https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a469d174cc8a31c3b4207f30cdde8f9e.pdf 5c05188eba6ee6401ec85687bff9d738 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MÜVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1 9 6 . 9 �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 1969. III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM T A RT A L 0 M V id o r M ik ló s : Őr., Fantáziák, V erőcei este. D éli n a p 3 Tím ár M á té : U nterw egs 6 Bencze József: Az én bölcsőm , Búzaszem 12 V ih a r B éla: V á lto za to k egy a lko n ya tra 13 Papp L ajos: U tolsó n a p ig 14 Kemény Dezső: D obozok 18 Mezey K a ta lin : M ifé le vilá g ez? 22 Tamás István: H abarcs-keverő. . . 23 Papp M á rió : Fejfa 24 H a rg itta y A ttila : Passió 24 Kiss T ib o r: Figyelem lé p te ite k 25 Szűcs Z s o lt: Álm os nagy szemét a m a d á r .. . 25 G e rg e ly M ih á ly : K egyetlenek 26 TA N U LM Á N Y Török G á b o r: Egy M e d á lia fényessége 46 VALLO M ÁS Beszélgetés B enczúrfalván (K o jn o k N á n d o r) 51 Id. Szabó István: Fába fa ra g o tt esztendők (regényrészlet) 54 �VITA Andrássy Kurta János: A m agyar népm űvészet ősiségének nyom ában 61 Belitzky János: A p a ló co k e re d e té rő l 71 ARCHIVUM Szabó József: M a d á ch -g yű jte m é n y B alassagyarm aton 76 KÖRKÉP A víz, a fö ld és az em ber. . . (M o ln á r Z solt) 89 Évad végi szám adás (C songrády Béla) 94 N éhány szó a fa lu m o n o g rá fiá ró l S ch n e id e r M ikló s) 96 G ulyás M ih á ly : A huszonnegyedik ó rá b a n (Kiss A u ré l) 96 Jegyzetek (cs. b.) 100 Képzőművészeti a n y a g : Lóránt János a lk o tá s a i (F o to : Veress M ih á ly és Kovács Ferenc) PALÓ CFÖ LD Iro d a lm i, művészeti, m űvelődési fo ly ó ira t A N ó g rá d megyei Tanács VB. M űvelődésügyi O sztá lyá n a k la p ja M e g je le n ik negyedévenként Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: K ojnok N á n d o r K ia d ja a N ó g rá d megyei L a p kiadó V á lla la t Felelős k ia d ó : V id a Edit Terjeszti a m agyar Posta E lőfizethető a p o s ta h iva ta lo kb a n Egyes szám á ra : 5,— Ft IN D EX: 25 708 69 5706 NyVBgy 1700 db. Fv.: Bednár Károly �VIDOR MIKLÓS Őr A tu d a t konok k a to n á ja az est küszöbére d ű l fegyverét le d o b á lja fá ra d t e m b e rte le n ü l E lőlép ekkor a to lv a j v á lla fö lö tt beles fé l re to lja egy u jja l nesz n é lkü l a reteszt és b esétál a házba m e g á ll a szekrények e lő tt Á lm á b a n az ő r dudorászva szim a to lja a lá g y le ve g ő t Fantáziák E ltűnt b a rá t! Az évek ó c e á n ja m ár vissza sose rin g a t Csak é jsza ká ka t lá to k és h a jó k a t viszik g a z d á tla n titk a in k a t hogy e lsü llye d je n e k velük A n a p ha n éha fö lk e l m ég szememben fü stb e n rem eg és ro n cso ka t úsztat a te n g e r Reménytelen kö d kü rtö k b ú g n a k s tú lh a rs o g ja őke t az á ra d a t ég fö ld víz e gyberoskad h a llo m s elvesztem ú jra a rc o d a t 3 �Emlékezem s zavaros lesz az em lék szilánkokra tö rik h a jó in k a t a p a rto k e lfe le d té k m ind zátonyra fu to tt N incs semmi m ár b e lő le d és b előlem két fé ltu d a t je lző lá m p á sa le n g a vaksötétben hogy lassan k ia lu d ja n a k C sak a fá jd a lo m szuroksűrűje fe ke tü l a feketeségben Egy ro ska d t b á rk á n vizre szállo k és nem a ka ro m m ár hogy p a rto t é rje n H a lo tt vagy m ár te is h iá b a élsz még a p á m m e llé fe kte tte le k s egyre növeszt a m élység A jk a d ha szól ö klö d ha fe ld ö rö m b ö l koporsónyi visszhangja tá m a d visszabűvölni nem te lik erőm ből elhiszlek b o ld o g éveim fiá n a k Te távozó te haza sose térő hús-vér kisértet rid e g e b b égöv b u jd o s ó ja nincs hová nyúlnom érted K arod a messzeség te k in te te d a le b u kó nap a rco d a m in d ig változó vizek Az é j k a ló z h a jó ja szöktetett el n yom odban v ito rlá k s u h o g n a k á tg ö rd ü lté l a szem határ a la tt H ogy o d a á t b u k k a n j ki m á r ú j a rcca l és m egváltsd le lk e d e t N eved m ellé keresztet te tt az a n g ya l 4 �Verőcei este M e rt m ú lh a ta tla n m in d e n itt a hegyek szemközt a fo lyó a m élyben a m in t h a ta lm a s a n k a n y a ro d ik kettőzve a tú lsó p a rt fé n ye it s a tücsökszó mely zeng az ö rö k lé tb e n csak a tücsök m eg én nem Déli nap Élő tűzön p irítta to m m agam m in t rossz keresztény a p o k o lb a n De nincs p o ko l (és hogyha van fölösleges m e g ism ételni h o lta n ) Ló ránt János: C sendélet 5 �TIMÁR MÁTÉ Unterwegs Passaut d é le lő tt tíz körül hagytuk m agunk m ögött. Lassacskán sturm olta m ár az a lko n ya t az a u to b a h n n a l két o ld a lt versenytfutó Bayrischer W a ld szinte m eg­ szakítás nélkül való e rdőségeit, d e a re g g e li élm ények még m in d ig nem fá ra d ta k el bennem . Pedig egész n a p azokat fo rg a tta m m ag a m b an , s még azt sem m o n d ­ hatnám , hogy az eg yh a n g ú sá g lebirkózása végett. Hiszen a c se re b o g á rh á tú kis V olksw agen egyre ú ja b b tá j p a n o rá m á ja elé ra g a d o tt, e rd ő tö rő , rendezett b a jo r városkákon in a ltu n k át, m u to g a ttá k m a g u ka t a h a tá ro n tú li szu d é ta fö ld i erdős h e gyhátak is, s a m ag ya rszín p á tiá va l jócskán fe rtő z ö tt v o lt-h a d ifo g o ly -c im ­ bo rá m n ak sem á llo tt be a szája, ö tp e rc e n k é n t fa g g a to tt. Jól ülsz? Nem vagy éhes? Nem a k a rn á l „k im e n n i” ? M it tudsz T ib o r D e ryről és Laszió N em e th rő l? A lso , míg el nem fe le jte m , H e in rich Böll a jö vő hétfő n vár b ennünket. S Frau G re tl is egyre szim atolt, de ő sokkal kevésbé u dvariasan, m int a fé rje , hiszen csak a s a j­ tó ju k tü kré b ő l ism er m inket. M it szólsz a cseh eseményekhez? Létezik még az a sog e n a n n te K ad a r-lib e ra lizm u s? O lvastam , hogy a n é p sza p o ru la t te kin te té b e n csak a svédek k u llo g n a k m ögöttetek. M i van veletek? E lfá ra d ta to k g e n e tik a ila g ? V ak a korm ányotok? G yilkosok az orvosaitok? N incs benn e te k nemzeti felelősségérzet? O d e r d ie Russen? V éle először vagytok együtt, s ha jó b a rá tjá n a k is érzi azt a ta tá rk é p ű m agyart, a k it lassacskán két évtizede n a p o n ta fe le m le g e t az ura, azért m égiscsak v a s fü g g ö n y ö n tú lin a k re gisztrál, s szeretné la tra te n n i, m it is re jte g e t a h o rto b á g y i id ió m a m ö g ö tt m egbúvó lelkem . A rra nyilván nem is g o n ­ d o lt, hogy kérdései o lykor fá jn a k . D e h á t az em bergyereke nyelni is m e g ta n u lt, h a llg a tn i is. Ha im m unis a m in d e n t m egkeserítő cinizm us irá n t, úgy csodálkozik a vilá g ra , m int ta n ya i m ezítlábos p u lya ko rá b a n , a m iko r először a kira ko d ó vá sá rb a vitték. Füzérbe köti élm ényeit, fig ye l, m int a já rő rb e k ü ld ö tt katona, megőrzi ö n ­ m a g á t és az első tűszúrásra nem köp b ele a tá lb a . Hiszen még ő sértődne meg tá jé ko za tla n jó in d u la tá b a n , ha így fe le ln é n k : Nem tűbefűzés ez, rh e in la n d i ko ­ mám asszony! Itt tife lé te k m űködnek azok a harsány rá d ió a d ó k , c s illo g n a k azok a kirakatok, m ellyel tu ca tn yi esztendeje százezernél tö b b egy-két gyerm ekkel adós fia ta lu n k a t. e lcsa lta k h a zulról. S a n n a k a fe lfo k o z o tt igénynek sem te lje se n o tt­ honi a gyökere, am i a kicsi vagy kocsi vá la szú tjá n az u tó b b ira szavaztatja a tü ­ zeságyékúakat. V icce lő d n i sincsen kedvem : V a jo n g e n e tik a i fá ra d s á g -e az, ha egy nép a szerelmi fa rsa n g örökös v a s á rn a p ja it éli? M in d e g y ik válaszom s á n títa ­ na va la h o l — a sokrétű kérdésre a d o tt egyrétű válasz, m égha igaz is, s á n tít — , s engem sem e lé g íte n e ki végül. T ehát a rró l d a d o g o k , hogy az újrendszerű szülési segély ja v íto tt néhány tize d e t a születési arányszám on, és ném án to vá b b p e rg e ­ tem m agam ban friss élm ényeim et. H ogy é jje l a b b a n a G ra u e r H ase p a n zió b a n a lu d ta m , ah o l az ifjú M ozart is m egszállt va la h a , hogy re g g e l a b a rá to k te m p ­ lom ában v irá g o tt tettem Szent István kirá lyu n k feleségének, B oldog G iz e llá n a k a s írjá ra , s hogy olyan fö ld ö n já ro k, a h o l őseim va la h a a tú lv ilá g ra kü ld te k jó ­ néhány b a jo rt, m éghozzá utolsó kenet n élkül. V isszafizették persze, a k a m a tá b ól 6 �még nekem is ju to tt négy esztendő S zib é riá b a n , id e je le n n e m ár békességben egymás m e lle tt élni, ha ez olyan természetes lehetne, m in t a lélegzetvétel. S e b ­ ben a lélekidéző öngyöm öszölésben észre sem veszem, hogy lo p a k o d ik e lő fe lé az alkony, e lb a rá ts á g t a la n o d n a k az erdők, és a tú lfe s z íte tt agy m ár nem igen képes ú ja b b élm ények friss re g isztrá lá sá ra . V agy ta lá n mégis? A kkora dö rre n ést ha llo k, m intha k iü tö tt volna a v ilá g h á b o rú — Isten ments tő le ! - , a c s e rb o g á rh á tú V olksw agen bal hátsó kereke n a g yo t zökken és a c im ­ borám csendesen károm kodik, m iközben az ú t szélére korm ányoz: — G o ttverdam m te D e fe k t! Ez bizony gu m ib o m lá s a ja v á b ó l, ta lá n húsz kilo m é te rre l a mai n a p ra k itű ­ zött ú ticé l e lő tt, de azért a v e n d é g lá tá s nem sá n tu l meg tőle. M in d k e tte n b e lé m ­ k a ro lnak, s e lin d u lu n k a ta lá n kétszáz m éternyire látszó fa lu felé. — Hová m együnk? — kérdezem. — M egvacsorázunk és lefekszünk a lu d n i. — És a kocsival mi lesz? E lm osolyodnak a fantáziaszegénységem en. — M a jd a mestere kijön, m e g ja v ítja , és a ve n d é g lő meg is ta n ko l, hogy regg e l azzal se veszítsünk időt. Irig ylésrem él tó természetes m agabiztosság. . . ud va rá ra vezeti. M ég Azt m ár meg sem kérdezem, va n -e e g y á lta lá n ve n d é g lő e b b e n a kis h e ly­ ségben, ha van, a k a d -e üres szobája, s hogyan é rte sítik az ú ticé l s z á llo d á já t a rról, hogy itt rekedtünk. Természetes ez n áluk, m int a jó óra já rá s a , s az a rá ju k is, ránk is annyiszor veszélyes é rze lem nélküliségük. M egyek m ellettük, nézem a városias pa rá n yi fa lu t, em eletes v illa h á z a it, az útje lző tá b lá t, mely szerint a lu th e rá n u s és katolikus iste n tiszte le te ke t egyazon te m p lo m b a n ta rtjá k , s m áris o tt vagyunk az em eletes G a sth a u s e lő tt, a m it ezúttal va la m i ném etellenes re n d e lle ­ nesség lebeg körül, m ert iste n te le n ü l lárm ás. O rd íto z n a k o d a b e n t, üvegcsöröm ­ pölés h a llatszik, és kegyetlenül ocsm ány m agyar károm kodás. Nem, ez nem le h e t! N yilván h a llu c in á c ió . De a kko r m iért ku rtu l meg a ba rá to m nyaka, s in t idegesen h átra, hogy m a ra d ju n k kívül? Bemegy. V a ló b a n egymás fü lé t csa va rg a tn á k ezek a joviális, pohos b a jo ro k ? Komámasszony is összevonja a szem öldökét. B é ke id ő ­ ben a Frau-k itt az urak, ta lá n ezért is vo n u ln a k olyan szívesen tá b o rb a a fé rfia k . M e h e tn é kje van befelé, látom , de jö n a cim b o ra visszafelé, így h á t m arad. — M i újság? — kérdezi. — Erről nincs fe ljá ra t az em eletre — m o n d ja u d va r felől. a b a rá to m — , csak h á tu l, az — Legutóbb v o lt! A pápaszem es könyvkereskedő felém in t a fejével, s grim asszal je lz i: Ne fo r­ szírozd, G ré tl; s zavartan fo ly ta tja : — És a vacsorát is a szobában kapjuk. Igazán kedves a gazda. . . — Kedves, m o n d h a to m ! — B ocsánatot k é r t .. . mám a Kirchmesse.. . und d ie M a g y á re n ! — Észre­ veszi, hogy elcsúszott a szája, e lh a llg a t, és ka ro n fo g va g y á m o lít fe l a lépcsőn. N ém án vacsorázunk, csak a m oseli b o rra l te lt p o h a ra t e m e ljü k h a n g osan, 77 �bá r érezzük m indhárm a n , hogy valam i előttem ism eretlen d o lo g közénkfeszül. — Isten hozott m in á lu n k ! - Kedves egészségetekre! N éhányszor újrázunk, s azután rosszkedvű G u te N a c h t-ta l a szo bájukba té r­ nek. R ám testálják a félüveg m oselit, a n a p ló írá s t és az ivóból egyre in k á b b fe ­ harsánykodó lárm át. . . V innék el a g ye h e n n a la kó ö rd ö g ö k, m e g in t m egn ye rge lt a kíváncsiság. M á r a m aradék m oselit is m egittam , a n a p lóírás is készen, azt sem m ondhatom , hogy valam i haj, de friss vagyok, és mégis csal, egyre cs a lo g a t le fe lé az a lárm a, am i az ivóból fe ld é va jko d ik . Pedig lá tta m én m ár ku tya m u rit e le g e t: n é g e r fie s tá t S a n tia g ó b a n , vodkavedelést M oszkvában, távsörözést T a llin b an, a m agunk ú ri­ m u rija iró l nem is szólva; m ié rt érdeke! h á t a n n yira , hogyan h íg u l fel a szesztől a szinte szám ológép te u to n a g y i? V agy épp e n azért, m ert ez a le g re n d e lle n e se b b d o lo g éppen n áluk? S m ifé le m ellékhatás az, hogy a lu lró l fo lyto n a fa jfe n n ta rtá s g ya ko rító ig é jé t hallo m ? No, m indegy, ismerem m agam , jo b b lesz h á t m ie lő b b túlesni ra jta . Felöltözök, hideg vízzel frissítem a ta rkó m a t, h a lá n té ko m a t, és in d u lo k lefelé. C im borám ék a jta ja e lő tt m e g á llo k egy percre, s m ert ugyan lírik u s a n beszélget­ nek — O h, du Hase, du bist h ieb — , gyorsan to v á b b is állo k, nehogy a ta p in ta t­ lanság vétkébe essem. N yiko rd u l a lépcsőfok. Az u dvaron csahol a kutya. H á tu l az illem hely m e lle tt va la ki ökrendezik. S a söntés hátsó, n yito tt a jta já n á t mostm ár bizonyos lesz a talány. — Aty neki Hanszi, a szannya m in d e n e ! — k ia b á lja egy svábakcentusú m a ­ g ya r hang, olyan fá tyo lo sa n, ah o g y a vén, tábeszos kakasok kukorékolnak. — Ne s a jn á ld ! — Du S chw ein! Da hast du es! Nesze! M ás b a jo ru l ja jo n g ja az Isten nevét, tö b b e n békítenének, s a vendéglős, egy akkora hasú ba jo r, m int a g ö n ci h o rd ó te h e te tle n ü l csápol a kezeivel a kárm entő m ögött. Könyörög: — Legalc/bb ön fo g a d jo n szót, vendég úr. M e n je n a szo b á já b a , nehogy v a la ­ mi b a ja essék! Persze nem fo g a d o k szót, á llo k m ellette, nézelődök.. . V a ló b a n botrányosan fest a csapszék. A fa la k ró l tenyérnyi v a k o la td a ra b o k peregnek alá, úsznak a ta jté k o s sörcserm elyek h á tá n , az asztalok, székek össze­ törve, s a rom halm az egyik o ld a lá n tíz -tiz e n ö t m egszelesedett részeg szemközt a s a ro k b a s z o ríto tt három szor an n yiva l. És be nem á ll a szájuk, ma g ya ru l-n é m e tü l becsm érlik őket, kerékbetörve m ind a két nyelvet: — M é k hogy V e n c e lin ! Tosz iz e G a n z e h ü te r! — Asz egy lib a p á s z to r! O lya n nevetséges ez a perzsavásár, m in th a a p á c á k a t lá tn é k m iniszoknyában tá n c o ln i, csak éppen az o k á t nem tu d o m kivenni a m arakodás csonka fé lm o n ­ d a ta ib ó l. — Kik ezek a roham legények? — kérdezem a h o rd ó h a sú tó l. Ö tévi p okoltüzet érdem lő átkozódásba kezd, a m ib ő l szintén nem sokat é rte k: — M a g ya ro k ezek, u ram, c ig á n y o k . .. elnézést k é r e k . . . V olksdeutschok M a ­ 8 �g y a ro rs z á g ró l.. . M in d e n b úcsúkor tönkretesznek.. . b á r ta rto ttá k volna meg m a­ g u kn a k őket. . . Ezek szerint néhai svá b ja in k a p rítjá k a b e fo g a d ó b a jo ro k a t, m int a répát. . . — M in d e n á ron ném etek a k a rta k le n n i — m ondok le róluk — , sokan a fü h re r h ité re tértek. . . de ná lu n k szelídebb legények voltak, nem igen v e re k e d te k .. . — Itt is m egvannak.. . d o lg o zn a k m int a hangya.. . g ya ra p o d n a k . C sak néha rá ju k jö n a rossz. Kirchenm esse.. . búcsúkor, meg szilveszterkor. — Ú gy m ondja, m in t valam i titko t. - Fél lelkű em berek ezek uram , képzelje o n n a n hoznak fö ld e t a h a lo tta ik a lá . De ilyen va d a k ta lá n még sohasem voltak. — M ég m in d ig nem é rte m ! — A védőszent b o lo n d íto tta meg őket. A mi te m p lo m u n k Szent V encelin tiszteletére é p ü lt, de nekik nem jó , valam i S te fá n t szeretnének a fő o ltá ro n lá tn i. Többen közelebb húzó d ta k hozzánk, s azt sem m ondhatom , hogy valam i b a ­ rátságosan. A kezükben székláb, sörösüveg, szájukon b a ljó s m o n d a to k : — Ki esz az idegen? — Aty neki etyet, ne k u ftá lk o d jo n ! Kurta v itá t fo lyta tta m ö n m a g a m m a l: — M it gondolsz p ajtás, m egvernének? — H a hagyod m a g a d ! — De hátha nem? O n n a n hoznak fö ld e t! — A zért némi szíverősítő nem á rt! Konyakot kértem, utá n a küldtem a m oselinek, s m in d já rt rem ényteljesebb le tt körülöttem a világ. — M o n d ja uram - kacsin to tta m a kocsm árosra - , mit. szólna hozzá, hu öt percen b e lü l kitö rn e a béke? — Ö rü 'n é k neki, de nem hiszem. — Á lln á az áld o m á sá t? — Szíves öröm est! Keményre p a ra n cso lt léptekkel kisétáltam a csatatérre, és e lk iá lto tta m m a­ gam : — Jó estét kívánok sváb a ty a fia k ! K e llemes h á b o rú t kívá n o k! Csend lett. A széklábak leereszkedtek, a p a p riká s in d u la to k o ld ó d ta k . K ö rü l­ fo g ta k, m egkérdezték hon n a n való vagyok, és ham arosan o tt ü ltü n k az úgy a h o gy használhatóvá b a rk á c s o lt asztalok körül. . . S most még egy n a p p a l később is úgy fá j a fejem , hogy el sem m ondhatom . Fáj a nézés, fá j a látás, fá j a létezés, fu lla d t vo ln a a sörö sh o rdó b a , aki az első á rp a lé t főzte. A szám ízére önbecslésből nem m ondok p é ld á t, fü le m b e s a jd u lva erőszakolja m a g á t a hang, s b a rá to m é k el sem tu d já k képzeln i , m iféle b a j ra ko tt fészket bennem . Igaz, hogy g ya n ú sn a k ta lá lt ák azt a nagy szívélyességet, am ivel a kocsmáros búcsút vett tőlem , azt is furcsá n a k, hányan in te g e tte k, k ic b á lta k u tá n u n k, a m in t v é g ig a u tó z tu n k a fa lu n — h á th a még a szöveget is é rte tté k volna - , de azért a va ló d i o ká t egyiknek sem sejtik. H a jn a lb a n jó n e g ye d ó rá ig h a g y­ tam d ö rö m b öln i őket, m ire „fe lé b re d te m ” , h o lo tt nem sokkal a ze lő tt fe kü d te m le, ille d elm esen m egdicsértem az á gyat, s olyan h irte le n útra keltünk, hogy á ru ló sem a k a d h a to tt. 9 �T ehát dög vagyok, ők sa jn á lko zn a k fe le tte m : N yilván a k lím a : de azért h u r­ c o l nak, m int valam i véres kardot, s m u to g a tjá k g a zd a g mu ltju k szerencsésen m e g m a ra d t em lékeit. D é le lő tt még B am bergben já rtu n k , ebb e n a szép ro m á n ­ barokk városban. A székesegyházban hosszasan időztünk Szent H e n rik császár és Á rp á d h á zi K u lig u n d a kő koporsója elő tt, s m eg cso d á ltu k azt a p ö d rö ttb a j szos lovasszobrot is, m elyet úgy ism ernek, illetve nem ism ernek, hogy az ism eretlen m agyar vitéz, hogy m ostm ár a lig estefelé W ü rz b u rg b a n fá jjo n a fejem , g yö tö rje szem golyóm at a látás, s a jo g jo n fü le m b e n a h allás, és kísértsen az előző éjszaka, am inek m érlegét m egvonnom nem h a g yn a k időt. S közben kolossal-t, interessant-ot, w u n d e rs c h ö n -t m ondok, am ennyi renyhe nyelvem á lla p o tá b ó l fu t­ ja , és h á lá tla n kutyának érzem m agam . Hiszen a három ír té rítő sze n t K ilia n, Totnan és K olo n a t szobra va ló b a n nagyszerű, a M a rie n b u rg múzeumi a n ya g a — főleg Til! R iem enschneider jó n é h á n y a lko tá sa - v a ló b a n irigylésre m éltó, a W a l­ te r von d e r V oge lw e id e s írjá t körülvevő, eleven kegyelet p e d ig egyenesen m e g h a tó a N eum ünster á rká d o kka l h a tá ro lt udvarán. Sírkövén m a g a fo g a lm a zta fe lira t: H e rr W a lte r von d e r V o g e lw e id e , W e r des vergisst d e r ta t m ir Le id e ; a te te jé n ivóvíz a m a d a ra kna k, am ik h á lá b ó l te le é n e k lik érte a kertet, és szá lo n ­ ként rá h in te tt sok-sok virág. Itt h a lt meg, elvénülvén a császár é le tjá ra d é k o t re n d e lt neki, békén é lh e tte é lete utolsó éveit belőle, s lám, a kegyelete ta lá n ma is jo b b a n él - e lég szégyen - , m in t a félévezreddel ifja b b A ra n y Jáno sé, akinek érckoporsójá n bezzeg vá rh a tn a k vá ltá su kra az elszá ra d t csonkok. Ezen elszom orodok m egint, hogy azután a je le n h e z p á rto lja k , míg b a rá to ­ mék a p a tiká b a m entek K losterfrau cseppeket hozni az úgynevezett „ N e u ra lg iá m ” ellen. . . A nagy ism erkedési je le n e t u tán k ö rü lü ltü k a csapszék a szta la it, és beszél­ g e tn i kezdtünk. M a g ya ru l, persze, hogy m agyarul, a m it a svábok úgy tö rte k, m int a késné'küli em ber a kenyeret, ha nagyon éhes. M i van „ o tth o n "? M ik o r já rta m T oln á b a n ? Igaz, hogy nagy szárazság van? Pedig m aguk a kérdések e lá ru ltá k , hogy lényegében m in d e n t tu d n a k. M e g írja azt az itth o n i a tya fisá g , s a lá to g a tó ­ á ra d a t kiviszi, mégis jó l esik h a l la n iu k ú jra, meg ú jra , m ert o n n a n való ízeket ébreszt, ah o l e lső lé p te ik e t tip o rtá k a po rb a. És közben ü rü lte k az üvegek, c s illo g ta k a szemek, egym ást h á g tá k á t a m ondatok, és a b a jo r bennszülöttek é rte tle n ü l nézték a hu n o k eme tá b o ro zá sá t. C supán az hiányzott, hogy csont helyett sörösüveggel d o b á lju k őket, utánozván őseinket, és azt a né h a i b a rá to t. O lyan jó h a n g u la t kerekedett, hogy m á r-m á r óvatosságra intettem m agam . Nem vo lt bennük semmi sérelem , nem e m le g e tté k a kite le p íté s nehéz kö rü lm é ­ nyeit, e lm ondták, ho gy k á rta la n íto ttá k őket, jó l keresnek, csak a szavaik színén csilla nt meg valam i m egnevezhetetlen öröm , s a fo n á k já n re jtő zkö d ö tt valam i nosztalgikus szom orúság. M i ez? És az mi, hogy bennem sincsen fe n n ta rtá s irá n tu k, h o lo tt tudom , nem -együk enyhén szólva e lfo rd u lt tő lü n k a le g n a g y o b b m e g p ró b á lta tá so k id e jé n ? Így szitá ln á be a m ú lta t a feledés h a m u já va l az idő? V a la h a : g yű lö le te m b ő l csak a körülnéző óvatosság m aradt, és verssorokat küld a szá m ra: Nem, nem bűnös itt senki. (D e mégsem lesz b ocsánat, nem lesz h e te d ­ iziglen...? És az mi, hogy én, a jö ttm e n t vagyok a „ fö ld i” és a b e fo g a d ó b a jo ­ rok, a „ fa jta ” , az id e g e n ? !) 10 �Szinte sa jn á lo m m ár szegény te rro riz á lt b a jo ro k a t, s a síkos g o n d o la ts o rt is a hátam m ögé küldöm . — T u la jd oképpen mi b a ju k a b ennszülöttekkel? - kérdezem a le g h a rsá n ya b b svábot, a k it H errm ann A n ta ln a k , helyesebben A n to n H e rrm a n n a k hívnak. — Elvég­ re b e fo g a d tá k m agukat, s nem is p a n a szko d h a tn a k. A n to n H errm ann n a g y d a ra b , vörös, jó ötvenes kőműves. E lg o n d o lko d ik. — T u la jd o n ké p p e n semmi. M e g le n n é n k, H e rr M á té , m u n ka n a p o ko n jó l is. Á lta lá b a n sincsen baj, b á r én.. . szóval, tu d ja én nem voltam b u n d ista . S zociál­ d e m o kra ta a tanítóm este re m utá n . M a g y a r katona, h a d ifo g o ly , de m ire h a z a b o ­ c s á jto tt S zibéria, az asszonyt, meg az ö t gyereket k ite le p íte tté k . Szép házam vo lt, m agam csináltam , k e lle tt valakinek. . . Szóval én sose éreztem ide. . . — És a tö b b ie k? -- V o lta k b undisták, S S -katonák, v o lta k olyanok, a k ik se ide, se o da, de vo ltak rendesek is. Hiszen az ta lá n ö n m a g á b a n még nem bűn, ha va la ki ném et vagy sváb? K özbekanalaztak tö b b e n is — volt aki a frontsebesülését, a m agyar őrvezető­ ségét, tűzkeresztjét em le g e tte - , jo b b n a k lá tta m h á t le té rn i erről az útról. — M o n d ja m ár Tóni bácsi, mi vo lt azzal a védőszenttel? — M ám a tem plom búcsú volt. V encelin, m a gyarul V encel, és sokaknak eszük­ be ju to tt, hogy a búcsút o tth o n István kirá lyko r ta rtjá k ... A misén elkezdték az asszonyok: A hol vagy m agyarok tü n d ö k lő c s illa g a ; a g rossm utterok sírtak, valaki k ita lá lta , hogy ez a V encel egy lib a p á szto r, é lje n István király.. . szóval így kez­ d ő d ö tt. F elidéződött b enn ü n k az ifjú s á g u n k .. . búcsú.. . bá l.. . a kko r még g yöke­ rünk volt, most meg nincsen. . és lá tja a b a jo ro k ittá k meg a levét! — És a gyerm ekeik m it szólnak ehhez? — M osolyognak ra jtu n k , meg a védőszenteken is, de mi még, ah o g y a pap m o ndja, unterw egs, útközben vagyunk. .. Ide még nem egészen, oda sem! Társai b ó lo g a tn a k, és a h o rd ó h a sú az ú ja b b lá d a sört hozza.. . — A bennszülöttek is szívesen m egism erkednének a vendég úrra l — m on d ja b a rá tsá g o sa n — , ezt a sört m ár ők küldik. — Ü ljü n k egy asztalhoz m in d n y á ja n — javasolom - , ne ta rtso n h a ra g o t eg y­ mással a fö ld i em ber, az égi szentek m iatt. S vábjaim o ld ó zko d n a k : M o ro g n á n a k é rte a M u tte ro k, meg a G rossm utterok; s a gyam ra bölcsességet gőzöl a szesz: — Fiát akkor ta rtsá k meg István k irá lyt is jövőre. Ő k sem nehezm ényezhetik. A felesége b a jo r volt, itt nyugszik P assauban! M e g csilla n a szemük: H ogy nem ju to tt ez e d d ig az eszünkbe? S e ttő l kezdve e g yrenden ittu n k re g g e lig . A szekszárdi kikőtő b e n horgonyzó h a d ih a jó ra rászállott a gólya, vé g ig s é tá ltu n k az akácos úton, a h o l szerintük pa csirta szólt a fá n , fe le m le g e ttü k az esti vörösbort, a m itő l most is részegek v a ­ gyunk, és az a p ju k é rt jö vő fia ta lo k fu rcsá llko d va á llta k meg a h á tu n k m ögött, a m iko r a kora re g ge l belesett az a b la k o n . T a tá ru l vo lt ez nekik, s nem csak szö­ vegében, d a lla m á b a n is, hiszen épp e n a H e rrm a n n A n ta l, az A n to n H errm ann fia M a o -zu b b o n yt és tá n y é rs a p k á t viselt. Egyetemista. S zerinte csakis a te te jé b e d o b o tt tűzcsóva m entheti meg ezt a vilá g o t. Eszméjét azon a Taunuson járva h ird e ti, am i után az a p ja fize ti a részleteket. . . És most nagyon fá j a fejem . B arátom ék m e g jö tte k a p a tik á b ó l, és cukorra 11 �cse p e g te te tt K losterfrauval etetnek, frissítik véle a tarkóm és a h a lántékom . K ín ­ keservesen rám osolygok: Ne h a ra g u d ja to k , úgy látszik, öregszem . N éha ok n é l­ kül olyan leszek, m in t a s a já t á rn yé ku ka t m eg u g a tó vén kutyák. Ne tö rő d je te k vélem! — In d u lh a tu n k ? - kérdezi Clem ens. — Irány F ra n kfu rt am M a in ! — In d u lh a tu n k ! M ég egyszer visszanéztem a M in n e sä n ger s írjá ra : N y u g o d já l békében W a l­ te r von d e r V o g e lw e id e ! Te ta lá n m egértenéd, hogy valam ilyen fo rm á b a n m in d ­ annyian, m inden id őkben unterw egs, útközben vagyunk az é le t és h a lá l, s a fo r­ m áló d ó vilá g ellenté te s p a rtja i között. . . BENCZE JÓZSEF Ez én bölcsőm Szekéren hozták haza a n yá m a t szülni. L o h o lt a b á b a . Bátyám legény volt, anyám ősz asszony. Későn jö tte m , d e mégse h iá b a . Bátyám p ó ly á it m osták ki nékem, s m enedékem le tt kiságy, bölcső, Ú gy tudom , d é d a p á m é v o lt ré g e n : nem k e lle tt kérni azt se kölcsön. H ány nem zedék is g ő g ic s é lt benned koporsószerű, fa lu s i b á rk a ! C selédporontyok fá d b a fog ó d zta k, maszatos kezük nyom a: m árka. Búzaszem Parasztok zsá kjá b ó l kiestem , c in g á r kis búzaszem, ezüstgyökér szép lá b a im h a n t-d o m b o k ra másztak. De m egkent fénnyel a h a rm a t, kis b ú za -a g a n cso t, szarvat, és a sátoros ég, á rn y a t igért. M o st sárkány-szelek d é r-ta ra ja , cicka-szelek kakas zaja csipked, vagdos, ru b in t-ka rm o s v a d b o ro n a -k ín n a lM égis, Ó h tavasz, N yá r! Csak a d d ig k ib írja m ! 12 �VIHAR BÉLA Változatok: egy alkonyra H o ld b é li b á rka siklik a rő t é g i V elence k a p u ja e lő tt. S urran egy árny, és a rc á t re jti el c s illa g g a l hím zett reneszánsz le p e l. Istár ú rn ő je , ezüst szarvú te h é n , m ereng a fe lh ő piros perem én. Szomjas kisb o rja ih a tn a , szegény, s u g á rte j csurran szája szögletén. H abzó vértenger, le z a jlo tt c s a ta : gyászköntösben köze lg az éjszaka, s itéletosztó sza blya ké n t, am ott, kivont éles ka rd , g ö rb e h o ld ragyog. Tűzvész lo b b a n t fel? L á n g o kb a n a fák. A N a p k rá te rb e vetette m agát, öngyilkos le tt vagy szégyenpírja é g : lá tta a Föld m in d e n rettenetét. Egy em ber e g yedül h a la d a réten, a tá v o lo d ó á rny búcsúzó testvérként v á llá ra b o ru l, s az a lk o n y a t u d v a rá b a n , a pata kzó csend p a rtjá n , a M in d e n sé g sípszavát h a llg a to m . 13 �PAPP LAJOS Utolsó napig Elmegyek elmegyek aszta ltó l a székig U d va ro n a fa ltó l e l a kerítésig Lépkedvén anyám m al m a jd az isko lá ig A p á m m a l érkezem szerelmem h á zá ig Ő vé le in d u lo k m a g u n k u d va rá b a S zirm ait h u lla tja a p ipacs virá g a A ztán h a lvá n yo d ik b ú zavirág kéke S a m o tt a fá k o n tú l az ú t vé g e t ért-e? Hosszú útra megyek ki csak te g n a p jö tte m S valék to llp ih é n y i az első ö röm ben Ki nevetni s irn i ta n u la tla n tu d ta m Kavics g u ru lá sa e d d ig -v a ló utam H osszabb ú tra szántam m agam at m agam nál köröcskéző g yö n g e csa k-é n -ig a za m n á l hívén hogy ez re n d e lt hozzám m ért adósság S a m o tt a fá ko n tú l id e g e n az ország? Hosszú út p o r á b ó l hosszú ú t szeléből sár lészen a forrás csöndesüléséből el és k ifá ra d ó 14 �ira m o d á s á b ó l M i m a rad a z em ber nagy a ka rá s á b ó l? M i lesz az eszm ékből sugaras szavakból? A b előlem tá m a d t é le t-s u g a ra k b ó l? M a ra d -e m elegük ha vége a nyárnak? S a m o tt a fá ko n tú l vá g ya in k m e g á lln a k? Köpönyeget veszek ha m ár így a d ó d o tt ha m ár ú trakeltem m in t p a rttó l e lo ld o tt csónak a vizekre bízón m a g á t-s o rs á t Esteledvén e lfo g y a fény m in t a jó sá g V ih a r is e lé rh e t d ö n tö g e tő széllel ve rh e t jé g -o s to rra l v illo g ó veszéllyel Ki vá n d o ro l a n n a k bőven ju t a b a jb ó l S a m o tt a fá ko n tú l csend lészen a za jb ó l? B ú v a l és b á n a t t a l e llá tta k jó l engem a k ik nem szerettek s a k ik e t szerettem T akarták szememet hogy messzebb ne lássak utam e lírig y lő k o lo n c -fé le társak E lh u lla to tt to llu k u tó b b összeszedtem H ogy rá ju k későbben az emlékeztessen H a m ár e lfá ra d ta m s le ü lö k p ih e n n i S a m o tt a fá ko n tú l nem lesz hová m enni? 15 �Kizsinóroztatom föld e m hol m e g á llo k Birtokom o tt az a kicövekelt árok O d a nem követhet senki csak a fé rg e k Földdé szelídülnek testem ből a m érgek Fekszem a lá th a tó lá th a ta tla n ágyon Kívül té re n -lé te n id ő n fé n y e n -á rn yon M egosztozik ra jta m a semmi s a m in d e n S a m o tt a fá k o n tú l vár valam i isten? Sűrű könnyeimmel h id e g -v a d esőkben s nyíló öröm öm m el m ikor n y ílt köröttem víg tá ru lko zá ssa l m in d e n fa jta é le t vo lta m -e ki ha m ár nincs is to vá b b élh e t? M a ra d -e be lő le m m in t d a lb ó l a d a lla m egy h a n g n yi em lék a zúgó v ilá g -z a jb a n ? Tettem -e csak egy szót a m inden-beszédhez? S a m o tt a fá k o n tú l m ár senki sem kérdez? Kigomboztattatom m in t h o lm i k a b á to t a rám ereszkedő m ásfél ö ln yi p á s to t fe jfa -k e g y e le tte l zo kogás-költséggel virá g vigaszával koszorú görcsével 16 �S a f elejtés n a p já n kik o tt k ö rü lá lln a k gyönyörködve nézik végső-szép ru h á m a t Tán u to lé r o tt lenn e m aradék-érzés S a m o tt a fá k o n tú l n y ílh a t visszatérés? Ló ránt János: Egyedül 2 17 �KEMÉNY DEZSŐ Dobozok Pufók arcú kisgyerek a tápszeres doboz o ld a lá n , kezében ugyanaz a doboz, ra jta p u fó k arcú kisgyerek, kezében ugyanaz a doboz, ra jta p u fó k arcú .. . — Izsák kartárs kérem, az a lv á lla lk o z ó i szám lák k o lla u d á lá s a . . . — Köszönöm, tegye csak le. Szép nagy csomó p a p ír. Sárga, rózsaszín m ásolatok, de a ja va fehér. És ezeket kell k o lla u d á ln i — e gyütt dicsérni. Az szép lesz, ha a fő vá lla lko zó összeáll az a lvá lla lko zó kka l és együtt, kórusban dicsérik.. . M it is? Nem, nem az U rat. D e h á t a kkor mit? És mi a fenének jö n m in d ig e lő az a kisgyerm eksorozat? H a zafelé m enet vett egy Esti Ú js á g o t, o tth o n e lm o so g a to tt, hom lokon csó­ ko lta fe le sé g é t - ebb e n a sorre n d be n - , azután kim ent a fü rd ő szo b á b a . Ez volt a lakás legbékésebb p o n tja . Egyébként m osogatás közben a konyha is békés. M á rta -e g y és M á rta -k e ttő m enekül olyankor. Ó , nem azért, m in th a lu stá k vo ln á n a k ők m aguk m e g fo g n i a nyeles kefét, vagy fé lte n é k kezük b ő ré t a szintétikus m o so g a tó p o rtó l. És nem is azért h a g yjá k rá a m in d e n n a p o s újrakezdésnek ezt a szim bolikus, m ajdnem szak­ rá lis cselekedetét, hogy ezzel ráruházzák a csa lá d i gáztűzhely őrzésének és á p o ­ lásának g o n d já t. A két M á rta egyikének sem ju tn a eszébe ilyesmi. H á tá t az a jtó n a k tám a szto tta , a c s illo g ó csem pét nézte. Nem, a M á rtá k e g y á lta lá b a n nem tö rő d n e k azzal, hogy mi m ié rt van úgy, ahogy van, és m iért nem m ásképp. M á rta -k e ttő a m egszólalásig h a s o n lít M á rta egyre, m intha szűznemzés ú tjá n jö tt volna létre, m in d e n id e g e n anyag hozzá­ keveredése nélkül. És lehet, hogy a fo lyta tá s is ilyen lesz: kisgyerek a dobozon, kezében doboz, ra jta kisgyerek.. . Jó lenne az egészet a la p o s a n m egérteni és é r­ telm esen m egfogalm azni. A m ásodik je lzőrendszer á lta lá b a n m e g b ízh a tó a n m ű­ ködik.. . te h á t fo g a d ju k el a nyelvet, am i persze m in d ig p rim itív e b b , m in t az, a m i­ ről szól. Furcsa g o n d o la t: a h o g ya n ő most a M á rtá k ra g o n d o l, az p rim itíve b b , m int m aga a két M á rta . De valószínű, hogy így v a n : M á rta -e g y tu la jd o n k é p p e n ism eretlen számára, a n n a k e llenére, hogy húsz éve é ln e k egymás m e lle tt és eg y­ mással, pedig nem já tszo tt rosszul ezen a hangszeren, és közben azt h itte róla, hogy ism eri. H ogyan ism erhetné h á t M á rta -k e ttő t, aki tem észetszerűleg zárt edény m a ra d t számára. Csak se jth e ti, hogy az egyre kise b b e d ő sorozat nem h a ­ zudik. A m osogatás ped ig azért m arad rá, m ert szereti c s in á ln i. Tisztába te n n i és ren d e t rakni m indig jó d o lo g . Lassan kell m osogatni, o d a g o n d o lv a , sohasem u g ya n a b b a n a sorrendben, kihasználni az összes p erm utációs lehetőségeket. S í­ nen fu tn i könnyebb, de v o lá n t fo rg a tn i jo b b . A M á rtá k nem tu d já k ezt, nem tu d ­ ja egyikük sem, ped ig igazán nem b u tá k ! Ő k úgy élnek az e lő íté le te k vizszintes és a megszokások fü g g ő le g e s rú d ja ib ó l hegesztett rács m ögött, hogy nem vesz­ nek róla tudom ást. Távol m ozognak a rácstól, hogy ne láthassák, de p á rh u z a ­ mosan m ozognak vele. Ö t a zonban nem le h e t becsapni, ha szeme rossz is már, 18 �ha a perspektíva törvényei egyértelm űen nem e n g e d ik, hogy a tá v o lit is u g y a n ­ a k ko rá n a k lássa, m int a közelit, ő tu d ja , hogy a rács létezik. Já rká lt m ár m ögötte sokszor fö l-a lá , fö l-a lá , de meg sem kísérelte, hogy m ancsával rá csa p jo n . A rra rneg nem is g o n d o lt, hogy megkeresse az a jtó t és ra jta a zárat. Persze az is lehet, hogy a jtó nincs, te h á t zár sincs, és v a la h o l a tá v o lb a n ö n m a g á b a zá ró d ik a rács, m int a. . . Kézmosás közben a csurgó vízsugárról eszébe ju to tt az a negyedóra, a m it ebéd után a büfében tö ltö tt. M in t m in d ig , nagy vo lt a to lo n g á s , és ő fé lre h ú ­ zódva u ta t e n g e d e tt a nőknek, had d v á s á ro lja n a k kávét fé lk iló já v a l, g yu la i k o l­ bászt p á rjá va l, és a d jo n d rá g á m a b b ó l az a p ró sósból is egy negyed kilóval, ugye ez házi? T éliszalám ija van? Van, hogyne vo lna. Ő várt, nézte a kávéfőzőlányt. Nem is a lányt, csak a kezét. A vízcsapból á lla n d ó a n csu rg o tt a víz, nem v o lt érdem es e lz á rn i: h a rm in cn yo lc ká vé sp o h a ra t ö b líte tt el a lány keze; a keze, nem a lány. Ez a fü g g e tle n kéz ijesztő volt. M a ­ n ip u lá to r. Izsák gyanakodva körülnézett, m in th a meg a ka rn a győződni róla, hogy sem ­ m iféle felsőbb, norm atív h a ta lo m nem fig y e li, m it csinál, és e lzá rta a csapot. A vízcsurgás a b b a m a ra d t. K inyitotta. A víz cso b o g n i kezdett. Ú jra elzárta, d e csak a nnyira, hogy csöpögjö n — b a l csu kló já n lévő ó rá já ra nézve a d d ig fo rg a tta a csapot, am íg pontosan m á so d p e rce n kin t szakadt el egy-egy csepp a cső s z á já ­ tó l, hogy a legkisebb e lle n á llá s ú a la k o t felvéve p o tty a n jo n b ele a m o sd ó ka g yló ­ ba. C s e p p -c s e p p -c s e p p . Izsák e lé g e d e tte n b ó lin to tt, vé gképp elzá rta a cs a p o t; a rc á t m ár m ozdulat közben e lb o ríto tta a középkorú, c s a lá d já ra lelkiism eretesen g o n d o t viselő fé rfi kifejezése, m ert fe lesége k ijö tt az előszobába. — Letusolhatnék? M á rti m in d já rt itth o n lesz, és h a tra igérkeztünk. M e g c s i­ n á ln á d a d d ig a . . . M e g csin á lja , persze hogy m e g csin á lja . Ennyit ig a zá n m e g te h e t M á rta -e g yn e k, aki re n d b e n ta rtja feh é rn e m ű it, aki szól, hogy id e je fodrászhoz m enni, aki m eg­ h a llg a tta az id ő já rá sje le n té s t, hogy ja j elég lesz-e a b a llo n , szélárnyékban tíz fok, te h á t m e g csin á lja neki ezt a. . . — A K r is z tu s á t!... M á rta ! M á rtiká m , van itth o n ragtapasz? Van. H ogyne volna. M in d e n van, bővelkedő ko rb a n élünk. — M á r egy fél éve ki k e lle tt vo ln a d o b n i, m ondtam neked, ezt a fillé re s vacakot tízezrével g yá rtjá k, m it kínlódsz vele m in d ig , h á t érdem es ezért. . . M ég m in d ig szép a teste a h o g y k ih a jo l a fü rd ő k á d b ó l, és anyás m o zd u la tta l b etekeri ragtapasszal a véresre vert h ü v e ly k u jja t; a h a ja e lő re h u llik , m ert a gyors m o zd u la ttó l hátracsúszott az áttetsző m ű a n ya g sa p ka ; e gyetlen szülés, és sport - hasa a lig do m b o rod ik, m elle feszes, lá b á n nyoma sincs visszérnek; ha m inden nő csak egyet szül, kiha l az e m b e risé g : m onoton csökkenő m értani sorozat, a m i­ nek részösszegei a nullá h o z konve rg á ln a k. De szép: a nyár em lékét őrző h a l­ ványbarna bőrön csillo g n a k a vízcseppek! M ost — a rő fre m ért id ő g á ta t é p ít vágya elé. — Jól fogsz k in é z n i.. . Nem csöngettek? Te m in d ig a zárban hagyod a k u l­ csod. A két nő egy te lje s ó rá ra m egszállta a fü rd ő szo b á t. V ita a harisnyák és a 19 �szem héjfesték körül. A készülődés öröm e, am i m in d ig nagyo b b , m in t azé, am ire készülődnek. — M it gondolsz, a pu, igaz, hogy T ibi bácsiék ú tle vé l-ké re lm é t visszauta­ sították? — Nem én vagyok az útlevélosztály, kislányom . De ha ők m o n d já k. . . — Túl n a ív vagy, és M á rti is h a jla m o s a rra . . . — Ne túlozz anyu. Van fe h é r gépselyem ? V an. H ogyne vo lna. Az ecsetke m egm erül az a c e to n n a l h íg íto tt ká rm in p iro s festékben, mozdul, hegye a lig é rin ti a köröm fe lü le té t, egyenletes rétegben viszi fe l a lakkot. Csak egy p ic it rezdülne meg a kezed, M á rtiká m , csak egy p ic ik é t; v illa n jo n m ár fel benned valam i régi emlék, rá n d u lja n a k össze az id e g e id , borzongás fusson vé­ gig ra jta d , hogy biztos lehessek b e n n e : élsz! D obozok, jó tá llá s i bélyegzővel e llá to tt dobozok tá vo lb a vesző hosszú sorai. . . — H ol a köröm reszelő? H á t ez most így megy még tíz pe rcig , azután fé ló ra szabályszerű közlekedés a g ya lo g já ró n , a zebrán, a társasgépkocsin, végül két ó rán á t ta rtó szabvány­ bájcsevely Tibi feleségével és szakcsevely Tibivel. — H ogy m ondtad ? — Egy szót sem szóltam. — Ö ltözhetnél te is. Ugye nem a szürke n yakkendőt veszed? H anem a bordót. Tükör nélkül, a kalapács fo rg a tá s á h o z m ár ü gyetlen, de nyakkendőkötéshez kitünően a lka lm a s m a n ip u lá to r segítségével. A u to m a tiku sa n . S most vessünk mégis egy p illa n tá s t a szekrényajtó b e lse jé b e szerelt széles tü k ö r­ be — a szélesség kie lé g ítő , en n é l n a g yo b b te rje d e lm ű tü k ö r még egy bővelkedő körben is bűnös pazarlás. Így. Elég té te te tt a n n a k a té te ln e k, hogy m indenki m ajdnem olyan a ka r le n n i, m in t a tö b b i. Ez a „m a jd n e m ” az, am i egyéniséggé tesz. Na gyerünk! — Én nem is tudom , m ért já ru n k mi össze a Tibiékkel - ez M á rta -e g y h a n g ­ ja . M ié rt? Azért, m ert kellem esebb m ásokat ún n i, m int ö n m a g u n ka t. — Na h a llo d ! Két csodálkozó-szem rehányó szempár. Ja igen, úgy látszik, hang o sa n g o n ­ dolkozott, csak nem vette észre. G o n d o lko zn i pe d ig csak ném án szabad, a b e ­ széd másra való, s a d o lg o k a t észre kell venni. Észre, nem csak szemre. M ehetünk? H a ttó l kilencig úgy érezte m agát, m intha gyerm ekkora legkedvesebb já té k ­ szerének, a golyósvárnak g o lyó ja volna. F utott a kiszabott pályán, jo b b ra , vagy b a lra fo rd u lt, á tfu to tt a h íd o n , ha le vo lt eresztve, ha p e d ik fe l v o lt húzva, m eg­ lökte a csengőt, b e le p o tty a n t a lyukba, to v á b b g ö rd ü lt a szűk folyosón, e lő írá s szerinti útvonalon b o lyo n g o tt, d e végül a vár kazam atarendszerének valam elyik nyílásán á t - m int a n n a k id e jé n a g o lyó — a vá rá ro kb a n k ö tö tt ki. A vége m in d ig ez. Csendes volt, mosolygós, helyeslő, ha kellett, fejcsóváló, ha erre vo lt szükség. M ég u d va ro lt is a kissé p e tyh ü d t T ibinének. Tibi ugyanezt te tte a M á rtá k k a l k a p ­ cso la tb a n . Tibi arca egész este vendégszerető volt, csak egyszer fe lh ő zte be m ű­ a g g o d a lo m . — V an itth o n még ita l, szívem? V olt. H ogyne le tt volna. 20 �Izsákból a lá to g a tá s id e je a la tt egyetlen értelm es m o n d a t fa k a d t, de a n n a k is csak a végére fig ye lte k fel a tö b b ie k . T ibi valam i üzemi ügyről kérdezte, és ő m e g u n d o ro d o tt a ttó l, hogy olyan választ a d jo n , a m it úgyis ponto sa n tu d a kér­ dező. — Ö regem , én sem a la n ya , sem á llítm á n y a nem vagyok a n n a k a hosszú és b o n yo lu lt m ondatnak, am i egyszer, az id ő b e n e lke zd ő d ö tt, és még ma is ta rt. Én le g fe lje b b egy kötőszó vagyok. . . - M á r m egbocsáss! — M o n d o m : le g fe lje b b kötőszó vagyok a tö b b i m ondatrész között. Kötőszó a zonban sokféle van. Ha jó l emlékszem van kapcsolt, elle n té te s, választó, követ­ keztető és m agyarázó. - Hm, - m ondta Tibi rövid tö p re n g é s után. T ib in é szó tla n u l rá g y ú jto tt. A M á rtá k h a llg a tta k . És Izsák észrevette, hogy értelm esen h a llg a tn a k . Különösen M á rta -k e ttő . M égis tö b b e t érne, m int az a n yja ? H a zu d ik a doboz o ld a lá n egyre kisebbedő képsor? De persze kár volt, kár vo lt ezért a m o n d a té rt, m ert a tyúkeszű T ibiné bizonyára így é rte lm e zi: ez az Izsák m érlegképes könyvelő, csoportvezető, valaki a v á lla la tn á l. M i a c su d á t tu d h a to tt meg, hogy ilyen óvatosan e lh á rító ? E lhárító a fe n é t! Éppen e lle nkezőleg. T úlságosan sokat m ondott, hang o sa n g o n d o lk o d o tt. A M á rtá k fel is fig ye lte k rá, a keservit! Pedig először is ö n m a g á va l kellene tisztázni, vé g ig g o n d o ln i. Az egészet. Igazán id e je a la p o s a n m egism erni azt, am ib e beleszülték, belenevelték, a h o l sínre tették. Ezt a vilá g o t. A h o l ősei é l­ tek, a h o l ő él, és ah o l M á rta -k e ttő .. . Nem, M á rta -k e ttő re nem vá rh a t, az még csak sejti, de nem tu d ja a vízszintes és fü g g ő le g e s ru d a k b ó l összehegesztett rá ­ csot. Sokkal tö b b e t persze ő sem tu d , az e le jé n kell kezdeni, d o b o z ró l-d o b o z ra h a ­ ladva. H ogy m egtörhesse a bűvös sorozatot, a m ib e n p e d ig becsülik, elism erik. Talán még szeretik is. Szeretik? M e g fé r a fo g a lm i gond o lko zá s az érzelm ekkel? Izsák otth o n , az ág yban, e lsírta m a g á t az a la tt a néhány m ásodperc a la tt, am íg M á rta -e g y fe lke lt, kisietett, s a g g ó d ó képpel egy p o h á r vizet és egy nyu g ­ ta tó -ta b le ttá t hozott neki a sok közül. Úgy érezte, hogy m e g ő rjíti az asszony jó s á g a ; o rrá t tö rö lg e tve n á th á ró l, fárasztó n a p ró l m otyogott, végül nagyon csen­ desen azt m ondta, hogy „kö szö n ö m ” . De lehet, hogy ezt m ár csak g o n d o lta . Ezerkilencszázhatvankilenc fe b ru á r tiz e n ö tö d ik e volt, szom bat, Kolos n a p ja , este fél tizenegy; M á rta -k e ttő a másik szobában a M a d e in H u n g a ry -t h a llg a tta z sebrádióján. 21 �MEZEY KATALIN Miféle világ ez? M ifé le v ilá g ez? Elveszi a g yu n któ l a m ám orhoz va ló jo g o t is, s m it ad é rte cserébe? Ezt a p a tria rc h á lis tu n ya sá g o t, büszkén, hogy senki sincs becsapva egészen. D e az id e g e k m ár tö b b e t a ka rn a k, a kicsinyesség k á rp itja m ö g ö tt nyü g lő d n e k a nem létező fa la k . Elsorvadok a gyönyörű reggeleken, a z őszi szőlőhegy a la tt, a fá jd a lo m fegyelm em jó ke d v é b ő l kiüvölt. Értelmes a rc c a l h a jo lo k a h iá b a v a ló s á g o k p o ra fölé, s nem akarom tu d n i, mi tö lti be n a p ja im a t, m in t a b o lo n d , d o m in ó k a t to lo g a tv a m e g szá llo ttké n t ro b o to l, kom olyan nézek a tü kö rb e , h á th a nem rö högöm , s nem bőgöm el m agam at. Beérem én is a legkevesebbel? N y u g to t a d jo n a ház, m e le g e t a ra d iá to r, ö le lé s t a hitvesi ágy? Az e lh a g y a to tts á g gyengeségem re rá ta lá lt. V édenek tő le a tányérok, az ingek, a fö lm o sn i va ló folyosók, e r a szűkreszabott, p iszkolódó vilá g , ezek a h itvány b a rik á d o k szívem egy rú g á s á ra le o m o ln á n a k, ha nem é p p e n vé d e le m ü l á lln á n a k körülöttem . B ennük is o tt a sivárság, d e a szükségtelen é le t fé le lm e messzebbre m ara d , ha e lh ite te m , hogy kezemmel k e ll fö n n ta rta n i azt, am inek é rte lm e a lig van. �TAMÁS ISTVÁN HABARCSkeverő lányok üveg p o fá jú p a lo tá k karcsú traverzei a la tt V á llu ko n m érleg szárnya a rúd S zínvallásunk mázas tá n y é rjá v a l K öröttük sunyi fé rfivá g y k a p ta t pénzszagé szerelmek u tán S ők e lő ttü k sután ru h á ró l beszélnek szépről m eg olcsó b u liró l És fe lh o rk a n a taknyos gim nazista ha vo naton m e llé je ülnek Es fü lü k b e n m in t tüzes ón kotyog h azafelé a jó lá p o lt hölgy szigorú helyeslése m it nem á ru lh a tn a k el a szappanszagú esték ó rá ib a n 23 �PAPP MÁRIÓ Fejfa (BALASSI BÁLINT EMLÉKEZETÉRE) Levelek h u llá sa , m indenek m úlása b á n a tn a k ra b u le jt; kedvesed méz szava, le o m ló é j-h a ja e lh a g y m a jd , e lfe le jt. V égtelen idő kb e n , k ö d le p e tt m ezőkben csak m a g a d re jth e te d ; nem is lesz semmi más, csak rá ró szárnyalás elszálló é le te d . HARGITTAY ATTILA Passió V ilá g ta la n le tt az ég, sö té te d ik a sötét. Az a n g y a lo k vacsorához ülnek, az Ú r asztalához, a h o ld kerek c ip ó já t m egszelik, elm ajszolják, s ha m e g h a g yjá k fe lé b e n , az fe h é rlik fö n n az égen. Koldus — ha lá b a vo ln a - , te jú to n g y a lo g o ln a összeszedni a m e g m a ra d t, h o ld b ó l m orzsáit c s illa g o k a t. 24 �KISS TIBOR Figyelem lépteitek Beástam m agam közétek a m e le g b e csö n d b e figyelem lé p te ite k és szavatok h a so n ló k o p p a n á s á t várok és nesztelen növekszem furcsa szomorú áttetsző kristá llyá SZŰCS ZSOLT Álmos nagy szemét a madár... Álm os nagy szemét a m a d á r lecsukja Ó riás tüzes szivét a n a p elham vasztja. Felhők ü ln e k csupasz á g a k o n , szemük p á ra , szavuk h a lá lo m M a d a ra k h u lln a k , ja j, a fá k ró l le fa g y a mosoly az e m b e ri szájról. Félek, súgom a szélnek Nem m ent más meg, m in t az ének Féltelek té g e d ja j az e lm ú lá s tó l V á g ta tó id ő a ra n y h ím p o rá tó l M íg m eztelenséged fényében élek Egyre csak rem élek, m in d ig rem élek Egyszer le h u ll m a jd ró la m c s illa g -p a lá s to d S e gyedül ke ll m agam ú jra m e g ta lá ln o m Fényt kell szülnöm , S ötétet oszlatnom M e le g e t k e ll ad n o m H a v a t olvasztanom Kapaszkodom h á t az em berek szavába Kezeikbe, szivárvány-ingük u jjá b a 25 �GERGELY MIHÁLY Kegyetlenek | KEDVES| GYURKA i H a az em ber an n yira m egrokkant, hogy kín m in d e n lépés, m inden m ozdulat, m inek akkor to vá b b é lni? M o ttó n a k is nevezhetném búcsúlevelem nek ezt az első m o n d a tá t. T e g n a p fo ­ galm aztam meg m agam nak, a m ik o r m egkaptam az utolsó könyörtelen taszítást. Ú gy érzem, vilá g o sa n kifejezi m ostani á lla p o to m a t. M ég azzal egészíteném ki, hogy kite rje d t ro kon sá g o m n a k g y ö n g é b b fe lfo g á s ú ta g ja i szám ára is egészen fé lre é rth e te tle n legye n ; engem b e lül n y o m o ríto tta k el a komiszság és az önző szeretet kegyetlen ütései, hogy m ár sem m it sem tu d o k vá rn i az em berektől, ezért itéltem m agam h a lá lra . Tudom, m egdöbbensz elh a tá ro zá so m o n , és nem a k a rjá k m ajd e lh in n i a ko r­ rig á lh a ta d a n tényt anyám , testvéreim , sógoraim , sógornőim és ko llé g á im , volt férjem és b a rá ta im sem, meg kell m ajd ism ételned a h írt, hogy igen, a kis M icó, a szelíd, a já m b o r, a m indenki te rro rjá n a k b e h ó d o ló M icó szó nélkül le lé p e tt, s annyira m egkem ényedett, hogy m ár érzelmes, sokat se jte tő búcsúzkodásra sem volt szüksége, egyszerűen csak elkészítette a le ltá rt, az kie g y e n líth e te tle n mínuszt m utatott, te h á t befejezte. És csakis azért nem lépek le te lje se n szó nélkül, ezt a búcsúlevelet azért írom meg, és rem élem , lesz erőm a tények részletesebb e lő a d á s á ra is, hogy m in ­ d enki m egértse: több e k g ya n ú ja , c s a lh a ta tla n d ia g n ó zisa , káröröm e e lle n é re sem vagyok elm ebeteg, még id e g b e te g sem, m ár nem vagyok a lk o h o lis ta és n a rk o ­ m ániás sem, s pontosan azért k e lle tt ezt a m e g o ld á st választanom , nehogy még egyszer és m e n th e te tle n ü l visszazuhanjak, nem is p illa n a tn y i elm ezavar e re d m é ­ nye lesz öngyilkosságom , hanem m e g fo n to lt v é g ig g o n d o lá sé . T egnap, am iko r e l­ határoztam , nincs más m egoldásom , be keli fejeznem , úgy szám ítottam , négy-öt napra lesz szükség, hogy kissé könnyelm űen c s in á lt a d ó s s á g a im a t kifizessem, hogy m inden ügyem et elrendezzem , kivéve a h u lla e lta k a rítá s to rtú rá já t. Legszí­ vesebben e ttő l is m egkím éltelek volna, g o n d o lk o d ta m is a m ódozatokon, hogyan tű n h e tn é k el nyom ta la n u l, de csak olvasm ányélm ények és rom antikus m egoldások ju to tta k eszembe, m indegyiket elvetettem . Ezért h á t ne n e h e zte lje te k rám, ha egy-két rendőrségi k ih a llg a tá s ra beidéznek, de ha az első a lk a lo m m a l m egm u­ ta to d búcsúlevelem et a rendőrtisztnek, azt hiszem, m egkím élnek a to v á b b i zak­ latástól. M a ra d te h á t csupán e lta k a rítá s o m m egrendelése a tem etkezési v á lla la t­ nál, az SzTK-tól já ró nyolcszáz fo rin t elég lesz rá, ezt te egyedül e lintézed, így csak téged terhellek. Te pe d ig kib íro d , m ert erős em ber vagy, a mások fe le tt zsarnokoskodók típ u s á n a k í rigylésre m éltó péld á n ya . 26 �Az az utolsó kívánságom , hogy az e lk e rü lh e te tle n bo n co lá s u tán m inden te ­ metési szertartás nélkül szá llítsa n a k D ebrecenbe, a kre m a tó riu m b a n ham vassza­ nak el, és m e g tiltom , hogy m a ra d vá n ya im a t u rn á b a visszakérjétek. Az éle tb e n egyszer, most u to ljá ra , m a ra d é k ta la n u l érvényesüljön az én a ka ra to m . Eddig úgyis m indig az tö rté n t velem, körülöttem , a m it ti a k a rta to k , ti, a kik rövidebb, hosszabb ideig szerettetek, vagy érzésetek szerint m indvégig szerettetek, s ennek jo g á n u ra lk o d ta to k rajtam . A m egszólításban a „ kedves" kihúzásáért sem kell h a ra g u d n o to k , u tó la g tö ­ röltem ezt a kiszikkadt, ko n ve n cio n á lis szót. Először azért, mert m in d ig u tá lta m a fo rm á lis beidegződéseket, csak erőm nem v o lt fe llá z a d n i e lle n ü k, most ehhez is van erőm , m ásodszor azért, m ert te g n a p óta azt is tisztán m e g fo g a lm a zta m : te, a testvérbátyám is o tt állsz a kegyetlenek so rá b a n , a kik m ia tt id e ju to tta m Vagyis hazudnék, ha olyasm it a ka rn é k veled e lh ite tn i, hogy érzelm eim irá n yo d b a n ma is ugyanazok, m int voltak kislánykorom ban, a m iko r olyan b olondos, tú lá ra d ó szeretettel, büszkeséggel csüngtem ra jta d , a vidéki szegény ta n ító em inens g im ­ nazista, m ajd egyetem ista fiá n , aztán az ara n yg yű rűve l d ip lo m á zó é p íté szm é rn ö ­ kön. M e rt nagyon jó l m egism ertelek, s tudom , nekem, az orvosnak különösen nem hinnéd el, hogy tiszta fe jje l szántam el m agam erre a lépésre, szükségte­ lennek éreztem, hogy tettem le g fő b b in d íté k a it, m o tívu m a it rö g z ítsem ebb e n a fü ­ zetben. Azt hiszem, azért a n n yira nem leszek részletező, hogy a m it fe lté tle n ü l el kell m ondanom , bele ne férne T alán m agam nak is szükségem van még a rra , hogy e lh a tá ro zá so m a t vissza­ v o n h a ta tla n u l m egerősítsem , még in k á b b meg kell írnom ezt a b ú csúlevelet azért, hogy m in d a n n yia n m e g tu d já to k : én m agam csak kis m értékben vagyok oka h a ­ lá lom nak, a n agyobb részt a ti szám látokra írom. Nem kisebbítem s a já t g y ö n g e ­ ségeim , ostoba lépéseim következm ényeit, de azt akarom , hogy ti is m egértsétek m iben vétettetek ellenem , ki, mivel vo lt hozzám kegyetlen. Igenis, azt akarom , hogy lelkiism eretetekben, tu d a to to k b a n o tt m a ra d ja k m indvégig, k itö rö lh e te tlenü!. És ezt nem érzem o ly a n fa jta zsaroló, kicsinyes bosszúállásnak, am i az ö n g y ilk o s ­ ságok nem kis h á n ya d á t m o tivá lja . C supán a n n a k a m eggyőződésem nek az e re d ­ ménye, hogy m inden em bernek v á lla ln ia kell a fe le lő ssé g e t te tte ié rt. A h a lá lra íté ltn e k jo g a van az u tolsó kívánsághoz, ahhoz is, hogy m e g g yó n ­ jo n egy p a p n a k, így p ró b á ljo n könnyíteni rettenetes helyzetén. Nekem is jo g o m van ehhez az utolsó gyónáshoz, a búcsúlevelek te lje s őszinteségéhez. Az élő e m ­ ber még m inden k im o n d o tt szavát visszavonhatja, m e g v á lto z ta th a tja ; csakis a h a lá l te h e ti szavainkat és te tte in k e t véglegesen befejezetté, te lje s értékűvé. Fél éve, hogy az ivást a b b a h a g y ta m , a n a rk o m á n iá b ó l is s ik e rü 't k ilá b a ln o m , s hogy mégis id e ju to tta m , szinte m ár m agam is sorsszerűnek érzem. M e g p ró b á lo k rövid lenni, csak a lényegeset e lm o n d a n i, am i elha tá ro zá so m m egértéséhez szük­ séges. DR. RÓBERT KÁLM ÁN , K Ó R H Á Z IG A Z G A T Ó Szerepének e lv ise lh e te tle n e b b hatása m ia tt A liró l kellene beszél nem először, dr. S ágodi A la jo sró l, k o llé g á m ró l és utolsó szeretőm ről, azért kezdem mégis a d irive l, m ert így kevesebbet kell m ajd m agyaráznom A li övön a lu li, kivédhetetlen ütéseiről. 27 �Az idegosztály főorvosa, a kin é l u to ljá ra voltam kéthónapos kezelésen, a já n ­ lo tta elválásunkkor, keressem meg R óbert K álm án ig a z g a tó főorvost. M ég a já n ló levelet is írt hozzá, m egm utatta, igazán m e g h a tó a n jó a k a ra tú vo lt az öreg, kár, hogy életem ben ritká n ta lá lko zta m hasonlókkal. D é lu tá n hagytam el az idegosztályt, az az este a rra volt jó , hogy körülnézzek lakásom ban, hozzászokjak a g o n d o la th o z ; ezután m inden m ásképpen lesz, vége a gyönge órá k á lta l m eghozott ivásnak, a gyógyszerekkel való na rko tizá lá sn a k, ö n ká b ítá sn a k, m indezek gyá m o lítá sa nélkül fogom elviselni az é le te t, úgy, a m i­ lyen, m int elviseli annyi m illió . S enkinek sem te le fo n á lta m , még neked és m am á­ nak sem, m ert nem kívántam terhes, a g yo n n yo m o rító szeretetetek szavait h a llg a t­ ni. A ttó l p lá n e irtóztam , hogy akárcsak ti is o d a ro h a n ja to k , k ö rü lü ld ö g é lje te k , és ezer ta n á ccsa l kísé re ljé te k meg ism ét helyettem e lig a z íta n i az én életem et. Nem, ebb ő l elegem van, g o n d o lta m , ezennel ezt is befejezzük, leszám olok d e s p o tá im ­ mal is, a kik a csa lá d i szeretet és a szexualitás cégére a la tt önzőe n e lu ra lk o d ta k ra jta m . Kétszer m egszólalt a te le fo n o m , én a zo n b a n nem vettem fe l, nem hittem volna, hogy id e g e im e t úgy m egedzette a jó öreg p ro f; az első negyvenig, a m á­ sodik huszonhétig csöngetett. M o z d u la tla n u l és valam i b izta tó , nagy n yu g a lo m ­ mal csak néztem a csöröm pölő készüléket, meg sem rezzentem. Szinte ö rültem a nem vá rt pró b a té te ln e k, jó e lő je ln e k éreztem a m ásnapi újrakezdéshez. Reggel nyolckor o tt ültem Róbert ig a z g a tó a jta ja e lő tt. Fél kilencre érkezett meg Róbert, behívott, bem utatkoztam , és m inden m agyarázat nélkül á ta d ta m neki az ö reg levelét. Kétszer is e lo lva sh a tta , m ert szokatlanul sokáig beletem etkezett a rövid levélbe, aztán le te tte m aga elé, m ajd egy székre m u ta to tt. — F o g la ljo n helyet, k o llé g a n ő i - Zsíros szem héjakkal k ö rü lp á rn á z o tt nagy, élveteg szemével kíváncsian m u strá lg a to tt. — T ehát á llá s t keres, és szívesen jö n n e hozzánk? — Igen, ig a zg a tó úr. — M o n d a n a va la m it m a g á r ó l... M á r a p raxisára g o n d o lo k ! — H uszonhárom éves korom ban végeztem, summa cum la u d e m in ő s íté s s e l...! — Ig a z á n ? ... H á t az a ra n y g y ű rű t m iért nem v o lt szívük m egité ln i m ag á n a k? — U tolsó évben m arxizm usból nem kaptam meg a je le st. — Bosszantó! Engem nagyon bosszantott v o ln a ! — Nekem is fá jt, de az vo lt az első leckém az em berek szűkkeblűségéből, lelket lenségéből. . . Ha m eg e n g e d i, ig a z g a tó úr, a te lje s őszinteséget. — Tessék, tessék csak, term észetesen! — Köszönöm, m ostani helyzetem ben szükségem van a rra , hogy m egértsen. — Tehát h ib á n ? ! n agyo b b m e grázkódtatás nélkül tú lte tte m agát ezen a szépség­ — A n n á l is inká b b , m ert egyetem u tán rö gtön a k lin ik á ra kerültem , a b e l­ osztályra, ah o l m edikus korom ban is gyako rn o sko d ta m . U dvaros ta n á r ú r ve tt m a­ ga mellé, aki az egyetem en d ia g n o s z tik á t a d o tt elő. — K itü n te tő b iz a lo m ; nyilván szerette m a g á t! — Igen, megéreztem, hogy bízik bennem .. . H uszonhatéves korom ban ta n á r­ segéd voltam . Ennek ép p e n tizenkét esztendeje. Nem kívánom elm esélni a tiz e n ­ két évet, csupán a n n y it tu d n ia kell rólam .. . H ogy e m b e rile g súlyos c s a ló d á s o k .. . m egrázkódtatások értek. . . 28 �— T ehát nem ko lle g iá lis ism eretség fűzi K urtág ta n á r úrhoz, hanem a p á ­ ciense volt? — Igen, két h ó n a p ig fekü d te m az idegosztályon. — Értem, folytassa, kérem. — Az első m e grázkódta tá so ka t még kihevertem , de aztán jö tt a tö b b i: szük­ ségem vo lt valam i narkózisra, ká b ítá sra . . . Először o tt v o lt kéznél a konyak, p á ­ linkák, hiszen tu d ja , tá rsa sá g b a n ez m an a p sá g d ivatos sikk és póz, én csak re n d ­ szeresen kezdtem velük é lni.. . Idegeim egyre jo b b a n m egkoptak, a lu d n i m ár csak a lta tó va l tudtam , az egész n a p o t elviselni csak n y u g tá to kka l és d o p p in g o ­ lókkal, ha lassan em eltem is a dózist, észre sem vettem , és m ár n a rkom ániás voltam . . . — S ajnálom , igazán kár — m ondta. N agyon együttérzően tu d o tt beszélni, de arcá n v á lto za tla n u l az első p erc é rd e klő d é sé t lá tta m , semmi m e g h á trá lá st, e lu tasítást, fo lyta tta m tehá t. — U to ljá ra szám ot k e lle tt vetnem , hová ju to k, ha nem tu d o k m e g á lln i.. . M á r nem vo lt á lla n d ó státuszom sem, h ó n a p o k óta csak helyettesítést kaptam , egyik körzetből a m ásikba kü ldtek, m in d ig oda, a h o l betegség, h a lá l, sza b a d sá ­ golás m ia tt átm eneti üresedés volt.. . Látnom kellett, ha nem tu d o k m e g á lln i, nem csak em beri, de orvosi pályám is rövid Idő a la tt zátonyra fut.. . A kkor keres­ tem meg K urtág professzor urat, és kértem , vegyen fel az osztályára. — És elég volt ehhez két hó n a p ? — M in d ke tte n úgy éreztük, igen. Rendbe jöttem . — És m áris m unkába kíván lé p n i? — N agyon szeretnék, ha lehetne... Szükségem van arra, hogy e lfo g la lja m m a ­ g a m. Egyedül élek, szám om ra a m unka az a la p b á zis.. . És m indezt azért m ondtam el önnek, hogy tőlem tu d ja , és ne m ásoktól k e llje n esetleg m e g h a lla n ia . Tudom, kérés nélkül is m agunk között m a r a d ...! — Természetesen, kedves ko llé g a n ő , hová g o n d o l! . . . Igen, vá rjo n csa k! A lll-a s belosztályon van egy helyünk, keresse Rudas főorvost. M e n je n csak nyu­ g o d ta n , m ajd én á tte le fo n á lo k n e k i... Kívánom, hogy jó l érezze m a g á t n á lu n k ! — Köszönöm, nagyon h á lá s vagyok! — U gyan, kedves kis. . . hogy is hívják? — Dr. M o ln á r M á ria . Kedélyesen elnevette m agát. — Csak nem azt a k a rja m o n d a n i, hogy ilyen érdekes szépségű nő még h a ­ ja d o n ? — Nem. H ét éve e lvá lt asszony vagyok, de nem kívántam használni vo lt fé r­ jem nevét. — Értem, értem . — F elállt, kezet n yú jto tt, de ebb e n m ór benne vo lt az á tla ­ gos fé rfia k hím m ozdulata is, az első óvatos közeledés. - H á t a k k o r sok szeren­ csét kívánok, kedves M a ra ! M a jd b e a já n lo m Rudas fő o rvo sn a k! M egfeledkeztem a kézfogásban fe lb u k k a n ó első kísértésről, a h irte le n n a ­ gyon jó in d u latúvá lá g y u lt h a n g sú lyró l, ig a zá n m egnyugodva hagytam el az ig a z ­ g o tó szobáját. A lig zártam be az a jtó t, m e g h a llo tta m , hogy felveszi a te le fo n ­ kagylót, és tárcsáz. Soha nem h a llg a tó zta m még, de a kko r m egéreztem , el kell követnem ezt a vétket is. És a következőket h a llh a tta m : „ K a r c s i? ... M ost k ü ld ­ tem hozzád egy ko le g in á t. . . Igen, jó a já n ló le v é lle l érkezett, summa cum la u d e - 29 �val végzett.. . Nem, nem most, tize n ö t évvel ezelőtt, de azért még ma is m e g já rja , m ajd m e g lá to d ... F o g a d já to k s z ív e s e n ... Ja, és még v a la m it: a H y d ro c o d in t ta rtsá to k e lz á rv a ... Szervusz!" M in th a le ta g ló z ta k volna, úgy á llta m ott, m ozdulni is a lig b írtam . Pedig m ie lő b b el ke lle tt tűnnöm on n a n . L á b u jjh e g ye n lo p a ko d ta m ki az é p ü le tb ő l, a kórház kertjében leültem egy p a d ra , rá g yú jto tta m , bevettem egy Seduxent, mert éreztem, gyógyszer nélkül képtelen lennék úrrá le n n i fe lh á b o ro d á s o m o n . Pedig én a tö rté n te k elle n é re is je le n tke zn i a ka rta m Rudas főa rvo sn á l, m ár csak d a cb ó l is, hogy m egm utassam , az ilyen ostoba és pletykás vénasszony-lelkű em berek sem képesek ezután visszalökni o da, a h o n n a n p a rtra kapaszkodtam . Rudas szívélyesen, de m ár könnyen fö lfe d e zh e tő gyanakvással fo g a d o tt, azonnal besorolt az osztályára. Nem tö rő d te m sem az ő örökké kíváncsian fü rk é ­ sző tekintetével, sem a k o llé g á kka l, m ert persze hogy ők is m e g tu d ta k m indent, azután az á p o ló n ő k is. H ih e te tle n , milyen kicsinyes, olcsó kis fig u rá k tu d n a k le n ­ ni az em berek, ha mások rovására ká rörvendhetnek, p le tyká lko d h a tn a k. M in d e zt jó l láttam , én azonban nem re a g á lta m semm ire, e le n g e d te m fülem m e lle tt a két­ értelm ű megjegyzéseket. D olgoztam , e lv á lla lta m m inden p ó tü g ye le te t, m ert t u ­ da to sa n m erültem bele a m unkába. T ársaságba sem mentem hetekig, m ert tu d ta m , hogy a m agam hoz h a sonló állá sú em bereknek, ha összejönnek, e gyik fő p ro g ra m ju k az ivás. In n i p e dig tö b bé nem akartam . B árm ennyit dolg o zta m is, b á rm e n nyire igyekeztem is, néhány h é t u tá n tu d o ­ másul ke lle tt vennem , hogy nem fo g a d ta k be igazán, hogy ra jta m lá tjá k a régi bélyegeket, s hogy m indezért ki-ki a m aga m ó d já n , d e e lité l, lekezel, nem ta rt egye n ra n g ú n a k. M ég ezt is elviseltem volna, m ert hittem a b b a n , hogy lesz elég erőm to vá b b dolgozn i. Láttam , b izo n yíta n i m ár csak a m unkám m al tu d o k. Ha nem volt elég p á r hét, m ajd néhány h ó n a p m e g vá lto zta tja a rólam k ia la k íto tt vé le ­ ményt. És hiszem, sike rü lt volna véglegesen lá b ra á llnom, ha nem jö n közbe A li, egyik kollégám a lll-a s b e irő l. ALI Rudas főorvoson és ra jta m kívül még két k o llé g a n ő és két ko llé g a d o lg o z o tt az osztályon. N égy h étig A li sem m iben sem kü lö n b ö zö tt a tö b b ie k tő l, s éppen úgy nem törődtem vele én sem, a rra sem tu d ta m re a g á ln i, hogy kim o n d o tta n jó ké p ű , fé rfia s jelen sé g , nem rég elvált, és ko rb a n is hozzám illő , az o d a k e rü lé ­ sem e lő tti n a p o kb a n ü n n e p e lte negyvenedik s z ü le té s n a p já t az osztály, a nagy ivászat még m in d ig tém a v o lt közöttük. T udom ásul vettem , hogy engem nem k í­ vánnak bevenni közös beszélgetéseikbe sem, ha tú l vo lta k a n a p i kezelésen, vizi­ ten, m ind b e húzódta k az ügyeletes orvosiba, és fo ly t a dum a, vita p o litik á ró l, iro d a lo m ró l, film rő l. S zidták Kovács A n d rá st, mert szerintük pózol, e g yk a p ta fa ra g y á rtja film je it, és m e g tá rg y a ltá k a színészpletykákat is, ki kivel, m ikor és hogyan. A na p i szo lg á la t le te lté ig , három ó rá ig m ár csak a kko r m ozdultak ki, ha v a la ­ m elyiküket beteghez hívta a nővér, vagy va la m ilye n é rtekezlet volt. Az első n a p o kb a n tu d o m á su l vettem , hogy feszélyezem jó l összestim m elt tá r­ saságukat, és m ert egyébként sem szerettem az ilyen l'a rt p o u r l'a rt vitákat, am i m aga is m ulatságos pózolás, m inden id ő m e t a rám b ízo tt két kórterem ben 30 �tö ltö tte m . Én adtam be az in je kció ka t, m e g h a llg a tta m a b e te g e k m inden p a n a ­ szát, az pedig ö m lö tt b e lő lü k véget nem érően, a m ik o r lá ttá k, hogy nekem m in ­ d e n t e lm o n d h a tn a k. És le g tö b b kérésük nem is b e tegségükkel vo lt kapcsolatos, hanem csa lá d i, lakás, elhelyezkedési p ro b lé m á ikh o z kértek ta n á cso t, segítséget. A m it lehetett, m e g p ró bá lta m az osztályról vagy o tth o n ró l elin té zn i, te le fo n o n , de sok d é lu tá n o m a t tö ltö tte m azzal, hogy b e tegeim ügyében já rta m a h iva ta lo ka t, kilincseltem és veszekedtem a sokszor ko rlá to lt, merev ügyintézőkkel. N égy hete voltam az osztályon, a m iko r egy nap, a főorvosi vizit közben, a m iko r alorvosok, segédorvosok egy c s a p a tb a n kísértük Rudast, m e llém szegődött dr. S ágodi kollégám , és h a lka n o d a s ú g ta : — M o n d tá k már, m ilyen jó l á ll m a g á n a k ez a frizu ra ? Ránéztem, g ú n yo ló d ik-e , de nem ta lá lta m ennek á ru ló je lé t. — M o n d tá k - feleltem aztán. — Csak kicsit ré g ebben. — Pedig ezt én most is fe le lő ssé g g e l m e g e rő síth e te m ! G yakran m egtörtént, hogy b e n t m aradtam három u tán is, ha szükségét lá t­ tam , aznap azonban épp e n egyik betegem ügyében a ka rta m e lm e n n i a fővárosi tanácshoz, és igyekeztem, hogy még fo g a d á s i id ő b e n o d a é rje k . A m ik o r kiléptem az é p ü le tb ő l, egy kis piros Fiat 850-es ka n y a ro d o tt m ellém , m e g á llt a já rd a s z e ­ gélynél. Nem tu d ta m a d d ig , m elyik k o llé g á m é ; A lié volt. K in yito tta az a jtó t, és azt m o n d ta : — Jöjjön, M a ra , elviszem egy d a ra b o n ! — A fővárosi tanácsh o z megyek, van buszbérletem , nem a ka ro k te rh é re le n n i I — Ü ljö n csak be, m ié rt le n n e terhem re? Nem ellenkeztem tová b b , a rra g o n d o lta m , n e g ye d ó rá t is nyerhetek, ha v a ló ­ ban elvinne. Ú tközben keveset beszélgettünk, b á r ő m in d e n t elkövetett, hogy ta r­ tózkodásom at fe lo ld ja . A ta n á csh á z b e já ra tá n á l kiszálltam . — Köszönöm, hogy e lh o z o tt! V iszo n tlá tá sra ! M e gszorította a kezemet, és m osolygott. Nem lá tta m még azt az asszonybű­ völő m osolyát, észre ke lle tt vennem . Egy p illa n a tig zavartan ra jta fe le d te m a sze­ mem, aztán kicsit bosszankodva zavarom m iatt, bem entem az é p ü le tb e . T alán fé ló rá ig is e lta rto tt, am íg az illetékeshez b e ju to tta m , e lő a d ta m betegem kérését, s ig é re te t kaptam , soron kívül m egvizsgálják a tű rh e te tle n n e k m o n d o tt la ká sh e ly­ zetet. A li a b e já ra tn á l várt, elm entem volna m ellette, ha meg nem szólít, an n yira nem is g o n d o lta m rá, hogy m egvárhat. — M i a d é lu tá n i p ro g ra m ja ? — kérdezte ism ét igéző m osolyával. — Hazam egyek és olvasok. M in d ig tö b b az olvasnivalóm , m int az időm. — M ost éppen m it olvas? — Trum an C a p o te H id e g vé rre l cím ű regényét. — Igen, m ondják, nagy könyv, el kell olvasni. — Sajnos, én is csak későn ju to tta m hozzá, a K özponti A n tik v á riu m b a n ta ­ lá lta m rá. — És ha most ja va so ln é k v a la m it? ... Pontosan négy ó ra : m iko r já r t u to ljá ra V isegrádon? — Tavaly. . . vagy ta va ly e lő tt? Nem is tudom . . . Szóval nem régen. 31 �— A kkor a já n lo k m ást: H á rm a sh a tárh e g y, isteni csora, remek konyhá ju k van. . . In d u lh a tu n k ? — Csak így? Fel sem vagyok öltözve rend e se n ! kilátás, aztán pom pás v a ­ — Érdekes: nekem meg h a tá ro zo tta n az az érzésem, a ttó l kezdve, hogy m eg­ je le n t köztünk, m inden ru h a d a ra b já t izléssel v á lo g a tja ki, és a lig le h e tn e e lk é p ­ zelni csinosabb és d iv a to s a b b összehasonlítást.. . H a csak ez zavarná, ettől in d u lh a tu n k , nekem így is m aga lesz a legszebb nő! B ekapcsolta a m otort, in d íto tt, én meg kíváncsian, hosszan ta nulm ányoztam az arcát, gesztusait. Egészen a vo lá n ra k e lle tt k o n c e n trá ln ia , nem könnyű a d é ­ lu tá n i csúcsforgalom b a n e lju tn i a L á n chidra, o ld a lról mégis rá m p illa n to tt. — rólam , — — — — zelítek M ost azt hiszi, valam i ru tin b ó k o t h a llo tt? . . . A kko r m aga még nem tu d ja m ennyire m egvá lo g a to m kinek és m it m ondok. Nem hiszek semmi effé lé t. Azt szeretném, ha m in d e n t e lh in n e nekem. C sak ma? Ú gy értem , hogy m ostantól.. . Ha nem vette volna észre, m ár két hete kö­ m agához, és a lig vártam a mai a lk a lm a t! Kellemes orgá n u m a volt, m egnyu g ta tó , az egész szituáció hízelgő, m iért t a ­ ga d n á m , nagyon jó l esett m inden, s kezdtem á ta d n i m agam a következő ó rá k ­ nak, am ilyenekben a kko r m ár h ó n a p o k óta, Z olo durva szakítása óta, nem vo lt részem. Azt hiszem, te lje se n é rth e tő helyzet: jó le s e tt egy k u ltu rá lt fé rfi társa sá g a , a gyorsan görd ü lé ke n n yé váló beszélgetés, a száguldás, a m in t k iju to ttu n k a H á r­ m ashatárhegyre felvezető útra, s on n a n m ár a tá j látványa is. Nem m entünk be rö g tö n az étterem be, vacsorához még korán le tt volna. F elsétáltunk a hegytetőre, isteni vo lt a nyárvége o d a fe n t, és a város, a D una, a levegő. És eszembe ju to tt, Pistával voltam o tt u to ljá ra , nem sokkal azelőtt, hogy beadtam a válókeresetet. Az én kívánságom volt, beszélni a ka rta m még vele va ­ lam i más környezetben, m int a sok cívódást m egért lakásunk. N ém án gyönyörködtem a nagyváros lá tvá nyá b a n . Elsőéves m edikus korom ó ta im ádtam ezt a várost, ha csak tehettem , fe ls é tá ltam a várba, a G e llé rth e g y ­ re, János-hegyre, hogy lássam. A li m ár a m ásodik c ig e re ttá ra g y ú jto tt rá, m intha ideges le tt volna. K ínált engem is, de hó n a p o k óta ezt is e lh a g yta m . A ztán o d a jö tt, szorosan m ellém á llt, m ajd néhány p illa n a t múlva vá lla m ra te tte a kezét, m agához ö le lt. M e g b izse re g ­ tem az e rős fé rfik a r öle lé sé tő l, nem ellenkeztem , in k á b b hozzásim ultam . Nem szé­ gyellem : asszony vagyok, szeretetre éhes, a szeretetért sokra, ta lá n m indenre képes, a fé rfia k ezért tu d ta k fö lö tte m olyan sikerrel u ra lk o d n i. Így m a ra d tu n k egy percig, tíz p ercig, m ár nem érzékeltem az időt, a kko r A li gyöngéden föle m e lte a fejem , és meg a k a rt csókolni. S zájára tettem m u ta tó j ja ­ mat, s azt m ondtam : — Ezzel vá rju n k még. — M ié rt? És m eddig? — M ég egy kicsit. . . M in d e n n e k be kell érnie, h a g yju n k rá időt. A rcán p arányi in g e rü lts é g e t fedeztem fel. — Bennem m ár m inden m e g é re tt!. . . — A kkor m ár csa k a rra kell kis idő, hogy én is m egérjek rá — m ond tam. 32 �B elekaroltam és e lin d u lta m lefelé. A li m egrendelte a vacsorát, m ajd azt kérdezte: — És m it iszunk? — M a g á n a k vezetnie kell. én p e d ig nem iszom szeszes italt. — Ne ugrasson, M a ra ; hogyhogy nem iszik sem m it? M ió ta ? — H árom h ó n a p ja . — T ehát a ze lő tt m égiscsak ivott? — T öbbet is a kelle té n é l, ezért nem iszom most. — Ez valam i fo g a d a lo m ? — Csak józan számvetés. — De vannak d o lg ok, a m ike t nem le h e t józan fe jje l c s in á ln i! Jó ita l n é lk ü l! — P éldául? M eghozták a vacsorát, a p in c é r ügyesen e lé nk tá la lta , aztán ta p in ta to s a n h á trá b b vonult. — P éldául m it nem tu d n a te lje se n jó z a n u l csin á ln i? — P éldául én ma este istenien érzem m agam , és szeretném m eginni m a g á ­ val a p e rtu t! Úgyis, m int egy tehetséges k o llé g á va l, úgyis, m in t ! . . . K itűnően m egfelel erre a célra a C o c o -c o la i s ! . . . N yu g o d ta n m e g re n ­ d e lh e ti. Játékosan könyörögni kezdett. — A ranyos kis M a ra , csak egy p in d u ri h á rom ésféldecis h á rs le v e lű t!... Vagy nem szereti a jó bort? — Szerettem, de most m ár csak C o c a -c o lá t vagy gyüm ölcslevet iszom. M e g ka p tu k a C o ca -c o lá t, m egittuk a p e rtu t, a beszélgetés e ttő l kezdve még fe sztelenebb lett. A li im p o n á ló a n szellemes tá rs a lk o d ó volt, sok m in d e n b e n tá jé ­ kozott, bárm i ke rü lt is elő, m in d e n rő l vo lt egyéni vélem énye. M in d a ketten e lte ltü n k a vacsorával, a zenével. A m ik o r b e ü ltü n k a kocsiba, s zem befordított m agával. — Itt van m ár az id e je , hogy m eg csó ko lja la k? — M ost m ár igen. Éreztem, hogy a testem p illa n a to k a la tt áttüzesedik, hogy fe lk a p a szédítő röpüiés, a m it a szeretkezésekben néha s ike rü lt m egkapnom . A li m inden ízével, melyet m e g kó sto lta to tt velem, egyre jo b b a n belém fészkelte m agát. Jó volt a csókja is, a szája illa ta , nyelvének erős, érzéki já té k a , és kezének értő v é g ig b a ra n g o lá s a kihevült testem en. M e rt ebben is m é rté kta rtó volt, ezért lettem én o d a a d ó b b . És a m iko r végre m e g in d íto tta a m otort, s m egkérdezte, most hová, azt fe le lte m : — H o z z á m ... M a jd m e g lá to d , m ilyen isteni kávét főzök! — Azt én m áris tudom , m ilyen isteni m inden, am i hozzád tartozik, a m it tő le d k a p h a to k! H a zafelé keveset beszéltünk, ta lá n m ind a ketten a rra g o n d o ltu n k , ami o tth o n ránk vár. Éppen csak k ö rü lp illa n to tt a lakásban, aztán nekem esett a csókjaival, fe ln y a ló b o lt m agához, m intha nem is érezné súllyom at, én meg k ö rü l­ fo ntam kezemmel, lá b a m m a l a nyakát, a v á llá t. Aztán lassan m e g in d u lt az ágyam felé, és rá b o ru ltu n k. M ég a ru h á n k a t sem vo lt e rő n k le d o b á ln i m a g u n król, úgy vetettük m a g u n ka t egym ásnak, és én hosszú id ő u tán m eg in t eld u ru zso lta m , e lk i­ a b á lta m , elénekeltem a szerelem zso ltá ra it, a h o g ya n húsz esztendős szexuális életem ben a lig néhányszor tehettem . A li e ttő l m in th a m e g ő rü lt vólna, nem tu d o tt 3 33 �betelni velem , nem a k a rta a b b a h a g y n i, pe d ig a ruha m ár ronggyá g y ű rő d o tt ra j­ tunk, és úsztunk a verejtékben. V égre e le n g e d e tt, o kko r levetkőzött, erős tenyerével v é g ig sim íto tta széles m ellkasát, izmos com b já t, aztán engem p askolt végig, hogy felfrissítsen, m ert én még m indig fé lá ju lta n feküdtem . — T e ... te boszorkányok lá n y a ! Te m esterboszorkány! — m o n d o g a tta , m iköz­ ben leszedte a ruhám at, és tenyerével, öklével dögönyözte izzadságtól fénylő te s ­ tem et. — Sose g o n d o lta m volna, hogy ez jó z a n u l is ilyen iste n i! — Csakis jó za n u l le h e t ily e n !. .. Ha b e p iá l az em ber, az egészen más, v a la ­ hogyan k ö d ö s .,, fátyolos az e g é s z !... M e rt úgy é p p e n az e lb ó d u ló a g yu n k nem képes részt venni benne, érzékelése ezért hiányos. A ttó l a n a p tó l m inden esténket így tö ltö ttü k , visszatértek rég elvesztett b iz a ­ kodásaim . B oldog voltam , hogy ú jra ta lá lta m va la kit, a kib e n m e g ka p a szko d h a ­ tom, aki olyan teljessé g g e l kie lé g ít, s a k it én is m a ra d é k ta la n u l ki tu d o k e lé g í­ teni m indenben. A nnyira á ta d ta m m agam ennek a h irte le n rám ro n tó szerelem nek, hogy szinte m egvakultam , sem m it sem vettem észre a b b ó l, a m it p e d ig meg k e lle tt volna lá t­ nom. A zt sem, hogy A li a lig egy hét a la tt e lte lt velem, és m ár nem a k a rta m in ­ den e sté jé t velem tö lte n i, hogy m egszaporodtak a kifogások, a távo lm a ra d á so k, ple tyká ka t sem h a llo tta m meg. Egy este, a m iko r ism ét e g yedül voltam o tth o n , és A lit vártam , m egszólalt a te le fo n o m ; a másik ko llégám felesége h ívo tt fel. M á r ta lá lk o z tu n k tá rsa sá g b a n , velem egykorú, rokonszenves ta n á rn ő volt. R andevút kért tőlem , azo n n a l. Egy kö­ zeli presszóban ta lá lko ztu n k. Láttam , m ilyen nehezen tu d ja elkezdeni, bíztatnom A kollégák furcsa m osolyát sem vettem észre, az osztályon rólam n a p o n ta tá rg y a lt kellett. — A m ié rt vállalko zta m erre a kínos szerepre. . . - m ondta - m ert látom , sen­ ki sem a ka rja neked m e g m o n da n i . . . — M it kellene nekem m eg m o n da n i? — H ogy A li nem azért kezdett ki veled, m ert s z e re t. . . H ülye képet vá g h a tta m . — H a n e m ? .. . H is z e n !. .. — Csak já té k b ó l . . . Fogadásból. — F ogadásból? — Igen, fo g a d o tt Jászberényi d o k to rra l, hogy bárm ilyen m a g a d n a k való, fé lre ­ húzódó vagy is, azért az első a lk a lo m m a l le f e k te t .. . ha ő a k a rja . Kis h íja , hogy el nem bőgtem m agam . — A zért határoztam el, hogy szólok neked, m ie lő tt egészen á ta d n á d m agad ennek a kapcsolatn a k.. . M ie lő tt beleszeretnél ebb e az em berbe.. . M e rt A li nem ismeri az á llh a ta to s s á g o t, néhány hét, p á r h ó n a p a la tt a legtö ké le te se b b nőt is m egúnja, és o d é b b á ll. — És mi volt a fo g a d á s té tje , tu d o d ? — Ö t üveg gin. Fizettem, egy szót sem tu d ta m volna to vá b b beszélni vele. M e n te g e tő d zö tt, de én neveletlenül o tth a g yta m . H a za fe lé betértem egy édessé g b o ltb a , vettem egy üveg g in t, o tth o n fe lb o n to tta m , és in n i kezdtem. 34 �M ire A li m egérkezett, m ár részeg voltam . Szó nélkül e ngedtem be, tö ltö tte m neki is, m agam nak is, koccintáshoz em eltem a p o h a ra t: — H á t . . . most arra iszunk, ugye, d rá g á m , hogy sikeresen m egnyerted a fo ­ g a d á s t!. . . M in t lá to d , én is beszálltam egy üveggel, m ert féltem , hogy engem a közös p iá lá sra m ár úgysem hívnál m eg! P róbálta m egjátszani m agát. — M ike t b e s z é ls z ? ... Te részeg vagy, félrebeszélsz! Igaz hát, a m it p le tyká lta k rólad, hogy zugivó és n a rko m á niá s vagy! Leöntöttem az erős ita lt, és azt m o n d ta m : — És az is igaz, hogy te egy mocskos szem étláda v a g y ! . . . M in d e n t tu d o k a fo g a d á s ró l, a te ő rjítő , nagy szerelm edről, ká r m agya rá zkod n o d . - K itártam az a j­ tót, és vártam , hogy elm enjen. S értetten v á g ta to tt el m ellettem , de utá n a szóltam : — A kulcsot visszaadod! Ledobta a szőnyegre, és köszönés nélkül elm ent. V égigfeküdtem az ágyon, úgy ruhástól. Nem ittam tö b b e t. A fejem kezdett tisztulni, így m e g in d u lh a tta k végre a g o n d o la ta im , és m e g csin á lh a tta m a le l tárt. Igen, A li a d ta meg az első lökést. Ekkor jö tte m rá, hogy m inek to vá b b é lni a m iko r én valam i m á sfa jta a n ya g b ó l vagyok gyúrva, nem ezekhez a g á tlá s ta la n , kegyetlen em berekhez tartozom . LACÓ Ő volt életem ben az első fé rfi, ő vo lt a legelső és leghosszabb szerelem, mégis rövidre foghatom itt a tö rté n e té t, m ert ez nem v a lam i b o ld o g s á g h a jó p a ­ lacküzenete, hanem búcsúlevél, v é g re n d e let, és csak a z ta rto zik ide, am ivel Lacó rám m érte az első, m ajdnem h a lá lo s csapást. T alán e g za ltá ltn a k, érzelgős p ó zolásnak hat, mégis elm ondom , hogy később m indig egy m egrázó gyerm ekkori élm énnyel a sszo ciá ló d o tt bennem az ő képe, szakításunk ó rá ja , valahányszor eszembe ju to tt. Kislány voltam még, ta lá n h a rm a ­ d ik vagy negyedik e lem ibe já rta m , é d esapa ta n íto tt engem is, m int ö tö d ik ig m ind a z ö tünket. Egy őszi napon tö rté n t, hogy osztálytársam , Kiss Kati, a szomszédban lakó parasztcsalád leánya, átszólt hozzám a p a lá n ko n , és hívott, m enjek csak vele, most vezetik a mészárszékbe a fa lu b ik á já t. M e g ö re g e d e tt, te h á t le vá g já k. Sok m in d e n t láttam m ár a d d ig , az á lla t és em b e rvilá g m in d e n n a p i é le tének a b b a n a környezetben természetes, m inden finnyáskodás, álszem érem nélkül fo g a d o tt a k tu ­ sait. Kis társaim m al sokszor végignézhettem á lla to k párzását, aztán néhányszor m eglestük esténként kerítések á rn yé ká b a vagy a p a ta k p a rt b o kra i közé e lh ú z ó d o tt leányok és legények suta, p rim itív szeretkezését. A kkor m ár lá tta m h a lo tta k a t is, a legelső éppen Kiss n agyapus volt, Kati d é d n a g y a p ja . O tt fe k ü d t az elsőházban, a tiszta szobában kiterítve, egy cin vö d ö r á llt a kissé fe ltá m a s z to tt koporsó alsó vége a la tt, és a b b a cs ö p ö g ö tt szaporán a nehézszagú, sárgásvörös lé. És láttam vízbefu lla d t osztálytársam at, lá tta m c s é p lő g é p b e esett, összeszabdalt testet, és lá tta m M ályi B andi ö t évvel e lő b b e lte m e te tt kis h u g á t a fe ln y ito tt koporsóban, am ikor a n a g y a p ju k a t tem ették m ellé, s a sír kiásása után beszöktünk a száraz hom okdo m bba mélyesztett s írb o lb a . És végignéztem h a lá lo s verekedéseket, lá t­ tam kiöm lő em bervért, m in d e n t láttam én is, a m it fa lu n , a term észettel e g yü tt é lő e m b e rvilá g b a n , lá th a tta k a gyerekek is, h iá b a p ró b á lt m in d e ttő l elzárni anyám . Ő e ltilto tt volna isko la tá rsa im tó l, a kö rü ltü n k lakó lá n yo któ l, fiú k tó l is, 35 �ezért h a rco lta ki a p á m nál, hogy ö tö d ik tő l a megyeszékhelyen, az a p á c á k n á l ta ­ n u lja k. Édesapám nem fé lte tt ezektől az élm ényektől, sokkal bö lcse b b vo lt ő m in ­ de n kin é l, a k it va la h a is ism ertem . In ká b b m esélt nekem sokat a lá to tt élm ényekkel ka p csolatban, és m a g á tó l é rte tő d ő n yíltsá g g a l, őszinteséggel olyasm irői is, am irő l a mam a e lő tt szót sem e jth e tte m . Ezért követtem én a kko r g y a n ú t­ la n u l Kiss K atit. A m it azonban a mészárszékben lá tta m , a n n a k a b o rza lm á t soha el nem tu ­ dom fe le jte n i. A hentesm ester o d a te re lte a csordás á lta l vezetett b ik á t a m é­ szárszék széles a jta já b a , rákötözte az e rő s . kö te le t az á lla t egyik szarvára, aztán a m ásikra, a kötelek végét a két a jtó fé lfá b a vert vaskam póra h u rko lta . A készü­ lőlés közben a hatalm as á lla t já m b o ra n á lld o g á lt, m ert egyre sim o g a tta a p o fá ­ já t Kun M atyi bácsi, a pásztor, aki nyári h a jn a lo k o n m in d ig e lfú jta a mi a b la k u n k a la tt is a szép, szomorú d a lt; Kossuth Lajos azt üzente, e lfo g y o tt a regim entje. Csak ezt az egy n ó tá t tu d ta e lő csa ln i öreg, h o rp a d t rézkürtjéből, ezt fú jta o d a ­ kerülése óta, ezt h a llo tta m tő le p ici korom tól, mégsem untam meg h a llg a tn i én sem, nem pereltek vele e m ia tt a fe ln ő tte k sem. Ez is olyan m e g m á síh a ta tla n u ! b e le ta rto zo tt a fa lu é le tre n d jé b e , m int annyi más m inden. A hentes elkészült a kötelekkel, szólt Kun M a tyi bácsinak, most m ár fé lre ­ á llh a t. És a kkor a hentes elővette ó riá si b a ltá já t, egyik vasvégével m e g é rin te tte a bika korom fekete hom lokát, p o n to sa n a két szeme fö lö tt. Az még a kko r sem érezte, mi vár rá, csak á llt m o zd u la tla n u l, a h o g ya n a le g e lő n szokott ő rkö d n i, elnézni a száz tehén fö lö tt. A b a lta fö lle n d ü lt, aztán le csa p o tt. Azon a helyen egy kerek lyuk tá m a d t, valam i véres fehérség tü re m le tt ki ra jta , a bika té rd re ­ z u h a nt, a következő p illa n a tb a n o ld a lá ra d ő lt. N éhányszor k a p a rt a lá b á va l, egy­ szer e lb ő g te m agát, de úgy, hogy a közeli te m p lo m to ro n yb a n m egszólalt tőle az egyik ha ra n g , le g a lá b b is én h a lla n i véltem a rezonálását. F e lkiá lto ttam , e lta k a r­ tam a szemem, m ajd fu tn i kezdtem, meg sem á llta m hazáig. O tth o n e lb ú jta m a kis p a jtá b a n , ah o l úgy szerettünk bujócskázni a jósza g ú széna, lu ce rn a között, és csak este merészkedtem be a házba. M ég a kko r is féltem , m e g lá tja rajtam anyám , milyen szörnyű élm ényben vo lt részem. Lacót az egyetem en ism ertem meg, évfolyam társam volt. Ő is vidékről került Budapestre, szép és okos fiú volt, és nagyon udvarias, g yöngéd tu d o tt lenni. Az első napon észrevettük egymást, az első e lő a d á sra m ár egymás m ellé ültünk, u tá n a hazakísért nagynéném ék házáig, a h o l rokoni a la p o n e g yü tt laktam egy kis szobában két évvel idősebb, bö lcsé szh a llg a tó nővérem m el. N a p o k a la tt értünk meg a szerelemre, és három hét múlva az övé is lettem , az ő a lb é rle ti s z o b á já ­ ban, ahová a ttó l kezdve ö t éven á t e ljá rta m , a m ik o r ta lá lko zá su n kra id ő és a lk a ­ lom a d ó d o tt. Ú gy szerettem Lacót, hogy ra jta kívül más fé rfia k k a l szemben érzéketlen m aradtam , hogy m a ra d é k ta la n u l k itö ltö tte érzéseimet, k ie lé g íte tte testem m inden p o rciká ját, hogy bele b o rzo n g ta m , ha ta n u lá s közben eszembe is ju to tta k szeret­ kezéseink. Én is ugyanazt je le n th e tte m neki, úgy láttam és hittem az utolsó p illa n a tig . S okat voltunk együtt, gyakran e ljá rtu n k moziba, színházba, hangversenyekre, o l­ csó helyekre persze, m ert pénzünk m in d ig igen kevés volt, de mi meg a ka rtu k kapni m indazt, a m it egy ilyen nagy város szellemi é lete a d h a t a m in d e n re szom­ ja s fia ta l em bernek. K a pcsolatunk mégsem á rto tt ta n u lm á n y i eredm ényeinknek, 36 �m ind a ketten jelesen te ttü k le a s zig o rla to ka t. In k á b b még in s p irá ltu k egymást, ta lá n az vo lt az egészben a jó, hogy a n n yira összeillettünk, h iá n y ta la n u l k ie lé ­ g íte ttü k egymást, így szám unkra ism eretlen m a ra d t a szexuális é le tre m ár m eg­ é rett egyetem istáknak az a folytonos, sok id ő t e lra b ló képzelődése, sóvárgása, és kódorgása, párkeresése, kísérletezése, ami kö rü ltü n k annyi tá rs u n k a t gyötörte. Az is úgy jö tt m ag á tó l, hogy egyszer csak ki is m ondtuk, ami m ár bennünk v o lt; ha le d o k to rá ltunk, rö gtön összeházasodunk, és le h e tő le g e g yü tt d olgozunk m ajd valam elyik kórházban. Én belgyógyászatot ta n u lta m , ő a sebészetet válasz­ to tta , igazán semmi a ka d á lya nem lehet, hogy e g yü tt felvegyenek bennünket. V égül még a családom is tu d o m á s u l vette e lh a tá ro zá so m a t, a m iko r az utolsó h ó n a p o k b a n b ejelentette m , noha sok k ifo g á st ta lá lta k Lacóban, különösen a m a ­ ma. A pa vo lt az egyetlen, aki nem m o n d o tt semm it, nem tilta k o z o tt, nem h e lye ­ selt, így a h a llg a tá s á t k e lle tt jó v á h a g y á s k é n t értelm eznem . Elvégeztük az egyetem et, m e g ka p tu k a d ip lo m á t, és m egbeszélésünk szerint aznap este kettesben készültünk m e g ü n n e p e ln i a nagy eseményt, m ert az évfolyam búcsúestje m ásnapra volt kitűzve. A M átyás pincébe n ta lá lk o z tu n k , n yu g o d ta b b zugot kerestünk, a zenétől tá v o labb. M egvacsoráztunk, ittu n k is, de én közben m ár észrevettem, hogy La c ó ­ val van valam i, nem olyan, m int máskor. Kétszer is kérdeztem , de azt m ondta, nincs semmi. A ztán fize ttü n k és e lin d u ltu n k , hogy m együnk hozzá. Úgy beszéltük meg ezt is, hogy az éjszakát egészen ő n á la tö lt hetem. K isétáltunk a D u n a -p a rtra , o tt a hajó á llo m á sh o z vezetett, a k o rlá tra kö n yö kö ltü n k, és a kko r így szólt: — M icóka, m ondanom kell va la m it.. . Szeretném, ha olyan erős, okos m a ­ ra d n á l, am ilyennek m ind ig ism ertelek. . . M eg kell értened. . . A lábam reszketni kezdett, a lélegzetem e la k a d t. — Azt kell b e je lentenem , hogy h o ln a p hazautazom , á llá s t kaptam az o tth o n i kórházban, és a jövő h é ten m egnősülök. . Szeretném, ha nem kérdeznél semmit, ha jó b a rá to kké n t vá ln á n k el. M e rt nekem ez az ö t esztendő életem legszebb em léke m arad. — D ehát?... M i ez?.. . - A lig bírta m u ra lk o d n i m agam on, ezek a szavak is a karatom e lle n é re tö rte k elő belőlem . — Hozzám ne n y ú lj! . . . Hozzám ne érj tö b b é ! — K iáltoztam , p e d ig ezt sem a k a ra tta l tettem , egyszerűen nem voltam ura m agam nak. — Kérlek, kis M icó, ne c sin á lj b o trá n y t! Légy okos, gyere, e lkísé rle k! A n ő ­ véred biztosan otth o n vár! — Nem lehetne, hogy ne beszéljünk e rrő l tovább?... H id d el, nekem is ro h a d tu l nehéz! — Belém a k a rt ka ro ln i. - G yere, ha za kísé rle k! — M ost a zonnal m egfordulsz, egy szót sem szólsz tö b b e t, de a n n y it sem, hogy szervusz vagy isten m e g á ld jo n a zé rt!.. . M eg fo rd u lsz, elm égy, és nem a k a rla k lá tn i az é le tb e n ! — De M ic ó .. . ! — Ha nem így teszel, sikoltozni kezdek, se g ítsé g é rt k ia b á lo k ! Így tett, néhányszor visszanézett, o tt á llok-e még, de csak ment, végül már fu to tt, m intha m enekülne. H a jn a lig sétáltam a D u n a -p a rto n . Á tm entem valam ennyi h íd o n , d e a víz m ellől nem bírtam e lsza b a d u ln i. M e rt a nagy víz a kko r a h a lá lt k ín á lta fel nekem, 37 �m in t az egyetlen végleges m egoldást. Életem ben az vo lt az első csábítás, de a k ­ kor még egészséges voltam , sértetlenek az idegeim , kib írta m az ütést. K ibírtam , de két évig nem tu d ta m fé rfiv a l úgy szót vá lta n i, hogy a fé rfit lássam benne, ped ig sokan a k a rta k velem le fe kü d n i, épp e n csak é n voltam arra képtelen két évig, hogy ú jra szeressek, ism ét v a la k ié legyek teste stő l-le lke stő l, a m it nekem a szerelem m in d ig is je le n te tt. Laco után soha nem é rdeklődtem , azért a ta p in ta tla n , ta p ír é vfo lya m tá rsa k­ tól néhány találkozá s u tán részletesen értesülhettem róla, hogy szülővárosa kó r­ házában ka p o tt állá st, a h o l n ya ra n ké n t gya ko rn o ko sko d o tt, és a sebészfőorvos le á ­ nyát vette el, ö n á lló lakással, kocsival és azzal az ig é re tte l, hogy gyorsan a d ju n ­ tust csinálnak belőle. És az após után m ajd ő lesz a főorvos, nem is kell sokáig várnia, hatvanon tú l van az óreg. PISTA A m it a k a rrie rjé é rt m e g te tt Laco, ugyanazt a szerepet já tszo tta el Pista, a fé r­ jem, de a n n a k egészen én voltam a tá rg ya . Laco könyörtelen szakítása után még a tervezett kéthetes hazautazásról is lem ondtam , az o tth o n ia k szem rehányásait, testvéreim c s ú fo ló d á s á t m ár igazán nem ó h a jto tta m v é g ig h a llg a tn i. Beszéltem a professzorral, m egkértem , h a d d kezd­ hessem meg osztályán a m unkát azonnal, ő fa g g a tó d z á s nélkül te lje s íte tte k ív á n ­ ságom at. M ilyen sokat köszönhetek a n n a k az em bernek, kár, hogy eszközeink, le hetőségeink olyan e lé g te le n e k a h á la kifejezésére, a m it ez a ritka típ u s m eg­ érdem elne tőlünk. Egy n a p a la tt e lintézhettem a felvétel fo rm a s á g a it, és a sza­ kításunk u tá n i m ásodik nap o n elkezdhettem az orvosi m unkát. R eggeltől késő estig a klin iká n voltam , h e te n ké n t kétszer-három szor e lv á lla lta m az ü g ye le tet, m ert a nyári szabadságolások m ia tt kevesen voltunk. A m unka vo lt a m egm entőm , m ert az teljesen le tu d o tt kötni, le fo g la lta g o n d o la ta im a t, k itö ltö tte m inden id ő ­ met. Késő esténként, vagy ha ügyeltem , s m ásnap d é lu tá n , estére hazakevered­ tem, h u lla fá ra d ta n zu h a n a m az ágyba, és úgy a lu d ta m a következő re g g e lig , hogy álm os sem volt. A betegekkel, a gyógyítás szám talan p ro b lé m á já v a l ilyen m ódon én kétszerhárom szor a n n y it fo g la lko zta m , m int más kezdő ko llé g á im , és az sem é rdekelt, hogy e le in te még o lyasm it is h a llo tta m : hogy törekszik, milyen stré b e r ez a kis M ic ó ! Jogom v o lt ahhoz, hogy átvészeljek egy idegösszeroppanással fenyegető m egrázkódtatást, jo g o m vo lt a számom ra le g h a tá so sa b b te rá p iá h o z , a munkához. A p ro f a d d ig is szeretett, de ezt az a m b íc ió t olyan m ódon h o n o rá lta , hogy végül engem is feszélyezett, azért nem a n n yira , hogy ügyet c s in á lja k belőle. Nem h iv a l­ kodás, ha elm o n d o m : a n n a k e llenére, hogy fia ta l voltam , gyorsan e lte rje d t a híre a klinikán, hogy kitű n ő d ia g n o szta vagyok, kivételesen lelkiism eretes. És nem utazom a pénzre. Érdekes, a pénz mégis m e g ta lá lt, a fe lg y ó g y u lt b etegek tö b b s é ­ ge tekintélyes sum m ákat d u g o tt a zsebembe, szemérmesen b o ríté k b a rejtve, és kezdetben p iru lv a bár, de én is e lfo g a d ta m . Eleget ko p la lta m egyetem ista korom ban, a gyom rom ebb e m ent tönkre, e n ­ nek az eredm énye a gyom orfekély, e le g e t szűkölködtem a lb é rle tb e n , s a já t o tth o n ­ ra vágytam , a n ya g i fü g g e tle n sé g re . Belépésem után két évvel én voltam a prof helyettese, a klinika le g fia ta la b b ta n á rs e g é d je . És közben le tt fő b é rle ti lakásom , kétszoba összkomfortos, és vo lt kocsim, e lé g g é használt, d e még jó Skoda, ig a ­ 38 �zán rem ekül szaladt. V o lt te h á t mivel kitöltenem m aradék szabadidőm et. H ó n a ­ pokig fo g la lko zh a tta m a lakás berendezésével,s m iu tá n megszereztem a h a jtá si jogosítványt, va sárnapo n ké n t, ha nem voltam ügyeletes, nagy tú rá k a t tettem az egy na p a la tt b e já rh a tó tá vo lsá g o n b e lü l. A D u n a kan ya r. V isegrád, Esztergom, Győr, Székesfehérvár, Veszprém, Kecskemét, Szolnok, G ö d ö llő , a M á tra ; fárasztó, s mégis fe lü d ítő tú rá k voltak. Persze egyedül, m in d ig csak egyedül. U titársam a k a d t volna k o llégáim , ism e­ rőseim közül, de m ár m ondtam , hogy Laco óta nem bírta m senkire úgy nézni, m int férfire. Nem, nem volt ez va la m i stu p id fé rfiq y ű lö le t, egyszerűen csak n a g yon is érthető, ta rtó s sokk az em berekkel való közelebbi érzelm i ka p cso la to kka l szem­ ben. Két év m últán, az ú jo n n a n végzett orvosok közül egy nagyon h a tá ro z o tt fe llé ­ pésű. igen am biciózus k o llé g á t k a p o tt az osztályunk, dr. Révész Istvánt. M agas volt, fekete, összenőtt szem öldökű, energikus a rcú kicsit erős orrú. Jelesen vé g ­ zett, m u n ká já t a gyors helyzetfelism erés, a k ita rtó szorgalom jellem ezte, és a h iv a ­ tá stu d a t. Azt hiszem, ez az u tó b b i is m egvolt benne, én így neveztem ezt, és nem stréber törekvésnek, a m it könnyen rá ra g a szto tta k az idősebb ko llé g á k, akárcsak két évvel k o rá b b a n énrám . M i ketten vo ltu n k az osztályon a le g fia ta la b b a k , ő tőlem is fia ta la b b egy jó évvel; ez is természetessé te tte , hogy kereste tá rs a s á ­ gom at, s hogy jó l el tu d tu n k beszélg e tn i az osztályon e lő fo rd u ló érdekes és p ro b lem atikus esetekről. A p ro fo t g yakran k e lle tt helyettesítenem , ó rá ja volt az egyetemen, vagy m áshol k e lle tt m e g je lennie, ilyenkor Pista nem is fo rd u lh a to tt volna máshoz, csak hozzám. A szakmai tém ák észrevétlenül kezdtek kiegészülni, k id e rü lt, hogy ő is sze­ reti az iro d a lm a t, a színházat, a koncerteket, és a m ik o r legelső a lk a lo m m a l m eg­ kérdezte, nem voln a -e kedvem e lm e n n i vele a Károlyi kertbe, hangversenyre, nem m ondtam e lle n t. V ilá g o s a n érzékeltem , hogy a két év a la tt m ár szinte b e lé m id e g ­ ződött idegenkedésem a fé rfia k k a l szemben n ála nem jelentkezik, nem láttam értelm ét, hogy csökönyösségből legyek következetes. A koncert után nem sokára egy m a rgitszigeti szabadtéri e lő a d á s következett, olasz vendégm űvész fe llé p té ve l, a nevére már nem emlékszem, de a rra igen, hogy u tá n a , am iko r be ü ltü n k a kocsim ba, Pista szó nélkül m agához ö le lt és m egcsó­ kolt. Ellenkeztem, m ert kissé b á n to tt a gyors tem pó, az e g y o ld a lú döntés, de m inek ta g a d n á m , meg is szédültem , és tiltakozásom p illa n a to k a la tt m egtörött. A znap este még nem a ka rta m , hogy fe ljö jjö n hozzám, ő a zo n b a n a n n yira e ltö k é lt volt, hogy nekem nem v o lt erőm visszautasítani. Azt az é jszakát nálam tö ltö tte , és én reggel sem bántam meg semmit, m iközben sietve ö ltö zkö d tü n k hogy el ne késsünk a klin iká ró l, m ert Pista a szeretkezésben is e lfo g a d h a tó p a rtn e rn a k b izo­ nyult. Nem olyan mesternek, m int később A li, d e h á t huszonnégy, huszonöt évünk e lle n é re is kezdők voltunk még a szexualitásban orvos lé tü n kre is, bá rm ily fu r ­ csán hangzik. M indezzel e g yü tt jó l éreztem vele m agam , és rem éltem , rövid idő a la tt annyira összeszoktunk, hogy ezt a ka p c s o la to t m in d e n ké p p e n érdem es fo ly ­ tatnom . Nem g o n d o lta m én házasságra, különösen olyan rövid időn b e lü l, ő azonban sokkal c é lra tö rő b b volt, és két h ó n a p múlva fe le sé g ü l vett. Igaz, beleegyezésem ­ ben része vo lt egy ke llle m e tlen e pizódnak, errő l m ajd később beszélek. Pista hoz­ 39 �zám költözött, h a t év u tán m e g sza b a d u lt a lb é rle ti o d ú já tó l, megszerezte a jo g o ­ sítványt, te h á t a kocsim is rendelkezésére á llt s e le in te igen a lka lm a zko d ó n a k m utatkozott ebben is. H ogy v a ló já b a n a kko r én m it je le n te tte m számára, nem tudom , én azonban szerettem, le g a lá b b is kívántam m egszeretni, m ert a n é lk ü l én képtelen voltam a szexualitásra. Szerettem a szerelem m inden m e g g o n d o la tla n s á g á v a l, á ld o z a tkészségével, és ő m indezt m a g á tó lé rte tő d ő e n el is fo g a d ta . H ázasságunk új helyzetet te re m te tt a k lin iká n , vilá g o s volt, ho gy nem m a­ ra d h a tu n k mind a ketten a p ro f osztályán. És bárm e n nyire ra g a szko d o tt is hoz­ zám az öreg, én léptem le, hiszen én m ár valaki voltam , szaklapokban p u b lik á ­ cióim je le n te k meg, akárm elyik kórházban szívesen fo g a d n a k , az öreg neve olyan a já n ló le v é l volt szakmai körökben. V o lt egy beszélgetésem ez ügyben Pistával, m ie lő tt még a p ro ffa l tá rg y a ltam volna. O tth o n , este á llta m e lő tervem m el, hogy m ásnap kérem a kilépésem e n g e ­ délyezését, hogy ő m aradhasson a jó helyen, a p rof m ellett. Kis csa ló d á st okozott, hogy Pista még a form a kedvéért sem tilta k o z o tt, úgy fo g a d ta döntésem et, m int am i m e g ille ti őt. — Nem fé lte le k én té g e d , kis M ic ó ! — m ondta kedélyeskedve. — Te olyan tehetséges vagy, hogy egy hét a la tt b á rh o l e lfo g a d ta to d m a g a d ! A helycsere azonban nem s ik e rü lt a rem élt m ódon. Nem a d ju n k tu s lettem a főorvos m ellett, hanem csak egyike a három alorvosnak. És még ennek is ö rü l­ hettem , hiszen korom beliek, sőt idősebbek is évek óta d o lg o z ta k segédorvosi s tá ­ tuszban és fizetéssel. Természetesen csökkent a jövedelm em is, a nagy pénzeket a főorvos és az a d ju n k tu s kapta, p e d ig most m ár igazán jó l jö tt volna a m ellékkereset, m ert házasságkötésünk ó ta Pista m e gkívánta, hogy a fizetést neki a d ja m át, mivel szerinte én nem tu d o k b á n n i a pénzzel. Nem m ondom , bárm ennyi össze­ jö tt is havonta, én m in d e t e lkö ltö tte m könyvekre, színházra, hanglem ezekre, ru ­ hákra. Pista pedig kije le n te tte , ta ka ré ko sko d n u n k kell, hogy gyorsan összehozzunk húsz-harm incezret egy lakáscseréhez. Azt m ondta, ham arosan úgyis szükségünk lesz a harm a d ik szobára, ha m egjön a gyerek, de a d d ig is jó l kih a s z n á lh a tju k a nagyobb társasági élethez. Ú j volt nekem ez a fa jta te lh e te tle n sé g , a h o g ya n Pista fokozatosan m in d e n t a kezébe ra g a d o tt, de m ert v ilá g é le te m b e n u tá lta m a kicsi­ nyes vitákat, különösen pénzügyekben, n a g yo b b ellenkezés nélkül bele tö rő d te m ebbe is. Azért m a ra d t némi költőpénzem a P istának á ta d o tt fizetésen kívül, mert új helyem en is olyan le n d ü le tte l kezdtem el a m unkát, m int a klin iká n , azt hiszem, intenzitásban egyenértékű vo lt kezdő éveim m el, hatá sfo ka m agasabb, m ert akkor m ár a hátam m ögött vo lt tö b b m int kétéves g ya ko rla t. Betegeim szerettek, olya n y­ nyira, hogy a rám bízo tt két kórterem nek rövidesen híre ment, hogy a főorvos és az a d ju n ktu s rendelkezésére b o csá to tt ágyak m e lle tt hozzám kívá n ta k ke rü ln i azok, akiknek külön igényük vo lt a m e g b ízh a tó kezelésre. Id őben nem tö ltö tte m b e n t annyit, m int kezdetben a k lin iká n , m ert Pista m in ­ den estére g o n d o sk o d o tt valam ilyen p ro g ra m ró l, ha nem vo ltu n k ügyeletesek. Nem volt szép fé rfi, de im p o n á ló a n művelt, jó e lő a d ó i készséggel. Sohasem v a l­ lottam vele szégyent. Igaz, h a m a r felfedeztem , hogy m eglehetősen hiú is, te h á t ezért szerepel olyan szívesen, ezért igényli, hogy le h e tő le g ő legyen a társaság középpontja, őrá fig ye lje n e k, és ha o tth o n voltunk, kettesben, a kko r tőlem várta el ezt a fig ye lm e t és elism erést. Sok m in d enben ö n á lló vélem énye volt, s elég szo­ 40 �k atlanok, m eghökkentőek, később rá jö tte m , hogy szándékosan választja éppen ezeket, hogy fe ltű n é s t keltsen velük. Aztán azt is észre k e lle tt vennem , hogy féltékeny, hogy azért olyan szo lg á ­ latkész, azért visz be m inden re g g e l a kórházba a kocsival, és jö n értem a m u n ­ ka id ő végén, nehogy m agam ra m a ra d ja k egy ó rá ra is. Eleinte tetszett nekem ez a szereposztás, de elég gyorsan terhessé vá ll, és sértette önérzetem et. H ázasságunk után p á r h ó n a p p a l sor ke rü lt a lakáscserére. Pista b o n y o líto tta le az egészet, az új lakást is ő vá la szto tta ki, engem csak a fo rm á lis jó v á h a g y á s ­ ra hívott meg a végén. A lakás fekvése és beosztása jó volt, b e n t a város köze­ pén, igazán m a ra d é kta la n u l ö rü lh e tte m volna neki, ha nem k e lle tt volna tu d o ­ m ásul vennem ; é letünkn e k ism ét egy fo n to s lépése, am ib e n én csak statiszta vagyok, a nagy rendező p e d ig Pista. Az új lakás berendezése sem hozott za va rta la n öröm et, m ert a b b a n is Pista a ka ra ta , ízlése vo lt a m eghatározó. M ég az én szobám at is m ásként rendezte volna be, eb b e a zonba n nem egyeztem bele. És még ő h a ra g u d o tt meg érte. n a p o kig a lig szólt hozzám. Az új lakás felszentelésére nagy társaság g y ű lt össze n álunk, de am iko r körülnéztem , m e g d ö b b e n te m ; egyetlen egy sem vo lt közöttük az én régi b a rá ta im közül. És term észetesen testvéreim , rokonaim sem, de ők kölcsönösen u tá ltá k egy­ m ást Pistával. A ztán még néhány hónap, és azt is ta p a szta ln o m ke lle tt, hogy a p ro g ra m ja ­ in k a t is m indig az ő ó h a ja vagy szeszélye határozza meg. Nem tudom , mi vo lt ez benne, de m ár nem vo lt egy eset sem, a m ik o r ne ő d ö n tö tte volna el, hová m en­ jü n k az éppen szabad esténke n. H a én elso ro lta m három film c ím e t, fe lté tle n ü l egy negyedik vagy ö tö d ik m oziban k ö tö ttü n k ki, a m it ő ja v a s o lt. U g ya n íg y voltunk a színházzal, hangversenyekkel. U to ljá ra ravaszkodásra kényszerültem , ha azt a kartam , hogy kettesben nézzünk meg egy d rá m á t, úgy k e lle tt kezdenem, hogy ellenm ondva nekem, ő p ro p o n á lja a lá tn i kívánt d a ra b o t. Elm últ egy év, a gyerek csak nem a k a rt m e g jö n n i, a m ire Pista in g e rü lte n re a g á lt. Pedig évközben voltam én néhány jónevű nőgyógyásznál, vé g ig csin á lta m a szükséges vizsgálatoka t, s m in d e n ü tt azt m ondták, nem ta lá ljá k okát, a m ié rt ne le h e tn e nekem gyerekem . Pista első n a g yo b b szem rehányásaira azzal fe le lte m ; én m egvizsgáltattam m agam , neki is ezt kell te n n ie , h á th a be n n e a hiba. G o ro m ­ bán letorkolt, meg is sértett, úgy, hogy p illa n a to k a la tt befejeztem a tém át, s m a ­ g á ra hagyva visszamentem a szobám ba. És a következő na p m egtö rté n t, a m ire m agam sem készültem. A szokott idő e lő tt vagy fé ló rá v a l távoztam a kórházból, m ert nem kívántam m egvárni Pistát. A kocsit a kko r m ár teljesen k is a já títo tta m a g á n a k, de én ez e llen sem tilta ko zta m . Beültem egy moziba, utá n a a m ásikba, két olyan film e t lá th a tta m am elyek Pista ellenkezése m ia tt m indig kim a ra d ta k M ozi u tán betértem egy étterem be, m egva­ csoráztam . Kicsit még h a llg a tta m a zenét, m ajd fizettem , elm entem a Keleti p á ­ lyaudvarra, b e telepedtem a váróterem be, és vég ig o lva sta m az éjszakát. És jó l éreztem m agam , m intha sike rü lt volna leráznom m a g a m ró l valam i b é n ító nyo­ mást. Kora reggel tértem haza, hogy még legyen időm lezuhanyozni, á tö ltö zn i. Pista nekem tám adt, hol voltam , kivel csaltam meg, hogy tehettem ilyent, hogy m inden bejelentés nélkül kim aradok. Egész este engem keresett, a rendőrséget, m entőt is é rte síte tte eltű n é se m rő l. M e g n yu g ta tta m , semmi különös nem törté n t, 41 �egyszerűen csak egyedül k ívantam le nni egy év után, te lje se n egyedül e ltö lte n i egy éjszakát. A Keleti vá róterm ében olvastam , és legyen rá felkészülve, hogy ezután m áskor is e lő fo rd u lh a t. A ká rm iko r és b e je le n té s néikül, a m ik o r szükségét érzem ilyen kis m enekülésnek. K éptelen volt m egérteni, mi késztethet a különös viselkedésre. Ismét g o ro m b á s ­ kodott, sértegetett, aztán n a p o kig já tszo tta a m e g b á n to tta t, én p e d ig m ár nem igyekeztem kiengesztelni, an n yira azért nem tu d o tt m e g h ó d íta n i. A házasságkö­ tésünk u tá n i h ó n a p o k b a n bennem m egszülető szerelem fé lú to n m e g to rp a n t, m ajd h ű lni kezdett, a hogya n jö tte k egymás u tán a k ijó z a n ító je le n e te k. Azt hiszem, sze­ retni ő engem igazán sosem szeretett, egyszerűen csak könnyen e lé rh e tő , jó partti lehettem szám ára, m in d e n n e l e g yü tt kellem esen elvise lh e tő n e k ta lá lh a to tt; a k ü l­ sőmet, á llá so m a t, lakásom at, kocsim at. Azok az egy na p ra , aztán n ya ra n ké n t e g y-ké t hétre szóló m eneküléseim m eg­ ism étlődtek, úgy szaporodtak, a h o g ya n n ő tt köztünk a távolság. V égül m ár külön já rtu n k nyaralni, s még örü lte m is a p ih e n te tő m agánynak. H ogy közben vo lt-e m á svalakije, nem tu d ta m róla, később sem k u ta tta m . A szakítás id ő p o n tjá t is komiszul választotta m e g : ö tö d ik házassági é vfo rd u ló n ko n je le n te tte be, hogy el a k a r vá ln i. Nem kérdeztem , m iért, a n é lkü l is m ondta, m in t­ ha szükségét érezné, hogy te tté t m e g in d o k o lja . Azért, m ert én nem tu d o k neki gyereket szülni, m á rp e d ig szám ára úgy család a család, gyerekkel, és így tovább. R endben van, m ondtam , a d d be a válókeresetet. Az első, békélte tő tá rg y a lá s ra elm entem , azt a tízp e rce t még kib írta m , a tö b b it m ár nélkülem b o n y o líto ttá k le ; közös beleegyezéssel b o n to ttá k fe l házas­ ságunkat. A lakást e lcse ré ltü k két kétszobásra, a szükséges különbözetet, a h a r­ m incötezret ő fizette ki. N yilván h ó n a p o k óta, de lehet, hogy egy-két éve is ké­ szült erre a lépésre. A W a rtb u rg o t ennek e lle n é re m a g á n a k követelte, és én erről is lem ondtam , nem a ka rta m vele sem veszekedni, sem pereskedni. N agyon e le ­ gem, volt belőle, örü lte m , hogy a válás, a lakáscsere egy h ó n a p a la tt le b o n y o ló ­ dott, és én ism ét o tt ta lá lta m m agam egyedül a lakásom ban. M in th a va la m i fo j­ to g a tó szorításból szabadultam volna, úgy éreztem m agam , s azt hittem , a z a la tt az ö t év a la tt kellően m egism ertem az em bereket, tö b b é nem é rh e t h a sonló csapás. ZO LO V á !ásunk után vo lt két b a rá to m , de h iá b a erőlködtem , hogy le g a lá b b m a g a m ­ ban felszítsam a szerelmet, nem sikerült. M in d k e ttő jü k n e k én csak a „ jó n ő ” v o l­ tam , a szeretkezések p e rc e ié rt kellettem nekik, m ert a m inden fé rfit izg a tó különös, teljes o daadás, a szerelem zsoltárai kötö tté k őket hozzám rö videbb, hosszabb id ő ­ re, a m it — m int e lm o n d tá k — olyan ritka nőnél k a p h a t meg a fé rfi. Azt sem é r­ dem lik meg, hogy megnevezzem ő k e t; testi, lelki kábításom kis in s p irá ló i voltak m ind a ketten. A rendszeres ivásra még Pista m e lle tt szoktam rá, együttélésünk utolsó h ó ­ n a p ja ib a n , m ert végül m ár nem b írta m volna elviselni a lk o h o l nélkül. A n a rk o ti­ záló gyógyszerekre a válás u tán kaptam rá, a kettő e g y ü tt gyorsan kikészített. Zolo, a szi nházi rendezőaszisztens, vá lá su n k u tán vagy másfél évvel b u kka n t fel m ellettem , most m ár a rra sem emlékszem ponto sa n , hol ism erkedtem meg vele. Ő is jó ké p ű fiú volt, és ugyancsak rám enős, e g y -k é t nap a la tt m egkapott, azután 42 �vele já rta m három évig. Az á g y b a n m e g fe le lő társ volt, tá rs a s á g b a n kicsit tú lnyüzsgő, m int á lta lá b a n a kise b b re n d ű s é g i érzéstől gyötört, m a g u ka t é rd e m te le n ü l m ellőzöttnek érző em berek. A k k o rib a n m ajdnem m inden estém et színházban tö ltö t­ tem, m ert Z olo nem m o n d o tt le ró la , hogyha késve is, de m e g csin á lja a m aga ka rrie rjé t. Látni a k a rt te h á t m inden szi nházi p ro d u k c ió t, és nem csupán egyszer, de a fő p ró b á n , a prem ie re n , aztán a tizedik, az ö tve n e d ik e lő a d á s o n . M a g a m is éreztem ebben az e lm é ly ü lt s tú d iu m b a n a lehetőséget, és a rra bizta tta m , olykor p ró b á lja m egírni vélem ényét e g y -e g y kis ta n u lm á n y b a n . M eg is te tte ezt, de m eg­ je le n é sig csak két a p ró b b írása ju to tt el, azok m ia tt in k á b b restelkedett, je le n tő ­ sebb, fe ltü nést keltő ügyekről á lm o d o tt. G yakran értünk haza le h a n g o ló d v a ; Z o lo t egy p illa n tá s , nagym enőktől egy hű vö ­ sebb üdvözlés nap o kra le tö rte . M á r ivott, a m iko r ta lá lko zta m vele, s hogy bennem ebben is cinkosra lelt, a h e lye tt, hogy fékeztük volna egym ást, in k á b b fo ko ztu k az a lk o h o lla l szem beni g á tlá s ta la n s á g u n k a t. Ö t ke lle tt először elvonó kúrára b e u ta ln i, ha nem a ka rta m végignézni össze­ ro p p a n á sá t. Pár hét m úlva én következtem, aztán néhány h ó n a p mu ltá n n a rkcm á niával kezeltek. Azt hiszem, sike rü lt volna ta lp ra á lln o m , ha Z olo összeszedi m agát. Ő a zo n ­ ban velem a lig tö rő d ö tt fa n ta sztiku sa n önző vo lt m in d e n b e n . Jött az új évad, és nagy nehezen sike rü lt segéd re n d e ző i á llá s t ka p n ia az egyik vidéki színháznál, e n ­ gem p elig o tth a g y o tt egy kurta levéllel, a rra sem é rdem esített, hogy személyesen közölje, rá tö b b é nem szám íthatok. Sok linkség v o lt Z o lá b a n , u g ya n a kko r va la m i sajátos, bohém es kedvesség is, ezért m in d e n t m egbocsá to tta m neki, és a m agam b o lo n d m ó d já n szerettem, k e lle tt nekem. A kko rib a n m ár a lig vo lt bennem az első évek m a g a b izto ssá g á b ó l, m u n ka ­ b írá sá b ó l, a gyom rom u tán az id e g e im is kikészültek Z o lo le lé p é sé t két— h á ro m h e ­ tes letörés követte, a m it végig ittam , gyógyszerekkel külön kábítva m agam . M á r fél éve nem vo lt á lla n d ó státuszom , körzeti orvosokat h elyettesítettem , n a p o kra , h e te k­ re, de o tt is m ajd m in d e n ü tt b o trá n y kisérte m űködésem et, egymás u tán kaptam o d o rg á lá so ka t. Egy józan napon s ike rü lt e lh a tá ro zá sra ju tn o m , s a zo n n a l felkerestem Kurt ág főorvoshoz, aki a zonba n egyetlen mocskos kis te le fo n á lá s á v a l visszarúgott oda, két hón a p a la tt m eglepő eredm ényt é rt el az öreg, azért e n g e d e tt ki n yugodt lélekkel. És azért mertem én is olyan hülye m ódon őszinte le n n i R óbert ig a z g a tó főorvoshoz, aki a zonba n egyetlen mocskos kis te le fo n á lá s á v a l visszorugott oda, a h o n n a n nehezen kiszabadultam . M a g a m sem g o n d o lta m , hogy ennyi rendezetlen ügyem v a n ; tartozások kölcsönök. És azt sem tu d ta m , hogy ilyen kínos d o lo g pénzhez ju tn i. Szerencsére volt néhány értékes képem, g ra fik á m , azokat e la d ta m a Szent István kö rú ti b izo ­ m ányiban. H o ln a p ra m in d e n t elrendezek, ennek a b úcsúlevélnek is a végére érek. Elbizo n yta la n o d ta m , nem tudom , végül s ik e rü lt-e meggyőzően bem utatnom azokat, akik id e ju tta tla k . M ost m ár ez sem érdekel tú lsá g o so n , ma m ár nem látom olyan fo n to sn a k a búcsúlevelet, m in t a m ik o r elkezdtem . Az esem ényeket úgyis m indenki a m aga izlése, érdekei szerint m agyarázza; ezzel a néhány o ld a lla l le g ­ fe lje b b ö n m a g a m a t győztem meg a rró l, hogy m egtegyem , a m it e lh a tá ro zta m . 43 �A szükséges a d a g e g yü tt van, a h a lá lo s dózis négyszerese, kétszáz ta b le tta , T ardil, Seduxen, F renolon, H ib e rn á l: én nem fo g o k b e ke rü ln i a h a lá lla l kacérkodó „ k isérletezők” sta tisztiká já b a . GYURKA Ha rólad beszélek elsőnek, biztosan so km in d e n t e lm o n d ta m volna, m erthogy ap a korai h a lá la óta te játszod népes c s a lá d u n k b a n a c s a lá d fő szerepét, sokszor beleavatkoztál az é letem be oly m ódon, hogy az fá jt nekem, hogy á rto ttá l véle, a h e lye tt hogy se g íte tté l volna ra jta m . Beavatkoztál a testvéri szeretet jo g á n , a m it erőszakosan, a mama konokságával g y a k o ro ltá l velem szemben is. Itt most m ár elég lesz, ha csupán egyetlen te tte d e t jegyzem fe l; azt hiszem a n n a k volt a le g n a g y o b b része az én vonatom kisiklá sá b a n . Te is tu d o d m ire c é l­ zok, azért röviden leírom . Nem szeretted Pistát, ki nem á llh a tta d , én e b b e n tö k e letesen e g ye té rte tt veled a mam a, és a tö b b ie k is. Tudom , Pista hozzátok sem vo lt sim ulékony m o­ dorú, h iúsága és ön teltsége, erőszakos term észete id e g e n e k e lő tt nagyon is rövid id ő a la tt ellenszenvessé tették. M é g is : hozzám ta rto zo tt, ezt tu d o m á su l k e lle tt v o l­ na vennetek. Te és ti m ind, az első talákozás u tán durva tá m a d á sb a kezdtetek, folyton p o cskondiáztá to k a je le n lé te m b e n , csoda, ha én csak azért is m ellette m aradtam , és végül az á lta la an n yira s ü rg e te tt házasságba is belem entem ? Ehhez azonban a te durva közbeavatkozásodra vo lt szükség, a n é lkü l, azt hiszem, sohasem lettem volna Pista felesége. M egéreztem én azt ka p cso la tu n k e lején, hogy szeretőnek jó lesz egy id e ig , de fé rjn e k egy é letre, nem Egyszer o lya n ko r á llíto ttá l be hozzám, a m ik o r nálam v o lt Pista.. . M ostani á lla p o to m b a n küiönösen képtelen vagyok re p ro d u k á ln i azt a percek a la tt m agas­ ra csapó d ia ló g u st. Azt a zo n b a n tisztán látom ma is, a h o g ya n te végül n ekim en­ té l , és szabályosan véresre verted a n á la d jó v a l g yö n g é b b fizikum ú em bert. Á ju ltra verted, aztán o tth a g y tá l b e n n ü n ke t. Én p e d ig m agához té ríte tte m , le fe k ­ tettem , két na p ig áp o lta m , u tá n a a fe le sé g e lettem . H ogy jóvátegyem a te b ű n ö ­ det.. . Lehet, hogy ez is furcsán hangzik, de én azért tettem így.. . És ta lá n v a ­ lam i hülye d a c is, én csakazértis hozzám egyek! És am iko r egymás u tán Pista m inden hitványsága kid e rü lt, hányszor a sze­ mem re hánytátok, m inden ta lá lk o z á s k o r rá m o lva stá to k: ugye, mi m egm ondtuk, mi e lőre lá ttu k ! Ha nem tu d n á to k , ezért m aradtam el tő le te k, a c sa lá d o m tó l is, mert nem kívántam h a llg a tn i a szövegeteket. M á r fé lte m az ily e n fa jta szeretettől, bú jta m előle, ha tehettem . M A M A ÉS APA Ez az utolsó napom , kértem két n a p i szabadságot, nektek m e g te le fo n á lta m , hogy vidékre megyek. Nem kereshet te h á t senki, s a kétszáz ta b le tta p á r óra a la tt elvégzi a m agáét. N incs m ár türelm em ennek a hosszúra n y ú lt. búcsúlevélnek sem, pedig a m am áról és a p ó ró l még külön a ka rta m írni. M ost m ár nem is vagyok józan, felébredésem után elkezdtem kis előkészítés. . . És a lk o h o lla l e g yü tt b izto sa b b a n h a tn a k m ajd a M a m á ró l én úgyis csak o lyasm it m o n d h a tn é k el, a m it rólad, retete is éppen olyan önző és vak, m int a tié d . . . 44 a fo ly ta tá s á ra inni, kell ez a ta b le ttá k . m ert az ő sze­ �A m íg nem tisztáztam m ag a m b an , k ö rü lb e lü l egyetem ista korom ig ta rto tt ez, sokszor ta lá lta m furcsá n a k, hogy lány létem re nem anyám hoz, hanem apám hoz vonzódom . M ost m ár tudom , azért m ert én az ő já m b o ra b b , b é ke tű rő b b te rm é ­ szetét örököltem . Én vele tu d ta m úgy e lb e szélgetni m in d e n rő l, még fé rfi és nő viszonyáról is, a szexualitás p ro b lé m á iró l is, m ár gim n a zista korom ban, a h o g ya n anyám m al ke lle tt volna m indezt m egtárgyalnom . De ővele m árcsak a la ko sko d ó álszem érm essége m ia tt sem beszélhettem , ő ta lá n egyetem ista ko rom ban is azt h itte róllam , még m in d ig úgy tudom , a h o g ya n kiskorom ban b e lé m s ú jk o lta : a g ó lya hozza a gyereket. , . Ó , ap a egészen más v o lt: igazi te h e ts é g !... Egy nagy em ber veszett el b e n ­ ne. . . Kár, hogy o tt ke lle tt le é ln ie ötvenegy eszte n d e jé t a b b a n a kis m á tra i fa lu ­ ban. . . És azért is sajn á lo m , hogy olyan hozzá nem m éltó asszony m ellett, a m i­ lyen anya. . . M e rt az ö t gyereket is a n yá n a k köszönhette a p a , az ő b ig o tt v a llá ­ sosságának, m ert ő nem vétkezhetett isten p a ra n c s o la tja e lle n : te h á t k ih o rd o tt és m egszült m inden gyereket, aki m e g fo g a n t benne, Ö t gyereket fe ln e ve ln i egy ta n ító i fizetésből, és valam ennyivel e lvégeztetni az egyetem et vagy fő isko lá t, csoda, hogy e d d ig is é lt szegény a p a . . . Isteni ez a gin, érdekes, ez nem h ü ly ít úgy, m int a tö b b i p á lin k a fé le . V alam i könnyű szédülésben úszom, és a vilá g m egszűnt számom ra, m in t á lla n d ó küzdő­ tér.. . m int m egoldásra váró p ro b lé m á k töm ege.. . Hiszen én m ár m in d e n t m eg­ o ldottam , még egy utolsó aktus van h á tra . . . Beszedtem a kétszáz szemet, fél lite r g in n e l nyeltem le őket. Egy kis korty — egy ta b le tta . Azt hiszem, perceken b e lü l e lk á b ít, m ár csak néhány sor te lik tő ­ lem. . . M ost azt g o n d o lta m , ta lá n o kosabb volna e lé g e tn i ezt a búcsúlevelet.. . Elegánsabb.. . M in e k m ásokat vá d o ln i, ha úgyis le lé p e k .. . De m ár nem b í rok fe lá lln i, hogy az ö n g y ú jtó t megkeressem . . . a kályhához m enjek. .. Rögtön e la ls z o m .. . . . . hogy milyen könnyű az egész... M ié rt fé ln e k e ttő l a m e g o ld á stó l az em ­ berek?. . . . . . ta lá n le g ille tő b b búcsúzás lesz. . . igenis. . . igen Im ádom a h u lla s z á llító k a t! a kis M icó a kis M icó le lé p e tt ugye e lképedtetek? de én . . . im á d o m .. . a h u lla s z á llító k a t 45 �tanulm ány TÖRÖK GÁBOR Egy Medália fényessége „A költeménynek nem árt a megszerzett világosság. Inkább gazdagítja” — hirdeti bölcsen Roger Caillois1. Ő aztán megbízható forrás: fiatal korában maga is szürrealista v o lt. . József Attila Medáliáit máig sem gazdagítja a hiteles értelmezés kivívott világossága. Nincs mit csodálkoznunk ezen: valóban nehéz versek2 ezek. Az avantgardista izmusok lírai vív­ mányait teljesen sajátjává hasonító alkotó vizsgamunkája ez a ciklus, de jövendő óriás­ költészetének motívumkincstára és kapuja is. 1929. február 17-én jelent meg a Nincsen Apám Se Anyám kötetben a teljes sorozat. Jelentőségét — alig egy hónappal később — akkoriban elsőnek és e g y e d ü l Zelk Zoltán ismerte fel: a kötet legkiemelkedőbb részének tartotta, vallotta, hogy „Itt bontakozik ki legigazabban József Attila költői egyénisége, s formaművészete is itt a legtökéletesebb” 3. Egyébként kortársai fanyalogva fogadták ezeket a verseket, elvbarátai a fejüket csóválták, mások csupán szüriealizmust láttak bennük. Még a jószándékú Jankovich Ferenc is azzal csúfolta József Attilát, hogy a Medáliák „franciasaláta” , és lényegüket félreértve ma is „önfeledkezőnek, gondtalannak, játékosnak, szinte maguktól valónak” véli őket5. Még szigorúbb Füst Milán véleménye róluk 1935-ben: „felelőtlenül versel” 6. Fölharsan a gyaláz­ kodás is — Szegeden. Egy helyi folyóirat szerint „medáliát érdemel az a szerkesztő, aki az efféle 'M edáliákat' közölni meri.” 7 Akad irodalomtörténész, aki még a felszabadulás után is költői zsákutcát lát a ciklusban: azt érzi ki belőle, hogy „a költő egy lényegében szubjektív— idealista művészi eljárásmód hatása alá került.” 8 Én azt hiszem, hogy a filozó­ fiai eltévelyedés inkább a költő némely olvasójára jellemző. Legutóbb például így véle­ kedik Balogh László: „A Medáliákban kisérletezi ki (a költő) azt a verstípust, amely nem magyarázza önmagát, s amelyet magyarázni sem lehet. Amelyet meg kell érezni...” 9. Meg kell érezni? Nem lehet magyarázni? Mi ez, ha nem az értelem, az emberi megismerés fegyverletétele? Tán a művészi megismerésnek semmiféle ekvivalense sincs és nem is lehet a fogalmi gondolkodásban? A tudat világát ilyen áthidalhatatlan szakadékok osztják több részre? A világ anyagi egységét sem vallhatja, aki a tudatot így szétszaggatja. Vivere non est necesse: navigare necesse est! A nehéz feladatba fogó verselemző számára ez azt jelenti, hogy akár bele is fulladhat a tévedésekbe, de akkor sem mondhat le az alkotás értelmi megismeréséről, megfejtéséről. De ne csak deduktív módon érveljünk az ilyen — napjainkban sajnos gyakori — esztétikai agnoszticizmus ellen! Hogy a Medáliák megfejthetők, már az eddigi elemzési gyakorlat is igazolja! A szűkebben vett tizenkét tételes ciklus mellett vannak még ebből az időből más olyan nyolc-tizenkét soros költemények is, amelyeket Németh Andor indokoltan nevez szintén me­ dáliáknak. Állítja, hogy e sűrített, „komprimált versek" mögött „Valóság van. . . bár elva­ rázsolva. Egyik-másik Medália már azzal is utal arra, amit művészetté ötvözve megsemmisí­ tett, vagy legalább is eltakart, hogy (mint a kubista festők, akik üvegpapírt, drótot tesznek színeik közé) szándékosan benne hagy verseiben egy-két nyers tényt, megszűretlen valóság­ 46 �elemet. Néha csak egy nevet. Ilyen az a verse is, amelynek ezt a címet a d ta : Németh A ndor” .10 S a címzett aztán teljesen megnyugtatóan fe jti meg e „megszűretlen valóságelem ” ből kiindulva a költőileg áttetteket is: Egy nagyon tiszta vízcseppet dörgöljetek a szemire... (József A ttila : Németh Andor) E két sorhoz például ezt a glosszát fű z i: „A kkor és még sokáig rajtam ült a Fekete kolos­ torban tö ltö tt esztendők em léke... Ö t év m agában nem nagy idő — a börtönfalak között ötvennek számított. M ikor letelt, s világgá széledtünk — csüggedt aggastyánok érzületével tértünk vissza az életbe ... Derm edt közömbösségbe temetkeztem, érzéketlenségnek is lehet minősíteni. A közöny vastag, áttörhetetlen gyöngyházkéregként vett körül. Egyszer szóvátet­ tem A ttila előtt, hogy nem tudok sírni. »Az a te nagy bajod« — bólintott. »Ha sírni tudnál, m egkönnyebbülnél. Nem tudod kisírni, nem tudod kija jo n g a n i a fájdalm adat...«”11 — A kép tehát azt m ondja: ad jato k nagyon tiszta vízcsepp-könnyeket a sírni nem tudó szen­ vedőnek. Igen, a verset így kívülről — úgy is — magyarázzuk; de ma már a strukturalisták is tudják, hogy a műalkotás autonóm iája semmiféle vonatkozásban sem lehet valam i ko rlá t­ lan, valam i abszolút önállóság. Ha a vers mélyébe ez. az út vezet, és ha nem akarunk megrekedni valam i ellenszenves és kártékony esztétikai agnoszticizmusban, akkor el kell indulnunk a Németh Andor vágta ösvényen. Erre ösztönöz bennünket József A ttilán ak lírai hitelességigénye, melyet szinte csak Arany „ep ikai hiteiéhez” hasonlíthatnánk. M éltán m ondja erről a líra i hitelről a költőt búcsúztatva Ignotus Pál: „H og y hazugság szép lehet, ezt egyszerűen nem hitte el. Dogm atikuson ragaszkodott a való tényekhez — egészen addig a fokig, ahol a tények látszata is megszűnik, s kezdődik a sejtelem ... Kóklernek tartotta az olyan költőt, ki a kedvesét a hangulat vagy a rím kedvéért szőkének d a lo lja , holott a valóságban barna, Ő , bármilyen vadul száguldott képzelete, úgy ragaszkodott a valóság minden porcikájához, mint a leltári tárgyhoz, melyről fejvesztés terhe m ellett kell számot adnia. Ha életírói azt olvassák versében, hogy édesanyjának a háború vége felé csirkét szerzett, de mire elvitte neki, holtan ta lá lta őt, akkor fo g a d já k el nyugodtan a le ghite le­ sebb adatnak. Ha valahol azt írja, hogy hazafelé menet nézte a jázm inokat, akkor mérget vehetnek rá, hogy nem orgonák voltak. Nem lényeges? Lényeges, hogy ő lényegesnek érezte.” 12 Erről a líra i hitelről tanúskodik a ciklus m indeddig figyelm en kívül hagyott címe is. noho azóta szinte m űfaji megjelöléssé is vált. M it jelent a m edália? További fo n to lg a ta s nélkül értsük úgy, mint a hajdoni szegedi cikkíró, tehát — főként katonai — kitüntetésnek, álta lá b a n mellen viselt érdeméremnek? Valóban ez ma a szónak, ha nem is az egyetlen, de a fő jelentése. Azonban ha belelapozunk kitűnő Értelmező Szótárunkba, talá lun k egy másik jelentést is. A ritkább, irodalm iasabb használatban jelenthet a m edália aranyból készült kis tokot, amelyben arckép vagy más emléktárgy van. Ha egy kicsit tovább böngészünk szótárunkban, a m edalion címszó után is megvan e két jelentés, de m ár fo rd íto tt sorrend­ be: 1. „nyak- vagy óraláncra akasztható, rendszerint kerek vagy ovális alakú képecske, illetve olyan tokocska, amelyben apró em léktárgyakat hordanak; 2. érem, érdemérem” . József A ttila életművének lírai hitele álta láb an , Németh Andor fejtegetései és elemzései pedig konkrétan arra utalnak, hogy e versmedáliák is em léktárgyakat hordozó aranytokocskák. Belefér ebbe a kis tokba például egy érdekes zárvá nyú borostyánkő is — éppúgy, mint ahogy a 8. M e d ália csillantja meg: Borostyánkőbe fagy be az ügyész, fekete frakkban guggolva kinéz... M eglepő, hogy ezt az önként adódó M e d á lia -m e d a lio n -b o ro styá n kö összefüggést m ind­ eddig csak Fövényné sejtette meg a kutatók közül.13 Elismerhetjük: ha az em lékdarabkák, a kulcsfontosságú valóságvonatkozások minden esetben annyira személyes jellegűek volnának, m int a Németh Andor-versben, akkor a ciklus ta lá n ya it csakis a költő közeli hozzátartozói, bizalmas barátai fejthetnék meg. Azonban ezek a vonatkozások korántsem m indig ennyire egyéniek: nincsenek okvetlenül elzárva az utókor elől. Ha m egtaláljuk őket, a M edáliák aranya m egcsillan a fényben. Ezzel a meggyőződéssel vesszük most szemügyre a Tizenegyediket: 47 �Huszonhárom sirály sétál, jáspiskorona fejükben, sárga dinnyét edegélnek, új hold süt a balkezükben. Huszonhárom kölyök császkál, csámpás sityak a fejükben, görögdinnyét szürcsölőznek, új nap lángol jobbkezükben. Ami eddig erről a Medáliáról elhangzott, igen kevés. Bori Imre szerint: benne népies­ sége jelenik meg egy olyan szürrealista képsorban, amely a költőnek egy szebb, dolgosabb, szelídebb jövendőbe vetett bizalm át sugározza.14 Balogh László úgy látja, hogy a népi képzelet alkotta mesevilág egységes jelképrendszere segít közel e nyolc sor m ondanivaló­ jához; a vers nem magyaráz, ha nem az azonos képzettársításra, a szemléletbeni azonosu­ lásra, tehát a költő és a kollektivum tökéletes érzelmi, értelmi harm óniájára ép ít.15 Szíve­ sen olvastuk volna, hogy azzal a népi jelképrendszerrel hogyan fejti meg Balogh a vers titkát, de ezzel adósunk maradt. A ligha véletlenül! Aki nem lép ki a vers vilá gá bó l a valóba, hogy megkeresse a már em lített valóságm olekulát, az a hiteles— tárgyilagos é rtel­ mezésig nem ju t el. A vers kulcsa egy számnév: a huszonhárom. Nem tartozik a „babonás számok” közé, mint a 3, 6, 7, 9, 12, 13, 24, 66, 70, 77, 99 stb. Ezek helyetti használata csak olyan groteszk fogás volna, mint Füst M iláné, akinek versében „ Az országúton néhány misztikus lovas, nem is három, de négy király” vonul? Vagy talán a bakanótának „huszonegy, hu­ szonkettő, huszonhárom” -já t visszhangozza? (E sorozat nyilván a kézigránátdobás gyakorlatá­ ból ju to tt a dalba). Ezt sem hinném. A megoldást óvatos kérdés form ájában R. Hutás M agdolna veti fö l: „m iért huszonhárom király sétál a Medáliák egyik sorában? Lehet, hogy azért, mert a költő ezt a verset 1928-ban írta, s akkor 23 éves volt?”16 Bátran bólinthatunk: így van! József A ttilá tó l nyilván függetlenül is előfordul, hogy a költő éveinek száma beleszövődik a vers képeibe. Vasy Gézának, fia ta l egyetemista költőnknek „H uszonöt" című és épp M edália-szerű nyolcsorosa így kezdődik: Huszonöt farkas kisér, huszonöt bunda vállamon, a késem a kezemben, a harcot vállalo m .17 Nyilvánvaló, hogy Vasy Géza — egykori kedves tanítványom — verse indításában huszonöt esztendejére, korára utal; éppúgy, mint József Attila a huszonhárom-mal. Ez a huszonhárom más-más jelzett szóval, de ott áll mindkét verszak élén. E kettős­ ség része a két strófában azonnal szembeötlő, szinte merev következetességű párhuzamnak. A második az elsőnek elő- és utóismétlésekkel (ana- és epiforákkal) átszőtt, mondat­ szerkesztésében, szórendjében azonos párja.18 Ö sszevonásukból a következő képlet adódik: Huszonhárom + főnév, + igető, I képzővel, melléknév, + főnév, + fejükben, melléknév2 + dinnyét igető2 + gyakorító képző + nek rag, új főnév3 + ige3 + melléknév3 + kezükben. Megjegyzések a képlethez: A jáspiskorona mai helyesírásunk szerint inkább külön írandó. Ma a sárga- és görögdinnye egyaránt egybe van írva. Ma a bal és jobb kéz két-két szóba írandó! A képlet kövérrel szedett állandói közül ismerjük már a számnév valóságvonatkozását. A fej és kéz nyilván a költő tudata: gondolkozása, érzelmei, akarata, képzelete, látomásai és tevékenysége, tettei, élete gyakorlata. A dinnye jelzi a képek hátterében a nyarat, amely még mindig metafora. Tovább fejtve a lírai én életének kiteljesedését, terméshozó évadát, de talán szenvedélyektől fe lforrósuló szakaszát is képiesíti. Változatlan, eredeti jelentésében csak az új marad meg. De a képlet változó párjai is megérdemlik a vizsgálatot: tehát a király—kölyök, a jáspiskorona— csámpás sityak, a görögdinnye-sárga dinnye, a hold-nap, a süt-lángol, és a jo b b -b a l (kezük). Közülük a nap-hold a kulcsa a többinek. A huszonhárom év királyai a 48 �holdat ta rtjá k kezükben, kölykei pedig a napot? Akkor ezek a költő esztendeinek éjszakái, amazok meg a nappalai. De ez is csak közelítés. Tovább fejtve: a királyéjek az álom, az öntudatlan lét, a látomások világa, a kölyök— nappalok pedig az ébrenlété, a valós, gya­ korlati életé. A fent idézett fe j-k é z párost kiegészítő képelemek ezek. Az első strófa tehát az álom élményeinek és irreális cselekedeteinek a tétele, a második az ébrenlét öntudatát és tevékenységét kapcsolja össze. Megerősít e meggyőződésünkben egy másik párhuzamos képpár: a királyok jáspis koronája és a kölykök csámpás sityakja. A dinnyeeddegélő királyok nem fenség és hatalom hordozói (vagy legalábbis nem valószerű hatalom é), inkább meseszerűek kéttucatnyi s e reglésükben, és még inkább azok jáspiskő koronájukkal, melyről nyugodtan bevallhatjuk, hogy az aranynál kereskedelmileg jóval értéktelenebb anyagból farag ta a költő. H angulati értéke azonban sokkal m agasabb az aranyénál: a jáspis (vagy jászpisz) babonás kő, a régiek nagy becsben tartottá k, hittek gyógyító erejében, pókok, skorpiók és hideglelés ellen talizm ánul viselték. Benne van-e a jáspisnak ez a babonás hangulata a tizenegyedik M edáliában? A költő nővére úgy érzi, hogy az egész ciklusból boszorkánysugallatos han­ g u la t árad. Gyermekéveikből fölidézi a külvárosi bérhez kuruzsló jósnőjének az alakjá t, aki mindhárom testvérre mélyen ha to tt: abbahagytunk minden barátkozást a töb bi gye­ rekekkel, kerültünk mindenkit, mint akiket m egbabonázott a ház boszorkánya. Csak egy­ mással éreztük m agunkat jó l, a mi elvarázsolt világunkban. Tudtuk — és csak mi tudtuk hogy a közönséges világ m ögött van egy másik is; ebben az emberek, állatok, tárgyak szerepe és egymáshoz való kapcsolatuk egészen más; új neveket talá ltunk hát a számukra (igyi). Mi hárman püngrücök voltunk, de új, másoknak érthetetlen szavakkal jelöltük a kutyák, széklábak, tányérok, rongyok, meg egyéb holmik csak á lta lun k ismert másik lényét is. Nyakig m erültünk a titkokba, a mi titkainkba. Jó érzés volt, s talá n ez tette elvisel­ hetővé azt az álla n d ó félelm et, am it Mészárosné (a jósnő) kisérteties tevékenysége keltett bennünk. Nem tudom, így van-e — én így hiszem — , a Medáliák ebből a rég elsüllyedt, elvarázsolt gyerm ekvilágból ha jtotta k ki, a rég e lfe le jte tt püngrüc lelke szólal meg A ttila szavaival...19 A hideglelős víziók elleni talizm ánkoronával szemben: mi a csámpás sityak? Nincs itt lehetőségem rá, hogy a töb bi M e d áliána k: a négyesnek, hatosnak, hetesnek, nyolcas­ nak és a csonka utolsónak forradalm i utalásait analizáljam , mégis megkockáztatom, hogy nem más, mint a frig ia i süveg, a jakobinus sapka — távoli utalással esetleg a kuruc fövegre is. Nem eléggé valószínű? Mi másért csap a kölykök fejére a líra i hitelét annyira kénye­ sen őrző költő a dinnyeérlelő nyárban sityakot? Tévedés ne essék: nem akarok én ebbe belemagyarázni valam i utalást a proletárforradalom ra. De igenis e kontrasztos képben benne látom az életben bízó, egészséges szívű gyermekember lázadó gesztusát. Ezzel tu la j­ donképpen rá is tértünk arra a kérdésre, hogy az álm ok és a valóság, a belső és a külső élet, a képzeletbeli és a gyakorlati tevékenység pólusai közt hol áll, hogyan dönt a lírai én. Notre nuit m eilleure que nos jo u rs" (N a p p a lja in kn á l jo b b az éjszakánk) — hirdeti már címével is Paul Eluard verse 1942-ben, am ikor a költő már rég összeforrasztotta szür­ realizmusát harcos, aktív kommunista meggyőződésével. József A ttila 1928-ban épp maga m ögött hagyta a szürrealizmust, s e kaland'26 után bár még nem érkezik haza a pártba, az ellenkezőjét v a llja : a csámpás sityakú kölykök erősebbek, m int a jáspiskoronás királyok. A királyok gyengébb— ügyetlenebb bal kezében csak a halvány hold süt, a sárgadinnye; a kölykök izmos jobb kezükben ta rtjá k a lángoló napot, arna izzó piros és a sárgánál jóval nagyobb görögdinnyét. Ezzel a döntéssel van összefüggésben és összhangban a versforma megválasztása is. A tizenegyedik a M ed áliák közt az egyetlen, amely a hangsúlyos nemzeti verselésben, felező ősi nyolcasban hangzik föl. Ennek a form ának a konkrét jelentéstartalom tól fü g g e t­ lenül is — és azzal vagy összhangban, vagy ellenkezésben — van valam i olyan népi, d a l­ szerű hangulata, amely eleve cáfo lja az elégikus vagy ó d a i hangot, s e népi dalszerűsé­ gében természetes, egészséges hangulatot áraszt. El lehetne-e képzelni dekadens verset ősi nyolcasban. Az álm ok hideglelését nemcsak a jáspiskő, hanem a vers ritmusa-muzsi­ kája is távo lta rtja. De még másképp is dönt a költő: a strófák sorrendjével! Két sarkalatosa n szemben­ á lló tétel közül a második helyen á lló kap nyomatékot. Ezért nincs igaza Balogh László­ nak, aki József A ttila Két hexameterében: 49 �Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. ugyanannak az „etikai telítés nélküli magatartásnak egyformán groteszk színét es fonáká t” (így!) látja.21 Hiszen eszerint a két sort nyugodtan föl is cserélhetnénk... Nem! Ahogy már Balogh előtt megírtam22, a költő két felfogást állított szembe, és választott is közöttük: a másodikat választotta. Választott a tizenegyedik Medáliában is: költő létére is a gya­ korlat nappalát, napos örömeit választotta, helyezte az álmok fölé. De míg a tisztesség és tisztességtelenség kizárja egymást, éj és nap, álmodozás és tevékenység, tudattalan és eszmélet kiegészíti-föltételezi. A költeményben a kölykök földhöz tapadt valóságossága teszi valóssá a királyokat is, akik kézből eszik a dinnyét, és a kiráyok jáspiskoronás csapata meseszerűvé varázsolja a suhancok raját is. Ö sszetartoznak, mint a sokféle párhuzam kétkét oldala. A tizenegyedik Medáliának csak a képrendszerét elemeztük. Ezzel a vers elemzése nem fejeződik be; általában a verselemzést nem is lehet befejezni. Nem tartalmatlan szerénykedés, hanem a meggyőződés mondatja velem, hogy a műalkotás művészi üzenet­ tartalma kimeríthetetlen. József A ttilát idézem: „a mű közvetlen egyetemesség, vagy szem előtt tartva, hogy belsejében kimeríthetetlen, határolt végtelenségnek is mondhatjuk.”23 Ez a fenti magyarázat igazában csakis akkor jó, ha nemcsak meggyőzi az olvasót, hanem továbbkommentálásra ösztönöz. Alig szóltunk a két versszak állandóinak és változóinak szimmetriáról, semmit groteszkségéről, semmit én-telenségéről stb., stb. Szándékosan nem firtattuk „szürrealizmusát”. Szürrealista-e a Tizenegyedik? Ha a szürrealizmus: az automatikus írás, a tudat ellenőrzését programszerűen kizáró alkotói mód­ szer, akkor nem az! Ha a szürrealizmus: a képek véletlen, esetleges, alogikus kapcso­ lásáért kardoskodik, akkor nem az! Ha a szürrealizmus a tudattalan, az álom fensőbbségét hirdeti az öntudattal szemben, akkor nem az! JEGYZETEK 1. A költészet packázásai. Modern Könyvtár. Bp, 1966. 118. - 2. L. pl. Komlós Aladár: József Attila összes művei 1— 2. kötet. Ismertetés. A MTA Nyelv- és Irodalomtud. Oszt. Közl. 3:420. - 1953. - 3. Zelk Zoltán: József A ttila: Nincsen apám, se anyám. Munka 2:6 sz. 190-1. 1929. márc. — 4. Bori Imre: A Tiszta szívvel-től a Medáliák-ig. Adalékok József Atila költé­ szetének egy szakaszához. Klny. a noviszádi Bölcsészeti Kar évkönyvéből (6. köt. 1961.) 20— 22. — 5. Jankovich Ferenc: A magam emberségéből. Bp. 1967. 218, 221 - 6. Füst M ilán: Emlékezések és tanulmányok. Bp. 1967. 494. — 7. Idézi Gáspár Zoltán: A költő és a köz­ tudat. Magyar Csillag 2:13. sz. 383. — 1942. dec. 1. - 8. Fövény Lászlóné: József Attila. Bp. 1953. 60. — Fövényné újabb tanulmánykötetében mintegy helyesbíti a szürrealizmusról alkotott régi véleményét (Tükör és prizma. Bp. 1968. 266-84). 9. Balogh László: József Attila. Bp. 1969. 46. — 10. Németh Andor: József Attila. Bp. 1944. 77-81. — 11. I. m. 79-80. — 12. Ignotus Pál: Költő és halál. Szép Szó 6:1. sz. 61. 1938. jan.febr. — 13. I. m. 61. — 14. I. h. — 15. I. m. 47. — 16. R. Hutás Magdolna: József Attila stílusa jelzői tükrében. Stilisztikai tanulmányok. Bp. 1961. 450. - 17. Universitas ’68. Bp. 1968. 115. 18. A legújabb irodalomból: Petőfi S. János: Műelemzés — strukturalizmus — nyelvi struk­ túra. Kritika 6:10. sz. 25-6. (1968. okt.); Uő.: Új Symphosion 47. sz. 25 (1969. március); Roman Jakobson és Peter Kolaklidész: Grammatikai képalkotás Kavafisz „Emlékezz, test" című versében. Uo. 26— 8. — 19. József Jolán: József Attila élete. Harmadik kiadás. Bp. 1947. 44-5. — 20. Vö. Bori Imre i. m. — 21. Balogh László i. m. 167. — 22. Török Gábor: „A líra: logika" Bp. 1968. 167— 8. — 23. József Attila Ö sszes Művei. Bp. 1958. 3:48. 50 �vallomás Beszélgetés Benczúrfalván A M a g ve tő K ia d ó n á l je le n t meg id. Szabó István, K o ssu th -d íja s szobrászművész Fá­ ba fa ra g o tt esztendők cím ű, s a já t ra jz a i­ val és fényképekkel illu s z trá lt ö n é le tra jzi regénye. K. N .: D ivatos m anapság az e m lé kira tírá s. Képzőművészek körében is. Az é r­ dekelne, mik vo lta k Pista bácsi személyes szándékai, in d íté k a i a könyv m e g írá ­ sakor? id. Sz. I.: Én nagyon rosszkor születtem , m ár az első v ilá g h á b o rú n a k is m in ­ den keserves k ín já t végigéltem , a m á so d ikb a m eg nyakig belecseppentem . A gyerekkorom nagyon e lté rő v o lt a m ai fia ta lo k é tó l, csupa küzdelem meg b irk ó ­ zás, meg nyom orúság. H a erről beszélek, a ré g i v ilá g ró l, el se hiszik a m aiak. A m ikor p é ld á u l a régi id ő k rő l, a régi b ányászéletről ta rto tta m e lő a d á s t a n a g y ­ b á to n yi v á já rta n u ló isko lá b a n , a rró l, hogy hogyan k e lle tt je le n tke zn i a b á n y á ­ ban, hogyan k e lle tt viselkedni egy aknásszal szemben, m egkérdezte az egyik v á ­ já rta n u ló : Pista bácsi, h á t m ilyen „ p a c á k o k” vo lta k a b b a n az id ő b e n , h á t nem tu d ta k „b e h ú z n i” a n n a k az ille tő n e k? Ilyen ta n u ls á g o k vezettek engem arra, hogy hitelesen m e g írjam a zo ka t a küzdelm eket a könyvem ben. És a rró l is be a kartam szám olni, - m ert nem le h e t a szoborból m in d e n t kiolvasni — , hogy m i­ lyen küzdelm esen jö tte k lé tre a lkotásaim . K. N .: H ogyan készült elő az íráshoz? M ennyi id ő a la tt írta meg ezt az elég nagy te je d e lm ű könyvet? id. Sz. I.: Nem készültem rá. A hogy elkezdtem az írást, az e lra k tá ro z o tt em ­ lékek sorban tó d u lta k elém . H ogy aztán m indez iro d a lm i szem pontból helyes-e, jó -e , m agam nem tu d ta m m e g m o n da n i. A m iko r m ár a la p o s a n e lő re h a la d ta in , ú jra e lolvasgattam , m eg sokszor felolvastam a fia m n a k, aki nagyon sokat segített, hogy folyékonyabb, görd ü lé ke n ye b b legyen az irásom . A m agam nyelvén p ró b á l­ tam m in d e n t le írn i. Kb. 1960-ban kezdtem el, és vagy három esztendőn keresztül írtam , vo lt úgy, hogy éjszaka fe lé b re d te m és hozzákezdtem írn i, m eg va s á rn a ­ p o n ké n t fo g la lko zta m vele. Ú gy c sin á lta m va la h o g y, m in t a szobraim at, először kibontom , aztán később, m ikor má r jó l kiszáradt, akkor fa ra g o m készre; a d d ig ra m ár m inden p ontosan m eg is é rle lő d ik bennem . A könyvem sem m a ra d t egészen olyan, m in t ahogy először le irta m , sokszor á tírta m , meg é lő lről kezdtem . 51 �K. N .: M elyik nehezebb mesterség, a s zo b o rfa ra g á s vagy az írás? id. Sz. I.: Nem m o n d h a to m , hogy az író i m unka nehezebb, m ert én a szob­ raim m al is kegyetlen ü l birkózom , egy egészen kism éretű fig u rá h o z is összeszedem m inden erőm et, hogy jó szobor legyen. Nem könnyebb, nekem nagyon nehéz szobrot is csin á ln i. Csak h á t az írással o lya n fo rm á n vagyok, hogy nem tiszta m inden előttem , m in t a fa ra g á s n á l, a képzőművészet te rü le té n . Az írás még nem az én m esterségem . K. N .: Életének milyen időszakát m u ta tja be a könyvében? id. Sz. I.: G yerm ekkorom m al kezdődik, az első v ilá g h á b o rú id e jé n és 1963-m al fejeződik be, a m iko r h a za jö tte m a S zovjetunióból, a h o n n a n a kko r visszaérkezett kiá llítá so m an ya g a is. K. N .: V an-e valam i különös oka, hogy éppen azzal fejezi be? id. Sz. I.: N incsen. A zóta sck m inden és érdekes tö rté n t velem, d e mindez m ár kim aradt. K. N .: G o n d o l-e a rra , hogy fo ly ta tja az írást? id. Sz. I.: Nem sok időm van m ár nekem erre, d e a m it m ost csinálok, azt még szándékom ban van m e g írn i. K ülönösen a rró l a sorozatról a ka ro k beszám olni, am elyben a p a ló c népviseletet, népm űvészetet, a p a ló c nép é le té t fa ra g o m vé­ g ig . Ezt a m u n ká t még a harm incas évek e le jé n kezdtem el, és most m ár v a ló ­ ságosan az utolsó tizenkét ó rá ja van a n n a k, hogy befejezzem , m ert ké t-három esztendő múlva m ind e n n e k még h írm o n d ó ja sem m arad. Ennek a sorozatnak az le h e tn e a c ím e : a p a ló c em ber é le te a b ö lcső tő l a sírig. Ú gy szeretném á b rá z o ln i a h é tkö z n a p ja ik a t, meg m in d e n fé le -fa jta m u n ká ju ka t, keservüket, h a n g u la tu k a t, ahogy én negyven éven keresztül m egism ertem , ahogy az én em lékeim ben m e g m a ra d ta k. N a g y súlyt helyezek a rra is, hogy a régi é le t leg je lle m ző b b d o lg a in k ivül azt is m egm utassam , hogy m ilyen n a g y különbség van az akkori és a m ostani em berek között. M o st ha fel is öltöznek népviseletbe, m o n d ju k ünnepélyek a lka lm á va l, m ár egészen mások, m in t a kike t a régi v ilá g b ó l ábrázolok. A fa g yla lto z ó m enyecskét, a m it m ost csinálok, össze se le h e t h a s o n lí­ ta n i a fe re n tő t evő menyecskével, mások ma má r a m o zd u la ta ik, a fo rm á ju k is teljesen m egváltozott. A nnyi élm ényem van ezekről a d o lg o k ró l, hogy egy é le t is rövid volna ahhoz, hogy a le g lé n ye g e se b b e ke t kifejezésre ju tta s a m . Ezt nekem m inden körülm ények között meg kell csinálnom , a fia ta l szobrászok ezzel a té m á ­ val nem is tu d n á n a k m it kezdeni. H iá b a j ó szobrász és szakm ai te kin té ly az én aranyos fiam , ő m ár ezt nem tu d n á m e g o ld a n i. K. N .: Pista bá csit népm űvészként ism erte meg és ta rto tta számon a közvé­ lemény, ta lá n még a K ossuth-díj elnyerése u tán is. E lfo g a d h a tó -e vagy vita t­ ható ez? id. Sz. I.: A m iko r én in d u lta m , a népművész szót nem is használták, akkor ÖSTEHETSÉGEK voltak. Ilyen őstehetségnek könyveltek el engem is. D e am ikor ezeknek a m u n ká it összegyűjtötték, hogy a N em zeti S zalonban k iá llítá s t re n d e z­ zenek, kisült, hogy az a lk o tá s a im a t nem tu d já k h asználni. Képzőm űvészeti m üvek­ nek nyilvá n íto ttá k az én m unkáim at, nem illeszthették be a k iá llítá s i anya g b a , m ert a ttó l teljesen e lü tö tte k az első szobraim is. Én errő l p e d ig nem tehettem , m ert akkor még úgy fa ra g ta m , a h o g y az ösztönöm s u g a llta . N agyon szerettem a 52 �népm űvészetet, g yű jte n i is kezdtem , olyan b o lo n d ja voltam , hogy ha egy k a n á sz tarisznyáján m e g lá tta m egy ivó b ö g ré t, vagy lá tta m egy szép ju h á szka m p ó t, egy szép b a ltá t, elm entem m ég a h e te d ik h a tá rb a is, hogy m eg tu d ja m szerezni. De csin á ln i nem tudtam , ké p te le n voltam . Nem is le h e t azt u tánozni. H a kézbe tu d n á m venni azt a szobrot, a m it legelőször fa ra g ta m , h á t nem sok szégyellnivalóm le n n e vele, m ég m in t képzőm űszeti a lk o tá s t nézve is. Nem v o l­ ta k különösebben más h ib á i az én szobraim nak azon kívül, hogy a rá n y a ik b a n kissé nyom ottak voltak. Az őstehetségek k iá llítá s á n nem vehettem részt, de szob­ raim korán bekerültek a m űcsarnoki tá rla to k ra . Ö n á lló k iá llítá s o m is volt, am i u tá n szerencsétlenségem re karpaszom ány viselési jo g o s u lts á g o t k a p ta m a m ásodik v ilá g h á b o rú b a n . A m ikor várm egyei ö s z tö n d íja t k a p ta m a Képzőművészeti Főiskolára, m ár nem voltam a va ta tla n , a kko r m ár á llo tt egy nagym éretű, 260 cm-es szobrom , egy kétfig u rá s hősi em lékm űvem K isterenyén. De a fő is k o lá ró l h a za kü ld te k, m ert azt m ondták, hogy o tt tönkrem egyek, elveszítem azt a kin cse t érő tehetséget, am i m egvan bennem . Nem végezhettem el a fő isko lá t. Én az a lko tá sa im , eredm énye­ im á lta l kerültem a képzőművészek közé, h ih e te tle n sok küzdelem á rá n . Ezekről írtam a könyvem ben, ezek képezik könyvem le g fő b b ta rta lm á t. K. N .: G yakori, hogy egy-egy művész alkotótevékenységében id ő n k é n t em ­ beri, művészi válságok, m e g to rp a n á so k jelentkeznek. Pista bácsi é le té b e n vo lta k-e ilyen időszakok? id. Sz. I.: Az én m unkásságom ban nem voltak, de kísé rle te ke t én is c s in á l­ tam . A harm incas években m e g vá lto zo tt az a d d ig i, n a tu ra lis ta ábrázolásm ódom . C sináltam fo rm a lista d o lg o k a t is, m in d e n fé le -fa jta irá n yza t stílu s á b a n . A m ikor a g ya g b a n teljesen elkészítettem egy é le tn a g ysá g ú fig u rá t, a kko r a fe jé b e ütöttem , m egskalpoltam , id e raktam id o m o t, o d a raktam , k iig a z íto tta m , m e g n yú j­ tottam vagy széthúztam . Sok m in d e n t m e g p ró b á lta m , m osolyogtam is : h á t itt van a m odern szobor. De m in d ig visszatértem o da, a h o l m ost is va g yo k: az em ­ be rt em bernek ábrá zo ln i. Engem nagyon é rd e ke l a m odern művészet, d e kevés olyan a lkotással találko zta m , a m it őszintén tu d o k szeretni. K ülönösen haragszom , ha női fig u rá t fo rg a tn a k ki em beri fo rm á já b ó l. Az a rá n y ta la n s á g o t nem szeretem a m űvészetben; a g ra fik á b a n , a festészetben sem. K. N . : S okféle a n ya g b ó l készítette, készíti m unkáit, mégis m in th a különös vonzódást érezne a fa irá n t. id. Sz. I.: Igen. N a gyon szeretem a fá t, d e csak a k im o n d o tta n kem ényet. Nem le h e t összehasonlítani más a n y a g g a l. N agyon szép a faszobor. Az ország­ ba n én fa ra g ta m le g tö b b e t fá b a n . Könnyű volna a g y a g g a l j átszadozni, a kőben sem sok veszély re jlik, a gipsz-szobrot nem sokra becsülöm , ö n te tn i m eg végkép­ pen nem szeretek, p e d ig azt is m e g ta n u lta m . Előveszem a fá t, m egbirkózom vele, ez e lé g ít ki engem le g jo b b a n . M ie lő tt hozzáfognék egy szobor elkészítéséhez, az agyam ban m ár tökéletesen m e g fo rm á ló d o tt m inden részletével együtt. A g ya g b a n ezt meg is le h e t v a ló s íta n i, m ert a d d ig gyúrok, ráragasztok, a m íg a célom el nem érem , de egyenesen fá b a fa ra g á s k o r m eglepetések é rik az em bert. Egyszer valam i nem sikerült, k im a ra d t a szoborból és akkor ú jra kezdtem ; m ás­ kor meg szebb részletek b o n ta ko zn a k ki, m in t a m it e lő re m e g álm odtam , e lk é p ­ zeltem. Sok m in d e n t e lő tu d o k varázsolni erőm szerint, d e ki tu d ja , m ennyi szép- 53 �ség m arad még elrejtve. Nem m indegyik szobor m űkincs, meg egyform a értékű, de az em ber m in d ig a rra törekszik, hogy m in é l tö k é le te s e b b e t alkosson. K. N .: T érjünk vissza a könyvhöz! M ely részei lehetnek az olvasók szám ára legérdekesebbek, le g ta n u ls á g o s a b b a k Pista bácsi szerint? M ire hívná fe l az o lv a ­ sók figyelm ét? id. Sz. I.: A 33-as esztendőtől a m ásodik v ilá g h á b o rú kezdetéig ta rtó időszak nagyon fontos. A kkor k e zd ő d ö tt és m ent végbe művészi á tfo rm á ló d á so m , és v á l­ tam rendes k iá llító művésszé. A felsza b a d u lá s u tá n m eg, a m ik o r m e g je le n t a fo ­ rin t, olyan m unkához fo g ta m , am i — n yu g o d t lélekkel m on d h a to m — e g yedül á ll az egész v ilá g o n : ez a kétszázéves b á n ya tö rté n e le m m e g fa ra g á sa . Az odesszai k iá llítá so m m egnyitá sa ko r a p á rtb izo ttsá g első titk á ra is m o n d ta , hogy azért e g ye d ü lá lló , m ert egy művész e g y fa jta m unka á b rá z o lá s á ra szentelte é le té t. Ez a m unkám zökkenőm entes volt, a n ya g o t, tá m o g a tá s t ka p ta m . Persze sok m in d e n t nem csin á lh a tta m , a m it nagyon szerettem volna. N yu g o d ta n tu d ta m azonban dolgozni, am i ig e n fontos az én szám om ra is. M in d ig a kko r tu d ta m le g jo b b a n a lk o tn i, a m iko r nem k e lle tt keservesen m egküzdeni az a n y a g i d o lg o k k a l. K. N .: A könyvben term észetesen ma élő személyek is szerepelnek. Je le n tett-e ez v a lam ilyen nehézséget írás közben? id. Sz. I.: M in d e n t m egírtam , am i a v a ló s á g b a n m e g tö rté n t, a rossz d o lg o k a t is. Nem ha g yh a tta m ki azokat, m ert m ásképpen nem tu d ta m volna m egm agyarázni g á tlá s a im a t, kín ja im a t, meg sok egyebet. Szóval, el k e lle tt m on d a n o m m in d e n t az élő em berekről is, m ásképpen nem tu d ta m vo ln a írn i. G o rka G é zá n a k fe lo l­ vastam , a m it róla írtam . Ő azt m o n d ta : H á t nem teszem a k ira k a tb a , d e így van. Az ig a z a t írtam , sem m it nem h azudtam , nem túloztam , hanem még enyhítettem is bizonyos d o lg o k a t. N agyon sok küzdelm em v o lt az é le tb e n , mi m ást c s in á lh a t­ tam volna, m egírtam va la m e n n yit a könyvem ben. KOJNOK NÁNDOR ID. SZABÓ ISTVÁN Fába faragon esztendők* E ljött az id e je a hősi em lékm ű leleplezésének. Az ünnepség m egrendezésére külön b izottságot a la k íto tta k . A bizottság elnöke az esperes úr lett. M e g h ív ót is nyom tattak. Az á llt benne, tö b b e k között, hogy 1937. o któ b e r 24-én, va sárnap leleplezik Kisterenye v ilá g h á b o rú b a n elesett fia in a k hősi em lékm űvét, az ü n n e p i beszédet dr. S oldos Béla, N ó g rá d és H o n t várm egye fő is p á n ja ta rtja , az em lékm űvet megkoszorúzza a belügym iniszter. Az is b e le k e rü lt a szövegbet: „ A szobor a lk o tó ja : Szabó István szobrászművész, a község szü lö tte .” Az esperes nem a k a rt hozzájárulni, hogy úgy nyom tassák ki. A vitá n hosszasan bizo n yíto tta , m iért nem já r nekem a művész cím : — Ez úgy nézne ki, m intha a d o ro g h á z i p lé b á n o s fe lk ö tn é a lila övet, és részlet 54 �nagyságos esperesnek szó lítta tn á m agát, akárcsak én. M á rp e d ig én, m e g d o lg o z ­ tam azért, hogy nagyságos cím em van. Nem engedem meg, hogy aki te g n a p még kerékgyártó volt, ma, m inden d ip lo m a nélkül szobrászművész cím e t k a p jo n . „S za ­ bó István ő stehetség” Nem tisztá b b és m agasztosabb ez? Nem ez-e a törvényes elism erése a n n a k a kéthetes m unkának, am i a la tt a szobrot m e g csin á lta ? A tö b b i csak m esterségbeli része vo lt a d o lo g n a k . R áadásul a tisztelt „m űvész ú r" még a Krisztus é rté ké t is a m aga szája íze szerint m érte. Ezen nem is csodálkozom . Tíz éve vagyok itt, kedves uraim , de még nem lá tta m a fa jtá já b ó l senkit, hogy á tlé p te volna a tem plom küszöbét. Kiss Endre, a községi vezető jegyző, az Iro d a lm i és M űvészeti Tanács levelére hivatkozva védte az én „m űvész” cím em et. V égül is a szavazás a ja v a m ra d ő lt el. Így nyom ták rá a m eghívóra a nevem u tán a szobrászművész titu lu s t. Az öreg V ig n a li a fiá va l, G uzival e g yü tt m egérkezett még szom baton este a vo n a tta l. A le g jo b b k o r, m ert n álunk, a c s a lá d b a n épp e n lagzi volt, a le g kise b b lánytesvérem m ent férjhez. Raffi bácsi nagyon m e g b a rá tko zo tt az a p á m m a l. Azt is kisütötték, hogy eg y­ idősek, két nap különbsé g g e l. Rögtön összetegeződtek. De m u la ttu n k m ink is. T áncoltunk, d a lo lto n k . G u zin a k nagyon jó h a n g ja meg nagy g y a k o rla ta vo lt a m ulatozásban, fe lta lá lta m a g á t vidéken is. M in d e n n ó tá t ism ert, a c ig á n yo k meg észrevették, hogy pengővel fizet. A feleségem figyelm e zte te tt bennünket, hogy a h o ln a p i n a p ra való te k in te tte l p ih e n jü n k le. N á lu n k a lu d tu n k . Reggel m ár nagy mozgás volt. Lázban é g e tt az egész fa lu . H a t ó ra k o r zenés ébresztő verte fe l a népe t — ez sem tö rté n t meg még Terenyén. A kocsm ákat bezárták tíz óra ko r, a kocsm árosoknak m e g p a ra n c s o ltá k : csak a kko r n yith a tjá k ki, ha a szoborról le h u ll a lepedő. G yönyörű o któ b e ri nap volt. Jöttek a népek fe lp á n tlik á z o tt kocsikkal. H ozták a leventéket a szomszéd fa lu k b ó l. H ö m p ö ly g ött a nép az á llo m á sró l. R engetegen összeverődtek. M e g ke zd ő d ö tt a tá b o ri mise. F o lyta tó d o tt az ün n e p i beszédekkel. A fő isp á n úr sort ke ríte tt az én dicséretem re is. A zt m ondta a vé g é n : — Erről a helyről köszönöm meg neked, Szabó Pista, hogy ez a szobor itt á ll, és á lln i fog id ő tle n időkig. M ellettem á llt az édesapám , Raffi bácsi meg G uzi. Az apám könnyezett a m e g h a to ttsá g tó l. Azt m on d ja neki a Raffi b á csi: — N incs itt semmi ba j, M a rci. O lya n fia d van, aki neked még sok öröm et szerez. Ü nnepi e b é d e t a m e g h ívo tt vendégeknek a p a ró k iá n a d ta k. M in k is e lb a lla g ­ tu n k a ve ndéglőbe, a h o l m ár zsúfolva vo lt a terem , de azért jó helyet szorítottak. M in ke t ugyanis nem hívtak meg az ü n n e p i ebédre. Sem engem , sem az ö n tő ­ mestert. Az ün n e p i ebéden a fő isp á n ú r egyszer csak fe le m e lte a p o h a rá t: — G yere ide, Pista fia m , had d ö le lje le k m eg! N ém a csend le tt: — H ol vagy, Pista? 55 �Az esperes úr k im e n te tt: — Nem jö tt el, m ert az é jje l la k o d a lo m b a n volt, és pesti ve n dégei vannak. A csúf hazugság a zonban k iü lt az á b rá z a tá ra . Nem is élvezte sokáig, hogy a z előkelőség körében kérkedhet, m ert azok nagyon gyorsan fe lk e rekedtek. Azt sem te tte a kira ka tb a , a m it a fő is p á n úr m o n d o tt neki Ibúcsúzáskor. Azért m ink mégis m e g ta lá ltu k a helyünket, jó l éreztük m ag u n ka t. A ve n d é g ­ lő b e n fe lp e zsd ü lt a jókedv, a fa lu b e lie k o d a jö tte k hozzánk ko ccin ta n i A cigányok is kitettek m agukért. M u la ttu n k , d a lo ltu n k , összetoltuk az asztalokat. Nem h iá n y ­ zott a belügym iniszter, sem a p lé b á n o s úr. A szobor á llo tt, d e én nem á llo tta m sehogy. V ártam az elszám olásra. Úgy látszott, hogy ki a k a rn a k semm izni, a nekem já ró összegből bőven el a ka rn a k venni az egyház ja v á ra . M i közöm nekem az egyházhoz? K ip a ko lta m a fő je g y z ő ­ nek. A nnyira fa ju lt közöttünk a d o lo g , hogy azt m ondtam neki. — M a g a csak a n n y ib a n különbözik az esperestől, hogy az ü g ye tle n ü l csin á lja a ravaszságát, azt h a m a r m e g lá tn i, de m aga burkolva, hogy ne lássuk. Így m aga rosszabb, m int a p ap. M ost sül ki, hogy tízezer pengős m un ká b ó l, am in e k a fe le engem illet, nem tu d kifizetni. M ié rt nem. m ondta ezt egy évvel ezelőtt? K iszáradt a torkom , nem ta lá lta m szavakat. Bevágtam az a jtó t úgy, hogy h u llo tt a vakolat. Elmentem a kocsm ába, m a gam ba fo jta n i a keserűségem. A főjegyző összehívta a ké p vise lő -te stü le ti ta g o k a t, a k ik e t könnyen le h e te tt rá n g a tn i, a v irilis tá k a t meg a p ó tta g o k a t, hogy a fe le lő ssé g e t átrázza m agáról. Grossz S á n d o r kereskedő virilis ta fe ls z ó la lt itt, és ilyesm it m o n d o tt: — Tisztelt képvise lő -te stü le ti g yűlés! Nem azért vagyunk a község fe je i, hogy d o bálózzunk a község pénzével. Az összeg, a m it a szoborra szántak, el le tt k ö lt­ ve, így S zabónak nem já r semmi. Köszönöm. O ravecz G á b o r p ó tta g , Grossz fuvarosa, é le té b e n most szó la lt először. M ik o r fe lá llt, kivörösödött, a ttó l va ló féle lm é b e n , hogy belesül a m o n d ó k á já b a . — E ngedelm et kérek - azt m on d ja — , ki az a Szabó Pista? N em régen még béres volt. Erre olyan csend lett, hogy csak G á b o r a la tt reccsent a szék. M in d e n n e k e lle n é re én m égiscsak m egkaptam még aznap az ezer p e n g ő m e t. G rossz S á n d o r ped ig ke rü lt azóta, m in th a én b á n to tta m volna meg őket, nem ők engem . Felm entem Pestre a nagy ú js á g g a l. Keresztanyám szívesen v á lla lta , hogy n á ­ luk lakjam , míg a helyzetem k ia la ku l. Felkerestem S id ló ta n á r urat, á ta d ta m neki a fő is p á n ú r levelét. M ik o r e lo l­ vasta, azt m on d ja nekem : — Éppen most kell nekem is a hasznos kéz, m ost kezdtem el a b a la s s a g y a r­ m ati M adách-szobro t. V an á lla n d ó em berem , N agy úr, az szintén m egérkezett. B em utatott b e n n ü n k e t egym ásnak; e lm o n d ta , mi hol van, c s in á lju k meg a szobor vázát. Itt van kis m éretben, az ötszörösére kell n a g y íta n i. Azzal m agunkra hagyott. M i meg n e k ilá ttu n k a szoborváz készítésének. N éhány na p múlva m e g te kin te tte a m u n ká n ka t S idló, és m in d e n t rendben ta lá lt. Elvitt az osztályára is, az Epreskertbe. B e m u ta to tt növendékeinek, aztán 56 �m e g in t to v á b b á llt. Egy a rtis ta volt a m odell. H ozzáfogtam m intázni én is. A g y a ­ g o t gyúrtam . Egyszer csak észrevettem, hogy a növendékek sugdolóznak. Azon kezdték, hogy fe ltü nően bácsiznak, p e d ig a k a d ta k ott, a kik nem sokkal voltak fia ta la b bak, m int én. K a rik a tú rá t c s in á lta k ró la m ; úgy á b rá zo lta k, hogy bám ulom erősen a női aktot, fo lyik a nyálam , meg a n a d rá g o m e lő lrő l ki van nyom ódva. „ P alócosan” id é tle n ke d te k egymás között. Közben kuncogtak. Egészen elkeseredtem . Nem is mentem közéjük szívesen, p e d ig a lig vártam , hogy m intázhassak. In ká b b a Szépművészeti M ú zeum ban bogarásztam . M ég egypárszor tértem be az Epreskertbe. M e g m in tá zta m az a rtis tá t. H a m a r végeztem vele. Készítettem még e g yp á r kis szobrot is. Egy növendék elvitte, hogy olcsón kiégetik. M egszűnt kü rü lö tte m a d d ig ra a kuncogás. Elismeréssel m u s trá l­ g a ttá k a szobrom, de én a kko r m ár nem á llta m senkivel szóba. G la tz O szkár a növendékei e lő tt s a jn á lk o z o tt ra jta m , hogy rossz helyre ke­ rültem , de én — egy em beren kívül - senkivel sem közöltem sem m it. Faragtam a Százados úton, S id ló n á l. M ég já rta m V ig n a lié kh o z, a Jász u tcá b a . T alálkoztam egyszer G la tz O szkárral. — No, fö ldi, hogy van S idlóval? — S idló ta n á r úrn a k nagyon hálás vagyok. M ost intézi a fő is k o la i felvételem . — Földim , engem nem ez é rdekel. In k á b b az: hogyan lá tja a S id ló művésze­ tét? M e rt a m aga művészete meg az övé, külön v ilág. — N agyon jó szándékú em ber. A m űveit nem merem b írá lg a tn i, m ert m ár m egkaptam ilyesmi m iatt, ho g y: m it értesz te hozzá? Ez az igazság. A zért szeret­ nék a fő isko lá ra b e ju tn i, hogy én is tisztán láthassak végre a művészet terén. M ió ta Pesten vagyok, ebb e n csak h á tra fe lé léptem . M é g o tt sem ta rto k, a h o l ta rto tta m , m ikor o tth o n ró l e ljö tte m . — Én m agának jó a k a ró ja vagyok. Bízza rám m agát. A fő is k o la i felvétele, az el van intézve. Nem S id ló -n ö ve n d é k lesz, hanem K isfa lu d i S trobl Z sigm ondé. Ha én kérem, hogy tám ogassa m agát, nekem megteszi. Kegyetlen helyzetbe sodródtam . — M éltóságos ta n á r ú r! Nem tehetem meg, hogy S idló ta n á r u ra t otthagyom . Nem m ernék a szemébe nézni. — A jö v ő jé rő l van szó, fia m . Itt én látok tisztán. A S idló osztályán olyan b a n ­ da van, hogy o tt nem b írja ki. Erre m ajd rá jö n m aga is. Egyszerűen szól S idlónak, hogy a S trobl-osztályra kéri m agát. K ülönben, én beszélek vele. Nem feleltem semmit, de éreztem hogy gyáva vagyok. Ö sszeszorult a szívem. — H o ln a p ö t ó ra k o r jö jjö n ide hozzám, az Epreskertbe. O tth o n vá rt rám egy fia ta l terenyei b a rá to m , Székely Béla. Egyetemi h a ll­ g a tó vo lt Pesten. M ég neki sem tu d ta m ö rü ln i. A keresztapám m al söröztek. A ke­ resztapám m e g lá tta ra jta m a változást. — N eked meg m iért csüng az o rro d ? M i le lt? G yere, igyál egy kis baksört, ez m ajd helyrehoz. G o n d o lta m , ha kibeszélhetem m agam , könnyítek m agam on. Elm ondtam , hogy m ilyen rossz vágányra se n d e ríte tté k az én fő is k o la i ügyemet. H ogy G la tz O szkár azt a ka rja , ne S id ló n a k legyek a növendéke, hanem K isfa lu d i S trobl Z s ig m o n d ­ nak. Erre az én keresztapám fe ld e rü lt: 57 �— Azért van úgy lekonyulva az o rrod, hogy a vilá g le g h íre se b b szobrászának lehetsz a ta n ítvá n ya ? Előszedett egy csomó k é p e s la p o t: Képes Ú jság, D é lib á b , va sá rn a p i m ellé k ­ letek. M in d e n ü tt ő volt, meg az ő szobrai. Keresztapám azt e rő s ítg e tte : ő még nem is h a llo tt más szobrászról. — Neked is jó lesz, ha hozzá kerülsz. A kkor m ajd ta lá n én is m e g lá th a to m valóságban. A barátom is nagyon ö rü lt ennek az eseménynek. Engem ezek a vigasztalások úgy értek, m in t o la j a tüzet. N em hogy fele n g e sz­ telődtem volna tőle, hanem a kínom le tt nagyobb. A zt h a tá ro z ta m ; elm egyek a fő isp á n úrhoz, m in d e n t e lm o n d o k neki, és kérem a ta n á csá t. A fő isp á n úr a Szabó József úton lakott, nem messze a Thököly ú ttó l. H a m a r m e g ta lá lta m . F o g a d o tt is. — M it hoztál, Pista fia m ? H a llom , nagyon kapós le tté l a fő is k o lá n ! — Csak fo rd ítva ne legyen. Éppen azért jö tte m , hogy mitévő legyek. Azt m ondja nekem a fő is p á n ú r: — M ost jö ttü n k G ya rm a tró l S idlóval. Tőle tudom , hogy G la tz felkereste. H ogy te félsz a S id ló -o sztá lyon, a növendékek közti ta p a s z ta la to k után, M eg hogy G la tz beszélt S trobl Z sig m o n d d a l. Szívesen fo g a d , vigyél m a g a d d a l v a la m it a legfrissebb m unkádbó l, hogy tu d jo n n yilatkozni a to v á b b i sorosodról.. . H ozzatok Pistának egy kis konyakot. A m éltóságos asszony m e g kín á lt, de az ita l m e g a ka d t a torkom on. — M ég más újság is van szám odra. M e g ka p ta m a József fő h e rce g válaszát a levelem re. Azt í rja, nagyon szívesen tá m o g a t. És m egérted azt a m agas k i­ tüntetést, hogy a u d ie n c iá t k a p tá l tő le . M ég ebben a h ó n a p b a n személyesen fo ­ gad. No, ehhez m it szólsz? M ost m ár csak össze kell szedned m a g a d a t. Nem m indenki beszélhet egy fő h e rc e g g e l. Te beszélni fogsz. N agy d o lo g ez, Pista. Gyere el hozzám csütörtökön, a kko rra e ld ő l a sorsod. M á sn a p felkerese tt a Béla b arátom . E lb a lla g tu n k e g yü tt az Epreskertbe. A portás, Szirom bácsi m ár ism ert. B e je le n te tt be n n ü n ke t, és m ár fo rd u lt is vissza: — A m éltóságos ú r fo g a d ja m in d ke ttő jü ke t, m ert a m it most m o n d a n i fog, jó lesz, ha ta n ú is h a llja . Azzal kezdte G latz ta n á r ú r: — Ú gy megy m inden, m int a pörgettyű. Úgy a S id ló n á l, m in t a S tro b ln á l. A S trobl most azt vá rja , m ikor tu d elm enni őhozzá. Természetesen, ha v a la m it meg tu d n a neki m u ta tn i, az nagyon jó lenne. Ezt ki is kötötte. M ához egy hétre, d é ­ lu tá n öt órakor, a Százados úton, a m űterm ében. A le g u to lsó é p ü let. M eg fo g ja ta lá ln i. M egköszöntem a szívességet. Teljesen ki voltam fo rg a tv a m a g a m b ól. A Béla b a rá to m meg tü ze lt: — Ö regem , neked nyert ügyed van. M in d e n k i tá m o g a t. Én még álm om ban sem mertem a rra g o n d o ln i, hogy G la tz m éltóságos festőművész ta n á rra l kezet fogok. — No, ha neked csak ez hiányzik, mához egy hétre gyere el velem a Száza­ dos útra is. — Jó, öregem , elm egyek öröm m el. 58 �Egy szalm akötél-csavaró p a ra szto tt fa ra g ta m kö rte fá b a . M e g m u ta tta m a fő is­ pán úrnak. Azt m ondta rá : — Ezt kellene elvinn e d a fenséges ú rn a k ! És fe la já n la n á d az a u d ie n c iá n , cserébe a m agas tá m o g a tá s á é rt. — N incs a rá n yb a n ez azzal, a m it a fenséges úr ad nekem. Az ő m agas tá m o g a tá sa neki csak a n n yib a kerül, hogy va la h o l szájára veszi a nevemet. Én meg a fá t o tth o n ró l hozattam , az is pénzem be került, meg a fá t is vettem. M eg verejtékeztem is vele, heteken á t. Azt ta rta n á m m agas tá m o g a tá s ­ nak, ha m agas á ra t fizetne a szobrom ért. Ő is jo b b a n becsülné, én is m egem ­ legetném h a lá lo m -ó rá ig . — A dd csak oda a szobrot, Pista fia m . M e g é ri. Székely Bélával kettesben m egkerestük a K isfa lu d i S trobl m űterm ét. Ikerház volt, két m űterem m el, de egy gazdával. B ecsengettünk. E lőkelőe n b e je le n te tte k a m éltóságos ta n á r úrnak. Kedvesen fo g a d o tt. Első d o lg o m volt, hogy m egm utassam a szobrom at, lássa, hogy m it csinálok. K ibon to ttam fe lte tte m egy fo rg ó állvá n yra . Azt m o n d ja nekem a S trobl m ester: — Kedves fiam , ahog y m aga c s in á lia a szobrokat, m ag a kincs a nemzetnek. M a g á n a k nem is szabad bele sem p illa n ta n i a most v a jú d ó művészeti életbe. M e n je n szépen haza, cs in á lja to v á b b így a szobrokat. Ez így tiszta művészet. Ezt nem szabad m egm ételyezni. H ány éves m ost m aga? — H arm inchárom . — V étenék a nemzetnek, ha m egengedném a Főiskolán va ló képzését. N agyon tisztelem a m egyéje jó szándékát. V o lt m ór rá pé ld a , hogy egy-egy növendék élvezte a megye tá m o g a tá s á t, d e itt most az csak k á rt okozhat. H a a megye o lyan g a va llé r, hogy egy em b e rt e lk ü ld a Főiskolára, hogy egy éhező művésszel tö b b legyen, az a megye d o lg a , de ezt én nem engedem meg. A d ja a megye a tá m o g a tá s t m a g á n a k a kezébe. Kedves fia m ! Ü ljü n k le egy kicsit m e g h itt b e ­ szélgetésre. Bevonultunk egy másik m űterem be. O tt gyorsan k ije le n te tte : — Ide csak az te h e ti be a lá b á t, a k it nagyra becsülök. Ez a helyiség töm ve v o lt szebbnél szebb szobrokkal, és m ind nemes anyag. V o lt itt márvány, bronz, még fá b ó l is vo lt egy szép akt. Engem a n n yira m eglepett, hogy nem le ü ln i, in ká b b nézegetni szerettem volna. De S trobl m ester le ü lte te tt. — M e rt én, fiam , m a g á va l egészen őszintén a ka ro k beszélni. Úgy kezdem a napom , hogy rendezem a n a p i fe la d a to k a t. Reggel azt g o n d o lta m , hogy m a g á t felveszem az én osztályom ra, m ert m ár erről József fő h e rc e g g e l is beszélgettünk. Én a fenséges úrnak tettem ig é re te t a rra , hogy m a g á b ó l jó művészt csinálok. M ost elm ondok m agának egy esetet. És hosszan, részletesen elm esélte, intésképpen, a h á ly o g o p e rá ló kovács tö r­ ténetét. — No, fia m , e ttő l a helyzettől fé lte m én m a g á t! Ha itt m a ra d n a a Főiskolán, fe ltá ru ln á n a k m aga e lő tt a művészet k ib o g o z h a ta tla n rejtelm ei, m élységei, tisz­ tá z a tla n részletei. A m ilyen b o n y o lu lt d o lo g a művészet, m aga elveszítené azt a tiszta erejét, a m it ezen az egyetlen szobron keresztül látok. Ha ezt a szobrot nem látom , felveszem az osztályom ra. Ezek u tán a zo n ban sokkal tö b b re becsülöm , sem hogy m egengedném , hogy a fő isko lá n e lro m o ljo n , és legyen m a g á b ó l egy 59 �éhező művész. Sajnos, e b b ő l van elég. Ezért azt ja v a s lo m : sürgősen m enjen haza. M a g a term ékeny em ber, összegyűlik annyi m u n ká ja , hogy ö n á lló k iá llítá s t nyithat. Ebben m agának m inden se g ítsé g e t m e g igérek, csak h a llg a sso n rám. K iszól: — D obai, hozzon a vendégeknek c ig a re ttá t! Behozott a D o b a i egy d o b o zb a n két szál olcsó „L e v e n té t” . N agyon ritkán dohányzom , de rá g y ú jto tta m : Béla még soha, de ő is rá g y ú jto tt. N agyon rosszul éreztem m agam , nem vo lt erőm m egm ozdulni, rettenetesen össze voltam törve. Könyörögve m ondta m : — M éltóságos ta n á r ú r! Én nem vagyok a művészetben az, am i a kovács az o p e rá lá sb a n . A kovács m indenki fö lö tt á llo tt a tu d á sá va l, és m ár öreg volt. Én meg csak harm inch á ro m éves vagyok, ta n u ln i szeretnék. Erőt érzek m a g a m b an a ta n u lásra. Egész életem ben ta n u ln i szerettem volna. M ost, m ikor má r m ajdnem elértem azt a b o ld o g s á g o t, hogy ta n u lh a tn é k , hazakergetnek. T a n u ln i akarok, és fo g o k is, ha százszor hazake rg e tn e k is. B erekedt a torkom és kiszáradt. Felkeltem , kivánszorogtam . Az inas kikísért. Nem köszöntem semmit, m ert nem vo lt mit. M ik o r az inas h a jlo n g v a becsukta az a jtó t, förtelm es károm kodás to la k o d o tt a számra. K itö rt b e lőlem , v a ló s á g g a l ö m ­ lött. Béla cip e lte utánam a szobrom at, én bizony o tt fe le jte tte m vo lna. Ö sszeom lott bennem m inden, a m it elképzeltem , a m it fe lé p íte tte m m agam ban. Kezemben vo lt a nagy a lka lo m és kiverték belőle. M ost k u llo g ja k vissza Terenyé re? M it m o n d ja k o tth o n ? Azt m o n d ja m , hogy hazakerg ettek? Ú gy igaz, csakugyan. Azt fe le lik rá : „T ud tu k m ink azt e lő r e ! M in e k k a p á ló d zik? Van neki jó m estersé­ g e ! Azt becsülje meg, a b b ó l is m e g é lh e t!” Kérdezem a B élát: — M ond meg nekem, most m it cs in á lja k ? — Az volna a le g jo b b , ha S idlóhoz m ennénk egyenesen. M ég nem vagyunk messze, gyerünk vissza. — Én ezt nem bírom m eg te n n i. In k á b b a főispánhoz. Talán m ajd szól valam it. Éppen o tth o n ta lá lta m . — M á r vá rta la k. De mi van veled? Ú gy nézel ki, m int a kin T okajba já rn a k . Nem vagy beteg? Csak nincs o tth o n valam i b aj? — Nem otth o n van a baj, hanem itt, nekem. Nekem k ite lt Pesten. — Ki m ondta ezt neked? — N em csak m ondták, hanem meg is csin á ltá k. Elism ételtem szóról-szóra m indent. Ő is m e g le p ő d ö tt. — Ez a szobor okozta életem le g n a g y o b b csalódását. M e rt én ta n u ln i a k a r­ tam . De fo g o k is. M e g p ró b á lo m a k á r a Főiskolán kívül. Ha valaki jó szobrász e lfo g a d n a , szívesen do lg o zn é k neki is, m ag a m n ak is. csak tanu lh a ssa k. F ö lá llt a fő isp á n ú r: — M egérkezett a fenséges úr levele. Én is m egírtam , am ivel bemégy a V á rb a H ozta a m aga levelét. — Ezzel beeresztenek O tt m ajd m eg m o n dják, m it hogyan kell csin á ln o d . Fel­ viszed ezt a szobrot is, és á ta d o d a fenséges úrnak. 60 �vita ANDRÁSSY KURTA JÁNOS A magyar népművészet ősiségének nyomában Sok szó esett má r arról, hogy népművészetünk régi vagy újkeletű-e? Vannak, akik mindössze a XVIII. század végétől hajlandók az e redetet elfogadni, s ta g a d já k annak feltételezését is, hogy a népművészet a honfoglalás korában gyökerezik. Távolabbi korról még kevésbé eshet szó. M árpedig egy nép nem úgy kezd művészkedni, hogy egyszer csak eszébe ju t és minden előzmény nélkül csinálja — méghozzá olyan magas szinten, hogy már szinte nem fokozható. Ha elfo ga dju k azt a tételt, hogy minden nép valahol az őskorban kezdte életét és művészi tevékenységét, akkor ez a magyarságra is érvényes. A XVIII. századi d atálás nem fog adh ató el, mert a népművészet m últját, illetve kezdetét nemcsak a fellelh ető tárgyi adatok döntik el. M inden népnek - így a m agyarságnak is - volt olyan korszaka, am ikor a népművészet nem szűkült a mai értelmezésű osztályművészetre. Tudósaink jelentős része csak időbeli tárgyi anyagot ismer el, holott nem hagyható figyelmen kívül, hogy a népművészet könnyen enyésző anyagokra: fára, textíliá ra, kerá­ miára készült. Ezek pedig a nép életviszonyai között a nép otthonában nem voltak m eg­ őrizhetők századokon keresztül, már csak azért sem, mert ezek álta lá b a n használati tá r­ gyak, eszközök voltak. Hibás az a tudományos szemlélet, amely ezeket a tényezőket f i ­ gyelmen kívül hagyja. Végtére is a nép miért őrizte volna meg az elviselt vagy eltö rött holmit? Neki használható kellett a használhatatlanná vált helyett. Múzeumok, intézmények ilyen holm ik gyűjtésével alig száz éve foglalkoznak. De a népművészet m otívum világa, mitologikus je lleg e (mert ez is van benne) messze túlm u ta t a századokon. Végtére is ki merné á llíta n i, hogy Mohács e lő tt nem volt m agyar nyelv, csak azért, mert ezekben a századokban a keresztény egyház idegen p a pja i az ősi írásos emlékeket elpusztították, a m agyar nyelvet száműzték, a hivatalos és irodalm i nyelvvé a la tin t tették? Ebből az ö t­ száz évből alig van írott magyar szövegünk. Mégsem lehet azt á llíta n i, hogy a magyar nyelv csak Mohács után lett. M ert az történt, hogy a nép átm entette ezt az ősi, az idegen papok fü lé t sértő „b a rb á r" nyelvet. De nemcsak a nyelvet mentette át, hanem az ősi m agyar költészet nyelvét is, am iből Mohács után a lig ötven évre Balassi Bálint csodálatos költészete ki­ virulhatott. Ennek az új m agyar lírának kellett, hogy előzménye legyen, mert a semmiből nem lehetett. De maga Balassi is utal az előzményekre, mikor jelzi, hogy a verse melyik ismert „n ó ta ” dallam ára énekelhető. A népköltészetnek nincsenek írásos emlékei a m últ időkből, de a nép ajkán olyan szövegek m aradtak fönn, amelyekről határozottan következtethetünk a magyarság ősi köl­ tészetére. M in t ahogy a népzenei anyagunkból ki lehet válogatni az ősi réteget, ugyanígy a szövegek elemzéséből, szószimbolikákból is meg lehet á lla p íta n i a m últját. Így például 61 �a dozmati regősénekről már Sebestyén Gyula és Vikár Béla megállapították, hogy az pogány korabeli szövegnek tekinthető. Ezt a megállapítást Fettich Nándor is megerősítette (személyes közlés), de ugyanakkor ő keresztény szimbolikákat magyaráz bele. (Fettich: A regősénekekről. Ethnographia, 1958 3. sz.). S valóban, ha a szöveget elemezzük, első olvasásra látható, hogy a regősénekek sorában a legrégibb időkre utal. Fettich Nándor keresztény szimbolika magyarázata a dozmati regősénekre nem vonatkoztatható, mert a szöveg tartalma ellene szól. Ez a regősének nem igazodik még a keresztény vallás fraze­ ológiájához, hanem éppen a kersztény egyház — a szövegben szent István — által üldö­ zött ősvallás tragikus helyzetére világít rá. Csak a beköszöntő a szokványos keresztény szöveg „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Eljöttünk szent István szolgái régi szokás szerint” stb. Ez a szöveg későbbi ragadvány, aminek a bizonyságát adja a további szöveg: Ahol keletkezik egy ékes nagy út, A mellett keletkezik egy halastó állás Hej regülejtem, regülejtem! Azt is fölfogá az apró sásocska Arra is rászokik csodafiúszarvas. Hej regülejtem, regülejtem! Ez a csodafiúszarvas még nem Jézus szimbóluma, mint a későbbi keletű regősénekek­ ben, hanem az ősi világ istenállata, mely „Evilat” -ból a Meotiszon át a Kárpát-medencébe kisérte el a magyarságot, hogy itt végül is az idegen fegyverektől űzve bujdokoljon. Noha kimennél Uram, szent István király, Vadászni, madarászni, De ha nem találnál sem vadat, sem madarat, Hanem csak találnál csodafiúszarvast Hej regülejtem, regülejtem! Ne siess, ne siess Uram szent István király Az én halálomra. Én sem vagyok vadlövő vadad, Hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ ! Hej regülejtem, regülejtem! Ezekben a sorokban az ősvallás üldözöttsége tárul elénk, mély tragikumával. („Én sem vagyok vadlövő vadad, hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ” .) M ajd pedig bizonyságtételül felsorolja isteni jeleit: Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, Oda lamon vagyon árdeli szép hold, Jobb vesémen vannak az égi csillagok. Hej regülejtem, regülejtem! Szarvam vagyon, ezer vagyon Szarvam hegyin vannak százezer sövények, Gyulaszlagy, gyulaszlagy, holtatlan alusznak, Hej regülejtem, regülejtem! A felsorolt szimbolikákban még egyetlen keresztény motívum sem található. Ez még nem a keresztényesített „csodaszarvas” (vagy a szent Hubertus szarvasa), melynek kereszt ragyog a homlokán. Ez a csodafiúszarvas még az ősvallás Kozmosz — világképének jeleit hordja magán. De nemcsak a dozmati regősének tartalmaz ősvallási szimbolikákat. A Júlia szép leány c. balladát méltán sorolhatjuk a nép által megőrzött legrégibb nyelvemlékeink közé. Júlia látomását akár sámán elragadtatásnak is tekinthetjük. A látomás pedig ugyanaz, amit a dozmati regősének csodafiúszarvasa sorol fel. A fodor fehér bárány közeli rokona a csodafiúszarvasnak, ki a ” napot s a holdat szarva között hozván: a fényös csillagot a homlokán hozta: két szép aranyperec a j! a két szarvában: a j! a két oldalán két szép égő gyertya: mennyi szőre szála, annyi csillag ra jta !” A két ismertetett műről figyelemre­ méltó tanulmányt írt Palkó István aki az itt felvetett gondolatot részletesen kifejti, s a szimbolikák kozmológiai jelentőségét elemzi. (Palkó I.: Ősi népköltési szövegeink jellege, helye, szerepe és jelentősége irodalmunkban. Vasi Élet és Irodalom 1957) 62 �A továbbiakban a fodor fehér bárány Júlia szép leányt az égi szüzek seregébe hívja. Sokan hajlamosak, hogy itt keresztény vonatkozásokat magyarázzanak bele, de ezt semmi sem indokolja. A kereszténység nem az égbe gyűjtötte a szüzek seregét, hanem kolostorok­ ba, ahol Krisztus jegyeseiként élték önmegtartóztató, aszkétikus életüket. A fodot fehér bárányt talán a Boldogasszony követének is tekinthetjük, ki a fiatalon elhalt szüzeket a Boldogasszony égi seregébe gyűjti. Ezt a feltevést támogatja az alábbi szöveg is: Tündérek érkeznek fejér közön (tejut) jövének Hozzánk leszállana k, szép leányt keresnek. Térülj fordulj, bujj, bujj, meg ne kerüljenek (kerítsenek, találjanak). (Kandra Kabos: Magyar mitologia 112 .old) A szöveg világosan mutatja, hogy félelmes elragadtatásról van szó. De van olyan szöve­ günk, amiben maga a Boldogasszony jelenik meg, hogy elragadja a földi anya leányát. A földi anya és a Boldogasszony szembenállásából világosan kitűnik, hogy nem a keresz­ tény Máriáról van szó, ki a vigasztaló szelídség és a mártírium szimbóluma, hanem egy ősibb világkép istennője, aki nem valamely isten kegyelméből emeltetett a földi világból az égbe, hanem ő maga az isten. — — — — Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját? Azt kerülöm, azt fordulom, lányodat kéretem, lányodat kéretem! Nincsen nekem olyan lányom, ki eladó volna. Ó ne tagadd el, ne tagadd e l ! . . . (M agyar népzene I. Gyermekjátékok) Hasonlóképpen vallanak népmeséink is ősi hitéletünk mitológiájának emlékeiről, tanú­ sítva ezeknek a szájhagyományon megőrzött szövegeknek sok százados múltját. Természe­ tesen nem arról van szó, hogy ezeket a meseszövegeket egészükben ősieknek fogadjuk el. Tudjuk, hogy az idő nagy formáló, s még írott szövegek is az idők folyamán torzulásokat szenvednek. De ha gondosan tanulmányozzuk ezeket a szájhagyomány őrizte meséket, fellelhetünk bennük olyan motívumokat, melyek régi időkre utalnak, s így legalábbis azok a részletek maguk is régiek még akkor is, ha újkori cselekményekkel vagy hitvilággal keverednek. Szemléltető példaként tekintsünk bele a „Szépjány Ibronka” c. mesébe, amit Ortutay Fedics mese-sorozatában találunk. A mese az „ördögvőlegényről” szól. Mint mesetípus eléggé általános és nyugaton is elterjedt. Ortutay igyekszik kimutatni ezeket az általánosítható formákat, és csak ezeket hangsúlyozza a kötete végén közölt jegyzetek­ ben. A magyar történetkutatás számára jelentős részt a kötet elejére írt terjedelmes tanul­ mányban sem említi. Igaz, jelentéktelen részét képezi a mesének az átlagolvasó számára, de annál többet mond a kutatónak. A mese lényege röviden összefoglalva a következő: Szépjány Ibronka a fonóba jár, ahol minden lánynak van udvarlója, csak mellé nem ül senki. Szégyenli is nagyon, s egy­ szer azt gondolja; hogy akár az ördög is, csak akadna neki is udvarlója. A gondolat teljesül. Megjelenik egy legény, s Ibronka mellé szegődik uvarlónak. A leány elejti az orsóját, s amint utána kap, meglátja, hogy a legénynek lólába van. A leány kilesi az ördöglegény útját, aki a templomba megy, s ott egy halott fejét széjjelfűrészeli. Az ör­ dög észreveszi a leselkedő lányt s vallatóra fogja, hogy mondja meg, mit látott. A leány azonban nem mondja meg. Az ördög meghalasztja a leány apját, anyját, testvéreit Most már Ibronkára kerül a sor. Elfut a javasasszonyhoz, hogy mit tegyen? „Fut az asszonyhoz. Nénike, nénike vigasztajjon meg valahogy, mert nagy bánatban vagyok. Mi történik fe lülem? Tudod mi történik? Én tudtam előre. Meg fogul te most halni, de még beszélgesd meg jánycimboráiddal, hogy ott legyenek és ha meghalsz, hát téged, ha visznek kifelé a temetőbe, az ajtón ne vigyenek ki, sem az ablakon. Hát hon? A falon vágjanak egy lyukat. Ott tasziccsák ki a koporsót. De az úton se vigyenek, csak össze-vissza kerteken, csavargás úton . . . ” (Ortutay: Fedics M. meséi. 1940. 227. old.) Az idézett szöveg lényege: „Sem az ajtón, sem az ablakon, hanem a ház oldalán vágott lyukon vigyék ki a halottat.” Nemcsak történészek, de az átlagolvasó is ismeri Marco Polo útinaplóját. Ebben a műben hasonló szöveg olvasható a nagy Tangut tartományról szóló fejezetben: „Néha a jövendőmondók kijelentik, hogy nem hoz jó szerencsét, ha az ajtón viszik ki a tetemet, akár valamilyen csillagállás alapján, akár azért, mert egy bizonyos rosszindulatu 63 �tárgy esik az útjába, úgy, hogy rést kell törni a falon és azon át kell kivinni az elégetés helyére.” (M arco Polo utazásai I. k. 40. fej.) A két szöveg összevetéséből világosan láthatók, hogy azonos temetkezési szertartásról van szó. De hogy ez a szokás a magyarság körében is meg lett volna, nem lehetett bizo­ nyossággal á llíta n i ennek az egy mesének az alapján. Arra kellett gondolni, hogy talán a tatárjá rás során a tatárok emlékanyagoként került ebbe a mesébe. A közelmúltban azon­ ban olyan adatok kerültek nyilvánosságra, melyekből kiviláglik, hogy ez a temetkezési forma a magyarság ősi hitvilágához is tartozott, és évszázadokon á t még a keresztény­ ség korában is éltek vele az őshiten m aradt magyarok. (Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció. Buenos Aires 1968.) E tanulm ány írása közben a fenti mesének újabb változata került elő. Bosnyák Sándor fiatal folklorista — aki a palóc földön is komoly kutatóm unkát végez — Győrvári János monyoródi (Baranya megye) juhásztól jegyezte le ezt a változatot, és szíves volt kéziratát felhasználásra rendelkezésemre bocsátani. A mese lényegében egyezik a fentivel. A tem e­ tési motívum is benne van, de itt már erős átköltéssel ta lá lju k. Ebben a mesében a fa l­ bontás kim aradt, ami a másiknak legfőbb értéke, mert a történelm i kútfőkkel egyezik. Itt így m ondja el a mesemondó: „. . . azt m ondja — most ő rajta a sor, mert őneki kell m eghalni. De — azt m ondja — őtet, ha ő meghal ne fektessék a padra — mert nálunk padra fektetik a ha lo tta t nem ágyba — , hanem a pad alá fektessék őtet. És ha viszik a temetőbe, ne az ajtón vigyék ki, hanem az ablakon. És ha kiérnek a kapuhoz, ne a kapun vigyék ki, hanem a kapu fölö tt. És ha viszik a temetőbe, ne az úton vigyék, hanem az út mellett. És ha beviszik a temetőbe, ne a temetőbe temessék, hanem a temető m ellé.'’ Ha mutatkozik is némi eltérés, a lényeg azonos: félrevezetni az ártó gonoszt. — Ezek azok az ősi rétegek, melyeket népköltészetünkből, meséinkből kihámozhatunk, s melyek ha tö ­ redékesen is, de némileg kiegészítik a nagyon gyér írásos emlékeinket. A zenei és irodalm i példához hasonlóan a díszítő művészet ősi rétegét is meg lehet á lla p íta n i, mert ennek is vannak olyan ism ertetőjelei, m int pl. a népzene ötfokú s k á la ­ rendszere. Hiszen egy ornam entikának az ősiségét nem az dönti el, hogy mikor festették, hímezték vagy faragták, hanem hogy a motívumanyag milyen messzire vezethető vissza a történelm i, esetleg a történelem előtti múltba, (mert ilyen is van). Történészeink, néprajzosaink túlzottan elfogódottak a történelm i idővel szemben, a századoknak, ezredéveknek óriási távla to kat tula jdo nítan ak. Pedig ezer év még család’ generációs vonalon is a lig harminc emberöltő. Hagyományőrzés tekintetében a tizenöt em beröltőt sem éri el, hiszen a nyolcvan éves öregem ber meséit vagy díszítő-m otívum ait a tizenkét éves gyerek m egtanulhatja. De ehhez még fontos tényezőként társul az elszi­ ge telt életform a, amiben a paraszti réteg a jelen század elején is sok helyen élt. A múlt században még a vidéki nemesség és a mezővárosok lakosainak ízlésvilága sem tért el lényegesen a falusi vagy pusztai ízlésvilágtól. Tény, hogy az európai stíluskorszakok hatásai felismerhetők népművészetünkön, de ez inkább csak külső jelekben mutatkozik. Alapform áit, ősi fogantatású keleti je lle g é t nem homályosította el. De ez nemcsak a népnél volt így, melyet az idegen hatásoktól óvott az elszigeteltség, de a főúri osztály is m indenkor szigorú m értéktartást tan úsított az idegen m ódival szemben. Hasonlítsuk csak össze a m agyar barokk-kori viseletben á b rá ­ zolt II. Rákóczi Ferencünket a korabeli csipkés selyembugyogós francia arisztokratákkal. A magyar nép művészetének fejlődését nem lehet csak európai nézőpontból vizsgálni. Más az eredete és más volt a történelm i fejlődése. Hivatalos folkloristáink á llitása, hogy népművészetünk itt ala ku lt ki, és hogy nemcsak a honfoglalás előtti korral, de a honfog­ laláshoz közel eső korral sem hozható kapcsolatba, m egalapozatlan. Népművészetünknek a XVIII. századból való származtatása nemcsak erőszakolt, de az igazolási mód a tö rté ­ nelmi tényeknek is ellentmond. Á llításunk bizonyítására a tulipán-kérdést vizsgáljuk meg, mert ez a motívumunk központi helyet fog lal el népművészetünkben és talá n a legerősebb tagadás ezt a motívumunkat érte szaktekintélyeink részéről. Nemcsak az ősiségét vonják kétségbe, de eredetét is nyugatról szárm aztatják: „Bizonyára sokan m eglepődnének — írja O rtutay — ha hallanák, hogy az egyik legősibbnek és legnem zetibbnek vélt m otívu­ munk, az úgynevezett tulipán-m otívum távolról sem tartozik az ősi magyar eredetű díszítő­ elemek közé népművészetünk világában. Pedig éppen a századforduló nagy tu lip á n moz­ galm a s egyes elméletek valósággal meggyökereztették azt a véleményt, hagy a tulipán 64 �ősi, még keletről hozott díszítő eleme a magyarságnak, „turáni” motívum. Ma már Rapaics Raymund kutatásai óta tudjuk, hogy a tulipánt Európa, s benne a magyarság, csak a késő barokk korban ismerte m e g ...” (Ortutay: A magyar népművészet 1941, I. k. 12. old.) Az itt megszakított gondolatsort folytassuk Ortutay egy másik könyvéből: „Rapaics Raymund egyik élvezetes tanulmáyából megtudhatjuk, a tulipán s a hozzá fűződő mű­ vészeti motívum csak a barokk korban lett ismeretessé, miután kalandos és hosszú uta­ zásokkal távolkeletről, hollandus hajósok és kereskedők révén Európába jut a főúri és papi kertekbe, majd onnan a néphez." (Ortutay: Kis magyar néprajz) Ha mármost a Rapaics-féle időmeghatározást Ortutayval együtt elfogadjuk, akkor Magyarországra még későbben kerülhetett, s a néphez ennél is későbben. Más forrásból úgy értesülünk, hogy ez a tulipán Európába érkezése idején vagyont érő újdonság volt. „Ritkább alakú és különlegesebb színezetű virágnak hagymájáért 13 000 hollandi arany­ forintot is fizettek.” Ortutay feltétel nélküli csatlakozása Rapaics állításához elsietett volt, márcsak azért is, mert Rapaics közlése történetileg nem állja meg a helyét, de botanikus szempontból is gyenge lábon áll. Merthogy a magyar népköltészetet nem ismerte, ez elnézhető, nem ő volt az egyedüli; de hogy a saját szakterületével sem volt tisztában, már súlyos hiba. Ugyanis Magyarországon a délibb tájakon vadon is élt kétféle tulipán. Az egyik tulipán „Tulipa silvestris” , a másik a „Tulipa hungarica” . (Levier: Les tulipes de I Europe, 188485). De a tulipán Európába érkezésének a késő barokk korra tétele is hibás, mert az a XVI. század első felében kb. 1530 táján történt. Rapaics szakmai botlásait észre sem vettük volna, ha Ortutay nem hivatkozik rá olyan lelkesen. Mert neki, mint folkloristá­ nak, s a magyar ballada szakavatott ismerőjének tudnia kellett volna, hogy a XVI. szá­ zadból két balladaszövegünk is említést tesz a tulipánról, mégpedig nem is akármilyen vadvirágként, hanem a nyugati országokban sokezer forintért árult kerti tulipánról. Virágos kertbe temették — Egymás mellé elültették — Az egyikre palántálta k Fejér csíkos tulipántot — A másikra palántáltak Tiszta vörös tulipántot. (Csanádi— Vargyas: Röpülj páva, röpülj 466. old.) Szép Júliám, szép leányom Kertemben nyílt tulipánom Ne szeresd te jobbágyodat. . . A balladaszövegek világosan megmondják, hogy a tulipán kerti virág volt már ebben az időben is. És hogy emlékeztessen a ballada, a végén szinte refrénként újra megjelenik a fenti motívum, de itt már tragikusabb hangvételben: Hej Júliám, szép leányom, Kertemben nőtt tulipánom! Kertemben nőtt tulipánom! Ha én ezt így tudtam volna, Dehogy megöltem volna. . . (Ortutay-Buday: Magyar Népballadák) De igen régi keletű népdalszövegekben is előfordul a tulipán, Íme egy régi moldvai csángó népdal, amire Török Erzsébet volt szíves felhívni figyelmemet. Én elmenyek térdiglen Romába, Veres tenger kellős közepébe, Ott leszállék tulipán képébe Az én rózsám háza elejébe. 4 65 �A következő versszakaszt Tímár Máté jegyezte le Moldvában Bíró Anna dormányi csángó asszonytól. O tt azt mondja nekem az én rózsám Met j öve el tulipánkéé hezzám, Ugy jötte en, ahogy Isten engedt Tulipánnak élőm szüve helyett. Hasonló ellentmondás mutatkozik tulipán szavunk származtatása körül is. Bárczi Géza szófejtő szótára szerint olasz tájnyelvből, vagy az újfelnémetből került nyelvünkbe. Ha Rapaics időmeghatározása elfogadható lenne, csak fokozná a zavart, mert ebben az esetben a magyar nyelvben a tulipán szó kétszáz évvel idősebb lenne, mint ahogy a tu­ lipán Európában megjelent. Addig pedig nem tudhatták a nevét, ha nem volt. De a XVI. század sem támogatja Bárczi származtatását, mert ahhoz, hogy ilyen drága portéka annyira elterjedjen, hogy Olaszországban a tájnyelvben is otthonossá váljon, nagy idő kellett. Az újfelnémet nyelv pedig csak ekkor volt kialakulóban, hiszen csak Luther kezate irodalmi nyelvként használni. Viszont, az idézett népköltészeti példák azt bizonyítják, hogy a tulipán szavunk már régen használatos volt ekkor, mint ahogy a tulipánok is régen virítottak a magyar kertekben. Erre vall a tulipán szónak a versszerkezetbe s szó­ ritmikába való természetes beilleszkedése, a többi magyar szóval való összecsengése. Gombocz Zoltán is foglalkozott a tulipán kérdéssel. Az ő időmeghatározásai hitele­ sebbek. Bár idegen forrásra támaszkodva, említést tesz a magyar területen vadon termő két tulipánfajtáról is. A tulipán szót török eredetűnek tartja, de nyelvünkbe olasz köz­ vetítéssel származtatja. Úgy látszik a törököktől nem tudtuk eltanulni, segítő kellett hozzá. Gombocz szerint írásos emlékeinkben csak a XVII. századtól fordul elő, Thököly napló­ jában (1693) Gyöngyösinél (1692). Comenius pedig 1698-ban ezt írja: „ A tulipán a virá­ goknak ékessége...” (Gombocz: Tulipán — magyar nyelv 1906. 263. old.) Gombocz is, Bárczi is adósak maradtak a tulipán szó értelmezésével, mert a turbán­ ból való származtatást ők sem találják kielégítőnek. A népnyelvből ismert virágnevek általában tulajdonságokat, a virághoz kötődő fogamakat fejeznek ki. pl. százszorszép, gyöngyvirág, tátika vagy nefelejts, estike stb. Gombocz fent említett tanulmányában utal Entz Géza figyelmeztetésére, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a XVII. századnál korábbi időben talán csak a tulipánhoz hasonlatos virágfajtákra kell gondolnunk. Ez a feltevés bizonyos értelemben figyelemreméltó, de a XVII. századhoz kötve nem indokolt, mert amint láttuk, a népköltészetben már a XVI. században használatos volt a tulipán szó. És még arról sem lehet szó, hogy későbbi behelyettesítés, mert mind a balladákban, mind a csángó szövegben a rímek annyira a tulipán szóhoz kötődnek, hoy azt más virágnévvel helyettesíteni úgy, hogy a rímrendszer fel ne boruljon, nem lehet. Sokkal inkább feltételez­ hető, hogy a tulipán név alá más, de azonos jellegű virágokat is soroltak. Népművésze­ tünkben általában a piros tulipán a jellemző, vagyis a színszimbolikával is számolnunk kell. Sz. P. Tolsztov szovjet tudós a Torpak-Kalában feltárt falképek és díszítőmotívumck között „vörös liliomokat” említ. Valószínű, hogy ezek is tulipánnak neveztettek hajdan Ez a feltevés érthetőbbé válik, ha a tulipán szó jelentését megkiséreljük kideríteni. Dr. Novotny sumír összetett szónak tartja: til (tal-tul) = teljes, pa = (bar-ból) = fény, ragyogás, a-ni (an) = övé. Tulipaani teljében ragyogó vagy teljes fényű. A finn-ugor­ ból is hasonló formával és tartalommal vezethetjük le: finn nyelvben: tul, tuli = tűz, finn: paista = ragyogás. Tuli-pa-(ista) = tűzragyogású. (Mivel a zárójelbe tett ista szó azo­ nosítható a sumír iz, izi vagy az akkádos isatu = tűz, úgyszintén a magyar izzó, izzás szavakkal, talán tűzfényben izzó. Ezt a fejtegetésünket támogatja a fentebb idézett csángó székely népdal utolsó sorainak szintén Tímár Máté által lejegyzett változata: Ugy jötte en, ahogy Isten engedt Tulipánnak tűzpirosa helyett. Mindebből következtethetjük, hogy tulipán szavunk és motívumunk ősi eredetű és kultikus tartalmú szimbólumra utal, ami a hajdani nap, ill, tűzkultusz emlékét őrzi. Nem véletlenül került a tulipán mondandóink középpontjába, mert ez a legsarkala­ 66 �tosabb pontja népművészetünk eredetkérdésének. De bármennyire igyekszünk bizonyítani tulipán-motívumok ősiségét, újabb meglepő tagadásba ütköztünk. Egyes tudósaink nem­ csak ősiségét és magyar jellegét vonják kétségbe, de bebizonyítják hogy a tulipán-motívum valójában nincs is, ill. nem egyéb optikai csalódásnál „. . . Másrészt meg Győrffynek és Kiss Lajosnak elemzéséből tudjuk, hogy a tulipánnak tartott virágmotívum népművészetünk formanyelvén rendszerint nem is tulipán, hanem a rózsának, szegfűnek vagy más virág­ nak elrajzolt, stilizált ábrázolása. (Ortutay: i. m. I. k. 13. old.) Tudjuk, hogy Győrffy István néhány múltszázadi szűcsminta könyvben előforduló be­ jegyzésre építette elméletét. (Győrffy: Cifraszűr 1930). De mi a véleménye a népnek? Mert a mesteremberek, akik között sok idegenből bevándorolt is volt, akik a népi ha­ gyományokat nem is ismerhették, csak a szakmájuk kellékeként értékelték a motívumokat, melyeket a néptől, helyesebben annak megszokott holmijairól lemásolták, de hogy ezeket népművészet-tudományi szempontból is értékelték volna, nem valószínű. Az a szűcs vaqy szűrszabó bármit is jegyzett be a mintakönyvébe, ettől a nép a tulipánt tulipánnak tartotta, és a rózsával vagy a szegfűvel nem tévesztette össze. Bizonyság erre a sok ve­ gyes virágból álló ornamentika, amelyben nagyon jól meg lehet különböztetni a rózsákat is, meg a tulipánokat is. De nem egészen helytálló a szűcsökre való hivatkozás, vagy legalábis nem általáno­ sítható néhány véleményre, mert éppen Kiss Lajos — akire Ortutay szintén hivatkozik — ellenkezőt bizonyít. A nyíregyházi szűcsökről írva fölemlíti a díszítésül alkalmazott virágok között a rózsát, a tulipánt és a szegfűt. Majd pedig, hogy az asszonyködmön elejére „almásra, tulipánosra és kacskaringósra vágott irhát alkalmaztak.” (Kiss L: A nyíregyházi szűcsmesterség és szűcsornamentika 1929, 14 és 57. old.) De azt is megtudhatjuk Kiss Lajos idézett munkájából, hogy a színeknek is vidékenkénti hagyománya volt, amihez a mesterembernek alkalmazkodnia kellett. Mivel a hagyományok nagyon távoli gyökerekből táplálkoztak, a divatok változásai legfeljebb formaváltozásokat idézhettek elő, barokko­ sabb vonalvezetést, a motívumok kicifrázását stb., de a hagyományos motívumoknak újakkal való felváltása nem tapasztalható. Legfeljebb annyi, hogy a régi motívumok mellé újak is kerültek. Hogy a XVIII. század előtti időből kevés a bizonyító adat — bár vannak adataink cifraszűrökről és ködmönökről pl. a Debreceni Magisztrátus 1646-ból származó tilalm a­ zása is a cifrázott ködmönök korlátozását írja elő — ennek fő okát már említettük. De a tudósok maguk is szűkítik a kört, még ott is, ahol ez nem indokolt. Így Győrffy István, a nagykun viseletről írt tanulmányában többek között ismerteti a kun süveget, amiről azt írja. hogy csak a XVII. századi formájában ismerjük. Ez a kun süveg „csákósüveg” , majd „csákó" néven volt használatos. „Csá kósra vagy csákóra úgy vágták a süveget, hogy a karimáját felülről le fe lé ferdén bemetszették s az így bemetszett felsőrész lefittyent. Ez a katonát illette meg. Azt a legényt, aki a verbuválásnál markába csapott a verbunkos káplárnak, azzal avatták katonává, hogy süvegén nyomban csákót vágtak.” (Ethnographia, 1937, 2-3. sz. 121. old.) De az is kiderül ebből a tanulmányból, hogy a hatóságok bün­ tetőszankciókkal tilalmazták ezeket a régi viseleteket. A tilalmakban az az érthetetlen, hogy ezeket, mint a fiatalság „újmódi divatozását” emlegetik. Inkább arról lehet szó, hogy a régi divat újból föltámadt, s mert a kuruc viseletre emlékeztetett, a Habsburg hatalom nem nézhette jó szemmel. Hiszen ez a csákósüveg ugyancsak régi hagyomány a tilalmazásal együtt. A Képes Krónika miniatúráin ilyen látható a legyőzött Koppány fején, és ilyen van a magyarok fején, akiket a festő így határol el az idegen lovagoktól. De ilyen „csákósüveget" viselnek a kunok és a tatárok is. Márpedig a Képes Krónika festője még láthatta azt a kun viseletet, amit a kunok bejövetelükkor viseltek. A Képes Krónikában pedig azt olvashatjuk a fermói legátus ténykedéséről: „Ez megtiltotta a magyaroknak, hogy magyar szokás ellenére szakállukat borotválják, hajukat megnyírják, és hogy kun süveget vise lje n e k...” (Képes Krónika 183.) De korábbi időkből is (1278-i budai zsinat) tudunk hasonló tilalmazásról. Ugyanezt a fövegformát írja le Tolsztov, mint chorezmi vise­ letet avval a tévedéssel, hogy háromcsúcsú „frig ia i” sapkának írja. (Tolsztov: Ősi Chorezm 127. old.) Csatlakozunk Győrffy István panaszához, hogy archeológusaink semmi érdek­ 67 �lődést nem mutatnak a XV. század utáni korszak népi temetői iránt, holott ezeknek tudományos feltárása jelentős kultúrtörténeti adatokkal szolgálhatna. Ez valóban így van, mert a népi temetkezés a kereszténység mellett végig megőrzött ősvallási szokásokat, hagyományokat. Magam is tanúsíthatom, hogy 1948-ban még dél-Somogyban és Bara­ nyában az öregasszonyokkal ládaszám temették el a szebbnél-szebb szőttes holmikat. Mindezt csak azért említettük, hogy megmutassuk, hogy nem azért nincsenek XVIII. század előtti emlékek, mert nem voltak, hanem mert nem is nagyon keresik. Ha már fölem lítettük a kun süveget nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak csákósított form áját. Ugyanis am ikor csákót vágtak bele, a pereme kéto lda lt szétnyílt, m int a stilizált tulipán és olyan form át is m utatott. Ez lehet véletlen, de inkább gondolhatunk arra, hogy a tulipánhoz hasonló kultikus kapcsolatról van szó, A tulipán-kérdés vitatói kizárólag a kerti tulipánra szorítkoznak, de amint az idézett balladaszövegek is tanúsítják, így sem bizonyítottak be semmit állításukkal. Az igaz, hogy a kerti tulipán az utolsó két században látszik uralkodónak, de ez csak abból kö­ vetkezik, hogy ebből az időszakból maradt fenn a legtöbb népművészeti emlék. De a kerti tulipán, ahogy a XVI. századi balladákban is jelen van, az ornamentikából sem hiány­ zott. Példa rá az ádámosi templom mennyezetére 1526-ban festett tulipánok. (Rapaics szerint csak 1559-ben virágzott az első tulipán Augsburgban. (Régi magyar kertek, 63. old.) A dályai ref. templom mennyezetét, melyen szintén szép számmal láthatunk tulipánokat 1630-ban festették. De ismerünk népművészetünkből egy másik tulipár-motívumot, ami csak virágjában hasonlatos, de a szára indaszerű, a levele legyezőszerű, általában hármas osztású. Ez az a levélforma, amit a szaktudósok „ perzsa palmettának” neveznek. Ezt az indás tulipánformát főként a székely kapukon alkalmazták, de megtaláljuk textíliákon is. Legtisztábban mégis a fafaragások őrzik. Ez a motívum talán régebbi az egyenesszárú tulipánnál, bár ezt az utóbbit is igen messzi századokon lehet nyomon követni. A lapta­ lanul támadták Huszkát romantikus túlzással, amikor a népművészet díszítő elemeiben olyan motívumanyagot vélt fölismerni, amit kapcsolatba hozhatott a honfoglaláskori anyag díszítményeivel, s így az eredetet tovább vezette a „szasszanida stílusra” s azon keresztül — talán nem is ok nélkül — a mezopotámiai kultúrára. Egyelőre azonban maradjunk az ún. „szasszanida” stílus közelében, már csak azért is, mert a honfoglaláskori emlékein két általában ebbe a stíluskategóriába kapcsolják. Itt találunk szép számmal olyan szasszanida kori műveket, amelyek a mi indás tulipánunkkal teljes egyezést mutatnak. Ilyen a IV—V. századból való flamingós ezüst kancsó (Berlin, Állami Múzeum), melyen a mi indás palmettaleveles ,,tulipán” -motívumunk édestestvére látható. Igaz, a kancsón lévő virágot a német ismertetés lótuszvirágnak (Lotusweigen) említi. (Die neue Propyläen W elt­ geschichte, 1940, Berlin I. k. 456. old.) azt azonban nem állíthatjuk, hogy abban a korban is így hívták. Nálunk a nép ezt is tulipánnak vagy „Boldogasszony virágának” nevezi. (Haáz Ferenc: Udvarszékhelyi famesterségek, 1942. 53. old.) Hasonló ornamentikákat ta lá ­ lunk egy „szasszanida" ezüst korongon (V-VI. század, Ermitage, Leningrád). Ezen a tárgyon egy mitologikus ábrázoláshoz kapcsolódó „életfa” formában is megjelenik. Á m hogy a másik tulipánról is szóljunk, ilyen példa is kínálkozik szintén egy szasszanida ezüst kan­ csóról, amelyen egy női alak látható — nyilván egy istennő, talán Istar — ki mindkét kezében egy-egy szál tulipánt tart. (III.— IV. sz. Ermitage, Leningrád) (Archeologia Hun­ garica Budapest 1943, XXIX. sz. 98-99. old.). De honfoglaláskori anyagunkban is ta lá ­ lunk tulipán-mptívumot szép számmal. Fettich Nándor a közelmúltban bocsátott rendel­ kezésemre Veselovo-ban (észak-Volga vidék) nemrégen talált X. (?) századi tarsolylemez ábrázolást, melyen két oroszlán között középen egymás fölött három tulipánfej látható A legfelsőnek a középső csúcsán kereszt elrendezésben három körmotívum áll, mintha korona lenne, amely talán ennek a legfelsőnek a rangosabb voltát kívánná hangsúlyozni. Bár a három tulipán az egészben részletmotívum, mégis központi helyet foglal el. A főmotívum az életfa, amit két oroszlán véd, ill. őriz. Nem kétséges, hogy mitologikus szim­ bólumokkal állunk szemben Az itt felsorakoztatott példák alapján talán mégis megkockáz­ tathatjuk annak feltételezését, hogy népművészetünk bizonyos mértékig kapcsolatban áll honfoglaláskori művészetünkkel. 68 �Igaz, itt újabb tagadásba ütközünk. Tudósaink a honfoglaláskori művészet arisztokra­ tizmusát hangoztatják a népművészet paraszti jellegével szemben, s igyekeznek a kettő kapcsolatának lehetőségét kétségbe vonni. (A népművészetnek a XVIII. századra dotálása is ezt a célt szolgálja.) Ezt a kérdést szükséges lenne megvizsgálni, de ebben a keretbe — a kérdés külön terjedelmes tanulmányt igényel — nem fér bele. Úgy véljük, így is meggyőzően bizonyí­ tottuk népművészetünk ősi voltát, s ta lá n az is világossá vált, hogy az eddigi „tudományos" megállapításokat felül kellene vizsgálni. Á dám osi te m p lo m b ó l (1526) T ulipános m ennyezetfestm ény Tarsolylem ez X. sz. (?) Veselovo (S zovjetúnió) 69 �Szkíta hímzés i.. e. V. sz. Pazirik (S zovjetúnió) 70 K eresztlábazat XVII sz. e le je D elne (S zékelyföld) �A palócok eredetéről Válasz Bartha László észrevételeire A Palócföld 1968. évi 3. számában problémafelvető cikket írtam „A palóc nép és nép­ név eredeté” -ről. — Ennek lényege, hogy a palóc elnevezéssel eredetileg illethető nép­ csoport térbeli elhelyezkedését — az ún. „palóc nyelvjárásterület” -en belül — térbelileg összeszűkítem, sporadikusnak tekintem, továbbá, hogy erre a népcsoportra nézve taga­ dom az eredeztetésre vonatkozó ún. kun— kabar elméletet, mert a palócokat a hun—avar­ korban idekerült és eredetileg a szamojéd nyelvek körébe tartozó nyelvet beszélő népi, illetve hadrendi töredéknek tekintem. A Palócföld 1969. évi 1. számában Bartha László „A palócokról” címmel közölte észre­ vételeit az általam vázoltakról. Cikkéből kiderül, hogy nemcsak a Pest, Szolnok, Nógrád, Heves és Borsod megyék által támogatott, több évre tervezett „palóckutatások”, de az országos történelem szempontjából is fontos, hogy ennek a magyar népcsoportnak az eredetét tisztázzuk. — Igaza van Bartha Lászlónak, amikor megállapítja, hogy „a palóc kérdés ma még, részadatok hiányában, megoldatlan.” — Ez a véleménye a legsúlyosabb b í­ rálat a ma uralkodó kun-kabar eredet-hipotézissel szemben és igazol abbéli törekvésem­ ben, hogy a kérdést új nyomokon kell megoldani. Ugyanakkor az én általam felvetettekre is vonatkoztatja, hogy „minden megalapozatlan, vagy valamilyen szempontból hiányos elmélet csak bonyolítja a problémát” , — vagyis nem ért egyet azzal, amit írtam, érveim gyengék, feltételezéseim zavart keltők. Bartha László kételyeit jogosaknak tartom, mert az általam felvetett probléma­ komplexum tisztázásához nagyobb terjedelemre van szükség, hogy a részletmegoldásokból egységes és elfogadható kép bontakozzék ki. Éppen ezért, hogy a rendelkezésemre álló teret tényanyaggal töltsem ki, válaszomban csak a legalapvetőbb bizonyítékokra kívánok rámutatni. Téved Bartha László, amikor azt állítja, hogy a Zabar helynév nem eredhet a hun nyelvből, mert „ilyen nyelv nem is volt!” — Márpedig volt! - Igazolja ezt, hogy a bizánci császári udvarban évszázadokig voltak hun nyelvet beszélő tolmácsok.1 A nyelvészek egész serege pedig — legkevesebb másfélévszázad óta — komoly erőfeszítéseket tett és tesz ennek o nyelvnek a megállapítására, szókincsének meghatározására. Többségük vala­ milyen török nyelvnek véli a hunok nyelvét, ami — megállapításom szerint — tévedés. A hunok nyelve — szerintem — annak az eredetileg az ural— altáji nyelvcsalád legkeletibb ágát képező népnek a nyelve, amely népnek egyik jelentős csoportja megszállta a japán szigeteket, és ott — főleg polinéziai és a jnó szókincset beleolvasztva - kialakította a mai japán nyelvet. Ezért a hunok nyelve elsősorban a mai japán és Amur vidéki különböző nyelvek szókincse egyrészének, valamint a magyar helynévanyagban és szókincsben elő­ forduló, azokkal megegyező vagy azokból levezethető helynevek és szavak segítségével rekonstruálható.3 Amikor tehát a Zabar helynévvel kapcsolatba hoztam a japán sawari 'akadály' szót, okkal tettem, mert egyike azon helyneveinknek, amelyek hun töredékek kárpátmedencei helynévadását és továbbélését bizonyítják. Zabartól északra, a község határán Utas puszta és Péterfalva között fekszik a Gyepütetö hegyhát. A magyar gyepű szó eredeti akadály jelentése pontos fordítása a japán sawari-nak és az ebből kikövetkeztethető hun zabar-nak. - Adott esetben térbelileg is érthető, mint útelzáró akadály - torlasz, vagy egyéb erődítés — hiszen az Utas pusztán és Zabaron áthaladó út még a XVIII. században is egyik főközlekedési útja volt a gömöri vaskohók termékeit szállító szekereseknek,4 és nyilván igen ősi eredetű út. — A Zabar helynév akadály, gyepű, földvár jelentését — és így hun eredetét is — még az is bizonyítja, hogy a törökök által a XVI. században kiépÍ­ tett, Rimaszombattól nyugatra fekvő Szabatka földvár régebbi neve szintén Zabar volt. Nem mehetek azonban ennyire a részletekbe és a több, mint száz hasonló helynévi bizonyíték felsorolását mellőznöm kell. Ehelyett inkább a palóc népnév eredete szempont­ jából fontos hun népnév jelentésére fogok rámutatni a hun nyelv feltételezett ismerete 71 �alapján. Ez a hun szó volt az, amivel — amikor már Európában éltek — a hunokat, mint népet illették, sőt így nevezték a bizánciak az összes hun uralom alatt élő, de nem hun nyelvet beszélő, különböző, még indoeurópai eredetű népeket és törzseket is.6 Ez a hun népnév azonban nem vezethető le a japániból, mert kínai eredetű szó és ’kevert’-et, ’ ke­ veredett'-et, 'zagyvá’-t jelent.7 Nyilván abban a történeti időszakban lett ez a kínai ere­ detű hun szó a hunok egyik kínai nevévé, amikor a kínai krónikák által hiungnu-nak, azaz 'szökött szolgák'-nak nevezet Amur vidéki hunok egy kínai csoporttal bővülve új törzs­ szövetséget alakítottak ki.8 Miért nevezhettek el így egy népet? - Két lehetőséggel állunk szemben. Az egyik az, hogy ez a kifejezés egy törzsszövetségnek különböző eredetű törzsekből való egyesülését jelezte. A másik az, hogy ez a „kevert, összevegyített” szó a különböző törzsek vezéreinek vérszeződésére utal, amikor azok karjuk megeresztett vérét kupában összekeverve meg­ itták. Erre jó példa a magyar vérszerződés. Akár politikai, akár kultikus eredetű ez a hun elnevezés, tény, hogy a hun birodalmak kölönböző időszakaiban behódolt és szövetséges népek a saját nyelvükön is ’kevert'-nek nevezték magukat. Így török szóból levezethetően ,,kevert-et jelent a bolgár, finn szóból levezethetően a székely és szamojédból levezethetően a palóc népnév is.9 — De nemcsak ezek a változatok maradtak fen. A magyar helynévanyagban a „kevert” szónak japániból levezethető változatai a Kongó és a Kondó, koreaiból a Hollány és a Kollány, a mongolból a Kolycó és a Kolcó, irániból a Bor és az irániban arab jövevényszóból származtatható Kalota, sőt esetleg a Helta is.10 Ugyancsak a „kevert” szónak egyik törökből levezethető változata a Nógrádban, főleg a Zagyva forrásvidékén birtokos Katisz, Katics nemzetségnév is, amely, ha a dalmáciai változatát figyelembe vesszük, eredetileg törzsnév lehetett.11 Már ezek a példák is iqazolják, hogy a palócok csak egy kisebb töredék lehettek és voltak a magukat „kevert” -eknek nevező hunok, azaz a hun birodalmak soknyelvű né­ pei és néptöredékei sorában, és mind ilyenek éltek a Kárpátoktól Keletre és kerültek ké­ sőbb, más hun népekel együtt, a Kárpátmedencébe is. Azt, hogy itt több különböző nyelvű töredék élt egymás mellett, jól szemlélteti a Zagyva folyó forrásvidékének közelebbi és távolabbi helynévanyaga. A folyó forrásánál fekvő Zagyva falu nevén kívül erre felé van a szintén 'zagyva, zavaros’ jelentésű Habók puszta a gömöri Rakottyás falu határában, és a török eredetű Bolgarom falunév, ami még azért is fontos, mert Bél Mátyás 1718. évi tudósítása szerint ezen a vidéken még a XVIII. század elején is ismerték és használták a rovásírást, már pedig ez bolgár— török eredetű.12 A Katisz nemzetség birtokviszonyai alapján ez a nemzetség név is ebbe a cso­ portba tartozik, de ennek a nemzetségnek mór kirá lyságkorabeli idekerülése a valószínű.13 Bolgár—török népelemeknek vidékünkön való korai megtelepedését bizonvítja — több hely­ nevünkön kívül — a Nógrád nyugati felében fekvő Nándor falunév is, ami a bolgárok egyik régi magyar neve.14 Figyelemre méltó, hogy a régi Nógrád, Gömör, Kishont és Heves megyék érintkező határvidékének körzetében tűnik fel, az ugyanazt jelentő török és magyar helynevek köze­ lében, a XVIII. és XIX. század fordulóján a szamojéd eredetre mutató palóc elnevezés, mint népcsoport név, mégpedig úgy, hogy ezen a területen Palóc nevű településnevet nem tudunk felmutatni. Viszont egyéb jelentésű szamojéd eredetű helynevek elég szép számmal fordulnak itt elő. Pl. a salgótarjáni Pónyi puszta és völgy ’hosszú'-t az Ipoly menti Pinc falu ’ rettenthetetlen'-t, ’bátor’-t jelentő neve stb. — Ez a tény arra enged következtetni, hogy itt a környező települések lakossága gúnynévként — ’hebegő, habók, zavaros' — használta a palóc elnevezést az eredetileg ugyanúgy hun-avarkori településű szamojéd eredetű társaira. A palóckérdés tanulmányozását nem lehet elválasztani a hun-avarkori feltételezhető méltósá qnevek tanulmányozásától, mert ezek a különböző nyelvi eredetű elnevezések helynévbokrok alakjában tűnnek föl, amiből a törzsszövetség népi összetételére lehet kö­ vetkeztetéseket levonni. Ilyen feltételezhetően szamojéd eredetű méltóságnevek a Vacs, a 72 �Pinc több nem ezek és ennek Penc változata. A hun-avarkori méltóságnevekkel kapcsolatban azonban probléma merül fel. Ezek közül a legfontosabbak: a méltóságnév nyelvi eredete még bizonyítja, hogy viselője a névadó nyelvet beszélők sorába tartozik, továbbá, hogy a nevek idővel személy- és méltóságnevekké is váltak. Az első aggályra igen jó például szolgálnak a magyar méltóságnevek. A király (ré­ giesen és tájszólásilag keráj és kerál is) — amit általában és tévesen szláv eredetűnek vélnek — hun— avar eredetű szó. A japán kerai 'hűbéres’-t, vazullust jelent, de a kaukázusi avarban már mint királ a független uralkodó, azaz a király megjelölésére szolgál.15 A másodfejedelmi méltóságot jelölő gyula szavunk kínai eredetű hun szó, és eredetileg a tiszteleti oldalon — a kínaiaknál a baloldalon — ülő, azaz a fejedelem után következő személyt jelentette.16 A harmadfejedelmi méltóságot jelölő harka szavunk viszont finn— ugor eredetű és a legfőbb döntőbíró megjelölésére szolgált.17 Ezek a magyar méltóságnevek magyarrá vált hun-avarkori jelölések és csakis egy időszaknak a törzsközi viszonyaira vonatkoztathatók. Így pl. a kende méltóságnevünk a nem-kultikus fejedelem jelölésére szolgált és hun eredetű, mert a koreai kvande 'nagylelkű’ vagy kando 'erős' méltóságnévkénti alkalmazására vezethető vissza Mint ilyen megfelel az iráni szarvas méltóságnévnek, amely — fordításos alakban és párhuzamos névadásos rögzítésben — a SzolnokDoboka megyei és a Vas megyei Szarvas-Kend helyneveinkben maradt fenn.18 — Kétség­ telen, hogy a király, a gyula, a harka és a kende méltóságnevek viselőinek magyar vol­ tát, a magyar törzsszövetségen belül, semmi alapunk sincs kétségbevonni. Ezek a méltóságnevek azonban rámutatnak a különböző időszakok különböző birodal­ maihoz (törzsszövetségeihez) való tartozásra, s ez érvényes a szamojéd Vacs, Pinc és Penc esetében is, de ma még távol vagyunk attól, hogy az időszakot rögzíteni tudjuk. Az mindenesetre kétségtelennek látszik, hogy a penc és pinc a mongol bator (méltóságnév megfelelője, amely az even bátur, batur és a jakut baartür 'heves, fonó, hirtelenharagú: bátor, vitéz’ szavakkal hozható származási összefüggésbe, tehát hun eredetű és a magyar bátor főnév valószínű eredője.19 Ahhoz, hogy a Kárpátmedencében előforduló palóc szórványok viszonyát az egyes méltóságnévbokrokhoz tisztázni tudjuk, alaposabban kellene ismernünk a hun-avarkori várszerkezetet. Az ma már kétségtelennek látszik, hogy a Kárpátoktól keletre egészen a Volgáig, a VII. és VIII. században már várak köré tömörültek az egyes törzsek és nemzet­ ségek földet is művelő tagjai. Valószínű, hogy ez volt a helyzet ugyanakkor a kárpátmeden­ cei avar birodalomban is.20 Ennek egyik bizonyítéka az avarkori eredetű megye szavunk amely a kaukázusi avar nyelvben mint meg és megal jelenik meg, 'rétet és szántót’, illetve 'megművelt földet’ jelent. Ezen az alapon a mi magyar megye szavunk eredetileg „ a vár­ hoz ta rtozó rétek és szántók” , illetve , a várhoz tartozó megművelt földek” jelentéssel bírt.21 Ezt a szavunkat vagy magunkkal hoztuk, vagy már itt találtuk, illetve, valószínűleg magunkkal is hoztuk, meg itt is találtuk, mint bizonyos törzsi és nemzetségi várakhoz ta r­ tozó terület-egységek jelölőjét. Az egykori hun-avarkori településrend földvárainak térbeli elhelyezkedését tisztázva, és azoknak a különböző méltóságneveket őrző településekhez való közelebbi vagy távo­ labbi voltát vizsgálva tudnánk csak kielégítő választ adni arra, hogy miért szórványosak a palóc és egyéb népelemek — pl. a szolgagyőrök települései, mi az oka a szórt birtok­ lásnak a magyar középkor egész folyamán. Lényegesnek tartom Bartha László észrevételét a „palóc herceg" monda herceg sza­ vával kapcsolatban. Szerinte ez a méltóságnév „igen fiatal a szamojéd palóchoz” . Nyilván nem vette figyelembe, hogy a hun uralom alatt, vagyis a 372. évi volgai hun átkelés előtt, a Pontusz vidéki különböző nyelveket beszélő népek gót uralom alatt éltek, továbbá, hogy az európai hun birodalomban is jelentős számmal voltak germán törzsek és népek — akik maguk is „hunok” — , és hogy a Dunán túl az attilai birodalom bukása után, szintén germánok szerepelnek.22 Volt tehát idő és alkalom az ugyanezekben a birodalmak­ ban élő szamojéd törzsek némelyikénél a germán eredetű herceg méltóságnév átvételére és alkalmazására. A „herceg" méltóságnév előfordulása a „Palóc herceg” mondában nem 73 �tekinthető hitelességét kirekesztő elemek Még akkor sem, ha, az későbbi, német eredetű szó volna és így a monda kialakulása a középkorra lenne visszakövetkeztethető. Kétségtelenül zavaró tényező, hogy a göcseji mondát kivéve nem tudunk olyan mondá­ ról, amely a palócok hun eredetével hozható kapcsolatba. Ennek talán az az egyik ma­ gyarázata, hogy a hun nyelvet beszélő környezetben élő finn-ugor székelyek ’hun'-t jelentő neve azonos hangzású lehetett egy, a japáni seikei 'egyenes, törvényes leszármazott’-ból kikövetkeztethető hun szóval, amely belső tartalmát tekintve teljesen fedi a ma élő székely-hun hagyomány alapkövetelményét, illetve feltételezését. Azt hogy az orosz szavunk palotást, azaz udvari katonát, testőrt, ajtónállót is jelent, nem én terjesztettem el, hanem Páriz Pápay Ferenc (1649-1716) másfélévszázad alatt számos kiadást megért magyar— latin szótára, mégpedig alapos történelmi okok alapján. Az viszont a palóc kérdés vizsgálatának körébe tartozik, hogy ha van egy palotasz sza­ mojéd szó, és vannak Palotás helyneveink, akkor kapcsolatok összes lehetőségeit, pár­ huzamait figyelembe kell vennünk. — Különben ez a palotás — palóc kapcsolat még való­ színűbb, ha tudjuk, hogy egy 1263. évi oklevél szerint Kanizsa-Keresztúr környékén a Palat nemzetségnek birtokai voltak.23 Vagyis ez a nemzetségnév körülbelül ugyanúgy „ hun” -t, ez esetben „ palóc” -ot jelenthet, mint a Katisz nemzetség neve. A számos kérdés közül ezek, amelyekre válaszoltam — helyesebben: amelyekkel ki­ egészítettem az előző cikkemben elmondottakat — talán a legfontosabbak. Annak remé­ nyében, hogy a vita folytatódik, és Bartha László maga is részt vesz a kérdéskomplexum tisztázásában, és a tények felderítését még számos észrevétellel fogja megkönnyíteni, az­ zal a nyomatékos figyelmeztetéssel zárom soraimat, hogy egy kibontakozó hipotézis té ­ telei még nem történeti igazságok, de közös munkával, évek során át vitatva és ellen­ őrizve, támasza lehet a múlt idők elfeledett tényei rekonstruálásának. JEGYZETEK 1. Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934. Részletesen fe l­ sorolja a hunokkal és avarokkal foglalkozó bizánci írókat. Ezek közül nem egy, pl. Priskos Rhetor és Simokattes Teophyla ktos beszél a hun tolmácsokról. — Az ő adataik alapján már Csengeri Antal: Történeti tanulmányok, I. k. Pest, 1857. 184-185. I.: ,,A követek viselete és nyelve hun vala s a rendes hun fordítók voltak tolmácsaik.” Hun nyelven leveleket is írtak. 2. Pl. Nagy Géza: Magyarország története a honfoglalás korában. Mill. Tört. I. k., Bu­ dapest, 1895. a római 298. I.: „ Mindamellett a nyelvükből fennmaradt néhány szó arra mutat, hogy a vezérlő elem a törökséghez tartozott. — Hóman Bálint: Magyar Tör­ ténet, I. k. első kiadás, Budapest (1929.), 21. I.: „Az altáji népcsaládhoz tartozó török­ tatár népek nagy többsége - a hun, a v a r... stb. 3. A magyar szókincs és helynévanyag japánival való egyezésére egyetemi tanulmányaim során, negyven évvel ezelőtt, japán nyelvi előadásaiban, már Pröhle Vilmos többször felhívta figyelmünket. — Ő azonban magyar— japán rokonságot tételezett fel. Ez — szerintem — igen távoli őskori vonatkozásaiban valóban fennáll az összes finn-ugor népekkel kapcsolatban. A magyar nyelv japánival egyező szavai azonban későbbi hun kapcsolatok emlékét őrzik. — Erről csak egy készülő igen terjedelmes tanulmányomban tudok a részletekbe menően is bizonyítani. 4. Bartolomaeides, Ladislaus: Comitatus Gömöriensis notitia etc. T. I—II., Lőcse, 18051808. mind a két kötetben az utak és a kereskedelem leírásánál és a részletes tér­ képek. 5. Illésy János: Az Alaghy-család története. — „Nagy Ivá n” Családtörténeti Szemle, 1899. (I. évf.), 219. I. 6. Moravcsik Gyula, i. m. főleg a 61., 70., 82. és 102. lapokon. 7. A kínai szófejtésekhez Osanina: Kitajszko-russzkij szlovár, Moszkva, 1959. és C h i­ nesisch-Deutsher Wörterbuch, Peking, 1960. szótárakat használtam. 74 �8. Nagy Géza, i. m. római 279. I. — Hóman Bólint, i. m. 33. I. 9. A magyar nyelv történeti— etimológiai szótára, I. Budapest, 1967. — Bolgár (332. I.) — Vö. Hóman Bálint, i. m. 41— 42. I : „A »keverék« jelentésű bolgár név 481-ben tűnik fel először a Dnyeperen túli ogur népek jelölésére és a hun-nal párhuzamosan használva, lassanként háttérbe szorítja.” 10. A japán szófejtésekhez: Kenkyusha: New pocket Japanese— English dictionary, Tokyo, 1964. — Takahashi: Romanized Japanese-English dictionary, Kobe, 1962. — Nemzet— Szüromjatnikov-Feldman: Japonszko-russzkij szlova r, Moszkva, 1960. — A koreaikhoz: Holodovics: Korejszko— russzkij szlova r, Moszkva, 1959. — Sövény A ladár: M agyarkoreai szótár, Budapest, 1957. — A mongolokhoz: Schalonow Zebek - Johannes Schu­ bert: Mongolisch— deutsches Wörterbuch, Leipzig, 1961. — Az irániakhoz: Junker-Alavi: Persisch— deutsches Wörterbuch, Leipzig, 1965. — Aszlanov-Dvorjankova: Afganszko­ russzkij szlova r, Moszkva, 1966. 11. Sufflay M ilán: A Nelipicsek hagyatéka. Turul, 1907. (XXV. évf ), 71. és 144. I. 12. Bél, Matthias: De vetere literatura Hunno. Scythica exercitatis, Lipsiae, 1718. — Szabó Károly: A régi hun— székely írásról, Budapesti Szemle, Új folyam, V. k., 1866., 132. és 136. I. 13. Nagy Iván, Reiszig Ede és Karácsonyi János a Katisz nemzetséget törzsökös nógrádi nemzetségnek vélik, de nem az első foglalás jogán. Nagy Iván hátrahagyott kéziratai­ ban, egy 1487. évi oklevéllel kapcsolatos megjegyzésében a nógrádi Katiszokat a hely- és személynevek azonossága alapján véli kapcsolatba hozhatónak a dalmáciai Kacsicsokkal. - A nemzetség nevét sokféle alakban írták. Ezek közül törökből magya­ rázható a Kathys 'kevert', a Kachyk 'menekült, hontalan’ és a Cazik 'támasz' változat. 14. Bolgárfehérvár = Nándorfehérvár. 15. A kaukázusi avar szavakra: Mahomeszajid Szajdov: Avarszko-russzkij Szlovár, Moszkva, 1967. — Az avar terület mikrotoponímiáját, amely rendkívül érdekes a magyar helynév­ anyag szempontjából, a 635-704. lapokon közli. — A lezg terület mikrotoponímiáját a 419-536. lapokon közli Talibov— Gadzsiev-Gajdarova: Lezginszko— russzkij Szlova r, Moszkva, 1966. A lezg-magyar helynév és szó hasonlóságokat már Nagy Géza i. m. római 339— 340. I. 16. Idézett kínai— német szótár: you 'die Ehrensite in alter Zeit — jetzt die linke Seite.’ 17. A finn harkita 'mérlegel, latolgat; itél, gondol'. — Véleményem szerint a Harkyan = Hartyán helyneveinknek is ez az eredője. 18. Téved Bartha László amikor a szarv és szaru szavainkat finn-ugor eredetűeknek véli. — A szó a finn-ugor nyelvekben árja eredetű. Erre nézve: Bárczy Géza: A tihanyi apát­ ság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest, 1951. 22. I. „A szarv maga árja eredetű finnugor szó” — Irodalmára nézve pedig: Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár, Buda­ pest, 1941. — amit Bartha László is idézett. — A szarvas szavunk azonban nem függ össze ennek az agancsos állatnak a nevével, mert ez egy szanszkrit — iráni 'karcsú, pompás, fenséges’ szó származéka és nyilván totemisztikus jelentése is volt. 19. Az even szavakra nézve: Vaszilevics: Evenkijszko— russzkij Szlova r, Mozkva, 1958. 20. Bartha Antal: A IX-X. századi magyar társadalom. Budapest, 1968. főleg 98-99. I. és Bartha Antal: A magyar történelem problémái 1526-ig. Történelmi Szemle, 1968. 106. I. 21. A megye szavunk kétségbevont szláv eredetére nézve I. Bartha Antal i. c. Tört. Szemle, 1968., 109-110. I. — A kaukázusi avar párhuzam az én észrevételem. 22. Nagy Géza i. m. 303-311. I. - Hóman Bálint i. m. 36-37. I. 23. Karácsony János: A magyar nemzetségek a XVI. század közepéig. I. k. Budapest, 1900, 236. I. — Itt jegyzem meg, hogy számos vonatkozásra, így a hun— avar eredetű Szolnok méltóság, nemzetség és személynévre is, egyik készülő tanulmányomban részletesen térek ki. BELITZKY JÁNOS 75 �a r c h ív u m Madách -gyűjtemény Balassagyarmaton A P alócföld szerkesztőjének kérésére ism ertetem m integy 700 M adách-gyűjtem én ye m e t. A gyűjtem ény te lje s és módszeres b ib lio g rá fia i b e m u ta tá sá ra hatom . Részletes könyvészeti a d a to k k a l am úgy sem te rh e lh e tjü k Az ism ertetés te h á t a le hető le g rö vid e b b , s néhány címszó a la tt igénye n élkül — in k á b b csak á lta lá n o s tá jé k o z ta tá s t a k a r n yú jta n i nek. d a ra b ra te h e tő nem v á lla lk o z ­ fo ly ó ira tu n k a t. — szakszerűség az é rd e k lő d ő k ­ A gyűjtem ény hosszú esztendők fe lk u ta tó m u n k á já n a k eredm énye. A g y ű jté s ­ nek M a d á ch h a lá la 1964-e s ce n te n á riu m i é v fo rd u ló ja a d o tt ú ja b b le n d ü le te t. G yűjtésem c é lja könyvszereteten tú lm e n ő e n : e m léket á llíta n i ezzel is M a ­ d áchnak. Emléket éppen itt N ó g rá d b a n , ahová a költő m inden csepp vérével, m inden idegszálá va l ta rto zo tt, a h o l élt, a lk o to tt, a h o l m eghalt, s am elynek fö ld ­ jé b e n p o rla d . Emléket ezzel is, a n n a k a M a d á c h n a k , a k in e k főm űve nem csak m agyar iro d a lm i csúcsalkotás, hanem a v ilá g iro d a lo m n a k is é lv o n a lá b a ta rto zik A gyűjtem ény a M a d á ch -ku ltu sz á p o lá sa és terjesztése m e lle tt segíteni sze­ retne a ku ta tó kn a k a M a d á c h -k u ta tá s b a n . A g yű jte m é n yt jó m a g a m sem ö n ­ cé lú n a k tekintem , hanem ku ta tó m u n k á ra használom . M a, a m iko r szinte világszerte M adách-reneszánsz van, s a M a d á c h -k u ta tá s új le n d ü le te t vett — fe lte h e tő , hogy a hivatásos szakem berek m e lle tt m a g á n k u ta tó k is szívesen b e á lln a k a m u n ká b a . Az ilyenek szám ára egy m ag á n g yű jte m é n y könnyebben hozzáférhető, m int a kö töttszabályzatú közgyűjtem ény. Az é rdeklődőkn e k te h á t konkrét kérdésekben szívesen szo lg á lo k le xiká lis a d a ­ to kka l, vagy a k á r hosszabb kijegyzésekkel. A gyűjtem ény, am ely m egközelíti a M a d á c h -iro d a lo m n a k m integy 90 száza­ lékát, az ország le g n a g y o b b M a d á c h -iro d a lm i m agángyűjtem énye. A gyűjtést folyta to m , és a g yű jte m é n yt csa lá d o m o n b e lü l védetté n y ilv á n í­ to tta m Az a lá b b i fe lso ro lá sb a n csak a fo n to s a b b M a d á c h -iro d a lm i p u b lik á c ió k ka p ­ h a tn a k helyet. A b ib lio g rá fia i a d a to k közül — fe n t e m líte tt ok m ia tt - a cím m el­ le tt csak a kiadót, a m egjelenési helyet s évszámot közlöm, ha az m e g á lla p íth a tó . 76 �AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A Tragédia 150 oldalas kéziratának és Arany János 6 oldalas javításainak teljes fotó­ kópiája. Az ember tragédiájának első kiadásai, 1861. a) Madách Imre: Az ember tragédiáj a. Drámai költemény. Kiadta a Kisfaludy-Társaság, Pest, MDCCCLXI. A szerző saját kezével dedikált példány. Benne az „ Errata” — la­ pocska. (Ez ugyanis nem minden első kiadású példányban található). b) Madách Imre: Az ember tragédiája Drámai költemény. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Pest, MDCCCLXI. (Madách betű- és formahű szövegjavításaival a második kiadás számára. Benne az „Errata” -lapocska). c) Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. Pest, MDCCCLXI. Az ember tragédiájának második kiadása. Pest, Emich Gusztáv sajátja. MDCCCLXIII. Az ember tragédiájának harmadik kiadása. Pest, Athenaeum, 1869. Az ember tragédiájának harmadik kiadása. Pest, Atheneum, 1869. (A második kiadástól való eltérések pontos feltüntetésével). Az ember tragédiájának ötödik kiadása, 1879. (Negyedik kiadás nem jelent meg). Az ember tragédiájának hatodik kiadása, 1883. Az ember tragédiájának hetedik kiadása, 1884. Az ember tragédiájának 1-7. népies kiadása 1886-tól kezdődően. Teljes sorozat. Az ember tragédiájának illusztrált, disz-album kiadása 1-7, 1887-től 1905-ig. Teljes sorozat. Az ember tragédiájának további 96 különféle kiadása, 1895-től 1969-ig. (Közte a legfonto­ sabb és legritkább példányok). 2. MAGYARÁZATOS KIADÁSOK Az ember tragédiája Kármán Mór elemző tanulmányával, 1906. 1. és 2. kiadás. Az ember tragédiája Alexander Bernát jegyzeteivel és magyarázataival. 1900-1928, 5 ki­ adás. Teljes sorozat. Az ember tragédiája Kardeván Károly jegyzeteivel és magyarázataival. 1942. Az ember tragédiája Kardeván Károly jegyzeteivel és magyarázataival. Második bővített kiadás, 1948. Tolnai Vilmos: Az ember tragédiájának első kritikai kiadása Napkelet, Budapest, 1923. A Madách-családra vonatkozó időtáblázat. Tolnai Vilmos: Az ember tragédiájának első kritikai kiadása. Második, bővített és ja v í­ tott kiadás. Napkelet, Budapest, 1924. Madách Összes Müvei, Gyulai Pál kiadásában. Három kötet. Budapest. 1380. Madách Összes Művei, Gyulai Pál kiadásában Három kötet. Második kiadás. Budapest, 1894. Madách Imre Összes Müvei. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Két kötet. Révai, 1942. MADÁCH EGYES, KÜLÖN KIADOTT M ŰVEI Lantvirágok, 1840. Második kiadás, 1922. A civilizátor. Voinovich Géza bevezetésével. Magyar Munkaközösség, 1938. A civilizátor. Hungária, 1946. Győry Miklós illusztrációival. Mózes. Élő színpadra alkalmazta Keresztury Dezső. Kass János illusztrációival. Magvető 1966. Csák végnapjai. Színpadra alkalmazta Keresztury Dezső. Színház, 1968. 1. rövidítve 4. TRAGÉDIA-FORDÍTÁSOK BETŰRENDBEN a) Angol fordítások: The tragedy of ma n. W illiam Loew, New York, 1908. The tragedy of ma n. Charles Henry Meltzer and Paul Vajda. 1933, 1948, 1957. Első, második, harmadik kiadás. 77 �The tragedy of man. J. C. W. Horne. 1963, 1964. Két kiadás. The tragedy of man. Joseph Grosz, Oregon, 1965. From Tragedy of man. A 4066-4117. sor. Watson Kirkconnel. The Magyar Muse. W inni­ peg, Canada, 1933. b) Bolgár fordítás: Tragedijatc na Csoveka. Georgi Krumov. Illusztrálta Ivan Kirkov, Szófia, 1968. c) Cseh fordítás: Tragedie Cloveka. Kamii Bednár-Ladislav Hradsky. Prága, 1960. d) Eszperantó fordítás: La tragedio de l'homo. K. Kalocsay. Budapest, 1924. La tragedio de l'homo. K. Kalocsay. Második kiadás. Budapest, 1965. e) Finn fordítás: Ihmisen murhenaytelmő . Toivo Lyy. Helsinki, 1943. f) Francia fordítások: La Tragedie de l'Homme. Ch. de Bigault de Casanova. Páris, 1896. La Tragedie de l'Homme. G. Vautier. Budapest, 1931. La Tragedie de l'Homme. Roger Richard. Budapest, 1964. La Tragedie de l’ Homme. Jean Rousselot. Budapest, 1966. (A francia fordítás-sorozat teljes). g) Holland fordítás: De Tragedie van den Mensch. A. S. C. Wallis. Második kiadás. Amsterdam, 1922. h) Japán fordítás: Fordította Imaoka Gyuicsiro. Tokio, 1965. i) Héber fordítás: Hadson há Ádám. Avigdor Hameiri. Varsó, 1924. j) Lengyel fordítás: Tragedia czlovieka. Lew Kaltenbergh. Varsó, 1960. k) Németh fordítások: Die Tragödie des Menschen. Alexender Fischer. Budapest, 1886. Die Tragödie des Menschen. Josef Siebenlist. Pozsony, Lipcse, 1886. Die Tragödie des Menschen. Andor Sponer. Lipcse, 1891. Die Tragödie des Menschen. Andor Sponer. Második kiadás. Lipcse, 1899. Die Tragödie des Menschen. Julius Lechner, 1888. Négy különféle kiadás. Die Tragödie des Menschen. Eugen Planer. Halle, 1891. Die Tragödie des Menschen. Ludwig Dóczi. Stuttgart, 1891. Die Tragödie des Menschen. Ludwig Dóczi. Második kiadás. Stuttgart, 1892. Die Tragödie des Menschen. Ludwig Dóczi. Harmadik kiadás. Stuttgart, 1893. Die Tragödie des Menschen. Jenő Mohácsi. Lipcse, Budapest, 1933. Hat kiadás. A 6. György Budai illusztrációival. Die Tragödie des Menschen. Elsa Reitter Podhradszky. Budapest, 1939. Die Tragödie des Menschen. Szene XIII. Claude D'acy. Bécs, 1965. Die Tragödie des Menschen. Rudolf Henz. Bécs, 1967. Die Tragödie des Menschen. Fr J. Preinreich. A Tragédia 73— 103, 133-151. sora Kézirat. Budapest, 1931. l) Olasz fordítások: La Tragedia dell' Uomo. Antonio Fonda. Fiume, 1908. La Tragedia dell' Uomo. Antonio Widmar. Milano, 1934. La Tragedia dell’ Uomo. Umberto Norsa. Torino, 1936. La Tragedia dell’ Uomo. Ignazio B alla-Alfredo Jeri. Milano, 1961, m) Orosz fordítás: Tragedija Cseloveka. Leonyid Martinov. Moszkva, 1964. n) Román fordítások: Tragedia Omolui. Octavian Goga. Bukarest, 1934. Tragedia Omolui. Octavian Goga. Második kiadás. Bukarest, 1940. Tragedia Omolui. Octavian Goga. Harmadik kiadás. Bukarest, 1964. o) Ruszin forditás: Tragedija Csoloveka. Murányi János. 1. szín. Zorja - Hajnal. 1-2. sz. Ungvár, 1942. p) Örmény fordítás: Fordította Fogolyán András. Eddig öt szín jelent meg. Velence, 1966-69. 78 �r) Svéd fordítás: Mä nniskans Tragedi. Olof Lundgren. Stockholm, 1933. s) Szerb forditások: Csovekova Tragedija. Z. J. Jovanovics. Noviszád, 1890. Csovekova Tragedija. Sz. Sztefanovics. Belgrád, 1940. sz) Szlovák fordítások: Tragedija cloveka. Pavel Hviezdesl-v-Országh Pál. Túrócszentmárton, Tragedija cloveka. Fra M akarius-Valentin Beniak. Trnva, 1950. Tragedija cloveka. Ctibor Stitnicky. Bratislava, 1966. (A szlovák fordítás-sorozat teljes.) t) Ukrán forditás: Tragedia ljugyinyi. Mikola Lukas. Kijev, 1967. 1896. 5. MADÁCH-LEVELEK Komlós Aladár: Madách Imre levelezéséből. Magyar Irodalmi Ritkaságok, XXVIII. szám. Budapest, 1933. Staud Géza: Madách Imre Ö sszes levelei I— Il köt Madách-könyvtár, 8. sz. Budapest, 1942. Kőhegyi Mihály: Két ismeretlen Madách-levél. — Irodalomtörténeti Közlemények. 1963. 2. sz. Kerényi Ferenc: Madách Imre négy ismeretlen levele. — Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 2. sz. Kerényi Ferenc: A Madách-család leveleiből. — Palócföld, 1968. 4. sz. Eredeti Madách-levelek a) Madách Imre levele öccsének, Károlynak, anyagi ügyekben, Alsósztregováról Cseszt­ vére 1853-ban. b) Madách Imre levele öccsének, Károlynak, Teleki László öngyilkosságáról, Pestről, 1861. május 8-án Csesztvére. Eredeti Madách-levelek fotokópiái a) Madách Imre levele Csesztvéről Budára öccsének, Károlynak, 1848. január 6-án anyja és öccse közötti nézeteltérés dolgában. b) Madách Imre levele öccsének, Károlynak, Budáról Csesztvére, 1861. ápr. 29-én. Benne a költő, mint Balassagyarmat képviselője az akkori politikai helyzetet je l­ lemzi. c) Madách Imre levele Henriczy Ágostonnak, az alsósztregovai evangélikus templom orgonájának átalakítása dolgában, Alsósztregován. 1863. február 17-én. Eredeti Madách-vonatkozású levelek a) A költő anyja, Majthényi Anna, eredeti levele Madách Károlynak Alsósztregováról Budára, 1848. február 19-én. Benne fiát megfelelő magaviseletre inti. b) A költő anyja, Majthényi Anna, eredeti levele Madách Károlynak Alsósztregováról Budára. 1848. március 21-én. Benne a forradalom kitörése miatti aggodalmának ad kifejezést. c) Madách Imréné, Fráter Erzsi, eredeti levele férje fogsága idején Madách Károlynak, Csesztvéről, Alsósztregovára, 1853. április 26-án. Benne nehézségeiről ir és elköl­ tözés! szándékát közli. 6. ÉLETRAJZOK, MŰISMERTETÉSEK MEGJELENÉSI IDŐRENDBEN X: Madách Imre halála. — Vasárnapi Ujság, 1864. október 16. Dr. Tóth Sándor: Madách Imre életrajza. Pozsony, Budapest, 1884. Morvay Győző: Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához. 531 oldal. Nagybánya, 1897. Palágyi Menyhért: Madách Imre és költészete. 444 oldal. Budapest, Athenaeum, 1900. Gyulai Ágost dr.: Madách életéről. Uránia Magyar Tud. Egyesület 1. Budapest, 1903. Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. 594 old a l, Madách-bibliográfiával. Kisfaludy— Társaság, Budapest, 1914. Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. 596. oldal. Második, bővített kiadós. Franklin, Budapest, 1922. Madarász Lujza: Madách-tanulmóny. Budapest, 1916. Várdai Béla: Madách Imre és Az ember tragédiája. Budapest, 1924. Vida Imre: Madách Imre életének vázlata. Wodianer és fiai, Budapest, 1925. Harsányi Zsolt: Ember, k ü z d j... Madách életének regénye. Singer és Wolfner, Budapest, 79 �1932. Géza Voinovich-Jenő Mohácsi: Madách und Die Tragödie des Menschen. Vojna, Budapest, 1935. Balogh Ká roly: Madách, az ember és a költő. 368 oldal. Vajna és társa, Budapest, 1934. H. Hajtay Etelka: Küzdj s bízva bízzál! Az ember tragédiájának népszerű magyarázata Madách életrajzával. Kóka i, Budapest, 1935. Mohácsi Jenő: Lidércke. Madách Imréné, Fráter Erzsébet életének és halálának regénye. Nyugat, Budapest, 1935. L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony. Madách Imréné életrajzi regénye. Bárd, Budapest, 1942. Barta János: Madách Imre. Franklin, 1942. Dr. Wolfgang Margendorff: Imre Madách: „ Die Tragödie des Menschen” (Doktori érteke­ zés.) Konrad Friltsch Verlag, Würzburg. Dr. Wolfgang Margendorff: Imre Madách: „Die Tragödie des Menschen” (Doktori érteke­ zés) 2. kiadás. Konra d Friltsch Verlag, Würzburg, 1943. Csukly László: Madách Imre és munkássága. Nógrád megyei múzeumi füzetek 5. Balassa­ gyarmat, 1964. Sőtér István: Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája. Akadémia, Budapest, 1965. L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája. Tatran, Bratislava, 1966. L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája. Második kiadás. Tatran, Bratislava, 1967. 7. MONOGRÁFIÁK Tomor Ferenc: Éva Madách Az ember tragédiája című drámai költeményében. Lenyomat a bpesti II. ker. főgimnázium értesítőjéből. 1877. Kálnay Nándor: Csesztve község története és leírása. Budapest, 1884. Beöthy Zsolt: A tragikum. Madách drámája. Kisfaludy Társaság, Budapest, 1885. Ipolyi Arnold: Alsósztregovai és rima i Rimay János államiratai és levelezései. (Madáchvonatkozás) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1887. Szalay Mihály: Faust és Az ember tragédiája. Budapest, 1895. Morvay Győző: Madách életrajzáról és költészetéről. Bírálat. Különlenyomat a Budapesti Szemle 279. számából. Budapest, 1900. Latkóczy Mihály: Madách Imre őseiről. — A bpesti VIl. kerületi Állami Főgimnázium Értesí­ tője az 1900— 1901. iskolai évről. Budapest, 1901. Radvánszky Béla: Balassa és Rimay barátsága (Madách-vonatkozás) Budapest, 1904. Mikola Sándor: A történeti Kepler, vonatkozással Az ember tragédiájára. Athenaeum. Bu­ dapest, 1908. Jaskovics Ferenc: A Nógrád megyei Múzeumi Társulat története 1891— 1909. Balassagyarmat, 1910. Gedő Simon: Madách Imre, mint lírikus. Budapest, 1910. Dr. Kristóf György: Petőfi és Madách. Budapest, 1911. Tolnai Vilmos: Az anyaság Madách Ember tragédiájából. Különlenyomat a Nemzeti Nő­ nevelés 1911. IX— X. füzetéből. Tolnai Vilmos: Madách londoni és phalanszter-jelenetének egyik forrásáról. — Philológiai Közlöny, Budapest, 1911. Dr. Ferenczi Zoltán: Rimay János. Magyar Történelmi Életrajzok. (Madách-vonatkozás) Athenaeum. Budapest, 1911. Tolnai Vilmos: Adalék Az ember tragédiája és Faust viszonyához. - Heinrich-Album. Buda­ pest, 1912. Dr. Kaltenberger Mihály: Természettudományi gondolatok Madách „Az ember tragédiájá”­ ban. Különlenyomat a miskolci kir. kath. főfimnázium 1911— 1912. isk. évre szóló értesítő­ jéből. Miskolc, 1912. Gazdag Lajos: Madách Imre és a nőkérdés. Különlenyomat a Kath. Szemle 1913. szeptem­ beri számából. Dr. Kardeván Károly: Eötvös és Madách. Különlenyomat a Lőcsei Áll. Főreáliskola 1913— 14. évi értesítőjéből. Lőcse, 1914. Szücsi József: Madách Imre könyvtára. — Magyar Könyvszemle. 1915. I—II. 80 �Bakonyi Hugó: Az ember tragédiája és egyik rokonműve: Schack gr. „ Világkorszakai”. Belgrád, 1917. Baros Gyula: Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest. „ Studium” -könyvesbolt, Buda­ pest, 1923. Ravasz László: Madách „pesszimizmusa". Százados Énekek. Studium. Budapest, 1925. Dénes Szilárd: Arany János és Az ember tragédiája stílusa. Különlenyomat a Nyelvőr 1925. március-áprilisi számából. Dr. Visnyovszky Rezső: Madách Imre és a Veres-család. Balassagyarmat, 1927. Prőhle Vilma: Az ember tragédiája és a Faust. Budapest, 1929. László Juhász: Un Disciple du Romantisme Franca is Madách et la Tragedie de l’Homme. Etudes Francaises 4. Szeged. 1930. Fürst Ilona: Dóczi Lajos, mint német író. (Tragédia-fordító) Német Philologiai dolgozatok. Budapest, 1932. Antonio Vidmar: Dante e Madách. A Budapesti Pázmány Tudomány Egyetem Olasz In­ tézetének kiadványai. Budapest, 1936. Vidmár Antal: Dante és Madách. A Budapesti Pázmány Tudományegyetem Olasz Intézeté­ nek kiadványai, 10. Budapest, 1936. Dräxler Aladár: Bibliai hagyományok Az ember tragédiájában. Kivonat a Győri Szemle 1935. 8— 10. számából. Győr. 1936. Ruttkay Teréz M ária: Madách Aladár 1848-1908. Budapest, 1938. Fakras István: Madách Losoncon. Nógrádvármegyei Madách-Társaság. 1940. Kovács Sándor: Madách történetszemlélete. Különlenyomat a „Pannónia" 1940. évf. 4 számából. Pécs. Balogh Károly: Madách Imre otthona. Athenaeum. Budapest. É. n. Birkás Géza: Az ember tragédiája és a franciák. Budapest, 1942. Galamb Sándor: A magyar dráma története. 1867— 1896. Akadémia, 1944. Trencsényi-Waldapfel Imre: Ádá m és Ahasverus. Az ember tragédiája forrásaihoz és értel­ mezéséhez. Az Irodalomtörténet füzetei. 21. Budapest, 1947. W aldapfel József: Gorkij és Madách. Irod.-tört. füzetek, 14. Akadémia, 1958. Győrffy Miklós: Elkallódott Madách-Kossuth vita. — Irodalomtörténet, 1962. 1 .sz. Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága. Irod.-tört. füzetek 42. Budapest, 1963. Dr. Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 9. Balassagyarmat, 1964. Miklós Róbert: Madách Imre csetsztvei évei. Balassagyarmat, 1964. Bóka László: Madách hagyatéka. Kortárs, 1964. 10. sz. Sándor Iván: Madách és Mózes. Kortárs, 1964. 10. sz. Csukly László: A nőnevelés magyar apostola. Veres Pálné és Madách Imre kapcsolata. — Palócföld, 1965. Csapláros István: Adalékok Az ember tragédiája lengyelországi fogadtatásához. Külön­ lenyomat az Irodalomtörténeti Közlemények 1965. I. számából. Dr. Szabó Károly: Nagy Iván verses naplója. (Madách vonatkozás) Balassagyarmat, 1967. Radó György: Az ember tragédiája a világ nyelvein. Különlenyomat a Filológiai Közlöny­ ből. Budapest, 1964— 68. Kozocsa Sándor: Madách javításai „Az ember tragédiája" első kiadásán. Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1968. 4. számából. Budapest, 1968. Balázs Sándor: Optimista elmélkedés a halálról. (Madách vonatkozás) — Világosság, 1969. 1. sz. Gelencsér Géza: Az ember tragédiája filozófiai problémái. - Jelenkor. II. évf. 4. sz. és 5. sz. É. n. Oscar Márffy: Due Nouve Versioni de „La Tragedia dell'Uomo di Imre Madách, é. n. 8. ELEMZÉSEK, ÉRTELMEZÉSEK Erdélyi János: Pályák és pálmák. Madách Imre, Az ember tragédiája. - A Tragédia első átfogó bírálata és Madách erre adott válasza. Kisfaludy Társaság. Budapest, 1886. Szász Károly: Az ember tragédiájáról. A Tragédia beható ismertetése a mű megjelenése évében, 1862-ben. Győr, 1889. Első és második kiadás. 81 �Wallis A. S. C.: Az ember tragédiája Elemzés. Hollandból fordította Dr. Erdélyi Károly. Lampel. Budapest. É. n. Berta Ilona: Az ember tragédiájáról. Uránia-könyvtár, 1901. Kármán Mór: Az ember tragédiája. Elemző tanulmány. — Magyar Közművelődés, 1905 I. évf. 1. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának magyarázata. — Magy. Közművelődés, 1901. I. k. I. évf. 5. Bodor Aladár: Az ember tragédiája, mint az egyén tragédiája. Wodianer és fiai. Buda­ pest, 1905. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának magyarázata. Különlenyomat a Nagyváradi All. Főreáliskola 1908-09. évi értesítőjéből. Nagyvárad, 1909. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának magyarázata. - Magy. Közművelődés. 1900. I. k. 5. sz. Miklóssy Kálmán: Madách Imre 1923. Dr. W aldapfel János: Madách Imre. Nemzetének nevelője. Különlenyomat a Nógrádi H ír­ lap 1923. 14-15. számából. Sándor Lajos: Az ember tragédiája. Irodalmi és esztétikai tanulmány. Budapest, 1923. Mitrovics Gyula: Az egység és sokféleség esztétikai elve .Az ember tragédiájában. A Deb­ receni Tisza István Tud. Társ. I. osztályának kiadványa. I. kötet 6. sz. Debrecen, 1924. Kozár! Gyula: A Madách-kérdés Az „emberi okmányok" világításában. Pécs, 1925. Barta János: Az ismeretlen Madách. Tanulmány. Budapest, 1931. Kornis Gyula dr.: Madách és korunk. — A Magyar Kegyestanítórend váci gimnáziumának 1932— 33. értesítője. Vác, 1933. Hankiss János: Jegyzetek Az ember tragédiájához. Debreceni Szemle kiadása. 1933. Riedl Frigyes: Madách. Magyar Irodalmi Ritkaságok XXVI. sz. A kötet végén Kozocsa Sándor: Riedl-biblicgráfia. Budapest, 1933. Dr. Trikál József: Érdemes-e élni? Madách tanulmány. Balassagyarmat, 1934. Tolnai Vilmos: A Madách-kérdés körül. Budapest, 1934. Halasy-Nagy József: Madách bölcsessége. Különlenyomat az Athenaeum 1934. évi 1-3. füzetéből. Budapest, 1934. Karl Sebestyén: Zum Zentralproblem der „Tragödie des Menschen” - Pester Loyd, 1934. Mai 9. Herczeg Ferenc: Madách. 1935. Új Idők, 17. sz. Kardeván Károly: Az ember tragédájánok magyarázata. — Magyar Író k 1. sz. Budapest, 1935. Ravasz László: Az ember tragédiájának költői igazsága. Budapest, 1936. Házy Albert: Miért korszerű Az ember tragédiája? Adalékok a tudományok szociológiájához. Szeged. É. n. Márkus László: Kultúránk mesterei. Madách Imre. 1954. Lukács György: Madách Tragédiája. - Szabad Nép, 1955. március 27; 1955. április 2. Veres Péter: Madách megértéséhez. - Szabad Nép, 1956. szept. 16. Sőtér István: Utóhang egy Madách-tanulmányhoz. - Szabad Nép, 1956. szept. 23. Sőtér István: Madách. - Magyar Nemzet. 1964. okt. 4. Horváth Károly: Madách Imre. - Népszabadság. 1964. okt. 4. Bóka László: Madách géniusza. A Petőfi Irodalmi Múzeum Madách-kiállításának meg­ nyitója. - P. I. M. évkönyve, 1965-66. Budapest. Kántor Lajos: Száz éves harc Az ember tragédiájáért. A Tragédia eddigi értékelésének áttekintése és kiegészítése. Akadémia. Budapest, 1966. X: A Tragédia értelme. Mózes. - Új Élet, 1966. szept. 1. 9. MADÁCH-FEJEZET IRODALOMTÖRTÉNETEKBEN Paulus Wallaszky: Historia litterariae regn. Hungariae. A kötetben Madách Péter és M a­ dách Gáspár. Budapest, 1808. Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, Ötödik kötet. Franklin, 1876. Pintér Kálmán: Irodalmunk a milleneumig. Szent István. Budapest, 1896. Gaál Mózes: A magyar irodalom története. Stampel. Pozsony-Budapest, 1896. Endrődi Sándor: Századunk irodalma képekben. Athenaeum. Budapest, 1900. 82 �Beőthy Zsolt: A magyar irodalom kistükre. Madách Imre. Athenaeum. Budapest, 1900. Heinrich Gusztáv: Egyetemes Irodalomtörténet. Budapest, 1903. I. k. Ferenczy Zoltán: A magyar irodalom története 1900-ig. Műveltség Könyvtára. Budapest, 1913. Császár Elemér: A magyar irodalom története. Magyar Könyvtár. 923-925. Lampel, 1919. Kállay Miklós: A magyar irodalom története. Fővárosi könyvkiadó. É. n. Gondán Felicián: Ö sszefoglaló Nemzeti Irodalomtörténet. VI. kiadás. Kóka i. Budapest, 1926. Benedek Marcell: Délsziget, avagy a magyar irodalom története. Révai. Budapest, 1928. Dr. Halász László: Magyar irodalomtörténet összfoglaló tételekben. 1930. Jankovich Ferenc: Iránytű a magyar irodalomban. I— II. kötet. Turul. Budapest. É. n. Farkas Gyula: A magyar irodalom története. Káldor. Budapest, 1934. Benedek Marcell: A magyar irodalom története. Singer és Wolfner. Budapest, 1938. Laczkó-Szalay: A magyar irodalom pantheonja. Dante. Budapest, 1941. Kovács László: Az irodalom útján. Jegyzetek Az ember tragédiájához. 1923. Erdélyi Szép­ míves Céh, 1941. Féja Géza: A magyar irodalom története, 1772-1867. Magyar élet. Budapest, 1942. Kozocsa Sándor: Kis magyar irodalomtörténet. 1944. Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Tanulmány Madách Imréről és Az ember tragédiájáról. Kossuth. Budapest, 1960. Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok. Madách és Rousseau, 1942; Madách igazáért, 1951; Bevezetés Az ember tragédiája új kiadásához, 1954. Szépirodalmi könyvkiadó. Buda­ pest, 1957. Sőtér István (Király István, Pándi Pál): A magyar irodalom története, 1849-1905. Gondolat. Budapest, 1963. Szalatnai Rezső: A cseh irodalom története. (Benne több Madách-vonatkozás.) Gondolat. Budapest, 1964. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története. (Benne számos Madách-vonatkozás) Gon­ dolat, 1964. Szalatnai Rezső: Magyar írók nyomában. Móra, Budapest, 1967. Klaniczay-Szauder-Szabolcsi: Kis magyar irodalomtörténet. Gondolat. Budapest, 1965. Komlós Aladár: Táguló irodalom. Madách. Magvető. Budapest, 1967. 10. GYŰJTEMÉNYES KÖTETEKBEN MEGJELENT MADÁCH-TANULMÁNYOK, VONATKOZÁSOK Mocsáry Antal: Nógrád Vármegyének hist. georg. és stat. Esmertetése. Az I. kötetben Alsósztregova és a Madách-család részletes ismertetése. Pest, 1826. Tranoscius: Cithara Sanctorum. A kötetben 917. szám alatt Madách Imre dédapjának, M a­ dách Jánosnak nevezetes éneke. Pest, 1868. Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése. Madách Sándor. Kiadta Ráth Mór. Budapest, 1880. Tóth Béla: Szájról—szájra. A magyarság szállóigéi. (Madách-vonatkozás) Athenaeum. Buda­ pest, 1895. Tóth Béla: Mendemondák. A világtörténet furcsaságai. (Madách-vonatkozás) Athenaeum Budapest, 1896. Rudnay Józsefné-Szigethy Gyuláné: Veres Pálné Beniczky Hermin élete és működése. A 775 oldalas kötetben igen sok Madách-vonatkozás. Athenaeum. Budapest, 1902. Prónay Dezső: Magyar Evang. Egyháztörténeti Emlékek. Dokumentumgyűjtemény. Több fontos Madách-vonatkozás. Budapest, 1905. Tóth Béla: Szálló igék lexikona. (Madách-vonatkozás) Franklin. Budapest, 1906. Ignotus: Feljegyzések. A kötetben: Fráter Erzsébet. Grill. Budapest, 1906. Prohászka Ottokár: Ö sszes Művei XII. Az ember tragédiája s a pesszimizmus. Szent István. Budapest, 1923. Dr. Gulyás József: Dolgozatok. Madách, mint az önzetlen munka embere. — Jókai és M a­ dách. Sárospatak, 1926. Szigethy Lajos: Luther lelke. I— II. kötet. (Madách-vonatkozás) Evang. Tanáregyesület. Buda­ pest, 1926. Dr. Ladányi M ihály: Magyar városok vármegyék monográfiája. (Madách-vonatkozások). Budapest, 1934. 83 �Tramovszky György: Cithara sanctorum. Madách János énekét fordította Vietorisz József. Budapest, 1935. G. Szabó M ihály-G . Szabó Szabolcs: Őseredetű magyar személynevek tára. (Madách-vonatkozás) Dürer. Gyula, 1936. Alexander Bernát: Nagy emberek. Madách Imre. Pantheon. 1938. Ravasz László: Legyen világosság! — Szobrot Madáchnak. Franklin. Budapest, 1938. Németh László: A minőség forradalma. III. k. A Nyugat elődei. (Madách-vonatkozás) M a­ gyar Élet. Budapest, 1940. Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Madách-idézetek. Könyvnap. Budapest, 1942. Horváth Árpád-Lukács László: A világirodalom gyöngyei. A tél költészete. (A kötetben Tragédia-vonatkozás) Új hang. Budapest, 1943. Bisztray Gyula: Iró és nemzet. (Madách-vonatkozás) Révai. Bpest, 1943. Schöpflin Aladár: Magyarország Vereckétől napjainkig. A IV. kötetben Madách Imre. Frank­ lin. Budapest. É. n. Sőtér István: Eötvös József. Az Uralkodó Eszmék és Az ember tragédiája párhuzama. Aka­ démia. Budapest, 1953. Boldizsár Iván: Magyarország. Útikönyv. (Madách-vonatkozás) Budapest, 1955. Jókai M ór: Irói arcképek. Sajtó alá rendezte Bisztray Gyula. (A kötetben számos Madáchvonatkozás) Művelt nép, Budapest, 1955. Bölöni György: Ady, az újságíró. A kötetben Ady Endre Goga Octaviánhoz, a Tragédia román fordítójához intézett kézírásos nyílt levelének fotokópiája. Magvető. Budapest, 1956. Lukácsy Sándor: Kortársak nagy írókról. „ Az ember tragédiájának költője” címen Arany János Madách-bemutató beszéde a költő 1862. márc. 27-i Kisfaludy Társaságbeli szék­ foglalóján. Művelt nép, Budapest, 1956. Móra Ferenc: Elkallódott riportok. Ki írta Az ember tragédiáját? Magvető, Budapest, 1958. Kárpáti Aurél: Színház. Az ember tragédiája. Gondolat. Budapest, 1959. M olnár-N ém eth-V oit: Művészettörténeti ABC. (Madách-vonatkozás) Terra. Budapest, 1961. Hatvani Lajos: Magyarok beszélnek. K. Huszár Anna: Madách Imre halála. Gyergya i A lbert: Klasszikusok. Madách, Bérczy. Szépirodalmi könyvkiadó, 1962. Benedek Marcell: A könyv és színház. Tanulmány. A kötetben: Az ember tragédiája; elő­ szó német, francia és angol kiadáshoz. Szépirodalmi. Budapest, 1963. Czóbel Ernő: Válogatott írásai. Madách és Cormenin Timon. Kossuth, 1963. Hegedűs-Kónya: A magyar dráma útja. Az ember tragédiája. Gondolat, Budapest, 1964. Győry Dezső: Az élő válaszol. (Madách-vonatkozás) Szépirodalmi, Budapest, 1964. Ady Endre: Jóslások Magyarországról. Tanulmányok a magyar sorskérdésekről. Goga Octa­ vián rabsága - Goga Octavián vádjai — Levél helyett Gogának. Athenaeum, Budapest. É. n. Mátyás Ferenc: Költők és parasztok, Madách Tragédiája Csesztvén. Magyar Könyvkiadó. Budapest, 1964. Hubay Miklós: A megváltó mutatvány. Miért szép Az ember tragédiája? Magvető, Buda­ pest, 1965. Benedek Marcell: Hajnaltól alkonyatig. A kötetben: Az ember tragédiájáról. Gondolat. Budapest, 1966. Arany János Ö szes művei, XIII. A kötet tartalmazza Arany Jánosnak a Tragédia körüli min­ den tevékenységét és megnyilatkozását. Akadémia, Budapest, 1966. Ruffy Péter: A riporter visszanéz. Madách falvaiban. Magvető, Budapest, 1967. Somlyó György-Lengyel Péter: Gyémánttengely. A költészet napjai Budapesten 1966. (Szá­ mos Madách-vonatkozás) Szépirodalmi, Budapest, 1967. Schöpflin Aladár: Válogatott tanulmányok. 1967. (Madách Imre. Mózes) Füst M ilán: Emlékezések és tanulmányok. Emlékezés kétféle nevelőmről (H. bácsi és Ma­ dách) Magvető, Budapest, 1967. Molter Károly: Szellemi belháború. Tanulmányok: Madách, 1925. Mohácsi Jenő Madáchfordítása, 1933; Madách és Goga, 1935. Budapest, 1968. Horváth Zoltán: Irodalom és történelem. (Madách-vonatkozások) Szépirodalmi, Budapest. 1968. Juhász Gyula: Ö sszes Művei 5. k. Prózai írások 1898-1917. (Számos Madách-vonatkozás) Akadémia, Budapest, 1968. Békés István: Napjaink szállóigéi. Jegyzetes Madách-szállóigék. Kossuth, Budapest, 1968. Ady Endre: Ö sszes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok. VIII. Megjegyzések M adách­ ról. Akadémia, Budapest, 1968. 84 �Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel. Madáchéknál Alsósztregován dalmi, 1969. Szépiro­ 11. FOLYÓIRATOKBAN, ÉVKÖNYVEKBEN MEGJELENT MADÁCH-TANULMANYOK, VONATKOZÁSOK Riedl Frigyes: Madách Imre — Budapesti Szemle, 1880. márc.-ápr. X .Y.: Az ember tragédiája és költője. — Vasárnapi Újság, 1883 .szept. 23. X: Madách Az ember traqédiája a Nemzeti Színházban. Vasárnapi Újság, 1883. szept. 30 — I. a.: A. S. C. Wallis holland Tragédiafordításának ismertetése. — Budapesti Szemle, 1887. 472 sk o. Dr. Dudek János: Az ember tragédiája - Kotholikus Szemle. XI. k. 1897. Morvay Győző: Adalékok Madách Imre életéhez - A budapesti VI .ker. Állami Főreál­ iskola Értesítője az 1897-98. évről, Budapest, 1898. Dr. Kőrösy György: A társadalmi probléma és a vallásbölcseleti felfogás Az ember tragédiá­ jában. — Az Eperjesi Széchenyi— Kör évkönyve, 1901. Kapi Béla: Az ember tragédiájának világnézete. — Különlenyomat a Prot. Szemle 1903. évi 1. és 2. számából. Budapest, 1903. Kristóf György: Széchenyi és Madách — Irodalomtörténet, É. n. Bakonyi H. R.: Az ember tragédiájának keletkezése. — Uránia, népszerű tudományos folyó­ irat. 1905. 9. sz. Dr. Szelényi Ödön: Madách és Luther. — Prot. Szemle, 1906. 7. sz. Voinovich Géza: Madách kisebb költeményeiről. — Akadémiai Értesítő, 1910. december. Dr. Dudek János: Overmans: Die Weltanschauung in Madách’s „Tragödie des Menschen” . - Religio, Budapest, 1911 5. sz. Beöthy Zsolt: Az ember tragédiájának költőisége, jelentése, magyarsága. — Akadémiai Értesítő, 1911. június 15. Jakob Overmans: Die Weltanschauung in Madách’s „Tragödie des Menschen” Stimmen aus Maria Laach. Freiburg, 1911. 1. sz. Szekeres Fábián: Az ember tragédiájának világnézete. — Religio, Budapest, 1911. 7. sz. Dr. Kristóf György: Madách világképe. - Prot. Szemle, 1911. 9-30. o. Vértesy Jenő: Madách írói hagyatéka. - Irodalomtörténet, 1914. máj. Fejér József: A Biblia hatása Az ember tragédiájára. — A Kisujszállási Ref. Főgimnázium Értesítője az 1915-16. tanévről. 1916. X: Madách egy kiadatlan tanulmánya: Eszmék Léliáról. — Országos Nőképző Egyesület Év­ könyve 1912— 13. Bpest, 1914. Tolnai Vilmos: Madách George Sand „Lélia” c. regényéről. — Egyet. Phil. Közlöny, 1914. 738. I. Pais Desző: Marót és Madách? — Irodalomtörténet, 1919. 1— 2. sz. Nyugat. 1923. II. 1. Madách-szám. Karinthy Frigyes: Madách — Gáspár Kornél: Madách és lelki rokonai — Laczkó Géza: A XIX. századi férfi tragédiája — Kuncz Aladár: A mi Madáchunk — Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán — Harsányi Zsolt: A szerep — Révay József: Az ember tragédiája álommotívumának ősei — Babits Mihály: Előszó egy új M a­ dách kiadáshoz — Schöplin Aladár: Az ember tragédiájának lírája. G rill Lola: Gyűjtéseim. Madách-dalok. — Magyar Asszony, 1923. Szász Károly: Madách. — Magyar Asszony, 1923. január. Berta Ilona: A nőkérdés Az ember tragédiájában. - A Magyar Asszony, 1923. január. Székely István: Az ember tragédiájának történelem-bölcselete. - A Szt. István Akadémia Ér­ tesítője, 1923. 2. sz. Négyessy László: Egyetemesség, magyarság és egyéniség Az ember tragédiájában. Budapesit Szemle, CLVII. kötet, 1924. Tolnai Vilmos: Madách-ereklyék — Irodalomtörténeti Közlemények, 1925. XXXV. Kozáky István: „Az ember tragédiája” s a modern haláltánc-költészet. — Na pkelet, 1925. 497-504. o. Tolnai Vilmos: Madách-breviárium (Ismertetés) — Napkelet, 1926. Dr. Láng M argit: Zichy Mihály, 1827-1906. - Luther Naptár, 1927. Dr. Kardeván Károly: Az ember tragédiájának iskolai olvastatása. — Orsz. Középisk. Tanár­ egyesületi Közlöny, 1928. 5-6. sz. — ‖ — s: Egy tudós hitszónok Madách Imréről - Irodalomtörténet, 1929. 3— 4. sz. 85 �Lám Frigyes: Madách és Rudolf császár. - Kath. Szemle, 1928. jún. Dr. Kemenes Antal: Szabadság-szükségszerűség a történeti folyamatban. (Madách-vonatko­ zás) - A Sümegi Áll. Kisfaludy S. Reáliskola Értesítője, LXXI. 1928. Dr. Thierring Oszkár: Gazdálkodás az emberi munkával (Madách-vonatkozás) - Természettudományi Közlöny, 1928. aug. 15. S. Szabó József: Kepler tudományos jelentősége. - Prot. Tanügyi Szemle, 1930. nov. Renner János: Kepler tudományos jelentősége. — Prot. Tanügyi Szemle 1930. dec. Kardos Albert: Sajtóhiba vagy szerkezeti maradvány Az ember tragédiájában. — Irodalom­ történet 1932. 1-2. sz. Tolnai Vilmos: Sajtóhiba Az ember tragédiájában - Irodalomtörténet 1932. 3— 4. sz. Székely Tibor: Madách Imre táblabíró. - Új Idők, 1932. Kardos Albert: Dóczi Imre és Az ember tragédiája. — Prot. Tanügyi Szemle, 1932. 9. sz. Kozocsa Sándor: Az 1932, 1933., 1934., 1935 év irodalomtörténeti munkássága. Madáchbibliográfiák. — Irodalomtörténeti Füzetek 48, 53, 56. 58. szám. Budapest, 1933, 1934, 1935, 1936. Kozocsa Sándor: Az 1939.. 1944. év irodalomtörténeti munkássága. Madách-bibliográfiák. — Szakkönyvészeti Dolgozatok az Országos Széchenyi Könyvtárból. 1941, 1946. Kardeván Károly: Madách és Luther. — Irodalomtörténet 1933. 3-4. sz. Kardos Albert: „Az ember tragédiája" a Könyvnap kiadásában. — Irodalomtörténet, 1933, 5— 6. szám. Kardeván Károly: Madách és Heine. - Irodalomtörténet, 1933, 7-8. sz. Tolnai Vilmos: Madách szövegei. — Irodalomtörténet, 1934. 7—8. Dr. Karner Károly: Ádá m tragédiája. — Keresztyén Igazság, 1934. évf. 1. z. Henry Bidou: Un eri de detresse: La Tragedia de l’Homme. - Revue des Etudes Hongroises, 1934, 1-2. sz. Jules Bisztray: Emeric Madách et La Tragedia de l'Homme. - Revue des Etudes Hongroises, 1934, 1-2. sz. Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója. - Nyugat, 1935. márc. Morvay Győző: Az ember tragédiája és a koponyatan. — Irodalomtörténet, 1934. 3— 4. sz. Morvay Győző: Madách ismeretlen leveléből. — Irodalomtörténet, 1934. 5-6. sz. Kristóf György: Az ember tragédiája román nyelven. — Irodalomtörténet, 1935. 3-4. sz. Schöpflin Aladár: Balogh Károly új Madách-könyve. — Nyugat, 1935. május. Illés Endre: Lidércke, M. J .regénye. — Nyugat, 1935. június. Kardos Albert: A „M adách” -cég Ember tragédiája. - Irodalomtörténet, 1935. 7-8. sz. Antonio Vidmár: Az ember tragédiája olaszul. (Tanulmány) - Koszorú. 1936. 4. sz. Tolnai Vilmos: Madách és Tisza Domokos. — Irodalomtörténet, 1936. 7— 8. sz. Pukánszky Béla: Az ember tragédiája az osztrák irodalomban. - Budapesti Szemle, 1937. április. Zolnai Gyula: Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál! — Magyar Nyelv, 1938. 1— 2. sz. Kardeván Károly: Mondottam, ember: küzdj, és bízva bízzál! — Magyar Nyelv, 1938. 7—8. sz. Kardeván Károly: Az angyalok második kara Az ember tragédiájában. - Irodalomtörténet, 1939. 7. sz. Kardeván Károly: Az ember tragédiája a Kamaraszínházban. - Orsz. Közpiskolai Tanár­ egyesületi Közlöny, 73. évf. Budapest, 1940. Hankiss János: Ádám, Lucifer, magyar és francia romantika. - Irodalomtörténet, 1940. 1 sz. Elek Oszkár: Izóra Az ember tragédiájában. - Irodalomtörténet, 1941. I.sz. Hadrovics László: Svet Stefanovics új szerb Tragédia-fordítása. - Budapesti Szemle, 1941. május. Balogh Károly: Bérczy Károly életéből. (Madách-vonatkozás) - Budapesti Szemle, 1941. 10. Kardeván Károly: Madách Imre Ö sszes Művei. (Ismertetés) - Orsz. Tanáregyesületi Köz­ löny, 1942. 1. sz. Kardeván Károly: Madách és Eötvös. - Irodalomtörténet, 1942. 4. sz. Németh László: Madáchot olvasva. - Nyugat. 1943. október Váli Németh László: Fráter Erzsébet. - Új Idők. 1944. febr. 12. Kozocsa Sándor: A Magyar Irodalom Bibliográfiája 1945— 49. Madách-bibliográfiák Köz­ oktatásügyi Kiadó, Bpest, 1950. Sőtér István: Madách Imre. — Csillag, 1956. január. Babits Mihály Társaság Évkönyve, 1957. (Madách-vonatkozások) Waldapfel József: Gorkij és Madách. (Részletek a Magyar Tudományos Akadémia nagy­ gyűlésén elhangzott előadásból) — Kortárs, 1958. 2. sz. 86 �Horváth Károly: Madách Imre, I. - Irodalomtörténeti Közlemények 1958. 2-3. sz. Horváth Károly: Madách Imre, II. — Irodalomtörténeti Közlemények 1958. 4. sz. Révay József: Madách Imre: Az ember tragédiája. - Társ. Szemle, 1958. szept. Sik Sándor: A százéves Ember tragédiája. — Vigília, 1961, június. Siptár Ernő: Emlékezés Mohácsi Jenőre. - Jelenkor, Pécs, 1962. jún. Balla Ernő: Így pusztult el Kisfaludi Strobl Madách-emlékműve. - Ország-Világ, 1962. aug. 8. Koren Emil: Madách, az örök — Evangélikus Naptár, 1964. Horváth Károly: Madách Imre. - Irodalmi és Nyelvi Közlemények, 1964. Mihályi József: Az ember tra g é d iá ja nyelvéről. - Irod. és Nyelvi Közlemények, 1964. T. Vianu: Madách és Eminescu. — Helikon, Világirodalmi Figyelő, 1964. 1. sz. Kunszery Gyula: Madách Imre városában. - Látóhatár, 1964. aug. Radó György: A Tragédia útra kel. — Látóhatár, 1964. aug. Vayerné, Zibolen Ágnes: Madách Imre (Madách Imre, mint festő és rajzoló) - Művészet, 1964. 8. sz. V. Hruska : Imre Madách a jeho Tragedia cloveka. — Slovenka, 1964. okt. 3. Bratislava. L. E.: Vita a Tragédiáról. — Film Színház Muzsika, 1964. okt. 30. Csukly László: Madách Imre élete. - Palócföld, 1964. Kovács Kálmán: Madách Imre emlékezete. - Alföld, 1964. 10. sz. Székely Júlia: A két Madáchné. (Dráma) - Jelenkor, 1964. 9. és 10. sz. J. M alikina: Madách Imre halálának 100. évfordulójára. - Szovjetúnió, 1964, 10. sz. József Turóczi Trostler: Mohácsis Madách-Übersetzung. - Chronica Act. Litt. Acad. Sci. Hung. VII. 1-2. Sőtér István: Madách és a koreszmék. - Kritika, 1964. 11. sz. Horváth Károly: Madách a világirodalomban. - Nagyvilág, 1964. 11. sz. Staud Géza: Madách Imre gyermekkora. — Család és Iskola, 1964. dec. R. F.: Emlékezés Madách Imrére. - Vasárnapi Újság, 1964. dec. 11. Irodalmi Szemle, Bratislava, 1964. 8. sz. (Centenáriumi Madách-szám): Tartalma: Rákos Péter: Madách ünnepén - Karel Krejci: Az ember tragédiája egy cseh irodalomtörténész szemével — Dr. Hans Henning: Faust és Az ember tragédiája — Andrej Kostolny: Madách és Hviezdoslay — Jean Rousselot: Madáchot fordítottam - Valentin Be­ niak: Madáchot fordítottam - Monoszlay Dezső: Meddig él a költő? - Radó György: Mit mond a mű? — Szalatnai Rezső: Alsósztregován — Horváth Károly— Komlós Aladár: Hogy hatott Madách „Az ember tragédiája" a 19. század magyar irodalmának fejlődésére — Horváth Károly— Komlós Aladár: Mi a Tragédia filozófiájában modern és haladó? — Hor­ váth Károly: Hatott-e más népek irodalmára Az ember tragédiája? - L. Kiss Ibolya: A po ­ zsonyi vízikaszárnya börtönében. Makay Gusztáv: Az ember tragédiája tanítása a gimn. III. osztályában. - Magyarta nítás, 1965. 1. sz. Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa. (Madách-vonatkozás). - Különlenyomat az Orsz. Széchenyi Könyvtár évkönyvéből, 1965-66. Vayerné Zibolen Ágnes: Madách-évforduló a képzőművészetben. - Művészet, 1965. 1. sz. X: Zichy Madóch-illusztrációi - Nemzeti Művészet, É. n. Palkó István: Madách személyisége. - Életünk, 1965. I. Illés Endre: A magyar klasszikusok jövője. - Kritika, 1965. 10. sz. Németh Antal: Madách halhatatlansága második évszázadának küszöbén. - Magyar M ű­ hely, 1965. 11. sz. Párizs. Lakos György: A „Mózes" feltámadása. - Palócföld, 1966. 1 .sz. X: La Tragedia de l'Homo, Hungara Tervojista Mondo Budapest, 1966. 1. sz. Kojnok Nándor: A Madách-emlékérmesekről. - Palócföld, 1966. 2. sz. Kunszery Gyula: Madách útja a világsiker felé. — Vigília, 1966. febr. Sáfrán Györgyi: Veres Pálné. Madách és a nőmozgalom. — Magyar Tudomány, 1966. 2. sz. Eva Kisova: Imrich Madách a jeho Erzsika. - Slovenka, 1966. febr. (Bratislava) Kántor Lajos: Hűtlenség és hűség, avagy a kolozsvári Madách-értelmezés. - Korunk, 1966. 2. sz. Zay László: Mózes. - Theol. Szemle, 1966. 3-4. sz. Keresztury Dezső: Új látomás a Tragédiáról. - Tükör, 1966. május 3. Polgár Károly: A főváros Madách-szobor pályázatai. — Budapest, 1966. júl. Fodor András: Bérczy Károly emlékezete. (Madách-vonatkozás). — Nagyvilág, 1966. 7. sz. Kórodi József: Francia felfedezőink. J. Rousselot, a Tragédia francia fordítója. - Ország- 87 �Világ, 1966. nov. Simó Jenő: A magyar irodalom külföldön. - Kritika, 1966. okt. O. Szentessy Éva: Az ember tragédiája francia fordítója. - H ajdú-B iha r megyei Népúj­ ság, 1966. okt. 18. Engel Károly: Cosbue és Madách. - Korunk, 1966. 9. sz. Tóth Elemér: Madách-plakettek. - Nógrád, 1966. szept. 29. Eckhardt Ilona: Az ember tragédiája franciául. Fordítás J. Rousselot előszavából. — Nagy­ világ, 1966, 8. sz. Sziklay László: Az ember tragédiája szlovákul. - Nagyvilág, 1966. 8. Radó György: A Tragédia új állomása. — Látóhatár, 1966. aug. Juhász Ferenc: Találkozások. (Madách Imréről) — Új Írás, 1966. nov. Gellért Oszkár: Magyar költészet - európai költészet. (Madách-vonatkozás). - Látóhatár, 1966. 11-12. sz. Bóta László: A Madách-Rimay kódexek szerelmes versei. - Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. LXXI. 1. sz. Veres Péter: Olvasónaplómból. Madách. — Nagyvilág, 1967. febr. Bata Imre: A költészet metamorfózisai. - Valóság, 1967. 2. sz. György Radó: Ein ungarisches Weltgedicht in deutschen Übersetzungen. — Institut für Aus­ landsbezeiehungen. 1967. 2. sz. Radó György: Az ember tragédiája franciaországi pályafutása. — Nagyvilág, 1967. 3. sz. Kojnok Nándor: Bérczy Károly (Madách-vonatkozás). - Palócföld, 1967. 4. sz. Radó György: „Az ember tragédiája” új állomásai. — Látóhatár, 1967. 5-6. sz. Varga Imre: Tallózások Madách Gáspár körül. — Irodalomtörténeti Közlemények, 1968 LXXII. 1. sz. Radó György: Madách-élményeim. - Palócföld, 1968. 1. sz. Kerényi Ferenc: Új utakon a Madách-kutatás. — Palócföld, 1968. 1. sz. Németh Antal: Szabó Lőrinc és Az ember tragédiája. - Palócföld, 1968. 1. sz. Szabó Károly: Két ember tragédiája. - Palócföld, 1968. 1. sz. Szabó József: Arany javításai Az ember tragédiáján. - Palócföld, 1968. 1. sz. Csongrády Béla: Százéves harc a Tragédiáért. - Palócföld, 1968. 1. sz. X. Y.: Az élő Madách. — Korunk. 1968. 6. sz. Cluj. Madách-emlékérmesek 1968. - Palócföld, 1968. 4. sz. (fo ly ta tju k ) 88 Szabó József �körkép A víz, a föld és az ember... (Lóránt Jánosnál) Egy vonaton jöttünk hatvanöt telén, amikor utolsókat rúgta az év. Lassú hó szállingó­ zott kint, a táj szikrázó fehérsége kontrasztként emelte ki fejedet az, ablak mellől. Alig háromhetes ismeretség után, a másodszori találkozásnál, a vonaton is csak annyit tudtam, te vagy az, aki Tarjánba jössz. Aztán jöttek a beszélgetések, a délelőtti és a késöéjsza­ kába nyúló hallgatások. Emlékszem, a zsákmányszerző boldogságával kaparintottam meg Faulkner-lapjaidat, amelyek azóta is ott lógnak szobám falán. Aztán elmentem, levelek cseréltek gazdát, képeidről kiállítások, kritikák, katalógusok adtak hirt. Hébe-hóba ta lá l­ koztunk is: Kaposvár, a felejthetetlen emlékű csobánci présház, Dunaújváros s néha Tarján jelezték a beszélgetések folytatását. A távolság, az idő sok mindenre felhívta a távollevő figyelmét. Kívülről figyelhette eredményeidet, színeid világának magasabb ré­ giókba való betörésé. És most megint itt. Egy városban élünk újból. Az utak — úgy lá t­ szik — kiszámíthatatlanok. Elmegyünk azért, hogy visszatérjünk, hogy a búcsú és a meg­ érkezés pillanatait oly könnyelműen elsüllyesszük az órák perceiben, hogy érezzük a hovatartozást, érezzük a barátok figyelmeztető szavait, hogy belenézzünk egymás arcába, kifürkészve a holnapi műveket. Most rólad kellene írnom. Kenetteljesen morog a magnó mellettem. Legutóbbi beszél­ getésünket őrzi, amelyet ezen a héten vettünk fel, hogy még jobban kifürkésszelek, ki­ vallassalak, s mint egy frissen elkészült ételt, az olvasó elé tálaljalak. Az erkélyen ülök, s leveleidet olvasgatom, amelyben horgászatról írtál, a présházról, az Egry- és a Derkovits-díjról. . . Friss szél fúj a Duna felől, a nemrég elakadt nyári zápor szagával tölti meg a levegőt. Az erkély alatt élesen csikordul a kavics: magányos vándor halad át a parkon, alakja képeid figuráit idézi, ahogy a lámpa fénye otthagyja felhúzott vállai árnyékrajzát az aszfalton. — Hatvanhat januárjában költöztél Salgótarjánba. Rád esett a választás. Nem á ll­ tái ót egyik napról a másikra, még kötöttek az alföldi és a kaposvári emlékek. A nagy síkság és a szelíd dombvidék után a nagyobb hegyek következtek, ahol tavaszonként bódítóan nyílik az akácvirág, s reggelente azóta is bezengi műtermedet. — Hatvanöt nyarán otthon voltunk Békésszentandráson, a szüleimnél. Oda küldték a Fiatal Képzőművészek Studiójának körlevelét, amelyben jelezték, hogy négy műtermes lakás épül Salgótariánban. és meg lehet pályázni. Kaposváron nem volt műtermem és úgy gondoltuk, hogy Salgótarjá n ugyan messzire van, de ott lehet dolgozni. — Az Alföldről Kaposvárra mentél, amely már lankás dom bvidék. . . ―...azelőtt nem is mertem nagy rálátással alföldi tájat rajzolni, mintha magasból nézné az ember. A kaposvári évek ebben segítettek, jobban kitárult előttem minden. Ezután Salgótarján következett. Itt már hegyek is vannak, s ennek a három világnak a megismerése — azt hiszem - hozzájárult művészetem fejlődéséhez. 89 �— Viszonyítanod kellett, viszonyulni az itt élő emberekhez, Befogadnod őket, hogy ők is elfogadjanak, A környezet meghatározó. A salakhegyről szóló ének-képed már kötő­ dést jelentett a bányászlélek keménységéhez. Vagy a Vöröshegy. Először a tájba próbál­ tá l belekapaszkodni, s a tájon keresztül az emberek lelkivilágát is ábrázoltad. Úgy veszem észre, ha te egy „tá ja t" festesz, ez nemcsak egy egység etnikáját jelenti, nemcsak vonu­ latát, hanem a vonalakon, színeken keresztül megtöltöd a képet emberséggel, az itt élő népek lelkivilágával. — Kimondottan tájképet nem festettem. Régebben, amikor megfogott a táj szép színessége, impresszionista látásmóddal néztem. A táj is olyan mint az ember, mert az is él, lélegzik. Salgótarjánba kerülve, a dunántúli táj idillikus hangulata után, egy sokkal durvább, drámaibb környezetbe kerültem. Mindig közelebb álltam a drámaibb dolgokhoz. Az életnek nem a vidámságát, hanem a szomorúságát vettem észre. Erre figyeltem fel. Itt az emberek lelkivilága is egészen más, mint a Dunántúlon vagy az Alföldön. Ez talán a munkából adódik, amely lényegesen durvább és embertelenebb. - Nemrég fényképek kerültek kezünkbe. A fekete-fehér kópiák (hányszor végigvonult ez a kontraszt életeden és képeiden!) között mintha egy kubikus képet láttam volna. Keser­ ves, magadba mélyülő arccal szalonnáztál, az arccsont élesen rajzolódott ki fejeden. A Tízezer nap döbbenetes erejű világát idézte a fénykép, mintha a filmből került volna elénk. Ez is meghatározza szemléletedet, hogy az életnek az árnyékos oldalát veszed észre — ...a szalonnázó... Akkor tényleg sovány voltam, beesettképű, de azt hiszem, hogy ez a jó nyolc-kilenc évnyi soványság hozzájárult mostani képeim kialakulásához. — Nyolc-kilenc évnyi? — Ne csodálkozz. Nemcsak kilókban voltam soványabb, hanem amit csináltam, abban is . . . Biztos tudod, a kubikusok alföldi emberek voltak, akik a folyópartról hordták a földet és töltéseket építettek. Mint gyerek, nagyon sokat mászkáltam közöttük. Figyel­ tem őket. Ezek a figurák, amelyek a képeimen szerepelnek, az ő emléküket hordozzák. — Nemrég egy beat-hangversenyen voltam. A rivalda, a fel-lelobbanó lámpák fényénél a te figuráidra emlékeztető alakok jelentek meg. A hasonlat - tudom - rossz. De szem­ léltető. A kubikusok napfényben is „ á rnyjátékban” dolgoztak. Itt értettem meg figuráid erejét, nem a zene kötött le, hanem az óriásivá nőtt világ, ahogy ezek a háttérbe tűnő fény-alakok mozogtak és megm erevedtek... Víz mellett nőttél fel. Mindennapos beszél­ getéseinkben elmaradhatatlan té m a ... — Nagyon szeretem a vizet, mégpedig a folyóvizet. Ugyanis az évenként kiárad, elönti az árterületet, lerak egy tíz-tizenöt centiméteres iszapréteget, és akkor olyan a táj, mintha halott volna. Egy hónap se telik el, megint kizöldül minden... és ez évenként megújul. — Az ember is szinte ezzel újul meg évenként. . . — Szülőfaludból, Békésszentandrásról, Szarvasra kerültél gimnáziumba. Itt adtad arra a fejedet, hogy képzőművészettel foglalkozz? — Gépészmérnök akartam lenni mindig. Nagyon szeretem a gépeket. Gyermekkorom­ ban rizsföldek voltak mellettünk. Volt egy négyütemű, egyhengeres motor. Értettem hozzá, a gyújtását is be tudtam állítani. Már akkor is rajzoltam, de ezt nem vettem komo­ lyan. Megijedtem attól a gondolattól, hogy művész legyek. Miből fogok m egélni. . . és egy sereg probléma zavart. A lehetőségek sem voltak olyanok. Szarvason nem járhattam szakkörbe, így aztán nem is mertem a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezni. Pedagógiai Főiskolára felvételiztem, s arra gondoltam, ha azt elvégzem, akkor jelentkezem majd a képzőművészetire. Megnősültem, és nem lett belőle semmi. — Szarvasról Szegedre kerültél. Az egyetemi-főiskolai város adta az első komoly impulzusokat. Ki volt itt a mestered? — Szegedre kerülve utcarészletekre vetettem rá magam. Azelőtt városi utcarészleteket fényképeken vagy csak festményeken láttam. Rendkívül érdekesnek találtam. A főiskolán különben jó légkör volt. Winkler Lászlónál végeztem. Ő arról volt híres, hogy megengedte a tanítványainak, azt fessenek, amit akarnak. És mindenkihez abban a szellemben tudott hozzászólni, ahogy dolgozott. Tőle nagyon sokat tanultunk, rendkívül kulturált ember v o lt. . . — . . . és a barátok? 90 �- A kollégiumban úgy éreztem, hogy soha nem tudom megszokni azokat az embere­ ket, akikkel együtt voltam. Aztán mégis megbarátkoztunk. Az ország sok vidékéről kerültek oda, mindegyik más volt és ez nagyon érdekes volt számomra. Különben annyira falusi voltam Szegeden, hogy egy vendéglőbe se mertem bemenni. Szólni se mertem. Akik Pestről vagy nagyobb városból jöttek, egészen másképpen tudtak viselkedni. — Félszegség volt benned, vagy a várostól való félelem? — Falusiasságnak mondanám. A városba kerülő falusi embernek két típusa van. Van aki félszeggé válik teljesen, és nem tu d ja megtalálni magát. A másik bizarr dolgokat igyekszik művelni, hogy ezzel is falusiasságát palástolja. — Hogyan oldódtál fel? Hogyan tudtál kitörni ebből a magatartásból? — Részben a barátok révén. De az a legérdekesebb, hogy elég jól ment a munka a fiőskolán, és ez önbizalmat adott. Megváltozott a helyzetem. — Szegeden végezve megnősültél. Kaposvárra kerültél. Ismét egy új környezetben talá ltad magad. Itt hoztad létre életed első kiállítását, s Kaposvárról jelentkeztél először országos tárlatokon. — Azt vártam, hogy hagyományokkal teli, pezsgő művészélet fogad. Ennek csak egy része volt valóság. Először mint szakköri tag, a Balázs János képzőművészeti körben dol­ goztam. Egy évben ki is állítottam velük együtt. Aztán megyei kiállításokon szerepeltem. A hatvankettes év változásokat Hozott életemben. — A kiállításod? — Igen. A Rippl-Rónai Múzeumban rendezték. A zsüri meglepetéssel nézte dolgaim at. Ő k javasolták, hogy lépjek be a Művészeti Alapba és a Fiatal Képzőművészek Studiójába. Ez már bizonyos szálat jelentett a nagyobb lehetőségek felé. — A kiállítás nagy részét fél év alatt festettem. Hatvanöt kép volt kiállítva. A fest­ mények az Alföldre való visszavágyódásból eredtek, főleg Kőrös-részletek, alföldi tájak, alföldi emberek szerepeltek ezeken a képeken. Tónusuk meglehetősen sötét, kékes-barnásfeketés volt. — Ebben kötődtél a régi alföldi mesterek színvilágához... — Később aztán a Dunántúl rendkívüli színessége, levegőssége változtatott a felfogá­ somon és a látásmódomon. Akkor már Barthát szerettem, sőt „barthás” képeim is voltak egy időben. — Főleg akverellek. . . — . . . de olajok is. Azokból már alig van . . . — Most pedig a Csobánc következik. Látom az arcodon, az a mosoly megint azt je ­ lenti, hogy vízről lesz szó és a hegyről. . . — Persze. Kaposvárról kijártunk a Csobáncra. Anyósoméknak van ott egy öreg prés­ házuk. 58-ban jártam fent először, már akkor is csodálatosan szépnek tűnt, A Csobánc alatt fekszik Gyulakeszi. Gyulakeszit úgy megszerettem, szinte olyan, mintha Szentand­ rásra mennék haza. Az a hegy egy külön világ. Zárt egység. Idegen ember ott nem igen fordul meg. Csak a helybenlakók, vagy akik szőlőt mennek művelni. Van egy csomó e l­ esett ember is ott a hegyen. Egyszer kint voltunk egy társasággal és parasztszekérrel le ­ vitettük magunkat Badacsonyba. A fuvaros felesége — egy 45 éves asszony — , aki lejött velünk, azt mondta, hogy most volt először Badacsonyban életében. Pedig ott van tíz kilométerre a Csobánctól. - Az egyszerű embereknek a külső szemlélőre nézve is ily módon megvilágított világa határozta meg további művészetedet? - Úgy vagyok ezekkel a suta emberekkel, akik nem tudnak viselkedni meg elesettek egy kicsit, hogy én is ilyen voltam. Azzal, hogy őket megfestem, azt szeretném, ha ezek nem lennének ilyenek, hogy ilyen ember nem is lenne. - A vonat tcvábbrobogott. Az út ismét vándorbotot adott kezedbe, de a lehetőségek már egészen mások voltak. Salgótarján művészi munkásságod eddigi pályád betetőzése — Salgótarján, a műtermes lakás munkalehetőséget jelentett számomra. A műterembe elvonulva nyugodtan tudtam dolgozni. Azt hiszem, hogy részben ennek köszönhető az a fejlődés, ami ma nálam van. 91 �— Mi ragadott meg Tarjánból? — Először csak a nagy, füstölgő kémények, a hatalmas fekete tömbök, a gyárak, sa­ lakhegyek. A sok rosszarcú ember. Eleinte sok sánta embert láttam, most már keveset, lehet, hogy nem tűnik fel. A bánya sok szépséget elvett az itteni emberektől . . . — Békésszentandrás, Szarvas, Szeged, Kaposvár — a csobánci mindig visszatérő ki­ térővel — és Salgótarján... Három különböző világ. Az Alföld és az északi vidék konok szilajságát, a Dunántúl líraiságát egyesíted magadban. Témáid is így alakultak ki. Ké­ peid is így álltak össze egységes renddé... — . . . nagyon sok témám van, ezeket fel is szoktam írni egy papírra. Van vagy hu­ szonöt-harminc. Amikor sikerül egyet-egyet megfestenem, a kkor kipipálom. Mindig érzelmi alapon indulok el: vagy nagyon tetszik valami, vagy nagyon nem tetszik. Ez a kiindulási pont. Közben szelektálok. Ami nem érdekel, azt nem veszem észre. Mint téma nem ötlik fel bennem. Néha egy-egy régi téma, amit meg akartam festeni, elsikkad... — . . . de ha évek múltán látsz egy hasonló jelenetet, vagy valami ráirányítja figyel­ medet . . . — ...akkor hirtelen meg tudom festeni, — A pálya kezdetén mindenki kötődik valakihez, ha nem is a színek, a formák erejé­ vel. Rokonának érez pályatársakat, nagy e lő d ö k e t... — .. . Paál Lászlót nagyon szeretem. Szépen festett tájakat, romantikus tá ja k a t. . . beszűrődő napfényt. . . csodálatos erdei u ta k a t. . . Aztán Ferenczy Károly. Szinnyeit nem szeretem. Egy időben Rippl-Rónai volt a m indenem ... Koszta József... Most inkább a primitívek állnak hozzám közel, Ben Shahn. Csontváry. Mostanában nem is szeretek képe­ ket nézegetni. Csak régebbieket vagy egy kicsit népművészeti jellegűeket. Bár népi festészet nálunk nem volt. Fehérváron két éve láttam a naív festők k iá llítá sá t. . . — Közel egy évtizedes pályafutásod alatt jó pár képet festettél. Melyek állnak köze! hozzád? — Eddigi munkáim közül a Szüleim című kép, amelyet még Kaposváron festettem. Ezzel indult el az a gondolati folyamat, amihez most értem el. Azóta több képet is fes­ tettem. Ha nem is lehet nagyon válogatni, jónak tartom az Egyedül címűt és a Fivéreket. Amikor megfestettem, a Bányászsors is tetszett... — Ritka élmény volt, hogy műtermed három hétig otthont jelentett számomra. Részese lehettem annak az időszaknak, amikor új utakon indultál el, továbbfolytatva az eddigieket. Mindez márciusban tö rté n t. . . — . . . a Sao Pauló-i anyagra gondolsz? — . . . igen. Forma és színvilágában a korábbi képekhez továbblépést jelent. Színeid látszólag még egyszerűbbek lettek, azt is mondhatnák, hogy sivárabbak. de ez a „ sivár­ ság” egy áttetszőbb világot ta k a r.. . — . . . ez az öt kép más mint az eddigiek. De kevesebb is. Ahogy visszagondolok a képek kialakulására, az ember egyszer technikailag lép előre, máskor meg gondolatilag. Azt hiszem, a Sao Pauló-i anyagnál technikailag léptem előre. Ezekben nincs annyi erő, mint a Fivérekben vagy a Szüléimben. M ajd ha ez a két dolog egyesül, gondolatiságában is utolérem, akkor jobbak is születnek. Ugyan nem lehet azt mondani, hogy ezek nem jó képek, de tartalm ilag még többet szeretnék kihozni. — Téged elsősorban festőként tartanak szá mon. Grafikáiddal is szép sikereket értél el eddig. Mi a különbség a g rafikai fogantatású és a festészeti művek között? — Úgy tűnik, grafikáim mindig előbbre mutatóbbak, mint a festmények. Ha grafikát készít az ember, sok kompozíciós megoldást tanul. Különböző hatások elérését feketefehérrel, főleg vonalakban. — Mi okozza azt, hogy általában a grafikai felfogásban - látásmódban lépsz előre és „ csak" azután a festészetben? — Talán az, hogy festőnek tartanám magam. A grafikát kevesebb felelősséggel mű­ velem, s ott több játékot, kisérletező kedvet engedek meg magamnak. Ezekből aztán sokszor jó dolog jön ki, amit felhasználok a festészetben is. — Egyes kritikusok különböző korszakokat jelölnek meg nálad . . . 92 �— ...először a természet szépsége hatott rám, mindent abban a színben és formában igyekeztem megfesteni. A víznek itt is nagy jelentősége van. Csodálatos a fák és a nö­ vények tükröződése, a víz egy kicsit elmosódottan adja vissza. . . gyerekkoromban mindig igy szerettem volna festeni... A 62-es kiállítás még erre épült. Utána már nem is annyira a motívumok; a viszonyok érdekeltek, amelyek a képek kialakítását elindították. Nem szeretem a szokványosan felépített festményeket. A kompozíciónak is jelentést akarok tulajdonítani. Tehát úgy rendezni a képen szereplő tárgyakat, motívumokat, hogy azzal is ki tudjak valamit fejezni. Színvilágom meglehetősen leegyszerűsödött. Főleg szürkék, barnák, sárgák lelhetők fel. De azt hiszem, ez változni fog, lehet hogy „színesebb” leszek. Bár a színesség nem tarkaságot jelent. — Tudatosan jutottál el ehhez a színvilághoz? Vagy a körülötted lévő tájból merí­ tetted? — Nem a táj megfigyeléséből. Ma is szívesen nézem a csodálatos színes tájakat. Kicsit ösztönös dolog ez a színvilág. Sok képemet úgy kezdtem el, hogy nagyon színes volt, ahogy festettem, úgy egyszerűsödött. Ez belső indítékú és inkább életérzésből a la ­ kult, mint tudatosan . . . — Beszélgetésünk során többször beszéltél szüleidről. Pályaindító képedet is róluk fes­ tetted. Műtermedben — lányaid gipszportréi mellett — szüleidről mintázott szobraid is megtalálhatók. Megható ez a mély ragaszkodás . . . — . . . pedig, ahogy visszaemlékezem, soha nem beszélgettünk el. Elég szótalan csa­ lád voltunk. Lehet, hogy ez annak tudható, hogy édesapám elég idős volt hozzánk, talán nagyapánk is lehetett vo ln a . . . Amit nem mondtunk ki, hogy szeretjük, tiszteljük őket, ez anélkül is megvolt. Bár volt egy időszak, gimnazista voltam, amikor rendkívül kriti­ kusan szemléltem ő k e t... csak hibát láttam bennük. S akkor rájöttem, amit én meg­ szokottnak látok, ahogy ők viselkednek, beszélnek, az más ember számára egyéni, eredeti lehet. — Szentandrásról indultunk el és szülőhelyedre érkeztünk vissza. Itt szívtad magadba a víz és a horgászat szeretetét is? — Gyermekkorom óta nagyon szeretek horgászni. Óriási nagy füzér törpeharcsákat fogtunk a Kőrösön. Első horgászatomra emlékezve, egy locsolókanná ba tettük bele a törpeharcsákat, amelyek villogó szemekkel úsztak a sötétben. Most is előttem van... és az első p o n ty ... kicsi gyermek voltam, remegett a lábam, míg kihúztam a p a rtra ... Azóta aztán volt egy-két komolyabb élményem. . . nagy harcsákat fogtam. . . Aki nem horgászik, az nem tudja, milyen nagy élmény... Meg a hajnali vizek... az este, a szürkület... Amíg a vízpart nappal barátságos, az ember tudja, mi van mellette. Este a sötétben minden egészen másnak látszik, misztikus, félelmetes dologgá v á lto z ik ... — Régebben tanítottál is. . . — Hat évig tanítottam Kaposváron. Hármat teljes óraszámban, három évet féltanári beosztásban. Szerencsém volt, mert olyan igazgatóhoz kerültem Csajághy Károly szemé­ lyében, aki reális ember volt és hagyta, hogy tanárai az iskolán kívül is dolgozhassanak. Azzal is többet profitálnak az iskolának... így aztán jó kórusunk volt, a megyei torna- és rajzversenyeken komoly díjakat nyertek a gyerekek. Főleg rajz-szakkörösökkel szerettem foglalkozni. Nagyon sokat tanultam a gyerekektől, főként bátorságot. Amit a gyerek észrevesz a világból, azt óriási nagynak látja, óriásivá növeli. Ezt szeretném én is elérni képeimben. Ami kis dolgot észrevesz az ember, azt olyan nagyra tudja növelni, hogy mások is észrevegyék, felfigyeljenek rá. — Elfáradtál? — Egy kicsit. Festeni könnyebb, mint beszélgetni. . . — Lehet, hogy igazad van. De valamit elfelejtettünk . . . — Mit? — A képekről mikor beszélgetünk? — Szó volt róla. — Egy-két cim erejéig . . . — Majd a kiállításon láthatod őket Salgótarján-Dunaújváros, 1969. június MOLNÁR ZSOLT 93 �Évad végi számvetés Paradox helyzet: színházi évadot értékelni, egyáltalán színházi kultúráról beszélni egy olyan városban, ahol tudvalévő, hogy nincs kőszínház, nem működik önálló társulat. Viszont Salgótarján három éves népművelési tervében (1968— 1970) az alábbiakat olvashat­ juk: „A József Attila Művelődési Központ feladatai között a mind magasabb szintű szín­ házi kultúra biztosítása, a színházi törzsközönség kialakítása és nevelése döntő fontos­ sággal kell, hogy szerepeljen. A Szolnoki Szigligeti Színházzal már kialakult jó kapcso­ latot tovább kell ápolni, további kisérleteket kell tenni más színházak, más együttesek rendszeres szerepeltetésére. A bérletezésre kerülő műsorok összeállításánál messzemenően figyelembe kell venni a közönség heterogenitását, az ízlés és érdeklődés különböző szint­ jét, valamint az életkori sajátosságokat..” Mennyit sikerült az 1968-69-es évadban e feladatkomplexumból végrehajtani, azaz hová jutottunk a városban — a munkásszínjátszás gazdag hagyományai ellenére is gyökértelen színházi kultúra alapjainak megteremtése terén? E kérdésre keressük tehát a választ, ez indokolja a — „színház nélküli" — színházi évad rövid elemzését. A József Attila Művelődési Központ 1966 tavaszán költözött jelenlegi modern, im­ pozáns épületébe és ezzel, a város törénetében először nyílott lehetőség komoly színházi produkciók fogadására. Bár a külsőségekben minden igényt kielégítő épületben közel sem tökéletesek a színpadtechnikai megoldások - hiányzik a zsinórpadlás, a forgó­ színpad és a vasfüggöny, kis alapterületű a zenekari árok, kevéssé használhatók a fény­ hatások stb. - az átköltözés mégis minőségi változást jelentett az intézmény életében és elkezdődhetett — többek között — a színházakkal való tárgyalás „korszaka". Az 1967 szeptemberéig tartó időszakban főként egyedi előadásokkal mutatkoztak be a számba vehető társulatok — a két szélsőség a Déryné Színház és a világhírű Pécsi Balett volt - és ekkor kezdődött meg a közönség színházhoz, színházba „szoktatása". Az első teljes „bérletes évad" az 1967—68-as volt. amelynek során a Szolnoki Szigligeti Színház második otthonra ta lá lt Salgótarjánban, és megkezdődött a Debreceni Csokonai Színház operatársulatának rendszeres vendégszereplése is. Az 1968-69-es évad nyitányát tulajdonképpen az I. Salgótarjáni Művészeti Hét szín­ házi programja jelentette, amelynek keretében Kerekes Imre: Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című, sok vitát és elismerést kiváltó tragikomédiáját, valamint Kállai István és Dobos Attlia közös szerzeményét az „Ilyennek hazudtalak" című zenés komédiát láthattuk, az előbbit a Debreceni Csokonai Színház, az utóbbit a Kis Színpad előadásában. A Szolnoki Szigligeti Színházra és a Debreceni Operára épített bérletsorozat októ­ bertől — „A néma leventé” -től — július elejéig — az örökifjú „Csárdáskirálynő"-ig — tartott. Közben bérleten kívül vendégszerepelt a Csokonai Színház Dobos A ttila: Krisztina és a mama című zenés vígjátékával, és a Miskolci Nemzeti Színház Arthur M iller: Az ügynök halála című drámájával. Az évadban műsorra tűzött 19 produkció közül tízet a szolnokiak, hetet a debreceniek mutattak be, egyet-egyet játszott a Kis Színpad és a Miskolci Nemzeti Színház. A 19 produkció 45 előadásban került színre. Tíz darabot két előadásban, hetet pedig három előadásban láthatott a közönség. A négy színház öt operát, három zenés vígjátékot, két nagyoperettet, egy revűoperettet, egy musical-t, három drámát, két tragikomédiát és két vígjátékot mutatott be. A szerencsés műfaji megoszlás mellett — dicséretes módon - jó volt a mai magyar szerzők aránya is: a 19 produkcióból hét. A Szolnoki Szigligeti Színház teljes repertoárját bemutatta Salgótarjánban, pedig a vendégszereplés néha nem is kis változtatást igényelt a díszletekben, az otthon meg­ szokott színpadképben. A premier után alig néhány héttel már a József Attila Művelődési Központ színpadán láthattuk az újabb darabokat. A frissesség mellett, a színház Salgó­ tarjánban is kivívott jogos népszerűsége - a vidéki színházaknál ritka - jó műsorpolitiká­ ban, a f iatal, temperamentumos színészgárdában és a modern törekvéseket tudatosan 94 �támogató szakmai vezetésben és nem utlsósorbon a segíteni akarásban, — hogy pótol­ ják az állandó színház hiányát - rejlik. A szolnoki színház a rendszeres turnézás vállalá­ sával jelentős tényezőjévé lett a város kulturális életének. Produkcióik között szerepelt többek között Marlowe— Brecht-Feuchtwanger: II. Edward című drámája, amely ebben a feldolgozásban tulajdonképpen magyarországi ősbemutató volt. Kitűnő szereposztásban, modern rendezői és díszlettervezői felfogásban játszották Garcia Lorca „Vérnász” -át, bemutattak egy új magyar musicalt — A b a i-M a jlá th -ifj. Kal­ m ár-Fülöp: Ne szóljatok bele - és műsorra tűzték Fehér Klára legújabb vígjátékát, a „Csak egy telefon” -t, amelyet a színház számára írt. A szolnokiak jóvoltából hozzánk is eljutott - kitűnő előadásban - Örkény István gyorsan Európa-hírűvé lett tragikomédiája: a „Tóték” . Előadásaik értékét - amely elsősorban a korszerű rendezésben és a színészek odaadó játékában rejlik — jelentős mértékben emelték a látványos, ugyanakkor mindig nagyon ízléses és stílusos jelmezek és díszletek. A debreceni színház elsősorban a zenekultúra ápolásában nyújtott nagy segítséget. Klasszikus operarepertoárjukból Verdi-Schiller: Ármány és szerelem című művének fe l­ újítása emelkedett ki. Az élménynyújtásból jelentős részt vállalt a Debreceni MÁV Szim­ fonikus Zenekar, amely igazolta jó hírnevét. A könnyűzenét kedvelők széles tábora szí­ nészként is megismerhette Mary Zsuzsát és Dobos Attilát, az utóbbi által a debreceniek­ nek írt Krisztina és a mama című zenés vígjátékban. Az évad 45 előadását 20 609 „nyilvántartott" néző tekintette meg, azaz egy-egy elő­ adást átlagosan mintegy 450 fő látott. Ez előadásonként! „háromnegyed háznak" felel meg. Ö sszesen 509 felnőtt bérletet váltottak („A " és „B” bérlet), az ifjúsági sorozatban („C " bérlet) 480 bérlet kelt el. E számadatok feltétlenül pozitív jelenséget tükröznek, azt bizonyítják, hogy a város már „elbír" tízhónapos színházi évadot, kialakult — igaz, hogy egyelőre még kis számú színházba járó törzsközönség, amely igényli a „sötét ruhát kívánó" estéket. Ugyanakkor egy-egy komolyabbnak látszó előadásra még a bérlettulajdonosok sem mindig jöttek el - például a „Tóték" esetében és a teltházas nagyoperettek mellett gyakran félház előtt játszottak komoly drámai műveket és operákat. A bérleten kívül fogadott két pro­ dukció — a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar és Az ügynök halála — eredetileg két elő­ adásra volt tervezve, az érdektelenség miatt azonban mindkét műből csak egy-egy előadást le­ hetett tartani, azt is meglehetősen gyér számú közönség előtt. Az ellentmondások más bizonyítéka, hogy menetközben kellett megszervezni az ifjúsági bérletsorozatot, ami első­ sorban a középiskolások színház iránti érdeklődésének megnövekedését jelenti. A József Attila Művelődési Központ - amint azt a sikeres 1968-69-es évad is bizo­ nyítja - valóban egyik fő feladatának tekinti a színházi kultúra megteremtését. Tevékeny­ ségi területe a színházakkal való tárgyalástól a bérletakció lebonyolításáig rendkívül szé­ leskörű. A továbbiakban a közönség újabb rétegeihez való eljutás, az eddiginél is ha­ tékonyabb propaganda a fő feladata. Jobban ki kell használnia a „színészek, rendezők, olykor szerzők" ittlétét a művész-mű-közönség dialektikus kapcsolatának elmélyítésére, egyes előadások kapcsán művész-közönség találkozókat, vitaesteket kell szerveznie stb. Egy-egy sikeres, hamisítatlan színházi hangulatú est után gyakori kérdés volt a nézők körében: vajon mikor tapsolhatunk már saját színtársulatunknak? Az elmúlt évad tapasz­ talatai — a jelentős eredmények ellenére — azt igazolják, hogy a város még nem jogo­ sult állandó színházra, nem lenne képes azt „eltartani", de elindult az az egészséges folyamat, amely végülis — a lakosság számának növekedésével párhuzamosan — meg­ teremtheti a tömegek részéről az önálló színház iránti jogos igényt, ahonnan már tényleg nem lesz messze a megvalósulás ideje. CSONGRÁDI BÉLA 95 �Néhány szó a falumonográfiáról (Gondolatok egy most megjelent mű kapcsán) Ö römmel üdvözölhetjük a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek sorozatának 16. dara b ja ­ ként Gálfi Árpád művét (Nógrád marcal története, Balassagyarmat, 1969. 43 old. 4 mellék­ let), hiszen a 30-as évek óta ez az első olyan nyomtatásban is megjelent munka, amely a megye valamely községének történeti múltját és jelenét kívánja bemutatni, ha mégoly szerény terjedelemben is. A szerző a rendelkezésére álló alig több, mint 40 oldalon volt kénytelen beszámolni a község sokévszázados történetének főbb mozzanatairól, a közelmúlt eseményeinek átala­ kulásáról, sőt a község mai arculatáról is. A bevezetőben rövid leírást ad, közli a község földrajzi adatait, majd elmondja mindazt, amit a község nevének eredetével kapcsolatosan eddig ki lehetett deríteni. Ezután kerít sort a község feudális birtokviszonyainak ismerte­ tésére, főként az 1911-ben megjelent, Borovszky-féle monográfia alapján. A jobbágy­ lakosság helyzetére vonatkozóan a levéltár őrizetében lévő adóösszeírásokból és az 1770. évi Urbáriumból merített adatokat sorakoztatja fel. A meglehetősen vázlatos ismertetés­ nél sokkal színesebb a századfordulót bemutató rész, ahol már lényegesen többet kapunk száraz számadatok felsorolásánál, kirajzolódik előttünk a falu népe is, megismerkedünk életkörülményeivel, lakóházával és öltözködésének jellemző vonásaival. Jól mutatja be, hogy miként vezetett a mindenkori földesuraktól való függés, a századforduló nehéz gazdasági helyzete és az I. világháború kiváltotta elkeseredés a forradalmakhoz, a Tanácsköztársaság helyi direktóriumának megalakulásához. A proletárdiktatúra korszakának — sajnos csak visszaemlékezésekre alapozott — bemutatása után röviden megemlékezik a Horthy-korszak néhány mozzanatáról, így az 1920-as évek földreformjáról, a második világháború hatásairól és a község kulturális életének alakulásáról. Ennek kapcsán szem­ léletes cdatként sorolja fel azt a mindössze három egyént, aki a két háború közti időben értelmiségi pályára juthatott el, közülük is kettő pap lett. A mű második fele a község felszabadulás utáni történetének és mai állapotának megrajzolását tűzte ki célul. Olvashatunk itt az 1945. évi földosztásról, a pártok munká­ járól (itt rendkívül érdekes, hogy kezdetben a Nemzeti Parasztpártba tömörültek a község haladó erői, s a MKP 1946-ban, a SzDP pedig csak 1947-ben alakította meg helyi szer­ vezetét), továbbá a tanácsok megalakulásáról, annak jelentőségéről. A legnagyobb rész­ letességgel a község termelőszövetkezetének sorsát ismerteti a szerző. Megtudjuk, hogy az 1950. évi szövetkezetalakítási kísérlet nem já rt sikerrel, csak 1958-ban került sor a termelőszövetkezet létrejöttére és az, a kezdeti nehézségeket leküzdve, olyan jelentős gaz­ dasági és társadalmi tényezővé fejlődött, mely a község egész gazdasági életét meg­ határozza. Befejezésül tájékoztat még az egészségügyi ellátás és a művelődés helyzetéről is, és hangulatosan zárja le mondanivalóját a községben író— olvasó találkozón já rt költő szavaival. A füzetet a község néhány középületéről készített felvétel egészíti ki. A füzet megjelenése feltétlenül jelentős eseménye a megye szerény helytörténeti iro­ dalmának. Mindez azonban nem zárja ki, hogy ne tehessünk néhány észrevételt, bíráló megjegyzést, felemlítve elsősorban néhány kisebb pontatlanságot. Így pl. azt, hogy a munka két részből áll, de címe csak a második résznek van és az sem fedi pontosan a tartalm at; az 1910. évi népszámlálásban szereplő 60 vályog-, ill. sárból készült ház sem csökkenhetett le 10 év alatt 7-re; nyilván az említett Fa- és Fémmunkások Orsz. Szervezete elnevezés is csak elírás eredménye. Mindezek és néhány más hasonló azonban csak jelentéktelen apróságok, ha a szerző igyekezetét, befektetett energiáit és a kész munkát tesszük mérlegre. A műben fellelhető egyéb hiányosságok viszont, amilyen pl. bizonyos elnagyoltság, indokolatlan vázlatszerűség, az egyes korszakok tárgyalása közti arányta­ lanság, nem is annyira a szerző hibájául róhatok fel, hanem arra vezethetők vissza, hogy a helytörténettel foglalkozó és aziránt érdeklődő közvéleményben még nincs tisztázva a kívánt mértékben az a kérdés, hogy írjunk-e egyáltalán falutörténetet, helyesebben, mikor írjunk. 96 �Egy város vagy község történetének monografikus elkészítése szintézis jellegű munka, mely beható forráselemzést igényel. Ha ez az elemzés elmarad, a szintézis eleve magán viseli a fent említett hiányosságok jegyeit. Ebből a szempontból a készülő megyei mono­ gráfia aránylag kedvező helyzetben indult, hiszen a megye történetével már az eddigiek­ ben is több mű foglalkozott, és ha ezek nem is felelnek meg a korszerű marxista tá r­ ténetírás követelményeinek, arra alkalmasak, hogy megkönnyítsék az adatgyűjtést, másrészt pedig egyes fontosabb kérdésekben összehasonlítási alapot képezzenek. Itt lényegében csak az utolsó 60 év történetével foglalkozó munkatársaknak kellett kizárólag a saját anyaggyűjtő és feldolgozó munkájukra hagyatkozniok. Más a helyzet a városok és községek esetében. Itt néhány igen kevés kivételtől e l­ tekintve (ilyen pl. Pásztó, Szécsény) a korábbi évtizedekben monográfia nem készült, tehát mindent előlről kell kezdeni. Ebből következik az, hogy a városok, illetve a községek történetének megírását feltétlenül a valamennyi forrásanyag feltárásának és kielemzésének kell megelőznie. Ez a munka viszont rövid idő alatt nem végezhető el, hiszen a megyei levéltáron kívül, mely valóban az elsődleges őrzőhelye a helytörténeti írásos anyagnak, még más őrzőhelyek anyagát is fe kell tárni. Így elsősorban az Országos Levéltár jöhet számításba, ahol a központi kormányszervek anyaga és az ott őrzött családi levéltárak igérnek sok adatot az egyes helységek történetéhez. Semmiképpen sem hagyható figyel­ men kívül az illetékes egyházi főhatóságoknak, püspökségeknek a levéltári anyaga sem. De sok adatra lehet számítani a Hadtörténelmi Intézet, valamint a Párttörténeti Intézet levéltárában is. Ha a község történetével foglalkozó bármelyiket is kihagyja, munkájában olyan hézagok keletkezhetnek, melyeket semmi mással nem lehet kiegészíteni. Különösen nagy lesz a tisztázatlan kérdések száma, ha a sürgető határidő és egyéb körülmények miatt még a megyei levéltár valamennyi számbajöhető anyagát sem veszi figyelembe a feldolgozásánál. A város vagy község történetének összeállításánál ugyanis nem elegendő csak az illető helység fennmaradt iratanyagát feldolgozni. Számos oyan iratfajtát őriz a levél­ tár, mely közvetlenül nem helyi anyag, mégis nagyon sok adatot tartalmaz az egyes helységekkel kapcsolatosan is. így említhetnénk pl. a feudalizmus korszakából a megyei nemesi közgyűlés irat- és jegyzőkönyvanyagát, melyből a kiemelkedő történeti időszakok, így többek között az 1848— 49 évi forradalom és szabadságharc helyi mozzanatai is tükrö­ ződnek; vagy kiemelendő a törvénykezési anyag, melyből a nép életére, hétköznapjaira (földművelési módszereire, táplálkozására, családi élettel kapcsolatos szokásaira stb.) vonatkozó megállapítások tehetők; a múlt század, főként a reformkor művelődési viszo­ nyainak bemutatásához számos értékes adattal szolgálhat a Nógrád megyei Nemzeti Intézet iratanyaga. Mindennek és az egyéb őrzési helyen található forrásanyagnak sok­ rétűsége, valamint hiányosságai ellenére is meglehetősen nagy mennyisége, továbbá az a tény, hogy a dokumentumanyag jelentős része latin és német nyelven íródott és külö­ nösen a 2-300 évvel ezelőttiek a mai szemnek igen nehezen olvasható írással, azt eredménye­ zik, hogy a monográfiához szükséges forráselemzés igen sok időt és bizonyos felkészültséget követel a kutatótól. Ezért a helyi kutatók energiáit falutörténetek, monográfiák írása helyett előbb olyan műfajok kimunkálására kell irányítani, melyek segítségével elkerülhetők lesznek a szükséges analitikus munka elmaradásából eredő hiányosságok és a kutatók majd csak az anyag teljes ismerete birtokában foghatnak hozzá az összegezés, a szintézis munkájához. Ilyen előkészítő műfajnak nevezhetnénk az ún. dokumentumgyűjteményeket, amelyek­ ben egy-egy helység, város vagy falu történetére vonatkozó legfontosabb és egyben legér­ dekesebb eredeti forrásszövegek kerülnek bemutatásra. Az ilyen kiadvány semmivel sem csekélyebb értékű egy monográfiánál, sőt bizonyos értelemben még több is annál, hiszen mindennél jobban alkalmas a bemutatott történelmi korok levegőjének felidézésére, egy adott korszaknak a mai emberhez való közelebb hozására. A másik műfajt adattárnak vagy helytörténeti lexikonnak nevezhetnénk, ebben ugyanis valamennyi város, község történetének legfontosabb fellelhető adatszerű forrása, történeti, statisztikai anyaga található. Mind a megyei levéltár, mind pedig a múzeumi szervezet és a művelődési irányító szervek azon igyekeznek, hogy a megyei monográfia elkészülte után, sőt már azzal párhuzamosan kezdetét vegye ilyen adattár, illetve dokumentumkötet össze­ állítása, melyet az egyes helységek kutatói majd kézhezkaphatnak és a maguk területén továbbfejleszthetnek, bővíthetnek. így elkerülhető lesz egyrészt az, hogy a helyi kutatók külön-külön kénytelenek legyenek a központi levéltárakat felkeresni a maguk községének 97 �anyaga után kutatva, másrészt biztosítva lesz az is, hogy valamennyi város ill. község vala­ mennyi fontos történeti adata egyöntetűen és azonos szinten rendelkezésre á lljo n . Ebben a munkában, az intézményekkel együtt, igen hasznosan közreműködhetnek mindazok, akik szabad idejüket és erejüket szívesen fordítják a múlt emlékeivel való foglalkozásra, de a kellő rutinnal és tájékozottsággal még nem rendelkeznek ahhoz, hogy önálló monográfia elkészítésére vállalkozhatnának. Erre az elővigyázatosságra, a műfajok megválasztásának fokozatosságára annál is inkább ügyelnünk kell, hiszen a forráselemzéssel kapcsolatos problémákon kívül adódik még több olyan momentum, mely kedvezőtlenül befolyásolhatja a város-, ill, falutörténet írójának munkáját: elég talán itt olyanra utalnunk, mint az általános város- és falutörténeti irodalomban való tájékozatlanság, továbbá a történeti adat- ill. anyaggyűjtés módszereiben mutatkozó gyakorlatlanság, a más területekkel történő összehasonlítás hiánya. Ha mindezeket a szempontokat figyelembe vesszük, a felvetett kérdésre most már egy­ értelműen megadhatjuk a választ: a város vagy falu történetét minden lényeges mozzana­ tában bemutató, summázó szintézis, a monográfia megírását csak a részletkérdések tisztá­ zása, a fellelhető források bemutatása és kielemzése, kellő irodalmi tájékozódás és a szükséges kutatási gyakorlat megszerzése után, mintegy a helytörténeti adatgyűjtő munka záróakkordjaként, betetőzéseként tartjuk csak helyénvalónak, mely nem lehet függvénye sem évfordulóknak, sem más sürgető határidőknek. A helytörténetírás célja — azon túlmenően, hogy az országos történetíráshoz szempon­ tokat, adatokat szolgáltasson — elsősorban az, hogy a közvetlen, szűkebb pátria történeti múltjának, haladó hagyományainak, az elődök mindennapi életének megismertetése útján a szilárd szocialista hazafiság kimunkálását elősegítse. Kár volna tehát a helytörténetírás munkásainak erejüket meghaladó feladatra vállalkozniok, és ezzel munkájuk hatékonyságát veszélyeztetniök. SCHNEIDER MIKLÓS Gulyás Mihály: A huszonnegyedik órában Az irodalmi életben már ismert, jónevű író, publicista, a Napjaink főszerkesztője, Gulyás Mihály most lett elsőkönyves. Nem induló, pályakezdő fiatal, hanem irodalmi har­ cok részese, akinek egész életútja, pályája egyrészt azt a társadalmi átalakulást példázza, amelynek huszonöt éve részesei vagyunk, másrészt élményanyaga, érzelmi világa, szemlé­ lete azt a folyamatot vetíti elénk, amelyet új értelmiségünk átélt, önmagában is megvívott. Az író élményvilága folytán közeláll regénye témájához, hőseihez. Maga is a pa­ raszti élet keretei közül indult alkotói pályájára, érthető tehát, hogy első kisregénye a parasztság életének legdrámaibb, társadalmilag és egyénileg is legforrongóbb, legfonto­ sabb szakaszába vezeti az olvasót. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása és újbóli megélénkülése nagy témája prózánknak. Filmek, drámák, regények és novellák sora vizsgálta társadalmilag, erkölcsi­ leg, pszichológiai szempontból, voltak tragikus hangvételű alkotások, amelyek az észés érzelem konfliktusát vették szemügyre, voltak művek, amelyek az egyéni és nemzeti érdek összefüggéseiben, szinte tudományos elemzéssel kezelték a témát, voltak indulatos és érzelmes, megértő és sürgető, türelmetlen írások e témakörben, amelyek megjelenésűk­ kor — aktuálisak is lévén — nagy visszhangot váltottak ki. Gulyás Mihály kisregénye tulajdonképpen mindazokat a tartalmi és érzelmi elemeket magába foglalja, amelyeket a korábbi évek termése a felszínre hozott. Mégsem eklektikus alkotás, sokrétűsége és érzelmi hullámzása a sajátosan egységes mű belső feszültségének egyik alapja. Gulyás Mihály ugyanis érzelmileg és értelmileg egyaránt kiérlelt álláspont­ ról ábrázolja hőseit, de éppen személyes tapasztalatai révén képes a kisregény szerep­ lőiben zajló lelki folyamatokat hitelesen ábrázolni. Az életismeret és a lelki folyamatok iránti érzékeny figyelem tehát a regény legfőbb értéke. Nem az újat mondani akarás vezette feltehetően az írót, amikor 1960-ban já t­ 98 �szódó regényében Tömpe János tizennyolcholdas gazda és Gombás József fiatal bányász, agitátor szembenállását és egymásratalálását megírta. Sokkal inkább az, hogy megkeresse a mai faluban ható társadalmi és lélektani törvények rugóit, fellelje azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák parasztságunk jelentős részének érzelmi életét, emberi világát. Ha a regény értékének tartjuk a problémakör egyszerre több oldalról való megközelí­ tését, ha izgalmas írói kisérletnek érezzük a hangulati, érzelmi effektusok hullámzását a klasszikus realizmus eszközeivel kifejezve, akkor érdemes ennek esztétikai sajátosságaira nagyobb figyelmet fordítani. Az írói rokonszenv kifejezése sokféle formában történhet és történik a regényben. A holt világ, a tárgyi környezet rajza, a paraszti élet rekvizitumainak csendes nosztalgiával vagy átfűtött líraisággal történő megrajzolása csak egyik eleme ennek a kifejezésrendszer­ nek. Érzelmi elemek felszín alatti bújkálása, egy-egy gyengéd gesztusban való kibomlása teszi széppé például az állatok leírását, s „á ru lja ” el egyúttal írót és hősét. Tömpe János Joó György kortársa és utóda. Ahogyan az agitátornak csendes boroz­ gatás közben hol panaszkodva, hol évődve feltárja élete egy-egy szakaszát, ahogyan a kisember küzdelmét ábrázolja a történelmi erőkkel — ebben is kifejezi az író érzelmi azo­ nosulását, személyes, esetleg családi emlékeit — élményeit. Ezért nem drámaiak ezek az epizódok, hanem a legszebb lírában oldottak, gondolkoztatóak, töprengésre késztetőek, de nem drámaian felkorbácsolóak. Az író tudatosan kerüli a tragikus színeket, a nagy drámai összecsapásokat. Az élet produkált ilyeneket szép számmal, a történelem azonban azóta ezeket a konfliktusokat na­ gyobbrészt feloldotta. Az aktualitás jegyében keletkezett alkotások még arra reagáltak elsősorban, hogy milyen gyökeres fordulatokat hoz az új gazdákodási forma az ember életében, milyen heroikus vállalkozás az egyén részéről az új helyzet tudomásulvétele, mennyi mindent átformál egy papír aláíiása. Azóta azonban a paraszti élet új mederben folyik, a szembenállás értelmetlen is, gyenge is, reménytelen is. A mai tapasztalatok alapján alkotó író — különösen, ha olyan lírai alkatú, mint amilyennek Gulyás Mihály ebben a kisregényében mutatkozott - nem a konfliktust, hanem az egymásratalálást, az emberség erejét, a lassan kibontakozó harmóniát sejteti a regény végén. Eddig azt hangsúlyoztuk, mennyi szállal kötődik az író paraszti hőséhez. A félreértés elkerülése végett azonban fontos leszögezni: Gulyás Mihály éppúgy személyes sorsának érzi az agitátor, a termelőszövetkezetet szervező munkás alakját is. Annak embersége, mosolyognivaló naívsága és ugyanakkor tiszteletreméltó tapintata, érzelmi érettsége is személyes élménye az írónak — csak így ábrázolhatja ilyen hitelesen. Érdekes módon tu la j­ donképpeni agitációról, érvekről alig esik szó a regényben, az író nem az olvasót akarja a történelmi átalakulás jogosságáról meggyőzni, hanem egy folyamat ábrázolásával ki­ vánja dokumentálni ember és történelem sajátos kapcsolatát. A két ember között hol erő­ södő, hol lazuló érzelmi szálak, Gombás embersége az, amely agitál. Türelme, hite, a másik ember becsülése, egy-egy figyelmeztető közbevetése, elgondolkoztató megjegyzése hat az olvasóra is. Nem az újságok vezércikkeinek okfejtésével győz a szervező — noha erre is felkészült, mielőtt falura indult - hanem egy új politika szellemével. Ennek hiteles ábrázolása pedig szép írói érdem, esztétikailag igényes megformálása révén értékes ol­ vasói élmény. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1969.) KISS A RURÉL 99 �Jegyzetek „PALÓCFÖLD 1968” (Kossuth Rádió, 1969. május 16-án, 10 05 óra) Az 1954— 55. évi kísérletek utá n rendszeresen 1960-tól jelenik meg Palócföld címmel irodalmi kiadvány. A sokáig évenkénti, majd később félévenkénti megjelenésű antológia örökébe 1967-ben irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat lépett, amelyre időközben már az országos orgánumok is felfigyeltek, sőt a Kolozsvárott megjelenő nagy múltú Korunk­ ban is jelent meg méltatás. („Az élő Madách” , 1968/6) A rádióban önálló műsor keretében — Palócföld 1968. címmel - Csukás István költő mutatta be a hallgatóknak a folyóiratot, amint a cim is mutatja főként a tavalyi év­ folyam alapján: „A folyóirat egyelőre még negyedévenként jelenik meg, vagyis 1968-ban négy szám Egyelőre azt az optimizmusunkat - és a lapot átolvasva — azt a jogos várakozásunkat fejezi ki, hogy a Palócföld havonkénti megjelenése, magyarán komoly folyóirattá való elő­ lépése nem késik sokáig. Hazánk túl gazdag folyóirat-ellátottságában érdekes színt és hangot hozna mindenképpen. A negyedévi mutatvány-számok máris bizonyítják ezt a le­ hetőséget. Bízunk benne, hogy nemcsak a gyakorló irodalmárok örülnének egy új lap­ nak, hanem az olvasók is. Közhely — de most, ma, különösen lényeges tartalmú, mikor az Olvasó népért mozgalom indul — , hogy a folyóiratok, irodalmi lapok élharcosai e nemes csatának. Egy jól szerkesztett folyóirat hatása szinte felmérhetetlenül széles: kíváncsiságot ébreszt az olvasókban, újakat toboroz, eligazítja művek között, és az írók figyelmét, alkotó­ kedvét, energiáját is az irodalom belharcai helyett valódi problémákra tudja irányítani, bíztatás és szerepet ad. A Palócföld — érthető lokálpatriotizmussal — elsősorban saját megyéjével foglalkozik, írói többnyire a megye szülöttei vagy lakosai. Ez így önmagában sem lenne kevés, ám a szerkesztők és szerzők jó érzékkel a helyi problémákat is, ma már kötelező szinten, orszá­ gos szinten elemzik, írják meg, vagyis valamiféle vidéki dilettantizmusról van szó, nem olyan szerzők társulásáról, akik kimaradtak a fővárosi lapokból, hanem olyanokról, akik egyébként is rangos nevek és különösen szeretik, ismerik szűkebb hazájukat, és ezt a színvonalat és ügybuzgalmat érezzük legfontosabbnak: a vidéki, nem vidéki vitát is el­ döntőnek. A provinciákból is lehet, sőt kell korszerű, magas szintű műveltséget csinálni. Úgy illik, hogy bizonyítsuk is állításunkat. Az élő irodalmat többek között Mezei András, Vihar Béla, Vidor Miklós, Jobbágy Károly, Bába Mihály, Ő rsi Ferenc képviseli. Országos lapokból ismert nevek. Legszíveseb­ ben valamennyiőket idéznénk, mint ahogy szívesen olvastuk műveiket. Vihar Béla életrajzi vázlata olyan éltelemben is érdekes, hogy a költőtől igen ritkán olvashatunk prózai írást... A folyóirat másik fő erénye a jó színvonalú irodalom közlése mellett a megye életével foglalkozó szociográfiai, politikus szenvedélyű írások publikálása. Olvashatunk a lapban a cigánytelepekről, a női foglalkoztatottságról, a falun élő értelmiségről, a szocialista ta n á rdiák viszonyról, és a Nógrád megyei forradalmi mozgalmakról. Ez a vázlatos címfelsorolás is mutatja az érdeklődés sokféleségét, és a folyóirat eleven kapcsolatát a valósággal, amely például a falun élő értelmiségről, vagy a tanár— diák viszonyról szóló cikkben csak annyi­ ban megyei vonatkozású, hogy onnan veszi a példáit. Egyébként pedig országos problémák ezek. És ne felejtsük el, hogy összesen négy, nem túl vastag számról van szó, és ezeken kívül a lapnak kritikai rovata is van, amelyben egy jó folyóirathoz illően figyelemmel kiséri a tavalyi irodalmi termést. Lehet, hogy nehéz ennyi mindent négy számban összezsú­ folni és még nem is említettük a képzőművészeti rovatot, a mellékleteket és a Madách­ csal foglalkozó tanulmányokat. Szokatlan bősége ez az érdeklődésnek és néha feszesnek szűknek is bizonyult a ruha, dehát ez sem bizonyít mást, minthogy gyakoribb megjelenést is megérdemelne a lap. A megye nagy szülöttének, Madách Imre emlékének ápolását, életének, műveinek ku­ tatását elsőrendű feladatának tekintette a Palócföld és elsőrendűen is oldotta meg. Helyen­ ként szenzációsnak is mondható adalékokkal szolgál: így például Az ember tragédiája első hangjátékszerű előadásáról 1935-ben. Németh Antal a rádió dramaturgiájának akkori vezetője emlékezik vissza az akkori előadásra, akkori szövegkönyvből közli Szabó Lőrinc 100 �összekötő, na rrátor verseit a Tragédiához. Közli a lap az első felfedező, költő Arany János javításait is a Tragédia verssorain. Szabó József cikke idéz egy néhány eredeti és javított sort némi polémiával, hangsúlyozva változatlanul a tiszteletre és nagyrabecsülésre méltó tettet, ahogy Arany az ismeretlen Madách kéziratával foglalkozott.” HÉT EMLÉKTÁBLA A salgótarjáni Madách Gimnázium Ady Endre nevét viselő irodalmi és honismereti köre több éve folyó tudatos, szisztematikus kutatómunkával gyűjti össze Nógrád megye iro­ dalmi hagyományait, hogy maradandó emléket állítson azoknak az íróknak, költőknek, politikusoknak, közéleti személyiségeknek, akik a megye területén megfordultak, vagy éppen innen indultak el a hírnév útján. E nemes tevékenység gyümölcseként már két kiadvány meg is jelent a diákok tollából: Irodalmi emlékek nyomán Nógrád megyében címmel, és ami talán még jelentősebb: a szakkör tagjai — a megyei múzeumi igazgatóság és főként az idegenforgalmi hivatal tá ­ mogatásával — hét emléktáblát helyeztek el a megyében. A táblákat — kis ünnepségek keretében — leplezték le: Salgótarjánban Móricz Zsigmond, Pásztón Bajza József, Szécsény­ ben Komjáth Jenő, Csesztvén Arany János, Ludányhalásziban Kármán József és Ráday Pál emlékére. Legutóbb Szirákon avattak emléktáblát, amelyen a község lakói és látogatói Teleki ászló nevét olvashatják. Teleki László (1811-1861). az arisztokrata származása ellenére L is haladó, Kossuth-párti politikust és a Kegyenc című történelmi tragédia íróját szoros szálak kötötték Szirákhoz, az egykori járási székhelyhez. Gyermekkorának jelentős részét töltötte itt, édesapja szülőhelyén, és felnőttként is szívesen időzött a Teleki-kastélyban. Szirákon is temették el, a csa ládi kriptában. A barokk stílusú műemlék kastély falón el­ helyezett tábla erre emlékezteti az utókort. A lelkes, szárnyukat bontogató ifjú irodalombúvárok úttörő jellegű tevékenysége és nemes szenvedélye eképpen hagy maradandó nyomot szerte a megyében. „HORVATH ENDRE GALÉRIA” BALASSAGYARMATON A balassagyarmatiak közismert hagyománytiszteletének újabb bizonyítéka, hogy a vá­ rosi tanács patronálásával megnyílt galériát Horváth Endre grafikusról nevezték el. Horváth Endre (Bazin, 1896 - Budapest, 1954) Balassagyarmaton járt iskolába, majd az Iparművészeti Főiskola elvégzése után — ahol Helbing Ferenc tanítványa volt — 1929-től a Pénzjegynyomdában dolgozott, amelynek 1945-től művészeti igazgatója volt. Számos plakátot, bélyeget és bankjegyet tervezett. A felszabadulás után javarészt ő tervezte a ma is forgalomban lévő pénzeket, sőt a metszetek egy részét saját maga készítette. Méltatói szerint a Dürer-iskola kései utódai közé tartozott. Alkotásai előrelépést jelentettek a réz­ metszés művészetében. Horváth Endrét — saját kérésére Balassagya maton temették el. Nő­ vére ma is ott él, és mély meghatottsággal vett részt a galéria megnyitó ünnepségén és jegyezte be elsőként nevét az emlékkönyvbe. Az új galéria első kiállítói a város jeles művészei: Farkas András és Réti Zoltán vol­ tak. A közös tárlat keresztmetszetét adta sokoldalú művészetünknek, ugyanakor kidombo­ rodott művészi oeuvrejük sajátos arculata is: Farkas erősen emberközpontú ábrázolás­ módja, illetve Réti színgazdag tájfestészete. Rendkívül gazdag a galéria további programja. A Nógrád megyei Képzőművészeti Studió balassagyarmati tagjainak (Bacsur Sándor, Csikász István, Gonda Zoltán, Karman János, Márton Bálint) tárlatát az Ö blösüveggyár iparművészeinek kiállítása, majd id. Szabó István szoborkiállítása követi. Sor kerül még ebben az évben gyermekrajz kiállításra, az esztergomi pedagógus képzőművészek tárlatára, „Az irodalmi színpad mozgalom tíz éve” című dokumentum kiállításra és terveznek kiállítást Horváth Endre hagyatékából is. SZOBORKIÁLLÍTÁS SALGÓTARJÁNBAN Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész tárlata jelentős eseménye volt Salgó­ tarján nyári kulturális programjának, hiszen a városban ez vot az első önálló szoborkiállí­ tás. A József Attila Művelődési Központ előcsarnokában — amely nyitott a Tanácsköztársa­ ság térre — megrendezett kiállítás a szabadtéri tárlatok illúzióját keltette, és szervesen illeszkedett a tér hangulatába, harmóniát teremtve az üveg és vasbeton épületek és a változatos anyagú kisplasztikák között. 101 �Lesenyei Márta bemutatkozni - de nem idegenként - érkezett a városba. 1968-ban részt vett a Városi Tanács által hirdetett partizán-emlékmű pályázaton, ahol nagy műgond­ dal és művészi igényességgel készített terveivel második d íjat nyert. Jelenleg kivitelezés alatt áll a Pécskő üzletház előtt felállítandó „ Ü lő nő” figurája. Művészi hitvallásának - nyitott szemmel, éhséggel a szépre, az igazatmondás vállalá­ sával élni és ezekkel jól sáfárkodni - őszinteségét tükrözte salgótarjáni kiállítása is. Művészete a klasszikus hagyományok őrzője, de nem konzerválója. Állandóan új lehe­ tőségeket keres és talál. A portré-ábrázolás nagyszerű megoldásaival dicsekedhet (Homé­ rosz, Szilágyi Erzsébet), kitűnően használja fel a fény— árnyék játékának törvényszerűségeit (Tükrös fej) nagy tiszteletben tartja a megformálandó anyagot, és jól használja fel a benne rejlő lehetőségeket. Nem keres idegen és divatos témákat. A női lélekhez közel álló kompozíciói (Anya, Anya gyermekekkel, Furulyázó) könnyedek, ugyanakkor alig fél méteres figuráinak legjobbjai monumentális erőt hordoznak (Próféta, Sziklás, Vitorlás). Ő szinteség és egyszerűség a jellemzője művészetének, olyan egyszerűség, ahová eljutni talán a legnehezebb. Úgy tűnik sikerült megtalálnia azt az adekvát formát, amely köz­ érthetően fejezi ki a ma emberének bonyolult érzésvilágát. Lesenyei Márta — a szó valódi és elvont értelmében egyaránt — szép kiállítása, legjobb húsz kisplasztikai alkotásának, díjat nyert műveinek, már köztéri szoborrá valósult tervei­ nek reprezentatív bemutatója volt. cs. b. 102 �„EGY MALOM EMLÉKE” �V ÍZ N É L FIVÉREK VÍZPART ��V ÍZ M Ű BÁNYÁSZSORS KETTEN ��CSEND �Néhány szó a falu monográfiáról (Gondolatok egy most megjelent mű kapcsán) Örömmel üdvözölhetjük a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek sorozatának 16. dara b ja ­ ként Gálfi Árpád művét (Nógrádmarcal története, Balassagyarmat, 1969. 43 old. 4 mellék­ let), hiszen a 30-as évek óta ez az első olyan nyomtatásban is megjelent munka, amely a megye valamely községének történeti múltját és jelenét kívánja bemutatni, ha mégoly szerény terjedelemben is. A szerző a rendelkezésére álló alig több, mint 40 oldalon volt kénytelen beszámolni a község sokévszázados történetének főbb mozzanatairól, a közelmúlt eseményeinek átala­ kulásáról, sőt a község mai arculatáról is. A bevezetőben rövid leírást ad, közli a község földrajzi adatait, majd elmondja mindazt, amit a község nevének eredetével kapcsolatosan eddig ki lehetett deríteni. Ezután kerít sort a község feudális birtokviszonyainak ismerte­ tésére, főként az 1911-ben megjelent, Borovszky-féle monográfia alapján. A jobbágy­ lakosság helyzetére vonatkozóan a levéltár őrizetében lévő adóösszeírásokból és az 1770. évi Urbáriumból merített adatokat sorakoztatja fel. A meglehetősen vázlatos ismertetés­ nél sokkal színesebb a századfordulót bemutató rész, ahol már lényegesen többet kapunk száraz számadatok felsorolásánál, kirajzolódik előttünk a falu népe is, megismerkedünk életkörülményeivel, lakóházával és öltözködésének jellemző vonásaival. Jól mutatja be, hogy miként vezetett a mindenkori földesuraktól való függés, a századforduló nehéz gazdasági helyzete és az I. világháború kiváltotta elkeseredés a forradalmakhoz, a Tanácsköztársaság helyi direktóriumának megalakulásához. A proletárdiktatúra korszakának — sajnos csak visszaemlékezésekre alapozott — bemutatása után röviden megemlékezik a Horthy-korszak néhány mozzanatáról, Így az 1920-as évek földreformjáról, a második világháború hatásairól és a község kulturális életének alakulásáról. Ennek kapcsán szem­ léletes adatként sorolja fel azt a mindössze három egyént, aki a két háború közti időben értelmiségi pályára juthatott el, közülük is kettő pap lett. A mű második fele a község felszabadulás utáni történetének és mai állapotának megrajzolását tűzte ki célul. Olvashatunk itt az 1945. évi földosztásról, a pártok munká­ járól (itt rendkívül érdekes, hogy kezdetben a Nemzeti Parasztpártba tömörültek a község haladó erői, s a MKP 1946-ban, a SzDP pedig csak 1947-ben alakította meg helyi szer­ vezetét), továbbá a tanácsok megalakulásáról, annak jelentőségéről. A legnagyobb rész­ letességgel a község termelőszövetkezetének sorsát ismerteti a szerző. Megtudjuk, hogy az 1950. évi szövetkezetalakítási kisérlet nem já rt sikerrel, csak 1958-ban került sor a termelőszövetkezet létrejöttére és az, a kezdeti nehézségeket leküzdve, olyan jelentős gaz­ dasági és társadalmi tényezővé fejlődött, mely a község egész gazdasági életét meg­ határozza. Befejezésül tájékoztat még az egészségügyi ellátás és a művelődés helyzetéről is, és hangulatosan zárja le mondanivalóját a községben író— olvasó találkozón já rt költő szavaival. A füzetet a község néhány középületéről készített felvétel egészíti ki. A füzet megjelenése feltétlenül jelentős eseménye a megye szerény helytörténeti iro ­ dalmának. Mindez azonban nem zárja ki, hogy ne tehessünk néhány észrevételt, bíráló megjegyzést, felemlítve elsősorban néhány kisebb pontatlanságot. Így pl. azt, hogy a munka két részből áll, de címe csak a második résznek van és az sem fedi pontosan a tartalm at: az 1910. évi népszámlálásban szereplő 60 vályog-, ill. sárból készült ház sem csökkenhetett le 10 év alatt 7-re; nyilván az említett Fa- és Fémmunkások Orsz. Szervezete elnevezés is csak elírás eredménye. Mindezek és néhány más hasonló azonban csak jelentéktelen apróságok, ha a szerző igyekezetét, befektetett energiáit és a kész munkát tesszük mérlegre. A műben fellelhető egyéb hiányosságok viszont, amilyen pl. bizonyos elnagyoltság, indokolatlan vázlatszerűség, az egyes korszakok tárgyalása közti arányta­ lanság, nem is annyira a szerző hibájául róhatok fel, hanem arra vezethetők vissza, hogy a helytörténettel foglalkozó és aziránt érdeklődő közvéleményben még nincs tisztázva a kívánt mértékben az a kérdés, hogy írjunk-e egyáltalán falutörténetet, helyesebben, mikor írjunk. 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/45b79d4350af7aabff3d1dbd28c568c5.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1969 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1969/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1969 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika