https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e7c1ebc9277b4631aa6251674e850f27.pdf 35e8ec9522ac01a4b47d8adc49508726 PDF Text Text �PATAKI JÓZSEF 1928-ban születtem, Salgótarjánban. 1942-től 1949-ig a Salgótarjáni Acéláru­ gyárban mintaasztalosként dolgoztam. 1949ben felvettek a Derkovits kollégiumba. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára kerültem, ahol Kmetty János, Domanovszky Endre, Bencze László, Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak mes­ tereim. 1958-ban diplomáztam. 1959-től rendszeresen kiállítok az országos kiállításokon, Budapest, Miskolc, Salgótarjában rendezett tárlatokon. Debrecen. Hajdúböszörmény, Eger, Keszt­ hely, Besztercebánya, Balassagyarmat vá­ rosokban szerepeltek műveim egyéni és kollektív kiállításokon. 1966-ban az Észak-magyarországi Terü­ leti Képzőművészeti Kiállításom a Salgó­ tarjáni Városi Tanács VB. I. díját kap­ tam. Tanulmányaim és utazásaim során Prága. Moszkva, Leningrád. Berlin, Drezda, Bécs, Krakkó, Varsó múzeumait, képtárait látogattam. Élményeim döntő hatással vol­ tak művészi felfogásom kialakulására, amelynek lényege, az igazság egyszerű és tömör kifejezése. A most kiállított műveim zöme ez év­ ben készült. Művészi törekvéseim egybe­ esnek emberi törekvéseimmel. Szemlélni a világot és egyszerűen, tömören kifejezni annak igazságait. �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK, MŰVÉSZEK A N TO LÓ G IÁJA 1966|2 . SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS MÜVELŐDÉSÜGYI ANTOLÓGIA SZERKESZTIK: CZINKE FERENC, ERDŐS ISTVÁN, KOJNOK NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: CSUKLY LÁSZLÓ KIADJA: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya FELELŐS KIADÓ: MOLNÁR PÁL A borítólapon: Pataki József: Múlt és jövő �A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusára készülve, jelentőségéről szólva helyét követeli a megalapozó gondolat: 1966. novembere mindenképpen úgy kerül majd be történelmünkbe, mint fontos dátum, rangos határkő. A hónap elején az MSzMP megalakulásának 10. évfordulóján ünnepi volt a számvetés, mely mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban megmutatta, hogy népünk életében ez az évtized töretlen fejlődést eredményezett; november utolsó napjaiban pedig éppen ezeknek az eredményeknek összegezése, elemzése érdekében összeül a kongresszus, mely egyben a tanulságok levonása után megszabja majd az elkövetkező évek tennivalóit. Megyénk párttagsága, pártonkívüli lakossága egyaránt fokozott érdeklődéssel tekint a IX. kongresszus elé. Rendkívül örvendetes, hogy ez az érdeklődés, vára­ kozás, érzelmi együttélés, a politikai, közéleti aktivitás fokozódásában is megnyil­ vánul. A kongresszust megelőző pártrendezvények, politikai, közéleti fórumok, élet teli, korszerű problémafelvetésű vitái, eszmecseréi; a munka frontján, a kongreszszus tiszteletére felajánlott tervek túlszárnyalása, a szocialista brigádok, munka­ csapatok kongresszusi teljesítményei jelzik ezt elsősorban. Megyénk kommunistáiban, dolgozóiban, ifjúmunkásaiban, diákjaiban tudatosan él, hogy ez a kongresszus gazdasági és kultúrális életünk alapvető kérdéseit, szocia­ lista társadalmunk fejlődésének nagy problémáit állítja középpontba. Nyilvánvaló, hogy a kongresszus értékelése, elemzése több lesz a közelmúlt évek eredményeinek, küzdelmeinek, gondjainak egyszerű feltárásánál, s a most következő feladatok meg­ állapításánál. Érzelmeket, társadalmat formáló hatása is lesz. A kongresszus előtt még meditáló gondolatként, s a munkája után meghatározó elvként megállapíthatjuk, hogy pártunk’ és népünk a becsületesen végzett munka jóleső tudatával, bizakodással dolgozhat, teremthet, s tekinthet a jövőbe. A pártkongresszus előkészítése elsősorban a kommunisták számára volt a szám_ vetés ideje, de a szocializmus teljes felépítése csak közös munka, a párttagok és a pártonkívüliek együttes erőkifejtésének eredményeképpen bontakozhat ki. A szocia­ lizmus teljes felépítése mindenütt, így hazánkban is az új típusú emberért, a szebb, harmonikusabb, boldogabb életért, a kultúráltabb körülményekért, az igazi emberies­ 3 �ség érdekében történik. Ma elmondhatjuk, hogy évszázados elmaradottságunkból az elmúlt évek során igen sokat behoztunk, ledolgoztunk, de az új társadalom felépítése érdekében még rengeteg a tennivaló. A ma szocialista emberének teljes odaadására, gyakran áldozatvállalására van szükség, hogy harcunk, munkánk továbbra is ered­ ményes legyen. A feladatok a gazdagság, a kultúra területén dolgozó elvtársaktól nagyfokú szocialista öntudatot, erkölcsiséget kívánnak meg. Biztosra vehetjük, hogy a IX. kongresszus megerősíti a négy évvel ezelőtt meg­ fogalmazott álláspontot: ” . . . társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása . . . ” A kultúrális élet vezetőinek — a gazdasági irányítás reformjának szellemében ez természetes — ugyanúgy meg kell tanulniok gazdálkodni, mint a termelés terü­ letén dolgozó elvtársaknak. Helyesen gazdálkodni anyagi eszközökkel, jól sáfárkodni a szellem produktumaival. Gazdálkodni, és úgy gazdálkodni, hogy a kultúra — a színház, a zenei élet, a képzőművészet, az írott szó — kommunista módon megter­ vezett szándékaink irányába hassanak. Köszöntjük a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusát, amely napjaink­ ban meghatározza a párt általános irányvonalát, kijelöli a szocializmus teljes fel­ építésében, a nemzetközi élet területén a most következő időszak legfontosabb fel­ adatait. Egyben kívánjuk ez alkalommal a Palócföld írógárdájának, munkatársainak, hogy eszmei nevelőmunkánkból vállalt feladataiknak a következő években még szín­ vonalasabban, még nagyobb sikerrel feleljenek meg. JEDLICSKA GYULA az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára 4 �VIHAR BÉLA versei: Halálból felszálló csillag Oly sortűz dördült tizenhétben, hogy belérengett a világ! Egy nép nyitotta véres vállal a történelem kapuját, — • nekifeszült, zuhant az ajtó, s áradt a láz, mint Óceán, a megvonagló Európán, az ájult álmú Ázsián. Petrográdon egy palotára — ki tudja ki? — csóvát dobott! Azóta is e szikraesőt visszaragyogják századok. Áll egy matróz az iszap-éjben elkattintva revolverét; meghallották a kontinensek, s hány eljövendő nemzedék! Egy börtön nyílt ki akkor éjjel? Ezer vagy több? Nem! Mindenütt lazább a zár, hol foglyok ülnek, verve reményből fegyverük. Forgószélként száguld már egy név . . . Emelkedjetek, szíveink! Zúgják őserdők, gyárak, puszták szülöttünk nevét, őt, Lenint . . . Még háború volt. Lövészárkok pestis-sebe a földeken. Bajonettel döfött a munkás a munkásba: nincs kegyelem! A császár vért, bank osztalékot, a tőkés kövér kamatot, a tábornok díszt, ő meg mankót, vagy meszes sírgödröt kapott. — 5 �Tunyán eldűlten, puffadt béllel, a meghízott tröszt már betelt, sakál torkából sárga nyál folyt, szemét behunyta, űzve cselt, szunnyadt, de sunyin neszre várt csak, fülelt — ugorna — jelt lesett, bűzhödt szájával falna újra országot, népet, gyermeket. Föl, föl, ti rabjai a földnek! Le láncaink! — Hogy harsogott! Elkezdte Moszkva, s átvettük mi, véreshomlokú magyarok. Ezerkilencszáztizenkilenc! Láttam freskód, még mint gyerek, mezitláb álltam én a porban, mikor zászlód emelkedett. Ott jönnek ők, szaladt az utca, ott jönnek már a mieink! A tűnt időkből fátyol lebben, az emlék kék kendője int, s mint a lassan piruló lángos, — anyámsütötte hajdani — tárul a táj s felém tekintenek Szécsény mosolygó dombjai. Dal közelit onnan a völgyből . . . A mieink, a vörösök! Lakatos, ács, bányász, tanító, acélba, vasba öltözött. Pestről jöttek? — Tán negyvennyolcból! Az meg Damjanich a lovon! Ereszkedett a patak partján a Második Forradalom. — Hová az út? — Hét is felelte: — Fülek alatt hadakozunk! A burzsujokkal megyünk ölre! Győzünk, s ha kell, hát meghalunk. — Hadd tarthassam én azt a zászlót! — mondottam volna, ha lehet, ha valami nem köti gúzsba nehezen forgó nyelvemet. 6 �S már mentek is: a vonulásuk, akár a nyári zivatar . . . Csak por jelezte, hogy itt jártak s csatába indult a magyar. Még most is mennek, egyre feljebb, végig a történelmen át . . . Nem Fülekre! A jövendőbe! — Előre, vörös katonák! Nem ők vesztek el ott Füleknél, sem Szolnoknál, sem a Tiszán . . . Az igazság fölkél a sírból, virágot hajt a bitófán, művét folytatja új fiakban, hordják apák és unokák, míg teljesül ügyünk: az ember! Előre, vörös katonák! Szálltak az évek, s otthonunkban csendőr taposta meg anyánk. Parázslott újra Dózsa trónja: füstölt, pörkölt az úri láng. Ki bírta, hordta; ki nem bírta, eladta lassan álmait, s messzibbnek tűnt egyre a csillag . . . Látod még elvtárs? — Nem. Alig! Halkítva szót, eloltva lámpát szívünkbe nőtt a bú, a kín, s vonatkerék tört, csattogott át József Attila csontjain. Nyirokbasüppedt külvárosok, polcon dugott könyv, vers, viták egy üzenet: ne kérdd ki küldte, csak add tovább, csak add tovább! — ez volt jelünk, hogy érik, serked, közeleg titkos utakon, az új hazát teremtő nagy perc: a Harmadik Forradalom. A harmadik, a diadalmas, a legyőzhetetlen s örök: a Halálból Felszálló Csillag, Ezerkilencszáznegyvenöt. 7 �ÁR N YÉK Ballagva az éjszakában, halad előttem az árnyam, és úgy tűnik most egyszerre, mintha ott az apám menne; ráismerek főtartása, karja, válla alakjára, látom hajdani kabátját, világló szomorúságát; az apám e hosszú árnyék, mintha a nyomában járnék, ahogy egykor gyermekléptem követte őt a sötétben, s mintha most így vezetne, szótlanul a végtelenbe. 8 is �VINCZE GYÖRGY ÚTKÖZBEN Fiatal, nagyon fiatal voltam még akkor, majdhogynem gyerek. És mé­ gis egy vagyok a Nagy Csaták tanúi közül, hiszen a negyvenes évek vé­ gétől részese voltam mindannak a mozgásnak, amely szülője volt a mának, hogy ez a holnap alapjait vethesse meg. Sok szép emlék és rengeteg féle­ lem . . . Megannyi buktató . . . Rö­ gös út. Szóval küzdelem. Ezeket őr­ zöm magamban, s közülük néhányat már őriz a betű is, a papíron. A bicikli csomagtartóján jobbra-balra csúszkált a plakátköteg. Öreg, rozzant gép volt. Egyik pedálja hiányzott már, csak tengelye volt meg, s az is olyan fényes a sok taposástól, mintha kiszidolozták volna. Az út lejtős volt és néptelen. A mező zöld, és virágos tarka. Kopott fehér ingemen szikrázott a nap és nyomában verejték csörgedezett hátam árkában. Az öreg tragacs minden gödrött százszorosan érzett. Pedig az út lépten-nyomon tele volt gödörrel. Még két évvel ezelőtt tankok és más járművek áradata törte fel, a háború utolsó futamában. Egy nagyobb huppanót nem tudtam kikerülni, mert elméláztam és amikor észre­ vettem, már késő volt. Elszakadt a spárga és a csomagtartóról lecsúszott valamennyi plakát. — Na, iszen, jól nézek ki! — és káromkodtam. Nekitámasztottam biciklimet az útmenti eperfának, aztán rakosgatni kezdtem a plakátot egymásra. — De keserves, nekünk csak ez a rozzant biciklink van. Roppant elkeserített a gondolat és a küszködés a sok plakáttal, mert, hogy el­ szakadt a spárga, most már nem érte keresztül a plakátköteget. — Mivel kössem meg? Nadrágszíj, milyen jó lenne, de ha nincs. Csuhé az van az árokparton, de szétcsúszik annak a kötése ezen a rázós úton. Aztán megmentett az ötlet: nadrágom egyik zsebét hasogattam csíkokra. Meg­ fontam kétrétűen s hozzákötöttem a madzaghoz. Sikerült. 9 �Vidáman tekertem a pedált és dúdoltam együtt a madárcsicsergéssel. Úgy kere­ keztem, minit aki se lát, se hall, mert körülöttem f a, rét, a tűző nap, s még a rázós út is mind egyszerre énekelt. Csak azt vettem észre, hogy motorbicikli futott el mellettem és nyomában papírlapok röppentek szét. Leugrottam a gépről s felvettem közülük egyet. „Szavazz a hatos listára!” Végigszaladtam a röpcédulán. A motor pótüléséről visszanézett az ismeretlen férfi és mosolygott. Ugy figyelt, mintha elismerést várt volna. Elnevettem magam és kajánul a jól ismert karjelzéssel integettem neki. Magam is megrémültem saját bátorságomtól. Agyamon átvillámlott a gondolat, de mire végére értem, megfordultak. Erősen tiporni kezdtem a pedált. A félelem görcsösen rángatta lábamat. Ugy éreztem magam, mint egyszer álmomban, amikor menekülni akartam az üldöző elől, de minden hiába volt. Minél jobban erőltettem a futást, annál lassaban ha­ ladtam. A motor megelőzött és keresztbe állt az út közepén. Fülemben, torkomban, agyamban éreztem szívem minden ütését. Legalább lenne valaki a környéken, de sehol egy teremtett lélek. Mindenütt csak a tarka mező. Éppen olyan, mint a plakátokon, amelyek a csomagtartómon rázkódnak és csúszkálnak. Ki akartam kerülni a motort, mintha mi sem történt volna. Jobbra fordítot­ tam a kormányt, lementem az árok szélére. — Állj csak meg komám! — szólt rám a vezető, és mindketten elém léptek. A süketet tetettem. Tovább kerekeztem. A virágos mező villámlott és elsötéte­ dett. Lábam rángatta a hajtókart. Az egyik férfi elkapta a csomagtartóm. Szinte úgy szédültem le a bicikliről. — Mi baj van öcskös? — kiáltott az ember, aki az imént a hátsó ülésen ült, s akinek visszaintegettem. Darmedten álltam, s jobban kínlódtam, mint a kalitkába zárt madár. Nem jött hang kiszáradt torkomra. Tarkómat, s hátgerincemet a végigguruló verejtékcseppek csipkedték. — Hozzád beszélek hé! — S a másik férfi megfogta biciklim kormányát és úgy nézett velem farkasszemet. Álltam a nézését. Ettől valahogy megbátorodtam. Nem kaptam el tekintetemet, egyenesen a szemébe meredtem szótlanul. — Mi bajod? — kérdezte ismét. Még mindig nem válaszoltam, csak szemmel mondtam valamit. — Mit mutattál az előbb? — Ha nem tudná, nem kérdezné — feleltem a félelemtől határozottan. Némaság csengett fülemben. Az idegen férfi elengedte biciklim kormányát. Aztán kikapta szemét a tekin­ tetemből. — Na csak azért! — mondta lejjebb engedve hangját. — Ha bajod van szólj, el­ intézhetjük. 10 �Aztán megfordították a motort, néhány pillanatig berregtették és elindultak Barankovics félfasisza legényei. Nyeregbe ültem én is és hajtottam tovább. Remegésem nem akart szűnni, csak ahogy torkomban csillapult szívverésem, úgy tértem magamhoz aléltságomból. Beértem a faluba. A párttitkár udvarára fordultam és leugrottam a gépről. Ő ekkor már kilépett a házból. — Szabadság Takács elvtárs! — üdvözölt. — Szabadság titkár elvtárs — mondtam és kezet szorítottunk. A párttitkár kezének olyan fogása volt, mint az acélsatunak. — Mit hozott? — kérdezte. — Plakátokat — mondtam. — Azt üzeni Dóczi elvtárs, jó magasra ragasszák, hogy ne tudják letépni. — Csak bízza ide, elvtárs. Egy pohár vizet kértem. Mohón kiittam, mint a lázas beteg. Minden korty után éreztem, mennyire csillapít. Lábamból kiállt a remegés. Indultam. A párttitkár mégegyszer utánam köszönt. — Szabadság Takács elvtárs! Mentem a következő falu felé. A madarak dala újra nyomomba szegült. Merengtem. — Ugye, nem is vagyok gyerek? — kérdezgettem magamtól. A falusi párttit­ károk elvtársnak szólítanak és szabadsággal köszönnek, amikor megjelenek náluk. Tizenöt éves válaszaimmal felnőttnek éreztem magam. JUDIT A falak mellett sorakozó padokon ültünk. Szemben a színpaddal. Ezt a szín­ padot mi eszk ábáltuk két nap alatt. Most Judit ült rajta a zongora mellett. Pestről küldték őt a hosszú férfival együtt. Judit alacsony volt és nagyon csúnya, de okos és szépen zongorázott. A férfi — Bársony elvtársnak hívták — vékony, két méterkörüli. Együtt olyan murisan hatottak, mint Zoro és Huru. Judit ütemesen játszotta a Bunkócskát, a Sződd a selymet, s a többieket. Ezek a munkásdalok is hozzátartoztak a kéthetes agitátor-tanfolyam anyagához. Judit fejével kezdést biccentett, aztán bámulatos energiával belecsapott a zongorába. Már termelnek újra a gyárak, A gépben feszít az erő . . . Énekeltünk. Megrőkönyödve néztem Judit apró ujjainak fürgeségét, virtuóz siklását a fehér és fekete billentyűkön. Ő vitte a hangot is az éneklésben. Mi követtük, eleinte óvatosan, hogy el ne vétsük a szöveget, vagy a dallamot, aztán később már maga­ biztosan, fennhangon. 11 �Judit mosolygott. Mosolyában szerénység, tűz és pajkosság kergetőzött, S ezek így együtt külö­ nössé tették. Eloszlott arcának rútsága. Néztem, néztem, s szemlátomást lefoszlott homlokáról a szeplő és apró pisze orra formás vonalúvá szépült. Nem tudtam levenni róla a szemem. Judit sokat mesélt a lágeréletről, Auschwitzról. — Talán nem is idős még, csak a haláltábor kínjai árkoltá k meg a homlokát — latolgattam magamban. — Bizonyára, mert lám, amikor mosolyog, akkor az árok teljesen kisimul és egészen gyerek lesz, tiszta, a szeplők is teljesen lehúzódnak orra széleiről. Mosolygott ő is, s szemem között felejtette tekintetét. Fejével diktálta a taktust, de szeme nem tágított Tétováztam, nem mertem elmozdítani tekintetemet. Már nem is láttam, amint fejével diktálja az ütemet, csak mozdulatlan mosolygását fogtam fel, mint megkövült víziót. A pad mozogni kezdett alattam. Ugy éreztem, térdemet valami kóbor villanyáram rándítja meg, s e rándulás hamarosan egyenletes nyárfalevél-rezgéssé csillapul. A színpad megindult előttem, mintha balra húzódott volna, az ablak irányába. Összerázkódtam. A zongora ontotta magából a hangokat. Már a negyedik dalt énekeltük. Lágy futamok és kemény, követelő ritmusok olvadtak össze és váltak szét ismét, hogy azután újra egyesüljenek, szép harmóniákká. Elbódultam, mint májusi zivatar után az ózondús fenyőerdő rengetegében. Nézésem megmerevült, a hangok kiapadtak torkomon. Judit nem engedett. Présbe fogott szemével, és éreztem, szorít, szorít, az össze­ roppanásig. S ha összeroppanok, talán felkacag: „Ni, a gyerek, a tizenhét éves ifjú hős, milyen könnyű áldozat.” Megmozdítottam a lábam. Olyannak éreztem, mintha óriásdaru emelt volna fel vékony acéllemezt. Aztán dobpergés csapódott fülembe. A kötéltáncos félelmét éltem át, aki ég és föld között lebeg egyetlen kötélen. S jaj, ha elszakad ez az ideget szívet egybefogó húr, fájdalmas reccsenéssel . . . — Macska-egér játék ez — villant át rajtam. A színpad megindult visszafelé, s tompa huppanással eredeti helyére állt. Ismét láttam, amint Judit énekelt és keze finom mozdulatokkal hullámzik a billentyűkön. Tekintetét levette rólam s közöm­ bösen pásztázta végig a padon ülőket. Mosolygott. Rám is visszanézett. Mintha azt mondta volna mosolyával: „Te kis csacsi!”, vagy azt: „Te szamár!” Melyiket mondhatta: szamár, vagy csacsi? A kettő közti különbséget most igen fontosnak tartottam. —Bizonyára csacsit mondott. A zongora elhallgatott és vele együtt az ének is. — Pihenjünk — mondta Judit. Kimentem a teremből. Az udvarra menekültem és beletemetkeztem a hatalmas orgonabokorba. S hiába akartam visszatartani könnyeimet, tolakodóan záporoztak elő. Hirtelen átvillant rajtam a rémület, hogy meglát valaki. „Ej, elvtárs, hogy sírhat egy fiatal kommunista, most a nagy csaták előtt?” — mondanák. 12 �Igazis, hogy lehetek ilyen gyenge? De csak egy pillanatra sikerült erőt venni érzéseimen. Utána úgy sírtam, han­ gosan, mintha elszabadult volna bennem egy láthatatlan messziségbe hömpölygő folyam, amely egyre jobban hullámai hátára emel, söpör, sodor, taszít kegyetlenül. — Játszik velem — szakadt fel bennem a keserűség — játszik, mert sokat szen­ vedett a haláltáborban és most játszania kell. Most pótolja az elmulasztott játé­ kokat és felejteni akarja a kezéből kivert alvós-sírós babát. Miért velem játszik!? Megfogózkodtam a bokor egyik ágában. Fejem felett egy gyerekded bárányfelhő körözött a májusi tiszta égen, mintha ide a bokorra akart volna szédülni. VÁRATLAN VENDÉG A napot már régen eltakarta a domb. A kisváros utcáin emberek sétáltak. Horváth Sándor, a téglagyár párttitkára egykedvűen bandukolt a pártház felé. Amikor odaért, már lármázó emberekkel volt tele a terem. Este nyolc órára rendkívüli megbeszélésre hívták őket. Türelmetlenül várták a járási párttitkárt, mert senki sem tudta, miért kellett ilyen sürgősen idejönni. — Minek hívott ide bennünket, ha ennyit késik! — mérgelődött az egyik ember, s a többiek kórusban igazat adtak neki. El is határozták, hogy nem várnak tovább. De amikor indulni akartak, meg­ érkezett a járási titkár. A megyebizottságtól jött. Izgatott volt, aztán amikor egy kicsit csillapult, tréfásan megszólalt: — Elvtársak! Ha Jézusnak nem is sikerült, de mi a mai napon megváltjuk a világot. Szóval nagy dolog miatt hívattunk ide titeket. Még ma elkezdjük az álla­ mosítást. A kisváros mellékutcája, amerre Horváth Sándorék mentek, kihalt volt, csak a villanylámpák himbálták fényüket. Megálltak egy ház előtt. A kapu fölött rozs­ dás pléhtáblán már alig lehetett elolvasni a betűket: „Krassó Kálmán sörnagy­ kereskedése”. Alatta egy kisebb táblán: „Krassó Szikvízüzem”. De volt egy frissen festett cégér is: „Krassó Kálmán pálinkafőzdéje a dolgozó parasztok szolgálatában”. A kapun belül jámbor kutya csaholt. Hamar megbékélt, és farkát csóválva a jövevények mögé somfordált. Az ebédlőben Krassó és barátai kártyacsatát vívtak. Krassó éppen „ultit” akart mondani, amikor benyitott Horváth Sándor, mögötte Tarr László és Gyömbér István. — Jó estét! — köszönt illedelmesen Horváth. — Jó estét! — fogadta Krassó bizonytalanul. Pillanatnyi zavart mosoly után nyájasain szólt a váratlan vendégekhez: — Minek köszönhetem a látogatást? 13 �— Az államosításnak — felelte Horváth halkan, de határozottan. A csinos Krassóné szorongva nézett Horváthékra. Pillanatok alatt mindent végig­ g ondolt és remegett, amikor megszólalt: — Azt akarja mondani, hogy mi . . . — Pontosan! — vágott szavába Horváth. — Ezért jöttünk! Leltár készítünk a vagyontárgyakról és . . . Krassó úr az ultit már rég elfelejtette, az eseményeknek ebben a sebes viha­ rában. Arcán úgy változtak a színek, mint színházi reflektorok fényei a sztár hom­ lokán. Krassót, mint híres kereskedőt ismerték három vármegyében. Tudatában most gazdagsága, a kitűnő üzletek és a pillanatnyi tehetetlenség kavargott. A társaság megbénult, csak Horváth szavai törték meg a síri csendet: — Krassó úr, kérem a sör- és szikvízüzem kulcsait, és az összes könyvelési anyagot. A korcsmát, ami szintén Krassó úré volt, csak két ajtó választotta el az ebédlő­ től és áthallatszott a zene. Krassó úr sohasem szerette a cigányzenét, csupán az üzlet kedvéért tartotta a bandát, s most, hogy meghallotta a hegedű sírását, egy pillanatra megszédült a gyűlölettől. Idegesen vette elő az acélkasszát, a terebélyes, oltárhoz hasonló ebédlő­ szekrény fiókjából. — Hozd be az üzem kulcsait! — fordult feleségéhez, és tehetetlenül harapdálta a szája szélét. A kocsma pénztárát éjfélkor lezárták. A pincérnő — aki „pausálban” űzetett Krassónak a szoba használatáért — kénytelen volt megválni éjszakai vendégétől. Hajnali négy órára az üzleti könyveknek, értéknyilvántartásoknak csak a felét tudták átnézni Horváthé k, mert bizony elég nehezen ment nekik, sohasem foglal­ koztak ilyennel. Krassó percenként itta a lombikban gőzölgő feketét. S mint aki csatát vesztett, készségesen mutogatta a „Tartozik”, „Követel” tételeket. Arcán egyre inkább állan­ dósult a sárgás szín, aztán halk nyögés kíséretében, eldőlt a perzsahuzatú kanapén. Horváthék meglepődve, némi részvéttel állták körül Krassó urat. Gyömbér István meg is jegyezte: — Nagyon sajnáljuk, de . . . Krassóné azonban nem volt ennyire érzékeny, mert sajnálkozva bár, de meg­ szokott hangsúllyal kijelentette: — Sajnos, gyakran előfordul . . . Az asszony megjegyzésére Krassó felült. — Bocsánat urak, illetve elvtársak, egy kicsit gyengélkedem. — Összeszedte erejét. Sorra lapozták, egyeztették az üzleti könyveket. Hajnali öt óra lehetett. Csengettek. A sofőr és a két kocsis jött. Amikor a jövevények meglátták az ebédlőben Horváth Sándort és társait, nem tudták mire vélni a helyzetet. Balogh János, az idősebb kocsis harminc éve dolgozott Krassónál, de ilyen furcsának még nem látta gazdáját. A sofőr is nagyot nyelt, mielőtt meg­ szólalt: 14 �— Krassó úr, itt vagyunk! Krassó kihúzta magát, teste megfeszült, mélyen lélegzett, amely nagy sóhaj­ ként jött vissza a torkából: — Nem én rendelkezem! Balogh János Horváthra nézett. Jól ismerte együtt gyerekeskedtek valamikor a téglagyári dombokon. — És velünk mi lesz? — kérdezte. — Mi lenne? — mosolygott Horváth — dolgoztok tovább, mint eddig, vagyis nem egészen úgy . . . Délután kezdjük a sör és a szódavíz szállítást. Addig fessétek át az autón és a kocsikon a névtáblát. Írjátok rá, hogy: „Nemzeti Vállalat”. A nap újra eltűnt nyugaton a lombok mögött. Az éjszakai virrasztás után Horváth Sándor fáradtan bandukolt hazafelé. A kisváros csendes volt, mint mindig. Emberek sétáltak az utcán és a fák susogtak a lassú esti szélben. RADICS ISTVÁN: Vasút mentén IS �PO LGÁR ISTVÁN versei: Fonnyadnak a sóvár sóhajok Felhők ügetnek fölöttem kéményfüstön lovagolva. Járok csatakos ködökben, hágok gyíktestű nyirokba, mint akinek már barátja sincs, homlokomba lóg egy árva tincs, tar domboldal őszi bodzabokra. Ügetnék felhőként örömest én is, ki, az áramló világba, de körülfog, álljt int, nem ereszt a tilalmak konok aknazárja: tapodtat se, ki itt született, ne mételyezze a tömeget a horizont tágasabbra tárva. 2 Visszaintek a határontúlnak, torzonborzan, csapzott idegekkel. Alkonyodik, hónom alá bújnak a körutak, a kocsmák, a tenger; gőzölgő tál, ringyó-csók, virág bűvöli a gépi muzsikát, mely halált és gondot rángva elnyel. Felhők mennek, füstön; köd, nyirok . . . Ocsús gabonánkat átszitálták, fonnyadnak a sóvár sóhajok, olvasztják a betűk dérszakállát. Belerázkódik s a horizonttól, mely kitágult, a szív így dorombol: most lett nekem ez a föld itt drágább. 16 �Mi végre ? Reménytelen e hóesés, az akarásom betemeti; fehér halom. Végtelen űrök kavarognak konkrétzene kiséretében elernyedt szemeim előtt. Mi végre jöttem a világra? Reménytelen e hóesés, az akarásom betemeti. Ember, elő a hóekékkel. Ember, ásd ki a hó alól magad. Óda Szeress szeress nem élem túl ha elhagy a test mely a gyönyör kimeríthetetlen kútja Szeress szeress nem élem túl ha elhagy a vers amit te hívsz életre újra és újra Szeress szeress nem élem túl ha semmibe vesz az álmom mely a teljességet súgja 17 �VÁRSZEGI G YÖ R G Y BÁNYÁSZSORSOK (Részlet egy készülő bányászregényből) 1. Amikor Simon Bertit a Béta-ereszkei frontfejtés omlása alól kiszedték, már nem volt benne élet. Az omlás hajnaltájt következett be, közvetlenül a fejtés fabeadó vágat felőli végében, nem sokkal azután, hogy az aknász másodszor is végig ellenőrizte a munka­ helyet. A front akkor már a második mezőben szenelt. A műszak rosszul kezdődött: vagy két és fél órán keresztül kínlódtak az alapkaparóval, mely mintha megmaka­ csolta volna magát, minduntalan kitúrta oldalra a szenet; a vadul és erőszakosan rángó lánc kapái újra meg újra a teknőkben lévő szén fölé vergődtek, nyüszítve és erőlködve csápolták a levegőt. Borbás, a szikár frontmester éjfél óta harapta a laka­ tosokat, dühödten hadonászott inas, sovány karjaival, rángatva lefelé az atyaúristent az égből s mindenkit meg mindent, ami éppen eszébe jutott. Nagy bosszúság az, ha a kaparószalag nem megy, amikor mehetne! S kétszeres bosszúság, mert ilyen esetben duplán csigázza magát az ember, s ráadásul nem is keres, mert nem telnek a csillék. Éjfél után kettőkor megindulhattak a kaparóval. Borbásnak egy intése elég volt ahhoz, hogy megértse mindenki: most aztán mars be a frontba s úgy rakodj, mint a parancsolat; műszak végéig még öt óra van hátra, a százötven „kutyát” nem fenyegeti komolyabb veszély. De az emberek lódultak nógatás nélkül is, nem csupán a csapatvezető szálkás modora miatt, hanem mert az effajta embernek vérében van. hogy ha már egyszer mehet, akkor hadd menjen, elég baj az, hogy a múlt hónapban lebőgtek a keresettel. A nyolcvan méter homlokhosszúságú fronton sorban felhang­ zott a fejtőkalapácsok gépfegyverszerű kattogása. Maga Borbás is lapátot ragadott, sebesen hányni kezdte a szállítószalagra a vágat oldalába kitúrt szénkupacokat és az anyja keservébe küldte az aknászt, aki valami jelentőkönyvet dugdosott az orra alá. Borbással ilyen esetben kötözködni meddő dolog, jól tudta a fiatal fickó. Morgott hát valamit, amit a kaparó csattogásától amúgy sem lehetett megérteni, és elsietett a szállításhoz, nehogy az üres csille ellátásban fennakadás legyen. Hajnali fél ötig megállás nélkül ontotta a front a szenet. Van valami részegítő gyönyörűség abban, amikor a ledobófej alatt vastagon hömpölyög a csillékbe a szón. „Ilyet csak filmen lehet látni” — gondolta elégedetten az aknász. Percenként kellett a ledobófej alól elkapkodni a csilléket. Ingre és alsóra vetkőzve futkostak a szállítók, s hogy meggyőzzék a szalagot, az aknász odaállt forgatni a lemezhez. 18 �A száztizedik telit adták fel éppen a szállítókötélre, amikor egyszerre leállt a szalag, és ideges, vibráló hangon megszólalt a jelző. — Hetet jelzett: magát keresik — mondta az egyik csillés a hirtelen támadt csendben. — No. kérje csak mégegyszer! — de nem várta meg az aknász, hogy újra adják a jelzést: fogta a lámpáját s a kettős légajtó hangosan durrant utána, amint elindult a fejtés felé. 2. A bányamester, aki a telefoncsöngetésre vakon tapogatódzott az előszoba sötét­ jében, már az aknász fakó hangjából megérezte a bajt. — Maradt bent valaki? — vágta el egyetlen mondattal a fiatalember ijedt he­ begését. — Simon és Bojtor vájárok dolgoztak azon a részen . . . Még egyikőjükről sem tudunk. — A mentést azonnal megkezdeni! Megértette? — lecsapta a kagylót s most már nem törődve azzal, hogy felveri a családot, pizsamája fölé rántotta a nadrágját, fel­ öltőjét és a lakás ajtaját sietve csapta be maga után. Mire az üzembe beért, a lámpa­ mester elébe hozta a lámpáját és önmentőkészülékét. Az öltözés csak pillanatokig tartott s már röpítette a kas lefelé. Az akna alatt még meghagyta a telefonközpont­ nak, hogy haladéktalanul értesítsék a főmérnököt és szapora lépésekkel sietett végig a fővonalon. A frontfejtés alsó végében, ahol az omlás történt, Borbás és az aknász irányításá­ val öt-hat vájár már elkezdte az omladék szétbontását. — Az emberek? — ez volt az első kérdése. — Simon Berti. . . — Borbás arca sápadtnak tűnt a szénpor alatt és elkesere­ detten ejtette le a karját. — Danila! — Kétszer is végigellenőriztem a frontot. . . — bizonykodott ijedten az aknász és segélytkérően nézett a frontmesterre. — A legnagyobb rendben . . . — Hagyja ezt most! — a bányamester hangja kurtán és élesen csattant, majd az omladéknál hasalva szólt vissza: — Deszkát és fenyőlábakat! Mi a kutyaúristennel akarják felfogni ezt a rohadt homokot.? 3. A szüntelenül pergő homokban a legnagyobb erőfeszítéssel is csak centimétereket tudtak előrehaladni. A k isérletet, hogy a mentést kétoldalról kezdjék meg, látva a túloldali irdatlan kőzet- és homoktömeget, a bányamester lefújta. Mire Mohos fő­ mérnök megérkezett, az izzadságtól lucskos embereket az arcukra tapadt por miatt alig tudta megkülönböztetni. Mohos gyorsan intézkedett: a kaparó mellett dermedten várakozó frontosokból tizenötöt a felszínre küldött, majd mielőtt az ereszke alól felhívta volna a tröszt főmérnökét, kihallgatta Bojtor Imrét. 19 �— Biztosítani akartunk — mondta csendesen a vájár és a keze még most is remegett, amint inge szabadonlengő egyik szárnyát nadrágjába tűrte a kompresszor­ cső fúvása alatt. — Simon gyámlyukat mélyített a támnak, én meg deszkáért léptem ki a fabeadó vágatba. Amint deszkával a hónom alatt vissza akartam fordulni . . . — Mikor sérült meg? — Amikor a tető leszakadt, ráestem a lámpámra — nyúlt a homlokához a zömök, sűrű ember. — Főmérnök elvtárs . . . engedjenek a mentéshez engem. Simont én . . . — Üljön a fenekén! — az üzemvezető ingerülten intett. — És meg ne próbáljon mellébeszélni, ha kihallgatják! Két óra elteltével a mentés már teljesen reménytelennek látszott. De senki sem gondolt most erre. Négy-négy ember egymást váltva túrta a pergő, puha anyagot: ahová lapát, csákány nem fért, a tíz körmükkel, vakondmódra. Az idegszálak patta­ násig feszültek, a lélegzet zihált, vér serkent az ujjak végén. Mert a torlaszok mögött ember feküdt, — ember, aki minden logikus számítgatás ellenére is élhet. Nem volt idejük mindezt végiggondolni azokban a percekben, csak ösztöneik, mozdulataik sugallották. Néha másodpercekre megálltak, hogy lélegzetvisszafojtva az omlásba hallgatózzanak. Egy gyenge kopogás, egy halk nyöszörgés milyen örömet tud okozni ilyenkor! Aztán sürgetően rájukszólt a bányamester és az emberfeletti küzdelem teljes erővel folyt tovább. Műszakváltásig Borbásék teljesen kidőltek, csak Ocsenás, a bányamester tartotta makacsul magát. A nappalos műszakharmad vájárjai, értesülve az események felől, a beszállás idejét megelőzve, külön kassal szálltak le, hogy a mentésben rész vegye­ nek. A szakadásnál Mohos felváltotta Ocsenást és a válltó harmadból négy embert parancsolt maga mellé. Már-már úgy látszott, hogy sikerül megközelíteniök az omlás alá került fülkét, melyben Simon Berti tartózkodott a szerencsétlenség pillanatában, amikor váratlan fordulat következett be: a homokos főte újból megindult, a mentést végző vájárok közül kettőt maga alá temetve. 4. Aznap reggel a szokottnál később indultak hazafelé a munkásautók. Az éjsza­ kás bányászok csoportokba verődve várták a bányából érkező híreket. A főaknászok erélyes közbelépésére volt szükség, hogy föltuszkolják az embereket a járatokra, de ez is csak akkor sikerült, mikor megerősíteték a hírt, hogy a mentés közben elzárt vájárok sértetlenül kerültek ki az omlás alól. Az iroda emeletes, komor-szürke épülettömbje előtt személyautók sorakoztak. Egymás után érkezett a tröszt főmérnök fekete Volgája, a pártbizottság Warszawája, majd a kerületi bányaműszaki felügyelő és a rendőrség kocsija futott be az udvarra. — Nagy a felhajtás — morogta a portás, ki tudja hányadszor kitárva a szárnyas, nehéz vaskapukat. Szűnni nem akaró, csúf havaseső szaporázott hajnal óta. Egy-egy kapunyitás után a portás visszabújt a bódéjába és füligérő bundasapkájáról lesuhin­ totta a vízcseppeket. — Mintha segíthetnénk azon, ami már megtörtént — folytatta odabent dohogva. — A baj, az megvan keresés nélkül is, a föld gyomra nem adja oda egykönnyen azt, ami az övé, s ha oda is adja, néha kamatostul veszi vissza. De az anyjának ki fogja 20 �ezek után már visszaadni ezt a fiatal életet? Nem jól van ez sehogyan sem. Talán a mi hibánk is, hogy nem jól van. Ment az effajta ember, mint ez a Berti is volt, mihelyst csak a lába kinő, kaparkodni kezd, ha vízben kell, ha alacsonyban, ő nem lát mást, csak a szenet maga előtt, az orrával is túrná az isten szerencsét­ lenje. aztán csak meg van a baj. Az én időmiben még, amikor fiatalon kezdtem imádkozni szoktunk volt a beszállás előtt! Az egész szak ott térdelt a felolvasó betonján, elől fokosával az aknász, de ő is csak térdepelt és az imádságot mondta. Miatyánk úristen. . , Szép volt az bizony, égtek a lámpák a kezünkben s olyankor még a bá nyafőgondnok is halkan lépett a terembe, pedig ő már csak igen komisz ember volt, az istenadta. Nem tudom én, hogy s miképpen van az, de manapság már az úristen sem ér rá úgy vigyázni az ő szerencsétlenjeire, mint annak előtte. A szegény reggel megébred, húzza a siktes ruháját s mire föleszmél, már a sarat dagasztja, mert nyakán az aknász, aki még arra se hágy időt, hogy a kulacsát vízzel jószerivel feltöltse. Aztán a nagy rohanásban igencsak megvan a baj. Nem értem én azt meg sehogysem, hogy mire jó, ha az ember a nagy kaparkodásában mindenképpen fejetetejére akarja forgatni a világot, amikor az eszünk tudta óta mindig csak a talpán állott meg. Kinek jó az, mindenféle szárnyas autókkal kapaszkodunk a csillagok közé, míg idelent csakúgy hasogatja az emberfia csontját a nyomorúság, mint a világ kezdete óta? — Károg, károg, vén bolond, aztán maga sem tudja, mit! — portásbódé sarká­ ban, a pöttömnyi vaskályha mellett megelevenedett az ócska ládán egy szénporos ruhacsomó. A színevesztett, sártól es olajtól feketéllő ruhadarabok egyenként moz­ dultak meg: először a lefittyedt két kabátujj, majd az alaktalan gomolyag alól ki­ nyúlt két sáros gumicsizma és végül felemelkedett a silt nélküli, horpadt bőrsisak, alatt a szénporos arc, álmosságtól véreres szemekkel. — Az meglehet, hogy magam sem tudom. Semmit sem tudok én már — hagyta rá az öreg. — Lefetyel itt, ahelyett, hogy felhívná a központot. Tóth Maris már biztosan tud valamit Berti ről. — Annak már mindegy, édes gyermekem — ingatta bundasapkáját a portás. — Annak már nagyon mindegy, hogy hány bizottságot eresztek be a kapun. Te is itt vergődöl ezen a rossz ládán, ládd-e a többiek már mind elmentek. Eriggy a szállóba, Gabi, vár a jó forró víz, meg a kusaj, mit töröd itt magad? — Bertit már nem várja. — Hát őt nem. Lehet, hogy holnap már engem se, vagy téged se. Oszt mégis mit segítsz, ha ezen rágódol? A sorsa ellen semmit se tehet az ember, mert azt nem idelent intézik. — Maga csak fújja a magáét. Marhaságokat. A demokrácia ideültette vénségére a jó melegbe, ülhet a fenekén nyolc óra hosszat, hiszen a kapun úgyis azt visz ki maga felől bárki, amit akar A nagy jódolgában ráér azon járatni a száját, hogy milyen szép is volt a Miatyánkot mondani a felolvasóban. — Nagy a szád, Gabi, de még te is megjárhatod. — Hagyja. Inkább adjon egy bagót. — Az erőteljes fiatalember kivett egy Munkást a feléje nyújtott cigarettacsomagból, majd a lapáton parazsat kotort elő 21 �a tűzből. — Ki gondolta volna? — folytatta, a kifújt füstöt bámulva. — Tegnap dél­ után még együtt söröztünk a Dühöngőben. Berti nek százasa volt, fizetni akart, mondom neki: hagyd, cimbora, majd én. Később mégis csak felváltotta, mert Kalicka is odatolta a pofáját. Három kört bedobtunk, aztán Berti lelécelt, hogy dolga van. — Mit töröd a fejed már ezen? Az ő hátralévő dolgát eligazítják, akiknek ez a gondjuk. Vannak elegen hozzá. Kicsit megnyílt az ajtó, bejött a tröszti sofőr, nem sokkal utána a bányarendészet gépkocsivezetője. Vastag sofőrbundájukkal egészen betöltötték a kis helyiséget. — Apa, van telefonja? — kérdezte az egyik, miközben gyufaszállal piszkálta a lyukas fogát. — Van — nézett rájuk ültében az öreg, — de innen nem lehet. Még idebent tartózkodni se nagyon. Láthatják — és egy táblára bökött. — Magának lehet? — ugratta a sofőr. — Nemhogy lehet, hanem köll. Ezért a posztért én felelek! — és magyarázat­ képpen a falbavert szögön függő tányérsapkára mutatott, hatalma jelvényére. — Annak nem ott a helye — évődött tovább a sofőr. — Viselje, aki kitalálta! De neked ehhez nem sok közöd van, öcsém. A bundások nevettek és leültek a helyiség egyetlen lócájára. Az öreg teljesen beszorult a sarokba, sűrűn pislogott, látva, hogy tekintélye veszélyben van, de ön­ magában keserűen leszámolt azzal, hogy még csak ki sem penderítheti ezeket az ördögfajzatokat, mert ezek akkor is ott érzik a gazdájuk pocakját maguk mellett, amikor valójában ott sincs: piaci legyek ezek, könnyen élők, nagyszájúak. Jó lett volna megmondani nekik, hogy az ő idejében . . . Istenem, hová lett a tisztelet­ tudás a fiatalokból, ugyan hová? Lám, az a magasabbik is csak vigyorog a csáléra csapott tányérsapkája alól s olyan hanyag mozdulattal nyúl a telefonhoz, mintha otthon lenne. S miket mond a központos nőnek! Babusk ám, cicavirág. . . A rossz nyavalya törje ki, ezeknek még a gondulatuk sem rendes. — Hé, elvtárs! — szól közbe Gabi a ládáról. — Ez nem szórakozóhely, az úr­ istenit! Keressen más helyet, hogy a haverjaival diskuráljon. A csálésapkás nem zavartatja magát, csendet int a láda felé, csak a diskurzus befejezte után fordul arra: — Mi van szaki, megzavartam a szunyában? — Zavarta a vén istent. Nem tudom, ha a maga cimborája feküdne az omlás alatt, lenne-e kedve hülyéskedni? A sofőr erre elhallgat és ültében arrébcsúszik a lócán, hogy a portás is ren­ desen elférjen. Most a másik szólal meg, de a hangja már csendesebb: — Igaz is, fater. . . Maga biztosan ismerte azt a szegény ürgét, aki odalent maradt. — Ösmertem — bólongat a bundasapka. — Alföldi gyerek volt, erős, dolgos. Eleven, mint a csík: e megmondhatja itt, a Gabi, neki haverja volt. — Család? Gyerek? Maradt-e utána? — Á, szállósi gyerek volt az, olyan magának való. Ámbár nője lehetett neki, nem is egy, hiszen tudhassa, ha az ember harminc fele jár . . . 22 �A sofőr leveszi a tányérsapkát és belebámul, mintha még sohasem látta volna a belsejét. — Ha család nincs, az mégis csak jó. Az ilyenkor szerencse. — Magának van? — Hajaj . . . Van úgy, hogy három napig se látom őket, ha úton vagyok. — De legalább megfizetik. — Úgy ahogy. A mi szakmánk se aranyélet, fater. _ Csakhogy a fejük felett nincs semmi, ami leszakadjon. Nincs kő, ami agyon­ nyomná, meg metán sincs. _ De van csúszós út — szól közbe a csálésapkás, — meg van marha pilóta, aki helyett nekem kell vigyáznom, hogy laskává ne lapítsam. Manapság könnyebb sittre kerülni a sofőrnek, mint két deka élesztőért átszaladni a boltba. — Máma nyugodt napjuk lesz. Délig biztosan elülhetnek. — Délig? Maga már rég beveri a szunyát odahaza, mi még akkor is itt leszünk. Helyszíni szemle, ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, kihallgatások, jegyzőkönyv. . . — a bányarendésszet gépkocsivezetője legyint, mint aki kívülről tudja az egészet. Később feltápászkodnak, mert a pártbizottsági sofőr jön az irodaépület felől és integet. A csálésapkás hamarosan visszajön, de csak az ablakot húzza el, azon dugja be a fejét. — Most szedték ki tíz perce a homok alól. Zúzódás alig van rajta, de már az első percekben megfulladt, nem szenvedhetett sokat. Jöjjön, szaki — int a fejével Gabinak — , italért kell beszaladnom a góréknak a bányavárosba. Leteszem a szálló előtt. — Nem — mondja Gabi komoran és szemét nem látni a homályban. — Meg akarom várni, amíg kihozzák. 5. Bányaváros. Az ötvenes évek elején mosolyogva, enyhe öniróniával mondta ki ezt a szót az itt lakó pár tucatnyi család. A település nagyvonalúan előlegezett titulusáért néhány két-három emeletes bérház csatározott a hegyoldalakra felszökkenő kukoricatáblákkal és a soványan termő krumpliföldekkel. S hogy másfél évtized el­ múltával immár pleno jure ejti városa nevét a hatezer fő körüli, és egyre szaporodó lakosság, ahhoz le kellett győzni a környék kötött talajának makacsságát, s am i ennél is nehezebb: feltörni az emberi tudatoknak a földtani erők kohézióját is meg­ sokszorozó konglomerátumát. Az, ami az új, szocialista arculatú települést a régi bánya­ koló niáktól és a tatár-török időktől mindmáig vajmi keveset változó ős-községtől elválasztja, néhány szerény domb, a hegyvonulat északi lejtőjének legalsó lépcső­ foka. De vajon hány Mont Blancot kell még megmászniok ezeknek az embereknek ahhoz, hogy eljussanak olyan szférákig, ahol már nem lebeg a múlt finom por­ fellege és a lélek szilikózisának veszélye nem fenyeget? Mindaz, ami tizenhat esztendő munkája nyomán a bitumenes járdákká avanzsálódott szántóföldeken kialakult, még mindig nem más, mint a régi szüntelen viaskodása az újjal: a jelenségek bizarr, némelykor egyenesen paradox, vagy éppen meg­ 23 �ható, elgondolkoztató és meghökkentő kontrasztjainak egyvelege. A megdöbbentő élettani és gondolati igénytelenséget néhol csupán az élére állított téglák fala választja el a másiktól, ahol Skoda Feliciára gyűjtenek és Fekete-tengeri nya­ ralásra készül a család. Az iszákosság és a józan értelem megfér egymással egyetlen lépcsőházban csakúgy, mint a brigádversenyben elnyert Lenin mellszobrocska a nászajándékul kapott Utolsó vacsora olcsó és rikító reprodukciójával, arany keretben, a hálószoba falán. S hogy mindjárt a kontrasztoknál maradjunk: a bányák gépesítése, a fejlettebb technológiai eljárások, a fokozódó gépesítés, ha nem is forradalmi ütemmel, de egyre csökkenti a bányászok fizikai erőkifejtését. A bányászváros lakásai világosak, barátságosak, higiénikusak. De a tervezők megfeledkeztek arról, hogy minden pincét ablakkal lássanak el. Vannak olyan tizenkét lakásos kockaházak is például, ahol tizenkét lakó közül csupán négy örvendezhet pinceablaknak, a többi nyolc család nem. Gyakorlatilag ez annyit jelent — mivel közös pinceablak nincs! — , hogy tíz mázsa szénnek a lépcsőkön való lehordása, két kannával a kézben, fölér egy bányá­ ban letöltött műszakkal. Apróságnak tűnik? Manapság, amikor a világűr meghódí­ tása természetes feladat, talán többet kellene törődnünk ilyen apróságokkal. Sehol sem tudnak eladni annyi értéktelen, ízlésromboló kacatot, hitvány bóvlit a kétes egzisztenciájú vásári árusok, mint itt, fizetések napján. De van ellenpólus is: az állami könyvterjesztők ugyancsak itt bonyolítják le forgalmuk jelentős hányadát. A környék bányáinak egyikétől néhány éve vonult nyugdíjba R. Pista bácsi, a hatelemis, öreg falusi bányász, aki néhány év alatt másfélszáznál is több történelmi tárgyú szépirodalmi művet vásárolt össze a maga passziójára; aki legbensőbb barát­ jának érzi Passuth Lászlót s hébe-hóba irodalomtörténészeket is zavarba tudna ejteni csavaros gondolataival. Kuriózum? Minden bizonnyal az. Minden különösebb kényszer nélkül el kell ismernünk, hogy Pista bácsi esete sokkal inkább autodidaktikus, mint sem általános jelenség. De ahhoz, hogy az évtizedek poros homálya alól ilyen brizáns erővel szabadulhasson fel a nyomtatott betű iránti vágy, az olvasás szomjúsága, ahhoz már sakkal több kellett, mint autodidaktizmus. A bányavárosnak két élelmiszerüzlete és két italboltja van. A mérleg két kar­ jára helyezve őket, mondhatni úgy is, hogy az erők egyensúlyban állnak. Van ezen kívül egy jólszituált cukrászdája, a hét több estéjén tánczenével, harmadosztályú árakkal és asztali kiszolgálással. A bányász, ha kedve kerekedik, a munkásjáratról leszállva, akár gumicsizmásan is beugonhat, hogy elfogyasszon egy dupla feketét. De ez ritkán esik meg. A cukrászda inkább a fiatalság találkahelye és főleg attól kezdve, amióta a város kiesőbb pontjáról a centrumba telepítették, felcserélve a nagyobb forgalmú italbolttal. A fogás jónak bizonyult: a cukrászda látogatottsága hihetetlenül fellendült, az italbolté pedig megmaradt. Az élelmiszerboltok elhelyezése szimmetrikus: a város bármely részéről percek alatt megközelíthetők, áruellátásuk jónak, kielégítőnek mondható. Havi forgalmuk azonban messze elmarad az italboltok bevételétől. Kár lenne elsietni a kézenfekvő sommás megállapítást, hogy ezek szerint sokkal többet költ a bányaváros italra, mint élelemre. A lakosság jelentős része üzemi étkeztetést vesz igénybe, ezekből a vájártanulók és szállólakók a nap mindhárom szakában üzemi konyhán étkeznek, így az élelmiszerüzletek forgalmába vajmi kevéssé szólnak bele. Az arányt némi­ 24 �képpen szépíti az is, hogy az italmérések egyike melegkonyhát üzemeltet, bevételé­ nek egy része tehát étkeztetésből ered, de ugyanakkor rontja az a tagadhatatlan tény. hogy mindkét élelmiszerbolt árúsít palackozott italokat, melyek kereslete főleg ünnepek előtt és bérfizetések idején számottevő. Nem lenne teljes a kép, ha meg­ feledkeznénk a cukrászda italforgalmáról, továbbá a zug-italmérések ellenőrizhetetlen tevékenységéről. Mert ilyen is van. Munkásautóknál kiszállás után nem ritkaság, hogy literes üveg kerül elő a nagykabát alól és ilyenkor kézről-kézre jár a féldecis pohár. Az utcákon gyakran látni gyöngyöskörnyéki bortermelőket. Vesszőfonatú demizsonok és üzemanyag tárolásra hivatott műanyag tartályok szállítják a hegy levét. A műanyagkannák szutykosak a rájukragadt piros bortól, az őstermelők vas­ kosak. kendősek-csizmásak és pirospozsgásak. Nem járkálnak házról-házra. Az árut egyetlen biztos helyen teszik le és a számla kiegyenlítésénél sem türelmetlenek Majd fizetéskor . . . A városnak egyéb üzletei is vannak, mégpedig nem akármilyenek. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy pár négyzetkilométernyi területen minden megkapható. A húsbolt mindennap kinyit, a lakosság hússal való ellátása tűrhető. Van háztartási bolt, villamossági és műszaki cikkek boltja, ruhaüzlet, ajándékbolt, zöldségfélék boltja, kettő is. A lakosság egészségét két körzeti orvosi rendelő védi. Az orvosok gyakran cserélődnek: négy-öt évnél hosszabb ideig még egy sem maradt a városban. A betegrendelésen kívül rendszeres a csecsemő-és terhes tanácsadás. Az SZTK-vényre felírt gyógyszer a szomszédban lévő gyógyszertárban kiváltható. Kórház létesítéséről egyelőre még nincs szó, de erőfeszítéseket tesznek egy modern rendelőintézet létre­ hozására, mely egycsapásra megoldaná a különféle kezelésre, vizsgálatra szorulók megyeszékhelyre való utazgatását. A lakosság rendelkezésére önálló postahivatal és OTP fiók áll. A szolgáltatásokat Patyolat kirendeltség, férfi és női fodrászat, vegyes javító ktsz, cipész és szabász részleg, valamint rádió és televízió javító szerviz egészíti ki. Néhány évvel ezelőtt kenyérgyár épült, melynek kapacitása felülmúlja a szűk környezet szükségletét — „exportál” is a közeli községekbe. A kenyér- és péksütemény-féleségek választéka igényes, a minőség viszont — és főleg a kenyéré — már annál kevésbé. Az üzletek nyitvatartási ideje reggel hét és délután három óra közé, a gyógyszertáré reggel nyolc és délután négy óra közé korlátozódik, kivéve az egyik élelmiszerboltot, mely délelőtt tizenegytől este hatig tart nyitva. A postahivatal sokkal bő­ kezűbb: itt kilencig a felek szolgálatéra állanak, becsületükre legyen mondva. No és a kocsmák. Itt a szolgálat kora reggel kezdődik és este tízig — ünnep­ napokon tovább is — tart, a cukrászdát is beleértve. A dolgozó asszony számára, aki nappalos műszakjából hazaérve, zárva találja a zöldséges üzletet, vagy éppen gyerekének a gyógyszerét nem tudja kiváltani, sovány vigasz, hogy egy féldecí töményet már akár reggel hat órakor, egy pohár sört még este tíz óra előtt öt perccel is megihat. Vajon mi indokolja az üzleti nyitvatartások sajátságos szabályait? A jelentkező igények? Az elmúlt emberöltőkről visszamaradt hagyományok? Mert a létfontosságú szükségletek értéki sorrendje aligha. Érdemes lenne meditálni afölött, hogy az italboltok bevételi fölényét egyéb közszükségleti árucikkekkel szemben, el lehet-e intézni a törvényszerűségeknek kijáró belenyugvással egy olyan korban, amikor már a törvényszerűségek is megváltoztathatók. 25 �A bányaváros női lakosságának erősen kisebbségben lévő hányada maga is kenyérkereső, a többség csupán szeretne dolgozni, a fennmaradó hányad pedig szo­ ciális helyzete, háztartási leterheltsége vagy a dolgozó nőkről alkotott korábbi elő­ itélete folytán nem igényli elhelyezkedését. Sok esetben akadály a kiskorú gyermek is, bár a napközi otthon és a meglévő két óvoda elsősorban i s a dolgozó nők gyer­ mekeit igyekszik elhelyezni. De mindezeken túlmenően a környék női lakosságának munkába állítási lehe­ tősége nagyon korlátozott. A bányavárosiak megélhetését öt széntermelő aknaüzem biztosítja, melyekben, profiljuknál fogva, szinte alig akad női dolgozókkal betölt­ hető munkakör. 1959. év végén egy, egyébként csak helyeselhető rendelkezés, meg­ szüntette a női munkaerők földalatti foglalkoztatását. Abban az évben és ezt köve­ tően több kisebb-nagyobb hullámban a bányaüzemeknek nődolgozóktól kellett megválniok, hogy a nagyobb fizikai igénybevételt követelő munkaköröket férfi munkaerőkkel töltsék be. A leszűkült lehetőségek azonban csak tovább növelték az addig is jelentkező elhelyezkedési problémákat. A bányaváros ellátását biztosító szolgáltatási ágak: a különféle boltok, a kenyérgyár, a kis létszámmal működő női­ ruha szabászat, az üzemi konyha, a különböző intézmények, iskolák, óvódák és a posta, a nőknek csak kis töredékét tudják keresethez juttatni. Ezzel ki is mondtuk az egyre sürgetőbb egzisztenciális problémát, melyet gyö­ keresen megoldana egy könnyűipari üzem létesítése. Voltak és vannak erre irányuló elgondolások. Bizonyosra vehető, hogy egyéb számottevő népgazdasági célkitűzések megvalósítása mellett a közel- vagy távoljövőben ez az igény is orvos­ lásra talál. És addig? Addig megmarad a sok esetben csak kényszerű kényelem, az ellentét a jó és kevésbé jó jövedelmű családok között, a fél délelőttöket kitevő trécselések az épületek előtt, az unalomból fakadó intrikák és az AB bizottság. Teljesen ex abrupto, nézzük meg dióhéjban néhány család szociális helyzetét. Z. P.-ék. A férfi a bányaüzem szénelszállítási részlegénél dolgozik. Havi átlagos keresete 1700—1800 forint. Három kiskorú gyermekük van, ezek után 510 Ft családi pótlékot kapnak. Ez összesein 220—2300 forint. Az asszony takarítónői beosztásban dolgozik, jövedelme 1000 forint. A gyerekek közül a legnagyobb gimnáziumot végez, a másik kettő még általános iskolai tanuló. Gondozottan, tisztán járnak. Kétszobás lakásban élnek, — szeretnének nagyobbat, de erre egyelőre lehetőség nincs — rádió­ juk, televíziójuk van. Havi költségvetésük körülbelül így fest: L a k b é r ............................................................................................... 87 Ft v i l l a n y ............................................................................................... 85 Ft televízió, rádió, ú j s á g ............................................................................... 90Ft zsír, hús, szalonna, v a j ........................................................... 580 Ft kenyér, liszt, rizs, cukor, fűszerféleség e k ............................. 390 Ft főzelékfélék, gyümölcs, krumpli, t o j á s ..................................... 300 Ft t e j .....................................................................................................216 Ft szappan, mosó- és tisztítószerek ................................................. 150 Ft 26 �egyéb apró kiadások (cipőjavítás, szénfuvar, fodrász, tanszerek stb). . . . . . . . . . . . . . . . 200 Ft b ú t o r r é s z l e t . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .400 Ft c i g a r e t t a . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105 Ft ÖSSZESEN: 2603 Ft A szülök összjövedelmét 3300 forintnak véve, tehát marad azöttagú családnak ruházkodásra és váratlan kiadásokra hétszáz forintja s ez kell is, mert három növő­ félbe lévő gyerek ruházata állandó utánpótlást igényel. Pénzt megtakarítani nem tudnak, fizetéstől-fizetésig élnek. Néha előfordul — mióta a bútorrészletet fizetik — , hogy hó végén apróbb kölcsönre szorulnak, ezt fizetés napján megadják. A családfő szeszesitalt ritkán fogyaszt, de vasárnapi napokon rendszeresen szoktak sört hozni, ezt a család együtt fogyasztja el. Az apa dohányzik, naponta egy csomag Kossuth cigaretta a szükséglete. Egyéb szenvedélye — a futballmérkőzések látogatásán kívül — nincs. Nagyobb családi beruházásokat, mint például ágyneműt, bútort, televíziót, mosógépet rendszerint OTP kölcsön segítségével oldanak meg. Ha a mostani részletük letelik, valószínűleg kicserélik a másik szoba berendezését is (a nagylány jövő évben érettségizik), de ez még a távoljövő terve. Jól élnek? Illuzórikus lenne azt állítani, hogy mentesek a gondoktól. De terveikben és igényeikben józanok és általában elégedettek. Ha valaki megkérdezné tőlük, hogy havonta mennyi feketét fogyaszta­ nak, valószínűleg megmosolyognák. T. G.-ék. Ketten él nek, gyermekük nincs és nem is lehet. A férfi műszaki beosz­ tásban dolgozik. Őslakónak számít: már vájártanuló éveit is a városban töltötte, jó tizenhárom-tizennégy évvel ezelőtt. Alapfizetése 2200 forint, földalatti pótlékkal és a negyedévi prémium egy havi hányadával jövedelme 3400 forint körül mozog. Múlt év szeptemberében 6500 forint hűségjutalmat kapott, ebből hűtőszekrényt vettek. Az elsők között voltak, akik televíziót vásároltak a bányavárosban. Az aszszonyka nem dolgozik, választékosan öltözik, gyakran jár fodrászhoz és kozmetikus­ hoz. A férfi nem kocsmázik, de szereti a vidám társaságot és olyankor az italt sem veti meg. Üzemi konyhán étkeznek — az asszony, ezt hogyan oldja meg, az titok —, mert az olcsóbb és főleg kényelmesebb is. Az üzemi étkezéssel nincsenek túlzottan megelégedve, s így ezt kiadás vacsorákkal pótolják. A napi főétkezés így — legalább is költségileg — az estékre csúszik át. S mivel a harmadik X-nek innenső partján vannak még, szívesen járnak szórakozni, főleg a Bányász Művelődési Otthonba és a cukrászdába. Háztartásuk havi jövedelmének elosztása meglehetősen liberális; pon­ tos menetrendet nem készítenek, így bajos lenne megállapítani, hogy mire mennyit költene k. De általában ritkán jönnek zavarba, ha a hó utolsó napjain váratlan vendég érkezik és egy liter töményért le kell szaladni az önkiszolgáló boltba. Na­ gyobb darabot inkább hűségjutalom idején és negyedévi prémiumosztáskor vesznek és mindig készpénzért. Hat évi házasságuk alatt kétszer voltak üdülőben, mindkét­ szer Siófokon. A televízió műsorából leginkább a krimit kedvelik: az asszonyka ked­ venc szinésze Rogger Moore s az egyetlen, amivel nem tud kibékülni, hogy a férje alacsony. Mik a perspektíváik? Szeretnének sokat utazni, lehetőleg külföldre is. Saját autón? Az asszonyka erre enyhe maliciával húzná el a száját: a mi fizeté­ sünkből? 27 �Cs. L.-ék. Javakorbeli házaspár, két gyerekkel, akik közül a nagyobbik (elektro­ lakatos) most tölti katonai szolgálatát. A leány tizenhat esztendős, a gimnázium első osztályát kétszer végezte, másodikba már a szülői erősködés ellenére sem iratkozott be. Cs. L. tapasztalt, megbecsült vájár, 12 tagú fejtési csapat vezetője. Annak elle­ nére, hogy mindössze négy év választja el a nyugdíjtól, állandóan „szenes” munka­ helyen dolgozik. Abból a típusból való, aki nem azért megy el otthonról, hogy a nap jobban teljék fölötte, hanem azért, hogy pénzt keressen. S ez nála csak a „piros fölött” kezdődik, vagyis a száz forinton aluli műszakbért nem tartja keresetnek. Persze, azért néha megesik, hogy a csapat teljesítménye a szokottnál gyengébbre sikerül, ilyenkor az üzemvezetőséget hibáztatja, a munkakörülmények miatt: nya­ kára jár a bánya vezetőinek, fenyegetőzik, hogy más üzemhez helyezteti magát. Havi keresete 3200—4000 forint közt váltakozik, de téli hónapokban, amikor sok volt az elrendelt vasárnapi szenelő műszak és az ilyen-olyan célprémium, az öt­ ezret közelítette. Szeretik a vastag, nehéz kosztokat, főleg a zsíros húsfélét: ez hetenként négyszer is szerepel a háztartás étlapján. Faluról kerültek a bányászvárosba, 1955-ben. Az asszonyt a városi élet és a változatlanul bőséges táplálkozás hamar elhízlalta: a lábait fájlalja és szidja azt, aki az emeletet kitalálta. Ruházatuk a falusi és városi öltözék keveréke: a báránybőr bekecsék és az orkánkabát, a barhetruha és a mat­ lasszé pongyola végérvényesen kompromisszumot kötöttek egymással, akárcsak az előszobafal alján a bilgeri csizma és a sárcipő. A házastársak egyébként keveset költenek saját ruházkodásukra, a lányra raknak mindent. A nagyobbik szoba is az ő bútorait őrzi, melyet már 13 esztendős korában megvettek. A háromajtós szekrény degeszre tömve ágyneművel, törülközőkkel, fehérneművel és vég vásznakkal. A lány menyasszonyi ruhájának az anyaga is megvan már, mosógépe is a három­ ajtós és a kombinált szekrény közé ékelve. Tavaly, amikor elromlott a családi mosó­ gép, a szomszédból kértek kölcsön, míg javították, de a lányéhoz nem nyúltak. Általában tabu minden, ami a lányé, ami majd „akkor” kell s az asszony egyetlen vágya, hogy lányuk jól menjen férjhez. A nagyobbik szoba szentély, ahol sohasem fűtenek s ahová csak mezítláb lépnek be. Zsörtölődve téblábolnak a tenyérnyi kony­ hában, ahová különös csoda folytán egy házi tákolmányú heverő, a „dikó” és a kisképernyős televízió is befér s nyelik a családfő tömény pipafüstjét. Az öreg egyébként pontos akkurátus ember. Munkába indulása előtt egy órával — mind­ egy, hogy a napnak milyen szakában vannak — a meleg ételnek az asztalon kell párolognia, mert bányába ételt és vizet sohasem visz magával. Számára a nap akkor kezdődik, amikor „sikt”-be indul, legyen bár délután, vagy este tíz óra. A nap kez­ detét jelzi a deci pálinka is, amit az étele mellé készítenek. S a liter bor, mely hazajövetelét várja, csakolyan természetes, mint a mosdótálban a melegvíz, mert ezek nélkül patáliát rendezne. Az italt egyhajtásra issza meg és sohasem önön maga mértékén felül és sohasem a mámor kedvéért. Szüksége van rá a szervezeté­ nek. Vasárnaponként két darab százast tesz zsebre, de ennek javarészét szétfizetgeti másoknak, mert ha csapatbeliek ülnek az asztala körül, nem engedi, hogy más fizessen. Az újságot szereti böngészni, de a rádiót csak a hírek és a pontos idő meghallgatása erejéig használja. A televízió adásaiból a futballmérkőzéseket szokta 28 �végignézni ,a filmek mellett hamar elalszik, végigheveredve a dikón, melyet többre becssül minden kárpitozott alkalmatosságnál. F. J.-ék. Hajlott, csupacsont, koravén asszony, betegesen kövér férfi, mind­ ketten valamivel túl a negyvenen, Öt gyermekük közül egyik másfél éves korában meghalt, a hatodik most van útban. A gyermekből három általános iskolai tanuló, a korban jelenleg legfiatalabb: óvódás. A férj a környék egyik üzeménél külszíni szállításnál dolgozik. Korábbi, bányabeli munkahelyét egészségi okok miatt cserélte fel a jobb levegőjű, de lényegesen kisebb jövedelmet nyújtó külszíni beosztással. Havi keresete alig éri el az 1600—1700 fariiratot. Néha be szokták tenni az igás­ kocsisokhoz, valamelyik kocsis helyettesítésére, ilyenkor 1800—1900 forintot is keres, mert ott jobban adódik alkalom túlórázásra. No, meg a szén és ócskafa hazaszállí­ tásánál egy kis borravaló is. Ez utóbbiból nem sok haszna van a családnak. A férfi általában havonta kétszer szokott mélyebben a pohár fenekére nézni — elsején és tizenötödikén —, de akkor alaposan. Nem ritkaság, hogy egy-kétszáz forint is bánja a fizetés-napi italozást. Hogyan tudnak mégis megélni a szűkös keresetből és a családi pótlékból hatan? Talán, ha megkérdeznénk tőlük, ők sem tudnák meg­ mondani. A férj üzemi konyhán étkezik, a gyermekek napköziben. Az anya étke­ zése rendszertelen és teljesen alkalomszerű. Rövid ideig egyik bányaüzem fürdő­ takarításnál alkalmazta, de az öltözőszerkényekből azidőtájt több esetben kisebbnagyobb pénzösszegek tűntek el, ennek kapcsán — minden bizonnyal valamilyen nyomásra — ő maga nyújtotta be felmondását. A tárgyilagosság kedvéért ide kí­ vánkozik a megjegyzés: mindezt a rossz nyelvek terjesztik róla. Azt is, hogy a gye­ rekek elhanyagoltaik, piszkosak és lopnak az iskolában. A gyerekek öltözéke valóban viseltesebb a kelleténél, de sohasem szutykosak és ha a vásottságig elevenek is, nem lopnak. Kettő közülük az elmúlt tanévben 4,5—4,6 tanulmányi eredményt ért el. Lakásuk siralmasan kopár. Néhány vaságy, egy X lábú asztal, barnára festett ósdi szekrény egyik szobájuk berendezése. A másik szobában műanyag bevonatú villamos huzalokat feszítettek ki, itt száradnak a lefekvés után kimosott ruhadarabok. Az asszony hajnalonként gumicsizmásan, ócska pufajkakahátban a közeli meddőhányón guberál s mielőtt a gyermekek felébrednének, megtér egy zsák „haldai” szénnel. Tulajdonképpen ez az egyetlen kereső foglalkozása. A zsákban egyszerre 50—60 kiló darabos szenet is elcipel, meggörnyedve és káromkodva a teher súlya alatt, de hazaérve elfelejti a cipekedés keserveit és szerencsésebb napokon mégegyszer fordul. Minderre azért van szükség, mert járandósági szenüket majd teljes egészé­ ben eladják. Igaz, sokszor a „haldai” szenet is: télvíz idején, amikor kapósabb a tüzelő, 30—40 forintot is adnak egy zsák darabosért. Az asszonyt ritkán látni rendesebben felöltözve. Bérfizetési napokon kétfülü ruháskosárral megy a népboltba „vételezni”. Rendesen a nagyobbik gyermek, a tizenkétesztendős leány segít hazacipelni a kosarat, melyben ezúttal bőven akad olcsó kolbászféle, szalonna, fényűző könnyelműséggel összevásárolt édesség és néhány üveg sör is. A család ilyenkor két-három napig átszellemülten és áhitattal zabál, a gyerekek nagy karéj vajaskenyerekkel futkároznak le az utcára. Ám a varázslat néhány nap múlva megszűnik s a következő fizetést megelőző napokon az asszony kénytelen kölcsönkéregetni valamelyik ismerőstől, pénzt, élelmiszert; egy félszakajtó 29 �krumplit vagy egy csomag lisztet. Nem mindig kapnak. Igaz, a kölcsönkapott cikke­ ket sem mindig adják meg. És sokkal inkább könnyelműségből, mint rosszakaratból. A lépcsőházban emiatt sokan orro l nak rájuk, főként olyanok, akik a legcsekélyebb módon sem érzik meg a bagatell segítségnyújtásokat. Az asszonyt afféle „persona non grata”-ként kezelik s már köszönését is azzal a sanda gyanúval fogadják, hogy kölcsön akar kérni valamit. Maga a családfő csendes beszédű, ittasan sem csinál felfordulást. Reggel ha költik, zokszó nélkül szedelőzködik s évenként legföljebb két-három ízben esik meg vele, hogy az italozás utókövetkezményeként másnap nem tud munkába menni. Persze, ez ahhoz untig elég, hogy elessen a bányásznapon fizetett hűségjutalmaktól. Valahol a létezés perifériáján élnek, parányként összehúzódzkodva, mint valami különös mikrovilág lakói. Vajon van-e reményük arra, hogy valamikori vágyaik, melyek hibernáltan nyugszanak tudatuk mélyén, elérik valaha a 36 Celzius fok hő­ mérsékletet? LÓRÁNT JÁNOS: Üzem 30 �JOBBÁGY KÁRO LY: Vagy . . . vagy . . . Nincs más választás: Vagy daloljak úgy . , . úgy szóljon minden szó, mely ajkamon cseng, hogy megremegjen mind az, ami itt lent vergődik és mint kínjára tanút, idézzen engem tudatlan s tanult, mint ahogyan a haldokló az istent . . . még annál jobban, hisz az ismeretlen nem vágyja úgy az ember, ha lehullt, mint az anyját . . . Vagy úgy gondoljanak rám, vagy hallgassanak el, csapjon belém villám, folyók szorítsák torkomba a szót. Nincs más választás: Vagy felfigyel s hallgat a világ s versemben lel békét, nyugalmat, vagy bennem legyen a szép szó halott. 31 �LAKOS GYÖRGY HŰSÉG Nadrágos ember ment a tanyák közt, félmeztelen. Vállán hosszú szíjon aktatáska lógott s a szíjba fűzve átizzadt ing. Ment csak a maga dolgán és a dűlőútról nézte egykedvűen, hogy arat a „Haladás” tsz. Kézzel arat, mert dombos a föld és a búza oly magas szárat eresztett, hogy nem bír vele a gép. S az aratók mind ruhában vannak, az inget se vetik le. Hogyan is bírják azt az égető, kegyetlen meleget! Kaszások, kévekötők most a nadrágos férfit nézték. Mind egyet gondoltak: meg­ bánja az még, hogy levetette az inget. Ki bolond csupasz testtel menni a tűzbe! Hiszen lángol a határ! Csak Göbölyös Pál tekintett másfele. Feleségét tartotta szem­ mel. Ez hetedik hónapos már, a harmadik gyereket várja, akinek fiúnak kell lenni, ha van igazság a földön. Terhes asszonynak már nem való a hajlás, a kévét is sután fogja át, nyújto­ gatja a két rövid karját a nagy hasától. A kaszálás se halad miatta, nem mer igye­ kezni Göbölyös, nehogy meghajtsa vele Sárikát. Mert az ő felesége, Sárika, még olyan lányos kis helyre asszony, hiába hogy már a harmadik jön. Csak hát nagy a lassúság. Alig több így a munkaegység, mintha magában dol­ gozna. S lám, Sárika csak piheg, verejtéket hány a teste, és napszítta arcából eltűnik a vér. — Bajod van, Sárikám? — kérdezte, míg a többi kaszát fent és a nadrágos embert leste, amint a Burkusék kutyájával hadakozott. — Semmi. Csak nyugtalan a fiad — mondta csendesen az asszony s alig állott a lábán. — Szédülsz? — Nagy a forróság. — De a jóistenit, nem vagyunk mi arra szorulva, hogy hét hónapra vesd ki magadból! Minek v agyok én akkor! — így Göbölyös és elfektette a kaszát. Odament, támogatta Sárikát, oly szépen kisérte egy árnyékos bokorhoz, hogy valami idegen ráfoghatta volna, hogy ez igen, ez egy szép fiatal szerelmes-pár. Hátha hallotta volna, hogyan bugyborékol a sok kedves szó Göbölyös száján, hogy így pici Sárikám, úgy kedvesem, galambom. — Csak pihenj kedves! Vágom én, kötözöm helyetted is! Sárika meg engedte magát becézni, leült, ahol az ura mutatott helyet, a por­ lepte akácbokor tövéhez és simogató szóval rebegte. — Köszönöm, Pál! 32 �Igy szokta mondani: Pál. Annyi finomság van a beszédében és Göbölyös ezt különösen szereti benne Az ilyen szelíd, finom asszonyért érdemes a kaszát szaporán suhogtatni. Hát suhogtatta is. Sárika az árnyékból leste, hogyan rohan az ő ura. Különb az ebben a brigádban mindenkinél, két marokszedőnek tud az munkát adni: izmos, szapora, kitartó munkásember. Azt a nagy erőt szerette meg akkor is benne, amikor először hagyta magát megölelni. Göbölyös nem látott egyebet csak a búza aranyló széles tengerét, a ferdén bó­ logató nehéz, szúrós kalászokat s a tábla végén a ritka akácost, ahol fordulni kell. Délcegen tartotta magát, egyenletes tempóval dűtögette a gabona rendjét s maga se vette észre, hogy lassan mindenki mögötte marad. A többiek se ügyeltek rá, csak a brigádvezető, a Suba Józsi bácsi. Ez mindent észrevesz, ennél nem lehet magas tarlót hagyni, vagy kényelmes és kapkodó kaszá­ lással gubancolni a rendet, nehezíteni a kévekötők munkáját. Suba Józsi bácsi azt is jól látta, hogy Göbölyös elvezette a tűző napról a feleségét, csak várt még, hogy mi lesz. — Egy ügyes lányt Göbölyösnek! — kiáltotta. S arra gondolt, hogy a Süvegesné kellene annak, az itt a legügyesebb, a lomha ura mögött úgyse csinál egyebet csak fecseg és viháncol, zavarja a többieket. De nem akarta a házaspárt megbontani. Süvegesné éppen egy kévén térgyepelt s a kötést! húzta, bogozta szorosra. Az izomfeszüléstől majd kibuggyant a ruhából a mell e. Közben meg azt figyelte, hogy ki lesz a vállalkozó s amint meglátta a kis vézna Tegze Piroskát Göbölyös: felé in­ dulni, ráfenyegetett a sarlóval: — Jössz te ide! Be köll azt még kepézni is máma! — azzal futni kezdett a Göbölyös sora felé s odakacsintott a brigádvezetőnek: — Ugye, Józsi bátyám! Az öregnek vér szökött a fejébe. A Süvegesné oly ravaszul, csúfondárosan és emberbőszítően tud kacsintani. Ez olyan bővérű asszony, hogy nincs még egy a tagság közt. S a húsa is! El lehet a bolhát pattintani rajta. A harmadik kör után Göbölyös meglátta, hogy nagy fórja van. A dohányt is megkívánta. Ahogy az akácokig ért, fához támasztotta a kaszát s behúzódott a hűsbe, a gödörbe. Mert gödör volt ott még mindig, az útépítéskor, valamikor száz­ esztendeje ásták ki onnan a földet. De mostmár fű nőtt, amire le lehet ülni. Papírt elő és beleszórni a szétporladt leveles dohányt. S közben nevetni is lehet, hogy a Süvegesné vajon hogyan töri magát. Mert ezt megizzasztja ma még! Estére nem lesz kedve viháncolni, meg figurázni. Mert tízesztendős asszony létére cicázóbbkedvű mint a süldőlányok. De ma nem fog cicázni! És mosolygott a kurta kis kefebajusz alá, míg a port szórta papírba. Kétannyit, mint a cigarettához kell, mert a fele elszóródott. Végre csak összejött egy sodrásnyi abból a törmelék-dohányból. Mégiscsak várt vele, nem csúsztatta a mutató fölé a hüvelyket a papírossal, csak figyelt, méltatlan­ kodva és csodálkozva. A Süvegesné illegett a bokrok és fák közt egyenesen feléje. Ez meg nagy bátorság. A marokszedő ne a kaszásra ügyeljen, az elhagyott búza­ kalászon járjon a szeme! — Hát te?! Tán meguntad? — szólt azért barátságosan. 3 33 �Az meg csak ringatta magát és szemtelenül legyezgette a szoknyájával az alsóját. — Nem én ültem a hűsbe napot lopni! — Ha majd befogtál, akkor legyen szád! — szólt rá Gömbölyös és már gyana­ kodott, hogy amilyen fürge, elnyűhetetlen asszony ez, még végezhetett is azóta. — Mit gondolsz, ott tudnám hagyni félbe?! — mondta az asszony. S odaállt Göbölyös fölé. Nyakán már hámlott a bőr, de az arca szép egyenletes barna volt, még át is ütött rajta a belső forróság. Kis pöttöm asszony lett volna egyébként, de hogy Göbölyös, ez a nagy magas, súlyos ember ült most, úgy tűnt, hogy nem is olyan picinyke. Göbölyös az asszony mellét nézte, az volt ennek a legnagyobb ékessége, az a vigyázzban álló, lándzsahegyes melle. Ez nem szült még, mint a Sárika, ez nem koptatódott el. A Sárikának is szép melle volt lánykorában, ámbár közel se ilyen előreugró, hegyesedő, hanem szép telt, duzzadt, asszonyos. Ez más mell. Ilyet még nem kóstolt. Ebbe kellene belecibálni most nagydühösen, hogy jajgasson a fájdalomtól ez a nagyszájú. De azért csak tűrte, hogy odaüljön a Süvegesné melléje. És oly furcsán nézte, elandalodva, hogy a dohány mind kiszóródott a papírból. S ez tetszett Süvegesnének. Rámutatott az üres papírra és csúfondárosan kacagott. Göbölyös nem értette, mi lelte. A lándzsaforma, hegyes, vászonfödte húsdarab nem akart leszállni a szeméről addig, míg a markába nem kapta és bele nem szo­ rított. — Ne vacakolj, ez fáj! — -sziszegte csendesen Süvegesné és nem tiltakozott, in­ kább elkapta az ember két erős vállát és úgy húzta magára. S minden oly különösen rózsaszín lett, csak az asszony duzzadt szája volt mindent túlvirító, túlpiros. Göbölyös nem csókolta meg. Inkább tápászkodott volna, de Süvegesné úgy bele­ kapaszkodott, mint egy megrugdalt, elszánt kis hörcsög. — Mit akarsz te tőlem?! — háborgott az ember s maga se tudta hányadán áll. — Nem félsz, hogy agyonverlek?! Az meg mintha csak örült volna ennek a bősz haragnak. — Azt se bánom, ha agyonversz! — Majd agyonver az urad! — Lusta az arra. Olyan az ágyban is, mint az aratásban. Nógatni köll, kevés eséllyel. Ezen mosolyogni kellett. Nem is jutottak többre. A kaszások suhintása már jó közelből hallatszott. Süvegesné kilibbent az árnyékból. A pici asszony szinte megmagasodott a napon, amint a haját igazgatta, meg a félrefordult ruháját, a szégyentelen. Józsi bácsi jól megfigyelte s amikor ebédhez ültek, az is csak Józsi bácsinak tűnt fel, hogy Göbölyös milyen durván mordult hirtelen Sárikára: „De a jóistenit! Nem tört volna le a kezed, ha előre kikészíted az étéit!” Mert nem szokott a Göbölyös így beszélni a feleségével. 34 �De most beléje költözött valamiféle ördög. S Józsi bácsi egyformán feddő és sajnálkozó tekintettel mérte végig Süvegesnét, ki még az ebédhez is oly mutogatva tudott leülni, közben szenteskedőn hízelgett az urának, míg a másiknak kínálgatta magát. Az ő dolguk. Nem a brigádvezető dolga! S ezzel meg is nyugodott egy időre. Göbölyös is úgy vette, mintha semmi se történt volna, csak a nap sütne minden­ nap magasabbról. Beletüzesedett a munkába, fujtatott, mint a gőzgép és szinte vág­ tatott a többiek előtt. Józsi bácsi nem ellensége a fürge haladásnak, de már ő is azt tartotta: „Ezzel a Göbölyössel van valami!” Ugyanezt a véleményt táplálta Süvegesné is és el nem maradt volna a kéve­ kötéssel. A kettejük ügyét már két napja elő se hozta, az embertől várt valami biztatást. Ő már kimondotta a magáét, mégse cafka, hogy könyörögjön egy ölelésért. De Göbölyös belefulladt a nagyszárú búza tengerébe. Még mindig jobb ez, mint a mindenféle érzésekben, gondolatokban elsüllyedni. Mert nagy a rontás rajta, mióta ez a nőszemély kikezdett vele. A Sárikával is szeretne éppúgy kedves lenni, s a legszebb szava is gorombosággá fordul. S esténként, ha betér a Sárika öreganyjához a gyerekeket megnézni, azokhoz sincs oly játékos szava, mint máskor mindig. Egyre rágja valami belülről. Meg kellett volna mondani világos szóval, hogy Göbölyös Pálnál nincs keresnivalója senki asszonyának. Van neki olyan Sárikája, akit nem adna száz Süvegesnéért. Hát meg is mondja! Még máma. Éppen ideje jött, hogy a kaszát kő alá fogja. Megállott tehát abban az egyszerű, kényelmes terpeszben, ahogyan ő szokta. Ráköpött az acélra és huzigálta, pengette rajta a követ. Süvegesné a közelében kötözött, kicsit féloldalt és nekifohászkodva, hogy majd felborította a buzgalom. Hót most! Most megadja neki, áperté. De az asszony megelőzte. Nem mozdult az a kévéről semennyit, a szeme se Göbölyöst kutatta, inkább az elmaradt többi kaszást. Ugy mondta, mintha csak magának: — No Pali, te is csak bornyúkötélre kerülsz! Göbölyös meg fente, köpködte a kasza pengéjét, de Süvegesné az ember szem­ öldökrezdüléséből is tudta, hogy ez mindent hallott. Ettől nekibátorodott. — Ugy leszel már te is, hogy van mivel, csak nincs kivel! Már ebben egyek leszünk. Visszakerült a kő a bőrtokba, de válasz még nem született. — Mér nem szólsz? — és belepirosodott a csicsergő könyörgésbe az a hamis asszonyi arc. — Mit szóljak? — buggyant ki belőle, mielőtt meggondolhatta volna. Ez elegendő volt Süvegesnének. Ettől már szikrázott újból, mint az üvegcserép. 35 �— Mondd ki már, hogy mikor! Ilyen szemtelen nőszemélyt! Nem látja ez, hogy Sárika ott kuksol a dűlő alatt, hűségesen. Nincs néki semmi panasza, mint ennek arra a tehetetlen urára. — A mikorban még nincsen benne az, hogy hol! — mondta mégis. S még mosoly­ gott is a bajúsza alatt, legényesen, tréfásan. Hát már itt tartunk! Ilyen gyorsan. Ezt még Süvegesné se remélte, pedig tudta a módját, hogyan kell a bikát vadítani. — A te gondod csak az legyen, hogy mikor! — csicseregte. A kasza suhog, serceg, a búza úgy ömlik, mint habos asszonyi test, s neki csak azt kell megmondani, hogy mikor. Csuda egy asszony ez a Süvegesné! El nem nyűvi a munka, ilyen marokszedő nincs még egy a Haladásban! A Sárika egészséges állapotban sem serénykedne össze annyi munkaegységet, mint ez. Kitesz magáért kettő helyett. Elvárhatja, hogy sze­ resse, szeretgesse az a lajhár ura. Ez tán még a szerelemben is többre képes, mint Sárika. Csak azt kell eldönteni, hogy mikor. Nemsokára! Mindjárt holnap. Holnapra új tagba mennek, messzi a falutól. Az új istállóban szalmán fog hálni a brigád. Innen könnyű észrevétlenül kijutni az éjszakába. Sok ember közt mindig van mozgás, még éjszaka is. A fene ezt a kaszát! Micsoda acél az, hogy már megint fenni kell! Fenni-fenni, mígcsak közelbe nem ér Süvegesné. — No, Juci! — m ondta és pengette a követ a kasza élén. — Holnap a Kárász­ tanyán hálunk. Holnap megeshet. Süvegesné belemerült a munkába. Talán nem is hallja a hangot a kasza pengé­ sétől! Abbahagyta hát Göbölyös a fenést. — Figyelsz, Juci! — türelmetlenkedett. — Hallom. — Akkor mért nem felelsz? — Mit feleljek? — Hogy hol. Nagy győzelem ez, amikor már a férfi sürget. Ilyenkor már megfőtt egészen, mint a jó laska. Ha itt tartunk, akkor már nem kell siettetni semmit. Megjön minden magától, mint a felhővel a zápor Várt kissé Süvegesné is és csak aztán mondta: — A csőszkunyhónál. Figyeld, mikor megyek, s csak gyere utánam. Néhány szó az egész s máris legördül a lélekről a szikla. Eddig mintha vas­ markok markolásztak volna a mellében, de most, ahogy szavakban minden elvégez­ tetett, megkönnyült minden. A kasza is, a fej is, a szív is. Már nem nehéz újból hízelegni a hűsülő Sárikának: — Hogy vagy, kedves? Vigyázzál magadra! Suba Józsi bácsinak sasszeme van, a puszta élesítette ki, a füle is jól kihallja a beszédből a hamis árnyalatokat és az ösztöne, az a szívben lakozó érzékeny mű­ 36 �szer, azt is felfogja, ami titok maradt a szemnek és a fülnek. Déli pihenőben, amint Süvegeséket és Göbölyöséket megfigyelte, már határozottan tudta, hogy több a soknál. Pedig Süvegesné ugyancsak kedveskedett az urának, Göbölyös se hetvenkedett már Sárikával, mint előző nap. Ezek már elvégezték egymás között, ezek már értik egy­ mást. Pedig kár volna Göbölyösért, olyan igyekvő, talpig becsületes ember, a pártba is felvételét kérte s fel is veszik, mert az ilyen kiváló embernek ott a helye. Nem szabad hagyni, hogy megbotoljék! Ámbátor fenemód kívánatos cseléd az a Süvegesné, ha mégoly könnyűvérű is. És szorgos, mint a hangya. Olyasforma, akit a férfi fele­ ségnek kedvel. Ráadásul a Sárika meg olyan most, mint a gúzsbakötött, azzal a kemence hasával. Ennek ellenére kellene munkát adni! De mit? Mi az, amit a nagy hasával is végezni tudna ebben a felhőtlen, aranycsorgató, veszedelmes forróságban. Ez való neki, ül­ dögélni a bokor alján s ügyelni a motyók ra, amit ugyan senkise bántana úgyse, mert nagy feltűnés erre egy idegen. De ezt az ügyelést jól ellátja, sőt a szomjasak­ nak is tölt vizet a fedőbe, amíg a vízhordó gyerek odajár a másik kannával. Hát ez az! — No, emberek, mégiscsak szégyen! — emelte fel szavát Suba Józsi bácsi s akihez csak elért a szó, az étkezők közül mind feléje fordult. — Ha mi ruhaőrzésre idefogadnánk valakit, annak fizetni kellene, a Göbölyösnénék meg eltűrjük, hogy ingyenben rostokoljon idekint! Mi meg ezalatt megkeressük a jópénzt! Különösen az asszonynép zúdult fel nagy együttérzéssel. Az asszonyok azért, mert bármikor kerülhetnek ilyen állapotba, a lányok meg amiatt, hogy ők is ilyen termő asszonyok kívánnak lenni. — Beszélni kell az elnökkel! — indítványozta Süveges, ki nagy tehetetlensége ellenére jószándékú ember s mert ő is szeretne gyereket, az efféle családi ügyekben igen melegszívű. — Még ma beszélek vele! Hiszen vizünk se lenne, ha a gyereknek kellene azt is töltögetni. Megtérül nekünk az ő munkaegysége kétszeresen! Mindez oly meggyőzően hangzott, hogy Göbölyös is ellágyult Hogy őneki fel se tűnt, hogy mekkora méltánytalanság érte a feleségét. Mert ez olyan asszony, hogy a kilencedik hónapban is nélkülözhetetlenné teszi magát. S mintha egyszerre megvilágosodnék minden, Suba Józsi bácsi szavára meg­ mozdult a brigád. A sok ember megértette, hogy itt valami komoly védelmi csatába keveredtek bele: Sárikát meg kell védelmezni a jogtalanságtól! Göbölyös figyelte a sok dicsérő szót, jólesett neki nagyon és már gyakrabban pihent szeme az árnyékban ülő asszonyán, mint a magát mutogató marokszedőn. Szívbéli nagy békessségben múlott el a nap. Hajnalfelé a kárász-tanyára mentek, Göbölyös jól megfigyelte a csőszkunyhót a dinnyeföld szélén. Csak a teteje maradt meg tavalyról, azt is behorpasztotta he­ lyenként az időjárás viszontagsága. A széna oly nedves odabent, mint a trágya. A 37 �tavalyi dinnyeérés óta nem lakott ott sok idő kell még, mert az idén bőven szaladt ugyan az inda, dúsabb lett a annál lassabban indult az érés. Még korán kelt ki, hullott magból. ember s már érésig nem is fog. Ahhoz pedig hullott a mennyei áldás és a sok esőtől meg­ levél, sűrűbben gömbölyödik a gyümölcs, de a ke véske sárgadinnye is ehetetlen, pedig az Itt fogja várni Süvegesné. Göbölyös a csiklandós gondolattól átölelte Sárikát s ez melegen hozzásimult. — Eső lesz — mondta komolyan és halkan Sárika. — Eső? — döbbent meg Göbölyös s valahogy mégse bánta volna, ha csak­ ugyan esik. De hát nem esett. Száraz felhők fedték el a napot, igazi aratóknak való idő volt. Ezen a helyen két kombájn is aratta-csépelte a gabonát, a kaszásoknak is kévét hordani és kepézni kellett. Göbölyös is ráfanyalodott az asszony-munkára Kis idő múlva Sárika is odament mellé, a borús, hűsebb időben ő is elhuzigálta a tarlón a kévéket, még ugyancsak szaporázta, hogy az ura alig győzte kepébe rakni. A várandós test úgy ringott, mint az érett búzatábla. Göbölyös úgy találta, hogy Sárikának finomabb bőre van, mint annak a keményhúsú, lilabőrű Süvegesnének. Az ám Süvegesné meg merre van? Nem sokáig kellett kutatni a szemével, ott feltünősködött, kacérkodott, viháncolt az egyik kombájnvezetővel. Pelyhesállú, szőke kölyök a kombájnos, de ennek a telhetetlen asszonynak nem számít, csak nadrág legyen. — Cafat! — motyogta Göbölyös. Ahhoz is mégegyszer kellene születnie Süvegesnének, hogy hírbe hozza magát miatta! Hiszen ezt kézről-kézre adják, le se megy róla a férfiszag. Dél tájban Göbölyös mégis megörült, amikor Süvegesné biztatóan rákacsintott. Hogy kitalálta, hogy ilyenkor jó elterelni a figyelmet! Csak cicázik a kombájnossal, csalja, ámítja. Ilyen csuda ravaszság nem telne ki Sárikából! Suba Józsi bácsi bukkant elő, két kévét ő is felkapott, úgy farolt Göbölyöshöz: — Vigyázz a feleségedre, Pali! Vagyunk elegen, óvhatod. — Csak sétálok, Józsi bácsi. Könnyebb lesz a szülés — mondta az asszony. — Hogyan hívjátok majd, ha meglesz? Sárika felegyenesedett s alaktalan testéből tejes jószag áradt. — Pál lesz ez is! — S ha lány lesz? — Fiú lesz! — mondta magabiztosan az asszony s Göbölyös hálásan tekintett rá. Nagyon-nagyon jólesett, hogy Sárika olyan természetesnek veszd, hogy Pál lesz. A Göbölyös családban mindig első férfiak voltak a Pálok, íme most az ő fiúkban öröklődik a név. 38 �S ez a nagy jóérzés és az együttes munka el is feledtette vele, hogy neki ügye lesz Süvegesnével. Este se jutott volna eszébe, ha Süvegesné oda nem megy a vályú­ hoz. Süvegesné úgy emelte a vályúba a lábát s úgy mosogatta nagy igyekezettel, hogy minden mozdulat hívás, figyelmeztetés volt. Sötét, nehéz éjjel nyomakodott a tanyára, belepett minden zugot árnyékával. Apró esőcseppek cseperegtek. Az istállóban petróleumlámpa világított. Villany is lesz itt, csakhogy még befe­ jezetlen az építkezés. Ez a tilosban járóknak kedvez, mert ha elfújják a lámpát, nem egykönnyű fényt kattintani. S elfújták. Göbölyös éppen csak annyit tudott megfigyelni, hogy közvetlen mellette vac ko­ lódott Süveges, amellett meg Süvegesné. Süveges nyomban úgy aludt, mint a disznó, még röfögött és horkantott is hozzá. Kis idő múlva egy mezítlábas árnyék suhant ki az ajtón. Göbölyös megérezte. — Forró vagy, Pál — suttogta Sárika s úgy simogatta a férfit, mint aki lázat talált. Lélegzetmentes, csendes éjszaka volt, csak az istálló vendégei neszeztek, félálom­ ban. Göbölyös minden szívütése a Süvegesné egy-egy szapora, lépése volt. Most ke­ rülte el a górét, most kerüli meg a kacsaúsztatót, most tér a friss csapósra s most, pontosan most, megérkezett a dinnyeföldre a csőszkunyhóhoz. Sárika tenyerével hűsítette az ura homlokát. Göbölyös nem bírta tovább. Két marokkal rázott lelket a málészájú Süvegesbe. — No! Mi a baj? — A Juci vár rád . . . A csőszkunyhónál. — Mit akar? — Imádkozik! — Imádkozzon, ha ahhoz van kedve — mondta Süveges és aludt volna tovább. Göbölyös a lelket is megrázta benne. — Eridj, ha mondom! A hülye istenedet, minek házasodtál meg, ha folyton-furt csak aludnál! Süveges kábán, félálomban kászálódott. Most meg Sárika homlokán kelt volna el a vizesborogatás. A forróság elárasz­ totta, mintha a nap fűtene. izzón, Hozzásímul t, amennyire az erős hasa engedte, a férfihoz, az urához, a nagy derék emberhez, akit hiába vár Süvegesné. Az övé ez a férfi ,az övé és a gyereké és ők nem adják oda senkinek. Soha-soha nem adják. De hiszen Pál se menne el semmi pénzért. 39 �PARÓCZAI GERGELY versei: Szerettem mindig ... Szerettem mindig a nyári éjszakákat: a magot szülő föld nehéz szagát, tárt ablakok, vizek sötét csendjét, s a vizek-menti álmos békakórus mély-tónusú nyújtott énekét. Szerettem mindig a szerelmesek tükrét: a változóan fogyó-növő holdat, s a holdas terek bársonyos homályán lüktető tücsökzenét. Szerettem mindig a csókok pihegését, és szemet húnyó platánok alatt lányok mellein bicsakló öles férfivágyat, s a legszebb altatót: ahogy az égnek néhány halk virága dalolja illatát. Az én kedveseim Az én kedveseim mindig a szépség harmattól terhes mezejéről jönnek S ölelést rejtő szép kezeikben jókedvük legszebb rózsáit hozzák Szájukon gömbölyű csókok zengve éhesednek Kibontott hajuk zizegőn sóhajt az ujjaim után És jönnek egyre csak jönnek az én kedveseim A karcsú-szárba szökkent hóviráglábú lányok S ha meg akarom csókolni őket tiltó kezükben elhervadnak a jókedvükből kinyílt legszebb szál virágok. 40 �AVAR PÁL: HABÓK Az igazi nevét nem írom ide. Az erős emberek nem szeretik, ha cselekedeteik lelki okát kiteregeti valaki. Már pedig Habók igen erős ember volt. A legerősebb azok közül, akiket valaha közelebbről megismerhettem. Régi tapasztalat, hogy aki képességeivel kiemelkedik az átlagból, annak sok írigye támad és csak azt várják, mikor csúsztathatnák el egy dinnyehéjon. Két esztendeje annak, hogy Habók bevonult katonának. Egy egész délelőtt ott üldögéltek az újoncok a laktanya udvarán és Habók már akkor szemet szúrt a töb­ bieknek. A mindenkinél legalább egy fejjel magasabb lakatossegéd olyan hatalmas katonaládán ült, hogyha éppenséggel lány lett volna, egész hozománya belefér. Lapát-nagyságú tenyerével a láda oldalát simogatta, a fogantyút zörgette, amely bizony akkora volt, hogy akár kengyelnek is beillett volna. Habók már az első nap feltűnt mindenkinek, pedig nem düllesztette a mellét és a muszkliját sem mutogatta. Ellenkezőleg: olyan lagymatagon vonszolta magát, akár egy bánatos oroszlán. — Sokat szenvedhetett vele az édesmamája! — súgtak össze egyesek a háta mögött. — Jaj, de muris lesz, ha nem akad rávaló mundér. Még hazaküldik . . . — Sokba fog kerülni a hazának, — mondogatták nevetve, — külön fazont kell neki csináltatni. A kuncogás csak akkor csillapodott, amikor Habók is észrevette, hogy őrajta derülnek. Ilyenkor kényelmetlenül érezte magát és csak úgy recsegett-ropogott alatta a katonaláda, ahogy fészkelődött a tetején. Majd egy őrvezető tűnt fel az udvaron és kemény léptekkel közeledett a csoport felé. — Emberiség! — kiáltotta vagy ötven méterről. — Itthagyni a cuccot, sorakozó! Felvételezzük a szerelvényt. In-dulj! — Vezényszavától zengett az udvar és miközben szemügyre vette a görbe sorokat, a nagy lapaj láttán nevetve csóválta meg a fejét. A raktárban mindenkinek a felszerelésre volt gondja. A legtöbbnek odahaza azt mondta az apja: vigyázz, milyen bakancsot kapsz, mert duplán kibabrál veled a béka­ ügetés, ha a sarkad kisebesedik. Ezek divatjukat múlt aggodalmak voltak az új hadseregben, de azért mindenki azon igyekezett, hogy kényelmes lábbeliben sajá­ títsa el a regulát. Amikor aláírták az átvételt és a raktárfolyosón híven őrizgették az öltözetet, a puskát, a derékszíjat, a bokacsatolószíjat, meg a többit, a figyelem ismét Habókra 41 �terelődött. A jóslás beteljesedett. Nem ruha, de még puska sem akadt neki való Akármennyire kiengedte a szíját, a könyöke csak nem fért ki rajta. Igy aztán Habók három napig civilben lóbálódzott a sorban. Amikor megkezdődött a kiképzés, valósággal vérszemet kapott a társaság. Min­ denáron meg akarták semmisíteni a magányos óriást, de úgy, hogy az elveszítse erejét. Itt is volt ugyan kopasztás, de az ebből a szempontból nem járt sikerrel. Nem úgy, mint a néhai Sámson esetében. Alaposabb elbánás volt, amikor az egyik tereptani órán elkeresztelték. A névadás a következőképpen történt. Az oktatótiszt az óra végén feltette a kérdést: — Tehát? Hogyan álcázzuk m a­ gunkat bokros terepen? — és még hozzátette. — Remélem mindannyian idefigyeltek! Néma csend következett és egy lélek sem jelentkezett. A tiszt akkor a hosszú újoncra mutatott. A kérdezett nagy üggyel-bajjal szabadította ki magát a szűk pad­ ból és fülig vörösödve rákezdte: — Ha bok . . . ha bo k . . . ha bokros terepen állunk, hát . . . — nyögte és krákogni kezdett. Aztán motyogott valamit, de azt már senki sem hallotta, mert addigra kórusban zengte a szakasz.: — Habók! Habók! Habók honvéd hozzám! — Még a kiképző hadnagy is neve­ tett, s ezzel megle t t a keresztelő. Ám a fegyelemmel bajok támadtak. Ugy elkanászodott az újoncgárda, hogy csak erélyes eszközökkel lehetett újból ránc baszedni. Igy lett a mi hősünk neve Habók, amivel azt is kifejezésre akarták juttatni a társai, hogy egy kicsit habókos, magyarán szólva gügye. Ebben persze nem volt igazuk; az irigység azonban gyakran szül hamis ítéleteket. Habók türelmesen viselkedett, nem látszott rajta, hogy valami is bosszantaná. Volt annyi önbizalma, hogy ha arra kerül a sor, könnyedén lefricskázza magáról a csipkelődő szúnyogo kat. Tűrte a gúnyolódást. Ezt meg is mondta, mert azt remélte, hogy minden tűzpróbát kiállt. Igy hamarabb megnyugszanak a kedélyek. Ugyanakkor azonban azt is hozzátette, hogy csupán egy dolgot nem tudna elviselni, ez pedig a rabság. Amikor jobban megismerték és megállapították róla, hogy voltaképpen igen szelíd ember, aki a légynek sem árt, akadtak, akik ingerelni kezdték. Persze csak, ha négyen-öten voltak együtt. És akkor sem egész komolyan, csak hogy kipróbálják az erejét. Ugyan mit bír egy ilyen tohonya ember, aki még a füle tövit is lusta meg­ vakarni? Alig várja, hogy elhangozzék a „pihenj”, „szerelvényt igazíts” és máris úgy elhagyja magát, mint egy gólya a békátlan tó közepén. Nos, az ilyen erőkóstolásnak rendszerint az lett az eredménye, hogy félkézzel mind szétszórta őket, ahányan csak voltak. Valósággal szétfreccsentek körülötte. Örülhetett, aki csak az oldalát fogta után, és nem eredt el legalább az orra vére. De még ennél is kellemetlenebb volt az ágyak, a csörömpölve szétgurult csajkák és hátizsákok helyreigazítása. Aki volt katona, annak van fogalma arról, mit jelent az ágyaknak asztallappá való kiképzése és más hasonló szabályszerűségek. Lassacskán barátai is akadtak Habóknak, és éppen azok közül, akik legalább egyszer átélték a megalázást, amit az ilyen erőpróba eredményezett: amikor Habók az 42 �ablakmélyedésben ülve szemléli a megvert had szorgoskodásait. Őmaga persze a kisujját sem mozdította ilyenkor. Még akkor sem, ha történetesen az ő ágyát is érintette a dulakodás. A feszültség hétről-hétre enyhült körülötte és Habók lassan minden esti szó­ rakozásban részt vett. A tavaszi táborozáson zenekart alakítottak. A zsenge fűzfa­ vesszőkről szuronnyal való ütögetés után lehúzták a héját és sípot készítetek belőle. Voltak, akik falevélen fújtak ki nótát. Habók egyiket sem ltudta, így ő lett a nagy­ bőgő. Tenyerét a meztelen hóna alá szorította, karját vállból le-felmozgatta és így brummogott. Muzsikus ember füle kétfelé állt volna, amikor rákezdték, de ők jól szórakoztak rajta. Sőt tudásukat odáig fejlesztették, hogy a portyázás végén a tábortűznél is felléptek vele. Az egész zászlóalj dőlt a nevetéstől. Egyik este a puskatisztogatásnál ismét kijelentette Habók, hogy ő csak egyet nem tudna eltűrni: ha véletlenül fogdába kerülne. — Addig püfölném az ajtót, rugdosnám a falat, ameddig ki nem szabadulnék. Vagy ott pusztulnék el. Ott én! — lóbáltá ide-oda a fejét. Erre senki sem felelt, mert hogyan-hogyan nem, mindenki elhitte, amit Habók mondott. Ha valaki, hát ő megcsinálná, amilyen hatalmas bivaly. Elhitték. Ám, ugyanakkor mintha bolha csípte volna meg őket, az egész szakasz viszketést érzett az oldalában. Ugyan mi lenne, ha mégis megtörténnék, hogy Habókot valamiért bedugják az egyesbe? És alig bírták kivárni, hogy lefekvés előtt kimenjen pár percre a szobából, máris összebeszéltek. Vizoli Sanyi vitte a szót. aki szintén erős legény volt, kovács. Ezért eddig sohasem kezdett ki Habókkal. Nem is tartozott a barátai közé. — Gyerekek, megvan! Mostanában lesz a születésnapja. Azt mondta, szombaton. Talán kapunk kimenőt és akkor elmegyünk vele egy vendéglőbe, leitatjuk és usgyi, otthagyjuk őt az asztalnál. Mink meg szépen hazajövünk. Mindenki tudta, hogy Vizoli nagy ellensége Habóknak. Sorrendben ő volt a második legerősebb a szakaszban. A paraszt Futaki Dani is csak utána következett, de őt már elhajította egyszer Habók. Az ötlet kicsit hátborzongató volt, de vajon ki mert volna Sanyival ellenkezni? Egy kézfogás vele és még másnap is fájdalmasan ment a puskatusra való csap­ kodás, a „lábhoz” vezényszónál. A sátáni gondolat valamennyiüket megejtette. És egyetlen áruló nem akadt. A fegyelem egész héten át kifogástalan volt. Mindenki kivételes szorgalommal tanult. Igy nem volt kétséges: szombaton meglesz a kimenő! Meg is lett. Méghozzá minden úgy kezdődött, ahogy eltervezték. Némi nehézség azért így is támadt. Először az, hogy a ritka alkalmat senki sem akarta elszalasztani. Sőt más szakaszbeliek is megneszel'ték a készülő vesze­ delmes mókát és ők sem akartak kimaradni belőle. Ilyen sokan pedig nem fértek sehová. Csak nagysokára leltek olyan vendéglőt, ahol több, mint a fele leülhetett. Aki nem, annak közben átadták a helyüket és így felváltva ültek meg álltak. Tíz óra elmúlt már és Habók még színjózan volt. Ráadásul — és itt adódott a második nehézség — nem is igen akart inni. Folyton szabódott, hogy nem szereti az italt, mert hamar megárt neki. 3 4 �— No hisz nem baj! — szólta el magát izgalmában Vizoli Sanyi, aki a legjobban szurkolt. Neki bizony nehéz volt megőriznie a józanságát, mert egyre-másra hajto­ gatta fel a poharakat idegességében. Mások meg rémképet láttak. Azt ugyanis, ahogy Habók „püföli” a fogda oldalát és „vagy szétveri”, vagy pedig . . . Del erre már senki sem mert gondolni. Többen kuncogtak és éltették Habókot. Akadt olyan is, aki spicces fejjel pohárköszöntőt rögtönzött. Az idő pedig rohant. Tizenegy óra felé már nagy volt az izgalom. Akkorra azonban az eredmény is jelentkezett. Habók laposakat pislogott és öklét tehetetlenül rakosgatta ide-oda az asztalon. Egy­ szer aztán a poharát is feldöntötte és a feje a mellére hanyatlott. Pedig alig ivott meg egy fél litert. Azt is csak azért, mert egyszer van egy esztendőben születésnap és ilyenkor bánja a fene. Egyesek szedelőzködni kezdtek. Féltizenkettőkor már csak hárman ültek Habók mellett: a kovács meg még ketten a kíváncsiak közül. Végül ők is kereket oldottak. A pincérnek azt mondták, hogy csak szükségre mennek, aztán visszajönnek a bajtársukért. Aztán ahogy kiléptek az ajtón, rögtön iramodtak a laktanya felé. Éj­ félig szólt a kimenőjük és Vizoli Sanyi sem akarta megkockáztatni, hogy Habókkal egy napon kerüljön a fogdába és közvetlenül kelljen megtapasztalnia a szabadulási ostromot. Éjjel alig aludtak valamit. Legjobban a kovács hánykolódott az ágyában. Ha kitudódik a dolog, nagy baj lehet belőle. És ha eddig megúszta az erőkóstolást, most aligha fogja. Még az is eszébe jutott, hogy Habók egyszer azt mondta: — Az üzemben a darus szeret a legjobban. A tengelyeket magam szoktam emelgetni. Ő addig nyugodtan pipázhat. Vizoli nem tudta mi lenne jobb? Ha az éjszaka folyamán megjönne Habök és jól kialudva, nevetve törülgetné a szemét . . . ? Igaz, a fogda akkor is hátra van. Vagy csak egy hét múlva? Akkor meg már a hadbíróság is jöhet, a kivizsgálás és akkor jaj nekik. Valami hasonlót éreztek mások is. Délelőtt az alaki kiképzésen többen balra fordultak a „jobbra át”-nál, az elméleti órákon sem tudtak figyelni. Sanyival ötször is elismételtették a jelentkezést, mire sikerült hibátlanul meg­ csinálnia. Szomorú napok következtek. Minden óra egy esztendőnek tűnt. Végre! Megjött az értesítés: „Habók kórházban fekszik. Nincs komolyabb baja. Rövidesen hazaengedik.” Mindenkinek felragyogott a szeme. Gondolták, ha beteg, azt úgyis hamar ki­ heveri. Ám az aggodalom mégis újból kiült az arcokra: „Mi lesz, ha visszajön? A fogdát megúszta ugyan, de minket tönkrepüföl” — ismételgették egymás között. A kovács már szólni sem tudott. Érezte, hogy nemsokára vége a veretlenségé­ nek. Már el is képzelte, mit fog kapni. Akkora pofont, hogy belesápad. Jobban teszi, ha nem védekezik. Többszörösen átgondolta magában a találkozást, s abban állapodott meg, hogy egyszerűen odaáll Habók elé és azt mondja neki: „Én vagyok a bűnös, üss, ahogy akarsz!” A kezét is le fogja szorítani a nadrág varrására. Talán így elmarad az „erőpróba”, na meg a bajtársi becsület is ezt diktálja. 44 �Egy hét múlva aztán elérkezett a várvavárt pillanat. Kiképzésről jöttek haza. A napos már messziről ujságolta, hogy megjött Habók. Látszatra semmi baja, csak mindig vihog, mintha bel volna rúgva. — Menjünk be hozzája együtt — rebegte Vizoli sápadt ajakkal. — Igy jobb lesz. — Persze mindenki tudta, hogy fél a nagybátor is. A kovács azonban most nem törődött semmivel, csak ment mindenütt a többiekkel. Az ajtónál megálltak és vártak egy-két percig. Arra nem is emlékeztek később, hogy léptek be az ajtón, csak egyszerre bent voltak valamennyien. Habók az ágyon feküdt és a kilincs zörrenésé re olyan fürgén pattant fel, ahogy eddig még soha. Azt hitte, az ellenőrzés jön, és napközben tilos az ágyon feküdni. Mindannyian odasorakoztak köréje. Egy perc is eltelt, de senki nem szólt sem­ mit. Vizoli tért magáihoz leghamarább. Sokáig viaskodott magával, de nem akart kiállni a fejében oly sokszor ismételt szöveggel. Habók szemében nem fedezett fel haragot. Inkább valami ünnepélyesség csillo­ gott a tekintetében, mint aki távolléte alatt rájött valamire és most annak örül szer­ felett. — Ne haragudj!. Csakis én vagyok a hibás! Egyedül . . . — mekegte Vizoli Sanyi és kezét nyújtotta. Majd megrettent egy kicsit, hogy talán túlságosan aláza­ tosnak tűnik a többiek szemében. De még mielőtt javíthatott volna, megszólalt Habók: — Szégyellem,, hogy az a kis bor annyira megártott. Na, de az a kórház gyere­ kek! Ha az ember nem beteg, hát szörnyű! — És akkor még valamit e l akart mon­ dani, de egyszerre elfogta a nevetés. Háromszor is belefogott, mire sikerült ki­ nyögnie: — Képzeljétek, pár nap múlva áttettek az idegosztályra, a bolondokhoz! — fulladozott a nevetéstől. A feszültség végleg feloldódott. — De én úgy ránéztem az ápolókra, meg az orvosra, hogy azok rögtön össze­ súgtak és azt mondták: „Nincs magának semmi baja, menjen vissza!” — És Habók nevetett, nevetett. A többiek kórusban kisérték. — S tényleg még aznap elenged­ tek. Lel tet is adtak, — mondta és keresgélni kezdett a zubbonyában. Amikor meg­ találta, sorban megnézték, mindnyájan. A latin szavakat azonban senki sem értette meg. — Sine morbo — böngészte Vizoli. — Meg az ördög tudja, mi van még ide írva — vigyorgott felszabadultan. Habóknak az ezredorvosnál kellett jelentkeznie. Oda is elkisérték valamennyien. A gyengélkedőnél azonban lemaradtak és nevettek, nevettek. — No, ez jópofa! Egy csöppet sem haragszik. Még kiderül, hogy tényleg süsü! — kac arásztak. Azt azonban már sehogy sem tudták megérteni, miért jön ki Habók lógó orral az orvostól és mit legyint úgy a tepsi tenyerével. Nehezen tudták szóra bírni. Azt mondja az orvos: jelentést tesz a parancsnoknak, hogy szimuláltam. Akkor mesélte el Habók, hogyan került a kórházba. 45 �Hajnal felé ébredt fel a vendéglőben. Utána kisétált az utcára. Ment pár száz lépést, majd az az ötlete támadt, hogy lefekszik az út közepére. Jöttek a mentők, és ő addigra már színjózan volt és a szívét tapogatta. — Hű, ebből baj lesz! — állapította meg valaki. Vizoli Sanyi szeme előtt karikák jelentek meg. — Odamegyek a parancsnokhoz és mindent elmondok neki őszintén. — Még mielőttt az orvos jelentené . . . — szólalt meg és úgy tett, ahogy mondta. Csakhogy a többiek is követték. Másnap az egész szakasz ott állt „vigyázz”-ban a zászlóalj-kihallgatáson. Sanyi úgy helyezkedett, hogy őrá kerüljön a sor legelőször. Mindent úgy jelentett, ahogy történt. Meg is kapták érte, amit megérdemeltek: két hónapig se szabadság, se kimenő. ☼ Három nap múlva azonban kitört az árvízveszély és az ezred mentésre indult Az újság is megírta, hogy Habók néhány társával egy egész falu vagyonát men­ tette ki a vízből. Amikor a gát hirtelen átszakadt, csónakon, búváröltözetben hord­ ták ki a zsákokat, a bútort. Habók még emberéletet is mentett. Azt írták róla, de el is lehet hinni, hogy egyik hóna alatt egy zsák lisztet, a másik alatt meg egy beteg öregasszonyt cipelt ki egyszerre. Persze, hogy a veszély elmúltával visszakapták a kimenőt, és egy igazi nagy katonamurit csaptak. GONDA ZOLTÁN: Sziráki udvar 46 �TÓTH ELEMÉR Z o n g o r a v e r s e n y 1966 Labrana ]orge Gomeznak 1 2 Jár-kel Jaj, keserít, Európában ha dúlják az ősz. erőmüveid. Bartók, Forradalmak Liszt muzsikája zengzetes zeng fel. igéretével Lehull átkiáltoz a tájra, újra hazádnak sikolt. a latin földrész. Benne Az államokból a visszhangos föld szállnak a sí-rí. gépek fölétek. Engem Nem féltelek sirat Ázsia, én mégsem engem. Labrana Jorge. 3 Sötét bikák a zongorák. Ha mind eléd futnának, hátuk lenne a fényes út. Azon jutnál a holdra. 47 �ERDŐS ISTVÁ N A SZOBRÁSZ Nem az a fiúcska volt, akit esténként jószagú mesékbe pólyálva fektetnek ágyba anyukák, nagymamik. Ezen az estén is addig faragott, amíg csak fel nem állt az asztalra a ló. Szép volt, különösen az árnyéka. Megnézte jobbról, megnézte balról, mindenhogy tetszett. Legszívesebben hangosan felkacagott volna, de csak nyújtóz­ kodott egyet, aztán ledobta magáról az ingét. Holtfáradt nagyapja már javában horkolt az ágyban, amikor odab újt mellé. Nem is annyira mellé, mint inkább a fal tövébe kuporodott. Éjfél lehetett. Fülére húzta a dunna csücskét, de a horkolást úgyis csak hallotta. Nem tudott másra figyelni. Előbb térddel, majd könyökkel, finoman oldalba bokszolta az öreg embert. Aztán húzódott vissza a fal mellé, mint aki álmában fordul. Ha szokás szerint fe l­ nézne az öreg, nehogy azt higgye ébren, s zántszándékkal lökdösi, merthogy nem tud elaludni a horkolástól. Amint rövid cihelődés után lecsendesedett a nagyapja, kinyitotta a szemét. Különös sötétség-szagot érzett a szobában. A hűvös falhoz szorította homlokát. Az orra hozzáért a falvédő kékruhás angyalaihoz. Lovagolt azon a lovon. Bánatára nem kard, virág volt a kezében. Körülötte mindenütt gödröket ástak izmos, barnára sült vállú férfiak. A sok nagy, mély gödör között egyetlen út vezetett a város felé. Csak ezen az egyetlen úton mehetett. Nézte a különös kék fényekkel idefénylő várost. Valami rémülettel vegyes vágya­ kozás kerítette hatalmába, hogy odamehessen. Maga mögött, úgy érezte, messziről hangzó patakcsobogást, pacsirtaszót lobogtat a szél. Vissza akart nézni, de nem vehette le szemét az előtte fénylő álomvárosról. Ügetésre ösztökélte a lovát. Eleinte csak ámult, hogy ezek a hatalmas termetű emberek, akik a gödröket ássák, meny­ nyire nagyon fiatalok, de ahogy haladt, megszokta a látványt. Izzadtságtól fénylő szép kölyökarcok nevettek fel rá. Megállította a lovat, s odakiáltott az egyiküknek: — Hát ti mit ástok? — Gödröt. — Minek ez a sok gödör? — Felhőkarcolókat építünk, jó mélyre kell alapozni. Megköszönte a választ, elégedetten bólintott maga elé, aztán ment tovább. A szobrász szemével csodálkozott, milyen szép formájúak ezek az emberek; és mére­ gette a távolságot, amely még elválaszthatja a várostól. Nagysokára, ahogy kocogott vele az a ló, közvetlenül az út mellett megpillan­ tott egy lányt. Hatalmas gödör peremén álldogált. Kék ruhában volt, haja pontosan a homloka közepén volt ketté választva, keskeny kék szalag fűzte szorosra. Mosolygott Odadobta neki a virágot, amelyet eddig a kezében tartott. A lány nem kapott a virág után, s az belehullt a gödörbe. Leugrott a lóról, odalépett a lány mellé, szoro­ san elébe, úgy nézett a gödörbe, a virág után. A virágot elnyelte a mész. Meg kellett kérdezze a lánytól, miért van ennyi tengernyi mész a gödör alján. A lány csak szomorúan mosolygott. Megsürgette. 48 �— Miért? Miért? — Ide fogjuk temetni a halottainkat — válaszolt a lány. — És a felhőkarcolók akkor hogyan épülnek majd? — Nem fognak épülni. Ide nem fognak épülni. Ők hiába akarják, sajnos, nem fognak épülni. Bár sikerülne nekik! Sehogysem értette, miért ne épülnének itt felhőkarcolók, ha egyszer azok a vidám arcú emberek felhőkarcolóknak ásnak alapokat, és csak amikor már úgy haladtak együtt az úton, hogy a lány ült a ló hátán, ő meg vezette a lovat, akkor tudta meg, hogy itt minden összefüggésben van a várossal, mely kék fényeivel egyre közelebbröl idefénylik. A lány elmondta a fekete kosok kertjének történetét. Hogy ez a hely, ahol járnak nem is olyan régen az élet-almák kertje volt. A kü­ lönös almaágak itt egyenest a földből nőttek, s a termés, ahogy elmúlt a tél, naponta beérett. Napnyugtakor minden nap a közeli hegyekből kövér fekete kosok ereszked­ tek alá csapatostul, és a megérett piros almákat szarvaik közé vették, feldobták a levegőbe, aztán összetiporták. Akkor még ezek a fekete kosok voltak a kék város szent állatai. Soha emberfia szembe nem szegült volna velük a gyümölcsökért, hiszen úgy szokták meg évszázadokon át az emberek, hogy az életfák gyümölcse a szent kosoké. Ugyanakkor a városban az egymás után felnövő nemzedékek mindig sápadtabb, csenevészebb gyerekeket neveltek. A meseszép város hatalmas palotái között egyre rövidebb ideig éltek az emberek. Sokan már harminc- negyven évesen, arcukra száradt bőrrel, félig elborult aggyal belehaltak a teljesíthetetlen vágyba, hogy ehet­ nének az életfák gyümölcseiből. Mígnem egy külvárosi pap fiaként felnőtt egy férfi, Murrata volt a neve, aki magafonta ostorral, egy estén, távoli hegyoldalra össze­ ácsolt karámjába terelte a szent fekete kosokat, s háziállattá szelídítette valamennyit. Attól kezdve a kék város gyermekeinek értek be estelente az életkert almái. Úgy megszépültek, megerősödtek az emberek, mintha valamennyiüket külön-külön gyúrta volna egy-egy Isten azon a bizonyos hatodik napon. A fekete kosok szenve­ délyes papjai maradtak csak rútak, csontváz-sovány, ijesztő jelek a város utcáin. Bosszút forraltak, s vak dühükben egy éjszaka kivágták mind az élet-almaágakat, megölték Murratát, lemészárolták a megszentségtelenített szent kosokat, és híresz­ telni kezdték városszerte, hogy amíg világ a világ az a hely, ahol a kert volt, temető lesz ezután. A város férfiai nem emeltek kezet a szent papokra, de nagy tanácsot tartva elhatározták, hogy az élet-fák kertjének helyén új várost építenek, szent állatok és szent papok nélküli várost. De az alapokat is már hiába ásták emberfeletti munkával, erőfeszítéssel, a kék város papjai tönkreteszik, mésztejjel elárasztják, beomla sztják, amit ök nappal kiástak. Azon lehet a legjobban csodál­ kozni, hogy azok a férfiak a másnapreggeleken mindig töretlen kedvvel kezdik újra a munkát . . . Mire a lány befejezte a történetet, elérték a város szélső házait. Káprázatos összhangban, bámulatos finomsággal kapaszkodtak egymásba házak, paloták, kertek, utak. Egy rózsafáról rózsát akart szakítani a lánynak. A virágokkal úgy látszik sehogysem volt szerencséje, mert egy sugárút felől fújni kezdett a szél, s a rózsafa­ ágak egyáltalán nem akartak megmaradni a kezében. A lány nevetett, mint egy almaképű csecsemő, de hirtelen abbahagyta a nevetést, furcsa harangszó buggyant ki egy távoli toronyablakon. Mondott valamit a lánynak? 4 49 �Mindenesetre megremegett. A szél belekapaszkodott a hajába, s ő már hiába kapott a lehulló szalag után, a dús szőke fürtök fellobogtak az égre. Az ég, ahogy alkonyodott, lila színre változott. A felhők sárga vonalakkal össze­ szabdaltan unatkoztak a hegycsúcsok fölött. A lány felindult hangon beszélni kezdett. — Az én apám is a szent kosok papjai közül való, s az én testvérbátyám volt az a férfi, Murrata, aki . . . Akinek talán éppen saját apja kezétől kellett elpusztulnia. Meg akarta fogni a lány kezét, szólt volna hozzá, de ő égre szegte a fejét, le­ ugrott a lóról, lángoló szemekkel berohant egy há2 ba, majd kis idő múlva, furcsa ostort tartva kezében, visszatért. — Ez az ostor — lépett mellé. Jól ismerte azt az ostort. Akkor rögtön nem tudta volna megmondani honnan, de jól ismerte az ostort. Igen, igen. Ahogy csördített vele egyet, a hangja is ismerős volt, meg a rántása is. Csak szorította a szépen faragott nyelet, és olyan erő, elszánt­ ság feszítette belülről, amilyet még sohasem érzett. Tudta, hogy most csak mernie kell. s minden az akarata szerint történik. És mert. Mire leszállt az éjszaka, a fekete kosok papjait — különös nyáj volt — beterelte ugyanabba a helyi karámba, ahol Muratta őrizte volt a szent állatokat. A papok gyűlölettől égő szemekkel, görcsösen felemelt fejjel jártak fel- alá a hatalmas körülkerített téren és érthetetlen szavakat visongtak az ég felé. Rajta, az idegen, nem volt hatalmuk, s harmadnap, lehajtott fejjel, hogy éhen ne vesszenek, már erdei gyümölcsöket kerestek a dús fű közt. Akkor távozott közülük, mikor a papok megtisztították a szent kosok forrását is, hogy tiszta vizet ihassanak. Lenn a völgyben vártak rá azok a kölyökarcú férfiak, és szántszándékkal megölték szép lovát, hogy el ne mehessen innen sohasem. És azok a gödrök nem holttestekkel teltek meg. hanem oszlopokkal, melyekre akár az egész világot is rá lehetne építeni. Csak az a szép ló . . . Alig pirkadt a hajnal, nagyapja kapálni indult a mezőre. Az asztalon meglátta a fából faragott lovat Nocsak, lépett az asztalhoz, s kezébe vette, mustrálgatta a szobrot, aztán betette a tarisznyájába a kenyérszalonna mellé. Majd megmutatja mindenkinek ebédidőben, micsoda dolgot művelt megint az unokája. Ő csak akkor ébredt fel. amikor az ablak alatt a csordás trombitált fényes trom ­ bitájával, legelőre verbuválván a teheneket. Az asztalon nem volt ott az a ló. Egyszerre annyira hideg lett az ágy, s ijesztően üres a szoba. Elsírta magát, de aztán, még félálomban, úgy gondolta, hát hogyan is lehetne ott . . . S elhatározta rögtön, hogy még aznap hozzákezd kifaragni újra azt a paripát. 50 �SZABÓ KÁROLY: Az Édes Élet után Ha egyáltalán élhetnék, n em le n n ék más, mint az Édes Élet Steinere. Írn ék , család om len n e, s szom b a ton k én t énnálam c se v eg n e barátok tarka sereg e. Hogy öngyilkos lennék-e ? Nem valószínű. Ha érezném, hogy a világ házamra rászakad, izomfeszítve, ágaskodva tartanám még a falakat. S ha az atom halál baglyát látnám ülni a h áztetőre, n em öln ék rakásra sen kit m ár előre. M ert m égis csa k ostoba, ki m eghal, h ogy m eg ne k e llje n halnia. 51 �KISS SÁNDOR GYERMEKÁLDÁS A szerkesztő asztalán nagy mennyiségű híranyag hever. A világ minden tájáról érkeztek, apróbbak, hosszabbak, a távirati irodák, a tudósítók jelentései. A holnapi lapnak nagyrészüket hozni kell. A szerkesztő beletúr a hírhalmazba, némelyikbe beleolvas. „ . . . a Mann városában pénteken az óriási esőzés következtében kelet­ kezett árvíz száznyolcvan halálos áldozatot követelt. Az eddig megtalált holttestek száma volt ennyi, de a közlemény szerint számítani lehet arra, hogy az összeomlott házak romjainak eltakarítása során még újabb holttesteket találnak. A kórházakban kettőszázötven sebesültet kezelnek.” Közben azt gondolja, hogy száznyolcvan halott alig jelent valamit. Vietnamban a szabadságharcosok csaknem félmilló ellenséges katonát semmisítettek meg. Azok is halottak. Azok is emberek. De nem megy így. Mindent el kell olvasni, át kell rágni magát az anyagon. Olyan személytelenül, amennyire lehetséges. Ha egy pillanatra behúnyja a szemét, akkor mégis látja az apróságot, alig két hónapos, de már is egyéniség. A szeme olyan szép, mint az anyjáé. „A felsőcsatári talkumbányában egy levált kődarab ráesett Csillag Ferenc negyvenkétéves vájárra, aki a helyszínen meghalt” . — A helyszínen meghalt — ismétli meg magában. Talán i paritanuló fia, fodrász lánya volt, akik most feketében járnak a felsőcsatári utcán. Lehetett iszákos, durva, most mindent meg­ bocsátanak neki. Kérges tenyerét esténként ölébe ejti a felesége, szemét vörösre marta a sírás. Ez maradt, nézi a tenyerét. Annyit dolgozott már életében, hogy el­ mondani is nehéz lenne. Másoknak három élet kevés volna hozzá. Júlia a legszebb lány volt az osztályon, s most határozottan emlékszik, hogy hosszú ideig észre sem vette, ahogy a legyet sem vesszük észre, amíg az orrunkra nem száll. Igy malik szét a nemes tartózkodás legendája. Akinek nincs jövője, annak nem lehet sikere a nőknél. Igaz, mindig akadnak kivételek, mint a szőke Beleznai, ez a süket alak akinek olyan a jövője, akár a mézesbödönbe esett bogáré. Buknak rá a nők, az isten bocsássa meg nekik. Amikor jóval később a szerkesztő­ séghez került, Júlia már a menyasszonya volt, de akkor már a szőke Beleznairól is tudott mindent. Tulajdonképpen nem történt közöttük semmi . . . Ugy hitt a lány­ ban, hogy erre az egyetlen lapra épített mindent. Nem volt sültbolond, ismerte a nőket, tudta róluk, hogy nem angyalok, nem ördögök, mint ahogyan a férfiak sem azok. De Júlia egészen más volt, mert mindig más, jobb az annál, mint amilyen, akihez tartozni akarunk. Még a szemünket is behunyjuk, ha kell, hogy ne lássunk. 52 �„Bosszúból követték el a kispesti gyilkosságot. Néhány órával később mind­ ketten rendőrkézre kerültek. Beismerték a szörnyű bűncselekmény elkövetését és elmondták, hogy az özvegyasszonyt bosszúból gyilkolták meg.” Egy sírkővel megint több lesz a kispesti temetőben — gondolja a szerkesztő. De mi lehet az, amiért ölni kell, mi az, ami egy emberélet kioltásával megbosszulható? Hiába teszi fel a kér­ dést, nem tud válaszolni rá, olyan ez, mint a képrejtvény, azokkal sem boldogul soha. Egy házaspár, két ember, nagyjából olyanok, mint bárki más, egy napon kést, fejszét fognak és felindultságukban megölnek egy öregasszonyt, aki könnyen lehet, hogy semmivel sem rosszabb náluk. Törékeny és olcsó valami az élet. Még furcsább, hogy az ami egyi k helyen bűn, a másik helyen erény. S még a föl d ugyanazon pontján is egyszer becsület, másszor gazemberség lehet valami. „A Thuan Phong dél-vietnami személyhajón asszonyok és gyerekek utaznak Dau Tingbe. Két amerikai helikopter kering a fejük felett. Géppuska és rakétatűz A parton állók közül néhányam menteni készülnek a szerencsétleneket, ők sem érik meg a holnapot. Több, mint kétszáz halott.” Polgári esküvő volt. A háború utáni nemzedéket már nem kötik annyira a for­ maságok, nincs jelentőségük a hagyományoknak, az életközösség biztosítéka, ha van ilyen, valahol mélyen fészkel az emberben. Ez a biztosíték végső soron minden kor­ ban az emberség, az emberség mértéke lehetett. Igen, az emberség. „Bin Dhin tarto­ mány. Jönnek a dél-koreaiak. És amikor elmennek, félszáz ember holtteste beszél a támadásról. A holttestek között huszonkettő gyerek, ugyanennyi asszony, néhány aggastyán. S aki él, többé nem feledheti ezt a napot. A megerőszakolt kislányok sem.” Júlia ma is szép, de aktkor olyannak tűnt a szemében, mint egy harmatcsepp, amiben akárki megláthatja magát, sem rosszabbnak, sem különbnek, mint amilyen. Az esküvőn fehér kosztűmöt viselt, a haját kontyba tűzte. Az ünnepi vacsora is egyszerű volt, a fölfokozott jókedv, az olcsó érzelgősség elkerülte az asztalukat. Abban az évben valahogy úgy alakult, hogy a szabadságukat nem sikerült az esküvő utáni napokra időzíteni, a vasárnap hamar elszaladt és a hétfő már alig volt más. mint az elkövetkező számtalan szürke hétköznap egyi ke. De azon a napon mind­ ketten úgy érezték, hogy boldogok lesznek. „A chillei kormány és a rézbányászok között több hete tartó feszültség véres incidenseket okozott. A rendőri és katonai erők csaknem száztagú osztagát küldték a sztrájkoló bányászok ellen, akik egy szakszervezeti épületben tartózkodtak. A két csoport között tűzharc is folyt, amelynek öt halálos és huszonöt sebesült áldozata van.” A kapitalizmusban a nagyobb darab kenyérért, a betevő falatért foggal, köröm­ mel kell harcolni. Ez a gondolat olyan természetességgel villan fel benne, mintha arra gondolna, hogy a házakon ablakok vannak. A rendőröket, a katonákat is a szükség kényszeríti arra, hogy fegyvert fordítsanak az embertársaik ellen, de a szerepük visszataszító. Visszataszító, mert nemcsak lövöldözéssel lehet kenyeret keresni, s ennél tulajdonképpen éhendögleni is tisztességesebb. „Sukarnó indonéz elnök átadta a hatalmat Suharto tábornoknak, aki azonnali hatállyal véglegesítette az Indonéz Kommunista Párt és más haladó szervezetek 53 �betiltását. A hatalomátvétel gyorsan, harc nélkül zajlott le. A főváros kulcspontjait megszállták a szárazföldi hadsereg egységei, és Suharto tábornak utasítására sok­ ezer jólfelfegyverzett katona érkezett Djakartába.” A házasságuk első éve szép is volt. Jártak külföldön, kocsit vettek, kialakították a napjaik, estéik, éjszakáik menetrendjét, mint akik egy hosszú, kiegyensúlyozott életre rendezkednek be. Júlia egy év után már azt is tudta, hogyan fordul feléje a férje lefekvéskor, ha csókolni akarja, s kicsit fanyar mosollyal mit mond, ha végzett. Aztán lassan hátat fordít és magára húzza a takarót. A híranyag lassan fogy. Nem elég elolvasni a szöveget, osztályozni, rangsorolni kell. És meghúzni ott, ahol túlságosan hosszú lére eresztették a tudósítók. Az újság­ olvasóknak úgyis a könyökükön jön már ki minden, a légi katasztrófák, a családi tragédiák, a halottak, a sebesültek. A szomszéd faluban haldokló öregasszony éppen olyan messze esik tőlük, akár a mew-yorki négernegyed az endrefal vai cigány­ teleptől. Nem lehet megakadályozni az ember saját gondolatainak beleékelődését a hír­ anyagok szürke tényei, símán gördülő mondatai közé. Házasságuk fénykorát jelen­ tette az a néhány hónap, amikor egy irodalmi díj megnyerésével anyagi helyzetük kiegyensúlyozódott. Az ünnepélyes díjkiosztás után Júlia meleg, nedves szemmel mosolygott rá, nagyon jól emlékszik, milyen boldogok voltak azon az éjszakán. Aztán a közérzetük fokozatosan romlani kezdett, hogy mikor indult meg a lavina, ma már nehéz lenne megállapítani. Talán akkor, mikor egy napon, mintha össze­ beszéltek volna, egyszerre mindketten gyereket akartak . . . „Szombaton Párizsban közzétették De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnöknek a NATO államokhoz intézett üzenetét. Az emlékiratnak nevezett levél körülbelül öt gépelt oldal terjedelmű és lényegében Franciaország aktív NATO tag­ ságának beszüntetését jelenti be a határidő megjelölése nélkül.” Akkor aztán újra két gyönyörű hónap következett, szinte újraélték a mézesheteket. Ahogy a hetek teltek, egyre inkább úgy járt haza, rohanva, örömhírre éhesen, mint aki régen esedékes levélre vár, s amikor kinyitja a postaszekrény ajtaját, megdöbben, hogy nincsen benne semmi. Hónap, hónap után, nincsen benne semmi. A szájízük lassanként megkeseredett. Annyira várták, annyira beleélték magukat, hogy a számtalanszor megálmodott gyerek nélkül a lakás kegyetlenül üresnek tűnt, s nagyon hidegnek, még a meleg fűtőtest mellett is vacogva k u po­ rogtak esténként. Alig beszélgettek egymással, néha már egymás tekintetét is kerülték. Végül orvoshoz fordultak. „Az ejtőernyősök feladata az, hogy égessenek fel, romboljanak össze mindent, minden ehetőt és lakhatót S az ejtőernyősök minden útjukba kerülő házat földig égetnek. Minden főzőedényt összetörnek, minden banánpálmát kivágnak, minden matracot felhasítanak . .”. Azon a napon, amikor mindketten vizsgálatra jelentkeztek a híres professzornál. Júlia felmondott a munkahelyén. Pár nappal az orvosi vizsgálatok után elment a vizsgálati anyagért a professzorhoz, aztán este csak annyit mondott, hogy kezelésre kell járnia, gyenge a méhe, egyéb problémák is vannak, de bíztatták, nyugodjon 54 �meg, rövidesen gyereket szülhet. „ . . . északon találkoztak az amerikaiak az iskolás gyerekekkel. Ők fent voltak, a gyerekek pedig, akiket bombáztak lent. Ötvenhét iskolásgyereket ölitek meg.” Ötvenhét iskolás gyereket öltek meg . . . Ötvenhét iskolás gyereket öltek meg. . . A szerkesztő rutinosan, elolvasás nélkül félretolja néhány jólismert hírmagyarázó írását. Ezekkel nem lesz baj —g o n d o lja . Csak a címeket futja át. „Budapesten tartja ülését a Béke-világtanács elnöksége.” „Johnson újabb hatalmas összegeket követel a vietnami háború céljaira.” Júlia három hónapig rendszeresen járt kezelésre, késsőbb is havonként néhány délutánt a rendelőben töltött. Megtörtént, hogy késő este jött haza, azt mondta, hogy a barátnőjével találkozott, vagy a szabónőnél volt. Esetenként moziba is elment. Különben alig nyúltak egymáshoz, lefekvés után hátat fordítottak, de sokszor csak álmatlanul forgolódtak az ágyon. Idegeik feszültek voltak, egyetlen moccanás is éles késként hasított a dobhártyájukba, s a görcs nehezen alvadó jégdarabként kúszott végig a hátgerincükön. Hetenként egyszer mégis mindent megpróbáltak, de kínossá vált minden moz­ dulatuk, a kitárulkozásaik csírájukban megfulladtak. A rögeszmés, kusza gondolatok mázsás súlyként ültek rájuk, forróságuk számtalanszor lehűlt, kihúnyt, mint amikor egy dézsa hideg vízzel leöntik a vöröslő parazsat, csak szén marad utána, ami nem melegít, hanem kormol és befeketíti az embert. Végül mégis terhes lett Júlia. Egy délután közömbös hangon jelentette be, hogy anya lesz. Akkor karjaiba kapta és összecsókolta mindenhol, ahogyan ifjú házas korukban. Néhány éjszakán át úgy érezte, hogy úgy szeretik egymást, mint még talán soha. De Júlia valahogy furcsa maradt, tartózkodó, ezt csak egy hét után vette észre. Mintha egyszerre valaminek vége szakadt volna, ami házaséletüket összetartja. Igy képzelődik az ember. Csak a gyerek, ez az aranyos kisgyerek hozhat helyre mindent. „Indira Gandhi, India miniszterelnöke Washingtonba való utazása során Párizs­ ban De Gaulle elnökkel találkozik. Ugyanez a hírforrás jelenti, hogy Indira Gandhi amerikai útja után Moszkvába is ellátogat.” A szerkesztő este hazamegy a családjához, a lap addigra már összeállt, a rotációs gépek éhesen várják az anyagot. Ahogy belép a lakásba, Júlia a belső szobában a szekrény mellett áll, egy bőröndbe pakolja a ruháit, ezt rögtön látja. Köszönnek egymásnak, aztán hosszú ideig csend van. A csecsemő a gyermekágyban alszik, apró pihegése betölti a szobát. — Elmegyek — mondja az asszony, de addig hosszú másodpercek telnek el. A szerkesztő csak bámul maga elé, már leült a fotelba, most nem tud fölállni. mint akinek a fél lábát levágták, az izmok a csonknál megtorpannak, aztán valami görcsös fájdalom belehasít a combcsontba. — Nem mehetsz el . . . Ezt nem gondolhatod komolyan — mondja később nehezen. — Elmegyek Péter, ne is kérdezz semmit. Hidd el, jobb lesz így. Nekem is, neked is fáj . . . Ne kínozzuk egymást! — De ez nem lehet igaz. Miért mennél el? Jó, rendben van, sokat szenvedtünk, de még minden rendbe jöhet. Nem mehetsz el! Nem teheted meg. 55 �— Te szenvedtél? — kérdezi az asszony. — Nem. Én szenvedtem, Péter. — Igen . . . Gyakran durva voltam, ideges, kíméletlen, de én is szenvedtem. Meg kell értened! — Megértem. Ezért ne is kérdezz semmit. Elmegyek. A férfi gondolatai botladoznak a napi híranyagfoszlányok félmondatai között. „ . . . Csillag Ferenc negyvenkétéves vájárra, aki a helyszínen meghalt.” „ . . . árvíz száznyolcvan halálos áldozatot követelt.” „Bosszúból követték el a kispesti gyikosságot.” „ . . . asszonyok és gyerekek utaznak . . . Géppuska és rakétatűz . . . kétszáz halott.” „ . . . félszáz ember holtteste . . . tűzharc . . öt halálos és huszonöt sebesült áldozat.” Elborul az arca, szempillája remegni kezd, mint az esztergagépen a gyen­ gén felerősített, vékony védőlemez. — Van valakid? — kérdezi. Júlia nem válaszol. Csend van. — Van valakid? — ismétli meg a kérdést a férfi. — Ne kiabálj! Felébred a gyerek. — Aztán dacosan fölveti a fejét. — Ha annyira tudni akarod, van. A férfi felugrik a fotelből, ütni készül. Az asszony az arca elé kapja a kezét. — Ne nyúlj hozzám, te állat! Ne nyúlj hozzám, mert kiáltok. Felordítom az egész házat, hadd lássák meg, hogy milyen vadállat vagy. — Vadállat vagyok?! Állat vagyok, mert reggeltől estig görnyedek az író­ asztalnál . . . De innen nem mész sehova! A gyereket se viszed! Te elmehetsz, majd kiheverem, de ő, az én gyerekem marad . . . — A te gyereked?! — Az asszony elcsukilik és rekedten fölkacag. — A te gye­ reked? Mit gondolsz, hova jártam, hogy lehessen gyerekem? — Te . . . — hörögve kap az asszony torka felé. — A gyerek nem a tiéd! — kiáltja az asszony és zokog. — Te semmit sem csináltál! Én mocskos vagyok, de te mocskoltál be . . . De ennek vége! Többé semmi közöd hozzám, a gyerekhez se! Hagyj engem! Én nem tudok így élni, értsd meg, nem tudok így élni . . . A férfinek összeszorul a torka, a könnyek hangtalanul csorognák végig az arcán. Nem lát semmit, nem gondol semmire, csak elengedi magát. Most minden egyszerre fáj, minden ráül, mindennek a lényege, minden ami a világon rossz, fájó, felhá­ borító és embertelen. 56 �NAGY ISTVÁN V i e t n a mi dal Szomorúan kelnek szárnyra a hírek: ma négy buddhista szerzetes önként lépett a szörnyű tűzhalálba; egy diák ereit felvágta s vérével írta: vesszen az önkény! Figyelem magam, hogy mozdul kezem. Meddig kell megszenvednünk még meg-se-volt életünk fájdalmát? Meddig birkózunk kapkodva levegő után ha ránktámad a sötét? Miért kínozzuk gondolatainkat az értelem nevében ? jól tudjuk lehetetlen. Oly korba vetett bennünket a sors, hogy harcos nappalok után Véres verítékkel ver fel újból az éjszaka: nincs menekvés. Nem lehet, nem szabad elnézni a bajról napjaink perceit Keserítik a fegyverek, ma Észak-, holnap DélVietnam ege alatt Szállnak az öldöklő gép-madarak, Gondolatainkban ma ismét akna robban a gránát dobhártyát hasít S tizennyolc évesen számadásra készülünk rövidke életünkkel. Számlálgatjuk kiből mekkora hős lesz hol állítja meg az idő? Szomorú éjszakák szemében keressük újra az értelmet, A megcáfoló szózatot, egy egyszerű hangot ha kell csak ennyit: Hamarosan a régi kék lesz az ég s már nem szállnak Magukat-kiélt, öreg halál-madarak életünk hétköznapjaiban. 57 �FARKAS ANDRÁS: Munka után 58 �VÉGH MIKLÓS Tudom, h o g y t ör vé ny Sok év hajolt az útra már mögöttem, hogy tenyeremben kilincs hidegével hátat mutattam minden eddig-voltnak, és otthonom csak futó menedékhely, hogy megtépve sok kedves köteléket, nagy útra keltek lábamban az álmok: hol vannak már a tegnapok tanyái és hol vannak a tegnap-volt barátok! Az emlék száraz kenyerén fogammal, ha néha-néha mégis hazatartok, a régi útra már új házak álltak, a régi házban ismeretlen arcok, s hol „szervuszoktól” fáradt rég a nyelvem, most „ jó napot”-ra is ritkán találok: hol vannak, mondd!, a tegnapok tanyái és hol vannak a tegnap-volt barátok? Sok év borult közénk, — a volt barátok száz válaszúton szerteszéledeztek, idegen arcok lettek ismerőssé, tenyér-melege idegen kezeknek. Tudom én is, ha visszatérni vágyom, s ha majd a holnapokkal visszatérek, egyenes úttal vár a pálya otthon, biztos tetővel a családi fészek. Tudom, hogy törvény új felé haladva az ismeretlent tenni meg baráttá, s így az emlék fanyar borúja nem nő meg bennem soha gáttá, mert az egymásra hajló, gyors napokkal nekem is nyílnak új-ismert vonások: de hol lesznek a tegnapok tanyái és hol lesznek a tegnap-volt barátok! �TANULMÁNYOK Társadalom Küldött a II. kongresszuson Nem könnyű portrét rajzolni Pothornik Józsefről. Élete változatos, de egy do­ logban nagyon is egyértelmű: mindig, mindenben, mindenütt a pártat szolgálta és szolgálja ma is. Sokszor és sokat beszélgettünk már, témánk egy gondolat köré cso­ portosult, miként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, melynek 63 évét, szinte minden napját szentelte, áldozta. Az már közhelynek tűnik, ha egy munkásmozgalmi ember származásán át szeretnénk bemutatni. Pothornik Józsefnél ez feltéten fontos. Szinte elengedhetetlen. Nem életrajzot akarok most rajzolni róla, csupán néhány vonással az olvasó elé vetíteni életét, útját. A Pothornik-család Karinthiából származik. Belburg községben kőfaragó volt az öreg Pothornik. Olaszok és szlávok dolgoztak ott, és amikor építeni kezdték a vasu­ tat Besztercebánya felé (még a múlt század második felében) ő is lejött kőfaragónak az alagúthoz. És abban az időben kezdődött a szénbányászat is Nógrádban, az Emánuel bányá­ ban. Az öreg Pothorniknak mind a hat fia bányász lett és a mizserfai völgyben termelték a szenet. Pothornik József — az unoka — 1903-ban született Baglyason és 1915-ben maradt ki az iskolából. A szénosztályozóra került, drótkosarakba rakta a darabos szenet, aztán állásról-állásra adogatták egymásnak a gyerekek, hogy végül vagonba kerüljön a fekete arany. Tizenkét órát dolgozott. Ahogy emelkedett a bányász hierarchiában, úgy ismerkedett meg a mun­ kásmozgalommal, kapcsolódott be az ifjúság szervezésébe, a párt megalakításába és elsők között lépett be a szakszervezetbe. Ettől kezdve élete, munkája, tevékenysége összeforrott a párttal . . . A nógrádi szénmedence kommunistái küldték a Kommunisták Magyarországi Pártja II. kongresszusára, mély Moszkva mellett Aprilovkában, 1930. februárjában ült össze. 60 �Beszélgetésünk témája éppen a II. kongresszus volt. Fontos eseménynek számí­ tott a kommunista mozgalomban, hiszen szét kellett zúzni a káros frakciózást, meg kellett teremteni az egységet a párton belül, a vezetésben, hogy eredményesebben tevékenykedhessenek idehaza a Horthy-rezsim féktelen terrorjának béklyójában. — Kerülő úton jutottam el KMP II. kongresszusára. Hegyeshalomnál léptem át át a határt és innen indultam tovább Bécs felé. — Vízum? Határőrök? Elgondolkodik. — A határ átlépésének abban az időben megvoltak a sajátos, előre kidolgozott módszerei. Hegyeshalomnál leszálltam a vonatról, kétszáz métert tettem visszafelé és behúzódtam a vasút melletti kukoricásba. Jobbra egy kis patakban vártam meg az estét. A patak partján sűrűn járőröztek a magyar csendőrök, vigyázni kellett. Besötétedés után átléptem a pata kon és máris osztrák területen voltam. Emlékszem, hogy szőlőn, gyümölcsösön keresztül vitt az út, fel a hegyre, ahonnan már meglát­ hattam a távolban pislákoló lámpákat. Ez jelentette számomra az irányt. Lassan, óvatosan és ráérősen haladtam a kis település felé. (A nevére már nem emlékszem, valamilyen Brücke volt.) Csak hajnalban kellett odaérnem. Útközb en egy patakban lemostam az út porát, meg a harmatot és amikor hajnalban a vasúti megállónál vo­ nathoz gyülekeztek a munkások, én is közéjük álltam. — Természetesen jegyet váltott . . . — An nyi schilling mindig volt a zsebemben, hogy megválthattam a jegyet a vonatra. Aztán irány Bécs. Az osztrák fővárosban egy trafikban volt az összekötőhely. A trafikos azonnal telefonált valahová és közölte Pothornik Józseffel, hogy a város melyik közeli te­ rén várja őt az összekötő. — Hogyan ismerték fel egymást? — Bécsben ez könnyű volt. Ha ismerős elvtársat küldtek, akkor csak kezet ráztunk. Ha viszont első találkozás volt, akikor egy megbeszélt jelet tartottunk a kezünkben. Például előre meghatározott módon összehajtogatott újságot. Magyarországon viszont az ilyen jel mellé jelszóra is szükség volt az illegális találko zá­ soknál. Az összekötő elvtárs ezután elvitt egy lakásba, melyet általában egy osztrák munkás adott ki számunkra. Tisztálkodás, megbeszélés, majd pedig instrukció kö­ vetkezett ilyenkor. Bécsből egyesével indultak tovább a KPM II. kongresszusának küldöttei. Az út­ vonal : Berlin—Riga—Moszkva—Aprilovka. — Mivel jónéhányan nem ismertünk magyaron kívül más nyelvet, olyan elv­ társat osztottak be mellénk, aki jól beszélt németül, franciául és oroszul. Hozzám a vonaton csatlakozott a több nyelven beszélő elvtárs. Ennek az volt a célja, hogy a vámosoknál le ne bukjunk, elszólás miatt. Így segítettük egymást több országon át Moszkvába. A kongresszus pontos helyét csak Moszkvában közölték a küldöttekkel. — Aprilovka hatvan kilométerre van a szovjet fővárostól. A vasútállomásról még mintegy tizenkét kilométert tettünk meg egy szép erdő közepéig, ahol emeletes, fából épített kastély várta a kongresszus küldötteit. A KMP II. kongresszusán 26 61 �küldött vett részt, közöttük hárman voltak bányászok: Hován József és jómagam Nógrádból mentünk Aprilovkába, Nagy Pál pedig Tatabányáról indult el. Én az út­ levelem szerint jugoszláv asztalos voltam, aki munkavállalás céljából utazik a Szovjetunióba. A kastélyt a KMP II. kongresszusára teljesen átrendezték. A föld­ szinten volt a tanácsterem, melyet egyben étkezdének is használtak. Mellette két kisebb szobában helyezték el a gyors- és gépírókat, míg az emeleten voltak a kül­ döttek hálószobái. Amikor Pothornik József két bányásztársával megérkezett Ap­ rilovkába, a Külföldi Bizottság egyik vezetője megállította: — Megérkezett-e már Pothornik József Nógrádból? — És mit válaszolt? — Mivel az illegális nevem „Futó” volt, így természetesen csak azt válaszol­ hattam, hogy: „nem jött meg, és valószínűleg nem is jön a kongresszusra.” Később azonban mégis félrehívta a Külföldi Bizottság vezetőjét és közölte vele: — Pothornik József én vagyok. — És ebből nem lett semmi baj? — Szerencsére még az ilyen konspirációs hiba ellenére sem tudták a küldöttek „Futó” elvtárs valód nevét. Különben el kell mondanom, hogy több elvtárs, párt­ vezető illegális nevén szerepelt a II. kongresszuson is. Révai József a „Kemény”, Lovas Márton (aki a KIMSZ képviseletében vett részt a kongresszuson) „Vak”, Szerényi Sándor elvtárs pedig (aki ma a pártfőiskola igazgatója) „Sas” néven szere­ pelt. Azt a különféle párttörténeti anyagokból ismerem, hogy a II. kongresszus, ame­ lyik igen jelentős volt a KMP életében, hosszú ideig ülésezett. Munkája közel más­ fél hónapig tartott, tele vitákkal és egymásnak ellentmondó érvelésekkel. Kún Béla elvtárs, a pártépítésről, a párt szerepéről és helyzetéről tartott beszámolót. Révai József elvtárs pedig az agrártézisekről beszélt. — Mivel nem vihettünk magunkkal semmilyen írást, javaslatot, határozatot, egyebet, a téziseket Aprilovkában kellett kidolgozni. A téziseket a Komintern első összeállításban nem fogadta el, és átdolgozásra kétszer is visszaadta. A Komintern megbízottja — aki résztvett a II. kongresszuson — részletesen Kifejtette a vele kapcsolatos észrevételeket és újra kezdődött a vita. Ezek a viták legtöbbször elmé­ leti síkon mozogtak, így a huszonhat küldött tovább gyarapíthatta elméleti tudását. Meg kell mondani, hogy a magyarországi küldöttek, akiknek inkább az illegális munkában volt nagy gyakorlatuk, elmaradtak elméleti és politikai képzettségben, az emigrációban élő vezető káderek mögött. Pothornik Józsefet többször is meghallgatták a kongresszus előtt és alatt is. Tudták róla, hogy már több mint egy évtizede vesz részt a mozgalomban és olyan forradalami területről érkezett, mint Baglyasalja, a nógrádi szénmedence. Gyakor­ lati tapasztalatai most sokat értek, elsősorban abból a szempontból, hogy meg­ határozzák és a tézisekben rögzítsék a pártmunka további feladatait Magyarországon. A kérdést így tették fel: hogyan lehetne folytatni, erősíteni a pártmunkát, és növelni a párt befolyását a tömegek körében? — Mi, nógrádi küldöttek csak a kongresszuson szereztünk tudomást arról, hogy a Külföldi Bizottságon belül két frakció küzd egymással: a Kún Béla és a Landler Jenő frakció. A kommunista Internacionálé részéről a II. kongresszuson jelenlévő Fried elvtárs élesen bírálja a frakcióharcot, és felszólalásában a következőképpen fogalmazott: 62 �— Nem elég eltemetni a frakciózást, hanem őrséget kell állítani a sírja mellé, hogy ha megmozdul felette a föld, ha ki akarja dugni a fejét, akkor lesújthassunk rá. — A frakció harcnak volt a következménye az is, hogy a két frakciózó csoport felváltva küldött haza egy-egy elvtársat a munkásmozgalom segítésére. A kongreszszuson kitűnt, hogy a Kominternnel felnagyítva közölték az elért eredményeket. Azokat mind két frakció a saját munkájának tulajdonította. A Komintern nem látott tisztán a hazai dolgokban, ezért vált szükségessé, hogy a II. kongresszuson résztvevő hazai küldötteket — köztük engemet is — az elnökség tagjai meghallgas­ sanak. Így találkoztam és hosszasan elbeszélgettem Manuilszkij és Pjatnyickij, vala­ mint más elvtársakkal. Részletesen be kellett számolnunk a hazai helyzetről, a munkásmozgalomban, az illegális munkában elért sikerekről, de az akadályokról és a nehézségekről is. A Komintern így próbálta ellenőrizni a korábban kapott tájékoztató helyességét. Pothornik József is hozzászólt a KMP II. kongresszusának anyagához. — A konspiratív intézkedéseket általában betartják odahaza az illegális mun­ kában. Viszont tapasztaljuk, hogy felrúgjuk azokat ott, ahol frakcióznak. Éppen ezért a frakció-harcot fel kell számolni, mert ez gátolja a pártmunkát, az illegális tevé­ kenységet. A II. kongresszus stratégiai célként kimondta: a forradalom közvetlen célja a proletárdiktatúra, amelynek formája a Tanácsköztársaság. Ez a célkitűzés nem számolt a tényleges helyzetből adódó lehetőségekkel. Ám azt mégis meg kell állapítani, hogy taktikai kérdésekben egy sor helyes határoza­ tot hozott, melynek végrehajtása a következő években tovább fokozta a magyarországi kommunisták tömegbefolyását, növelte a tömegek forradalmi lendületét. Élénk vita kezdődött a kongresszuson arról is, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának további tevékenységét a Külföldi Bizottság vagy, pedig a Központi Bizottságnak egy itthon dolgozó tagja írányítsa a jövőben. — Végülis úgy döntöttek a kongresszus küldöttei, hogy az itthoniak vezessék a pártot és így lett annak vezetője „Sas elvtárs”, vagyis Szerényi Sándor elvtárs. Pothornik Józsefet is beválasztották az új Központi Bizottságba. — Fontos feladatokat bízott rám Aprilovkában a II. kongresszus. Nekem kellett eljuttatnom a nógrádi szénmedencében működő pártsejtekhez a KMP II kongresz­ szusának határozatait. Mivel abban az időben éppen konspirációs okokból lehetetlen volt egyidőben és egy helyre összehívni a pártsejtek titkárait, így egyenként tár­ gyaltam velük. A megbeszéléseket az erdőben tartottuk. Mintegy két hét alatt sike­ rült húsz pártsejt titkárával részletesen megismertetnem az aprilovkai kongresszus határozatait és az azokból reánk háruló legfontosabb feladatokat. Hazatérve Pothornik József — a Központi Bizottság tagja — már arról számol­ hatott be részletesen a nógrádi pártsejtek titkárainak, hogy a magyarországi kom­ munista mzogalom új lendületet vett. A párt, valamint a pártvezetés egységének megszilárdítására irányuló kísérletek bizakodással töltötték el az itthoni elvtársakat. — Nem a II. kongresszus küldöttei, nem is az ott megválasztott új Központi Bizottságon múlott, hogy az annyira óhajtott és a kongresszuson megteremtett egység nem bizonyult tartósnak. 63 �Pothornik József a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, ismét kongresszusra készül. Amiket a II. kongresszusról, Aprilovkáról, az illegális mozgalomról ezekben a hetekben elmondott, már csak emlékek. De figyelmeztető és megszívlelendő emlékek, melyek számára is, a mai fiatal kommunista nemzedék számára is példaképül és tanulságul szolgálnak. — Ezért szívesen és mindig lelkesedéssel beszélek a mozgalomról . . . GÁLDONYI BÉLA 64 �CZINKE FERENC: Ünnepnap �IFJ. SZABÓ ISTVÁN: Fuvolázó lány �PATAKI JÓZSEF: Bányavidék PATAKI JÓZSEF: Tájkép �IVÁNYI ÖDÖN: Városkép IVÁNYI ÖDÖN: Tájkép �A paraszti életform a hattyúdala (Részlet egy szociográfiából) S ha mármost azt akarjuk megnézni, hogy mi az, ami a nógrádi falvak éle­ tében változott és mi az, ami a régi szokások és normák helyébe jött, akkor talán legjobb lesz, ha olyan tulajdon­ ságokat szedünk pontokba, melyek ugyan általánosak, nagyjából az egész magyar, sőt más népek parasztságára is illenek — tárgyalási módjuk és a moti­ vációk azonban konkréttá teszik. Ilyen tulajdonságok: Földszeretet, földéhség; Igénytelenség; Nyíltság és sunyiság; Tekintély tisztelet; Hagyománytisztelet. A) Földszeretet, földéhség. A kettő összefügg, de nem elválaszt­ hatatlanul. Az első természetes tulaj­ donság, az érzelemvilág egyensúlyához szükséges. Az ember ragaszkodik a ked­ veséhez, gyermekéhez, barátaihoz, a tájhoz, melyben él, s a munkaeszkö­ zeihez. melyekkel alapvető tevékeny­ ségét folytatja: az ács símogatónak érzi a faragóbal ta nyelét ,a lakatos otthono­ san nyúl a franciakulcshoz, az író szereti a tiszta papírt, amire majd so­ rokat fog róni, s a paraszt mint any­ jához, vagy gyermekéhez megy ki nap­ ról napra a földekre. A barázda, a fü­ ves dombtető, az erdős hegyoldal, a sásos-nádas ér ezért válik a költők, írók 5 tollán szimbólummá, ahol az ókorban meg pajzán faunok és csintalan kobol­ dok tanyáztak. A második viszont természetellenes tulajdonság. Semmi más. mint a való­ ság sok évszázados, kivédhetetlen szo­ rításában elferdült érzelem. A föld ez­ esetben is szimbólummá válik, a jólét, a létbiztonság, a boldogság és öröm forrásává. S számtalan nemzedék múlt el létbizonytalanságban, örömtelen el­ keseredett küzdelemben, míg felgyűlt az elegendő történelmi tudat (és ide­ gekben lerakodott ösztön), hogy a má­ niákus földszerzési vágy tulajdonkép­ pen tévút, nem megoldja, hanem elmér­ gesíti a társadalmi problémákat. S ebből a szempotból a nincstelen zsellér és a százholdas paraszt földéhsége egyformán értékelendő. Külön­ böző szinten persze, de egyformán zsugorgattak. hajtották magukat és csa­ ládjukat, fojtották meg legédesebb ko­ májukat kanál vízben egy lánc földért. A második világháborúban nem di­ csekedhetünk például a magyar katona harci erényeivel — amin egyébként, az ismert történelmi okoknál fogva, semmi csodálnivaló nincs —, de mikor vitéz Jány Gusztáv vezérezredes kihirdette, hogy minden szovjet harckocsi pán­ célököllel való kilövéséért öt hold föld jár majd idehaza, akkor a gyanakvó természetű parasztkatonák közül na­ gyon soknak felcsillant a szeme, és vállalták a félig biztos öngyilkosságot. 65 �A második világháború előtt, alatt és után ez a földéhség egyre több egyedben deformálta a földszeretetet földgyűlöletté. Gyűlölet és szerelem, mint a két legerősebb emberi érzelem, édestestvérek, s a kettő közötti választó­ vonalat nem nehéz átlépni, különösen akkor, ha a szeretet érzése viszonzat­ lan marad. S a magyar paraszt olyan sóváran és olyan sokáig volt szerelmes abba a tízmillió hold szántóba, hogy mire megkapta, nagyrésze már nem is tudott igazán örülni neki, és könnyű szívvel „szabadult meg” tőle, mikor a téeszekre került a sor. Ennek így kell lennie, különben el­ képzelhetetlen, hogy a többévszázados berögződés hogyan tűnhetett el a fa­ lusi lakosság túlnyomó többségénél szinte egyik napról a másikra. Szemé­ lyes ismerőseim közül kapásból tud­ nám sorolni azokat, akik negyvenki­ lencben levágták gyermeküknek a karaj kenyeret, a többit pedig elzárták, mert földet akartak venni — most pedig a gyereke vagy az unokája korlátlanul nyúlkálhat be a kaszniba, illetve ma már a konyhaszekrénybe. A földéhség sokakban így pusztította el jó mostohatestvérét, a földszeretetet, másokban meg gyengítette. De míg az előbbit eltemettük, az utóbbi ezekben az emberekben is csak tetszhalott. El­ múlik egy-két évtized, és a földszere­ tet újraéled, kivirágzik, hiszen alap­ vető emberi érzés a szerszám, az esz­ köz szeretete, amivel nap mint nap foglalatoskodunk, amivel értelmes éle­ tünket tervezhetővé és szervezhetővé tesszük. B) Igénytelenség Számtalan az irodalmi példa Arany Jánostól és Eötvös Józseftől egészen 66 Kodolányi Jánosig és Sánta Ferencig, a fülemi le füttyétől az egykéző paraszt­ asszonyok tragédiájáig. S közben nem kevés persze az olyan költői precedens sem, amelyik isteníti a magyar paraszt igénytelenségét, ön­ megtartóztatásét, józanságát és taka­ rékosságát. Mindezek a tulajdonságok azon a fokon természetellenesek voltak: eltemetni valakit abban a ruhában, amelyikben esküdött, ringatni a déd­ unokát abban a bölcsőben, amelyikbe a dédmamát tették az első fürösztés után, lebbencset enni aratáskor és rá kútvizet inni — mindezt lehet dicsérni, megkönnyezni, a gondolaton megüdvözülni, de komolyan venni képtelenség. Képtelenség nem látni, hogy ez kétségbeesett, fogvicsorító aszketizmus volt. S hogy mennyire az azt ma látni a legjobban, amikor Nógrádban minden falu szinte teljesen ujjászületett házai­ ban, mikor a parasztember úgy vásárol ruhát, cipőt, rádiót, motort és tévét a városi áruházakban, mint azelőtt a fertály cukrot a szatócsboltban. Az igénytelenség eltűnt, elvitte a markoláb, aki azelőtt a Holdat ette meg minden hónapban. Kiderült, hogy a falusi ember is szereti a vajat a ke­ nyérre, sőt a kenyeret is szívesebben veszi a boltban, mint maga dagasztja, sütögeti. Múzeumokban megcsodáljuk a fakupákat, sótartókat és kanalakat, amit a díszítő ösztönű palóc farigcsált magának és gyermekeinek. Ma már nem farigcsál a palóc: Beutazik Tar­ jánba vagy Gyarmatra, és az edények mellé megveszi az „eccájgot” is . . . A díszítő ösztön átplántálódott a bú­ torok kiválasztására, a csipkék vásár­ lására, a csillárok felszerelésére és a többire. (Hogy azok a dolgok ízlésesek-e vagy sem, az más kérdés, Őket most kielégíti.) A földéhség és igénytelenség tűnése számos dolgot megváltoztatott. �Leengedett a palóc ember idegzete: Azelőtt lakodalom, búcsú, táncmulat­ ság nemigen esett késelés nélkül. Ma a pofon ritka eset. Az ital ugyanis már nem szabadít föl olyan erős és annyira elfojtott indulatokat, hogy a kés kirántódjék . . . Klasszikus és örök példa Móricz Zsigmond zséllérje, akit gaz­ dája lányának lakodalmán egy húsdarab legyilkol. Háromnapos, hétfalura szóló lakodalmak most is vannak. Sőt már egy-egy faluban a családok túl­ nyomó többsége képes — vagy képes lenne — ilyet rendezni. Az ilyen dí­ no m-dánomokon ma már nincs sze­ gény rokon vagy megtűrt vendég, aki hetek óta arra spekulált, hogy majd a lagziban agyon eszi-issza magát. A híres karancsaljai bányász-paraszt la­ kodalmak ma bőségesebbek mint va­ laha, de a hangulat valahogy ereszke­ dettebb, nincs szilajság és nincs pocsé­ kolás. Étel nemek mennek ki a divatból, mint a dercéből készült ganca és a kukoricagörhe: új ételek jönnek szo­ kásba, mint a torta, a párizsi szelet, a befőtt — s ezzel nem csupán az emberek lesznek egészségesebbek, a gyermekek jobban tápláltak és sudá­ rabh növósűek, hanem például edény­ fajták válnak fölöslegesekké, s új haszhasználati tárgyak kerülnek a konyhaszekrénybe. . . A régi bútorokat nemcsupán azért dobták ki, mert szúvasak és korhadtak voltak, hanem azért is, mert a millió rétbe hajtogatott sok­ szoknyának megfelelt a sublót, de a habkönnyű nylon csipkeholmiknak már mindenképpen szekrény kell. A spórolás és aszketizmus dicséretét zengő közmondások értelmüket vesz­ tették . . . Régi, kedves dalok, melyek a kegyetlenül fújó szélről, szárazke­ nyérről, hagymáról és a Tarnócára szomorúan elszegődő kisbojtárról szól­ nak — ma már a fiatalokban nem kel­ tenek érzelmeket, s az idősebbekben is csupán emlékeket. Megszünt az igénytelenség, elfújták a szelek, s ha harminc évvel ezelőtt egy családot kiközösített volna a falu, mert tíz éves bútort újra cserélnek, ma már a legvénebb vén is csak eny­ hén csóválja a fejét, és titokban. Ha harminc évvel ezelőtt még ócska ribancnak számított volna az a paraszt­ lány, aki tarjáni kozmetikussal „készít­ tette” volna ki magát, addig ma már a nagymamák is büszkék sudár unoká­ jukra ha azok „illően mennek el a bálba”. Megszűnt a pénztelenség. Azelőtt minden faluban volt pár legény, aki fizetett, vagy mert vérében volt a nagyzolás, vagy mert lopta a terményt az apjától. Az ilyenek körül csopor­ tok képződtek, s a „vezér” szinte kor­ látlan ura volt bandájának. Ma ilyen csoportokat nemigen találni. Hisz már a téeszek is előleget fizetnek, s az anya, aki tizenöt évvel ezelőtt még igen ki­ méricskélte a vasárnapi zsebpénzt, ma gondosan vigyáz, hogy a fia szégyent ne valljon társai előtt. Gyermekkoromban egy ízben meg­ csodáltam a negyedik szembe-szomszéd háza tetején a szépen összerakott ko­ csit. A család hetekig dúlt-fúlt, a falu csendesen kuncogott, a szegény eladó lány meg alig mert kimenni az ut­ cára . . . Manapság nem halla n i ilyen legendás, durva csínytevéseket. Hogy a kérőnek mennyi a földje, milyen a szülei háza, az föl sem merül. Uj szem­ pont: jól dolgozik-e, biztos-e az állása, el tudja-e tartani a családot (az asz­ szonyt nem, mert ma már az is keres, ha máshol nem, a téeszben). Nincse­ nek tilalomf ák a fiatalok között, nin­ csenek hát ízetlen, tudatos sértésnek vehető pajkosságok sem. 67 �C) Nyíltság és kényszerű sunyiság. „Engem sunyiságra oktat az erkölcs, rólad is ezt hiszem” — írta a költő. Felületes szemlélő elisiklik a mondat értelme fölött, s ha mégis megakad rajta a tekintete, akkor esetleg meg­ rántja a vállát: „Ugyan! Költői játék. Mi az, hogy éppen az erkölcs oktat sunyiságra. Hiszen az erkölcs nyíltságra tanít” . József Attila azonban a lélek felülmúlhatatlan mérnöke volt, s pon­ tosan tudta, mit mond. A cselédszár­ mazású Illyés Gyulában már vadabb reflexiókat váltott ki az úri Magyarország úri erkölcseinek megismerése: egy felejthetetlen versében arra biz­ tatja otthon, a földön maradt véreit, hogy lopjanak, hazudjanak, szerezzék vissza legalább így — ahogy lehet! — jogos tulajdonuk egy részét . . . A parasztmitizálásnak még az irmagvát is ki kell irtanunk: hazug min­ den olyan állítás, hogy a volt paraszt­ ság becsületes, nyílt, szókimondó és szavatartó volt a szó romantikus vagy bibliai értelmében. Nem. A parasztság, úgy ahogy volt, egy tömbben, lopott, csalt, hazudott, szót szegett — és ezek­ kel együtt volt becsületes! (Kiáltóan ritka példa persze mindig akadt, aki komolyan vette a Bibliát és nem ha­ zudott, nem rövidített meg senkit, nem másolta meg a szavát. Az ilyenekre messziről mutogattak, s ha nem tartot­ ták bolondnak, akkor csak azért, mert az emberek lelkük mélyén szerettek volna ugyanúgy tenni, s ezt a vágyu­ kat az ilyen kivételekre transzpor álták.) Hiszen az lett volna a csoda, ha a farkastörvények világában éppen a magyar paraszt, a nógrádi maradt volna becsületes a szó bárgyú értelmében. Isten és földbirtokos, király és jegyző, katona és vigéc ellen hogyan védekez­ hetett volna másként? . . , Csak két irodalmi példát: Sánta Ferenc Az áruló című kisregényének parasztja, aki el­ 68 megy a császáriakkal, a huszitákkal, csakhogy a lovát megtartsa, és kifosztja a halottat, anélkül, hogy akár áruló, akár hullarabló válna belőle. Tömör­ kény Ravasz Kabókja jancsiszögeket szór a földjén átvezető kocsiútra, hogv ne hajtsanak arra . . . A sunyiság nemcsak szokás volt, nem csupán a kényelmesebb megoldás, hanem egészen egyszerűen: létezési mód! Csak sunyisággal lehetett véde­ kezni a hatalom hatalmasai ellen és csak sunyisággal lehetett parírozni a szomszéd magamegfeledkező kapzsisá­ gát . . . A sunyiság volt a paraszt kényszerű udvariassága és simulékony­ sága. Míg azt meg nem tanulta, addig kár volt kilépnie a kiskapun: a sunyi­ ság elsajátításával lett — hogy úgy mondjuk — faire gentleman, akk or hallgatta meg az ispán, a jegyző, ha sunyin lekapta a sapkáját és hazudott. Ha igazat mondott kirúgták, hogy a lába sem érte a földet . . . Az isten, az egyház a sunyi parasz­ tot szerette, kedvelte és dédelgette: el­ gondolni is szörnyű, mi lett volna, ha a nógrádi parasztocskák sorra bevallják, hogy éhezik a káptalan földjét, hogy megdézsmálják a tisztelendő úr lucer­ náját, esetleg: elkívánják kövér, piros­ pozsgás szakácsnőjét! . . . Ha ezeket nem gyónták meg, akkor istenfélő emberek voltak. És ők igyekeztek. És mindenki tudta, hányadán áll a másikkal: a pap a hívőről, a jegyző az esküdtről — az a világ sunyiság nélkül egy napig sem állhatott volna fenn, aminthogy nem is állt, mikor el­ jött a nyíltság ideje . . . Persze, volt nyíltság, őszinteség ab­ ban a korban is. Sőt, sokkal szenvedé­ lyesebben, mint ma: minden olyan do­ logban, ami a hatalommal, a fennálló hivatalos erkölcsökkel nem állította szembe az egyént: szerelem, gyermekszülő viszony, szabados beszéd, s min- �den olyan esetben, mikor arra mód nyílott: egy-egy kiskirály lebukása, for­ radalom, interregnum. Nyílt és őszinte volt a paraszt a „minden mindegy” állapotában is: bíróság előtt, menthe­ tetlen szegénységben stb. Ilyen esetek­ ben állapították meg a csodálkozó magyar urak, hogy a paraszt ciniku­ san és szemérmetlenül nyílt. Igen, ilyen esetekben az volt: ide kompen­ zálta az őszinteséget. Mi sem lenne egyszerűbb, mint ezekután ideírni, hogy ma viszont a palóc nem sunyi, mert semmi bántódása nem eshet, ha nyíltan (sokszor arro­ gánsan) megmondja a véleményét. — ez általános elvként igaz, de a gyakor­ latban ezer és ezer differenciált eseten keresztül érvényesül — és fog érvénye­ sülni, egyre erőteljesebben . . . „Semmi bántódása nem eshet . . . ” Ez a mondás így nem azért nem igaz teljesen, mert lehetnek helyi kiskirá­ lyok. akik visszaélnek a hatalmukkal és igazságtalanok, despoták — hiszen felszabadulás utáni világunkban gyö­ keresen új jelenség a Rádió, az újsá­ gok panaszrovatai, a felsőbb szervek panasznapjai, és nincs idegenkedés ettől az úi jelenségtől, sőt előfordul, hogy „van papír, van tinta!” felkiáltás­ sal vissza is élnek a rendszer terem­ tette lehetőséggel. . . . Hanem azért nem igaz teljesen ez a mondás, mert a nyíltság és őszin­ teség önmagában nem minden: igazta­ lan ügyet képviselők szoktak néha túl harsányak lenni. Új szólásmondások keletkeztek az utóbbi húsz évben: „Az a világ már elmúlt!” „Elvégre demokrácia van.” A választójog, a munkához, pihenéshez, tanuláshoz való jog nem csupán írá­ sos malaszt, hanem annyira kiterjedt és csak gyér kivételekkel rendelkező gyakorlat, hogy mint elemi jogot sok­ szor már el is felejtjük az eredmé­ nyek között felsorolni. De az is ered­ mény, mégpedig nem is akármilyen, hogy míg azelőtt a jegyző naphosszat piszkálhatta a körmét, mert az emberek alig-alig mentek beóvakodni hozzá, ad­ dig ma a tanácsapparátus gyakran alig jut a munkájához, mert állandó a kilincselés! Fiatal és öreg, férfi és nő egyenes derékkal, nyílt tekintettel lép be a tanácstitkár irodájába, és ha a tisztviselő nem egészen kedvükre szól, akkor gyakran hangzik fel egy-egy cifra mondás, vagy legalábbis felcsat­ tan a hang. A sűrű tanácsra járásnak persze van egy másik oka is. Ez pedig, hogy az állam — a múlt apróbb-nagyobb maradványainak felerősödését megaka­ dályozandó — egyenlőre túl sok helyi szokásba nyúl bele rendeletileg, inicia­ tivákkal. S itt van a nagy demokrácia, a ge­ nerális szabadság helyi, gyakorlati meg­ valósításának egyik korlátja: nem az apróbb ügyeket szabályozó rende­ letekben, hanem amiért azokat meg kel­ lett hozni . . . Köztudott dolog, hogy mindig olyan dolgokat szabályoznak, amiket nem minden polgár tart be: ha valami szokást mindenki eleve be­ tart. arra fölösleges törvényt alkotni. A felszabadulás után az általános tör­ vények — lopás, rablás, verekedés, örö­ kösödés stb. — mellé, egy csomó elavult kitörlése után, újakat is hoztak, melyek főként a szocialista együttélést, a ki­ zsákmányolás-mentességet, az üzletelés elfojtását célozzák. Ha ezeket a szabályokat egy-egy falu lakói betartanák — vagy ha a választott testületek, a községi tanácsok be tudnák tartatni — akkor saját ha­ táskörükben rendezni tudnák a fel­ merülő problémákat. Vagy ha a falu, úgy ahogy van, a tanácselnöktől az első elemistáig, mindig pontosan tudná, hogy az új, szocialista életelvek sze­ 69 �rint az egyes adott esetekben mit is kell tenni, akkor nem lenne szükség az ezer apró miniszteri és egyéb ren­ deletre, és nem kellene annyit kilin­ cselniö k a polgároknak a tanácsházán. Tehát: amilyen mértékben erősöd­ nek majd az emberekben a szocialista élet szabályai, olyan mértékben válik egyre biztatóbbá bennük a demokrácia, a szabadság érzete — s olyan mérték­ ben csökken majd ismét az állam helyi szervének látogatása. S olyan mértékben csökken tovább és tűnik el a sunyiság. Mert még van. Vegyünk egy példát: X faluban járda kell, és portalaní tott közút. A helyi tanács a társadalmi munkára apellál. Az utca háromnegyed része megjelenik. Nagy János távol marad, mert éppen valamit maszekol. Egy tanácstag meg­ kérdezi miért nem ment el? Nagy János sunyít: nem azt mondja, hogy aznap éppen négyszáz forintot keresett üzleteléssel, hanem azt hazudja, hogy beteg volt a kisfia, vagy meghalt a nagynénje a hetedik faluban. Másik esetben Kis Péter felháboro­ dottan bemegy a tanácsházára, hogy tegnap beküldte a fiát. miért nem adták ki neki az őstermelői igazol­ ványt?! Mire a tanácselnök meg­ mondja, hogy mert Kis Péter tavaly is visszaélt ezzel az igazolással, rá­ adásul a téeszben nem dolgozta le a százhúsz napját. Mire Kis Péter su­ nyin megjegyzi, hogy minek dolgoz­ zon a téeszben, mikor tavaly is keveset fizettek egy munkaegységre? Erre a tanácselnök lecsihad, mert mint állami ember felelősséget érez a szocialista szektorért. S mostmár ketten sunyítanak, s a vége rendszerint az, hogy Kis Péter megkapja az őstermelőit. Boldogok lennénk persze, ha csak ilyen precedensek váltanának ki hazug­ ságot. Előfordulhatnak még ma is meg­ 70 alázások, igazságtalanságok egyes ve­ zetők részéről, amit elviselni csakis az ősi sunyiság segítségével lehet. Van azonban egy másik faktor: sok esetben jószolgálatot tesz az apáktól örökölt sunyiság akkor is, mikor a palóc ugyan nem úgy érez, nem úgy gondolkodik, ahogy azt ma tőle a társadalom elvárja, ahogy ma illik, de konformista akar lenni. Például: „A téesz és annak tagjai akkor gyarapszanak, ha minden dol­ gozó legjobb tudása szerint, becsüle­ tesen dolgozik.” Ez az elv, ez az össz­ társadalmi elvárás. Vannak azonban téesz-parasztok, akik ezt a világért sem veszik komolyan. Vagy mert nem értik, vagy mert nem érzik. Hangosan viszont nem mondják ki, és lapítanak, sunyítanak, úgy tesznek, mintha min­ den erejükkel a közös gyarapodásán lennének. Más: A templomba járást, az egy­ házi esküvőt, a gyerekek hittanra íra­ tásét senki sem tiltja Magyarországon. A párt és állami szervek gondosan vi­ gyáznak, nehogy egyes túlbuzgó veze­ tők egyéni akciókban túlkapásokat kö­ vessenek el. Megyeszerte egyetlen pél­ dát sem tudott senki, hogy az utóbbi tíz évben a vallásos hitből, annak gya­ korlásából valakinek is baja, hátránya származott volna. Mégis: a palóc tudja, érzi a társadalmi fejlődés irányát. Ezért gyakran előfordul, hogy gyerme­ küket nem iratják be hittanra, vagy beleegyeznek, hogy ne esküdjenek templomban, mert akkor szabályosabb állampolgároknak néznek ki. Különö­ sen akk or áll ez, ha a gyerek már ott­ hagyja szülei foglalkozását. Ilyen esetekben a parasztembernek nem kellett új reflexeket kialakítania magában. Egyszerűen elővette a régi sunyiságot. Mert ő szabályos állampol­ gár akar lenni . . . Tudja, hogy akkor �is megél, sőt jól él, ha az ilyen pluszo­ kat nem prezentálja, hogy senki még csak szemrehányást sem tenne neki akkor sem, ha a gyereke hittanra jár­ na, mégsem iratja be . . . Ilyen ér­ telemben tehát az új társadalom épí­ tésében, kiteljesítésében pillanatnyilag segítségünkre van ez az ősi paraszti tulajdonság, de egy percig sem lehet vitás, hogy az igazi eredmény az lesz, ha a paraszt nem számításból, kénye­ lemből csinálja ezeket a plusszokat. S itt van a minőségi különbség a régi sunyiság, és a ma még előforduló szá­ mítás között: az úri Magyarországon ez életforma volt, egyszerűen a létezés föltétele ,míg ma csupán a nagyobb kényelmet, gyermekeik vagy maguk jobb boldogulását várják tőle. D) Tekintélytisztelet. A szó köznapi használatában tekin­ télyes lehet minden. Nemcsak ami nagy, terjedelmes és hatalmas, hanem egy egészen apró és esetleg csúf em­ berke is, ha esze, tudása van. A ma­ gyar paraszt számára viszont még húsz évvel ezelőtt is az volt a tekintélyes, akinek hatalma vagy vagyona volt. A kettő azonban rendszerint együtt járt. A földjén kapálgató palóc tehát nem a bricskán elfurikázó szolgabíró: süvegelte meg, hanem a hatalmát, a mö­ götte láthatatlanul is ott cicázó csendőrtollakat. A hatalom személyes és személytelen volt egyszerre. Kiszámít­ ható és kiszámíthatatlan. Ilyen érte­ lemben leginkább az istenhez vagy az időjáráshoz hasonlított, s ha annyival rosszabb volt, hogy tőle mindig csak rosszat lehetett várni, akkor annyival viszont elviselhetőbb, hogy néha ki le­ hetett játszani (olykor az istent is, az időjárást azonban a legritkábban). Emlékszem, mikor gyermekkoromban a felnőttek egymás után sorolták az ismert urak bűneit, hibáit, butaságait, sőt elmebeli korlátait. Igy utólag nézve az volt a csoda, hogy falum paraszt­ sága nem kelt föl, és azt a pár urat nem tanította móresre. Mert majdnem kivétel nélkül gyűlölték, utálták és, megvetették őket. Persze ők már akkor is tudták, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Tudták, de inkább érezték: Idegeikben ott rezgett őseik lázadása és megcsúfolása. A tekintélytiszteletet hosszú emberöltőkön át verték bele a magyar parasztba — szó legszorosabb értelmében . . . Igy és ezért misztifi­ kálódott a hatalom, így és ezért furi­ kázhatott teljes biztonságban a testileg-lelkileg nyiszlett főszolgabíró át a földeken, így és ezért süvegelték sorra a kaszát-kapát markoló emberek. S ettől a lidércnyomásos misztikum­ tól szabadultak meg negyvenöt után, szinte egycsapásra. A jegyzőt még egydarabig jegyzőnek hívták — és esetleg személyében sem változott —, de a legöntudatlanabb pa­ lóc is érezte, hogy felszabadulás előtti hatalmának vége: a falvak minden la­ kója látta, hogy az ember valamilyen módon — mégpedig igen közvetlenül — tőle is függ már. (Azelőtt is függött persze, de igen sok áttételen keresztül, úgy, hogy rendszerint nemcsak a pa­ raszt, hanem az úr sem vette észre az ilyen kontaktust.) Aztán tanácstitkár­ nak hívták, és legtöbb esetben szemé­ lyében is megváltozott, a hatalma nőtt, de még a személyi kultusz éveiben is számos tanácsi vezetőt váltottak le, ha a falu népe egységesen elitélte. S még ma is előfordulhat persze, hogy egy-egy tévútra futott vezető ügyét különböző okokból elkenik, és az ille­ tőt legfeljebb áthelyezik, de általában az figyelhető meg, hogy a járási, me­ gyei vezető szervek állandóan és élén­ ken figyelik, hogy a lakosság meg van-e elégedve a vezetőivel. Ilyenfor­ mán ma a főprobléma az, hogy a ma­ 71 �gyar paraszt — és köztük a nógrádi — nagyobb része ma a kívánatosnál is kevésbé tiszteli a tekintélyt. Jól emlékszem: 1949-ben fiatal — na­ gyon is fiatal — ifjúsági vezető vol­ tam. Jegyzői értekezlet volt Szirákon, ahol jelen volt Gyarmatról az alispán is. Valamiért be kellett mennem. Az eszemmel nagyon jól tudtam, hogy ezek az emberek többségükben — és az alispán feltétlenül — a népidemok­ rácia hívei. Címeik azonban nagyonis gyűlöletesek voltak előttem, s tudat alatt, ösztöneimmel ezért utasítottam el őket . . . Nem vettem le a sapkámat. Az alispán figyelmeztetett. Akkor pe­ dig már a világ minden kincséért sem vettem volna le. Ez semmiképpen sem egyedi eset Igy volt ezzel a nép többsége, és bár groteszk, de természetes folyamat, hogy eddig lefojtott indulataik egy része azokra zúdult, akik éppen semmit sem tehettek a régi rendszer bűneiről. Ter­ mészetes folyamat, meggyőző szóval küzdünk ellene, de magától is lecsitul. Végleges elmúlását az segíti elő, ha minél több olyan helyi, járási, megyei és országos vezetőnk nő ki a nép közül, akiknek nem a hivatallal adományozódik az ész, hanem valóságos emberi jótulajdonságaik alapján kerül­ nek oda. tehát rátermett vezetők. Mert a paraszt a múltban annál inkább sze­ rette az itt-ott előbukkanó emberséges urat, minél ritkább jelenség volt. S ahogyan világszerte megfigyelhető, hogy a vagyon, a hatalom egyre kevésbé forrása az igazi tekintélynek, úgy ná­ lunk ma a rendszer, a rendszer termé­ szete ad meg minden előnyt az új tekintélytisztelet kialakulásának, ab­ szolúttá válásának. E) Hagyománytisztelet. Hagyomány az, amit apáinktól, szép­ apáinktól lényegében változatlanul vet­ 72 tünk át, és mi is ugyanolyan céllal és haszonnal (vagy haszontalansággal) csi­ náljuk. A forrását legtöbbször nagyon nehéz lenne megállapítani — egy más rendszerű felosztás viszont kézenfekvő­ nek látszik: Mi alakíttatta ki őseinkkel és mi tar­ tatta meg vagy hagyatta el velük az egyes hagyományokat, szokásokat, ba­ bonákat? Több alapvető hagyományról, szo­ kásról eseti már szó, mint a földsze­ retet. földéhség, sunyiság, tekintély­ tisztelet. melyek eredetéről és mostani változásairól bőven szóltunk. Az igény­ telenséghez még pár adalékot. Hollókőn a falu közepét népi építé­ szeti rezervátummá nyilvánították, a házakat tilos lebontani, tulajdonosai­ kat kötelezik a jó állag megőrzésére. Az épületek megtekintése ritka művészi élvezetet nyújt. Az utcára szolgáló pincelejárat. a körbefutó, faoszlopos tornác, a jellegzetes tető- és eresz­ megoldás, s mindenütt a faragás. S ha ezekben kellőleg kigyönyörködtük magunkat, akkor már nyugodtan észrevehetünk egy jellemző vonást, amelyik közös minden háznál, és amelyik a pa­ lócház összes többi ismertető-jegyét uralja: ezek az épületek apróak. És miniatűr rajtuk minden kívüli-belül: az oszlopok, a tető, a falak, az ablakok, az ajtók, a helyiségek méretei. Az aprótermetű palócnépnek ez megfelelt: évszázadokon keresztül miniatűr élet folyt ezekben a miniatür, szépen kicicomázott kalitkákban. S pár száz méterrel odább, az új falurészben már szabályos méretű, nagyablakos, tégla­ falas házak állanak és épülnek sorra. A rezervátum látogatói közül sokan dühösen és nyugtalanul tekingetnek arra: mi lesz, ha az új falu teljesen elnyeli a régit? Hiszen már ma is fo j­ togató a szorítása; körülfollyák ezt a �pár házat az öreg falu közepén, sőt betörnek az üres telkekre, nem tekintve semmi tradíciót, semmi népművészit, dölyfösen emelkednek az apró házak fölé, nem egy lepipálja magasságban a templomot, mely valóban a legcsodála­ tosabb látvány az egész Hollókőn, méltán tarthat számot országos és nem­ zetközi hírre. A miniatür parasztok miniatür éle­ tükért magukkészítette miniatür templomocskában adtak hálát az Úrnak, s az Úr hallgatott. Az Úr most is hall­ gat. Beismerte végre ezer éve érlelődő vereségét? . . . Ha konzekvens, akkor ez kellett történjen. A szegénység, a nyomor által kiala­ kított legendás igénytelenség a minden­ kori öregekben tombolt leginkább. A nagyapák, nagymamák tíz és száz­ ezrei. akik dolgozni még tudtak, s ha nem, akkor is mozogtak, tettek-vettek valamit a ház körül, de enni naponta csak annyit ettek, amitől egy három­ éves gyerek is angolkórt kapott volna. Parasztromantikus leírásokban szíve­ sen olvasunk a tölgyfagatyás, hosszú fehérhajú, nagybajszú vénekről, kik nap­ hosszat kint sütkéreznek a kispadon, és a falu népe tisztelettel süvegeli őket, gyermekeik, unokáik pedig féltő gond­ dal, szeretettel veszik őket körül . . . Volt ilyen is, kétségtelen. De hogy az esetek többségében a vének csak meg­ tűrt, kicsúfolt, megvetett és naponta megszidott haszontalan kacatok vol­ tak. még az én gyermekkaromban is minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani. — A mai falvakat járva vi­ szont azt láthatjuk, hogy a mostani öregek túlnyomó többsége nyugodt, vagy nyugodtabb kort él, mint apáik: nem szidalmazzák őket esetről esetre, mikor „rossz fát tesznek a tűzre”. S ennek nem csupán az az oka, hogy ritka kivételtől eltekintve mind nyug­ díjat, öregségit vagy legalábbis téeszjáradékot kap, hanem az is, hogy senki elől nem eszik el az ételt, mert van elég. Ha mondanak, javasolnak valamit, ha ebbe-abba beleszólnak, azt persze a gyermekek rendszerint elhárít­ ják. Esetleg még mosolyognak is hoz­ zá, de ma már ritka esetben támad­ nak rájuk durván. E jelenség magya­ rázója a falusi verekedések, késelések megszűnésének okával fakad egy tőről, nincs létbizonytalanság, nincs tehát állandó idegfeszítettség sem, nem in­ gerültek az embereik. Mind az eddig tárgyalt hagyomá­ nyok és szokások a fenti két adalék­ kal együtt a nyomor, a gazdasági ki­ szolgáltatottság által teremtett elfer­ dült érzésekből keletkeztek. Más kategóriát kell adnunk a babo­ náknak, a babonás és vallási eredetű szokásoknak, népi gyógymódoknak. Ez utóbbi egy része igen megbízható, em­ pirikus tapasztalatokon alapuló hatásos eljárásokból áll, melyek közül sokat a modern gyógyszerészet is átvett (gyógy­ füvek felhasználása), más része azon­ ban az összes többi babonával és olyan jellegű szokásokkal egyetemben az anyag! és jogi kiszolgáltatottsággal járó lelki kiszolgáltatottság és védtelenség következménye. . . . Ha a tehén véreset tejel, akkor először is valaki megrontotta, másod­ szor pedig faszénre szórt cickafarkat kell a tőgye alá füstölni: ha harago­ sunkat meg akarjuk bosszulni, akkor egy marék babot kellő ráolvasás után el k el l ásni ott, ahol járni szokott; fekélyek lesznek a lábán; ha jégeső esik, a baltát élével fölfelé a küszöbre kell tenni, attól elmúlik; Luca éjsza­ káján az ajtó kilincsét foghagymával kell bekenni, akkor a rossz nem jön be: a menyecskének a lakodalom napján az udvaron rakott tüzet át kell ugornia. 73 �attól minden rossz tulajdonság kiszáll belőle — és így tovább, a Nógrád fal­ vaiban hallott és gyűjtött babonák százai, melyeket most nem elemeznénk, hiszen elég gazdag irodalma van. Az is köztudott, hogy például a rontások elleni hatásos védekezések nem csu­ pán falvanként, hanem falurészenként is változnak. Most egy más vonatkozást: Nagybátonyban három helyen gyűjtöttem ba­ bonákat, hiedelmeket, gyógymódokat. A cigányak között, az öregfaluban és a bányavárosban. A három helyen az egyes babonákat más és másképpen tudták, mondták. Ugyanakkor eltérés volt abban is, hogy hol milyen babo­ nát mondtak el; a cigányok a rossebes rontásokról, vajákos öregasszonyokról és villámlás idején az udvaron szalad­ gáló kisördögökről, lidércekről beszél­ tek, az ófalusi parasztnénik a keresztútról, Luca-napról és legényfogásról, míg a bányavárosiak a farsangi, szü­ reti szokásokról beszéltek szívesen. A legjelentősebbnek azonban azt talál­ tam, ahogyan a cigányok, a parasztok és a bányászok mondták mindezeket. A cigányok félve, félig akarva félig kikényszerítve, gyakran suttogva, egy­ szóval mély hittel és félelemmel. A pa­ rasztasszonyok szégyenlős mosollyal, közben sűrű megjegyzésekkel, hogy hát így mondták a régi öregek, ki tudja, igaz-e vagy sem. Itt-ott azonban ki lehetett ugratni, hogy lelkük mélyén még több dologban hisznek vagv leg­ alábbis bizonytalanok abban, hogy igaz-e vagy sem. A bányavárosi asszo­ nyok kedvteli nevetéssel emlékeztek ezekre a dolgokra, látszott és érzett rajtuk, hogy inkább csak a játékos vo­ natkozások foglalkoztatják őket — pe­ dig nem egy közülük csak tíz, tizenöt éve került el faluról. Ennyi idő tehát elég volt nekik arra, hogy — az eredeti, meghatározó kör­ 74 nyezetből egy egészen más környe­ zetbe kerülvén — lerázzanak maguk­ ról m id e n régi, misztikusan-érthetetlent. Új létfeltételeik között haszonta­ lannak itélték ezeket a dolgokat, mert valójában már semmi látszólagos vagy valóságos hasznát nem vették. Tehén nincs, nem ronthatja meg semmi: a háztetőn villámhárító van, és szükség­ telen a küszöbön a kisbalta, a Lucanapi kilincs-fokhagymázásnál pedig szemmel láthatóan többre értékeltek egv jó Wertheim zárat. A parasztnénik az újságok, a rádió, a televízió korában már szégyenlik azt mondani, hogy igenis, ezek a babonák igazak. Még azokról sem szívesen nyi­ latkoznak így, amelyekben igazán hisz­ nek. Ugyanakkor számos létfeltételük nekik is megváltozott. Az első és alap­ vető, hogy eltűnt a létbizonytalanság, az elnyomás, ami lelki védtelenséget támaszt. A többi már gyakorlati kér­ dés; háztáji tehén nincs, ha van, ak­ kor is azt látják, hogy baj esetén a téesz istállóba azonnal állatorvost hív­ nak, és számtalanszor tapasztaltá k, hogy az jobban segít minden ráolva­ sásnál. Számtalan régi szerszám — ken­ dertiloló, guzsaly, rokka — ment ki a divatból, s a hozzájuk fűződő babo­ nák, szokások értelmüket vesztik. A legényfogás persze nem ment ki a divatból ma sem, de a fiatalok már csak nevetnek, mikor a fiú hajszálának ide meg oda dugdosásáról esik szó: ezek a mai lányok ebből a szempontból jó­ val többre tartanak egy modern fri­ zurát vagy egy jólfeszülő pulóvert — s ki tudja, talán még igazuk is van. A cigányok közül sok fiatal férfi dolgozik a bányában. Az asszonyok azonban, különösen az idősebbek, még ma is a hagyományos foglalkozásokat űzik: kártyát vetnek, rongyot szednek, jósolgatnak, itt-ott gyógyítanak — de a legdöntőbb tényező, hogy bár társa­ �dalmi megbecsülésből elég sok jut ne­ kik, de még nagyobbrészt mindig a régi, zsúfolt építésű és zsúfoltan lakott kalyibákban laknak. Itt föltétlenül megjegyzendő, hogy a bányavárosba beköltözött számos ci­ gánycsalád közül azok, akik egy­ más mellé kerültek, még mindig igen zajosak, rendetlenkedők, szerte­ lenek, míg akik egyesével kerültek egy-egy nagy bérház más lakói közé, azok gyorsabban változnak, és pár év múltán csak bőrük és jellegzetes arc­ vonásaik alapján különböznek. Nyilvánvaló tehát, hogy a különböző társadalmi helyzet, életmód, kultúr­ szint, civilizációs fok különféleképpen modulálja őseinktől kapott hagyomá­ nyainkat, babonás szokásainkat, s még azok a parasztok is viharos gyorsaság­ gal szabadulnak meg tőlük, akik a földnél maradtak. Mert megváltozott az anyagi alap, a termelőeszközökhöz való viszony, mert van anyagi lehetőség. Erre még egy példát: Egy új házasságban a férj a munka­ erejét, a havifizetését vagy a megmun­ kálható földet vitte, míg a feleség a kelengyét, a bútort, vagyis a megkez­ dett életközösség kereteit. A szegények természetesen semmit sem vittek, il­ letve mindegyik azt, ami volt, Nóg­ rádban nem hallottam, de az Alföldön, Szeged környékén ebből is ha­ gyomány keletkezett, amelyik negyven ötven évvel ezelőtt még érvényben is volt: a menyasszony vitte a kelengyét, a konyhabútort, míg a vőlegény a szobabútort, és munkaeszközöket (ásó, kapa, villa, kubikus talicska) szóval, amelyek a summás vagy kubikus élet­ hez szükségesek voltak. Ma Nógrádban több helyen beszélik, hogy a szülők fiúgyermekük számára is megvásárol­ ják a hozományt, ami kelengyét persze nem jelent, de teljes bútorzatot igen! Az anyagi jómód így teremt merőben új szokásokat, mégpedig olyanokat, melyek harminc évvel ezelőtt abszo­ lut képtelenségeknek számítottak volna — a mai szemmel nézve viszont a harminc évvel ezelőtti szokások tűn­ nek hihetetleneknek, s gyakran még azok is rázzák a fejüket, akik már abban a korban is felnőttek voltak . . . Ismét más csoportba tartoznak azok a szokások, melyek a vallási, családi ünnepekkel függenek össze. Nyilván­ való, hogy ezekre is minden korban hatottak a fennálló társadalmi viszo­ nyok, hat a mára megváltozott helyzet is, de ezek változtak és változnak a legkevésbé, mert nem deformált em­ beri érzésekhez és tudathoz kapcso­ lódnak, hanem az örömhöz, az ünne­ pélyességhez, a szerelemhez, a család­ hoz, a gyermekneveléshez, melyeket a legvadabb társadalmi rendszer vagy kor is csak befolyásolhat, de meg nem változtathat, meg nem szüntethet. Ilyenformán a búcsúbeli. a Szent István-napi, pünkösdi, karácsonyi, far­ sangi vendégeskedések semmit sem vesztettek jelentőségükből, sőt. Ma már mindenki vendégségbe megy vagy láto­ gatót vár ilyen alkalmakkor. S míg azelőtt a szegényebb családok igen megéreztek egy-egy búcsút, addig ma ritka az a ház, ahol egy nagyobb ven­ dégeskedés komoly anyagi problémát jelent. A megállapításból — hogy a falu­ siak egzisztenciális biztonsága folytán lelki kiszolgáltatottságuk csökkent — egyenesen következik, hogy gyengült a vallás, az egyház, a pap hatalma. S nem csupán úgy, hogy ma már észrevehetően kevesebben vagy keve­ sebbszer járnak templomba, hanem úgy is, hogy az emberek nem hisznek annyira, olyan vakon. Egyes vallási ünnepek látogatottsága azonban nem 75 �c sökkent. Ilyen például a búcsú, Bol­ dogasszony napja, vagy Pünkösd. Ezek társadalmi események falun — de van egy másik vallási szertartás, a búza­ szentelés, amit még mindig nagy tö­ megek látogatnak. A pap megszenteli a téesz búzáját, az állam hagyja, hogy a füstölőt meglóbálják a szocialista szektor vetései fölött, s ezen egy cseppet sem bosszan­ kodunk. még csak nem is mosolygunk, mert komoly haszonnal jár. Nem úgy persze, ahogyan az egyház mondja; hanem úgy, hogy a téesz tagok egy része ma még komolyan hisz ennek a szertartásnak a hatóerejében, más ré­ szük pedig úgy gondolja, hogy mit lehessen tudni . . . Gyárba pár éve bekerült embereket kérdeztem végig, mit szólnának hozzá, ha az üzemet időnként megszentelné a pap. Nagy többségük nevetve mondta, hogy ez teljesen fölösleges. Mikor azonban a búzaszentelésre tértem ki, akkor el­ komolyodott az arcuk — feleségük ott­ hon a téeszben dolgozik — és kijelen­ tették, hogy az semmiesetre sem ártal­ mas, mert a mezőgazdaság nagyon függ a természettől, az időjárástól. . . Világos tehát, hogy életünknek azokon a területein hatnak még a vallási szo­ kások. ahol nagy a bizonytalansági tényező. Ezért hatnak még az erkölcsi élet­ ben is. A zsidó Jehovából lett nemzetközi keresztény Isten a magyar paraszt sze­ mében elsősorban nem jóságos, nem adományozó, hanem verő és vésztjósló hatalom. Ha az Úr valamiben megrövi­ dítette a palócot, és az nem bírta meg­ venni rajta, akkor mit csinált? Rá­ bízta az istenre, hogy verje meg. Ha a szomszéd leütötte az átcsámborgó szár­ nyasokat. ha a legény azt a lányt akarta elvenni, akit nem illett volna. 76 és már sem szép szó, sem erőszak nem használt, akkor mit csinált a palóc asszony? Rábízta őket az istenre, hogy verje meg. „Te is jóra bízod!” — szól az újkeletű mondás. Ám ezt régen is érezték az emberek (esetleg csak ki­ mondani nem illett), amit mi sem bizonyít jobban, minthogy ha tehették, megvert é k ők maguk, nem bízták másra. Két éve lefolytatott faluszociológiai felmérés elemzéséből kiderül, hogy 74 megkérdezett harminc éven felüli téesz tagból 56 a gyermekneveléshez szüksé­ gesnek tartja az isten és a vallás fo­ galmát. Közülük 39 a miért kérdésre lényegében ezt válaszolta: „Mit mond­ jak neki, hogy ezt vagy azt miért nem szabad?" Mikor pedig kifejtette nekik az ember, hogy a becsülettel, a társa­ dalmi játékszabályokkal, a szocialista (vagy egyszerűen az emberi) együttélés követelményeivel érveljenek, akkor bólogattak, de minden meggyőződés nélkül. Az lenne a megdöbbentő, ha ezen most megdöbbennénk. E fejezet har­ madik pontjában, a kényszerű sunyi­ ság tárgyalásakor bőven volt szó arról, hogy az úri Magyarországon életforma, létezési forma volt a hazugság, a csa­ lás. a lopás. Szinte mindenki ezt csi­ nálta: a gazdag azért, mert attól lett még gazdagabb, a szegény azért, hogy éhen ne haljon . . . Csodálhatjuk-e hát, hogy az idősebb nógrádi parasztok fa­ képpel bólogatnak az erkölcsi normák emlegetésekor? Hisz erről nekik igen élénk tapasztalataik és emlékeik van­ nak. S a lelki berögződések közül ép­ pen a morálisak azok, amelyek a leg­ lassabban változnak. Ugyanakkor érezték és érzik, tudták és tudják, hogy mércéikre, normákra szükség van. S nem csupán azért, mert illik ilyeneket látszólag betartani, és �fennen hangoztatni, hanem azért is, mert az életnek egy csomó területén nem hazudtak, nem csaltak, nem lop­ tak akkor sem; hiszen általában jó és áldozatkész családapák, feleségek vagy gyermekek voltak, jó és segítő­ kész barátok, vendéglátók, bajtársak a bajban. Csak ott rúgták föl — titok­ ban — a látszatnormákat, ahol a tár­ sadalmi viszonyok rájukkényszerítet­ ték — ezért maradtak becsületesek, de ugyanezért sokan közülük ma még nem tudják eldobni az istenhitet gyer­ mekeik nevelésében. A fajfenntartás az életösztön része, alapvető emberi érzés, melyhez szá­ mos érzelmi és értelmi motívum járu l, s melynek az élet minden részé­ vel kapcsolata, kölcsönhatása van. A fajfenntartással kapcsolatban kialakult ősrégi szokások nagy része az írott törvények közé is bekerült, nem csupán nálunk, hanem minden civilizált nép­ nél: a vérfertőzés, a vérrokonok közötti házasság tilalma, a gyermeknevelés kö­ telezettsége például ősi szabály. A monogám házasságot a keresztény pa­ pok cipelték be hozzánk, de az udvar­ lás, a lánykérés számos szokása még a pogány időkből származik. Igy mind­ járt a két szó, hogy vevő legény, meg menyasszony; így az egyes helyeken még ma is meglévő jelképes lányszökteté s, ami korábban szabályos rablás volt. Továbbá a májusfa állítás, és a többi — a kiskapuban állás azonban nem annyira régi szokás, mindenesetre jóval fiatalabb, mint a kiskapu divatja. Nógrádiban nem mindenütt dívott. Szá­ mos községben — a sértődéseket el­ kerüle ndő. most hagyjuk a neveket — a lány a hátsó szobában a kamrában aludt, a legény odajárt hozzá udva­ rolni, miközben a szülők a legtelje­ sebb lelki nyugalommal pihentek az első szobában. S ebben semmi erkölcs­ telenség nem volt. Mert előszöris fel­ idézzük, hogy Bajorországban, Svédor­ szágban de másutt is népi szokás a próbaházasság: másodszor pedig a pa­ lóc nagyon jól tudta, hogy a lány végül­ is férjhez megy, csak egészen kivételes esetekben nem, mégpedig az a lány nem, aki nemcsak egy, hanem több legénnyel szemben nom tudja megvé­ deni az erkölcseit. Tudták ezt a lányok is. Hiába tud­ ták azonban olyan községekben, ahol urizálások vagy nemesi származás mi­ att teret hódított az álszent magatartás. Ilyen helyeken a szerelmesek óraszám a kiskapuban álltak, mert bent nem illik csókolózni, patakpartra nem illik kisétálni; s bár a kapuban sem illik állni sokáig, de hát azért a szülők is tudták, hogy csókolózni is csak kell. mert különben mi a fenéért jönne el a következő lányos estén is az a legé ny — s ha az utcán jön valaki, akkor gyorsan szétugranak. és mondhatják, hogy éppen csak megálltak egy szóra. A kiskapuban. Ezen a lehetetlen, álszent és haszon­ talan szokáson a rádió elterjedése sem segített. Azt a kiskapuból is lehet hall­ gatni. ha jól felerősítik, bár amennyi belőle a haszon, annyi a kár, meri igaz ugyan, hogy a meghitt suttogások és csókok zaját elnyeli, de ugyanakkor az utcán (vagy a konyha felől) köze­ ledő lépteket sem lehet tőle meghal­ lani . . . Ebbe a felemás helyzetbe szól t bele megfellebbezhetetlen hatalmi szó­ val a tévé. Az áldott tévé, amit nem lehet a kiskapuból nézni, s ha be van kapcsolva, akkor nem éghet a villany. Bár égni ugyan éghet, de akkor nem lehet eléggé élvezni a műsort. S most minden a legnagyobb rend­ ben van. a fiatalok nem kujtorognak sehová, esőben, fagyban nem kell ne­ kik a kiskapuban ácsorogni, ugyanak­ 77 �kór a család körében vannak, tehát nem esett semmi illetlenség. . . No persze, a tréfán túl az is tényező, hogy ma mar az udvarló előtt nincs sze­ gyelni való a ház belső szegénységén, és a kínálás sem olyan nagy probléma. Mindenesetre, több faluban szám­ szerű adatok igazolják, hogy a tévék­ nek kétharmada mindig a lányos há­ zaknál van. A fonóház, a tengerihántás, a fosz­ tóka a felszabadulás után ment ki a divatból. Elavult munkafolyamatok let­ tek, amelyeket az olcsó ipari termékek, vagy a faluba bevonult gépek, az új munkamódszerek szorítottak ki. S a fiatalságnak a kultúrházon, mozin és kocsmán vagy presszón kívül maradt volna az álszent kiskapu, ha nem jön a tévé. — A megfogalmazás tréfás, a mondandó igen komoly, hiszen köz­ vetlen példa arra, hogy a civilizáció, technika hogyan tör be a falura, hogyan szól bele az eddig áthághatatlan ha­ gyományok formálásába vagy meg­ szüntetésébe. RÉTI ZOLTÁN: Fűrészelő 78 Kunszabó Ferenc �Kultúra Barna Tibor A mi szín h á zu n k A mindennapok számtalan, nyilván izgalmasabb eseményében elszaladtunk egy évforduló mellett, amely pedig fontos dátum a felszabadulást követő nagy művé­ szetpolitikai változásokban. Tizenöt éves az Állami Déryné Színház, pontosabban, lényegét tekintve és korábbi nevén: Állami Faluszínház. Tizenöt esztendős és ennek a másfél évtizednek augusztus 20-án volt napra is pontos jubileuma. Nemzeti színháztörténetünkben nem ismeretlen a falujáró színész fogalma. A „dali” szinészé, a potyavacsorákra pályázóé, az éhkoppon élőé. Azoké, akik előtt néhai jó Vas Gereben a Nemzet napszámosai címmel regényes korrajzban tisztelgett. Bántó anekdoták célpontja volt ez a társadalom a színházi világban; kevés mű­ vészi és emberi becsülettel bíró — tiszteleti a kivételeknek, mert hisz Thália istenasszony papnői és papjai között olyan neveket tartunk számon, mint a fényes em­ lékű Déryné ifiasszony, Megyery, Szentpéteri, Prielle Kornélia. A nevek hosszú sorát adhatnánk róluk, egész a felszabadulásig. Nem egy közü­ lük ma előkelő színházak becsült művészei. A nevek hosszú hídja mégsem ahhoz a kezdeményezéshez ível, ahonnan a Faluszínház, a Déryné Színház létét mérjük. Ez az újkori falujáró társulás kezdeti percétől más célokat tűzött maga elé, más fela­ datokat vállalt. A célok olyan igényességét, a hivatás gyakorlásának olyan emelt szintjét szabta elérendőnek, ami példátlan minden korábbi falujáró szinészetünkben. Persze a szándék és a valóság nem váltak mindjárt egységgé az új színház éle­ tében sem. Kisérleti évekre volt szükség a sajátos arculat, a különleges játszási fel­ tételek, a műsorgerinc, a játékstílus, a színpadtechnikai gyakorlat kialakítására. Ezek a kívánalmak létfeltételt jelentettek az együttesnek s kimunkálásukban Mátray Józsefnek, a színház első igazgatójának és a művészeti tanácsadó-dramaturg Ascher Oszkárnak elévülhetetlenek az érdemei. Hogyan is kezdődött? Pillantsunk vissza a tizenöt év előtti mozzanatokra. 1951. augusztus 20 Dunapentele. Történelmi nap a Faluszínház életében. Az első előadás napja. ..Dunapentele nagyközség, 3950 lakossal Propellerállomás. Gőzmalma, vasútja, postája és távírója van” — olvashatjuk a korabeli lexikonban. Itt kezdett hát a Faluszínház, de a régi falu már ekkor óriássá növekedés je ­ gyeit hordozta. A krónikás így emlékezik a nevezetes eseményre: „Három viponkocsi,e kis karavánra emlékeztetően, egymást követve gördül az országúton. Jó félórája már, hogy eltűnt mögöttünk a főváros csodálatos látképe. 79 �A hegyek, a dunántúli hegyek nyulványai kartávolságnyira húzódnak az út mentén. Balról a csendesen morajló Duna. Tükrében a felhőtlenül tiszta égbolt füröszti nyugtatóan kék színét. Dunapenteléig az út 32 kilométer. Az elágazásnál megkopott tábla jelzi, hogy van még idő tréfára, dalra. A három viponban ugyanis afféle mozgó főpróba folyik. A harmonikás fürge ujjai háromszor-négyszer végigszaladnak a billentyűkön. Két színésznő a nagysikerű szovjet film csasztuskázó kettősét utánozva a csípős-vidám strófákat ismétli; az első gépkocsi vezetője pedig talán gondolatban már színház­ avató előadás közönségének zsongását hallja. De hát milyen is lesz az első? . . . Ebben az izgalomfűtötte hangulatban szinte percenként kérdezik egymásttól ezek a modern tháliások. S a dunapentelei elő­ adással egy időben még három helyütt mutatkozik be ma az Állami Faluszínház: Határgárdoson, Mindszenten és Kúnhegyesen. Itt egy bűvész, a másik társulatnál zsonglőr meg harmonikaművész egészíti ki az együttest. A viponok elérik Dunapentele határát. Régi, nagyon régi dunántúli falu ez. Az apró kockakövekkel kirakott út két oldalán vakolatlan kis házikók sorakoznak. Az iskolaudvaron a nyersdeszkából rögtönzött piros-fehér-zöld és egyszínű vörös zászlókkal díszített szabadtéri színpad köré vagy ötszázan sereglettek össze . . . Ascher Oszkár szaval . . . tréfás jelenet, következik . . . vers . . . énekszám Él, lélegzik egy új színház.” Aztán egy újabb bejegyzés a krónikában: „Budapest. Madách-tér. Próbatábla. Moliere.” A tizenöt év nem töretlen út, de megtorpanások után újból és mindig felfelé ívelő. Számos élményes est bizonyítja Nógrádban is, apró falvaink egész sorában. A kezdés óta eltelt másfél évtizedben Dunapenteléból, az apró falucskából város nőtt, Dunaújváros, a művészeti vállalkozás Déryné nevét vette fel. A színház társu­ latai a másfél évtized útjain 12 millió kilométert tettek — elméletben tizenötször oda-vissza a Föld és a Hold közötti távot —, előadásaik számával jóval túlléptek a harmincezrediken és kilenc millió nézőt szórakoztattak, gyönyörködtettek És mi­ lyen szerzőkkel! . . . Sophokles, Shakespeare, Ben Johnson, Moliere, Lope de Vega Goldoni, Machiavelli, Schiller, Beaumarchais, Balzac, Dosztojevszkij, Shaw — hogy csak legnagyobbakat soroljuk. Öt művet játszottak Shakespearetól — 584 előadásban (s most a hatodikat, az Otlhellot), Molieretől egyedül a Tartuffe-öt 697-szer, 160 ezer néző előtt. És a többiek? . . . Lehár dalműve, a Vándordiák 660 előadást ért meg, 200 ezer nézőt vonzott, a János vitéz 540 előadását ugyancsak 200 ezer ember nézte. A nagy sikerek között tartja számon a színház, 461 előadással a Csárdiáskirálynőt. 550 színrehozással a Liliomfit, 400-szor játszotta az Aranyembert, — a Tavaszi rügyek, a Dankó Pista 330, a Kőszívű ember fiai 260 alkalommal került színpadra s egyikük nézőszáma sem maradt alatta a 150 ezernek A Déryné Színház tehát igazi népszínházzá lett kultúrális életünkben. Olyan szolgálatok a fentebb soroltak, ami­ lyenekről egyetlen magyar színház sem adhat számot, — nemhogy egyeden­ ként, de együttesen sem. És ezt a szolgálatot olyan helyeken teljesítették a mű­ vészek, ahová előttük egyáltalán nem, vagy csak véletlenül jutott el színház. S a magyar és világirodalmi remekek mellett bátor új bemutatók vállalkozásai jelzik a tizenöt éves út eredményeit. Egész sereg ősbemutató, amit számontartanak — olyan szerzők nevével is, mint Illyés Gyula, (Bolhabál), Németh László (Kleist: 80 �Az eltört korsó), vagy a fiatal írónemzedékből Örsy Ferenc. De nem lebecsülendők azok a törekvések sem, melyek klasszikusaink javát Jókai, Mikszáth regényeit állították színpadra. Úttörő jellegét mutatja a színháznak alaprendeltetése, a falu szolgálata mellett tehát az, hogy a 15 év 194 bemutatójából 74 művet ősbemutatóként jelölhetett, elsőnek játszott színházaink közül. Honnan a mérhetetlen energia, mely a művészeket, a műszaki munkásokat, a színház irányítóit fűti? Elsősorban a missziós hivatottság tudata. És csakis ez döntő módon, mert nincsenek sztárf izetések itt és hiányzik sokminden az emberek életéből, ami egyébként természetes és jogos igénye az életnek. A családi fészeknek csak alkalmi élvezői a Dérynések, a film, a televízió, a rádió nyilvánossága ritka alkalom. De annál több a fárasztó út, a hideg, vagy a hőség, a fullasztó por, avagy a fene­ ketlen sár. Hogy hősöknek mondjuk őket, önérzettel elutasítják. Hogy szeressük és becsüljük őket: jogos igényük. A becsülésnek, szeretetnek másfél évtized az alapja. Az igazgatásban rendkívüli érdemű Ascher Oszkár vallotta — s vallja most utóda, Szalai Vilmos is: — A lényeg: a produktum, és nem az: milyen körülmények között jön létre. Annak örülünk, ha előadásainkkal foglalkoznak s nem az utazások viszontagságával. Persze, a kettő mégsem különíthető egészen el. Mert van abban valami megha­ tóan romantikus, ahogy egy-egy produkció születik. Maguk emlegetik például az egyik nógrádi falucskát, ahol úgy játszották a Sirály harmadik felvonását, hogy a közönség hozott világító szerszámokat; gyertyákat, lámpákat, mert az áramfény cserben hagyta az előadást. Melyik pesti, vagy vidéki „kőszínház” dicsekedhet ha­ sonlóval. S tizenöt évnek száz meg száz ilyen élménye, emléke, mely nyomot ha­ gyot bennük. Ezért látjuk kicsit a színjátszás romantikusainak, Déryné utódainak a dérynéseket, — de persze, modern unokáinak, akik az echós kocsit Ikaruszra váltot­ ták, a játszó fészert művelődési otthonra, a szénapadlás-szállást szinészotthonra. Arra büszkék, hogy létszámban az ország legnagyobb színháza ők, hogy éves előadásszámukkal színházaink összesége sem vetekedhet. Működésük az ország 17 megyéjét, mintegy 400 helységét érinti közvetlen-közelről. — a visszatekintés után tehát a színház jelene és jövője sem érdektelen. Az igény, a várakozás sokrétű feladatokat szab. Műfajilag — divatos szóval — komplex teljesítményt: a klasszikusok megismertetésén, a vígoperákon át egész a könnyű műfajig Ilyen kívánalmak közepette a Déryné Színház valóságos specialis­ tája lett a méretben is legnagyobb világirodalmi művek kisszinpadi játszásának (Antigone. Hamlet, Háry János, Bánk Bán, Othello), pedig nem könnyű vállalkozás ez 10—14 napos turnék közötti három-négy napos pihenőkkel, kedvezőtlen színpadi feltételek között. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a színház csak úgy tehet eleget a fokozódó követelményeknek, ha a vendéglátó helyek is rendre teljesítik a minimális kívá­ nalmakat. Hogy mik azok, azt Pados István gazdasági igazgató így vázolja: — Elsősorban megfelelő méretű legalább háromszor-ötszór-hét méteres színpad. A színházi épületben, a színpad közelében, de mindenesetre a nézőtéren kívül meg­ közelíthető női és férfi öltöző, mosdó, legalább 30 Amperos villanyóra, fényszabá­ lyozó, fűtési feltétel a nézőtéren, a színpadon és az öltözőkben egyaránt. 6 81 �Sajnos, még ezek sem mindenütt elérhető óhajok. Indokolt törekvés hát a szín­ vonalasabb játszására alkalmas körzeti központok képzése. Ebben nagy segítséget adhatnak az érdekelt megyék és járásaik s elsősorban Nógrádnak sem közömbös: milyen hatásfokú művészi élményt kaphatnak az itt élők, akik nagyobbára csak a Déryné szolgálatára számíthatnak. A nagy, fővárosi és vidéki társulatokhoz mérten az Állami Déryné: Színház kicsiny, kamarajellegű, és előadásai zömében vidéki, falusi rendeltetésű intézmény. Ennek ellenére, ha olyan tényeket nézünk, hogy évi előadásszáma 2100, hogy évente 14—16 bemutatót tart, — bármely színház teljesítményét meghaladja. Ilyen alapon viszont nyugodtan az ország legnagyobb színházának mondhatjuk. Furcsa ellent­ mondásnak hat ezzel szemben anyagi lehetősége, mely gyakran korlátokat szab színvonalbeli törekvéseinek. Az tudniillik, hogy valamennyi színházunk közül a leg­ alacsonyabb állami támogatással gazdálkodik, a legkedvezőtlenebb bérezési adottságai vannak, noha tagjai sorában — ha nem is nagy számmal — Kossuth-, Jászai-díjas és érdemes művészeket is találunk. A gondok ellenére, ebben az évben minőségi fejlődés érzik a Déryné legtöbb produkcióján s a színvonalasabbra törekvés az évad terveiből is kitűnik. Sikerült megoldanunk — mondta még a nyár elején Szalai igazgató —, hogy jóval a feladatok kezdete előtt nemcsak teljes műsortervünket elkészítettük szezo­ nunkra, de az egyes darabok szereposztását, jelmeztervezőit, szcenikusait, drama­ turgjait és rendezőit is kijelöltük. Művészeink egész évre tudják a rójuk váró teen­ dőket, módjuk van a nyugodt felkészülésre, az egyes produkciók lehető legjobb ki­ vitelezésére. Az új évad műsorában a hagyományokhoz híven több ősbemutató is helyet kapott. Így Mikszáth: Mácsik, a nagyerejű című kedves történetének színpadi válto­ zata, Tóth Miklós: Fejesek című társadalmi vígjátéka, ősbemutatónak számít Strauss: Cigánybáró című daljátéka, — mely Jókai eredeti története alapján Bcndy Ede új szövegkönyvével kerül a közönség elé. Magyarországi ősbemutató lesz Gressicker, Hauptmann-díjas nyugati szerzőnek VIII. Henrik hat felesége című vígjátéka, melyei Európa-szerte, sőt a tengeren túl is hatalmas sikerrel játszanak. Az évad műsorán szerepel még Szinetár: Egyik a kettő közül címmel készülő vígjátéka, Gyárfásnak a Déryné Színház számára készülő darabja és szó van Sarkadi Imre híres filmje, a Körhinta színpadi változatának bemutatásáról. Ezeken túlmenően is figyelmet érdemlők a műsorterv darabjai. Helyet kapott a programban Vass István és Illés Endre közös költői műve, a Trisztán és Izolda, a Pygmalion után láthatjuk a mű világsikerű musical-változatát, a My Fair Ladyt. Lehetne továbbsorolni az érdekességeket, de talán ennyi is keresztmetszetet ad a törekvésekből. A jó törekvésekre jellemző, hogy az igazgatóság Ascher-díjat alapított, melyet évente legszebben beszélő művészeinek itélte oda, tehát tagjai szakmai ambícióit is ösztönzi a színház. A tizenötéves múlt során lehettek és lehetnek ma is nézetkülönbözőségek kö­ zöttünk és a Déryné Színház között a művészetpolitikai feladatok betöltését illetően. Ezekről vitatkozhatunk egymással. Az azonban bizonyos, hogy a Déryné Színház a mi színházunk, az az intézmény, melynek szolgálataira leginkább és legkészsége­ sebben számíthattunk és számíthatunk. Ezt a készséget ösztönözni szép kötelességünk és felelősségünk; a színház további eredményeinek elengedhetetlen feltétele. 82 �Szocialista községpolitikánk néhány kultúrális vonatkozása Nógrád megye lakosságának jelentős része községekben él. A megye települési sajátossága, hogy a 236 000 főnyi lakos közül 189 000 él falun, a lakosság 79,5 %-a az országos 57,2 % -a l szemben. Ugyancsak sajátos vonása a községek fejlődésének, hogy igen sok a kistelepülés, egy községre jutó lakosok átlaga 1383, az országos 1872-vel szemben. A falusi la­ kosság összetétele — megyénk kettős jellegéből adódóan — eléggé vegyes. Mintegy 59 000 ember él a megyében bérből és fizetésből, ennek mintegy 50 % -a községekből jár be, nagyobbrészt Salgótarjánba, kisebb részben más ipari centrumokba. Különö­ sen jelentős a bányaüzemekben, vasiparban, építőiparban dolgozó bejáró munkások száma. A rétsági, és balassagyarmati járásból mintegy 6000 ember jár be Buda­ pestre, illetve Vácra. Megyénkben 1961-ben befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A földterület 95,5 %-a, a termelőeszközök többsége szocialista tulajdonba került. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, az összlakossághoz képest 25 %-os, az 1961-es állapothoz viszonyítva (35,6 % ) erősen csökkenő tendenciájú. A megye községeiben élők anyagi helyzete javult az elmúlt időszakban. A reáljövedelem és a reálbérek növekedése mellett számottevő az állami támogatás mérté­ kének növekedése. Csupán az elmúlt 5 év alatt 181 millió forint értékben kaptak községeink támogatást, állami beruházásból, községfejlesztési alapból, felújításból. Különösen erőteljes a fejlődés a kultúrális ágazatban. A második 5 éves terv időszaka alatt 78 205 000 forintot ruháztunk be művelődési intézmények építésébe, 37 281 000 forint volt a köfa felhasználása, 39 024 000 forint pedig a felújítások összege. A fenti sajátosságok, nagyarányú változások meghatározzák a községekben vég­ zett ellenőrző, irányító munkánkat, indokolttá teszik a községek lakói életkörülmé­ nyeivel, szociális — kultúrális igényeivel, társadalmi tevékenységükkel való aktívabb foglalkozásunkat, ugyanakkor nagyobb lehetőségeket kell biztosítanunk a községek­ nek öntevékenységük kibontakoztatására. I. 1. Az elmúlt 5 év alatt igen jelentős mértékben fejlődött megyénkben a műve­ lődésügy. A számszerű fejlődést részleteiben az alábbi táblázat mutatja: Iskolák száma 1960-ban 194 1965-ben 186 Tantermek száma 1960-ban 741 1965-ben 806 Szakképz. tanárok által leadott órák % -a 1960-ban 42,1 1965-ben 47,0 Napközivel rendelkező iskolák száma 1960-ban 29 1965-ben 42 Tanerők száma 1960-ban 1376 1965-ben 1482 Ebből a szakos nev. % -a 1960-ban 29,5 1965-ben 30,6 Általános iskolai tanulókszáma 1960-ban 32 534 1965-ben 33 876 Középiskolai tanulók száma 1960-ban 2 556 1965-ben 4 608 83 �Művelődési Otthonnal rendelkező községek, az összes községek %-ában Művelődési intézmények száma Könyvtárak száma Könyvtári kötetek száma Beiratkozott olvasók száma Kölcsönözött kötetek száma Rádióelőfizetők száma TV előfizetők száma 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 1960-ban 71,1 96 183 161,056 21,133 397,755 49,996 1,008 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 1965-ben 90.1 119 165 330,000 42,390 908,179 53.276 15,661 Fenti tények is mutatják, hogy 1960 óta jelentős eredményeket értünk el az iskolázottsági szint növelésében, a népművelésben azonban néhány vonatkozásban lemaradással kell számolnunk. Szükséges a helyzet alaposabb megismerése miatt az iskolapolitika különböző részterületének néhány vonatkozását bemutatni, elsősorban a községek vonatkozásában. a) A legszembetűnőbb jelenségek az általános iskolák fejlődésében mutatkoznak. Megyénk 134 községéből 132 községben működik általános iskola. A nevelőállomány javítására irányuló törekvéseink eredményesek voltak. Gyakorlatilag a pedagógus ellátottság községeinkben megfelelővé vált, az országos 25-tel egyezően megyénkben szintén 25 gyermekre jut egy pedagógus. A második 5 éves terv időszakában közel 10 % -kal javítottuk a szakos tanárok által leadott órák arányát. A jelenlegi 51,5 % -os megyei átlag még így is elmarad az országos átlagtól. Külön gond, hogy a községek szakos nevelői ellátása sokkal lassúbb, mint a városé. Szembetűnő a fejlő­ dés a salgótarjáni, rétsági járásokban, de még mindig jelentős gondjaink vannak a nehezen megközelíthető pásztói és balassagyarmati járás községeiben a szakos neve­ lői ellátottság javításában. A pásztói járásban még ebben az évben is 11 képesítés nélküli pedagógust kellett alkalmazni 1 éves szerződéssel. A képesítés nélküli nevelők időközbeni fő­ iskolai beiskolázásával a szakos ellátottság javulni fog. A szakrendszerű oktatás feltételeinek biztosításában jelentős szerepet szántunk a körzetesítésnek. E téren az eredményeinket befolyásolta az, hogy a körzeti központokban a tárgyi és személyi feltételek lassan javultak. A tartalmi munka nem mindig megfelelő színvonala mellett a közlekedési lehetőségek sem alakultak megfelelően. Ennek következménye a viszonylag lassúbb fejlesztés a szécsényi, pásztói, balassagyarmati járásokban, Né­ hány esetben a nem elég tervszerűen előkészített körzetesítést, nem lehet megvaló­ sítani. Kis településeink, elsősorban a puszták, telepek általános iskolai szakrendszerű oktatása a létszám és tárgyi feltételek hiánya miatt nehézségekbe ütközik. Szükség lenne járásonként bentlakásos kis internátus létrehozása. Célszerű az e célra már korábban kiemelt Mátraverebélyben és Bercelen ilyen internátus létrehozása, a fel­ tételek megteremtése, és a szülők meggyőzése az elképzelés fontosságáról. Jelentős gondjaink vannak az — 5 év alatt elért 6 % -os fejlődés ellenére is — a 8 osztályt végzők körének szélesítésében. A jelenlegi megyei arány: 75 % , nagy­ jából az országos községi átlagnak felel meg csupán. A lemorzsolódásban jelentős szerepet töltenek be a rendezetlen családi életű szülők, továbbá a cigányszülők gyermekei. A néhány községünkben meghonosodott óvodai előkészítők, az évközi szervezett foglalkozások még lassan hozzák meg gyümölcsüket. Az esti és levelező 84 �oktatásban résztvevők aránya is nőtt, bár a fejlődés különösen az általános iskolai vonatkozásban erősen megtorpant. Az országos 57 %-kal szemben megyénk községei­ nek 41,7 százalékában van levelező oktatás. A középfokú iskoláztatás növelésében, — az országos fejlődésinél bizonyos fo kig erőteljesebben — jelentős szerepet szántunk — az általános iskolára épülő gimnáziumoknak. Megyénkben Zagyvarónán, Karancslapujtőn, Nagybátonyban, Kisterenyén, Szécsényben, Bercelen, Romhányban hoztunk létre közös igazgatású intézményeket. Zagyvarónát, Kisterenyét az új gimnázium belépésével tehermentesítettük To­ vábbi szétválasztást hajtottunk végre ez évben Nagybátonyban, Szécsényben is. Mindkét helyen középiskola építését tervezzük. A nagy középiskoláktól távolabb eső vidékekekn a kis gimnáziumok fontos kultúrmissziós szerepet töltenek be. Tovább­ fejlesztésük, illetve visszafejlesztésük, működési körük, felvevő helyük bővülésétől függ. Szécsényben, Pásztón az általános iskolákban, Nagybátonyban önálló intéz­ ményként működik szakmunkásképző intézet. Szerepük, súlyuk az elkövetkezendő időszakban növekszik. Kár, hogy fenti két községben nem szabadulnak fel általános iskolai tantermek, hogy azokat a szakmunkásképzésben tudnánk hasznosítani. Az egy osztályra jutó tanulók száma 42 fő, az országosnál valamivel kedvezőbb. (44.6) Az épült tanteremből 20 állami beruházásból, 51 vegyes fedezeti erőforrásból és 30 helyi erőforrásból létesült. Az építkezés mellett az iskolák felújítására, kor­ szerűsítésére is gondot fordítottunk. Öt év alatt erre a célra 19 408 000 forintot hasz­ náltunk fel. Az iskolák felszereltségi szintje is fejlődött, de még nem kielégítő. Je­ lenleg az általános iskolák 66,1 % -a van ellátva rádióval, 42,1 % -a TV-vel, 6 % -a filmvetítővel, 36,5 % -a magnetofonnal. A községi iskolák — még a körzeti közép­ iskolákban is — a fenti szint alatt vannak sok vonatkozásban. Az ötéves tervidőszak alatt épült műhelyek közül 4 állami beruházásból, 24 vegyes fedezeti erőforrásból, 14 helyi erőből épült. A körzeti iskolák fejlesztése a lasúbb ütemű tanteremépítés és a közlekedés esz­ közök biztosításának hiánya miatt nem teljesen az általunk beütemezett terv szerint történt. Bár a tervidőszak alatt 45 tanterem körzeti központiban épült, a felsőtago­ zatos tanulók számának emelkedése következtében az egy tanteremre eső tanulók száma rosszabb a megyei átlagnál. 1965-ben az egy tanteremre jutó tanulók száma megyei átlagban 42, a körzeti iskolák vonatkozásában viszont 45,2. 2. Megyénkben a községi művelődési otthonok hálózatának kiépítése általában megfelelő ütemű. Ellátottságunk ugyan 94,4 %-os, azonban azok szóródása járásonként nem egyen­ letes. Az intézmények 72,5 %-ában csak egy nagyterem található. Két járási szék­ hely még mindig nem rendelkezik megfelelő járási művelődési házzal. A körzeti művelődési hálózat kiépítése — a beruházás, valamint a különböző erőforrások szét­ forgácsoltsága miatt — lassú ütemű. A 30 körzeti központból 18 körzet rendelkezik megfelelő művelődési házzal. A művelődési otthonok felszereltsége javult — főleg televízió, rádió, magnetofon­ nal való ellátottság területén. Nem megfelelő továbbra sem a klubrendezéssel és az ismeretterjesztési szemléltető eszközökkel való ellátottság. Az ellátottságnál még gyengébb egyes felszerelések kihasználtsága (pl. televíziónak a népművelési mun­ kába való szerves bekapcsolása). A kultúrottnonok pénzgazdálkodása általában az államilag biztosított keretek között mozog. 85 �Még mindig nem kielégítő a helyi erőforrások és az egyéb pénzösszegek jobb, összefogottabb felhasználása. A működési bevételek nem növekedtek megfelelően. Ennek okai az öntevékeny színjátszás megtorpanásában, a TV térhódításában, a szín­ házak gyengébb műsorpolitikájában, jónéhány művelődési otthon elhanyagoltságában keresendők. A községi művelődési otthonok személyi állományának összetétele iskolai vég­ zettség szempontjából általában kielégítő. Munkájukat károsan befolyásolja a nagy­ mértékű fluktuáció, a mozgalmi tapasztalatok hiánya, több esetben a társszervekkel, intézményekkel való együttdolgozás hiánya, továbbá, hogy nem kapnak elegendő helyszíni segítséget a járási művelődésügyi osztályoktól, a megyei — járási művelő­ dési háztól. A művelődési otthonok jelentős lépést tettek a falu különböző rétegeinek bekap­ csolására, 35 tanácsi klub működik megyénk területén. Programjuk általában alkal­ mas a nevelésre, szórakozásra egyaránt A megye területén működő szakkörök jól kapcsolódnak a községi feladatokhoz. Kár, hogy kevés a mezőgazdasági, technikai szakkör. Igen eredményesen működnek a művészeti szakkörök. A művelődési ottho­ nok színházi tevékenysége stagnálást mutat. III. A kultúrális községpoli tikai tevékenység fenti megállapításai igen nagy felada­ tokat rónak a megyei és járási művelődésügyi irányító szervekre. Mindenekelőtt a megyei szakigazgatásnak az általános irányító munkájában nagyobb helyet, szere­ pet kell biztosítani a községek kultúrpolitikai irányításának. A rendelkezésre álló anyagi erőforrások — elsősorban a költségvetési, felújítási keretek — a községi gazdasági egységek kultúrális alapjainak célszerűbb felhasználásával az anyagi fel­ tételeket — a fontosabb témáknál fokozatosan országos szintre kell emelni. Javíta­ nunk kell eszközeink jobb kihasználását, az országos kultúrális szogláltatások haté­ konysági fokát. Igen fontos feladat a megye elmaradt községeinek — megfelelő szintre hozása. A művelődésügy személyi feltételei megteremtésében a helyes ká­ derpolitika mellett céltudatosabb tevékenységet kell folytatnunk a szakos nevelői ellátottság állandó fokozatos javítása, a szaktanári ellátás arányosítása, a körzeti központok folyamatos erősítése terén. Külön feladat az igazgatók stabilizálása, to­ vábbképzéseinek biztosítása. Mind a megyei — mind a járási szakosztályoknak nö­ velniök kell a segítő — ellenőrző látogatások számát, hatékonyságát, emelniök az alsóbb tanácsok, művelődési intézmények beszámoltatásainak színvonalát, a hely­ színi segítségadást. Szükséges a községi vb. vezetők rendszeres tájékoztatása, tovább­ képzésük megszervezése, a művelődésügy tartalmi feladatával való megismertetése. A községi államhatalmi helyi szervek szerepét — felelősségét — tovább kell növelnünk — a községipolitikai tevékenység valamennyi vonatkozásában. Erőfe­ szítéseiket — amelyek eredményeit elsősorban az óvoda, iskola — művelődési ház, valamint a könyvtár és filmszínház otthonosabbá tétele, az intézmények tárgyi és személyi feltételei javítására hoztak — tovább kell folyhatniuk. Több kezdeménye­ zést és alaposabb segítséget várunk nevelési feladataink megvalósításában a községi tanácsoktól. Az oktató-nevelő munka a népművelési tevékenység társadalmi háttere, bázisa jobb megszervezésén túl, többet várunk a pedagógusok és népművelők er­ kölcsi megbecsülése, az iskolai és népművelődési ház munkaterve összeállításá ban, 86 �azok menetközbeni ellenőrzésében. Bátrabban és következetesebben számoltassák be különböző területéről is. Jobban éljenek együtt a pedagógusok — népművelők gondjaival, foglalkozzanak ügyes-bajos dolgaival. az iskola igazgatóját testületi ülésen, a nevelés E cikk keretei nem alkalmasak a szocialista községpolitika kultúrális vonat­ kozására, feladatai alapos taglalására, arra azonban igen, hogy a megyei, járási szervek figyelmét a fő feladatok megoldására fordítsuk. Ugyanakkor néhány vo­ natkozásban a községi vezetés szerepét próbáltuk felvázolni. A feladatok megol­ dásában sokat várunk a községek lakóitól, a társadalmi szervektől is. MOLNÁR PÁL PATAKI JÓZSEF: Falusi udvar 87 �Számvetés két felvonás között ,,Az ember természeténél fogva művész. Mindenben arra törekszik, hogy valami­ képp szépséget vigyen életébe.” GORKIJ Salgótarján, az égbetörő gyárkéményeik, az izzó, lüktető munka városa 1966. október 1 és november 12 között jelentős kultúrális esemény színhelye volt: szere­ tettel tárta ki kapuit az I. Országos Vasas-Munkás Színjátszó Fesztivál résztvevői előtt. A Vasas Szakszervezet Országos Elnökségének megbízásából az Acélárugyári Művelő­ dési Házban adtak randevút egymásnak az ország legjobb öntevékeny vasas szín­ játszói, hogy bebizonyítsák: a hétköznapok munkája mellett eredményesen hódolnak nemes szenvedélyüknek, sikerrel teljesítik népművelői hivatásukat, és a tisztacsen­ gésű, igaz, szocialista kultúránk méltó követei. HAGYOMÁNYOK — ELŐZMÉNYEK A színjáték történetében a mükedvelés kezdete a középkorra nyúlik vissza — ekkor már élesen megkülönböztetjük a humoros és ördögszerepeket játszó komédi­ ásokat, a biblikus történetek egyéb figuráit alakító papoktól, céhlegényektől. A folk­ lorisztikus művészetek kifejlődése is erre az időre tehető, melegágya a hűbéri vi­ szonyok között nyomorgó faluközösség. A korai kapitalizmus céhei fenntartják ezt az állapotot, a szervezett közösséget, amely talaja a csoportos, nem hivatásos müvészkedésnek, illetve művészi versengésnek. A műkedvelés következő nagy virág­ korai más célokra szervezett közösségek megjelenésével — az iskolák elterjedésével és a munkásmozgalom kialakulásával — függnek össze. A mai műkedvelő művészeti mozgalom gyökerei tehát a magyarországi munkásmozgalom kialakulásának időszakába nyúlnak vissza. A 19. század közepétől egyre sűrűbben megalakuló munkásegyletek, munkásolvasókörök programjában többek kö­ zött az önképzés, a kultúrális fejlődést célzó tevékenység is szerepelt. A salgótarjáni műkedvelő csoportok is szinte egyidősek a város jellegét meghatározó ipar meg­ jelenésével. Az acélárugyári színjátszók története különösképpen tanulságos. A mai Acélárugyár őse a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat a szén feltárása után, 1871-ben kezdte meg működését. Vertich Józsefnek, a csoport egyik rendezőjének 1962-ben megjelent tanulmányából tudjuk, hogy az üzemben 1870—1880 közötti évtizedben jöttek életre az első művelődő csoportok „Leseferein” és „Kegelstatt Comité” elneve­ zéssel. A mai művelődési ház elődje 1878-ban létesült. Keretei között fuzionált a 88 �fenti két csoport és felvette az Olvasóegylet nevet. Ezt, a ránk maradt, eleinte német nyelven vezetett jegyzőkönyv dokumentálja. Az 1887. április 2-án keltezett oldalon a következő feljegyzést találjuk: „Indítvány tétetik aziránt, miszerint az Olvasóegylet kebelében egy műkedvelő társulat alakítassék” és mellette a határozat: „Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, tudomásul vétetik s egyúttal a színi­ könyvtárra 15 forintig terjedő összeg folyóvá tétetik.” Az első bemutatóra szabad­ téren került sor. 1887. június 19-én Csányi József rendezésben Gerő Károly: Vadgalamb című népszínművét mutatták be. Néhány évi hallgatás után a második neki­ rugaszkodás 1896. szeptember 12-én történt. Abonyi Lajos: A betyár kendője című népszínművét Honti Lajos rendezte. Ezzel a bemutatóval végérvényesen gyökeret vert a színjátszás az Acélárugyárban és egyben a városban. Új , sodró lendületet a színjátszó mozgalom a felszabadulás után kapott. Az új életre ébredő országban szinte gombamód szaporodtak az együttesek, amelyek sok­ szor a politikai öntudat élesztői is voltak. Az addig kisemmizett tömegek a műked­ velésben tanulták meg becsülni önmagukat, saját értékeiket. Az öntevékeny szín­ játszás hőskora volt a felszabadulást követő évtized. A lefojtott vágyak, a mélyben szunnyadó tehetségek felszínre kerülésének időszaka. Az acélárugyáriak 1946 -ban hallattak először magukról. 1948-ban a centenáriumi ünnepségek alkalmából a szakosztály a „Petőfi” nevet vette fel. Következetes munka fokozódó színvonal jellemezte tevékenységüket, amelynek eredményeképpen 1955-ben elnyerték a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, 1962-ben pedig a „Kiváló Színjátszó Együttes” címet. 1965-ben az üzemi színjátszók fesztiválján Székesfehérvárott Robert Merle: Sisyphus és a halál című egyfelvonásosával a legjobb vidéki csoport minősí­ tést kapták. Tevékenységüknek nem kis szerepe van abban, hogy az Acélárugyári Művelődési Ház 1958-ban és 1960-ban a kohász színjátszó fesztivál, 1964-ben pedig az Észak-magyarországi Szinjátszó Fesztivál megrendezési jogát megkapta. Hasonlóan gazdag és sikeres múlttal rendelkezik az idei fesztiválon vendégként fellépett Öblösüveggyári ..Kossuth” Művelődési Otthon színjátszó szakköre, amelynek őse az 1906. március 15-én alakult Salgótarjáni Palackgyári Munkások Társas Egylete. A FESZTIVÁL MÉRLEGE: 13 estén át, kilenc versenyző vasas együttes és négy vendégként szereplő csoport mutatta be tudását. 7 város (Borsodnádasd, Budapest, Gyöngyös, Ózd, Sopron, Szeged és Salgótarján) képviseltette magát összesen mintegy félezer közreműködő­ vel. Az előadásokat, — amelyek közül három a József Attila Művelődési Házban került megrendezésre — Moliere, Csehov, Garda Lorca, Bródy Sándor, Max Frisch Arthur Miller, Faulkner műveit több mint ötezren látták. A jó szervezés eredménye­ ként. a közönség által pártfogásba vett jelentős eseménysorozat nagy mértékben járult hozzá a nógrádi megyeszékhely kultúrális fejlődéséhez, szervesen illeszkedett be a kultúrcentrumra vonatkozó koncepcióba, és minden valószínűség szerint egy hagyománnyá fejlődő ünnepi seregszemle alapjait vetette meg. Hasznos volt e nagy tömeget mozgató fesztivál a csoportok szempontjából is, mert rendszeres munkára ösztönözte őket, célt jelentett, értékmérő volt, élményt nyújtott és sok vonatkozásban körvonalazta az öntevékeny színjátszás jövőjét is. Az idei seregszemle nemcsak országos jellegével különbözött a megelőzőktől, hanem abban is, hogy a résztvevő csoportok versenyszerűen mutatták be produk­ 89 �c óikat. Az öttagú zsűribizottság döntése értelmében a most alapított vándordíjat és az I. helyezettnek járó ezüst serleget a Salgótarjáni Acélárugyári Művelődési Ház „Petőfi'’ Színjátszó Szakosztálya nyerte el elsősorban Faulkner—Camus: Rekviem egy apácáért című drámájának kitűnő megjelenítéséért, illetve Eisemann—Szilágyi— Baróti: Zsákbamacska című zenés vígjátékának bemutatásáért. A csoportok közötti további sorrend a következő: Szegedi Délmagyarországi Áramszolg óVállalat lta á (Boccaccio—Füsy: A certaldói vásár), Ózdi „Liszt Ferenc’ Müvelődési Ház (Huszka —Martos—Kardos: Gül Baba), Soproni Vasas Művészegyüttes (Priestley: Veszélyes forduló). A legjobb rendező címet megosztva Vertich Józsefnek (Salgótarján—Rek­ viem . . .) és Gaál Sándornak (Szeged — A certaldói . . .), a legjobb női főszereplő címet Putnok Évának (Salgótarján — Zsákbamacska: Kovács Sári.) a legjobb férfi főszereplő címet pedig szintén megosztva Teszák Sándornak (Ikarus Művelődési Ház — Moliere: Scapin furfangjai; Scapin) illetve Csics Györgynek (Salgótarján — Rekviem . . . ; Gavin Stevens) ítélte a zsűri. Mint a fenti felsorolásból is kitűnik az acélárugyári színjátszók ezúttal is bi­ zonyítottak. Előadásuk magasan a műkedvelő színjátszás átlagos színvonala felett állt, sőt olykor, egyes jelenetekben, megoldásokban már-már elérte a hivatásos szín­ házi produkciók szintjét. Izgalmas, Magyarországon alig ismert dráma színpadra ál­ lítása és élményt nyújtó megjelenítése elsősorban a rendező Vertich József érdeme. A mi társadalmunktól ugyan idegen milliőben játszódó, olykor egzisztencialista be­ ütésű darabot rutinos, igényes, ugyanakkor mértéktartó rendezésben láthattuk. A mondanivaló érvényre juttatásában a rendezőt a szereplők közül legjobban Csics Györ gy segítette. Benső tartása, al akformálásának eszköztelensége, beszéd- és moz­ gáskultúrája nagy élményt jelenteti a nézők számára. Az együttes sikerében nagy érdeme van a hiteles, atmoszférateremtő díszleteknek, és a technikai berendezések­ nek, amelyek Brunczel Tibort dicsérik. A többi csoport bemutatójáról az egyenkénti elemzés helyett — ez a kiértékelő konferencián megtörtént — általános érvényű megállapításokat kívánunk tenni Az előadások átlagos színvonala az előző, tájjellegű fesztiválokhoz viszonyítva emelkedett. A komoly mondanivalót hordozó drámák, illetve a zenés vígjátékok közötti helyes arány megválasztása a fesztivál intézőbizottságának nagyon jól sike­ rült. Kellemes meglepetés volt a csoportok zenei kultúrájának magas fejlettségi szintje (Ózd, Szeged. Salgótarján). A bemutatott prózai művek nagy százaléka pol­ gári írók alkotása volt. Több mai magyar drámát, társadalmunk, valóságunk problé­ máival foglakozó darabot vártunk a munkásszínjátszás eszmeiségének megfelelően. A legsikerültebb előadásokat, a kisérletező kedv jellemezte. Kevésbé sikerültek azok a produkciók, amelyek közismertek, és az emlékezetes alakítások alapot adtak az összehasonlításra, növelték a csoportok felelősségét. Jó példa erre a Gyöngyösi Egye­ sült Izzó színjátszóinak bemutatója (Bródy: A tanítónő), amely a nemes igyekezet ellenére sem hozta meg a kívánt hatást. A drámai remek túléli a korokat, viszont színpadra vitelénél a rendezőnek, mint újraalkotónak, éppen olyan szenvedélyesen kell törekednie a mai értelemben vett korszerű értelmezésre, amilyen mélyen kora gyermeke, szellemének kifejezője volt minden remekíró. Ez nem sikerült — ritkán is sikerülhet — az amatőr rendezőknek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a csoportok vezetői a tágok egyéniségéhez, képességeihez választanak darabot (Ózd — Gül Baba; Salgótarján — Zsákbamacska) sokkal inkább biztosítva van az eredményes szereplés, mint ellenkező esetben, ha a 90 �választott darabhoz keresnek — legtöbbször nem is találnak megfelelőt — szereplőt. (Gyöngyösi Váltó és Kitérőgyár — Max Frisch: És a holtak újra énekelnek) H onló­ képpen a darabválasztásnak esett áldozatul a borsodnádasdi csoport (Hámori Ottó: Megmérettél.) A Népművelési Intézet által néhány évvel ezelőtt közreadott „Irányelvek” három alapvető feladatot jelöltek meg a műkedvelő művészeti mozgalom számára: a belső nevelőmunka javítását, a giccs elleni harcot, és a szórakozás, a szabadidő kultúrált felhasználásának jobb irányítását. Az öntevékeny színjátszás, amint ezt a fesztivál is bebizonyította, teljes mér­ tékben teljesíti ezt a hármas funkciót. A művészetekkel való foglalkozás az ember érzelem- és képzeletvilágát gazdagítja, formálja az ízlést, fejleszti az esztétikai érzé­ ket és felkelti a művészetek iránti igényt, jobb esetben igényességre nevel. Megtanít viselkedni, mozogni, nyilvánosság előtt kultúráltan beszélni. A közvetlen és a köz­ vetett ráhatás alakítja ki aztán a minden iránt érdeklődő, sokoldalúan művelt, marxista világnézetű embertípust, amely József Attila szavaival szólva a mindenséggel mérheti magát. Alig volt a fesztiválon kirívóan gyenge, dilettáns, a giccs malmára vizet hajtó előadás, ami azt bizonyítja, hogy a fesztivál a közizlés fejlesztése terén is eleget tett a kívánalmaknak. A kultúrált, életformának szerves része az igényes szórakozás, a szabadidő helyes felhasználása. Népművelő feladat, hogy erre megtanítsuk az embereket, felkeltsük az igényesebb időtöltés vágyát. A fesztiválon résztvett csoportok munkája a bizonyíték arra, hogy a próbára és a felkészülésre szánt idő nem volt haszontalan, kellemes, tartalmas szórakozás az amatőr színjátszás. A JÖVŐ ÚTJAI A legizgalmasabb probléma, amely a fesztivál értékelésével kapcsolatban fel­ merülhet az kétségtelenül az öntevékeny színjátszás jövőjére vonatkozik. A műkedvelő művészeti mozgalom társadalmi, művészeti funkciói az elmúlt években jelentősen módosultak. Csökkent a hivatásos művészetek produkcióit he­ lyettesítő szerepük, mivel a lakosság jelentős része — a mozi, a rádió, a magnetofon és elsősorban a televízió révén — hozzájuthat a művészi alkotásokhoz. Hivatalos fórumokon és a műkedvelők körében egyaránt felmerült a „hamleti kérdés” : van-e célja és értelme a további munkának, hiszen annak nyilvánvalóan nem lehetnek olyan eredményei, amilyeneket a hivatásos színház előadá saival el tud érni. A váltasz sok helyen visszakozban nyilvánult meg, ami, mint utólag kiderült csak használt az öntevékeny színjátszás színvonalának, hiszen ahol vállalták a „konkurrenc iát” a tel e­ vízióval, ott arra voltak kényszerítve, hogy emeljék tevékenységük színvonalát. A z úgynevezett gépi kultúra passzív műélvezetre kényszeríti az embert. De csupán az ismeretbefogadás legtöbb ember számára nem elegendő, ezért van ma is nagy tá­ bora a tanulás mellett az önkifejezést, a cselekvést, a játékot biztosító mozgalomnak. Az Országos Népművelési Tanács Irányelvek a népművelés 5 éves tervezéséhez című kiadványa a fejlődés útját az alábbiakban határozza meg: „A következőkben a feldolgozás intenzív, a résztvevőket fokozottabban aktivizáló kiscsoportos formái kerülnek előtérbe. E fokozat lényeges népművelési formái a klubok, a művészeti baráti körök, vitaestek, író—olvasó, általában művész—közönség találkozók. Itt a 91 �résztvevők megnyilatkozásaira építve a befogadó oldaláról történő műátélés maga­ sabb szintjét biztosítják. A művészeti nevelés sajátos válfaját képviseli a műkedvelő mozgalom, amely az együttesekben, csoportokban való munkával eljuttatja a részt­ vevőket az alkotó tevékenységig. A produkcióra való fölkészítést segítő belső nevelő munkával már nemcsak a befogadó, hanem az alkotó és reprodukáló oldaláról biz­ tosítja a műalkotás tudatos feldolgozását.” A csoportvezetés pedagógia és művészi feladatainak együttese, magas színvonalú megvalósítása a siker titka, s egyben a mozgalom jövőjének a záloga. A produkciós szemlélet végleges felszámolásához megfelelő számú és felkészültségű szakemberre van szükség. A megújhodott, korszerű műkedvelő színjátszásának van létjogosultsága. Az együtteseknek szinte művészeti körökké kell válniok a „szép” önálló létrehozása céljából. A játékos, szórakoztatva művelődő, nevelő társas foglalkozások kerülnek előtérbe a jövőben. Nagyobb szerepet kapnak az elmélyült, önművelést biztosító szakkörök, ahol a résztvevők társadalmi aktivitása, művészi, technikai és bizonyos értelemben vett tudományos alkotóképessége is leginkább kibontakozhat — irodalmi színpad, társastáncklub, fotó és filmkor stb. —, ez azonban nem jelenti azt, hogy gátat kell szabni az emberekben buzgó szereplési vágynak. Ősi vágy megnyilatkozása ez, elfojtása vagy korlátozása az ember sokoldalúságának, egyinéségének fejlődését is akadályozná. Semmilyen ágazatot nem szabad lebecsülni. Amire a csoportot képes­ sége predestinálja azt csinálja, csak természetesen megfelelő színvonalon, a közön­ ség elmélyült, differenciálódott érdeklődési körét is nagy mértékben figyelembe véve. És egyébként is más a műkedvelés szerepe a fővárosban, a színházak gyűrű­ jében (a MOM színjátszói pl. évről-évre ősbemutatókkal jelentkeznek) mint pl. Borsodnádasdon. Ami a műkedvelő színjátszó fesztiválok jövőjét illeti az idei tanulságok alap­ ján azt mondhatjuk érdemes csinálni, bizonyos módosításokkal. Alkalmat kell pél­ dául biztosítani az egyes csoportoknak, vagy legalább vezetőiknek, hogy egymás produkcióinak a zömét láthassák, mert csak így válik a fesztivál egyben tapasztalatcserévé, baráti találkozóvá. Segíteni kell a csoportoknak az előadásra szánt dara­ bok kiválasztásában, ajánló bibliográfiákat, konkrét témaköröket kell adni. Országos szinten nem elképzelhetetlen pályázat meghirdetése, amely felszólítaná rangos drámaíróinkat, hogy gondoljanak az öntevékeny mozgalomra is — a kevesebb anyagi dotáció ellenére — írjanak mai témájú, általuk kivitelezhető darabokat. A produk­ ciók elbírálásának realitását könnyítené meg az azonos műfajokban rendezett ve­ télkedés, esetleg más-más városban A fesztivál színvonalának biztosítása érdekében feltétlenül fontos az úgynevezett előzsűrik biztosítása és a felkészülés közben a központi irányítású módszertani, szakmai segítség. Mindezek ugyanis termékenyítő­ leg járulnának hozzá az elkövetkezendő, hasonló jellegű seregszemlék sikeréhez, színvonalának további emeléséhez. CSONGRÁDY BÉLA 92 �LÓRÁNT JÁNOS: Reggel 93 �MODERN IRODALMI TÖREKVÉSEK A PSZICHOLÓGIA TÜKRÉBEN A modern prózában jelentkező valóság- és emberábrázolási tendenciák pszicho­ lógiai elemzése a művészetlélektan egyik legfontosabb feladata. Nem csak a napjaink­ ban, nálunk, egyes „problematikus” művek körül fel-fellángoló viták teszik aktuálissá ezt a feladatot, nem is az irodalomtörténeti közelmúlt bizonyos jelenségei közti el­ igazodás nehézségei, jelentős alkotók, pl. Kafka vagy Hemingway életművének még ma sem teljesen tisztázott jelentéstartalma. Bizonyos értelemben többről van szó; a modern prózában néhány olyan alapvető, a prózai mű egész struktúráját s az emberábrázolás leglényegesebb mozzanatait érintő tendencia tapasztalható, amelyek teljes megértéséhez az irodalomtörténeti, esztétikai és ismeretelméleti elemzés mellett feltétlenül szükség van a pszichológiai vizsgálódásokra is. Ez nem csupán e tenden­ ciák értelmezését és értékelését, de az irodalom továbbfejlődését szolgáló szemléleti és módszertani tisztázást is megkönnyítheti. E tendenciák közül próbálunk most néhányat körvonalazni s a bennük rejlő ábrázolási problémákat jelzésszerűen érinteni. a k ü l v il á g és a z é n v i l á g a A regény és novellaírásnak az a fejlődésvonala, amelynek csúcspontját a XIX. századi nagy realizmus jelenti — kialakította a prózai mű egy sajátos pszichológiai struktúráját; ennek gerincét a „cselekmény” — vagyis valamely, a külvilágban végbemenő történés alkotja. E történés keretében bontakozik ki az objektív és szub­ jektív mozzanatok kölcsönhatása, megy végbe a hősök jellemfejlődése, tárulnak fel cselekvéseik belső mozgatórúgói, nyerünk betekintést lelkifolyamataikba, ismerjük meg belső életük tartalmait. E struktúrán belül az objektív és szubjektív elemek, az ábrázolás által közvet­ lenül megragadott környezet s az ebben a környezetben, mint külső térben, mozgó szereplők belső életének élményszerű mozzanatai világosan elhatárolódnak s szemben­ állnak egymással. Az objektív és a szubjektív mint két minőségileg különböző szféra a mű két pólusát alkotja s a köztük levő feszültség alkotja a mű dinamikáját. Ott, ahol az objektív és szubjektív szféra bizonyos mértékig egymásbamosódik, pl. ál­ mokban, víziókban, az író mindig világosan utal e jelenség rendkívüliségére és idő­ leges voltára. E polarizációból következik, hogy bár a tárgyi világ történései élményszerűen visszatükröződnek a szereplők lelki folyamataiban — az élmény forrásai sohasem 91 �oldódnak fel az élményben, a visszatükrözött objektív mozzanatok mindig jól meg­ különböztethetők a hozzájuk kapcsolódó érzelmi és gondolati reflexióktól. Természetesen a pikareszk regénytől a naturalizmusig a stílusok és ábrázolásmódok váltakozása bizonyos eltolódásokat eredményezett e struktúrán belül s egyes művek — pl. Hoffmann fantasztikus novellái — szinte-szinte e struktúra széttöréséig jutnak el. E kísérletek azonban sohasem válnak az irodalom fejlődését meghatározó tendenciává; a szentimentális regény minden érzelmi túláradása, a német romantika álomtájakon és sejtelem-szférákban folyó groteszk történéseiben testet öltő képzeleti lángolás sem olvasztja szét e struktúra kereteit. A huszadik századi prózában jelenik meg határozott tendenciaként a prózai mű pszichológiai struktúraváltozása, melynek lényege a külvilág és a belső történések világos elhatárolásának feloldása, a kettő bizonyos mértékű egymásbamosása. A lélek tájai és a valóság tájai felcsenélhetőkké válnak; szubjektív tartalmak vetítődnek ki a külvilágba s az objektív történésekkel gyakran csak belső vetületeik, az általuk kiváltott élmények útján ismerkedünk meg. E tendencia a századunkban jelentkező irodalmi irányzatok, az „izmusok” egész soránál kimutatható legintenzívebben talá n az expresszio nizmusban és a szürrealiz­ musban. Nem célunk az egyes irányzatok elemzésén keresztül mutatni be e tendencia megnyilvánulásait, inkább néhány általánosabb pszichológiai jelenség feltárásán keresztül próbálunk eljutni a bennünket elsősorban érdeklő problémához; milyen konzekvenciákkal jár e pszichológiai struktúraváltozás a korszerű ábrázolás szem­ pontjából. Az első ilyen jelenséget úgy jellemezhetnénk, hogy a mű strukturális elemeinek megoszlásában egyre nagyobb arányban szerepel az emlékanyag a közvetlen be­ nyomásokkal szemben. Szélsőséges esetekben — mint pl. a prousti műben — az egész, történés az objektív térből a szubjektív tér egy körülhatárolt szférájába, az em­ lékezés színpadára tolódik át. Vegyük szemügyre kissé alaposabban a prousti regényfolyam pszichológiai alapstruktúráját. A leglényegesebb itt az, hogy a valóságos folyamatok az emlékek önmozgásának közvetítésével jelennek meg; a teába mártott keksz íze felidéz egy kötetre való múltbeli élményt. Megvan ennek a pszichológiai realitása? Feltétlenül; az emlékezési folyamat, az asszociációk láncán át bizonyos szuverenitásra tehet szert, az emlékek élménytartalma reprodukálhatja a valóságot. Ám ezt a valóságot — éppen mivel a szubjetumban s szubjektív elemekből épül fel — elsősorban szubjektív faktorok szervezik, strukturálják, a folyamatok közvetlen mozgatója nem a realitás dinamikája, hanem az asszociáció pszichomechanizmusa. Az objektum és a szubjektum kölcsönhatása átalakul a szubjektum és élménytartalmainak kölcsönhatásává, olyan folyamattá, melyben a testhelyzet változásai, az íz és szagérzékelés kelt életre élményeket s meríti el ismét a feledésbe. Az emlékekben megjelenő élmények forrása természetesen itt is az objektív valóság — azonban az emlékezeti folyamat közbeiktatása révén az objektum csak közvetve és áttételes módon tükröződik vissza a műben, mint az eltűnt idő nyomában járó reproduktív képzelet alkotása, mint a szubje ktumban és a szubjektum által rekonstruált valóság. Ez a rekonstrukció egyszersmind szubjektiválást is jelent; a valóság énesítését, internalizáció ját. Az énbe való bevetítés, az én szubjektív tartal­ 95 �maként való átélés szükségszerűen az objektum bizonyos mérvű átrendezéséhez, az én világához való hasonulásához vezet. Míg a klasszikus regény világa az egyetemes, mindenki számára adott valóság, addig az elsősorban internalizált tartalmakból építkező modern regény specifikus, a szereplők szemén át szemlélt világot alkot, amely valami módon különbözik minden más személy „világától.” Az objektív valóságnak az egyéni átélés szférájában való sajátos átalakulása, az .,én világának” specifikus jellege — a modern regény pszichológiai struktúrájának egyik lényeges mozzanata. A marxista irodalomtörténeti és esztétikai kutatások fel­ tárták és sokoldalúan elemezték, hogy e struktúraváltozás létrejöttében milyen tör­ ténelmi- társadalmi tényezők, s milyen filozófiai hatások játszottak szerepet: itt csak annak hangsúlyozására korlátozódunk, hogy e tényezők mellett a valóság mélyebb és hitelesebb megismerésének és differenciáltabb ábrázolásának igénye is közre­ játszott — s bizonyos szempontból az internalizált élménytartalmakból építkező mű mélyebben és differenciáltabban képes is tükrözni a valóságnak egy meghatározott szféráját, ti. azt a szférát, melyet a szubjektum és objektum kölcsönhatási körének nevezhetnénk. Másszóval; az internalizált tartalmakon keresztül mélyebben, diffe­ renciáltabban tekinthetjük át a személyiség belső fejlődéstörténetét, az abban meg­ nyilvánuló szubjektív tendenciákat, a szubjektum belső viszonyát a valósághoz, s azt a sajátos szelektivitást amellyel a szubjektum mintegy kimetszi a valóság egy meg­ határozott darabját s azt élménytartalomként dolgozza fel. Ugyanakkor azonban az internalizált tartalmakból való építkezés — s most már nemcsak a prousti műről, nem is csak e mű hatásáról, hanem az expresszionizmuson és a szürrealizmuson át egész napjaink prózájáig elérő fejlődésvonalról beszélünk — több szempontból is súlyos problémákkal terhes. E problémák akkor jelentkez­ nek, amikor azt vizsgáljuk; hogyan viszonyul az a specifikus, internalizált valóság, mely az adott műben a szereplők belső átéléseiből összeáll — magához az objektum, hoz, illetve az objektumnak ahhoz a szférájához, amely közvetlen formában ugyan nem, vagy csak töredékesen tükröződik vissza az adott műben, de amely mégis az adott történés színterét alkotja. A szubjektumban felépülő világ — szükségszerűen csak töredéke a valóságnak, olyan rész, amely azonban befolyásolja az egészről al­ kotott elképzelésünket. Épp ezért minden olyan mű, amely egy vagy több személy specifikus valóságlátását, a valósághoz fűződő szubjektív viszonyát fejezi ki s ezen keresztül az egyén igazát védi vagy az egyén i téletét fogalmazza meg — szükség­ szerűen veti fel a kérdést: hogyan viszonyul e specifikus valóságlátás a valóság hű tükrözéséhez, hol torz, egyoldalú az egyén szemlélete, hol egyezik s hol tér el egyéni viszonyulásmódja attól a normarendszertől amellyel az adott művet megközelítjük, végül: hogy viszonylik a mű igazsága az igazsághoz, mennyire tartalmazza az igazság abszolút s milyen mértékben annak relatív mozzanatait. E problémák persze már a klasszikus regény és novella vonatkozásában fel­ merülnek. Itt azonban a választ az író többé-kevésbé közvetlen eszközökkel sugal­ mazza; vagy azáltal, hogy közvetlenül kommentálja hősei élményeit és cselekvéseit, vagy úgy, hogy az objektív szituációk során át mutatja be az egyéni átélés és az objektum valóságos viszonyát, leplezi le az egyén illúzióit, hamis viszonyulásait, téves cselekvéseit. Az olvasónak állandóan módja van összemérni a szereplők szub­ 96 �jektív tartalmait az objektív történésekkel — az író végkövetkeztetései pedig rend­ szerint egyértelmű objektív szituációkban fogalmazódnak meg. Az internalizált elemekből való építkezés ezt az eligazodást rendkívül megnehezíti — részben épp azáltal, hogy elmélyíti és többrétűen ábrázolja a szubjektív viszonyokat, részben egyszerűen azért, mert nem nyújt tájékozódási lehetőséget. Az olvasó egy meghatá­ rozott vonatkozási rendszer kellős közepében találja magát, megrohanják és maguk­ kal ragadják egy meghatározott irányba motivált belső történés hullámai s mind­ végig nem tudja eldönteni hova is rakja a hőst, hogy illessze be fogalmaink rend­ szerébe az adott történés fogalmi lényegét, milyen konkluziókat vonjon le belőle. A középkori irodalom naívan explikált konklúzióival szemben a XIX. századi regény és novella eljutott az implicit konkluziókhoz — a modern regényre és novel­ lára viszont rendszerint a rejtett s gyakran elrejtett konklúziók a jellemzők. Az implicit konkluziók felismeréséhez csupán a mű ismerete s némi józan ész szük­ séges; a rejtett konklu ziók feltárásához többnyire bizonyos filozófiai iskolázottságra s mindenekelőtt arra van szükség, hogy ne várjuk az írótól, hogy művében didak­ tikai szempontokat érvényesítsen; az olvasónak magának kell „feldolgoznia” a mű gondolati tartalmát s azt elhelyezni saját gondolatainak s világnézetének rend­ szerében. A PROJEKCIÓ ÉS A JELENTÉSTARTALOM TÖBBÉRTELMŰSÉGE A külső történések emlékezeti anyagból történő rekonstrukciója — az internali­ záció — azonban csak egyik pszichológiai sajátossága a modern regénystruktúrának. A másik, jóval bonyolultabb s problematikus sajátosság akkor jelentkezik, ha a specifikus külvilág-élmény, mely az internalizáció folyamán létrejön a szubjektumban. — ismét objektiválódik s mint a valóság kritériuma jelenik meg. Az externalizáció eddig tárgyalt folyamatában az író választott hősének — vagy a prousti iró-hősnek — emlékanyagából építi fel a mű világát. Ebben az esetben a mű vagy világosan kifejezi, vagy legalábbis érzékelteti, hogy ez a világ egyedi jellegű s nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy az olvasó értelmezze, vagyis el­ helyezze ezt az egyedi valóságot az objektív összefüggések nagyobb rendszerében. Az objektum fokozódó szubjektiválódásának tendenciája viszont szükségszerűen a totalizáció igényével jár együtt: a mű világát alkotó valóság-élmény leveti magáról az egyediség burkát s mint az általános megjelenési formája realizálódik. Más­ szóval: az író saját valóság élménye többé nem hősének lelkiéletében s e lelkiélet közvetítésével ábrázolt objektív mozzanatokban ölt testet, hanem mint a valóság, mint a műben megrajzolt objektív környezet jelenik meg. E jelenség végeredmény­ ben továbbfolytatása s ugyanakkor bizonyos mértékig ellentéte az intarnalizációnak: az internalizált valóság egyetemes, — hogy ne mondjuk; kozmikus — valóság­ élménnyé totalizálódik, majd pedig kivetül, s mint maga az objektum jelenik meg a műben. E jelenség ellentmondásosssága abban áll, hogy látszólag visszatérést jelent a klasszikus objektivitáshoz; a hős ismét a külső, reális térben mozog, a történés ismét externalizált környezetben folyik — ugyanakkor azonban e környezet nem más mint a szubjektivitás sűrítménye, szurrogátuma. 7 97 �A projekció totalizálódásának legjellemzőbb megnyilvánulása talán Kafka mű­ vészetében található meg. Kafkánál a szorongató valóság-élmény fantasztikus és lidérces látomásokban jelenik meg, e látomások keletkezésének pszichomechaniz­ musait Mátrai László elemezte behatóan a Kortárs lapjain — melyek a szigorúan naturalisztik us eszközökkel való megjelenítés révén a reális tárgyi környezet képét öltik fel. E realitás azonban lépten-nyomon. képtelenségekkel keveredik, melyek rész­ ben az adott világ groteszkségét jelenítik meg, részint bizonyos szimbolikus tarta­ lomnak hordozói. De maguk a realitások is többértelműek; egyszerre több vonat­ koztatási rendszerben van funkciójuk, mint ahogy maga a mű egésze is többértelmű, vagy legalábbis többféle vonatkozásban értelmezhető. A szubjektív valóságélmény projekciója nyomán kialakuló tárgyi környezet tehát bizonyos szempontból mindig látszat-realitás. Ez mindenekelőtt abban feje­ ződik ki, hogy a környezet elemei önkényesen, eleve megkonstruált gondolati séma szerint illeszkednek össze; eleve úgy vannak összeválogatva, hogy valóságos, tárgyi jelentésükön kívül más, közvetett, szimbolikus jelentéstartalmakat is kifejezzenek. Gondoljunk csak Kafka vagy Dürrenmatt novelláinak tárgyi szituációira; a szituáció immanens tartalma mindig csak kifejezője egy, a szituáció mögött rejlő eszmei szituációnak, mely viszont az író valóság-élményének szurrogátuma. Itt ismét felmerül a kérdés, hogyan viszonylik e projekciós alapon kialakuló valóságkép a klasszikus regény vagy novella realitás-ábrázolásához? Hisz azokban is kifejeződik az író valóság-élménye, a szituációk ott is általánosabb tartalmaknak a kifejezői! A különbség mégis többrendbeli; először is ott az egyedi eset mindig annak a jelenségkörnek tipikus sajátosságait fejezi ki, mélyben az adott eset is beletartozik — viszont a projekció merőben különböző jelenségkörök tartalmát vetíti bele egy jelenségbe, amely egyidejűleg több vonatkozásban szerepelhet szimbólum­ ként. Másodsorban a klasszikus regény és novella szituációi általában egyértelműek — szemben a projekció révén kialakult szituációk gyakran megfigyelhető több­ értelműségével. Végül a projekció révén létrehozott szituációkban többnyire fantasz­ tikus mozzanatok keverednek a realitással. A klasszikus prózaíró általában a valóság megfigyeléséből indul ki, a megfigyelt jelenségeket valamilyen módon általánosítja. Az általa teremtett figurák elsősorban a valóságra vonatkozó tudását rögzítik az írói alkotás sajátos eszközeivel. Természe­ tesen ez a tudás nem mentes érzelmi mozzanatoktól — de ezek csak színezik, élményszerűvé teszik e tudást. A projekció alapját viszont elsősorban az író diffuz, érzelmi elemekkel s filozófiai mozzanatokkal telített valóság-élménye alkotja, mely­ hez a tárgyi adatok csak hozzájárulnak s mintegy illusztrációként szolgálnak. Végső soron; a klasszikus próza magát a realitást, az objektív valóságot a maga termé­ szetes tagoltságában próbálta a maga sajátos eszközeivel — tipikus szituációk és ti­ pikus jellemek ábrázolásával — visszatükrözni — amíg a projekció fantasztikus elemekkel átszőtt vagy pedig többértelművé változtatott valóság-elemek segítségével próbálja az objektív valóság természetes tagoltsága mögött rejlő lényeget feltárni. Persze, a legdöntőbb ismeretelméleti kérdés itt az, hogy a valóság-élmény meny­ nyire tükrözi magát a realitást, mennyire tükrözi vissza annak lényegi mozzanatait? S itt megint egy nagyon fontos különbségre bukkanunk; a klasszikus próza első­ 8 9 �sorban az emberek életének közvetlen ábrázolásán át próbálta az adott kor „lelkét”, vagyis életérzését és eszméit kifejezni. Az objektum szubjektivizálási tendenciájában viszont az fejeződik ki, hogy az író elsődleges célja egy meghatározott életérzés kifejezése, valóságélményében elsősorban ez az életérzés fejeződik ki, ez vetül ki a a tárgyábrázolásba, amely nem más mint ennek az életérzésnek objektivációja. Az életérzés objektivációja az a tárgyiasító tendencia, mely alakokat és szituációkat teremt s alkotja meg a valóság szubjektivisztikus képét. Más kérdés, hogy ez a kép mennyire igaz, mennyire hiteles, mennyire tükröz híven egy meghatározott relációt s az mennyire általános érvényű. Vagy inkább: mit reprezentál a szituáció, a hős, a mű atmoszférája s a tulajdonképpen színfalként funkcionáló tárgyi mozzanatok, mit reprezentál a mű saját külön világa? A rep­ rezentáció kérdése szorosan összefügg a mű jelentéstartalmának problémájával: a XIX. századi klasszikus prózai művek jelentéstartalma mindig egyértelmű s néhány kivételtől eltekintve — mint pl. Dosztojevszkij egyes művei — igen könnyen megfejthető. A X X . század irodalmában sok mű jelentéstartalmának kibogozása legalábbis olyan problémát jelent mint az orfikus szövegek vagy a késő hellén alle­ gorikus művek jelképrendszerének megfejtése. Itt ismét elég ha Kafka nevét említ­ jük — az 1963-as prágai Kafka-szimpozium jól mutatta, hogy milyen külö nböző s ellentétes értelmezést, fűzhetünk e mű többértelmű és ellentmondásos jelentéstartalmához. A reprezentáció problémája elsősorban a mű saját világának „terjedelmét” érinti; az objektum milyen s mekkora szféráját jeleníti meg, vagy törekszik megjeleníteni az író a műben; illetve az objektum milyen szféráit identifikálhatjuk a mű alapján, a valóság milyen szférái „ismerhetnek önmagukra” a mű tükrében? (Gondoljunk a Kafka problémának arra a vonatkozására, hogy vajon a művek az Osztrák—Magyar monarchia sajátos viszonyait, az imperializmus világát ábrázolják-e, vagy a fasizmust sejtetik, vagy pedig a világ egészét jelenítik meg az elidegenedett és a társadalmilag kiszolgáltatott ember nézőpontjából?) A jelentéstartalom viszont a műben kifejeződő problémalátást, problémafelvetést s — ha erről egyáltalán lehet beszélni — problé­ mamegoldás jellegét érintő kérdés. (Ismét a Kafka problémához nyúlva; vajon a kiszolgáltatottság kozmikussá totalizálását jelenti a művek ember- és szituációformálása, vajon a küzdelmet vagy a megadást sugallják e víziók?) A szituációk többértelműsége kifejeződhet a jelentéstartalom többértelműségé­ ben. A többféle jelentéstartalom egymást kiegészítheti — ez tapasztalható az olyan klasszikus művekben mint pl. a Faust — de ellent is mondhat egymásnak; a jelen­ téstartalom ellentmondásossága éppúgy megtalálható Kafkánál mint pl. Camus Pestisében; a humánus cselekvés igenlésének emberi attitűdje ellentmond a remény­ telenség filozófiai attitűdjének. A filozófiai és esztétikai viták legfőbb forrásai abból táplálkoznak, hogy az ellentmondásos jelentéstartalmak közül az egyik egybe­ csenghet a marxizmus világnézeti álláspontjával vagy legalábbis megközelíti azt — a másik viszont esetleg az egzisztencialista felfogással rokonítható (Camusnál a rokonság persze eszmei azonosulást jelent az egzisztencializmussal). A jelentéstartalom problematikájához tartozik az is, hogy az adott műben meg­ testesülő eszmei-gondolati tartalom mennyire extrapolálható a történelmi-társadalmi fejlődés egészére; mennyire tekinthető „egyetemes”, „örök”, „általános emberi” tar­ 99 �talomnak. A modern polgári irodalom egyik jellemző tendenciája — Kafkától Dür­ renmattig sokaknál kimutatható s pl. Becketnél sokszor önmaga paródiájáig torzul ez a törekvés —, hogy a konkrét történelmi-társadalmi meghatározottságot mellőzik, s különböző pszichológiai fogásokkal — pl. fantasztikus elemek beiktatásával, szán­ dékos anakronizmusokkal, az alakok és szituációk sajátos „lebegtetésével” az egyedi és az általános között — örökérvényűnek tüntetik fel a műben megtestesülő rész­ igazságokat. A marxista kritika egyik fontos feladata éppen az, hogy a téves extra­ polációkat kimutatva, feltárja, hogy valójában mit és milyen érvényességi körben tükröz az adott mű — vagyis mit reprezentál és milyen jelentéstartalommal. Ehhez viszont feltétlenül szükséges azoknak a projekciós mechanizmusoknak ismerete, melyek egy-egy mű sajátos világának felépítésében közrehatnak. S ehhez a társada­ lompszichológia közreműködése épp oly nélkülözhetetlen mint az egyénlélektani vizsgálatok sajátos, művészetpszichológiai alkalmazása. A TUDAT VILÁGÁNAK REKONSTRUKCIÓJA Míg a modern irodalom előbb jellemzett tendenciái az objektív valóságnak a szubjektum közvetítésével történő ábrázolására irányulva, odavezettek, hogy a valóság áttételesen, bizonyos mértékig antropomorfizáltan, mindenesetre közvetetteb­ ben jelenik meg mint a korábbi művekben — addig e tendenciákkal együtt olyanok is kimutathatók, melyek a tudat világát viszont teljes közvetlenséggel, mintegy a szubjektumba belehelyezkedve ábrázolják. A lelki jelenségek ábrázolásában a hagyományos megközelítést főként két sajá­ tosság jellemzi. Az első az, hogy az író a lelki jelenségeket legtöbbször egy, az ábrázolt jelenségtől független nézőpontból szemlélve mutatja be. Az ábrázolás kere­ tét nem tölti ki teljesen az ábrázolt jelenség, hanem abban mindig kimutatható bizonyos interpretáció is; az ábrázolás nem esik egybe az ábrázolt jelenséggel. A lelki folyamatokat az író vagy a harmadik személyben történő ábrázolás eszközeivel mutatja be fa hős ezt látta, hallotta, érezte az adott pillanatban) — s ezzel a szubjektív folyamat tárgyszerű ábrázolásának lehetősége eleve adva van, vagy pedig — ha az ábrázolt lelki folyamatot első személyben írja le — a retrospektív, vissza­ tekintő szemlélet és előadásmód biztosítja az objektiváció lehetőségét, azt, hogy az adott lelki folyamatot mintegy kívülről és felülről közelítse meg, bizonyos perspek­ tívából szemlélve azt. (Ez a kívülről és felülről való látás a nagy klasszikus alko­ tások közül legpregnánsabban a Háború és béké-ben érvényesül; gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor Andrej Bolkonszkij az austenlitzi csatatéren sebesülten heverve feltekint az égre s közben élete egyik nagy katharzisán esik át; az író a jelenetet mintha valahonnan felülről, a csatatér felett átvonuló felhők egyikéről szemlélné — persze röntgenszemekkel). Az objektivizáló és retrospektív szemlélet következménye, hogy a hagyományos ábrázolásban az elbeszélés és az abrázolt lelki történés lefolyása nem esik egybe az elbeszélés ideje mindig követi a lelki történést. A hagyományos ábrázolás másik jellemzője az, hogy a lelki folyamatokat lénye­ gében alárendelik az ábrázolt személy cselekvéseinek, csak annyiban mutatják be a folyamatokat amennyiben a cselekvések belső rugóinak feltárásához szükséges. 100 �Ez a megszorítás még az olyan minuciózus lélekábrázolásra is jellemző, amilyennel pl. az Érzelmek iskolájában találkoztunk. Az író általában nem egy bizonyos lelki szituáció rekonstruálásában látja az ábrázolás elsődleges célját, hanem az objektív szituáció pszichikai vetületé nek feltárásában. A hősök gondolatait és érzelem­ hullámzásait objektív aspektusból mutatják be még az olyan par excellence lélek­ ábrázoló művek is mint a Werther, vagy az Új Héloise. A huszadik századi prózának egyik jellemző — s a regény pszichológiai struk­ túraváltozásával együtt jelentkező — tendenciája az, hogy a lelki jelenség gyakran teljesen betölti az ábrázolás egész terét. Megszűnik az elbeszélő és az elbeszélélt relatív különvalósága: az író nem kívülről és retrospektíve, hanem belülről és egyidejűleg próbálja megragadni és ábrázolni a belső folyamatot. Ebből következik, hogy az elbeszélés és az elbeszélt lelki történés ideje sok­ szor egybeesik; az ami történik, most történik és csak az történik. Az író az objektiváció és retrospekció talajáról ellendülve mintegy beleveti magát a lelki történés kellős közepébe s körülhullámozzák az egymást váltó lelkitartalmak. Az ábrázolás ezen a szinten a teljes azonosulást jelenti az ábrázolt lelkitartalommal. E tendencia szélsőséges formában először Joycenál jelentkezik. Nála figyel­ hető meg a közvetlen lélekábrázolásban rejlő súlyos alternatíva felbukkanása is; míg egyfelől a lelkifo lyamat puszta rekonstrukciójára való törekvés — ha egyol­ dalúvá válik — a tulajdonképpeni művészi ábrázolás csődjéhez vezet — addig másfelől a közvetlen lélekábrázolás a személyiség s annak története feltáráséban egészen újszerű megoldásokat tehet lehetővé. A lelki folyamat teljes rekonstrukciójára irányuló törekvés nem jelent mást mint azt, hogy az író az idő egy viszonylag kis szakaszában lehetőleg maradéktalanul próbálja visszaadni a lelki tartalmak és történések összességét; így nő pl. két három kötetre egyetlen ember egyetlen napjának története. A történés végtelen belső monológgá álakul át, melyben olykor csupán az egyes érzetkvalitások egy­ másrakövetkezése jelenik meg; „most kék van, most zöld, most nyillalás a jobb sarkomban” — s e folyamatot sztereotip képzetek és betörő emlékképek szakítják meg időről-időre. E módszer következetes alkalmazása — melyre Joyce éppúgy mint a későbbi szürrealisták csak hellyel közzel, munkáik egy-egy részletében mertek vállalkozni — az ábrázolást a látótéren átvonuló s a közelség miatt teljesen kont úrtalanná vált lelki tartalmak puszta regisztrációjává változtatja. (E kontúrtalanságot tuda­ tosan is hangsúlyozzák sokszor pl. úgy, hogy az egyes mondatok és mondatrészek közé nem rakják ki az írásjeleket — mint ezt már Joyce is teszi az Ulisszesz egyes részeiben). A lelki folyamat ilyen rekonstrukciója abszolutizálja a lelki jelenséget: azáltal, hogy az ábrázolás terét teljesen kitöltik a belső tartalmak — az ábrázolásból szük­ ségszerűen kiszorulnak a lelki szituációt meghatározó objektív elemek éppúgy, mint a lelki folyamat áltál meghatározott cselekvéseik. S épp ezáltal válik a re­ konstrukció csonkává és pszichológiailag helytelenné. A pszichológia elsőszámú közhelyei közé tartozik ugyanis az az igazság, hogy a lelkijelenség alapfunkciója a cselekvés motivációja, kontrollja és irányítása. Az ember társadalmi tevékenysége pedig olyan cselekvésrendszert alkot, melynek lényege csak hosszabb intervallu­ 101 �mokban tárható fel, az ember életének, munkájának összefüggő és tagolt ábrázo­ lása révén. (Más kérdés, hogy az összefüggéseket közvetlenül bemutatjuk vagy pl emlékek segítségével értékeljük.) Ha azonban csupán egy rövid intervallumot raga­ dunk ki, s csak az azt betöltő lelki tartalmakat igyekszünk minden szelekció nélkül re­ konstruálni, akkor legfeljebb lélektani kuriózumokra bukkanhatunk — groteszk asszociációkra, az emlékezet és fantázia röpke villanásaira —, de emberábrázolásra alkalmas anyag alig. A puszta rekonstrukció azonban más meggondolások alapján sem válhat hiteles lélekrajzzá. Ugyanis azzal, hogy — bármilyen részletekben menően is — rekonstruál­ juk és egymás mellé rakjuk a lelki folyamat szavakban reprezentálódó — tehát belső monológ útján egyáltalán megragadható — mozzanatait — egyáltalán nem merítettük még ki e folyamait szubjektivitását. Minden lelki történésnek meg­ vannak a maga verbálisan nem regisztrálható mozzanatai, olyan mozzanatok melyeket az én tudatosan nem fog fel vagy pedig nem verbális tartalmakként éli át azokat. Igy legfeljebb a tudati folyamat reprodukciójáról lehet beszélni — , de még arról sem, hisz maga a tudatosság sem azonosítható valamely szüntelenül folyó belső monológgal. Épp ezért a tudati jelenség irodalmi ábrázolása eleve feltételez bizonyos köz­ vetítettséget, amely lehetővé teszi a verbálisan nem reprezentálódó pszichikus mozzanatok valamilyen módon történő érzékeltetését és ez csak a körülírás, jellemzés eszközeivel történhet — vagyis az írói közvetítés eszközeivel s ez szükségszerűvé teszi, hogy az ábrázolás ne tapadjon meg teljesen az ábrázolt jelenség felületén, ne szívja rá magát, ne törekedjék maradéktalanul felszívódni és eltűnni abban. A narrációról és a dramatizálásról, az írói konstrukció eszközeiről való le­ mondás, a lelki tartalom közvetlen reprodukciójára való törekvés az irodalom sajátos, történelmileg kialakult szemléletének és alapmódszereinek feladásához vezet — vagyis az ábrázolás önmegsemmisítését jelenti. Ez olyan egyértelmű követ­ keztetés, melyhez már a harmincas években sokan eljutottak — s a jelen pszicho­ lógiai vizsgálatai csak megerősítik ezt. Ám a rekonstrukció problémája ma. — az avantgarde tendenciáinak keveredése s olykor hagyományos ábrázolási elemekkel elegyes felbukkanása idején — bonyolultabban és sokoldalúbban vetődik fel. mint korábban s olyan aspektusokat is tartalmaz, melyekben az újszerűbb és mélyebb emberábrázolás lehetőségei is felvillannak. Már Joyce-nál is, de méginkább a későbbi, főként a szürrealista alkotásokban a pszichikus folyamat különböző mozzanatainak, így a szabadasszociációnak re­ gisztrációjára irányuló törekvés a puszta rekonstrukción túlmenve, más. pozitív írói kezdeményezést is kifejez. A regisztrált pszichikus mozzanatokat a személyi­ ségre jellemző tényezők kifejeződésének, közvetett megnyilatkozásának tekintve, ezeket a mélyen rejlő tényezőket kívánják segítségükkel feltárni, illetve jellemző megnyilvánulási módjaikat bemutatni. Ez, önmagában feltétlenül az irodalmi áb­ rázolás elmélyítésére és differenciálására irányuló törekvés. A megvalósulásban azonban bizonyos torzításhoz vezetett a mélylélektani szem­ lélet egyoldalú hatása. Közismert, hogy elsősorban a tudattalan s a benne leját­ szódó folyamatok megnyilvánulási módjának feltárása izgatta az avantgarde kép­ 102 �viselőit s a szabadasszociációkat pl. közvetlenül freudi hatásra próbálták írói eszközként a tudattalan lelki folyamatok megközelítésében alkalmazni. Ugyanez a helyzet az álmok és a félig tudatos helyzetek rekonstrukciójával kapcsolatban. Igaz, míg a mélylélektan elsősorban azt kutatta, hogy mit fejeznek ki a szabad­ asszociációk és az álmok, addig az irodalmat főleg az izgatta, hogy ezek hogyan válnak az ember jellemző sajátosságaivá hogyan lehet rajtuk keresztül az ábrázolás tárgyát jelentő konkrét személyiséget mélyebben ábrázolni. Ám a mélybe való leásás gyakran, — éppen a mélylélektani szemlélet hatására — ugyanannak a mitizált ösztön-koncepciónak il­ lusztratív dokumentálásához vezetett, melynek virtuális jellegét a pszichológiai kuta­ tás ma már lényegében bebizonyította. A gyermekkori traumatizáló élmények rekon­ strukciója gyakran éppúgy ennek az anakronisztikus ösztönsémának irodalmi esz­ közökkel való „meglelkesítésére” irányultak mint a szabadasszociációk alkalmazása. Persze az igazi nagy művekben a személyiség valóságos fejlődéstörténetének kuta­ tására irányuló törekvés mindig is úrrá lett az előregyártott sémákon — ebből kö­ vetkezik. hogy pl. Stefan Zweignek, Werfelnek vagy Thomas Mann-nak még erősen mélylélektani hatásokat tükröző művei is valóságos merényletek az orthodox freudi formulák ellen! — mégis, a modern irodalom egyik, nemcsak az avant­ garde-ra jellemző tendenciájának kell tekinteni a személyiségnek az ösztönök irányából való megközelítését s azt, hogy a tudatfolyamat részelemeinek rekon­ strukciójában is elsősorban a személyiség ösztönszerkezetének megnyilvánulásait próbálták megragadni. Az írói — elsősorban a polgári írók körében megnyilvánuló — érdeklődésnek az ösztönszféra felé fordulása természetesen igen bonyolult történelmi-társadalmi tényezők következménye — s a pszichoanalízis nagy hatása is e következmények egyike. Anélkül, hogy ennek a marxista filozófiai esztétika által sokoldalúan vizs­ gált jelenségnek akárcsak vázlatos érintésére tett kísérletet tennénk, egyetlen pszicho­ lógiai problémát kívánunk hangsúlyozni; azt, hogy a személyiségnek az ösztönszféra felöl történő megközelítése ugyan bizonyos oldalról elmélyítheti a pszichikum­ ról alkotott képet, de ugyanakkor óhatatlanul azzal a veszéllyel jár, hogy elszürkíti és egyoldalúvá teszi az emberi magatartás — mely mégis csak az irodalom elsőd­ leges tárgya — ábrázolását. A mélylélektani szemléletnek is az az egyik főhibája, hogy a magatartás ösztönös determinációjának elsődlegességét hirdetvén, figyelmen kívül hagyja vagy végtelenül leegyszerűsíti az emberi magatartás társadalmi deter­ minációját, az emberi természetet alapvetően aszociálisnak és amorálisnak tekinti, a kul túrát pedig egyoldalúan ösztönkorlátozásként értékeli. S ennek a szemléletnek irodalmi vetülete, — még ha olyan magasrendű művészi szinten is jelenik meg mint pl. Goldingnál A legyek urá-ban — az ember alapvető magatartásmódjainak legalábbis egyoldalú értelmezését jelenti. Természetesen a mélylélektan hatása csak egyik mozzanatát jelenti annak a problematikának melyet a pszichikus mozzanatok rekonstrukciójának tendenciája magában rejt. A másik fontos kérdés a kifejezéselmélet vonatkozásában merül fel. Közismert törekvése a modern i rodalomnak, hogy meghatározott lelki helyzetek, sztereotippá vált gondolati mechanizmusok, vissza-visszatérő emlékképek, álmok, olykor refrénszerűen ismétlődő asszociáció-sémák segítségével a személyiség bizo­ 103 �nyos álandó sajátosságait, meghatározott temperamentum és karaktervonásait is megragadni törekszik. Korábban ezt a célt elsősorban az ember külső megnyilvá­ nulásainak jellemző sajátosságait megragadva próbálták elérni: egy-egy jellemző beszédfordulat, mozdulat, gesztus ábrázolásával. A modern irodalom elsősorban az ezek mögött rejlő pszichikus helyzet megragadásával kísérletezik: a jellemzőt nem annyira az ember külső megnyilvánulásaiban, hanem belső magatartásában a közvetlenül ábrázolt pszichikus tartalmakban és ezek sajátos mozgásában, a pszichikus mechanizmusban próbálja megtalálni. Képletesen; mintegy leemelve a koponya sisakját az ember agytekervényeiben végbemenő történést rekonstruálva próbál mélyebb és igazabb képet adni arról, amit a külső megnyilvánulások gyakran nem feltárnak, hanem álcáznak vagy elrejtenek. Persze, ilyen törekvésekkel a hagyományos ábrázolás keretei között is bőven találkozunk — csakhogy azokra a pszichikus folyamat szemléletének imént érintett sajátosságai érvényesülnek s mint belső folyamat sohasem tárul fel olyan forró k öz­ vetlenséggel mint a modern művekben. Viszont éppen itt merül fel a kifejezéselméleti probléma; vajon mit tekinthetünk az adott emberre igazán jelemzőnek, mi fejezi ki leginkább a személyiség lényegi vonásait? A hagyományos ábrázolás a maga szemléleti sajátosságaival, perspektivikus látásával, a megnyilvánulások nagyabb rendszereinek egybefogásával, a belső folyamatoknak a cselekvés aspek­ tusából történő szemlélésével kialakította a szignifikancia egy meghatározott fel­ fogását, azt, hogy mit tekinthetünk az egyénre valóban jellemzőnek. (Nem akarunk itt a tipikus értelmezésének bonyolult problémájába belebonyolódni s a jellemzőn csak egy meghatározott személyiség magatartásának jellemző sajátosságait értjük.) A modern ábrázolás, éppen a pszichikum mikrojelenségeinek rekonsrukciója révén bizonyos szempontból revizió alá veszi a jellemző kritériumait, s ugyan­ akkor egészen új szférában keresi ezeket a kritériumokat. Azt, hogy az egyénre jellemző, s hogy mikor jellemző az, hogyan köhint, hogyan köszön, vagy hogyan készül egy bizonyos eseményre — a hagyományos ábrázolás feltárta és részletesen elemezte. Azt viszont, hogy milyen asszociációk mikor és milyen körülmények között jellemzőek az egyénre, hogy a pszichikai mikrotörténések milyen vonatkozásai mennyiben fejezik ki a személyiség állandóit — ez olyan probléma, mely a modern irodalom ábrázolási tendenciáiból következik s megoldásuk a művészetpszichológiai kutatás elé egészen új feladatokat tűz. A LELKI ALAPHELYZET ÉS A CSELEKVÉSEK EGYÉRTELMŰSÉGE A pszichikus folyamat rekonstrukciójának szélsőséges formában először Joycenál megmutatkozó s az expresszionizmus és a szürrealizmuson átívelő tendenciája míg egyrészről rendkívül bonyolulttá és sokoldalúvá tette a lélekábrázolást, másrészt a lényeges és lényegtelen, a mélyenrejlő és a felület, bizonyos összemorzsolódását eredmé­ nyezte. E tendencia mellett s később erre való visszahatásként a modern irodalom­ ban egyre határozottabb és ma nálunk talán a leghatásosabb tendenciaként jelentke­ zik a lelki és magatartásbeli alaphelyzetekre redukált ábrázolás. E különböző szem­ léleti alapokon kibontakozó tendenciának módszertanilag legpregnánsabb képvise­ lője Hemingway. 104 �A hamingway-i ábrázolásmód sokszor emlegetett antiintellektualizmusa amelyet követőinél, sőt azoknál is felemlítenek, akiknek szemlélete merőben különbözik a Hemingway-étől s módszereik is csak bizonyos mértékig származtathatók le a hemingway-i alkotásmódból — végeredményben bizonyos szempontból visszatérési törekvés a hagyomásnyos emberábrázolás látásmódjáthoz, ahhoz a globális és pers­ pektivikus látáshoz mely a klasszikusok tömör és lényegétlátó emberábrázolását eredményezte. Míg azonban a klasszikusoknál e tömörség és összefoglaló jelleg a bonyolult valóság rendkívül sokoldalú visszatükrözését eredményezi, addig Hemingway-nál néhány lelki és magatartásbeli alaphelyzet konstruálásában merül ki. Persze a kasszikusoknál is kialakulnak lelki alaphelyzetek — Julien Sorel vagy Bovaryné azonkívül, hogy társadalmi típusok, meghatározott pszichikus beállított­ ságok megtestesítői is — azonban ezek elsősorban az ember társadalmi lényegének vetületei — a hemingway-i alaphelyzetek viszont lényegében a társadalmon kívül­ álló ember reagálásmódjait próbálják örökérvényű lélektani képletekben rögzíteni. Megintcsak nem e pusztán néhány pszichológiai probléma körvonalazására hi­ vatott áttekintés feladata annak vizsgálata, hogy mennyiben fejezi ki a hemingway-i lelki alaphhelyzetek és magatartásformák társadalmonkívülisége azt a társadalmi létet, mely e formákat determinálja, mennyiben tekinthetők azok az elidegenedettség, a társadalommal szembefordulás dokumentumainak, s mennyiben fejezik ki az írónak az adott társadalommal szembeni kritikáját. Itt csupán az őket létrehozó ábrázolásmód néhány pszichológiai sajátosságára szeretnénk rámutatni , melyek ugyanakkor sajátos konvergenciát mutatnak a lélektanban is kimutatható bizonyos törekvésekkel. Így pl. nem véletlen, hogy a hemingway-i ábrázolásmód a behavio­ rizmus kibontakozását követi; a behaviorizmus néhány alapvető viselkedés-sémára próbálja lebontani az emberi magatartást s a cselekvések motivációját az ingerek és reakciók egyszerű kapcsolatára redukálja. (A purista behavioristák a pavlovi kon­ cepciókat is túl bonyolultnak tekintik.) A behaviorizmus szimplifikáló emberszem­ lélete kétségtelenül bátorítóan hatott minden olyan irodalmi törekvésre is, mely az agyonbonyolított, mikromozzanatokat rekonstruáló, a lélek alvilágában kutató iro­ dalmisággal szemben egy addig elképzelhetetlenül leegyszerűsített, szűkszavú, alap­ helyzetekben gondolkodó, inkább az érzékeltetésre mint a részletes ábrázolásra építő alkotásmódszer kidolgozására irányult. Az agyonbonyolitás elsősorban a lelki jelenségek szférájában lejátszódó folya­ matok elemzésében nyilvánult meg — Hemingway tehát úgyszólván lekapcsolja ezt a szférát, radikálisan kiiktatja az ábrázolás köréből (ebből adódik az a persze túlzó jellemzés, mely szerint Hemingway decerebrált embereket mozgat bárjaiban, arénáin és halásztanyáin) — vagy legfeljebb igen szűkszavú utalásokra korlátozódik a lelki­ folyamat ábrázolása. Radikális tömörséggel leírt, többnyire rendkívül egyszerű s az életfenntartást vagy a szenvedélyeket kielégítő cselekvések, rövid kérdések s még rövidebb válaszok. A hemingway-i mű pszichológiai alapstruktúrája igen jól leír­ ható a behaviorizmus fogalomkészletével. Persze ezt az alapstruktúrát nem a behaviorizmus tanulmányozása hozta létre — sokkal kevésbbé mint más műveket a freudi vagy a joungi pszichológia közvetlen hatásai — hanem a szinte kétségbeesett törekvés az egyértelműségre. Megpróbáltuk legalább érintésszerűen jellemezni azokat az ábrázolási sajátosságokat melyek a modern prózában az ábrázolás többértelműségében fejeződnek ki. E történelmileg determinált tendenciával szemben Hemingway az egyértelműség helyreállítására tö­ 105 �rekedett — s ugyancsak mélyen társadalmilag determinált az is, hogy e merőben ellentétes írói tendencia végeredményben azonos eredményhez vezetett: az ember elidegenedettségét egy merőben más módon megközelíthető, másként ábrázoló, de az elidegenedettség állapotát ugyancsak totalizáló szemlélethez. Vagy mégsem egészen ugyanahhoz. Mert Hemingway ugyan a társadalmi ember egyértelmű cselekvéseit kutatva a pincéreknek adott utasításoknál s a vadkacsa és pisztrángvadászatra való felkészülés cselekvéseinél lyukad ki — ezek azok a cselek­ vések amelyek közben emberei igazi valójukra lelhetnek, amelyek közben átélhetik a barátság, bizalom, megértés olyan érzelmeit melyek más. produktívabb kiélési le­ hetőségeitől a társadalmi lét megfosztotta őket. De ugyanezek az emberek a természettel való harcban — s a természet jelenik meg a bika, az oroszlán és a „nagy hal” képében egyaránt — heroikus magasságokba emel­ kedhetnek s kiteljesítve mutatják be az emberi magatartás e vonatkozásban pozitív oldalait — az erőt, az elszántságot, a kitartást. És ez nem véletlen: azok a lélektani alaphelyzetek amelyeket Hemingway konstruált, egyértelmű és egyértel­ műen pozitív emberi magatartásban fejeződhetnek ki olyan reális vonatkozási rendszerekben melyekre objektíve is az egyértelműség jellemző; ilyen egyértelmű vonatkozási rendszer pedig — legalábbis a Hemingway által átfogott s megjelenített világban — csak az ivócimborák s a természettel küzdő vadászok és halászok relációiban alakulhat ki. Minden más reláció az emberi lényeg elsorvadását, elsivárosodását, végső soron az ember groteszk bukását zárja magában. (Gondoljunk csak Francis Macamber rövid boldogságára: lényének röpke s igazi kiteljesedése az a néhány pillanat mikor végre szembe mert nézni a közeledő vaddal s bukását nem a vad. hanem a feleségéhez fűződő velejéig hazug kapcsolata okozza). Hemingway mellett és után a lelki alapszituációk ábrázolása többféle társtörekvéssel egyesülten jelentkezik a világirodalomban s nálunk is. Összefonódott részben a mikroszociológiai elemzéssel s ebben a vonatkozásban egyes művekben bizonyos társadalmi típusok tömör jellemzéséig jutott el. (Ebben a vonatkozásban a Rozsdatemetőt hoznánk fel példaként mely ugyan stílusjegyekben erősen külön­ bözik a Hemingway tradíciótól, de alapvető ábrázolási tendenciájában rokonítható azzal, ugyanakkor az ellentmondások ábrázolásában túlhaladja.) Más művek a klasszikus tradíciókra erősebben támaszkodva s a hemmingway-inál haladóbb filozó­ fiai alapokon az egyén és társadalom viszonyának dialektikáját képesek eddig isme­ retlen tömörséggel visszatükrözni. (Gondoljunk pl. Szolzsenyicin kisregényére, mely ugyancsak egy pszichológiai alaphelyzet végtelenül tömör s egyértelmű ábrázolása.) Ismét más írói törekvések a társadalom ellentmondásos fejlődésének folyamatát olyan pszichológiai alaphelyzetekben próbálják összegezni, melyekben az emberi magatartás hatványozott intenzitással robbantja ki magából a köznapi szituációkban szükségszerűen halványabban mutatkozó érzelmi és gondolati tartalmait. (Ilyen fe­ szített lélektani alaphelyzetet exponál különös pszichológia hitelességgel az újabban megjelent művek közül Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál szívem c. kisregényé­ ben). Ismét mások a deheroizált pozitív hős lélektani alaphelyzetét körvonalazzák feszítetten ellentmondásos szituációkban. (Pl. Galambos Lajos a Gonosz kátyú-ban, vagv a Ke serű Lapuban). Azért hoztam fel több hazai példát, mert véleményem szerint a lélektani alap­ helyzetek irodalmi keresése napjaink hazai — s talán mondhatnánk szocialista — irodalmának egyik alaptendenciája. Ez természetes következménye részben a társa­ 106 �dalom fejlődésének, mely az ellentmondások feloldása és az egyértelműség keresése felé irányítja az alkotók szemléleti-módszertani orientációját. Ezek az alaphelyzetek gyakran az ellentmondásosságot fejezik ki sűrített formában — de minden esetben határozott törekvést sugároznak az egyértelmű emberség vallására és vállalására — melyet Hemingway csak Az öreg halász és a tenger viszonyában tudott egyértelmű­ en kifejezni. Ismét hangsúyozzuk; nem részletes elemzésre, csupán néhány lényeges és más oldalról már kimerítően elemzett ábrázolási tendencia pszichológiai jellemzésére törekedtünk. Meg kell állapítani, hogy ezzel korántsem akartuk a század irodalmá­ nak legnagyobb kérdéseit érinteni s még kevésbbé törekedtünk valamiféle kimun­ kált válaszadásra abban a vonatkozásban, hogy a jelzett tendenciák hogyan s mi módon vehetnének részt a jövő irodalmának kialakításában. Végezetül csak egyre szeretnénk felhívni a figyelmet; a század eddigi legnagyobb irodalmi alkotásai — itt elsősorban Martin Du Gard, Gorkij, Solohov, Thomas Mann műveire gondolunk. — ezektől a tendenciáktól függetlenül s azokat legfeljebb részmozzanatonként ma­ gukba olvasztva jöttek létre. A jövő irodalma is csupán szelektíve válogat majd a tendenciák bizonyos mozzanatai között s azokat csak mint „megszünten megmaradót’’ tartalmazza majd. Abban azonban bízunk, hogy a jelen útkeresését elősegítheti e próbálkozásszerű pszichológiai összegezés tárgyának további, elmélyültebb tanul­ mányozása. MURÁNYI MIHÁLY SOMOSKŐI ÖDÖN: Akt 107’ �Hagyomány M ultunk fig y e lő i Reflexiók Dr. Belitzky János helytörténeti cikksorozatához Az MSZMP Központi Bizottságának „Ideológiai Irányelvei” szocialista fej­ lődésünk egyik fő feltételeként jelöli meg az ideológiai munka javítását, színvonalának és hatékonyságának eme­ lését, általában a tudatformálás meg­ gyorsítását. Hatására az elmúlt két év alatt társadalmi életünk minden terü­ letén az ideológiai munkában jelentős élénkülés vette kezdetét, s már eddig is sok fontos kérdésben született he­ lyes álláspont. A megélénkült ideológiai tevékenység további problémák felve­ tésére és megvitatására ösztönzi a szakemberek é s érdeklődők népes tá­ borát. A tudatformáló munka megyénkben is rendszeresebbé vált, tartalmában és módszerében kiszélesedett, gazdagodott. Jól reprezentálja a fejlődést az önálló megyei kiadványok szaporodása. (Múze­ umi füzetek. Nógrád c. könyv, stb.) A kiadott művek száma és tartalmi változatosságuk jelzi egyrészt a tudo­ mányos alkotó munka megyei társa­ dalmi, művelődési és tudományos fel­ tételeinek létrejöttét, másrészt a megye régi és közelmultjának megismerésére irányuló széleskörű igényt. A kialakult feltételeknek és e megerősödött igé­ nyeknek az egybeesése a következő évek egyik legfontosabb helyi tudomá­ nyos feladatául tűzi ki megyénk tör­ ténetének marxista—leninista feldolgo­ zását. a megyetörténet megírását. A történ elm i múlt megismerése az átalános műveltség egy bizonyos fokán az ember természetes igénye. Ezt a ter­ mészetes igényt Nógrádban még külön •erősítik a titkokat sejtető várromok, a 108 Tanácsköztársaság honvédő harcairól ma is elhangzó történetek, a fasizmus elleni fegyveres partizánharc emléke. A múlt értékei iránti érdeklődés ha­ zafias nevelésünk egyik eredménye. Valószínű, hogy e fenti tényezőket vette figyelembe a Nógrád szerkesztő­ sége, amikor publikálta a megyei tör­ ténelem kiváló ismerőjének Dr. Belitzky Jánosnak „Történetek, históriák a régi Nógrádból” című cikksorozatát Pozitív törekvésnek kell tekintenünk a lapnak azt a szándékát, mely új for­ mákat keresve a helytörténeti ismeretterjesztést nevelési célokkal köti össze. Ebben az összekapcsolásban meghatá­ rozó szerepet kell kapnia a nevelési célnak. Szükségesnek tartjuk megyénk múlt­ jának, küzdelmes történetének megis­ mertetését a lap olvasóival, mert a megismerés kialakítja, illetve erősíti szűkebb pátriánkhoz való érzelmi vi­ szonyunkat erőfeszítéseink és eredmé­ nyeink tényleges megbecsülését. A Dr. Belitzky János által válasz­ tott műfaj nem ismeretlen a magyar publicisztikában és tudományos szak­ irodalomban. Takáts Sándor, kiváló történettudósunk — akinek újból ki­ adott kötetei szinte napok alatt elfogy­ tak — döntően nevelési céllal írta meg tudományos cikkeit, szembeszegülve a polgári történetírás szemléletével és gyakorlatával. Programként hirdette a század első évtizedeiben, hogy a tudo­ mánynak kötelessége feltárni „a köz­ napi élet jelenségeit”, a tárgyalt kor dolgozó emberének társadalmi, művelő­ dési viszonyait, életkörülményeit, si­ �kereit, kudarcait. Műveinek középpont­ jában az adott történelmi, társadalmi viszonyok között cselekvő, dolgozó vagy éppen harcoló ember áll. Számára nem az esemény, hanem az ember a kutatás tárgya. Tanulmányai gazdagon és sokszínűen egészítik ki a tárgyalt korról szerzett általános ismereteinket. Életműve, az általa teremtett sajátos tudományos-publicisztikai műfaj méltó a folytatásra. Szándékában ehhez a hagyományhoz kapcsolódik Dr. Belitzky János cikk­ sorozata is. Olyan apró, érdekesség­ számba menő epizódokat közöl megyénk múltjából, amelyek sokszor még szak­ emberek előtt is ismeretlenek, te­ hát nagy érdéklődésre tarthatnak szá­ mot. Az egyik probléma éppen ezzel kapcsolatban merül fel: Mivel a megye történelmének marxista szemléletű fel­ dolgozása még nem történt meg. vitat­ ható, hogy az ezrével átfogó, egymás­ tól szinte független események, élet­ rajzok, érdekességek közlése helyes volt-e, elérte-e célját? Úgy gondoljuk, szerencsésebb lett volna, ha a szerző egy korszakot választ ki, s azt mutatja be olymódon, hogy az egymás mellé il­ lesztett adalékok a kor és a kor em­ berének sokoldalú megismerését ered­ ményezzék. Természetesen van létjogosultsága az egész történelmi folyamat vázlatos át­ tekintésének is, de ebben az esetben -— a publikáció céljából következően — rendkívül nagy szerepe van a szelektá­ lásnak. Olyan epizódokat kellett volna kiválogatni, amelyek jellemzően feje­ zik ki az egyes korszakokat, amelyek­ ben tömören és erős plaszticitással sű­ rűsödnek a leglényegesebb vonások. A nevelési cél elfogadása egyben a rendelkezésre álló tényanyag, doku­ mentáció célszerű szelektálását is je­ lenti. A kiválogatás tudatossága, a ne­ velési célok által determinált koncepci ója nem érvényesült következetesen a sorozatban, tapasztalható a szelektálás ötletszerűsége is. A másik — úgy véljük jogosan tá­ masztható — követelmény az ilyen jel­ legű közlésekkel szemben, hogy ne csak a kor lényeges vonásait, konfliktusait érzékeltessék és jelezzék, hanem gaz­ dagítsák az adott kor emberéről szer­ zett ismereteinket. Mindenkit érdekel, hogy a tömegek történelemformáló sze­ repe milyen körülmények között, mi­ lyen módon, milyen eszközökkel való­ sul meg, hogyan éltek akkor az embe­ rek, mi foglalkoztatta őket s hogyan tudták puszta létüket, fennmaradásu­ kat biztosítani? Ebből a szempontból a sorozat egyik legsikerültebb darabja a „Viszontagsá­ gok a XVII. században” című. amely kitünően érzékelteti a szétdúlt ország társadalmi, gazdasági viszonyait, a dol­ gozók szolidaritását, a feudális anar­ chia önkényeskedéseit és ennek követ­ kezményeit Művelődéstörténeti és irodalomtörté­ neti jelentőségűnek tartjuk „A toldi Toldi monda” című közlést. Szükséges lenne ennek lehető teljes felgyűjtése, kritikai elemzése; értékelése és a fel­ dolgozott anyag közlése is. Helyesnek és szükségesnek tartjuk a megyénk életében jelentős szerepet játszott személyiségek életrajzának, te­ vékenységének feldolgozását is. Az elő­ dök elismerésében még mindig kissé el­ szegényítjük magunkat. Madách és Mikszáth öröksége kezd megyénkben ismertté válni, az évfordulókon ren­ dezett ünnepségek, az ismeretterjesztő előadások és a róluk szóló publikációk közkinccsé teszik életművüket. A Ma­ dách és Mikszáth örökség ápolása azon­ ban koránt sem fejezi ki kultúrális, művelődéstörténeti multunk egészéhez 109 �va ló viszonyunkat. Rajtuk kívül is vaunak olyan nevezetes személyisége­ ink, akik a művészetben, tudomány­ ban, politikában, honvédő harcokban — országos mércével mérve is — jelen­ tőset alkottak. Életművük feldolgozása, majd megismertetése a helytörténeti kutató munka fontos feladata. Dr. Belitzky János cikksorozata erre a feladatra is ráirányítja a figyelmet (Katona István, Pulszky Ferenc, Ma­ dách Sándor munkásságáról írt cikkek). A nevelési céllal írt tudományos pub­ likációk sajátos közlési, feldolgozási módot, mondhatnánk sajátos műfajt igényelnek. Három alapvető követel­ ményt kell megvalósítani: a hitelessé­ get, a tények elemzése alapján levont helyes következtetéseket, és fordulatos, a szépirodalmit megközelítő stílust. Dr. Belitzky János a tudós alapossá­ gával sorakoztatja fel, szinte halmozza a tényeket, adatokat, így a hitelesség követelményének messzemenően eleget tett. Ugy vél jük azonban, hogy a felso­ rakoztatott eseményhalmaz gátolja az összefüggések feltárásában, az általáno­ sítások, helyes következtetések levoná­ sában. Figyelembe kell venni, hogy ezek a cikkeik nem szakfolyóiratokban, szak­ emberek számára jelennek meg, — akik felkészültségüknél fogva képesek a té­ nyek elemzésére, — hanem napilap­ ban, újságolvasók tanítása és nevelése céljából. Ezért nem lehet mellőzni a elemzését, értékelését, a ma emeberé­ hez szóló tartalmak hangsúlyozását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a lap terjedelme eleve bizonyos mennyiségi határok közé szorítja a mondanivalót, s ezzel nagy feladat elé állítja a szer­ zőt. Nem biztosíthatnak helyet az ol­ dottabb feldolgozásra, egy-egy jelenség sokoldalú, árnyaltabb kifejtésére. Gon­ dolkozni kellene azon, hogy a jövőben 110 — amennyiben folytatják ezt a kezde­ ményezést — nem lenne-e helyesebb nagyobb teret biztosítani egy-egy téma számára. Érezhető a szerzőnek az a törekvése, hogy mondanivalóját közérthetően fo­ galmazza meg. A közérthetőség azon­ ban esetenként — részben az adatok zsúfolása, részben a kényszerű tömö­ rítés miatt — színtelenséggel cserélő­ dik fel. A nyelvi megformálásnak, a hangulatteremtésnek a lehetőségeit aránylag kevés helyen használja ki. Pe­ dig ilyen irányú képességeit is jól bi­ zonyítja a már említett „Viszontagságok a XVII. században” című írás. A szen­ vedélyesség, a korabeli stílus megidézése, a stílusban is kifejeződő állásfog­ lalás feltétlen követelménye ennek a műfajnak. Megyénkben az elmúlt években na­ gyot lépett előre a helytörténeti ku­ tató munka; s ebben jelentős szerepe van a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumnak, személyszerint Dr. Be­ litzky Jánosnak és munkatársainak. A helytörténeti kutató munka további fejlődése szempontjából is jelentősnek tartjuk a cikksorozatot: ráirányítja a figyelmet arra, hogy az igazság feltá­ rásában szerepe van minden esemény­ nek, minden adalék gazdagítja isme­ reteinket. A feldolgozás módja figyel­ meztet a tények tiszteletbentartására, megbecsülésére. Az aprólékos gyűjtő és feltáró munka az alapja a megyei mo­ nográfia megírásának. Ennek gazdagí­ tására, vagy kiegészítésére jól fel le­ het használni a jellemző hétköznapi események leírását. Ezek az adalékok azonban nem helyettesíthetik a megye történetet. Bízunk abban, hogy az ada­ lékok aprólékos feltárása, mennyiségi felhalmozása mielőbb a megye története megírását eredményezi. CSÍK PÁL �111 �A múzeumi füzetekről Három éve, 1963-ban jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet ki­ adványsorozatának első füzete, amelyet azóta tizenhárom újabb tanulmány kö­ vetett.* A sorozat második száma fogalmazza meg azokat az olvasói és szerkesztői igényeket, amelyek a múzeumi füzetek sorozat megindítását szükségessé tették, illetve három éves útját meghatározták. „ A Nógrád megyei Múzeumi Füzetek tudományos igénnyel és ismeretter­ jesztő céllal jelennek meg. A megye történeti, néprajzi, munkásmozgalmi, képző- és iparművészeti, műemléki és természettudományos kérdéseivel fog­ lalkoznak.” A sorozat eddig megjelent füzetei bi­ zonyítják a kezdeményezés életképes­ ségét, a nógrádi múzeumok mellett te­ vékenykedő kutatógárda számbeli nö­ vekedését, fejlődését. A Múzeumi Füzetek szerves részévé váltak Nógrád megye kultúrális éle­ tének. További tanulmányok megjelen­ tetésének, a sorozat folytatásának szük­ ségessége nem képezheti vita tárgyát. A helyes úton való továbbhaladáshoz azonban az eddigi eredmények, problé­ mák számbavételével, finomítani kell a már gyermekkorból kinőtt tanul­ mánysorozat szerkesztési elveit, a füze­ tek témaválasztását. Csak alapos tisz­ tázás, erőfelmérés után lehetséges a megye egyetlen múzeumi fórumának hatását továbbnövelni, olvasóinak szá­ mát gyarapítani, s ami tartalmi szem­ pontból a legfontosabb: az egyes tanul­ 2 1 mányok közötti színvonalbeli különb­ séget a követelmények emelésével meg­ szüntetni. A füzetsorozatban megjelent tanul­ mányok a megye hagyományainak, tör­ ténetének egy-egy jelentős epizódját, rövidebb vagy hosszabb periódusát, irodalmi alakját, egy adott kor doku­ mentumait ismertetik, elemzik. Törté­ nelmi jellegű tanulmányt hét füzet tar­ talmaz, irodalmit, illetve dokumentum ismertetőt két-két füzet, néprajzi vonat­ kozású egy. Egy füzet a Megyei Mú­ zeumi Szervezetet mutatja be. A formai jegyeket tovább vizsgálva a történelmi tanulmányok általában az újkori poli­ tikai viszonyokkal foglalkoznak. A XIX. század történelmét, illetve a X X. szá­ zad munkásmozgalmi eredményeit két kiadvány, a szocialista átalakulás me­ gyei történetét három tanulmány mu­ tatja be. A munkásmozgalmi jellegű kiadványok száma örvendetesen magas: — hat tanulmány választotta témájául Nógrád megye forradalmi hagyomá­ nyait. Az irodalmi tanulmányok a Madách-centenáriumhoz kapcsolódnak. Ugyancsak Madách Imre életét mutatja be az egyik dokumentumgyűjtemény is, míg a másik Nógrád megye térképeit tartalmazza. A feldolgozás jellege megmutatja, hogy a szerzők legtöbb esetben önálló kutatások alapján dolgozzák fel az adott témát. Ha a feldolgozás színvonalát vizsgáljuk a kép örvendetes, mert az esetek nagy részében megfelelő tudo­ mányos igénnyel léptek fel önmagukkal és hasonló igényeket támasztottak az �A salgótarjáni új gimnáziumban Koppány György felvétele �CZINKE FERENC: Zománckép �ID. SZABÓ ISTVÁN: Anyaállat �KELEMEN ISTVÁN: Hazafelé �olvasókkal szemben is. A történelmi kiadványok közül Belitzky János tanul­ mányai — egyébként ő a legterméke­ nyebb szerző — az adatfeldolgozások, elemzések terén kiemelkedőek. (Különöesen érvényes ez a megállapítás a Nógrád megye közgyűlésének és sajtó­ jának állásfoglalása munkásügyekben 1867—1890 c. kiadványa). Hasonlóan je­ jentősek a téma politikai és gazdasági szempontú jelentősége miatt Molnár Pál tanulmányai. A két dokumentum­ kötet (Gazdag László és Krizsán László munkája) kimagaslik a sorozatból Mik­ lós Róbert Madách tanulmánya szem­ pontjaival újszerűen mutatja be a költő csesztvei életét és emberi, művészi magatartásának, tragikus sorsának motí­ vumait. Flórián Mária tartalmi vonatkozás­ ban jelentős tanulmányából (Rimóc népviselete) nemcsak egy közösség vi­ seletét ismerjük meg, hanem a tanul­ mány megismerteti az olvasóval a nóg­ rádi viselet kialakulásának történelmi körülményeit is. A felsorolás nem rangsorolás, azon­ ban e tanulmányok mindegyike a soro­ zat reprezentása lehet. Sajnálatos tény, hogy a balassagyar­ mati kórház történetét feldolgozó fü­ zetnek sem a témája, sem a feldolgo­ zásmódja nem alkot szerves egységet a sorozat többi tagjával. Vizsgálódásunk során a füzeteket nem tudjuk megmenteni a történelmi fel­ dolgozások túltengésének „vádjától” . Bár ez a vád nem okoz különösebb problé­ mát, mert hiszen Nógrád megye törté­ nelmében sok a feltáratlan mozzanat, és a feltártak és ismertek is újabb kor­ szerű, marxista szemléletű feldolgozást igényelnek. (Különösen érvényes ez a középkori történelemre.) Az viszont már probléma, hogy e történelmi tanulmá­ nyokban igen sok az epikus, adomázó elem; az események, jelenségek ismer­ 8 tetése mellett elsikkadt az elemző, ér­ tékelő oldal. Ezt az egyoldalúságot jól szemlélteti az a tény, hogy csupán az u. n. politikai történet az, ami a tanul­ mánykészítőket megragadta, a társa­ dalmi-oksági összefüggések viszonylatá­ ban az alapvető és meghatározó jellegű gazdasági viszonyok alapos, mély elem­ zése sok esetben teljesen elmaradt és szinte minden esetben másodlagos sze­ repet kapott. Pedig e kérdések elemzése nélkül a politikai viszonyokra csak ál­ talános. esetleg hipotétikus következ­ tetéseket vonhatunk le, míg az adott kérdés specifikus megválaszolása min­ den esetben elmarad. E hiba azonban egyáltalán nem kisebbíti az írók, szer­ kesztők érdemeit, hiszen a megye tu­ dományos kutató munkájának megindí­ tója, fóruma e sorozat. Annak a szem­ pontnak a kiemelése egyáltalán nem másodlagos, hogy a tanulmányok szer­ zői minden esetben jelentős forrásokat tanulmányoztak át, adataik egy meg­ határozott történelmi körülményből származtak és az így feltártakat már csak újabbakkal kell kiegészíteni és a hiányos adatok következtében előállt történelmi képen módosítani. II. Bár a tanulmányok egyedi elemzésére nincs módunk, a sorozatból mégis ki kell emelnünk két olyan történelmi tár­ gyú füzetet, amelyek témájuk aktu­ alitásánál, feldolgozásmódjuknál fogva ezt szükségessé teszik. Az első a fentebb már említett Belitzky tanulmány, a másik pedig Molnár Pál nemzeti bizottságokkal fog­ lalkozó tanulmánya. Belitzky János dolgozata a kiegyezés utáni időszak munkáséletéhez szolgál­ tat jelentős adatokat és a spontán moz­ galom jellemvonásait igen érdekesen, izgalmasan jellemzi. Adatainak jó ré­ szét új és e szempontból eddig ismeret­ 113 �len forrásokból meríti. Tanulmányában kitér az ellenpólus, a burzsoázia kiala­ kulásának, fejlődésének, a köznemesség kapitalizálódási mozzanatainak vizsgá­ latára is. Ehhez az általa bemutatott társadalmi helyzeth ez kívánok kapcso­ lódni. A tanulmány első szakaszában, a jelenlegi nógrádi iparmedence kialaku­ lásával kapcsolatban fejti ki ama vé­ leményét, hogy a salgótarjáni tőkés vál­ lalkozások — különösen a Kőszénbánya R. T. — adták alapját egy magyar nemzeti burzsoázia kialakulásának, az osztrák tőkével szemben (14. old.). Ehhez kapcsolódik még az a véleménye mi­ szerint Forgách Antal gróf és Forgách József főispán képviselték „ . . . a me­ gyei közgyűléseken nemcsak a speku­ láció és a kizsákmányolás új formáit, hanem . . . a haladó szellemű polgári magot is.” (5. old.). Először vizsgáljuk meg az első problé­ mát, vagyis az osztrák tőkével szemben kialakult magyar burzsoázia szerepét. Úgy vélem — és ebben a magyar marxista történetírás is megerősít, — hogy ez időszakban, vagyis a XIX. század második felében a burzsoázia egyre inkább elveszíti nemzeti jellegét és mint profitszerző kapitalista jelent­ kezik annak ellenére, hogy demagóg mó­ don nemzeti érzésekre hivatkozik, távol­ án tőle, hogy azt komolyan gondolja. Így inkább a szabadverseny szele az, ami megcsaphatta a megyei kapitalizálódó nagy- és középbirtokosokat. Az erősebb osztrák tőkével vívott konkurencia harc következtében menekültek a szívesen hangoztatott nemzeti érzés mögé. Ez a „nemzeti burzsoázia” 48 után, de külö­ nösen a hatvanas években a társadalmi haladásért vívott pozitív tulajdonságait elveszítette és a profiton kívül vajmi kevés érdekelte. Ezt bizonyítják, a ta­ nulmány további fejezetei, amelyekből a munkásság életkörülményeinek, har­ cainak bemutatását ismerjük meg, de konkrét választ kapunk a „haladó 114 Forgáchokkal” kapcsolatban is: a tanul­ mány 15. oldalán nemcsak a politikai és társadalmi haladástól való irtózásu­ kat, hanem egyenesen retrográd reak­ ciós jellegüket mutatja be a szerző. Forgách József főispán „ . . . mindent megtett, hogy a régi nemesi kiváltsá­ gok még menthetőnek vélt romjait meg­ őrizze és ne, vagy csak alig vegyen tudomást a haladásról”. Úgy érzem, hogy az idézett megállapítása — a Forgáchok 48-as magatartását ismerve — helyes és mindenképp a körülöttük csoportosult kapitalizálódó elemekre is jellemző. Molnár Pál tanulmánya a 45 utáni időszak jelentős demokratikus szerve­ ivel: a nemzeti és üzemi bizottságok ki­ alakulásával és tevékenységével fog­ lalkozik. Az üzemi bizottságokkal kap­ csolatos fejezet — bár megyei vonatko­ zású rugóit elnagyolta — elvileg és tar­ talmilag összefogottabb. így inkább a nemzeti bizottságokról szóló fejezetek­ ről tennék néhány apró megjegyzést. A nemzeti bizottságok megalakulá­ suktól kezdve fontos feladatuknak tar­ tották a fasiszta elemek eltávolítását a politikai életből. E szempontot Balázs Béla tanulmánya — Népmozgalom és a nemzeti bizottságok — kiemelkedőnek tartja, sőt arról is beszámol, hogy Sal­ gótarjánban is e szellemben cseleked­ tek. A múzeumi kiadványban e szem­ pont halványabban jelentkezik, sőt a salgótarjáni nemzeti bizottság ilyen irá­ nyú állásfoglalásától is eltekint. (Balázs B. 79; 81 old.) A két szerző álláspontja eltérést mutat a nemzeti bizottságok közigazgatási funkcióinak periodizáció­ jában is. Molnár Pál szerint 1945 júni­ usáig gyakorolták tevékenységüket, míg Balázs Béla szerint a salgótarjáni N. B. 1945 áprilisában hozta az a határozatot, hogy ezután nem foglalkozik közigaz­ gatási, hanem csak politikai ügyekkel. (Balázs B. 56. old.). Az elsorvasztás kér­ désében azt az álláspontot tartom el­ �fogadhatóbbnak, mely szerint a nemzeti bizottságok tevékenységének megszűné­ sében a tisztázatlan hatáskor, valamint az a tény játszott döntő szerepet, hogy 1945 nyarára felvetődött a „hogyan to­ vább” kérdése és a demokratikus koalí­ ció meglazult. (Balázs B. és Laczkó M. véleménye.) E szempontok figyelembe­ vételével kell a szerző által bemutatott elsorvasztási politika gazdasági és tár­ sadalmi okaira rámutatni. III. Végezetül — bár a múzeumi kiad­ ványokkal kapcsolatos tervet nem is­ merem — a füzetsorozattal kapcsolat­ ban rögzítek néhány javaslatot annak reményében, hogy segítséget adnak a további szerkesztéshez. Elsősorban az írásban megfogalmazott program meg­ valósítására kellene nagyobb gondot for­ dítani a sorozat szerkesztőinek, vagy méginkább e programot kellene pon­ tosabbá, szabatosabbá, konkrétabbá tenni. Egy sorozaton belül az ismeretterjesztő és tudományos jelleg nem va­ lósítható meg, a további fejlődéshez a két szempontot — nem mereven — de külön kell választani. A füzeteknek a megyei monográfia előkészítőinek kell lenniük, így elsősorban a gazdasági, tár­ sadadmi „csomópontok” (1526, 1848, 1919, 1945) feldolgozására kell törekedni. A kutatói gárda szélesítésére, jó mód­ szernek kínálkozna ha a helyismereti kiadványok íróit is bevonnák vala­ melyik sorozat alkotóinak sorába. E problémák megoldásának nagyon fontos — a füzetek sorsának, fejlődé­ sének lényeges összetevője az, hogy a kiadványokat nagyon gondosan, tudato­ san kell szerkeszteni, mert az elért eredmények megtartása, továbbfejlesz­ tése csak így lehetséges. HORVÁTH ISTVÁN * NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMI FÜZETEK Szerkesztő bizottság tagjai: Belitzky János, Horváth Istvánné, Kojnok Nándor Szerkesztő: Zólyomi József MEGJELENTEK: 1. Belitzky János: Adatok a salgóbányai munkásság életkörülményeihez. 1871— 1888 és 1898. 2. Nógrád megye múzeumai 3. Jakab Sándor: A Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek meg­ alakulásáról és kezdeti tevékenységükről. 4. Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei 1918—1920. 5. Csukly László: Madách Imre élete és munkássága 6. Gazdag László: Nógrád megye térképei 7. Belitzky János: Nógrád megye közgyűlésének és sajtójának állásfoglalása munkás­ ügyekben 1867— 1890. 8. Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei 9. Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez 10. Szomszéd Imre: Nógrádi partizánok 11. Molnár Pál: A salgótarjáni szénmedence munkásmozgalmai 1919— 1932. 12. Kamarás J. — Dr. Kenessey A. — Dr. Bartha E.: A balassagyarmati kórház vázlatos története. 13. Flórián Mária: Rimóc népviselete 14. Molnár Pál: Adalékok a nemzeti és üzemi bizottságok Nógrád megyei tevékeny­ ségéről 115 �Egy Mikszáth - emléktárgy dokumentumaiból A nagy palóc író hagyatékában mél­ tán örvend népszerűségnek Mikszáth tisztelői és a múzeumbarátok körében a „Kupaktanács” néven ismert ötalakos bronzszobor, Murányi Gyula szobrászművész alkotása. A minap, levéltári tallózás közben, olyan iratok fordultak meg a kezemen, amelyek megvilágítják a szobor keletkezésének pontos-hiteles történetét, és támpontot adnak helyes értelmezéséhez is. Mint a levéltári adatokból kitűnik, 1909-ben már javában készülődött az ország Mikszáth negyven éves írói ju­ bileumának megülésére, és ebből az ün­ nepvárásból a szűkebb pátria, Nógrád is kivette részét. A vármegye közgyű­ lése bizottságot küldött ki, hogy az országos nagybizottsággal és a Kis­ faludy Társasággal együttműködve k é­ szítse elő a megemlékezést. A határo­ zatok Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyvébe az 18720/1909.1232. jkvi. sz. alatt kerülték be. A bejegyzés hét pontban összegezi a megemlékezés ki­ tervelt módozatait; szerepel ezek sorá­ ban ünnepi jegyzőkönyv, Mikszáth mű vei jubileumi díszkiadásának könyvtá­ rak részére való adományozása, isko­ lai emlékünnepélyek rendezése, ösz­ töndíjak alapítása, delegáció küldése a budapesti ünnepségekre és Szklabo­ nya nevének Mikszáthfalvára változta­ tása. A 7. pont alatt a következőket olvashatjuk: 116 Kimondja a törvényhatóság, hogy a Mikszáth Kálmán műveiben szereplő népszerűbb alakokat feltüntető művészi kivitelű emléktárgyat készíttet, s azt örök emlékezetül az írónak adomá­ nyozza. Valószínűleg az ilyen megfogalmazás sugallotta azt az irodalomtörténeti fel­ fogást, amelyet utoljára dr. Bisztray Gyula képviselt a Petőfi Irodalmi Mú­ zeum kiadványában, hogy a szobor­ csoport alakjaiban a Jó palócok ne­ vezetes figuráit, kezdve a pogány Fil­ csiken s Vér Kláráig bezárólag, lel­ hetjük fel. Noha az alkotóművésszel kötött me­ gyei szerződés nem maradt ránk, a közgyűlési jegyzőkönyv 21834/ 1909./ 1914, jkvi. sz. alatti bejegyzése meg­ lehetős részletességgel tájékoztat: A törvényhatósági bizottság . . . az 1232/ 1909. jegyzőkönyvi közgyűlési ha­ tározattal megállapított művészi kivi­ telű emléktárgy elkészítésiével Murányi Gyula budapesti szobrászművészt bízza meg . . . a művészi emléktárgyat a szerződésben körülírott kivitelben és méretekben rendeli meg s azon a vár­ megye címerén kívül az alábbi ajánlás alkalmazását kívánja : „Nógrád vármegye közönsége Mikszáth Kálmánnak 1869—1909 Sem idő, sem feledés hírnevét el nem enyészti” �A szóbanforgó művész, Murányi Gyula (1881—1920) ekkoriban már or­ szágos nevet szerzett magának, első­ sorban emlékplakettjeivel. Alkotói szemléletében kissé hasonlított is a nagy íróra: elismert, megrendelésekkel elhalmozott szobrász korában is meg­ őrizte ösztönös realizmusát. Talán Mikszáth mindenkit felülmúló népsze­ rűsége, talán a rokon alkotómódszer az oka, d e tény, hogy nemcsak ismerte, hanem maradéktalanul értette is a ju­ biláns író műveit. Tanúja ennek kétalakos kis kompozíciója, amely a Bede Anna tartozása című novella zárójele­ netét ábrázolja. (A „Kupaktanács”-hoz hasonlóan a balassagyarmati Palóc Mú­ zeum őrzi.) Murányi Gyula ezúttal is méltó ma­ radt hírnevéhez. A Jó palócok köteté­ ből a Ga la ndáné asszonyom című no­ vellára esett a választása, innen emelte ki és öntötte bronzba a „nemes kupak­ tanács” alakjait. Az elbeszélés egyéb­ ként, mint Mikszáthné Visszaemlékezé­ seiből kiderül, az író egy gyermekkori szklabonyai élményén alapul. Mikszáth megtartotta a cselekmény magjául a fiatal lány képében szeretője sírján táncoló és kutyákkal viaskodó boszor­ kány éjféli látomását, csupán annyi változtatást eszközölt, hogy időpontul a novellában — a feszültséget foko­ zandó — Luca napjának éjszakáját vá­ lasztotta. A kupaktanács másnap reg­ gel lép színre, hogy a temetőben hely­ színi szemlét tartson: Elől az öregbíró ő kegyelme balla­ gott, utána Bugó István uram porosz­ kált, nagy somfa-botjával döfködve az anyaföldet. Ott volt Suska Mihály is, ki váltig bizonykodott, hogy boszor­ kányok nincsenek e világon, hanem ez az egyetlen ez mégis kivétel lehet. Íme a szoborcsoport három központi alakja. Hármasukat a temetői helyszí­ nelés közben látjuk. Középen az öreg­ bíró, arca rendíthetetlen nyugalma azt mutatja, hogy fejében már fogalmazód­ nak a gondolatok, hogyan lehetne a kényes ügyet a szomszéd falu, a gózo­ niak nyakába varrni. Arcvonásait — dr. Bisztray Gyula helytálló megálla­ pítása szerint — Mikszáthtól kölcsö­ nözte; a szobrász szemlátomást ismerte Jelfy Gyulának a Vasárnapi Újságban 1905. őszén megjelent, az írót horpácsi birtokán ábrázoló felvételeit. Murányi a törvénybíró és a kisibíró alakjában is hű maradt a novella jellemzéséhez. Előbbi fontossága tudatát sugárzó el­ gondolkozó tartása a szöveget idézi, hasonlóképpen utóbbi előremutató kéz­ mozdulatának hevességében az iménti „váltig bizonykodás” is megörökítést nyert. (A kisbíró, Suska Mihály, aki Az a pogány Filcsik című novellában a szolgabíró hajdújaként szerepel — Mikszáth több hőséhez hasonlóan — élő alak volt: a család kocsisa, aki az írónak gyermekkorában sok hasonló babonás történetet mesélt. Lám, a kései olvasó így érheti tetten az írót alkotás közben!) 2629/1910./24. jkv. Mikszáth Kálmán 40 éves írói jubileuma alkalmából a törvényhatóság közönsége részéről fel­ ajánlott művészi kivitelű eredeti szobor­ csoport három alak helyett az író mű­ veiből merített öt népies alakot fog feltüntetni. Minek folytán előállott 320 korona öntési több költségnek ugyancsak a milleneumi alap feleslegeiből leendő fedezetére a vármegye alispánja fel­ hatalmaztatik. Hogy a változtatás igénye melyik szerződő félnél merült fel, megfelelő adatok híján pontosan nem tudjuk. A szoborcsoport egységes kompozíciója és a levéltári bejegyzés megfogalmazása alapján feltehető, hogy a szerződés m ó­ 117 �dosításának javaslata a művésztől szár­ mazott. Így került bronzba még két figura, egy érdeklődő férfi és egy kandi menyecske, akiben az irodalomtörténet és a múzeumi hagyomány egyaránt a szép molnárnét, Vér Klárát látja. Az újabb alakok megmintázása egyébként nincs ellentétben a novella szövegével, Mikszáth ugyanis említi, hogy a hely­ színelés alatt a falu népe összegyűlt a nem mindennapi esemény megszem­ lélésére. A szobrász még egy változást is vég­ rehajtott az eredeti szerződéssel szem­ ben: a márványtalpazat középső, ki­ emelt részére Nógrád vármegye címere helyett — hírnevének megfelelően, amely elsősorban, mint művészi plaket­ tek készítőjét tartotta számon — az író emlékplakettjét illesztette, amely Mikˍ̲ száthot profilban ábrázolja. A szoborcsoport további történetére nézve Mikszáthné Visszaemlékezései ad­ nak útmutatást: Eközben (Mikszáth 1910. május 19. és 24. közötti mármarosszigeti kortes­ útjáról van szó — K.) Kálmánnak egy utasítása folytán kiszaladtam Horpács­ ra intézkedést tenni, hogy a követvá­ lasztás után a Nógrád vármegyei kül­ döttséget illően fogadhassuk. Kálmán igen nagy örömmel, szinte boldogan gondolt erre a napra. Az volt ugyanis tervbe véve, hogy a Jó palócok egy jelenetét ábrázoló hatalmas szoborcso­ portot — melyet a jó nógrádi közönség a jubileum tiszteletére Murányi szob­ rászművész által készíttetett — küldött­ ségileg Horpácsra hozzák. Mint köztudomású, a tervből már nem lett valóság: Mikszáth a választási utazás után már nem lépett többé a 118 nyilvánosság elé, horpácsi Wahnf riedjét sem láthatta viszont: betegen tért visz­ sza és rövidesen meghalt. * Összegezve az elmondottakat: Murá­ nyi Gyula remekbeformált szoborcso­ portja nem a Jó palócok tipikus alak­ jait örökítette meg, mint ahogyan azt a vármegye feladatául tűzte ki, hanem — Mikszáthné érvényes fogalmazása szerint — jelenetet ábrázol. Hozzáte­ hetjük: jellemző és kitünően megraga­ dott jelenet. Jóllehet, a szobor nem volt tárgyi szereplője az írói jubileum ün­ nepségeinek, és Mikszáth sem ismerte, jelentősége, művészi súlya mégis nagy: Mikszáth művészetének egyik legjobban megalkotott képzőművészeti megfelelő­ jét kell benne látnunk. Az eddigiek során néhány dokumen­ tum erejével igyekeztem rekonstru­ álni a „Kupaktanács” ábrázolatának történetét. Mindezt pedig tettem abban a reményben, hogy a fenti adatok ki­ egészítése, helyesbítése, újabb adalékok közlése mielőbb megtörténik, érdekes mozzanatokkal gazdagítva a nagy pa­ lóc íróról, művészetének kihatásairól alkotott összképünket. Befejezésül pedig szeretnék köszöne­ tet mondani dr. Iványi Józsefnek, a balassagyarmati Palóc Múzeum Mik­ száth-emlékszobája gondozójának és őrének, aki gazdag tudásával és lelkes buzdításával ösztönzött e dokumentu­ mok közzétételére még akkor is, ha azok nem korszakos jelentőségűek. Igaza van: minden újabb adalék tégla lehet nemzeti nagyjaink helyesen méretezett Pantheonjához. KERÉNYI FERENC �Körkép KIÁLLÍTÁSOKRÓL RÖVIDEN Amit a tollforgató embernek kötete megjelenése, a zenésznek és szinész­ nek a nyilvános szereplés jelent, azt jelenti a képzőművész számára az ön­ álló kiállítás, mely nemcsak rangot ad, megbecsülést szerez, hanem a közön­ séggel és a szakmabeliekkel való köz­ vetlen érintkezés révén, mint pontos szeizmográf megjelöli: ho l tart a mű­ vész, merre, milyen irányban kell to­ vábblépnie. A képzőművészeti kiállí­ tásokban az utóbbi időben oly gazdag Salgótarján, évente több alkalmat is biztosít a művészeknek ilyen jellegű számvetésre. PATAKI JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Az idei őszi tárlatok sorát Pataki József festőművész kiállítása nyitotta meg. Nem bemutatkozás, nem pálya­ kezdés. hanem kiforrott, tisztacsengésű művészet, egy jelentős oevre kibonta­ kozásának voltunk tanúi ezen a kiállí­ táson. „Művészi törekvéseim egybeesnek emberi törekvéseimmel. Szemlélni a világot és egyszerűen, tömören kife­ jezni annak igazságait” — vallja ars poeticájaként a művész. Pataki szűkebb művészete szűkebb hazánk, a váltakozó karakterű, ezer­ arcú palócföld világából és a szülő­ város, Salgótarján nyújtotta élmények­ ből táplálkozik elsősorban. Művei hi­ teles képet nyújtanak napjainkról, éle­ tünkről, környezetünkről, közérdekű mondanivalót hordoznak. A sötét tó­ nusú olajkép a kedvenc területe. A fi­ gurális kompozíciók (Köszörűs, Vasaló­ nő) mellett képei zömét a csendéletek (Halas, Rákos és Szőlős csendélet) és tájképek (Építkezés, Sárga kapu, V íz­ parti fák, Vörösfalu ház) alkotják. Az előbbiekre a dekorativitás, az utóbbi­ akra az érzelemgazdagság a jellemző. Művészete az utóbbi időszakban nem­ csak tematikailag gazdagodott, és tar­ talmilag mélyült el, hanem műfajilag is differenciálódott. Finom ívű filc és tusrajzai (Ülő nő, Tűzhelygyár), szín­ gazdag pasztelljei és akvarelljei (Üldö­ gélők, Terv), linó- és fametszetei (Kom­ pozíció, Konflisok Tokajban) tanúskod­ nak erről. Érdekes, és hangulatilag uralkodó színfoltja volt a kiállításnak a legfrissebb, nagyméretű sgraffittó és gobelin terveket (Anya gyermekkel, Nyár, Pásztor) sorozatban tartalmazó falfelület. Pataki József képeire a költészettel gazdagodó realista megjelenítés, a közérthetőség és a modern művészetfel­ fogás ötvöződése, a mívesség a jel­ lemző. Művészetének nagy erénye, hogy egyértelmű kapcsolatba tud kerülni a műélvezők széles tömegeivel, mert idegen tőle a spekulatív szerkesztés, 119 �az elvont jelölések rendszere. Mester­ ségbeli tudásáról a kritika és a szakma­ beliek is elismerőleg nyilatkoztak, a televízió jóvoltából pedig sok ezren ismerték meg nevét, néhány alkotását. Helyi népszerűségét mintegy igazolja, hogy a nyitvatartás három hete alatt több mint háromezren tekintették meg tárlatát. Jelentős mérföldkő volt tehát Pataki József pályáján önálló kiállítása, s remélhetőleg ösztönzés, hogy az el­ kezdett úton haladjon tovább Csongrády Béla RADICS ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Szeptember 23-án nyílt meg Radics István színvonalasan rendezett kiállí­ tása a salgótarjáni Képcsarnok mű­ szi berendezésű interieurjében. Radics István festőművész nem első­ ízben állít ki, de önálló kiállítóként igen. Festő és grafikus egyszemélyben. Nógrádi születésű és művészi munkás­ sága is szervesen a nógrádi talajhoz kötődik. Bár tevékeny élete során állandóan befogadja a társadalmi és természeti jelenségeket hazai és külföldi vonat­ kozásban egyaránt, elsősorban a nóg­ rádi táj és ember szeretete nyilvánul meg nála. Művészeti elve a valóságszemléleten alapuló magasabb művé­ szeti áttétel nyújtása. Alkotó törekvé­ sei a realizmus jegyében bontakoznak ki, és a grafika területét részesítik előnyben. A kiállítás egy sor akverellt, néhány olajfestményt, tollrajzot ölelt fel. A művész adott lakó- és munkahelyi kö­ rülményei miatt inkább a kisméretű képfelületekre kényszerül. A grafikai technikát ugyanis jobban tudja alkal­ mazni mozgékony, aktív életstílusához. Utazásai, hivatalos járása-kelé se köz­ ben készült tanulmányait otthonában szervezi, érleli át igényes alkotásokká. E kiállítás a maga színvonalassága mellett sem tükrözi, nem is tükrözheti Radics István sokoldalú alkotói mun­ kásságát. A kiállított művek sorában 120 hiányoztak a művészre annyira jel­ lemző sokszorosító grafikai eljárások­ kal készült munkái, amelyekkel oly méltóan szerepelt a miskolci Országos Grafikai biennálén. Művei — mint pl. két kiállított olajfestménye — expressziv erejükkel szinte szétfeszítik a kereteket. Átérté­ kelt, áttranszponált tájképein pompá­ san kiérlelt konstruktív elemeket lát­ hattunk, amelyeket a festő racionális kompozícióvá szerkesztett. Csendéletén a tárgyak szinte monumentális erővel, mélyre hangolt erőteljes színharmóniá­ val jelentkeznek. Mélytüzű kolorizmusa egyébként jellemzője víz festményeinek is. Itt a nógrádi vagy Balaton-környéki tájak, falurészletek és üdülőhelyek in­ tenzív szín- és fényerővel, téri mély­ ségükben ragyognak fel a sík felüle­ ten, jellemzőjük a hangulati elemek intenzivitása, de ugyanakkor intimi­ tása is. Bravuros tollrajzain a táji részletek intellektuális kiválogatásá­ val, az egyszerűségre törekvés szinte végletes megjelenítésével találkozunk. A művész megtalálja a jelenség reális lényegét, magvát. Kevés vonalú akt­ krokijain az egyszerűsítésnek Matiss-ra emlékeztető kultú ráltságát fedezhetjük fel. Radics István önálló művész-egyéni­ ség, aki mélyrehatóan megfigyel, tanul, összegez, közvetlen előképeket azonban nem követ, nem válik epigonná. Eddigi eredményeit — szerényen — kezdeti �lépéseknek tartja. Egy magasabbrendű művészi megnyilatkozás és kibontakozás érdekében állandóan előre tör. Utalnunk kell illusztrátori működé­ sére is. Különböző országos és helyi lapokban és folyóiratokban jelennek meg rajzai. Műveli a reklámgrafikát is igen kultúrált szinten. Radics István alkotó művész voltát kiegészíti művészpedagógus munkás­ sága. Több mint egy évtizede irányítja az egész megye rajzoktatását, vizuális­ esztétikai nevelését. Dr Domonkos Endre FARKAS ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA BALASSAGYARMATON 1966. október 30-án, a Balassagyar­ m a ti Palóc Múzeumban bensőséges ünnepség keretében nyílt meg Farkas András balassagyarmati festőművész és rajztanár kiállítása, melyet CS. Nagy Zsuzsa dr. művészettörténész, a Ma­ gyar Nemzeti Galéria tudományos mun­ katársa nyitott meg. Cs. Nagy Zsuzsa dr. először is a ki­ állító művész életét, eddigi munkássá­ gát ismertette. Farkas András 1947-ben telepedett le Balassagyarmaton, azóta itt folytatja pedagógusi és művészi tevékenységét. Nem lehet eléggé hang­ súlyozni, hogy mit jelent egy város, annak környéke szempontjából az, hogy egy művész oktatja a szépre, a művé­ szetre a tanulóifjúságot. Ezen a kiállí­ táson nem a pedagógust, hanem a művészt szemléljük munkáin keresz­ tül, de az előbb említett tényt meg nem említeni helytelen lenne. Miért választotta éppen Balassagyar­ matot? Azért, mert a város és vidéke szülő­ földjére emlékeztette, a szülőföldre, amely — mint majdnem mindenkinél — nála is meghatározó szerepet tölt be. A szülőföld és a származás. Mert földműves szülők gyermekeként elejé­ től fogva elkötelezettje a parasztság­ nak: Műveiben szinte kizárólagosan parasztok szerepelnek. Ez a kiállítás — kamarajellegénél fogva — kicsiny töredékét mutatja an­ nak az életműnek, melynek minden­ egyes darabja a hűség egy-egy meg­ nyilatkozása osztálya mellett. Nem a városi ember rácsodálkozásával nézi a parasztot, hanem a bennfentes sze­ mével, ezért érezzük olyan hitelesnek ezt az ábrázolást. Azon festők népes tá­ borának szellemi leszármazottja, akik a földműves emberek életét figyelték, szerették és festették. Műfajilag változatos a kép: filctoll, gouacha, vízfestmény, monotípia, és olajfestmény. Olajképei összefogottak, szinte sík­ szerűek, monumentális hatásúak. A lak­ jai, kompozíciói szétfeszítik a kis kere­ tet, nagyobb felületre kívánkoznak. Szí­ nei visszatartottak, nincs semmi hival­ kodó harsogás, de a visszafogott szín­ skála egy bizonyos hangulatot és erőt sugároz. Palántázók című képének három alakja a munka ritmusát érezteti. A Hordómosó érdekes kompozíciója a pa­ raszti életnek egy kedves pillanata, az Este meghitt sárgás fényeiben a mun­ kás nap végére tesz pontot a kaszáját letevő ember és a fejő asszony. A Buszra várók téli tájban három jelleg­ zetes női figurája hiteles alakja a nógrái tájnak. Művei emberközéppontúak; szinte el­ vétve találkozunk csak táj ábrázolással, de ez a táj is a tájból alig kilépett 121 �ember kezemunkáját hirdeti, mint a rozskereszteket bemutató filctollal raj­ zolt képein láthatjuk. Filctollai erőteljesen szerkesztettek, határozott, leegyszerűsített formáikkal a látott világ lényegét igyekszik meg­ mutatni. Vizfestményei közül egy finoman, gyöngéd színekkel megfestett darabbal találkoztunk a kiállításon, ipolyi hor­ gászokat ábrázol. A krumpliszedőket megjelenítő gouvache-a szép munkaábrázolás, a pa­ raszti alakok frissen odavetett, erőtel­ jes formákkal beszél a mezei munka szépségéről, lendületéről. A paraszti világ ábrázolási közben nem megy el behunyt szemmel az ipari téma mellett sem, tisztelettel adózik az ottani munkának is, ezt mutatja Du­ naújváros című monotípiája, valamint a Vasútállomás című képe. A Palóc Múzeum rendezése semmi kívánni valót nem hagyott maga után, kiállítóterme, a képek gondos, ízléses elrendezése, valamint a hangulatilag stílusosan a kiállítás egészébe beillesz­ kedő népi fazekasság nagyszerű darab­ jai mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogatók számára emlékezetes maradjon Fazekas András kiállítása. Réti Zoltán IVÁNYI ÖDÖN KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a művész mindenekelőtt legyen őszinte. Őszinte és megintc sak őszinte. S ha mégoly jól tudom is, hogy az őszinteség nem lehet egy műalkotás vagy egy életmű megitélésének kizárólagos kri­ tériuma — hiszen egy üreslelkű lapos ember lehet akármilyen őszinte is. nem fog senkit lázba hozni, nem fog senkinek segítséget nyújtani a ma em­ bere, a környező világ mélyebb meg­ ismerésében, megitélésében — mégis Iványi Ödön tárlatát végigjárva meg­ fogalmazódik bennem az egy fogal omkörű sommás összegezés: Iványi az igaizat mondja. Nemcsak a valót, a mindenki által érzékelhető felszínt, egy­ tartalmú látványt; az igazat mondja. A dolgok, jelenségek leglényegét fogal­ mazza műalkotássá, mondhatni már művészetének tetőfokán, amikor a mű­ vészi látás már egy belső elhatározáson alapul, s mind a természet, mind az ember funkcióját egyaránt jogaihoz jut­ tatja. Iványi közvetlenül éli át a dolgo­ kat, élményei rendkívüli mélységűek, 122 ugyanakkor az alkotások nagyrésze egyszerű. Olyan egyszerű, amilyenhez eljutni egy művésznek a legnehezebb. Érdekes, hogy sokan azt mondják róla, túl modern, néha már az érthetetlenségig az. Ezeknek csak annyit: mindig ezt mondjátok, amikor az ember (az emberiség, a művész) a dolgok gyöke­ rét megragadja, s a nagyerejű szorí­ tásban félelmetesre nő az ökle. Az igazi realitást megteremtendő a dolgok értelmét tisztán, hamisítatlanul kell tükröznie a művésznek, minden áron. Iványi festészete nem felszínes érzésállapotok dekoratív, formalisztikus variálgatása; hittel és friss energiákkal sűrített tartalmak megragadó kifejezése. Művészi állítás, mely a festő egyéni­ ségéből kristályosodik ki, és feltétlen reagálásra, együttgondolkodásra, vagy ellentmondásra, készteti a nézőt. Iványi leginkább az expresszív ember kinyílt világával, formáival, hatalmas méretei­ vel dolgozik. Olajképei nagy többségén a szenvedélyes előadásmód mellett a hétköznapok pátosza, nem ritkán ün­ �nepélyesssége ragadja meg az embert. (Esti Tarján, Kapálok, Játékkészítő). Komplikált, zilált korunk megragadá­ sára eredeti, szuggesztív erejű szimbó­ lumokat teremt (Veszély, Régi lépcső). Akvarelljeivel, gouche-aiban szinte sajátságos rendszert épít, tónusok, ár­ nyalatok, egymás mellett alkalmazható színek egyedi rendszerét. Itt fő téma a táj. Iványi tájképei láttán úgy érzem, nem itt vagy ott, benne élnek ezek a tájak, s úgy teremtődnek, formálódnak látvánnyá. (Domboldal, Mező, Nyár, Lila földek. Két part között) Baranyi Judit művészettörténész kul­ túráltan, lényegre mutató biztonság­ gal rendezte intellektuális izgalmat nyujtó tárlattá Iványi monumentális anyagát. Erdős István PATAKI JÓZSEF: Ház fákkal 122 �A M adách - em lékérm esekről A közelmúlt eseményei mind meggyőzőbben bizonyítják, hogy a centenáriumi Madách ünnepségsorozat nem alkalmi tisztelgés volt csupán a halhatatlan költő emléke előtt, hanem csak kezdete, egyik mozzanata az egyre erősödő hazad és nem­ zetközi érdeklődésnek, a kibontalkozó új Madách-kultusznak. Az 1946-tól eltelt időben készült el Az ember tragédiájának orosz, szlovák és francia fordítása, olyan költők munkájaként mint Martinov, Sti tniczky és Rousselot. Veszprémben az oly sokszor félretett Mózes c. dráma, Kassán Az ember tragédiája­ nak szlovák nyelvű bemutatóját ünnepelték. Sőtér István Madáchról szóló tanul­ mánykötetet jelentetett meg Álom a történelemről címmel. Radó György többéves munkával gyűjtötte össze Madách főműve külföldi pályafutásának adatait. A Magyar Helikon Kass János kitűnő illusztrációival jelentette meg Az ember tragédiája leg­ újabb kiadását. Megjelent Mózes önálló kiadása is amelyhez szintén Kass János készít rajzokat. Az Új Írás novemberi számában olvashattuk Juhász Ferenc nagy­ erejű, gazdag mondanivalójú alkotását: a Találkozások-at. Megyénk is egyre nagyobb gondossággal, felelősséggel és szeretettel ápolja szü­ löttének emlékét. Múzeum, emlékszoba, emléktáblák és szobrok mutatják be, idézik fel Madách életét, munkásságát. Mindezen túl azonban ma már időszerű lenne meg­ teremteni a lehetőségét, hogy nógrádi kutatók vagy kutatócsoportok is aktíavn részt vegyenek a Madách életmű kutatásában, feldolgozásában. A megyei Madách-kultusz egyik jelentős formája a Madách Emlékérem rend­ szeres kiosztása. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964-ben, a cente­ náriumi ünnepségek alkalmával alapította a Madách Emlékérmet, amelyet minden évben, a költő halálának évfordulóján, a Madách hagyományok ápolásában kiemel­ kedő tevékenységet végzett művészeknek, tudósoknak, illetve a megye művészeti és kultúrális életének fejlesztésében jelentős eredményeket elért személyeknek, a megye történelmi múltját feltáró kutatóknak itélik oda. A bronzérem ifj. Szabó István szobrászművész alkotása, a diplomát pedig Czinke Ferenc festőművész Madáchportréja díszíti. 1966. október 3-án harmadízben osztották ki az Emlékérmet a salgótarjáni Művészk lubban. Hasznosnak tartjuk, ha ez alkalomból számbavesszük, hogy eddig kik részesültek ebben az elismerő tiszteletben. 1964-ben: Jean Rousselot, Roger Richard francia költő ill. Ctibor Stitniczky és Ladislav Hradzky szlovák költők, Karel Kreicsi cseh professzor, Toivo Lyy finn költő, Heincz Kindermann osztrák tudós, Darvas József az Írószövetség elnöke, Tamás Lajos, Sőtér István és Waldapfel József akadémikusok, Mihályfi Ernő az Elnöki Tanács tagja, megyei képviselő, Komlós Aladár az Irodalomtörténeti Társaság elnöke, Rátkai Ferenc a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, Pataki László a TIT országos irodalmi választmányának titkára, Jobbágy Károly József Attila díjas költő, Géczi János a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Czinke Ferenc festőművész, Csukly László tanár, Barna Tibor újságíró. 124 �1965-ben: Feledy Gyula Munkácsy díjas grafikusművész, Miklós Róbert iro­ dalomtörténész, Paróczay Gergely költő-tanár, id. Szabó István Kossuth díjas szob­ rászművész, Vihar Béla József Attila díjas költő. 1966-ban: Keresztury Dezső költő, Lakos György újságíró, Polgár István költő. Az európai költők budapesti találkozója alkalmával megyénk küldöttsége Budapesten adta át az Emlékérmet L. N. Martinov orosz költőnek, aki viszonzásul Az ember tragédiája orosz fordításának kéziratát a megyének ajándékozta. Madách és hat. Már nem csupán a tudósok és művészek Szűkebb körében, hanem egyre inkább a nézők, az olvasók tömegei között is. KOJNOK NÁNDOR RÉTI ZOLTÁN: Régi házak 125 �Martino vnál A jól végzett feladat örömével és elégedettségével ballagunk lefelé a Szabolcs utcai kórház harmadik emeletéről. Néhány perce, hogy a harmincötös szoba kény­ telen lakójának társaim illendő szavak tálcáján átnyujtották az ajándékot, mely Madách Imre arcának dombormását mutatja, s amellyel Leonyid Martinov, a szovjet költészeti élet egyik legnevesebbje és legjelesebbje, a magyar költészet egyik leg­ szorgosabb orosz tolmácsolója, a Tragédia műfordítója Madách emlékplaketteseink közé sorakozott. A harmincötös kórterem nagy, közös szoba Budapesten a Szabolcs utcai kór­ házban. Fekszenek benne vagy huszonöten. Baleseti sérültek. A terem végéből nyílik Martinov szobája, delegációnk célja. Néhány pillanatot időznünk kell, mielőtt b e ­ léphetnénk. Nem állja senki utunkat, de meg kell torpannunk, nem beszéljük Martinov nyelvét s még nem tudjuk, ő vajon beszéli-e a mienket? A f i a t l tanársegéd, akitől kérdezzük, fejét rázza; nem, Martinov sem, de biz­ tat bennünket, hogy Kun doktor, az osztályos főorvos segítségünkre lesz a nyelvi találkozásban. Végül azonban a főorvosi szobából mosolygós hölgy társaságában jön vissza a tanársegéd. Vele lépjük át a különszoba küszöbét. Eredetileg úgy terveztük, hogy Nógrád földjén köszöntjük a költőt, de számí­ tásunkat keresztül húzta az ostoba véletlen. Igy betegágyánál tisztelegtünk. Barna pléd alatt nyújtott, mozdulatlan lábakkal fekszik, de barátkozón mosolyos szeme fürgén járja be alkalmi vendégeit. Hidas Antal, a költő és műfordító tanyázik nála az alkonyba húzódó délutánon. így egyszeriben két tolmácshoz is szerencsénk van. Az első szavak — melyeket Hidas közvetítésével a plakett köszönetéül kapunk — mélyen illetődöttek: — Örülök, hogy szerény munkám ily megbecsülésben részesül. Forgatja Madách dombormását, az emléklap szövegét értelmezteti nyelvére högykisérőnkkel s hirtelen nem is tudja, mivel kedveskedjék. Asztalán keresgél, cigarettát kínál, szétbont egy selyempapír csomagot; vegyünk a cukorhavú túrós­ buktákból. Közben mentegetőzik: — Itallal itt nem szolgálhatok. S mert szabódunk a kínálgatásra, sértődöttet mutat. De ez csak bárányfelhő. A buktából fogyasztanunk kell. Jövetelünk a Tragédia fordítójának szól, természetes, ha szavunk a mű­ fordítás születéséről kérdez. Hogyan találkozott Madách költészetével, mi késztette oroszul megszólaltatná és milyen fordítói élveket követett? Látni, hogy örömét leli a témában és szívesen beszél róla, a munka apró műhely­ titkairól is; — Azért fordítottam a Tragédiát, mert a világirodalom egyik nagyszerű alkotá­ sának tartom. Ismertem már régi orosz prózai fordításból és úgy éreztem, szükséges, hogy az eredetit megközelítőbb hűséggel, verses alakban adjam a szovjet olvasók �kezébe. Az elhatározás szerencsés megvalósítását — és itt a velünk lévő hölgyre, szíves tolmácsunkra jelez — Kun Ágnes és — újabb jelzés Hidas Antal segít­ sége és közreműködése tette lehetővé. Körülbelül négy évig dolgoztam a fordításon és igyekeztem összes ritmikus, finom árnyalatát megközelíteni, visszaadni nyelvün­ kön. Szóval: megcsináltam, amit megcsinálhattam. Pillanatra Hidas Antal veszi át a szót: — Martinov vállalkozása nagyszerűen sikerült. Nem véletlenül, mert Madách filozófiai lírája nagyon közel áll hozzá. De sikerült megmutatnia a mű archaikusságát is, akár az egyiptomi, akár a római, párizsi, vagy londoni képet figyeljük. — Itteni tartózkodásomat — folytatja megint Martinov — felhasználtam, hogy megnézzem Madách most színre került másik művét a Mózest. A nyelvi megújítás, amit Keresztúry Dezső vállalt, nagyon tetszett. Szerintem fordítani is úgy kellett Az ember tragédiáját, hogy a tizenkilencedik század nyelvét, vagy Fáraó, Danton Isten nyelvét akként adjam vissza, ahogyan azt a ma embere, a huszadik század embere „érzi”, elképzeli. Nem volt könnyű mégsem a feladat. Madách formanyelve sajátosan magyaros, de filozófiai nyelve a tizennyolcadik-tizenkilencedik századé egészen világos, hogy kiket olvasott. Úgy kellett közelednem hozzá, hogy a fordítás egyben a ma nyelvén, modern nyelven is hangzódják. Bizonyos értelemben át kellett szinkronizálnom úgy, hogy Danton, vagy Robespierre a ma emberének el­ képzelése szerint beszéljen. Ezt már tréfálkozva jegyzi meg: — A legnehezebb számomra az eszkimó nyelv volt, mert arról fogalmam sincs. És ismét komolyra térve: — Meg kell mondanom, hogy Madách jambusaiból minden igyekezetem ellenére egy orosz variáns lett, melyet nagyon óvatos archaizálással lehorgonyoztam a tizen­ kilencedik századhoz. Ebben egyébként szigorú szerkesztőm, Kún Ágnes nagyon vigyázott rám, semmi „úszást” nem engedett meg. Martinov, a magyar költészet nagy barátja, kitűnő ismerője és avatott közvetí­ tője. Fordításában szólalt meg oroszul Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila. Ki következik utánuk? — Új terveim között Radnóti Miklós fordítása foglalkoztat most leghevesebben. A jövő évben nagy válogatást szeretnék adni tőle. A barna plédről Radnóti kötetet emel fel; íme, itt is vele van — bizonyítja. Barátai: holtak és élők; magyar költők a betegágyánál is. Kemény vágású arc Martinové. Nem olvasni róla, hogy fájások feszülnek az emberben. Nem adja tudtunkra. És a szavak is másról beszélnek. Hogy a Corviná­ nál új kiadásra készítik elő Tragédia fordítását . . ., hogy küld a sajátjából néhány kötetet szíves ajándékul Nógrádnak s, hogy nekünk adja fordítás kéziratait, melyek­ ben Madách orosz nyelven szólal meg. Ebben a pillanatában a találkozásnak már tisztán láttuk, hogy nem mi vittünk ajándékot Martinovnak. Ő ajándékozott nekünk. BARNA TIBOR 127 �Olvasás k ö zb en . . . Lenin azt tanította, hogy az irodalmat a társadalmi folyamat eleven jellemzőrészeként állandóan ható, felvilágosító és szervező erőnek fogjuk fel, amely a szocia­ lista forradalom megvalósítása, maradéktalan történelmi realizálása, előrehaladásának meggyorsítása érdekében munkálkodik. Az irodalomtól is elvárta, hogy politikus legyen, nem kiszolgálója, hanem szolgálattevője a politikának azzal, hogy tudatosít­ son, lelkiismeretre ébresszen, hogy elgondolkoztassa az embereket önmaguk sorsáról és a világról. Minden műben elsősorban annak társadalmi hasznosságát, tudatosító értékét figyelte, az üres járatú „esztétikumot” pedig elvetette. Lenin gondolatai jutottak eszembe, amikor a Kossuth Könyvkiadó néhány kötetéről ismertető jegyze­ teimet papírra vetem, azzal az elismerő megjegyzéssel, hogy ezek a kiadványok jól teljesítik a Lenin által eléjük szabott fela datokat. ABA IVÁN: Honárulók c. regénye 1965-ben jelent meg és az 1848-as forradalom és szábadságharc eseményeit örökíti meg. A regény főszereplője Tolnai Gáspár, Haynau börtönében ülve első személyben mondja el élete történetét. Apja és plébánosa aka­ ratának engedelmeskedve pap lett és Hám János püspök, később esztergomi érsek mellett teljesített szolgálatot. A feltétlén engedelmesség és végtelen tisztelet ve­ zérli minden tettében, amíg rá nem jön, hogy Hám püspök mellett minden ideálja bemocskolódik és becsületes szívvel nem védelmezheti tovább azt az ügyet, amelyet egyházi főnöke védelmez. A katolikus klérus ugyanis — és ezt a történelmi tények is iga­ zolják — a Habsburgok leghűségesebb támogatójának bizonyult 1848-ban. Ahogy egy ko­ rabeli újságból olvashatjuk: „A pecsovics papok a forradalom alatt akkora kokárdát tűztek ki a bűnpalástra, mint egy hintókerék, színlelve szabadelvűséget, melyről fogalmok sincs, örömet hirdetve az események felett, melyek lelköket véreztek fel.” Amikor azonban kenyértörésre került a sor és a nemzet szabadságharcra kénysze­ rült, a a magyar főpapok egymással versengve árulták el a hazát, sokszor oly sze­ mérmetlenül, hogy az t még egyes osztrák vezérek is megsokallták és óvatosságra intették őket. Érdeme a regénynek, hogy a történelmi események reális ábrázolá­ sán túl jól érzékelteti azt a belső küzdelmet is, amely során Tolnai Gáspár vissza­ talál az igaz útra Nem kis küzdelmet kell folytatnia, a jobbágyfelszabadítási. az egyházi tized és egyéb szolgáltatáso k eltörlését főnökei előtt isten ellen való véteknek kell mutatnia, de árulásra, az ellenség kiszolgálására már semmiféle 128 �paranccsal nem lehet rábírni A honáruló főpapok tevékenységén túl egy nagyon szép szerelem regénye is ez a könyv, amely Tolnai Gáspár a pap, és Zsuzsa a kis jobbágysorsból papi szolgálatba menekült cselédlány között szövődik és amelynek úgy érezzük, még a főhős halálos itélete sem tud végetvetni. Aba Iván könyvét elsősorban klerikalizmus ellenessége miatt tartjuk hasznosnak, és ajánljuk mind­ azoknak, akik kedvelik a regényes korrajzokat. KUN BÉLA: Válogatott írások és beszédek c. két kötetes munkája az MSZMP Párttörténeti Intézete gondozásában, Vass Henrik, Friss Istvánné és Szabó Éva gondos rendezésében jelent meg Kun Béla születésének 80. évfordulójára. A könyv, amellett, hogy régi adósságot törleszt, egyúttal tisztelgés történelmünk egyik legdicsőbb eseménye a Tanácsköztársaság és nagy vezére előtt Dr. Münich Ferenc a harcos­ társ jellemezte talan legjobban ezeknek az írásoknak jelentőségét: „történelmi ok­ mányok ezek, a magyar komunisták áldozatos küzdelmének dokumentumai, s természetszerűleg visszatükröződnek bennük nemcsak a történelmi jelentőségű győ­ zelmek és sikerek, hanem azok az ellentmondások is, amelyek az akkori nemzet­ közi viszonyok között, a magyar munkásosztály akkori helyzetében, s a Kommu­ nisták Magyarországi Pártjának és vezetőinek akkori elméleti színvonala és tapasz­ talatai mellett aligha voltak elkerülhetők.” A válogatás első kötete 1919-ig tartalmazza Kun Béla írásait és beszédeit. Ebbe a kötetbe kerültek be azok az írások is, amelyek először agitációs füzetként jelentek meg és a hadifoglyok ezrei nevelkedtek rajtuk. Csak ízelítőül az írások meggyőző, sodró erejéről: „Amíg elég ostoba a nép arra, hogy a fegyvert saját elnyomására tartsa a kézben, amíg elég tökkelütött, hogy a vérét csapoltassa, hogy mások pénzt préseljenek hulló véréből, addig rendjén van, hogy még a lélegzetvételét is megadóztatják, hogy legyen miből fizetni a háború költségeit. Ezen csak egyképpen lehet segíteni. Nem másként, mint hogy felébredjen az országnak a dolgozó többsége, s rájöjjön arra, hogy az ő fegyverei tartják fenn a hatalmat, mely a háborút vele végeztette végig s költségeit vele fizetteti meg. Akié a fegyver azé a hatatom.” Az első kötetben a legnagyobb teret a Tanácsköztársaság alatti írásai és beszédei, a magyar proletárforradalomért folytatott küzde lem, s egyben Kun Béla internacio­ nalista szemléletének fényes dokumentuma képezik. A második kötett az ellenforradalom éveiből származó műveket tartalmazza, ezek között is a legnagyobb teret a Tanácsköztársaság küzdelmeinek és tanulságai­ nak elemzése foglalja el, mellettük az illegális pártmunka, a fasizmus elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseiről írt tanulmányok, több színesen megírt portré és Kun Béla irodalomszeretetét tükröző, a kommunista írók műveihez írt elősző sze­ repel. Gazdag, sokoldalú, tevékeny életről vallanak ezek az írások, forgatásukhoz, 9 129 �jobb megértésükhöz nemcsak a jegyzetanyag tanulmányozás, hanem egy másik könyv is segítséget nyújt. Bár nem a Kossuth-nál jelent meg, hanem a Magvető Kiadóinál, ide kívánkozik az ajánlása Kun Béláné: Kun Béla c. művének. A z életés harcostárs visszaemlékezései emberközelségbe hozzák Kun Bélát és sok új adat­ tal gazdagítanak. Döbbenetes az utolsó évek leírása, a személyi kultusz mindenben ellenséget sandító korszakában is nyílt bizakodó magatartása, amikor ostobaságnak minősíti a kilátásba helyezett letartóztatást Pl. 1937-ben Sztálin megkéri: „A kül­ földi lapok . . . most azt írják, hogy magát a szovjet hatóságok Moszkvában le­ tartóztatták. Kérem fogadjon ebben az ügyben egy francia újságírót.” S amikor Kun Béla nyilatkozatával megjelenik a cáfolat, letartóztatták és többé nem is kerül ki a börtönből. Tanításai, harcos életének tanulságai azonban hátramaradtak és műveinek tanulmányozását elsősorban párttörténeti kutatásokat végzőknek és mindazoknak ajánljuk, akik a X X . század első felének munkásmozgalmával részletesebben akarnak megismerkedni. LACKÓ MIKLÓS: Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935— 1944. „Oly korban éltem én a földön, m ikor az ember úgy elaljasult, hogy önkét, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.” A költészet, a szépirodalom már számos alkotásában próbálta m egfogal­ mazni a választ, hogyan és miért jutottunk az emberi elaljasodás mélypontjára, de ahogyan távolodunk az eseményektől időben, mindjobban megfogalmazódik az igény, hogy történelmileg is minden részletében tisztázzuk e kor kérdéseit. Lackó Miklós könyve erre a feladatra vállalkozik és a történész alaposságával, ugyan­ akkor azonban szinte regényszerűen olvasmányos stílusban tárja elénk a harmincas évek Magyarországának eseményeit. Az ellenforradalom fasiszta irányba tartó, magát kereszténynemzetinek hirdető antiszemita, reakciós eszmei légköréből, az igazságtalan trianoni béke által is szított sovinizmus segítségével egyenes út veze­ tett a nép szinte teljes kirekesztéséhez a politikában és ugyanakkor a fasizmus előretörésével ennek hazai térhódításához. Lackó különbséget tesz a nyilaskeresztes párt, a Szálasi vezette „hungarista mozgalom”, és a többnyire „úri”, „agráriárus” nem­ zeti szocialistának minősített megmozdulások között. Ha zavaros, a tömegek félre­ vezetését célzó programjukban volt is eltérés, külpolitikájukban a németek kegyének biztosítása, a győzelmesnek igérkező fasizmus kegyeinek megnyerése, és alantas céljaikra, a hatalom megragadására váló megnyergelésében egyetértettek. Nemzeti függetlenségüket mind a két fél lényegtelen kérdésnek tekintette. Érdekes kérdés, hogy miért nem segítették a németek intenzívebben és korábban hatalomra ezeket a szolgai módon engedelmes elem eket Lackó könyve világosan megmutatja, azért mert a hivatalos kormány támogató álláspontja miatt erre nem volt szükség. Ugyan­ 130 �akkor azt is jól mutatja meg, hogy amikor látszólag a mozgalom ellen tesz valamit a hivatalos kormány, mint pl. mikor Szálasit börtönbüntetésre itélték, tulajdon­ képpen segítettek, mert mártírt csináltak belőle. A könyv eseményei a 30-os évek gazdasági vál ságaival, Gömbös hatalomra ju­ tásával kezdődnek és a nemzet mélypontra süllyedésével, a nyilasok hatalom át­ vételével végződnek Józanul mutatja meg, hogy az uralkodó osztály tehetetlen po­ litikája elősegítette ugyan a nyilasok hatalomra jutását, de komolyan számbavehető tömegmozgalomra nem támaszkodhattak. Igy uralmuk csak pünkösdi királyság lehetett, ha mégolyan drága áron fizette is meg népünk ezt a dicstelen uralmat. SAUL FRIEDLÄ NDER: XII. Pius és a Harmadik birodalom. Hochuth világ­ sikert aratott drámája a Helytartó bemutatása óta a viliág közvéleményének állandó témája: milyen felelősség terheli XII. Pius pápát a deportálások, a haláltáborok, az emberiségre szakadt ezernyi borzalom kérdésében. Elintézhető-e a pápa állás­ pontja a „vétkesek közt cinkos aki néma” enyhén elitélő megállapítással, vagy ki kell mondanunk egyértelműen, hogy a kereszténység feje annyit se tett meg a fasizmus ellen, mint amennyit az általa képviselt eszmék szolgálatában a legkisebb áldozópapnak is meg kellett volna tennie. Saul Friedlä nder könyve XII. Pius és a Harmadik Birodalom kapcsolatát az 1939 márciusa és az 1944 szeptembere közötti időben vizsgálja. Maga a szerző is felteszi a kérdést: lehet-e helyes választ adni a problémára anélkül, hogy pl. meg­ vizsgálná az egykori Pacelli bíboros tevékenységét 1917-től, müncheni nunciussá való kinevezésétől pápává választásáig, vagy az egyház németországi helyzetének és a nemzetiszocializmushoz való viszonyának elemzése nélkül? Mi tovább vihetjük a kérdést: lehet- e helyes választ adni a kérdésekre úgy, hogy a szerző teljesen mellőzi a marxiista történetírás anyagát és ugyanakkor több esetben megfelelő kri­ tika nélkül veszi át a jobboldali történetírás állításait és terminológiáját, Mégis azt kell mondanunk, hogy e dokumentumgyűjtemény, amely elsősorban Bergen nagy­ követ (1920— 1943-ig képviselte Németországot a Vatikánban) és utóda Weizsäcker jelentéseit tartalmazza, világos képet ad a pápa egész po litikájáról. Pacelli mindig a Mussolinival és a fasiszta Olaszországgal való jó viszony híve volt, erősen német­ barátnak vallotta magát, így egyetértett a németországi fasizmussal is, még ha az Egyház ortodox politikájának védelmében több ízben ellentétbe került is a nemzeti­ szocializmussal. Különös értéke e dokumentumgyűjteménynek, hogy bizonyítékait csupán fel­ sorakoztatja, például megismerjük a pápaság szerepét a szovjetellenes támadás elő­ készítésében, de a felelősség kérdésének a felvetését az Olvasóra bízza. Ezzel mint­ egy kényszeríti még a hívő olvasókatt is, hogy XII. Piust és az álta la képviselt politikát bűnösnek bélyegezze és fokozott felelősséget a fasizmus pusztításaiért megállapítsa. 131 �M. JÁSZAI ILONA: Kinek higgyen? Napjaink egyik legtöbbet hangoztatott kér­ dése a kettős nevelés és az abból adódó ellentmondások káros volta. Segíteni a szü­ lőknek abba, hogy boldogabb, különb nemzedéket neveljünk, mint a mienk, ez a szándék vezeti a szerzőt, amikor széleskörű pedagógiai ismereteire alapozva, mint gyakorlószülő is elmondja tanácsait, észrevételeit. Könyvének első két fejezete az iskolás kor előtti gyermeknevelés kérdéseit tárgyalja. Sok okos tanácsa közül talán csak a félelem nélkül való nevelést emel­ nénk ki. A félelem, mély a vallásos nevelés alapmotívuma volt, bizalmatlanná teszi a gyermeket önmagával és felnőttekkel, elsősorban a szüleivel szemben is. Nagyon fontos, hogy jó meséken nőjenek fel gyermekeink, amelyek megóvják őket az ismeretlentől való oktalan félelemtől is. Nagyon tanulságosak a karácsony ma­ gyarázatával kapcsolatos példák. A szerző a Jézuskát meghagyja szép mesének, az ünnepet pedig a családi szeretet, az öröm forrásának. Az iskoláskorú gyerekek nevelésénél már hangsúlyosan előtérbe lép az erkölcsivilágnézeti nevelés fontossága, ne kapjon a gyerek más tanítást az iskolában, mint amilyen példával otthon találkozik. Súlyos konfliktusokat okozhat pl. a kisdobos avatás és az első áldozás párhuzama, különösen, ha a szülők még „ki is okosítják” a gyereket, hogy az utóbbit elmondani nem szabad. A felsőtagozatos gyerekek nevelésénél helyesen emeli ki a szerző, hogy bár iskolánk tananyagai tartalmazzák a helyes világnézet alapigazságait, világszemléletté mégis csak a család gyakorlati életében való azonosulás útján válik. Nagyon fontos, hogy a nevelés során a felnövekvő nemzedékben helyes válasz alakuljon ki az élet értelmére vonatkozóan is. A régi megfogalmazás helyett: „az élet célja isten szolgálata” ki kell alakítanunk fiataljainkban a tevékeny élet vá­ gyát. Tudják és váljon mindenan pos gyakorlatukká: az egyéni boldogság is csak a társadalom szolgálatával, a közösségért való aktív munkálkodással érhető el. M. Jászai Ilona könyve felhasználva a gyermeklélektan, a fiziológia eredmé­ nyeit, a dialektikus materialista szemléletmód és a gyakorlati példák sokaságával igen hasznos segítséget nyújt szülőknek, nevelőknek, mindenkinek, aki szeretettel és felelősséggel akar foglalkozni a felnövekvő nemzedékkel. CSUKLY LÁSZLÓ 132 �TARTALOM J edlicska Gyula: Köszöntő ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vihar Béla: Halálból felszálló csillag ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Árnyék ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vincze György: Útközben ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 3 5 8 9 Polgár István: Fonnyadnak a sóvár s ó h a jo k ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 16 Mi végre? ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 17 Óda ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Várszegi György: Bányászsorsok ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 17 18 Jobbágy Károly: Vagy . . . vagy . . . ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 31 Lakos György: Hűség . . . .32 Paróczai Gergely: Szerettem m in d ig ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Az én kedveseim Avar Pál: Hab ók ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 40 40 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 41 Tóth Elemér: Zongoraverseny 1966 Erdős István: A szobrász ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 47 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 48 Szabó Károly: Az Édes Élet után ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 51 Kiss Sándor: Gyerm ekáldás ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 52 Nagy István: Vietnami d a l ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 57 Végh Miklós: Tudom, hogy tö rv é n y ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 59 TAN ULM ÁN YOK Társadalom: Gáldonyi Béla: Küldött a II. K on gresszu son ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 60 Kúnszabó Ferenc: A paraszti életforma hattyúdala ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 65 133 �Kultúra: Barna Tibor: A mi színházunk ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 79 Molnár Pál: Szocialista községpolitikánk néhány kultúrális v o n a tk o z á sa ... ... ... ... ... 83 Csongrády Béla: Számvetés két felvonás között ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 88 Murányi Mihály: M odern irodalmi törekvések a pszichológia tükrében ... ... ... ... ... ... 94 Hagyomány: Csik Pál: Múltunk f i g y e l ő i ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 108 Horváth István: A múzeumi füzetekről ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Kerényi Ferenc: Egy Mikszáth-emléktárgy dokumentumaiból ... ... ... ... ... ... ... 112 116 Körkép: Csongrády Béla: Pataki József k iá llítá sa .119 dr. Domonkos Imre: Radics István k iá llítá sa Réti Zoltán: Farkas András kiállítása ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 120 .121 Erdős István: Iványi Ödön k iá llítá sa ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 122 Kojnok Nándor: A M adách-emlékérmese kről 124 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Barna Tibor: Martinovnál ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 126 Csukly László: Olvasás közben ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 128 KÉPZŐMŰVÉSZETI REPRODU KCIÓKKAL SZEREPELNEK Radics István: Vasút mentén ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 15 Lóránt János: Üzem ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 30 Gonda Zoltán: Sziráki udvar ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 46 Farkas András: Munka u t á n ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 58 Radics István: Barokk-kapu a prágai várban... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 64 Réti Zoltán: F ű r é s z e lő ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 78 Pataki József: Falusi u d v a r ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 87 Lóránt János: Reggel ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 93 Somoskői Ödön: A kt ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 107 Simon Imre: Udvaron ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 111 Pataki József: Ház fákkal ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 123 Réti Zoltán: Régi házak 125 134 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... �M ŰMELLÉKLETEN Czinke Ferenc: Ünnepnap ifj. Szabó István: Fuvolázó lány (Koppány Gy. felvétele) Pataki József: Bányavidék Tájkép Iványi Ödön: Városkép Tájkép Koppány György felvétele: A salgótarjáni új gimnázium Czinke Ferenc: Zománckép id. Szabó István: Anyaállat Kelemen István: Hazafelé 135 �Á RA: 8 Ft. Készítette: A Nógrád megyei Nyomdaipari V. Balassagyarmati telephelye 66-3627 — 1000 db. — Felelős vezető: Mayer Sándor �VÁRSZEGI GYÖRGY 1928-ban született Nagybátonyban, értel­ miségi családból. Iskoláit Szolnokon és Salgótarjánban végezte. Jogásznak, később orvosnak készült, de egyetemi tanulmányait félbeszakítva a bányaüzemnél helyezkedett el Nagybátonyban: műszaki beosztásban jelenleg is ott dolgozik. Írásait elsőként a Nógrád, a Heves megyei sajtó, a Nők Lapja közölte. Később szerepelt művével antológiákban és a rádióban is. A Palócföld állandó munkatársa. „Legnagyobb embertelenség: nem hinni az emberség hatalmában” vallja első ön­ álló kötetében, amely a közeli hónapokban lát napvilágot. Miként ebben a regényében is, eddig ismert irodalmi alkotásaiban szenvedélyesen kutatja korunk eleven és izgalmas problémáit. Tiszta szándékú tö­ rekvésekkel igyekszik ábrázolni mai éle­ tünk konfliktusait: a régi és új drámai összecsapását, a még mindig meglévő világ­ nézeti összeütközéseket, a harcot a butaság, a maradiság ellen. Alakjai nyugtalan, ba­ jukkal küszködő emberek, olyasfélék, akik: „sorsuk knock-outjától padlóra terítve nem várják meg, míg kiszámolják őket, hanem rogyadozó térdekkel, a ring kötelébe fo­ gódzva föltápászkodnak s ha tántorogva, kompromisszumokkal is, de nem adják fel a verekedés gyönyörűségét.” � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/167ba8647f6f4c11d48f2ec1653775ab.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1966 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1966/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1966 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika