https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0b6542485d6351a056a9893726aeec55.pdf 83d9cfc24b3a667e022e63691705d355 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TARTALOM András Endre: Tercinák a békéért Gara János: Bosszú Vihar Béla: Mese a visszatért dalról Jobbágy Károly: E jereváni délelőttben Serfőző Simon: Szívemmel játszó, E földre Erdős István: Stációk Oláh János: Lázadók Tóth Elemér: Colosseum Utassy József: Tüzem, lobogóm! Hann Ferenc: Lány a téren, Buzogány Becsey Tóth György: A blakfélfának dűlő asszonyok Vincze György: A kisörökös 3 6 16 17 18 19 24 25 25 26 27 28 ÉLETÜN K A megújuló Salgótarján (Interjú Magyar Gézával) Berkes József: Cigánytelepek Salgótarjánban Csík Pál: Ifjúságvédelem Tamás Pál: A női foglalkoztatottság Nógrád megyében Nádházi Lajos: A falun élő értelmiségről Kunszabó Ferenc: Lebontják a pusztát 31 33 43 48 55 59 A Z ÉLŐ M AD ÁC H Radó György: Madách-élményeim Kerényi Ferenc: Ú j utakon a Medách-kutatás Németh Antal: Szabó Lőrinc és A z ember tragédiája Szabó Károly: K ét ember tragédiája Szabó József: Arany javításai A z ember tragédiáján Csongrády B éla: Száz éves harc a Tragédiáért 67 68 77 81 90 91 �KÖ RK ÉP A nappalok hű vigyázója (Gondolatok Fábry Zoltán munkásságáról) (Csukly László) Gerelyes Endre: K i vagy Te? — Ábel! 96 (Danyi Gábor) 99 Helikon 1966— 1967. (Fábry Györgyné) 102 Nagy Iván verses naplója (Horváth István) 105 Nógrád felszabadulása (Molnár Pál) 106 Kulturális fórum az ifjúságért (Kálovits Géza) 108 A Nógrád megyei Foto-klubról (Réti Pál) 110 Reprodukciók Kass János illusztrációi a műmellékleten (Foto: Veres Mihály) Koppány György felvételei: borító belső; 15,18, 23, 27. old. Veres Mihály felvételei: címoldal, hátsó borító, melléklet; 35, 42. old. PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZO TTSÁG Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes László Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár K IA D J A a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft Index: 25 708 �ANDRÁS ENDRE TERCINÁK A BÉKÉÉRT 9. Fájdalmasan a földhóz tartozom, Erős kötés fog, ötven éve immár. Tanulgatom a soros holtakon A példás leckét. Mélység lábaimnál, Fejem fölött a kéklő boltozat Tengere zúg. M iféle nektárt ittál, S miféle mérget, hogy csiszolt szavak Mágusa légy, s hogy méricskéld tünékeny Kincseidet, törékeny sorsodat? Miként a gazda jéggel vert vetésen Megkönnyezi a kipergett szemet — Szívében fájdalom, felleg az égen, Úgy siratom a meddő éveket Ó, mennyi mindent kezdtem s félbehagytam, M it bevégezni többé nem lehet! Fürösszél meg teremtő sugaradban, Hogy új hittel építsem holtomig, S bármily csekélyt is magaménak valljam Szent palotád szép, zászlós tornyait! Részlet 3 �10. Bent didergek, kívül vak áram éget, Jeges szelekkel jő az alkonyat. A lv ó toronyból karmos denevérek Szállnak alá: megannyi gondolat, Megannyi árnyék vetődik szívemre, Féltés felhőzi fáradt arcomat. Anyám miatt, s miattatok, kik messze Éltek, bárhol, aggódó asszonyok. Kulcsoló öleléstek meg ki leste, Ha véretektől kell búcsúznotok? S járjatok bár friss-hantú temetőben, Ahová léptek, élet sarjad ott. De a tűzvész nem kíméli a nőt sem, S gyermekét, apját. Ordas indulat Küldi a gyilkost ölni a felhőtlen Is villámmal támadó ég alatt. Zuhan betonváz, frissen fölrakott fal, S a halottakról tudós férfiak Statisztikát gyártanak hideg aggyal. 11. Társulni vágyom, híd kell, nem kapocs, Földrészeket íveljen át a karja, Széles, erős, napfénytől záporos. Ma még sandán nézünk a túlsó partra, Am int tükörből, ők is vissza ránk. Torz tükör, nem arcunkat mutatja, De harci-jelvénytől feszes ruhánk. Nem elég, ha csak „forró drótok” védik Otthonainkat, el ne árassza láng! 4 �T á v la to t adj, V ilá g ! N e öt-tíz évn yit, Bolygóknak üzen okos gyerm eked. T á vla to t adj, s szép termésünk beérik. M a sivatag, holnap zöld kerteket M osdat a fo ly ó k em ber-vágta medre, S bőség fakad. Reményünk el ne vedd, Lobbantsd szent lángra a terem tő kedvet, M i em berré tett m inket hajdanán, S szólj m ajd reánk: dobjátok el a fe g y v e r t !... Í gy óvd meg fiaidat, föld-anyánk! 12. H ázat-hazát s nem puszta m enedéket, V érben fogan t világunk nem vadon! N e legyünk keselyűk szájában étek, Sem égbe szálló hidrogén-atom . S bár eljő, nem az elmúlás riasztgat (S zívem et hozzá régtől szoktatom), Csupán a m éltatlan halál. V igaszt csak, (H a van vigasz) a teljes élet ád. Anyám , te ily sorsot szántál fiadnak, S lásd, szívében tem etők férge rág. H om o sapiens, kit a messzeségek Csillaga űz, neved ne é rje vád, H ogy fényes elm éd lán gját elfecsérled: A k arj, s teremts egyetlen kultúrát! M á r kovácsolják erős-hitű népek H olnapi rendünk kom m unizm usát M ár kovácsolják. S bárha, mint a holdat, Falkába ugatják csahos kutyák, E m elkedik a fal, s felépü l holnap. 5 �GARA JÁNOS BOSSZÚ Szombat dél volt, nyári forróság, a nap izzón függött a felhőtlen égen és olyan elviselhetetlenül áthevítette az utca kövezetét, hogy a gyárkapun kiáramló emberek egymás árnyékába tapostak, mindez illúzió volt csupán, hiábavaló menekülés a hő­ ség elől A szemközti oldalon a hullámbádogból összerótt büfé csaposa atlétatrikósan verejtékezett kiszáradt pultja mögött, hűs sört ivott volna ő is, de napok óta nem kapott árut, így hát vágyakozva nézett a hömpölygő emberfolyam után, amelynek egy része a lejtős utcán elkanyarodott az öböl felé. — Odanézz Albert, micsoda jó nő! — mondta Hincz az alacsony technológus, amint kiléptek a kapun. — Nem téged vár ez a cica? — Tévedés! — szólt közbe Lakatos, az osztályvezető. — Én rendeltem ide, de egy üveg Kinizsiért átengedem. — Azzal szétlebbentette zsebkendőjét és bedugta a tarkóján az ing alá. A szemközti oldalon a szabadban szerelt portáldaruk árnyékába húzódva piros autó várakozott, lapos, elnyújtott forma, csupa üveg és nikkel csillogás, abla­ kában fiatal napszemüveges nő könyökölt és unottan rágott egy fél citromot. Szűcs Albert megtorpant a járdaszélen, de a mögötte jövők továbbsodorták. — Hétfőn hozom a Kinizsit — intett Lakatos felé, azzal a vállára kapta kis, sportos táskáját és átvágott az úttesten. A két kolléga szembeszegülve az áradattal, megkapaszkodott a járdaszélen. — A feleségednek mit mondjunk? — szólt Szűcs Albert után az osztályvezető. — Vagy hazamegyek, vagy nem! — Szűcs A lbert arcán nyoma se volt a tré­ fának. Megkerülte a kocsit, a túloldalt a járdaszélhez ütögetve kirázta sarujából a homokot és beült a nő mellé. Felpörgött a motor, az autó nekiugrott az enyhén emel­ kedő utcának. Szűcs Albert szerette volna elkerülni ezt a találkozást. Am ikor először halotta, hogy Éles Baba hazatért, hozta a gyerekeket az anyjához, úgy hitte számára már nincs jelentősége a látogatásnak, hiszen mostanában mások is megteszik — talán a légkör változott, amiatt, vagy mert letelt a kritikus tíz év — az utóbbi években keve­ set hallott a lányról, csak annyit, hogy férjhez ment egy belga mérnökhöz és hát gyerekei születtek, ami természetes, végtére is külön vágányon fut már az életük, és ez is megmásíthatatlan. A lakótelep hamar tele lett az Éles Babával kapcsolatos hírekkel. Milyen jól megy neki odakint, gazdag ruhákat visel — itt is, ott is hagyott egy darabot, a régi barátnőknek csak úgy levette, tessék ha tetszik, neked adom — teheti, mert a fé rje menő bányamérnök, meg hogy a gyerekek közül a legidősebb megszólalásig ha­ sonlít az anyjára. A kilencéves Krisztina. A másik kettő is, a kicsik, de a Krisztina 6 �tisztára a Baba! És Szűcs Albertnek akár tetszett, akár nem muszáj volt odafi­ gyelni, mintha rajta kívül nem akadt volna olyan személy, aki tényként fogadja el, hogy közöttük nincs már kapcsolat, hiszen Éles Baba ugyanaz, aki volt, alig változott, s ők Szűcs Alberttel mindig összetartoztak. Akkor is, amikor ez a lakó­ telep még nem állt, csak a patakig kiásott mély gödrök jelezték a körvonalait, s az öreg-telepi árnyas udvarokból figyelték, hogyan emelkednek ki a gödrökből a falak, rakódnak egymásra az emeletek, vagy régebben a barakk-iskola előtt, ahol Éles Baba a nyolcadikat végezte, a közeli villamosmegállónál éppen úgy, mint az öböl­ ben, vagy a környékbeli tánctermekben és mindenütt. Később az elégedettséget felváltotta valami tartózkodás, vagy rosszallás, hiszen Éles Baba alig törődött a gyerekekkel, ott élősködtek az anyja nyakán, ő meg mindig talált valakit, akár több személyt is, akit bevett a kocsijába és szórakozott. A tele­ pieknek ez már nem tetszett. A környéken száguldozó piros autóban szinte mindenki felbukkant azok közül, akik annak idején Szűcs Albertet írígyelték, nagyritkán za­ vart keltettek közöttük, vagy csak szerettek volna zavart kelteni, megki sértették a lehetetlent, esetleg oktalanul, vagy alaptalanul felbukkant közöttük valakinek a neve, amiről csak ketten tudhattak, most mégis ott emlegették az asszony társasagá­ ban, de Éles Baba kihívó magatartását csak Szűcs Albert tudta megfejteni, s akkor úgy határozott, hacsak lehetséges, elkerüli a találkozást. Attól kezdve nemigen járt le a térre. Munka után azonnal hazament, ki se dugta a fejét, a barátok hiába füttyögettek az ablaka alatt; időhúzó módszerrel meg­ javította a villanyvasutat, amit a fiának vett előző karácsonyon, meg más hasznos elfoglaltságot keresett, szinte vadászta az otthoni teendőket, vagy sötétedés után ment haza. Olykor csak üldögélt az üzemi könyvtárban, nézegette a műszaki folyó­ iratokat és igyekezett nem gondolni Éles Babára. Úgy vélte előbb-utóbb letelik az asszony ideje és visszamegy ,aztán minden olyan lesz mint régen. Szűcs Albert felesége megérezte mi rejlik emögött az „otthon-ülés” mögött és igyekezett észrevétlen maradni. Nem óvatosságból, vagy taktikai meggondolások­ ból. Igaz Márta kevéssé volt feltűnő jelenség, de megbízhatóságot és nyugalmat su­ gárzó, s kiegyensúlyozottan éltek, keveset beszéltek de mindent együtt gondoltak. Márta a közeli iskolában tanított, az esti technikumon Szűcs Albertet is tanította, akkor jöttek össze az érettségi banketten, ő beszélte rá a fiút, hogy most már ne hagyja abba a tanulást, és később is sokat segített, amikor összeházasodtak. Tudott Éles Babáról, mindenre emlékezett, amit Szűcs A lbert annak idején elmondott erről az ügyről, hogy amiatt kezdett tanulni, mert szüntelenül a lányra gondolt, aki akkor már nem is írt, miként azt is tudta, hogy amikor lakást kaptak a városban Szűcs Albert nem azért idegeskedett, mert képtelen volt megszokni a szűk és levegőtlen utcákat, a más környezetet, hanem azért ügyeskedett annyit, mert visszahívta ide a lány emlékezete. Együtt lélegzett Szűcs Albert félelm eivel és felismerte, hogy csak azzal segíthet, ha nem avatkozik bele. Akkoriban, amikor Éles Baba elment, éppen csak egy rövid üzenetet hagyott, amelyben Szűcs Albertet maga után hívta, hogy Bécsben találkoznak, várni fogja, többször előfordult, hogy valami különös remegés lepte el a férfi testét. Ilyenkor sírva átkozódótt, rossz gondolatai támadtak, gyilkos indulatok rohanták meg. Első alkalommal abban a félig kész házban, ahol lakást foglaltak maguknak, még parketta sem volt a szobában, a mázolatlan ajtóban üresen várt a zárak helye, de a házakat megrohamozták a környékbeliek, ő sem tehetett mást, ha komolyan gondolta, hogy a 7 �lánnyal tető alá hozzák a dolgot. Így is lekésett és már nem jutott más csak ez a félig kész lakás, nedvesvakolattal, meg a dívánnyal amit a hátán cipelt fel a negye­ dik emeletre, s amikor először került szembe önön elszabadult természetével ezt a díványt csákánnyal apró darabokra hasogatta. Szétvágta a mosdót és kivert két ajtótokot, aztán elmenekült. Máskor meg vonatra kapott, napokon keresztül bujkált a határ közelében, csak éjszaka mert kimozdulni rejtekhelyéről, hason csúszott a hóban meg sárban, csatornákon gázolt át, félig megfagyva bukkantak rá a határ­ őrök, s jóindulatúan azt mondták neki, mi a fenének jött vissza, ha egyszer már á t­ jutott, de ő nem értette csak később, amikor a győri kórházban feküdt, s a láz­ táblára húzott piros vonal átugrott az alumínium tok felső peremén. Azon az őszön szerelt le. Három évet húzott le Nyíregyházán egy műszaki ala­ kulatnál, majdnem a szakmájában dolgozott, szerelő műhelyben, ő meg géplakatos volt, s váratlanul érte őket október elején a leszerelés híre. Készületlenül. Nagyon várták, hogy vége legyen a katonaságnak, de számítottak arra a két hónapra. Kicsit idegenül mozgott aztán idehaza. Benézett a gyárba, szeretettel fogadták, még válo­ gathatott is melyik brigádba akar kerülni, de várt, fizetetlen szabadságot kért ma­ gának. Leginkább ha együtt volt Éles Babával, akkor érezte magát biztonságban. A lány a bölcsész karon a második évét kezdte. Baba hacsak tehette lement hozzá a katonaság alatt, s most is szerelemmel fogadta, de Szűcs Albert igen sokat várakozott az egyetem épülete előtt, vagy ült egy teremben, ahol számára érthetetlen dolgokról beszéltek a gyűlések alatt, de ez nem bonthatta meg kapcsolatuk lénye,­ gét, legfeljebb apró cívódásokhoz vezetett. És később is, amikor az utcán már ropog­ tak a fegyverek egyre csak járt a lány után, óvta a meggondolatlan tettektől, bár alig kapott érte köszönetet. De mindenért kárpótolta, ha egyedül maradhattak. Így történt, hogy napokra beszorultak a Rákóczi úton egy diákszálló épületébe. Mindenféle alakok nyüzsögtek akkor ott. Fegyveresek meg mindenféle emberek. Szűcs Albert letagadta hozzáértését, mint aki életében először lát puskát, s alig tudja a két végét megkülönböztetni, nem zavarta, hogy gyávának gondolhatják, és egyre csak a lány mögött settenkedett. Még a kegyes jóindulat sem háborította fel, amivel tudomásul vették a jelenlétét. A földszinti nagyteremben hevert a burgonya, ame­ rikai vöröskeresztes csomagok hegyei sokasodtak, meg mindenféle más segélyek, minden lakószoba más világot képviselt, más világnézeti árnyalatot, s reggeltől estig üvöltött mindenütt a rádió, hír hírt követett, legendák, rémhírek és reménykedések keltek szárnyra, minden ajtó nyitva állt a kopogtató előtt, s a szoba akár üres volt, aludt benne valaki, vagy éppenséggel szerelmeskedtek odabent, az asztalon az üres pohár mellett mindig lehetett találni egy üveget, amely nem volt üres, és fekhely is akadt akármennyi, takarók és étel, ki se kellett mozdulni. Ebben a bábeli zűr­ zavarban Szűcs Albert talált egy szobát az épület hátsó traktusán, amely annyira elhanyagolt volt, mintha évek óta nem lenne lakója. Egy éjszaka ide bújtak el Éles Babával. Azután foglaltak maguknak lakást. Szűcs Albert a nővérétől kapott kölcsön egy díványt. A hátára borítva cipelte az öreg, meg az új lakótelepen keresztül, föl a ne­ gyedik emeletre. Nagyszerű érzés volt cipelni ezt a díványt. Baba mellette lépkedett, s minduntalan megkérdezte nem nehéz-e. Hangjából gyengédség áradt, féltő aggo­ dalom, tekintete szerelemtől világított, néha az volt az érzése talpára kell dobni a díványt, hogy ott szerelmeskedjenek a téglahalmok, meszesgödrök és más építő­ anyagok között mindenki szeme láttára. A gondolatba egészen belevörösödött. A 8 �lány meg egyre csak mondta: ne pihenjünk, kedves? Kedves. Í gy mondta. Ha meg­ szólalt vagy ezzel kezdte, vagy gyengéden odabiggyesztette a mondandó végére. Ha­ mar bele tanult az asszonyi pózokba, vállvetve lapátolták ki az ablakon a törmelé­ ket, tették rendbe a lakást, kézre adogatta a szerszámokat, melyekkel Szűcs Albert be­ kötötte a lépcsőházi vezetékbe a maguk villanyát, s úgy tűnt, az egyetemről, meg ami ott volt egészen megfeledkezett. Igaz, adódott nehézség is, Éles néni képtelen volt megérteni miért kell összeköltözni abban a féligkész lakásban, mikor még nem házasok, sírdogált is egy keveset, de Szűcs Albert határozottsága minden nehézséget félresöpört. Közrejátszott az is, hogy a fiú úgy járt Élesékhez mint haza, éppen csak nem aludt ott, s ez így ment akkor már évek óta. Szűcs Albertet elragadta a képzelet, és nem ezt a lakást látta, hanem amivé lesz, ha majd helyre áll a rend, jönnek a munkások és befejezik, a környezet sivár­ sága hát nem okozott nehézséget, miként nem vette észre azt sem, hogy Éles Baba engedelmessége nem igazi természetéből fakad, az asszonnyá válás számlájára írta, a beteljesült szerelemmel magyarázta, ezért érte váratlanul a kusza betűkkel írt üzenet a néhány napos boldogság után. „Ha igazán szeretsz, s másként nem lehet, utánam jössz, Bécsben találkozunk, várlak.” Megbeszélték ők ezt a lehetőséget, szóbakerült közöttük, de a diákszállóban is hallhatta eleget. Nem vette komolyan, bármilyen tűzzel magyarázták neki, hogy a lehetőségeket nem lehet büntetlenül kihagyni, ennyivel tartoznak a hivatásuknak. Szűcs Albert mindent elengedett a füle mellett, s magában azt gondolta, az ilyen nehéz időkben éppen arra van szüksége az országnak, hogy a legjobbak, vagy azok, akik ezt tartják magukról, álljanak helyt! Nem menekülni a bajból ész nélkül! K é ­ sőbb aztán elmagyarázta Éles Babának, hogyan gondolja, s úgy tűnt, a lány meghajol érvei előtt. Ült akkor az üzenet fölött, nem akart hinni neki, abban bízott, hogy csak tréfa, vagy a lány meggondolja magát, talan már elindult visszafelé, pillanatokon belül megérkezik, még a kijárási tilalom előtt — de hiába reménykedett. Azután felzör­ gette a szomszédokat, sikertelenül kutatott a lány után. és hát megtalálta a lépcső­ házban a csákányt. Hazamenekült a szüleihez, másnap nem ment munkába, csak ült a rádió mellett és szótlanul hallgatta a végnélkül csordogáló üzeneteket, míg délutánra megérkezett a bizonyosság: Baba üzeni szerencsésen megérkezett és vár — de azután is így ment, egy héten keresztül, kétszer naponta, délelőtt és délután, s Szűcs Albert meg csak ült a rádiókészülék mellett és szívta a cigarettáját, de amikor kiengedték a kór­ házból már nem akarta hallani. Olvasatlanul hagyta a lány leveleit, a borítékok bontatlanul kerültek a tűzbe, nem kegyelmezett a bélyegeknek sem, amelyek Éles Baba útját jelezték Ausztriától Belgiumig, csak egy pillantást vetett a levélre aztán végzett vele, hiába könyörög­ tek a bélyegért a szomszédbeli gyerekek. Később kerülő úton eljutott hozzá a hír, hogy a lány férjhez ment. Éles Baba árulását nem tudta feledni, noha éveken át temetgette magában a történeteket néha álmában rohanták meg az emlékek, de azután megtanult védekezni ez ellen is: elalvás előtt sohasem feküdt a jobb olda­ lára, mert rendszerint ilyenkor, az álom és ébrenlét határán bukkant fel a lány képe, s utána könyörtelenül bejelentkezett az álom is, de ez a felismerés megértette vele, hogy formális csupán, hanyatt fe kszik, vagy a másik oldalára máris kivédte a támadást és akkor megtette az első lépést a tökéletes feledés felé. 9 �Most, amikor Éles Baba tíz év után hazaérkezett látogatóba, Szűcs Albertet megdöbbentette, milyen kevéssé sikerült eltemetni a lány emlékét, noha másként hitte amikor nyugodtan végiggondolta a dolgokat, valójában alig tett valamit, éppen csak elindult az úton, s hajlamosnak érezte magát arra, hogy mindent, ami közben történt afféle közjátéknak vegyen. Ez a lehetőség félelemm el töltötte el, ritka pilla­ natokban a gyengeségével magyarázta, és mindenképpen át akarta vészelni az idő­ szakot Éles Baba távozásáig, amelyet rövidnek hitt. Am ikor Éles Baba mellé beült az autóba félelmetesen egyszerűnek tűnt minden, a döntés lehetősége, ösztönösen bukkant rá miközben átvágott az úttesten és abban fejeződött ki, amit Lakatosnak az osztályvezetőnek válaszolt: vagy hazamegyek, vagy nem. A válaszban benne foglaltatott a várható végeredmény, ha leegyszerű­ sítve is, s a bizonyosság megnyugtatta. Éles Baba szótlanul elindította a kocsit. Nem is nézett rá. Mintha megbeszélték volna, hogy itt fogja várni a gyárkapu előtt, nem is először történt így, mintha nap mint nap így lett volna. Szűcs Albert a hátsó ülésre dobta táskáját, amennyire csak lehetett kinyújtotta a lábát, s miközben a kocsi alá futó utat figyelte, kigom­ bolta az in gét — Pokoli ez a hőség — mondta Éles Baba és bekapcsolta a ventillátort. — T a ­ lán most már hűt valamit. Szűcs Albert végiglopta tekintetét az asszonyon, a pedálokon működő lábától, amelyről lerúgta a cipőt egészen a hajáig. Nem kellett hozzá tárgyilagosság, vagy udvarias jóindulat, hogy felm érje a változás elképesztő csekélységét. Éles Baba külsején alig hagytak nyomot az évek, meg a szülések, egy árnyalattal talán teltebb lett, de mozdulatai ugyanazt a lányos rugalmasságot hordozzák, Szűcs Albert az ujjában érezte a sötét erős szálú haj tapintását, fölismerte a halántékán lüktető, vékony erecskét, a térde fölött a régi sebhelyet, s a szintétikus, tiszta és idegen illa­ tok mögött azt a régit, amelyet nem irthattak ki a rafinált illatszerek, sem a túl­ ápoltság. Közömbös dolgokról beszélgettek, időjárásról, útviszonyokról, az asszony bátor­ ságáról, am ivel nekivágott a majdnem kétezer kilométeres útnak, gyerekekkel meg­ pakolva, igaz Krisztina sokat segített, Krisztina már nagy lány, kilencéves, Krisztina neve minduntalan felbukkant a beszélgetésükben, Krisztináé, aki tisztára az anyja, mindazonáltal hangsúlytalanul pattant szét a gondolatok burka, miközben tempósan rótták az utcákat, nem sétakocsikázásként, hanem mintha határozott cél felé tör­ nének, főútról a mellékutcába kanyarodva, tereken át, hidak alatt, ott keringtek az ismerős környéken, aztán tágult a kör, de a tempó nem csökkent, a szavak mögött várakozás feszült, de Szűcs Albert felismerése csak akkor következett be, amikor a város közepén Éles Baba a járda mellé siklott és megállította a kocsit: az asszony végigvitte azokon a helyeken, ahol valaha megfordultak. A z autó a diákszállóval szemközt fejezte be útját, a kis eszpresszó előtt fékezett, beültek a kirakati üveg­ tábla mögé és nézték az épületet. Éles Baba nevetett, mert fölfedezte Szűcs Albert arcán a megdöbbenést. — Miért bujkálsz előlem? Szűcs A lbert alig észrevehetően megvonta a vállát. A z asszony voltaképpen lel­ tárt csinált neki, rendezte az emlékeit, azért ülnek most itt! Később egyszerű lesz. visszagondolni így, hogy vele is ellenőrizte. 10 �— Nem felelsz? — Szűcs Albert hallgatott. — Egy kicsit megöregedtél — mondta akkor az asszony, és lagy mozdulattal a férfi arcára helyezte a tenyerét — , de igazán alig látszik meg ez a tíz év. Istenem, tíz éve már! Szűcs Albert óvatosan elvonta arcát az asszony tenyeréből, mintha erősen fi­ gyelne odaát valamit. Éles Baba követte a férfi tekintetét. — Bemegyünk? — kérdezte az asszony várakozó arccal. — Minek? — Hát csak úgy, körülnézni. — Felesleges. A portásnak úgysem magyarázhatod meg, m it keresel: — Szomjas vagyok — mondta az asszony nyugtalanul. — Igyunk valamit. — K ét limonádét — fordult hátra Szűcs Albert. Örült, hogy foglalkozhat vala­ m ivel és nem kell Éles Baba arcát figyelnie. — Nem limonádét — mondta az asszony követelően. — Sört, meg valami rövidet. — Kocsival vagy — figyelmeztette a férfi. — Hát aztán! Szomjas vagyok és utálom a limonádét — Jó — mondta Szűcs Albert fölülről. — A m it akarsz. Cseresznyepálinkát ittak és sörrel öblítették le. Később megismételték. A z asz­ szony ragaszkodott a pálinkához, Szűcs Albert nem hitt e szomjúság valódiságában és kétkedő arccal figyelte. Éles Baba megérezte, hogy az első menetet elvesztette, azért ivott, durvábban, miként szükséges lett volna, hogy helyrebillentse önbizalmát. Másként képzelte el a találkozást Am ikor hazaérkezett kegyes jóindulattal gondolt Szűcs Albertre, nagy­ lelkűnek hitte magát azok után, hogy a férfi nem követte, válasz nélkül hagyta a leveleit, pedig ha hívja képes lett volna visszatérni. Igen, határozottan úgy érezte megtette volna érte, most tehát joggal haragudna, számonkérhetné a férfi akkori magatartását .Mindezt részletenként állította össze a hazafelé tartó úton, mindenre nem emlékezhetett pontosan, hiszen azóta annyi idő telt el, mégis nagyon várta a találkozásukat. Örömmel gondolt a lehetőségre, hogy valami felcsillanhat a múltból, amit elveszettnek hitt, vagy nem volt ideje gondolni vele. Várta Szűcs Albert jelentkezését és dühítette, amikor ez napok múltán sem tör­ tént meg. A kezdeményezésre nem volt lehetősége, a helyzete nem engedte, a kör­ nyezete elvárta, hogy tisztességes családanyaként viselkedjen, nem kezdhette azzal, hogy volt szerelme után érdeklődik. Akkor hát miért nem jön? Egyre türelmetle­ nebb lett. Csak nem képzeli, hogy futni fog utána?! Makacsul ragaszkodott elképze­ léséhez, a nagylelkűség pózához, a meglepettség apró sikolyaihoz, a „jé! te még élsz öregfiú, igazán kedves tőled, hogy nem felejtettél el” szerephez — de hiába várako­ z o tt Akkor határozta el, hogy mindenképpen kikényszeríti Szűcs Albertből a kezdeményező lépéseket, ha másként nem, hát fájdalommal dönti le a hallgatás kerí­ tését Mindent tudott róla, apránként érdeklődés nélkül is összeállíthatta magának a képet, és megérezte a távolmaradás védekező jellegét. Am ikor nem tehetett mást, odaállt a gyárkapu elé, s megadta Szűcs Albertnek a választás lehetőségét. Nagyon készült a találkozásra, testileg és lelkileg egyaránt, igénybevett minden eszközt, amivel rendelkezett, amit a hódítás csalhatatlan kellé­ keként reklámoznak a nyugati magazinok, s a tükörbe nézve igazán elégedett lehe­ tett önmagával. Am ikor Szűcs Albert beült mellé, egy kicsit győztesnek érezte magát, már bánta is, hogy ennyire megalázkodott: a férfi arcáról mindent leolvashatott. 11 �A zt is, mennyire fogytán volt Szűcs Albert ereje. Most mégis csatát vesztve ült mel­ lette az espressóban. A férfi közönye kirántotta magabiztossága alól a talajt. Akkor hirtelen a fáradtságáról kezdett panaszkodni, így akart, együttérzést éb­ reszteni, hogy mennyire kifárasztotta ez az egész, de nem csak az utazás, hanem az itteni élet, amitől annyira elszokott, hiszen odahaza Raul, a férje, minden munka alól mentesíti, lesi a gondolatát, nagyszerű fiú, habár valamivel idősebb, itt meg minden az ő nyakába szakadt, a háztartás meg minden, de az anyjának mégis látni kell a gyerekeket, miatta történt az egész, ezt Szűcs Albert is megértheti. A férfi azt gondolta, ha így is van, legalább lesz mit pihenni Éles Babának, amikor hazatér A z asszonyt persze ingerelte a szófukarság, meg Szűcs Albert érzelem nélküli arca, amivel válaszolgatott, mást szeretett volna leolvasni róla, szerelmet, vagy leg­ alább is azt, hogy nem felejtette el, bűnbánatot vagy akármit csak ne ezt a felsőbb­ séget. A férfi képes volt uralkodni vonásain. Éles Baba hiába akarta hallani, miért bujkált előle, minduntalan visszatért erre, a férfi azt válaszolta, hogy egy kicsit sokat ittál, és közben arra gondolt, most kellene távozni, szótlanul fölemelkedve az asztal mellől, nem is nézve vissza, de valami sajnálat támadt benne, így hát maradt. Akkor is közömbösen hallgatott, amikor az asszony közölte vele, hogy hamarosan Argentínába költöznek, Szűcs Albert lehetségesnek érezte, mindez csupán fenyege­ tőzés, noha Éles Baba határozottan állította, hogy Raul birtokot vásárolt odaát, ko­ csit meg hátaslovakat ,ezt mulatságosnak találta, próbálta elképzelni a reggeli séta­ lovaglásokat. Éles Babát a hátaslovon, Raul kiséretében, aki bizonyára kopaszodik, szemüveges és megközelítően ötven éves gyerm ekei körében, akik megfelelő nagyságú pónilovakon követik, nyírott gyepen, kaktuszok között, vagy éppenséggel más buja környezetben, és csak akkor figyelt fel, amikor már az asszony a kelleténél hangosabban beszélt. Néhány pillanatra kizökkent magabiztos nyugalmából. Éles Baba azt mondta, neki elege van ebből az ostoba Európából, itt mindenki a maga igazát hajtogatja közben elpusztítja a másikat, atommal fenyegetőznek, hidrogén­ bombával meg rettegés minden, azt szeretné, ha a gyerekei egészséges környezetben nevelkednek, értük akar élni, számára úgy sincs más! A z asszony akkor már részeg volt, s Szűcs Albert fölismerte a szavai mögött a kölcsönvett gondolatokat, részeg hencegése ingerelte, azt vetette hát oda, ha annyira szívén viseli a gyerekek sorsát lehetőleg titkolja el itteni viselkedését, fontos lenne, hogy ne tudjanak róla semmit, de hiba volt, mert az asszony azonnal fölfedezte sebezhető pontját és magából ki­ vetkőzve sziszegte felé, hogy fütyül arra, amit Szűcs Albert gondol, mindenkivel le­ feküdt, számára csak az volt a fontos, hogy a férfinak fájjon! Akkor Szűcs Albert majdnem megütötte. Már megmozdult a karja, de a keze csak a sörös pohárig jutott el. Éles Baba megrettenve ismerte fel a férfi végletes indulatát és sírni kezdett, mindent visszavont, azt állítota, hogy nem igaz az egész, bár nem részletezte mire érti, később könyörgésre fogta a dolgot, mert látta, hogy kevés hiányzik ahhoz, hogy Szűcs Albert faképnél hagyja. Képtelen lett volna elviselni. Megitták az utolsó sört, amit a pincér eléjük tett, aztán Szűcs Albert fizetett. A kocsihoz támogatta az asszonyt. Nem szívesen ült be mellé, de nem volt más vá ­ lasztása. Kicsit fáradt volt, meg benne is összekeveredett az ital, ennek ellenére meg­ lepően tárgyilagos tudott maradni. Félelme régen szertefoszlott. Higgadtan szem­ lélte az asszony mesterkedéseit. Ismerte Éles Babát, tudta, hogy nála minden lát­ ványosabban megy végbe mintsem szükséges lenne, ha valami elszomorította hát képes volt szívettépő zokogásra, de egyik pillanatról a másikra tudott váltani, m i­ 12 �ként a haragját és a szeretetét is eltúlozta. Nála nem voltak átmenetek, ha bántani akart azonnal sebet ütött, s ugyanígy zuhant a másik végletbe. Éles Baba lépésben vezette a kocsit, szeméből potyogtak a könnyek, csíkokat vonva gondosan kikészített arcára. — Lehet, hogy nem hiszed — szipogta — , de olyan boldog vagyok, hogy itt vagy velem. — M iért ne hinném — válaszolta Szűcs Albert meggyőződés nélkül. Oldalra húzódva figyelte az asszonyt. — Istenem, mit tehetek, ez lett belőlem . .. Muszáj, hogy megérts! Ha valaha szerettél, nem lehetek a számodra közöm bös. .. Elmentem, hát persze, de olyan keveset tudtam mindenről és az egyetemet is abbahagytam, most már hiába fáj ... Most meg ez az Argentína, ha tudnád mennyire gyűlölöm! Gyerekeim vannak, mit teh etek... Persze, te nem ismered őket! Éles Baba rálépett a fékre és megállt az út közepén. Izgatottan kutatni kezdett a kesztyűtartóban. Mögöttük egyre türelmetlenebben sorakoztak a kocsik. — Két lányom van, meg egy fiam. Krisztina a legidősebb. Nézd, itt vannak! Szűcs Albert kezébe nyomta a képet. — Szeretném, ha megismernéd őket — mondta az asszony. — Ugye eljössz? Ez itt Krisztina, látod? — Hirtelen elkapta a férfi elől és csókolgatni kezdte. — Drága nagy lányom! Drága szentem! — Aztán hirtelen megmerevedett. — Szörnyű! Őt szeretem a legjobban, ugye rettenetes! — Induljunk — mondta Szűcs Albert. — I gérd meg, hogy eljössz hozzánk! — Elmegyek — mondta Szűcs Albert. — Mikor? Reggel indulunk vissza! — hadarta Éles Baba megdöbbenve. — Raul két napja vár Bécsben! Táviratozott, de addig nem tudtam elmenni, amíg nem talál­ koztam v e le d . . . — Ha nem indulsz azonnal, szavamra kiszállok a kocsiból! — Jól van kedves, miért vagy ideges? A ttó l kezdve nem beszéltek. Szűcs Albert visszarakta a képeket a kesztyűtartóba. Besötétedett mire a város szélére értek, de Éles Baba nem fordult be a telep felé, hanem a hajógyár irányába kanyarodott. Zajtalanul gurultak a lejtős utcán az öböl felé. — Hova mész? — kérdezte Szűcs Albert. — Fürödni. . . Szörnyen zúg a fejem, talán felfrissülök. Befordultak a műkő üzem mellett, nagyokat huppanva húztak el a bolgár-kerté­ szet szélén. A reflektor ragyogó fénycsóvát lőtt az éjszakába. Aztán egy simára kop­ tatott gyepes térség következett és a kocsi nekilendült. Éles Baba egyre sebesebben vezetett, szinte átrepült a réten, oldalra pillantott, amikor rászaladtak az öböl közepére nyúló földnyelvre, de Szűcs Albertet nem lehetett megfélemlíteni, s akkor közvetlenül az omladékos part közelében fékezett. Szűcs Albertre nevetett és kiugrott a kocsiból. A part szélére szalad. — Nem jössz? — fordul vissza a kocsi felé. — Nem — válaszolta a férfi. A z ablakon keresztül nézett az asszony után. — Ó — sóhajtotta Éles Baba és elengedte a szoknyát, amely a lábainál a földre hullt. Aztán a blúz vitorlázott el a kezéből, majd a fekete csipkéből is kibomlott 13 �lassan gazdag teste, és néhány pillanatig úgy állt ott a gyenge fényben, várakozva nézett a férfi felé, majd belegázolt a vízbe. Pár lépés után visszfordult. — Gyere — hívta szelíden. Szűcs Albert nem mozdult. K ét kézzel kapaszkodott a kocsi oldalába. Nem akarta feladni vezető pozícióját. Biztos volt benne, hogy Éles Baba csak erre vár, szeretné térdre kényszeríteni, s ha csak egy lépést tesz is, menthetetlen. A z asszony szépen megrendezte a dolgot, de átlátott rajta. Egy gyors szeretkezés a gyepen amúgy sem változtatná meg a dolgokat, s Éles Babának is csak azért van szüksége rá, mert nincs más mód arra, hogy bizonyosságot szerezzen; minden úgy van, ahogyan hitte, tehet vele amit akar, itt van, vár rá, akármikor tér vissza csak nyúlni kell érte. A nyugal­ mát venné cserébe, a biztonságát, am ivel végképp túlléphet Éles Baba emlékén, magával vinné Argentínába, akár egy csecsebecsét, vagy suvenirt! Nem. Megvárta míg az asszony begázol a vízbe, csak azután lépett ki a kocsiból. Cigarettára gyúj­ tott. Kezében reszketett a gyufa. Nagyokat szippantva támaszkodott a kocsi oldalához. Várakozás közben kezében hosszú hamut növesztett a cigaretta. Nem látta az asszonyt, de hallotta, hogy messze bent csapkodja a fekete víz tükrét. Aztán egyszer csak a part közelében bukkant fel, kiemelkedett a vízből, melle a víz szinén rin­ gott, aztán előtűnt lágy csípője is. Szűcs Albert közelében mászott ki a vízből. — Miért nem jöttél? Nagyszerű a víz. — Nincs kedvem fürödni. Éles Baba a kocsi csomagtartójából törülközőt húzott elő és kiszámított mozdu­ latokkal dörzsölni kezdte a testét. Szűcs Albert nyugalmat kényszerítve magára moz­ dulatlanul figyelte a különös táncot, amit az asszony lejtett a törülközővel, még ezt is kibírom, gondolta, azután túl vagyok mindenen, tudta csak egy lépést kellene tenni előre, s bizonyosan úgy robbannak össze mint a meteorok, de azután sem moz­ dult, amikor a szerte heverő ruhadarabok egyenként felkerültek az asszonyra. A k ­ kor Éles Baba közelebb húzódott. — Kérek egy cigarettát — mondta fésülködés közben. Szűcs Albert elővette csomagját és az asszony felé nyújtotta, de Éles Baba mutatta, hogy vizes a keze, azt szeretné, ha a férfi rágyújtana helyette. Szűcs A lbert meggyújtotta a cigarettát, az asszony beleszippantott, aztán visszaadta és folytata a fésülködést. — Magadról alig mondtál valamit — mondta, és kutatóan nézett Szűcs Albertre — M it mondjak? Élek. — Hallottam, hogy megnősültél, van egy fiad. Hány éves? — A z idén lesz három. — Rád hasonlít? Szűcs Albert megkönnyebbülten elnevette magát. — Szerintem minden gyerek a szüleire hasonlít, persze ritkán merjük beismerni, hogy a másikból is van benne valami. — Gondolom ez természetes, nem? Édesanyád, hogy van? — Köszönöm szépen, elég gyakran emleget — válaszolta Szűcs A lb e rt — Adhat­ nál neki egy képet a gyerekeidről. A zt mondta, ha találkozom veled feltétlenül kérjek. — Nagyon szívesen. Majd keresek néhányat. — M ár írni akart a fénykép m iatt de lebeszéltem — Szűcs Albert zavartan nevetgélt. — Ostobaság, nem? 14 �— Ostobaság, mi? — Hát hogy egy időben ezzel a fényképpel nyaggatott engem. M ár nem, csak va­ lamikor. A zt képzelte magának, hogy a te nagylányod, a K risztin a. . . szóval, hogy az az ő unokája. — Ő ezt úgy gondolta — folytatta Szűcs A lbert kínlódva — , hogy amikor te elm entél. . . — Értem, értem — vágott szavába az asszony, azzal megkerülte a kocsit és a túloldalon beszállt. Szűcs Albert beszédült az asszony mellé a kocsiba. — A szomszéd utcába, vagy másik városba költözni sem könnyű — folytatta Éles Baba — hát még a világ túlsó felére! Ó, ki tudja visszatérek-e még! A zt hi­ szem a ligh a. .. Szűcs Albert összetörve ült mellette minduntalan kérdezni akart valamit, de az asszony nem hagyott rá időt, aztán már nem is akart kérdezni semmit, csak hallga­ tott, bizonyosan tudta, hogy Éles Baba nem mondaná meg az igazat, bosszúból vagy másért, hogy visszafizessen neki, és holnap reggel elutazik, s neki már soha nem lesz lehetősége, hogy kiderítse, mi az igazság ebben a kérdésben. 15 �VIHAR BÉLA MESE A VISSZATÉRT DALROL Hét éve, száz éve, szívenszúrt hangszerek seregét őrzik a lakatok fegyverek; kihúnytak, mint lángok, a porba taposott szikrázó ütemek, lobogó dallamok; megkövült hallgatás dermed az arcokon, az el nem zenghető vágyódás, fájdalom. Ország, énektelen, a jaj is nesztelen, néma a patak is, ahol dal nem terem, nem hangzik muzsika, tilos a zeneszó, szíveket, sebeket gyógyító, vallató. K i itélt ekképpen, miféle esztelen, botíülű, holtsüket, zsarnok fejedelem? Hajdan egy agg király, bősz parancsa szerint, vértesek, drabantok hurcolták össze mind; halomban hevernek, szólniuk nem szabad, és bennük, mint holtak balladák alszanak; s fonnyadt a szerelem, megsápadt a mező, madár sincs, messze tűnt, csak csend és tem ető... 16 Hét év, vagy száz múltán, történt egy hajnalon, sugárkék hegyekből röppent a fuvalom, selyemlágy szárnyakon keringett, lecsapott, surrantva réteket, rácsokat, ablakot, tetőkön, falakon száguldott már tova, és vele megszólalt egy pásztorfurulya, előbb még sóhajtás, szellővert lehelet, majd harsant valahány: szívenszúrt hangszerek, fölserkent hegedűk, cikkázó citerák pengették, csengették ismét a muzsikát, kitörtek, vonultak, csobogott mind a dal, világot újító pillanataival. Patakok kacagtak, s utcákon, tereken, táncoló fák között madarak, szerelem, emberek ujjongó megtalált hangja száll, túlzengve emléked, holtsüket, vén király. �JOBBÁGY KÁROLY E JEREVÁNI DÉLELŐTTBEN... Most aztán végre elvetődtél oda, ahol még sosem jártál. Idegen ez az ország a téli nap gyenge sugaránál, a rózsaszín káprázat, a lapos-tetejű házak, az emberek, akik szavában nincsen egy hang sem ismerős; lehullt arany nap, lepény kenyerükkel mennek az utcán kiskabátban, (otthon hajnal van, téli sár van) nincs semmi, amihez kötődj, sem beidegzett megszokások, — órákkal korábban kelsz s fekszel — sem olvasók, kik ismert hangod várják és símogatnak biztató szemükkel, sem szerkesztői ösztönök, sem kritikus, ki félrelök, e jereváni délelőttben vedd le megúnt, kopott ruhádat — valami újat vár a század — kezdj el beszélni, olyan tisztán, cicomáktól megszabadultan hogy ne legyen szavadban más, csak a felizzó látomás s a vallomásra eltökéltség . .. Szólalj meg olyan egyszerűen, hogy a ká r ... itt, ezek megértsék. Jereván, 1966. november 14. 2 17 �SERFŐZŐ SIMON SZIVEMMEL JÁTSZÓ E FÖLDRE Szerele m , gyönyörű. Vasat átütő. Szempillán, E földre csak azért kerültem, kicsapva a napra, mert apám egyszer úgy akarta? vasrácson besütő zöld idő. Fényben, kavicsot: kőtüdőt pihegtető szélben pipaccsal, gallyakkal tolakodó az éghez. Te gyönyörű. Földről f ölröpült, forduló dombon, a Napon fákat sarjadzó hatalom. Te gyorsuló lángot lobogó. Űrhajóban: emberalakban a szívet — föl a magasba — kilövő hatalmas harag. Micsoda erő vagy! Belesötétül az éjszaka. A kihaltak mégegyszer belehalnak. Emberpárokat, — hogy beleroppan a mellkas — egymáshoz szorítasz. Te bennem kigyúló. Táncoló. Szívemmel játszó. Verődő véremet a napba fellövő. Csak ki ne hűlj, szerelem, gyönyörű! 18 Megfújjon épp a szél, aztán már mehetek: egy golyó elé majd én is csak jó leszek? �ERDŐS ISTVÁN STÁCIÓK Kedves Magdi! Kinn hull a hó, totyakos vénemberek slattyognak el az ablakom előtt, behúzott nyakkal figyelik a velük szemben haladó csizmás lányok miniszoknyáit, télikabátjait. Kellemetlen szembenézni a tényekkel, de az van, hogy még ezeket az öregembereket is irigylem. Nyugodtak, meg van oldva jövőjük. Én mit mondhatok? Nem vettek fel az egyetemre, s végülis az emberben annyi minden gyanakvás lehet jövő és jelen iránt, csinálnom kellett valamit. A z emberek többsége nevet raj­ tam, mondanám, le vannak hányva, de még Lajosék is hülyéket irkáinak nekem egyegy levélben. Mindenki azt beszélné állítólag, hogy impotens pasas vagyok, ezért menekültem el az élettől, tőled papnövendéknek. Meg azt, hogy futballistának is, do­ bosnak is tehetségtelen vagyok, az az ugyancsak impotens edző rakott be az első csapatba, mert kinézett magának fajtalankodásra, mint ez annyi más jóképű fiatal sráccal előfordul. Dehát neked magyarázom ezeket, aki ott élsz, ahol ezek a büdös ügyek fakadnak ellenem? Négy hónap kellett, hogy legyőzzem magamban a szorongást, az ellenérzése­ ket és levelet írjak neked a szemináriumból. Tudom, te egy pillanatyi rövidzárlat­ nak, egy teljesen váratlan mélyfejesnek tekinted az egész ügyet, amelynek mostmár aki hülye, viselje a következményeit; szüzesség, megtartóztatások meg minden. Nincs igazad, ha így gondolkodol én azt hiszem, tudatosan csináltam mindezt. Nem mintha megszentültem volna szeptembertől, de sokat gondolkodom. Körülbástyáztam magam poros, öreg könyvekkel, hogy a mindennapi tanuláson kívül még tanuljak valamit belőlük, hinni. M ert kimondott célom, hogy ha már benne vagyok a buliban, legyen az ügy komoly, megtanulok hinni. Hinni istenben. Istenben. Ez egyáltalán nem lehe­ tetlen dolog, már hogy az istenbe volna lehetetlen (elnézést!) mikor annyian csinál­ ják az életükben a tömjén szagú papírházakat, anyám is arra hivatkozott mindig az agitációs munkájában, hogy miért akarom én jobban tudni, van isten vagy nincs, mint az elismerten legokosabb emberek az utcánkban, az iskolaigazgató úr, a doktor úr, az ügyvéd úr, az építésvezető mérnök úr, akik minden vasárnap családostul mennek misére. Úgy látom, a srácok körülöttem mind remekül hisznek abban, amit csinálunk, mindegyik elképzelte már, hol fog káplánoskodni, mikorra lesz plébániája, és így tovább. Én meg olyankor, ha ők a jövőről öklendeznek, csak terád tudok gondolni, akármit határozok is el különben kettőnk dolgában. Biztosan tudom, rajzanak körü­ lötted a darazsak, mert jószagú lehetsz ma is. Darling! Sajnálni, nem sajnálsz sem­ mit, mert mindentől eltekintve, ami jó volt, neked is nehéz ember voltam, s végle­ 19 �gesnek nem gondoltál semmit kettőnk között, minden ideiglenes ízű volt. Olyan, amit elfújhat egy akármilyen szél is, olyan is, amelyikkel pedig még lehetne szembe pisilni. Eszemben van gyakran az az este, amikor elültetted bennem a gyanakvást, ott kinn a Sárga tátógatóban, amikor felültél arra a bárszékre, ami aznap érkezett, és körbe pörgetted magad a Totyival, és lobogtattad a hangedlijét, akár egy ülő táncosnő, és ahogy akkor néztél mindenkire, azt nem lehet elfelejteni. A zt mondtam akkor magamban, egy utolsó rongy sem kelleti így magát, mint az én szerelmesem, az tény, hogy akkor úgy be voltál pörögve, hogy elviselted volna, de milyen szíve­ sen, ha nekedront négy-öt felbikásodott férfi, és ott a helyszínen megerőszakol. Már ne haragudj! Meg azt se hidd, hogy azon az estén én úgy rájöttem valamire, ami elindított a papi pálya felé, mint ahogy sokan kiábrándulnak a nőjükből, ha az kimutatja a fogafehérjét. Erről nincs szó, én olyannak fogadtalak el, amilyen voltál. Mindenestől, az érzékeny nyakad is beleszámítva. Nyugodj meg, nem te indítottad el bennem a vágyakozás a végtelen tisztaság iránt. Más. Tegnap este, „egyenruhában” mentünk végig a városon, csoportosan sétáltunk, jött szembe velünk egy kövér, részeg pasas, pont engem szúrt ki magának a csoport­ ból, megállított, megkérdezte, hogy teljesen be vagyok dilizve, hogy amilyen jóképű srác vagyok, a mai világban papnak tanulok, mikor holdrakéták röpködnek az égen, és mikor annyi jó nő van, mint még soha, és hogy ő szeretne engem megmenteni az életnek, a természetes boldogságnak. A többiek körül álltak bennünket, és nekem ebből kifolyólag nagyon szépen szabatosan kellett felelnem az agresszív pali fellé­ pésére, és én levágtam egy olyan szöveget a hitről, a korszerű valláselképzelésekről, nevelésrendszerről, világi konfliktusok ocsmányságáról, hogy mindenkinek leesett az álla. A dagadt fickó csak fülelt, nem értette az idegen szavakat ,hogy transzendens, irracionális, globális, ezeket már itt szedtem magamra én is. Szelíd voltam és kis okos. Szörnyű, hogy ilyesminek is ki van téve az ember ebben a nyomorult város­ ban. Persze, ha négyszemközt vagyunk, kiosztom én úgy azt az embert, hogy egy hétig csak egyirányba tud nézni, akárkicsoda. Ugyanis, amint bemutatkozott, kiderült, hogy igen nagy valaki, KlSZ-atyaúristen, de az is lehet, hogy blöff volt az egész, könyve­ lőhelyettes valamelyik tanyai termelőszövetkezetben. De a lényeget tekintve a foglal­ kozása mit se számít, ezt nem lehet kibírni a civil éleben, az ilyen pasasokat. K övé­ rek, hájfejűek, mindenbe beleütik az orrukat, ugyanakkor semmihez sem értenek, és az emberfia, ha nem akar ráfázni, azt kell csinálja, amit az ilyenfélék diktálnak neki. És miért, milyen alapon, minek a jogán? A zt hinné az ember ,hogy épp ellen­ kezőleg van, de hidd el, ezek a pasasok csak szaporodnak nálunk, mint a gomba. Néha arra gondolok, hogy ezeket mesterséges úton állítja elő nekünk valami ellensé­ ges, imperialista hatalom, hogy szétbomlassza, lezüllessze az országot, és úgy tizen­ kettes szériában becsempészik őket a normális emberek közé vezetőnek, irányítónak. Komolyan. Akkor is, ha te nem értesz egyet velem, mert a jó édesapád is hason­ szőrű káder, kinyilatkoztatom, hogy amíg ilyenek vannak, én legszívesebben kolos­ torba vonulnék, négy fal közé zárkóznék, hogy ne is szívjak velük egy levegőt. Nem akarlak ezzel külön megbántani, dehát ez van kis bogaram. S mivel ma kolostorok nincsenek, én az ahhoz legközelebb eső megoldást választottam. Egyre csak hull a hó. Óriási pelyhekben esik, és én arra gondolok, mi lenne ha egyfolytában negyven napig esne, és úgy betakarna mindent, hogy az emberek nem tudnának kimozdulni házaikból, hivatalaikból, templomaikból, s az elszigetelt kis kö­ zösségekben halálfélelemben fogant nagy kitárulkozásokat lehetne tapasztalni, tra­ 20 �gédiákat, harmonikus feloldódást, meg ilyenket, de mindent őszintén, becsületesen alakítva, becsapás nélkül játszva, mert bizonyos helyzetekben nincs értelme a ha­ zugságnak. Mi ketten például, meg a galeri színe-java a Tátogatóban lennénk beszo­ rulva, a Sárga tátogatóba, és már az ablakok közepéig érne az áthatolhatatlan hó, és a sarki hentes boltjáig két méteres hófalú folyosó vezetne, és semerre más irány­ ba nincs út, és más folyosó nem keresztezi a mi hóutcánkat, és mi ketten megyünk el mindig a kihalt hentesüzletbe virsliért, meg disznósajtért, meg hozunk még, amit csak találunk a srácoknak, magunknak, de mielőtt visszatérnénk a pulton ülve csóko­ lózunk egy kicsit, mert a Tátogatóban mindenki úgy figyel minket, hogy egymás közelébe sem tudunk menni, igazán ragadhatott volna még itt egy-két nő, hogy ne mindenki téged bámulna folyton, és ki tudja meddig lesz ez így, és nem lesz-e még rosszabb is. A srácok arról beszélnek, hogy mint a vízözön volt valaha, ez a rohadt nagy hóesés is az Úr büntetése, mert eltávolodtak tőle az emberek, és tengernyi a bűn, és hogy ezt csak azoknak lehet majd megúszni, akik megtérnek, bűnbocsánatért esedeznek a Mindenhatóhoz, s éppen ezért hagyjuk a zenét, a dobot, a gitárokat, csendben gondolkozzon ki-ki maga felől, arról, mit kell neki bevallani, ha jön a számonkérés, mi meg ketten csak keressük majd egymás tekintetét, mert azért akad egy alkalmas pillanat egy éjszaka, amikor egyedül tudunk maradni, de annak van már talán két hónapja is, és te úgy érzed azóta, csaknem teljes bizonyossággal, anya lettél. Én fantasztikusan boldog vagyok, hogy ez van, mindig szerettem volna tőled egy aranyos kis gyereket, de te értehetetlenül nézel rám, hogy tán meg vagyok bolon­ dulva, hogy azt képzelem, világrahozod ezt a gyereket, m ik or. . . Node, egyáltalán hogy is lehetne erről szó! Csakhát az egyre nagyobb hóban igazán nem lehet nő­ gyógyászt találni, aki ebben az apokaliptikus hangulatú időben hajlandó lenne an­ gyalcsinálásra, és én ennek csak örülök, bár az igen fáj, hogy te hetek óta csak azt lesed, nem áll-e végre el a hóesés, hogy kiszaladhatnál a klinikára egy délelőttre. . . El ne hidd, kis bogaram hogy mindezt most csak úgy a hóesés látványához k i­ találtam; észrevétlenül elkenve az igazat, egy tegnapelőtt éjszakai álmomat írtam le ide neked. Na, mit szólsz, hogy miket nem álmodik az ember még ilyen helyeken is, mikor pedig felszentelt papok kívánnak nyugodalmas jóéjszakát lefekvés előtt. Nem tudom, hogyan ért véget ez az álom, nem emlékszem, de felébredéskor arra gondol­ tam, biztosan azzal szereltél le végülis, nincs lakásunk, és különben is egy római katolikus papnak, vagy papnövendéknek hogyan lehetne gyereke, mikor a pápa egyelőre hallani sem akar a cölibátus eltörléséről. De hagyjuk ezt az egészet. Ha el­ kapnának, hogy ilyen levelet írok, abban a pillanatban kiröpítenének innen, így aztán, ha harag van benned irántam, mást sem kell csinálnod, mint ajánlott levélben beküldeni levelemet a főnökségre. . . Anyám pánikba esne, örök időre levenné rólam a kezét, a telep kitagadna, lám, K roy Péter, még a papi pályán sem feleltél meg, pedig ott manapság igazán alacso­ nyak a követelmények, könyörületből minden szerencsétlen hülyét felvesznek, pappá okítanak. Mehetnék segédmunkásnak, vagy „amatőr” futballistának. Ja, és még do­ bosnak is mehetnék, ha bevenne valamelyik zenekar ilyen káderlappal. Lajosék azt hiszem mégis visszavennének, és elküldenék azt a nagy lapaj Kőszegit vissza az építőiparba. Mert azért azt hiszem, Lajosék mindenek ellenére bírtak engem, s ha­ csak azóta nem történt valami alapvető áformálódás, ma is jószívvel gondolnak rám. Lajossal semmiképpen ne kezdjél ki kis bogaram, mert ő nem az a fiú, akit egy pon­ ton majd le tudsz passzolni, ha jő a királyfi tán!! Hófehér paripán! stb, stb! Ezt 21 �csak úgy tanácsként mondom, de az is lehet, ki tudhatja az igazat, hogy csak ezért a figyelmeztetésért írtam ezt az egész levelet. A tudatalattim tudná megmondani. Arra kérlek, ha írsz nekem, a nagymamáddal címeztesd meg a levelet, és feladó­ nak feltétlenül valami özvegyi hangzású, vagy legalábbis nagynéni hangzású nevet pingáltassál. Ha nem esik nehezedre, írj mindenről, ami engem érdekelhet. Soha el nem múló barátsággal: Kroy Péter. X., 1967. december 28. Kedves Péter! Nem tudom elképzelni, mi ütött beléd, hogy egy ilyen hangú levelet írjál nekem, ezt az ég világon semmi nem indokolhatja. Sem elkeseredett hangulatod, sem az a kapcsolat, ami kettőnk között volt azelőtt. Egész leveled egy végtelenül mesterkélt okoskodás arra, hogy mentsed, mentegessed a hülyeségedet, amelyhez nekem hál­ istennek már régen semmi közöm. A levél személyes vonatkozású részeit kikérem magamnak, a többi hülyeséggel, bár nem érdemli meg a téma, imitt-amott vitat­ kozni merészelnék. Először is az apám! Amennyire te őt ismered, nem lehet okod, hogy így nyilatkozzál róla, azzal még, hogy néhányszor elzavart a lépcsőházból, nem igazolta mindazt, amit te „káder” címen a nyakába varrsz, tudd is meg, annak elle­ nére, hogy funkcionárius, az apám rendes ember, akire neked csak felnézned lehetne. A rról meg egyáltalán nem tehet, hogy egyetemet végezni nem állt módjában, mint ahogy gondolom ezek után már neked sem fog módodban állni. Annak a paceknak, aki séta közben leszólított az utcán, véleményem szerint tel­ jesen igaza volt, az más kérdés, hogy a módszert, ahogy ezt a mondandót közölte veled, nem lehet érintkezési formának elfogadni. Egyszerűen arról van szó, hogy gyáva vagy szembe nézni a küzdelemmel, ami nálunk egy tizennyolc éves emberre vár, akit nem vettek fe l az egyetemre, és kitalálsz egy buta menekülési komplexu­ mot, amelynek alapján az indokolná tettedet, hogy olyan rettenetesen rossz ez a mai világ, hogy annyi a hülye fej, mint még soha. A z tény, hogy statisztikailag nem lehet kimutatni, mikor van több értelmes ember a közéletben, de a te szélsőséges pesszimizmusodat semmi sem indokolja. Te, el sem hiszed, nekem például milyen rendes osztályvezetőm van a vállalatnál, 34 éves, közgazdasági egyetemet végzett, és emberileg is szakmailag is kiemelkedik a gárdából. Ellenpontnak igaz én is mond­ hatnám, hogy ugyanakkor a személyzetis egy nagy bunkó pali, de az már két év múlva nyugdíjba megy, hát nem érdemes rá szót vesztegetni, és lényegében a górék is mindenből kikapcsolják ilyen alapon. Ő a múlt öröksége, de aki azt állítja, hogy ő a jelen, az nemcsak elfogult, hanem hülye is, már megbocsáss! Különben két hete együtt járok ezzel a bizonyos osztályvezetővel, így Lajos barátodhoz mióta te be­ vonultál fekete birodalmadba, alig fűz valami. Köszönünk egymásnak az utcán, és ha összefutunk szombat este a Tátogatóban, fordulunk egyet, azon túl az ég világon semmi. Mióta Robival járok, még azt se csinálja meg, hogy egy jobb asztalt pasz­ szoltatna nekünk a Totyival, elfordítja a fe jé t Totyitól is elhidegültem, biztosan tu­ dod már, hogy elvált a feleségétől, és együtt él azzal a kávéfőző nénivel, aki pedig majd a mamikája lehetne. Rengeteget balhéztak Margóval a kocsi miatt, hogy mint közös szerzeménnyel, mi legyen vele, hogyan osszák meg. A kocsit végülis Totyi használja ,de bírósági úton kötelezték ilyen címen egy bizonyos összeg megfizetésére, 22 �kártalanításra, vagy mire. Margó eleinte kétségbe volt esve, naponta felrohant a Totyi mamájához, csináljon valamit a fiacskájával, aztán belenyugodott a kávés­ néni erőfölényébe, feladta, elvált. A Sárga tátogató sem a régi már, képzeld el kettő­ kor van záróra, és a mostani zenekar indokolttá teszi ezt, mert két óra felé majd el­ alszik az ember az unalomtól. Hát ezek vannak mifelénk, kedves Péter, mialatt te ott, ahol vagy, körülbástyázod magad szent könyvekkel, hogy megtanulj hinni. A z álmodra egyáltalán nem kívánok reagálni, meggyőződésem, hogy csak ki­ találtad, mivel bizonyos régi vitáinkra akartál emlékeztetni. Ezeknek a dolgoknak köztünk, Péter, már rég nincs jelentősége, ezért még mint elvi problémáról, úgy sem érdemes róla vitatkoznunk. Különben én senkitől sem hallottam azt, hogy te azért mentél el papnak, mert impotens lennél, ilyet szerintem nem is beszélnek rólad, csak valamelyik haverod találta ki, hogy ugrasson vele. Közel sem foglalkoznak veled annyit az emberek, mint ahogyan te azt gondolod, és meg kell mondanom, akármilyen kínos ez, én magam sem. Í gy azt ajánlom, Te is inkább azon törd a fejed, hol leszel káplán és mikorra leszel plébános. . . A karrier, az ugye olyan do­ log, amiről érdemes ábrándozni nálatok, de a szerelem? Ostobaság, még emlék szin­ ten is! Kedves Péterem, végezetül azért azt mondom, nem akarlak én a sárga földig ledorongolni, voltak idők, amikor igen klassz srác voltál te, bizony, dehát változnak az idők, változunk valamennyien. Kívánom neked, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy eltervezed, és kívánom, hogy ne írígyeld a slattyogó öregembereket, mert azért neked mégiscsak más a helyzeted. Ámbár a jö v ő ...? ! Hát szervusz Péter, úgy gondolom, nincs különösebb értelme, hogy a jövőben is vállald azt a bizonyos kockázatot, ami a te stílusodban írt levelek által ott a pap­ neveldében a fejed felett lóg, mint Damoklész kardja (látod, rám is ragad valami azért a levelező gimnáziumban), hiszen egy-két sértegető levél után úgy sem igen tudnánk miről írni egymásnak. Üdvözöl a levélboríték címzésével megegyezően: Özv. Szentkuthy Ágostonné, nagynéni, született Daragyi Magdolna. Y., 1968. január 12. 23 �OLÁH JÁNOS LÁZADÓK Éjszaka van, áttetsző, sötét szikla már a város. A kinemfaragott szobrok, a föl nem lázadt lázadók nyugalma torz haragvássá növekszik bennem, ajkamat harapnám, vágnám magamat földhöz, de hányódó dacban, futó reszketésben kibomlanak az erdők, fölnyílnak síró évszakok, látom a holdat, meghajszolt lovaim, sovány és borzas állatok félhold alakú harapását. Minden erdőt minden várost elönt a holdfény, a fák között hószínű tinók ballagnak, fél szarvuk mintha a tél kürtje volna, jéggé fagyott, szomorú énekkel vesződöm, megbénít ez a csönd, az öntudat döbbent világossága kővé dermed az arcomon, márványszürke éjben nyugszom fölkoncolva és kiterítve, föl nem lázadt lázadók vonulása a lelkem, s mintha menekülnék, hitetlen, nagy sereg kisér: „minket a várból kitagadtak, s mert emberségünk csak bűn, csak eszköz, megelőzzük egymást, és elfeledjük”, jönnek, akiknek emlékét már csak dőlt keresztek őrzik. és belep a por, amit riongó harcosai az időnek hegyek és tengerek közül is fölkavarnak hozzám napjaim erdejébe. 24 �TÓ TH ELEMÉR COLOSSEUM Szórják a szólamok rendületlenül a port a gyászra, örömre. Szólnak az erőszak harsonái, felrém lik öbleikben a kéj. Arénák gyűjtik a földhözragadt huzatot, pedig milyen sok van bennünk távolságból e szélj árás hatalmas birodalmain túl. UTASSY JÓZSEF TÜZEM, LOBOGÓM! L obog tulipán szoknyád, leng liliomág sálad, szikrás szél fúj s lobot vet hajad is: csupa láng vagy! Élek-halok a fényért, égj hát, gyönyörűm, lángolj! Tüzem, lobogóm vagy már: lobbantsd rám ifjúságom! 25 �HANN FERENC LÁNY A TÉREN Nézem, ahogy áll a téren Csodálkozó szemében ringanak a házak Mögésomfordál az alkony, hajábaszédül a nap Tétován várnak a suhancok valami csodára De ő csak áll, mosolyog, s elfutnak előle az árnyak. BUZOGÁNY 6 2 Feketére ette az idő. Szögein véres lé folyt egy napon. Most lóg a falon némán rozsda falja fel tűri hallga­ tagon. Ám ha mohó kezek szemek csápjai nyúlnak hozzá újra éled virul a vér virága arcán. Lelép a fal biztos váráról s üt újra újra öl. �BECSEY TÓTH GYÖRGY ABLAKFÉLFÁNAK DŰLŐ ASSZONYOK a vacsorát mindig hatkor teszik a tűzre mert akkor indulnak haza a férfiak az asztalra fehér terítő kerül meg tányér a kéményből kihajt a füst és szél riad az ablak négyszögéből áldásként permetez párákkal álmos árnyékuk ki a kőre fazék fütyül s a lombbá lett füstvirágból a szél elvisz egy lengő csokrot az esti mezőre kiváncsi kapu tárulkozik a tapogatózó és távoli meleget cipelő árnyékok előtt óra üt csak állnak és arra gondolnak mind hogy holnap — holnap biztosan jóhírrel jó hírrel és május-ággal köszönt majd be a karcsú délelőtt 27 �VINCZE GYÖRGY A KISÖRÖKÖS Rójuk a szántásokat. A földet belepte a friss hó. Egy-egy nyúlcsapás jelzi csak, no meg itt-ott a szélfútta magaslatokon a rozsvetések gyenge levelei, hogy az élet nem mozdulatlan, csak eltakarja a hó. Rójuk a szántásokat s, kavarognak bennem a régi idők emlékei, amelyek meg­ idézéséhez hangulatos zenét szolgáltat a csizmánk alatt nyikorgó hó. Eddig két faluban fejeztük be a szervezést. Úgy indulunk minden házhoz, mint nagy csatába. Még pedig olyanba, amelyben a végső győzelem biztos. Világos a harc kimenetele, csak azt nem tudni, meddig tart az ütközet Húzzák az időt. Elmagyaráztatják a munkaegységet a háztájit és a közös alapot is. Pedig jobban ismerik mint mi, hiszen amióta elkezdődött a tömeges szervezés, azóta a házaknál a katekizmus mellett tartják az alapszabály-tervezetet, csak éppen többet forgatják, olvassák, vitatják családon belül és a szomszédok is egymás között, mint az imádságos könyveket. Rójuk a szántásokat. Csizmánk alatt nyikorog a fagyos hó, és bánt bennünket a rossz-szájú híresztelés, amely szerint az agitálók minden beszervezett paraszt után „fejpénzt” kapnak. Táskánkban tavalyi avas-szalonna, friss kenyér és vöröshagyma. Jó lenne a meleg étel, de napjában legfeljebb csak egyszer jutunk hozzá. A Dombalji-tanyához vesszük az útat. Eddig háromszor jártunk itt. Csak a kutya fogadott bennünket csaholva. Mindent zárva találtunk. Észrevesz bennünket a kutya és ugat. Összenézünk, csakhogynem káromkodunk. Bizonyára megint nem találunk senkit. .. A z udvar tiszta, rendes. A kutya futkos, ameddig a drótra akasztott karikás lánc engedi. Szerencsénk van! A tornácra ajtó nyílik és kucsmás férfi jelenik meg. K ö­ szöntjük egymást. Nem hivatjuk magunkat, úgy teszünk, mint régi ismerősök, igyek­ szünk minél gyorsabban beljebb kerülni, mert nagyon harapós az idő. — Üljenek le — mondja a férfi. Hangja a gyermek és a felnőtt határán játszik szüntelenül. — A gazda? — kérdezem. — Attól függ? — válaszol kérdéssel. — Hát a gazda? — Pesten van. Szóval Pesten is, meg itt is. — Kétlaki? — Nem. Egy. Könyvelő Pesten ... — Maga a fia? — Nem. Én a kisörökös vagyok. K ihúzza magát a legény, mint valaha leventében volt szokás, ha nagy ember nevét említették. S az idő is valahol akkoriban szakadhatott meg a tanya felett. Tartása büszke, szinte kihívó. Nem ül le, hanem helykén, zsebredugott kézzel hintáztatja magát a konyha tégláján. 28 �— Mióta van itt? — A hetedik tavaszom lesz a következő. — Gyakran hazajár a gazda? — Van úgy, hogy évenként egyszer. Takaruláskor. Megbízik, én meg nem csa­ pom b e ... — Mennyi a föld? — Hat. Elég jó. Két kateszteri alma is közte. — Fiatal m é g . .. — Tizenhét? — kérdez közbe társam. — Tizenkilenc! — mondja kissé sértődötten a legény ,és újból hintáztatja m agát — Asszony van-e már? — kérdezzük mosolyogva. — A háznál nincs. De úgy különben akad. A z ember hol az egyik, hol a másik embert megsajnálja és kisegíti. .. Kamaszos dicsekvéssel történetet mesél, amelynek másik szereplője egy harminc éves meddő asszony. Éve is elm últ hogy először hált vele, s azóta gyakran idejáro­ gat, ha az ura távol van a háztól. Vicces közbeszólások fellazítják az előbbi feszült­ séget. — Hol hagyta abba az iskolát? — kérdezem. — A z ötödiknél. Azaz, hogy azt még kijártam. Akkor hozott ide az apám, aztán Sós úrral megkötötte az egyezséget. . . — M iféle egyezséget? — H á t hogy itt maradok kisörökösnek. — Hogyan van az? — Nem különösebb... Ruha, ellátás és ha meghal Sós úr, az enyém lesz minden. Szóval ebben egyeztek meg. Megalkudtak. Gyorsan m en t. . . A Sós úr apám tenye­ rébe csapott és kész volt. Mereven figyelünk. A tűzhelyen akácrőzse pattog, s mintha ventillátor csap­ kodna, úgy hullámzik felénk a meleg. A legény egyik lábáról a másikra áll, felváltva éppen csak rogyasztja térd eit. . . Meg kell törni ezt a némaságot — Már tájékozódott ugye? — kérdezem. — A szövetkezet ügyében?. . . A z nem érdekel! Azaz, még nem az enyém a föld. A zt vihetik, de engem nem! — Ideges lesz az arca és ügyetlenül cinikus grimaszt erőltet. — Megmondta a Sós úr, hogy én nem rendelkezem. Vele intézzék! — lebiggyeszti szájaszélét, kitárja kezeit, mintha azt mondaná mozdulatával „részemről befejeztem !” Összenézünk. Szemünkben egy a gondolat, „értelmes legény, s ha már az idő itt is felejtette, nekünk nem szabad itt hagyni” . Jóideig tart az érvek csatája. Már-már enyhülni látszik az arca. A mondatok be­ törnek érzéseibe. Mindent felér értelmével, — ez látszik rajta. De a konoksága az olyan, mint a száraz, rögös talaj, amely kipenderíti magából az ekét, vagy megsza­ kadhat állat és gép, mert nem enged, hiába az erőlködés. — Aztán a fiatalság is mind együtt lesz. Nem kell itt egyedül begubózni a ta­ nyán — próbálja így megközelíteni a társam. — Együtt!? Jó nekem így i s . . Eljön a meddő csecses asszony, jobb az, mint a fiatal! — és kacag, vagy legalábbis úgy tesz, mert látni leh et egyre inkább vajúdik. Árad felé a szó. komolyan, bátorítóan. Tizenkilenc év gondolat- és érzésvilágának a „Szent Földnek” istenként imádott gyökereit szaggatjuk! Keserűen, csalódottan 29 �figyel. Tartása nem olyan egyenes, mint volt az imént. És nem is hintáztatja magát a konyha tégláján. Köhint és szavát halkra fogja: — Ide fig y e lje n e k ... A z lenne a kérdésem: baj az, ha magam gazdája akarok lenni? — és bátortalanul lesi válaszunkat. — H át én ezt akarom. Mondja, mondja mindazt, ami ki tudja mióta gyülemlik már benne. Hangja fá j­ dalmasan meg-megcsuklik. Leül. — A paraszt, ha megszületik rögtön arra gondol, mi lesz vele öregségére — maga elé meredten beszéli, mintha nem is nekünk mondaná. — A z apám tanította és neki is az apja mondta í g y . .. A felnőtt, a sokat tapasztalt ember pontosságával beszél, őszintén. Szemei egyre homályosabbak, csak néha néz ránk. A mennyezettől mozgatja tekintetét a földig és vissza. — A két l ó ! . .. — kiált fel, aztán derekából mintha kiesnének a csontok, meg­ görnyed, elfehéredik és a vizespohár után nyúl. A z őszi köd már bele-beleharap reggelenként az almafák lombjába. A nap ré­ szegen kóborol. Rozsdásodnak és lassú méltósággal, szállingózva alá hullanak a pirosló jonathán fák levelei. Csupaszra vetkőznek a fák. Fiatalok szedik a gyümölcsöt. A kisörökös most ér ide a kocsival. Hajt a legény a fák között. M egállítja lovait a teli ládarengetegnél, s aztán le­ ugrik a kocsiról. Rakodni kezd. Gyűlnek a ládák egymás tetején. Am ikor indulni akar az almával megrakott szekérrel, közelebb lépek és ráköszönök. Ő is köszönt és emlékei között keresgél, nem ismer meg nyomban. Csak néz, szólni nem tud. Bizo­ nyára arra gondol „a fenéből is került ide ez az ember annyi év után?” Jó szándékkal, mosolyogva kérdezem: — Hát a csecses asszony? Fülig pirul, de feltalálja magát. — Elmúlt az is, együtt a cseléd élettel! — M ifélével? — Hát a kisörökösséggel! — Úgy mondja, mint évtizedek sejtelmességébe bur­ kolózott emléket. Fogja a ládákat és még pakol a megrakott szekérre ezzel is jelzi, nem érdeklik már azok a dolgok, „miért kell ilyesmiről beszélni?!” Felül a bakra és visszapillantva kacsint: — Szép mi? Mind exportképes! — Ostorával az almaszedő lányok felé mutat, — azok is exportképesek, de őket megtartjuk! Halk szóval indítja a lovakat. Leheletfinom átlátszó por követi a kocsit, Lassan hajt, hogy az alma ne törődjön. 30 �ÉLETÜNK A MEGÚJULÓ SALGÓTARJÁN INTERJÚ MAGYAR GÉZÁVAL KÉRDÉS: Az olvasókat nem csupán véleménye, nézetei érdeklik, hanem személye is Beszéljen önmagáról, munkásságáról! M. G.: Tervezői munkásságom 1954-ben, egyetemi tanulmányaim elvégzése után kez­ dődött. Budapesten, Szolnokon, Kecskeméten valósultak meg terveim: lakóházak, iskolák, üzletek. Számos építészeti tervpályázaton vettem részt eredményesen. 1963-ban főként az iskola-tervezés területén elért eredményeimért az Y b l-d íjjal tüntettek ki. Salgótarjáni munkámat 1962-ben kezdtem el, és azóta folyamatosan, szinte kizárólag a város átépítésének terveivel foglalkozom. Az eddig eltelt idő alatt felépült a varosközpont, korszerű lakóépületeivel a régi ela­ vult házak helyén. Üzemel a tizenhat tantermes modern és korszerű gimnázium, va­ lamint az általános iskola. Salgótarján város átépítésénél kifejtett eddigi munkásságomért 1967. november 7-én nagy megtisztelés ért, a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatával tüntettek ki. KÉRDÉS: Véleménye szerint van-e különös jelentősége, tanulsága a Salgótarjáni vá­ rosépítésnek a hazai és a külföldi várostervezési, városépítési, építőművészeti gya­ korlatot, elveket tekintve? M. G.: A salgótarjáni városrekonstrukciónak igen nagy jelentősége van. Hazai v i­ szonylatban egyedülálló, külföldi gyakorlatban elég ritka, hogy az élő, de elavult várost legmodernebb városépítési elvek alapján teljesen újjáépítsék. A z ilyen munka végtelenül bonyolult és összetett problémákat jelent, nemcsak az építész, de a város vezetői számára is. Ezt a sokrétű feladatot csak minden tekintetben összehangolt és együttes munkával lehet megoldani. Salgótarján erre az együttműködésre kitűnő példát mutat. KÉRDÉS: Milyen korszerű építészeti igények követése érzékelhető, illetve mutatható ki a Salgótarjánban megvalósult köz- és lakóépületek esetében? M. G.: A z épület tervezések területén kimutathatók azok a korszerű építészeti igé­ nyek, melyek a belső tartalom, a tiszta szerkezet és az esztétikai igényesség hármas egységét tükrözik. A beton, mint korszerű építési anyag, jelentkezik valamennyi megvalósult épületnél, és a városkép teljes egységét hozza létre, annak ellenére, hogy különböző rendeltetésű épületek sorakoznak egymás mellett. 31 �KÉRDÉS: Milyen mértékben és irányban befolyásolja a várostervezést és városépí­ tést esetünkben a természeti környezet és a megmaradó régebbi városrészek, épüle­ tek jellege? M. G.: Előbb vagy utóbb minden város rá fog kényszerülni arra, hogy elavult város­ részeit újjáépítse. A z eddig szokásos gyakorlat szerint ezt a feladatot megkerülve a városok szélein építkeztek, s úgynevezett alvó, illetve bolygó városokat hoztak létre. Ezeknek, az így létrejött lakótelepeknek számos problémái jelentkeztek, melyeket éppen napjainkban vitatnak legtöbbet, mert a régi város tovább él, és állandó von­ zást gyakorol ezekre a lakótelepekre, amelyeknél éppen a városiasság igénye hiány­ zik. A régi városrészek azonban a fokozott mértékű elöregedésük miatt nem tudnak eleget tenni a modern élet által megkívánt követelményeknek, és így szükségképpen el fog következni újjáépítésük. Salgótarján város esetében azok a kényszerítő körülmények, amelyek a város dom­ borzati viszonyaiból, valamint a város avultságából adódtak, helyesen befolyásolták azt az elhatározást, hogy a városközpont, illetve az egész város újjáépítését meg kell kezdeni. A z eddig elért eredmények igazolják azokat a tervezési elképzeléseket, hogy a régi városrészek újjáépítésével termtett korszerű környezetből nem hiányzik a vá­ rosi érzet. KÉRDÉS: Hogyan kívánják kielégíteni azokat az egyéni és társadalmi igényeket, amelyek egy modern, és korszerű város vonatkozásában figyelembe veendők? M. G.: Azokat az egyéni és társadalmi igényeket, amelyeket a korszerű lakás. a kul­ turált szórakozás, az oktatás, a kereskedelem, a közlekedés és a pihenés területén ki kell elégíteni egy korszerű városnak, az újjáépített Salgótarjánban a lehetőségekhez képest maximális igényességgel fokozatosan megvalósítjuk. KÉRDÉS: Melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket Salgótarján építésének további folytatása során meg kell oldani? M. G.: Salgótarján város szerkezetének alapvető lényege, s egyben fő problémája az, hogy hegyek közé szorított völgyben helyezkedik el, és így szükségszerűen a vasút és a közút a város középpontját kettéosztja. A várostervezés legfontosabb feladata az így kettéosztott rész építészeti és funkcionális egységének létrehozása. Ennek az első lépése a vasút emeléssel együtt megvalósuló gyalogos és közúti aluljárók építése még ebben az ötéves tervben. Magasépítési vonatkozásban a főtér déli hangsúlyos lezárását a garzonházak tizenöt és tizennyolc emeletes épületegyüttese oldja meg amely a Pécskő és Rákóczi út ke­ reszteződésében fog felépülni. A déli forgalmi csomópont, a Rákóczi út- és a vasút által határolt terület újjáépítése is ebben az ötéves tervidőszakban fog megvalósulni. Itt nyer elhelyezést az új filmszínház, a város kiállítási csarnoka, valamint múzeu­ ma, továbbá üzletek és irodák. A további feladatok közé tartozik még a gimnázium mellett létrehozandó kollégium és zeneiskola, amelyek így egy középfokú oktatási egységet alkotnak majd. közel a város szivéhez, a forgalmi csomópontokhoz, és ennek ellenére mégis zöld környezet­ ben. A z Arany János utcai terület újjáépítése folyamatban van, épül az a két középmagas lakóház, amely háromszázharmínc lakást fog adni a városnak, garázsokkal és kor­ szerű gyermekorvosi rendelővel. Ennek folytatásaképpen tervezés alatt áll az a tizen­ egy szintes toronyház is, amelyről a Pécskő dombra vezető út mentén tíz darab fog épülni. 37 �A VÁROS Hasonlóan az olasz renesza nsz városállamokhoz, most a mecé­ nás, a művészetet igénylő, magához vonzó s m agából kitermelő — egy olyan város, ahol az érkezőt az első benyomás, a kibon­ takozó nagyszerű építészeti egység és a táj elemi ereje fogadja és igézi meg. Salgótarján a legszebb itáliai város- és térélm é­ nyek nagylélegzetű együttesével ajándékozza meg az utast. Ez a benyomás fokozódik, ha a multat és a fejlődés lehetőségeit számbavesszük és a látvány érzéki öröme mögött az erőfeszítést, az akaratot és a célt megismertük. A kibontakozó keret befogad ja, önmaga hatását sokszorozza, visszhangozva erősíti fel és ebben a környezetben hitele van a kimondott szónak — megvalósult realitás, beton és üveg arany­ alapjáról röppen fel. Madách neve így, itt, már nem utópia, de megújulás, valóság: s a gyötrő magány, a sztregovai sors tragikuma s a rettegés, talán egy pillanatra kilobban, a rend, az arányok együttesének örömet adó párbeszédek oltalmában. A tér, a három oldalról körülfogott szürke és kvadratikus rend, ahol egy optimista falanszter kórusa zeng hatalmas nemet a g o ­ noszra, gyönyörű fényes csengő igent a szépre, jóra, igazra, a l­ kotóra, szeretőre és szeretettre s az alkotásra magára, mert csak az alkotás lehet az igaz, a megváltó, a sárból, füstből kiemelő, az IGAZSÁG. S a felvillanó látomás megidézője, a gyorsan változó felhők d e ­ rékszögbe s mértani rendbe törő sürgésben, fel-felgyullad az őszi napsugárban, gyanútlanul és magabiztosan emelkedik ki a völgyből, nekikönyökölve a dombnak, otthonosan és nyugodtan ragyogtatva üveg átlátszó palástját, kitárva vérkeringését s lé le g ­ zését, magányosan, csoportosan ki-be lüktető ritmusát. KASS JÁNOS ����BERKES JÓZSEF CIGÁNYTELEPEK SALGÓTARJÁN A salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1967. október 2-án tartott ülesén rendkívül fontos napirendet tárgyalt: „ A Pécskő úti és az Ujaknai cigánytelepek helyzete és felszámolásuk lehetőségei” címmel. E napirend előkészítéseként már hónapokkal korábban széleskörű vizsgálatok kezdődtek a telepen élő családok helyzetének feltárására. Tömegszervezeti aktivisták, hivatalos államigazgatási dolgozók, szülői munkaközösségi tagok, óvónők és egészségügyi dolgozók vizsgálták és elemezték sokoldalúan e telepek helyzetét. Az előkészítés során készült körnnyezettanulmányok adatai, a családlátogatások során szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy egy sokoldalú, elemző, szinte szociológiai tanulmány szintjen kapjanak a témával foglalkozó politikai és állami szervek képet a telepek helyzetéről. Milyen kép fogadja a szemlélődőt a Pécskő úti telepen? A városközpont bontakozó körvonalai, a szinte hónapról-hónapra változó városkép büsz­ keséggel tölt el valamennyi városát szerető tarjáni embert és egyre növekszik azoknak a száma, akik gondot és fáradságot vállalva munkálkodnak egyre szépülő városunk fej­ lesztésén. A központból, szélei felé irányuló városrendezés egyre szembetűnőbb kontrasztokat hoz létre. Ezek közé tartozik a Pécskő úton kialakuló új lakótelep és a tőszomszédságában meghúzódó település. Kilencszintes, összkomfortos bérházak és kunyhók. Jólöltözött, jól­ táplált apróságok és felnőttek — maszatos, hiányos öltözetű gyermekek, szemétben turkáló anyókák. Neonfény és petróleum lámpa. Egyszóval; az ellentmondások rettenetes valósága tárul a szemlélődő elé. Ez a Pécskő út végén meghúzódó cigánytelep. Cigánytelep? Igen, de nem a falu széli vertfalas viskókból, vagy földbevájt barlanglakásokból, sátortáborból, vagy cirkuszoskocsikból áll e telep. Kulturáltabbak a körülmények: málós fehér homokkő a házak alapja, vertfal, vagy vályog a tákolmány oldala, a teteje bitumenes hordók lemezeivel, kátránypapírral, poltári cseréppel és ki tudja még mivel van fedve és micsoda színorgia: püspöklilára, citromsárgára, ciklámenre és nehéz lenne számba venni még milyen színekre van pingálva a nyomortanyák látható oldala. Aki tehette már régen elmenekült innen. Elűzte a környezet és mindenek előtt emberi méltósága. De a távozók helyébe újak jöttek, helyből és messze vidékekről. Í gy a telep lakóinak száma szinte napról -napra emelkedik. Századunk urbanizálódási folyamata itt is, ilyen viszonyok között is materiálisan mérhető. E szörnyű keretek feszítenek és egyre jobban, egyre sürgetőbben beavatkozást kívánnak. A városközpont eddig végbement átépítése során a városrendezés megoldotta a Pécskő utcai lakótelep átépítését. Nem akármilyen módon, nem valamiféle kompromisszumos megoldással, hanem nagyvonalúan, szinte mindent elsöpört ami régi, válogatás nélkül. Eltűnt a Gábor Áron út környéki lakótelep-rész (sokan talán már nem is emlékeznek erre az utcára): iskolástól, volt katolikus köröstől, rozoga lakóépületeivel. Nincs meg az alsó gyógyszertár környéki lakótelep. Eltűntek a régi sikátorok, a zsúfolt tömegudvarok onnan is. Nem sajnáltuk a még valemire való régi gyógyszertárat, hentesboltot, mert tudtuk és bizonyítottuk, hogy érdemes áldozatot hozni az újért. Ez történt a Pécskő út É-i olda­ lának egy részével is. De ez történt a Somlyó út lakóépületeivel és középületeivel is. Szalámi módjára szabdaltuk a régit, hogy szállást csináljunk az újnak és mindig hozzá­ kanyarítottunk, hogy eltüntessük a nyomortanyákat, feledtessük a múltat és tegyük szebbé, jobbá a mát és a holnapot. Ebben a nagyméretű helycsinálásban volt aki jól járt, volt aki nagyon jól járt, de rosszul nem járt senki. Kártalanítottuk a tulajdonost és lakást adtunk, újat vagy viseltet, de egytől-egyik jobbat, összehasonlíthatatlanul egészségesebbet, komfortosabbat, mint amiből kiköltöztettük. Ezt tettük a közületekkel is és mindenkivel, akit eddig érintett a városrendezés. 3 33 �A megindult városfejlesztés következtében egyre több „magyar" család kapott a város­ központban lévő egészségtelen lakások helyett új otthont s az így felszabadult városköz­ ponti, bár egészségtelen, de a putrival szemben emberibb lakásokba több cigánycsalád került. Igy a jelenlegi „Karancs” szálló, Főtéri központ, sajtószékház, Pécskő úti új városrész, helyéről mintegy 60 cigánycsaládot helyezett egészséges viszonyok közé a városrendezés. Hasonló sorsra jutottak a Winter-udvari (Régiposta úti) családok is. A végbement városfejlesztés bizonyos áttelepítési szisztémákat is kialakított. Míg 1937—53 években az egészségtelen, zárt cigánytelepek felszámolását akként képzeltük el, hogy valahol a város külső részén, talán Károlyaknán, Idegérben, vagy Eperjes telepen egy modernebb, mégis zárt telepet hozzunk létre — a városközpont átépítése során áttelepítésre kerül cigánycsaládok elhelyezésénél már a „szétszórás” — az asszimiláció bizonyos feltételei biztosításának elvét alkalmaztuk. Kialakult az „egy lépcsőház — egy cigánycsalád” gyakorlata. Igaz, hogy e gyakorlat megvalósítása egyáltalán nem egyszerű és nem egyértelmű. Igaz. hogy az áttelepített cigánycsaládok csaknem fele az átköltözés után rosszabb minőségűre cserélte le a kapott bérházi lakást és e cserének az esetek nagy ré­ szében anyagi természetű okai voltak. Igaz az is, hogy jogos és jogtalan idegenkedés tapasztalható az áttelepítésre került cigányokkal szemben. Az általános jellemző mégis az, hogy az áttelepítettek jelentős része viszonylag gyorsan asszimilálódott, hogy az átköltö­ zéssel együtt bútor és ruhacseréket hajtottak e családok végre, mintegy jelezve, ők is elindullak a fejlődés útján. De most megállt a rendezés a Pécskő utcában. Egyfelől meg folyik, mégpedig a kuvi­ csosi részről, a Pécskő út K-i végétől, ahol kertes családi házak emelkednek a korábbi szántóföldek és legelők helyén. Körül van véve a Pécskő utcai cigánydomb. Be van kerítve. Nincs kiút? Nyugat felöl a toronyházak néznek íarkasszemet a vályogviskókkal, keletről a hónapról-hónapra sza­ porodó kertes családi házak, északról a kis Pécskődomb, délről a rendezett József Attila úti település. Két okból állott meg a rendezés: egyfelől azért, mert a cigánytelep helyén több a lakás s főleg több a család, mint amennyi a helyére kerülhetne, és éppen ezért nem lehet vál­ lalni a szanálási áldozatot a lakásépítési beruházás terhére, — másfelől azért, mert a cigánytelep topográfiai viszonyai miatt a beépítés még akkor is drága lenne, ha semmi­ féle épület nem lenne a helyén. De ez az utóbbi érv csak úgy és annyiban igaz, amenynyiben „csak” a jelenlegi cigánytelep helyét vizsgáljuk és nem tesszük hozzá az egész kis-Pécskő dombot, mint komplex építési területet. Az is igaz, hogy a kis-Pécskő domb beépítése nem közeljövő — vagyis 3-8 év — feladatai közé tartozik s éppen ezért külön kell választani e két témát. Ujaknán sem különb a helyzet. Az amfiteatrum-szerű völgvkatlanba beszorult kalyiba tömeg inkább hasonlít egy középkorban játszódó tragédia díszletére, mintsem az egész­ séges kertes családi házas övezet szomszédságára. E telep felszámolását sem lehet város­ rendezési forrásokból megoldani. A nagyszerű környezetbe tervezett sporttelep építése többek között éppen a szanálási konzekvenciák miatt vált irreálissá. De ez a telep sem hagyható így és nemcsak esztétikai okok miatt nem maradhat így, hanem egyszerűen a végtelenül embertelen viszonyok miatt, amelyek a telepen uralkodnak. NÉPESSÉG, C S A LÁ D N A G YS Á G , N É PM O ZG A LO M Statisztikai adatok szerint az ország területén élő cigányszármazású személyek száma meghaladja a negyedmilliót. Ez a lakosság több mint 2 %-a. Salgótarján város területén napjainkban közel 1200 főre tehető a cigányszármazású személyek száma, amely a mai 36.000 fős városi népesség 3,33 %-a. Az 1960. január 1-től (népszámlálástol 1966. december 31-ig) 4674 fővel szaporodott a város lakossága. E növekedésből 967 fő természetes szapo­ rodásból, 3707 fő a bevándorlási különbözetből tevődik össze. A cigánytelepek népességének fejlődése elsősorban természetes szaporodásból származik. A város területén élő 1200 cigányszármazású lakosból 636 fő, vagyis 53 %-a, több mint a fele összefüggő településeken; a Pécskő utca végén és az Újaknán él. E 636 fő a két te­ lepen összesen 149 szobában helyezkedik el. Vagyis a két telepen az egy szobára jutó lak­ sűrűség 4,27 fő/szoba, szemben az egész városra eső 2,96 fő, szoba laksűrűséggel, és lényegesen magasabb, több mint az egyszerese a Pécskő úti telepen lakó, nem cigány származású 34 �lakosságra jellemző 2,03 fő szoba laksűrűségnek. Még súlyosabb a helyzet a részletek vizsgálatánál. Kiderül, hogy a Pécskő úti telepen élő cigánycsaládok közel egyharmada egyetlen helyiségből álló „lakás”-ban él, 58 % -a az egyszoba-konyhás, és csupán 13 %-a kettő- háromszobás lakásban. A rendkívüli zsúfoltságot, a tömegszállás jelleget a legjobban bizonyítja, hogy a Pécskő úti lakótelepen lévő olyan 33 helyiségben, amelyhez semmiféle mellékhelyiség nem tar­ tozik, ahol a főzést, mosást, pihenést, szórakozást, az iskoláskorú gyermekeknek a felké­ szülést kell elvégezniük — egyetlen helyiségben három család szorong, három helyiségben 2-2 család van összezsúfolva és „csak” 29 olyan helyiség van, melyben egy-egy család él. Három olyan helyiség van, amelyben 10, illetve 10-nél több személy tartózkodik. Az egy helyiségre jutó laksűrűség: 4,9 fő. Hasonló a helyzet Újaknán is. Az ilyen körülmények között elő családoktól egyszerűen képtelenség elvárni a minimális hygéniát, a rendszeres tisztálkodást, a lakás rendben tar­ tását. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen lakásban élő üzemi dolgozó pihenni tudjon, hogy egy ilyen lakásban élő iskolás gyermek egyszerűen kézbe tudja venni a tankönyvet és a füzetet. Ilyen körülmények között a szexuális élet majdnem őskori állapotok között zajlik. Tele van a város csavargó, szemtelenkedő, szurtos cigánygyerekkel. De hát egyáltalán van ezeknek a gyermekeknek otthonuk? Mi tartja ezeket a gyermekeket otthon? Az anya örül, ha jön a tavasz és „kicsaphatja” őket az utcára, hogy ne zavarják otthoni munká­ jában. Es egyáltalán mit tanulnak, mit látnak otthon? Csoportokba, bandákba tömörülve járják az utcát, az erdőt, a várost, az építkezéseket, megannyi bosszúságot okozva. A serdülőknél, különösen a felnőtt fiataloknál már más a helyzet. Különösen azoknál, akik dolgoznak. És igen kevés azoknak a száma, akik munkaképes korúak, mégsem vállalnak munkát. Ezek a fiatalok sem érzik magukat jól otthon, a telepen. A munka után hazatérnek, hogy letisztálkodjanak, átöltözzenek és utána irány a város, mármint a tele­ pen kívüli város és megy ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelő szórakozásra. Egy a lényeg: ne legyenek otthon. Aztán valamikor a késő éjjeli órákban hazatérnek „szállás­ helyeikre” . Ez a sajátos életfelfogás a párválasztásban is kifejezésre jut. Rendkívül fia­ 35 �talon (15-18 éves korban) kötnek házasságot, fiatalon válnak többgyermekes szülőkké. Az életritmus a fiatal, gyermekes pároknál alapvetően nem változik. A gyermekek gondozá­ sát, ha van, ellátja a nagyszülő és esténként — éjszakánként azután a fiatal pár együtt keresi fel a város szórakozó helyeit. A telep állandó lakói az öregek. Ők nappal járják a várost, különösen a piacot, az erdőt. Ők a család anyagbeszerzői. Ez a családon belüli munkamegosztás rendje. Különös, egzotikus élet? Valamiféle faji életritmus ez? Nem. Nem erről van szó. E telep lakói közül évről-évre többen kitörnek a »rezervátumból«, azok, akik megelégelték az ilyenfajta életet. Lakást építenek, vagy vásárolnak, vagy kikönyörögnek, messze a telep­ től és csak nagyon ritkán járnak vissza rokont látogatni. Az ittmaradók javarésze sem érzi jól magát, csak még nem tud — egyrészük önhibájá­ ból nem akar — elszakadni a teleptől. Egyrészük saját erejéből nem is lesz képes a vál­ toztatásra, társadalmi segítségre van szükség. A roskadozó-omladozó telep a társadalomban végbemenő biológiai fejlődéssel ellentétes állapotokat takar. Általános jelenség, hogy kitolódott az életkor határa. Magyarországon 1963. december 31-én a népesség 15%-a 60 éven felüli. Nógrád megyében az arány: 15%. Ezzel szemben a Pécskő úti telepen élő 560 cigány közül mindössze 43, vagyis a telep lakóinak csupán 7,6%-a 60 éven felüli. Ugyanakkor a telep lakóinak 52%-a 20 éven aluli, az országos 31,7%-kal és a megyei 31,9%-kal szemben. Egyfelől: egészséges szaporodás, másfelől: korai halál. FO G LA LK O Z T A T O T T S Á G — JÖVEDELEMMEGOSZLÁS A Pécskő úti telepen élő cigánycsaládok közül 15 családfőnek nincs foglalkozása. Nyug­ díjas 28 családfő, vagyis a 115 családfő 24,3%-a. E két szám egybevetése azt jelenti, hogy e telep családfőinek 37,3%-a nem végez termelő munkát. Üzemekben dolgozik összesen 61 fő, vagyis ,a családfők 53%-a. Kevés az üzemekben dol­ gozó szakmunkások száma, mindössze 10 fő. Oka mindenekelőtt az alacsony iskolai vég­ zettség, ami akadálya a szakmunkás képzésnek. Az Újaknai telepen még súlyosabb a helyzet, E telepen a családfők 33%-a, vagyis a 18 családfőből 6 személy foglalkozás nélküli. Ezek a személyek — családok — még ma is há­ zalásból, kupeckodásból, esetleg alkalmi munkából élnek. Egyes családok még ma is jár­ ják az ország településeit, sok esetben több hónapon át távol vanak Salgótarjántól. E telepről összesen 2 családfő végez üzemi munkát a salgótarjáni öblösüveggyárban. A cigány munkakeresők jórésze a munkaközvetítési lehetőséget csak alibi megszerzésére használja. A közvetítő irodában való megjelenés igazolását ugyanis a közveszélyes munka­ kerülés vádjának elhárítására használják fel. A Pécskő úti telepről 13 férfi és 36 nő kéri elhelyezését. A jelentkezők közül 7 nő és 3 férfi 16 éven aluli, vagyis túlkoros és emiatt nem tudja befejezni általános iskolai tanulmányait, így inkább munkát vállalna, vagy — és ez a kevesebb — befejezte az általános iskolai tanulmányait és munkát kér. Jellemző, hogy a 36 munkára jelentkezett nő közül egyetlen egynek sincs szakképzettsége. Hasonló a helyzet a 13 férfi munkavállalónál is. Az ipar területén végbemenő technikai fejlődés következtében az ipari üzemek a betaní­ tott munkásoktól megkövetelik legalább az általános iskolai végzettséget, mert ennek hi­ ánya akadályozza a munkavállalók szakképzését. A Pécskő úti telepen egy négy tagú és egy tíz tagú családnak egyáltalán nincs jövedelme. Újaknán a helyzet még súlyosabb. E telepen egy 2 tagú, kettő 3 tagú és egy 4 tagú csa­ ládnak nincs semmi jövedelme. Ezek a családok még mindig házalásból, esetenként ser­ téstartásból, falopásból és alkalmi munkavállalásból nyert jövedelemmel tartják fenn ma­ gukat. A felmérések adatai szerint a Pécskő úti telepen 23, az újaknai telepen 12 család­ ban az egy főre jutó havi jövedelem 300 Ft alatt van. A Pécskő úti telepen élő 115 ci­ gánycsaládból 80 családnak a jövedelme alatta van az egy főre jutó 600 Ft jövedelemnek. Ú jknán egy család kivételével minden családnak 600 Ft-on aluli az egy főre jutó havi jövedelme. 36 �LA K Á S H E LYZ E T — KÖ ZM Ű ELLÁTÁS Az összeírás anyagából kiderül, hogy a Pécskő üti telep 115 lakásából mindössze 25-ben lakik az a család, amelyik azt építette. Egy család ajándékba kapta, 31 család örökölte és 3 család cserélte ezeket a lakásokat. A zöm, összesen 55 család megvette ezeket a lakásokat. Megvette? De hogyan? A vételárak általában 1000-8000 forint között mozogtak. Vagyis a telep lakóinak csaknem a fele úgy került erre a telepre, hogy néhány forintért megvásá­ rolta a ki tudja milyen módon épített és kiürített lakást. Vannak olyan családok, akik háromszor-négyszer eladták a telepi lakásukat, elköltöztek onnan, majd néhány hónap, vagy év múlva újra nyílott egy olcsó vásárlási lehetőség és újra visszaköltöztek. A 25 db. épített lakásból alig néhánynak van építési engedélye. Lakásnak számoljuk azo­ kat a mellékhelyiségeket is, amelyeket néhány forintért adtak el az arra rászoruló csalá­ doknak. Lakásnak, mert emberek élnek benne. Újaknán sem különb a helyzet. Ott 18 db egy szobás lakást találunk. Ebből 17-et a mai lakó építette, 1 család ajándékba kapta. Sok év, sőt évtized mulasztását tükrözik e telepek. Nagyobb szigorral és következeteség­ gel elejét lehetett volna venni az engedély nélküli építkezéseknek. Sokszor álhumánumbol húnytunk szemet és hagytuk az összetákolt építményeket. Álhumánumból, mert még tovább rontottuk az amúgyis tarthatatlan helyzetet. Nem akadályoztuk meg a lakásvásárlásokat és így ahelyett, hogy elejét vettük volna a telepek felduzzasztásának, módot adtunk arra, hogy spekulatív elemek nyerészkedjenek, hogy indokolatlanul szaporodjon e telepek lakó­ inak és vityilóinak száma. A Pécskő úti telep lakásainak csaknem a fele (45 lakás) a századforduló előtt épült, vagyis ma már több mint 70 éve. 1900—1945 közötti 45 évben 50 lakás, vagyis a telep lakásainak a fele. A felszabadulástól napjainkig felépített lakások száma: 20. Az Újaknai telep szinte teljesen 1945 után jött létre. Az épületek fele (37 lakás) lett felújítva. E telepeken a felu­ jítás fogalmán meszelést, tetőcserét — vagyis néhány cserép, vagy bádoglemez kicserélését — kell általában érteni. Számos lakás tulajdonosa nemcsak, hogy nem gondozza az épüle­ tét, de igyekszik annak átlagát mesterségesen is rontani. Teszik ezt olyan meggondolásból, hogy korábban jussanak állami lakáshoz. A lakások közül mindössze 16 db jó és 40 db közepes állagú. Több mint a fele gyenge, 4 db életveszélyes, és mindössze 2 db közepes minőségű. A Pécskő telepi lakások csaknem egyharmadának egyáltalán nincs alapja, az épületek egyszerűen a földre vannak építve. I gy nem is csoda, hogy az esős időszak alkalmával egymás után rendre dűlnek össze e zek az alap nélküli tákolmányok. A Pécskő utcai épületek 67 %-ának az alapja kő. Tarjáni fehér homokkő, ami magába szívja a vizet és a falak hajszálcsövein felszívódik az épü­ letekben olyan kárt okoz, mint az emberi szervezetbe bekerült kórokozók. Az épületek lábazatának fő építőanyaga a homokkő, vályog és a vertfal. Az épületek 30,4 %-ának lá­ bazata téglából készült ugyan, de ezek a téglák korábban már valamilyen épületbe be volt építve. A felmenőfalazat építőanyaga is zömben (56 %) vályog és vertfal. A tetőszer­ kezet összetétele is vegyes képet mutat. Nem mértük, mivel a zsúfoltságtól egyáltalán alig lehetne mérni ezeknek a „lakásoknak” a belső alapterületét. Ha valaki egyszer megkísérel ilyen felmerést végezni, valószínű olyan végeredményre jut, hogy egy személyre még egy m2 alapterület sem jut. A Pécskő úti telepen 24 család kivételével korábban is Salgótarján területén laktak a m a itt élő családok. Zömben ott a Pécskő utcában, de szép számban akadnak olyan családok is, akik a város más területéről költöztek oda. A 24 család a megye és más megyék terü­ letéről, még Csehszlovákiából is — vándorolt Salgótarjánba. Letelepedésükre módot adott az elhelyezkedési lehetőség reménye, a cigánytelepeken olcsón megvásárolható putri. A bevándorlási tendencia ellen nem letelepedési tilalommal, a munkaközvetítés betiltá­ sával, vagy megtagadásával kell védekezni. Általában nem. Miért tagadnánk meg, hogy egy cigánycsalád Salgótarjánban lakást építsen, ha az építendő lakás egyezik a városren­ dezési koncepciókkal. Vagy miért tagadnánk meg, hogy egy cigánycsalád égy eladó házat a város területén megvásároljon. Nem, nincs is jogunk megtagadni, mivel felismertük azt az objektív folyamatot, amely a társadalom átrétegeződésében, a városok felé áram­ lásban, az urbanizálódásban jelentkezik. De egy adott telep, a város fejlődésének útjában álló telep — legyen az bármilyen származásúak által lakott — konzerválása, folyamatos sorvasztása és megszüntetése azt követeli, hogy ha kell, márpedig kell, úgy adminisztra­ 37 �tív eszközökkel is el kell érni e telepekre való beáramlás megakadályozását, módot kell találni e telepek tudatos, következetes felszámolására. Ez a feladat nemcsak jogunk, de kötelességünk is. A cigánytelepek, de még pontosabban a szociális követelményeknek meg nem felelő tele­ pek felszámolásának igénye már évtizedek óta felmerült. Ahogyan a századforduló éveiben társadalmii gondot jelentett a kóborló cigánycsapatok letelepítése, helyhez kötése, úgy a koncentráltan végrehajtott embertelen lakóhelyek céljára alkalmatlan telepek felszámolása, az asszimilációs folyamat tudatos megindítása és elősegítése korunk társadalmának jutott osztályrészül. Hazánkban e folyamatot az MSZMP Politikai Bizottságának határozata és annak végre­ hajtására megjelent állami intézkedések indították meg. E telepek felszámolásának több csatornás módját a Kormányhatározat is felvázolja. A határozat végrehajtását városunk­ ban is megkezdtük. Az üzemek rendelkezésére bocsátott állami elosztású lakásokból cigánycsaládok is részesültek A megkezdett városrekonstrució során mintegy 60 cigány­ család részére biztosítottunk állami lakásokat. Szövetkezeti lakásokból összesen 5 cigány­ család részesült, nem több, mert nem volt több igénylő. A felszabaduló, tanácsi rendel­ kezés alatt álló bérlakások egy részét cigánycsaládoknak juttattuk. Az elmúlt 5 év alatt több mint 20 cigánycsalád épített OTP kölcsönös családi házat. A 2014/1964. Korm. hatá­ rozat alapján az elmúlt 3 évben 34 lakás épült a város területén. Megindult tehát az az egészséges fejlődési folyamat, amely e telepek felszámolásához vezet. A TELEPEK S O R V A S Z TÁ S Á N A K ÉS TELJES FE L S Z Á M O L Á S Á N A K LEHETŐSÉGEI A Végrehajtó bizottság mindenekelőtt rendezett néhány alapkérdést. Az elsődleges annak egyértelmű elhatározása, hogy sem a Pécskő úti, sem az újaknai telepeket nem szabad fenntartanunk. E telepek lakóépületek célját szolgáló építményeinek állaga olyan értéket képvisel, hogy felújításukra műszakilag és gazdaságilag egyaránt nincs lehetőség. Ellen­ kező esetben a városi Tanács VB. Építési Osztálya élhetne azzal a jogával, hogy az épü­ letek kényszer felújítását elrendelhetné. De éppen fordított helyzetről van szó, ezért ki kell terjeszteni az építési, felújítási és állagmegóvási tilalmat mindkét telep épületeire. E tilalom kimondása és e tilalom következetes betartása lényegében e telepek konzerválását célozza. Ezzel az intézkedéssel azonban csupán azt érhetjük el, hogy; — a meglévő épületek állaga tovább romlik, — új épületek építésére nem lesz lehetőség, illetve Új épületek nem építhetők. Mindkét eredmény közelebb visz a célhoz: a telepek felszámolásának meggyorsításához. Az ezt követő lépés, feltétlenül elejét venni e telepeken jelentkező belső mozgásnak: úgy­ mint az épületvásárlásoknak, cseréknek, ajándékozásoknak, eltartási szerződések köté­ sének. A tulajdonváltozásban jelentkező mozgások mérsékelhetők, sőt adott ponton teljesen meg­ szüntethetők. Ezek a mozgások azonban csak erőteljes hatósági intézkedéssel lokalizálha­ tók. A szükséges intézkedések a következőkben foglalhatók össze: — a tanácsszerveknek fel kell kutatniok azokat a családokat, akikkel egyezség köthető az állam elővásárlási jogának megszerzésére, — meg kell kisérelni az esetleges hagyaték tárgyát képező, üres épületek megvásárlását az örökösöktől. — felül kell vizsgálni az eltartási szerződéseket. E szerződések mögött az esetek többségé­ ben lakásszerzési szándék húzódik meg. Ezekben az eltartási szerződésekben minimális ellenszolgáltatást (étkezés, gondozás) vállal az eltartó. Esetenként meg kell vizsgálni az eltartott megélhetéséhez szükséges szociális segély megodását, esetleg életjáradék biz­ tosítását a lakás tulajdonjoga ellenében. — segíteni kell az OTP kölcsönös szahadonálló, vagy csoportos lakásépítésben részt­ venni óhajtó cigánylelepi családokat olymódon, hogy a tulajdonukat képező telepi építményeket a tanács kártalanítaná akár telekkel és az értékkülönbözettel, vagy ve­ gyes formában s ily módon kerülne állami tulajdonba, vagyis lebontásra a telepi lakás, — azokat a családokat, akiktől szociális helyzetük miatt nem lehet elvárni, hogy lakást építsenek — tanácsi rendelkezésű, vagy üzemi állami lakásokban kell elhelyezni olyan szorítással, hogy a telepi lakásukból teljesen kiköltöznek, s azt üresen, minden kárté­ rítés nélkül lebontás céljára a tanács rendelkezésére bocsátják, 38 �— a telepeken életveszélyesnek nyilvánított épületekben lakókat folyamatosan ki kell költöztetni s a kiürített épületek bontását minden kártérítés kizárásával végre kal hajtani, A bevándorlásból eredő mozgás különféle eseteivel találkozunk. Ezek közül a legjellem­ zőbbek: — városban lakók bevándorlása a telepre. Évente 3—4 esetben találkozunk ezzel a moz­ gásfajtával. — városon kívüli lakók bevándorlása a telepekre. Számuk nem jelentős, de előfordul. Fő­ ként korábban Salgótarjánban lakók visszatérésének eseteiről van szó. De találkozunk albérlők befogadásával is. A Pécskő úti és az újaknai telepek felszámolásának folya­ mata a városon kívülről történő bevándorlást — mint Tatabánya, Miskolc és Ózd pél­ dája is bizonyítja — meg fogja gyorsítani. Ezért már most fel kell készülni néhány ellenintézkedés megtételére. Két dologra gondolunk: 1. mivel Salgótarján város területén kötelező munkaközvetítés van, így ki lehet mon­ dani, hogy a Pécskő úti és az Ujaknai telepekre bejelentkezőket a városi Tanács munkaügyi csoportja nem közvetíti ki, 2. a másik lehetőség agitatív jellegű. Arról kellene ugyanis meggyőznünk a telepek lakóit, hogy mindenfajta újabb bevándorlás a telepek felszámolásának folyamatát lassítja, ezért saját és a telep lakói érdekében senki ne fogadjon be magához csalá­ dot. vagy idegen személyt. Az állami lakásba történő kiköltöztetés eseteiben szigo­ rúan kell alkalmazni az „azonos” lakás elméletet, vagyis családtagokra való tekintet nélkül azonos lakást kell a kitelepített család részére biztosítani, aki magához idegen személyeket befogad. A telepek felszámolásának egyik csatornája az új állami bérlakások felhasználásának lehetősége. A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásának egyik módjaként az új bérházakba való telepitést jelöli meg a 2/1965./II. 18/ EM-PM. rendelet. A jogalkotó nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az állami erőből épülő, állami elosztásu bérlakások egy részét a telepek felszámolására kell felhasználni, vagyis a felszámolás egyik csatornája az állami lakások elosztásánál jelentkezik. Általában és elvileg ez az álláspont messzemenően helyes — s amint több város példájából meggyőződtünk róla — ilyen úton is elő lehet segíteni a telepek felszámolását. Salgótarján város sajátos lakásgazdálkodási helyzete azonban sem eddig, sem a jövőben nem sok reményt nyújt arra, hogy ezen az úton valamit is előre tudjunk haladni. Az el­ múlt évek gyakorlata legalábbis nem jogosít fel semmi bizakodásra, mivel az 1964-66 évek során a Pécskő úti telepről állami lakáskiutalásban részesült 5 család után egyetlen viskót sem lehetett lebontani. Illetve egyet igen, de hogyan? Úgy, hogy az egyik családot azért vittük állami lakásba, mert viskója életveszélyessé vált, azért, hogy vityilóját lebonthas­ suk, 2000 forint kártérítést kellett fizetnie a tanácsnak. Az üzemek vezetői az üzem rendelkezésére álló lakások elosztásánál nyilvánvalóan nem szociálpolitikai szempontokat, hanem mindenekelőtt üzemi érdekeket vesznek figyelembe: mint helytállás a munkában, régi dolgozó, társadalmi munka stb. A harmadik 5 éves terv hátralévő éveiben minimálisra csökken az állami elosztású olyan lakások száma, amelyekkel az üzemek fognak rendelkezni. Ezért még hatványozottabban kell jelentkeznie a körültekintő rendkívül sok szempontot figyelembe vevő üzemi lakas­ elosztásnak. Ezek közé a szempontok közé kell felvenni megítélésünk szerint a telepen élő üzemi dolgozók lakáshoz való segítését is. Az elmúlt évek során szinte minden üzem úgy oldotta meg a lakáselosztásokat, hogy egy-egy új bérházi lakással töbszörös minőségi cserékkel több üzemi dolgozó lakásprob­ lémáját megoldotta. Ezekbe a csereláncokba kell megitélésünk szerint beilleszteni az. üzemekben dolgozó cigánytelepi lakosok egy része lakásproblémájának rendezését is. Az üzemi lakáselosztásoknál is érvényesíteni kell azt az alapvető célkitűzést, hogy csak olyan üzemi dolgozó cigánycsalád részére kell és lehet lakást kiutalni, aki ugyanazt a családot magával viszi az új lakásba, akikkel jelenleg együtt lakik a telepen és kötelezettséget vállal arra, hogy kiköltözés után a telepi építményt kártérítési igény nélkül lebontja. Az üzemek saját beruházásaiból épülő lakások elosztásánál is feltétlenül szükségesnek tartjuk az előbb említett szempontokat és azokon túl azt a gyakorlatot érvényesíteni, hogy a jól dolgozó cigányok is részesüljenek az ilyen módon épült lakásokból. 39 �A következő csatorna: a szövetkezeti lakások biztosítása. Az elmúlt években összesen 5 cigánycsalád vásárolt szövetkezeti lakást. Egyetlen vásárló után sem maradt olyan telepi lakóépület, amelyet bontani lehetett volna. Salgótarján városban a harmadik 5 éves terv időszakában még 84 db szövetkezeti lakás kerül átadásra. Ez a szám meglehetősen kevés. A szövetkezeti lakások vásárlása iránti igény az utóbbi években rendkívüli módon megnövekedett. Jelenleg mintegy 250 igénylőt tart a városi Tanács nyilván, míg az üzemeknél nyilvántartott szövetkezeti lakásigénylők száma is meghaladja a 200 családot. A szövetkezeti lakások elosztásánál a jövőben sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Mindenekelőtt a népgazdasági és ezen beiül városi, üzemi érdekeket kell figyelembe ven­ ni. Minden erővel meg kell , hogy akadályozzuk azokat a törekvéseket, hogy a saját tulajdonnal rendelkező személyek szövetkezeti lakáshoz jussanak. Ezeket az igénylőket — esetenként felülvizsgálva — a csoportos házépítés felé kell terelnünk. A felépülő szövetkezeti lakásokból a jelentkező cigánycsaládok részére csak olyan fel­ tételek mellett lehet lakást biztosítani, amennyiben kiköltözés után a telepi építményét lebontja. Ezekben az esetekben is alkalmazni kellene azt a megoldást, hogy a szövetke­ zeti lakást vásárló cigánycsalád részére ki kellene fizetni a tulajdonát képező építmény kártalanítási összegét, hogy ezzel is növelni tudjuk a szövetkezeti lakásvásárlás iránti kedvet. K i kell azonban kötnünk, hogy csak olyan telepi cigánycsaládok részesülhetnek szövetkezeti lakásvásárlási lehetőségekben, akik több év óta becsületes, szorgalmas dolgo­ zók városunk valamelyik üzemében. A már meglévő lakásszövetkezeteken belül megüresedő lakások vásárlási jogának oda­ itélésénél is alkalmaznunk kellene azt a gyakorlatot, hogy az előzőekben felvázolt meg­ kötöttségekkel cigánycsaládok részére is biztosítsunk felszabaduló szövetkezeli lakásokat. A telepek fokozatos felszámolására harmadik nagy lehetőség; a tanácsi rendelkezés alatt álló megüresedő, vagy minőségi cserék útján felszabaduló bérlakások felhasználása. Az elmúlt években ilyen módon összesen mintegy 5 cigánycsalád áttelepítéséről tudtunk gon­ doskodni, azonban a visszamaradó telepi lakások nem lettek lebontva. Ennek oka, hogy a kitelepítésre kerülő családok általában egy lakásban lakó két-három család közül lettek kiválasztva, így a visszamaradó családok miatt a telepi putrik lebontására nem volt lehe­ tőség. A vizsgálat anyagából kiderül, hogy a Pécskő telepi 115 családból 46 családnál az egy főre jutó jövedelem 400 Ft alatt van. Ezektől a családoktól nem lehet elvárni, hogy akár szövetkezeti lakás vásárlás útján, vagy a szociális lakásépítési akcióban való részvétellel, még kevésbé OTP kölcsönös sajátház építéssel tudjanak segíteni lakásgondjaikon. Ezeknek a családoknak a kitelepítése egyedüli egy módon; tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokkal oldható meg. A z 1970-ig hátralévő 3 év alatt a város területén lévő volt bányai kezelés alatt álló tele­ pekről mintegy 530 család áttelepítésére lesz lehetőség. Ezek a volt bányai telepeken álta­ lában — a telepek lakásainak mintegy 80—90 %-a favázas, salakkitöltéses, kátránytetős, vgy lemezfedésű. Ezeket az épületeket a lakók kiköltöztetése után azonnal le kell bon­ tani. Vannak azonban ezeken a telepeken még viszonylag jó minőségű, téglából készült, cserép, vagy egyéb szilárd tetőfedésű épületek, amelyeket megitélésünk szerint felújítás után fel lehetne használni a cigánytelepek egy részének felszámolására. Nem arra gon­ dolunk, hogy egy-egy bányatelepen 15-20 cigánycsaládot kellene letelepíteni, hanem arra, hogy egy-egy telepen maximálisan 5-6 cigánycsalád nyerne elhelyezést. Ezzel a megoldással véleményü nk szerint 1970 végéig meg tudjuk oldani a Pécsköi tele­ pen lévő mintegy 46 család és az újaknai cigánytelepen lévő mintegy 16 család elhelye­ zését. Az áttelepítés kritériuma ezekben az esetekben is az kell hogy legyen, hogy a ci­ gánytelepi építményeket ezekkel az áttelepítésekkel teljesen kiürítve kell átadni, az illető cigánycsaládnak le kell mondania az épület kártérítéséről és kiköltözése után a telepi építményt azonnal le kell bontani. A bányatelepeken felszabaduló lakásokon kívül a különféle minőségi cserék során meg­ maradó alacsonyabb igényeket kielégítő lakások közül évenként legalább két-három la­ kást szintén a cigánytelepek felszámolására kell fordítani. A 2014/1964. Kormányszámú rendelet, illetve annak végrehajtása tárgyában kiadott 2/1965./ II. 18/ EM—PM. együttes rendelet a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek 40 �felszámolásának egyik útját az állami építési kölcsönnel támogatott lakóházépítési akció­ ban jelöli meg. A rendelet lehetővé teszi, hogy e telepek felszámolása érdekében a tan á­ csok házhelyekkel, a műszaki tervezéssel, építési anyag biztosításával, a kivitelezés mű­ szaki irányításával és ellenőrzésével, építési kölcsönnel támogassak a zárt telepeken lévő építmények felszámolását. Megjegyezzük, hogy a házépítési akcióba való bekapcsolódás lényegét az ingyenes telek­ juttatásban látjuk. Az elmúlt évek gyakorlata azt is bebizonyította, hogy azokban az ese­ tekben, amikor a városépítés során kikerülő bontási anyagot a szociális lakásépítésben részevevök rendelkezésére bocsátottuk, megnövekedett az építési kedv és a csökkent alap­ területű lakóépületek helyett a nagyobb családok elhelyezésére is alkalmas kétszobás lakás építését tudta vállalni az akcióban résztvevő cigánycsalád. Ezt az utat megitélésünk szerint a jövőben feltétlenül folytatnunk kell. A közeljövőben lebontásra kerülő Régi­ posta úti épületek egy részét a szociális lakásépítésben résztvevők támogatására kell fel­ használnunk. Az elmúlt években a város különböző pontjain — Művész telepen, Eperjes telepen, Bag­ lyasalján — alakultak ki olyan területek, amelyeken a Kormányrendelet alapján lakásokat építettünk. Olyan helyzet alakult ki, hogy a csökkent értékű lakások szomszédságában lévő telkeket a sajátház építési akcióban résztvevő nem cigányok nem igen vásároljak meg. A Művész telepen pl. az elmúlt években egyszerűen nem tudunk értékesíteni ház­ helyeket az előbb említett okok miatt. Feladatunk, hogy a város több területén alakítsunk ki telepenként nem több, mint három-négy csökkent értékű lakás építésére alkalmas ház­ helyet, valamint, hogy felülvizsgáljuk iker, esetleg négyes-iker csökkent értékű lakás épí­ tésének lehetőségét. Ezekkel a megoldásokkal megitélésünk szerint városesztétikai szem­ pontból is megfelelőbb építményeket tudnánk létrehozni, másrészt csökkenteni tudnánk az építési költségeket és sokkal jobban tudnánk gazdálkodni az egyébként is fennálló cse­ kély telekgazdálkodási lehetőséggel. A szociális lakásépítési akción túlmenően a telepek felszámolására lehetőséget nyújt az OTP kölcsönös sajátház építési akció is. Az elmúlt évek folyamán 3 év alatt mintegy 6 ci­ gánycsalád vette igénybe az OTP kölcsönt sajátház építés céljára. Ezekben az esetekben az a sajátos, hogy a telepen lévő építményt a sajátházat építő család eladta, az így kapott vételárat a házépítésnél felhasználta s így természetesen mit sem segítettünk a telepek felszámolásán. E területen előre tudunk lépni úgy, hogyaz OTP saját, vagy társasház építési akcióban tulajdonát képező építmény kártérítési összegét, esetleg adás-vételi szer­ ződéssel megvásároljuk az állam számára az ingatlant és ezzel jogot nyerünk a telepen lévő építmény lebontására. Ezekben az években üzemi és KISZ csoportos házépítési akció keretén belül több család fog lakóépülethez jutni. Ezekben az akciókban jelenleg cigánycsaládok nem vesznek részt. Éppen az üzemi és a KISZ csoportos házépítési előnyöket kell felhasználnunk a zárt telepeken élő, huzamosabb idő óta üzemben dolgozó cigánycsaládok lakásgondjainak meg­ oldására. A csoportos házépítésből származó központi anyagbeszerzési lehetőségek, a szál­ lítási költségek csökkentése, bizonyos részének üzemi átvállalása kedvező irányban befo­ lyásolja az építési költségek alakulását. Éppen ezért ezekből az akciókból a Jól dolgozó cigánycsaládokat nem szabad kihagyni. A cigánytelep felszámolása az úgynevezett többcsatornás rendszerrel és nem egy-két éven belül oldható meg. Azok a rendkívüli belső feszültségek, amelyeket csupán főbb vonalak­ ban eddig is felvázoltunk s amelyeket a részletes vizsgálatok feltártak, arra köteleznek bennünket, hogy ezekkel a gondokkal mint rendkívül súlyosakkal és mint feltétlen sürgős megoldásra várókkal foglalkozzunk. • A változás, a fejlődés korát éli a Pécskő hegyi cigánytelep is. Különösen az üzemekben huzamosabbb ideig dolgozó fiatalok keresik helyzetük változásainak lehetőségeit, minde­ nekelőtt lakásépítés, vagv lakásvásárlás útján. Ezt bizonyították azok a megbeszélések is, amelyeket a városi Tanács illetékesei a telepen élő családokkal már eddig is folytattak. Egyszóval; biztató az a folyamat, amelynek napjainkban szemtanúi vagyunk. A történelem lomtárába kerül lassan az az idő, amikor a telepeken a vajdák voltak a törvényhozók és végrehajtók, amikor a teljes szellemi sötétség, a misztikum volt az ideológia. Hogy e folyamat meggyorsuljon, nekünk valamennyiünknek ki kell lépnünk a szemtanúk, a szem­ lélődök soraiból és aktív szereplőkké, cselekvőkké kell előlépnünk. 41 �47 �CSIK PÁL IFJÚSÁGVÉDELEM Az utóbbi néhány év pedagógiai gyakorlatának és a társadalmi élet egyes területeinek egyre többet hangsúlyozott problémája a gyermek- és ifjúságvédelem. Nem valami újkeletű divat ez, hanem a társadalmi és iskolai gyakorlatunkban végbe­ ment fejlődés törvényszerű következménye: olyan körülmények jöttek létre, amelyek meg­ követelik a probléma nyílt és őszinte felvetését és a hatékony megoldások gyors meg­ keresését. Az iskolareform-törvény a szilárd ismereteken alapuló nevelésközpontú iskola megte­ remtését tűzi ki célul, s egyben megköveteli a nevelőktől a tanulókkal való differenciált bánásmódot, hogy képességeik maximumát kibontakoztathassák. Az egyéniség sokoldalú megismerése — mely a tanuló iskolán kívüli körülményeinek pontos ismeretét is magában foglalja — sok új elemmel gazdagította a pedagógiai elméletet és gyakorlatot. Nyilván­ valóvá vált, hogy sok fiatal iskolán kívüli körülményei miatt képtelen lépést tartani követelményekkel, a tanulók többségéhez képest hátrányos vagy — nem ritkán — veszé­ lyeztetett helyzetbe kerül. Ebből következik, hogy a nevelőtestületeknek mindent meg kell tenniük, hogy az iskolán kívüli körülmények negatív hatását a formálódó személyiség egészséges fejlődése érdekében minimálisra csökkentsék. Az iskolareform megvalósítása ily módon elvezetett egy jelentősebb, iskolán kívüli társadalmi probléma érzékeléséhez. Ugyanakkor társadalmunk erdeke is azt a helyes igényt támasztja az iskolákkal szem­ ben, hogy a származási kategóriák eltörlése után is biztosítsák a továbbtanulóknak a társadalmi munkamegosztással adekvát arányát. Ez a kívülről jövő igény is a differenciált bánásmód tökéletesítését szorgalmazza. A fenti tényezők elősegítették, hogy a társadalom közvéleménye nagyobb és konkrétabb figyelmet fordítson az ifjúságra, annak jövőjére. Ez a megállapítás azonban a társadalom egy viszonylag szűknek látszó, de korántsem elha­ nyagolható rétegére nem vonatkozik. Ugyanis ez az érdeklődés azokban a rétegekben jelent­ kezik. amelyek valóban komoly felelősséggel építik gyermekeik jövőjét, s az ifjúságnak abban a széles körében, amely maga is normális körülmények között, egészséges célokkal készül társadalmi szerepére. Nem megfelelő azonban a társadalmi érdeklődés a hátrá­ nyos vagy veszélyeztetett fiatalok sorsa iránt, illetve kevés a tényleges társadalmi segít­ ség problémáik megelőzése érdekében. Ennek okát alapvetően szemléleti tényezőkben kell keresnünk. Nemcsak a szokások, erkölcsi normák stb. tartják magukat szívósan, hanem gyakran tapasztaljuk bizonyos régi fogalmak s a hozzájuk fűződő érzelmek továbbélését is. illetve az új körülmények között új módon jelentkező problémák régi szemléletből és gyakor­ latból fakadó megoldásai szándékát. A gyermek- és ifjúságvédelem a mi társadalmunknak hosszú évekig olyan kényes kér­ dése volt, amelyről nem beszéltünk. Nem beszéltünk azért, mert a népi demokratikus rendszer törvényei, berendezkedése megszüntették a gyermekek és a fiatalság nyomorá­ nak leglényegesebb, a kapitalista társadalomban gyökerező okát: a társadalmi nyomort. De a szubjektív tényezőket — nevezetesen azt, hogy a múlt lumpen elemei teljes egészé­ ben máról-holnapra nem válnak öntudatos, felelős állampolgárokká, sőt, bizonyos feltéte­ lek közöttt ez a réteg újra is termelődik — nem vettük elég alaposan figyelembe. S éppen ezért a társadalom eljárás-rendszere, a megoldás lehetősége meglehetősen szűk ha­ tárok között mozgott, sok területen szinte automatikusan átörökítve a régi társadalom eszközrendszerét. (Igaz, hogy ezt az eszközrendszert demokratikus tartalmakkal igyekez­ tünk megtölteni, de még így sem volt alkalmas a probléma megoldására, mert nem a szocialista társadalom lényegi vonásai alakították ki az új tartalomnak megfelelő új for­ mákat.) 43 �Igazságtalanok lennék, ha egyoldalúan csak a tömegeket marasztalnánk el a szemlé­ letbeli konzervatizmusért. Meg kell mondanunk őszintén, nem tettünk meg minden lehe­ tőt, hogy a tömegeket megismertessük a szocialista gyermek- és ifjúságvédelem céljával, tartalmával, igényeivel, eszközeivel, s ezért van az, hogy sokan még mindig a régi árva­ házak, lelenc-gyerekek vagy javító-intézetek képét asszociálják a fogalomhoz, s megnyug­ tatva érzik lelkiismeretüket, ha valami ajándékot juttatnak el »szegény szerencsétle­ neknek «. Gyermekvédelemről kétféle, általános és speciális értelemben szoktunk beszélni. Ál­ talános gyermekvédelem minden társadalomban van — természetesen nem azonos színvo­ nalon —, mert az új generáció felnevelése nélkül nem létezhet a társadalom. Tehát az ál­ talános gyermekvédelem fogalmába tartozik mindaz a cselekvés és intézményrendszer, amely az új generációt - születésétől - felkészíti a társadalmi gyakorlatra. A speciális gyermekvédelemnek igen sok formája, módja, területe van, (igazgatási, egészségügyi, művelődési, igazságügyi stb.), amelyeket törvények, előírások, utasítások sza­ bályoznak. Nem ezekről kívánok szólni, hanem a morális vonatkozásokról: az egyén — ese­ tünkben a legemberibb kötelességét, a gyermeknevelést elhanyagoló szülő — és a közös­ ség morális viszonyáról a gyermek- és ifjúságvédelem szempontjából, illetve a társadalom, a közösség viszonyáról a közösségellenes személlyel szemben. Az alább felvetendő problémák a Salgótarján városban végzett felmérések és gyakor­ lati tapasztalatok értékeléséből, elemzéséből adódnak. Az ifjúságvédelmi feladatok ellátásában - mint sok más területen is - a városok hely­ zete különbözik a járásokétól. Nem azért, mert a problémák ezen a téren mások, hiszen itt is, ott is a gyermek a szenvedő alany, hanem azért, mert a jelenségek más körülmé­ nyek között, más módon jelentkeznek. A megoldásoknak is szélesebb skálájúaknak kell lenniük. Az urbanizáció új viszonyokat teremt az emberek között. Megszűnik, vagy legalábbis jelentősen lazul az a belső kohézió, ami a falura jellemző, ahol mindenki ismer minden­ kit, tudják, hogy ki kinek a gyermeke. Í gy a társadalmi ellenőrzés is erőteljesebben ér­ vényesül mind a gyermek, mind a kötelességeiről megfeledkező felnőtt irányában. A vá­ ros lehetőséget teremt az ismeretlenség mögé rejtőzésre részben az emberek közötti kap­ csolatok megváltozott jellege miatt, részben a településen belüli nagyobb távolságok miatt, tehát a felismeréstől való félelem és szégyenérzet fékje itt pszichésen kevésbé jelentkezik. Más jellegű a családok belső szervezete: általában mindkét szülő dolgozik. Ritkán for­ dul elő a nagyszülőkkel, vagy rokonokkal való együttlakás, sőt egyre több lesz az olyan családok száma, akiknek rokonai nem is a városban élnek. Az ismert okok miatt lazul a gyermek szülői ellenőrzése, jelentősen megváltozik a gyermek és ifjú helye a családban, sokkal nagyobb önállóságra tud szert tenni, mint a falusi fiatalok általában. Nem ritka az úgynevezett lakáskulcsos gyermek, vagy fiatal, aki a nap jelentős részét egyedül, fel­ ügyelet és ellenőrzés nélkül tölti a lakásban. Okos szülői irányítás esetén ez előnyös le­ het a gyermek részére, de sok problémának a forrásává is válik. A város sokkal több lehetőséget nyújt a rendbontásra, lopásra, meg nem engedett szórakozásra stb. Mivel Salgótarján fejlődő, a lakosság szempontjából is erősen növekvő város és a szükséges objektumok létesítése nem tud kellő mértékbén lépést tartani az igényekkel, mert egyszerre kell a múlt maradványait felszámolni és a jövőt építeni, több lesz a vala­ milyen szempontból hátrányos helyzetű gyermek. S mivel a fejlődő, duzzadó városok ál­ talában vonzzák a kétes egzisztenciákat, a lumpen elemeket, több lesz a veszélyeztetett fiatalok száma. A fentebb vázolt feltételek között a mennyiségi tényezők minőségi vál­ tozásba csapnak, s a hátrányos és veszélyeztetett fiatalok koncentrálódása szükségszerűen vezethet a galerik, a szervezett, nem egyszer bűnöző csoportok kialakulásához. Ezzel nem állítom azt, hogy kisebb településeken nem jöhetnek létre ilyen szervezett csoportok, csupán azt, hogy a városokban erre objektíve nagyobb a lehetőség, és gyakoribb az elő­ fordulás. A fent elmondottakon kívül nehezíti a munkát, hogy a Városi Ifjúságvédelmi Al­ bizottságnak nemcsak irányító és ellenőrző feladatokat kell ellátnia, hanem operatív tevé­ kenységet is. 44 �A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964-ben és 1966-ban tárgyalta a város gyer­ mek- és ifjúságvédelmi munkáját, és a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás problémáit. Az előterjesztések elkészítésében minden esetben részt vett az Ifjúsági A l­ bizottság is. Ab albizottság minden évben elkészíti munkatervét, és beszámol a végrehajtó bizottságnak a feladatok végrehajtásáról. Az Ifjúságvédelmi Albizottság mai formájában 1961-ben alakult meg és azóta műkö­ dik. Tagjai olyan személyek, akik beosztásuknál fogva konkrét segítséget tudnak nyújtani a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában. (Művelődésügyi osztály képviselője, gyámügyi főelőadó, szociális előadó, Nőtanács, Vöröskereszt, KISZ, nagyüzemek képviselői stb.) Az Albizottság feladata: a város területén működő ifjúságvédelmi csoportok irányítása. Az Albizottság munkaterv szerint dolgozik. Az elmúlt év fő célkitűzése volt az ifjúságvédelmi munka további társadalmasítása, a helyes ifjúságvédelmi szemlélet általánossá tétele, a gyermekért és fiatalokért érzett felelősség fokozása a társadalom minden tag­ jában. A munka társadalmasítása azt kívánja, hogy a veszélyeztetettség okainak megszünteté­ séért az iskolákban, üzemekben, munkahelyeken, valamint a családokon belül is egyaránt küzdjenek. Olyan közvélemény kialakítására törekszünk, amely a gyermekkel való hely­ telen bánásmódot nem magánügyként, hanem közügyként értelmezi. A szülői hanyagság, a brutális magatartás, stb. — amely forrása lehet a veszélyeztetettségnek — a társadalom, a közvélemény hatására csökkenjen, illetve szűnjön meg. Az Albizottság úgy határozott, hogy a város területét kisebb körzetekre osztja, ame­ lyeken belül létrehoz 10—12 tagból álló körzeti ifjúságvédelmi csoportokat. A körzetek kb. megegyeznek az iskolai körzetekkel. Jelenleg 10 ilyen körzeti ifjúságvédelmi cso­ port működik, a csoport vezetői pedagógusok. Széleskörű aktívahálózatot azonban nem sikerült kiépíteniök, elsősorban a pedagógusok és a szülői munkaközösségek tagjai dol­ goznak. Ez az oka annak, hogy munkájuk az óvodás és iskoláskorú gyermekekre korlá­ tozódik. A veszélyeztetett fiatalokról ez évben újból felmérés készült, róluk az iskolai cso­ portok nyilvántartást vezetnek. Figyelemmel kisérik tanulásukat, munkájukat, családi problémáikat, szabadidejük célszerű felhasználását. A felmérés alapján a város területén 336 olyan fiatalkorút tartanak jelenleg nyilván, akik egészséges fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésének feltételei nem biztosítottak, sor­ suk, jövőjük veszélyeztetett. Ebből: 0-6 éves korú 109 fő; 6—16 éves korú 199 fő; 16-18 éves korú 27 fő. A veszélyeztetettség okai szerinti megoszlás: Testihiba miatt 5 fő; egészségügyi okok miatt 46 fő; anyagi okok miatt 78 fő; erkölcsi okok miatt 164 fő; nevelési hiányosság miatt 43 fő. A 16 éven felüli fiatalokkal való foglalkozás elősegítésére a város területén lévő 4 nagyüzemben - Acélárugyárban, ZIM-ben, Öblösüveggyárban és Síküveggyárban - létre­ hoztuk az üzemi ifjúságvédelmi csoportokat. A csoportok vezetői (a gyár személyzeti, ill. munkaügyi osztályának dolgozói), tagjai a városi Ifjúságvédelmi Albizottságának is. Meg­ beszélésein, értekezletein részt vesznek, segítik a fiatalokat problémáik megoldásában. Ez évben javasoltuk a város területén lévő középiskolák igazgatóinak, hogy a KISZ szer­ vezeten belül bízzanak meg egy ifjúságvédelmi felelőst, aki felméri és nyilvántartja a veveszélyeztetett fiatalokat, tartja a kapcsolatot az Albizottsággal és szükség esetén segít a veszélyeztetettség okának megszüntetésében. Ez a munka a középiskolákban egészségesen megindult, a legproblémásabb eseteket felderítették, nyilvántartásba vették ezeket a ta­ nulókat és a nevelők rendszeresen figyelemmel kisérik helyzetük alakulását. Az idézett statisztika önmagáért beszél, de néhány dologra szeretném felhívni a fi­ gyelmet. A 366 veszélyeztetett fiatalból a felmérés adatai szerint mindössze 27 a tan­ köteles koron felüli 16-18 éves. Azt jelenti-e ez vajon, hogy 16 éves koron túl a veszélyez­ tetettség — az esetek többségében — szinte automatikusan megszűnik? Előfordulhat — s van rá példa —, hogy néhányan — kitanulva egy-egy szakmát — önálló élethez kezdenek, kiszakadnak a züllött családból, de - véleményünk szerint - a feltűnő arányú csökkenés inkább a felmérés hiányosságából, mintsem a valóságból ered. Tudniillik az iskolából már eltávozott, sokszor még tanköteles korú, tehát 16 éven aluli fiatal is nehezen hozzáfér­ 45 �hető, nehezebb a veszélyeztetettség megállapítása. Mivel ezek a fiatalok valamilyen for­ mában termelőmunkát végeznek, a társadalom közvéleménye másképpen itéli meg őket. természetesnek fogadva el olyan jelenségeket, amelyeket egy, még iskolába járó 16 éves tanuló esetében is tilt, vagy elitél (italozás, egészségtelen szórakozás stb.). Az esetek többségében így már nemcsak a szülők magatartása, vagy egyéb korábbi ok, hanem a fiatal saját életmódja is veszélyeztetettséget jelent. A 16—18 éves korú évjáratokban feltétlenül erősíteni kell a felderítő tevékenységet, ki kell egészíteni, pontosabbá kell tenni a nyilvántartásba vételt. Véleményünk szerint éppen ezek az évjáratok azok, ahol az üzemi és társadalmi szer­ vezetek végezhetnek eredményes munkát mind a felkutatás, mind a megelőzés, vagy az esetleges utógondozás terén. Ha a veszélyeztetettség okai szerinti megoszlás statisztikai adatait vizsgáljuk még égetőbb társadalmi jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. Olyan tényezőre, amely már messze meghaladja a különféle bizottságokban önként, vagy hivatalból buzgólkodóknak nemcsak hatáskörét, hanem lehetőségeit is. 51 fiatal nem környezeti, nem külső okok miatt jutott veszélyeztetett helyzetbe, hanem egészségügyi és testi hiba miatt. A 336 fiatal közül 78 azoknak a száma, akik anyagi okok miatt lettek veszélyeztetettek. Ugyanakkor megdöbbentően magas,164 fő, az összes veszé­ lyeztetett 48,8%-a azoknak a száma, akik erkölcsi okok miatt, tehát a szülők magatartása miatt jutottak veszélyeztetett helyzetbe. Az ok — véleményünk szerint — meghatározza a megoldás módját. Vannak olyan okok, amelyeknek megszüntetésére a társadalomnak lehetőségei, eszközei vannak, s amelyek megszüntetése a társadalom erkölcsi kötelessége, s egyre tervszerűbben és ered­ ményesebben meg is szüntetheti (beteg gyermek gyógykezelése, anyagi lehetőségek javí­ tása, munkábahelyezés stb.). De túlsúlyban vannak azok az okok, amelyek emberek fele­ lőtlensége, gátlástalansága miatt állnak elő, s amelyek megszüntetése nem jelentene kü­ lönösebb anyagi megterhelést az állam részére. Olyan szankciók alkalmazására gondolok, amelyeknek következetes végrehajtása kizárólag a fiatal, de a család érdekeit is szol­ gálják. A társadalomnak érvényesíteni kell ilyen esetben ezekkel az egyénekkel szemben a társadalom érdekeit, a közösség érdekeit, s nem utolsó sorban a gyermek érdekeit. Véleményem szerint ezen a területen egész tevékenységünk megáll a tüneti kezelés­ nél, pedig tudjuk az okot is. Úgy gondolom, hogy a probléma megoldását az ilyen esetek nagy többségében nem a fiatal ,hanem a szülők oldaláról kell megközelíteni. A gyermek beleszületik egy ilyen családba, szenvedő alanya lesz annak a családi életnek, segíteni kell kell rajta, ki kell emelni környezetéből. De csak fél megoldáshoz jutunk el s hibázunk, ha pusztán a gyermek biztonságba helyezésével megoldottnak tekintjük a problémát. Az ok megmaradt és senki és semmi nem gátolja abban, hogy újabb okozatot idézzen elő, tovább veszélyeztesse környezetét. Azt szeretném ezzel hangsúlyozni; minden erővel bizto­ sítanunk kell, hogy ebben az országban ne lehessen következmények nélkül veszélyeztetni a fiatalok fejlődését. Ú gy gondoljuk, hogy meg lehetne találni azokat a szankcionális vagy más célravezető eszközöket, amelyek a fiatal és az egész társadalom azonos érdekét szol­ gálnák a felelőtlen szülőkkel szemben. Meg kell mondani őszintén, hogy ezek az akut problémák neveléssel, rábeszéléssel nem oldhatók meg. A gyakorlat igazolja: ilyen züllött családoknál az esetek többségében az Albizottság és az aktívák tehetetlenek, hatástalanok. Nem az ő hibájukból. A városi Albizottság tagjai és aktívái ezekben az esetekben általában nem értek el eredményt. Ott voltak eredményesek, ahol nevelési és ehhez hasonló okok hozták hátrányos helyzetbe a fiatalt és felvilágositó, megelőző munkával helyes mederbe tudtuk terelni a gyermek nevelését, mert a szülő nem felelőtlenségből, hanem tudatlanságból követte el a hibákat. Nincs ilyen felmérésünk, de a tények igazolják, hogy azok a felnőttek, akik ma ve­ szélyeztetik gyermekeiket, többségükben maguk is veszélyeztetett gyermekek voltak. Éppen ebblő kiindulva határozta el az Albizottság az iskolai gyermekvédelmi munka erősítését, az aktívák körének szélesítését. A legsúlyosabb esetek azonnali megoldására létesült Baglyasalján az általános iskolások hetes napközi otthona, amelynek eredményes tevékenysége a gyermekek helyzetének, munkájának és eredményeinek állandó javulásá­ val mérhető. Bármilyen erőfeszítéseket tesz is azonban az iskola, a maga keretei és lehe­ tőségei között önmagában a gyermekvédelmi feladatokat nem tudja megoldani. 46 �Lehet, hogy máshol nem tapasztalták, de mi elég sokszor, hogy a társadalom, de még konkrétabban azok a társadalmi szervek, amelyeknek feladatuk a gyermek- és ifjúság­ védelmi munkában való részvétel, az elvárás álláspontjára, tudniillik a pedagógusoktól váló elvárás álláspontjára helyezkednek. Mint szervezettől, mint jelentős társadalmi té­ nyezőktől, sem a KISZ-től, sem a Nőtanácstól ,sem a szakszervezeti bizottságtól nem kapja meg az Albizottság a kívánt segítséget (ez nem vonatkozik az iskolai gyermekvédelmi munkára, mert ott a szülői munkaközösségben dolgozó nőtanácsi aktívák és vörös­ keresztes aktívák lelkesen és szépen dolgoznak). Nem az Albizottság tagjaként dolgozó, a felsorolt szerveket képviselő személyekre gondolok. Ők ott vannak a megbeszéléseken, ja­ vasolnak, jelzik a problémákat, de ők nem kapják meg megbízó testületeiktől a megfelelő támogatást az aktívahálózat bővítésére, a szemlélet alakítására, a fiatalokkal való foglal­ kozás rendszeressé, állandóvá tételére. S itt az állandóságon, rendszerességen van a hang­ súly. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység nem tűri a látványosságot, a rossz emlé­ keket keltő, évenként egyszeri ajándékosztogatás megalázó parádéját. A gyermekért vég­ zett szerény aprómunkára lenne szükség, a megelőző munka, a rendszeres gondoskodás, törődés társadalmi megszervezésére. A társadalmi passzivitásnak részben tájékozatlanságból, részben szemléleti korszerűt­ lenségéből fakadó okain túl egyik forrása, hogy a tisztességes dolgozó, segítőkész emberek nem teszik ki magukat azoknak a kellemetlenségeknek, brutalitásnak, amelyeket egy-egy esetben el kell szenvedniük. Lehet a passzivitásnak szervezési oka is: még mindig álta­ lános egyes szerveknél, hogy azt az áldozatkész elvtársat bízzák meg ezzel a feladattal is, akinek ez már a tizedik megtisztelő megbizatása, ahelyett, hogy másokat is bevonnának a társadalmi tevékenységbe. Amikor társadalmasításról beszélünk, gondolom, nemcsak azt kell értenünk, hogy egyre több és több olyan feladatot látnak el a társadalom aktívái, amelyeket eddig államilag fenntartott és dotált szervek, intézmények végeztek, hanem azt is, hogy ezeket a feladatokat mindig többen végzik, hogy egyre többen kapcsolódnak be önként a társadalom problémáinak folyamatosan történő megoldásába. Az elmondottak csak egy részét érintették a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcso­ talos problémáknak. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen probléma van, és hogy ered­ ményes megoldása csak a társadalom összefogása, aktivitása, közösségi felelősségérzeté­ nek erősödése útján történhet. Korszerűsítenünk kell szemléletünket, jobban kell igazítanunk társadalmunk igényei­ hez és érdekeihez gyakorlatunkat. Meg kell szabadulnunk a múltban gyökerező retrográd szemleleti elemektől, s tudomásul kell vennünk, hogy a gyermek- és ifjuságvédelem nem szentimentalizmus kérdése, hanem társadalmi feladat, amely a mi éveinkben — sok össze­ tevő okán — egyre bonyolultabbá válik, és sokáig kell vele számolnunk. Súlyának meg­ felelően kell vele foglalkozni azokon a fórumokon is, ahol a törvények megfogalmazód­ nak. Nem elégedhetünk meg a tüneti kezeléssel, a bajok okát kell megszüntetnünk a meglévő törvények jó felhasználásával és — ha szükséges — új törvények alkalmazásával. A teljes megoldást ma még nem lehet az Albizottságokra, társadalmi szervekre bízni. Ma még az szükséges, hogy a szocialista állam a rendelkezésére álló eszközökkel támo­ gassa a dolgozók aktivitását, védje meg őket a gyakran tapasztalt brutalitásoktól. Szük­ ség van a társadalmi összefogáson túl a megfelelő fórumok határozott és hatékony állás­ foglalására és intézkedésére, a dolgozók állandó és rendszeres tájékoztatására, a közvéle­ mény, a szemlélet gyors és eredményes fejlesztésére, alakítására. 47 �TAMÁS PÁL A NŐI FOGLALKOZTATOTTSÁGALAKULÁSA NÓGRÁDMEGYÉBEN A felszabadulás óta tapasztalható társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik forrása a népesség aktivizálódásának növekedése volt. Az elmúlt 20 évben foglalkoztatás-politikánk egyik legfontosabb eredménye a női munkaerő társadalmi termelésbe történő bevonása volt. Míg az ötvenes évekig a munkaerőszükségletet nagyrészt a férfiak biztosították, ké­ sőbb — a könnyűipari, valamint a szolgáltatás jellegű ágazatok ütemes fejlődése a női munka erőtartalék felhasználását tette szükségessé. Erre az időszakra jellemző a nők akti­ vizálódása, melynek következtében a munkaerőbőség — területenként differenciált mér­ tékben csökkent. Nógrád megyében hasonló jelenség ugyancsak megfigyelhető, a Salgótarjáni-medencére koncentrált ipari fejlődés, a megye székhely sajátosan kiemelkedő szerepe és a munka­ erőgazdálkodás lehetőségei a női munkaerőtartalék felhasználásának ütemét, méreteit eleve meghatározták. Következésképpen alacsonyabb fejlettségi szint Nógrád megyében az országos átlagtól eltérő foglalkozási strukturával párosul, s egyben szabályozza a női munka társadalmasításának további lehetőségeit, súlyosbítja az egyébként sem prob­ lémamentes munkaerőgazdálkodásunk helyzetét. A NŐI M U NKAERŐ TARTALÉK ALAKU LÁSA ÉS F E L H A S Z N Á L Á S A 1967. január 1-én megyénkben 121 500 nő élt, számuk a felszabadulást követő időszak­ ban mintegy 13 ezer fővel növekedett. A növekedés alig másfél százalékkal magasabb a népesség hasonló irányú változásánál. A férfi-nő arány is ennek megfelelően alakult, az ezer férfire jutó nők száma 1053-ra emelkedett. A megye sajátos demográfiai mozgás­ jelenségei — a születések számának kritikus határig történő csökkenése, a nemenként és korcsoportonként különböző mértékű, de egyaránt kedvezőtlen irányú elvándorlási többlet stb. - a női népesség korösszetételét is előnytelenül változtatta. A gyermekkorúak, és az úgynevezett fiatalabb produktív korúak aránya 4—5 százalékkal, a 15—39 éveseké közel azo­ nos mértékben csökkent, ugyanakkor az 55 éves és idősebb nők aránya jelentős mértékben emelkedett. Az országszerte is megfigyelhető elöregedési folyamat határozza meg részben a munkába vonható női népesség számának változását is. 1966. január 1-én megyénkben 68,7 ezer munkaképes korú nő élt, számuk az elmúlt 16 év folyamán mintegy 4 százalékkal emelkedett. Az emelkedés koránt sem ilyen egyértelmű, ha a változást kisebb időszakokban vizsgáljuk. A növekedés 1949—1960. január 1-e között volt erősebb ütemű, a hasonló korú népesség száma a legutóbbi népszámlálás időpontjá­ ban meghaladta a 39 ezer főt, míg ezt követően — 1966. január 1-ig közel 500 fővel csök­ kent. A munkaerőforrásba nem tartozó két nagy korcsoport — a már említett elöregedési folyamatnak megfelelően — egymáshoz viszonyítva merőben ellentétes tendenciát mutat. A munkaképes kornál fiatalabb nők száma az 1960. évi 28 ezerről 25,9 ezerre csökkent, ugyanakkor a munkaképes kornál idősebbek száma hasonló mértékben emelkedett. A ALAKU LÁSA A korcsoporthoz tartozó nők megoszlása (%) 1949 1960 1966 január 1-én Munkaképes kornál fiatalabb 23,9 23,2 21,4 Munkaképes korú 59,9 57,3 56,6 Munkaképes kornál idősebb 16,2 19,5 23,0 Munkaerőforráskéntfigyelembevehető nők száma 66,8 71,9 67,9 (ezer fő) A munkaképes kornál fiatalabb női népesség számának csökkenése munkaerőgazdálko­ dási problémáinkat csökkenteni látszik. A »demográfiai hullám«-ot magában foglaló, meg­ 48 NŐI M U N K A E R Ő FE LH A S ZN Á LÁ S Korcsoport �növekedett létszámú korosztályok kivételévél a következő években kevesebb nő el­ helyezésével kell számolni. A női népesség demográfiai egyensúlyának felbomlása azonban a következő generációra nem lehet hatás nélkül. A jövő évek kifejezetten népesedési problémáival párhuzamosan foglalkoztatási gondok is előfordulhatnak. Említésreméltó a munkaképes korhoz tartozó nők belső arányváltozása is. Az 1949. ja­ nuár 1-én készített ,munkaerőmérleg alig ezer munkaképes korú tanulót tartott nyilván, számuk 16 évvel később több mint háromszorosára (4330 főre) emelkedett. A szakmunkástanuló leányok száma ugyan még mindig a népgazdaság szükséglete alatt van, de a köny­ nyűipari — és szolgáltatási ágak szakmunkásszükséglete a jelenlegi ezer fős létszámot tovább növelheti. Általában megállapítható, hogy a munkaerőkínálat — jelen esetben a munkaképes korú aktív kereső tevékenységet nem folytató női népesség — és a munkaerőkereslet mérlege ma még mintegy 30 ezer főre tehető női munkaerőtartalék létére enged következtetni. A nők munkavállalását a gazdasági fejlődés által biztosított új munkahelyeken kívül szá­ mos tényező befolyásolhatja. Közülük csupán a nők biológiai sajátosságait, a családban betöltött szerepüket, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb iskolai végzettséget, szakkép­ zettségi színvonalat említem meg. Figyelemre méltó a nők nagyobb korcsoportonként is tapasztalható, különböző munkavállalási szándéka is. A világháborús években általánossá vált a katonának bevonult férfiak helyettesítése. Később, a gazdasági válságok idősza­ kában — ha kisebb mértékben is — az olcsóbb női munkaerő alkalmazása. Napjainkban — és ez jellemző a közelmúlt évekre is — a munkavállalási szándék kettős jellegű. Az idősebb korosztályokhoz tartozó, általában családos nők esetében a gazdasági kényszer a meghatározó. Elsődleges szempont a család jövedelmének kiegészítése, a magasabb életszínvonal biztosításához szükséges anyagi előfeltételek megteremtése. Ez a gazdasági szem­ pont a fiatalokra már kevésbé jellemző. Általában a magasabb szintű iskolai végzettség, az emberöltőkön át érvényes társadalmi szokások feloldódása után egyre nő azoknak a nőknek a száma, akik nem elsődlegesen gazdasági okok miatt, hanem hivatásszerűen vál­ lalnak munkát. Az elmúlt 70 év alatt a kereső foglalkozású nők száma, foglalkozási strukturája a társa­ dalom szempontjából alapvetően változott. A századforduló évében a női keresők száma még csak 14,4 ezer fő volt, száz kereső nőre átlagosan 450 eltartott nő jutott. 1910—1920 között — elsősorban a már említett háborús konjuktúra következtében — számuk csaknem kétszeresére emelkedett. A felszabadulás előtt négy évvel — közel az utolsó békeévekhez — a női keresők száma ugyanannyi, mint 20 évvel korábban volt, míg az ütemesebb volu­ menében és az alkalmazás minőségében is alapvető változások 1940—60—1966. évek között figyelhetők meg, s ez a folyamat a II. ötéves terv időszakában továbbra is emelkedő tendenciát mutat. A NŐI MUNKERÖFORRÁS A L A K U L Á S A Kereső nők száma Időpont (1000 fő) K e r e s ő nők a nők az össz. keresők százalékában 1900. jánuár 1. 14441 18,0 22,2 1910. január 1. 12605 14,3 18,8 1920. január 1. 21767 22,8 27,2 1930. január 1. 19653 19,3 23,2 1947. január 1. 21717 20,2 23,3 1949. január 1. 22838 20,7 24,2 1960. január 1. 40158 33,3 32,8 1966. január 1.* 46500 38,6 34.6 Egy-egy terület — jelen esetben Nógrád megye — foglalkoztatási viszonyait a helyi álla­ potok, eredmények csak részben mutatják. A viszonylagos fejlettsé g, az ország, vagy or­ szágrész foglalkoztatási szintjével történő összehasonlítás már a foglalkoztatás terén el­ * Becsült adatok 4 49 �ért, az átlagosnál jobb eredményeket, illetve problémákat is mutatja. A századforduló éveiben a népesség 2,4 százaléka, a kereső nők csupán 1,9 százaléka élt a mai Nógrád megye területén, ez az arány — a népesség részarányának csökkenése mellett — csak 2,1 százalékra emelkedett. Az 1960. évi népszámlálás időpontjában Nógrád megyében egy­ harmada rendelkezett rendszeres jövedelemmel, arányuk öt és fél százalékkal volt alacso­ nyabb, mint az országos átlag. Megyénkben a legutóbbi népszámlálás időpontjában 109 kereső nőre 200 eltartott nő jutott, közel 20 százalékkal több, mint az országos átlag. Az eltérő — nógrádi kedvezőtlenebb — foglalkoztatási szint okait elsősorban a gazdasági alapban kell keresni. Nógrád megyében a hagyományosan nőket foglalkoztató iparágak — gondolok itt elsősorban a textil, élelmiszer iparokra — hosszú ideig teljesen hiányoz­ tak, de az ágazatok jelenlegi reprezentásai a megyében foglalkoztatott nők számához vi­ szonyítva csupán helyi jelentőségűek. A kereső nők számának emelkedésével párhuzamosan változott a foglalkozási struktura is. A gazdaságilag fejlett országokban — Magyarországon az iparilag fejlettebb megyékben — már a századforduló táján megkezdődött a mezőgazdaságilag aktív keresők számának és arányának csökkenése, mely sajátos velejárója az általános gazdasági fejlődésnek. Ha­ zánkban — gazdasági jelentőségétől függően Nógrádban is — az említett gazdasági fejlődés egyik előfeltétele, hogy a rendelkezésre álló női munkaerőt minél nagyobb számban be­ vonjuk a társadalmi termelésbe, illetve hogy a női munka hatékonyabb ,termelékenyebb legyen. A korábban mezőgazdaságban foglalkoztatott női munkaerő ágazatok közötti áramlása szo­ rosan kapcsolódik az 1950-es években megindult nagyarányú iparfejlesztéshez, illetve az ezzel párhuzamos építőipari tevékenységhez. Az egyéni gazdaságok női munkaerőtarta­ lékát az ipar, az építőipar és szolgáltatási ágak különböző mértékben szívták fel. A KERESŐ NŐK M EG O SZLÁSA N É P G A Z D A S Á G I Á G A K SZER INT Eb b ő l A kereső nők a mezőgaza nem mezőaz ipar, építőÉ v száma össz. daságban gazd. ág.-ban iparban (1000 fő) foglalkoztatott nők száma (%) 1941. január 1. 21,7 66,5 33,5 7,6 1949. január 1.* 20,1 71,1 28,9 7,0 1960. január 1.* 35,7 61,0 39,0 14,3 1966. január 1.* 38,6 46,8 53,2 21,5 Tekintettel arra, hogy a nemzeti jövedelem termelésben döntő mértékben az aktív keresők vesznek részt, és a munkaerőgazdálkodás tervezésénél elsősorban a munkaképes korú nők­ kel számolnak, tovább az aktív keresők számának változását kísérjük figyelemmel. 1949—1966. évek között az aktív kereső tevékenységet folytató nők száma mintegy 18 ezer fővel ,csaknem kétszeresére emelkedett. Nógrád megyében is érvényesültek — sajátos mó­ don — a gazdasági élet fejlődésének törvényszerűségei. A mezőgazdasági ágazatokban ugyan a kívánt mértékben csökkent az aktív kereső karánya, ugyanakkor az összes aktív női keresők számának emelkedését részben a mezőgazdaságban aktívan foglalkozó nők számának emelkedése okozta. Az országban, valamint az ágazati jelleg szerint ipari me­ gyéknek minősített megyékben egyaránt megfigyelhető a mezőgazdaságban aktív kereső­ nők számának csökkenése. Ugyanakkor Nógrád megyében — lévén szintén ipari jellegű megye — 1966-ban a mezőgazdaságban közel 4 ezerrel több aktív női kereső foglalkozott, mint 16 évvel korábban. Az időközben hozott gazdaságpolitikai intézkedések ezt a folya­ matot természetesen zavarták. (Földosztás kedvezően, az 1950-es évek begyűjtési jogsza­ bályai kedvezőtlenül alakították a mezőgazdaságban dolgozók termelési kedvét, közvetve az itt foglalkozó női népesség létszámát is). 1966. január 1-én az aktív keresők száma meghaladta a 38 ezer főt ,az elmúlt 16 évben 92 százalékkal emelkedett. Az emelkedés területenként differenciált mértékben zajlott le, a Salgótarjáni-iparmedencében az átlagosnál jóval erősebb, míg a Szécsényi járást is ma­ gában foglaló nyugati-megyerészben — éppen a nők biológiai adottságainak megfelelő munkahelyek hiánya miatt — rendkívül mérsékelt volt. 1960. január 1-én a megyében még ⃰ Az aktív kereső tevékenséget folytató nők száma, illetve aránya 50 �közel 22 ezer — a mezőgazdaságban dolgozó — aktív kereső nőt írtak össze, számuk rész­ ben a hatvanas évek elején kibontakozott újabb átrétegeződési folyamat ,részben a közel­ múltban végrehajtott nyugdíjazások következtében 18 ezer főre csökkent. Az elmúlt évek helyes és szükséges gazdaságpolitikai intézkedései nyomán alakult ki a megye első könnyűipari bázisa Balassagyarmat. Az itt települt üzemek létszámszükséglete a város és közvetlen környékének női munkaerőgazdálkodási problémáit jelentős mér­ tékben enyhítette. A Z A K T ÍV NŐI KERESŐK S Z Á M A ÉS V Á L T O Z Á S G A ZD A S ÁG I Á G A N K É N T Aktív keresők 1966. január 1. az Gazdasági ág száma ossz. 1949. január 1. 1960. január 1. (1000 fő) százalékában 1960. január 1. Aktív keresők összesen 38,6 192,0 108.1 Ebből: mezőgazdaság 18,1 126,5 83,0 nem mezőgazd. ágak együtt. 20,5 353,0 148,4 ipari, építőipar 9,2 657,1 158,6 nem termelő ágak együtt 6,6 183,3 137,5 A női keresők ágazati megoszlása már jelentősebb — a terület gazdasági fejlettségétől függő — aránytalanságokat mutat. 1960. január 1-én az ipari ágazathoz tartozó női kere­ sők kétharmada Salgótarjánban, illetve a Salgótarjáni-medencét magában foglaló Salgó­ tarjáni járásban lakott és dolgozott. A többi négy járás és Balassagyarmat részesedése — melyekhez egyébként a női keresők mintegy kétharmada tartozott — nem érte el a 25 százalékot sem. Míg 1960-ban a nőket foglalkoztató munkahelyek Salgótarjánban koncent­ rálódtak (az összes kereső nők 44 százaléka, az ipar kereső nőinek 85 százaléka a megyeszékhelyen lakott) addig a II. ötéves terv időszakára a két város foglalkoztatási különb­ ségei lényegesen kisebbek lettek. 1949. január 1-én száz kereső nőre Balassagyarmaton 412, Salgótarjánban 444 eltartott nő jutott, 1966-ra 179-re, illetve 140-re csökkent. A nők foglalkoztatási színvonalának további emelése, — melyre különösen a községekben lenne szükség — több probléma nagyrészt egyidejű megoldását veti fel. Az ipartelepítést szándék mellett meghatározó tényező a munkaerőtartalék területi megoszlása, a képzett­ ségi színvonal és a szükséglet összhangja is. Továbbszámított adatok szerint a munka­ képes korú eltartott nők száma Nógrád megyében meghaladja a 30 ezer főt. Tekintve, hogy a megfelelő körülmények között munkát is vállaló nők csaknem egyharmada a salgótarjáni járás területén él, itt a már ma is élő problémák a szénbányászat tervezett létszámcsökkentésének végrehajtása után fokozott mértékben jelentkeznek. A női munka­ e rő felhasználását mutató számok és viszonyszámok itt a legkedvezőtlenebbek. M U N K AE R Ő H E LYZ E T TER Ü LE TI RÉSZLETEZÉSBEN* 100 kereső nőre jutó eltartott munkaképes korú nő Balassagyarmati 4 100 13,6 64 Pásztói 4 750 15,8 60 Rétsági 3 700 12,3 58 Salgótarjáni 9 250 30,8 100 Szécsényi 3 500 11,6 51 Községek együtt 25 300 84,1 69 Balassagyarmat 1 250 4,1 39 Salgótarján 3 550 11,8 39 Városok együtt 4 800 15,9 39 Megye összesen 30 100 100,0 61 * A továbbvezetett népességszámok, illetve az 1966. január 1-i munkaerőmérleg alapján becsült adatok Járás, város Munkaképes korú eltartott nők száma %-os megoszlása 51 �A női munkaerőtartalék befolyásoló tényezők között lehet megemlíteni az objektív fel­ tételeket, és a foglalkozási szint javítását célzó állami intézkedéseket. A női munkaerő­ tartalék életkor, szakképzettség, családi állás és a munkavállalással kapcsolatos szempon­ tok szerint rendkívül heterogén összetételű. A munkát kereső nők kisrésze (kb. 1%) egye­ dülálló, mintegy 30 százalékának családja eltartásáról kell gondoskodnia. Rendkívül ala­ csony — 5 százalék alatti — a szakképzettséggel rendelkező nők aránya. Ezek egyrésze lakhelyéhez közel szakmájában vagy nem tud, vagy nem is kíván elhelyezkedni. Döntő többségük könnyű fizikai munkát vállalna, a bármilyen nehéz fizikai munkát ,a többmű­ szakos munkarendet is elfogadók aránya 15 százalék alatt van. Az MSZMP. IX. Kongresszusa foglalkozott a családtervezés és a gyermeknevelés néhány problémájával. A kongresszusi javaslat szerint, — melyet az országgyűlés következő ülése törvényerőre emelt — valamennyi arra jogosult nőnek állami segítséget lehet nyúj­ tani, melyet a nők gyermekük kétéves koráig vehetnek igénybe. A gyermeknevelési segély jellege közismert, a munkaerőgazdálkodást Nógrád megyében is kedvezően befolyásoló állami intézkedés természetesen enyhíti a nők elhelyezkedésével kapcsolatos gondjainkat. A Salgótarjánban végrehajtott felmérések azt bizonyítják, hogy az igényjogosult nők kö­ zel 80 százaléka él a rendelet biztosította lehetőségekkel. Becslések alapján megállapít­ ható, hogy a megyeszékhelyen évente átlagosan 350-400, Balassagyarmaton 250-300, a me­ gyében összesen 1000—1300 nő helyettesítéséről kell hosszabb-rövidebb ideig gondoskodni. V Á LTO Z Á S O K A NŐK HELYZETÉBEN A nők társadalmi helyzetében — —a munkavállalás méreteinek bővülésével párhuza­ mosan — alapvető változások történtek. Változott a nők helyzete a munkahelyen, a mun­ kahelyen kívül. Ennél jelentősebb azonban a családban betöltött szerep változása. Az úgynevezett második műszak megnövekedett jelentősége a nők tényleges munkában eltöltött idejét - a család nagyságától, ill. a családtagok aktivitásától függően - kisebbnagyobb mértékben megnövelte. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi - a nők helyzetére vonatkozó - adatfelvétele alapján külön vizsgálhatjuk a háztartásvezető (aktív kereső tevékenységet nem folytató) és külön dolgozó nők helyzetét. A népesebb háztartások esetében ellentéteket tapasztal­ hatunk. A gyermekgondozás megfelelő ellátása azt igényli, hogy egy-vagy több nő lássa el a háztartási munkát. Ugyanakkor a megfelelő jövedelmi színvonal biztosítása minél több családtag — az esetek többségében a munkaképes korú női csaldátagok — munkába­ állását követelné meg. A nagylétszámú családoknál következésképpen alacsonyabb a munkavállalási arány, mint az összes nőknél. Az egy, általában első gyermek még nem je­ jent különösebb nehézséget a munkavállalás szempontjából, hiszen egy gyermeket — böl­ csődei, vagy óvodai gondozás mellett különösen — általában még könnyen el tud látni a dolgozó nő is. A további gyermekek, esetleg magaskorú gondozásra szoruló öregek számá­ val párhuzamosan csökken a munkavállalás aránya is. A munkavállalás mértékének emelkedésével lépnek előtérbe azok a kérdések, melyek a munkahelyi körülményekre, a munkahelyi viszonyok visszahatására adnak választ. A kereső nők aránya munkahelyenként, beosztás és jövedelem szerint igen eltérő. A vezető­ állású alkalmazottak között a nők aránya az országban átlagosan 25 százalék alatt van. A megyei átlag ennél még alacsonyabb. Az 1960. évi népszámlálás időpontjában Nógrád megyében az államigazgatási, gazdasági vezetőknek csupán 10 százaléka volt nő. A női keresők aránya a megyében 35 százalék körül mozog, de a fizikai szakképzettséggel is rendelkező munkásoknak csupán 5 százalékát képviselték. (Az idevonatkozó országos át­ lag 1960-ban 15 százalék volt) A nők foglalkoztatásánál még ma is érvényesülő örökölt szokás ,hogy a kereső nők zöme még ma is a hagyományos munkahelyeken, a mezőgazdaságban, ezen kívül az oktatási és egészségügyi ágazatokban dolgozik. A női munka még tapasztalható diszkriminációja, a nők hiányos előképzettsége s a már említett tényezők a női munka bérezését erősen dif­ ferenciálták. A nők általában kevesebbet keresnek mint a hasonló beosztásban dolgozó, vagy hasonló szakképzettséget kívánó munkakörben dolgozó férfiaknál. 1959. óta ugyan több ízben hajtottak végre bérrendezést, szakmai bérkorrekciót, de a két nem közötti 52 �béraránytalánságok csupán enyhültek, sok esetben a 10 év előtti aránytalanságok ma is jellemzők. AZONOS BEOSZTÁSBAN DOLGOZÓ NŐK H A V I 1959. ÉV Á TLA G O S KERESETE* A nők keresete a Férfiak Nők férfiak keresetének havi átlagos keresete Ft százalékában Alkalmazottak 2249 1398 62,2 Szakmunkások 1923 1314 68,3 Segédmunkások 1619 1088 64,3 A nők munkavállalását befolyásoló tényezőket már említettem. A kizárólag anyagi okok miatt munkát vállalt nőknél is tapasztalható a munka iránti érdeklődés, a szakma sze­ retetének kibontakozása. Ez az életszemlélet változásával terjedő hivatásválasztás, mely termeszetes en függ a jelenlegi foglalkozás nyújtotta anyagi és erkölcsi előnyöktől is. Az adatgyűjtés alkalmával megkérdezett, akkor alkalmazotti foglalkozású nők közel négyötöde a jelenlegi foglalkozását kívánta folytatni. Ez az arány a szakmunkás foglal­ kozásúaknál hasonló mértékű, míg a kevésbé kvalifikált munkahelyeken dolgozók — be­ tanított- és segédmunkások — mintegy fele más munkaterületen, a jelenleginél magasabb követelményeket támasztó, és előnyösebb feltételeket biztosító munkaterületen vállalt volna munkát. A kereső foglalkozású nők számának történelmileg ily rövid időn belüli nagymérvű nö­ vekedése természetesen visszahat a nők társadalmi, és kulturális helyzetére is. A rend­ szeres jövedelmet biztosító állás vállalása befolyásolja a helyhez és időhöz kötött, illetve a helytől és időtől független kulturális igényeket. A rendszeresen olvasó és moziba járó nők aránya a nem kereső foglalkozásúaknál magasabb, meghaladja a 28 százalékot. (A keresőknél ez az arány csak 21 százalék). Ugyanakkor általában a munkahely követelmé­ nyeinek megfelelően — lényegesen magasabb a dolgozó, tanuló és emellett szórakozó nők aránya. A vizsgálat adati szerint 4 százaléka tanul, míg a nem kereső nőknél ez az arány 0,3 százalék alatt van. Az arányokat a nők különböző társadalmi-gazdasági cso­ portjai, a különböző iskolai végzettség tovább differenciálja. A magasabb iskolai végzett­ séggel párhuzamosan emelkedik a kulturális létesítményeket látogató nők aránya is. A nők rendelkezésére álló szabadidő felhasználását a társadalmi-gazdasági helyzet meg­ határozó módon szabályozza. A munkaviszonyban álló nők többsége szabadidejét olva­ sással, tanulással tölti, addig a háztartásvezetők nagyrészénél dominál a kézimunka, mely a kifejezetten háztartási munka után kikapcsolódást jelent. Hasonlóképpen eltér a dolgozó és nemdolgozó nők igénye az esetleges rendelkezésre álló több szabadidő felhasználását illetően is. Gazdasági csoport A N Ő K M E G O SZLÁ SA A LEGKEDVELTEBB E LF O G LA LT SÁ G S ZE R IN T** Szabadidőben mivel foglalkoznak Ha több szabadidejük lenne, Elfoglaltság legszívesebben a mivel töltenék el a keresők nem keresők keresők nem keresők Olvasás 28,6 2,3 19,1 19,7 Kézimunka 28,5 43,0 12,7 20,3 Pihenés 11,3 6,5 12,7 12,1 Házimunka 8,1 9,7 4,1 4,9 Színház, mozi 2,5 1,1 18,5 16,2 Séta, sport 1,8 1,7 12,1 7,8 Tanulás 1,0 0,2 6,7 3,8 Nincs szabadideje 2,6 0,9 — — A női munka — korábbiakban vázolt nagyfokú társadalmasítása után az esetek többségé­ ben megnövekedett szerepe van a második műszak kihasználásának is. A reprezentatív adatfelvétel eredményei szerint a kereső nők közel fele teljesen egyedül végzi — termé­ * Az adatok tájékoztató jellegűek **A táblázat nem tartalmaz teljes felsorolást 53 �szetesen a 8 órai munka után - a háztartási, a család gondozásával járó munkát is. To­ vábbi 30 százalékra tehető azok aránya, akik nagyobbrészt segítséggel látják el a házi­ munkát. A nem keresőknél az arányok a foglalkozás jellegének megfelelően tolódnak el, a családgondozás feladatait a nők háromnegyede kizárólag egyedül, mintegy 20 százaléka nagyrészt egyedül végzi. A háztartási munka elvégzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a háztartási munka gépesítésének széleskörű lehetőségeit. Becslések szerint a ke­ reső nők 70 százalékának, a háztartásvezetők felének közepesen gépesített háztartása volt. Ismerve a közeljövő iparfejlesztési politikáját, megállapítható, hogy megyénkben a fog­ lalkoztatási szint tovább emelkedik. A mindennapi életben tapasztalhatjuk, hogy a társadalmasított és háztartási munka közötti eddigi éles határok mindinkább elmosódnak, a nők valóságos egyenjogúsítása érdekében kitűzött célok egyre inkább megvalósulnak. 54 �NÁDHÁZI LAJOS A FALUN ÉLŐ ÉRTELMISÉGRŐL Alig múlik el olyan hét, hogy a sajtóban ne olvasnánk, a rádióban, a televízióban ne hal­ lanánk a végzős egyetemi főiskolai hallgatók falusi tevékenységével szemben táplált néze­ teiről, vagy más oldalról a falvak orvos, agrármérnök, tanár hiányáról. Ezek a vélemények ösztönöztek néhány községünk értelmisége helyzetének megvizsgálására. Választ igyekez­ tem keresni, hogy vajon indokolt-e a pályájukat kezdő fiatal szakemberek idegenkedése és tartózkodása a falusi élettől, munkától. A vizsgálat során kizárólag az értelmiségiek kérdésekre adott írásos válaszára, tájékoz­ tatására támaszkodtam. Nem vettem igénybe kontroll eszközöket. Ezt megtehettem már csak azért is, mert a kérdések nagyobb része olyan volt, hogy a kérdezetteknek egyáltalán nem állt érdekükben helyzetüket szépíteni, legfeljebb néhány vonatkozásban a valóságos­ nál negatívabb képet adtak. Gondolok itt olyan lényeges kérdésre, mint az anyagi helyzet, amelynél a pedagógusok közül szinte senki sem jelezte a túlórákból és más forrásokból eredő jövedelmét. Mivel ezek az apró eltérések — a vizsgálat célját tekintve — lényegileg nem befolyásolták a következtetések levonását, nem tartottam szükségesnek az elhanya­ golható részletek feltárását. A valóságostól negatív irányba eltérő kép korrigálása legfel­ jebb további előnyöket tartogathat az érdeklődők számára. Jelenlegi írásomban csupán egy helységben, É. községben élő értelmiség helyzetét kí­ vánom bemutatni. É. község lakóinak száma 4100, a legközelebbi kisvárostól 15 km-re van. A legnagyobb gazdasági egysége a jól gazdálkodó termelőszövetkezet, amelynek 833 tagja van. A 160 személyt foglalkoztató Gépjavító Állomáson szalagszerelés folyik és bizonyos alkatrészeket gyártanak az ország más helyén működő üzemeknek. A KTSz-nek öt ágazata — építő, cipész, fodrász, szabó, fényképész — működik a faluban. Az üzlethálózat kielégíti az igényeket. Kulturális ellátottsága alig éri el a hasonló községek szintjét. Az óvódája zsúfolt, nem elég korszerű. Az iskolai tanítás négy, egymástól elég távol eső helyiségben folyik. A kul­ turotthon központi fekvésű, de helyiségeit és felszereltségét tekintve egyáltalán nem elégít ki a kor igényeit. Az 5456 kötetes könyvtár a párthelyiséggel együtt jól felhasználható irodalmi és könyvtári rendezvényekre. A televízió-vevőkészülékek száma 198. A községben 51 értelmiségi dolgozik. Tőlük kértem választ az elmúlt év májusában az életüket, körülményeiket érintő legfontosabb kérdésekre. A megkérdezettek (44-en) — 20 férfi és 24 nő — gondosan kitöltötték a kérdőíveket, a tágabb válaszadási lehetőségeket biztosító részeknél leírták hasznos javaslataikat, elgondolásaikat, amiért ezúton is köszö­ netet mondok. A 44 fő életkori megoszlása az alábbiak szerint alakul: 25 éven aluli 25—40 év közötti 40—50 év közötti 12 fő 4 fő 3 fő 50—60 év közötti 60 éven felüli 24 fő 1 fő (orvos) Többségük fiatal, a felszabadulás után kezdte pályáját, iskolái jelentős részét már a szocialista társadalomban végezte. Az életkori megoszlás egy kicsit azt is jelzi, hogy az elmúlt 23 évben milyen jelentősen megnövekedett a falvakban az értelmiség száma. A 44 főből hat értelmiségi házaspár van (itt csak azokat említem, ahol mindkét házas­ társ a faluban dolgozik), heten pedig még hajadonok, vagy nőtlenek. Ezek 21—23 évesek. Ma már nyoma sincs az irodalomban, a drámákban megformált falun élő értelmiségi nő­ nek, aki vénlányként éli napjait, mert nem találja a rangjához méltó férfit, azon alul pe­ dig nem házasodhat. Ha pedig ezt a »könnyelmű« lépést mégis meg merte tenni, vállalnia kellett a kiközösítést, megalázást, az egyenlő rangúak lenézését, megvetését. 55 �Az életmód alakulásának fontos feltétele az emberek jövedelmének alakulása. Prak­ tikusan így is fel szokták tenni a kérdést: »megéri-e a feladatot elvállalni.« A kapott vá­ laszok szerint a havi fizetések az alábbiak szerint alakulnak: 1300 Ft-on alul 3 fő (képesítés nélküli óvónő, tanítónő) 1300-1500 Ft 11fő (óvónő, fiatal tanítónő) 1500-2000 Ft 12 fő 2000-2500 Ft 7 fő 2500-3000 Ft 5 fő 3000 Ft-on felül 6 fő Ezek az összegek — néhány esettől eltekintve — az alapfizetéseket tartalmazzák, nem foglalják magukban az egyéb jövedelmeket (túlóra, prémium .természetbeni juttatás stb.). Ha a férj és a feleség közös jövedelmét nézzük (itt is főleg az alapfizetés szerepel) 18 főnek van a családi jövedelme 4000 Ft felett. A bemutatott helyzetet kiegészíti az eltartottak számának alakulása: 12 főnél nincs eltartott; 21 főnél egy eltartott van; 8 főnél két eltartott van; 2 főnél három eltartott van; 1 főnél négy eltartott van. Nagyon jól tudjuk, hogy az anyagi helyzetet a fizetésen és az eltartottak számán túl még sok összetevő befolyásolja. A valóságosabb képet inkább az nyújtja, milyen az ember tényleges anyagi és ezzel szorosan összefüggő kulturális ellátottsága. Rendkívül fontos tényező a lakásviszony, amely elengedhetetlen feltétele a nyugodt élet- és munkakörülményeknek. Saját lakásban lakik 8 fő; Állami főbérleti lakásban la­ kik 18 fő; Szüleinél lakik 17 fő; Albérletben lakik 1 fő. Kiegészítésül csupán annyit, hogy a saját lakások korszerűek, napjaink igényeit tel­ jes mértékben kielégítik. Az állami főbérletek — néhány kivételtől eltekintve — megfelelőek, kényelmesek, egy részük előnyösebb mint a városi bérház (tágas udvar, gyümölcsös is tartozik hozzá). A szüleikkel lakók közül heten egyedülállóak, a többiek között is találunk olyanokat, akik­ kel a tágas lakásban egy szülő él, így a kényelmes otthont mintegy sajátjuknak tekint­ hetik. Nehéz helyzetben az a 6 fő van, aki más helységből jár a munkahelyére. Sajnos ezek között találunk családanyákat is. Az anyagi helyzetnél említem mintegy átmenetként a kulturális körülményeket. A megkérdezett 44 értelmiségi közül — a házastársakat is figyelembe véve — kilencnek van gépkocsija (összesen 6 gépkocsi), nyolcnak van motorkerékpárja. Nincsenek lényeges ada­ taim, de tapasztalataim szerint alig hiszem, hogy van olyan város, ahol minden ötödik értelmiségi munkakörben dolgozónak van gépkocsija. Persze ez természetes is, hiszen a kulturális igények kielégítéséhez a városban élőknek nem olyan mértékben szükséges a gépkocsi, mint a faluban lakóknak. De éppen itt jutunk el ahhoz a fontos problémához, amit a végzős egyetemi, főiskolai hallgatók a mnnkahely megválasztásánál hangoztatnak: »Nem akarok vidékre (nem is falura) menni, mert nincs biztosítva a szellemi fejlődésem, félek az elparlagiasodástól.« Biztos van ilyen is — a felmérés során találkoztam ezzel a jelenséggel is —, de a tények azt mutatták, ezekben az esetekben nem a falura kerüléssel kezdődött a baj, hanem 4—5 évvel előbb, mikor ezek az emberek a felsőfokú intézmény ajtaján illetéktelenül besur­ rantak. Nézzünk néhány tényt, hogy a faluban élő pedagógus, orvos, agrármérnök hogyan él a kulturálódás lehetőségeivel. Televízióval huszonkilencen rendelkeznek. A fontosabb szakkönyvek és szakfolyóiratok megtalálhatók az intézményeknél, de saját anyagi eszkö­ zeikből is sokat fordítanak erre a célra. A ritkább szakkönyveket a főhivatású könyv­ táros — kérésre — könyvtári kölcsönzésben meghozatja. Ismét egy kis statisztika: 50 kötet könyve van 6 főnek 300 kötet könyve van 2 főnek 100 kötet könyvevan 12 főnek 400 kötet könyve van 2 főnek 200 kötet könyve van 12 főnek 400 kötetnél több könyve van 4 főnek A 6 értelmiségi házaspárnál a férj feleség együtt szerepel. 56 �Tudom, hogy a könyvolvasásnál a kötetszám elég keveset mutat, ezért nem is kívá­ nom fetisizálni, de bizonyos kulturális igényre mégis enged következtetni. Különösen akkor állíthatjuk ezt, ha figyelembe vesszük, hogy az értelmiségiek csupán ebben az egy községben 53 féle napilapot és folyóiratot fizetnek elő és a közületi lehetőségeket is ki­ használva, 64 fajta sajtóterméket olvasnak. Igaz, komolyabb szaklapok egy részét ma még kevesen forgatják, hogy csak néhányat említsek: egyetlen pedagógus sem jelezte a Magyar Pedagógia, a Pedagógiai Szemle, vagy a Pszichológiai Szemle olvasását. Úgy gondolom, ebben egy kicsit ludasak egyes felsőfokú intézmények is, amelyek az ott töltött évek alatt nem ösztönöznek kellően a szaklapok olvasására. A művelődés egyik lehetősége — egyben az életmód mutatója is — a külföldi utazás. Az ilyen utazások szélesítik az emberek látókörét, szilárdítják vagy módosítják nézeteiket. Ebben a kérdésben sem kell szégyenkezniök azoknak, akik a falut választották működési területüknek. A 44 főből a elmúlt években 33-an jártak külföldön: 14 fő egy alkalommal,10 fő két alkalommal, 2 fő három alkalommal, 7 fő háromnál több alkalommal. A falun élő értelmiség egy részének művelődési igényét érzékelteti az a tény is, hogy Salgótarjánban a T IT megyei szervezetéhez meghívott neves kutatók, országos hírű szak­ emberek előadásain, konzultációin nem ritkán több falusi értelmiségi jelenik meg, mint városban élő. A pedagógiai szabadegyetemre a községekből ugyanannyian jelentkeztek, mint Salgótarján városából. Hasonló példák özönét tudnám felhozni a főváros és vidék viszonylatában is - hisz néhány évig Budapesten éltem, ahol találkoztam a »nagyobb lehetőségekhez« görcsösen ragaszkodó, de a szellemi alkotó munkában nagyon is igénytelen emberekkel. A tények és tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy az adottságok csak az egyik oldalt jelentik, a másik oldal a lehetőségek felismerése, felhasználása. A korszerű iskolai nevelés és oktatás megvalósítása, az ifjúság formálása, a község lakói egészségének óvása, a termelés magasszintű irányítása olyan feladatok, amelyekben nagy alkotási lehetőségek rejlenek. Ismerünk olyan értelmiségieket — ezt a kérdőíven nem lehetett megragadni —, akiknek nagy hozzáértéssel és kitartóan végzett munkája nagyban hozzájárult a község élet- és munkakörülményeinek pozitív alakulásához. Mun­ kájuk hatása tükröződik a község körülményeinek változásában is, de ebben a teremtő munkában önmaguk is gyarapodtak, szellemileg gazdagodtak. Az ideológiailag, szakmailag jól felkészült értelmiségiek hivatásuk teljesítésével pár­ huzamosan, kapcsolatot teremtve a tudományos kutatóintézetekkel, egyre reálisabban tűzhetik maguk elé a kutatói tevékenységbe, tudományos munkába történő bekapcsolódást. A kutatások, tapasztalatgyűjtések kollektívvá válása, a tudományos kutatás és a gya­ korlati élet közelebb kerülése szükségszerűen követeli a kiváló felkészültségű, gyakorlat­ ban dolgozó szakemberek bekapcsolódását. Az egyes tudományágak — néprajz, történe­ lem, szociológia, pedagógia stb. — káros kihatások nélkül aligha nélkülözhetik hosszabb ideig a falvakban élő tehetséges szakemberek közreműködését. A tudományos alkotóműhelyek és a gyakorlat mind közelebb kerülése folyamatának a ma még helyenként megtalálható szűk egzisztenciális érdekek, szempontok sem állhatják tartósan útját. Másik oldalról viszont az is igaz, hogy a hivatás gyakorlásának ez a magasab szintje próbára teszi a képességet és a tehetséget. Nem lehet bizonyos hamis látszatokat meg­ őrizni, mások árnyékában megbujni, vagy éppen érdemtelen előnyökhöz jutni. Újabb kérdés tolakodik elő. A faluban élő kiváló képességű értelmiségieknek van-e elég idejük a tevékenységi területükkel közvetlen összefüggő alkotó munkára? Már csak azért is, mert a faluban a társadalmi, kulturális élet alakításában számítanak a részvé­ telére. A kapott válaszok szerint 29 főnek van rendszeres társadalmi elfoglaltsága, amely­ nek mértéke a következő: Heti 2 óránál kevesebb elfoglaltsága van 5 főnek 2—4 óra elfoglaltsága van 12 főnek 6— 8 óra elfoglaltsága van 1 főnek 4-6 óra elfoglaltsága van 6 főnek 8 −10 óra elfoglaltsága van 5 főnek A társadalmi tevékenységük időben és minőségben nagyon aránytalan. Néhányan több területen is tevékenykednek, mások nem végeznek társadalmi munkát. Tevékenységi kö­ rük így is nagyon széles, szinte átfogja a község társadalmi életét. Az MSzMP megyei, 57 �községi vezető testületeiben, a tanácsban, az Országos TSz Tanácsban, a szakszervezet, a KISZ és úttörő szervezet, a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a sport, a földművesszövet­ kezet vezető szerveiben egyaránt megtaláljuk őket. Hivatásuk gyakorlásának oldaláról megközelítve mégis milyen problémákkal küzdenek É. község értelmiségi dolgozói? A válaszok legtöbbje a munkahely körülményeivel összefüggő. Az óvoda korszerűt­ len, zsúfolt ,nem elégíti ki az igényeket. Az iskolai tanítás négy, egymástól távol eső helyen folyik. Magas az egy tanteremre jutó tanulói létszám. Nincs elég korszerű szem­ léltető eszköz. A korszerű eszközöket hiányolják a kulturotthon és a könyvtár vezetői is. Gondjaikat növeli az önállóság hiánya. Munkájukat nehezíti a középszervek aprólékos utasításai, indokolatlan beleszólásai. A termelést irányítóknál ezeken túl rendkívül ideg­ őrlő az anyagellátásnál esetenként jelentkező bürokratizmus. Egyéni oldalról megközelítve néhányan a munkahelyre utazás nehézségeire panasz­ kodnak. Másoknak a szakmai felkészültségükkel összefüggő tanulás még nagyon leköti az idejét. Egy-két anya a gyermeknevelés nehézségeire panaszkodik. Ez valóban nagy gond. Hiányoznak azok a lehetőségek, amelyek elősegítik a gyermekek hajlamainak kibontakoz­ tatását, képességeinek működtetését (nyelvtanulás, zenei, képzőművészeti, sport foglal­ kozás). Bár ez hasonlóan hiányzik a legtöbb falun élő gyermek számára, ezen a téren intézményesen is elő kell segíteni a jó képességű, falun nevelkedő gyermekek hátrányos helyzetének a megszüntetését. Végül — a válaszok alapján — hogyan összegezhetjük az É. községben élő értelmi­ ségiek körülményeit? Mindent összevetve: szívesen vállalják ezen a helyen az életet, a munkát. A megkér­ dezettek közül 38-an hosszabb ideig szándékoznak ebben a községben élni, dolgozni, viszont csak bizonyos feltételek (lakás stb.) megvalósulása esetén maradnak ezen a he­ lyen. Két főnek nincs szándékában É. községben letelepedni. A felsorolt tények érzékeltetik, hogy a falusi helyzettel, az ott élő értelmiség körül­ ményeivel kapcsolatos, régebben kialakult, ma is élő elképzelések milyen jelentős korri­ gálásra szorulnak. A valóság helyes visszaadása eloszthatja a régi viszonyok kritikátlan átültetésével, az erősen szubjektív, egyoldalú, negatív szemlélettel kialakított nézeteket. A helyes tájékoztatás, az előitéletek eloszlatása sok pályáján induló fiatal menthetne meg a felesleges tépelődéstől. 58 �KUNSZABÓ FERENC LEBONTJÁK A PUSZTÁT — Még na előbb jön, csak egy pár héttel is, én nem kellettem volna — mondja az öreg, és hihetetlenül kifakult vadászkalapját feljebb tolja a homlokán. — Volt egy lo­ vunk... mert sáros időben ezen az úton se kocsi, se autó... és ha olyankor kitelefonáltak az állomásról, hogy valaki érkezett, csak felnyergeltük, rácsaptunk a farára, ö meg szépen leügetett a hídig, illően fogadta a vendéget, aztán kifuvarozta a pusztára. — Nem féltek, hogy illetéktelen ül föl rá, és többet nem látják? — Mundért?!... Az nem olyan ló volt! A hídnál, igaz, bárki felülhetett a hátára, de aztán ő parancsolt: csakis a kijelölt úton jött, ezen a csapáson, és egyenesen be a pusz­ tába. Útközben, ha az illetőnek félre dolga volt, vagy mi, akkor megállt, de leszállni már nem lehetett! Csak úgy, a nyeregből, mert Mundér, az biztos, hogy elkapta a frakkját! — Bal tenyerét szórakozottan megcsapkodta a gyeplőszárral: — De most, ez a hideg, szeles tavasz... megfázott. Az öreg ló csak olyan, mint az öreg ember: ha nyílik az idő, az neki a legveszélyesebb. — Talán már régebben ismerte? — Én segítettem a vilá gra ... Nagyon okos jószág volt: féléves korában már két lábon táncolt, — de csak nekem! Nekem ingyen. Másnak cukorért... — Megtörölte az arcát, legyintett: — A, manapság már nincs is ilyen okos jószág, tán a világon se!... Mert itt sokat ért. Tetszik látni, egy lovat meg egy embert megtakarított az okosságával... Egyre lassabban modta, nemakarom formán, és közben minduntalan a hegyoldalt nézte, talán, hogy ne lássam az arcát. • — Jól kiesik ez a Basa puszta — jegyeztem meg illő szünet után. — Ki, kérem! — élénkült föl. — Ez úgy kiesik a világból, hogy az uraság is csak egy­ szer fordult meg itt évente. Szarvasbőgéskor Mondta is mindig: „Ha te nem volnál, Ist­ ván, ez a völgy kiesne a világ fenekén!” Ezt minden évben elmondta. — Kiegyenesedett a nyeregben, és jobb öklével nagyot kanyarított, mint a kártyás, mikor a csendes ultit ki­ vágja: — Nem volt itt szántóföld, kéremszépen, egy deka sem! Erdő volt mindenfelé: szik­ la, hegy, erdő — annak is a hitványabbja... Ez a völgy, a Basa völgy, északra nyílik. Tetszik látni? Keletről, nyugatról, délről hegygerinc. Északról: bejárnak a szelek. A szél­ től van,hogy itt az orgona, meg az akác, meg minden virág vagy tíz nappal később nyit, mint pár kilométerrel odább, a hegyeken túl... Mert itt van, éppen délnyugatnak, a Basa hegy. Ez mindig megakasztja a felhőt, és elfolyik a víz, amarra. Ide csak akkor jön egy kis csapadék, ha netán északról, mint az éjjel is. — Értem. — Csak azért mondom, kérem. Ettől van, hogy itt aztán vethetnek búzát vagy kuko­ ricát, répát vagy kutyafarkát, itt nemigen lesz abból semmi! — Akkor minek vágták ki az erdőt? — Hát... jöttek, oszt kivágták... — Nem szólt senki, hogy itt úgysem lesz termés? — Éppen az az izé, hogy szóltunk. . . Mert az úgy volt, hogy ezerkilencszáznegyven­ hatban állami erdőgazdaság lett a Basa völgy. Negyvennyolcban meg az egészet megkapta az állami gazdaság, mint fásított legelőt. Hogy itt majd juh, tehén, mifene jól elfüvel... Hát nem mondom, arra még megfelelt volna. Ritkásan álltak a fák, vad meg nem volt. Kevés volt. A háború alatt meg utána, kipusztították az orvvadászok. Aztán meg, az igaz­ gató azt mondta, hogy a vadászat úri passzió, nem kell se dámvad, se őz. Jó, mondom, akkor hát legyenek birkák meg marhák... Hát voltak... Karámot építettünk, és őrizgettem őket. De két évig se voltak, egyszer­ csak jön az igazgató, hogy nocsak, kiirtják az egész völgyet, és itt szántóföld lesz, mert búzára van szüksége a népgazdaságnak. De már jöttek is a baltások. Akkor egy kicsit hangos lettem, hogy: az a veresszakállú atyaúristen!... Hát vadőr voltam, marhapásztor lettem, most meg talán ürgét öntsek?!... Ha az ember mérges, 59 �akkor sokmindent mond, amit nem kellene... — Lehajtja a fejét, utánabólogat a szava­ inak: — De csak kivágták... Engem meg be a börtönbe... Volt egy puskám. Szép kis vadászfegyver: titokban. — Hogy tudta azt az igazgató? — Hogyne tudta volna, mikor a fele vadat mindig átadtam neki, becsülettel! Elörehajlunk a nyeregben, mert az út egyre emelkedik. A keskeny völgy mélyén arasz­ nyi sarat dagasztott az eső. A lovak óvatosan tiblábolnak benne, mert alul alattomos kövek várnak, hogy csűdjüket törjék. Az öreg ügyes váll- és derékmozgással ellensúlyozza a himbálózást: — Mire visszajöttem, itt már fegyenctelep volt. — Fegyenctelep? — Már úgy kell érteni, hogy aki valamiért fekete lett a gazdaságban, azt ide tették:. Ha valaki kapott fél év javító-nevelő munkát, vagy ha valaki kijött a megőrzőből, hát azt ráadásul még ide is helyezték. Hogy itt majd alkalma lesz bebizonyítani... — Csapott a kezével. — Kijöttem, jelentkeztem az igazgatónál. Nem az volt már, hanem egy másik. Azt elhelyezték. — Miért? — Hát az úgy volt kérem, hogy Magyarországon ezerkilencszázhuszonhat óta csak akkor lehet erdőt irtani, ha mindjárt telepítünk is a helyébe. Mert kevés a fa. Ezért aztán az igazgató csak úgy, a saját szakállára... Lett egy csomó fája, amivel azt csinált, amit akart, még akkor meg, ami itt termet — mert ha kevés is, valamennyi mindig ter­ mett, — azzal pótolhatta a többi földek átlagát, és kapta a prémiumokat, meg az okleve­ leket... Hát persze, mikor volt neki háromezer holdja bejelentve, és a valóságban négy­ százzal több! A Basa völggyel. Illetve, akkor már Basa puszta, mert építetek ide lakásokat, gazdasági épületeket, mindent. — Ezért a csalásért váltották le? — Kit? — Hát azt az igazgatót. — Ja, nem! Dehogyis, kérem . .. Mondott valamit, amit nem kellett volna. — Aha. — Hát! Igy volt ez, kérem. Egyszer erre jártak a földmérők, fölnyalták az egész vidé­ kit, és akkor kiszagolták, hogy itt négyszáz holdon művelési ágváltozás történt. Bevezet­ ték, és minden rendben volt. Utána vagy másfél évvel, részeg fejjel, mondott valami re­ akciósat, és akkor leváltották. . . — Rámnézett: — Csak azért mondom el, hogy a szája miatt váltották le, de a tette miatt érdemelte meg! Felértünk a horhó tetejébe. A lovak megálltak, remegő inaikat kicsit megeresztet­ ték, mert ezután jön még a neheze: leereszkedni a lejtőn. A völgy kitárult előttünk: négyszáz hold meredek hegyoldal, köves lapály. Szemben, az északnyugati oldalban vagy tizenöt lakóház, istállók, karámok, szín. Fölöttük, egy nagy sziklán régi szabású, beépített fenyőgerendákkal díszített épület. A régi vadászház. A Nap néha már előcsillant a foszladozó felhők mögül, s alaktalan, változó, eltűnő piszokfoltokat rajzolt a tájra. Utitársam nem nézett föl. Emlékeivel bíbelődött: — Bementem az új igazgatóhoz. Azt mondta: Maga ott született a Basa pusztán? Ott, mondom, igazgató úr, nekem már az apám is ott született... Nohát, azt mondja, én szeretem a helyi kádereket. Maga lesz ott a tanyagazda!. . . De igazgató elvtárs, mondom, én még sohasem voltam tanyagazda. Erdész voltam, vadőr... Nem baj, azt mondja, én se voltam még soha igazgató; meg lehet szokni... Így voltam én itt vezető, négy álló évig. Jöttek, mentek az emberek. Néha hozták, vitték őket. Volt, aki nem akart ide kiköltözni: karhatalommal hozták. Más meg egy éjjel megszökött családostól. Ami kis holmijuk volt, elbírták gyalog. Ugyanúgy kisérték őket vissza, hátukon a batyu, rajta a festett tábla: „Dolgozók! Tanítsatok meg a helyes életre!” — Valami osztályidegen volt? — Volt olyan is. De ezeknek véletlenül még a védőszentjük is földhözragadt volt tán ... A lovak maguktól indítottak lefelé. A nagy sár mihamar elmaradt, könnyebben lép­ kedtek. — ... Aztán megszűnt a fegyenctelep. Ötvenhétben vagy ötvennyolcban megszűnt. Akkor egy kicsit kiürült a puszta. Volt úgy, hogy negyedmagammal laktam kint. — Es akkor miért nem telepítették be erdővel? 60 �— Nem tudom, kérem. Egy időben úgy volt, hogy betelepítik, de aztán mégse. . . Majá a gépek, meg a vegyszerek! —akkor azt mondták. Dehát itt a gépek nem mindenütt tudnak dolgozni. És ahol aratni tud, ott szántani nem, meg ilyenek. .. És ötvenkilenctől kezdve mindent itt termeltek, amit muszáj volt. Kiírtak a gazdaságra száz hold napraforgót vagy lencsét? . . . Nosza, elvetették a Basa völgyben. . . Így aztán újra megtelt a puszta . . . Las­ san kihúzódtak ide a családok . . . hogy kik? Hát, ilyenek is, olyanok is. Akiknek még ez is jobb, mint a semmi. . . • — Van itt minden, kérem! Még nylonzazskó is !. . . Mondtam az üzletigazgató kartárs­ nak: Tessék nekm nylonzacskót adni, mert növekszenek ám a szocialista igények Basa­ pusztán is! A térde alatt féltenyérnyi seb. Mindig nyitott, gennyezik. Csont-tébécé. Fölvágta ma­ gának, hogy így majd kimegy belőle a gonosz. . . Minden reggel meg este kamillás víz­ ben mosogatja — az jót tesz neki. . . A bizonytalan színű levet a butik téglapadlójára locs­ csintja: meleg lesz ma, hadd hűsítse bent a levegőt. — Mivel szolgálhatok? — kérdi nagyvilágiasan, és kezét megtörli a köpenye elejében Az élesztő, szekfűszeg és romlott kolbász szagát a pálinka párolja be. — Innék valamit — mondom. A szemét kicsire húzza, de a szája mosolyog: — Honnan tetszett jönni a kartársnak? — Kiküldtek — mondom egyforma képpel. — Majd lesz itt egy kis javítás . .. A mosoly szétterül az arcán, mozdulatai eleresztetten szívélyesek lesznek: — Azért! Már azt hittem, hogy valami. . . olyan. — A kecskelábú asztal alá nyúl, ki­ vesz egy hasas korsót. — Mert tiltják . . . az okosok megtiltották. A poháron nem látok át. Behúnyom a szemem, nyelek, utána elismerően csavargatom a fejem: — Ez igen! Erre biztos van vevő! Csípőre teszi a kezét, szerényen, félrebillentett fejjel: — Hát van. . Nem mondom, mert van. Énnálam napjában kétszer megfordul a puszta. Velem kezdik a napot, de itt is végzik. — Van dolga ennek a pohárnak. — Nehogy azt higgye! Itt minden rendnek külön pohár dukál. A csírásoknak ott az a pikkoló. Egyik megvárja a másikat, de mind csak abból iszik... A gyalogosok emebből. Az öregasszonyok a festett pohárból, a fiatalabbak meg a nylonból... Nekik az tetszik, a modern . .. — És amelvikből én is ittam? — Az az István úré! Ebből kap a fiatalúr is, az agronómus. Meg ha jobb emberek jön­ nek — tette hozzá cinkosan. Nyugtázom a besorolásomat, aztán felmutatok a polcra: — Es az ott, az a talpas pohár? Ismét szelíden félrebillenti a fejét, s a gombokat számolja a kötényén: — Hát a z . . . abból én, meg Mártuska, a tanárnő szoktunk, ha kedvünk szottyan. Egy kis édeset, úgye ... • Az iskola ugyanabban az épületben van. csak be kell fordulni a sarkon. Nyolcszor nyolc méteres szoba ,az ajtó mellett kockásra pingált tábla, a padló viasszal beeresztve, a falakon Magyarország térképe, az állam címere, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc. Schönherz Zoltán képe, és egy plakát, amelyiken a robogó vonatból kibukó utas utolsó sikolyával még a balesetbiztosítás mérhetetlen előnyeire oktat bennüket. A sarokban virág, házi szőttes. A berendezés új, rongálatlan. A gyerekek egy kupacban zsenyegnek, az ablaknál. Valami száraz növényeket válogatnak. A tanítónéni hozzámlép és halkan mondja: — Ne tessék elrontani. István bácsi már jelezte, hogy érkezni tetszik. Legalább tartunk egy kis feleltetést. — Megfordul, tapsol: — Mindenki a helyére! Alsótagozatos iskola. Másodikosok éppen nincsenek, mert a tavalyi négy elsős meg­ bukott, és most ismételnek. . . A kislányok tisztábbak, rendezettebbek, a fiúk borzasak, némelyiknek retkes a nyaka és gumicsizmájukon még a múltkori eső sara is rajtaszárad Foltos ruha akad, szakadt egyetlenegy sem. 61 �A sovány, szárazmellű tanítónő a kályhánál eloltja a cigarettáját és kiköhögi magá­ ból a rekedtséget: — Gyógyfüveket válogattunk, tetszik tudni. Tavasszal szedtük, majd most eladjuk a felvásárlóknak, és vakáció előtt ebből megyünk kirándulni. De addig sokmindent meg kell tanulni, úgye gyerekek? Az egyik elsős fiú hirtelen csuklani kezd. A tanítónő gyorsan odalép és felrántja: — Szégyeld magad, fiam! Menj ki azonnal! Az ajtó mellett ülök. A fiú támolyogva, csukladozva jön felém, szeme fehérje kicsit kifordul. Megfogom, rároggyan a térdemre. A tanítónő a katedrára húzódik: — Disznót vágtak, és ilyenkor. . . elkerülhetetlen. Szürkén egykedvűen mosolyog, keze ösztönösen cigaretta után matat az asztalon. Intek a két legnagyobb fiúnak, hogy vigyék ki a gyereket. — Ők is disznót vágtak — rebben a tanítónő szeme, aztán lassan mozdul, kiviszi a kicsit. Felállítom a gyereket, és az arcukhoz közelhajolva végigkérdezem a nevüket. Néhány­ ról nem jön pálinkaszag, és pontosan azokról, akik jobban öltözöttek, tisztábbak, fésültek. Az ablakon át látom, hogy a tanítónő ledugja a fiú torkán az ujját. — Hol szoktatok inni? Néznek rám. A kicsik apró rettenettel, a nagyobbak dacosan sunyi fényekkel a sze­ mükben. — Otthon adja édesapátok? Valamelyik csoszogni kezd. — Vagy itt isztok, a boltban? A csoszogást mind átveszi. Egy szöszke kislány, akiről italszag nem jött, lassan pitye­ regni kezd. Kifordulok az ajtón. A gyerek egy platánfa tövében kornyadoz, a tanítónőt nem látom. Megkerülöm az épület sarkát. A butikból kiszól a nő: — Elvtárs! Bemegyek. A tanítónő ül, cigarettázik, előtte a talpas pohár, valami rózsaszín likőr­ rel, érintetlenül. Barátnője elibém biceg, kezét tördeli, félrefordított fejjel, alulról föl­ felé néz: — Nehogy azt tessék hinni!. . . Csak bolondoztam itt az előbb. Mert itt egyáltalán!. .. Csak mondom, jár egy kicsit a szám, elmegy az idő Leülök a másik székre. A tanítónő rámnéz. — Mióta tanít itt? — Mióta megnyílt itt az iskola: ötvenkilencben jöttem. — Férje? — Elváltunk. — Nehéz itt? Megrázza magát, kiegyenesedik ültében: — Nem . . . Nekem nincsenek igényeim — csak a három gyerek . . . ők az életem. — Meddig marad még itt? — H a . . . ha hagynak?. . . Nyugdíjig. Kétszobás lakást kaptam, jó fizetést, illetményföldet, kertet. . . Innen szeretnék nyugdíjba menni. Mosollyal palástolta sírhatnékját. Felálltam. A boltosnő újra elibém biccent: — Elvtárs, a jóistenre kérem!. . . Mindenki mérné! Szét is vernék ezt a vacakot, ha c sak egy reggel nem volna pálinkájuk!... Fogatlan szája, ráncosan, mereven remegett. • A föld csendesen páráll, az épületek déli oldalán a tyúkok már porban fürdenek. Az egyik lakás előtt vagy öt asszony ül a gallyon. A legfiatalabb ölében mocorgó pólyás gye­ rek már kékre fáradt az ordítástól. Nedves kis száján fekete légy tollászkodik. — Mi baja lehet a kicsinek? — Hát én mór nem tudom! — mosolyog dühös-kényszeredetten az anyja. — Evett, kipe­ lenkáztam, ánizst is adtam neki, minden!. . . Itt fogom az ölemben, de így is sír. Egy behorpadt szájú nene hunyorogva fölnéz: 62 �— Ki tudja azt, lelkem, miért sírhat egy ilyen apróság? Azt se tudni, hogy máskor meg miért nevet. Azt mondják, az angyalát látja olyankor. . . hát lehet, hogy most meg az ördög incselkedik vele. Ebben mind megnyugszanak. — Meleg van — mondom. — Hát meleg, az van! — erednek beszélgetésbe. — De kell is már! Itt, Basavölgyben még semmi tavasz nem volt, csak a szél, meg a szél!. . . — Talán melege van a gyereknek — makacskodom. — Be van szorítva a toll közé, és melege van. — Az lehet, Rozi — ad igazat egy néni. — Mert lásd, rólam is lekívánkozik már a szvetter. Mind helyeselnek. Udvariasságból. Hogy nekem is legyen valami igazam, ha már eny­ nyire töröm a csordajárást. . . Hívás nélkül benyomulok a fiatalasszony után. A többiek is Fogalmuk sincs, mit akarhatok, de mindenesetre: történik valami. Az ötvenes évek közepén épült egyszobás típuslakás. A szobaajtó nyitva. Bent csővázas bútorok, nem egy garnitúrából. A padlón rongyszőnyeg, itt-ott felgyűrődve, megszakadva, sohasem mosottan. A konyhában vizeslóca, leterítetlen asztal hokedlikkal, és a hátsó sa­ rokban egy utólag beépített falitűzhely. Előtte nagy halom piszkos pelenka savanyodik. A falon egyetlen nagy szentkép, széles, megfeketedett kerettel, üveg nélkül. Hogy a nyomott papiros valaha kiről szólt, azt az asszonyok sem tudják. Hosszas szemlélődés után a szvetteres néni annyit állapit meg: — Szent, az biztos, mert ott a glória a feje körül... Mikor a fiatalasszonyék ide költöztek a pusztára, itt találták a falon. Hát hadd legyen. Az ágyon a kibontott kicsi megnyugodva levegőzik. — Az iskolában a gyerekek — mondom — bepálinkáztak. Teljes csend. Még a pillájuk se rebben. Én azonban nem folytatom. Erre egy kerek­ képű, pirospozsgás asszony illően fölhördül: — Bepálinkáztak?! Ne tessék mondani! — Az — mondom, mintha belemennék a játékba. — Legalább a fele ivott. — Ivott?! Te kegyelmes Úrjézus! — Mind egyszerre kezd mozogni, kezüket tárogatják, sopánkodnak. Aztán egycsapásra únják el, csak a pirospozsgás harsog még: — De hát hogyan jutottak hozzá?! A szájából dőlt a pálinkaszag. Megnéztem még pár lakást. Mindenütt ugyanaz a hanyagsággal elegyes, kedélyes nem­ törődömség fogadott. Az utolsó házba már nem akartam bemenni, de egy alacsony, akku­ rát félrefésült hajú ember kibicegett elém. A lába gipszben. Négy hete dobta föl a bika. A szobában, konyhában rend, tisztaszag, az ablakon függöny, az asztalok leterítve. A megvetett ágyon díszpárna. Szabadkozott, hogy nincs rend, mert az asszony kiment az il­ letményföldre, a kukoricát utánavetni. Most. hogy végre esett ez a kis eső. a száznapos talán még beérik. • — Én kérem, soha nem gondoltam volna, hogy ide jutok — mondja, és mosolya mögött ott bújik a sértődöttség, hogy a lekicsinylés első jelére előugorjon. — Negyvenkilencben Pestre mentem, hidásznak. Megszereztem a szakmát. Aztán a földalattihoz, keszonmester­ nek. Itt történt a baj. Lent voltunk, nyomás alatt és valaki fönt elnézte a feszmérőt. Né­ gyen voltunk lent, de csak én jöttem föl élve. Engem is úgy hoztak. Négy hónapig fe­ küdtem a kórházban, utána szanatóriumban. Aztán azt mondták, kerüljem a várost: le­ vegő kell, napsütés — és nyugalom, meg nyugalom. .. Majdnem szétszaggatta az idegei­ met az a nyomás. Akkor kommendálták a feleségemet. Lakást meg csak itt kaptunk. Hát abból az okból jó, hogy itt igazán van nyugalom. Meg levegő is, meg csend is. Úgy számítottuk, hogy öt év alatt megszerezzük magunkat, és akkor vissza tudunk menni a faluba... Manapság könnyen lehet falun házat venni: a fiatalok elmennek a városba al­ bérleteskedni, az öregek meg kipusztulnak. — Hány éve laknak itt? — Tíz lesz. . . Az az igazság, kérem, hogy tíz lesz. Mert közben tönkretették a kiszámí­ tásomat. Alig voltunk itt egy éve, levelet kaptam, hogy mert dolgozni tudok, leveszik a rokkantságit. Először felére, aztán negyedére. Mikor másodszor is lecsíptek belőle, föl3 6 �utaztam Pestre. De ártatlan kézzel jöttem vissza . . . csak én fizetnék rá. Nem? . . . Meg nem az ember hibás kérem, hanem a rendelet. Mindig a rossz rendelet szaggatja szét az ember torkát, nem a másik ember, én csak azt mondom! — És így már nem is lesz ház? — De lesz! — Gondosan pótolt fogsorát összecsapta: — Lesz, kérem! Még tizenkilenc hónap, és együtt lesz a pénz! — Ugy látszik, lehet itt keresni. — Azt lehet. — Nevetett. — Azt igazán lehet. Csak találni nehezen . .. Kilenc évi áta­ lányban ezerháromszáztizenhét forint, ötvenhét fillér a keresetem. Mikor hogy. Változó. Most éppen ezerhat, ezerhét. — Ebből tesznek félre? — Nem. Ez a kiadásunk, kérem. A fejadag megváltása, só, paprika, néha egy-egy ruha ... Eleinte még bútor is kellett. Meg csipke. Az asszony azt mondta, öljem meg, de neki akkor is kell az ablakra függöny. Hát jól van . .. rendes asszony, azért. Rendbentartja nekem a lakást, főz, mos — meg az illetményföldet, azt is megkapálja. Mert abból van a pénz, kérem! Hatszáz négyszögöl illetm ény... — Gyerek nincs? — Id e?!...Aztán vállal még az illetményhez két-három holdat. Ezektől — intett ki megvetően az ablakon. — Nekik miért nem kell? — Azt ők tudják. Van olyan, amelyik ki se veszi az illetményföldet. — Csapott a ke­ zével. — Tíz kocsi kukorica, három kocsi krumpli, két kocsi tök — ez az évi átlag! Ezen eltartok két kocát, minden szaporulatával, meg még veszek is süldőt, ha a terv úgy kí­ vánja. Évi húsz hízott süldő, szerződésre! Ez a kvóta, kérem! Hátradőlt a széken, gipszbeöntött lábát lassan rezegtetni kezdte: — A tavalyi naptári évben huszonnégy mázsa hetvenhat kiló előhúst adtam le, átlag tizennyolc forint, negyvenkilenc fillérjével. . . — Hirtelen eltorzult az arca, és előredőlt: — Nem hiszi?! — Dehogynem! — . . . Mert ha nem hiszi, itt a könyv! Agresszíven nyomta az orrom alá: kis híján négyszázezer forint volt beírva a takarék­ könyvébe. — Milyen házat akar venni? Újra benyúlt az asztalfiókba, hosszú szivart vett elő, gondosan leharapta az egyik ve­ gét, megnyálazta a másikat, és az égő gyufa lángja mögül hunyorított rám: — Félmilliót áldozok rá, kérem! • — Az ántivilágban a juhászság volt a legizésebb fgolalkozás a pusztán. Mert ahhoz ér­ teni kell: farkalni, nyírni, elletni, kicsiket gondozni — meg aztán a sokféle betegség. An­ nak mindnek tudni kell a nyitját... Ezért becsülik meg a juhászt. De ha már két-három évben elrontja a renomét, mert nincs meg a szaporulat, vagy nyáron mindig beüt a kólika, akkor azt mondja a főintéző: Na kend meg. . . hát kend meg elmehet kocsisnak! És ha nincs neki saját nyája, hogy lábra álljon, akkor bizony el is megy. Mert a kocsisnak is rangja van. Két jó ló, a szűkösebb világban négy hold ára! Arra vigyázni kell, azt kímélni kell, ápolni tudni... De ha az illető, mondjuk, ott sem felel meg, akkor azt mondja neki az intéző: Na, kend, hát menjen csak be az istállóba, csirás­ nak!... És hogyha nem gyűjtött valamicskét, hogy a falu szélén házat vegyen, akkor bi­ zony . .. bemegy. Mert az még mindig rendes munka. A teheneket fejni, a vemheseket gondozni, kör­ mit, száját rendben tartani — az még mindig tudomány... De ha, teszem azt, ott is kite­ lik az esztendeje, akkor azt mondja neki az ispán: Hallja, maga Szentgyörgykor kihajtja a csordát! És ha nincs neki lánya, aki szerencsét csinált, mert elvette valami állami ember, vasutas vagy útkaparó, akkor bizony megteszi azt is. Mert ott még figyelni kell tudni: melyik jószág mikor vette föl a bikát, fel ne fúvód­ janak, meleg tüdejüket le ne forrázzák a jószágok . . . De ha ott is alkalmatlannak talál­ nák, akkor egyszercsak azt mondja neki a csősz: Hé! Holnap jössz ki a mezőre! Jó leszel te még gyalogosnak! 64 �Felállt, hátat mutatott, de aztán csak visszafordult. Ősz haja kétoldalt rálógott a fü­ lére, mosolya kicsit keservesre sikerült: — Mert olyat én még nem hallottam, kérem, hogy valaki gyalogmunkásnak meg ne felelt volna. Hát még itt! Basapusztát a jóisten egyenesen a gyalogmunkásoknak terem­ tette!. . . Nem néztünk egymás szemébe. Az ajtóitól, ablakaitól megfosztott vadászház süketen, vakon bámult ránk. Fölötte gólyapár keringett izgatottan. Tavaly még itt volt a fészkük, a télen azonban ledőlt a kémény. Társam valami kaján elégedettséggel dörzsölgette egy­ hetes borostáját: — Menjetek innen, gólyák! Menjetek csak!. .. Hirtelen megkérdeztem: — Bátyám miért jött ide? Egy pillanatig zavart volt az arca, de aztán mosolyt ragasztott rá, és felcsattant a hangja: — En, kérem? . . . Nekem, kérem, a kutya se mondta!. . . Negyvenöt után lehettem volna kocsis, vagy csirás. . . még tán traktoros is! Két fiam az lett. Házat építenek! De en megmaradtam magamnak. Es mikor, vagy nyolc éve, ide ki lehetett húzódni, akkor ki­ húzódtam. — De miért? A kappan csontjait lassan birtokukba veszik a legyek. A savanyúuborka maradványait visszacsomagolja, aztán leüti a sörösüveg kupakját, iszik. Utána rámnéz, megvonja a vál­ lát, és lába közt a füvet kezdi szemlélgetni. Oldalt, a bokrokon túl hirtelen zaj támad, aztán elnémulnak, csak lihegés és dulakodás hallatszik. Odarohanunk. Három gyalogmunkás hempereg a füvön, tépik egymáson az in­ get, csomókban repül a haj. Mozdulni akarok, de az öreg megmarkolja a karomat. A szeme lázasan csillog, maradék pudvás fogát összecsikorítja. Érzem: még egyet mozdulok, és mi is lent hempergünk a füvön. Egy tagbaszakadt, szeplős arcú ember egyszerre csak fölül és nevetni kezd. Orravére összekeveredik a nyálával, de ő csak előre-hátra hajlong, és nem kap levegőt a kacagástól. A másik kettő föláll, ruhájukat igazgatják, és kivörösödő arccal vigyorognak. — Na! — jut végre szóhoz a szeplős. — Hát megmondtam, hogy nekem kell ez a fa, oszt kivágom! Hát kivágtam! A fiatal, sudár juharfa lefelé dőlt a lejtőn. Az öreg végig ment mellette, kétszer is, azután megállt a hegyinél, és kiköpött a szeplős felé: — Te mocskos! Hogy vesztél volna meg az anyáddal együtt! Hát nem tudtál várni, míg ezek a gerlék felnevelik a kicsiket?!. . . Nem érdemli az ilyen még a levegőt se! Négy pelyhes kismadár nyúlt el a felső ágak között. Az öreg még átkozódott, a szeplős hetykén, fölényeskedni akarón vigyorgott, aztán las­ san összeszedelőzködtek és indultak vissza a munkába. A tornácoszlophoz támaszkodva még sokáig hallottam egymás szavába vágó, hisztériás kiabálásukat. • — Hülye barmok! — acsargott valaki a hátam mögött. Alacsony, kövér ember állt ott, vállán csak vendégként billegett a kasza. — Ezeknek mindegy, csak fészek legyen a fán, nyúl a bokorban, akkor eljátszanak! . . . Bélpoklot az ilyen hasába, nem szocializmust! Lépett vagy hármat, és úgy csinált, mintha akkor venne észre: — Bocsánat! - Letette a kaszát és szertartásosan nyújtotta a kezét: Somogyi Tóth János, okleveles fejőgulyás a nevem. . . örvendek. — Kiballagott etetés előtt egy kis takarmányt vágni? - szívélyeskedtem vissza. — Á , kérem! — Szürke zsebkendőt vett elő, és arcát, nyakát törölgette. — Nem fejek én már! Nem hívnak már engem senkinek se! Végtelen megbotránkozással húztam fel a szemöldököm. Erre várt: — Úgy a’ ! . . . Nincs két hónapja, hogy az agronómus elvtárs letetette velem a villát. Ugyan, nem tettem, hanem dobtam. Kivágtam a placcra, és azt mondtam: Jól van. én ki­ mehetek gyalogmunkásnak, de ha valaki is azt hiszi, hogy akkor megszűnnek a lopások, hát nagyon téved!. . . Í gy mondtam neki, kérem, pedig hát ő, szegény, nem is hibás. Négy­ szemközt megmondta nekem, hogy ismeri az értékemet, dehát a többi! A többi csirás szállt rám, de leginkább az a platinafogú gazember! 5 65 �Az, kérem!. . . Mert. az a földkerekséget is ellopná, ha az atyaisten egy percre félre­ nézne! Ellágyult a hangja, szinte zsírosan kéjes lett: — De most rávitte isten igazsága! — H át. . . elég jól meggyomrozta a bika. — Nem az kérem! — Legyintett. — Az már régen kijárt neki. — Közelebb hajolt dia­ dalmasan: — Hanem most, hogy nem tud járni, most nem fogy éjjel az abrak!. . . Hm? . . . Leült a korhadt lépcsőre, és szemét rámfüggesztve bólogatott. — Érdekes — mondtam. — Az! — Felállt, egészen közel húzódott hozzám: — Ezért jött az elvtárs? — Diadal­ masan kacagott. — Tudtam én, kérem, hogy nem veszhet el az igazság! — Szerényen le­ sütötte a szemét. — Én, kérem nem szoktam árulkodni, de úgy éreztem, hogy ezt köte­ lességem megírni a központnak. . . Mert azt mondta nekem az agronómus elvtárs: menjek más tehéntelepre a gazdaságban. De én neem akarok innen elm enni!... És az nem igaz­ ság, hogy én elmenjek, a többi meg ittmaradjon büntetlenül! • Éjjel odakint, a völgyön kívül megint esett az eső, de azért háromnegyed nyolcra, nyakig sárosan, befutott a Zetor. A felsőtagozatos gyerekek zsibongva helyezkedtek el a pótkocsin. A gerincen túl szemerkélni kezdett. A motor hangja el-elmélyült, ahogy az egyre na­ gyobb dágványokon cuppogtak át a kerekek. Aztán lejutottunk a horhosba. A traktor har­ sogva vágott neki a híg sárnak. Pár száz méter után nagyot bakkantunk, a motor hör­ dült még néhányat, aztán már csak a vezető átkozódása hallatszott. Lemásztunk. A traktoros kiegyenesedett a motor mellől és olajos kezét törölgette: — Semmi baj nem lenne, ha ez a masina repülni tudna, mint a madár. De így ... Körülbelül fele úton voltunk. A gyerekek lassan szivárogni kezdtek kétfelé. A kissebb rész vissza a pusztába, a többség pedig le a faluba. Egy kerekfejű, piszeorrú kiskölyök mellém szegődött, ahogy felkapaszkodtam a bokrok között húzódó ösvényre. Egy darabig csendben csúszkáltunk a szivacsos sárban, majd fel­ kiáltott: — Pesten tévé is van? — Az is. — Hm . . . — morfondírozott. — Meg rádió is, meg mozi is . .. — Mellém loholt: — Hány mozi van Pesten? — Az ördög tudja. Sok. — Az jó . . . - mélázott el újból. - És a bácsi abba megy, amelyikbe akar. . . Nálunk még villany sincs. Le-lemaradozott, elnézegette a fákat, és az eső elől bokrok közé húzódott madarakat kuthászta. Egyszercsak megint ott trappolt a nyomomban: — Bácsi? . . . Maga szereti a lakóhelyét? — A hangja felnőttes volt, kicsit kenetteljes; sehogyan sem illett hozzá. — Nem nagyon. — Igyekeztem közömbös maradni. — Akkor a bácsi nem jó hazafi — állapította meg diadallal. — Honnan veszel ilyeneket? Oldalt billentette a fejét, mint a kiskutya, ha madarat lát a fán: — Mert fogalmazást írtunk, és akkor mi pusztaiak azt írtuk, hogy nem is szeretünk a Basa völgyben lakni, és akkor javításkor azt mondta a tanár bácsi, hogy mi nem is leszünk jó hazafiak, mert a jó hazafinak szeretni kell a lakóhelyét! — vágta ki egyszuszra, aztán csak nézett rám, mint a hitetlen bűnös a penitenciát osztó papra. Felértünk az utolsó kapaszkodóra, megálltunk fujtatni. A szemetelő eső már korábban elállt, s most vettük észre, hogy odalent a nap süt. Csak néhány kósza felhő piszokfoltja rak — traktorok kúsztak szét. ragadt még a melegnek kitárulkozó tájra. A szárítkozó vetések között apró katicabogaA gyerek egyre komoly maradt: — . . . Ha fával betelepítik a Basa völgyet. . . akkor ott erdő lesz? — Akkor az lesz. A száját elkerekítette, fekete szeme felcsillant: — . . . A pusztát meg lebontják? — Remélem — mondtam a felnőttek hülye óvatosságával. Hirtelen felkacagott, és futni kezdett lefelé, a többiek után: — Lebontják a pusztát! Lebontják a pusztát! 66 �AZ ÉLŐ MADÁCH RADÓ GYÖRGY MADÁCH-ÉLMÉNYEIM A z e m b e r tra g é d ijá n a k ismerete és szeretete hozzátartozik a magyar művelt­ séghez (némiképp a műveltséghez már más országokban is). Tanultam az iskolában, láttam színpadon, hallottam a rádióban többször is, idéztem — néha már meg is feledkezve a forrásról — , mindebben semmi egyéni nincs: kívülem százezrek, m il­ liók elmondhatják ugyanezt a hazában. S hogy amikor a sors véletlenül összehozott 1959-ben egy ukrán műfordítóval, aki épp befejezte a Faust átültetését és magyarul is megtanult, akkor kötelességemnek éreztem Madách Tragédiájára terelni a fig yel­ mét — ezt is százezer, m illió honfitársam megtette volna, ha véletlenül ő kerül hasonló helyzetbe. Különösképpen azonban nem foglalkoztam a művel vagy írójával, legfeljebb az ejtett gondolkozóba, hogy miért vitáznak annyit optimista vagy pesszimista voltán. S a magam számára kész voltam a felelettel: egy műalkotás pesszimista vagy opti­ mista voltát nem az itészek döntik el, hanem a közönség: az olvasók, nézők, hall­ gatók. Ha egy könyvtől vagy előadástól levert hangulattal búcsúzunk, akkor az pesszimista — ha viszont felemel, akár a tragikum megtisztító erejével, akkor opti­ mista: így gondoltam. Madách Tragédiájának hatása alatt úgy érezzük, mintha a világot, az életetmozgató nagy törvényeknek váltunk volna részeseivé s a mű hő­ sével immár együtt haladnánk, a magunk útján is küzdve, bízva — tehát ugyan hol lehet itt szó pesszimizmusról? Így gondoltam. Ennyi volt minden Madách-élményem. S jött 1964, Madách halálának centenáriuma. Cikkek készítették elő. Majdnem mindegyikben szó esett a Tragédia külföldi nép­ szerűségéről. „Csaknem húsz nyelvre fordították le” — olvastam itt; „húsznál is több n yelvre fordították le” — állt amott; „húsz idegen nyelven is megszólalt” — közölte egy harmadik cikkíró, s ezek az ellentmondások elárulták, hogy a mű külföldi pá­ lyafutásának felmérése még nem történt meg. Utoljára 1942-ben Halász Gábor adott az eddig legteljesebb Madách-kiadás jegyzeteiben kiegészítést Voinovich Géza 1914 évi bibliográfiájához... A filológust izgatja az ilyen „fehér folt” — hozzáfogtam a Tragédia -fordítások adatainak és szövegeinek, valamint az idegen nyelvű Tragédia-előadások adatanyagá­ 67 �nak összegyűjtéséhez. Ez levelezéssel járt. Először Sivirsky Antallal, az első világ­ háború után neveltgyermekként Hollandiába került, ott maradt s ma ottani egye­ temen előadó Tragédia-fordítóval kerültem korrespondenciába s ma már jónéhány fordítót személyesen ismerek, másokkal pedig — Tokiótól az amerikai Portlandig — levelezésbe kerültem. A fordításkritika régóta kenyerem, megpróbáltam kidolgozni olyan módszerét is, melynek segítségével nem szonettnyi terjedelmű versnek, hanem egész eposznak vagy hatalmas regénynek a fordítását lehet a tárgyi bírálat serpenyőjére tenni (ki is próbáltam Mickiewicz Pan Tadeuszának és Tolsztoj Háború és békéjének magyar fordításán): és csábított az a gondolat, hogy végre a teljesség igényével történjék meg egy magyar mű idegen szövegeinek értékelő ismertetése. És megindult a Filológiai Közlönyben Az ember tragédiája a világ nyelvein című cikksorozatom. Első három közleménye már megjelent. A téma, az összegyűj­ tött. anyag azonban népszerűbb és fürgébb közlést is igényelt, mint egy akadémiai folyóiraté, ezért a Magyar Nemzet, a Látóhatár és a külföldi magyaroknak szánt Magyar Hírek hasábjain is beszámoltam — az egyes orgánumok jellegének megfelelő formában — gyűjtésem eredményéről. Már elkötelezettje, szerelmese voltam a Madách-témának. A Tragédián túlmenően is. Mert nem lehet egy művel csak egy bizonyos aspek­ tusban s az író életművéből kiragadva, behatóan foglalkozni. Legalábbis a műre és írójára vonatkozó legújabb kutatásokkal kell megismerkednie annak, aki témá­ jával lépést akar tartani. Waldapfel József Madách igazáért, Sőtér István Alom a történelemről, Baranyi Imre A fiatal Madách gondolatvilága és L. Kiss Ibolya Az asz­ szony tragédiája című művei — hogy csak néhányat említsek — ismereteimet is gaz­ ÚJ UTAKON A MADÁCH-KUTATÁS Irodalmi emlékünnepeinkhez gyakran kapcsolódik az alkalomszerűseg rosszízű utó­ hatása. Az alkotót, akinek évfordulóját üljük éppen, hajlamosak vagyunk gyorsan her­ vadó koszorúkkal ünnepelni, szóvirágokkal nagyra méltatni, hogy azután mihamar ismét feledésbe menjen, sót néha valós értékeit is visszautaljuk a múltba. Ez a megismétlődő, előlegezett félelem szerencsére megalapozatlannak tűnik, ha Madách Imre minden eddigit felülmúló nemzetközi sikerének fényében tekintünk vissza a centenáriumát követő, azóta eltelt három esztendőre. Az érdeklődés áramával ösztönzött kutatás és tolmácsolás valamennyi sikerét felvo­ nultatni szinte lehetetlen, számontartani is nehéz. Így a teljesség igényének mellőzésével csupán arra vállalkozhatunk, hogy a legújabb eredmények, törekvések közül villantsunk fel néhányat, tételünket bizonyítandó: a Madách-évforduló jelentőségét nem az UNESCOdátum adta, hanem maga az izgalmasan modern, egyetemességében is hazai kulturánk szerves részét alkotó életmű. • Dr. Kozocsa Sándorhoz, a neves bibliográfushoz a hír vezetett el, hogy Madách-bibli­ ográfián dolgozik, olyan művön, amely régen várt eredménye lesz a kutatásnak. Mióta foglalkoztatja Professzor Urat a Madách-bibliográfia kérdése és hogyan került sor a munka megkezdésére? Bármily jól is hangzana, nem mondhatom azt, hogy a centenárium hatása alatt láttam 68 �dagították és új gondolatsorokat is megindítottak bennem. M ár kényszerítő szüksé­ gét éreztem, hogy ezeket a gondolatokat az érdeklődőknek — s ki nem érdeklődik hazánkban Madách iránt! — továbbadjam. Ezt a beszámolómat mintegy számadásnak tekintem a Palócföldnek, de a lap­ névvel kifejezett fogalomnak, a Madách Imre Szűkebb hazáját jelentő palócföldnek olvasó népe előtt is. S beszámolóm során most oda érkeztem, hogy elmondjam: szi­ nésznő feleségemmel évek óta dolgozunk az irodalmi témák modern, szemléltető közreadásán. Audiovizuális módszereket dolgoztunk ki: magnetofon, vetítés, szavalat, zene, zörejek, színek felhasználásával és a TIT , népfront-klubok, szakszervezetek, művelődési otthonok stb. rendezésében évek óta találkozunk a közönséggel. L er­ montov és Jevtusenko, az ezeréves lengyel irodalom, a lengyel humor vagy a bolgár ballada témái mellett legkedvesebbként Madáchról beszéltünk és beszélgettünk. A la p ­ témámról, a Tragédia külföldi népszerűségéről szóltam, s a magnetofonról megszólalt (Mohácsi Jenő tolmácsolásában) Kepler németül, majd „Ich hör’s ich hör das Lied der Zukunft” szavai után a Marseilaise csendült fel az előadótermekben s utána Danton mennydörögte franciául (Roger Richard szövegével): „L iberté! Égalité! Fra­ ternité! . . De szemléltető formát próbáltunk adni az életrajzkutatás eredményei­ nek is. Botorkáló költőből hogyan lesz egy világdráma szerzője? A fiatalkori vers­ próbálkozás hogyan forr ki a Tragédiában? — A z előadó minél kevesebbet beszél­ jen és minél többet az illusztráció: fiatalkori vers részlete „élőből” , majd ugyanaz a gondolat, olykor néhány azonos szó is a magnóra vett színpadi részletből. . . Vagy Székely Júlia A két Madáchné című drámájának nagyjelenete: idősb Madách Imréné született Majthényi Anna magnóból, ifjabb Madách Imréné született Fráter Erzsi ugyanaz a hang „élőből”. .. És még más illusztrációk is, a technika szolgálatba á llí­ tásával . . . A Madách-év alkalmából sokfelé beszéltünk és beszélgettünk így az or­ munkához. A téma azóta foglalkoztat, mióta bibliográfus vagyok. Vörösmartyn kívül sen­ kivel sem foglalkozom oly régóta, mint éppen a Tragédia szerzőjével. Közben — 1952-ben — megjelent Móricz-bibllogréflám, de az anyaggyűjtést Madáchról folyamatosan végeztem. Fiatal korom óta halmozom a róla szóló irodalmat, cédulákon és kötetekben, sőt őrzöm Madách Imre egy korai, Lónyay Menyhérthez írott, már kiadott levelét is. A törzsanyag azonban negyven éve folyamatosan megjelenő Magyar Bibliográfiámban van lefektetve. Az eddigi összegezett adatok máris többezer tételre mennek, tartalmazzák Madách műveit, a róluk készült recenziókat és az irodalmat. Milyen problémákkal kell megküzdenie a Madách-bibliográfia összeállítójának? Legnehezebb feladatom kétségkívül a fordítások és a színházi bemutatók kritikáinak minél teljesebb összegezése. Ez a munka sohasem nevezhető befejezettnek, és a magam részéről minden emberileg lehetségest megteszek a teljességért. Sok buzdításban volt ré­ szem Szabó József balassagyarmati barátom részéről, akinek rendkívül értékes gyűjte­ ményét körülbelül 80%-osnak tekinthetjük. Segítségét állandóan érzem, most is fel­ ajánlotta. Milyen fejezeteket találhat majd a kutató a készülő műben? Első helyen az életrajzi vonatkozásokat említeném. Az adatok ezrein keresztül egy szöveg nélküli életrajzot akarok így összeállítani. Természetesen külön nagy fejezetet alkot a Tragédia és irodalom: a hazai és külföldi kiadások, kritikák gyűjteménye. A rendezés szempontja itt nem a földrajzi elv lesz —tehát Madách és főműve az egyes országokban —, hanem az időbeli egymásután, ahogyan a Tragédia külföldön megjelent és tért hódított. Így sikerülhet majd az egy-egy korra vonatkozó visszhangot rekonstruálni. Külön rend­ szerezem a szépirodalmi és képzőművészeti feldolgozásokat. E témához is bőséges anyag­ gal rendelkezem már. Madáchról többszáz lírai verset írtak, de alakját, életét regény­ 69 �szágban, ámde a Tragédia nem kampánytéma, s azóta is van alkalmunk hol itt, hol ott a közönség elé lépnünk vele. Az ember tragédiájának külföldi pályafutása, és akkor már vele együtt a szerző életének, alkotásának kérdése külföldön is talál közönséget. Kezdtem a témáról cikkezni, előadni más országokban is. Természetesen, mindenütt kiemelve a szín­ helyül szolgáló ország vonatkozásait. 1964-ben a moszkvai művészettörténeti intézet­ ben az 1904— 1905-ös három orosz fordítás és a cári cenzura által megsemmisített negyedik (időrendben legelső) fordítás történetét emeltem ki (akkor Martinov új, ki­ tűnő szövege még nem jelent meg). 1965-ben a nyugatnémetországi Konstanzban, a fordító és a színház viszonyának szentelt konferencián Dóczi Lajos és Mohácsi Jenő szövegének példájával bizonyítottam, hogy a fordítás jellege befolyásolja egy mű színpadi sorsát 1966-ban a kassai szlovák nyelvű bemutató előtt Királyhelmecen, majd a budapesti Csehszlovák Kultúrában Éva három monológja (az egyiptomi rab­ nőé, Kepler feleségéé és a londoni szín záró monológja) szólalt meg az „élő” magyar szöveg után magnóról — több fordító kitűnő tolmácsolásában, ugyanabban az évben a hamburgi és a göttingai finnugor tanszékeken a Tragédia német nyelvű pálya­ futásáról adtunk illusztrált beszámolót, Lahtiban pedig a finn rádiónak Manninen és L yy fordításáról beszéltünk. 1967 májusában, amikor a Nemzeti Színház Varsóban a Tragédiával vendégszerepelt, mi az ottani Magyar Intézetben adtunk elő Madáchról és művéről, a lengyel vonatkozások kiem elésével... Szeretjük ilyenfajta előadásainkat: érdeklődési körünkből megválasztott témá­ ink iránt örömmel adjuk tovább az érdeklődést, a forma is egyre újabb lehetősége­ ket tartogat, megismerjük országunkat és sokféle emberrel kerülünk kapcso­ latba — külföldön pedig a magyar műveltség örök értékeit propagáljuk. Már eddig két nagyszerű színházi élményt is kaptunk előadó útjainkról. 1966 ben és drámában is sokszor feldolgozták. Szeretnék képet adni a képzőművészet terüle­ téről is, felvonultatva a neves művészek sorát Zichy Mihálytól Buday Györgyön át Kass Jánosig. A gyűlő anyag rendszerezése közben milyen kép alakult ki Professzor Úrban a Ma­ dách életmű fogadtatásáról? Sajnos, nem a legkedvezőbb. Idehaza a múltban nem értékelték annyira, mint kellett volna és fogadtatása még ma sem olyan, ahogyan a mi korrunktól elvárható volna. A Tragédia világméretű felfedezése számomra nem meglepetés, hiszen az egyetemes emberiséghez szól. Hogy saját fiatalkori megállapításomat idézzem: a Faust, melyhez annyiszor hason­ lították Madách művét, az egyén tragédiáját ábrázolja, addig Madách az egész emberiség sorsát vizsgálja. Időszerűsége időtlen, és meggyőződésemet, hogy ma még beláthatatlan hatását a világirodalomra kifejtve végül is bekerül annak vérkeringésébe, és elfoglalja méltó helyét a Faust és a Divina Comedia mellett. Ennek a térhódításnak fontos eszköze lehet egy jó bibliográfia. Munkám végső céljának ezt vallom. Az elmúlt években számos újabb interpretálási kisérletet láthattunk. Ezekről szeret­ nénk valamit hallani. A valóság mutatja meg napról-napra, hogy a könyvdrámának tartott Tragédia élő dráma, amelyért a közönség egyre jobban lelkesedik, szeretettel csügg nyelvén, s mindenki cso­ dálja, mennyire korszerű. Véleményem szerint létjogosultsága minden rendezésnek van, mert közelebb hozza a művet, az olvasóból nézőt formál. Természetesen más kérdés, ha a rendező erőszakot tesz az irodalmi anyagon; gondolok itt a legutóbbi bécsi musical­ változatra. Az ilyen interpretálási kisérleteknek Madách szövege ellenáll. Mit tart a Madách-kutatás legfontosabb feladatának? Egy tüzetes nagy életrajz megírását. Az utolsó órákat éljük a részletes biográfia elké­ 70 �áprilisában a kassai szlovák nyelvű bemutató során T ib or Rakovsky rendező C tibor Stitnicky rem ek fordításának felhasználásával megmutatta, hogy a mű teljes m e g ­ értése, m ondanivalójának elm élyü lt felfogása m ennyire összeegyeztethető a korszerű színpadi eszközökkel; errő l a k iváló előadásról a Látóhatárban adtam részletes elem ­ zést. Varsóban a budapesti N em zeti Színház m ár ism ert előadásának bemutatása­ kor arra k ellett gondolnunk, hogy a m agyar— len gyel barátságnak korábban csak romantikus elem ei napjainkban m iként telítődnek politikai, gazdasági és kulturális realitásokkal; felejth etetlen élm ény volt, am int m agyar szó — s éppen M adách szav a — csendült m eg Len gyelország vezető színházában, m ajd a közönség, m ely a szám ára ism eretlen nyelven elhangzó szöveg részleteit ugyan nem érthette meg, csak a törté­ nelm i vezérfon alat követhette nyomon, m ilyen spontán s értő tapssal kisérte ennek az előadásnak pompás, nyelvism eret nélkül is teljesen érthető és átélt zárójelenetét, am int Á dám az izgalm as álom, az ébredés, az Ú r szavai után, É va v á llá t átkarolva, elindul v e le a szín háttere — a jövő, a valóságos történelem — f e l é . . . Legfőképpen azonban azért szeretünk egy-egy ism eretterjesztő előadásunk ke­ retében kapcsolatban kerülni sokféle em berrel, m ert ennek során rendszerint tovább sarjadzanak saját gondolataink. A Madách-kutatás legújabb eredm ényeinek és a T r a g é d ia kü lföldi pályafutásá­ nak audovizuális eszközökkel történő, népszerű ism ertetései s az ezekhez fűződő b e­ szélgetések során a képekből, hangokból, m egjegyzésekből a korábbinál plasztiku­ sabban bontakozott ki előttem Madách élete. A m ik o r L . Kiss Ibolya kön yvét ism er­ tetem, m ely dokumentum ok egész seregével bizonyítja, hogy Fráter Erzsi a válás után az anyagi és erkölcsi nyomorúságon k ívü l pszichikailag is m ilyen válságba ke­ rült, akkor bennem és hallgatóim ban a köztünk tám adt dialektikus kapcsolat során felm erü l a gondolat: ezt M adách Im re is tudta v a gy legalább érezte; s ha ed d ig a szítésére. Az előzményeket készen találjuk: lényegileg már mindent felkutattak hozzá, Barta János és Balogh Károly műveiben pedig kisérleteket láthattunk. Utóbbiról annak idején recenziót is írtam a Literatúrában, »Madách papucsban« címen. A feladat nem könnyű, önmagában is életmű nagyságú. Jelentősége a hazai kutatáson túl is nagy lenne: mert amíg a nagyvilág Madáchot csak a Tragédia többé-kevésbé sikerült fordításaiból ismeri, nem következhet be az a frontáttörés, amelyről az imént beszéltem. Befejezésül a mindnyájunkat érdeklő kérdés: mikorra várhatjuk a Madách-bibliográfia elkészültét? A munka befejezését az évtized végére tervezem, a művet magát pedig két kötetre, 600— 800 oldal terjedelműre. Mához egy évre már közelebbit is mondhatok talán róla, esetleg a nagyközönség elé is léphetek egy előadás keretében, ahol a feladatról, módszereimről, a problémákról szólnék, és bemutatnék néhány érdekességet is. Erre talán éppen Balassa­ gyarmaton kerül majd sor. . . • Az előző dr. Kozocsa Sándorral készült interjúban többször is elhangzott Szabó Jó­ zsef balassagyarmati Madách-kutató neve és utalás történt gyűjteményére. Mi vezette Önt — nem hivatásos irodalmár létére — Madáchhoz? Kiskorom óta humán érdeklődésű voltam, érettségi tételem pedig konkréten a Madáchműre irányította figyelmemet. Érdeklődésem fokozódásához nyilván az is hozzájárult, hogy meditatív-kontemplatív habitusomnak a Tragédia igen megfelelt. Mikor aztán Nóg­ rádba kerültem, még inkább meglendített az itteni Madách-kultusz sodrása. Tudomásunk szerint Öné az ország egyik legszebb Madách-gyűjteménye, amelyet Kozocsa Sándor 80%-osnak nevezett. 71 �Tragédia Éva-rajzát általában katharzisnak fogtuk fel, ha a Madách-házaspár sajátos viszonyának irodalmi katharzisát láttuk benne, akkor talán alaposan tévedtünk — Éva rajzában a szerzőnek inkább lelkiismeretfurdalását, önvádját kereshetjük tán: erre gondolunk. Először a kassai bemutatóval kapcsolatos beszélgetés során merült fel ez a gondolat, amikor Štítnicky elgondolkozva, így szólt: „Egy szegény asszony­ nak így kellett elpusztulnia, hogy a világirodalomnak egy olyan gyöngyszeme meg­ szülessék, mint Éva monológja: Mit állsz tátongó mélység, lá b a im n á l...” A mű külföldi pályafutásáról beszélgetve, hallgatóim többször is különösen az idegen nyelvű színpadi bemutatók részletei iránt érdeklődtek, s így kialakult egy kis önálló téma: mikor mit hagytak ki a Tragédiából? Melyik kor melyik politikai rendszerében sérelmezték a konstantinápolyi, a londoni, a falanszter-, az űr-színt, nem is szólva a technikai vagy takarékossági célú kupűrökről... S így kerekedett ki erről a témáról a pécsi Jelenkorban megjelent cikkem. Sőt ez az utóbbi téma még jobban összeszűkítve — egyedül a falanszter szín sorsára összpontosítva — külön érdekes módon világítja meg a Tragédia „utóéletét” . 1937-ben a hamburgi náci gauleiter saját rendszerére vélt ismerni e szín néhány mozzanatában és betiltotta az előadást; ekkor a színház vezetői azt kezdték bizony­ gatni a kiskirály előtt, hogy Madách e jelenet megírásánál a kommunizmusra gon­ dolt, s ennek „alátámasztásául” a díszleteket cirillbetűs feliratokkal látták el, így sikerült is visszavonatniuk a tilalm at... Ugyanez a szín egy évtizeddel később idehaza vált botránykővé: a Rákosi-féle kultúrpolitika idején hosszú ideig emiatt a szín miatt nem játszották a Tragéd iá t... 1967-ben pedig a bécsi Burgtheater elő­ adásában a falanszter Marx-jelmezes tudósa Henz új fordítása szerint azt mondja: elvtárs. . . „A vád a szocializmust nézi. mintha én azt gúny tárgyául akarnám tenni” Széleskörű bel- és külföldi levelezés nyomán sok érdekes adatot sikerült összegyűjtenem a Tragédia hazai és fordításos kiadásaira, a kutatásra, értékelésre és a költő baráti körére vonatkozóan. Könyvtáram Madách-részlege, a kisebb értekezéseket is számítva, ez idő szerint 500 darabra tehető, ebből a Tragédia magyar kiadósa 105, a fordítások 47 kötet. Megemlíteném az eredeti kézirat teljes fotokópiáját és jelentősnek tartom, hogy Madách barátjának, a szakali Szentiványi Bogomérnak Nagy Iván által is emlegetett híres könyv­ tárából hozzám került a Tragédia 1861-es, első kiadású, szerző dedikálta példánya. Ennek a kötetnek az útja könyvtártörténetileg is nagyon érdekes. A fordítások terén a francia, az angol, a szlovák, az eszperantó sorozat teljes. Majdnem az az olasz, a német is. A cente­ nárium óta megvan a Madách-műre vonatkozó minden jelentős sajtó-publikáció is. Az évforduló óta milyen újabb fordításokról van hírünk? A centenárium óta a következő új Tragédia-frodítások készültek el: orosz, eszperantó, két német, szlovák, angol, ukrán. Új kiadásban jelent meg a Mohácsi-féle német, a Horne ké­ szítette angol, a Roger-féle francia fordítás. Megjelent Goga Octavian román fordításának második kiadása is. Elolvastam a legújabb osztrák-német munkát, dr. Rudolf Henzét. amelynek szövegét a bécsi előadás használta fel. Ez már nem is adaptáció, hanem után­ költés — maga is Nachdichtungnak nevezi —. sőt annál is több. . . Annál jobbnak tartom viszont az új amerikai—angol fordítást, Grosz munkáját. Továbbá készül az új bolgár, an­ gol és örmény fordítás, hamarosan megindul az észt és az új finn, de vannak híreink a tervezett arab és az új lengyel fordításról is. Mit válaszolna Ön a Madách-kutatás »hogyan tovább« kérdésére? Nem tudok olyan új adatokról, amelyek a Madách-életrajzot jelentősen kiegészíthenék. De ott van maga a madáchi mű! A történeti szituációs kutatás — véleményem szerint — el­ 72 �— ezzel az Erdélyi Jánoshoz írt mondatával maga Madách mintha egy é v ­ századnál is több időre előre válaszolna félremagyarázóinak, s így folytatja: „ . . . időn a szocializmus gúnyolásával vádolsz, akkor szabadság, keresztyénség, tudomány, szabad verseny s mindazon eszmék gúnyolásával is vádolhatsz, mik a munka egyes részeinek tárgyai, miket éppen azért választottam tárgyaiul, mert az emberiség fejlődésének főmomentumaiul érzem.” A „vád” tehát majdnem olyan régi. mint maga a mű, de különösen érdemes mai ismereteinkkel vizsgálat tárgyává tenni a falanszter-szín és a szocializmus viszonyát, elvégre ötven évvel az Októberi For­ radalom után más tapasztalatokkal nyúlhatunk ehhez a témához, mint 1862-ben Erdélyi János. Hogy Madách mit ismert, mit és hogyan vett át Fourier műveiből, arról dokumentált formában tudomásom szerint első ízben Waldapfel József akadémikus szólt 1964 októberében, a salgótarjáni Madách-ünnepen. A modem „vádlók” azon­ ban már nem is a fourérizmussal, hanem éppenséggel a marxizmussal állítják szembe a Tragédiát, s az ő balgaságuk bizonyításakor — megint csak a Madáchról folytatott dialógusok során — támadt az a gondolatom, hogy hiszen Madách a marxista fogalmakról, tételekről nem is a falanszter-színben, hanem már a londoni színben szól, ahol is a két gyáros beszélgetése, Lovel története, a munkások kiáltá­ sai mintha marxi illusztrációk volnának. A marxista szocializmust tehát Madách a szabad verseny X IX . századi modelljének részeként fogta fe l — a falanszter-színben pedig a marxizmustól teljesen idegen, fourérista-utópista posztszocialisztikus tech­ nokráciát bírál: „Minőt a tudomány [vagyis a természettudomány] eszmél magá­ nak. . . ” Ez a gondolatsor ma még csak ötlet, adatok, idézetek bizonyítására szorul, s ennek során még könnyen módosulhat is. S ha már „felfedem ” embrionális állapotban leledző egyik tervemet, hadd fűz­ zem hozzá a másikat is, melyről az 1967 évi salgótarjáni Madách-ünnepség, az em ­ végezte a maga kutatási feladatát, legalább is egyelőre. Kétségtelen, hogy a remekmű sem születik légüres térben, de levezetni sem lehet kizárólag a történeti-politikai és társadalmi viszonyokból. Erre érzett rá Jobbágy Károly, mikor centenáriumi Madách-versében azt irja: Papírra dőlt — maga sem tudta mit tesz — leírt mindent, mit éltünk, s újraélünk, egy szállni vágyó nemzet vízióját. Az ember tragédiájába annyi mindent belemagyaráztak már, hogy ideje volna elsősor­ ban a művet és alkotóját megvallatni. Mély alázattal, nagy nyíltsággal. Érdekes és szük­ séges volna felmutatni: miért hat a Tragédia zordon nyelvezete és egyáltalán az egész mű ma is, sőt egyre inkább az eleven irodalom erejével. Ezért nagyon tudnék bíztatni a Tragédia nyelvi-költői elemzésére. Az egész életmű szempontjából milyen feladatokat tart elsődlegesnek? A kutatást ki kellene szélesíteni. Ma már tudjuk, nem igaz, hogy Madách »homo unis libri«. Nagy ámulatunkra bontakozik elénk a Mózes megrendítő szépsége. Ahogyan erről Keresztury Dezső le tudta fújni a port, hasonló szemmel érdemes volna a többi madáchi dráma között is szétnézni. Magam is vallom, hogy Madách korábbi költészetének minden darabja kőfaragás a nagy piramis építéséhez s köztudott, hogy főműve érdekében kizsák­ mányolta a korábbiakat, mégis állítom, hogy megérné a fáradságot néhány évre leszállni Madách fiatalkori tárnáiba. Értő kéz további adaptációra is vállalkozhatna. Elsősorban a Civilizátorra gondolok. • Sokáig úgy tűnt, hogy Madáchról, a politikusról jószerével mindent tudunk. A cente­ nárium alkalmával folytatott levéltári vizsgálatok azonban sok új dokumentumot hoztak 73 �lékérem átadása alkalm ával m ár em lítést tettem : Madách életrajzi krónikájának összeállítását. A z életrajzi krónika nálunk sajnálatosan elhanyagolt m űfaj — hirtelenében nem is tudnék mást em líteni, m int Endrődi Sándor P e t ő f i n a p ja i a m a g y a r iro d a lo m b a n című művét, m ely P ető fi életének esem ényeit napról napra adatszerűen k öveti nyo­ mon. A Szovjetunióban igen népszerűek az ilyen könyvek, — hogy csak kettőt em ­ lítsek: T o lszto jró l két, G o rk ijró l négy vaskos kötetben jelen tek m eg azok az adatok, am elyek kom m entár nélküli tényközlésekkel a m axim ális dokum entációt nyújtják. A z ilyen kiadványok rendkívüli módon elősegítik a z író életrajzának pontos, a v a ­ lósághoz hű megismerését, s nem is öncélúak, hanem az életrajzon keresztül a m ü v e k jobb, alaposabb, igazabb m egism erését segítik elő. M inthogy pedig nekem magamnak sincs irodalm i-kiadói tervező hatásköröm, e fontos igény kielégítésének elősegítésére nem tehetek egyebet, m int azt, hogy minden m egbízatás és támogatás nélkül, m erő lelkesedésből elvégzem az életrajzi adatok dátum szerinti összegyűj­ tését, csupán rem élve azt, hogy az elkészült kéziratra akad m ajd kiadó. Madách Im re saját m űveiből, levelezéséből, a m űveihez írt kommentárokból, a m egjelent életrajzokból, a hozzá és róla írt levelekből cédulázom ki egy-egy napjának esemé­ nyeit, s ennek a munkának az elvégzése után m ég a levéltá ri anyagoktól várok ér­ tékes kiegészítéseket. K özben folytatom a T ra g é d ia fo rd ító iva l m egkezdett levelezésem et. A z A m erik ai Egyesült Állam okban irodalm unknak két m agyar származású népszerűsítője dolgozik olyan fordításon, am ely az angol nyelvű olvasóközönséggel m egkedveltetheti Madách művét, m ert az eddig m egjelent angol fordítások erre bizony nem voltak alkalm a­ sak. Portland városában Grosz József, aki a nem rég elhúnyt W . A rth u r Boggs-szal együtt kitűnő m agyar verses antológiát adott m ár k i két kiadásban angolul — Co­ felszínre, amelyek száma ez év nyarán négy, eddig ismeretlen Madách-levél előkerülésé­ vel gyarapodott. Mindez erősen kérdésessé tette, ha ugyan meg nem döntötte a politiká­ nak csak másodlagos fontosságot tulajdonító, a közéleti szereplés elől sztregovai »Oroszlán­ barlangjába«. visszahúzódó költőről uralkodó téves felfogást. Az ilyen irányban folyó ku­ tatások iránt érdeklődünk Spáczay Hedvignél, a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum tudo­ mányos főmunkatársánál. Mióta foglalkozik Madách-kutatással? Az egyetemen másik szakom az irodalom volt. Amikor 1952-ben ide kerültem, egy ízben felkeresett Waldapfel József professzor, akinek tanítványa voltam. Ő erősítette meg ben­ nem a hitet, hogy igenis össze lehet kapcsolni az irodalmi és a levéltári kutatást. Figyel­ memet azokra a nemzeti nagy íróinkra fordította, akiknek élete levéltárilag még nem fel­ kutatott. Elsősorban a testőrírókra célzott, később említette Madáchot is. Az én oldalamat is fúrta a nagy per, a költő hadbírósági anyagának sorsa, noha tudtam, hogy már sokan kutatták, s ráadásul eredménytelenül. Előbb azonban kis kitérő következett: Losonczy Anna néhány levelére bukkantam a törökkori anyagban és Balassi sorsa is foglalkoztatni kezdett. Ebből már publikáció is készült, de azóta is sikerült újabb adatot találnom Lo­ sonczy Anna és az egri vitézek viszályáról, Eckhardt Sándor művét kiegészítendő. Hogyan, milyen meggondolások alapján kezdte meg kutatásait? Magáról a perről — legalább is egyelőre — le kell mondanunk. Azonban más adatok, köz­ vetettek előkerülhetnek, ez az elv vezetett és vezet ma is. A Kriegsgericht anyagába vet­ tem be magamat, és referense, Bőhm Jakab segítségével kezdtem tájékozódni. Amit sike­ rült már megtalálnom, az két mutatókönyvi bejegyzés volt Madách nevével 1849-ből és 1852-ből — sajnos mindkettő iratok nélkül —, valamint a költő rendőrségi nyilvántartó lapja, amelyet a feljegyzések tanúsága szerint még szabadobocsátása után is folyamatosan 74 �lorado államban pedig Thomas Mark (Márk Tamás) professzor egész részleteket küldtek meg címemre készülő fordításaikból. A német nyelvterületről két Madáchfordítóval levelezek: a hamburgi Hans Thurnnal és a bécsi Claude d’Acyval. Ve­ lencéből Fogolyán András mehitarista szerzetes örmény fordításának megjelent részletét, Tokióból pedig Imaoka Gyuicsiro teljes fordításának második kiadását küldte meg címemre. A bolgár Krumov v al is váltottam levelet, a portugál nyelven eddig megjelent rövid Tragédia-töredékek fordítója pedig, a brazíliai Rónai Pál professzor, fordításelméleti művével gazdagította gyűjteményemet. A Tragédia ide­ gen nyelvű színibemutatóiról elkészült kéziratos tanulmányom anyaga is folyton bővül. Németh Antaltól megkaptam az 1967 évi októberi Madách-évforduló alkal­ mával Balassagyarmaton tartott előadásának kibővített szövegét, birtokomban van az 1967 évi Burgtheater-bemutató kevéssé vigasztaló sajtóanyaga. . . Levelezek a nagyszerű Madách-gyűjtővel, a balassagyarmati Szabó Józseffel is. A z élő Madách: ilyen címszó alatt foglalnám össze mindazt, amit tettem és még szeretnék elvégezni a Madách-kutatás és népszerűsítés területén. Dolgozni, küz­ deni a nagy drámaíróról alkotott kép adatszerű teljességéért, a Tragédia értelmezé­ sének tisztaságáért, népszerűségének bel- és külföldi fokozásáért, belföldön főként az új kutatási eredmények szemléltető terjesztésével, külföldön az új fordítások és színpadi bemutatók elősegítésével szerény lehetőségeim mértékében. Mindezt — ismétlem beszámolóm elejét — százezer, m illió honfitársam meg­ tette volna, ha véletlenül ő kerül hasonló helyzetbe: hiszen e hazában mindnyájan, úgy hiszem, személyes ügyünknek érezzük Madách ügyét. Ezért megtisztelt, sőt meghatott Nógrád megye tanácsának az a teljesen váratlanul érkezett értesítése, hogy munkásságomért kitüntet az 1967 évi Madách-emlékéremmel. S amikor én, kit vezettek az 50-es években. Itt ért az első meglepetés. Eddig úgy tudtuk ,hogy Madáchot Rákóczy János rejtegetése miatt vonták felelősségre. Nos. személyi lapján szerepel még egy Stark-, alias Erőss-ügy is. Kézenfekvő volt a lehetőség: Madách elitélése után ezen a közvetett nyomon elindulni. Milyen eredményekről adhatunk hírt? A napokban a pesti Kriegsgericht 1855-ös anyagában 1/75. szám alatt egy vaskos aktacso­ móra bukkantam. A peranyag első részében sem Madách, sem a Stark—Erőss név nem került elő, a vádlottakat ebben a perben a szabadságharc alatti szabadcsapatban való rész­ vételükért vonták felelősségre. Ám az iratokhoz, ugyanezen szám alatt csatolták egy má­ sik ügy iratjegyzékét, és ez pedig Michael Stark, alias Csongrády Erőss Mihály ügyéről készült A vádlottak sorában Madách ezúttal sem szerepel, de a lajstromban neve öt alkalommal is előfordul, többnyire egy bizonyos Johannes Hinko (H. János) társaságában. A aktacsomó, mint említettem, az 1855-ös anyagban fekszik, de az előiratok szerint már 1852-ben elkezdődött. Ez pedig megegyezik Madách letartóztatásának dátumával. Megerő­ síti feltevésemet a Bory név előfordulása is, aki — mint ez köztudott — a költő intézője és meghurcoltatásában társa volt. Hogy a két ügyet miért csatolták össze, arra nézve az egyik, mindkét ügyben szereplő vádlott személye ad választ. Az illető lengyel nemzeti­ ségű és Kazimir Skrezetulskynak hívták. Hogyan végződött a két per? Erre a kérdésre ma még nem tudok választ adni, mert az iratokat 1855-ben áttették a Polgári és Katonai Magyarországi Kormányzósághoz. Hogyan értékeli az eddig fellelt adatokat? A kutatásnak még csak a kezdetén vagyok, és nem szabad, hogy elragadjon minket a me­ 75 �Nógrád megyéhez csupán Madách é s műve fűz, Salgótarjánban jelen lehettem az átadás bensőséges és nagyon kulturált ünnepségén, Goethének az a két sora jutott eszembe, melyet a Nyugat-keleti dívánból Mickiewicz idéz K rim i szonettjeinek mottójaként: „W er den Dichter w ill verstehen, / Muss in Dichter's Lande gehen" — s mint Madách jobb megértésének fanatikusa, a költő Szűkebb hazájában ezért éreztem úgy, mintha haza érkeztem volna. Számadás ez a cikk, de nemcsak az — tervek, célok megfogalmazása is. E ter­ vek, célok, bármennyit tűztem is ki magam elé a Madách-kutatás terén, nem lehet­ nek egyéniek. Tudományos és közéletünk mai szervezettségi fokán az ilyen célok szervezettséget igényelnek. Madách Imre élete annyi tanulságot foglal — mondhat­ nám: rejt — magában, Az ember tragédiája, de Madách egyéb alkotása is oly becses nemzeti kincsünk — ha úgy tetszik: szellemi exportcikkünk — , hogy kutatásának és népszerűsítésének előmozdítása mindenképpen megérdemelné a szervezett form át Kimondom kereken: egy Madách Im re Társaságra gondolok. Társaságra, amely tagjai közé sorolhatná a költ ő életének és műveinek kutatóit e művek ismert képzőművészeti és színpadi megjelenítőit, a Madách-gyűjtőket ál­ talában mindazokat, akik a Madách-kultuszon munkálkodnak, tiszteleti tagokként a külföldieket is, elsősorban a Tragédia élő fordítóit. Társaságra, mely egybehan­ golná és előmozdítaná a Madách-kutatás és népszerűsítés munkáját. Társaságra, mely a közvetlen Madách-kultuszon kívül Nógrád megye, jelesül Salgótarján, Balassa­ gyarmat és Csesztve gazdag hagyományokkal rendelkező és napjainkban ismét fe l­ lendülő szellemi, művészeti életének konzultatív istápolója is lenne. Tisztelettel felvételre jelentkezem a reménybeli Madách Imre Társaságba. rész képzelődés vágya. Erre a Madách körüli legendák különösen alkalmasak. Tudjuk, hogy Rákóczyt lengyel vadászként bújtatta birtokán. Balogh Károly szerint Sztregován fegyvert rejtegetett, és keringett híresztelés arról is, hogy szabadcsapatot szervezett. Mindezeket a további kutatás adatai itélik majd tévesnek, vagy esetleg igaznak. Milyen úton-módom szándékozik tovább követni az eddigi adatokat? Sajnálatos, hogy a minket érdeklő Stark-perről csak iratjegyzék maradt fenn, míg a sza­ badcsapat ügye teljes. Ezt is át kell vizsgálnom, hátha sikerül újabb érintkezési pontokat találni. A kutatás fő területe azonban áthelyeződött a kormányzósági iratanyagra, az itteni tallózás számára több név áll rendelkezésre, a költőé mellett a Bory, az Erőss—Stark, a Hinko és a Skrezetulsky nevet is figyelni kell. Mikorra várható a publikáció? Az eddigiek rögzítése talán már a jövő év első felében megtörténik, a további kutatás azonban sokban idő kérdése még. • R. Várkonyi Ágnest, akinek életútjáról a Nógrád május 27-én közölt cikket, munka­ helyén, a Történettudományi Intézetben kerestük meg kérdéseinkkel. Madách-érdeklődé­ sére már néhány éve fel kellett figyelnünk, amikor az Irodalomtörténeti Társulat egyik ülésén Barta János korreferensként a nagy drámaköltő történetszemléletéről beszélt. Í gy érthető, hogy kérdéseink ezúttal is e tárgyhoz kapcsolódnak. Melyek a főbb találkozási pontok Madách életműve ,és a kor történetszemlélete — a pozitivizmus — között? Elsősorban Az ember tragédiájában találtam rengeteg ilyen pontot. A kor jellemző törté­ netszemléleti törekvése, hogy az emberiség történetét egységben láttassa, megtalálja a 6 7 �NÉMETH ANTAL SZABÓ LŐRINC ÉS AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Miután 1935 május 1-én átvettem a Magyar Rádió drámai osztályának vezeté­ sét és megindult a munka mind a műsor felfrissítése, mind az elavult studióren­ dezés korszerűsítése érdekében, egyik legelső gondolatom Madách művének a műsor­ baiktatása volt. Korábban is játszották A z e m b e r t r a g é d i á j á - t , azonban sablo­ nosan, az egyetlen nagyobb studióban, az I-esben összezsúfolt konvencionális felol­ vasó-rendezésben és felettébb ritkán. Hans Nüchtern, a bécsi Rawag drámai osztályigazgatójáé marad a kezdeményezés érdeme, hogy irodalomtörténeti konvenci­ óktól nem függvén, modern h a n g j á t é k formájában vitte először mikrofon elé a rádió-dramaturgiai szempontból akkor nem kis feladatot jelentő drámai költe­ ményt. A z egyes színeket nemcsak a hangkulisszák segítségével tette szemléletessé, a művet nem ismerő hallgatóság előtt, de Lucifert megtéve az „álomképek” varázs­ lójává a történelmi színek rendezőjévé, mintegy a mai narrátornak megfelelő sze­ repre utalva, összekötő szövegeket adott a szájába, amelyeket Nüchtern ún. „knittel­ vers” -ekben írt, nehogy Madách drámája szövegével összeolvadva, a szerzőt illetően félrevezethesse a hallgatót. Ez a megoldás rendkívül sikeresnek bizonyulván, valami hasonló lebegett előttem is, amikor a T r a g é d i a dramaturgiai átdolgozásába fogtam. De ki írja meg Lucifer „narrátori” szövegeit a magyar rádió-előadás szá­ mára? A kor legrangosabb költőjét, a proteusi Szabó Lőrincet sikerült megnyernem erre a feladatra. A harminckét esztendővel ezelőtt, 1935. december 2-án először és fejlődés kulturális csomópontjait. Ha ezeknek a korabeli kutatásoknak a sémáját »rá­ tesszük« Az ember tragédiájára, kiderül azonosságuk sok ponton, olykor még a kifeje­ zések szószerinti egyezésében is. A történettudományban a kitűzött célt nem sikerült meg­ valósítani, ennek több oka van, amelyek részletezése most nem feladatom. Tény viszont, hogy összefoglaló munka nem készülhetett el. Ez csupán Madáchnak sikerült, aki a Tragédiában költői—művészi formában foglalta össze a 40-es, 50-es évek történetszemléleti törekvéseit is. A fenti szempontot figyelembe véve melyik szín tekinthető a Tragédiában a legérde­ kesebbnek? Nem a falanszter és nem a londoni szín, mint azt sokan várnák, hanem Párizs és a két prágai szín, amelybe a forradalmi jelenet ágyazódik. A legizgalmasabb kérdés pedig itt a kilencedik szín álomszerűsége, amit az irodalmi köztudat »álom az álomban« megneve­ zéssel illet. A magyarázat rendkívül érdekes. A pozitivisták felfogása szerint megkülön­ böztetett szerep jut a világképükben a természettudományoknak, közülük is elsősorban a csillagászatnak, hiszen szerintük az emberiséget a természettudomány felfedezései vitték előre. Ebből a szempontból rendkívül érdekes, hogy a prágai színekben Á dám Kepler jel­ mezében áll előttünk. A pozitivisták említett felfogása ellentétes a francia restauráció nagy történészeinek, nevezetesen Thierrynek álláspontjával, aki a forradalmak előrevivő szerepét vallotta. Érthető, hogy az 1850-es években, az európai forradalmak elviharzása után a polgárság inkább az előbbi álláspont hívének bizonyult, hiszen a burzsoázia szép álmai a forradalomról 1848-ban ugyancsak szertefoszlottak. Az említett három szín tanúsága szerint Madách valahol a két vélemény között foglal állást. .. 77 �december 30-án viaszlemezekről másodszor szétsugárzott két előadás rádió-rendezői szövegkönyve fennmaradt és ennek alapján közlöm a tíz éve halhatatlanná lett Szabó Lőrincnek a T r a g é d i á t kiegészítő verseit, első alkalommal publikálva ezt az irodalomtörténeti emléket. A z előadás „több-studiós” rendezésben került sugárzásra: a zenekar és kórus a zenei adásokat szolgáló teremben, a drámai szöveget pedig az erre a célra akuszti­ kailag legalkalmasabb akkori 3-as studióban mondták el a színészek, akiknek élén Bajor Gizi (Éva), Somlay Artúr (Ádám) és Csortos Gyula (Lucifer) állott. Ez a trió biztosította a drámai költemény színészi értelmezésének konvenciómentes újszerű értelmezését. „Echo-Raum” akkor még nem lévén —, hogy az összekötő versek hang­ zásában is elkülönüljenek az egyes színek szövegétől, — a 2-es és 3-as studió közötti folyosón hangzottak el Szabó Lőrincnek Lucifer szájába adott versei. A statisztéria tömegzajait konkrét szöveggel korábban decelith-lemezre rögzítve „bekevertük” a megfelelő végszavakra, nehogy a színészek munkáját — direkt adásban került sugár­ zásra a december 2-i előadás — kiszámíthatatlan és nehezen irányítható erősségű zajgásaival zavarja. A két studió és a lemezről adott tömegzaj a keverő-szobán került összehangolásra. Ez volt a legelső több-studiós rádió-rendezés Magyarorszá­ gon, amelynek tapasztalatait azután néhány évvel később ugyancsak a T r a g é d i a lemezfelvételeinek háromstudiós rendezésénél hasznosítottam, amikor az élő statisz­ téria helyettesítette a decelith-lemezek hanghatásait és magam ültem le a keverő­ fülkébe a három studió összehangolásának biztosítására. Szabó Lőrinc verseinek beiktatása a drámai költemény „képei” közé a következő módon történt. Am ikor Lucifer „bűbájat szállít” Ádámra és Évára, álom-zene kezdődött, ami „S e sugár a remény” végszó után átment az egyiptomi tánc zenéjébe. A z első Egy bizonyos: mindkét felfogást ismerte. Határozott választ a felvetett kérdésekre való­ ban nem ad. Bizonytalansága abból fakadhatott — s ezt a művészi kidolgozás szépen szem­ lélteti —, hogy a kutatásokban felszabadított tudományos energia az ember egyéni prob­ lémáit nem oldotta meg. Ez a történetszemlélet hogyan nyilvánul meg Madách más műveiben? Hogy a kérdésre megnyugtató választ adhassunk, még a kutatás további, nem is kevés munkája szükséges. Két dolgot azonban megemlítenék. A nő problémáját Madách élet­ művében az egyik központi kérdésnek szokták tekinteni és joggál. Hadd emlékeztessünk arra, hogy ez a téma a korabeli pozitivisták műveiben középpontban szerepel. A másik: a Mózes-téma bizonyos vonatkozásai. Az irodalomtörténet Kossuth személyéhez kap­ csolja ezt az alakot. Vannak azonban a gondolatnak előzményei is a hazai forrásanyag­ ban. A Mózes-gondolat Rákóczi egyik beszédében bukkan fel, de a XIX. században is él. Thaly Kálmán például Széchenyit tartotta a magyarság Mózesének. A Mózes-motívum hazai története kapcsolható-e az isteni megváltás és büntetés gon­ dolatköréhez .amely már a XVI. századi prédikátor-költőknél és Zrínyinél is meg­ található? Minden bizonnyal. Madáchnál ez valószínűleg a Ráday Pál alakjával jelezhető köznemesi felfogás továbbélése, XIX. századi centralista áttéteiben. Szalay László, a centralista törté­ nészek legismertebbje adta ki ugyanis Rákóczi említett beszédét. Baranyi Imre tanul­ mánya a fiatal Madách gondolatvilágáról pedig már bebizonyította, hogy Madách törté­ netszemlélete közelállt a centralistákéhoz. Az elmondottak alapján: Madách történetszemlélete XIX. századi viszonylatban kor­ szerűnek mondható? 78 �álomképet Szabó Lőrinc a következő sorokkal készítette elő, amiket folytatólag, megváltozott akusztikai effektussal Csortos Gyula mondott: Í gy, így . . . Aludj csak, Á dám . . . az idő évezredekkel sodor a jövőbe s mire az álom pilláid alatt megszövi új életed, — cölöpös kalyiba helyett egy birodalom királya leszel, a kincses Egyiptom s a pálmás Nílus büszke fáraója. Korbácsod alatt embermilliók építik majd a piramisokat, örök hírneved kolosszusait; trónusod mellett én leszek a miniszter és megtalálod új Évádat i s ... Kész a varázs. .. Á dám: király vagy! Érzed? Isten vagy a fáraók trónusán! A z eszméltető látomások nagy varázslója szuggesztív, démonian sugalló hangja most színletten alázatosra és közvetlenül emberire váltva immár a studióban folytatta: Felséges Úr! Aggódva kérdi n éped. . . stb. Lucifer, miután ráébresztette Ádámot a „vana voluptas gloriae” igazságára, képzáró monológjának négy sorát így folytatta Szabó Lőrinc szavaival: Menjünk . .. Viszlek . . . Vigyen tovább az álom. Csak pár ezer év — és eljutsz Athénbe, szabad államba, ahová vágytál! A kérdést ebben a megfogalmazásban nehéz egyértelműen megválaszolni. Egyrészt mint a szintén nógrádi Mocsáry Lajos mondotta: »A költők mérges virágokból is tudnak mézet nyerni«, azaz nem a legkorszerűbb elméletek talaján is alkothatnak remekműveket. Más­ részt Madách történetfelfogása a romantikáéhoz képest feltétlenül haladást jelent, míg a restauráció nagy történészeinek, egy Thierry-nek a munkásságához viszonyítva visszalé­ pésnek tűnik. De a kérdés nem szűkíthető le ennyire: hiszen már születőben a marxista történeti felfogás, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül természetesen a hazai szemlélete­ ket sem. Miben látja a Madách-centenárlum jelentőségét a kutatásban? Örömmel figyeltem fel a külföld növekvő érdeklődsére. Az a tény, például, hogy ameri­ kai egyetemeken válogatott és nem magyar származású hallgatókból álló szemináriumok foglalkoznak Madách-kutatással, és keresik a kapcsolatot hazai kutatóinkkal, önmagáért beszél, világosan mutatja a nagy drámaíró emelkedő világirodalmi rangját. Mit tekinthetünk a kutatás soronkövetkező feladatának? A programadás igénye nélkül mondhatom, hogy a Tragédia gondolati mélysége még ko­ rántsem kiaknázott. Irodalomtörténészeink végezték az eddigi kutatás oroszlánrészét. Ta­ lán már eljött az ideje a komplexebb vizsgálati szempontok és módszerek alkalmazásá­ nak. Ebben a munkában a történészekre is jelentős feladatok várnak. • Négy kutató műhelyébe látogattunk: történész, bibliográfus, levéltáros és bibliofil gyűjtő mondta el gondolatait néhány, sokban megegyező kérdésre. Szándékosan nem tö­ rekedtünk arra, hogy kizárólag vagy elsősorban Madách-csal foglalkozó kutatók ismertes­ 79 �Légy Miltiadesz! — S míg hős véred ömlik, lásd meg, a fehér márványtemplomok közt a szájas piac s a kufár arany tülekedésében mivé fajul a felséges nép szabad nyomora s a tiszta eszme, a szent haza, melynek üdvéért asszonyod, a tiszta nő, téged is kész lett volna odaadni! Szinte hallani velem több, mint harminc év távlatából Szabó Lőrinc gúnyos, ke­ serű hangját, amikor először deklamálta e sorokat, a madáchi jelzőket mintegy idéző­ jel között ejtve ki, úgy, hogy egyszeriben ellenkező előjelűre vált a szavak ádámian lelkes értelme. A z athéni szín végén, miután elhalt a Miltiadész kivégzését ujjongva fogadó tömegzaj és a lárma csitulásával egyidejűleg halhatóvá vált az álom-zene zsongása, amely alól fokozatosan előkúsztak a bacchanáliát előkészítő fuvola dallam­ foszlányai, Csortos Gyula jellegzetes ironikus hangján folytatta Lucifer-Lőrinc sorait: „Vezess új útra:” — Tehát ez se volt jó?! Vezetlek, Á dám, csak álmodj tovább: álmodd meg Rómát, a gyönyört, a bordélyt, hová keserű kiábrándulásod az erényt küldte. — Szüless új alakban, mint henye kéjenc részeg lakomán! Veled tartok. — Názáret ege alján új csillag ég, de mi csömörig isszuk a bort, a csókot s hachanáliánk legcsiklandósabb fűszere a vér, sék véleményüket, olyanok, akik a XIX. század magyar irodalmát tekintik vizsgálódásaik fő területének. Úgy vélem, az elhangzott és rögzített nyilatkozatok teljes mértékben iga­ zolták a Madách-kutatás fellendüléséről szóló kezdő állításunkat, megtoldva azzal a fel­ ismeréssel, hogy a költő életműve — hatásában, félreismert és megoldást váró kérdéseivel — az irodalomtörténet segéd- és társtudományait is mindjobban foglalkoztatja. Hogy R. Várkonyi Ágnes sommázásnak ható érvényes megállapítására utaljunk, a címben em­ lített és a fentiek bizonysága szerint egyre jobban járt új út kétségkívül a komplex vizs­ gálati módszer, a résztudományok legjobb törekvéseinek összegezése. Ezek után talán nem tűnik túlzásnak, ha e futó körkép talaján más, helyileg érvénye­ síthető következtetéseket is levonunk. A szerteágazó, sok alkotóműhelyben folyó kutatá­ sok összehangolása, bizonyos fokú szervezése és erős ösztönzése sokban lehet a szülőföld, Nógrád megye feladata. E szép hivatás teljesítésére a Palócföld és az újjáalakulását váró Madách Társaság egyként kiválóan alkalmas fórumnak kínálkozik. Várható továbbá, hogy a Tragédia külföldi sikere 1968-ban lényegesen több külhoni látogatót indít útnak a költő Szűkebb pátriája felé, mint korábban bármikor. Érvényes és Jogos tehát záró kívánsá­ gunk: fogadja méltó környezet, pezsgő szellemi élet, eleven hagyomány az egyre jobban egyetemesnek értékelt világirodalmi lángész, Madách Imre minden hívét! KERÉNYI FERENC 80 �KASS JÁNO S ILUSZTRÁ C IÓ JA : FALANSZTER 2. �KASS JÁ N O S ILUSZTRÁCIÓ JA: FALANSZTER 3. �amely itt ömlik házi cirkuszunkban. — Csók és kard csattog, cseng a fuvola: Mulass, Ádám, Róma mulat körötted! A római szín zárósorai után pedig, amikor az őskeresztények távoli éneke foko­ zatosan átkopírozódik a V I I . színt bevezető „bevonulási induló” -ba, Szabó Lőrinc így készítette elő a rádió hallgatóit a következő csalódásra: A lovagvilág ... most még lelkesít. .. Szédülj hát a csalódás undorától új álom új csaló igézetébe! Álmodj, ember: lásd az új ezerévet, a kort, melyben az Ige testet ölt. M it Tankréd lovag, a Szentföldre indulsz a hitért és a női ideálért, s látni fogod a rablást, bujaságot, a hitvitákat, egy betű miatt, a máglyát és a vérengző keresztet, — álmod asszonyát zárdába falazzák és körötted a sötétség huhog. Én kísérlek, mint fegyverhordozód: álmodj, Tankréd, vár az „eszmék” világa s a szép Izóra, — előtted Bizánc és most vonulsz be szent kapuin át! Lucifer tehát nem „rendezte” a kiábrándító jeleneteket, hanem csak k i v á l a s z ­ t o t t a az emberiség sorsának „fejlődéséből” azokat a klimaxokat, amelyek éppen KÉT EMBER TRAGÉDIÁJA Egyik legnépszerűbb irodalomtörténeti kézikönyvünk, az 1961-ben megjelent Kis Ma­ gyar Irodalomtörténet nem megy bele Madách Imre válásának részletes elemzésébe, de a Tragédia születésével s írójával kapcsolatban határozottan állítja: „ . . .magatartása miatt meghurcolták és ez, valamint családi életének összeomlása és világnézeti válsága együtte­ sen indította őt nagy művének megírására.” Mindig is köztudott volt, — maga Fráter Erzsi is tudta és hangoztatta, — hogy családi drámájuk nélkül aligha született volna meg Madách Imre nagy tragédiája. Éppen ezért a családi dráma s benne az asszony: Fráter Erzsi mint a nagy mű „örök múzsája” kezdettől fogva az irodalomtörténeti érdeklődés előterében állott. Meg kell ismerni a múzsa terrmé­ szetét, hogy még világosabban lássuk a művet. De Fráter Erzsi megitélése, a házasság felbomlásának értelmezése éppen nem mondható egyértelműnek. A mendemondák és elő­ itéletek, a hiedelmek a nagy alkotók szeplőtlenségéről s az asszonyi gyarlóságról alaposan megnehezítették az igazság megismerését. Ha csak egy kicsit is szétnézünk Madáchék há­ zassági drámájának megitélései között, azonnal legalább négyféle álláspontot fedezhetünk fel. Vannak, akik könyörtelenül vádolnak és itélkeznek. Kritika nélkül hiszik a mende­ mondákat, s azzal szolgálják Madách Imre nagyságát, hogy hozzá méltatlannak itélik a hitvesét. A Pintér-féle irodalomtörténetben ez áll „Neje... vidáman élt, adósságot adós­ ságra halmozott, férjét szemrehányásokkal zaklatta. . . vádolta anyósát. . . divatárusi meg­ bízásokat és kifizetetlen számlákat küldött urának. Minden tettéből kiviláglott, hogy csak a 4 81 �feleletül szolgálhattak Ádám egy-egy éppen aktuális lelkesedésére. Így vált az „álom” a valóságra eszméltetés eszközévé! A prágai szín előtt a következő luciferi sorok kommentálták a „színváltozást”, amely elsősorban nem is kor- és milieu-váltás, sokkal inkább az ádámi célkitűzések „igen”-jére a torz megvalósulás „nem” -jét, Lucifer dialektikájának váltását jelen­ tette eddig is és jelenti most is: Jöjj hát utánam . . . Építsük tovább az álom anyagából a jö v ő t. . . békére vá g y tá l. . . jó, meg lesz az is . .. Álmodj, Ádám! — Prágába viszlek, és Kepler leszel, csillagász a toronyban! Ott leszek én is, az erkélyeden várlak mint hű, segítő munkatársad. — Új kor, próbáld k i ! . . . Ott lesz Éva is, Ott lesz Éva, a tudós h itvese!. . . Rudolf császár gyönyörű kertjeit építem távcsöves tornyod köré s majd eldől, hogy az eretnekek és boszorkák hűlő máglyája tüzén jut-e hely a szabad szellemnek is és hogy, míg urad megaláz, s te, koldus agyadnak kincseit aprópénzre váltod, lent, a lampionos park rejtekén az udvaroncok és a nő körül nem történik-e egy és más, ami megundorít e szép, csöndes világtól. kényelmes elhelyezkedéséért ment férjhez, urát nem szerette, még gyermekei is idegenek voltak lelkének... az asszony könnyelműsége nem ismert határt.” Vannak, akik nem vádolnak, csak sejtenek. Gyanusítgatásaikat halkabban mondják el; az 1942-ben megjelent Madách Összes művei is: „Amikor Madách fogságba került, felesé­ gének könnyelmű természete szabadabban tört ki, egyre több pletyka jutott el a férjéhez, aki többé nem tért vissza hozzá.” Az értelmezések harmadik válfajában a házasság felbomlásáért egyaránt felelős Fráter Erzsi és az anyósa: özv. Madách Imréné. De a föbűnös mégis csak a feleség.” Felesége a fogság ideje alatt könnyelműen élt... érzéseiben elidegenedett tőle, amiben része volt annak is, hogy az ellentét közte és Madách anyja közt egyre inkább fokozódott." (Magyar Irodalmi Lexikon 1965.) Végül vannak olyanok — elsősorban Madách Imre és Fráter Erzsi rokonságából és baráti köréből, — akik a házasság válságába jutásáért elsősorban özv. Madách Imrénét, az anyóst teszik felelőssé. L. Kiss Ibolya könyvében bőven idéz ezekből a véleményekből. A Fráter Erzsit mentegetők közül Ignotus a legszellemesebb. L. Kiss Ibolya nem említi őt, pedig pszichológiai módszere és álláspontja nagyon hasonlít Az asszony tragé­ diájában kifejtettekre. A csalást Ignotus is többszörös ténynek veszi, de ahogy azt men­ teni igyekszik, igen emlékeztet az írónő indokolásaira. Szerinte Fráter Erzsi egy közönsé­ ges teremtmény, de a közönségesség önmagában még nem bűn. Nemcsak ő csalta meg az urát, ő is megcsalódott. Az anyósa megvetette, és hagyta vergődni az ura bezárása idején. Asszonyi logikájával az urát gyűlöli meg az anyósa miatt; annál is inkább, mert az csak az eszméinek élt. Nem csoda tehát, ha válságos helyzetében egyre a bosszú fűti. „A dühös, izgatott és beszámíthatalan asszonyi logika szerint ennek a bosszúnak csak egy módja 82 �Majd, amikor Lucifer elmondta fenti áthidaló monológját, mialatt az eretnekek éneke átkopírozódott az új — prágai — hangképbe: az udvari tánc-, zene, udva­ roncok és nők beszéde és kacagása hallatszott rövid ideig, majd, miután egészen a háttérbe halkult, így folytatódott Szabó Lőrinc szövege: Mesterem a császárral tárgyal, Újra megkínozzák boldogtalan agyát az udvar babonái. Engem is itt tart: túlsok jóslat kell bizon yára... Legjobb itt várnom, az emeleti erkélyen: ide felzsong a zene, a tánc, a sok léhűtő fecsegése. Ünnepély a császár kertjeiben!. . . S ünnep amott is, messze, szép piros, tüzes ünnepély, épp nekem való. . . És megszólalt az I. udvaronc: K i az megint, aki ott ég a máglyán, eretnek, vagy boszorkány? II. udvaronc: Nem tudom, nincs már divatban, hogy még érdekeljen. I. udvaronc: A z én időmben ünnep volt az illyes, ott volt az udvar, a nemes világ. Ah, így fajulnak el a jó idők! (a hang távolodóban) volt, — az, am it. . . H. F. úr nyugodtan vágott zsebre.” „Mert Mahadő istennek tökéletes, de férjnek unalmas.” Az ellentétes értelmezések között keresi a magáét L. Kiss Ibolya, a Csehszlovákia; magyar irodalom egyik legtehetségesebb nőírója. Nem először foglalkoztatja Madách há­ zasságának témája.Már 1942-ben az Erzsi tekintetes asszony c. regényében is felidézi Frá­ ter Erzsi alakját. Regényében és több novellájában új megvilágításba kerülnek a dolgok. Álláspontja a Madách és a Fráter rokonság véleményéhez közelít. A házasság felbomlá­ sában tehát szerinte nem Fráter Erzsi hűtlensége a főok, hanem az anyós. Majthényi Anna magatartása. Új könyvében: Az asszony tragédiájában régi álláspontját igyekszik bizonyítani a tanulmányíró tudományosságával, adatközlő alaposságával és az orvos pszi­ chológiai felkészültségével. Gondolatmenetét a következőkben foglalhatnánk össze: Semmi bizonyíték sincs Fráter Erzsi hűtlenségére. Sorsát a losonci bál, az úri társaságból való kivetés pecsételte meg. Az utóbbit nem tudta megbocsátani neki az előkelő nagyasszony, az anyósa. A losonci bál s a korábbi csesztvei kiruccanás egy aratóbálba idegállapotával magya­ rázhatók. Fráter Erzsi „labilis idegállapotának” és anyósa gőgjének áldozata. (S végső fokon maga Madách Imre is.) Érdekes, gondolkodásra késztető könyv L. Kiss Ibolya tanulmánya. Végig sőt tovább gondoltatja a dolgokat. Az olvasás során tagadhatatlanul az újszerű érvelés hatása alá kerülünk, a közölt adatok viszont önálló gondolkodásra kényszerítenek. A szerző kezünkbe adja az érverés megcáfolásának lehetőségeit. Újszerű értelmezésről van szó, pedig csak a tények beszélnek. Nem csoda hát, hogy végül is meggyőzetünk. 83 �Lucifer: Engem bizony még ma is érdekel a m áglyatűz. .. És különösen ily hűvös estén, — mondhatom jól esik! Bizony, bizony, már jó régen melenget, — stb. A z első prágai szín ezzel szervesen hozzákötődik a Bizánci képhez. A párizsi jelenet „álom az álomban” túl bonyolult lett volna az akusztikus meg­ érzékítés szempontjából, tehát a két kép „átkopírozással” való összekötése is szük­ ségtelenné lett ily módon, viszont ha eddig már öt esetben megjósolta Lucifer Á dám eszméinek bukását, ezúttal sem lett volna logikus elhagyni. Lucifer a párizsi szín előtt a következő sorokkal konferálta be Ádám — K epler ábrándjának elkövetkezendő megsemmisülését és a színpadon vizuálisan érzékelhető, de a „láthatatlan színház” előadásában megérzékíthetetlen néma hóhér szerepét a drámai költeményben: Ha-ha-ha! — megint új kor kell neked!? Hát halld meg — ha-ha! — a jövő dalát: álmodj, bolond, és álmod szörnyű lesz. — Ahogy te számolnád az éveket: most ezerhétszázkilencvennégybe viszlek. — Légy a nagy Danton, Párizs óriása s két alakban is viszontlátod Évát! Próbáld kivívni, amit keresel boldogságodat, az emberiség boldogulását a forradalom minden égi s pokoli fegyverével, A szerző legfőbb célja a hűtlenségi vád elejtése. Ha a felsorakoztatott tényeket nézzük, igazat kell adnunk a rokonságnak és az írónőnek: a hűtlenség nemhogy vádként, de még csak gyanúként is alig-alig áll meg. Házasságuk első hét esztendejének zavartalanságát. „a kis házban átélt boldog, csendes életet” nem lehet elperelni tőlük. A hét év alatt három gyermekük született. A gyors egymásutánban következő terhességek, szülések, szoptatások nem igen engedhették meg a sokak által felhánydált mulatozásokat s a könnyelmű udvaroltatást. Terhes volt férje egyéves fogsága alatt is: majd sokáig láz gyötörte, aztán himlő. Nem valószínű, hogy deformált, beteg testéért látogatták a férfiak; inkább mert férje barátai voltak. Egyetlen bizonyítható „bűne” van ebből az időből. Paraszti ruhában megjelent egy aratóbálon. Túl a szülésen, betegségen, 24 évesen; mikor már tudja, hogy férjét Pestre hozták, és nemsokára hazajön. Hogy Fráter Erzsi váratlanul bálba megy. s a parasztokkal táncol, valóban meglepő. De nem érthetetlen. Nehéz hónapokat élt át. Nemcsak a három gyerek gondja, a betegség, hanem a rászakadt szegénység miatt is. Birtokukat lefoglalták. Az anyós pénzt nem ad, annál többet szekírozza. („nehezen esik kissé adni a Mamának” — írja Károly is a bátyjá­ nak: Imrének.) És most hamarosan vége a megalázottságnak s a nyomorúságnak: hazaen­ gedik a férjét. Nem elék ok ez a vigalomra! Csak talán a forma nem volt szerencsés. A férjének a fogságba küldött levelekben általában három témáról ír. Először hossza­ san — és valóban szánnivalóan — panaszkodik; a levelek második felében váratlanul „divatárusi” igényekkel lép elő, végül néhány szóban megemlékezik a gyerekekről. A panaszok áradatából a körülmények bármiféle mérlegelése nélkül tér át a pénz- és ruha­ követelésekre. Nem tekintve semmire, panaszkodik és követel, s nem tekintve semmire, megy el az aratóbálra. Pontosan itt mérhető le az idegállapota. A férj elhurcolása s a 84 �és ha néped háborgó tengerében zátonyra dob a fájó, árva szív; ismerj rám, aki megmondtam előre, hogy bukni fogsz, — ismerj rám: ott leszek, Én Lucifer, és leszek a bitódnál a bakó! Danton kivégzését kisérő tömegzaj kulminációs pontjánál iktattam be a T r a ­ g é d i a hangjátékszerű előadásába az egyetlen szünetet A szünet utón a II. rész elő-zenéje tömeg-morajba olvadt, amely nagyvárosi lat­ mává erősödött, majd visszahalkult és mint állandó tömegzaj kisérte Lucifer beszé­ dét, aki két sor — a színtér megjelölése — után elmondta azt a Madách-írta szöveget am it a költő képzelt el: Hát itt vagyunk. .. A modern k o r!. . . Körötted London: egy egész világ s z ív e ... Benne zúg az élet tengerárja, — stb. Ez a szín igényelte leginkább a hangjátékszerű átdolgozást, a sorok közti tartal­ mak pregnánsabb kifejtését, ami csak hallva az eredeti szöveget, könnyen mehetett volna veszendőbe. Például Ádámnak arra a kérdésére, hogy „hát nem szebb világ ez, mint mindaz, amin eddig átgyötörtél?” — így válaszolt madáchi-szabó lőrinci képpel Lucifer: A z elv szép és nagy, amit (ti. ez a kor) képvisel, ő maga rút s kicsi. — A ma világa már nem a tenger küzdő, fényes árja, — síma mocsár csak, békával tele. — rászakadt kiszolgáltatottság következtében labilissá vált idegzet a végletekben jár. Minden levelében szélsőségek csapnak össze. A keserűség és az élnivágyás végső határain járó idegek éppen a megtámadottságuk miatt képtelenek felmérni a fogságban lévő férj hely­ zetét, képtelen a mértéket és a formát megtalálni. Ha pedig Fráter Erzsinek időnként sikerül a józan mérték szerint élni, akkor elküldi az összespórolt tejpénzt a férjének, akkor harisnyát és tiszta fehérneműt pakol a férjének, és gazdálkodik. Ezekre a momentumokra azonban nem szoktak felfigyelni az itélkezők. Fráter Erzsi viselkedésében tehát a kritikus idő alatt nem a hűtlenséget és a szeretetlen­ séget kell látnunk, hanem egy megtámadott idegzet szélsőségeit. De — eltekintve idegállapotától — Fráter Erzsi nem a hős asszonyok fajtájából való volt. Egyébként sem tudhatott némán tűrni, együtt szenvedni. Bizonyára csalódott is a férjében, aki szerinte egy idegenért kockára tette, és nehéz helyzetbe hozta a családját. De az asszonyok jó része nem így gondalkodott volna? Azok, akiknek a család mégis csak többet jelent, mint a férfi világrengető nagy eszméi. Hogy az el hidegülés miért történt, ma már nehéz lenne kinyomozni. A mendemondák értek-e el Madách füléhez, a panaszok idegenítették-e el, Fráter Erzsi látogatásakor sza­ kadt-e meg valami? — nem lehet tudni. Elképzelhető azonban, hogy a meghurcoltatás, a nagyobb ügyért vállalt szenvedés úgy megkeményítette Madách jellemét, hogy többé nem lehetett eszménye a befelé forduló csesztvei idill. . . . E kedves dalt durván összetépni Küldte a sors a válási kínt. Hogy kötöm meg és értem meg ismét Ezt a már-már elfelejtett zenét? Sziveink közt annyi idegen kép Mérges árnyat mindkettőnkre vét. (Fogságomból) 85 �Ádám : Kárpótol a közjólét érzete. Csaknem az egész londoni színt közölhetném annak az illusztrálására, hogy mi­ lyen interpolációkat tett szükségessé az a rádió-rendezési koncepció, ami a kapitaliz­ must jellemezni kívánó jelenetet az első világháborút megelőző esztendők — 1910— 12 — tájára tette át. De minthogy ez az átdolgozás megjelent Balogh Pál „Múzsa a hul­ lámhosszon” című úttörő hangjáték-dramaturgiai kötetének szövegpéldájaként, csu­ pán még négy sort idézünk Szabó Lőrinc szövegéből. A koldusok egymással mara­ kodó jelenete után mondta Lucifer: De azért ne hidd, hogy csak a szegény sír. Ott az a két úr. .. Konferenciára Várják őket a szomszéd irodába. . . K ét gyáros. . . jönnek. . . Hallgasd csak ki őket! I. Gyáros: Hiába én már nem bírom a versenyt, Mindenki folyton olcsóbbat akar. Árum jóságát kell megvesztegetnem. De lássuk a londoni szín végét! Lucifer végszavára, hogy: Markodban volt a hiba, nem a pénzben! — Á dám fel innen, itt nem jó mulatni! rendőr-sípjel, kiabálás — „fogják el! fogják el!” — ziháló futás, dobogás, üldözők rohannak, elmaradnak, a városi zaj lehalkult és rövid csend után megszólalt Lucifer: Na itt most már biztonságban vagyunk, mögöttünk maradtak üldözőink. Madách Imre valószínűleg tévedett a felesége megitélésében. Ő mint költő „egy ideált Mel a szivéhez” Fráter Erzsi pedig egyszerűen csak asszony volt, ráadásul eléggé labilis idegzetű. Azt hitte, hitvese ugyanolyan hősiesen viseli a megpróbáltatásokat, mint ő maga. De ő költő volt, nemzetben gondolkozott, Fráter Erzsi pedig csupán „gazdasszony” , aki legfeljebb a családig jutott el. Hitte, hogy felesége előbb-utóbb ugyanolyan nagyszerű asszonynak látja az anyósát, mint ő: a fia. Anyjára és önmagukra gondolva valóban hitte: Szőlőtő az agg szülő, mellette meg A jó fiú mint védő támasz áll; Ámde a szőlőnek sugár is kell — S ezt szerető menyében talál. (Leányálom) Nem vette elég komolyan felesége és anyja gyűlölködését. Pedig Fráter Erzsi megírta neki még a börtönbe az anyjával kapcsolatban: „ővele én soha egy faluba nem fogok lakni, az eltökélt szándékom.” Mégis elvitte lakni Sztregovára. A végzetes út, amely a losonci megyebálra vezetett, valóban nagy meggondolatlanság volt. L. Kiss Ibolya Fráter Erzsi fiatalságával, megmutatásra váró új ruhájával, az eszte­ lenül gyűlölt anyós felbosszantásával magyarázza ezt a szerencsétlen lépést. A költő nem akarta elvinni feleségét a bálba. Tele volt még fájdalommal — a haza miatt, Kossuth és a hontalanok miatt. Természetes, hogy nem volt kedve táncolni. Fráter Erzsi azonban nem értette meg. Ő mulatni akart a nélkülözés és a krajcártalanság után, fel akarta szen­ telni az új ruháját a lerongyolódás után. Méltányolható az óhaja? Azt hiszem, igen. Bár korántsem vall olyan emelkedett szellemre, mint a férj magatartása. Annyi azonban bizo­ nyos, hogy a közelmúlt megpróbáltatásai mindkettőjükben más reakciósort indítottak el. A költő emelkedett szelleme még inkább a hazára fonódott; felesége megviselt idegzete pedig a felejtető vigalmat szomjazta - s megint mérlegelés nélkül. 96 �Á dám: Egy egész világ maradt énmögöttem és szint jó volt, hogy elüldözött, mert a nő, bárcsak pénzemért igérte ártatlansága hazug bájait, egy percre majdnem feledtette vélem e tarka kor, a vásári világ lelketlenségét és zűrzavarát. — Megint csalódtam. — A zt hittem, elég ledönteni a múltak rémeit s szabad versenyt szerezni az erőknek. — Kilöktem a gépből egy fő csavart, — stb. A londoni szín reális tényeivel teljes cáfoló feleletet adott Adám—Danton optimista reménykedéseire, egyrészt a vizualitás hiánya miatt tehát mellőzhetővé vált a képet lezáró félelmetes szimbolikus v í z i ó , a h a l á l t á n c . A jelképes londoni „danse macabre” így elmaradván, Adám tovább vágyódó szavaira a falanszter-kép zenéje felelt és Lucifer— Csortos hangja vitte tovább a hallgatóságot az ádámi álom, a této­ ván körülírt „szocializmus” t o r z megvalósulásának falanszteri világába: Jól van, vezetlek . . . Eljön az is egyszer, a megváltó ren d . . . utálod a harcot, a mindenki harcát mindenki ellen? Hát lásd meg a „szocializmus” álmát! Álmodj, ember! Á lmod a vég elé visz, négyezer évvel az emberiség közös sírja e lé . . . mikor utolsó Útjaik ekkor kezdenek végzetesen elkanyarodni egymástól. De még a losonci bál után sem reménytelen a helyzet. A józan megfontolás, a kölcsönös engedékenység még rendbe hozhatná a dolgokat. Eljött az ideje ennek is, de a kritikus pillanatban az anyós, özv Ma­ dách Imréné veszi át az irányítást, s a megbékélés elmarad. Nem kétséges, hogy a költő és felesége házasságuk válságba jutása idején és után is szerették egymást. Az egyik oldalon bizonyítják Madách később írt versei s az L. Kiss Ibolya által látott hivó levél: „Gyere vissza, Erzsi ...Te csak virág légy nálunk.” A másik oldalon a rokonok visszaemlékezései, Fráter Erzsi diszkrét, szerető tisztelettel írt levelei bizonyítják ugyanezt. A válási egyezségek aláírása Ecsegen pontot tett az egymásba maró, egymással dacoló indulatok végére. A szakadék szélére kerülve egymás kezét keresik. Fráter Erzsi térden­ állva kéri férje bocsánatát. „Szeretettel hallgattam mint zokog” — íria hamarosan a költő Bár akarja, mégse nyújtja oda a kezét mindent bánó szeretettjének. Fráter Erzsi az egyez­ ség után azonnal Pestre utazik, hogy megakadályozza a dacból aláírt okirat hitelesítését. Aztán kétségbeesett hangú levelet ír özv. Madách Imréné „anyai lelkének elejébe” . Ebben felidézi férjét a vállás pillanatában: „ . . . ő is fájó szívvel válik meg tülem. ő sírt meg szeretet volna engedni, de nem tudom mi az mi visza targya bocsánatát nem merve ki­ mondani.” Ha engedni akart, miért nem engedett; ha pedig nem engedett, miért akarta vissza­ hívni gyermekei anyját — levélben s a rokonság szerint személyesen is? A kérdésre csak Madách édesanyjára gondolva adható kielégítő válasz. Az anya az, aki megkeménvíti fia szivét. Az ő tekintélyével, szellemével, akaraterejével viaskodik a költő a válás pillana­ tában. Végül is ő győzött a menye fölött, de a fia fölött is. A két asszony esztendőkig 87 �évszázadait böjtöli a hűlő Földön az élet, és a célszerűség, a tudomány egyenruhás fegyelme testre-lélekre rázsugorodik. — Nézz szét, Ádám ! körötted kattog a falanszterek szervezett édene, roppant csarnokok, élő gépek és gépemberek — és lásd, hogy bánik el veled s Éváddal az emberközösség! A z Űrbe való kirepülést és „utazást” szükségtelen volt a narrátor Lucifernek kommentálnia, mert ott maga a dialógus azonnal megteremti az érzékletes képét: „Ő rjöngő röptünk, mondd, hová vezet?” És az egész szín minden mondata Madách mondanivalói nak közvetlen kifejezése: filozófiai dialógus, amit csupán néhol fes­ tett alá különleges hanghatású „szférák zenéje” , megteremtvén Ádám és Lucifer köré a végtelenség világát. De a végén, a Földre visszavágyó Á dám szavait visszhangzó Lucifer már tovább szőtte a szöveget, a következő szín előkészítéseképpen. Vissza h á t... V issza!. .. Viszlek ... Visz az álom, tovább visz újra — befejezni a hiú csatát az örök végzet ellen. Álmodj, vén Ádám, úgyis iszonyú lesz az ébredés. . . Bejártad az idő sivatagát, s mi neked jutott belőle, mindjárt véget ér ... Amíg űrben szálltál, lepergett a végső tartó, egyre elmérgesedőbb harcában - a fiúért illetve a férjért - a losonci eset helyzeti előnyhöz juttatta Majthényi Annát. Amiben fia fogsága után csak reménykedett, amiben Madách Sztregovára költözésekor már majdnem bizonyos volt, azt Fráter Erzsi losonci bálozása véglegesítette, sikerült maga mellé állítania fiát, s megkeményíteni a felesege iránt. De mi állította a két asszonyt ennyire szembe egymással? Mindenekelőtt az ellentétes természetük. Fráter Erzsi dalos, szeszélyes, életvidám teremtés volt. Majthényi Anna pedig aszketikusan szigorú öregasszony. Az egyik dacos s maga útját járó, a másik vasakarata és előírásos. A feleség kisműveltségű, az anyós pedig nagykúltúráju. Természetük ellen­ tétjeit még csak élezte a vallási és a társadalmi különbség. Fráter Erzsi református volt. Majthényi Anna hithű katolikus; az előbbi egy elszegényedett nemesi családból jött, az utóbbi előkelő arisztokrata. Szerepe lehetett ebben az ellentétben a Majthényiak és a Fráterok politikai nézeteinek is. Erzsi nagybátja, Fráter Pál hiába próbál békíteni. Imre elfogadja a békéltetési kisér­ leteket, de „a büszke anyós kesseleőkői Majthényi Anna méltóságos... ezt meg nem engedi” — írja Henriczky Ágoston, a sztregovai lelkész fia. A kesselőekői Majthényiak Nógrád és Hont megyében a reakció képviselői voltak a reformkorban és a szabadságharcban. Majthényi László Windischgraetz főispánja volt Balassagyarmaton. (A két Madáchfiú: Imre és Pál nem volt hajlandó behódolni neki.) A jobbágy felszabadítás után szinte egyetlen földesúr sem pereskedett annyit a volt jobbágyaival, mint éppen Majthényi Anna; s 1850-ben bizonyítványt kér a megyétől arról, hogy a forradalomban nem vett részt. Ezzel szemben a hajdani alispán, Fráter Pál végig megyei tisztségviselő a forradalom és a szabadságharc alatt, s az önkényuralom ugyanúgy börtönbe veti, mint Madách Imrét. Eddig a kutatás ennek a vonalnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Pedig, ki 8 �négyezer év: a falanszter tudása megmondta, hogy kihűl a nap! — K i is hűlt: most gémberedik jégtömbbé a föld s már csak egy-egy eszkimó törpe teng-leng álattá süllyedt közös asszonyával a forró égöv jéghegyei k ö zt. .. Jön a vég, Á dám, — láss és iszonyodj! Ez volt az utolsó interpolált szöveg, amit Szabó Lőrinc írt A z e m b e r t r a ­ g é d i á j a 1935. december 2-án a Magyar Rádióban tartott hangjátékszerű előadása számára. A z utolsó sor felidézi előttem e közös munkánk után éppen húsz esztendővel később történt találkozásunk szomorú emlékét. Szabó Lőrinc akkor esett át egy életveszélyes betegségen. A Császárfürdő egyik szobájában feküdt már jó ideje. 1955 február 16-án, egy szerdai napon jártam a nagy­ beteg Lőrincnél. A betegség 49. napján már 15 percre szabad volt fogadnia. Suttogva beszélt Csaknem mindig ő. Fogtuk egymás kezét és úgy tűnt, mintha örült volna egy kissé a veszélyes kalandnak, a visszatérésnek Hádészből. Tele volt életszomjazó re­ megéssel, tragikus borzangással. „Tegnap — mondta, — hallgattam a rádión a Tra­ gédiát. A mondatnál: »Mit állsz tátongó mélység lábaimnál« sírva fakadtam.” És akkor is sírva fakadt, amikor ezt nekem mondta. Két esztendővel később, most éppen tíz esztendeje az ő földi alakját is elnyelte a mindnyájunkat közönyösen váró „tátongó mélység” . tudja, nem játszott-e bele Fráter Erzsi sorsába Majthényi Anna forradalom elleni gyűlö­ lete s ezen belül a Fráterok iránti ellenszenve. Összefoglalva most már az L. Kiss Ibolya könyve kapcsán támadt gondolatainkat: azokkal szemben, akik minden baj okának a „hűtlen és kicsapongó” Fráter Erzsit tartják, leszögezhetjük, hogy a Madách Imre és felesége házassági drámája tulajdonképpen két ember tragédiája. Ez a két ember sokkal jobban különbözött egymástól, semminthogy megértették volna egymást. Madách bebörtönzése felszínre hozta az egyéniségükben hor­ dott végzetet: az egyik pszichopata lett, a másik a haza és az emberiség elkötelezettje. Állapotukat az anya, özv. Madách Imréné véglegesítette. Az ő gyűlölete a menye irant az ő szeretete a fia iránt tette lehetetlenné, hogy Madách Imre és Fráter Erzsi — túltéve magukat a kölcsönös sérelmeken, tudomásul véve levetkezhetetlen adottságaikat — újra egymásra találjanak Fráter Erzsi tehat nem az a hűtlen, kicsapongó, örökké csak pénzre s új ruhára vágyó asszony, akit az irodalomtörténet és az utókor Az ember tragédiájának Borbálája nyomán festett magának. Mivel magyarázhatnánk különben, hogy a házassága előtt szinte nőgyű­ lölő, a nők ingatagságáról s megbízhatatlanságáról annyira meggyőződött Madách házas­ sága csődje után annyi szépet s nemeset visz bele a Tragédia Eva-alakjaiba. A mi meg­ győződésünk az, hogy Fráter Erzsi az „örök múzsa” nemcsak Borbála alakját sugallta a költőnek, hanem például a „Mi vágyad más, ha keblemen pihensz” kérdést feltevő rab­ szolganő s a Miltiades „nagy lépésein” kesergő hitves megalkotásába is belejátszott. ⃰ L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája 1967. T atran, Bratislava SZABÓ KÁROLY 89 �SZABÓ JÓZSEF ARANYJAVÍTÁSAI AZEMBERTRAGÉDIÁJÁN Madách Imre, ez a szigorú önkritikus, kisebbségi komplexumokkal is küzdő köl­ tő, teljes bizalommal tette főmüvét, A z ember tragédiáját Arany János kezébe. Ez kettőt bizonyít: Arany János akkor már a magyar irodalom koronázatlan királya volt. — De mu­ tatja azt is, hogy Madách, aki 1840-ben megjelent „Lantvirágok” című kis kötete óta húsz évig sok írása egyikével sem tudott nyilvánosság elé lépni, most érzi, hogy meg­ alkotta élete főművét. Madách Arany iránti teljes bizalmát mutatja az is, hogy szinte szabad kezet ad neki a mű nyelvi simításaira, sőt lényegesebb javításokra is. „..Törülj bátran..,” írja Aranynak, s javításokra tett javaslatai legtöbbjét — tehát nem valamennyit — el is fogadja. Aranynak küldött utolsó, 1864. március 14-én kelt levelében ezt írja: „...Vágj le, ölj meg (t. i. minél szigorúbb kritikával), ha kell, mindig, — de taníts...” Nem kis dolog, hogy Arany János a Tragédia testes, különös „helyes”-írású és egyáltalán nem kaligrafikus kéziratát átnézésre elfogadta. A Kisfaludy Társaság tit­ kára volt, tele sokirányú elfoglaltsággal. A kéziraton ismeretlen vidéki név, — Sztre­ gováról jöhet-e valami jó? Szép fényt vet Arany emberségére, és mély felelősségér­ zetét mutatja, hogy a kézirat átnézését vállalta, és féltékenység, szakmai nagyképűség nélkül foglalkozni kezdett vele. 1861. szeptember 12-én kelt lelkeshangú levele mutatja, hogy a különös hangvé­ telű, darabos-nyelvű írásban — miután másodszor elővéve, végigolvasta — azonnal felismerte a remekművet. „ . . . Csak itt-ott a verselésben, meg a nyelvben találok némi nehézségeket. . . De így is. amint van, egy kevés külsimítással, irodalmunk leg­ jelesebb termékei közt foglalhat helyet. Nem tudom, mi szándéka van Kegyednek a kiadásra nézve: én óhajtanám ezt a Kisfaludy Társaság útján eszközölni. . . Ha óhaj­ tásom a Kegyed akaratával találkoznék, akkor sorról-sorra kijelölném a helyeket, hol — semmiesetre sem lényeges — változtatást gondolnék célszerűnek; vagy bele­ nyugvása esetében magam tennék rajta egy-két tollvonást, aztán bemutatnám a társaságnak...” Arany igen tapintatosan, Voinovich szavával: „bársonyos kézzel” végezte el ja ví­ tásait a kéziraton, részint a szöveg soraiban, részint az ahhoz csatolt hat külön lapon. Javításainak zöme helyesírási, verselési és stiláris jellegű, tartalmi változtatásra alig-alig tesz javaslatot. A legújabb kutatás kimutatása szerint (Arany János Összes művei X III. kötet, 1966. 574. oldal) a betű- és szócseréket, nyomdai utasításokat is számítva, Arany kezenyomát a Tragédia mintegy ezer során találjuk. Kétségtelen, hogy A z ember tragédiáját, ezt a legvilágirodalmibb remekünket A rany mentette meg, elsősorban azzal, hogy felfedezte, nagy lelkesedéssel és hatal­ mas tekintélyével melléje állt, megadta a mű helyes értékelésének mindmáig ható fő szempontjait, — de nem utolsó sorban szükséges javításaival is. Mégis tévedés volna Arany szerepét abszolutizálni a Tragédia gondozásában és 90 �történetében. Sőtér István, egyik legjelentősebb mai Madách-szakértőnk, helyesen mutat rá a Kritika 1964 novemberi számában arra, hogy „Madách remekműve nem szorul támogatásra, még Arany Jánoséra sem . . . ” Mai stílusesztétikánk izlése jogán arra is rámutathatunk, hogy Arany javításait mi ma már nem minden esetben fogadhatjuk el helytállónak. Felvillantásul néhány példát. Ezeket az eredeti kéziratból veszem. Sormegjelö­ lésem a Tolnai-féle 1923-as kritikai kiadás sorszámozását követi. 40. sor: Madách kézirata (a továbbiakban M :): Vigaszául sok vak éjnek. Arany javítása (a továbbiakban A :): Vigaszul a földi nemnek. Madách szövege szemléletesebb, hiszen a hold — erről van szó — az éjszakák vigasza. 42. sor: M: Itt enyészők omladéka. A: Itt enyészők koporsója. Madách szövege eufonikusabb. Arany javításában a két „k” erőltetett s rossz­ hangzású. 148. sor: M: Fukar kezekkel mérsz, de hadd legyen. A: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy. SZÁZÉVES H A R C ATRAGÉDIÁÉRT Már elültek a világszerte rendkívül nagy érdeklődést kiváltó Madách-centenárium ün­ nepségsorozatának hullámai, amikor 1966-ban az Irodalomtörténeti Füzetek 53. számaként, az Akadémiai Kiadó gondozásában napvilágot látott Kántor Lajos Száz éves harc » Az ember tragédiájá«-ért című könyve. A fiatal, tehetséges kolozsvári irodalomtörténész és kritikus tollából megjelent tanulmány ismét — mint már annyiszor egy évszázad folya­ mán — Madách művére irányította az irodalmi közvélemény figyelmét, mintegy bizonyítva, hogy a Tragédiáról mindig lehet újat mondani ,ezt a művet mindig lehet új aspektusból vizsgálni ,elemezni. Kántor könyvével nem elsősorban a mindegyre megújuló viták, illetve vitázók száma gyarapodott, — noha egy-két eredeti gondolattal a Madách-képet is gazda­ gítja — hanem megszületett az első olyan marxista igényű tanulmány ,amely a Tragédia körül dúlt eszmei harcok legfontosabb téziseit kísérli meg összefoglalni. A vállalkozás je­ lentőségét mintegy aláhúzza, hogy aligha írtak, vitatkoztak a magyar irodalomban egyetlen műről többet, mint éppen Az ember tragédiájáról. Mi magyarázza a könyvtárnyivá nőtt Madách-irodalom létrejöttét, hogyan születhettek ugyanegy műnek oly különböző értelmezései? A szerző könyve bevezetőjében e kérdé­ sekre kíván választ adni. »Mint minden jelentős irodalmi alkotásért, a társadalmi haladás híveinek meg kellett és meg kell vívniok a küzdelmet Az ember tragédiájáért is, mert a reakció igyekszik kisájátítani magának a tömegekre hatást gyakorló alkotásokat. A Ma­ dách körüli harcok élességét fokozta az, hogy a költő műveiben a legfontosabb világnézeti kérdéseket veti fel, de saját világnézetének ellentmondásossága következtében a Tragé­ 91 �Madách szövege jobban kifejezi Lucifer hetyke magabiztosságát. Arany javítása Lucifer „csak azért is megmutatom” elszántságát gúnnyol vegyes alázatoskodássá tompítja. 153. sor: M: Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt szabott. A: Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott. Madách szövege erőteljesebb. A z Úr a maga törvényét nem parlamentárisan hozza, hanem szuverénül szabja. 291. sor: M: Igen, erősek közt a legerősebb, A: Igen, erősek közt a leghatalmasb. A z eredeti szebb is, jobb is. 378. sor: M: De hogyha a hálának pántja. A: De hogyha a hálának csatja. Arany szerint a pánt „csúnya és nem is tiszta magyar” . Helyette ajánlja: „kapcsa csatja. . . ” A „pánt” , még ha nem volna is magyar eredetű, szebb hangzású mint a „ csat” . Egyébként a „csat” sem magyar eredetű. 852. sor: M: Tán senki sem forral már terveket. A: Tán senki sem kohol már terveket. diában adott válaszok nem egyértelműek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Az ember tragédiája mindenféle magyarázatra jogos alapot nyújt, s a Tragédia egészének alapos elemzése vezethet el a helyes értelmezéshez » — írja. A Madách-irodalom igen jelentős egyéb tanulságokkal is szolgálhat: a magyar iroda­ lomkritika, irodalomtörténet és irodalompolitika száz évének keresztmetszetét adja, híven visszatükrözi e száz év irodalmi (és sok esetben politikai) harcait, teljesebbé teszi iroda­ lomtörténeti iskolákról, irodalmi csoportosulásokról, folyóiratokról és egyes írókról, kriti­ kusokról és irodalomtörténészekről alkotott képünket. Kántor a Madách-irodalom e kettős tanulságait három fejezetben — A kortárs szemével; A következő nyolcvan év; A kor színvonalán, — Madách igazáért — vizsgálja, és az elemzés során egy nagy mű vízválasz­ tóján mérhetjük le irodalomkritikánk fejlődését. Kántor a kortársak közül Arany János, Greguss Ágost, Szász Károly, Erdélyi János és Zilahy Károly Madách-értelmezésével foglalkozik részletesen és megállapítja, hogy «Ma­ dách kortársainak nyilatkozatai, bírálatai és magyarázatai a legfontosabb kérdésekben megteremtették a Madách-irodalom alapját. Pozitív és negatív, helytálló és helytelen nézetek párhuzamosan fordulnak elő az első értelmezésekben, s ezeknek a nézeteknek ismétlését és továbbvitelét a későbbi Madách-irodalomban mindegyre megtaláljuk. A kor­ társbírálatok azonban egy olyan fontos szempontból indulnak ki, amelyet a későbbi Ma­ dách-tanulmányokban többnyire hiába keresünk: Az ember tragédiáját nem szakítják ki a XIX. század közepe magyar társadalmának és Madách életének összefüggéseiből, igye­ keznek a Tragédia problémáit a mű egészéből magyarázni.» Sajátosan keveredik e jellem­ vonás Bérczy Károlynak — aki szintén megyénk szülötte és a közelmúltban ünnepeltük halálának 100. évfordulóját — a Kisfaludy Társaság 1866. február 6-i ülésén felolvasott 92 �A vádat szokták koholni, a tervet inkább forralni. 1825. sor: M: K i annyi sáncot vívtam a pogánytól, Nem bírom-e áthágni ezt a sáncot? A: K i annyi sarcot vívtam a pogánytól, Nem birom-e áthágni ezt a sáncot? Arany javítása megtöri a kép (sánc) egységét, és gyengíti az ellentét erejét (a pogánytól vívtam sáncot, ezt a sáncot — zárdaajtó — ne tudnám-e áttörni?!) 2137. sor: M: S lehúzza tán azt is, ki azt kimondra. (T. i. a „rejtett szót” ). A: S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. Madách két „azt”-ja egy sorban nem jóhangzású, mégis vitatható, helyes-e, hogy Arany a „rejtett szót” perszonifikálja: „őt”. Jegyzet. A Tragédia kiadásaiban, már az elsőben is, a nyolcadik szín végén, a 2137. sorban az „őt” szócska kurzívval van szedve. Meggyőződésem szerint ez a kurzív szedés félreértésen alapul. — Ez a sor a kéziratban így van: „S lezúzza tán azt is, ki kimondta.” A két utolsó szó közé T betoldó jellel javítás került: „S lezúzza tán azt is, ki azt kimondta.” Hogy ezt az „azt„ maga Madách toldotta-e be, vagy Arany, azt ma már majdnem lehetetlen megállapítani. Valószínűbb, hogy Madách. Később aztán, nyilván, mert a két „azt” Aranynak hangzásilag nem tetszett, a kézi­ rat jobboldali margóján javítja az előbb betoldott s aztán áthúzott „azt” szócskát így: „őt” . Ezt a javítást kétséget kizáróan Arany végezte. A z „őt” szócskát a margón emlékbeszédében, amelyben Bérczy helyesen hangsúlyozza Madách élete és életműve kö­ zötti összefüggést, de téved, amikor a költő pesszimizmusát a társadalmi valóságtól füg­ getlenül származtatja. A második fejezetben a tanulmányíró a Madách halálát követő nyolc évtized véle­ ménydzsungelében próbál járható utat találni, -megkeresni a látszólagos eszmei zűrzavar mögött meghúzódó világnézeti állásfoglalásokat, egymás mellé állítani a rokon vélemé­ nyeket, amelyekből így kirajzolódnak irodalmi csoportosulások, irányok körvonalai, az osztályerőknek megfelelően széttöredezett magyar irodalombírálat.» A Pulszky-Rákosi polémiával vette kezdetét az a törekvés, miszerint a hivatalos iro­ dalom a Madách-életművet is igyekezett kisajátítani saját céljainak megfelelően. Madáchot elszakították korának konkrét társadalmi-politikai valóságától, s az »örök em­ beri» vonásokat hangsúlyozták. «Hogy mégis itt-ott feltűnnek a múlt század végi és a XX. század eleji értelmezések között értékes megjegyzések, sőt átfogó tanulmányok is, azt a pozitivista irodalomtörténetírás magyarországi térhódításával kell magyaráznunk. Madách esetében ugyanis az «időfelettiség» hirdetőivel szemben bizonyos tényanyag felkutatása és pozitivista felsorakoztatása föltétlenül közelebb vitt az igazsághoz.» A polgári Madách-irodalom talán legismertebb, legtöbbet emlegetett képviselője Alexander Bernát. Több tanulmányában s Az ember tragédiája magyarázatos kiadásában fejtette ki nézeteit, jelentős hatást gyakorolt a közvéleményre, sőt e hatás nyomai még ma is felbukkannak. Végig nem vitt, következtetéseiben visszájára fordított, valamint nyíltan haladásellenes nézetekből áll az Alaxander mutatta Madách-kép. A pozitív eleme­ ket elnyomja az «örökérvényűség» igénye — amely így éppen a gyors mulandósághoz vezet. 93 �kétszer aláhúzta. De bizonyosan nem azért, hogy kurzívan szedjék, hanem csak hang­ súlyozni akarta a szedő számára, hogy ez a végső betoldás az áthúzott „azt” helyett Másutt is találunk olyan Arany-javítást, ahol a kétszeres aláhúzás csak a korrekció elvégzését hangsúlyozza és nem kurzív szedést kíván. — Javasoljuk, hogy a további kiadásokban ezt az „őt” szócskát kurzív helyett símán szedjék. — Egyébként Madách takarékosan bánik az aláhúzásokkal. A Tragédia egész kéziratában csak hat szó van aláhúzva kurzív szedésre, mindegyik Madáchtól: az 521., 2685., 3167., 3260., 3273., 3276. sorban. 2746. sor: M: Vagy gyermekem s nőm koldulásra termett? A: Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett? A koldusbot szociális állapot kifejezése, a koldulás pedig cselekmény, s itt erről van szó. 2914. sor: M : A munkásoknak bérét kell lehúzni. A: A munka bérét kell csökkenteni. Madách szövege dinamikusabb, s jobban érzékelteti, hogy amiről itt szó van, az a munkások elevenjébe vág: lehúzás=munkásnyúzás. 3409. sor:M : Fűtőszerül a víz kínálkozik. A: Fűtőszerül a víz ajánlkozik. A z eredeti jobb, mert az anyag kínálkozik, a személy ajánlkozik. Palágyi Menyhértnél és Bodor Aladárnál az egyén tragédiája kerül előtérbe, mások (Bayer József, Kármán Mór, Endrődi Sándor. Pintér Jenő) a teológiai értelmezés felé hajlanak, a pozitív örökséget pedig leginkább Riedl Frigyes és Voinovich Géza Madáchmagyarázata hordozza. A Nyugat Madách-portréj át az esztétizálás, az «időfelettiség» jel­ lemzi, a szellemtörténeti iskola pedig az eszméket, mint a történelem folyamán ismétlődő szellemi irányokat tűnteti fel, figyelmen kívül hagyva az eszmék társadalmi-történelmi meghatározottságát. »Madách kisajátításának utolsó, legtragikusabb fejezete a fasizmus magyarországi tér­ hódításaival függ össze. 1933. Hitler németországi uralomrajutásának éve. És ez az év jelzi az új, minden addiginál sötétebb fejezet kezdetét a Madách-irodalomban. 1933 előtt is megpróbálta a reakció saját céljaira felhasználni Az ember tragédiáját: a fasizmus nyíl­ tabban teszi ezt, sőt egyenesen a Tragédiára hivatkozva bizonyítja létjogosultságát. Kornis Gyula (Madách és korunk. Budapesti Szemle 1933. 230. k. 117.) kertelés nélkül, nyíltan megnevezi Mussolini, Hitler, Kemal, Pilsudski diktatúráját, majd így folytatja tanulmá­ nyát: «Mintha csak Miltiadestől tanultak volna ezek a diktátorok.. . Jobban munkálkod­ hatik az államférfi népe javára, ha a maga hatalmi ereje s nem a tömeg szeszélyes ger­ jedelme irányítja. A mai diktatúrák önigazolása szóról szóra meglelhető Madáchban.» A marxista irodalomtörténetnek a polgári örökséggel kellett először megvívnia harcát Madách igazáért. Egymás után láttak napvilágot az Új összegezések, szintézis-törekvések: Waldapfel József, Sőtér István és Horváth Károly tollából. Az 1956-os bemutató után Ré­ vai József írt «helyretevő» értékelést a revizionista értelmezés ellenpólusaként. Napjaink marxista Madách-kutatása a Sőtér-járta úton halad: «a nemzeti sors az emberiség sorsa 14 �4078 sor: M: Hadd korlátozzon az arasznyi lét. A: Fog korlátozni az arasznyi lét. A „ fog” jövőidejű segédszót kerülni, sőt irtani kell. Stb. Mindez természetesen semmit sem kisebbíti Arany iránti hálánkat. Egyébként már régebben is voltak Madách-kutatók, akik az Arany javításait mérlegre tették. Gulyás Pál pl. a Válasz című folyóirat 1934. májusi számában többek között ezt írja: .több helyen vissza kell állítani Madách szövegét.. .,Arany akade­ „. mizmusa... az aranyjánosi pedantéria, . . . e z az illedelmesen és feszesen lépkedő jambus-gond nem állott összhangban a mű világtávlatával...” Babits Mihály, a poéta doctus pedig már 1923-ban megállapította (Előszó egy új Madách-kiadáshoz: Nyugat, centenáriumi Madách-szám): a Tragédia „versei, amik nehézkesek voltak megírásuk idején, ma frissek, mintha tegnap keltek volna; mint némely sütemény, mely szárazan és keményen jön ki a sütőből, frisseséget nyer az az idő fürdejében...” Bizonyos, hogy a Tragédia mélyragyogású remekművének nyelvi szépségei, gyö­ nyörű „zordonságai” ma jobban elénktűnnek, mint születése korában. Mégis, nemcsak a kegyelet, hanem az igazság is azt kívánja, hogy Arany János szakértő kezének tapintatos simításait még jószándékú restaurálással se töröljük le Madách művéről. A z azonban bizonyos, hogy szükség volna A z ember tragédiájának egy egészen részletes, új, pontos kritikai kiadására, világosan feltárva az ős-szöveget, s mellette könnyen észrevehető módon Szontágh Pál, Arany János és Szász Károly változta­ tásait. A kutatók és gyűjtők e mellett bizonnyal szívesen vennék a Tragédia kéziratá­ nak, e tán legbecsesebb ereklyénknek fakszimile kiadását is. miatt érdekli, — az emberiség sorsában pedig a nemzeti sors megoldását is várja. Mert, ha a luciferi determinizmus törvénye az egész történelemre, az egész emberiségre érvé­ nves: úgy a nemzeti törekvéseknek sincs értelmük, s a nemzet sorsa éppoly kilátástalan, mint az emberiségé. Ha nincs szabad akarat, úgy értelmetlen a forradalom, — s értelmet­ len a hazáért hozott minden áldozat. Nemzet és haladás ügye tehát szorosan összefügg Madáchnál, egyik a másikat feltételezi. Mi több: a nemzeti ügyet is az emberiség ügye felől szemléli, fogja fel a Tragédia.» (Nemzet és haladás. 670.) Madách halálának száz éves évfordulója Kántor Lajos szerint is különleges jelentő­ ségű Az ember tragédiája értékelése történetében. Utal Waldapfel Józsefnek a salgótar­ jáni jubileumi ünnepségen tartott előadására, mely pontosan leméri Madáchnak Fourier­ hez való viszonyát. A komparatizmus újjászületése a marxista irodalomtudományban Ma­ dách világirodalmi kapcsolatainak újszerű feltárását is lehetővé tette, illetve teszi. Kántor Lajos fegyelmezett szerkesztésű, filológiailag is rendkívül értékes történeti elemzésének konklúziója, hogy az évszázados hordaléktól már megtisztított, reális ellent­ mondásaiban előttünk álló költői mű még a helytelen értelmezések veszélyeit is túlélte. A Madách-probléma még nem lezárt, de a marxista irodalomtörténetírás lényegében meg­ találta azokat a szempontokat, amelyek alapján Madách művét a haladó magyar irodalmi hagyomány szerves részének tekintjük. CSONGRÁDY BÉLA 95 �KÖRKÉP A NAPPALOK HŰ VIGYÁZÓJA GONDOLATOK FÁBRY ZOLTÁN MUNKÁSSÁGÁRÓL . . . Mert még sötéten bűzlik a vén Európa fölött a barbárság vadállatszaga halálsikolyok förtelmét hurcolja a szél s könyvmáglyák füstje gomolyog, rohanó vizeken véres tajték táncol — s ki úgy szerette a magyar tájakat, sarkantyúpengetve helyke leventék dáridóznak ott, míg Dózsa népe nyögve robotol virrasztani hát ezért kell neki az eszmék őrhelyén tágranyílt gyulladt szemekkel öklöt feszítve. éberen és lankadatlanul formálni lángban-harcban a történelem tűzhelyén az embert, hogy legyen: jó, ízletes, kerek, szagos — mint a frissen sütött kenyér! (Forbáth Imre: Fábry Zoltán) Ha a határainkon túl élő és virágzó magyar irodalomról esik szó, szinte min­ den méltató azzal kezdi, hogy sajnálatos módon keveset és kis körben tudunk er­ ről az irodalomról. Éppen ezért örvende­ tes, hogy az elmúlt esztendő irodalmi berkekben egyik legtöbbet emlegetett helysége a Kassa melletti kis falu Stósz volt. Ide szállt a világ minden tája felől a szíves üzenet, az irodalom, az emberi­ esség minden tisztelője legalább gondo­ latban üdvözölte a hetven esztendős Fábry Zoltánt. A pozsonyi Irodalmi Szemle 1967. évi 7. száma külön Fábry-szám 6 9 volt, de a magyarországi irodalmi folyó­ iratok is, szinte kivétel nélkül megemlé­ keztek az évfordulóról, az ünnepelt pedig mind csehszlovák, mind pedig magyar részről magas állami kitüntetésben része­ sült. Stósz, a csehszlovákiai magyar iroda­ lom Széphalma, egyúttal az író szülő­ faluja is, »hadköteles századunk« egyik legtiszteletreméltóbb őrhelye. Erről az őrhelyről vigyázza a valóság világossá­ gát, küldi messzehangzón a »vox huma­ na« üzenetét, építi az emberiesség hídjait. Magatartása, amely alatt az Ő megfogal­ mazása szerint az író erkölcsi realizmusa értendő, példa lett, az elkötelezettek el­ tántoríthatatlanságával hirdette a szellem és valóság erkölcsi azonosságát, azonosu­ lását. Amit halhatatlanságnak nevezünk, az nem más, mint állandósult időszerűség — mondja Fábry a Palackposta előszavá­ ban — és úgy érezzük, az író publicisz­ tikai jellegű esszéiben mindig arra töre­ kedett, hogy az emberiség számára leg­ döntőbb kérdésekről mondja el irányt­ mutató véleményét. Megjárva a hadak útját, a szlovákiai magyar kisebbség kul­ turális munkása világszemlélete alapján jutott fel arra az erkölcsi magaslatra, amely lehetővé tette számára a felisme­ rést: a háború, az embertelenség és a fasizmus elleni harc megbízható támasza egyedül Csehszlovákia dolgozóinak szoli­ daritása lehet, tekintet nélkül a munkásosztály nemzetiségi megoszlására. Erről �vall első könyve Az éhség legendája is, amelyben a burzsoa köztársaság legelha­ gyottabb részéről, Kárpátukrajnáról szól 1932-ben. Az író a Nemzetközi Munkás­ segély megbízásából Ludwig Renn német szocialista íróval járt az ukránok között, vizsgálva nyomorúságuk okát és azt, ho­ gyan kaphattak a kommunisták e polgári demokráciában többséget. »Csehszlovákia Európa jólétszigete. És ennek . .. ma kí­ nos szenzációja van: Kárpátalja. A köz­ társaság keleti részén, messze a hangadó bankoktól, minisztériumoktól, parlamen­ tektől . . . csehszlovák állampolgárok él­ nek, éheznek és nyomorognak oly módon, oly állati sorban, amilyenre nincs példa Európában. De mert Csehszlovákia ennek az Európának jólétszigete, ezt a tényt nem szabad elhinni. Szlávik belügymi­ niszter önmagát és megszeppent pártját vigasztalja: tendenciózus hamis hírek ke­ rültek a sajtóba a verhovinai éhinségről, átlátszó kommunista agitáció az egész. A kormánysajtó sajnálatraméltó kulijai hazugságot hazugságra izzadva sietnek falazni: Ludwig Renn és Gerald Hamilton felültek az ungvári kommunistáknak, akik már előre betanították az embereket, hogy hogyan szimulálják az éhséget, hová dugják el a kalácsot és a húsosfazékból a tyúkot, a külföldiek megtévesztésére, aztán rongyokba és tüdővészbe, meg lu­ eszbe és degeneráltságba maszkírozták a ruszinszkói Kánaánt.« Az írás éles, le­ leplező hangja miatt nem jelenhetett meg, csak egy hosszabb részletét közölhette az író az Útban. A cenzura az egész könyv tartalmát elkobozta, az író csak a könyv címlapjába bekötött üres lapokat küld­ hette meg dedikációjával barátainak. »Az Éhség legendáját elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot — a munkát­ lanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját« —írja a belügyminiszterhez intézett nyílt levelében, megmutatva: mit jelentett a valóságban a polgári demok­ rácia és a sajtószabadság. Az írói bátorság, — a változás és vál­ toztatás szuggerálása — az íróban, a szel­ lem emberében nyilatkozik meg döntő súllyal. »Aki eszmét, gondolatot, kultur­ igényt csak hatalmi intézkedésekkel tud gyengíteni, az szegénységi bizonyítványt állít ki önmagáról« — írja 1935-ben. Az 7 erőszak szolgakényszere és az értelem morális parancsa között kellett választa­ nia. Aki az utóbbit választotta: védő­ sáncba szorult. De a védekezés neve és neme: antifasizmus. Fábry egész életművét beárnyékolja a fasizmus témájával való hadakozás, mind az ember az embertelenségben képzet kö­ rében, mind pedig a kérdés világpoliti­ kai és társadalmi vonatkozásában. »A fasizmus azért fasizmus, mert nincsenek emberi vonatkozásai. Nincs, nem lehet köze az emberhez, az emberhez méltó élethez. Az antihumánumban az ember: különc, és az emberség: tehertétel. . . « A fasizmust kezdettől fogva haladásgátló, történelemellenes merényletként könyvel­ tük el. Nem volt még uralmi forma, melynek léte és lényege annyira az erő­ szakra, halálra, és öldöklésre lett volna beállítva, mint a hitlerizmus hatalmi ki­ zárólagossága. Ez a kizárólagosság — a gyújtogatástól a gyilkosságig — magában foglalt minden barbár, embertelen meg­ nyilatkozást. . . Lényege ennek megfele­ lően háború és semmi más. . . « Fábry egyik alaptétele az, hogy a fasiz­ mus nem múlt el a II . világháborúban a németek felett aratott győzelemmel. Nem múlt el, hanem megfertőzte a vilá­ got és más-más formában újra fellép. Erről beszél az Európa elrablása című művében is. Európa első elrablása mese volt — mondja. Zeusz bikaálarcos szök­ tető kalandja a föníciai királylánnyal, Európával, és már ez az első elrablás is szörnyet nemzett, emberfaló emberállatot, a krétai Minotauroszt. Európa utolsó — német — elrablása azonban egy emberfaló szörnyháború likvidálatlan fertőzéseként tovább élhet és hathat ma is. Európa el­ rablása: a cím kétfelé mutat. Vissza és előre. Tárgya, anyaga Európának a ná­ cizmus által való okkupálása. Ezzel a ténnyel, visszhangjával, hangerősségével mér meg minden rokonvonást, ismétlési lehetőséget. A tegnap rettenetét a hol­ napra vetíti. Konokul harcol az elévülés gondolata ellen, mert véleménye szerint, aki azt akarja, hogy elévüljön az a bor­ zalom, az azonosul vele, mert megbo­ csátja. Az ember nem lehet közönyös, amikor a fasizmus fenyegető réme újra felüti a fejét. Akár Vietnámban az ame­ rikai imperializmust nézzük, akár a né­ met neofasizmust, akár a Duna-meden­ 97 �cében jelentkező sovinizmust, mind mind kivédhetetlenül fasizmusba torkol. Kristálytiszta logikával megmutatja, hogy a nyugati demokráciák a szocializ­ mus távlataitól rettegve saját pusztítóikat fegyverzik fel újra és újra. Nem hogy megakadályoznák Európa újabb elrab­ lását, inkább segédkeznek annál. Amit a harmincas évek nemzedékének a Reich­ stag jelzőtüze jelentett, azt ismételte meg a világ számára Hirosima. És élnek és hatnak még a pusztulás apostolai is. »Otto Dibelius, a nyugatnémet evangéli­ kusok püspöke — írja Fábry — aki 1936han le tudta írni: Az örök német vágy kezd testet ölteni: egy akarat, önmagát kiteljesítve, teljes erőbedobással kezdi meg a történelem új fejezetét. Ein Volk, ein Reich, ein Führer!« — ez a Dibelius 1954-ben az evanstoni (USA) világegyház­ konferencián ezt mondta: » A hidrogén­ bomba alkalmazása keresztény szempont­ ból nem is olyan borzasztó, hisz mindnváian az. örök életbe vágyódunk. S ha például egyetlen hidrogénbamba egymil­ lió embert megöl, annál gyorsabban ér­ nek az illetők az örök életbe« Az embertelenség kisérleteivel Fábry a szocialista humanizmust á lltja szembe. A gondolat igaza és a Béke igaza című esszé gyűjteményeinek fő értékét is ez adja. Olyan kritikus szól hozzánk ezekből a könyvekből, aki nemcsak elmondója egy könyv vagy írói évforduló tanulságainak, hanem ezek ürügyén az olvasot emberi­ ességre, szocializmusra tanítja. S ez azo­ nos nála a szlovákiai patriotizmussal. Is­ mert tény, hogy 1948-ig a Benes-féle po­ litika eredményeként esztelenn ­ io c a lista üldözésben volt részük a magyarok­ nak. Amikor ezek elmúltak, és a vádas­ kodásokat addig is keményen visszauta­ sító Fábry megfogalmazhatta a további haladás irányát az igazi hazafi és ma­ gyar beszél belőle: » A sértődöttség bosszú és türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi elemésztettük magunkban: ennyi az előnyünk s ezt meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk s menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe! A szlovákiai magyarság tegnap és ma csak csonkítatlan vagyonából, szociális emberségéből és emberségének élhet.« «Ne felejtsünk el semmit, ami nagy, emberi és világító, egymást erősítő példa 98 cseheknél és magyaroknál egyaránt.« A figyelmeztetés elevenen ható problémát érint, hiszen az igazi irodalmi tudat soha nem feledi, feledheti a múlt értékeit és Fábry, aki József Attila ars poeticáját vallja: az igazat írd, ne csak a valódit, az arcképek, életpályák egész sorával aján­ dékozza meg az olvasókat. A valóságot kutatja, az igazi értékeket szembesíti az erkölcs követelményeivel. »Csak a va­ lóság és erkölcs maradéktalan egyezése adja, mondja és hozza az igazságot. A realizmus: erkölcsi valóság« — hirdeti Valóságirodalom c. kötetében. Nagyon szép és tanulságos Fábry értel­ mezése a »hídról« és az »árokról«. -A híd: az emberség .Ahol ez nincs, ott árok van: embertelenség, gyűlölet, fanatizmus, ököl és barbarizmus. A híd: a megisme­ rés és megértés eredménye: a gondolat és béke igaza és útja. Az árok verem­ ásás... Népek. kulturák közlekedési útja: a híd. Az árok: népek és kulturák hí­ nára csalói, megrontói és elveszejtői. .. Napjaink jövőjét a béke és háború perét — a hidak és árkok arányszáma dönti e l . . . Add tovább! Csináld tovább! Em­ berek vagyunk!" Humanizmus, antifasizmus, háborúelle­ nesség felbecsülhetetlen értékű gyűjte­ ménye Fábry eddigi munkássága. A való­ ság világosságát keresi, szomjazza, köve­ teli. Hittel hirdeti, hogy az író és költő — — mint az erkölcsi realizmus elkötele­ zettje — a sötétséggel szemben csak a nappalt vigyázhatja és vállalhatja. S mert Fábry ezt az őrködést a szocialista irodalom pártos szeretetével műveli, meg­ érdemli az olvasók érdeklődését és sze­ retetét. CSUKLY LÁSZLÓ �GERELYES ENDRE: KI VAGY TE? - ÁBEL! Hol a szabálytalan? Akaratlan kérdés — a szerző jóvoltából. Mert Gerelyes a szabálytalanra készíti fel az olvasót. Ezt sugallják müvéről hangoztatott vélemé­ nyei, mentegetőző magyarázkodása, iro­ nikus bizonytalankodása. (Esti Hírlap 1967. december 14-i szám). Vagy az elé­ gedetlenség szól belőle? De ha önálló útra bocsátja művét, miért terheli »szer­ zői közvéleménnyel«? Szükségtelen sal­ langként. Mely nem magyarázat — ma­ gyarázkodás. Hiszen — bár műhelytitko­ kat sejtet — nem hitelesíti a mű kelet­ kezésének körülményeit. Vonatkozik, de nem jellegi. Talán ez azt bizonyítja, Gerelyes sürgetőnek érzi, hogy a »fi­ atal, tehetséges induló« titulust levetkőz­ hesse? Hol van hát a szabályos? Amely egy írást műalkotássá emel. Az alkotás és a műélvező kapcsolatát megteremtő eleven »szellemi viszony«, melynek lehetőségét az alkotás világának, valóságának mű­ vészi érvénye tartalmazza, s az olvasó heterogén igénye. ízlése ellenére műalko­ tásként fogja fel. Énje meghosszabbítá­ saként, s az alkotásnak teret adón, meg­ nyílva világa előtt. Hiszen minden ezen áll, vagy bukik. Függetlenül a műfaji egy- vagy különneműségtől, hovatarto­ zástól. Mert az alkotás kifejező voltá­ ban, jellegében a közlési vágy objektivi­ zálódilt, s éppen ez töri át a szigorú műfajhatárokat, legyen szó mégoly tár­ gyias műfajról is. S legyen szó olyan életterület ábrázolásáról, melynek ala­ kítása során a tárgy strukturális szerve­ zettsége, immanens törvényei az ábrázo­ lási elv uralmát mutatják. A valóság tör­ vényeinek konkrét, érzékletes formában történő megjelenítése ugyanis tartalmazza a valóság törvényein való gondolkodás, tehát tartalmazza a gondolkodás törvé­ nyein való gondolkodás ábrázolását is. Ezáltal nyerik el értelmüket a legáltalá­ nosabb kategóriák, egyénivel, különössel töltődnek —, hogy az általános érvényét ne veszítse. Hiszen a műalkotás tárgya — esztéti­ kai értelemben — az ember, a sorsa. A tárgy megformálásának módja egyéni. Az alkotás hordozza az írónak a való­ sághoz — ezen belül a művészi valóság­ teremtés valóságához — való viszonyát is. Ez adja az írói profilt. Az emberi sors egyéni életutak kimelhető, közös lényege. Ebből következik, hogy az áb­ rázolt sors akkor nyeri el hitelét, értel­ mét, ha az olvasó személyes sorsként éli át. Azaz az egyedi, a pillanatnyi az egyetemes illúzióját kelti. A tárgy, az írói megközelítés és az olvasók külön­ bözősége ellenére. Sőt, éppen azért. Ak­ kor hol a szabálytalan?! Gerelyes kötete elmélyíti az eddig róla alkotott képünket. Az árnyalás révén gazdagítja, hiszen meghökkentően újat nem mond. Mégis új-ság a kötete: jottá­ nyit nem enged — önmagából. Szenve­ délyes önelemzéséből. Az igazságkeresés pokoljárásából: a valóság, a gondolkodás törvényein való szüntelen gondolkodás­ ból. Abból, ami nap-nap újjászüli az embert: az én és a külvilág harmóniájá­ nak kereséséből, ellentétei vallatásából. Azt keresi, ami az emberben korszerű kell legyen, az éber önhallástól a kö­ zösség dolgainak érzékeléséig, alkotó be­ fogadásáig. Amelynek távlata a minden­ napi gyakorlatban leli biztosítékát vagy megérett az idő, hogy úgy legyen. Ezért nem idegen Gerelyestől a tételhez ido­ mított élmény (Káin), a végleges helyze­ tek cselekvő — s mert cselekvő, a vég­ letes helyzetig vezető folyamatban is feltételezett tudatos — vállaltatása (Kitö­ rés) vagy a legszubjektívebb pillanatok­ ból kinövő én analízisei, a belső Kon­ fliktusok értelmezése. (Vesd le még a bőröd is, Nevetve pusztult el szegény, Karabás, Tigris). Kötete alfája és omegája a Káin c. novella. Nem véletlen, hogy ebből veszi a kötet címét is, a címválasztás általános gyakorlatát formailag mellőzve. A cím a végső tömörítés, egy mű értelmi és hangulati tartalmainak lényegét sűríti. Emellett reklám, egy kötet önajánlásá­ nak legelső eszköze. Szerénysége vagy harsánysága egyaránt jellemző: csábít, izgat vagy kihívóan követel. Novelláskötetek esetében gyakorlat, hogy az író szándékát leginkább mutató, 99 �az írót legjellemzőbb oldalairól felfedő, a kötet alaphangját adó novella címét emelik címlapra. Gerelyes mellőzi e gyakorlatot: kérdés-felelet formát öltött párbeszédet emel ki. Amellett, hogy ez­ zel a Káin c. novellát sitilizálja, a küz­ delem — minden írásban fellelhető — mo­ tívumait eleve humanizálja. A kötet cí­ me az írói magatartás hatékony kifeje­ zője. A Káin az ismert bibliai motívum, a testvérgyilkosság feldolgozása. Tétele: az ember nagykorúsága a felelős cselekede­ teknél kezdődik. Félreértés ne essen, nem Káin, Ábel a gyilkos, aki megbélyegzet­ ten tör előre a pusztában, aki az Úr várakozásával ellentétben — » Az Úr egy pillanatig figyelte, csodálkozott, mert gör­ nyedő vállra, rettegő tekintetre számí­ tott« — vállalja a harcot mindaddig, míg a benne lévő Kain — szavaival — »úgy meggyöngül, hogy nem kell már megöl­ nöm«. A Káin a normává kristályosodott ma­ gatartási elv tükre, a Gerelyes alapállá­ sát jellemző »humanitás-kötelezettség« kifejezője. Példatörténet, a küzdelem lé­ tének igénnyé emelése úgy, hogy a harc erkölcse egyben az erkölcs harca is. A mítosz nyersanyaggá válik kezében, a történet értelmezése lép előtérbe. Az értelmezés az önkifejezés szolgálatába állított »élményesítési« folyamat, ahol az elsődleges élettartalmat szekunder élet­ anyag hordozza. Az élettartalom tételes­ sége ezért szembeszökő. Az ábeli magatartás keresése érhető tet­ ten a ciklusba sorakozó Nevetve fordult fel szegény, Vesd le még a bőröd is, Kara­ bás, Tigris c. novellákban. Legfőbb jel­ lemzőjük, hogy az író személyesen »je­ len van«, élete sorsfordító pillanatait val­ latja Kíméletlen önboncolás tanúja az olvasó, az ösztönök feletti uralom meg­ szerzésének korántsem könnyű útja raj­ zolódik elénk. Ezért közös a novellák erénye is: a személyes jelenlét nem úgy biztosítja az epikai hitelt, hogy az író öntörvényűsége felszívja az olvasó aktivi­ tását. A különös, egyedi élethelyzetek az ön­ elemzés hitelesítői, emellett alkalmai az írói világszemlélet értékelésének. Gere­ lyes mikro-vílága a szemlelet által lesz a természeti-társadalmi valóság tükre, ahol 100 — az írások tanúsága szerint — az egyéni felelősség a kollektivitás követelménye, hogy ami az ember által van, az min­ denkor, minden körülmények között az emberért legyen. Ezt a harcot vívja ma­ gával, ezt vívatja olvasójával. Hogyan? — most már ez a kérdés. A Tigris c. novella utolsó soraiban le­ írja a rémmel való találkozását. Ekkor Ő látja meg szorongása kiváltóját. De ez a tigris már nem az övé, más emberhez tartozik. Abban a pillanatban tudja, hogy így van, mikor bátor elé állni. S ahogy a tigris lomhán továbbmegy, azt is tudja, hogy azt a másikat a tigrisen kívül sem­ mi egyéb nem érdekli. Ekkor oldja fel Gerelyes a szorongást. Groteszk mondat­ tal: »Kitört a humanizmusom«. Aki ed­ dig retteget, gúnyos lesz, hogy a követ­ kező mondatban józan komolysággal szó­ laljon újra: fogalomtisztázást végezzen, egy fogalom tartalmi körének tágítását végezze el. Felfedje az addig ki nem mondottat: az ösztönt, az emberben a természetit annak tudatosításával társa­ dalmasítsa. A tigris Káin. Aki felelős Ferber halá­ láért (Nevetve fordult fel szegény), aki Balázsban a közöny, tehetetlenség, (Vesd le még a bőröd is), aki azonban nemes párviadalra is készteti az embert, miál­ tal a felelősség értelmes teher lesz (Ka­ rabás). Úgy tűnik, Gerelyesnél a téma diffe­ renciáló hatású. A Kitörés és az Ezerki­ lencszázötvenegy c. írásában, ahol az író »kívül marad«, ahol nem részese a »bel­ ső« történésnek, a művészi teljesítmény kérdése kerül előtérbe. Az érzelmi, han­ gulati, értelmező közvetlenség asszocia­ tív ereje lecsökken, helyébe a helyzet­ teremtés kényszere lép. Ez közvetetten vall az író lelki, szellemi tartományairól, tehát az alakítandó anyag eleve tárgyi­ asabb. Az eruptív közlési vágy a meg­ formálandó anyag ellenállásába ütközik, s — mint a Kitörés esetében — egyenet­ lenségeket eredményez. Gerelyes bele­ feledkezik a részletekbe: az írás szaka­ szoltsága nem oldja fel vontatottságát. A — már említett — végletes helyzet sti­ lizáltsága ellenére a véletlen szülte egy­ szerinek tűnik, amelyben az alakok fa­ talista célszerűséggel mozognak. Az írói aprólékos, mozaikszerű építkezés azt az ellentmondást hivatott feloldani, mely a �kiúttalan helyzet és a cselekvés vállalása között feszül. Az expozíció zárókérdésére — «Mindenki fél? Kérdés! De miért nem félnek?« —adandó felelet megtalálása a novella fő problémája. Ezért bontja meg Gerelyes az esemény-, cselekményvonal időrendjét, a következményből indítja írását. A novella azonban a következ­ mény »kiemelése« miatt a befejezettlen­ ség érzetét kelti. Az »előzmény«-történet az okok, a háttér felderítését célozza, ugyanakkor azt példázza, hogy a cselek­ vés vállalása, az akciót előkészítő apró­ lékosság éppannyira tragikus, mint a tétlen várakozás. Az adott helyzet a lét ellentmondásos voltának feloldhatat­ lanságát hirdeti: a cselekvő ember sem védheti ki a tragédiát. A végletes hely­ zet mégis valami nagyon lényegeset hor­ doz: a kényszerűségen való felülemelke­ dés érzékeltetésével bírkózik Gerelyes: az alakok a kényszerhelyzetet saját sor­ sukká, tragédiájukká igyekeznek alakí­ tani. Közvetetten egy kritikus történeti kor képe bontakozik ki az elbeszélés lapjain. Az írás azonban a kor végzet-hitet táp­ láló tartalmait adekvátan értelmezi, azaz egy más — az írói — szemlélet helyzet­ teremtésbe, cselekményvezetésbe, jellem­ rajzolásba történő átültetése nem sikerül maradéktalanul. Az anyag »ránő« az íróra: az aprólékosság aránytalanságot eredményez. Végső fokon szemléleti bi­ zonytalankodás érthető tetten, mely esz­ tétikai vétséggel erősíti magát. Nyilvánvaló, hogy a novellista Gere­ lyest egyelőre a közvetlen önkifejezés í rójának tarthatjuk. A kötetnek csaknem a felét adják a szicográfiák, riportok, a publicisztikai igényt túl nem haladó írások. Az említett magyarázkodásban ezekre céloz Gerelyes. Valóban, az irodalmiság határára száll le az író: vállalja — s amely kevésbé szim­ patikus — néha úgy tűnik, hogy keresi az ódiumot, amikor az élmény- és téma­ keresés útjairól tudósít (Vakáció, Mitől fél az ember?). Ennek ellenére a szocio­ gráfiai értékek, a mesterség etikai köve­ telményeinek ecsetelései válnak az írá­ sok ajánlóivá. Halványabbak, de a riporter éles sze­ mét dicsérik a Szobatársak cím alatt so­ rakozó portrék. Az író gesztusokból épít­ kezik, de a karakterek alapvető voná­ sait megtalálja. Figyelemre méltóak az állatok »jelle­ mét« vallató írásai, mert emberi hátteret kapnak. Mindegyik mögött életforma, magatartási változatok képei villannak fel. E természeti lények esztétikai meg­ közelítése szintén a természeti társadal­ masításához vezet. (Al Boháken, Liebo, Történet a szabadság szükségességéről). A riporteri magatartás munkál a szocio­ gráfiák mögött is (Kamaszkor, »Kiált Pa­ tak vára« , »Kegyetlen Tarján?«). Ez az a műfaj, mely nem nélkülözheti az egzakt állapotrajzot, a dokumentum-értéket. Eb­ ben gyökerezik jogosultsága, de annak veszélye is, hogy irodalmilag kétes ér­ tékűvé válik. Ezt az ellentmondást hiva­ tott feloldani a dokumentum-értékek fel­ tárásával szimultán, az írói állásfoglalás képében jelentkező »témásítás« : az élet­ anyag művészivé emelése. A szociográfia a társadalmi mozgásfo­ lyamat körülhatárolt területéről való tu­ dósítás úgy, hogy az író a tényfeltárás mellett vállalja az értelmezést, melyhez személyes érveit, indulatait hívja segítsé­ gül. Szándéka a javítás, a megoldás kere­ sése — a feltárandó terület érdekellenté­ tektől terhes —, legszemélyesebb ügyeként kezeli az objektív anyagot. A tények mö­ gött az embert találja, sorsok nyílnak meg előtte. Túllép az állapoton. Azon­ ban nem időz az egyes ember életútjá­ nál, egy közösség össz-viszonylatai ér­ deklik. A konfliktus kollektív, ezen belül a helyzet és a jellemek korrelációja ki­ sérő jelenség. Izgalmas területekre kalauzolnak Ge­ relyes szociográfiái. Zagyvapálfalvára, »egy furcsa, ipar- és bányatelepből meg itt-ott még szalmazsúpos házakból össze­ döngölt« faluba, mely az író katapultja (Kamaszkor). E legkorábbi keltezésű irás —alcíme szerint szubjektív jegyzet —e sa­ játos -társadalmi tájat« változásaiban tárja elénk. Ellentétektől szabdalt, nemzedék­ ről nemzedékre hagyományozódó, a tár­ sadalmi helyzet különbözőségéből fakadt, a közös érdeket elhomályosító, mestersé­ gesen szított indulat uralta Gerelyes »kamaszkorának« színhelyét. Mindez azonban már a történelmileg volt, ellen­ 101 �pont, konkrét viszonyítási adatcsoport, kinőtt érzelmi tartomány. Annak felfe­ dése, hogy mi az, aminek ellenére ala­ kult a mai biztató állapot, mely átmenet az egyre teljesebb felé. Elfogult vallo­ más? Kétségtelen, hogy a személyes em­ lékek itt kapják a legnagyobb szerepet, de korántsem terpeszkednek az objektiv kép fölé. Az emlékek izzó, szenvedélyes hangot eredményeznek, a tények azonban feloldják a kisértő zsúfoltságot. A »kellene« szava hallik a Kiált Patak vára c. írásából. A történelmi hagyo­ mányt itt is szembesíti a jelennel, de el­ lenkező előjellel, hogy jogos elvárásai­ nak hangot adhasson. Szépítés nélkül, a tapasztalati tényekre támaszkodva keresi a város fejlődését gúzsba kötött gazda­ sági és szellemi okokat, bajokat, miköz­ ben lényeglátó sokoldalúságról tesz tanú­ bizonyságot. Szociográfiái között legérettebb a »Ke­ nyeretlen Tarján?« című, mely ifjúkora tágabb színhelyére, a nógrádi bányavi­ dékre vezeti az olvasót. Problémája (ami­ ről az ország beszél), a bányász-sors: Mert nem csupán egy foglalkozás válsá­ gáról van szó, egy réteg életforma vál­ tozása, az ezt kisérő szorongó életérzés a központi kérdés. A feladat pedig de közel áll Gerelyes látásához! —a szem­ lélet magasabbrendű voltának kibontása az életérzéssel történő szembesítés során. E két — egymástól semmiképp sem füg­ getlen, de egymással nem is azonos — szféra ütközeteinek tanúja az író, miköz­ ben »nyomozó« útját járja. Az indulatok, érzelmek jellemek sokfélesége tárul elé — a közös sors egyéni variánsai. A rea­ gálásokat kommentár nélkül ülteti át — írói pártatlanságra törekszik. Ezzel lát­ szólag elválasztja az »irodalmit« a »tény­ szerűtől«. Ám ez csupán formai, mert a kettő okozati összefüggésén nem tehet, nem tesz erőszakot. Eljut az egyértelmű állásfoglalásig: a szükségszerű logikai és érzelmi igazolásáig. Gerelyes szuverén írói világának bon­ takozását mutatja a Ki vagy Te? —Ábel! c. kötet. Vonzódásai — Hemingway fizikai erő —, helytállás kultuszának, később (a Káin kapcsán) Thomas Mann hatását emlegették az elemzések — egyre halvá­ 102 nyodnak. Eredetisége már nem az erede­ tiségre törekvés, mely a hatásokat ellen­ súlyozni hivatott, hanem az életanyagot formáló, élettartalmakat kristályosító élet­ látás, magatartás egyedisége. Ez az egye­ diség az eleven életből táplálkozik, te­ hát a lelki, szellemi alkat, sajátosságok prizmáján átszűrt gerelyesi valóságtar­ talom. Kötetének ez az ajánlója, egy va­ júdó tehetség igérete, hogy beteljesíti az indulásakor felvillant reményeket. (Szépirodalmi, 1967.) DANYI GÁBOR HELIKON 1966-1967 Evek óta színvonalas dokumentuma a különböző irodalomtörténeti problémák­ nak a negyedévenként megjelenő Helikon Világirodalmi Figyelő, mely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének folyóirata. Az egyes számok egy-egy témakörön belül mozognak, s próbálják részben tanulmányokkal, rész­ ben az eredeti dokumentumokkal, részben pedig könyvismertetésekkel minél jobban megvilágítani és feltárni az olvasók előtt a választott témát, mely rendszerint igen élesen jelöli az irodalmi érdeklődés aktu­ alitását. A folyóirat számait visszamenő­ leg is érdemes kézbe venni és forgatni, mert az egyes témákkal kapcsolatban ilyen részletes és sokoldalú feltárással máshol nem találkozhatunk. Hogy ezt bebizonyítsam, tekinsük át a folyóirat utolsó két évfolyamát. Az 1966os összevont első-második szám Irányza­ tok és csoportok az 1920—1930-as évek szovjet irodalmában címet viseli, s meg­ ismerteti az olvasókkal a szovjet iroda­ lom talán legtöbbet vitatott, de nálunk talán legkevésbé ismert korszakát. Ezt az ismertetést nemzetközi együttműködés­ sel valósítják meg a folyóirat szerkesztői. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiájá­ nak Makszim Gorkij Világirodalmi Inté­ zetének kutatói rövid tanulmányokban mutatják be a korszak legfontosabb iro­ dalmi csoportjait és irányzatait. Sevcova: �Proletár írószervezetek 1920—1930, Szkvor­ cova: A Kuznyica, Sargina: Az imaginiz­ mus. Gelfand: A Szerapion testvérek. Koralenko: A konstruktivisták irodalmi központja, Sevcova: A LEF, és Karasz­ noscsokova: A Pereval cimű tanulmá­ nyaik alkotják a szám első részét. A szovjet szerzők dolgozatait kiegészítő do­ kumentumokat, amelyek közvetlenül is érzékeltetik ennek a mozgalmas évtized­ nek feszült irodalmi légkörét, a Helikon munkatársai válogatták össze. Igen je­ lentős kiegészítés a korszak irodalmi éle­ tének áttekintése érdekében az egyes ese­ ményeket időrendben közlő krónika. Az évfolyam 3. száma: Esszék és mű­ vek a modern polgári irodalomban cím­ mel jelent meg. Ez a szám fontos, gyors rezonálás az irodalmi közvélemény új igényére. Tulajdonképpen folytatása az 1965. évi 1. számnak, mely a mai polgári irodalmi irányokról, iskolákról igyekezett képet adni. Az a szám meggyőzően bi­ zonyította. hogy az a nyugtalan keresés, mely a »Klasszikusizmusok« korát is túl­ élte, a világkép átrendeződésének a jele: az iskolák nemcsak egymással találkoz­ nak, hanem korunk egész szellemi vilá­ gával. Az új irányok iránti érdeklődés szükségképpen ráirányítja a figyelmet a filozófiai, lélektani stb. forrásokra, rokon törekvésekre is. A folyóirat e száma ép­ pen ezért néhány huszadik századi eszmei irányzat és a modern polgári világiroda­ lom kapcsolatának vizsgálatára vállal­ kozik. Halász László a pszichológia felől vizs­ gálja a témát Irodalom és pszichoanalí­ zis című cikkében. Vajda György Mihály és Köpeczi Béla az általuk elemzett filo­ zófiai irányzat irodalom szemléletét igyekszik megfogalmazni. Fenomenologiai szemlélet az irodalomtudományban és az irodalom, illetve Sartre esztétikai nézete­ iről című tanulmányaikban. Rónay György a katolikus irodalom és a katolikus filo­ zófiák kapcsolatát vázolva nyújt egyszer­ smind dokumentumot is Katolikus iroda­ lom-katolikus filozófiák címmel. Dara­ bos Pál nálunk kevéssé ismert témát dolgoz fel, így részletesen ismerteti és elemzi a Zen buddhizmus világnézetét és a Zen irodalmi hatását két amerikai pró­ zaíró, Salinger és Kerouac munkásságán mutatja ki. (Zen, Salinger, Kerouac!) Varga László pedig, amikor az abszurd dráma világképét vázolja fel, bő irodalmi anyagra támaszkodva igyekszik rekon­ struálni azt az eszmei mondanivalót, ame­ lyet korunk sok gondolata és életérzése formál. A tájékoztatás tartalmasságát se­ gíti elő itt is az ismertetett irányzatok dokumentumainak közlése. Az irodalom szociológiai szemlélete cí­ met viseli a negyedik füzet. Ez a téma is időszerű igénynek kíván eleget tenni, hiszen napjainkban egyre inkább tért hó­ dít az irodalom, és általában a művésze­ tek társadalmi szempontú megközelítése. A kötet tanulmányai a kérdést részben ismeretelméleti (Hegedűs András: Az iro­ dalmi és a társadalomtudományi megis­ merés, mint szociológiai probléma) és kulturpolitikai (Köpeczi Béla: Író és iro­ dalom a XX. század társadalmában) rész­ ben módszertani szempontból (Varga Ká­ roly: Az irodalom empirikus szociológiai vizsgálata) részben pedig, mint a szám gerincét alkotó dokumentumgyűjtemény bevezetője, tudománytörténetileg (Vajda György Mihály: A szociológiai irodalom­ szemlélet változatai) tárják fel. Kritikai és dokumentációs kiegészíte­ sül kapcsolódik a szám gyűjteményes anyagához néhány részlet a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának egy 1964-es evi idevágó vitájából, valamint egy ame­ rikai és egy francia szemle, melyek az irodalomszociológia helyzetéről számol­ nak be. Hasonlóképpen érdekesek az 1967-es évfolyam egyes számainak témái is. Az első számban az irodalom és a folklór kérdéskomplexumát vetik fel. Ortutay Gyula bevezetője szemléletesen mutat rá hogy ez a kezdeményezés tulajdonkép­ pen a magyar irodalomtörténetírásnak olyan hagyományait folytatja, amelynek folyamatossága tulajdonképpen csak a közelmúltban szakadt meg. Julian Krzy­ zanowsky lengyel példákon igyekszik rá­ világítani a folklór irodalmi hatására, de vizsgálja az írott elemek folklórizáci­ ójának problematikáját is. Dokumentumai a problémakör XIX. és XX. századi klasszikus magyar művelői­ ből vett idézetekkel támasztják alá a ki­ tűzött célokat. A problémát két aspek­ tusban közelítik meg, első csoportjuk 103 �magán a szépirodalmi anyagon mutatja be a folklór és az irodalom kölcsönhatá­ sát, a második csoportban pedig az erre vonatkozó tudományos törekvésekből ad ízelítőt. Varjas Béla a régi magyar irodalom népszerű epikájának fejlődésrajzát viszi el egészen Arany Jánosig, aki erre az iro­ dalom és a folklór határmesgyéjén álló műfajra támaszkodva alkotta meg az egyetemes európai irodalomban is fontos szerepet játszó életművét, míg Radó György a finn Kalevala és az észt Kale­ vipoeg eltérő társadalomábrázolásának történelmi okairól, a két nép egymástól eltérő társadalmi fejlődéséről ir. Gál Ist­ ván azt mutatja be, hogy Bartók Bélá­ nak a kelet-európai népek népzenéjét felkutató és összehasonlító úttörő kutatá­ sai milyen döntő, ösztönző hatással vol­ tak a magyar irodalomtörténetírás keleteurópai érdeklődésének kialakulására. Voigt Vilmos a mai szovjet folkloriszti­ kának a népköltészet elméletére vonatko­ zó legfontosabb eredményeit mutatja be. A folyóirat szemle rovata beszámolókat közöl az 1966 nyarán Szófiában tartott balkanisztikai és délkelet-európai kong­ resszus egyes szekcióinak munkájáról. Je­ lentős magyar vonatkozású cikkek itt Hopp Lajos A balkáni országok népi­ történeti hagyományai XVII. századi ma­ gyar írók műveiben, valamint Sziklay László a XVII. század ismert kalandorá­ nak. Benyovszky Móricnak lengyel és magyar irodalomban való utóéletéről írt beszámolója. A második szám a Pártosság, elkötele­ zettség, elkötelezetlenség témája köré csoportosul. A folyóirat dokumentumok és tanulmányok segítségével világítja meg a pártosság kialakulását és a Lenini pártosság felfogásának módosulásait, s is­ merteti azokat a vitákat, amelyek a mar­ xista esztéták között folytak az irodalom társadalmi szerepéről. Előtérbe helyezi Lukács Györgynek az írókkal és kritiku­ sokkal folytatott hosszú vitáját. Elvi je­ lentőségű a bevezető Köpeczi Béla tanul­ mány, mely a címet taglalja, valamint a MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközös­ sége: Az irodalom és a művészetek hi­ vatása társadalmunkban című 1966-os té­ zise. A dokumentumok között szerepel­ nek a pártosság mai értelmezéséről alko­ 104 tott vélemények is. A polgári irodalom­ ban különösen a fasizmus elleni harc tette időszerűvé az elkötelezettség kérdé­ sét, amelyet Sartre és a francia egzisz­ tencialisták fogalmaztak meg. Ismerteti a füzet a vonatkozó legfontosabb szövege­ ket, és részleteket közöl azokból a viták­ ból, melyeket az utóbbi időkben folytat­ tak az ún. elkötelezetlenség hívei a pol­ gári elkötelezettség, és a marxista pártos­ ság híveivel. A 3—4. összevont szám a maga módján csatlakozik a győztes szocialista forra­ dalom megünnepléséhez. Az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára címmel a szovjet irodalomtudomány ered­ ményeinek megismertetése és kritikai feldolgozása a cél. A szovjet szerzők tanulmányai és a szovjetúnióbeli tudományos életről szóló tájékoztatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az utóbbi időkben az irodalomtudo­ mány is új fellendülést ért meg. Egyre erőteljesebben jut érvényre a hagyomá­ nyos módszerek továbbfejlesztésének igé­ nye mind az irodalomelméletben, mind a kritikában, mind pedig a történeti tevé­ kenységben. A továbbfejlesztés azt is je­ lenti, hogy a szovjet irodalomtudomány művelői igyekeznek menteni a régebbi elhallgatott, vagy háttérbe szorított hazai tradíciókból. Emellett sokan a marxista esztétika keretei között új módszerekkel és eszközökkel is kisérleteznek. A folyó­ irat mindkét vonatkozásban igyekszik tá­ jékoztatást nyújtani, de figyelmét főleg az újabb jellemzőségekre fordítja. Bár ez az egyetlen füzet nem tudja a szovjet irodalomtudomány egészét áttekinteni, a szűk válogatás és a töredékesség ellenére az olvasó képet kap arról az élénk fel­ fedező kedvről és vitakészségről, amely ma a szovjet irodalomtudományt jellemzi, s ami az alkotó marxizmus egyik meg­ nyilvánulása. FÁBRY GYÖRGYNÉ �NAGY IVÁN VERSES NAPLÓJA Feltétlen figyelmet érdemel az a kiadói tevékenység, melyet a Balassagyarmati Városi Tanács elkezdett. A közelmúltban a városba érkező turisták eligazítására bocsátották útjára Kalauzukat, napjaink­ ban a város múlt századbeli nevezetes személyiségének. Nagy Ivánnak kiadat­ lan versei kerültek ki a nyomdafesték alól. A két kiadvány tartalmában és ter­ mészetében elüt egymástól; nyilvánvalóan a szükségszerűség és alkalomszerűség ha­ tározta meg az eddigi »kiadói tervet«. Ennek ellenére örömmel üdvözölhetjük tevékenységüket, mert rendszeres munká­ jukkal kulturális életünk jelentős, lé­ nyegi összetevőjét alkothatják. Ismertetőnkben a legfrisseb kiadvá­ nyukról szólunk, amely Nagy Iván jeles történész fiatalkori verseiből — számsze­ rint negyvennégyből — fűz össze egy cso­ korra valót. A válogatás tematikailag közvetlenül a forradalom és szabadságharc kitörése előtt, illetve alatt frt napló­ verseket tartalmazza. A válogatást a sza­ badságharc közelgő 120., a szerző halálá­ nak 70. évfordulója, a hagyományok előtti tiszteletadás indokolja. A versfüzérhez életrajzi vonatkozások — jobbadán már ismert — adatait tartalmazó bevezetés, és a versek között eligazító tanulmány kap­ csolódik. A válogatás, szerkesztés munkáját és a tanulmányok írását Dr. Szabó Károly vé­ gezte el, a korhoz, a történelmi időszak­ hoz való közeledés szabályainak betartá­ sával: a szerző történelmi tevékenységé­ gét ismerve, a versei iránt is tisztelettel. Ebben a vonatkozásban bizalommal lehe­ tünk iránta, bár értékelése egyik legna­ gyobb fogyatékossága éppen ebből — a talán kissé túlzó — tiszteletből fakad. Nagy Iván — mint ahogy a tanulmányban is olvasható — sem tulajdonított különö­ sebb jelentőséget ezeknek a verseknek; nem szánta nyilvánosságnak, és kifejezte abbéli óhaját, hogy halála után semmisít­ sék meg a gyűjteményt — amit teljesíteni természetesen nagy bűn lett volna. Bár a későbbi Nagy Iván tudományos tevékeny­ ségét ismerve nem kételkedhetünk szán­ déka komolyságában. Alapjában és általában a fiatalkori »zsengék« tartalmazhatnak olyan gondo­ latokat, rámutathatnak olyan összefüggé­ sekre, amelyek az alkotó későbbi tevé­ kenységének megértéséhez szolgáltathat­ nak adalékokat, elképzelhető olyan eset, hogy az alkotó pályájának fejlődése —kü­ lönféle buktatók esetén is —egy irányban halad, és a történeti módszerekkel dol­ gozó kutató számára az életmű megérté­ séhez a megoldás kulcsát adja. Nagy Iván esetében ennek az ellenke­ zőjével találkozhatunk. A huszonéves fi­ atalember — átélve és átérezve korának legjelentősebb gondjait, ugyanakkor a nagyszerű kortársak által ösztönözve — tevékenysége egyáltalán nem meglepő, számunkra sem jelenthet megmagyaráz­ hatatlan tényt a fiatalkori naplóversek gyűjteménye. Ezekre a korai versekre is — az esetenként jelentkező lírai hevülések ellenére — inkább a tények szárazabb ismertetése, a valóság leírása jellemző. (Ezt a tényt — a későbbi történész szem­ pontjából vizsgálva — nem elmarasztalás­ ként hozzuk fel, pusztán alkati motívu­ mokra kívántuk a figyelmet felhívni). Ha tehát Nagy Iván, mint a költő, sem témaválasztásában, sem a megfogal­ mazás módjában nem üt el — ebben saját magának kell igazat adnunk — a kor át­ lagos íróitól, miben áll számunkra jelen­ tősége? Versei — kuriózumok. Nem él­ ményszerűségükkel, frisseségükkel, ha­ nem életrajzi adataiban, eddig nem is­ mert dokumentumok erejével hatnak, és ez talán nem kisebbíti későbbi érdemeit sem. Általuk sok újabb vonatkozással egészíthetjük ki a róla alkotott képünket, az életrajzát, a pályaképét feldolgozó ku­ tató számára hasznos, érdekes adalékokat hordoznak magukban. Az egész életműtől különválasztva semmiképpen sem állnak meg a saját lábukon, így akár tartalmi, formai szempontú összevetésük a kor nagy költőinek alkotásaival mindenkép­ pen túlzás. Mit tudunk meg e csokorba válogatott versekből? Adalékokat, utalásokat talál­ hatunk Nagy Iván hazaszeretetére, olvas­ hatunk németellenességéről verset, meg­ tudjuk mennyire gyűlöli az árulókat, os­ torozza a gyávákat, teljes szívéből üdvözli a forradalmat, a szabadság megérkezését, virtuskodva csap fel katonának és férfi­ asan, komolyan vesz részt a harcokban. 105 �Vagyis olyan tartalmi ismérveket, em­ beri cselekedetek megjelenítését hordoz­ zák a versek, amelyek minden e korszak­ ban élőt, e problémák iránt vonzódót, hasonló, sőt ugyanilyen erősségű érzelmi töltéssel motivált cselekedetre indítottak. A sematikus képen javított volna, ha a teljes versgyűjteményt adják közre, és akkor a befejező tanulmányban sem szükséges olyan verset idézni (pl. Misan­ trópia), amely a válogatásban nem szere­ pel. A teljes verscsokor bemutatása ese­ tén nagyobb stilű tanulmányban a fiatal Nagy Iván világára, emberről vallott né­ zeteire, jellemzőire is rá lehetett volna mutatni, amely a későbbi történész Nagy Iván portréjának megrajzolása esetén fontos eredőket fedett volna fel. A válogatás elolvasása az olvasót alig elégítheti ki. Aki az irodalom, a versek iránti vonzódás miatt veszi kezébe a fü­ zetet, az a verseket ,a lírát hiányolja, aki a történész pályájának előzményeire, vi­ lágnézetének fejlődésére kíváncsi, az csak — meglehetősen sematikus — torzót kap kézbe. A válogatást ebben az esetben még a szabadságharc közelgő évfordulója sem indokolja, hiszen olyan történelmi időszakban - 1838-tól 1849-ig - születtek ezek a napló-versek, amelyek egységes korszakot, — a forradalmi mozgalom fon­ tos szakaszát, a betetőzésig — fognak át, és a szabadságharcig eljutott magyarság gondolati fejlődését hordozzák magukon. Ilyenfajta kiadással a versek lánca is szervezettebbé, tömörebbé válhatott vol­ na, és ezáltal dinamikusabb, árnyaltabb kép rajzolódott volna elénk. Végezetül egy gondolat az alkalmazott módszerről: feltétlenül indokolt lett volna az olvasók, a kutatók számára, ha filoló­ giai eljárással a versekben tömören meg­ jelenő történelmi helyzetet lábjegyzetek­ kel, magyarázatokkal oldotta volna fel a szerkesztő. A kiadvány a fenti gondolatokon túl természetesen még több kérdést, problé­ mát felvethet az olvasóban. Az ismerte­ tés célja az volt, hogy az általunk leg­ fontosabbnak vélt hiányosságok, lényeges pozitívumok kiemelésével felhívjuk a fi­ gyelmet írójának — az elsősorban törté­ nész Nagy Iván — reálisabb értékelésére. Élete és munkássága megérdemelné, hogy egy filológiailag teljes ,elvileg megalapo­ 104 zott pályaképben — amelyben méltó he­ lyet kapnának versei is — gyűjtsük ösz­ sze a róla szóló ismereteinket, hogy az érdeklődők, helyismereti kutatók időtálló véleményt alkothassanak, és valóságos képet kapjanak a történész és a megye kulturális fejlődéséért fáradozó Nagy Ivánról. HORVÁTH ISTVÁN NÓGRÁD MEGYE FELSZABADULÁSA A nagy szocialista évfordulók ünnepsé­ geihez közeledve számos visszaemléke­ zés, cikk, tanulmány jelenik meg törté­ neti eseményekről, a munkásosztály, a dolgozó nép harcairól egykori elnyomói ellen: A Nógrád megye történészei, a különböző emlékünnepségekre meghívott budapesti előadók tolmácsolásában tar­ tott előadások, megyénkből elszármazott kulturpolitikusok különböző folyóiratok­ ban megjelent cikkei számottevően hozzá­ járultak a megye forradalmi hagyományai feltárásához. Külön öröm számunkra, hogy az or­ szágos folyóiratok közül a Hadtörténeti Közlemények 1967. 4. száma Nógrád me­ gye katonai felszabadítása, a felszabadu­ lás után bekövetkezett politikai helyzet bemutatását vállalta. A Dimitri Fjodo­ rovics Loza által írt »A szovjet csapatok felszabadító harcai Nógrád megyében«, Jakab Sándor tollából megjelent »Nógrád megye gazdasági és társadalmi helyzete a felszabadulás idején«, nagy adós­ ságot törlesztettek a nagy forradalmi ha­ gyományokkal rendelkező megye közel­ múltjának tudományos igényű feltárásá­ ban. Nem oktalan, ha csak egy-két mondat erejéig is, visszapillantanunk e tanul­ mányok születésének körülményeire. A megyei pártbizottság felszabadulásunk 25. évfordulója ünnepségeire való felkészülés során számos, a megye határain túl te­ vékenykedő egykori nógrádi és a megyé­ ben rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó hazai és külföldi politikai vezetővel tár­ �gyalt. Ezek során felfigyeltek arra, hogy a megye felszabadulásában részt vett a Vörös Hadsereg egyik tisztje, tudomá­ nyos kutatóként foglalkozik a magyaror­ szági felszabadító harcokkal. A megye vezetői nem mulasztották el az alkalmat — és felsőbb szerveink támogatásával kapcsolatot találtak a tanulmány szer­ zőjével, aki időközben Salgótarjánban is járt. A Hadtörténeti Közlemények szer­ kesztői, készséggel segítettek abban, hogy a tanulmányt lefordítsák és közöljék. Ja­ kab Sándor elvtársat pedig — aki e kor­ szak régebbi kutatója — felkértük, hogy írja meg a katonai felszabadítás utáni helyzetet. D. F. Loza ezredes, kandidátus fiata­ lon került a szovjet hadseregbe. A Nagy Honvédő Háború idején a 6. gárda harc­ kocsi-hadsereg kötelékében harcolva ke­ rült Magyarországra. Részt vett az ország, benne megyénk felszabadításában. Bátor­ ságáért, kiváló katonai tulajdonságaiért a Szovjetúnió Hőse — kitüntetést kapta. A háború után oktatóként vett részt a fi­ tal tisztjelöltek nevelésében: volt lehető­ sége tudományos munkássága fejleszté­ sére is. S amidőn Salgótarjánba újra — a nóg­ rádi vezetők hívására — visszatérve fel­ kérték e munka megírására, sokan nem gondoltak arra, hogy a tehetséges törté­ nész rendkívüli jó megfigyelő, az igaz­ ság hű tolmácsolója is egyúttal. Mit is fi­ gyelhet meg az olvasó? Talán az első, ami szembeötlő: a szigorú tudományosság. A történelmi tények, a tárgyi emlékek, dokumentumok alaposan leellenőrzött szi­ gorú rendjén alapszik. Ebben a vonatko­ zásban számos, a korábban hézagpótló jelleggel megírt résztanulmányt is kiegé­ szít. Ugyanakkor egységes egész is, mivel Nógrád felszabadítását, a magyarországi felszabadító harcok részeként mutatja be. Első olyan marxista tanulmány, amely olyan forrásmunkákon alapszik, amelyek itthon nem találhatók meg. E tanulmány hiteles adatokat közöl a községek, a megye felszabadításának időpontjáról, a harcok lefolyásáról, a hősi harcok során kifejtett erőfeszítésekről, az ellenség ellenállásá­ nak nagyságáról. Forrásértékét csak nö­ veli, hogy a dokumentumok mögé személyes élményeihez is tudott for­ dulni. Egy-egy csata, sikeres harci fel­ adat megoldása, amelyben a szerző is részt vett, a tapasztalati úton szerzett ismerete tovább mélyítette a valóság áb­ rázolását. S itt következik e gondolat második részének újabb értéke: a tudo­ mányosság mellett az élményszerűség, ol­ vasmányosság. Hadd hivatkozzak a sok lebilincselő színesen megírt harc közül csak az Erdőtarcsáért folyó harc fordu­ latára, a Nagyoroszi térségében folyt üt­ közetekre. A már kifejtett és ki nem fejtett pozitivumok mellett a tanulmány legfontosabb értékére kell rámutatnunk. A magyar nép a munkásosztály osztály­ szövetségeseiként vettek részt a szovjet harcosok magyarországi harcokban. Hadd idézzem a szerzőt: »Nógrád vármegye er­ dős-hegyes vidékein lefolyt nehéz harcok­ ban nagy sajnálatunkra sok bátor tisz­ tünk és katonánk halt meg. Ők a legdrá­ gábbat — az életüket adták e megye la­ kosainak szabadságáért. Testük abban a földben pihen, amelyért küzdöttek. A szovjet harcosok kiömlött vére nem folyt hiába. Sok magyar falunak és városnak hozta meg a régen várt szabadságot«. A közlemények másik fontos tanulsága Jakab Sándor munkája. Eddigi publiká­ ciós tevékenysége nagyrészt felszabadu­ lásunk időszakáról szólt. Nógrád megye gazdasági és társadalmi helyzete a felsza­ badulás idején, c. tanulmánya nagysze­ rűen kiegészíti Loza munkáját. A dolgozat értékét az alaposság, a dokumentáció nagyszerű felhasználása mellett szintén az növeli, hogy a szerző részt vett annak a nagy politikai változásoknak az előké­ szítésében, a párt felelős posztján — mely a proletárdiktatúráért folyt. Mint a me­ gyei monográfia a felszabadulás után kor­ szakának szerzője — számos még feltárat­ lan ténnyel, összefüggéssel fogja gazda­ gítani helytörténeti irodalmunkat, amely nyilván a magyar történetírás kiteljese­ dését is szolgálja egyben. MOLNÁR PÁL 107 �KULTURÁLISFÓRUM AZ IFJÚSÁGÉRT A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ ség nevelő tevékenységét az MSZMP IX. kongresszusa és a KISZ V I I . kongresz­ szusa határozatainak szellemében végzi. Ifjúsági szövetségünk kulturális nevelő­ munkájának tudományos értékű, sok módszertani útmutatást tartalmazó, műve­ lődési lehetőséget ismertető és ajánló alapdokumentuma a KISZ KB. 1964. évi »szabadidős« határozata, melynek megje­ lenése óta elmélyültebbé, színesebbé vált a KISZ-szervezetek kulturális élete, szá­ mottevően növekedett a fiatalok aktivi­ tása a művelődésben. A szabadidős határozatot előkészítő vizsgálódás, a határozat alapját képező felmérések óta azonban öt év telt el. A fél évtized alatt jelentős változások kö­ vetkeztek be hazánk gazdasági, ideológiai, művelődési szférájában, a nemzetközi helyzetben. Ezek a változások alapvetően motiválják a népművelést, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kulturá­ lis tevékenységét. Központi Bizottságunk szabadidős határozatának szellemében 1964-ben megyénkben is több intézkedésre került sor. Létrejöttek, hacsak időlegesen is, a szeszmentes vendéglátói szórakozó­ helyek, intenzívebbé váltak a népműve­ lési és KISZ-szervek közötti kapcsolatok. Több kezdeményezéssel lépett elő a me­ gyei KISZ Bizottság, Salgótarján kapta meg az Amatőr Könnyűzenei Fesztiválok megrendezésének jogát, finomodott a kul­ turális szemlék rendszere, ifjúsági na­ pok, határtalálkozók követték egymást. E határozatot még ma is alapdokumen­ tumnak tekinthetjük a kulturális nevelés­ ben. Ugyanakkor szükségessé válik a megváltozott körülményekre való alkal­ mazása, az új irányítási rendszer adott­ ságainak megfelelő programok kidolgo­ zása. Hisz az elmúlt években a népmű­ velés más területein is szervezeti vál­ tozások történtek. Hacsak egy dologra, a népművelési tanácsok létrejöttére gon­ dolunk — ez is jelentős lépés. Az új hely­ zethez való alkalmazkodást sürgeti az a tény is, hogy az 1964-ben Központi Bizott­ ságunk kezdeményezésére született intéz­ 108 kedések, határozatok realizálása több szerv, intézmény részéről nem egyforma intenzitással nyert végrehajtást. Pl. a szeszmentes szórakozóhelyek a vendéglátó egységeknél a nagy felbuzdulás után tel­ jes mértékben megszűntek a megyében, — gazdasági szemlélet miatt. A turizmus, mint a szabadidő kulturált eltöltésének egyik formája, sem kapta meg a megfe­ lelő támogatást. A falusi művelődési ott­ honok repertoárja sem fejlődött a kívá­ nalmaknak megfelelően. A megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás az új irányítási rendszer figyelembevételével a KISZ Központi Bizottsága 1968-ban az állami és társadalmi szervekkel együtt­ működve országos tanácskozást tart »i f ­ júsági kulturális fórum« címmel az ifjú­ ság irányában folytatott kulturális neve­ lőmunka megjavítása érdekében. A fórum összehívását a praktikus kér­ dések megoldása mellett az alábbi körül­ mények is indokolják: Pártunk VIII. kongresszusa megállapí­ totta azt a történelmi tényt, hogy hazánk­ ban leraktuk a szocializmus alapjait, kezdetét vette a szocializmus teljes fel­ építéséért folyó küzdelem. E harc egyik hatékony eszköze a gazdasági mechaniz­ mus reformja, az új irányítási rendszer bevezetése, amely jelentős mértékben meggyorsítja a szocializmus teljes felé­ pítésének ütemét. Az új irányítási rend­ szer determináló hatással lesz a gazdasági és kulturális életünkre egyaránt. A ter­ melés fokozódásával még teljesebbé vá­ lik a tudományos és technikai forradalom kibontakozása, s ennek eredményeként tovább növekedik a társadalom tagjaival szemben támasztott művelődési követel­ mény. Ezt szemléletesen bizonyítja me­ gyénk technikai kulturájának fejlődése is, új gépsorok üzembe állítása, a technoló­ giai körülmények megváltoztatása, eddig nem iparosított területeken új üzemek lé­ tesítése és nem utolsósorban a mezőgaz­ daságban végbemenő nagyarányú gépe­ sítés is. A szocializmus teljes felépítésének idő­ szakában a szocialista demokrácia kiszé­ lesítését, a tömegszervezetek jelentőségé­ nek növelését csak korszerű, általános és szakmai műveltséggel rendelkező fiata­ lokkal tudja a KISZ támogatni. Időszerű tehát a korszerű nevelési követelménye­ �ket szolgáló iskolareform KlSZ-szerve­ zetekre háruló feladatai mellett megvizs­ gálni az iskolán kívüli művelődés fejlesz­ téséből adódó tennivalóinkat is. A KISZ­ vezetők nemcsak választott testületek tagjaiként kívánnak részt venni a munká­ ban, hanem mint a fiatalok hivatott vá­ lasztott vezetői e testületekben kifeje­ zésre is akarják juttatni a fiatalok véle­ ményét. Feladatunk, következetes eszmei harcot folytatni a burzsoá ideológia ellen, s a nevelés teljes skáláján bizonyítani, hogy korszerű műveltség csak szilárd marxistaleninista világnézet és következetes po­ litikai kiállás, a szocialista hazafiság és proletár-internacionalizmus talaján virá­ gozhat. E vonatkozásban KISZ szerveze­ teinknek a társszervekkel együttműködve nagyon sok tennivalója akadt. Át kell hágni azt a szűk keretet, amely csak a KISZ-oktatásra ruházza az ilyen jellegű feladatok megoldását. A népművelés egész tartalmának kell szolgálni ezt az ügyet. Tanúi lehetünk a népművelés differen­ ciálódásának is. Legalább is a jelenlegi tendenciák erre utalnak. Új művelődési formák alakultak ki és terjednek el me­ gyénkben is. E formák kialakulásában, néha elterjesztésében is KlSZ-szerveze­ teink pozitívan működtek közre. Próbál­ kozások voltak a különböző társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok kulturális ar­ culatának formálására, a politikai akci­ ókhoz kapcsolódó népművelési formák ki­ alakításával. Ügy érezzük a »Vádoljuk az imperializmust!«, a Forradalmi Ifjúsági Napok kulturális megmozdulásai a poli­ tikai nevelés hatékony formáivá váltak. Sajnos ezek az akciók — bár komplex jellegűek voltak — nem mindenütt talál­ tak elismerésre a népművelés szakem­ berei között. Az előbbiek is bizonyítják, hogy az ed­ digieknél még körülhatároltabban kell meghatározni az ifjúság kulturális neve­ lésének helyét, a megye népművelésé­ nek egész rendszerében. Pontosabban kell megfogalmaznunk a KISZ Megyebizott­ ság, a járási KISZ-bizottságok és alsóbb KIS-szervek, valamint az állami és tár­ sadalmi szervek feladatát külön-külön és közösen is az ifjúság kulturális nevelésé­ ben. A leírtakból adódik a fórum feladata: tovább kell fejleszteni az ifjúság kor­ szerű művelődésében érintett állami és társadalmi szervek, intézmények közös népművelési hatását. Gyakorlati útmuta­ tást és ösztönzést kell adni a feladatok minél hatékonyabb végrehajtására, a KISZ-szervezetekben és művelődési in­ tézményekben egyaránt. Segítséget sze­ retnénk adni a párt és a KISZ vonatkozó határozatainak figyelembevételével, az igények új felmérésével a megyei Nép­ művelési Tanács tervének kidolgozásához, a KISZ-szervezetek akcióprogramokban rögzíthető célkitűzéseinek végrehajtásá­ hoz. A fórummal nem utolsósorban köz­ életi tevékenységre is lehetőséget adunk a fiatalok számára. A megyénkbe került fiatal értelmiségiek tele ambícióval, fia­ talos lelkesedéssel akarnak részt venni a közügyekben. Többször — a fórumok hiá­ nyában — csak lappangó tervek marad­ nak elképzeléseik. A fórum e vonatko­ zásban is lehetőséget kíván adni szá­ mukra. Az ifjúsági kulturális fórum előkészü­ letei megyeszerte megkezdődtek. Külön­ böző szintű tanácskozások, megbeszélések arra hivatottak, hogy a járási, városi, majd ezt követő megyei tanácskozást elő­ készítsék. Reprezentatív művelődés-szo­ ciológiai felmérést is tervezünk, amely elsősorban a KISZ-korosztályú fiatalok körére terjed ki. Ez a felmérés megele­ veníti, tartalommal tölti meg az általá­ nosító, összegző adatokat. A sok lelkes ifjúsági vezető mellett népművelő szakos hallgatók, téli gyakorlaton lévő egyete­ misták, fiatal főhivatású népművelők, bentlakásos KISZ-iskola hallgatók végzik el a felmérést. A tanácskozásokon, ame­ lyekre március—április hónapokban kerül sor, járási és városi szinten, egyöntetűen kötelező témaként a KISZ Központi Bi­ zottság 1964. évi »szabadidős« határozata végrehajtásának tapasztalatait vitatják. A KISZ-szervezetek, valamint a műve­ lődési intézményeket fenntartó szervek együttműködését az ifjúsági klubok fej­ lesztésében, a rendszeres, színvonalas klubélet kialakításában tartanak vitákat. A kötelező témákon kívül egyes járási, városi bizottságok a népművelési szer­ vekkel együttműködve az alábbi témákat is feldolgozzák: 109 �Salgótarján város: a hazafias és hon­ védelmi nevelés lehetőségei a művelődési intézmények munkájában. A fiatalok mű­ vészeti alkotókészségének fejlesztése a műkedelő művészeti mozgalom különböző ágazataiban. Salgótarján járásban:a fiatalok poli­ technikai készségét fejlesztő, közgazdasági szemléletét kialakító művelődési for­ mák és módszerek tapasztalatai. A KISZszerveztek és könyvtárak együttműködé­ sének tapasztalatai a fiatalok olvasási kulturájának fejlesztésében. Pásztó járásban: a szocialista tartalmú családi és társadalmi ünnepek elterjedt­ ségének, hatásának tapasztalatai. A K ISZ-szervezetek és művelődési intéz­ mények feladatai a helyi munkásmozmunkásmozgalmi tradíciók ápolásával, új hagyományok kialakításával kapcsolat­ ban. Balassagyarmat városban: az ifjúság zenei kultúrája fejlesztésének eredménye­ iről, a társastánc-mozgalom problémái­ ról készítenek reprezentatív felmérést. A rétsági, szécsényi járásokban készülő felmérések is érdeklődésre tarthatnak számot és megyei általánosításuk, pl. a dal és játék szerepe az ifjúsági közössé­ gek életében a fiatalok olcsó, kulturált szórakozását biztosító objektumok létre­ jöttének tapasztalatai, elterjedésének aka­ dályai. A fiatalok társadalmi munkájá­ nak lehetőségei, a művelődési objektu­ mok fejlesztésében. A témák — bár sokoldalúnak látsza­ nak — még sem ölelik fel az ifjúság egész művelődési lehetőségeit. Pl. érdekes lenne a könyvolvasásról egy felmérés, nemcsak az olvasott művek figyelembe­ vételével, hanem a korosztályok, rétegek, igényei alapján is. A fórumok természe­ tesen arra is módot adnak, hogy az ilyen ún. megyeileg elő nem írt témákban is újat hozzanak, javaslattal szolgáljanak. E vonatkozásban nagy feladat hárul a kü­ lönböző intézmények, vállalatok vezetőire, akik természetesen a járási, és a megyei fórumon is részt vesznek. A tömegszórakoztatás szempontjából nagyon fontos lenne a film szerepének, hatásának, vagy a tömeg-kommunikációs eszközök szerepének vizsgálata is. Bízunk abban, hogy az ifjúság kultu­ 110 rális fóruma megfelelő visszhangra ta­ lál majd megyeszerte. Népművelési ve­ zetőket és pedagógusokat, KISZ-vezetőket és értelmiségieket, kulturotthon-igazgat­ kat egyaránt szólásra bír. Gondolkodtat és cselekvésre késztet. Elérnénk a célt, hogy az ifjúság szocialista szellemű ne­ velését közérdekké tegyük. E vonatko­ zásban tenni, cselekedni úgy gondolom, mindannyiunk közös ügye, érdeke. KÁLOVITS GÉZA ANÓGRÁDMEGYEI FOTO-KLUBRÓL Nógrád megye öt-hat évvel ezelőtt még fehér foltként jelentkezett volna az or­ szág fotoművészeti gócpontjait vagy akár a fotoamatőr mozgalom bázisait feltün­ tető képzeletbeli térképen. Ma? Ha valaki fel akarná vázolni annak a folyamatnak modelljét, hogyan alakul ki s hogyan válik egy megye kulturális életének je­ lentős komponensévé a fotoamatőr moz­ galom, nyugodt lelkiismerettel irhatom le a salgótarjáni Megyei Művelődési Ház fotoklubjának rövid történetét. Nem, nem történt itt semmi »rendkí­ vüli« Nem bukkant fel üstökösként egyetlen alkotó zseni sem, nem indult látványos művészeti hírverő kampány, nem költöttek tízezreket különleges tech­ nikai berendezésekre, csupán néhány fá­ radhatatlan ember tevékenysége s a Mű­ velődési Ház vezetőségének a valós tár­ sadalmi igényeket felismerő irányító munkája nyomán szervezett kereteket ka­ pott, összefogottá és hatékonnyá vált, hogy úgy mondjam, »testet öltött« egy fiatal művészeti ágazat amatőr mozgalma. Fényképezés. Fényképező gép! Gyakran kimondott szó, mindennapi gyakorlatban használt sokoldalú eszköze a modern kor emberének. Fénykép! Százféle megje­ lenési formában vesz körül bennünket, olyan szervesen tartozik mai életünkhöz; olyan magától értetődően teljesíti funk­ cióit, hogy — sajnos — nem is igen szok­ �tunk gondolkozni rajta. Pedig: érdemes! Egy mai fényképezőgépben a tudósok, kutatók, mérnökök hosszú sorának mun­ kássága foglalódik egybe, akiknek legfőbb érdeme, hogy korunknak megfelelő olyan eszközzel ajándékozták meg az emberisé­ get, mely végtelen távlatokat nyit köz­ napi, tudományos és művészi megisme­ résünknek egyaránt. A fényképezés technikája, ha sokoldalú tájékozottságot is követel, mindenki szá­ mára megtanulható. A fénykép megőrzi egyéni emlékeinket, pontos »hű« mását adja a valóságnak, vizuálisan közöl, in­ formál, kitágítja s egyben közvetlen kör­ nyezetünkké teszi a világot. »Megmutat­ ja« az anyag elemi szerkezetét éppúgy mint a kozmosz eddig ember-nemlátta tájait. S azt hiszem nem is lehetne fel­ sorolni mi minden van még a végletek között, hiszen elképzelni se tudnánk ma már tankönyvet, kutató munkát, tudomá­ nyos művet, útleírást, napilapot, folyó­ iratot, plakátokat, kirakatrendezést, tvadást stb. fényképek nélkül. N. A. Petrov szerint: »A gép mögött ott áll az ember, aki érzelmeinek, akara­ tának s világnézetének megfelelően irá­ nyítja gépét a világ jelenségeire«. Ez az a pont. mely gondolatmenetünk szempontjából különösen fontos, hiszen ezen keresztül válhat és válik jelentős al­ kotók kezén a fényképezés fotoművé­ szetté, mert szinte valamennyi vitathatat­ lanul társadalmi funkcióját a fénykép a létrehozó ember szubjektumán keresztül teljesítheti a műalkotás színvonalán, a művészi ábrázolás erejével is! Ha figyelembe vesszük, hogy az embe­ rek nagy többsége úgynevezett vizuális típus, továbbá azt, hogy a képi közlés­ nek ilyen sokrétű lehetősége van, nyom­ ban igen sok kérdés is felmerül, s a vá­ laszok egyben egy fotoklub — itt és most — a Nógrád megyei Fotoklub szükséges és jó, helyes és célszerű társadalmi te­ vékenységét igazolják. Azt mondottuk, hogy a fényképezés technikája sokoldalú tájékozottságot kö­ vetel, de megtanulható. Rendszeres tan­ folyamaikkal ezt alapfokon lehetővé te­ szik mindenki számára, s haladó fokon, (sőt — előadásokon kívül — sűrített bent­ lakásos tanfolyamon is) a megye szakkör­ vezetői számára is. E tanfolyamok egy­ általán nem »szakmaiak« a szó Szűkebb értelmében, hanem magukba foglalják a szükséges általános fizikai, kémiai, opti­ kai, technológiai stb. tudnivalókat, gazda­ gítva az érdeklődők természettudományos ismereteit. Oktató munkájuk párhuzamo­ san ötvözi a fokozatosan szükségessé váló esztétikai ismereteket, s ez a foto iránti érdeklődésre alapozottan ugyan, de szinte valamennyi művészeti ágazatra kiterjed. E tervszerű munka a klub köré tömörü­ lők befogadó képességét alakítja, már nemcsak a foto, de általában a művészet érdekében. A klub előadássorozatán neves művé­ szek, művészettörténészek. technikai szakemberek segítik a foto különböző megjelenési formái között való tájékozó­ dást, s a jelentős alkotások megismerését éppúgy, mint a legújabb eljárások megta­ nulását és alkalmazását. Kamarakiállitás sorozatuk bepillantást enged a kortárs művészet alkotó problémáiba, s közvetlen, baráti légkörben folytatott beszélgetések­ ben ismerkednek az alkotókkal. A klub vezetői átérzik a fontosságát a művészet — közönség kapcsolatok erősíté­ sének, s közös erőfeszítéseket tesznek — nem egyszer a szó legszorosabb értelmé­ ben jelentős fizikai munkát vállalva or­ szágos jelentőségű kiállítások (Felsza­ badulási Országos Fotoművészeti kiállí­ tás, Magyar szerzők a Szovjetúnióról) be­ mutatásával, s kezdeményezték (pl. Pa­ lócföld) tájegységi kiállítások rendszerét. Pályázataik az alkotó tehetségek kibon­ takozását segítik. Ezek elbírálását szak­ zsüri végzi, melynek munkája nyilvános. Az eredmény is megmutatkozik: egyre gyakrabban találkozunk Nógrád megyei nevekkel országos jellegű kiállítások falán, pályázatok képanyagában, s a szakfolyóirat lapjain is. Rendezvényeik — különösen a kiállí­ tások — rendkívül látogatottak, népsze­ rűek. Bizonyítja ez, hogy a Klub törek­ vései, s a lakosság igényei találkoznak. A Müvelődési Ház vezetőségének, s a Klub aktíváinak elképzelései ismét egy­ beesnek: A közönség igényét az igényes­ séget fokozva kielégíteni. Szükségességét bizonyítja s a módszerek kialakítását se­ gíti az a kérdőíves reprezentatív felmé­ rés, melyet a Klub vezetői a Népműve­ lési Intézet Művészeti Osztálya felkéré­ 119 �sére végeztek az 1966-os Országos Foto­ művészeti Kiállítás bemutatásakor. A Nógrád megyei Fotoklub társadalmi fontosságú munkálkodásának e felsorolás természetesen csak a valóban nyilvános­ ság elé kerülő »nagy«-ja. A hétköznapok rendszeres, céltudatos aprómunkájának egymásraépülő mozaikjaira nem terjed, nem is terjedhet ki. Akik ismerik az amatőr szervezetek, a műkedvelő művé­ szeti mozgalmak belső életét, tudják milyen nehézségekkel kell megküzdeni napról napra addig, míg egy színvonalas, akcióképes, közösségi érzésekkel áthatott törzsgárda kialakul, s mennyi energiát, mennyi találékonyságot, szervező készsé­ get, mennyi nap mint nap végzendő munkát jelent azután a fejlődés fokoza­ tosságának biztosítása, még akkor is, ha szervezeti kereteit, elvi irányítását s nem utolsó sorban költségvetését a Megyei Művelődési Ház biztosítja. Ma Magyarországon 32 fotoklubot tar­ tunk nyilván. Ezek a jövőre 70. évébe lépő Budapesti Fotoklub s a régebben jelentős szerepet játszó Soproni Fotoklub kivételével általában 1955—58 között ala­ kultak. Létrejöttüknek nem csupán idő­ pontja korábbi, mint a nógrádié, de kö­ rülményei is mások voltak. Általában társadalmi egyesületként több-kevesebb erőteljes alkotó készségű amatőrből te­ vődtek össze, s csak később alakult ki egy részüknél — főleg azoknál, melyek művelődési házak keretei közé ágyazot­ tan folytatták munkájukat — szélesebb körű kulturális tevékenység. Ma ezeket az utóbbiakat tekinthetjük valóban kor­ szerű fotokluboknak. A többiek rövid felfutás után visszaestek. Ebből a szem­ pontból is hangsúlyozni szeretném, a nóg­ rádiak javára mutatkozó különbséget: műkedvelő művészeti csoportokról lévén szó, nem elsősorban kialakult alkotók »képviselete« a céljuk, hanem az alkotó tehetségek természetes támogatása mellett egy nagyon is széleskörű művészet pro­ pagandából és saját produktív gyakorla­ ton alapuló művészeti oktató-nevelő mun­ kából álló igen hatékony komplex kultu­ rális tevékenység. A Nógrád megyei Fotoklub ilyen értel­ mű eddigi munkássága elismeréseként a Magyar Fotoművészek Szövetsége, s a Népművelési Intézet a klubra bízta az 112 1968. évi Országos Fotoművészeti Kiállí­ tás megrendezését. Megnyitására július folyamán kerül sor a fotoamatőr mozga­ lom megyei, s a klubok művészeti vezető­ inek Központi Tanfolyamával egyidőben. Joggal remélhetjük, hogy a magas szintű rendezvény a hozzá kapcsolódó előadá­ sokkal, kritikai elemzésekkel, vitákkal együtt elősegíti majd a Nógrád megyei Fotoklub hasznos tevékenységének még szélesebb körű kibontakozását. RÉTI PÁL 68 8626 Nyomdaipari V. Balassagyarmat Felelős vezető: Mayer Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ccda0343a15fbfccde212d1fbbaae928.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1968 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1968/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1968 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika