáni évtizedek iratanyaga már teljesebben marad meg. Hasznos a könyv végén a megye leírásával és történetével foglalkozó 11 fonto­ sabb kiadvány lényeglátó értékelése. Ez a kis bibliográfia jó eligazító a kezdő kuta­ tók számára, erőteljesebben kibővített formában történő későbbi kiadósát melegen javasoljuk a szerzőnek. Schneider Miklós munkája a felszabadulás óta megjelent néhány levéltárismertető kiadvány (Somogy megye, Baja, Debrecen) méltó folytatása, sokat segít a levéltár feladatainak ellátásában, propagálásában. Az intézmények közötti együttműködés szép megnyilvánulása, az idősebb testvér támogató gesztusa, hogy a kiadvány a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 17. számaként jelent meg. (Salgótarján, 1969. 61 lap + 11 képoldal.) Szabó Ferenc Csongrády Béla Irodalmak tükörben Az utóbbi években sokszor megfogalmazták már, mégis feltűnt, hogy az Új Írás felszabadulási ankétjának egyik résztvevője, Dobozy Imre kiemelt problémaként tár­ gyalta szellemi életünk hagyományosan nyugati irányultságát. Nem a Nyugat művé­ szetével, irodalmával való kapcsolatunkat sokallta ő, — hiszen más oldalról örvende­ tes e jó ideig csukott ablak minden eddiginél tágabbra nyitása — hanem a közvetlen és mindenképpen szorosabb környezetünkben való otthonosságot, szellemi létünkben, közgondolkodásunkban a kelet-európai helyzettudatot kevesellte. El keli ismernünk Dobozy Imre igazát is, ha figyelembe vesszük, hogy manapság egyre többször bukkanunk kelet-európai mivoltunk-nemegyszer hangzatos, ezért olykor túl felületes-igazolására. A feladat azonban egyértelmű: megismerni, mit takar a „kelet-európaiság” fogalma politikai, történeti, irodalmi, művészeti vetületben. E szintézist azonban nem lehet előkészületlen várni: a „részadatokat” a megismerés és a megismertetés folyamatában kell összegyüjteni. Ami a megismerést illeti, sok példával igazolható — főként könyvkiadásunk gyakorlatából —, hogy ez a folyamat már igencsak elkezdődött. Jellegéből, profiljá­ ból eredően az Európa Kiadó vezet e téren. E kiadó jelentette meg gyors egymás­ utánban az észt, a bolgár és a szerb-horvát irodalom történetét szemelvényekben be­ mutató úgynevezett „kistükröket” is. Az új korban lényegében a mai kutúrnépek minden irodalma valamiképpen kapcsolatban van egymással, fejlődésük e kapcsolatok közepette ment végbe. Reálisan léteznek azonban a nemzeti irodalmak olyan csoportjai, amelyek a társadalmi fejlő­ dés analóg feltételei között kialakult közös történelmi sorsban gyökereznek. A törté­ nelem folyamán az Európa keleti felében élő népek közös sorsa háttérbe szorította a hagyományokból eredő különbségeket. A földrajzilag általában a Rigai-öböltől az Adriai-tengerig húzható vonaltól keletre eső területen élő népek (észt, lett, litván, magyar, román és szláv népek) irodalmának fejlődési útjaiban számtalan párhuzamos jelenség fedezhető fel, amelyek megengedik, sőt megkívánják, hogy egy közös és külön kelet-európai irodalmi fejlődéseről beszéljünk az európai irodalom történeté­ nek nagy egészén belül. Persze nyilvánvaló, hogy a bolgár és szerb-horvát irodalom — mint szláv, ráadá­ sul délszláv irodalom — több rokonvonást mutat egymással, mint bármelyikük az 108 �— ugyancsak kelet-európai, de a finn-ugor csoporthoz tartozó — észttel, noha a szerb és a horvát irodalom — az ismert okok folytán — ugyancsak mutat eltérő vonásokat. A kelet-európai és a nemzeti sajátosságok jól láthatók a „kistükrökben” is. Ügy alakult a történelem során, hogy a Kelet-Európában élő népek szinte mind­ egyike három nagyhatalom — a török birodalom, Németország, illetve Ausztria és a cári Oroszország — valamelyikétől függött. A nép a mostoha körülmények ellenére — vagy talán éppen azok hatására — sem szűnt meg verselni, dalolni és valamennyi országban jelentős irodalmat teremtett. A szerb-horvát népdal létezésére néhány VI. és VII. századi bizánci krónikás szolgáltat bizonyítékokat. Az ősi bolgár formák a VIII-IX. században keletkeztek. Az észtek népköltészetére XII. századi forrásokban találni utalásokat. A népköltészeti alkotások gyüjtése a XVII-XVIII. században indult meg és mindenütt a múlt században lett tudatossá, módszeressé. Mindhárom kötet az egyes irodalmakra legjellemzőbb népköltési műfajok — dalok, mesék, balladák, hősi énekek— egy-egy gyöngyszemének bemutatásával kez­ dődik. Az írásbeliség kezdete a bolgár és a szerb-horvát irodalmaknál különösen közös vonást mutat. Cirill és Metód szerzeteseket a IX. század végén száműzték Morvaor­ szágból és Pannóniából, mert a világi és egyházi hatalmak küzdöttek a bizánci hatás terjedése ellen, és meg akarták akodályozni a szláv nyelvű kereszténység terjedését. Cirill és Metód tanítványai ezután Bulgáriában folytatták munkásságukat, innét terjedt tovább az írásbeliség szerb és horvát területre. A délszlávok középkori irodalmára a közös egyházi-szláv irodalmi nyelv nyomta rá a bélyegét, az észt irodalomra pedig a lutheránus egyház befolyása hatott bénítólag. A kelet-európai irodalmak megújulása a nyugat-európai irodalmak fejlődésétől eltérően nem a reneszánsz korában, s nem a világiasság és humanizmus jegyében ment végbe, hanem a XVIII. század végén illetve a XIX. század elején a felvilágoso­ dás és a romantika korában a nemzeti eszme jegyében fogant. A XVIII. és XIX. század fordulóján még nincs erős, öntudatos polgárság szinte egyetlen kelet-európai országban sem. A nemzettéválás ügyének, az önállóságért vívott harcnak szolgálatát ezek az irodalmak jelentős feladatuknak tartották. Politikus mivoltuk a XIX. század derekától lett még nyilvánvalóbbá. Az imperializmus és a proletárforradalmak kora az osztálybázis és a társadalmi célok tekintetében mutat az irodalmakban is visszatükröződő közös vonásokat. A stílusirányzatok és kifejezési formák késése és keveredése, a nyugati eszmei és művé­ szi áramlatok befolyása, a többnyelvűség szintén sajátja a kelet-európai — így az észt, a bolgár és szerb-horvát — irodalmaknak. A társadalmi fejlődés analóg feltételeiből erednek a párhuzamok, a nemzeti sajátságok adják az egyedi karaktert az irodalmaknak. Módszer kérdése: a rész és egész dialektikája értelmében a kiemelt analógiák élesítik a nemzeti jelleg kontúr­ jait, az egyedi vonások vizsgálata — amelytől most eltekintettünk — pedig elkerül­ hetetlenül vezetne az általános érvényű megállapítások megtételéhez. A köteteket — noha más-más kollektívák — azonos alapelvek szerint állították össze. Időben valamennyi kötet a kezdetektől a második világháború végéig mutatja be az irodalom fejlődésvonalát. (Izgalmas olvasmány lenne az elmúlt huszonöt év alkotásaiból készült válogatás is, de e szintézist, avagy szűrést jószerint még a magyar irodalomra vonatkozóan sem tudtuk megvalósítani.) A fent elemzettek alapján hason­ ló az anyag korszakolása is a három könyvben, eltekintve néhány speciális, csak az illető ország irodalmára jellemzőktől. (Például: az észteknél az 1905-ig tartó Ifjú Észtország-mozgalom; Bulgáriában az 1923-28 közötti „szeptemberi irodalom” stb.) A szerkesztők a korra és az alkotóra legjellemzőbb versek és elbeszélések mellett csak a legfrappánsabb regény-, és drámarészleteket voltak kénytelenek a kötetekbe beválogatni. így a „kistükrök” természetesen csak az egyes irodalmak „keresztmetsze­ tét mutatják. Az írók, költők közül nemcsak a kimelkedő egyéniségek kaptak helyet a kötetekben, — hiszen ellenkező esetben „nem követhetnénk figyelemmel a csúcsok­ hoz vezető vonulatokat, amelyek nélkül a nagy útkeresők és összefoglalók magányos, 109 �elszigetelt jelenségeknek látszanának” — de a folyamatosság megőrzése érdekében a másod- és harmadrangú szerzők kimaradtak valamennyi gyüjteményből. A fejezeteket rövid irodalomtörténeti összefoglalók vezetik be. Ugyancsak rövid tájékoztatók ismertetik a gyűjteményekbe felvett írók életét és munkásságát. A köte­ teket gazdag képanyag egészíti ki: jelentősebb írók portréi, fontosabb irodalomtör­ téneti dokumentumok. „Az észt irodalom kistükre” pedig gazdag képzőművészeti anyagot is tartalmaz. Kár, hogy a magyarul megjelent művek bibliográfiája csak a „bolgár kötetbe” került be. A válogatást, a szerkesztést, az ismertető szövegek írását és a fordítást rangos hazai és az illető országbeli szakemberekből álló alkotó kollektíva végezte mindhá­ rom kötet esetében. Az észt antológiát például Jaan Kross, észt író és irodalomtör­ ténész állította össze. Érdekesség, hogy „A szerb-horvát irodalom kistükre” megjele­ nését az újvidéki Fórum Kiadó is segítette. Nem tudni, hogy a három könyv közül a „bolgár kistükör” miért jelent meg 2350, míg a másik kettő csak 2000 példányban. Csökkent adósságunk a kelet-európai irodalmakkal szemben, szélesedett és mé­ lyült világirodalmi műveltségünk: mindent összevetve ez a „kistükrök” legnagyobb érdeme. Csongrády Béla Mocsár Gábor Égő arany Vajon milyen érzéssel olvassák ezt a könyvet azok, akikről szól: az olajbányá­ szok? Olvassák-e? Ez az első kérdés, amely felötlik a recenzensben, miközben Mocsár Gábor kalauzolásával bejárja az Alföld tájait, megismerkedik a magyar olajbányá­ szat történetével. Mert szenvedélyes könyv ez, mint minden eddig olvasott Mocsár­ vidéken c. kötetében is tanújelét adta ennek. Azért emeljük ki éppen azt a könyvét, írás. Érezhetően, de kimondottan is nem csupán megmutatni, bejárni és feltárni, de megváltoztatni, javítani is akarja az ábrázolt valóságot. Már az emlékezetes Nálunk mert műfajában, módszerében az emlékeztet leginkább erre a kötetére: a szociográ­ fiával keveredő riportázs, a leíró, máskor vitázó, korholó, ironikusan csipkelődő stílus. És mégis igazi, vérbeli írói munka, mentes a tudományos precízkedéstől (és unalomtól?), de a zsurnaliszta henyeségétől is. Nem tudjuk, hogy milyen meggondo­ lások alapján lett ez a könyv a Magyarország felfedezése c. sorozat első tagja, de egyet kell értenünk a szerkesztőkkel. Mert igaz ugyan, hogy Mocsár Gábor egy speciális, a közvélemény által kevésbé ismert szakmát, társadalmi réteget(?) mutat be, de ez az iparág valóban új és dinamikusan fejlődő, gyökeresen megváltoztatta az alföldi táj képét, egy egész országrész életét. Mocsár azonban — íróról van szó — elsősorban az emberre kíváncsi. Azoknak a sorsa izgatja, azoknak a sorsát követi, akik ezt a jellegzetesen mai „energiahordozót kihúzzák” a föld mélyéből. Így éri el, hogy miközben az olajbányászok életútját követi, a „pars pro toto” elve alapján szemsugara át tudja fogni az egész országot, el tudja mondani 25-50 év történetét is. Nem a szerző érdeme vagy bűne, hogy a magyar olaj története valóságos krimi. Gon­ dolunk itt elsősorban a második világháborút megelőző és követő évekre. A magyar olaj — bármilyen csekély mennyiség is a világtermelésben — célpont volt a nagy „olajcápáknak”. Szemet vet rá az amerikai, a német és az olasz tőke is. 1945 után is nemzetközi bonyodalmat okoz a zalai kutak állapota, az amerikai cég és a magyar kormány közt keletkező konfliktus. Ennek csak az államosítás vet véget. A magyar olaj igazi története azonban jóval később, a dél-magyarországi mezők felfedezésével kezdődik. (Mocsár Gábor is ezt részletezi legbehatóbban.) Megdőlt az a nézet, hogy a Nagyalföld energiákban szegény országrész. Már a németek kutattak itt olaj után — eredménytelenül. Nehezen adta meg magát a föld, hogy aztán annál bőségesebben ontsa az „égő aranyat". Izgalmas maga a földtörténet is, ahogy az iszonyú mélysé­ gekben éghetővé érett a sokmilliárdnyi élet, izgalmas az út is, amelyben az ember fokról-fokra meghódítja magának ezt a földalatti világot. A legizgalmasabb azonban 110 �rnégis a magyar olaj jelene és perspektívái. Mocsár Gábor egy percig sem titkolja, hogy lokálpatrióta — szíve a Nagyalföldön dobog hevesebben, ez a táj, s e táj embe­ re érdekli legjobban. Öröme a magyar olajbányászat fejlődésében egybeesik egy másik örömmel: az energiákban szegénynek hitt alföldi táj, az elmaradott vidék felemelkedésén érzett elégtételszerű örömével. Már más írásban is bemutatta, hogy mennyit szenvedett, nyomorgott az alföldi ember a történelem során. Ezzel, a tör­ ténelemmel, a szegénységgel magyarázható az éppen általa oly sokszor ostorozott elmaradottság is. Mocsár ilyenkor ösztökét fog a kezében, gyorsabb mozgásra nógat, mintegy nekiveti a vállát a nehezen mozduló szekér lőcsének. Türelmetlen és — jogo­ san — felháborodik, amikor azt látja, hogy nem élünk a táj adta — kínálta termé­ szeti adottságokkal. Valóságos (jó értelemben vett) megszállottja pl. az Alföld mélyén szunnyadó melegvíz-kincs mezőgazdasági hasznosításának. Ezt személyes ügyének érzi, nem tud belenyugodni a kudarcba. Hangja azonban akkor forrósodik át igazán, amikor valamilyen eredményről is be tud számolni, amikor megcsillan valami a megálmodott szebb jövőből. Mert sokszor elragadja a szerzőt „a hév”, amikor pl. fantáziája meglódul és üvegházakkal telepíti be képzeletében az Alföldet. És valóban, miért ne? Mocsár Gábor azonban jó író, racionálisan gondolkodó ember. Azt írja le, hogy miért nem valósult meg még az, ami lehetne, aminek előbb-utóbb lennie kell. Tolla ilyenkor ironikusan, indulatosan éles. Azt mutatja be, hogy bizony nem csupán olajat, gázt és hévizet „termel” az Alföld, de begyöpösödött, gyáva, máskor ,,presztizsüket” féltő embereket is. Nem csupán magyar sajátosság ez, nem is csak alföldi jelenség, Mocsár azonban itt és most szeretné gyorsítani a változást, a mezőgazdaság forradalmi átala­ kulását. Érvei valóban meggyőzőek, a felvillantott perspektíva valóban reménykeltő. Annál is inkább, mert mint mondtuk, Mocsár az emberre koncentrál. Úttörő jellegű is, amit pl. az olajbányászokról, mint a most alakuló, új proletariátus történetéről, kialakulásáról ír. Nem elégszik meg azzal, hogy leírja pl. a munka nehézségeit, szép­ ségeit (emlékezetes pl. az algyői olajkitörés és égés leírása), de bemutatja azt is, hogy ez az új munkásréteg honnan és hogyan verbuválódott, hogyan alakul (vagy nem alakul) ki az a gondolkodásmód, öntudat, amely jellegzetesen a munkásosztály saját­ ja. Már az ingázókról írt szociográfikus írásában (Nálunk vidéken c. kötetben) az a kérdés izgatja, hogy a faluközösségből kiszakadt paraszt hogyan találja meg a helyét az új, idegen környezetben. A faluközösség erkölcse csak addig hat, míg benne él az ember. Ebből kiszakadva gyökértelenné válik. Az asszimilálódás lassú és gyötrelmes (veszteségekkel is járó) folyamat. Ez jellemzi az olajbányászat törzsgárdáját is. A munka nehéz, az anyagi és társadalmi megbecsülés nincs mindig arányban a megter­ melt értékkel, az érte hozott áldozatokkal. Ezzel is magyarázható pl. az a nagyarányú fluktuáció, amely ebben a szakmában már-már a termelést is veszélyezteti. (1/4-e, 1/3-a a munkáslétszámnak). Ezzel kapcsolatban más társadalmi jelenségekre is felhív­ ja a figyelmet Mocsár, amikre fel kell figyelni. Ilyen pl. a nemzedéki ellentét, a főnök és a beosztott (:hatalom) viszonyai, a társadalmi változás (pl. az új energiahordozók felhasználása pl. Orosházán) és a tudat szintje közötti fáziseltolódások, a bürokratikus gondolkodás és a ráció konfliktusai és az ebből keletkező károk, az egyén és a társadalmi mozgás viszonya (pl. az olajbányászat műszaki értelmiségének közérzete), a pillanatnyi gazdaságosság és az elpocsékolt értékek problémája (elha­ gyott, kihasználatlan kutak, tönkretett termőterületek). „Kis” témában is sokat mar­ kolt tehát a szerző, a könyv valóban méltó a sorozat címéhez, sikerült felfedezni egy eddig kevéssé ismert darabot Magyarországból. Mocsár Gábor kérdező ember. Nem megy el szenvtelenül, „rákérdez” a problémákra. Még ha nem is fogadjuk el mindig megoldási javaslatait (ez már a szakemberek feladata), a kérdéseire, szenvedélyes, jóakaratú figyelmeztetéseire mindenképpen oda kell figyelni. S végezetül mégegyszer a stílusról. Mocsár Gábor nem „szépen” akar írni. Való­ sággal kirobban belőle a mondanivaló. Ezzel magyarázható talán, s ez menti, hogy olykor ismétlésekre is kényszerül, egyes részleteket túl (vagy agyon?) ír. Mint az a tanító, aki kétszer-háromszor is elmagyaráz valamit, mert nagyon fontosnak tartja. De ez is rokonszenves vonás lehet, ha az embernek igaza van és segítő szándék vezeti. (Szépirodalmi Kiadó, 1970) HORPÁCSI SÁNDOR 111 �Holtak arca fölé Bari Karoly verseiről Az első kötet. Vékonyka, mindössze három és fél ív terjedelmű. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg; értő s célzatos válogatás adta közre a bükk­ aranyosi születésű, tizennyolcadik életévét járó Bari Károly verseit. Tizennyolcadik éves. Szinte kamasz még, kiforratlan, bizonytalan indulatok, s még kevésbé kialakult eszmék vívódnak benne, keresvén a kifejezés útját. De amit átélt már az életből, a szegénység, a megalázottság, a tudatlan nyomorúság számlálhatatlan sok arca, s a mezítlábas gyermekkor nyöszörgő rémületű szembenézése ezekkel az arcokkal, oly mélyről, oly elementáris erővel tör elő verseiben, hogy a legtüskésebb kétkedő sem tudja kivonni magát hatásuk alól. Mindenekelőtt ez a paradox kettősség, ez a ellent­ mondásosság teszi szorongatóan érdekes, emlékezetes olvasmányokká Bari költemé­ nyeit. Nyomasztó emlékek, bénító impressziók árnyékai sötétlenek e vers-pillantások­ ban; korán éretté nőtt lélek szomorúsága vagy haragja világlik felénk belőlük. Meg nem fogalmazott, ki nem mondott vádak örvénylenek. Kit vádolnak, mit ítélnek el s miért? Nem tudhatjuk, csupán annyit érzünk bizonyosan és bűntudattal: e szemek­ nek okuk s joguk van vádolni és megítélni. A tehetség kétségbevonhatatlan. Bari első kötete éppen ezért érdemel több és talán kritikusabb figyelmet, mint általában a szokványos kritikai fordulatokkal s felszínességgel fogadott első kötetek. Több figyelmet, igen. Ha tán nem is úgy, aho­ gyan ez a megkülönböztetett figyelem — némely szirupba mártott tollal működő publicista jóvoltából — intonációt nyert. Hadd fordítsunk hát több, s megkülönböz­ tetett figyelmet itt erre az intonációra is, erre az első hangvételre. Bocsásson meg érte Bari Károly, s higgye el, hogy mellette, az ő érdekében, költővé válásáért tesszük. Elszomorító, ha az irodalmi közvélemény odáig juthat, hogy a tehetséget a háromfejű borjúnak, óriás szalamandernak, vagy világító, százméteres tengeri kígyónak kijáró kiváncsisággal, olcsó szenzációra éhezve fogadja. S még szomorúbb, ha azok, akik e közvélemény hivatott, sőt hivatásos formálói, egyenesen az ilyenfajta kiváncsiságra apellálnak. Ez a silány porverés egyetlen dologra alkalmas csupán. Hogy elfödje szemünket az igazi érték felismerése, a tehetség fölbecsülése elől, hogy Bari Károlylyal, mint az élő magyar líra frissen jött nyereségével vessünk számot, verseinek értékét dicsérjük, s számos gyengéire figyelmeztessük őt. Mondjuk ki, azokat, akik ezt a poríelleget fölverték, legkevésbé Bari személye, tehetsége, költői sorsa érdekel­ te. De ha ez nem, akkor mi más? Mire ez a frissen támasztott, titokzatos alaktalan és értelmetlen mítosz? Kik akarnak hivatkozni rá, és miért? Kik lépnek föl itt az ő nevében, s az ő tudta, akarata nélkül? A könyv 31 versét három ciklus fogja össze, ha nem vesszük külön a bevezető Viharok és a hosszabb Mese című verseket. A Hegedűk vijjogásából című első ciklus, amely a gyermekkor emlékeivel, a fajtához tartozás vonzó vagy taszító érzésével, egy élet- és magatartásforma árnyaival és fényeivel átitatott verseket fogja egybe, leg­ jobb, legkiforrottabb, művészi erejében, hatásosságában legsikerültebb része a könyv­ nek. Döbbenetes, megrázó s egyszersmint alakuló költészete útját, talán sorsát is meghatározó emlékek, élmények izzanak a teljes értékű, tiszta költőiségű képekben. ”. . . ujjainak csonttá-üszkösödött kalásza a mélybe mutat” írja nagyanyjáról a Viharok-ban, hogy aztán társaihoz, testvéreihez forduljon, akik hiába keresik a boldog­ ság, a jólét elvesztett bárány-felhőnyáját. ,hitem szirmai itt bomlottak ki, hinnetek kell nekem; arcotokat hordom, arcomat hordjátok, tőletek tanultam naponta a sorsot, akik gyremekkorom útjait benépesítettétek;” 112 �Testvérek (Bocskoros cselédsors combjai közül kibukó hét gyöngyszem), már ha­ lott régi ismerősök lépnek elő a versek szólítására élőn, emlékezetesen. Az anyát látjuk a kötet egyik legszebb versében, oly szelíd szeretettel rajzolt alakként, ahogy csak a még-gyermekek tudnak anyjukon csüggeni. „Ül anyám a konyhájában virág vergődik markában szögre akasztott holdsugár harapdálja cipó-kontyát: kontya holdsugárban ragyog...'' S szép és tiszta líra, zene a Szökés című vers egymondatos csobogása is, emlé­ kezetes képek sorával (bokrok mellkasában madárszívek dobognak), vagy a Táltosfiú népdalos tagolású, bár kötetlen szótagszámú és rímtelen négysorainak ősi mondákat s máig élő babonákat, szokásokat felidéző énekmondása. Itt is előbukkannak azonban Bari költészetének gyengéi, amikre feltétlenül fi­ gyelnie kell. Versei szabadversek, pontosabban szólva, olyan szabadversek, amelyek­ ben a versalkotás hagyományos törvényei, szabályai (strófákba rendezés, időmérték, rímek stb.) helyett egy variációkban, zenei hajlásokban, fordulatokban rendkívül gazdag énekhang, a dalolás jelenléte teszi a képek gazdagsága mellett versekké a verseket. Minden variációs gazdagság, a motívumok barokkos sokasága ellenére is érezhető azonban e versekben bizonyos egyformaság, már-már modorként ható mo­ notónia. A hosszú-hosszú egymondatok nemcsak ringatnak, de fárasztanak is ben­ nünket, különösen ha a versek dalolását megdöccenti a dalból kibúvó tudatos elha­ tározása a mondani-akarásnak. Olyan közhelyek előágaskodása, mint például a Kínom indított útnak címűben: „kirabolt tizenhatévemről letépjem káromkodó anyám átkát . . .'' vagy: „ahonnan megátalkodott hitem magányba kergetett, világba űzött címeres szegénységből . . .'' Bari eredeti költészet-anyagától idegen ez a hang, idegenek ezek a gondolat­ sémák, nem ő éli, gondolja végig, hanem éppen mert kiforratlan még a saját eszme­ képe, elfogadja s beépíti őket a maga verseibe. Olvasmányélményeinek, a hozzá férkőző sugallatoknak nem eléggé kritikus befogadója még. S most nem is a nagy elődök és kortársak érezhető hatásai, jelenléte miatt marasztaljuk el a költőt, hanem inkább ama gondolati tisztázatlanság, önmaga helyét, felelősségét illető bizonytalan­ ság, világszemléleti ingatagság miatt, amely további útján e költészet elbuktatójává is válhat. Mert bármennyire is szép a Vándorcigányok című vers elégikus hangú sorainak veretes komolysága, hömpölygése, anakronisztikus ezt a életformát úgy szembeállí­ tani egy másikkal, a letelepült, gazdálkodó parasztokéval, ahogy ezt Bari teszi. S óhatatlanul hamis, torz kicsengést kap egész költészete, ha ennek az elavult, idő­ szerűtlenné és talajtalanná lett életnek és magatartásnak a nevében lép föl és itél­ kezik jelenről, jövőről egyaránt. Szerelmes verseket köt csokorba a kötet Menyasszonykérő című ciklusa. Azon­ ban inkább az érzés utáni kiváncsiságról, a szerelmessé válni vágyásról és akarásról szólnak ezek a versek, mint valóságos, beteljesült érzésekről, férfi és nő teljes értékű viszonyának rezdüléseiről. S ha mégoly szuggesztívek is a képei, erőteljes fogalmazású hasonlatok találó, bátor és pontos jelzők sokasodnak, az érzelmi félbemaradtság, felemásság miatt. Ezért is szembetűnőbb ezekben a versekben Bari másik gyenge­ sége, a versek szerkezeti lazasága, mozaikszerűsége. A kötet záró ciklusa, az Azt hiszitek Barinak az úgynevezett közéleti verseit tartalmazza. Idézőjelbe kell tennünk ezt a közéletiséget; éppen amiatt, amit az egész kötet, s Bari további útja szempontjából kritikusnak tartunk. Azt, hogy ez a költé­ szet arról a társadalmi közegről, amelyben él és hatni akar, valójában igen keveset tud, s belőle még kevesebbet ért. Romantikus kívülrőljöttsége, csukottajtón-kopogtató társadalombírálata ezekben a versekben a legpózosabb és legközhelyesebb. Akár ha irodalmi rokonait keresi (Petőfi, Radnótihoz), akár pedig, ha egy elképzelt jövőt 113 �próbál versbe öltöztetni (Jövőnk felé), önmaga nívója alá esik a vers, érett gondolati tartás, tudás- és műveltségbeli megalapozottsága hiányában. Barinak e társadalomban nincs szüksége a kívülről jöttek bebocsájtásért kolduló kopogtatására; nincs szük­ sége erre a hatásosnak vélt, de tartalmatlan és alaptalan pózra. Azok az ajtók, ame­ lyeken ő szükségesnek vélt kopogtatni, nyitva vannak. S a tehetségesek, az igazi tehetségek előtt különösen. Németh László 1933-ban írta egy akkor felfedezett, induló költő, Sértő Kálmán Falusi pillanat című kötetével kapcsolatban. „Sértő Kálmán egyelőre alig mutatott valamit, amit előtte Erdélyi, Illyés, hogy Petőfit ne is bántsuk, jobban meg ne csinált volna, de egy-két sikerültebb versét, amilyen például a Bérestemetés, így is megje­ gyezzük; legyen mihez igazodnunk a személye körül támadt vitában, amelyhez köl­ tészetének van a legkisebb köze.” A Bari Károly jelentkezése körül támasztott porfelleg elült. Látnunk kell, hogy annak a költő teljesítményéhez volt legkevesebb köze. Arra jó talán, hogy reklámja legyen az indulásnak. De az úton továbbhaladni eztán csak a versekkel, a még jobb s egyre jobb versekkel lehet. S ezt Bari Károlynak is tudnia kell. Hisszük, tudja is. Pap Lajos Lármafa Iszlai Zoltán versei A kötet gondolati alapozású, egzisztenciális jellegű verseket foglal magában. Köz­ lései esztétikai vagy verbális öncélúság nélkül világnézeti töltésűek, vallomásszerűek, vagy alkati szükségszerűséget revelálnak. „Kit önmagára egyszer megtanítnak, akár­ mit megtesz — semmiért”. A szenvedélyes, már-már önkínzó igazmondás, az elszánt etikai realizmus költője. A kor-diktálta magatartásformák vagy történeti tanulságok bírálatában és értékelésében engesztelhetetlen, átértékelésükben sohasem frivol: „Megtagadunk testvérünk,/ becsületünkbe gázoló példakép./ Ne bizonyísd, mily szörnyű vég/ hőssé válni a tetteink előtt” — mondja Pompéji, a 2000 éve elpusztult város példaképpé lett katonájáról, aki az emberi, segítő tevékenység helyett csak az üres engedelmesség mozdulatába dermedve tűri évszázadok csodálatát. Szabatos, szinte áhitatosan szigorú kifejezést kap az önmegvalósítás, a sorsvállalás heideggeri szenvedélye: .,,.. akinek csak így van tovább/ nem vehet ki másutt szobát/ akinek ez a kenyere/ majdnem a maga gyereke/ az önmagában ver tanyát/ másnak hagyja az éjszakát/ az célpontként a Nap alatt/ fehér ég előtt elhalad/ ha ledurrantják föl­ mered/ magára rántja az eget”. Más a halálra szánja úgy el magát, ahogyan Iszlai az életre; a csorbítatlan emberség kifejtésének modern hitvallása a kötet egyik leg­ igényesebb versében így hangzik: „. . . alázat,/ hogy utolsó szögig kell megcsinálni,/ megfaragni, meglakni azt a házat,/ hová a halált fogjuk invitálni”. Személyisége adott. Nem fölépítésén, megteremtésén kell fáradoznia, hanem az individuum szétesése ellen küzdenie. Szép csökönyössége a kiteljesedés folyamatát is láttatja: a megszólítás kínja és a vallomáskényszer átmenetei között megérzi, hogy „mindenki nagyon önmaga, minek kell bejutni oda” s amikor „Szökik a líra, nől a szenvedély”, programja kihívó lesz, nem akar szép verset írni, célja inkább olyan személyiség kifejlesztése az írás által, amely képes arra, hogy túllépjen a művésze­ ten. „Nem tudom, milyen műveseknek felelőssége bíztat melyik múltból? De formá­ ló, anyagnak engedelmes kezük irányít, sürget, hurcol. „A versek babái helyett elha­ gyott csecsemőkkel” játszik, lecsupaszított pátosza ritkán engedi meg önmagának a 114 �mindent kimondás könnyebbségét. Szerelmi versei néha az utolsó szó jogán fölpré­ selt vallomásokra emlékezteinek, robbanásos töltésűek. A tárgyilagosságig kemény intelmet goromba fényességbe vonva, lassító mozdulattal haladtatja a fölfejlődés felé, a zárósorban az együvétartozás új kategorikus imperatívuszát deklarálva: „Mégis vigyázz,/ ne rontson össze/ saját sorsod./ Nyakamba esve/ könnyebben terhelj, mint az élet./ Szó légy a nyelvben, mit beszélek”. Iszlai értelmiségi versíró, akinek útja irodalomból költészetbe vezet. Áttételes, a mások által már megírtat kerülő lírája a modern poézis kedvelőinek való. A ma 37 éves író első kötetére nem a kisérletezés, esetlegesség jellemző, inkább a nagy gon­ dolati dimenziók és az egzisztenciális súlyú közlések, a törvénytevés, filozófiai össze­ függések felismerése és a tapasztalatok árán szerzett illetékesség demonstrálása. Gondjai, felelősségtudata hamleti igényű költőarcot mutat, kezdőket meghatározó vonásai már nincsenek. „Most azon kéne eltűnődnöm,/ milyen lehetett az az ének,/ amelyik készült s megmaradt/ életem nagy készületének” — áll Epilógusként könyve utolsó lapján, mintegy ellenpontozva a teljes kötetet. Szerénysége ne tévesszen meg bennünket, lapozzunk rá inkább néhány megrendítő versre, bármelyikről nehéz volna hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy „készület”: A történelem kövei, Mesteremberek bizalma, Szétvetett lábbal, Gyávaságaink, Prága, Jeladás Rómában, Az a másik, és talán a Készlet, hamarjában kiragadva, mert nem könnyű a recenzens gondja, amikor ilyen szigorúan rostált, hibátlanul szerkesztett kötetből kell válogatnia, mely már maga is válogatás. (Magvető Kiadó 1970) Solymos Ida Két könyvről Nyugalom ellen a békéért (Serfőző Simon: Nincsen nyugalom) Serfőző tanyáról jött. Itt lett költő, a városban. De olyan maradt, mint a kövek között is szárba szökkenő mezei virág, halk és szívós, csak akkor vesszük észre, ha beleütközünk, de akkor meghökkent, mint egy üzenet: az élet és természet üzenete. Költői voltára bizonyíték tudatossága: magával hozott öröksége érték-potenciáit igyekszik maximálisan kiaknázni. A kötet szerkesztésének önéletrajzi jellege inkább példázat; — ars poétika — útja és annak következménye azonos — maga az állásfoglalás. Az életrajzi elemek idősíkváltoztatás nélkül állnak össze helyzeti energiává, jelenné sűrűsödve aktuali­ zálódnak. Ügy köti a magyar alföld aranyhomokját, mint egy mezővédő erdősáv. A nyugalom ellen magasodik fel, a szélcsend, a közöny ellen. A gyermekkor színei átalakulnak és általánosulnak lírai világképében, „kis mítoszában”. Nem Nagy László kozmikus méretű mítosza ez, hanem a „kis dolgok” csodája. A természet, a tanya­ világ elemei cselekszenek itt különös belső erőtől indíttatva: emberien átlel­ kesülnek. Alázat és hitvallás ez a tudatos egyszerűségre törekvés (de nem formai megoldá­ sokban!). Ebben a világban az alany és tárgy, ember és természet között személyes, 115 �lényegi, reális a kapcsolat, annyira mély, hogy átalakulnak, átváltoznak egymásban, elvesztik tárgyi mivoltukat, s közös állítmány vonatkozik rájuk. Szűkszavú, de ez nála vállalt magatartás: „— kemény, egyenes beszéd. A dologról szóljon, ha mégis megtévedne az ember.” Makacsul, akaratosan kötődik leszűkített tárgyi világához, mert meggyőződése, hogy erről a széles horizontú, lapos tájról is belátható a világ, ha még közelebb hajo­ lunk lényegéhez, egészen a rögig. (70 főneve közül csak 15 elvont — erő, sötétség, beszéd, hang —, ezek is többnyire materiális megnyilvánulások). A tócsát: a kistengert, leveleket, gallyakat, a porszemet is úgy kellett fölfedezni magamnak. Ráismerni bogárra, fényre a csöndet meghallani. Az ott a Nap, emitt a béke. Nem szabad bántani. Ettől az áhítattól pihegnek, lélegzenek, vergődnek cselekszenek környezetének tárgyai. Tartalmi-formai magatartásának szubjektív oka az lehet, hogy ilyen élményörök­ séggel idegen maradt a városban. Itt nyugalom elleni harca kétfrontos: a „kis dolgok” csodájának mítosza véde­ kezés is a közöny és fásultság ellen, önmagával szemben is hadakozás a nosztalgia ellen, hogy megteremtett világa ne váljon infantilizmussá, hogy szubjektivitásán átfűtöttségével is úrrá legyen. Ilyen módon akarásának, cselekvésének színterén kívül maradt, jelenlegi környe­ zetében fizikailag van jelen, azaz eszmei öröksége által teremtett formanyelvén objektivizálódik ítélete, azé az örökségé, amelyek légteréből már kiszakadt. Ennek a kettős helyzetnek: a lendülő akarat és a tehetetlenségi nyomaték ellen­ tétének erővonala lemérhető Serfőző legfontosabb költői eszközén, igei metaforáin. Hallatlan érzékenységgel alkalmazza a magyar nyelv karakterét megadó igeképzés gazdagságát. (250 szó közül 60 ige, s majdnem egyenlő arányban oszlik meg a vissza­ ható és cselekvő — az akarat, valamint a szenvedő és műveltető ragozású igealak — a kiszolgáltatottság.) Ahogy magatartása és állásfoglalása nem választható szét, úgy az általa teremtett „mítoszban” az alany és állítmány is elválaszthatatlan. Képekben lát, képekben gon­ dolkodik; költészetének ízét, sajátos hangját éppen az alanyával való azonosulása jelenti. De ezt az egybeolvadást mindig az állítmányi rész fejezi ki. Ezért érződik merevnek ott, ahol ez az elválaszthatatlan összetartozás csak formálisan van jelen, ahol igei metaforái alanya az előző versekből következően önmagában jelenti az állítmányt, mintha önmaga szimbólumává merevedett volna. Így a valódi állítmány elveszti funkcióját, esetleg a jelzőjét veszi fel, amit pedig Serfőző tudatosan kerül (a jegenye mindig a kiállás, a porszem a kiszolgáltatott ártatlanság; a gödör a lealacsonyodás jelképévé merevedett). Az, hogy bizonyos szóösszetételek vissza-visszatérnek, önmagában még nem jelent költői szegénységet; József Attilánál mindig új jelentésben, új funkcióban állnak előttünk. Serfőzőt érzékenysége és nyugtalansága megóvja a monotonságtól, de olykor elő­ forduló ilyenfajta megmerevedése fáradtságát jelzi, éppúgy, mint szóalakismétlő szóösszetételei (fáradtság fárad, bokor megbokrosodik), amelyek ómagyar eredetükkel egy­ szerre játékosak és nehézkesek. S az istrángba fogott játékosságtól az átélés kiüre­ sedését egy hajszál választja el . . . Serfőző költészetének biztosítéka nyugtalansága: elégedetlensége, önmagával és a világgal folytatott harca a nyugalom ellen, — a békéért. 116 �Egy tér-résznyi végtelen (Tandori Dezső: Töredékek Hamletnek) Meddig lehet a személyiség lehetőségeit tágítani úgy, hogy még önmaga, saját terének alkotórésze legyen; melyik az a mozdulat, mely oly pontosan moccan, hogy a következőt önmagába rejti; meddig tisztogathatjuk magunkat esetlegességeinktől, hogy ne merevedjünk saját elgondolásaink fanatizmusába; megtalálható-e az egyet­ len út, amelyen haladva nem szegényedünk, hanem másokat is gazdagítunk; a kris­ tályatomok rendeződésének melyik az az utolsó variációja, amikor még kristály, s ha az utolsó atom elmozdulna, kristály maradna-e? Tandorit a határhelyzetek, a végkifejletek érdeklik, az utolsó variáció, ami még „tettenérhető” — és az is, ami már nem ellenőrizhető. Egy lépés, egy szó és meg­ változik az egész építmény. Ezek előtt a lépések előtt és ezek fölött a szavak fölött jár. A filozófus Zénon nyíl-példája jutott eszembe róla: A kilőtt nyílvessző a vizs­ gált időintervallumban a tér egy bizonyos pontján ott is van, nincs is ott. S akkor hol van? Tandori alaptétele és vizsgálatának tárgya is Zénon tétele, a tér-idő rela­ tivitása. A módszer is filozófus alkatra vall; szüntelenül viszonyít, a cselekvés ala­ nya és tárgya is a szubjektum. Fegyelme, lefokozott hangja is a laboratórium tudása, a szűkfalú cellák aszkétájáé, aki gátat emel az esetlegességek áradásának, hogy a leszűkített keresztmetszetű résen fokozott energiával zuhogjon sűrítve a lényeg. Bár a cselekvés visszaható, a belső dialektikát megteremti, mert iránya változik, az alanyról a tárgyra, majd a tárgyról az alanyra. A külső-belső egymásrahatás foly­ tán, vagy annak ellenére — az állandó cselekvés, viszonyítás miatt (ami a teljes személyiség létezési módja, azaz objektív tér-időben lejátszódó folyamat) kristályosan, racionálisan tárgyilagosnak kell maradnia. Csak ők fordulnak benned át, csak egyszerre olyan tájba álltak, mely körül elfogynak a tájak: Mindazt, ami lehetsz nekik, Tőled hirtelen elveszik A relatív időben relatív végtelenségünk relatív lehetőségeit keresi, maximalistán a teljességre törekedve, mint Hamlet, aki tisztában volt a bizonyosság relativitásával, akinek a cselekvés eszköze volt a cél érdekében ,nem pedig — fausti módon — azonos vele. Múljak csak! Hadd legyek tompább és teljesebb. Rosszabb felére lel, ami most jól se kell. Tandorinak sikerült megalkotnia azt a körülhatárolható teret, mely elmozdulá­ sában, s mozgás közben is azonos marad önmagával, s átalakulva is a helyén marad. Ennek a sajátos mozgásnak megteremtéséhez (belülről kifelé és kívülről befelé néz, mindig újra ellenőrizve az ellenőrizhetetlent) absztrakt teret, absztrakt időt és absztrakt Ént kellett alkotnia, melyben, a gravitáció megkötöttsége nélkül rajzolhatja a gravitációt. Ezért vezeti be geometriai transzformációval a negyedik képsíkot; a negyedik dimenziót, „átforgatással” — s ezen összegezi a három dimenzió összefüggé­ seit: hogy a „visszaállítás” után tökéletesebben álljon előttünk. Szükség van erre a társadalmi-formai lecsupaszításra az összefüggések vázrend­ szeréig; — hiszen a véletlen nem érdekli, csak a szükségeszerű. Mégis kisérleti terével egyenlő nagyságú mozgáslehetőséget hagy a véletlen számára felnagyított kristálymodelljében. Minél sokszorosabbra nagyít, a kristályváz atomjai minél távolabb esnek egymástól, annál dinamikusabb a belső mozgás, melynek feszültségét nem a történel­ 117 �mi-társadalmi perspektíva adja, hanem a személyiség önteremtésének küzdelme. A vers számára egyenlő az etikával: „némaságunk oly tökéletességgel áltatna, melyben a megszólalás puszta lehetősége is csorbát ejt. a szó akkor még a kisebb hiúság. Csak tettenérhetőbb”. A „tettenérést” hajszolja „kardélnyargalással”. Rá is igaz, amit Bálint György Babitsról mondott: „A forma önfegyelem.” A kötet szerkesztése már önmagában is ars poetika. A verseket nem időrendi sorrendben közli, hanem sajátos útját végigkövetve tanít, bevezet birodalmába: ahogy az ábrázoló geometria-tanár teszi, amikor a pont térbeli helyzetéből vezeti le az áthatások megszerkesztését, Minden lépés magában hordja az előzőt és következőt. Versépítésének módja is ilyen szoros kardélnyargalás. Meddig bontható elemeire a költői képvilág, hogy a belső logikát el ne veszítse, de három dimenziójának teljes gazdagságai, kimeríthetet­ len variációit a legkevesebbel megrajzolhassa? Amint Vasarely a forma elemeiből építi elvéthetetlen rendszereit, Tandori a mondatszerkezet alapelemeit használja vers­ építése pilléréül, a viszonyító és módosítószókat és határozóragos személynévmásai tárgyat vonzó tárgynélküliségét. A kötet elején nem képekből épít. Az igék helyzeti energiájából nem teremt mozgási energiát. Kevés a cselekvő igéje. (Figyeljük meg egyik versének verbum­ állományát: megkondít, eltávolodhatom, körülvégy, hagyom, legyek, megyek, elenged, megszűnsz, zsugorodna, elhúzódna, marad, ér, kihagy — visszahatok és történést fejeznek ki.) Általuk olyan távol-közelséget teremt az alany és tárgy köt, amilyet a kutató, mikor saját teste szövetének lassú mozgását, alakulását figyeli a mikroszkó­ pon át. Így előrebocsájtja követelését, mint a legjobb pedagógus, aki önmagát alakítva alakít másokat úgy, hogy vezetve is a háttérben marad, nem vesszük észre ,hogy már ő cselekszik bennünk. Mikor már nyelvünkké vált gondolatrendszere, „közvetlenebbül” is beszélhet. „Már benned ragyog fel, ami még az előbb láthatatlan te voltál”. Már otthonosan mozgunk a különböző térsíkok ide-oda transzformálásában. Megengedheti magának a képfestés fényűzését. Az elvont főnevek és visszaható igék által alkotott szerkezeti váz rugalmas hiátusait egy-egy főnévi metaforával szűkíti. Ezáltal szorosabbá válik a logikai vonal: csak megszorítja az előbb végtelenbe lendített mozdu­ latot; közelebb hozza önmagához, közelebb magunkhoz —, hogy földközelben ismét megteremtsen magunkból, szabadabbá önmagunktól aztán. A viszonyítás ellentétes feszültségéből azonban nem enged: míg térben közelebb hozza megfigyelése alanyát, időben távolítja, mindig megtartva a három lépésnyi józan objektivitást. Egy lélegzetnyi feloldódás nélkül vezet végig az alkotás és alakítás egymásrai ato küzdelmén, mely számára a too be or not too be kérdésével azonos. Aszketikusan szigorú fegyelmével így adja át nekünk saját vérverejtékével ki­ csiholt lendületét. — És így ér célba: megszenvedett, önmagától kiverekedett egyensúlytartása, a viszonyítás távolsága. Saját terünk létviszonyai között az értékek a helyükre állnak, megnevezhetetlen alanya és tárgya most már rajtunk keresztül hat vissza egymásra: „két fele nélkül összeér.” Elenged, és érintése tűnt nyomaiból mégegyszer megteremt: úgy, ahogy az ő számára megszűnsz. Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna elhúzódva a héjtól befelé. De nem az egyetlen út, amit mutat, csak egy a lehetségesek közül. Zárt dialek­ tikája ellenére is inkább analitikus, mint szintetizáló, hiszen alkotórendszerét a formai lecsupaszítást, a lehetséges legvégső határig vitte. Ez egy kötet rendszerén belül egészet mutat. Útjának tartalmáról maga mondja: „A bizonyosság híján töredék.” Reméljük, hogy a formai kristályvázban is megmarad annak az utolsó atomnak mozgási eset1egessége, hiszen a tökéletesség éppúgy megállás lenne, mint a tovább nem oszthatóság. Önmagának mondana ellent . . . Menner Magdolna 118 �Fero Král Szlovák grafikusművész képeiről Az ábrázolás és kifejezés együtthatóságának vizsgálata a maga bonyolultságában több kínálkozó alkalmat igér Fero Král műveinek elemzése során. A figurális és tel­ jesen elvont művek váltakozó gazdagsága hol egyik, hol a másik oldal kiteljesedésé­ vel örvendezteti meg a vizsgálódó embert. Hiányérzetről azért nem panaszkodhatunk, mert a művek totalitásérzetet nyúj­ tanak.Önvizsgálatunk szembesítést követel meg a művel, művekkel, s a megnemtalált válasz, vagy keresett igazság a bennünk hiányzóból is táplálkozhat. Az intellektuális művészet mind az ábrázolás, mind a kifejezés teljességére törek­ szik, s a szintézisteremtés szándékával vet egybe tartalmat és formát. Fero Král gazdag formai jelrendszert teremtett meg már eddig is, s felfedező kedvében további világokat hódít meg. Ismeretlen világok tárulnak fel a formai viszonylatokban, szol­ gálva a kifejezés mind nagyobb teljességét. Egy ritmusában harmoniára törekvő folt, vagy vonalrendszer értelmet kap a színes betűk és jelek utaló hieroglif rajzával, majd megindító keresésre serkent, hogy újraalkotás közben a néző rátaláljon egy esetleg eddig általa ismeretlen összefüggésre. Fero Král munkásságát csak a maga elvontságában szabad vizsgálni. Művészete a nagy ellentétekre épül. A grafika nyelve jó eszköz ahhoz, hogy ezekben az ellen­ tétekben biztosan mozoghasson, kiélezve azokat .Különösen akkor igaz ez, ha a mű­ vész annyira biztos a technikában, a mesterségben, hogy ez természetesen adódhat, nem jelent küzdelmet az anyaggal, s így minden felszabaduló erőt a kifejezés tel­ jességének érdekében használhat fel. Külünösen ott szerencsés az ábrázolás újszerűsége, ahol ez biztosan vonatkoztat el a formától, megmaradva ennek legtisztább csengésű valóságában. A linóleum­ metszetekre gondolok. Itt az ikonosztázia törvényrendszere, egymásraépültsége ad ér­ telmet a mesélő egymásutániságnak, körülölelve a központi figurát, a legtöbbször termékenységet kifejező vonal és szaggatott vázrendszerből előteremtett asszonyi figurát. Itt a fekete-fehér, a szaggatott- töredezett linearitás mozgásbahozza — mint véráram az érrendszerben — a belső szépségeket, hevületet adva a lírai kifejezés teljességének. Ez az optikai vibráció nem esik szét, hanem összefogó belső mozgássá alakul a vonalrendszer határain belül, s ezzel követi, teremti életre a formát, képpé szervezve járulékos jegyekkel, — mint a csillag, nyíl, számok és betűk, a valóság szféráinak gazdag jelei —, megindítja az asszociációk sorát. Így segít egységes képpé szervezni önmagunkban is a látottakat. Ezeknél a lapoknál érezzük leginkább, hogy a művész valóságot és mesét együtt tesz elhihetővé, s mi több — igaz tiszta szándékkal. A líra itt kézenfekvő, meggyőző­ en bizonyít abban az irányban, ami a művész szándéka is; heraldikai jegyekkel, formai fragmentumokkal létrehozni a forma mozgását a termékenység örökérvényű szépsége érdekében. Az újságpapírra nyomott monotypiák drámaibb hangja azonban sok véletlenszerűvel társul. Ezeknél a lapoknál alulról kicsillanó szöveghalmazok sokszor zava­ rólag hatnak, öncélúan kapnak szerepet a kép felületén belül. Széttördelik a formá­ kat, széntbontják a felépítést szándékozó rendet, s így a kifejezés teljessége háttérbe szorul, a formák magukra maradnak. Hiányérzetet kelt olyannyira, hogy a néző egyedül marad, s a mű öncélúságában elszegényedik. Az újságpapír alap csak akkor lehetne hasznára a műnek (Uitz a magyar művészetben), ha formaszépségével, eset­ leges mondanivalójával a kollázs szerepét töltené be, hozzájárulva a képi kifejezés teljességéhez. 119 �Csak akkor látjuk értelemszerűnek és szerves anyagnak az újság felhasználását, ha az nem öncélúan vállal részt a képi egységen belül, hanem segíti a mű teljessé­ gét kibontani. Ez az anyag nem újszerű, nem is okozhatja a felfedezés örömét, inkább kény­ szerítő modor, s nem válik hasznára a mégoly kiváló művésznek sem, mint Fero Král, aki ilyen mankók nélkül nagyobb csodákra képes. Ezt igazolják eddigi ered­ ményei, a tiszta grafiakai lapok kvalitásbeli értékei. A monotypia, mint műfaj is vitatható — túlzottan sok esetlegessége miatt, rangja pedig a grafikai műfajok sorá­ ban nem jelentős. * Újra jólesett betekinteni Fero Král művészetén keresztül is a szomszédos szlovák képzőművészet életébe. Konstatálni, milyen úton kapcsolódik az európai iskola és saját nemzeti hagyományaihoz, mennyire és milyen szakmai értékeket von ki a kor művészeti áramlataiból, hogyan találja meg útját, azt a sajátosan szlovák utat, mely jellemzőjévé válhat e szomszédos nép értékeinek. Fero Král megújulni akarása, a naponta új világok felfedezését és teremtését szolgáló alkotómunka gazdag forrásból táplálkozik. Korszerű és mai a szó legszoro­ sabb értelmében. Kutató és kereső, új világot teremtő. Czinke Ferenc 120 �FEROKRÁL’ ���� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8365ea039e3599df104a192f92a8927b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1970 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1970/3-4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1970 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika