https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9a8820d5e7d1a4899c01b20b1affeec7.pdf 5bfb4f7588a5ce86bc30252f70a1c122 PDF Text Text �A Palócföld szerkesztő bizottsága felkért, hogy írjam le néhány sor­ ban, hogyan, mikor, milyen körül­ mények között jegyeztem el magam az újságírással és az irodalommal. Mondhatom, alaposan feladták a leckét, hiszen ez a kérdés engemet is hosszab idő óta foglalkoztat, és egészen megnyugtató, teljesen kie­ légítő választ mindmáig nem talál­ tam. A választ az nehezíti, hogy mindenekelőtt egy mellékes kérdést kellene tisztázni: hogyan van az, hogy valaki elindul a család meg­ szokott útján, és noha sem felmenő sem oldalágon egyetlen értelmiségi sem található a családban, mégis kora gyermek­ korban a legmerészebb álmok foglalkoztatják: író, újságíró szeretne lenni. Furcsa módon az ellentmondás ellenére, a környezetet nevezném meg tettesnek. A közös-konyhás kis házikóban unokafivéreim — egyik kovács, másik szobafestő — a kép­ zőművészet iránt éreznek hajlamot, és mint egyetlen csodálójukat nagy szeretettel vesznek körül. Már négyéves ko­ romban a betűket t a n í t j á k nekem kalendáriumi és biblai történetek alapján. Apám nagy mesélő, édesanyám pedig titkos könyvbarát, ha csak teheti olvas. S az első nagy lelki megrezdüléseket is a környezet adja: nagynéném az elvisel­ hetetlen szegénységből egy szekta karjaiba menekül, sze­ mem láttára vesszőzi véresre magát a másvilági örömökért. Csendőrök viszik el, csendőrök keresik unokafivéreimet is, akik megszöktek a levente kiképzés elől. A félelem íratja velem az első verset nyolc éves korom­ ban, később ciklust írok édesanyám erőfeszítéseiről és szen­ vedéseiről. Tizenhat éves koromban ezzel a vers-ciklussal megnyerem az egyik ifjúsági lap irodalmi pályázatát. Arra gondolok költő leszek, mégis novellát írok, amely megjelenik, és drámát amelyet elemi iskolás társaimal betanulunk és előadunk. Am ikor az érettségit letettem a békéscsabai reál­ gimnáziumban, egyedül írtam fel a kérdőívre a szokatlan pályát: újságíró. Ezt választottam és a bátorításért hálás szívvel kell megemlékeznem Gyöngyösi János könyvkeres­ kedőről, aki nemcsak buzdított, de könyveket is kölcsönzött. A felszabadulás óta teljesen ennek a szenvedélyemnek élek. Több könyvem megjelent (Lásd: Magyar Irodalmi Lexikon II. kötet), és számos antológiában szerepeltem írá­ saimmal. Sok novellát és egy rádiódrámát írtam a rádiónak. De mindez még csak a stílusgyakorlatok időszaka. A nagy tervek megoldása a jövőre maradt. Tavaly nagy megtisztel­ tetés ért, kitüntettek a Madách Emlékplakettel. Mondanom sem kell, hogy a költészettel, mely általá­ ban minden gyengébb idegzetű, érdeklődésű fiatalnak beteg­ sége, talán véglegesen szakítottam. Újabban nagy érdeklő­ déssel tanulmányozom a modern drámákat és a színpadtechnikát: szeretnék jó drámát írni. Így kisérnek a vágyak és álmok utamon, miközben az élet realitásai olykor nehéz­ ségeket támasztanak, olykor megajándékoznak csodálatos sztorikkal, amelyek ott gyülekeznek jegyzetfüzeteimben. L A K O S G Y Ö RG Y �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT TA R T A L O M Varga Lajos: Salgótarján 3 Várszegi György: Bányászsorsok 6 Tóth Elemér: Sandaszívűre 12 Papp Lajos: Rondó 12 Polgár István: Mindig maszk 13 Lakos György: Megbékélés 14 Vihar Béla: Esti séták óráiból 19 Kontó István: Csavargások 21 Végh Miklós: Távoli szerelmesemnek 21 Nagy István: Munkában, szerelemben 27 IFJÚSÁG — ÉLET — M ŰVELŐDÉS Bakonyi Sándor: Egy gyermekotthon életéből 29 Gácsfalvi L ili: Ha szobrász lennék 34 Czinke Ferenc: Inzulin 36 Andrássy Péter: Érettségi 1967. 38 Nádházi Lajos: Fiatalok a pályaválasztásról 42 Kunszabó Ferenc: Szabadidő és népművelés f 47 ‘ Fábry Györgyné: Gyermekolvasók 55 HAGYOM ÁNY Tóth Imre: Egy letűnt világ köszönésformái 59 Belitzky János: Falusi problémák Nógrádban a X V II. század elején 68 Somoskeőy István: Petőfi kunyhó Somoskőn 77 �KÖ RK ÉP K ováts Béla: Csohány Kálmán 79 Kovács János: Honismereti tábor Nagybátonyban Kojnok Nándor: Ismeretterjesztés Nógrádban 82 86 Arcképek a magyar szocialista irodalomból (Csongrády Béla) 89 Mocsár Gábor :Fecskék és miatyánk (Erdős István) Szép versek 1966. (Horváth István) REPRODUKCIÓK Csohány Kálmán grafikái műmellékleten (Foto: Koppány György) A néprajzi anyagot a balassagyarmati Palóc Múzeumból válogattuk Címoldalon: Csohány Kálmán alkotása PALÓ CFÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja Megjelenik negyedévenként SZERKESZTŐBIZO TTSÁG Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Kerekes lászló Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor K IA D J A a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Szerkesztőség: Salgótarján, Megyei Könyvtár Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban Egyes szám ára: 5,— Ft 91 93 �VARGA LAJOS: SALGÓTARJÁN Gyakran jártunk ide továbbképzési tanfolyamokra néha megyei szintű ünneplésekre és mindig valami nyomasztó ipari determináltság valami salakok közé szorított levegő nélküli hangulattalanság kerített hatalmába Mintha egy rozsdaszínű nyirkos csatorna lett volna az egész város amelynek házai úgy másztak partra nedvesen és korhadtan hogy ebben a szitáló koromban feketére támogassák és szárítsák egymást Mintha a hegyekről jöttek volna a gyárak s szorongatásukból minden ebbe a szűk szurdokba menekült volna valamikor s a gyárak nem engedtek mint vérző okádó szörnyetegek Pikkelyes nyakukkal 3 �a Várost fenyegették és szorongatták Am ely köhögve és poshadtan ténfergett alattuk Itt éreztem először hogy nem az emberek hozzák létre a várost hanem az ásványok a körülmények kényszerítik hogy fedelet rakjon magára lábaiknál S ebben az árokban nevetségesen lehangolóan hatott egy park vagy egy mozi egy fasor Nem engedett fel sehol a köd s a szorongató homály Azóta nem telt el sok idő talán csak 10 vagy 15 év egy város életében jelentéktelen idő de itt mintha az idő megszégyenítette volna önmagát A nap 24 órából 48 óra lett a hónap év értékű lett s az évek évszázadokat léptek a házak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet Óriás lábakon szürkén és hatalmason a hegyekre léptek Am it betonból üvegből kövekből létre lehetett hozni az ember felemelésére azt itt létrehozták A gyárak nem lettek kisebbek de itt vitathatatlanul az ember maradt felül És fölülről átfogja egy lendülettel a hegyeket a közel és távol füstölgő gyárakat az erdőt és a monumentális de erejét vesztett három salak hegyet A hegyi utcákon játékos tömböket megkerülő átszelő lépcsők 4 �Mintha egy új Budán vagy egy nógrádi Rózsadombon járna az ember De hiányzik a házak és villák exkluzív patinája az elérhetetlen rétegződés homályos verendája a valutáris értékeket elnyelő kapualjak és még sok minden amit szeretnék remélni valamikor sehol sem fog hiányozni az EMBERNEK Ahogy beszéltek barokkról és gótikáról erről a stílusról is beszélni fognak Stílusról: amely a szennyek nyűgétől megtisztította az embert amely a gyárak nyomásából a gyárak urává emelte az embert Stílusról: amely a szennyek nyűgétől megtisztította az embert amely betonból súlytalanná tette az embert Stílusról: amely a kényszerűségek elkerülhetetlenségéből a szabad döntések falaira emelte az alkotót 5 �VÁRSZEGI GYÖRGY: BÁNYÁSZSO RSO K A z a nap látszólag úgy kezdődött, mint a többi. Benedek a legelső kassal szállt le a bányába, Tipót se várta meg, aki a lámpakamra előtt Szűcs Erzsivel nyiháro­ zott. A munkahelyen Godó és Csonka ennivalójukat bontogatták, amikor lelökte válláról az önmentő készüléket és lemorgott egy barátságtalan jószerencsét, ami a hangsúlya után ezt is jelenthette volna: „menjetek a pokolba!” Nem ült melléjük, hogy kifújja magát a sikló meredek kaptatója után: összehasogatta a magával ho­ zott kartondobozt csillebárcának, tintaceruzával ráirkálta a csapatszámot, hogy T i­ pónak a töltésnél kevesebb baja legyen vele. Aztán egy zárókalitka építéséhez fogott. — Megint frissebbek voltatok nálam — jegyezte meg Godóéknak, akik végezve az evéssel, odajöttek adogatni a kalitkafát. — Jó, hogy előre jöttünk — felelte Godó. Azt a huszonöt üreset én tolattam fel a mozdonnyal a sikló alá. Borbásék reggelre beomlasztottak. Ha megindulnak a sze­ neléssel, mind elszipkázzák előlünk az üreset. Később felhozatta a lőszeres ládát és a kábeldobot Tipóval s míg hozzáláttak a fúráshoz, ezt mondta Benedeknek: — Hordjátok fel az üreset. Mi addig befúrunk, de igyekezzetek, hogy a töltésnél segíteni tudjatok. Jó hosszú rendezőjük volt a kaparófej alatt: húsz-huszonkét csillét könnyedén össze tudtak tologatni benne s ennyi üres csille birtokában nem gond a műszak­ kezdés. Mielőtt viszamentek volna a fejtésbe, Benedek megfogta Tipó karját: — Hány kutyánk volt tegnap? — kérdezte. — Negyvenkettő — felelte Dani. — Úgy emlékszem. Fene tudja már pontosan. Ott a papír a ládán, megnézheted. Benedek megnézte. — Negyvenkettő. Ennyi csillére tettél baligát? Szúrós tekintettel nézett a csillésre, vesékbe látó szemekkel. Am az furcsálta a kérdést. — Mennyire raktam volna? — Mondott neked valamit Godó a baligázásról? — Mit tudom én. Mondott. Hogy jól kössem fel a papírokat, mert ha menet­ közben leesik, fuccs a csillénknek. Más csapatok is így járnak, aztán keresik az el­ veszett csillét. — Tőlünk sohasem vesznek el csillék. Nem furcsa? — Mert én odadrótozom becsülettel a papírt. Ilyesmivel nem lehet trehánykodni. — No jó — mondta Benedek — , a te szerencséd, ha igazat beszélsz. De az is lehet, hogy nagyon megtanultad már a Godó nyelvét. — Megmagyarázhatnád, hogy mi a franc bajod van v elem! Regényrészlet 6 �Benedek nem felelt. Nagy, súlyos mozdulatokkal végezte a munkáját, mintha a benne őrlő gondolatokat akarná arrébb rakni. Godó előbb Sósra, aztán Tipóra vá­ gott a tekintetével, hogy nézzétek csak, ez már megint vadul valami miatt, csínján bánjatok vele, mert ennek már csak a diliház hiányzik, a jó ég tudja, ki mivel bosszantotta fel már megint. Tíz óra tájban meggyűltek a rendezőben a rakott csil­ lék, akkor Csonkát is leküldte, hogy segítsen Tipónak a szállításnál. — Szusszanjunk egyet — mondta Benedeknek. — Nem vagy éhes? — Nem. — Szamárságot csinálsz azzal, hogy nem kosztolsz rendesen. A z asszonnyal soha­ se truccolj úgy, hogy a kaját visszaviszed. A truccoláshoz is energia kell, az meg a kajában van, barátom. Te meg lefogadom, eljössz éhgyomorral, aztán telelaksz lövésfüsttel, végül az ebéd sem kell. — Aggódsz értem? — Rákosi, úgy mondják, a kövér sztahanovistákat szerette. Mindig azokkal kezelt szívesen. A z ilyen góliátokat szerette, mint te vagy. S van is benne valami igazság. Ha az erőt táplálják, holnapra is marad belőle. Nem szeretném, hogy lerobbanj, ami­ kor kezdjük fogdosni az isten lábát. — Hát igen. Ahhoz, hogy azt az ember megfogja, nemcsak robotolni kell. Ahhoz más is kell. — Gógyi is kell, finesz is kell. Te is rájössz lassan erre. — Rá. Meg másra is. — Mire? Ha nem lennék tolakodó az érdeklődésemmel. Benedek nehézkes mozdulattal ült a szénkupacra. — Am ikor én közétek álltam — mondta csendesen — , csak azért tettem, mert nem volt más választásom. K i így játsza el a becsületét, ki úgy. Én az ivással ját­ szottam el. — Most mit könnyezel? Mindnyájan görcsös fickók vagyunk. A z életét tulajdon­ képpen mindenki elfuserálja valahol és csak azért csinálja végig, mert ez egy foko­ zattal mégis jobb a halálnál. — Többször — folytatta Benedek — azt álmodom, hogy megbillen velem a kas és mint fadarab, zuhanok az aknába. — Mindig mondom, hogy ne rumot igyál. — Most nem ittam, mégis úgy érzem, hogy valami utálatos mocsokkal teli mélység felé zuhanok. És ez nem álom, hanem igazság. Am ikor belecsaptam a ke­ zedbe, már mindegy volt. Tudtam, hogy annál mélyebbre már nem süllyedhetek, mint ahol vagyok. De már látom, hogy az még csak gödör volt, a mélység most kezdődik. Veled nem lehet félúton megállni, Godó. Vagy semmivé kell válni mel­ letted, vagy gazemberré, aki semmitől se retten vissza, aki mindenre képes. — No csak! — mondta érdeklődéssel Godó. — Egészen eredeti gondolataid van­ nak. Folytasd, ez engem nagyon érdekel. — Te — emelte fel fejét Benedek — semmitől se riadsz vissza. Te átgázolsz mindenen. Akár a dudván, úgy törtetsz át mások becsületén. — Aha. A tiéden is, ugye? — A z enyémen is. — Benedek, ne nevettess, vagy legalább hívd felazokat is olulról, hogy ne rö­ högjek egyedül. A végén kisütöd, hogy a becsület tőrőlmetszett mintaképe vagy és a körülötted lévők egytől-egyig haramiák. Te mondod ezt, akinek annyi becsülete 7 �sincs, mint egy ócska ringyónak? Hol lennél te énnélkülem? Gondolkoztál-e már ezen? K i pofátlankodott, ki udvarolt miattad? Én, barátom! A z anyád után másod­ szor szültelek meg, pénzzel tömtem ki a zsebedet, hogy véletlenül el ne feletjsd! És ha most össze-vissza ugatsz, azt mondom neked: a csőröd jó szorosan befogd, mert ha még valaki igazából nem babrált ki veled, hát én majd megteszem. — Ne fenyegetőzz, Godó. Nem Kalickával állsz szemben. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy mit köszönhetünk egymásnak. — Akkor sürgősen fejezd be a témát.Ebből nem élünk meg. — Befejezzem? Inkább elkezdem. Most nagyon szépen együtt vagyunk, kár lenne elszalasztani az alkalmat. Godó odaállt Benedek fölé és metszőn csattant a hangja. — Idehallgass! Semmi kedvem passziánszozni a szavakkal. Mondd, hogy mit akarsz. Attól lesz világosabb a beszéd. — Magyarázatot! — ordított fel váratlanul Benedek,de olyan hangon, hogy Godó szinte hátrahőkölt. — Magyarázatot, a kutya úristenit. M ire kellett neked ez a verseny? Ez a magamutogatás, ez a szélhámoskodás, ez a csibészség, amit csináltok? — Csináltok? Hát mit csinálunk mi? És te mit csinálsz? — Lopjátok a csilléket — mondta Benedek tompán. — M it csinálunk? — A csilléket lopkodjátok más csapatoktól! — Te őrült vagy — hökkent meg Godó. — Őrült. Mert előbb is a körmötökre nézhettem volna. Gyanús volt a ti nagy sietségetek reggelenként. Hát erre kellett! Meg amikor eltünedeztek műszak közben hol ezért, hol azért. De most már vége a játéknak! T i másoknak a véres verejtékét lopjátok, olyanokét, mint mi vagyunk. De ezt nem viszitek el szárazon. — Van rá bizonyítékod? — kérdezte összeszűkülő szemekkel Godó. — A csillejegyzék odakint a külszínen. Ennyi elég? Hogy csak a tegnapi napnál maradjunk, raktunk negyvenkét csillét és kiért a napra negyvennyolc. Kitől loptá­ tok azt a hat csillét? — Benedek — mondta megvetően a csapatvezető — . holnaptól meg ne próbáld betenni a lábad erre a munkahelyre. — K itől loptátok a csilléket? Erre válaszolj! Godó a kaparóvágat felé kapta a fejét. Világosság közeledett onnan. — Ne pofázz, jön valaki. A z aknász volt. — No mi az, Godó elvtárs? Nagyon kényelembe tették magukat. — Mondja azoknak akik még a szerszámos ládán ülnek vágott vissza Godó. — Macerálja azokat. — Meglesz-e ma is a negyvennyolc kutya?? — Meg, ha meg. Mi azon vagyunk. A z aknász elkérte a munkahelyi naplót és valamit írt bele. Í rja alá — nyújtotta a csapatvezető felé. — A töltőtől lejjebb az ejtőgerendás csillefogó berendezés nem működik. Ezen kívül még tegnap elrendeltem, hogy ássák be rendesen a zárósorompót. Ha elszalasztanak egy csillét, abból emberhalál lesz. A ddig egy lapát szén el nem mehet a munkahelyről, míg a biztonsági berendezést rendbe nem tették. — Hát majd megcsináljuk — nyújtotta vissza Godó a könyvet. — Meddig tart az? Lemegyünk, megcsináljuk, ne ijedjen be. 8 �— Műszak végén ellenőrizni fogom! — Akár egy óra múlva is, csak ne csinálja a felhajtást. Am ikor az aknász eltávozott, Benedek megmarkolta Godón az inget. — Negyvennyolc kutya? A z aknásznak is ennyit jelentettél? — egyre szorosab­ ban markolta az inget, de Godó kiszakította magát a markából és átlépett a kaparóteknő másik oldalára. — Hát igen — mondta. Baligáztunk át a csilléket. Legelőször február elején. A főútvonalon kidőlt a szerelvényből négy csille szén. Sóssal jöttünk befelé. Ránkszólt az éjszakás aknász: Godó, feldobhatnák őket. Ráment vagy félóránk, míg fellapá­ toltuk a szenet. Néztem a baligákat: a front csilléi voltak. Majd marha leszek én a frontnak lapátolni! Átcseréltük a baligákat mind a négyen. Másnap vártam, hogy majd keresik. Nem keresték. A másik héten megint cseréltünk baligát. A zt hiszed, van annyi sütnivalójuk, hogy rendesen írnák a csilléiket? Jártatják a szájukat, mor­ golódnak, de tulajdonképpen nem is tudják, hogy mit keresnek. Szakonként kétszáz­ ötven jön le onnan, naponként majdnem nyolcszáz csille szén! M it jelent nekik rongy öt-hat kutya? Nekünk a versenyhez kell ez, te állat. Ha megnyerjük az első­ séget, rád is másképpen tekintenek majd! Téged nem loptak meg még életedben? Nem a fenét! A z egész életedet ellopták tőled! Azok akik beléd törölgették a cipő­ jüket, falnak meg vigyorognak azóta is. Most megszállt a szentlélek, bohócot akarsz játszani előttem? Még most sem jössz rá. hogy ha meg akarsz élni, ha egyszer te akarsz felülkerekedni, azt csak ügyességggel, ravaszsággal lehet? — Én nem kérek ilyen disznóságokból! — mondta sötéten Benedek. — Nem? De a pénzt, a keresetet azért hazavitted? Ha mi loptunk, akkor te is loptál, drága barátom. Hó végén miért nem kérdezted: hogy lehet ennyi csillénk, amikor én kevesebbre emlékszem? — Engedtél te a csapat dolgaiban tárgyalni valakit? A zt fújtad, hogy az a te dolgod. Aljasul kormoztál, Godó. A többletcsilléknél mindig mérlegelési pluszról beszéltél. És közben engem is belekevertetek a disznóságaitokba! Godó gúnyosan elvigyorodott. — Hát ez a bajod? A gyávaság j ajveszékeel belőled? Gondolhattam volna. M i­ től félsz? Ha okosan csináljuk, semmi bajunk nem lehet. M it jelenthet a frontnak az a rohadt pár csille? Bagót. Nekünk meg jól jön, emeli a százalékot. Most ez kell. Hát lopás ez? Ha jól megnézzük, hogy mit hátráltat a front bennünket, amikor e l­ szedi tőlünk az üreset, te is rájössz, hogy csak a magunkét vesszük vissza. — Idehallgass, te gazember! — Benedek m elléje szökkent és öklével meg­ lasztította, hogy az a szénfalnak tántorodott — Te minden gazságodra találsz peni­ tenciát? Neked ez semmi? — ütni akart, de akkor megjelent Sós Bálint. — Most mi legyen? — kérdezte. — Kötözködik az aknász a sorompó miatt. — Szállítsatok — mondta Godó. — Mi is rögtön megyünk. — Hát veletek mi van? — szimatolt kiváncsi tekintettel a Csonka. — Megőrült a barátod — mutatott a csapatvezető Benedekre. — Rájött a félsz a csillék miatt. Prédikál! — Ne bomolj — jött közelebb Csonka. — Majd talán hagyjuk, hogy minden csillét elszedjenek előlünk? Beledögöljünk a becsületességbe, a normánkat meg sró­ folják fölfelé? Észnél legyünk, pajtikám! Benedek a fejét fogta. Verejtékezett. — Elhallgassatok — mondta vésztjóslóan. — Nekem ne pofázzatok. Ezt nem lehet elütni magyarázatokkal, csirkefogók vagytok! De nekem ehhez a gyalázathoz semmi közöm. 9 �Csonka közel hajolt és az arcába sziszegte: — Semmi közöd? No ne mondd! Hallod, Godó? Egyszerre önállósította magát! Ide figyelj, hülye! — fordult Benedekhez. — Kinek a kézírása van a csillejegyeken, mi? Nem te firkálod a baligákat? — De én! Harmincat is, meg ötvenet is egyszerre, amikor van rá idő Ha szállí­ tani kell, nem irkálhatunk baligát! — Na látod — vigyorgott gúnyosan Csonka. — Ha mi csak tévedésből is más csapat csilléjére tettük a bárcónkat, az a te kezed írása. És most mondd, hogy semmi közöd az egészhez! Benedek elsápadt. Körülnézett, hogy mit vágjon Csonkához, vagy mivel verje agyon őket. De megfogták a karjait két oldalról, erőszakkal leültették és Godó kéj­ jel, ördögi vigyorral sorolgatta mi vár rá, ha makacskodik, ha ki meri nyitni a száját. — Három egy ellen — mutatta az ujján. Nem találod kilátástalan hőbörgés­ nek a dolgot? Van-e olyan szűzmária az égben, aki egyetlen szavadat is elhiszi, ha mi hárman ellened vallunk? Hallgasd csak meg, hogyan festenek a valóságban az ilyen dolgok! Csonka, ki lopkodta a csilléket? — Benedek — felelte Sós. — Hívd fel Tipót odalentről! Hadd mondja az is a pofájába! Benedek lerázta magáról őket és feltápászkodott. — Rohadtak. Hogy az a keserves isten rogyassza rátok az eget. De nem baj. Ha a rács mögött penészedünk valamennyien, ezt akkor is megemlegetitek! Csonka összef onta mellén a kezeit, úgy nézte, megvetéssel. — Fortyogd csak ki magadat. Olyan vagy, mint a szószátyár vénasszony. Kutya, amelyik ugat, vicsorít, de ha kenyeret hajítanak feléje, az elől is vonítva menekül. Ide süss, komám! — tartotta Benedek elé az öklét. — Öt darab csillebárca van a kezemben. Azt is elárulom, ha érdekel, hogy a fronté mind az öt. Én cseréltem le őket a te baligáiddal. Érdekes, ugye. Most jól figyelj. Itt ez az öt baliga. fogd, aztán eredj vele Borbáshoz, mondd neki: itt vagyok! Én lopkodtam a csilléiteket! Csukas­ satok le, verjetek agyon, csináljatok velem amit akartok. Vidd vissza nekik. No. miért nem mozdulsz, a szentségit a pofádnak! Benedek egy csavarással kiszedte markából a csillejegyeket. Másik mozdulatá­ val lámpáját kapta le az ácsolatról és futásnak eredt. — Hát vissza is viszem! — kiáltotta. — Á llj meg, te marha! Üssük le! — hördült fel Godó. Odalent a csilletöltőnel.a f orgatólemezen érte utól Elkapta a feldúltan rohanó ember derekát, de az visszafordultában ököllel vágott a szeme közé. Godó íéltérdre esett a sárban. A z ütés megszéditette, vagy talán a megdöbbenés: íme a szerepek megcserélődtek és most ők vannak Csonkával Bendek markában. — Á llj meg, nem érted! — üvöltötte a szállítókötél súrlódó zaján át. — Állj. meg, mert . . De Benedek csak rohant, lefelé a siklón, nem törődve a meginduló szállítással. Lámpájának egyre kisebbedő fénye mutatta, hogy merre jár. Akkor Godó, mint aki eszét vesztette, odafutott a teli csillékhez és az első csille­ kerek alól elrúgta a támasztó lécet. — No várj, te rohadt, ez majd utolér . . . 10 �A csille előbb csak lustán meglódult, de pár méter után a vágat esése igen me­ redek volt: csak rövid táv kellett ahhoz, hogy hihetetlen irammal felgyorsuljon. Sós Bálint és Tipó döbbenetükből felocsudva, egyszerre vetették magukat utána, de azt emberi erő már meg nem foghatta. Mint a papírlapot, nyírta szét a zársorompót és a következő másodpercben szikrázó kerekekkel nyargalt lefelé a siklón. Tipónak annyi ereje maradt még, hogy a jelzőhöz ugorjon és benyomja a gombot. Utána vad csattanásokat hallottak, ordítást, aztán szívszaggató nagy csend lett hirtelen, és a siklóban szürkén gomolygott a por. Csonka szólalt meg legelőször, rémülettől furcsán elvékonyodott vinnyogó han­ gon. — M it tettél, te állat? — és Godóra meredt. — Ezért akasztás jár. Godó sápadt volt, de acélos erővel szorította meg Sós Bálint torkát. — Mit? — és rázta, taszigálta a cimboráját. — Elszaladt a csille! Megértetted? Hallottátok? Tipó, az istenedet! Benedek lökte el a támasztékot, saját két szemeddel láttad! Ha megpróbáltok mást pofázni . . . Tipó szó nélkül rohant le a karambol színhelyére, nyomában Csonkával. Godó csak akkor indult utánuk, amikor a sikló alsóbb részéről is fények kezdtek imbo­ lyogni fölfelé. A z elszaladt csille a legutolsó csillefogótól valamivel följebb ütötte le az első telit a kötélről, az meg a következőket. A siklónak azon a szakaszán végig teli és üres csilléket találtak feldőlt, össze-vissza fordult állapotban. K időlt ácsolatok, le­ szakadt kőtömbök állták útjukat, míg végre megpillantották Benedek lámpáját. A vájár nyakatekert, félig fekvő, félig ülő helyzetben hevert a vágat oldalában, ahová egy elszabadult üres csille szorította. — Itt van! — Tipó rávilágított és iszonyodva hőkölt hátra a véres, rongycsomó­ hoz hasonló emberi alak láttán. A z odaérkező fenntartó vájárok és Sós Bálint em el­ ték le róla a csillét. Addigra futólépésben odaért az aknász is. — Hordágyat! — ordította már messziről. Végnélküli, hosszú percnek tűnt, míg letérdelt a vájár mellé és hátára fordítva, figyelni kezdte a szívverését. Am ikor végre felállt mellőle, látta a tekintetekből részegeződő feszült várakozást. — Még él — mondta tompán, aztán megpillantotta Godót. — Ugye megmondtam! — üvöltött rá. — Ugye megmondtam, az isten verje meg! De én beírtam a köny­ vükbe, ezt le nem tagadhatja! Kalicka és egy másik szállítócsillés futott elő a hordággyal az elsősegélykam­ rából. Amikor megtudta, hogy Benede ket törte össze a csille, a sáros-véres talpra vetette magát és artikulátlan, torz hangok törtek elő a torkából. — Eredj innen — tolta odébb Godó és segített a hordágyra helyezni Benedeket . Kalicka fektében rúgott Godó felé. Gyors ugrással talpon termett és leszegett fejje l rohant a csoportvezető gyomrának, úgy kel l e t le fogni. eltaszigálni onnan. — Gyilkos! — ordítozta. — Őmiatta van minden! A hordággyal Sós Bálint és egy másik bányavárosi ember indult lefelé a siklón. Tipó világított nekik, az aknász előrerohant intézkedni. Godó szédülten nézett a távozók utón. aztán a vízlevezető csorga mellé térdelve öklendezni kezdett. 11 �TÓTH ELEMÉR: SANDASZÍVŰRE Mi végre készül hengerelt acél koszorú halma? Agyágbogakban miféle eszmék madara fészkel? Vagy már ott minden világos, mint a szinházban este? Sandaszivűre teríteném a hengerelt acélt. PAPP LAJOS: RONDO 12 A fecskék tavasszal fészket építenek majd akkor is, mikor mész-fehérré a fű, a víz fekete korommá s az égbolt, meg a tenger narancsrőt máglyává leszen; Ha mi nem leszünk már, a fecskék akkor is fészket építenek és testünk hamuját építő sárrá dagasztják apró szájukkal a fecskék. �POLGÁR ISTVÁN: MINDIG MASZK Dúdolgat a kályha, lebeg a meleg, kábít, enyeleg. Bor kéne, meg lányka. Bámulsz a firkádra: még vers is lehet. A halk rímeket ráhinted a lángra. Szelek ordibálnak terein a tájnak, mint kajla dzsinnek. Farsang közeleg. Nem öltesz fel maszkot — mindig maszk az arcod. 3 1 �LAKOS GYÖRGY: MEGBÉKÉLÉS Krákogó varjú telepedett a kútágasra és tipegő fekete lábával zúzmarát rázott le. A finom ezüstpor vakítóan csillogott a délutáni napban. Bundás az ágasnak emelte lapos fejét és méltatlankodása jeléül a farkát csóválta. A gazda a hátsó udvarban kopácsolt, de Bundást az efféle házi zaj nem érdekelte, őt az idegen madár jelenléte kötötte le. A szobában Bujdosóné tésztát gyúrt hideg vízzel, mert így jó az, a hideg ha­ marább szikkasztja, nyújtás után nyomban szabdalni is lehet. Ilonka a nylonharis­ nyát készítette elő, hogy hétfőn a városba menvén el ne feledje magával vinni a szemfelszedőhöz. Külföldi nylon, mégis lefutott a szem, pedig húsz forinttal drágáb­ ban adták, mint a boltit. A szobabeliek csendben, hangtalanul merültek munká­ jukba, s a kinti zajokra egyedül Bujdosóné ügyelt. Őt ugyan nem a károgás és krákogás késztette éberségre, sokkal inkább a szokatlan, egyre erősödő csattogás. — Ilonkám, kedves! Nézd meg, mit mível apád! A z asszony aggodalmaskodó szavára kifutott a lány a csípős hidegre. Hidegen, tisztán koppantak fürge léptei, mintha üvegen szaladna. Pillanatra abbamaradt a zaj, majd újból belecsördült a nehéz téli csendbe, hogy a varjú is elröppent ijed ­ tében, Bundás szomorúságára. — Édesanyám! — rontott be a lány riadtan és arcán rózsák gyúltak. — Édes­ apám szétveri a szekeret. A z asszony félbehagyta a gyúrást. Kisimult arcán árnyék se rebbent: méla una­ lommal mérlegelte a helyzetet. S egyre inkább nem értette a lány izgalmát. A z a szekér csak volt szekér. Csak csonk. A lőcsökből paszulykarók lettek, ép kere­ keiből a taliga kapott pótlást, deszkáiból az ól kerítést javították ki, a saroglyába pedig szalmát raktak és abban tojnak a tyúkok, ha tojnak, mert ilyen hidegben nem tojnak. A szekér vázát úgy támogatta alá Bujdosó Bálint romtéglával, hogy az jobban hasonlított tengelye csonkjaival egy hatalmas bogárhoz, mint bárminemű szállítóeszközhöz. A z új szekér ára már együtt a szekrényben. S csak azért nem vet­ ték meg, mert már az Országházban is azt vitatják, hogy a téesz, meg a téesz... Immár a szomszéd község bejárójához is kitették az új táblát. Szövetkezetiek lettek azok a „kimondottan” jó gazdák. — Jó lesz gyújtósnak! — mondotta az asszony. A lány rémülete ettől sem csökkent. — Ha végzett a szekérrel, Matyit veri agyon — heveskedett. A Matyi ezesetben nem emberi személy, hanem csak ló, de éppen ezért az emberi nemhez rendkívül közelálló élőlény. Bujdosó Bálintnak pedig legkedvesebb társa, amióta Csőgér sógor hűtlen szívvel a szövetkezetbe távozott és megszegte fogadalmát, miszerint míg világ a világ, ő bizony be nem lép. — A Matyit?! Szinte röppent kifele a könnyű kis vézna aszsony, akiből nehéz kinézni, hogy két olyan derék, nagymellű, csontos lányt hozott a világra, mint Ilonka, meg Kató, akit a pásztorkodó Szép Zsiga hasonnevű fia vezetett az anyakönyvvezető elé. A család veszedelmét éppen ez a házasság idézte elő. A z tette be a kaput Buj­ dosó Bálintnak. Iskolát járatott a lányával, az meg szerinte egy mihaszna család 14 �fattyújával állott össze. Egy nincstelennel, aki koldulni mehetett volna, ha nincs állami gazdaság a közelben! Mármint Bujdosó cirkalmazta így az érvelést, mert egyébként a fiatalok jól megértették egymást, s ha nem is dúslakodtak, szépecskén es boldogan pörgették életük orsóját. S még azt se rótták fel, hogy Bujdosó Bálint a lakodalmukra sem ment el, a jusst sem adta ki és feleségét az utcáról cibálta vissza a nagykasba dugott két kövér libával. Leszámolt minden szárnyas jószágot, nehogy engedékennyé és adakozóvá vál­ jék a puha anyai szív. A fiataloknak fülükbe jutott a hír. Sokáig nem értették az ellenszenv okát, ami később odáig nőtt, hogy Bujdosó már a köszönésüket sem fo­ gadta, hanem komoran, feltartott fejje l haladt el mellettük. Igaz ugyan, hogy az ifjú Szép Zsiga akkor már nem az állami gazdaságban villázta a takarmányt, hanem a tsz-be iratkozott, mitöbb hamarosan elnökké v á ­ lasztották. Bujdosó Bálint mindenkire haragudott, aki az embertársaival való közös összefogásban találta meg boldogulása módját, minthogy életének köre így mindig szűkült. A z meg éppenséggel bosszantónak mutatkozott a szemében, hogy az utcán (ő érezte így) nyíltan gúnyolódnak vele az ismerős emberek: „Hallom, Bálint bátyám, a veje lett az elnök!” Hát maga választja meg a vejét az ember! A gazda már a családban sem gazda! Ebből táplálkozott tehát a fiatalokra zúduló atyai harag, s innen kezdődik) Bujdosó Bálint befelé fordulása és az otthonmaradottak siralomházi, áldatlan mo­ solytalan élete. A kis asszony megállt az ól mellett s előbb felemelte a tompává kopott ól­ seprőt, amit szaladtában rúgott fel. — Elment az eszed, Bálint! — szólott azután, inkább simogató, mint feddő hangon. A rettentő nagy ember, akinek széles vállait és végtagjait kötélként fonták át a kipróbált izmok, a fejszét a magasba emelte és egy csapásra kiverte az avitt sze­ kér maradék oldalát. A bordák játékosan röppentek szét. A fejsze éle a nagy erő­ tő l belecsúszott a zsíros tengelybe, szikrát és füstöt vetett. — Ebből nem eszik a kolhoz! — Kell is azoknak ilyen ócskaság! — Ez még csak a kezdet — hangzott a vésztjósló jövendölés. — Vigyázz! Híre megy — csitította volna eszesen az asszony. — M ár a Dobó utcában járnak . .. — Hozzám nem jönnek. Megmondtam ne jöjjenek! Vigyék a földet. De engem hagyjanak. .. — Olyan erőd van, mégis félsz az élettől! Melegen, tiszta meggyőződéssel csengett az asszonyi szó és simogatott a tekintet. Mindig a legerősebb ember volt a faluban. Hogyan tudott ölelni! Meg parancsolni és a gazdaság dolgában rendezkedni! Amióta a nagyobbik lány férjhezment, még többet kíván tőle a föld. De náluk nem késett a betakarítás! Heteken át alig aludt, éjt nappallá tett az ő ura, mint nehezen induló fiatal éveikben. Bujdosó megsejtette a felkérődző szép érzéseket, némileg megenyhült. — Mások helyett másokért dolgozzak? — kérdezte. — Ha mind ilyenek lenné­ nek, akkor i s . . . — Tudom én mi f á j ... — Semmi. (5 �— Az, hogy a vöd az elnök. Hozza mennek tanácsért, mint valamikor tehozzád. Hogy egy brigádvezetőnek a tsz-ben nagyobb becse van, mint Bujdosó Bálintnak, aki sarkából rázta ki a földet és gyarapított, építkezett a maga erejéből. A ki még azt is tudja, hogy a nap fényétől jobban tojnak a tyúkok! Mindig a legszebb búzád volt, mindig a legjobb borod volt. Most meg a téesz.. — Elég már! Mi vagy te? Agitátor? Fenyegetően a magasba emelte a fejszét. — Te meg földbebújsz, mint a ganajtúró bogár — folytatta bátran a kis asszony, de fél szemmel már menedéket keresett. — Még az unokádat se láttad! S ebben az is benne volt: te elbújsz, megbújsz, gyáván a magad ketrecébe zár­ kózol, mert félsz, hogy jobb belátásra kényszerít a megismerés! E pillanatban nyikordult az utcai ajtó, Bundás éleset vakkantot s néhány borzas tyúk a szomszéd ház eresze alá futott. Bujdosó karja lehanyatlott és koloncként ló­ gott kezében a fejsze. — Itt vannak! — szólt csendesen az asszony. A z udvar közepén két férfi állott meg. A z egyik bőrkabátban és kék túrista­ sapkában, a másik — ebben nyomban felismerték Csőgér sógort — zsíros csizmában, sárga bekecsben, avítt kalapban, szájában öreg cseréppipa fityegett. — Adjon isten! — köszönt nagy hangon Csőgér sógor, amint olyan háznál szo­ kás, ahol tudvalevően harapós kutya van, s mint régi ismerős, újabb szavát a kutyá­ hoz intézte. — Csitulj, te megveszekedett! Nem eleget jártam ide filkózni! A vén okos Bundás barátságosan vakkantot, mintha értené a szót s a hátsó udvar felé futott, hadd lássák meg a vendégek, hogy ott a gazda és a gazdasszony. Csőgér sógor és nyomában a bőrkabátos ember odalépegetett az alacsony kerítés­ hez. Értő szemük az udvarra tapadt, amely ige-igen hasonlított a muhi-pusztai csatatérhez, a szekér ízire vagdalt roncsaival. — Hozzád jöttünk, Bálint — szólott Csőgér sógor mély és meleg közvetlenség­ gel, mintha csak tegnap hagyták volna abba a filkózást a kerekre kopott, zsíros és színtelen piatnik-kártyával. — Hozzám? Ez még csak amolyan halogató kérdés. A z asszony sietett az ura segítségére. — Jó lesz begyújtani — mondta és a forgácsra mutatott. — De hát térüljünk b eljeb b . . . Tétován, kelletlenül Bujdosó Bálint is megindult. A szobában a lány fürge ujjal a laskát metélte. A z ágyon fehér szalvétán még két levél tészta hevert. A z asztalon meg az előkészített nylon-holmik. Szégyellőspirosan vette tésztás kezébe a fölösleges női fehérneműt Ilonka, és hellyel kínálta a vendégeket. A bőrkabátos kezet fogott vele és nevetett, hogy lisztes és tésztás lett a lány kezétől a tenyere. Városi ember volt, téglagyári berakó. Ilonka úgy vélekedett, hogy látta már a városban. Könnyű alkonyi fények verődtek be az ablakon. Bujdosó megállott a nagy tükör előtt s hatalmas alakja teljesen eltakarta. — Hozzak bort? — kérdezte Bujdosóné és választ se várva, fogta a kancsót és kisietett. Bujdosó megvárta míg becsukódik hitvese mögött az ajtó. — Mielőtt hozzákezdenétek — mondotta ájtatosan, szinte kenetteljesen — , 6 1 �megmondom: ne is fárasszátok magatokat. Tudom, hogy mi a törvény. Én beadom a f őldet, de nem megyek közétek ... Csőgér sógor a kályha párkányához verte a pipát. — Én nem amiatt jöttem, hogy rendeletekről beszélgessek veled. Azért jöttem, hogy kössünk békességet. Mert ha a békesség megvan, majd eljövünk holnap s be­ szélhetünk a törvén yről. . . Azzal Csőgér sógor átaltelepedett az asztal melletti lócára s minthogy közben az asszony is megérkezett a boros kancsóval, otthonos bizalmaskodással mondotta. — Hozzad azt az ördög bibliáját! Itt az elvtárs, hadd tanuljon! A fordulat annyira megzavarta Bujdosót, hogy önkéntelen az ablakmélyedésbe nyúlt a kopott kártyáért. S nem is tettek mást, csak a lapot verték, de azért mégse olyan volt ez mint régen. Maradt némi távolság a két ember között. Csőgér sógor távozása után azonban Bujdosó Bálint már sokat engedett mogorvaságából. Valahogy elfelejtette, hogy eredetileg a Matyi agyonverése lenne soron. Sót inkább illatos, száraz szénát dobott Matyi elé a jászolyba, s még nevetni is kedve támadt, amikor a buta kis borjút a tőggyel való viaskodásban látta. Ámbár jól lehet, hogy ez csak a bor minőségének válik dicséretére! Mert később amikor a friss bor mámora elszállt, ismét elkomorult Bujdosó. — A városban keresek munkát! — mondta kínos hallgatás után. — Nem teheti — szólott foghegyről Ilonka, ő merészel a legbátrabban ellent­ mondani. — Téesz-elnök a veje, mit szólna a világ! Először hangzott úgy a veje hivatala, mintha inkább növelné a Bujdosó család tekintélyét. Addig sértőnek találta mindig, most másként ízlelte. — Önálló ember vagyok. Nem a gyermekeim szültek engemet — mondta mér­ gesen. De Ilonka csak nevetett. — A z már igaz. De mihez kezdene a városban! Magának a föld az istene. A várost sohse kedvelte. A z csak a piac miatt jó. Maga mondta, nem én találtam ki. Mert a városból jön ugyan a villany, meg a szerszám és a ruhanemű. .. Engem se engedett a szövőgyárba! Bujdosó mélyen hallgatott. Midőn a két nő a hideg konyhában összefutott, Bujdosóné bizakodva súgta a lányának. — Kiadta a mérgét! Nyugtalan és álmatlan éjszaka után keveredett elő Bujdosó. A bokrok a ház tö­ vében megrázták zúzmarás díszüket. A disznók éhes visítása messzire szállt a csont­ táfagyott csendben, mint a vonatfütty. A z ilyen időt mondják „disznóölésre való”-nak. Ellátta a jószágokat és rendet rakott az udvaron. Éppen csövestengerit hoztak le a padlásról. Akkor értek az udvarra Csőgér sógorék. Ilonka bizalmasan apjához fordult és suttogó hangon kérlelte. — Í rjon alá! Igazán, írjon alá! Ismét a sarkos lócára telepedtek. Ilonkát is bevonták a filkózás változatos él­ vezeteibe. Egy-egy fintorral, kacsintással jelezték kártyáik minőségét partnerüknek. Ilonka a városi emberrel került szembe, egy párba. S amikor, hol az egyik, hol a másik pár jutott a „szolgaság” vagy az „uraság” sorsára, nevetve jegyezte meg a városi: 17 �— Ma már csak a filkóban van ilyen. S Ilonka figyelte édesapját, hogy az milyen éberen les a szóra. A munkás meg Ilonka szemeiből olvasott játékosan kedves meséket és verseket. Csőgér sógor a sörteszakállát boronálta a gigája körül. — Mi van veled? M iért nem teszel? Bujdosó a csizmája fejére szögezte tekintetét. Rámás, új, ünnepre való csizma. — Meggondoltam. Nem adom a földet se! Csőgér sógor leejtette a pipakupakot, ami egyébként is lejár. — Lehetséges, hogy nem írnál alá? — Aláírok én, csak nem nektek. — Hogy énnekem nem?! — Csakis a vejemnek! Csőgér sógor majdnem lenyelte a magafaragta pipaszárat. Ilonka földrehullatta a kártyalapokat. Bujdosóné leejtett egy poharat, egyedül a munkás figyelt nyu­ godtan. Ezért vett hát kora reggel új csizmát! K i tudja, mit forgat a fejében! S amikor Bujdosó kifejtette, hogy ő máris indul, Ilonka is hozzájuk csatlakozott, mondván, hogy visz egy sülttököt a nővére kisfiának. Szép Zsigát meglepte a szokatlan és váratlan látogatás. — Hol jár erre, apám? — Hozzád jöttem. A juss ügyében. Van nyolc hold földem, gondoltam, rátok iratom. Ez kihívás a javából. A vő mégse veszi annak. Tréfával üti el a fondorlat élét. Örökség, juss. Nincs annak már jelentősége. — Hát Ilonkára nem gondolt? Neki nem ád semmit? — kérdezte. Mind nevettek. Még Bujdosó szája szélén is megjelent egy könnyű, ideges rángás. — Hát jó. Akkor Csőgér sógor nyomban elkészíti a szerződést — mondta a tsz-elnök. — Vegyél csak elő egy belépési nyilatkozatot! A blanketta az asztalra került. Ez már újfajta. Több rubrika van rajta, segít valamelyest a leltározás előkészítésében. Csőgér sógor beírta előbb a nevet, a lak­ címet, földterületet, Bujdosó bemondása alapján. — Lovad? Ugyebár egy. Hozzad be majd a járatlevelet a tsz-irodára. — A járatlevelet — ismételte Bujdosó. — Szekér? — A z nincsen. — Volt neked — bökte ki hirtelen Csőgér sógor. — Tönkrement. Van ugyan egy kis pénzem ... De az majd jó lesz most már traktorra. A z aláírás is megtörtént. Nagy csend szakadt a szobára. Szép Zsiga átkarolta apósát. — Van-e valami különleges kikötése vagy kívánsága, apám? Bujdosó Bálint arcizma megrezdült egy pillanatra. Sűrű és ernyős fekete szem­ öldöke úgy ívelt át mély barázdáin, mint folyón a híd. — Van fiam. Van . .. Látni akarom az unokámat. .. 18 �VIHAR BÉLA: ESTI SÉTÁK ÓRÁIBÓL A sár beszennyezi az utat. A kő szétzúzza a koporsót. A szolgaság eltorzítja a jellemeket. Idővel minden baj elrendeződik, csupán addig nem szabad belehalni. Mindig az eszével akart élni; ezért szürke lett, mint a por, kiszáradt, mint a fa, s már nem tudja meg soha, hogy mindent elmulasztott. Egy kéz ezt írta a homokba: Ha vágyunk nem teljesül, boldogtalanok vagyunk, de nem vagyunk mindenképpen boldogok, ha beteljesedik. Kígyóringású szavak bűvésze. Mosolygása fekete kenet. Tükörképét már rég leköpni rest, de a csukott ajtó megett, önmagát is kineveti. A sors szüntelenül beszélt hozzánk: hol egy eseményben, hol egy futó pillanatban, hol váratlan találkozás során egy-egy ember révén közli velünk akaratát, üzenetét, csak éppen oda kellene figyelnünk. 19 �Fáradt vagyok, nehezen bírom elviselni a világot, — szóltam ifjúkoromban anyámhoz. Erre ő felkelt a konyhabeli kis székről, szemembe nézett, majd így szólt: A rossz kedv, csak a lélek lustasága — mondotta. Ezt próbáld legyőzni és világot nyertél általa. Bábuval játszik önfeledten a gyermek. Mondd neki, hogy amit ölében dajkál az csupán rongy és kóccsomó. Vajon ő nem tudja ezt? Dehogynem. Mégis szánakozva néz rád, ki már elfeledted, hogy a költészet varázsa a rongyot és a kóccsomót élővé változtatja, s e művelet egyszerre játék és alkotás is. 20 �KONTÓ ISTVÁN: CSAVARGÁSOK Érkezésemet és gyors eliszkolásomat konyhánk ablakának csörömpölése jelezte. Ugyanis ott dobtam be iskolás táskámat, ha elszöktem hazulról. A haverok lapulva vártak a Répce-partján. Szilaj barna csikók, keménykötésű cigány-gyerekek. A Malomszernek nevezett holdnyi kis szigetünkön — melyet azóta elmosott az ár — gyakran hancúroztunk. A zenész-feleségek csitítgatva küldtek el házaik elől. Óvták férjük álmát, akik tán horkolva is, alázattól tátott szájjal a duhajkodók óhaját figyelték. Meghökkentett, hogy a f elébredők soha nem szóltak ránk. Bús hallgatagon ültek ki a közös udvarra és napoztak. Ennyit éltek önmaguknak. A családnak ebéd­ nél mesélték el az éjszaka eseményeit. A gyerekek füleltek. Megfogamzott bennük a szó, legtöbbjük az évek múltán jó emberismerő lett. A z apák kitöréseiben egyre több volt a panasz. Keserűséggel telített szavak zuhogtak: „Nem kell már a muzsika. Egykor kocsit küldtek értünk. M ire gyűjtenek az emberek? Tán azért, hogy ver­ senyt futhassanak a felsrófolt árakkal? Pénz a postán, tej az ablakban, kulcs a lábtörlő alatt. Ha ez így megy, rövidesen habarcsot keverhetünk mint a Göbe, a Kappan, meg a Csontos.” Ha netán egy szerencsés napot fogtak ki, dicsérték a rendszert és hálálkodtak. Véleményük hangulatuk szerint változott. Állandóan v i­ táztak, ki a jobb zenész. A szócsatát cincogások, bemutatók követték. Este a kocsmák dobogóin húzták a parancsolt dalt. — kifogyhatatlan kedéllyel, behízel gő mosollyal. Igazán perlekedni csak asszonyaik tudtak. Mindent elkövettek, hogy a ricsajra összesereglők ne unatkozzanak. Kiváltképp irigyeltem köpőkészségüket, amint a vetélytárs szemét megpecsételték. Mikor kifogytak a válogatott jelzőkből, a fene, rák és hasonló jókívánságokból, lebbent a szoknya. Csapkodva mutogatták pecsenye­ piros húsukat, női büszkeségüket. Merő véletlenből ilyenkor bennfeledték bugyijukat a szekrényben. A ceremóniát esténként mi folytattuk. Versenyben rohangásztunk, kornyikál­ tunk és verekedtünk. Nézőink a kerítések tövében kuporodtak le, sokszor könyék­ jogon foglalva helyet. Versenyfutásunkat léhűtő kamaszok indították, az idősebb kópék pedig tekintélyt-kihívón feszengtek a döntőbíró tisztében. Annyira buzdítottak minket, olyan hízelgőn, eszünkbe se jutott, hogy ugratás az egész. A z éles kövezetű úttól megvastagodott a bőr talpunkon. Jókat röhögtek rajtunk és csípős megjegyzé­ seket tettek. Ekkor már sértő volt, hogy nem veszik komolyan küzdelmeinket. Csínyt eszeltünk ki, hogyan ugrasszuk össze őket. Egyszerre öten értünk a célba. Teljes lett a káosz. A döntőbírók egymásnak estek. A zűrzavart újabb futással tud­ tuk csak megszüntetni. Aztán birkóztunk, bokszoltunk. Otthon anyám elrémült a kék foltok láttán. Megtiltotta, hogy mégegyszer közéjük menjek. Megvigasztaltam, hogy egyedül csak P ukka vert meg, éneklésben én győztem. Másnap ismét a torz­ szülött Pukkával volt a legnagyobb csatám. Majd szétverte a fejem. Csak akkor bocsátottam meg neki, amikor már híres bajnok lett belőle. Lám, nem hiába gya­ korolt rajtam. 21 �Minden szerbelihez bejáratos voltam. A farkasétvágyú szegénység ellenére is tisztán tartották lakásaikat, bár némelyik családban tizenöten is feküdtek négy ágyon. Mindenki hiú volt származására, raj romaságára. Szóba sem álltak a ku;pecekkel, a teknősökkel, a vályogvetőkkel, oláhcigányokkal, gagyizókkal. De szorult helyzetben „én is roma vagyok” hivatkozással — a legkülönfélébb ágakon — bi­ zonyították rokonságukat. Olyan zenésszel nem beszéltem, aki például Bihari Já­ nosig ne vezette volna vissza a családfáját. Ősi telepességükkel nem kevésbé hí­ zelegtek maguknak. Megfizették az árát. A község eleinte viszolygott befogadásuk­ tól, de látva alkalmazkodóképességüket, simulékonyságukat, látszólagos igénytelen­ ségüket, kihasználták őket. Bohémségük, a lenézett szegények lelkitusája, mélyen őrzött képességük meg­ csillogtatása volt. Hónapokon át spórolgattak, hogy egy napon mindent föltegye­ nek a szenvedélyes táncra, a mámorító dalra. A z oláhcigányok másfajták voltak. Prim itívek és egyben szélsőségesek. Annyi titkuk volt, hogy örökké a gyanú súlya alatt érezték magukat. A lehelő legrosszabb hírek terjengtek róluk, emiatt gyakorta zárt kapukra találtak. A parasztgyerekek csak akkor merték gúnyolni a házalókat, ha biztos búvóhelyet találtak. A z ápolat­ lan, csupán a betevő falat megszerzésére törekvő kunyerálók részére nem volt mene­ dék az előítéletektől megfertőzött falvakban. Ha valahol mégis letelepedhettek, rövidesen úgy beilleszkedtek, mintha honfoglalás óta együtt lennének. Úgy tűnt, a putrik előtt pipázó öregasszonyokat nem lehet egykedvű közö­ nyükből kimozdítani. A dohány és a pénz megoldotta nyelvüket. Múltjukat idéz­ ték. Regéik rapszódiák voltak, hogy a gyűlöletet ivadékaikba is beoltsák a csend­ őrök és gazdagok ellen. Fagytól, kígyótól, éhségtől nem féltek annyira, mint a zsaruktól. Rendkívüli történetek elevenedtek fel. Hallgatásukért képes voltam be­ szívni kétes illatú rongyok füstjét, amelyekkel a szúnyogokat űzték el. Dicsértem szívósságukat, leánykori szépségüket. Ez még jobban megpuhította őket. Leleményességnek neveztem azt is, hogy rossz vödrök a kéményeik. Olcsó, ízléses, nem dönti le a szél. A „prósztók” nem jönnek rá ilyesmire. Szemük rejtett mosolyából tudtam, megkedveltek. „Milyen egyszerű és jóravaló az ifiú r!” — fűzőcskéztek viszont. — „Jó lenne a Lulikának, vagy a Pannikának.” — és már intettek is a kandi eladólányoknak, húzódjanak közelebb. Azok odasom­ fordáltak és kelletően riszálták csípőjüket. Űgy ringott fodros százszínű szoknyájuk, hogy káprázott a szemem. Ugyanakkor ez dobálódzásra ingerelte a maszatos lur­ kókat. A felnőttek alapos, sőt kiadós verése után meghunyászkodtak. Ha egy pohár vizet kért valaki, egyszerre ugrottak mind. Ragyogtak, ha jót tehettek, ha szíves­ séget fogadtak el tőlük. Bár jósoltak, önmaguk nem hittek jóslatokban. De miért ne fejjék meg azt, akit lehetett?! Babona és mondaviláguk egyéni volt. Hirtelen törtek ki indulataik, bármilyen sértést azonnal igyekeztek megtorolni. Éjszakánként járványban elpusztult malacokat, tyúkokat ástak ki a dögtemető­ ből. Ha a juss igazságtalanul osztódott meg, duzzogtak, de nem veszekédtek. A társra másnap is szükség volt. Számkivetettségükben, kilátástalanságukban marták egymást. A helység kiközösítése elzárkózottá tette őket. Am ilyen szabadon, korlát nélkül éltek, úgy töpörödött össze önérzetük. Rúgás jobbról, verés balról. Védelmük — a foguk, karmuk és bosszút kielégítő lopás. Végül mögéjük állt a törvény is az új szellem. 22 �Vasárnap délután volt. A vidékre hőség, mozdulatlanság terpeszkedett. Unat­ koztunk. Már-már a moziba indultunk, amikor az úton feltűnt egy részeg. Cukor­ kára valót remélve mellészegődtünk mint a hatan. — Bácsi! Adjon egy forintot! — dobta föl a kérdést Szutyka. A bácsi megállt, kotorászgatott zsebeiben. Kalapja ide-oda billent a fején. Teste előredőlt. Lábai szaporázva indultak meg, hogy utolérjék a test egyensúlyát. Mikor ez sikerült, no lám milyen ügyes vagyok mosollyal az arcán megállt, nézett min­ ket. Tétovázása bátrabbá tett bennünket a kunyerálásban. Gibic szünet nélkül verk­ lizte: „Jó ember a bácsi! Jó ember a bácsi!” Megárthatott a korai dicséret, vagy az illető nem akarta tanújelét adni jóságának, mert rövidebb pihenőket tartva egyre csak haladt. Csalt, hívott, kisérjük még. Sorra kérdezte, ki az apánk, mire kell a pénz. Annyit csevegett, azt vettük észre, közel kerültünk Bükhöz. — Hűha! Gyerünk vissza! — kilátottam. — Elkésünk. — Maradjatok! — mondta tagolva a részeg és egy marék forintos mutatott. — Mind megkapjátok. — Na, úgye! Mondtam én, hogy jó ember a bácsi — dörzsölködött a bongyor­ fejű Gibic. A z emberbácsi ismét zsebre csúsztatta a pénzt. Fanyar arccal néztünk össze. — Énekeljetek, ha keresni akartok. Kényszeredetten énekeltünk. A por kegyetlenül égette talpunkat. Homlokunkra verejték-gyöngyök szöktek, ünnepi ruhánk nedves lett az izzadtságtól, torkunk kiszáradt. A falu közepe táján a kijózanodott férfi megállt egy ház előtt, végigmustrált bennünket és belépett a kapun. Csapódott a retesz. A gazda kajánul vigyorgott. — Gyorsan kotródjatok el innen cigányfattyúk, mert rátok eresztem a kutyát! Lábaink remegtek, szánkat tapadós hártya vonta át. Még csak vizet sem a d ott. . . Lehajtott fejjel, szégyenkezve botorkáltunk haza. Reggel óta csatangoltam. Céllövöldések, körhintások, bazárosok és cukorka­ árusok fontoskadtak a főtéren. Helyezkedtek, hogy sátoruk minél inkább a búcsú­ járók útjába essék. A kismisére özönlő öregasszonyok, apókák csizmáin friss pasztaillat nyelte el az istállók ammóniáját. A gyerekek a cukrász sátrak körül sündörögtek. Pénzüket markukban szorongatták. Be kell osztani, jusson mézeskalácsra, trombitára, pör­ gettyűre, fagylaltra. Ilyesmire nem volt gondom, mert úgy iszkoltam el hazulról. Dehogy engedett volna el anyám idegen faluba egyedül! Nézelődtem hát minden­ felé. A kocsma udvarán egymás után gördítették a hordókat. A férfiak habzsolták a tömör habkoronájú soproni sört. A tákolt színpadon megszólalt a zene. Valaki gyen­ gén a vállamhoz ért. Hátrafordultam. Velem egyidős kislány állt ott. Kék szemű, szőkehajú, akár egy tündér. — Kisfiú, te hovavalósi vagy? — csilingelt kedves hangon. Illedelmesen m eg­ mondtam. Közben jól megnéztem, kivel van dolgom. — Engem Margitkának hívnak. Tudsz táncolni? — Nem — csóváltam röstellkedve a fejemet. — Gyere, megtanítlak. Kettőt jobbra, kettőt balra. 23 �Sután ügyeskedtem. Úgy ugrálhattam, mint egy kecskegida, mert a nagyok harsányan nevettek. Margitka anyja megsímogatta a hajamat, kézenfogta kis partneremet. Megígérte, litánia után játszhatunk náluk. Vártam. Rettenetes éhség tört rám, émelyítő. A gyerekek az orrom előtt szopo­ gatták a csirkecombot, fanyalogtak a rántott húsokon. K érjek tőlük? Nem. Mi lesz, ha anyám megtudja? Elindultam a templom felé, hogy megvárjam Margitkát. Jó ötven lépésnyire magas, hajlotthátú férfi lépett ki egy kapuból. Jött, egyre csak jött, szembe velem. Haja a válláig ért, dús bajusza fölpödörve, jobb kezében kutyaverő husáng, egy nagy furkósbot. Szent Pétert képzeltem el így, csak nem ilyen feketének. Felismertem. A z oláhcigány Jóska. Félelem fogott el. Most bizto­ san megfizet a csúfolódásokért. Sokszor nevettük ki, mikor elhajtotta előttünk a gebéjét. M it tegyek? Elfussak előle? Már nagyon közel van. A z árok széles. L e ­ lassítom lépteimet. Bal tenyerében foszlósbelű kalács sárgállik. Van egy kiló. Lopta valahonnan — gondolom magamban. A háta is a kéregetéstől görnyedt. Nadrágja foltos, inge gyűröt.. A kalács ott lapul a vaskos, feket ujjak között. Még négy lépés. Három . . . kettő . . . megáll. Találkozik tekintetünk. Szemöldöke sűrű, mintha a napsugarak ellen nőtt volna, hogy ne jussanak a pupillájáig. Arca ráncos, cserzett. Fölemeli a botját. Most ütni fog. Behunyom a szememet is. Semmi. Felsandítok. Pipáját vette ki a szájából. Sárga fogai közül morog valamit. Másodszorra értem csak meg, mit akar. — Nászá, gyárek! — és nyújtja a kalácsot. Nyúlnék, — de egy oláhcigánytól elfogadni? Oláhcigánytól, aki maga is kéreget ! Nem mozdulok, bambán nézek. A z öreg látja zavaromat.. — Fogd! — kínálja ismét. — Kákástéjjel sütötték. Hm. Pedig olyant még nem ettem. Finom lehet. De mi lesz, ha már nem kap többet? Estére éhes lesz. — Köszönöm, nemrég ebédeltem — feleltem nyál-nyeldesve és elfordítottam szememet szúrós tekintete elől. Éreztem, tudja, hogy füllentettem. K i tudná nála jobban az éhséget megállapítani? A járdát turkálta botjával. Elindultam. Lassan leeresztette bal karját. Tétován, lomhán lépdelt tovább. Megálltam, utánanéztem. Egy kőbe rúgott fapapucsával. Zoli nem vágyott egyedüllétre, mégis különc lett. Tehetsége volt az oka. A lig mozdult ki vályog-házukból, egész napon át gyakorolt. Elvált huga két gyereket hozott vissza a fészekbe, bővíteni kellett a szobát. K i­ ütötték a közfalat a konyha és szoba közt. Egy hodály lett a lakás. Zoli örült, mert Jobb lett az akusztika. A téli tüzelőt édesanyja hordta az erdőről. Kényeztette, dédelgette fiát. N e m törheti föl a kötél azokat a nemes, szép ujjakat, amelyek csak neki csaltak ki min­ den csuda hangot a szárazfából. A selyemfiú — így keresztelték el a szerbeliek — sohasem vitázott, csak hege­ dült. Szögletes álla mint valami satu, úgy tartotta a hangszert. Szemében ábrándos­ 24 �ság és nyugodt fölény ült. Úgy tetszett, nem lát senkit maga körül, csupán a játék szépsége tüzeli. Beethoven románcok, Vivaldi koncertek szólaltak meg. „Ne ezzel szédíts minket. Magyar nótát, meg csárdást játssz! Próbáld meg ezt!” — igyekezték megfogni a többiek es kivették kezéből a vonót. Mosolyogva hallgatta kínlódásukat, majd háta mögött és feje tetején mutatta be ugyanazokat a variációkat. Ez annyira sértette a zenészeket, hogy az állandó és alkalmi bandákból egyaránt kihagyták. A z anya, hogy fiát vigasztalja, egy csinos cigánylányt vitt házába. Összeálltak. Ez a próbaházasság-féle együttélés nagy hagyományokra tekintett vissza a cigányság életében, így senki nem vette zokon. A zt viszont furcsállották, hogy nem a legény választott. És miből fogja eltartani az arát? A lánytestvérek addig marták bátyjuk ágyasát, amíg az egy este megszökött és vissza se tért többé. A művészjelölt játszott. A z ablak alatti virágágyaknál megszakítottuk kergetőzéseinket, hogy hallgassuk :a kifinomult muzsikát. Pajkosan vigyorogtunk, mikor a kis ferdeszemű Szúnyog meghatódva elbőgte magát és szoknyájával törülgette könnyeit. El-elkaptuk, hátra­ cibáltuk a kert alá. A szerelmet megismerni korainak tartottuk, de a színhely fe l­ mérését nem. Visított mint valami kis malac. Tizenhárom esztendős volt, szemérmes. Valahányszor elcipeltük mindig visszalopakodott az ablak alá ... A karácsony minden rendű-rangú zenésznek kereseti lehetőséget adott. Házról házra jártak köszönteni. Zolit a Szúnyog apja hívta magával. Húzták, meg ittak Mikor visszaértek a szerbe, Szúnyog papa megállt, az öklét rázta, a hangszerrel ha­ donászott és kiabált. A küzdelem egyoldalú volt, Zoli csak bólogatott. Mindenki tudta, hogy nem a kereseten marakodnak. Zoli hosszú ujjait tördelte és rimánkodni kezdett: — Mi lesz a Zeneakadémiával, Feri bátyám?! — Majd jössz velem muzsikálni. Elveszed a lányomat, vagy megöllek. Elvette. Hiszen a „szemérmes” Szúnyogban már megmozdult a magzat. A z „új magyarok” legérdekesebb figurája Pojáca volt. Bárhová hívott, min­ denüvé követtem. Utunkon kalapok lengtek feléje, integető gyerekkezek üdvözölték, óvónők szemlesütve fogadták kézcsókjait, kofák csúsztattak zsebébe almát, őszi­ barackot. Annyit mosolygott, hogy szélesre nyúlt a szája. Egyedül Szemes doktor úrnak köszönt előre. Derült, amint az öreg nyájas „szervusz fiam ” -mal tisztelte meg. Mint doktorfi követelte, szólítsák Pojácának. A nőket lovagkori etikettel szédítette. Férfias eleganciával, könnyedséggel ud­ varolt. Hogy értette a széptevést, bizonyítja az, hogy öt nővel állt össze. Am int a börtönből kijött, mindig vált, m ivel új kertészek öntözgették virágait. Dr. Pojáca a zárkák és csórósága ellenére is nagy hangsúlyt fektetett a családi becsületre. No, meg a betyár becsületre is. Ellenszolgáltatás nélkül soha nem fogadott el semmit. Ha nem volt cigarettája, hallgatókat toborozott. Nevetett egyet és megszokásból kérdezte: „Srácok! Akarjátok, hogy meséljek?” Hogyne akartuk volna, mikor sza­ vaiban tíz Grimm mese feszültsége kelt életre. Kitalált történeteket mesélt. Izgal­ mában cigarettát kért, rágyújtott és felnevetett. „Elfeledtem a végét.” — mondotta. Egy mesét sem fejezett be, mi mégis újra lankadatlanul hallgattuk. Aztán levette ingét, hogy kemény izmait mutogassa. Vaspálcákat hajlított sorra, hegyes tőröket ejtett combjára, amelyek úgy pattantak vissza, mintha gumira estek volna. 25 �Mindenféle munkát elvállalt, de csak alkalmanként. A gazdák szívesen fogad­ ták munkáját, mert hajnali négykor már indult kapálni, vágta szakadatlanul nap­ nyugtáig. Felvette a pénzt és elitta barátaival. Másnap pontosan ott volt a mezőn. A rendőrség néha átfésülte a szert, hogy munkára szorítsa az ingyenélőket. Pojáca mindig kimentette magát: „Kérdezzék meg Bunes gazdauramat, hozzá járok.” A gazdák pártolták, ha akkor valójában náluk dolgozott. Mikor termelőszövetkezetbe lépett az egész falu, ő a kosárkötőnél vállalt mun­ kát. Vesszőt hordott a hat kilométerre levő erdőből. Mindenki ámulatára mázsás kötegeket hozott a hátán. Egy ízben az erdész ráuszította a kutyáját. Pojáca le­ dobta terhét, elkapta az állatot és a levegőbe emelve levágta a fejét. A z erdész tob­ zódó dühében rárontott a puskatussal. Mi sem természetesebb, Pojáca összetörte az erdész bordáit, majd pedig a puskát. Ezzel indult el tüneményes börtönjárása. K ö­ vette ezt egy rendőr megverése, aki önhatalmúlag garázdálkodott és rettegésben tartotta a környéket. Élményekben gazdagodva szabadult ki mindig, de meséi komo­ rak lettek. A nagy dunai árvíznél kimentette azt a rendőrt a jeges áradatból, akit meg­ vert. Évek múltán is csodálattal emlegették a szeriek. Mindenkinek igazságot akart szerezni, de mindig csak ráfizetett. Beállt egy vándorcirkuszhoz, s mint erőművész járta végig Európát. Megunta a kóborlást, hiányoztak a kíváncsi mesehallgatók. Munkát kért és kapott. Most szabad idejében, hogy felvilágosultságának tanújelét adja, a környék ci­ gánytelepüléseit látogatja, beszédeket tart: „Rövidesen a kommunizmusba érünk, és néhányan még mindig úgy éltek, mint a hottentották. A civilizációt önmagatoknak csak saját restségetek felszámolásával szerezhetitek meg. Minden lehetőséget meg­ nyitott előttetek az állam. Ha melóztok, ilyen sorsotok lesz, ni!” — és megmereví­ tett muszkliját mutatja. „Mondjátok meg, miért szeditek fel az új lakások parkettáit, miért kenitek be mindenfélével a házmester kilincsét?! M i?!” „Könnyen beszélsz — cukkolják az ismerősök — te földes szobában laktál, nem volt mit fölszednetek.” Pojáca bízik a cigányság felemelkedésében akkor is, ha egy-egy „meggyőző” beszéde után bőrét mentve el kell inalnia. 6 2 �VÉGH MIKLÓS: TÁVOLI SZERELMESEMNEK Nehéz utat jelölt a sors nekünk, s megyünk, megyünk, mert mást mit is tegyünk: megláncolt lábbal, két év távolából, százmérföldekkel ujjaink között így vergődünk. Már vágyunk teljesülte csak mély álomban, néha-néha int, és odavannak — bárhogy is tagadjuk — tán odavannak legszebb éveink. Nekünk nincs időnk apró örömök melegét fogni tenyerünk között, s apró gondoktól félszünk tántorít el: a húr, amely a szívünk közé feszült csupán mély rezdülésre hangolódott. Sorsunkban nincsenek testvéreink, és odavannak — bárhogy is tagadjuk — tán odavannak legszebb éveink. De mindennapi lágy szelet kenyért, szelet vető alkony leheletét, az éjszakának apró rezdülését magamhoz véve téged áldalak, mert vagy nekem, mert megtagadva mindent, mindent Te adsz, s örökre adsz megint, s nincs megbánás, mi tőled elsöpörne, bár odavannak legszebb éveink. NAGY ISTVÁN : MUNKÁBAN, SZERELEMBEN Futok a dombra fel izgatott lihegésem versenyt fárad a széllel: előttem a tegnapi otthon, apámat kisérték tizenöt évvel ezelőtt, így lépett ki lassan az életemből s most haragvó vagyok, keserű-konok, minden szóra felszisszenő, megbántott farkas, járom az utcákat, kiabálni szeretnék 27 �vagy felszedni az utca kövezetét, sátrat emelni az égből jókedvű embereket gyűjteni alája, hogy mindig meleg legyen. Hátamon átfut a borzongás, rímtelenül beszélek megint magamra hagyottan, napok sarába, évek közönyébe süllyedek s nem látom az utat, amelyik kivezet. Valamit tenni kellene, hogy megőrüljön ez a csend ez a csend, ez a fojtottan daloló. Minden perccel szegényebb leszek, ha nem fogom karjaimba az időt, felbomlott bennem a régen-volt egyensúly egyszerre szalad ereimben a vér, döntött erdőn átgázolok, hegyek során átlépdelek, magamat-teremtő óriás vagyok, félelmetes, egykedvű, ön-játszó figura, botladozó bolond, romantikus énekes. Minden lánnyal kevesebb leszek, ha nem karolom szorosan, mert mellém sodorta az élet büszke számadásra, hangos kacagásra, megjelölni engem, zilált hajamat a szélben, vizes homlokom a nyárban, széttaposott cipőimet az éjszakában. Tudom, egyszer felébreszt a rettegés, álmaimban felriad a csend, s szomorú ujjaimról lefoszlik az értelem, a józanság acél-kék palástja lehull vállamról, gyönge vázként előbukkan testem megaláztatásban, félelemben. Már nem lesz harag bennem, csak a vágy lüktet ereimben: rendet, rendet, nyugalmat, harmóniát e szervezetben, mosolygós éjszakákat munkában, szerelemben munkában, szerelemben. �IFJÚSÁG - ÉLET - MŰVELŐDÉS BAKONYI SÁNDOR: EGY GYERMEKOTTHON ÉLETÉBŐL Egy éjszaka, mint néha máskor is, sikoltás, kiáltás verte fel az otthon csendjét Csak egy pillanatig tartott, aztán már nem lehetett hallani semmit. Olyan volt ez, mint amikor a hirtelen szárnyra kelt éjszakai szél meglöki valam elyik nyitva ha­ gyott ablakot, az hozzáütődik valamihez, de a röpke zörej amilyen váratlanul hat, olyan gyorsan oldódik. Ha a koppanásra fölébred valaki, már olyan csend üli körül, hogy nem tudja megállapítani, álmodott, vagy valóban történt valami. Csak fülel a sötétben, meghallja a szú percegését is, de semmit, ami a koppanásra utalna, erre megvonja a vállát, a másik oldalára fordul és alszik tovább. A gyermekotthonban az éjszakás felügyelő az egyetlen ember, aki mindig biz­ tosan tudja, ha zajt hall, történt valami. A közeli szobában alszik éjszakánként, ilyenkor fölriad, fölül az ágyon, hallgatózik egy kicsit. Mások semmit sem halla­ nának, neki mocorgás, nyöszörgés üti meg a fülét. Föláll, magára teríti a kabátját, tétovázás nélkül indul abba a hálószobába, ahonnan a zaj szűrődött hozzá. Soha nem téveszti el. S valóban, akkor is, bár már régen elhalt az ijedt kiáltás, de az egyik ágyon, a párnába fúrva a fejét, még mindig zokogott valaki. A nevelő először nem szólt semmit, csak leült a fiúcska mellé. Aztán megsímogatta a fejét. — Mi baj van, kisfiam? — kérdezte tőle csendesen. — Semmi. Semmi — mondta a gyerek hosszú szünet után. — Rosszat álmod­ tam ... — Hát, mit álmodtál, mondd el nekem. — Nem tudom. Nem tudom, tanító bácsi. De nagyon rossz volt. Vajon mit álmodhatott? A közhiedelem úgy tartja, hogy olyan árva, elhagyott gyermekek élnek a gyer­ mekotthonokban, akik a társadalom minden gondoskodása ellenére szomorúak, ki­ sírt szeműek, koraérettek, akik sorsán sajnálkozni illik a fűtött szobában, a család körében, amikor odakinn a délutánok szürkeségében süvítve röpíti a jeges hószem­ cséket a téli szél, a nagy eperfák alatt, nyári estéken, a világ furcsaságain tünődve, míg az egész napi fáradság álmosító, mégis jóleső melegsége úgy ömlik szét a testben, mint csendes zápor után az országúton a tükrös tócsákból a langyos eső­ víz. A laikus felfogása nem lehet mindig szinkronban a valósággal, ezért legalább részleteiben megismerni egy gyermekotthon életét, nemcsak szép kirándulás, de hasznos is lehet, ez a terület megyénk életének még jóformán fehér foltja, felfede­ zésre méltó, soktényezős, kis világ. 29 �Balassagyarmatról Újkóvár, Ipolyszög, Dejtár, Patak községeken át vezet az út Horpácsra. A gyermekotthont a falu központjában, az országút mellett, egy kicsit elhanyagolt park hatalmas fenyőfái között lehet megtalálni. Mind nevezetes épü­ letek, amelyek otthont nyújtanak a gyerekeknek, az egyik Szontágh Pál kastélya, amely eredetileg földszintes volt, alacsony gerendás szobáiban Madách is többször megfordult, később eltűntek a gerendák, emeletet húztak rá, ezt az épületet vásá­ rolta meg Szontágh Pál fiától, Antaltól 1904-ben Mikszáth Kálmán. Ma ez a gyermekotthon fő épülete,hálószobák, ebédlő, felügyelői szobák, fürdőszoba vannak benne. A másik épület Csillag Somáé volt, azé az emberé, aki Szontághtól, majd Mikszáth­ tól is bérelte a kastélyhoz tartozó birtokot, s bérlői kötelezettségének mindenkor be­ csülettel eleget tett. A harmadik épület, amely az elmúlt évben került a gyermekotthon kezelésébe, közvetlen a Szontágh kastély mellett áll, Mikszáth Kálmán fiá ­ nak tervei alapján épült eklektikus stílusban. A z országútról is jól látható négy karcsú oszlopa, megfogja a szemet a rajtuk nyugvó háromszögű, rendszertelen, talán értéktelen, de érdekes homlokzat. Kváderkőből épített lépcsőkön két oldalról van a feljárata, kovácsolt vassal díszített faajtók vezetnek az épületbe, köztük a falra Jókai Mórt profilból ábrázoló bronzplakett simul. De jól láthatók az útról a term elő­ szövetkezet gazdasági épületei, istállói is a falu központi részén, a gyermekotthon közvetlen közelében, amelyek tulajdonképpen a kastélyokhoz tartoztak. A gyermekotthonban több, mint negyven gyermek él, mind fiúk. „Picsur”, ez az apró termetű, szöszi kisfiú, akit így becéznek, egészen szabatos magyarsággal „Picur, azaz kicsi, picurka, meg a többiek, akik olyanok, mint általában a gyere­ kek, jók, rosszak, okosak, ügyesek, makacsok, máskor segítőkészek, durcásak, köz­ vetlenek, alkalmazkodók, tehetségesek, vagy éppen szófogadatlanok, nehezen kezel­ hetők, akik többnyire szeretetreméltóak, akiknek sok kellemetlen élményük van, de nem kisírt szeműek, hanem mosolygósak, kerek arcúak, egészségesek, akik általában nem „javítathatatlanok”, inkább fogékonyak minden iránt, ami szép, ami jó, akik nem szomorúak, hanem vidámak, tevékenyek. És m égis... — Te miért kerültél ide az otthonba? A fiú nem válaszolt rögtön, először féloldalra hajtotta a fejét, a tekintetét alig emelte fel, kicsit megvonta a vállát, csak azután szólalt meg. — Apu mindig részegen jött haza. Összetört mindent, meg anyukát is megverte, meg m in ket... — — — — van a nekem Hányan vagytok testvérek? M i négyen. A Jancsi, a Kati, a Zsuzsi, meg én. K i a legidősebb közületek? A Jancsi. A z már ipari tanuló. Van neki egy olyan bicskája, hogy halból nyele. Olyan hal alakja van. Tetszett már olyat látni a bácsi? A zt mondta a Jancsi, ha nagy lesz, akkor egyszer úgyis megszúrja a pu t... — A testvéreid otthon vannak? Erre a kérdésre bizonytalan lett, csak rázta a fejét. — Nem tudom. Biztosan Fóton vannak ... Közben körülöttünk a többi gyerekek is föloldódtak már, egymás szavába vágva kiáltoztak. — Én mindig csavarogtam, meg nem jártam iskolába. — Nekem meg meghalt az apukám . .. Meg sok testvérem van, az egyik béna, nem is tud mozogni. 30 �— Hányan vagytok testvérek? — A zt nem tudom. — A z én apukám meg anyukám szanatóriumban vannak. Ha onnan kiengedik őket, akkor biztosan hazavisznek innen. — Jó itt neked? — Jó. — K it szeretsz a legjobban? — A konyhás néniket, Margit nénit, meg a takarító nénit. — És az igazgató bácsit? — Hát azt is. — Nekem jobb volt otthon — vágta közbe félvállról az egyik gyermek. — M in­ den reggel kimentünk a földekre, én hajtottam a lovakat. Ha megszomjaztunk, apu elővette a borosüveget az ülés alól, abból ittunk. Meg cigarettáztam is. — De ilyen szép ruhád nem volt otthon? — Nem. A z nem volt. — Nekem nincsen is apukám — kiáltott egy másik kisfiú, valahonnan a fejek mögül, nem is lehetett látni. — És anyukádtól szoktál levelet kapni? — Igen. Meg pénzt is. — Miért nem visz haza anyukád? — Mert csak egy szobája van. Meg nem is ér rá, mert sokat dolgozik. Majd épít egy nagy házat, akkor haza fogok menni. Meg majd taxim is lesz, ha nagy leszek, olyan, mint az igazgató bácsié, olyan nagy, kék. Könnyű volna statisztikailag kimutatni, m elyik gyermek miért került gyermek­ otthonba, de felesleges lenne a számokkal bíbelődni, az okok között a szociális, egészségügyi, erkölcsi természetűek a leggyakoribbak. Bár a rendelkezésre álló adatok eléggé hiányosak, mégis sok nyomasztó életsors, tény tárulkozna a türelmes vizsgálódó elé a kimondott, a leírt szavak nyomában. Emberekről, akik önmaguk, s mások iránt is felelőtlenül, tehetetlenül, erőtlenül hányódnak az életben, azokról, akik máról holnapra élnek, akik csak a mának élnek, olyanok, akik valahol elvétet­ ték a lépést, akik nem tudnak visszatalálni a helyes útra, vagy már nem is akar­ nak visszatalálni. Emberekről, akiknél az alacsony műveltségi szint nehéz anyagi helyzettel párosul, akikből az ital kiölte az emberséget, szétzilált családokról, ott­ honokról, amelyek olyanok, mint az átjáróház, huzatosak, hidegek, akik átjárnak rajtuk, pénzt hagynak az előszobában... De olyanokról is, mint korábban Heim papa volt, aki egy napon egyedül maradt gyermekével, akiket kényszerűség, tra­ gédia késztet arra, hogy megváljanak attól, akit legjobban szeretnek. Sok mindent meg kell, meg lehet érteni, de nem teljesen mindent. — Ha volna pénzed, Guszti, mit vennél rajta? Vasárnap délután volt, a gyerekek egy része labdázott, néhányan kimentek a faluba, mások fogócskát játszottak, lovacskáztak, páran körülölelték a gyermek­ felügyelőt, aki leszakadt gombokkal, feslett nadrágokkal, csökönyös villámzárakkal bajlódott, és beszélgettek. — Én? M it vennék? Olyan villanylámpát, mint Lacinak van. Úgy világítana, mint egy autó. Egészen Rétságig látnék vele. Mindig a párnám alatt tartanám ... — Olyan lámpa nincsen. — Nem baj. Nekem akkor is olyan le s z . . . Sok pénzbe kerül egy villanylámpa, Julika néni? 31 �— Sokba. — A z hány forint? — Sok. Ötven, vagy talán több is. De úgy tudom, hogy már harmincegynéhány forintért is lehet venni. Hát, majd kapsz egyet ajándékba, ha jó lesz a bizonyítvá­ nyod. Ide a kabátodba akaszthatod a gombra, ha addig le nem szakítod. — A z jó lesz. A gyermekotthonban mindent megkapnak a gyermekek, ételt, ruházatot, gondos­ kodást, mindez természetes számukra, ami nem baj, bár helyes értékrendjük ezért nehezebben alakul ki, hiszen nem láthatják a szülők anyagi javak megszerzésére fordított erőfeszítését, szinte előzetes tapasztalatok híján jutnak mindehhez; a hét­ köznapokhoz, a valósághoz lassabban, lazábban kötődnek. — Ha nagy leszek, sok pénzem lesz. — Honnan veszed? — Julika néni honnan vette? — Én dolgozom. — Akkor én is dolgozni fogok. Közben néhány gyerek hazatért a faluból. A z egyik elsőosztályos már messziről, lelkendezve kiabálta: — Julika néni! Julika néni! Kaptam pénzt. — Kitől? — Egy fiútól. Kaptam pénzt, kaptam pénzt — ugrándozott örömében. — Egy fiútól, ő adta nekem, azt mondta, hogy az enyém lehet. Veszek rajta cukrot, meg csokoládét, meg zizit, még Julika néninek is adok belőle. Kis markában szorongatta az ajándékot, amikor odaért a gyermekfelügyelő elé, szétnyitotta az ujjait, a tenyerében lapult a fényes pénzdarab. — Veszek rajta cukrot, csokoládét, meg mindent — újságolta boldogan, mosoly­ gott, arca kipirult. — Hiszen ez egy tízfilléres — szakadt ki meglepetten a felügyelőből. — Ezért nem adnak semmit. A kisfiú szeme hirtelen elhomályosodott, arca sötétülni kezdett, szája elgörbült. — Nem? — kérdezte. — Nem. De kapsz itt cukorkát, csokoládét, meg mindent az otthonban... Jól van, ne sírj — vigasztalta a gyermeket — , én adok hozzá neked, nézd csak, itt is van, ezért már vehetsz cukorkát meg csokoládét is az üzletben. Társadalmunk átlagosan mintegy másfélezer forintot áldoz havonta egy állami gondozott gyermekre. A gondoskodás mindenre kiterjed, a hálószobák tiszták, a lehetőség szerint kényelmesek, puritán egyszerűségükben is otthonosság benyomását keltik, a fürdőszoba csempézett, hideg-meleg vizes, a zuhanyrózsákból esténként széles sugárban szóródik a fürdővíz, a konyha korszerű, hűtőgépek zümmögnek, bur­ gonyahámozó és robotgép segíti a konyhai dolgozók munkáját, ventillátor szívja el a konyha melegét, gőzét, a raktárakban ruházatból, textíliákból, élelmiszer és fogyó­ anyagokból gazdag a választék. Bár a környezet kicsit rendezetlen, játszóhelyek, foglalkoztatási lehetőségek még korlátozottak, de a gyermekek jó l érzik magukat Horpácson. A pedagógusok, a dol­ gozók mindent megtesznek, hogy a forintban nem mérhetőkben is a legtöbbet nyújt­ sák. Talán az egyetlen, amit nem tudnak megfelelően pótolni: a család sugárzó, egyirányú szeretetét, a kimeríthetetlen, egyszemélyű foglalkozást, a gondoskodást, 32 �amit nem negyven társsal, legfeljebb néhány testvérrel kell megosztani, a tartós érzelmi kötődés biztonságát, a törésektől megóvó, viszonylag állandósult csa­ ládi közeget. Azonban többnyire éppen azért kerültek otthonokba ezek a gyerme­ kek, mert a család sem nyújtotta ezeket, nem ritkán már az alapvető, anyagi szük­ ségleteiket sem elégítette ki. Vannak gondozottak, akik csecsemőkorukban, mások később kerültek gyermek­ otthonba, s ezek az utóbbiak a problémásabbak, a nehezebben nevelhetők. Sok kö­ zöttük a pszichésen sérült, a túlérzékeny, az agresszív, de lehetne sorolni a tulajdon­ ságokat, amik — sokak véleménye szerint — nem születési sajátosságaik, hanem többnyire gyermekotthoni életüket megelőző káros benyomásaik, tapasztalataik visszahatásai. Azok, akik korán intézetbe kerültek, kiegyensúlyozottabbak, bár szá­ mukra is jótékony hatású az őket időnként vendégüllátó családok zavartalan lég­ köre, mint a diósjenői szülőké, akik legalább részben betöltik a gyermekotthoni ne­ velésben megmutatkozó szinte elkerülhetetlen réseket. Dicséretre méltó a diósjenői szülői munkaközösség, a Nőtanács patronáló szeretete, ajándékaik, tevékeny segít­ ségük. — Tetszik tudni bácsi, hogy a múltkor itt voltak Felsőpetényből az óvódások? Egy nagy busszal jöttek, még rádió is volt benne. Mi is beültünk a buszba. Olyan jó volt. Felsőpetény, Horpács, Erdőtarcsa testvérintézmények, az egyikben korig, Horpácson hattól tízig, Erdőtarcsán tíz éves koruktól az általános fejezéséig tartózkodnak a gyerekek. Közben vannak, akik különböző okok az általános iskola befejezése előtt elkerülnek más otthonokba, Egerbe, Ikervárra, Tiszadobra. Mennyi hányódás, mennyi változás, búcsúzás! hat éves iskola be­ miatt már Kőszegre, — Meg játszottunk i s ... De nem sokat, mert olyan hamar elmentek. Én azt is akartam, hogy játszunk háborúsdit, de a Danó azt mondta, velük nem lehet, mert csak óvódások, mindjárt sírva fakadnak, ha kicsit megkardozzuk őket. — Nem sírt senki? — Nem. Csak az egyik fiú, akinek itt volt a kistestvére. Ebéd után mentek el az óvodások, mi kikisértük őket a megállóhoz, ő meg belekapaszkodott a buszba, úgy bömbölt, hogy „nem engedem! nem engedem” . Először nem is tudott elmenni az autóbusz... Am ikor aztán elindult, csak szaladt utána, „ne vigyétek el, ne vigyétek el” azt kiabálta. Biztosan a kistestvérét nem akarta elengedni... Esténként az ebédlőben, a kiadós vacsora után felvillan a televízió képcsöve. A gyerekek érdeklődéssel figyelik a mozgalmas képeket, különösen szeretik a kalandos, háborús filmeket, drukkolnak azokért a szereplőkért, akik bátrak, furfangosak, ügyesek, jószivűek, hősiesek. Sajnos nem éppen bőséges az általános iskolás kor­ osztályú gyerekek számára sugárzott szórakoztató műsor. Jön a „maci” az elma­ radhatatlan fogkefével és a fogmosópohárral, s az esti mese után. már mindenki fá ­ radt, nincsen más hátra, mint egy alapos fürdés, utána olyan jó bebújni az ágyba a hűvös takaró alá, jól esik még egy kicsit babrálni a „kincsekkel” , amik a párna alatt rejtőznek, de az álmosság már úgy nehezül a szempillákra, mint a levelekre a kövér esőcseppek. — Jó éjszakát, gyerekek! — mondja a felügyelő. — Jó éjszakát, Margit néni! A hálószobákban sorra kialszanak a fények. 3 33 �GÁCSFALVI LILI: HA SZOBRÁSZ LENNÉK K i tudná megmondani, hány képzőművész hányféle formában ábrázolta az anyát, az anyaságot? Faragták márványból, öntötték bronzból, festettek lágy szí­ nekkel idillikus Madonnákat és volt festő, aki félretette a lírai merengést és vá­ szonra merte vinni a jövendő anyát a maga nyers valóságában. „Tudom mi vár rám, de mindent vállalok” — ezt mondaná a Derkovits festette munkásanya, ha megszólalna. Ábrázolta már valaki a férfit, mint apát? Nem tudom. Sajnálom, hogy sem festő, sem szobrász nem vagyok. Lefesteném vagy szoborba önteném a férfit, mint az apaság szimbólumát, amint évekkel ezelőtt a kórházi folyosón láttam. Magába roskadva ült mint a megvert gyerek. K ét erős ökle a térdén feküdt, felsőteste előredőlt, tekintete a földre meredt, de nem látott semmit: szeme vörös volt a virrasztástól, vála megroggyant, termetes alakja összezsugorodott. Maga volt a várakozás, a tehetetlenség, a gyámoltalanság — ugyanakkor ő volt a lefékezett energia, ugrásrakész elszántság. Fel-felpillantott az ajtóra, a pokol és a paradicsom kapujára, amely kíméletlenül kirekesztette őt, s amelyet legszívesebben betört volna. Szánalomra méltó volt ez a gúzsbakötött ember. Leültem melléje. — Fiút szeretne vagy kislányt? Sokáig nem vette észre, hogy valaki szólt hozzá. Aztán lassan rámemelte a tekintetét. — Hogy mit szeretnék? Élőt, élőt! Egészségeset. Hallgattunk. — Hányadik? — Harmadik. Kettő holtan jött a világra. Tompa volt a hangja. Tapintatlanság lenne faggatni. Legjobb, ha visszamegyek a szobámba, úgyis rég fent vagyok. De nem. Talán jó l esik ennek a szerencsétlen­ nek, ha valaki szól hozzá. Vagy mégsem. Talán éppen az zavarja, hogy ideültem. Ilyenkor legjobb ha az ember az ösztönére hallgat. Maradtam, hallgattam. Ha szólni akar, van itt valaki, aki meghallgatja és felel. Sokáig csend volt. A szülőszobából egy nesz sem szűrődött ki. A férfi merően nézte az ajtót. Mióta ülhet itt? Arca borostás, kialvatlan. Árad róla a megkínzott­ ság, a tehetetlenség, aggodalom. Hej, nagy iskola a kórházfolyosó. Elhoznám ide a felelőtlen csirkefogókat. Arra i télném őket, hogy három éjjel, három nap étlen szomjan, csendben üljenek itt és hallgassák, ami olykor kihallatszik, lássák a be­ menőket és a kijövöket, a csecsemős nővért, amint sugárzó arccal kihozza a babát és a megdicsőült arcú anyát, amint hordágykocsin a kórterembe tolják. Most csend van. Félelmetes. Ámde váratlanul megszólal az ismeretlen ismerős. Felém fordul, s mintha nem is először látna, ömlik belőle a szó, mintha érezné, hogy beszélnie kell, hátha attól feloldódik a szorongása. — Örökbe akartuk fogadni a sógornőm gyermekét. A zt mondta, neki nem kell az augusztusi gyerek, mert akkor ő nem strandolhat. A zt mondta erre a feleségem. 34 �hallod-e te Rózsi, van rendes lakásotok, tisztességes keresetetek, de ha ez a kicsi mégse kell, ne legyen semmi gondod vele, add ide nekem, ahogy megszületik, ne­ vünkre iratjuk, te meg strandolhatsz majd jövőre. Mert akkor nekünk már két kis halottunk volt. De nem lett belőle semmi, mert a Rózsi strandolni m ent Hogy le­ het két testvér között ilyen különbség! Tessék mondani, hogyan. Cigarettára gy ú jt reszket a keze. — A feleségem a harmadik hónaptól kezdve fekszik. Szigorúan. Közben meg­ halt az anyósom is. Hát én csináltam minden munkát a ház körül, csak az asszony feküdjön. Most meg h á t. . . A z ajtóra pillant. Aztán vissza rám. Felcsillan a szeme, hamiskásan hunyorog. — Talán magát beengednék. Megnézné, mi van. — Engem se engednének be. De nyugodjék meg. Nézze! Tudja, mit jelent ez? A csecsemőszoba felől, karján üres pólyával jön a csecsemős nővér. Ránk­ mosolyog, valami kis biztatás van a szemében, besurran a bűvös ajtón. A férfi néz rá, de nem meri megszólítani. — Ez honnan tudja, mikor kell felkészülnie? Persze, telefonáltak neki. Í gy szok­ ták. Beviszik a pólyát, aztán közlik, hogy gyerek sajnos nincs. Vagy egy órája lehet, hogy kijött egy nővér, azt mondta, fel a fe jje l apuka, semmi baj, valóságos hős a felesége. Akkor is hős volt. Ismerem már ezt. T íz lépés az ablakig, tíz v issza. Újabb rágyújtás. — Három óránként hozzák szopni a kicsiket. Egy hétig naponta hatszor — hétszer hat az negyvenkettő — , negyvenkét alkalommal, a két gyereknél összesen nyolcvannégyszer nézte végig a feleségem, hogy szobrásztársai kezükbe vehetik a gyereküket. Azok szoptattak, ő sírt. Hős az bizony, kérem. Miért nem tetszik az ilyen szerencsétlen anyákat külön szobába, miért kínozzák őket még ilyesmivel is? Ez jobban megviselte a feleségemet mint maga a szülés. A tanár, a neves szakember halad el mellettünk. Én ezt biztató jelnek vélem, jó kézben lesz az asszony. A férj pesszimista. — Nagy baj lehet, ha a tanárt is idehívták. Átragad rám az izgalma. Fenségesen félelmetes percek ezek. Gyerekkorom jézuskavárását idéző topogás a csukott ajtó előtt. Valami készül, de mi? Számításom szerint a tanár már bemosakodott. Még mindig csend. Már én is félek. Ólmos fá­ radságot érzek, vissza kellene mennem a kórteremben. De most, éppen most már nem mehetek el. Valahol csukódik egy ajtó. Nyikorog. M iért nem olajozzák jobban ezeket az ajtókat? Nem történik semmi. Reszket a lábam. Sikoly a szülőszobából. A férfi megtorpan, attól tartok, nekiront az ajtónak, betöri. De nem. Valami érthe­ tetlen ösztön az ellenkező irányba hajtja. A folyosó másik végére rohan és meg­ kövülten megáll. Amennyire bírok, igyekszem utána. A kórházfolyosón nem lehet kiabálni, közelébe kell kerülnöm, hogy megmondhassam: — Ne féljen! Megvan a kicsi! — Nem igaz, nem igaz, nem lehet ig a z . .. — Mintha akna mélyéről jönne a hangja. Magának beszél. Még hogy nem igaz? Igazolásomra felharsan az egészséges gyereksírás, erősen, követelőzően. Ha sír, akkor él, lélekzik. Hurrá! Kacagok, jóízűen, megkönnyebbül­ 35 �ten. A z apa lassan felemeli a fejét, már eljutott a tudatáig a hang, de még most sem fogja fel, hogy ez az ő gyerekének a hangja. Aztán csak áll, áll, szoborrá der­ medten, a szája széle reszket, mintha a szeme is nedves lenne, de már mosolyog ő is. Visszaviszem őt a padra. Vezetni kell, mint a gyereket. Leültetem. Várunk. Nemsokára kipattan az ajtó. Apa és kislánya találkoznak. A pici nem tud erről, ő csak hunyorog a világba, szokatlan a fény. A z apa se egészen érti. Nézi a gye­ rekét, nem fogja fel, hogy az van, létezik. Ha szobrász lennék, bronzból mintáznám meg az apát, drámai várakozásban. A bronz illik hozzá. Ha festő lennék, az első találkozást választanám. Az apa arcán ülő érzéseket, a fejében kavargó gondolatokat ecsettel talán jobban ki lehetne fe­ jezni mint szavakkal. CZINKE FERENC: INZULIN Most azon ragodom, vajon egy cukorbeteg miképpen jut el odáig, hogy a gyer­ mekkori himlőoltás — félelmetesen nagy — fájdalomérzése után önmagának be­ adja az inzulint; hogyan küzd meg önmagával, hogyan alakul át fájdalomérzése kö­ zönnyé, s alakít ki fájdalommentes világot. Milyen a hormonok működése, a vér­ cukor felszökő, vagy alámerülő hullámzása a vérben, s ez milyenné alakíthatja az ember lélekállapotát, munkakészségét, küzdeniakarását, vagy a lemondáshoz szük­ séges erő mértékét, mondhatnám: karakterét. Milyen fogamzásba segítheti a célirányosságot, mennyire taszíthat ez az ön­ emésztő betegségtudat a „mindegy” ek világába. A kedélyhullámzást az inzulin vajon elősegíti, vagy fárasztott állapotban tart­ ja-e? Megbénít, vagy inspirál? Élni az életet, a kómától való félelem neurotikus lázálma ösztökélésére, vagy félni és csínján bánni vele, tartogatni a küzdelmes életet emésztő holnapok számára ? Milyen a cukorbeteg rettegése a gyógyszerhiánytól való félelemben, nagy meg­ terhelésnek kell-e elkönyvelni a szénhidrátok, zsírok, fehérjék és a folyadékmennyi­ ség számtani feladványrengetegét napi átlagban? Kétszer voltam hosszabb ideig szanatóriumban. Édesanyám halála után együtt éltünk apámmal. Nyugdíjba ment, elvett egy fiatalabb nőt feleségül. Aztán pokol lett az életem. Apám el volt foglalva azzal, hogy ivott, a hozott „szépség” közben elüldözött otthonról. Ekkor már betegen gimnáziumba jártam. A nővérem fogadott be. Szoba-konyhás lakásban laknak, két piciny gyerek. Ja, igaz, a ház még nincs bevakolva, a sógorommal most fröccsköljük be sovány malterral. 36 �A koszt sem az, ami diétásan kellene. Ha a sógorom nappalos, akkor aludnia kell, mert hajnalban indul. A villanyt nem lehet égetni. Most jön az érettségi. Csak ez sikerülne az életemben, valahová az egészségügy­ höz mennék műtőbe, vagy laboratóriumba, szóval orvosok közelébe, így aztán be­ adhatnák a gyógyszert, — mert tetszik tudni, ezt soha nem lehet megszokni. Ez egy raffinált kölyök! Ha feleltetni akarom, rögtön feláll, kimegy a WC-re, hogy inzulint adjon be magának. Angolból is bukásra á l l . . . Ebben egy fikarcnyi szorgalom sincs. Ez csak a betegségével manipulál, de ping-pongozni, sokszor órákhosszáig is bír, aztán ömlik róla a víz. Sunyi is kérlek szépen! Ezzel azt kellene csinálni, hogy minden tárgyból meg­ buktatni és megismételtetni vele az osztályt, úgy talán megütné majd a mértéket, es átvergődne az érettségin. Fizikából hogy engedheti át? — ez az egy hármas év végén nem mentesít, egész évben lazsált! Hogy ravasz? — igen, természetesen! A z is! Mielőttt az igazgató és a bizottság jelenlétében a szaktanár kihirdeti a tételt, felolvassa azoknak a tanulóknak a névsorát, akik másodiktól minden évben jelesen szerepeltek az írásbeli tárgyból. Ezek nem írnak érettségi dolgozatot, majd csak szóbelire jönnek. Ebből az osztályból nem írásbelizik egy főorvos, egy gimnáziumi tanár és egy vezető beosztású dolgozó gyermeke. Méltányos, igazságos rendelkezés. Akik az év végen megbuktak, szintén nem írnak dolgozatot, mert javítóvizs­ gára, vagy osztályismétlésre kötelezettek. Felállnak és elindulnak az osztályból örömmel, büszkén, vagy bánatosan, remegő lábakkal, megizzadt tenyérrel, fellángolt inggel a hátukon. N ézem ... A modern új iskola féligkész lépcsőin mennek lefelé. Elől három lány matróz­ blúzban, fejükön az egészség, fényes, jól ápolt koronájával, mint a bizánci mo­ zaikok szentjei. Ő hátul lehorgasztott fejjel, nehéz, szinte öregemberes, fáradt léptekkel, komó­ tosan, és az egyik zsebében az inzulinos, injekciós doboz kinyomja sötétkék kabátját. Lehetett a szöveggyűjteményből bármit felhasználni és választani ,,1848, 1919, 1945 forradalmi lírája” , avagy „Arany János 1848 utáni lírája” tételek között. Minden ment rendjén. A z írásbeli érettségin — a lezárt, aláirt jegyzőkönyvek lepecsételten bizonyítják — semmi szabálytalanság nem történt. 37 �ANDRÁSSY PÉTER: ÉRETTSÉGI — 1967 Napjainkban, de különösen az elmúlt két-három évben a legváltozatosabb for­ mában értesülhettünk, olvashattunk az érettségi funkciójáról, a vizsgák tapasztala­ tairól. A rádió, napi- és hetilapjaink színes kaleidoszkópja — vezércikkek, parla­ menti tudósítások, riportok nyilatkozatok, érettségi elnökök polémiái — mellett a pedagógiai szaksajtó elemzései, hivatalos jelentések és értékelések széles fórumot jelentenek az érettségik történetében. A hivatalos dokumentumok; dolgozatok, jegyzőkönyvek és tájékoztatók anyaga ma már nemcsak pedagógiai, „hivatali” , ha­ nem széles társadalmi probléma. A z érettségi minden hagyományos motivációja ellenére kultúrális előrehaladá­ sunk bizonyítéka, amely tükrözi megváltozott életünket, annak több. átmeneti ellent­ mondását és a reformra váró feladatait. A számadatok már „önmagukban” is a nagy változást igazolják. Salgótarjánban és Balassagyarmaton ebben az évben kevés volt a kirakat a sok tablónak. Bizonyára sokan nem tudják még megyénkben sem, hogy 1967-ben Romhányban és Bercelen is kellett érettségi tablót készíteni a falusi fényképésznek. Ki látott ezekben a fal­ vakban a felszabadulás előtt egyszerre 30 érettségizettet? Egyi k említett község kastélyának ura sem gondolta, hogy fogadószobájában egykori alkalmazottjainak gyerekei készülnek majd ünneplőbe öltözve a ballagáshoz. Ballagás! Mennyi mindent „idéz” egyszerre! Jelkép is lehetne „bányavárosunk" formabontása, ahol a 18 és a 40 évesek együtt énekelték a „vén diák” ballagó dalát, ahol nem egy szülő egyszerre érettségizett gyermekével. Ebben a tanévben több mint ezer fiatal és csaknem ötszáz dolgozó fejezte be tanulmányait középiskoláinkban A felszabadulás előtt tizenöt év alatt nem osztottak ki ennyi érettségi bizonyítványt megyénkben. Hogy ez más bizonyítvány, mint a harminc vagy akár a húsz év előtti ? Ez igaz! — Ez nem jelent olyan „rangot”, hivatalt vagy végzettséget. Sokaknak nem egye­ temi, főiskolai tanulmányokhoz, hanem csak „jobb szakmák” tanulásához ad lehető­ séget „biztosítékot.” Mindenkinek természetes, hogy a Gelka vagy az Ofotért csak érettségizettet vesz fel tanulónak, de a tsz-nek még szokatlan az érettségizett állat­ tenyésztő. A lig akad olyan érettségizett fiatal, aki tudná, erezné mit jelentett nem is olyan régen a „nadrágos ember” , a „karpaszományos” . Sajnos sokan azt sem tudják, ki volt Sallai Imre és Fürst Sándor, akik pedig sokat tettek 30 évvel ezelőtt azért, hogy ezeket a fogalmakat ne kelljen fiataljainknak ismerni. A z oktatásügy az egész világon permanes reformját éli, és mégis kevés olyan sokat vitatott problémája van, mint az érettségi. Közismert, hogy milyen széles kör­ ben vitatták hazánkban is a vizsga szükségességét, a feladatok realitását, a követel­ ményeket és a következményeket. 38 �Hogy mennyire indokoltak voltak ezek a viták, azt a vizsgák koncepciójában és rendjében bekövetkezett sok változás is igazolja. Szinte minden évben jelent meg miniszteri utasítás, vagy rendelet az érettségi tartalmának módosítására, a té­ telek összeállítására, vagy az osztályozás módosítására vonatkozóan. A különböző vitatott kérdések ellenére az 1963-ban született miniszteri utasítás alapcélkitűzéseit minden „érdekelt” helyesnek tartotta és a vizsga fenntartása mellett szavazott, mert az érettségit alkalmasnak tartotta a középiskolában tanultak szinté­ zisére és átismétlésére! Hogyan közelítettük meg megyénkben a középiskolások számának gyors nö­ vekedése mellett a fenti célkitűzéseket? Milyen fontos tanulságokkal szolgáltak az elmúlt tanév vizsgái? Mindenekelőtt azt emelném ki. hogy a korábbi évekhez viszonyítva reálisabban és hatékonyabban sikerült érvényesíteni azt az álláspontot, mely szerit: „A vizsga célja, számos értékes pedagógiai lehetőség kiaknázása.” 1966-ban, nem sokkal az írásbelik megkezdése előtt jószándékú riportban (Nógrád) egy középiskolai tanár az érettségivel kapcsolatban a szerencsét és a további viták szükségességét emelte ki. Éppen ennek a szemléletnek érdekében nagyon határo­ zottan indultunk ki a tanév megkezdésekor abból a természetes követelményből, hogy a tanulóknak nem vitatkozni kell az érettségiről, hanem a szabályzat szellemé­ nek megfelelően alaposan fel kell készülni arra, a nevelőknek pedig segíteni, irá­ nyítani kell a felkészülést. A z igazgatók, szakfelügyelők és elnökök bevonásával ala­ posan értékeltük az írásbeli és szóbeli teljesítményeket és meghatároztuk a fe l­ készítés konkrét feladatait. Kényszerített bennünket erre az a körülmény is, hogy minden évben új, tapasztalatok nélküli iskolában került sor érettségi vizsgákra, erősen „misztifikált, lelki előkészítésre.” (Kisterenye után ebben az évben Szécsény­ ben, Romhányban és Bercelen volt premier.) Középiskoláink közül különösen a gimnáziumokba. 3—4 évvel ezelőtt meglehe­ tősen sok gyengébb előképzettségű tanuló került, köztük szép számmal olyanok is. akik „jobb nem lévén” (technikum, va gy szakközépiskola) választották a gimnáziu­ mot. A tárgyi és személyi feltételek sem voltak mindenütt megfelelőek. A z érettségi vizsgán. — tanuló és tanár vonatkozásában — nem csupán néhány hónap munkája, problémája tükröződik. Nem vagyunk ellenségei a megfontolt véleménycserének, egy dolgon azonban aligha lehet vitakozni: fiataljainktól többet és ”okosabban,, kell követelni. Am env­ nyiben az érettségi a fogalmazási, a szerkesztési, a feladatmegoldási készség komoly hibáit tárja fel, akkor elsősorban ennek okait kell megvizsgálni. A cél egyébként is nem a vizsgán van, hanem a készségek és képességek kialakításán. Úgy látjuk, sikerült igazgatóink és nevelőink többségével megértetni az alapos és az egész iskolára vonatkozó átfogó elemzés szükségességét. Sikerült elfogadtatni a testületekkel, hogy az érettségi az iskolai oktató-nevelő munka színvonalát tükrözi; abban megmutatkoznak az iskola munkájának értékei és hiányai és ezek értékelése útmutatóul szolgálhat a további nevelési és oktatási teendők kiválasztásához. Termé­ szetesen ez nem fogható fel vulgárisan. A tanulók teljesítménye bonyolultan és össze­ tetten tartalmazza a ható-tényezőket. Nézzünk erre egy „érdekes” példát. „A lányok többségének olvasottsága szűkkörű” állapítja meg az elnök, a magyar irodalmi feleletek kapcsán. K i gondolná, hogy az okok között milyen lényeges sze­ repet tölt be, a szülők „nevelő” munkája is. Több falusi lány mondotta el a beszél­ 39 �getés során, hogy otthon nagyon kikapott, ha könyvet láttak nála („M ert már megint nem tanul!!” ), vagy nem engedték el osztálytársaikkal együtt színházba. („Tanulj inkább a színházi szórakozás helyett!”). Gyönyörű új bútort, szép kelengyét már vásároltak a kislánynak, de a „hozományba” még véletlenül sem kapott helyet egy könyv sem. A z 1967-es év azért jelentett előrelépést, mert az alaposabb előkészítés után nem vitára koncentráltunk, hanem arra, hogy közös tevékenységgel minél reáli­ sabb legyen az elemzés. Érdemes a kivitelezés módjairól is néhány szót ejteni. Szinte valamennyi vizsgán sok nevelő kapott speciális feladatot. Különböző készségek vizsgálata mellett a tanárok vizsgáztató tevékenysége is megfigyelés alatt áll. Sok­ száz dolgozatot és feleletet-tervet tanulmányoztunk közös szempontok alapján. Ér­ tékes segítséget adott a későbbi értékelésekhez a technikai is. (Több feleletet vettünk fel magnószalagra.) Volt olyan tanuló aki saját visszahallgatott feleletét értékelte a kifejező-készség, a szerkesztés és a nyelvhelyesség vonatkozásában. A nagy tapasz­ talatokkal rendelkező, a gyakorlati munkában is jártas elnökök alapos előkészítése jelentősen lecsökkentette a szubjektív tényezők szerepét. Í gy nemcsak a „saját” szaktárgy állt a középpontban. „Lélektanilag” szerencsés volt az a megoldás, hogy valamennyi érettségi elnök még a tanítási időszakban órákat látogatott, megismer­ kedett a jelöltekkel. Még így is, elsősorban ott, ahol a nevelőnek volt mitől tartania, sikerült néhány tanulót megfélemlíteni, bár a „majd az érettségin!” motiváció jelen­ tősége elvesztette szerepét. A vizsgára való felkészülés módszerében még mindig nem volt lényeges fejlő­ dés, általában nehezen lehetett áttörni a tétel szerinti, verbális tudásra való elő­ készítést. Ez a tény természetesen jelentős meghatározóként hatott. A z írásbeli és szóbeli tételek egyszerűbbek, nem olyan terjedelmesek voltak, mint az elmúlt években, (pl. történelem). Sok vitára adott okott a magyar irodalmi írásbelin a szöveggyűjtemény használata. A tanulók többsége nem tudott megfele­ lően élni ezzel a lehetőséggel, nagyon sok volt az egysíkú, gyenge dolgozat. A ta­ pasztalatok alapján még mindig azt emelhetjük ki, hogy tanulóinknak nem erős oldala az írásbeli kifejezőkészség, a fegyelmezett gondolatközlés. Egységes színvonalról általában nem lehet beszélni; a tanulók tudásában, világ­ nézeti és politikai tájékozottságában iskolánként, sőt osztályonként is jelentős kü­ lönbségek vannak. A z országoshoz hasonlóan a tanulók közötti polarizáció tovább fokozódott. A kiemelkedően szereplők mellett nagyon sok a szerény képességű es gondolkodású „m egfelelt” . Minden bizonnyal szerepet játszanak ebben a kedvezőtlen kép kialakulásában a „mennyiségi növekedés” problémái mellett a tanulás motivációi is. Azok a tanulók, akik „határozott célkitűzéssel kerültek a középiskolákba — elsősorban továbbtanu­ lási szándékkal — azoknak a vizsgára való felkészülés valóban jelent szintetizálást, összefüggések felismerését, ha nem is azonos hatásfokkal az egyes tantárgyakban. A többségnél, a kétségkívül jelentős munkabefektetés, erőfeszítés ellenére — melynek alapja elsősorban a bukástól való félelem volt — önálló feldolgozásról, összefüggések kereséséről alig beszélhetünk.” Valóban! Abban az esetben, ha az érettségi vizsgálati jellege helyett, mechanikus tételszámonkérés, akkor nem jelenthet húzóerőt. A pedagógiai tudomány jelentős 40 �lemaradását igazolja az, hogy a jelentős mértékben megváltozott tartalom ellenére nem sikerült hatékonyabb, jobb formát találni, csak olyat amelyen „mindenki sze­ retne minél kisebb kockázattal túlesni”. Úgy érzem, hogy nem szabad elszakítani az érettségit a tanulás addigi hosszú folyamatától, amelyben azért a tanulók többségénél van belső motiváció. A lehető legjobban ki kell aknázni a jelenlegi forma lehetőségeit, mert az érettségik: így is rendkívül sok pozitív eredményt felmutatnak, ha nem is látjuk mindig a mennyiségi változásokat törvényszerűen követő mennyiségieket. A szakembereknek pedig a jelenlegi problémák elemzése alapján ki kell dolgozni az új formát, alapo­ san és megfontoltan. A z oktatásügy egyik igen fontos kérdéséből szándékoztam a teljességre törekvés igénye nélkül „aktuális” képet adni, érzékeltetni, hogy mennyire összetett és a sok probélma ellenére mégis milyen értékes elemet tartalmazó, állandóan változó pe­ dagógiai folyamatról van szó, amelyről még „érett” fejjel sem könnyű biztos itéletet mondani. 41 �NÁDHÁZI LAJOS: FIATALOK A PÁ LYAVÁ LASZTÁSRÓL A termelés szakadatlan fejlődésének gyorsulása, alakulása, a társadalmi mozgá­ sok egyre bonyolultabbá válása mindinkább megnehezíti az iskolából kikerülő fia­ talok pályaválasztását. A társadalom felnőtt tagjait a jövő biztosítása, az ifjúság iránti felelősségtudat egyaránt készteti az ifjúkor küszöbén állók egész életre kiható döntésének segítésére. A különböző nevelési tényezők, a szülői ház, az iskola, a tömegszervezetek és mozgalmak, a nagyhatósugarú tömegközlési eszközök keresik a pályaválasztási tanácsadás leghelyesebb módozatait. A szükségszerűség által létre­ hozott kutató szándék a helyes pedagógiai törekvés mind szélesebb körű, mégis azt tapasztaljuk, hogy az eredmény elmarad a kívánalmaktól. E problémán gondolkodva, a pályaválasztással és tanácsadással foglalkozó iro­ dalmat lapozva nagyon kevés olyan anyaggal találkoztam, amely a gyermekekre, a fiatalokra gyakorolt hatás oldaláról vizsgálta volna a kérdést. A legutóbbi időkig alig elemeztük, hogy napjaink ifjúságában milyen benyomások, körülmények érlelik meg az egy-egy foglalkozás felé irányulást. Ez év májusában viszonylag kisszámú, negyedik gimnáziumot végző fiatalnál (77 lány, 16 fiú) azt próbáltam egyszerű eszközzel megnézni, valóban érdemes-e a pályaválasztást erről az oldaláról elemezni, milyen létjogosultsága van a kérdés­ felvetésnek, a mélyebb vizsgálattól várható-e újabb, az eddigiekben nem ismert, vagy kellően nem bizonyított összefüggések felszínre hozása. A szerzett tapasztalatok szerint a pályaválasztás előkészítésének néhány vonatkozását, az ifjúságra ösztönzést gyakorló körülményeket, nagyon is célszerűnek látszik a fiatalok oldaláról vizsgáló­ dásaink körébe vonni. Igazolásul a felmérés alapján szeretnék néhány gondolatot megemlíteni. Mint tudjuk, a pályaválasztás helyes irányításának, az eredményes tanácsadásnak fontos feltétele a fiatalok pályaérdeklődésének ismerete. A jelentkezések ugyan időről-időre mutatják, mely pályák felé fordulnak tömegesen, azt viszont legtöbbször csupán be­ nyomások alapján állapítjuk meg — szinte találgatjuk — milyen tényezők tették vonzóvá egyik vagy másik életpályát a fiatalok előtt. A z általam megkérdezett fiatalok többségének a humán tárgyakból van jobb eredménye és az emberrel közvetlenül foglalkozó pályákat (egészségügyi, nevelői, jogi) választották nagyobb számban. E fiatalok érdeklődéséhez, döntéséhez a válaszok szerint hozzájárul a nagy tömegek gondolkodásában megtalálható műveltség-ideál. Érdeklődésüket jelentősen befolyásolják a társadalom irányából érkező erős hatások. A szabadidő eltöltés túlnyomó többségüknél a szépirodalom-olvasás. a televízió és a rádió társadalmi problémáival foglalkozó adásainak nézése, hallgatása, a film látogatás, a művészi élmények keresese. A szabadidejüket csak kevesen használják fel természettudományos ismereteik bovítésére, kisérletezésre, kutatásra, technikai jártasságuk gyarapítására. A válaszaikból könnyen kivehető, hogy egy televízió­ játék, egy film, vagy táncdal nem ismerése a diákok körében nagyobb műveletlen­ ségnek számít, mintha valaki az egyszerűen meghibásodott háztartási eszközzel nem tud mit kezdeni. 42 �Tüzetesebb vizsgálatokkal lehetne csak kideríteni, hogy az érdeklődés alakulásában milyen szerepet játszik az iskola szelleme, a feliratok, a meghívókra nyomtatott je l­ mondatok, a közösségi megnyilvánulások, a hagyományok, a tantárgyak érzelmi telítettsége stb. Érdemes lenne elemezni, hogy az ifjúsagi szervezet egész tevékeny­ sége, a rendezvények a tanulmányi versenyek, vetélkedők, pályázatok, kiállítások találkozások, kirándulások stb. milyen mértékben ösztönöznek a természettudomá­ nyok, a technika behatóbb megismerésére. Hasznos volna megvizsgálni a nagyhatású közlési eszközök — televízió, rádió — befolyását abban az összefüggésben, hogy az adá­ sokat milyen mértékben hasznosítják, más nevelési tényezők, a pályaválasztást elő­ készítő munkában. Szelektálnak-e eléggé a műsorokban? Mire hívják fel a fiatalok figyelmét? A z ajánlást hogyan fogadják? Ez már csak azért is fontos lenne, mert a választott 93 tanuló közül 41-en a szabadidejüket legszívesebben tv-nézéssel töltik. (Természetesen nemcsak ez köti le kizárólag őket. más elfoglaltság is kellemes szá­ mukra.) A további 42 fő is rendszeresen megnézi a tv adásokat, ha nem is az a leg­ kedvesebb időtöltése. A kérdezettek közül legtöbben a filmeket, színházi közvetíté­ seket, tv. híradót, a Halló fiúk.halló lányok c. adásokat kedvelik. A szakmai tájé­ koztatást. tudományos adásokat csak néhány an említik. Érdemes figyelm et szentelni a szülők érdeklődést formáló közvetlen, vagy köz­ vetett megnyilvánulásainak. A z édesapjával azonos pályát (katonatiszt, tanár) két fiú választott, az édesanyjával azonos hivatást (egy orvosnő, három egészségügyi) pe­ dig 4 lány választott, a többiek a szüleik foglalkozásától távoleső szakma vagy hi­ vatás felé fordultak. A legszebb életpályák között is csupán 6-an említették meg szüleik foglalkozását. Ebben az esetben is csak mélyebb vizsgálatok alapján adhatnánk pontos választ, hogy a szülők hogyan vélekednek foglalkozásukról, munká­ jukról, családi esetleg baráti körben. Látni kellene milyen arányok alakulnak ki a szü­ lők munkájuk szépségével, hasznosságával kapcsolatos megjegyzései és a nehézség, fá ­ radtság gondolatainak hangoztatása között. Ezekre a véleményekre milyen gondola­ tok, érzések keletkeznek a gyermekben, ifjúban. A szülők vajon ismertetik-e kellően a gyermekek szemében a vonzó életpályákat, vagy hajlamosak csupán egyoldalúan nézni, mint az az apa, aki lányát a tanári hivatás helyett — gyógyszerésznek akarja taníttatni, mert az szerinte könnyebb és előnyösebb. A z érdeklődés terjedelmének, intenzitásának növelése szempontjából igen jelen­ tősek lehetnek a szakkörök is. H a viszont áttekintjük azt a 9 szakkört, (irodalom, képzőművész, pedagógiai, orosz nyelv, matematika, biológia, csillagász, fotó, sport) amelyekbe a vizsgált tanulók közül 23-an jártak, alig fedezhető fel olyan céltuda­ tosság, amely a pályairányultságot segíti. A választott pályához közelálló, vagy azzal megegyező szakkörbe mind­ össze 9 tanuló járt. A pályaválasztás és szakkör közötti kölcsönhatások elemzése nagyon jól segítene az érdeklődés, és pályaalkalmasság közötti valóságos, vagy lát­ szólagos összeütközések, a társadalmi igények irányába fordulás kérdésének meg­ oldásában. Bár itt szükséges lenne az iskolánkívüli lehetőségek f eltárása és jobb fel­ használása, valamint a külső szakemberek bekapcsolása is, ami viszont magával hozza a pedagógiai felelősség értelmezésének, a „rizikó” vállalásának problémáját is. A z érdeklődést befolyásoló tényezők felsorolása után nézzük a választott pályá­ kat: 43 �Szakm a fiú gépészmérnök 1 ipari laboráns — vegyészmérnök 3 műszerész 3 varrónő — pincér — kozmetikus — agrármérnök — mezőgazdasági technikus — állatorvos 1 tanár 1 tanítónő — óvónő — népművelő — hajóstiszt 1 katonatiszt 1 lány — 1 — — 4 1 1 1 1 — 11 1 4 1 — — Szakm a fiú lá n y pénzügyőr jogász közgazdász védőnő orvos asszisztens, ápoló gyógytornász szülésznő gyermekgondozónő 1 1 — — — 1 — — — diétásnővér — 1 gyógyszerész assz. — 2 gyors- és gépíró — 3 postai alkalmazott — 2 A vizsgálat idején még nem döntött 2 17 — 3 2 3 5 3 2 1 8 A tanulók pályaválasztási irányultságát, vizsgálva az első áttekintésre is szembe­ tűnik a pedagógiai, egészségügyi hivatások felé fordulás. A különböző tényezők együttes hatására kialakult érdeklődésből természetesen következik az emberekkel közvetlenül foglalkozó pályák előnyben részesítése. Persze, ha nem is mutatható ki pontosan, mégis feltételezhetjük, hogy szerepet játszanak más tényezők is, pl. olyanok mint az új megyei kórház felépülése, amely feltétlen ösztönzőleg hatott az egész­ ségügyi foglalkozások választásánál. A pályaválasztás indítékainak elemzése egészében nagyon pozitív képet mutat, hiszen 52 tanulónál elsősorban a belső szükségletből fakadó vágyak motiválták az elhatározást. Saját elképzeléseik alapján döntöttek, választásukat közvetlenül nem befolyásolták a szülők vagy nevelők. A tanulók válaszai szerint a különböző nevelési tényezők — szülők,nevelők — i nkább csak megerősítették, helybenhagyták a kialakult álláspontjukat. Ez termé­ szetesen nem zárja ki a folyamatos indirekt hatások jelenlétét, amit a fiatalok ép­ pen az élekorukkal együttjáró befolyásolhatóság elleni tiltakozásukból kiindulva nem ismernek el. Ezen a problémakörön belül további tájékozódást igényel azonban a pedagógiai kultúráltság, és a spontán körülmények közötti arányok megközelítőleg pontos megállapítása. Igen örvendetes, hogy pillanatnyi benyomások, az anyagi előnyök keresése, a szülői akarat határozottabb érvényesítése csak néhány tanulónál tapasztalható. A z utóbbi legtöbbször jószándékból fakad. Pl. a gyógypedagógiai tanárnői pályától a nagyfokú idegi megterhelés miatt óvja az édesapa gyermekét. A szülők ilyen irányú véleménynyilvánítását a fiatalok legtöbbször vissza is utasítják. A vizsgált tanulók elhatározásának erkölcsi alapjaira könnyen lehet következ­ tetni az egyes hivatások, foglalkozások jövedelmezőségéről és szépségéről alkotott véleményeikből. 44 �A legjövedelm ezőbbnek ta rto tt p á ly á k sorrendje a vá la sztó k szám ával: orvos mérnök magánkisiparos magánkereskedő mezőgazd. dolgozó kutató műszerész 46 13 5 5 4 3 3 művész szinész bányász autószerelő pincér vegyész fodrász 2 2 1 1 1 1 1 A legszebbnek tartott pályák sorrendje a választók számával: tanár orvos eü. dolgozó jogász óvónő vegyész kutató katonatiszt csillagász ruhatervező kereskedő állatorvos 23 15 10 6 5 3 2 2 2 1 1 1 tv. riporter maneken műszerész tolmács atomfizikus színész, színésznő közgazdász 1 1 1 1 1 2 1 zenész 1 gépkocsivezető tengerész 1 gyógytornász 1 1 A válaszott pályák a szépnek tartottakkal mutatnak megegyezőséget, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy a döntésekben elsősorban a munkaöröm dominál, nem pedig az anyagi előny. Leginkább példázza ezt a pedagógus és orvosok hivatásának megítélése. A pedagógus hivatást egy tanuló sem tartotta jó l jövedelmezőnek mégis 17-en kívánnak ezen a pályán működni. A belső szükségletből fakadó indítékokra az önálló döntésre vall a választott életpályához való ragaszkodás is .A felvétel vagy elhelyezkedés sikertelensége esetén 26 tanuló az újabb kisérletezés, 12 tanuló pedig a hasonló területen történő elhelyez­ kedést választja. Néhányan teljesen tanácstalanok, illetve csak egy lehetőségre, a sikerre készültek fel. A megközelítőleg azonos érdeklődést kielégítő és alkalmasságot követelő szakmák, valamint a rokon hivatások és foglalkozások körének feltárása, még nem érződik a kapott válaszokon. A z elhelyezkedési lehetőség, a társadalmi körülmények figyelem bevétele a fiatalok tájékoztatásában kissé háttérbe szorult. Igen figyelmeztető annak a 19 tanulónak a válasza is, akik a gimnázium negyedik osztályáig eljutva nem határoztak az életpályájukról. A z elképzelésükben a legjobb esetben is valamilyen könnyebb, lehetőleg irodai munkahely él, ahol a kifejezéseik­ kel élve’ : „dolgozhatnak és pénzt kereshetnek.” Ebben a vonatkozásban úgy hiszem az sem közömbös, hogy a bizonytalan fiatalok közül 16-nak munkások, vagy nyug­ díjas munkások a szülei. Ez a körülmény figyelm eztet a pályaválasztás előkészítésének differenciálatlan­ ságára. A különböző nevelési tényezők céltudatos összehangolt tevékenysége még egyáltalán nem érződik. A nagyfokú gondoskodás — általános jellege miatt — néha negatív hatást vált ki. 45 �A munkásgyermekek fokozott segítésének elmulasztása ilyen döntő helyzetekben azonnal megmutatkozik. Hasznos tanulságokat tartalmaznak a választott pályák ismeretére vonatkozó válaszok is. 14 tanuló — főleg, akik külső indítékokra határoztak — kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerik közelebbről a választott foglalkozást. A tanácsadóikra, illetve a benyomásaikra építik egész jövő életüket. A z előzőekben említett 19, teljesen bi­ zonytalan fiatallal együtt ez olyan százalékarányt ad, amely mellett a nevelők, a pályaválasztás helyes alakításában érdekelt intézmények, szervek, mindenekelőtt a szülők nem mehetnek el tétlenül. A lig jobb a helyzet a tanulók előzetes készülésénél. 43-an az előzetes készülés alatt csupán a szükséges ismereteik bővítését értik, amelyet tanulás, szakkönyv, folyóirat, rádió, televízió útján próbálnak megoldani. (Megjegyzem, ezeket a vála­ szokat közvetlenül feltett kérdésekre adták, az ellenőrző kérdéscsoportokban viszont e tevékenységi formákra csak néhány tanulónál találtam utalást.) A választott fog­ lalkozás mélyebb megismerésével és gyakorlati tevékenységgel 22-en készülnek. 28-an viszont várják, amíg helyzetük — elhelyezkedésük — véglegesen megoldódik. A z alkalmassághoz tartozó jellem és magatartásbeli vonatkozásokra még olyanok sem gondolnak, mint a pedagógus, katonatiszt, gyermekgonodzó pályára készülők, akiknél a munka eredményessége szempontjából döntő fontosságú lehet. Néhány tanuló — erősen korlátok közé szorított — válaszának összevetése, át­ tekintése, mennyi égető fontos kérdést tár elénk! Lehet ezeket a problémákat külön­ böző módon értékelni, de el tüntetni, nem létezővé tenni nem tudjuk. Hordozói a 18 éves fiatalok, itt élnek közöttünk, társainkká válnak a munkában, hátráltat­ nak, vagy segítenek bennünket. Olyanokká lesznek, amilyenné az ő aktív részvéte­ lükkel alakítjuk őket. E nagy emberformáló folyamat helyes irányítása elképzel­ hetetlen a fiatalok környező valóságunkról alkotott véleményének, magatartásra, cselekvésre ösztönző indítékainak ismerete nélkül. A pályaválasztási előkészítésünk — sajátos közös pedagógia tevékenységünk — ismerete, a motiváló tényezőknek, a jövő életpályájával kapcsolatos gondolatoknak eredményességének is fontos feltétele a fiatalokat ért hatások megközelítően pontos minél teljesebb feltárása. 46 �KUNSZABÓ FERENC: SZABADIDŐ ÉS NÉPMŰVELÉS Sokat beszélünk mostanában a népművelés hatékonyabbá tételéről, a vonzó­ erő növeléséről, új módszerek keresésének szükségességéről. Mindez reális és idő­ szerű. Népművelési intézményeink és módszereink az utóbbi tíz-tizenkét évben va­ lóban vesztettek vonzóerejükből, amit sokszor persze nem a látogatottság csökke­ nésén mérhettünk le elsősorban, hanem inkább azon, hogy ez a látogatottság nem növekedett a kellő mértékben. A kétségtelen ténynek több oka van. Egyik ilyen, hogy míg az utóbbi tizenöthúsz évben az emberek többsége új lakásba költözött, szinte minden család új búto­ rokat vett, egész osztályok és rétegek ismerkedtek meg olyan dolgokkal, mint a szőnyeg, a f otel, a csillár, addig művelődési házaink nagy része — főleg a tanácsiak! — nem tudja ugyanazt a komfortot nyújtani, mint amihez mára az emberek otthon hozzászoktak. A másik a hírközlő orgánumok elterjedtsége — újság, folyóirat, rádió, tv — , amely mind házhoz megy, hazaviszi az ismereteket, otthon elégíti ki az igényeket. A harmadik az általános műveltségi szint megemelkedettsége: ma már nem nyújthatunk akármit, nem adhatjuk azt, amit akár két évvel ezelőtt. (S itt kü­ lön is differenciálnunk kell: az érdeklődőknek, az igényeseknek az átlagosnál is magasabb a műveltsége, nem biztos tehát, hogy nekik megfelel egy általános szint­ hez méretezett előadás például; míg a kultúra, az új ismeretek iránt kevéssé érdek­ lődők még esetleg azt sem értik, s így” tulajdonképpen saját magukat rekesztik ki.) További kétségbevonhatatlan ok, hogy az elmúlt két évtizedben bizony sok esetben értéktelent, színvonaltalant vagy a közönségtől teljesen idegent adtunk, minek kö­ vetkeztében csökkent a bizalom népművelő munkánk iránt. A z alapvető ok azonban talán mégsem ezek között keresendő, hanem abban, hogy népművelő munkánk egésze lényegében még ma is a tizenöt évvel ezelőtt ki­ alakult és elfogadott módszereken és elveken alapul. Egész egyszerűen és magyarul: ilyen munkánk nem tartott lépést a kultúra, a tudományok fejlődésével, az em­ berek műveltségi szintjének emelkedésével, módszereiben kellően nem fejlődött, nem alkalmazkodott. Számos művelődési objektum még ma is azt és úgy akarja adni, ami és ahogyan az embereknek esetleg sohasem kellett, vagy — ami sokkal gyakoribb jelenség — ami már nem kell. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt kultúrpolitikánkban eluralkodott a marxizmus— leninizmusnak az a helytelen értelmezése, amelyik a dolgozó osztályok művelődési vágyát nem objektív törvényszerűségnek fogta fel, hanem olyan folyamatnak, ame­ lyiket ráhatásokkal, rendeletekkel szinte korlátlanul szabályozni, terelni és nö­ velni vagy csökkenteni lehet. Ez mostanra kulturpolitikánkban, népművelés-elméletünkben már csak nyomok­ ban fedezhető fel, a gyakorlati munkából viszont még nem sikerült eléggé szám­ űznünk. S hogy ez így van, annak egyik biztos jele, hogy sokszor nem vesszük még kellően figyelembe: az adott művelődési objektum hatókörében mi az emberek igénye, mi érdekli őket, mit fogadnak el és mit utasítanak vissza. Számos népmű­ 47 �velőnk nem térképezi működési területét, hanem korábbi tapasztalataira épít, s közben elfelejti, hogy esetleg azok a tapasztalatok hibás elméleti következtetéseken alapultak és alapulnak. A felismerés persze egyre szélesedik. Í gy került sor arra, hogy a Salgótarjáni Öblösüveggyárban egy brigádnál ilyen célú megfigyelést végezzünk. I. A z egész vizsgálat célja tulajdonkeppen annak megállapítása volt, hogy mit csinálnak szabadidejükben az emberek, nevezetesen és konkrétan az az öt fiatal, akiket a kiválasztott brigádban találtunk. Terjedelm i okoknál fogva, és e dolgozat témaegységének érdekében a másik két kontrollcsoport vizsgálati eredményeit csak akkor említjük, ha azok motiválólag hatnak, vagy érdekes összevetésekre adnak alkalmat. A kontrollcsoportok adataiból, és a gyár dolgozói között végzett tájékozódásból az derül ki, hogy ez az ifjúsági szocialista brigád az átlagosnál valamivel jobban dolgozik, érdeklődőbb, többet olvas és művelődik — de nem annyira, hogy az átla­ gost lényegesen fölülmúlná. Mind az öten nyolc általánost és ipari tanuló iskolát végeztek, üvegipari szak­ munkások. 1939 és 46 között születtek. Négy tarjáni lakos, egy pedig vidékről jár be, munkásbusszal. (A továbbiakban az ábécé öt betűjével jelöljük őket.) A. munkáscsaládból származik, huszonnégy éves, másfél éve nős, gyermek nincs, egyelőre nem is akarnak, legalább addig, amíg az anyóséknál laknak, az pedig; még egy pár évig eltarthat. Felesége és apósa szintén a gyárban dolgozik, mind­ kettő betanított munkás, az anyós pár éve van csak otthon, főz, mos, takarít a három dolgozóra. Rádió van, tv és jármű nincs, még kerékpár sem, mert az egész csalód a fiatal párnak takarékoskodik. A.-ban föltétlenül van intellektuális hajlam: csendes, elgondolkodó, sokat olvas és lemezeket hallgat. Mindez azonban nem za­ varja teljes szakmai és munkaköri indentifikációját. Meg van elégedve a sorsával, nem tör „följebb” . Nem szereti a társaságot és az üres fecsegést. B. huszonöt éves, nőtlen, most állítólag komolyan udvarol. Ő is, apja is bejáró munkás, anyja tsz-tag. Szereti a társaságot, a sör melletti beszélgetést, a táncot. Ezzel és az udvarlással elég sok ideje elmegy. T v nincs, jármű csak kerekpár. Motorra gyűjt. Van egy hobbyja mégpedig az, hogy szinte ingyen vetíti a filmeket a falujá­ ban. Szakmájával, munkakörével való azonosultsága teljesnek mondható. C. apja kistisztviselő volt, most nyugdíjas. Saját házukban laknak, a város külterületén. Férjezett nővérének most építenek ugyanazon a telken másik házat. C. huszonnyolc éves, nős. egy gyerek van, felesége adminisztrátor. C. valami más akart lenni, nem fizikai munkás, talán tovább akart tanulni, de a család akkori anyagi helyzete nem engedte. Vannak „úri” allűrjei. A brigádban csak ő tud römizni és kanasztázni, viszonylag sűrűn fogadnak otthon vendégeket és gyakran járnak lá­ togatóba. C. szereti otthon a kényelmet, de mostanában sokat segít a házépítésnél. Sorsába ma már belenyugodott, m ár csak azért is — mint maga mondja — , mert így többet keres, mintha valahol tanítóskodna vagy tisztviselősködne. Szakmáját, munkakörét szereti. A pénzre ráhajt. A brigádban ő a z egyik legjobb munkaerő. D. huszonkét éves, nőtlen,szüleivel lakik. Apja művezető egy másik gyárban. D. motorszerelő szeretett volna lenni, de protekcióval sem tudott bejutni annak 48 �idején. Két. lánytestvére tanul. Ő most a közgazdasági technikum második osztályába jár, estin. Ez persze munkájával nem függ össze. A zt mondja, nem vágyik el innen, csak műveltebb akar lenni, ez azonban nem hihető. Brigádjában a gyengébb munka­ erők közé tartozik. Viszonylag sok selejtet csinál. Politikailag ő a legaktívabb. E. érdekes ember. A pja szintén üveggyári szakmunkás. Felesége és apósa értel­ miségiek. A brigádban és az egész műhelyben ő a legjobb munkás. Ezt mindenki elismeri, neki azonban — testi hibája miatt — állandó és erős kisebbségi érzése van. Feleségével szemben is. Rendkívül intelligens, de nem művelt, mert a munká­ ján kívül semmit sem csinál kitartóan. Van érzéke a festéshez, de nem mer átvál­ tani, mert nincs önbizalma. Huszonhat éves, egy gyermekük van. Külön, új lakás­ ban laknak, sokat segít a feleségének, és a gyerek is sok idejét elveszi. Szakmá­ jának mestere, de nem szereti. II. A szabadidő naplóban lejegyzett időtöltéseket elemezve tizennyolc tevékeny­ ségi formát állapítottunk meg, melyek négy nagy csoportba oszthatók: I. Egyéni és csoportos időtöltések, melyeknek összefogó célja a kikapcsolódás, a szellemi és fizikai regenerálódás; közben persze társasági igényeiket is kielégítik. II. Rendszerint fizikai erőkifejtéssel járó tevékenységek, melyekkel vagy a ház­ tartásban, a ház körül segítenek, vagy kedvtelésből csinálják. III. Közvetlenül művelődési, kulturálódási célokat szolgáló kedvtelések (a vizs­ gálat tulajdonképpeni célja). IV. Ú gynevezett egyéb tevékenységek, melyek persze sem időben, sem fontos­ ságban nem jelentéktelenek. A hal héten keresztül regisztrált szabadidő-tevékenységek ilyen sztenderdizálása után mód nyílott az átfogó táblázat elkészítésére: Személyenként a tevékenységi formák elő­ fordulása Csop. Szám I. 1 Társas szórakozás otthon (kártyá­ zás, évforduló, születésnap stb.) 2 Házon kívüli társas időtöltés (presz­ szó, kocsma, tánc stb ) II. 4 Megnevezés A B C D H 3 2 8 0 7 15 13 9 9 48 19 4 2 46 3 Napközi pihenés 11 4 Séta 8 5 Motorozás, udvarlás 6 Segít a ház körül 7 Berendezést, háztartási gépeket javít 8 Barkácsol (kedvtelésből valami újat csinál) 0 10 2 10 0 0 0 10 4 10 17 3 45 79 1 20 3 0 2 26 0 0 19 19 0 5 20 3 0 0 Össz. 18 49 �III. IV. 9 Újságok, folyóiratok 10 Szépirodalom, szakkönyvek 11 T v-t néz 9 6 20 8 4 13 5 4 2 3 47 27 4 3 21 10 19 57 12 Filmet néz, moziban 3 2 0 3 0 8 13 Lemezhallgatás 6 1 0 0 0 7 14 Rádióhallgatás (mikor direkt vala­ melyik műsorra kíváncsi) 3 1 1 1 6 15 Szervezettszerű tanulás 0 0 32 0 32 16 Társadalmi munka 17 Egyedi esetleges elfoglaltságok (be­ teglátogatás, foghúzatás stb.) 0 1 5 0 1 1 8 0 11 2 12 9 5 33 (A z egyes tevékenységeknek nem az időtartamát jegyeztük, hanem azt, hogy a negyvenkét nap alatt hányszor fordultak elő. A különböző kedvtelések és elfoglalt­ ságok idejének megállapítása egyszerűen nevetséges lett volna a vizsgált személyek előtt egyrészt, másrészt viszont a gyakoriság egyben időtartamot is jelez.) B. C. és E. időnként bemennek a presszóba, mind az öten mennek néha tán­ colni a Salgó étterembe, vagy különböző művelődési otthonokba, de a Karancs szálló küszöbét még egyetlen egyszer sem lépte át egyikük sem, még kíváncsiságból sem! Oda az üveggyárból a tisztviselők járnak inkább, a fizikai munkások közül pedig csak a focisták, jelesebb sportolók, öntevékeny művészeti csoportok résztvevői vagy az aktív társadalmi munkások. A megfigyelési időszak alatt csupán A. és B. fordult meg művelődési otthonban. Egyikük tv-t nézni, a másik pedig minden filmvetítéskor, mert ő a gépkezelő. A z öt fiatalt nem érdeklik a művelődési otthonok programjai, és a megyei kulturház nagy műsorait sem szokták megnézni. A megfigyelési időszak alatt nyílt meg az új megyei művelődési ház. A z öt fiatal közül csupán. A. ment el oda háromszor az országos amatőr jazz-fesztivál alkalmával, mert nagyon szereti a zenét — a reprezentatív épület és annak munkája különben őt sem érdekli. Lényegében ugyanezt a képet kaptuk a két kontrollbrigádnál is — és a gyár egyéb munkásai között végzett szúrópróbák azt igazolják, hogy ez a szabadidő-tevé­ kenység elég általános a gyárban. Nagyon kevesen tesznek ettől többet, s mintegy harmadrész pedig kevesebbet. III. A z elemzést kezdjük talán a gyakoriság sorrendjének megállapításával, ami — mint már említettük — lényegében az időmegoszlást is kifejezi: 50 Összes előfordulás: 504, ebből I. csoport 142, 28% II. csoport 132, 27% III. csoport 184, 36% IV. csoport 44, 9% �Ha az új ismeretek szerzését célzó elfoglaltságokat nézzük — 9— 15 pontok, III. csoport — , akkor megállapíthatjuk, hogy az öt fiatal nem kevés időt fordít műve­ lődésre: az összes szabadidő-tevékenységnek mintegy harminchat százalékát! (A másik két brigádnál ugyanez huszonnyolc, illetve huszonöt százalék volt.) Ez az arány sok értelmiséginek is becsületére válna. A helyes kép kialakításához azon­ ban még több dolgot figyelembe kell vennünk. Mindenekelőtt azt, hogy ez az öt fiatal az olvasással, tv- és mozinézéssel első­ sorban nem művelődni akar, hanem élményeket szerezni — míg az értelmiségi rendszerint fordítva. És ez lényeges különbség: ez az öt fiatal a lapokban elsősor­ ban a sporthíreket keresi meg, aztán a gyilkosságokról és egyéb érdekességekről szóló tudósításokat, és csak aztán kerítenek sort a politikai közleményekre, míg a tudományos és kulturális rovatokat a legritkábban olvassák el. Másodszor be kell számítanunk, hogy ezek a fiatalok — mint munkatársaik túl­ nyomó többsége is —gyakran nem értékelik a látottakat, hallottakat, olvasottakat. S ha igen, akkor nemritkán rosszul. Í gy például a Lord házassága c. tv-film et né­ gyen látták, és egyikük se vette észre, hogy az szatíra a javából! A legintelligensebb E. is csak a beszélgetés alkalmával jött rá erre. Harmadszor pontosan tudnunk kell, hogy mi az, amit olvasnak, hallanak, látnak. A lapok közül a megfigyelési időszak alatt a következőket vették kézbe: Népszava, Népszabadság, Képes Újság, Nők Lapja — a gyakoriság sorrendjében. A következő könyveket olvasták: Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn (hárman); Rejtő Jenő: A z elveszett cirkáló (ketten); Jules Verne: Lángban álló szigettenger; Emile Zola: Nana; Passuth László: Megszólal a sírvilág; Jókai Mór: A jövő század regénye; Rejtő Jenő: A tizennégykarátos autó; Yves Montand: Csupa napfény a szívem. Negyedszer be kell számítanunk, hogy a vizsgálat február— márciusban folyt, amikoris még nemigen lehet a szabadban tartózkodni, kirándulni Ötödször tudnunk kell, hogy ilyen regisztrálások alkalmával a valóságosnál egy kicsit mindig jobb eredmény születik, hiszen a m egfigyelt személyek ilyenkor ösz­ tönösen is vagy többet művelődnek, vagy (ez is előfordul) többet mondanak, mint ami van. Ez olyan emberi tulajdonság, amellyel majdnem minden szociológiai fe l­ mérésnél számolnunk kell. A tv még hipnotizálja őket: adás kezdetekor bekapcsolják a készüléket, s ha nincs más programjuk, vagy nem alszanak el, akkor mindent megnéznek, válogatás nélkül. Ez persze ritkább eset. Törekednek azonban arra, hogy minden film et és tv-játékot megnézzenek, amelyek között a krimiknek van a legnagyobb sikerük. A színházi közvetítések közül már csak a vidámabbakat nézik meg. Így például a Negyedik csigolyát négyen látták, az Oppenheimer ügyet viszont egyikük sem. A.-nak és B.-nek nincs tévéje. Meglepő, hogy mégsem járnak lényegesen többet moziba, mint társaik. Rádiót négyen hallgattak mégpedig hat esetben. Háromszor híreket, háromszor pedig rádiójátékot, illetve színházi és zenei közvetítést. Ezek persze csak azok az esetek, mikor kifejezetten azzal a céllal ültek le. A „lármadoboz” különben egész nap szól. A rádió ma mintegy aláfesti az emberek életét, napi tevé­ kenységüket: ébredéskor bekapcsolják és lefekvéskor néha elfelejtik kikapcsolni. A fentieken végigtekintve most már megállapíthatjuk, hogy ennek az öt fiatal­ nak a szabadidő-tevékenysége meglehetősen egysíkú. Hiányzik belőle a színházé s hangverseny látogatás, egy este a K arancsban, aktív sportolás, a szellemi játékok 51 �teljes garnitúráját — a kártyát kivéve. A kontrollcsoportok és szúrópróbák tapasz­ talatai, valamint az általában szerzett benyomások alapján megállapíthatjuk, hogy ez az öt fiatal korának, osztályának és városának hű fia: csak azt olvassák, nézik és hallgatják, amit ma egy munkásnak az Öblösüveggyárban — Salgótarjánban — illik, amit egymástól elvárnak, amiről munka közben és délutáni sörözéseken szó esik. Ha ismerik az NB/I. állását, ha olvasnak Dumast, Jókait és Berkesit, ha meg­ nézik a tv-ben a vígjátékokat — akkor ők művelt, érdeklődő munkások, akikkel a többiek szívesen ülnek le egy kisüveg sörre! Úgy kell azonban elképzelnünk, hogy ez kizárólagos erejű is: aki a fenti dolgokról nem tud társalogni, az elmaradott ember, aki viszont többet és mást is tud az különcködő! A megfigyelés ideje alatt nem egy társukról jegyezték meg. hogy az tahó, mert ezt vagy azt nem olvasta. Ugyanakkor E. még brigádtársai előtt sem beszélt arról, hogy festeget. Ez csak akkor derült ki, mikor a találkozások során bizo­ nyos kölcsönös szimpátia alakult ki. C. szégyenkezve — és társai előtt álszé­ gyenkezve! — mondta, hogy ő ultizni nem szeret, hanem inkább römizn i. A.-ról mosolyogva emlegették, hogy „dilije a lemez” . A fentebb vázolt magatartási és érdeklődési normákat tehát nem illik átlépni, s aki mégis megteszi, az szinte titokb an ... Ezt a megállapítást egyben az általános következtetések legfontosabbjának is tekinthetjük. IV. Ezekután egészen világosnak tűnik előttünk, hogy ennek az öt fiatalnak — és a tarjáni munkások többségének — hiába hirdetünk bármilyen színvonalas szín­ házi estet, hiába reklámozunk mégoly jól illusztrált ismeretterjesztő előadást, nem fognak eljönni, éspedig nem azért, mert programunk rossz, hanem mert annak megtekintése egyszerűen nem tartozik bele életükbe. Nincs rá sem egyéni, sem tár­ sasági igényük. Hiába hirdetünk vitát a Húsz óráról (filmről, könyvről egyaránt), ha azt nem olvasták, nem látták; hiába hívjuk meg Illyés Gyulát vagy Illés Bélát, mikor azokról hallottak ugyan, írásaikat is olvasták esetleg, de nem tetszettek. Hiába itéljük tehát programunkat bármilyen közérdekűnek és aktuálisnak, ha az kívül esik a meghódítandó közönség normáin; itt szólamokkal, rendeletekkel és agyafúrt ötletekkel semmire sem megyünk. Még a népművelési státuszok növelése sem megoldás. Arra van szükség, hogy pontosan és konkrétan tudjuk: működési területünkön mi tölti ki az emberek hétköznapjait. El kell hinnünk, hogy nem elég a művelődési otthon havi programját színes plakátokon és prospektusokban közzé­ tenni. Nekünk is ismernünk kell az emberek programját, legalább annyira, amennyire szeretnénk, hogy ők ismerjék meg a miénket! Szélesebb körű, mostanában divatos szabadidő felmérések természetesen nyújta­ nak általános tapasztalatokat, de a tömegek életprogramjába csak úgy „furakod­ hatunk” be, ha ismerjük az egyes emberek napi tevékenységét, esetleges egyéni kedvtelését, ezek milyenségét, szintjét és tartalmát! Mondani könnyű, csinálni nehezebb. S most talán még általában pár szót arról, hogy miképpen ismerhetjük meg az emberek szabadidő-tevékenységét. A z egyre inkább terjedő kérdőíves módszer nem jó. Talán többet árt, mint használ. Kiosztunk bizonyos számú kérdőívet, és vissza­ 52 �kapjuk a felét. Ez azonban még mindig célravezető lenne, ha azok tartalmában meg­ bízhatnánk. De nem bízhatunk meg, mert a) ha a kérdések kiegészítendők, akkor a kitöltő nagyon gyakran azt írja, ami eszébe jut; b) ha eldöntendők, akkor igen gyakran nem azt húzza alá, ami őt valóban érdekli, hanem amit „előkk e lőnek” tart. Tehát: „Szívesen meghallgatna-e egy illusztrált előadást a jazz-ről?” és „Szívesen meghallgatna-e egy komoly zenéről szóló, illusztrált előadást?” — a kitöltő rend­ szerint mindkettőt aláhúzza, az elsőt azért, mert szereti, a másodikat azért, mert nagyon jól tudja, hogy a komoly zenét kedvelni valami „előkelő” dolog. Számos tapasztalat igazolja, hogy népművelők ilyen kérdőívek alapján állították össze programjukat, és kudarcot vallottak. Törekednünk kellene arra, hogy minél több, e dolgozatban vázolt, konkrét vizs­ gálatot végezzünk. Ez azonban annyi időt és energiát igényel, amennyire még a főfoglalkozású népművelőknek sem igen futja. Egy-két ilyen vizsgálat után viszont nagyon hasznosak és célravezetőek a kötetlen beszélgetések. S elsősorban nem azok­ kal kell beszélgetnünk, akiket a művelődési otthonban megtalálunk! Ez elemi dolog. El kell mennünk az üzemekbe, kocsmákba, presszókba, sőt az otthonokba is. (Egy nagyon jellemző példát: Sok népművelő hajlandó arra, hogy egy egy rendezvény sikere érdekében „házaljon” . Ilyenkor azonban nem jut eszébe megkérdezni, hogy: „m it tetszenek csinálni ma este, és holnap este, és holnapután este?” — csak azt ismétli makacsul, hogy: „ma este jöjjenek el, föltétlenül!”) Ezekután pedig térjünk vissza a konkrétra: Ezt az öt fiatalt elsősorban saját üzemi művelődési otthona nyerhetné meg. de mindenki más, aki azt adja nekik, amit igényelnek. Kezdeti lépésként tehát semmi olyat, amit amúgysem csinálnának, ami nem tartozik a munkásosztály adott cso­ portjának életnormái közé. A tévét ma sok népművelő — ki nem mondottan — ellenfélnek tekinti. Pedig az egyik legjobb segítőtárs lehetne, ha igényelnénk. Ha ennek az öt fiatalnak sze­ mélyre szóló értesítést küldenénk, amelyikben felhívjuk a figyelmét, hogy ekkor és ekkor Ivanhoe-előadás lesz a tv-ben, s utána pár nappal erről a művelődési ott­ honban vitát rendeznek, kiegészítő kisfilmet vetítenek, a kérdésekre (történelmi hát­ tér, csemegék a korból) választ adnak, akkor elképzelhető, hogy kettő-három el is megy. Ezt a módszert természetesen minden olyan tv-műsorra ki lehet terjesz­ teni. amit ezek a fiatalok megnéznek. De csak azokra! Nem a közös műsor-nézés a lényeges, hanem az utána következő kiegészítés és eszmecsere. Ugyancsak a tv-műsorokra lehetne építeni a különböző vetélkedők és totók egy részét. Képzeljük el például, hogy egy krimi kellős közepén öt fiatalnak adunk egy-egy ívet, ahol többek között arra is válaszolni kell, hogy ki lesz a g y ilk o s!? ... Persze minden ilyen kapcsolásnál gondosan ügyelnünk kell, hogy csakis olyan ál­ talános kérdéseket tegyünk föl, vagy állítsunk be a vitába, amelyek szervesen kap­ csolódnak a tárgyhoz. A „kegyes” csalásokat ugyanis mindenki hamar észreveszi, és akkor elmegy a kedve. Ugyanezt lehetne tenni a rádió és a filmszínház műsoraival, ott persze kisebb lesz az eredmény, hisz — mint láttuk — nincs irántuk nagyobb érdeklődés... Mind­ ehhez nagyon jó lennne, ha a tv és a népművelési szervek között szorosabb kapcso­ latok létesülnének: A tv nem csupán két héttel előbb közölné az érdekesebb mű­ sorok tartalmát, és a tekercseket lehetőleg lepergetnék a népművelők előtt. 53 �A másik nagy érintkezési felület a szépirodalom. Ha ezzel az öt fiatallal időrőlidőre közöljük, hogy általuk olvasott szerzőktől milyen új műveket szereztünk be, ugyanakkor névre szólóan azt is közöljük, hogy a könyvbarátoknak a közel­ jövőben mit rendezünk, akkor azok nem csupán tájékozottak lesznek, hanem eset­ leg el is jönnek. S nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyéni szín, íz, az újszerű témafelvetés mindig megkapóbb. Tehát: ha Berkesi Húszévesek-jéről v i­ tát rendezünk, akkor a címnek nem azt adjuk, hogy: „A főhősnek sikerült-e ön­ magában legyőzni a visszahúzó erőket?” — hanem valami ilyesmit: „Szerette-e Ősze Miklós Verát?” (Jobbat lehet kitalálni, csak rosszabat nem.) És éppen az ilyen ötletek mutatnák ennek az öt fiatalnak, és a többinek, hogy végre kiléptünk azokból a sablonokból, amelyeknek nagy részük volt abban, hogy bennük előíté­ let keletkezett népművelő munkánk iránt! Nagyon aprónak tűnik, de rendkívül lényeges, hogy nem értesítünk mindenkit minden programunkról, csak azokat, akikről határozottan tudjuk, hogy érdekli őket a dolog; s lehetőleg nem stencilekkel (ahol a névnek és a rendezvény címének előre ki van pontozva a helye!), ez lehet nagyon kényelmes, az írógép-használat viszont rendkívül eredményes! „Osztályuk hű fia i” — írtuk erről az öt fiatalról. Ugyanakkor azonban észre kell vennük, hogy mindegyikük egyéniség is, mindegyiknek van olyan kedvtelése, amibe „bele lehet kapaszkodnunk!” (És pontosan ezért nagyon fontos — hadd mondjuk ki: perdöntő — a személyre szóló, konkrét ismeretek szerzése. Ezt már igazán nem helyettesítheti semmiféle általános népművelői tapasztalat, legyen az bármily gaz­ dag.) A. olvasni szeret és lemezeket hallgatni; B. gépekkel bajlódni; C. igen szereti a társaságot, a römit; D.-nek a tanuláshoz lehetne segítséget adni — míg E. kezdeti vonakodás után szívest-örömest kapcsoldóna be egy olyan csoportba, ahol esztétikai témákat vitatnak alapfokon. Megjegyezzük azonban, hogy az egyéni kedvtelések ismeretében kiadott általá­ nos felhívás nem elég. Egyáltalán nem biztos, hogy annak sikere lesz. Másik vizsgá­ lat során kiderült, hogy egy kis bányatelepen viszonylag sokan szeretnek kirándulni az erdőbe. A művelődési otthon ezután turista szakkör alakítását hirdette meg. de arra csak ketten jelentkeztek. Meggyőződésünk, hogyha az érdekeltekhez szemé­ lyesen mentek volna el, a szakkör megalakult v o ln a ... Ezen okulva, a felmérés idején A.-nak új lemezeket, zenéről szóló könyveket ajánlottunk; B.-nek szakmai könyvet; C.-nek römipartnereket próbáltunk szerezni; D.-nek korrepetítort kerí­ tettünk; és E.-vel több ízben képzőművészetről, általános erkölcsi témákról vitat­ koztunk. És mind az öt szívesen vette. Elképzelhető, hogy ha az üzemi népmű­ velők megfelelő módon közelednek ehhez az öt fiatalhoz — és a többihez — , akkor egy részüket be tudják kapcsolni a művelődési otthonok életébe. Személy szerint foglalkozni mindenkivel — ez képtelenség; de személv szerint foglalkozni minél több — és egyre több! — emberrel — ez sem könnyű, viszont reális és eredményes. 54 �FÁBRI GYÖRGYNÉ: GYERMEKOLVASÓK A gyermekek többsége szereti a könyvet, szeret olvasni. Izgalmas feladat meg­ figyelni, hogy a leporellok képeinek böngészésétől hogyan jut el egy gyermek a mesék, kalandos történetek, történelmi regények olvasása utón a konkrét ismere­ teket nyújtó tudományos művek és a komoly szépirodalom tanulmányozásáig. Ezt a folyamatot legjobban könyvtárainkban figyelhetjük meg, ott ugyanis a gyermek­ olvasók nagy száma mellett adott a könyvek legkülönbözőbb fajtájából összegyűj­ tött állomány is. És ez az állomány minden gyermeknek egyformán rendelkezésére áll. A gyermekek ki is használják ezt a lehetőséget, sokkal jobban, sokkal aktívab­ ban mint a felnőttek. A megye 6— 14 éves korú lakosságának több, mint fele 54,3% könyvtári tag. A z összes olvasók 41,8%-a — 18 705 fő gyermekolvasó. Hogy milyen magas ez a szám, onnan láthatjuk a legjobban, hogyha a 6— 14 éveseket a felnőtt olvasókhoz való viszonyítás után az összlakossághoz is viszonyítjuk. Ebből v i­ szont az derül ki, hogy ez a korosztály mindössze 14,8%-a megyénk összlakosságá­ nak. A z olvasók nagyobb része tehát fiatal, aki igényli a könyvekkel való jó ellátott­ ságot, s ezen kívül az olvasott művek feldolgozását is: megbeszéléseket, ankétokat, foglalkozásokat. Ez a kívánságuk annál is inkább megkövetelheti a teljesítést, mivel éppen ez az az életkor, melyben nélkülözhetetlen az irányítás, a vezetés, Nagyon fontos, hogy mit és hogyan olvasnak a gyerekek, hiszen a gyermekkori könyv­ élmények rányomják bélyegüket egész életükre. És azt hiszem, azt sem lényegtelen hangsúlyozni a gyermekolvasókkal való foglalkozások fontosságánál, hogy 2, 3, 5 vagy 10 év múlva a jelenlegi gyermekolvasókból lesznek a felnőtt olvasók. Az viszont nagyon érdekes probléma, hogy a felnőtt olvasók soraiból eltűnik a gyermekolvasók jelentős százaléka. Azon gyermekek nagy része, akik általános iskolai ta ­ nulmányaik idején szívesen jártak a gyermekkönyvtárakba, sokat olvastak, aktívan részt vettek a gyermekfoglalkozásokon, 14. életévük után lassan kimaradnak a könyvtárakból. Gimnazisták közt végzett felméréseink szerint ennek oka „a sok tanulni való” , ami mellett örülnek, ha a kötelező irodalmat el tudják olvasni. Több­ ségük keveset olvas, s mire eljutnak a IV. osztályig, az érettségire való felkészülés közben még arról a kevésről is lemondanak. Ezzel nem állítom azt, hogy nincs- a gimnazisták közt szenvedélyes olvasó, s még csak azt sem állítom, hogy hiányoznak a könyvtári tagok közül — hiszen különösen a kötelező olvasmányokért, és emellett az érdeklődési körüknek megfelelő könyvekért számosan megielennek könyvtáraink­ ban. Tény viszont, hogy számuk aránylag kevesebb, mint az általános iskolásoké. Ezen felmérésünk helyességét bizonyítja és általánosítja sokkal mélyebb és nagyobb terjedelmű felmérésében Lakits Pál: Középiskolásaink és az irodalom (Bp. 1962). Azok a gyerekek, akik V III. általános befejezése után nem tanulnak tovább középfokú intézményeinkben, hanem ipari tanulónak mennek, vagy esetleg rögtön munkalehetőség után néznek, vagy — főleg lányok esetében — otthon maradnak, eleve kevesebb a könyvtári tag, s kisebb a könyv, az olvasás iránti szeretet is. 55 �Helyes neveléssel természetesen el lehet érni, hogy legalább azok a gyerekek, akik 14 éves korukig szívesen jártak a könyvtárakba, később se hanyagolják el az ön­ művelésnek, a szabadidő jó kihasználásának ezt a formáját. De ezen problémának részletes elemzésére nem térünk ki, mivel jelen cikkünkben csak a 6— 14 éves kor­ osztály olvasási problémájának vizsgálatát tűztük ki célul. S hogy ennek a korosz­ tálynak nagyrésze olvas, a statisztika puszta számai is elevenen bizonyítják. T e r ­ mészetesen az sem közömbös számunkra, hogy mennyit és mit olvasnak ezek a gyerekek. Ez persze egyénenként erősen változik, felméréskor a skála rendkívül változatos képet mutat. De nézzük először a „mennyit?” kérdésre adható választ. Megyei átlagban ez a szám nem kielégítő — 1 olvasóra évi 19 (havi 1,85) könyv­ kölcsönzés jut. Jól működő, speciális gyermekkönyvtárainkban ez a szám csaknem kétszerese: évi 33 (havi 2,83) könyvkölcsönzést mutat. A z átlagon belüli egyéni el­ térések még nagyobbak. Havi 8— 10 könyvolvasás jelenti a maximumot, s évi 5— 6 könyvkölcsönzés a minimumot. A „mit olvasnak?” kérdésre statisztikáink is megpróbálnak válaszolni. Nézzük meg a Városi Gyermekkönyvtár utolsó 3 éves statisztikájának megfelelő adatait. (Előzetesen meg kell jegyezni,hogy a Városi Gyermekkönyvtár az 1964-es évben 4 iskolai fiókkönyvtárral, 1965-ben 3 iskolai fiókkönyvtárral, 1966-ban pedig fiókkönyvtár nélkül működött, s ebben az évben statisztika csak mintavételi napokon készült. A z olvasók, valamint a kölcsönzött kötetek száma ezért mutat egyenet­ lenséget.) Olvasók Év száma A kölcsönzött kötetek megoszlása társ, tud. term. mű ̶ mező ̶ egyéb tud. szaki gazd. össz. szépirod. gyerm. irod. együtt 1964 1883 295 530 99 5 2237 3466 393232 883 40 1965 1745 491 577 341 10 2892 4311 239833 339 40 048 1966 700 102 112 107 3 401 725 10263 546 5 297 281 Ha ezt a statisztikát korábbi elemzésekkel, felmérésekkel vetjük össze, szembe­ tűnő változás, hogy 10, 20, 30 évvel ezelőtt ismeretterjesztő könyv minimális szám­ ban szerepelt a 6— 14 évesek olvasmányai között, most pedig az összes kölcsönzött könyvnek 1964-ben 8,6%-át, 1965-ben 10,76%-át, 1966-ban pedig 13,65%-át teszik ki. A gyermekirodalom minőségi, fajtánkénti megoszlása viszont sokkal kevesebb vá l­ tozást mutat. A kedvenc írók, kedvenc hősök — a gyermekirodalom klasszikusainak művei nem veszítettek az évek során népszerűségükből. Egy-egy mai író néhány műve ugyan fel tud zárkózni a „legkedvesebb könyveim” közé, de kiszorítani nem tudja az elődöket. Í gy például a legkisebbek olvasmányai között a Grimm testvérek, Andersen, Benedek Elek, Móra Ferenc meséi mellett igen népszerűek Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil mesegyűjteményei és sok kicsi Bodó, Brumi sorozatát, vagy a Sicc történeteket olvassa legszívesebben. A nagyobbaknál verhetetlenek a Gárdonyi, Defoe, Mark Twain, Cooper, Beecher-Stowe, Verne, W alter Scott stb. hősei. A z érdeklődési körnek megfelelően természetesen igen kedveltek főleg a fiúk között a mai írók kalandos történetei (pl. Dékány könyvek), a lányok között pedig az ún, lányregények (Janikovszky, Thúry stb. könyvei). Ha a fent vázolt kép okát próbálnánk kutatni, a gyermekeknek szóló irodalom minőségi és mennyiségi problémáit kellene elemeznünk. Bár vitathatatlan az elmúlt húsz évben a fejlődés, még mindig kevés az új, minőségileg is kifogástalan gyer­ 56 �m e k - s z é p ir o d a lo m , egyre n övekvő s am i van i g é n y e k k e l. is, M íg nem t u d ja k i e l é g í t e n i, f e lv e n n i a v e r s e n y t a z a g y e r m e k i s m e r e t t e r je s z t ő é r d e k e s e b b k ö n y v e k k e l b ő v ü l, (B ö lc s B a g o ly ir o d a lo m egyre ú ja b b s o r o z a t k ö n y v e i a k is e b b e k n e k , B ú v á r k ö n y v e k a n a g y o b b a k n a k , h o g y c s a k a le g n é p s z e rű b b , le g jo b b k é t s o r o z a t o t e m lít s e m ), a d d ig a k ia d á s , s z é p ir o d a l m i a k ö n y v k ia d á s b a n k ü lö n b ö z ő so ro za to k b a n k ön yvek , É n k ö n y v tá ra m sok v a ló az is m é t e lt — m e g je le n t e t é s s tb .). S e z n e m is le n n e m á s o d ik , (P ö t t y ö s h a r m a d ik kön yvek, stb. C s ík o s b a j, h a e m e lle t t e g y r e tö b b és e g y r e jo b b ú j g y e r m e k k ö n y v is m e g je le n n e . D e n é z z ü k m e g k o n k r é t a n is a k é rd é s t, m it e z a g y a k o r la t b a n . je le n t m um 2— 300 f é l e m e g f e le lő e n K özsegi k ö n y v t á r a in k b a n a g y e r m e k ir o d a lo m m a x i­ o lv a s m á n y b ó l á ll. H a e z t e g y g y e r m e k o lv a s ó é r d e k lő d é s i k ö r é n e k c s ö k k e n t jü k — p l. a f i ú k a t n e m é r d e k lik a lá n y r e g é n y e k , v a g y fig y e ­ le m b e v e s s z ü k a zt, h o g y a m e s e k ö n y v e k o lv a s o t t s á g a a z é le t k o r n ö v e k e d é s é v e l c s ö k ­ ken, akkor m ár csak fe lé n y i o lv a s ó n a k . S h a e g y — gyerm ek 100, 150 k ö te te s m á r I I. , á llo m á n y t p á r é v a la t t (m é g a z á tla g o s a n le s z , „ m in e k e lju t o d á ig , hogy v a s t a m .” A enn ek k o r o s z t á ly n a k a fe ln ő t t k ö n y v tá ro s nyabb n eh éz o lv a s á s á r a , jó r a , ro s s z ra , g ic c s r e , s a m it m o n d ó t ú lz o t t , fe la d a to t a m ik o r m in im á lis m in d je le n t s éppen egy abban k é s ő b b ie k ig a z i k in c s e s h á z a — m ű v e k e t k e r e s ik . N e m m ert n y ú jt h a t u n k a az azon m ár 12— 13 é v e s o t t m in d e n t k i o l ­ kön yvek g y e r m e k o lv a s ó , o lv a s á s eg y -e g y o lv a s n i k e z d , e z t a z szám a, m in d a a m e ly e k gyerm ek ­ fo ly a m a t o s s á g á n a k p r o b lé m a e n n é l, h o g y j ó k ö n y v h íjá n r á s z o k n a k a g y e r e k e k könyvek n ő t t ir o d a lo m íg y k oráb an o lv a s ó is ) k io lv a s s a , s m ir e k ö n y v tá rb a , s z é n ir o d a lo m b ó l ig e n szám ára d á sa , N a g y o b b já r ja k a já n lh a t ó k , á llo m á n y t I I I . o s z t á ly o s m e g lé v ő s o rá n a k orb an , is — a m ik o r a m e g o l­ a s ilá ­ le g f o g é k o n y a b b a k a m ik o r f e lt á r u lh a t e lő t t ü k a fe l­ c s a k a s z ó r a k o z ta tó , k ö n n y ű , je le n t é k t e le n sem ­ ta g a d o m , k is s é t ú lz o t t e z a k é p , d e s z á n d é k o s a n h iá n y o s s á g b ó l a d ó d o tt, ille tv e a d ó d h a tó p r o b lé m a - s o r t p r ó b á l e le m e z n i. V á la s z t éves t a n u ló k eresve — a G y e rm e k k ö n y v tá rb a n . lá n o s íta n i n e m kes fiú k 20 fiú , és lá n y o k 20 l e á n y — A é r d e k lő d é s i k örén ek e lt é r é s e ir e , 1-1 k ö n y v k ö lc s ö n z é s é t f i g y e l t e m k ö lc s ö n z é s e k s p o n tá n v á la s z t á s ú t já n negyven m eg tö rté n te k . 13 a V á rosi B ár á lt a ­ l e h e t 40 o lv a s ó o lv a s m á n y a i a la p já n , e z a k is fe lm é r é s is s o k é r d e ­ ta n u ls á g g a l s z o lg á lh a t, a m e lle t t , hogy részb en il l u s z t r á lja a fe n t e b b e lm o n d o t ­ t a k a t is. A kölcsönzött kötetek megoszlása Is m . t e r j. F iú k Lányok Ö sszes É le tr . T ö rt. K a la n d o s I f j ú s á g i L á n y r. M ese F e ln ő t t Összes 16 7 10 19 21 — 2 1 76 6 1 3 10 21. 21 3 3 68 22 8 13 29 42 21 5 4 144 A kölcsönzött könyvek fajtánkénti felsorolásából is láthatjuk, hogy a fiúk ol­ vasmányai sokkal differenciáltabbbak. Igaz, itt is jelentős az életkori sajátosságuk­ nak megfelelő kalandos, fantasztikus regények száma, ami az összes kölcsönzött könyv 25%-át teszi ki, de az általuk kölcsönzött 76 könyv (1 olvasó 3,8 könyvet vitt átlagosan) között csaknem ugyanennyi az ismeretterjesztő könyv is (20,5%), és az ismeretterjesztő könyvek között olyan komoly ismeretterjesztő művekkel is találkoz­ hatunk, mint pl. Bermenn: A számolás és a számok, Székely: Élet, ember, világ. Tábori: A zseblámpától a rádióig, Ráday: Ásatások a víz alatt stb. 57 �Jelentős a történelmi regények, valamint az életrajzi regények száma is, 12,1, illetve 8,1%, melyek között szerepelnek Erdődy: Sasoknál magasabban, Hunyadi: Hét tenger vándora, Jan: Jégmezők lovagja, Meinc: Marco Polo stb. című művek is. Egy kölcsönző mesekönyvet vitt. K ellő neveléssel el lehetne érni, hogy egy 13 éves fiú érdeklődési köre másfelé irányuljon már. Viszont olyan könyv is előfordult egy olvasónál, ami nem 13 éves gyermeknek való! Szilvási: Kinek a sorsa? A lányoknál az ifjúsági regényekkel (Gárdonyi, Molnár, Katajev, Tatay stb. művei) egyenlő mennyiségben fordulnak elő az ún. lányregények — Beczássy: M a­ rika és Piri című könyvei, Thúry: Angelája stb. A z ismeretterjesztő könyvek köl­ csönzése csaknem harmada a fiúkénak — 6 db, 8,9%, s ezek minőségi összetétele sem éri el a fiúkénál tapasztalható magas színvonalat, — hiszen 2 könyv közülük Gács: Bűvészkönyve és Grätzer: Sicc című műve játékos könyv. A maradék 4 között is olyan könyvek találhatók, mint Fodor: Vidám illemtana, Grosics: Í gy láttam a kapu­ ból és két útleírás. Természettudományos könyv a 68 kölcsönzött könyv között egyetlen egy sem volt Hasonlóképpen minimális a történelmi és életrajzi regények száma is, ami az összes kölcsönzés 4,4 illetve 1,4%-át teszi ki. Viszont itt két gyer­ mek kölcsönzésében találtunk csak mesekönyvet, és két gyermek kölcsönzött ki­ mondottan csak felnőtteknek ajánlható könyvet — Szilvási két művét és Cusac: Hő­ hullám Berlinben című könyvét. A felmérésből is láthatjuk, hogy az olvasni szerető gyermekek spontán könyv­ választásti nem mindig kielégítőek. Nélkülözhetetlen tehát az irány ítás, a nevelés­ nek az a fajtája is, amely j ó szelektációs készséget alakít ki, s amely nemcsak gyermekkorban, hanem a későbbiek során is egyértelműén meghatározza az egyén olvasási kulturáját. 58 �HAGYOMÁNY TÓTH IMRE: E G Y LETŰNT VILÁG KÖSZÖNÉSFORM ÁI Minden változik. A köszönésformák is. Ezek változása általában igen lassú, de a nagy történelmi és társadamli sorsfordulók időszakában a köszönésformák is gyorsan „forradalmi módon” átalakulhatnak. A z utóbbi két—három évtizedben a magyar falu ilyen szempontból is megválto­ zott. Érdemes ezt a változást figyelem mel kisérni, hiszen a köszönésformák sok min­ denről beszélhetnek. Vallanak egy adott kor történelmi — , társadalmi — és politikai arculatáról. Segíthetik a nyelvtudomány, néprajz, szociológia stb. munkásait. Meg kellene vizsgálni az 1930 és 1940 közötti időszak köszönésformáit. A letűnt világgal együtt ezen korszak köszönésformái is eltűnőben, visszahúzódóban vannak. Most, a mai felnőtteknek kell feljegyezni azokat, mert az utánunk következő nem­ zedék már nem jegyezheti fel. A Börzsöny egyik isten háta mögötti faluja Bernecebaráti. A z itt élő nép — a palócok közismert hagyománytiszteletének megfelelően — még egyeduralkodó jelleg­ gel őrizte a több évszázados köszönésformákat a harmincas évek közepén. És köszö­ nési módjában nem tért el a környező Ipoly menti községektől, tehát példái — bizo­ nyos fenntartásokkal — a magyar falu köszönésformáiként is felfoghatók. Ismerkedjünk meg ezzel a községgel! 1934-ben adták ki Nógrád és Hont vár­ megye monográfiáját. Benne a következőket olvashatjuk: „Bernecebaráti — Kisközség 1852 lakossal, római katholikus egyházzal, római katholikus iskolával. Levente Egyesülettel. Polgári Lövész Egylettel. Fogyasztási Szövetkezettel, postaügynökséggel. Már a X II. században említve találjuk az okiratban Berneczét és Barátit, az előbbit a Hunt nemzetségbeli Demeter drégelyi várának tartozékaként, az utóbbit pedig mint amelyet Adorján fia, István a Garam melléki bencéseknek ajándékozott. Bernece Berneche névvel szerepelt a pápai tizedszedők 1332— 37. évi lajstromá­ ban. A későbbi századokban az esztergomi érsekség Bernece földesura. De Baráti is az esztergomi káptalan birtokába jutott. A X V I. században pedig Szobi M ihály­ nak is volt Barátiban birtokrésze. A község temploma már 1156-ból említtetik. A világháborúban a harangot és az orgonasípokat hadicélokra vitték el, a harangot 1930-ban pótolták. 1934-ben új orgo­ nát építettek. A községnek Mavart autóbusz közlekedése van. 59 �Nagyobb birtokosai: az esztergomi érsekség, Róth Simon, Kinszky József, Kalánka József, özv. Módé Ignácné, Módé József, Lantos Ferenc, Máté Simon, Máté Mátyás, id. MolnárJózsef, Máté Ignác, Praszna János és Pálinkás János. A leginkább földművelést űző lakosságból hét kereskedő és tizennégy kisiparos él. A község lakosai közül a világháborúban 445-en vonultak hadba, és 49-en haltak hősi halált. 1934-ben a község hősi emlékművet állított.” A mongoráfia tudományos igényességében (és terjedelemben) nem éri el a ko­ rábbi, 1910 körüli vármegyei monográfiák szintjét, de adatai nagyjából elfogadha­ tóak. Érdekes megfigyelni, hogy a Budapestről érkezett „gyűjtő” a palócosabban beszelő Máté-k nevet Módé-kra torzította, valószínűleg így lett a Kalácskából is Kalánka. A monográfia elkészítése üzleti vállalkozás volt. Azok neve került bele, akik előfizettek a kötetre. Í gy fordult elő az a fura helyzet, hogy a község legtekintélye­ sebb családja a Szokoly család kimaradt a felsorolásból, mert Szokoly — elvi okok­ ból — nem fogadta az ügynököket. (M ivel személye a köszönésformákat illetően is fontos, később visszatérek rá.) Szüleimtől tudom, hogy a községben élt egy olyan hiedelem, miszerint a berne­ cei lakosság ősei a kivonulás helyett Drégely várából Bernecére telepedett törökök­ kel keveredtek. A kevésbé temperamentumos barátiak pedig a honfoglalás — kora­ beli szlávok megmagyarosodott leszármazottjai. A környék valóban vadnak tartotta a bernecei népet, (pedig csak szegény volt), talán éppen azért csapolták meg úgy a vérét — a barátiakéval együtt — az I. világ­ háborúban is. Érdemes volna felkutatni egyszer, kinek az „érdeme”, hogy Bernece­ baráti 1852 lakosából „445-en vonultak hadba” , amikor például az 1884 lakosú Kazár­ ról „csak” 67-en, a 2095-ös Romhányból 212-en, a több mint 3000 lakosú Etesről 160-an, az 1846 lakosú Nagybörzsönyből 150-en stb.) Lássuk Bernecebaráti lakosságának különböző rétegeit úgy, ahogy a 30-as évek közepén azt a nép rangsorolta: 1. A Szokoly-család. Szokoly a nagyoroszi Bertchold grófok polgári származású veje. Feleségét, a grófnőt kitagadták, mert beleszeretett fiatal kezelőorvosába. Erzsé­ bet királyné közbejárására mégiscsak építettek — a volt udvarhölgynek és férjének —Bernecén egy szép kastélyt. A polgári származású orvos nemesi előnevet is kapott. Berneczey Szokoly Alajos később a közigazgatás bonyolult útvesztőiben „kiharcolta” — a berneceiek nagy örömére — a község mai nevét. Ugyanis a két teljesen egybe­ épült falu századokon át vitázott a közös név sorrendjén. A z ábc a Barátibernecének kedvezett volna, de Szokoly jóvoltából végleg az energikusabb berneceiek „győztek” . A z egyetlen „igazi úri családnak” valahol Erdélyben birtoka is volt. Ebből éltek és jótékonykodtak, a férj a falu egyetlen ingyenes orvosa volt. Nem illenek bele a ma kategóriákba (a régiekbe sem illettek). Félig-meddig deklasszálódottak voltak, a nép szemében mégis ők voltak a faluban az „igazi urak” , tisztelték őket. 2. A mindenkori pap. Olyan nem őslakó, akit nem tekintettek jöttmentnek — , és mögötte álltak jóval kisebb tekintéllyel a tanítók. 3. Róth Simon és Kinszky József földbirtokosok. De csak a cselédjeik és esetleg aratoik köszöntek nekik, mert „csak zsidók voltak” a színkatolikus faluban 60 �4. Körülbelül 10 „jobbágy család”. Olyan parasztok voltak, akik jól megéltek földjükből, és rendszeresen tartottak napszámosokat. 5. Négy viszonylag népszerű és „befogadott” zsidó kereskedő család és a „jobb iparosok”. 6. Féljobbágyok. Pár hold földjükön kínlódtak, fogatuk volt, pénzük soha. 7. Rendszeresen Pestre járó munkások, kőművesek stb. — szegényebb iparosok. 8. Erdei munkások: faragók, ölfavágók, fahúzók. 9. Napszámos zsellér népek. Időnként summásokként is járták az országot. 10. Jöttmentek. Meglehetősen vegyes kategória. Gyakran cserélődő segédjegyzők, ispánok, Hangya Szövetkezetesek, erdészek, vadőrök, a harmincas években be­ települt iparosok, napszámosok, béresek stb. — Szóval a még „be nem foga­ dott” emberek, akiket csak ritkán és kevesen köszöntöttek. 11. Hercegprimási cselédek. (A z eléggé távoli Haraszt-puszlán laktak. Sem őket, sem ispánjaikat sosem láttuk a faluban. (Róth béresei, pásztorok, kanászok, csőszök stb. 12. Muzsikus cigányok. Közülük soknak rendszeresen „kéregetett” (koldult) a felesége. Meglehetősen tarka a kép. Pedig a lakosság nagy-nagy többsége; a féljobbá­ gyöktől a cigányokig; rokon volt a szegénységben. (6— 12. kategória — 1— 2 kivétel legfeljebb a 9-ik csoportban akadt.) De a köszönésformák szempontjából még lényegesebb az az egységesítő tény, hogy néhány izraelita vallású családot nem számítva mindenki katolikus volt. Hogy a régi formák viszonylag megmerevedtek, az azzal is magyarázható, hogy a falu lakóinak 70%-a nemigen mozdult ki a községből. A rendszeresen vagy idő­ szakosan távollevők (erdei-, ipari- és mezőgazdasági munkások is mindig a helyi szokásoknak megfelően köszöntek, legalábbis odahaza. KI KINEK KÖSZÖNT? A községben szinte kitapinthatóan élt a korábbiakban leírt „rangsorolás” . Ez bizonyos mértékig befolyásolta, bonyolította a köszönésformákat. De nem volt meg­ határozó erejű! A z alapelv roppant világos és könnyen betartható volt. Í gy szólt a szigorúan számonkér t parancs: — Köszönj az öregebbnek! Ezt csak az szegte meg, aki „olyan, mint a ökör, mert leüti a fejét, és úgy megy el az ember mellett,mint a bornyú.” Nemcsak a nagyfokú sértődöttségre, indulatra érdemes felfigyelni, hanem arra is, hogy az idézet szerint is, leüti a fejét az a buta vagy gőgös ember, aki meg meri szegni a parancsot. Tehát a nem köszönésért ő is szégyeli magát. Egészen természetes volt tehát, hogy rangos fiatal „jobbágygazda” előre köszönt saját öreg napszámosá­ nak .ha találkozott vele. A z „elsőgazda„ fiatal asszonya köteles volt köszönni az öreg fahúzó feleségének. (A „legalacsonyabb rangú” erdei munkás asszonyának.) Nagyon ritka és nagyon alázatos volt az, aki öreg léttére előre köszöntötte „rangosabb” fiatalt, és csakis akkor, ha az átlagosnál nagyobb volt a függősége. a 61 �Természetesen voltak kivételes esetek is. Például a Szokoly-családnak meg a papnak és a tanítónak mindenki előre köszönt. A Szokoly-család esetében a gyere­ keknek egyben jó üzlet is volt a köszönés. Még 1920 előtt Ipolyságon megyei tiszt­ viselő volt az öreg Szokoly. Mikor a falu szélén megpillantották hazarobogó hintó­ ját felharsant a jelszó: „Gyön Szokoly!” — A hangos köszönésre mindig repült a hintóból gyerekek közé a cukorka és az apró Mária-érmecske. De még a 30-as évek közepén én is keresgéltem udvarunkban az öreg Szokoly vagy grófnő krajcárjait a papsajtban. A „papocskának” meg azért kellett köszönni, „nehogy tüzet tegyen a nyelvünkre.” Kegyetlen következeteséggel áthágta a falu a „Köszönj az öregebbnek!” jelszót a cselédek, béresek, cigányok esetében. Ezeknek nem köszöntek, és természetesnek tartották azt is, hogy ők sem igen köszönnek „ a falunak” , amely valahogy észre sem vette őket. Igaz, hogy a muzsikus cigányok (férfiak) esete kissé más volt. A muzsikus, aki a falusiak „lagziját kimuzsikálta” valamiféle bizalmaskodó patriarkizmussal a leg­ tekintélyesebb gazdához is úgy szólt, mintha ő lenne a pátriarka. A cigányasszony leginkább csak akkor köszönt, ha valahová beállított kéregetni, de a vándorló ide­ gen koldus se köszönt csak „szolgálatban” . Fináncnak, jegyzőnek, orvosnak, végrehajtónak, erdésznek, csendőrnek. — szóval az állam (személyesennem ismert) képviselőinek — nem köszöni az. aki valahogy e l­ kerülhette őket. Jobb volt, ha észre sem veszik őt. A z uradalmak csőszeit, pásztorait nem vette a falu emberszámba. A községi cső­ szöket, pásztorokat azonban bizalmaskodó — és kicsit lekezelő — kedvességgel min­ dig üdvözölték. A gyerekek — elvben — mindenkinek köszöntek, de a gyakorlatban ők sem kö­ szöntek azoknak, akikhez szüleik nem szóltak. Egymást pedig egyáltalán nem üd­ vözölték, a legényeket és nagyobb lányokat sem, csak a „házasokat” meg az „örege­ ket” . A nagylányok sem köszöntötték egymást, a legényekhez is csak „szóltak.” — A legények már inkább köszöntek egymásnak is, a lányokhoz azonban leginkább csak „szóltak” ők is, hiszen a lányok — a megfelelő köszönésforma híján — fogadni sem tudták volna. Ha nagyjából azonos korú. de más nemű emberek találkoztak; a mai gyakorlat­ tól eltérően; a nő köszönt a férfinak. A z úgynevezett jöttmenteknek nagyon kevesen köszöntek. A faluba látogató idegennek már többen. Sőt még a „főelv” megsértésével az öregebbek is előre köszöntek a fiatalabb idegennek. Egyszer nagyapámtól (aki a korábban említett „hősök emlékművét” is faragta, tehát eléggé tekintélyes ember volt) meg is kérdeztem, miért köszön egy fiatal ismeretlennek. Í me a válasza: „Ejnye! Hát mit gondolna a falunkról? Hazamegy és elmondja, hogy ott még köszönni sem tudnak.” Tehát gondosan ügyeltek a köszönésre. De ugyanakkor egészen kivételes volt az olyan család, ahol az együttlakók köszöntek volna egymásnak. Még reggel, este vagy eltávozáskor is csak igen-igen ritkán. A közeli szomszédok (egy udvarban lakók) „szóltak egymáshoz.” 62 �Összfoglalva: A harmincas években a falu nagy többsége köszönt egymásnak. A fiatalabb köszönt előre. A rang és vagyon szerinti előreköszönés csak igen ritkán érvényesült. A „lenézettekhez” nem szóltak, azok is csak kivételesen köszöntek a ran­ gosabbaknak. HOGYAN KÖSZÖNTEK? Először is tisztázzuk, mit tekintünk köszönésnek. Általában arra a kifejezés­ formára gondolunk, amellyel az emberek üdvözlik egymást találkozáskor, érkezés­ kor, illetve elváláskor, távozáskor, búcsúzáskor. Ez általában szóval történik, de udvarias mozdulattal, (meghajlás, kézfogás, kalapemelés, csók stb.) is kifejezhető. Tehát a köszönés nem más, mint a köszön igével kifejezett cselekvés; annak kinyilvánítása, hogy valaki, valakit üdvözöl az a tény, hogy valaki köszön valakinek. Kezdjük az egyszerűbbel, a köszönést kifejező mozdulatokkal! A legáltalánosabb volt a kézfogás. De csak a felnőtt férfiak (legények, nőtlenek, nősök) „kezeltek” egy­ mással, nőkkel sohasem. Nem ismertek olyan általános illemszabályt, mely szerint az idősebb vagy rangosabb nyújt előre kezet. A kézfogás a férfiak között egészen általános volt (és az ma is), de önmagában csak nagyon néha helyettesítette a szóval való köszönést. Leginkább csak olyankor, amikor nem illett szólni, pl. temetésen, templomban. A kalapemelés tudományát falunk nem tanulta meg. Kezüket, vagy csak a mu­ tatóujjukat ugyan a kalapjuk vagy sapkájuk széléhez emelték (bökték); ez általános volt; előfordult, hogy (távolabbról) ezzel helyettesítették is a szóval való köszönést. Kalapot emelni nem tudtak, legfeljebb nagyon néha levették a fejükről, „urakkal, oltári szentséget vivő pappal” találkozva, de akkor is csak esetlenül szorongatták a kezükben. „A kalapnak a fejen van a helye!” A vőlegénynek egyenesen tilos volt levetni a lakodalmában, még a vacsoránál is a fején hordta. Meghajlással kifejezett köszönést — sem szóval kisérve, sem szó nélkül — soha nem láttam sem a férfiaknál, sem a nőknél, sem a gyerekeknél. A kézcsókkal sem találkoztam soha, sehol. Soha nem kopogtattak, ha egymás házához látogattak. A kopogtatást kellemet­ len külső kényszernek tartották. Csakis hivatalos helyen kényszerültek erre az ”úri szokásra”, és a jegyzőnél, papnál stb. kötelező kopogás bizony esetlen volt. Pedig nem a kopogtatás technikájában voltak bizonytalanok. Hiszen a lányosházhoz ud­ varlásra érkezett legény még a 30-as években is bravúros „egyéni h ívójellel”, rit­ musparádénak is beillő kopogtatással köszöntötte „szeretője” házát. De az egészen másfajta előjelű aktus, valóságos szertartás. A szóval való köszönés kérdése már sokkal bonyolultabb. Nemcsak azt kell meg­ figyelni, hogy ki köszön kinek, hanem azt is. hogy mikor és hol. A két fő forma ugyan könnyen felismerhető volt. Ezt meghatározta a sok év­ százados kereszténység, a község szinkatolilkus volta. A férfiak általában így köszöntek: — Adjon Isten jó napot! — Adjon Isten jó estét! — Adjon Isten jóreggelt! — Sokszor előfordult a lerövidített köszönésforma is: Adjon Isten (Ehhez járulha­ tott a kalap „megbökése” vagy a kézfogás is, esetleg mindkettő.) 63 �A köszönést is így fogadták: — Adjon Isten! (Nagyon ritkán így kedélyesked­ tek: Adja meg! — Adjon — Adjon — Adjon!) A gyerekek és a nők számára általában az alábbi forma volt a kötelező: (Dicsértessék a Jézus Krisztus! — A „szabályos” fogadás ez volt: Mindörökké. A men. A legtöbbször azonban csak a megrövidített alakjai hangzottak el így: Dicsér­ tessék! — Mindörökké. Természetesen az asszonyok is köszönhettek azért Adjon Isten! — nel, másrészt a férfiak is Dicsértessék-kel köszöntötték a papot és Szokolyékat. E két alapforma általánosan elterjedt vo lt, de éppen ezért sokak érzése szerint formálissá és túlságosan hivatalossá is vált. Különösen a dicsértessék. Létezett (és máig is létezik még) egy bizalmasabb, közvetlenebb, emberibb kö­ szönésforma is, mely jobban alkalmazkodik a beszédhelyzethez. Éppen ezért —ősi kikristályosodása ellenére is — szabadabb forma és szinte ezerarcú. A köszönésnek az a formája ez, amelyre már korábban is hivatkoztam. A z a bi­ zonyos mód, ahogyan egymáshoz s z ó l n a k az emberek. Néha ugyan az előbbi két fő formához kapcsolódnak ezek a „szólások” , de önmagukban is határozottan kö­ szönésnek számítanak. Egy— egy adott helyzetben (időponthoz, helyhez) kapcsolódnak ezek a kívánságot kifejező felkiáltó, s még gyakrabban konkrét érdeklődést kifejező mondatok. Nevezzük ebben a tanulmányban — jobb kifejezés híján — konkrét érdeklődést, kívánságot kifejező köszönésformának ezt a nyelvi jelenséget! És ebből rövidebben: konkrét köszönésformának. Bár ez a kifejezés önmagában pontatlanabb és félreérthető. Nyelvészeinknek ugyan, valószínűleg van erre jó szavuk, illetve jobb kifejezésük, de én még sajnos nem ismerem. Nos, lássuk ezeket a konkrét köszönésformákat ! A köszönés fogalmába beleértette (és ma is beleérti szülőfalum. s minden bizony­ nyal az összes magyar falu) ezt a formát. Aki tehát akár az előbbi fő formákat mel­ lőzve — így üdvözölt valakit. így „szólt az emberhez” az köszönt. Vegyük sorra a beszédhelyzeteket! 1. Vasárnap délután van. Sokan „kiülnek az utcára a házak elé, a falaljára” . A elhaladó így köszönt rá a „kiültek”-re: — K iültek? (az öregektől így is hallottam: K iűti keetek? — Kiültek kendtek?! (vagy) Kiültek? A válasz ez: K i bijott (bizony) Mégy lefelé. — A köszönő erre már nem „k öteles” válaszolni, de ha válaszol. így szól: H á t— vagy — Mek bijon. (Megyek bizony). Esetleg így: Ehe — vagy Ehen. (Igen) A „köszönő” gyakran megszólítja a legidősebb vagy a legközelebbi rokont, eset­ leg a legtekintélyesebbet például így: Kiültek, ángyika? — Ezzel azonban egyúttal az egész csoportot köszöntötte. A „kiültek” előtt elmondhatta az Adjon Isten vagy Di­ csértessék teljes alakját is, de ez már csak azért sem praktikus, mert az egész ut­ cát végig köszöntve biztosan berekedt volna. Nagyon érdekes, hogy a konkrét köszönési formák esetén nem érvényesül min­ dig „a fiatal köszönjön az öregebbnek” elv. A ház előtt ülőt vagy az udvarban tartózkodót mindig az elhaladó „köteles” megszólítani. Ha azonban az úton találkoznak (és mindkettő halad), már ismét a fiatal kö­ szön, például így: Gyön, (jön) Maris nene? — Hova megy, Gyuri bátya? 64 �A köszönés fogadása: Hát, gyövök. — Mek a kocsmába, hát te? Ha tudja, hogy honnan jön az, akivel találkozott, így köszön: Vótá (voltál) te is? — V ót maga is? Ha terit (terhet) cipelővel találkozik, így szól: Nem nehez? — De főpakót! (fel­ pakolt). A fát vagy tököt cipelő nem igen bir visszaköszönni máshogy, csak így: Hát. A határban (mezőn) dolgozókat ismét az elhaladó szokta üdvözölni. A teljes for­ mának kialakult, könnyen „énekelhető” dallama van. Például: Adjon Isten jó na­ pot, jó munkát! — Eddig a kötelező jókívánság, és ezt megtoldották a megfelelő konkrét érdeklődéssel, pl: Nem puha? — Vannak-e nagyok? — Végeztek-e mán? Esetleg egy-két megjegyzés is elhangzott: De neki fogtatok! Mingyán meglesztek! Reggel — még frissek a köszönésben — ilyen kószönésformák hangzottak el: Adjon Isten jó reggelt! Egíssígtekre (egészségtekre) az éjszakai nyugodalom! Egíssígtekre a früstök! Ha közeli ismerősök, szomszédok legtöbbször csak így szólnak: Főkeltetek? (vagy) Kejjetek, mer mán nem jó a pálinka! (Ugyanis már kihajtott a kanász). Napközben sem köszöntek „külön” a közelállók, ha a házhoz érkeztek, inkább így érdeklődtek: No, hugy vattok? (Hogy vagytok) Mit csinátok? De minden vendéget (érkezőt) így fogadtak lakásukon: Isten hozott. Ü lj mán le, el ne vidd az álmunk! A válasz: Köszönöm. Ha távozott, így búcsúzott: Isten vele­ tek! — Isten álgya! Így búcsúztatták: Isten Veled! — Isten vele! (vele egyenlő ma­ gával, önnel — velek egyenlő magukkal, önökkel). Este így köszönt érkezéskor: Adjon Isten jó estét! Távozáskor: Adjon Isten jó éjszakát! De a nagyon gyakoritól ez is elég volt: No, aluggyatok, mer hajnalban kejnyi kő. (Hajnalban kelni kell). Ha nő érkezett a házhoz, a hellyel való kínálás után kenyérrel is megkínálták: — No, szegjé (1) egy kis kenyeret! — A z asztal közepén fehér vászonabrosz alatt állandóan ott állt a nagy kerek házikenyér és a kés. Helyet ritkán foglaltak, de a kenyérrel való kínálást nem utasították vissza. Valóban szeltek egy pici szeletet, és beszélgetés közben elfogyasztották általában anélkül, hogy a kenyérre dicsérő meg­ jegyzést tettek volna. A férfiakat kenyérrel sohasem kínálták. Őket pálinkával kel­ lett volna, de az nem volt. Esetleg egy kis novabor akadt. Akkor így kínálták: — No, igyá (1) egy kis csingert (Sosem utasították vissza, pedig istentelenül rossz lőre v olt). A z egymással találkozó gyerekek vagy elmentek szó nélkül egymás mellett, vagy a konkrét köszönési formákat i s mellőzve azonnal célirányos beszélgetésbe kezdtek: — Nem győsz fájé? (Nem jössz fáért)? — G yöjj fürdenyi! (Jöjj fürödni!) — Mit gon­ dósz, hollyan madárt tok? — Te tod. (M it gondolsz milyen madarat tudok? Te tudod.) A „szervuszt” nem ismertük. Am ikor az idegenből jött szövetkezetes fia szer­ vusszal köszönt ránk, bizony (kilencéves korom ellenére) úgy hallgattam, mint a sült hal. Korholt is édesanyám: Szégyenőhedd (szégyellheted) magad ejsőtanoló lé­ tedre! A „szermuszt” már ismertük, de csak úgy a nagylegények köszöntötték egymást, és az annyit jelentett, hogy ”szermuszoljanak le„ (azaz fogjanak kezet). A csak „leventékre” kötelező „Szebb jövőt!” köszöntést a levente-oktató erőltette (nagyon kis eredménnyel). A „Bátorság” , „Kitartás”-féle politikai köszöntéseknek semmi hatása nem volt. A nagylányok se igen köszönöttték egymást, csak úgy (a 5 65 �gyerekek módján) elkezdték vagy befejezték a beszélgetést valahogy így: Néno, Julis, de szép ruhicskád van! — Ette (a te) pruszlikod is szép cifra. — No mek mán (megyek már) mer(t) kikapok édesanyámtó(l). Templomban, temetésen, imádkozó helyeken az asszonyfélék halk dicsértesséket suttogtak, ezzel köszöntötték az egész gyülekezetet, de erre választ nem vártak. A közelükben állókat pedig így köszöntötték bizalmasan: — Nó, itt vagytok ti is? „köszöntésüket” halkan így fogadták: — Hát. A férfiak és gyerekek pedig „csak úgy beállítottak” (szótlanul) az ilyen helyekre. Az üzletekbe, kocsmákba halk „adjistennel” vagy „dicsértesékkel” állított be a jólnevelt palóc (a „zsidóbótokba” is), de ott mindig többen voltak, és senki sem fogadta. Távozáskor pedig elköszönt: — Isten áldja! A z urak és a „kiöltözködöttek” (akik levetették a népviseletet és „úriasan jártak”) „csókolomját” furcsának tartottuk, kicsit meg is vetettük. A csók ritka és ünnepi dolog volt. Ez helyettesítette a családon belül a köszönést, ha például édesapám kéthetenként hazajött Pestről. Ő sem köszönt. Legfejjebb édesanyám üdvözölte így: — No megjöttél, öregem? Ha hétfőn hajnalba újra indult, így köszönt el (a csók mellett): — No, Isten veletek! Osztán vigyázzatok magatokra! A „Jó étvágyat!” azért el-elhangzott a családon belül is. De ha idegen érkezett, akkor minden más köszönést helyettesítettek az ilyenféle mondatok: — Egészségükre a früstök! — Egészségtekre váljon a délebéd! — Í gy fogadták: — Köszönjük, tarts velünk! (esetleg) Tessék velünk! A z asszonyok a hideg hegyi patakban térdig „felgyűrt” szoknyában mosószéken sukval „mosták” a „k ilugozott” vászonruhákat. Őket mindenki így köszöntötte: — Nem hideg a v íz ? A faluban élő „úriasan járó” polgári elemek (Róth és ispánjai, hivatalnokok, idejáró orvosok „úri iparosok” , stb.) egymást egy negyedik köszönési formával a „Jó napottal!” köszöntötték. A falusiak is így üdvözölték őket, ha egyáltalán köszön­ tek nekik. A z orvost és a hivatalnokokat inkább félelemmel, mint tisztelettel, Róthot és ispánjait enyhe megvetéssel. És inkább csak azok, akik Pestre jártak dolgozni. De a „Jó napot” mindenki szemében tele volt bizalmatlansággal, ridegséggel, még a 30-as években sem honosodott meg. A faluhoz tartozóknak (még a vezetőknek is) az előbbi három köszönési forma járt. Legfeljebb a hangnem volt árnyalt. A bírónak több és hangsúlyozottabb tisztelet járt, („nehogy megértse”), bandagazdának (aratók, sommások vezetője) annyi, mint a napszámosokat foglalkoztató kisebb jobbágynak, kisbírónak (csősznek, pásztornak) kevesebb tisztelet dukált, de több volt a nekikszóló köszönésben a kedevesség, m e­ legség éppúgy, mint egymás üdvözlésében. Összegezve: A harmincas években a magyar falu lakóinak nagy többsége még feltétlenül köszöntötte egymást, (ha csak nem voltak haragban). A köszönés — a „be nem fogadott” lenézetteket leszámítva — mindenkire kötelező volt. A „faluhoz tartozók” egymás üdvözlését egyáltalán nem érezték tehernek. A fiatalabb tartozott előre köszönni, (leszámítva a „konkrét köszönési forma” néhány esetét). A rangszerinti köszönési sorrend csak ritkán és nagy függés esetén érvényesült. Végletes eseteket leszámítva (haragosok), a személyes barátság, vagy annak hi­ ánya nem befolyásolta a köszönés módját, legfeljebb a hangszínét módosította. 6 �A legáltalánosabb a konkrét kívánságot vagy érdeklődési kifejező köszönési f orma volt. Ez a legősibb és a legemberségesebb köszönési mód. Formája viszonylag közvetlen, szabadon illeszkedik a beszélhelyzethez, ezért ezerarcú, és összes variánsa szinte leírhatatlan. Konkrét emberi kapcsolatok szülik, ezért kedves, meleg és em­ beri. Minél közelebb állnak egymáshoz az emberek annál inkább s z ó l n a k egy­ máshoz A köszönés fogalmát leszűkítve úgy tűnik, hogy befelé inkább „ s z ó l n a k ”, kifelé pedig köszönnek. A zt hiszem nem tévedünk, ha e forma keletkezésének gyö­ kereit a pogánykorban keressük. A megszelídített, megkeresztelt pogány magyarok a feudalizmus évszázadaiban új köszönési formákat vettek át. A kereszténység hatására megszületett két; már for­ málisabbnak mondható; köszönési forma a „vallásosabb” Dicsértessék a Jézus Krisz­ tus! — és a „férfiasabb” Adjon Isten jó napot!, ezekben már kevesebb a természe­ tesség, a belső melegség és több a megkövesült formalizmus. A sok évszázados tradí­ ció azonban ezeket is teljesen elfogadottá tette. A falu negyedik köszönési formája a Jó napot! A harmincas években még ide­ gen, külső jelenségnek tűnt. Úgy érezték, hogy hiányzik belőle az őszinteség, a ter­ mészetes emberiesség. Kétségkívül a polgári társadalom modern és praktikus „jó l­ neveltsége” szülte. A félfeudális Magyarország faluja még nem fogadta be. mert üres formalitássá szürkítette. Í gy aztán a négy köszönési forma használatában tudatosan disztingvált a falu, élesen és világosan különbséget tett az egymáshoz nem illő személyeket megillető különböző köszönési formákban. A világosabb megértés kedvéért (bizonyos fokig túlzó leegyszerűsítéssel ugyan), a következőkben fogalmazhatnánk meg tömören a köszönésformák használatában kialakult gyakorlatot: 1. Egymás köszöntésére (befelé) a konkrét kívánságot vagy érdeklődést kifejező ősi köszönésformát használták. 2. A feudális egyházat a követkzeő két köszönési forma illette meg: tessék a Jézus Krisztus! — b) Adjon Isten jó napot! — Adjon Isten! — Mindörökké. Ammen. a) Dicsér­ 3. A polgári államnak a negyedik köszönésforma járt: Jó napot! (esetleg) Jó napot kívánok!) A köszönésformák feljődése természetesen már akkor is (a falu idegenkedése ellenére is) A jónapot! felé haladt. A jogos idegenkedés azonban ma is arra int, hogy a Jó napot kívánok! ne legyen rideg tartalmatlan frázis; hanem őszinte emberi jókívánságok kifejezője, hordozója legyen! Másrészt a harmincas évek falujának általános jellegű köszönése arra figyel­ meztet, hogy ma is köszöntsük egymást, mert nem jó dolog a nem köszönésben is megnyilvánuló elidegenedés. 67 �BELITZKY JÁNOS: FALUSI PROBLÉMÁK NÓ G R Á D B A N , A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN Sok száz irat és sok ezer adat kell ahhoz, hogy egy viszonylag rövid történelmi korszak, mondjuk egy emberöltő, falusi lakosságának életét — jobbágyokét és földes­ urakét egyaránt — akárcsak egy megyényi területre nézve is, hitelt érdemlő módon — a valóság képét a legfőbb vonatkozásaiban vázolva — megalkothassuk. Ennek a cél­ kitűzésnek a megvalósítását, a X V II századot illetően, rendkívüli mértékben meg­ nehezíti még az a körülmény, hogy a török hódítás ,a kettős birtoklás, a legkülönbö­ zőbb célzattal indított hadjáratok a mindennapi élet szabályos folyását és fejlődését nemcsak megzavarták, hanem sok helyen tejles mértékben lehetetlenné tették, sőt meg is szüntették. Megyénk múltjának rekonstruálásával kapcsolatban még azzal a szomorú tény­ nyel is számolnunk kell, hogy a megyei levéltár X V I. század végén bekövetkezett pusztulásához hasonló levéltár-pusztulás következett be 1683-ban, Fülek Thököly általi elfoglaláskor, és így mindaz, amit Nógrád, Heves és Pest megyék történe­ tére nézve az azelőtti időkre vonatkozólag meg akarunk tudni, csak töredékekből, irat-szórványokból állítható össze, és így a teljesség és folytonosság képe már eleve törést szenved. Sajnos, ez a töredékes anyag nem gyarapszik, sőt — már csak a könyve k és kéziratok korlátozottan időtálló volta miatt is — inkább csak fogy. Minél később fogunk hozzá ennek a nemzeti kincsnek számító, ma még elérhető írásos anyagnak rendszeres közléséhez, annál nagyobb a veszélye annak, hagy a ma még elérhető források elmálnak és semmivé lesznek. Azt, hogy ez így van legújabb ko­ runk történetének búvárai is igen jól tudják, hiszen csak a húsz-harminc év előtti újságok és feljegyzések tömege sem lelhető fel ma már hiánytalanul. Erre a talán hosszadalmasnak tűnő magyarázkodásra azért volt szükség, hogy érzékeltessem az olvasóval, hogy mindaz, amit ebben a kis vázlatban adok, miért csak mozaikszerű foltok halmaza, miért csak különböző színű kövecskék egy-egy csoportja, amikhez még sokmindent fel kell kutatni és tárni, hogy megközelítően egységes korképet nyerhessünk. A z könnyen érzékelhető a megyénk történetét az első világháború előtti monog­ ráfiaírási követelményeknek megfelelőn összeállított, Borovszky Samu által szerkesz­ tett hatalmas kötetből, hogy Nógrád megye lakossága 1494-től 1596-ig — az adózó porták számát tekintve — egy évszázad alatt 5026-ról 481-re, az 1494. évi kulcs­ számnak a 9,4%-ára csökkent. A valóságos lakosságszám-csökkenés azonban hihe­ tőleg nem volt ilyen nagy. Hiszen sokan álltak be a nógrádi jobbágyok közül is vég­ beli katonának, sokan vándoroltak fel megyénkbe az ország déli fekvésű vidékei­ ről is, de sokan váltak birtoknélküli, földönfutó zsellérekké itt is, akiket azután a nagyurak uradalmai kialakuló majorgazdálkodás szívott fel. Ennek ellenére az önálló gazdálkodást űző falusi lakosság számának a csökkenése ijesztő volt. A rengeteg, török rabságba hurcolt férfi, nő és gyermek, a sok, csak a gyilkolási kedv kitöltése következtében megölt, főleg falusi ember számát fel sem tudjuk mérni. Nem tudjuk 68 �felmérni azt sem, hogy hány ezer és ezer azoknak a jobbágyoknak és mezővárosi lakosoknak a száma és aránya, akiket az egymással szembenálló nagy­ birtokosok, az ellenfelük területét pusztító különböző magyar, erdélyi, török és német hadak, hogy a nem az ő oldalukon levők erejét megtörjék, azok életének gazdasági alapját, a birtokaikon élő földművelő és ipart űző lakosságot vágták le, vagy tették földönfutóvá. Mindezt figyelembe véve a megye lakossága az 1495-től 1595-ig terjedő évszázadban feltételezhetően az 1495. évi lélekszám 30%-ára csökkent. Mindez, a X V . és X V II. század fordulójára, már megyénkben is meggátolta a gaz­ dasági fejlődés kibontakozását, és annak ellenére, hogy 1595-től 1663 tájáig a megye jelentős része felszabadult a közvetlen török uralom alól, tulajdonképpen csak a X V I. századból átmentett életforma megőrzése, konzerválása volt a fő feladat. Ez, tekintettel a magyar— török kettős birtoklásra ún. „hódoltság” -ra, ha az egész századot tekintjük, csak részben sikerült. Azt, hogy ez miért így volt, kiderül Nógrád megye 1626 május 26-án Losoncon tartott közgyűlésének azon utasításából, amit a törökkel folytatandó Szőnyi béketárgyalásokra küldött követének adott. A megye vezetői, hogy küldöttük a török tárgyalóféllel szemben eredményeket tudjon elérni, a négy szolgabíró által pontosan összeiratta járásaik területén az utolsó néhány év folyamán a török által okozott károkat, gondosan elkülönítve azokat a Bethlen Gá­ bor erdélyi fejedelem csapatai és az azzal szemben álló német császári és magyar királyi katonaság által elkövetett károktól. Nyugodtan nevezhetjük ezt a követi utasítást a mezővárosi és falusi lakosság ellen elkövetett bűnök lajstromának. A fe l­ sorolásból kiviláglik azonban néhány olyan adat is, ami a lakosság mindennapi éle­ tére némi fényt derít. A z első pillantásra nyilvánvaló, hogy a földművelés megyénkben is lehanyatlott és a lakosság — részben, hogy vagyonát mentse, ha jött az ellenség — török, ma ­ gyar, erdélyi, német — részben, hogy a rossz utak miatti könnyebb értékesíthetés le­ hetőségét kihasználja — nagymértékben foglalkozott a szarvasmarha tenyésztéssel. 1626-ot megelőzően Kékkő vidékén a vár védelme alatt gyanították biztonságosan megőrizhetni állataikat. Ebben azonban csalódtak, mert a törökök kiszimatolták a cselt és a zellőieknek 334, a nagysztraciniaknak 137 , az ebeckieknek és a dejtáriak­ nak pedig minden marháját elhajtották a vár alól. Persze nem csak onnét hajtottak el állatokat, hanem a kevésbé óvatos falvak határából is. Í gy jártak az alsóesztergályiak, a brezovaiak, a szakaliak és a szőllősiek. A z óvatosabb falvak valahová az erdő sűrű­ jébe mentették a lábasjószágot. Ilyen helyen azután a török — bosszúból — minden takarmányt felégetett. Busán tíz ház égett le minden takarmánnyal együtt. Tamásin négy ház lett a lángok martalékává Brezován pedig ráadásul, hogy a csordát elhaj­ tották, még kilenc házat és tizenkilenc pajtát is felégettek minden takarmánnyal együtt. Ilyesmi történt Tereskén is, amikor Nógrád várát ostromolták. Itt azonban nem­ csak az összes takarmányt gyújtották fel, hanem két ház kivételével az egész falu porrá égett. Ugyanígy járt Dejtár is, ahol csak három ház maradt meg, később pedig amint már jeleztem, Kékkő alatt minden marhájuk odaveszett. Varbón csak három ház maradt épen, Drégelypalánkon pedig tökéletesen felégették a „kastélyt” , ahol minden takarmány össze volt gyűjtve. Perse is csaknem teljesen elpusztult, mind­ össze két lakosa maradt. Udornyán kilenc zsindellyel fedett csűrt gyújtottak fel. Megyeren minden takarmánnyal együtt tizenhét ház égett le. Í gy égett le teljesen Petőf alva is, hogy soká fel se támadjon. 69 �Annak ellenére, hogy ezeket a falvakat „a mostani fordulásokban” felégették a törökök „és azon kívül némelyek el is pusztulának, megkevesedtenek, marhájuk is elveszett” ezt a dúlást semmibe sem veszik. Sőt, mintha mi sem történt volna, a nekik járó szolgáltatásokat nemcsak, hogy a régi mértékben követelik a törökök, de azokat feljebb is emelve kívánják behajtani. K övetelje tehát a megye küldötte, hogy „szabadságot, könnyebbséget” és engedményeket is adjanak a törökök a parasztság­ nak, „mert egynehány falu haza sem akar szállani ez okáért” . Márpedig ez baj a magyar földesurak számára is, mert így ők sem jutnak jövedelemhez. Nem volt tehát veszélytelen és mindig kívánt eredményre vezető az állat­ tenyésztés. Úton-útfélen ki voltak téve a török rablásainak. Így jártak a panyidaróci pásztorok is, akiknek legeltetés közben hajtották el lovaikat. Ennek ellenére már nem csak a rideg marhatartás, hanem az istállózás is szokásban volt. Hasznosról van ilyen adatunk. Volt azután az állattartásnak még egy igen kellemetlen, kény­ szervállfaja is. A török kedvelt szokása volt, hogy „a paraszt ember kezébe adja lovát, hogy lássa, őrizze, ha azonban elvész, a falun veszi meg a lova árát” . Ősi szokás lehetett, most azonban már megyeszerte általános volt, hogy a föld­ művelés bizonytalansága miatt, a állattenyésztés mellett, egyre nagyobb mértékben fordult a lakosság figyelm e a védelmet nyújtó erdők faanyagának értékesítése felé. Ekkor kezdődött el a nógrádi erdőkben az a rablógazdálkodás jellegű fakitermelés, ami a X V III. század végére már súlyos csapássá vált és, aminek még a mai szocia­ lista mezőgazdaság is, az azóta nagymértékben fejlődő talajpusztulás miatt, napjaink­ ban is érzi hátrányát. Főleg Nógrád és Heves látta el a török helyőrségeket és az alföldi részek lakosságát zsindellyel, deszkával, gerendával, zsindely- és lécszeggel, tehát a fakitermelés mellett a szegkovácsolás is igen komoly kereseti forrássá vált. Ez utóbbi foglalkozás — bár a követi utasítás nem említi — feltételezi a faszén­ égetés elterjedését is, ami szintén egyike volt az erdőpusztítás okainak. Támadt is ebből komoly bonyodalom a törökkel. Akadt ugyanis megyénkben valaki, és ez „Bosnyák uram őnagysága” volt, „aki ellen sok panaszkodásuk lészen a pogányoknak” — jelzi előre a követi utasítás — aki felismerte, hogy ez a rabló­ gazdálkodás több szempontból sem vezet jóra Bosnyák Tamás azzal érvelt, hogy „a zsindelt, deszkát, kopját (=gerenda), zsindel- és lécszeget kévánságok szerint be­ vitetni és hordatni azért sem engedte”, mert ha ez így megy tovább, akkor „ide fel az országot megszűkítették és eldrágították volna” . Azonkívül pedig — és ez már a „nemzetgazdász” földesúr hangja — „a hasznos kereskedésnek okáért a parasztság” ennek vetette volna neki magát. Különben is — érvel tovább ő és a megye — a törökök nem egy jobbágyot „elfogyatta és elfáraszta a sok zsindely, deszka vas és szegek hordatásával” , mert ők „Szegedre, Pestre, Budára kereskedtek vele” . Ez valóban így is volt, mert a gedeiek azt panaszolták török földesuruk. Muszin iszpaja ellen, hogy „az másoknak kiszolgáltat velek, pénzért, jelesen zsindelyt és deszkát hordat kereskedésre” . Félreértés ne essék: a mások szolgálatáért járó pénzt a török földesúr vette fel, a fuvarozást viszont kötelező robotként végezték a gedeiek. A jobbágyok török általi robotoltatása miatt — m ivel magyar részre munkaerő emiatt alig jutott — minden oka meg volt a nemesi vármegyének arra, hogy — saját jól felfogott osztályérdekében — védje a jobbágyokat a törökkel szemben és a követi utasításban rá is olvassa a nógrádi mozlim földesurakra: „ha penig néha a szegény ember megfogyatkozott és nem vehetett (deszkát, zsindelyt, szeget, vasat), nyúzták, verték, fosztották, fogvatartották érette” . Hát ezért is nem engedték az ilyen áru török részre való szállítását. 70 �A faáruk készítése és az azokkal való kereskedés mellett a borral való ke­ reskedés és a bor fuvarozása is elég jelentős jövedelmi forrása volt a lakosságnak. Jövedelmet jelentett azonban ez a törököknek is: „Am ikor bort hoznak ide fel, úrnak, avagy nemes embernek, egyaránt megharmincadolják, akárcsak a paraszt emberét, és vámolják” . A harmincad összegét pedig annál, „amint szokás volt, sok­ kal feljebb verték és sok szokatlan sarcolásokat szerzőttenek”. Főképpen a hatvani törököknek „vagyon olyan szokásuk, hogy amikor Gyöngyösről, Patáról és onnét alól" tehát az Alföldről, ahol az általam átnézett Pest megyei levéltári iratok szerint is már ekkor is termeltek homoki borokat — „bort hoznak, tömlőkkel megállják az utakat és úgy csapoljak a hordókat, amelyeket szintén szeretnek (azaz: elvisznek), ha tömlejek nincsen” . Ezenkívül ettől függetlenül „mégis megveszik a borpénzt”. A rról nem szól a követi utasítás, hogy a törökök a vallásuk parancsa értelmében inni tilos bort maguk fogyasztották-e el, vagy pedig eladták a „gyauroknak” . Figyelemre méltó az, amit a magyar és török földesurak majorgazdálkodásáról is néhány szóval érintenek. A korábbi szokás az volt, hogyha „a hódolt helyen vagy magyarnak, vagy töröknek majorsága volt” , akkor a jövedelemnek „a felét sem ma­ magyar, sem török meg nem dézsmálta,,. Most azonban — bár a magyarok a török majorságot még most sem dézsmálták meg — „a török a magyar majorságot meg­ dézsmálja”, és „amikor dézsma bort, búzát és egyéb félét a magyar úrnak felhoz­ nak” azt a törökök megharmincadolják és megvámolják. Ugyancsak igen tanulságosak azok a részletek, amelyek a török által követelt régebbi és újabb jobbágy-szolgáltatásokra vonatkoznak. A szeleiek arról panaszkod­ nak, hogy a Hoszmán (nyilván Ozmán) nevű török földesuruk az addig nyolc napra terjedő robot kötelezettségüket önkényesen felemelte és „egyhuzamban egy hónapig s tovább is szolgáltat velek” . A karancsaljaiak arról panaszkodtak — hasonló bajba jutván, mint a szeleiek — , hogy 8 napi robotjukat 16 napira emelték fel. Nagy bajba keveredtek a fülekpüspökiek. Egy Pribék Jakab nevű végvári magyart el­ fogtak a törökök és Egerbe hurcolták. Pribék Jakab azonban megszökött Egerből. Am ikor ezt a törökök észrevették, egy csapatuk utána eredt. Fülekpüspökinél érték utól, ekkor azonban már a szökésről tudó füleki magyar katonák is odaértek a fa­ luhoz és összecsaptak a törökkel, akik közül kettőt levágtak. Ezért azután, mivel a két török fülekpüspöki területen esett el, a falu lakosainak 40 forint vérdíjat kellett fizetniük. Ez még csak hagyján, de a fülekpüspökiek „Szinán basa idejében még csak hétszeresen adóztak, most penig már tízszeresen kényszeríttetnek” . A szé­ náért azelőtt 30 forintot fizettek. Most már 33 forintot követelnek tőlük. Szekeret azelőtt sohasem kellett adniuk, mostmár ezzel is szolgálnak, „és a minapság, hogy a szekeres ember elszökött, 20 forint bírságot vettek rajtuk” . — „Hasonló panasszal álltak elé a salgótarjániak is a hatvani bég ellen” . — A lapujtőiek eddig 25 forintot fizettek a török földesuruknak, most 95 forintot kénytelenek fizetni. A homokterenyeiek török földesura, a Pesten lakó Kara Oszmán iszpaja „most a szekérbért is megvette rajtuk, 32 forintban, s a búzájukat is minden évben megkilencedeli” . A szőllősiek panasza sem mindennapi. Itt a török által „egyházok felveretett, minden marhájok elhajtatott. Adójokat a törökök minden évben feljebb rugtatják, s a keletben levő pénzt el nem fogadják, hanem régi ópénzt, különösen penig Mátyás királyét követelnek rajtuk’’. Ezek szerint Hunyadi Mátyásnak, az igazságosnak a tö­ rökök is tisztelői voltak — legalábbis a hamisítás mentes, pontos veretű forintjai erejéig. 71 �A Fülektől nyugatra levő mulyadiak adóját török földesuruk, az Egerben lakó Hajdár csausz ugyancsak elviselhetetlenül felemelte. A rendszerint fizetni szokott 10 szekér széna, 10 kila búza, 10 kila zab, 10 kila árpa, 10 icce vaj és 10 forint helyett most minden egyes dologból 25 egységnyit követel. A kesziek adóját is minden esztendőben feljebb verték. A felsövadkertiek, a drégelyiek és a hídvégiek a török „nagy kegyetlensége miatt, pusztán hagyták faluikat”, az alsóvadkertiek, a hugyagiak és a tarnóciak is erre gondolnak, „mert elviselhetetlennek nyilatkoztatták terheltetésü­ ket” . Általában nagy baj volt minden faluban a török által követelt szállítóeszközök, a fogatolt szekerek miatt. Ezeket különböző katonai szállításaik céljaira vették igénybe. Csakhogy nem annyit követeltek a jobbágyoktól, mint amennyire tényleg szükségük volt, hanem jóval többet, és amikor megjelentek azok bevonultatására, a kiállított járművekből egy-kettőt kiválasztottak, útjára küldték „többi penig mind sarcon engedik meg”, vagyis pénzért hazaengedték. A z is örökös panaszuk a jobbágyoknak, hogy a török földesurak bosszút állnak rajtuk, ha a jogtalanságok miatt panaszt emeltek magyar uraiknál, a megyénél, vagy a várkapitányoknál. Ezek az urak és hatóságok, a jobbágyok panaszainak elintézését kérve, átírtak a török földesuraknak vagy hatóságoknak és ilyenkor, „amikor írnak mellettük a törökök kegyetlenül meg­ verik a szegénységet, hogy panaszkodnak és injuriájukat megmondják” . Külön a lelkére kötötték a megyei követnek, hogy „módot köll találni és rendelni, hogyha a jobbágyok magyar uroknak, vagy kapitányoknak panaszkodnak, ne bántsák és ne sanyargassák a szegény embert, sőt igazságot szolgáltassanak” . A szomszédos Heves megye akkor szintén részben török, részben hódoltsági terület volt. A megye vezetősége pedig általában a nógrádi Fülekről és Losoncról intézte az ügyeket. A követi utasításból azonban az is kiderül, hogy a Zagyva­ völgyi hevesi részek — csaknem pontosan a mai nógrádi terület — községeinek ügyeivel Nógrád megye közigazgatása is sokat foglalkozott. Ilyenek az alábbi esetek is: „Egy Agos, igen régi pusztavár vagyon a Mátrában, akinek a határában egy Hasznos nevű falu vagyon.” — Volt „egy rossz egri török,” aki már nem tudott ma­ gának birtokul egyebet kérni mint Ágasvárát. A zt gondolta ugyanis, hogy a várnak „talán magának való határa vagyon” és ezért ha az a vár az övé lesz, azok a falvak is, amelyek Ágasvár, vagy Hasznos határát „érik”, mind fizetnek majd neki és így jövedelme fel fog érni annyival, mintha falut kapott, volna. — Meg is kapta hűbérül Ágasvárat. — „Ettől kezdve a Hasznos nevű falut, sőt többeket is, kik az körül v agynak, igen háborgatni kezdte” és külön határterületet akart kiszakítani magának. Ez persze a Hasznost birtokló török földesuraknak sem volt ínyére és a török bíró, a kádi elé vitték az ügyet, „és sok falubéliekkel megbizonyították, hogy azon Ágos-várnak Hasznostól soha külön határa nem volt” , és így megnyerték a perüket. Erről az itéletről siettek a hasznosi magyarok is végzést szerezni, meg is kapták, és ezért az ügyről „török levelök is vagyon” . Változtak azonban az idők, új földesurak jöttek a török részről, és az ágasvári török ismét háborgatni kezdte a hasznosiakat és a szomszéd falusiakat. Mutatták is azután a hasznosiak a maguk levelét, de „minthogy egy török úr a másik levelét, fogadását, törvényét örömest meg nem állja, e dologban is hátra vetették a bizonyság- és törvényleveleket”. Ezért tehát a követ érje el, hogy „amit egyszer végeztenek, megtartsák” és ne engedjék meg a török urak jogtalan háborgatásait, „mert egynéhány falunak romlása lészen” . Még bonyolultabb ügyük volt a gyöngyösieknek. M ég az 1620. évi hadjárat ide­ jén történt „amikor a török, ellenségképpen, Bethlennel együtt, táborban volna”, a füleki magyar katonák valami „török-olasz árus” török kereskedőket „vertek fe l”, 72 �akik a füleki katonák elől, árújukkal együtt, Gyöngyösre menekültek, ott azon­ ban a városi előljáróság megmagyarázta nekik, hogy „most félelmes volna a dol­ guk” m ivel „most békesség nem volna”, nem tudnak nekik kellő védelmet nyúj­ tani. Hallva ezt és látva ,hogy a fülekiek „igen csatáznak”, a török kereskedők, áruikkal együtt, behúzódtak a gyöngyösi ferences kolostorba, amit falainál is erő­ sebben védett a török és magyar részről egyaránt elismert menedékjog. A kolostor­ ban a barátok elb ujtatták a török kereskedőket és áruik nagy részét is sikerült megmenteniök. Azután pedig, hogy elmentek a füleki katonák, maguk a barátok kisérték el őket Szegedig. Útközben nem egyszer találkoztak végbeli magyar vité­ zekkel, akik azonban nem bántották a török kereskedőket, hanem „mivel, hogy ba­ rátok velek voltak, békével bocsátották el őket” . Most azonban Murtéza vezérpasa elfogatta a gyöngyösi előljáróságot és a kolostorból is két szerzetest, és Budára v i­ tette őket. „Reájok fogta, nagy szemtelenül, hogy ők magok a gyöngyösiek verték fel az árusokat és, hogy a barátokat is azon árusok árulták el.” Ennek ürügyén a gyöngyösi barátokat és bírákat „nagy méltatlan, karóba akarta vonatni” . Ezt akarta tenni ezekkel a koldus barátokkal, „kiket ennyi sok esztendőtől fogvást nagy békes­ séggel oltalmaztanak meg sok hatalmas török császárok hatalmas, becsületes nagy török urak s vezérek tisztességes oltalom alatt tartottanak”, akiknek kiváltságle­ veleit semmibe se vette. A „szegény koldus barátokat” a janicsárokkal meghurcol­ tatta, megverette, taszigáltatta és ha a pesti bég nem kelt volna védelmükre, gyalá­ zatosan meg is ölette volna. Így azonban — a bég pártfogása következtében — élet­ ben maradtak, de 1500 forint sarcot kellett értük fizetni. A pénzt csak úgy tudták előteremteni, hogy a kolostor templomának egyházi felszereléseit zálogba vetet­ ték. Nagyon lelkére kötik a nógrádi követnek, hogy a vezérpasa méltánytalan e l­ járását hangoztassa, mert hiszen „ő tartoznék másoktól is a hamis és törvénytelen cselekedeteket megtiltani” . Azonban nemcsak a háborús időben, hanem béke idején is kegyetlenkedett az embereken a török. Az, hogy foglyokat ejtettek, egész természetes és mindennapi dolog. Í gy járt. pl. Kiss János füleki legény, akit a siroki törökök fogtak el és csak váltságdíj fejében bocsátottak szabadon. Rosszabbul járt „egy füleki igen vitéz, kalauzlegény” , Kecskeméthi János, akit béke idején, másodmagával „mikor semmit sem félne” Hasznoson egy istállóban öltek meg a törökök. A z egri Mehmet pasa ide­ jében pedig a hajnácskői darabontok „a falukban kenyeret kéregettek” — ami arra is jellemző, hogy milyen rossz volt a végbeliek ellátása — Sárközi István tizedest, nyolcad magával megölték a lesből reájuk támadó törökök. Ugyancsak béke idején álltak lesben Somoskőnél az egri és siroki törökök és a porkolábot, aki „bízván a békességhez” fegyver nélkül a váron kívül sétált, elfogták „és a jámbor főembert a fához kötözvén egy erdőben” kegyetlenül felkoncolták. Ugyancsak a siroki török várőrséghez tartoztak azok a törökök is, akik béke idején „a tarjáni tógátnál lesben állván, a füleki gyalog legényekre ütvén, kettőt lekoncoltak bennök” . Ez a salgótarjáni tógát egyike lehetett azon igen ősi, sokszor bronzkori eredetű patakzáró gátaknak ,amelyek segítségével halastavakat hoztak létre. A törökök, részben ezeket felhasználva, részben újakat építtetve, megyénk területén is több helyen kisérletet tettek rizs termesztésre. A tarjáni tógát pontos helyét még fe l kell deríteni. Ezek a siroki törökök voltak a legkegyetlenebb és legravaszabb népség ebben az időben. „Másfél hónappal azután, hogy Murtéza vezérpasa a fagyos törökökkel hazament Budára, a falusi bírák útján megüzente a hajnácskőieknek, hogy „ők a 73 �mostani békességhez tartják magukat, azért ne féljenek semmit” , Üzenetük ellenére elállták azonban a békésen közlekedő ajnácskőiek útját, és közülük „egynehányat megsebesítettek, ketteit darabokra vagdalták” . Lesten Viszocsányi János és Ben­ kovics András „főnemes személyek, három szécsényi katonával és két szolgalegény­ nyel ölettek meg” , béke idején, egy kalandozó török csapat által. A legszívhezszólóbbak azok a panaszok, amelyek a török által elrabolt gyerme­ kekről szólnak. „A Matra környül való tartományból, a hódoltságból, negyven gyer­ meknél többet loptanak el az egriek, hatvaniak és budaiak”. Fülek és Szécsény v i­ dékéről az ellopott gyermekek és rabszolgának hurcolt meglett korú emberek szá­ mát hetvenre becsülték. Itt „a levágott katona, nemes és paraszt személyeké, hu­ szonötre ment". A gyerekeket „a keserves atyák a pasáknak, főembereknek hátok megett" ta­ lálták meg — vagyis ők rejtegették és használták udvari szolgálatra őket — „de csak egyet is ki nem szerezhettünk” — írja a megye — „mert szintén úgy gyűjtöt­ ték mint a ménest, s a portára vivén, azzal keresnek magoknak kedvet és tisztet” . A fiúgyerekeket nemcsak körülmetélték, hanem sokszor ki is herélték, és mint le­ endő háremőrökkel kedveskedtek velük a sztambuli nagy uraknak, a kislányokat pedig a háremek számára ajándékozták oda. Csak ritkán sikerült egy-egy gyerek visszaváltása. A panyidaróci pásztoroknak nemcsak lovaikat hajtották el, hanem gyermekeik közül is kettőt levágtak, ke ttöt pedig elvittek. Ez esetben a pasa elrendelte a két fiú — „kiket immár fel is borot­ váltanak volt” — visszaadását. A ménes azonban ott maradt. Nyilván ez volt a vált­ ságdíj. Drégelypalánkról két lányt vittek el. A követi utasítás készítésekor az egy i­ ket már haza engedték, a másikat azonban még mindig fogságban volt Vácott. 200 tallér váltságdíjat követeltek szabadon bocsátásáért. Megyerről négy gyereket vittek el, egy szegény koldust pedig levágtak. Szécsény­ ből tizenegy gyermeket és nőt raboltak el. Sipekről pedig három gyermeket. Ezek egyike azonban Egerből hazaszökött. Verebélyről három gyermeket vittek el. Kettőt sikerült pénzen kiváltani, a harmadik oda volt. A nagyfalusiaktól, csitáriaktól, ecse­ giektől és kállóiaktól két-két, a karancsságiaktól a batkaiaktól és a ságújfalusiaktól egy-egy gyermeket rabollak el, a kökényesiektől viszont négyet. Rendkívül nagy tehát az oktalan és kegyetlen emberirtás. Nagy azonban az épü­ letpusztítás is. Falvaink házai ekkor ugyan zömmel gerendaházak voltak, tehát viszonylag könnyen összerakhatók és szétszedhetők és új helyen újból felállíthatók. Volt ebben része a jobbágyköltözéseknek, de a könnyebb menekülési lehetőségek­ nek is. A török éppen ezért nem kímélte ezeket a gerendaházakat. Amikor Losonc közelében táboroztak, a losonctugári házakat mind elhordták tűzre, hogy ne fázza­ nak. lpolykérről is elhordatta a török a házakat és épületeket, de büntetésből. Am ikor pedig a falu újra kezdett települni, Rezmán budai iszpaja hasonló falu­ bontással fenyegeti meg őket. Nagy művészettörténeti emlékek is egymás után men­ tek tönkre. Nyilván még középkori eredetű szárnyasoltár lehetett az a kettő, amit alsósztregován és az egy, amit felsösztregován törtek össze. Turopoljáról a templom szép papi öltözeteit hurcolták el magukkal. Alsóesztergáron lerombolták a templomot és szintén elvittek minden egyházi öltözetet. Abel-lehotán, Lesten és Dobrocson ki­ fosztották, Pedercsányban pedig felgyújtották a templomot. Észrevehető — hogyha a templomrombolásokat térképen kijeölljük — , akkor azok a megye Ipolytól északra fekvő részein történtek. Úgy látszik a X V II. század elején jutott oda a török, hogy 74 �ezen a területen is érvényesítse a megye déli részein már a X V I. század folyamán véghezvitt fanatikus kép- és szoborromboló mohamedán gyűlöletét. Szükségük volt azonban a harangokra is, azok ágyúöntésre alkalmas érce miatt. Alsósztregováról két harangot, Csalárról pedig egyet vitt el a török. Természetesen nemcsak a török, de az egyéb hadak is pusztítottak. Podrecsány­ ban például, először a németek jelentek meg. Ezek takarmányostul együtt felgyú j­ tottak három csűrt. Utánuk jöttek az őket üldöző törökök. Ezek felgyújtották a templomot. Ezt elvégezve, a németek után eredtek. Ezek azonban visszatérésre kény­ szerítették a törököket, akik a falun újból átvonulva, felgyújtottak még egy csűrt. Németek gyújtogattak Gácsott és Jelsőcön. Udornyán viszont elsőnek a törökök gyúj­ tottak fel kilenc csűrt és utánuk, a velük szövetséges Bethlen Gábor erdélyi fejede­ lem hadi népe, két házat. A megye nagy gonddal állította össze az anyagi kártételek forint értékének jegyzékét „lehúzván abból a németek és a Bethlen népe által okozottakat” . Í gy az­ után a török terhére mégis maradt egy 181.432 forintos, a pénz akkori értékét te­ kintve hatalmas összeg, ami a megye négy járásában a következőképpen oszlott meg: Libercsei Mihály járása (I.) 36.677 forint, Jelicsics Horváth György járása (II.) 86.345 forint, Madách György járása (III.) 27.450 forint, Voksich Horváth István já­ rása (IV.) 34.960 forint. Ez községenként is pontosan kimutatták, és ezen az alapon olyan térkép is készíthető, amely a pusztítás mérvét térben is illusztrálja. Lénye­ ges ez a kimutatás a megye egyes községeinek történetével foglalkozók számára és ezért a kimutatást — a törökök által okozott károk összegének növekedése szerint csoportosítva — , a négy járáshoz való tartozás római számokkal való feltüntetésével, az alábbiakban összesítettem: 25 forint: Kotman Lehota (I.) — 30 forint: Madacska (I.) — 40 forint: Nyeleste, Vámosfalu (I.), Nagycsitár (IV.) — 50 forint: Lentvora (I.) — 70 forint: Polichna (I.) — 80 forint: Galsa (I.) — 95 forint: Paróca, Dévény— Tugár (I) — 100 forint: Veres (I.), Rád (I I.), Mulyad, Berzence (III.), Kis Géc, Bátka, Jobbágyi (IV .) — 150 forin t: Dobroc (L), Felsőpoltár, Karancsalja (III.), Szőllős, Szandakér, Terién, Palotás (IV). — 200 forint: Priboly. Ábel— Lehota, Tamási (I.), Mohora (II.), Zelenne. M lágvó, L e ­ hota (III.), Nagybercel, Lőrinci (IV.) — 235 forint: Závoda (I.) — 250 forint: T uro­ polja, Prága (I.) — 298 forint: Bér (II. — 300 forint: H artyán, Lónyabánya, Pany i— Daróc, Lupocs (I.). Nőtincs (II.), Tosonca, Salgótarján (III.), Herencsény, Etes. Kürt, Kökényes (IV.) — 317 forint: Gergelyfalvia (I.) — 350 forint: Dévényalja (I.), Szente (I I.) — 400 forint: Kisfand, Lehocska, Rőte (I.), Nándor, Horpács, Alsó-peténv, Köd (II.), Keszi, Pestyén, Ecseg, Csécse (IV.) — 500 forint: Sülle, Maskfalva (I.), T o l­ mács, Rétság, Felső-Vadkert (II.), Videfalva, Nagyfalu, Ozdin, Nemti( III.), Ságúj­ falu (IV.) — 600 forint: Sámsonháza (IV.) — 609 forint: Verőce (II.) — 700 forint: Sihlevnik, Kékkőalja (II.) — 800 forint: Borosznok, Miksi (I.), Alsó-Vadkert. Hugyag, Felső-Petény (II.), Sóshartyán (IV.) — 1000 forint: Nagylibercse, Szenna, Nagylám, Udornya, Jelsőc, Tőrincs (I.), Szécsény— Kovácsi, Szalatna (II.), Terbeléd, Kazár. Karancs-Apátfalva (III.), Lipta— Gerge, Sipek, Marcal (IV.) — 1500 forint: Losonc— Tugár, Podrecsány (I.), Nagykürtös, Patak (I I.), Pinc, Szvinyabánya, Losonc— Apát­ falu (III.), Karancs— Ság (IV.) — 1800 forint: Oroszfalu (II.) — 200 forint: Losonc, Brezova, Felső-Sztregova (I.), Kisújfalu, Tereske, Szele, Galábocs, Csalárd, Szent— Péter (II.), Kálnó (III.), Nagybárkány, Varsány, Surány (IV.) — 2150 forint: Jenő (II.) — 2200 forint: K is-Sztracin (I I.) — 2500 forint: Varbó (II.), Pilin (IV.) — 2597 forint: Szelő (II.) — 2950 forint: Nagy-Sztracin (II.) — 3000 forint: Alsó Sztregova, 75 �Buda—Lehota (I.), Nyitra, Bolyk, Galsa, Kovácsi (III.) — 4000 forint: Lest (I.), Ovár (II.), Szakái (IV. ) — 5000 forint: Ebeczk és Palánk együtt (II.) — 8000 forint: Megyer (IV.) — 9000 forint: Felső-Esztergár (II.) — 10.000 forint: Nagy-Szellő (II.) — 15.000 forint: Alsó-Esztergár (II.) — Összeg kitétele nélkül teljesen elpusztultnak feltünteve: Petőfalva (II.) Perse (III.). A feltüntetett összegek nagyságából természetesen nem lehet következtetni a települések nagyságára. A rra azonban igen, hogy hol lehetett még valami elvinni és megsemmisíteni valót találni. Arra nézve, hogy ez a török által 4— 5 év alatt okozott kár, egy parasztgazdaság értéket figyelembe véve, mit tehetett ki megkiséreltem összehasonlításokat és szá­ mításokat végezni. Arra az eredményre jutottam, hogy egy parasztház, annak fe l­ szerelései, termény- és takarmánykészlete — nem számítva a föld értékét és a me­ zőn lévő terményeket — házanként apróbaromfit, két disznót, két lovat, két tehenet és két ökröt számítva — tehát a jó l berendezettséget alapul véve — mintegy 150 forint forgalmi értéket képviselhetett 1626-ban. Csakhogy nem mindegyik jobbágy házatája volt ilyen jól felszerelve és ezért átlagban mintegy 70 forint értékkel szá­ molhatunk. Ezen a 70 forintos alapon Számítva a megye egészét ért 181.432 forintot kitevő török kártétel 2.541 parasztgozdaság „forgalm i értékével” volt tehát egyenlő. Ugyanezidőben — ekkor már az 1598-ban bevezetett új adóalap figyelembe vételével — a vármegye egész területén 1623-ban a török hódoltság alá eső — vagyis két részre fizető — porták száma 158, a csak magyar uralom alá eső szabad porták száma pedig 115 volt. A z nyilvánvaló, hogy ez a szám nem azonos a megyében lévő házak és parasztgazdaságok számával, hanem csak adókulcs jelleggel bír. Egy kétségtelen, hogy a X V I. és X V II. század török dúlásai a megye magyar és szlovák lakosságát egyaránt sújtották. Ez olyan sorsközösségi érzést alakított ki a két nép körében, ami egyrészt a török, másrészt a saját földesuraik elleni maga­ tartásban nyilvánult meg. Ez az összefogás legszebb példáit majd a X V III. század elején, a Rákóczi-féle szabadságharcban hozza meg. A kialakítható összkép teljesen fedi a követi utasítás megállapítását: ,,a csatázók vétkeiért a parasztságot büntetik”. Ezt joggal úgy is fogalmazhatnánk: „az urak vétkeiért” .* * A követi utasítást bő kivonatban közölte Pokornyi Gusztáv: Adatok Nógrád megye történelméhez. — Felvidéki Magyar Közlöny. Vegyestartalmú hetilap és a nógrádi Gazdasági Egylet Közlönye. — 1863. — I. 18., 19. és 20. sz. — január 20., 27., és február 3. — A közlemény adatait 1936-ban egyeztettem Nógrád megye akkor Balassagyarmaton Levő Levéltárában a Vegyes Iratok, fasc. III.-ban található közel egykorú X V II. századbeli másolattal. 74 �SOMOSKEŐY ISTVÁN PETŐ FI-KUNYHÓ S O M O S K Ő N Petőfi látogatása vidékünkön, — a Salgó-várhegyen, valamint a balassagyar­ mati volt Balassa-szállón lévő táblán kívül, — újabban a somoskői vár alatti, felirat­ tal megjelölt faház emlékeztet. Ott a költőt, útijegyzeteivel egyező helyi szájhagyo­ mány szerint, fölszólítatlanul „jól tartották édes és aludt tejjel”, közben elbeszélge­ tett e falu „csaknem idyllikus életet élő lakóival”, s elcsodálkozott az ottani nép mesemondó, költői fantáziával vetélkedő, tréfás „merész képzeletén” . Egy somoskői férfi átkalauzolta Petőfit és társait az akkor még helyenként őserdei úttalan úton Salgóra. nélküle „tán föl sem találtunk volna e várra” . A Petőfi Irodalmi múzeum közlése szerint a költő Somoskőre és Salgóra tett kirándulása 1845. június 13-ra tehető. Am int ismeretes, e táj vadregényes szép­ sége ihlette Petőfit „Salgó” című művének — egy évvel későbbi — megírására. Ez nyilván egyik oka a Salgótarján és környékén — bizonyos lokálpatriotizmusból — kialakult, helyi jellegű Petőfi-kultusznak. A Petőfi látogatásáról emlékezetes ház egy napjainkig megmaradt ún. borona­ falú kunyhó volt. A szakértői becslés szerint mintegy 250 éves épület hatalmas, ős­ erdei tölgyből faragott pallói túlnyomó része már korhadt volt, minélfogva a kb. 20 év óta lakatlan épület a közelmúltban egy nagy vihar alkalmával összedőlt. A faházat azonban kegyeletből, hatósági támogatással és társadalmi össze­ fogással, régi helyén, hiteles méretekben, nagyjában az Országos Műemléki Fel­ ügyelőség helyreállítási terve alapján felújították. Rendeltetése most a hagyományápolás mellett, a helyi ismeretterjesztés és idegenforgalmi tájékoztatás. Állagmegóvás céljából az ősi kunyhó eredeti, óriási küszöbgerendájából és régi ajtókeretéből rekonstruált bejárati homlokzat a felújított faház egyik belső falán nyert elhelyezést, ugyanott a Petőfi látogatásával kapcsolatos dokumentum­ anyag. A csatlakozó falakon különféle helyi vonatkozású adatok szerepelnek. Így Balassi Bálintról, aki Somoskőn ismerkedett meg Losonczy Annával, későbben pedig mint egri végvári vitéz gyakran portyázott ezen a vidéken, és 1593ban résztvett Somoskőnek és Salgónak a töröktől való visszafoglalásában. Továbbá Somoskő szerepéről II. Rákóczi Ferenc idejében, amikor e várhely hosszú határszakaszon az egyetlen fegyveres kuruc-támaszpont vo lt, s amelynek szomszédságá­ ban, Somoskőújfalunál, 1706-ban a fejedelem kiséretével táborozott. Megemlékezés történik arról is, hogy abban az időben Somoskő zálogbirtokosa Ráday Pál, II. Rá­ kóczi Ferenc kiváló kancellárja, — a rebellis magyar várak lerombolását célzó csá­ szári parancs ellenére — (Mocsáry Antal Nógrád várm egye első monográfusa sze­ rint) „nem engedte ezen várat pusztán hagyatni” . Külön helyet foglalnak el az e vidékre és e falura vonatkozó földtani, földrajzi, a jelenkorig terjedő történelmi, valamint a falukrónikából vett legfontosabb adatok. 77 �Ennek a bizonyos értelemben újszerű népművelési létesítménynek méltó kör­ nyezetet ad a helyi tömegszervezetek által kialakított — Nógrád megyében első — „Béke és Barátság Emlékliget”, ahol majd a megfelelően megjelölendő fák és egyéb tárgyak kiemelkedő mozgalmak, események, valamint a nógrádi tájegység nagyjai emlékét elevenítik fel. 78 �KÖRKÉP CSOHÁNY KÁLMÁN Képzőművészeti életünk elmúlt év­ tizedének legörömtelibb meglepetése, grafikai művészetünk gyors fejlődése és igen magas színvonala. A grafika magyar művészei igazán képesek indulataikkal egyenértékű megjelenítésre. Kiválóan tudnak moz­ gást, szerkezetet, szilárdság érzetet kel­ teni, szerény de mindenható eszközük­ kel a vonallal. Grafikánk műfaji lehetőségeit meg­ találta, feledteti a festészet gyengéit. Vezető szerepe napjaink képzőművésze­ tében ma már kétségtelen. Ez több más kedvező körülmény eredménye, nem­ csak a műfaj mozgékonyságának, gyors reagáló képességének sajátja. Alapvetően fontos körülmény felsza­ badulás után grafikáink életében, hogy új tehetséges nemzedék nőtt fel. Ez a nemzedék, olyan igazán jó magyar hagyományokon okulva építtette a maga formanyelvét, mint Derkovits, Uitz, Nemes— Lampert, Nagy István, Szalay Lajos, Hincz Gyula és Barcsay Jenő művészete. Grafikánk minden képzőművészeti műfaj tanulságait megszívlelte és felhasználta. Alakulása szerencsés volt azért is, mert szinte akadálytalanul fejlődhe­ tett. Nem küzdött oly sok mestersé­ ges akadállyal mint festészetünk. Bát­ ran meríthetett korunk modern mű­ vészeti mozgalmainak haladó tanul­ ságaiból, a kubizmustól a konstruk­ tivizmusig. Élen járt és jár az új technikák kipróbálásában és megvaló­ sításúban, állandóan növekvő intellek­ tuális igénnyel fejlődött az évek fo ­ lyamán. Kedvező fejlődésének fontos megha­ tározója volt az is, hogy létszámuk szerint is tekintélyes fiatal grafikusok nagyobb része, társadalmunk két alap­ vető osztályából verbuválódott, prole­ tár és paraszt eredetű volt. Nagy felelősségtudattal sajátították el a mes­ terséget és eleven a kapcsolatuk az élettel. Magukkal hozták osztályuk életérzését, szociális igazságérzetét, együtt haladtak változó társadalmunk­ kal és művészetileg is gyorsan tud­ tak reagálni annak szükségleteire. A sok nagy tehetség egyidejű jelentke­ zése gyorsan oszlatta a konzervatív nézeteket is. Új gondolattartalmakkal, magas esz­ meiséggel, a valóságábrázolás, a fo r­ manyelv megújításával, válhatott csak ilyen erőssé grafikánk. Példát muta­ tott ezzel a festészetnek és szobrá­ szatnak, hogyan kell a szocialista realista művészet korszerű alakítását értelmezni, hogyan lehet a többi mű­ fa jt eredményesen segíteni. A művészet nem különállás, hanem megvalósulás abban a társadalmi lét­ ben amelyben élünk. A korszerű, ma­ gas színvonalú és politikus művészet­ re példát mutattak grafikusaink leg­ jobbjai, legutóbb a Kulturális Kapcso­ latok Intézete kiállító helyiségében a „Magyar Művészek Vietnamért” ren­ dezett kiállításon. 79 �Azok közül, akiknek a magyar gra­ fika hírnevét, életképességét, magas színvonalát köszönhetjük, az egyik legjelentősebb Csohány Kálmán gra­ f ikus-művész. Nógrád megyében Pásztón szüle­ tett 1925-ben, a Képzőművészeti Fő­ iskolát 1947— 1952 között végezte, ahol Hincz Gula segített belső hovaállá­ sának kimunkálásában, Koffán Károly és Konecsni György tanított sokszoro­ sító grafikát. Mindhárman kiemelke­ dően kiváló művészek és tanárok. Nagy jelentőségűek a művész főiskola előtt eltöltött fiatal évei, amelyek küzdelmesek, változatosak voltak, és életismeretben jól hasznosíthatók. N ó g ­ rád hegyeiben fakitermelő, bányáiban vájár, majd vasúti pályamunkás volt. Emberi és művészi pályafutását alap­ vetően meghatározó impulzusok itt érik, egész életét betöltő élmény anya­ got ez a hely szolgáltat témáihoz. Nóg­ rád, Borsod, Pásztó és környéke, az itt élő emberek művészetének éltető for­ rásai. E vidéken tölti minden év nyári hónapjait, ahol felfrissül a hegyhátak dolgozó emberének bölcsességében, emberi tisztaságában s újra gazdag lesz szívének oly kedves táj költé­ szetétől. Nekik és róluk beszél művé­ szete. Ha néhány szóban jellemeznénk Cso­ hány művészetét, akkor ilyeneket mondhatnánk: leplezetlen szeretet, gyöngédség, egészséges paraszti egysze­ rűség, tisztaság, valóságlátásra, hite­ lességre törő szenvedélyesség, nagy fe­ lelősségérzet, szorongás, gazdag érze­ lem, elkötelezettség, gondolatiság, mai­ ság. Ezek talán a legfőbb együtthatók, amelyekből építkezik művészete. A fe­ lületi látás, a látvány ábrázolás kö­ töttségei nem hatottak ártalmasan fejlődésére. Tehetsége, kitűnő való­ ságérzéke, mindig mélyebb megisme­ résre ösztökélték. Mélyen erkölcsi és 80 szociális alkata, csillapíthatatlan szom­ júsága az igazságra, nem a súlyos mon­ dandók megkerüléséhez vezették. A valóság nem tanmese-szerűen, ha­ nem ellentmondásosan a jelenségek szövevényes összefüggésében, réteges egymásba épülésével tárul fel és áb­ rázolható. A z egyszerű szókimondás a képzőművészetben ma már könnyen a külsőséges illusztrálást eredményezi. Stílus-receptek szerint soha nem dolgozott. Kimutathatóan nagyhatású elődök sem voltak formanyelvének alakulásában. Olyan művész, akinek megkülönböztetett vonása, hogy a gon­ dolat tartalmakra a legjobban kon­ centrál, mindent ennek rendel alá. Eh­ hez idomította technikáját is. Grafikus művészi pályáján nincs nagy szerepe a technikának, nem technikával vág utat, hanem szellemiségével. Vélemé­ nye szerint a formai felfedezések, a lenyűgöző faktúrák még nem grafika, csak eszközei a jó grafikának. Ellen­ zője minden lényeget elkendőző, megkerülő ügyeskedésnek. Csohány felszabadult lénye mélyen közérdekű és személyes egyszerre, s a két alkotó elem az egyensúlykép­ zés fontos eleme munkásságában. Tra ­ díciót vállaló és továbbfejlesztő mű­ vészet az övé. Mondanivalóját a vo­ nalak tiszta erejére építi, egyéniségé­ nek megfelelő konstruktív elvek sze­ rint, a táj lelkét is megtalálni, a múló időt is befogni képes rajztudással. Jellemzője a vonalak mértaniságán áttörő érzelgősség nélküli életöröm, gyermekies álmélkodás, szelídség. Ön­nönmagát is szüntelenül elbűvölő cselek­ vés és férfias határozottság. A komó­ tos nyugalom mögött robbanni képes erő, szenvedélyesség van. Népünk fa­ faragásaira emlékeztető naívság, játé­ kos mesevilág, csodálatos színesség. Mindenütt feltörő népi jó ízek. láto­ másos balladai varázslatokkal. �Fölényes kompozíciós tudás, egyönte­ tűség, gazdag jelképiséggel. Mindig újra formálódó kezdés, tétovaság és ordító fájdalom, formailag nyersességig da­ rabosan és súlyosan tömörítetten. M in ­ ez ösztönös és tudatos alkotói fegye­ lem terméke egyszerre. Egy népréteg, a palócföld népének sajátos humora, vérmérséklete és gondolkodása, ez Cso­ hány Kálmán művészete. A megnyerő szelídség hangján be­ szel, de ugyanakkor dönt is erkölcsi­ leg, javít, felhív, és erőt sugárzóan biztat lapjain. Másokért, közösségi célokért harcol, a rossz indulatok, az embertelenség, az erőszak, a köznapi józanság visszahúzó erői ellen. Lényeg­ látó erővel tárja fel az ember lelki életének ismeretlen mélységeit, benső­ séges hangulatait. Munkái a letűnt korok, elődök gyötrelmeiről, régi bá­ natokról, a múlt fojtogató szegénysé­ géről is hiteles üzenetek. Többen komornak, magányosnak ér­ zik Csohányt és művészetét. Nem lehet magányos az, aki a világ minden ko­ moly baját szorongó érzésekkel sze­ mélyes ügyének tekint, s aki a közért a kortársakért annyit tett és tesz mint ő. Csohány nagy erénye komponáló tu­ dása. Kitűnően alkalmazza az inten­ zív kifejezés érdekében a korszerű kompozíciós elveket, amelyekkel di­ namikát, nagy drámai feszültséget te­ remt lapjain. Egyenletes vastagságú vonalaival nagyszerű sík-hatást, fe­ szültséget, a tárgyak, figurák saját atmoszféráját éri el. A z így lehatárolt és külön jelentkező tárgyak egymás­ mellettiségével, reliefszerű, síkban je ­ lentkező sajátos mélységet teremt. A háttér sötét tömegei, foltjai, lendüle­ tességet, drámaiságot biztosítanak raj­ zainak. Induló vonalai konstruktívek, de egyenesbe ritkán kényszeríti őket, leginkább íveltek, ezért hatásuk min­ dig érzelmi. Kompozíciós elveinek érvényesülé­ séhez jól válogat a tárgyi valóságból, amelyek lelki tartalmak közvetítéséhez is kitűnőek, az emberarcú fa, bokor, vonuló madarak füzére, nap, hold és csillagok. Gyakran alkalmazza a felü l­ és alulnézetet, a nagy tereket, a ta­ laj bizonytalan meghatározását, a le­ begést. Színben a fekete fehérek erős viszonylataira, ellentéteire épít, figu­ ráit is foltszínritmusok segítségével is építi. Sok önemésztő kisérlet eredménye a tömör, minden sallangtól mentes kompozíciós erő Csohány művészeté­ ben. Elemezve eddigi eredményeit, olyan érzésünk támad, mintha egyenletesen mindig a maga előre kijelölt pályá­ ján haladna. Ez a kifejezni tudás, a biztos gon­ dolattartalom, az otthonos életközeg­ ben történő mozgásból fakad. Egyéni úton járó művészete, belülről, önma­ gából, a legőszintébb mélyről jövő vallomás. Mindennapos érzelmekre, hangula­ tokra. apró árnyalatokra reagál, a legközvetlenebb mozdulatokra, gondo­ latokra figyel. Valóban a mindennapos derű és mindennapos bánat igaz v i­ szonylatai azok, amelyek művészeté­ ben megállítanak, elgondolkoztatnak és lenyűgöznek. M űveiben felhasználja a szürrealiz­ mus eredményeit is. A konvenciók el­ len ő is tanulmányozta a modern m ű­ vészet komplex mozgalmát, amely a szürrealizmus néven vált közismertté. E mozgalomnak sok pozitív vonása van, ismerete, tanulságainak helyes felhasználása már évtizedek óta elke­ rülhetetlen. De Csohány nemcsak spe­ kulatív módon jutott el eredményei­ hez. Hajlamai szerint a népmesék, népi játékok népi szürrealizmusához fo r­ dult, és egyeztette azt a magas szintű 81 �szürrealizmussal. A szürrealista moz­ galom egyik alapítója Chagall is ha­ sonlóképpen járt el, kinek festői meg­ látásai az orosz népművészetben gyö­ kereznek. Í gy alakult Csohány ösztö­ nös belső látása, képeinek bizonyos titokzatos felidéző képessége, látomá­ sossága, ezt teszi művészetét ilyen sa­ játossá. Sokat illusztrál, azt is mondhatnánk, mindig ezt teszi, s hogy mégis kevés könyv jelenik meg Csohány illusztrá­ cióival, arról könyvkiadóink tehetnek és tettüket nemcsak ők bánják majd, hanem mi is. Hasznos volt kirándulása a kerámia területére is. Mindig előrelép művészetében. Er­ ről tanúskodnak a IV. Országos Mis­ kolci Grafikai Biennáléra legutóbb ké­ szített új lapjai is. Csohány Kálmán grafikusművész még nagyon sok meg­ lepetést tartogat számunkra, az em­ beri mondanivaló magaslatára emelke­ dett művészetével. KOVÁTS BÉLA HONISMERETI TÁBOR NAGYBÁTONYBAN Körülöttünk, a nógrádi palócföld mai székhelyén új, korszerű külsőt ölt egy száz év előtt még kis községnek számító város, melyet szenet termelő, építő és gyáripart űző elmék és kezek száz­ ezrei emeltek fel valamikori jelentékte­ lenségéből. A kívülálló szemlélő azt hihetné, hogy ebben a régi helyén új várost teremtő nagy igyekezetben nem futja erőinkből a múlt, a történelem értékeinek mentésére, megőrzésére. P e­ dig ennél sokkal többre törekszünk és többet is teszünk. Figyelemreméltó, or­ szágos kihatású, hagyományteremtő kezdeményezések bontanak zászlót Sal­ gótarján gyorsan növekvő és ledöntésre szánt falai között. vatásos és amatőr történészeit össze­ fogó társadalmi szervezet a megye akkor alig kétéves múltra visszatekintő honis­ mereti mozgalmából sarjadt, és ma a ma­ gyar vidék egyik legtevékenyebb, legna­ gyobb taglétszámú társulati csoport­ jaként tartják számon. Ugyanez év kora őszén, a Salgótarjáni Honismereti Napok idején a mi körünkben ültek össze megbeszélésre a hazai falukróni­ ka-írók. Ezt a tanácskozást úgy jegyez­ ték fel a honismereti mozgalom törté­ netében, mint, amely megalapozta hely­ történetírásunk legfrissebb hajtásának, a jövő történetírása számára nagyszerű forrásául szolgáló falukrónikaírásnak jövőjét. 1965 tavasza megérlelte a Magyar Történelmi Társulat nógrádi csoportja létrejöttének feltételeit. Ez a megye hi­ A tavalyi nyárvég újabb Salgótarján­ ból eredő kezdeményezés megszületé­ sét hozta. Innen indult az úttörők 82 �„A Vörös Zászló Hőseinek Útján” el­ nevezésű mozgalma, mely az elmúlt egy esztendő alatt szép sikereket mond­ hat magáénak. A z idei tavasz első napjaiban mint­ egy száz kiváló magyar üzemtörténész jelenlétében Salgótarjánban tartotta vándorgyűlését a 100. évében járó M a­ gyar Történelmi Társulat. A vándor­ gyűlés nálunk történt megrendezése az akkor alig két éve alakult helyi cso­ port munkájának elismerése volt. E széles szakmai körök által nagy ér­ deklődéssel kisért tudományos ülésso­ rozat végén kimondták a Társulat üzemtörténeti tagozatának megalakulá­ sát. A z új szervezet hivatott a hazai üzemek és gyárak nevezetes kerek é v ­ fordulói körül mostanában kibontakozó üzemtörténeti gyűjtő és feldolgozó munka összefogására, egységes szak­ mai irányítására. A napjaink falutörténetét művelő krónikaírók, a vörös zászló hőseinek útján járó úttörők és az üzemtörténé­ szek után július első felében a magyar ifjúsági honismereti szakkörök legjobb középiskolás és szakmunkás tanuló tagjai jöttek össze közel két hétre a salgótarjáni szénmedence alakuló új központjában, Nagybátonyban. A z alka­ lom, amely honismereti mozgalmunk utánpótlásának javát ide összehozta, az I. Országos Honismereti Tábor meg­ rendezése volt. Mielőtt a hazai ifjúsági táborozások történetében legelső honis­ mereti tábor munkájának vázlatos ér­ tékelésére kísérletet tennénk, az össze­ függések tisztázása, de a történeti hű­ ség kedvéért is, röviden összegezzük az 1967. július 3-i megnyitó előzményeit. A Nógrád tavalyi utolsó, 1966. de­ cember 31-i számában „Nógrádiak a diákok első országos honismereti ta­ nácskozásán” címmel rövid hír jelent meg az ez év január 4— 5-én Kalocsán megrendezett ifjúsági honismereti kon­ ferenciáról. A hír legfontosabb mon­ data ez: „A nógrádi küldöttség két ja ­ vaslatot terjeszt a kalocsai konferencia elé: vállaljon a K IS Z védnökséget a honismereti mozgalom legfontosabb feladata, a krónikaírás felett és ren­ dezzen a K IS Z a nyári munkatáborok­ hoz hasonlóan honismereti táborokat is. A z idézett kis cikk nemcsak tartal­ mával, hanem azzal is nagy feltűnést keltett Kalocsán, hogy minden más fó ­ rumot megelőzve adta hírül a hazai sajtóban az első ifjúsági honismereti tanácskozás összehívását. Az, hogy a tartalmas, programot adó közleményt jól időzítettük, szinte az első perctől kezdve kezdeményező szerepet biztosí­ tott a tanácskozás nógrádi résztvevői­ nek, akik Veszprém, Vas és Bács— K is­ kun megye szakköri tagjaival együtt alkottak egy munkacsoportot. K ü ldöt­ teink két eredeti javaslatából a záró­ ülésig három lett. Azzal toldottuk meg azokat, — idézem a beterjesztett javas­ lat szövegét — , hogy: „a honismereti szakkörök vegyék fel a kapcsolatot me­ gyéjük élő politikai, gazdasági és kul­ turális területen tevékenykedő, kiemel­ kedő szülötteivel, holt nagyjaink után pedig kutassanak és állítsanak táblát emléküknek.” A tanácskozás résztvevői körében a három nógrádi javaslat osztatlan he­ lyeslést. őszinte lelkesedést váltott ki. Ezt látva a konferencia felnőtt részt­ vevői, elsősorban a K IS Z Központi B i­ zottságának képviselői, szinte azon nyomban megkezdték a honismereti tábor előkészítését. A munkába ha­ marosan bekapcsolódott a K ISZ Nóg­ rád megyei Bizottsága is. A z eredeti elképzelés csak annyiban módosult, hogy nem Salgótarján, hanem Nagy­ bátony lett a tábor színhelye. A fe l­ adat, hogy az ifjú táborozók ismerjék meg és gyűjtsék össze a Salgótarján vidéki szénbányászat tárgyi és szellemi anyagát, különös tekintettel a forra­ dalmi mozgalom emlékeire, nagyon �időszerűnek bizonyult, mert az ilyen gyakorlati munka a hazafias nevelés legjobb eszköze. A tábor megnyitásá­ hoz a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Bánya­ ipari Dolgozók Szakszervezete, a N óg­ rádi Szénbányák és a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályá­ nak nagy erkölcsi és anyagi áldozat­ vállalása teremtett alapot. Pothornik József, az M SZM P Központi Bizottsá­ gának tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója a tábor fővédnökeként ál­ landóan figyelemmel kisérte és taná­ csaival látta el a tábor szervezőit: az általa kiküldött szakembereket, a K ISZ Nógrád megyei Bizottságának szerve­ zési feladatokkal megbízott munkatár­ sait és a szakmai előkészítést végző muzeológusokat. Néhány hónap alatt kialakultak a tábor programjának kör­ vonalai, megterveztük, hogy milyen szakcsoportokat szervezünk. Ezek élé­ re kiváló fiatal muzeológusokat, ta­ nárokat, mérnököket kértünk fel, a vezetőhelyettesi munka végzésére a budapesti és debreceni egyetem tanár­ jelölteket küldött ki. A szakmai tanács­ adók között számos országos tudomá­ nyos intézmény képviselője kapott he­ lyet. A tábor vendéglátó gazdája a nagybátonyi 209. sz. Szakmunkásképző Intézet nagy körültekintéssel készítette elő a tábor helyét. Se szeri, se száma azoknak az intézkedéseknek, melyeket a tábor munkájának eredményes és za­ vartalan menete érdekében tettünk. Í me néhány példa ezek közül: a Ba­ lassi Bálint Megyei Könyvtár és a Munkásmozgalmi Múzeum helytörté­ neti könyveiből kis kézikönyvtárat állí­ tottunk össze, megszerveztük egy sten­ cilezett tábori újság megjelentetésének feltételeit, az intézet fotolaboratóriu­ mát berendeztük a fiatalok számára, a Megyei József Attila Művelődési Ház, a helyi Bányász Művelődési Ház és a 84 hatvani honvédség segítségével pedig, a táborozók szabadidős programját és szórakozását biztosítottuk. A felkészülési időszak eseményekben gazdag krónikájából felidézzük, hogy B. Haypál Ildikó a K IS Z Központi Bizottsága Középiskolai és Szakmun­ kástanuló Osztályának munkatársa, a tábor kiszemelt parancsnoka erején fe­ lül, betegágyából is részt kért a szer­ vezés irányításából. A munkánkat megnehezítő körülmények sorából meg kell említenünk a táborozók heterogén jellegét, ez abból fakadt, hogy több megyében felületesen válasz­ tották ki a tanulókat. A kétnapos jól átgondolt szakmai előadás-sorozat és a szakcsoportvezetők erőfeszítései ugyan lényegesen javítottak a helyzeten, a felkészültségbeli nagy különbségek kiegyenlítése azonban hosszabb időt igé­ nyelt volna. A tábor által gyűjtött bányásztörté­ neti, tárgyi és szellemi anyag rendsze­ rezése még most folyik, de már jól látható, hogy a honismereti tábor 98 fiatalja jelentős értékekkel gazdagí­ totta a Nógrád megyei Munkásmoz­ galmi Múzeum gyűjteményét. Ami ta­ lán még becsesebb a tábor eredményei közül, 59 résztvevő dolgozattal kíván szerepelni azon a pályázaton, melynek meghirdetését a gyűjtött anyagra ala­ pozva vettük tervbe. Ez az érdeklő­ dés azért is különösen értékes, mert a pályázni szándékozók jórésze most találkozott először a honismereti mun­ kával. Hogy a tábor a nevelés, éspedig a hazafias nevelés szempontjából mi­ lyen sokat jelentett, azt bizonyítják a táborozók pozitív írásos és szóbeli meg­ nyilatkozásai. különösen azok a köszönő­ levelek, melyek azóta is állandóan ér­ keznek a rendezők és az adatközlők címére. A sajtó, a rádió és a televízió visszhang ugyancsak figyelemreméltó. Különösen örömteli az a tény, hogy a tábor bezárása után, a Salgótarján for- �r adalmi és haladó hagyományairól ké­ szített tv-filmben azon melegében he­ lyet kapott az általunk 1967. július 9-én felavatott eresztvényi emlékmű, melyet a szén felfedezőinek emlékére állítot­ tunk az esemény 200. évfordulóján és az a Baglyasalján felavatott emlék­ tábla is, melyet Targos Istvánnak, az 1884. március 24-i magyarországi első csendőrsortűz áldozatának tiszteletére helyeztünk el. A z ifjú táborozók szerte az országban láthatták a televízió kép­ ernyőjén munkájuk eredményét és jo­ gos büszkeséggel mesélhették hozzá­ tartozóiknak, hogy e nevezetes emlék­ helyek létesítésében ők is tevékenyen részt vettek. Joggal szolgál örömünkre az is, hogy a fiatalok között nemcsak baráti, hanem szakmai kapcsolatok szálai is szövődtek. Ezek jövőbeli ki­ hatása ugyanúgy felbecsülhetetlen, mint ahogy a résztvevőknek vidékünk­ höz. a szülőföld egy darabjához való eleven kapcsolódása is szép igéreteket tartogat. Már tudunk olyan alakuló­ ban levő budapesti ifjúsági honismereti körről, melynek szervezője a táborban szerzett kellemes és hasznos élményei alapján a kör első kirándulását Salgó­ tarján vidékére tervezi. a másodikkal, melynek szép és kerekedő programja már most egy külön tanul­ mányt érdemelne. A téli kalocsai ifjúsági honismereti konferencián elhangzott nógrádi javas­ latok életrevalóságát a nagybátonyi tábor bebizonyította, mert a tábor kró­ nikájának vezetése közben sok fiatal kapott kedvet, első indítást a krónika­ íráshoz. Ezek a lányok és fiúk lesznek azok, akik majd tettekre váltják a KISZ-nek a krónikaírás feletti véd­ nökségét. Második javaslatunk a hon­ ismereti tábor sok szép eredményében öltött testet, a harmadikat meg azok­ nak az emlékhelyeknek a felavatása váltotta valóra, melyeknek tábláin a megörökített neveken és eseményeken kívül ez is olvasható: Honismereti tá­ bor 1967. Évek, évtizedek múltán is, ha majd az országban már sok ilyen aláírású tábla lesz, jogos büszkeséget érezhetünk affölött. hogy az első ket­ tőt mi állítottuk Salgótarján vidékén a megörökítettek és a honismereti munka dicséretére. KOVÁCS JÁNOS Nem soroljuk tovább érveinket a honismereti tábor méltatására pusztán csak azt mondjuk el még, és ez is be­ csületére válik az első ifjúsági honis­ mereti tábornak, hogy a táborozók fe l­ írták az általuk elindított stafétabotra a második honismereti tábor helyét, i dejét és célját. Ez olvasható rajta: „Magyarország, 1968, a 100 éves M Á V , a magyar vasútügy tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése.” A terv helyes­ lésre talált a K IS Z Központi Bizottsá­ gának a tábor záró ünnepségén meg­ jelent képviselőinél is. Ez nekünk nóg­ rádiaknak külön is öröm, mert az idén 100 éves salgótarjáni vasút volt a M Á V első vonala, s ez a szál is összekap­ csolja majd az első honismereti tábort 85 �ISMERETTERJESZTÉS NÓGRÁDBAN A z utóbbi időben mintha gyakrab­ ban beszélnének a több mint egy é v ­ százados múltra visszatekintő tudomá­ nyos ismeretterjesztés hiányosságairól, korszerűtlenségéről, visszafejlődéséről, mint a meggyőzően bizonyítható ered­ ményeiről. Egyes előadások sikertelen­ sége, néhány forma elavultsága, bizo­ nyos szervezési hibák valóban elgon­ dolkodtatok. Úgy véljük azonban, hogy ezek csak önmagukban tekintve és csak látszólag igazolhatnak valamiféle „vál­ ságot” . Felhívják ugyan a figyelm et az ismeretterjesztő munka állandó és őszinte értékelésére, de nem tehetik vitatottá az ismeretterjesztés szükséges­ ségét és hasznosságát. A z ismeretterjesztő tevékenység reá­ lis elemzése és szemlélete egyrészt fe l­ tételezi, hogy együttesen vizsgáljuk azokat a jellemvonásokat, funkciókat, hatásokat, amelyek kifejezik e munka sokrétűségét, jelentőségét a világnézeti, a politikai nézetek alakításában, a szak­ mai és általános műveltség fejlesztésé­ ben, a tudományok népszerűsítésében, az érdeklődés felkeltésében és kielégí­ tésében, a konkrét kérdések megoldá­ sában; az értelmiség társadalmi hasz­ nosságú aktivizálásában, képzésében, önképzésében; a kulturális élet gazda­ gításában, szervezésében. Másrészt pe­ dig annak felismerését, hogy az időn­ ként és részletkérdésekben jelentkező problémák, ellentmondások a szükséges fejlődés természetes tünetei, ill. nem csupán az ismeretterjesztésre vonat­ koznak, hanem általános kulturális te­ vékenységünkben is ugyanúgy nyilvá­ nulnak meg. A tudományos ismeretterjesztés me­ gyénkben is a közművelődés egyik leg­ szélesebb hatókörű területe. Eredmé­ nyeinek és helyzetének vizsgálata egy­ úttal az egész népművelési tevékenysé­ 86 günk állapotára nézve is tanulságos le­ het. Ezért most megpróbáljuk vázla­ tosan ismertetni az elmúlt ismeretter­ jesztési évad (1966. júl. 1 .— 1967. jún. 30.) legfontosabb tényeit, adatait és ten­ denciáit. A Tudományos Ismeretterjesztő Tár­ sulat megyei szervezetének rendezésé­ ben egy év alatt 2170 előadás hangzott el 115 254 hallgató előtt. Ezek az általá­ nos mennyiségi adatok ugyan egyálta l­ lán nem elhanyagolhatók, de meg kell jegyeznünk, hogy az ismeretterjesztő munkában — belső, lényegi tulajdon­ ságokból következve — a mennyi­ ség nem egyenesen arányos a minőség­ gel. A több nem mindenképpen szük­ séges és jobb. A z eredményesség, a hatásosság fokát, a színvonal állását megközelíteni elsősorban az adatok lo­ gikus csoportosításával és összehasonlí­ tásával, tartalmi vonatkozások feltárá­ sával sikerülhet. A továbbiakban en­ nek megfelelően emelünk ki néhány jellemző vonást. A z előadások közül 944 (43.5%) ter­ mészettudományi, 1226 (56,5%) társa­ dalomtudományi volt. Ez megfelel az előző időszakok arányainak. A z előadá­ sok tudományágankénti (szakosztályon­ kénti) csoportosítása részletesebb és változatosabb képet mutat. Természettudományi előadások: Szakosztály Agrártudomány Biológia Csill. — Űrh. Egészségügy Fizika Kémia Matematika Földrajz Földtan Műszaki e. a. száma halig. sz. 131 (184) 6 296 109(118) 4 646 76(81) 3 433 294(280) 21 148 29 (38) 783 29 (30) 917 29 (23) 748 78(89) 3 544 6 (30) 225 163(150) 6 145 �Társadalomtudományi előadások: Szakosztály Filozófia Irodalom—nyelv Jogtudomány Közgazdaság Művészet Nemzetközi P ed ag.— lélektan Történelem Hadtudomány e. a. száma 114(164) 106(117) 180(192) 173(141) 114(165) 86(93) 251(332) 141(107) 61(7) hallg. sz. 4 6 9 7 7 4 12 8 4 599 190 671 825 816 438 413 051 356 A z adatok egyaránt mutatnak arányeltolódásokat (ezért közöltük zárójel­ ben az előző évad előadásszámait) és állandóságot is. Mindebben egyaránt meghatározólag hat a központi (” hiva­ talos’’) törekvés és irányítás, ill. a ha­ gyományos hallgatói érdeklődés és az újabb hallgatói rétegek igénye is. A változások pozitív jellege szembetűnő a közgazdasági, a hadtudományi és a műszaki előadások számának növeke­ désében. Legmeggyőzőbben azonban a konkrét témák és a közvetített ismeret­ anyag bizonyítja az aktualitás, a tár­ sadalmi fontosság és a hallgatók meg­ határozott érdeklődésének figyelem be­ vételét, azok érvényesítését. Nézzünk néhány, legjellemzőbb példát: A z üzemi előadások 48%-a foglalkozott a terme­ lést közvetlenül érintő műszaki és köz­ gazdasági kérdésekkel (műszaki-fejlesz­ tés, automatizálás, műanyagok alkal­ mazása, gyártmányfejlesztés, korszerű munkaszervezés, üzemirányítás, értéke­ sítés, árrendszer stb.; gazdasági reform, III. ötéves terv). Mezőgazdasági vonat­ kozásban elsősorban a nagyüzemi gaz­ dálkodás kérdéseiről és a megye ter­ melési problémáiról szóló előadásokat (üzemszervezés, korszerű eszközök és eljárások, kemizálás; dombvidékgazdál­ kodás. rétés legelőgazdálkodás, szarvasmarhatenyésztés, gyümölcster­ mesztés stb.) emelhetjük ki. A z egész­ ségügyi előadások között jelentősen emelkedett a foglalkozási betegségek­ ről, a szülési és gyermekegészségügyről, az élvezeti szerek és a gyógyszerek fo ­ gyasztási ártalmairól; a jogiak között a konkrét jogszabályismeretekről tartott előadások száma. A nemzetközi és a hadtudományi előadások napjaink leg­ fontosabb eseményeihez, problémáihoz kapcsolódtak. Célkitűzéseinknek meg­ felelően alakultak a más szakosztályok tevékenységének témaarányai is: az irodalmi előadások nagyrészt a szocia­ lista, ill. a mai magyar irodalom kér­ déseiről; a történelmiek a forradalmiés munkásmozgalmakról, szocialista fejlődésünk történetéről; a pedagógiai­ ak a kommunista nevelés területeiről: a művészetiek a filmesztétikai és kör­ nyezetesztétikai kérdésekről szóltak. A z ismeretterjesztő tevékenység pon­ tosan nem mérhető — feltételezett — hatásaira, eredményességére a témava­ lasztás alakításán, alakulásán kívül el­ sősorban az ismeretanyag feldolgozásá­ nak szemlélete, módszeressége hat dön­ tően. Ilyen vonatkozásban figyelem re­ méltó, hogy az előadások tudományos megalapozottsága, polemikus hangvé­ tele erősödött, ismeretköre mélységben és szélességben konkrétan meghatáro­ zottabbá vált (a hallgatók előképzett­ sége, érdeklődése alapján), az eszmei, világnézeti következtetések megfogal­ mazása, viták és beszélgetések kezde­ ményezése, kialakulása egyre szélesebb körben már szinte elmaradhatatlan. Az előadók nagyobb gondot fordítottak a szükséges és hasznos szemléletes elő­ adásmódra és a változatos szemlélte­ tésre (60— 70%-os a filmmel, mag­ nóval szemléltetett előadások aránya) A z ismeretterjesztés hatóköre egyre teljesebben magában foglalja megyénk egész lakosságát. A z adatok is egyér­ telműen ezt bizonyítják. A z előadások 26,7%-át (578 előadás) ipari-, 53,2%-át (1155 előadás) mezőgazdasági-, 20,1%-át (437 előadás) egyéb területen tartották meg. A résztvevők száma is ennek 87 �megfelelően alakult: ipari 26 728 fő, mezőgazdasági 62 578 fő, és egyéb he­ lyen 23 948 fő. Jellemzőnek mondható az előadások tartalom szerinti meg­ oszlása is: Természettudományi előadás: Iparban Mezőgazdaságban Egyéb helyen Társadalomtudományi előadás: Iparban Mezőgazdaságban Egyéb helyen 347 469 128 231 686 909 A z előző évekhez viszonyítva csökkent azoknak a községeknek a száma, ame­ lyekben egyáltalán nem tartottak elő­ adást, és növekedett az olyan külön­ féle intézények, hivatalok és kisebb vállalatok száma, melyekben rendszeres ismeretterjesztés indult meg. Jelentősen emelkedett az értelmiségi rétegek szá­ mára rendezett előadások, viták, kerek­ asztalkonferenciák aránya is, különösen a szabadegyetemek, fórumok keretében. A fejlődés egyik legfontosabb alapja az ismeretterjesztés szervezettségének megjavítása, erősödése volt. A z 1966 67-es évadban 98 akadémia (munkás, mezőgazdasági, nők, szülők, ifjúsági, ülnök stb.) 116 tagozatán és 2 szabad­ egyetem 5 tagozatán az előadások 43 % -a hangzott el, és ez az arány jóval magasabb az országos átlagnál. Az aka­ démia-rendszer elterjedése — amely a gazdasági, társadalmi szervek, vezetők nagyobb aktivitását is jelzi — , igen kedvező lehetőségeket teremtett a terv­ szerű és rendszeres ismeretterjesztés kibontakozásához és állandó, hasonló érdeklődésű és igényű közönséget biz­ tosított a legtöbb helyen. Megyénk értelmiségének egyik leg­ jelentősebb mértékű és hatású társa­ dalmi munkájaként kell figyelembe venni az ismeretterjesztő munkában 88 való részvételt. A megyei szervezetnek 514 tagja van, akik kisebb vagy na­ gyobb mértékben az értelmiség minden rétegét képviselik. A tagság 61% -a f e l­ sőfokú képesítéssel rendelkezik. Város­ ban él 200, falun pedig 314. Kor sze­ rint 35 éven aluli 201, 35— 50 éves 224, 50 éven felüli 39. A tagok 73%-a tar­ totta meg a tárgyalt időszak összes elő adásainak 82%-át. Meg kell em líte­ nünk, hogy 175 — elsősorban az értel­ miségiek számára szervezett — előadást központi előadók (párt- és állami veze­ tők, neves tudósok, szakemberek) tar­ tottak meg. Ez a gyakorlat egyértel­ műen hasznosnak és igen eredményes­ nek bizonyult. A T IT által szervezett rendezvények között ki kell emelnünk az elsősorban Salgótarjánban megtartott országos és tájjellegű tanácskozásokat, konferenci­ ákat: Országos Kislakásépítési Konfe­ rencia, I. Országos Városépítési Kon­ ferencia, III. Országos Egészségügyi Vándorgyűlés, a Történelmi és a Filo­ zófiai Országos Választmányok ülése, az Észak-magyarországi Hadtudományi és Nemzetközi szakosztályok tájkonfe­ renciája. Ezek Salgótarján kulturális életét gazdagították, rangját emelték és megyei szakembereink tájékoztatá­ sát és továbbképzését is elősegítették. Joggal mondhatjuk, sikeres és ered­ ményes évadot zárt a T IT megyei szer­ vezete, amely az eljövendő feladatok megoldására készül napjainkban: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos program megvalósítására és a T IT V. Országos Küldöttgyűlésének előkészítésére. KOJNOK NÁNDOR �ARCKÉPEK A M AGYAR SZOCIALISTA IRO DALO M BÓ L Szocialista irodalmon azoknak a mü­ veknek az összességét értjük, amelyek a munkásosztály törekvéseit, hangját fejezik ki, s mivel a munkásosztály alapvető érdekeit objektíve a m arxiz­ mus tudatosítja, a szocialista irodalom a marxista eszmeiségű, a marxista ide­ ológia hatására, annak talaján született művek összességének is tekinthető. Ez a 19. században született és a 20. szá­ zadban felnövekedett és kiteljesedett, eszmeileg, művészileg egyre rangosabbá váló, internacionalista szemhatárú nagy irodalmi áramlat áthatotta és átalakí­ totta az egész modern magyar iro­ dalom arculatát. A század első évtizedének nagy prog­ resszív hullámai megtörtek ugyan az ellenforradalmi kor kulturaellenessé­ gén, de a mélyből újra és újra felszínre tört a haladó gondolat, sőt József Attila életművében világirodalmi szinten nyi­ latkozott meg ez a művészet. Mellette és körülötte alkotói egyéniségek és áramlatok jelentkeztek, a felszabadu­ lással elérkezett lehetőségek számára készítették elő a talajt. A szocialista irodalom mindig is az emberarc szép­ ségének kimunkálásán fáradozott, de a küzdelem olyan viszonyok között folyt, amikor a harmónia gyakran csak a távlatokban élt. Ám ha sokan elné­ multak is, ha némelyek életművét ká­ rosan befolyásolta is az elnyomás, ha néha téveteg utakon jártak is, mégis valamennyien a nagy emberi és társa­ dalmi felszabaduás felé törekedtek, s így váltak eleven részeivé legértéke­ sebb hagyományainknak. A magyar szocialista irodalom tör­ ténetének feltárása nem napjainkban kezdődött meg, hiszen amióta a ma­ gyar munkásosztály és eszméi az iro­ dalomban hangot kapnak, írók, kritiku­ sok, irodalomtörténészek igyekeztek egyúttal tudatosítani az irodalom prob­ lémáit, felmérni útját. Azonban csak az utóbbi években, az 1957-et követő gazdasági, politikai és kulturális kon­ szolidáció időszakában indult meg szer­ vezetten, összefogottan szocialista iro­ dalmunk hagyományai, szintézisének megteremtésére irányuló kutató és ér­ tékelő munka, melynek szellemében, József Farkas, K irály István, Pándi Pál, Szabolcsi Miklós és mások mun­ kássága révén sorra láttak napvilágot monográfiák, tanulmány- és dokumen­ tumgyűjtemények: Mindenki újakra ké­ szül, Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből, Elsüllyedt iro­ dalom?, Fiatal életek indulója, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek­ hez sorolhatjuk az idei könyvhétre Illés László szerkesztésében megjelent A rc­ képek a magyar szocialista irodalom­ ból című tanulmánykötetet is, amely 26 írói, költői portrén keresztül mint­ egy folytonosságában mulatja be a ma­ gyar szocialista irodalom történetét, hiszen — bár a tanulmányokban egyes írók élet- és művészi pályájának kü­ lönböző módszerekkel és eltérő színvo­ nalon felvázolt rajzát találjuk — a jel­ zésekből, utalásokból mozaikszerűen összerakható az egész folyamat. A kötet bevezető, A d y és a szocializ­ mus című tanulmányában Varga József a „népért síró, bús, bocskoros nemes” költő és az új eszme kapcsolatát elemzi és bebizonyítja, hogy A dy a „közeledő szocializmusban” a század nagy re­ ménységét látta, „megérezte a proleta­ riátusban rejlő, új világot, vajúdó erő­ ket, megpróbálta érteni a történelmet a maga igazi bonyolultságában, buk­ tatóit csakúgy figyelembe véve, mint előrelendítő tendenciáit. Olykor-olykor 89 �feltörő kétkedését legyőzve végül is amellett a világnézet mellett tett hitet, amelyben a legéletképesebb magot látta a jövőre.” A z 1910-es évektől határozottabb je l­ leget öltő magyar szocialista irodalom, ezen belül a széppróza úttörő jelentő­ ségű megalapozói Révész Béla és Barta Lajos voltak. A polgári irodalomban gyökerező, s a Nyugat állandó munka­ társi gárdájához tartozó két eredeti te­ hetségű író, szocialista eszmevilágú írá­ sai jelentik a huszadik század eleji magyar forradalmi proletárirodalom legfontosabb hagyományait — olvashat­ juk ki Kabos Ernő, illetve József Far­ kas sok új adatot és összefüggést fe l­ táró tanulmányából. A forradalmak tüzében edződött ma­ gyar szocialista irodalom egyik ága 1919 után a nemzetközi proletáriroda­ lommal szoros kapcsolatban, emigráció ban tevékenykedett tovább. A z emig­ rációs irodalom első állomása Bécs volt. A Kassák képviselte ág akkor tért el a Petőfi— A dy vonalat képviselő kom­ munista eszmeiségű csoporttól véglege­ sen olyan útra, amely végeredményben a 40-es években a munkásosztályon k í­ vülre, sajátos, kortalan modernizmus­ hoz vezetett. 1923 után Csehszlovákia, Franciaország, Németország, Románia, majd 1926-tól a Szovjetúnió külön városai váltak a szervezetileg és ideo­ lógiailag egyre inkább megerősödött emigrációs irodalom fő központjaivá. Ezt az irodalmat Barta Sándor, K om­ ját Aladár, Karikás Frigyes, Balázs Béla, Gábor Andor, Hidas Antal. G er­ gely Sándor, Zalka Máté és Illés Béla művészete képviseli a legmagasabb szinten. Í rói, emberi portréjukat a kö­ tetben Vászoly Erik, Szabó György, Tá­ lasi István, Szabolcsi Miklós, Diószegi András, Garamvölgyi József és Imre Katalin rajzolta meg. A horthy-Magyarországon tevékeny­ kedő szárny kétségkívül legkiemelke­ 90 dőbb képviselője, — amint ezt Szabolcsi Miklós írása is példázza — József Attila volt: „A z ő költészete mindmáig össze­ foglalója mindazoknak a kezdeménye­ zéseknek, értékeknek, amelyeket addig a magyar szocialista irodalom létre­ hozott. De nemcsak lezáró és össze­ foglaló — egyúttal mértékadó; a ma­ gyar szocialista realista irodalomnak nemcsak megvalósítója, de új vonások­ kal gazdagítója, továbbfejlesztője is: az ő költészete mintegy meghatározza, irá­ nyítja máig a további fejlődést” . Sza­ bolcsi Miklós színvonalas tanulmányá­ ban e megállapításait konkrét elemzé­ sekkel bizonyítja be. E korszakban alkotott a „lázadó em­ ber” Nagy Lajos, az antifasiszta lírikus Kis Ferenc, Lukács László és Radnóti Miklós, a szocialista irodalmi műhely kialakításában fontos szerepet játszó Bálint György és Révai József is. Ró­ luk Illés László, Pomogáts Béla, Pándi Pál, Tolnai Gábor, Koczkás Sándor és Bodnár György tollából olvashatunk összefoglaló igényű tanulmányt. A szocialista magyar irodalom Kör­ képe nem lehet teljes a szomszédos or­ szágokban kibontakozott haladó magyar nyelvű irodalom nélkül, amelynek egyik vezető orgánuma a kolozsvári Korunk volt. A folyóirat neve 1929-től 1940-ig összeforrott szerkesztőjének Gaál Gábornak nevével, akit E. Fehér Pál mutat be az olvasóknak. Salamon Ernőről Ferenczi László, Fábry Zoltán­ ról pedig V arga József rajzolt kitűnő arcképet. A kötet befejező tanulmányai három jellegzetes, jóval a felszabadulás előtt indult, és napjainkban is kimagaslót alkotó egyéniség — Benjámin L ászló, Lengyel József és Darvas József — pá­ lyaképét rajzolják meg. A z előbbiek­ ről Diószegi András, az utóbbiról B. Nagy László írt. �A kitünően szerkesztett, irodalom­ jegyzékkel ellátott, elegáns kivitelű ta­ nulmánykötet felmérhetetlen segítséget nyújt a továbbiakban a magyar prole­ tárirodalom történetének kutatásához, eseménytörténetének pontos regisztrá­ lásához, és nem utolsó sorban néhány eszmei és esztétikai probléma tisztá­ zásához. A legnagyobb érdeme azon­ ban mégis az, hogy bebizonyítja: a ma­ gyar szocialista irodalom az európai forradalmi irodalom részeként segítette felnőni a szocialista világirodalmat, amely színvonalban és eszmeiségben egyaránt vezető irányzata a ma iro­ dalmának. (Kossuth Könyvkiadó 1967.) CSONGRÁDY BÉLA MOCSÁR GÁBOR: FECSKÉK ÉS MIATYÁNK Semmilyen társadalom nem szaba­ díthatja fel magát anélkül, hogy min­ den egyes ember fel ne szabaduljon. A z egyén szabad, tudatos fejlődése a közösség, a társadalom fejlődésének feltétele. Szocialista világunkban az egyén cselekedetei egy olyan közös ügy szükségszerű mozzanatává lesznek, ahol a meghatározó célokat, azok je ­ lentőségét ,a tettek erkölcsi értékét nem lehet fel nem ismerni. S ha mé­ gis vannak osztályok, rétegek, csopor­ tok, melyek a legfontosabb kérdések­ ben nem látnak világosan, nem értik helyzetüket, szerepüket, jelentőségüket a mában, akkor az első teendő ezen csoportok helyzetének átfogó megis­ merése, elemzése, feltárása. Nem új dolog, ha megállapítjuk, hogy ebben a kortársi művészeteknek, de különösen az irodalomnak mindig is nagy sze­ repe volt. Mocsár Gábor közelmúltban megjelent kötetei lassan egy ilyenfajta törekvést körvonalaznak, a falusi élet, az új viszonyok között sok kínnal bol­ doguló parasztság problémáihoz kap­ csolódva. Mocsár Fecskék és miatyánk címmel megjelent új elbeszélésgyűjte­ ményét szerves folytatásnak tekinthet­ jük; a Nyitott tenyér, a Pirostövű nád című, jól ismert és sokat vitatott kö­ tetekben felvetett kérdések továbbvi­ tele, végigelemzése adja az elbeszélés­ ciklus gondolati magvát. Mocsár kitű­ nően ismeri ábrázolt világát, hiteles szavú elbeszélő. Vállalja a nehezet; igazat mondani a faluról, őszintén se­ gíteni a kibontakozást. S m ivel mindez nemcsak rendkívüli erőfeszítést kívánó művészi feladat, de politikai tett is, feltétlenül elismerő szót érdemel M o­ csár írói bátorsága. Nem igaz, hogy nálunk ma már nem kell bátornak lenni akármiféle igazság megírásához. Nagyon sok szimpatikus, becsületes tö­ rekvésnek gátját szegi még a gyanak­ vás, a dogmatikus szemléletből vissza­ maradt differenciálatlan valóságlátás, értékrendszer. Mocsár állja a vitát. Ezt igazolja a Fecskék és miatyánk című kötet va­ lamennyi írása. A címadó elbeszélés Holló Im réje izgatásról, lázításról be­ 91 �szél, nyomozni kezd, mikor a lényegé­ ben valós problémákat sűrítő, modern miatyánk a kezébe kerül. A hollóim­ rék úgy vélik mindig is, hogy a rend, a mindenáron-fegyelem érdekében jo ­ guk van fellépni a bíráló szó ellen, holott a közösség valóságos érdeke egészen mást kívánna — elemzést, vizs­ gálatot — , de nem sokkal éltetőbb-e a zavaros víz, a tespedt csendesség a hollóimréknek, mint a nyílt őszinte vita légköre, s az egészséges aktivitás változtató szándéka? Lehet, hogy eről­ tetett a „körtágítás”, de én igen gyak­ ran Mocsár paraszti témájú írásai kö­ rül is valami hasonló fogadtatás, le­ fojtási szándék születését, burjánzását érzem. Murin Béla, a kötet téesz elnök hőse, az elbeszélésciklus központi figurája a falut, az új paraszti életet éppencsak megismerő, jószándékú, de egy­ általán nem hősi jellemű hős megdöb­ ben a téesz miatyánk tagadott igaz­ ságán, s bár tudja, az általános kép mennyire más, megijeszti, hogy az egyes, az egyedi, a jelenség szintű mé­ gis mennyire egyező a súlyos vádakat felszínre hozó gúny-kórképpel. „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, mi bent vagyunk a téeszben, az öregek a határban, a fiatalok az irodában, a vezetők a kocsmában, a téesz vagyon kincs, aki nem lop annak nincs. Bo­ csásd meg a mi vétkeinket, mi is meg­ bocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A men” Csoda-e, ha ez a kép, — ha torz, s részleteiben néhol igazságtalan is — , nyugtalanítja az elbeszélésciklus be­ csületes embereit? „Nekünk jó az, ha a munkánk semmit sem ér? Ütjük vágjuk, aztán sehol semmi” — vetik Murin Béla téesz elnök szemére pa­ naszaikat a kötet juhász hősei. Murin megérti, magáénak érzi gondjaikat, tenni akar, s ahogy erejéből futja, tesz is. Dehát az előrelépés az adott közeg­ 92 ben nem is olyan egyszerű. Végső Im ­ rékkel, Hollókkal együtt újat terem­ teni heroikus munka, s ha az emberi kapcsolat feltételek már jó értelem­ ben adottak is, akkor is jelentkezik a hogyan. Murin látja maga körül a le­ hetőségeket; Szakadáti módszereivel dolgozzon, aki téesz elnök létére be­ csapja még az atyaistent is, csak hogy dőljön a pénz a közös kasszába, vagy úgy mint Dobó, a diószegi elnök, csak saját pazar jólétével, reprezentatív ve­ getációjával törődve, vagy kupecmód­ ra, mint Borsai, aki kommunista lé­ tére nem akarja a kommunista társa­ dalmat, mert pénz nélkül nem tudja elképzelni az életet, a jövőt, vagy lassú víz módjára, taktikus, régi paraszti lo­ gikával számítgatva, mint Hadas, a Béke téesz elnöke? Vagy valahogy másképpen? Igen, valahogy máskép­ pen kellene! S érezzük, Murinban, ha néha gyengül is az akarata, s csúszik is az önkontroll, mégis van annyi erő, tudás, lelemény, hogy tudja majd más­ képpen, jól csinálni, rendezni a téesz dolgait. Szocialista módon. Mocsár nagyszerű érzékkel teremti élővé paraszti hőseit, mondanivalója sehol nem válik szürke papírfigurák szajkózásává, mint ez gyakorta előfor­ dul ma, a faluval foglalkozó, paraszt témájú alkotásokban. Mocsár faluképét, életelemzését igaz­ nak fogadjuk el, akkor is, — vagy ta­ lán éppen azért — , ha a negatív voná­ sokat nem ellenpontozza minduntalan az előrelépés, a kibontakozás rózsa­ szín tükörképével; egyszerű, hétköz­ napi logikával felfogható utakat sej­ tet csak a lassan meginduló változá­ sokról. Ahogy a Kettős novella Ánics­ ka Jánosa küszködik, harcol a téesz, a közösség vagyonáért az égő juhakol­ ban, ahogy Juhász Feri bácsi a no­ vella téesz elnök hőse vezetőként kö­ zel kerül az emberekhez, ahogy Mu­ rinban formálódik a „földalatti tenger” �felhasználásnak terve, ez mind-mind a kibontakozó új, előreváltozó élet jele. Talán villanásnyi motívációban is elégséges alap ez a hithez, hogy ha nem is valami varázsütésre, csoda­ szóra, de lassan, a kitartó munka, az átnevelés nyomán szocialistává fejlő ­ dik a falu. S nem lesz igaz a téesz miatyánk egyetlen sora sem. Mocsár új kötete, a Fecskék és miatyánk izgalmas, szenvedélyektől fű­ tött olvasmány, egyenletes jó írói tel­ jesítmény. Túlírtságnak, éretlen hu­ mornak nyoma sincs ezekben a M o­ csár írásokban, kiérleltség a jellemző. A Fecskék és miatyánk fontos, jelen­ tős híradás az új utakon járó paraszt­ ságunkról. (T isza tá j M agvető, 1967.) ERDŐS ISTVÁN 93 �SZÉP VERSEK 1966 Nemrégen jelent meg a Magvető kia­ dónál szerkesztett Szép Versek című sorozat legújabb kötete, amely az 1966ban publikált legjelentősebb költemé­ nyeket tartalmazza. A vállalkozás — már rövid idő alatt is — nem csupán a versolvasók táborának gyarapításá­ ban, hanem nevelésében is jelentős feladatokat végzett el. A Szép Versek antológia első ízben 1963-ban, a Vers­ barátok Körének jutalom-köteteként jelent meg 2000 példányban. A kiadó — ez dicséretére válik — fokozatosan a szélesebb rétegek számára is hozzá­ férhetővé tette a kiadványt. A z idén már 66 költő, 331 versét 27 900 példány­ ban adta közre. De nemcsak a példányszámban mutatkozott fejlődés: a kez­ detben is igényes megjelenési köntös ízlésesebbé vált, a tartalomhoz iga­ zodva valóban szép kivitelt kapott. A z eredeti program szerint, a kü­ lönféle folyóiratokban egy-egy év alatt megjelent versek legjavát akarták — nem kritikai szempontok alapján — összegyűjteni. Ennek az elvnek hangoz­ tatása ellenére a szerkesztők egy látha­ tatlan értékskálát állítottak fel, ame­ lyet azonban az olvasónak kell mozgat­ ni. A költemények egymásmellettisége ugyanis eleve arra ösztönöz, hogy az olvasottakon gondolkozzunk, értékel­ jünk, elhatároljunk és csoportosítsunk, vagyis valamiféle szerkesztői „utómun­ kálatokat” végezzünk. Természetesen az önmagunk által elfogadott, kialakított és védelmezett kritikusi vélemény alap­ ján. Am iért tehát jó dolog egy év vers­ termését ilyenféle „monográfikus” szempontok alapján kiadni, nemcsak az a tény, hogy vázlatos képet kapunk a magyar költészet legfrissebb eredmé­ nyeiről. hanem az, hogy az olvasót to­ vábbolvasásra, alaposabb tájékozódásra serkenti igazának védelme érdekében. 94 Ha a sorozat legújabb kötetét ke­ zünkbe vesszük, első látásra megálla­ píthatjuk, hogy napjaink költészeté­ nek valóban legjelentősebb alkotói és versei kaptak benne helyet. Szerencsére: nem protokolláris szemlélet érvényesí­ tése alapján. A kötetben például nem szerepel Illyés Gyula, Á prily Lajos, vagy a fiatalok közül Ágh István, Buda Ferenc, Rákos Sándor, Stetka Éva, s ezzel izgalmas utánjárásra és annak el­ döntésére készteti az olvasót: helyes volt-e a válogatás. Ha nem, miért nem, ha igen, miért igen? A megjelentek névsorát olvasva megállapítható, hogy a magyar költé­ szet törzsgárdája adja a kötet gerin­ cét, hogy a szerkesztők rugalmasan al­ kalmazott gyakorlata a „standard” -tagok mellett jelentős teret biztosít a körülbelül azonos szinten mozgó alko­ tások közötti válogatáshoz. A z elmúlt évi kötethez képes a jelen kiadásban szereplő hatvanhat költő közül tizen­ nyolc a tavalyi kötetben nem szerepelt. Ez a cserélődés egészséges, mert így ad lehetőséget — különösen a fiatal költők számára — , hogy valóban pá­ lyájuk legértékesebb darabjai kerülje­ nek publikálásra. Bár ez esetben nem azt jelenti e szám, hogy ennyi „ú j” költő jelentkezett volna egy év alatt. Hamar megállapítható, hogy jórészt is­ mert. neves, alkotókról van szó, ami csak növeli a szerkesztők iránti szim­ pátiánkat. A legfiatalabb generáció kéviselői­ ként Bella István, Serfőző Simon ver­ sei kaptak helyet a kötetben. Napjaink klasszikusai közül Juhász Ferenc — bevezető próza-verse, Kassák Lajos, Nagy László, Benjámin László versei szerepelnek az antológiában. A költe­ mények — nemcsak az övék, hanem �a névszerint fel nem soroltaké is — maradandó esztétikai élményt nyúj­ tanak az értő szándékkal feléjük fo r­ duló olvasóknak. A sorozatot Mátyás Ferenc és Z. Sza­ Sándor szerkeszti. la i HORVÁTH ISTVÁN 95 �67-6512 Nógrád megyei Nyomdaipari V. I. sz. telephelye Balassagyarmat Felelős vezető: Mayer Sándor ����� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/679a45506585c7ccdf38a8b89c9b24aa.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1967 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1967/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1967 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika