https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ac59faf622988e5e3b257c38228bd7c0.pdf 850e692978edf026d8a324712bba70a7 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1970 ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, IV. ÉVFOLYAM MŰVELŐDÉSI 1970. FOLYÓIRAT 1. SZÁM TARTALOM Végh M iklós: Fenyőágak a háború idejéből 3 Kunszabó Ferenc: Senki földjén 5 Mezei A n d rás: Lebegés 18 Sebestyén Lajos: Sorakozó 22 Barna Tibor: Átlőtt szívű kapu 23 Kő-Szabó Imre: A bányász és a katona 26 Kontó István: Regi néni 30 Baráth Lajos: Koldustanuló 33 G ulyás M ihály: Asszony, feketében 39 FELSZABADULÁS M oln ár Pál: Az államhatalom helyi szerve­ inek kiépülése N ó grád megyében, 1945 el­ ső felében 47 Dokumentumok 48 Szomszéd Imre: Súlyos örökség a múlttól 58 G. Zavizion: N ó grád megye, 1944 őszén 65 Szabó Béla: H ősök emlékmúzeuma 67 �A R C K ÉP Paku Imre: Győny Dezső 70 Győry Dezső versei 82 K Ö R K ÉP Élő irodalom (C songrády Béla) 86 Költőavatás (Zimonyi Zoltán) 88 Két hézagpótló kézikönyv (Radó György) 90 Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről ( H or­ váth Istvánné) Zom áncm űvészet 93 Salgótarjánban (Kovács Béla) 94 Műmellékleten: Felszabadulási és partizán emlékmúzeum Karancsberény. (Fotók) Cím lapon: Vígh Tamás Partizán emlékműve Borító III. Bilicsi Dániel, Fabók G yula és Tury M ária zománcképeinek reprodukciói Fotók: Koppány György, Veress M ihály Kovács Ferenc, P ALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A N ó grád megyei Tanács VB. M űvelődés­ ügyi O sztályának lapja M egjelenik negyedévenként Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Kojnok N ándor Kiadja a N ó grád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M a g y a r Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft IN D E X : 25 708 70 8217 NyVBgy 1700 db — Fv.: Bednár K. �VÉGH MIKLÓS Fenyőágak a háború idejéből (Részletek) Karácsony volt. Ezerkilencszáznegyven. . .ben is éppígy v o l t karácsony: soha még így tűzhajú angyalait egeinkre az úr nem küldte, soha még így embernek születettek nem bűnhődtek s nem vezekeltek Jaj, de pom pás fa a karácsonyfal Á g á n csokoládé-ágyú, cukorral szórt harckocsi, ezüsthasú repülőgép, bom bát szóró, igazi, himbálózó kis emberkék, rajtuk tábla: áruló, képeskönyvben Peti baba, égő várost bámuló, vérespettyes selyemkendő , cafattá lőtt emberbendő, agyvelőszín karika. . . Nincs árnyéka, csak játéka:jaj, de pom pás fa! Glória-fényben, jászol szalmatörekjén pöndörödő baba-jézus képe világolt pince-sötétre szokott szemeken, szelid áhitatra simultak a fogatlan ajkak, s betlehemi barmok módjára melegedni egymáshoz nyomakodtak a buvók. Az est kalapja alá szorult katona angyalt vélt szállni, a poszton: hazahulló vágya — míg a parancs görcse merevült tenyerében — fohászra emelte kezét, s az akácok vérző h usával keveredten úgy markolta sovány testét darabokra a gránát, alvó társaival ott fektette havas veremaljra, mert a go noszság angyala szállt a karácsonyi égen. „M ennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok. . ." A hegyek kigyó-bozontos mellel a völgy köldök-melegére szorítva kezük, s kövein kuporogva, a város, áldásra vártak, 3 �dombra térdepelt nagykucsm ás templomok fohászos harangszava döccent a fagyon, és a zsolozsmás orgonaszóval, megváltót látó öregasszonyok lopták haza göncük melegében csodaváró hitük amulettjét. „N e féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek néktek, mely a z egész népnek lesz öröme, minthogy megszületett néktek az Üdvözítőtök!’’ Karácsony volt. Ezerkilencszáznegyven. . .ben is éppígy v o l t karácsony: s míg feltűrt gallérú falak oltalmában a gazda gyantás fahasáb-dom inókkal engesztelte a téli fagyot, fürgekezű feleség formálta a kamrasarok maradék morzsáit ünnepi-szép vacsorává, tisztaeszű gyermek várta a titok felfakadását —féltek. M int a kuvasz, o d ujukba szorulta n, pengő idegekkel vártak a mindig-várt, soha-még-nem-látott idegenre, a M egváltóra Féltek, ittmaradott Lót-nemzetség, és odakünn, a fagyott utakon Szodom a népének utolsó csapata bukdácsolt a lehorgadt N a p na k utána. Karácsony volt, és mit az első gondolat óta remélt, a csodát meghozta az este: roppanó ajtón át, szikrázva a fagy nyálától, csillag-hom lokkal jött, emberforma szóval az ajkán, és a varázsból eszmélés pillanatában, iszákjában a szépterítős vacsorával már valahol Berlin közelében húzta szemébe a szőrmesisak peremét, hirdette igéi kemény igazát, és milliónyi csorda-pásztorok, falba lapult bátrak, körülólálkodva a jászol már üres öblét, egymásra szorult szemmel tanakodtak, merre tovább. . . 4 �KUNSZABÓ FERENC Senki földjén 1. 1944 december tizennyolcadiká n már szétszivárgott a hír, hogy a német és a magyar csapatok harc nélkül kiürítik az alsó rákosmenti községeket, s a fron­ tot visszavonják a Kőbánya és Mátyásföld között húzódó védelmi vonalig. A községekben csend volt, a lakosságnak az a része, amely nem engedelmeske­ dett a kiürítési parancsnak, a házakba és a pincékbe húzódva várta az esemé­ nyek alakulását. A közlekedés a várossal megszakadt, az üzleteket nem nyitották ki, az áramszolgáltatás, hosszabb-rövidebb szünetekkel, még folyt. A helyi ható­ ságok elmenekültek, a hivatali helyiségekben a katonai parancsnokság, a tábori csendőrök és a kisegítő karhatalomnak nevezett nyilasőrség kisebb csoportjai tanyáztak. A cinkotai út mellett fekvő ritkás házcsoportban egy magyar egység volt elszállásolva. András Sándornéhoz egy ötvenéves forma népfelkelő tizedest osz­ tottak be. Az asszony egy kukoricással és kecskelegelővel körülvett, magányos, egyszoba-konyhás házacskában lakott, és október vége óta a pincében rejte­ gette a férjét, aki a frontról szökött meg. A meglehetősen távoli szomszédok semmit sem tudtak erről; a férfi éjszaka érkezett, s azóta egyetlen-egyszer sem jött fel a pincéből. Az asszony ezen a napon lendáriumról: ezzel bizonyította ez is, akár a többi. Az égbolt nyan lógtak, szinte söpörték a is letépett egy lapot a konyhaasztalon álló ka­ m agának az idő múlását. Ólomszürke nap volt megtöppedt, a seholsem szakadó felhők alacso­ tetőket. A katona az asztal mellett ült a hokedlin, s c konyhaablakon betetsző szür­ keségbe meredt. Köpenyben, szíjjal a derekán ült, felszerelése a kövön hevert mellette. Deresedő haja kilátszott a sapka alól. Ujjai közt cigarettát tartott. — Fehér karácsony lesz — mondta halkan, és az asszonyra pillantott. Az a letépett naptárlapot gyűrögette kezében. M ár nagyon várta, hogy elinduljon a katona; ebben a délutáni órában szokta levinni az egész napra szóló ételt a férjének. Egynél többször nem mert lemenni a pincébe, amióta megkezdődlek a beszállásolások. — Sashalmon talán már havazik — felelte és fürkésző pillantást lopott a katona arcára. Az letette a cigarettát a konyhaasztalt fedő eternitlap szélére, s a cingáran feltekeredő füstöt figyelte. — Igen, az asszony lehet, hogy reggel már havat söpör. — mondta - Tud­ ja, mi sarkon lakunk és sokat kell bajlódni, hogy tiszta maradjon az út. Azelőtt felírt a rendőr, ha nem söpörtük el a havat rendesen. Olyan volt, mintha félálomban beszélne. Minek is beszél - gondolta Andrásné —, csak az időt tölti hiába. Menjen, ha mennie kell! A katona azonban csak a derékszíján rántott egyet. — Mit is mondott, melyik fronton van most az ura? - kérdezte. 5 �Az asszony gerince megmerevedett, de a pillantássának nem tudott p aran ­ csolni; egy ideges rándulással a kamraajtóra ugrott, amely a pincelejáratot rejtette. — H onnan is tudnám — mormolta vontatottan —, hogy most már hol v a n ? Talán a Dunántúlon. A katona ferdén bólintott: — A Dunántúlon. O n n a n már nem olyan könynyű h a zau go rn i... — M int innen Sashalom ra — tette hozzá az asszony. A szeme megvillant, de gyorsan a szemhéja alá rejtette. A katona furcsán, ugatásféle han go n elne­ vette ma gát. — M átyás király is átkelt a D u n a jegén — mondta —, meg a tatárok is. — De a havat ki söpri el a ház e lől? — kérdezte az asszony, s nyomban megrótta magát ezért a bizalmasságért; nincs semmi közöm hozzá — go nd ol­ ta - semmi közöm ehhez az emberhez. Ö sszeszorított szájjal ismételte ezt, mint­ ha így akarná magát megerősíteni. A katona egy pillanatig nézte, aztán lassan felszedelőzködött. A cigaretta­ csonkot is felvette az asztal széléről, a mutató és hüvelykujja közt szétnyom­ ta a parazsat, majd a csikket a szemetesvödörbe dobta. — Na, isten á ld ja ! — bökött a sapkájához. — Lehet, hogy még visszajövök az este. 2. Andrásné egy pillanatig a kezében tartotta még a kilincset, s az ajtóra bámult. A katona léptei már nem hallatszottak kintről. Az utóbbi napokban már néha hallható ágyúdörgés sem rezgette a levegőt. Ólom szürke csend bo­ rult a konyhára, s az asszony a lassan párásodó üveglapon át úgy látta, hogy az udvaron túl ág ask o d ó kukoricaszárak és az akácok csupasz, szikár ágai mintha belefagytak volna a csend merev anyagába. M egrázta a fejét, s kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett koncentrálni; amíg gondolatait: a katona most bemegy a parancsnokságra eligazításért; amíg odaér, tíz perc, ha egyáltalán visszajön, az ugyanannyi idő, közben eltölt kéthárom percet; negyedóra alatt ő lemehet a pincébe, s elláthatja a férjét. M é g ilyen halálos fáradtan is elég ennyi idő hogy elhányja a krumplit a pincelejárat felül, s ha visszajött a pincéből, ismét szétteregesse, s elegyengesse, a csapóajtó felett. N a p mint nap elhányta tette a lejáratot. Amit nem azt meg a falra akasztotta. ségbe, s betolja a lábast a és visszarakta a másfél mázsa kruplit, amivel elrej­ tudott félrelapátolni, azt begyömöszölte a zsákba A zsák a falon lóg, amíg ő leereszkedik a fekete­ farakás mögé. A feketeséget is ő csinálta. Egy csendes estén az átázott homokkupacot odalapátolta a pinceablak elé. Melyik kóbor, frontról idevetődött katonának, vagy nyálasszájú nyilas suhancnak jutna eszébe, hogy a hom okkupac mögött pinceablakot keressen? Kivette a sütőből a lábast; meleg volt. K örülcsa varta egy ronggyal hogy ne h ű ljön ki olyan hamar. Lehet, hogy A ndrás nem kívánja most tüstént megenni. Tegnap hagyott egy keveset; ez agasztotta. V agy negyedéig volt a lábas, amikor 6 �felhozta, a másik edény meg üres. A két edény egészséges körforgása az élet biztosítéka. M ost valami zavar lépett fel a körforgásban, s ez rettenetes kime­ rültségében is n yugtalansággal töltötte el. Amióta a beszállásolások elkezdődtek, idekint aludt a konyhában, egy összehajtható sodronyon a sparhelt és a fal között. Legtöbbször nem hunyta le a szemét alkonytól hajnalig; felöltözve hevert az ágyon, s hol a szoba felé figyelt, hol pedig a kamraajtót bámulta a koromsötétben. Lámpát nem mert gyujtani; félt, hogy ez feltűnnék a katonáknak, s valamiképpen félreértenék. Tudta, hogy senkire se számíthat m agán kívül, s ha történne valami, még a lövés zajára sem nyílna ki egyetlen ablak is a környéken. Ezt természetesnek találta; ő sem nyitotta ki az ablakot, amikor néhány héttel ezelőtt az úton em­ bereket hajtottak a tábori csendőrök és a karszala gosok. Foglyokat, vagy zsi­ dókat - ki tudja? M indenki igyekezett úgy tenni, mintha nem látná őket, min­ denkinek elég a m aga gondja. Az ő dolga az, hogy a férje felett őrködjék. A virrasztás kikezdte az arcát, s lassan az éjszaka képére formálta át; kissé kreolos bőre megsötétedett, szemei besüppedtek az arcába, orra pedig élesen u g ­ rott elő. Koromfekete haját kendővel kötötte le, s ezzel betetőzte az átalakulást; harmincötéves korára csaknem öregasszonynak látszott. Ezt akarta; így legalább nem akadt meg rajta a katonák szeme, s a szomszédok pletykáitól is védve volt. D e a praktikus cél mellett valami homályos ösztön is dolgozott benne; mintha életét öntudatlanul hasonlóvá próbálta volna alakítani a pincében gubbasztóéhoz. Jól tudta, hogy Sándor sem éjszaka alszik, hanem nappal; ő is nappal szunnyadt el egy-egy órára a sparhelt mellett. Az éjszakai virrasztás éppúgy szokásává vált. mint az, hogy pontosan ebben az időben induljon meg a pinceajtó felé. 3. A krumplihalom szépen, szabályosan kereklett. A lábast a polcra tette s a la­ páttal hányni kezdte a krumplit a zsákba. Közben arra gondolt; mi lenne, ha most vernék meg az ajtót a katonák, vagy a nyilas őrök. Ez még sohasem for­ dult elő, de a gondolat egyre kisértette. A félelmet a fáradtság sem tudta ki­ szorítani. Néha azon kapta magát, hogy a szája mozog; egy elképzelt vallató kérdéseire felelget valaki a lénye mélyén. Az a valaki rettenetesen fél, s rette­ gésében otrombán hazudozik: azt az embert a pincében sohasem látta, nem ismeri. De akkor hogy került ide? Érezte, hogy a torka összeszorul; a kérdésre nem tud válaszolni. Talán azt mondja, hogy fegyverrel kényszerítette az az em ber? Lehunyta a szemét, de a kezei vaktában is gyorsan jártak. A krumpli h a­ m arabb elfogyott, mint a gonosz és m egalázó gondolatok. Szinte menekülés­ szerű gyorsa sá gga l rántotta fel a csapóajtót és a sötétségbe bámult. - Te va gy ? szomorún. hallotta lentről a férjét. Aztán köhögés hallatszott, fojtottan, Beteg, egészen biztos, ho gy beteg — gondolta az asszony. Egy pillanatra homályos rettegés ébredt benne; Sán d or köhögése talán büntetés az iménti rossz gondolatokért. Megfeszítette a gerincét és a dereka megmerevedett, ah ogy b ele­ hajolt a homályba. Inkább meghalok — suttogta, aztán vadul, szenvedélyesen ismételte; — inkább haljak meg ebben a percben. 7 �— Én vagyok — mondta és tapogatózva indult lefelé. Az elemlámpa, amit a férje használt a pincében, két nappal ezelőtt kiégett, gyertyájuk nem volt. Zsírba mártott cipőfűzőből eszkábált egy kis mécset a sötétben kuporgónak, de azzal is takarékoskodni kellett. M ost csak a konyhából leszivárgó fény világított egy kevéssé. Sán d or a homályban mocorgó feketeségnek látszott. Kezét a szájára szorí­ totta és újra köhögött. — Fáztál? — kérdezte az asszony. A feketeség balról jobbfelé ingott. — Nem a fázás... Bizonytalanul nyúlt a férfi arcához. Nedves forróságot tapintott, mintha szu­ rokba nyúlt volna. — Izzadok - mondta a férfi. Az asszony újja alatt a nedves forróságból las­ san formálódott ki az ismerős arc. — Lázas vagy. - sóhajtotta - Istenem, mit csináljak . . . lázas ... — Semmi. - felelte a másik tompán - M ajd hozz le egy aszpirint! — Mit ér a z ? M eleg szoba kéne neked, meg ágy. — Kéne. - a fekete kéz kinyúlt, elvette a lábast, s bizonytalanul bóklászva a földre tette. Ő a farakásnak támaszkodott és nézte. — M ost sem eszel? — kérdezte csaknem sírva. — M ajd később. — Legalább valamit egyél belőle! — M ondom hogy nem! - a férfi hangja ingerülten csattant fel — H a egy­ szer nem, akkor nem! Mit erőszakoskodsz! — Jól van — mondta ő, s megint elfogta az a halálos fáradtság. — Tudom én, mi kell nekem — a férfi hangját szétszaggatta a köhögés, amit görcsösen próbált elfojtani mit dirigálsz folyton? Az asszony ismerte már ezeket a dührohamokat, s azt is tudta, hogy a férfi egy pillanat múlva már szinte rémülten suttogja: — A n n u s . . . — Jó — mondta halkan - hát majd később eszel. M ost már nem számít. Azok nemsokára elmennek. Az ember az ujján számolt. — Tizennyolcadika van - mormogta —, igaz? — Annyi — felelte az asszony. — Akármelyik percben elmehetnek. A férfi topogni kezdett a szénporban. — Akkor mit állsz itt? — kiáltott fel — Menj fel! Azt akarod, hogy az utolsó pillanatban vegyenek észre? Menj már! Nem akart kötözködni. Felsóhajtott, s még egyszer kiformálta a feketeségből az ura arcát az ujjával. M ost kevésbé forrónak és nyirkosnak érezte. — Takarózz be jól — suttogta —, a bundát is terítsd m agadra! — Menj már! — morogta a férfi sürgetően. Elindult felfelé, s visszatekintve még látta, hogy az ismét alaktalanná váló feketeség nehézkesen mászik be a farakás tömörebb homálya mögé. 4. Tompa kétségbeeséssel meredt m aga elé az asztal sarkánál megülve. A konyhában sivatagsárgán, s kicsit rezegve világított a villany. M é g sohasem érez­ te magát ennyire elhagyatottnak; a férje most már tagadhatatlan betegsége 8 �a m agány és a kiszolgáltatottság újabb, az eddiginél is bénitóbb rétegeként vet­ te körül. De ebből a szorításból csak még nagyobb m agán yossággal törhet ki. H a biztos lenne, hogy az a katona nem jön vissza, s mások se háborgatnák, akkor felhozná a pincéből a férjét. Ágyban, szobam elegben ham ar m agához tér­ ne. Ismerte az erős szervezetét. Ujjai hegyén az emlékezet ismét kiformálta az ember arcát. Tizenhat éve éltek együtt (ebből három évet éles késként metszett ki az életükből a háború), s mivel gyermekük nem volt, mindent m agábafoglaló ragaszkodással csüngött az emberén, aki néha szeszélyes volt, néha pedig nyűgös — akár a gyermekek. N e ­ hezen éltek. A férfi ugyan szakm unkás volt, de csak a háború előtt kezdett egy kicsit jobban keresni. Ő akkor kimaradt a szövőgyárból, aztán, hogy behívták a férjét, ismét visszament, míg végül november legvégén a gyárat leszerelték. Ettől kezdve úgyszólván ki sem mozdult a házból, s egész életét betöltötte az ö rködés. Csodálkozott, hogy most, m agányos kétségbeesésében egy pillanatra a ka­ tonára gondolt. A dereshajú ember négy nappal ezelőtt szállt meg nála, s am i­ kor otthon volt, leginkább aludt. Tegnapelőtt éjszaka azonban mégis kijött a konyhába. Ő szokása szerint hangtalanul, nyitott szemekkel hevert a sodronyon, s úgy figyelte, hogy megáll a koromsötétben, tapogatódzik, aztán meggyújtja a zseblámpáját. A fénykör ide oda szökdécselt a homályban. — Ugye nem alszik? — kérdezte az ember, aztán, hogy nem felelt, folytatta. — N e féljen — szárazon, vakkantásformán felnevetett —, nem vagyok már az a legény, aki kakaskodni jár ki a menyecskékhez. És m aga sem az. Felgyújtotta a villanyt, leült a hokkedlire, s cigarettát sodorgatva bámult m a­ ga elé. - Egyedül van az ember. - morogta. Ő nézett rá és nem szólt. C sa k a katona beszélt, mintegy félálomban, arról, hogy itt lakik nem messze, Sashalm on és hogy a felesége várja. Fényképet is mutogatott, ócska, elmosódott képek, látszott, hogy évek óta nyüvi őket a tárcájában. Ő önkénytelenül nézett oda, s közben azt gondolta; nem szabad arra az asszonyra gondolnom , semmi másra sem szabad gondolnom , csak őrá, aki a pincében van. A katona nem törődött a pincével, látszott, hogy a m aga gondján töpreng s az asszony néhányszor észrevette; szeretne mondani valamit neki. Ő hallgatott, összeszorította a száját. Ú gy érezte, nem engedheti meg, hogy beavassa a bizal­ mába, amikor ő nem teheti ugyanezt. Uralkodott magán, s ezt megkönnyítette a természete, amely eredetileg is meglehetősen zárkózott és szófukar volt. M ost mégis érthetetlenül jól esett az a gondolat, hogy van a világon egyet­ len ember, aki jószívvel van hozzá, ha segíteni nem is tud. C sa k azzal, ha eltűn­ ne - gondolta, s ettől muszáj volt elmosolyodnia. A mosoly elbóbiskoltatta, rin­ gatta egy percig, aztán hirtelen elszállt az arcáról, s az m agárahagyottan előrecsuklott a mellére A sárga lámpafény vibrálásai át-átremegtek a testén álm á­ ban is. 5. Halk kopogtatás riasztotta fel. Egy rándulással tért magához, de az olyan erős volt, hogy a homloka is belesajdult. Felszegte a fejét és kivárta a második kopogást. A katona volt, megismerte a koppintásról. Kinyitotta az ajtót. 9 �A h ogy belépett, rögtön látta rajta, hogy sietett, talán futott. Szerelékét a kőre zökkentette s verejtékes homlokát törölgette. — Ilyen meleg van odakint? - kérdezte Andrásné halvány mosollyal. A ka­ tona visszamosolygott rá. — Hidegben is izzadhat az ember ha megszorítják, - mondta, s észrevette az asszony arcrándulását. — N e ijedjen meg, nem idefelé kergettek. Hanem innen. — M á r indulnak? — kérdezte szinte h an go san az asszony, de a szive erősen dobogott. A másik bólintott, cigarettát rángatott elő, de két-három slukk után a kőre dobta és rátaposott. A szétnyílt csikkre bámult — Nem szoktam szemetelni — mormogta —, ig a z ? Am íg itt voltam, nem d o ­ báltam el egy csikket sem. Ig a z ? — Nem baj. — mondta gépiesen az asszony, s megpróbált mosolyogni. Az ember lehajolt és felvette a csikket. — Otthon az asszony nem tűrte, hogy a konyhába bagózzak — motyogta ma­ gában. — M ost bizony szivesen tűrné. M osoly vetett megint halvány napvilágot az ember ronggyá gyűrt orcájára. — Lehet — mondta —, még az is lehet. — Hiszen csak egy lépésre van tőle. - mondta az asszony. — Épp ez az. Arcának árkai elmélyültek, ahogy lefutott róluk a m osolygás napsugara. Fe­ kete árok. Istenem — gondolta az asszony -, hiszen már nem is él. M á r lent he­ ver tulajdon arcának árkaiban. Ez a háború olyan, hogy az embernek tulajdon arcában előre megvájja a sírgödrét. A férfi leereszkedett a hokedlire, s a felszerelést a lába közé vette — A németeket már vonják vissza. — mormogta a lámpát bámulva. Az jó, — mondta az asszony, s csak egy kis cikkanás jelezte benne, hogy elszólta magát. D e a másik bólintott. — A nyilasok még őrjáratoznak. — Azok félnek a katonáktól. C sa k hajtják a ... — azokra gondolt, akiket az úton elhajtottak. Az ablakok nem nyíltak ki . . . — Katonaruhában nem lehet — hallotta a füsttel kilehelt hangot —, ott fel­ jebb még őrködhetnek. — Sash alom n á l? — Ott. Tudta, hogy ezzel a szóval a férfi kiadta magát neki, de úgy tett, mintha nem venné észre. Aztán végül mégis a férfi szemébe nézett. A két fekete mé­ lyedésből ólomszürkén tekintett rá a két idegen szem, mint a gránáttölcsérben meggyűlt vadvíz az égre. — Hazahúzza a kivánság az embert - mondta. Haza. — gondolta az asszony, s ujjai hegyén újra kiformálta a feketeségben gubbasztó ember szurok-arcát. — Haza. — mondta h an go sa n is. 10 �— De nekem nincs ruhám. - motyogta az ember, s szemeinek szürke tó­ csái megrebbentek, mintha szél fújt volna át rajtuk. Az asszony elfordult. Mit akar tőlem? - gondolta kínlódva - Hiszen épp elég nekem a m agam baja. — Az urától maradtak itt ruhák. - hallotta a tócsát reszkettető fuvallatot. — Az épp maradt — sóhajtotta vissza, de nem fordult meg. Hallotta a férfi tápászkodását. Az épp a pisztolyát szedte ki a tokból. — Ha én azt m ondanám ... Az asszony pillantása végigrándult rajta. — H a egyszer kényszerít - mondta, és mosolygott. — Jó — felelte a férfi s vakkantásszerű nevetését hallotta —, akkor kényszerí­ tem. A szekrényajtónál kicsit tétovázott, s az ura rosszabbik ruháját vette elő. Hátranyújtotta a férfinek, aztán állt még egy percig, homlokát a szekrényajtó­ nak nyomva. Amikor megfordult, a férfi már civilben volt, csak a bakancsa meg az inge árulta el kincstári voltát. Az idegen ruhák lötyögtek rajta. Sándoron is lötyög­ nének három év után. — gondolta az asszony. — Kabát is kéne — mondta az ember. Gondolkodott egy percig, aztán kiakasztotta a télikabátot. Tavasszal már nem kell kabát. Am ikor majd ismét élünk, nem kell már kabát. — Köszönöm — mondta a férfi és felvette. A revolvert a zsebébe csúsztatta. Az asszony a padlón heverő katonaholmira mutatott. — Ezzel mi legyen? — Csináljon vele, amit akar. Ezt már nem kérik magától számon. Ez már a senki földje. — Biztos? Felmarkolta a ruhákat, s a szekrény alsó fiókjába gyömöszölte. Lábával lök­ te helyre a lazán járó fiókot. A férfi a háta mögött állt, s valamin gondolkodott. — Kell még valam i? — kérdezte ő csaknem gorombán. A másik fejét rázta. — M ajd visszajuttatom a ruhákat. — mondta zavartan. — Nem számít. Erre ne legyen gondja! — De. Nem felejtem el. Lassan indult az ajtó felé. — Kisérjen ki! - szólt vissza. A konyhában megint megállt. — Biztosan visszaküldöm. — mondta. Az asszonynak hirtelen eszébe jutott valami. — Inkább a lámpáját adja ide. A férfi szótlanul odaadta. A küszöbről visszafordult: — Nem jöttem vissza öt óra óta. Érti? Az asszony bólintott. — Különben, nem fontos. - mondta a férfi — Ez már a senki földje. Na minden jót! Köszönöm. — Jóéjszakát — mondta az asszony és becsukta az ajtót. 11 �6. Felsóhajtott. Ü resség nyílt benne, nagy üres telek. Szél járt át rajtuk - még nem tudta az öröm, vagy a félelem szele. C sa k azt érezte, hogy megperdíti, szinte felemeli a szél. Szaladni akart, de a falak szűk keretei visszafogták. A villanyfény apró remegései is a szélverte lángra emlékeztették. — Senki földje - mondta h an go san - , senki földje. Visszament a szobába. A hideg levegőben még érzett a füst, a bakancsok és a mosdatlan test szaga. Eloltotta a villanyt és kinyitotta az ablakot. A feketeségbe bámult. Távolról elmosódott motordübörgés hallatszott. M ost vonulnak el - gondolta, és nyelte a hideg, hószagú levegőt. A fázás felserkentette. Bezárta az ablakot, villanyt gyújtott, megrázta a kályharostélyt. A kályhában volt még egy kis parázs. Aprófát tett rá, figyelte, hogy csapnak fel a lángok, aztán szénnel elfojtotta. A sparheltben is felkotorta a tüzet, lábast tett fel, vízzel tele. Aztán vissza­ ment a szobába, s tiszta ágyat húzott. C sa k mikor mindezzel elkészült, ment be a kamrába, de akkor úgy rátört az izgalom, hogy a lábával rugdosta szét a krumplit. Felrántotta az ajtót, s a ho­ mályba hajolva kiáltotta: — Te ... S á n d o r ... Hallod ... elment! Lent lassud a n támadt fel a mocorgás. — Elment? — kérdezte tompán Sándor, s a lépcső felé közeledett. Ő lefe lé indult. — A katona? — Mind. Ez már a senki földje! Kinyújtotta a kezét. — Gyere f e l ... gyere ... most már lehet! A szurokkéz felnyúlt, a szurokarcon a ferdén beeső fényben megolvadt a feketeség. — Van erőd jönni? — Jövök. A szurok egészen leolvadt az emberről, s előtetszett a bekecs kopott szür­ kéje. Az asszony felhátrált a lépcsőn. — Fogd a kezem! Hallotta az ember nehéz, szaggatott lélegzését. A kezei horgosa n fogóz­ tak a lépcsőfokba, ahogy felfelé kapaszkodott. M ikor elfogytak a lépcsők egy pillanatig meghajolt s a küszöbbe fogózott. — Kapaszkodj belém, s lépj ki! — kiáltott fel, s húzta ki az embert a lejá­ róból. Érezte a keze forrósógát. A küszöbön állva A n d rás a falba kapaszkodott. A szemöldöke alatt a fehér félholdak el-eltüntek, s ismét előcsillantak. — El ne botolj a krumpliban! Átláboltak a szétszórt krumplihalmon. — M eleg van - motyogta az ember —, milyen jó meleg van. — A szobában még jobb. Gyere! A szobában csakugyan meleg volt már. A férfi az ágyra nézett 12 �— Feküdni akarsz? Hisz lázas vagy. A férfi nehézkesen moccanó nyakkal végigpillantott magán. A lomhán vé­ gig rá n g ó mosoly felhasogatta a maradék sötétet is az arcán. Íg y ? Leereszkedett a székbe. Az asszony mellétérdelt és fűzni kezdte a bakancsát. — Akarsz m osakodni? — kérdezte halkan. — M o sa k o d n i? - az ember teste egy pillanatra elernyedt. Az asszony lehúz­ ta a bakancsot. Erre gyorsan elhúzta a lábát. — Hagyd, hisz ... De az asszony letekerte a tapadás rongyokat. — Hozom a vizet. Behozta a vajlingot s letette a szoba közepére. — Dobálj le mindent, és állj bele! A férfi fogai összekocódtak, de sebesen hányta le a ruháit. Szomorú szür­ kén állt ott, faágakhoz hasonlóvá vékonyult karjaiból és lábaiból csom ósa n u g ­ rottak elő az izületek. Az asszony szappanos ronggyal óvatosan dörzsölte le a hátát, a vállát, s nézte, hogy feketedik a víz a férfi lába körül. — Jó lesz! — mondta — Rádterítem a lepedőt. —Várj! — motyogta a másik, és ügyetlenül locsolta magát. — M egfázol még jobban megfázol. Ráterítette a lepedőt s dörzsölni kezdte. A férfi ernyedten tűrte. Az állá n babrált. — Lefekszel? Nem. Hátha jönnek. — Nem jönnek. Azért tiszta fehérneműt vett elő s hagyta, öltözzék fel az ember. Egy rend ruhát is elővett, - a jobbik ruhát — s közben a katonai is az eszébe jutott. Enynyi idő alatt megtehette a fele utat is Sashalom ig. A férje levetett ruháit összemarkolta, s belökte azokat is a szekrényfiókba. M é g nem is tudja, hogy ruhát adtam annak az embernek — gondolta, de nem szólt. A férfi még egyre az állát dörzsölgette. — Megborotválkoznék. — Nem ennél in káb b ? — Előbb megborotválkoznék. O da ad ta neki a borotválkozó készletet amit a szekrényben őrzött. A kis tük­ röt is. Vizet melegített ú jra a kályhán. Aztán nézte, hogy szappanozza a férje az arcát. M ikor fiatal házasok voltak sokat nevetgélt: hogy elváltozik a habszakáltól, s milyen furcsa grim aszokat vág, miközben kihámozza állát a fehér burokból. — Ollóval kéne nyírni ezt a sertét. - motyogta a férfi, s egyre nagyobb h a ­ bot vert. 7. A két kisegítő karhatalmista félszemmel összesandított. A sötétben nem lát­ ták egym ás karján a szalagot. Az autóra gondoltak, amely a jegyzői iroda előtt várakozott. Ó vatosan jártak, lábaikkal tapogatták a köveket. A házak ellensége- 13 �sen lapultak, a kerítéseken foszforeszkált a megülepedett dara. A kerítéseket nem lehetett megszólítani és igazoltatni — olyan katonaszökevények voltak, akik állva várták be üldözőiket. Leszegett fejjel mentek, találomra pillantva jobbra és balra, de az elsö­ tétített ablakok mögött még a néha megfigyelhető fénycsíkok sem tü ntek elő. Hirtelen szeszélytől vezettetve nyomták be az udvarajtót, s mentek be. A kop og­ tatásnál m egszokásból használták a puskatust. Bent nagy hangot vert a dörömbölés. Az asszony épp a vajling fölé hajolt, hogy kifacsarja a szappanos rongyot, amivel az ura testét mosta. Hajoltában megmerevedett, úgy hogy a gerince derékszöget alkotott a combcsontjaival; a csípőjében támadt nyilallás fogta össze a csontok drótvázát. A férfi kezében megállt a borotva. — N a lám, itt vannak — mondta egész csendesen. Az asszony a hangra egyenesre rántotta magát. A drótváz tartotta. — Hátha már azok — lehelte. A férfi nem felelt. A döröm bölés ismét felhangzott. — És ha azok? — kérdezte a férfi. — Le kell menned a pincébe. A másik bólintott és szedelőzködni kezdett. Ahogy vállára dobta a bekecset szélével megseperte az asztalt. Az asszony furcsán, élesen látta az arcát; a fe­ le már puhán bontakozott ki a habból, sok apró szarkalábbal telerajzolva, a másik felét még vastagon ülte a fehérség. Az asszony codálkozva vette észre, hogy mosolyog ezen. — Gyere! - mondta, s érezte, hogy a belső drótváz megmoccan. M erevsége mintha az arcába vetült volna ki. M ozdulatlan arccal indult, a férfi a nyomában. A konyhában még vadabbul hangzott a dörömbölés. Átléptek a krumplihalmon, s az asszony felnyitotta az ajtót. — Siess, és b ujj a farakás mögé! — suttogta. N éhány szem krumpli legurult a pincelépcsőn. Lecsapta az ajtót és sebtében kezdte rárugdosni a krumplit. Közben egymásután zuhogtak a puskatus ütései az ajtóra. C sa k a merevséget érezte az arcán, s valami görcshöz hasonló érzést az állkapcsában. — De sokára nyitja. — mondta a kisegítő karhatalmista. S a vállával benyo­ mult. A puskát m aga elé tartotta. A másik, teljesen értelmetlenül, felkattantotta a zseblámpáját. Elbóbiskoltam — mondta az asszony, s érezte a merevséget az arcán — Ilyen melegben lehet is. Álltak és néztek rá. Nem voltak szakavatott gyilkosok, csak az áldozatok hajcsárai. Álltak a puskába kapaszkodva. — Van itt még valaki? — a hangjukon gyanakvás érzett. Az asszony má tud­ ta, hogy ők is félnek. — Volt. — felelte egykedvűen. - Katona. De elment. — M á r? Ö sszenéztek, talán azt gondolták, nekik is jobb lenne indulni. D e odabent meleg volt. — Elszívunk egy bagót — mondta a fiatalabbik, aki szeretett hetvenkedni. A homlokán forradás húzódott, emiatt Sebesnek hívták, valaha focista volt és nagyon értett a cselezéshez. 14 �— N a jó, Sebi! - hagyta rá az idősebb. Ö re g vagány volt, Bige nevezetű aki m agában sajnálta, hogy akkor ér véget a szezon, amikor épp kezdett vala­ mi leesni az ő zsebébe is. - Na, jó! Nyissa ki az ajtót! — szólt az asszonyra. A szobában erősen érzett a szappan, a tiszta ruha és a meleg víz szaga. — De nagy fürdőcske volt itt. C sa k nem ketten lubickoltak a katonával? — Egyedül mosdott. — felelte az assony mozdulatlan arccal. Sebes nevetett: - Nem is fértek volna ketten a vajlingba hacsak nem úgy hogy összerakták amijük van. D e arra jobb ez a szép tiszta ágy. — A katonának tiszta ágy kellett - mondta az asszony —, hosszú út előtt állt. Azok ketten elkomorodtak. — De biztos benne - morogta Bige. G yanakvón néztek körül, s leültek a kályha mellé. Sebes még egyre körözött a szobában keselyszemével. Hirtelen felkelt, s az asztalhoz lépett, felemelt vala­ mit. A borotva volt. Nézte a rátapadt, barnással kevert habot. — Hosszú szakálla volt a katonájának. Az asszony nem felelt. Az ajtó felé húzódott. Sebes az ujságpapírra csapott habpam acsokat is megnézte. — Matuzsálem i szakálla volt. — mondta. Bige hehhentett egyet. A szoba levegője sűrűbb lett. — Nem mértem a szakállát. - mondta az asszony. — M ást se ? Bige megint hehhentett; — N a és ha ig e n ? Honleányi buzgóságból, mi? — A katona elment - mondta az asszony. Sebes rápillantott. — M ást nem tu d ? - kérdezte. Felemelte a borotvaszappant és megszagolta. Bige lassan felemelte a fejét és ő is a szappanra bámult. Az asszony le akarta hunyni a szemét, de mintha a szemhéjai is megmerepuhán imbolyogni kezdtek a szeme előtt. A két alak isimbolygott. Imbolyogva emelkedett fel a fegyver Bige kezében. — M ást nem tud? — ismételte Sebes, még egyre a szappant szagolgatva. Az asszony le akarta hunyni a szemét, de mintha a szemhélyai is megmere­ vedtek volna. — M ást nem. — mondta halkan. fi fegyvercső körülimbolyogta a szobát, az árnyéka lomhán nyúlt utána a falon. Az ajtó felé irányult. — Fegyver volt a katonánál, amikor elm ent? - kérdezte Sebes és letette a szappant. — Elvitte magával. - mondta az asszony. — M erre ? — Nem tudom. M ajdnem kimondta; Sashalom ra. D e hallgatott. — Jó — mondta Sebes. Bige még mindig az ajtónak fordította a fegyvert. — Indulni kéne — morogta. — Jó lenne, — mondta az asszony — hisz ez már a senki földje. — Aha, — mondta Sebes — ezt a katonától hallotta. 15 �— igen. - felelte az asszony. — Aki elm ent... Sebes lassan lépett el az asztaltól, gyors, cikkanó szemét a tárgyakon já­ ratva. A szekrényhez lépett, aprót koccantott a csizmája orrával a fiókon, aztán hirtelen lehajolt és kihúzta. — De a köpenyét itthagyta. — fejezte be a mondatot. — Ez már a senki földje. — ismételte az asszony. Bige nem nézett a fiókra, s a sárga posztóra sem, amely a rántástól ki­ bomlott a padlón. — G yerünk a fenébe! — morogta. — A fickó itt lapul valahol. — mondta Sebes, és összehúzta a szemét. — Keresse a nyavalya. Gyerünk! Sebes lehajtotta a fejét. — Na, jó. És e z? — az asszonyra pillantott - Megsétáltatjuk? Az asszony csodálkozott, hogy nem sikerül a szemét lehunynia. — Megsétáltatjuk? — H a őt cipeljük, a pacák ránk lőhet - mondta Bige. — A konyha üres volt. — Láttam egy ajtót oldalt. Nem a lámpát, hanem a pisztolyt kellett volna elkérni — gondolta az aszszony. Hibát követtem el. — Amögött az ajtó mögött lapul a m aga em bere? — kérdezte Sebes. — Nem az én emberem volt. — mondta. — Dehogynem. Hisz elbujtatta. — Nem. — Gyerünk a fenébe! - türelmetlenkedett Bige. Sebes vállat vont és felvette a puskát. Az asszonynak úgy tetszett; az egész szoba a puska csövére tűzve leng és lassan félfordulatot ír le a cső m ozgása nyomán. — M a g a előttünk megy. M á r a konyhában voltak, amikor ujra megverték az ajtót. Az asszony ön­ kéntelen kettőt lépett előre. A hátában érezte a puskacsövet. Az ajtón német katonák dőltek be. Az asszony m eglepődésében oldalvást lépett, s a nyilasok puskája a németekre meredt. Azokat egy altiszt vezette. H alálosan fáradt, borostás volt az arca. M ikor meglátta a két nyilast a felvont fegyverrel, a revolvere után kapott. Az utána nyomulók közül valaki rekedten felkiáltott, s egy géppisztolycső meredt fel. Az asszony a kamraajtónak támaszkodott. A nyilasok leejtették a fegyvercsöveket. Egy pillanatig némán álltak va la­ mennyien, a hideg levegő tömör hullám ban áradt be az ajtón. A német altiszt kihúzta a revolverét. A hideg levegő m agához térítette Bigét, s eszébe hozta a német nyelv imitt-amott összeszedett morzsalékait. Vigyázzba vágta magát, Heil Hitlert kiál­ tott. A német unottan lóbálta revolverét. Ez ingerelte Sebest. Ő nem tudott né­ metül, csak mutogatott az asszonyra. — M on d d már, te barom! — sziszegte Bigének. Az csak tartotta mereven fel a karját. — M ondd, mert minket nyír k i. ..! 16 �Bige d ad ogni kezdett németül. Az altiszt unottan ló balta a revolverét, de a géppisztoly csöve lassú ívben a kamraajtó felé fordult. A nyilasok is felemelték a puskájukat. — Nyissa ki az ajtót! - mondta Sebes lágyan. Az asszony gépiesen engedelmeskedett. A kamra feltárult, s benne a krumplihalom. A német még egyre lóbálta a pisztolyt. Sebes halkan káromkodott, félrelökte az asszonyt s belerúgott a krumpliha­ lomba. Az ajtó széle láthatóvá vált. Nem egyengettem el rendesen a krumplit, és most meg fogok ezért halni — gondolta az asszony s egy pillanatra szinte természetesnek találta ezt. Sebes megmarkolta a hátán a ruhát és előrelökte. — Nyissa fel az ajtót és menjen le érte! Az asszony az iménti gondolat révületében engedelmeskedett. Bige felkattantotta mögötte a zseblámpát. A németek oldalvást húzódtak. Az altiszt már nem lóbálta a pisztolyt. Az asszony lassan lépkedett lefelé. A fénysugár felette cikázott. Hirtelen megmerevedett, s felnyúlva a lejárat keretébe kapaszkodott. — Nem — sikoltotta - nem! A fegyverek lefelé meredtek. A homályban m ocorgás támadt. — Ne mozdulj! — kiáltotta az asszony — én elfedem a lejáratot! A fénysugár útjában már ott állt a szurokalak. Az asszony ránézett, s hirtelen csodálkozva érezte, hogy mór nem is fél. C sa k a rettentő fáradságot érezte. Az az ember már biztosan hazaért. — jutott az eszébe. Nézte a férjét, amint közeledik feléje, a félarca csupasz, a másik felét, ha kicsit elpiszkolva is, de elfedi még a szappan. Amikor hozzáért, előrehajolt, megcsókolta a csupasz arcát, s egy pillanatra beszívta a szappanillatot, amely a régi időkre emlékeztette, amikor beretválkozás közben mosolyogva nézte Sándort. N a ugy-e, hogy a m aga embere. — szólt le hozzá Sebes Nem fordult meg, s így senki sem látta az öntudatlanul tám adó pici mosolyt, amit a szappan illata terített szét a szája körül. — Az enyém. — suttogta. A másik szökevény nem sokkal előbb lépett be a sashalmi ház kapuján. 2 17 �MEZEI ANDRÁS Lebegés Szűk kis szobában feküdt a pilóta. Az ablak és az ajtó közötti távolság a heverő hossza, a két fal között elnyúló férfitest hossza, a lihthófra lassan le­ ereszkedő félhomályban az árnyak, emlékek, események, a bezárt képzelet hossza a kockás, zöldeskék takarón súlyosan, s mind súlytalanabbul, mint re­ pülőgép az induláskor a gyepen, valami végtelen kifutópályán. Kartávolságnyi a szoba szélessége. Falat betöltő szekrény. Könyvek között a televízió porosa n Vodkaszag. Ü res üvegek. Dante pokla, tinta-kék, alkohol-oldat, keményfedelű Babits . . . Antenna drótok háromszöge, valahol égő, magasan. W C kagyló és mosdó a függöny mö­ gött. Talán a felmosórongy, a kopasz partvis és patkányszürke vödör a sűrű, lyukgatott homályban. A nyitott hangárban, faltól falig a szárnyak. Álig ka rtávolságnyi a szoba szélessége. Nem is lakásra, álmokra, pihenésre, de ölelésekre méretezett, gyors vendéglátásra, egyszeri levetkezésre. A hosszú, fénytelen folyosókról benyíló ajtók, szemérmes kémlelők réz-álarcai mögött egykor a lányok várakoztak, vagy töltöt­ ték idejüket, hol az ajtó és az ablak közötti távolság éppen a heverő hossza, a csókok és bankjegyek ho ssza, a törtlábú fények és árnyékok akváriumi perspek­ tívája. M a már lakások. Képtelenek. Valószínűtlenek. Főbérletül is albérletek. A kíváncsi, nyugtalan természet számára mégis tágasak, mélyek, erotikusa n izga­ tok, zsúfoltak ezek a kamrák. A világítóudvar periszkópján át mutatják meg a napot, a holdfény-derengését, az a lélt testekre derengő hajnalt, a permetező fényt és az estét beharangozó forgalmas szürkületet. Az ajtóban azt mondta valaki: „fiam!” „Anyám, feküdni szeretnék anyám, fáradt vagyok” „Zsúfoltan élsz, nem lesz jó vége ennek, fiam” Egy arc. Egy figyelmeztetés. Egy terhes aggódás, szemrehányás. „Le fogsz esni, majd meglátod, kisfiam!” - Harminchat éve ugyanazon a szavak, a mondatok rendje. Egyazon hangsúly a z első sámlira állas, a székre, asztalra kapaszkodástól a szárnyakig. A botladozástól a repülésig ez az észre­ vétlenül nem-változó arc a magasban, mint a delelő nap, mely lassan ereszkedik hogy nézhesse megnyúlt árnyékát. . . Arc az ajtóban immár alacsonyabban, csak a hanghordozás, csak a mondatok zenéje tartja a m agasságot, a megszokott szintet harminchat éve. . . Zene. Nem hatol mélyre, csak körülveszi, mint burok, csak zsongítja. Van, mint a levegő, víz, napfény, oly megszokott, oly természetes, csak hogy ez párás levegő, meleg víz és óvotos napfény. A szükségesben a terhes. A nélkülözhetetlenben a nehezen viselhető. Anya az ajtóban. Itt állt: „Jobb lenne otthon, fiam. . .na jó, csak mordom. . .” 18 �Fél tőle ez a hang, most már tart tőle. Kihallani a tétovaságot, mintha riadtság rezzen, más ki venné észre a korok maszkjai mögött a mindinkább lát­ hatóbbá váló, a lassan kiteljesedő szerepcserét. Az ajtó-rés bezárult, elhalkultak a gyönge léptek is most mintha magára hagyta volna az élet, s valami szférikus csend-idegszanatórium bolygója lenne a szoba, mely észrevétlenül kering a megközelíthetetlen pályák egyikén. Most mint­ ha lebegő gyepszőnyeg röpítené a csillagok alatt és hüvös, jóságos légáramlatok pólyálnák testét a föld felé húzó fáradság ellen. . . „A fáradság gravitációja. . .” — Mintha valami új felismerés lenne, a biológia és a természettudomány számára megközelíthetetlen. . .(?!) A léghajót lehúzó homokzsákok, az idegekben felhal mozódott nehézkedési tényezők. . . Vagy mint a nehéz víz lassú kiáramlása a tágult pórusoklélegzetével, ez a csodás fekvés, heverés, nagy fáradtságú ledőlés, cipőstől, ruhástól, úgy ahogy éppen ... De azóta mosatlanul d ö g lé s... Ez a legjobb szó.Lelki és testi döglés, mely mindjárt beszakítja az ágyat, minden an y a gon áthatol ez az ólomnehéz, de már-már súlytalanság, a kiborulás elől mene­ dék. Anya nem mutatja, de reszket benne a sírás. A Rózsa utcai ablakból egye­ nesen a „Krajcár” vendéglőre látni. Ott áll apa az ajtóban, fölnéz és hunyorít, mint aki azt mondja „jó, jó, kedveseim, apátok tudja,hogy hol van a határ, hogy mikor elég, csak jókedvem van egy kicsit. . .” A gyerek kitép egy füzetlapot, pontosan akkorát, amelyből csákót is lehetne hajtogatni, de csákó nem száll az apa fejére. Fehér repülőgép tör ki a szoba­ sötétből, először fölfelé, hogy megnézhesse az eget, meg hogy milyen lehet a tetők fölött, mert messzire kell még eljutni, egész a másik oldalig, körözve bil­ legve, kissé fölemelkedve olykor, kirajzolja a láthatatlan csigalépcsőt a repülő­ gép, spirálos vörösréz-csúszdát a napsugarakban. Száll, mint a hívás, hogy „gyere haza, apukám ” a járda felett, surran szabadon, ahol a mezítlábas gyere­ kek futkosnak, akikre senki se szól rá, akiket kiengednek, hogy vaskarikázva rohan­ janak a sarok felé a „Zöldház”-on is túl, akik csapágyat szerezhetnek és rollereken száguldva, egymást előzve tűnnek el éles kanyarral a sarkon. A sötét szobából, mint az üzenet, úgy szállt a fehér repülőgép. Anya nem mutatja, de reszket benne sírás és nem emlékszik a könyvköté­ szetre sem, ahová beszállt a papírrepülőgép. Két rács között, éppen hogy utat talált. . . Anyu nem emlékszik az inasra sem, aki fölszaladt vele a pincéből. Sápadt arc, hunyorgó szemek a fényben. A magasra emelt kézben a jó kis gép, c röppentő mozdulatban a válasz az önkéntelen és első kihívásra. Anyu semmire sem emlékszik, ami lényeges, meghatározó, döntő. Pilóta lett a fia és nem tudja, hogy lett pilóta. Apa eltűnt a háborúban, csak a „Krajcár” maradt meg, ez a szűk kis ven­ déglő, a címtábla érezhette a lapján koppanó, irányt változtató papírrepülőgépet. Néhány név: Laci, Béla , a Kisnyúl és Bárdi, aki betörte a kirakatokat egyszer a „svédcsavarral”. . . Ezek maradtak, meg a tricikli a Bergerék üzlete előtt. . . Lehetett hajtani. Nem nagyon szólta k érte, mert ők is jöttek, a Berger gyerekek. És most itt fekszik-mozdulatlanul szinte-ebben a lakásban. Sötétség. Gangok. Tűzfalak. Folyosók vezették. Néptelen, szűk utcák hajnali üressége mintha a mel- 19 �lén szorítaná, a levegőnél is megfoghatatlanabb, mégis súlyosabb közeg: az ide­ gesség. A bordóin belül a nyomás. Az idegek érzete. A fa lak valahol a végtelen utcák végén összezárulnak egészen, s látni az embert beékelődve, mellel a szabad síkságok, sértetlen egek felé. Nem törhet át. Betongyűrűben hasal egy kisfiú. Szinte látcsőből nézi az árok medencéjét A görcsös gyökerek, fatörzsek után a lombkoronákat. Jó, hogy megindultak a képek. A filmlemezszerű idegsejtecskék emlékképei oldódnak, fölmerülnek az a g ytekervények betemetettnek hitt recéiből. Jó, hogy uralkodnak most ezek a képek a jelen hiábavalóságai felett, s csak itt-ott de­ renghet át a mama a rca, a vádló feleség és az ellene ingerelt gyerek tüntető megvetése. De még az is csak fedőréteg, mely eltakarja a füves síkságot, a járható leve­ gő széles sztrádái alatt a beton-kifutópályát és mi mindent rejt még ez a szikrázás is a pusztában vágtató, megvadult csikó ágaskodásáig: paták, a lenyugvó nap pe reméig fölrúgó mellső paták a véres iszonyat m agasában, a fej-nélküli csikó utolsó ugrása-ágaskodása a pusztán. . . A nap vége. . . Ez a gyilkosság, hiába szépí­ tené. . . A levágottfejű liba csapkodott, elszaladt még a tönktől a farakásig. Délben fehér húst ettek a tálból, de ezek újra a gyerekkor szelídebb képei: az alacsony ajtók szemöldökfái, résnyi ablakok, horpadt menyezetek. A békesség meszelt parasztházai kívül és belül, a döngölt föld-padló hideg sötétje. Röpül a kissámlin, röpül a föld felett hosszan és csodálatosan.Nem is kép, ha nem érzet az idő méhéből, szinte a születése előttről érzékel valamit, ami újra­ élve is gyönyörűség, mámor, mert létezés-nemlétezés egyszerre, a változás sebes­ sége, lebegés, súlytalanság. Anya vásárolni ment délelőtt, de egy idegen pincébe szorította a légiriadó. Ő még aludt. A liberátorok nehéz zúgása, a távoli robbanások sem ébresztették föl, mégis a nyitott ablakból könnyed rugaszkodással maga mögött hagyta a párkányt, e forró bádogot, mint kifutó-pályát, s máris a kihalt utcák fölött szállt hálóingben, légó-sisakban és mentőkarszalaggal a karján. Erkélytől, erkélyig. Alig veszített va­ lamit a magasságból. Mintha oldalára furdult hatalmas hal lebegett volna az ég vizeiben, ezüstpikkelyek rezegtek, csöppet sem félelmetesen villogtak a bombázó repülőgépek. De most üresek mind a lakások. Tárva-nyitva az ajtók. Ahogy a sziréna hangja érte, úgy merevedett meg minden. A halálfélelem egyszerre zúdult le szinte, várat­ lanul és láthatatlanul erre a városra, mint Pompei-re egykor a láva. A szoba-sötét­ ség mélyéről egyszercsak elvált egy árnyék és előre biciklizett. . . - M a g a már megint lóg! M ajd jelenteni fogom az igazgatónak! - hadonászott a rokkantkocsiban ülő öregember. - D e én repülni tudok. Tessék idenézni! Avval ellökte magát. —A pincébe vele! Fogják meg! Bemenekült egy nyitott erkélyajtón. . . Jobbra fogorvosi szoba. Nyilván itt szok­ tak várakozni. Talán ők is a pincében ülnek: a fogorvos és a betegek együtt vára­ koznak. . . Hopp, balra egy folyosó, ismét egy szoba. . . Csitt! 20 �Ruhák a szobában szerte. A nyitott szekrényből szánhattak asztalra, ágyra és a székre, fotelekre, fogasokról a gyönyörű női ruhák, s berakták színnel és karcsú, nyárias könnyedséggel a hordó szőnyegeket, a nehézkes, sötét bútorokat. . . A tükör előtt lány öltözött. Cselédlány. Ekko r hullottak le az első bombák. C sak az állandó berregés, csak a robbamások zavarták, ha zavarhatták volna, hiszen a selymek su h ogása hatalm asabb volt, mint a háború. A tükör is szebbet mutatott... A nagyságos úrék a pincében gubbasztottak a csomagjaikkal, de nem vihet­ tek le mindent, a mit az életüknél is jobban féltenek c nagyságos úrék. Pedig a bombák nem esnek ide a nyári ruhákra, a szilánk se csapódhat a tükörbe. „Tes­ sék, tiéd a ház!" — mondják a távoli robbanások. „M ost azt csinálsz, amit akarsz. . ."És mit is akarhat egy tizenhétéves lány ennyi selyem között?! Valahol házak dőlhettek romba, valami nagy rövidzárlattól a padtak le a fé­ nyek, a szállizzásig soványodva a tömbös óvóhely-sötétben. „M ost rabol ki a bes­ tia!” — mondja a nagyságos úrnak a nagyságos asszony. — „Fölmegyek!” „Megtiltom ! M a g a megőrült kérem!” M é g egy fordulat ebben a világoskékben a tükör előtt. Szellő és muzsika szivárog lassan a ruhákból, a| nyitott szekrényből, mint a lehelet, úgy leng a hol­ mikból áradó egykori bálok, szerelmek, nagy hódítások maradék öröme, békéje zenéje. H iáb a retteg a város. Szabdalhatják az eget a lövedékek, a kinti zaj viszszahullott a hihetetlenbe, valószínűtlen veszélyek jelzései ezek, az iszonyat újraál­ modja önm agát odakint. . . Szirénázva száguld az ablak alatt egy tűzoltó-kocsi. Kihúzott, üres létrája fenyegeti az eget, a nyitott ablakokat. „Régen volt" — gondolja a pilóta, mert a lihthóf másik oldalán valaki lámpát gyújtott, s a gyönge fény eltakarta a lányt, aki éppen levetette a fölpróbált kosz­ tümöt, s ott állt valószínűleg rövid, a testéhez tapadó kombinéban. A gyönge fény viszont láthatóvá tette az öregasszonyt. . . A pilóta behunyta a szemét. M é g nem akarta, hogy vége legyen. A cselédlány háttal állt, valóban félig levetkezetten a fé­ nyes, nagy talpitükör előtt. C sa k előre lépni vagy hármat, hirtelen átkarolni és magáhozölelni, mielőtt felocsúdik, az arcát a leány válla fölött az idegen archoz szorí­ tani,hogy egyszerre lássák meg egymást a tükörben: „N e félj, látod ilyen az a r­ com, én erős vagyok, de nem bántalak téged” — m ondaná és nem m ozdulnának sokáig, pedig megfordulna a lány, hogy szembe simuljon hozzá, de az egész csak képzelődés. M á r nincs is muzsika. Háború van. A légnyomás kiszívja a gyönyörű ruhákat az ablakon keresztül, ki az utcára, röppennek vergődve, lobogva a gyönyö­ rű selymek és újra a szorongás: tolókocsiban üldözi őt a botos öregúr és nem tud szaladni, hiába löki el magát a földtől, nagyon, de nagyon lassan jut tovább, így még elérik, m egragadják. . . Pedig jó lett volna az iskolába is benézni, hátha beleütött egy bomba. . . A légiriadó lefújására ébredt. M indenki feljött a pincékből, csak az Ő anyja nem volt még sehol. Futott a bombázott házak felé kétég beesetten ... S az a találko­ zás a sarki gyüm ölcsös előtt, amint megtört a szökkenés íve, az „Életben vagy!” — Éleben vagyok!” Kimondatlanul. Egyetlen ölelésében. „Srácok, a Dam janich utcában minden tropára ment!" - kiabálja a Lakits és szaladnak az Alm ássy tériek. 21 �Most mutogatják magukat a vadászrepülök odafönt, mikor már elmúlt a légi­ veszély?! S főleg a pincék. Az első út gyertyával, s gyufával fölszerelve. A rácsos vasajtóba n a villogó macskaszemek, a patkányvinnyogás. Körmök kaparásának neszei a magasra polcozott fahasábokon. Kopognak. Igen, az ajtón kopog valaki, kettő rövidet. M eg kellene fordulni és megkér­ dezni, hogy ki az? Újabb kopogtatás. Valamivel erősebb, idegesebb és kihivóbb. Mintha látná az idegen, hogy ő ott fekszik mozdulatlanul, hason, mint gyerekkorában és nyitva a szeme, de nem tud és nem is akar mozdulni. SEBESTYÉN LAJOS Sorakozó Nem katonásan, nem fegyelemmel. Kérlek benneteket kegyelettel, szükségből, szomorúan. H onnan jöttetek ilyen messziről. . . Nyírfa liget áll házatok mögött? Ukrán szél játszott veletek kedvire. Fehér csonttenger néma koponyákkal, szembe az élőkkel, könnyen feledőkkel, nem katonásan, nem fegyelemmel. Kérlek benneteket kegyelettel. H ogy nézzétek az élőket, nézzétek döbbentő üres szemgödrökkel 22 �BARNA TIBOR Átlőtt szívű kapu 1. Kedves Ecsém, Tibor! . . .Most bizony jónéhány kilométerre vagyok tőletek, bent a muszka földön. Tőlünk húsz kilométerre a front, de gyakran ki-kiruccanunk az arcvonalba egy kis lőporfüstöt szagolni, úgy küldjük tudósításainkat. A haditudósító század derekas munkát végez, akad írnivaló bőven, s mi nem is tétlenkedünk tudtul adni az otthoniaknak a magyar fiúk dicsőséges fegyverté­ nyeit. Aprítják a muszkát, mint a répát és szentül hisznek katonáink a nagy né­ met szövetséges oldolán a végső győzelemben, a szebb, boldogabb magyar jö­ vendőben. Álljatok helyt ti, otthoniak is olyan becsülettel a nagy ügyért, ahogy mi tesszük itt. U. i.: Tibor e csé m !... Aztán el ne csavarja a fejed valami csinos szinésznő ! ... A szerkesztőségben valamennyiőtöknek hazafias üdvözletem: Imre. Kelt 1942. október 22. Oroszország. Pf: 231/70. II. Kedves Tibori M a kaptam meg lapját, melyet április 29-ről keltez, tehát 12 napig jött. Nem csoda, mert nagyon messze vagyunk tábori színházunkkal. Az egész út legérdekesebb részét most csinálom végig. Gyönyörű erdőség közepén táborozunk, a természet nagyon békés, annál kevésbé az emberek. Megism er­ tem a Sztálin gyertya fényét, de közelről és tucatszámra, legszebb élmény azon­ ban az, mikor bunkerok tetején játszunk és ezek a kedves magyar fiúk, akik hosszú hónapok óta föld alatt élnek, állandó életveszélyben, könnyes szemmel és túláradó szeretettel fogadnak bennünket. Végtelenül boldog vagyok, hogy én is részt vehetek ebben a misszióban, megnevettetni őket és kicsit „otthont” idéz­ ni. nekik. Azt hiszem, június 1-re sikerül hazajutnom, akkor sokat fogok mesél­ ni. Ü dvözli: Lucy. Tábori Szinház. Pf: 195/90 Ellenőrizve: 1943. V. 14. Recsi főhadnagy. III. Ifjú barátom !... Megkaptam kedves levelét és minden sora üdítő itt, az irdatlan messzeségben. Bizony, szivesebben lennék magukkal én is a meleg szerkesztőségben. Itt újságot csinálni valamelyest körülményesebb és kellemet­ lenebb feladat. Errefelé kegyetlenebb és komisszabb a tél, mint otthon, egyéb 23 �körülményekről nem beszélek. Jelenleg a bunkerban ülök, egy dobkályha mellett, úgy írok. A kályha veszettül fűt, mégis jégverem az egész odu. Az egyik felem félangolosra sül, a másik kocsonyás halmazállapotba megy át. De: szelavi . . . ilyen az élet. Ezt kell szeretni. Vigyázzanak helyettem is a „mundér” otthoni becsületére. Ü dvözli pályatársa, jelenleg tartalékos főhadnagy és haditudósító: Laci bácsi. Kelt 1944. január 18-án. Pf. mint eddig: 337/35. öreg IV. Szeptember végén, a legutóbbi szőnyegbombázás után megszünt a lapunk, szerteszéledtek a fiúk. Ment, ki, merre látott. Pestre, a Dunántúlra, falura. A front már mind kivehetőbben hallatta távoli hangjait a Várad felőli hegyekről. Bezár a színház is, melynek nehéz tölgykapujára együtt véstünk szívet Judittal, akkori színésznő kedvesemmel. Judit most tovasodródott a társulattal nyugalma­ sabbnak remélt táj felé, én a város melletti tanyavilágot választottam menedékül. Csodálatosan aranyló volt a negyvennégyes ősz mifelénk. S ha a távolból jövő rengések nem jelezték a valót, olyannak tűnt a tanya, mint a béke szigete. Naphosszat a tanya melletti erdőszélen heverésztem, kihullott belőlem a környe­ ző világ, csak Judit maradt az enyém: Ez talán nem is szerelem; Nem való és nem álom. Valami furcsa, felemás Éteres, kába lebegés: Kinyújtom kezem, keresem Kezed - és nem találom. (Pedig csak szimpla szerelem; Tetszik a szemed lángja, Idomod, hangod, mosolyod, Csókodnak puhasága. Judit! . . A neved szeretem, Mert asszonyos, dús áram: Áthat a csonton, ereken, De jó, hogy rádtaláltam!) A háborúban nem mindig némulnak el a múzsák. Soha nem írtam verset Judithoz, s íme, épp e kaotikus állapotban kellett megfoganni az elsőnek. Morzsolgattam magamban szüntelen a sorokat, s rettenetes vágyódást éreztem a versben meglelt, de nagyonis távoli kedves után. Akivel a válás napján szívet véstünk a színház tölgykapujába. Hetek óta szinte idillikus életet éltünk itt, és a városból érkezőknek az adott körülmények között valóságos földi paradicsomot jelentett az erdőszéli kis tanya­ világ. Azt szokás mondani; parasztember akkor vág tyúkot, ha vagy a gazda, vagy a jószág beteg. Most a világ volt nagybeteg, sokan úgy gondolták; inkább maguk éljék fel javaikat, mint ellenség-idegenek. Csapó Pista bácsi, az öreg gazda, akinek vendéglátó szivességét bírtam, egy napos délután megfogott: — Uramöcsém, ha terhére nem esik, kigördíthetnénk egy hordócskát a b o g­ lya alól. O d a bújtattam, gondoltam, jó lesz jobb napokra, de azt gyanítom, a d ­ dig nemigen volna maradása. Inkább mi pusztítsuk el, tanyabeliek, ahogy most vagyunk. 24 �Kigörgettük a hordót a tanyasor egyetlen utcájára, az öreg menten csapraverte, ott vigadtunk-keseregtünk hajnalig a töven. Akkorra kiürült. — N n n ! .. Eztán erre sincs több gondom. — jelentette ki végső pohár után az öreg, de a bor gőzében is szomorú volt a szeme, mintha halotti torról állt volna föl. - Nincs rá gondom, legalább rendes becsületes m agyar embe­ rekben nyugszik. V. Immár negyedik napja dörgött az ágyú a tanya fölött. A háború istene, a tüzérség rajtunk át egym ásnak feleselt. Az apró házak lakói szorongva füleltük a szembefeszülő erők bömbölő és vijjogó viadalát. A tanya immár telve volt a a város száműzötteivel, kiket az események kiméletlen és egyre keményebb csa­ pása sodort ide, a viszonylagos békébe. D e négy napja a tanya is felbolydult, láthatatlan istennyilák vágtattak felettünk; az aknák, mint rossz úton elszaba­ dult szekerek. Néhány napja az erdőben németeket vettünk észre. Közülünk senki nem tud­ ta, mikor jöttek. Ott voltak. A lombok lőrésein lövegek meredtek a város felé. Ö tödik napon olyan hirtelen és nem vártan, mint a derűs égből jövő villám, pergőtűz alá került a tanya. Fejvesztett zűrzavar, hanyatt-homlok rohongálás mindenütt, ki a házakból, a határszéli részekre, bárhová, csak ki a bizonyos pusztulásból. Legtöbben az erdőszéli árokban reméltünk oltalmat az istenitélet elől. Mert pusztító istenitélet volt az a felfoghatatlan idő, két, három, vagy ezer óra, ami fölöttünk akkor telt. S miként S o d o ma alatt Lótba, úgy dermedt a d ö b ­ benettől ereinkbe a vér egy látványra, egy félelmetes felfedezésre: nem vagyunk egyedül az árokban. Az ásás távoli sávjából ismeretlen egyenruhások csapata kúszott felénk, mind közelebb. C sa k azt tudtuk; pillanatokon belül tennünk kell valamit. Az öreg C sa p ó tért elsőnek m agához a bénító rémületből. Fehér ing volt az öregen, egyetlen mozdulattal rántotta le magáról, s egy parti vessző végére tűzte. Lobogtatá sára az ismeretlen csapatban hullámzás támadt, meggyorsult a mozgásuk. Nem sokára katonák, lovak, civilek keveredtünk az árokban. M egint órák teltek . . . vagy percek, m indössze? . . Egyszeriben tompa csönd szakadt ránk. Elhallgattak az aknavetők, minden előbbi lárma, mintha meghalt volna fölöttünk, körülöttünk a világ, csak mi vagyunk egyedüli létezők az egész mindenségben. D e a süketség pillanatok intervalluma volt az ádáz h an go rká n ­ ban. Egyszeriben az erdei német egységek felől könnyű vadászgépek berregése ült ránk. A gépek az árkon túli mezőséget körözték, aztán az árokvonulatot s, pörrögni kezdtek a fedélzeti gépfegyverek. Nem volt további m aradásunk. Kavargó rajokban vetettük m agunkat a véd­ telen mezőségnek, de a repülők, szerencsére most már tanácsosabbnak látták támaszpontra térni, mert valahonnan, az országút túlsó feléről elhárító ágyúk szólaltak meg. 25 �Fel-felbukva, hörögve, de végre kivergődtünk az útra, amely most egészen elhagyatott volt. Aztán -ahogy ködös emlékeimben megkövült-szőllőkön, szá n ­ tókon, réteken törünk célunk, az elhagyott város felé. Szembe velünk ismeretlen uniformisú katonák áradata özönlik. Egy közülük biztatóan felénk kiált: Vojna kaput! .. Debrecen kaput! .. Nem értjük, csa k megyünk, fullasztó, nehéz lihegéssel, futva és trappban, el, ki. minél távolabb a pokoltól, ahol éppen most készül összedőlni minden. Debrecen k a p u t?.. Valaki azt mondja közöttünk, ez annyit tesz: Debrecen halott. Hová megyünk a k k o r?.. A halottak vá rosáb a? A d űlőutak mentén szétlőtt harckocsik, kerekéről leroskadt szekerek, eldo­ bott motorok, kerékpárok. VI. M á r bent vagyunk az elővárosban, a kertségi házak során. Az úton még mindig özönlenek az idegen katonák. De itt már csönd van s az élet bárhogyan is, de él. A színház előtt haladunk. Kilépek összeverődött kis csapatunkból, nekem itt most meg kell állnom. M e g kell néznem valamit, nekem most mindennél az a legfontosabb, talán az életnél is Judittal dobogó szívünket véstük. A kapu ott ál! a helyén, híven teljesíti rendeltetését most is. De a s z ív !.. A szívünk már nem él . . . M egölte egy eltévedt golyó. Átlőtte, hogy haljon meg a szerelem. KŐ-SZABÓ IMRE A bányász és a katona Gosztonyi Lajost a mozdony éles sípja ébresztette fel. Hirtelen nem tudta hol van. A vagonban félhomály uralkodott. A kerekek monoton csattogása elvi­ selhetetlen keménységgel csengett fülében. Körülnézett. A zsúfolt vagonban az emberek kuporogva aludtak. Az ajtónál egy kopasz, idősebb ember bámult m aga elé. Gosztonyi felállt, az ajtóhoz botorkált. A rés kicsi volt, az ökle sem fért ki rajta. — Segíts már! — szólt a Az kérdően intett a fejével. 26 kopasz férfihez. �— Vécézni kell — mondta Gosztonyi és megfogta az ajtót. A kopasz a háta mögé állt és segített húzni. Az ajtó engedett. Embernyi rés keletkezett. Nézett kifelé; a vonat egyenletes sebességell futott. A gyorsan tovafutó távíróoszlopokon túl akácos erdő. A levelek sárgultak már. — M egszökni! — mondta m aga elé. Átpréselte magát az ajtórésen. Lenézett a földre, egybefutó szürke von ala­ kat látott m aga alatt. A kabátját elkapta a szél. Egy pillanatra megtorpant, majd hirtelen ellökte magát a vagontól. A töltés szélére esett. A kövek keménységét érezte a lábában. G urulni kez­ dett lefelé a töltés oldalán. A vonat zakatolása mintha távolabb került volna. Az árok mélyén feküdt. Figyelt. Hirtelen lövés dörrent. Utána még kettő. A vonat hangja egyre távolodott. Gosztonyi Lajos érezte hogy egész teste sajog. — Talán nem is tudok felállni — gondolta. — M enekülni kell! — futott át rajta hirtelen a félelem. Feltápá szkodott, úgy érezte nem is tud lépni, de megindult. Futni kezdett Futni kezdett az erdő felé. Futása egyre gyorsabb lett. Egy idő után már nem is gondolt a fájdalomra, csak futott. — C sak minél messzebre! — űzte gondolata. A kiálló ág ak ütöttek rajta, de ő ezt nem érezte. Az erdő egy nagy sárga üresség volt előtte. C sa k a fákra figyelt; zihálva futott tovább. Ú gy érezte üldözik. Nem mert hátranézni. — Élve akarnak elfogni - gondolta. Aztán arra gondolt — csak ki akar dögleszteni. Am ikor már látja, hogy nem tudok tovább futni, akkor lő a hátamba — és mór érezte a golyó helyét a hátán. Futása lassult, az időt már nem tudta érzékelni. — Ki tudja mióta futhatok? A fáradtság egyszerre öntötte e l lábát és karját. — Nem bírom tovább! Lőjjél! — mondta Gosztonyi hangosan. Egy fának támaszkodott, úgy ölelte át mint részeg az oszlopot. Hátrapillantott. Egy m agyar katona nézett vele farkasszemet. A katona szólalt meg előbb. — Hová futsz? — Be az erdőbe - válaszolta. — Erre már kifelé szaladsz - mondta a katona és kilépett a fa mögül. S za ­ kadt ruhás, szőrös arcú katona volt. Fegyvert nem látott nála Gosztonyi Lajos. — Kergetnek — mondta neki. — K ik? — kérdezte a katona, és egészen közel jött. Gosztonyi a vállával a fának támaszkodott, de még mindig erősen kapkod­ ta a levegőt. — Leugrottam a vonatról. — M egszöktél? — És te? — Én is! — M ost h ová? — Haza. — M erre ? 27 �— N ó grá dba - mondta a katona. — Én Kisterenyén lakom, bányász vagyok M egtagadtuk a munkát. A csendő­ rök Hatvanba vittek, majd fel egy vonatra. Azt mondták, internálnak. Dunántúlra. Hosszan nézték egymást. — És te? — kérdezte Gosztonyi és ellépet a fától. — A negyedik hadtesttől léptem le. — M ost mi lesz velünk? — Lassan hazaszivárgunk, öregem. Ott kivárjuk a végét, nem tarthat sokáig. Az oroszok már Pesten vannak - mondta a katona és huncutul kacsintott egyet. Kezei fogtak. — Kovács Ferenc vagyok — mutatkozott be a katona. — Gosztonyi Lajos — válaszolta a bányász. — Gyerünk, mert esteledik — mondta a katona, és a fa tövéből felvette hátizsákját. Elindultak. A Katona mutatta az utat. — Ismerős va gy? - kérdezett rá Gosztonyi. — Kicsit. Veszprém mellett lehetünk. Hajtottam párszor erre a téli vadászo­ tokon. Szótlanul mentek egymás mögött. A katona jó két órai gyaloglás után megállt. — Itt egy tanyának kell lenni. Lassan mentek tovább. Hirtelen bukkant elő a piros cserepes ház. — Várj itt, szétnézek — mondta a katona, és elment. Gosztonyi várt. Nem félt már, de csodálkozott társa bátorságán. Az egy tyúkkal a hóna alatt jött vissza. A tyúknak lógott a feje. — M uszáj volt. Kiabált az istenadta. Gosztonyi hirtelen éhséget érzett a gyomrában. Távolabb a vízm osásban tüzet raktak. Szürkülni kezdett. A tollat letépték róla. Sok helyen felszakadozott a tyúk bőre és a vöröses hús sercegve pirult a tűzön. Egy óra múlva jóllakotta n aludtak. Az álom hirtelen szakadt Gosztonyi erős kiáltásra ébredt. — Állj, vagy lövök! Megijedt. Körülnézett. A katona sehol. A hangok a közelből jöttek. Nem mert moccanni. — Állj! - újabb kiáltás hangzott, majd puska závárzatának Ezt felismerte. Rövid, tömör csend. Egy acélos lövés. Hosszú ideig nem hallott semmit. Ó vatosan feljebb kúszott Szerencsére a bokrok jó fedezéket adtak. Mozdulatlanul várt. Két csendőr jelent meg egy idő után a A kialudt tűznél megálltak. — Itt melegedett a nyavalyás - mondta az egyik csendőr. — Fel kellene venni az adatait - mondta a másik és puskát a vállán. Rágyújtottak. 28 rájuk. éles csattanása. a vízm osásban vízmosás szélén megigazította a �— M i a fenének, megérdemelte. — D e h át csak így itthagyjuk? — kérdezte a másik. — M indegy az már neki. úgyis az lett volna a vége. - válaszolta az egyik és szétrúgta a könnyű hamut. Gosztonyi úgy érezte, feléje néznek. Mintha a csendőr szeme egy pillanatig találkozott volna az övével. Érezte, itt a vég. M é g levegőt sem mert venni. Nem tudta érzékelni az időt, hogy meddig maradt még így. M ire felocsu­ dott a csendőröket már nem látta sehol. Szemével kereste a katonát. A katona letolt nad rággal feküdt a földön és kezével görcsösen szorította a nadrág gombolóját. Az ellenkező irányba indult el. Lassan ment, minden neszre figyelt. Szürkületre egy kaszálóhoz ért. Négy szénaboglya a szélén. Az utolsó e gé ­ szen távol esett az úttól. Hirtelen fáradtnak érezte testét. Körülnézett. Ház, ember sehol. Az utolsó boglyába bevájta magát. A friss szénaillatot tágranyitott tüdővel szívta. — Éhes vagyok! - gőzölgő krumplira és kenyérre gondolt. - Egy kis fogh agy­ mával, meg zsírral. - A nyál már annyi volt a szájában, hogy nem fért. Köpött egyet. — M ajd holnap, holnap biztos eszem - nyugtatta meg önmagát. Lassan aludt el. Ropogós cipókról, pecsenyéről álmodott. Reggel ágyúzás tompa dübörgése ébresztette fel. — Az oroszok! M á r itt volna a front? — csodálkozott. Arra gondolt, milyen is lehet egy orosz katona. A sógora azt mondta, dur­ vák, meg hogy nem kegyelmeznek a gyerekeknek, meg a nőknek. Szeretik a szép nőket. Ha védekezni akarnak, minden nő csúnyára fesse magát. — H onnan tudod ezt? - kérdezte tőle egyszer Gosztonyi. — M esélik — válaszolta a sógora. — Jani volt kint O roszországban tizenhét­ ben, azt mondta. Leszedte magáról a szénát és visszament az útra. Lassan tovább indult. A levegő felfrissítette. Az ágyúzás továbbra sem szűnt meg. Néha úgy érezte hogy erősödik. M á r egészen m agasan volt a nap, amikor az út széli árokba ferdén bele­ csúszva egy harckocsit pillantott meg. Az oldalán ötágú piros csillag. A löveg félrefordítva mutatott az ég felé. — Ennek vége! — mondta Gosztolányi Lajos és lassúbbra fogta lépteit. Sze­ rette volna megnézni, a kiváncsisága hajtotta is, de azért a félelme nagyobb volt. M é g is közelebb merészkedett. Ott vette észre, hogy egy orosz katona a harckocsi alatt van és szerel. A kulcs éles csattanással odaverődött az acél­ laphoz. — G yorsan megfordult. Indulni akart, amikor ismeretlen kiáltást hallott. — Sztoj! — csengett a fülébe. Visszafordult és kezeit önkéntelenül a m agasba emelte. Egy fiatal katona jött feléje. Alig volt húsz éves. Kezében géppisztolyt tar­ tott, és evett. — Igyi szudá! — intett a kezével, mintha hívná. 29 �Gosztonyi lassan indult feléje. A katona intett, hogy tegye le a kezét. Leengedte. Lassan, félve közeledett. A katona vállára vette a géppisztolyt és visszament. Tovább evett egy szét­ nyitott ujságpapírból. Gosztonyi állt és nézte az orosz katonát. Nézte, ahogy az evett. Szelte a fekete kenyeret, dobozból konzervet falatozott hozzá. — „M egeszi és keresztül lő” — gondolta. — Kudá igyos? — kérdezte a katona. Nem értette, csak bámult rá, nézte kezében a kenyeret és nyelte a szájá­ ban összefutott nyálát. — Kudá igyos? — kérdezte mégegyszer a katona. Látta, hogy nem érti, mu­ tatta a kezével. — H aza! — mondta Gosztonyi. — Mam ka, m am ka? — kérdezte a ka tona és nevetett. A másik is kibújt a harckocsi alól és közelebb jött. — M adjar va gy? — kérdezte és intett a fejével is. — Nem félni tőlünk! — mondta a másik katona és Gosztonyi vállára tette kezét. A fiatalabb észrevette, hogy Gosztonyi a kenyeret nézi. — Kusájtye! - nyujtotta felé a ketté tört kenyeret. Gosztonyi félve nyúlt érte, beleharapott a kenyérbe, lassan evett. Érezte a szájában összefutó nyálát, a kenyér sava nykás ízét, de most olyan volt, mint a legfinomabb kalács. A katona arca mosolyba futott. Gosztonyi is nevetni kezdett, lassan, majd egyre jobban rázta a nevetés. KONTÓ ISTVÁN Regi néni Álmomból riadtam fel. Nagybátyám, G éza az ágyból kapott ki és rohant velem a legelőre. Menekültünk. Árnyként futottak az emberek. A tó partján már sokan feküdtek. A szülők suttogva hívták gyermekeiket. Jelzőrakéták kúsz­ tak az égre, ágyúszó, szüntelen fegyverropogás és repülők robaja tépett lyu­ kat az éjszaka csendjén. Nem sírtam. O dalapultam G éza kabátja alá, vacogott a fogam. Féltem, nagyon féltem. Korábbi éveimről még csak annyit se tudok, volt-e játékom, milyen lehet­ tem. Az a szörnyű este volt életem első napja, amelyre emlékezni fogok mindig. 30 �M enekülésünk gyakrabban ismétlődött, mint az éj és nap váltakozása. Biztonságot kerestünk a kiszáradt patakmederben, a rettegés űzött az O rsósék bunkerébe is. Regi néni, született Nyári Regina már korábban ott volt. Nem viselkedett királynői nevéhez métán, mert halálfélelme, sikolyai borzadállyal telítették a megbúvókat. Édesanyám ideges határozottsággal rántotta be a bunkerlyukon. Égy pillanatra elhallgatott, mint akinek kosarából ellopták a pénzét, hogy a n ­ nál nagyobb erővel törjön fel torkán a torz hang. Hadonászni kezdett és té­ bolyultként rohant ki a bom bázógépek éjszakájába. „Eljött a világ vége! M ind m eghalunk!” — kiabálta. Túléltük... Néha áthívott magához, hogy tanítsam Boriskáját olvasni, számolni, mert Ő már nehezen lát. Konyhája, szobája olyan volt, mint a végvári vitézek füs­ töskonyhája. Károm kodását szónokivá csiszolta a tűzhellyel való örök vesződségben. Szobájának felét szúette ikerágy foglalta el. H a a látogató belépett, az ajtó csattanva csókolódzott a nyoszolyával. A két ablak között nagy ovális tükör függött, melytől a soproni bordély­ házakban sem volt különb annak idején. A homályos „velencei” a rózsa-arcú Szép H elénának is halottsárgát mutatott volna. Torzított az istenadta. M it is ka­ cérkodhatott volna előtte az öregasszony? A Boriska meg elég csúnyácska volt ahhoz, hogy ezt tükör nélkül is elhiggye. A szekrény alját kenyértárolásra használták. H a kinyílt a „sifonér”, pe­ nészgom bák virítottak az aljában. Nem mondott az összhangnak ellent a né­ hány ósdi, szakadt ruhadarab sem. Poros, pepitakockás nadrágok. Regi néni tisztelte Fercit, a férjét és annak hagyatékát. Ö nm agával csak annyit törődött, hogy lábát naponta színes rongyköteggel csavargatta be, Kora tavasztól késő őszig cipő nélkül járt. Lába elfagyott, megduzzadt. Néhány piócáért megmutat­ ta a gyerekeknek a sebeit. Be-benézett, tanul-e a Boriska, aztán sosem létező fontos tennivalóira hivatkozva elvonult konyhájába. Ha a kislány énekelt elbű­ völve hallgatta. Igaz, olyan ham isan senki sem énekelt az egész iskolában, de hát a dal, az dal. Igyekezett is villőjének gondtalan életet teremteni. Áld oza­ tos nevelése mögött ösztön-diktálta ragaszkodás rejlett. Sorsuk párhuzam os volt. Az ő férje az első világháborúban esett el, a lányka apja a másodikból nem tért vissza. M ed d ő volt, de tán az egyedüli, akin nem látszott soha a terméketlen nők lehangolt irigysége. M íg dolgozni birt, a kisváros nagyságosasszonyainál taka­ rított, napszám ba járt a parasztokhoz. Később alamizsnából, a „kötényéből” tartotta el unokáját. Boriska szépen fejlődött, gömbölyödött. Társaim buzdítottak: szorongasd meg! Nem kellett mégegyszer ismételniö k. Huncutul elkaptam a fehérbőrű leányzót. Odaszorítottam az ajtófélfához, hogy megpusziljam. (M á r tíz esztendős voltam!) Boriska szabódott. Tervem végülis futással végződött, mert megjelent a „N yanya". Jött fáradt, lassú lépteivel, a s ztmá san kapkodva a levegőt. O dabicegett a kislányhoz. Tisztes távolságban álltam, figyeltem. Vártam káromkodását. Egy medve cam m ogó mozdulatával fordult hátra. Fejét oldalra himbálva csak ennyit szólt: „Ejnye, ejnye fiam !” 31 �M ásnap, hogy jóvátegyem hibám, egy csokor virággal léptem a füstös­ konyhába. — Fogadja szeretettel névnapján e csokor virágot! - mondtam. Regi néni abbahagyta a tűz fúvását, felállt, rámnézett és bizonytalan cso­ dálkozva megkérdezte: „ M a van a névnapom ? Nem is tudtam. Köszönöm.” Ezt követően többször vittem neki névnapi virágot. Havonta négyszer is. Regi néni nem tiltakozott. Nem tűnt fel egyszer sem, hogy előző héten köszöntöttem. A naptárt nem ismerte, olvasni sem tudott. A pletykát annál inkább kedvelte. Be is feketítettem talpig a haragosait. Ekkor hozakodtam csak elő, hogy szükség lenne az udvarára, mert kijön egy kommunista és beszédet tart. Zavarba jött. — Kom m unista? A Kisúr azt mondta, az egy veszedelmes állatfaj. Hogy az öregfejszével veri őket agyon. H ű h a! Hát így állunk?! H ogyan magyarázzam m eg? Az udvar pedig kell. — A Kisúr, a Kisúr az egy hájfejű! A múltkor is bolondot csinált magából. Tudja miért? Mert m aga mindent elhisz neki. — Persze, hogy nem. Azt akarják, hogy mindenki jól éljen. Krisztus urunk is kommunista volt. — Akkor a Boriskámat se szakítják el tőlem? Ez az érv hatott. Bár neki Krisztus nem kétezer éves legenda, hanem m eg­ megújuló ünnep, amikor sonkát, tojást, kalapácsot kap: Átengedte udvarát. Meglepetése gyermeki csalódássá vált, mikor G á lo s elvtársnő megjelent. — Kardos menyecske. Szép ruhája van. és milyen gyönyörűen beszél! — súgta a mellette állónak. Karácsonykor és husvétkor hallgatta ilyen áhítattal a papot. M áskor templomba se ment. — Rákosi elvtárs új pénzt, forintot adott nekünk! - hangzott a szónoklat. — Az ki? — bökte meg Regi néni Bagoly bácsit, a bőgőst. — Nekem egy krajcárt se adott. — Pszt. Halkan. Az most olyan, mint a Horthy M iklós volt. . . — Az meghalt? — Hagyjon békén, nem tudom. Az előadó hangja merész pátosszal csengett: Velünk a hatalmas béketábor. Éljen a bölcs Sztálin! M indenki tapsolt, Regi néni is összeütötte a tenyerét. A gyűlés befejeződött. M ikor Regi néni meglátta letaposott virágait, letér­ delt, igazgatta őket, hátha összetapadnak. A környékbeli gyerekek lopva keresték az alkalmat bosszantására. C su p án dióverés idején csitult el a csipkelődések árja, mert Regi néninek volt egy te­ rebélyes diófája. M egélénkült az udvara, a sok lurkó verte, dobálta, szedte a diót, hízelgő szavakkal illették a gazdaasszonyt. Ő csak állt elégedetten és gyönyörködött. Tizenhat éves korában Boriska elutazott édesanyjához, ahhoz az anyához, aki egyszer elvetette magától. Ott is m aradt... Télre tél jött. Regi néni mindig fázott, búskomor lett, leromlott, megbete­ gedett. Másfél év múlva látogatta csak meg a nevelt unoka, gyermekkel a kar- 32 �já n. Otthagyta a férjét. Az öregasszony ham arosan meggyógyult. Ápolta, dé­ delgette a csecsemőt és szidta az apját. De jött az apa, alig telt el két év (!), és vitte a gyereket, vitte Borcsát. Attól kezdve Regi néni egyre ritkábban jött ki a házából Az áramot kikap­ csolták, mert nem bírta fizetni. A villanyszerelőket is szidta. Megőszült. Egy este, mint elmentem ablaka előtt, ordított, tépte a haját, az eget fenyegette. A sár­ g á s a n pislogó lámpafény a hatalmas termetet körülkötözte megnyúlt árnyékával. Tán ismét a bombázók húztak el a feje fölött, a lámpa rakéta volt, alacsony háza a bunker. Szorongva menekültem. Regi néni ö rjöngött. Gyűlölettel g o n ­ doltam Boriskára. Reggelre ébredve G éza lépett be hozzánk. M int valami ujsághírt, száraz hangon mondta: Gyerekek, a Regit halva találták. A markában van fele haja. V alahogy e perctől kezdve kevésbé féltem a háborútól. Délelőtt körbeült a gyerekhad és az elhunytról beszélgettek. — Szegény Regi néni! — sajnálkozott a Kese. — Sötétségben élte le éle­ tét. Négyszer olyan idős volt mint én, de negyedannyit se látott abból, ami körülötte történt. . . Mintha nem is korban, csak időben élt volna. Szó szót követett. Egymást ijesztgették a hazajáró lélekkel. Végül megegyez­ tek abban, hogy részvétük jeléül elkisérik Regi nénit utolsó útjára. M é g virágot is loptak sírjára. Sokat és szépet... BARÁTH LAJOS Koldustanuló Szándékukról senkinek nem szóltak, sőt, meg sem kérdezhették tőlük: vérig sértődnek, s felemlegetnék, hogy ők becsületes család, még akkor is, ha szegények, és hogy nem loptak soha, semmit, de nehéz munkával szerezték meg azt, amijük van. És ez igaz is. Ám mindenki tudja, hogy a kicsi Diócskát a család kimon­ datlanul is minek szánta. M ost készül erre a pályára, nagy igyekezettel. Ismerek családot, melynek gyermeke orvosnak készül. Kicsiny táskát kapott, hasonlót, amilyen egy leendő or­ vosnak dukál; van már injekciós tűje, fonendoszkópja, sztetoszkópja, szikéje. Egyik ismerősöm fiát híres sportm annak szánták; vágtázik, ugrál, úszik és lab d á­ val játszik, akkor, amikor neki tetszik, meg akkor is, amikor semmi kedve hozzá. Ebből él majd, gyakoroljon. Aki hegedűművész akar lenni, az kap hegedűt, és játszhat rajta; a leendő építésznek töménytelen mennyiségű kockája van, az asz­ talosnak gyaluja, az ácsnak szekercéje, stb. 3 33 �Diócska is készül. Ott lakik egy közeli kis utcában, ismerem nagyon jól, nem egyszer beszéltem is vele. Szófogadó, alázatos kisfiú, olyan, aki egyetlen jó szóért is hálás, semmit vissza nem utasít, s megköszöni azt is, hogy él s lélegzetet vehet. Diócska sápadt, vézna gyerek. Valószinű, hogy vérszegény, de még valószi­ nűbb, hogy ennek a gyereknek kevesebb csokoládé és h ús jut, mint általában a mai gyerekeknek, a kik már tíz-tizenkét éves korukban az ivarérettség határán áll­ nak, s dörm ögő hangon visszafeleselnek, ha apró szivességet kér tőlük az ember. Ezektől eltérően, Diócska szófogadó gyermek. Sötét este is találkozom vele, amint félkiló kenyérrel a kezében, hazafelé igyekszik. Én sokáig azt hittem, hat-hét éves mindössze. Aztá n megtudtam, hogy már az ötödik osztályban tanul, nem is rosszul, nem is jól. Ta n árai méltányolják igyekezetét és jó magaviseletét, míg a vele egykorúakban éppen a szilajságot, a fékezhetetlent tisztelik a nevelők. Jól megvan így is, esetlen, majdhogynem gyáva csendességével, alázatosságával. Ügy él a többi, immár kam aszodó társak közt, hogy észre sem veszik, s ha tudomást is vesznek róla, a sajnálniva lót látják benne, nem a gyengébbet, akivel lehet és illik kegyetlenkedni. Kora reggel segít anyjának, még lapozgat egy keveset köny­ veiben és füzeteiben, s csak azután indul el az iskolába, soha nem késett el. Néha elsétálok arra, amerre szobaablakuk nyílik. Harmonikáznak. Bátyjával együtt énekelnek, aki-mert nyomoréknak született az istenadta — koldulással fog­ lalkozik. Hosszan nézegetem a házuk elejét díszítő parksávot. Sovány, illatlan vi­ rágok nyílnak ott, a gyep is kopott, sőtt élettelennek tünő. Nézem, mintha a satnya árvácskákban, petu niákban gyönyörködnék. Valójában hallgatózom. — M ost ezt próbáljuk. . . — Ez a bátyja hangja, türelmes, jóindulatú hang. - Az ujjaidat hagyd lazán. . . Ú gy bizony! N a most. Érzéssel! Bátortalan szólamokból bontakozik ki a dalocska zenéje. Az akkordok sírnak, és sír hozzá a szöveg is. H onnan e d a l? Ki a szerzője? M intha minden egyes síp ­ szóban egy-egy éhes gyermek sírna fel. Bizonytalan, remegő hang, szinte kisérte­ ties. Nem kér a szöveg. Nem! C sak elbeszél. Régen, nagyon régen, dalnokok d i­ csérték így urakat, kenyéradójukat. Nincs abban semmi megalázó, semmi önm eg­ vetés; pusztán a gépiesen elsírt panasz. S ki nem panaszkodik? Akinek autója van, az a rossz utakra, a benzin árára panaszkodik; az orvos társadalombiztosí­ tásra és az egészségre; a jólfizetetett hivatalnok pedig az aranyerére. M in d e n ­ kinek van baja. S mindenkinek a m aga baja a legfontosabb. Diócska dala éppen abban rendkivüli, hogy nem a m aga sorsára panaszkodik. M á so k baján kesereg. Belefeledkezem az árvácskák és a petu niák szemlélődésébe. Három szor egymás után ismétlik, együtt. Aztán — már tudom — Diócska kö­ vetkezik, egyedül. M é g bátortalan, de egyúttal sírósabb is a hangja. A bátyja nem szól közbe. V alószin ü, hogy jónak, talán túlságosan is jónak itéli meg öccse tehetségét. Szomorú szíveddel itt jársz köztünk. Arcod mosolygós jókedvet ölt. . . Ki látja szívedben a tövist? Valahol hallottam én ezt a dallamot, talán a szöveget is. Egyszer, talán az encsi vásáron, természetesen egy koldus énekelte. Halottam-é, vagy csak úgy rémlik? Avagy engem is megejtett a suta, rímtelen versike? V a g y nem is az önm agunk 34 �baját mindenkor fitogtató hajlamunkra apellál a koldus tudománya, hanem mé­ lyebb, számunkra is ismeretlen h ajlan d óságra ? A mélyebben rejtőző hajland ósá­ gok! Igen, valahol itt kell kutatnunk, ha közelebb akarunk kerülni ennek a d o ­ lognak a megfejtéséhez. Szükségelten egy táblázat az emberi érzékekre és érzéktelenségre is, mit az elemekére, s kihagyni mindazokat a kockákat, ahová még egy jelnek, jelzőnek majd be kellene illeszkednie, avagy illene bekerülnie, túl a hét érzéken, amiről tudunk. H ogyan is dobunk pár fillért a koldusnak? Elmerenkünk m agunknak jó a sorunk, ebédelünk és utánna sört iszunk, ruhánk új és tiszta, asszonyunk ápolt és kivánatos, gyermekünk egészséges és tehetséges, égi és földi hatalm asságok kedveltjei vagyunk, avagy m agunk is csak azokból akiket a m aguk ki­ csiny világában mindenhatónak tu d n a k ... m indenhatónak érezzük m agunkat? Ezt tesszük? Igy gondolkozunk? Avagy elővesszük azt a pár fillért és suta, de gyors mozdulattal — mert szégyeljük jóságunkat - beledobjuk a kopott kalapba, a felénk nyujtott, nyitott tenyérbe, mely még a kalapnál is elnyűttebbnek, kopottabbnak, piszkosabbnak és iszonytatóbbnak tetszik. Aztán iszkolunk a tetthelyről, mint b ű­ nös, mert lelkiismeretfurdalásunk van a világ rendjével szemben, mely mostoha módjára osztja el a javakat, mely ócska rima szeszélyével méri a kegyeket? Így teszünk? U gyan! Nem vagyunk mi annyira szentimentálisak! H a valami elzavar a koldus közeléből, az a tetü-veszély, az iszonyodás, mely megzavarhatja étvágyun­ kat és az emésztésünket. Azt kiabáljuk befelé, önm agunknak, an n ak a valaminek, melyet lelkiismeretnek szokás nevezni: „Miért nem dolgo zik?” És még ha látjuk is az arcra írt nyomorultságot, azt visitjuk m agunkban: „Egészséges, csak lusta” M a g u n k is tudjuk, hogy ez nem így van, legalább annyira, mint azt. hogy erről a koldusról is elfeledkezünk idővel. És ez az idő nagyon rövidesen bekövetkezik. Csakhogy, ezzel még nem ér véget a társadalmi malőr. A pium desiderium nak is megvan a m aga ereje, bűvköre — vonzása, ha úgy tetszik. A koldusok mindezzel tisztában vannak. Igy is készülnek, igy indulnak el. Nem pusztán egy-egy alkalommal, de az egész pályájukra ezzel a tudattal lépnek. Elszántak lesznek, sőt kiméletlenek! H a nem hallgatod meg az én bajom ?— mert úgy sem látod! — vélekednek — akkor a m agad bajára appellálok! Ugye, mily esetlen vagy, ha a hivatalodban nem vesznek észre, s nem léptetnek előbbre? He lenne főnökök országa, városa, utcája, házsarka, te ott gu ggoln ál nyomorékon, hidegben és elviselhetetlen hőségben, nyitott tenyérrel, levetett kalappal és ká ntáló h an go n kérlelnéd a legsilányabb arra haladót — aki természetesen ná la dnál különb - , kérlelnéd alamizsnáért: „Isten nevében”, „Szánd meg a nyomorultat”, „Gondolj gyermekeidre!” Kenyered és levesed sótalan, mert egyszer, valaha, egy rendkivüli fogadáson olyan izekhez jutottál, melyeket azóta sem találsz! És akiknek még izetlen sem jut? Igen, akiknek kevesebb jut, mint neked? M ed d ig terjedjenek fogadalm aid, és meddig a lehetőségeid? Á h á ! itt koldusabb vagy a koldusnál is, mely előtted fetreng a porban és kéreget. Mert a koldus nem szégyell kérni. H iva­ tásához tartozik, mint a bírónak a halálos itélet kimondása, a kifutófiúnak a tri­ cikli pedáljának a taposása, a mészárosnak pedig a meleg hús feldarabolása. Te pedig, ha nem vagy éppen törvénykező bíró, még csirkét sem mersz levágni, ha meg nem kifutó a szakmád, szégyellnéd, ha triciklivel járatnának végig a legfé- 35 �nyesebb utcákon, a húst pedig fr is sen szereted, de ha nem szoktál hozzá a bárd és a véres hús tapintásához, el sem tudod képzelni, sőt szörnyü lköd sz rajta, ha tra ncsiroznod kellene. Lám, ezek is a dolgok viszonylagosságát igazolják. És m a­ gad szerencsétlen, esendő mivoltát. Szomorú sziveddel itt jársz köztünk Diócska természetesen még mit sem tud a koldusok filozófiájáról. Lehet­ séges, hogy a bátyja sem. Az is meglehet, hogy az egész familiában senki sem foglalkozik filozófiával. Ám benne tüzel már a kicsiny és életerős magocska, me lyből kicsírázik a szánalmat keltő tehetség apró és nagyobb jegye. Diócska máris olyan, mint aki holnapig sem él. Sápadtsága, vékonysága, tekintetében a szomorú, kora-öreg, csak olykor-olykor fellobbanó lángocska, mely — úgy látszik — parázst éleszteni már nem lesz képes. Mindezekben önm agát látja az ember. . . Igen, önmagát. Nem azt a szerencsétlen másikat. Nem! Ö nön magát! Félelmetes, és gyötrelmes, ahogyan az emberek önm agukat sajnálni képesek. Ö nsa jnálat. Diócska majd ebből él. Pium desiderium. . . Valóban csupán óhajtás az igénye. A la­ mizsna! Ami felesleges, ami jut. . . Ám, hogy még közelebbit tudjunk meg Diócskáról, bátyjáról, nővéréről (mert nővére is van neki) és édesanyjáról, ahhoz el kell mesélnem első szereplésének sikerét. Éppen ez a siker buzditotta fel a családot, hogy kimondhatatlanul is a n ­ nak szánja, aminek készül. És még ha vérig is sértenéd a fam iliát a valósággal — a tény, az tény. Diócska, mely név úgy maradt rá. mint a legkisebbekre a bece­ név maradni szokott, azaz, Vakaró, Pinduro, Vakarék, már megjelenésében is azt a hatást kelti az emberben, hogy adakozzanak, megszánjanak. O n n a n tudják ezt meg legfényesebben, amikor sikere volt, amikor sikert könyörgött ki első farsangi álarcosbálján. M á s emberek a sikert aratni, kierőszakolni szokták, úgy is köny­ velik el, úgy is fogalm aznak gyarló egyszerűséggel, alkalmi levelekben és tudósí­ tásokban, ha szerelmesek lesznek, vagy a közélet első lépcsőjére helyezik lábukat. Diócska nem aratta s nem erőszakolta, ki sikerét ama nevezetes bálon. Pusztán a sajnálat tényét hozhatjuk fel jelzőként, hiszen, ha őszinték akarunk lenni — s mi­ ért n e ? —, akkor a m egállapításra kell támaszkodnunk, hogy Diócska nem érde­ melte meg ama nevezetes elsőséget. Egyrészt, mert primitiven egyszerű volt. M á s ­ részt, tulajdonképpen ab b an a maszkban ismerhettek csak igazán Diócskára Ott ő volt! Az igazi, a valódi lényében. Sőt, az egyedüli valós alakjában, lényegében. Nem tudni, hogy a maszkjával mit akart ábrázolni. Ám mindenképpen m eg­ érezte a sikert. M int egy csótány, futkosott le-fel a hatalmas és számára túlságo­ san zajos bálteremben. Girhes hátán, mint egy szárnyfedő, lógott alá paprika­ kabátja, mely még csak nem is volt új, tekintve, hogy régi és kopott kreppapírral vonták be a papundeklit. Ha szárnyakat raknak rá, angyalkát jelezve, akkor bizo­ nyos, hogy egy nagyon szegény eklézsia szentjeiből választották volna ki; csákója is silánynak sikerült, méghozzá nagynak egy kicsit, amin úgy segített féleszű és néma nővére, hogy papírral bélelte ki. A nadrágnak szánt ruhadarabja keltette a legnagyobb feltü nést. Valaha az aranykorát élő Firenze mesterei jártak hasonló­ ban, lebenyeggel és bojtok nélkül. Ám a kettő sem elviselni, sem feltételezni e g y ­ mást nem képes. Igy aztán, amikor Diócska megjelent a szinen és egy tengerész dalocskára zendített, harmonika kisérettel, olyan viharos tapsot váltott ki, mint 36 �egyik sem a bálozók közül. A zsü ri tagjai összenéztek. Bólintottak, s nem tudták, miről van szó. Éppen ez okozta sikerét. Mert azt senki sem merte bevallani, hogy a maszkot nem érti! Ott állt középen, éppen ismételte a dalocskát, vékony ujjai bizonytalanul keresgélték a megfelelő hangot; torkából még bizonytalanabbul törtek fel a dallam os szavak, idézve a végtelen tengert, melyen halált megvető bátorságú tengerészek hajóznak, szeretteiket féltve. Az kicsi törékeny emberke m aga volt a hajó és a hajó népeinek, a rettenthetetlen tengerészeknek legbátrabbika. A báli terem és a sokadalom legalább annyira hullámzott, morajlott annak az esendő léleknek a szemében, mint egy igazi tenger. S o k a d a lom a szí­ nekben, sokadalom a hangokban, pom pás ruhákban elkényeztetett lánykák, me­ lyekkel egyazon teremben lenni is csupa boldogságot, ismeretlen zsibbadtságot jelent; kavargott és hullámzott a mennyezet is, lam pionok és színes szalagok so ­ kadalmától; jóillatú kölni rebbent orrába, lépten-nyomon taps keringőzött köré­ je és a zenekar tust húzott. Ismeretlen jóindulat szállotta meg az embereket, még a kamaszokat is, akik pedig valahánya n elsöprő sikerről álmodoztak otthon, ahol azt valóban lépten nyomon megkaptak, mégcsak erőlködniök sem kellett érte. M indannyian lelke­ sen kiabálták a nevét, pedig álarc volt Diócskán. Egy keskeny papírszemüveggel akarta eltakarni vékonyka, egyenes orrát, sápadt arcszinét, vékonyka és szín­ telen száját. A papírszemüveg két hasadékán át ki-ki lobbant egy parányi lélek büszkesége és konoksága. M intha egy világot, egy hadsereget hívna ki párvia­ dalra, avagy egy csónakocska a nyílt tenger haragját. Igen, m aradhatunk e n ­ nél a hasonlatnál, hiszen tengerész a k a rt lenni Diócska, a dalocskája is ezt lát­ szott igazolni. Tengerész ő, rettenthetetlen tengerész! Kilesett a nagy-nagy ten­ gerre, az ünneplő báli sokadalom ra és nem rettent. Ő si időkre visszanyúlóan ez a fajta még nem állta annyi időn át, ennyi bátorsággal a tekintetek parazsát, a lelkesedések esetleges alattomosságát, a cifraságok hányingert keltő kavalkádját, mint Diócska. Annyira bátor volt, hogy a dalt újra el merte ismételni. S akkor már mindenki tudta: az elsőséget ettől a gyerektől senki sem veheti el. S nem is akarták tőle elvenni. — Megérdem li! — mondták többen is. — M e g bizony ... — bizonygatták jóindulattal. Nagyszerű volt, nagyszerű! — M é g ilyet! — ismételgették. — M é g ilyet! Senki sem tudta, mi volt a nagyszerű. Nem tudták. Mint ahogy azt sem, miért adnak alamizsnát kolduló ember­ társuknak. Miért ad n ak majd Diócskának is pár fillért, később, amikor ki-ki el­ rendeződik a társadalom szérűjén. Nem tudják, hogy D iócskának miért nem ju­ tott egy kupac ezen a széles és többé kevésbé ga zd ag szérűn, ha már osztagot nem kaphatott. De lám, most nyert. M ost a legbőségesebbet kapta, amit bárki kaphatott. A díja t — egy szép töltőtollat és az ünnepi tortát — anyjával együtt hazavit­ ték. A néma nővérke visongva körberohanta az asztalt és amikor nem néztek oda, egyik cukorgombot ellopta a tortáról. A fivér, aki a megtört és a sokat 37 �megalázott emberek csendességével, bölcsességével, és született nyomorodásával az asztalfőn ült, büszkén halgatta öccsét, aki újra és újra elmesélte sikerét. — Ó, milyen szép volt. Milyen szép! — sóhajtozott b old ogságáb an az anya, miközben felszeletelte a tortát. A gyermeke apjára gondolt, aki elhagyta a csa ­ ládját egy fiatal lányért, s aki mia tt nyom orúságba jutott a család. Senki sem volt, egy sem, a zsűriben, aki ne engem jelölt volna az első díjra! — mesélte Diócska lelkesen. A fivér mosolygott. Mosolygott, mert tudott azoknak a képességeknek jelen­ létéről és hatékonyságáról, melyekkel sikert lehet elérni akkor is, amikor arra józan számítás szerint semmi remény. Tudta, és az ő szájában ennek a tortának sem volt édesebb az íze, mint az általa összekéregetett süteményeknek. Ette jóízűen, hiszen nincs jobb izű falat annál, amit munkával, dologgal keres az ember. Ette, s nem lelkesedett. C sak mosolygott, mosolygott. Pedig a fivér tanította meg a tengerésznótára Diócskát. Mint ahogy most már más dalokra is tanítja. Erről a nyomorék emberről tudom, hogy eljár távo­ labbi városokba és falvakba kéregetni. O tth on ? A m aga kis vá ro sáb an ? Isten őrizz! M ikor született, csak nyomoréknak, szerencsétlennek született. Koldust az apjuk csinált belőle. Amikor otthagyta a családot. Miért hagyta ott? Nem tu­ dom. Nem is kérdem meg még Diócskától sem, akivel pedig már-már összebarát­ koztam. Nem kérdem, pedig tudom, hogy készségesen elmesélné. Mert vajon tudja-e mindazt, amit tudnia kellene ahhoz, hogy az igazságot lá ssa ? nem hi­ szem. Ő csak él, tanulja a leckét; az iskolait is, az otthonit is. A bátyja szorgal­ mas és türelmes tanító. Legutóbb, amikor otthonuk előtt sétáltam, egy még ke­ servesebb, Krisztus szivére hivatkozó éneket hallottam. Néztem az árvácskákat és a petu niát. Diócska gondtalanul készül az élet­ re. A bátyja koldusnak tanítja. Valószínű, hogy ezt akkor határozta el végérvé­ nyesen, amikor azon a nevezetes báli estén megnyerte a tortát a siralm asan rosszul sikerült maszkjával. A sikernek és a nyereménynek egyaránt örült a csa­ lád. Ám a siker értékét egyedül a fivér érezte. S mint a család legidősebb ta g­ ja, a családfő jogán - határozott. Diócska persze még semmiről sem tud. Senki nem mond neki semmit. A végső döntést, ha úgy esik, ha bátyjának lenne igaza, m aga az élet, a sorsa közli vele. Diócska sokkalta gyengébb, mintsemhogy ellenálljon majd a döntésnek. 38 �GULYÁS MIHÁLY Asszony, feketében Jó idő igérkezett, olyan idő, amikor a napot nem lehet elég korán kezdeni. A főutca, amelyen végighajtott kerékpárjával N a gy János, mégis néptelen volt még, bár már elmúlt negyed öt. Frissen, pendülően taposta a pedált, jólesett az arcának csapódó szél. Ú gy döntött, egyelőre nem megy az istállóba, úgyis csak ötkor kezdődik a „m űszak”, addig körülnéz a hatá rban. Az országút ma­ gosáról pom pás kilátás nyílik jobbra-balra, egyelőre a száguldozó túristáktól se kell tartania, nyugodtan szemlélődhet. Balra, a M alom part oldalán asszonyok szorgoskodtak, h an gos beszédjükbe nevetések pukkantak. Ilyen korán és már ked vük van a nevetéshez, mélázott el N a gy János. Tudta, az asszonyok még pirkadatkor keltek, három óra előtt, hogy az agyonszáradt bükkönyt kötni tudják, harmaton. - Hé, gazduram ! - kiáltotta valaki - A nagyságosasszony még csucsukál? Megismerte a hangjáról Annust. Gondolkozott tegyen úgy, mintha nem hal­ lotta volna az epéskedést, vagy feleljen meg neki? H a szó nélkül hagyja, m eg­ sértődnek, hiszen alighanem An n u ssal egy követ fúj a társaság, a kérdés tehát kollektív kérdés volt. A n n ak idején fülébe jutott — noná, hogy a fülébe! — meny­ nyire elragadtatta m agát Annus, hogy csak a kisujját kellene kinyujtania, és ő menne utána, mint a borjú. Bosszantotta az asszony fenenagy m agabiztossága. Vajon miből táplálkozhat? Alighanem túlértékeli valóban vonzó küllemét, olyan, mint egy töltött galamb, az embernek kedve lenne beleharapni. De hát szándék és m egvalósulás között ég és föld a különbség, elvárhatja Annus, am íg nyomá­ ba szegődik, mint egy borjú. Sohanapján! A n n u s hangja most is szurkálódó, kötekedő volt, mintha örökké haragud na rá és rájuk. Ugyan már, miért? Mert nem vette e l? Hát istenem, nem vette és kész, ő ezzel lezárta az ügyet. Valójában nem is volt annyira oda érte, csak az emberek fújták fel a dolgot, hogy bosszantsák vele. Hát hol van az előírva, hogy akit szeretünk, kössük is be fejét. A szerelem egyham ar továbbáll és m a­ rad az állandósult gond. Erzsi is aranyos volt lány korában, szép és tiszta min­ dig, és ha jól megnézzük, asszony ő még. Lassított a tempón, hogy ideje legyen kisütni a megfelelő választ, megfele­ lőt, esetleg sértőt, elvenni A n n u s kedvét az örökös piszkálódástól. - A nagysá gosasszony földet adott a talpad alá, hogy legyen min m eg­ keresni a kenyered. M intha lepisszegték volna az asszonybrigá dot. még a kezük is megállt, el­ bizonytalankodva néztek egymásra. A n n u s látszott a legtétovábbnak, nem lehe­ tetlen, ho gy önérzetének hízelgőbb válaszra volt elkészülve, olyanra, amiből a „nagyságosszonyra" is háramlik némi feddés. D ühük megolvadt salakja tüzes lávaömlésként gömbörgött-zúdult alá a dombról. - Nézd már, hogy kinyílt a csipája! - szárnyalt fel a lármából A n n u s ri­ kácsoló hangja — M intha nem ism ernénk?! Nézd csak a kódisbasztát, nézd csak! Ismertem apádat, tudom jó gazda volt, ünnepi lajbiján egymást nyomta a folt. - kántálta elvörösödött, felfújt képpel. - M é g hogy ő adott alánk földet! Regényrészlet 39 �Nesze, itt a földed! - Felkapott egy göröngyöt és nagy lendülettel vágta N a gy János felé. - M e g itt van, ni! - A n n u s felkapta fenekéről a szoknyát, és vadul visongva kiabálta el lánykorának néhai szégyenét. — Jártál rá, te, senkiházi, jár­ tál, térdenállva kunyeráltál a földemért. Fuj, ennyi vagy előttem! — A n n u s ki­ köpött. — H arapd el a nyelved! — szólt oda N a gy János morca n — O lyan a szád mint egy klozet, igen, mint egy klozet. Mozdítsd már meg a kisujjad, elindulok-e utánad, mint egy borjú ... N a gy a pofád, Annus! — Neked nagy, te csóróból lett kulák! Nem tudom, mire mennétek a föl­ detekkel, ha nem dolgoznánk meg! Ti hoztátok ránk a téeszt is, mert már nem kaptatok rá kepést, meg harm adoskapást! Bagóért dolgozzuk meg. O szt a nagy­ ságo s gazdasszonyok otthon süttetik a hasukat a nappal. M ost is mi gürizünk, mi gürizünk nektek, te senkiházi, te ! Hordd el innen magad, mert m egkeserülöd! — H a rád szólnék, hogy ülj le, hát lefeküdnél. — sértette vérig N a gy János Annust. — Ü ssön meg a guta, azzal a girhes feleségeddel együtt - vijjigott Annus, hangjában méltatlankodás és keserűség rezgett. A nőt sértette meg benne N a gy János. Az idő annyira kilúgozta belőle az érzelmeket, hogy már ilyesmire is képes. - Dolgozzunk asszonyok, hogy legyen mit falni ezeknek a piszkos kulákoknak! — fordult társaihoz. N a gy János mégegyszer megjáratta tekintetét a brigádon, és beletaposott a pedálba. M á r jócskán elhajtott, de még mindig hallotta az asszonyok méltat­ lankodó morajlását, melyből felcsapott A n n u s rikácsolása. Tü nődött. Ezt talán mégse kellett volna, mással is elüthette volna a dolgot, enyhébben, viccelődve, nem adva okot A n n u sn ak meg a többieknek sérelmeik felpanaszlásához.. Lelki szemei előtt asszonyok jelentek meg a munka kiméletlen hétköznapjaiban, amint kapálnak, kazlat raknak, kévéket dobálnak rakott szekerekre, zsákolnak, izzadva és fujtatva, tehenet fejnek, trágyát szórnak kétségbeejtően nagy tábla földre, s közben, valami különös lelki adottság révén, még éke kre is futja kedvükből, viháncolnak és nevetgélnek. És ezek az asszonyok szinte kivétel nélkül mind az ő elhagyott, megtagadott fajtájához tartoznak, volt kepések asszonyai. N a gy János féllábbal még odaát volt, a szegények pártján állt, hát rendel­ kezett azzal a képességgel, hogy indulatuk okát megértse, ugyanakkor emide is húzott, kerek húsz esztendőt gazdaként tudott le, s az évek nem tűnhettek el fölötte nyomtalanul. Az is eszébe ötlött N a gy Jánosnak, hogy ez a nap is jól kezdődik”, és kimondhatatlan sza m orúság fogta el a lelkét. Hirtelen sötétben tapogatózó vándornak érezte magát, aki olyan területre ért, ahol még sosem járt, és nem tudhatja, hogy a következő pillanatban nem szegi-e nyakát valami sza­ kadékban. Amikor egybeszántották a sorsokat elválasztó barázdákat, némelyek azt hitték, hogy máról holnapra egymás nyakába borulnak az emberek, minden egyszerű és világos lesz, a dolgok nem rejteznek a mélybe, egyetlen ősi ellen­ sége marad az embernek, a kiismerhetetlen természet. Em berm agasságú kukoricaerdőbe véknyult bele a dűlőút. Szépen csőzik. állapította meg N a gy János, és az öröm, könnyű buborékként, felszállt súlyos gondjai alól. Megállt. Lefektette kerékpárját a földre, és belépett a kukorica kö­ zé. Tapogatta a csöveket, majd egyet-kettőt megnyitott, körmével megnyomta a szemeket. Sűrű, fehér nedv buggyant ujjára. Lenyalta. Jó édes. Jó lesz az idén 40 �a ku korica, gondolta. C sa k jönne egy kis eső, most kellene rá, hogy fel tudja hizlalni. Visszaegyengette a selymeszöld háncsot a sárgán virító magokra, és folytatta útját. Fordult a dűlűút. N a gy János gyorsan hajtott, esze á g á b a se jutott, hogy forgalmi akadályba ütközhet. Ki járna ilyen korán és ilyen távol a falutól a h a ­ tárban. Pillanatig úgy tűnt, az összeütközés elkerülhetetlen, de volt annyi lélek­ jelenléte, hogy félrekapja a kormányt, a füves útszélre ugrott át a kerékpár, s mire N a gy János észbekapott, már repült ki a nyeregből, hosszú ívben. — A zsivány istenit m agának! — dörrent a hangja, miközben elnyúlva feküdt a földön. A lapo san megütötte a vállcsontját. — Az istenit neki, már csakugyan — próbált enyhíteni a kijelentés súlyán, mert az idős férfi arca elszürkülni látszott a sér­ téstől. — V álogasd meg a szavaidat! — lendült tám adásba a korai határnéző. — Mért nem nézel az orrod elé, m i? N a gy János feltápászkodott, és határozott léptekkel az öreg felé indult. — M it keres itt ilyen korán? Mi az, felcsaptál kerülőnek? — lett gúnyos az öreg. Itt ma már mindenki kerülő, - válaszolta - és igyekszik a körmére nézni az olyanoknak, mint maga. — M i az, már a gyomot se szabad hazacipelni? — M a g á n a k azt se! — vágta rá kerek-perec. — Tán te fogod megtiltani?! N a gy János végigmérte a férfit, és úgy érezte, szétpattan a melle a dühtől. M ost nincs itt senki, nem tud tanút állítani, ellátom a baját a piszokházinak, villant át az agyán. Utálta, szívből megvetette az eféléket. M á r vagy két éve fe­ léje se néz a téesznek, kiáll a kapuba, amikor mások munkába mennek, és g ú ­ nyolja őket. - Mentek, mentek? Koptok, kaptok? — ló bálja a karját, mintha m ondaná: ezt kaptok. A téesz-közgyűlés örömmel zárta ki, mert már senki se akart vele dolgozni. Egyebet se csinált, csak zsorvált az emberek fülébe. Törjétek csak magatokat, törjétek, aztán nesze semmi, fogd meg jól! Az emberek néha rendreutasították, menj innen a frászba, Józsi, ha te elhányod kezedtől a m un­ kát, legalább hagyj másokat dolgozni. Ha nem végezzük el a dolgunk, még annyi se lesz, semmit se kapunk. De ő csak fújta a magáét. Húzzátok csak az igát, húzzátok, hogy legyen mit elinni az elnök úrnak . . . ! — Én fogom megtiltani! — reccsent N agy János hangja. Mellére vert igen, én fogom megtiltani. Nem tetszik talán ? Az idős, jó hatvanas férfi, idegesen körülnézett Nohiszen, nézelődhet, leg­ feljebb az ég madarait hívhatja segítségül. N a gy János észrevette, hogy a kétkerekű talicska alól lucerna szálak kan­ dikálnak ki. Hát persze, gondolhattam volna, itt van a lucernásunk, arra járt a zsivány úr, és gyomot rakott rá szemellenzőnek. Ú gy tudta N a gy János, két tehene van, abból él, meg bikát szokott hizlalni. Ú gy hírlik, nem is él rosszul. — Szóval, m aga gyomot visz?! — húzta el a kérdést. — Láthatod — bizonytalanodott el icipicit, alig észrevehetően az öreg — Nézd meg higyjél a sszemednek! — Nem hiszek a szememnek, csak a kezemnek. — lépett közelebb a furikhoz. — Hagyj nekem békét - acsarkodott a mezei zsivány —, törődj a m agad dolgával, N a gy János, ne avatkozz az enyémbe, mert megjárhatod! 41 �- Álljon odább attól a taligától! - keményedett meg N a gy János hangja — a kezemmel is látni akarom, mit visz! - M ondom neked, N a gy János, eressz utamra, amíg jó kedvemben vagyok! És ha nem lesz jó kedvében, akkor mi lesz? — nevette el magát, aztán hozzágondolta: ha megvágom, felbüfögi az anyatejet.. - Akkor majd meglátod! A férfi már vörös volt, mint a megkarcolt görögdinnye, arcán rángatóztak a rágóizmok, ami arra vallott, hogy a fogát csikorgatja eszeveszett gyűlöletében. N a gy Jánost, mert erejét és igazát tudta, mulattatta a rajtakapott ember dühe úgyis mondhatnánk, élvezte a helyzetet, bár pontosan nem tudta volna m eg­ fogalmazni, miért van annyira a begyében ez a pasas, azért mert lopja a közöst, vagy mert az egész faluval hadilábon á ll ? A taligához ugrott, megkapta az oldalát és egyetlen rettenetes hórukkal fel­ borította. A gyom alulra, a lucerna, vádló bűnjelként, felülre került. Vissza, ke­ rekeire rántotta a talicskát és vigyorgó képpel mondta: - No, most aztán hordja el magát, mert nagyon viszket a tenyerem! A férfi szeme annyira összeszűkült, mintha lehúnyta volna, hogy ne lássa szégyenét, foga hallhatóan recsegett - Ezt megkeserülöd, te piszkos kódis! - sziszegte. Belefogódzott a kocsi rúdjába, és csakham ar eltűnt a kukoricaerdőben d ü h ­ meghajlította alakja. N a gy János megtapogatta a válát. Csontja érezhetően fájt. Sebaj, ebcsont beforr, gondolta, s visszapattanva kerekpárjára, tovahajtott. Kisvártatva a kerü­ lővel akadt össze. M á r eljárt az idő, hát csak úgy kutyafuttában kiáltott oda neki, hogy ott van vagy két mázsa lopott lucerna, Csontos Józsi lopta. Jó, majd utánanézek, bólintott a kerülő olyan arccal, mint aki teljesen természetesnek tartja, hogy csakis Csontos József lehet a korai zsivány. Mióta közös zsákba nyúlkálnak az enyveskezűek, annyi itt a kerülő, ahány tag, sőt, még azok is me­ resztik a szemüket a m agányosan határban kószálókra, akik m áshonnan élnek, nem a közösből. Valójában m anapság ritkább a mezei tolvaj, mint régen. Mert azt nem tartja lopásnak a falu. ha valaki visz egy főzet kukoricát, vagy amikor krumplit ásnak, és az asszonyok beraknak néhány kiló burgonyát a batyuba. Nyomtató lónak nem kötik be a száját. A részelés természetes hagyom ányát nem is vitatja senki a faluban, az emberek pontosan tudják, mennyit lehet, mi az a mennyiség, mely régen is. most is szemet szúrhat, tehát már lopásnak számít. Aratás idején összegerebjézett gázlóst, elpergett kalászokat szoktak hazahátalni az asszonyok, hogy az apróléknak legyen miben turkálni, kaparászni egész nap, és senkinek se jutna eszébe, hogy letétesse az asszonyokkal az ilyen batyut, a hagyom ányok ősi rendjét sértenék vele. A háború alatt megtették a csendőrök. Aztán megint volt egy időszak, amikor ugyancsak nem volt szabad gázlá st hozni a tyúkoknak, akkor a rendőrök vitették be az aszonyokkal az ölnyi gázlóst a tanácsház udvarára, ahol aztán — mert olyan kevés élettel nem tudtak mit kezdeni — a tanácstitkár tyúkjai kaparásztak benne. Az asszonyok igen dühösek voltak, hiszen már a magukéról hozták a gázlá st, és felkorbácsolt indulattal, szintén m aguk között, a „Kopaszt" szidták, aki pedig olyan atyaia n mosolygott rójuk a kocsmaajtóról csakúgy, mint a kultúrterem falá ról ... N a gy János még időben érkezett az istállóba, a gondozók éppen akkor vetkeztek neki, közben a két idős éjjeliőrt szapulták, hogy engedték meghen- 42 �teregni a teheneket a ganéjba n. Jó, dünnyögte az egyik éjjeliőr, majd mindig fel-le fogok futkosni az ólon, hogy ha valamelyik szarik, odatartsam neki a mar­ kom. Aztán kóstolja is meg, milyen röhögte el m agát Kondás Pistu illetlenül. N a gy Jancsi látván a két éjjeliőr veszekedősre fordult kedvét, sietett elébe v á g ­ ni. Szeressük egymást, gyerekek! — kiáltotta jókedvűen. Ö rüljünk, hogy van mi­ be belefeküdni, mert ha nem kakálnának, nem is papálnának. D e még te se papáinál akkor, ha a tehenek nem kakálnának, mondta Kondás. Szállj le rólam, Pistu, mert kiszaladok veled és ott felejtelek, így Nagy. K ondás pedig tudom á­ nyos m agyarázkodásba fogott, hogy ha nem trágyáznák a földet, akkor nem lenne kenyér, és akkor még N a gy Jancsinak se volna mit papálni ... Ennék kalácsot, nevette el magát N a gy Jancsi, majd m egragadta a villát, és rikkantott. Lássunk hozzá, emberek, mert a tehenek azt hiszik, megint husvét van! Igaz, Kondás Pistu? H a gy nekem békét, savanyodott el Kondás. M ást nem tudsz mo­ lesztálni, csak e ngem ? M á r végefelé jártak a ,,m űszaknak", amikor Kondás odasettenkedett N a gy Jancsihoz. — Te, cimbora! — No, mit akarsz? — Kérnék én tőled valamit. — C sa k pénzt ne, mert az nincs. — D ehogy pénzt, munkát. — M u n k á t? — lesett ki a tehén mögül N a gy János — Kaszálni, igaz? — Tudod te azt, mit kérded. — Kellett neked tehén. K ondás megörült. N a gy hangja beleegyező volt. — Micsináljak veled - rántott az a vállán beleegyezően. — Fáintos gyerek vagy, Janikám - lelkendezett Kondás — N e is menj haza haza reggelizni, azzal is csak az idő menne, majd ad az asszony, még pálinka is m egakad a háznál, aztán ebédelni is nálunk fogsz, oszt tőlünk jövünk etetni délután. — M it fog gondolni Erzsi? - akart ag gó d n i N a gy János - M é g azt találja hinni, hogy elmentem a lányokhoz. — Rossz pénz nem vész el. - csapott le aggod alm ára K ondás - M a jd el­ küldjük a gyereket, megmondani, hol vagy. És valahogy úgy jött ki a lépés, hogy mind a ketten megfeledkeztek Erzsi­ ről, megitták a pálinkát, bekapták a szalonnás rántottát és indultak ki a határba. Am ikor levágtak egy jó hosszú rendet, N a gy Jancsi megtapogatta a karját. — M ár egészen elszoktam a kaszától, van már vagy három éve, hogy nem volt a kezemben. — Hiába, ilyenek az urak — nevetett Kondás — M a h o ln a p a múzeumban fo g­ ják mutogatni a kaszát. Én még csak elbabrálok a tehénnel, am íg bírok, m ond­ juk tizenöt évet, ha a jóisten engedi, de u tá na ? Azt hiszed, a fiam odaáll majd a tehén fa rá b a ? — Tizenöt év múlva neked se lesz tehened. — mondta eltűnődve N a gy János — Akkorára lesz annyi belőle a közösben, hogy semmi szükség nem lesz rá, a boltba járunk tejért, mint a városiak. De egyelőre nincs tejbolt, úgy hogy fogjuk meg a kaszát, cimbora. 43 �— C sa k m egindulna a szél — fohászkodott Kondás —, jól jönne most egy kis szél, ugye cim bora? N a gy János nem tartotta illendőnek, akár egyetlen szóval is utaljon rá, hogy terhes neki ez a kaszálás. Hát csak ennyit mondott. — Ha jön, jó, ha nem jön, úgyis megvagyunk. A szélnek nem mi dirigálunk. M e g különben is, jól teszi, hogy nem fúj, kihajtaná azt a csöpp vizet is a föld­ ből. Éppen ma reggel néztem a kukoricát. M á r pókhálósodik a földje, jól jönne rá egy kis csendes eső. Egyenes, szép rendeket vágtak. Három óra felé elfogyott a lucerna, melyet a vezetőség a tehenes tsz-tagoknak hagyott. Mentek szépen, a fáradtság nyu­ godt tem pósságával Tartásukban méltóság volt és elégedettség sugárzott róluk Igen, ahogy mondani szokás, a jól végzett munka tudata . . . Ebéd előtt pálinkát ittak, utána bort, és beszélgettek még kicsit, mielőtt elindulnának az ólba. N a gy Jánosnak megint Erzsi jutott eszébe. Kondás homlokára csapott, róla meg egészen elfeledkeztek. — Annyi baj legyen! — nevetett N a gy János - Legalább félt egy kicsit. Higyje azt, hogy valamelyik vénlánynál ebédeltem, természetbeni juttatásért. Nagyot nevettek mind a ketten. Kondásné meg is rótta őket. — No, nálatok is akasztottak már jobbakat. A jányokon jár az eszük, oszt m aholnap nem tudják megtörülni az orrukat. — Te, Pistu — jött meg a kedve az évődéshez Jancsinak —, az asszony rossz véleménnyel lehet rólad. Ú gy látszik, hanyagolod. — Lehet is őt hanyagolni! — harsánykodott Pistu — Kiköveteli a jussát, ne félj. Kondásné ráripakodott a lányára, aki most kerülte ki az iskolát. — M it hallgatózol itt? M a rs ki innen ne hallgasd ezt a fajtalan beszédet! — Az emberekhez fordult — Ti is szétnézhetnétek, nincs-e gyerek a közeletekben! A két férfi teliszájjal nevetett, hátukat nekivetve a lóca támlájának. — Pedig m aholnap már nagyapa leszel. — folytatta az asszony. N a gy János felkacagott. — De egyhúron tudnak pendülni ezek az asszonyok. Reggel az én Erzsim ugyanezt mondta. És tudod-e Kondásné, hogy én mit válaszoltam neki? — El bírom képzelni, — húzta el a száját az asszony - Biztos valami disznóságot. N agyon rááll nektek a nyelvetek az ilyesmire. — Megm ondjam , mit válaszoltam Erzsinek? — U gyis megmondod — rántott vállat az asszony —, nem fér meg benned — Hát azt mondtam neki, te meg, Erzsi, máris nagyanyó vagy. — N agyanyó az eszed tokját - játszotta meg a haragszom rádot Kondásné -, csak három évvel idősebb nálam. — És már te is nagyanyó vagy - ujjongott N a gy —, máris morogsz, zsörtö­ lődsz, mint egy valódi vénasszony. Az asszony legyintett, gúnyosan, ráhagyóan, és kifordult a szobából. Mit fogja itt hallgatni ennek a két rosszcsontnak a malacságait. Borozgatásuk végeztével felcihelődtek, indultak a délutáni ,,m űszakra”. Ú t­ közben alig váltottak szót, lélekben már a jószággal foglalkoztak, és talán, két­ ség alig férhet hozzá, a jószág is velük foglalkozott. Amikor beléptek az istál- 44 �lóba, a tehenek rájuk függesztették beszédes tekintetüket, némelyik örvendező hangot hallatott, szájukból fehér nyál csurrant. a gazdát látták bennük, akik majd belehajolnak a vályúba, kitisztítják és takarmányt tesznek eléjük, mint ahogy az mindig is lenni szokott. A behozott tehenekből már mutatóban is alig akadt, időközben kicserélődtek. Kezdetben a kelleténél több állatgondozó is akadt volna, de a vezetőség, Harsányinak, az idegenből hozott agronóm usnak a nyomására legszívesebben olyanokat állított a tehenek mellé, akik — a megszólás helyi fogalm ai szerint — „csupasz se gge l” álltak be a téeszbe, részre­ hajlás nélkül végezték volna dolgukat. Némely tehén, valami oknál fogva kihí­ zott, olyan kemény volt a fara a jóltápláltságtól, hogy a bolhát agyon lehetett nyomni rajta, míg mások feltü nően girhesek maradtak. M indenki tudta, honnan fúj a szél. Azonban teltek-múltak az évek, Harsányi igyekezett túladni a beho­ zott teheneken, egyrészt azért, hogy minél jobb, fajtisztább állom ány alakulhas­ son ki, másrészt, hogy az emberek ne lássák, ez az enyém volt, az a sógoré, amaz a komáé, úgy váljék közömbössé a jószág, amint azt a nagyüzemi állattar­ tás megkívánja. A véletlen hozta úgy, hogy éppen egy olyan tehén állt borjadzás e lőtt, mely a N a gy János által beadott állat leszármazottja volt. A két idős éjjeliőr könyörgött a gondozóknak, valamelyikük maradjon ott, am íg leellik, ők már öre­ gek, hátha nem bírnak majd vele. N a gy János ismerte a tehén anyját is, annak is nehezen lett meg a borja, mert mindig akkorákat ellett, hogy beillett kéthe­ tesnek is. M arad t még benne annyi érzelmi részrehajlás, hogy engedett a rá­ beszélésnek. Hát jó, maradok, de m aguk fizetik az áldomást, mondta az éjje­ liőröknek. A két öreg szabadkozott, nekik nem telik ilyesmire, meg egyébként i ilyenkor a gazda szokott fizetni. Ezen aztán eltü nődtek kicsit, vajon van-e egy egyetlen egy megnevezhető személy, aki számításba jöhetne? Esetleg Harsányi, ő az elnök, hátha kötélnek állna és vállalná a gazda szerepét, fizetné az áld o ­ mást. Ki tudja, merre csavarog ilyenkor, csak nem fogn ak utána mászkálni fél­ deci pálinkáért. Hát jó, mondta erre N a gy János, leszek én a gazda, ne m ond­ ják, hogy smucig a magyar. Józsi bácsi beugrik a kocsmába, hoz egy fél liter szilvóriumot, ne m ondhassa a borjú, hogy száraz torokkal ülték meg keresztelőjét. A tehén, ,,aki”M anci névre hallgatott, egyre nyugtalanabb lett, m indunta­ lan fara felé kapta a fejét, szeme kerekre tágult, a fájdalom kék lobogása izzott fel tekintetében. A két férfi, fejőszékre telepedve, témátlan csöndességgel figyelte a jószágot. A dohányzást abbahagyták, szavuk is elapadt, a születés misztériuma kavargott érzelmeikben. A tehén topogott, fújtatva szaglászta m aga alatt az almot, majd jókorát, még egy utolsót csapott szomszédja felé, mintha el akarná űzni a közeléből, és lefeküdt. N a gy János fürkésző tekintettel figyelte, hogyan fekszik le, mennyire óvatosan. Elsőnek két mellsőlábát roggyantotta meg térdben, így maradt hosszú másodpercekig, térdepelve, majd hátsó lábait kezdte görbíteni, lassan, fokoza­ tosan, igen vigyázva arra, nehogy esésszerűen érjen földet a számára oly drága teher. Csakham ar, egyre rövidülő időközökben, rángások futottak végig az állat testén, ilyenkor erőlködni látszott, nagyokat szusszantott. Nyomja már, súgta az éjjeliőr. Megjelent a borjú két mellső lába. N a gy János felgyűrt ingujjban, kimo­ sakodva, s némi drukkal látott munkához. Alázat és szánakozó megértés volt 45 �benne a tehén irá nt. Megsím ogatta, gyengéden megveregette a nyakát, s nyugtatólag szólongatta . N e félj, Mancikám, segítünk neked, de aztán te is szedd össze az erőd, ne tétlenkedj, nem babra megy a jéték . . . Erős ujjai minduntalan lecsúsztak a borjú lábáról, végül egy zsákdarabot csavart rá. No, nyomjad, M an ci! H olnap nálad boldogabb tehén nem lesz a világon. Nocsak, most! H ó-rukk! M ire megjött az éjjeliőr a pálinkával, volt mire áldom ást inni. M an ci pom ­ pás bikaborjúnak adott életet, és olyan anyás gyöngédséggel nyalta-falta, hogy a három férfi örvendező nevetéssel rikkantgatott. A borjú meg se száradt, de már feltápászkodott. Percekig szétvetett lábakkal, remegő inakkal, tántorogva állt, amikor az anyja rányalt, megdőlt, pillanatig úgy tü nt, menten visszarogy a lucskos alomra, de csakham ar erőre kapott, és mit ad isten! elindult, egye­ nest mintha mutatták volna neki az utat, a cici felé. — Nézd csak te, hát ez meg hol kapta az iránytűjét?! — hahotázott az egyik éjjeliőr. - Azért csak meg kellene keresztelni, nem ? - kérdezte N a gy János - Igaz, csak bika, de azért mégis. Legyen, mondjuk, Matyi. Ugye. milyen Matyi po­ fája va n? - Szervusz, Matyi! - csapkodta meg a borjú tomporát - Jó éjszakát ne­ ked is, M an ci! — búcsúzott N a gy János. Kezet fogott az éjjeliőrökkel, felkapott kerékpárjára és elhajtott. — Rendes gyerek ez a Jancsi - melegedett meg az idősebbik éjjeliőr h a n g ­ ja. Cim borája rábólintott. A villany felé emelte a zöld boros üveget, és testvé­ riesen megosztoztak a maradék pálinkán. N a gy János pedig beletaposott a pedálba, megint jólesett neki az arcának csapódó szél. s az is, ahogy a huppanások táncoltatták megfáradt testét. Az asztallapos legelőn itt is, ott is kerek mélyedések voltak, nem kerülte ki, ha útjába akadt, belehajtott, tudta, sekély mindahány, s olyan kedvére való volt most a hirtelen szökkenés, pillanatig, amíg a bicikli nekilendülve a mélyedés pereméről, felpattant a rövidke emelkedőn, úgy érezte, belerepül a csillagporos, tintafekete égbe. A híd előtt leszállt. Az Alsóhidat már évek óta nem használták. A tanács a Felsőhidat hozatta rendbe, erősre, hogy a behemót kombájnok is nyugodtan közlekedhetnek rajta. Az Alsóhídnak már csak a behemót kombájnok is átjárni, a másik oldaláról, jókora darabon, valaki felszedte c pallót. A híd kar­ fáját fogva vágott neki a hídnak, óvatosan, nehogy a kerékpár leforduljon a mélybe. Végre túl volt a hídon, megállt, hogy felpattanjon a biciklire. Fejére hatalmas ütés zúdult. Szeme villámlott egyet, egyetlen egyet, s ki is h únyt, miként a villámok szoktak. Amikor m agához tért, szájában a gyom or­ nedvekkel kevert páilnka émelyítő keserűségét érezte, és azt, hogy elviselhetet­ len hányinger kínozza. Nem tudta, hogyan került a vízbe. Hátán feküdt, háta alatt kavics. Sekély volt a víz. Megmozdította a karját, Ö rült, hogy sikerült m eg­ mozdítania. Benyúlt a vízbe, kavicsnak feszítette a kezét, s nyomott m agán arra­ felé, ahol a portot sejtette. Amikor kiért a vízből hasra fordult, négykézláb mászott a kavicsos fövényen. Kiáltani kellene, gondolta. Eszeveszett zúgás köze­ ledett feléje, nem tudta, honnan jön a zúgás, csak egyetlen-egyet tudott biz­ tosan, hogy feléje tart, s ha eléri, az rettenetes lesz. M e g kell előzni Erzsi, Erzsikém! Bekapta a zúgás, a szájába kapta, rágta, tépte. Fuldokló hörgés sza­ kadt ki belőle, bűzös vízsugár lövellt ki a száján. (Befejező rész következik) 46 �f e ls z a b a d u lá s MOLNÁR PÁL Az államhatalom helyi szerveinek kiépülése Nógrád megyében, 1945 első felében Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepelve az ellenállási és partizánmozgalmak jelentőségét méltató ünnepi előadások és az e kérdésekkel foglalkozó publikációk helyét most már fokozatosan a felszabadulás elméleti és gyakorlati kérdéseinek elemzése váltja fel. Különösen aktuálisak e vonatkozásban a megye és ezen községek felszabadulásával, az élet m egindulásával foglalko­ zó elemzések, értékelések. Az élet m egindításában csakúgy, mint az ország ötven éves forradalmi harcaiban, a kommunisták álltak az élen. Az M K P szervezetein túl a dem okra­ tikus ujjászületésen különböző demokratikus pártok és népi szervek m unkál­ kodtak. Az utóbbiak sorából is kiemelkednek a Viharsarokban spontán működő, és az ország észak-nyugati felében, valamint központjában, a m agyar nemzeti függetlenség programja alapján rendeletileg tevékenykedő helyi nemzeti bizott­ ságok. A helyi népi szervek 1945 júniusáig — a közigazgatási apparátus kiépülé­ séig — gyakorolták politikai, államhatalmi funkcióikat. Ebben az időben a nem­ zeti bizottságok alá volt rendelve a közigazgatási apparátus, a községi bíró, a főjegyző. A kormány 1945 január 4-i rendelete megjelenéséig, sőt azon túl, a legtöbb községben májusig, júniusig a helyi népi szervek közigazgatási funk­ ciót is betöltötte k. A kormány fenti rendelete hivatalosan is elismerte a nemzeti bizottságok addigi tevékenységét, mégis - már ekkor is — intézményesen gyen­ gítette a helyi hatóságok hatáskörét. Kiemelte ugyanis, hogy a helyi nemzeti bizottságok a későbbiek során „ne il­ leszkedjenek bele a közigazgatás szervezetébe, hanem mint politikai szervek folytassák tevékenységüket”. Az 1945 április 26-án kiadott 1030/1845. M E . sz. rendelet kiegészítette a január 4-én kelt rendelkezést és határozottan áIlástfoglaIt amellett, hogy a közigazgatási funkciót a m egalakuló képviselőtestületek hatáskörébe utalja. M in d ­ ezekből látható, hogy már a népi demokratikus forradalom első szakaszában felmerültek az ellentétek a helyi hatalmi szervek továbbfejlesztése körül. Ebben az időszakban a konfliktus elsősorban még abból a tényből fakadt, hogy az országos pártszervezetek — köztük az M K P (lásd Révai József cikkét a Néplap 1945. január 10-i számában), az Ideiglenes Nemzetgyűlés, valamint a kormány a helyi nemzeti bizottságokat úgy tekintették, mint az országos politika helyi 47 �szerveit. Révai József fentebb említett cikkében azt várta a helyi népi szervek­ től, hogy „országos politikai kérdésekbe szóljanak bele, a nemzeti politika céljait valósítsák meg". A helyi nemzeti bizottságok pedig úgy gondolkodtak, hogy ügyrendjüket, hivatali működésüket nem jogszabályok, rendeletek, hanem az élet határozzák meg, hiszen a nemzeti bizottságok nem a kormányhatalomtól, hanem választóiktól, a néptől kapták megbízásukat. A centrális irányítás és a helyi önigazgatás közötti ellentmondások valójá­ ban akörül csúcsosodtak ki, hogy a helyi népi szervek képviselik-e a jövőben is a községi önkormányzat valamennyi — államhatalmi, állam igazgatási és tö­ megszervezeti — funkcióját. Éppen az e kérdés körül kialakult vita kapcsán, amelyben több jogász és történész is részt vett, állíthatjuk, hogy miként több népi demokratikus országban, nálunk is megvolt a lehetősége, hogy e formát fejlesszük tovább a proletárdiktatúra helyi szervévé. A koalíciós pártok más-más nézőpont alapján, (mint az előbbiekben már jeleztük), a kormányrendeletre hivatkozva a régi közigazdasági rendszer uj­ bóli kiépítése mellett foglaltak állást. Az 1945 m ájusában összeülő M K P első országos konferenciája sem foglalkozott a nemzeti bizottságok helyének, sze- hetetlenül, az ismeretlenség és a fe­ ledés hom ályában? A módszeres ku­ tatás és a véletlen folyamatosan, szin­ te naponta késztet csodálatra vagy m egdöbbenésre új meg új adataival, szabad felejtenünk! DOKUMENTUMOK Feljegyzések A hősiességnek, bátorságnak, tuda­ tos áldozatvállalásnak, tragikus önfel­ áldozásnak, pusztításnak, alattomos aljasságnak kimeríthetetlen időszaka volt a fasizmus elleni második világ­ háború. A megírt, elbeszélt, sokféle­ képpen megörökített, közismertté vált példák mellett azonban mennyi ma­ radt még felderítetlenül és felderít- 48 �repének megfelelő értékelésével, jövőbeni feladataival. E tartózkodás mögött valójában elutasító álláspont rejtőzött. A népi szervek továbbfejlesztésével szembenálló állásfoglalás a nemzeti bizottságok működésével kapcsolatos is­ mert negatív tapasztalatokból eredhetett. A különböző községekben a helyi p o­ litikai viszonyokat tükröző összetételű nemzeti bizottságok vezetése ugyanis igen sok helyen a kisgazdapárt, a jobboldali, vagy rosszabb esetben a klerikális reakció kezébe került. Ezek az esetek voltak nyilvánvalóan a felszínen ismertek. H a ezek járási, megyei, országos szervei valóságos hatalmi szervekké fejlődhet­ nek, a népi demokratikus forradalom ban az M K P szerepe — mivel taglétszáma kisebb volt még ebben az időszakban, mint befolyása —, amely a nép valóságos érdekeit fejezte ki, az országos döntésékben csökkent volna. Véleményem sze­ rint az elutasító álláspont mögött már jelentkezett bizonyos vonatkozásban a népi öntevékenységet alábecsülő nézet is. Igen sok spontán elemmel, zavaros fejű, alapjaiban igaz ügyet szolgáló aktivával, társadalmi m unkással kellett vol­ na vitatkozni beszélgetni, gondolkodásukat formálni. Ez a nem-vállalás bizonyos vonatkozásban a kommunista párt és a párton kívüliek, továbbá a más pár­ tokhoz tartozók közötti kapcsolat lazulásához is hozzájárult. Erre utal az M D P első országos kongresszusának az a megállapítása, amely a dolgozóknak a közügyekbe való fokozottabb bevonásána l példaként hozta fel, hogy a népi demokratikus rendszer időszakában még 1947-ben is nagy lehetőséget nyújtot­ tak a fenti népi szervek. A dokumentumok, amelyeket most is­ mertetünk, a halál, a tragédia, az élet és az ocsúdó, munkát vállaló ember dokumentumai. Az első: egy 1944. december 30-án írott jegyzőkönyv. Néhány ténybeli kérdést nem sikerült még minddedig pontosan kideríteni, hitelességéhez azonban nem férhet kétség. Szövege — kommentár nélkül — önm agáb an is megrázó, értelmünket és érzelme­ inket egyaránt mozgósítja: 254. sz. Jegyzőkönyv 1944. év december 30. napja. Mi, jelenlevő alulírottak Petruhin gárda őrnagy, Manuhin gárdakapitány és Petrov őrmester felvettük ezt a jegy­ zőkönyvet arról, hogy 1944. év XII. 29-én San-sanhaja (?) község elfog­ lalásakor a Vörös Hadsereg 20 vö­ röskatonájának és 3 hadnagyának — akiket agyonlőttek — holttestét fe­ deztük fel. A német szörnyetegek a pincében fekvők közül egyeseket felakasztották, 4 másoknak kiszúrták a szemét, 2 had­ nagynak kezeit, füleit levágták. Ezért vettük fel fájdalommal ezt a jegyzőkönyvet. Petruhin, gárdaőrnagy Manuhin, gárdakapitány Petrov, őrmester A második: rövid feljegyzés 1945 ja­ nuárjából. Ez már a felszabadult m unkások feladatvállalásáról, a való­ ban emberi élet mozdulásáról ad hírt: A 10. számú bánya m unkásainak gyű ­ lésén elhatározták a bánya helyre­ állítását és teljes üzembehelyezését. Ezek az emlékeztető dokumentumok véletlenül kerültek elő. A Balassi B á ­ lint N ógrád Megyei Könyvtár raktá­ rának rendezésekor találtuk meg Széchenyi Zsigm ond N a h ar című könyvének azt a példányát, amelynek 49 �A nemzeti bizottságok hatáskörében az elvileg többé-kevésbé körülhatárolt, de gyakorlatilag nem megfogalmazott kormányálláspont alapján a helyi népi szervek 1945 júniusát követően politikai és társadalmi síkon, mint véleményezők és ellenőrzők tevékenykedtek. A helyi népi szerveket a közigazgatás teljes kié­ pítése után tehát politikai, államhatalmi funkcióktól megfosztották, tömegszer­ vezeti szerepkörbe állították. Az 1945 szeptember 14-én összeült országos nemzeti bizottsági értekezlet határozatában többek közölt ezt olvashatjuk a fontos népi szervek tevékenységéről: ........... Az ország élő lelkiismerete lesz a kormány felé ........ H ogy szükségszerű és helyes volt-e a nemzeti bizottságok funkcióinak fo­ kozatos csökkenése, még a mai napig sem teljesen tisztázott kérdés. A pártdokumentumok, levéltári források, az e korszakkal foglalkozó történészek, jogászok feldolgozásai egyaránt azt bizonyítják, hogy a nemzeti bizottságban rejlő le­ hetőségeket korántsem használták fel a hatalom megszervezéséért folytatott harcban. Az is tény, hogy a különböző tájegységek, megyék tapasztalatai eltérő vo­ násokat tükröznek. Egyik, vagy másik országrész, vagy közigazgatási egység po­ zitív — negatív tapasztalatait nem szabad általános érvényűvé kikiáltani. Mivel az országban még nem minden helyi nemzeti bizottság működését tárták fel, s így nem ismeretes az országban működő valamennyi helyi népi szerv munkája, szükséges a különböző megyékben e téren folyó tevékenységet, s azok fő irá­ nyát, tendenciáját feltárni, hogy így az eddiginél egységesebb álláspont szüles­ sen, az egész országra vonatkozóan. első oldalra írták tintával a közölt szövegeket, immár huszonöt évvel ez­ előtt. Kutatásaink során — sajnos nem tud­ tok még tisztázni a legfontosabb adatokat (melyik községről, melyik szovjet katonai egységről van szó, hol volt az a bizonyos bánya, miért egy könyv lapjaira írták, honnan, ho­ gyan került a kötet a könyvtár g y üjte­ ményébe?), de az események idő­ pontja, a bányászokra való utalás valószínűvé teszi, hogy megyénk fel­ szabadításának emlékei közé sorol­ hatjuk ezeket a dokumentumokat. (k. n.) 50 M A GYAROK ! F o lytassátok békés f o g l a l k o z á s t o k a t! Őrizzétek m eg a rendet és n yu galm at. Teremtsetek magatoknak békés életet! K ö z e l e g a z ó r a , m ely s z a b a d u l á s t h o z minden m a g y a r n a k a fasiszta járom alól. �A következőkben a N ógrád megyei helyi nemzeti bizottságok kezdeti tevé­ kenységéről teszek említést. A helyi népi szervek igen derekas munkát végeztek az ujjáépítésben, az élet megindításában. A népi demokratikus forradalom első szakaszában, amikor a nemzeti függetlenség kivívása mellett a demokratikus feladatok álltak előtér­ ben, a helyi szervek tevékenysége egyértelműbb volt. Politikai kérdésekben pe­ dig a munkáslakta Salgótarján és környéke már a kezdet kezdetén progresszív álláspontot foglalt el. Nógrád megyében 1945 január eleje és április vége között alakultak meg a nemzeti bizottságok. Szinte valamennyi községben kezdeményezően léptek fel az ujjáépítésben. Legfontosabb feladatuknak tekintették a megmaradt gépek be­ indítását, a felszerelések kijavítását, az igaerő, vetőmag igazságos elosztását, a malmok üzembe helyezését, működési feltételeinek biztosítását. A helyi bizottsá­ gok kommunista tagjainak kezdeményezésére több helyen birtokukba vették az uradalmi, gazdasági épületeket, eldugott élelmiszerkészletet. Lucfalván Radvánszky Antalné földbirtokos raktáron lévő gabonakészletét, Mátraverebélyben a kö­ zeli Tiribes pusztáról a helyi földbirtokos éléstárában elrejtett gabonát vették igénybe vetőmagként, illetve a lakosság fogyasztási céljaira. A népi összefogás szép példáját mutatta a karancslapujtői eset, ahol a gazdák a helyi nemzeti bi­ zottság felkérésére a V örös Hadseregtől kapott lófogatok kiegészítésére — hogy AZ ÉLET M E G IN D U L Á SÁ N A K N Ó G R Á D M EGYEI D O K U M E N T U M A IB Ó L 1. A FELSZABADÍtÓ SZOVJET H ADSEREG FELHÍVÁSA 1944. december vezéséhez. Ezen kívül eljutott hozzánk egy-két röpcédula is, így többek között F ö ld a földmívelőnek, Magyarok! Folytassátok békés foglalkozástokat! Őrizzétek meg a rendet és a nyugalmat! Teremtsetek magatoknak békés életet! Közeleg az óra, mely szabadulást hoz min­ den magyarnak a fasiszta járom alól! * 2. A LIC S JÁNOS, A M KP HELYI SZER­ VEZETÉNEK EGYIK ALAPITÓ TAGJA EMLÉKEZIK 1944. DECEMBERÉRE A felszabadulás előtti hónapokban, külö­ nösen a német megszállás idején az illegáli párttagok, akik sejtrendszerben mű­ ködtek, nem nagyon tudtak egymásról. Így decemberben, amikor a felszabadító hadműveletek már a megyében folytak, nehéz volt egymással kapcsolatba lép­ nünk. Ugyancsak nem volt mindegyik cso­ portunknak rendszeres kapcsolata a buda­ pestiekkel sem. Úgyszólván egyedül a szovjet rádió adásaiból értesülhettünk ar­ ról, hogy mi történik az ország felsza­ badult területein, hogyan szerveződik új­ já a Kommunista Párt és milyen prog­ rammal kezd hozzá az új élet megszer­ ki szánt, vet és arat. K e n y é r a d o lg o zó n a k a m a gyar ég alatt. S z a b a d s á g itt a népnek. mely mindig erre vart E három együttvéve: A K o m m u n is ta P árt 51 �a kollektíve tervezett szántás-vetést elvégezzék — egyéb igavonó erőket, szamár és tehénfogatokat ajánlottak fel. Nőtincsen arra adott utasítást a helyi nemzeti bi­ zottság, hogy az egy páron felüli állatokat össze kell írni és az arra rászorulóknak ki kell adni. Rendeletileg intézkedtek arról is, hogy igásállatokat a faluból ki­ adni nem lehet. Április 4-én egym ás megsegítésére szólították fel a parasztokat, s még ezen a napon felhívást adtak ki az elrejtett igáskocsik felkutatására. Á p ­ rilis 18-án már a traktorok üzembe helyezésére szólították fel a tulajdonosokat, s kilátásba helyezték nekik — ha a felhívásnak nem tesznek eleget — a trakto­ rok elkobzását. A helyi népi szervek tevékenysége eleinte kiterjedt a lakosság élelmiszerrel való ellátására, a szociális ellátás minimumának előteremtésére, a helyi kultu­ rális élet megindítására. Megszervezték a magatehetetlen, idős emberek, a betegek és a gyermekek tejjel való ellátását. Som oskőujfaluban pl. a nemzeti bizottság minden tehenes gazdát arra kötelezett, hogy tehenenként évente 50 liter tejet adjon át a lakosságnak. A két éven aluli gyermekek napi 2,5 dl, fej­ adagot kaptak. Nagybátonyból a helyi nemzeti bizottság kezdeményezésére fel­ keresték az Ideiglenes Kormány vezetőit Debrecenben és részükre 60 000 pengő gyorssegélyt, 3 vagon búzát és egy vagon napraforgót kieszközöltek A N ógrád községi nemzeti bizottság 100-150 budapesti gyermek élelmezését vállalta. C sak- az Ideiglenes Nemzetgyűlés felhívása. N agyjából tehát tudjuk, hogy mi lesz a feladatunk. Alig vártuk azt a napot, am i­ kor a Vörös H adsereg csapatai felszaba­ dítják városunkat és mi is hozzáfoghatunk a párt megszervezéséhez. A szovjet p a ­ rancsnokság nem kívánt beleavatkozni ügyeinkbe, csak azt kérte, hogy legyünk segítségükre a fasiszta elemek likvidálá­ sában, a város környékének megtisztítá­ sában, az utak és hidak helyrehozatalá­ ban, hogy ezzel is elősegítjük a német fa ­ siszták elleni harc sikeres folytatását, és városunkba minél előbb megérkezhesse­ nek a normális, békés élet megindítását tám ogató szovjet egységek, valamint a M a g y a r Kommunista Párt Központjának küldöttei, akik majd hozzásegítenek min­ ket a pá rt helyi szervének m egalakításá­ hoz. Így került sor 1945.január 2-án a M K P helyi szervezetének m egalakulására. * 3. nak. Azok, akik e parancsnak nem tesz­ nek eleget, 50 000 Pengő pénzbirsággal lesznek sújtva. Az üzet kinyitására befo­ lyással nem lehet sem áruhiány, sem rend­ be nem hozott állapota. A vásárlás készpénzfizetés ellenében a magyar pen­ gőben kialakult árban eszközlendő. 4. V É R A D Á SR A HÍVJÁK FEL A LAK O SSÁ G O T 1945. január 9. Közhírré teszem, hogy f. hó 10-től minden nap reggel 8 órától véradás céljából Ri­ mamurányi út 4 szám alatti rendelőben jelentkezzen minden önfeláldozó, különö­ sen férfi, vagy nő. A vért adó már jelentkezéskor ingyenes, bőséges reggeliben részesül és ha vér­ adásra alkalmas, úgy hasonlóan ingyenes ebédet kap. Ezen kívül 250 gr vért adó­ nak 312,50 P és az 500 gr vért adónak 625 P jutalom azonnal készpénzben kifi­ zetésre kerül. Polgármester A SALGÓTARJÁNI POLGÁRMESTER ELRENDELI AZ ÜZLETEK KINYITÁSÁT 1945. január 5. 5. EL KELL VÉGEZNI AZ ELMARADT M EZ Ő G A Z D A SÁ G I M U N KÁ KAT Hirdetmény Közhírré teszem, hogy az Orosz Várospa­ rancsnok rendeletére az összes üzletek holnap reggel 8 órakor kinyitni tartoz­ 1945. január Nógrád vármegye alispánjától. Ingeniőr Koszuha orosz százados, valamint a vár­ megye gazdasági felügyelőség együttes 52 * �nem minden helyi nemzeti bizottság foglalkozott a hadisegélyek ujbóli folyósí­ tásával, szükség esetén szorgalmazta azok felülvizsgálatát. A helyi nemzeti bizottságok összetételüktől függően politikai kérdésekkel is fog­ lalkoztak. Az e kérdésekkel való foglalkozás mélységét nagyban meghatározta, hogy az adott településen milyen volt a kommunista párt befolyása. Am íg az iparmedencében a kommunista tu lsúly — egyes községekben M K P és S Z D P —, addig a megye m ezőgazdasági településein a kisgazda pártiak befolyása volt erősebb. A helyi népi szervek politikai elgondolásai és tevékenysége fentiek követ­ keztében eltérő vonásokat mutattak. Két szélsőség jelentkezett általában. A főleg bányászlakta vidékeken - ahol nagy volt a kommunista befolyás, erősen élt az első munkáshatalom emléke, és azt követően is számottevő hatás érvényesült, az illegális párt szervezeti ereje is számottevő volt — egyenesen a proletárdiktatúra mellett foglaltak állást. Ilyen helyzet állt elő pl. többek között Kisterenyén. A másik véglethez tar­ tozott, hogy a demokratikus nemzeti összefogás jegyében fogant, és a népi de­ mokratikus forradalom fontos szerveként működő helyi bizottságokban a vissza­ húzó erők nem egy helyen még a vezetést is megszerezték. Erre példaként az ér­ sekvadkerti helyzetet lehet említeni. Itt a m egalakuló nemzeti bizottág elnöke Mátéffy Viktor plébános, szélsőjobboldali politikus lett. Tevékenységét még most is az elmúlt rendszer szolgálata fémjelezte. Fenti m egállapítás alátám asztá­ sára is felhoznék egy példát. A helyi nemzeti bizottságoknak az első időszakáhelyszíni kiszálláson nyert tapasztalatok­ ból kifolyólag megállapítást nyert, hogy míg egyes községekben a mezőgazdasági munkálatok megindítása, illetőleg megfe­ lelő intézkedések és annak nyomán mun­ kálatok lettek folyamatba téve, addig más helyeken, úgy a község lakossága, valamint annak vezetősége a mezőgazdasági munkálatok terén ezideig jóformán semmit sem tett. Bár teljes mértékben tu­ datában vagyok annak, hogy a meglévő igaerő- és vetőmaghiány következtében óriási feladat hárul úgy a vezetőségre, mint a kerület minden egyes lakójára, mégis minden lehetőt, emberfelettit is el kell követnünk avégett, hogy a község határába eső földek maradéktalanul megműveltessen és saját érdekükben termést adjanak . . . * 6. M E G IN D U L A KÖZSÉGEK IG AZG ATÁSA 1945. január 13. A salgótarjáni járás főszolgabírójától. Az orosz katonai parancsnokság által megtartott értekezlet kapcsán az alábbi­ akról értesítem. 53 �ba n fontos politikai feladatát képezte, hogy javaslatukra választották meg az igazoló bizottságokat, és feleltek azok működéséért. Ahol a helyi népi szervek baloldali befolyás alatt álltak, ott az igazoló bizottságok is kérlelhetetlen harcot folytattak a letűnt rendszer bűnös személyei ellen. Nem így történt Érsekvadkerten. Ott, a volt helyi csendőr tiszthelyettes tevékenységét nem volt hajlandó elitélni az igazoló bizottság, sőt felmentette azzal, hogy az illető személy „nem volt népellenes” . Salgótarjánban és a munkáslakta községekben, továbbá azokon a helyeken, ahol az agrárproletárok és a szegényparasztság képviselői foglaltak helyet a nemzeti bizottságokban, a helyi népi szervek politikai tevékenysége helyes irányba fejlődött. Példaként itt is ki kell emelni a salgótarjáni városi Nemzeti Bizottság politikai tevékenységét. A városi Nemzeti Bizottság tagjai körében több idős, illegális mu lttal is rendelkező kommunista vett részt. Ezek sorából is ki kell emelnünk Herm ann Ferenc, Neuschel János, Hajek Rezső. Sulyok Sándor tevékenységét. A Szociáldemokrata Párt részéről megválasztott nemzeti bizott­ sági tagok elfogadták az M K P vezető szerepét. A helyi népi szerv már ja n u árban és februárban is fontos politikai szerepet töltött be. Állásfoglalása a la p ján vá­ lasztották meg a polgármestert, a rendőrkapitányt és iktatták be ünnepélyesen a közalkalmazottakat. M árciusban és áprilisban tevékenyen részt vettek a fasiszta rendszer exponált vezetőinek felderítésében és rendőrkézre való juttatásában. A községi ügyvitel mielőbb rendes meder­ be terelendő. A fennálló törvények és ren­ deletek érvényben vannak, kivéve a zsi­ dókat sértő törvényeket és rendeleteket és a Szállasi-kormány rendeleteit. Vagyis egyébként a törvényes jogfolyto­ nosság az egész vonalon fennáll. Az országban 3 párt működhet, úgymint: 1. Kommunista Párt 2. Szociáldemokrata Párt 3. Kisgazda Párt E három pártot és a pártvezetőséget min­ den községben meg kell alakítani. . . * 7. A M EG YE VEZETŐSÉGE IS M U N K Á B A KEZD 1945. január 24 Nógrád megye alispánjától. Szives tudomására hozom Főszolgabíró úrnak, hogy a napokban megtartott tör­ vényhatósági bizottsági értekezlet megál­ lapította, hogy közérdekből az ispáni hi­ vatal működését meg kell kezdeni. Ennek eszközölhetése céljából az értekezlet megállapította azt, hogy mint a vármegye tényleges tisztviselői közül egyedül én ma­ radtam itt, reám hárul a kötelesség, hogy az alispáni hivatal vezetését átvegyem és a hatósági jogokat gyakoroljam. 54 �A nagybátonyi helyi Nemzeti Bizottság, a helyi pártközi megbeszélések alapján elhatározta a közigazgatás demokratizálását. U gy döntöttek, hogy a volt főjegyzőt leváltják és helyébe Sulyok András, volt terpesi jegyzőt hívják h a­ za. Mátraverebélyben a bírót megerősítették tisztségében, mivel ellene kifogás nem merült fel. A Nemzeti Bizottságok fontos feladatát képezte a népbíróságok m unkájának segítése. Ebben az időszakban a népbíróság Balassagyarm aton székelt, és a Kisgazdapárt erőteljes befolyása alatt állott. Több esetben előfordult, hogy a nép­ bírósági tárgyalások elhúzódtak és az ügyeket felületesen vizsgálták ki. Ezért a salgótarjáni városi Nemzeti Bizottság május 5-i ülésén dr. Ba rra Károly, m eg­ hívott jogi tanácsadó javasolta a nemzeti bizottságnak, hogy a kormányhoz intézett feliratban kérje a balassagyarm ati N épbíróság időnkénti kiszállását Salgótarjánba, a helyi ügyek gyorsított eljárással való tárgyalására. Erre annál is inkább szükség volt, mert többször előfordult, hogy a salgótarjáni tanúk ki­ hallgatására nem került sor, és ezért már eddig is sok vádlottat bocsátottak jogtalanul szabadon. M int ahogy azt a bevezetőben már említettük, a megye több községében, ahol a helyi nemzeti bizottságokban kevésbé érvényesült a kommunista befolyás, a régi rendszerből ittmaradt és funkcióba visszaállított vezető hivatalnokok akarata érvényesült. Az április 24-én megjelent Szabad Szó ,,A szürke reakció Meghajoltam a kívánság előtt, mert a köznek vélek ezzel szolgálni, és az alispáni hivatal működését megkezdtem, il­ letve megindítottam. A tényt szives tudo­ másul vétel céljából közlöm Főszolgabíró úrral azzal, hogy Főszolgabíró úr viszont járási és ebben a községi közigazgatást hívja életre és iddítsa m e g . . . * 8. A SALG ÓTARJÁNI NÉPISKO LÁBAN M EG K EZ D Ő D IK A TANÍTÁS Hirdetmény Értesítjük a szülőket, hogy a népiskolai tanítások megkezdése elrendeltetett. E rendelet alapján az 1944/45 tanévi bei­ ratkozásokat minden állami népiskolában újólag eszközük az iskolák tantestületei... Ezúton felkérünk minden szülőt és tanu­ lót, hogy aki az iskolák helyiségeiből akár bútorzati, akár tanszert vagy felszere­ lési tárgyakat elvitt, ilyenekről tudomása van, juttassa vissza az érdekelt iskolák­ ba, mert azok másra csekély értékűek, de az iskoláknak pótolhatatlan tárgyak. Az iskolák anyakönyvei és más naplói köz­ kincsek, amelyek pótlása teljességgel le­ hetetlen, azért azoknak az iskolához va­ ló visszajuttatása általános közérdek ... * 9. A M EGYESZÉKH ELY Ü D V Ö ZLI AZ IDEIGLENES NEMZETI KO R M Á N YT 1945. február 18. A balassagyarmati Nemzeti Bizottság 1945 február 18-án tartott alakuló üléséből kifolyólag mély tisztelettel üdvözöljük a miniszterelnök urat és a magyar nemzeti kormányt, csatlakozván a magyar demok­ rata fronthoz azzal a hittel, hogy ez az út a magyar függetlenségi út, amelyen a magyar nép és nemzet talpraállításához jutunk, Amikor mély tiszteletünket és csatlakozá­ sunkat kifejezzük, szent fogadalmat te­ szünk, hogy a magyar nemzeti kormány által kijelölt úton fogunk haladni, az on­ nan jövő rendeletek, intézkedések szigorú végrehajtásával, ellenőrzésével és azon munkával, melyet a demokratikus M a ­ gyarország megmentésére nekünk kijelöl. * I0. A SALG ÓTARJÁNI POLGÁRI ISK O LÁ BA N IS M E G IN D U L A TANÍTÁS 1945. február A salgótarjáni állami polgári iskola igaz­ gatósága értesíti a nyilvános rendes ta­ nulókat, hogy a tanítás folytatása előtt jelentkezzenek február 22-23-24-én délu­ tán 2-4 közötti időben, az igazgatói iro- 55 �uralm a" című cikkében arról számolt be, hogy az ország falvaiban zajlik ugyan a demokratikus átalakulás, de sok helyen még lassú a fejlődés, vannak kis szigetek, politikai fejlődéstől érintetlen területek, ahol ugy tűnik, megállott az élet. Példaként hozza fel a megye déli részén fekvő Szirák község problémáit. E járási székhelyen dr. Csőke Rezső, tv. b. főszolgabíró a front elvonulása után ham arosan visszatért és munkához látott. M egbízására hivatkozva a jegyzőket, régi közigazgatási embereket visszavétette hivatalukba. Felháborodást okozott Berecki volt irodatiszt visszaállítása, hiszen a Jurcsek-féle beszolgáltatási rend­ szer idején közellátási vezetőként sanyargatta a parasztokat. Népellenes m a g a ­ tartásáért népbíróság elé kellett volna állítani, de Csőke a helyi nemzeti bizott­ ság döntését félretéve intézkedett. A 116/1945 főszolgabírói rendeletben a föld­ reform véghezvitelét az elő ljáróságra bízta A földigénylő bizottságnak csak annyi szerepet szánt, hogy a megműveletlen területek gondozásával bízta meg. A termelési bizottság funkcióit m agára vállalta. A főszolgabíró a csendőröket szolgálattételre szólította fel. Hatalm ával egyéb irányban is visszaélve fenyeget­ te a közmegbecsülésnek örvendő embereket: ........... ezt az embert megjegyzem m agam nak........ aki ma kommunista, az nem ember”. A Szabad Szó á p rilis 29-i, „M ég egyszer Rom hány” című cikke a helyi jegyző népellenes tevékenységé­ ről számolt be, „aki elkendőzve az igazságot a földesúr népszerűsítésével fog­ dában. Okmányaikat hozzák magukkal. Azok a magántanulók, akiknek 1944 de­ cemberére volt vizsgaengedélyük, szintén jelentkezzenek most csütörtöktől a jövő hét csütörtökéig, amikor a magánvizsga idejét és a fizetnivalót megtudják. 11. A N Ó G R Á D I NEMZETI 1945. M Á R C IU S 3 - I ELSŐ PRO G RAM JA BIZOTTSÁG ÜLÉSÉNEK 1. A közhivatalok szükség szerinti megin­ dítása illetve működésben tartása 2. A rendőrség helybeli szervezetének jó­ váhagyása 3. Az iskolai oktatás ügye 4. Budapest székesfőváros gyermekeinek részbeni befogadása 5. A postahivatal működésének megkez­ dése 12. KÜZDELEM A FASISZTA ELEMEK ELLEN 1945. mácius 22 Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Salgótarján megyei város igazoló bizottsága 1945. március hó 22-én du. 3 órakor ülést tart. Felhívom a lakosságot, hogy mindazok, akik az igazolás alá vont valamelyik közalkalmazottnak olyan magatartásáról vagy cselekményéről bírnak tudomással, mely 56 a magyar nép érdekeit sértette vagy sér­ ti, - ezt és a vonatkozó bizonyítékait, ta­ núikat a városházán (földszint 1. sz. alatt) lévő hivatali helyiségemben szóban vagy írásban jelentsék be ... Az igazoló bizott­ ság elnöke. J EGYZŐKÖNYV. �laIko zik, és aki nem tartotta szükségesnek a nemzeti bizottság megalakítását szorgalmazni. A földigénylő bizottság összetételére vigyázott”. A helyi nemzeti bizottságok 1945 I. félévi tevékenységéről összeállított rö­ vid felsorolás még számos ponton hézagos. Ennek magyarázata legfőképpen az a körülmény, hogy kevés helyen vezettek jegyzőkönyvet és a sajtó sem foglal­ kozott e fontos népi szervek m unkájának ismertetésével. N agyon fontos ezért a volt nemzeti bizottsági tagok, vezetők visszaemlékezéseinek gyüjtése, s azok­ nak a levéltárakba való elhelyezése. A visszaemlékezések összegyüjtése nagyon fontos feladat, és ez csak a községi tanácsok, p ed agógusok és népművelők ak­ tív összefogásával lehetséges. Források Kállai Gyula: A m agyar függetlenségi m ozgalom története. 1949. Századok. 1955: Balázs Béla cikke a nemzeti bizottságok kezdeti tevékenységéről. M a g ya r M u n kásmozgalom Története Szakosító Tanfolyam Szem elvénygyüjtemény. Kossuth Könyvkiadó 1969/70 tanév, N ógrá d megyei Levéltár: a községi, városi nemzeti bizottságok jegyző­ könyvei., U. o. Az O rszá go s Nemzeti Bizottság jegyzőkönyve 1945 szeptember 41, Jász­ berényi Frigyes, Balázs István ada tgyüjtése a karancslapujtői, Verebélyi A n d rás a mátraverebélyi, Cserháti József a baglyasaljai, Tóth Endre a szécsényi, Szlivka Jánosné a lucfalvai, dr. Kigyósi István a nagybátonyi, M o ln ár Lajos a zagyvarónai helyi nemzeti bizottságok kezdeti tevékenységéről. Fenti adatgyűjtések a Salgótarjáni M unkásm ozgalm i Múzeum Adattárában találhatók. 13. A N Ő TINCSI NEMZETI BIZOTTSÁG 1945. M Á R C IU S 26-I ELSŐ ÜLÉSÉNEK PRO G RA M JA 1. Az ellátatlanok ügyének rendezése 2. Genzor Mártonné légitámadás által megrongált házának közerővel való fel­ építése 3. A kiosztott földek megművelése 4. Mezőőrök felfogadása 5. A malom leltározása, készleteinek fel­ mérése 6. A Nemzeti Bizottságban beállott sze­ mélyi változások 7. Polgárőrség ujjászervezése 8. Kisbíró alkalmazása 14. NEU SCH EL JÁNOS, A SALGÓTARJÁNI NEMZETI BIZOTTSÁG EGYIK ALAPÍTÓ TAGJA EMLÉKEZIK: M á r 1944. decem berében eljutott hozzánk annak a híre, hogy m egalakult a M a g y a r Nemzeti Függetlenségi Front, és hogy a felszabadult területeken m egalakulnak a Nemzeti Bizottságok. Így aztán, mikor a város felszabadulása utáni napokban sor került a Kommunista Párt helyi szerveze­ tének m egalakítására, közvetlenüI meg- 57 �SZOMSZÉD IMRE Súlyos örökség a multtól Egy hónapon keresztül folytak a háború csatái N ógrád megye területén, amelyek során a menekülő német csapatok makacsul védekeztek, és jelentős károkat okoztak a szovjet hadseregnek, valamint a megye lakosságának. A fel­ szabadító hadsereg a felmérések szerint megközelítően 4000 katona elveszté­ sével és sok harci fegyver m egrongálódásával, vagy elpusztulásával fizetett a megye népének szabadságáért. U gyanakkor nagy veszteséget okozott a fasiszta német csapatoknak, elpusztított közel 2000 német katonát és több százat ejtett fogságba. Megsemmisített, illetve zsákmányolt közel 600 ágyút, aknavetőt, egyéb páncélozott harci gépet és több ezer lőszert, valamint több tonna robbanó­ anyagot. A visszavonuló német csapatok nagy fosztogatást és rombolást végez­ tek mind az ipari, mind a m ezőgazdasági területeken. A felszabadult nép si­ ralmas örökséget kapott a múlttól. A háború által okozott károk tekintetében a megyék között N ógrád megye országos viszonylatban a harmadik helyen állt. (1) tettük a lépéseket a Nemzeti Bizottság megszervezésére is. A Nemzeti Bizottság­ ban én a kummunista bányászokat kép­ viseltem. Az első hetekben, amikor még a front közelsége miatt a bányákban a termelés nem indulhatott meg, egyik fő feladatunk volt, hogy bányász m unkástár­ sainkat állandóan készenlétben tartsuk és munkaerőt tudjunk szolgáltatni a szov­ jet hadsereg részére, a m egrongált utak, hidak, vasutak helyreállításában és egyéb hasonló munkákban. Tudtuk, ezek a m un­ kák azt segítik majd elő, hogy a front­ vonal mielőbb eltávolodjék, és így a ter­ melés megindulhat. Ezen kívül a Nem ze­ ti Bizottság fő teendőjét jelentette ezek­ ben az első hetekben az élelem beszer­ zése, a piac m egindulása és a munka megindítása. Biztosítania kellett továbbá a Nemzeti Bizottságnak, hogy a szovjet p arancsnokság igényei kielégítést nyer­ hessenek és hogy a kommunista párt utasításainak érvényt lehessen szerezni. 16. M Ű K Ö D IK A SALGÓTARJÁNI FÖLDIG ÉN YLŐ BIZOTTSÁG 1945. március 30. Dobolandó. Felhívja a salgótarjáni földigénylő bizott­ ság a földmíveléssel foglalkozókat, va­ lamint gazdasági cselédeket és nincste­ 58 leneket, hogy akik a földbirtokreform hó 30-án délelőtt meg a városházán földhöz kívánnak jutni során, azok március 11 órára jelenjenek a bizottság előtt. �Ezt elősegítette az is, hogy a német hadvezetés tervszerű előkészület utón, az erős ellenállás ellenére is, az ipari üzemek készletét és gépi berendezését vasúton és közúton Ném etországba szállította. A legnagyobb károsodás a S a l­ gótarjáni Kőszénbánya RT-ot érte. A tényleges kár elérte a 30 millió pengőt és a javítási költség megközelítőleg a 200 millió pengőt. (2) Közvetlen a front áthaladása előtti napokban nyugatra hurcoltak több szál­ lító vitlát, szivattyút és szellőző berendezést. Elszállítottak több mint 500 db villanymotort, és ez teljesen megbénította a bányák víztől és omlásoktól való megóvását. (3) Jelentős veszteség érte a megye legnagyobb acélipari üzemét, a Rim amu­ rányi Vasm ű RT-ot is. Elhurcolták a hideghengerm ű teljes berendezését, a gyár 485 db villamosmotorját és a különböző üzemrészek gépi berendezéseinek je­ lentős részét. (4) A gyár berendezésének mintegy 70 % - á t tönkretették, illetve elrabolták, amelynek értéke közel 20 millió aranypengőt tett ki. (5) A német rablók a Salgótarjáni Vasötvözetgyárat is szinte teljesen tönkre­ tették. M inden villam ossági és gépi berendezést elszállították a raktári an ya­ gokkal együtt Kattovice környékére. Az okozott kár 2 millió pengőre tehető. (6) Veszteség érte a H ungari Villam ossági RT-ot is, a kár értéke a felmérések alapján 11.5 millió pengőre tehető. A Budapest — Salgótarjáni G é pgyár és V a s ­ öntöde RT. salgótarjáni gyáregységének 1 millió pengőre rúgott a kára. A Zagyvapálfalvai Ü veggyárból Teplitz Sch ä nauba szállított fontosabb gépek értéke elérte a 670 ezer pengőt. (7) Jelentős kára keletkezett a salgótarjáni Ö blösüveggyárnak is, ahonnan az értékesebb gépeket és berendezéseket ugyancsak Teplitz Sch ä nauba szállították. 17. M EG A LAKU L A LU D ÁN Y I FÖ LDIG ÉNYLŐ BIZOTTSÁG 1945. április 2. Jegyzőkönyv. Készült Ludányban a kör­ jegyzői hivatalban 1945. évi április hó 2-án du. 2 órakor... Puszta Pál kisp. községi bíró, mint a vá­ lasztási közgyűlés elnöke üdvözölve a ludányi földigénylők közül megjelent 108 főnyi igénylő közönséget, felhívja az igényjogosultakat, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány vonatkozó, a nagybir­ tokrendszer megszüntetéséről és a földhözjuttatásáról szóló rendelete értelmé­ ben a községi földigénylő bizottságot vá­ lasszák meg, hivatkozva arra, hogy az igényjogosultak összeírása alapján 108 fő­ nyi lévén az igénylők száma, ennek alap­ ján 6 bizottsági tagot jogosultak válasz­ tani. A felhívásra a megjelent igényjo­ gosultak egyhangúlag maguk közül 6 sze­ mélyt választottak m e g;... és felhívják, hogy feladatukat a vonatkozó rendelke­ zés értelmében haladéktalanul kezdjék meg és kapott határidő alatt fejezzék be. 18. N A G Y ISTVÁN, N Ó G R Á D M E G Y É N EK A FELSZABADU LÁS UTÁNI ELSŐ REN ­ DŐ RKA PIT Á N YA EMLÉKEZIK AZ AKKORI KÖ ZBIZTO N SÁGI HELYZETRE: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügy­ minisztere 1945. április 2-án nevezett ki Nógrád megye rendőrfőkapitányává. Ad­ dig a régi, Horthy-időszakban kinevezett főkapitány tevékenykedett Balassagyarma­ ton, helyét nem is akarta átadni, úgy­ hogy fegyveresen kellett kényszeríteni er­ re. A megye területén akkor már majd­ nem minden községben működtek külön­ féle rendfenntartó erők, polgárőrségek, policájok, és ideje volt, hogy a megyeszékhelyen is rendeződjenek a viszonyok. Az első időszak legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a fasiszta, jobbol­ dali és népellenes elemeket részben nép­ bírósági itélettel, részben internálással kiközösítsük, hogy az új élet rendes ki­ bontakozását ne akadályozhassák. Termé­ szetesen sok gondot okoztak a különféle bűncselekmények is , köztük ennek az időszaknak egyik jellegzetes bűnténye: a 59 �több millió pengő értéket tett ki a salgótarjáni erőműnek és a bányagépgyártó műhelynek okozott kár is. A felszabadulás előtt 2 nappal robbantották fel a Víz­ választói Erőmű I. sz. 8000, a II. sz. 2150, a III. sz. 2150, valamint a IV. sz. 1500 lóerős gőzturbináit és generátorait. A robbanás következtében jelentős kár keletkezett az épületekben, és a gépterem teljesen megsemmisült. Ezen túlmenően kisebb ipari üzemeknek és műhelyeknek, valamint az élelmi­ szer éss kereskedelmi hálózatnak is több, mint 60 % - a elpusztult. (8) A háború súlyosan érintette a megye m ezőgazdaságát is. A n n ak ellenére, hogy a m ezőgazdaságban dolgozó férfierő zömét elvitték a frontra, november végére teljes mértékben befejeződött-a cukorrépa kivételével a betakarítás. Ez lehetőséget nyújtott a németeknek arra, hogy a magtárakból és a padlásokról elhurcolhassák a gabonát és más szemesterméket. C sak az a ga b o n a maradt meg, amit a parasztnak sikerült elrejtenie. A kirabolt m agtárak teljesen üre­ sen álltak. Súlyos pusztítás érte az állatállományt is. Az emberek megpróbálták menteni a jószágot, de sajnos kevés eredménnyel. U gyanis az állatok elrejtése sokkol nehezebb és bonyolultabb volt, mint a m ezőgazdasági terményeké. Ezért vetkőztetés. Ez főleg a nagyobb állomá­ sokon (pl. Szobon, Balassagyarmaton, stb) fordult elő. Megnehezítette munkán­ kat az a körülmény, hogy az új rendőr­ ség személyi állománya képzetlen volt és csak a lelkesedés és elvhűség tette le­ hetővé, hogy munkájukat jól el tudják látni. Csak hálával tudok visszagondolni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szov­ jet parancsnokságára, mely nemcsak ta­ nácsaival segítette a közbiztonság megvé­ dését célzó munkánkat, hanem technikai seg ítséget is nyujtott, biciklivel, fegyve­ rekkel látott el, sőt nemegyszer élelme­ zésünkről is gondoskodott. Így tudtuk a rendőrség fontos feladatait végrehajtani. 19. M EG A LAKU L SALG Ó TARJÁN BAN A M A G Y A R DEM O KRA TIKU S IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZERVEZETE 1945. április 6. Salgótarján város Nemzeti Bizottságától Bizottságunk folyó évi április 5-én hozott határozatára értesítem, hogy a Salgótar­ ján és Vidéke Demokratikus Ifjúsági Szö­ vetségének megszervezésében a bizottság a legmesszebbmenő támogatásban része­ síti és engedélyt ad, hogy az ifjúsággal közvetlenül érintkezhessen, őket megbe­ szélésre, tanácskozásra és a M A D ISz ke­ retén belüli munkára, szórakozásra igény­ be vehesse és ezekre alkalmat nyujthas­ son. 60 20. A M A D IS Z PRO G RA M JÁBÓ L Új időknek küszöbén vagyunk. Szükség, hogy a kezdet, amely mindig nehéz szo­ kott lenni - jó legyen. Különösen fon­ tos ez most, amikor nemzetünk sorsa nem 1-2 évre, hanem évtizedekre, hisszük, hogy századokra eldől. Ebben az új kor­ szakban fokozott munka és fontosabb szerep vár az ifjúságra, de több joggal is, mint va la h a ... Olyan szervezetet létesítünk, amelyiknek súlya van a legfontosabb tényezők előtt Olyan szervezetet akarunk, melynek egyedüli célja. . . a nevelés, a nemes ügyek szolgálata, az építés és szórako­ zás. Azt akarjuk, hogy leomoljék minden válaszfal a munkás, szellemi munkás és paraszt ifjú között... Programunk: az egész magyar ifjúság összefogása az új, demokratikus Magyarország felépítéséért, nemre, vallásra, tár­ sadalmi különbségre való tekintet nélkül. 21. AZ IPARI TERMELÉS SZÉCSÉNYBEN ELLENŐRZÉSE 1945. április 9. Jegyzőkönyv Készült Szécsényben, 1945. április hó 9én. Jelen vannak az alulirottak. Tárgy: Szakszervezetek Intéző Bizottsága Szé­ csényben kimondja, hogy a szécsényi já­ rás területén az összes, az alábbi pon- �érte a legnagyobb veszteség az állatállományt. Majdnem teljesen elpusztult a juhállomány és háromnegyed részében a szarvasmarha, sertés és a lóállomány. Ezt bizonyítja az alábbi táblázat is. (9) Megnevezés Szarvasmarha db Ö sszesen Elrabolt volt % Sertés db Juh Ló db % db % 38000 100 90000 % 100 18000 100 81000 100 22800 60 67500 75 13860 77 75330 93 7 40 4140 23 5670 15200 22500 25 Maradt Országosan 79 56 80 44 elrabolt Nyilvánvaló, hogy a megye m ezőgazdaságát ért nagy veszteség szinte ki­ látástalan helyzetet teremtett. A lakosság részére a legszükségesebb termékféleségeket sem tudták biztosítani. A megmaradt üzletek teljesen üresen álltak. A malmoknak nem volt őrölni valójuk. ,,A vármegye közellátási helyzete rend­ kívül aggasztóvá vált. Készletekkel a megye nem rendelkezett, és a közellátási igazgatást is teljes egészében újjá kellett szervezni.” (10) A kommunista vezetők azonnal felvették a kapcsolatot a felszabadult terü­ letek párt és közigazgatási szerveivel, hogy segítséget kérjenek N ó grád megye lakosságának a legszükségesebb élelmiszerrel való ellátásához. A közlekedést szinte megbénította a németek robbantó osztaga. A megye területén lévő fű­ tőházak mozdony-fordító berendezéseit, víztornyait is felrobbantották A moz- toknak megfelelő ipari üzemeket lésre és vezetésre átveszi: keze­ 1. Minden egyes olyan üzemet, amely a fasiszta párt szellemében, vagy a mult rezsimben népellenes cselekedeteket haj­ tott végre. 2. Minden elhagyott üzemet, melynek tu­ lajdonosa távol van, vagy elmenekült a német hadsereggel. 3. Igényt tart a fenti bizottság szécsényi Termelési Bizottsága a fenti 1, és 2. pont­ ban foglalt azon üzemekre is, melyek ma még az orosz hadsereg szolgálatá­ ban állanak, de amikor az üzemek meg­ szünnek a hadsereg részére termelni, abban a pillanatban átveszi a Termelé­ si Bizottság. A szécsényi járási Termelési Bizottság jogot formál az üzemekhez tartozó és azokat fenntartó földterületekhez is, me­ lyek feltétlenül szükségesek az üzemek fenntartásához. . . 61 �donyokat. szem ély- és tehervonatokat nyugatra vitték. Felszántották a Hatvan Salgótarján, Kisterenye - Kazár és Kisterenye - M átranovák közötti vasútvona­ lak jelentős részét. Felrobbantották és használhatatlanná tették az Aszód - B a­ lassagyarmat, Vác - Balassagyarm at és Ipolyság Balassagyarm at - Losonc közötti vonalat. (11) Azon a területen, ahol nem szántották végig a vasutat, ott elsősorban a hidakat robbantották fel. Így pusztult el a vasúti hidak több mint 60 % - a . H a ­ sonló sorsra jutott a megyei közúti hálózat is. Az alispáni jelentés rámutatott, hogy a felszabadulás időpontjában N ógrád megye kereken 1000 km hosszú úthálózata a lehető legsiralm asabb állapotban volt.Mind a főutak, mind a kisebb jelentőségű mellékutak a harci események következtében járhatatlanná váltak. A vármegye közútjainak leromlottságával szemben a hidak még súlyosabb kárt szenvedtek: 409 híd közül 88 a felrobbantott. A hidak hossza 2407 m, melyből 954 m-t robbantottak fel, az összes hidak 40 % - a megsemmisült. (12) Teljesen elpusztult a 2. sz. főközlekedési útvonalon a lőrincpusztai, ludányhalászi, valamint a nógrádszakáli közúti híd. Nyugatra szállították az Állami Építészeti Hivatal nagyértékű gépeit, a kőtörőket, úthengereket, műszereket. M indez jelentősen gátolta a helyreállítási munkát. (13) N ógrád a kis megyék közé tartozik, amelynek személyi vesztesége igen sa bb mozzanataiból. Az események­ ben oly gazdag, fontos történelmi korszak teljes bemutatása ilyen szűk keretek között aligha a felszabadulás 25. lehetséges; ezt évfordulójával kapcsolatos rendezvények, előadások, kiállítások, valamint különböző kiad­ ványok, könyvek, cikkek vannak hi­ vatva biztosítani. A közölt dokumentumok legnagyobb­ részt a N ógrád megyei Levéltár őri­ zetében lévő iratanyagból kerültek ki: így a különféle Nemzeti Bizottsá­ gok irataiból a 9., 11., 13. számok; Salgótarján város polgármesteri irataiból a 3., 4., 8., 10., 12., és 20. Zárszó A közölt néhány dokumentum és visszaemlékezés csak ízelítőt kívánt nyújtani az élet megindulásának, a demokratikus forradalom első néhány hónapjának eseményeiből, legfonto- 62 szám; a Nógrád m. gazdasági felü­ gyelő irataiból az 5.; a járási főjegy­ zők irataiból pedig a 6., 7., 15., 17. és 21. szám alatt közöltek. Schneider Miklós �érzékenyen érintette a településeket. Közvetlen a háború utáni részleges népszám lálás időszakában a lakosság szám ának további csökkenését állapították meg. (14) A megye lakosságának csökkenése elsősorban a háború eseményei követ­ kezté ben beállott halálozásból, elhurcoltakból és elemenekültekből, valamint az eltü ntekből tevődik össze. A felmérések és annak alapján a községek jelen­ tései arról tanúskodnak, hogy összesen 8677 volt a lélekszám csökkenése, amely a megye lakosságán ak 4,3 % - á t tette ki. (15) A háborús cselekmények következtében a megyében több mint 1500 polgári személy vesztette életét. U gyanakkor a német m egszállás alatt közel 11 ezer embert hurcoltak el. Az elhurcoltak közül 5261 fő (51 % ) zsidó volt és azokból 4489 fő 1945 június 30-ig nem tért vissza. (16) A megyéből a szovjet csapatok érkezése előtt a felelőségrevonástól félve, to­ vábbá az ellenséges p ropaganda hatására nyugatra menekült és többé lakó­ területére nem tért vissza 2639 fő. (17) A második világháború időszakában a megye 58 községe és három városa szenvedett légitám adások következtében anyagi károkat. Kisterenye községet már korábban, 1944 május 10-én angolszász bom batám adás érte. A bom bázás következtében 25 család (141 fő) vált hajléktalanná. A kibombázott lakosság ru­ haneműje teljesen elpusztult, hét ember életét vesztette és 23 megsebesült. Húsz ház teljesen összeomlott, elpusztult, és 13 ház súlyosan m egrongáló­ dott. (18) A városok több mint 12 esetben és két község lakossága több mint 5 eset­ ben élt át bombatámadást. A fasiszták elleni küzdelem során 81 községben föl­ di harcok folytak. Közülük 59-ben egy hétnél rövidebb, a többiben ennél hoszszabb ideig állt, vagy váltakozott a frontvonal. (19) Kisterenye-Zagyvapálfalva és Szécsény térségében több napig tartó elke­ seredett harcok folytak. Az ágyúzások és bom bázások következtében a megye 39093 lakóházából több mint 7 ezer szenvedett háborús károkat. A kár aránya mintegy 800 épületnél 50 % - o n felüli, 1700-nál 25-50 % között volt, és a zömé­ nél 4524 háznál 25 % alatt lehetett megállapítani. (20) Az iskolák több mint 25 % - a szenvedett háborús kárt. Volt olyan iskola, amely teljesen elpusztít. Sok helyen a tanítást m agánlakásokban, moziépületekben kezdték meg, mihelyt elhallgattak a fegyverek. Több olyan falu is volt, Alsótold, Ecseg, Cserhátsurány, Romhány, ahol az elhagyott kastélyokat és földbirtokos lakásokat vették igénybe iskolai oktatás céljára. (21) A megye mostoha egészségügyi helyzetét még jobban nehezítette az átvo­ nuló fronthelyzet. A salgótarjáni bányakórház teljesen elpusztult. N a gy vesz­ teség érte a balassagyarmati, volt M ária - Valéria kórházat is. A központi konyha épületét több aknatalálat érte. (22) A kórháznak mindössze 476 betegágya volt, ágyfelszerelést azonban csak 267 beteg számára tudtak biztosítani. H asonló helyzetbe került a pásztói, a mizserfai és az acélgyári kórház is. Több orvosi műszert elhurcoltak, sok pedig a harcok alatt pusztult el. Az orvosi és a kisegítő személyzet jelentős része is el­ hagyta a megye kórházait. Egyeseket behívás útján nyugatra kényszerítettek, m á­ sok pedig az ellenséges prop aganda hatására elmenekültek. Így pl.: a b a la s­ sagyarmati kórház 18 orvosából csak négy maradt. (23) A b b an az időben ez volt a megye legnagyobb kórháza. A mentőszolgálat tel- 63 �jesen elpusztult. A gyógyszerellátás igen hiányos volt, annak ellenére, hogy a megyében a gyógyszertárak — a rétsági és a diósjenői kivételével — nyitvatartottak. A nem megfelelő egészségügyi ellátás és a tisztálkodás hiánya következtében erősen fenyegetett a járványos megbetegedés. Szerencsére azonban az egész megye területén eluralkodó kiütéses hagymáz m egbetegedésen túl járványos megbetegedés nem fordult elő. A megye népének, eddigi történetében, a 2. vi­ lágháború alatt volt a legnagyobb személyi, anyagi és erkölcsi kára, illetve vesztesége. Az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskede­ lem a posta, a közút, a vasút, valamint az okta tás és egészségügy területén b ekövetkezett háborús kár megközelítette a 6 milliárd pengőt. M egállapítható h o gy a 2. világháború alatti időszak különös helyet foglal el az ellenforradalmi rendszer gazd asági — politikai és katonai történetében egyaránt. A n n ak rom­ boló hatását megérezte a megye egész lakossága. A szovjet hadsereg által hozott felszabadulás új korszakot nyitott a megye dolgozóinak életében. A felszabadult nép, a kommunisták vezetésével hozzá­ fogott az új élet megteremtéséhez. A súlyos veszteség ellenére is gyors volt a kibontakozás és megszilárdult megyénkben a közrend és a közbiztonság. A nagy munkásmozgalmi múlttal rendelkező megye dolg ozóinak harcos helyt­ állása a politikai és gazd asági élet területén nagyszerűen bizonyította, hogy mé­ lyen él bennük a szabadságszeretet. JEGYZETEK 1. N ógrá d -H o n t vármegye alispánjának jelentése. 1945-46. évről. Palóc Múzeum, B a ­ lassagyarmat. 2. A salgótarjáni iparvidék. 37. p. 3. U. o. 4. Recski György-Jakab Zoltán: Beszám oló a Salgótarjáni Acélárugyár 1945-48. közötti m unkásm ozgalm ára vonatkozó adatfelvételről. P. I. Arch. Kézirat. 5. Salgótarján Munkásm ozgalm i Múzeum. Acélgyári iratok. E. O. 413. sz. 116.813/953. PM. irat. 6. A salgótarjáni iparvidék. 184. p. 7. U. o. 8. Számvetés az M S Z M P kongresszusa előtt. Központi Statisztikai Hivatal N ógrá d me­ gyei Igazgatósága, 1959. 13. p. 9. Központi Statisztisztikai Hivatal adatai 1935. évi állat összeírása, valam int Pest N ó g ­ rád megyei Állami levéltár N ógrá d-H o n t vármegye G a zd a ság i Felügyelőség 63. H. 144/945. sz. iratok alapján. 10. Loza ezredes i.m. 635. p. 11. Nógrád. 1945 - 1965. 23. p. 12. Jakab Sá n do r: N ógrá d megye ga zd a sá gi és társadalm i helyzete a felszabadulás idején. 642. p. 13. H áborús károk N ógrá d megyében. Központi Statisztikai Hivatal N ógrá d megyei Iga z­ gatósága. Salgótarján. Kézirat, 4. p. 14. U. o. 15. Statisztikai Szemle, 1946. 1-6. sz. 16. U.o. 17. Központi Statisztikai Hivatal N ógrá d megyei Igazgatósága. Salgótarján 4. p. 18. U. o. NmL. Salgótarján Alispáni iratok 9721/1944. 19. U.o. 20. U. o. 21. U. o. 22. Bartha Elemér-Kenessey Albert: A kórház története alapításától 1964- ig . N ógrá d m e­ gyei múzeumi füzetek B a la ssa g yarmat 1965. 12. sz. 43. p. 23. U.o. 64 �FELSZABADULÁSI ÉS PARTIZÁN EMLÉKMÚZEUM KARANCSBERÉNY ��������Nógrád megye 1944 őszén Kérésükre szeretném önökkel közölni visszaemlékezéseimet azokról a napokról, mikor a szovjet csapatok felszabadították N ógrád megyét. Eddig az időpontig a Szovjetunió fegyveres erői már sok történelmi jelentőségű támadó hadműveletet folytattak le, döntésre vitték a hitleri Németország teljes megsemmisítésének kér­ dését és harci cselekményeket folytattak Európa megszállt országainak területén. Ebben az időben a 2. és 4. Ukrán Front csapatai a testvéri magyar nép felszaba­ dításáért folytattak harcot. A Magyarországon tevékenykedő halseregcsoportok kötelékébe tartozott az a 6. harckocsi hadsereg is, melyben én szolgáltam. A német fasisztáknak az erdélyi Kárpátokban elszenvedett veresége nemcsak Romániának és Magyarország jelentős részének felszabadításához vezetett, hanem a szovjet csapatok előtt megnyitotta az utat Németország déli részei felé is. Ig az, meglehetősen erős volt az ellenség csapatainak budapesti csoportja és ennek a hadseregcsoportnak a fasiszta parancsnokság nagy jelentőséget tulajdonított. Éppen ezért 1944. novemberében meg is erősítette azt néhány páncélos gépesített hadosztállyal. Az ellenség budapesti erőinek minél gyorsabb szétzúzása céljából a szovjet p a ra n csnokság két bekerítő hadmozdulatot határozott el, melynek célja a Dunához való kijutás volt Budapesttől északra és délnyugatra. A főcsapás Hatvan-Vác-lpolyság irányában történik. Ez lehetővé teszi, hogy az ellenség jelen­ tős erőit elvágják a Budapestet közvetlenül védő csapatoktól. Az elgondolás végrehajtása céljából a 6. gárda-harckocsi hadsereg, mely a jelentősebb ütőerővel rendelkezett, december 5-ének reggelére, az ellenség elől rejtve, megérkezett Tura és Hatvan körzetébe, felkészülve a támadásra. December 5- én reggel tüzérségi előkészítés és az ellenség védelmének áttörése után (melyet a 7. gárdahadsereg csapatai végeztek el), a harckocsioszlopok megkezdték elő­ nyomulásukat. Ugyanennek a napnak a végefelé a 21. és 22. harckocsi dandár egységei megkerülő hadmozdulattal elfoglalták Verseg támaszpontot, december 6-án éjjel pedig a 46. harckocsi dandár harckocsizói egy merész éjszakai roham­ mal elfoglalták Vanyarcot. Ebben az éjszakai harcban különösen nagy merészséget tanusítottak N.M. Scserbany százados zászlóaljának harckocsizói. M é g akkor éjjel Vanyarc megkerülésével az ellenség hátába kerültek és váratlanul meg is tám ad­ ták azt. A váratlan rátörésről megzavarodva az ellenség két tüzérségi üteg és harc­ kocsik hátrahagyásával sikeresen visszavonult Bercelre. Az ellenség üldözése köz­ ben a harckocsizok még 14 löveget és 18 gépkocsit semmisítettek meg. A támadó hadműveleteket folytatva a hadsereg csapatainak egy része decem­ ber 8-ának reggelére elfoglalta Vácot és így a harckocsi hadsereg elérte célját levágta az ellenségnek Budapesttől északkeletre harcoló egységeit és Budapesten harcoló hadseregcsoportok előtt lezárta az utat északi és északkeleti irányban. A továbbiakban lehetővé vált, hogy Vác körzetéből a páncélos hadtest Buda­ pest ellen intézzen támadást, a gépesített hadtest pedig északnyugati irányban. Vácért folytatott harcban sok harckocsizó tűnt ki. Kulicsko főhadnagy páncélos százada és Kisziljev zászlós felderítő szaka sza jutottak be elsőként a városba. Kisziljev zászlós harckocsija kitört a kikötőhöz, ahol a tulsó partra való átszálllí4 65 �tásra előkészített 12 rancsnok a felderítés názva. Az ellenséges kocsik akadálytalanul löveget sikerült megszereznie. Zsil őrmester különítménypasorán megállapította, hogy Vác felé vezető út alá van ak­ tűzben 27 harckocsiaknát tett ártalmatla n ná és így a harc­ bejuthattak a városba. Ugyanebben az időben, amikor a harckocsi hadtest egységei Vác körzetében folytattak harcokat, a harckocsi hadsereg gépesített hadteste N Ó G R Á D és IPO LY­ S Á G irányban támadott, a 357. gyalogos hadosztállyal és a „Dirlevanger" SS dandárral folytatva küzdelmet. December 9-ére virradó éjjel K. F. SZELEZNYEV ezredes dandárja keletről és délről egyidejűleg intézett rohammal elfoglalta DRÉGELYPALÁNKOT, miközben 9 löveget és 13 harckocsit zsákmányolt. Ugyanekkor H O M O K állomás térségében az ellenség erős ellentámadást kezdett harckocsikkal felszerelt „Polizei" hadosz­ tályával. Az ellentámadás a hadseregnek arra a pontjára irányult, ahol a p a ­ rancsnok és a tisztek egy csoportja állomásozott. Ebben a csoportban volt ekkor e sorok írója is. Az ellentámadás visszaverésére SZO R O T Y IN százados kapott p a ­ rancsot, aki rendkívüli találékonysággal és szervezőkészséggel rendelkezett és az itt állomásozó légvédelmi tüzér ezred felhasználásával az ellentámadást rövid idő alatt sikeresen vissza is verte. A Nógrád megye keleti területeinek felszabadításáért folytatott harcok is fon­ tosak és rendkívül élesek voltak. A 4. gépesített hadtest, amely BECSKE irányában mozgott a harckocsi dan­ dár erőivel, december 8-án este BA LASSA G YA RM AT déli szélén folytatott harcokat. A város elfoglalásáért vivott harcok egész éjszaka folytak és december 9-ének reggelére sikerült is azt az ellenségtől megtisztítani. Az ellenség 11 harckocsit és 13 löveget ill. aknavetőt vesztett. BA LASSA G YA RM AT város elfoglalásának nagy jelentősége volt, hiszen így csapataink a SZÉCSÉNYT védő ellenséges csapatok oldalába kerültek. SZÉ C SÉN Y város körzetében az ellenségnek az SS 18. páncélos hadosztálya, a 14. gépesített hadosztálya és a 46. gyalogos hadosztálya tevékenykedett. A város­ hoz vezető utak alá voltak aknázva. Csapataink mindezt számbavéve készülődtek a falu ostromára. A SZÉC SÉN Y körzetében tartózkodó ellenség leküzdésére és a város elfoglalására irányuló harcok néhány napon át folytak. Végülis a hadsere­ günk csapatai átkeltek az Ipoly folyón és december 19-ére áttették harci tevékeny­ ségüket Csehszlovákia déli részére, befejezve ezzel a Nógrád megyének a német csapatoktól való felszabadításáért folytatott harcukat. A sok napon át tartó véres harcok során, melyek Magyarország északi részét felszabadították a német-fasiszta megszállás alól, a szovjet katonák hősies m a ga ­ tartást tanusítottak. Nem sajnálták erőiket, sem életüket. Az Ipoly folyón való átkelés alkalmával különösen kitűnt LZUBEJEV százados zászlóalja, amely az ellenség heves tüze alatt végezte az átkelést és került így az ellenség hátába. Ebben a harcban halt hősi halált Lzubejev ezredes, aki a V olgá­ tól egészen a Csehszlovák határig résztvett a háborúban. Ugyancsak ebben a harcban tanusított nagy hősiességet D.M. OLEJNYIK törzsőrmester is, aki még sebe­ sülten sem hagyta el a harcmezőt, kijelentette, hogy „utolsó csepp véremig fogok 66 �harcolni a gyűlöletes ellenség ellen" F.Sz O SZ EN Y E V harcos sem hagyta el a he­ lyét súlyos sebesülése ellenére sem azzal, hogy „míg ver a szívem, nem hagyom el a harcmezőt, századomat és parancsnokomat". A H O M O K é rt folytatott harcokban A N T O N O V hadnagy emelkedett ki. Mikor elesett harckocsijának vezetője, ő m aga vezette harckocsiját roham ra, amikor pe­ dig azt kilőtték, személyzetével védőállásba helyezkedett és géppisztolytűzzel, vala­ mint gránátokkal néhány fasiszta egységet meg is semmisített. SIN Y A K O V harcos elsőként tört be IPOLYVECÉRE, harcba kezdett az egyik faluszéli házból és bár csípőjén megsérült, gránátokkal megtisztítva m aga előtt az utat, egész szakaszát magával ragadta. A társuk hősiességétől fellelkesedett ka­ tonák bátran törtek az ellenségre és hamarosan ki is verték azt IPOLYVECÉRŐ L. Az emlékezetes napok óta negyedszázad telt el. A szovjet emberek őszintén örülnek a testvéri Magyarország sikereinek, melyeket a gazdasági életben, a kul­ túrában, a tudomány és technika területén elért. A magyar népnek rengeteg munkájába, energiájába és erőfeszítésébe került, hogy m agas színvonalat érjen el a szocialista építésben. Az elmúlt évek során a magyar dolgozók a M SzM P vezetésével új Magyarországot építettek fel, melyben új élet pezseg és mely új embert nevel. A szovjet katonák tiszta szívből kívánnak a M a g yar Népköztársaság dolgo­ zóinak és a M agyar Néphadsereg harcosainak további sikereket a szocialista építésben és hazájuk védelmi képességének megerősítésében. 1969. november 25. G. Z A V IZ IO N páncélos altábornagy Hősök emlékmúzeuma Megyénk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére nyitotta meg kapuit a megyei felszabadulási és partizán emlékmúzeum Karancsberényben, a Nógrádi Sándor elvtárs vezette partizánegység hajdani harcálláspontján. Első ízben történt meg hazánkban) hogy egy kisebb közigazgatási egység, egy megye felszabadulá­ sával kapcsolatos hősi harcok, továbbá a megye dolgozó népének ellenállása, partizánharcai történetét megőrző dokumentumokat állandó kiállítás keletében mutatnak be. A múzeum nem pantheon. A múzeumok feladata a kort életközelségbe hozni, a kor levegőjét adni a látogatóknak és megmenteni az utókornak a korszakot legjobban meghatározó anyagot. Évek, évtizedek szorgalmas munkája teszi lehe- 67 �tővé azoknak az emlékeknek az összegyűjtését, melyek közül a leglényegesebbeket kiemelve a legjellemzőbben tudjuk bemutatni a korszakot és ugyanakkor a min­ dennapok varázsát is nyujtani lehet a látogatóknak. Ha egy múzeum anyagából hiányzik a kor levegőjét tükrözni tudó tárgyi anyag, akkor az élet hiányzik a mú­ zeumból. Mindezekből következik, sok apró munka és nagy felelősségtudat kell, hogy a multból a jelenbe vezető lépcsők fokait rekonstruáljuk. Minél inkább sike­ rül a gazda g tárgyi anyagon keresztül élővé tenn i a múzeumot, annál inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy az utókor, új nemzedék, melynek nincs már a tár­ gyalt korszakból közvetlen élménye, meglevő ismereteit a múzeumi anyagon ke­ resztül bővíteni tudja és élményszerűen tegye magáévá, Múzeum létesítésének csak akkor van lehetősége, ha az a korszak, melyet bemutatni igyekszünk, valóban kiemelkedő, emberi sorsokat alakító, társadalomformáló és a megőrzésre mindenképpen méltó. Hazánk felszabadítása 25 évvel ezelőtt ilyen történelmi esemény volt. A felszabadulás, a felszabadítás során m eg­ induló küzdelem népünk töténetének legjelentősebb szakasza, mely új irányi sza­ bott az egész magyar társadalom fejlődésének. E történelmi ténnyel indult meg hazánkban az a folyamat, mely az elnyomott osztályok felszabadításához és egy új szocialista társadalmi rend kialakításához vezetett. Jelentősebb történelmi ese­ ményt nem is lehet keresni, mely méltóbb lehetne a megőrzésre. Mindazon erők­ nek a küzdelme, melyek e történelmi korszakban a haladás irányában hatottak, igaz eseményeket adnak ifjúságunk neveléséhez. Embernevelés csak ilyen példa­ képek, igaz események birtokában lehet. Múzeumunk létesítésekor tehát nemcsak a történész szempontjai érvényesültek, hanem a pedagóguséi is. A múzeum egyrészt emlékmúzeum, a Nógrádi-partizáncsoport emlékmúzeuma. A történelmi hűségüknek megfelelően azonban a Nógrádi-partizáncsoport tevé­ kenységét a megye munkásainak, parasztjainak ellenállásával való szerves egy­ ségben mutatja be. Egy partizáncsoport működése nem szűkíthető le csoportte­ vékenységre, megérteni is csak a nagy társadalmi háttérben érthető meg. Nem véletlen, hogy megyénkben létesült az első ilyen jellegű vidéki múzeum. Indokolja és törvényszerűvé teszi ezt az, hogy megyénk területén zajlott le hazai viszonyaink mellett a legjelentősebb ellenállási tevékenység. A Nógrád megyében élő nagy­ üzemi szervezett munkásság nemcsak 1919-ben, de 1944-ben is megmutatta, hogy tud a történelmi helyzetnek megfelelően, forradalmian cselekedni. Emlékmúzeu­ munkban azonban nemcsak a megyéken lezajlott ellenállási mozgalmak és partizánharcok megörökítésére törekedtünk, hanem igyekeztünk bemutatni a megye felszabadítását is. A Szovjetúnió Vörös Hadseregének katonai győzelme nélkül nem bontakozhatott volna ki megyénkben sem széleskörű küzdelem a fasizmus ellen, a magyar ellenállás a legszorosabb kapcsolatban van azzal a harccal, mely a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg katonái nevéhez fűződik. Múzeumunk tehát a fenti elveknek megfelelően foglalkozik a megye felszabadításával, a megyében kibontakozó széleskörű ellenállással, partizántevékenységgel és ezen belül a Nógrádi-partizáncsoport tevékenységével. Az emlékmúzeum létesítése során végzett kutatómunka is komoly tanulságok­ kal szolgál. Az első pillanatban a külső szemlélő előtt szinte érthetetlenek azok a nehézségek, amelyekkel e korszak kutatója szembekerül. Alig negyedszázad, egy emberöltő sem választ el bennünket e nagy történelmi eseménytől, mégis, ez 68 �a negyedszázad nagyobb és gyorsabb pusztítást vitt végbe az emlékanyagban, mint néha a történelem során századok. A levéltári anyagot tekintve pl. csak morzsák találhatók, ésnagyon sok kutatómunka szükséges még ahhoz, hogy e gyér anyag bővüljön. Az 1848-49-es szabadságharc és az utána következő évtizedek szinte teljesnek mondható levéltári anyagához viszonyítva e korszakból csak egyes iratokat találtunk. E kevés anyag is nagy ballaszt papíranyagban van elrejtve, melyet a XX. század modern államgépezete képes termelni. Ugyanilyeh elszomo­ rító, ha a fényképezési technika fejlettsége mellett azt a képanyagot vizsgáljuk, melyet az utókorra átmenteni sikerült. A dokumentum képanyagon túlmenően rendkívül szegényes a tárgyi a nyag is, mely e korszakból egész megyére kiter­ jedten fennmaradt. Mindezeket nem azért írjuk le, hogy kiemeljük a meglevő anyag jelentőségét és értékét, hanem figyelmeztetni szeretnénk arra a jelenségre, hogy civilizált kö­ rülményeink, amilyen gyorsan és amilyen nagy tömegben képesek létrehozni do­ kumentumokat, ugyanolyan gyorsan el is pusztítják azokat. Fokozatosabb gonddal és figyelemmel kell tehát a meglevők felett őrködni. Szükség lenne az oly nagy és társadalmilag hasznos mozgalmak fölött, mint a papírgyűjtés, rongygyűjtés, vasgyűjtés stb. tudományos védnökséget vállalni, hogy e nemes és hasznos tevékeny­ ség akaratlanul is ne váljon a múlt temetőjévé is. Természetesen a kutató egy oly időszak küzdelmeiről, mely a volt uralkodó osztály hatalmának fegyveres erővel történő megdöntését célozta, mely során ka­ tonai hadműveletek zajlottak le, nem várhat mutatós, kirakatba va ló dokumentu­ mokat. Az uralkodó osztály a reá nézve terhelő, a számukra negatívumaiban is ér­ tékes anyagot céltudatosan igyekezett megsemmisíteni. Azok, akik e küzdelem részesei voltak, nap mint nap álltak szemben a halállal, a rejtőzés, az álcázás, a bizonyítékok hiánya az életüket védte. Ilyen körülmények között tehát nyilván kevés a dokumentumanyag. Az apróbb emlékek azonban most is ott találhatók-megbecsülve, vagy elfeledve — a családi gyüjteményekben. Egy egész társadalom h ala ­ dásáért küzdöttek az emlékek tulajdonosai, így az egész társadalom igényli, hogy a hősök, a vértanúk emlékei a társadalom közkincsévé váljanak. Kis múzeumunk létrehozása során meg kellett küzdeni az előbb említett nehéz­ ségekkel. A cél nem is lehet az, hogy az eddig elért eredménnyel pontot tegyünk e gyűjtőmunkára. Bízunk abban, hogy a múzeum is lelkesíteni fog a további ku­ tatómunkára, és szélesebb, m agasabb szinten indul meg a gyűjtőtevékenység, melynek végső célja a megye felszabadítási és partizánharcait tükröző emlékek maadéktalan összegyűjtése. E kutatómunka eredménye attól függ, hogy mily mér­ tékben fgja élvezni a társadalom legszélesebb tömegeinek támogatását. A mú­ zeum pedig, mely 1944-ben otthont adott a partizánoknak, otthont ad annak az anyagnak, mely őrzi azok emlékét, akik 25 évvel ezelőtt küzdelmükkel örök időkre beírták nevüket megyénk történetébe. SZABÓ BÉLA 69 �a rc k é p Győry Dezső Tisztelettel és szeretettel kö­ szöntjük a 70 éves Győry De­ zsőt szülőföldje, a palóc-táj nevében. A költészet kegyelte, nem a sors, hazája lett három ország. — ebben a mon­ datban benne rejlik G y ő ry Dezső egész életútja és költészetének valamennyi meghatározó jegye, egész jellege. Kemény, súlyos szavak értékelik őt, oly ke­ mények és súlyosak, mint a m arandóságot képviselő márvány-monumentumok. Következetes, kisebbségi magyar, antifasiszta költő: a jelző bokor bármelyik tagja önállóan is jellemezheti őt, együtt azonban csak az ő neve mellé sorakoz­ hatnak azért, hogy költészetének tüzetesebb megismerése után, aminek termézsetes következménye annak megszeretése is, egyedül álljon tisztes neve: Győry Dezső. Egyszerűen és együttesen e név jelenti ezután a következetes világné­ zetet, a kisebbségi öntudatot, az ujarcú embermagyar megtestesítőjét, minde­ nek felett pedig az antifasiszta költőt. Nevét emlékezetessé tevő regényeiben ugyanaz a költő nyilatkozik meg, mint am inőnek arcéle versei világából rajzo­ lódik elénk, csakhogy ezuttal regényeinek alakjain keresztül sugallja legszem é­ lyesebb mondandóit: életművének egysége az ő nagyszerű egyéniségének fog­ lalatában jelentkezik. Iskolás módszer lenne tehát külön szólani a költőről, el­ különítve elemezni regényeit: G y ő ry Dezső élő irodalmunk egyik jellegzets kép­ viselője, egy kerek-egész életmű példaadó költője. Egyidős századunkkal, palócföldünk szülötte: idő és helyszín eleve jelzi a la p ­ vető jellemvonásait: ama híres huszadik század megpróbáló, kisérteties, vész­ terhes elemeket szerzett, rejtegetett számára, a bajlátott szülőföld, és a közép­ európai tágabb haza — a zengő Dunatáj — meg-megujuló erőt, szárnyaló ih­ letet, mintaszerű közlésmódokat teremtett, kölcsönzött öntudatosító szellemiségé­ nek, kibontakozó tehetségének. Az idő és a tér szakaszosan alakította egyéniségét, irányította sorsát, hatá­ rozta meg művészi tevékenységének irányát, határolta el annak körét, mérte egyszersmind annak súlyát és színvonalát. Ismert életkörülményei között- és azok ellenére- nem lehetett más egyéb, mint kisebbségi költő, gondolatközlő m agyar közéleti férfi, eszmeindító, egyetemes látnok, olyan sokrétű személyiség, mint aminőnek őt versei, meg regényei mutatják, örökítik, példázzák egym aga magát, G yő ry Dezsőt, a következetes kisebbségi m agyar antifasiszta költőt, egyet­ lent a sok közül, elsőt az egyenlők között. Az első világháború vége uj helyzetet teremtett a művészi ösztönét érző G y ő ry Dezső számára, festészetet a filológia, filológiát a költészet váltotta fel az uj hazában, a felvidéki kisebbségi m agyar sorsban. Hasonlóképpen váltako­ zott szülővárosa után jónéhány munkahelye; nem csodálatos mindez, hiszen felvidéki élete folyamán ötízben vesztette el állását, mindannyiszor m egingás 70 �nélkül, következetesen vallott világnézete miatt. Kisebbségi életének kezdete óta gyűlölte és mélyen megvetette az álnok kétlakiságot, az áltatást és önáltatást, a m eghunyászkodó elv-feladást, a hajlongó alázkodást, a jobboldal felé irányuló társadalmi osztályigazodást, a kiszolgáltatott szegénységnek, a d olgo­ zó népnek elárulását. Ezt az elvi makacsságát, eszmei következetességét mindvé­ gig megőrizte és továbbadta hasonló helyzetű, egyező gondolkodású, fejlett igazságérzetű baráti körének, a néhány év mu ltán megalakult Sarló-mozgalom tagjainak. Mint a társadalmi alsórétegben élő-küszködő fiatalember világosan látta, mondhatni bőrén tapasztalta, az állam vezetői ham ar összemelegedtek az egykori, helybenmaradt, m ódos-vagyonos réteggel, ham arosan megegyeztek a kisebbségi szegénység rovására, illetőleg nem törekedtek saját fajtájuk helyze­ tének javítására: mindkét vezető, vagyonos társadalom a proletárság nemzeti megosztásában látta saját biztonságát, védelmét. A megkövült társadalmi hely­ zet így lett a forradalmi érzület, a változtató szükség kiváltója: a tőkés rend a maga védelmére csatlakozott a fasizmushoz, a sarló jegyében tömörültek, akik jelvényük mellé odagondolták a kalapácsot is, a földműves parasztság és m un­ kásság forradalm asításában látták, keresték a jövő útját. E két jelben kel! az erőket egyesíteni; lett korszakos jelentőségű felismerésük. Az államalkotó nemzet és a kisebbségek békéjét eleve a megnyerendő osztályharcban, a proletár egy­ ségben találta Győry Dezső és köre megvalósíthatónak. Különben is az osztály­ harc végeredménye nem lehet más, mint az osztálynélküli társadalom, melyben feloldódnak a felső rétegek szította nemzeti ellentétek. Politikai iskolázottságát, társadalomszemléletének alapjait nemcsak közvet­ len környezetéből, hanem inkább a nagyjelentőségű Sarló-m ozgalom ban ismerhet­ te meg, abban a felvilágosult eszmei közösségben, amely a m aga idejében egyetlen volt Európa e térségében, amely mozgalom a nemzetközi haladó szer­ vek elismerését vívta ki, a csehszlovák Julius Fucsik üzenetét elsőnek fogta fel, illetve nyilvánította ki az elnyomottak összefogásának szükségességét. Ez a mozgalom nemcsak egyik mozgalom akart lenni a többi között, nem választotta a szalon-kommunizmust, hanem látni, tudni, tapasztalni akart és tu­ dott. A kisebbségi sorsot a m aga élő valóságában — szinte kézzel foghatóan —, a helyszínen törekedett megtapasztalni, ezért meg kellett ismerniök a min­ denrendű emberi sorsalakulást, hogy ez életismeret alapján láttassanak, tudattassanak és tapasztaltassanak velük életükre, jövőjükre vonatkozóan, találják meg személyes látásuk révén a jobbhoz, a tökéletesebbhez vezető utakat-módokat. A sarlósok világosan látták, hogy a nép, a dolgozó szegénység milyen ki­ látástalan jövő előtt áll, s a jelene sem megnyugtató. A mozgalom egyik tagja hadd mondja el ujra ehelyütt is, kik voltak ők, mit akartak: ,,O lyan nemzedék voltunk, mely az iskolában mást tanult, — emlékezik Dobossy László — mint amit szüleitől hallott, sőt mint amit az iskolán kívül a saját tanárai is sugalltak neki. Két türelmetlen, vak és vad nacionalizm us malomköve közé szorultunk. Tiszták voltunk, igaz szóra vágytunk, úgy éreztük, szétlapít, megaláz, elemészt e kétfe­ lől szorító hazugság. - Bizonyára gyakran tévedtünk, de megtéveszteni soha nem akartunk; gyűlöltük a kétlakiságot, az álnokságot, az áltatást és önáltatást, de hittünk benne, hogy a fertőzetlen nép erejével olyan világot teremthetünk m agunk körül, mely példa lehet m ásoknak is. Nyaranta a falvakat jártuk, téli e s­ téken m unkásakadém iákra lopakodtunk, s a világtalan kisvárosokban nem ke- 71 �vesebbről álmodoztunk, mint hogy a tudás és az emberség tüzét szítsuk fel a körülöttünk sűrűsödő európai é jszakáb an ... Ekkor találkoztunk Győry Dezső verseivel, s ekkor találkozott a költő azokkal, akiket majd „ujarcú m agyaroknak” -nak nevez. Aki átélte e találkozást, soha többé nem feledheti el a Győry-versek mény váltakozó szólamát”. A sarlósok m iham arább Győry Dezsőt vallották költővezetőjüknek, ki a mozgalom érzelmi-indulati feszültségét remeklő, mozgósító verseiben fejezte ki, öntötte művészi formába jóval a mozgalom létrejötte előtt és azóta mindvégig. Az ujarcú kisebbségi m agyarság sorsigazoló költője elsősorban és mindenekfelett Ady Endre lett; Móricz Zsigm ond éppen Győry Dezsőről írta már 1928-ban: „C sak Ady élte annyira magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen im ádsággal, ennyire minden pillanatban, ennyire Sors-küldötten”. Az 1931-ben alakult Sarló tehát nem minden előzmény nélkül emelte első helyre költőnket, aki legkorábban vallotta az egyetemes emberség és kisebbségi sors, távlat és provinciális adottság egységét, a látszatra összeegyezhetetlen Fogalmak tökéle­ tes, szlovákiai érvényét. A huszas évek sötét és áporodott légkörében a kisebbségi költő utmutatás lehetett, próbára az ujra és példa a másra, ahogy Fábry Zoltán is látta, majd így folytatta: „Európa volt a hazánk, szegény nemzet a szerelmünk, szocializmus a törvényünk, demokrácia a mértékünk, emberség a m agyarságunk". A kisebb­ ségi költő tehát elsősorban embermagyar, küldetésének n agysága éppen abban fejeződik ki, hogy hangja tisztán emberi hang, ahogy azt Győry Emberi hang című versében máig érvényesen, példázhatóan igazolta: Én és ezer társam a sorsban szegényekért s kicsinyekért fájtuk és izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. Sosem magunkért, mindig máséit hirdettünk többet, mint m agunk: jobb lenni ösztönünknél s másnál s tartani minden gátom lásnál élő gátnak szívünk s agyunk. Gyűlöltségre nevelt a sorsunk, mi szeretetre önmagunk. M é g két idézet mindenesetre ide kívánkozik. Az előbbinél korábban, 1925 -ben írta költőnk: „Szeressétek az elnyomottakat, tegyétek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek tegyenek, legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb el­ lenségei. . . a legszélesebb emberi szolidaritás, legszebb humanitás, leglehetőbb szabadság, legbátrabb becsület.. .'(Kisebbségi géniusz). Nem aratni csak vetni, vetni........ S tán egyszer végre úgy szeretni, hogy másnak ne fájjon soha. A szeretet a valóságérzés alkalm as bizonyítéka, kisebbségi sorsban élő köl­ tő a szeretet általános hirdetése nélkül, az emberség felemelő tudata nélkül szólam ossá terebélyesedik, harsogóvá higul, bérenccé süllyed, szava mellébe­ széléssé silányul, hangja pusztába kiált. 72 �Győry Dezső igen fejlett igazsá g-és valóságérzékkel látott és szólott min­ denkor, élet- és emberismerete mély és osztatlan, e kettő óvta meg az elhaj­ lástól, megalkuvástól, s őriztette meg vele elvhűségét. Sorsban, eszmeiségben rokona, Fábry Zoltán nem véletlenül írta le vele kapcsolatban ezeket a szavakat: ,,A kisebbségi költő mindent tud, mindent iát és így az egészet is hitelesen mondhatja. A kisebbségi életforma „főleg erkölcsi és szociális kérdés". Ha e m agatartás gyengül: a költőnek nem lehet többé felfigyelhető és mindenfelé visszhangzó m ondanivalója”. Verseinek hosszú sorozata, regényeinek legszebb fejezetei nyilván hirdetik: változzanak bár a körülmények, m ódosuljanak az anyagi- szellemi viszonyok, sújtsa őt bárminő sorsharag, az erkölcsi teljesség tűzpróbáját mindig győztesen, nyertesen kiállotta. Költőnk világviszonylatú tájékozódása voltaképpen kitörés a kisebbségi élet szűkített, nyomorított keretéből, amikor tehát egyéni fájdalmát és osztályosai keservét világgá kiáltja, akkor már nemcsak egy kis földrajzi egység szószólója, hanem az emberség vitatott ügyének fellebbezője egy egész földrész, Európa a l­ vó lelkiismeretéhez. „Amikor a kisebbségi költő Európa szószólója lehet, - ismét Fábry Zoltán érvel mellette — akkor a küldetéstudat elérte tetőpontját. A kisebb­ ségi költő csak így és itt lehetett több önm agánál: az egyetemesség emberi hangja, az emberség nagysága, a lelkiismeret erkölcsi teljessége". Győry sem állapít meg többet, szebbet, mélyebbet mint: ........ s a sors értelme: nép lenni a népek s ember lenni az emberek között. Én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. A megbékítő, kiegyenlítő szeretet határtalan és mindig őszinte, a korszak hazugsága, hogy ez az önzetlen szeretet nem lehetett általános, mindössze csak itt-ott virulhatott ki, legtöbb helyütt a gyűlölet kegyetlen falába ütközve halódott, lappangott, hogy az idők teljességében ismét feltámadjon. Győry lírájának szeretethangja csaknem öt évtizede folyton zúg-búg, mint a m agános orgona a hangversenyteremben. Visszhangja mindazért eljutott a legtávolabbi fülekbe-szivekbe: nem m agános költő, közösségi ember, közbecsület övezi, így van ez rendjén és csak emiatt tudott megmaradni egyaránt embernek és költőnek. Költészete váltakozó áramlású, alyan mint a búvó patak, olykor gyorsan csör­ gedez, máskor lassú csobbanással kanyarog, majd egyidőre eltűnik, hogy aztán nagyobb erővel törjön felszínre, mélyítse medrét, tisztítsa tükrét, akárcsak a p a ­ lócföldi patakocskák, de ugyanakkor vízgyüjtő is legyen A sors vagy a közöny egyszer verstermő évadokat, gyakrabban az elném ulás korát jutatta költőnknek, szépszerével adogatta néki a feladatokat, ugyanakkor megvonta tőle a teljesítés lehetőségeit is. Eközben Győry Dezső a hegyipatak módjára a felszín a latt a la ­ kítgatta, csiszolta művészetét, bővítgette medrét, fokozta iramát, miként a kövek, partok folyvást alakulnak az áramló vízzel. Ilyenné lehetett az ő költőtermészete s mint ilyen, meg tudott, mert meg kellett maradnia ugyanolyannak, mint am i­ lyen alapvonású forrás korában lett; az egymást váltogató környezet kényszere állandósította, keményítette egyéni és közösségi magatartását. Hányattatva, fo­ kozatosan erősödött, ingó talajon bizton megállott, miközben kivirult embersége: „költészete közös ügy lett,egy-ügy" mindenki számára, mindenütt, ahová időnként hangja eljuthatott. 73 �Amióta idehaza két g y üjteményes kiadásban — meglehetősen későn — m eg­ jelentek költeményei, ujrapéldázható értelemmel telítődnek, egy m agatartás em­ lékjelei, ugyanakkor m egujító minták, irányító jelek a kétkedők számára: ember­ ség, szocializmus, antifasizmus dolgában, szolgálatában az ut csak előre ve­ zethet. Hogy ez az ut világos, annak egyik fényforrása Győry Dezső költészete. Ez az út átvezet palóc hazánkon, nem múló büszkeségünk, hogy e szakaszát is jól megépítette, sőt itten, e tájhazában, kezdette utépítését, hogy történetesen innen messzire el lehessen jutni ővele együtt - az egykori embertelenségből a mindenkori emberségbe természetesen visszavezető ut nincsen. Költészetének a z az egyik nagyszerűsége, ahogy a szülőföldi elemeket, mozzanatokat egyetemes érvényűké tudta mindenkor tenni: a tájhazából, palócföldről indult, s mindig az egyetemességhez ért el, egyéni lelkülete egyuttal közérzetet fejezett ki. Dobossy László nemrégen állapította meg róla: ,,Nem programszerűen írt politikai verseket, belső kényszer hatására látja és stilizálja önm agát közösségi emberré, népe sorsában osztozónak”. A nép szavának köl­ tője, a szülőföld hangadója: A palóc volt a népem. S verseimben nem élt m égsem ? Nos, hát, ifjan-eleinte szégyenlettük szinte-szinte, ha palócnak mondtak el: tájszó, csúfság, falualja. Hogy a m agyar legzam atja? C sa k Bartók és Kodály figyelt rá: a palóc mit énekel. Az ifjú híg. S a gúny sűrű. Tudtuk, hogy sok az avar-gyűrű a Zobortól a M agin-várig: székely, pecsenyég s kazár harcolt itt gyepü-zárt vervén. — S a legpogányabb: bújt erdőn! — ,,Polovec"-nép, szólt a szomszéd. ,,Felemás” — S palóc ma már. S híres lettek később-korban: a zobori, serki borban. S Győry Jakab hajdú hadnagy sok utódja idetért Maiténytól. (Itt házasodva). Szókim ondó s víg e fajta, — büszkén vállalt szülenépem — s nyakas furfanggal megélt. Akik átadják m agukat e költészet vonzásának, s nem is tehetnek mást, azok nyilvánvalóan m egálla nak szilárdan ottan, ahol helyüket a G yőry-versek korparancsa megjelölte Nem lehet tehát e verseket közömbösen mellőzni, egyoldalúan napirendre térni felettük, hiszen emberközelről szólnak hozzánk, színvallásra késztetnek: mellettük (és ma már ez a gyakoribb) vagy ellenük 74 �(a múltban még „ellenzéke” is akadt). Amióta két nagy gyüjteményes kötete lévén általánosan elismerték Győry Dezső korszakos jelentőségét, azóta egyre fájóbb érzés támad az olvasóiban, miért nem válhatott a m aga idejében n a ­ gyobb hatóerővé ennek a költészetnek becsületes, tiszta hangja, felemelő em­ bersége, miért csupán szűk körben lehetett példa annakidején az ő férfias kiállása?! Toluló kérdések ezek, feleletük a korszakban rejlik, ott keresendő. A „hősi”, a „bátor”, a „dicső” jelzők nem maradhatnak el e költészet átfogóbb megjelöléseként, ez alapon mégsem válik azonban csupán emlékké, mert amenynyit megőriz a múltból, ugyanannyit, ha nem többet, mutat a jövőre vonatko­ zóan: a jelen a víz választója, egyik part a dicső, hősi, bátor múlt, a másik oldalon a szocialista jövő, az emberség napja virul: a jelen viszont naponta veti felszínre azokat a kérdéseket, aggodalm akat, amelyek m egoldása érdeké­ ben ez a költészet egyaránt megvalósult. A tágabb haza, Európa, különböző térségein, s a nagyvilágban sokhelyütt, támad már, vagy tám adásra készül az embertelenség, ezeket áttételesen szintén leleplezi G yőry Dezső és ébresztő antifasizmusa, határtalan békevágya, felhőtlen emberszeretete. Az ő m agatartása: helytállás: költészete: vádirat, fellebbezés, igazmondás. A körülmények változhattak körülötte, ő azonban tértől, időtől függetlenül ugyan ­ az maradt kezdeteitől mindmáig. Különösen érzékelhető mindez azon szemléle­ ten keresztül, mely verseit időrendben sorolva viszonyítja egym áshoz: egyes kor­ szakait, különböző köteteit hasonlítja össze. A felszín azt mutatja, mintha ez a költészet nagyjából-egészében egynemű volna. A stílusra vonatkozóan ez való­ ban így mutatkozik: eszközeit, kifejezéseit szinte ugyanazon bordán szőtte — mondjuk — 1927-ben, 1937-ben és 1963-ban. Versm ondatai különösen egyező szerkesztésűek, képletük csaknem azonos pályája legkülönbözőbb szakaszain: ugyanaz a határozott, világos, végleges-érvényű kijelentés, közlés szabja meg m ondatainak arányát, természetét, alkatelemeit: annyira egyszerűsít a félreérthe­ tetlen m ondanivalónak érdekében, hogy a vers lelke — a nyelv zenéje elhalkul és a forma választékossága hasonul, hogy átadja helyét az egyértelmű, kizáró­ lagos közlésnek. Egyes versmondatok annyira oldottaknak hatnak, mintha kötetlen szövegek volnának. A gondolatközlő, eszmehirdető, elvőrző költő makacs termé­ szetéből következik a verseknek alakhosonlító természetessége. Két idézet vi­ lágíthat rá minderre, a Tollhegygyel című költemény például merő értelmi köz­ lés, két szakaszra oszlik, látszólag többszörösen mellérendelt két mondat ele­ gend ő a tartalom kim ondására; ismétlések, párhuzam ok érzékeltetik elsősorban a versszerűséget, különben folyamatosan írva, akár egy szónoki szövegnek rész­ lete lehetne: a sorozatosan alkalmazott egyetlen rím nem a költő hasonló lele­ ményének megrekedését jelenti, hanem e külső jelzéssel is példázza a férfias magatartás következetességét, az ismételten lecsapó érvelésnek a fontosságát. (Mellékesen figyeljük meg a rím szótani szerepét, kapcsolatát is.) Kevés volt a társ, sok az ellen sokat harcoltam az ár ellen, nem volt könnyű az ellen ellen, de legszebb az volt: magam ellen. Sokszor támadtam nagyok ellen, sokat vétettem m agam ellen de sosem a szegények ellen, de sosem a kicsinyek ellen. 75 �A költemény 1938-ban keletkezett, költőnk egyik válságos életszakaszában, amikor már csattogtatta fogait a fasizmus, amikor Győry Dezső demokratizmu­ sát valló, s vele egyező gondolkodású féfiak feje fölött megnehezült az idők já­ rása. Íme, a teljesség, a költői művészetnek tökélye, az egyszerűségben jelent­ kező egyszeriség, az egyszeriből sugárzó örök téma: a humánum. H asonlóan tökéletes s mindent kifejező, elveket egyesítő, nézeteket egyeztető, fajtákat bé­ kítő ,,vers"-beli üzenet a kortársaknak, utódoknak, tehát a mindenkori ember­ nek, Dunatáj lakóinak: igen jellemzően-címe: A nép szava. Mintha a közös sors már eggyé kovácsolta volna a „népeket”. A nép politikája ez: Kenyér és munka! Kárbavesz minden más. De a kenyér-munka a m agyar élet hídja lesz. Polgár, munkás s paraszt között, h íd ember és ember között, híd minden dolgozó kéz és agy. s itt élő testvérnép között. Béke! Kenyér! És munka! Sok. Urak, írók, holnaposok, ezt kéri a nép és a népek: Joanok, Jánok, Jánosok. Béke, Kenyér, M un ka! — ez Győry Dezső szentháromsága, a Dunatáj egy­ behangzó dallama, a lelkek zengése. Ha versnek eszmetörténeti előzményét ke­ ressük, hasonló hármas életparancs, politikai tanítás hangzott el pár évvel ko­ rábban Julius Fucsik ajkáról: Szabadság, Barátság, Jólét! Győz az uj hit. Szód jól ért szót! Tucatországot letipró had sem bírt Veled: mert Benned m agadnál több volt a Tan: „Szabadság, Barátság s Jólét minden népnek!” S ha szom szédnép? „Akkor is!” - mondtad. S ezt zúgják már Földrészek, öt-hatan. Így visszhangzik a nagy cseh forradalmár üzenete, tanítása m agyar lanton; Győry nemcsak mindenkit megelőzve, elsőként fordította a csehből idegen nyelv­ re, a magyarra Fucsik klasszikus börtön-naplóját, az Ü zenet az élőknek című forradalmi tanítást, a nemzetközi összefogásnak nagy kánonát, hanem egy kötetremenő verssorozatban, Az élő válaszol cím alatt továbbfolytatta és a túlélő kortársra vonatkoztatja a nagy cseh forradalmár lendületét, mozgósító erejét: S folytatom-e m ondandómat: életnél m aradandóbbat s legfontosabb tanításod: „őrködjetek éberen!” Hinni az életben. S bármi bősz-veszett had tör ránk: állani! 76 �S hittel s tettel síkra szá llni, s segítni m inden elnyomott fehéren és né gere n! „Feledni: b ű n!” — vallja költőnk mindétig; hangoztatta ő már máskor is, 1932-ben: „Légy szószólója, munkásnak, parasztnak!” Világviszonylatú tájékozódását már említettük, az pedig nem holmi bennfentességet jelent, hanem költőnk csodás ösztönét, mellyel a világ zajló eseményeiből kihallgatja a neki szóló üzenetét, felfogja és értelmezi a valódi helyzetet, meglát­ ja a tényleges tennivalókat, kitűzi ennek nyomán a humánum parancsait. Thomas M a n n Budapesten meghirdette annakidején a harcos humanizmus szüksé­ ges voltát, embermentő parancsát, ugyanakkor - vagy esetleg valamivel koráb­ ban — Győry Dezső ilyen versben szól az emberiség lelkiismeretéhez: KARDOS H U M ÁN U M G losszák az európai dem okráciának N e félj, költő, rekedt, m agányos versed golyóként járja át a parancs uralma zaját. Szólj, és énekeld a nép dalát: igém, légy minden nép igéje, földönjáró, nyílt, összevont: népuralmat ne élvezzen,csak a népuralom híve. Pont Pont: fellebezésnek helye, ellentm ondásnak jogosltsága többé nincsen, kimondatott az élettörvény: az ember legyen mindenekfelett ember: emberma­ gyar, embercseh, emberromá n, embernémet, em berjugoszláv........ emberember. Az ember nem feledhet, eszméljen, lásson, tudjon, tudatosítson, mert Bűnös, aki gonoszt nőni hágy! Kuba áll! Afrika ébred! Indiákban forr a méreg! S néger,hindu békepárti! S fél európa nem feled Varsó, Auschwizt, Pest s a gettók, nép-víziók! Aztán dettó: népet űzni? — Időszerű végszód: Állj! S őrködjetek! A kisebb antológiává kikerekedő idézeteket lehetne még folytatni, írhatnó k ide még utalásként verscímeket is: Győry Dezső költézete komoly, komor világ üzenetét közli, azt megismerni elemi kötelesség; mai ember nélküle kevesebbet tudhat a közvetlen múltról, s nem láthat a jövőbe, ha ez életmű mellett közöm­ bösen halad tovább, hiszen jövőnk a múlton épülhet, az emberek ebből is tu­ dom ásul vehetik a múlt bűnét, a jelen szépségét, a jövő emberi teljességet: M ind jövő m agára gondol, mikor héjjal vizet burkol, 77 �s az őszre így zeng: élni jó! Élni! Hited bízta ránk: küzdj, dolgozz, míg fel nem épül a világ — háború nélkül: fegyver és gőgnélküli béke! - Ez a mai Miatyánk! költő nemcsak viseli a közös sorsot, az ő átkos, megtoldó többletfeladata: egyezetétől: tudnia kellett, és Győry Dezső nyilván tudta és mindenkor tapasztalta, hogy mindenki szenved, küzd, szorong, remeg az embertelenség évadjában, a merre mentek...” Tegyük hozzá: megtudjuk, hogy merre kell és lehet mennünk, mi is Fábry Zoltánnal együtt: „Olvassátok, hogy megtudjátok: kik vagytok és és világosodott: jegyezte és ugyanakkor csinálta is a történelmet. Azt tanácsoljuk d ül kell elm ondania az emberiség fájdalmát. Költőnk élménye tudattá keseredett költő nemcsak viseli a kö zö s sorsol, az ő átkos, megtoldó többletfeladata egyeVersei a m aga idejében alig jutottak el hozzánk, a két világháború között pedig egyre-másra jelentek meg kötetei Szlovenszkóban. Költészetének hitele és az irodalomtörténeti elégtételadás jegyében két gyüjteményes kötetét a d ­ ták ki nemrégiben Budapesten, a harmadik — bizonyára a legteljesebb — mos­ tan készül és a költő hetvenedik születésnapjára jelenik meg. Az első hazai válogatás a Z en gő Dunatáj, az 1918-1948 között írott versek sokoldalú, gazd ag gyüjteménye, mely megtartja az egykori verseskötetkék önál­ lóságát, időrendjét is, jól képviseli Győry Dezső művészi adottságait, fejlődése apró, biztos fokozatait, itt olvashatjuk személyes élményei nyomán keletkezett költeményeit. A másik, a kisebbik gyüjtemény. Az élő válaszol, kizárólagosan közéleti érdekeltségű költeményeit sorakoztatja időrendben, e kötet második, na gyobbik felét a címadó, ötrészes verssorozat foglalja el. Az egészen nagy művészi és politikai feladatot teljesítő sorozat Julius Fucsiknak állít emléket: a m agyar népnek és m agának a költőnek, Győry Dezsőnek, a sorsában igazo­ lódnak, tükröződnek a nagy forradalmár figyelmeztető példái, korszakos tanítá­ sai; személyes és közösségi élmények váltakoznak itt, a sorozat minden vers­ során megismerni Fucsik szellemujjának nyomát, a szocialista tan élő. teremtő, mozgósító eszméltetését, a szocialista világnézet egyik főforrását. A m agyar H e ­ gyibeszéd 1940 - uj címén: Emberi hang - és Az élő válaszol verssorozat G yő ry Dezsőnek legkiemelkedőbb költői teljesítménye és csupán csak e kettő alapján egyik első hely őt illetné meg élő irodalmunkban, természetesen az előbbi, a kisebbik és a második, a nagyobbik versciklus nemes foglalata és klasszikus összegezése minden költeményének, a kettős csoportosítás végülis oly egység, melynek alapján is az egykori Szlovenszkó magyar költőinek méltán került ő az élére. Mi az életmű súlyosabb, m aradandóbb, jelentősebb részének Győry Dezső költészetét tartjuk. A kötött közlésnek hivatottabb művésze, ezt eddig érzékeltettük is, teljes joggal tá rgyáltuk bővebben versíró művészetét, jóllehet az irodalmi köz­ tudatban meg az olvassó k körében is nevét regényei népszerűsítették, a megillető elismeréseket szintén azok szerezték meg számára. M á r említettük elöljáróban azt a szerencsés körülményt, mely szerint verseinek és regényeinek a világa, esz­ meisége tökéletesen fedik egymást és az életmű keretében ikerjelenségek, nem­ csak kiegészítik egymást, hanem a versköltészetét és a regényírás azonos ér- 78 �tékű-jelentőségű közlésmód Győry Dezső számára, e két művészi tevékenység egyesül világnézetében is. Bőven áradó regényírása tehát nem könnyűkezű, a l­ kalmi sikerekre számító kedvtelése, hanem megszenevedett, megélt múltjának szük­ ségszerű tükröztetése, családja történetének virágregékbe, a mesék világába illő felidéző foglalkozása: él bennük a palóc táj. a palóc nép. A regény tetszés szerint tágítható keretében megszólaltathatta közvetlen felmenőit, harcos társait, köztük alakot ölt őm aga is többízben. Ami nem sikerült az életben, sugallják az ő regényei, mindaz megvalósulhat, életre kelhet az. epikus előadásban: ami hangulat, élmény a vers számára, ugyanaz remeklő tájleírás éltetője, eszméltető cselekmény a regényben. A versek világa tehát átlép és másmódon életre kel a kötetlen műfajban. A két világ édesegy: a D unatá j lelke, szelleme. Győry Dezső két gazd ag forrásból meríti regényeinek témáját: saját és családja emlékezetéből, tehát a megidézett jelenből. A jelen ugyanis az ő értel­ mezése szerint addig tart, am eddig az élők emlékezete a múltba visszanyúlik. C saládjának az ő gyermekkorában élő tanúságvivői regéltek néki a nagy har­ cokról, hiszen ők már éltek a szabadságharc korában, az ő elbeszélt múltjuk tehát az író jelenébe szervesen beletartozik: apák, nagyapák hőstettei, anyák, nagyanyák szerelmi történetei, széphistóriái, átélt események, tehát cselekmé­ nyek az iró-utód számára is; a lírai kapcsolat ekként nyilvánvaló és természetes. M indehhez járulnak Győry Dezső egyéni életének „regénybe illő" részletei. Amikor pedig a távolabbi múltba megy vissza, mint a Veronika széphistóriájá­ ban, Zrinyi korába, akkor is egy foglalkozás, a halászat élő szokásait vetíti vissza; a V ág völgyének helyszíne viszont idők folyamán nem sokat változott: a jelen mutatkozik jobbára Veronika szerelmi történetében, a múlt filmként vetítődik a háttér falára, A jelenre vonatkoztatott múlt főeleme, központi témája írónk sikeres tri­ lógiájának, a „virág"-regényeknek; a Tanácsköztársaság korát és az 1944-es szlovákiai felkelés történetét idéző, tisztességes művészi történet-regényesitéseknek is. A regényíró tehát verset költ, a költő viszont regényeket mond el: ez a szűkített alapegysége a Győry regényeknek és költészetének. Egyébként ki­ sebb regényeinek kötete nem mond ellent ennek a kézenfekvő tételnek, mégha hozzánk az egyes cselekményszálak távolabbról futnak is. A lírai regény — márpedig Győryé áttételesen valamennyi az — kettős ta­ gozódást szövöget össze: a tényleges külső cselekményt és mindazt az érze­ lemvilágot, amit a valóságos történet az íróban mindenkor fölkelt, lelkületét forrósítja, tudatát megmozgatja. A két világot egyesíti és összefogja egy ter­ mészetes, érdekkeltő, mesés, regényes keretbe, ab b an a költő színez, árnyal lelkesít és leköti valóban az olvasót, ugyanakkor az író szövi a mesét. Első ko­ molyabb regényében, A veszedelmes ember címen megjelentben az előbb em­ lített kettősség leginkább válik nyilvánvalóvá. A regény magva valóságos tör­ ténet, a nagy szocialista nevelő, Czabán Sam u életrajza. Külső jegyek alapján itélve amolyan tanregénynek tetszik, az író törekszik megmutatni az új nevelés érdemét, érdekességét, a nevelői élet fényes és árnyas oldalait tü kröztetni; min­ den emberi küzdelem végülis megszépül és igazolódik akként, hogy követésre méltó példává nemesedik. Ö nm agában C zabán Sam u nevelői pályája inkább értekezésnek lehetne tárgya — különben volt is többször de ahogyan Győry Dezső beilleszti alakját a társadalomba, ahogyan viszonyítja kortársaihoz és 79 �ahogy uralkodó eszményét, a szocialista nevelés ügyét közüggyé avatja, mindaz már az író szemlélete; a környezet rajza, a társadalmi ellentmondás pedig a cselekmény kiszélesítésének lett virágtermő melegágya. M á r ebben a regény­ ben az író igyekszik a m aga szép stílusát megteremteni, első törekvése a hatás­ keltés, az érzelmi telítettség; képzelete járásának szép eredménye, hogy a sivár életrajz ható, vonzó elemekkel telítődik és az uj nevelési irányzat nemes küzde­ lemmé, tetszetős életfeladattá emelkedik, követésre késztet. A régire, a maradira nézve „veszedelmes ember” a ma és a jövő számára e regény világa szerint is vonzóvá, eszményképpé magasodik. A nevelő célzatú G yőry-versek Czabán Sam u életregényében hangulattá, lelkesítő elemmé oldódtak fel, o d ah an g o ló d ­ tak az életmenet egyes pontjához, állom ásához: minden küzdelem szép, fe­ lemelő és hősies. A siker jegyében fogantak úgynevezett ,,virág”-regényei: Viharvirág. Sors­ virág, Tűzvirág. Valamennyi külön is önállónak hat, de mégis egybefűzi őket a nemzedékek életének összefonódása, a hősök és utódok, hősök és közembe­ rek regénye a szabadságharc korában kezdődik és az első világháborúval fe­ jeződik be. Az idő e három regény valódi hőse, a történelmi idő, ahogyan tettre szólítja a mindenkori embert, ahogy a mindennapi ember m egnem esíti saját létküzdelmét, nemzeti szerepét igazán hősivé, követendő példává tudja fokozni. Az író édesanyja kívánságát teljesítette, amikor e hármaskönyvet, a leplezett családi széphistóriát, papírosra vetette. A trilógia azonban a bensőséges h agyo­ mányból, féltett emlékekből nemzeti érdekűvé fejlődik, a helyi elemek, ténye­ zők országos jelentőségűvé fokozódnak: palóc földön zajlik, történik a cse­ lekmény nagyobbik része és az egész ország ügye, jövője függ tőle. A palóc föld regénye: költői dicsfény vonja be a tájat, tősgyökeres férfiak, tűzről pat­ tant menyecskék, családjuknak élő nők e tájért, e tájon küzdenek, halnak, épí­ tenek jelent, jövőt, miközben felhangza nak legszebb dalaik, uj értelmet nyer­ nek ősi igéik, remek tájszavaikat halljuk, színes szokásaikat csodáljuk. A rideg valóság és a megszépítő képzelet hármas regénye méltán vált népszerűvé: ne­ vel, eszméltet, uj utakra vezet, jövőt alakít, tetteket igazol és tettekre serkent. A szülőföldi elemek megörökítése, a palóc föld költői megjelenítése végered­ ményben egyet hirdet: az embermagyar létharcá t, szenvedését, ahogy azt 1849-től 1919-ig eltelt nyolc évtized kegyetlen korparancsa megkövetelte sze­ retett népétől, a palóc emberektől. Bárhogy legyen: a hősi múlt a sivár, kimélet­ len jelenbe torkollik; a jelen pedig igyekszik a jövőt takaró függönyt színessé, hímessé átszőni. A ,,virág”-regények tehát olyan széphistóriák, melyekben a tel­ jes ember lép elénk, a példamutató hős fogja meg az olvasó kezét. A következőként tárgyalandó regény az elejtett fonalat továbbszövi: A nagy érettségi a szűkebb haza 1919-es sorsát viszi át a regény világába, ab b a a közegbe tehát, amelyben az uj eszmék egyetemessé forrnák, az egyes ember élete közüggyé válik, ha feltétlenül győzhetne az igazság; a tiszta emberség azonban dicső harcokban elbukik, a palóc nép egyik fele kisebbségi sorba süllyed, a másik pedig a fehérterror kegyetlen karjába esik. A M agyar Vörös Hadsereg északi, palócföldi hadjáratának regényes változata megmutatja vé­ gül, hogy a tényleges harc áttevődik az eszmei küzdelembe, a szocializmus csen­ des, de biztosan győző harcában kell az emberség ügyét diadalra vinni, ama nagy érettségit tehát a hum ánumból kell megszerezni. 80 �A Göm öri rengeteg a végső harc regénye, az 1944-es délszlovákiai felke­ lés, partizánharcok története nehéz küzdelmeket tartogatott, de a jövő, a m eg­ nyert csata m indinkább a küszöbön áll: az a nemzetközi összefogás, melyet e tájon oly régen óhajtottak, végre megvalósul: csehek, szlovákok, magyarok felszabadítási harca — a Szovjetunió oldalán — győzedelmeskedett a fasizmus felett. A regény élő alakokról szól: szerepük, jelentőségük: történelem. Nyolc nap valódi története pereg az olvasó előtt, az író itten mértéktartó, nem színez, nem túloz, nem bonyolít, jóllehet a hősök sorsa tovább zajlott, emberi tragédiájuk később következett be, halálos áldozatokat is követelt —, érdemük múlhatat­ lanul teljes, helytállásuk bizonyság, példa a jobbuló, jobbítható életre, ,,a szo­ cializmus és az örökké megfiatalodó emberi igazság édes értelmében”. A p a ­ lócföldi m agyar hősök az emberség, az emberiség egyik hőskölteményét fegy­ verrel, harcban írták meg. Győry Dezső regényei meg-megújuló küzdelmekről szóla nak; ahogy költé­ szete egy tájhazából mindig az egyetemesség felé tágul, ugyanúgy regényeinek cselekményei a családi keretből, kisebb tettrekész egység vállalkozásaiból szé­ lesedik az emberiség ügyévé, válnak egyetemes feladattá. H a itt-ott Győry Dezső hibáz, túloz, ellentmondóan, vagy negédesen beszél, ez a parányi fo­ gyatékosság eltörpül az ő nagy em bersége mellett. Ő azért tudta egyéni sor­ sát elszenvedni, végigélni, mert lényegében mindig hitt az emberben, az em­ beriség jobbik felében, hitt a családban, családjában, jól tudta, hogy a nagy­ világ üldöztetése ellen menedéket a család nyujt, vagy a kisebb eszmei közös­ ség, ahonnét szükség esetén, adott jelre megújultan, ismételten harcára indul­ hat. Felemelő költészete, mely A nagy érettségi és Gömöri rengeteg című re­ génye világa közé esik, felelős, helytálló ember művészete, regényei ugyan­ an n ak méltó ikerpárjai. Ő azonban mindenek felett a hűség költője, írója; népéhez, hazájához, palóc földjéhez fűződő szerelme örökkévaló, nemes, tiszta, értékmentő csele­ kedet. M ost ünnepelt felszabadulásunk egyik utegyengetője, dicséret-mondó énekese. Amikor végül általános jelentőségét összefoglaljuk, Kazinczhy Ferenc hajdani szavait kölcsönözzük és vonatkoztatjuk ezúttal őreá, aki eszerint Egy nem haszontalan tagja az Egésznek, Férfiak! ez gyönyörű jutalom. PAKU IMRE 6 81 �GYŐRY DEZSŐ Önvallomásf éle Én jó akartam lenni minden áron, s a tisztaság volt mérőfonalam, ezen függött a szeretettel három, úgy hittem forrástkeltő ideálom. S csalódtam? Nem. M ár jól látom magam. Jó hogy lehessek: voltam rossz s kevély, s tisztán hogy éljek: önző és rideg, s hogy szerethessek: lebuktam a mély emberárba, hol a csöndet az éj dagálya is csak tompán töri meg. Csuromvizesen, piszkosan, vacogva szárítkozom most és tisztálkodom, az én pusztámnak ember a homokja, s tapasztalások szélvésze sodorja magán-múltam tűnt délibábokon. A nyelvem lóg. Az inam néha reszket. Tüdőmmel kezd ki már az orv aszály. De hogy más vállról emeljek keresztet, ki kellett ásnom az élet elvesztett titkát. S nem fáj már, amit tudni fájt. Igen, végére jártam a végnek, s új élet nyílt rám a végek mögött: te is csak egy kis fodra vagy a népnek, s a sors értelme: nép lenni a népek, s ember lenni az emberek között! 1935. 82 �Emlékek látogatóban „Akácvirág" Anyámban régi hajdú-hajlam keveredett a palócdallam s 48 szellemével. Rosszkor. Tövis-akácfán volt virág. Hitt bennem. Folytatását látta. Tompánk s Kati szerelmét áldva lázadt, írt. Pont egy kordivat-hű álnéven, így: „Akácvirág”. Íróasztal is volt a házban. S apám, füzetekkel karjában diák dolgozatokat dicsért. S míg lelkesedet Bleriot-ért, minden reformért, szépért s jóért, so rsa: torz prolisors volt. Átok. . . Végvári, szürke és kesergő. S színháza, mozija az erdő: Ez volt a legolcsóbb mulatság: séták s gyakori kirándulások. Jármából egy értelmiségi akkor még nem tudott kitérni. Hiába járatta az ,,Est”-et, mert dolga volt a — „honderű". S öröme? A kartársi szók: dedikált disszertációk, könyvtár-tömő szenzációk. . . .Tövisfák alatt nincs terű. S míg pénzért varogattál, dugva, hogy a „társaság meg ne tudja!”, ott hervadtál, engem vidítva. Fájsz, Anyu! M ultunk: kisszerű. Jó volna még verssel szeretni. Bizonyítani — nem csak hitetni, hogy tövis-élted védte sorsom. De sírodon már — sorsvirág. —Tüskés fán nőttél ki, szegény, s az illatod, azt hitted: én. S nem élted meg. Vártad csak várva, hogy megírom szíved szavára, Bem apó hadnagya regényét. Szegény Anyám, Akácvirág. 83 �Paraszt- Robinzon Robinzon fölkelt, s ökle széttörülte csapzott haját. A nap már ragyogott. A víz bőgött, az erdő fújt. A porban egy mérgező gyík lábatlankodott. Egy korty víz nem sok, lobbanásnyi láng se, annyija sem volt, magára maradt, de hogy legyőzze balsorsát s a fertőt, kényszerítette a tengert s az erdőt, hogy adjon neki tüzet és halat. A paraszt egykor, s kis változtatással mindig s mindmáig a szél és a nap verdesésében harcol a rögökkel, hogy szervtelenből szervest adjanak. Ebgondja ő, költőktől s kutatóktól éhen halna, ha nem gyurná a port, de helytáll, erély és furfang feszíti, trágyázza, tépi földjét, s kényszeríti, teremje néki a búzát s a bort. Így állunk, én is, népem is a parton, egy nagy néptenger csapzott szigetén ebgondként, magán. Körben, gyűlölet zúg s paraszt-Robinzon kedve vagyok én: megvetni lábunk s példánkkal legyőzvén minden halált és vészt, mely fenyeget, népeket összeédesíteni s Európát arra kényszeríteni, hogy adjon békét, kenyeret, helyet! 1935. 84 �Én minden népet féltek Én minden népet féltek Átok átoknak hegyén-hátán. S a sors? A sors sosem segít, a Duna, mint egy hosszú sóhaj, fogja össze kis népeit. A szélben s a történelemben új rend tüzes szikrája ég, s ők hajbakapnak polgármódra, hogy leves, hús és főzelék. Az én fájdalmam erre nézvést már nem egyéni, nem magán, sok szenvedés formált munkálva igaz szándékom motorán: mindnek kivánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. 1947. 85 �körkép Élő irodalom — Tanulmányok a fe lsza b a d u lá s utáni m agyar irodalom köréből — Ki hivatott arra, hogy eldöntse: melyik könyv hasznosabb a m ásiknál — és miért? M in ­ denki, azaz senki. Egy kötet hasznossága ugyanis nem mérhető a megfogalmazott, leírt, ki­ nyomtatott gondolatok mélységével, eredetiségével, a m ondanivaló aktualitásával, általános érvényességével, a forma korszerűségével vagy a stílus g ördülékenység ével, hiszen e vo n á ­ sok tulajdonképpen a mérlegelés során sokasodnak, vagy tűnnek el, attól függően, hogy ki végzi a műveletet. Nem kétséges, hogy az Élő irodalom című tanulmánykötet főként akkor nyom sokat a latban, ha „profik” mérlegelik, de nem veszíti súlyát a mai m agyar irodalm at csupán kedv­ telésből, tájékozódás céljából megismerni kívánó „am atőrök” kezében sem. Az irodalom ban a történetírás mindig nagy és merész vállalkozásnak számított. M é g inkább az, ha élők művelte irodalmat kívánunk irodalomtörténetté emelni, hiszen az összefoglalá si kísérletet már a megjelenés pillanatában m eghaladják az újabb művek tanul­ ságai. Ennek ellenére a felszabadulás utáni m agyar irodalom feldolgozása reális igény, hiszen irodalomtörténeti korszakról van szó, noha e korszaknak csak a kezdetét jelölte meg a történelem.. 1945. utáni irodalmunk eddigi legteljesebb összefoglalása is m ind­ össze hetven oldal — és a Vázlat címet viseli - a hatkötetes, vaskos irodalomtörténetben. E tanulmány nemcsak a terjedelmében, hanem a megközelítés módszerében is eltér a m eg­ előző, lezárt korszakok elemzésétől. Tóth Dezső — a Vázlat szerzője — a VI. kötet „kényszerhelyzet-szülte szépséghibájának" nevezi e függelékszerű áttekintést. Átmeneti szükség­ m egoldásnak, vitaindító jellegűnek tartja. A vita ki is robbant, és különösen felforrósodott, amikor Tóth Dezső a Kritika 1965. 9. és 12. szám ában közzétette elképzeléseit a felszabadulás utáni m agyar irodalomtörténet ké­ zikönyvének szerkesztési kérdéseiről. „Az világos — írta Tóth Dezső —, 1945-ben nemcsak a m agyar nép életében, de irodalm ában is valami új kezdődött. Az azonban felettébb két­ séges, hogy ez az új — már ami az irodalmat illeti — oly mértékben kialakult-e az eltelt idő alatt, hogy biztosan felismert jellemzői „mentén” alakított szerkezettel történhessen felmérése. Az irodalomtörténeti ítélet — ha m égoly régi, nagy távlatot nyújtó korszakról van is szó, nyilván sohasem lezárt. D e az is nyilvánvaló, hogy mennél inkább ismerjük egy vi­ szonylag egységes korszak időbeli kifejlését, mennél inkább világos előttünk kezdete, ki­ bontakozása, felbom lása és utóélete, a rá következő új létrejöttében betöltött szerepe annál inkább tudunk küönbséget tenni lényeges és kevésbé lényeqes, jellemző és kevésbé jellemző sajátosságai közt. . . A távlat éppen abb an van segítségünkre, hog y az irodalom más tudatformához való viszonyát, a társadalmi-történelmi szituációkhoz való viszonyát pon­ tosabban mérhessük fel. . . H ogy ez korszak az biztos, de nem „kikerekedett”-a leg alapvetőbb mozzanatoktól eltekintve — úgy, hogy szám os jelenségnek ne csak az okát, de történelmi értelmét is vilá gosa n lássuk és a m aga történeti funkciója szerint itélhessük meg. M indez egyáltalán nem jelenti irodalmi fejlődésünk elért eredményeinek kétség bevonását, nem is szemrehányás az irodalomtudománynak, csupán konkrét irodalomtörténeti helyze­ tünk egyszerű tudomásulvétele.” Ezen objektív és szubjektív nehézségek ellenére a hatvanas évek közepe táján m eg­ kezdődtek az „összegzés” előkészületei, amelyhez most nagy segítséget nyújt az „Élő iro­ dalom ". A szerkesztés felelősségteljes m unkáját ezúttal is Tóth Dezső vállalta, ismételten bizonyítva, hogy fáradhatatlan m unkása a szintézistörekvéseknek. E kötet azokat a tanulm ányokat gyűjtötte egybe, amelyek 1957. után az irodalom fo­ lyamatát, egyes problémaköreit történeti-kritikai eszközökkel vizsgálták. A jelenségeket, ten- 86 �denciákat áttekintő, egy-egy témakörben viszonylag összefüggő képet rajzoló — bár eltérő módszerű és kritikai nézőpontú — tanulm ányok válogatott összessége már történeti érdek­ kel és jelentőséggel is rendelkezik, tükrözi irodalomkritikánk megnövekedett vállalkozó ked­ vét, reprezentálja azt a mennyiségi felhalmozódást, amely irodalom tudom ányunkat mind közelebb viszi felszabadulás utáni irodalmunk m indeddig hiányzó módszeres fe ld o lgo­ zásához. A szerkesztő ezen - önm aga diktálta - megkötéstől egyetlen esetben - a Sarkadi Imréről szóló portré esetében — tekintett el. Az előszóban ezt így indokolja: ,,A kivétel úgy érezzük jogos, mert egy olyan életműről van szó, amely amellett, hogy a felszabadulás után bontakozott ki, amellett, hogy jellemzően követte társadalmi és irodalmi életünk két évtizedes fejlődését, fordulatait - egyben jelentős és ugyanakkor befejezett életmű is. M iután hasonló kritériumok összességével rendelkező életmű nincs, úgy gondoljuk, a róla szóló tanulm ány közlésével anélkül gazdagítjuk felszabadulás utáni irodalm unk összképét, hogy elvileg utat nyitnánk további iróportrék számonkérésének." A kötet három részre oszlik. A Két évtized című fejezet tanulm ányai irodalmunk húsz éves (1945—1965.) fejlődését m űfajonként (költészet, dráma, ifjúsági irodalom) kísérik végig. E tanulm ányok élén Tóth Dezső: G ondolatok két évtized m agyar irodalm áról című írása áll, amely 1965-ben, felszabadulásunk huszadik évfordulóján a Társadalm i Szemle ünnepi szám ában jelent meg. E tanulm ány adja valójában az egész kötet vezérfonalát, hangsúlyozva irodalmunk nagyfokú ellenm ondásosssáqát, bonyolultságát, amely húszéves — ma már negyedszázados — fejlődésére jellemző volt. A forradalmi progresszív örökség továbbélése, a szocialista tendenciák természetszerű kiteljesedése mellett végig megtalálni irodalm unkban a szocialista távlattal szemben érvényesülő konzervatív oldalakat is. Tóth Dezső szerint a m agyar irodalom nak nem lehet más mércéje, mint a szocializmushoz való (természetesen esztétikailag értelmezett) viszonya, amelynek a la p ján levonható a konkluzió: a szocialista társadalom valósága, az ép ítésben való részvétel egységesítette irodalmunk eszmei arculatát s legjobb hagyom ányait kiteljesítő, új, szocialista realista korszakát nyi­ totta meg. Az első fejezetben kapott helyet Sim ó lenő: A m agyar irodalom külföldön című ta ­ nulmánya, — amely szerint a m agyar irodalom valódi értékeinek lefordítása és külföldi kiadása érdekében lényegesen több történt, mint az előző évtizedekben, de annyi m egkö­ zelítően sem. amennyi indokolt lenne - és B. N a gy László kitűnő, először jelen kötetben napvilágot látott Sarkadi portréja. A m ásodik rész a Visszapillantás címet viseli. Három tanulm ány követi nyomon a próza és a drám a fejlődését a szocializmus építésének m egkezdése időszakában, 1949. és 1956. között. Különösen izg alm as Pom og áts Béla írása, amelyben az írói egyéniség kibontakozá­ sának serkentő és visszafogó vonásait elemzi az ötvenes évek közepének prózairodalmára vonatkoztatva. M a i kérdések cím alatt találjuk azokat a tanulmányokat, amelyek irodalm unk 1957 utáni útjait vizsg á lják. Darvas Józsefnek, a M a g y a r Írók Szövetség e 1959. szentember 25-én megtartott alakuló ülésén mondott beszédét kritikai életünk legkiválóbb képviselőinek — Béládi Miklósnak, Diószegi Andrásnak, Pándi Pálnak, Szabolcsi M iklósnak és m ásoknak — írásai követik. A legtöbb — számszerint négy — tanulm ány — jelezve a líra irodalm unkban m indvégig betöltött vezető szerepét — a költészettel foglalkozik. A novella, a regény és a dráma jelenkori problémáit vizsg áló írások mellett ott találjuk Kiss Ferenc eszmefuttatását az irodalmi szociográfia napjainkban ismét egyre erősödő szerepéről. A kötetben szereplő tizennyolc tanulm ány közül hat a Kritikában, kettő a Társadalm i Szemlében, ugyancsak kettő a Kortársban, egy pedig a Jelenkorban, jelent meg először. Fülöp László kéziratos egyetemi doktori disszertációjának részletét adja itt közre. Pándi Pál pedig e helyen hozta tető alá a m agyar drám a kérdésében az elmúlt évtizedben e l­ mondott v a g y leírt g o n d o la t a it. A szerkesztést dicséri, hog y öt tanulm ány — Kiss Ferenc, B. N a g y László és Pom og áts Béla említett dolgozatai, valam int Herm ann István és Alm ási M iklós írásai az 1953-1956. közötti m agyar drámáról illetve a mai novellistákról — e k ö ­ tetben olvasható először. Nem csak jól szerkesztett összefoglaló tehát az Élő irodalom, h a ­ nem az újdonság ereiével is hat. A felszabadulásunk negyedszázados jubileumához méltó, rendkívül szép kiállítású ta ­ nulmánykötet gondozását az Akadém ia Kiadó vállalta, kár, hogy a tipográfus neve és a megjelenés példányszám a kimaradt az impresszumból. CSONGRÁDI B ÉLA 87 �Költőavatás (Két versantológia: Elérhetetlen föld. Költők egymás közt.) Költőt avatunk. Nem is egyet, egyszerre huszonhármat! M á r megint, mindenki költő ma már! — halljuk az elégedetlenkedők megjegyzését. Tessék inkább örülni! Mert a költészetben nincs túltermelés, az irodalom nem gazdaság, hol a többlet csődöt jelent, inkább nagyobb fundamentumot vet, melyre m ag asa b b épületet húzhatni. A m agyar költészetét. A jövő költészetét. H o gy ez milyen lesz, nem tudni! H a a költészet nem gazd aság, le galáb b annyira nem matematika, hogy a meglévő, ismert teljesítmények nyomán az ismeretlent kiszá­ míthassuk. Legfeljebb következtethetünk, nem jóslással vagy feltevésekkel, inkább a meglévő tendenciák m eghosszabbításával. M é g in k á b b sejthetünk valam i szépet, megrendítőt. Talán azt, hogy a hatvanas évek m ásodik felében két hullám ban (1966!, 1969!) kötettel, antológiával betoppant költőkből jön a költő. H a m egjelöletlenül is, de már itt van. Ebben lehet bízni és tamá skodni. Én m égis hiszek benne. Nem, mintha a k o rá b ­ ban indultakhoz mérve az igazi tehetségnek fölébe növő zsenik stigmáját látnám b ár­ ki homlokán. A feltételeket érzem, amelyek a n agyságot előszólítják. A nagy feladato­ kat kirovó kort, amely nem veszélytelen. Messziről nézve is igaznak érzem ezt a nagyotm ondó lelkesedést, a tüzet, amit az utóbbi években indult költők szítottak bennem. Közöttük két, 1969-ben megjelent a n ­ tológia. Az egyik nehezen tört utat, kiadatására alig akadt vállakozó, végül az Írószö­ vetség KISz szervezetének go n do zásáb an jelent meg. Egyszerű, fűzött, kötet, papír b o ­ rítóval. Elérhetetlen föld a címe, kilenc költő verseit tartalmazza (Győry László, Mezey Katalin, M o ln á r (Péntek) Imre, Kiss Benedek, O lá h János, Koncek József, Kovács István Rózsa Endre, Utassy József). Ü gy tudom, a kiadás egyiküknek sem jelentett honoráriu­ mot. A másik: selyem-ripsz kötésben, famentes, bordázott diósgyőri papíron (volt mit elnehezíteni mélyebbről jövő, rekedtebb kiáltásukkal az Elérhetetlen föld költőinek, hogy e kötet rangos kiállítását egyensúlyozzák!) 15 költőt mutat be, 15 idősebb pályatárs útravalójával. (Apáti Miklós, Kis Benedek, Oravecz Imre, Pardi Anna, Petri György, Rózsa András, Szentmihályi Szabó Péter, Szepesi Attila, Takács Zsuzsa, Tölgyessy Miklós) Innen a címe is: Költők egym ás közt. Sietek kim ondani: mindkét kötetet hasznosnak, jónak itélem. Sőt, mi több, tetszett is. Higgadt, okos érveket lehetne hozni bármelyik értékeinek megmutatására. Az Elér­ hetetlen földre szavazok! S ha nem elég a voksot leadni, indok is akad. Nem h ig g a d ­ tan és nem okosan, de a véleményt szólaltatja. Kicsit sommásan, talán igazságtalanul a Költők egym ás közt szerzőivel. Torzít, de tisztítva torzít. Az Elérhetetlen föld mellett szól már a két antológia eltérő rendező elve A Költők egymás köztben mindenki talál kedvére valót, aki mindent elfogadna. Nem költői irányzat, nem csoport, nem nemzedéki seregszemle — ahogy a fülszöveg is kínálja. Ezért csak szemelgetni szabad benne. Az Elérhetetlen földet vagy egy lélegzettel kell v é g ig ­ olvasni vagy félretenni. Mert aki belelapozva az elsőként elolvasott két-három verset m eg­ szerette, nem teszi le többé a könyvet. Az Elérhetetlen föld egységes elvvel rendezett a n ­ tológia, egyetlen szándék, különféle m ozdulatokban m eglévő egyetlen gesztus nagy erejű, költőben is egységes megjelenítése A versek egym ás mellett önértékükön túl egym ás­ ra ráfénylenek A másik, ami az Elérhetetlen föld mellé állított, a gyanakvás volt, amit a két anto­ lógia megszületése váltott ki belőlem (s aminek kissé szimbóluma a két kötetnek koráb­ ban, nem véletlenül leírt eltérő külseje). Szives fogadtatás az egyik esetben, bizalm at­ lanság, késleltetett születés a másikban. Tegyük hozzá, irodalom politikailag teljesen indokolatlanul. Nem akarom én az egyik kötetet kijátszani a másik ellen. A Költők egym ás közt szerzőinek megszavazott bizalom, felkarolás nem az Elérhetetlen föld szerző­ itől vonódott el. D e azért van, ami szemet szúr. A két antológia megszületésének elő­ története megint azt igazolja,, hogy vannak olyan költői tendenciák, amelyek (jó, hogy érvényesülnek, de) könnyebben érvényesülnek, mint a társadalm ilag hitelesebb, fontosabb 88 �törekvések. Mert kiket emel szárnyra a bizalom a Költők egym ás köztbe n ? Tizenöt tehet­ séges fiatal költőt, de köztük olyanokat is, akik irodalom politikánk elveit kevésbé tel­ jesítik be, mint az Elérhetelen föld költői. Könnyebben kap szabad utat „az éji folyó csilla gá t" versbe emelő attitüd, mint a „valódi világot hörpintő” költészet, a kilencek a „nagy” m agyar poézis szomorúan vagy éppen felemelően elhivatottságához kötődése m agyar poézis szom orúan vagy éppen felemelően elhivatottságához kötődése. Az Elérhetetlen föld költői ugyanis olyasvalam ire vállalkoznak, amint Rózsa Endre mondja önéletrajzi jegyzetében: „nem elsősorban a költészet feladata." A közösség ügyé­ ért szólalnak fel, kritikusan, p erben-haragban mindazzal, amitől félteni lehet fejlődésün­ ket. Hangosan, de sohasem felejtve az anyagot, amit a kifejezés szerint formálnak. Azokhoz az elvekhez ragaszkodnak, amit a népi dem okrácia iskoláiban tanultak, a forra­ dalom tisztaságához, a következetesen végigvitt szocialista forradalomhoz, a m unkás-pa­ raszt hatalomhoz, a szocialista humanizmushoz. S közben olyasvalamit m ondanak el, amit csak ők fogalm azhatnak meg: a fiatalság türelmetlenségét, helykeresését, radikalizmusát, a feladatokból való rész követelést, ennek a korosztálynak a gondját-baját. Ez az a költészet, ami tartásban, emberségben, esztétikumban, vers-technikában m a g á ­ ba falazza mindazt, ami Juhász Ferenccel és N a gy Lászlóval bezáróan a m agyar költői hagyom ányban h aladó és érték. A Költők egymás közt-ben gyakran felfedezhető „örök" dolgoktól elnőve az itt és most gondjaival bajlódik, osztálytudatra épül, de helyt áll az „egész em beriségért", magyar, tiszteli a multat, s közben úgy fogalmaz, hogy a „köl­ tés" megsértése nélkül egyre populárisabbá válik, egyre inkább a tömegekhez szól, tisztultan, egyszerűen. Ezért felejtjük kötetüket olvasva a Költők egym ás közt egy-két igazi meglepetését, pél­ dául Beney Zsuzsa tiszta zenéjű, szép képiségű költészetét, ami a kilencek felől nézve idegen szépség marad. V a gy Szentmihályi Szabó Péter érett bölcsességű, fogalm i tisz­ taságú, kemény gondolati költészetét. Ezért terelődik el a figyelmünk Takács Zsuzsa, Tölgyessy Miklós eredeti tehetségéről, s fedezzük fel nehezebben Kiss Anna elérhetetlen földbe kívánkozó tiszta poézisét. Ezért érezzük találóbbnak Kiss Benedek verseit „ csa lá d ­ já b a n ”, a kilencek között, mint a Költők egym ás közt összeállításban. Iskolai tankönyv vagy kritika nem fog rábeszélni soha senkit egy-egy költőre. Leg­ feljebb segítséget nyujt. M indenkinek m agának kell felfedezni saját poétáját. Most újabb, felfedezésre érdemes költők érkeztek. Akikben m egvan a szándék, hogy a születés, a felnövés, a kiteljesedés pillanatát iker-szívdobbanással, a kortárs visszafojtott léleg­ zetével végigizgulják, s nemcsak a befogadott, kész n a gysá gba n képesek megmerülni, figyeljenek! Költők indultak el, már-már patak-korban, folyóvá duzzadás előtt. Köztük a vízgyüjtő folyam is, amely a tengerbe-óceánba jut. ZIMONYI ZOLTÁN 89 �Két hézagpótló kézikönyv M agyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes. Szerkesztő bizottság: Burtnyik Sándor, Csűrös Zoltán, Ki­ rály István, M átrai László, Németh Lajos, Pamlényi Ervin. Akadém ia kiadó. Bp., I. kötet 1967. 1030 I., II. kötet 1969.1104 I. Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi szemé­ lyiségekről, kortársainkról. Szerkesztették: Fonó Györgyné és Kis Tamás. Szerkesztőségi m unkatársak: Som os Róbertné és Hoffer Andrea. Kossuth könyvkiadó. Bp. 1969. 617 I. Szinte ugyanazon a napon jelent meg 1969 novemberének legvégén a M agyar élet­ rajzi lexikon m ásodik kötete és a Ki kicsoda? Két hasonló műfajú kézikönyv került így szinte egyszerre forgalomba, s ez a tény csábít, hogy a kettőt párhuzam ba állítva, együtt ismertessük. Cikkünkben a rövidség kedvért a M É L és a KK rövidítést fogjuk használni. Szerkesztési elveiknél fogva a két műben nem lehetnek fedések: a M É L ugyanis k i­ zárólag már nem élő, a KK pedig kizárólag élő személyek adatait tartalmazza. Hézag azonban mégis van a kettő között: minthogy a M É L I. kötete, amely az A -K kezdőbetűs neveket tartalmazza, két évvel korábban jelent meg, ezért egy-egy olyan jeles m agyar személyiség, akinek feltétlenül helye lett volna valamelyik műben, de aki 1967 és 1969 közt húnyt el s a neve ráadásul A és K közti betűvel kezdődőtt — pl. Füst M ilán egy­ formán kimaradt a Mél-ből, mint még élő, a KK-ból p ed ig,mint már nem élő. E hézagtól eltekintve a két mű együtt a múlt és jelen magyar, továbbá a jelen nemzetkö zi közéleté­ nek teljességi igényű életrajzi lexikona, bizonyára együtt is fogják használni a kettőt, tehát ez a körülmény is, és nemcsak a megjelenés időpontjának egybeesése, indokolja, hogy párhuzamos ismertetést adjunk a két műről. M inthogy pedig bizonyára együtt használják majd a két művet, az olvasó jobban örülne, ha cikkeik felépítése hasonlóbb volna — dehát az szinte lehetetlen igény, hiszen két kiadó két teljesen különböző apparátussal és az anyag átal megkövetelt különböző módszerekkel készítette el a két művet. A M ÉL |. kötete 124 külső munkatársat név sze­ rint sorol fel, majd ezt olvassuk: ,,és sokan m ások", a II. kötetben a fentiekhez még újabb 50 név járul, tehát jóval 200-on felül volt azok száma, akik e lexikonba cikkeket írtak, adatokat szolgáltattak — a KK-t összesen négyen írták s állították össze. Az anyag támasztotta követelmény, hogy a történelmi jellegű M É L cikkei csak kisebb részben régi lexikoncikkek kom pilálásából, nagyobb részben kutatómunkából álltak össze, míg a KK-t túlnyomórészt bel- és külföldi lexikális művekből, alm anachokból, W h o ’ s W ho-kból le­ hetett csak összeállítani. A sok szerző közös műve természetesen eleve g a z d a g a bb, de heterogénabb anyag: ha m égis egységes jellegű munka származik belőle, ez a szerkesztőt dicséri. Ú gy látjuk a M É L egyes cikkei közt nincs felfedezhető értékbeli különbség, ami szintén a lexikon használhatóságát növeli. A KK viszont már eleve, szerkesztési módszerénél fogva hom o­ gén, jól használható kézikönyv. Különbség a kettő között, hogy a M É L illusztrált, a KK-nak csak a borítólapján ta ­ lálunk 28 arcképet. (M inthogy a hozzájuk tartozó nevek sehol sincsenek feltűntetve a lexikon beszerzői ráadásul m ulatságos társasjátékra is alkalm at kapnak: ki tud a tár­ sa sá gb a n többet felismerni az arcok közül? M inthogy az eredmény nem feltétlenül intel­ ligencia, hanem képeslap-olvasás, TV-műveltség meghatározója, ezért meg merem va l­ lani, hogy én a 28 közül csak 21-et tudok megnevezni — hogy melyik 21-et, azt nem árulom el, mert nem akarok szégyenben m aradni . . .) A M É L portré-anyaga sajnálatosan szegényes : eltekintve attól,hogy az ugyanott (a budapesti Akadém ia N yom dában) nyo­ mott M a g ya r Irodalmi Lexikon arcképei valamivel élesebbre sikerütek, keveselljük is, a M É L képeit. Pl. az O betű alatt, amelyet az alábbiakban is górcsövünk alá teszünk, 115 életraj­ zot és mindössze 21 arcképet találunk. Persze valamennyi cikkhez fölösleges és nem is le­ het hiteles portrét tenni (alig hiszem, hogy O n d vezérről vagy a Ják nembeli O posról fenn­ maradt volna valami ábrázolat) , de érdekes és hasznos lett volna a közölteken kívül, vagy egyikük-m ásikuk helyett, a Petőfi életében annyit szereplő O bernyik Károly írót, O lá h Gusztávot, a neves színpadi rendezőt, Orczy Emmát, a világszerte sok port felvert 90 �írónőt, O rszá gh Tivadar hegedűművészt és Orth Györgyöt, minden idők legnagyobb la b ­ darúgóját arcképpel is bemutatni, sőt — ha fennm aradt képe — megnéztük volna azt is, akinek „kár, kár, kár, kór vala ... lenni árulónak” : O cskay Lászlót.. A két mű tartalmát összehasonlítva, vegyük - mint már említettük - mindkettőből az O betűs neveket. A M É L 115 cikkével szemben a KK -ban az O betű alatt 78 személy életrajzát találjuk. A népesebb kategóriákat összehasonlítva: szín­ zene­ képző­ művészek művészek művészek írók politikusok jogászok MÉL 41 19 7 11 10 5 KK 14 26 15 1 3 11 tudósok orvosok 2 9 Megjegyezve, hogy más betűknél az arányokban jelentős eltérések mutatkozhatnak — a fenti szám adatok mindenesetre sokat elárulnak a két lexikon összetételéből. Feltűnő a politikusok (jogászok), tudósok (nagyobbrészt természettudósok), színművészek és zene­ művészek szám ának emelkedése az írók, képzőművészek és orvosok rovására. Ismételjük, ezek a számok, hogy a KK inkább az ujságolvasó, rádióhallgató gyors tájékoztatását, a más betűknél az arányok jelentősen módosulhatnak, annyit azonban m égis elárulnak M É L pedig a la p o sab b kulturális igények kielégítését célozza, ami a nyaguk természetéből is folyik. Éppen ezért feltűnő, hogy a KK az újságolvasók, rádióhallgatók érdeklődési körének — úgy is mondhatjuk: a divatnak — olyan területeit mellőzi teljesen, mint (s itt mór nem csak az O kezdőbetűs nevekre gondolunk, hanem a műegészére) a sportolók, a könnyű zene művelői vagy a nyugati ,.ultrabaloldali” diákvezérek. Koncz Zsuzsa és Rita Pavone, Albert Flórián és Eusebio, Rudi Dutschke és D a niel Cohn-Bendit nevét hiába is keresnők benne. A pejoratív értékelés — szerencsére — nem jut kifejezésre a címszavak megválasztásánál, Rákosi M átyás és G eorgiosz Papadopulosz adatai egvaránt m egta­ lálhatók a KK-ban, tehát inkább egyes kategóriák lebecsüléséről, talán arisztokratizmus­ ról, talán protokolszemléleről tanúskodik a sportolók, táncdalénekesek és botrányhősök kihagyása, vagy egyszerűen arrólvolt szó, hogy ezeknek a sokat és hangosan szereplő személyeknek a pontos adatait nagyon nehéz mind beszerezni. Igen, ha teljességre eleve nem lehetett törekedni ezekben a kategóriákban, akkor - de csakis akkor — jól tették a szerkesztők, hogy félm egoldás helyett egész kategóriákról lemondtak. H a viszont azért tették, mert az efemer nevekkel szemben művüket m aradandónak szánták, akkor nem volt igazuk, mert a Who ’ W ho nem időálló mű: célját akkor tölti be, ha 3-4 évenként új kiadósa jelenik meg. A M É L viszont már a borítólapján feltűnően azt hirdeti, hogy művészek és írók, p o ­ litikusok és orvosok, tudósok, és államfők, papok és forradalm árok mellet artisták, sportolók és betyárok adatait is szolgáltatja. S ráadásul, amit ismét örömmel veszünk tudomásul, a címfelvételt ebben a kiadványban sem befolyásolta az értékelés; e k ia d ­ ványban,József Attila szavaival, ,,a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az em ­ lékezés": mert „Verbőczi és D ó z sa ” egyaránt részletesen m egtalálható benne - az előbbi 73, az utóbbi 57 soros szócicikkben ... Ennyit a két fontos kézikönyv felépítéséről. Értékelésüket illetően engedtessék meg, hogy mellőzzük a hasonló kiadványok kriti­ kusainak szokványos módszerét, „kim azsolázni" néhány tárgyi hibát, feltűnő kihagyást vagy oda nem kívánkozó a d a t o t... C sak mellesleg jegyezzük meg, hogy ez a két kiad ­ vány sem mentes a hibáktól és szeplőktől: már futólagos belelapozásná l szemünkbe öt­ lött, hogy pl. a M É L mindjárt az I. kötet rövidítésjegyzékében Filológiai Közlöny holvett Filológiai Közleményeket tüntet fel; a Libényi-cikkben a bevett gyakorlattal ellentét­ ben lefordítja a külföldi utcanevet (Kä rntnertor helyett karintiai kapu): a M a d á ch cikk­ ben Sréter név helyett Strétert tartalmaz, arról ír, hogy M a d á c h válása után három gyermekével költözött anyjához, holott Jolán nevű leánya feleségével maradt és csak évek múltán került az apához, a Tragédiának száznál több külföldi kiadását említi, h o­ lott ez a szám még a hetvenet sem éri el; saját gyakorlatának ellentmondva külön cikket közöl Mikszáth Kálm án feleségéről, akinek pedig önálló m unkásságáról, szerepéről nincs szó, csak családi kapcsolata érdekes, s az férjénél, a nagy írónál lett volna feltűnte- 91 �tendő — a KK Jevtusenkónak több, m agyarul megjelent verseskötetéről ír, holott az egy Rakéták és szekerek mellett az Én szólok, Kuba! prózai mű, és helytelenítjük, hogy a két Jirí Hájek közül csak a Dubcek-időszak külügyminiszterét veszi fel, az irodalom és iro­ dalom politika azonos nevű jelentős alakját nem; azt sem értjük, hogy a két grúz A b a sidz közül miért csak Iraklijt mutatja be, holott Grigolról majdnem mindaz szintén elmondható, s ő ráadásul Petőfi grúz fordítója ... De ismétlem, mindezek csak véletle­ nül ötlöttek szemünkbe, nem ezek alapján akarjuk elbírálni a két könyv értékét, hanem azt fogjuk megvizsgálni, hogy lexikonkiadásunk egészében milyen helyet foglal el a M É L és a KK, kikhez szólnak, mennyiben volt reájuk szükség. M a g ától értetődik, hogy a M É L és a KK cikkeinek jelentős része fedi három nagy szaklexikonunk (a 3-3 kötetes M agyar Irodalmi Lexikon és Zenei Lexikon illetve a 4 kö­ tetes Művészeti Lexikon) valamint A XX. század külföldi írói c. lexikon idevonatkozó a n ya ­ gát. Lássuk pl. az O betűnél mutatkozó arányokat: Csak magyarok, nem élők A M ÉL-ben Írók Zeneművészek Képzőművészek 41 5 10 A szak­ lexikonban Közös címek C sak a KK tartalmazza 23 4 7 4 3 - Közös címek Csak a M ÉL tartalmazza 33 11 22 És külföldiek, csak élők A KK-ban Írók Zeneművészek Képzőművészek 14 11 3 A szak­ lexikonokban 38 68 21 10 8 3 18 1 3 Látható: a két ismertetett mű viszonylag kevés olyan személyt ismertet, akik a szak­ lexikonokban nem szerepelnek; aki íróra, zeneművészre, képzőművészre vonatkozó adatot keres, azt inkább megtalálja a szaklexikonokban, a M É L tehát inkább csak a régi m a­ gyar politikusok, katonák, jogászok, tudósok (na és artisták, betyárok, stb.), a KK inkább csak a mai politikai élet terén ad újat — ott azonban nélkülözhetetlenek. Vajon eleve kizárt volt, hogy az irodalom és művészet világáb an is nélkülözhetetlen legyen a szak­ lexikonok mellett a M É L és a K K ? Egyáltalán nem volt kizárt. Ha a szerkesztők alap­ anyagként felvették volna a szaklexikonokban már megjelent neveket és ezeket egészí­ tették volna ki saját új anyagukkal, az egyéb foglalkozásúak jegyzékét pedig arányosítva ugyancsak kibővítették volna - tehát a mostaninak kb. 1 1/2-szeres 2-szeres terjedelmével - teljes értékű, nélkülözhetetlen kézikönyveket adtak volna az olvasónak. Így, a mai terjedelemmel, csupán jobb híján hézagpótló kézikönyvet adtak. Vajon a szerkesztők teljesen figyelmen kívül hagyták a megjelent szaklexikonokat? Használták, csak, sajnos, nem szerencsés kézzel. Ezt két példával szemléltetjük. A M É L szerkesztői a m agyar Stoll m uzsikuscsaládnak a Zenei Lexikonban található részletes adatait nem vették figyelembe, az egyetlenként felvett Stoll Károlyról azt írták, hogy „apja a régi Nemzeti Színház főrendezője volt”, holott a szaklexikonnak az apáról adott részletes életrajza szerint Stoll Péter nem főrendező, hanem énekes, p ed a gó gu s és kar­ tanító volt. A KK szerkesztője viszont átvette a Művészeti Lexikon hibás adatát, amely Kisfaludi Stro bl Zsigm ondnál a gellérthegyi felszabadulási emlékmű évszámaként 1945 -öt közöl, holott az emlékmű 1946-ban készült és 1947-ben állították fel. (Egyébként ez az egész címszó a KK-ban a Művészeti Lexikon cikkének rövidített, helyenként szó szerinti, és mint láttuk, kritikátlan átvétele.) Ö sszefoglalóan megjegyezhetjük, hogy a két kötetes M agyar Életrajzi Lexikon, va ­ lamint a Ki kicsoda? hasznos anyagukkal és kisebb hibáikkal egyetemben ma nemcsak az újságíró, a szerkesztő, hanem minden le galább átlagos műveltségű ember asztalán nélkülözhetetlen kézikönyvek — reméljük azonban, hogy holnap (legalább is 3-4 év m úl­ va) alaposan kibővített új kiadásuk fog teljes értékű adattárat nyújtani. RADÓ GYÖRGY 92 �Kortársak Bajcsy-Zsiiinszky Endréről Felszabadulásunk és forradalmi átalakulásunk m egindulásának 25 éves évfordulója számvetésre, a negyedszázad eredményeinek összegzésére, a részletek tisztázására serkent. Az évforduló hangulata ugyanakkor ön m a gá b a n is ünnepi kiadvánnyá emeli az antifasiszta ellenállásunk, felszabadulásunk, s a 25 éves forradalmi időszak történetével foglalkozó mű­ veket. A M agvető Kiad ó go n do zá sáb a n megjelent „Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről" c. kötet ünnepélyességét fokozza, hogy előkészületi munkái egybeestek Zsilinszky 80. születésnapjával, illetve a megjelenés évében, 1969-ben emlékeztünk m ártírhalálának 25 éves évfordulójára. „Harcostársai és barátai írják meg ebben a kötetben visszaemlékezé­ seiket Bajcsy-Zsilinszky Endréről, a Horthy-korszak egyik legjelentősebb polgári ellenzéki politikusáról, aki — Károlyi M ihályt kivéve — a legnagyobb utat tette meg a huszadik szá­ zad m agyar történeti személyiségei között, míg eljutott az uralkodó osztály, az ellenforra­ dalmi rendszer szolgálatától a nép szolgálatáig, s a Sopronkőhidai mártíriumig.” (Vigh Károly; a kötet bevezetőjének 19. oldala) Az epizódokat szerves egésszé, a részleteket egységes életművé kovácsoló visszaem lé­ kezés-kötetet Vígh Károly szerkesztette. A visszaemlékezéseknek mintegy keretet ad a szer­ kesztő rövid, a Zsilinszky életrajzokat is m agáb a foglaló bevezetője. Az emlékezés, az események mögött az embert is bemutató személyes élmény hangulata szövi át a politikus életmű állom ásainak hiteles rajzát. A szerkesztés alaptörek­ vése a teljes életmű, a teljes ember megismertetése. Az időrendbe sorakoztatott visszaem ­ lékezések tematikusa n is keresztmetszetét adják Bajcsy-Zsilinszky pályafutásának. Az élő Bajcsy-Zsilinszky Endrének meg kellett küzdenie az Áchim -tragédia következmé­ nyeivel, lelkiismeretének és politikai pályafutásának egyik legnagyobb tehertételével. A köz­ tudatban még ma is — bár hom ályosan — benne él a Zsilinszky testvérek Áchim halálában játszott szerepe. Így érthető és indokolt, hogy a kötet ezzel az epizóddal, V a s Vilm os viszszaemlékezéseinek részleteivel indul. A fajvédőből antifasiszta hőssé érett politikus emberi és politikai fejlődésének állom á­ sai és indítékai plasztikusan bontakoznak ki a felnőtté érett Bajcsy-Zsilinszky Endrét bem u­ tató részletekből. Bartha Lajos: Egy földm unkás élete és találkozása Bajcsy-Zsilinszky End­ rével és Csóré Áron: Zsilinszky és Derecske c. visszaemlékezései az indulás legfőbb ténye­ zőjét, Zsilinszky szinte ösztönös lényeglátását, s az ezzel párosuló emberségét domborítják ki.A m agyar falu, a m agyar m ezőgazdaság m egoldatlan problémáira való rádöbbenése talán az első lépcső volt a fasizmusból való kiábrándulásában. A fasizmussal való teljes szakításában — s ezt a visszaemlékezések erőteljesen hangsúlyozzák — rendkívül n agy sze­ repe van Zsilinszky jellemének, emberi tartásának ,emberi n agyságának. S ezért a körül­ mények alakulásának bemutatását célzó visszaemlékezések mellett indokoltak, és a kötet logikus szerkezeti felépítésébe szervesen beillenek azok az adalékok, amelyek BajcsyZsilinszky jellemét mutatják be, amelyek megrajzolják em berségének politikai nézeteinek tisztázásában játszott szerepét. Legtalálóbban Illyés Gyula szavaival foglalhatjuk össze a kivételes jellem politikai nézetekre gyakorolt hatását. „Olyan pályavég, mint az övé, sugarat vet a pályakezdésre is. Egy tisztaságra szánt jellem küzdi a tökély felé magát, még a rossz súrolásával is, egy szennyező társadalom ban." Zsilinszkynek az ellenállási m ozgalom vezetésében betöltött szerepét jelző visszaem lé­ kezések jól tükrözik, hogy a m agyar problémák érzékelése, a háború következményeinek felismerése Bajcsy-Zsilinszky Endre életét összefonta a kor történelmének legfontosabb kér­ déseivel. E szempontból a Bajcsy-Zsilinszky életrajz már az ellenállási m ozgalom történe­ tének is értékes dokumentuma, itt már nemcsak egy nagyszerű ember és politikus fejlő­ déséről, hanem a kor, m agyar szempontból kulcsfontosságú eseményeiről van szó. A széles olvasóközönség előtt eddig nem ismert részletességgel és drám ai erővel tárul fel özv. Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Alm ásy Pál, C sorba János, M a rko s György visszaemlékezéseiből a Felszabadítási Bizottság és a m agyar ellenállási m ozgalom jelentősége, tragédiája. A kötet árnyaltan tükrözi Bajcsy-Zsilinszky Endrének, a m agyar polgári antifasiszta ellenzék kiemelkedő tagjának és a m agyar kommunista m ozgalom kapcsolatát. Az 1942. március 15-i tüntetés szervezésében, a Schönherz-perben Bajcsy-Zsilinszky viselkedése b á ­ torságot és rendíthetetlenséget tükröz. A visszaemlékezések szuggesztív hatása érzelmileg is 93 �segíti motiválni az olvasó számára az 1942-es kommunista lebukások történelmi következ­ ményeit. A visszaemlékezések Bajcsy-Zsilinszky életművében a pozitív jellemvonások mellett politikai éleslátását is hangsúlyozzák. A kötet szerkesztője m indvégig tudatosan irányítja a személyes vonásokkal telített, s elsősorban éppen ezáltal erőteljes érzelmi hatást kiváltó visszaemlékezéseket. A személyes kötöttségek miatt elfogult állásfoglalásokat nagyon helyesen m agyarázó lábjegyzettel látja el. (Vas Vilm os visszaemlékezése) U gyanakkor a bevezetőben esetenként, mintha Vígh Károlyt is túlzottan elragadnák a visszaemlékezések, az évfordulók a kötet szám ára oly nagy erőt adó ünnepélyessége. Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi n a gysá gá n ak és egész p o ­ litikai pályafutásának tükrében olyan cselekedetekben és eseményekben is a m unkásm oz­ galom hoz való közeledést és politikai tisztánlátást vél felfedezni, amelyek a Bethleni fasiz­ mus jobbról történő tám adását bizonyítják. A kötet igényes tipográfiával, illusztrációkkal jelent meg. (Magvető. 1969. 262. lap) HORVÁTH ISTVÁNNÉ Zománcművészet Salgótarjánban Egy képzőművészeti műfaj az érdekeltek egészét érintő bemutatkozása nemcsak a részt­ vevőknek jelent izgalm as várakozást. Várja ezt — a felfedezés örömét remélve — az egész szakma, a rendezők, a helyet a d ó város vezetői és a közönség egyaránt. Ilyen várakozás előzte meg a műfaj eddigi eredményeit összegző első országos Zománcművészeti Kiállítást is. A Salgótarjáni M űvelődési Központban rendezett tárlat teljesítette a várakozók remé­ nyeit. Teljesítette annak ellenére, hogy előkészületek nélkül, már meglévő munkákból és nagyon rövid idővel gazdálkodhatott a rendezés. A kiállításra 20 művész 150 m unkájához járult hozzá a bizottság. Nem kis dologra adott választ a Zománcművészeti Kiállítás. U gyanis itt kaptunk bi­ zonyosságot arról, hogy fiatal művészeink egy tekintélyes része bátran és eredményesen jár az építő kisérletezés útján. És ez a keresés már korántsem a legfrissebb reprodukciós kölcsönzéssel párosul, ellenkezőleg ,a művészet az ókortól napjainkig fellelhető értékeinek go n do s válogatásával, leginkább a századforduló már klasszikusan modern hagyom ányai­ ból és a népművészetből táplálkozik. A kiállítás után elmondhatjuk, a modern festői eljárás legfőbb kritériumai felerősödé­ sének voltunk tanúi. Tematikai, formai többrétűség, technikai gazd agod ás, új kompoziciós elvek helyes érvényesülése, a színproblematika modern alkalm azása, a biztonság növeke­ dése a jellemzőek. N a gyon lényeges és szembetűnő ezen a bemutatkozáson, hogy úgy látszik, fiatal fes­ tőink, mint eszközt, a zománcot találják a legm egfelelőbbnek arra, hogy kisérletező p rob ­ lémáikat m egoldják. Ö röm az, hogy egyre több fiatal festő foglalkozik zománccal, de sajnálkozunk, mert ötvöseink nagy része távol maradt ettől a reménykeltő versengéstől. 94 �A bemutató bizonyossága annak is, hogy a kitűnő technika, a zománc, amely már időszám ításunk előtt a m ásodik században is a művészet szolgálatában állt, és bizánci közvetítéssel nálunk is elterjedt, napjainkban újra virágkorát éli. A kiállításnak egyik díjazottja, Bokor Nelly, hagyom ányos rekeszzománc kollekciója, ezüst alapon készített művei, népművészetből gazd agod ott téma- és form avilága igen m a­ ga ste ch n ika i felkészültséggel párosult és a bemutatók egyik legm aradandóbb élménye volt. A nagydíjas Fabók Gyula, az antik és reneszánsz költészethez, irodalomhoz és művészeti formakincshez nyúlt inspirációért. Monum entális, két szekrényre elgondolt és kiviteleztt kompozíciói, valamint a modern térszemléletre és festői felfogásra példát mutató faliképei, a legbiztatóbb eredmények a festő-kiállítók között. Fabók abb an is példaszerű, hogyan a l­ kalmazzuk a használati tárgyon a zománcot. A bemutatón az eljárások évszázadok folya­ mán kialakult minden változatával találkoztunk. Fábián Gyöngyvér a koronaékszerek hagyom ányát felelevenítve készített mai zománcot, és méltán érdemelt már első bemutat­ kozására díjat és elismerést. Az új kompozíciós elvek teszik egyénivé Tury M ária, So r Tibor munkáit. Lőrincz Vitus a 13. századtól Itáliában készített relief-zománcot fejleszti maivá, Iványi Ö d ön n e k kőzománc kisérletei a sokatigérőek. Percz János, Bartha Á g n e s és Bartha Éva ékszerei, díszes ötvös dobozai és a kiállított művek általában lakáskultúránk színvo­ nalemelkedéséről, életkörülményeink javulásáról, szellem világunk differenciálódásáról szólnak. Az egész kiállítás an ya gá n érződik ma már európai szintű építészetünk döntő befo­ lyása. Példákat erre nemcsak az építészethez szervesen illeszkedő faliképekben találunk, hanem egyéb épületburkolásra, épületdíszítésre alkalm as m unkákban is. Ilyenek Lantos Ferenc, építészetünkben jól felhasználható zománcai. Az alkotások között szép szám ban találunk intim jellegűeket is, melyekben alkotóik kevésbé érzik a teret, az elkészített mű építészeti helyét. Igaz viszont az is, hogy Jávor Piroska, M ajer Berta intimitással, kultúráltsá g g a l teremtenek légkört, s teszik munkájukat elfogadhatóvá. Választ ad a kiállítás arra is, hogy ki mit csináljon. Művészeti életünkben elég gya k­ ran nehezményezve szóltak arról, aki elkalandozott más területre, több műfajban is a lko­ tott, és még több szó hangzott el a képző- és iparművészet kapcsolatáról. Indokolatlanok voltak ezek a megjegyzések, hisz az új anyagok használata, belső törvényeinknek az alakíthatóság szerinti megértése, annak felszabadító hatása közismert dolog a művészek kö­ zött. Nyilvánvaló az is, hogy művészetszemléleti kategóriák szerint nem mindig lehet a l­ kotni. A kiállításon az derült ki, hogy az ötvös, a festő, a szobrász, ha igazán képviselője szakmájának, akkor annak sajátosságai, követelményei szerint alkot, mert mást nem is te­ het. A grafikus zom áncán pl. a grafikai rajz a dom ináns. A látott m unkák is ezt példázzák. Stefánia i Edit díjazott munkái a díszítő szobrász jegyeit viselik, M észáros Mihály, aki szin­ tén e műfaj művelője, zom áncain a monumentalitás kifejezésére törekedett. Nem kell hát félni a műfaji keveredéstől. A rossz szemléleti keveredés ugyanis csak a munka kvalitását gyengíti, a gyenge munkát pedig az idő kíméletlenül kirostálja. Aki pedig tevékenységére jellemzően képes más a n ya gga l bánni, ám tegye minél gyakrabban, mert ezzel növekszik kifejező ereje. Egy a lényeg, jót alkosson. A Salgótarjáni Zománcművészeti Kiállításra a festők nagyszám ú jelentkezése volt a jellemző. Ezért ejtsünk még néhány szót a festői eljárásról. A tárlaton látottak szerint fes­ tőink ma már gondolatilag tartalm asabb festészetet produkálnak. Nem a látszati tapasz­ talathoz közelítenek, hanem a látványban élő gondolathoz. A képzeletüket, ítéletüket á b rá ­ zolják és nem csupán a vizuális tárgyat. Ez lehetőséget ad az e g yetemessebb művek m eg­ születésére, és nem jelenti az érzéki megjelenítés elvetését, nem vezet száraz absztrakci­ óhoz, mert a kettő közötti helyes egyensúly megteremtése a cél. Nem véletlen, hogy egyre többen találnak rá a népművészetre, annak díszítő- és jelképrendszerére. A századforduló modern művészete is Ó ce án ia és Afrika népművészetének segítségével találja meg új kifejezési formáit. 95 �Festőink ezeken a zománcképeken szinte kivétel nélkül kiiktatják az illúzionisztikus teret és a szín tiszta téri tulajdonságaival helyettesítik azt. A szín az, amely igazán az ér­ zelmekhez szól, mélysége, telítettsége, tónusa és ereje az érzelem minden fokozatát tük­ rözi a legmélyebb gyásztól, a legderűsebb boldogságérzetig. Régen minden színt, színárnyalatot a cauda pavonis a ,,pávafarok” jelképpel foglaltak egységbe, amely a négy főszín összefoglalását jelentette. Átvitt értelemben a lélek ellen­ tétes sokféleségét, ugyanakkor összhangját jelképezte, ezért m egbékélést hozó, építő szim­ bólum volt. A Zománcművészeti Kiállítás is, tiszta, tüzes színeiből épített sokféleségével ilyen cauda pavonis, építő szimbólum volt. Igaz, több kérdésre vártunk még választ a műfaj művelőitől. Választ várunk épület belső terét és külsejét díszítő fémplasztikai m egold á­ sokra, figurális tárgyak megjelenésére, és várjuk azt is, hogy festőink a táblaképeken kívül, a szobasarkok igényein túl az épület belső és külső szám ára is tervezzenek, a zománc felhasználásának több lehetségére adjanak választ. Reméljük, amit nem láttunk az első be­ mutatón, látjuk a következőn. Erre van lehetőség, mert a városi vezetés, amely dicséretesen életre hívta és megvalósította ezt a képzőművészeti közélet számára oly hasznos kiállítást, biennálék rendszerében nyújt újabb lehetőséget a m agyar fémművesség most m ár g y a ­ koribb és teljesértékű bemutatkozására. KOVÁCS B ÉLA 96 �BILICSI DÁNIEL: Angyal FABÓK GYULA: Asszonyok II. TURI M ÁRIA: Három figura � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/22e315995751b193638f1644371c5a60.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1970 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1970/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1970 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika