https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/49d14388fc9da1a90676dd31a9c83e2e.pdf 37dc84a84e289688b50c168c4e1782f5 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT I. évfolyam 4. szám 1967. TA RTA LO M V árszegi G yörgy: B ányászsorsok (regényrészlet 3 T óth E lem ér: V ersek 12 E rdős Istv án : H űvös eső 13 V ih a r B éla: V ersek 19 B ába M ihály. L etértek a te jú tró l 21 Jo bbágy K ároly: V ersek 28 V incze G yörgy: A k ih a g y o tt hely 30 P o lg ár Istv án : V ersek 34 V égh M iklós: R oh an u n k h az a (vers) 35 A v ar P ál: A hazugság 37 D. N agy Istv án : D iabetes m e llitu s 43 50 ÉV Boros S ándor: Új korszak kezdete a k u ltú ra fejlődésében 49 Szabó B éla: M agyar in te rn a c io n a listá k a szovjet h atalo m védelm ében (1917—1922) 55 B elitzky Ján o s: A N agy O któberi S zocialista F o rrad alo m visszhan g ja és h a tá sa a nógrádi értelm iség k ö réb en 64 N ádházi L ajos: A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom ról 73 C sík P á l: Boncs—B ru jev ics: E m lékeim L en in rő l 78 �HAGYOM ÁNY K ojnok N ándor: B érczy K áro ly 81 C songrády Béla: A „M agyar A nyegin” 94 K Ö R K ÉP M adách-em lék érm esek — 1967. 101 D anyi G ábor: T am ás A lad ár: S zétszórt p ara zsa k 102 F áb ry G yörgyné: K o rtá rsa k szem ével 104 László G yula: B asilides S án d o r k iá llítá sa 109 MŰ M ELLÉKLETEN Somogyi József: A sa lg ó ta rjá n i felszab ad u lási em lékm ű (Fotó: K ónya K álm án) C zinke F erenc: E m lékm ű A cím lapon: Som ogyi József felszab ad u lási em lékm űvén ek részlete (Fotó: K ónya K álm án) P A L ÓCFÖLD Irodalm i, m űvészeti, m űvelődési fo ly ó irat A N ógrád m egyei T an ács VB. M űvelődésügyi O sztályának lap ja M egjelenik negyed év en k én t SZERKESZTŐ BIZO TTSÁ G C sukly László, C zinke F erenc, Erdős István, G ordos János, K erek es László Felelős szerkesztő: K ojnok N án d o r Szerkesztőség: S alg ó tarján , M egyei K ö n y v tár K IA D JA a N ógrád m egyei L ap k iad ó V állalat Felelős kiadó: V ida E d it T erjeszti a M agyar P o sta E lőfizethető a p o stah iv atalo k b an Egyes szám á ra : 5,— F t �VÁRSZEGI GYÖRGY Bányászsorsok K éső d é lu tá n b a n y ú lt a vezetőségi é rte k ez let Mohos terem szerű üzem vezetői szo b ájáb an legalább tu c atn y ian szív ták a cig arettát. F uldokolva n y ito tt a b la k o t a főm érnök, hogy a kezében lobog tato tt p a p írla p p a l tű rh ető b b é k ev e rje m aga k ö rü l a levegőt. Egy d a ra b ig vesződött vele, az tá n lá tv a fárad o zása céltalan ság át, rem é n y ét vesztve ereszk ed ett vissza a tanácskozó aszta l m ellé. A p á rttitk á ro n és a pártvezetőségi tagokon k ív ü l a szakszervezeti titk ár, a b á­ n y am ester és a főaknászok is rész t v e tte k a tanácskozáson. T u lajd o n k ép p en a p á r t­ o k ta tás fela d ata i szerepeltek n ap iren d en , de a szakszervezetnek is v o lta k p ro b lém ái bizonyos b érpan aszo k k al k apcsolatosan: ez ért M ohos ja v a sla tá ra a fro n tm esterek et is m eg h ív ták a m egbeszélésre. O ravecz, a p á rttitk á r, nem sz e re tte a félnapos ülésezéseket. Még v á já r k o ráb ó l m ag áv al hozta az ösztönös ellenszenvet a fölösleges és h asztalan szócséplés ellen. H a v alak i m egfeledkezett volna errő l, a z t okos és h ig g a d t szóval in te tte a z idő m ú ­ lására, vagy csak éppen m egkopogtatta egy ceru záv al a k a ró rá já t. A kkor azonban való ban lényeges k érd ések k e rü lte k te ríték re. V étek le tt vo ln a elvágni a beszéd fo­ n alát. A n n ál is inkább, m ivel az a k n a kilencvennyolc százalék k ö rü l ev ick é lt a h av i te rv teljesítésével: fen y eg etett a hó vége. A szó a h áro m főaknászé, m eg O csenásé volt, a k ik részletesen felso ro lták a b ajo k at, de v alam enny ien fogadkoztak, hogy leg­ később h arm in cad ik áig behozzák a le m arad ást. M ohos sz ab a d jára en g ed te őket, h ad d sírjá k ki m a g u k at kedvükre, csak n éh a sz ú rt közbe egy-egy kiegészítő v agy k o n t­ rázó m ondatot. A legsírósabb h á rm u k közül Susán, a h a jd a n i v ájártan u ló b ó l k i­ n ő tt fia ta l főaknász volt. H a valaki nem ism erte őt és a k ö rletét, h ajlan d ó le tt v o ln a m inden további nélk ü l elh in n i, hogy a b án y a összeom lással fenyeget, a vá­ gato k b an derékig érő víz höm pölyög, s m á r a fővonalakon végigm enni is felér egy életveszéllyel. A legpiszlicsárébb p ro b lém át olyan d rám a i pátosszal odta elő, hogy a jelen lev ő k érzése az volt: m á r csak a könnyek hiányoznak a szem éből. — A p ály án kevés a p aten tlak a t! — süvítette. — B efu llad u n k a sz állításal ! — M ennyi kell? — kérd ezte Mohos. — H á t . . . vagy tizenöt. De tíz legalább. — H uszat k apsz — h ű tö tte le M ohos és a gépészeti vezető felé in te tt. — Meg két B -k ap aró m at, a m it a m ú lt h ó n apban G albács ello p a to tt a fe n n ta rtó i­ val, m íg én szabadságon voltam ! — L o p atta a fene — m o rd u lt meg G albács . — A rozsda e tte őket v ág atb an . Egy hétig ta k n y o lta k r a jta a lakatosok, m íg ren b eh o zták . —V isszaadod neki — m ondta a főm érnök —, az egyiket. Regényrészlet a lég­ 3 �— Vigye! Lesz egy ren d es k a p a ró ja legalább. H a az én n ap i te rv e m an n y i lenne, m in t az övé, a sa p k ám b an kiho rd an ám . M ohos összepillantott a b án y am esterrel, p illa n tá sa ezt m o n d ta: „Az öreg h u sz ár!’’ S zerette így becézni az idős főaknászt. H a m eg jelen t a szo b ájáb an G albács, azon­ m ód, ahogy a b ányából kijö tt, izzadtságtól gőzölgő h áttal, szénportól m aszatos arc án a gyerekes dicsekvés m osolyával: „négyszáz csillém v an m á r a napon. Még m o n d ja valaki, hogy nem én húzom ki a ganéból a m ásik k é t k ö rletet!” — ily en k o r M ohos m indig m egjegyezte, G albács távozása u tá n : az öreg huszár! De m o st a lk a lm a sin t ro v ásán is v o lt v alam i G albácsnak, m e rt v á ra tla n u l m egkérdezte tőle: — Nocsak, hogy is v olt azokkal a fen n ta rtó k k a l? — N em érte m a kérdést, főm érnök elvtárs. M ohos a p á rttitk á r r a nézett. — T egnapelőtt reggel jö n a tám felelős és jelen ti, hogy h áro m d a ra b k o m p le tt b iztosítószerkezet hiányzik a „v a sk e rtb ő l”: h áro m acéltám és h áro m acélsüveg. G y anúsnak ta lá lta m a dolgot, m e rt a m ú lt h éten u g yanennyi szerkezet h iá n y á t je le n ­ te tté k a n yugati fro n tró l. Úja b b le ltá rt ren d e ltem el a fro n to n , az ered m én y : a hiányzó tám o k m egkerültek. — M egkerültek — erő sítette G albács. — H á t persze! — v ág o tt a főm érnök hang ja. — K isé táltak az om lás alól, ah o l h ag y táto k őket! M eg kell hagyni, jól k ifu n d á ltá k az egészet — m ag y arázta. — B or­ b ás elv társ, m a g án a k is g ratu lálo k , öregem ! M it g ondolnak m ag u k tu la jd o n k é p p en ? F ogják a fe n n ta rtó k a t és u ta s ítjá k őket, hogy az éjszak a leple a la tt lo p ja n ak acél­ tá m o k at a tá ro ló helyről. E zt nevezem szervezésnek! Még a z t a vén sa la b a k te r sz iv atty ú st is beszervezték, M ihókot. E lk ap tam m a reggel a b án y ab áró t, m ondom n ek i: „öregem, egy kis panasz m e rü lt fel m aga ellen. A zt m o n d ják a rossz nyelvek, hogy nagyon elk ényelm esedik o tt a szivattyú m e lle tt.” E rre az öreg önérzetesen: „Rosszul tá jé k o z ta ttá k a főm érnök elv társat. V alam ely ik éjszak a is ac éltám o k at cígeltem a fe n n ta rtó k k a l.” N em v á rta meg, hogy a derü ltség h u llá m a i v ég igfussanak a szobán, h an em az a sz ta lra ü tö tt és h an g jáb ó l kiérződött, hogy m ost n em ism er tréfát. — N em tű rö k ilyen im p ertin en ciát! Ez tolv ajlás! T u d ják , m i az á ra h áro m d a­ ra b acélszerkezetnek? P ersze, hogy tu d já k . Több, m in t kilen cezer fo rin t. Ez a fro n t b o ríté k jáb ó l fog k ik e rü ln i, B orbás elv társ! T e ped ig m a jd nézd m eg a p rém iu m b o ríté k o d at — fo rd u lt G albács felé. H allg ato tt G albács is, a fro n tm e ste r is. V aló jáb an n em v o lt az az ügy úgy elő­ készítve, ahogy M ohos gondolta. C sak éppen olyan k a p ó ra jö tt az egész, n em le h e ­ te tt elszalasztani. S ziv a tty ú t sz állíto tta k az éjszak ai m ű szak elején a fen n tartó k , pontosan a „v ask ert”-ből. B orbás ad d ig se tte n k e d e tt k ö rö lö ttü k , m íg oda n em h u ­ n y o ríto tt G albácsnak: — F őaknász e l v tá r s . . . M ost lehetne! — és fejév el a tá m o k felé in te tt. — M enjen, vén g azem ber — h o rk a n t fel G albács. — A jé g re v in n e engem is? D e m in t ak in ek sürgős dolga akadt, gyorsan elm en t onnan, a v a s k e rt la k a tjá b a n fele jtv e a kulcsot, m in th a csak ezt m o n d ta vo ln a: „C sináljátok, az an y á to k isten it, d e én n em tu d o k ró la!” A turpisságot, főleg, hogy így a plén u m elő tt p a tta n t ki, m ost m in d k e tte n ro p ­ p a n tu l restellték . M ohos nem ism e rt tr é f á t ilyen dolgokban. A k á rté ríté s olyan biz­ tos volt, hogy a k á r m é rg e t is v e h e tte k volna rá. G albács a negyedéves p ré m iu m á ra 4 �gondolt, B orbás a kilenc ezer fo rin tra , a m it a fro n t am úgyis m eg fizetett volna. Ocse­ nás a rra , hogy a k é t öreg az ajtó n kilépve, m enten h a jb a k a p m ajd , lesz b aja, m íg k ib é k íti őket. Mohos, az előbbi in d u la tá t egy-két erélyes o rrfú v ással végképp levezetve, n y u ­ godt m o z d u lattal n y ú lt egy p a p írla p után. — V olna m ég itt egy fegyelm i ügy. T u lajd o n k ép p en n em a p ártsz erv ez et veze­ tősége elé k ellen e tárn o m , de nagyon örölnék, ha közösen d ö n ten én k az ügyben. B enedek P é te r v á já rró l van szó. — A p a p írró l olvasta: — Jú n iu sb a n k e rü lt vissza a b án y á b a a külszínről, ahová fegyelm i okokból helyeztük. A ug u sztu sb an k ét n a ­ po t m u laszto tt, b á r ezt, h ála üzem i d ö ntőbizottságunk lib e raliz m u sá n ak — és itt a szakszervezeti titk á r ra te k in te tt — utólagosan szabadsággá v álto ztattu k . T eg n ap ­ elő tt d élu tán je len tették , hogy a felolvasóterem ben k i-beszállás id e je a la tt b á n ta l­ m a zta K risto n L ászló h arm adéves v á já rta n u ló t, m a jd am ik o r a fegyelm i jegyző­ könyv elkészítése m ia tt a b án y am esterh ez irán y íto ttá k , az t m eg tag ad ta ezekkel a szav ak k al: „K öpök az irk a firk á to k ra , itt úgyis az tö rtén ik , a m it M ohos ú r a k a r!” T erm észetesen, ez az utóbbi interm ezzo csak sú ly o sb ítja a dolgot. De ettő l fü g g et­ le n ü l is! T ürelm esek, elnézőek v o ltu n k vele szem ben. T e k in te tte l v o ltu n k a csalá d ­ já ra , k o ráb b i m u n k á já ra . De m eddig élősködhet egy em b er a m ú ltjáb ó l? K iv á rt egy kicsit, m in t az ügyész, aki a v á d képviseletéb en e lérk ez ett a döntő szóhoz, úgy fo ly ta tta: — A ren d b o n tá s a legnagyobb nyilvánosság elő tt tö rté n t. K é t m ű sz ak h a rm ad dolgozói elő tt nem en g e d h etjü k m eg az üzem vezetőség te k in té ly én e k a le já ra tá sá t. A zt hiszem egyetértenek velem . — E gyet kell é rte n ü n k — b ó lin to tt a titk á r. — De m ost m it c sin álju n k vele? E lk ü ld jü k az üzem től? — N em jószívűsködhetünk tovább vele. K o rá b b an is b ü n te ttü k , m égsem h aszn á lt a figyelm eztetés. M á r régen m e g érett a fegyelm i elbocsájtásra. D e m o n d já k e l a vélem ényüket. — N ekem a s a já t k en y erén se kellene! — jegyezte m eg Susán. — K ín ló d tam v ele eleget, az egész k ö rle tte l nem v o lt an n y i bajom , m in t vele. Az ily en tő l szab a­ d u ln i a legjobb. V an felv étel az építő ip arb an , ro n tsa o tt a levegőt. — Ez igaz — a titk á ro n látszo tt, hogy erősen gondolkozik —, de m ilyen te lje ­ sítm én y t a d ta k ki ezek a siklókból ? V olt olyan m űszak, am ik o r h á rm a n h a rm in c k é th arm in ch áro m csillét rak ta k . Én já rta m egy p ársz o r a m un k ah ely ü k ö n , de azon az em b eren száraz in g et sohasem lá tta m . — Sajnos, csak szalm aláng v o lt — szólt közbe O csenás. — M egérezték a p én z­ szagot, m eg az tá n körü lm én y eik is v o lta k hozzá. A m ostan i teljesítm én y ü k a fő­ vonalon egyenlő a nu lláv al. M ár kom olyan gondolkozom , hogy szét k ellen e ro b b a n ­ ta n i őket. — És h a m e gtáltosodnak m egint? T együk fel: szokatlan n ek ik az új m u n k ah ely . Ism erte m m á r nem egy olyan v á já rt, ak i csak a k k o r tu d o tt h a jta n i, h a szen et lá to tt m ag a előtt. N em v o lt k á r átd o b n i m eddőre őket? M ost ezt n em a z é rt m ondom , hogy p á r tjá t fo g jam B enedeknek, de h a m á r belem ély ed ü n k a kérdésbe, v izsg álju k m eg m in d e n o ld alró l az igazság arcát. — N agyon helyesen! — B orbás izgett-m ozgott a széken, végül is fö lállt, úgy foly­ ta tta : — N agyon helyesen. M ert a z é rt valahogy b á n tja az én fülem et, h a egy m elós­ ró l úgy beszélünk, hogy szab ad u ln i kell tőle, m eg szétro b b an tan i közöttük. K edves S u sán elv társ! A hhoz, hogy te zsenge ko ro d b an főaknász lehess, B andi fiam , sok 5 �m elós em b ern ek m eg kell fogni a csákányát, m íg te M iskolcon szedted m ag ad b a a tu d o m án y t ingyen és bérm entve! T öbbek között olyan vén cso n to k n ak is, m in t az apád, akivel egy ü tt kezdtem csilléskedni. M itőlünk m ég ugyancsak nem k érdezték, hogy á r t- e a tü d ő n k n e k a fö ld alatti levegő, h an e m h a úgy a k a rtá k , k isu p p o ltak a bányából és rá a d á su l ép ítő ip a r se volt, am i befo g ad o tt volna. De h á t h ol vag y u n k m á r a ttó l a kortó l? Ma m á r törv én y ek b iz to sítják a m elósok jogát. A p ro lik é az ország, csak n éh a -n éh a a z é rt m ég m egfeledkezünk erről. O tt az a szerencsétlen B enedek is. H át fasiszta volt ő v a la h a is, kérdezem én? B enne v o lt-e csak a hiba, hogy e lv a d íto ttu k m agunktól, hogy idáig ju th a to tt? H ányszor ü lté l le beszélgetni vele, titk á r elv társ? M ondta-e n eki v alak i egyszer, vagy h a k e lle tt százszor is, hogy: közülünk való vagy, az istenedet, ne b itan g o lj el. T edd ren d b e a szénádat, vagy h a bajo d van, ki vele, a r r a való a szád! A fő m érn ö k e lv tá rs is, engedelm ével, felü ti azt a vastag k önyvet és olyan a k k u rá to san idézi belőle a p ara g ra fu st, hogy a a pap se idézi k ö lü n b ü l a bib liát. Csakhogy az em b er a z é rt nem p ré se lt v irá g , hogy b elesim uljon a b b a a vaskos könyvbe és k eze-láb a ne lógna ki n éh a egy kicsit. Az em ber a z é rt em ber, hogy n e legyen h ib a n élk ü l való. É n m á r csak így m ondom : a rra ta n íta n a k -e a m i törvényeink, hogy egy m u n k á sem b er kezéből k iü ssü k a k e ­ nyeret, ahelyett, hogy a fárad o z ásu n k á rá n bíb elődnénk egy k icsit vele? M ohos heves m o zd u lattal te ríte tte szét m aga elő tt a sta tisztik ai k im u tatá st. — A rra sem m iképpen se ta n íta n ak , B orbás elv társ, hogy tű rjü k a fegyelm ezet­ lenséget. A napi te rv ü n k száznegyven vagon szén. I tt kezdődik és itt végződik a törvény. V an szén — van becsület: nincs szén — nincs becsület. H a ism ét csak v alam i szelíd figyelm eztetéssel ciró g a tju k m eg a z t az em b ert, h o ln ap m á r tízen v i­ gyorognak a szem em be, m e rt haszo n talan em b er m in d ig v an , m ég a szocializm usban is. T essék: m á r dolgozunk a jövő évi tervfelad ato k o n ! — m eg lo b o g tatta a p ap írt. — T erm elékenységről, önköltségcsökkentésről b eszélü n k n ap n ap u tán . A zt hiszem , fö­ lösleges bizonygatnom , hogy fegyelem n élk ü l egy ta p o d ta t sem ju th a tu n k előre. A m int elh allg ato tt, a titk á r a fro n tm e ste rre nézett. — Befejezte, B orbás elv társ? — Nem! — a v á já r olyasféle m ozdulatot te tt, am iből ezt le h e te tt érte n i: „de h a ­ m a r b elém fo jta n áto k a szót! P edig én m o st úgyis kiöntöm , am i ben n em van, k ilen c­ ezer fo rin to t fizettem é rte !” — A zt szeretném m ég elm ondani, hogy m indaz, a m it a főm érnök e lv tá rs em líte tt: a gazdaságosság, m iegym ás — h a nem is tudom olyan n y a k a te k e rte n kifejezni, a z é rt értem , m it je le n t — n em is olyan kicsi dolgok. A so rsu n k alak u lá sa függ ettő l és ezt m indenki m egérti. V o ltu n k m i m á r úgyis, hogy égigérő je lsz av ak a t feste ttü n k a takarékosságról. H a n ag y o b b at m a rk o ltu n k a sín ­ szegből, h áro m d a ra b o t v isszatetettek velünk. K özben k ih a jto ttu n k olyan v ág a to k a t kőben, nagy szelvénnyel, d u p la v a sú tta l százezer fo rin to k ért, am ire a k u ty á n a k se le tt volna szüksége. C sakhogy n ap ja in k b a n az olcsó szén m á r nem jelszó, h an em a létezés kérdése. E rrő l a m u nkahelyen is so k a t beszélgetünk. H ányszor feld o b ják a k érd é st az em bereim : m i lesz m ost m á r v elü n k , b án y ászo k k al? N y ak u n k o n a kőolaj, a földgáz, az atom energia. K ell-e m ég a szén egy p á r év m ú lv a eg y általán ? A P u p o rk a B erciről senkise m o n d h a tja , hogy ú jságolvasó em ber, m égis azzal á llt elő, hogy m égse a d ja ő a f iá t v á já rta n u ló n a k . A ztán m ié rt nem , h ék ás? — k érd eztem tőle. H á t csak úgy — m ondta. Egy n ap o n úgyis szélnek ereszten ek b en n ü n k et. M ég jó lesz, h a ad d ig k ita r t a bánvászkodás. am íg a m i időnk k itelik . Í gy k a lk u lá l a cigány! N e higgyék ám a m űszaki elv társa k , hogy csak szám ológéppel le h e t k i­ csengetni, hogy m i a gazdaságos, m i nem . B eszélek én az acéltám o k ró l is, n e gon­ 6 �d oljátok, hogy k iv e tte a szívem et az a kilencezer forin t. Régebben, am ik o r fáv al bizto síto ttunk, egy-egy om lasztás u tá n v é rz e tt az em b er szíve a sok összetö rd elt fe ­ n yőláb m eg g eren d a m iatt, am iből egy g ram m se jö tt vissza a n ap ra . Egy k iseb b ­ f a jta erdő m a ra d t a kő a la tt om lasztáskor! Az acél m ia tt k áro m k o d tu n k , nem m ondom , m e rt nehéz v olt m egszokni a súlyát. D e m á r úgy m együ n k vele, m in t a k arik acsap ás. A zzal is egyetértek, főm érnök elv társ, hogy vigyázni k ell rá, d rág á k az acéltám ok. H a mi a nyolcvanm éteres fro n tu n k k ét u tc á já b a b eé p ítü n k k étszáz v asat, az úgye m á r rögtön van vagy . . . h atv an e ze r forint. — H atszázezer — ja v íto tta ki O csenás. — Igaz is, hatszázezer! H át m ég a hom loktám , meg a tö rő tá m s o r. . . Egy vagyon ez elv társak ! Ennyi pénzre vigyázni kell, tu d ja a z t a m elós em ber. M e rt h a nagy a tám veszteség, ak k o r sem m ivel se te rm e ltü n k olcsóbban, m in t régen a fával. C sak ám itt is v an az ére m n ek egy h a rm a d ik oldala. K ita lá ltá k az acéltám p rem izálást, hogy jo b b an vigyázzunk a tárnokra, ez helyén való. De o lyasm it is pengetnek, hogy azo k ­ n a k a tá m oknak az érté k ét, am ik az o m lásban m a ra d n ak , n ek ü n k k ell m egfizetnünk. Mi ezzel nem é rtü n k egyet! Aki m á r já r t fronton, tu d h a tja , hogy az o m lasztásk o r a leg­ veszélyesebb m unka. A szívem -lelkem ad h a to m a tá m rab lá sb a, a k k o r is jö h e t egy m ozgás o d afe n trő l és a vas odam arad. Ez az érem h a rm a d ik oldala! Hogy a z t ne k ellje n a borítékom ból m egfizetni, am i nem az én hibám ! A fro n t nem g y erek ­ já ték . Úgy k ell ügyeskedni az om lasztásnál, hogy se anyag, se em b eréle t n e m en jen veszendőbe. D e kérd em én : b ek ü ld jem -e az o m lasztó m at olyan h e ly re is a tá m u tán , ah o v á isten k isé rtés bem enni? A m ikor így szól a k érd és: vagy az em ber, vagy a tám . H át m ost m elyik fontosabb? — Csodálkozom , hogy ta p a sz ta lt bányász lé tére ily e t k ie jt a száján ! — m o rd u lt r á a b án y am ester. — T erm észetesen, az em ber. És az egész tám p rem izálási re n d ­ szer k ísé rle t a la tt áll. S enki se a k a rja azt, hogy a fro n t o tth o n ró l hozzon p én zt a fizetés n ap ján . De azt sem enged h etjü k , hogy országos szin ten a m i m ed en cék álljo n élen a fro n ti tám veszteség vonalán. — É rtem én ezt — fűzte a szót rav asz p islán tá ssa l az öreg. — De van itt még m ás is, am i k ikívánkozik belőlem . B evezették az e h av i sz ak m án y u n k b a azt, hogy a m i szénm ennyiségünk h atv an százalék át egyenesen rá ro b b a n tju k a k ap a ró ra , a n é l­ kül, hogy fejten i és rak o d n i kellene. N em sok ez a szám , em berek, g o n d o ljáto k csak m eg? R e k lam áltam is m iatta. A ztán m egtudtam , hogy ez a h a tv a n százalék az ért h a tv a n százalék, m e rt egyes m űszaki e lv tá rsa k n a k az a p rém iu m kitétele, hogy a g ép esített fejtés term elésén ek legalább h a tv a n százaléka kell, hogy ráro b b an tá sb ó l ered jen . De n álunk, a vékony telepben ez nincs meg. H ely esb ítették is a szak m á­ n y u n k at. D e a k érd és a z é rt csak m eg m arad t: a valóság ta la já n á ll-e az a vezető, ak i ilyen le k iism eretlen ü l vagdalkozik a szám okkal a m i ro v ásu n k ra, csakhogy az ő p rém iu m a m eglegyen? M e rt tiszte let-b e csü let ann ak , ak i tö b b e t ta n u lt nálam , de a z é rt m égis úgy gondolom , hogy a p ro le tá rd ik ta tú ra n em azonos a m űszaki d ik ­ ta tú rá v a l! De nem ám ! — nagyot vágott öklével az a sz ta lra m integy befejezésül és h irte le n leült. — B efejezte? — kérd ezte ú jra O ravecz. Ism erte B orbás zsém bes, b o g aras te r ­ m észetét. A m ilyen nehéz v olt szóra b írni, elh a llg a tta tn i is olyan nehéz volt. Ily en k o r v álo g atás n élk ü l u g rá lt té m á ró l-té m á ra és m in d e n k it m e g h arap d ált. D e m o st lá th ató m egelégedéssel ü lt a helyén és m ozdulata, m ellyel egy K o ssu th -ra g y ú jto tt, ezt m o n d ta: „k irak tam m agam ból, a m it a k a rtam . É rtse k i-k i úgy, ahogy a k a r ja ”. 7 �A főm érnökön és a b án y a m e stere n lá th a tó is volt, hogy a „m űszaki d ik ta tú ra ” elm élet célba ta lált, m e rt a k ét vezető összenézett, az tá n M ohos e rő lte te tt n y u g a­ lom m al jegyezte meg, hogy érzése sz erin t e lk a n y a ro d ta k a tém ától, a B enedek ügy m ég d ö ntésre vár. — M egm ondom őszintén — sim ogatta jegyzetfü zetét a p á r ttitk á r — tú l szigo­ rú n a k ta láln ám az elbocsájtást. B orbás e lv tá rsn a k igaza van. A z üzem egyik tö rzs­ dolgozójáról v an szó, ak in ek m inden h ib á ja ellen é re itt érdem ei is v an n ak . G on­ dolok a k o ráb b i m u n k á já ra és az ellen fo rrad alo m a la tti állásfo g lalására. E zt az e m b e rt sérelm ek é rté k — jogos vagy jo gtalan, utó lag n eh éz len n e k ü lö n válogatni. D e m i se sokat te ttü n k azért, hogy a sz á lk á k a t k ih ú zzu k a kö rm e alól. Én a z t j a ­ vaslom , tegyünk m ég egy p ró b á t vele. H áth a m ég v isszafo rd íth ató so rsán ak szekere. — Tessék — fo rd u lt M ohos a főaknászok felé — m elyikőtök v á lla lja ? S usán nem , F odor ebben a szobában je le n te tte ki, hogy k ap jo n in k áb b öt em b erre l k ev e­ sebbet, csak B enedeket ne. G albács elv társ? T e v o ltál az U lti-b rig ád legnagyobb ellenzője. E zt m ondtad: m ost az tá n k ap a rh ato m a feje m et k é t kézzel, olyan c sa p a t­ hoz ju to ttam . Így m ondtad, öregem ? — Így m ondtam — dünnyögött G albács. — Nem v alam i bizalom gerjesztő eg y ü t­ tes. H a G odót k io p e rá lh atn ám közülük! A többi dolgozik. O tt az a cirk u szi szélh á­ mos, m eg a szegedi gyerek. A kárhogyan is nézzük, B enedek gyúrja-gyöm öszöli őket, b án y ászt fa ra g belőlük. N ekem nincs kifogásom a m u n k á ja ellen. M int az ü lésről fe lv e tt jegyzőkönyv b izonyítja a vezetőség ta g jai közül sokan felszó laltak m ég a B enedek-ügyben. P ro és k o n tra v élem ények h an g zo ttak el. V égül így sz ü letett m eg a döntés: k ap jo n szigorú írásb eli m egrovást, utolsó figyelm eztetés­ képpen. A főm érnök m ég azon a délu tán o n elkészítette a fegyelm i h a tá ro z a tró l szóló p a p írt, m elyet G albács m ásn ap reggel, beszállás elő tt ad o tt á t B enedeknek. — H át ez m i? — n y ú lt a v á já r a p a p ír után, m a jd szétnyitva, furcsa, to rz fin ­ to rt v ágott: — Fegyelm i határo zat. Írja n a k , a m it a k a rn ak ! — gom bóccá g y ú rta, úgy d u g ta a zsebébe. — A p a p ír sok m in d e n t elbír. — Nono, B enedek — m o n d ta kom olyan G albács. — Ez a p a p ír m ost, a m aga h elyzetében egy K o ssu th -d íjjal é r fel. — Igazán? A kkor m á r legalább b ek e rete zh e tték volna! — m o n d ta m aró g ú n n y al B enedek és becsap ta m aga m ögött az ajtó t. K in t a folyosón egyenesen O raveczbe ütközött. — Benedek! — szólította m eg a titk á r. — G yere be egy p ercre hozzám . L enne veled egy kis beszédem . — M it ak arsz? — k érdezte nyersen. I tt is m egm ondhatod. — N em a folyosóra való tém a ez, P éter. P ro b lém ák v a n n a k veled. E gyre több. E rrő l kell beszélnünk, m e rt nem jó l v an ez, ahogy m ost van, v álto ztatn i k ell ra jta . A nyugodt, csöndes han g m in th a m e g to rp an to tta volna B enedeket. A titk á r a rc á ra kém lelt, de nem tu d o tt o nnan m it leolvasni. H angsúlyából jó in d u la t csen d ü lt ki, am i rosszabb a tám ad ásn ál, m e rt a tá m a d á st ki le h e t védeni ellen tám a d ással: a gorom ba szó n á la m indig kéznél volt, a k á r a csőre tö ltö tt fegyver. A z ú riste n it! — gondolta. Egyik jön a doronggal, a m ásik m eg a szép csöndes példabeszéddel. M ost m it m ondjon neki? E gyütt csilléskedett vele vagy k é t esztendeig. N egyvennégyben, m in t levente-su h an co k eg y ü tt b u jk á lta k , hogy el n e h a jtsá k ő k et N ém etországba. K ésőbb a népnevelőkkel já rtá k a falv ak at, rázós teh erau tó k o n , zsebükben az olajos 8 �k en y érrel, Ötv e n h a t után, a m ik o r O raveczet fü g g etlen íte tt p á r ttitk á r r á kiem elték, fö lk ereste és a rró l beszélt neki, hogy a p á rtb a n a helye, hag y jo n fel az ostoba sé r­ tődöttséggel. G orom bán tá m a d ta le akkor. Ez a kötélideg zetű em b er azt is elfe le j­ te tte volna? — N incs nekem időm te re fe ré re — m o n d ta csöndesebb hangon. — N em sokára kezd ő d ik a beszállás. M eg a m it m ondani akarsz, itt v an a fejem b en elrak táro zv a. H a ak a ro d felm ondom , a k á r a leckét. O ravecz nem h a llg a to tt rá, b etuszkolta a szobájába. C ig a re ttá t ta rto tt eléje és h ely et m u ta to tt n ek i egy p á rn á z o tt széken. A v á já r e lh á ríto tta m ag a elől a tá rc á t és rá g y ú jto tt egyetlen c ig a re ttá já ra , a m it szokása sz erin t m u n k a k a b á tja felső zsebében a beszállás előtti várak o zás id ejére tarto g ato tt. A bordó p lü ssfo tel feszélyezett érz é­ se k et k e lte tt benne. Ü gyetlenül a k a rfá ra ereszkedett, ettő l a fotel feldőlt. E gyszerre n y ú lta k érte : ő jobbkézzel, a titk á r ballal. A z egész szituáció olyan h irte le n jött. M ire észbekapott, a k á rp ito z o tt alk alm ato sság o t egyetlen közös m o z d u lattal h ely re is állíto tták . — L átod — n ev ette el m ag át O ravecz —, ezek a csülkök m ég é rtik egym ást. U g y an a rra gondolt, a m ire ő: am ik o r a vén C sík A n d rá s csap a tán dolgoztak, m in ­ dig úgy rak o d ta k , hogy kiegészítsék egym ást, ő jobbkézzel fo rg a tta a lap áto t, B éla b allal. A szűk vágatszelvényben áldás, h a az egyik csillés balkezes. C sakhogy az rég en v o lt m ár. A kkor még cim borák voltak, ”b odik” ahogy bán y ászn y elv en m ond­ ják . S m ost? K örü ln ézett a szobában. A p ad ló t piros kókuszszőnyegek b o ríto tták , az ab lak o n csipkefüggöny, kényelm es p á rn á z o tt székek sokasága a fa la k m entén. V ajo n ju t-e eszébe ilyen környezetben, hogy a vizes m u n k ah ely en az ing foszlik le az em b errő l? — gondolta keserűen. — Ü lj m á r le — in te tt a titk á r, m in th a g o n d o lataib an o lv aso tt volna. — Ne félj a ttó l a széktől, p ro le tá ro k n a k csin álták azt. H a a R óth F lórisok ü le p é t m eg­ ille tte a kényelem , m ié rt ne illetn é m eg a m ié n k et is? L átta, hogy B enedek zárkózottsága nem a k a r felengedni s a k k o r h irte le n ezt k érd e zte tőle: — Te Benedek, m ondd csak! D e igaz lelkedre! Jó b a n v agy te ön m ag ad d al? E lég ed ett vagy azzal, a m it csinálsz? — És te elégedett vagy? — a d ta vissza B enedek a k érd ést. — E lé g ed ett vagy? felu g ro tt a székről és szinte o rd íto tta a sz av ak at: — A zt csinálod, a m ire v ág y tál? M in d en t elértél, am it a k a rtá l? Örü lsz en n ek a szép szőnyeges-függönyös szobának? E lérted , hogy p e rtu b a n vagy a fő m érnökkel m eg a trö szti fejesek k el és a m elósok elő re köszönnek nek ed — téged ez kielégít? — N em é rte le k — m o n d ta O ravecz és m eglepődés tü k rö ző d ö tt arcán. — N em értesz! L átod, ez az egyetlen igazság ebben a szobában. M á r nem értesz. H át azt, am i ezen a küszöbön k ív ü l tö rtén ik , v ajo n é rte d -e ? Mi le tt igaz abból, am irő l az isten h átam ö g ö tti falu k b an , a s a ra t gázolva fecseg tü n k v alam ik o r? A v álasztáso k u tán , em lékszel, m it m on d tál? „Ezek m ég csak szellem i p etró leu m lám p ák . De lesz n ek ü n k egym illió voltos á ra m u n k is, eloszlatni a sötétséget!” — A szellem i p etró leu m lá m p á b a anyag is kell, B enedek. A h it m a té riá ja . B előled ez hiányzik. M ert te m á r nem hiszel sem m iben. — D ehogynem ! A bban, hogy sem m i sem le tt igaz a n agy szavakból. N egyvenöt­ ben u jjo n g tu n k a m e g m arad t é letü n k n e k és a v a sá rn a p i félcip ő n k b e k u ty á ztu n k a b án y áb an k u k o ricalisztért, m elaszért: bagóért, sem m iért. A tu d a té rt, hogy a sa p ­ 9 �k á t ezentúl csak a ktk o r veszed le az iro d áb an , h a ak a ro d : senki se ü th e ti le a fejedről. E m lékszel a r r a az első igazi m áju s elsejére? M ennyire szívből jö tte k a jelszavak, m eg a m ozgalm i nóták! É reztük, hogy v alam i nagyon nagy dolog tö rté n ik velünk. N em sz ám íto tt a m illpengő m eg a n ap rafo rg ó o laj, m e rt am ib en h ittü n k , m in d e n n él tö b b e t ért. H ittü n k , O ravecz, tudod m it je le n t az? N em csak ab b an , hogy jó ru h á b a n já rh a tu n k , m eg olyan la k ásb a n élh etü n k , m in t azelő tt a tisztviselők, h an e m sokkal többen: valam i olyasm iben, hogy h a egy rossz p illan a to d b an elk áro m ­ kodod m agad, a z é rt m ég senki se fog a ren d sz er ellenségének tek in ten i. Meg ab b an , hogy ha v alak i azt m o n d ja neked: elv társ, — an n a k az ab lak á n éjszak a is bezörög­ hetsz, h a v alam i bajo d van, m e rt ugyanúgy nem tu d alu d n i m ia tta , m in t te. M ost azt kérdezed tőlem , hogy hová le tt az én nagy hitem ? Én nem k érd eztem ezt önm aga m ­ tól? A m ikor a B ékekölcsönt jegyeztük, tudod nagyon jól, m á r én is vezetőségi tag voltam . A jegyeztetésben rész vettem , h iv atalb ó l k irendelve, m iu tá n én is lejeg y ez­ tem a m agam su m m ájá t. A kkor k ez d ett az én n agy h item aláb h ag y n i, am ik o r hoz­ zám hasonló csóró k ra kell rásü tn i, hogy az im p e rialistá k sz ek e ré t to ljá k : sa já t csapatom ta g ja iv a l k erü ltem szem be, a k ik e t úgy ism ertem , m in t a te n y erem e t: tu d ­ tam , hogy nem beszélnek m ellé, csak h á t egyszerűen n em b írjá k , a m it v á rn a k tőlük. E m lékezem az utolsó nap o k ra, m ik o r a jegyzéseket le k e lle tt zá rn i s egy esti b eszállásn ál a m akacskodók m á r le se sz á lh a tta k az ak n án . O tt állta k összeverődve a felolvasósban, ria d ta n bám észkodva, m in t az állato k , szem ükben a kérdéssel, hogy ki csin álja m in d ezt velük, a m u n k ásh atalo m ? M ind családosok, kispénzű, ág ró l­ sz ak a d t ördögök, a k ik e t eszük tu d ta óta té p e tt-c ib á lt a k eserv es sorsuk. Ezek le n n é ­ n ek az im perializm us szekértolói? — k érd eztem és lev ág tam a jegyzési ív ek et Szabó elé. N incs gyom rom ahhoz, hogy ezt csináljam ! — m ondtam . L eh etetlen , hogy a p á rt, hogy R ákosi elv társ ezt k ív á n n á tőlünk! — N em élsz eg y ü tt az esem ényekkel. B enedek elv társ! — jö tt a k io k tató válasz. E m lékezhetsz, az egyik v ájáro m at, H alász P is tá t m ásn ap fegyelm i ú ton elb o csáj­ to ttá k azzal, hogy ellen ag itáció t fo ly ta t a B ékekölcsön-jegyzés ellen. A nyo m aték k ed v é ért az ávó is foglalkozott vele. L ehet, hogy m a rh a ság v o lt tőlem , a k k o r sza­ la d tam be a m egyei titk árh o z. E n n y it m ondott: — Ide hallgasson. B enedek elv társ. Mi m ag áró l a z t h ittü k , hogy k o m m u n ista és örül, ha a p á r t h a rc á b a n rész t vehet. Jegyezze meg, hogyha ennyi m a g y aráz at kevés, tu d u n k m i m ás m ódszerekkel is dolgozni. M ag y arán : kuss! Fogd be a pofád, m e rt h a nem , m i m a jd b efogjuk. H alász P istá v al közös lépcsőházban la k tu n k , a tagfelv ételn él én v o ltam az aján ló ja. A m ik o r az ÁVH hazaengedte, k ik ö p ö tt előttem ezekkel a szav ak k al: — M u nkásem ber vagy te, B enedek? R ohadt strici vagy, a m ások b ő rén k eresztü l ak a rsz te is fölfelé kapaszkodni! N ekem m o n d ta e z t, érte d ? Aki m a jd n em a so rsára ju to ttam ! H át v a n -e m ég ezek u tá n em ber, ak i lelkesedni tu d ? E rre a d já l nek em v álasz t titk á r elv társ! H ová le tt az egym illió voltos ára m ? T izenegy évig h a jto ttu k , hogy m ién k a h atalom , aztán ö tv e n h atb a n sz étfu to ttu n k az első puskalövésre. A zt h itte m , hogy rossz álom tré fá l velem , am ik o r olyan rihero n g y o k v e tte k k ö rü l és h ív ta k m ag u k közé, ak ik b e a cipőm et sem tö rülném . M eg tö rtén h e tett volna m indez, h a azo k , ak ik olyan h a n ­ gosan h ird ették , v alóban a helyükön álln ak ? Figyelem én azóta is az esem ényeket, ne gondold, hogy b ed u g o tt füllel-szem m el járok. Csakhogy a h á ta k is nagyon m egsűrűsödtek k ö rülöttem . M in th a egyes em b e­ 10 �re k csupa h átb ó l álln án a k : akárh o g y keresem a szem üket, m indig fa rra l fo rd u ln a k felém . O lyan szépek ezek a h átak , egyenesek és jó ltá p lá lta k , n ém ely ik a négyzetm é­ te rt m a jd m eghaladja. B üszkén elm o n d h atju k , hogy jó l élü n k a szocializm usban! F e h é r k en y ér le tt a negyvenötös k ukoricalisztből, O ravecz! És m ég ab b ó l is a frisset esszük, n em a m ásnaposát. M ost m á r nem az a b aju n k , hogy p a p írta lp a v an a cipőnek, h an em az, hogy nem elég divatos. A m ikor suhancok v o ltu n k a rossz n a d ­ rág u n k m ia tt szégyelltünk b álb a m enni, a m o stan ia k elé tá lcá n viszik a v á já r ­ b izo n y ítv án y t és k é t-h á ro m éven belül T ra b an to n szaladgálnak. — És ez rossz? — k érd e zte a titk ár. — N em ez a rossz. A nem törődöm ség rossz, a lélektelenség. A közöm bösség egym ás dolgai irá n t. H a h úsz év v el ezelőtt m e g k érd eztü k egym ástól: „Hogy v ag y ?” — az k érd és volt, a m ire v álaszt v ártu n k . Ma m á r csak od av etjü k , m in t azt, hogy: „Szép az idő!” Sokszor elgondoltam m agam ban, hogy h a m indaz, am i az em b er belsőrészében sajog, úgy nyekeregne, m in t egy elro m lo tt szerkezet, a k k o ra zaj lenne a v ilágban, hogy nem é rte n é n k egym ás szavát. M ég a k k o r seg íten én k is egym áson talán . H a m á sé rt nem , legalább azért, hogy m eg ne sü k e tü ljü n k . De így? B eren d ez­ zük a m ag u n k szép, kényelm es életét, je lszav ak m ögé b ú ju n k , de a je lszav ak leg ­ többször csak ezt je len tik : N agyobb d a ra b húst! K ényelm esebb au tó t! A ztán h a ezt az erős m u nkásöklünket, h a ta lm u n k jelképét, m egrázzuk, p iszlicsáré kis in d u la tu n k legfeljebb a játék v ezető n ek szól, h a v a sá rn a p nem győz a csapat. F e lá llt és eln y o m ta c ig a re ttá já t a h am u tartó b a . — K á r n ek ü n k az id ő t v esztegetnünk egym ással, Béla. Az é let úgy jó, ahogy van. Fő, hogy jó legyen az étvágyunk. A kkor a sü tő ip a r dolgozói sem m a ra d n a k m u n k a nélkül. O ravecz elgondolkozva nézte és egy vonás m egkem én y ed ett az arcán. — R ettenetesen keserű em b er le tt tebelőled, B enedek! H a az em b er sokáig h allg atn a téged, nehezen tu d n á eldönteni, hogy téged h allg at-e, vagy v alam i v én asszonyos sirató én ek et. T e p ajzso t tá k o ltá l össze a sérelm eidből, nem is p ajzsot: dekungot, fedezéket. V alam i összkom fortos kis lövészárkot, ah o n n a n k ed v e d re p u ­ fo g tath atsz, rizikó nélkül, m e rt a n n y it tudsz, hogy a g rá n á t az első v o n alak b a ver, te m eg o n nan táv o l ta rto d m agad! T íz és m ég ki tu d ja h á n y évvel ezelőtti pofonok és rú g áso k m ia tt jajveszékelsz, m iközben azok, ak ik k a r ju k a t v eszítették , a m eg­ m a ra d ó m á sik k a l fo rm á ln a k v alam i olyasm it, am ib ől te sem m it sem ak a rsz észre­ venni. M egütöttek, m egtap o stak azokban az években? H á t aztán! O lyan em b er v ág ta a szem ed közé, hogy rongy vagy, ak i m in d en k in él ro n g y ab b volt, m e rt az első szellő fu v allatn ál eliszkolt, k eresve a m aga b iztonságát? H á t aztán! Az elszám olást, a m it sa já tm a g a d é rt kell adnod, legfeljebb csak szépítik a sebek, de nem m ossák le ró la d a gyávaságot. M e rt gyáva az az em ber, szem edbe m egm ondom , a k in e k elvei v o lta k v alam ik o r, és m o st a szeszben, a flegm ában, a feneg y erek esk ed ésb en k eresi elő lü k a m enedéket. B á rm i tö rté n t veled, n em jogosít fel a rra , hogy o rd in áré, sem m i­ e m b e rré v álj. C sak ezt a k a rta m m ondani neked, B enedek. K öszönöm , hogy m eg ­ h allg attál! 11 �TÓTH ELEMÉR BÓ LYA C saholnak N e jusson a h u llá m k u ty á k , b óly a so rsára az em b er a v ih a r m á jfo ltja iv al k o ntinensei szögleteiben. tü n d ö k lik a víz. M ardossa De a z t se feledje, am it v alam en n y i a a b ólya b ó lyákat, tesz, m egkötözve tá rg y a k dolga is is ellenálló. az ellenállás. (Salerno) VALLASS U tcáró l kövei, CÉGÉRNÉZŐ A m íg a szem em fénylik, m e rt ö rökre nem fénylik, csillagról fényei, szelekről szárn y ai v allan ak . K ü zd jél utcakövön, gondolkodj csillagon, am íg a szelet hallom , b ú jj szél szárn y a alá, m e rt ö rö k re nem hallom , v allasd ki. am íg a h u llá m rin g at, m e rt ö rö k re nem rin g at, az éb re n lé tre intek, áln o k tó l óva intek, m áshova nem is nézek, m in d en cégért m egnézek, p á r h e ly re be is m egyek, de sok m ellett elm egyek. 12 (Salerno) �ERDŐS ISTVÁN H űvös e s ő Szabad vagyok, enyém a világ! E gyedül az enyém . E gyedül? E gyedül vagyok. E lő ttem h áro m szépen m e tsz ett p ohár, félig tö ltv e b o rra l. Z öldszilváni. Ez áll a p alackon. H a m u ta rtó b a n köröm ig elszívott cigarettavég -h alo m . É tte rm i csend. A m otoszkáló p in céren k ív ü l egy le lk e t sem lá tn i sehol. M onoton esőkopogás. V íz­ b u borékok. A z a b la k o t letö rö lh etn é valaki, behom ályosodott. P ed ig olyan jó k i­ kinézni. H ogy m ié rt? S em m iért. K ülönben is te lje sen ü res az u tca. Esik. Őszi eső. A szem ben levő á ru h á z k ira k a tá b a n o tt áll egy kiszebábu. H ogy k e rü lh e te tt oda? H aj, kisze, haj! V alam i szim bólum féle a k a rn a ez lenni, v agy csak szim pla, erő ­ szak o lt d ekoráció? M indegy. H á tra kell dőlni a széken, a könyöklés hosszabb idő u tá n fárasztó. M inden kocsis e lh a jítja egyszer az évekig szo ro n g ato tt gyeplőt. F á ­ ra d tsá g á b a n vagy u n alm áb a n . De az is lehet, hogy h irte le n tá m a d t ijedtségében, esetleg azért, m e rt já tsz an i szeretne, s szabaddá a k a rja ten n i a kezét. Ez van. H á­ ro m p o h á r bor. H áro m félp o h á r bor. A m elyik é rin te tle n ü l áll, az v o lt a Zsuzsáé. U tá lta a b o rt, am ió ta csak em lékszem m indig is u tá lta a b o rt. T alán ép p en ez ért k el­ le tt m a zö ldszilvánit ren d e ln i? M inden ap rósággal k o n trázik , akciózik a te h e te tle n em b er kétségbeesésében. P iro s fénycsom ó egy pocsolyában. A ztán zöld, sárga. F el­ g y ú jto ttá k a neonokat. M e rt az esték m indig k ö n y ö rtelen ü l m egérkeznek. R á­ g y ú jtan i, m eg in t rág y ú jtan i! E gyetlen Fecske m a ra d t csak a doboz alján , k eresztb en eldőlve. Egy c ig a re tta k eresztb en eldőlve. M agam vagyok! Ez is egy ta rtalo m , nem is tú l lapos gondolat. M agam vagyok! A p in c ér sz alv é ták a t h a jto g a t: ahogy b e­ esteled ik , jö n n ek m a jd a vacsorázók, az esti m enüsök. R etten etes le h et estérő l-estére ötö tv en es előfizetéses m e n ü t v ac so rázn i. Ötv e n fillé r helybenfogyasztási p ó td íjjal. Jól ism erem ezeket a vacsorázókat. M agányos em berek, alb érletb ő l, m unkásszállásokról. M eg ki tu d ja m ég honnan. K ispénzű m agányos em berek. H a pénze v an az em bernek, n em le h e t igazán m gányos. Hm! G yönge, b u ta vigasz. Pénz, igen az van. E lá llh a tn a m á r az eső! C surom vizesen érk ezn ek az első vendégek. Szőke, d u n d i nő telep szik le a szom széd asztalhoz. E gyedül. P o n t szem be ül. A utók sp riccelik a vizet. H áro m fe­ k ete Volga. M a az az igazi m enő n álu n k , aki m inim um fek ete V olgával közlekedik. Elnökök, igazgatók, titk á ro k m eg ilyesm ik. P ersze ez csak eb b en a v áro sb a n é rv é­ nyes tétel. P este n egészen m ásk ép p áll a dolog. S zinte id e h allan i az ab lak tö rlő k su rro g ását. Z suzsával azó ta e lin d u lt a vonat. V issza a falu b a. A vid ék i b irto k ra ! H aza. T alán véglegesen. H olnap a k e r t végében lem egy a folyóhoz, o d aáll a m ere­ d ek p a rtra . A folyó szürkészöld. K is h a la k ra jz a n a k oda a lá b a d elé, h a beleköpsz a vízbe. Zsuzsa n em köp, elm élk ed ik életről, h alálró l. A tú lsó p arto n , „tú l a vízen” n ag y lib acsap ato k fehérlenek. L u sta lib ák . Állnak, tipegnek, m a jd egy-k e ttő lom h án n ek ilen d ü l. F u tn a k u tá n u k a többiek, r itk a falusi ü n nep, felszálln ak . G yönyörű lá t­ vány, ahogy re p ü ln e k a libák. H úznak a folyó fö lö tt hosszan, aztán rik o ltv a, csap­ k o d va ráere szk e d n ek a vízre. L ibegve úszn ak lefelé a C serkészfüzes irá n y á b a. M i­ 13 �ly en nevetséges ez az elnevezés! Cserkészfüzes? M ikor csu p a n y á rfa v an ott. Zsuzsa o tt sz erete tt feküdni az ezüsthom okon. F ö lö ttü n k tem plo m o rg o n ak én t zú g tak a n y á r­ fák. F o rrástiszta volt a víz, egy kisfiú — vízbehajló öreg fán guggolt — ök löm nyi kis fényes h a la t fogott. B osszankodva csóválta a fejét, m in t a feln ő ttek , m ik o r visz­ szad o b ta a vízbe. Zsuzsa átszellem ü lten nézte, m ajd átö lelte a nyakam . — A karok tőled egy ilyen édes, szőke gyereket. N evetnem k ellett. Z suzsa h irtelenszőke k o n ty á n csillogott a napfény. — K ét ilyen szép fiú g y erek et szülök neked. Egyszerre! Jó? Ik re k et. Ik re k e t akarok. Szép nagy hom lokán, fürge gyík, finom rán c fu to tt k e re sz tü l. Összeszűkült a szeme. — N em ak aro d ? N e nevess ezen! Te! A szilv ásk ertek fölött k ilom éternyi m essziségből o d alátszo tt a refo rm átu s tem p ­ lom torony. H arangoztak. T em etésre. Zsuzsa tu d ta , k it tem etn ek . El k ellett m enni a r r a a tem etésre. Ö tvenöt évesen h a lt m eg F erge bácsi, a falu legolcsóbban dolgozó susztere. K icsi, szűk v o lt az u dvar, alig fé rte k el a gyászoló rokonok, ism erősök. G orotny tiszteletes ú r beszélt. N em m ennyről, pokolról, nagyon is evilági dolgokról p réd ik ált. Á tszellem ült dem agógia! M egbocsássunk-e m indig az ellen ü n k vétkezőknek? M iért volt k u lák F erge János? H ét hold föld, ócska kaptafa. Ez v o lt a birtoka. K itől vette el a k en y eret? P iro sra h evülten k érd e zett szónokolt a pap. T á to tt sz á jja l h a llg a ttá k a asz­ szonyok, nem h a llo tta k m ég ilyen búcsúbeszédet, az em b erek lesü tö tt fe jje l su n y íto ttak , érezvén, tilos dolgokról esik szól. A rra g ondolhattak : nem idevaló ez! G orotny szónokolt. D rága testvéreim ! C séplés u tá n nyolc n ap p a l az utolsó zsák b ú zá t is e lv itte az a te h erau tó a F erge portáról. M indenki tu d ja , hogy F erge Ján o s agyvérzést k apott. Ne kérdezzük, ki k ü ld te rá a h alált? Zsuzsa lá b u jjh e g y re állt, nyújtózkodott, gebeszkedett. L ővendi Ján o s ta n ác s­ eln ö k felegyenesedett. E lin d u lt a kapu felé. M inden szem az ő lép éseit követte. Á r­ v án á llt a szérű végén egy nagy búzaszőke szalm akazal. F eljeb b zsuptető s disznóól, vécé. A vécé a jta ja felszögezett zsák d arab , szakadozott, d u rv a lepedő. K ét öreg ak ácfa. G ém eskút. Kőkolonc. V irág, gyüm ölcsfa sehol. F erge Ján o sn é könyörögve nézett a p a p ra könnyein át. G orotny tiszteletes ú r csak beszélt. H abzott a szája, fröcskölt a fegyelm ezetlen nyál. Hosszú h a ja csap­ zo ttan lógott a szemébe. Zsuzsa csak a h a lo ttra gondolt, gyönyörű volt, ahogy á llt m ellettem elrévedező te k in ­ tettel. K önnyek csillogtak szem esarkában, szája nedvese-fényesen duzzadt. A h ázfalra, k ö zv etlenül a k a p u b e já ra t m e lle tt fel v olt szögezve egy m egba rn ult, ócska cégtábla. F e ste tt férfi, női cipő, bugyosszárú csizm a. — hogy csilloghatott v alah a ez a fek ete zom ánc-, s a la n t az írás: F erge Já n o s cipészm ester. É vekkel ezelőtt Zsuzsa m ajd m indennapos volt az öreg su szter házában, ak k o r m ég itt la k ta k ők is az É gett u tcában. A szom szédos házban. A tem etés m ég nem é rt véget, am ik o r Lövendi József m eg jelen t a k isk ap u m ellett, s a p a lá n k ra tám aszkodva á llt m eg a p á r ttitk á r r a l és egy egyenruhás ren d ő rre l az oldalán. Zsuzsa felk a p ta a fejét, in d u lt, m enni k ellett vele. O da a kis csoport elé. Szem be a p á rttitk á rra l. F ia ta l em ­ b e r volt, m agas, kövérkés arcú, am olyan falusi főbika típus. Z suzsát is életveszélye­ sen k e rü lg e tte akkoriban, am ik o r Zsuzsa le tt a községi D IS Z -szervezet titk á ra . — M it a k a rn a k itt K álházi elv társ? 14 �Ez a K álházi később tan ácseln ö k le tt a falu b an . L övendi m eg p á rttitk á r. H ely­ csere! V alam ilyen súlyos k á r t okozó o la jm an ip u láció m ia tt k e rü lte k b ö rtö n b e 1955ben, L övendi B e rtala n n al, az olajü tő ak k o ri vezetőjével együtt. K álházi rá n é z e tt L ö­ v en d ire, m egvonta a vállát, nevetett. — Jö ttü n k a tem etésre. Jó em b erü n k volt n ek ü n k az öreg Ferge. Vagy nem ? Z suzsában fe lfo rrt a düh. A zon a ny áro n érettségizett. H itt m agában, erejében. E g y ü tt já r t g im názium ba F erge Irén n el, tu d ta, ism erte, m e n n y ire b a r á tja a család ­ n a k K álházi. M egölte volna az öreg Ferg ét egy k a n á l vízben is, m e rt az nem a d ta hozzá a lá n y á t feleségül. Iré n n e k teljesen m indegy v olt ki jön, férjh ez a k a rt m enni tiz e n h a t évesen, csak h ag y ják m á r békén őt a tanulással. — M ásvallású, részeges, nem a adlak hozzá —, tiltak o z o tt az öreg, m ik o r Irén , ahogy a m ásodik év vége elő tt k im a ra d t az iskolából b ejelen tette, hogy K álházi Dezső felesége lesz. Iré n belenyugodott a dologba, — nem volt épp en J ú lia alk at, — K álházi nem . F erge Ján o s m agán k isip aro s és földtulajdo n o s k u lá k listá ra k erü lt. K ét év te lt el azóta. F erge Já n o s halott. A p ap m o n d ja fö lö tte a b ú csú ztató t. K álházi kacag, hahotázik az alacsony p alán k k erítés m ellett. M ielőtt m eg ak ad ály o zh attam volna, Zsuzsa jo bbról is, b alró l is arc u lcsa p ta K álházit. Még a n n y it tu d o tt m ondani az elk ép ed t csoportnak, hogy m ásn ap bejelenti az ügy et a M egyei P ártb izo ttság o n , a z tá n zokogni kezdett. R á b o ru lt a p alán k ra, úgy sírt. N em le h e te tt m eg n y u g tatn i. A tem etés ren d b e n befejeződött. K álházi, m in t a község p á r ttitk á ra nem ja v aso lta Zsuzsa egyetem i felvételét. A zt írta róla k ére tlen jav aslatk ieg észítésk én t, an a rch ista, nem leh et ta n á rk é n t a tá rsa d alo m n y a k á ra szabadítani. Így az tá n Z suzsát csak egy év m ú lv a v ették fel az egyetem re, am ikor K álházi Dezsőt, m in t o lajb an úszó h á jfe je t áb rá zo lta a L udas M atyi k a rik a tu ristá ja . M ennyit n ev e ttü n k ezen Zsuzsával! T izen­ k é t éve, hogy o d ajö tt ő is egyetem re, P estre! M icsoda tiz en k é t év volt! A szőke nő lassan m egszárad a szem közti asztalnál. F olyton a p in cérn ek integet. H elyes, b abaarcú , kékszem ű lány. A zon gondolkodhat, egyedül vagyok-e, vagy egy p erc re t ün te k el csak a p artn e re k . T alán tú l k övér és alacsony ez a leányzó! De olyan m indegy. Soha m ás, soha Zsuzsa u tán . S Z suzsával robog a vo n at h az afelé. A bból az ikerszülésből nem le tt sem m i. Zsuzsa úgy gondolta, hogy az egyetem u tán n éh án y évig m ég ne legyen g y ere k ü n k . Ö rü ljü n k az életnek, a m unk án ak . Egy ab o rtu sz 1959-ben egy h atv an k e ttő b e n , egy 1965 ja n u á rjá b a n . Egy, kettő, három . Zsuzsa a k a rta így. E l­ lenkezni k ellett volna. D ehát a m ozgalom ! Zsuzsa a bölcsész diplom a m egszerzése u tá n egy évvel a K ISZ m egyebizottságra k erü lt. Egy évig ta n íto tt u g y an ab b an a g im názium ban, ahol m aga is d iák v olt a n n a k idején. A ztán k iem elték . É ppen id ejé­ ben, m e rt állan d ó hán y ig ere v o lt attól, am i a nagy gim názium ta n á ri szobá­ já b a n tö rté n t. Ö rü lt az új m unkahelynek, lelkesedett. K u ltú ro s lett. Egy m egye K ISZ k u ltú rá lis életé t k e le tt irán y ítan ia . K om olyan vette. T erv ezett, ag itált, szerve­ zett. És u tazott, állan d ó an utazott. A z élet csodálatos, m o n d o g atta esténként, h a végre h azak ev ered ett. — N incs igazam , férjem u ra m ? T ttte! V an m ind en ü n k , am i az életh ez kell. H át igen. Szerelem , m unka, h it, s nem utolsó so rb an rem ek lakás. Ez volt. K ét szoba összkom fort, m odern szuperberendezés. C sak egy gyerekágy h ián y zo tt n a ­ gyon. Nekem. V olt egy tö rö ttláb ú bölcső Zsuzsáék régi pad lásán . E b b en az évben k e rü lt elő augusztus nyolcadikán B úcsúkor. N agy sátoros ü n n ep e k re sose volt jó h azam enni Zsuzsa szüleihez, de a búcsú, ez m ind közül a legfontosabb, teljesen el­ v iselh etetlen volt. M inden közeli, távoli rokon összegyűlt ily en k o r az ünn ep i ebédre. P o kolian n ehéz végigülni egy ilyen ebédet. T estv érek , u n o k atestv érek , sógorok. K ö­ 15 �zös gyerekkor, sz étv á lt u tak , vagy m ásik verzió — tök ism eretlenség. Id eg en k én t ü ln e k egym ással szem ben; Zsuzsa, főm érnök feleség, ta n á rn ő és Erzsi, a h á z ta rtá s ­ beli, az otthonélő un o k atestv ér. K éptelenek beszélgetni. Zsuzsa teljesen h á tra d ő lt a székével, rá k e lle tt szólni, h a n y a tt ne essen. H in tázo tt. Az ebéd olyan volt m in t egy lagzis vacsora. Hosszú, fárasz tó an te líte tt. A tö ltö ttk á p o sztá n ál Zsuzsa a tá rsa lg á s k ö zéppontjába k erü lt. A rró l p éldálózott m indenk i, m ik o r lesz m á r gyereke. M erthogy ro h an az idő, ugye. Zsuzsa k ényszeredetten nev etett, az tá n p islogott körül, h á th a m egvédené valaki. Csend. Mit le h e te tt m ondani? H allg attam én is. K ínlódva m osoly­ g o tt Zsuzsa a bölcs gondolatok h a lla tá n , eszébe sem ju to tt m ég, hogy azn ap fogunk először v álásról beszélni. E ste b álb a k e lle tt m enni. S zab a d té ri b ál v o lt az iskola u d varon, és term észetesen g itá rz e n e k a r sz o lg áltatta a zenét. Z enét? V alam i m onoton zsongás, fárasztó ritm ik u s zaj, zene-bona olv ad t le a hangszórókról. K ezd ettő l fogva h ü lyén éreztem m agam . Tíz ó rak o r a szívküld ib en berecsegte v alak i a nevem et. Szűcs D ániel főm érnök ú rn a k küldi sok szeretettel, a régi em lék ek m elegével, egy e lfe le jte tt lány. Egy ökör, a k a rta m m ondani a hü ly e szövegre, de gondolkodnom k el­ lett, Z suzsán kív ü l egyetlen lá n y t nem ism ertem ebb en a falu b an . F elh an g zo tt a szám : „Ne gondold azt, hogy tied a világ.” Zsuzsa gúnyosan kacagott. Rosszul ese tt ez a nevetés. S zóltam vo ln a épp, de lek érték . Egy ism eretlen egészen pisze, zöldpulóveres fiatalem b er. A tem p lo m k erítés m ellett, a sű rű sövény elő tt p a ­ dok állta k . N ézőknek, pihenőknek. L eü ltem az öregasszonyok közé. Zsuzsa e ltű n t a forgatagban. H áta m ra ta p a d t az ing, kellem es hűvösség á ra d t a b o k ro k közül. K ív ü l­ rő l lá tsz o tt csak, m icsoda p o rk av a rg á sb an topognak a táncoló p árok. F u llasztó ez az egész. Az iskola hó feh ér fa lá ra erő sítették fel a hangszórót. P o n t szem be v o lt velem . V alahol a töm egben felv illan t Z suzsa szőke h aja, kacagó szem e. Örü ltem , leg aláb b ő jól m ulat. D élben elk e se ríte tté k ezzel a gyerek-sürgetéssel. L ero h an t a k e rte n á t a folyóhoz, a leg m eredekebb p a rtré s z fö lö tt m egállt, b á m u lta a vizet. A lib á k at, ahogy lu stán b óklásztak a t u lsó p arto n , a fövényes hom okban. M ostan legalább jól m ulat, kacag. F ölengedett. H olnap reggel vég re h az au taz h a­ tu n k innen. Hogy szerettem pedig v alam ik o r ezt a falu t! A k ijá ra tn á l a le g fiata lab b sógorom at látom átnyom kodni a töm egen sörös üveg ek k el m eg rak o d o ttan . Száll a p o r, száll az ének. Zúg a fejem ettől a m uzsikától. Zsuzsa h alad á t a k ijá ra ti em b er­ gy űrűn, nyom ában a pulóveres fiatale m b errel. A b ü féb e m ehetnek. H ad d m enjenek. M egszom jaztak. P ersze Zsuzsa szólhatott volna nek em is. A próság. M ásra k ell figyelni. Izzadt h átak , hónaljak , hom lokok. T ap ad ó zsíros ten y erek . Egy csizm ás öreg em b er u g rál elém feleségével. C sárdásoznak. Öregek „ki m it tu d ja .” F el k ellen e k é rn i v a la ­ kit, te lje n az idő. B epréselődni a táncolók közé. M in d en k i összeütközik velem . M in­ denki m ás irá n y b a mozog, m in t én. Hol a feleségem ? H áta m m ögé lopakodott, m el­ le tte m áll. A zöldpulóveres fiúval. — Szia, öreg. Ittam . C suklik a szeme. — M it ittá l? K ötelező finom u d variasság, elnéző mosoly. — K onyakot. V ele ni. M eghívott. K onyakokra. B aj? K islán y o san kuncogott, aztán fu rcsa hideg fény v illa n t m eg a szem ében. E gyetlen k ézm o zd u lattal e lk ü ld te a fiút. T anítv án y o m volt, m o n d ta és belém k aro lt, cipelt ki az u tc a felé. A kövesúton m eg­ állt. N em n éz ett a szem em be. — M a m in d e n k it jo b b an szeretek n á la d . Őszinte szó, ez van. L assan e lin d u lt m ellettem , le h a jto tt fejjel, ferd e v állak k a l. A b ál zaja rác sav a ro d o tt m in d e n re kö­ rü lö ttü n k , éles kés k e lle tt volna, lefejten i, legaláb b m agunkról. 16 �— M it jelen tsen ez? H ülye k érdés volt, tudom . — Ne nevettess! H a tudnám !? K ét k eré k p áro s jö tt szem be velünk. E lv a k íto tt a fény. A kis P ró b á lta m nyugodt hangon beszélni. S zenvtelenül, frap p án san . — A kkor én elválok tőled, kicsikém . M egvonta a vállát. M eglátjuk. H azáig egy szót se szóltunk. elu taz ásn á l is olyan volt m inden, m in th a az előző este sem m i Zsuzsa, s a levegő k ö rü lö tte pont olyan volt, m in t házasság u n k m elyik h ajn ali utazáskor. sem m i din am ó fény. S a m ásn ap reggeli nem tö rté n t volna. nyolc éve a la tt bá r ­ Zsuzsa m ost is h a jn a lb a n érk ezik haza. K ihalt, csendes u d v aro n toporog m ajd, am íg éb red a ház, nyílik az u d v ari ajtó. R öpül vele a vonat. Z uhog ez az átk o zo tt eső. Folyton esik. M ár zsúfolva az é tte re m vacsorázókkal. A z elő­ fizetéses vacsora: ta rh o n y a m arh aszelettel. S örét, tevehús. A szőke, d u n d i nő szem ben m á r a h a rm a d ik féldecit rendeli. N yilván m ég m indig m elegítőnek sz án ja az elázás u tán. K in y ílt az arca, m in t a rózsa, piros. Mosolyog folyton mosolyog. E l­ v ite tte m a p in c érre l a fölös k é t p o h arat, am ik o r a m ásodik üveg zö ld szilv án it r e n ­ deltem . S zórakozottan, vagy in k áb b b am b án nézek a b e já ra ti ajtó ra, h á th a m égis csoda tö rtén ik . N em m ent haza. H azam ent. Az ajtó n b eh ú zo ttn y ak ú , b ő rig ázo tt v a ­ csorázok érkeznek. El kell m enni innen valahová. K im enni az esőbe. H űvös sím oga­ tás. Szem ben autók. Ü res, széles út. F asor k ét oldalt. A ztán p árh u zam o san h alad ó lány. Szó nélk ü l jön, k ét — h áro m m é tern y ire oldalt. M int egy oldalazó kutya. M it a k a r a kis m alacfejű? Négy cipő cuppog. M enjen a fenébe. Sok-sok víz. K u rv a le­ het. Ó cska k urva. M ind a négy cipő elázott. Esőfüggöny. M inden villanyoszlopnál m eglebeg. K u tyaugatás. Z suzsával robog a vo n at valahol. N em le h e te tt elfelejten i azok at a szavakat. M a m in d e n k it jobban szeretek nálad. V an n ak hazug p illan ato k . H azug han gulatok. L ehetnek. Nem, nem . V életlen ü l nem mond. ily en ek et az em ber. Z suzsa az u tá n az este u tá n ugyanolyan a k a rt lenni, m in t azelőtt. Szerelm es asszony. L átszatra. V agy v aló jáb a n ? Őrjítő állap o t volt. N em le h e te tt így élni. M a m in d e n k it jo b b a n szeretek nálad. M indenkit. M indenki m ást. N egyvenegy n a p ja , csak ez a m ondat. T ökéletes harm ónia. Tessék. Feloldódás a m ásik b an , feloldódás a levegőben. C sakhogy vége van. Az ú t m onoton surrogással m egy vissza-vissza a v áro s felé. T e­ m ető. Öreg h ársfák . Z uhog az eső. N agy deszkapalánk. Zsuzsa n agyszerű nő volt. Zsuzsa. Erdőszél. V illam os végállom ás. O ldalt, m in t egy óvatos k u ty a, h alad az a teljesen elázo tt lány. Az eső súlyától görnyedten, előredőlve megy, fe ltá m a d t a szél is. M it a k a r? H iábavaló m inden. Zsuzsa elvesztése nem k u ty a h arap á s. T izennégy év. Nem v o lt m ég egy ilyen szerelem . T izennégy éven á t egyform a lobogás. B ele le h et ebbe fá ra d n i ta lán ? Szerelem ? S oha, soha senki m ás. Zsuzsa nem v álto zh a to tt meg. K ü l­ seje is p o n t olyan m in t tizennégy éve volt Azon a d élu tán o n o tt a v o n atb an . Az első találkozáskor. B ejáró g im nazista volt. A diákkocsib an a fiúk leh ú zták az a b ­ lakokat, és k ét nem egym ásm elletti ab lakon k ih ajo lv a köp k ö d ték egym ást. G im nazis­ ták , ip a ri tanulók. H arsán y nevetés k isé rt egy-egy te lita lá lato t. Zsuzsa egy saro k b a húzó d v a olvasott, sö tétkék iskolaköpeny, v ak ító feh é r g allér v o lt ra jta . A rca elám uló, kom oly, m égis re n d k ív ü l kedves. M icsoda szentségtörés volt, am ik o r a köpködés hevében egy krák o g v a felszívott takonycsom ó a v á llá ra esett. S írv a fa ­ k ad t. Meg k e lle tt pofozni azt a tö k életlen állato t, aki leköpte. Igen, K utyi v o lt a neve, Z suzsáek u tc á já b a n lak o tt, m ásodik gim nazista v o lt ak k o r, s ö tv e n h atb a n — e k k o rra m á r k ib u k o tt az iskolából, fő felh a jtó v olt a falu b an . V olt egy g alerije, hangoskodva, hőzöngve tiltak o z ta k a gyűléseken a R ákosi-féle önkény ellen, — hol 2 17 �v o lt m á r a k k o r R ákosi —, gyűlés u tá n b o rh áz ak at feszítettek fe l a pincesoron, bort, k isfűrészt, k apát, korsó t k erestek. M eg m in d e n t am i m ozdítható. Sohasem d e rü lt ki azóta sem a faluban, hogy ők v o lta k a fosztogatók. És az sem , hogy félév m ú lv a m egöltek egy öregem bert, ak i szőlőcsősz lévén, m eg tu d o tt a dolgaikró l v a la m it. Özvegyasszonyok, öreg m agányos em b erek p ad lásá ró l lo p ta k szalonnát. K un A lb e rt b ácsit a folyó jege a lá b e­ fag y v a ta lá ltá k m eg egy reggel a gallygyűjtő cigánygyerekek. Zsuzsa a k k o r m á r a m áso­ d ik év e t végezte az egyetem en. C saknem az egész te le t o tthon tö ltö tte ab b an a ta n é v ­ ben. N em a k a rt o tt lenni Pesten, a kétségbeesés h aza v itte. A zt ír ta a k k o r egyik levelében: az a legrettenetesebb, hogy egyszerre, m integy v ará zsü té sre k ellett sok-sok em b erb en csalódnia. Ezt nem b írta elviselni. E gyed ü llétre vágyott. L eb allag o tt d él­ elő ttö n k é n t a kertvégébe, a fo ly ó p artra o d aá llt a leg m eredekebb p artsz ak a szra és n ézte a vizet. Köd, szürkeség, levegőtlenség m in d en ü tt. A fák m egkopaszodtak, A legelőn keresztül halad ó szekér tengelyig sü p p e d t a sárba. A szek éro ld alró l az o sto ráv al in te g etett v alaki. Zsuzsa nem in te g etett vissza. H allg atta a h arangszót. A falu si tem p lo m okban m indig h ara n g o zn ak valam iért. Vagy v alak ié rt. H em ingw ay v o lt Zsuzsa író ja azon a télen. H ősöket, erős fé rfia k a t k e lle tt ta lá ljo n valahol. R ám ilyen té re n soha n em szám íth ato tt. S odródó em b er voltam világéletem ben. Nem le h e te tt tőlem nagy te tte ­ k e t v á rn i, v alam i m ást. Nem. N ekem á lta lá b a n m in d ig egyezett a vélem ényem a többség vélem ényével. S h a nem egyezne tu d a to sa n keresem az egyezést. N em v ol­ ta m m indig ilyen, ilyenné nevelődtem feln ő tt korom ban. M ióta okos fiú k é n t ta rto m szám on m agam . M ióta tele v an jó pénzzel a zsebem. L e k ellene feküdni ezzel a nem tom kicsodával. I tt jön m ellettem ren d ü letlen ü l. Zsuzsa m essze van, és a k á rh a h a lo tt is leh etn e felőlem m ár. E ngem nem le h et nem szeretni, egy p erc re sem. K örbe m e n tü n k a kiserdőn, villam os végállom ás. M egint. V égállom ás. K iszállok a buliból. I tt v an velem ez a nő. Egy m é te rre áll tőlem . V e­ lem is van, nincs is velem . V illam os döccenések, leszállunk valahol. E gyütt. Egy vaságy, csupasz m atracokkal. — V agy felveszem ezt a fürdőköpenyt, vagy ez lesz a lepedő? Szőke kis göm ­ bölyű veréb. C sak ne n y itn á ki a száját. E lázott kis veréb. V etkőzik, ki kellene n y itn i egy ablakot, m egfulladok. C saknem teljesen b ev ilág ítja a szobát az utcai fény. — Ne vedd fel! N em v ette fel. Az egyik ágyfölötti sarokból pókháló csüng lefelé. O tthonos kis pókháló. L ent az a b lak elő tt csenget egy villam os. Egész éjszak a já rn a k itt a v illa ­ m osok? N em is tu d ta m . A szeretkezések egym ásu tán iság áb an le h etn e v alam i b e lá t­ h ató ritm us. V alam i általán o san elfogadott. E zt m in d ig is szerettem volna. Csönd F á ra d t csönd. F eh ér csönd. T ú lérzékeny em b er vagyok, b á n t ez a nagy csönd. T ú l­ érzékeny, hallod, Zsuzsa, túl érzékeny. . . De h á t te is az vagy, tudom . Jó, hogy o tt v o lt m a veled az ügyvéded is, leg aláb b nem g y ö tö rjü k egym ást szem élyesen ez­ u tán . K eserű a torkom , inni k ellen e v a la m it. T e lány! A dj valam i italt! I ta lt a fő­ m érn ö k ú rnak! 18 �VIHAR BÉLA HERALDIKA Á lltam a k e rta jtó b a n , és egy nagy m a d á r ere szk e d ett le a csillogó tisztásra, m a jd csőrével békésen k u ta tta a r e jte tt m agokat. Eközben szom szédunk, a fűzöld k ö tén y ű kovács barátság o san o d a á llt m ögém a jószagú reggelben. M ost is világosan látom e jelen etet, m in t életem legelső em lék ét négy esztendős korom ból. A jókedvű kovács m egfogta kezem et, és k iv e ze tett az u tc ára, ah o l egy m egkínzott bádogkrisztus n éz ett szem be h ázunkkal, s a rréb b , a p a r t m ögött, ta rk a rin g isp il fo rg o tt aran y szárn y ak o n . Íme, a kis diafilm , alig p á r p illan a tn y i jelenete. Szám os lé lek b ú v á r vélem énye sz erin t nem véletlen, hogy ki m it ő riz m eg é re tt k o ráig élete első em lékéül. A zt m ondják, hogy e töm ör em lékkép eljö v en d ő é le tü n k jelk ép es foglalata, sorsu n k főm otívum ával. H ajlam os vagyok ezt az elm életet elfo ­ gadni, m inthogy h itelesn ek érzem . Első em lékem ben ugyanis, m in t festm énybe töm ö­ r íte tt k épben m a g am ra ism erek. A k ert, a m ad ár, a kovács és a rin g isp il. Egész életem b en e díszletek között bolyongtam , és soha ki sem lép tem belőle. H a m a is a h era ld ik a d iv a tja já rn á , ezt festetném cím erem be, m e rt valóban ez a sorsom . A zt hiszem kinek, k in e k m egvan e belső cím ere, am ely ig azab b u l reá illik, m in t a k á r a neve. V agy éppen ez te k in th e tő az igazi n evének? M ilyen é rd e ­ kes lenne, h a valam en n y i em b er a szíve fölött, a ru h á z a tá n is p a jz sk é n t v iseln é első em lékképe foglalatát, ezt a pasztellszínű lebegő ra jz o t, r a jta egy arccal, fával, utcáv al, am i az övé, g y erm ekkora h a jn a la óta. M ennyi közös áb rá t, h aso n ló je len e te t h o rd o zn án k ily m ódon, s á lta lu k ta lá n könnyebben egym ásra ism ern én k , hogy való ­ já b a n te stv é re k vagyunk. 19 �A FELROBBANT MOZDONY T alán a b ű n tu d a t m élyéből s a rja d t a kusza szorongás, a m ié rt nem m en tem el az aggastyán végső tisztességadására, h o lo tt egyidőben m éltán a h ív én ek te k in th e ­ tett, b á r később, azonos eszm éink ellen ére szem be k e rü ltü n k egym ással. É jfél felé, a lefekvés ó rájá b an , a v illan y lá m p a ern y ő je a la tt a sír csen d jéb e m e rü lt fek ete k ato n ára, re á gondoltam , a rra , hogy m i v o lt e kom or zászló tartó m a ­ g ányosságának titk a, am i v astag fa lla l v ette körül, elv álasztv a ő t b a rá ta itó l is. T alán az em beriséget jobban sz erette m in t az em b ert? Az eg y ik ért fe la d ta a m á ­ sik at? N éhány h é tte l ezelőtt m ég lá tta m őt a kávéházban, h á tá n a szom orúság p ú p já ­ val, m in t egy k ö rú ti Je re m iá st, összetört tézisei ro m ja között. M iféle aggodalom gyötörte őt, am i a r r a késztette, hogy an n a k nevében szájából zord ité le t füstölögjön? A h a jd a n i h arcos bizony m akacs, szigorú ö re g ú rrá v áltozott, ak in ek kezében a lo­ bogó m á r csak a r r a szolgált, hogy nyelével ide-od a sújtson. Mi te tte ő t ilyenné? E k érd é sre k erestem a választ, m iközben k ety eg e tt az óra, n éh á n y o ld aln y it olvastam m ég egy könyvből, m a jd nyelvem a la tt a n itro m in t p asztilla en y h ü letév el b elesüppedtem az álom p u h a iszapjába, s m áris o tt állta m egy vörös téglás p ály au d v aro n , s n éztem az elzúgó v o n a t­ so rt totyogó m agatehetetlen v a k o k seregével lett tele a peron fe h é r b o tja ika t v ia sz­ g y e rty a k é n t fö le m e lté k a ztán lá n g n y elv ek dördülés felro b b a n t a m o zd o n y va sb elei­ ből sisteregve kisza ka d t a láng a gőz az o la j. . . Az álom a kép nyelvén szól hozzánk, m on d atai zuhogó képsorok. F elrobbant a m ozd o n y h allatszott a kiáltás a v a k o k eszelősen sípolni k e zd te k egy láthatatlan vezér vezén ysza va harsant s ők egy m o zd u la tta l lerá n to ttá k sötét szem ü veg ü ket, m e rt kid erü lt hogy fé lre v e z e tte k b en n ü n k et m in th o g y soha sohasem v o lta k igazán v a k o k s ezer m eg ezer kíg yó k én t csapkodó fe h é r bottenger le n d ü lt a m agasba az előbb m ég vánszorgó lábak akár a nehéz fe g y v e re k csattogva odavágódtak a kö v ezeth e z n éh á n y pillanat m ú ltá n m in th a ö rö kké íg y le tt vo lna á tv e tté k az állom ás irányítá sá t én pedig m in d e zt m e g k ö v ü lten sze m léltem de h irtele n eszem be ju to tt hogy g ye rm e k e m is ott va n a fe lro b b a n to tt vo naton s m ost m ár a hátára ford u ló őrjöngő m o zd o n yt k é t ka ro m m a l ig y e k e zte m fe n n ­ tartani m íg n em ez csontjaim at szétlapítva lassan te ste m re o m lo tt pörgő a célkere­ ke iv el de közben m ég fe lk iá lto tta m a bóbiskoló város felé V IG Y Á Z Z A T O K BE V A ­ G Y U N K K E R ÍT V E E L Á R U L T A K B E N N Ü N K E T a ztá n a g ép ek b erreg tek nagyon sokáig s vég ü l egy fo n n y a d t halálos te n yé r elta ka rta előlem az eget és vonagló a jk a m betapasztotta a sűrű sár, s m égis m in th a egy tü k rö t is lá tta m volna, benne az ő a rc á t p illa n to tta m meg, ahogy s ira tta önm ag át 20 �BÁBA MIHÁLY Letértek a tejútról Oli a M alom tó-presszó te ra szá n v árta. F ek etét ivott, cu k o r nélkül. Egyedül ü l­ dögélt. Ilyen k o rán itt m ég egy lélek sincs. A felszolgálónő k in é ze tt az ajtó n s a m i­ k o r lá tta , hogy üres előtte a feketés pohár, m osolyogva o d asietett és felvette. — F él k onyakot k ére k — m o n d ta nyugodtan, az tá n rág y u jto tt. Ó rá já ra nézett. B élán ak m á r itt kellene lenni, gondolta. K ifú jta a füstöt, té rd e it á tv e te tte egym áson. S zoknyája felcsúszott com bján, k icsit lejjeb b húzo g atta és végig sim o g atta térd ét. M osolygott. B éla ren d sz erin t szem ben ül vele, té rd é re teszi kezét, sim ogatja, néha, h a nincs k ö rö ttü k senki, a k k o r m eg a szoknyája a lá b ú jta tja te n y e ré t és u jja iv a l becézgeti bőrét, fent, egészen a h arisn y a fölött. — P arancsoljon. — K öszönöm — b ó lin to tt és a p o h ár u tá n nyúl. A k onyak á tjá r ja testét, egyszerre m elege lesz. A felszolgálónő m eg in t e ltű n t a teraszról. A dom b lejtő jé n fek ete rigó sétál, lejön egészen a kő p árk án y ig , az tá n szépen, lassan lépegetve in d u l visszafelé. A tó zöldes vizén b ék an y ál úszik, a k övér lab o d a-lev elek között. Egy m agányos fűzfa szom orkodik a p arto n , rá h a jlik a vízre, m in th a el a k a rn á rejten i. A k erítése n tú l au tó k su rra n n a k el, d e egy sem fékez, egyik sem áll meg, h iá b a m ereszti a szemét. — G yere korán, m a kim együnk v alahová — telefo n ált B éla hozzá m ég d élután. H at ó rak o r m á r felébredt, készülődött. — H ány óra? M iért öltözködöl? H ová készülsz? — k érd e zte az an y ja, am ik o r észrev ette lázas kapkodását. — K irán d u ln i m együnk. — K irán d u ln i? — Igen. A laborosok. — H ová? — L eán y falu vagy V isegrád. — N e m a ra d j későig. — T ízre itth o n vagyok. — És vigyázz m ag ad ra, kislányom . M indig ezzel engedte el. Sohasem ellen zett sem m it. É rettségi u tá n azt m o n d ta n e k i: — K islányom , feln ő tt vagy, okos, értelm es. Élj, ahogy akarsz, nem ak a ro k b ele­ szólni életedbe, nehogy később neheztelj rám , de vigyázz, m in d ig vigyázz m ag ad ra. Ism ét iv o tt a konyakból. Egy kocsi m eg állt a tó előtt. F elu g ro tt. Nem , nem az ő kocsija. V isszasreszkedett a székre. A felszolgálónő az ab lak függönyén á t nézte, figyelte, m e rt u n a tk o z o tt 21 �Ő is so k a t unatkozott. A p já t nem ism erte, a n y ja egyedül n ev elte f el, dolgozni já rt, presszóban volt pénztárosnő, aztán egy vendéglőben. A p já ra alig gondol, a fényképe o tt lóg a falon, de nem tu d ja felidézni a rc á t, m o z d u latát. A n y ja m esélte, hogy sö tét­ szü rke k a b á tjá n v irító sá rg a csillaggal v itté k el, az tá n soha tö b b e t n em k a p ta k ró la h írt. Hol, m e rre h a lt m eg? N em tu d ja senki. M egfagyott, ag yonverték, folyóba lő tték, g ázkam rába zá rtá k ? — ki tu d ja. És m it jelen ten e az, h a tu d n ák , h a pontosan ism ern ék a p ja szenvedését, utolsó n ap jain a k , p ercein ek görcsös vergődését! M it je ­ lentene, ha tu d n ák , hogy feleségét, szerelm ét szólongatta utolsó perceiben, h a tu d n á, hogy az ő neve re b b e n t utolsó szóként ajk án , am ik o r a kín m eggyötörte testét, szét­ ron csolta agyát, gondolatát, idegeit? Sem m it. T alán m ég rosszabb lenne. K étségek gyötörnék, agyába fu ra k o d n án a k a p ja fájd a lm a in a k á té lt kín jai. Eszelősen bo­ lyongana, rebegetve, hogy: m ié rt? m iért? A z utolsó csepp kony ak o t is m egitta. E rre jó le se tt egy kis szódavíz. P ezsgett. Ez az, m inden pezseg, m in t ez a csepp p o h ár szódavíz. Az ő élete is ilyen. Hol itt, hol o tt buggyan fel egy-egy buborék, tele különös ízű boldogsággal. M iért tű n n ek el olyan h a m a r ezek az öröm et hozó buburékok? T izenhét éves elm ú lt m ár, am ikor szeretni a k a rt. V alakit. Ú gy, hogy az a n y já t n e lopja meg. M ár a k k o r is olyan fe jle tt volt, m in t most. M ellei teltek , n agyok, ta lá n egy k icsit tú l nagyok is. C om bjai feszesek, kem ények, ruganyosak. O tthon, h a nagyon m eleg volt, so rtb an , m e llta rtó b an volt. Sokszor m eg állt a nagy tü k ö r elő tt és nézte m agát, csípőjét, derek át. N éha ledo b o tt m ag áró l m in d en t, hogy szem ­ ü g y re vegye te stén ek arán y o s vonalait. Jó k ed v ű v o lt és boldog. Ü ltek a heverőn, beszélgettek. Sem m iségről, csak azért, hogy a csend rá ju k n e szakadjon, m e rt félt, hogy a k k o r elvész, rö v id zá rlat k eletk ezik ag y áb an és vége. T u d ta, hogy ennek be kell következni, de h alogatta, m akacs a k a ra tta l to lta a h a ­ tárid ő k et. A ztán m á r ő a k a rta , am ik o r a fiú k k ezdték u n n i a m enekülését. — M ár egy h ó n ap ja húzol, lelkizz a m am áddal! M ég m ost is tisztá n h a llja az a jtó becsapódását. N evetett, d e ebb en a n ev etés­ ben nem a győztes, m agabiztos h an g ja csen d ü lt fel, h an em a k étségbeeset vesztesé. U n ta a lányok triv iá lis locsogását: Fogok egy autós m u k it és elm eg y ü n k bibizni egyet. Ily en k o r elfo rd u lt, elm ent, szinte észrevétlenül. A p o h á r u tá n n yúlt. U jjai m egrem egtek. Ezek sim o g atták az őszes fü rtö k et, am ik o r o tt p ih e n t a m ellén, k ét könyökével összeszorította m ellét, hogy p u h a p á rn a legyen. R á ju k sz ak a d t a csend. E gyetlen szót sem szóltak, te k in te tü k beszélt, a rc u k színe, b ő rü k reszk etése, u jja ik rem egése, a ném aság ten g eréb en h u llám zó te stü k ritm u sai, a ttó l a p erctő l kezdve, hogy a fotelből felkelt, m ellé ült, v á llá ra te tte kezét, fü léh ez h ajo lt, n y ak á b a le h e lt és közben b lú z án a k g o m ja it k iz a v a rta istállóikból. A n ap su g arak összegyűltek az a b la k előtt, b etán c o lta k a szobába, nem engedték, hogy árn y ék vetődjön te stü k re. H a egy p illa n a tra lecsu k ta szem ét, ria d ta n n y ito tta ki, m e rt fel a k a r t szívni m inden becéző m ozdulatot, ritm u st, játék o t, az a rc á n a k vonásait, a száj táncoló vonaglását. U jjai rem egtek. V elük sim ogatta az őszes fü rtö k et. M ár csak szódavíz volt előtte. A bból ivott. A z óra m u ta tó ja rek o rd o t a k a r t ja ­ vítan i. R ohant. A kocsik is e lro h a n ta k a M alom tó előtt. Szem ben a k o p o tt falak, m in th a m ost is tu rb án o s fejek b ám u ln án a k , vagy a h áre m -lán y o k átlátszó, b o káig érő selyem bugyos n ad rá g jait. E lfo rd íto tta tekin tetét. 22 �— Jo b b lenne, h a m eg esküdnétek — m o n d ta egy este az an y ja, am ik o r h azam en t. F eriv el a k k o r m á r egy esztendeje já rta k eg y ü tt és ő a lab o ra tó riu m b a n dolgozott. — M egm ondjam neki, hogy vegyen el, k ü lö n b e n . . . K ü lönben? Az a n y ja nem szólt errő l többet. K ü lönben? Z árd ai élete t élek. A gyam s e jtje it lassan felő rlik a m agányos ó rá k és az éjszak ai álm atlan ság , gondolta, és vég ü l bevonulok egy sá rg a intézetbe, a fá k a la tt fogok sé táln i és han g o san b e­ szélgetni önm agam m al. M egállt egy autó. F elugrott. A felszolgálónő az a jtó b an állt. Ő is az a u tó t nézte. V isszaült és in te tt a felszolgálónőnek. A felszolgálónő kedvesen bólintott. E lécsúsztatta a tálcát. — P arancsoljon. — Köszönöm . — Szép idő lesz. K ellem es, k irán d u ló idő — só h ajto tt. — N ekem m eg itt k ell m a jd fu tkároznom egész n ap ebben a k án ik u lai m elegben. — Hm. — H olnap szabad napom lesz, de m it é re k vele. Az u ram dolgozik. M ost m eg ül otthon. Biztosan elm egy a b ita n g csatangolni — nev etett. — N a, n em irig y lem tőle, d e az bosszant, hogy am íg én itt izzadok, ő egy kis fru sk á v a l úszkál a vízben, vagy b u jk á l a bokrok alatt. — Hm. — A zt m eg nem teh etem meg, hogy m agam m al hozzam és leü ltessem ide a sa­ ro kba, am íg én dolgozom. A m ikor m ég csak u d v aro lt, a k k o r persze m in d ig itt volt. M ost m á r tu d ja, hogyha hazam egyek beb ú jo k hozzá az ágyba, m e rt n ek em is jó, és ez ért nem kell u d v aro lg a tn i nekem . M ondtam is neki — ig azítja m eg a h a m u ta rtó t — fiacskám , csinálj, a m it akarsz, de engem n e lopj meg. H ely táll otth o n is, ez ért nem tu d ok rá nagyon h a ra g u d n i se. — Hm. — Igen, m a szép idő lesz, h a táro zo ttan szép. M ár is m elegem van, pedig csak ez a köpeny v an ra jta m , m eg egy bugyi — lebbenti m eg feh érg alléro s kék köpenyét, am ely ik n ek felső gom bjai n incsenek begom bolva és m ost m e g m u ta ttá k szépívű, feszes ta rtá sú m ellét. — Hm. — Még egy kávét, ta lá n ? M essze m ennek? — Hm. Igen. Messze. — Oli m osolygott: a te jú tra, gondolta. — V alóban, egy d u p la m ég jó lesz. — B iztosan. Jo b b an dobog m a jd a szívecske. H angosabban. A zt sz eretik — bó­ lo g a to tt és elsie tett egy cinkos m osollyal sz ája szögletében. J ó v o lt egyedül m a ra d n i és nézni a zöldes vizet. Egy b ék a fe je st u g ro tt a vízbe n ag y o tt loccsant. Egy m á sik a túlsó részen m in th a m o st ébredne, álm osan fe lb re ­ kegett. D e azonnal elh allg ato tt, m eg ijed t a fénytől, vagy a csendtől. E sténként, am ik o r itt teli a terasz, v erse n y t brekegnek. Igen, jó ez a kávé. T av aly O laszországba m e n tek együtt. A m am a persze n em tu d o tt errő l. Sokan m e n tek ak k o r a laborból. A zt m o n d ta velü k megy. F eriv el a v o naton találk o ztak . 23 �A h elyjegyük egym ás m ellé szólt. E légedett volt, ta lá n egy k ic sit boldog is. Egy szo­ b áb an la k tak , így olcsóbb volt. S étáltak, csatang o ltak az „olasz ég ” a la tt, am ely nem is v olt kék, nem is v olt m ély, m in t a versekben. S zü rk e felhők úsztak a város felett, m in th a Ó buda fö lö tt vonulnának. F árad ta n , elcsigázottan vetődtek haza; Ő lefeküdt, elalu d t. É jfél u tán é b re d t fel. Egyedül volt. G yorsan felöltözött és lem ent a bárb a. O tt ta lá lta F erit. Egy néger lány ü lt m ellette. O d ah a jo lt F eri arcához, sim ogatta. F eri m osolygott, le h ú n y ta a szem ét, m in t aki a fu tó percek et idézi fel. T udta, látta, hogy k ét boldog, k ie lég ü lt em b er ül egym ással szem ben. L ejö ttek a szobából, hogy igy an ak egy kis frissítőt. V isszam ent a szobájába. — A négertől jössz? — kérdezte, am ik o r F eri belépett. — N em vagyunk házasok, hogy beszám oljak m in d en lépésem ről — dünnyögte. L evetkőzött, le fe k ü d t és rögtön el is aludt. Ő ek k o r lá tta először az olasz nap felk eltét. Az a b la k elő tt ü lt felöltözve a fo­ telb en és b ám u lt kifelé. F urcsa, de a k k o r olyan k á b u lt volt, hogy nem gondolt sem m ire. A zóta nem lá tta F erit. L elépett O laszországban. T alán azzal a n éger lánnyal. A teraszon m á r k é t asztal m e lle tt ültek. N em n ézett h átra, csak az u ta t figyelte. A kocsik elsu h an tak a M alom tó előtt. Jó ez a konyak. M egint üres a pohár. K ét kávé, k é t konyak. Elég. M ire v á r m ég? T elefonra, üzenetre. V agy ő h ív ja fel? És, ha a felesége veszi fel a kagylót? Csicse­ reg je azt, hogy bocsánat, tévedés, vagy m ély hangon k é rje a Ju ci n én it? G yerekség. B éla úgyis m egtudná, hogy ő hívja. Nem, nem , ő nem a k a r rosszat B élának. Ha nem szeretné, h a csak azt ak a rn á, hogy vegye feleségül, ta lá n ak k o r érd em es lenne így játszani. N eki m indegy, hogy B éla felesége vagy nem , csak az a fontos, hogy n éh a lássa, hogy n éh a eg y ü tt legyenek. B arátn ő i m á r iskolába k isérg etik gyerekeiket, ő m eg csak v á r és v ár, m in t m ost is. M ire, k ire? M iért nem m ozdul innnen, m ié rt nem m egy szem be a stra n d ra , fel a napozó teraszra, m ié rt nem u d v a ro lta t m ié rt nem vadászik valakire, m in t m ások? — Fizetek! — K ét kávé, k ét konyak . . . ötvenest k ap tam . . . — Köszönöm. — Szép időnk van. T alán jobb is a k k o r induln i, h a a töm eg elv o n u lt — m oso­ lyog a felszolálónő és a szódát az asztalon hagyja. K a tta n a re tik ü l zárja. Ü l tovább, m in th a csak m ost érk e zett volna. R ágyújt. Ez m á r az ötödik ciga­ re tta . S zájáb an keserű ízt érez. Egy k o rty szódavizet iszik. — O li! F elk a p ta a fejét. Szem e k itá g u lt, m in th a az eget a k a rn á m agába nyelni. — Oli, n e h ara g u d j, d efektem volt. — M osolygott, felállt, in d u lt a k ijá r a t felé. — M ár fizettem — m ondta, am ik o r B éla a felszolgálónőt kereste. A kocsiban b elakapaszkodott B éla k a rjá b a . R em egett. A várak o zás idegessége m ost ro b b a n t benne. — Ne in d u lj m ég — súgta. B éla m egsím ogatta. — Ez a ro h a d t defekt. 24 �— H ová m együnk? V isegrádra? — M enjünk oda. B éla bekapcsolta a m otort. A m otorház te teje rem egett, a kocsi elő relen d ü lt. Oli h á tra h a jto tta a fejét, szem ét becsukta. H om loka, m in th a h arm ato s le tt volna. — Isteni idő van. — Hm. — H am a r felérünk. M osolygott. A zt a k a rta kérd ezn i: hová? De h allg ato tt. Az ú t m e lle tt v elük szem be ro h a n ta k a fák, a kilom éterkövek. A házak, ha a falu n m en tek át, b elen ő t­ te k az autóba, az ereszüket fölé ta rto ttá k . A fák ro h a n ta k feléjü k és csak elő ttü k u g ro tta k szét, hogy u ta t en gedjenek nekik, n ém elyik m a jd n em v á llá t sú ro lta törzsé­ vel. D unabogdány. L eányfalu. H atár, gyüm ölcsös táblák , búza mezők. — H ová visz ez az út? — M elyik? A kocsi lassított. — Az ott, a faso r végénél! — Nem tudom . — N ézzük meg. — K á r le térn i errő l a p rím a útról. — M iért? N em te jú t ez. — T ejú t? L ehet, hogy az nekünk! H alk nevetés. A tük ö rb en csillog Béla szeme. T ele v an a p ró csillagokkal. A kocsi zökken, rossz az út, p o rfelhő száll, k apaszkodik felfelé a kocsi, felfalja a m éterek et. Az erdő szélén m á r sím a az út. Sehol egy te re m te tt lélek. Be a fák közé, tovább, még, még, ki a tisztásra. — Á llj meg. I tt az árnyékban. A kis dom b csúcsán v annak, a fiatal erd ő közepén. A fák között a táv o lb an sö tétlik a D una, a túlsó oldalon m eg egy falu. — A zt h ittem , hogy nem jössz! — Tessék? — Sem m i, sem m i. Hozz egy pokrócot. N apozunk? Felveszem a b ikinit. B éla nyújtózkodik, ledobta az ingét, n ad rá g ját. — Isteni hely. I tt m ég a m a d á r sem jár. — Sok is — m u ta to tt k örbe Oli. — N ézd m ennyi fészek, és n em h allo d a csi­ csergésüket? — Nem. Még zúg a fülem . Jó l jö ttü n k m i? — Aha. T enyérnyi a tisztás, p u h a a fű, nem kell a pokróc, a fű a la tt m eleg a hom okos föld. H a n y a tt fekszenek, a fá k lom bja k ere tb e z á rja a k ék eget. Ilyen le h e t az olasz ég, a m it nem láttam , gondolja Oli. O dam entem és itt van, fölöttem , h a k in y ú jto m a kezem et, elérem ,m egsím ogathatom a bársonyos színét. M indig m á su tt k eressü k azt, am ire a n n y ira vágyunk, ezért vagy u n k olyan boldogtalanok. K ószálunk, kóborgunk, fárad o zu n k , hogy e lé rjü n k valam it, és csak a k k o r ria d u n k fel, am ik o r üresek, kifosz­ to tta k vagyunk. És legtöbbször a k k o r tu d ju k meg, hogy a m it a n n y ira h ajszo ltu n k itt v an m ellettünk. K in y ú jtja a kezét, itt van. 25 �B ecsukja a szem ét az ég á tk é k lik szem héján. O ld alt fordul, a k ék szín zöldbe olvad, a fák, a fű színébe. A nyám huszonnyolc évesen m á r özvegy volt, sárg a csil­ lagát, szem e fényét, az a p á m a t h alálb a csigázták. N em le tt sen k in ek a szeretője. É jszaka n y u g ta lan u l forgolódott, sírt. H ányszor é b re d t és éb red m ég m ost is a h an g ­ ta la n zokogására. N em vig asztalta sohasem . H uszonnyolc évesen . . . M egrándult a teste. H uszonnyolc évesen a te jú to n m a ra d t. Én letérte m a te jú tró l. H ová v ezet a te jú t? N em tudom . Az egyiket ta lá n a messzi ném aságb a viszi, m in t az an y ám at, a m á si­ k a t? Ki tudja. Én letértem , le a k a rta m té rn i, ide de egyedül. V annak, ak ik n ek m in ­ dig le kell té rn i h a éjsza k án k é n t nem a k a rn a k fel-felnyögni, hánytorogni. K in y ú jtja kezét, a m it az előbb visszahúzott, m in t a c sá p já t a csiga, am ik o r v e­ szélyt érez. K in y ú jtja kezét és a fo rró b ordákon p ih en teti. A lü k te té s lassú, egyen­ letes. A n ap m á r egész testén já tsz ik csin talan su g araiv al. A b ik in i k artá v o lsá g n y ira h ev e r tőle. M intha egy dom b fo rd u ln a felé és m ag a a lá p réselné. A z ég k ék je is e l­ tű n ik. V alahol lent, a m élyben fekszik, fölötte a dom b m in d e n t eltak a r. A v u lk á n o strom olja így a hegy csúcsát, m in t ahogy ő hozza m ozgásba a dom bot. L en t van a m élyben, felfelé tör, m in t a m élyből in d u ló h u llám . K a rjá t sz éttárv a do b ja a fűre. A ztán h irte le n átöleli a dom bot, k ezefejével az ég bársonyos k é k jé t érin ti. K in y itja szem ét, sátoros felhő lóg fölötte. A ztán m egint csak az ég lóg fölötte. Csend. Egy h an g y a sé tál köldökénél, m oso­ lyog. Ezt látnom kell, gondolja és felem eli a fejét. B éla észreveszi a m o zdulatát. — Nézd, hangya. M ilyen nagy te rh e t cipel. — És, hogy siet. Á tm egy köldökének völgyén, dom bján, továb b siet, az tá n csípőjénél lecsúszik terh ével. — Szegény, le zu h a n t — ül fel h irte len és a fűben lesi a h angya m ozgását. A h an g y áv al nem tö rté n t sem m i, m á r m egy tovább, viszi a te rh ét. N em ism eri az a k a ­ d ályt, tö r célja felé. C om bján egy m ásik, m ellén egy h a rm a d ik ig y ek ezett terh év el. — Útju k b a n vagyunk, gyerü n k odább. H an y a tt fekszik, k a r já t feje a lá teszi. B éla m e lle tte e ln y ú jtó z o tt a fűben. K á p ­ rázik a szem e a tűző napfényben. C sillagok szelik á t a ten y érn y i égboltot. Sárga csillagok, egyik a m ásikba kapaszkodva. Az a p ja h o rd o tt ilyen sá rg a csillagot a m ellén. (M ilyen ritk á n gondol az ap jára.) És m en eteln ek ezen a sá rg a csillagos te j­ úton. É nek zeng fel a m en et élén, végig hullám zik a sorokon s m ire h o zzáért m á r csak züm m ögést hall. M egy v onul a m enet, az utolsó so ro k b an lép k ed ő is. Egy h atalm as kéz vonszolja m agával. Sír, visít, tépi ki a kezét, m e rt n em a k a r a sárga csillagos te jú to n m enni. F ejé t csapkodja, nyöszörög, lá b áv a l kapál. B éla felül, n y u g ta lan u l figyeli. Vonul a végtelen m enet, a sem m ibe vész az eleje. V égre kitép i k ezét, egy u g rás csak, lelép a sárg a csillagos te jú tró l és zuhan a sem m ibe. — Oli, Oli, m i bajod — éb reszti fel B éla. — Tessék? H ogy? — k a p ja fel a fejét. F ek ete szem e r ia d t — Mi tö rté n t? — H ánykolódtál, nyöszörögtél. Mi bajo d ? G y erü n k az árn y ék b a, n ap szú rást k a psz. 26 �— Igen, igen. G y erü n k az árnyékba. V árj, felveszem a b ikinit. — O lyan fu rcsa voltál, álm o d tál v alam it? M ár az á rn y é k b an h everésztek a pokrócon. — A ha. A te jú to n m en eteltü n k . És a te jú t sá rg a csillagokból volt. N em a k a rta m m enni, k ité p te m m agam a h atalm as kézből és le térte m a te jú tró l. Z u h an tam le­ felé. . . a z t á n . . . a z tá n felé b re sztettél és m o st nem tudom , hogy hol vagyok. Úgy érzem , hogy o tt zuhano k m ég m indig az ű r b e n . . . — M icsoda bolond álm aid vannak! — B olondok? Hm. Lehet. — V issza kell m ennünk. — M ár? — M egig értem a feleségem nek, hogy d élu tán a g y erek ek k el felm együnk a H árm a sh atá rh e g y re . D e este m ég találk o zu n k a M alom tó-presszó te raszán . . . H ét óra. Z súfolt a terasz. A saro k b an egy asztal s egy szék. Leül. M ajd n em a falb a p réselik a terpeszkedő társaságok. A fűz a tó ra h a jlik A lá m p ák á tv ilá g ítjá k sáto ro s lom bját. A bék ák ze n ek a ra szünet n élk ü l játszik. A felszolgálónő, egy fia ta l lány, ide-oda szaladgál. — F él kony ak o t kérek, és egy d uplát. A szúnyogok döngicsélnek az asztal fölött. R ágyújt. A fü st elűzi őket. A lá m ­ p á k fénye sáp ad t. Az ég szin te fekete. S zik rázn ak a csillagok. A te jú t v ég telen b e vezető feh éres csík ja szeli á t az ég egy d a ra b já t. A k áv é erő. H é t óra tizenöt. Félnyolc. Nyolc. N egyed kilenc. — M ég egy d u p lá t kérek. A fü st elűzi ő k et a szom szédos asztalhoz, in g a járato s szúnyogok. T alán közben tán co ln ak is a béka-zenére. K ilenc óra. K ezében rem eg a cigaretta. H evesen elnyom ja. Fizet. Az u tc án m eg­ é rin te tte hom lokát: tüzes volt. Tíz ó rak o r elv esztette eszm életét. 27 �JOBBÁGY KÁROLY: EGY VILÁGOS PILLANATBAN A k i szelíd, az nincs m é rt éljen. A ki csöndes, az jobb, h a pusztul. Ez itt a v a d a k harcm ezője. M ert a szelídnek nincsen k arm a, nincs könyöke a küzdelem re. Ü tik? — D erm edten áll. N em érti. L ökik? — E stében könnye csillan. É n azt h ittem , hogy e világon szép szóra m inden zá r kinyílik. Egy m osoly csak és m egju h o d n ak k a rá m om szörnyeteg bikái. De m á r látom , hogy — jaj! — n em így van. C sö rtet az élet körülöttem . H ír, pénz, autó, nők . . . — a n n a k ju tn a k , aki v agány és jól verek szik , ak i nem fél m áso k ra hágni, ha egyet lép — v alak i ja jd u l. N evet, iszik, ö le l. . . s tovább megy. H a szom orkodom — hátba-bokszol. Így h á t én lassan félreállok. Szegény, szelíd palóc! Te csöndes, fellángoló és elm erengő, m it a k a rtá l te itt, e k orban ? 28 �Á llok az ú t szélén m erengve, nézem az elsuhanó „b á rk ák ”, d ia d alm as szín-orgiáját, s azokat, ak ik b en n ü k ülnek, a könnyed és fölényes arcok höm pölygő, győztes k a v a lk á d já t. . . — az tá n nehéz tá sk ám cipelve elm erü lö k a nagy töm egben. AJÁNLÁS É n nem sz á n h a tta m soha fel szép, líra i m agaslatokra, nem lebeg h ettem ott, — m ivel nehéz súlyok ta rto tta k fogva: öklöm nyi ólom -bánatok, m ázsás népsorsok nehezéke, h a llo tta m azt, ki felzokog, s azt, aki felü v ö lt az égre. K ritikusom , h á t m ielő tt fity m á lv a gúny tá rg y á v á tennél, állj m eg e kínból v e rt cölöp­ sor közt, p ercn y it az é le tem nél. 29 �VINCZE GYÖRGY A kihagyott hely M ónus á llt a ta p é ta a jtó előtt, a z t v árta , hogy k in y íljo n . N em h iv a ttá k , Ő k é rt k ih a llg a tá st az ak ad ém ia p arancsnokától. A m íg ism ételg ette m ag áb an : hogyan fog jelen tkezni, izgult. T öbbszörösen izgult. N agy dolog az ak ad ém ia p aran csn o k a elé já ru ln i. M eg teg n ap óta m in th a elektrom ossággal tö ltö tté k volna fel a z agyát. G on­ d o latai cikáztak. M inden k ö rü lm én y t la tra tett. Az ő rü le t környékezte. H áth a m égis ig a z . . . Az lehetetlen. S zidta is m agát, m ié rt en g ed ett a p á rttitk á rn a k . A zt m o n d ta: „olyan k o m m u n is­ tá k ra v an szüksége a hadseregnek, m in t am ilyen te vagy M ónus e l v tá r s . . ” I tt az akad ém ián , ahol m ég azt is lenyom ozzák, hogy ki v o lt az illető ü k ap ja, n em leh et elh allg atn i sem m it. P edig ő igazán nem fe le lh e t a sógoráért. M ég a k k o r sem , h a m iniszterhelyettes. Igaz, több volt m in t sógor. E lv tá rs és b arát. K in y ílt a ta p é ta a jtó és a segédtiszt in te tt, hogy bem ehet. M ónus leplezve rem e­ gését, m e g állt a vezérőrnagy előtt. — V ezérőrnagy e lv tá rs jelen tem , álla m titk o t kell közölnöm . A vezérőrnagy m eglep etten h a llg a to tt és helly el k ín á lta M ónust. — T egnap h a jn a lb a n le ta rtó z ta ttá k a s ó g o ro m a t. . . A paran csn o k ta n á c sta la n u l figyelt. G o n d o latait rendezte, az tá n m egszólalt. — T udom ásul vettem . E rrő l sen k in ek nem kell beszélni. Őszin tén szólva nem értem . L eh et :tévedés az egész. M eg különben is. É rti, hogy az ilyesm it, b izalm asan sem kell elm ondani. M enjen vissza a foglalkozására. T an u ljo n . És am en n y ire lehet, fü g g etlenítse m ag át az esettől. H am arosan av a tá s lesz. M int tisztre, ö nre is sok kem ény fela d at vár. M ónust k icsikét m eg n y u g tatták a v ezérőrnagy h ig g ad t szavai. Jó v o lt elhinni, hogy valóban lehetséges, csak tévedés az egész. T alán n apokon b elü l m in d en re n ­ deződik. — V an m ég valam i je len ten iv a ló ja ? — kérd ezte a vezérőrnagy. — Nincs. Az őszhajú p arancsnok bizo n y talan u l m osolygott, k ezet fogott M ónussal és az távozott. Az órát, a m indig nevető szakaszparancsnok sz ak íto tta meg. J e le n te tte a ta n á r ­ nak. hogy M ónust h iv a tjá k . 30 �P á r p erc m ú lv a M ónus P ista keresztk érd ések pergőtüzében állt. A rra gondolt, hogy m icsoda egyenlőtlen já tsz m a ez. N égyen fag g atták . V alam i különös v allo m ást a k a rta k belőle kicsikarni. K ét ó ra hosszat ta rto tt az idegek já ték a . — É rtsék m eg — m o n d ta M ónus, felrú g v a a kato n ai k ö tö ttség ek et —, sem m i o ly at nem tudok m ondani, am i önöket érdekelné. — Hogy beszél!? fö rm e d t rá az egyik főhadnagy. — A zt hiszem , m ég eg y en ru ­ h á b a n van. V álogassa m eg a szavait, m e rt gondolom m á r h a llo tt róla, hogy tu d u n k mi m ásk éppen is tá rs a lo g n i. . . M ónus P ista életében m ost először érezte a felelm et. G o n d o latáb an felidézte a v ezérőrnagy szavait. P á r ó ra te lt el azóta és m ost itt v an . . . — Szóval védi a sógorát!? K özénk fu ra k o d o tt — jegyezte meg a százados. — T a ­ n u lta, de m ost a gyako rlatb ó l is tu d h a tja , m ilyen az ellenség. O lyan m in t m aga. — N em vagyok ellenség — tiltak o z o tt M ónus. — U gyan! — m o n d ta lealázóan a főhadnagy. — A zt hiszed öcsém, hogy mi a h ath u szassal jö ttü n k ? A h áló terem b en M ónus pakolt. F elszerelését szedte össze. Egy elbocsátó céd u lát k ap o tt, azt k ellett végig h u rco ln i a fegyverm estertől a k ö n y v táro sig ; hogy h ián y n élk ü l h ag y ja el a ta n in té ze tet. — M iért szerelsz le? — fag g a tta T obak Jó sk a b a rá tja . M ónus m osolygott és z a v a rá t leplezve m ag y arázta: — T udod, a p á rt m ás te rü le tre küld. — S am íg ezt kim o n d ta, fülig vörösödött, m e rt tu d ta : m ost hazudik. — M elyik az a m ás te rü le t? — Még nem közölték velem . Egy a k ta tá sk á v a l h ag y ta el az ak ad ém iát. A rra gondolt, v illam o sra száll, úgy g y orsabban o tthon lesz. A ztán m égis gyalog band u k o lt, hogy később é rje n haza, m e rt o tth o n olyan m inden, m in th a tem etés lenne: az a n y ja az egyik saro k b an sír, nővére a m ásik b an zokog. P ista a p a rk h o z é r t és le ü lt egy pad ra. K ábult. Úgy érezte m ag át, m in th a so k at iv o tt volna. R évetegen b á m u lta a hom okban játszadozó óvodásokat. — L ám — su tto g ta m aga elé — az élet megy tovább. M ilyen érd ek es is az élet. Egy kézlegyintéssel k e tté leh et vágni sorsokat. Igaz is. M ihez k e z d e k ? . . . M ihez? A L ám p ag y árb a nem m ehetek vissza. O tt m indenki ism er. C sak röhö g n én ek ra jta m és m o n d o g atnák: „M ónus P ista felm ászott az u b o rk a fá ra és letö rö tt a la tta az ág!” K im e rü lten b o to rk á lt haza. A p a sa ré ti v illa m á r nem v o lt olyan m in t k ét n ap p al ezelőtt. Az ő r e ltű n t a h áz elől bódéjával együtt. A k ertb e n is szom jasan h alld o k lo tt a sok n y ári virág. 31 �M ónus P ista e lin d u lt a Váci úton. A g y árb a n a szem élyzetist kereste. — S zerszám készítő? K ell a jó szerszám os. E ddig hol dolgozott? — R égebben a L ám p ag y árb an dolgoztam . — De m ost hol dolgozott? — A hadseregb en voltam . — És m ié rt jö tt el onnan? — El k ellett jönnöm , leszereltek. — Nem értem , m ost am ikor a n n y ira toboroznak, m ag át m eg leszerelték? — M egbocsát. N em m indegy, hogy a szerszám készítő h o n n an jö tt? — T úl agresszív a kérdése!? — S a szem élyzetis k itessékelte az irodából. Az újp esti D u n a -p a rto n ü lt P ista. Egy k iv é n h ed t gőzös u szály o k at vonszolt m aga u tán . N ézte a hajót. A lig cam m ogott. K avicsokat d o b ált a vízbe. Azon ta n ak o d o tt, hogy m á ra elég v olt a kilincselésből. Még k ét nap o t rász án a p ró b álk o z ásra és h a nem sik erü l a szak m áb an elhelyezkedni, ak k o r b eáll v alah o v á segédm unkásnak. A m unkan élk ü liség elveszi az em b er erejét. M u n k an élk ü l legyengül az em b er testileg, lelkileg, hiszen úgy teng a v ilágban, m in t felesleges senki. M int olyan, a k it a sors p ré d á ra dobott, ak iv el nem törődnek. A k ire nem szám ítan a k az m á r lényegében nem is é l . . . G ondolatai ism ét fe lk a v a rtá k . A bban azonban m ég m in d ig bízott, am it a v ezér­ ő rn agy m ondott: le h et tévedés az e g é s z ... Egy h é t m úlva elhely ezk ed ett K őbányán. F u rc sa v o lt ism ét üzem ben dolgozni. A ztán m egszokta. C sak a d élu tán o k vo ltak hosszúak. A m ikor h a z a é rt ú jra és ú jra m e g tám ad tá k a gondolatok. Ily en k o r le te tte a k ö n y v et és nézte a p lafo n t, m in th a jö v en d ő t a k a rt volna leolvasni róla. T obak Jó sk a m á r já r t M ónuséknál. Az av a tá s n a p já n d é lu tá n k u ltú rm ű so r volt a sz ab a d téri színpadon. Ő nem oda m ent. M onusékhoz in d u lt P asa ré tre. Izg u lt a P istá v al való találk o zás előtt. A m íg a k ap u tó l a v illáig é rt, azon tan ak o d o tt, m ik én t is kezdje. B ecsengetett. Az a jtó k inyílt. Idegen férfi je le n t meg. — K it keres? — kérdezte. — M ónusékat — felelte. — Ők m á r rég en elköltöztek i n n e n .. . Vagy h a úgy tetszik : elk ö ltö ztették őket. U nottan, közönnyel beszélt a férfi. T ek in tetév el v ég ig m érte T obakot. 32 �— V alahol a déli környéken laknak. T obak érezte, hogy a költözködés és a költöztetés különbsége sok m in d e n t r e jt­ h et m agában. A N agyenyed u tc a egyik b é rh á zán a k h ato d ik em eletén m e g ta lá lta M ónusékat. P ista a szobában olvasott. A ztán felem elte te k in te tét. Az ú jd o n sü lt tiszte t v e tte szem ügyre. T obak nem tu d o tt szólni. M ereven állt. m e rt érezte. h o gy P istáb an . — m egjele­ nésével — hegedő sebeket té p e tt fel. M ónus segítségére sietett. — E legáns vagy. És a többiek? — A több iek et is fela v atták . C sak C serest, tudod, azt a különcöt, őt leszerelték. A te h ely edet k ihagytuk. A k ö rletb en is, meg az étkezdében is Úgy h írle tt vissza­ jösz. De m ost m ár végre, beszélj! — Jó — felelte P ista. — Elm ondom . T erm észetesen szám ítok a diszkréciódra. M ónus elm ag y a rá zta sógora ügyét. K eze rem egett. És m ost fél év tá v latáb ó l is a v ezérőrnagy h iggadt szavai ju to tta k eszébe. T a lá n tévedés az egész . . . M ónus és Tobak évekig nem lá ttá k egym ást. E zerk ilen cszázö tv en h at novem ber közepén ta lálk o zta k ism ét. P ista p u fajk á b an volt, n y ak á b an géppisztoly. M ásodm a­ gával a k a rt fellépni egy te h e ra u tó ra . T á rsa idősebb férfi volt. S zintén p u fa jk á b a n , géppisztollyal. P ista b e m u ta tta T obaknak. — A sógorom. Nem b eszélgethettek sokáig. T eh e ra u tó ra szálltak. Sokan voltak. M u n k áso k . V alam en n yien p u fajk á b an , géppisztolyosan. A te h e ra u tó elindult. A ködös pesti u tc áb a b eleh a síto tt a dal: — F el vörösök, p ro letáro k . . . 3 33 �POLGÁR ISTVÁN: TÉKOZLÓ FIÚ H avas fa, óriási gom ba, m a d ár érin ti, és ezüst por h u ll zizegve k a la p o m ra . Ötszáz kém ényből száll a füst, ind ázv a száll és kavarogva. B ealkonyult. A hó világít. Úgy rém lik, m in d en te tsz h alo tt ma. L opódzkodva m egyek hazáig — legalább egy k u ty a csaholna, vagy a szél fú jn á h alk d an áit. Végre! a V edlett, n ara n cssá rg a ház ab lak áb ó l elhaló han g öm lik ki az ú t h a v á ra — ó, régi harm onikaszó! M egadom , b árm i is az ára, fogadj vissza, falum , te jó. FORRADALMÁR k ite rjed e k m in t hőben a vasgolyó így tiltakozom a m egalku v ás ellen m ely itta s töm egek közt fu ra k o d ik felém ez a h accacáré nem k edv em re való a boszorkánykonyhák dús főztje sem ízlik állok s lasszót v etek az álszentes szav ak ra titk o k szövevényeiben k o to rászu n k s m indig életveszélyeket m ark o lu n k titk o k és veszélyek m in d e n ü tt b á b u t a k a rn a k farag n i belőlünk hogy a haccacárés forgatag b a lö k jen ek hizlalni a k a rn a k sótlan konyh áju k o n lev etkőzött az ész elvek h o rk an n a k figyelj 34 �VÉGH MIKLÓS R O H A N U N K HAZA „Rég m ár, hogy az új élet nyű g eit h o rd ju k n y ak u n k o n és em lék csak a ház, az a város, am ely m eleg ített gyerm eki dallal. M ondd! Te, ki já rsz o tt hon, m ik a gondok, s m ely öröm ök, nagy te tte k büszke d e rű je já r-k e l az arcokon otthon?" H allik, hogy a n em rég -v o lt tavaszon a vidéken új m agvak ú j-fé le csírá ja b u k o tt ki a földek széles öléből, régi d alunk, b o rain k m ind m egtüzesedtek, s m élygyökerű buzogással erjedez o tthon a város: keskeny u tak , lassú szem afor letaposva hevernek, a h ázak nagytü d ejű -k o n o k o n b allag n ak a dom bok o ld alain fel, im h o l m á r a tetőkön, távol-m esszi szelek frissében szárad a tégla, s m ondják, ú jszerű dal fütyörészik e messzi szelekben: hígabb le tt levegőnk, tágabb, lépésnek az utca, s ny ú jtó zn i a h áz ak nyurgák. „S m ondd, ha a dal m eg a szó tüzesebb, s a te re k tágabbak, m e rn e k a b á tra k ? S b á to r ak ad közülük, ki a szót, ki a d a lt v ágtá ra v ezérli?” 35 �M ár a nehéz rög is égnek eredt, s felh ő k re sa rk a ll a m ész m eg a tégla, csak még, m in t aki láncaveszítve, a láncok szűk körinél tág ab b lépésre szokva — szokik, úgy já rja a régi szokott ü tem et az óvatos kétkezi em ber. „És k it a v áros öle m e leg ített s az tá n vissza-rem élve, m ás tejeken nevelődni táv ol-széln ek eresztett, hol van? K a rja segít-e v a jo n ? ” R ohanunk haza m i is, szélnek e re sz te tt otthoniak, sokféle n apon cserzett bőrűek, ro h a n u n k h aza m i is: józan buzg alm at te lep ítn i m a szü rk e agyakba, szűk m e lle t szélesb lélegzetre segítni, a této v a lá b a t tág ab b lépésre, és fú jn i a lángot, s új je lek e t rajzolni a n y u rg a falak ra. — H agyʼ n y arg a ljo n elénk m ih a m a r az a ré g v á rt szépszínű ho ln a p. 36 �AVAR PÁL A hazugság A sofőr eld ö n tö tte m agában, hogy nem fogad el p én zt a nőtől. H a igaz lesz. ő is jól szórakozik m ajd. F inom ita lo k k a l k ín á lja m eg a fin o m hölgyike, h ideg é te ­ lek et, fö lv ág o ttak a t tá la l fel. A m agányos nők nem sz eretn e k főzőcskézni. — Jö jjö n el este és m a ra d jo n nálam , am íg a szo lg álata le nem te lik ! — szólt vissza a kapuból és sokat se jtető en h u n y o ríto tt hozzá. B ene á llt egy darabig, m a jd eg y e n sa p k ájá t m egem elte. „M ilyen csinos, m ilyen előkelő, m égis őt szem elte ki p a rtn e rn e k . N em ez az igazi boldogság?” R uganyos lép tek k el sie te tt vissza a kocsijához. Ó ez igazán fölséges!” Nem, nem fo g ad h a tja el, hogy a nő fizessen. Egy k ra jc á rt sem! A m it fogyaszt m ajd , az egy százasba is b en n e lesz. E n n él a ta x a m é te r sem m u ta th a t többet. A z időm érő lassan forog. F ö lcsap ta a „szabad,, je lzést és h a ra g u d o tt m agára, a m ié rt rögtön nem tiltakozott. Csak á llt a k ap u b a n nag y m aflán, nem hogy o d av ág ta vo ln a a nőnek: „U gyan h ö l­ gyem , m it nem gondol! N em vagyok én g yerek!” M ost m á r m indegy! V olt m ég vagy h áro m fu v a rja aznap, a sofőr azonban folyton csak azon tö p ren k ed e tt, m iféle szerkezet ez a tü n d é r. L eány, vagy e lv á lt asszony? V an-e éd esan y ja és az tu d ja -e. hogyan él? T alán szerelm i csalódott és a b á n a tá t a k a rja elpanaszolni? M iből ta rtja fönn m agát? D ivatszabász vagy m űvésznő? L ehet, hogy k ülföldön élnek a szülei és azok tám o g atják ? E setleg olyan vérű?.. . . De azok nem szoktak ilyen finom an viselkedni. É jszaka azt álm odta, hogy a nő a s a já t tu la jd o n v illá já b a n lakik. T ö m érd ek szoba ny ílik egym ásba, m indegyikben m á sfa jta b ú to r. A falak o n a ra n y keretes, d rá g a festm ények, a p a rk e ttá n süppedő p erzsák egym ás h átán . És v an egy kom orna, aki k o rán m egy aludni. M egálm odta az érkezését. A nő m aga fog ad ta kék selyem pongyolában. N agy ezüst serlegből k ín álta, valam i soha nem ízlelt k ristály o s itallal. „G ÉPKO CSIVEZETŐ K N EK !” — h ird e tte a a fe lira t a cim kén. — Igyon csak b átra n ! Ezt nem hozza ki a vérvizsg álat. M egszólalt az ébresztő óra. B ene fe jfá já sra eszm élt: nem tu d ta meg, m itől b án ato s a tü n d é r, am ik o r m in ­ dene m egvan. Pénze, gyönyörű la k ása . . . Hogy is m o n d ta teg n ap ? „M aga jó em b ern ek látszik, m eg fog é rte n i engem . J ö j­ jö n el holnap, h a végez! Vagy h a szolgálatban van, m indegy, b árm ib e k erü l! . . . ” U gyan m itől b án ato s egy hercegnő? B ene a huszonötödik évét tö ltö tte a v állalatn á l. Ism erte az em bereket. A h áb o r ú elő tt m eg tu d ta különb öztetni az úriem b ert, az u r a t játszó senkifiától, az orvost a 37 �m érn öktől és a gim názium i ta n á rtó l. A keresk ed ő t az iparostól, a „telefon-szinésznőt az igazi, szerződéses m űvésznőtől. A családos k isp o lg árt a jó löltözött agglegénytől és így tovább. Jó m ásfél évtizede azonban olyan em b erek e t fuvaroz, ak ik azelőtt ije d te n u g ro tta k félre a kocsija előtt. És? O lyan u tasai m a ra d ta k el, a k ik szinte m in ­ den éjszak a vendégei voltak és őt csak „per Jó zsik ám ” szólították. „Szépen e ltű n t az a világ, am ikor egy egész cigán y zen ek art v ittem föl a Svábhegyre. A kocsi tetején is ü lte k a m orek, a nagybőgő m eg a m otorház fölé volt erő sítv e.” A szerenád után ő t is b eh ív ták és m egvendégelték. F u tó k alan d ja i is szép szám m al ad ódtak legénykorában. Egyes nők n ag y ú ri d á­ m a k én t te lep ed tek be a kocsijába és csak a fu v a r végén d e rü lt ki, hogy egy huncut v asu k sincsen. S hogy hogyan k v ittelték le a szám lát m égis? . . . Úgy, hogy ezekből ad ó d tak B ene kalan d jai. A m ikor az tá n m egnősült, egyszeribe lehiggadt. M egszűntek a kalan d o k , és a po ty a fuv aro k is elm arad tak . K ellett a pénz a család n ak : az asszonynak, m eg a h á ­ rom gyereknek, ak ik olyan egym ásután jö tte k e rre a v ilág ra, m in th a nem is anya szü lte volna őket, hanem v alam iféle autom atából potyogtak volna ki. „T alán öregszem , hogy újból m egbolondultam ?” — eszm élt fel kissé önm agától is m eg retten v e a sofőr. — H ánykor végzel? — kérd ezte tőle az asszony. B ene m egnézte m ag át a tükörben. „K icsit testeseb b vagyok a k elletén é l”, — á lla ­ p íto tta meg szom orkása n. — „a h ajam m egkopott, m eg szü rk ü lt . . . ” — H án y k o r végzel? — ism ételte m eg a k érd ést az asszony, és m eg sem v árv a a v álaszt, k im e n t a konyhába, o n n an a k am ráb a. Zörgeti az edényeket, g y ú jtó st a p ­ r ít, törlőrongyokkal csapdos a levegőbe — egy percig m eg nem áll. — M ikor végzel, azt k érdeztem . . . „T án m ost m egáll” — hegyezte a fü lé t Bene. „T alán!” É letü k b en először. De té­ v ed ett. Felesége v alah o n n an az u d v arró l k ia b á lt be: — H ozhatnál négy fej sa lá tá t a zöldségestől, egy kiló alm át! . . . „H át asszony ez vagy óra, hogy folyton já rn ia k ell, le-fel, k i-b e?”. H a beszél­ getnének, ő is elm ondana egy-két vicces tö rté n e te t ,am it az u taso k tó l h allo tt. És egy m e g h itt p illa n tá st v á lta n á n a k egym ással — ők k etten . Mi tagadás, gyöngédségre vágyott. — D élben kezdek! — k iá lto tt egy nagyot Bene, az utolsó szótagot azonban leej­ te tte , m ég le g y in te tt is hozzá. „M inek? K ár a szóért! N incs ennek a n ő nek lelke. De­ h isz az a n y já n a k sem volt,, — á lla p íto tta m eg m ár nem először. Az is hogy ki tu d ta hozni az apóst a béketűrésből! Az öreg g y ak ra n g u ru lt m éregbe m ia tta , p o h arak at v agdosott a falhoz, meg a r u h á já t is tépte. Meg is ü tö tte a szél h atv an év es koráb an , hogy fél fele m egbénult, a beszéde is elak ad t, és m á r csak le g y in te tt az ép kezé­ vel: m indegy, nekem m indegy! „H a nem szólal meg, azonnal elm egyek” — h a tá ro z ta el m ag át Bene. K ite tte az ó r á já t a kis a szta lra és öt p ercet a d o tt a feleségének. P ersze csak m agában. Ő n em en g edte kicsordulni a h a ra g já t. N em a k a rt apósa so rsára ju tn i. L etelt az öt perc. E lte tte ó rá já t és szó nélkül, ridegen m en t el hazulról. Bosszú­ san döng ette a lá b á t az u tc a kövezetéhez, vissza sem te k in te tt. A v áltásn ál té rt csak m agához. K ollégája szavai té ríte tté k észhez. — Mi újság ? — kérd ezte a társa. 38 �—Szeles idő van, — rá n d íto tt a v á lán Bene, aztán b eü lt a vo lán m ellé, d e csak úgy fél lábbal ahogy szokott, m ikor m egvizsgálja a g y ú jtást, m eg a féket. — Mi len n e? — dörm ögött m agában. M intha csak azt m o n d ta volna: „Mi lehetne? M iféle ú jság lehet e g y á lta lá n ?” M iközben az állom áson v árakozott, m egéhezett. ”C sak p á r fa la to t eszem, hogy k ib írja m estig ” — gondolta és ím m el-ám m al h a ra p o tt bele a sonkás k en y é rb e, am ely a tá sk á ja fenekén la p u lt dél óta. „No m ajd este! A kkor eszem én igazán, m e rt an n y i bizonyos, hogy a n n a k a nőnek, az tá n van lelke. Ez a h an g jáb ó l is k itű n t, am ilyen sejtelm esen m ondta: M aga jó em bernek látszik, m eg fog engem érten i. Jö jjö n el! . . „Ezegyszer zsivány leszek és hazudni fogok”, — h a tá ro z ta el m a g át Bene. „H a­ zudni ám , a k á r a vízfolyás. A zt füllen tem az asszonynak, hogy le ü tö tte k . . . S o h a­ sem m ondtam , de m ost m ajd mondom!.. — Köszönöm , csak idáig kértem ! — S zólalt meg az első u tasa, és h á tra fe lé m u ­ ta to tt egy k ap u a ljra. — B ocsánat! K icsit túlm entem . — re ste lk e d e tt a sofőr. Jó húsz m é te rt k e lle tt h á trá ln ia , hogy a m egjelölt h ázn ál tegye le a h a rm in c év k ö rü li férfit. — Sebaj! M indenkivel előfordul. — m osolygott az utas. Ezzel fize tett és tovább m ent. „Nolám, ez m icsoda ren d es em b er!” — á lla p íto tta meg Bene. Jó érzés v o lt a r r a gondolni, hogy v an n a k m ég rendes, m egértő em b erek a világon. És a szíve tá jé k á n k ellem es b izsergést érzett. A n n ál nagyobb v olt a h a ra g ja m indazok ellen, ak ik ezt az elem i fokot m ég nem é rté k el. A zalatt, m íg a legközelebbi tax iállo m á s felé h a jto tt, te lje s részletességgel k i­ gon d o lta le ü tte tésé n ek szívet szom orító tö rté n e té t: „É jszaka am ik o r h azaállíto k , elő­ ször is összekócolt h ajjal, tánto ro g v a lépek be. A ztán h irte len ledobom m agam az ág y ra és úgy m arad o k egy fél óráig. — Sem m i, sem m i! Ne izgasd m agad! — nyö­ szörgőm m ajd, ha kérdezi az asszony, hogy mi tö rté n t. — U gyan, ne m ondd, hogy sem m i! Hisz látom , — feleli ő és faggatni kezd. Én válasz h ely ett egy k o rty te át k é­ rek , m erth ogy a szám teljesen k iszárad t. E rre ő kiszalad a k o n y h áb a és m áris hozza a fo rró teát, a m it m ajd k a n a la n k in t m e g fu jk álv a töltöget a szám ba. E rre én lassacs­ kán. csak úgy a fogaim közt kezdem sorolni, m i tö rté n t: V árj csak. h ad d szedjem össze! . . . Igen. egy férfi szállt be az A lagútnál és a r r a kifelé, m e rre is . . . v ite tte m agát. A kkor m á r sötét volt, m eg jó m essze is já rtu n k , am ik o r egyszercsak v illan nekem valam i a tük ö rb en . De m á r késő volt. Éppen rátap o so k a fékre, am ik o r iszony­ ta tó ü té st érzek itt . . . itt a fejem b úbján. De ak k o ra ütést, hogy a beleim m eg a vesém is belerezdültek. A sa rk a m b a is b eleh a síto tt a fájd alo m . T ö b b re az u tá n m á r nem em lékszem . H át ez volt. — Sehol nem v olt egy re n d ő r? — k érdezi m a jd az asszony. — R endőr? U gyan hova gondolsz? k in t az isten h á ta m ögött? Egy lélek sem. nem hogy ren d ő r . . . ” A sofőr a n n y ira b eleélte m ag át a koholm ányba, hogy valósággal izgalom ba jö tt. S zerencsére csendes n a p ja volt, így csaknem teljesen za v arta lan u l élv ezh ette k ita ­ lálásait. Egyszer, úgy öt évvel ezelőtt v aló b an leütötték. P é n z t alig ta lá lta k nála. m e rt azn ap is igen gyengécske volt a forgalom . F ejb ő re azonban m égis csak fölrepedt, hogy a k ó rh ázb an k ellett összekapcsolni. F eleségének kím életb ő l nem v allo tta b e az igazat. Nem a k a r ta , hogy attó l kezdve folyton rém e k et lásson, m in t a legtöbb taxis 39 �felesége, ak ik m inden n ap retteg v e v á rjá k h aza a férjü k et, s h a csak egy k icsit is k ésik a váltás, m á r egészen o d av a n n ak a félelem től. B ene azt fü lle n tette, hogy a g arázsban a v asajtó vágódott neki a fejének. Nem figyelt od a és így tö rté n t a b a l­ eset. N ahát, h a llg a th a to tt eleget, hogy m ié rt nem vigyáz jobban. M iért nem néz m aga köré, a h á ta mögé, a feje fölé . . . A kinek gyerekei v an n ak , a n n a k folytono­ san figyelnie kell m inden irá n y b a n , a h á ta mögé. a feje fölé, és m indenfelé. O lykor a szem rehányások h a lla tá ra , m á r-m á r azon a ponton volt, hogy k iv a llja az igazat. De aztán m égis sik erü lt visszafognia m agát, m e rt győzött benne a jószívűség, az irgalom . De m ajd m ost nem ! "U gyan jószívűség! A hülyeség, az győzött b en ­ n e m ”. — állap íto tta meg m agában. „H ülyeség, hülyeség, hülyeség!” ism ételg ette gon­ d o latban, de olyan erő v el, hogy csöpp kis h íja ki nem m ondta. H iszen m ag y aráz­ k o d h ato tt volna az u ta sai előtt, ha puszta véletlenségből kicsúszik a száján : hü ly e­ ség! A szótlanul üldögélő, szem m elláthatólag h ara g b an álló h áz asp ár joggal h ih ette volna, hogy a m egjegyzés rá ju k vonatkozik. Bizony nehéz a taxisofőrnek! A lkalm azkodn ia kell, folyton csak alk alm azkodni. A szótla n u tas m e lle tt szótlannak m a rad n i, a beszédes em b erre l szóbaelegyedni. viccein nevetni, bizalm ask o d ását jó szívvel venni. M ég jó. h a tu d n i lehet, kib en mi lakik. A sonkás k en y ér ínycsiklandóan k a n d ik á lt ki a táskából, m ia la tt Bene terv ezett utolsó fu v a rjá ra v árak o zo tt a téren. „Szépen száll le az este. M ost m á r k ib irom ad dig!” — m ondotta m agában, de m á r n y itn ia is k ellett az ajtó t, m e rt m inden k rém m el m egkent, k ife ste tt nő kocogtatott az ablakon. A sofőr, m in t a k it álm ából riasz ta n ak , m egdörzsölte a szem ét és m á ris sie te tt a jtó t n y itn i a hölgynek. — K ényszer! — je le n te tte ki a nő és kényelm esen b etele p ed e tt a h átsó ülésre. — S zóljak a ren d ő rn ek ? — kérd ezte önkén telen ü l Bene. m e rt m in d ig felh á b o rí­ to tta. ha egyes férfiak — ren d sz erin t részegek — an n y ira kiv etk ő ztek önm agukból, hogy védtelen nőkkel m erészkedtek erőszakoskodni. — Nem akarom ! — tiltak o zo tt a nő ,és pedig olyan hevesen, hogy B ene azon n yom ban le te tt lovagias szándékáról, s m á r csak az u tirá n y felől p ró b á lt érdeklődni. — M ost v á rju k meg, hogy ő m it a k a r , m e rt érzem , m ég így h átu lró l is érzem , hogy a szem ével kényszerít, — felelte a nő, am iből a sofőr k ét dologra k ö v etk ezte­ te tt. Először is, ahogy m ondani szokás: a hölgy kissé bogaras, m ásodszor pedig, hogy a „szem m elverő” férfi is velük ta r t m ajd. sőt hogy m á r n em is já rh a t messze. B ene jó slata bevált. A lighogy kigondolta m indezt, egy fia ta l férfi lé p ett a kocsi­ jához és illedelm es hangon bekéredzkedett. — A m egértés, kérem . . . Fő a m egértés! — k o ck á ztatta m eg az o k tató szav a­ k a t Bene. m e rt ném i atyai tü relm etlen sé g et é rz e tt az ily en tejfölösképű ifjoncok irán t, ak ik m ag u k n ál korosabb hölgyeket h ajk u rá szn a k , m ég hozzá nem is v alam i m egengedhető eszközökkel. „Szuggerálja, biztosan sz u g g erálja”, — gondolta a sofőr és m á r a ten y ere is v iszk etett a gondolattól: „L enne csak a fiam . de bizony lek en n ék neki egy pofont, és m ég meg is érd em eln é!” — m o rfo n d íro zo tt m agában, De m in t életéb en annyiszor, m ost is alaposan m elléfogott a helyzet m egitélésében. 40 �— A m egértés! — vág o tt vissza az ifjú. — Szép szavak! M eg írta azt m á r K a rin th y Frigyes, hogy mi férfiak csupán eszközök vag y u n k a nők kezében, — to l­ d o tta m eg a fiatalem b er. — A H űvösvölgybe m e gyünk , uram ! „H át igen! L ehet, hogy m indez igaz” — gondolta B ene.” N em tu d o m még, hogy én is nem egy unatkozó nőt találok-e, aki csak szórakozni a k a r velem . A k in ek csak a férfi kell, vagy m ég az sem. E setleg egy hűséges k u ty a is m e g járn á, csak éppen e lü tö tte a autóbusz, s m ost nincs, ak i az ü r t betöltse. Igen, ta lá n én is csak k u ty á n a k kellek, nem m á sn ak .” — A H üvösvölgybe! — ism ételte m eg a fiatale m b er, m e rt a sofőr n em eszm élt fel azonnal. V égre e lin d u ltak. P á r perc m úlva m á r szabad te rü le te n voltak, m e rt B ene a m egengedett leg­ nagyobb sebességgel h ajto tt. ”M inél előbb meg kell tudnom , mi az igazság!,, — s a r­ k a lta m agát és szünet nélk ü l ad ag o lta a gázt. A gyéren fe lá llíto tt lám paoszlopok eg y m ásu tán v illa n ta k el m e lle ttü k . Szép, tiszta idő volt. A közvilágítás sárgás színét úgy k ife h é ríte tte a hold sokezer g y er­ ty á n y i fényerejével, m in t a klórozott m osószer a feh érn em ű t. A széles ú to n m ég az a sz ta lra p erg e tt virágszirm ok is tisztá n k iv eh ető k k é v áltak . — H oztál ta k aró t, aran y o zo tt ru b in to m ? — k érd e zte a fiatalem b er. — No m ajd a puszta fö ld re ülök! — válaszo lta a nő és egy term o szt h ú zo tt elő a tá sk ájáb ó l. Á tn y ú jto tta a fiatale m b ern ek : — Igyál egy kis ru m o s te á t! — Á rum ! . . . — k iá lto tt fel az ifjú és nev etett. — Ezt a d já k a k a to n á k n a k is ü tk ö zet előtt. N öveli a harcképességüket, — m o n d ta és úgy n ev etett, m in th a sose a k a rn á abbahagyni. E k k o r egy pofon c sa tta n t a h átsó ülésen. — Nesze — m ondta h a rc ia sa n az asszony. — Az enyém et m á ris m egnövelte, — te tte m ég hozzá és elhúzódott a fiatalem b ertő l. M in d k e tte n sé rtő d ö tten h allg attak egy jó darabig. „H idegvér!” — b iz ta tta m ag át Bene. — „Csak m ost őrizd m eg a h idegvéredet! H am aro san végzünk ezzel az átk o zo tt fu v a rra l.” — M eddig ó h a jta n a k ? — a k a rta k érd ezn i u ta saitó l, de nem v o lt id eje k im o n ­ d a n i, m e rt vagy százötven-kétszáz m é te rre eg y m ásbao lv ad t szerelm es p á r b u k k a n t eléb ü k az úton. A fák közül sé tá lta k ki, s m itsem tö rő d v e a v á rh a tó veszéllyel, n yugodtan k ere sztü lv o n u lta k az úton. Bene rá ju k r e flek to ro zo tt, de la ssíta n i nem lassíto tt, m e rt ú g y ilé lte m eg a h e ly ­ z e te t, hogy még éppen el tud siklani m ellettük. E p illan a tb an azonban v á ra tla n dolog tö rté n t. Bene n ő u ta sa h irte len n a g y ot sik o lto tt: — A férjem ! — k iá lto tta fü lsik e títő hangon. — Á lljo n meg! — p ara n cso lta a sofőrnek és a nyom aték k ed v é ért a v á llá ra te tte a kezét. — M egőrültél? — rip ak o d o t rá a fiatale m b er.— Meg ak arsz h aln i? — Á lljon meg! — k iá lto tta m égegyszer a nő és m e g rá n to tta a sofőr v állát. Az ú ja b b k ité ré sre a sétáló p á r valósággal m egm erev ed ett az ú t közepén. B ene kétségbeesetten fékezett. E rre em lék ezett m ég és a rra , hogy a szerelm es p á rn a k az utolsó p illa n a tb a n még sik e rü lt elu g ran i a kocsi elől. 41 �M ellén arasznyi horzsolással, fején pedig egy b e v a rrt repedéssel b allag ot haza B ene reggel a kórházból. K áb u lt volt, tag jai sajog tak a fárad tság tó l, m in th a v a laki alap osan összeverte volna. K im ondott fá jd a lm a t azonban csak a m ellk asáb an érzett, s azt is csak olyankor, h a a szokottnál m elyebbet sóhajtott. H ét ó ra leh etett, am ikor hazaért. Még a lépcsőházban volt, am ik o r n y ílt az ajtó , felesége az előszobában v árta . — Mi tö rté n t veled? — kérd ezte az asszony elgyötört, rek ed tes hangon. — Egész éjszaka nem alu d tu n k . B ene szó nélkül lé p ett be a szobába. Fiai éppen a k k o r éb red eztek . B ecsukta a hálószoba a jta já t, aztán egy h irte len fo rd u la tta l a székbe h u p p a n t és csak nézett m aga elé bosszu san, anélkül, hogy egy árv a h an g elh ag y ta volna a to rk át. A szája is száraz volt, ez ért az tá n m égúgysem v olt ked v e beszélni. A felesége követte őt a szobába és ugyancsak ném án á llt meg az a jtó közelében Bene fölnézett rá egy p illa n a tra és a nő szem éből k iv illan ó riad alo m tó l fékezhe­ te tle n in d u la t tá m a d t b en n e. — M it nézel? — k iá lto tta olyan hangosan, hogy az asszony észrevehetően b ele­ rem egett. B ene fölállt. Az asszony elsáp ad t és nagyot nyelt. — Nem vigyáztam , — m o n d ta valam ivel h alk ab b an a sofőr. — N ekim entem egy nőnek, érte d ? Egy hercegnőnek! — em elte fel ism ét a h an g ját, de a k k o rra m á r az ökle is összeszorult. Az asszony szem ében m in th a v alam i felism erés lo b b an t volna lá n g ra ; fejét le­ h a jto tta és ijed ten h átra lép e tt. B ene ráro n to tt. — M egcsaltalak! — üvöltö tte és felem lte az öklét. — N en hallod? Az asszony rán é zett és szigorú te k in te tte l m érte végig. — N ézd m eg m agad a tü k ö rb en , az tá n beszélj! — p aran cso lta, m ajd o d alép ett a férjéh e z és szelíden belekarolt. A to a lett asztalkáh o z vezette. — Nem igaz! — o rd íto tt fel a sofőr, am in t a k ép ét m eg látta s fején a k ö tést. — Nem igaz! És teljes erejéből b elevágott a tükö rb e. 42 �D. NAGY ISTVÁN D iabete s m ellitus Az infúzió teljes h áro m óra hosszat ta rto tt. M o zdulatlan u l feküdtem , co m b jaim ­ ban egy-egy injekciós tű. K ifárad ta m , izzadtam . A lázam felszökött, a szem em k ö n y­ nyektől csillogott, egyszerre éreztem sú ly ta la n n a k és óriási te h e rn e k m agam . V alam i nag y -n ag y gyengeség u ra lk o d o tt el ra jta m . Csend m in d en ü tt. Csend. V alak i belé­ p ett a k ó rterem b e, egy n ő v érk e volt. M ár a h a n g já t is h allo ttam . M egkérdezte szü k ­ ségem v an -e v alam ire, m it kívánok? H irtelen rájö ttem , m ié rt vagyok n y u g ta lan és azt k érte m hozzon egy szék et és üljö n az ágyam m ellé: beszélgessünk. H ih etetlen ü l erős v o lt bennem a vágy, beszelni egy em b errel, elm on d an i neki m in d en t, v állaira ra k n i ezet az összedőlt világot, ráv en n i őt, hogy m egosszam vele p ro b lém áim at. K edves volt. Szívesen em lékszem vissza rá. Rövid, b a rn a h ajú , huszonegy éves lány, K lára. V idám an, pajkos-gyerekesen, villogó szeme, szerény, tartó zk o d ó m osl y a és sim ogató h an g ja ide is elkisér. M egnyugodtam , ha lá tta m fe ltű n n i a folyosó végén, sokkal jo b b an esett az eb éd , h a ő a d ta n ekem : h a te k in te tü n k összefonódott m elegség b o ríto tt el és felvillanyozódtam . Este, v acsora u tá n sétáln i m en tü n k , b e­ já rtu k a k ó rház épületét, m in d e n t m egm u tato tt, én pedig m ag am ró l m eséltem . Ha n éh a p á r ó ráig elm arad t, n y u g ta lan lettem , az a b lak b a ü ltem és lestem m ik o r lép be a k ap u n . H álás vagyok neki. m e rt nem h ag y o tt m agam ra, igyekezett eltereln i a go n d o lataim at, am elyek egyre jobban sokasodtak, sö té tté v áltak . M inden összekúszá­ ló d o tt bennem . M á r-m á r tiszta gondolataim voltak, kü lönbséget tu d ta m te n n i, d e m ost csap o nganak az em lékek, zavarosak az elképzeléseim . S zeretném m eg találn i ön m agam . Picasso: G uernica. E látszólagos k av a ro d ásb a n felism erem a tö rv én y t, a fá jd a l­ m at, h irte len m egvilágosodik előttem a szenvedés értelm e: azonosulni tudok. A zután m egérkeznek az á lm a tla n éjszak ák is m ind en átm en e t n élkül. M egro­ h an n a k a kétségek, de m á r délelőtt tudom , érzem , hogy h iá b a p ró b álo k m ajd elalu d n i. M egváltozott a helyzetem . Új fo rm á m a t keresem , hogyan fogok élni ezu tán : e rre gondolok. H irtelen elszorul a szívem és jó lenne sírn i, de m á r tíz éve nem sírtam . Jó zan m érlegeléshez kezdek, higgadtan. N ézzük c s a k . . . Nem, én nem tudok így k u fárk o dni! N ekem szükségem van a g ondolataim ra, szükségem van a h itre! M ióta játszom m á r a vidám , boldog, kiegyensúlyozott em b ert! N em fo g ad n ak be m á sk én t az em berek. De nem csinálom tovább! A lta tó t sem k érek , nem ak a ro k e l­ m enekülni. szem be k ell néznem a problém áim m al! P őrén ak aro m lá tn i m agam , nem teleag g atv a ap ró díszekkel, álarccal, m a sk a rá v a l m egrakodva, azt az e m b e rt ak aro m látn i, aki a nevem m ögé b ú jt és n ap o n ta teszi a dolgát. Egy éjsza k a se tettem fel m agam nak a k érd ést: m ié rt? É rtelm etlen volna, h iá b a ­ való. Csak az öröm ökről ne kellene lem ondani! Sötét van. m in d en k i alszik m ár 43 �Az a jtó t figyelem , a k ilin csre összpontosítok. E rősen nézem , élesen latom , m á r csak a k ilin cset és nő, nő, egyre nagyobb lesz, aztán elhom ályosul, eltű n ik előlem . R ágondolok v alam ire ugyanezt tapasztalom . E m lékszel, m ilyen boldogok v o ltu n k ? F ény-szalag o k at fo n tam a h ajad b a , u jja ­ im m a l végigsim ítottam a szádat, a r r a gondoltam : fiatal életem b en ta lá n ez az ö rö k ­ kévalóság édes p illa n a ta ? A hosszú séták alatt, am elyek m en ek ü lések v o ltak in k áb b önm aga m tól s a kam aszkor jellegzetes gondolatai elől, am ik o r egyszerűen elindul­ tam az úton, ki a városból, m entem , am íg rá m b o ru lt az éjszaka, m íg elfá ra d ta m , aztán leültem egy k ilo m éte rk ő re s azon nevettem , hogy m it g ondolnak m ost rólam egy-egy to v atű n ő a u tó utasai. Te villództál bennem . E lin d u ltam haza. M ár éjfél is elm últ, am ikor m egérkeztem . N em tu d ta senki hol voltam , m egm ondanom felesleges lett volna: ra jta m ne nevessenek! A zt m ondják, a táj, az erd ő sohasem vidám , sohase szom orú, h an e m csak mi v e títjü k ki érzéseinket a tá jra , az erd ő re , m e rt azon o su lu n k vele, átlén y eg ítjü k . M inden vidám volt. Hozzád k apcsolnak életem szép percei. M eg k ell válnom Tőled. V árj, nem akarom , hogy szom orú légy! L egyen a hom lokod rá n c ta la n , a szem ed n e­ vetős, így ak a ro k em lékezni R ád! N ehéz elm ondani, m it érzek most. T alán hazudnom k ellen e v alam it, de tudom rá jö n n é l s nekem is fájn a , hogy m ost nem m o n d tam ig a­ zat. N em akarom , nem szeretném , h a sírn á l ezután, velem , h id d el, boldogtalan lennél. Nem nevetek m á r, m osolyt nem lá tsz arcom on, ö rö k k é m ard o s a keserűség. Éjsz ak á n k én t csatangolok a v árosban és Téged k ere slek , de T e m á r nem vagy sehol, m e rt Te m in d e n ü tt vagy! Nem szerettél haso n lítan i senkihez. De a k ó rh ázb an , a m i­ k o r fárad ta n , tü relm etlen ü l és szom jasan kezem be v ettem egy k ö n y v et, felism ertelek. B eauvoir: Egy jó házból való ú rilá n y em lékei. A k is S im one-ban Téged v éltelek felfedezni. A Te lázas, n y u g talan életed n a p ­ ja it. örökké villogó b a rn a szem ed alaposan m egism ertem . N agyon fe lk a v a rt ez a könyv. E ddig titok v o ltál és azt h ittem m egism erh etetlen is, m ost m inden m egvilá­ gosodott, boldog voltam . S zinte m egbénított ez az érzés, ö rü ltem , m egdöbbentem : ilyen nagyszerű em b er vagy? A gondolatokban v ib ráló n yugtalanság, elég ed ettlen ség , az ism eretlen u tán i vágyakozás, az em b er önkontrollozó képessége, a m i S im one-ban és benned is m eg találh ató , ám u latb a ejtett. R ájö ttem , sokkal tö b b et ta n u lh a ­ to k Tőled, m in t gondoltam . K épes vagy rendszerezni, az élet szom orú tetteib en m eg­ ta lálo d az értelm et, a vidám ságot. „Ne légy szom orú!” — m ondogattad, k érte d és végül p aran cso ltad . Szívesen en ­ g edelm eskedtem volna N eked. A m ikor d e rű tő l csillogó leveleim et o lvastad, am ik o r eg ym ásután sokáig n ev ettél egy-egy m odatom o n , s lá tta m arcodon a büszkeséget, m a jd n em elsírtam m agam . E n n y ire jól sik e rü lt a já té k ? Ilyen hi telesen tu d ta m já t­ szani? N ekem kétszeresen fá jt a vid ám ság , de érted m egtettem . Em lékszel v itá in k ra ? H ányszor engedtem N eked. Te ezt nem tudod: nagyon fél­ tettelek. M agam tól. V égképp k isz ak ítsalak m agam ból vagy k eressek szép em lék ek et? N em tudom . A zt sem tu d o m , hogy tartózkodásod m ögött mi re jlik ? N em egyszerűnek lá tta d a világot, a m it elfogadtál a z é rt m egdolgoztál. K em ény voltál, k ita rtó , szívós. Úgy éreztem , nem té p h e t el b en n ü n k e t egym ástól sem m i. Mi legyőzzük a sorsot Most, am ik o r a búcsú szav ait keresem , m egköszönök m in d en t: tü relm et, szeretetet, m egértést. V eled gyak ran m egfeledkeztem a rró l a világról, am ely b en élek és én is n evettem , m egfogtam a kezed, szőttük a te rv e k e t és ám u lv a v ettü k észre m en n y ire egyezünk. De m á r a k k o r is o tt v olt se jtje im m élyén m ostani sorsom . L assan fogyott erőm , rém ülten figyeltem , mi következik. 44 �S okkal több vagy ennél! N em tudok írni, nem találo m a szavakat, le h ete tle n t k ívánok m agam tól; egy m entségem van, hogy Téged v éd lek. H irtelen azt vettem észre, hogy száz m é te rt se tudok lefu tn i: kifulladok, a lá b aim rem eg n ek . Nagyon gyenge vagyok. M ennyit fu tk á ro z tam heccből, v ersen y re k ilo m éterek et és a fu tb a ll­ p ály án m e n n y it k e rg e ttü k a labdát, m íg be nem esteled ett, m íg e ltű n t a n ap p a l a hegy m ögött, egészen addig, am íg nehéz sötét ü le p ed e tt a h ázak közé és m eg g y u llad ­ tak az utcai higanygőz lám pák. A kkor m egálltunk, tá g ra n y ílt szem m el néztük az égőket egy percig rózsaszínű fén y t o n to ttak s az tá n élesen k eg y etlen -feh éren szip o r­ kázni kezdtek. V alam elyikünk búsan hóna a lá k a p ta a focit és m e g in d u ltu n k h az a­ felé. Egyszer m ég visszanéztünk, m in th a m ásn ap m á r nem m enn én k oda többé. Az első in jek ció t vegyes érzésekkel ad tam b e m ag am n ak . A k arato s kíváncsiság v o lt b en n em ; m ilyen lesz, meg tudom -e ten n i? A n n y ira irtózom az in jek ció tó l, hogy h a film en lá tta m , m ég ak k o r is elfordultam , le h ete tle n volt néznem . A győzelem m ám o ra am it m ajd érezni fogok, m in d e n t m egér, ezzel v ig asztaltam , s erő sítg ett em m agam . E lfogódottan fogtam m eg a com bom at, felcsíptem a b ő rt é s . . . m eg m erev e­ d e tt a m o zd u lat a levegőben, de azu tán egy ú ja b b a k a ra t-h u llá m k ö v etk ezett: nem éreztem sem m it. Ü gyetlenül fogtam kezem be a fecskendőt és lassan nyom va a d u g atty ú t m egtörtént, am itől féltem , retteg te m : b ea d ta m az első injekciót. A hogy átolvasom az eddig írta k a t, zakatol b ennem szü n telen ü l ben n em egy k é r­ dés. Tudom , hogy végeredm ényben teljesen fölösleges, m e rt am it m eg tettem azt n em, leh et m e g n em tö rté n tté n y ilv á n íta n i, hazudni, de. . . . A rra gondoltam : N em hiábavaló, a m it csinálok? Az egész nincs ek k o ra je len ­ tőségű! Mi tö rté n ik ? E ltépem ezt a füzetet, nem lá tta senki, m in th a nem is le tt volna. De m a g am a t nem csaphatom be! K önnyíteni m agam on, m ásn ak az élő beszéd, n e­ kem az írás? Nem, a z t hiszem tö bbről v an szó. Egy „ilyen” beteg em b ern ek szerettem volna m eg írn i a gondolatait, hogyan változnak, alak u ln a k , fejlődnek. M ilyen szem ­ m el nézi a világot, hogyan b ará tk o zik m eg a „gyógyulása: rem é n y telen ” g o ndola­ tával. A m egváltozott belső v ilág új szűrőjén k eresztü l az arcok, az esem ények hogyan tü kröződnek? E rrő l a k a rta m írni. Ú gy érzem , m ost senki sem tu d n a szeretn i. L átom az em bereket, elh ala d n ak m ellettem jókedvűen, csillogó szem ekkel, v a la ­ m ely ik ü k et e lk isérem egy utcai fordulóig, m ással m ind ig szem be szeretn ék k erü ln i, a p illa n tá sá t k u ta tn i. G ondoltok-e a rra . hogy él m e lle tte tek egy em ber, aki úgy szeretne egyszer m egérkezni valahová! A kinek jólesne, h a v alak i-m e g fo g n á a kezét és elk ísérn é egy d arabon, kezébe zárv a m e g m u ta tn a egy m ás világot és a jó m eleg ten y erek b ő l elengedné egym ás u tá n a reggeleket, az éjszak ák at. G ondoltok-e arra , hogy ab b a n az em b erb en éppen m o st épül valam i új, ism eretlen , hogy m in d e n ért kétszeresen m eg k ell m ost küzdenie, m e rt gyönge m ég és lassan rak ó d ik le b en n e a m in d en n ap i élm ény, a k u d arco k arc p irító forrósága m á r a g o n d o latra is elő tű n ik és alak u l, változik, em b erré form álódik. N em gondoltok rá! Nem is haragszom ezért, csak jó v o lt elgondolni, m ilyen le n n e ez! F u rcsán nézek ráto k , fo rd íto tt önm agám ból. F elv ett álarcom tap o g atjáto k , örültök, nev ettek , ha kell. C sak keresg élek közöttetek, arco k at, szem eket, m ozd u lato k at látok, a z t figyelem , am i közös velem , hogy id ő b en , m egragadhassam . K ínzó vágyakozás! K itörn i ebből a — ta lá n m a g am -fo rm á lta m a ­ gúnyból — kem ény fa la it ledönteni és nevetni, nevetni. E leinte sokkal jo b b an von zódtam az em berekhez. M inden é r d e k e lt b á rk it m eg h allg attam ; m en ek ü ltem az üres szobából, am ely az elő tt barátságos otthonom v o lt nem érd e k elte k a könyvek, se film , se televízió, ha egyedül foglalkoztam v alam ivel: h allg atn o m k ellett. A h a ll ­ 45 �gatás gúzsba köti az em bert. H irtelen m i nd en megnő, ó riásira, re tten etes és sö tét lesz. Nem tisztá k ilyenkor a gondolatok, csak azt érzem , hogy nagyon szenvedek, fá j kegyetlenül valam i, az egész létezés, a fény, a hangok. A fal m á r nem fal volt, de le küzdhetetlen ak ad ály , a függöny erős rács szétszab ­ d alv a előttem a k in ti világot, a m egszokott em beri h angok u tá la to sa k k á v áltak , m ert e m l é k e z t e t t e k s én f e l e j t e n i a k a rtam . E sté n k én t já rta m a v áro s utcáit, idegen em b erek arc áb a m osolyogtam , fia ta l kam aszlán y o k szem ébe nev ettem s a legboldogabb a k k o r voltam , h a visszanevettek. A m ikor m á r teljesen n ép telen le tt a v áro s, nekidőltem egy bérh áz falá n ak és vég ig b ám u ltam az u tc án ; kön n v ű szél rezeg tette a fá k leveleit a park b an , egy m acska friss iram b an fu to tt egy k a p u b a , m in d e n ü tt csend. H om lokom a fa ln a k szorítottam és sz erettem volna k in y ú jtan i a kezem , u tá n a nyú ln i valaiknek, aki a legjob b an te sze tt azn ap este, csillagokat tűzni a legkedvesebb lá n y h a já b a és a legszom orúbb a jk á ra m osolyt varázsolni. De rájö ttem , hogy k in y ú jto tt kezem a sem m iben keresgél; le h ete tle n re v állalk o z­ tam . Csak figyeltem m e g tö rt u jja im végét és szom orúbb lettem , m in t voltam . A sírással küszködtem . S zerettem volna h u n cu t m an ó lenni, jókedvű, játék o s: sokáig n evetni, k in ev etn i a sötétet, az éjszaka butaság át. Nem tudom , m ennyi idő te lt el tám aszkodva, ta lá n tíz perc, de lehet, hogy egy félóra, nem volt fontos. L assan m egnyugodtam . B ehú n y tam a szem em s m ik o r k in y i­ to ttam m á r egy m ás v ilágot lá tta m ; derű sen csillogót. F ölnéztem az égre, m eg k eres­ tem a C assiopeia-t és elm osolyodtam . Ú jra m e g láttam az éjszak a szépségét: rá d b o ­ ruló m élykék palást, ezüst csillagokkal hím zett, puha. bársonyos, úgy érzi az em b er m ost b á rh o v á elk ü ld h etn é a gondolatait, m egértenék. A zt éreztem : elju to k ahová csak szeretnék, pu sztán ak arn o m kell. K önnyű vagyok, tiszta és egységes, egy porszem sincs a cipőm ön, nem zav ar senki: átö lelh etem a világot, m egcsókolhatom rideg, szom orú a rc á t, m e rt leh ú n y ta szem eit és alszik. O lyan, m in t egy pufók kisgyerek. A ztán dühös le tte m az em berekre, nem k ö tö tt le a h an g ju k , sorsuk sem érd ek elt. „Hogy vagy? B eteg va gy m ég? M ennyire sa jn á lla k !” Az arc u k b a tu d ta m vo ln a vágni egy téglát. S zának o ztak A fene enné meg őket! A gúnyoros mosoly, az egészségesek d erű s fölénye izgalom ba hozott. E gyszerre m eggyűlöltem , aki v igasztalni ak a rt, ak i sorsom u tá n érdeklődött. U ntam az ism erősöket, m ás v áro sb a m entem , ah o l m ég senki se ism ert, b arátk o zn i valakivel, m egfogni a kezét és a z t színlelni, hogy: m in ­ d en t tudok, a m it Te! S zabadulni m agam tól! Nem fogadtam el, hogy beteg vagyok. Nem igaz! Csak a hosszú, kegyetlen sé tá k u tán , az erős izom m unka m iatt, am ik o r k iv e rt a láz és a gyom rom hánykolódott, am ik o r p atak o k b a n ö m lö tt ró lam a víz és m e g ro h a n t az éhség és valahol az erdőben, vagy a vasú ti töltés o ld a láb a n voltam , a k k o r ju to tt eszem be v ak ító -fe h ér kegyetlenül: nem m enekülhetsz. N em a k a rta m beolvadni. U táltam a cukorbetegek „k a sz tját” ahová én is tartozom . „Nem szabad, nem szabad." Lá z a d n i a k a rtam , m egpróbáltam k itörni, igen ta p a sz ta la tla n voltam . Reggel az injekció m indig kijózanított, rájö ttem , a lá tsz at csal, m égsem vagyok olyan, m in t a többi. „K edves Z alabér! Ugye nem bántódsz meg, h a így szólítalak? Egyszer, m ikor csöppség voltam , elv ittek nagyon m esszire, egy m ogorva, ódon kastélyba. K ét h étig k e lle tt egy nagy erdőben lakni, képzelheted! M inden rém esen rossz v olt körülötem , régi. sötét-g y áv a gyerekek, 46 �szigorú nevelők hada, rengeteg szúnyog, sikló. M int egy elv aráz so lt országban. A kkor a v id ám színekhez m enekültem . Tudod, o tt egyetlen v id á m n ak m o n d h ató dolog volt egy kis patak. A színe: zö ldes-barnás-szürke. C ukor eb ih ala k ú sz k áltak benne, meg falevél. A fű v állam ig é r t és jó m élyen le h ajo ltak a m ogyoróbokrok. Ó rák ig le h e te tt vigasztalódni. A patak o csk a neve Z alabér. A zóta kiszárad t, d e m ivel egészen ap ró d o lgokra em lékszem , b ennem m ég m ost is csörgedező, n agy v ízk én t él.’' A k k o r m ég harm ad ik o s voltam . G im nazista. Izgatott, nagy te rv e k e t kovácsoló. A zt hiszem csak a kam aszkor képes ennyi le n d ü letet ad n i az em bernek. A felad ato k b áto r-k ö n n y elm ű v állalása átseg ít a töprengéseken, a sik e re k jóízű m osolyt v arázso l­ nak az a rc ra , könnyűek a léptek. Jó lenne átm en ten i a z t a kort. A lázas keresést, a m egtalálás, a felfedezés sim ogató feszültségét, gondo latain k m ég gyerekes á r ta tla n ­ ságá t. M ost itt ülök és aggódom . H ová tű n té l k am aszko r? M ennyivel n ehezebb ez a m ostani! A híres ifjúkor! I tt ülök és a r r a gondolok: beteg, b eteg vagyok. Figyelem m agam , m it érzek? Sem m it. N em fájd alo m ez, m ég nem is beletö rő d és a m egváltoz­ ta th a ta tla n b a n : fé lú t a k ettő között. K ínzó bizonytalanság, h itetlenség, n em is igaz. F ejem fö lött lebegnek az évek, keserű en p illan to k rá ju k . M it a d tato k ? M eg aján d é­ ko ztato k az é let értelm ével, de el is v e tté te k azt. M ost fulladok, kapkodok, m ié rt vagyok ilyen n yugtalan? 47 ��BOROS SÁNDOR Új korszak kezd ete a kultúra fejlőd éséb en (A S zovjetunió k u ltú rá lis fejlődésének n éh á n y tap asztalatáró l) I tt M oszkvában m a r m in d en a közelgő ü n n ep rő l beszél. A k ö zépületek és la k ó ­ h ázak kim osakodva-m egfiatalodva b ú jn a k elő az őket hó n ap o k ó ta elb o rító á llv án y ­ erdő alól. A k irak a to k , fényreklám ok, az u tca egész kép e m á r az ü n n ep e t idézi. Az 50 év tö rté n e té t felidéző fotom ontazsok előtt összeverődött csoportok sp o n ta n em lékező h an g u lata, az ü nnepi program ok közös izlelgetése a p la k áto k előtt, az ü n n ep i a já n d é ­ kok és ru h á k k iv á lasztá sán a k izgalm a az arcokon, az üzletekben, m ind azt ta n ú sítják , hogy az „októberi ü n n e p ” itt nem csak állam i, han em a szó legigazibb értelm éb en népi ünnep, a szovjet em berek szem élyes ügye is, am ely re az előkészületek „k in n ” és „b e n n ” eg y a rán t folynak. Sőt tu la jd o n k é p p en m á r nem csak az előkészületek folynak, h an e m m aga az ü n n ep is m egkezdődött. H iszen ez az ü n n ep nem csak a n o v em b er 7-én lezajló o rszá­ gos szin tű program ból áll, hanem elsősorban abból, am it a szovjetország dolgozóinak m illiói k észítettek h az áju k sz ü letésn ap jára, s ez az esem ény közeledtével egyre n a­ gyobb szám ban k erü l nyilvánosságra, m in d jo b b an m eg terem tv e az ü n n ep h an g u la­ tá t. Az egész ország közvélem énye figyelte és üdvözölte a B ratszk i g igant: a világ legnagyobb vízierőm űvének á ta d á sa t , am ely a „NOSZF 50. év fo rd u ló ja” n ev et k ap ta. Ü nnepi ajá n d é k k é n t k e rü lt á ta d á sra a v ilág jelenleg legm agasabb építm énye, a k arc sú osztakinói tv-torony, és kezdődött m eg a színes tv m ű so r sugárzása. A szovjet k u ltú ra m u n k á sain ak ju b ileu m i alko tásai k itö ltik az egész év p ro g ­ ra m já t. A könyvkiadók, színházak p ro g ra m já b an vezető helyen szerep eln ek a fo rra ­ d alo m -tö rtén eti tém ák. H ónapokon k ere sztü l folytak itt a fő v áro sb an a szövetséges köztársaságok k u ltú rá já n a k és m űvészetének ü n nepi b em u tató i és n éh á n y n a p ja fe­ jező d ö tt be az O rosz F ö d eratív K öztársaság h ivatásos m ű vészeinek és egy ü ttesein ek n ag y sik erű előadásaival. E gyidejűleg folyt országszerte az a m a tő r csoportok m integy 10 m illiós seregének fesztiválja, m elynek döntő jét a tv á lta l b iztosított országos n y il­ vánosság elő tt ta rto ttá k m eg a K ongresszusi P alo táb an . S zinte nem m ú lik el egyetlen n ap sem jelen tő s k u ltú rá lis esem ény nélkül. K iállítások, bem u tató k , tudom ányos k o n feren ciák követik egym ást, m onográfiák és cik kgyűjtem én y ek m egjelenése je le n t esem ényt, vagy a folyóiratok egy-egy cikke k a v a rja fel az érdeklődést. Sokszínű és érdekes a szovjet k u ltú ra széles m ezejének ünnepi term ése, de m in ­ den te rü le te n közös v o násként figyelhető m eg a félévszázados fejlődés ered m én y e­ in ek összegezésére való törekvés. Ennek jegyében zajlo tt le a S zovjet Írok Szövetsé­ gén ek kongresszusa és a m űvészértelm iség m ás alkotó szövetségeseinek ü n n ep i szám ­ adásai. H asonló törek v ések figyelhetők meg az elm életi fo ly ó irato k b an is, am elyek cikkeiben különböző o ld alak ró l tá rjá k fel a szovjet k u ltú ra ered m én y eit a legkor­ szerű b b tudom ányos v ívm ányoktól és esztétikai érté k ek tő l a h étk öznapok életfo rm á­ 4 49 �já n a k k u ltu rá ltsá g áig terjed ő széles skálán. A zt hiszem , hogy ez a törekvés teljesen indokolt, hiszen az 50. évforduló legm éltóbb ü nneplése a m eg tett ú t elem zése, ta p asz­ ta la ta in a k felm érése és O k tó b er eszm éinek következetes m eg v aló sítására irán y u ló további gyakorlati tennivalók kijelölése. Ez a h an g u lat itt m ost a „levegőben v an ”, és h a m ost az ü n n ep kapcsán a szov­ je t k u ltú rá lis életről próbálok rövid á tte k in té st adni, m agam sem tudok k ité rn i a „jubileum i összegezés” k isérletének csábítása elől. Az elm ú lt félévszázad, tö rté n ete sokoldalúan igzolja, hogy 1917. októ b ere u tán m ás le tt a világ, olyan folyam atok in d u lta k meg és h a la d ta k jelen tő sen előre, am e­ lyek tö rtén elm i k ifejlődésükben egy gyökeresen új em b eri civilizáció irá n y á b a m u ­ tatn ak . A változások te rjed elm e és m élysége olyan, hogy belső összefüggéseik ke­ resése és az em beri h alad á s különböző te r ü le teire gyakorolt h atásu k o n való gon­ dolkodás nem csak hogy nem v álik tú lh a la d o ttá m ag án ak az esem énynek távolodt á ­ val, hanem — ellenkezőleg — az O któber á ltal m eg n y ito tt tö rtén elm i p resp ek tív ák re á lis közelségbe kerülésével válik egyre izgalm asabb és sü rg ető b b fe la d a ttá . A k u ltú ra m in t tá rsa d alm i jelenség tó rté n ele m alak ító szerep én ek n ap jain k b a n ta p asz talh ató ren d k ív ü li m egnövekedése, a foly am atb an lévő tudom ányos- tech n ik ai fo rrad alo m és an n ak m élyreható szociális következm ényei, a dolgozó m illiók gondol­ kod ásában és m a g a ta rtá sá b a n v ilágszerte végbem enő változások m a különös je len tő ­ séggel teszik fel azt a kérdést, hogy m ilyen h a tá st g y ak o ro lt a NOSZF az em beri k u ltú ra fejlődésére, közelebbről és szűkebben: m ilyen ta p asz talato k k a l szolgál az első szocialista forrad alo m ere d m én y ek én t és an n a k ta la já n lé tre jö tt szovjet k u ltú ra félévszázados tö rté n e te az egész em beriség k u ltú rá lis h a la d á sá n a k alap v ető te n d en ­ c iá ira vonatkozóan? A k u ltú ra so rsá é rt felelősséget érző em b er k oru n k szellem i fejődésének h atalm as ered m ényeit és ugyan ak k o r az egész k u ltú rá t fenyegető veszélyeket látv a, felteszi m ag ának a k érd ést: mi az em beri k u ltú ra továbbfejlő d ésén ek ú tja , am ely h u m a n ista h iv a tá sá n a k betöltését biztosítja, mi az összefüggés a fo rrad a lo m és a k u ltú ra fe j­ lődése között? E rre a k érd é sre a választ a NOSZF és a szovjet k u ltú ra fejlődésének ta p asz talata ib an leh et elsősorban m egtalálnunk. Mi az új a SZ U -ban lezajlott k u ltú rá lis fejlődésben, m elyek azok a tendenciák, am elyek a k u ltú ra egész fejlődésének új p e rsp e k tív á k a t a d n a k ? E nnek feltárásáh o z a k u ltú rá lis fejlődés szocializm us előtti és szocializm usbeli (vagy: o k tó b er elő tti és o k tó b er után i) jellem zőinek összevetésével ju th a tu n k el. A k u ltú ra egész korábbi fejlő d ést á th a tja az az ellen tm o n d ás, hogy az em beri k u ltú ra általán o s e lő re h ala d ásán ak a fizikai dolgozók széles töm egeinek k u ltú rá la t­ lansága, elm arad o ttsá g a az ára. Az em beriség túlnyom ó többsége ki v an rekesztve azoknak az érté k ek n e k az élvezetéből és használatáb ó l, am ely ek n ek a k u ltú rá b a n való o b jektizálódá sa éppen az ő m indennapos te rm elő m u n k á já n ak és ta p a sz ta la ta in a k ered m én y ek én t v ált lehetővé. A dolgozó töm egek elidegenülése az igazi k u ltú rá lis érté k ek tő l az an tag o n iszti­ kus tá rsa d a lm a k b a n a k u ltú ra fejlődésének olyan jellem ző vonása, am ely a tá rs a d a l­ m ak belső s tru k tú rá já v a l és alap v ető törvényszerűségével függ össze. A m a g á n tu la j­ d o n ra és antagonisztikus o sztály ellen tétek re épülő tá rsa d a lm a k b a n a dolgozó töm e­ 50 �gek elv álasztása a k u ltú ra igazi értékeitől, az uralk o d ó osztályok k ö zvetlen g azd a­ sági és p olitikai érdeke. Az a halad ás, am ely ennek ellen ére ta p asz talh ató a dolgozó osztályok k u ltu rá lis-te c h n ik a i színvonalában, egyrészt a term elés tech n ik ai szükség­ letein ek következm énye, m ásrészt — elsősorban — a m u n k áso sztály és v ele szövetsé­ ges d em o k ratik u s erők o sz tály h arcá n ak eredm énye. M indezekkel eg y ü tt is azonban a dolgozó lakosság túlnyom ó többségének m űveltségi szín v o n ala jelen tő sen elm arad , egyrészt a term elés és a k u ltú ra fejlődése á lta l n y ú jto tt lehetőségektől, m ásrészt a m eglévő é rté k e k továbbfejlesztésében való ak tív részvételhez szükséges k o rszerű te ­ vékenységi form ák szükségleteitől. A dolgozó töm egeknek a k u ltú rá tó l való e lv á ­ lasztása az an tag o n iszi kus tá rsa d a lm a k b a n h atalm as en e rg iata rtalé k o k tó l fosztja meg a k u ltú rá lis és az egész tá rsa d alm i halad ást, am en n y ib en a m á r létreh o zo tt é r te ­ kek e lsa já títá sá n a k lehetőségétől m egfosztva kirekeszti a lakosság túlnyom ó tö b b sé­ gét az ű j érté k ek ak tív alk o tásán ak folyam atából. Az új é rté k ek alkotása, az egész k u ltú rá h o z való ak tív k ritik a i viszony így csak egy szűk in te lle k tu e l réteg sz ám á ra v álik lehetővé, am ely azt a polgári tá rsa d alo m b an elfo g lalt hely zetén él fogva á lta ­ lá b an az uralk o d ó osztályok érd ek ein ek m egfelelően realizálja. A dolgozó lakosság nagy többségének k u ltú rá h o z való viszonyában a passzív töm egfogyasztás dom inál, am ely et az uralk o d ó osztály sa já t k u ltú rá já n a k töm egm éretekben te rje sz te tt „érték ei­ hez” való a d a p tá lá sra , a töm egek „lelki m egdolgozására”, szellem i ö nálóságának a lá ­ ásásá ra használ fel. Az igazi k u ltú rá lis é rté k e k e lsa já títá sa a dolgozó osztályok egyes tag jai szám ára az antagoniszi kus tá rsa d a lm a k b a n csak az u ralk o d ó osztály szellem i b efo ly ásának leküzdésével, a gazdaságilag kizsákm ányoló, p o litik ailag elnyom ó és szellem ileg elidegenítő, leigázó ren d szer felszám olására irán y u ló ak tív o sztály h arcb an lehetséges. Az antagoniszi kus tá rsa d a lm a k b a n lezajló k u ltú rá lis fejlődés te h á t k ép telen k i­ lépni a k u ltú ra és a dolgozó töm egek elv álasztásán ak , elidegenültségének keretei közül, nem képes egyesíteni a tá rsa d a lm i h alad á s k ét k im e ríth e te tle n en e rg iafo rrá­ sá t: a dolgozó töm egek élő alkotó en e rg iáit és az em b eriség k u ltú rá b a n o b je k tiv á lt erő it, képességeit. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a term elés-tech n ik ai te k in te tb en le g fejletteb b és leggazdagabb antago n isztik u s tá rsa d alo m sem képes b iztosítani a dolgozó em b er képességeinek k ibontakozását, szem élyiségének gazdag fejlődését. A k u ltú ra és a dolgozó em b er elidegenültsége az antag o n isztik u s tá rsa d a lm a k a n ti­ hum án u s lényegének egyik m egnyilvánulása, am elyet sem m ilyen m o dernizálással sem tud m egszüntetni, m e rt alap v ető tá rsa d alm i viszonyaiból egész belső s tr u k tú r á ­ jáb ó l köv etk ezik. A szovjet k u ltú ra fejlődésének tö rtén elm i jelentősége az em b eri k u ltú rá lis h a ­ lad ás sz ám ára m in d en ek elő tt az, hogy m e g m u ta tta az an tag o n isztik u s tá rsa d a lm a k k u ltú rá lis fejlődése során k ia la k u lt és m ag án ak a k u ltú rá n a k a fejlődését egyre in ­ k á b b g átló és eltorzító ellentm ondások m egoldásának reá lis ú tjá t, először je le n íte tte meg a k u ltú rá lis fejlődésnek azokat az új vonásait, ten d en ciáit, am elyek végső k i­ fejlődésükben a k u ltú rá lis h alad á s új típ u s á t jellem zik. E ten d en ciák a k u ltú rá lis élet egyes te rü le te in — term észetesen — szám os k o n k ­ r é t tö rtén elm i d e term in á n ssal összefonódva és k o rán tsem ellen tm o n d ásm en tesen je ­ len tk eztek. Így pl. az a körülm ény, hogy a szocializm us k u ltú rá ja először egy zöm é­ ben írá stu d a tla n és évszázadokon k eresztül intézm ényesen szellem i sötétségben ta r ­ to tt o rszágban a la k u lt ki, elk erü lh etetlen n é te tte a m űveltségi h ián y o k pótlását, egy hosszú év ek re k ite rjed ő időszakon keresztül. Az eg yébk én t is e lm arad o tt és a sokéves 51 �0 h áb o rú b a n m ég jelen tő s — részében elp u sztíto tt term elési — tech n ik ai bázis, a f a ­ sizm us elleni háb o rú pusztításai jelentősen n eh e zítették a k u ltú rá lis életn ek a szoci­ alizm us általán o s tá rsa d alm i, politikai feltételei á lta l leletővé te tt fejlődési ütem ét. A zok a körülm ények, am elyeket a szem élyi k u ltu sz fogalm a a la tt foglalunk össze, szintén nem kis m é rték b en neh ezítették , g áto ltá k z a v a rtá k a szocialista k u ltú ra új ten d en ciáin ak teljes kibontakozását. A zonban m indezek ellen ére a szocialista k u ltu ra SZU -beli fejlődése m á r az első évtizedekben g igan tik u s ered m én y ek et p ro d u k ált. A félévszázada m ég m űveletlen, írá stu d a tla n ország a k o rszerű tu dom ány és technika, a h alad ó h u m a n ista irodalom és m űvészet, a lakosság m in d en réteg én ek szellem i fej­ lődése szám ára lehetőséget biztosító közoktatás és népm űvelés h azájáv á vált. M a m á r azok sem ta g a d já k a SZU érd e m eit és szerep ét k o ru n k k u ltú rá lis fejlő­ désében, ak ik et igazán nem le h et szovjet szim pátiáv al gy an ú sítan i. Az éppen tíz év ­ vel ezelőtt a fe jle tt tőkés országok vezető k ö reiben jelen tk ező sokk-szerű rád ö b b en és a szovjet tud o m án y és te ch n ik a szín v o n alára az első kozm ikus o b jek tu m o k felbocsá­ tá sáv a l kapcsolatban, m ajd az ezt követő vizsgálódások m eg állap ításai: a szovjet közm űvelődési ren d szer h atékonyságának, a tudom ányos k u ta tó m u n k a, v a la m in t a lakos­ ság m agas k u ltú rá lis-tec h n ik a i sz ínvonalának elism erése és ta p a sz ta la ta in a k a tőkés országok k o rm án y szin tjén való tan u lm án y o zása — m indez csak késői felism erése v o lt a 40 éves k u ltú rá lis fejlődés m á r világszenzációkat p ro d u k áló eredm ényeinek. A polgári szociológusok szeretik úgy b eá llítan i ezt a fejlődést, m in t a hiányzó polgári k u ltú ra egyszerű p ó tlásának, a korszerű ip a ri tá rsad alo m funkcio n álásáh o z szükséges k u ltú rá lis-te c h n ik a i színvonal elérésének folyam atát, azaz: m in t a k u ltú ra m á r is­ m e rt fejlődési ú tjá n a k m egism étlését, illetv e a n n a k k o rszerű színvonalához való fel­ zárkózást, figyelm en k ív ü l h agyva és ta g ad v a a szovjet k u ltú ra fejlődésének g y ö k e­ resen új tendenciáit. P edig éppen ezek a ten d en ciák — am elyek az egész félévszáza­ dos fejlődésben jelen voltak, de éppen az utolsó évtizedben b o n tak o zn ak ki egyre szem m elláthatóbban, egyre érzékelhetőbben — jelen tik a szovjet k u ltú rá lis ta p a sz ta ­ la t legnagyobb érté k e it a k u ltú rá lis h alad á s k o ru n k szükségleteinek m egfelelő ú tja ­ in ak tanulm ányozása szám ára. A S Z U -ban 50 évvel ezelőtt m eg in d u lt és jelen leg is folyó szocialista k u ltú rá lis fo rrad a lm o n során a k u ltú ra igazi értékei először v á lta k reá lisa n h ozzáférhetővé a dolgozó töm egek szám ára. H atalm as len d ü lettel in d u lt meg és folyik jelen leg is a k u ltú rá b a n o b je k tiv á lt em beri erők és képességek széleskörű e lsa já títá sa a m u n k a em berei szám ára. B ár egy nép k u ltú rá lis színvonaláb an b ek ö v etk ezett m inőségi v á l­ tozások jellem zésére önm agában nem elég egyik vagy m ásik statisztik ai adat, mégis ezek az ad a to k u ta ln a k a k u ltú ra és a dolgozó em berek között lé tre jö tt ú j k ap cso la­ tok n éh án y vonására. Az írást-olvasást, m in d en további m űvelődés első előfeltételét a fo rrad alo m előtti 28,4 % -k al szem ben a lakosság 93,5 % -a s a já títo tta el. A 7 osz­ tályos általán o st, és an n á l m agasabb iskolát 84.5 m illió em b er végezte el, ami azt jelen ti, hogy az ak tív dolgozó lakosság 56,4 n/0-a általán o s, közép vagy főiskolai vég­ zettséggel rendelkezik. Jelen leg m integy 9 m illió dolgozó ta n u l esti és levelező tago­ zatokon, 14 m illió vesz részt szakm ai alap - vagy továbbképzésben. 2 m illióan lá to g at­ g a tjá k a k u ltú ra esti egyetem eit. A szovjet k ö n y v tá ra k n ak 100 m illió b eiratk o zo tt olvasója van, m űvelődési intézm ények és társad alm i szervezetek m űvészeti csoport­ ja ib an 95 m illióan tan ulm ányozzák a k tív an a különböző m űvészeteket. A szovjet k u ltú rá lis fejlődés azt m u ta tja , hogy d öntő lépés tö rté n t a dolgozó em b erek k u ltú rá lis elzártság án ak , elid egenültségének leküzdése ú tjá n . Az e lsajátítás 52 �re n d k ív ü li m éreteib en kifejeződő töm eg ak tiv itás m e lle tt elsősorban an n a k je len tő sé­ gét, kell h angsúlyoznunk, hogy a dolgozó töm egek ebben a fo ly am atb an ta rta lm ila g a k u ltú ra igazi érté k e it s a já títjá k el, a klasszikus örökséget, a szocialista k u ltú ra és a k ülföld korszerű, h u m a n ista alk o tásait. A folyam at ere d m én y e k én t fokozatosan csökken a tá rsa d alo m k u ltú rá lis h alad á sa és a dolgozó töm egek k u ltú rá lis tech n ik ai színvonala közötti szakadás, az egyes dolgozó em b er m űveltsége egyre in k á b b követi a k u ltú ra általán o s fejlődését, m inden dolgozó em b er részesü lh et a k u ltú rá lis fejlő ­ dés eredm ényeiben. Az e lsa já títá s új lehetőségei és form ái egyrészről, a k u ltú ra új ta rta lm i jegyei m ásrészről azt eredm ényezik, hogy a szocialista k u ltú ra érté k ei egyre ak tív ab b h a ­ tá st g y akorolnak a dolgozó em berek m in d en n ap i tevékenységére: term elő m u n k á jára, kö zéleti-p olitikai tevékenységére, szab ad id ején ek eltöltésére, szem élyes k a p c so la ta ira , egész életm ó d jára. A k u ltú ra és a töm egek közötti ellentm ondás, am ely et a burzsoá teo retik u sok arisz to k ratik u s koncepciói olyan nagy elő szeretettel ab szo lu tizáln ak v alam ily en örök antagonizm ussá, a szocializm us ta la já n , a szovjet ta p asz talato k a la p já n úgy oldódik meg, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei nem csak befogad­ já k , h an em m in d en n ap i tevékenységükben m ind ak tív a b b a n fel is h a sz n á ljá k a k u l­ tú ra érté k eit, a m egoldás irá n y a te h á t: a töm egek k u ltú rá ja m u n k áb an , m a g a ta rtá s­ ban, életm ódban. Ezzel eddig elk ép zelh etetlen p ersp e k tív á k n y íln a k m eg a k u ltú ra tá rsa d alm i szerepe elő tt is. H a a k u ltú ra nem csupán p riv ileg izált in te lle k tu e llek szűk réteg én ek sz u b jek tív tevékenységében ny er életet, h an e m m in d szélesebb d o l­ gozó töm egek m in d en n ap i m u n k á jáb a n , a k k o r érd e k eik m eg v aló sításán ak , a tá rs a ­ dalm i h alad á s m eggyorsításának egyre h aték o n y ab b és jelen tő seb b tény ező jév é v á ­ lik. N em kevésbé fontos e ta p a sz ta la t m ásik asp ek tu sa sem , az ugyanis, hogy a k u l­ tú r a ak tív e lsa já títá sa a dolgozó töm egek á lta l nem lehetséges a tá rsa d alm i á ta la ­ k ító tevékenységtől elszigetelve, m e rt a n n a k szükségletei ösztönzik ezt a folyam atot, és az alk alm azás képessége, am i a k u ltú rá n a k az ism eretek n él nem kevésbé fontos elem e, csak a gy ak o rlat fo ly am atáb an s a já títh a tó el. A dolgozók k u ltú rá lis felem elése te h á t n em v alam i ste ril „kultú rális-felv ilág o sító ”, elvon t pedagógiai m u n k a ered m é­ n y ek é n t v aló su lh at meg, han em az osztályharcba, a szocialista ép ítés p o litik ai, te rm e ­ lési k u ltú rá lis fe la d a ta in a k m egoldásába való ak tív bekapcsolódásuk révén. A szocializm us tá rsa d alm i, politikai körülm ényei leh ető v é és szükségessé teszik, hogy a dolgozó em b er nem csak a k u ltú rá lis é rté k e k passzív fogyasztói, h an e m ak tív felh aszn álója legyen, ó n te v ék e n y en -k ritik u sa n v álasztv a ki azo k at az ism eretek et, am elyek tevékenységének eredm ényességét leg h aték o n y ab b an m o z d íth a tjá k elő. F en ti folyam atok ere d m én y ek én t k ibontakozik a k u ltú ra és a dolgozó em b er k a p ­ csolatának, k ö lcsö n h atásán ak egy további új o ld ala is. A k u ltú rá lis, te ch n ik ai szín­ v o n al általán o s em elkedése, az ak tív term elési-közéleti tevékenység so rán szerzett tap asztalatok, a szabad idő növelése és a te rm elé si-tec h n ik ai feltéte lek fejlődése kö­ v etk eztéb en a dolgozó lakosság egyre növekvő része kapcsolódik b e a k tív a n a k u ltú ra továbbfejlesztésébe, a k u ltú rá lis é rte k e k alk o tásaib a is. A SZU n ép g azd aság áb an fog­ lalk o ztato tt szakem berek szám a 1941. és 1966. között 2,4 m illió főről 7,7 m illió ra em elkedett. K ülönösen erő teljes v olt a szakem berek k ik ép zésén ek és m u n k á b a á llí­ tá sá n a k ü tem e az utóbbi évtizedben. Az összes szak em b erek 37,6 % - a 30 éven, 72,4 % -a pedig 40 éven aluli. R endkívüli ü tem b en növekszik a tudom ányos k u ta tó m u n k á v al foglalkozó dolgozók szám a. Míg 1914-ben a m ai SZU te rü le té n összesen 11,6 ezer tudom ányos k u ta tó dolgozott, ad d ig 1966-ban 712,4 ezer, s szám uk csak 1960. 53 �és 1967. között több m in t kétszszeresére em elk ed ett A term elő ü zem ekben 1966-ban tö b b m int 4 m illió ésszerűsítési ja v aslato t n y ú jto tta k be a d o lgozók, s ebből 2,8 m illiót bevezettek. A SZU k u ltú rá lis fejlődésének ta p asz talata i egy értelm ű en ta n ú sítjá k , hogy a k u l­ tú r a és a dolgozó töm egek elidegenültségének leküzdésére döntő lépések tö rté n tek a szocialista k u ltú rá lis forradalom során A dolgozók érdeklődése, látóköre, szellemi szükségletei, k u ltú rá lis a k tiv itá sa nagy fejlődésen m en t k eresztü l az elm ú lt 50. é v b e n. E nnek a fejlődésnek a z a la p já t a k iin d u ló p o n tját azok a tá rsa d alm i, p o litik ai viszonyok képezték, am ely eket a NOSZF hozott létre. Csak a szocialista tá rsa d alm i viszo­ nyok ta la já n v ált lehetővé a k u ltú rá lis é rté k ek m in d en dolgozó sz ám á ra hozzá­ férh ető tétele, az ak tív társad alo m alak ító tevékenységbe, a k u ltú ra ak tív e l­ sa játításáb a és továbbfejlesztésébe való bekapcsolódási lehetőségének a biztosítása. A szocialista k u ltú rá lis fo rradalom a SZ U -ban még nem fejeződött be. A NOSZF á lta l m e g n y ito tt lehetőségek rea lizá lá sa és a m egin d u lt fo ly am ato k k iteljesed ése még fo ly am atban van, és szám os m ás tá rsa d alm i p ro b lém a m egoldásával függ össze. De h a a fejlődés mai p ro b lém áin a k m egoldása m ég tov áb b i k ita rtó m u n k át, a k o n k rét u ta k és form ák tü re lm e tle n keresését, é s k ip ró b álásá t is igényli, m a 50 év m ú ltá n m á r te lje s világosággal rajzo ló d n ak ki azok a tend en ciák , am elyek a k o m m u n ista tá rsa d alo m új típusú k u ltú rá lis h a la d á sá t jellem zik, a szem élyiség sokoldalú fejlődé­ sét igénylik és teszik lehetővé, az em b er szellem i szab ad ság án ak k ib o n tak o zását eredm ényezik. Ezek a ten d en ciák először a NOSZF ered m én y ek én t és a n n a k ta laján lé tre jö tt szovjet k u ltú rá b a n je len tek meg. előlegezve a nem zetközi m éretek b en k i­ bontakozó szocialista k u ltú ra n éh á n y általán o s vonását. Most, am ikor a NOSZF. 50. év fo rd u ló já n ak előestéjén a félévszázados fejlődés ered m én y einek sokoldalú érték elése folyik, a m arx izm u s-len in izm u s igazságának és m élyen h u m a n ista lényegének tö rtén elm i igazolását n y ú jtjá k azok a tap asztalato k , am elyek azt m u ta tjá k , hogy az em b er szellem i felszabadulása, az em beriség k u ltú Iis h alad á sán a k új korszaka felé is az Orosz O któber n y ito tta m eg az utat. M o s z kva: 54 �SZABÓ BÉLA M a g y a r in te r n a c io n a lis tá k a s z o v j e t h a ta lo m v é d e lm é b e n (1917— 1 9 2 2 ) A végtelen időben az évek jelzik a n n a k m ú lá sá t s évszám okhoz kötődik az em b e­ riség életét őrző történelem . A történelm i évszám ok zöm e elvész az ism eretlenben, de hosszú századokra fe n n m a ra d n a k azok, am elyek egy k o r gon d o latv ilág át, h arcait, ere d m én y eit fejezik ki. N ekünk m a g y aro k n ak 1514 Dózsa p a ra sz th á b o rú já t je len ti és 1848—49 a nem zeti fü ggetlenségért és polgári h a la d á sé rt fo ly ta to tt k ü zd elm ü n k szim ­ b ó lu m áv á vált. 1917 az egész em beriség sz ám ára e lv á la sz th a ta tla n u l és örök id ő k re eg y b e fo rrt a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m győzelm ével. E tö rtén elm i győzelem re ötven év u tá n is büszkeséggel és öröm m el te k in te n ek a dolgozó száz és szám illiók, rem én y t k elt m a is az eln yom ottakban és gyűlö lettel veszik k ö rü l a kizsák m án y o lók ezrei, de a nagy tö rtén elm i te tte k h ez m éltón senkinek sem közöm bös. A z e lm ú lt ötven év m eg érlelte a fo rrad a lo m m agvetését. A zok a m é ly reh ató változások, m elyek 1917 ó ta az egész em beriség fejlődésében, an n a k h a tá s á ra végbem en tek ; a szocialista v i­ lág ren d szer lé trejö tte, a szocialista tá rsa d alo m gazdasági, k u ltu rá lis eredm ényei ig a­ zo lták ,hogy O któber v alóban egy ú j korszak k ezdetét je le n te tte és egy új korba, a szocializm us, kom m unizm us k o ráb a léptünk. K üzdelm ekben, eredm ényekben gazdag ötven év u tá n a n agy idők nagy ta n ú ira, a résztv ev ő k re em lékezünk. A v ér és tűz szim bolizálhatná leghűbben a kezdet időszakát. A p éterv ári győ­ zelm et négy, vérben, szenvedésben, tűzb en és p u sztu lásb an teli év k ö v ette — a p ol­ g árh á b o rú évei. Égő városok és falv a k házai, töm egsírok, m eg k ín zo tt m illiók h ird e t­ ték, hogy a régi rend, a m egsebzett im perializm us nem nyugszik bele vereségébe. 1918-ban az a n ta n t h a ta lm a k h ad ih ajó i h a síto ttá k az orosz te n g erek v izeit észa­ kon és délen, k eleten és nyugaton. T izennégy állam im p e rialistá i zsoldosokat, k a ­ to n a ru h á b a b ú jta to tt, m e g félem lített és félrev e ze tett m u n k á so k at és p ara szto k a t ra k ta k p a r tr a az orosz földön, hogy e ltip o rjá k a szovjetek h atalm át. F eh ér kozákok lovas b an d ái száguldoztak a végtelen p usztán a h a lá lt idézve. M ensevikiek, esszerek , ju n k e re k és a n a rc h istá k ta lá lk o z ta k a gyűlöletben. A c á r tá b o rn o k ai ú jra k ib o n to t­ tá k a „szent O roszország” zá sz lajá t és p u skatussal, szuronnyal, golyóval ta n íto ttá k a p ara szto t a régi félelem re. 1918 n y a rá ra az angol, am erikai, fra n c ia és ja p á n intervenciósok kezébe k erü ltek a B alti-, a F ek ete-ten g e r és a Csendes óceán kikötői. In terv en ció s csap ato k m en etel­ tek M urm anszk, A rhangelszk, O dessza, Szevasztopol, V lagyivosztok utcáin. A n ém et G yenikin és K rasznov tá b o rn o k fe h é r k ozákjai u ra ltá k a Don, a K u b án és D él-V olga vidékét. Az angolok á lta l tá m o g ato tt fe h é r gárd isták kezébe k e rü lt K au k ázu s és T u r­ 55 �k esztán. A csehszlovák b u rzsuázia húszm illió ru b e lé rt ela d ta az im p erializm u sn ak a csehszlovák légió kato n áit. A cseh légió lázadása úgyszólván egyetlen éjszak a a la tt az im p e rialistá k kezére ju tta tta a V olgától V lagyivosztokig húzódó tran sszib é riai­ v asú tv o n alat, S zibéria ü tő e ré t és ezzel a Volga, U ral-v id ék és S zibéria is a feh érek k ezébe k erü lt. A nagy O roszország nyolctized része az ellen fo rra d alm áro k ellen ő r­ zése a la tt á llt 1918 n y arán. Az e lle n fo rra d a lm a t a közös gyűlölet fogta össze és k o n ­ c e n trá lt tá m a d á st k észített elő a fo rrad alo m bölcsője, P é te rv á r s a fo rrad a lo m szék­ helye, M oszkva ellen. E gyetlen cél lebegett előttük, m egsem m isíteni a fo rrad alo m v e­ zető e re jé t a Bolsevik P árto t, rabság b a dönteni a felszab ad íto tt m illiókat, hogy ú jra é le t és halál, k en y ér és szabadság u ra i lehessenek. Z ord idők következtek. É let vagy halál? ? — ez v o lt a kérdés. A L enin vezette Bolsevik P á r t h arc b a h ív ta O roszország m u n k á sa it és p a ra sz t­ ja it, hogy m egvédjék életüket, k iv ív o tt szabadságukat, a m unk áso k —p araszto k h a ­ ta lm á t: a jövőt. A P á r t hívó sz av á ra új sereg született, a m unk áso k —p araszto k Vörös H adserege. N em pom pázott fényes eg y enruhákban, szürke, egyszerű p ro le tá r sereg volt. F elszerelése, fegyverzete, ellátása, e lm a ra d t az a n ta n t csapatoké m ögött, d e tá ­ m o g a tta a nép, az ő ügyük v olt az igaz és szívük, h itü k legyőzhetetlenné te tte őket A tú lerő v el szem ben felv e tté k a harcot. 1918 n y ará n m ég csak 450 ezer fő v olt a Vörös H adsereg létszám a. 1919 tavaszán m ásfélm illió, 1920 n y ará n több m in t háro m m illió és 1921-ben m integy ö tm illió k a ­ to n a h arc o lt a V örös H adsereg soraiban. 1918-ban 25 ezer k om m unista, 1919 elején ú ja b b 25 ezer kom m unista, 60 ezer szakszervezeti vezető, több tízezer kom szom olista je len tk ez ett ö n ként e hadsereg so ra ib a . Ö sszefogott a nép a győzelem ért. Négy hosszú 56 �év küzdelm ei következtek. Az áldozat, a m it ho ztak n em v o lt hiábavaló. 1918-ban m eg állíto tták az in terv en ció előretörését, 1919-ben k iv é d ték K olcsak k eleti, G yenikin déli, Jugyenics n y u g ati és M iller északi k o n c e n trá lt tá m ad á sát. 1919 tele és 1920 tavasza m eghozta a győzelm et. D öntő vereséget m é rtek K olcsakra, m eg sem m isítették a szibériai ellen fo rra d alm at. S zétzúzták Jugyenics és G y en ik in h adseregét. 1920-ban felv ették a k ü zdelm et az ú ja b b tám adókkal, a lengyel u ra k k a l és V ran g ellel szem ­ ben és 1921-re m in d en fro n to n döntő győzelm et a ra to tt a p ro le tá r hadsereg. 1922-ben a Csendes óceánnál a ja p á n im p e rialistá k szétzúzásával véget é rte k a csaták. Sok százezer fiatal élete t áldozott fel az orosz nép a győzelem ért, a leg jo b b ak életét. N incsenek sta tisz tik a i kim u tatáso k , a fro n t és a h áto rszág véres veszteségei egybeolvadnak. Egyedül a B olsevik P á rtn a k több m in t ö tvenezer ta g ja h alt hősi h a lá lt ebben a küzdelem ben. Az orosz nép m e lle tt rész tv ett a tö rté n elm i h arc o k ­ ban, a p ro le tá r nem zetköziséghez híven a S zovjetúnió soknem zetiségű népe, a cári O roszországban élő hadifoglyok tízezrei és az interv en ció s csapatok fo rra d a lm á r hősei. T etté v á lt a jelszó: „Világ p ro le tá rja i eg yesüljetek !” E bben a nem zetközi seregben o tt ta lá lju k az elsők között a mi n ép ü n k fia it, a m agyarokat. A fo rrad alo m idején a központi h a ta lm a k k étm illió hadifogoly k ato n ájá b ó l fél­ m illió m agyar hadifogoly élt a cári O roszországban. A b urzsoázia nem zetközisége és o sztály -szolidaritása a hadifogoly tá b o ro k b an is érvén y esü lt. A tisztek jo b b ellátást, ra n g ju k n a k m egfelelően h av o n ta fizetést k ap tak , tisztiszo lg át ta rth a tta k — a fogság­ ban is m u n k a nélkül, m in t „u ra k ” éltek. A b a ra k o k k b a n összezsúfolt legénységet ti­ zed elte a nyom or, a flecktífusz, a skorbut. Több m in t négyszázezren h a lta k m eg így hadifogoly táborokban. De m ég e n yom ort sem a d tá k ingyen. Az orosz bu rzso ázia a m ezőgazdaságban, a bány ák b an , az erd ő irtáso k n ál, v asú tép ítése k n él zsák m án y o lta ki sok százezer hadifogoly fizikai erejét. A m ag y ar hadifoglyok életközelségbe k e rü l­ tek az orosz dolgozókkal. A ta rjá n i bányász, a nógrád i p araszt, a m ag y ar p ro le tá r közvetlen ta p asz talatb ó l ta n u lh a tta m eg a m arx izm u s n ag y igazságát, hogy a p ro le­ tá ro k n a k egyetlen és közös ellensége v an ,a s a já t kizsákm ányolója. A burzsoá és p ro le tá r viszony felism erésének nagy iskoláivá v á lta k a h adifogoly-táborok. En nek tu d a to sításá b an jelen tő s szerepük v olt a tá b o rb a n m űködő p ártv e zé re k n ek A Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m n em csak az orosz nép sz ám á ra hozott b ékét, földet, szabadságot. M egnyíltak a tá b o ro k k ap u i és az elnyom ott, le n éz ett ra b szabad em b erré lett. M időn a fia ta l szovjet állam veszélybe k e rü lt és fegyvert fogott az orosz nép, a v olt hadifoglyok közül nagyon sokan tu d tá k h ol a helyük. M integy k ettőszázezerre tehető azoknak az O roszországban élő k ü lfö ld iek n ek a szám a, a k ik feg y v ert ra g a d ta k a fo rrad a lo m véd elm ére a p o lg á rh á b o rú idején. L enin és K un B éla e lv tá rsa k 1919. áp rilis 28-án felh ív ással fo rd u lta k a V örös H adseregben harcoló m ag y ar in ternacionalistákhoz. E felh ív ásb a n o lv ash ató az első a d a t a m ag y a­ ro k lé tszám ára vonatkozóan: „Ti huszonötezren T u rk esztán b an , ti százezren Szibé­ riá b a n ” — ír ja a felhívás. S zázhuszonötezerre te h ető te h á t a V örös H adseregben harcoló m agyarok szám a. A szovjet h ad tö rtén észek le g ú jab b k u ta tá sa i m egerősítik ezt az ad atot. I. M atv ajev a V örös H adsereg nem zetközi osztagaiban küzdő m ag y a­ ro k szám át, le v é ltá ri k u ta tá so k a la p já n „m integy százezerre” teszi n em szám ítv a a partizán m o zgalom harcosait. A m ag y aro k létszám a jelen tő sen m e g h ala d ta az egyéb nem zetekből to b o rzo tt in te rn a c io n a listá k szám át. A szo v jet fo rráso k negyvenezer k ín ai, h arm in cez er délszláv (szerb, horv át, szlovén, m acedon, m ontenegrói), több ezer lengyel, csehszlovák, koreai, sok n ém et és o sztrák h azafi részv ételérő l em lékez­ 57 �nek meg. Még jelentősebbé válik a m agyar in te rn acio n alisták részvétele a v ilá g tö r­ ténelm i jelentőségű küzdelem ben, h a a m agyarság létszám ához v iszo n y ítju k az ad ato kat. E sz erin t m inden századik m agyar, m in d en huszonötödik feln ő tt m agvar férfi, illetv e m inden ö tötdik m agyar hadifogoly a V örös H adsereg k a to n á ja k é n t h a r­ colt a p o lgárháború idején a szovjet h atalo m védelm ében. A m agyar in te rn acio n alisták h a rc a n é p ü n k legnagyobb fo rrad a lm i tettei közé tarto zik. R észvételük nagyságát; a m agyar m u n k áso k n ak és p ara szto k n a k a szoci­ alizm us és az intern acio n alizm u s m elletti töm eges h itv a llá sá t a m a g y ar történelem nagy fo rrad a lm i h arc aiv a l történő összehasonlítással em elh e tjü k ki a legjobban. Rákóczi k u ru c seregének legnagyobb élelm ezési létszám a százezer főt te tt ki. 1848— 49-es szab ad ság h arcu n k b an a honvédsereg legnagyobb létszám a százh atv an ezer fő k ö rü l m ozgott és u g y an en n y ire tehető 1919-ben a m ag y ar Vörös H adsereg soraiban küzdő vörös k ato n ák szám a. Ezek az összehasonlítások is b izonyítják, hogy a szocialista fo rrad a lo m védelm ében a m agyar m u n k ás a p ro letárn acio n alizm u sh o z híven a sa já t ügyét látta. E szám ok tü k réb e n v áln ak érth e tő v é a szovjet tö rté n elm i m u n k á k n ak a m ag y aro k ­ k al kapcsolatos kiem elései. „A nem zetközi alak u la to k kö zp o n tja O m szk lett, szerve­ zői pedig m agyar k o m m u n isták élükön L igeti K árollyal, a nagyszerű bolsevikkal". Vagy: „a nem zetközi p artizán osztagok m eg ala k ítá sát a tom szki szovjet kezdem é­ nyezte. . . 1918—22 között m integy h arm in c nem zetközi, főleg m ag y ar p artizán szá­ zad, zászlóalj védelm ezte hősiesen az O któberi F o rrad alo m v ív m án y ait S zibériában és a T ávol-K eleten.” A III. In tern ac io n á lé nem zetközi h ad o sztály a az O m szkban m eg­ a la k u lt nem zetközi d a n d á r és a S zovjetunió legkülönbözőbb te rü lete in m egalakult nem zetközi ezredek szervezői és tag jai a szovjet forráso k sz erin t „elsősorban m ag y a­ rok v o lta k ”. E zred- és osztag p aran csn o k k én t em lítik m eg a fo rráso k M üller A rm ad, 58 �Szabó F erenc, K áp lán Zsigm ond, H o rv á th Im re, N atik Ján o s, V arga G yula, V arga Istv án , M ünich F erenc, V ien erm an n L ajos, Szabó S ándor, G av ró Lajos, Dömök Jó­ zsef, Z alka M áté és még sok m á sn ak a nevét. A m agyar in te rn a c io n a listá k m á r a nagy ok tó b er fo rrad a lm i h arc aib a n is részt vettek . A K rem l fa lá n á l a hősök tem ető jéb en m agyaro k is nyugszanak. Az elsők k ö zö tt v ették fel a h arc o t S zib ériáb an az ellen fo rra d alm i tú lerő v el szem ben; h etekig v éd ték a B a jk á l k ö rv a su ta t; em lék ü k et őrzi a m agyaro k gázlója, ah o l az utolsó em b erig k ita rto tta k , s o tt ta lá lju k ő k et a végtelen ta jg a p a rtiz á n ja i so ráb an . K üz­ d ö tte k K olcsak, G yenikin, K rasznov, Jugyenics ellen. A legendás hős C sap ajev h ad ­ osztály áb an éppúgy v o lta k in te rn a c io n a lista m agyar lovasezredek, m int B ugyonij m arsall lovas hadseregében. A főparancsnok F ru n ze őrzászló aljáb an , m in t a leg m egbízhatóbbak éppúgy hely tálltak , m in t a fo rrad a lo m vezére L en in elv társ sze­ m ély ét védő testőrségben. L á ttá k hősi h a rc u k a t a K au k ázu s bércei, T u rk esztán ho­ m oksivatagai. U k ra jn a pusztái és az U ral, S zibéria végtelen fenyőrengetegei. R észtvettek az illegális k om m unista m ozgalm akban a K olcsak u ralm a a la tt sín y ­ lődő S zibériában. Omszk, Tom szk, K raszn o jarszk , H abarovszk, Irk u tszk városokban v o ltak a legjelentősebb m egm ozdulások, hol m a is keg y elettel őrzik a m á rtírh a lá lt h a lt in te rn acio n alisták em lékét. Az érdekesség k ed v é ért csak egy esetet, tán nem is a leg jelen tő seb b et sz e re t­ ném b e m u ta tn i az O któberi K özpont Á llam i L ev é ltá r an y ag a alap já n . B en n ü n k et n ó g rád ia k at különösen érdekel, hiszen te stv é r m egyénk K am erovó te rü le té n tö r té n t 1919 tav aszán a kam erovói k erü le th ez tarto zó kolcsuginói (Ma L eninszk K uznyeckij) b án y áb an ro b b an t ki félelm etes K olcsak-uralom elleni felkelés. A b án y ák b an tö b b ném et, o sztrák és több m in t hatszáz m a g y ar hadifogoly dolgozott. A K olcsak k o rm án y ren d ő rség én ek osztályvezetője így ír e rrő l a felkelésről: „K olcsugino köz­ ségben m u nkásfelkelés za jlo tt le. a helyőrség egy része átáll: a felkelők o ld alára. A helyőrség p ara n csn o k á t és több tisztjét m egölték. A m unkásokhoz csatlak o ztak a fog­ lyok és v elü k eg y ü tt tá m a d tá k m eg a helyőrséget. Az orosz b ányászok és k ato n ák m e lle tt a m agyarok v e tte k legtevékenyebben rész t e felk elésb en ”. M egőrizték az adatok, a m agyarok vezetőinek nevét is: K ovács B u rek Ján o s. P ász to r K árolv. M ol­ n á r Ján o s, D énes József, N agy Dezső és R ajszki, K olcsak k ato n ái lev erték a felk elést és ö t-h atszáz h a z a fit lő ttek agyon az orosz bányászok és a külföldi e lv tá rsa k közül. A K am erovói T erü le ti P á rta rc h ív u m m egőrizte R. N yevilevszkij kozák százados je ­ le n tését e v éres napokról. Jelen tésé b en elism erte: „Jóm agam áp rilis 9-én B ulancev ezredes p a ra n csa értelm éb en h é t m ag y ar foglyot lőttem agyon, ak ik r észtv ettek e felkelésben. K özülük csak egynek a nev ére em lékszem R a jsz k iéra.” A kolcsuginói felkelés csak k ira g a d o tt példa. A fo rrad a lm i hűségüket, b á to rsá ­ gukat, in te rn acio n alista ö n tu d a tu k a t bizo n y ítják hősi tetteik . A visszaem lékezések, a h ad ijelen tések , tudósítások m egőrizték ezeket. Az in te rn a c in a listá k politikai jelen tő ség ét L enin e lv tá rs em elte ki 1918 augusztusi beszédében: „M ost m egvalósul a különböző nem zetek fo rra d a lm á ra in a k szövetsége, m ely rő l a legjobbak álm odoztak, a m unkások igazi szövetsége, nem pedig az in te lle k ­ tu e l álm odozóké.” A m ag y aro k h arc áró l így ír t S zergej L ázó a nagy p artizán v ezér, a k it az e lle n ­ fo rra d a lm á ro k egy m ozdony k a z á n já b a n elevenen égettek el: „Jól h a rc o ln a k a n em ­ zetköziek. T úlnyom ó többségük m ag y ar (80—85%). M in d n y ájan m in t v o lt k ato n ák h arci ta p a sz ta la tta l rendelkeznek. A h arc b an lelkesek, len d ü letesen k ü zd en ek , 59 �h ű ek a forrad alo m h o z”. Bugyonij m a rsa ll így em eli ki az in te rn acio n alisták a t: „L átják ezeket az in te rn acio n alisták a t? Igazi f o rr a d a lm á ro k . . . ” A nem zetközi ez re­ d ek önfeláldozó báto rság áró l ta n ú sk o d n ak kitü n tetéseik . A III. N em zetközi lövész­ ezred a fo rrad alo m odaadó szolgálatával G avró G yula ezred p aran csn o k ság a a la tt a Vö­ rös Zászló k itü n te té st érd e m elte ki. F ru n ze fő parancsn o k írta alá 1920. jú n iu s 22-én azt a parancsot, m elyben a V arga paran csn o k ság a a la tt küzdő I. T u rk esztán i N em zetközi E zredek „azokért a különleges érd e m ek é rt és h ő ste tte k ért, m elyek a m u n k ás—p ara szt O roszországnak a feh é r ellen fo rrad alo m ellen v ív o tt h arc áb an T u rk e sz tán területér, az in te rn acio n alisták nevéhez fűződnek, a tu rk esz tá n i F ro n t fo rrad a lm i k ato n ai ta ­ nácsa a tu rk esz tá n i nem zetközi lóvészezrednek a legm agasabb fo rrad alm i katonai k itü n teté st, a V örös Z ászló-rendet adom ányozza.” Id e kívánkozik a 216. nem zetközi lövészezred p aran csn o k án ak 1919. I I . 19. 13 ór a 10 p erck o r k elt jelen téséb ő l a kö­ vetkező: „Jelentem , hogy B ergyaseva községet h é t órás h arc u tá n b ev e ttü k . . . A h arc en e rg ik u san és b átra n , a legnagyobb ren d b e n folyt le. A kozákok visszav o n u lá­ sát. elősegítette, hogy a m agyarok k ita rtó an , lendületesen tá m ad tak , b á r tü zérség ü k nem v olt . . . A láíráso k : V arga a 216. lövészezred p aran csn o k a I. Z sidorszki p o li­ tik ai biztos.” Az elism erés, k itü n te té s sok esetét sorolhatnám , azonban hely h ián y a m ia tt csak még egyet em elek ki. A D agesztáni K öztársaság K özponti A rch ív u m a őrzi az aszt­ ráh á n i fro n t p aran csn o k ság án ak je len tésé t a dagesztáni h arco k ró l, 1918-ban e te rü le ­ ten egy főleg m agyarokból álló, nem zetközi ezred is harcolt. A jelen tésb en így m é lta t­ já k az ezred h arcait. „A m agyarok szívesen és hősiesen h a r c o ln a k . . . R en d k ív ü l sok alk alo m m al v isszaverték az ellenséget, h a lá lt osztogató géppuska és tüzérségi tü zük 60 �segítségével.” A P etrovszk és M ahalacska védelm éről szóló h arco k ró l ezt o lv a sh atju k : „A h ad itan ács, m in t a le g tap a sztaltab b és legharcképeseb b szovjet egységnek a m a­ g yar o sztagnak a legveszélyesebb arcv o n alszak aszt jelö lte ki véd elem re. . . A m a g y a­ ro k úgy h arco ltak , m in t az ördögök. K éptelen volt az ellenség á ttö rn i a m agyarok állásán . M időn az ellenség n y o m ására m ás szovjet egységek v isszavonultak, a vissza­ v o n u lást a m agyarok tüzérségük lövegeinek tűzével fedezték. Tiz löveg szünet n élk ü l v ezette a tüzet. A zt a huszonhét m agyar k om m unista tüzért, a k ik a legutolsó löve­ dékig k ita rto tta k ágyújuk m e lle tt B icsehorov feh é r bandái a M olokanka h alü zem m e lle tt állati kegyetlenséggel élve tem ették el.” M a M ah acsk aláb an h atalm as em lékm ű őrzi a n n a k a nyolcvan m ag y ar m á rtírn a k em lékét, a k ik e t e h arc o k u tá n a feh érek k i­ végeztek. A m ah alacsk ai em lékm ű nem az egyetlen, a S zo v jetú n ió népei em lék m ű ­ vekkel, em lék táb lá k k al em lékeznek a m a g y ar in te rn acio n alisták ra, őrzik és p é ld a ­ k é n t á llítjá k az ifjúság elé a m a g y ar in te rn acio n alista hő sö k et és m á rtíro k a t is. A szovjet h a ta lo m é rt harcoló in te rn acio n alista nem zetközi ezredek n évtelen k a to n áin a k soráb an o tt vo ltak — és nem kis szám ban — a mi m egyénk legjobbjai a nógrádi in te rn acio n alisták is. M egyénk fia ta lja it zöm m el a 10., a 16. honvéd és a 25., a 60. közös gyalogezred k a to n á ik é n t és népfelk elő ik én t v itték el az I. v ilág h áb o rú b a. F. gyalogezredek hosszú ideig az orosz fro n to n h arc o ltak és így az 1914 őszi galíciai, az 1915-ös przem ysli és az 1916-os B russilov á ttö résn é l töm egével k e rü lte k h ad ifo g ­ ságba. Részesei lettek ők is a hadifogoly sorsnak, töm egesen csatlak o ztak a fo rra ­ dalom hoz és lép tek a V örös H adsereg soraiba. A M egyei P ártb iz o ttsá g A rch ív u m a és a M egyei M unkásm ozgalm i M úzeum a n y a g á t tanulm án y o zv a m eg állap íth ató , hogy m ég 50 év u tá n is 97 olyan v e te rá n él, illetv e az elm ú lt évek b en é lt köztünk, a k ik részt v ettek e történ elm i küzdelem ben. S ajnos ren d szeres k u ta tó m u n k a nem folyt ebben az irán y b a n . Az idősebbekkel elbeszélgetve azon b an m ég m a is ú ja b b és ú ja b b szem tan ú k ra, résztvevőkre b u k k an u n k . E m egem lékezés k eretei nem teszik lehetővé, hogy ezt az an y ag o t feldolgozva em lék et állítsu n k a résztvevőknek. N ehéz és k üzdelm es élet részesei v o lta k m ind an n y ian . S okan kö zülük rész t v ettek a T an ácsk ö ztársaság hősi h a rc a ib a n is, védelm ezve a p ro le tá rh a ta lm a t itth o n . A T an á csk ö z tá r­ saság b u k ása u tá n m e g já rtá k a börtönöket, az in te rn áló tá b o ro k a t és 25 évig üldözés, m egfigyelés és h allg atás ju to tt osztályrészekül. A felszab ad u lás u tá n a szem élyi k u ltu sz éveiben sem k e rü lte k elő térb e a B akonyi Lajosok. B ojtos S ándorok, a F ark as Istv án o k , T uriczki Jánosok, Buga A ndrások, a B ahoti P álok, a V arga Istv án o k . S za­ bó Istvánok. Az elm ú lt években kezdődött m eg országosan a ren d szeres k u ta tó m u n k a és k e rü lte k előtérbe. É letükből nem csak m in d n y á ju n k szám ára p éld ak é p k én t állíth a tó em b eri sorsok b o n tak o ztak ki, hanem a valóság éltető lev eg ő jét a d tá k a k o rra l fog­ lalkozónak. M ily szépen bontakozik ki a fo rrad alm i h á tté r p éld áu l idős G yuris F e ­ ren c elbeszéléséből, ak i nem is ta rtja m a g át v ö röskatonán ak . K azán v áro sáb an é rte a fo rrad alo m . Elbeszéli, hogy az orosz ezredek hogyan á llta k a szovjetek m ellé és u tcai h a rc o k k a l hogyan tisz títo ttá k m eg a v á ro st a ju n k e re k tő l. A győzelem u tá n a bolsevikok közölték a foglyokkal, hogy m ostantól kezdve szabad em berek. É rd ek es­ sége elbeszélésének, hogy a győztes p ara sztk a to n á k fegyvereikkel, ág y ú ik k al elh ag y ­ tá k a v áro st és m e n tek haza a falv ak b a, v é g re h a jta n i a földosztást. A k ato n asá g n é l­ kül m a ra d t v áro st ekkor tá m a d tá k meg a ju n k e re k 900 felfeg y v erzett ju n k e r fen y e­ gette a várost. A szovjet a felsz ab a d íto tt h ad ifoglyokat is felh ív ta a v áro s védelm ére, akik, k ö ztük ők is, fegyvert fogtak és m egvédték a várost. F azekas Sándor, ak it P é te rv á ro tt é rt a forradalom , em beri közelségbe hozza a feb ru ári fo rrad a lm a t, pl. az­ 61 �za l, hogy egy re n d ő r köpönyegforgatásán k eresztü l m u ta tja be. „A policej, aki a fo r­ rad alo m elő tt m in d e n h ató ú r volt — m ég a te je t is a k an á lisb a ö n tette — szelíd lett, és ő újságolta, hogy a cá r arc k é p é t ledobálták, szem eit k isz ú rták .” L á tta K u n B élát az első p ityeri ezred k ato n ája k én t, h arc o lt az U ralb an , gépfegyveres v o lt H arkovnál, m in t a III. H adseregtörzs k a to n á ja k ü zd ö tt O gyesszában, rész tv ett a lengyelek elleni küzdelem ben. 6 hónapon tisztiisk o lát végzett, 1921. m áju s 1-én fo g ad alm at te tt a V örös-téren, és 1921 au g u sztu sáb an in d u lt haza. A hadifogoly so rsró l és a k ü zd elm ei­ ről így beszél T arnócz József, aki 1915. m á ju sá b an k e rü lt h adifogságba: T ask en tb en 8 h ó napot tö ltö tt h adifogolytáborban, inn en R osztovba v itték , ahol egy esz tendeig v o lt „gyenge koszt és sok m u n k a m e lle tt”, m ajd a fin n h a tá r ra k e rü lt a volovodszki g u b ern áb a erd ő irtá sra , de úgy látszik m eg a k a rtá k vele ism ertetn i O roszországot és három hónap m úlva az U ralba v itték P erm b e vasútépítéshez. A lágerből m egszökött. 1918 ta v aszán C seljabinszkban m in t tü z ér lépett a V örös H adseregbe, s h arco lt a cseh légió ellen „2—3 hónapig váltakozó szerencsével h arco ltu n k , hol m i szalad tu n k , h o l a feh é re k ”. F eh ér fogságba k e rü lt Je k a ty e rin b u rg b a n őrzik. K étszer átszö k ö tt a v ö rö ­ sökhöz m in t p artizán h arc o lt a feh érek ellen. K erk ib en 3000 m ag y ar h ad ifogollyal eg y ü tt 1917 decem berében lé p e tt a V örös H adseregbe T uriczki János, és a B u ch ara k ö rnyéki h arco k b an v e tt részt. 1920-ig h arc o lt a vörös hadseregben. Jo b b lábán m egsebesült, s Csóton k eresztü l 1921 m árc iu sá b an é r t haza. N incs lehetőség a rra . hogy részletesen foglalkozzunk életükkel. P é ld a k é n t m ég csak egyet em lítek e gazdag anyagból. Itt él k ö ztü n k S om oskőújfalun R ittin g er Frigyes, aki a 16. gyalogezred első zászló aljá­ v al v on u lt ki a fro n tra 1914-b en , R a v aru sz k án ál m egsebesült és 1914 d ecem b er 31-én hadifogságba k erü lt. A hodzenti, az alex ech i és a zalat o rd a i táb o ro k b an volt h a d i­ fogoly. 1918. decem ber 13-án lé p e tt az orenburgi 1. nem zetközi vörösezred soraiba, 62 �ah o l ezred p aran cso k a Boriszov elv társ volt, zászlóalj p aran csn o k a M áté János, szá­ zad p aran csn o k a G oldschm idt József, szakaszpar ancsnok a V arga Jó zsef. Ő előbb m in t rajp a ra n csn o k , m ajd m in t szakaszp aran csn o k h arcolt. 6 h ó napig az o ren b u rg i fro n ­ ton, különösen Jag m o n d v asú tállo m ásán v ív ta k véres h arco k at és a Volga p a rtjá n v ettek részt nagy ü tközete k b e n . 1919 n y arán ú jra előren y o m u ltak T ask e n tb e az as­ h ab ád i fro n to n K ornvilov csap atai ellen, 6 hónap a la tt ötször v e tt részt nagyobb ü tk ö zetek b en ,század p arancsnok lett. M egkapta az ötágú ara n y csillag zászlórendet. Rövid id őre S zam ark an d b a. m ajd U k ra jn á b a kerü lt, ahol V rangel ellen h arco lt, ez­ red p a ra n csn o k a V arga János, zászlóalj p aran csn o k a G oldschm idt József volt. M időn a 13. h ad sereg p ara n csn o k á n ak á ru lá sa következtében szétv erték őket az ú jjá sz e rv e ­ zett 1. o renburgi lovasezred zászlóaljparancsnoka lett. A 6. h ad sereg k ö telék éb en Ni­ kopolba k e rü lt helyőrségi szolgálatra. Innen M oszkvába u tazo tt 6 hónapos tiszti isk o lára ahol m agyarul ta n íto tta k . Csibi József. Vég Istv án . Á rvai József ta n á ro k n ev ére e m lék ­ szik. 1920. m ájus 1-én tisztté av a ttá k , h a llo tta L enint, aki a tisztek av a tá sán m egkö­ szönte a m ag y ar in te rn a c io n a listá k n a k a z t a segítséget, m it a szovjet h atalo m v é­ d elm ére adtak. T öbbször beszélt K un B élával. L en in g rá d b an az 1 éves tö rzstisztiisk o la n ö v en ­ déke lett. 1921. o któberében leszerelt. 1921 decem ber 4-én érk ezett C sótra. A csóti ellen fo rrad alm i szűrőállom áson kiszűrték, Z alaegerszegre in te rn á ltá k és 1924. m ájus 2-ig ta rtjá k ott. N em egy R ittin g e r Frigyes. T ar nócz József. T uriczki Já n o s él még m a is kö z­ tü n k a m egyében. M ost a N agy O któberi Szocialista F o rrad alo m 50. év fo rd u ló ján em lékezünk azokra, a k ik ennek a tö rté n elm i küzdelem nek részeseik én t h arco ltak híven a p ro le tá r nem zetköziséghez az egész em beriség jö v ő jéért. 63 �BELITZKY JÁNOS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja é s hatása a nógrádi értelm iség körében N ógrád m egye értelm iség ét az első v ilá g h áb o rú t k ö zv etlen ü l m egelőző években, a későbbi visszaem lékezők szerint, bizonyos m egelégedettség jellem ezte. A m egye értelm isége feltétle n ü l h itt a politikai szólam okban, h a azok „tek in tély es” em b erek a jk á ró l han g zo ttak el és nem v e tt m a g án a k an n y i fárad ság o t, hogy a dolgok m élyére tekintsen. A „boldog békevilág” m egelégedettségéről h an g o z ta to tt kép azonban csa­ lóka. A nógrádi értelm iség kom oly anyagi gondokkal küzdött, hogy a közéleti állása á lta l m egkövetelt „ú ri é letfo rm a” kötelezettségeinek eleg et tehessen. Ez az anyagi helyzetükből fak ad ó elégedetlenség a közh iv atali p ály án m űködők k ö réb en ír így­ séget, sőt ellenséges érz ü lete k et szült a szabad pály án m űködőkkel szem ben. Ez az in d éték a a községi, a m egyei és az állam i tisztviselők k ö réb en terebélyesedő a n ti­ szem itizm usnak épp úgy, m in t a tá rsa d a lm i á ta la k u lá st követelő szocialistákkal szem beni ellen téte k n ek is. A b eléjü k n ev e lt sovinizm us k ö v etkeztében pedig ekkor m á r h atá ro z o tta n kiéleződtek a m ag y ar és a szlovák értelm iség közötti ellen tétek . Ezek az ellen tétek á llíto ttá k szem be m egyénk értelm iség ét azzal a n éh án y polgári rad ik álissal, a k ik a tá rsa d alm i h alad á st és a nem zetiségek ö nrendelkezési jo g át a term észetjogból igyekeztek m egm agyarázni. A prob lém ák töm ege azonban csak a h áb o rú évei so rán k e rü lt felszínre. Ezen a té re n szinte fo rd u ló p o n tn ak te k in th e tjü k I. F erencz József 1916 n ovem berében b e­ k ö v etk ezett h alálá t. Az értelm iség zöme úgy érezte, hogy láb ai a la tt m e g re n d ü lt a föld, ú j szelek, ráa d ásu l hideg szelek, kezdenek fújn i. E bben a b izo n y talan ság b an a rem én y su g arát, a béke lehetőségét csillogtatta m eg az 1917. évi oroszországi p ol­ gári fo rradalom . A cári hatalo m összeom lása m egyénk sa jtó já b a n olyan visszh an g ra ta lált, am ely nagyon em lék eztet a vízbefulló szalm aszál u tán i k ap k o d ására. Ez a h an g a régi világ visszatérésében rem énykedők hangja, ak ik m ost — a központi h a ta lm a k h a rc ­ téri sik erein ek tu la jd o n ítv a az esem ények bekövetkezését — m á r tá m a d á sra is m e r­ n ek len d ü ln i az új v ilágot rem élő polgári rad ik á liso k k a l szem ben. C éltáb láju k K árolyi M ihály és p á rtja , am ely ”rad ik á is követeléseivel m árcsak a p arla m en ten k ív ü l ta lá lh a t őszinte fegyverb aráto k ra.,,1 E zeknek a polgári rad ik áliso k elleni tám ad á so k n ak a h átteréb e n a nem zetiségi k érdés és a földreform elo dázásának a vágya rejtőzö tt. 1917. m á ju s 26-án volt az a m egyei közgyűlés, am ely H eves m egye á tir a tá t m agáévá téve, b izalm at szavazott Tisza Istv á n n a k és a h a tá ro z a t m ásodik p o n tjá b an „N ógrád várm egye közönsége k i­ m ondja, hogy a m agyar nem zet sz u p re m ác iá já n ak és az értelm iség vezető szerep é­ 64 �n ek feltétle n biztosítása szem elő tt ta rtá sá v a l, nem ta r tja id ő szerű n ek az 1913. év ­ ben hozott és a g y ak o rla tb an m ég ki sem p ró b á lt választójogi tö rv én y n ek ra d ik á lis irá n y b a n való m egoldását.”2 Azt, hogy a m egye vezető te stü le te m ié rt fo g lalt el ilyen állást, m egm agyarázza l a Somogy m egye b irto k p o litik ai á tir a tá ra a d o tt válasz, am ely a N ógrád várm egyei G azdasági E gyesület m eg h allg atása u tán , K ru d y F eren c fő­ szolgabíró m egfogalm azásában azt követelte, hogy az ak k o ri ngyb irto k o k é rd e k eit kiszolgáló gazdaságpolitika védelm ében tegyen szigorú in tézk ed ések et az á lla m h a ­ talom . In dokaik: „A n ag y b irto k szétforgácsolódása m ég nem b iz to síth atja a k ív á n t célt. A földéhség k ih a szn á lására a la p íto tt egyszerű földfelosztás m á r eleve az é let­ telen kis egzisztenciák töm egét te re m th e ti meg. A m agyarországi nem zetiségi k érd é s m egoldása gazdasági alapokon nyugszik, a k u ltú ra i eszközök leg feljeb b kisérői le ­ h etn ek azoknak. V agy m egoldjuk a je le n re nehezedő felad ato t, v agy k isik lik k e­ zünkből a nem zeti alapon szervezett m a g y ar hatalo m a m ag y ar állam iság k iép í­ tésén ek utolsó lehetősége.”3 A fen ti idézetek m inden k o m m e n tá r n élk ü l is kifejezésre ju tta tjá k a m egye h i­ v atalo s állásp o n tját: a n ag y b irto k és a k o rm án y h ű értelm iség a m ag y ar á lla m h a ta ­ lom — azaz a soviniszta m ag y ar im perializm us — talpk ö v e és tám asza. E lképzelése­ ik b en az értelm iség — ez a tá rsa d alm i réteg, am ely n ek szám os ered ő je v an — té v e­ sen m in t tá rsa d alm i osztály, az ún. „középosztály” k ate g ó riá ja k é n t je len ik meg. Ezzel csak fo ly ta tjá k az értelm iség tá rsa d alm i tú lérték eléséb ő l fak ad ó tévedéseik lá n co latát, m ivel a z t egységesnek tek in tik , pedig a k k o r ez m á r m egyénkben is rész­ ben szociáldem okrata, részben polgári ra d ik á lis elv ek et v alló csoportokból is te ­ vődött össze. Jellem ző a soviniszta irá n y z a t képviselőire az, hogy feltétle n ü l h isznek a m a ­ gyarság szellem i fölényében és m ás n épekre gyak o ro lt v arázsáb an . T évedésükre éppen egyik szellem i vezérük — aki különben a „keresztény szocializm us” élh arco sa is — Jeszenszky K álm án b alassag y arm ati plébános m u ta to tt r á a lengyelekkel k a p ­ csolatban tá p lá lt rem én y ek et illetően. „M inket m a g y aro k at te h e te tle n n e k hisznek, a k ik a s a já t dolgu n k at se tu d ju k A u sztriáv al szem ben jó l elintézni. N em lá tjá k te h á t g a ra n tá lv a részü n k rő l a biztos jövőt, ez ért v árn ak . H á tra v o ln án ak a fo rra d a l­ m árok. Ezek is elcsendesedtek. Az orosz fo rrad alo m esem ényei közelebb á llíto ttá k ő ket a gyűlölt O roszországhoz, m in t hozzánk s így ők is v árak o zó állásp o n to t fog­ la ln a k el.”4 Jeszenszkynek a lengyel „középosztály” m a g a ta rtá sá ró l ír t cikkéb ő l is k i­ derül, hogy a K eren szkij-offenzíva ellen ére is — vagy éppen e z é rt — n a p ire n d en van az oroszországi fo rrad a lm i esem ények irá n ti érdeklődés. E n n ek so rán szü letn ek olyan cikkek, am elyek a d em okrácia te rjed ésén e k hasznos és á rta lm a s h a tá sa iró l vitáznak. Ezen a té re n is h ű ek m a ra d n a k elveikhez: „Mi úgy lá tju k , hogy a d em ok­ rác ia te rjed ése előnyös a m ag y ar várm egyékben, de h átrá n y o s a nem zetiségi v id é k e­ ken, éppen a várm egyeházán, am ely kell, hogy a nem zeti alk o tm án y v éd ő b á sty á ját képezze.”5 E k k o r azonban m á r nem csak a nem zetiségi vid ék ek k el v o lt baj. A b alassag y ar­ m ati já rá s főszolgabírája ren d e lete t bocsát ki, am elyben u ta sítja a községeket, a ile lk észe k és a ta n ító k útján, hogy ta rts á k figyelem m el a hadifoglyoktól érkező cso­ m agokban ta lá lh a tó szabotázs felh ív áso k at.6 S ok a szökevény, a szab ad ság u k le já rta u tá n is o tthon m a ra d ó k ato n a.7 H íresztelések te rje d n e k el az O sztrák—M ag y ar m o­ n a rc h ia és a N ém etország között fen n álló ellen téte k rő l.3 M indezek a jelenségek első­ 5 65 �so rb an az értelm iség körében voltak ism ertek, am ely az országos lapok a n ta n t és sem leges állam ok h íriro d á in a k közléseire a la p íto tt cikkeiből é rte sü lt az 1917. novem ­ ber 7-i oroszországi esem ényekről is. A N agy O któberi Szocialista F orradalom első h a tá sá t m egyénkben a b ék ét kö­ vetelő tü n te té sek b e n kell látni. Ezek so ráb an is első a k isteren y ei nők 1917. novem ber 25-i m egm ozdulása.9 Az értelm iség reag álása is ebben az irá n y b a n n y ilv á n u lt meg, persze átfogalm azva. Ím e: „A világbéke m ielőbbi m eg terem tését célozza a m ost k i­ b o csátásra k erü lő hadikölcsön. — A központi h atalm ak leg h atalm asab b ellenfele, az orosz kolosszus m a m á r fegyveres ellenségnek nem szám ítható. Belső fo rrad alo m szülte osztályok h arc a teljesen m egbénította az orosz nem zetet. L étü k fe n n ta rtá sá ­ n ak egyedüli a la p ja a m ielőbbi béke. — A központi h a ta lm a k a t gyűlölő s letip o rn i szándékozó orosz k o rm án y z ato k a t először a mi hős, áld o za tra kész v érein k b ám u ­ la tra m éltó báto rság a s a hű ném et szövetséges fegyelm ezett rendszeressége és a la ­ possága zúzta össze.”10 Ezt a felh ív ást gróf M ajláth Géza főispán írta alá, de nem ő fogalm azta. A fogalm azás a m egye közhivatalnok értelm iség ein ek „h iv atalo s” á llá s­ fo g lalása a „fegyveres” béke, az á lta lu k d ik tá lt béke érdekében. I tt egy szó sincs az orosz n épről és hős m unkásosztályról. N yilván a kötelezően közzétett ” Felhívás,, ellensúlyozására és m eg m ag y arázására közölte ugyanazon a n apon a polgári rad ik áliso k felé h a jló losonci F elsőnógrád a következő cikket, am ely rá m u ta tv a a polgári fo rrad alo m u tá n i helyzetre, így e l­ m élk ed ett: „Az angolok fo n tjai nem ap a d ta k el és a n ép ek szab ad ság át h ird ető a n ta n t szövetségesek ölelő k a rja i, m ellyek lekötötték az orosz nép szabad e lh a tá ­ rozását, m ég nem h u llo ttak le elerőtlenedve. Á m de győzött L e n in é k hazaszeretete az a ra n y csáb jaiv al szem ben és d ia d a lt a ra to tt az orosz nép a k a ra ta . K irag a d ta m ag át az ölelő polipkarokból, m eg értette retten etes helyzetét, m ely csak a v ég ro m lásra v e­ zetheti, lá tta , hogy felb o ru lt a belső ren d és züllött h ad sereg ét a m egsem m isüléstől csak a béke m en th eti meg. —Az orosz nép fo rrad a lm i k o rm án y a, leszám olva a m ú lt csillogó á b rá n d ja iv a l és sz ap p an b u b o rék k én t szertefoszló terv eiv el, m eg szab ad íto tta m ag át önző b a rá ta itó l és kétes szövetségeseitől. Jövő állam i létén ek biztos a la p ja it ó h a jtja m egszervezni, m eg találta az u ta t és módot, m időn a központi h atalm ak h o z fo rd u lt, fela ján lv a a fegyverszünetet és k im u ta tv a készségét a b ék e tá rg y a láso k ra .”11 U gyanott, egy h éttel később ezt olvassuk: „De nagyot vá lto zo tt a vilá g egy nap alatt! — É rtjü k a m ag y ar b akának ezt a filozófiáját, hiszen am ilyen m egdöbbentően é r t m in d a n n y iu n k a t a háb o rú kitörése, épp oly h ih e tetlen ü l han g zik a fü lü n k b e a b ék e h arso n á ja, am elyet az uralom ra ju to tt b o lsevikiek fú jn ak . — M ost m ég csak su tto g ju k a békehíreket, b á r bizonyosak vagy u n k benne, d e féltjü k az an ta n té k felől fújdogáló szelektől, fé ltjü k az esetleges ú ja b b orosz b elp o litik ai válságoktól, de a z é rt e ltitk o lh a ta tla n gyönyörűséggel lá tju k az e lh in te tt m ag n ak csendes kikelését, szárb a szökkenését. — K elet felő l ú j csillag tű n ik fe l, m ely a világ bölcseit e lm é­ lyedésre, gondolkodásra inti. Ez a csillag m ég bizony talan fénnyel v ilág ít — de v i­ lá g ít — A kik m ost m ég e lta k a rjá k a rc u k a t a fény elől, azok nem sokáig fognak b ú jk á ln i előle, m e rt ez a fény u tó léri és sz ín v allásra fogja kén y szeríten i őket. — A k elet felől jövő világosság a nép ek m egm ozdulását m u ta tja a világ b ék én ek a m eg­ szerzésére. A m it a d iplom aták e lro n to tta k , azt m egcsinálják a nép ek .”12 E zt a nagy lelkesed ést tom p ítan i kellett. Egy h é tte l később C suday Jen ő egyetem i 66 �m a g á n ta n á r o k ta tja ki a Felsőgnógrád rad ik á lis olvasóit: „Ma, m ik o r m inden figye­ lem B resztlitovszk felé fordul, hol a tá rg y aló felek őszintén tö rek ed n ek a rra , hogy a v ilág legnagyobb h á b o rú já t, negyven hó véres küzdelm e u tá n békével fejezzék be, rem éln i lehet, hogy a józan m ag y ar nép m egérti a tö rtén elem nagy ta n u lsá g ait, azt, hogy a n e m ze ti p o litika és a n á lu n k sü rgetett választójog egym ással alig k ie g y e n ­ líth ető ellen tétet k é p e zn e k .”13 M egm ozdulnak azonban a balassag y arm ati polgári rad ik á liso k is és N ó g rád v ár­ m egye cím en 1917 decem berében lap o t indítan ak . Fő elvü k : „hogy a nagy n e b án tsa a kissebbet, a kissebb m egkapjon m indent, am ihez joga van. C sak így tu d ju k el­ képzelni a d em o k ratik u s jogrendet, hogy m indenki m e g találja helyét, m egélhetésének fö ltételeit s m inden egyes tá rsa d alm i osztály békében m egélhessen egym ással. A m int te h á t a N ó grádvárm egye e litél m inden h atalm i túltengést, tö rv én y telen zsarnokosko­ dást, úgy elitél és ostoroz m inden alulnól jövő jogtalan ság o t vagy tö rv én y telen erő ­ szakoskodást is.”14 — E lism erik, hogy a „dem okrácia h atalm as szellem e m á r kezdi kikezdeni az agyvelőket, s az agyvelők m illiói m á r d ik tá ln i kezdenek, hogy m it kell csinálni a vezetőknek. — O roszország legjobb bizonyítéka m in d e z e k n e k ,”15 A m egyei rad ik á liso k ellentm o n d áso k k al teli politikai irá n y v o n a lá t — részben a s a já t b u rzso á érd ek eik m ia tt is — m a m á r nehéz tisztán lá tn i és m egérteni, m e rt hol elism erik a m unkásosztály követeléseinek jogosságát, hol pedig tá m a d já k azt. N ézeteltéréseik e t igazolja, hogy az 1917 elején m egszűnt Losonci Ú jságot 1918 ja n u á r já ­ b an ú jra m egjelentetik, am elyben hangoztatják, hogy „lehető leg teljeseb b jo g k i­ terjesztés h ívei.”16 U g y an akkor aggodalom m al is el v an n ak telve. — „A keleti szél kezdi elsöpörni a p olgár nevet. — A fra n cia fo rrad alo m te re m te tte m eg az új p o lg ár típ u sát, de a m in t táv o lodott az idő forradalom tól, aképp h alv án y o d o tt a »polgártásrs« v arázsa is. Ú jból a régi osztályok szep aratisztik u s felfogása le tt az úr. A p o lg ártárs, m elynek a tisztviselő o sztályban új típusa is ke le tke zett, k énytelen volt visszahúzódni. A fe l­ éledt, részben vagyonhoz, de m in d en esetre ranghoz s k itü n tetések h ez ju to tt osztályok részérő l m ellőzéseknek és m e g aláztatáso k n ak le tt kitéve, m ely et a polgári osztály nem v o lt h ajlan d ó e ltű rn i s így óriási szakadék k eletk e ze tt köztük, m elyet csak a keletrő l jövő fu v a lla to k tö m h etn ek be. — A k é t osztály érte tle n ü l áll egym ással szem ben. A m az h a jla n d ó leereszkedni, de hódolatot kíván. Em ez v állaln á a közössé­ get, de m egalázkodni nem ak ar. — A k é t osztály fark asszem et néz egym ással az egész országban. A m azt, m ég nem tu d n i, hogyan fogja a k eleti szél kikezdeni. E m er­ rő l m á r tu d ják , hogy ú n ja izolált helyzetét. — A »polgártsa«eőn in v itá lja az »elvtárs«. A m aga erős, s az új idők új fu v allata á lta l sz en te síte tt d o k trín á já t k í­ n á lja neki. A »p o lg á rtá rs« m a m ég habozik, félti szép titu lu sá t, s gyanakszik, hogy az »e lv tá rsa k n á l« a lá re n d e lt szerep ju tn a neki. — N agy része m ég alázk o d ik felfelé, m e rt o nnan rem éli polgári m iv o ltán ak m egerősödését. A m ásik és nagyobb rész, m á r kacérk o d ik az elv társak k al. — A nnyi bizonyos, hogy a p o lg ár n év és jelleg v e­ szendőben van, felszívja a k elet felől ro h an ó új ren d és szervezet.”17 Ez a hosszú idézet nagyon jó k o rk é p e t fest a polgárság és az értelm iség ré te g ­ pro b lém áiró l és azon túlm enően a N agy O któberi S zocialista F o rrad alo m á lta l te ­ re m te tt helyzetnek ezekre a réte g ek re gyakorolt hatásáró l. A m ásik vonal, ahol a Nagy O któberi S zocialista F o rrad alo m h a tá sa k im u tath a tó , főleg az ip a rv id é k szociáldem okrata p ártszerv ezetein ek m egerősödésében, és az itten i értelm iségnek az a k k o r egyedüli m u n k á sp ártu n k célkitűzéseit tám o g ató m a­ g a ta rtá sá b a n n y ilv á n u lt meg. S ajnos, a S alg ó ta rján és V idéke c. h etila p ezidőből 67 �szárm azó szám ai nem lelhetők fel a hazai k ö zkö n y v tárak b an , d e így is több je l m u ­ ta t e rre a jelenségre. 1918. ja n u á r 8-án Zagy v ap á lfalv á n és B ag ly asalján 13, fe b ru á r 3 -án pedig S alg ó ta rjá n b a n — itt ism ét — a szociáld em o k rata p á r t győzött a községi v álasztásokon.19 Ezen a te rü le te n különben k o ráb b a n igen tek in tély es v o lt a k eresztén y szocia­ listá k szervezkedése is. Ezek azonban k o m p ro m ittálták m ag u k at. — A m ik o r ugyanis az USA h a d a t ü zen t a központi h a ta lm a k n a k ,k id erü lt, hogy a z am erik ai k o rm án y tá m o g atta a k eresztény szocialista egyesületeket és hogy ezek az eg yesületek m u n ­ k ástoborzó tevékenységet fe jte tte k ki az A m erik áb a való k iv á n d o rlás érd e k éb en .20 A z így fe jb e v e rt társaság, am elynek fő szervezői a szécsényi zárd a feren cren d ijei voltak, m élységes h allg atásb a burkolódzott. V ezetőjük, a szécsényi k erü le ti n é p p á rt elnöke, L epsényi Miklós, egykori országgyűlési képviselő volt, aki ek k o r a k ato lik u s n é p p á rt egyik la p já b a n a Gyöngyös és V idékében cikkez.21 Ez is a z t m u ta tja , hogy az ip arv id ék en a b resztlitovszki b ék etárg y aláso k a la tt és u tá n m á r nem le h e te tt sik ere a bolseviki ellenes p o litik án ak . Egym ás u tá n a la ­ k u lta k m eg az oroszországi szovjetek p éld ájá ra , 1918 ja n u á rjá b a n és fe b ru á rjá b a n itt is a m u n k ástan ácso k .22 A Z agyva völgyének egyik legolvasottab p o lg ári la p ja, a H atv a n és V idéke, 1918. ja n u á r 6-án egy olyan L en in t m agasztaló cik k et írt, — hogy ism erve az ak k o ri cenzu r á t — csodálkoznia k ell m egjelenésén.23 — Ez azt is jelen ti, hogy a N agy O kótberi Szocialista F o rrad alo m és L enin elképzeléseinek v arázsa aló l egyetlen gondolkodó em b er sem tu d ta kivonni m agát. M ost pedig u g o rju n k egy n agyot az időben és lapozzuk fel a m a g y ar „őszirózsás fo rra d a lo m ” u tá n i idők nógrádi sa jtó já t, am ely szám os leleplezést ta rta lm a z az előző időszak m egyei értelm iségének nézeteiről és állásfo g lalásáró l is. — P éld á u l ezt ol­ v assuk 1918 végén: „A polgári p á rto k egyesüléséről beszélnek s m egfeledkeznek arró l, hogy csak azokat az em b erek e t le h et egy tá b o rb a g yűjteni, ak ik ugyanazon elvi alap o n állnak, ak ik n ek hasonló m eggyőződésük van. — E lvtelen ség és m eggyőzödés­ telenség u ra lk o d ik a m i polgári társadalm unkban . A lig v an em ber, ak i csak an n y i fárad sá g o t is v en n e m agának, hogy az egyes p o litik ai p á rto k p ro g ra m já n a k m ib en ­ lé té t m egism erni törekednék. E nnél sokkal kényelm eseb b odacsatlakozni, ah o l éppen kön nyebb érvényesülni. N agyon sokszor ez a m eggyőződéses álláspont. E zé rt nehéz a p olgári p á rto k a t egyesíteni. — A m ásik nag y h ib a a p o lg ári p á rto k egységes szer­ vezésénél az, hogy ezeknek a p á rto k n a k elem ei n em olyan egynem űek, m in t a m u n ­ kásság. — A m u n k ásság érdekei azonosak, ak á rm ily e n szak m áb an dolgozzanak is. A polgári tá rsa d alo m elem einek, a gazdálkodóknak, a k ereskedőknek, az iparosok­ n ak , a köz- és m agántisztviselőknek, a szabad p ály án m űködőknek m ás-m ás a gaz­ dasági érd e k ü k és így ezeket egy tá b o rb a gyűjten i nehéz. A p o litik ai p á rto k szerv e­ zésének a la p ja m a elsősorban a gazdasági érd e k ek érvényesülése.”24 1919 ja n u á rjá b a n így elm élkedik az egyik cikkező: „Mai p o lg áru n k gyönyörűnek ta rto tta a z t az őszirózsás októbervégi napot, de m a ja n u á r elején ugyan h ag y jan a k n ek i b ék é t azzal a forrad alo m m al, ő nyugodtan a k a r to v áb b em észteni. — A kik a fo rrad a lo m b a szinte h ety k e kedvvel lé p tek be, nem gondolták meg, hogy S ch iller Z au b e rleh rlin g jé n ek szellem ét idézték fel, m ely et leigázni tö b b e t nem tu d n ak . — N em k ell hozzá lá tn o k i erő, hogy a m egkezdődött küzdelem a tőke és a p ro leta rizm u s e l­ határoló harcának m egindulását jelen ti. — Isten i n aiv itás, v agy pokoli elv etem ü ltség n y ilatkozik m eg azokban, a k ik jelen k én y e lm ü k e t és jövő, dolognélküli m eg élh etésü ­ 68 �k et v eszélyeztetettnek látv a, sz id já k a fo rrad a lm i korm án y t. — E zek v isszak ív án ják a h áb o rú s állapotot, m e rt a k k o r n ek ik és érd e k eik n e k kellem es re n d volt. Ezek visszahoznák a le tű n t rendszert, csakhogy m eg reb b en t idegzetük, m eg riad t zsebük v é lt n y u g alm át visszan y erjék .” — A felbukkanó ellen fo rra d alm i h a n g u la tra való u ta ­ lá s u tá n kipécézi az értelm iség passzív szerep ét is: „A n ap o k b a n egy ú tk a p a ró a z ­ ir á n t in te rp e llá lt meg, h o gyhát ő ket m o stm ár egyszerűen szélnek b o csájtják , úgy e, m e rt hiszen nincsen állam ? — T anulság: Az elm ú lt h etek a la tt ú tk a p a ró p o lg á rtá r­ su n k fa lu já b a n nem a k a d t pap, tanító, jegyző, ki őt a k ö ztársaság m ib en létérő l fe l­ v ilág o síto tta volna, pedig az u ra k a z a la tt m in d en n ap a k ö ztársaság éltetésév el k eltek és fek ü d tek .”25 É rdekes és figyelem rem éltó az a cikk, a m it 1919 ja n u á rjá b a n H u szár A lad ár ír t az orosz fo rrad a lo m ró l és h a tá sa iró l. Ő az, aki az ak k o ri n ép k ö ztársaság k o rab eli n ó g rád i sa jtó b a n a legvilágosabban fe jte tte ki nézeteit. — „A burzsoá társadalom alapjaiban m eg ren d ü lt és összeom lása csak idő kérdése. Az orosz fo rrad alo m , m ely képes v o lt E u ró p a le g au to k ratáb b h a ta lm á t összetörni, m eg ad ta a lö k ést a tá rs a d a ­ lom fejlődésében ab b an az irán y b an , m ely a gazdasági és állam jo g i beren d ezések egész stru k tu r á já t új alap o k ra v an h iv a tv a fektetni. — A fra n c ia fo rrad alo m h a tá sa alól csak egy n em zet v o lt képes m a g át kivonni és ez az orosz állam h atalo m . A m in ­ den oroszok c á rjá n a k m indenhatósága, egyházi és világi téren, n a p ja in k ig fen n állo tt. B á r az 1905 évi fo rrad a lo m k iv ív o tt bizonyos népjogokat, m ely ek et ném i g ú n n y al a lk o tm á n y n ak is le h e t csúfolni, de m in d en n ek d a c á ra hol m a ra d O roszország azon alapigazságtól, hogy »term észetétő l fogva m in d en em b er egyenlő«. — N agy v ilág ­ égésnek k e lle tt jönni, m ely m eg rázta az óriás kolosszust, hogy agy csapásra ne csak a burzsoá társadalom által h ird e te tt em beri jogok és szabadságok, hanem a szociális b eren d ezkedés k o lle k tív fo rm á ja is m egvalósuljon.” A tárg yilagos h an g ú bevezetés u tá n k o m m u n ista ellenes n éz eteit igyekszik gaz­ dasági, p o litikai és filozófiai eszm ékkel alátám asztan i. — M ajd így fo ly ta tia : „H azánk sem k e rü lte ki a bolsevista eszm ék h atásá t. A sok ezer hadifogoly, k ik összeb aran ­ g o lták a h atalm as Orosz b iro d a lm a t a Csendes óceánig, ezen eszm éktől te lítv e té r ­ te k m eg h az áju k b a. Az eszm e tetszetős és te rm ék en y ta la jra ta lá l m indazoknál, k ik e t az élet nyom orúságos gondja nyom és a k ik egy szebb, egy jobb jövő h a jn a lh a sa d á sá t lá tjá k az ú j eszm ékben.” — E zt a té n y t azonban úgy érték eli, hogy „A töm egek n em tu d n a k az eszm ék m ély ére h atolni, nem tu d já k az okok o k o zatát m érlegelni, csak a felü leté n m ozogván, a dolgok felszínét teszik m agukévá és töm egérzéseiktől h a jtv a , gondolkozás n élk ü l igyekszenek is a z t m egvalósítani.”— V égülis a r r a a k ö v etk ezte­ té sre ju t, hogy „a k o lle k tív berendezés fő h ib á ja a b b a n áll, hogy nem h ú sb ó l és v érb ő l való em b erek k el szám ol, h an e m m eg alk o tja a m aga em b eri id e á ljá t és erre alk alm azza a m aga szabályait. H a az em b erek csupa M a rx -o k lennének, a k k o r ta lá n m eg v aló síthatók len n én ek M a rx n a k k ü lönben ideális eszméi. — Hogy ebb en m en y ­ n y ire igazam van, példa re á a kereszténység tö rtén ete. A k o m m u n ista elvek először a N ázáreti a jk á n h an g zo ttak el.”26 H u szár A la d á r eszm efu ttatása a z é rt is fontos, m e rt ő a H o rth y -ren d sz er idejében egyike a m egye k o m m unista-üldöző vezetőinek, aki azonban a m áso d ik v ilág h áb o rú a la tt ráeszm élt egész életén ek tévedésére. A ntifasiszta m a g a ta rtá sa m ia tt a n ém etek h u rc o ljá k el és o tt h a l m eg az in te rn á ló táb o rb an . A m ásik p ó lu st a h alad ó értelm iség feltétle n ü l m u n k áso sztály p árti m a g a ta rtá sú ta g ja i képviselik. S okuknál ez csak h a n g u la t — n éh a csak m úló h a n g u la t — kérdése, so k u k n á l sz ilá rd m a ra d an d ó jellegű meggyőződés. Ilyen m eggyőződéses elem ektől 69 �gazdag gondolatvilág le tt ú r rá az iparm edence értelm iség iei körében, ak ik irodalm i és m űvészeti alk o tásaik b a n is kifejezésre ju tta ttá k az új világról a lk o to tt vélem é­ ny ü ket. S alg ó ta rján b a n 1919. m árcius 23-án a F őtéren ta rto ttá k m eg az üzem ek vörös zászlók a la tt felvonuló m un k ásai a m árcius 21-én k ik iá lto tt T an ácsk ö ztársaság o t üdvözlő töm eggyűlésüket. E nnek a v asárn ap i m egm ozdulásnak jegyében fogam zott m eg — az o tt elhan g zo tt beszédek a la p já n — N ógrádi P ap p Dezső verse: „Az idegen kato nákhoz!” A m i földünkön a nyom or tanyáz, K önnyektől sózott m ost a ken y erü n k , N incs tüzelőnk és rongyos a ru h án k , A k iv e rt eb se cserélne velünk. A k o hóinkban nem lobog a tű z S m eg álln ak la ssan k é n t a vonatok, H a ellen ü n k h a jt izgató paran cs, Ne lőjjetek , fegyvert ne fogjatok! Vagy nem v o lt elég m ég a vérözön? A ném a falvak, az e ltű n t tan y ák ? A zt a k a rjá to k , ú jr a sírja n a k A z e lá rv u lt özvegyek, any ák ? K ih am v ad jo n az é let m écsese, M it ő rü lt vérszom j itt-o tt m eghagyott? H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: Ne lőjjetek , feg y v ert n e fogjatok! Az em b er célja nem le h et a v ér S nem tró n o ln ak örök K áinok, T itő letek függ s a cézári gőg A v u lt u ra lm a p orba h u lln i fog. A földnek m éhe, k alász t szü ljö n -e T itőletek függ, vagy átokm agot?! H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: Ne lőjjetek , fegyvert n e fogjatok! L edobtuk a szolgaság lá n c a it S m o st a szabadság ténye v á r reánk, H a a k a rjá to k , az az égi n ap M inden n em ze tre sü th e t e g y a rá n t T i nem h ozhattok új rablán co k at, M e rt n ek tek is szent kin csetek a jog. H a ellen ü n k h a jt izgató p aran cs: N e lő jjetek , feg y v ert n e fogjatok! S alg ó tarján , 1919. m árciu s 23. 70 �Ez a vers A N ap cím ű bud ap esti újság b an je le n t meg, ah o l sa jtó h ib a kö v etk ez­ téb en a h a rm a d k versszak ötödik és h a to d ik sora fe l v an cserélve. A k ö ltem én y t p ontosan az 1918/19-es fo rra d a lm a k iro d a lm á t összefoglaló szöveggyűjtem ény III. k ö tete közli.27 U gyanennek a főtéri gyűlésnek van egy képzőm űvészeti lecsapódása is. Bóna K ovács K ároly, a k k o r fia ta l festőm űvész, o la jv áz la to t k észített a té r közepén össze­ g y ű lt töm egről. A képen központi h ely et foglal el a vörös zászlók közt em elvényén beszélő szónok, a k it — r u h á ju k u tá n is m egitélhető en — a legkülönbözőbb tá rs a ­ d alm i osztályhoz tarto zó em b erek h allg atn ak . É rdekes ellen tétk ép p en fe ste tt az elő­ té rb e két, a szónoknak h á ta tfo rd ítv a golyózó gyerm eket. — A képet, sajnos, k á t­ rán y festék k el k észítette és így ez az o la jv áz la t m a m á r a n n y ira sötét, hogy szinte alig rep ro d u k álh ató . C élja az volt, ahogy szem élyes beszélgetés so rán m egem lítette, hogy később en n ek a la p já n egy nagyobb o la jk ép e t készít, am iben azonban az ellen ­ fo rrad alm i időszak, bebörtönöztetése és üldöztetése m egakadályozta. Ez a festm ény, am ely jelen leg a sa lg ó ta rjá n i M unkásm ozgalm i M úzeum tu la j­ dona, országosan is egyedülálló tö rtén elm i érték, m e rt nincs tu d o m ásu n k arró l, hogy az országban b árh o l is készü lt volna a T anácsköztársaság k ik iá ltá sá t követő n a p o k ­ b an ilyen, hasonló jellegű, képzőm űvészeti alkotás. C ikkem ben igyekeztem n éh án y olyan, ta lá n nem is legjellem zőbb m o zzan ato t fel­ villantani, am elyek a nógrádi értelm iség h a n g u la tá t és p o litik ai m a g a ta rtá sá t a Nagy O któberi S zocialista F o rrad a lo m m a l k ap cso latb an ném ileg kifejezik. A rész­ letekbe elm erülő és a h á tté r m ég r e jte tt o ld a la it is feltáró feldolgozás azonban csak egy nagyobb te rjed elm ű m űben lehetséges. JEG Y ZETEK 1. N ógrádi H írlap, 1917. — XLV. évf. 20. sz. — m áju s 20. — V álasztói jog c. v ezér­ cikk. 2. U. o., 1917. — XLV. évf. 21. sz. — m áju s 27. — N ógrád várm eg y e és a szavazati jog c. vezércikk. 3. U. o., 1917. — XLV. évf. 22. sz. — jú n iu s 3. — N em zeti b irto k p o litik ai c. cikk. 4. U . o., 1917. — gLV. évf. 24. sz. — jú n iu s 17. — Jeszenszky K álm án : H áb o rú s u tam c. tá rc ac ik k sorozat. 5. U. o., 1917. — XLV. évf. 34. sz. — augusztus 26. V árm egyék és a d em o k rácia c. vezércikk. 6. N ógrád m egye L evéltára, a cserh ásu rán y i körjegyzőség iratai, V .207.C b.l61917/ 1330. — A b alassag y arm ati já rá s fő szo lg ab íráján ak 1917. jú liu s 22-én kel irata. 7. U. o. — 1917/1525. — A b alassag v arm ati já rá s fő szo lg ab íráján ak 1917. augusztus 2-án k elt irata. 8. U. o. — A rétsági körjegyzőség iratai V. 306 cb l— 19171 1 69. R étság, 1917. augusz­ tus 4. 9. V. ö. B eér Já n o s: A h elyi tanácsok k ia lak u lása és fejlődése M agyarországon (1945—1960). — B u d ap est. 1962. 49—50. 1. 71 �10. F elsőnógrád, 1917. — VI. évf. 51. sz. — decem ber 6. — A z 1917. n o v em b er 29-én k elt F elhívás N ógrád várm egye hazafias közönségéhez. 11. U. o., 1917. — VI. évf. 51. sz. — decem ber 6. — Dr. T örök B éla: A n ép ek szab ad ­ sága c. vezércikk. 12. U. o., 1917. — VI. évf. 52. sz. — decem ber 13. — ky: B ékegondolatok c. cikk 13. U. o.,1917. — VI. évf. 53. sz. — decem ber 20 — Dr. C suday Jenő: A tö rtén elem és a tiszta választás c. cikksorozat I. része. 14. Előfizetési felhívás külön lapon. D énes K áro ly v o lt a főszerkesztő és Dr. Holló Dezső a felelős szerkesztő. 15. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 1. sz. — ja n u á r 1. — 1914— 1918 c. vezércikk. 16. Losonci Újság, 1918. — X III. évf. 1. sz. — ja n u á r 13. — Ú jra m u n k á b an c. v ezér­ cikk. 17. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 2. sz. — ja n u á r 5. — A polgár c. cikk. 18. U. o., 1918 — I. évf. 3. sz. — ja n u á r 13. — H írek 19. U. o., 1918 — I. évf. 7. sz. — fe b ru á r 9. — H írek. 20. N ógrád várm egye L evéltára, a som oskőújfalui körjegyzőség iratai, 1917/1239. — A sa lg ó ta rjá n i főszolgabíró 1917. m árciu s 18-án k e lt irata. 21. G yöngyös és V idéke, 1918. — II. évf .2. sz. — ja n u á r 13. — L epsényi Miklós: 48—67 c .cikk. 22. A M agyar M unkásm ozgalm i T ö rtén e tek V álogato tt D o kum entum ai, V. kötet, B udapest, 1956. 29. 1. 23. H atv an és V idéke, 1918. — X X . évf. 1. sz. — ja n u á r 6. — L enin c. vezércikk. 24. N ógrádvárm egye, 1918. — I. évf. 53. sz. — decem b er 28. — Szervezkedés c. vezér­ cikk. 25. N ógrádi H írlap, 1919. — X L V II. évf. 1. sz. — ja n u á r 5. — H alász L ipót: F o rra ­ d alm i forgácsok c. vezércikk. 26. U. o., 1919 — X L V II. évf. 4. sz. — ja n u á r 26. — D r. H u szár A lad ár: A z orosz fo rrad a lo m és h a tá sa c. vezércikk. 27. M indenki ú ja k ra k é s z ü l. . . Az 1918/19-es fo rra d a lm a k iro d alm a. (Szöveggyűj­ tem ény) S zerkesztette és a jegyzeteket írta : József F ark as, III. kötet. B udapest, 1960. 624—625., és 702. 1. 72 �NÁDHÁZI LAJOS A „Vörös zászló hőseinek útján“ mozgalomról A felnövekvő nem zedék nevelésében különös jelentősége v an a szocialista h az a­ fiság tu d a ta és érzése kifejlesztésének. Ez a szem élyiség vonás — m in t alap v ető életérzés — a hordozóit késszé teszi a h az át alk o tó közösség érd e k ein e k szo lg álatára, a szellem i, erkölcsi és fizikai ere je legteljesebb m ozgósítására. A szocialista hazafiság és a részét alkotó m u n k ás nem zetköziség az átfogó jelleg e m ia tt csak a nevelés v alam ennyi tényezője céltudatos, eg y ü ttes h a tá sá n a k ere d m é­ nyeként a la k u lh a t ki. Az ú ttö rő m ozgalom születése p illa n a tá b a n felism erte a szocialista h az afisá g ra nevelés tá rsa d alm i jelentőségét, ezért egyik legfontosabb célkitűzésének te k in ti a g yerm ekek ilyen irán y ú nevelését. A jelk ép, példakép, eszm énykép ren d sz erét a hazafias nevelés szo lg álatáb a á llí­ to tta, d e felh a szn á lja céljai eléréséhez a ro m an tik u s m ozgalm ait, ak ció it és a nem zeti nem zetközi ünnepeinket. A Nagy O któberi S zocialista F o rrad alo m 50. é v fo rd u ló já n ak ü n n ep lésév el re n d ­ k ív ü li lehetőség kínálkozik az ú ttö rő m ozgalom nak a gyerm ek ek szocialista h azafi­ a k k á nevelésére. Az ünnepségsorozat k ere tein b elü l alk alo m n y ílik a h azafiság g al összefüggő ism eretek n y ú jtá sá ra , érzelm i h atás keltésére, cselekedtetésre. A z u tó b b i a z é rt lényeges, m e rt a g yerm ekek tá rsa d alm i tevékenysége m in d e n k o r hasznos esz­ köze, egyben eredm énye és m ércéje is a h azaszeretetnek . Az Úttö rő Szövetség, felism erve az évforduló ün n ep léséb en rejlő n ag y szerű nevelési lehetőségeket, a gyerm ekek fejlettségi sz in tjé t és érd ek lő d ési sz fé rá it fi­ gyelem be véve, gondosan m egterv ezte a „Vörös zászló h ő sein ek ú tjá n ” m ozgalm at. Az ú ttö rő szervezeteknek ez a nagyszerű m egm ozdulása a N óg rád b an élők szá­ m á ra k ülön jelentőséggel bír, m ivel 1966. szep tem b er első n a p ja ib a n S alg ó tarján b ó l, a m unkásm ozgalom kiem elkedő helyéről in d u lt el. Z ászlódíszbe öltözött v áro su n k b an összegyűlt az ország több m in t 250 ú ttö rő k ü ld ö ttje, hogy találkozzon a h arco k b an ed z ett fo rrad a lm á ro k k a l, ú j é le tü n k fá ­ ra d h a ta tla n építőivel, és az ifjúság vezetőivel. A Z ója lig etb en ren d e zett több ezer fős találk o zóról rö p íte tte a televízió, a sa jtó az ország összes kisdobosához és ú ttö rő ­ jéh ez a „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom elin d ítá sá t célzó felh ív ást. N agy h a ­ tá ssa l v o lt a találkozón részt vevő úttö rő k re, hogy a vörös zászló á lta l je lk ép e ze tt eszm ék m egism erésére, tiszteletére, védésére, a Rákóczi és az 1848-as szabad ság h arc, a T an á csk ö z tá rsa ság é rt harco ló csepeli vörös ezred és a n ó g rád i p artizán o k sok h a r ­ cot lá to tt zászlói alól szó líto tták fel ő k et éppen azok az em berek, a k ik egész életü k k el k ü zd ö ttek a szabadságért, az em beri h alad ásért. Az ü nnepélyes in d ítás, a felhívás k ö rülm ényei és ta rta lm a vonzóvá, ro m an tik u ssá te tte a gyerm ekek szem ében a m ozgalm at. A gondosan m e g terv ezett akciók, a lá n ­ 73 �co latot alkotó szakaszok a hazafias nevelésnek k o n k ré t fo rm át, k e re te t ad tak . L ehe­ tővé v á lt az ú ttö rő közösségek érzelm i, értelm i és a k a ra ti nevelő h a tá sá n a k k ib o n ­ tak o ztatása. Az egyes akciók á lta l e m ozgalom k ere tén belül szerves egységbe illeszk ed ett nem zeti tö rté n etü n k , a m unkásm ozgalom harca, a N agy O któberi S zo cialista F o rra ­ d alom m al m eg in d u lt tá rsa d alm i áta la k u lá s és n a p ja in k fő küzdelm e, a k é t világren d szer harca. A m ozgalom fela d ata in a k m egoldása so rán a gyerm ek ek olyan fontos k érd é sek re k a p ta k választ — term észetesen életkori sz in tjü k n e k m egfelelően — m in t a fo rra ­ dalm i elm élet és g y ak o rlat kölcsönhatása, a m unk áso k nem zetközi érdekegységéből fak ad ó sz o lid aritásn ak szükségessége a fo rrad a lm i harco k b an , a S zovjetunió sze­ rep e a n ép ek felszab ad ításáért, a b ék é ért v ív o tt küzdelem ben. Az ú ttö rő k a k u tatások, gyűjtések, találkozások segítségével b etek in tést n y erte k az elm ú lt idők küzdelm eibe. Ezek fe ltá rá sa a r r a is ráé b re szte tte a g y erekeket, hogy a haza, a dolgozók é rd e k eit nem le h et m á sk én t szolgálni, m in t ezek ellenségei elleni harccal, gyűlölettel. Az egyes akciók so rán — am elyekről később részletesen szólok — az ú ttö rő k n ek n em csak a hazafias ism eretei g y arapodtak, hanem fo rm á ló d ta k érzelm i viszonyu­ lá saik is. Az őrsi n ap ló k feljegyzései m u ta tjá k m ilyen szeretet, tiszte let fejlő d ö tt ki olyan idős kom m u n isták irá n t, ak ik v á lla ltá k a tá rsa d alo m h a la d á sá é rt fo ly ta to tt küzdelm et, A gyerekek feljegyzései között m e g találju k az előzőekben ism e rte te tt vonások ellenkezőjét is, a h áb o rú s k a rd c sö rte té st fo ly tató k k al szem beni gyűlöletet. A z ism eretek, az érzelm ek, a nap ló k b a ír t szavak, kis tö rté n ete k m egörökítése m e lle tt je len tk ez ett a cselekvéseikben, állásfoglalásaik b an m egn y ilv án u ló szocialista h azafiság és m un k ás nem zetköziség is. C saknem m in d en őrsi n ap ló b an o tt ta lá lh a tó a felírás „B ékét V ietn am n a k ”, vagy „T iltakozunk az am erik ai agresszió ellen ”. Az 177 sz. P etőfi S án d o r ú ttö rő c sap a t Bolygó őrsének ta g ja i összejövetelünkön e lh a tá ­ rozták, hogy m élyebben m egism erik V ietnam földjét, n épét, h a rc á t és közös m u n k á ­ val szerzett p én zü k et elk ü ld ik a v ie tn am i gyerekeknek. A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom nevelő h a tá sa leg in k áb b az egyes szakaszok gyerm eki m egnyilvánulásain vizsgálható és m érhető. A m ozgalom ba m in d en ú ttö rő és kisdobos ö n k én t je len tk ezh etett, a közösséget, a szocialista h a z á t szolgáló te tte k k el és jelentkezési em lékek készítésével. A nem es te tte k díszes fe l­ jegyzéseit, a tá rg y i em lék ek et az őrsök, az egyes p ajtáso k szep tem b er 29-én, a F egyveres E rők N ap ján a d tá k á t a csapatok vezetőinek. É rdem es n éh á n y p illa n tá st v etn i a v á llla lt és te lje síte tt m u n k á k ra . Igen sok ú ttö rő őrs v á lla lta az iskola u d v a r tisz tá n ta rtá sá t, isk o lak e rt gondozását, a sz e rtá ra k rendezését, kiegészítését, a ta n te re m otthonossá tételét. M ég többen v o lta k a k ik a la k ó terü le t, a község g o n d jain ak m egoldásából v á lla lta k részt, pa rk gondozás, fásítás, vízlevezető á ro k tisztítás, gyalogjáró rendbeszedés és hasonló fo rm ák b an . O lyan őrsökkel is le h e te tt találkozni, a k ik a term elő egységekben végeztek erejü k h ö z m é rt m u n k át. Az 1654-es P etőfi S án d o r ú ttö rő c sap a t V örös csillag őrse pedig a v örös­ k ato n ák sírjá n a k re n d b e n ta rtá sá t végezte és végzi. Az ú ttö rő k ezekkel a nem es te tte k k e l bizonyították, hogy készek a m ozgalom fe la d a ta in a k teljesítésére. A gyerm ekek érzelm eit, g ondolatvilágát m ég gazd ag ab b an k ifejezték a k iá llí­ tásokon is b e m u ta to tt jelentkezési em lékeik. R end k ív ü li ötletességgel fo rm á ltá k m eg felszab ad u lásu n k at, a S zovjetúnióhoz fűződő b a rá ti k ap cso latain k at, a m u n k ásm o z­ 74 �galom nem zetközi küzdelm eit, a vietnam i felszab ad ító k ir á n t érz e tt szo lid a ritásu k a t jelképező em lék tárg y ak at. A lbum okban, festm ényeken és rajz o k b an ö rö k íte tték m eg az ú jjá a la k u lt életünket, a la k ó terü le tü k fejlődését, az ú ttö rő k életén ek szépségét. A legkiválóbb pedagógusok viszont felism erték a z t a ren d k ív ü li nevelési leh ető ­ séget is, am ely a Fegyveres E rők N ap ja „úttörő csapatzászló ü n n ep év é” tételéb en re jle tt. A kínálkozó a lk a lm a t — az ünneség előkészületeit,, m eg ren d ezését az előző­ ekben ism ertetek k el egységbe ötvözve — felh a szn á ltá k az ú ttö rő jelk ép ek je len tésé­ nek, eszm ehordozó szerepének m élyebb m egértésére, az érzelm i kötődés sz ilá rd í­ tására. A zászlóról ta rto tt beszérgetések, a vörös zászló eszm éiért egy életen á t k ita r ­ tással küzdőkkel — in te rn acio n alisták , k o m m u n isták — ren d e zett találk o záso k erős h a tá st g y akoroltak az úttö rő k re. A fegyveres te stü le tek á lta l a d o tt zászlók av atása, a csapatzászlók és ú ttö rő je lk ép ek m éltóbb elhelyezése h o zz ájáru ltak , hogy a nem es eszm ék jelképei nagyobb h ely et k a p ja n a k a gyerm ekek fo rm álásáb an . Az eddig e lé rt h a tá st — több tényező m e lle tt — jól m é rh e tjü k azon is, hogy az ú ttö rő k naplóiban, szabad te m a tik á jú ra jz a ib a n ( a pszichológiából ism ert a r a j­ zok szem élyiség tükröző szerepe) díszítő, vagy funkcio n ális elem k é n t az elm ú lt év ­ ben g y ak rab b an ta lálk o zh a tu n k a vörös, a nem zeti színű, vagy éppen az ú ttö rő é le t­ hez kötődő őrsi és ra j zászlókkal. A „Vörös zászló hőseinek ú tjá n ” m ozgalom akció ib an k önnyen felism erh ettü k a szocialista hazafiság teljes ta rta lm á n a k a m egragad ását. Az eszközök és m ódszerek o ld aláró l m egközelítve viszont egy jól kidolgozott ren d szerb e illeszkedést ta p a sz ta l­ h attu k . K ülön e m líté st érdem el a gyerm ekek életk o ri sa játo sság a in ak figyelem be v étele és az öntevékenység szélekörű k ib o n ta k o ztatá sára ösztönzés. A N agy O któberi S zocialista F orradalom , a K om m u n isták M agyarországi P á rtja m eg alakulása évfordulóin ta rto tt m egem lékezéseket, a p á r t IX . k o n g resszu sán ak kö­ szöntését, a „K öszöntjük p á rtu n k a t” akció fogta össze. Jelszó k én t „A p á rtta l, a n ép ­ p el egy az u tu n k ” ism ert fo rrad a lm i dal s o rá t v álaszto tták . Ez az akció jó leh ető ­ séget n y ú jto tt az em beriség életében új k orszakot n y itó 1917-es oroszországi fo rra ­ dalom jelentőségének, h a tá sá n a k ism ertetésére, a kom m u n isták célkitűzéseinek m eg­ ism ertetésére. A p á r t IX . kongresszusa előkészületeiben való tev ék en y részv étel — a tá rsa d alm i m unkaakciók, a találkozók, az anyaggyűjtések, a m ű so rad ás — az ese­ m ények figyelem m el kisérése, a gyerm eki kérdések m egválaszolása g azd ag íto tta az ú ttö rő k tá rsa d a lo m ra vonatkozó ism ereteit, élm ényszerű en kap cso lta ő k et a helyi és országos esem ényekbe. K özelebb k e rü lte k a gyerek ek a p á rt, a k o m m u n isták h e­ lyes m egitéléséhez, a szocialista építés fe la d a ta in a k m egértéséhez. Az erős h a tá s t a k k o r érezzük csak igazán, h a beszélg etü n k a gy erek ek k el a fo rrad a lm i té m á jú ak adályversenyeknél, h arc i tú rá k n á l, h a tö b b e t h a llju k énekelni a fo rrad a lm i dalokat, vagy h a elolvassuk az őrsi n ap ló k b a b ejeg y zett őszinte, g y er­ m eki g o ndolatokat az idős k o m m u n isták k al fo ly ta to tt beszélgetésekről. Ezekben a m eg n y ilvánulásokban szem betűnik az elm ú lt idők csodálata, a fo rrad a lm i te tte k e t elk ö v etők tisztelete és a nagy elh atáro zás: ők is v alam i nag y o t a k a rn a k ten n i, á m u ­ la tb a k ív á n já k ejten i a világot. A „H arsan a k ü rtszó ” akció, am ely a téli időszakot ölelte fel, elsősorban a ta ­ nulás, a k u ltu rá lis tevékenység felé fo rd íto tta a figyelm et. E nnek tám o g atásáb an m á r sokkal eg y értelm ű b b n ek bizonyult a nevelők és szülők tám o g atása. M a m á r senki elő tt nem kétséges, hogy a tan u lás, a k u ltu rá lis szin t em elése előnyös a ta n u ló k f e j­ lődése szem pontjából. Ez egyszerűbben érthető, m in t a m in d en o ld alú an fe jle tt sze­ 75 �m élyiség k ia lak ításáh o z szükséges so k irán y ú hatáso k m egszervezésének, b o n y o lu lt fel­ ad ata. I tt látszólag kevesebb a világnézeti és p o litik ai ü tk ö ző p o n t is. N em csoda, h á t h a az akció szinte em előjévé v á lt a ta n u lásn ak . A ta n tárg y i v etélk e d ő k re készülő ú ttö rő k közül sokan v ettek k ezükbe az iskolai órán ta n u lta k kieg észítésére ism erette rjesztő könyveket, lexikonokat. A m egye csap atszin tű v etélk ed ő jén közel 15 ezer gyerm ek v e tt részt, ilyen az ú ttö rő m ozgalom fen n á llása ó ta m ég n em volt. Az o r­ szágos orosz nyelvi versen y t is a zagyvapálfalvi R átk ai J u d it n yerte, ak i ju ta lm u egyhónapos táborozáson v e tt részt a k rim i A rtyekban . A „Ki m it tu d ” k ere tein tovább gazdagodtak az ú ttö rő k ism eretei. E m lékezetükbe idézték a h aza tá jairó l, tö rté n elm i hagyom ányairól, k u ltu rá lis k in cseirő l ta n u lta k a t, h allo tta k at. M indezt kiegészítették az akció je lsz av án a k — „P ajtás d alo lju n k szép m ag y ar hazánkról,, — szellem ében ren d e zett k u ltú rá lis szem lék, bem u tató k . A m ű ­ sorok nagy része szervesen illeszk ed ett a m ozgalom légköréhez. A n agy esem ényeket m űvészi form áb an tükröző alk o táso k at m u ta tta k be az ú ttö rő szó listák és m űvészeti csoportok. H elyesen kapcsolódott itt egybe a h aza építéséhez, védéséhez elen g ed h etetlen m űveltség g y a ra p ítá sá ra ösztönzés, életü n k szépségeinek, g azd aság án ak m e g m u ta tá­ sával. A k u ltu rá lis rendezvények pedig m in t m ély élm én y ek h ag y tak k itö rö lh e te t­ len nyom okat a gyerm ekek életében. A lig n éh án y h é t m ú lv a a nem zeti tö rté n elm ü n k h áro m tav aszi fo rra d a lm á t — 1848, 1919 és 1945 — esem ényeit á llíto tta az em lékezés a h azafias nevelés közép­ p o n tjáb a. A „H árom ta v asz t ü n n ep e lü n k ” akció, a „Pirosló arc cal és p iro s zászlókkal” jelszav án ak h an g u lata , a tav asz közeledte lázba hozta az ú ttö rő k e t. Az előző idő szak k u ta tása, ta n u lása u tá n a cselekvésre k e rü lt a sor. E m lék tú rák , a k a d ály v erse­ nyek, n agyszabású h arc i játékok, tö rtén elm i nevezetességű h ely ek re te tt k irá n d u lá ­ sok, fák ly ás felvonulások, ünnepélyes tá b o rtü zek g y ú jtása közben em lékeztek a k is­ dobosok és ú ttö rő k a nagy idők b á to r te tte ire . Sok hely en szóba k e rü lte k e h arc o k gyerm ek hősei. Ily en k o r itt-o tt m ég sóhajok is felszálltak , hogy m ost ilyen n agy te tte k re m ié rt nincs szükség. A nevelők, a k atonatisztek , a többszörösen k iü tn te te tt harco so k ilyenkor p éld ák segítségével igyekeztek m e g értetn i; m a m ilyen h e ly tá llá sra v an szükség, és bizonyították, hogy ez aligha kisebb a tö rtén elem á lta l feljeg y zett tettek n él. A helyes tanácsok h a lla tá n , a figyelő szem párok lá ttá n ö n k én telen ü l felidéző­ d ö tt az em berben az ifjú ság fo g ad atlan p ró k á to ra in a k d e stru k tív h an g ja, a „ne szólj szám , nem fáj feje m ”, „csak m ag ad d al tö rő d j”, „igyekezzél b ev ág ó d n i” stb., m inden nem es em beri szándékot és tö rek v é st gúzsba kötő, h am is frázis. V ajon fel tu d ju k -e k ellően vértezn i ezekkel szem ben le án y a in k at és fiain k at? A h am is gondolatok és n ézetek befolyása elleni együttes fellép ésre a különböző nevelési tényezők — család, iskola — jó lehetőséget biztosit. A z ifjú ság i szervezet m egm ozdulásai b iz to síth atjá k a gyerm ekek helyes szán d é k ain a k k ib o n tak o ztatását, a k o rn a k m egfelelő cselekvésben való realizálását. A „Lenini zászló a la tt” elnevezésű akcióval m egkezdődött előkészítés a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m ünnepségeire. L enin szü letésn a p ján a k m eg ü n n ep lé­ sére készülve az ú ttö rő k és kisdobosok igen sok tö rté n ete t, v e rse t olvastak, n em egy helyen alb u m o k at k észítették a fo rrad a lo m vezérének életéről. Ezek a foglalkozások jó l seg ített a p éldakép v álasz tásáb a n és eszm énykép k ia lak ításá b an . 76 �A foglalkozásra m g eh ív o tt in te rn acio n alista harcosok, idős k o m m u n isták el­ m o n d ták , a n n a k id e jén hogyan in d íto tta őket cselekvésre L enin eszm éje. Ism erte tté k m ilyen h a tá st gy ak o ro lt rá ju k az októberi fo rrad a lo m esem ényeinek h íre. I tt kezd­ té k közelebbről is m egérteni a gyerm ekek az elnyom o ttak fo rra d a lm á n a k nem zetközi jelentőségét. Egy k icsit ta lá n a z t is, hogy a je len ered m én y ein ek fo rrá sa a m ú lt tö r ­ tén elm én ek h a la d á st szolgáló esem ényeiben rejlik . A g y erm ek n ap id e jére m á r n ag y ­ ará n y ú levelezés in d u lt m eg a m ag y ar és szovjet gyerm ek ek között. M egyénkből több m in t háro m ezer ú ttö rő go n d o latait v itte a posta az év fo rd u ló ra készülő szo v jet pionírokhoz. Ezek m á r m integy előkészítését is je le n te tté k a szep tem b er 3-án G yőrből in duló A u ró ra akciónak. I tt kétnapos p rogram on m egyénk g y erm ek eit 20 kiv áló ú ttö rő képviselte. A legfőbb cél ez alk alo m m al a m u n k ás nem zetköziség g o n d o latán ak m egértése, gyerm eki közelségbe hozása. A z ú ttö rő szervezetek a cél eléréséh ez a pedagógia eszközeinek és m ódozatainak gazdag tá rh á z á v a l rendelkeznek. A z A u ró ra m a k e ttjé n e k elkészítése a „ki tu d töb b et a S zovjetú n ió ró l” vetélkedők, a szo v jet nép életével összefüggő m űvészi m űsorok előadása, a szovjet p io n íro k m eg aján d ék o ­ zása az együttérzésüket, az egy közösségbe ta rto z á su k a t kifejező ap ró tárg y ak k al, em lékekkel. A S zovjetúnióban já rt, ta n u lt em b erek k el való találkozás, a n o v em b er 7-én S zovjetúnióba u tazó ú ttö rő k élm énybeszám olói olyan esem ények leh etn ek , am e­ ly ek k itö rö lh e tetlen nyom okat hagynak a tan u ló k életében. Az egyre szaporodó b e­ nyom ások, élm ények biztos a la p o t je len ten ek az érd ek eg y ség ü n k et bizonyító szám ta­ la n tén y befogadásához, m eggyőződéssé érleléséhez. A m ozgalom állom ásain végighaladva látszik csak igazán, m ilyen ügyesen ötvö­ ződött itt egybe az em beriség, a haza, az egyén érdeke. M indez m ily en sok o ld alró l m egközelítve éri a gyerm ekeket, átszövi élete, tevékenysége m in d en m ozzanatát. A hazafias nevelés itt valóban a nevelés egészét átfogó céllá lesz. O lyan céllá, am ely m egvalósulása után, a szocialista hazafiság, szem élyiség vonás fo rm á já b an , cselek­ vésre ösztönző erő k é n t m űködik az egyén életében. Az ú ttö rő m ozgalom nak ez a gondosan m egterv ezett akciósorozata ism ét bizo­ n y íto tta, a szövetség a nevelés legkiválóbb m űvelőire építve, gyerm ek n ev elésü n k általán o s céljai elérése érd ek éb en m ilyen nagyszerűen tu d ja k o m b in áln i a szocia­ lista pedagógia m a m á r gazdag tá rh á z á b a n m e g találh a tó eszközöket. 77 �CSÍK PÁL Boncs-Brujevics: Emlékeim Leninről T alán törvényszerű jelensége a tö r­ tén elem nek, hogy legnagyobbjai — a k i­ k e t v alóban szívébe z á rt egy nép, vagy az em beriség — nem ír ta k m e­ m o árt. Vagy m e rt nem v o lt rá idejük, de in k á b b nem ta rto ttá k fontosnak. M inden en e rg iáju k a t, képességüket a tö rtén elem á lta l rá ju k ró tt fela d at v é g re h a jtá sá ra k o n ce n trálták . A té n y ­ leges cselekvés v olt életelem ük, te tte ­ ik k el írtá k népeik em lékezetébe n ev ü ­ ket, eszm éiket. S — úgy tű n ik — a népek tudatosan őrzik és g y ű jtik h iv a to tt vezetőik éle­ tén ek m inden m ozzanatát. És évek, év­ tizedek a la tt összeáll a kép; az é letm ű ­ ből, a tettekből, az em lékekből, a te l­ je s szem élyiség, m inden ap ró jellem ző­ jével s végülis tö b b e t tu d u n k róluk, m in t az élőkről. E zért is ö rü lü n k Boncs—B rujevics L en in rő l ír t legszem élyesebb em lék ei­ nek. (M ár m ajd n em lírta m a sztereotip m ondatot, hogy a kön y v tárn y i L eniniro d a lm a t ilyen és ilyen m ódon gazda­ gítja, d e nem tehetem , m e rt — ha jól m eggondoljuk — alig n éh án y m ű, viszszaem lékezés ism ert n álu n k L eninről, s azok sem tú lzo ttan széles körben.) L enin m á r életében h alh a ta tla n n á v ált, arcát, a la k já t, m ű v eit ism erik az egész világon. E nergikus m ozd u latait — m ik o r a töm egeknek beszél, vagy a k om m unista szom baton cipeli a nehéz g ere n d ák at — m egőrizte a film . Igaz, hogy L enin e lv ála szth ata tla n a néptől, d e az em b erek e t eg y re jobban foglal­ k o ztatja, hogy m ilyen volt, am ik o r a világot fordító idők ap ró ügyeit intézte, 78 pl. a jo g ta la n u l re k v irá lt v ö röskatona feleség p an aszát, m ilyen v o lt m in t m u n k a társ, m ilyen em b er volt? E nnek az érd ek lő d ésn ek ro p p a n t e ti­ kai, po litik ai jelentősége van. A tö m e­ gek benne lá tjá k a célt, a péld át, a m egvalósult k om m unista em b ert. Ha k im o n d atlan u l is, de ta lá n a r r a a k é r­ d ésre k eresn ek választ, hogy m ik v ol­ ta k azok a különös vonások, am elyek m indenki m ásn ál különbbé, teljeseb b é te tté k L enin egyéniségét: hogy a m a cselekvő em b ere szám ára m egközelít­ hető-e a lenini m a g a ta rtá s m ércéje? H alála óta m indig h iv atk o zu n k rá, m indig idéztük m űveit, m indig azokat a passzusokat, am elyek n ap i p o litik án ­ k a t igazolták. Id éztü k tudom ányos elő­ relá tását, m ag y aráztu k filozófiai gon­ dolatait, de kevéssé ak n á z tu k ki a sze­ m élyiség fo rm álása szem pontjából oly döntő szem élyes p éld áját. A jelek azt m u ta tjá k , m ost jö tt el az id eje an n ak , hogy ne egy-egy v o n ását ra g d ju k ki. L enin nem csak fo rra d a lm á r volt, n em ­ csak politikus, legyőzhetetlen vitatkozó, gondolkodó, állam fő, tudós, kivételes képességű szervező, han em m indez eg y ü tt — a k o m m u n ista em ber, k o m ­ m unista vezető, aki szenvedélyesen és következetesen élte á t a p ro le tá r h u m a ­ nizm us eszm éjét. Az em beriség nem engedi v aló ra válni M ajakovszkij — nem éppen a la p ­ ta la n — aggodalm át, hogy a koszorúk, citátu m o k elfeled ik L enin em berségét, egyszerűségét, szoborrá m e re v ítik m a is élő alak já t. �Róla, a m a is élőről ír ta könyvét B oncs-B rujevics, ak in ek n ev ét n álu n k — gondolom — csak e ko r történészei ism erik, pedig L enin egyik közvetlen m u n k a tá rsa volt, a szovjethatalom első év ein ek tevékeny és felelős harcosa. N em h iv atásos író teh át, han em fo rra ­ d alm ár, s ebből adódik könyvének s a já ­ tos v arázsa. N em reg én y t ír, nem tö r­ tén elem könyvet, nem a n e k d o tá k at és epizódokat, nem is szokványos, m ag a­ m utogató m e m o árt han em a fo r­ ra d a lm a t, a hatalo m m eg szilárd ításá­ n a k fo ly am atá t; a z t a néhány, soha n em v o lt k ao tik u s évet, am iből a bol­ sevikok L enin vezetésével „m egterem ­ te tté k a h a rm ó n iá t.” A szerző az 1930-as években írta m eg em lék einek zömét. Az esem ények ú jb ó li átélése szenvedélyessé, d rám a iv á teszi könyvét. K itűnő érzékletességgel hozza em berközelbe a történelm et. Az olvasó eg y ü tt lelkesedik a Szm olnij bol­ se v ik ja iv al a győzelem h írére, s fel­ lélegezve mosolyog, am ik o r L enin fe­ jé rő l végleg le k erü l a paróka, hiszen „a h a ta lm a t ta rtó sa n vesszük a k ezü n k ­ be.” A győzelm et követő első órák leírása ta p in th a tó a n tá rja fel a lenini politika alap já t, lényegét: a névtelen fo rra d a l­ m áro k k al való összeforrottságot. Ezt a sajátosságot, a fo rrad a lm i ta ­ p asztalato k k al rendelkező fo rra d a lm á r töm egekre való tám aszkodás képességét m eggyőzően ábrázolja. A könyv egyik legkedvesebb tö rté n ete — a földről szóló d ek ré tu m szétküldése — n em ­ csak az előbb m o n d o ttak a t igazolja, h a ­ n em L enin ren d k ív ü li valóság ism eretét is. K ip ró b ált fro n tk a to n á k at, m atró zo ­ k a t b ízn ak m eg a d ekrétum ok szöve­ g ének széthordásával, de L enin „ . . . h irte len elm osolyodott és így szólt: — De van egy kis baj: p ap ír nincs, ú jsá g nincs, rág y ú jtan i viszont kell, fogja a d ekrétum ot, és m á r csavar is belőle egy kecsk eláb at. M ire hazaér, b a jtá rsa iv a l eg y ü tt elfüstöli a z összes p é ld á n y t. . . O kv etlen ü l e lfü s tö li. . . E lh a llg ato tt egy kicsit, a z tá n rav a sz­ kás m osollyal így szólt hozzám : — T u d ja m it, V lag y im ir D m itrijevics, m en jen csak el S zity in üzletébe és kérdezze meg, hogy v an n a k -e n álu k régi falin a p tá ra k . A d jan a k b e lő le . . . Nos, am ik o r a k ato n ák a d ek rétu m o ­ k a t jó l e lra k tá k az iszák ju k m élyére — »a faluig hozzá n e n y ú lj!« —, m in d ­ egyiknek a kezébe k ell nyom ni egy n a p tá rt, h ad d dohányozzék kedévre. K önnyen letép h ető k a lap jai, a p a p ír m egfelelő, pu h a, és pon to san egy kecs­ k e lá b ra elegendő, Összesen háro m száz­ h a tv a n ö t lap o csk ája van, m ég a b a jtá rsa k n a k is ju t b e lő le . . . A d e k ré tu ­ m ot pedig v id d el a f a lu b a . . . — V la­ gyim ir Iljics úgy m o n d ta m indezt, m in th a eegy k ato n áh o z beszélne. — Nos, a b ro sú rá k a t bizony m e g m en tjü k — és h alk an eln ev e tte m agát, örült, hogy kivezető u ta t ta lá lt az ugyancsak nehéz helyzetből.” A könyv h ét év esem ényeinek lé­ nyegét sű ríti össze, de n em a tö rté ­ nészek aprólékos, cselek m én y t leíró k ro n o lógikus m ódszerével, h an em úgy, hogy legfontosabb m o n d a n d ó ját L enin a la k ja köré csoportosítja. E zért v á lh a ­ to tt ren d k ív ü l széles sk á lá jú v á : az an ek d o tátó l a trag éd iáig terjedővé. A szerző — ah o l csak teh eti — igyek­ szik h á tté rb e n m a rad n i. K ét alap v ető vonása m eg k ü lö n b ö ztetett jelentőségűvé teszi m űvét: őszintesége eredm ényezi, hogy az olvasó olyan dolgokat tu d meg, am ely ek rő l eddig m ég nem olvas­ hatott. A b o lsevikoknak nem csak az u ralkodó osztállyal k e lle tt m egküzde­ n iök, han em a részeg-pogrom okkal, a fo rrad a lo m b a n k icsap ó d o tt olyan k a ­ tona és m atrózréteggel, am ely „tö rek ­ v éseit te k in tv e ténylegesen fo rrad a lo m ­ ellenes v o lt”, az ú to n álló k k al, szervez­ kedőkkel, k ülönféle p árto k k al. 79 �M eg k e lle tt szervezni a szovjet á l­ lam külső és belső védelm ét, az ir á ­ n y ító szerveket, a közigazgatást. S m in d ezt a töm egek bevonásával, n ev e­ lésével, rá ju k tám aszkodva, ő ket m oz­ gósítva. S a m ásik iényeges vonás a le­ írta k hitelessége. Így csak olyan em b er írh at, ak i nem szem lélője, han em cse­ lekvője, olykor irá n y ító ja v o lt az ese­ m ényeknek. In n en a stílus szuggesztivi­ tá sa ; az olvasó is szinte átéli az ese­ m ényeket. L enin tu d ta, hogy sok ellensége van, tu d ta, hogy ezer veszély leselkedik rá, s m égis, vagy éppen ez ért v á lla lta a népgyűléseken való m egjelenést. S zá­ m á ra m in d en n él fontosabb v o lt az em ­ b ere k sorsa, boldogsága. A könyvben le ír t 15 tö rté n e t m in d ­ egyike a z t a lenini a la p e lv e t bizonyítja, hogy a szocialista fo rrad a lo m lényege, értelm e az em b er felszab ad ítása a z el­ nyom ás, a m űveletlenség, az előitéletek alól, m egszabadítása az évezredek so­ rá n r á ra k o tt béklyóktól, hogy boldog lehessen. S L enin m élységes m eggyőződéssel bízott az em berekben. A könyv egyik legizgalm asabb, leg d rám aib b fejezete az o k tó b rista Boriszov vasú tm érn ö k k el fo ly ta to tt v ita a v a su ta k h ely re állítá sa érdekében. S m iu tán m egegyeznek a legfontosabb teendőkben és kinevezik B oriszovot a közlekedési népbiztos h e­ lyettesévé L enin m egjegyzi: „E redeti em b er ez az »o k tó b rista«, . . . nem tit­ k o lja jobboldali meggyőződését, de dol­ gozni, a z t fog.” A könyv utolsó la p ja i a L enin elleni m erényletet, betegségét és felépülését ta rtalm a zz ák . A leírás nem csak a szer­ ző és L enin k ö rnyezetének m élységes ag g o dalm át érezteti, han em a töm egek m é rh e tetlen ragaszkodását, sz erete té t is. A m e rén y let u tá n a feketeszázas agi­ táció L enin h a lá lh íré t te rjesz tette a n ép körében. E nnek cáfo lására film et 80 k észítettek L en in sétájáró l. S m ik o r ezt b e m u ta ttá k M oszkva m u n k ásn eg y ed ei­ n ek film szín h ázaib an , m a jd v alam en n y i m oziban „le írh a ta tla n v o lt a nézők le l­ kesedése. M indenki felállt, és L enin m egjelenésekor hosszan tapsolt, vissz­ hang zo tt a te re m a felk iáltáso k tó l; É l­ je n V lagyim ir lljics. Sokan sírta k az öröm től, am ik o r lá ttá k , hogy él.” S á ra d t a sz erete t a felé p ü lt L enin irán t. Még a H a d iro k k a n ta k Szövetsége is felk é rte — m in t seb esü ltet —, hogy iratko zzék ta g ja i sorába. S L enin nem m osolygott a sz erete t e n a ív m egnyil­ v ánulásán , h an em elre n d elte: „rövid időn belül szerezzen be in fo rm áció k at en n e k a szövetségnek a helyzetéről. M indenképpen gondoskodni k ell ró lu k . Íme, ez az ered m én y e a n n a k a h arci k iá ltá sn ak , hogy »h áb o rú a győzelm es befejezéséig«. N ek ü n k béke kell, nem pedig h áb o rú .” É rték es könyv B oncs-B rujevicsé. N em csak ism eretek b en gazdagít, h an em érzelm ein k b en is erősít. V an k ép es­ sége a rra , hogy az olvasó szívébe lopja tö rtén eteit, hogy élővé tegye a k o rt s b en n e L enint. ��S O M O G Y I JÓ Z S E F K O SSU TH -D ÍJA S: FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ SA LG Ó TA RJÁ N , V Á R O SK Ö Z P O N T �EMLÉKMŰ A kezek f e l s z a b a d u lt m e g á lljt k iá ltá s a s z a b a d u l a z izm ok b il in c s te le n s é ­ g é b ő l é s v é d ő n , k e c s e s e n , fe lm a g a s z to s u lv a e n g e d n e k g a l a m b ­ ra jt a f é s z e k p u h a s á g ú m e le g te n y é r b ő l, m in t n a g y fe s z ü lts é g ű á r a m a d é lte tő n e d v e t a z e m lő k ö n k e re sz tü l le f u to tt e rő v o n a l a k é z b e fo g o tt v ir á g n a k , a z a n y a te r m é k e n y te s té n e k szívfelőli tá j á n , m e rt a s z a b a d s á g fé sz k e o tt lakozik. A g a la m b o k c s a p a t o s , s z a b a d s z á r n y a lá s a , ö rö k ö s s z e fo g á s o k s z im b ó liu m a a c s o n tr o h a s z tó h á b o r ú k b ó l v a ló s z a b a d u l á s é s ö rö k k ilá b o lá s -v á g y m e le g v a d g a la m b s z á r n y ú p ih e g é s e , z e n e i a k k o rd o k h im n u s z c , g y e r m e k k a c a g á s , ró z s á tn e v e té s , a h a lá lo s b e te g s é g b ő l g y ó g y u l­ ta n tá v o z á s . A fe je k k la ssz ik u s a ra n y k e ly h e i, a z ö rö k e m b e ri s z é p s é g fo r m á ra c ic o m á z a tla n­ íro tt n a g y tö rv é n y e iv e l. B e n n e a te k in te te k f e le lő s s é g - te lje s , m e g b a b o n á z h a t a t l a n s u g á r k é v é i s z ig o rú p a r a n c s o k , m e le g sz e re lm e k , f e l s z a b a d u l t k ö n n y e k g y ö k e re i a k e s e r ű e n só s b a r á z ­ d á k h e ly é n , a f e l s z a b a d u lt e m b e r v ilá g ra n y ito tt t á g a s a b la k a i. �A szájak csókpuhaságú, de szigorú re n d b e zárt igazm ondásra, a szabad é le t harsonái, g o n d o la ttro m b itá i. A h a ja k koronaékességű puh a hé ja , v á llra o m ló dús in d á in a k érckoszorú m a ra d a nd ó sá g a , nagy egyszerűség. A hom lokok tiszta három szöge, zárt re n d ! A rá n co kb ó l va ló felocsudás sim á­ ra fo rd u ló nagy m egnyugvása, a g o n d o la tfé szke k nagy rö n tg e n ­ képei. Ó soha rá n c b a n e m fo rd u ló jö v ő t igéző hom lokok, h a ta l­ mas ütközői az a la n ta s g yalázatoknak, győzelm ek pajzsai. A testek fe lkiá ltó je lsz e rű biztos kiá llá sa , bronz k a p u fé lfá k, igaz d o lm e · nek, testtel sza b a d sá g u n ka t védő hős em beriség örök nagy írá s ­ je le i az é le t te sta m e n tu m á b a n . M unkásasszonyok rusztikus, p rom etheusi ereje, v ilá g o t legyőző term ékenysége, g yő ­ zedelm eskedő, m in d e n n é l s z ilá rd a b b a n ya g o k ! G örcsök, redők, d ra p é riá k fé n y já té k a in a k , változatos fe lü le te i, konstruktív nagy töm egei, fény és árnyék nagy d ia le k tik u s e lle n t­ m o n d á sa in a k virá g o ske rtje . A lá b a k m egtám asztott e re jé b ő l, a n e g a tív fo rm á k kecses, tá n c lé p té k ű n é p d a lritm u s á ra a küzdelem és győzelem szenvedélye és öröm e hullám zik á t egym ásba a zsib b a d á stó l a m egnyugvásig, az ú jr a ­ m e g in d ító , te re m tő új nagy lé p é se kig ! A kígyó feszes vona g lá sa , a m a g á t m e g a d n i n e m -a ka ró a la n ta s ve rg ő ­ dése, a s á tá n fa jz a to k örök törvényének e ln y ú jto tt p a ra g ra fu s je le , ra jta a győznitudóval, az iga zké n t m in d ig győző asszcnyi D á v i­ dokkal, a kocsonyahátú, kígyósim aságú G ó liá tta l szem ben! Emlékmű az éhségm e n e tb ő l n ő tt fegyveresek és fia ik , az új vá ro sa la p ító k, a győzelem et hozó és vérrel sza b a d sá g o t hozó csilla g o s kato n á k örök nagy em léke és m e m e n tó ja , K egyelet azoknak, a k ik é rt az érc csengése szól, Jószerencse azoknak, a kik ö rö kü kb e lé p te k ! �HA GY OMÁ N Y Bérczy Károly Száz éve h a lt m eg Bérczy K ároly. M a m á r a leg fo n to sab b at is kevesen tu d já k róla, azt, hogy a m agyar fo rd ításiro d alo m m a jd egy évszázadig legnépszerűbb r e ­ m eke, P u sk in A nyeginjének fo rd ítása az ő nevéhez fűződik. A z iro d alm i lexikonok rö v id cikkei, az iro d alo m tö rtén e tek m érsék elt te rjed elm ű fejezetei som m ás és sablo­ nos ism ertetést ism ételgetnek róla. É lete és m unk ásság a m a m á r leg in k áb b csak ad a t, adalék, jegyzet. M ost, h a lá lá n a k év fo rd u ló ján kötelességünknek érezzük felidézni Bérczy K ároly egyéniségét ,cselekedeteit és a kort, am elyben élt, am elynek egyik leg ism erteb b író ja vo lt; felidézni m egyénk szülöttének, P etőfi, Jókai, M adách tá rsá n a k és b a rá tjá n a k em lékét. Bérczy K ároly 1821. m árcius 21-én sz ü letett B alassag y arm ato n . A pja, Já n o s a m egyei tisz tik a r tag ja, N ógrád főorvosa volt, aki ered eti család n ev ét — S tan d — 1804-ben cserélte fel B érczyre. A S tan d család Svédországból N ém etországon k eresz­ tü l szárm azo tt M agyarországra a hétéves h áb o rú idején. Bérczy Já n o s valószínűleg N agyabonyban született, szülei nyolcadik, le g fiata lab b g y erm ek ek én t és orvosi p á ­ ly á ra lépett. T an u lm án y a it a pesti egyetem en végezte be, és egy ideig a h íres S táh ly professzor asszisztense volt. R okonai közül u n o katestv ére, K áro ly a leghíresebb. Ő , a P etőfi á lta l is versbe foglalt M egyeri néven le tt a X IX . század egyik legnevesebb színésze. Bérczy K ároly anyja, M olnár Jú lia egy pozsony-m egyei nem esi családból szárm azott. B alassagyarm at, Bérczy szülőhelye a század elején m ég ren d k ív ü l kicsiny te le ­ pülés volt. 1825-ben is csak 3692 lakos élt tú lnyom órészt zsindely- és zsuptetős h á z a i­ ban. G yakori tűzvészek, járványok, vízhiány k ésleltették fejlődését. A X IX . század első évtizedeiben azonban végül is m eg in d u lt felvirágzása. A kö rn y ék jó l term ő földjei, a céhes ip a r m egerősödése, a helyi v ásáro k ösztönző piacigényei, és az, hogy a C sehország és L engyelország felé fu tó — P est—V ác—Losonc — ú tv o n al egyik állo ­ m ása, jelen tő s gazdasági fellen d ü lést bizto síto tt szám ára. U g yanekkor v á lt való b an a m egye p olitikai, tá rsa d alm i, k u ltu rá lis közp o n tjáv á is. 1790-ben a m egyegyűlések szín h ely ét Szűgyből B alassag y arm atra, a n ém et k ato n aság á lta l elh ag y o tt k a sz á r­ n y áb a te tté k át. M egváltozott a v áros külső képe is, de legfigyelem rem éltóbb m égis 6 81 �az a tá rsad alm i, szellem i felpezsdülés, am ely et a refo rm k o ri h arc o k új, am b íció k k al teli, tehetséggel m egáldott, széleskörű és alapos m űv eltség et szerzett m egyei nem ze­ d ék én ek fellépése hozott meg. K özülük sokan nem csupán a p o litik ai, h an em a tu d o ­ m ányos élet ism ert a la k ja iv á is v áltak . Ím e n éh án y n év a vezetők közül: S ré ter János, G yurcsányi G ábor, P ró n ay János, B aloghy L ajos, M ocsáry A ntal, K acskovics L ajos, K ubinyi F erenc és Á goston, F rá te r P ál, V eres P ál, Szontágh Pál. M a g a ta rtá ­ su k b átorságát, gondolkodásm ódjuk felvilágosultságát a k irály i le irato k v isszau tasí­ tása, a k irály i biztosokkal való szem beszállás, h alad ó szem léletű országgyűlési b e­ szédek, követi u ta sítá so k és a k o ru k b an p éld am u tató a n első — 1831-ben m eg alak í­ to tt — közm űvelődési egyesület, a N ógrádi N em zeti In tézet létrehozása, a „nem zeti lélek n ek és erőnek ébresztg etésére és fen n ta rtá sá ra , a honi nyelv v irá g z á sá ra ”, bizo­ n y ítja leginkább. A m egyei főorvos jó l b e ille tt e társaságba. N em ességét n ev én ek m e g v álto zta tá­ sa k o r elvesztette ugyan — M etternich nem engedélyezte a n ém et nem esi cím á t­ v ite lé t a m ag y ar n év re —, de széleskörű m űveltsége, tudom ányos és iro d alm i tev é­ kenysége, tiszteletet éb re szte tt irán ta, m a g a ta rtá sa népszerű ség et szerzett szám ára. Az elism ertség jele, hogy többször m eg a k a rtá k választan i tá b la b író n a k is. T ag ja v o lt a jén ai M inerologiai T ársaságnak, s a já t orvosi tan u lm án y ain , cikkein k ív ü l fra n c iá ­ ból, spanyolból és n ém etből fordított, illetve m a g y aráz o tt m űveket. E lm ély ü lten ta ­ n u lm án yozta a görög és la tin iro d alm at és m aga is ír t v erse k et (Széchenyi F eren c k ö n y v tá rá ró l; egy m ohorai b a rá tja em lékezetére). Az E sztergom ban m e g jelen t U rá n ia cím ű zsebkönyvben — m elyet S zeder F áb iá n Istv án szerk esztett és a m ú lta t ro m an tik u s szem lélettel felidéző, a refo rm k o r eszm éit szolgáló a lk o táso k at ta rta lm a z o tt — je le n t m eg 1828-ban A h áro m gyűrű. C astíliai rege rím es v ersek b en cím ű m űve. A B érczy-család jó anyagi k örülm ények között élt, kiegyensúlyozott, h a rm ónikus légkörben. O tthonuk, — a tágas nem esi k u riáh o z hasonló h áz — a jta ja bizonyára n y itv a á llt a b aráto k , ism erősök, a h iv a ta li tá rs a k előtt, a k ik k örében a n ap i érd e k es­ ségeken kívül, sor k e rü lt a közélet és a szellem i é let felv ilág o su lt szellem ű, kom o­ ly ab b m egbeszélésére is. Ez a szellem látszik h atn i a család m in d k é t fiúgyerm eke p á ly á já n a k a la k u lá sá ra is. E gyiktől sem idegen a tá rsa d alm i cselekvés, a közéleti fela d atv á lla lás gondolata, a refo rm k o r eszm evilága. K áro ly b áty ja, L ajos (1810— 1883) ügyvéd és N ógrád m egye törvényszéki ülnöke, m ajd főügyésze volt. A fo rra d a ­ lom és a szab adságharc idején a nem zetőrség szervezésében v e tt részt. A b u k ás u tá n b ö rtö n b ü n te tést szenvedett, és állásából is felfüggesztették. A család — L ajos csa­ lá d já n a k — tekintélye, társaság i szerepe tükröződik a v áro s későbbi életén ek egyik M ik száth -tal kapcsolatos epizódjában is. M ikszáth K álm án n é írta le visszaem léke­ zéseiben az 1871-ben B a la ssag y arm atra k e rü lt M ikszáth — aki B érczyékkel v a la ­ m ilyen rokonságban á llt — k ö rü l k ia la k u lt helyzetet: „ . . . A kisvárosi tá rsa sá g k étfelé sz a k a d t, az egyik volt a m ienk, a m ásik n ak közp o n tja v o lt a mi régi h a ra ­ gosunk, a B érczy-család. K ét gyönyörű leán y v o lt a h á z n á l, a k ik M ik száth n ak g yer­ m ek k o ri já tsz ó társai v o lta k . . . L ehet képzelni, m icsoda dilem m áb a ju to tt szegény M ikszáth, a n n á l is inkább, m e rt m ás lányosházakhoz is kezd ték hívogatni. S okféle zsebei telv e v o lta k m eghívókkal, ilyen fo rm án : legyen szerencsénk egy csésze te á ra . . . jó f e k e te k á v é ra . . . v acsorára. B érczyék plán e m eg h ív ták m ák o sk u k o ricára is ...” B érczy K ároly 12 éves koráig é lt B alassagyarm ato n . Elem i iskolai ta n u lm á n y a it a p ja és T ordy Já n o s plébános segítette, irán y íto tta . A gim názium négy sz in ta k tik ai 82 �o sz tály át 1829—1833-ig — részben m a g án ta n u ló k é n t — a váci kegyesrendiek, a k é t h u m á n o sztály t pedig 1833—35-ig a pesti p ia ristá k isk o lájá b an végezte el. S zorgal­ m as ta n u ló volt, irodalom ból különösen kiváló. V áci tanu ló év eib ő l való az első a d a t M adách Im rév el való ism eretségére vonatkozóan. M adách u gyanis a b b a n a 3. osz­ tá ly b an v o lt m agántanuló, am elyben B érczy is ta n u lt. A m ik o r a h u m á n osztályok elvégzése u tá n v álasz tan ia k ellett, hogy a váci vagy a pesti egyetem re m enjen-e, Bérczy P este t választo tta. U gyanott le tt jo g h allg ató is ( 1838). Jogi ta n u lm á n y a in a k befejezése u tá n p a tv a rista a n ó g rád i A lsó-B odonyban, H o rv áth E lek szolgabírónál, ju rá tu s pedig P esten, G yurcsán y i G áb o r szep tem v irn él volt. A z ügyvédi vizsgát 1842. m árciu s 11-én te tte le. B érczy m á r tanulóéveiben ta lá lk o z h a to tt az a k k o r m ég isk o lap ad o k b an ülő, d e a diák szervezetekben m á r nagy te tte k re készülődő „F iatal M agyarország” m ozgal­ m aival. N em tu d ju k , hogy B érczynek m ilyen k ap cso lata v o lt velük, de tény, hogy a p esti p ia rista d iákok 1833-ban — B érczy e k k o r k e rü lt oda — egy k ö tetn y i v erse t a d ta k ki. Egy titk o sre n d ő ri jelen tés 1839-ben a rró l szám olt be, hogy a pesti jogászok k ö zött — B érczy is itt ta n u lt — egy tá rsa sá g alak u lt, am ely n ek célja m a g u k at b öl­ cseletben „és m ás hasznos tu d o m án y o k b an ” képezni ,a n ézetek kölcsönös kicserélése és egym ás kölcsönös felvilágosítása révén. 1842-ben pedig ere d m én y te le n ü l k é rté k a k a ri ta n ác so t egy d iá k tá rsa sá g engedélyezésére. H a nyom on a k a rju k kisér n i B érczy gondolatvilágának , m a g a ta rtá sá n a k a la k u lá ­ sát, an n a k ered etét, nem felesleges felfigyelni H o rv á th E lek és G yurcsányi G áb o r szem élyére. B izonyára nem v o lt véletlen, hogy m e llé jü k k erü lt. V alószínűleg a család jó ism erősei, b a rá ta i leh ettek , hiszen G yurcsányi és H o rv áth E lek n ag y b á ty ja B érczy a p já n a k h iv a ta ln o k tá rsa volt. De az ism eretségen tú l k ö z re já tsz h a to tt a k iv á la sz tá ­ su k b an eszm ei, em beri szim p átia is. A m egyei politikai é le t egy-egy jelen tő s sza­ k aszá b an éppen a h alad ó erő k vezéri szerep ét v á lla ltá k m in d k etten . G yurcsányi G áb o r 1819-től 1828-ig m á so d alisp án k én t m ű k ö d ö tt. Ő vezette az 1822—23-as megyei ellen állási m ozgalm at, m a jd az 1825-ös országgyűlésen n ag y h atású és m eggyőzőerejű szó n o k lataiv al az ellenzék tá m o g ató jak é n t v á lt ism ertté. K ö v ettársáv al, P ró n a y J á ­ n o ssal ő jav aso lja 1826-ban a hazafias szellem ű N ógrádi N em zeti In té z e t m e g ala k ítá­ sát. 1828-ban első alisp á n n á v álaszto tták . M űködése term észetesen fe lk e lte tte az u d ­ v a r ellenszenvét, k irá ly i vizsgálóbiztosokat k ü ld te k a m egyébe. Ezek ere d m én y te­ len ség e u tá n sajáto s m ódon old o tták m eg a helyzetet. Hogy G y u rcsán y it a m egyei p o litik ai életből k ivonják, 1832-ben a k irály i tá b la ülnökév é, később a ltá r n okká, m a jd p ed ig a hétszem élyes tá b la ülnökévé nevezték ki. E bben az időben k ez d h ette m eg h iv a ta li p á ly a fu tá sá t H o rv á th Elek, ak i a z tá n a fo rrad a lo m és a szab ad ság h arc id e­ jé n le tt a m egyei p o litik ai élet tö retlen h itű vezetője. M áso d alisp án n á 1848 m á ju sá ­ ban, első alisp á n n á pedig jú liu sb an v á lasz to ttá k meg. L elkesen tá m o g atta a n em zet­ őrség m egszervezését, és a m ik o r a császári seregek ideiglenesen elfo g lalták a m egye te rü le té t, 1849 ja n u á rjá b a n , nem v o lt h a jla n d ó m eghódolni a császári biztosnak, a m ié rt 5 hetes b ö rtö n b ü n te tést szenvedett. A szab ad ság h arc lev erése u tá n fogságba e se tt és a pesti Ú jép ü letb en raboskodott. 1861-ben a m egyei tisztú jító közgyűlés jegyzőkönyvben ö rö k ítette m eg hazafias h űségét és b á to r m a g a ta rtá sá t. M indezek a la p já n n em le h e t kétségünk, hogy e k é t em b er irányító, a lak ító szerepének h a tá sa v o lt B érczy K áro ly szem léletének alak u lá sára . Ú gy tű n ik , hogy B érczy különösen vonzódott a pesti élethez. V ác h e ly e tt m á r előbb is P estet v á la sz to tta , de nem v életlen szerencse, h o gv P esten ju rá tu sk o d h a to tt, és b izo n y ára az sem, hogy 1842-ben — nem M adách ú tjá t já rta , ak iv el szinte egy- 83 �időben te tt ügyvédi vizsgát, és aki visszatérve vidékre, m egyei aljegyző le tt — olyan gyorsan e lv állalta kin ev eztetését d íjta la n fogalm azó-gyakornokká a H ely tartó ta n ác s­ hoz. E lh a táro zá saib an ,s z á n d é k a in a k alak u lá sáb a n nem az ism erősök és b a rá to k biz­ tonságot adó segítőkészsége, nem is valam ilyen h iv a ta li k a rrie r vágya és rem én y e k a p o tt döntő s z e re p e t h an e m v alam i m ás. M ás: m in d en b izonnyal írói törekvései, és az, am i ezzel já r t: a forrongó, érdekes szellem i, iro d alm i és tá rsa d alm i é let vonzása. Első írása i elsőéves joghallgató k o ráb a n je len tek meg. 1838-ban a M unkácsy Já n o s á lta l szerkesztett R ajzolatok közölte no v elláit (Fülekvár, A jövevények, S ze­ relem bosszú) és verseit. Ez u tá n a kor legism erteb b szépirodalm i fo ly ó irataib an — H onm űvész, P esti D ivatlap, É letképek, H o n d erű — je le n te k m eg elbeszélései, fo rd í­ tásai, versei, balladái, b írálata i. M egpróbálkozott d rá m a írá ssa l is. N em m o n d h ató te rm ék en y írónak, és m e g jelen t m űvei sem különösebben jelen tő sek ugyan, d e n ev e á lta lu k ism ertté v á lt és alk o tásai népszerűek voltak. M ár 1838-ban M adách ő t k érte, hogy m ondjon vélem én y t verseiről: „H ozzám is hozott egy p á rt, s a já tja it s te j- és v érv eg y ü letű a rc á n utóbbi lőn uralkodó, m időn m ély tü zű fek ete szem eit rám szegezve k ért, m on d an ék m u n k á iró l lehető legőszintébb és legszigorúbb vélem ényt. T ek in tély le h ettem előtte, m e rt n éh á n y versem és beszélyem je le n t m eg m á r a R ajzo lato k b an és R egélőben.” (Bérczy M adáchról m ondott em lékbeszéde. 1864.). A negyvenes évek közepén pedig m á r az iskolai önképzőkörökben és iro d alm i d iá k társa ság o k b a n o r­ szágszerte sz av a lták költem ényeit. V ersei a k o r ízlését tükrözték, szentim entális érzésvilág, erő szak o lt k eresettség jellem ezte azokat. C sak a le gjobbakban tű n te k fel a tá rsa d alm i k érd ések d em o k ra­ tik u s szem léletére, és az egyszerűségre való törekv ésén ek jelei. F enn a te rm ek csillogó ölében Tom bol, élvez a víg úrsereg, — L enn a tél hideg sötét ködében R ongya közt a koldus didereg, F e lte k in t a d ú sn ak ab lak á ra , N em kívánva, csak feleslegét, — S visszadől a d u rv a k ő p á rn á ra M egátkozni sínlő életét. A kinek nincs enni, m aga lássa — H iszen ez csak a v ilág folyása. Boldog az, ki m ással nem tö rő d ik S részv étet nem ism er kebele, F ájd alo m tó l b ú ra nem edződik, Boldog a m in d e n n ap em bere, L elkében nincs egy m agasztos érzet, S zebbért, jo b b é rt szíve n em dobog, A h o n é rt elég, hogy őse v érzett, Á ld o tt földjén ő csak hízni fog, — Á m de, mi a jobbak n y u g tatása: Önszívében van vigaszta lása. (Világ folyása, 1844) 84 �H a volnék rózsaszál, É rte d virágzanám , S szem ed tek in te te H a rm a tk é n t szállna rám . K erted v irági közt O tt foglalnék helyet, H ol legötbbet m u la t Mosolygó szép szem ed. L etörnél m a jd ta lá n Egy bájos reggelen; S dicső sors v á rn a rám : M eghalni kebleden. ( V o ln é k ... 1846) B alladái (Széchi Dezső önfeláldozása R óbert K áro ly ért, B éla és Borics, A k ét F rangepán), m in t cím ük is m u ta tja , tö rté n elm i ihletésű ek v o lta k és b en n ü k a m ag y ar ro m an tik u s iskola h a tá sá t érezh etjü k . Elbeszélésein kezd ettő l fogva az angol iro d a ­ lom irá n ti m ély érd eklődésének nyom ait fedezhetjük fel. És eseten k én t ez a h atás m á r tú lz o tt is volt, m in t az a B ajzáv al 1843-ban fo ly ta to tt v itá b an n y ilv án v aló v á v ált. B ajza Bérczy k é t n o v ellájáb an (A sírásó, V érség és csel) fedezte fel és p ró b álta b izo n y ítani a plágium tényét. 1840-ből m a ra d t fenn egy fo rd u la to k b a n gazdag, d e lé­ le k tan ilag nem eléggé kidolgozott négy felvonásos d rá m á ja is a B ito rlo tt szerelem . Bérczy a negyenes években a pesti közélet ism ert és n épszerű a la k já v á vált. A tehetséges, m űvelt — angolul, ném etül, olaszul és fra n ciá u l eg y a rán t írt és olv aso tt — szerény m odorú, de szellem es vidám és eszm ék ért lelkesedni tu d ó fia ta le m b e rt m in ­ d e n ü tt szívesen lá ttá k . Ő term észetesen az 1841 tá já n gyülekezni kezdő, az irodalm i és a p o litikai m eg ú ju lás szükségességét h ird ető csooprthoz csatlakozott. Ez a fiatal írókból, joghallgatókból álló csoport, am ely et „F iatal M agyarország”-n ak , m ajd „M árciusi ifjú sá g ”-n ak neveztek el, a refo rm k o r m ásodik nem zedéke volt. A z ő fe l­ lép ésü k k el valóságos ő rségváltás m e n t végbe az irodalm i és a po litik ai életben. A visszaem lékezések színesen elevenítik fel szervezkedésüket, eszm éiket, m in d en n ap i é le tü k e t és a többiek között B érczy a la k já t is. A csoport igen jó b arátság b an , szinte m indig egy ü tt volt, ism erkedtek, v itá ztak egym ással! „N éhány n ap o t töltvén Pesten, folytonosan eg y ü tt v alán k P álffy, P etőfi és én. N em sokára tá rsa sá g u n k tetem esen szaporodott, úgy hogy egy n ap a »K é t pisz­ to ly «-b an egész nagy a sz ta lt fo g laltu n k el, B érczy K ároly, B a rn a Ignácz, H alász, a »S ziv árv án y « szerkesztője, L au k a G usztáv és L isznyai K álm án is o tt v oltak. T ovábbá egy B erzsenyi nev ű paksi kasznár, ki szem ét le nem v e tte P etőfiről. B eszéltünk, v i­ ta tk o ztu n k , eszm éket c seréltü n k , m e rt eszm e több volt, m in t étel, m íg egyszerre v a la ­ kin ek az az ötlete tá m ad t, hogy szavaljon el k i-k i egy d a ra b o t sa já t k ö ltem én y e­ iből. . . ”( Jámbor Pál (H iador): Egy kedves em lékem ). U g y anerről szám olt be D egré A lajos is (V isszaem lékezéseim ): „ . . . A fia ta l iro ­ d a lm a t csooprtosulva ta láltam . P etőfi m á r sz erep et játszo tt: n em az a fakó fiú v o lt többé, ak iv el Pozsonyban m egism erkedtem , han em finom m ag y ar ru h á b a öltözködött, s m a g ára ta rtó fiatalem b er. K öltem ényei m egjelentek, m ű v eit d íja zták és segédszer­ kesztő volt. E kkor m á r Dobsa L ajos és L isznyai K álm án is elszá rm az o tt Pozsonyból. T e h á t ezek hárm on, az tá n Bérczy K ároly, P álffy A lbert, P ák h A lb ert (K aján Ábel), Em ődy D ani, Sükey K ároly, T om pa M ihály, B erecz K ároly, O b ern y ik K ároly (m ár ak k o r a F őúr és pór cím ű színm űvével akadém iai ju ta lm a t ny ert) asztaltársaság o t kép eztek a P ilv a x b a n . . . Ez a kis a sz ta ltá rsa sá g n a p o n k é n t ebéd u tá n elfo g lalta k erek asztalát, s a fekete k áv é m e lle tt folyt az adom ázás, élcelődés, tö b b n y ire egym ás 85 �ro v á sá ra n ev ettü n k , a nélkül, hogy v a la h a h ara g vagy neheztelés le tt v o ln a a k ö v et­ kezm énye. P énz dolgában szűken voltunk, sőt eg y h arm ad a a tá rsa sá g n ak ren d esen p én zzav arb an is szenvedett, de k ise g íte ttü k egym ást, úgy, hogy eg y ik -m ásik n é h a h ite lé t is igénybe v e tte b a rá tja k e d v é é r t.. .” A közism ert, iro d alo m tö rtén eti jelentőségű „Tizek T ársa ság a” m e g alak itásáró l Jó k a i szám olt be részletesen (A F ia ta l M agyarország): „E kkor egy eszm e v illa n t m eg P ető fi agyában: az írói tá rsu la ti terv. M iért m in e k ü n k m in d ig m áso k tó l fü g g n ü n k ? E g yesüljünk egy célra m ind, s a d ju n k ki m agunk egy közlönyt. És az tá n kötelezzük m a g u n k at egy évig nem írn i sehová, m in t egyedül s a já t közlönyünkbe. T ízen írtu k a lá e szerződést: P etőfi, P álffy, D egré, O bornyik, P ákh, Bérczy, T om pa, K erén y i, L isznyai és én. Ez v o lt a »tizek tá rs u la ta «. C supán egyet h ag y tu n k ki a sz ám ításu n k ­ ból: azt, hogy ab b an az időben a lapkiadáshoz engedély is k ellett. A lap tu la jd o n aki­ k o r szabadalom volt, s gondoskodva v o lt róla, hogy h áro m szépirodalm i la p n á l tö b b n e legyen a világon. A tizek nem k a p ta k egy negyedik la p ra engedélyt, s egy é v re te rjed ő fogadalm okkal csak a z t nyerték, hogy egy évig el k e lle tt ném ulniok, nem ír ­ h a tta k sehova. E zt a hely zetet bölcsen felh a szn á lta F ran k en b u rg , s egy lekötelező felh ív ásb an m eghívta la p jáh o z a tizeket, té r t n y itv a nekik, hogy iro d alm i m űkö d ésü ­ k e t folytathassák. K ilencen elfo g ad ták a m eghívást, csak O b ern y ik n e m . . . A többi elfo gadta a té rt, s a fiatal irodalom együttes erővel k ezd te m eg m űködését. De n em ­ csak a z é rt v o lt az irodalom fiatal, m e rt ta g jai ifjú em b erek voltak, h an em a z é rt is, m e rt új, ifjú és m erész v o lt egész irá n y z a ta p olitik ai, tá rsa d alm i, kö ltészeti téren , elü tő az eddigitől, kezdem ényező, korszakba vágó. B érczy egyéniségét is Jókai — a m ár em líte tt m űvében — jellem ezte találó an , szelle­ m esen: „B érczy K ároly a la k ja finom, előkelő szabású volt, m indig u d v aria s, lekötelező s m in d n y á ju n k között az egyedüli angol. Mi többiek m in d fra n c iá k voltunk. B érczy pedig an n y ira angol v o lt, hogy csak angol író k at tanulm án y o zo tt, angol m érfö ld ek b en b eszélt; s m ik o r egyszer v alak i kétségbe v o n ta azon állítá sát, hogy színelőadás h a t ó ra hosszat ta rth a to tt, azt felelte rá : »Én angol ó rák a t érte tte m .« M int no v ellaíró a lélek tan i b ú v á r­ lók közé ta rto zo tt.” T ársasági sik erein ek okairól A ra n y L ászló em lék ezett m eg em lék b e­ szédében: „Eleven, víg fiú volt, kedvence a társa sá g o k n ak és b a rá ta in a k . T réfáb an , ap ró csínytevésekben m indig lelem ényes, ad o m ák b an p edig k ifo g y h atatlan . Ezzel n éh a valódi b ra v o u ro k a t v itt végbe: jó k edvű b a rá ti k ö rb en fo g ad o tt rá, hogy egym ás u tá n h úsz vagy huszonöt olyan ad o m át m ond el, m ég ped ig jókat, am elyekből a je len v o ltak közül senki egyet sem ism er. H a az tá n v alam e ly ik ad o m ájá t, m ie lő tt vége elcsa tta n t, v alak i fo ly tatn i tu d ta , a k k o r a m á r elm o n d o tta k n em szám íto ttak , h an e m elől k e lle tt kezdenie a huszonötös sort. A m ely ad o m át a tá rsa sá g n em ism ert el jónak, a h e ly e tt ú ja t k e lle tt m ondani. E m ia tt n éh a k é tsz e r an n y i a d o m át elő k e lle tt szednie, m in t tu la jd o n k é p p en a fogadás m eg k ív án ta volna; s m égis e tré fá t egyazon tá rsa sá g elő tt többször is b ír ta ism ételni.” E bben az időben ta lálk o zo tt B érczy első és egyetlen szerelm ével is. H áro m jó ­ b a rá tjá v a l és h iv a ta ln o k tá rsá v a l B udán, a S vábhegyen b é re lt lak ást. S zom szédjuk­ b an á llt a F riv ald szk y család n y araló ja, ahol n y a ra n ta n agy tá rsa sá g i élet folyt. I tt ism e rk e d e tt m eg a h íres term észettudós, F riv ald szk y Im re leán y aiv al. A szinte m in ­ denn apossá v á lt vendégeskedés közben sz ü letett a kölcsönös vonzódás és szerelem B érczy és A nna — aki a négy leán y közül a m áso d ik v o lt — k ö zö tt 1846 n y arán . Egyik v ersében az öröm és kétség h a n g já n em lék ezett m eg errő l: 86 �E ljö tt az alkony röpködő hom álya, D e lelkem éjén új n ap k e lt v ala; Ki m o n d ja óh m eg: ez a boldogságnak, V agy új k eserv n ek v o lt-e h a jn a la ? S zerelm ük b eteljesedését — a költő k érd ésén ek eldöntését — azonban országos és sze­ m élyes okok is hosszú időn á t késleltették. B érczy életében ú ja b b jelen tő s szakasz kezdődö tt 1847 ja n u á rjá b a n . Széchenyi Istv á n ek k o r nevezte ki az országos közlekedési bizottsághoz tollvivői — jegyzői — állásra . Széchenyi közelsége, egyénisége és p o litik ai nézetei bizo n y ára n em m a ra d ta k h a tá sta la n o k B érczyre. E rrő l és k ap cso latu k ró l azon b an m in d ed d ig csak általán o s m egjegyzéseket és feltételezéseket ism erü n k : „1847-ben gr. Széchenyi Istv án m ellé k erü lt, a k in e k igen k ed v e lt em bere lőn.” (Zichy A n ta l Em lékbeszéde) „Szép k itü n ­ tetés v o lt Széchenyi m e lle tt szolgálni; ren d k ív ü li iskola egy gondolkozó ifjú ra nézve; m e rt a b u rea u i korlátozottság, p ed an téria, vagy egyoldalúság b efolyásától sehol nem le h e te tt oly messze, k iv á lt á llam h iv atalb a n , m in t Széchenyi o ld a lá n . . . V ala m in t ő m ag a n em a k a rt ism erni sem testi, se lelki fárad tság o t, ső t g y ak ra n a legnagyobb erő feszítéseket ö nkényt k ere ste: így környezőit is szerette k ü lö n féle te sti és lelki p ró b á k n a k v etn i alá. M integy m é rte őket, hogy önm agához h aso n lítv a, m e n n y it b ír ­ n a k k i.” (A rany L ászló Em lékbeszéde). S ez jó iskola v o lt B érczyre n é z v e . . . A lk al­ m a sin t m ár itt éb re d t fel benne a h a jla m Széchenyi kedvenc eszm éi: lóverseny­ ügy, sp ortirodalom és casinói tevékenység irán t, s le tt későbben m eg testesítő je a n agy re fo rm á to r egyik eszm éjének, a m a g y ar sportiro d alo m m eg terem tésével.” (P au ­ lovics Istv á n : B érczy K áro ly élete és jellem zése. Bp. 1903.) Széchenyi m elletti szolgálata nem v olt hosszú idejű. Széchenyi u g y an az első felelős m in isztériu m m eg alak u lásak o r m agával v itte B érczyt a közlekedési m in isztériu m b a — és ez m in denképpen m egbecsülést je le n te tt —, de a h iv a tali teendőkben betegsége n agy m é rték b en akadályozta. U gyanis 1848 fe b ru á rjá b a n egy pozsonyi h iv atalo s ú t­ já n m eghült és egy ideig Pozsonyban, m a jd P esten fe k ü d t betegen. G yógyulása n em v o lt teljes, m e rt szervi szívbaja 1848—49 telén k iú ju lt. 1849 tav aszán a levegőváltozás gyógyító h atásá b an rem én y k ed v e bátyjához, B ala ssag y a rm atra költözött. A fo rra d a ­ lom b an és a szab ad ság h arcb an így nem v e h e te tt rész t betegsége m ia tt, d e versei lelkesedését, m a jd együttérző k eserűségét hív en tükrözik. A P esti H írlap b a n m egjelent ü n nepi h angú v erséb en a tró n fo sztást és a P e stre bevonuló m a g y ar sereget üdvözölte: F ény és dicsőség a m agyar h azára, A gyáva fu tó e lle n re szégyen! . . .ingadoz, dől A zsarnok trón, un d o k bű n alap ja , T rón, te rongyos felhő le az égről, Ragyog m á r a szent szabadság n a p ja . . . B u d a v isszafoglalását G örgei táb o rá b ó l n éz te végig, és a F riv ald szk y A n n áh o z ír t lev eléb en szám olt be ró la : „Nézze és jegyezze m eg jól, kedves, édes N inám , levelem k ö ltén ek n a p já t: ez tö rté n elm i em lékű nap, ez B uda visszav ételén ek n a p ja !” A 87 �világosi feg y v e rle té telt egy, fa lu já b a visszatérő h u szár elbeszélése a la p já n idézte fel (A huszár, A ugusztus 20-án 1849-ben). A h az a elvesztéséi s ira tja ebben, a harci zászló m egőrzését a k a rta . A m eg ad ást szégyennek, á ru lá sn a k ta rto tta : Dicsőség v olt lelk etek p árn á ja, A n evetek: Isten kato n ája, S m e rt v aláto k m indig h aln i készen: Mi v á r ráto k ? tu d já to k -e — szégyen. Ü res szóra, puszta ig éretre A sereg m á r fegyverét le te t te ;. . . És a zászlót, m ely a la tt küzdöttünk. S száz csatáb an lobogott felettü n k , M elyre szent név: „Szabadság v an írva, D iad alk én t ellenség nem b írja . . . ” T ép jéte k szét, ro n g y ait vigyétek, Ez légyen legszentebb ereklyétek. A ztán m enjen, a ki m e rre ak ar. É ljen a hon! s az e lá ru lt „M agyar” ! A nem zeti trag é d ia átérzésének ad o tt h angot a szab ad ság h arc ro k k a n tja iró l (Két béna) és a h a lá lh írt hozó h írn ö k rő l (A hírnök) íro tt költem ényeiben, b a lla d á já b a n is. A szab adságharc so rsán ak ro sszrafo rd u lását látv a, üld ö ztetéstő l ta rtv a Bérczy b u jd o sn i kezdett. Jú liu s elején V anyarcra, sógorához u tazo tt. K ét h ó n ap m ú lv a azonban — m e rt nem érezte o tt biztonságban m a g át — B a la ssag y a rm atra m en t b áty ­ jához, aki éppen a k k o r sz ab a d u lt ki a börtönből, ah o v á a szab ad ság h arc a la tti cse­ le k ed e teiért és egy lak ásán ő rzö tt K ossuth kép m ia tt k erü lt. A m ik o r itt k eresték a zsan d áro k Bérczyt, szerencsére m á r leendő apósának svábhegyi la k ásá b an ta rtó zk o ­ dott. B átyja, hogy az üldözőket té v ú tra vezesse, azt m ondta, hogy A ng liáb a vagy F ran ciao rszág b a m enekült. B érczy B udáról is tovább m ent. A te le t P u tn o k o n — a legidősebb F riv ald szk y lán y férjén e k b irto k á n töltötte. P esten csak 1850 tav aszán je le n t m eg újra. É letét előlről k e lle tt kezdenie, eg y általán nem b íztató h ely zetét átgondolnia, v álasztan i a lehetőségek között. K ülönösen nehéz v o lt ez a k k o r, h a nem a k a rta feledni hitét, szándékait. H iv atali á llá st a kecsegtető aján la to k , az ism erősök segítőkész tanácsai és anyagi helyzetének kényszerítő h a tá sá n a k ellen ére sem vállalt. N em betegsége volt ennek az oka, han em hűsége az elb u k o tt eszm ékhez, az a tö re k ­ vése, hogy m egőrizhesse a cselekvés szabadságát. V églegesen és k izárólagosan az írói h iv a tá st v álaszto tta „kenyéradó állom ás”-ként. Újr a ta lálk o zo tt ek k o r jegyesével ,F rivaldszky A nnával, — aki a h arco k idején O laszországban ta rtó zk o d o tt —, de Bérczy, betegsége m ia tt aggódva tépelődött, hogy a h ázassággal m agához kösse-e A nnát. V égül is orvoshoz fo rd u lt, a G örgei tá b o rá b an m eg ism ert L u m itzer Sándorhoz, ak i b á r súlyosnak ta rto tta B érczy betegségét, m égis jav aso lta a régen elterv ez ett szándék m egvalósítását. A h ázasságot 1851-ben k ö tö t­ té k meg. F rivaldszky Im re Szolnok m e lle tt b irto k o t v ásáro lt n ek ik , ah o v á le is k ö l­ töztek. De a gazdálkodáshoz nem értő, és a P e stre visszakívánkozó B érczy n éhány h ó n ap m ú lv a v isszatért a fővárosba. 88 �A cenzu ra á lta l élénk figyelem m el k isé rt és színv o n alb an erősen ingadozó, rö v i­ d ebb-hosszabb ideig fen n álló p esti lap o k b an je le n tk e z e tt B érczy m űveivel. E lbeszé­ lései je len tek m eg a M agyar H írlap b a n (1850—52), a M agyar E m lék lap o k b an (1850), a S zépirodalm i L ap o k b an (1853), a B udapesti H írla p -b a n (1853), a D élib áb -b an (1853) és a D ivatcsarnokban (1854). U gyanezekben k özöltette angol fo rd ítá sa it is (W. Irving, D ickens, B ulw er, S cott W alter, T h ac k eray stb.). A lap o k b an m eg jelen t legjobb no­ v elláit 1852-ben E m ich G usztáv a d ta ki k é t k ötetben É let és áb rá n d cím m el. K önyve szin te v isszh an g talan m a ra d t, csupán a P esti N apló em lék ezett m eg róla. G yulai P ál és K em ény Zsigm ond segítségével 1851-ben m u n k a társi á llá st k ap o tt a C sászár F erenc á lta l szerk esztett P esti N aplónál, am ely n ek a kü lfö ld i ro v a tá t sz er­ kesztette. 1854-ben valószínűleg C sengery és K em ény ösztönzésére m aga is k isérle­ te t te tt la p ala p ítá sra. Egy szépirodalm i fo ly ó iratra k é rt engedélyt, am ely n ek Szemle, az élet, irodalom és m űvészet köréből le tt volna a címe. K érését azzal indokolta, hogy nincs olyan szépirodalm i lap, am ely é re tt ízlésű m u n k á k a t közölne. K érelm ét elu tasíto ttá k , jellem ző m ódon az 1848—49-es m a g a ta rtá sa m iatt. P á k h A lb ertn e k — a „tizek” egyikének — azonban sik e rü lt m e g in d íta n ia a V asár­ n ap i Újság cím ű szépirodalm i és ism eretterjesztő képes h etila p o t 1854-ben. F ő ­ m u n k a tá rsa Jó k ai M ór volt. A lap szellem éhez figyelem rem éltó ad a lé k T om pa — a k it közrem űködésre k é rte k fel — levele P ákhoz: „V asárnapi Ú jság? N em h a llo tta m m ég h írét. Jó kai fő m u n k atárs vagy p lán e szerkesztő? H át a »D élibáb« h ová lesz? M inden­ esetre közétek állok, a h a jd a n i »T izek« akárm ely ik étő l szégyen vo ln a a hűtlenség. L egalább én, együgyű falusi em ber, így képzelem , m eglehet: P esten m ás penn á va l írn a k , m int D álnoky professzor h a jd a n éneklé.” Így nem csodálkozhatunk azo n , hogy B érczy is o tth a g y ta a P esti N aplót és a V asárn ap i Ú jság m u n k a társa lett. És ta lá n döntő szerepe le h e te tt a P o litik ai Ú jdonságok cím ű m ellék lap m eg in d ításáb an 1855tő l am elynek főm u n k atársa, m ajd 1865-től 1867-ig szerkesztője is volt. Ú jabb elbeszélései és fo rd ításai 1844-ben je len tek m eg h áro m k ö tetb en V ilág fo­ ly ása cím m el. G yulai P á l szigorú b írá la tn a k v etette a lá B érczy m u n k á it a P esti N aplóban: „ . . . m ív elt ízlése és ism eretei m egőrzik a b otlásoktól: erkölcsi érzéke n em téveszti össze a jó t a rosszal; nyelv és kidolgozás k ö rü l gondot ta n ú sít; irán y a legkevésbé m egtám ad h ató : beszélyeiben m égis hiányzik valam i, s ez a v alam i igen s o k . . . Szem élyei, no h a bennök sok elem e a költőinek, nem tu d n a k a la k o t v áltan i, egyénekké kik erek ed n i, m eséi ügyesen k igondolván, de n in csen ek m eg terem tv e: az alk o tó képzelem erőtlenségét vagy la n k a d tsá g á t érezzük m in d en ü tt. Innen m űvei k ö zt in k áb b sik e rü ln e k a hum oros képek, kedélyes rajz o k m in t a valódi beszélyek.” D icsérete is rela tív : „A h an g m ely ra jto k átvonul, az irán y , m ely et képviselnek, jó ­ tékony ellen téte k et képez azon beszélyekkel. m elyek d iv a tla p ja in k ren d es tá p lálék a i. S m ik la p ja in k ren d es tá p lálék a i? F ra n cia hulladék o k , v alam i d urvaság, valam i könnyelm űségben feloldva, mi nem az erő vagy elm ésség k o rlátlan sá g áb ó l foly, de az ízlés, a szív m íveletlenségéből. B érczy beszélyeiben m in d e n ü tt egy m ív e lt ízlésű em b er szól hozzánk, s m in d e n ü tt érezzük benne azon jótékony h atást, m it re á az angol irodalom tőn.” B érczy szépirodalm i alkotó m unkássága az ötvenes évek m áso d ik felében h á t ­ té rb e szorult. E nnek valószínűleg nem csupán újságírói, szerkesztőli m u n k ája, elfog­ la ltsá g a az oka, han em m ű v ein ek k ritik a i visszhan g talan ság a, illetv e n eg atív fo­ g a d ta tá sa is. 1855-ben és 56-ban a P o litik ai Ú jdonságok sz ám á ra v ezércik k ek et és az euró p ai p o litik ai esem ényeket ism ertető cik k ek et írt. E zeket felh aszn álva, egy-egy 89 �időszak esem ényeit összefoglaló, n épszerű nyelven m e g írt ta n u lm á n y o k at, szem léket is m e g jelen te tett: A keleti viszály (M üller G yula Nagy N ap tára. 1855.), V ilágkrónika (a V asárnapi K ö n y v tár ju ta lé k -k ö te te 1856.), V isszapillantások E u ró p a k ö ze lm ú ltjá ra (N em zeti K épes N a p tá r 1856— 1857.) B a rá ta i és ism erősei — a N em zeti C asinó és a P esti L o v areg y let ta g jai — k éré­ sére és tám o g atásáv al 1857 ja n u á rjá b a n m eg in d íto tta a L apok a lovászat és v ad ászat köréből cím ű sp ortlapot, am ely a következő évtől V adász- és V ersen y lap cím m el je le n t meg. A lap bevezető cik k ét Eötvös József írta . B érczynek nagy gondot je le n ­ te tt a szerkesztői m unka. N em csupán m u n k a tá rsa k a t k e lle tt szereznie, h an em a m a ­ g y ar sp o rtn y elv et is ki k e lle tt alak ítan ia . Ezen felü l iro d alm i igényességet igyekezett érv ényesíteni a cikkek elb írálá sa során. Ez a tö rek v ése n em v o lt m in d en ered m én y n élk üli. A ran y L ászló em lékbeszédében m eg is jegyezte, hogy: „a V adász- és V er­ senylap, a m ellett, hogy a sp o rt h iv atalo s közlönye volt, félig -m ed d ig egy szépiro­ dalm i lap fe la d a tá n a k is m egfelelt.” De ezt bizo n y íto tta az 1863-ban k ia d o tt H azai és külföldi v ad ászrajzo k cím ű k ö tet is, am ely a lap h a t év fo ly am án ak legjobb cik k eit ta rta lm a z ta , és am ely Bérczy jellem zése szerin t: „e könyv ta rta lm a a szépirodalom könnyebb s a szaktudom ány kom olyabb igényei k ö zö tt m integy k ö zéphelyet foglal el.” A lap szerkesztésén k ív ü l a sportiro d alo m te ré n B érczy egyéb m u n k á k a t is kö zre­ ad o tt: M agyar—n ém et és n ém et—m ag y ar vad ászm ű szó tár (1860.), M agyar M énes­ kön yv (1865.) és cik k ek et ír t az E gyetem es M ag y ar E ncyclopédiába. (1895). B érczy — m in t e m líte ttü k — ebben az időben alig ír t szépirodalm i m űvet. Egy M adách-hoz ír o tt levelében (1861) k eserű d erű v e l jellem ezte ö n m ag át: „ . . . K em ény, Jó k a i regényeket írn ak . Én is hegyezem to llam at, s n em so k ára vágni fogom. A négy lu stru m h átam o n ugyan, de m ost ism ét az t m ondom , m it az öreg tá b la b író a L án c­ h íd tervezésekor: »M inek az m á r e rre a rövid id ő re?« Bár e h aso n lat h atalm asa n sá n ­ tít, m e rt a tá b la b író t századokkal élh eti tú l a L ánchíd, m íg az én lep k eéletű b etű im elő ttem enyésznek fel a sem m iségbe. E g y éb irá n t is m in d en csak » v an itátu m v a n itá s«, jó, hogy m e g írta Kölcsey, leg aláb b u tá n a m o n d h a tja az, k i — m in t jóm agam — az erő h iá n y áb a n e v igasztalásban a k a rja önm aga elő tt eltu sso ln i.” Az iro d alm i élettő l azonban nem szak ad t el. Iro d alm i érdeklődése, esztétik ai n é­ zetei és b a rá ti kö re is a k ia lak u ló irodalm i D eák -p árth o z, a K isfalu d y T ársasághoz k ap cso lták őt. N ézeteit legrészletesebben a K ü lfö ld i reg én y iro d alo m (B udapesti Szem le 1858.) cím ű ta n u lm á n y áb a n és az Iro d alm i h u m o rró l ta rto tt székfoglalójában — a M agyar T udom ányos A kadém ia levelező ta g já v á v á la sz to ttá k 1859 d ecem b eré­ ben — fe jte tte ki. E zekben a fra n c ia irodalom m al szem ben az északi n ép ek (angol, orosz) iro d alm át dicséri. K ritik a i tevékenysége, am ely G reguss Á gost szerin t: „a d icséretben az őszinteség m elegsége és biztossága, az ó csárlásb an a gúny a ttik a i fű ­ szere, m in d k ettő b en pedig a meggyőződés e re je á lta l” tű n t k i — m ás m ódon is h a ­ to tt: a K isfaludy T ársaság b an a k ia d an d ó S h ak esp ea re -fo rd ításo k n a k egyik b íráló ja v o lt és ta g ja az A k adém ia és a N em zeti S zínház d rá m a b írá ló b izo ttság án ak is. K ülönösen őszinte szeretettel seg ítette b a rá tjá n a k M adách Im ré n ek iro d alm i m unkásságát, érvényesülését. 1861-ben n é v n a p já ra ír t levelében öröm m el tu d ó síto tta Az em b er tra g é d iá já n a k kedvező fo g ad tatásáró l: „M inap este a C asinóban k an d alló k ö rü l ülvén többen, C sengery A n ta l nem győzött elég d ic séretet h alm o zn i az E m ber tra g é d iá já ra , m elyet F a u stta l és M an fréd d el h ely ez ett p árh u zam b a. G ra tu lá lo k e n agyszerű sikerhez s m ai neved n a p já n neked sok egészséges évet, iro d alm u n k n ak to lladból sok ily m ű v e k et ó h ajto k .” M adách első so rb an B érczyvel és e n n e k b a rá ti 90 �k ö rév el — G yulai, S zalay László, Eötvös, C sengery — ta lálk o zo tt P esten és B udán. M indig szívesen lá to tt vendég v o lt B érczyék S zerv ita té ri o tth o n áb an , ah o v á öröm ­ m el h ív ták, v á rtá k : „Szontágh írja , hogy eg y ü tt jösztök P e stre m a jd »ha fagy«, az-az h a b eáll a kem ényebb tél. Hozzon Isten, nagyon jó l fog esni n éh án y v eletek tö lten d ő n ap .” — írta B érczy egy 1861 novem beri levelében. 1864-ben, m iv el M adách beteg­ sége m ia tt nem tu d o tt je len lenni a z A kad ém iáb a való b ev álasztásán , székfoglaló beszédét — A nőről, különösen ae sth é tik a i szem pontból — B érczy o lv a sta fel. És ugyanő v á lla lta elh u n y t b a rá tjá n a k b ú csú z ta tá sá t is. A K isfalu d y T ársaság 1866. feb ­ r u á r 6-i ülésén elm o n d o tt em lékbeszéde az első, tudom ányos érté k ű , u g y an a k k o r k ö l­ tői érzékenységgel m eg írt ism ertetés M adách Im re életéről, m u n k ásság áró l. Őszin te szeretete és segítőkészsége M adách csalá d jáv a l k ap cso latb an is m egm utatkozott. A z á rv á n m a ra d t M adách A la d á rt és B alogh K á ro ly t — M adách Im re trag ik u s sorsú nő­ vérén ek , M á rián ak fiát, — ak ik a pesti p ia rista gim n áziu m b an ta n u lta k , p ártfo g ásáb a v ette: „Bérczy k a ro lta fel a falu csendes és egyszerű életéből a fő v áro sb a sz ak a d t k é t ta p asz talatlan , b á to rta la n d iá k o t s m eg h ív ta ő k et család i köréb e és o tth o n t a d o tt n ek ik o tth o n áb an . A tudom ányos, iro d alm i és p o litik ai é le t szám os kiv áló ság a fo r­ d u lt m eg ez időben az agg tudósházánál. S a h áz élén k életű g y erm ek szo b ájáb an ism e rk e d e tt m eg A tyám B érczy K áro ly leányával, M a rg ittal is, k it az tá n később 1875 őszén nőül v ett.” (Balogh K ároly: M adách az em b er és költő. Bp. 1934.) B érczy K á ro ly t a K isfaludy T ársaság 1862. ja n u á r 30-án v álasz to tta ta g jáv á . S zékfoglalóul P u sk in A nyeginjének egy B odenstedt nyom án fo rd íto tt rész letét o lv asta fel. Az a tény, hogy az A nyegin le fo rd ítá sa B érczy legjelentősebb és legsikeresebb m u n k á já n a k tek in th ető , és hogy a „m agyar A nyegin”-n ek iro d alo m tö rtén eti je len tő ­ sége v an iro d alm u n k b an , érdem es e kérd éssel részletesebben foglalkozni. A k orabeli iro d alm áro k és olvasók P u sk in m ű v e it szinte k izáró lag kü lfö ld i fo r­ d ításo k b ól ism erték. A z első legjelentősebb P u sk in é le tra jz csak 1864-ben je le n t m eg m ag y aru l (Kiss F erenc: O roszország első költője. F ővárosi L apok, 1864. szept. 13.). V erseinek első fo rd ítása i pedig 1862-től 1866-ig Z ilahy K árolytól, Z ilahy Im ré tő l és B érczy K árolytól. Az A nyegin fo rd ításá v al Z ilahy Im re 1863-ban k ez d ett foglalkozni, V ajd a Já n o s N ővilágjában, a m á ju s 16-i szám ban m eg is je le n te te tt egy részletet, de a szerkesztői m egjegyzésből a z t v e h e tjü k ki, hogy a to v áb b i m u n k á ró l lem ondott. B érczy ugyanis m á r a z előző évben — az e m líte tt székfoglalóban — n y ilv án o sság ra h o zta fo rd ítása it, és az is k ö ztu d o ttá vált, hogy a K isfalu d y T ársaság a te lje s fo rd í­ tá s t tőle k ív á n ja m egjelentetni. N em tu d ju k pontosan m eghatározni a z t az időpontot, am ik o r B érczy P u sk in m ű v eit és az A nyegint először olvasta. A z 1866-ban m eg jelen t fo rd ítás elé ír t Elő­ szava azonban n y ú jt ném i elig azítást: „A nyegin E ugén t tö b b év e lő tt B o d en sted t k i­ tű n ő fo rd ításá b an olvastam e lő s z ö r ... — írta , m a jd : — P u sk in m űvei az összes orosz szépirodalom irá n ti érdekeltségem et k e lté k fel, s csa k h a m a r azon m eggyőző­ d ésre ju to ttam , hogy nem csupán P u sk in és B yron, h an em á lta lá b a n a jelesebb orosz és angol író k között v an bizonyos szellem rokonság, m ely az írói o b jectiv itás leg m ag asabb fokán, a h u m o r közösségében n y ilatkozik .” E zt a gondolatot azonban B érczy m á r k ife jte tte akad ém iai székfoglalójában is, így te h á t a „több év e lő tt” 1859 elő ttre vonatkozhat. U gyancsak az Előszóban a rra is u tal, hogy m ik o r k ezdte a fo r­ d ítá st: „E jeles m ű n e k iro d alm u n k b a á tü lte té sé t czélom ul a k k o r tű ztem ki, m időn n éh á n y év elő tt ú jr a olvasván, szépségei an n y ira m eg rag ad tak , hogy az első v e rs­ szak o t já té k - és k ísé rletk é p p en fo rd ítg a tá m s az első feje ze t végéig értem .” A z ú jr a ­ 91 �olvasás m indenképpen 1862 ja n u á rja e lő tt tö rté n h ete tt, hiszen a k k o r m á r a K isfaludy T ársaság b an felolvasott belőlük. Ebből viszont az á lla p íth a tó meg, hogy B érczy n em csupán a teljes fo rd ítá st végezte el elsőnek, h an em eg y általán fo rd ítan i is első­ k é n t kezdte. A felolvasott részletek elism erő fogadása végleg m eg erő sítették Bérczy szán d ék át a teljes fo rd ításra. N em csak lelkesedéssel, han em igen nagy igényességgel is lá to tt m unk ához: „A kkor m ég csak B odenstedt n ém et fo rd ítása á llt elő ttem ; de b árm ily k itű n ő legyen is ez, éreztem és tu d tam , hogy m áso latró l v e tt m áso lat h alv án y an , szín evesztetten fogna to llam alól k ik erü ln i. E red etib en olvasni, ered etib ő l fo rd ítan i A nyegint, e vágy n a p ró l-n a p ra erősebb g y ökeret v e rt b en n em ; oroszul kezdtem ta n u ln i. . . ” (Előszó). De nem csak az orosz ny elv et ta n u lta Bérczy, h an e m széleskörűen ta n u lm á n y o zta a P u sk in ra, az orosz iro d alo m ra és az orosz é le tre vonatkozó iro d a l­ m a t is, m in t ahogy errő l em lítést te tt E lőszavában, és ahogy ez k itű n ik a fo rd ítás elé íro tt P u sk in é letrajzá b ó l és a fordításhoz fű zö tt jegyzeteiből. A fo rd ítá st az 1838-ban k ia d o tt — Z sukovszkij, T u rg en y ev és V jazem szkij á ltal szerk esztett — díszkiadás szövege a la p já n k észítette el. M u n k ája négy évig ta rto tt, m ely et id ő n k én t B érczy ú jr a m eg ú jr a előtörő betegsége is k ésleltetett. R észleteket a R észvét K önyvében (1863), a K oszorúban (1863. I. félév), és a F ővárosi L apokban (1866. ápr.) közölt a fordításból. A teljes 1866 m árc iu sá b an ,a K isfalu d y T ársaság m ű ­ fo rd ítási g yűjtem énye k ö te tek é n t je le n t meg. A m ű v e t a k ritik a és az olvasók tá b o ra e g y a rá n t nagy eilsm eréssel és érd ek lő d és­ sel fogadta. Úja b b és ú ja b b k iad ásai je len tek meg. 1948-ig összesen tizenöt. Iro d a l­ m u n k b a n új m ű faj születését eredm én y ezte — Balogh Z oltán: A lp ári, G yulai P ál: R om hányi, A ran y László: D élibábok hőse, R eviczky G yula: S zep tem b er cím ű verses reg én ye —, h a tá sa a X X . századi m agyar irod alo m b an is, K rú d y n á l is nyom on kö­ v ethető. Úja b b k ritik á n k erő teljes revízió a lá v ette a fo rd ítás érték eit. B érczyt első­ so rb an a m ű k ritik a i élének tom pításában, a főhős egyéniségének elnéző és m eg­ é rtő értelm ezésében, m egjelenítésében m a ra sz ta ljá k el. H a egyet is é rtü n k ezekkel az álláspontokkal, m égis szükségesnek ta rtju k kiem eln i: Bérczy világosan felism erte P u sk in m űvének és álta lá b a n az orosz iro d alo m n ak b íráló h an g v ételét, sőt ezt e ré n y ­ n ek m in ő sítette E lőszavában is: „ . . . a z orosz író ostoroz, hogy jav ítso n és zokogva n ev et s a já t honi viszonyain, m időn ezeknek term észetes, h ű k ép é t ad ja. S e képek épen ezért, m e rt élethívek, m e rt igazak: szépek, m eg rag ad ók . . . ” és az A nyeginről u g y an o tt: „ . . . az orosz viszonyokra és tá rsa d a lo m ra vonatkozó te m érd ek g ú n y t is foglal m agában . . . ” Mégis, hogy en n ek ellen ére m indez a fo rd ításb an nem n y ilv á n ­ való, an n a k oka — vélem ényünk sz erin t — a k o r m e g h atáro zo tt iro d alm i és tá rs a ­ d alm i szem léletében, esztétikai, etikai felfogásában és a k o r m ag y ar iro d a lm á t á lta lá ­ no san jellem ző nyelvi és stíluseszközök helyzetéb en ta lá lh a tó m eg és nem Bérczy fe lté te le z e tt szándékaiban egyedül. B érczy K áro ly A nyegin lefo rd ítá sáv a l végül is k iv ív ta azt az eg y értelm ű iro d alm i h írn ev et, elism erést, am ely re valószínűleg m indig is vágyott. És ebb en az időben írta m eg ered eti alk o tásai közül is a legjobbat, a lélekáb rázo lás, a hősök jellem zése, a lo­ gikus cselekm ényelbonyolítás és a szerkezet átgo n d o ltság a te ré n k itű n ő G yógyult seb cím ű elbeszélését. É letének utolsó időszakát is igen so k rétű és serény m u n k álk o d ás jellem ezte. Á l­ ta lán o s elism erés és tisztelet, b a rá ta i őszinte szeretete, h arm o n ik u s családi boldogság légkörében élt. O tth o n a irodalm árok, tudósok, p o litik u so k találkozóhelye volt. 92 �B etegsége azonban, különösen egyik le án y á n ak h a lá la u tá n eg y re ro sszab b ra fo rd u lt. A h azai és külföldi gyógyfürdők rendszeres lá to g atása sem se g íte tt m ár. 1867 d ecem ­ b eré n ek elejé n lá b a is d agadni kezdett, sz o b ájá t nem h a g y h a tta el. Ő m aga a h a lá l g o n d o latáv al k ez d ett m egbékélni. Jellem ző e rre b a rá ta in a k — Szontágh P á l és R a j­ nis P á l — utolsó lá to g atásá ró l fe lm a ra d t epizód: „Az örökké v id ám Szontágh P ál m ik o r belépett, m eglepetve m ondá: N em is tu d ta m , hogy in te rn á lv a vagy!? — E gyelőre in te rn á lv a — felelt m elancholikus m osollyal a beteg, — n em so k ára in te r­ n álva. S a lá to g atás estéjén, 1867. decem ber 11-én h a lt m eg.” H a lá lá ró l m inden lap m egem lékezett, felidézve és m é lta tv a B érczy nem es em b eri m a g a ta rtá sá t, írói, közéleti tevékenységét. A K isfalud y T ársaság b an 1868 fe b r u á r já ­ b a n Zichy A n ta l b ú csú zta tó já t Szigligeti E n d re olv asta fel, az A k ad ém ián pedig 1875. n o v em b er 29-én A ra n y L ászló m o n d o tt em lékbeszédet. Pesten, a K erepesi ú ti tem etőben te m ették el decem ber 13-án. A z azonban n em k ö ztudott, hogy való szín ű ­ leg felesége kérésére, aki Jo b b á g y ib a k ö ltözött fiához, G ézához, a jo bbágyi tem ető b e v itté k á t ham vait. A község h alo tti an y akönyve e rrő l a k ö v etk ező k et ta rtalm a zz a: „H alál, év, hó, n ap : 1867. decem ber 11. N eve, h ite stá rs á n a k neve, p o lg ári állása: B érczy K áro ly földbirtokos, a m. tud. ak a d ém ia lev. tag ja, F riv ald szk y A nna, rk., férje. S zületése: B alassa-G y arm at. L akóhelye, utca, házszám : P e st S zerv ita té r 3 sz. N em e: fi. K ora: 46 év. V allása: r. k. V olt betegsége: szívbaj. A tem etés helye és n a p ja : P est. 1867. D ecem ber 13. A tem ető lelkész n ev e és h iv a ta la : H aboz L ászló k áp lán , a pest-b elv áro si p lébánián. É szrevételek: E x h u m á lta tv á n a b u d ap esti k erep esi ú ti tem etőből, a családi sírb o ltb a te m e tte te tt Jobbág y ib an 1908. évi szep tem b er hó 19-én d élu tán Bősze Em il plébános á lta l.” KOJNOK NÁNDOR 93 �A „magyar Anyegin“ A lek szan d r S zergejevics P u sk in n ak ( 1799— 1873), az orosz k lasszikus költészet kim agasló egyéniségének fő m űve, az 1823-tól 1831-ig í r t v erses regény a Jevgenyij A nyegin, am elyet B elinszkij az orosz é le t en c ik lo p éd iáján ak nevezett. Az A nyegint k ifo rro tt re a lista jellem áb rázo lása és átfogó tá rsa d alm i k o rra jz a em eli a n agy orosz realizm us és a világirodalom legkitűnőbb alk o tásai közé. Az A nyegin m agyarországi ú tja m ind elterjed ésén ek m ennyiségi, m in d pedig h a ­ tá sán a k m inőségi v o n atkozásában p á r já t ritk ító jelenség. A teljes A nyegin a K isfa­ ludy T ársaság k ia d ásá b an 1866-ban B érczy K ároly fo rd ításá b an je le n t m eg először m ag y ar nyelven. S zázadunk negyvenes éveinek d erek án M észöly G edeon, az ötvenes év ek elején pedig Á p rily L ajos fo rd íto tta m a g y a rra P u sk in rem ekét, am ely a h á ­ rom fo rd ításb a n huszo n k ét k ia d á st é r t meg. A z ú ttö rő jelentőségű B érczy-fordítás, — am ely et tizenötször a d ta k ki — m integy nyolc évtizeden k eresztü l egyedül v o lt h i­ v ato tt P u sk in m űvének tolm ácsolására. P u sk in és az orosz irodalom m egszerettetésén és m egism ertetésén tú l B érczy iro d alo m tö rtén eti é rd e m eit az is növeli, hogy szép A n y eg in -fo rd ításáv al új m űfaj, a verses regény honosodott m eg h azán k b an . A m ű fo rd ítás azonban, m ég a leggondosabb, leghűségesebb is — ó h a ta tla n u l el­ avul, hiszen változó korhoz, ízléshez kötöttebb, m in t a nyelv és m űvészi m egvalósítás egyszeri fo rm á já b a z á rt ered eti alkotás. A legjobb fo rd ításo k sem örökéletűek, s az ere d etiv e l a tartó sság te k in te téb e n nem á llh a tjá k a versenyt. Az egym ás nyom ába lépő fo rd ító k az „új vívm ányok segítségével egyre teljeseb b en teszik tu la jd o n u k k á az idegen kincseket.” M észöly A nyeginje az A ra n y Já n o s-i realizm u s jegyében fogant, Á p rily L ajos pedig a puskini m o n d an iv aló t és költői szépséget a m i k o ru n k és ízlésünk sz erin t közvetítette. A több fo rd ítás lé te csak fokozta a v itá t, — am ely a húszas évektől kezdve elő ­ ször csak b íráló m egnyilatkozásokban, később pedig n y ílt iro d alm i p o lém iáb an je ­ le n tk ez ett — B érczy K áro ly A n y eg in -fo rd ításá n ak eszm ei és m űvészeti hitelességéről. Az aláb b i szem elvénygyűjtem ényből — am ely k ere k en egy év századot ölel á t — nem csak Bérczy fo rd ítá sá n a k korab eli v isszh an g ját ism e rjü k meg, h an em a k o ro n ­ k én t term észetszerűleg változó k ritik a i szem lélet a la k u lá sá t és a fo rd ításró l alk o to tt vélem ények csatá ro z ásá t is nyom on köv eth etjü k . G Y ULA I PÁ L Íme, le írtu k A nyegin képét. De le írtu k e g y ú ttal P u sk in , le az orosz költészet, le az orosz tá rsa d alo m képét: m e rt A nyegin m ind a h á ro m n a k h ű képe. S e h ű kép m á so la tát ta lá lju k B érczy fo rd ítm án y áb an . H ű m á so la tn ak m e rjü k m ondani, h a b á r m a g u n k oroszul nem tu d u n k s az orosz iro d a lm a t csak n ém et és fra n cia fordításokból ism erjü k , h ű m á so latn ak m e rjü k m ondani, m e rt r a jta v a n a hűségnek az a félreism erh e tetlen bélyege, m ely s a já t m ag án ak biztos ism ertető jele. 94 �S zin te kézzel fogható eleven v o lta bizonyítja, hogy vonásai a költő tu la jd o n vo n ásai; fesztelen és sím a szabatossága, hogy fo rd ító a n y elv et teljesen b írja ; h a tá ro z o tt je l­ lem e, hogy e re d e tié t m in d en ízében á th a to tta ; egyöntetűsége, hogy e lta lá lta h a n g u la ­ tá t; világossága, hogy e lta lá lta érte lm é t; egyszerűsége, hogy n em a k a r szépíteni és — ro n tan i. K iv ált a m inden cikorn y ától m e n t egyszerűsége az, m i fo rd ító n k n ál oly kedvesen m eglep, s m i őt kedvező színben m u ta tja be m ég oly jeles fo rd ító m e lle tt is, m in t B odenstedt, ki bizony ere d etié t n éh a elcifrázza. Ez a k eresetlen és igénytelen egyszerűség egyszersm ind fő biztosítéka a fo rd ító hűségének. Bérczy, k i a m ű fo rd í­ tás te ré n m á r angol beszélyei á lta l is k itű n t, A nyeginnel m ű fo rd ító in k legelső so­ ráb a em elkedett! F o rd ító n k a rró l is gondoskodott, hogy az olvasó teljesen tájékozódva vehesse kezébe P u sk in verses regényét: a bevezetésben ism erteti az ú ja b b orosz szép iro d al­ m a t s a d ja a szerencsétlen költő é le tra jz á t; a regény m a g y aráz atra szoruló egyes hely eit pedig fölvilágosító jegyzetekkel k iséri, m elyek a könyv végéhez v a n n a k csa­ tolva. A nyegin m agyar k iad ása te h á t föl van szerelve m indennel, a m it az iro d a­ lom n ak a k á r b ú v ára , a k á r csak élvezője k ív án h at. A m az élv ezettel fogja h asználni, ez h aszo n n al élvezni.1 ZICHY A N TA L A m ag y ar A kadém ia és a K isfaludy T ársaság ta g ja i közé v álasz tv án o tt a „H um orról” ír t értekezésével, itt P u sk in h íres „A nyegin”je m esteri fo rd ításá v al fog­ lalá el székét, m ely utóbbi m ű fo rd ítását, szép iro d alm u n k rem ek ét, a B odenstedtevel szem ben, igazi büszkeséggel m u ta th a tju k fel. M éltónak ta rtá az északi irodalom e d rág a gyöngyszem ét ere d eti k ú tfején él k eresni föl; enn ek k ed v é ért m e g tan u lt oro­ szul: s a sik e r teljesen igazolá e fárad tság o t. E fo rd ítá st olvasva m erőben feled jü k , hogy az fo rd ítás: ered eti m ű g y an á n t élvezhetjük. Még v ersein ek b ájo s csengése és könnyű rö p te H im fy re s a R egék-re em lékezt et, ad d ig az egészet átlengő szellem , s a kifejezések szintoly fesztelen, m in t jellem ző volta, nekem , a ki oroszul nem tudok, éppen úgy, m in t egy m űvészi kéz alól k ik e rü lt arskép, lá ta tla n u l is k ezeskedik a r ­ ról, hogy az eredetiséghez csak hasonló lehet, s hogy ez csak u g y an azt és u g y an ­ oly m ódon m o n d h a tja el, m in t a fo rd ító nekem tolm ácso lja.2 ARA N Y LÁSZLÓ H a a m a g y ar és a n ém et fo rd ítá st egybevetjük, az ered eti szöveg ism erete n élk ü l is m eg k ell győződnünk, hogy a m ag y ar h ívebben visszaad ja az e re d etin e k m inden ap ró sajátosságát. B odenstedt verselése sim ább, fogékonyabb, m é rték e és rím ei tisz ­ tá b b a k ugyan, de sok ered eti kifejezés, sajátságos szólás, fo rd u la t, kép, sőt néhol az egész eszm e is közönséges szóvirággá vagy poétai közhellyé m osódik széjjel és azok valódi e re jé t csak Bérczy fo rd ítása u tá n é rth e tjü k meg. T eljes öröm m el, kedvvel, élvezettel dolgozott e fordításon k é t évnél tovább, n u lla dies sin e lin e a ; szívesen o lv aso tt belőle ism erőseinek, ezek k özt E ötvösnek is, a ki szom szédja v o lt a S v áb ­ hegyen, n ap ró l n a p ra b eláto g a to tt hozzá m egh allg atn i a frissen k észü lt versso ro k at, és m á r m u n k a közben lefoglalta az egészet a K isfaludy T ársaság m ű fo rd ítási g y ű j­ 95 �tem énye szám ára. Ebben je le n t meg, a h írla p o k és a közönség általán o s tetszése á l­ ta l fogadva s m áig is általán o san el v an ism erve, hogy egész iro d alm u n k b an a leg­ rem ekebb m űfordítások közt foglalh at h elyet.3 K R ÚDY GYULA Bérczy K ároly, aki az A nyegin lefo rd ítása k ed v é ért ta n u lt m eg oroszul, 1866-ban a d ta ki m a g y aru l a költem ényt. N agyon öreg em berek, ta lá n régi sírla k ó k azok a m a­ gyarok, ak ik n ek szíve először in d u lt m eg a csodálatos h an g ra, am ely felü lm ú lja G lin ka zenéjét, m inden eddigi orosz költészet m eghatóságát. A z Olcsó K ö n y v tár v i­ lágoszöld fü ze tk éje az A nyegin verseivel évtizedeken á t m egöntözte a szom júhozó ifjú szíveket, m íg végre k ia p a d t a forrás, am elyből a nobilis érzelm ességet szívszere­ lem m el ta n u lta k ét m a g y ar generáció. A fü zetek elfo g y tak az ifja k és lányok kezéből, a lig etek p ad jairó l, a m erengések óráiból; k ö n y v tá ra k és régi m ag y ar h áz ak kön y v es­ polcai őrzik az A nyegin Eugén első m a g y ar k iadását. S a százesztendőssé le tt orosz ifjú m ost új k ia d ásá b an éppen olyan hódítóan, szerelm etesen, gyengéd szíveket m eg­ igézően lépdel az olvasó elé, m in t egykor n ag y a n y áin k at boldogította. Ő az, ak i soha m eg nem ném ul, am íg a tav asz évszaka láto g ató b a já r a fö ld re.4 GYERGYAI ALBERT Ma m á r P u sk in -sp ec ialistá in k is vannak, ak ik n ek B érczy fo rd ítása sem kell, m i­ vel sok h ely ü tt „ m a g y a rta la n n ak ”, „ e rő ltetettn ek ”, „nehézkesnek”, sőt sok m in d e n t elsik kasztónak és félreé rth ető n e k ta lá ljá k . M indezt pedig egy d rág a s p az aru l k iá llí­ to tt könyvben állítják , hogy elh atáro ztam , u tán an ézek : a figyelm es, kom oly Bérczy v aló ban en n y ire tév ed t volna? S zerencsére nincs nagyobb b a j: a fo rd ításn a k s az új ja v ítá so k n a k összevetéséből kiderül, hogy Bérczy k ét helyen összevont, s k é t helyen to ­ v áb b fe jleszte tt egy-egy k ép et; hogy k ih a g y o tt egy egész stró fá t és k é t kissebb stró fa ­ részletet, hogy h árom -négy esetben á tg y ú rt vagy eg y szerű sített p á r sort, m in d en k o r az egész stró fa s tru k tu rá já n a k kedvéért, hogy B érczy m a is m eg állja a h ely ét az ú jra fo rd ító v a l szem ben, aki pedig az új m ag y ar verselőkészség egész nagy a rz e n á ljá ­ ból m e ríth e te tt; s végül ta lá lta m négy sa jtó h ib á t, h á rm a t egy fra n cia m ottóban, egyet pedig az I. könyvben; de ez csak nem B érczy h ib á ja ? N em — B érczy sokkal tö b b et ér, sem hogy a k á r őt, a k á r fo rd ítá sá t holm i b ie d er­ m eier b ó kkal vagy rossz p e d a n té riá v a l lehetne b á rk in e k is elintézni. Négy évig d ol­ gozott e fordításon, elein te ném etből, m a jd m agából az ered etib ő l, szív b aja ellen ére is k ita rtó a n s m integy egészen beleöm ölve. U tolsó évei v o lta k ezek s m ost, A nyegin m ezében, fenékig élvezhette m indazt, a m it eddig v aló b an m egélt, vagy csak be nem v a llo tta n álm odott. S zalongavallér le h ete tt, titokzato s és vonzó, m in t egykori hőse, L a d á r gróf, á lm atag és érzelm es, m in t oly k ed v e lt reg én y alak ja, O ctave F eu illet Szegény ifja, s m in t A nyegin legjobb perceiben s m in t ő m ag a fiatalk o ráb a n , a v i­ lág g al szem ben álló büszke fo rrad a lm á r! E könyvön egyben k itö lth e tte egész an g lo m án iáját, hiszen h an g ja B yronra, h u ­ m o ra pedig a régi angol reg én y író k éra em lékeztette. O tthon v o lt ben n e és mégis táv o l s ő, aki tá n legfeljebb ro m an tik u s n o velláib an lép te á t a K árp áto k at, m ost szabadon b olyonghatott ny u g talan s ragyogó hősével, s veszély n élk ü l érezh ette a 96 �heroikus é let szédületét. O ly Zam ata van e fo rd ításn ak , m in t a későn és nehezen érlelődő aszúszőlőé, am ely m agába szítta a n y á r és az ősz m in d en su g arát. A m a ­ g yar A n y eg in -stró fák zenéje — e te lje s ak k o rd o k b an felszökkellő s táncosa n a p ró ­ zódó stró fáké, m elyeknek végső sorai m indig d allá o ld já k a tra g é d iá t — nem egy csöndes tito k k al terhes, csak m eg kell lesni hullám zó lejtésü k et. R om hányi és a D élibábok hőse e lő tt egy szerény és érzékeny lélek szólal m eg ebben a zenében, am ely — m in t Bérczy m aga m o n d ja róla — „a h atalm as v égakkordok egyikén h ir ­ telen m egszakad, s lelk ü n k m integy önkéntelen fo ly ta tja a m egszakított d a l­ lam ot...”5 M ÁTHÉ—H A U PT GYÖRGY A Bérczy fo rd ításb a n m eg jelen t A nyegin Eugén a közönség körében óriási te t­ szést a ra to tt: Z ilahy Kiss Im re az Északi fény előszavában m ély elism eréssel n y ila t­ kozott a fordításról. A világirodalom legszebb m űvén ek nevezte P u sk in A nyegin E ugénjét. M ég a „hivatalos” m a g y ar iro d alo m tö rtén e t is elra g a d ta tá ssa l nyilatkozott A nyeginről, és fo rd ítá sá t a legszebb m a g y ar m ű fo rd ításn ak ta rto tt. A B eöthy-féle iro ­ d alo m tö rtén e t m egállap ítja, hogy ennek A nyegin „han g u latát, színét, z a m a tjá t oly tökéletességgel sik e rü lt visszaadnia, hogy az orosz költő regénye m éltán egyike le tt a legolvasottabb m ag y ar könyveknek.”6 KOCZOGH Á K OS O daadás és tám adás, féktelen lírai vallom ás és elégikus em lékezés, lobogó in d u lat és bátor, vizsgáztató ö n tu d a t rem e k egysége ez a levél, s Á prily tolm ácsolásának Bérczy K árlo y klasszikus fo rd ításá v al szem ben egyik érd e m e az, hogy v áltozatos ta r ­ talm i s m a g ata rtásb e li a ttitü d jé t nyelvében is érzékelteti. (Ebben te h á t nem értek egyet F odor A ndrással!). M ásik érd e m e:a ta rta lm i hűség. Bérczy fo rd ítása egyívásű, egyform a a nyelve, szólam ai, a lebegése — s nem elég, hogy az A nyegin fo rrad alm i részei elp u sztu ltak , B érczy m ég az eredeti szövegben m e g m arad t egyetlen szociális te n d en c iájú m o n d a to t is elh allg atja. M iben n ehéz fölibe k erek ed n i? A költői a t ­ m oszféra m egterem tésében. Bérczy tu d ta, hogy P uskin nyelve erősen népi, m égis a kiegyezés k o rá n a k nyelvújításos, biederm eieres, kissé ro m an tik u s elem e it elegyítette, s a k á r helyesen, a k á r nem , azt a nyelvi és eszm ei m a g a ta rtá st szuggerálta, m elyet a k o r m a g y ar olvasója szinte m e g k ív án t P uskintól. V agy m o n d ju k így: ezen a nyelven, ebben a m iliőben m egértette, közel tu d o tt férkőzni P uskinhoz.7 KOMLÓS ALADÁR Az igazi tá m ad áso k azonban a felszabadulás u tá n in d u ln a k m eg a fo rd ítás ellen. N em a szélesebb körökre k ite rjed ő orosz nelvi tu d á s m agyarázza e z t. Régente, m int lá ttu k , az oroszul tudók is el voltak ra g a d ta tv a a fordítástól. A realizm u s n agyob b igénye, a feudális é le t k ritik u s szem lélete okozza, hogy az olvasók m o st so rra r á ­ eszm élnek B érczy ferdítésére. A m a rx i irodalom szem léletnek: hogy a m űvészet fe l­ 7 97 �é p ítm ény, k itű n ő illu sztráció ja ez. A fo rd ítá st rem ek n ek ta lálták , még tisztelték és szépnek lá ttá k a birtokosnem esség életét, s rögtön felfedezték a ham isságot, m ih ely t k ritik á v a l szem lélték a feudalizm us v ilá g á t. . . Persze érzéketlenség volna nem lá tn i és m élta tla n ság elh allg atn i a m e lle tt e fo rd ítás érd em eit: hogy h a m ás han g n em b e te tte is á t a költem ényt, e hang n em több, m in t egy félszázad m a g y ar olvasóit bűvölte el s nem ok nélk ü l. B érczy nem csak a sokszínű v ersform a tech n ik ai nehézségeivel k ü zd ö tt meg v irtu ó z módon, hanem egy fin om és egyéni h a n g u la t b á já t is rá le h e lte a költem ényre. K issé selypítő nyelvének v arázsa is hozzájárult, hogy P uskin költem ényének tü k réb e n nem zedékek szerették m eg a régi orosz élet képeit. A zt se képzeljük, hogy tu d ato s szándékoltsággal h a m i­ síto tta m eg P u sk in t: afféle ö n kéntelen m ódosítás le h e te tt ez, am inővel a festők tu d v a ­ levőleg kissé a m aguk k ép é re ra jz o ljá k m odelljeiket. Bérczy a lk a lm a sin t m aga sem v ette észre, hogyan csin ált A nyeginből olyan hőst, am ilyen ő m aga sz erete tt volna len ni.8 RE JT Ő ISTVÁN Bérczy K ároly fo rd ítása egyrészt hosszú év tized ek re szívébe lo p ta a m agyar olv asóknak P u sk in t, m ásrészt P uskin m űvén k eresztü l közel hozta a z orosz é let egyik jellem ző korszakát. E nnek ellen é re B érczy fo rd ítása m in d en szándékosság n élk ü l lé­ nyegében v á lto z ta tta m eg P uskin m űvének eszm ei és m űvészi értelm ét. A B érczyátk ö ltés é rté k é t és je lle g ét az e lm ú lt tíz évben a k ritik a több ízben m é rleg re helyezte. A k ritik a észrevételeit K om lós A lad á r iro d alo m tö rtén eti szem pontú fejtegetéseivel alátá m a szto tta, illetőleg m egm agyarázta. M egítélése sz erin t B érczy m ódszerének je l­ legzetessége „a léh ű tő főúri hősön g y akorolt p usk in i k ritik a elkenése, ezáltal a k öl­ tem ény érzelm i ta rta lm á n a k és en n ek m egfelelően nyelv én ek is fennköltebbé, fino­ m abbá tevése. Bérczy A nyegin-je egészében édesebb m in t P u sk in é; a gyilkos p á r ­ b aj és T a tjá n a m eg nem érté se n á la nem egy léha fő ú r felelőtlenségéből fak a d , h a ­ nem egy rész v étü n k re m éltó nem es lélek szom orú tévedése; így az olvasó csak rokonszenvet, tiszteletet, sőt honv ág y at is érez az előkelő világ költői m élab ú ja i r á n t .9 PÉTER M IHÁLY M in d enekelőtt le k ell szögezni, hogy Bérczy K ároly A n y eg in -fo rd ítása a m ag y ar m ű fordításos irodalom rem ek e s egyben az A nyegin egyik legjobb eu ró p ai fordítása. Az igazság azt k ív á n ja, hogy ne csak a „m agyar A nyegin” bizonyos to rzu lásain ak , han em a m ű h a lla tla n elterje d tsé g én ek és népszerűségének fő fo rrá sá t is a B érczyféle fo rd ításb a n keressük. Az, hogy az A nyegin eg y általán „m ag y a rrá” v á lh a to tt — e m a g y arrá -v á lá s m inden n eg atív u m a m e lle tt — érd em e B é rc z y n e k . . . Az „A nyegin-”é r t fo ly ta to tt „kollektív nem zeti k ü zd elem b en ” Bérczy K ároly é r ­ dem e nem csak az ú ttö rő é; az ő fo rd ítása olyan m űvészi teljesítm én y , am elynek fe lü l­ m ú lá sá ra csak a legjobb, le g ih le tetteb b m ű fo rd ító in k v állalk o zh atn ak . S h a sik erü l is az „új vívm ányok segítségével” felü lm ú ln iu k B érczy A n y eg in jét e fo rd ítás a k k o r is m eg fogja őrizni kivételes helyét és ra n g já t a fo rd ításo s m ag y ar iro d alo m b an .10 98 �NAGY M IKLÓS A n y elv av u ltsá g a sokkal kevésbé feltűnő, in k á b b csak v alam ely nem es és tisz­ te le te t p aran csoló p a tin á n a k érződ ik A n y eg in -fo rd ításán (1866), m ely négy évi m u n ­ k á já n a k gyüm ölcse. T olm ácsolása a hazai P u sk in -k u ltu sz k ú tfejév é, a m a g y ar verses regény n ag y h atású ih lető jév é lett, olvasója m a jd száz év u tán , Á p rily L ajos pom pás, új átk ö ltésén ek v ersenye ellen ére is, bőven akad. A „m agyar A n y eg in ” K osztolányival szólva „igazi csodája az á tk ö lté sn ek ”, s helye o tt v an A ra n y H am let és V ik ár B éla K alev ala fo rd ítása m ellett. K öltői szépségét m a sem v o n h a jtu k kétségbe, eszm eim űvészi hitelességét azonban több te k in te tb en v ita tn i lehet. B érczy o ly k o r gyengíti P uskin tá rsa d alo m b íráló sz a tírá já t, m egfeledkezik népiségéről, nem egyszer a k elle­ ténél finom kodóbb h angot ü t meg. A zonban következetes, állan d ó b ie d erm eier átszí­ nezésről nem beszélh etü n k B érczy esetében; a századfo rd u ló A n y eg in -k u ltu száért, am elynek K rúdy G yula is nag y h atású élesztője volt, nem ő a felelős elsősorban. É rdem es ilyen szem pontból m űve előszavát is m é rleg re ten n i: a m ű fo rd ító világosan felism eri A nyeginben a „felesleges em b er” típ u sát, s nem tag ad ja, hogy a verses regény „tem érdek g ú n y t foglal m agában az orosz viszonyokra és tá rsa d alo m ra .” A m ag y ar és az orosz tá rsa d alo m közti párh u zam o k m egléte ugyanúgy kétségtelen előtte, m in t A ran y L ászló és G yulai elő tt.11 FO DO R ANDRÁS Újb ó l hansúlyozzuk, a százéves A nyegin nem a n n y ira a szövegértelm ezés h ib áin av u lt el, m in t in k á b b a tá rsa d a lm i-nyelvi szem lélet s a fo rm a i elégtelenségek m iatt. Á prily so raiv al egybeolvasva lá tju k , előde olykor m ily nehezen b irk ó zik az orosz költő töm örségével, tö retlen ritm u sá v al. De m in d en erőltetettség , kom ikus ódonság, szen tim en tális „negély” m e lle tt igazán tiszteletrem éltó, m en n y i frisseség, b á to r ötle­ tesség, költői len d ü let, m egkapó h an g u lati erő m a ra d t m in d m áig a B érczy fo rd íto tta stró fák b an . Ez a n n á l is m eglepőbb, m ivel s a já t versei kevés ered etiség rő l ta n ú s­ kodnak. É rd em eirő l szólva ne h ag y ju k em líte tle n ü l a m a g y a rrá le tt A nyegin k öltésze­ tü n k re te tt közvetlen h atásá t. A D élibábok hősén k ív ü l n ek i tu la jd o n íth a tó G yulai P á l R om hányi cím ű eposzkísérlete és Reviczky G yula S zep tem b er cím ű v ersesreg én y töredéke. A jó l v égzett m u n k a fénye csak egy évig sü th e te tt vissza P u sk in to lm ácsára. F iatalo n h a lt meg, n eg y v en h at éves korában. Mi, kései utódai, h a szig o rú b b an is í té lü n k róla, sose fogjuk k ifeledni a m ag y ar m ű fo rd ítás leg jo b b jai közül.12 JEG Y ZETEK 1. G yulai P á l: A nyegin Eugén. — P o litik ai hetilap, 1866. IV. 8. Ua. B írá lato k C ikkek T an ulm ányok. Bp., 1961. A kadém iai K iadó, 97. I. 2. E m lékbeszéd a K isfaludy T ársaság 1868. fe b ru á r 5-i ülésén. M egjelent: B udapesti Szem le, 1868. 342. I. 99 �3. E m lékbeszéd a M agyar T udom ányos A kadém ia 1875. n o vem ber 29-i ülésén. Meg­ je len t: A ran y László: Bérczy K áro ly em lékezete. Bp., 1876. A M agyar T u d o m á­ nyos A kadém ia K önyvkiadó-H ivatala, 9— 10. I. 4. M egjelent: P u sk in : A nyegin. B érczy K ároly ford ítása. D íszkiadás. Bp., 1920. G é­ nius, 1—2 I. Ua. K rúdy G yula: Írói arcképek. Bp., 1957. M agvető K iadó, 275. I. 5. G yergyai A lb ert: Bérczy K ároly A nyegin m ag y ar fo rd ító ja. — N yugat, 1921. Ua. K lasszikusok. Bp., 1962. Szépirodalm i K iadó, 416—417 I. 6. M áth é-H au p t G yörgy: P uskin h atása a m ag y ar tá rsa d alm i gondolkodás és iro ­ dalom fejlődésére a X IX . század m ásodik felében. — Iro d alo m tö rtén et, 1949. 68—69 I. 7. Koczogh Á kos: T a tjá n a levele (M egjegyzés Á prily L ajos fordításához). — Filo­ lógiai Közlöny, 1955. 419—420 I. 8. K om lós A lad ár: P uskin a m agyar irodalom ban. — Filológiai Közlöny, 1955. 333— 352 I. 9. R ejtő Istv án : Az orosz irodalom fogadtatása M agyarországon. Bp., 1958. A ka­ dém iai K iadó, 27. I. 10. P é te r M ihály: M egjegyzések P uskin „Jevgenyij A nyegin”-jén e k m a g y ar fo rd ítá ­ sához. — T an u lm án y o k a m ag y ar—orosz irodalm i k ap cso lato k köréből I. Bp., 1961. A kadém iai K iadó, 379. I. 11. N agy M iklós: Bérczy K ároly. — A m agyar irodalom tö rté n ete 1849-től 1905-ig. Bp., A kadém iai K iadó, 328—329 I. 12. Fodor A ndrás: Bérczy K ároly em lékezete. — N agyvilág, 1966. 1068. I. Csongrá dy Béla 100 �KÖRKÉP M adách- Emlékérmesek -1967 A M adách-kultusz ápolása, h a lh a ta t­ lan költőnk em lékének rangos, m éltó got állan d ó an g y ű jti —, M adách é le tú t­ ünneplése, szellem ének továbbélése, a szám o tadásnak im m á r hagyom ányos, kedves ünnepe a M adách-em lékérm ek való feldolgozása. á tadása, am ely re ebben az esztendőben Kass János já n a k k ró n ik aszerű , szinte n ap ró l-n ap ra o któber 6-án k e rü lt sor S alg ó ta rján b a n a K arancs S zálló m ozaikterm ében. g rafiku s-m ű v észn ek M unkásságuk elism erések én t H ankó J á ­ cióért. V égtelenül szerényen a leg n a­ nos a N ógrád m egyei T anács VB. elnökhelyettese a d ta á t a k itü n tetések et: gyobb M adách ered m én y én ek azt illu sz trá ­ tek in tette, hogy részese le h e te tt a T rag éd ia eddigi legnagyobb sik erén ek : m ásfél év a la tt 70 ezer p éld án y b an fogyott el a m ű, s a Dr. Radó György bibliofil k iad ás a M oszkvában m e g ren ­ irodalom történésznek, dezett nem zetközi k iállításo n a ra n y é r­ aki a k itü n teté s átv éte le k o r úgy n y ila t­ m et kapott. A nagy m ű szellem e m a g á­ kozott, hogy N ógrádba egy k icsit m in ­ dig hazajön, m e rt itt érzi igazán a kö­ zösséget az élő, a világhódító, az új v al rag a d ja az illu sztráló m ű v észt is, m ű fo rd ító és aki sajáto s eszközeivel segíti a m ű még tökéletesebb m egértését, u g y an an n ak a kiadásokat, új színházi b em u tató k at m egérő nagy m agyar k öltővel. Örö m ­ gondolatnak m el szám olt be arró l, való fellobogtatásával. hogy M adách Im re m a új renesza nszát éli, szám os o r­ szágban Az em b er tra g é d iá já n a k új fo rd ításá t készítik, általán o s a tö re k ­ a m űvészet m ás sík ján Mánczos József vés, hogy a m ű színreh o zatalán ál ne a Látványosság érvényesüljön elsősorban, hanem a m ű eszm ei m ondanivalója. B e­ M unkácsy-díjas üvegtervezőnek egy s i­ szám olt arró l, hogy a T ragédia sik er- nyes ú tjá n a k figyelem m el kisérése m ellett déd elg etett terv e — és ehhez az a n y a ­ idős tervezőm űvész 37 év e t dolgozott kerekben gazdag, m u n k á sélet v égtelenül ered m é­ elism e ré se k é n t Az a S alg ó ta rján i Öblösüveggyárban, s te ­ 101 �vékenységének term ékei szinte az egész világon h ird e tik a m ag y ar dolgozók a l­ kotó kedvét. H iszen üvegbe álm odott rem ekei n em csak a m űvész, han em a g y ár k o lle k tív á já n ak d ic séretét is m a ­ g u k k al hozzák, am ik o r öregbítik h í­ gye szellem i tö rek v éseit m egm utató m unkásság a elism eréseként. A k itü n te ­ tett, tö rtén észtársai elism erését is látta a d íjb an , a k ik re az elkövetkező esz­ tendőkben h atalm as m un k a h áru l. El kell készíteni a m egye m o n o g ráfiáját, rü n k e t a nagyvilágban. am ely a m ú lt esem ényeinek h ű m eg m u ­ ta tá sa Molnár Pál történésznek, a sa lg ó ta rjá n i szénm e­ d ence m u n kásm ozgalm át feltáró, a m e­ 102 m e lle tt tü k rö zn i fo g ja a dol­ gozó töm egek alkotó, tö rtén elem fo r­ m áló szerepét is. �Ta má s Aladár: Szétszórt parazsa k A m egélt évek lehetnek élm ények­ ben, ta p asz talato k b an , te ttek b en gazda­ gok, de m o n d h a tja -e valaki, hogy puszta létükkel, önm aguk érvényével daco lnak az em lékezés szeszélyeivel? A z élettények, a m indennapiság szürke gom olygása, a n y u g talan keresések, a v á ra tla n találkozások öröm e és döbbe­ n e te, a betöltetlenség sóvárgó érzete, a ro m an tik u s áb rá n d és a k iá b rá n d u ­ lás egym ásba szövődő rétegei vajon m ik o r tö rn ek á t önm aguk érvényén, az esetleges, az egyedi körén? A k a ­ vargó, színes életsors, a képzeletgyújtó tén y ek és a te tte k re serk en tő képzelet v ajon hol kristályosodik alk o tássá úgy. hogy az em lékezés m aisága több le­ gyen egyszerű k eretn él, a m e g írtak é r ­ vénye se nélkülözze a „jelen v olt”-ot? T am ás A lad á r legú jab b kötete, a S zé tszó rt parazsak olvasása közben tá ­ m a d n ak ezek a gondolatok az olvasó­ ban. A k érdések a n n á l izgatóbbak, m e rt az olvasó tö b b e t vél tu d n i az író ­ ról, m in t am en n y i e kötetb en b en n e­ foglalt. Ám ta p asz taln ia kell, hogy is­ m eretei m ennyire felszínesek, olvas­ m ányélm ényei m ennyire szegényesek. S ez a kínzó elégtelenség érzése az ol­ v aso ttak kapcsán a m ég meg nem í r ­ ta k ra is irán y u l, a sorok m ögöt se jte te t­ tekre, a m eg írt é le tú t m ögött a m egélt élet m egism erésére, m elynek — az a l­ kotás m etam orfózisáb an fogant m ű — csak elem eit tá rja elénk. Em lékezés ez a kötet, évtizedeket fog á t, az évtizedekkel együtt növő, érő alkotó ú tjá n a k doku m en tu m a. A z a lk o ­ tóé és az em beré, hiszen elv á la sz th a ta t­ la n u l egyek ezek: a szilárd k o m m u n ista fo rra d a lm á rrá növekedés az írói f o rr a ­ dalom m u ta tó ja is. H íven tü k rö zi ezt a k ö te t felépítése: a kronológiai elő re­ h alad ás a lírai, lo g ik ai-lírai ú tja is; az írói logikai igényű rendszerezés ére zh e­ tően összeolvad a jelen b en m egírás lírai élm ényével. A S zétszó rt parazsak az 1958-ban m egjelen t Z su zsi és A ra n ka c. elbeszé­ léskötet szerves fo ly tatása, a T an ácsköztársaság b u k ása u tá n i időszak k ró n i­ k ája. A k ö te t első írá sa in a k (Bécsi ta ­ vasz, Olasz ég alatt, Bécsi ősz) érzelm i és gondolati v ilága a férfiv á érés állo ­ m á sait v illa n tja fel. Az előző k ö tet gyerm ekien naív érzelm i sk á lá ja itt az á lta l színeződik át, hogy az íráso k ­ ban o tt k is é rt az em ig rán so k egyéni — közvetve a b u k o tt T anácsköztársaság, a szétzilálódó m unkásm ozgalom — tr a ­ gédiája. S h a az író részérő l önk én t v állalt — húsz évesen — az em igráció, az m á r erejének, kristály o so d ó h ité ­ nek a p ró b até tele és bizonyítéka: ön­ m agát m in d u n tala n szem besítenie kell a v á lla lt nehézségekkel, a szituációk kényszere á lta l kell k o n tro llá ln ia ö n ­ m agát. Innen ered az az író á lta l is csendes d erű v el figyelt kom olykodás, m elynek finom ro m an tik ája , h ev ülete h itelesíti a 20 éves fiatale m b er nagy te tte k e t dédelgető alak já t. A n ovellák közül leg in k áb b a Bécsi tavasz lírai töltésű. T á rg y ta la n , jeltelen 103 �szom orúság szövi át, líra ian se jte tő á l­ m ok zsongnak, o tt kisé rt m in d u n tala n a k aland, a „várakozás és rem énykedés felcsigázott izgalm a”. De o tt k isé rt a m ozgalm i életbe történő bekapcsolódás vágya is, a m ozgalm i felelősséggel já ró tevékenység igénye. H atáro zatlan , a la k ­ ta lan keresés űzi az író t: „Én n ek i­ v ágtam a világnak, hogy m egkeressek, felleljek valam it. De hogy m it, azt sehogyan sem tu d ta m senk in ek sem m egm agyarázni. Hogy az elképzelésem ­ ben élő fo rrad alo m gyönyörűséges v i­ lágító lángja csáb íto tt — az t ilyen egy­ szerűséggel halálosan szégyelltem volna b árk in e k is m egm ondani” — írja az O lasz ég alatt c .elbeszélése első so ra i­ ban. S b ár a börtönben tö ltö tt hónapok egyhangúsága, m ajd a Bécsi ősz nyug­ talan ító tá rsta la n sá g a m in th a ere jé t venné a ro m an tik u s lendületnek, az ú jra itthon tö ltö tt éveket idéző ír á ­ sok (A Liget és a D una-part között történt, A 100% elő tt, K ét nyári nap) m indig új, m ám oros kezdésről tu d ó sí­ tanak. A v égeérhetetlen viták, régi kapcsolatok felelevenítésnek k isérletei, az új ism eretségek vonzó vagy taszító volta, a költői csapongások ecsetelése (A Liget és a D una-part kö zö tt tö rtén t), az 1926-os la p alap ítási k is é rle t az M SZM P m egbízásából (A 100% előtt) vagy a K ét nyári nap ro p p a n t súlyú felelőssége vall az író t „nagykorúvá” é rle lő évekről, korról. „Forrongó, k a v a r­ gó idő volt ez, tele tisztázatlan, k ia la ­ k u la tla n eszm ékkel, vágyakkal, kétsé­ gekkel, am elyek b en n ü n k e t is á t meg á tjá rta k . K im o n d h a tatlan u l nagy dolgo­ k at a k a rtu n k m egvalósítani, s nem ére ztü k m ag u n k at netségesnek, h a ezt m eg is m o n d tu k . . . M agasztos, gyö­ nyörű verseket ak a rtu n k , tele fo rra d a l­ mi h ittel és lázadással. E lm ényedt, a la ­ pos írásokat, am elyek a kom m unizm us ú tjá ra viszik az olvasót. S m indezt v a ­ lam i egészen m agasra em elkedő, e lv o ­ n atk o zta to tt m ódon, az úgynevezett új 104 em b ertíp u sn a k m egnyilatkozási fo rm á­ já b a n .” — o lv a sh atju k A 100% elő tt c. írásban . S ha a bizonytalanság, a r e a ­ litáso k k al nem szám oló tú lfű tö tt lelk e­ sedés h a tja is á t a sorokat, m égis, ez m á r előlegezi a nagy dolgok m egvalósí­ tását, m á r ben n e van a 100% c. folyói­ ra t alap ítása, 3 éves szerkesztése, a börtönben tö ltö tt idő; m á r benne van a n n a k tu d ata, hogy a k o rt a ko m m u n is­ ták, a m unkásm ozgalom teh eti n ag y ­ gyá, hogy az em b erek b en felg y ü lem lett „keserűség, rem ényvesztettség és d ac ” m ennyi bizodalm a t adó te tte t követel a tisztán látó k tó l. E fo ly am at ere d m é­ n yek én t ju t el T am ás A lad á r k ötete időrendileg is utolsó, a cím adó írá s ­ ban m egfogalm azott sorokig, hogy: „a szabad igaz v ilág ró l nem elég álm o ­ dozni, e n n a k lé tre jö tté t n ap ró l n a p ra elő k ell m ozdítani. N apról n ap ra , m i­ vel a n agy dolgok születése, végső k i­ alak u lá sa lassú folyam at, és ezt m in ­ den k im o n d o tt szó, em beri gesztus fo r­ m álja. N ehéz m un k a ez — kétségtelen — de csak ez őrizh eti m eg az elképzelés tisztaság át és szabadságát, u g y an ak k o r ra jta h ag y ja n y o m át a koron, am elyben élü n k és dolgozunk.” Az író a cím adó no v elláb an a fasiz­ m us té rh ó d ítása elől M exikóba m en e­ k ü lt an tifasiszta alk o tó k életéből v il­ la n t fel k ép e k et (A nna S eghers, Egon E rw in K isch, C onstancia de la Mora stb. Azokéból, ak ik et ak k o r e m b e r­ telensége, jo g tip rá sa idegen földre űzött, ak ik „szétszórt p arazsak voltak, m elyeknek sorsa könnyen le h et a k i­ húnyás is. D e kem ény, korbácsoló szél vág o tt végig ra jtu k szüntelen és ö n ­ em észtően,, de sz ak a d atla n u l lobogott a láng.” A m e g in g atlh atatla n meggyő­ ződés, a h o ln ap o k b a v e te tt hit, a közös, mégis m in d en k in él sa játo san egyedi szenvedések so d o rták ő k et egym áshoz közel ü n n ep ek b en és b án ato k b an , „a N agy F o rrad alo m év fo rd u ló já n ak esté­ ién” vagy a b ú csúzások alk alm aiv al. �A legélőbbek, olykor a le g fá jd alm asab ­ bak ezek az em lékek az író lelkében, a cím adó novella a soha m eg nem ú ju lh a tó találkozások, a soha nem fe ­ lejth ető m egtörettetés és szüntelen lo­ bogás k ró n ik ája. A S zétszó rt parazsak cím ű k ö tet do­ k u m en tu m jellegű értékei, a m űalk o ­ tássá em elt életsors k ró n ik á ja folytán figyelem re m éltó m ű. H iteles p éld ája an n a k , hogy az esztétik ai m etam orfózis a tá rsa d alm i és az egyéni k o rreláció ­ já b an gyökerezik. E záltal a fáradságos szolgálat k ö n y v ét írta m eg T am ás A ladár. (Szépirodalm i K iadó, 1967.) DANYI GÁBOR Kortársak szem ével — Írások a magyar művészetről „Úgy érzem , könnyebb dolog m egcsi­ nálni a p ik tu rá t, m in t róla írni, vagy csevegni” — írta K ern sto k K ároly ta ­ lálóan „A k u ta tó m űvészet” cím ű cikké­ ben. T alán furcsa, hogy ezt a m o n d ato t éppen a K o r társak sze m éve l cím ű k ia d ­ vány böngészése közben éreztem á l­ landó m o ttó k én t jogosultnak. H iszen a Pern eczky Géza á ltal válo g ato tt gy ű j­ tem ény 50 év m ag y ar képzőm űvészeté­ rő l ír t k ritik á k , b írálato k , tanulm ányok gazdag an to lógiája. A k ötet a M űvészet­ tö rtén eti fo rrások cím ű sorozatban je ­ len t meg, és a m illeneum i időktől a m ásodik v ilágháború végéig ta rtó k o r­ szak jellegzetes m űvészetelm életi írá ­ sait és k ritik á it foglalja m agában. És b árm e n n y ire is nehéz írni az elkészült képről, m űvészeti alkotásról, a k ötet d o k u m en tu m anyaga azt b iz o n y ítja, hogy az írók, költők és m ű k ritik u so k m e lle tt a festők és szobrászok is to llat rag a d tak és kifejtették v élem ényüket a m üvekről és alk o tó ik ró l, s am i talán m ég ennél is fontosabb és jelentősebb, m űvészetelm életi k érdésék eszté tik a i, etik ai, filozófia i kérd ések so rá t boncol­ g atták , elem ezték a m űvészeti alkotások k ap cso latáb an. (Ezzel a fe la d a tta l a felszabadulás u tán egyre kevesebb m űvészünk p ró b ál m egbírkózni — n éh á n y tiszte letre m éltó kivételtől eltek in tv e — m egelégednek a „pictura m eg csin álásáv al”, a ró la való írást vagy csevegést feleslegesnek ta r t­ ván. P edig kevésbé lenne érd ek telen , ha a m a élő és alk o tó m űvészek v allo ­ m ásait olv ash atn án k , h a az ő vélem é­ nyüket. állásfo g lalásu k at h a llh a tn á n k a képzőm űvészeti stílu sirán y z ato k m eg­ lehetősen gazdagon b u rjá n z ó so k aság á­ ról, m űvészet elm életi stb. kérdésekről.) A p erniczk y szerk esztette fo rrá sk ia d ­ ván y átm en ti és a m ai olvasók szá­ m á ra is hozzáférhetővé teszi, hogy a fél évszázad a la tt a legkülönbözőbb fo­ lyóirato k b an és n ap ilap o k b an m egje­ lent cikkek tan u lm án y o zásáv al képet alkothasson a m ag y ar képzőm űvészet fejlődésének irodalm i v etületéről. Az em lített időszakból eddig egym ástól e l­ szigetelve, és jó rész t k irag ad v a a tö r­ ténelem form áló, m ozgató erejéb ő l, is­ m e rtü k a jelen tő seb b m űvészeket, a kép ek et és szobrokat, m űvészeti alk o ­ tásokat. v alam in t a különböző stílu s­ irányzatok és a k ia la k u lt alk o tó cso­ p o rto k tevékenységét. A k ia d v án y fő 105 �érd em e éppen az, hogy a közelm últ év tizedek m ű vészetét úgy á llítja az olvasók elé, m in t a történ elm i esem é­ nyekkel szorosan összenőtt fejlődést. „A m űvészeteket k isérő iro d alm i vissz­ h an g a tö rtén elm i esem ényekre is éles fén y t vet, összekötő híd a ném a m ű ­ tá rg y és a z eleven é let között.” (P e r­ neczky: Előszavából) E zt a c é lt sik e rü lt a szerkesztőnek m egvalósítani, s ezzel h o zz ájáru lt a m ag y ar képzőm űvészet tö rté n eti tu d a tá n a k k ialakításához. A gazdag szem elvényanyag m e lle tt nag y ­ ban segíti e z t P erneczky G éza bevezető tan u lm ánya, m ely az egyes cikkek közti hézagokat, a teljes h á tté r h iá n y á t pó­ tolja. M ivel e ta n u lm á n y fejezetei sze­ rin t csoportosulnak a szem elvények, a könyv b á rk i sz ám á ra könnyen á tte k in t­ hető. A csaknem száz cikk és ta n u l­ m ány így nem a lk o t kibogozhatatlan szövevényt, hanem a szerkesztő cél­ já n a k m egfelelően hű k ép ét a d ja a m a­ g y ar képzőm űvészet egy jelentős szak a­ szán ak — k o rtá rsa k szem ével a kor m űvészeti problém áiról. A bevezető tanulm ány, és így a sze­ m elvények is 6 fejezetre oszlanak. Az első h árom fejezet időrendi egy m ásu tá­ niságot is m u tat, m íg a m ásodik három , m ely a k é t v ilá g h áb o rú közti évek an y a g át tá rg y a lja , az egym ás m e lle tt fu tó á ra m la to k sz erin t tagozódik. Ezt a felosztást nem a válogató ö nkénye szabta meg. hanem az ad o tt k o r m ű ­ vészete. P lein-air fe sté szet a századfordulón cím et viseli az első fejezet. T udvalevő, hogy az im presszionizm ust a X IX .-X X . század v íz v álasztó jak én t tek in tik , m ert m íg a hagyom ányos polgári m űvészet trad íció itó l nem tu d elszakadni, m ár m agán viseli a m odern törekvések sok fontos ism ertető jegyét. K erü lte a „ ta r­ ta lm a s” tém ák és jelenségek á b rá zo lá­ sát, és egyedien lá to tt dolgokat, m in t véletlenszerű je le n e te t vagy pillanatnyi vizuális benyom ást örö k ítette meg. T e r ­ 106 m észetesen ez a törekvés m ag áv al hozta a festés te c h n ik á já n a k végső kifin o ­ m ultság át, a p le in -a ir m űvésze tet. A z im presszionizm us lázadás v o lt az a k a ­ dém ikus m ű v észet szárazsága és h a ­ m is pátosza ellen. Ez a lázadás össze­ függ a hagyom ányos m ű fajo k és a pol­ gári v ilágkép k iöregedésével és a d ol­ gok ta rtó sság áb a v e te tt h it m eg ren d ü ­ lésével. A m a g y ar m űvészetben ez a korszak H ollósy S im on és az 1896-ban a la p íto tt n ag y b án y ai szabadiskola m ű ­ ködésével esik egybe. A szó szoros é r ­ telem ben v ett képzőm űvészeti k ritik a a z ő m ű k ö d ésü k éveiben sz ü letett m eg és szap o ro d o tt el roham osan. E nnek egyik oka, hogy a századforduló k ö rü li év ek ­ ben a la k u lt ki a főváros n y u g ateu ró p ai nagyvárosokhoz hasonló élete, s e k k o r je le n t meg a m odern értelem b en v ett polgári h írla p írá s. A K iss József sz er­ kesztette H ét h asáb ja in először á llt ta rta lm a s képzőm űvészeti fórum a k ri­ tikusok rendelkezésére. A H ét e kezde­ m ényezése h am aro san általán o ssá vált, és a többi fo ly ó irat is te re t n y ito tt m űvészeti íráso k szám ára. A m ásik ok, hogy a n ag y b án y aiak m űvészetéről é r­ dem es volt írn i, felfedezni őket, h a r ­ colni é rtü k , közel hozni a közönség­ hez a lk o tá s a ik a t A n agybánya ik k al egyenrangú m ű k ritik a m egterem tése a festőnek indult, de ú jság író v á le tt Lyka K ároly nevéhez fű zűdik. A n ag y b án y a­ iak cím ű cik k e (Új Idők, 1897.) a te r ­ mészetk u ltu sz igényét és a nem zeti je l­ leg d o m in a n ciájá t hangsúlyozza a H ol­ lósy iskola lényegeként: „ . . . (a n agy­ bányaiak) le lk ük tele itta m ag át azzal a töm érd ek üde és m agától te re m te tt im presszióval, a m it m agábul lehel az erdő m eg rét, meg a csalitok á rn y é k a , m eg a felhők já rá sa m eg egy p á r hosz­ szan , b án ato san elcsöngő m ag y ar m e­ lódia.” Lyka K ároly, am ellett, hogy sikeresen m egoldotta a p le in -a ir alapokon nyugvó új m ag y ar festészet n ép szerű sítését. �érték es k o m m e n tá to rá v á v á lt a m ű v é­ szeti közélet m ás k érd ésein ek is. Az Új Idők és a M űvészet la p ja in a m ű ­ k ritik a ír á s t a m űvészeti fejlődés r é ­ szévé tette. (M űvészeti p o litik án k cím ű cikke pl. M űvészet, 1907.) AZ AVANTGARDE ELŐK ÉSZÍTÉSE A z 1900-as évek fia ta l nem zedékére a z im presszionizm usénál tág ab b lá tó ­ k ö rű és filozófiailag is jo b b an a lá tá ­ m aszto tt m űvészetszem lélet v á rt. A ve­ zető szerep i t t F ülep Lajosé, aki k riti­ kai tevékenységének a la p já v á tette, hogy esztétikai m eggondolásokból k i­ in d u lv a fogalm azza m eg a k o r m ű v é­ szetének p roblém áit. K ritik a i te v é­ kenységek első lépése az akadém ik u s és ek lek tik u s m űvészet tekintélyének m egingatása. (A m agyar m ű k ritik a c. cikke, M agyar Szem le, 1906.) N orm atív k ritik a i igényének közép­ p o n tjá b a a cezanne-i világ k ép et állítja, s em ellett h am aro san észreveszi az im ­ presszionizm us s a m a g y ar plein -a ir festészet érvén y én ek h a tá ra it. K ritik á i azt m u ta tjá k , hogy lép ést ta r t az im ­ p resszionizm ust tú lh a la d ó egyetem es festészettel: Cezan n e „puszta m ejelenésével m eg­ v ilá g íto tta a nagy érdem ekben gazdag im presszionizm us kiéltségét.” — írja P au l Cezanne cím ű cikkében (M űvészet, 1907.) Az Új m űvészeti stílus cím ű ta n u l­ m án y a (Új Szem le, 1908.) a stílu st, m in t a társad alo m és a m űvészet közös p ro ­ d u k tu m á t tá rg y a lja . F ülep e sz té tik á já ­ ban alap v ető igénnyel je len tk ezik a tö rtén etiség igénye, és az im m anens é rté k ek k u ta tása, m ely a posztim presz­ szionizm us fő p ro b lem atik ája, m űvé­ szeti és elm életi gyakorlata. Innen m ár csak egy lépés az av a n tg ard e, m ely sz éttö rte a tö rtén etiség és elvontság e lle n té te it és a problém ák sik á t igyekezett egym ástól fü ggetlenül m egoldani. A k o r képzőm űvészeti vo­ n a lá t először R ippl-R ónai, m ajd m ivel ő sem tu d ta a felszíni jelenségvilág és a m ögötte rejtő ző p ro b lém ák at egység­ ben m egoldani, a N yolcak m űködése je len tette. A p ro b lém ák at k u ta tó és m inden té re n állásfo g lalást kereső m ű ­ vészi m a g a ta rtá s az ő n em zedékükben v á lt alk o tó k a ra k te rré . A n ag y b án y aiak óta először szak íto tta szét a k ritik u so k és a közönség tá b o rá t. B erény R ó b ert és K ernsto k K ároly m aga is to llat fo­ gott. C ikkeik közül tö b b et b ev ett a szerkesztő a szem elvények közé. A te r­ m észet ihlető fo rrá sá n a k m in d k etten h á ta t fo rd íta n a k .T alálóan ír ja ezzel kapcso latb an L ukács G yörgy Az u tak elv áltak cím ű cikkében (Nyugat, 1910): „K ernsto k K áro ly m egm ondotta, hogy itt m iről van szó. A rról, hogy azok a képek, am ik et ő és b a rá ta i feste n ek , a dolgok lényegét a k a rjá k kifejezni. M ű­ vészetük h ad ü zen et m inden im p resz­ sziónak, m in d en se n satió n ak és h an g u ­ la tn a k , m in d en ren d etlen ség n ek és é r ­ tékek letag ad ásán ak , m in t v ilág n ézet­ nek és m űvészetnek, am ely első szav á­ n ak és utolsónak az »én « szót írja .” AZ AVANTGARDE TÉRH Ó DÍTÁ SA Az első v ilág h áb o rú elő tti években E u rópaszerte k ia la k u lta k az a v a n tg a rd e irányzatok, m elyek k ia lak u lásá b an a „vajúdó világ k ép valóságos kérdései és dilem m ái já tsz o ttá k a főszerepet.” (P e r­ neczky: Bevezető). Először a fu tu rizm u ssal találk o zo tt a budapesti közvélem ény, az 1912— 13-as fran cia és olasz fu tu ris tá k k iállításán . Balázs B éla: F u tu ristá k (Nyugat, 1912.) és Szabó Dezső: A fu tu rizm u s: az élet és a m űvészet új lehetőségei (N yugat, 1913.) cím ű cikkeik jelzik talán a leg ­ jobban a z t a h atást, a m it a különböző em b ertíp u so k ra g y ak o ro lt a fu tu rista képekből ára d ó dinam izm us. Szabó De­ zső cikkében , ahol az erőszak d o g m áját 701 �fogadja el, m in t am i a világ a n a rc h iá já t m egszüntetheti, m á r a futu rizm u s fa ­ siszta to rzu lásá t érezzük. K ülönbözőképpen rea g áln a k a hazai m odernek, a N yolcak is a k iállításra. B erény R óbert A nem zeti szalonbeli k i­ állítá sró l (Nuga t,1913.) cím ű cikkében érték eli a futu rizm u s expresszív lehető­ ségeit; m íg K ernstok: A futurizm usról (H uszadik Század, 1913.) cím ű írásáb an egy ö n tetűen elitéli. A m agyar av a n tg a rd e kivirágzását az első v ilágháború te tte lehetővé, m ely olyan helyzetbe sodorta a m agyar tá r ­ sad alm at, ahol a végletekig kiéleződ­ tek az ellentétek, s ezt csak a végletek nyelvén le h e te tt kifejezni. A m agyar a k tiv ista m űvészet k ia lak u lása és fejlő ­ dése K assák L ajos nevéhez fűződik. K assák la p ja iv a l (Tett, m ajd a Ma) ösz­ szefogja az új törekvéseket, a kezdők­ nek b áto rítást, a h alad ó k n a k publicisz­ tikai lehetőséget ad. Az a k tiv istá k csak ­ nem teljesen „törvényen k ív ü li” csopor­ to t alk o tnak, m e rt nem csak az eszté ti­ cista tradíció k k al fo rd u ltak szem be, h a ­ nem a bizonyos m értékig rad ik á lisa b o N yugatot vagy a N yolcakat is ellen fe­ lüknek tek in tették . K evesellték a ra d i­ k alizm usukat, és sokallták a k o m p ro ­ m isszum aikat. C sop o rtju k ra jellem ző a tá rsa d alm i m eg ú ju lásn ak az em b er á t ­ alak ításá v al elérh ető pro g ram ja. P o liti­ kai és m űvészeti forrad alm iság u k ve­ zette ő ket odáig, hogy a T anácsköz­ tá rsa sá g k u ltu rá lis életében fontos sze­ r ep e t tö ltö tte k be. Fő te o retik u su k és a k ritik ai han g irá n v ító ja m aga K assák L ajo s, akin ek több cikkét ta lá lju k a szem elvénvek között. K assákon kívül h elv et kap az antológiában H evesy Iván, K állai E rnő M olnár F ark as és m ég n éh ánvuk írása, k ritik á ja is. De b á rm e ­ ly ik cik ket olvassuk is el a sok közül, m indegyikben m egnyilvánul az a k tiv is­ ták fő erénye: a kom prom isszum e l­ u ta sítá sa , m ely a csoport m u n k á ján a k é rté k é t és m ara d an d ó sá g át b iz to sítja. 108 AZ IM PRESSZIO N IZM U S REH A BILITÁ LÁ SA A T an ácsk ö ztársaság b u k ása után a m űvészi é let fejlődésének k é t év tize­ des eredm ényei légüres té rb e k erültek. A visszafejlődés fokozatosan, m integy 10 év a la tt m e n t végbe. A h azai kisé r­ letek a halad ó szellem ű képzőm űvészeti fó ru m é rt egym ás u tá n k u d arcb a fu lla d ­ n a k — a M agyar Írá s és az A rs U na pl. csak n éh án y évfolyam ot é rte k meg. Jelen tő s m űvészek a m űvészeti közélet­ ben sem k ap n a k helyet, a K épzőm űvé­ szeti T á rsu la t tag jai, sőt a főiskola ta ­ n árai is je len ték telen egyénekből k e rü l­ nek ki. Csak 1925-ben tö rté n t v álto zás, am ikor Lyka K ároly szervezte ú jjá a főiskolát. Ebben az évben in d u lt el a M agyar M űvészet cím ű fo ly ó irat is. Nem csodálatos teh át, h a ebben a po­ litikai és szellem i légkörben á té r té ­ kelődtek a m ag y ar képzőm űvészet e re d ­ m ényei. A nosztalgia, m ely a polgári békeévek felé irán y u lt, a képzőm űvé­ szet terén is érvényesült. Az esztétikus b elállíto ttság ú im p resszio n isták a m ű ­ vészet és a szellem v irág k o rán a k k ép ­ viselőiként látszo ttak . A rad ik alizm u s és az a v a n tg a rd e a b ajo k okozójaként tű n t fel. Ebben a k o rb an teh át, ak ik nem tu d ta k visszafelé te k in te n i, visz­ szaté rni az im presszionizm ushoz, a teljes k iú ttala n ság o t lá ttá k m aguk kö­ rül. a m űvészet ag ó n iájáró l beszéltek, m in t pl. H evesy Iván. (A m űvészet ag ó ­ niája. N yugat, 1921.) A m űvészek először a Szinnyei M erse P ál társa sá g b a tö m ö rü ltek , m ajd új társaság o t is a la p íto tta k a K épzőm űvé­ szek Új T ársaság át, m ely K Ú T néven v á lt ism ertté, s ah o n n an jelen tő s m ű v é­ szek in d u lta k V aszary ta n ítv á n y aik é n t: B arcsay, M edveczky és rövid ideig ide kapcsolódott D erkovits G yula is. Folyó­ iratu k . a K Ú T , 1926-tól publikációs lehetősé get is biztosít szám ukra, nem so­ káig, m e rt m in d a társaság , m ind a fo­ lyóirat a húszas évek végén felbom lott. �A h arm in cas évek v álsága a k u ltur ­ po litik a te ré n ú ja b b sülly ed ést hozott, s ez ú ja b b in d íték o t a d o tt a v isszatérés­ hez az im presszionizm us k ie g y en lítet­ teb b v ilága felé. Az új m űvészeti cso­ pa rto su lás a G resh am k ö r néven v á lt ism ertté. K örükben m e g fo rd u lt Egry József és D erkovits is, de a tá rsa sá g o t olyan m űvészek alk o ttá k , m in t B ern áth , Szőnyi, P átzay és B erény R óbert. M ű­ ködésük a posztnagybányai stílus fogal­ m á t te re m te tte meg. A csoport m u n k á s­ ság án ak é rté k elé sé t G enton Istv án vé­ gezte el A h arm in cas évek festészete cím ű írásában. (M agyar Szem le, 1932.) A n ag y bányai iskolához való visszaté­ rés egyes m o z zan atait K állai E rn ő is világosan elem zi B e rn á th A urél ú ja b b m un k ái cím ű cikkében (M agyar M ű­ vészet, 1929.), b em u tatv a azt az elm életi h á tte re t, a m i felm en te tte a m űvészeket attó l, hogy a prózaibb, kevésbé esztéti­ kus p ro b lém ák k al foglalkozzanak. A fejezetben közölt szem elvények n y ilv án valóan bizo n y ítják a re h a b ili­ tá lt im presszionizm us kettős szerepét: az első nem zedék á lta l k épviselt igazi m űvészeti é rté k ek á tm en tésé t a fasizá­ lódó h ivatalos m űvészettel szem ben, részben pedig a z t a negatívum ot, m ely főlég a m ásod, m a jd h arm a d generáció kézén ju tta tta a stílus t sorvadáshoz: a festészet m ozgékonyságának, v aló ­ ságra reagáló képességének hiányát. H IV A TA LO S MŰ V ÉSZETPO LITIK A A KÉT VILÁ G H ÁBORÚ K Ö ZÖ TT A h arm in cas évektől a k u ltu rp o litik a kezdem ényező erővel, agresszivitással lép fel. S tílu sá t a m illeneum i időkből á tm e n te tt neobarokk és novecento kép­ viseli, m ely szorosan összefonódik a „katolikus, sz en tistv án i” állam eszm ény­ ny el. U g yanakkor a jobboldali m űvészetp o litika dem agóg m ódon a le g h a­ ladóbb és legkorszerűbb színben tü n ­ teti fel m agát. Ideoló g iáju k at a szellem történészek rossz ir ányú történetisége is alátá m a sztja, m elyből hán y zik a valósággal való b á to r szem benézés és a realisztik u s látásm ód. Í gy H ék le r A n ­ tal: M űvészet és v ilág n ézet cím ű cik ­ kében (M agyar M űvészet, 1927.) a való ­ ságnál rokonszenvesebb m iszticizm usig ju t el, s enn ek tö rté n eti létjo g o su ltság át fejti ki. H iáb a b írá lja F ark as Z oltán a N yugat h asá b ja in : V isszafelé m együnk cím ű cikkében (Nyugat, 1929.) a képző­ m űvészeti élet h an y a tlá sát, sőt 1933-ban G róf K lebelsberg K unó képzőm űvészeti p o litik ája cím ű cikkében (Nyugat, 1933.) h iáb a k éri szám on a tö b b m in t tíz év m űvészetp o litik ai m u lasztásait, a fel­ v e te tt p ro b lém ák v isszh an g n élk ü l m a ­ rad n ak . K ésőbb m á r b íráln i sem le h et rad n ak . K ésőbb m á r b írá ln i sem le h et hasonló h an g n em b en a h iv a talo s m ű ­ vészetpolitikát. A polgári tö rekvések a passzív e lle n á llá st v álaszto tták . De az igazi ellenzék m aga az eleven m ű ­ vészi folytonosság volt, am ely ik nem a lk u d o tt meg. h an e m a N yolcak és az ak tiv isták pozitív ö rökségét v allv a és folytatva, tovább m e n t egy európai igényű szin tézis felé. És ezzel elju to ttu n k a könyv utolsó fejezetéhez. A legjelentősebb ta lán az itt közölt cik k ek között F ülep L ajos: M űvészet és v ilág n ézet cím ű ta n u lm á ­ nya (Ars U na, 1923.), m ely „a k é t v ilá g ­ h áború közti m ag y ar képzőm űvészet sorsprob lém áin ak , ső t szin te már- fá tu ­ m á n ak m egidézése.” (Idézet a B evezető­ ből). F ülep tisztá n látása , m ély filozó­ fikus lá tásm ó d ja világossá teszi előtte, hogy a m űvészi v ilág eleve d e te rm in á lt a k o r valóságától: „a k ár f u t a m űvészet a világnézet elől, m in t az im presszióniz­ m u s, a k á r keresi, m in t az av a n tg ard e, ben n e van és m a ra d a világnézet és fo rm a k o rellácíó jáb an , s b előle veszi értelm ét.” A ko rszak végén, 1945 n y a rá n a la ­ k u lt ú j m űvészcsop o rt, az E urópai Iskola m egszületése és ta g ja in a k v allo ­ m ása i a m űvészétről, a m űvészeti ha­ 109 �gyom ányokról, jelzik a m űvészet, s egy­ ben a m agyar tö rtén elem új periódusát. „Ha m egkérdeznétek, hogy m it a k a r ok, hogy m it a k a r az a m űvészet (m odern a b s z tra k t m űvészet) a k k o r k é t óriás n e­ vével kell válaszolnom : B artók és P i­ casso. E gyik a zenében, m ásik a fes­ tészetben v aló sítja m eg a népi, a h u ­ m án u m és az európaiság egységét. A fia ta l m odern m agyar festészet néhány k épviselőjénél is ezt a tö rek v ést látom derengeni, m agam is e rre törekszem . Ily en értelem b en a k a ru n k fo ly tató ik lenni. Ez a m űvészet a legm élyebb v a ­ lóságot a k a rja kifejezni az é le t szépsé­ geivel, de p o k laiv al eg y ü tt.” — írta K ornis Dezső Ön éle tra jz á b a n (Európai Iskola, 1945.) — s ezzel hív en fejezte ki a csoport ta g jain ak pozitív célkitűzéseit. FÁBRY G YÖRGYNÉ B a s ilid e s S á n d o r k iá llítá s a D iákkorom ban k ét fia ta l festő képei je le n te tté k szám om ra az ú ja t a m ű v é­ szetben. K iállításokon lelkesedve k ere s­ tem k ép eik et és hosszan elnéztem , hogy ú jra és ú jra lássam belőlük: a kép nem a term észet szolgája. A k ét B asilides te stv é r keleti lélekzetvételű festői v i­ lága ra g a d ta m eg az akkori gim nazista fiú k ép zeletét: finom an hajladozó vo­ n a la k írtá k körül a szegény em berek a la k já t, színek fátyoloztak r a jtu k , am i­ ly e n ek a valóságban nincsenek, á rn y a lt te k in te tü k b en a lé t fá jd a lm a reb b en t, a tá rg y a k külö n -k ü lö n é lte k a képen m égis m e g h itt k ap cso latb an v o lta k egy­ m ással. M ás világ v o lt ez, m in t a m it a k k o ri n agy m e sterein k n él lá th a ttu n k : rokona v olt a T ávol-keletnek, a k o ra ­ ren eszán sznak és eg y ú ttal D osztojevsz­ kij m eg alázottjainak. A k é t te stv é r közül B a rn a kezéből k i­ h u llo tt az ecset s m ost, hogy S án d o r k iá l­ lítá sá t kell m éltassam , nem tagadhatom , hogy m ég m indig fiatalságom elfogó­ d o ttság ával közelítek képeihez. Pedig azóta sok idő te lt el, a festői ta p a sz ta ­ latom , m űvészeti iskolázottságom a la k u ­ lása, tízezernyi festm ény látása, a k é­ p ek elő tti m egszokottság érzése, erősen to m p ítja bennem az egykori áh ita to t, csak ritk a alk alm ak k o r lobban az m á r 110 lángra. N em tag ad h ato m , hogy m o st is felc sillan t a szem em , am ik o r e k iá llítás a n y a g án a k nézésekor egy-egy régi k é­ pen azt a B asilides S án d o rt láto m v i­ szont, a k it serd ü lő k o ro m b an táv o lró l tiszteltem . H item m ost is, hogy am ik et itt m a ­ gunk e lő tt látu n k , nem p u sztán képek, han em egy festő életén ek stációi. M en­ jü n k m e n tü n k b e m eg-m egállván, e l-e l­ gondolkozván az egyes stációk előtt. A n y itá n y t sö tét h á tté r elő tt felcsat­ tan ó fények ad ják , ám e fényekben h a l­ k an kergetőznek a sziv árv án y világos színei, épp en csak m eg érin tik a vászon színeit s la z u rju k átm osódik a m ásikba. K étségtelen, hogy Ballo Ede fegyelm e­ ze tt rajz i követelm ényei u tá n R udnay G yula in d íto tta ú tn ak B asilides S á n ­ dort. A k ép e t a szín és árn y ék , a k ö n y ­ n y ed árn y ék o k n élk ü li súlyos atm osz­ féra fogta össze. A v astag o lajfesték és a tü n td é ri lazurok cilágában azo n ­ ban a M ester — R udnay — u tá n csak epigon le h e t az em ber, m ásfelé tá jé k o ­ zódni! A következő stáció: k isé rle t a sza­ b ad u lásra. A fia ta l festő te k in te té t a k ö zelm ú ltró l a nagy k o ra-ren eszán sz elődökre veti, n álu k keres m egújulást. A kép m inden p ó ru sa egyenlő érté k ű �lesz, e ltű n ik a fény és árn y é k d r á ­ m ája, H elyette h atáro zo tt, rajzos fo r­ m ak b an je le n n e k m eg a dolgok, s az éles k ö rvonalon belü l gyengéden, szin ­ tehogy egy-egy szín á rn y la tá ban bon­ tak o zn ak ki a form ák. A z elm esélő k o ­ m olysága, m ely h a n g ja m o n d ja -m u ta tja a dolgokat, a k árcsa k „m estereknél a régi ren eszánszban.” M eghatottan fi­ g yeljük, hogy az első k é t stációban m i­ lyen m ondhat a tla n részvéttel, h a jlik a z éle t m eggyötörtjei, szegényei, éhezői, rem é n y telen je i felé. A h a rm a d ik s tá ció ism ét csak k iú t­ keresés a szebb, tisztább é le t jegyében — elerkezés a faluhoz. E bben az időben ír ja egyik felvidéki költőnk: „M inden rem é n y ü n k a falu, s a p a ra sztn a k n ev e­ z e tt különös em b erek .” (Győri Dezső) A m ű te rm ek és a régi m esterek sö­ t é t j e? h elyett a képen is sokasodni kez­ d en ek a nagy színfoltok, am elyek az egész felü lete t tiszta h arm ó n iáv á n e ­ m e sítik . Egészség és d erű az e m b e r­ ben, egészség és d erű a színekben. tén k eresztü l á té lt jelk ép . Ezzel az érzéssel k apcsolódik bele az európai m űvészet tá m a v ilá g án a k áram k ö réb e. M ás és m ás világokon v án d o ro lv a k e ­ resi ön m ag át B asilides S án d o r a festő. M ilyen lesz v ajo n az em b eri sz ín játék stációin k eresztü l készülődő végső k i­ bontakozás? Mi is az az egyetlen festői m ondanivaló, am ely é rt érd em es v o lt a szüntelen m u n k álk o d ás öröm ei s gyöt­ relm ei k ö zö tt ú jr a és ú jr a m egküzdeni a képpel, az em b eri é le t fe ste tt je l­ képével? B asilides S án d o r egyénisé­ gében van v alam i m élyen áh ih ato s vo­ nás, festőélete so rán pedig m eg h ó d íto tta az euró p ai p ik tú r a kifejező eszközeit. V alam i ötvözet, v alam i tü n d é ri szin té­ zis készülődik egyénisége és a festészet m ély réteg ei közt? N em z a v a rju k k é r­ déseinkkel, am ely ek re a válasz n y ilv án festői ösztönében sz u n n y ad s értelm e fényében ébred. Még sok, m u n k á b an eltö ltö tt, e re d ­ m ényes esztendő rem én y éb en k öszönt­ jük ő t, a k it m ost ün n ep el szülőföldje: K özjáték: B asilides nagym éretű, já té ­ kosan szép felületű gobelineket tervez, g o b elin m űhelyt vezet. Világos, virág o k ­ kal, régiesen hety k e alak o k k a l népesít be h atalm as falfelületeket. N egyedik stáció (itt ta r t m ost B a sili­ des S ándor) a term észet színcsodái­ n a k á h itata, hit az élet szépségében. Ám a z aki á tm e n t az előző stációkon, nem lehet képes a rra , hogy á ta d ja m a ­ g á t az im presszionista sz ín k áp ráz at ö n m ag áér t ellesett szépségeinek. A h u ­ m á n um féltése, a szépség m élyebb r é ­ tegei felé forduló aggodalm as te k in te t á rn y a lja a n ap fényben villanó színek csev e g ésé t Ez a m ély m űvészi e tik a te­ szi ro k onává Ferenczy K ároly m ű v é­ szetének. E stációkban n é h a -n é h a a bohóc k épzete k isért, a kendőzött világé, am ely n ek kom édiázása m ögött zokog a lélek. N em a B ajazzók m ásodélm énye ez, h an em az egyik te stv é r színészéle­ Balassagyarm at LÁSZLÓ GYULA B asilides S án d o r 1901. fe b ru á r 3-án sz ü letett B alassagyarm aton. A K épző­ m űvészeti Főiskolán ta n u lt. A m űvész­ képzőn B alló Ede és R u d n ay G yula v o lta k m esterei, az u tó b b in a k ta n á r ­ segéde volt. 1925-ben olaszországi ta ­ n u lm á n y u ta t tett. A ta n árk ép z ő t 1928b an fejezte be, ah o l a rajzp ed ag ó g ia és vízfestő ta n á rá n a k B aran sk i E. L ászló­ n ak ta n árseg éd e volt. 1929 óta ta n ít, 1937-től a m ai n ap ig a K épző- és Ip arm ű v észeti G im názium ta n ára. Az Ern szt M úzeum ban (1926, 1932) és a M űcsarn o k b an (1940) v o lt gyűjtem ényes k iállítása. A k o ráb b i d i­ csérő elism erései m ellé 1955-ben a M unkaérd em érem , 1962-ben a K iváló T a n á r k itü n te té st is m egkapta. 111 �67-7146 Nyomdaipari V állalat Balassagyarm at Felelős vezető: Mayer Sándor �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/9147d38c3e83efd92c60cccbdf7ac85d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika