https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/913964cb01d4f34c87e68ada3d3c8af5.pdf 0a461b9d29c47846b92b39acf12042a0 PDF Text Text I RODAL MI . M Ű VÉSZETI , M Ű VEL ŐDÉSI FOLYÓI RAT 19 6 9 . �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1999. III. ÉVFOLYAM 4 SZÁM TARTALOM Oláh János: Álom, Nem tudom, Majomparádé Különös ország Varga Imre: Ereszd el a rudat Papp Lajos: Nagyapa temetése, Légiposta Kalász Márton: Kis dalok Szépréti Lilla: Nagyvizit Hann Ferenc: Legjobb perceimben, Szeretőm egyszerű Tóth Elemér: Lámpáink Becsei-Tóth György: Fogy a hold Gulyás Mihály: Asszony feketében 3 5 11 13 14 18 18 20 21 TAN U LM ÁNYO K Végh Miklós: Gondolatok Radnótiért Zimonyi Zoltán: A drámaíró Németh László pályakezdése. II. 37 47 FELSZABADULÁS Molnár Pál: Megjegyzések hazánk felszaba­ dulásának körülményeihez Szomszéd Imre: Nógrád első szabad közsé­ ge Kiss Sándor: Testük abban a földben p ih e n ... Horváth István: Nógrád megye felszabadu­ lásának krónikája 60 63 69 72 A R C H IV U M Szabó József: Madách-gyűjtemény Balas­ sagyarmaton. 2. 74 �KORKÉPEK Madách-emlékérmesek — 1969. (Csongrády Béla) 85 Nógrád megye története (1949-1919) (Schnei­ der Miklós) 86 Moldova Györgyről (Kiss Aurél) 87 Kozmikus megbízatás (Solymos Ida) 91 Csoóri Sándor: Faltól falig (Szalánczay György) 93 Szép versek 1968. (Zimonyi Zoltán) 95 Allegro barbaro (Tímár Máté) 98 Tury Mária salgótarjáni kiállítása (Ara­ di Nóra) 100 Jegyzetek: Napsütésben (cs. b.) Két fiatal bemutatkozása (k. s.) Könyvtárak jubileuma (h. i.) Címlapon: id. Szabó István partizán em­ lékművének részlete. Műmellékleten: A KIÁLTÁS c. irodalmi plakát számai. (Fotó: Veres Mihály) 101 102 102 PALÖ CFÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza KIADJA a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft INDEX: 25 708 �OLÁH JÁNOS Ál om Elcserélem m agam a fé rfiva l, a k i géppisztolyos k a to n á k között in d u l a h a lá lb a , és észre sem veszem, észre sem veszi. N em nem nem nem látom az arcá t, a k a rja lá tn i az arcom , ha llo m a h a n g já t, a k a rja h a lla n i a hangom . D él van, és h id e g . Nem fo rd u lh a to k h átra. K önyörtelen álm om bevégzi ité le té t. Nem t u d o m „A z é g b ő l ke rü lte k-e o da, a fö ld b ő l te rm e tte k-e elő, ők m aguk se tu d tá k .” (osztják népm ese) Nem tudom , h o n n a n jö tte m , és nem tu d o m , m iért. A m últ sirá lya i m ögöttem s iko n g a n a k a sem m iért. M in th a sírn á n a k értem , „m in d e n ősöd h a lo tt” . Nem is vo lt senkim nékem , én a mesék fia vagyo k. 3 �Maj omparádé bevégzi sorsát, a k i kezdte, rázkódik, ro b b a n egy te h e r­ a u tó , s az o lcsó közétkezde fa n y a r é te lsza g o t lehel, já ró k e lő k zavaros, ta rk a á ra d a ta közt lépteim g ö rb é k, a k á r a p a tká n y fa rka , se o d a b e n n , se id e kin n , a m ajo m ke tre c m it se ér, egy já té k te h é n , b o ká ja fo g p is z k á ló b ó l, m endegél, kö rö tte a hóesés rácsa, egyfo rm á n m erednek felém , akikke l nem tö rő d ö k, az egyik egy á lla tk e rti rém, a másik is o d a ve tő d ö tt, az a b la k o k m ö g ö tt o tth o n ra ta lá lh a t m in d e n ki, aki érdem es még a szánalom ra, fe h é rfo g ú , kövér m a ki­ m ajm ok m a ko g n a k össze-vissza, szájuk fo g k ré m tő l illa to s, közülük egy w hyski-jét issza, k e ttő t elvisz a villam os. Kül önös ország M in t id e g e n m a d a ra k á rn ya i te jfe h é r kö d b e n fü g g e n e k a házak. Itt hever e lő tte m a fa lu ném án, d a ra b o k b a n . A m e rrő l jö tte m vid á m a n cseng és ro p o g az erdő. A d o m b o n kerékbe törve á lln a k a fá k. 4 �VARGA IMRE Ereszd el a rudat G .É .-nak M ik o r az új, fe h é r m á rvá n ykő -fa lú szálloda é p ü le te elé ér a kko r v ilá g o s o d ik m eg: vizsgázni hívták id e ! V ilá g o s. H á t nem azé rt k a p o tt három tá v ira to t is, hogy jö jjö n , okvetlenül ám, m ert a srácok vizsgáztatni kívá n já k? Pontosan így van, vizsgáztatni. A ta n á r u ra t! M o n d ja csak el, kedves V idróczki V ikto r ú r vagy elvtárs vagy a ra n y p a jtik á m , súgd m e g hogy tetszik neked ez a kis három m ifene. A h á ­ rom b alettke. V ilágos. Nem íra tn i a k a rn a k vele, á áá, a M U ZSIKA úgyis m e g íra tja m ajd Körtvélyessel, a srácok ő t a k a rjá k h a lla n i, őt, s nem kin yo m ta to tt, hideg szavakkal, de élő beszéddel, szeme já rá s á v a l, u jja i h ie ro g lifá iv a l. M e rt a szuszo­ g á sá t is é rtik az ő volt ta n á ru k n a k ; nem debár, V idróczki V iktor? T ehát ezért lo h a d t le, a k á r a pálya csúcsát e lé rt lövedék le fe lé b ille n , s eg y­ re lo m h á b b a n h u lln a a lá , ha nem vonná m áris a g ra v itá c ió . V o n ja , vonzza ő t is, és kétszeri elsétálás után benyom ja a lengő, csupaüveg a jtó t, s té n fe re g , m in t aki nem g y a n ítja , m erre to vá b b . A ztán lá tja , m erre lo h o ln a k a fe h é rk a b á to s p in ­ cérek, a rra megy. Elébb a tá la ló b a nyitna, de id e jé b e n b e ta lá l a presszó-részbe. - V ik ik e - h a llja a neve csengését, s a kar Tejértesnek becézett leánya két kezét is fe llö ki, jelb e szé d d e l in te g e t úgy a h o g y a P arancsból d iv a tb a jö tt m ostanában (tu d já k , az E ck-b a le ttb ő l, a h o l a kar ta g ja i m ókásan kezükkel j á t ­ szadoznak el csupa iro d a lm i sztorikat). H angzavar. L e g a lá b b ö t kéz ü lte ti, széket to l a lá három . M e le g p illa n tá s o k fiú k, lányok szeméből. Kicsit belé is p iru l. Ez azért sok. Ideges lesz. N e vá rja to k tőlem semmit, srácok, a k a rja m o n d a n i, de b e lé fu lla d a szó. Nem h a llik egyszerűen sa ját h a n g ja . A ztán szeretne jo b b a n szétnézni. Kicsikét tá jé k o z ó d n i: m ekkora a közönség, m e rth á t ez is b a le tt, ez is színház és e lőadás, am i itt kö rö tte folyik, vagy in k á b b a ffé le p rá g a i pan to m im színház, csak é p pen az az isteni cseh p ó nem h i­ ányzik, aki m in d e n t elm ond m ondás n élkül. N eki is úgy kéne. M i lenne, ha ő is in te g e tn e , fe jé t rezegtetné, hiszen m in d e n ki in te g e t neki, kezével reg él, sürget, id egeskedik: gyerünk már, mi lesz m á r? ! M á r m occan is a keze, e ljá tsza nekik a s a já t b a le ttj üket, de a m ik o r meg p illa n t ja a ve re jt é ktől c s illo g ó a rco ka t, a sze­ mek kom olyságát, a kko r vilá g o s lesz: itt nem le h e t játszani. Hiszen az egyik osz­ tá lya van előtte. Ú gy van, úgy van. Ehol e itt van ‖ ee l-őssy, aztán a zömök Zsom úgy van, itt van B eléndek, va g y hogy is híviák. Az ő fia i, az ő lá n ya i. S zentkleofás! Idehaza van. Kezdi óvatosan k ie ng e d n i a tü d e jét feszesen ta rtó levegőt. Eleresz­ ti m ag át, ú gy van minek. egyá lta lá n — m inek? Elvégre, m ért ü ljön feszesen, egy á ra m kö rb e n va nnak már. Ú gy v a n ; m in d n yá jan táncosok. És akkor? A p in cé r kérés n élkü l fe k e té t tesz é lé je , vizet is. S ez a hatvan m ásodperc eg y a u fta k tra e lvá g ja a zsinatot. Füg g önv. H a llik a p resszó ny üzsg ése, az é tte re m ­ ből átszűrődik Jónai János ze n e ka rá n a k verbunkosa, fe n trő l a n a g yd o b tvisztet p üföl, itt p e d ig csend van. a kávé c s e n d je ily e n ko r nem b á n tju k e gym ást, ugye. de a m iko r elveszi a szájá t a p o h á rszélről. eg yszerre m eg e le ve n e d ik m inden, és m intha le g ye n g ü lt m ag n ó sza la g ró l b u g g v a n n a elő, m o n o to n o n fo ly ta tja egy fa kó fé r fih a n g : 5 �. . . én, aká rh o g y is vesszük, M o ln á r P istánál ta n u lta m , és én n é p tá n c -k o re ­ og rá fu s vagyok m inden zsigerem m el, V iki, m inden agysejtem m el. Ú gy é rtékeld, p a jtiká m , ezt a három m azsolát, hogy m ost írtam életem első ö n á lló d o lijá t a b a le ttb ő l. És ez olyan . . . ― Ne szerénykedj, G azsi, az az „Éjszaka fé n ye i” olyan volt, az olyan volt, te, az olyan volt, hogy a nagy N o ve rre is . . . ― N é p tá n c volt, öregem , tiszta néptá n c. Tem atikus néptá n c, o p p a rd c n , u ra ­ sa n : p a n to m í m. És engem a zé rt é rdekelne, V iktorkám , a vélem ényed, m ert te Lavrovszkijnál végeztél, a te szemed észreveszi, hogy ebben a . . . három m ütyür­ ben van-e . . . szóval valam i . . . ― V ala m i k ra ft! V ik i! Van vagy nincs? ― És én m ilyen voltam , tessék m o ndani. T anár úr kérem, ja v u lt a po rd é b rá m ? ― H a g y já to k beszélni, srácok! Élén pörg e ti a kávés p o h a ra t. Erről bizonyos táncos pörgések ju tn a k eszébe. És most m ondja e l: kicsit nehezek vagytok, fiú k ? Nem, nem, ezt nem szabad. M it hebegjen az em ber a lányokról? Nem tiszták a kézm ozgások, csibéim , és a h á ta k ! Ki visel g o n d o t rátok, lányok? Itt vagytok, s m ár e lfe le d te te k sokm indent. Leteszi az eln e h e zü lt p o h a ra t. K a nala csörren. Egyszerre felé fo rd u l m indenki. Rá is h asalnak a hosszú asztalsor végére. V a la ki m otyog még. bokán rú g já k. C send, csend, V ikto r m in d já rt e lm o n d ja . Rájuk les m ár a presszó is. M i az, mi az? M ié rt á llt le a m in d ig nyüzsgő táncos nép zsenyegése? És a h o g y m egszólal, c su d á la to sa n egyszerűnek ta lá lja az egészet. Hiszen b e n t ül az osztályban, k ö rö t­ te a nép, és . . . ― T udjátok, am iko r a fü g g ö n y fe lc s a p ó d o tt és b e p ö rg ö tt A n d re a — kezdi, s ránéz a szomszédos lányra - , h irte le n elszorult a szívem, m ert te . . . Ekkor szemközt, az oszlopnál m egm occan egy id ő se b b úr. H atvan körüli, őszhajú fé rfi, egyedül ül, sötét ru h á b a n , nyilván a b a le tte t nézte ő is, keresztbe te tt lá b b a l ül, ahogyan az a lfö ld i m etropoliszban, é re tte b b korú érte lm isé g i em b e ­ reknek a szokása, szivarral a kezében, o tt ül te h á t egy fé rfi, dús, fé lre fé s ü lt ősz h a jja l, éppen úgy jo b b ró l van a választéka, m in t nekem, V idróczki V ikto rn a k, és m e leg-barna szemét egyenesen rám szögezi, rám. és nem szól vagy int, csak néz, néz. m ajd lassan szájához em eli szivarját, kényelm esen szip p a n t egyet, és újra csak néz, néz. és az em eléstan ta n á ra m ár nem ta Iá Ija a szavakat, csak keveri a fé lm o n d a to k a t a ko m pozíciókról, az első nvilvánosság elé lé pés iz g a lm á ­ ról, ugyi, és még beszél a z s ö té k -ről és pa d ö sá k-ró l, g ránzsöték-ről és m iegyébről, v a la m in t tré n in g h iá n y ró l, és szóval nem k o m p le tt kritika ez, csak a fekete ó rá va l egyenértékű, közben az ö re g ú r szívja a szivarját, az e lő a d ó ta n á rra néz id ő n ké n t, ahogyan a tanács népm űvelési c s o p o rtjá n a k ism eretterjesztő e lle n ő re szokta figyelni a h á tté rb ő l a TIT e lő a d ó it, és V idróczki V ikto r egyszerre tu d ja , m ásféle e lle n ő r ül szemközt véle, de m it tegyen, tessék m o n d a n i, m it te g yen egy - az Á lla m i O p e ra h á zb ó l ma estére id e u ta zo tt, privá t vélem énye e lm o n d á sá ra ide c s a lo g a to tt — b a le tt-tá n c o s és em eléstan ta n á r, m it m o n d jo n , a m ik o r tu d ja , az a szivaros úr m ia tta ül ott, bizonyára e d d ig is fig y e lte m inden m occanását, csak éppen ő nem vette észre, és most is ide !es, egyenesen film re veszi, p á ra tla n m e m ó riá já b a raktározza, és a csend m ár kínos, kínos, szinte m egváltás, hogy a h a rm a d ik fé rfi jo b b ró l fe le m e li kezét, aztán fá ra d ta n az asztalra e jti vissza, és csendesen a n n yit m o n d : 6 �— V iktor, g o n d o ld meg. Azt m ondom n e ke d : gyere ide hozzánk, a színház­ hoz . . . — Szóval ezért hívtá to k id e az ap á m a t? — M ért? H ol van? Ki hívta volna? H ol van, n -n a ? ! Á llával in t az ö re g ú r felé, aki persze nem fig ye l o da, sziva rjá t s z ív ja -fú jja , ro p o g ta tja , a hogyan a film e ke n szokás, a m ik o r a g e n tle m a n nem vesz tu d o m á st a kíváncsiak é rdeklődésé rő l. Á lló v a l in t a rra , u jjá v a l is oda m u ta t V idróczki. — U g ya n ! Nem hívta senki. Bizonyos e g yá lta lá n , hogy az a p á d ? — Talán csak ismerem. Biztos! Biztos! Aztán szemébe néz a n n a k a h a rm a d ik fé rfin a k. Nem ism eri. Nem is lá tta e d d ig soha. Ki vagy te, a k a rja kérdezni. És a kko r A n d re a és ő közé oda te le p szik egy ú ja b b férfi-érkező, m agas term etű, am olyan d iv a ts z a lo n -tu la jd o n o s kinézésű ötvenes úr, egy a lfö ld i V itto rio de Sica. és nyom ban v á llá ra teszi a kezét, b iz a l­ m askodva szinte, m ajd m int ki végszót kap a színpadon, m áris diszkréten beszél­ ni kezd, m intha nem is egészen tisztességes a já n la to t tenne. — M egbocsáss, de nem te vagy az a bizonyos V idróczki? — O tt van, o tt v a n ! Nem hiszitek? Ide néz m egint. Persze hogy ő az, az apám . V agy ta lá n nem? M eri azt m o n d a n i v a la k i is? M egism erem é n ! Á tc s a ltá to k ide, hogy nekem ő . . . Az a bizonyos h a rm a d ik fé rfi csendesen közbeszól. — Na és, ha ő az? Persze h o gy ő az! Á tjö tt De m ag a -m a g á tó l jö tt á t V ik to r ú r! Érdekelte ez a három b a le tt. V a la m i b a i van ta lá n a b b ó l, hogy v a la k it é rd e ­ kel egy ú j m agya r ba le tt? V a g y, h o gy atyád á tjö tt a szomszéd városból, s nem ül az asztalodhoz? E gyáltalán, V idróczki, m ért nem ü lté l te az ő asztalához? Ha meg nem sértelek. V agy nem is v o ltá l o d ahaza n á la ? És ha lá tn i a k a rt az ö re g ­ úr? T alán az ba j? M eg szabadna tu d n o m azt, e g y á lta lá n szoktál te h a z a já rn i hozzá? — Ki . . . ki vagy te? H o gy merészelsz így? Kikkkérem . . . — No, ne iátszd meg V iktor! Nem ism ernél? M ilp a rdon, serm ösziő! Előtted érettségiztem e gy évvel, kedves öcsém. T u la jdon a tyád vo lt az osztálvfőnököm . A propó, tu d o d , ho gy a megye k ia d ta az a tve c ú j könyvét? Neeem tu d o d ? H ó t nem ju to tt még a kezedbe az „ Ú j keletű sárréti n é p d a lo k” ? Nem k ü ld ö tt az öreg? M o n d d csak, e g yá lta lá n hogy vagytok ti e g ymá ssal? — A kkor sincs . . . a kko r sincs jo g o d ! Érted? Ig e n és n in c s . . . — Jól van m á r, fiúk. jó l van már. Eleg e t szed té t ek eg y má s to lla it. Csak d e rű ­ sen, gyerekek csak békességben. Fő az o ptim izm us. g a la m b o c skáim . . . Pardon, ha nem h a ra g szol, a kko r látom , nekem kell kezdenem . Isp á n ki vagyok, Ispánki G edeon. A aa N em zeti Színház ig a z g a tó ja . — Ó óó. bocsáss meg nekem, b á t yám. M ilyen u d v a ria tla n is va g yo k! N agvon fá ra d t lehetek, kérlek, hogy nem ism ertelek fel. N agyon, de n a gyon meg tisztelsz, kedves bátyám , de . . . h ogy este! Ez a három müt yür. És szemben az ö re g ú r. Tu­ dod, aki . . . M á r m egbocsássatok, b a rá ta im , eg észen fu rá n érzem m agam . K ü lö ­ nös c s illa g á llá s lehet ma, h o gy így m inden ö s s z e fu to tt. . . — M ifé le öregúr, kérlek? O tt? H ol? — Dehisz nincs o tt senki, V ik i! Ü res az asztal. 7 �— Pedig o tt volt. H a tá ro z o tto n lá tta m . A h a já t fé lre fé sü lte . L á ttá to k I Éppen úgy, m int én . . . — A zért hívtunk ide. a ra n y p a jtik á m , hogy elm ond . . . — M i ba j volna a b b ó l, hogy atyuskád id e jö tt? — Kérlek, ta n á r úr, folytasd már. A kar is kiváncsi, én is. — Nem, nem tu d o k h irte le n é b e n m é ltó t m o n d a n i. In k á b b ta lá n h o ln a p . H i­ szen ti is, én i s . . . F á ra d ta k vagyunk. M a jd , m ajd. És a kko r m egint, m e g in t e lered a litá n ia , a h o g y két g re g o riá n d a lla m szö­ vődik-kuszálódik, kergeti egymást. — De tessék le g a lá b b m e gm ondani, hogy tetszett-e? M e rt mi rém izg u lu n k . . . — Nem lehet, gyerekek. Lelkem m élyéig fe lk a v a rta n . . . — Az a te lelked, V ik to r! De mi lesz a mi a m biciózus le lk ü n kkel?! M in k e t az izgat, V ik ik e! — Ha m ár edd ig k ib írtá to k , a k k o r . . . — Tessék m inket szeretni, V ik to r bácsi. M e rt két év óta úgy é lü n k itt, hogy az igazi szeretet n a p ja nem süt ránk . . . — A szeretet visz engem a rra , hogy a lu d ja k egyet. És kom olyan m ondom , szeretlek benneteket, fiú ká k, lányocskák, de . . . M o n d h a tja aká rh o g y, fe le lh e t is aká rh o g y, m int valam i csellószólam , a la n t, a két hegedű fe le lg e té se a la tt egyre h a llik és fo lyto n fe l-fe le rő sö d ik, m intha még a nagybőgők és a rézfúvósok is segítenének az a la p h a n g u la to t m egadó fő m o ti­ vistá n a k: V iktor, gyere a mi színházunkhoz . . . V iktor, gyere a mi s z ín h á z u n k h o z ... Közben egyre kopik a tá n cka r. Egyre m otyogósabb a lá n y o k -fiú k követelődzé­ se. Egyesek fe lá lln a k , egészen spiccre, mások szabályosra h ú z o g a tjá k szoknyáju­ kat, szájukon és szem héjukon m e g ig a z ítjá k a festéket, A n d re a különösen va sta ­ gon húzkodja a szeme a ljá t is, tü k ö rb e néz m indenki, lányok fiú k e g ya rá n t, aztán lopva V iktorra p illo g n a k , fő k é n t a lányok, hiszen csinos, de tu d já to k , m ár h a rm in chárom éves szegény, és a fiú k m e g fo g já k a sportszatyrot, m intha kaviccsal, egyéb teherrel lenne teli, vá llu kra lökik, szia, m ondják, és m e g le n g e tik az a jtó t, és egy­ re kevesebben m o ndják, idézik, e m le g e tik a három kis m ütyürke b a le tt em léke­ zetes izgalm ait, m ár uno ttá v á lik mindez, m ert ez a V idróczki olyan fá d , olyan fe n n k ö lt és vén, olyan pesti egyszerre, é nincs benne m ár az a lelkesedés, tu d ­ já to k, am i az ó rá it nem egyszer izgalm assá te tte . Igaz, m egnősült közben, van egy csini neje az O p e re ttb ő l, és m ár nagyon kom olyan viselkednek az utcán és nem já rn a k együttesen a G e llé rth e g y re ; szá llin g ó zn a k te h á t a srácok meg a lányok, és az a m elódia, a visszatérő, egyre csak h a llik, jo b b o ld a lró l az a h a rm a d ik fé rfi em legeti egyre: V iktor, gyere el a mi színházunkhoz... A ztán egyszerre e ltű n ik a presszó is. Az utcákra eszmél, az é jfé l u tá n i u t­ cákra, a m in t éppen a színház felé b a lla g n a k , a színházhoz, am ely feketén és sárgán és három e m elet m ag a ssá g g a l tö m ö rlik a fo lyó p a rtjá n . N ém a tö m b je úgy tű n ik most V idróczkinak, hogy egy fa lu szé li p a jta , am ib e n századok óta összegyűlt fekete árn ya k keringőznek, á g á ln a k és sikítoznak, m int a tra g é d iá k végén szokás a tőrszúráskor, és trillá k k o c o g ta tjá k az a b la kü ve g e t, m int kitö rn i a ka ró fekete m adarak, de ez az éjszakai p a jta b e fo g ja m indezt, és nem jö n ő ide — most döbb e n rá végérvényesen — nincs az a kincs, a m ié rt ide jö n n e . 8 �— Szó se lehet, kiskom ám . M it g o n d o lsz? ! — Tudom én, m iért nem jössz te ide. M e g sú g ja m ? — Ne sugdoss te nekem semmit, kedves egyism eretlenes ism eretlen. Az arcod rém lik, de a neved most se tudom , Jó, jó . Kom lósi. Tudom már. M o st m ár azt tudom , hogy zeneszerzéstant ta n u ltá l V iskinél. És itt a szakiskolában profesz­ szorkodsz. Tudom. De a kko r se, kiskom ám . M é g h a az ap á m kedvenc ta n ítvá n ya voltál, a kko r sem. Igazg a tó ká m , te m egértesz engem , ugye kedves G id a bátyám ? — És ha én is azt m ondom , gyere le hozzánk, V idróczki, a kko r m it szólsz? Ü nnepélyesen kijelentem , ta n ú elő tt, tö b b e t a d u n k, m in t a m e n n y it most keresel az O p e rá b a n és a B ale ttin té ze tb e n együttvéve. Stim m t? És m inden, m inden, kis­ komám . S za badabb lehetsz n á lu n k, m in t énm agam . — H aha, kedves bátyám . Ezt te a zé rt nem g o n d o lo d egészen kom olyan, én azt jó l tudom . — Hiszen, ugyebár, lakás, á llá s, m ásodállás, pesti látványok, feleséged á l­ lása, a légkör, a húsos fazék, k ü lfö ld i utazások, m ifene. A ztán persze: Pest az Pest. Központ, fókusz, istenháza, e g yedüli város az é g b o lt a la tt, sötöbö. De nem azért nem jössz te le, V idróczki V iktor. H árm asban b a ttyo g n a k az ú ttest közepén. Az em eléstan ta n á ra m e g á ll, n a ­ gyot szippant a vízszagú levegőből. Nézi a várost, kétem eletes belvárosát. Sza­ g o lja a csendet, felm éri a fö lé je h ú zo tt csilla g o s é q b o lto t. A ztán m e g rö n tg enezi a skatulyából kihúzott d irit, aki kiváló d rá m a i szinész le h e te tt egykor, ta lá n az le n n e még ma is. de most m ár szervező lett, b ü ro k ra ta és hivatásos ko n sp irá to r, aztán ezt a m ásikat is. a kin e k nem é rti sehogy a b iza lm a sko d á sá t, g o ro m b a s á ­ gát, követelődzését, m indehhez va ló jo g á t, nézi, és irtó za to sa n dühös rá. M it tu d h a t ez a pasas az e m b e rrő l? K int vo lt ta lá n ez i s a G itiszen? V agy ism eri valam elyik nőügyét? — Kiskomám. m egm ondom én, m iért nem jössz te le. M e rt g yávuska vagy, V iktor. H a rm inchárom évesen és fe n n k ö lte n m esélg etsz nekem : a k o re o g rá fu sn a k intenzívebben kell tá nco sn a k lennie, m int p é ld á u l a zeneszerzőnek h a n g szer-is­ merett el rendelkeznie. Derék, jeles m e g á lla p ítá s . G o n d o lo m , Lavrovszkíjtő l lested el. M e g aszong ya: a tá n co s és ko re o g ráfu si m unkád id ő b e n összeeg yeztethető, ig az kicsit nehezebb, de az a z a lko tá s á ra, m ifene. Tudod, mi ez? Nem akarsz te a lk o tn i. V ik to r! Nem akarsz fe le lő ssé g e t v á lla ln i egy ö n á lló m űvedért, egy egész közösségért! Te méq fo g od a rudat, V idróczki. m ert úg y biztos és úgy szép a mozgás. Értelek én, V iki. O tt, a b b a n a m últ századvégi p a lo tá b a n nincs k ü lö ­ nösebb rizikó. Nem ereszted el a rudat, és kész. Ezért nem jössz te ide, p a jtik á m . — Nem ig a z ! — o rd ít fel, hogy m aga is megrezzen in d u la tá tó l. Szóval ezért k e lle tt neki id e jö n n ie , h o g y léte érte lm é b e n becsm éreljék? M e g fo g ja a n n a k a zeneművészeti szakiskolai ta n á rn a k a g ú n yá já t, és rázza, rázza. — Tudod is te, Komlósi. te vidéki vadzseni, mi az: a lk o tn i! És ha m ór itt ta rtu n k , vedd tudom ásu l, ig enis a lko tta m . T alán a „ T ra v iá ta ” , avagy a „V égzet h a ta lm a ” balettszám a kism iska? És smafu a „ Rózsa S ánd o r b e ty á rb á lja ” egész tá n c b e té tje? Tudod mit, kiskom ám . jo b b lesz, ha nem ütöd b elé az o rro d olya s­ m ibe. a m it nem ismersz. Érted, kicsikis Kom lósi? H anem m ár am az is rem eg, Komlósi is m éreggel tüzel. Reszkető szá jja l h a j­ to g a tja : - Nem mered v á lla ln i, nem, nem. Félsz egy ko lle ktíva vezetésétől. Nem 9 �mersz ö n á lló művel k iá lln i a p la ccra . N em csak itt, V iktor, sehol, sehol. A p á d is azért m ent el, m ert h a llo tta , m it hebegsz össze. A zt hitte, hogy hét esztendő a la tt, olyan p ro f m ellett, valaki le tté l, és . . . Nem lá to tt be lő le d semmit. M e rt csak ez lettél . . . — Nem hagyod a b b a ? ! - sziszegi az em eléstan ta n á ra , és nagy szakmai g y a k o rla tta l, villám gyorsan a m agasba em eli Kom lósit. Csak az a lfö ld i V itto rio de Sica ig a zg a tó m arad nyugodt. Szétszedi őket, m ajd derékon fogván a fia ta lo k a t, m intha mi sem tö rté n t volna, kedélyesen, tá rs a lg á s i csevegéssel fo ly ta tja . — Érdekes, h a lljá to k , ilye n ko r h a jn a ltá jt m ár nem tu d o k e la lu d n i fekete nélkül. G yertek fel hozzám, gyerm ekeim , főzök nektek is egy b ö gre kávét O tt m aid fo ly­ ta th a tjá to k . E lbűvölőek v o lta to k. Izg a lm a sa b b a veszekedéstek, ig a zg a tó i szavam ­ ra m ondom , m int egy mai tv -d rá m a ! Szentül hiszi, jó viccet m o n d ; döcögve nevet is hozzá, és m ár tu szkolja őket egy első em eleti lakásba, szépséges nagy szobába, am i ta lá n m e g fe le ln e ruhasza­ lo n n a k is, m űterm i a b la k o k k a l, s úgy mozog, m intha háziasszony is lenne, már b rűgettyűzteti a k á vé d a rá ló t, és a m iko r a b b a h a g y ja , kedveskedve o d a fo rd u l a két körbegyalóglóhoz. — U gyan, ne h a ra g u d ja to k már. Kérlek, in k á b b h a llg a ssá to k meg ezt a kis m iegym ást — m on d ja , és e lin d ítja a m agnót, m a jd némi su rro g ta tá s után egyszer­ re m egszólal: - Innen, és k é s z .. . Ü tőhangszeren vagy h á rfá n k o p o g ta t be valam i üde kezdés, h irte le n fe lfi­ gyel rá az em eléstan ta n á ra , és szemét a m ag n ó ra szegezve ö n ké n te le n sasszézás­ sal az a b la kh o z lépdel, kin t éppen kezd a tá rg y a k körvonala erősödni, m ár az a b la k fé lfá n a k dől, nézi a d e rm e d t várost, és úgy h a llja : v a la h o n n a n o n n é t á ra d ez a zene, egyszerre tö b b irá n yb ó l is, és olyan érzelm et re b b e n t meg benne, a m i­ lyet a kko r érzett, a m ik o r másfél évtizede szóba került, hogy M oszkvába k ü ld ik b a le tte t ta n u ln i; o lya n érzeiem m occan meg benne, a m ilye n n e k az igazi szere­ lem jö tté t vélte egykor, régen. Különös és egyéni mű, nem a ma szokásos mér nöki zene, hanem m intha S chubert ka m a razenéjének m e ló d ia -g a z d a g s á g a az am e rika i Bartók egyedülséges bölcsességével fo n ó d o tt volna össze, u g ya n a kko r b e lézsúfolódott a két évtizeddel későbbi kor m inden idegessége és lá za d ó e m b e r­ sége is. Izgalm at é rez a Gitisz vo lt növendéke, az egykori koreográfus, valam i ellökő erő feszül meg benne, az összenyom ódó rú g ó e n e rg iá já v a l, hogy most m in d já rt te n n ie kellene va la m it, valam it, va la m it. Lírai zene ez. és okos zene, p re ­ cíz és tiszta zene egyben Látni le h e t ezt a zenét, és e ttő l izm aiban h a jn a li fris ­ sesség á ra d szét, és erős benne a hit, m in t valam i fé rfia s megfeszülés, hogy a harm inchárom év e g y á lta lá n nem a le fe lé bukás, a le h u llá s fo rd u ló p o n tja , hanem még meg kellene p ró b á ln i, és . . . M ire egészen fe lfo rr, vége. — Nem lehetne, G id a bátyám , még egyszer m e g h a llg a tn i? E gyáltalán ki csi­ n álta ezt? O lyan ism eretlen, szokatlan és izgalm as zene, ez engem s z e rfe le tt. . . Ispánki G id a épp e n a kávét tö ltö g e ti a kávéscsészékbe. Csak á llá val m u ta t vagy három szor K om lósira. — Ez a vészm adár. No, nem hiszed? Ez, ez írta. Igyátok csak ki. M a jd utá n a m egint le p ö rg e tjü k. A kávé csakugyan erős, sok is, le é g e ti a szőrt az e m b e r nye lvé rő l; lassú ko r­ tyokban lehet nyelni. Ispánki a zo n b a n egyszerre, sietve fe lh a jtja . És m ár beszél, kényelm esen elte rü lve trónszerű fo te ljé b e n . 10 �— T udjátok, úgy képzeltem , hogy ezeknek a srácoknak ti le n n é te k a szülei, ta n ító i, h a ve rja i, m indenük. Ti, ti ketten. Előbb csak ti ketten, aztán. . . á áá, m ar le nne h a t is, tíz is. De m ár álm os vagyok, gyerekek, olyan álm os, hogy . . .á á á . . . A kkora ásítás, hogy cseppet sem illik egy ilyen G edeo n h o z, egy ilyen V itto rio de Sica igazgatóhoz, és m ire összevigyorognak, m ár a fe je is előre b ille n Isp á n ­ kinak. Alszik. M it tegyenek? F e lá lln a k, lá b u jjh e g ye zn e k kifelé. Az a jtó b a n szinte összekoccan a fejük. Ekkor v illa n össze első cinkos m osolyuk. És összebeszélés n élkül, egy ütem re fo rd u ln a k vissza a m agnóhoz. Elő lről a k a rjá k kezdeni az e g é ­ szet. PAPP LAJOS Nagyapa t e me t é s e O ly egyszerűen szinte kényelm esen fe k ü d t m int a ki ebéd u tán kicsit le d ő l és elszenderedik C sodálkoztam hogy szem öldökét sem vonta fö l nem d ö rm ö g ö tt a m iko r fö lé b o ríto ttá k hogy aztán rászegezzék a deszka fö d e le t H ogy k ia b á lt m in d ig am iko r becsuktuk m agunk m ö g ö tt az a jtó t S az az á rok b e fo g a d ta a hosszú és ném a fa lá d á t És eszembe ju to tt m ilyen rossz is lesz szegénynek hogy nem h ú z h a tja fö l a lá b á t nyögdécselve m in t m áskor ha viszketni kezd té rd é n é l a heg időváltozáskor 11 �Légiposta Egy nap F elült a t ú rista N égy nap Elszáll Színes N éha h írt ad p a p írla p Ez van meg p á r p illá zó em lék Ó nagy hegyek — H a rg ita G ö rg é n y Fogaras Csík és Retyezát ó tengerszem ek ó e rd ő k-ta va k s fenyő-koszorúzta c s illa g u ta k ó gyönyörűség hogy a szem könnybe lá b a d és hogy a g o n d o la to k szárnyai csak összecsukódnak egyszerre m int két szi rt között a tarajossá vá lt p a ta ko k a lá z u h o g ó p a rtja i! S m ár csak a csobogás van és á m u la t és örökös zengés O rgonaszó a végtelen ég ezüst-sugaras s íp ja in im ádság o k fehér havának é rin te tle n csendje b o g a ra k gyíkok m a d a ra k m ókusok egyszerű csendje pásztorkunyhók és erdészházak fe n y ő illa ta füvek és virágok le g tis z tá b b á h ita ta a kövek a ljá n S o tt a la n t egy ú t vagy folyó fe h é rlő ka n y a ru la ta i vonatok elm ozgó fü stcsóvája fa d o b o z-g yá ra k kém ény-gyufaszála o tt lenn a zajok sokfélesége m íg itt az egynem ű szelíd és h a tá rta la n term észetesség höm p ö lyg ő h a rm ó n iá ja Ó Torda v ilá g b a nyíló s z ikla ka p u ja csak te tu d o d mily g yá m o lta la n az a kisház e lő tte d s hogy elsö p ö rh e tn é egyetlen meg nem fékezett só h a jtá so d e gyetlen á tlö k ő d ő szikla-m orzsád ha a lá h u lln a félelm etesen d ü b ö rö g ve B arkaszentelő va sárnap s te hűvös szél te tavasz-lehellete ó ti fa ra g o tt k a p u -k o p ja fá k é le t és h a lá l fa ra g o tt küszöbei H ázsongá rd m éltóságos hegyén ó csöndesség te em lék-tem ető H a lla n i h á t az O lt és a D u n a összehangzó m orm olását? Ó vándo ro k ti nem tu d n i h o n n a n in d u lt deszkás szekéren született gyerm ekek s m ár a te n g e rig is eltévedezők Ez van A m in meg p á r m élázhat p illá z ó a te g n a p i vendég em lék Kívül ja jd u lé n -m e sszi idegenség 12 �KALÁSZ MÁRTON Ki s d a l o k LASSAN N IN C S MÁS, csak kötelesség. E szűk körön top o g h a tsz a k á r: d e rm e d t m adár, s h ih e te d , jo b b volna lá rm á zn i fö n n . Leszel elé g vén egyszer, hogy belásd, m iben a v a ló d i öröm . V á lto d m ár képzeleted m u n ká ró l, d e rű rő l — e lé r az id ő , jön. ILLATOD, M ÉHEID, p u szp á n g a id d o m bon, tem ető. S arjúszénád, mely bo g lyá sa n augusztus m ellére fő. A p á k s a nyák sírja — ahova fé lé n ke n ú j h a sa t vitt fe l a nő. Fiúk fe lh ő tle n gyásza: m ár enyém is. H á ló k é n t két fo rrá s t m erítő. NEM CSAK AZ IFJÚ SÁG NAK, a meséknek szintúgy fölle g e s? — A város n im fá i já rh a tn a k fe h é rb e n . Senki se ad, senki se vesz, a h o l mi egyszer nem vagyunk je le n . . . Szemen a hiúság kiles — ám a mosoly, a kelő bölcs to já s a rá c s illo g : nem érdem es! M A MÁR D IV A T : fé le lm e in k e t titk o n ta rta n i. Nyüzsgő a lkony-képzete a v ilá g n a k — p írb a n Ezékiel jó s la ta i. A négyarcúvá m egcsiszolt terem tm ény v a kh ité t nem o rd ítja ki. Félrévülten várja, szinte p e d á n sa n — o m o lja to k , vá g ó h íd fa la i. 13 �KIKÖLT-E a rem ény m osolyt: úgy m egszűkül n é h a ! Egy fe ln ő tt s két csimasz kölyök arca g yű l fészekül. N a g yo b b hullám zás nem g yö tri a fá t — a k á r a perem en e lü l. Illessünk szárnyat; csöpp sárga csőrt — n a g y a csönd v is e lh e te tle n ü l. SZÉPRÉTI LILLA Nagyvizit A rra é b re d t fel re g g e l h a tko r G iza, hogy kicsa p ó d ik v a la h o l egy a jtó , vé­ g ig ro h a n n a k a folyosón, d a g a d az izgalom , m in th a va la m e lyik kórterem ben fe l­ ro b b a n t volna a kályha, s m enteni kellene a sebesülteket. K ilin cssza g g a tó e ré ly­ lyel b e ro n to tt Ella, a ta k a rító n ő , a kin e k ikrei vannak, fe lg y ú jto tta a n a g ylá m p á t, s a vizesvödröt bevágta a sarokba. A kefeseprű h a n ya tte se tt a kövezeten, id e g ­ té p ő h a n g o t h a lla to tt, G iza a h a rm a d ik á g yb a n fá jd a lm a s fin to rt vá g o tt, a ta k a ­ rító n ő pedig, aki szerette v á lo g a to tt za jo kka l éreztetni a je le n lé té t, h u z ig á ln i kezd­ te a vödröt a m osdókagyló felé. G iz á n a k n a g yo t n y ila llt a h á tg e rin ce , m in t a m i­ kor oda injekciózzák, a fá jd a lo m lassan fe lkú szo tt a kisagyába, m e g rá n d u lt, s egyszerre ki tu d o tt u g ra n i az á gyból. Eszébe ju to tt, hogy ma péntek, a nagyvizit n a p ja , a női ille m h e ly fe lé osont, d e o tt m ár sor á llt, ekkor b e ro n to tt a fü rd ő szo ­ b á b a , de most nem le h e te tt tis z tá lk o d n i a szépítkező nővérek m iatt. M ire visszatért a kórterem be, Erzsike ép p e n á g yn e m ű t cserélt, az asszonyok, a frissen m ű tö tte k, a rácsba fogózva kókadoztak, tá n to ro g v a b u kta k a v ito rla v á ­ szonfeszességűre h ú zo tt lepedőre. A ta k a ró k végét b etűrdösték, még s z a b a d o tt m ozogni egy keveset, míg Ella ve re jté ksza g o t árasztva fe ltö rö lte a lin ó le u m o t, fe lh á g o tt az a b la k p á rk á n y ra , lé le g z e te lá llító m u ta tvá n n ya l v a ka rt le a külső üveg­ ről három légypiszkot. Éles ro b a j h a lla tszo tt, k ie jte tte a kezéből a tö rlő ro n g y o t, egyensúlyát veszítve rá zu h a n t az a b la k m e lle tti ágyra. Szerencsére G iza még nem fe k ü d t benne, s ezek után nem is volt semmi gusztusa hozzá. Ebből a folyosóra kihallatszó vita kerekedett. B e ro n to tt Judit, a vö röshajú asszisztensnő, m ár szépen ki volt a szeme készítve, összecsapta a kezét: - M ég m in d ig va n n a k ilye n -o lya n o k, a k ik nem fe k ü d te k á g y b a ! A Profeszszo-or! M in d já rt m egérkezik! M á r te le fo n á lt az a u tó é rt. Egy k e ttő ! N incs ennek az ágynem űnek semmi b a ja . Az elkoszolt p á rn á t a visszájára le h e t fo rd íta n i! Szépen el ke lle tt rendezni a h a ja t a huzaton, aztán m o z d u la tla n u l fe k ü d n i, h ó n a ljig fe lh ú z o tt po kró cca l, a kék ta k a ró k o n összekulcsolt kezekből épp e n csak a feszület hiányzott. Elszedték a papu cso ka t, a ro ko n o któ l k a p o tt virá g cso kro t, a vizespoharat, a p o n g y o lá t begyöm öszölték a m atrac a lá . MOST M IN D E N KÉSZEN 14 �ÁLLT A PROFESSZOR JÖTTÉRE VÁRVA, leghelyesebb le tt vo lna m e g á llíta n i a p e r­ gő film e t, m ert a betegek m inden m occanása csak ro n to tta a ren d e t. Elíz nővér futva érkezett a lazm érő kkel, ha já b a n még b e n t fé n yle tte k a csavaró k, ki m ondta, hogy nem elég fél perc a szám táblán felkúszni a k a ró h ig a n yn a k? És a csavarók összekeveredtek a lázm érőkkel, a ká rcsa k a kó rla p o ko n a szám ok; Elízke rö p ü lt, hogy a tö b b i kórterem ben is te lje sítse kötelességét. Jött Dr. Fazoli S ándor osztályosorvos, nyom a ban a vörös J u d itta l, kezét p a ­ posa n összekulcsolva szem lélődött, te k in te te az elheverő h o lm ik a t kereste, h á l is­ te n n e k nem v o lt; fe lá g a s k o d o tt, m u ta tó u jjá t végighúzta az a jtó rá m á n . Poros le tt az ujja b e g ye , az iste n it neki hol van Ella, s egy d ö g lö tt p ó ko t is b e n t fe le jte tt az ágy a la tt. M ost ó rá já ra p illa n to tt, s eb b ő l a m o zd u la tb ó l, meg a m ásikból, tu d n i­ illik ahogyan m egvakarta lassan vörösödő fü lé t, lá tn i lehetett, hogy izgul, a k á r­ csak a d iá k szig o rla t elő tt, m ert b á rm e n nyire is biztos a d o lg á b a n , ha egyszer nem költ jó l a professzor lencséje, b e le kö th e t egy nem szabatosan fo g a lm a z o tt m o n d a tá b a , kig ú n y o lh a tja egy je lző é rt, egyetlen szem villanással a g y o n c s a p h a tja te k in té lyé t beteg s d iá k e lő tt! G iza, a fő té ri fodrászü zle t ru h a tá ro s n ő je (az u tó b b i években kávét is fe l­ szo lgált a búra a la tt száradó hölgyeknek, ezért m indenki Kávés G iz á n a k hívta), G iza, aki ebben a késő-reggeli ó rá b a n évtizedek óta m ár m ásodszor szokott enni - csak éppen felszegte a fe jé t, nehogy összeom oljon a rá é p íte tt á g y n e m ű ; — u dvariasan, de kellő h a tá ro z o tts á g g a l m egkérdezte: — Ó , kedves Fazoltán d o k to r úr, mi ma m ár e g y á lta lá n nem ehetünk? D o kto r Fazoli S ándor te k in te té t nehezen sza g g a tta le a ne g ye d ik b e te g rő l, szegény rákos S árát két n a p ja sincs, hogy d a g a n a ta itó l m e g tisztíto ttá k, s most a lig h a llh a tó a n hö rg ö tt, az orvos pe d ig éppen mozgó a ja k k a l fo g a lm a z ta a d ia g ­ nózist, m é lta tla n ko d va fo rd u lt oda G izá h o z: — En-ni?! N agyvizit e -lő tt? ! — Lyukad ki a belem , ig a zá n , n a ! — G o n d o ljo n a b ia fra i éhezőkre. — G o n d o lta m És most m ár kapok? Vörös Ju d it fe lvih o g o tt, o d a h a jo lt az osztályosorvoshoz, s a fü lé b e s ú g ta : kre­ tén. Fazoli d o k to r szórakozottan b ó lin to tt. — Jöjjön — unszolta az asszisztensnő, s kacér p illa n tá s s a l karon ra g a d ta a fé rfit - kapca le tt az in g g a llé rja a n a g y k a b á t a la tt. T udja, hogy a professzor az e ffé lé re milyen kényes. — M in d e n ki veszteg várakozik, m egértettük? — in te tt fe lg y o rs u lt lé le g ze tte l az osztályosorvos, s h á tra fe lé lépkedve eltávozott. G iza m egbántódva fig y e lte az a jtó ré se n át, m in t s z a la d g á ln a k a nővérek fris ­ sen vasalt köpenyükkel, m in t rúzsozzák a jk u k a t, n yálaznak k é rd ő je le t a h o m lo ku k­ ra. — A PROFESSZOR — h a llo tta o lyko r á h íta to s a n e ls u tto g n i vagy kifu lla d v a m otyogni, és sehol sem h a lla ts z o tt az edény édes csöröm pölése. G iza rem egve fe lü lt. Az azúrkék linóleum c s illo g o tt a d é le lő tti n a p b a n , m int valam i hűvös és vé g ­ te le n ü l n yu g o d t tó va la h o l fö n t északon, azon ö t ágy, ö t evezőjét vesztett csónak koporsókat visz valahová a még nem egészen h a lo tta k k a l, a kikb e n m inden k i­ a lu d t már, az engedelm esség ösztönét kivéve, kezüket a kék ta k a ró n összekulcsol­ va feküsznek; az Első köpni szeretne a m osdókagylóba, a M á so d ik vizet kérne, 15 �a H a rm a d ik egy csöpp citro m le ve t szívna vagy te je ská vé t in n a , istenem te je ská vé ! A N egyedik, Sára, a k it két n a p p a l ezelőtt k ita k a ríto tta k , h a gyatkozni szeretne, m ert érzi, ta lá n még a nagyvizit e lő tt e lalszik csöndben, d e ezt senki nem veszi észre; és besereglik m ajd ötven m edikus, fe ls z ip p a n tjá k azt a m aradék levegőt is; a fehérköpenyes gyülekezet akárcsak egy gyászszertartásról készült film n e g a tív ja , m indenki a PAP-PROFESSZORON fü g g , az meg beszél, szavai úgy peregnek, m int a koporsófe d é lre h u lló kavicsok. Szegény Sára hosszú s ó h a jja l zárja le a szemét, olyan szépen, szabályosan fekszik a rá n c ta la n p á rn á n , m ellén összekul­ csolt kezekkel, vele biztosan nem lesz baj a Professzor érkezéséig, ő nem tu d már gyűrni, szem etelni . . . G iza m e g fo n to lta n ta lp ra e re szke d e tt, k irá n g a tta a m a tra c a ló l a kin cstá ri po n g yo lá t, le té rd e lt az é jje lisze kré n y elé, s e lke zd e tt rá m o ln i. Sokáig ta rto tt, míg az utcai pulóver, zokni, v irág cso ko r s a tö rö lkö ző töm ény g o m b o ly a g já b a n m eg­ ta lá lta a veknim a ra d é ko t, s a sza p p a n ta rtó b a n az ö t napos szalám it. A zonnal rávetette m agát, szinte rá g a tla nul fa lta . U tá n a összedörzsölte zsíros kezét, a a vízcsaphoz tá n to rg o tt, de a m in t m ohón kortyolt, te k in te te v é le tle n ü l a rra a h e ly­ re tévedt, ah o l az im é n t habzsolt. Szőke veknim orzsával vo lt az út teleszórva, s a b b a n , m int egy d ö g lö tt giliszta elnyúlva k u n k o ro d o tt a szalám ihéj. Csak é p ­ pen m egm osolyogta, aztán az a jtó h o z csoszogott, m ár h a llo tta is a fö ld s z in trő l fö lm o ra jló ism erős zajokat, a Professzor lekezelő h a n g já t, s az orvosokét. Két kézzel p ü ffe d t hasához kapott, m ert úgy érezte, m enten kiszakad, s futva e lin d u lt a női illem helyre. V a la h o n n a n e lő u g ro tt Ella, a ta k a rító n ő , m e g p ró b á lta ú tjá t á lln i, de G iza leh ú n yt szemmel tö rte te tt e lő re, m in t az a lv a já ró , a ta k a rító n ő pedig kétségbeesetten m u to g a tta neki a tü körsim a lin ó le u m ra e jte tt lá b n yo m a it. G iza bölcsen m osolygott, s m ent. Ella nem te h e te tt mást, négykézláb m ászott u tá n a a ronggyal. A kórterem a jta ja nyitva volt, hogy a Professzor m ajd a n n yi id ő t se veszít­ sen, am ennyibe egy a jtó kinyitása kerül. Félénken lesett ki ra jta az asszisz.tensnő, vagy az osztályosorvos, G iza h a llo tta , hogy félve s u tto g já k : — Jön. A betegek ré m ü lt- irigységgel követték te k in te tü k k e l Kávés G izát, kezüket vízhólyagukon ta rto ttá k , tü re lm e tle n ü l izegtek— m ozogtak a ta k a ró kékjében, m in t a h a la k az akvá riu m b a n . M ég néhány lépés — nézte ködös szemekkel G iza a frissen lem osott a jtó t — és akkor odaérkezem . Ella, az ikrek a n y ja lih e g ve csiszitelt, s az a jtó e lő tt fé le le m tő l k ifu lla d v a v á r­ ta G izát. Az asszony o d a b e n t kitá rta a keskeny a b la k o t, m élyet szip p a n to tt a friss leve­ g ő b ő l, m ár nem is érezte, hogy sürgős le nne o d a ü ln ie a k a g y ló ra ; m egbékélve nézegette a tú lsó já rd á n siető em bereket. — T alán ezt a lá th a ta tla n rácsot m égis­ csak sikerül m ajd szétfeszítenie, levetheti a ra b ru h á t, azt a borzalm as, bolyhos bordóvöröset, am ely m e g kü lö n b ö zte ti ő t a b o ld o g le n tlé vő ktő l. És akkor.. . a k k o r .. . igen, h a llo tta hogy Ella tü re lm e tle n ü l, m e g in t k o p o g o tt. Ö sszerezzent, a hasához nyúlt, ism ét tudva tu d ta , hogy m éhében az ezerkarú szörny ő t e lő b b — u tó b b a m ásvilágra kü ld i. De még nem érkezett el az id e je , m int a d a g a n a to k tó l k ita k a ríto tt S áránál, neki még meg kell é ln ie n éhány nagyvizitet. A legrosszabbon tú lju to tt, egy héttel ezelőtt az egyik o rv o s ta n h a llg a tó n ő az ő b e ­ 16 �te g ségéből fe le lt a Professzornak a nagyviziten, nagyon fo lyékonyan fo g o tt bele, m in tha csak a s a já t b a já ra panaszkodna, egyszercsak vérvörösen e lh a llg a to tt. K ínlódva G izá ra p illa n to tt — in k á b b m egbukom , kedves Kávés n é n i! — ő fe lü lt, szeme a d iá klá n yo n , a Professzor, a p ú d e re ze tta rcú , havasterm etű, fe h é r kezé­ vel leereszkedően a lány á llához nyúlt, a v á llá t is m egp a sko lta , így b á to ríto tta , de a d iá k lá n y még a kko r sem vo lt h a jla n d ó , m ert tu d ta , hogy Kávés G iza m in d ig le h a llg a tja a vendégek beszélgetését a fo drászüzletben, ism eri a la tin ki­ fejezéseket is, a lánya is d o k to r lesz az idén. Leszegett fe jje l á llo tt az ág y vé g é ­ ben, de ez a ném aság beszédesebb vo lt a le g s z a b a to sa b b a n e lm o n d o tt d ia g n ó ­ zisnál. M a jd a szobám ban — h arsogta a Professzor fe n n e n , hogy m ind az ötven d i­ á k ta n ú ja legyen mély em berségének, azok is, a k ik helyszűke m ia tt kívü lre ke d te k az a jtó n , - ha úgy érzi, kedves, hogy e zá lta l a b e te g e t m egijeszti. . . . . A z e lő t t valahogy jo b b a n b írta a te rro rt a nagyviziten, m ert azt képzelte, a Professzor úgy fog ágya elé jö n n i, m in t Jézus Krisztus: „ Kelj fe l lányom , és já r j” ― szól hozzá tö b b tu c a t szem tanú e lő tt; azok p e d ig á h íta tta l sütkéreznek tu d á s á ­ nak perzselő fényében, s ő érzi, h in n ie kell, m ert a Professzor csodatévő e re je csak az ő hitével párosulva lehetséges. De í me, csak egy színes szobor a Profesz­ szor a klin ika szám talan o ltá rá n a k egyikén, m utatós mű, szerencsés m ester fa r a ­ gása, ezért is ke rü lt főhelyre, de im ádkozni h o z z á ? !. .. G iza, a keskeny a b la k b a n , keserűen elm osolyodott, m int aki ism ét elveszítette é letének egyik d rá g a ereklyéjét, de ezen va la h o g ya n m ár tú l van. M ost m e g in t k o p o g o tt Ella, s c ip ő je o rrá va l rugdosta az a jtó t. „ H á t még ha m e g lá tja az a ranykaviccsal beszórt u ta t — g o n d o lta G iza részeg é lé nkséggel. — Én ugyan senkinek nem a k a ro k rosszat. M it is a k a ro k v o lta ké p p e n ? ― tű n ő d ö tt, m iközben lassú m o z d u la tta l b e h a jto tta az a b la k s z á rn y a t — m it is a k a rh a to k én, a kin e k m éhében id ő z íte tt bom ba r e jtő z ik ? ... H á tra lö k te a vécéajtót, s a kéken sápítozó E llát egyetlen rövid p illa n tá s ra sem m éltatva e lin d u lt a zöld, fényes és hazug sávon, vissza a kórterem be. L á bában nem sok erő m aradt, a jk á t összepréselve lé p ke d e tt, s a fo lyo só ka n ya rb a n ta lá l­ kozott a professzori testőrséggel, ketten a zo n n a l e lé je u g ro tta k, hogy lá th a ta t­ la n n á tegyék, az egyik Fazoli S á n d o r volt, c s u k ló já t ra g a d ta meg G izá n a k. s d u r­ ván belerecsegte a fü lé b e : — Ezért még szám olunk. G iza nem b írta elviselni, ha m e g m a rko ljá k a c s u kló já t, ezt a szerencsétlen, korán e lh a lá lo z o tt urán kívül nem is m erte vele m egtenni senki. Le fe jte tte a rá ­ ta p a d ó , izmos u jja k a t, aho g y a m a jorság lá b á t sza g g a tja le a törzsről, s azt m o­ ro g ta : - H agyja csak, Fa d oktor, a rák nem szívta el még m inden erőm . A négy szobatársnő m o c c a n á s ta la n u l fe kü d t, csak a szem ükben látszott némi m egszeppentség, a m iko r G iza a Professzor orra e lő tt a kórterem be lépett. — S egítse valaki ágyba G iz ik é t — m o n d o tta a k lin ika a tyja , és úgy is tö ité n t G iza fö n trő l a b e p iszkíto tt ösvényre lesett, és lá tn ia kellett, hogy egy porszem sincs ra jta . Ez e lke d ve tle n íte tte egy kissé. 2 17 �HANN FERENC L e g j o b b p e r c e i mb e n M in d ig volt erőm m e g ta g a d n i a z é jje lt, az á la rc b a n te tt tetteket. V olt bennem m akacsság, a ta n u lt ta n o k a t b e fo g a d n i sohasem m ent könnyen, a m érce sokszor ácso rg o tt. Nem a d ta m meg m agam a p illa n a t e lő tt, a véges id ő síkja i szétteregették te rm e i­ men az e lj övendőt. Nem osztottam szét m agam . H a százfelé a k a rta k tö rn i, m in t csodavacsorán a kenyeret, bizony tilta ko zta m le g jo b b perceim ben. Kár, hogy e percek szerényen fu ld o k o ln a k az éveim m el te lt te n g e rm é ly k rá te r fe ­ nekén. Szeretőm egyszerű nem beszédes a szerelem ben lesz csak fényes m ikor m elle h o ld ra fo rg ó ma született szelíd h o lló nem va d m a d á r vérreéhes á fonyásdom b virágékes fényes fényes fényességes TÓTH ELEMÉR Lámpáink Lám páink cikka n ó s u h in tá so kb ó l nőtt éjikék. H a jö n az este égi-kék 18 �fényszirm aikat k ib o n tjá k . H a jn a lk á k b ó l és e stiké kb ő l b á rm ik o r szedhetünk egy csokorra valót. De m ennyivel m ásabbak ezek a virágok. Fényhóvirágok. Szélfútta hírnökök, jelzik, hogy jö n a tavasz. M e rt fu t az idő. M e g -m e g c s ik o rd u ln a k az u tcák lé p te in k a la tt. A n a p p a lo k és az éjszakák p erce n ké n t v á lto g a tjá k egym ást, s m ár rég züm m ögnek az a to m re a kto ro k. A zo ka t is épp e n úgy m egszoktuk, m in t ezeket a v irá g o ka t. Közben a rra az id ő re g o n d o lu n k , am elyben m ajd az értelem , a szépség és fo g a lm a in k m ai belső v irá g a i is m ind kin yíln a k, m in t a külső vilá g e ragyogó m odern suhintásai. Éjikék. A nesztelen béke fé n y h ó v irá g a i ezek a lám pák. 19 �BECSEY TÓTH GYÖRGY Fogy a h o l d Ő zszemű szép szeretőm fogy a ho ld ne ta k a rd be a m elled pőre az á rny — csavarog kő-zene — szárny s avarok pirosak tü re le m -p á rá k a zöld tea m e lle tt Fésüli p a rt a fo lyó t csuda-víz fu t a fény — tüze szédül té rd e im e n pihe-csönd mégse pih e n — id e csöng csobogón d e re ka d ra fu t a h old tüzes ékül Ő zszemű szép szeretőm szilaj éj m ese-hold ez a je l le tt égnek az égövi fák tested a fény szövi á t fo g y a ho ld szeretőm csak most ne ta k a rd be a m elled 20 �GULYÁS MIHÁLY Asszony feketében (Regény) N agy János ü lt az ágy szélén. V akarózott, közben ru h á já t kereste te kintetével. Nem ke lle tt keresnie, m in d ig u g ya n o d a tette , huszonhat esztendeje m in d ig u g y a n ­ oda teszi, az asztalra, a b b a n a sorrendben, a h o g y vetkezni szokott: ka b á t, m el­ lény, nad rá g , ing. — M o n d tá l v a la m it? — kérdezte, m ert úgy rém lett, m o tyo g o tt v a la m it az asz­ szony, és hátha fontos közle n d ő je tá m a d t, a m ire szüksége le h e t azon a napon, am i most kezdődik. — M a h o ln a p nagyapa leszel. Erre a m egjegyzésre semmi szüksége nem v o lt N agy Jánosnak, te h á t e le n g e d ­ te a fü le m ellett. F elállt. H á ta m ögé kulcsolta kezét és csontos bütyké t neki nyo­ m ogatta e lg é m b e re d e tt g erincének, m ajd jo b b ra -b a l ra h a jlo n g o tt törzsével, jóleső nyögésekkel kisérve m o zd u la ta it. Ö ltözködéshez lá to tt. Ing, n a d rá q , mellény, kabát. K iku ku cská lt az a b la k o n , a hegyet figyelte. Jó id ő lesz, g o n d o lta . A hegy tisztán, kivehetően látszott. M e g á llt az ágynál. — M egyek — m ondta. Erzsi kin yito tta a szemét. — Jó — m ondta. Á sított. N a g y János m egnézte felesége arcá t. Kivette m a g á b ó l a tü ské t és beleszú rta Erzsi szivébe: — Te m áris nagyanyó vagy. Jókedvűen ka riká zo tt ki a kapun. Erzsi fe lke lt. M a á g ra húzta ru h á já t. Tétován vé g ig s im íto tta , m intha a rá n c o ­ kat hozná rendbe. Keze m e g á llt a m ellénél. Kereste, aztán a lá n y ú lt és em e lt ra j­ ta. Így m ent a tü k ö rig . Pipiske d e tt, k e lle tte m ag á t a tü kö rn e k. H irte le n hagyta a b b a . E lengedte m ellét. A ruha e lla p o s o d o tt, m in th a nem is le n n e m elle. — Te m áris nagyanyó vagy. Á llt a szoba közepén, b á m u lt m aga elé. — Te máris nagyanyó vagy! H a ra p d el a nvelved. kívánta. Aztán azt kívánta, bárcsak fe lfo rd u ln a a b ic ik li­ vel. tö rn e el a lá b a és sose jönn e he ly re. Rá lenne szorulva, meg in t ki le n n e szol­ g á lta tv a . Egy rö p ke p illa n a tra fö lö tlö tt b e n n e , h o g y most ille n é k keresztet vetnie, hiszen ilyen rosszat nem k ív á n h a t hites u rá n a k , de m e g in t fe lm o ra jlo tt b e n n e : Te máris . . . Behunyta a szemét. A szavak vesszőcsa p ásai suhog tak. Ő semmi rosszat nem a k a rt azzal m ondani. T egnap itt já r t a lányuk, azt jö tt m egm ondani, hogy terhes. M e g m o n dta volna m ár te g nap, de Jancsi későn jö tt h a ­ za, ő m ár a lu d t. H á t azért m ondta meg reggel, fé lá lo m b a n . H a ra p d el a n y e lv e d ... 21 �Erzsi, m iközben a b a ro m fit etette, emésztő g o n d o la to k k a l viaskodott. M á r van egy h ó n a p ja , hogy nem n yú lt hozzá, pe d ig olyan, m in t egy bika. Ki van hízva. Biztos van va la kije . Erzsi b e le rú g o tt az egyik tyú kb a , nem h a g yo tt békét a csirkéknek. — A g u ta üssön m e g ! - rip a k o d o tt rá. M a g a is m e g ije d t a h a n g já tó l, éles, riká cso ló volt. E lhatározta, ha h a zajön az ura re g gelizni, előveszi. N yolc óra felé be is á llíto tt, lárm ásan, és mivel n yito tta rá az a jtó t! — Jóreggelt, nag ya n yó ! Erzsinek ugyancsak fo g n ia k e lle tt m agát, hogy a fejéhez ne vá g jo n va la m it. N agyanyó az a . . . D ú lt-fú lt, csa p ko d o tt, János a zo n b a n h iá b a fa g g a tta , mi ü tö tt bele, nem szólt. Erzsi nem m erte b e vá lta n i e lh a tá ro zá sá t, fé lt, hogy ha kim o n d ja , vége m in ­ dennek, b eigazoló d ik. Jánosnak m e g n ő tt a szarva, m ióta téeszben van, fo g h e g y ­ ről beszél vele, s azt is könnyedén a szeme közé vágná, kivel van jó b a n . Csak nem A n n u ssa l? ! Erzsi e lh a tá ro zta , fig y e ln i fo g ja őket. A nnussal kezdte. Ö sszeakadtak, még azon a d é le lő ttö n összeakadtak a b o lt­ ban. A nnus, ahelye tt, hogy köszönt volna, azt kérdezte: — H ogy vagy, Erzsi? — A hogy az uram h a g yo tt — ö n tö tte e l az epe Erzsit. — A kkor jó l lehetsz — v á g o tt vissza azonnyom ban A nnus. A várakozó asszonyok felnevettek. Erzsi is nevetni p ró b á lt, nehogy észrevegyenek ra jta valam it. A ztán b e le m e rü lt a nézelődésbe, a p u ltra ra k o tt á ru t fo g d o sta rebbenő, h irte le n k e d ő kézzel. E lte re lő d ö tt róla a figyelem . Tekintetével m egkeres­ te A nnust, és sírni le tt volna kedve. A nnus szép volt. D ö röm böltek az a jtó n . H arsányi G yu la téeszelnök. a kin e k erőnek erejével a ka sztották nyakába a nyűgös h iv a ta lt, fe lk a ttin to tta az é jje li lá m p á t és a lustán ketyegő vekkerre m eredt. Fél egy. T ekintete v é g ig lo b b a n t a p izsam áján, és m ezít­ láb tra p p o lt az ajtóhoz, közben a kínok k ín já t szenvedte meg, uram isten mi tö rté n ­ hetett, csak nem g yú lt ki va la m e lyik ó l? ! Egy asszony á llt az a jtó b a n . — M i a baj, N a g yn é? ! — Jöjjön, gyorsan jö jjö n ! Az u r a m . . . Erzsi nem b írta tovább, sírva fa ka d t. — M i van az u rá v a l? ! — k iá lto tta az e ln ö k — Beszéljen már, az ég szerelm ére! — Ö ltözzön! - jö tt meg az asszony h a n g ja - A zo n n a l öltözzön. Jö jjö n velem . — Ha nem m on d ja meg végre, mi van az urával, nem öltözöm . — A piszok! A n y o m o ru lt! A se n kih á zi! Az e lnök levegőbe csapta a kezét. — Az isten á ld ja m ár meg, nyögje ki végre, m icsin á lt az u ra ? ! — Csal. . . m egcsal. . . Jöjjön, nézze meg m aga is, oszt v ig ye a közgyűlés elé, és vá g já k ki, hogy a lá b a se é rje a fö ld e t. A b ita n g ! A k ó d is fa jz a t! J ö jjö n ! Ö ltöz­ zön már, még m in d ig nem ö ltö zik? ! 22 �- H á la is te n n e k ! - ro g g y a n t le a fé rfi az ágyra m egnyugodva — M á r azt h it­ tem, valam i b a ja tö rté n t. - H á t ez m a g á n a k semmi, ez nem b a j? ! — Erzsi fezokogott. — Ilyesm iért éjnek é va d já n fe lve rn i az em b e rt — H arsányi dühösen csavar­ g a tta a fe jé t — M ég hogy én m enjek. O d a ! A g ye rtyá t ta rta n i? H á t még m it nem. — A kko r verje meg m a g á t is a m in d e n h a tó iste n ! — s ikíto tta Erzsi eszelősen, és bevágta az a jtó t, e lfu to tt. Leg a lá b b m egkérdeztem volna, kivel szeretkezik, g o n d o lta u n o tta n . Kulcsra zárta az a jtó t, visszafeküdt és a lu d t tovább. A ta n á cse ln ö k g o n d te rh e lte n a jtó t. ü lt a szta lá n á l, a m iko r H arsányi rá n y ito tta az — Szevasz! — Szervusz — köszönt vissza ké nyszeredetten a ta n á cse ln ö k. — Lóg az orrod, Im re bátyám ? - kérdezte H arsányi, le h u p p a n va a nyikorgó d íványra. Kövérkés a rcá n a m in d ennapos, m eg szokott d erűvel vizsg á lta az idős fé rfit. — O lya n képet vágsz — m ondta kötekedő é lle l — m in t a ki a v ilá g o t h o rdja v á lla in . — Jó neked - s ó h a jto tta Kicsi Imre, — se kicsi, se nagy élsz m in t M a rci Hevesen. — C s e ré lü n k — rá n to tt a v á llá n H arsányi. — Könnyű ezt m ond a n i — zsö rtö lő d ö tt a ta n á cse ln ö k — azt a huszonöt évet is v á lla ln á d , am ennvivel tö b b vagyok n á la d ? — M a jd ha b o lo n d lennék — nevette el m ag á t H a rsá n yi — Semmi kedvem m e g já rn i a fro n to t, a h a d ifo g s á g ró l nem is szólva. M o n d d , Im re bátyám , milyen volt az a csanálleves? — H agyj engem békén a csalánlevessel! - kezdett m éregbe jö n n i Kicsi Imre. — Az id ő te tte ezt veled — legyezte meg a fia ta le m b e r — neked elvette, nekem meg hozta a kedvem M ió ta nem a m ezőgazdaságból élsz o lyan vagy, m int a v á ­ rosiak. Ha esik, beb o ru l a kedve. Tojok a fe je d re , g o n d o lta Kicsi Imre, és sokért nem a d ta volna, ha m agára hagyja. N yílt az a jtó , ko p o g ta tá s n élkül. — Be szabad jö n n i? - kérdezte a jövevény, lom pos, mezitlá b a s asszony, m i­ közben m ár a ta n á cse ln ö k asztala e lő tt á llt. — M i jó t hoztál, Zsuzsi? — H oztam ?! — az asszony k u n co g o tt — M a g a is m egéri a pénzét! H á t mit tu d n é k én ide hozni, le g fe lje b b m agam at. — Azzal én sokra megyek, m ondhatom — é lc e lő d ö tt a ta n á cse ln ö k. — M ond va la m it — nyelvelt az asszony, nevetésre készülődve — m aga már nem sok kárt tu d n a bennem te n n i. Igaz, ugróm ókus úr? — H á t azt én honna n tu d ja m ? - p ró b á lt egyhúron p e n d ü ln i a csélcsap h a n ­ g u la tta l H arsányi — Talán kérdezze meg a feleségét. — Térj a tá rg yra , Zsuzsi! - akasztotta meg Kic si Im re a gyanús tá rs a lg á s t; jo g g a l ta rto tt tőle, hogy csak ő h ú zh a tja a rövidebbet. A ta n á cse ln ö k a lá írt valam it, pecsétet is ü tö tt a p a p írra . A m iko r b e csukódott az asszony m ögött az a jtó , kissé fe ls z a b a d u lta n jegyezte m eg: 23 �— Pocsék szája van. Ez v a la m ik o r - in te tt az a jtó fe lé firm a volt, a su­ jó hancok nála p ró b á lg a ttá k a szerszám ukat. Ú gy já rta k rá, m in t a jó kútra. M in d ig te le volt a háza legénnyel, pe d ig ta lá n má r harm incéves is elm ú lt. — Falusi h á zib u li — m osolygott a téeszelnök — A tiszta, szent fa lu , plusz h á zi­ b u li! Jó, nem? — M in d e n fa lu b a n m e g a k a d t az ilyen — d ü n n y ö g te Kicsi Imre. — T u d o d - szólt t ü nődve H arsányi - m iközben ez az asszony itt veled haverko dott, az ju to tt eszembe, hogy nagy a d e m o krá cia , ta lá n kicsit tö b b is a kelle té n é l. Nem g o n d o lo d , Im re bátyám ? No, ne érts fé lre — s ie te tt m ag ya rá zkod n i — a d e m o krá ciá t é n tisztelem , becsülöm , de azé rt mégis. Am i sok, az sok. H á t honnan veszi a b á to rs á g o t ez az á zo tt veréb, hogy — p é ld á u l engem — csak úgy uk-m ukfu k leugróm ókusozzo n , mi? M eg a h o g y veled beszélt. H á t tessék ezeknek p a ra n ­ csolni. K iröhögik az em bert, bizonyisten kirö h ö g ik. — H arsányi b e le le n d ü lt m o n d ó ­ k á já ba — Tegnap is. . . Kerékpározok végig a fa lu n , látom , hogy a kocsma e lő tt o tt á ll négy szekér. A fa lh o z lököm a b ic a jt, bemegyek. A négy fo g a to s o tt terpesz­ kedik a p u ltn á l, n a g yb a n isszák a sört. E löntött a m éreg. R ájuk szólok. De a szentségit m a g u n ak, h á t azt hiszik, így is jó lesz?! A lovak kinek az a b ra k já t fa l­ já k, m i?! H á t a zé rt nyom juk mi b e lé jü k a ta ka rm á n yt, hogy a kocsma e lő tt á c s o ro g ja n a k?! M it gondolsz, m it válaszoltak? Az a n a g y p o fá jú Csépes rá m ­ m ereszti azt a va d ö lő szemét, és odaszól a kocsm árosnak: Jancsikám , még egy kö rt! Rávágok tekin te te m m e l a ko c sm árosra. Az h a bozni látszik egy p illa n a tig , hol rám, hol az em berekre les, és m intha én o tt se lennék, k itö lti a négy korsó sört. H á t tessék, ez valóságos te kin té lyg yilko ssá g . A B üntető törvénykönyvbe e n ­ nek is helyet kellene szorítani. Kicsi Im re fe ld e rü lt, h a tá ro z o tta n jó le se tt neki, hogy azok a derék m agyar em berek ú g y kiosztották H arsányit. Kü zködve a nevetéssel, ezt m ondta, nem kis m egrökönyödésre: — Csak azt k a p ta d, a m it m egérdem eltél. H arsányi értetlenül h á p o g o tt, csapkodva ka rjá va l, am i csak fokozta Kicsi Im re jókedvét. F e lö tlö tt benne, m it m o n d a n a k a parasztok H rsányira. „ A ra n y á s ó ” . H ogy honnan vették, a csuda se tu d ja , de hogy fe jé n ta lá ltá k a szöget, az biz­ tos. V a ló sá g o s leg e n d á k ke rin g e n e k H arsányi jö ve d e lm é rő l. M in d e n h ó n a p b a n ezerötszá z fo rin to t hoz neki a postás, a téesztől kétezer, meg a h á z tá ji á rpa. m indig á rp á b a n veszi ki a já ra n d ó s á g át, tizennégym ázsás á tla g b ó l, m ázsáját h á rom százötvenével a d ja el a fa lu b a n . Felveti a pénz, még a bőre a la tt is pénz van. És az egyik ivászaton elköpte, ha megszedi m agát, „ a n g o lo s a n le lé p e k ” . Prémium meg a tö b b i, m iközben ő é rje be ezerhatszáz fo rin tta l, rá a d á su l le h o rd ­ ja a parasztot, m intha valam i ispán vagy mi az isten lenne. V árta, té rje n m agához H arsányi, ké szülődött a harcra, b e b izo n yíta n d ó , hogy a fo g a to so kn a k volt igazuk. Az e lő tte vo lt eln ö kke l fog p é ld á ló zn i, aki ugyan nem végzett egyetem et meg az eszét is e litta , de a zé rt é rte tt az em berek nyelvén. U gyanilyen, szakasztott u gyanilyen esetnek volt a szem tanúja. A kko r három fo g a ­ tos tám asztotta a p u lto t. B ejött az elnök, vé g igm éri őket, és m o n d ja : szóltam a kapásoknak, á lla tg o n d o z ó k n a k meg a tö b b i fo g a to sn a k, hogy ma szentheverdein a p já t ü n n e p e ljü k jö jje n e k ők is a kocsm ába. A három koma e lrö s te llte m agát, m e gtörülte a száját és m ent d o lg á ra . H á t v a la h og y így, vagy még ta lá ló b b a n k e l­ le tt vo lna szólnia en n e k a H a rsá n yin a k is. 24 �A téeszelnök legyintett. — Nem vitatkozom veled, Im re bátyám . Legyen a tié d a va sta g a b b vége. H id d el, van annyi sütnivalóm , hogy tu d ja m : az én fu n kció m m aga a m egtestesült e lle n tm o n d á s. M u n k a a d ó és m u n k a v á lla ló vagyok egyszem élyben, a zo kn a k kell parancsolnom , a kik egyben m un ka a d ó im is. H a egy kicsit m egem elem a hangom m in d já rt a fejem hez v á g já k : m it u g rá l, azokon a k a r tá n c o ln i, a kik m egkeresik m a g ának a kenyeret? De ők sem m entesek az e lle n tm o n d á s o k tó l. G o n d o ld csak meg, Imre bátyám , m ire megy a ta g o k n á l a já té k ? M in é l tö b b m unkaegységet szerezni. Ahhoz persze nincs eszük ,hogy b e lá ssá k: m aguk a la tt v á g já k a fát. Ha a m unkaegység fe lh íg u l, csökken a részesedés, az egy m unkaegység értéke. Ha ra jtu k m úlna, úg y m egnövekedne a m u n k a rá fo rd ítá s , hogy az egységre csak k ra jcá ro k ju tn á n a k . De h á t ez m ár közgazdasáqt an, am ihez te a n n y it értesz — H arsányi h irte le n e lh a llg a to tt, m egnézte Kicsi Im rét, s b á r d a c feszítette, nem fejezte be sértéssel m o n o ló g já t - szóval a n n y it értesz, m int én a te m unkádhoz. — No, b é k ü ljünk ki — nevette el m a g á t H arsányi — V o lt m ár ma valam i a szádban? — kérdezte. A ta n á cse ln ö kn e k nem vo lt nehéz észrevennie, h o gy m ost speciel nem v a la ­ mi útszéli viccet a k a r e lc s a tta n ta ni az önérzetén. A fia ta le m b e r lapos p á lin ká s üveget húzott e lő zsebéből. — Húzd meg, Im re b á tyá m ! M eghúzta. H arsányi szeme és az a b la k közé em elte a vissza n yú jto tt üveget, és m osoly­ gásba cso m a g o lt fin to rra l m o n d ta : — Jó huzatod van. — H á t nem azt m ondta d , hogy húzzam m eg?! N evettek. — Tudsz h a llg a tn i? - kérdezte H arsányi titko ló zó n , az eln ö kre függesztve te kin te té t. — H á t m ár hogy kérdezhetsz ilyet?― - h a ra g u d o tt meg Kicsi Imre. — De még az asszony e lő tt is? — Ne bosszants má r ! — Nem szeretném, ha „ közkinccsé” vá ln a az eset — H arsányi h a n g ja g ú n y o ­ san csenqett. És e lő a d ta az é jszakai h istó riá t. Kicsi Imre asztalra könyökölve h a llg a tta , s a m ik o r végére é rt H arsányi, m eg­ csóválta a fejét. — Nem hiszem. — M it nem hiszel?! - kapta fe l a fe jé t a téeszelnök — C sak nem g o n d o lo d , hogy az u jja m b ó l szoptam ?! — N agy János nem olyan em ber. — Nem értelek, Im re b á tyám — H arsányi arca e lszü rkü lt — H á t erőnek e re ­ jével meg akarsz en g em h a z u d to ln i? ! — D ehogy — szólt b é k ítőleg Kicsi Im re — Az az asszony meg h ib b a n t. — Ne vicceli m ár — c s a p ko d o tt H arsányi — a m in d e n h a tó iste n n e l ve re te tt meg, m ert nem a ka ró zo tt e lm e n n i a nagy leleplezésre. M ég azt is m ondta, v i­ 25 �gyem közgyűlés elé, és rúgassam ki a fé rjé t, hogy a lába se é rje a földet. M icsoda egy n ő ! A helyett, hogy h a llg a tn a róla, k ik ia b á lja szégyenét. És ha lá t­ ta d volna a szemét! Brrr. Ez képes kih e ré ln i azt a pasast. Kicsi Im re széttárta a ka rjá t. - A kutya is jó d o lg á ban vesz meg. Vagy hét h ó n a p ja fé rjh e z a d tá k a lá n y u ­ kat, m int te is tu d o d . M egvan m indenük. És tessék. Nem, nem tudom e lh in n i Jancsiról. - H irte le n H a rsá n yira m eredt. — És kivel van jó b a n ? — Látod, ezt e lfe le jte tte m m egkérdezni tő le . Kicsi Imre, m ie lő tt ta lá lg a tá s o k b a bocsátkozott volna, a téeszelnököt vette szemügyre. H a rm in c éves, jó ltá p lá lt, kell neki a nő, és háth a éppen ilyen a la tto ­ mos ürüggyel a k a rja m eg tu d n i, ki ka p h a tó egy kis olcsó szeretkezésre. H u n cu to k ezek a városiak. H a rs á n yin a zonban semmi rend e lle n e ssé g e t nem ta p asztalt, n yugodtan á llta vizsgálódó te kin te té t. V ala m i o kn á l fo g va, elsőnek azok a fé rfia k ju to tta k eszébe, a k ik ki szoktak rúg n i a hám ból. Kikhez i s já rn a k? Nem asszonyokhoz, a rró l nem tud, hogy asszo­ nyokkal pró b á lko zn á n a k. V énlányokhoz. Kicsi Im re az u jján szám lálta a v é n lá ­ nyo kat. C sakham ar m ind a tíz u jja e lfo g yo tt, pe d ig még ta rto tt volna a fe lso ro ­ lás, te h á t az asztalon ko p o g ta. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom . Igen, tizenhárom . No, vegyük ta lá n sorra az ö zveg yeket is , m ár azokat, a k ik szám ításba jö h e tn e k. Tizenegy h adiözve g y. Az egyik vénebb, m int a másik, nem valók N a g y Jancsihoz. V á riu n k csak! Egy, van e gy, h á th a ő lesz a z . . . Kicsi Im re fázósan m eg b o rzon g ott. Egy kisírt szemű lá n y a r c a jö t t e lő a h om á lyb ó l, huszonhat év messziség é­ ből. Egy p a lá n kke ríté s u d va rtó l v a ló o ld a lá n á llt a lá n y és a deszkák hasitékán á t ki az utcára f igye lt Az utcán lárm ás la ko d a lm a s nép vo n u lt, a c ig á n yb a n d a veszettül húzta, a ve n d é g ek n a gyoka t rik k a n to tta k . Az á lta lá n o s víg ság ban k ü lö ­ nösen h a to tt a sírd o g á ló lá n y. O lykor, k ín já b a n , csöpp, form ás kezével rá p ü fö lt a kerítésre, s m in d u n ta la n u g y a n a zo ka t a szav a ka t ism ételte- „ Ép eszem, el ne h a g y j!” Szép volt a m enyasszony, még szebb a vőlegény, délceg m ag as a la k ­ já val k irítt a v e n d é g se reg ből. Emelt fővel, büszkén lé pe g e te tt fia ta l felesége m e l­ le tt, aki játékosan d ö rg ö lő zö tt hozzá, k a rjá b a csim paszkodott, ú gy tű n t, nem is a m aga lá b á n megy, fé rje viszi. A bám észkodók a v ő le g ény a rc á t fig ye lté k, s különösen a kko r figyelték, a m iko r a m enet e lh a la d t a ze lő tt a ház elő tt, m elynek pa lá n kke ríté se volt. A vőlegénynek a szeme se rebbent, egy arcizm a se rezdült. Lépései se lettek k u rtá b b a k vagy szap o rá b b a k. És a p a lá n k m ö g ö tt o tt sírt a lány, könnybe lá b a d t szemmel kuku cská lt ki a vékonyka h a s íté k o n . Ő m in d e n t lá to tt, őt nem lá tta senki, csak Kicsi Im re a szomszéd p o rtá ró l, fe je b ú b já ig v irá g ­ zó o rg o n a b o k o rb a rejtőzve nézte a m enetet és a lányt. C so rd u lá sig te lt szá­ nakozással, de nem mert szólni, fé lt, hogy m e g ije d a lány, e lu g rik a p a lá n k tó l, s m iközben befelé szalad a házba, m indenki m e g lá th a tja , a kko r meg ta lá n oda az ép esze, a fá jd a lo m tó l és a szégyentől, hogy leselkedett. M e gleste a szerető­ jét, aki m ásnek kö tö tte be a fe jé t. M e rt nem a szívére, hanem az eszére h a llg a ­ tott. Ki tu d ja , m elyik a jo b b , tű n ő d ö tt el Kicsi Imre. Az em ber olyan furcsa jószág. Ha a szívére h a llg a t, a z esze berzenkedik, ha meg eszével vezetteti m agát, a szíve nem nyughat, évek, ta lá n évtizedek múlva is követeli a jussát, p ereli az ész e lh a m a rk o d o tt ité le té t. Íg y le h e t N agy Jancsival is. 26 �— No, m ire ju to ttá l? — sü rg e ti H arsányi. — Sem m ire — válaszolta Kicsi Im re olyan egyé rte lm ű e n , hogy az e ln ö k nem kíváncsiskodott tovább. Kapta m a g á t és elm ent. Kicsi Im re rá g y ú jto tt, b e á llt az a b la k b a és nézte a m egszürkült, esőverte tá ­ ja t. M osoly vo lt a rcá n , hogy e lle n á llt a közlékenység kényszerének, mely erőnek erejével rá a ka rta venni, hogy m on d ja el H a rsá n yin a k az egyetlen lehetséges feltevést. Ha N agy János va la kive l kikezd, az csak A nnus lehet, e gyedül A nnus, senki más, mással ő nem a d ja össze m agát, a rra m érget m erne venni, és a rra is. hogy A nnus se fekszik le mással, csak vele, N agy Jánossal. Lett volna rá oka is, id e je is. Kovács A nna se m a ra d t p á rtá b a n , fé rjh e z m ent egy m agáhozvaló szegény legényhez, a k it aztán kivittek a D o n -ka n ya rb a és o tt is m aradt. A nnus nem m ent fé rjhez, fe ln e ve lte a lányát, a k i egy m iskolci g y á ris tához e n t fele sé g ü l. T ö rté n e ­ m tü n k id e jé n , bár A nnus még csak negyvenöt éves volt, két u n o k á t m o n d h a to tt m agáénak. Kicsi Im re visszaem lékszik a rra a ricsa jra is, am i a kko r tö rt ki, a m ik o r ő, két id e g e n b ő l jö tt téesz-szervezővel, kite tte a lá b á t N a gyé któ l. Este volt, h ó t m e g á llt a d u fa rt a la tt és h a llg a tta Juhászné és Erzsi pö rle ke d é sé t Jancsival. Á ru ld a m agadét, azt a két négyszögölt, ne a m iénket, ne az enyém et, szitkozódott Erzsi. Igen, a m it a p á d tó l ka p tá l, azt vidd a cso p o rtb a . . . Jancsi a lig -a lig szólt vissza, s a m it m ondott, h ig g a d t, n yu g o d t válasz volt. N incs m it te n n i, az egész fa lu b e ­ lépett, mi se m a ra d h a tu n k ki, én nem megyek a p a rtra g a z d á lk o d n i. Anyósa le ­ kódisozta. Erre Jancsi kije le n te tte , hogy tu d ő m ásképp is beszélni, egyszerűen itth a g y ja ezt a mocskos b a n d á t, és é lje n e k, ah o g y tu d n a k . Visszakéri a belépési p a p írt, és m ajd g a zd á lk o d n a k ra jta ők ketten. N eki a kile n c is páros. M ehetsz, lá rm á zo tt Juhászné, mehetsz ahhoz a kódusivadékhoz, a Kovács A nnushoz, ahhoz való vagy te, nem gazd a lá n yh o z. N agy János h a ng o sa n fe ln e ve te tt, aztán azt m ondta, hogy bizony jo b b a n já r t volna A nnussal, a k k o r m egszabadul a k u lá k ­ listá tó l, neki elég le tt vo ln a az a fö ld is, a m it a fö ld o sztá sko r k a p ta k a szegény­ em berek, és az egészen az övé le tt volna. És, m ert a fe lesége is b e g u ru lt erre, neki is o d a v á g ta : a fö ld e d é rt vettelek el, most m ár nincs fö ld , m it szeressek ra j­ tad. M e g h a lt a gyerek, oda a kom aság. . . Kicsi Im re ekkor behúnyta a szemét is ije d té b e n , m ert Erzsi a konyha b e to n ­ já h o z vá g o tt valam it, am i ta lá n először m e g já rta a Jancsi fe jé t is. H á t igen, elm ent a fö ld , vége a szerelem nek is, g o n d o lta Kicsi Im re. A nnus, ez az A nnus m indig közöttük volt, g o n d o lta szom orkása n. C ifra egy é le t lehetett, és csöppet se cso d á lko zo tt azon, hogy m ár A nnus a m aga testi v a ló s á g á b a n is közéjük férkőzött, hiszen ezek a szam arak nem enge d té k, hogy N agy Jancsinak egészen kim enjen a fe jé b ő l a régi szerelem. — Szervusz, A n n u s! — Jónapot, Imre b á c s i! N a g y ujság, krétával. H á t hogy ta lá lt ide, Im re bácsi? — — — — m in d já rt fe líro m a kém énybe fekete Szép vagy — té rt ki az egyenes válasz e lő l a ta n á cse ln ö k. M in t a harm adéves kóró — nevette el m a g á t A nnus. M ost m ár ig a zán fé rjh e z m ehetnél, egyedül vagy. U gyan, Im re bácsi, kinek k e llenék én még, öreg vagyok, m int az országút. 27 �— No, no. — fe n ye g e tte meg kedélyesen — az o rs z á g u ta t ne em legesd, azon sokan já rn a k . — Csak nem ko m m e n d áln i jö tt nekem v a la k it? — húzta össze a szemét A nnus — Nem is tu d ta m , hogy a ta n á cse ln ö kö k m ár ilyennel is fo g la lko zn a k. — Tudod, hogy van, nekünk az a d o lg u n k , hogy ellássuk az á lla m p o lg á rt m in ­ den fö ld i jó va l. — Én m ár azt se tu d o m , m ilyen a n n a k a jó n a k az íze. — Nem vagy még öreg, m eg kó sto lh a to d . — jegyezte meg sietve, m iközben fürkésző te k in te té t az asszonyon já rta tta . A n n u st nem nagyon viselte meg az é le t. Úgy látszik, g o n d o lta Kicsi Im re, az ura elvesztése nem oko zo tt neki nagy b á n a to t. Arca te lt volt és ham vasa n piros. És a melle, ta lá n rá k a p o tt a m e llta rtó ra , m int a mai lányok, olyan feszesen áll. — O ly a n o k a t mond nekem — p iro n k o d o tt A nnus — nem is tu d o m , m iket g o n ­ d o lja k m agáról, Im re bácsi. — N ocsak — sü tö tt ki a nevetés Kicsi Im re á b rá z a tá n — ta lá n még rólam hiszed el, hogy én a ka rn á m neked te n n i a szépet? Ö reg vagyok én m ár ahhoz, Annus. — H á t a kkor kit a já nl? — Az asszony kom olysága d e rű re v á lto zo tt — Legyen jó, legyen szép, legyen sok pénze, h o gy ne kellessen m e lle tte k a p á ln i, a kocs­ m át e lke rü lje , ü ljön m in d ig a szoknyám on. — A nn u sb ó l k ip u k k a d t a nevetés. — Szerettél te v a la m ik o r v a la k it — le n d ü lt tá m a d á s b a Kicsi Im re, m ert m ár únta a sok m ellébeszélést, és nem szeretett volna üres kézzel to v á b b á lln i. — Ne em lékeztessen az uram ra — h ü lt meg az asszony h a n g ja — Elvette tőlem az isten. — No, jó — to rp a n to tta meg a ta n á c s e ln ö k ö t A nnus kem énység e és zá rkó zo tt­ sága. Érezte, elérke ze tt a beszélg e té s am a p o n tjára, a h o n n a n csak vissza fo rd u l­ ni lehet, kerek perec nem m o n d h a tja m eg, hová a k a r k ilyu ka d n i. Fölvette a h iv a ­ ta lo s pózát, és sorolta — Ezt a házat p e d ig vagy b e c se re p e zte te d , vagy elm égy belőle, és a kko r a tu la jdonos fo g ja becserepeztetni. R ontja a fa lu k é p et. M a g a d is tu d o d , m ennyi tu rista m e g fo rd u l erre. A m ú ltko r is hogy fényképezték azok az idegenek, külországba is elviszik fa lu n k szégyenét. — M á r pedig én ezt nem csrepeltetem be — m akacsolta meg m a g á t A nnus — A kin e k nem tetszik, ne nézzen rá. Nekem így is jó. — De A nnus, ne szam árkodj, még h ite lt is kapsz rá, kam atm entes h ite lt. M eg a kerítést is meg kell c s in á ln i, m ár m ajdnem m in d e n ü tt van vaskerítés. — Itt nem lesz! — Jön a büntetés. — A zt se fizetem ki. — Levonatjuk a téeszirodán. — A kkor nem megyek d o lg o zn i — És m iből élsz meg? — Nekem m ár nem sok kell. — Látod, nem b o ld o g u lo k veled, makacskodsz. Ha le n n e em bered, az m in d e n t m egcsinálna. — De nem lesz em berem — to p p a n to tt A nnus, kezdett k ijö n n i a b é ketűrésből — Ha ed d ig kib írta m em ber n élkül, ezután m é g in ká b b megleszek. M a jd m a g a m ­ hoz veszem valam elyik unokám at. 28 �— No, tő le d se lettem o ko sa b b — m ondta Kicsi Im re bosszúsan. T ú llé p e tt a konyhaküszöbön, onn a n visszafordult, hogy még egyszer szemügyre vegye az asz­ szonyt. — M it néz ra jta m a n n yira , ta lá n kormos a képem ? — h u n c u tk o d o tt A nnus. A ta n á cse ln ö k legyin te tt. — Az isten se ism eri ki m a g á t veled. No, megyek. M e n t és g o n d o lko z o tt. A feltevés bizonyossága in g o vá n yo sn a k bizonyult, ez az a s s z o n y ... Nem létezik, hogy jó b a n lennének, de h á t a kko r Erzsi, H a rsá n yi!? Nem zörög a haraszt, ha nem fú jja a szél . . . Erzsi egész na p nem ta lá lta a helyet, a m it nem k e lle tt volna azt e lfe le jte tte , a m it ped ig szeretett volna kiverni a f e je b ő l, nem tá g íto tt tő le . Pedig néha m ar voltak p illa n a ta i, am iko r jó za n g o n d o la ta i tá m a d ta k , s a m ik o r az ju to tt eszébe, hogy „ én is vé nségem re b o lo n d u lo k m eg” , úgy érezte, k iv ilá g o s o d ik kö rü lte m inden. A nnyi m in d e n t k e lle tt volna c s in á ln ia , hogy m in d e n t fö lö sle g e sn e k é rzett. M ost m icsin á ljo n ? Ha mosáshoz lá t, elkésik az e b é d d e l, ha meg főzni kezd, a ta ka rítá s m arad, pedig olyan ez a konyha, m in t a szem étdom b. L e g jo b b te h á t, ha nem tesz sem m it — és fo g ta a sám lit, a nagy d ió fa a lá vitte, s m aga a lá h ú ­ zott lá b b a l, tenyerébe e jte tt f e jje l ü lt az árn yé kb a n . A le hető le g ro ssza b b a t te tte Erzsi. Ha e lfo g la lja m agát, rábízza té to v a s á g á t c é ltu d a to s, im m ár m a g u któl is le n d ü lő szerveire, ta lá n m egnyugszik, vagy le g a lá b b is m egcsöndesedik benne a vihar, melyet egy ostoba fé lre é rté s ka va rt fe l lelkében. A rra ká rh o zta tta m agát, hogy a fé le le m sötét szom orúságán á t te kin tse n bele jö ve n d ő jé b e . M in d ig érezte, hogy m ag á ra m a ra d h a t, s a lehetőség elég vo lt a h ­ hoz, hogy bizonyossággá é rle lő d jé k . A keserű gyüm ölcs azóta kezdett el nőni, é rle lő d n i éle te fá já n , hogy va g yo n ró l fé lv á llró l kezdtek beszélni az em berek, nyű­ g ösnek ta rto ttá k a fö ld e t, s aki csak te h e tte , igyekezett sza b a d u ln i tő le . Erzsi tisztában volt vele, hogy Jancsit nem szerelmével lá n c o lta m agához, a fö ld é rt v e t­ te el. A m iko r fia ta l volt, nem tö rő d ö tt vele. Jancsi jó hitve stá rsn a k b izonyult, so­ sem éreztette vele, hogy csak a fö ld jé é rt szereti. Először a kko r ra g a d ta tta m agát csípős m egjegyzésre, a m ik o r k u lá k lis tá ra ra ktá k és egyre-m ásra ka p ta a b ü n te té ­ seket. O k o t m in d ig ta lá lta k . V a sá rn a p d é lb e n kieresztette a teheneket, az egyik lepiszkolta a já rd á t. Csak annyi id ő te lt el, a m íg Jancsi bem ent az is tá lló b a sep­ rűért, v illá é rt, s m ire kiért, a re n d ő r b e írta a noteszába. Ezer fo rin t. Jancsi rö h ö ­ g ö tt kín já b a n . No, mam a, m ondta a nyósának, a kódis fize ti a szerelem á re n d á já t. M e g é r nekem e n n yit a m aga lánya? A m i pénzt kifizettem m ár érte, úri d á m á t vehetnék ra jta . . . Erzsi a kko r ig e n -ig e n sírt. Jancsi meg is s a jn á lta , vig a szta lta . V er m inket az isten, és még mi is segítünk neki. N agy b o lo n d o k vagyunk. Erzsi, hogy mentse a m enthetőt, azt m ondta a kko r Jancsinak. A bátyád á g ró ls z a k a d t szegény em ber, mégis ütik, p e d ig van egy rakás g ye re ke . Ü lt is négy h ó n a p o t, m ert nem vetett el id e jé b e n . . . R ájár a parasztra a rúd, a k á r kulák, a k á r sze­ gény. A p e rp a tva ro k lá rm á ja k a v a rg o tt benne, s m in d e g yikb ő l kiv á lt egy-egy kő­ szilánk, Jancsi am a m egjegyzései, melyek a fö ld é rt v á lla lt házasságra vo n a tko z­ tak. M in d e b b ő l mi másra g o n d o lh a to tt volna Erzsi, a fé lté ke n y Erzsi, m in t Jancsi ka p h a tó s á g á ra a csalásra. Jancsi m e g m a ra d t szépnek, erősnek, ő t tö n k re te tte a 29 �rengeteg házim unka, a sok kapálás, a küszködés, és az örökös a g g ó d á s, hogy egyszer m ajd bekövetkezik, a m itő l a n n yira ta rto tt, Jancsi fe lm o n d ja a fö ld é rt v á l­ la lt hűséget. Ő azért szerette Jancsit, am i még m in d ig nem m ú lt el róla, d e li a la k já é rt, erős két ka rjá é rt. Ü lt a fa sötét á rn yé ká b a n , m intha egy tócsa közepében ülne, mely a köny­ n ye ib ő l t á m adt kö rü lö tte . M e rt sirt Erzsi, szeméből k ia p a d h a ta tla n fo rrá s k é n t fo ly ­ d o g á lt a könny. M á r az a rc á t se csikla n d o zta , tö rü le tle n ü l hagyta, hogy a csöp­ p e k vé g ig b u k d á c s o lja n a k m eghe rva d t a rc á n, melyen m ár kezdtek fe ltü n e d e z n i az ö regedes rá n ca i. N egyvenhét esztendős volt. M ú lt az idő. A d é li h a rangszóra fe lü tö tte a fe jé t. Életének m egszokott re n d je követelőzött. Ilyenkor m ár m eggyúrta a tésztát, a leves készen volt, s ki-kinézett, j ö n-e má r Jancsi, akko r gyorsan a fővő vízbe szorta a tésztát, s m ire b e lé p e tt a konyh á ba, szedhette ki. Jancsi frissen szereti a tésztát. M ost is e ln é ze tt Erzsi a kapu felé, fá ra d ta n és e lg y ö tö rte n. Ugy érezte, Jancsi ma nem jö n haza ebédre, ső t, vacsorára se jö n , haza sose jö n már. Erzsi fe n n h a n g o n fe lz o k o g o tt erre a g o n d o la tra . Ép eszem, el ne h agyj, m o­ tyogta ketsé gbeesett h a n g o n . Nem. azt ő nem éli tú l, ha Jancsi m a g á ra h a g yja . M ihez kezdene, uram isten, mihez is kezdene n élküle, Jancsi erős k a rja i n é lkü l, ölelései nélkül, a m iko r elszökik tő le m ú lt-jövő, csak je le n v a ló s á g van, édes-mézes p illa n a t? ! le ste kivirágzik, szíve kiszáll b e lő le és v irá g b a b o ru lt teste fö lö tt repdes százszorszép p illa n g ó k é n t. O h , h á t le h e t ezt fe le jte n i, le le h e t errő l m o n d a n i? ! Ha Jancsi elm enne, olyan h irte le n szakadna rá az öregség k ilá tá s ta la n m agánya, nem tu d n a m it kezdeni életével, elem észtené m agát. H irte le n eszébe ju to tt, jó e b é d d e l kellene hazavárni Jancsit, tyú ko t vágna, m egtöltené, kifőzné levesnek, u tá n a meg egészben m egsütné a sütőben, szép p i­ rosra. Jaj, de szereti Jancsi az egészben m eg sü tö tt tyúkot, a n n y ira m egjön a ke d ­ ve, még bolondozni is képes, m e g fo g ja a kezét és c s ó k o lg a tja és g ügyög, a k á r egy gyerek. E lugrana a kocsm ába, hozna egy korsó sört, leeresztené a kú tb a a vederben. Nézne egy nagyot, és m e g in t m egcsókolná a kezét. Bözsikém I te vagy a legszebb asszony a fö ld kerekségén . . . M á r egészen m egnyugodtam , m ondta hang o sa n , m intha va la kive l tá rs a lo g ­ na. Bement, m egnézte m ag á t a tü k ö rb e n . Egyszer össze fo g o m tö rn i ezt a ro h a d t tü krö t, ö n tö tte el a méreg. Közepe tá já n h e n g e re lé sb ő l szárm azó h iba le h e te tt , m ert am úgyis keskeny a rc á t d u rvá n -fu rc s á n összerántotta, e lvé ko n yíto tta . Ilyenkor, ha úgy sike rü lt a kép, meg szokott szédülni, m iként most is elvesztette egyensúlyát, hogy meg ke lle tt fo g ó zn ia a komód szélében. Kicsit lepihenek, e lfá ra d ta m , g o n ­ d o lta , s ha pihentem , d o lg o m h o z látok. P illa n a to k a la tt mély á lo m b a m erült. B oldog álm a volt. K iszállt a d u n n a könnyű h u llá m a ib ó l és lebegve úszott a fa lu fö lö tt. N a pfény zu h o g o tt rá , szellő k a p o tt gesztenyebarna h a já b a . O d a le n t Jancsi á llt, egy m arék szamóca volt a kezében, és in te g e te tt meg k ia b á lt, gyere le, Erzsi, neked szedtem. Ő visszakiabált, gyere te ide, olyan jó itt, olyan jó , s z á ll­ ni. P róbáld meg, há th a neked is sikerül. Jancsi szárnycsapásokat végzett ka rjá va l, de nem e n g e d te a fö ld , erőnek erejével visszatartotta. Nem megy, Erzsi, nekem nem megy. Kacagva k iá lto z o tt vissza Erzsi, neked azért nem sikerül, m ert te rossz vagy, nem tu d n a k a rossz em berek re p ü ln i. Nem is igaz, le tt keserű Jancsi h a n g ­ 30 �ja , jó vagyok, szeretlek. A kko r p ró b á ld meg m egint, háth a fog m enni. És Jancsi — csodák c s o d á ja ! — lassan em e lke d n i kezdett, h ó fe h é r in g je lo b o g o tt ra jta , a m in t b e le k a p o tt a sebes, meleg szellő. Ö sszeölelőztek, és hangos h a lih ó va l lu b ic k o lta k a la n g y m elegben. Erzsi zörerjt h a llo tt, a zörej a v a ló sá g b ó l érkezett a f ü lé h ez de az á lo m b a n foly­ ta tó d o tt szörnyen fo lyta tó d o tt. C send ő rö k á llta k egy é g ő h á z e lő tt, fö lfe lé rá ju k m u to g a tta k, é s azt k ia b á ltá k , gyere le, te g y u jto g a tó , ha nem jössz lelövünk. És m ár lő tte k is, egy eg é sz sorozat reccsent, é s Jancsi h irte le n zu h a n n i kezdett, k i­ n y ú jto tt ka rja kétségb eesetten verdesett, a rca csupa egy könyörgés volt, fo g j meg, ments meg, Erzsi! Erre fe lé b re d t és a kko r d u rr! M e g in t lő tte k. Erzsi k iro ha n t a p itv a rb a — egy csom ó t á nyé r, rip ity á ra t ö rve, szanaszét a b eto n o n . Az asztalon meg egy tyúk, egy piszok, gazem ber, a lja s tyuk, b o ld o g á lm ának tö n kre te vő je , Ezt m egkeserülöd, sziszegte. Az a jtóh oz ug ro tt, becsapta. A ty ú k érezte, h a lá lo s veszedelem be ke­ rü lt, vadul n e k iro p ü lt az a b la k n a k , de az üveg visszavetette. Erzsi le csa p o tt rá. Ezt m egkeserülöd, ism e te lte . Fo g á t vicsorgatva té pte, p ü fö lte a szerencsétlen jó ­ szágot, s a m iko r ezt m egelé g elte, kést ra g a d o tt, le ka sza b o lta . Ugy érezte, m eg­ f izetett neki m indenért, a tá n yé ro ké rt, az a lo m é rt, m in d e n é rt. A k ín ja ié rt is a ty ú k la kolt. Vacsora lesz belőled , olyan vacsora, a m ily e n t Jancsim szeret, b e szélgetett az e le jte tt tyúkkal. És Erzsi m ár ism ét a régi volt, a szorgos háziasszony. M egnézte az órát. D é lu tá n öt. V alam i d o lg a a k a d h a to tt Jancsinak, hogy nem jö tt haza e b édre M ég szerencse, hogy nem jö tt haza. Erzsi igyekezett e lfo g la ln i m agát, nehogy m e g in t b e lezava ro d jo n rémes vízióiba. P illa n a tra fe lré m le tt benne, hogy há tha a n n á l a rin g yó n á l t u dta le az ebédet, de gyorsan a tűzra ká sb a fo jto tta képzelgését. Nem és nem, e lege vo lt a szenvedésből, tö b b e t nem en g e d a g o n ­ d o la to k nyaktörő já té k á n a k . Jancsi jó , még m in d ig jó , m egm arad az ő em berének. Az á lo m b a n is . . . Erzsi s a jn á lta az álm ot. Ha nem zavarja meg az a piszok tyúk, m inden bizony­ nyal jo b b a n végződik. Hiszen olyan szépen in d u lt, olyan igenszépen. Á tö le lté k egym ást, csókoló ztak, és a kko r jö tt a tyúk a tá n yé ro kka l, ille tve a cse n d ő rö k a p u ská ju kka l. Jancsi m icsoda képet vá g o tt. Erzsikém, d rá g a Erzsikém, fo g j meg, leesek! Bár a d n á a m in d e n h a tó isten, hogy m e g in t így szó líta n á egyszer, és ilyen lenne hozzá az arca . Erzsikém, fo g j meg, segíts ra jta m , ne hagyj le e s n i. . . H a e ltö rn e a lá b a , no nem nagyon, csak a n n yira , hogy b ice g n e utá n a , ne le n ­ ne olyan nyalka, a n n yira h ib á tla n . Így m ásoknak is m egakad ra jta a szeme, e lk ív á n já k tőle, el, a nyom orultak, hiszen még csak ötven éves. Erzsi dühösen m aréknyi to lla t té p e tt ki a tyúkból, b e levágta a szemetes vö dörbe. Szeme kigyúlt. Nem engedem , senkinek se engedem , a csa ro g ta. Úgy vesse rá b á rki a szemét az én uram ra, hogy kika p a ro m neki. Nem engedem . K iontom a b e lit! V a d u l fenyegetőzött, fe n n h a n g o n , m ajdnem k ia b á lva . C sak a kko r hagyta a b ­ ba, a m iko r e lvétette a m ozdulatot, a ke lle té n é l jo b b a n belenyom ta a ty ú ko t a fo rró vízbe, s az u jja is b e leszaladt. Ije d te n fú jt rá. Az is te n it neki, m ár csa ku ­ gyan, még csak az hiányzik nekem, g o n d o lta , hogy leforrázzam m agam . De sok bajom van m a! H iá b a , sok fé r egy na p b a , igen sok a kín b ó l, g yö trő d é sb ő l. V a jo n hoz-e valam i örö m e t? ! No, m ajd m e g lá tju k, a vak is azt m o n d t a .. . 31 �A tyúk kopaszon, sárgán v iríto tt a kenderm agos n a g y tá lb a n . Erzsi m egvere­ gette a co m b já t, s azt m ondta, d ö fi, Jancsi a tíz u jjá t is m e g n ya lja m ajd utá n a . Pirosra, rop o g ó sra süti, szájaíze szerint, had d te lje n a kedve. A sör, persze, a sör, azt sem szabad k ife le jte n i a vacsorából. Erzsinek m e g jö tt a kedve, egészen m egjött, csak az a ljá n m a ra d t kevéske kozma. B ekapcsolta a rá d ió t is. Slágerek, m e g in t azok az á tko zo tt slágerek; hogy nem tu d já k m egú nni. N ocsak, ez m intha neki szólna, m in th a neki ta lá ltá k volna ki. B oldogság, m erre v a g y . . . Ennyi ra g a d t meg benne a d a lb ó l, de az visszhang­ ként ve rő d ö tt ide-tova b ensejé n e k kongó ürességében, elszállt, m ajd ism ét visz­ szatért, m egállítva kezét két m o zd u la t között. H ogy e lta lá ltá k , tű n ő d ö tt el, te k in ­ te té t a nagy sem m ire függesztve. A nagy sem m ire! M icsoda furcsa fo g a lm a k to la ­ kod nak be az ő é le té b e . M egannyi e lvo n t eszme, m ely te s te tle n ü l lebeg, id ő tle ­ nül és tétován és a m ik o r fe lh a n g z ik a da l, érezni véli m e g fo g h a ta tla n va ló sá g á t. B oldogság m erre vagy? V an-e meg b o ld o g sá g a fö ld nagy te re in , és őnéki m e g a ­ d a tik -e meg, hogy ízle lje ezt a különös-kedves gyüm ölcsöt. E lhatározta, m in d e n t elkövet, hogy része legyen benne. Küzdeni fog, azokkal az eszközökkel verekszik meg é rte, am elyeket m ar m egszokott és m in d ig hatásos­ nak bizonyultak. Jó vacsorával, tü kö rtiszta renddel, mezei virá g o k illa tá v a l á gyas­ szo bajában, é s most m e g p ró b á lko zik a le v e n d u la s z a p p a n n a l is, te tő tő l ta lp ig le ­ mosdik, felveszi f in o m ta p in tá s ú selyem h á ló in g jé t, a szá já t is k iö b líti, had d m o n d ­ ja m e g in t Jancsi, olyan jó tejsza g a van a szádnak, Erzsikém, kis feleségem . . . O h, istenem , m it nem a d n a é rte, ha m e g in t a régi, kedves szavakkal becézné. A m iko r először, legelőször vo lta k együtt, m ilyen nagy m afla v o lt! Jancsi, ez a vadorzó kib u g y o lá lta a m enyecsketáncra fe lve tt kékbabos ru h á b ó l, egészen m eg­ fosztotta ru h á já tó l, s úgy, de úgy szégyellte m agát, k ik ia b á lt a z a n y já n a k . Édes­ anyám , le g a lá b b a kis re klim e t tessék b e d o b n i az a jtó n ! H a llo tta , a n yja o tt ku n ­ cog az a jtó előtt, vá rja , hogy e lsírja m agá t a lá nya, hogy a z tá n. széthordja a fa ­ luba, tisztán m ent az én lá nyom férjhez, nem úgy m int eg ye se k . . . Régi szép id ő k ! B oldogság, hol vagy? M e rre vagy, létezel-é e g y á lta lá n . . . Aranyoskám , éde se d e tt meg a szó Erzsi szájában, m iközben a v illá t szurkálta a tyúk húsába. No, a m íg m egfő, e llé p e k a kocsm ába. A lapos üveget is m agával vitte, nem csak a vizeskorsót. T alán egész n a p nem vo lt a szájában- étel, éhgyom orra jó l jö n egy kis p á lin k a , szegénynek. V a jo n hol a csudába c s a v a ro g h a t... H elyet szoríto tt m a g á n a k a p u ltn á l. A fé rfia k szó lo n g a ttá k. M i van n á la to k. Erzsi, csak nem a le g é n ye d e t vá ro d ? D ehogynem . A ztán mi a neve a n n a k a sze­ rencsés fló tá sn a k, aki ilyen szép asszonyra vetette ki a h á ló já t? H á t N agy Jancsi, nem ism eritek ta lá n ? D ehogynem ism erjük, m ár hogyne ism ernénk. Az im é n t lá t­ tuk a kertek a la tt, egy kisasszonnyal segreverőcskét já tszo tt. Erzsi az é lc e lő d ő k re n yú jto tta a nyelvét. Le vagytok ejtve, vén tro tyko so k! G yorsan kért, hogy ne k e ll­ je n h a llg a tn ia az ille tle n beszédet. Erzsi leszegett fe jje l, fe ke te á rn yké n t s u h a n t a házak közt m eggyűlt estében, ta lp a a la tt néha m e g csiko rd u lt egy-egy kavics. Ú gy érezte, m intha a fo g a közé tévedtek volna a kavicsok, s o tt csiko ro g n á n a k. M in d e n id e g e síti ma, vonta le az egyedül lehetséges következtetést. 32 �V a ló já b a n azért id e g e s íte tte m inden, m ert fé lt, rettenetesen fé lt e ttő l az es­ té tő l. O lya n sokat vár tő le , jó t vár tőle, azt vá rja tő le , hogy h e ly re á lljo n lelkében a béke és házába is béke költözzék. T alán tö b b e t vár ettől az estétől, m int am eny­ nyire egy este képes. M e g g yo rsíto tta lé p te it. A tyúkra g o n d o lt, mely sá rg á n v irít ki a fa zé kb ó l, kö­ rü lö tte zsíros lé fortyog, f e l-f eltűnedez egy-egy sá rg a ré pa is, meg a petrezselyem im bolygó zöldje. A konyh á t í nycsikla n d ó illa to k tö ltik be. G yerünk, lé p |ü n k ki, nehogy szétfőjön a tyúk, k ib u g g y a n jo n b e lő le a tö lte lé k , m ert a k k o r m ár nem az igazi, a leves m egza varosodik tőle. rá a d á su l a tyúk is összeesik, nem fog olyan szépen m u ta tn i a tepsibe n , hogyha az ura elé teszi. M in d e n olyan volt, a m ilye n n e k útközben elképzelte. A konyha m e g te lt a le ­ ves fin o m illa ta iv a l, sárgása n v iríto tt a tyúk, két tö rö tt lá b á t az ég fe lé lökve. Erzsi m e g ra g ad ta egy tiszta tö rlő ve l a lá b á t, óvatosan e m elt ra jta . D ö fi! E lra g a d ta tva nézte a tyúkot, m elyben m e g d a g a d t a tö lte lé k , jó lla k o tta n h asadozott. H agyta, hadd csurogjon le róla a lé, aztán b a ljá v a l te p s it ve tt e lő a sütőből és szépen be lefektette. Z sírt te tt a lá , aztán be a sütőbe. M egnézte a levesben a zöldséget, m egfőtt-e. M eg. Félrehúzta a faze ka t, m ost m ár nem kell főznie, had d m a ra d jo n ilyen o la jo s a n áttetsző. Így szereti az ura, ha olyan, m in t az o la j. G yorsan m eggyúrta a tésztát, tiszta to já ssa l, vizet nem te tt a lisztbe, így m a­ rad m e g fő tt á lla p o tá b a n is kemény. Kifőzte a tésztát, aztán vizet te tt o da, egy egész m osófazékkal. Jól m egrakta a tüzet, m elegedjen meg m inél h a m a ra b b , sose le h e t tu d n i, m ikor to p p a n be az ura, és e lő tte csak nem vetkezik pu cé rra , meg kü lö n b e n is, m eglepetésnek ta r to ­ g a tja bőrének le v e n d u la illa tá t. K ikészítette a fin o m ta p in tá s ú , selyem h á ló in g e t, b e d u g ta a m egvetett ágyba, az ő helyére. Az ura ne vegyen észre semmit, h ig y ­ je azt, hogy m inden vé le tle n ü l tö rté n ik úgy, ah o g y ő szereti, a kedve szerint. K iszaladt az udvarra, ki a kapuhoz, nézelődött, és örvendezett, hogy Jancsi még sehol. B eriglizte a kiska p u t — Jancsi úgyis tu d ja , hogyan kell nyitni, id e g e n ­ nek pedig most kívül tá g a s a b b , semmi szükség ma este ide g e n e kre , s hogy még v é le tle n ü l se há b o rg a th a ssá k, e le n g e d te a kutyát. Így ni. most m ár kezdheti a fürdőzést. Először h a ja t mosott, le v e n d u la s z a p p a n n a l. Szárazra tö rü lte a h a já t, m ajd új vizet tö ltö tt, és b e le á llt a n a g yla vó rb a . M ilyen jó lenne egy kád, most e ln y ú jtó z ­ na benne, egy kicsit ta lá n s z u n d iká ln a is. P ró b á lt b e le ü ln i a lavórba, d e a víz ki­ szaladt a betonra, fe lh a g y o tt te h á t a kisérlettel. Erzsi még nem vo lt sovány, a hol p á rn á sn a k illik lenni egy asszonyi testnek, p á rn á s volt, e lő írá s szerint, ka rja se vo lt elvékonyulva, sőt, té rd e se vo lt görcsösen csontos. Csak a rc á ra k e lle tt vo lna tö b b , bevonni a ho rp a d á so ka t, elűzni a kísértő rá n co ka t. A konyha le vegőjében az étel kellem es szaga v e té lke d e tt a le ve n d u la á th a tó illa tá v a l. Egy egész d a ra b o t e lm osott m agán. Sebaj, most nem s a jn á lja , m ost az egyszer nem, és a jö vőben se fo jg a s a jn á ln i a rávalót, a d n i fog m agára, hiszen fia ta l az em ber, kedvében kell já rn i a fé rjé n e k, ha nem a k a rja , h o g y elszokjon m ellőle. T u d tá k az urak, m itől d ö g lik a légy, m osolygott m a g á b a n Erzsi, a parasztasszony is é lje n a jó va l, ha te lik neki rá. N ekik pe d ig te lik , olcsó a szappan, jó , hogy nem ingyen vesz­ te g e tik. G o n d o lko zo tt, ta lá n jo b b lenne, ha m áris fe lve n n é a h á ló in g e t. G yorsan kiverte fe jé b ő l az ö tle te t, hosszú, b o k á já ig ér, egyből k id e rü ln e a h u n cu tsá g . Se­ 3 33 �baj, maj d ügyes lesz, am íg az em ber vetkezik, h á tta l neki, az a szta ln á l, gyorsan m agára húzza, kivirul benne a hó fe h é r p á rn á k o n . Jancsi b o lo n d ja a rózsaszínnek. M e g te ríte tt a konyhaasztalon, a legszebb abroszt vette elő, a m it még ő va rrt lány korában. Úgy te ríte tt, m in t ü n n e p n a p o n szokott, a leveses, mély tá n yé r a lá la p o sa t tett, m elléje kést, v illá t, ka n a la t, b á r Jancsi - am ilyen nagy paraszt még a lekváros dere lyé t is megeszi k a n á lla l, azt ta rtja , azzal h a m a ra b b . H á t m ár ő ilyen, ilyen bugris. H iá b a , nem vo lt gyerekszobája. Erzsi kuncogott. M in d e n a le g n a g y o b b rendben, most m ár jö h e t, jö h e tn e a m adárka — a jó ­ m a d á rka ! — készen a kelepce, a szerelem kelepcéje. M egnézte az órát. K ilenc elm últ. K iszaladt az u dvarra, ki egészen a kapuig, aztán még tovább, az útra. Lesett jo b b ra -b a lra , m eresztette a szemét. A v illa n yo k fényes fo ltjá b a n fe l-fe ltű nt egy-egy kései já ró k e lő . Nem Jancsi, egyik se ő, messziről m egism eri, a já rá s á ró l, ahogy a kezét ló b á lja m aga m ellett, m intha m in d ig m asírozna, katonásan. Erzsi tö rd e lte a kezét. Az já r t a fe jé b e n , mi lesz vele, hogyha h a n g u la tá n a k om ladékos p a rtja m e g in t m e g in d u l, rászakad m e g in g o tt hitére. Istenem, csak most el ne ha g y j! Ö sszekulcsolt kezét az ég felé em elte, melyen m egannyi nyu­ g o d t csillag hunyorg o tt, m int le -le zá ru ló macskaszemek. Jancsi ilyen ko r m ár m in ­ d ig itth o n szokott lenni, régen végeztek az etetéssel, a fe jé ssel is, az é jje liő rö k veszik á t a posztolást a go n d o zó któ l. H ol lehet, ja j, istenem , hol le h e t az az em ­ ber, csak nem tö rté n t valam i b a ja ? ! A k a ra tla n u l in d u lt meg, g o n d o la to k n élkül. M á r jó cská n e lh a la d t a cso rd a ­ csapáson, mely a téesz-m ajort kö tö tte össze a fa lu v a l, a m iko r e ltű n ő d ö tt fö lö tte , va ló já b a n hová is ta rt. M e g to rp a n t, Ö nérzete m á lla tag é p ü le té b e n m écsvilág g y u lla d t. Ezt azért mégse e n g e d h e ti meg m agának, egy Juhász-lány nem a la c s o ­ n yodhat le a n n y ira , hogy egy gyüttm ent k ó d isfa jza t keresésére in d u l. M it mond m ajd az é jje liő rn e k ? A m ilyen kötekedők m anapság az em berek, még elkezdik szekálni, mi az, Erzsi, félté ke n y vagy? H á t nem és nem ! O tt tö rje ki a rossz, a hol van, ő egy ta p o d ta t se megy utá n a , egy g yü ttm e n t senkiházi után, a k ib ő l ő csi­ n á lt g a zd á t azzal az a ka ra to s term észetével. Erzsi em elt fővel fo rd u lt vissza a d ű lő ú tró l, kemény szavakat g ö rg e te tt m a­ g á b a n . A bita n g , a gazem ber, a se n kih á zi! Összeszedi a m otyóját, k ira k ja a ház elé, le is út, fel is út, g a lam bocskám , m enj a szemem e lől, ne is lá ssa la k! M it hoztál a házhoz? Egy váltás feh é rn e m ű t, egy ün n e p i és egy h étköznapi ruhát, meg egy pár csizm át. M ost kétszerannyit kapsz ú tra va ló n a k, és sok-sok á tk o t a fe je d re , arra a b ita n g fe je d re . V erjen meg téged a m in d e n h a tó isten, hogy el tu d ta d hagyni hites feleségedet, aki m ennyit nyelt m ia tta d szüleitől, ro ko n sá g á tó l. C sendes volt az éjszaka, csendes és n a p p a lia n forró. A fá k titko ló zó n susog­ tak, legyezgetve m a g u ka t á lm a ta g lo m b ju kka l. A kutyák is e lh a llg a tta k , csak a lib á k g á g o g ta k fel néha az udva rb a n , ta lá n egy id e g e n kutya vagy macska h ú ­ zott el m ellettük, az is lehet, hogy vad elő ko ru k á lm a i kisértették meg, a m iko r még szabadon úszkáltak végesincs lá p o so kb a n és ősszel szárnyra keltek. V a la h o l, nagymessze tra k to r d o h o g o tt. A ka p u b a n m egállt, rá tám a szko d o tt a kerítésre és nézett bele az éjszakába, vakon és cé lta la n u l 34 �A fa lu te n g e r-csö n d jé b e n befe lé fig ye lt, h á b o rg ó érzéseit fürkészte, lelkének süllyedő h a jó já b a n rem ények fu ld o k o lta k , könnyben, m e g á ra d t sírásban fu ld o k o l­ tak, és Erzsi szétárta a ka rjá t. Istenem, Istenem, nincsen rem ény! És Erzsi té rd re hull az éjszaka nagy te m p lo m á b a n , karcos kavicsok fú ró d n a k le v e n d u la illa tú térdébe, a fá jd a lo m a zo n b a n fe n n a k a d t se jtje i közöm bös közegé­ ben, nem ju t el tu d a tá ig . H o m lo k á t nekiveti a kapu hűvös rácsozatának, kezét fe je fölé kulcsolja, és a lig h a llh a tó neszezéssel im á b a kezd. N yugalom száll le l­ kébe, a végzet e lre n d e lt ó rá ja m egérkezett, fo g a d ju k h á t a csapást m egtisztult, im á b a n fü rd e te tt lélekkel. Én, uram istenem , ki elrendezed az em berek sorsát, te vagy a m e g m o n d h a tó ­ ja , m ennyit szenvedtem uram ért, aki im m ár e lh a g yo tt, tövises utam on h a g y o tt el, öregedésem ben h a g yo tt el, vénségem ben h a g yo tt e g ym a g a mra. Egyedül vagyok te re m te tt vilá g o d b a n , egyedül, m int a kisu jja m , m in t a m egszáradt kóró, melyet szelek c ibá lnak. Telem hid e g e á tjá r, m agányom kietlensége m egijeszt. Tedd, u ra m , én terem tőm , hogy el tu d ja m viselni m agányom at, telem h id e g é t, vagy szólíts m agadhoz id e je ko rá n , hogy nyaram e lfo g yó d é lu tá n já n b o ru lh a ssa k szent zsám o­ lyod elé bűnös lelkem m el. Tekints le rám. Istenem, szerencsétlen szo lg á ló le á ­ nyodra, aki m eggyötört le lkével nem tu d m ire m enni, erősíts elesettségem ben . . . Az asszony im á ja h irte le n szakadt meg, fény c ik k a n t az é g b o lto n , nag y-n a g y m agasságban, egy csilla g elm o zd u ln i látszott helyéről, fénylőn ira m o d o tt á t az ég sötét te re in . M á r-m á r az Ú r je lé n e k vélte volna Erzsi a cs illa g o t, a m ik o r m eg­ d ö rd ü lt az ég, a csattaná s v é g ig h ú z o tt é lőn és é le tte le n e n , a kapu fém esen m eg­ rázkódott, olyannyira, hogy rém ülten ka p ta el tő le hom lo ká t. Kerekre tá g u lt szeme a fa lu ra m eredt, a házakra, m elyekben a ré m ü le t lá n c re a k c ió ja v illa n y t g yú jto tt, egyre-m ásra fénylettek fel az a b la k o k . A jtó k nyíltak, szomszédok kiá lto z ta k á t egym ásnak, ugyan mi a csuda lehetett? T a lá lg a tá so k harsantak, valóságos ism e­ retterjesztő e lő a d á st rögtönöztek az em berek a c silla g o s m en n yb o lt a la tt. Az egyik okosabb volt, m int a másik, fo g a lm a k röpködtek, m elyeket Erzsi ugyan h a l­ lott, de nem értett. H a n g ro b b a n á s , m ondta va la ki, a m it Erzsi különösen fu rc s á lt, részeire szedte a szót, és úgy vélte, a h ang nem ro b b a n h a t fel, a ro b b a n á sn a k van h a n g ja . H aragos vo lt Erzsi. A békétlen vilá g drasztikusan szólt be le á jta to s s á g á b a . M ost m ár le h ig g a d t, vége a kegyes h a n g u la tn a k , mely az ima fo ly ta tá s á t le h e tő ­ vé tenné. M ost m ár valóságos d o lg o k ra kell fü g g e szte n ie te kin te té t, az Isten vissza rejtezett a m isztérium m e g fo g h a ta tla nságába. És b e le v illa n t: a tyú k ! ja j, nekem, a tyúk azóta szénné é g e tt! V é g ig tra p p o lt az udvaron, s am iko r belökte a ko n yh a a jtó t, m ár tu d ta , odavan a tyúk. Büdös, é g e tt hússzag te rje n g e tt a konyhában, némi fü st is. K irá n to tta a te psit. A tyúk m ár nem piros, fekete vo lt, m in t a tűzhely vasa és bűzös gőzök p á ro lo g ta k belőle. Leroskadt a konyha b e to n já ra , kezébe tem e tte a rc á t és jajveszékelő zokogás rázta meg egész testét. A tyúk p illa n a to k a la tt á tlé n y e g ü lt, m ár nem a tyúk vo lt e lvont fo g a lo m k é n t re p ü lt ki a te p sib ő l, m aga v o lt a le g fe ke té b b -fe ke te bá n a t, o tt verdesett-csapkodott Erzsi fe je fö lö tt, gonosz m a d á rk é n t körözött. Erzsi csa p ­ kodta a rc á t csupacsont kezével. M egvert az isten engem , ja j, de m egvert! Aztán h irtelen kegyetlen átkozódásba fo g o tt. O h , hogy az a m agasságos isten rohassza meg a disznó gazem berét, az isten vegye el a szeme v ilá g á t, vegye el fü le h a l­ lását, ne lásson tö b b e t és ne h a lljo n tö b b e t. Legyen k ita g a d o tt m in d e n b ő l, am i 35 �jó, fo rd u ljo n ki a le g jo b b fa la t a szájából, csak a rosszra és keserűre legyen é t­ vágya. Másszon négykézláb, szarja össze m a g á t n a p já b a n három szor és ne le ­ gyen ki tisztába tegye! A zt a rosszvérű rib a n c o t p e dig akassza fe l a h ó hér e m b e r­ ölésért, és h o lló m on d ja a szemének, csecse bogyó. F e lp a tta n t. M e g ra g a d ta a tyúk két e lfe k e te d e tt lá b á t, fe je fö lé le n d íte tte és teljes erővel a fö ld h ö z vágta, aztán eszelősen u g rá lt ra jta , rú g ta , ta p o sta , és nem ­ em beri han g o n üvöltözött, im m ár te lje se n é rte lm e tle n ü l, in d u la ta i e lszakadtak a nyelv fo g alom rend sze ré tő l, h a n g o k a t h a lla to tt, m elyeket m ár nem le h e te tt vissza­ vezetni értelm es szavakra, vad, á lla ti h a n g kitö ré se k voltak. K ivágta az a jtó t és h a talm as ugrással belevetette m a g á t az é jszakába. A kutya pedig bem ent és egy szálig fe lfa lta a tyúk m ara d é kát, még a b e ­ to n t is fe ln ya lta u tá n a , m ajd k iü lt a to rn á c ra , és jó lla k o tta n, m ellső lá b a ira ejtve bozontos fe jé t, vá rta haza gazdasszonyát. Folytatása következik 36 �ta nulm ányok VÉGH MIKLÓS G o n d o la to k R adnótiért „ . . .akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak.” Talán a felszabadulás óta soha még ilyen magasra nem csapott az érdeklődés lángja a Radnóti-életmű körül, mint ahogyan ez napjainkban tapasztalható. Természetes és örven­ detesen magától értetődő mozaikja szellemi életünknek ez a felszín alá merészkedő, fe l­ fedezésre vágyó figyelem, hiszen az 1969-es esztendő a költő születésének hatvanadik és halálának huszonötödik évfordulója, s ez aktuális feladatként állítja elénk a szeretetteljes és igényes megemlékezést. Költőnk és az utókor Igen kevés magyar költő életművének kellett oly gyakorta harcba szállnia az utókor egységes elismerésének megnyeréséért, mint ahogyan azt Radnóti Miklósé megkívánta. Még Bori Imre 1965-ben megjelent Radnóti-monográfiájának előszavában is a hiányérze­ tének ad hangot, hogy e líra „értékei immár nyilvánvalóak — a köztudat a magyar költé­ szet időtálló értékei között tartja számon versei javát — helye azonban máig sincs meg­ nyugtatóan kijelölve a magyar költészet XX. századi mappáján.” A probléma felvetése annak ellenére jogos, hogy a felszabadulás utáni irodalmi élet már történelmének lapjaira jegyezte a Radnóti-probléma tisztázására kirobbant 1962. és 1964. évi viták pro- és kontráit. Immár évtizedek óta áll a mérleg, egyik serpenyőjében a szocialista realizmus súlyaival, míg másik serpenyőjébe időről-időre belehullajtanak egy-egy morzsát, mintegy ennek a mérlegnek esetleges egyenlegétől remélve a végső bizonyossá­ got, hogy a Radnóti költészetében megfogalmazott gondolatok egy sorban állnak legna­ gyobbjainkéval. S noha nem egy irodalomtörténészünk költőre emlékező soraiban felcseng a kívánság egy teljes és igényes értékelésért, a végső megmérés feladatát ezideig senki sem akarta magáénak vallani. Először az ötvenes évek közepén, 1955-ben — Koczkás Sán­ dornak az Irodalomtörténeti Kongresszus realizmusról folyó vitája (A realizmus kérdései a magyar irodalomban. A szocialista realizmus kibontakozása a magyar irodalomban.) kere­ tében elhangzott felszólalása alapján — indult meg egy folyamat, amely újraértékeli Rad­ nóti költészetének esztétikai értékeit, és a klasszikus humanizmus és antifasizmus eszmerendszerében felismerni véli a szocialista gondolatokat, a szocialista realista ábrázolási módszer csíráit, a szocialista realista magatartásból adódó távlatokat. „Radnóti Miklós költői fejlődésében a szocialista realizmus küszöbére érkezett, a klasszikus humanizmus eszmevilágából fokozatosan eljutott — a munkásmozgalommal való kapcsolata és József Attila példájának segítségével - a szocialista rea lisa ábrázolás első csíráinak megterem­ téséhez.” 1 Koczkás Sándor idézett szavai azonban nem hullottak termékeny talajra. Miközben ugyanis a költő érdeméül számoltuk fel a fasizmus zűrzavarában tanúsított erkölcsi erőt és bátor helytállást, kimondatlanul vagy megfogalmazotta n is hiányoltuk költészetéből a politikai állásfoglalás nyíltabb és bőszavúbb kifejeződését (Id. Komlós Aladár). Vagyis a 37 �szocialista eszmeiség elemeinek meglelését a Radnóti-életműben - kifejeződésük áttéte­ lessége mellett - a rosszul megválasztott viszonyítási alap is hátráltatta. Egyik oldalon a proletár-zseni, József Attila éleslátását és a kortárs kommunista költők következetes szókimondását magasítjuk fölé, a másik oldalon valamiféle eszményi szocialista realizmus követelményeit; elfeledve azt, hogy József Attila 1937-ben hallatja utolszor hangját, hogy a direkt agitáció felé hajló kommunista művész-kortársak (Hidas Antal, Gábor Andor, Balázs Béla, Illés Béla) alkotásainak következetességében az emigrációban szerzett sze­ mélyes tapasztalat élesedik. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a „ 30-as években kiteljesedő népfrontpolitika természetszerűen kitágítja a szocialista fogalmat; nem szükségszerűen munkástémájú műveket, sem kizárólag baloldali szervezethez tartozó írók műveit értjük alatta, hanem mindazon alkotások összességét, melyek megteremtésének alapja a mun­ káshatalom elérésének vágya. A hangsúly áttevődik az ennek eszközét szolgáló tárgyila­ gos realizmusra, ha úgy tetszik modern klasszicizmusra, melyek keretében . . . politizáló, de nem plakátszerűen hangos, gondolati, de nem elvont művészet kezd kialakulni.” 2 Az irodalmi életben egyébként is elszigetelt forradalmi szocialista törekvések felett kénysze­ rítő erővel uralkodik el a polgári demokráciától a szocialista forradalmiságig terjedő széles skálán megnyilvánuló szembenállás a fasizmussal. Mivel pedig 1933. után a belső ille­ gális párt gyengül, a fasiszta terror pedig fokozódik, az egyén teljességgel önmagára, saját politikai és erkölcsi szilárdságára uta lton keresi és találja meg helyét. Radnóti — később részletesen is elemzett — balratólódásának előidézője a politikai életben beállott változás; a polgári élettől való elfordulást követő természetszeretet, az egyenrangú társak testi kapcsolatáról őszinte természetességgel valló szerelmi líra, a jobb emberi társadalom eljövetelének reményében vállalt vates-szerep, a szilárd erkölcsi tartás olyan klasszikus humanizmuson és passzív antifasizmuson túlmutató jegyekkel gazdagodnak a 30-as évek­ ben, amelyek már a szocialista társadalom embertípusának jellemzői. S ha bizonyítottnak fogadjuk el ilyen jegyek jelenlétét, akkor okkal és joggal támogatjuk Koczkás Sándor kérdését, hogy ,,a szocialista eszmék, az új életszemlélet és erkölcsi felfogás milyen mér­ tékű jelenlétét ítéljük elegendőnek ahhoz, hogy valakit közvetlenül a magunkénak vall­ junk.?”3 S e kérdés felvetése szükségszerűen vezet át bennünket egy tágabb közegbe, mivel az Élet és Irodalom lapjain 1962-ben Radnóti körül kirobbant vitája átgyűrűzik egy mé­ lyebb, irodalomelméleti síkon forrongó vitába, amely napjainkban a szocialista realizmus­ ról folyik. Nem érezhetjük ugyan feladatunknak, hogy alkotó módon bekapcsolódjunk a nézeteknek e harcába, célkitűzésünk azonban megköveteli, hogy tisztázzuk az általunk el­ fogadott szocialista realizmus - koncepció lényegét. Mivel a Radnóti életmű vizsgált szakaszának realista jellege nyilvánvaló, nem szállunk alá a realizmus-fogalom alakításának szintjére, hanem a szocialista realista terminusban a hangsúlyt a szocialista előtagra helyezzük - mint véleményünk szerint is elsődlegesen meghatározóra. Ernst Fischer véleményét valljuk, aki szerint „ nem stílusról, hanem maga­ tartásról van szó, a szocialista magatartáson és nem a realista módszeren van a hang­ sú ly...; a szocialista realizmus és a szocialista realizmuson túlmenően messze az egész szocialista művészet és irodalom a művész és író elvi egyetértése a munkásosztály céljaival és az alakuló szocialista világgal.”4 Azaz a hagyományok átvétele vagy újszerű forma i kezdeményezések alkalmazása felett alapvető szerep jut az eszmék, életérzések, magatar­ tásformák, erkölcsi és ízlésformák közvetítésének, egy új emberideál kialakítására irányuló igénynek. A marxista esztétika szerint a szocialista realista művészet a szocialista fejlődési szakaszra jellemző, tehát korszerű művészi megnyilvánulás. E korszerűség szerintünk a szocialista világnézet megjelenése a művészetben, s ennek megfelelően „elsősorban a for­ radalmi munkásmozgalom hatása alatt született művek, a kommunista eszmeiség jegyeit magukon hordozó művek”5 illethetők e meghatározással. S végezetül álljon itt a Kulturális Elméleti Munkaközösség vitairatának a szocialista realizmusról megfogalmazott néhány á l­ talános tétele. Ezek az alapelvek a következők: a tudományos világnézeten alapuló tuda­ tosság, amely segíti a társadalmi fejlődés összefüggéseinek felismerését — ezen belül a pártosság, amelynek elemi követelménye a két világrendszer harcában a szocializmus vá­ lasztása; a művészet aktív, humanista szerepének a vállalása, tehát a lehető legszélesebb tömegekre való hatni akarás a közösség és az egyén haladásának elősegítése érdekében. E feltételeknek esztétikai követelményei is vannak, melyek arra indítják az írót, hogy a valóságot a maga legjellemzőbb összefüggéseiben, társadalmi — történelmi konkrétságá­ ban, változásában és fejlődésében emberközpontúan ábrázolja, s olyan külső formát vá­ lasszon, amely a nem vulgárisa n értelmezett közérthetőségnek megfelel, 38 �Minden eddigiek ellenére, illetve mindezeken túl sem kaptunk azonban választ a Kocz­ kás Sándor által felvetett kérdésre, hogy a fenti igények kielégítésének milyen mértéke elegendő; azaz, ha elismerjük, hogy a felszabadulás előtti évtizedek irodalmából az emig­ rációban élők java alkotásai és a népi írók táborából a baloldali szárny, valamint József Attila és Radnóti Miklós lírája áll hozzánk legközelebb, akkor a mércének mely fokán alul támasztunk kétségeket ennek vagy annak az életműnek a szocialista művészet folya­ mába való bevonása felől. Ez a megválaszolatlanság részint abból adódik, hogy a napjainkban folyó eszmecserék során konkretizált alapelvek elsősorban a művésszel szemben támasztott igényeket hangsú­ lyozzák és nem érintik az alkalmazhatóság mikéntjét. Garaudy ugyanis nagyon helyesen mutat rá, hogy az esztétikum sajátosságából következően „ nem lehet különválasztani az elbeszélést és az értelmét, mintha a mű csak elvont eszmék regényes csomagolása vol­ na... A mű azért ölt szimbolikus formát, mert a szerző nem tudja másképp kifejezni mon­ danivalóját.”6 Ebben a kérdésben — vagyis a szocialista realizmus mint módszer fogalmá­ nak tisztázásában — egyébként az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének vita­ anyaga is azt az álláspontot foglalja el, „hogy ennek az elméletnek mindenekelőtt arra van szüksége, hogy művészettörténeti alkalmazása során ellenőrizzék igazságait.” Ezt a problémát próbáljuk áthidalni azzal, hogy viszgálódásunk során a szocialista realizmus fogalmának Ernst Fischerével azonos értelmezését fogadjuk el. A megválaszolatlanság másik okának magyarázatát Köpeczi Béla véleményében ta ­ láljuk meg. Köpeczi abból a tételből kiindulva, hogy a szocialista realista művészet a szoci­ lista fejlődési szakaszra jellemző, tehát korszerű művészi megnyilvánulás, azt a következ­ tetést vonja le, hogy ily módon a szocialista realizmus a szocialista építéssel együtt vál­ tozik és fejlődik: vannak bizonyos állandó jellegű meghatározó jegyei és változó mozza­ natai. Rámutat ugyanakkor arra is Köpeczi,7 hogy a korszerű történelmi kategória, azaz időhöz és körülményekhez kötött, valamint köze van a modernhez, az újhoz is. E gondo­ latmenet fonalát továbbgombolyítva tehát akkor felelhetünk Koczkás Sándornak a Radnóti­ val kapcsolatban felevetett kérdésére, ha a költő korának és körülményeinek adott lehe­ tőségeit figyelembevéve azonosítjuk az életmű utolsó szakászának fő eszmei vonulatát, a szocialista eszmeiség, a szocialista realizmus adott követelményeivel, azaz kimutatjuk az életműben a szocialista realizmus felé nyitott utakat. Az 1962-ben az Élet és Irodalom oldalain folyó vita nem a leghelyesebben, de elke­ rülhetelenül Radnóti és a szocialista mozgalmi élet hétköznapi érintkezési pontjainak bizo­ nyításával vélte a választ megadni. Helytelen volt ez a bizonyítási módszer, hiszen a minő­ sítés problémája nem a költővel, hanem életművével kapcsolatos; hasznos volt — bár azáltal az esztétikai értékelésben létjogosultságot biztosítottunk etikai és politikai szempon­ toknak is - , mert elfogadottan köztudott, hogy a művész életének eszmei vetülete az élet­ mű gondolatrendszerében nyomon követhető; megkerülhetetlen viszont, mert — túl azon, hogy e kapcsolatok megléte is vitatott volt — a költő életében fellelhető ilyen motívumok konkrét kiindulási és azonosítási alapot szolgáltathattak a Radnóti-líra vizsgálatához. Természetesen, amikor mi sem térünk ki az elől, hogy figyeljünk bizonyos életmozai­ kokra, korántsem akarjuk véleményünket a Radnótit kommunista költő és harcos forradal­ már prózában látni vélő Tolnai Gáboré és Ortutay Gyuláé mellé állítani. Mivel azonban élet és művészet szükségszerű ok-okozati viszonyát elismerjük, a költő hétköznapi esemé­ nyek közepette tanúsított magatartásának művekben mutatható vetületét számbavesszük. Az élet vall, a költészet tanúsít: pártosság Tolnai Gábor8 már a Radnóti csalód egykori lakóhelyeinek Budapest térképére helye­ zésénél figyelemre méltatja, hogy a Kádár út 8 sz. alatti lakás a Váci út rongyos munkás­ tömegei és a Lipótváros gazdag polgárai által lakott területek határán volt, a későbbi Ö römvölgy utcai pedig tipikus proletárkörnyezetben állt. A Nyugat-nemzedék atmoszférá­ jában a költészet művelésének útjára lépő ifjú Radnóti szemlélet, magatartás, stílus és művészi kifejezés dolgában természetszerűleg alkalmazkodik a korabeli irodalom alaphang­ jához. A hatások és pózok szövevényében azonban periférikusan felsejlik egy sötét tónusú, személyesen átélt, konkrét világ nyomasztó képe: „Testvérem, látod mennyi a koldus és nyomorult és mennyi az úri rongyszedő, . . ” (Sok autó jár itt) 39 �„Testvér én éjjelenként füstfürtös, fekete tűzfalak tövén aludtam a szegénység és gyűlölet álmaival. . . Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták a combjaimat. .. Verejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek Szénporos Krisztusai feszültek kéken.” (Szegénység és gyűlölet verse) A kép felmerül, majd hosszú időre eltűnik a vallásos képek békessége és az erotika tüzei mögött, de 1928. októberében a próféták, papok és Krisztusok ott látogatták meg a költőt, ahol az ő külön világuk megszületett. Talán a kamasz-magányból érlelődött „béke legyen már mindenkivel”9 hitének melegéből hullott e fény, talán Liberec szabad polgári demokratikus levegője szorult meg a hazatért tüdejében, vagy a baloldali író barátok, Forgács Antal, Lakatos Péter Pál igazságkereső munkálkodásának hatása alatt nyílik rá szeme, ezen a télen arra, hogy testvérei „a milliók sikoltanak, akik meghalnak valahol és milliók akik helyett élek. . . s milliók akik helyett álmodom az álmot,”10 mert „Tegnap a májusi igazság járt az uccátokon, virágokkal felcicomázva. . . Asszonnyal és könnyel szememben a májusi igazság útját taposom. . (Májusi igazság) S ez az út a szavakon túl tetteket jelent. 1929. novemberében már említett író-barátai révén ott van a Kortárs c. folyóirat születésénél. Már a folyóirat címe maga is utal bizonyos társadalompolitikai irányra. A költő özve­ gye az orosz forradalmi demokraták lapjára (Szovremennyik) történő utalás valószínűségét hangsúlyozza.11 A közreműködők névsora sem mond ellent az irányzatosságnak. A szer­ kesztést és a közreműködést akkor tagadja meg barátjával, a kommunista Lakatos Péter Pállal együtt, amikor 1931. áprilisában fokozódik a Kortársra ható jobboldali nyomás. Ez az év egyébként is rendkívüli mozgalmas, élményteli szakasza életének. Szegedre kerülve bekapcsolódik a Szepesi Imre vezette kommunista csoporttal kapcsolatban álló Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma munkájába. Megjárja Párist, ahol kapcsolatba kerül a Fran­ cia Kommunista Párttal, és a gyarmati világkiállításon látottak mély hatást gyakoroltak rá. December 9-én pedig zárt tárgyaláson 8 napi elzárásra itélik új verseskötete miatt vallás­ gyalázás és szeméremsértés címén — és csak Sík Sándor közbelépésének köszönhető, hogy nem zárják ki az egyetemről is. Az életútján egyre sűrűbben feltüremlő buktatók sem tudják azonban eltéríteni attól az elhatározástól, hogy továbbra is a haladó erőkkel vállaljon együttműködést. Feltehető ugyan, hogy a versei kiadatása körüli nehézségek ideiglenes áthidalásának gondolata vezette a szocialista forradalmi költészet műhelyét és fórumát képviselő Korunkhoz. Feltehető, de nem valószínű. A lap anyagi támogatásában ugyanis nem reménykedhetett, mert a Korunk ezidőben és a későbbiekben is „deficites, adósságból adósságba sodródó lap, és munkatársainak többsége az állandósult nélkülözés, anyagi gondok állapotában élt.” 12 Nem anyagi megfontolások vezették tehát, s ha talán a közlés lehetősége hajtotta is: jól választott. Verseinek gondolati magját ugyanaz a nap érlelte, amely a József Attiláét is, és Forgács Antal a lap nevében fogadta őszinte megértéssel. „Egy, a proletárélet élményanyagával terhelt költő birkózik itt a formával” — írja, s meleg szeretettel szól „költészetéről, a küzdő osztályhoz való viszonyáról, amely egy ponton túl egyet jelent.” 13 A lap hasábjain leközölt versek nem kaptak, nem kaphattak helyet egyik kötetben sem az egy, 1932. január 17. című kivételével. Már a sorrendben első, a Betyá­ rok verse kihívó hangja is sejteti, hogy Radnóti nagy erők hitét állítja a sajátja mellé: Bennünk reked még a szerelmes lehellet is, égnek puffasztja dühös hajunkat a nemzetes kórság, mert szuronyok közt élünk pukkadásig! 40 �De h ijj! borjak nyakában lóg még a jó kötél és pislogó ég alatt állnak üresen ravasz utakon szerte még, magas és kemény jegenyék! A költő bátorságát erősítő erők pedig nem csupán a Korunk körül csoportosuló erőket jelentik, a tisztánlátás a két osztály szembenállásának József A ttila-i konkrét felismeréséhez vezeti el. A Szombat éji groteszk már megláttatja vagy sejteti a feltápászkodó dühöt, mely elől a „fekete rendőr is közelebbre sípolja társát.” Aztán rányílik a szeme arra, hogy „a gazdagok szíve szőrös s mi harcosok vagyunk a prolik seregében és a társadalmi rend pipacsos tábláit takarjuk el a naptól.” (Jóllakott ablakokon.) Az Acélkórus kemény lépte­ inek iránya is az igazság fénye felé mutat: . . . távolkeleten száraz türelemmel sárga prolik öldösik egymást. . . jó bolt a háború I jobb sose volt! kövér profit csorog !. . . ezért ropogós gyarmatot zabál az anyaország! Szinte a marxi tételek következetes tisztasága csillámlik ezekben a sorokban. Nem csupán az igazság felismerése, annak a felismerésnek világos és közérthető megfogal­ mazása, hogy a háború az imperialisták profit- és területfelosztozásának eszközeként egy­ másnak uszított dolgozó tömegek véráldozata; hogy a háború nemzetet rabszolgájává süllyesztő gazság, hanem állásfoglalás: . . . ne félts te semmit, csak tanuld meg szorosan tartani elvtársad kezét s az öklöd gyakorold! (u. a.) A harcban tétlen, pártatlanul megállni nem lehet, mert a mindentől megfosztott pro­ letárok dühe égeti lelkét, hiszen: . . . birtok a föld és a ház, dühödt eb síkos fogakkal, csámpás csősz furkóval vigyáz. . . . . . hát üssetek s hegyes kések lessenek a jelre, mitől felrepül majd a kedvetek! (Kedd) Azután az 1933-as év megtöri a költő optimizmusát A „fiatal bika, aki... erejét hir­ detni körberohangat,” megtorpan: a bátorság ellankad, a kihívó szavak tompult pengéje visszahanyatlik, a hang rezignálttá, elégikussá válik. Ez a változás azonban a politikai helyzet alakulásából következően jelentkezik József Attilánál, Illyésnél is. A nyugateurópai munkásmozgalom bukása és a belső illegális párt meggyengülése átmenetileg revizióra késztetik Radnótit: S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén és fölszagol a levegőbe. (Mint a bika) Nem a hit lobogó lángjai húnytak ki benne, hiszen az „ í gy küzdök én is” harcrakész elszántságát a hangsúlyozottan különválasztott utolsó sorok magukbazárják. Átgondoltan újra kell körvonalazni a cselekvés és az igaz szó lehetőségeinek körét. A küzdelem Új formáit kell alkalmazni most annak, aki életének tartalmáról így vall: „Világképem kiala­ kulására nagy hatással volt Marx műve.” 14 „A szocialista kultúra ügyére... egy életet tett fel e sorok írója, s ez nem szentimentális kitétel, hanem vallomás és vállalás.” 15 Mindezek ellenére, vagy éppen ezért Radnóti sem mentesülhet a szabály alól, mely szerint: Surranva kell most élned itt, sötét vadmacskaként, ki néma hittel ugrik és karmol is szörnyen,. . . (Kortárs útlevelére) 41 �A hangnem alakulásában természetes motivációs tényezőként szerepelhet katolizálása is, nem vetekedhet viszont a politikai tényezőkével, valamint a költő fentebb idézett kije­ lentéseiben megfogalmazott hatáséval. Az 1936-ban megjelent kötetbe foglalt költemények látszólagos problémátlanságának, a természethez való fordulásnak már itt is határozott, s majd a Meredek útban véglegesen tisztázott éle van; hogy: . . . . . . undorít e forduló világ és az ordas emberek. (Kortárs útlevelére) „ A költő undorodik. Mitől? A Meredek út verseiben városnevekkel találkozunk: Sang­ haj, Guernica, Granada... s egyszeriben egészen határozott formát kap ez az undor... Az undor elől a költő számára menedék maradt: a természet.”16 Az 1936— 37-ben papírra vetett gondolatok vizsgálata ahhoz a megállapításhoz vezet el benünket, hogy Radnóti a „Kortárs útlevelére” jegyzett intő szavakkal önmagát vezeti el tudatosan egy veszélytelenebb problémakör oltalmába. Be kell látnia, hogy a vakmerően lázongó szó, a meggondolatlanul lendülő kéz adott körülmények között elszigetelt, elszige­ teltsége miatt pedig sikertelen lenne: Mert fagy készül itt, utána hull a hó majd s alákerül kegyetlen a földi mozgalom. (Törvény) A fasizmus egyre fokozódó terrorja a honi munkásmozgalom meghátrálását is jelenti, a „förtelmes politika” látszólag kiírt minden haladó erőt, a baloldalon történő minden apró mozdulatot feszült figyelemmel kísérő költő azonban tudva tudja, hogy: . . . bújdos ott s egy hajnalon az új fű kidugja tőrét. (u. a.) S abban a pillanatban, amikor feltételezi a mozgalmi erők továbbélésének lehetőségét, máris a csatlakozás, a szolidaritás aktív formájának vállalása vetődik fel benne izgató problémaként. Érzi, hogy minden erővel támogatnia kell a felszín alatt erjedő „sűrű láza­ dást,” Velünk tartasz-é? — mögöttem súgva kérdez így a tájék. Bólintok s érzem arcomon elégedett szelét... (u. a.) Sőt, az együttműködés vállalásával egyidejűleg mar feladatot is vállal magára: a benne nyugtalankodó felelősségérzetet szétosztja az olvasók ezreire: Figyelj te is. Levelet ejt eléd is. Várja válaszod. (u. a.) S a betűsorokban életre kelő helytállás nem marad szólam. A költő, aki a szocialista kultúra ügyére tette fel életét, pályafutásának következő állomásaként — s a Kortárs és Ko­ runk munkájában való tevékeny részvétel után már szinte szükségszerűen — a Gondolat körül csoportosuló erőkhöz csatlakozik, Vértes György, aki mint az illegális Kommunista Párt legális folyóiratának felelős szerkesztője igazán illetékes e kérdés megválaszolására, megerősíti azt a tényt, hogy Radnóti az 1936-39-ig terjedő időszakban igen sokoldalú mun­ kát végzett. Elmondja, hogy a folyóirat 1936. januárjában megjelent első számában már szerepelt a neve, s az elkövetkezendő két évben csaknem minden számban találkozhatunk a verseivel, könyvismertetéseivel, kritikáival: hogy a szerkesztő bizottság elvtársi körének tagjaként lektor, előfizető toborzó, összekötő volt egyszemélyben; hogy az ő, Vértes, letar­ tóztatásakor könyveket csempészett a börtönbe.17 A versekben pedig békevágyának hullám­ hegyei és a megvadult világ eltorzulásában gyökerező halálérzet hullámvölgyei követik egymást szinte kimért ütemben, nem sejtve semmit a lélekben nyüzsgő szorongások, dü­ hök, ellankadások és remények konkrét, hétköznapi okaiból. A katolizált hívő békélt meg önmagával és a környező világgal? Nem. A mozgalom kíván fegyelmezett óvatosságot harcosától? Talán. Hallgatni, „surranva" élni azonban nem lehet sokáig. Az értelem nél­ küli világ a kor legszentebb értékeit taszítja sírba, és a fájdalom meg kell, hogy törje a hallgatás fegyelmét: mert ezek az értékek a spanyol szabadság, Garcia Lorca, a drága 42 �Attila. Vagyis a Járkálj csak halálraitélt és a Meredek út problémavilágának bármilyen egyoldalúsága ellenére ellenpontja támad az utolsó versben: az Első ecloga tanúságtétel arról, hogy kiktől és kiket félt a Valóságtól eltávolító undor, a természethez menekítő fé­ lelem. Embereket, akik az igazság és értelem nevében emeltek szót s akiknek helytállásuk volt a vesztük, költőket, írókat, akik kommunista, vagy legalábbis baloldali érzelműek vol­ tak, s akiket a terror elsöpört az élők sorából. S amikor éppen ezeket a művészeket félti, amikor éppen érettük jajdul fel a fájdalom a versekben, akkor velük azonosítja magát. Az ő útjukat járja és tudja, hogy az ő sorsuk fog beteljesedni rajta is. Tolnai Gábor utal arra,18 hogy kiket rejtenek az 1939-ben írott Csütörtök monogrammjai: Pierre Robin francia kommunista költőt óvja az aggodalom, Toller Ernő emigráns német író és Jiri Mahen bal­ oldali cseh író, újságíró halálát siratja a költemény: New Yorkban egy kis szállodában hurkot kötött nyakára T . . . Prágában J. M. ölte meg magát honában hontalan maradt P. R. sem ír egy éve már talán halott egy holt gyökér alatt. M it tehet akkor Radnóti, a velük egy gondban égő, egy úton haladó költő, aki „ költő és szabad szeretne lenni?" Tudomásul veszi a reá leselkedő veszélyeket és tovább dolgozik. 1938— 39-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja megbízásából a Vajda János-társaságban tevékenykedik, együttműködik a Független Színpad kommunistáival, különösen May Károly Lászlóval.19 A halál közvetlen közelsége nyugalmat ád neki; Költő vagyok, ki csak máglyára jó, mert az igazra tanú . . . . . . olyan, kit végülis megölnek (A „Meredek út” egyik példányára) Egyidejűleg ezzel a bátorság, hit és erkölcs új támasztékáért nyúl értelme. Hite a mozgalom sikerében és soha nem lankadó optimizmusa megvilágosítja előtte, hogy a jövőért kell élnie, tanúságtevőként írnia. A pártos állásfoglalás motívuma gyengül, és helyébe a jövendő képe áll, ötvöződve minden emberi értékek védelmének motívumá­ val: az új klasszicizmussal. Újfajta optimizmus A harmincas évek végére egyre mélyebbre sodródó ország mind kevesebb oltalmat nyújtott a haladó erőknek, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költő lázítva-mozgósító feladatát sikerrel be nem töltheti. A fasiszta demagógiával megfertőzött tömegek gyűrű­ jében Radnóti körülményei az ifjúkorában megénekelt fűzfáéhoz váltak hasonlóvá. A szimbólumok most már konkrét értelmet nyernek. A gyilkos terrort jelképező hold a gon­ dolat- és cselekvési szabadságot óhajtó költő vállára nehezedik, és hiába próbálja azt ledobni magáról, mert a kerti fák: „megégeték máglyán a kerti fák.” A fűzfa máglya­ halála azonban nem volt hiábavaló, mert példája erőt adva a többieknek, segíti őket: le fogják dobni a holdat.20 Így kap értelmet a haláltudaton felépült erkölcsi biztonság, itt fogalmazódik meg a költői optimizmus éltető erejének lényege. Radnóti, munkásmozgalmi kapcsolataiból következően, a társadalmi mozgás törvény­ szerűségeként várja a dolgozó tömegek győzelmét, a haladó erők által irányított társa­ dalom felépülését. A reális körülmények tárgyilagos vizsgálata során saját sorsát már befejezettnek tekinti, adott helyzetben, széles olvasótáborhoz — sőt szűkebbhez sem szól­ hat; a biztos elkövetkezendő szabad, igaz élet nevében azonban vállalja a tanúságtevő szerepét: Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrű illatában fáján akad a hullni kész dió! Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz. 43 �A kérdésre gyors, határozott keménységgel csattan a válasz, nem hagyva időt egy pillanatnyi kétségre sem. Radnóti nem kételkedik, mert a változást nem a véletlentől várja, hanem a társadalom mélyén kovácsolódó erőktől: . . . jönnek új hadak, ha kell, a semmiből, akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. (Hispánia, Hispánia) Ez az erő, a dolgozó tömegek ereje alakítja ki a jövőt, s ez a jövő törvényszerűen jön el, mint ahogy: . . . a föld bölcs rendje visszatér, amit a csillagok szakállas fénye áztat; állatok s kalászok rendje ez, nehéz s mégis szelíd szolgálati szabályzat. (Veresmart) Radnóti előtt nem kétséges, hogy ez a jövő már elérhetetlen számára, s látja, hogy személy szerint nem segíthet a jelen formálásában: Felnőtt vagy — szólok undorodva néha és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. (Mivégre) Mindezek elismerése mellett is vallja azonban, hogy a költő a költészetben nem prostituálhatja magát. Még a „merész és tiszta, szép halál” is értelmet nyer a jövő előtti tanúságtevő szerepét vállalva: mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben, s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. (Tétova óda) A költő mást nem is tehet. Ír, még akkor is, ha talán nincs kinek. A költőnek írnia kell, mert „minden megméretik, ha egyszer majd nem él." . . . fegyver s szerszám a toll, s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant, és míg tollára dől, a gyermekre gondol, és nincs nehéz szívében most semmiféle gőg, mert értük dolgozik, akár a néma portól csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők. (Mint észrevétlenül) Ez a dolgozókkal származást, harcot és célt azonosító szemlélet teljesedik ki majd a magyar irodalom legszebb hazafias versei sorában számontartott Nem tudhatom című köl­ teményében. 1944. januárjában veti papírra, amikor egyre „csendesebbek lettek azok, akikben erkölccsé és munkává lényegült az országépítő program, s annál hangosabbá lettek a talmi népvezérek... a jobbak már bújtak és temetésre készültek az országban... és ekkor, 1944. baljós januárjában írta Radnóti Miklós” 21 ezt verset. Kiss Ferec okkal hivatkozik a továbbiakban arra, hogy a kortársak meg nem értéssel fogadták, a hazafias érzés kinyilatkoztatásától eddig tartózkodó költő miért félti e romlott országot. Okkal támasztja fel a kérdést Kiss Ferenc,22 mert a versben kibomló haza­ fogalom is egy szocialista szemléletmóddal felvértezett költőt láttat meg velünk. A gyer­ mekkor, otthonvágy, család, szerelem motívumaiból építkező Radnóti ugyanis az állam értelem nélküli lépéseit elválasztja a dolgozó tömegekétől. Nem tagadja azt, hogy a nép részese a kor bűneinek, de elkülöníti tőlük a jobb jövő irányítóivá majdan váló dolgo­ zókat, s velük azonosítja a hazát, mely mostoha sorsa ellenére is egyetlen létezési mód számára: Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is büntelen, 44 �és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. (Nem tudhatom) Igen, a bűntelen dolgozók és a felnövő ifjúság, a jobb jövő nevében vállal harcot a költő. Dési Huber István, a hozzá hasonló művészek az ő példaképei, olyan művészek, aki­ ket ,,a dolgozók nehézkes népe feldobott” , ki „hívő, igaz, okos” , ki „úgy látja majd, ahogy te a külvárost, a tájat.” Olyan művészekkel áll egy sorba, akik mind vallják az általa megfogalmazott elvet: Ember vigyázz, figyeld meg jól világod ez volt a múlt, emez a vad jelen, — hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen! (Nem bírta hát) 1944. február 29-én fogalmazódik meg Radnótiban ez az élet és alkotói elv. Szá­ montart-e a magyar irodalom e korban hasonló tisztasággal és következetességgel meg­ fogalmazott feladatvállalást? Vállalni az objektív szemlélődést és helytállást, a költői munkálkodást egy olyan történelmi helyzetben, amikor „tagolt beszéd, mely hallgatót talál, mily messzi már.” „ Így” tanítani „arról, mi van” olyan körülmények között, amikor másoknak puszta életük menekítése sem jelent elvi, erkölcsi, lelkiismereti problémát. Radnótiban tudatosult már régen, hogy az ország elkerülhetetlenül rohan vesztébe. Tudja, hogy emberként, polgárként segíteni nem tud. Ismét felvetődik benne a menekülés gondolata, a zsivajgó pálmafa menedékének álmát azonban azonnal szétfoszlatja a „tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat” józansága. A menekülés újra és újra a helytálláshoz kötődik: a világ újraépül, — s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; (Sem emlék, sem varázslat) Ha minden elpusztul is, a jövő felépül, és a kimondott szó lesz a költő mércéje — tér vissza a már felbukkant gondolat. S még ezt is korrigálja Radnóti a Majálisban, mert az egyetemes pusztulásból ki akarja vonni a jobb jövőre érdemeseket: Lehetnének talán még emberek, hisz megvan bennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen. (Majális) Ezek az emberek azonban már régen a létezés perifériájára szorultak, s a pásztázó tekintet nem akadhat meg rajtuk. A költő szemébe a kortünetek véres szilánkjai csap­ nak: Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Öt versszakból áll ez a vers, az 1944. május 19-én írott Töredék. A kilenc nappal korábban fellángoló „lehetnétek talán még” reménységét a kilátástalan reménytelenség leple fedi. Radnóti felméri a kort, és e számvetés következményeként a vers huszonöt sorában felsorakoztatott ember és társadalomellenes bűnök mégis csupán töredékét adhatják a korban el követettekének. Szimbólum ez a cím. A kor pokol felé rohanásának szimbóluma, minden emberi érték elpusztulásának szimbóluma. S ennyi gyalázat és bűn képtelen felhalmozódása láttán a költő már az átkozódásra, a méltó átokra sem érez ma­ gában elég erőt. Nem a gyávaság gyöngesége vezeti tollát, amikor e sorokat írja: Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, 45 �és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa Ésaiás. Radnóti tehát ideiglenesen ismét fedezékbe vonul, hogy erőt gyűjtsön, hiszen Ésaiás próféta „rettentő” ereje kellene itt. Élete már térben is korlátozott. A bori tábor szöges­ drótja az évtizedekkel előbb megálmodott halál árnyékaként vetül rá. Térben már nincs menekvés. Az álom, az emlék fogva marad. A képzelet még egy utolsó útra indul, hogy a szeretett hitveshez menekítse a lelket. Az érzelem józan tárgyilagosságának láncai azon­ ban szorosak. A „kétszer kettő józansága!” végérvényesen diadalmaskodik. A meghajszolt ember kálváriájának utolsó fordulójához érve kiegyenesedik és ismét felemeli hangját. 1944. augusztus 23. A Zagubica fölötti hegyekben halálraitélten napjait számláló Radnóti utolsó nagy erőfeszítéssel felemelkedik a nyelvükön szörnyű átkot hordó prófé­ tákhoz. A Nyolcadik ecloga költője és prófétája, Náhum és Radnóti egyazon dühöt hord­ ják szívükben: Hogy az ember újra s azóta is árva az emberforma pogányok hadseregében. — S látni szeretném újra a bűnös várak elestét, s mint tanú szólni a kései kornak. Nem egy ember sorsa támasztja a dühöt. Nem önmaga vigasztalására és igazolására veti papírra Radnóti a Nyolcadik ecloga gondolatait, hanem azért, mert: Próféták, s költők dühe oly rokon, étek a népnek, s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg eljön az ország, amit igért amaz ifjú tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat. 1944. augusztusa, a Lager Heidemann szögesdrótjai által körülhatárolt viláq, az átélt keserű évek és a reménytelenséggel megtelt jelen ellenére is felizzik a k ö Itő utolsó világra-tárulkozása, a jövendőnek címzett utolsó felkínálkozás. A földre taszított kitaga­ dott megalázott helyzetéből is fegyvert kovácsol: Gyökér lábán féreg alszik, gyökér lábán féreg ül, a világ megférgesül. De a gyökér tovább él lent, nem érdekli a világ, csak a lombbal teli ág. (Gyökér) A Sem emlék, sem varázslat hangjai erősödnek fel újra a „tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat" helyzetének tudatos átélése ellenére. A költő, aki „egy vad hajnalban arra ébred, hogy minden összeomlott" „másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről," hanem „már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.” A kétségbeesett reménytelenség pillanataiban is erőt ad a tárgyilagos, értelmes optimiz­ mus, hogy „már közelít az az óra” , amely megszüli a szabadító szép világot. Azt a vilá­ got, amelyért sok társával együtt vállalta harcát, mert tudta, „az a harc, az az ő ügyük ott lenn” . Még egyszer tudatosítja önmagában az új ország születésének közeliségét, hogy azután a „göcsörtös bot társaságában elinduljon az Erőltetett menet útján, a megál­ modott halál felé: Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint a húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is, — súgtam magamnak, — csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. Így váltak valóra élete látomásai, a „drága A ttila ” , a szeretett Garcia Lorca és társaik életéhez formált életet így zárta le az övékéhez hasonló halál. S ahogyan ural­ 46 �kodni tudott az életen, mindvégig vállalva az emberi teljességet és a „költés állapotát” , mint egyedüli létezési módot, úgy uralkodott a halálon is, mert meg tudta, mert meg merte élni az elmúlás pillanatait, a verssel mintegy átjátszva magát az örökkévalóságba: . . . akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak, A visszaemlékező értékelés fényében így áll össze egységes egésszé az életmű, Radnóti életműve, mert — ahogy ő írta a József A ttila hátrahagyott verseihez fűzött jegy­ zeteiben „a versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halállal.” „A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte tes­ tével takar, a test sírbahulltával látható lesz. . . az életmű fényleni és nőni kezd. . . Minden töredék, minden papírlapon ta lá lt sor adalék lesz, adalék az életműhöz, mely lezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.” 23 J E GY Z ET 1. A realizmus kérdései a magyar irodalomban Bp. 1956. 406. old. - 2. Szabolcsi Miklós: A magyar irodalom története VI. 35. old. — 3. Koczkás Sándor: Radnóti költésze­ tének értékeléséhez (Él. 1962. 10. sz. 3. old.) — 4. Ernst Fischer: Korszellem és irodalom Bp. 1966. 94. old. — 5. Szabolcsi Miklós: (Tanulmányok a magyar szoc. ir. tört.-ből. Bp. 1962. 7. old.) — 6. Garaudy: Kafka: (Parttalan realizmus Bp. 1964. 169. old.) — 7. Köpeczi Béla: A szocialista realizmus korszerűsége (A szocializmus irodalma Bp. 1966. 282. old.) — 8. Tolnai Gábor: Radnóti Miklós (Id. 361. old.) — 9. Téli vers — 10. Sirály­ sikoly — 11. M. Pásztor József: Radnóti Miklós versei és prózai írásai a Kortárs c. folyó­ iratban (Tiszatáj 1964. 11. 5. old.) — 12. Tóth Sándor: Adalékok a Korunk történetéhez (Forradalmi magyar irodalom Bp. 1963. 241. old.) — 13. Kántor Lajos: Radnóti Miklós és a Korunk (Él. 1962. 20. 11. old.) - 14. Id. 3. - 15. Id. 3. - 16. Id. 3. - 17. Vértes György: A Radnóti-kérdéshez (Él. 1962. 5. 7. old.) - 18. Tolnai Gábor: Csütörtök (Kortárs 1964. 11. 1820. old.) - 19. Id. 17. - 20. Csaplár Ferenc: Egy ismeretlen í rás (Tiszatáj 1964. 5. 7. old.) - 21. Kiss Ferenc: Radnóti patriotizmusa (Tiszatáj 1964. 11. 3. old. - 22. Id. 21. - 23. Radnóti: Jegyzet József Attila hátrahagyott verseihez (Tanulmányok, cikkek. Bp. 1956. 261. old.) ZIMONYI ZOLTÁN A d r á m a í r ó N é m e th László p á l y a k e z d é s e . II. GÖRÖGÖS KORSZAK - DRÁMAI ÉLETHELYZET A tanulmány első része Németh László drámaírói pályakezdésének első állomását kísé­ relte meg feltárni. Azt a törekvést, ahogyan 1928/ 29-re személyes írói hajlama és vállalt társadalmi szerepe összebékítésével kialakította regényre kiküzdött írói modelljét. Szép iga­ zolása ennek a teljes fegyverzetben előlépő Németh László-i mű, az Emberi Színjáték. Jelen tanulmány Németh László érett írói korszakába benyúló drámaírói pályakezdésének további két meghatározó mozzanatát, az úgynevezett görögös korszakot és a konfliktikus személyes élethelyzet kialakulását — mint a drámai megtermékenyülés elengedhetetlen fel­ tételét — vizsgálja. 3. Németh László első, az érett drámák gyűjteményes kötetébe is felvett színpadi alkotása a Bodnárné. Keletkezési idejére vonatkozó pontos adat nem áll rendelkezésünkre. A Társadalmi drámák legutóbbi, második kiadásában maga a szerző 1931-re datálja. Ezt erősíti meg az 1968-ban megjelent Kiadatlan tanulmányok című kötet egyik írása (A Társa­ 47 �dalmi drámák új kiadásáról), valamint Németh László Horányi Miklósnak a Hídba adott interjúja (Híd, 1968. május). Tekintve, hogy a keletkezési idő viszonylagos pontos tisztázása nemcsak filológusi igyekezet, hanem a dráma helyes interpretálásának és a drámák törté­ nete pontos vázolásának is feltétele, tanácsos egyéb dokumentumokat is segítségül hívni. Erre ösztönöz a Gyász című regényének keletkezési idejével kapcsolatos pontatlanság. Több kiadásban, illetve irodalomtörténeti műben helytelenül 1930-ra datálják. A tévedést elosz­ latja Németh László Sophokles című, napló formában írt tanulmánya és vallomása. Eszerint 1930-ban, kislánya halalála után Gyász címmel novellát írt, de mivel érezte, hogy a téma „ regény után kiált” , ugyanezen év őszén, hasonló címmel regény írásába kezdett. Nem fejezte be, egyharmadánál elakadt. Egy év múltán, 1931. novemberében vette újra elő, s az 1932-es márciusi bejegyzés szerint („ A regényemet befejeztem") 1932. márciusig - de fejezte be, egyharmadánál elakadt. Egy év múltán, 1931. novemberében vette újra elő, s Ember és szerep című önéletrajzi írás megjegyzése szerint „ (Alig fejeztem be a Gyászt, négy-öt-nap alatt a Bodnárné is ott állt már egyvégtében irt javítástalan kéziratban”1) köz­ vetlenül a Gyász után keletkezett, lehet, hogy még 1931. végén, de feltétlenül 1931. no­ vember — 1932. március között. A Bodnárné koraszülött a színművek sorában, s ezért a legnehezebb elhelyezni Németh László darabjai között. Nem tesz róla említést maga a szerző sem, amikor az Újabb drá­ mák előszavában mintegy történelmi áttekintését adja színműveinek. „ Drámaíróvá engem”” — írja — „ életem, (vélt vagy valóságos) elakadása tett: az az eltérés, mely helyzet és eszmék diktálta életvitel s valóságos életkörülményeim közt tám adt; s ezt színre vive, az értelmi­ ség jobb részének a bűntudatát s a fennálló viszonyok elleni tiltakozást szólaltattam meg”2 Nemcsak, hogy nem tesz említést a Bodnárnéról, hanem a jellemzés sem áll a drámára. Születésében nem játszott közre az elképzelt és valóságos élet közötti feszültség, temati­ kája sem kapcsolódik a bűn motívumhoz. Érthetően, hiszen az ötlet a kidolgozáshoz (193132.) mérten jóval korábbi, még a Horváthné meghal és az Akasztófavirág idejéből, tehát 1925-26. tájból való.”3 Élményvilága Németh László „irodalm i feudumában” , a mezőföldi, a szilasbalhási megfigyelésekben gyökerezik. Tárgya „a tanult és parasztnak maradt fiú ver­ sengése” , 4 pontosabban a két fiú között álló anya, Bodnárné „féktelen nagyravágyása” , amellyel urat nevel az egyik fiából, s közben családja ellen vétkezik. Ö rök munkában megkopott élete helyett fiatalabb fiának, Péternek könnyebb napokat juttatna részül, ezt a paraszti sorsból való kiemelkedésben látja, a ta nulasban, amely átemel a könnyebb életű úri világba. Egy nem értett, látszólag gondtalan idegen világ, az értelmiségi életfor­ ma külsőségei igézik. Tapintatosan letett sonkákkal, odacsúsztatott tojásokkal segíti át Pétert a vizsgákon, ahol pedig a tehetsége kevés lett volna. Mérnököt farag belőle, pro­ fesszor-lányt hív tejkúrara, kiszemelt feleségként és egyben kötőszónként az úri középosztályhoz. Péter amőbaként igazodik az anyai akarathoz, élvezi az urizáló életmód most feltárulkozó lehetőségeit, a pesti szabótól drágán vásárolt eleganciát. Mérnöki munkájában nem hivatást, csak a paraszti élet nehézségeitől megszabadító foglalkozást lát. Nincs meg benne az a százhúszas pulzusú belső igény, amely a kiváló egyéniségeket jellemzi. Nem önmaga sorsának kovácsa, anyja akarata juttatja egyetemre. Ezt ő is tudja, látja, mégsem érez döbbenetet, szégyenkezést akarattalan élete m iatt.5 Péter felemelkedésének záloga: a család többi tagjának, Bodnárnénak, urának, másik fiának kemény munkája. Hiába zú­ golódik János, az idősebb fiú és az apja, hogy az egész pénz Péter után folyik el, az ő könnyelmüsködéseit nekik kell előteremteni, dupla adat fizetve: az egyiket az államnak, a másikat a pesti szabónak. Hiába sérelmezik: a dologtalannak ju t minden, a dolgosnak semmi — Bodnárné a földre kényszeríti őket. Ingyen béreseivé válnak az anyai akaratnak, Bodnárné nem rosszindulatból teszi ezt, hiúsága, sznobizmusa vakítja el; van valami egy­ ügyű a Péter iránti rajongásában — mint ahogy maga a szerző jellemzi találóan — „egy vad ember, aki színes gyöngyökért adja el hozzátartozóit.”6 Bodnárné nem fejezhette be a müvét. János, a nagyobbik fiú nem látja be verítékes áldozata értelmét, nem érzi Pétert kiválóbbnak, így jogtalannak tartja azokat az áldozatokat, amelyeket anyja követel tőle öccse felemelkedése érdekében. Péter léhaságában a tanultakat is meggyülöli, megkese­ redik benne a szó: „nem jártam ki az iskolát, ahol a délig alvást tanítlak.” 7 Ha Péter élete silány, akkor Jánosé — szorgalma ellenére — ugyancsak az. Iskolázat­ lan, faragatlan, a kiválóságot nem tudja felmutatni a maga életterületén. Indulata vaksá­ gában él. Mindez — az úri és paraszti életformában lévő testvérek életének látszati különbözősége ellenére fennálló lényegi azonossága, az emberi kisszerűség - csak élezi a 48 �gyűlölködést. Kizárólag a másik életének a tartalmatlanságát látják, önmagukat nem fi­ gyelik kritikusan. Ezért torkollik a Jánost ért igazságtalanság testvérgyilkos, pusztító indu­ latba. A kisebb fiú magánvaló mogorvasága, az úri lány szépségén melegedő érzelmei, a lányt elriasztó durvasága, Cica elfordulása, a léhának megismert, a tanult úri világ gyű­ lölete adja abba az ütésbe az erőt, amellyel testvérét, édesanyja életének legszebb remé­ nyét elpusztítja. A Bodnárné cselekményének eddigi felidézésével még csak a dráma csúcsához vezető út felénél járunk. A mű négy felvonásos, a gyilkosság a második felvonás végén történik. A további két felvonásban válik a főhős, Bodnárné alakja valóban tragikussá. Ahogy a nagyravágyás álma szertefoszlott, Bodnárné nem a megsemmisült vágyát fájlalja. Péter teste még ki sem hűlt, ő máris gyilkos fiát menti-öleli. „ Meglásd, mindent jóváteszek” 8 — akaszkodik Jánosba. Hideg fejjel a megmentésén okoskodik, a lehetőségeket latolgatja. Elborzasztó, mégis felemelő kegyetlenséggel szétroncsolja a rókának szánt golyóval ked­ vesebb gyermeke halott arcát, csakhogy a másikat megmenthesse, véletlen szerencsétlen­ ség látszatát kelthesse, a gyilkosságot leplezze. Alakoskodása, gyermekét mentő színjátéka nem sikerül, Bodnárné ismét kudarcot vall. A csendőrök leleplezik a gyilkost — mert János maga is úgy akarja, nem tud és nem is szeretne elmenekülni a tette elől. Ezzel emelkedik Péter fölé — minden mogorvasága, dur­ vasága, sőt: gyilkossága ellenére is. Bodnárné jellemét az teszi teljessé és félelmetesen széppé, hogy felismeri: hiába akart tigriskarommal, oroszlánfoggal kitépni a gyermekeinek mindent a világból, rossz útra ve­ zette sznobizmusa, így ő lett a kettős tragédia okozója: BODNÁRNÉ. J á n o s h o z . Nem csak te öltél. Mindnyájan öltünk; ez a lány, szegény Péterem, még ő is segített megölni ma­ gát. De én, legfőképpen én! Én vagyok az igazi gyilkos. A nagyralátásom, a nagyralátásom! Pesten akartam lakni a mérnök fiamnál, s a Dunaparton sétáltatni a selyemmasnis unokákat. Otthonosabb voltam abban a családban, amelyik még meg sem volt, mint a magaméban. Ott volt a nap, itt az éjszaka. Arra nőtt a szivem, mint ablak felé a virág. Én adtam a kezedbe a fejszét, én nyomtam a másik fiamat a fejsze alá. Azt hittem, elég lesz egy szó az árvizet vissza­ harangozni. Én vagyok a bűnös, én.9 Eddig a dráma felszíni interpretációban. A mélységet a későbbi művekkel való egybevetés, a tanulmányokban kibontott és a drámában implicite meglévő Németh László-i gondolatok megkeresése adja, valamint a szerző szellemi érdeklődésének tüzetesebb vizs­ gálata a dráma keletkezésének korában (természetesen minderre ebben a tanulmányban sort nem keríthetünk, a problémakijelölés ennek ellenére indokolt!). A Bodnárné témája, mint említettem korábban, a Horváthné meghal írása körüli idő­ ben fogant. A két mű — nemcsak a téma egyidejű felbukkanása miatt — sok rokon vonás­ sal rendelkezik. Közös a bemutatott társadalmi réteg mindkét írásban: a szilasbalhási va­ kációkon megismert paraszti világot, parasztpolgárságot ábrázolja, azt a bomlásnak indult kulák-réteget, amelynek teljes széthullását, morális bomlását később az Erzsébet nap című drámájában mutatja majd be. A Horváthné meghal: kiáltás az emberek, családtagok közé tolakodó szerzési vágy embertelensége ellen; a parasztpolgárságot, morális széthullását megelőző állókép novellisztikus rajza. Pillanatkép, amely — dramaturgiai szakkifejezéssel — a végkifejletet késlelteti. A retardáció a novellában: Horváthné csalafintasága a halálos ágyán, ahogy „M ég egyszer megmutatta, mit tud. Győzött a vejein.”10, aláíratta a lányai­ val azt a papírt, amelyben lemondanak a legnagyobb fiútestvér javára a közöttük bíróilag egyenlően szétosztott házról. Horváthné „Most már elégedetten várhatta a halált. Ő elvé­ gezte a hivatalát. A ház, a szép, régi, nemesi ház, amit az urával szereztek az egyik tönk­ rement megyei úrtól, nem kerül idegen kézre, nem lesz licitáció; a fiáé lesz, a vérié, ahogy ő azt annakidején kitervelte.”11 A Bodnárné című dráma a paraszti világból való elvágyódással, a rossz értelemben vett emelkedési vággyal ugyancsak a felbomlást érezteti. Fennáll azonban a két mű között 4 49 �egy másfajta rokonság is. Horváthné és Bodnárné jellemében ugyanaz a célja felé törő keménység uralkodik, csak Horváthné halálát is „ hivatala elvégzésére", a lányai szíve elleni ostromra használja, Bodnárné Péter felemelkedésének útját egyengeti és Jánost menti. Lehetne talán több azonosságot is keresni, bennünket azonban a továbbiakban a különbözőségek érdekelnek jobban, azok az eltérések, amelyeket a Horváthné meghal és a Bodnárné keletkezési idejének, 1921-25-nek és 1931-32-nek eltérő szellemi érdeklődésével magyarázhatunk. 4. A Bodnárné című dráma Németh László úgynevezett görögös korszakában nyert végső kidolgozást. 1931-ben, Németh László Új nemzedék címmel tanulmánysorozatot jelentet meg a Nyugatban.12 Ebben többek között meghatározza a két hullámban, 1920. és 1925. tá jt fe l­ lépő új nemzedék esztétikáját, mely a korábbi „egyéniség-esztétika” helyébe a „mű-esz­ tétikát” állítja. Elveti a zseni kultuszt, az írói egyéniség tömjénezését; a műtiszteletet és a szigorú komponálást hagsúlyozza. Majd így folytatja: „Az új műfaj, amelyből a műalkotás szelleme a legcsupaszabbul és legtökéletesebben szól hozzám: a dráma, a komponálás remeke. S csakugyan most, hogy egy minta-alkotás után tekintgetek, amelyet dolgozatom ormára tűzzek, drámák, förög drámák közt válogatok, nem Euripidész, hanem Szophoklész drámái közt s Elektra és Antigoné közül halhatatlan zengéssel szökik elő a mű melyben drámái közt s Elektra és Antogoné közül halhatatlan zengéssel szökik elő a mű melyben minden szó harangnyelve egy másik szó harangtestén kongat: Oedipusz király.”31 A tanulmánysorozat szemlélete, a klasszicizáló esztétikai no rma meghirdetése Németh 1930-tól mutatkozó szellemi érdeklődésének kicsapódása. Görögül kezd tanulni, az Aiast, majd miközben második lánya születését várja, az Odüsszeiát lapozgatja, beletemetkezik Szophoklészba, az ókor elragadja, görög tanulmányaiból kipattan az a terv is, hogy meg­ írja a görögök és a görög örökség, azaz Európa történetét. Ő, aki 1919-ben elmenekült a bölcsészkarról, újra a Múzeum körút tájékára készül klasszika filológusnak, s hogy beirat­ kozhassék, 30 éves fejjel görög érettségit tesz — Pintér Jenő elnökletével. Bár a bölcsészkaron - Melich jóvoltából - most sem tartott ki tovább, mint az első alkalommal, görög orientációja nem lankadt. Új szellemi érdeklődése, a Szophoklésztől kapott hatás segítette elő - mint ahogy maga megírja - a korábban megkezdett Gyász befejezését és ösztönözte a görög szellemű Bodnárné hőssé üttetésére.14 Bodnárné jellemében kétségtelenül megvan a szophoklészi görög szellem reinkar­ nációja. S ha ugyanezt a keménységet, görögséget felfedeztük a Horváthné meghal -ban is, Szophoklész hatása nélkül, fel kell ismernünk a különbséget is, amelyet az ókori tragikus a Bodnárnéhoz hozzáadott. A Horváthné meghal-ban csak a „titkon kormányzó bibliás parasztnagyasszony” jelleme emlékeztet Antigoné, Elektra vagy Klütaimnésztra keménysé­ gére, a Bodnárné egészében „a paraszt tárgy és a klasszikus eszmény összeházasítása.”16 Így lesz a dráma, mint Németh László jellemzi találóan az Ember és szerep-ben, „olyan mint egy szalmatetejű szilasi présház, előtte tornác, dór oszlopokkal. Szophoklész hatását, a klasszicizáló esztétikai norma megvalósítását mutatja a két mű eltérő nyelvi megformálása is. A Horváthné meghal még igyekezett megéreztetni a táj, a paraszti világ nyelvének egyéni ízeit. A Bodnárnét Németh László megfosztja a helyi színektől, a lokális tájnyelvi sajátosságoktól, s a költői „köznyelv” szférájába emeli, ezzel is hangsúlyozva igényét az általános emberi megragadására. Szophoklész hatását természetesen nem szabad túlértékelni. Németh László görögökre találása nem más, mint — maga is megírta, Bodnárné és Horváthné rokon jelleme bizo­ nyította — saját természete nemesebb másának felfedezése. Az eszmény, mint Platon ideái, megvolt benne, csak elő kellett hívni. Ezt tette Szophoklész. Amit a Bodnárné esetében neki köszönhet Németh László, elsődlegesen a régi téma kidolgozása, egykori adóssága törlesztése Biztatást és példát kapott Szophoklésztól a változatlan jellemű Bodnárné drá­ mába állítására. Ne felejtsük el, hogy a Horváthné meghal novella volt, s ahhoz, hogy elbeszélésben egy író statikus jellemet rajzoljon, nem volt szükség biztatásra, így kívánták meg a poetika közhelyei is. Annál inkább kellett a bátorítás, hogy ugyanilyen változatlan jellemet drámai hősnővé üssön, mivel a dramaturgiai babonák szerint a drámai hőssel szemben támasztható legalapvetőbb követelmény, hogy a jelleme fejlődjék. Szophoklész ennek az ellenkezőjéről győzte meg, s előszólította Horváthné mellől Bodnárnét, a szinop­ szisból drámát teremtett. De Szophokrész hatása - minden túlbecsülés kerülése ellenére — nemcsak ennyi volt. Segítette Németh Lászlót abban is, hogy a mondanivalójához kívánkozó formát megteremtse. 50 �Értékes tanácsokkal és biztatásokkal segített megtervezni Németh László esztétikájának és dramaturgiájának csarnokát. Ez az, ami a Bodnárnéban még csak részben volt jelen és a későbbi drámákban teljesedik ki, éppen e görögös korszak szellemi érdeklődésének ered­ ményeként. 5. Hogy a görögök közül miért éppen Szophoklészt tűzte Németh László esztétikája és dramaturgiája ormára, Szophoklész világának vázlatos feltárásával érthetjük meg. A görög tragédia fénykora az i. e. V. század. Melpomené, a tragédia múzsája, mintha a sza­ lamiszi diadalt külön is meg karta volna ünnepelni, esztendejét (i. e. 430) a tragédia hármas ünnepévé tette: Aiszkhülosz, mint meglett férfi vett részt a csatában, Szophoklész az ifjak kórusában zengte a győzelmet, s a hagyomány szerint ezen a napon született Euripidesz.17 Annak ellenére, hogy kortársak voltak, drámáik három különböző világot tárnak fel. A görög dráma, Dionüszosz kultuszából fejlődött ki, s jó id eig még magán viselte a mitolo­ gikus eredet nyomait. A három nagy tragikus közül érthetően a legidősebb, Aiszkhülosz művei őrzik leginkább az eredetet, ő a nemezis költője, a bűn és a bűnhődés foglalkoz­ tatja, a bűn, amivel a halandó, aki felelős a tettéért, beletipor az isteni hatáskörbe; s a bűnhődés, ahogyan ezért az istenek megbüntetik. Bűn és bűnhődés motívumára épül föl a Labdakidák történetét feldolgozó drámai trilógiája, a Laiosz, Oidipusz és a Heten Théba ellen is.18 Aiszkhülosz drámai világának van erkölcsi mozzanata, ennek ellenére nem érdekli a morál, nem izgatják az emberi szenvedélyek. A tragédia nála az isteni hatáskör megsér­ téséből származik; a mitológia megmaradt magzatburkaként erősen metafizikai jellegű. Szophoklész már elejti a nemezist, az emberi szenvedély, a boldogság és boldogta­ lanság foglalkoztatja. A tragédia nem az isteni hatáskör megsértéséből fakad; a bűnhődés az emberi sors következménye. A színpadi hős önálóbb, előtérbe kerül az egyéni cselekvés, a herosz, vagy heroina nem áll többé a földöntúli hatalmak nyomása alatt, nem éreznek démoni indítékot a bűn elkövetésére. Az öröklött áhitat és a latolgatást kerülő lelki ke­ ménység ugyan kizárja, hogy fontolóra vegyék: mit cselekedjenek, a választás lehetősége mégis adott számukra. Ezt mutatja a drámák komponálása. A főhős mellett mindig ott áll egy mellékalak, aki másként választ, mint a drámák hőse. Az istenek törvényeire és az örök íratlan szabályokra figyelő Antigone mellett megtaláljuk Isménét, aki a városállam nomoszait tartja fontosabbnak, más utat jár Elektra és Khrüszothemisz is; az igazság kezét fogó Oidipusznak lokaszté azt tanácsolja: „Legjobb vaktában élni csak, ahogy ki tud.”19 Bár a választás megjelenése morálissá alakítja Szophoklész világát, s a drámai küz­ delemben nem isten és halandó, hanem egyén harcol egyénnel: a drámákban megmarad a mitologikus háttér. Az emberi sors alakítói továbbra is - anélkül, hogy az emberek meg­ sértenék őket - az istenek. Oidipuszon ősi átok teljesedik be. Tévedésből bűnhődik Deia­ neira és Héraklész is. S bár drámáiban Szophoklész érezhetően a vétlen bűnhődő hősök mellé áll, csaknem minden tragédiáját berekesztő gnómában a megbékélést, az isteni akaratba való fájdalmas beletörődést hirdeti. Elismer valamilyen emberen túli, attól füg­ getlen, sorsot irányító kormányost. Vallásos-mitologikus mozzanat az Antigonéban a hősnő örök, í ratlan törvényekhez való, természetes emberi érzésekkel sezntesített ragasz­ kodása is. Szophoklész átmeneti állomás a mitologikus eredetet őrző drámából a teljesen demi­ tologizált, csak morális, pszichikai megalapozottságú drámához. Ez utóbbit Euripidész jelenti. Nála már az istenek világa és az erkölcsi világ között éles ellentét feszül, egyol­ dalú, erős szenvedélyek helyett tudatosabb, elemzettebb érzelmeket rajzol. Érdemes egy pillantást vetni A trójai nők című darabjára, hogy megértsük a változást. Míg Heléna az eposzban álodzat volt, az istenek akaratlan eszköze; Aiszkhülosznál földöntúli hatalmú, az emberekre szenvedést hozó átok - Eiripidésznél már mint vádlott jelenik meg. Hiába védekezik azzal, hogy ő az istenek áldozata volt, az istennőt pedig, aki tőrbecsalta, bűn­ tetni nem lehet, a vádló szerepében fellépő Hecabé bebizonyítja; Heléna saját balga­ ságát vélte az istenek akaratának.20 Euripidész tehát diszkreditálja Helénában mindazt, amit korábban benne az eposz is­ teninek, Aiszhkülosz misztikusnak, végzetesnek tartott. 51 �Természetesen Euripidész is szerepelteti az isteneket, mert a vallásos jellegű ünnepi játékokon használni kell, s a tragédiának egyetlen képzelhető tárgya a mítosz és a mon­ da, de — mint Péterfy rámutat — már kiveszi őket darabjai középpontjából, a határokra tolja őket, alakjaiban pedig tisztán pszichológiai rugókat mozgat.21 Németh László Sophokles címmel közzéadott naplójában rámutat: „A nagy költőket nem úgy bírálja az ember, mint a kortársakat. Nem az árverési árukat akarjuk megálla­ pítani, hanem annak az értékét, amiben rájuk hasonlítunk.. majd néhány hónappal később a következő bejegyzést olvassuk: ,,Sophokles sorsom és indulatom költője.”23 Mi az, amiben Németh László világa hasonlít az ókori tragikuséhoz? Melyek a közös indulati impulzusok? Szophoklész világa, mint a fenti összehasonlításból kitűnt; morális világ, a mitológiá­ ból megmaradt metafizikus háttérrel, ugyanúgy, mint Németh Lászlóé. Hogy Németh László világa morális, aligha kell bizonyitani. A Készülődés éveiben (1925-1932 között) írt kritikáiban, tanulmányaiban (amelyek az eredeti alkotások katalizá­ torai voltak, igénybejelentések esztétikai normáira) megnyilatkozik a morális hajlam. Erre a tanulmány első részében, a művek genezisének vizsgálatakor már rámutattunk. Fejtegeté­ sünkből kitűnt, hogy a tanulmányok és kritikák gondolataiból kiolvasott morális világ idea­ lista jellegű, így már önmagában metafizikai mozzanatokkal rendelkezik. A teljesebb kép érdekében tanácsos azonban e téren tovább vizsgálódni. Németh László világának meta­ fizikus hátterére még inkább fényt vet az a hasonlóság, amely művei és a mítoszok ter­ mészete között fennáll, s amely még közelebb viszi Szophoklész világához. 6. Németh László még 1927-ben, irodalmi, esztétikai elvei csiszolgatása idejében megfo­ galmazta azt a gondolatot, hogy az irodalom és általában a művészet osztályfeletti, az író nem csoportok fogadott írástudója, hanem népe elhívottja, s mint ilyennek súlyos tehertételt kell vállalnia. Ez az elhívottság független az osztályoktól, kozmikusabb, az örök emberi dolgok képviseletét jelenti. A tanulmányíró, gondolkodó Németh László prog­ ramjában — éppen a görögös korszak idején, a Tanú első évfolyamában — ismét felbukkan az időtől független, örök érvényű, végső analízisükben abszolút és egyetemes törvények keresésének az igénye. A Tanú munkaterve című programjában így ír: ,,A Tanú feladata: . . . 2. A ma szellemi tájképe mögött számontartja a geológiai erőket, a múltat... Nem archeológiai érdeklődésből, a korszerűségért foglalkozik a múlttal, hanem épp azért, ami a korok fölött van. Századunk feladata, mint a fizikában, itt is, a helyi szempontokkal szá­ motvető s tőlük mégis független abszolút koordináták flállírása.”24 A mítosz — mint tudjuk — teljes világmagyarázat, mely a dolgok eredetére, létére, lé­ nyegére keres magyarázatot. Németh László azzal, hogy a műveiben az örök emberit, a korok feletti abszolútot akarja megragadni, a mítosz teljes világmagyarázatához hasonló egyetemességre törekszik. Nem lesz talán anakronizmus, ha a mítoszok és Németh László világa hasonlóságának bemutatására későbbi Németh László írásból keresem a további bizonyítékot. Az eljárás jogosnak tűnik, tekintve, hogy az 1927-es, 1932-es írásokban ezek a gondolatok már elő­ bukkantak, tehát az alábbi, a Mítoszok emlőin című írásának tételei feltehetően már a korábbi időben is kialakultak, csak később vetette papírra őket. Szóbanforgó írását — első sorai alapján tudjuk — egy hozzá forduló fiatal író kérdése alapján készíti el, adja válaszként. „ Milyen diétára fogjam a lelkem, hogy nagy eredmé­ nyeket érjek el?" — kérdezi a fiatal író. „ Olvass mítoszokat" — feleli Németh László, s hogy az ellenvetést elhárítsa, rövid ars poeticát ad. Az ember feladata — mondja — a nagyságot megvalósítani, ezt azonban mindenki csak a maga óráiból tanulhatja. „ A nehezebbet kell vállalni, reménytelen fogni az igazság térdét, a koporsóvá lett ágyban... A méltó élet: a művész legtöbb higiénéje.”25 Az írónak dajkája a méltó élet megvalósítsáában — foly­ tatja — a mítosz, amelyben együtt él a nagy és a szép, s amely mindig vallás, még akkor is, ha képei már el is vesztették kozmogóniás jelentésüket. „ . . . az érzés, mely a világból kihasította" a mítoszokat „c senevészen vagy átalakultan, bennünk is él s keresi a nagy ősképeket. Aki egy mítoszban, Homéroszban, vagy a Kale­ valában elmerül, nemcsak a mások isteneit és hőseit látja, hanem a maga vallásos érzéseit is lélegezteti. A történet elfelejtődik, de a pátosz megmarad s most már a magunk mélyei s a magunk csillagai közé vet be: vallásá élni a világot. A mítoszok beszédessé teszik a vallásos érzést s a teljes teremtést adják szótárául. Mert a mítosz a teljesség iskolája. Mindig az egészet nézi s még a mondák töredékeiben is az egészről mond el valam it... Akit a mítoszok dajkáltak, sosem fajul specialistává.”26 52 �Németh László nem érzi idegennek a mítosz és a modern művek világát. „ A mítoszok­ ban istenek vagy istenszerű lények a főhősök„ — írja majd így folytatja — Mivel több egy isten egy alaknál? Amiben egy üstökös egy csillagnál: csóvája van a mindenségben. Az isten nem ér véget önmagában vagy hozzá hasonlókban, ő nem egyén és nem típus: hanem mindig természet és világ is. . . . A modern regényben, drámában nincsenek istenek, sem istenfélék; de az „a la k„ itt is kaphat ilyen mitoszi csóvát s a zárt személyen mindig áttetszhet: a kozmosz egy embernél általánosabb törekvése vagy hangulata.”27 Egy emberben megmutatni a kozmosz embernél általánosabb törekvését — ez a célja Németh Lászlónak hősei teremtésekor. Ezért kapnak nemcsak alakjai, hanem művei is „ csává t” a mindenségbe a racionális világon túlmutató „ideák világába". A mitoszokkal Németh Lászlót nemcsak a metafizikus jelleg, a „vallássá élni a világot" érzés és szándék rokonítja. Van egy másfajta hasonlóság is, amelyre érdemes rávilágítani. Így közelíthetjük meg jobban Németh László műveinek, különösképpen drámáinak világát. A mítosz — bár vallás — a primitív ember számára legősibb értelmében maga a va­ lóság. Nemcsak elbeszélés, hanem a cselekvésnek része. Ez a mítosz funkciója. Itt ismer­ hetjük fel az időtlen, általános vallásos érzés megjelenítésének igényén túl a mélyebb, funkcionális egyezést Németh László művei és a mítoszok között. Németh Lászlónál a mű sohasem kitaláció, ha nem is modelljében, de gyökerében maga a valóság, valóságos életprobléma, élethelyzet, mint ő maga írja az Emberi Színjáték kapcsán: a valóságos élet érintője. Ez az í rói alkotói módszer más írók természetéhez hasonlítva világosabban áll előttünk. Tanácsos Németh László és pl. Móricz írói alkotói módszerét egybevetni. Móricz mindig az objektív valóságból indul ki, kívülről halad befelé: a tapasztalati élményanyagot lel­ kesíti át gondolataival. Németh László éppen ellenkezőleg belülről halad kifelé, a szemé­ lyes, lírai életérzést, életproblémát objektiválja. Maga Németh László is rávilágít saját és Móricz eltérő írói természetére. Móriczról szóló könyvében így ír: „Az bizonyos, hogy lelkiismeretes tanuló volt: mindig készülten jött a regényírásba. Amikor az Iszonyt elkezdtem, mondtam is neki: én úgy ülök előtted a padban, mint a készületlen diák. Nálad mindig érzem a beolvasztott tudást. Én azonban mindent az emlékezetemből húzok ki. Ezért nem vagyok igazi epikus. Sosem voltam gyűjtő: az iskolában sem volt sem bogaram, sem her­ báriumom, sem bélyegem. Most sincs: se alakom, se szótáram, se anekdótám. Csak ahogy a szenvedéseimből előgomo/yog."28 Ugyanebben a könyvben másütt így méltatja Móriczot: „Nem ismerek í rót, aki ennyi­ féle embert őrzött meg műveiben. A hazájában legjáratosabb magyar sem merné föltenni a kérdést: melyik a nagyobbik Magyarország, amelyiket ő meglátott, vagy amelyiket Móricz Zsigmondban olvasott. Ehhez a megőrzői hivatáshoz páratlan novellista emlékezetet kapott. Filozofémáktól megrontott korunkban szinte emberi csoda, hogy maradhatott fenn egy agyvelő, amely ennyire novellának élte a világot."29 Németh László Móriczcal ellentétben nem a külvilág mozzanatait, az egyes eseménye­ ket őrzi meg emlékezetében, hanem az érzéseket, reflexiókat, amelyeket a környező világ váltott ki belőle. Az írói alkatot természetesen nem lehet valamiféle irodalmi Kretschmer tipológiába sorolni, de az kétségtelen, hogy Németh László és Móricz Zsigmond írói alkata különböző. Móricz objektív, Németh László szubjektív hajlamú. Rávilágított erre a Magam helyett (1934.) című önéletrajzi vallomása: „ . . . minden embernek megvan a mítosza, s aki egyszer álmodozni vagy alkotni kezd, mindig azt párologja föl, csak más-más álruhában". Ezt a megállapítást Németh László a saját gyakorlatából vonta le, abból a gyakorlatból, amelyre rávilágít egy másik nyilatkozata. Ebben néhány drámája keletkezésének a körül­ ményeire utal. „Ezek a darabok (Villámfénynél, VII. Gergely, Papucshős, Cseresnyés, M at­ hiász-ellátó — Z. Z.) bár sokfélék, mind egyféle módon keletkeztek, a szenvedés, mint a farkas beért s mikor már nem volt más mód a szabadulásra: visszafordultam, s a szemé­ be néztem... Nem művek voltak ezek, amilyeneket kidolgoz az ember, reflekszek inkább, amilyenekkel védekezik. A nép krajcárt tesz a sebre s eldobja vele a bajt. Én drámát tettem rá s eldobván. . . csináltam, amit épp csinálnom kellett.”30 A fenti állítással, annak bizonyításával, hogy Németh László írói gyakorlatában a mű a cselekvés része, bezárult Németh László drámaírói pályakezdésének logikai köre. Sze­ 53 �mélyes írói hajlamú — indítottuk az elemzést a közlemény első részében, s pályakezdése mostani vizsgálatakor újra visszajutottunk kiindulási pontunkhoz, Németh László szubjektív írói természetének megállapításához. Mindezt egyelőre főképp Németh László vallomása alapján. A tétel igazságának ellenpróbáját az első nagy drámai korszak élethelyzetének vizsgálatával készíthetjük el: keresve, valóban konfliktikus drámai élethelyzetben fogan­ tak-e a művek, valóban a cselekvés részét képezik-e? Izgulva: jól tapintottuk ki a pálya­ kezdés állomásait? Vajon az általános ars poetica, majd a dramaturgiai elvek kialakítása után a drámaírói pályakezdésnek csakugyan a személyes élethelyzet kialakulása a har­ madik állomása és egyben feltétele? 7. Németh László drámai teherbeesésének első nagy korszakát a harmincas évek társadalmi drámái jelentik. 1936 és 1940-42 között sűrűsödnek a drámák születését jelző évszámok. „ . . . legalább tizenötször éreztem azt a magzatlökést” — jellemzi ezt a korsza­ kot maga Németh László - „ amellyel a megfogant és megszületni akaró müvek jelzik, hogy csak a halál menthet fel kihordásuk alól.”31 A tizenöt dráma-terv közül e korszakban csak tíz készül el, a tizenegyedik torzó ma­ radt.32 Sajnos a tíz kidolgozott dráma közül csak hét maradt ránk: 1936-ból, még a Tanú befejezése előtti időből a Villámfénynél, 1937-ből az első történelmi drámája, a VII. Ger­ gely, 1938-ból a Papucshős, 1939-ből a Cseresnyés, 1940-ből A Mathiász-panzió és az Erzsébet nap (végső befejezést csak 1945-, illetve 1946-ban nyertek) és 1941-ből a Győze­ lem. A Más néppel, az Órjás literátor és a Bethlen Kata elveszett.33 Ebben az időszakban fogant meg a későbbi Husz, Széchenyi és feltehetősen a Ször­ nyeteg című drámája is, így az a tizenöt magzatlökés, amit Németh László fenti írásában jelzett, későbbiekben a megszületés valóságos jele lett. E drámák keletkezésének előtörténetét nyomozva 1931-ig érdemes visszanyúlni. Ekkor, miután szakított Hartmannal és a Napkelettel, új nemzedék szervezésébe kezd. Cikksoro­ zatát, melyre már korábban hivatkoztunk, s melyben az új nemzedék esztétikáját, ars poe­ ticáját körvonalazza, s portrét rajzol legmarkánsabb képviselőiről34 — a Nyugatba írja. A sorozatot nem fejezi be, mert szakít Babits-csal és a Nyugattal. Az új nemzedéket sem sikerült összekovácsolnia. Ekkor indítja meg kritikai folyóiratát, a Tanút. Az alapítására később így emlékezik: „A magány nem lehet cél, csak kényszerűség. Ha Magyarországon 1932-ben lett volna közönség, melyhez csatlakozni nem önfeladás, a T a n ú - t sohasem indítottam volna meg. Nem volt s én megpróbáltam emberektől távol mondani el, amit a emberek közt el kellett hallgatnom.”35 A Tanú bevezetőjében Németh László meghatározta a folyóirat feladatát: „ Nem aka­ rok tanítani." — ír ja . „Az essait a nyilvános tanulás műfajának tekintem; egy lélek égtájakat keres s közben égtájakat segit m egtalálni; munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, amelyet önmagammal folytatok”36 Az első számban közli a Tanú munkatervét is, mely sze­ rint: Világnézetet akar adni, az irodalom figyelésével a szellem igényeit kutatja: keresi azokat a müveket, amelyek alkalmasak a nemesebb magatartás továbbplántálására. A múlt figyelésével a kortól, időtől független koordinátákat akarja megtalálni: új enciklo­ pédia teremtésével (egyébként ebben Ortega mellett Hérodotosz a mestere a „ szaktudo­ mány elszakadt tárnái közt keresi az összefüggést", figyeli a társadalom életét és a tö­ megmozgalmakat.37 A Tanú első évfolyama (1932. szeptembertől 1933. szeptemberig) meg is valósítja a betokoltsáqot, a szigetre húzódó tájékozódást. Ezt mutatja az első évfolyam tartalomjegy­ zéke is: tanulmányok Proustról, Arisztopháneszről, Szophoklészről, Goethéről, az új ne­ messég-koncepciót és a minőség forradalma gondolatot kidolgozó tanulmányok. Az 1933-as év változást hozott a magyar társadalmi és szellemi életben. Ez Németh Lászlót is kimozdította a Tanú szigetéről. Panaszkodik is 1934-ben, a Tanú második év­ folyamát áttekintve: „ Abból, amit a második évben akartam adni, sajnos alig valósult meg valami.”38 Az 1930-as évek nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte — éppen a gazdasági világválságban kifejeződő hanyatlásból, az egyre inkább teret hódító és fenyegető fasiz­ mus és háborús veszély érzéséből fakadóan — a munkásmozgalom és a haladó erők szer­ vezkedéseinek az évei. Az irodalom is élénkebben fordul a társadalmi kérdések felé, a kor, éppen bonyolultságánál fogva, kikényszerítette a tájékozódási igényt. A haladó folyóiratok szerkesztői, kritikusai legfontosabb feladatuknak a dolgok, jelenségek, eszmei tendenciák értékelését találták. A passzív szemlélődést felváltotta a beleszólás vágya. Az íróknak 54 �egyenesen erkölcsi kötelességükké vált az egyes jelenségeket, koruk mozgalmait értékelni. Jellemző erre, hogy a Nyugat, ahonnan Németh László (a személyesség, sértődékenység mellett) azért távolodott el, mert nem volt szükség a társadalmi, politikai mondanivaló­ jára, öntudatlanul a népi írók mozgalmának kiinduló pontjává vált. 1933-ban, a szeptem­ beri kettős számban megjelent Illyés Pusztulás című útirajza, ami megindítja az erjedést. A Nyugat október 1-i számában ankétot rendez az útirajzról Elfogy a magyarság? cím­ mel. S ha a Tanú első évfolyama idején nem volt semmi, ami Németh Lászlót magánya feladására ingerelhette volna, most ez az erjedésvisszaszólítja a mozgalomba. Újra meg­ pendíti kedvenc gondolatait, mint novemberben, debreceni útja során, ahol felolvassa Debreceni káté című programját, amelyet az egyetemi ifjúság lapja, az Új vetés le is közöl. Valószínű, itt, Debrecenben merül fel újra Németh Lászlóban — az egyszeri kudarcon nem okulva, vagy a mozgásra ingerlő időben bízva — a nemzedékszervezés, a hasonló gondolkodású írók összefogásának és egy folyóirat alapításának a gondolata. Erre utal Gulyás Pál 1933. november 5-én keltezett levele, amelyben azt írja: „ Kedves Laci, én úgy rettegek az „irodalm i egységes párttól". Te dobtad lel az ötletet, Te vagy a „bűnös”.”39 Az új folyóirat megalapítása, szervezgetése 1933 őszétől 1934 tavaszáig tart, a címe — Németh László ötlete alapján ― Válasz. A folyóirat feleletet akar adni amagyarság idő­ szerű kérdéseire, nem „politizál", de nem is „gyökérleien esztétizálás a célja.”40 A Válasz ideológiai felvonulási területe — mint K. Nagy Magda megállapítja a folyó­ iratról szóló nagy tanulmányában - a Tanú volt.41 Az első számok Németh László kon­ cepcióját viselik magukon. A folyóirat szerkesztői ekkor; Fülep Lajos, Gulyás Pál és Né­ meth László. Az írók összefogását azonban most sem sikerült megvalósítani Németh Lász­ lónak és szerkesztőtársainak legtöbbjük távol maradt a laptól. Mint Németh László írja: „A Válasz-nak tulajdonképpen egy igazi munkatársa volt: Cs. Szabó László. Rajta kívül még Illyés Gyula adott értékes támogatást. Egy ötives folyóiratot kitölteni elég kevés! Én magam eredetileg dolgozni sem akartam a Válaszba, s a második számnak közel felét én írtam.”42 Az elzárkózás oka az volt, hogy Németh László a közös alapot saját ideológiájá­ ban akarta megteremteni, ezt az írók legtöbbje nem tette magáévá, elutasította. Ezért az összevont harmadik-negyedik szám szerkesztése után a szerkesztők lemondtak tisztségükről. Németh László így ír erről: „Az a veszély fenyegetett, hogy egy Tanú helyett két Tanú-t csinálhatok az irodalmi élet mulatságára. Nem volt választásom: vagy abbahagyom a Válasz-t, vagy nemzedék-folyóirattá bővitem, ahogy azt a nálam járt írók ajánlották. Én ettől a kibővítéstől féltem. A Válasz-t nem revűnek, hanem munkatervnek, és munkatérnek szántam: nem látványos tarkaságnak, hanem következetes egységnek.”43 Németh László ekkor — bár a neve továbbra is ott szerepelt a kibővített szerkesztőbizottsági névsorban s írásokkal is támogatta a Választ — a személyes kapcsolatot meg­ szakította a lappal és munkatársi körével. Ez a különállás még 1937-ben megnyilatkozott, amikor távolmaradt a Válaszból kinövő Márciusi Front mozgalomtól. Egyedül a későbbi szerkesztővel, Sárközi Györggyel tartotta a kapcsolatot. A Válasz és Németh László viszo­ nyára beszédesen utal egy 1937-es levél, amit Sárközi Györgynek írt: „ Én semmiféle ta ­ nácskozásra nem megyek... Engem a Válaszhoz kizárólag a te személyed fűz.. .. a közös ideálokért (ha ugyan vannak ilyenek) nem tudom megbocsájtani a bánásmódot.”44 A Válasz körétől való elszigetelődés, ezeknek az éveknek az első kudarca még nem szólította vissza Németh Lászlót a nyilvános szerepléstől. A betetőzést egy másik csalódás okozta. Németh László — mint többen ebben az időben — 1933 tájt, amikor Gömbös demagóg módon reformokat ígért és hirdetett, úgy hitte, hogy a nyájasan közeledő közéleti férfiakat átnevelhetik a magyarság javára. Ez a remény bíztatta Németh Lászlót arra, hogy elfo­ gadja a Magyar Rádiónál a rádió Felolvasási és Irodalmi Osztályának a vezetését. 1934. tavaszán kérték fel erre, de itt sem marad egy évnél tovább. Félév múlva lemond az osztályvezetésről, s má r csak mint irodalmi tanácsadó működik, majd 1935. tavaszán vég­ képp szakít a Rádióval. Ő maga így magyarázza a lemondását: „H a a Japán népet nagy sérelem éri, Japánban tiz-húsz fiatalember, úgy olvastam, felvágja a hasát. Ezzel hívják maguk mellé a büntető világrendet. . . Nos, aki sehogysem tudja lemondásom megérteni, tekintse egy szelidebb fajta harakirinek. A magyar népnek az a nagy becsa­ pása, amelynek tanúi vagyunk, megérdemelne több ilyen harakirit, akár egy harakiri-jár­ ványt is.”45 55 �A magyar nép becsapása Gömbös reformdemagógiája volt. Németh László ekkor meg­ győződött, hogy a kormánnyal, az uralkodó osztállyal kötött komromisszum nem vezet és nem vezethet a fennálló rend - ha nem is megváltoztatására - legalább megreformá­ lására. Ez az élménye erősíti meg azt a gondolatát, amit már korábban is kimondott; a feladat most a lelkek előkészítése a megpróbáltatásra. Bekövetkezik - immár másodszor a szigetre húzódása. A „mozgalomtól” való elfordulás a drámák keletkezésének a történetében csak az egyik eredőt jelenti, s bár kudarcot éreztet, Németh László üdvösségét nem veszélyez­ teti. A fenti csalódások után, 1935-ben még így ír: „ . . . a nagy ellenség nem a kapun belül van, hanem magunkban. Ha győzni akarunk, először itt kell győznünk.”46 Sikerült-e? Nyomozzuk tovább az 1935-ös év történetét! A Tanú Kecskeméten jelent meg, itt ismerkedett meg Tóth Lászlóval, az Első Kecske­ méti Hírlapkiadó és Nyomda Vállalat igazgatójával, aki az üzleti kapcsolaton túlmenően mint tájhazafi, gondot fordított arra is, hogy Németh László Kecskemétet is megismerje. Megcsodálhatta Mathiász János homokra telepített szőlőjét, elolvassa Vary István kecske­ méti főügyész Mathiász életrajzát, tanúja lesz a homokot meghódító kecskeméti gazdák okos munkájának. Amit Kecskeméten látott, szerepet kapott a gondolkodásában: a KertMagyarország koncepcióját alakítva ki benne.47 Tóth László adta ki az Ember és szerep című önéletrajzi írását is — s amikor a könyvért járó honoráriumot földben kapta meg (a Kisnyíren egy parcellát vett neki a vállalat), kedve támadt, hogy kedvenc gondolatát a tár­ sadalom átalakításáról, az új nemesség kialakításáról és a minőségi gazdálkodásra neve­ lésről most már, a tanulmányok után a valóságban is életre hívja. Ez a föld lett volna, mint Németh László írja: „ez első materializációja ama Cseresnyésnek, amelyről néhány év múlva darabot írtam. ”48 A „fa rm” -ból azonban nem lett semmi, helyette egy villa a Törökvészen. Németh Lász­ ló az az író, aki törekszik arra, hogy müvei és szerzője morálja (tett és szó!) összhangban legyen. 1935-ben azonban élete a gondolataival, ideáival ellentétesen alakult, mindazt, amit egy példában szeretett volna felmutatni, csak írás maradt. S ha az év elején még bízott az üdvösségében, hitte, hogy az igazi ellenséget, ami az emberen belül van, legyőz­ heti, az év derekára letért az üdvösség, lelke üdvössége útjáról. Mint Oresztészt az erynni­ szek Euripidésznél, úgy veszik űzőbe a megvalósítatlan álmok. A kör bezárult: a mozga­ lomtól való elfordulás után elfordul terveitől is. Így lett Németh László életében az 1935-ös év a csalódások, a meghasonlás, az önmagával konfliktusba sodró külső és belső vereség éve. Lelkiismereti válságának hiteles dokumentuma az 1935. nyarán, apósa sátorkői nya­ ralójában írt naplószerű Kapások című látomása. A történet a sátorkői délutánban a kert­ ben való elalvás és felébredés közötti álom, amelybe Németh László a leheveredést meg­ előző, szőlőmunkásokkal folytatott beszélgetési kísérletének tapasztalatával ringatózik: be­ szélni sem tud tanítójával, a néppel. „Közébük kell szállni" — gondolja magában — „ e l­ hagyni a hivatalt, különösen most, a Nagy Csalás után, amikor eloszlott a hazug remény, a felülrőlsegitésé. Nem felülről, alulról kell segíteni, vállalva a sorsközösséget. Családom van, igaz s a gyermekeimnek jövője. De nem kötelezi-e a családot az apa üdvössége? Ők legfeljebb tönremennek ott, de én elkárhozom itt.” Hanyattfekszik a tőke keserű kacsát rágva, s arra gondol, hogy ha a pesti telek helyett Kecskeméten vesz földet, ma neki is van szőlője. S ekkor álomba szenderedik, jönnek a látomások. Kis közösségben jár, a Csokonai telepen, a Kapások között. Ismerős itt minden és mégis idegen. A Mestert keresi, kéri, beszéljen a telep alapításáról, mert tanulmányt szeretni írni a folyóiratba. („Tanút nem mertem említeni, hátha megszűnt közben!”) " - Ilyen elcsépelt dologról? mondta a mester s szemében hideget villant a gúny. - Igen, ha talán az előzményekről beszélnél? — Előzménye a Nagy Csalás volt, amikor a farkas báránynak öltözött s úgy bégetett a rádióban. — Kiről beszélsz? — Arról, aki tökéletlenebb tudott lenni életében, mint amilyen tökéletes az idom nevében." A könyvespolcon könyveket látnak, a vendég saját nevét ismeri fel a borítón. A szer­ zőről beszélgetnek, a Mester szörnyetegnek nevezi, s szemére veti: „ Amit a telepen látsz, mind benne volt s nem tudott hős lenni érte — Te tudod, mennyiről mondott le, tiltakoz­ tam. - De nem mindenről. Visszalökte a tallért, de a hatost megtartotta. Hősnek: gyen­ ge, embernek: sok, gazfickónak: ostoba, Szörnyeteg." 56 �A felébredés pillanatában - amikor a szőlőkaróba üti a karját - hirtelen felismeri: a Mester, akivel vitatkozott, s aki abban ül, amit ő megálmodott: azonos vele. A nagymama hívja: tejet tesz az asztalra a diófa alá, a tej mellett ott a posta: levél a feleségétől: „A feleségem a házról irt, mert házat építünk, lapostetejű házat a Törökvészen. Abból a pénzből, amit a Nép Eötvös Kollégiumára akartam áldozni.”50 Az e korszakban keletkezett művek a személyes válság, a lelkiismereti problémák ta la ­ jába eresztik a gyökerüket. A Villámfénynél című színműben a főhős, Nagy Imre a társa­ dalmi bűnt akarja elkerülni (ennek a motívumnak regényt is szentel Németh László). De ott vannak a lelkiismeret fúriái, vagy ahogy Németh László a már egyszer idézett Válasz­ beli Két előszó című írásban nevezi: a farkasok a többi műben is. A VII. Gergelyben a száműzetés a közéletből, elfordulás a mozgalomtól; a Papucshösben az önfeláldozás szé­ gyene, a Cseresnyésben, a Mathiász-panzióban és némileg a Győzelemben is a meg nem valósított ideákkal való szembenézés, ezen túl a Cseresnyésben személyes indulat és az álmokba boruló történelem; a Mathiászban az apaság viadala. A személyes lírai gyökér csak a Pusztuló magyarokban és némileg az Erzsébet-napban marad el. Németh László is, mint Tolsztoj — akiben az 1932-ben irt tanulmánya szerint többek között éppen ez ragadta meg — bűnnek minősítette a vagyont és szerette volna megta­ gadni osztálya fényűző életét.51 Ennek a motívumnak szenteli említett regényét. Epikus kibontású drámai kelepce az, amibe a főhős, Horváth Endre szorul. Szociális lelkiismeret és társadalmi állás, a társadalom elleni tiltakozás és a társadalomba illeszkedés szorító­ jába kerül. Az egyik lábával, mint maga jellemzi a helyzetét: „ jeges vízben" áll, másikkal „ pezsgés vödörben". A kettősséget fel kellene és fel szeretné számolni. „Vagy egészen ki a hóba, vagy be a pezsgős vödörbe”52 — mondja, de nem tud dönteni. Elégedetlen ugyan a társadalmi renddel, az önvádon, önkínzáson túl mégsem tesz semmit. A váltakozás akarása, a társadalom elleni tiltakozása nem csap át a cselekvésbe. A kettősség felmor­ zsolja egyéniségét, ahhoz gyenge, hogy tegyen, viszont nagyobb és erősebb, hogy jól érezze magát, azaz, embernek sok, — mint a Mester mondaná a sátorkői látomásban. Ezért lesz tehetetlenségében öngyilkos. Ebben a regényben a bűn már érezhetően többet jelent, mint Tolsztojnál. Nemcsak a vagyont, a szegénységre árnyékot vető, dőzsölő fényűzést, jómódot, hanem az ember igazi természetének, életének megtagadását is. Ez a bűn az, ami bűnhődést fiadzva fordítja Horváth Endrét önmaga ellen. Az elmondottak igazolták, hogy az ebben az időben megszületett művek erősen szub­ jektív indítékúak,53 joggal nevezhette drámáit tehát maga Németh László is meghasonlott lírának.54 „Az ember nem tudja azt mondani, hogy így érzem, í gy gondolom, mert ugyan­ akkor másképp is érzi és gondolja. Ellenpontoznia kell magát, ezért lesz drámaíró” 55 Ö sszegezve Németh László pályakezdésének állomásait: 1. 1928/29-ig, az Emberi Színjáték megszületéséig, a Készülődés éveiben írt kritikák és tanulmányok katalizálásával, ellentmondó elemek összebékítésével felépítette általános írói modelljét, megfogalmazta ars poeticáját. Az ellentmondó elemek: személyes írói alkat, illetve a romantikára visszaütő, Adytól, Szabó Dezsőtől tanult prófétikus attitüd. Az összebékités: a másfajta prófétaság („az ember egy módon használhat a világnak, ha rendbejön önmagával. . ; „Az ember maga az id e a ... az élet választ keres. S egy-egy kor vagy mondjuk korok kérdéseire egész részletes, mindent kielégítő választ: csak egy élet, egy emberélet példája adhat.") Az ars poetica: „Élj és valld meg magad, ez a költő megbízása!" 2. Az 1930-tól mutatkozó szellemi érdeklődés alakítja ki „görögös” korszakát, amely­ ben írói természetének világirodalmi előképére, Szophoklészre bukkan, s bátorítást kap tőle morális-metafizikai természetű í rói világának drámába állítására. Nagyrészt kialakítja dramaturgiáját (bár drámaírói elveit a későbbi, főleg világirodalmi tájékozódás tovább csiszolja.) 3. 1935-ben, köz- és magánéletének kudarcai drámai élethelyzetet teremtenek, amely­ ből művekkel igyekszik kivágni magát, kialakítva első nagy drámaírói korszakát. A har­ mincas évek elejének közéleti tevékenységét az irodalmi tettek veszik át, ahogy egyik írása címével maga Németh László kiadta a jelszót: Vissza a szépirodalomhoz! 57 �J E G Y Z E T E K 1. I. m. 154. oldal 2. Üjabb drámák. Bp. 1966. 6. oldal 3. Vö. Ember és szerep. 154. oldal: „Ez a négyfelvonásos parasztdráma még a Horváthné meghal és az Akasztófavirág idejében fogant.” A Horváthné meghal keletkezésének pontos idejét nem tudjuk, egyhelyütt azt írja, hogy nem emlékszik rá, másutt (Bogárdi diófa — Kiadatlan tanulmányok I. 571. oldal) úgy tudja, hogy 21 éves korában — 1922-ben írta, valószínű, hogy a Nyugat pályáza­ tára átírta. Az Akasztófavirág keletkezési ideje a kéziraton szerepel: 1926. június 6. — augusztus 7. 4. Vö. Ember és szerep.. 154-155. oldal 5. Társadalmi drámák I. 45-46. oldal 6. Vö. a 4. sz. jegyzettel 7. Társadalmi drámák I. 29, oldal 8. Uo. 9. Uo. 60-61. oldal 10. Nyugat XIII. évf. 1925. évi karácsonyi kettős (23-24.) szám. 499. oldal 11. Uo. 12. Vö. Nyugat 1931. vagy Készülődés I. kötet: Egy új nemzedék esztétikája; Az irodalom önkormányzata; Erdélyi József; Szabó Lőrinc; Halász Gábor; és a Kiadatlan tanul­ mányok /.: Ars poetica; Illyés Gyula; Tamási Á ron; Klasszicizmus?: Debrecen és a fia ­ talok. Németh László egyébként a Készülődés egyik jegyzetében (I. 198. old.) igyekszik men tegetni az Új nemzedék c. tanulmánysorozatban kifejtett gondolatait. Így í r: „Meg kell még jegyeznem, hogy én a Babits Mihály Nyugatába í rtam a legmeddőbb esszéimet. Egész munkásságomban itt érzem csak a környezet sugalmazását s más szellem nyo­ mását némelyik írásomon." Ennek ellenére a sorozat gerincét képező gondolatokat (az irodalom párton kívülisége, az örök emberi sajátosságokra figyelés stb.) legsajátabb meggyőződésének tekintem, mivel 1931-et megelőzően és követően többször leírta. 13. Kiadatlan tanulmányok I. 139. oldal 14. Vö. Sophokles tanulmánnyal (Minőség forradalma V-VI. kötet) 15— 16. Vö. a 4. számú jegyzettel 17. A görög tragédiával kapcsolatban az alábbi munkákra támaszkodtam: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész drámái, Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története I-II.; Péterfy Jenő: Válogatott művei, ebben tanulmányok Szophoklészről, Euripidészről és Arisztophaneszről; Dr. Sebestyén Károly: Dramaturgia; Ungvári Tamás: Poetika 18. A trilógiának csak az utolsó darabja maradt fenn, így következtetéseink bizonyos fokig spekulatívek 19. Oidipus király 20. Vö. Péterfy Euripidész tanulmányával és A trójai nőkkel 21. Euripidész című tanulmányában (Magyar Klasszikusok sorozatban Péterfy Jenő Válo­ gatott művei címmel — Bp. 1962. 518. oldal) 22-23. Vö. Minőség forradalma V-VI. kötet. 529. ill. 263. oldal 24. Tanú I. évfolyam 1. szóm 25. lm. Megjelent: Kiadatlan tanulmányok I. Bp. 1968. 596. oldal 26. Uo. 27. Uo. 597. oldal 28. Németh László: Móricz Zsigmond. 73. oldal 29. Uo. 14. oldal 30. Két előszó — Válasz, 1948. 244. oldal 31. Kiadatlan tanulmányok I. Dráma és legenda. 599. oldal 32. A címe: Báthori Zsigmond, I. még a következő jegyzetet! 33. Németh László ezeknek a drámáknak a sorsáról Két előszó címen a Válasz 1948. év­ folyamában ír: „A más néppel és az Órjás literátor egy nyáriházban maradt, amelyet eladtak és átalakítottak. A Bethlen Kata másodpéldányát, miután az első házammal elégett, műkedvelők hányták el." (245. oldal) Majd így folytatja: „A Báthori Zsigmond töredék” . (Uo.) 58 �34. Vö. a 11. számú jegyzettel. Az ott felsorolt portrékon túl írni akar még Márai Sán­ dorról, Gelléri Andor Endréről, Bányai Kornélról, Nyírő Józsefről, Bochuniczky Szefiről Sárközi Györgyről és Kodolányiról, de Babits a sorozatot váratlanul befejezte, majd bekövetkezett szakításuk is. (Vö. Ember és szerep. 134. oldal) 35. Kiadatlan tanulmányok I. 458. oldal — Mi történt? címmel. Azt a betokolódást, amire a dolgozatomban csak utalás történt, részletesen bemutatja az Ember és szerep, amely írója szándéka szerint az 1932-ig írt művek csillagképének, Németh László írói vállalkozásának a rajza, s a Tanút létrehívó kényszerűségnek a tö r­ ténete. Kiegészítésképpen csak annyit, hogy nemcsak Babitstól és a Nyugattól szakadt el, hanem az akkori irodalmi élet valamennyi áramlatától, csoportosulásától. Az oka: az ideológiai és világnézeti különbség mellett (ami a Bethlen-kormány bukása idején a megélénkülő baloldali kritika kereszttüzébe állította) Németh László rendkívüli érzé­ kenysége. A különböző írói csoportokkal való szembekerülés dokumentumai többek kö­ zött: Féja cikkei az Előőrsben, ahol, mint Babits kegyencet emlegeti, Hatvany nyílt levele a Századunkban (még 1930-ban) - Levél egy Baumgarten díjashoz címmel. Az elkülönülés ellenére két esemény (az 1931-es debreceni út Erdélyivel, Illyéssel, Kodolányival és Szabó Lőrinccel; valamint a Nyugat 25. éves emlékünnepélye, ahol a fiatalok: Erdélyi, Gelléri, Illyés, Pap Károly stb. sikerrel szerepeltek), közel hozta nem­ zedékének íróit egymáshoz, őt pedig újra bátorította a szervezkedésre. Tervét kezdet­ ben lelkesen fogadták, új lap indításának megbeszélésére gyűltek össze lakásán (1932. februárban vagy márciusban — Illyés, Erdélyi, Pap Károly, Gelléri, Szabó Lőrinc, Kodo­ lányi vesznek részt a megbeszélésen) — azonban ugyanitt kiderül, hogy nem tudnak közös alapra helyezkedni, a folyóirat tervét elejtik. 36. Tanú I. évf. 1. szám 37. Uo. 38. A Tanú második éve — Kiadatlan tanulmányok I. 289. oldal 39. Közzéteszi K. Nagy Magda Válasz című könyvében (Dokumentumok: 1. 307. old.) 40. Uo. 310. oldal (Dokumentumok: 5.) 41. Uo. 42. Mi történt? — Kiadatlan tanulmányok I. 460. oldal 43. Vö. 42. sz. jegyzettel 44. Idézi K. Nagy Magda ih. 332.oldal A Válasz című folyóirat felszabadulás előtti történetét részletesen feldolgozza K. Nagy Magda idézett munkájában. Dolgozatom szempontjából azonban érdekesebb Bata Imre tanulmánya (A Válasz indulása - megj.: Ívelő pályák, Bp. 1964.), amely a lap­ alapítás nehézségeit és Németh László elszigetelődését pontosan bemutatja. Foglalko­ zik a Válasz alapításával, Németh László és a többi író ellentétével Kodolányi is (Visz­ szapillantó tükör - ebben: A Válasz sírkövére, Bp. 1968.) - bár álláspontja érzehetően elfogult. 45. Kiadatlan tanulmányok I. 465. oldal 46. Mi történt? Kiadatlan tanulmányok I. 456. oldal 47. A kecskeméti élményekről, emlékekről, hatásokról vö. NL Kiadatlan tanulmányok II. 430. oldal, valamint Kisebbségben III-IV. kötet: Mathiász János (143.old. ill. Krónikák (Alföld) 296. oldal 48. Kiadatlan tanulmányok II. 437. oldal. A farm gondolat egyébként a sziget és a műhely motívum ötvözése. A sziget Stefan George hatás, a műhely, telep gondolat kialakítá­ sában Gandhinak is nagy szerepe volt. Durbani telepe, majd gudzseráti asramja vagy a Szabarmatiban alapított telep, a szatjágrahásrám példaként állhatott Németh László előtt a koncepció kialakításakor. 49. Minőség forradalma VI. kötet, az idézett rész a 424. ill. 439. oldalról 50. Kapások — megj.: Minőség forradalma VI. 440. oldal. Újabban: Negyven év — Hor­ váthné meghal stb. címmel megjelent, készülő életsorozatának első kötetében. 51. A vagyon ilyen megítélésében Gandhi hatását is felfedezhetjük. Gandhi, mint isme­ retes, Brit-Délafrikai mozgalma idején Durban közelében telepet alapított, vagyonát a telep céljaira áldozta, s szegénységi fogadalmat tétetett a híveivel. 52. Németh László: Bűn 53. A Bűn regénye az, amelyik a legkevésbé nélkülözi a mű és modell distanciáját. 54. Két előszó — Válasz,1948. 55. Uo. 59 �felszabadulás MOLNÁR PÁL Megjegyzések hazánk leiszabadulásának körülményeihez H azánk fe lsza b a d u lá s á n a k 25. é v fo rd u ló ja az egész lakosság é letében m ér­ fö ld kő . Fontos ta n u ls á g o k a t s z o lg á lta t p á rt-, tá rs a d a lm i- és á lla m i é le tü n kn e k. Az ünnepségek, m egem lékezések, visszaem lékezések sorában az e lm ú lt negyedszá­ zad p o litik a i-, tá rsa d a lm i-, g a z d a s á g i- és k u ltu rá lis fe jlő d é sé n e k á tte kin té se kap je le n tő se b b helyet. Tudom ányos és ism eretterjesztő tevékenységünkben most is, m iként a 20. é vfo rd u ló ra készülve, n a p ire n d re kerül a fe lsza b a d u lá s k ö rü l­ m ényeinek vizsgálata. E cikk keretei, de a n n a k cé lja sem teszi lehetővé, hogy az országos fórum okon z a jló vitá kb a megyei néző p o n t a la p já n beleszóljunk. H ogy mégis em lítést teszünk a fe lsza b a d u lá s időszakában le za jló á ta la k u lá s je lle g é rő l, elsősorban azért tesszük, hogy ezzel is h o z z á já ru lju n k népm űvelőink, nevelőink, helytörténészeink tá jé ko zta tá sá h o z, felkészítéséhez. A cikk az e d d ig le z a jlo tt vitá k a la p já n , elsősorban a n n a k országos összefüggéseit keresi, s ha erre lehetőség kínálkozik, hozzájáru l néhány megyei a d a tta l, összefüggéssel is. A huszadik é vfo rd u ló t m egelőző időszakban történészek között, de tö rté n é ­ szek és filozófusok között is vita a la k u lt ki a fe lsza b a d u lá s o b je k tív — szubjektív körülm ényeiről. V olt történész, aki azt fe jte g e tte , hogy fo rra d a lm i helyzet vo lt m ár 1943-ban, tö b b e n azt á llíto ttá k , hogy csak 1944 nyarán, m e g in t mások, hogy a fo rra d a lm i helyzet csak a S zovjetunió fe ls z a b a d ító harca következtében jö tt létre. Azok, a kik a fo rra d a lm i helyzet k ia la k u lá s á t 1943-ra, ille tve 1944 nyarára te tté k kim o n d a tla n u l a rra u ta lta k , hogy a p á rt nem használta ki a le h e tő sé g e t a h a ta ­ lom megszerzésére. Az u tó b b i fe lfo g á s viszont ó h a ta tla n u l segítséget n y ú jto tt am a burzsoá politiku so kn a k, a kik a népi d e m o kra tiku s fo rra d a lo m lé tre jö tté t csupán a Vörös H adsereg jele n lé té ve l hozták összefüggésbe, nem számolva a lakosság kö­ rében végbem ent p o litik a i á ta la ku lá ssa l. M a a viták után sok tényanyag b irto k á b a n a kérdésekre e g yé rte lm ű b b választ tu d ad n i a m arxista tö rté n e tírá s . Eszerint 1944 végére, 1945 e le jé re a la ­ ku lt ki a fo rra d a lm i helyzet. Ebben igen nagy szerepe vo lt a kedvező nemzetközi helyzetnek is. Ebben az időszakban szenvedtek d ö n tő vereséget a keleti fro n to n a fasiszta csapatok, és n yílt meg a m ásodik fro n t. A Szovjetunió hadserege gyors csapásokat mérve az ellenségre, fe ls z a b a d íto tta M agyarországot, s m iután s zé jie l­ zúzta a régi á lla m a p p a rá tu s t e lő s e g íte tte az á ta la k u lá s t. Segítséget a d ta k a d e ­ m okratikus szervezetek, p á rto k ú jjá a la k ítá s á b a n , s a reakciós erők e lle n i h a rcb a n is közrem űködtek. A népi d em okra tiku s á ta la k u lá s az ország te rü le té n nem egyszerre kezdődött meg, hiszen közel fél évig ta rto tt, am íg az utolsó ném et ka to n a i egységek e lh a g y ­ 60 �ta k az ország te rü le té t. Fentiek, v a la m in t a tá rs a d a lm i bázis különbözősége m ia tt az é le t m egindulása gyorsabb vo lt a D u n á n -in n e n i te rü le te n , m in t a D u n á n tú lo n . Különösen gyors vo lt a re g e n e rá ló d á s ütem e a V ih a rs a ro k b a n , a h o l a népi szer­ vek m unkája nyom án d in a m ik u s a b b vo lt a fejlő d é s. A m agyarországi népi d e m o kra tiku s fe jlő d é s sajá to ssá g a , hogy az ország fe ls za b a d u lá sá b a n a belső e rők szerepe kisebb volt, m int bárm ely népi d e m o k ra ­ tikus országban. Ismeretes a varsói fe lkelésben a lengyel h a z a fia k szerepe, vagy a szlovák nemzeti felkelés jele n tő sé g e , (itt sok m agyar is résztvett a h a rco kb a n ), a Titó á lta l vezetett jugo szlá v szabadságharc, vagy Rom ánia szem befordulása a h itle ri N ém etországgal. M ag ya ro rszá g o n még az u tó b b ih o z h asonló vá llalkozás sem sikerült. Jelen fe jte g e té s keretei nem a lka lm a sa k ennek részletes in d o k o lá s á ra . T alán mégis szükséges a n n y it m egjegyezni, hogy az u ra lk o d ó köröket, H o rth y t és kö r­ nyezetét te rh e li a fő felelősség azért, hogy az utolsó leh e tő sé g e t sem h a szn á ltá k fel a szakításra. Nem tu d tá k m a g u k a t elszánni a h itle ri csa p a to kka l szembeni egységes fellépésre. A kü lö n b ö ző vezető p o litik a i cso p o rto k pe d ig vo n a k o d ta k e gyüttm űködni a M a g ya r F ro n tta l. A nemzeti e lle n á llá s i m ozgalm ak esetében ugyancsak az egység h iá n y á t kell kiem elni. A M a g ya r F rontban egyesült p á rto k tevékenysége csak az ország h a d ­ színtérré válása után vá lik tevékennyé. A KMP és SZDP szerepe, tevékenysége a M a g ya r F rontban különösen a két p á rt közötti megegyezés u tán erősödik. A d e ­ m okratikus p á rto k közül a legkövetkezetesebb h a rco t a Kom m unista Párt végzi. K iáltványban fo rd u l az ország népéhez, hogy ne v á rjá k té tle n ü l a Vörös H a d se ­ reg fe lsza b a d ító h a rca it. S ürgeti, hogy a la k íts a n a k p a rtiz á n c s o p o rto k a t, szervez­ zék meg az e lle n á llá s t a h iv a ta lo k b a n , ka to n a s á g n á l, h a jts a n a k végre szabotázs­ a kciókat. A felhívás a la p já n szerveződik meg a Fehér Lajos, és a Kiska á lta l vezetett csoport. Vidéken a M iskolci M a ka n Kom ité tevékenysége m e lle tt a ka rca g i, sárisápi, pécsi csoportok m u n k á já t kell kiem elni. Itt kell m egem líteni a K arancs­ le jtő s i bányászok e lle n á llá s á t is, to vá b b á hogy D iósjenő környékén m ű k ö d ö tt az elsősorban b u d a p e stie kb ő l á lló Ö rley csoport. Jelentős segítséget n y ú jto tta k az e lle n á llá s i m ozgalom nak a S zovjetunióból k ü ld ö tt fegyveres csoportok is. Ezek sorában is je le n tő s helyet fo g la l el az U szta G yula vezette Rákóczi csoport, am ely K á rp á tu k ra jn á b a n h a rco lt, a Fábry József p a rancsnoksága a la tt D él-szlovákiában tevékenykedő Petőfi osztag, és a N ó g rá d i S ándor p a rtizáncsoport, am ely S a lg ó ta rjá n környékén h a jto tt végre eredm ényes a kciókat. Ó zd környékén Szőnyi M á rto n cso p o rtja , Erdélyben D ékány István, Rékai M iklós, U ngvár te rü le té n D em endy Lajos és Lencsés János irá n y íto tta a ra jta ü té se ke t a ném et csa p a to k h á tá b a n . A mai kutatások azt is b izo n yítjá k, hogy a fe n ti fegyveres c sa p a to k m e lle tt k i­ sebb je le n tő sé g ű ejtőernyős egységek m ár a háb o rú e le jé n je le n tke zte k Tokaj, m ajd a háború végén S á to ra lja ú jh e ly környékén és a Börzsönyben, Ö sszesen 38 fegyveres csoport tevékenységéről tu d u n k , am elyeknek 2600 főnyi létszám a volt. Ezt jó va l m e g h a la d ó létszám ban — m itegy 5000 fő — vettek részt m agyarok a k ü l­ fö ld i e lle n á llá s i m ozgalm akban. Az e lle n á llá s i m ozgalom hoz szám ítjuk a b u d a i 61 �önkéntes ezred és más kisebb m agyar egységek tevékenységét is. De még így is, a b e lfö ld i e lle n á llá s i tevékenységben résztvevők száma csupán hét és félezer főre tehető. Az e lle n á llá s b a n korántsem tá rs a d a lm i súlyuknak m egfelelően és m értékben, különböző egyéb, főle g p o lg á ri csoportosulások is részt vettek. A Kiss János a l­ tá b o rn a g y vezette cso p o rt és a M a g y a r N em zeti F elszabadító Bizottság, am elynek m u n ká já b a n szintén résztvett Kiss János, úgyszólván a lig ju to tt túl a szervezkedé­ sen. A kom m unista fia ta lo k a k c ió g á rd á ja röpiratterjesztéssel fo g la lk o z o tt. A G y ő r­ ffy kollégium d iá kcso p o rtja n á cie lle n e s p ro p a g a n d á t végzett. A fe n ti p é ld á k azt m u ta tjá k, hogy az e lle n á llá s i tevékenység viszonylag széles­ körű volt. K orántsem igaz, hogy a m agyar nép a zo n o su lt a fasiszta célkitűzések­ kel, a nem zetellenes p o litik á v a l, v a la m in t az is nyilvánvaló, hogy a m éretei, a bevezetőben szereplő okok m ia tt meg se közelítették a szomszédos országokban fe lle lh e tő e lle n á llá s mérték. A n n á l je le n tő se b b v o lt a szinte országos m éreteket ö ltő passzív e lle n á llá s i tevékenység. A Kossuth R ádió a d á s a in a k , a KMP ille g a litá s b a n m űködő se jtje in e k hatására, b a lo ld a li érzelm ű m unkások közrem űködésével töm egessé v á lt a bevo­ nulási parancsok m e g ta g a d á sa , a gyárak, a b ányák felszerelésének átm entése. A s a lg ó ta rjá n i szénm edencében Kazár, M á tra n o v á k és más községek erd e ib e n bányász- és m unkáscsoportok a la k u lta k azokból, a k ik m e g ta g a d tá k az e lvonulást. E csoporthoz katonaszökevények is csa tla ko zta k Az üzem ekben a b a lo ld a li m un­ káscsoportok m ár 1938-tól kisebb sza botázsakciókat h a jto tta k végre. Ilyen irányú tevékenységről a s a lg ó ta rjá n i a c é lg y á rb ó l, a bányaüzem ekből va n n a k a d a ta in k . Szinte m inden üzem egységben, a bányaüzem eknél népi érzelm ű m űszakiak a ktív közrem űködésével m e g a la k u lta k és tevékenykedtek az üzem te lje s leszerelését, m e g b é n ítá sá t a kadályo zó csoportok. S zivattyúkat, m otorokat, szerszám okat, kisebb g épeket ástak el. A községekben az élelm iszert, á lla tá llo m á n y t e lre jte tté k a né m e ­ tek elől. Többszöri fe lszó llítá sra sem te tte k e le g e t a sta tá riu m m a l fe nyegető fe l­ hívásoknak. Joggal vetődhet fel a kérdés, milyen volt ebben az időszakban a KMP és a d em okratikus fo rra d a lo m b a n é rd e k e lt egyéb p á rto k, m egyei szervezetek helyzete, befolyása? R endelkeztek-e m e g fe le lő káderekkel, a k ik a lk a lm a s a k lehettek az új helyzetben, a népi fo rra d a lo m célkitűzései m eg va ló sítá sá n a k megyei szintű ve­ zetésére? E kérdés felvetésének jo g o ssá g á h o z nem fé rh e t kétség. A kérdés m eg­ válaszolása a g ya ko rla t o ld a lá ró l könnyebb, mivel tö rté n e ti tény, hogy m ár 1945. első n a p ja ib a n a n ó g rá d i ip a rvid é k m unkássága é le n já rt az ú jjá é p íté s b e n , és in ­ nen in d u lt el az országos je le n tő s é g ű széncsata. Az 1945-1947-es választásokon az MKP-ra a d o tt szavazatok szám ában az ip a rm e d e n ce az elsők között volt. Az eredm ények nem a sem m iből születtek: a bányai és gyári m unkásság körében igen mélyen é lt a T anácsköztársaság, a 25 éves e lle n fo rra d a lm i Időszak tő k e -e lle ­ nes m egm ozdulásain a k em léke. Ezek sorából is kie m e lke d ik az 1922-es sztrájk, am elyben a bányászok és ip a ri d o lg o zó k együttesen léptek fe l; az 1926-os éh sé g ­ menet, am ely a vilá g h írű írót, Bertold B recht-et is versre ih le tte , az 1929-es, 4 hé­ tig ta rtó bányász-sztrájk, vagy az 1930. évi m ásodik éhségfelvonulás. Bizonyos vonatkozásokban ide so ro lju k az 1940-es sztrá jko t is. Az 1940-es s a lg ó ta rjá n i sztrájkot úgy ta rtjá k nyilván, hogy az nyilas kezdeményezésű volt. 62 �Ez igaz is. A nyilasok azonban a sztrá jkn a k h á ta t fo rd íto tta k , mivel nem az ő e l­ képzeléseik szerint a la k u lt. Sok becsületes b a lo ld a li m unkás a tőkével, sőt a re n d ­ szerrel való szem benállását fe je zte ki a sztrá jk tá m o g a tá sá va l. A KMP a 20-as évek végéig és a g a zd a sá g i v ilá g vá lsá g éveiben szervezetileg is, tö m e g b e fo lyá sá t tekin tve is erős volt. A bányász szakszervezetben ugyancsak a KMP befolyása érvényesült. H ogy a háb o rú időszaka a la tt szervezett fe l­ lépés mégsem következett be. a n n a k az is oka volt, hogy a Tanácsköztársaság vörös katonái, a d ire k tó riu m i vezetők, a KMP ta g ja i, a munkásszervezetek a k ti­ vistái, a sztrájkokban résztvett m unkások, a h á b o rú a la tt a k a to n a s á g n á l és a te r­ m előm unkában is rendkívül szigorú ellenőrzés a la tt á llta k . A m egfigyelés, a besúgáson a la p u ló kényszer, a ka to n a i fe ld e ríté s béklyóba verte a tilta k o z ó m u n ká ­ sokat. A statárium , az üzem ekben m űködő k a to n a i p a ra n csn o ksá g o k tevékenysé­ ge, a be vo n u lta tá stó l, az e lzárástól való félelem c s írá já b a n fo ly to tt el m inden n yílt m egm ozdulást. U gya n a kko r a m unkásság, a hol tehette, g á to lta a h áborús term elést, a gépek elh u rco lá sá t, az ország kifosztását. SZOMSZÉD IMRE Nógrád megye első szabad községe N a p ja in k b a n m inden község és város készül fe ls z a b a d u lá s á n a k 25. é v fo rd u ­ ló já ra . Ezzel együtt készülünk a megyei ü n n e pségekre is, a h o l fe lid é zzü k a ne­ gyedévszázaddal ezelőtti eseményeket, harco ka t, a megye fe ls za b a d u lá sá n a k kö rülm ényeit és é rté k e ljü k a m e g te tt utat. M in d a n n y ia n azt szerr etnénk, ha ü n ­ n e pségeink m éltónak b izo n y u ln á n a k a nagy napokhoz. Érdekes vita tá rg ya körünkben, hogy m elyik község sza b a d u lt fel me­ gyénkben elsőnek; Erdőtarcsa vagy Szirák. U gyanis a rró l van szó, hogy éveken á t úgy tu d tu k és a megyei la p u n k is a rró l tá jé k o z ta to tt, hogy Erdőtarcsa szaba­ d u lt fel elsőként. M ost a zo n b a n tö b b , e g yb ehangzó fo rrá sa n ya g m ást bizonyít. V izsgáljuk meg te h á t a két község fe ls z a b a d u lá s á n a k a körülm ényeit. A N ó g rá d megye fe ls z a b a d ítá s á é rt in d íto tt tá m a d á s t a 2. U krán F ront c sa p a ­ ta i decem ber 5-én 45 perces tüzérségi tűz előkészítés u tán 10 óra 15 perckor kezdték meg. Ezzel a két község fe ls z a b a d ítá s á é rt is m e g in d u lt a küzdelem . A fő csapást Sum ilov vezérezredes p a ra n csn o ksá g a a la tt a 7. g á rd a h a d s e re g m érte H atvan-V anyarc-Legénd és Ipolyszög térségében. A fő csapással szemben a 6. ném et hadsereg egységei védekeztek. A ném et hadvezetés m in d e n t m egtett, hogy ú tjá t á llja a szovjet tá m a d á sn a k. A megye h a tá rá t a szovjet csa p a to k Erdőtarcsa közelében lépték át. A tá m a ­ dá st azonban — melyben a 6. g á rd a harckocsizó hadsereg egységei vettek részt — Erdőtarcsa dé li részén a ném et védelem m e g á llíto tta . A ném et egységek Erdő­ ta rc sá t és térségét erős p áncélos és tüzérségi fegyverekkel védték, és ez te tte lehetővé szám ukra, hogy néhány órával még to vá b b m a ra d h a tta k a községben. 63 �E rdőtarcsától keletre a 14. g á rd a m otorkerékpáros zászlóalja fo lyta tta a tám adást, mely jo b b szárnyával Egyházasdengeleg észak-nyugati fe lé re tám aszkodva tö rt előre. Ez az egység fe la d a tá t a h a rc p a ra n csn a k m egfelelően te lje s íte tte és 5-én 16 óra 30 perckor fe ls z a b a d íto tta S zirákot. Szirák vo lt te h á t az első N ó g rá d m e­ gyei község, mely fe ls z a b a d u lt a ném et és m agyar fasiszták elnyom ása a ló l. A szovjet egységek u g yanebben az id ő b e n heves küzdelm et vívtak Erdőtarcsa és Ve rseg térségében. A ném et védelem egységei nem tu d tá k sokáig ta rta n i a fé ­ lelm etes szovjet tám a d á st, kénytelenek vo lta k m e g h á trá ln i. A harc az éjszakába nyúlt, de még 5-én é jfé lre fe ls z a b a d u lt Erdőtarcsa is. Az E rdőtarcsáért fo ly ta to tt h a rc b a n az elle n sé g n e k je le n tő s veszteséget okoz­ ta k a szovjet csapatok, és az e lé rt sikert a le h e tő le g g yo rsa b b a n h a szn á ltá k ki. Ennek eredm ényeként a tá m a d ó harc m á sn a p já n — dece m b e r 6-án — felsza­ b a d u lh a to tt Ve rseg, Erdőkürt, K álló és még néhány más község is. A harc nagy hősiességet és h a lla tla n á ld o z a to t követelt a szovjet hadsereg egységeitől és m inden k a to n á já tó l. Egy-egy község fe ls z a b a d ítá s á é rt in d íto tt tá ­ m adásban sok szovjet katona vesztette é le té t és h u lla tta vérét. A v itá t lezárhatju k, am elynek a la p ja nem községek közötti versengés, hanem a tö rté n e lm i hűség keresése volt. Az e lm o n d o tta k b izonyítására és szem léltetésére a N ó g rá d megye fe ls z a b a d í­ tá sá é rt vívott harcok résztvevőjének, D. F. Lozának ta n u lm á n y a ib ó l idézünk*: A harctevékenység m enete decem ber 5-én Ködös reggel volt. A harcosok és tisztek körében ün n e p i h a n g u la t u ra lko d o tt. A szovjet haza egyik nagyszerű ü n n e p é t — az a lko tm á n y n a p já t köszöntötte, mely ala p tö rvé n ye a S zovjetunió népei testvéri c s a lá d já n a k . Ezekben a re g g e li ó rá kb a n a katonák még egyszer e lh a tá ro ztá k, hogy szétverik az e llenséget, bárm ilyen erős védelm et hozott is létre. K ilenc óra 30 perc. . . És a ködös re g g e li csendben egyszercsak fe lh a n g zott a „K a tyu sá k” győzelm es zenéje. Ez v o lt a je l a tűz m egnyitására. Úgy t ű n t m eg­ n yílt az ég és m inden villám az ellenség fe jé re csap. A h a talm as erejű tüzérségi előkészítés 45 percig ta rto tt. A 2. U krán Front a rcvonala középső részének c sa p a ta i 1944 o któ b e r 5-én 10 óra 15 perckor m egkezdték tá m a d á su ka t. A 7. g á rd a h a d s e re g á ttö rve a ném e­ tek védelm ét B ajpuszta -K a rta l v o n a lá b a n a n a p fo lyam án m integy 4-5 km- t nyo­ m ult előre és az á ttö ré st 10 km -re szélesítette ki A h itle ristá k az első védelm i v o n a lu k b a n a tüzérségi tűztől je le n té k e n y vesz­ teséget szenvedtek. A gya lo g sá g pe d ig b efejezte a tüzérség m u n ká já t. A megse­ besült, d e m o ra liz á lt ném etek fo g sá g b a estek. Százak hevertek h o lta n a lövészár­ kokban és a harcm ezőn. A 25 g á rd a lövészhadtest c sa p a ta i H eréd fe lé tö rte k előre. B árm ilyen veszteséget is szenvedett az ellenség a szovjet tüzérség t üzétől, csapatai a m ásodik védelm i cso p o rto su lá sb a n (H e ré d v o n a lá b a n ) képesek voltak to v á b b h a rco ln i. A 25. g á rd a lövészhadtest c sa p a ta i a zonban tüzüknek te lje s e re ­ + 64 D im itríj Fjodorovics Loza: A szovjet c sa p a to k fe ls z a b a d ító h a rca i N ó g rá d m egyében. 1944 decem ber. = H a d tö rté n e ti Közlemények. 1967. 4. sz. 592598. o. �jével ism ét az ellenség á llá s a ira vetették m agukat. A tám adás ütem e a zonban kezdett csökkenni. Ez azzal fenyegetett, hogy a 9. g á rd a g é p e s íte tt h a d te ste t nem lehet a tervezett időben bevetni N agykökényes v o n a lá b a n . Ezért a h adtestparan csn o k, V olkov a ltá b o rn a g y 14 ó ra k o r s a já t kezdem énye­ zésére segítségére sietett a 25. g á rd a lövészhadtestnek. A 9. g á rd a h a d te s t d a n ­ dára m egkapta a je lt a h a rcb a lépésre. A 30. lövészhadtest a 7. g á rd a h a d s e re g jo b b szá rn yá n leküzdve az ellenség védelm ét 12 ó ra ko r k iju to tt Ve rsegtől d é lre 1 km -re eső terepszakaszra. Ebben a körzetben a fasiszták á llá s a ik b ó l visszavonulóban harckocsikkal, roham lövegekkel és pá n cé lo zo tt csa p a tszá llító já rm ű ve kke l erős e lle n á llá s t ta n ú s íto tta k . Ennek következm ényeként a tám a d á s ütem e itt is je le n tő se n lelassult. Az 5. g á rd a harckocsih a d te st para n csn o ka , Szavoljov vezérőrnagy 13 a ra k o r je lt a d o tt a d a n d á rn a k az á ttö ré sb e való bevetésre. A h a d te st egységei a m e g in ­ du lási terepszakasztól 500 m éternyire — Tu rától északra — a ko rá b b a n m e g je lö lt m enetvonalon h a la d ta k. Így te h á t a 6. g á rd a h a rckocsihadsereg m in d ké t h adteste e lő n y o m u ló ban volt, hogy befejezze a fasiszták védelm ének á ttö ré sé t H e ré d -V e rs e g között. A 9. g á rd a g é p e síte tt h a d te st c s a p a ta in a k tá m adási sávjában a helyzet a következőképpen a la k u lt: A hadtest élén - m int ism eretes - a 46. g á rd a h a rc k o c s id a n d á r h a la d t. A d a n d á rp a ra n c s n o k úgy d ö n tö tt, hogy tá m a d á si irá n yá b a n e lő re ve te tt osztagot k ü lö n ít ki egy harckocsiszázad (p a ra n csno ka A b ra m o v g á rd a h a d n a g y ) egy g é p ­ pisztolyos század (p arancsno ka Kucserov g á rd a fő h a d n a g y ), egy műszaki szakasz és egy fe ld e rítő ra j erővel. Az osztag para n csn o ka az 1. g á rd a harckocsizászlóalj p a rancsnokhelyettese, Loza g á rd a f ő h a d n a g y — a je le n sorok í rója volt. Az osztag azt a fe la d a to t kapta, hogy sem m isítse meg az e lle n sé g e t a la k o tt te rü le te ke n és biztosítsa a d a n d á r h a tá ro z o tt e lő re m o zgását. A m ennyiben erre az osztag e re je kevésnek bizonyulna, a kko r fo g la ljo n el és kapaszkodjon meg a kedvező terepsza­ kaszon a fő erők beérkezéséig és terem tsen ezzel kedvező fe lté te lt azok h a rcba lépésére. M ivel ezen a te rülete n az ellenség védelm e még elég erős volt, az o szta g ­ nak az első időszakban nem sike rü lt n a g yo b b tá vo lsá g ra elszakadni a d a n d á r fő e rő itő l. Folytatva az e lőnyom u lá st az osztag először H e ré d re tö rt be. A község északn yugati részén lesben á lló roham lövegek és p á n c é ltö rő á gyúk tüzébe ütközött. A harcban A bram ov g á rd a h a d n a g y százada hét h a rcko csit és néhány sebesültet vesztett. A harckocsik m ögött h a la d ó tö b b i alegység, nem vesztegetve a d rá g a időt, tüzükkel tá m o g a ttá k az e lő re ve te tt osztagot. Az e lle n sé g e t m egsem m isítették és az osztag to vá b b tö rt e lő re N agykökényes irá n yá b a . A N ó g rá d megye h a tá rá n N agykökényesért le fo lyt harc a következőkben je ­ lentősen befolyásolta a 46. h a rc k o c s id a n d á r és az egész hadtest tá m a d ó tevé­ kenységét. Az előrevetett osztag h a rc á t még vilá g o s id ő b e n kezdték. A fasiszták N agykökényes d é li szélén igen kemény e lle n á llá s t ta n ú s íto tta k és m e g á llíto ttá k A bram ov g á rd a h a d n a g y századának to vá b b i előnyom ulását. A d a n d á r p arancsno ka — a b b ó l a cé lb ó l, hogy még a sötétség b e á llta e lő tt m e gtörje az ellenséget ezen az erős e lle n á llá s i po n to n és biztosítsa az e lőrevetett osztag to vá b b i e lőrenyom u lá sá t észak felé, az osztag segítségére k ü ld te más 5 65 �zá szlóaljak h a rcko cs ija in a k egy részét. Ezek rövid idő múlva, a N agykökényesen é s a tőle d é lre levő ellenséges tü zfé szket m egsem m isítettek. A d a n d á rp a ra n c s ­ nokság e lő tt azonban nem volt teljesen világos, hogy az erd ő ta rcsá ra vezető út szabad-e? Ezért M ikh o g á rd a a le zre d e s úgy h a tá ro zo tt, hogy N agykökényesre a rc ­ ból csak egy e lő revetett osztag m enjen be. Az 1. g á rda harckocsizászló a lja t ( parancsnoka Jakuskin g á rd a szá zados, a Szo vje tu n ió h ő s e ) és a 2. g á rd a h a rc­ kocsizászlóaljat (para n csno ka Scserbany g á rd a fő h a d n a g y , a S zovjetunió hőse) b alra fo rd íto tta , hogy ke rü ljé k meg a község et és az e lle n sé g re é szaknyugatról m érjenek csapá st. Az e lle n ség tu d ta , hogy ilyen id ő b e n (egész nap esett az eső) ezen a kör­ nyéken az úton kívüli mozgás szinte lehe te tle n , ezért a csapást d é lrő l az út m en­ té n vá rta. Az im ént e m líte tt m anőver, a d a n d á r n a g yo b b részével mért csapós teljesen v á ra tla n u l érte. A harckocsi alegységek a N agykökényes e lő tti h íd n á l fedezékben lévő e lle n ­ ség h á tá b a kerültek. A csapos vá ra tla n u l érte a fasisztákat, a k ik fe la d tá k védelm i á llá saikat. A b rig á d h a rcko csija i — m in d e n e ke lő tt az e lő re ve te tt osztagé — szin­ te a visszavonuló ellenség sarká b a n vo n u lta k be N agykökényesre. A fasiszták elkeseredetten védelm eztek m inden é p ü le te t. M á r fé ló ra i kemény harc után az e lő re ve te tt osztag elé rte N agykökényes északi szegélyét. Itt a d a n d á rp a ra n c s n o k azt az u ta sítá st a d ta az osztag p a ra n cs­ nokának, hogy rendezze sorait, vételezzen lőszert és csak ezután m ozogjon e lő ­ re Erdőtarcsa felé. Ez bizonyos idő elvesztésével já rt együtt, mi viszont tu d tu k, hogy az időveszteség e lle n ü n k d o lg o zik. M in é l to vá b b á ll ugyanis egy helyen az e lőrevetett osztag, az az ellenség szám ára a n n á l kedvezőbb — vissza tud v o n u l­ ni és alkalm as terepszakaszon megszervezheti a védelm et. Ennek tu d a tá b a n elsőnek Iszajkin g á rd a h a d n a g y harckocsiszakaszát és a fe ld e rítő szakaszt tö ltö ttü k fel a legszükségesebbel. A fe la d a t po n to sítá sa után a zonnal e lin d u lta k Erdőtarcsa felé. U g y a n a k k o r lonov g á rd a h a d n a g y harckocsi­ szakasza a H éhalom fe lé visszavonuló ellenséges erők m a ra d vá n ya it üldözte. A ném etek egy kisebb alegysége N agykökényesből az úton visszavonult Erdőta rcsa felé. N agykökényestől 2 km re északnyugatra az útkereszteződésnél Iszajkin g á r­ d a h a d n a g y harcko csija i szétverték a ném etek nagy e lle n á llá s t ta n ú sító , három ágyúból és g y a lo g s á g g a l m e g ra ko tt h a t g é p ko csib ó l á lló m enetoszlopát. Ezzel szabaddá te tté k az u ta t Erdőtarcsa felé. A fe ld e rítő k után rövidesen e lin d u lta k északi irányba az e lő re ve te tt osztag tö b b i részei is. K öröskörül ránk b o ru lt az esti csend. Szinte cso d á la to s volt, hogy a néhány perccel ezelőtt le z a jlo tt m egfeszített harc után most egy lövést sem le h e te tt h a l­ lani. A harckocsizok és géppisztolyosok a zonban óvatosak voltak. Tudták, hogy az ellenség bárm ely p illa n a tb a n a le g v á ra tla n a b b irá n yb ó l fe lb u k k a n h a t. M in d ig készen ke lle tt lenni, hogy a fa sisztá ka t szervezett tűzzel rövid id ő a la tt szétverjük. A fe ld e rítő szakasz para n csn o ka , Iszajkin g á rd a h a d n a g y id ő rő l id ő re je le n ­ te tte : „E llenséggel nem ta lá lko zta m , az utakon levő h id a k épek nincsenek a lá ­ aknázva ” . Ilyen körülm ények között h a m a rá b b k e lle tt e lju tn i Erdőtarcsa közelébe. Ez a gyorsaság növelését követelte. Ennek a zonban komoly a ka d á lya volt a sötét éjszaka, v a la m in t a viharos decem beri szél. G yakran szem erkélt az eső. A harckocsivezető nem lá to tt to vá b b az úton h á ro m -ö t m éternél. 66 �A szeszélyes id ő já rá s a rra kényszerítette a h a rcko csip a ra n csn o ko ka t, hogy k i­ jö jje n e k a harckocsi to rn y á b ó l és a p áncélos bal o ld a lá ra ü lje n e k. Ez lehetővé tette, hogy jo b b a n lássák az u ta t és bizto sa b b a n irá nyíthassák a vezetőt. Így az e lő re ve te tt osztag e lő re h a la d á s á n a k gyorsasága valam ivel m egnőtt. A rá d ió b a n fe lh a n g z o tt a fe ld e rítő já rő r p a ra n csn o ká n a k h a n g ja : - Elértem Erdőtarcsa d é li szegélyét. A községben nyugalom van. Az ó ra m u ta tó é jje l 11 ó rá t je lze tt. Iszajkin g á rd a a lh a d n a g y osztaga m eg­ á llt, to vá b b fig y e lt és fü le lt. M e g vá rta az e lő re ve te tt osztag fő eröit. Ilyen döntésre azért volt szükség, m ert a fe ld e ríté s egyébként fe lria szto tta volna a községben lévő e lle n sé g e t és az e lő re ve te tt osztagnak h a rcb a k e lle tt v o l­ na bocsátkozni vele A harckocsizok nem ké telkedtek a b b a n, hogy a községben ném etek vannak. Az e d d ig i harcok ta p a s z ta la ta i ugyanis azt m u ta ttá k, hogy a ném etek m inden helység körül körkörös védelm et é p íte tte k ki. E szabály a ló l nem le h e te tt kivétel az e lő ttü k fekvő fa lu sem. A harckocsikból és g y a lo g s á g b ó l á lló e lő re ve te tt osztag éjszakai vá ra tla n csapása lehetővé tette, hogy az e lle n sé g n e k még egy e lle n á llá s i p o n tjá t e lfo g ­ la lju k. A községben lévő n yugalom azt m u ta tta , hogy a ném eteknek nem vo lt tud om ása a fe ld e rítő k érkezéséről. C s a p a ta in k re jte tt tevékenységét olyan „ k ic s i­ ség” segítette, m int a szél, am ely az ellenség fe lő l fú jt. Az összes tényezők fig y e ­ lem be vétele n élkül nem le h e t győzelem re szám ítani. A m in t A bram ov had n a g y h a rckocsizói és Kucserov g á rd a fő h a d n a g y g é p ­ pisztolyosai elérték az előőrsöket, az e lő re ve te tt osztag para n csn o ka uta sítá st a d o tt a fe ld e rítő kn e k, hogy han g n é lkü l közelítsék meg a községet, de rítsé k fel a la p o sa n , m ajd té rje n e k vissza k iin d u lá s i helyükre, hogy az oszta g g a l e g yü tt roham ozzák meg Erdőtarcsá t. Ez idő a la tt A b ra m o v harckocsiszázada készenlét­ ben volt, hogy előre n yo m u ljo n , ha n e ta lá n a k ik ü ld ö tt já rő r tű zh a rcb a keveredik az e llenséggel. A fe ld e rítő k és géppisztolyosok fe la d a ta ik a t re n d kívü l rövid id ő a la tt s úgy h a jto ttá k végre, hogy még egy száraz g a lly se reccsent. A fe ld e rítő k m e g á lla p í­ to ttá k, hogy a községben van ellenség, s valószínű, hogy a háza kb a n helyez­ kednek el. Az utcán csak egy já rő r sé tá lt fel s a lá . Ez ú jó la g m e g e rő síte tte azt a ko rábbi feltevést, hogy az elle n sé g n e k fo g a lm a sincs a le z a jlo tt esem ényekről, m áskülönben ne fa lu b a , hanem az á llá s o k b a n tö ltö tté k volna az időt. A N agykökényesnél v é g re h a jto tt b á to r m anő ver és a visszavonuló ellenség szakadatlan üldözése te h á t azt eredm ényezte, hogy az ellenség egyetlen k a to n á ­ ja sem ju to tt északabbra, vala m e n n yie n m egsem m isültek. Ennek vo lt köszönhető, hogy az e lő re ve te tt o sztagnak E rdőtarcsánál való m egjelenése, m ajd az ezt követő tá m a d á sa teljesen v á ra tla n u l érte a ném eteket. Az e lőrevetett osztag p a rancsnoka rá d ió n je le n te tte a helyzetet és e lh a tá ­ rozását a d a n d á rp a ra n c s rnoknak. A parancsnok, M ikh o g á rd a a le zre d e s e n g e d é lyt a d o tt Erdőtarcsa m eglepetésszerű m egroham ozására. Ebben az id ő b e n az osztag m inden tisztje a p arancsn o ki harckocsik körül ta rtó zko d o tt. Röviden h a n g zo tt a harci parancs, am ely a következő vo lt: A bram ov g á rd a h a d n a g y százada m e n e ta la kza tb a n m aradva az Erdőtarcsa felé vezető úton nyom ul előre. Tüzérségi és g é p p u ska tü ze t csak e lő re és a szár­ nyak fe lé lőnek. 67 �Kucserov g á rd a fő h a d n a g y k a to n á i gyalog követik a harckocsikat. A község­ be való betörés után a h a rc k o c s ik m egszüntetik az á g yú tü ze t és csak g é p p u s k a ­ t űzzel tá m o g a tjá k a fe lfe jlő d ő geppisztolyosokat. A községet roham ozó a legysé­ gek ne á llja n a k meg, hanem gyorsan é rje k el a fa lu északi részét és n y o m u lja nak előre V anyarc irán yá b a . A fe la d a to t a zo n n a l ism ertették az egész személyi á llo m á n n y a l. N éhány perc múlva az alegység je le n te tte : kész a fe la d a t v é g re h a jtá sá ra . A sötét éjszaka szétválasztotta az e lle n te le ke t. O tt, Erd ő tarcsán a sem m it sem sejtő fasiszták, a kikn e k órái meg vo lta k szám lálva . Itt pe d ig a községtől néhány száz m éterre a még h a llg a ta g ta n ko k készen a vakm erő, h a tá ro z o tt csapásra, A szél, am ely egyre erősödött, fütyülve szá g u ld o tt a község házai és a te le ­ fo n d ró to k között, s úgy tű n t. m intha csak a h itle ris tá k tem etési énekét fú jn á . A rá d ió fe jh a llg a tó já b a n egyszercsak — m int a lövés nok szava: - Előre! d ö rre n t a p a ra n c s ­ Az út egész hosszában fe ld ü b ö ró g te k a m otorok. A fa lu fe lé h a la d va a tá ­ volság roham osan csökkent. Az é jszakában egymás u tán e ld ö rd ü lte k az á g y ú iöve­ sek. H a n g ju k a t a g é p p u ská k és a g ya lo g sá g gép p iszto lya i erősítették, nyom jelző lövedékek tö m e g é t küldve az ellenségre. M e g ke zd ő d ö tt a roham E rdőtarcsáért. A bram ov g á rd a h a d n a g y h a rc kocsiszázada m e n e ta la kza tb a n az úton tö rt e lő ­ re. Jobbról és b a lró l Kucserov g á rd a fő h a d n a g y alegységének k a to n á i h a la d ta k , erős tüzet lőve az ellenség felé. E lfo g la ltá k az első há zakat. Az elle n sé g e t oly v á ra tla n u l érte az e lő re ve te tt osztag csapása, hogy a le g kise b b e lle n á llá s t sem v o lt képes k ife jte n i. A fasiszták hiányos öltözetben — tö b b e n csupán egy szál fehé rn e m ű b e n u g rá lta k ki a h ázak­ ból és tű n te k el az é jszakában. A kerítések m ö g ö tt és tá v o la b b a kertekben á llta k az ellenség felszereléssel m e g ra ko tt g é p k o c s ija i és lá n c ta lp a s vo n ta tó i. A te m p ­ lom nál, a fá k között h a llg a ta g o n vesztegelt a fasiszták két nagy roham lövege. Az ellenség egyes c s o p o rtja in a k m egsem m isítése nem sokáig v á ra to tt m a g á ­ ra — h a rc kocsizóink és g ya lo g sá g u n k a fa lu északnyugati széléhez tö rte k előre. Az éjfé l beköszöntésekor a falu te lje s egészében a b irto k u n k b a n volt. A l­ egységeink beszüntették a tüzet. Ú jra csend b o ru lt a tá jra . Az elő re ve te tt osztag para n csn o ka je le n te tte a helyzetet a d a n d á rp a ra n c s ­ noknak, a kiktő l azt az u ta sítá st ka p ta , hogy nyo m u ljo n előre két km -t N agyuzsa­ puszta irá n yá b a n és o tt várja meg a főerők beérkezését. Egyszercsak az e lő re ve te tt osztag m ö g ö tt néhány száz m éterre h a talm as fá klya ké n t égni kezdett egy szénakazal, m ajd kisvártatva a tem plom környékén ágyúlövések d ö rd ü lte k el. Az tö rtént, hogy az ellenség p á n c é lo s a in a k kezelői, a kik az e lő b b o tth a g ytá k roham lövegeiket, ú jra visszaszivárogtak és tűzzel fo g a d tá k a d a n d á r e lő re moz­ gó h a rcko csija it. Az ellenségne k ezt a m aroknyi c s o p o rtjá t nagyon h a m a r felszám oltuk. A h a rc ­ kocsizóink á lta l elkö ve te tt h iba — nem ro n g á ltá k meg az ellenség á lta l e lh a g y o tt roham lövegeket — egy harckocsink elvesztésébe és néhány k a to n á n k m egsebesü­ lésébe került. 68 �Az e lőrevetett osztag sikeres éjszakai ra jta ü té se eredm ényeképpen az e lle n ­ ségtől két harcképes ro h a m ló véget, két nehézlöveget — v o n ta tó va l — és tö b b te h e ra u tó t zsákm ányoltunk: e m e lle tt e lfo g la ltu n k egy ra k tá rt te le felszereléssel. A 14. g á rd a m otorkerékpáros zászlóalj — az e léje tű zö tt fe la d a tn a k m e g fe le ­ lően — 5-én 16 óra 30 perckor e lfo g la lta Szirákot. E lpusztított 6 ellenséges k a to ­ nát, m egsem m isített egy löveget, 6 g é p ko csit és egy p á n cé lo zo tt cs a p a ts z á llító járm űvet. A 46 g á rd a h a rcko c s id a n d á r 1944. dece m b e r 5-én 8 h a rcko csit veszített és 30 em ber sebesült meg, míg az elle n sé g n e k m integy 400 k a to n á ja és tisztje esett el, elvesztette három h a rcko csijá t, tö n kre m ent 12 g é p ko csija és h a t különböző m éretű lövege. KISS SÁNDOR Testük abban a földben pihen... D ecem ber ele jé n B. P. G. az 1. g á rd a lé g id e sza n th a d o sztá ly fe ld e rítő egysé­ gének parancsnoka ezt a levelet írta feleségének L e n in g rá d b a : „ D rá ga O lja ! N éhány órára m eg p ih e n tü n k egy Szanda nevű m agyar község fe le tt a he­ gyekben, valam ilyen romos vár környékén, ha ezt e g y á lta lá n pihenésnek le h e t nevezni. Ilyenkor úgy érzem, m intha m elletted ülnék, s kicsit e lb e szé lg e tn é n k; rövid időre teljesen m egszűnik m inden körülöttem , csak te vagy. A zt hiszem, v a la ­ m ennyien így vagyunk vele, ebben a ránk kényszerített rom b o lá sb a n ez a kis zug m aradt meg b ennünk egészen tisztán, a m it úg y őrizgetünk, re jte g e tü n k, m int egy ta lizm á n t, ha ez elveszik, m inden elveszett, n é lkü le e b b ő l a végtelen, ö ld ö k lő m e­ n etből. am i lassan, kím é le tle n ü l m in d e n t m egm érgez bennünk, ha é le tb e n m a­ ra d u n k is, nem em berként, csak fa rk a s k é n t ke rü lh e tü n k ki Itt vagy h á t velem, ha akarom , összehunyorítom a szemem, érzem a com bod m elegét, aká rh a hozzám érnél, s egyszercsak látom Sztyopa okos. m osolygó sze­ mét is, m int rég ebben szám talanszor, a m iko r fé lre h a jto tt fe jje l nézte, lá th a tó öröm m el az arcán, h o g y szeretjük egym ást. M i hárm an most is a n n y ira össze­ tartozunk, a földrészek, folyók, hegvek, v ö lgyek és harcok nem á llh a tn a k közénk, mi e gyü tt vagyunk, a ká r meg is sim og a th a tn a m Sztyo p a buksi fe jé t, ha a ka rn á m , Itt ü ld ö g é lt m ellettem a kko r is, a m iko r azt a kis fa b á b ut fa ra g ta m neki karácsony­ ra. Ha csak két percem volt, elővettem a h átizsákból a késemet, meg a g vö ké r­ d a ra b o t. a ruhám ra m áris repkedtek a forgácsok, közben beszélg ettem vele. — Ugye. Sztyopka megérted, most nem tu d o k neked venni semmit, de ez a bábu, m eglátod, ig azán helyre leg ény lesz. biztoson szeretni fo g od. Az isko lá b a m ár e gyütt fo g to k m enni, hiszen én, tu d o d , nem kísérhetlek el. A nyura meg vigyázzál, ha m ár egyszer te vagy a fé rfi a háznál. A h o rg ászá snak ugyan most semmi é rte l­ me. de azért néha csak m enjél le a fo ly ó ra ha kihalászod a vízből a szé n d a ra b o ­ kat. meg a fa h u lla d é k o t, nem fo g tok fá zn i o tth o n . Aztán m ajd viszek nektek egy nagy barn a kenyeret. am iko r haza megyek, degeszre tö m jü k a h asunkat, még az öreg m am inkónak is a d u n k belőle. 69 �Egyetlen O ljá m ! A zóta elkészült a ba b a , de nem régen az egyik fa lu b a n , ahová beszállásoltak, egy k isfiú n a k ad ta m , biztosan Sztyopa is b e lá tn á , hogy nem tehettem mást, ig a z a t a d n a nekem. A fiúcska kis, fekete gom bszem ét le nem vet­ te rólam , ahogy ültem a tűzhely m ellett, s m egesett a szívem ra jta . De az én lurkóm nak csöppet se fá jjo n a fe je m ia tta , az ü n n e p e kig még hosszú az idő, a d ­ dig fa ra g o k neki m ásikat. Rövidesen in d u lu n k to vá b b , O lja , északnyugat felé, szeretnénk kihasználni Plijev tá b o rn o k egységeinek sikereit, va ló sá g g a l fö lm o rzso lju k m agunk e lő tt az ellenséget, az elszórt e lle n á llá s i g ócok m ár meg sem ko ttya n n a k nekünk. Légy n yugodt és erős, h idd el, a ném et m ár az u to lsó ka t rú g ja , most m ár szinte bizonyos, hogy épségben megúszom ezt a h á b o r ú t.. .” T. M. M a n a g a ro v a ltá b o rn a g y n a k , az 53. hadsereg p a ra n csn o ká n a k fe l­ jegyzéséből : „Teg nap p a ra n cso t ad ta m két lövészhadtestnek, hogy k ita rtó a n n y o m u lja n a k előre, lélegzetvételnyi id ő t se h a g y ja n a k a kétségbeesetten védekező fasiszta h ordáknak. S a jn á la to s m ódon ez a vidék nem kedvez nekünk, hegyek, vö lg yek v á lto g a tjá k eg ymást, sok az erdőség , tá m a d n i jo b b á ra csak az utak m entén le ­ h e t, így velünk szemben a ném etek kis erőkkel is szilárd védelm et tu d n a k szervez­ ni. Különösen B é la h a lo m p uszta és B uják körzetében m u ta tta k nagy e lle n á llá s t, a m it csak je le n tő s vé rá ld o za t á rá n tu d tu n k m egtörni. V a la m e n n yi egységünk m inden vonalon fe lta rtó z ta th a ta tla n u l nyom ul e lő re . . .” Az eg yszerű m agyar „ b a k a ” , a kib e n csak h a lv á n y sejtések é ltek a had m ű ve ­ leti összefügg ésekről, im m ár magya r fö ld ö n h a rco lt, ha h a rco lt, s a já t m ag a e l­ len. M icsoda ko n traszt o k id é zh e tő k fel egy p illa n a t a la tt: Az évek ú gy ra kó d n a k egym ásra az em ber é letében, m int a ta la j kü lö n b ö ző rétegei, e le g e n d ő b e le v á g ­ ni az emlékezés á s ó já t e g yszerre m u ta tja m a g á t negyedszázados és je le n id e j ű e seménv. A m ú lt fe ld ú lt vidék fe gyve rd ö rg és félelem , m e n e kü lé s a m a: e gy nó grádszakáli csa lá d i ház kis u d v a ra szőlőprés m ellette D ancsák István teszvesz az eg yre rövid e b re m é r e t e ze t t őszi n a p a lk o n y a t szürkeségében. — O lyan iram b a n húzódtunk vissza az oroszok elől. h o g y az m ár nem is visz­ sza vonulás volt, hanem fu tá s. . . Csak a kko r fú ih o ttu k ki m a g u n ka t, ha hagyták, még visszanézni sem n a gyon v o lt id ő n k . K eserves hetek voltak. Le ro n g y o ló d o tta n, fá ra d ta n , éhesen rá n g a tta k b e n n ü n k e t ho l e lő re hol h átra, de in k á b b csak h á tra , hátra. . . Kezdett a kko r m ár összezavarodni minden ne künk rég en e le g ünk vo lt a z eg észbő l lestük a p illa n a t o t am iko r végre le h á nv h a tjuk m a g u n kró l a ka to n a ­ g ú n yá t Aki az otth o n á h o z közel é re zte m ag át. sorra m ind le lé p e tt. Nem na gyon beszéltünk erről, mert ha k itu d ó d o tt vo lna a d o lg a e gy meg ve szekedett rézg a ra st sem a d tu n k vo lna az é le tü n k é rt c sak u g rásra készen á lltu n k Kazár környékén aztán C servená k M á rto n k a to n a tá rsa m m a l mi is a n y a kunk közé szedtük a lá b u n ­ kat. S a lg ó ta r já n ig o ly a n halálos n yugalo m m al b a n d u ko lta k el, mintha legalább is a szomszédból - az érzéklete sség kedvéért a k á r a vasúti rekonstrukció, nyom­ v o n a lá b a n igyekeznének h a zafalé. V a ló szín ű , tisztában voltak ve le, úgyis min­ den hiába, hogy a gyilkos g o l y ó k i t t a l á l e l, s kit nem, egyedül a szerencse dolg a, d e azt ne m tu d t á k , h o gy m a g ánügynek látszó szerencséjüket vörös c silla­ gos hadtestek gvúrják engedelm es szolgává a megyében. A 70 csendes zónában” �egyre kisebb erők lézengtek, nem tu d ta k m ár ellenőrzésük a la tt ta rta n i m inden zugot, a két szökött katona e lő tt viszonylag szabad volt az út hazáig. Az Ü veg gyárnál két láncos csen d ő rb e b o tlo tta k , a gyógyszervételezés meséjével rázták le őket. K ő h e g ya lja -p u sztá n ál szalm akazalban húzták meg m agukat, u g ya n a b b a n , am elyből e lő ttü k két sorstársuk kászálódott ki, K arancskesziben egy fiatalasszony a m it a h á b o rú b ó l bárm elyik m agyar községre kim értek. Az a g g o d a lm a k , rém hírek fa lu b a n ? T alán éppen ezen a nap o n a szovjet 24. g á rd a lövészhadtest m ásodik lé p ­ csője, az 1. g á rd a légideszant-hadosztály, am elynek kötelékéhez B. P. G . egysége is ta rto zo tt, L őrinciből kiin d u lva m ár K utasáért fo ly ta to tt harcot. Egymás után s zabadultak fel a n ó g rá d i települések, N ó g rá d sza ká l a zonban még huzam osabb ideig a ném etek kezén m aradt. A község kicsiben, n a gyban átvészelte m indazt, te jje l kín á lta őket, így értek N ó g rá d sza ká l fölé, a do m b ró l lesték, mi is le h e t a e lle n é re vegyes érzésekkel ugyan, de m indenki, a k in e k nem vo lt kü lönösebb fé l­ n iva ló ja , tü re lm e tle n ü l várta az „ oroszok” érkezését. N incs szükség szépítgetésre: az em berek többsége a há b o rú utolsó n a p já t várta, a nélkülözések, a szenvedés n a p ja in a k leáldozását, de n yilvánvaló v o lt, h o g y a várva várt nap beköszöntése egyet je le n t a széltől cserzett képű Ivánok, mosolygós Boriszok és szótlan Pávelek érkezésével. Tizenegyn é h á n y férfi, akikn e k nem volt a já n la to s fényes n a p p a l m utatkozni a fa lu b a n , szökött katonák, tize n kile n ce se k, kom m unisták, köztük D ancsák István is, az átm enet a la tt N ó g rá d sza ká l fö lö tt a fe n yvesben húzták meg m agukat. Szá­ raz, hideg idők já rta k, tá b o rtü z e t raktak az e rdőben, kö rü lö tte vertek ta n y á t csak éjszakára lo p a ko d ta k be a fa lu b a . Ezek vo lta k a várakozás n a p ja i. Az utolsóként fe lsz a b a d u lt N ó g rá d megyei község , N ó g rá d sza ká l fe lm e n tő i, a m ár többször e m líte tt 1. g á rd a lé g id e sza n t-h a d o sztá ly és a 110. g á rd a lövész­ hadosztály egységeinek e lő re n yo m u lá sá ró l í rja D im itríj Fiodorovics Loza, aki m a­ ga is résztvett a n ó g rá d i h a rco kb a n , h o g y sorra e lfo g la ltá k V ám ostanya, Ecseg, Kozárd. N agym ezőpuszta és C serhátszentiván község e k e t, m íg N ádasd környékén erősebb e lle n á llá s b a ütköztek. A h ó n a p m ásodik felének első n a p já n a 110. g á r­ da lövészhadosztálynak 23 h a lo ttja volt. A té rség m egtisztítása u tá n M átraszőllős, Tar, M átraverebély, m a jd M árkháza következett. Karácsony előestéjén má r N ó q rá d m egyernél via sko d tak az e lle n sé g g e l, s fo ly ta ttá k a tá m a d á s t M a g ya rg é c felé. A h a ra p ó fo gó la ssan kezdett b e zá ru ln i a c s a p a ttestek két o ld a lró l a felsza­ b a d u ló Szécsény és Sa lg ó t a r já n t é rség é ből köze ledtek N ó g rá d sza ká l fele. — A ném etek sürg ősen szedték a c ó km ó k ju k a t — em lékezik vissza N agy Já­ nos, aki a község h a tá rá b a n várta a s z o v je t c sapa to k a t azon a nyá lkás ködös té li napon. — Az eg yik ném et nagy h a n g on azt m ondta búcsúzásképpen. h o gy m árciusban m a jd ta lá lko zu n k, de én csak som olyo g tam a b a j uszom a la tt, nem lesz abból| se mmi k o m á m a c so d a fe gyvere te ke t e lá s h a tjáto k a küszöb a lá. E ndrefalva m ég ném et vo lt de Egyházasgergén m ár b e n t vo lta k a z oroszok, o n n é t vártam ő k e t, lő tt is a z előőrs, h a t orosz ka t o n a e g y meg l á m pá val a kezé ben vezette ő k e t. Én jól beszé le k oroszul, m ert megtanultam a h a d ifo g ság b a n , no meg a komm unista eszméket is akkor hintették el b e nnem tize n kile n cb e n aztá n tu d ta m ís h o gy hol a helyern h á t így köszöntöttem ő k e t: „ D rasztvujtye. to v ó ris !” Annvi férfias ölelést életemben nem ka p ta m m in t a k k o r. . . Ez a n é h á n y szovjet katona, az1. gárdalégidesszant-hadosztály kötelékébe tartozó csapatok egyik fe ld e rítő egysége B P G vezetésével lépte á t először a 71 �község h a tá rá t. A fa lu b a n rejtő zkö d ő m agyar k a to n a i egységek tö re d é ke i e lle n ­ állá s nélkül m egad tá k m agukat, hiszen m ár régóta csak erre a p illa n a tra vártak. Á tfésülték az egész fa lu t, éppen az üresen tá to n g ó é p ü le tb ő l jö tte k ki, a m iko r m egszólalt az ellenséges g éppuska az est cse ndjében. A szomszédos u d va rb ó l lőhettek rájuk, való szín ű le g b ú jk á ló németek. Az orosz k a to n á kn a k annyi id e jü k sem m aradt, hogy m agukhoz té rje n e k a m eglepetéstől, a gyilkos golyók nyom ban végeztek velük. U to ljá ra ta lá n B. P. G. ka rja le n d ü lt a m agasba, hogy aztán a lá h u lljo n , a ká r egy dé rcsíp te falevél. M ég fe lv illa n h a to tt e lő tte Sztyopka, meg O lja képe, Leningrád, s a büszke folyó. . . S O lja bizonyára a zn a p este is e lo l­ vasta levelét: „ Egyetlen O ljá m ! Légy n yu g o d t és erős, h idd el, a ném etek m ár sokáig nem ta rth a tjá k m agukat. Ha ilyen ira m b a n h a la d u n k , ta lá n még száz nap . . . M ost m ár szinte bizonyos, hogy épségben megúszom ezt a h á b o r ú t. .”. M ásnap eltem ették őket, ott, a lakta n ya udvarán, je lte le n , dísztelen sírban, testük a b b a n a fö ld b e n pihen, a m elyért küzdöttek. Ő k léptek először a fa lu b a , s nem is ha g y ják m ár el soha tö b b é . . . Erre a helyre tá b lá t kellene kite n n i, nagy a ra n y b e tű k k e l: Emberek, ne fe le jtsetek, őrizzétek meg e m lé kü ke t! A ném etek szilveszter este fél h é tko r a d tá k fel a fa lu t. Az új év első n a p ja a béke első n a p ­ ja volt. N a gy János, Bagoly Ferenc, Zara István, meg a tö b b ie k g yalogosan in ­ d u lta k el szervezni a kom m unista p á rto t. Nógrád megye felszabadulásának krónikája N ó g rá d megye véres csatákkal k isért felszab a d ítá sa a fasiszta iga a ló l közel egy h ó n a p ;g ta rto tt és 1944 decem berében b efejeződött. A fe ls z a b a d ító had m ű ve ­ leteket a 2. U krán Fronthoz tartozó k a to n a i egységek b o n y o líto ttá k le. Az e lle n ­ séges erőre mért fő csa p á st — H a tva n tó l északnyugati irá n yb a n kiin d u lva — a 7. g á rd a h a d se re g parancsnoka, Sum ilov vezérezredes irá n y íto tta . A főerők h a rci te ­ vékenységét a Kravcsenkó vezérezredes p a ra n csn o ksá g a a la tt á lló 6. g á rd a h a d ­ sereg b iztosíto tta , am elyet a 9. g á rd a g é p e s íte tt h a d te st és az 5. g á rd a harckocsi hadtest a lk o to tt. Az ellenség kiűzésében részt ve tt a Plijev a ltá b o rn a g y irá n y íto tt lovas-gép esíte tt csoport. D ecem ber 20-a u tán a h a d m o zd u la to k során e g y re n a ­ gyobb fe la d a to k a t o ld o tt meg az 53. h adsereq. am elyet M a n a g arov a ltá b o rn a g y vezetett. Ez az egység fe lv á lto tta az első f r o n t v o n a lban a Plijev p a rancsnoksá qa a la tt á lló erőket. U gya n eb b e n az időben, a megye északi részein k a p cso ló d o tt be a hadm űvel ekbe az 1. rom án önkéntes hadosztály, va la m in t a 2. rom án hegyi h adosztály. A megye fe lsza b a d u lá sá n a k esem ényeinél kell számba vennünk azokat az ir­ reg u lá ris erőket - m u n ká se lle n á lló ka t, partizán egységeket - a kiknek tevékenysége — p o te n ciá lisa n — m eggyorsította sok helyütt a fe ls z a b a d ító hadm űveleteket, de m éginkább az azt követő fo rra d a lm i á ta la k ítá s t. Ezek az erők, a szovjet hadsereg a la k u la ta i m ellett, d ö n tő m ódon vettek részt N ó g rá d megye fe lsza b a d ítá sá b a n , am elynek ütem ét az a lá b b i id ő re n d i tá b lá z a t é rz é k e lte ti: 1944. o któ b e r 30. A N ó g rá d i partizánegység á tk e lt az Ipolyon. 1944. novem ber 23. A ka ra n csle jtő i kezdődött. 72 bányászok e lle n á llá s i m ozgalm a m eg­ �1944. novem ber A N ó g rá d i partizánegység és a szénm edence e lle n á lló i egyesülnek. Boru s, esős napon, késő d é lu tá n 16.30-kor s za b a d u lt tel a megye első községe Szirák, ahová a 14. g á rd a m o to r­ kerékpáros zászlóaj érkezett meg. U gyaneznap é jfé k o r fe ls z a b a d u lt Erdőtarcsa is. F e lsza b a d u lt: Vanyarc, K álló, Bercel, G a g a g u ta N ó rá d sá p F e ls z a b a d u lt: Bér, Becske, Nézsa, Keszeg, N őtincs. Ő s­ a g á rd Tolmács, A isópetény, Bánk, Borsosberény, N a g y ­ oroszi, D iósjenő, Rétság, Szendehely, K a talin-puszta. F e lsza b a d u lt: N ógrádkövesd, Szűgy, M a g y a rn á n d o r, Pa­ lotás, K isbágyon, Szarvasgede, Jobbágyi. 1944. decem ber 5. 1944. decem ber 1944. decem ber 6. 7. 1944. decem ber 8. 1944. decem ber 8. 4. g á rd a g é p e s íte tt d a n d á r, a 4. g á rd a lovashadtest fe l­ s za b a d íto tta B alassagyarm atot, a megye akkori székhelyét. M ég ezen a nap o n fe ls z a b a d u lt: Tereske, Érsekvadkert, Patak, D ré g e lyp a lá n k, Szanda, Terény, C se rh á th a lá p , Szurdokpüspöki, Csécse. 1944. 1944. 1944. 1944 decem ber decem ber decem ber decem ber 10. 11. 12. 13. F elszabadul t : F e lsza b a d u lt: F e lsza b a d u lt: F e lsza b a d u lt: Buják, H ont, Ipolyvece. H erencsény. Bokor. Kutasó. C serhátszentiván. Rimóc. 1944. decem ber 15. F e lsza b a d u lt: Ecseg, Kozárd, lliny, N ó g rá d g á rdony C s itá r, Varsány. 1944. 1944. 1944. 1944. decem ber decem ber decem ber decem ber 1944. 1944. 1944. 1944. 1944. 1944. decem ber decem ber decem ber decem ber decem ber decem ber 16. F e lsza b a d u lt: A lsótold, Felső to ld, Zuny pta., H o llókő . 17. F e lsza b a d u lt: Pásztó, Hasznos, Tan, M á traszőllős, G a rá b . 18. F e lsza b a d u lt: K isbárkány. 19-20. A szovjet csa p a to k átszervezése m egtö rté n t. A lovas h a d te st helyére az 53. hadsereg m a g a sa b b egységei m eg­ érkeztek. 21. F e lsza b a d u lt: Szupatak, N agybárkány. 22. F e lsza b a d u lt: Lucfalva. 23. F elszabadult: N á d u jfa lu , Kazár, Vizslás. 24. F e lsza b a d u lt: Z a b a r, Bárna, M átraszele, N ó g rá d m e g ye r 25. F elsza b a d u lt: C ered. 26. A 8. lövésezred ka to n á i fe ls z a b a d ítjá k S a lg ó ta rjá n t, és még aznap Z a g yva p á lfa lva , B a g ly a s a lja , K ishartyán köz­ ségeket. 1944. decem ber 27. F e lsza b a d u lt: M agyargéc. A N ó g rá d i-fé le csoport m eg­ ütközik a fasiszta csa p a to kka l A broncsos- pusztán. 1944. decem ber 28. F e lsza b a d u lt: kodi puszta. Etes; B o csá rla p u jtő, Karancskeszi, M a ra ­ A N ó g rá d i partizánegység egyesült a szovjet h a dsereggel. 1944. decem ber 30. F e lsza b a d u lt: S zécsényfelfalu, Ludány, Pösténypuszta. 1944. decem ber 31. F e lsza b a d u lt: Litke, N ógrádszakál, Ipo lyta rn ó c, M ih á ly ­ gerge, Egyházasgerge. Horváth István 73 �archívum Madách gyűjtemény Balassagyarmaton. 2. Az ismertetés első, megjelent részébe tartozó, de azóta érkezett legfontosabb darabok: Emerich Madách: Die Tragödie des Menschen. Aus dem Ungarischen übertragen von Alexander Dietze. Pest, 1865. Verlag Adolf Kugler. (A Tragédia első német és legelső ide­ gennyelvű fordítása.) Roboz Imre: Az irodalom boudoirjában. Az ember tragédiája tantiémpöre. Rózsavölgyi es Társa, Bpest. 1916. Dobossy László: A francia irodalom története. Gondolat. Bpest. 1963. Madách-vcnalkozá­ sok. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története. Gondolat, Bpest, 1964. Madách-vonatkozá­ sok. Gorkij: Klim Szomgin élete. I-II.-III. Fordította Gellért György. Európa, Bpest, 1964. Madáchvonatkozások. Madách Imre: Csók végnapjai. Dráma három részben. Újraformálta Keresztúry Dezső. Magvető, Budapest, 1969. 12. NAPILAPOKBAN ÉS HETILAPOKBAN MEGJELENT CIKKEK, RIPORTOK Jókai Mór: Madách Imre - Vasárnapi Ujság, Pest, 1862. május 25. Madách és a Tragédia első hírlapi méltatása) Kovács Ferenc: Madách Imre temetése. Hon, 1864. okt. 11. Gyulai Pál: Az ember tragédiájáról - Levele Csengeri Antalhoz - Budapesti Szemle 15;ó kötet 114. sk. X. Y.: Egy ember tragédiája. Madách Imre és Bory László - Pesti Hírlap, 1883. szept. 24. Jeszenszky Danó: Madách Imre és Bory László - Pesti Hírlap, 1883. szept. 28. Pulszky Ferenc: Különvélemény Az ember tragédiájáról. Pesti Napló, 1883. nov. 4. Palágyi Menyhért: Madách-tanulmányok. — Magyar Szó, 1901. ápr. 7. Farkas Pál: Madách saját művéről. — Új Idők, Budapest, 1907. 2. sz. Vay Sándor: Madách Imre atyafiságáról. — Pesti Hírlap, 1911. jan. 1. X. Y.: A Kisfaludy-Társasóg nagygyűlése. Madách-vonatkozás. Budapesti Hírlap, 1911. február 7. Kristóf György: Lucifer tragédiája? — Sárospataki Ref. Lapok, 1914. márc. 22. Jakab Ödön: Voinovich Géza ,,Madách” -a - Bpesti Hírlap, 1915. nov. 27, Melich János: A Madách-családnév eredete. Magyar Nyelv, 1919. jan-febr. XV. kötet. N: A Petőfi Társaság Madách ünnepe az Akadémián. Új Nemzedék, 1923. jan. 21. Nemzeti Ujság, 1923 január 21. Madách-szám: Tóth László: Madách ünnepén. — Voinovich Géza: Madách. — Balassa Imre: Utazás két régi udvarház között. — P. K.: Madách Imre és Szontágh Pál. — Kállay Miklós: Madách élete és feltámadása. — Váradi Antal: Az ember tragédiájának első előadása. - Surányi Miklós: A sztregovai magyar úr. — Bibó Lajos: Március az Újépületben. — Csathó Kálmán: A földesúr, a költő meg a kritikus — Petrovics Elek: Madách és Zichy Mihály. X. Y.: Ember, küzdj és bízva bízzál!. — Az erő, 1923. 5. sz. Bodor Aladár: Madách. — Magyarság, 1923. január 21. Hamvas József: Az ember tragédiája és a kereszténység. — Budapesti Hírlap, 1923. ápr. 15. Szász Károly: Madách kiadatlan levele Az ember tragédiájáról. — 8 órai ujság, 1924. március 9. 74 �b. i.: Egy ismeretlen magya r költő. Madách Imre fia. — Magyarság, 1925. január 6. Hegedűs Lóránt: Magya r Lucifer. — Új Idők, 1925. július 26. Keresztury Sándor: Madách Luciferje a kereszténység itélőszéke előtt. — Vasárnap, Arad, 1926. 13. sz. Móricz Pál: Régi levelek Rudnay Józsefné leveles-ládájából. Madách-vonatkozás. — M a­ gyarság, 1928. október 7. Szabó Richárd: Az ember tragédiája Stockholmban. Beszélgetés Olaf Lundgrennel, Madách svéd fordítójával. — Pesti Hírlap, 1933. szept. 12. Bolgár Imre: Az ember tragédiája tizedik jelenete; Madách az űrben. — Pesti Napló, 1933. április 8. Harsányi Zsolt: Madách és Borka. — Új Idők, 1932. Dóczy Jenő: Madách regénye. — Magyarság, 1933. január 22. Kosztolányi Dezső: Az ember tragédiája németül és angolul. — Pesti Hírlap, 1933. jún. 22. m. e.: A Hogarth Press Madácha. — Magyarság, 1933. nov. 26. Papp Jenő: A nagy bemutató. Az osztrák főváros magyar ünnepet ült Az ember tagédiájá­ nak előadásán Magyarság, 1934 jan. 24. H. Röbbeling: Madách elfoglalja a világirodalomban a neki járó díszhelyet. — Magyarság, 1934. febr. 17. Mohácsi Jenő: Madách Aladár Az ember tragédiájáról. — Pesti Napló, 1934. július 1. Dr. Kühár Flóris: Az ember tragédiája és a katolikus világnézet. — Budapesti Hírlap, 1934. szeptember 16-23-30 Mohácsi Jenő: Balogh Károly új Madách-könyve. — Budapesti Hírlap, 1934. okt. 21. Károsy Pál: Az ember tragédiája első fordítója. — Evangélikus Családi lap, 1935. jan. 20. Károsy Pál: Veres Pálné és Madách Imre. — Harangszó, 1935. október 27. Mohácsi Jenő: Nógrádban, ahol Fráter Erzsi járt. — É. n. Balogh Károly: Az ember tragédiája zá rószava. — 1936. É. n. Birkás Géza: Megemlékezés Guilloume Vautier Madách-fordító francia íróról. - Irodalom­ történet, 1938. 3-4. sz. Kárpáti Aurél: A civilizátor. — Pesti Napló, 1938. Szalatnai Rezső: Velünk él Madách. — Esti Ujság, 1939. nov 12. X. Y .: Az ember tragédiája szlovén nyelven. Uj Magyarság, 1940. jan. 5. Hanzély Ferenc: Madách emlékezete. — Nógrádi Hírlap, 1941. jan. 25. X. Y.: Madách-est. — Nógrádi Hírlap. 1941. jan. 25. Harsányi Zsolt: Sztregova pusztulása. — Pesti Hírlap, 1941. júl. 11. Szilveszter István: M it láttam a sztregovai Madách-kastélyban. — Esti Ujság, 1941. aug. 28. X. Y.: Madách-est. — Nógrádi Hírlap, 1942. jan. 24. Majtényi Gyula: Legújabb Madách Kiadás. — Nógrádi Hírlap, 1942. ápr. 11. Peéry Rezső: Egy délután Sztregován. — Magyar Hírlap, Prága, 1943. nov. 28. X. Y.: Az ember tragédiája külföldi sikerének jubileuma. — Új Magyarság, 1944. jan. 22 X. Y .: Ankét volt az Eötvös Kollégiumban Az ember tragédiájáról. — Egyetemi Ifjúság, 1956. április 3. Gergely Pál: Arany János és Az ember tragédiája. — Magyar Nemzet. 1962. júl. 31. Nagy Ferenc: Madách faluja centenáriumra készül. - Magyar Nemzet, 1963. júl. 28. X. Y.: Madách-díj s-plakett alapítása. — Magyar Nemzet, 1963. okt. 15. Jobbágy Károly: Ünnepre készülődés Palócföldön a Madách-centenárium előtt. — Magyar Nemzet, 1964. március 7. X, Y.: Előkészületek a Madách-centenárium ünnepségeire. - Népszabadság, 1964. márc. 18. Ruffy Péter: Madách Aliznál Csesztvén. - Magyar Nemzet, 1964. március 18. Csukly László: „Madách Imre Emlékpályázat". — Nógrád, 1964. márc. 24. Ruffy Péter: A Tragédia kézirata előtt. — Magyar Nemzet, 1964. április 19. L. dr. Kiss Ibolya: Néhány szó Madách „elkergetett" feleségéről. — Magyar Nemzet, 1964. április 26. Ruffy Péter: Madách dédunokájánál a hattyús házban. — Magyar Nemzet 1964. ápr 26. Kovács János: Csesztve — legyen Madáchfalva. — Magyar Nemzet, 1964. május 17. Lakos György: Van-e egyenes leszármazottja M adách Imrének? — Nógrád, 1964. május 30. Ruffy Péter: Madách és Mikszáth falvaiban. - Ország-Világ, 1964 június 3. Kiss Gy. János: Madách falujában. - Népszava, 1964. június 7. 75 �Kunszery Gyula: Vannak-e vallás- és egyházellenes vonások a Tragédiában? — Új Ember, 1964. június 9. Radó György: Madách és Sevcsenko évében. — Magyar Nemzet, 1964. július 16. Radó György: Madách világhíre. A tragédia fordításai. — Magyar Nemzet, 1964. július 26. Lengyel István: Bölcső, melyben anyja Imre fiát ringatta. - Hétfői Hírek, 1964. július 27. Balázs Béla: Alsósztregován megnyílik a Madách-Múzeum. — Magy. Nemzet, 1964. aug. 27. Pál F. János: Madách hazai útlevelei. — Magyar Nemzet, 1964 augusztus 30. G. F.: Tragedie de l'Homc A Tragédia eszperantó-fordításai és részelőadásai. — Magyar Nemzet, 1964. szeptember 1. Nagy Ferenc: Alsósztregova és Csesztve együtt emlékezik Madáchra. — Magyar Nemzet, 1964. szeptember 13. Dr. Kiss Ibolya: Két rokon vallomása Madách feleségéről. — Magy. Nemzet, 1964. szept. 17. Szabó József: Madách Imre bölcsője. Íróasztala. Sírja. Életrajz és értékelés. — Evangélikus Élet, 1964. szeptember 20, 27. október 4. Barna Tibor: Ünnep előtt Csesztvén. — Nógrád, 1964. szeptember 20. Gábor István: Beszélgetés a Tragédia finn fordítójával, Toivo Lyy-vel. — Magyar Nemzet, 1964. szeptember 26. Bálint Géza: A Tragédia embere. — Kisalföld, 1964. szeptember 27. Szalatnai Rezső: Egy délelőtt Alsósztregován. — Tükör, 1964. szeptember 29. Csukly László: Madách I. II. III. IV. - Nógrád, 1964. szeptember 27., 29., 30., október 1. Paavo Viljanen: Unkarilaisen I. Madách satavuotismuisto. — Aamulehti, Tampere, 1964. szeptember 30. Radó György: Az ember tragédiája és az oroszok. — Napjaink, 1964. okt. 1. Kamii Bednár: Madách hite az emberiségben Élet és Irodalom, 1964. október 3. R. F.: Meghalt Madách dédunokája. — Magyar Nemzet, 1964. október 2. Gellért Oszkár: „Oh hallom hallom a jövő dalát” — Élet és Irodalom, 1964 október 3. Komlós Aladár: Madách Imre. - Élet és Irodalom, 1964. október 3. Leonyid Martinov: Madáchról. — Élet és Irodalom, 1964. október 3 X. Y.:.. Művét más nemzetek millióinak szivéhez vitték el. Ünnepi tanácsülés Csesztvén a Madách-centenáriumon. — Nógrád, 1964. október 4. Hubay Miklós: A halhatatlanság költője. — Népszava, 1964. október 4. Sőtér István: Madách. — Magyar Nemzet, 1964. október 4. Barna: Madách „kultusz" negyedszázaddal ezelőtt. — Nógrád, 1964. október 4. Kocsis Tamás: Az alsósztregovai képviselő. — Magyar Nemzet, 1964. október 4. Ams: Dostojna tvorcovi Tragedia cloveka. — Pravda, Bratislava, 1964. október 5. X. Y.: Madách finn fordítója. — Hétfői Hírek, 1964. október 5. R. Gy.: Illusztrációk Az ember tragédiájához. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kiállítása. — Népszabadság, 1964. november 5. Ruffy Péter: Madách centenárium. A népek ünnepe Alsósztregován. - Magyar Nemzet, 1964. október 6. X. Y .: Finnországban bemutatják Az ember tragédiáját. - Népszabadság, 1964. október 7. S. M.: Madách a mai képzőművészetben. - Magyar Nemzet, 1964. október 9. Zsugán István: Világfilm lehetne a Tragédiából. — Esti Hírlap, 1964. október 9. Galamb Sándor: Az ember tragédiája, Az asszony komédiája. — Magyar Nemzet, 1964. október 11. Hárs György: A Madách-centenárium. — Szabad Föld, 1964. október 11. Ugróczky Mihály: Madách és az imádság. — Új Ember, 1964. október 11. Bárány Tamás: Madách-est az Irodalmi Színpadon. Élet és Irodalom. 1964. október 17. Héra Zoltán: Madách — oroszul. — Népszabadság, 1964. október 25. Elbert János: Az ember tragédiája oroszul. - Magyar nemzet, 1964. november 7. Tamás István: Beszélgetés Leonyid Martinovval, Madách fordítójával. — Népszabadság, 1964. november 29. K. Gy. : Madách idegen nyelveken. — Új Ember, 1964. november 29. X. Y.: Madách-emlékünnepség Bécsben. — Népszabadság, 1964. november 24. Beresztóczy Miklós: Az agyonszeretett fiú, Madách Imre. - Katolikus Szó, 1964. dec. 20. L. Martinov: Madáchról Madách-ünnepségek a Szovjetúnióban. — Élet és Irodalom, 1964. december 26. Ruffy Péter: Madách sírjánál Alsósztregován. — Magyar Nemzet, 1964. (?) Lukácsy Sándor: Madách könyvei között 1964. (?) 76 �X. Y.: Az ember tragédiája 62-féle fordítósban. - Népszava, 1965. január 10. Gárdonyi Béla: Felkai Ferenc, „A gondolkodó Madáchot akartam szinpadra á llíta n i” . Kisalföld, 1965. január 17. X. Y.: Külföldi megemlékezések a Madách-centenáriumról. — Népszabadság, 1965. jan. 23. L. Kiss Ibolya: Az Erzsi tekintetes asszonyról. - Hét, Pozsony, 1965. március. S. E.: Álom a történelemről. Sőtér tanulmánya Madáchról és a Tragédiából. — Magyar Nemzet, 1965. október 31. Szabó József: Veres Pálné és Madách Imre. — Evangélikus Élet, 1965. december 12. Pomogáts Béla: Korunk és Madách. Sőtér: Álom a történelemről, (ismertetés). - Élet és Irodalom, 1966. január 15. Dr. Pásztor Emil: Bérczy Károly és Madách Imre. — Magyar Nemzet, 1966. február 6. Szalatnai Rezső: Az ember tragédiája új szlovák fordítása. - Magyar Nemzet, 1969. márc. 6. Kunszery Gyula: Madách Mózesének felragyogtatása. — Új Ember, 1966. március 13. Oláh Tibor: Goga és Madách. — Utunk, Kolozsvár, 1966. április 1. Ugróczky Mihály: Zrinyi Miklós Madách őse. - Magyar Nemzet, 1964. május 4. Kövesdi János: Az asszony tragédiáin. L. Kiss Ibolya könyve Fráter Erzsébetről. — Új Szó, Pozsony, 1966. május 4. Karl Rau: Ungarn füllt seinen Becher. Madách. — Weser-Kurier Bremen, 1966. május 26. Keresztúry Dezső: Egy remekmű ébresztése, Mózes. - Könyvtájékoztató, 1966. május Dr. Belitzky János: Madách Sándor, a magyar jakobinusok egyik védőügyvédje. — Nógrád, 1966. július 31. X. Y .: Miniatűr-könyvek (Madách-vonatkozás). - Délmagyarország, 1966. augusztus 3. Rácz Győző: Elkárhozhat-e Ádám? — Utunk, 1966. október 28. Barna Tibor: Tisztelgés Martinovnál, a Tragédia orosz fordítójánál. — Hajdú-Bihari Nép­ ujság, 1966. november 3. Dr. Lother Itra: Episches Theater in Ungarn I. Madách, „Epigone Goethes” und „Vorläufer Brechtes” . — Neue Freue Presse, 1966. november 24. X. Y.: Kindlers Lit. Lexikon. Madách. Neue Züricher Zeitung, 1966. november 26. Pál László: Madách — lyukkártyán. — Ifjúsági Magazin, 1966. november M. Gy.: Madách-művek modern illusztrációkkal. — Textilmunkás, 1966. december Die Wiener Festwochen 1967. Mahler und die Nachbarn an der Donau. Ladislav Obuch: Divadelné prekvapenia, Vystrizek z Casopim 1967. január. 17. Bernáth László: A tragédia — bolgárul. Szófiai beszélgetés Georgij Krumovval. — Esti Hir­ lap, 1967. január 18. Georg Kőváry: Aus der Not eine Stagione machen. Theater in Budapest, Madách. — Kuri­ er, 1967. január 18. X. Y.: Madách-opera. — Film, Színház, Muzsika. 1967. január 27. Ruffy Péter: Arany csendje (Madách-vonatkozások) — Tükör, 1967. február 26. Havas Ottóné: Hogyan találkozhat a társadalom és az egyén érdeke (Tragédia-vonatko­ zás). — Ifjú kommunista, 1967. március X. Y.: Madách Imre: Mózes. - Rádió és TV-ujság. 1967. március 19. X. Y .: Booming Hungaria n Culturae Exports. Madách. — Daily News, 1967. március 25. X. Y .: Kass J. rézkarcsorozata Az ember tragédiájáról. — Magyar Nemzet, 1967. márc. 26. Rényi Péter: Bécsi „Tragédia". - Népszabadság, 1967. május 28. Bezur Géza: Az év legszebb könyve 1966., a Tragédia. — Könyvtájékoztató, 1967. május L. P.: Irodalmunk térhódítása a Szovjetúnióban (Madách-vonatkozás). — Élet és Irodalom, 1967. július Pataki László: A tragédia gyűjtője. - Nógrád, 1967. augusztus 13. Radó György: Megjelent ukrán nyelven Az ember tragédiája. — Magyar Nemzet, 1967. szeptember 9. Csapláros István: Az ember tragédiája Varsóban. - Lengyelország, 1967. 9. sz. Varsó Tolvaj Bertalan: látogatásom Laczkóné Kiss Ibolyánál (Madách-vonatkozás). — A Hét iro­ dalmi melléklete. 1967. 43. Pozsony Szabó József: Bérczy Károly (Madách-vonatkozás). - Ev. Élet, 1967. december 10. Horváth György: A mi Madáchunk. Vilt Tibor a Tragédia költőjének szobráról beszél. — Magyar Nemzet, 1967. december 10. X. Y.: Értékes anyaggal bővül a csesztvei Madách-Múzeum. — Nógrád, 1968. március 22. Bános Tibor: Pétervári interjú, Gorkij és Madách. — Magyarország, 1968. március 24. Lengyel Béla: Gorkij és a magyarok. Madách. - Népszabadság, 1968. március 28 77 �A. G.: Az élő Madách. — Magyar Nemzet, 1968. május 24. X. Y.: Madách és Gárdonyi örmény nyelven. — Nógrád, 1968. május 19. Gyergya i Albert: Kegyelmet a klasszikusoknak. - Élet és Irodalom, 1968. 25. sz. Baranyai László: Bővül a Madách-Emlékmúzeum. - Nógrád, 1968. június 1. B. L.: Kijevi lap Az ember tragédiájáról. — Népszabadság, 1968. június 28. Radó György: Az ember tragédiája új bolgár fordítása. — Magyar Nemzet, 1968. július Szabó József: Az utolsó evangélikus Madách. — Ev. Élet, 1968. szeptember 8. Baranyai László: Négy, eddig ismeretlen Madách-levélről. — Nógrád, 1968. október 6. Csongorády Béla: Madách-emlékérmesek — 1968. Nógrád. 1968. október 13. Kósa Csaba: A sztregovai kézirat. — Esti Hírlap. 1968. december 23. Zs. Nagy Lajos: Madách-film Losoncon. — Hét, Pozsony, 1969. január 12. K. J.: A tragédia képernyőn. — Film-Színház-Muzsika, 1969. április 5. Pataki László: Kuriózumok egy gyűjteményből. — Nógrád, 1969 április 27. Kerényi Ferenc: Madách és asszonya tragédiája. - Nők Lapja, 1969. május 10. 13. MADÁCH MÜVEI A SZÍNPADON Nemzeti Ujság Madách-száma, 1923 január 21. Váradi Antal: Az ember tragédiájának első előadása - Siklóssy Pál: Az ember tra g é­ diája külföldi színpadon — X. Y.: Gyenes László, aki negyven éve játsza Lucifert — Hevesi Sándor: Az új „Ember tragédiája" — Buttykay Akos: Az ember tragédiájának kisérő zenéjéről — Radnai Miklós: Madách műve, mint zenei kérdés — Szinházi Élet Madách-száma, 1923. 4. sz. X. Y.: Részletek Paulay Ede naplójából — X. Y .: Az ember tragédiája zenéje — X. Y.: Az ember tragédiája díszletei — X. Y.: Hevesi Sándor, Az ember tragédiája egykor és most. H. K.: Az ember tragédiája Új bemutatással a Nemzeti Színházban. - Magyarság, 1926. október 31. X. Y.: Az ember tragédiája új bemutatásban. - Magyar Színpad, 1926. október 31. Szász Károly: Az ember tragédiája új rendezésben és szereposztással. - 8 órai ujság, 1926 november 3. Német Antal: Az ember tragédiája a színpadon. — Budapest Székesfőváros. 1933. 160 o. Tamás Ernő: Az ember tragédiája a színpadon. — 1933. Gerhauser Albert: A rajtavesztett zseni Az ember tragédiája jelmezei. — Széphalom, 1933. VII. Voinovich Géza: Az ember tragédiája új előadásán az író és a színész fog uralkodni — Az Est, 1933. november 22. Pataki József: Az ember tragédiájának színpadi emlékei. — Magyarság, 1934. január 14. Papp Jenő: Az ember t ragédiája ötszázadik előadása a Nemzeti Színházban. — Magyarság, 1934. január 20. N.: Madách Tragédiája a világsiker útján. Jubilál Az ember tragédiája. — Szabadság, 1934. január 21. N.: Az aktuális Madách Budapesten és Bécsben. - Magyar Színpad, 1934. január 24. Félix Salten: Die Tragödie des Menschen, Burgtheater. - Neue Freie Presse, 1934. jan. 24. Bajcsi-Zsilinszky Endre: Madách Bécsben. — Szabadság, 1934. január 28. X. Y .: A szabad szó tragédiája. Madách remekművének korszerű rendezése... — Pesti Napló, 1934. január 31. Varga István: Az ember tragédiája, mint az egyetemes magyarság első világfilmje. Tanul­ mány. - Budapest, 1934. Kárpáti Aurél: Az ember tragédiája. Szabadtéri előadás Szegeden. - Pesti Napló, 1934. augusztus 5. Bánffy Miklós: Az ember tragédiája a színpadon. - Pesti Napló, 1934. április 1. Kárpáti Aurél: Az igazi Lucifer problémája. — Pesti Napló, 1934. szeptember 13. Bory István- Német Antal: Madách a mikrofon előtt. - Nyugat, 1936. 3. sz. Nagy Adorján: Az ember tragédiája és a színész. A színpad könyvtára 5. Budapest, i 936. Farkas Ferenc: Kisérőzene Madách: Az ember tragédiája c. művéhez 1936. (Teljes partitura magyar és német szöveggel) Házy Albert: Az ember tragédiája mint szabadtéri tömegjáték. Adalékok a tudományok szociológiájához. Tett-kiadás, Szeged, 1936. 78 �Karl Wüstenhagen: Deutsch-Ungairische Bühnenkunst. Regie- Austauschgastspiel, 1937. Hamburg Dr. Janovics Jenő: Ünnep után. Alkalmas-e a Tragédia szabadtéri előadásra? - Pesti Napló, 1937. augusztus 22. Pásztor József: A szegedi szabadtéri játékok története. Szeged, 1938. Sebestyén Károly: Munkák és napok. Az ember tragédiája a Burgszínházban. - Budapest, 1941. Kamarás Béla: Madách ifjúkori drámái és novellái. A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Magyar Intézetének Értekezései. 34. Pécs, 1941 Bisztray Gyula: Színházi esték 1930-40. Madách a színpadon. Könyvnap. Budapest, 1942. Sz. Kruzinszkij: Budapest színházaiban. Madách. A Pravda cikkének fordítása. — Irodalmi Ujság, 1955. május 7. N. I.: Az ember tragédiája operaszínpadon? — Esti Hírlap, 1958. március 13. Páncél Lajos: Hetvenöt éve: Az ember tragédiája először. — Népszava, 1958. szept. 21. Palásti László: Básti Lajos hármas jubileuma (Madách-vonatkozás). — Ország-Világ. 1960. január 27. Lődi Ferenc: Major Tamás rendez. — Délmagyarország, 1960. augusztus 12. Asztalos Sándor: Beszélgetés Major Tamással a Tragédia rendezése közben. — Magyar Nemzet, 1960. augusztus 14. Lökös Zoltán: Madách drámai költeményének felújítása a szegedi játékok színpadán. — Rajk András: Az ember tragédiája Szegeden. — Népszava, 1960. augusztus 16. X. Y.: Gondolatok Az ember tragédiája előadásához. - Délmagyarország, 1960. aug. 14. Forgács István: Csonkítás n é lk ü l... Az ember tragédiája. — Délmagyarország, 1960. aug. 14. Lődi Ferenc: Hárman a tragédia főszereplői közül. — Délmagyarország, 1960. augusztus 17. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a szegedi Dóm-téren. A rendezés. — Magyar Nemzet, 1960. augusztus 17. Földes Anna: „E földre csak mosolyom hoz gyönyört" Évának le n n i... — Nők lapja, 1960. augusztus 25. Rényi Péter: Utólagos megjegyzések a Tragédia szegedi előadásához. - Népszabadság, 1960. szeptember 4. Rajk András: Új Ádám-Éva rendezés, Új színpad a Nemzeti Színház Tragédia-előadásán. — Népszava, 1960. október 23. Osváth Béla: Utóhang a Tragédia szabadtéri előadásához. — Kortárs, 1960. október L. F.: Az ember tragédiája szegedi előadásáról. - Tiszatáj, 1961. október Dr. Székely György: A nemzeti Színház 125. éve. Budapest, 1962. Vajda György Mihály: Színházi Kalauz. A kötetben Madách drámai műveinek ismertetése és számos Madách-vonatkozás. — Gondolat, Budapest, 1962. Básti Lajos- Mire gondolsz, Ádá m? - Magvető, Budapest, 1962. Sz. S. J.: Az ember tragédiája. Felújítás a szabadtéri játékokon. - Délmagyarország, 1962. augusztus 10. Mátrai-Betegh Béla: Szegedi Szabadtéri Játékok, 1962. Egy este a Tragédia nézőterén. — Magyar Nemzet, 1962. augusztus 12. Gyárfás Miklós: Élő dramaturgia. Hosszabb cikkek a Tragédia színpadi vonatkozásairól. — Magvető, Budapest, 1963. Magyar Nemzeti Színház centenáriumi füzete, 1964.: Major Tamás: Az ember tragédiája jubileumi előadása elé. — Nagy Adorján: Színpad és beszéd. Vallomás Az ember tragédiájáról. — Magvető, Buda­ pest, 1964. Kunszery Gyula: „ III. Galerie, 6. Reihe. . . ” A Burg-Teather Tragédia-előadása Bécsben, 1934. — Élet és Irodalom, 1964. február 15. X. Y.: A miskolci Nemzeti Színház Tragédia-vendégjátéka Budapesten. Film-Színház-Muzsi­ ka, 1964. július 3. Lelkes Éva: Éva miatt szerződtem át. — Film-Színház-Muzsika, 1964. július 24. Major Tamás: A rendező levele Luciferhez. — Film-Színház-Muzsika, 1964. szeptember 25. Sonkoly István: Az ember tragédiája zenei keretezései. — Alföld, 1964. 10. sz. Gyárfás Miklós: A tanítvány monológja Keplerhez száz év után. — Film-Színház-Muzsika, 1964. október 2. Major Tamás: Mit jelent korszerűnek lenni? Az ember tragédiája jubileumi előadása e lé .— Nógrád, 1964. október 2. 79 �Sinkovits-Váradi-Kálmán: Ádá m, Éva, Lucifer - 1964. Népszava, 1964. október 4. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája centenáris felújítása a Nemzeti Színházban. — Magyar Nemzet, 1964. október 4. Hámori O ttó: Az ember tragédiája. A Nemzeti Színház felújítása a Madách-évfordulóra. — Film-Színház-Muzsika, 1964. október 9. Barna Tibor: A Tragédia tragédiája? Korszerű Madách-tolmácsolás. — Nógrád, 1964. okt. 11. Rényi Péter: Egy új Madáchért. Bemutató a Nemzeti Színházban. — Népszabadság, 1964. október 18. Máriássy Judit: Szolnok. Az ember tragédiája. — Film-Színház-Muzsika, 1964. október 23. Gábor István: Jegyzetek Az ember tragédiája szolnoki előadásához. — Magyar Nemzet, 1964. november 6. Siptár Ernő: Az ember tragédiája Burgtheaterben. — Jelenkor, 1964. 12. Kolozsvári Állami Magyar Színház Műsorfüzete, 1965.: Antal Árpád: Madách és műve — Jordáky Lajos: Az ember tragédiája a színpadon Nagy Péter: Az ember tragédiája felújításáról. — É. J. 1964. október 10. Sándor Iván: A tragédia 1964-ben. A Nemzeti Színház centenáriumi előadásáról. — Új Írás, 1965. 1. sz. Csik István: Az ember tragéd iá ja Veszprémben. — Film-Színház-Muzsika, 1965. január 15. Maros: Felkai: Madách. — Kisalföld, 1965. január 23. Sós Endre: Dráma Madáchról — Győrött. — Magyar Nemzet, 1965. január 26. G.: „Madách". Felkai drámája Győrött. — Esti Hirlap, 1965. január 23. Geszti Pál: Madách. Felkai F. színműve a győri Kisfaludi Színházban. — Film-Színhá z-mu­ zsika, 1965. január 29. Rajk András: Madách. Felkai Ferenc színjátéka Győrött. - Népszava, 1965. január 30. Jákó Pál: Madách, a győri Kisfaludy Színház bemutatója. — Népszabadság. 1965. márc. 2. — er: Az ember tragédiája Egerben. — Film-Színház-Muzsika, 1965. március 12. Galsai Pongrác: Komitragédia (Madách-vonatkozás). - Film-Színház-Muzsika, 1965. ápr. 23. X. Y.: Milyen lesz az idei szegedi Tragédia-előadás? Részletek Vámos L. rendező tanul­ mányából. - Népszabadság, 1965. május 1. Fencsik Ilona: A tragédia Szegeden Ne szégyelljünk látványosnak lenni. - Esti Hírlap, 1965. július 18. Ruttkai Éva: Beleszerettem Madáchba. — Népszabadság, 1965. július 22. M. G. P.: Angyalok a háztetőkön. A tragédia Szegeden. - Népszabadság, 1965. júl. 31. Mátrai-Betegh Béla: A tragédia „szélesvásznú” színpadon. - Magyar Nemzet, 1965. aug. 1. Lökös Zotán: Nagy sikert aratott a Tragédia Szegeden. Szimonov Madách remekművéről. Hétfői Hírek, 1965. augusztus 2. Dersi Tamás: Nyílt levél Vámos Lászlóhoz, a szegedi Tragédia rendezőjéhez. - Esti H ír­ lap, 1965. augusztus 3. Szombathelyi Ervin: A Tragédia a Dóm-téren. — Népszava, 1965. augusztus 5. Sándor Iván: Szegedi szabadtéri játékok 1965. Az ember tragédiája. — Film-Színház-Muzsi­ ka, 1965. augusztus 6. Földes Anna: Dóm-téri Tragédia. — Nők Lapja, 1965. augusztus 7. Rényi Péter: Látvány vagy látnivaló. Megjegyzések Vámos László szegedi Tragédia-rende­ zéséhez. - Népszabadság, 1965. augusztus 8. P. L.: Szegedi jegyzetek Az ember tragédiájához. — Új Ember, 1965. augusztus 15. Abody Béla: Két este Szegeden. Vámos Tragédia-rendezése. — Élet és Irodalom. 1965. augusztus 14. Akácz László: Szegedi profil. Beszélgetés Hont Ferencel a Szegedi Szabadtéri Játékokról. — Film-Színház-Muzsika, 1965. augusztus 71. Vajda György Mihály: A Szegedi Szabadtéri játékok és Az ember tragédiája. — Kritika, 1965. 9. sz. Gách Marianne: Színházról, nyelvről, stílusról. Beszélgetés Keresztúry Dezsővel (Madáchvonatkozás). — Film-Színház-Muzsika, 1965. október 1. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a kolozsvári magyar színházban. - Magyar Nemzet, 1965. december 1. Demeter Imre: Az ember tragédiája Kolozsvárott. Film-Színház-Muzsika, 1965. december 3. Marosi Péter: Gondolatok a színházban (Madách-vonatkozás). — Utunk, Kolozsvár, 1965. december 10. 80 �Rényi Péter: Az ember tragédiája a kolozsvári Állami Magyar Színházban. — Népszabad­ ság, 1965. december 15. Monoszlay Dezső: Mondottam, ember, küzdj és higgy! Az ember tragédiája kassai szlo­ vák bemutatójáról. — Irodalmi Szemle. 1966. b : Az ember tragédiája a prágai rádióban. — Magyar Nemzet, 1966. január 7. Dalos László: Keresztúry Dezsővel a Mózes első próbáján. — Film-Színház-Muzsika, 1966. január 14. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a szabadkai Népszínházban. — Magyar Nemzet, 1966. január 15. Keresztúry Dezső: Madách Imre Mózes drámája. - Kortárs, 1966 2. sz. Kántor Lajos: Hűtlenség és hűség, avagy a kolozsvári Madách-értelmezés. — Korunk, 1966 2. sz. Tänzer Iván: Madách gondolatai időállók. Beszélgetés Tibor Rakovszky rendezővel. — Új Szó, Bratislava, 1966. március 8. Bernáth László: Mózes Madách Imre színpadán. - Esti Hirlap, 1966. március 8. Zay László: Mózes Veszprémben. — Magyar Nemzet, 1966. március 11. Illés Jenő: Madách-mű Veszprémben. — Film-Színház-Muzsika, 1966. március 11. Barna Tibor: Veszprémi tisztelgés — Mózesnél. — Nógrád, 1966. március 20. Galsai Pongrác: A Mózes Veszprémben. ― Nők Lapja, 1966. március 26. Pándi Pál: Jegyzetek Madách Mózes drámájáról, Veszprém. — Népszabadság, 1966. márc. 26. Radó György: Az ember tragédiája szlovák bemutatója Kassán. - Magyar Nemzet, 1966. április 16. Monoszlay Dezső: Madách Tragédiája Kassán. — Élet és Irodalom, 1966. április 23. Vajda György Mihály: Két magyar klasszikus vidéki színpadon. Madách Imre: Mózes. Kritika, 1966. 4. sz. Sz. E.: Mózes. — Vas Népe, 1966. május 15. Szakály: A Mózes és a diákok. — Vas Népe, 1966. május 18. Hámos György: Az újszülött Madách. — Élet és Irodalom, 1966. május 28. Filyó Mihály: Tragedia Csloveka. A kassai bemutató. — Ifjúsági Magazin 1966. június László Zsigmond: „Mózes” Madách drámája a Televízióban. Új Élet, 1966. június 1. X. Y.: Még mindig a Mózesről. — Napló, (Veszprém), 1966. június 2. Tari János: Fesztivál előtt. A Tragédia Szegeden. — Dél-Magyarország, 1966. június 15. X. Y.: Tragédia — „javított” kiadásban. Szeged, 1966. — Csongrádmegyei Hírlap, 1966. július 16. N.: Néhány adat a Tragédiáról. — Film-Színház-Muzsika, 1966. június 17. Nikolényi István: Milyen lesz az idei Tragédia? — Dél-Magyarország, 1966. július 20. Akácz László: A tragédiáról — a hajón. — Csongrádmegyei Hírlap, 1966. július 22. Akácz László: Az ember tragédiája Szegeden. — Csongrádmegyei Hirlap, 1966. július 26. M. G. P.: Az ember tragédiá jának felújítása. — Népszabadság, 1966. július 26. Geszti Pál: Az ember tragédiája, Szegeden, 1966. — Film-Színház-Muzsika, 1966. júl. 29. Varga Ákos: „Lehiggadt Tragédia". Szeged, 1966. — Petőfi Népe, 1966. július 29. Sas Ervin: A Tragédia a szegedi Dóm-téren. — Békésmegyei Népújság, 1966. július 31. Murányi József: Az örök Tragedia. — Pestmegyei Hírlap, 1966. július 31. B. Glan: Az ötvenedik Tragédia. — Délmagyarország, 1966. július 31. N. F.: Monstre-színpadon Az ember tragédiája. — Kelet-Magyarország, 1966. július 31. Viktor Egri: Divadlo v Budapesti. - Literarni Noviny, 1966. július 31. X. Y.: A losonci Madách-kör. - A Hét, Pozsony. 1966. augusztus 14. Sas György: Az Úr hangja és a Vox humana. Szeged, 1966. - Film-Színház-Muzsika, 1966. augusztus 15. Abody Béla: Szeged, szabadtér, Tragédia. - Élet és Irodalom, 1966. augusztus 20. Péter László: Újjáéledt Madách Mózes-drámája. — Ref. Egyház, 1966. augusztus Felkai Ferenc: Madách. Színjáték három felvonásban, 12 képben Budapest, 1966. Sándor Iván: Magyar Dráma - 1966. - Kortárs, 1966. szeptember Sz. Simon István: Tragédia, 1966. - Tiszatáj, 1966. október Ablonczy László: Horváth Árpád Debrecenben. A Tragédia. — Alföld, 1966. 10. sz. (andrássy): A Mózes Budapesten. — Napló (Veszprém), 1966. október 11. Antal Gábor: Madách Mózese. — Élet és Tudomány. 1966. október 23. Radnóti Zsuzsa: Magyar drámák külföldön. A Tragédia. — Új Színház, 1966. november. Gábor István: A Mózes felújítása Veszprémben. — Köznevelés, 1966. november. 6 81 �Doromby Károly: Szinházi Krónika. Mózes. — Vigília, 1966. november. Pándi Pál: Ünneprontás - igazi ünnepért. A Tragédia. — Népszabadság. 1966. nov. 13. Hans Lossmann: Wo Bartók, Kodály und Madách daheim sind Theaterreise nach Ungarn. — Die Bühne, 1966 december. Mihály Gábor: Budapester Theaterbrief (Madách-vonatkozás). - Theater der Zeit, 1966. Bános Tibor: Öt város színháza. Felfedezéssorozat. Mózes. — Magyarország, 1967. 4. sz. Boldizsár Iván: Az ember tragédiája Bécsben. - Élet és Irodalom, 1967. május 27. Ungvári Tamás: Az ember tragédiája a Burgtheater előadásában. — Magyar Nemzet, 1967. május 23. Rényi Péter: Bécsi „Tragédia" 1967. - Népszabadság. 1967. május 28. Keresztúry Dezső: A Tragédia Bécsben. — Tükör, 1967. május 30. Potoczky Júlia: A Tragédia sikere Varsóban. - Film-Színház-Muzsika. 1967. június 9. Demeter Imre: A bécsi Tragédia-előadás. — Film-Színház-Muzsika, 1967. június 9. X. Y.: „Lenyűgöző színházat láttunk” A lengyel sajtó a Nemzeti Színház varsói Tragé­ dia-előadásáról. — Népszabadság, 1967. június 11 Potoczky Júlia: Varsó és Prága után. — Film-Színház Muzsika, 1967. június 16. Pilinszky János: A Tragédiáról - Bécsből. — Új Ember, 1967. július 7. Gách: „Jó lenne a Tragédiát olasz színpadon látni” . — Film-Színház-Muzsika, 1967. júl. 7. Gábor István: Csák végnapjai. Madách-dráma Gyulán. — Magyar Nemzet, 1967. júl. 11. Nagy Judit: Mózes. — Film Színház-Muzsika, 1967. szeptember 29. Bernáth László: Madách Imre remekműve rendezőre talált. Mózes. — Esti Újság, 1967. október Gábor István: A világkiállítástól a Mózes kisérőzenéjéig. Durkó Zsolt. — Magyar Nemzet, 1967. október 22. Sándor Iván: Mózes. Madách Imre műve a Nemzeti Színházban. - Film-Színház-Muzsika, 1967. november 10. Szombathelyi Ervin: Mózes a Nemzeti Színházban. - Népszava, 1967. november 15. Kemény György: Mózes — Magyar Ifjúság, 1967. november 17. Taxner-Tóth Ernő: Mózes M adách-bemutató a Nemzeti Színházban. — Népszabadság 1967. november 18. Dersi Tamás: Felfedezett klasszikus. Madách új arca. - Esti Hírlap, 1967. november 20. Keresztury Dezső: Egy bemutató nézőterén. — Tükör. 1967. november 21. Zala Tamás: A modern Madách. A „Mózes” a Nemzeti Színházban. - Magyar Nemzet, 1967. december 3. Nemzeti Színház: Mózes-bemutató műsorfüzet Kereszury Dezső: Néhány szó a Mózesről — Benedek András: Mózes példája. Wiener Festwochen 1967. im Theater an der Wien — Bécs, 1967. Tartalma: Gastspiel des Burgtheaters: Die Tragödie des Menschen Rudolf Henz. Die Tragödie des Menschen — Dezső Keresztury: Madách und sein Werk Wystepy Goscinne Teatru Narodowego z Budapesztu. A budapesti Nemzeti Színház ven­ dégjátékának ünnepi műsorfüzete. Warszava, 2-4 cserwca, 1967. Illés Jenő: Színészarcok a közelmúltból (Számos Madách-vonatkozás). — Gondolat, Buda­ pest, 1968. Tertinszky Edit: Az ember tragédiája mikrofon előtt. — Kortárs, 1968. január Fekete Sándor: Madách Imre Mózese a Nemzeti Színházban. — Kritika, 1968. 1. sz. Gách: Elfelejtett Madách-dráma. — Film-Színház Muzsika, 1968. február 24. Dr. Lenner Mihály: Az ember tragédiája külföldi színpadokon. — Múzeumi Magazin, 1968/2. Ember Mária: Mózes, Madách műve a Nemzeti Színházban. — Világosság, 1968. 3. sz. X. Y.: Madách elfelejtett műve a Gyulai Várszínházban. — Népszabadság, 1968. ápr. 28. Dersi Tamás: Madách felfedezése. — Új Írás, 1968. 5. sz. Baranyai László: Egy elfelejtett Madách-mű. Csák végnapjai. — Nógrád, 1968. május. 7. N.: Jubileumi esztendeje van a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. — Magyar Nemzet, 1968. május, 8. f. f.: Ismeretlen Madách-dráma. Csák végnapjai Gyulán, - Esti Újság, 1968. július 6. Keresztúry Dezső: A Csák végnapjai - a gyulai Várszínházban. — Film-Színház-Muzsika. 1968. július 6. 82 �Gábor István: Csók végnapjai. Madách dráma a gyulai Várszínházban. - Magyar Nem­ zet, 1968. július 11. Sándor István: Csák végnapjai — Gyulán. — Film-Színház-Muzsika, 1968. július 13. Koltai Tamás: Csák végnapjai Gyulán. — Népszabadság, 1968. július 23. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon 1933. után. 1968. 200 oldal. Kézirat, fénykép és levéldokumentóciókkal. Földes Anna: Gondolatok a várszínházban. Csák végnapjai. — Nők Lapja, 1968 aug. 3. A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékának műsorfüzete, 1968. Lukácsy András: A Tragédia a kolozsváriak előadásában. — Magyar Hírlap 1968. szeptember 11. Koltai Tamás: Az ember tragédiája. A kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka. Népszabadság, 1968. szeptember 12. Mátrai-Betegh Béla: Az ember tragédiája a Kolozsvári Magyar Színház vendégjátékának búcsúelőadásában. — Magyar Nemzet, 1969. szeptember 12. Illés Jenő: A kolozsváriak budapesti Tragédia-előadása. — Film-Színház-Muzsika, 1968. szeptember 14. Demeter Imre: A kolozsváriak budapesti Tragédia-előadása. — Tükör, 1968. szeptember 17. Demeter Imre: Kolozsváriak vendégjátéka. Tragédia. — Élet és Irodalom, 1968. szept. 21. Ablonczy László: Madách Imre Az ember tragédiája. A kolozsvári Állami Magyar Szín­ ház Tragédia-előadása Debrecenben. — Alföld, 1968. 11. Bános Tibor: Madách a képernyőn. — Magyarország, 1969. március 30. Nikolényi István: A szegedi játékok jubileumi évadjáról. — Tiszatáj, 1968. október Bános Tibor: Opera a Tragédiából. — Magyarország, 1969. május 11. 14. EDDIG NEM PUBLIKÁLT KÉZIRATI ANYAG Papp-Szász Lajosné: Visszaemlékezés Szontágh Pálra. 1913. Dr. Visnovszky Rezső: Az ember tragédiájának néhány forrása. Balassagyarmat, 1930. Dr. Visnovszky Rezső: Az ember tragédiája XIV. szinének forrása. Balassagyarmat, 1932. Dr. Hans Nüchtern: Die Tragödie des Menschen in der Wiener und Münchnen Rundfunks­ cenierung. 1932. Dr. Németh Antal: Egy emberöltő Az ember tragédiájának szolgálatában. Elhangzott Balassagyarmaton 1967. október 4-én és Losoncon 1968. december 13-án. X. Y.: Férfi és nő - Eva alakja és szerepe Ádám oldalán. Sz.: Feljegyzések Az ember tragédiája első kiadásának fellelhető darabjairól. Szabó Lilla: „Három nap alatt elfogyott". Az új bolgár fordításról. Szófiai riport. Dr. Tolnai Vilmos egyetemi tanár kéziratos anyaggyűjtése, jegyzetei a Tragédia magyará­ zatos új, de meg nem jelent kiadásához. Sz. J.: Ádám célja Az ember tragédiájában. Sz.: Madách Imre világnézete és történetszemlélete Az ember tragédiája alapján. Sz. J.: Miért hat ma is elevenen Az ember tragédiája? Népfront-rendezvényen elhangzott előadás. Madách Imre és főműve, Az ember tragédiája — A kapitalizmus jellemzői Az ember tragédiája londoni szineiben — Észrevételek a Tragédia úgynevezett Népies kiadása sorozathoz — Az ember tragédiájának állatvilága — Az ember tragédiájának növényvilága — Madách barátai Szilveszter István: Találkozásom Madách Imre dédunokájával a költő halálának századik évfordulóján. Szűcs Sándor: Ádám és Lucifer eszmei küzdelme. Szücs Sándor: Madách Lucifere Szűcs Sándor: A Tragédia Évája Haránszky Lajos kéziratainak másolata a sztregovai Madách-emlékmű létrejöttéről. Ferenc Ferdinánd: Alsósztregova története — A Madách-család története — A leleplezés­ re váró Madách emlékmű története. 15. VEGYES ANYAG Madách Imrét országgyűlési képviselővé választó megyegyűlés jegyzőkönyv-szövege. 1861. Madách Aladár: Szerelem könyve. Versek. Budapest, 1880. 83 �Madách Aladár: Hangok a pusztán. Versek. Budapest, 1887. Zichy Mihály:Az ember tragédiája húsz illusztrációjának Albuma, 1887. Lándor Tivadar: Zichy Mihály élete, művészete és alkotásai. Atheneum. Budapest, 1903. Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája. - Új Idők, Budapest, 1946. Clara Lederer: Their paths are peace. Madách-szobor Cleveland-ben. Cleveland Cultural Garden Federation. 1954. Jenei Ferenc: Magyar költők a XVII. században. A kötetben Madách Gáspár költeményei. Magvető, Budapest, 1956. Várkonyi-Balogh: Madách-breviárium. Danubia, É. n. Karinthy Frigyes munkái X. „Erzsébet színházba megy” Budapest, é. n. Karintihy Frigyes: Így írtok ti. I. Madách Imre, Tizenhatodik szín: Az e m b rió tragédiája. Szépirodalmi Budapest, 1963. Kass János tizenöt rézkarca Az ember tragédiájához, Juhász Ferenc Találkozások című előszavával. Kass János és Juhász Ferenc sajátkezű aláírásával. Számozott példány. H eli­ kon, 1967. 16. ROKONMÜVEK Byron: Cain. London, 1821. Byron: Kain. Fordította Mikes Lajos Lampel, Budapest, 1899 Byron: Manfred. London, 1821. Byron: Manfred. Fordította Ábrányi Emil. Franklin, Budapest, é. n. Milton: Az elveszett paradicsom. Fordította Jánosi Gusztáv. Franklin, Budapest, 1916. Goethe: Faust. Insel-Verlag, Leipzig, 1954. Goethe: Faust. Fordította Palágyi Lajos, 1909. Goethe: Faust. Fordította Dóczi Lajos, Lampel, Budapest, 1906. Goethe: Faust. Fordította Kozma Andor. Pantheon, Budapest, 1924. Goethe: Faust. Fordította Jékely Zoltán és Csorba Győző. — Magyar Helikon, Budapest, 1961. Dante: Isteni színjáték. Babits Mihály fordítása. Révai, Budapest, 1940. Komenius Á mos János: Világ útvesztője. Fordította Stromp László. Pozsony, 1905. Johannes Ámos Comenius: A világ útvesztője. Fordította Dobossy László. Magyar Helikon, 1961. 17. A GYÜJTEMÉNYHEZ TARTOZIK MÉG 60 Madáchról szóló vers 1863-1969-ig. Prospektusok Régi és újabb Tragédia-előadások eredeti színlapjai Az 1938-ban Dr. Németh Antal rendezésében hanglemezre vett Tragédia teljes sora Az 1964-es centenáriumi újszereposztású Tragédia-előadás, Sőtér István bevezető előadá­ sával magnetofon-szalagon Madách-kisfilmek Eredeti gyászjelentés Madách Imre haláláról. Anyakönyvi kivonatok a Madách-család tagjairól. Interju Madách Imre dédunokájával, Besztercebányán, 1969. november 22. Magnószalag. Többszáz Madách-vonatkozású feljegyzés. Bel- és külföldi magyar és idegennyelvű szaklevelezés. Madách-Album a költő életére, művére, családjára, baráti körére vonatkozó 350 fénykép­ pel. Ö szeállította: Szabó József 84 �körkép M a d á ch -e m lé ké rm e se k — 196 9. Vígh Tamás remekbe mintázott Madách-portréjának avatásakor az újjávarázsolt cseszt­ vei kúria parkjában megannyi európai országból összegyűlt tudós és művész konstatálta megnyugvással, hogy a költőóriás szellemének ápolása jó kezekben van a „nyíltszívű pa­ lócok” között. 1964 októbert írtunk akkor, s Madách halálának századik évfordulóját ünne­ peltük. A centenáriumi ünnepségsorozat a Tragédia költőjének igazáért vívott százéves harc jelentős állomása volt. Nemcsak azért, mert a Béke-világtanács a kulturális évfordulók sorába emelte Madách halálának évfordulóját, s e döntésben a haladó világ ismerte el életművének humanista eszemiségét és világirodalmi művészi értékét, hanem elsősorban azért, mert a jubileum a Madách-kultusz reneszánszának nyitányát is jelentette. Mint az eltelt öt esztendő bizonyítja: a centárium nem alkalmi tisztelgés volt csupán Madách géni­ usza előtt. Szelleme, áttörve a nyelvi korlátokat magára vonta a világirodalmi közvélemény figyelmét, tovább gyűrűztetve a gazdag életmű feletti vita hullámait, egyre inkább bizonyságát adva Madách igazának. Sorra jelennek meg világszerte a Tragédia új fordításai — a magyar filológia felada­ tának is tartja ezek nyomon követését — , hazánkban pedig ki tudja hányadik kiadását éri meg a nagy mű. De nemcsak Az ember tragédiája, hanem a Mózes és a Csák vég­ napjai is új életre kelt az elmúlt években a hazai színpadokon. Az ünnepségsorozat alkalmával jogosan kivívott elismerés fokozta a nógrádiak buzgal­ mát is, hiszen a legőszintébb, legforróbb megbecsülést a szülőföld nyújthatja. Megyénkben október első hete minden esztendőben a Madáchra val ó emlékezés jegyében telik el. És vajon lehet-e az egyetemes kultúra e nagy alakjára, a filozopter-költőre méltóbban emlé­ kezni, mint úgy, hogy elismerésünket fejezzük ki a „küzdők" közül azoknak, akik talentu­ mukkal jól sáfárkodva a legtöbbet teszik a Madách-hagyomány ápolásáért, az életmű népszerűsítéséért? A régen megfogant gondolat is öt esztendővel ezelőtt vált valósággá, és lett évenkénti gyakorlattá. Az idén — a hagyományos, meghitt hangulatú Karancs Szállóbeli ünnpeségeken — öten vették át Hankó Jánostól, a Megyei Tanács elnökhelyettesétől a Madách-emlékplakettet, ifj. Szabó István szobrászművész alkotását, és a vele járó diplomát, amelyet Czinke Ferenc festőművész Madách-portréja díszít. Varga Imre szobrászművész, újszerű megfogalmazású Madách szobráért — amely Sal­ gótarjánban a Tragédia írójáról elnevezendő sétányon kerül felállításra a művészeti hetek egyik rangos programjaként — kapta meg e kitüntetést. Vámos László, Az ember tragédiája többszöri, kivált az idei Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmával nyújtott rendezéséért kapott Madách-plakettet. Kerényi Feren c szisztematikus, töretlen lendületű kutatásai és publiká­ ciói — amelyekből elsősorban a politikus Madách arcképe rajzolódik ki — révén érdemelte ki a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának díját. Szabó Béla helytörténeti és széleskörű, intenzív népművelési tevékenysége elismeréseként lett Madách-emlékérmes. Nádházi Lajos személyében pártmunkás kapta meg a plakettet, aki a megye szellemi fel­ emelkedése érdekében kifejtett kultúrpolitikai és publicisztikai tevékenységével szerzett el­ évülhetetlen érdemeket. Az emlékezésnek eme — további sikerekre ösztönző, új feladatok megoldására serkentő — formája méltó Madách szelleméhez. Csongrády Béla 85 �Nógrád rnegye története (1849— 1919) A megye szerény tudományos életének kimagasló vállalkozása a megye történetének monográfiája. Ez évben — a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére elsőként — a négykötetés mű második — Nógrád megye történetét az 1848-as szabadságharc bukásá­ tól 1919. augusztusáig tárgyaló — kötete jelent meg. A mű megjelenése három évszámra emlékeztet: 1826, 1907 és 1911. Ezek voltak ugyan­ is azok az évek, amikor a megye történetével foglalkozó munkák jelentek meg. 1826-ban a történészkedő földbirtokos, Mocsáry Antal vállalkozott arra, hogy bemutassa a megyét. Négykötetes művének két kötete foglalkozik szorosan vett történeti kérdésekkel, mondani­ valójának zömét az egyik legjelentősebb megyebeli földbirtokos család, a Forgáchok törté­ nete teszi ki. Nem sokban tér el ettől az akadémikus Nagy Ivánnak 1907-ben megjelent megyei monográfiája, amely 1544-ig tárgyalja a megye történetét (halála miatt félbesza­ kadt a mű kiadása). A munka középpontjában a birtokviszonyok vizsgálata, a nemesi csa­ ládok történetének a bemutatása áll. Hasonlókat lehet elmondani a Borovszky Samu szer­ kesztésében 1911-ben megjelent monográfiáról is, bár ez a mű már szélesebb alapokon igyekszik bemutatni a megye történetét, kitérve a megyét érintő országos eseményekre és azok hatására is, közölve ezenkívül rengeteg adatot, melynek jelentős része azonban a kellő hivatkozások hiányában csak erős kritikával használható. A régi monográfiák így már a maguk idejében is meglehetősen egyoldalúak voltak, és nem érték el a polgári korszakban keletkezett megyetörténetek általános színvonalát sem. A megjelenésük óta eltelt hosszú évtizedek pedik végképp elavulttá tették őket. Igaz, 1934-ben ú jra megjelent egy megyei monográfia, ez azonban már meg sem kísérelte, hogy összefoglalót adjon a megye történetéről, néhány részletkérdést próbált elemezni csupán, nagyrésze pedig jelentéktelen adatok halmazából áll. A felszabadulást követő társadalmi változások, a történettudománnyal szemben tá ­ masztott magasabb igények, a közvélemény és az ifjúság hazafias nevelésének feladatai sürgető szükségszerűséggel vetették fel e tarthatatlan helyzet felszámolását. A megye ve­ zetőinek ezirányú igyekezete eredményeképpen megindult a kutatómunka, melynek első gyümölcse immár a megye közkincsévé lett. A most megjelent kötet a hazai történelemnek egy rendkívüli érdekes, sokoldalú és eddig meglehetősen feldolgozatlan korszakát vetíti elénk Nógrád megye vonatkozásában. Az első rész - Szabó Béla munkája - a szabadságharc bukásától az 1918-1919. évi forradalmak időszakáig ad képet. Ezúttal nem célunk, hogy bemutassuk a tárgyalt prob­ lémákat, hiszen ez úgysem pótolhatná a könyv elolvasását, de érdemes felhívni a figyelmet néhány olyan kérdésre, mely kiemelkedő helyet foglal el a korszak megyetörténetében. Az abszolutizmus korából, a kiegyezést megelőző közel két évtizedből különösen érde­ kes a szabadságharc bukását követő megtorlás rajza. Kiemelhetjük azt a tényt, hogy a megyében, így pl. Salgótarján környékén még a világosi fegyverletétel utáni hetekben is tevékenykedtek geriIIák, akik után az önkényuralom fegyveres erői élénk hajtóvadászatot folytattak. Érzékletesen adja meg a szerző a 48-as politika folytatására irányuló megyei törekvések képét, részletesen szólva Madách Imre haladó szellemű politikai tevékenységé­ ről is. Rendkívül érdekes annak a folyamatnak a képe, melynek során a megye jobbágy falvaiban — a földesurak gáncsoskodásai ellenére - végbement a feudalizmus felszámo­ lása. Színesen írja le a megye gazdasági-társadalmi, arculatának alakulására oly döntő hatással lévő ipari fejlődés első állomásait. A dualizmus korszakának tárgyalásánál (ez a kötet nagyobbik része, hiszen közel ötven év történetét öleli fel) mindenekelőtt leleplező erejű összefoglalást olvashatunk a kiegye­ zés utáni korszak korrupt és botrányokban bővelkedő megyei közéletéről, a nemzetiségi po­ litika alakulásáról, a kulturális élet főbb mozzanatairól. A kötet legfontosabb és legjobban kidolgozott fejezetei beszámolnak mindenekelőtt a megye mezőgazdasági viszonyainak, a paraszlakosság életkörülményeinek alakulásáról. Részletes adatokat, sok példát olvasha­ tunk a lakosságot sújtó adópolitika fogásairól, a bérekről és árakról, a szegénysorsú népet utolsó ruhadarabjáig kiforgató árverésekről és a századvégén fellobbanó mozgal­ makról is. Hasonló mélységgel dolgozza fel a megye iparának kibontakozását és országos jelentőségűvé való felnövekedését, majd bemutatja a megye munkásosztályának kialaku­ lását, mellyel szorosan összefonódott Salgótarján várossá fejlődése. Megrázó erővel ecseteli 86 �ennek kapcsán a hirtelen felduzzadt lakosságú település tűrhetetlen szociális viszonyait, azokat a körülményeket, melyek döntő mértékben hozzájárultak a lassan induló, de később annál nagyobb intenzitással feltörő munkásmozgalom kialakulásához. A könyvnek ez a fejezete jelenti talán a legnagyobb pozítivumot, hiszen a korábbi monográfiákban még csak meg sem említett problémakört fejt ki nagy részletességgel és a dokumentumok szilárd bázisán álló elhitető erővel. Jól mutatja azt a logikus folyamatot is, amely a vá­ zolt viszonyok és az I. világháború hatására, szükségszerűen vezetett az 1918/1919-es évek forradalmaihoz. A kötet második része, amelyet Horváth István írt, világosan áttekinthető, a részletkérdésekre is kitérő, ugyanakkor jól érthetően összegező összefoglalást ad századunk ha­ zai történelmének legjelentősebb időszakáról. Első fejezetében az 1918-as polgári demokra­ tikus forradalmat vázolja, a másodikban pedig az első magyar proletárdiktatúrának, az 1919. évi Tanácsköztársaságnak Nógrád megyei eseményeit és jellegzetességeit mutatja be. Különös részletességgel szól a korszak hősi harcainak eseményeiről, de felvázolja a mun­ káshatalom közigazgatási, szociális, kulturális intézkedéseit is. A kötet legtöbb részének lebilincselő stílusa, a benne foglalt adatok nagy száma elle­ nére is olvasmányos jellege minden bizonnyal közrejátszik majd abban, hogy a megye­ történet sokaknak lesz kedvelt, hasznos olvasmánya. De még jobban örülhetünk majd annak, ha a kötetben foglaltak az intézményes felhasználás területein lesznek minél na­ gyobb mértékben gyümölcsöztethetők. Így elsősorban azokon a területeken, melyek a szü­ lőföld megszerettetése révén a szocialista hazafiság kimunkálását segítik elő: a történe­ lem oktatásban, a honismereti tevékenységben és az ismeretterjesztő munkában. És akkor lesz igazán a megye lakosságának és a megyét szerető távoliaknak jó barátja ez a megye­ történet, ha az ismertetett kötet jó tulajdonságait megőrizve szinte kézikönyvként szolgál­ hat majd a felmerülő, legkülönfélébb helytörténeti kérdések megválaszolásában. Ennek a célnak az elérését fogja elősegíteni a negyedik kötet után megjelenő név-, hely- és tárgy­ mutató, valamint az az adattár, mely a megye egyes helységeire vonatkozó legfontosabb történeti-statisztikai adatokat fogja — ha bármilyen rövid formában is — tartalmazni. A megyetörténet összefoglaló értékelésének ezúttal még nincs helye, hiszen az össz­ kép csak valamennyi kötet megjelenése után alakulhat ki. A nagy várakozást, amelyet a kötet elkészítésével kapcsolatos nehezítő körülmények, így a forrásanyag hiányosságai, a rendelkezésre álló korlátozott idő, kiváltottak, az elkészült kötet megnyugtatóan elégítette ki. Azok az észrevételek, melyeket a szakmai bírálat tehet egyes kevésbé jelentős mozza­ natokkal kapcsolatban, bizonyára kiküszöbölhetők lesznek az ezután megjelenő kötetekben. Bízhatunk abban is, hogy az izlésesen megtervezett külső forma kivitelezése sem hagy majd semmi kivetnivalót maga után. Mindent összevetve: nagy bizakodással tekintünk a megyetörténet további köteteinek megjelenése elé. Scnneider Miklós Moldova Györgyről A másfél évtizedes írói pálya nagy olvasói sikert, heves vitákat, támadásokat, magasz­ talásokat, izgalmas művészi teljesítményeket, fordulatokat jelent Moldova eddigi életművé­ ben. Pályakezdő társai — Csurka István, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet — talán ke­ vésbé látványos módon futották eddigi pályájukat, művészetük azonban sokban rokon M ol­ dováéval: új magyar prózát teremtettek. Folyhatnak és folynak arról viták, hogy születtek-e kimagasló eredmények ennek a nemzedéknek a tollából (legutóbb Szabolcsi Miklós, Almási Miklós és még néhányan adtak hangot aggódó figyelmüknek), azt azonban nem lehet elvitatni tőlük, hogy átformálták a magyar próza kifejezésrendszerét, világképük szocialista tartalmát, újfajta indulataikat és intellektusukat másként — korszerűen, gondolatkavaró módon formálják esztétikummá. Mindezt azért kellett az elején megállapítani, hogy ne úgy tessék: Moldovától rangos íróhoz illő igényeket, esztétikai, társadalom-filozófiai követelményeket kell számonkérnünk, ha reális értékelésre, hiteles művészi portré megformálására törekszünk. 87 �Sokarcú művész. Jellemformálása, írástechnikája, nyelvi közege, témavilága sokszínű­ sége, változatossága egyrészt a kutató, önmagát, művészete kibontakozását kereső alkotó nyugtalanságából, másrészt gazdag élményanyagából fakad. A kőbányai félproletár család­ ból induló író eddig (munkakönyve tanúsága szerint) volt kubikus, bányász, kollégiumi nevelő, útépítő munkás, filmgyári világosító, kereste már meg kenyerét konzervgyári mun­ kásként, vasutasként, dolgozott az építőiparban és az irodalomban. A 32 munkahelyet és foglalkozást kipróbáló fiatalember vállalkozó kedve abból a valóságfeltáró igényből táp­ lálkozik, amely minden igazi alkotónak sajátsága. Természetesen nem ez a tipikus infor­ máció-szerzési forma íróink között, de talán az egyik legszimpatikusabb. Olyan sokat, embereket, világunk olyan jelenségeit ismeri meg így a művész, amelyhez a társadalmi köztudat figyelme nehezen férne hozzá. Riporter magatartás ez, persze nem a szokványos értelemben. Egyetlen rádió vagy tévériporter nem szánhat annyi időt, energiát egy-egy figura vagy társadalmi réteg feltárására, mint az író, s nem is láthatja annyira belülről az ábrázolt világot, mint a művész. Ez a riporteri magatartás eredményezhet valóban ma­ gas színvonalú, jó értelemben vett riportot (Rongy és arany című kötet írásai) — ahol a műfaj szabályai szerint já r el az alkotó. Azonban ez a ritkább alkalom — Moldova riportjai ellenére is igazi szépíró. Témavilágának szélesskálájú érdeklődése ellenére határozott körvonalai vannak. M in­ denekelőtt a kisemberek, az élet viharaiban hányódó tipikus átlagemberek világa érdekli. Sorsuk alakulása, életük fordulatai az író számára éppúgy izgalmas témát jelentenek, mint a külvárosok szépemberségű, de sokszor esett sorsú különös figurái. Már első köteté­ ben is erősen jelentkezett ez az érdeklődési irány. Az Idegen bajnok néhány novellája (Kalina Pál, Mandarin, a híres vagány, Ördögh Feri és a Tizenkét Házak) és a későbbi évek izgalmas kötete, a Gázlámpák alatt híres sorozata (Esték a téren) a társadalom perifériájára szorult sorsokat, a sokszor lumpen-szinten vegetáló embereket, vagy kemény fizikai munkában edződött - kérgeseden karaktereket formál hősökké. Kőbányai grundok, munkás külvárosok érdekes, különös levegője érződik ezekben a művekben, az elé vetődő sorsokat Moldova meleg emberséggel, sok szeretettel ábrázolja. A témavilág vonatkozásában, különösen kezdetben, sokan emlegették a Gelléri Andor Endrével való rokonságot. Alkalmat adott erre a Keserű fény (1960) című Gelléri-kötet megjelenése is, amelyhez Moldova írt vallomásszerű előszót. „ Húszéves koromban egy Gelléri - kötettel - ha jól emlékszem, a Téli kikötővel — a hó­ nom alatt, elindultam Óbudára, hogy utánanézzek Gelléri világának... Tudtam, hogy az álmoknak csak a mintáit találom meg, figurák helyett villanásokat, atmoszféra helyett össze nem illeszkedő színeket, de engem éppen ez a nyersanyag érdekelt: a változó világ szemcséi hozzátapadnak-e még a végleg mozdulatlanná vólt mágneshez.. . ” Moldova azonban nem Gelléri lebegő alakjaira, keserű, reménytelen sorsaira talált és figyelt, hanem az átalakuló világ ellentmondásaira, annak néha tragikus kisüléseire, külö­ nös fordulatokra, érdekesen bonyolódó életekre. Ezért is lettek ezek a hősök keményebb karakterek — mint a Legenda egy jobbszélsőről Tolvaj Ferdinándja. A későbbiek során lazult a Gelléri-novellisztikával való kapcsolat, s Moldova tuda­ tosan szociografikus felépítésű próza kialakítására törekedett. Új utakon jár a hatvanas évek eleje óta — műfajban is (regény, karcolat, portré) — , témavilága is kitágult. Á ltalá­ nosabb érvényű igazságaihoz általánosabb sorsokat, hősöket keres. Annyit azonban meg­ őrzött kezdeti írói módszereiből, hogy a kimondottan intellektuális témákat kerüli (Egyetlen kiruccanása: Utolsó esténk Szodomában — Új írás, 1965. 11-12. sz.) A riporteri magata rtásból, a valóságfeltáró szenvedélyből és a választott témavilágból adódik Moldova prózájának egyik fő jellemvonása: a stori-igény. Az író tudatosan törek­ szik az eléje került figurák, sorsok mozgalmas „rátalálására” , s alighanem egyedül mai prózánkban — sokat ad a jó „sztorira” . „Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig.” A felfokozott mese-igényt sokan írták a romantika számlájára (Pándi Pál: Romantika és realizmus. Népszabadság, 1963. IV. 20.), sokan utasították el, támadták, mint irodalmon kívüli jelenséget. (Almási Miklós: Moldova: Sötéten és világosan. Kortárs 1964/7.). Ezekben a kritikus megjegyzésekben van bizonyos kritikusi ínyenckedés is, reális igény is. Ma nem „sikk" élvezetesen, színesen írni. De az is igaz, hogy néha Moldova túlzottan a mesére épít, egy-egy fordulat, ötlet kedvéért a jellem-konstrukciót is félredobja. 88 �Mese-technikájának három fontos sajátosságára érdemes figyelni. Az egyik: az élő­ beszéd elevenségével azonnal atmoszférát teremt az író. Az in mediás res kezdés révén, az olvasó egy már kialakult emberi kapcsolatrendszer részesévé válik, tagja lesz a téren összegyűlők esti beszélgetéseinek. A másik: a groteszk vagy szatirikus hangvételű (általában rövidebb lélegzetű) írása­ iban a fantázia olyan gazdagságával lepi meg olvasóit, amelyre kortársai közül kevesen képesek. Az ötletvillanások elkápráztatják az embert, s ha az író nem is bontja ki teljesen azokat, végeredményben egységes élménnyé olvadnak össze egy-egy társadalmi-pszicho­ lógiai — vagy politikai gondolat érdekes kifejezőiként (Gumikutya, A verhetetlen tizenegy, Az elátkozott hivatal). A groteszk elemek negymértékű alkalmazása nem „modern” európai hatás Moldova írói világában — hanem látásmód. Társadalomkritikája — amikor a tragikus hangvétel, konfliktus megoldás már nem elég súlyos - formálódik a groteszk segítségévei a drámainál is keményebb veretűvé. S végül a harmadik: az író sokszor él a film formanyelvének irodalmi változatával. Maga is próbálkozott filmírással (Szerelemcsütörtök címen vetítették filmszínházaink), a főiskolán elsajátította a mesterség fogásait. Az egyes írások ökonomikus szerkesztése, a képszerű látásmód, a szemléletesség az általában fordulatos cselekményvezetés, a drámai csomópon­ tok jó exponálása és világos kirajzolása igazolják a szakmai műveltség és egyéni képes­ ségek állandó érését. Hősei körül folytak a leghevesebb viták. Groteszk hangvételű írásait, szatíráit min­ denki egyértelmű lelkesedéssel fogadta, az Esték a téren m iniatürjeit nagyra értékelték, regényei, novellái azonban minden alkalommal elszabadították a kritikai poklot. Méltatói közül többen hangsúlyozzák: Moldova nem kiérlelt filozófiai-politikai állás­ pontja az oka hősei problematikus szerepének. Már első írásaiban is a Moldova-hősök közös jellemvonásának tűnt a lázadó gesztusok iránti erős hajlandóság, a lázadás á lta ­ lában. „Az Élet azt az embert, aki ellenállás nélkül sodródik, nem viszi magával, hanem le­ rakja a partmenti piszokba, egy megunt szerelembe, házasságba, környezetbe. Csak azt tűri meg magán, aki a dolgok természetes folyásával szembeszáll.. . ” mondja ki Séber Anna a Sötét angyal című regényben Moldova morális programját. Ez az alapállás — ha a konformizmus, üres konvenciók, avult szabályok, magatartások ellen irányul — rokonszenves és tartalmas életet jelenthet. De nem feltétlenül jelent. A Moldova-hősök másik uralkodó jellemvonása: magányuk általános lázadás — ma­ gányos lázadók — , s ez az írói ábrázolás problémájának kulcspontja. Ezért futnak az író leg­ rokonszenvesebb hősei is — nemes szándékaik ellenére vagy az új társadalmi környezetben is — tragikus helyzetekbe. A Legenda egy jobbszélsőről magányos hőse mániákusan ra­ gaszkodik igaz emberségéhez — egyedül vívott küzdelmében azonban bukása szükségszerű. A Sötét angyal Válent Csabája morális lázadásába politikai motívumok is kapcso­ lódnak. Az 1956-os élmények tisztázását megkísérlő regényben az író hőseivel együtt a katharzis tisztító tüzében találja meg a legfontosabb erkölcsi-politikai kérdésekre a választ. Válent Csaba magánya feloldódik — lassan megtalálja útját a konszolidálódó életbe. Ez a végső benyomás azonban több egymásnak ellentmondó részlet figyelmen kívül hagyása után bontakozik ki az olvasóban. Az a nemzedék, amelyet Válent Csaba szemé­ lyesít meg, tapasztalatokban, érettségben az ellenforradalom tizennégy napja alatt évek­ kel gazdagodott. A javítóintézetben — miután családja hamisan idilli, kispolgári életfor­ májától elszakadt — a munka és a szerelem adják meg élete első nagy leckéit, s miután szabadult N.-ből — megfogalmazhatta élete programját: „megkeresi azt az életformát, amely nyugalommal és tisztasággal tölti el.” Ez a program csak a kibontakozás kezdetét jelentheti, s Válent Csaba felnőtt alteregójának további sorsára joggal lehetett kiváncsi az olvasó. A gimnazista-korú hőstől még elfogadta a kritika a harcnak általában való tiszteletét, a minden körülmények közötti következetes hűséget valamihez — minden Moldova-hős jellemvonása ez! — , de a következő fázis még fontosabbnak tűnik. A tisztaságot és nyugalmat biztosító életforma lehet rezignált befelé fordulás, megfutamodás a világ elől, lehet igazi eszményekre találás is. Nem segítette a tisztázódást a Magányos pavilon (korábban megjelent novellájának re­ gényszerű feldolgozása) megjelenése. Schmidt Flórián helytállása belső emberi parancsból, morális kötelességből fakad — Hemingway-i alapon. Ez a fajta helytállás azonban p o liti­ kai állásfoglalást jelentő és megkövetelő körülmények között kevés. Romantikus ez a hős­ 89 �modell, romantikus történetszemlélet eredménye. Ez a tendencia erősödik két, a közel­ múltban megjelent regényében, a Malom a pokolban és Az elbocsátott légió című alko­ tásában. Szerencsétlen dolog irodalmon kívüli szempontok alapján ítélni meg irodalmi alkotásokat. Moldova nem politikai eszmefuttatásokat írt, hanem regényeket. A regény hitele, eszmei valóságképe azonban igényli a társadalomfilozófiai szempontok erőteljesebb figyelembe­ vételét. Az író nyilván nem az egyedi eset kedvéért bocsájtja nyilvánosság elé a történe­ tet, hanem általános érvényű mondanivalót kíván megfogalmazni. A különös síkján jelentkező problémák — a cselekményesség hangsúlyos érvényesítése, a jellemek meghökkentő volta, a couleur locale érdekes, színes rajza — már ismertek a korábbi Moldova művekből. Az általános síkján azonban szembe kell nézni azzal, hogy közelmúltunkból mit, milyen társadalmi jelenségeket látott meg az író, ill. azokat hogyan ábrázolta? Flandera János magános lázadó - tulajdonképpen tiszteletet kiváltó belső tartás elvi meggyőződés nélkül. Lázadása így nem morális érvényű — csupán egy, a körülményekhez alkaimazkodó vagy azokkal szembenálló kisszerű szerencsevadász (akiben azonban az emberi tisztesség elemi erkölcsiségéből is maradt valami) vergődése. Közben azonban az ötvenes évek elejének politikai légkörét is érzékelteti az író, mint közeget, amely defor­ málhat emberi sorsokat, felébresztheti a tisztesség iránti idényt a hatalom ellenében — az elidegenedett hatalom ellenében. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy sem a lázadó, sem annak ellenpólusa nem képviselheti a politikai-erkölcsi totalitást. Adott politikai helyzetről nehezen fogadható el hitelesnek az ilymódon kialakított kép. Az elbocsátott légió alaptörténete, ha lehet, még izgalmasabb, mint az előző regény sto­ rija. M i lett a hatalom volt „végrehajtóival’’ — hogyan illeszkednénk az uj helyzetbe az ÁVH hajdani emberei? — ezt vizsgálgatja a regény néhol szociográfikus, aprólékos tudomá­ nyossággal, néhol a fantázia módszerével is dolgozó szépíró mondataival. Az államellenes szervezkedés bukása után — amely szervezkedésben a regény főhőse, Schmidt Flórián akarata és tudta nélkül „vett részt” — három gondolatcsomó adja a leg­ izgalmasabb vitát, a belső feszültségét: Egy, a rendszerrel, általában a szocializmussal, ellenségként szembenálló véleménye az első; „ . . . lent Oroszlányban láttam öreg kommunistákat, akik nyolcszáz vagy ezer forintból éltek, a bányászkolónia legócskább házaiban. Mindenki lenézte őket, és ők mindenkitől féltek. Ötvenhat októberében nem volt senki, aki legalább egy pisztolyt adott volna nekik, a rég felhagyott aknákban bújkáltak . . . Mit akarnak a kommunisták, ha saját embereiket elejtik, ki vegye komolyan őket?” Fájdalmas tények — hamis konklúzióval. Az egyik szervezkedő szabadlábon maradt rokona: „Ennek a pernek figyelmeztetésnek kell lenni, hogy árulás történt, az ellenség vér nélkül elfoglalta azokat a pozíciókat, amiket ötvenhatban erőszakkal sem tudott. Ez a per szent dolog, s magának nincs joga különbékét kötni.” A napi politikai harcokból, magánbeszélgetésekből ismert álláspont, a csalódás, a mellőzöttség torzította vélemény is oppozíciót jelent. Schmidt Flórián véleménye, „ellen-vádbeszéde” a harmadik gondolatcsoport alapja: „ A csendes, morális terror légkörében éltünk, és élünk ma is. Ha gyárakban és hivata­ lokban vagy bármilyen más munkahelyen is dolgozunk, gyanakvás és gyűlölet vesz körül, és az állam egyetlen lépést sem tesz, hogy megvédjen minket, Sőt mi vagyunk a társada­ lom egyetlen rétege, amellyel következetes megtorló és háttérbe szorító rendszabályokat mer alkalmazni. Fele ennyi eréllyel már rég fel lehetett volna számolni az országban o titkos fasizmust, vagy a huligánokat... A mi sorsunk persze nem új jelenség a világ törté­ nelmében. Olyan ez, mint amikor a szánkót üldözik a farkasok és az utasok lelöknek va­ lakit maguk közül, hogy amíg azt eszik a farkasok, nem szaladnak őutánuk.” Három különféle indítékú, de keserűségében, vádló hangsúlyában közös oppozíció nap­ jaink politikai légkörével, gyakorlatával szemben. Lehetne vitatkozni mindhárommal részle­ tesen, ehelyütt azonban arra érdemes figyelni: Moldova nem vitatkozik velük. Legkönnyeb­ ben az elsőt utasítja el: Flórián cellatársait kívülről látja, de nem érti az eseményeket, csak a felszín az érinthetetlen: kommunista a börtönőr — kommunista a rab. Nem egy regény feladata megválaszolni politikánk belső feszültségéből kirobbanó kérdé­ sekre — de ha azokat elsőnek regény fogalmazza meg — kitérni a válasz elől és a láza­ dás romantikus gesztusában gyönyörködni — írói következetlenségre vall. 90 �A romantikus lázadás, a magános hősök tragikus küzdelmének tisztelete végigkíséri a Moldova írásokat — a probléma jelenléte, a realista, lehiggadt művek időszakában arra utal: az író még világképe alaposabb elemzése előtt áll. Romantika, realizmus, groteszk, dokumentumszerűség, intellektualizmus — kategóriák csupán, amelyek arra jók, hogy a művek sokaságában segítsék az eligazodást. Értékes és vitatható művekhez kapcsolódnak. Bár Moldova még nem írta meg „a ” művet, önálló írói karaktere, rangja van, amelynek alapján joggal várhatjuk az igazán értékes alkotás szüle­ tését. A miniatűrökben már sokszor bizonyította ábrázoló erejét (Strazsnyiczky, a magyar apa, Cigány Mari és a többiek, a Jeszmár fivérek, Kaja és Szigecsán, A szemafor, stb.), a nagy epikai alkotásokban részeredményeknél még nem produkált többet. Ha már kialakult önálló világát szigorúbb kompozícióba fogja, valóságképét tudatosab­ ban, határozott társadalom-filozófiai szemlélet alapján rendezi - művészete új, még érté­ kesebb útra léphet. Kiss Aurél K ozm ikus m egb iz a tá s NAPLÓRÉSZLETEK EGY KÉRDÉSKÖRHÖZ K O N R Á D G Y Ö R G Y : A LÁ TO G A TÓ C. KÖNYVE ÜRÜGYÉN A gyakorlatban és lelki-szellemi áttételeiben minduntalan át kell élnünk a civilizált emberi társadalmak létfeltételeinek szoros determináltságát. Elhatározom, hogy ide vagy oda megyek, ezt vagy azt cselekszem. Meg is indulok célom felé. De csak az engedé­ lyezett útvonalon, a társadalmi struktúra által kiszabott sebességgel és módon haladhatok; tehát nem úgy jutok oda, ahogyan elképzeltem és talán nem is oda jutok, ahová igye­ keztem. Lehangoló ismereteim a Konrád által bemutatott kérdéskörben esztendőkön át nyo­ masztottak, már-már abnormis méretekben. Ha élni akartam, hátam mögé kellett csapnom őket. Horror-élményekért — amilyeneket a könyv a méltatások alapján igért — szintén nem kellett emlékeimben messzire kotorásznom: látogatásaim az Elmegyógyintézetben és más ápoldákban elég borzonganivalóval szolgáltak. Nem kívántam a Konrádéival bővíteni a magam tapasztalati állagát: így érthető, hogy később olvastam el a könyvet mint fontos­ sága megszabná. Értesültem arról is, hogy a könyv tengelyében az emberség határállapotában tengődő imbecilisek, az önmaguk és mások nyűgére élő szellemi nyomorékok életben tartásának kérdése áll. Ez a kérdés annyira kirívó, hogy aligha van ép lelkiismeretű ember, aki kike­ rülheti, de olyan is, aki egyértelmű belső állásfoglalásra juthat benne. Részvétünk banali­ tásai közé tartozik, hogy kimondjuk: ezeknek a nyomorultaknak és világrajöttükkel sújtott környezetüknek az élete merő gyötrelem, alig van hozzá fogható. Az is közismert, hogy a világszerte fönntartott idióta-telepek minden állam egészségügyi költségvetésében az egész­ ségesekre fordított összeg félelmes konkurrensei. Viszont „Az életnek önértéke van... nincs érv, amely feljogosítana bárkit is arra, hogy emberéletről — ha mégoly alacsony fokú is, döntsön: gondolataimhoz azonban kisértően hozzátapadt a különböző ember­ roncs-lerakatok emléke. Mozdulatok és jeladás nélkül, kosárban, ágyon lélegző hús, er­ jedő, csukott tömegek, élnek, mert nincsen gyilkosuk". „ Ne is legyen, mondom magamban türelmesen és elvakultan" — ezt már Konrád György könyvében olvasom. Markáns probléma-felvetés és elszánt válasz. Az ember hatalmas fedezetet érez mögötte. Az író illetékessége meggyőző, sorsvallató makacssága izgalmas, szóhasználatában a célratörés ingerlő. — Értelem és ösztön szövetkezik, amikor mégis Konrád György Látogatója után nyúlok és az első lapon kinyitva becsületes olvasójává szegődöm. Konrád könyvének első személyű hőse működését a törvényszéken kezdte. „ Abban a valószínűtlenül jóra és rosszra, szabadra és tilosra széthasított világban, amely­ ben minden lélegzetvételt piros és zöld lámpák szabályoznak, abban a mindent, ami van, a legyen, ne legyen akarnok hitvilága szerint csoportositó figyelemben, mely olyan tehe­ 91 �telenül csúszik le az emberi történések vaskos kétértelműségéről, mint egy kioperált prosz­ tatájú öregember keze a már kifizetett kurva távozó lenekéről, abban a büszke jogászi világrendben, amely az én agyamat is fűrészfogú kényszerképzetekkel zsúfolta tele, s amelyben maga az emberiség is két részre oszlik, az egyik í tél, a másikat megítélik. . ” Maj d így folytatódik a Camus-i hangulatú pálya leírása: „Nem voltam hosszú ideig ügyész, néhány száz év börtönbüntetésnél többre nem vihettem... felsőbb döntésre abbahagytam az élők felett az ítélkezést, s hivatali előmenetelem a tárgyalóteremből a fegyházteme­ tökbe ivelt... börtönről börtönre két tekintélyes rendszámú fekete gépkocsi hordozott egy hallgatag és részeges különítmény vezéreként... kapargáltunk szerszámainkkal, pereat mundus, cáfoltuk meg némely halotti bizonylatot, barátságtalanul tudakozódva az aláírók holléte felöl, s kellő igazságot szolgáltattunk a méltatlanul, vagyis időnek előtte föld alá kapart jogalanyoknak, cinkosság nélkül az élők, és talán szaglószervünk lázongása miatt részvét nélkül a holtak iránt, szolgáltatva a korrekt hivatali tisztogatást... mind vonako­ dóbb szövetségben a jogrend csak igent és nemet értő kettes számrendszerével.. . ” Később, mint a gyámhatóság hivatalnoka, megnyugtató elintézést sose nyerő aktái piramisán egyensúlyoz. Esztendőkön át fogadja, meghallgatja és elvonulni látja a pana­ szosok menetoszlopát. A kallódás perifériáin tengődő jogalanyok egyetlen individuális fényűzése, hogy elmondhatják önmagukat. Ha nem szünetelne a félfogadás, vasárnap is panaszkodni zarándokolnának. Olyan egzisztenciák gyülekező helye ez a hivatal, akik „cukorkát és feleséget mindig a maradékból választanak, akik minden hulló köpésnek, égő cigerettavégnek, almacsutkának alásétálnak, akiknek mindig egy elúszó arc érdeklő­ dik a hogyléte felől... akik abban sem lehetnek biztosak, hogy anyjuk másnap megismeri őket, akik végül is azért nem írják meg azt a bizonyos levelet, mert nem tudták eldönteni: hogyan szólítsák meg a címzettet... és törvénybe iktatják semmiségük tapasztalata fölött a letartóztathatatlan szemlélet szabadságát... az ügyfél mozgási szabadsága az átlagosnál is kisebb, indulatai szervezetlenek, surlódnak, olykor karamboloznak. Ilyenkor csődület tá ­ majd körülötte, s színrelép a hatóság, hogy a forgalon rendjét biztosítsa. Kiskorú gyer­ mekeinek, valamint az államérdek védelmére fölhatalmazva az a dolgom, hogy összebé­ kítsem körülményeivel, s hivatalból ellenezzem hajlandóságát a szenvedésre: teszem, amire a törvény és tapogatózó itéletem följogosít, s megbabonázva nézem, milyen ronccsá, sem­ mivé zúzódik, ahogy a rend lecsap rá” . A gyámügyi főelőadó — Gottfried Benn meghatározásával — kozmikus megbízatássá tá­ gítja hivatalát. Az árvának apát, az özvegynek férjet szerez, ingyen ebédet, segélyt utal­ tat az éhezőknek, gyerekeket kell „ellopnia" karhatalmi segédlettel, hogy állami gondo­ zásba helyezhesse őket. Mozgáskörlete, segítési bázisa korlátozott. Kevés az ápolda, el­ fekvő kórház, beköltözhető lakás. „Irgalom -boltjában" nagy leleménnyel „boltoskodik,” egész habitusát, a magánemberit is beveti. Mestersége majdnem életveszélyes, testi és lelki ép­ ségét veszélyeztető. A nagyvárosi vegetatív lét legalján tengődő erkölcsi hullák, gyilkosok, szexuális aberráltak, gyakorló prostituáltak, iszákosok, nagy és kiskorú bűnözők, félállati tudatszintű kreaturák, embertenyészetek bűzében kell közlekednie. Meddig képes elkülönülni, integritását őrzendő? Meddig van belső erőtartaléka? Ho­ gyan szerzi meg a gyakorlatot a rázúduló szenvedés-özön elviselésére? Ez a könyv egyik ábrázolási szférája, egyben önnön tartalmainak továbbadására teremtett kifejezési forma. A főhős személyiségét mindig szerényebbé és fogékonyabbá gyalulják a tehetetlenség ellen folytatott küzdelmei, beavatkozási sikerei vagy kudarcai. De minden reggel újrakezdi. A panaszosok változnak, a panaszok nem. Befordul ugyanazokba az utcákba, bormérésekbe, csatornaszagú sikátorokba, ahogyan eddig is. Ismeri a jelzőtáblákat, amelyek szabályozzák az egyén kiterjedési lehetőségeit, útjának célját és a megközelítés módozatait; ezek a kormányzási rendszertől függetlenül, bármely ipari civilizációban tudomásulvételre kény­ szerítenek. A Bandula-házaspá r — néhai számtanácsos és neje — öngyilkos lett a háborút követő időszakban teljessé váló tájékozódási képtelensége következményeként, itthagyták ötesz­ tendős idióta ivadékukat, életük csődjének e riasztó dokumentumát. Az író végigvezet a Bandula-házaspá r tudatszintjének lesüllyedésén, amit a hülye gyerekükkel való szimbiózis indukált. Ezt a folyamatot mint sajátját éli és élteti át, egy második írói dimenzióként. Ezután következik a harmadik ábrázolási szféra, amikor elképzeli és képzelteti, hogy ő maga is kihátrált a rendezett létformából, a civilizált kötelmek biztonságot garantáló öve­ zetéből, odahagyta családját, hivatalát és végérvényesen oltalmába fogadta a magatudat­ 92 �Ian ötéves kreaturát, önmagát kioltva; az ürülékszagú szobában, a halott szülők sodronyán és limlomjai között zabáltatja, vakarja, súrolja a kis emberállatot, kiszakítva és fölmentve magát a civilizált ember életformájából és teherviselése alól. Mintha átlendülne a gondo­ lattalan szellemi elnyújtózás és a transzcendens fél-megsemmisülés érzelmi küszöbére, mintha valamifajta okkult közegbe, újraélve a halott apa szenvedés-misztériumát, a dosz­ tojevszkiji derengés állapotában, amelyben a fajfenntartó ösztön is az emlékezet lomtárába szorult; az önmegvalósítás és a helytállás más princi piumai érvényesek. Konrád György műve az emberi magatartások perében nem a pesszimizmust prolon­ gálta, mint egyes recenzensei feltételezik. A pesszimizmus prófétájává kisebb erőfeszítés­ sel és élményfedezettel is föltornászhatta volna magát. Elég, ha kollokviálisabban, igény­ telenebb stiláris apparátussal közvetíti látomás-értékű tapasztalatait. A nyomornak és az iszonynak ez a katalógus-költészete nem morbid irodalmiság; az ábrázolás fegyelme és koncentráltsága nem a kontraszttal hatást keltő impassibilité szándékossága. Konrád nem „áll kívül” megírt anyagán; a szenvedés infernóiról ennyi mozzanatot csak az tud tömöríteni keményre döngölt mondataiba, aki nem takarékoskodik önmagával, aki hajlandó odanézni, kiváncsiságával és irtózásával vezekelni, egyenlíteni, aki hajlandó belefúródni a pokolba, hogy hírt adjon, és minél hitelesebben megmutasson a társadalom felszámolhatatlan szo­ ciális terheiből olyat is, amire nincs megoldás és recept, legföljebb utópiákról elmélked­ hetünk. . . Kondrád György hisz a személyiség kikezdhetetlen cselekvésösztönében, nekimegy a reménytelenségnek is, mindvégig láttatva vagy sugalmazva a „szeretet egymás mellé fúrt alagútjait” . Ez a hit nem vallásos, hanem a vitális biztonság jegyeit viseli. Könyve nem kínál lehetőséget a vegytiszta műfaji besorolásra. Értekező próza és epika, lélektan és szociológia, kortörténet és dokumentum-esszé keveréke, de az elfogultságig elragadott ol­ vasó egyetlen hosszú versmondatnak is érezheti — a latinitás jegyében. Mértéktartó, de mégis nagyívű pátosza több műfajkategóriába-sorolást megbír. Külföldi megfelelőiről tu ­ dunk, de hazánkban utat kapart. Mintha ujjáalakította volna a tisztánlátás és ábrázolás feltételeit is. Az ábrázolás egyúttal értelmezi is a kiválasztott csoportok, emberanyag és közérzet-lecsapódások társadalmi súlyát - miközben a gyámhivatalnok reflexiói költői megformálást kapnak. Konrád György az epikus és tanulmányíró felkészültségével és áhitatos szigorával tu ­ dósít egy mai minőségi szellemi ember világképéről, átlényegülési és önmagára kiszabott morális készenlétéről, közjogi tudnivalókról, és közvetett, rendszerint utalásos formában, történelmünk utolsó harminc esztendejének néhány elhazudhatatlan tényezőjéről — mindig a konvenciótlanság szintjén. (Magvető) Solymos Ida Csoóri Sán dor : Fal tó l f a l ig A teremtő nyelv c. írásában egy erdélyi asszony szavait idézi: „Akkora bánatra ju to t­ tam, hogy faltól falig sírtam...” A kifejezés különleges ereje megragadta Csoórit: „Faltól falig sírni? — kérdi, majd így folytatja: idézett mondatában a falak nem pusztán a lá t­ ható falak, nemcsak egy parasztszoba falai. Egyúttal láthatatlanok is: a bezártság, a tehetetlenség ütközői." E láthatatlan falak elleni küzdelem fogja egységbe Csoóri rendkívül szerteágazó tematikájú írásait, melyek legjellemzőbb tulajdonságának a teljesség igényét tartom. Természetesen ez a teljességre való törekvés nem a látszólag ötletszerűen fölmerülő témák kimerítő tárgyalásában és megoldásában jelentkezik, Csoóri nem a válaszadás tel­ jességére törekszik — hiszen tudja, hogy ez nem lehetséges — hanem a kérdezés, a prob­ léma-fölvetés teljességére. „Jól kérdezni... azt (jelenti), hogy megelőzzük a rossz válaszo­ kat." - írja. S valóban: a kötet minden írása kérdez vagy kérdésre ösztönöz, nagyfokú szellemi aktivitásra késztet. Reménytelen vállalkozás lenne, ha Csoóri munkáinak műfaji meghatározásával kisér­ leteznénk. Néhány recenzió, képzőművészeti kritika és útijegyzet csak az, ami nem okozna 93 �problémát a besorolásnál. A többi műfaj fölött?, vagy inkább a műfajok közti átmenet lehetőségeit tudatosan feszegető írás. Meggyőződése, hogy a társadalmi- és az irodalmi élet egy magasabb egységben összegeződik, egyik sem lehetne teljes a másik nélkül. Szépen példázza ezt, hogy a Második születésem c. verseskötetét a Meghasonlás világos háttere c. esszéjével zárja; itt kapunk magyarázatot kisérleteire és törekvéseire: „...a ta ­ nulmány s az esszé számomra nem a költészet vagy a próza kiegészítője, hanem előké­ szítője. Megfogalmazza azokat a kérdéseket, melyekre a végleges választ versben, prózá­ ban, vagy amihez egyre nagyobb erő sodor: drámában kellene megadni ...le g fo n to sa b b műfaji gondnak azt tartom, hogy az írás közben kifejtett erő hogyan alakítható át közvet­ lenül és veszteségek nélkül köznapi cselekvéssé, erővé." Ez az igény tükröződik a témák rendkívüli változatosságából is: ír kritikai problémák­ ról, (Könyörgés agyonveretésért) — a kendőzetlen és szigorú bírálatot követeli, — portrét készít Illyésről és Veres Péterről, mindkét író művészetének legmélyebb összetevőit vizs­ gálja. Kultúrpolitikai írásai nem az úgynevezett kényes kérdéseket boncolgatják, sőt azt érzékeltetik, hogy nincsenek kényes kérdések, mindenről lehet a természetesség jószándé­ kával írni. A különböző műfajú — és tematikájában változatos - írásaiból egységes kép, egységes írói szemlélet bontakozik ki: az író és az irodalom helye és helyzete, lehetőségei és fel­ adatai a megváltozott és állandóan változó világban — ezt vizsgálja direkt vagy indirekt módon mindegyik írása. Illyésről és Veres Péterről írott portréiban az alkotó és a művek társadalmi hatása és hasznossága elemzésének kiinduló pontja. Csoóri egyetért Illyéssel abban, hogy amint társadalmi fejlődés sem léphet addig előbbre, amíg le nem zárta a múltat, amíg nem ér­ lelte történelemmé, az irodalmi fejlődésnek is kerékkötői a művészileg feldolgozást nem nyert sorsdöntő események. Mert csak ezután juthatunk el odáig, hogy tanulmányszerűbb portrét készít. Mindkét alkotó bemutatása babitsi igényű írás, még módszereiben is Babits Mihály hatásának megnyilvánulását érzékelhetjük. Csoóri nagy érdeme, hogy ez a Babitshatás - vagy mondhatnánk úgy is, hogy a Nyugat esszéíró nemzedékének hatása - ami többé-kevésbé valamennyi esszéje mögött ott kísért — egyáltalán nem determinálja, hanem inkább szárnyakat ad ahhoz, hogy korunk társadalmi és kulturális problémáit vizsgálja. A népköltészetről és a népballadákról írt esszéiben (Szántottam gyöpöt, Egykor elin­ duló tizenkét kőmives) is túllép a megjelölt témakörökön, a népköltészet és a műköltészet viszonyát, a népköltészet egyes íróinkra gyakorolt hatását és a népköltészetnek az adott kor életében betöltött társadalmi szerepét elemzi. Nagyon elgondolkoztató az a megálla­ pítás, hogy eddig igen sokszor hajlamosak voltunk arra, hogy a népköltészetnek az egyes alkotókra vagy a műköltészet egészére gyakorolt hatását csupán formai és stiláris jegyek­ ben, maximum formális tartalmi jegyekben — pl.: tematika, hangulati gazdagodás — keres­ sük, és igen keveset gondoltunk arra, hogy a népköltészet eszmeiségének irodalmi hatá­ sát kellene tanulmányozni. De hiba lenne, ha nem figyelnénk föl arra, hogy amikor Csoóri ilyen irányú elemzésekbe kezd, nem tud teljesen szabadulni Németh László Kisebbségben c. tanulmánya — erősen vitatható — szemléletének hatása alól. Éppen ezzel magyarázható, hogy a tanulmányainak végkövetkeztetései ellentétbe kerülnek egész kötetének eszmeiségé­ vel. Nem azt vitatom, hogy az „... újkori megrázkódtatások didergésében népballadáink­ nak még mindig van mondanivalójuk", de kissé túloz Csoóri, mikor azt á llítja : Mintha a lét a maga önismeretét bízta volna rájuk. Mintha a történelem a maga legkeményebb sugallatait. Omlik a fal? Elő kell lépnie Kőmives Kelemennek." — Nem hiszem, hogy gond­ jainkon, nehézségeinken és esetleges sikertelenségeinken kőmiveskelemeni tettek segítené­ nek! A legszélesebbkörű és legaktuálisabb témát, irodalmi életünk jelenlegi helyzetével kap­ csolatos kérdések föltevését, A kiegyensúlyozottság ára c. esszéjében olvashatjuk. Csoóri a hatvanas évek elejének pezsgő irodalmi életéhez viszonyítva ma egy egészségtelen kie­ gyensúlyozottságot tapasztal, s ami még nagyobb baj: „Ami jó benne (irodalmi életünk­ ben) és ami nem, valamiféle higgadt kiegyensúlyozottságban találkozik.” Ennek a követ­ kezménye az ,hogy fogy a kiemelkedő alkotások száma és aggasztóan szaporodik a kö­ zépszerűeké. Ennek okát abban látja, hogy művészileg még mindig nem sikerült tökélete­ sen földolgozni 1956. problematikáját. Csóóri megállapítja, hogy az 56-os események leg­ mélyebb, össztársadalmi jelenségeinek kritikus és önkritikus elemzésére, bátor föltárására 94 �és drámai megjelenítésére még nem akadt vállalkozó. Ezért érzi úgy, hogy társadalmi jellegű műveink nem tudnak enélkül mély gyökeret ereszteni, s emiatt nem képesek hiány­ talanul megbirkózni a ma problémáival sem. Túl sötéten itéli meg a helyzetet Csoóri Sándor? - Lehet, de az elgondolkoztató aggó­ dás még mindig sokkal jobb, hasznosabb, mint a súlyos gondokat megkerülő, a valóban meglévő hiányosságok felett is szemet húnyó magatartás, vagy az indokolatlan és túlzott derűlátás. Írásainak fő erénye, hogy álláspontja nem sodródik a végletekhez, de nem elégszik meg a langyos középúttal sem; - teljességre törekszik, kérdésfelvetésben, állásfoglalásban egyaránt. Nem szubjektív alkotói gondok és nem szűkebb irodalmi berkek kasztproblémái, hanem az irodalom társadalmi hasznosságának elősegítése és fokozása a vezérlő elve Csoóri Sándor új kötetének. Szalánczay György Szép v e rs e k 1968 . Úgy látszik, a költészet napii ünnepi kiadvány, a Szép versek napjaink magyar nép­ könyve lett. Az évi átlagos kilencezres példányszám növekedés ellenére is (a Szép versek 1966. - 29 000; a Szép versek 1967. — 36 000; a Szép versek 1968. pedig 45 300 példány­ ban jelent meg) hamar hiánycikk a könyvesboltokban, keresettsége a népszerű magyar bestsellerekre is rálicitál. Igaz, a statisztikus számszerűség nem bizonyosság, inkább csak utalás alkotó és olvasó mélyebb kapcsolatára, mégis megerősíti a „m it ér a szó?" kéte­ lyében vívódókat, hogy a művészet ,így a szó művészete „teljes hatalom” , olyan emberfor­ máló erő, melyet nem kell az olvasókra erőszakolni. Az elmúlt évek kritikai fogadtatása igyekezett az évente megjelenő Szép versek anto­ lógia szerkesztési elvét csiszolni. Többen, túl tágnak ítélve a válogatást, vitáztak: a cím nem fedi a vállalkozást, hisz egyetlen nemzet félszáznál több költője nem teremt évente 2-300 szép verset több, mint húsz íves nagygazdaságban. így hát az éves lírai termés beta­ karítása lenne, nagy felfedező kedvvel, teljességre törő igényességgel? Innen nézve meg éppen szűknek bizonyul, hisz névsorolvasást tartva, eddig minden évi kötettől számon lehe­ tett kérni az előző évi teljesítmény alapján neveket, verseket, alkotásokat. A vállalkozás lényege valahol a fenti két szempont között tapintható. Ez, s nem a kritikára fittyet hányó szerkesztői magatartás indolja, hogy az antológiát évek óta, kisebb módosítástól eltekintve alapjában változatlan szerkesztési elv toborozza egybe. A Szép versek (s konkretizáljuk most már a sorozat legújabb tagjára, a Szép versek 1968-ra) — tulajdonképpen versek mindenkinek. Sokesztendős, áttekinthető antológia, melyben a szer­ kesztők a tavalyi esztendő verseinek legjavát adják, megszólaltatva az élő magyar költé­ szet minden jellemző hangját, árnyalatát, anélkül, hogy a kötet szeizmográfja lenne az előző évi líra minden rezdülésének, avagy teljességre törekedne. A fentin túl nincs is merev rendező elve, nem egyetlen hang, egyetlen szándék, a különféle mozdulatokban meglévő egyetlen gesztus nagy erejű, sok költőben is egységes megjelenésének összeválogatása (mint volt a Tűz-tánc), s nem szigorú esztétikai szempontok szerinti válogatás, amely eszté­ tikai minőségek, esztétikai törekvések, ars poeticák szerint mérlegel. A Szép versek 1968. nem más tehát, mint egy év magyar líráját népszerűsítő, legfontosabb törekvéseit bemutató verseskönyv, amelyben nagyon rostált antológiába is behívható klasszikus értékek mellett kisebb léptékű esztétikai minőségek is szerénykednek, s amelyben békésen simulnak egy­ máshoz az egyébként hevesen perlekedő akarások, egymástól elütő törekvések, ars poeti­ cák. Így lett a gyűjtemény — érthetően — a mindent becsülettel elolvasó kritikusnak önma­ gában csüggesztő olvasmány, s annál vonzóbb a szemelgető, kedvenceit megkereső olva­ sónak, becsalogató a most ismerkedőknek, összegzésre módot adó a türelmesebbnek. Nép­ könyv, amelyet közel félszázezren megvásárolnak, s közel háromannyian elolvasnak. Nem elmélyült vizsgálódás, inkább a figyelmes olvasó ösztöneibe ivódott értékítélete alapján a Szép versek 1968. az előző évi antológiánál igényesebbnek, tartalmasabbnak mutatkozik. Több helyütt megállít, elgondolkodtat, gyönyörködtet, növekvő szeretettel újra­ olvastatja magát. Talán azért, mert az előző évinél jóval szelektáltabb (akkor 24 - most 20 ív terjedelemben, ott 73 költő 281, itt 68 - 221 versével jelent meg), de még inkább; 95 �volt miből válogatni. Nem mintha az elmúlt évben a magyar líra a legmagasabb csúcsok fölé emelkedett volna, de az 1968-as teljesítmény összhatásában kétségtelenül meghaladja az átlagot. Mi adja a többletet a tavalyhoz viszonyítva? Mindenekelőtt a különböző költői nemzedékek teljesítményének, önmaguk szintjéhez mért kiegyenlítődése. Az elmúlt évi gyűjteményben a közép-nemzedék megerősödése jelentette az eseményt, az idősebbek és a fiatalok nem hoztak meglepetést, Benjámin, Csanádi, Juhász Ferenc, Nagy László költészetében pedig mintha a nagy feladatokra készülés csöndjét éreztük volna. Most változatlanul erős a középnemzedék teljesítménye (különösen Tornai József: A virágos löld titkai és Csoóri Sándor: Mindennapi történelem c. verse tetszett), emellett azonban az idősebb nemzedék több tagja is saját legjobb színvonalán szerepel (tavaly csak Illyésre mondhattuk el, most Sinka István, Rónay György, Benjámin László, Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes s félig-meddig Weöres Sándor, Váci Mihály, Nagy László, Illyés Gyula költeményeire is. Sajnos Csanádi Imre, Simon István, Zelk Zoltán nem éri el legjobb önmagát, bár Csanádi: Észtek c. verse egyszerűségében is nagyon pontos, mély, filozofikus költemény, szép vers). A legnagyobb, s egyben legproblematikusabb teljesítményt a múlt évi magyar költé­ szetben kétségtelenül Juhász Ferenc teremtette A szent tűzözön regéi című kötetével, mely­ nek címadó művéből közöl részleteket a Szép versek. Juhász Ferencet a kritika kikezdte a könyv megjelenése után. Sietek hozzátenni: anélkül, hogy meg is mérték volna, művéhez méltatlan készületlenséggel csak megbecsülték teljesítményét. Mintha lándzsával indultak volna tankok ellen. Mindez — nem paradoxitás — csak használt Juhász Ferencnek. Az utóbbi időben ugyanis a kritikai életben a hallgatás burka fonta körül, iskolai tananyag lett, anélkül, hogy az irodalomtudomány, avagy az irodalmi közvélemény foglalkozott vol­ na vele (mint a hatvanas évek elején). Most, ha az érdembeni vizsgálódásban nem is tör­ tént egyelőre változás, megmozdult körülötte a levegő, a felszínes kritikák egyre sürge­ tőbben írják elő, hogy érdemben foglalkozzunk munkájával. Ezt kéri az a szemléletbeni változás, az a belső cezura is, amelyet a mostani kötet sejtet Juhász pályája alakulásá­ ban. Juhász-képünk még ma is meglehetősen egységes, nem, vagy kevéssé látjuk fejlő­ désrajzát, nem tudunk határokat vonni költészetében. Ahogy az 1949-50. tájt kialakított kategorizálása tehetetlenségi erőként sokáig továbbélt, ugyanúgy hajlamosak vagyunk az 1954-56-60. közötti Juhász Ferencet azonosítani a maival. Pedig nagyon jelentős proble­ matikai változás következett be nála, ezt mutatja a Tékozló ország vegetációt és emberi létezést szembeállító a ttitüdje és A szent tűzözön regéi állati, növényi, ásványi, emberi léte­ zést egyaránt szentként tisztelő magatartása közötti különbség is. A legtöbb szó az utóbbi tíz évben Juhász Ferenc formai sajátosságairól esett. De mi határozza ezt meg, mi rejlik a felszín mögött? Juhász Ferenc világképe? Erre kellene most már keresni a választ, nem a kritikának, hanem a komolyabb apparátussal felvonuló irodalomtörténeti kutatásnak — egyelőre legalább egy nagyon alapos tanulmány erejéig.* Illyés Gyula, Fodor József, Sinka István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán nemzedéke verse­ inek közös ihletője az öregség, az immár kurtára fogott létezéssel való szembenézés. Mű­ veik mégis az életet, az élet dícséretét zengik. Illyés, ahogy a Kháron ladikján című könyv­ heti esszéregényében, itt is a jövőnek él, híve, hogy a halál végül mégis domesztikálható (Világodban világtalan), bízva a szárnyalásban, hogy „más lehet a világ” . Ugyanígy nosztalgia nélkül néz szembe az elképzelt halállal Fodor József is, teremtő nyugtalanság­ ban élve, vállalva inkább az alkotás csontot szaggató szülőfájdalmát, semmint a lelket altató ürességet (Teremtő nyugtalanság) Az elmúlást idéző látomásában az élet dicsérete szólal: S ha száz bajjal illet, Az életet hirdesd, valld, semmi mást. Ebben teremthetsz, csak ebben lehetsz s vagy Bátor, erős, itt látszik meg valód. Hol száz gát fog, legyőzni, ott lehetsz nagy, Minden más lég. Üres álom, csalód! Ez van. Tégy, hass, küzdj, míg a szívverés hagy. (Az élet dicsérete) * Időközben megjelent néhány Juhász Ferencről szóló tanulmány. Ez aligha vonja két­ ségbe a megállapításom igazságát, inkább azt a hiányt érzékelteti, amely a mélyebb elemzések megszületését serkentette, égetővé tette. 96 �Sinka István verseiben a „nagy utakról hazatérő" vándor csöndes fáradtsága, a dacos lázadások után önmagával és a világgal békülni készülése érződik. Alig lehet elfogultság, meghatottság nélkül olvasni egyszerű, mégis mély szimbolikájú sorait: Mennyi út! S az egyik örök a világon. Mert telhetnek az évek, övé véget nem ér. Ahány év, annyiszor új lomb nő a fákon, Csak Muhammad tűnik el. Vissza ö sose tér? (Új lomb hiába nő) Bizony, az idő a bizva-remegve kitett kérdőjelet felkiáltássá szigorította. Vissza ő sose tér! Sinka István (s mellette Gereblyés László) halála - Aprily Lajos, Füst Milán, Kassák Lajos eltávozása után (de szomorú is számbavenni !) — ismét szegényítette a magyar poézist. Rónay Györgynek, a Nyugat harmadik nemzedéke egyik sokoldalú tehetségének M ilói Vénusz című verse a Szép versek egyik nagyon erős gondolati töltésű, mélyen morális, humanista alkotása. Nem a készen kapott, de a megszenvedett derű nagyon-nagyon em­ beri gondolatát írja le Rónay, a milói Vénusz tökéletes szépségének nyugalmát egybevetve a halottját kézben tartó madonnával, aki mégis mosolyog, nem, mert: „nem ismeri, hanem mert ismeri a szenvedést, legmélyéig, ahol már túlságában mosollyá lényegül.” A mostani Szép versek többletét a tavalyihoz viszonyítva a különböző költői nemzedé­ kek teljesítményének önmaguk szintjéhez mért kiegyenlítődésében láttuk. E gondolat igaz­ ságát az idősebb és középnemzedék vizsgálata után a fiatalabb nemzedékben is ellenő­ rizni kell. S ezt örömmel is tesszük, mert az antológiában önmaguk színvonalát nemcsak megőrző, de túllépő, sok esetben a lírai középnemzedék teljesítményét is túlszárnyaló, az idősebb nemzedék legrangosabb alkotásait elérő színvonalon jelentkező fiatal költők verseit olvashatjuk. Elsősorban Ratkó Józsefre, Buda Ferencre, Kalász Lászlóra, Ágh Istvánra és Bella Istvánra gondolok. Közös jellemzőjük a feltétlen őszinteség, nem kiszámított, saját érdek­ hez igazodó, hanem kollektív felelősségérzet, eleven közéletiség, bonyolult világlátás — s mindennek érzékletes, magas esztétikai szférába emelt, pontos képekbe lényegülő, de ugyanakkor egyszerű, tömör megformálása. Az ötvenes évek sematizmusa visszahatásként sokszor keresett, indokolatlan bonyolultságot, formai túlkomplikálást eredményezett. Úgy tűnik, hogy az a lírai forradalom, amit Juhász Ferenc és Nagy László jelentett a felszaba­ dulás utáni magyar irodalomban, s amelyet ők saját járható útjukként teljesítettek is továbbélő hatásként igazán ezeknek a költőknek a verseiben érik be. Amíg a lírai középnemzedék - merítve Juhászék poéziséből - költői technikáját keresetten túlbonyolította (s teszi ma is) — a fiatal költők tisztán látják, hogy akik ma újat akarnak, azoknak meg­ szűntetve-megtartva a Juhász-Nagy féle építkezés hagyományát, az ellen kell törni, vala­ miféle szintézist teremtve meg az összetett látás, bonyolult világállapot és az egyszerű ki­ fejezés, letisztult forma között. Ne féljünk kimondani: költészetünk jövőjét a klasszicizáló­ dásban látjuk, s következtetésünket éppen Ratkó, Ágh, Kalász László, Bella zártabb forma­ világára, pontos kifejezésre törő, letisztult képalkotására alapozzuk, Ágh István: Harangszó a tengerészért (a kötet egyik csúcsa!) című, önmagában nagyon konkrét, realista, mégis egymásra rétegződő filozófiai problémákba kényszerítő lírai-epikai oratóriumára, Bella Nincs szebb, Az ifjúság múzeuma című költeményeire, Buda Ferenc Az elesett katonák emlékére című megrázó, aligha elavuló esztétikai értékekkel rendelkező alkotására, vagy Ratkó verseire. Álljon is itt igazolásul egy Ratkó költemény teljes terjedelmében, az inven­ ciózus képeiben felvillanó nagyon kemény, emberi világ együttérző tükrözésével: Fulladozik a szilvafa , elkékül, de azért terem. Felhúzza magát a kapa, éppen úgy lóg az ereszen. Lázas homlokú, nagybeteg Káposzták gyötrődnek. A tök kínlódva mocorog repedt vörhenyes levelei közt. Már kilenc hete nincs eső. Állva száradnak el a fák; Megfonnyad, elalszik a kő. A paraszt elsírja magát. (Aszály) A Szép versek 1968. másik értékét, többletét a különböző nemzedékek magas színvona­ lon jelentkezése mellett a nagyon erős közéletiségű, szocialista tartamú, társadalmunkért perelő, a visszásságokat feltáró kritikai szemléletű versekben jelölhetjük meg, abban a maMár kilenc hete nincs eső, Állva száradnak el a fák: Megfonnyad, elalszik a kő. A paraszt elsírja magát. 37 �gatartásban, amit a kötetben Benjámin László fogalmaz meg legtisztábban: „úgy kell szeretni Firenzét: elátkozni azt, amiben vét." A kötetnek ez a sajátossága, szocialista köl­ tőink közéleti bátorsága tiszteletreméltó, hisz a közelmúlt tapasztalata azt bizonyította, hogy a szocialista társadalomtól idegen, befelé forduló, közélettől elzárkózó, bizzar kísér­ letekbe bocsájtkozó költészetnek irodalompolitikánk szabadabb utat adott, mint a szocia­ lista alapállású, de kritikai szemléletű, a rendért élő, izgató poézisnek. Így állt elő az a helyzet, amit Demény Ottó így fogalmaz meg a Szép versek ben megjelent költeményében: „ . . . ma még a költő fontol s úgy itél, hogy jobb, ha hallgat s marad az idill vagy a bizarr kisérlet mezején." A fenti törekvések első számú képviselője Benjámin László, aki harcol a hitetlenség, a hivatásos magányosok, az önmaguk bűvölők ellen, a „föld sebeit kitapintva" perel az „élei ügyében". A szocializmus építése kezdeti szakaszának forradalmi pátoszát, lelkesedését — „nem a múltat - a lelket" — idézi, keresve az egykori társakat, lelkesedőket, jó testvére­ ket. Keserű csalódással kérdi: „ Ők voltak csakugyan? - ezek a nagyképű kapitányok, ezek az elhízott lelkű sunyi kalmárok, idült alkoholisták?" Fodor András, Demény Ottó szólnak, nehogy az új a régibe tántorodjék, nehogy bárki is elorozza a vívmányokat. Ez a féltés csendül ki Utassy József, Ratkó József, Garai Gábor, Mezei András, a nemzetközi munkásmozgalmat idéző Vihar Béla és mások verseiből. Sokverses antológiáról szólni — különösen, ha a kritikus olvasásakor több költeménynél szívesen időzött — hálátlan feladat. Versről-versre mindig továbbsietve élménye, öröme t i­ zedét is alig mondhatja el. Mégis, okosabb búcsúznia akkor, amikor legszívesebben hozzá­ szőné a leírtakhoz bennerekedt gondolatait. Talán így inkább kedvet teremtett az olvasás­ hoz, e nagyon szép kötet kézbevételéhez. Zimonyi Zoltán A llegro b a rb ar o G O N D O L A T O K CZINKE FERENC GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁN Kedves Czinke Feri! Behúnyott szemmel próbálom visszaidézni itt a Műcsarnok elő­ terében előbb látott kiállítási alkotásaid színeit, rézkarcaid, linóid és tűzzománctábláid vonalak mögé merevült, de a fény és árnyék játékában élő, eleven életét, s mert gyé­ mántnál drágább és maharadzsáknál gazdagabb anyanyelvünk különbséget tesz a nézni és látni fogalmak között, ez utóbbit gyakorolom a szívemben és a fejemben, anélkül, hogy akár a katalógusodra is néznék. S mert ezen az úton a látás képessége folytán túljutok az idő és a tér keretein, a tiédhez hasonlóan küzdelmes gyermekkorom széles tereit repdesi a fantáziám, ott keresem azt a közös gyökerünket, ami egyképpen nézet és láttat. Kökénybokros mezsgyéken, lapuleveles árkok felett ugrok át, talpamban érzem az első mezítlábas futkározás hűsét a tavaszi zöld búzán, s álmodozó szegénységem a népművészet szárnyait övezi magára, hogy álmaiddal versenyre keljen. Ez a visszaréve­ dés azonban végülis kerülő úton jut el hozzád, mert az elszabadult emlékezés előbb halotti árnyakat idéz, a végtelenségben rezgő dallamokat, tavaszi színeket, amelyek va­ laha arra ösztönöztek, hogy esendő erőlködéssel az első versek és félszeg novellák kalodájába zárni próbáljam a megfoghatatlan időt. Gyere Feri, bandukoljunk hát együtt az emlékezés ösvényein végig, hogy a művészet forrásvidékére érjünk. . . Hallgassuk a vak nótaköltő és népénekes Kakas István bácsi nótázását: Buborékot ver a zápor, Börtönben ül Rózsa Sándor, Nagy udvara lesz a holdnak, Ne félj, kiszabadul holnap. 98 �Nézzük, amint az éles bicsakkal a csikófejes citera díszeit metszi Hernek Gyura bá­ csi. Fürge vetélővei, táguló nyilasztóval, zörgő szövőszéken pillangómintás abroszt sző édesanyám. Édesapám a farsangoló szomszédságnak meséli, hogy is volt az, amikor kisgyerek korában, éjféli órán, a lovakat legeltetve a tisztesfüves tarlón vágtatni látta az utolsó futóbetyárt. Én pedig elúnva a sokszor újrázott históriát, addig rimegek a bátyám­ nak, míg a hátára vesz kishuszárnak: Na, gyere, te szaros, lyukas fazekat vegyenek, s átvisz Ugrin Péter bácsiékhoz, a szomszédba, képeket csodálni, s a soknégyzetkilométeres sík látóhatár egyetlen rádiójának fejhallgatóján át fülembe fogadni a kozmikus min­ denséget. Ugrin Péter bácsi — különben halott barátod, Paróczai Gergely atyafija — , a sok­ gyerekes parasztember, úgy kapott rá a festegetésre a fronton, mint ahogy talán Szabó Pali bácsi az írásra a tiszti fedezékek közlegénysorában a nagyháború alatt. A tisztje, a pingálgató úri amatőr szabadságra ment, és Péter bácsi nem tudott ellenállni a pró­ bálkozás kísértésének. Szinte látom, mint reszketett kezében a paletta, citerázott az ecset, s határozatlankodott a vászonra az első vonás. S azután ura lett, s mire megjött a főhadnagy úr, már a büntetést várta a kész kép előtt, melyen ott szomorkodott az esőt síró, őszi galíciai táj, a kerékagyig sárba süppedt trénoszlop, az alacsony ég, s a szenve­ dés örök emberi szimbóluma, mely egyben a kép címét is adta: Keresztfa áll az út mentén. De a főhadnagy úr nem büntette meg Péter bácsit, hanem neki adta az ecsete­ ket, vásznakat, az állványt, és az önkifejeznivágyás átkozott-áldott ördögét is, mely soha­ sem hagyta nyugodni többé. Űzte, gyötörte. Sokgyerekes, vagyon-váltságos, bolettás sze­ génységében is, egy tehén és egy ló árán kiállíttatta Budapesten. Az őstehetségek divat­ jának kora volt ez. A vésztői Mágaron ekkor fedezik fel azt a verselgető juhászt, Sinka Istvánt, akit, mint hallom, a halál terelgetne a halhatalanság felé, bár még ellenáll. Ugrin Péter bácsinak nem volt szerencséje. Azt írták felőle a műitészek, hogy nem tudja mi fán terem az anatómia — ha jól tudom Csontváryra is ezt mondták — , s a balsikeres kiállítás után hazajött beleragadni a póhalmi sárba, míg fel nem repítette az elmúlás paripája, mint szegény-jó Paróczai Gergőt a pegázus a te nagyon szép rézkarcodon. S ebben a látó elrévedésben ködevő, fényesszeles ifjúságomat is látom, Czinke Feri, ott a szárszói máglyák népdalos lángjainál, amikor még azt hittem, hogy Veres Péter, Szabó Pál, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron az olympusi istenek — Zeusz pedig az a vén dohogó Szabó Dezső, odafent Pesten, a Rákóczi térrel szemben — , s magam is holmi istenpalánta vagyok, aki felnövök hozzájuk, ha fölös esőáldással hint a történelmi alkalom. Most már tudom, hogy nem istenek, és én sohasem növök fel hozzájuk, de azt is tudom, hogy minden szenvedést megér, ha az ember úgy tudja kifejezni belső önma­ gát, hogy egy kicsit mindenki magára ismerhet benne, aki hasonló szenvedélyeket cipelve végiggyalogolt valaha a kökénybokros magyar dűlőutakon. Ahogy most én is magamra ismerek, amikor csukott szemmel a képeidet látom. A csodálatos Édesanyám ikonját, Fábián Pestát, A csúnya juhászné balladáját, az Allegro Barbaro-t, a Citerást, a Várandós parasztmadonnát, vagy azt a könnyeztetően történelmi 1919-es ikont. Köszönöm Czinke Feri, hogy mindezt néznem és látnom adatott, s hogy az írás sze­ mérmes vallomása útján mindezt elmondhatom néked. Budapest, 1969. június 15-én. Timár Máté 99 �Tury M ária s a lgóta rjá n i k iá llítá s a Sok szó esik manapság a művészet komplexitásáról, arról, hogy a művészet és egyegy művész mit képes felölelni a világból és milyen sokféle módon tudja művészetét a közönségnek szánni. Folytonosan szélesedik a műfajok köre, s az alkotó ember kezdemé­ nyezése egyre több variáns-lehetőséget tud találni. A hagyományos anyagok is új értel­ met nyerhetnek, mert a festő, a művészet újabb és újabb funkciót felfedezve keres meg­ oldásokat. A kísérletezések eredményeinek a kontrolljára falak, állandó nyilvánosság, külső és belső terek kínálnak alkalmat. Tury Mária művészete különös példája ennek a ma keresett és igényelt művészi teljességnek, totalitásnak. Ezt bizonyítja — ha részlegesen is — a salgótarjáni kiállításon látott válogatás. Bemutatta olajképeit, amelyeken már módosul a táblakép régebbi fo­ galma, s a csak-intim hatásokon túlmenően nagy lélegzetvételű rendkeresés és rendte­ remtés összegeződik bennük. A kisebb és nagyobb zománcképekben egész falak megol­ dásának az igénye sűrűsödik. A szőnyegművészetét dokumentáló falikárpitban érett egy­ ségbe forr a tartalmi intenzitás és a dekoratív szándék. Könnyű lenne Tury Máriának megelégednie a mostani vagy akár a korábbi eredmé­ nyeivel, vagy akár megmaradni a biztosan érzett és tudott dekoratívitás körében. De nála mindig több és magasabb a cél: a korszerű emberi gondolkodásmódnak a művészeti esztétikumban kivetíthető összefüggés-keresése, a felszíni jelenségek mögött a fontos relá­ ciók feltárása. A szerkezeti biztonság, a színek érzelmi és értelmi hatásának a kimunkálása nála nem célja, hanem eszköze az ábrázolásnak, a teljességre törésnek, amelynek középpont­ jában — közvetlenebbül vagy elvontabban — mindig az ember, a társadalmi ember áll, és mindenképpen a ma élő, gondolkodó egyen tájékozódási vágya. A kiállítás csak sejtetni tudja a látogatókkal Tury Mária nagyméretű, állandó nyilvánosságnak szánt a l­ kotásainak valóságos művészi értékét, csak sejteti, hogy mit nyújthat ez a művész üveg­ ablakban, mozaikban, falikerámiában, falikárpitban. De bizonyítani tudja a mindezeket megoldani képes tehetséget, a művész felkészültségbeli lehetőségeit, azt a rendkívüli a l­ kotói erőt, amely a messzemenő tudatosságban érvényesülni és kibontakozni engedi a művész-szubjektum ösztönös, spontán kifejező szándékát is. Tury Mária, azt hiszem, mai festészetünk „élvonalába” tartozik. És olyan formátumú művész, akit — érdeklődésének, tevékenységének, lehetőségeinek tanúsága szerint — ez a korszak alakított ki. Művészetének ilyen formálódása elképzelhetetlen fejlődő, gazdagodó környezetünk nélkül, — és ez a környezet feltételezi és igényli a hasonló művészeket. A határozottság és a szókimondás együtt jelentkezik Tury Mária alkotásaiban a lírával és a bensőséges érzelemmel, és mindez egységbe forr, annak a természetes, egészséges és vidám érdeklődésnek az alapján, ahogyan ma az ember a környezetében él. Kevés mű­ vész van, aki ennyire egyenértékűen képes több anyagban, több műfajban „gondol­ kodni” , aki ennyire érezné és értékelné a műfajok különbözőségeit. Ezt a képességet a nagy munkákat nélkülöző kiállítás sem tudja leplezni vagy háttérbe szorítani, bármennyire is arra kényszerül itt művész és közönség, hogy mintegy másodlagos alkalmazásban lás­ son a falakon műveket, terveket, ötleteket. De a természetes, eleven racionalitás és érze­ lemgazdagság, amely Tury Mária egész művészetének sajátja, itt is áradni tud, s az apró kis zománcokat önkéntelenül is „falra vetítve" látja az ember maga előtt. Sok középület, több város őrzi ma már alkotásait. A jelen válogatás tartalmazza kissé az azokhoz vezető utat és még inkább az elkövetkezendő nagy művek alapjait, hiszen a festmények, zománcok kompozicióiban már éretten feltárul a munumentális faldíszítő alkotások felfogása. És voltaképpen itt kellett volna kezdeni, Tury Mária művészetének sokat és okkal méltatott sajátos lényegénél, a monumentalitásnál, amelynek alapja so­ hasem a méret, hanem a mondanivaló és a megoldás szükséges összhangja, a világban tájékozódni akaró és tudó müvészegyén alkotó ereje, olyan alkotó munka, amely előtt a befogadó néző nagy lélegzetvételét nem külsőségek, hanem a művész kifejeződő maga­ tartása határozza meg. Aradi Nóra 100 �Jegyzetek Napsütésben Az antológiák, szöveggyűjtemények — és persze a lexikonok örök végzete: a terje­ delmi kötöttség és az alkalmazott alapelvek, szerkesztői szempontok „megvédhetetlen­ sége” . Ilyen jellegű köteteket szerkeszteni egyszerre hálás és hálátlan feladat. Már pub­ likált „megérett" alkotásokból élénk, színes csokrot kötni, ez a dolog könnyebik része, a jó írások közül a legjobbakat, a célnak leginkább megfelelőeket kiválasztani: valójában itt kezdődik a gond. A jubileumi évfordulók tiszteletére Nógrád megyében született kiadványok között ta ­ lálkozunk a Napsütésben című irodalmi antológiával. A Megyei Tanács Végrehajtó Bi­ zottságának kiadványát Erdős István szerkesztette. Milyen szerkesztői elv szerint válogatott vajon a felszabadult Nógrád megye 25 évének irodalmából? A felszabadulással nemzeti történelmünk kegyetlen, tragikus szakasza ért véget és a fejlődés egyszerre ívelt a mélyből az akkor még nem is sejtett magasságok felé. Törté­ nelmi mércével mérve nem sok idő telt még el szabad hazában, de az elmúlt két és fél évtized az „örökölt jusshoz” alig mérhető változásokat hozott. Varga Lajos Salgótarján című verse - mint e gondolat frappáns kifejezője — került a kötet élére: „... A nap 24 órából/ 48 óra lett/ a hónap/ év értékű le tt/ s az évek/ évszázadokat léptek a házak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet.. E verset 21 szerző 30 alkotása követi még. Az írások nem magáról a felszabadulásról szólnak, hanem arról, ami a felszabadulás óta, ennek közvetlen vagy közvetett következ­ ményeként az országban, és szűkebb hazánkban, megyénkben történt: örömökről és gon­ dokról, nemes célokról és megtorpanásokról, sikerekről és kudarcokról. Az alkotások nem­ csak műfajilag és az írói eszközök tekintetében különböznek egymástól, hanem abban is, hogy olykor ellentmondó érzéseket, gondolatokat tárnak fel. A munkáshétköznapok sok­ színű hangulatát a megváltozott tájon új világot teremtő ember életigenlése, a komor küzdelmeken is felülkerekedő remény teszi eszmeileg egyértelművé. Az antológia sajátos megyei jellegét az egyedi szituációk adják, a tájegységi jelleg a szereplők — a Godó Bálintok, a Kukely Dánielek, a Koleszárok, a Szekeresek, a Veron nénik — jelleméből, magatartásából fakad. A falu villamosítása, a bányászsors másfél évtizede, az „elárvult" gyermekek állami neveltetése éppúgy témája az írásoknak, mint az ezerarcú palóc vidék, vagy éppen a „gyapjas tél" után napsütést, „kitárulkozást" hozó tavasz. A kötetben Nógrádból származó — de jelenleg nem itt élő — í rók, költők - köztük Gerelyes Endre, Jobbágy Károly, Polgár István, Vihar Béla — vallanak a szülőföldhöz elszakíthatatlan szálakkal kötődő érzelmeikről, bizonyítják, hogy számukra ez a táj nem­ csak a gyermekkor idézője, hanem ma is gazdagon bugyogó forrást jelent. De szép számmal helyt kapnak e válogatásban a megyében élő, szárnyukat bontogató, erejüket egyre ígéretesebben próbálgató tehetséges alkotók is. Az írások közül sok, elsőként a Palócföld hasábjain látott napvilágot. A címadó el­ beszélést Várszegi György írta. Az antológia értékét növelik a színvonalas illusztrációk, amelyeket rangos nógrádi kép­ zőművészek — többek között Czinke Ferenc, Lóránt János, id. Szabó István — készítettek. A művészeti szerkesztésért Kerekes László dicsérhető. Kár az átlagosnál nagyobb szám­ ban előforduló sajtóhibákért. A Napsütésben mély eszmei tartalmával és reprezentatív kiállításával méltó az ün­ nepi alkalomhoz, amely életre hívta és jogosan tarthat számot széles körű érdeklődésre. cs. b. 101 �Két fiatal bemutatkozása Alig tucatnyi fametszet és vers. Tíz vagy tizenegy napig tartott a kiállítás, a felkészü­ lés és a megvalósítás időszakához képest ez igazán kérészélet, valójában mégis a betel­ jesülés, a mű találkozik a közönséggel... Tíz napig, augusztus húsztúl a hónap végéig lá t­ hattuk Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központ egyik termében két fiatal - a képzőművész Hibó Tamás és a költő Hann Ferenc — közös kiállítását. Mindkettő önálló műfaj: a fametszetek, Hibó Tamás munkái és a vers, Hann Ferenc sorai. Ami mégis összeköti őket anélkül, hogy bármelyiknek alárendelt szerepet kellene vállalni, éppen a közös törekvés és világlátás. Együtt jelennek meg hát a kiállításon, min­ tegy jó testvérként, akik erősítik egymást, s ettől mindegyikük több lesz, mint önmagában volt. Ha folytatom ezt a gondolatsort, joggal kérhető számon a fametszetektől — a versek voltak előbb, mintegy félszázból választották ki azt a tucatnyit, amelyhez képi alternáns készült — , hogy bármennyire is „majdnem szabad asszociációk” , mennyire szoros szálak, mélyről jövő, egyazon kútfőből táplálkozó indulatok fűzik őket a költői képekhez, s ugyan­ akkor mégis meg tudták-e tartani önállóságukat, szuverenitásukat, magukban lévő szigorú szépségüket, kifejezőerejüket? A legsikerültebb kettős darabok éppen azok, amelyekben a költői képeken átsütő szenve­ délyek sodrása erős, és — talán tőlük felgyúlva — a fametszetek is hasonlóan éles kontú­ rokkal feltörő szenvedélyességet tükröznek. Ilyen „A litánia” kettős képe: tisztelgés a so­ kat próbált, megfáradt öregeknek, egyben az ember tisztelgése a kikerülhetetlen, még legyőzhetetlen halál előtt, egyszerre méltóság és alázat, lázadás és beletörődés. Vagy a „Tizenharmadika” . A költő szavai: „Fészerem kaputlan kapuján Előtted kopognak a három királyok Nem kaptak bebocsátást." S a metszeten a három király bizonytalan, mégis bízó, tétova, mégis határozott alakja, a bebocsáttatás szép szimbóluma. Különösen - az elkészülésük sorrendjében - a későbbiek erőteljesek, mint az „Arcom üres” , vagy a „Te vagy az egyetlen kényszer” . Az előbbi előterében a két ölelkező alak, a szerelemben eggyé váltak, az utóbbin egy kiáltás: Vigyázz, ember, a hajadnál fogva magába húz a város, a civilizáció, elgépiesít, saját képére, négyszögletesre, sablon-fogas­ kerék-agyúra formál és lenyel, megemészt, aztán kiköp, mint egy nyálas rongycsomót! Míg a „Kenyérbélből gyúrt” , a „Pici magzatunk" merevnek, a „Tudtál szelíd lenni" keresettnek tűnik, a metszet és a vers között a törés jegyeit lehet felfedezni. k. s. Könyvtárak jubileuma Napjaink nagy történelmi évfordulóinak sorában könyvtáros ünnepségre került sor 1969. szeptember 18-19-én. Húsz évvel ezelőtt alakultak meg a szocialista könyvtárak első típusai, a körzeti könyvtárak, és ez alkalomból tizennégy megye könyvtárosai, az országos és me­ gyei szakigazgatási szervek vezetői, képviselői gyűltek össze Salgótarjánban, hogy ünnepi tanácskozás keretében emlékezzenek e jelentős művelődéspolitikai eseményre. Nógrád megyében a könyvtári mozgalom kibontakozása a szocialista időszakkal vet­ te kezdetét. Az első körzeti könyvtár Salgótarjánban kezdte meg működését 1949. május 1-én. Az azóta eltelt küzdelmes évek során gyökeres változások mentek végbe ezen a terü­ leten is. Jóllehet a jelenlegi helyzettel nem lehetnek elégedettek sem a könyvtárosok, sem a megye művelődéspolitikai vezetői, mégis jelentős eredmények születtek a húsz év alatt az olvasás, az olvasók számának tekintetében. A húsz éves tapasztalatokat a mai feladatokkal kell összevetnünk, az elvégzett munka reális értékelése során kialakult való­ ságos eredményekre kell támaszkodnunk. A gondok és feladatok ilyen jellegű számbavé­ tele tükröződött Hankó Jánosnak, a Nógrád megyei Tanács VB elnökhelyettesének üdvözlő szavaiban. A tanácskozás alaphangulatát ez a gondolatkör határozta meg. 102 �A történelmi emlékek felidézését, a szocialista állam e vonatkozású könyvtárpolitikai elveit dr. Sebestyén Géza, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatóhelyettese ismertette. Referátuma után N. Rácz Aranka, az Országos Könyvtári Dokumentációs Tanács titkára, Horváth Géza a tatabányai, Kirschner Márton a hódmezővásárhelyi megyei könyvtár igaz­ tói, Jeszenszky Miklós, a salgótarjáni megyei könyvtár nyugdíjasa a szervezési munka so­ rán átélt személyes tapasztalataikról számoltak be. közvetlen hangon. A tanácskozás második napján Sallai István, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ főosztályvezetője napjaink korszerű könyvtárairól: a könyvtári integrációkról, a fejlesztés problémaköréről tartott rendkívül gondolatgazdag előadást. Az előadások, az azt követő baráti beszélgetések, a hivatalos megbeszélések, a sok­ oldalú tájékozódási lehetőségek eredményeként bizton remélhető, hogy a könyvtárügy a megye művelődéspolitikájában a megfelelő helyét véglegesen elfoglalja, és ezáltal meg­ erősödve, országosan is növekszik szerepe. h. i. 103 ����������Pártunknak becsületet szerez, hogy jól él a hatalommal, nem uralkodik, hanem vezet, és a népet szolgálja. (Kádár János) �A KIÁLTÁS m in d ig ú j m o d u lá c ió b a n ju t el hozzánk, m e g -m e g ú jítva d rá m a i erejét, hogy öröm et serkentő visszhanggá sűrűsödjön a k iá lto tt szó. H é tkö zn a p i d o lg o k é rt sohasem k iá lt a lélek, m ert a kiá ltá s a végletek sürűsödése-kisülése: az em berségféltő ja jd u lá s k o r, az e m bertelenség tettenérésekor. Vérözön e llen kiá ltu n k , hogy láztól cserepesen ne k e llje n k iá lta n u n k , hogy megelőzzük im a -n é lkü li szorgos hétköznapokkal - h á t kiá ltsu n k h a lá lig h a rcb a n . U ltra m a rin ké k reggelek szülték ezt a még nem országosan ism ert első iro ­ d alm i p la k á to t — a KIÁLTÁS-t — , itt N ó g rá d b a n , a h a jd a n i és a m in d ig m e g ú ju ló m unkáscsaták m etropoliszában — S a lg ó ta rjá n b a n . Van, aki a M ajako vszkij fé le ROSZTA a b la k o k k a l, mások a róm ai F O G L IO VOLANTE-val (rö p la p p a l) veti egybe a ma m ár negyedik szám ával m e g je le n t fa li fo lyó ira to t. Költők, írók, képzőművészek önkéntes és névtelen a lk o tó g á rd á ja k iá lt az em ­ bertelenség, a háborúk, a borzalm ak e llen — a b é ké é rt — , a m iko r k iá lta n i kell. A középkori freskófestők, m ozaikrakók névtelen g á rd á ja u tán a kim etszett és kim o n d o tt szó közösen c s ih o lt tüze csap itt lá n g ra egy-egy a k tu á lis , közös a lk o ­ tásban. A H azafias N é p fro n t M egyei Elnökségének védnöksége a la tt m e g je le n ő KIÁLTÁS az első olyan a lkotás-sorozat, a h o l a költészet, a próza és a képzőm ű­ vészet a fa la k, hirdetöoszlopok, deszkapalánkok díszévé és értelm évé válva - értő, em beri léptékű iro d a lo m és művészet lett. Nem könyvtárak, nem kép tá ra k, hanem a n a p o n ta szem besíthető és épp e n körm ünkre égő id ő a d ja a KIÁLTÁS je le n tő sé g é t, tá rs a d a lm is á g á t, Íráskép a fa lo n ! Élő művészet, iro d a lo m , hogy te tte n é rje n egy m agányosnak h itt p ercedben, hogy a kiá ltá sra összerezzenj és eszmélj. V ie tn a m b a n terhes anyák ta rkónlövése u tán m egderm ednek és b om lásnak in d u ln a k a köldökzsinór-elevenségű életek, G örögországban új b ö rtö n ö k e t nyitnak rezesbanda-szóra! Aztán az em lékek e r­ d e jé b ő l e lő tö r a történe le m lázrózsás szépségű 133 n a p ja , hogy büszkén ü n n e p e lj, kiálts ezért is és a békéért, g a la m b p u h a s á g ú a lk o tó re g g e le ké rt. M e rt mi lenne, ha nem kiá lta n á n k és nem tenn é n k, am i örök e m b ertörvényünkböl kikivánkozik? K iá lta n i kell n a p o n ta , hogy fe lé b re d je n e k a tiszta em beri tettek, hogy fe l­ száradjon m in d e n ü tt a m ocsár, s tiszta léptekkel és friss rózsás szelekkel a lk o t­ hasson a szépre te re m te tt em ber. A KIÁLTÁS iro d a lm i p la k á t. Eredeti nyom atokhoz elkészített fa - és lin ó le u m ­ dúcokkal, csak a m egje le n ő szám in d íté k a ih o z m ért és a lk o to tt prózával, verssel az utca em berének készül — a h étköznapoknak. A lka lm i fo ly ó ira t, fa lra v a ló , s m ire az eső, hó lé le á zta tja a fa la k ró l, deszkakerítésekről, m ár m egszületett az új, m in d ig az a ktu a litá s jegyében, m ert b o ld o g s á g u n k és é le tü n k nagy a ra n ym o zaik­ j át n a p o n ta rakjuk, m in d ig m e g -m e g ú ju ló szükséglettel, szín h a rm ó n iá b a . M e g je le n ik időszakonként ötszáz p é ld á n y b a n , ké t-három színnyom ásban, a névtelenek itt számon ta rto tt igényességével és te n n ia k a rá s á v a l. E lju to tt m ár M oszkvától R óm áig, az Írószövetség kö nyvtárától Nézsáig, hiva lko d ó hird e tő o sz­ lo p o któ l á z ta to tt deszkakerítésekig. K iá lta n i, napfénybe n fü rd e te tt a rcca l, s ha kell, kem ényen, égzengéssel a g yalázat ellen, hogy szebb legyen a h o ln a p szerte a vilá g o n , m egcstrom olva a végtelent, m ert fényre szü le te tt az e m b e r! K iá ltsu n k! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6663fdb0118ef8d255b72657daa521f7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1969 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1969/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1969 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika