https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0a5f70b79eb1d888ae6996faea71e996.pdf 9837cfd376da3bbe66f7331164d9d9a8 PDF Text Text �CZINKE FERENC 1926-ban született Nagyrozvágyon. Nagy­ családos, pusztai cselédemberek legkisebb gyermeke. 1953-tól él Nógrád megyében 1963ban olaszországi tanulmányúton járt. 1965-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének tag­ ja. Festő- és grafikusművész, pedagógus. Mű­ vészete tematikai, műfaji és formai szempont­ ból rendkívül gazdag. A változatosság nála azonban nem eklekticizmus, hanem érzékeny, ismételten megújulni tudó szemlélet, egy kö­ vetkezetesen és tudatosan kereső, kísérletező alkotóegyéniség intenzív és dinamikus fejlődé­ sének bizonyítéka. Festményeit, egyedi és sok­ szorosított grafikai műveit, mozaikját, zománc­ képeit korszerű formanyelven megfogalmazott realista ábrázolásmód, mély gondolatiság, lírai és drámai elemekből szőtt hangvétel és szocia­ lista humanista mondanivaló jellemzi. Táj és emberábrázolásának forrása megyénk termé­ szeti és társadalmi valósága. Munkásságának jelentős állomásai: 1961. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1963. A San Vito Romano-i nemzetközi képzőművészeti fesztivá­ lon díjat nyert. Rómában önálló kiállítást ren­ dezett. 1965. A SZOT művészeti díjával tüntet­ ték ki. A lipcsei Népek Barátsága nemzetközi grafikai pályázaton harmadik díjat nyert. Meg­ kapta a liptószentmiklósi (Csehszlovákia) Bohuna-Galéria díjat. A miskolci Szőnyi István Teremben önálló kiállítást rendezett itáliai anyagából. 1966. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának székházában felavatták 24 m2-es mozaikját. Rendszeresen részt vesz a nemzeti és orszá­ gos kiállításokon. Képei szerepeltek a Kairó­ ban, Damaszkuszban, Bagdadban, Pekingben Berlinben és Moszkvában rendezett magyar grafikai tárlatokon. Jelenleg a budapesti Ernst Múzeumban, 1967ben megrendezendő önálló, gyüjteményes ki­ állítására készül. �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK, MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 19661 SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája Szerkeszti a szerkesztőbizottság: András Endre, Czinke Ferenc, Erdős István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely Felelős szerkesztő: Csukly László Kiadja: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A borítólapon: Czinke Ferenc: Kiszebábu �SZÉPIRODALOM AVAR PÁL: AZ ORVOS IS MEGHAL Aki ismerte őt, a tömzsi kis embert, pofazacskói közé hajló orrával, sörtebajuszkája körül virító mosolyával, az most így sóhajtott fel: — No, eztán majd betegnek sem szabad lenni, mert ugyan kinek van annyi fegyvere a halál ellen! Annyi teája, pirulája, keserű pora és tablettája, mint Rényi doktornak volt. És lám! Egyik betege és jóbarátja, a számtan tanár aznap idegesen járt fel-alá a szobájában. Mindenkinek azt magyarázta, hogy csakis alattomban történhetett az eset. Mint ahogy Hágen döfte le annakidején Szigfridet, hogy előbb kikémlelte a gyenge pontját. Jóllehet amarról világraszóló monda keletkezett, Rényi doktor hősi alakja pedig úgy hozzátartozott a körzet szürke, mindennapos életéhez, mint a tüsszentéshez a „kedves egészség!” Súlyos betegei egytől egyig túlélték, Ő senkinek sem panaszkodott, csak egy­ szerűen lezökkent a járdáról, és jajszó nélkül omlott bele a felöltőjébe. Akiről irigy kollégái azt híresztelték, hogy mézes-mázos kedvességében az ágyba is bebújik a beteghez, most a rideg aszfalton lelt végső nyugodalmat. Ott az utcán kikutatták a zsebeit. Gyógyszerreklámos naptárjában az aznapi tíz fekvő közül kilenc beteg neve már ki volt pipálva. A tizedik azonban, egy Hoppálné nevezetű asszonyé, immár örökre kipipálatlan maradt. A doktor utolsó útja, így minden valószínűség szerint ehhez a bizonyos Hoppálnéhoz vezetett, de már nem jutott el odáig, mert az a „viszmájor” meggátolta szándékában. És ugyan­ úgy kilehelte a lelkét, mint a múltkoriban Gáspár János tűzoltó, oltás közben, vagy méginkább, mint Prazsák fuvaros muraközije a csúszós kövezeten. Amikor a körzeti rendelő ablakán kitekintett a koratavaszi égre, megint azt a jólismert szúrást-szorítást érezte a mellében, mint nemrégiben. — Szubjektív dolog! — gondolta és legyintett. — Rá is ér az ember önma­ gával foglalkozni! — És ezzel be is csukta maga mögött az ajtót. Az utcán kigombolta a kabátját. Inge gallérját ujjával tágította ki és lassan, bandukolva indult el a peremvárosi suttyó akácok között a „fekvők” vízitlátogatására. Bár alig ügyelt rá, hogy a tavaszi szél hogyan kurizál a csitri leveleknek, mégis megkönnyebbült egy kicsit. És akkor legényesen igazította meg nadrágját, rengő pocakja alatt. Az egyik újonnan épült ház kapujában. a fejkendős Valkónéval futott, össze. — Jaj, már azt hittem, nem tetszik jönni! — csapta össze tenyerét az asszony. — Kis híja, hogy el nem mentem hazulról! — Siessen előre! Mindig csak előre! — parancsolta az orvos, mert egyedül akart felcammogni. A félemeleten megállt, hogy kifújja magát. — Persze, a lift most sem működik, — dörmögött a fogai közt. — Hogy van a kis beteg? — kiál­ totta az asszony után. 3 �Valkóné akkorra a második emelet felé tartott, onnan harsonázott lefelé: — Jobban. Hálistennek, jobban. Már fölköpi a slejmot, — felelte és folyton beszélt, amiből egy szót sem lehetett érteni. Beszélt, amíg csak fel nem ért a negyedik emeletre. Ott aztán jócskán kellett várakoznia, mire az orvos cipőjének kopogását ismét meghallotta. — No, rendben van. Nincs semmi baj, — fricskázta meg a Miki gyerek fülét Rényi doktor. — Egy-két injekció és kész! — Ezzel tette is el a sztetoszkópját, amely zsebkendő helyett mindig a szivarzsebéből kandikált kifelé. Valkóné aggodalmasan topogott az ágy végénél. Egy darabig feszülten figyelt, aztán megkérdezte: — Ugye nem húzódik a tüdejére? — Ó, hogyisne! — emelte rá szemét az orvos. — Éppen elhúzódóban van. — S mialatt a kezét mosta, kisebbik fia jutott eszébe. Reggel hideglelésről panaszko­ dott. — Ugye hogy nem szabad neki futballozni? — kérdezte Valkóné, és a meg­ szeppent fiúra tekintett. Egyelőre szó se lehet róla! — felelte határozott hangon Rényi doktor. Baju­ sza körül azonban nemsokára megjelent az az ismert és megnyugtató mosoly. A lépcsőházban lefelé menet aztán újból csak elkomolyodott. Nem tehetett róla, ha minden zökkenés fokozta mellében a fájást, és neki egész úton a halálra kellett gondolnia. Mi lesz a feleségével, ha ő már nem keres? A gyerekek még hamarább megszokják, s talán a szűkölködés nem is fog ártani nekik. Újabb lépcsőfok. Fejfájára nem írhatnak hangzatos címet. Egyszerűen csak annyit, hogy „orvos”. Akik olvassák, azok közül sokan tudják majd, ki az, aki alatta nyugszik. De éppen azok, akik hozzá a legközelebb állnak, csupán egy morgós, kenyerüket kereső ide­ gent siratnak el. Akinek a szeretetét alig érezhették. Aki mindig sietett, és soha­ sem figyelt rájuk, mert ha odahaza volt is, legtöbbször fáradt volt és ideges. Erőt vett magán. A vesekővel operált egyetemista leányt, meg a zöldségüzlet vezetőjét olyan hamar sikerült elintéznie, hogy szinte maga sem vette észre, és már tovább is ment. Az öreg kereskedő, fejét és nyakát vastag gyapjúsálba bugyolálva kísérte őt az ajtóig. Közben folyton magyarázta, mennyire nem állhatja azokat, akik elhagyják magukat és unos-untalan a betegségükkel foglalkoznak. — Az én szervezetem, akár a vas, kérem. Én rajtam aztán nem fog ki semmi, — hadarta. — Jó, hát ezegyszer megfáztam. Azt is meg tudom mondani, hogy történt... — Tegnap elmondta, — vágott a szavába Rényi doktor, és kezét nyújtotta a kereskedőnek. A szomszédos ház, ahová ment, már nem volt olyan modem, mint az, ame­ lyikben Valkóné lakott a fiával. Négy-öt egymás végéhez épített falusias házikó sorakozott libasorban az utca felé szűk, mosókonyhás udvarral. Panyikék a leghátulsó házban laktak egy szoba-konyhás lakásban. A beteg asszony egy összecsukható vaságyon feküdt a konyhában. Négy apró gyereke maszatosan hancúrozott a lábánál, de amint meglátták az orvost, megszeppenve húzód­ tak a sarokba. A legkisebbik, egy kócos, kékszemű kislány még el is sírta magát. A fülledt meleg, és a gyermektestek szaga hirtelen a mellére ült Rényi doktor­ nak. Levetette a kabátját, még az ingét is kigombolta, nehogy rosszul találjon lenni. — Most kell gyönnie az uramnak. — nyögdécselt az asszany. és sápadt kezével lesimította a dunyhát. Csíkos flanellingéből férfiasan nyúlt ki a sovány nyaka. — Jaj, nagyon jó az az orvosság! — hálálkodott az asszony, miközben az orvos a pulzusát tapintotta, — Cseppet sem fáj az epém azóta. Csak gyenge vagyok, nem bírok semmit, — panaszolta. 4 �— Én már nem érem meg — gondolta szomorúan az orvos —, mire Panyikéknál is foganatosítani lehet majd a tisztiorvosi hivatal előírásait. Talán az utódom megéri! — nézett körül, és leült egy konyhaszékre. — Nem tudom, minek is kellett nekünk idegyönni? Ilyen nagy városba! Se rokon, se ismerős, se senki! Dehát az uram akarta, Csak gyerünk és gyerünk! Min­ denáron menni akart, — búslakodott az asszony. Akkor lépett be a férfi gyűrött vászonruhában. Alig nyílt ki az ajtó, mind a négy gyerek egy szempillantás alatt a nyakában termett és húzta-vonta, ahogy csak lehetett. Apjuk amúgy kormosan csókolta sorra őket, amitől aztán, nagy mulatságukra, maguk is kormosak lettek. A férfi a jobb csuklóját nyújtotta az orvosnak. — Hát én nem bánom, én megmondom az asszony előtt is, hogy már nem bíztam hozzá, — csóválta a fejét. — Már egész úgy volt, csak a csont meg a bőr, nem is evett. De most aztán — mondta ragyogó arccal —, most aztán én isaszondom, lesz belőle valami. — Azért még korai, még feküdnie kell neki. Pontosan szedni a kanalas orvos­ ságot, a tablettákat és ami a legfőbb, a diéta! — emelte fel tömpe mutatóujját. A férfi megfordult, és a konyhaszekrény fiókjában kotorászott. Pénzt keresett. Sokáig csörgött a forintokkal, többször is megszámolta őket, majd egy elszánt mozdulattal az orvos kilincsre akasztott kabátja zsebébe tömte. — Most csak ennyi van itthon, de majd! — A világért sem! — hárította el megfellebbezhetetlenül a doktor, és az egész összeget kimarkolta a zsebéből. Az asztalra tette. A férfi azonban ezzel nem nyugodott meg. A kredenc aljában kezdett keres­ gélni, s az asszony nagy rémületére egy tál krumlilaskát húzott elő és szégyen­ kezve, nevetve tette le az asztalra. Később még egy üveget is talált. Vizsgálódva emelte a sárga, homályos villanykörtéhez, hogy van-e még benne. — Jó lesz ez most nekem? — latolgatta magában Rényi doktor. — Dehát illik. Nem mondhatom meg, hogy én is beteg vagyok. — Már megkérdezem, ha nem tetszik haragudni, — kezdte a férfi —, hegyhát hogyis mondjam, mennyi esik egy betegre? Egyszóval, mi a norma az orvosoknál? — Ez jó kérdés! — hökkent meg Rényi doktor, bár ez a közvetlen érdeklődés jólesett neki. — Bizony, így hirtelen nem tudnám megmondani. De majd legközelebbre kiszámítom, — nevette el magát, és döcögő nevetése a pohárba ömlő bor kotyogásával vegyült össze. — Ha élek addig! — csúszott ki a száján titkos aggo­ dalma. Majd, hogy elterelje magáról a figyelmet, a poharat gyorsan fölemelte, és a beteg egészségére koccintotta. A laskától zsíros ujjait egy erőltetett mosoly kísé­ retében törölte meg a zsebkendőjében. — Ebből nem szabad ám ennie az asszonykának! Túlságosan zsíros, — tette még hozzá szigorú hangon. — Ments isten! — vágta rá azonnal Panyik, de azért lopva a feleségére pillan­ tott. Az asszony lesütötte a szemét, és elvörösödött. A gimnáziumi tanár, akihez ezután becsöngetett, nemcsak betege, hanem barát­ ja is volt Rényi doktornak. Humoros kedvében gyakran csipkedte az orvost, hogy elmarad a világtól, nem műveli magát, reggeltől estig csak a betegek panaszait hallgatja. A tanár hosszú versezeteket szokott szavalni neki, most is egy Horatius eklogába fogott, amint meglátta a barátját. Rényi doktor csak úgy tudta őt félbe­ szakítani, hogy a vitrinhez ment, elővette a sakktáblát és komoly képpel így szólt: — Nem bánom, játsszunk egy partit! 5 �Erre a tanár valóban abbahagyta a szavalást, és boldogan elmosolyodott: — Mindig tudtam, hogy komoly ember vagy. Most sem csalódtam benned, — mondta, és pillanatok alatt felállította a figurákat. Az orvosnak azonban eszeágában sem volt sakkozni, amikor többen vártak még rá. Ehelyett szóbeli támadást intézett a barátja ellen: — No, professzorom, vegyen elő papírt, ceruzát és számítsa ki: mennyi az orvos normája, ha a napi beteglétszám ... A kistermetű, kecskeszakállas ember felnézett a csillárra, tréfásan mozgatni kezdte a száját, és tudákos hangon hadarni kezdett: — Kevesebb, mint a... De nem ez az érdekes, hanem amit az eddig ismert adatokból vektoranalízis segítségével kielemeztem. Ehhez azonban, kérem, jól fo­ gódzon meg! — fordult a barátja felé, és halkabbra vette a hangját: — Nevezett körzeti orvos harmincötévi közszolgálata alatt kereken húszezer szenvedő beteget mentett meg a halál karmaiból. Zárójelben: ezek egy része, persze, előbb-utóbb mégiscsak meghalt. Kétszázat nem sikerült megmentenie. Zárójelben: ezek közül egyesek ma is élnek. Egy műhibát is elkövetett... — Amiért hat hónapot ült, és végre pihenhetett egy kicsit, — szólt közbe Rényi doktor, és elgondolkozva süppedt bele egy fotelbe. A tanár nem hagyta magát zavarni. Kezével legyintett, aztán megvető tekin­ tettel folytatta: — Ha az Egyenlítő hosszát az eddigi számítások alapján hitelesnek vehetjük, úgy csaknem három és félszer körüljárhatta volna a földgolyót. Abban az esetben, hogyha ezt a távolságot egyvégtében teszi meg, már az első kör után felfigyel rá valamelyik sportegyesület. A második, vagy a harmadik után leszerződteti edzőnek, és így gondtalanul nézhet öreg napjai elé. — A tanár pátosszal emelte fel a karját, rámutatott az orvosra, és miközben beszélt, belehuppant a szembenlevő karos­ székbe. — De ő nem ezt tette, hanem felaprózta a távolságot. Minden ötven, száz lépésnél megállt és felemelt egy-egy járni nem tudót... Rényi doktor szemében könny csillant meg, és a zsúrasztalkán heverő tányér­ ból egy szem kekszet harapott el arany metszőfogaival. —... amivel persze a saját teljesítményét rontotta, — fejezte be mondókáját a tanár, aztán diadalmas tekintettel nézett körül. — Jól van, maga stréber! Azt is eldarálja, amire nem kíváncsi az ember. Vi­ gyázzon, mert rossz jegye lesz magaviseletből! Jót nevettek a mókán. Az orvos viszont bejelentette, hogy most nem marad­ hat sakkozni. De szombaton este sem jön el, mert ha nem hal meg addig, a hét végét a családjával tölti. — Meghalni egy orvosnak! — döbbent meg színésziesen a kis ember, és olyan nagyot kacagott, hogy hegyes szakállán a szőrszálak külön-külön járták a táncot. — Állj! — kiáltotta aztán, köhögésén győzedelmeskedve a lopva menekülő orvos után. — Majdnem elfelejtettem, hogy a múltkori mérged kiváló az asztma ellen. Szombaton én megyek el hozzád. Addigra elfogy, és akkor legalább kipróbá­ lom rajtad a szicíliai védelmet. Jó? Kezetfogtak. Rényi doktor jókedvűen ment ki a kapun, de ahogy az utcára lépett, melankó­ liája még súlyosabban nehezedett rá, mint eddig. Sohasem nézett bele ilyen mélyen az életébe. Most, hogy a matematika-tanár számai tükröt mutattak neki, úgy érezte, egész élettörténete elfér egy írkalapon. A számtani példatárban egy többismeretlenű egyenletet, amelynek könnyen rá lehet akadni a nyitjára. Megoldása egy tizenöt éves gyereknek sem okozna nagyobb fejtörést. 6 �Csak ez a folt ne éktelenkednék rajta: az a műhiba! Fiatal orvos korából elérhető közelségbe került most ez az eset. Mintha csak moziban ülne, és még a szemét sem volna szabad lehunynia. Falun működött akkor és szüléshez hívták. A vajúdó asszony hirtelen vért kezdett köpni. Ő ott sürgött körülötte a bábával: a fogóval kínlódott. „Ahelyett, hogy feláldozta volna a magzatot és az anya megmentésén fáradozik, »— csendült fel lelkiismeretében a törvényszéki szakértő tárgyilagos hangja —« a kartárs mindenáron a gyermek megmentését akarta elérni. Holott a műtéttan szabályai szerint...” Ő, az utolsó szó jogán annyit hozott fel mentségére, hogy más az itt az előkelő tárgyalóteremben, és más egy falusi viskóban, petróleumlámpa mellett. De ez már nem segített rajta. A börtön nem volt rossz. Rosszabb volt a vívódás. Pár évvel ezelőtt a lakásán felkereste őt egy fiatal nő. „A doktor úrnak kö­ szönhetem az életem. Sőt, most már a két gyerekem is. Szegény mama!” Lehaj­ totta a fejét és sírt. S ahogy ő nézte, nézte az asszonykát, eszébe jutott a műtéttan. Neki ezt a fejet, ezt a testet szét kellet volna szabdalnia, karjait levagdosni, és darabonkint bedobálni egy vödörbe. Így járt volna el szabályosan, és akkor talán életben marad a tüdőbeteg anya. De ő nem! Ő szabálytalanul járt el... Most, hogy az utcán bandukolt, képzeletében látta magát karddal a kezében, amint a fiatal nővel hadakozik, és hiába vágja le a fejét, helyébe másik nő. Háta mögött pedig gyerekek sokasága kél ki a földből. A kis gyerekekből felnőtt leányok, asszonyok és páncélba öltözött daliák lesznek, akik kivont karddal tá­ madnak rá és legyőzik őt, a gyönge, beteg embert. Mellében újabb szorítást érzett, válla és karja bénán zsibbadni kezdett. Nekitántorodott egy oszlopnak. Tudta, hogy egy injekció segítene rajta. Még ő is beadná magának, ha volna hol. Hatodik betege, egy munkaellenőr lakását zárva találta. Ott beadhatta volna! Az nem ütközne meg azon, hogy olyan orvos ő, aki maga is beteg. Elővette noteszét, és remegő kézzel kipipálta a munkaellenőr nevét. Majd a táskájában kezdett kutatni. Végülis ráakadt egy nitroglicerines kapszulára. A kapu alatt sietve a nyelve alá tette. Félt, hogy meglátja valaki. Néhány másodperc múl­ va megkönnyebbült. — Mégis angina pektorisz! — állapította meg szomorú bizonyossággal. Sehogyan sem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ettől fogva mindig hordania kell magánál ilyen kapszulákat, és bárhol érje is el a szorítás, rá kell harapnia. Ha mindjárt a betegei előtt is. Feje valósággal felrobbant a nitroglicerintől, és tűzmámorban vizsgálta meg a szomszédos bérház vicefelügyelőjét. Óvatosságból kétszer is átfutatta a receptet, mert a betűk és a nullák sátánian ugráltak a szeme előtt. Az utcasarkon csendesen korholni kezdte magát. Mért nem hallgatott az apjára, aki mindenáron papnak akarta adni? Most egy parókia kertjében üldögél­ hetne, nézné az ezüstfenyvek szuronyain fennakadt holdat, és szövögetné a hívságos életről szóló vasárnapi szentbeszéd szálait. Önkéntelenül feltekintett az égre. A hold valóban ott tündökölt, de Rényi doktor e pillanatban semmi gyönyörűséget nem talált benne. Fénye arra szolgált csupán, hogy mellette elolvashatta a házszámokat. Garay utca 70. Itt lakik a bolondos festő, aki a felesége elmondása szerint nem hallgat az orvosokra, nem veszi be a gyógyszert, de folyton panaszkodik. Rényi doktor lemondó pillantással mérte végig Korodinit, és fáradtan leros­ kadt egy székre, ahová a festő modelljeit szokta ültetni. 7 �— Ne mozduljon! — kiáltott rá Korodini, és gyors vázlatot készített az orvos­ ról. — Most álljon fel, és menjen pár lépést! Most vissza! Mégegyszer kérem, amíg nem mondom, hogy elég! Mit tehetett mást a doktor, minthogy engedelmeskedett. Annyi ereje sem ma­ radt, hogy ellenszegüljön. Azután ismerte már az ilyen kamaszos, bohém embere­ ket. Addig erőszakoskodnak, míg el nem érik, amit akarnak. — Rögtön kész! — dünnyögte a festő az orra alatt, és letette a vázlatkönyvet. — Már régen figyelem magát. Remek alakja van kérem. Már festői szempontból. Prototípusa a jövő-menő, örökké elfoglalt embernek. Rényi doktor komolyan figyelt minden szóra, és kíváncsian hajolt a vázlat fölé, amelyen a saját karikatúráját láthatta. Csak a számtan tanár példájából kellene címnek kiragadni egy mondatot, gondolta. Azt kéne valahogy tömören' megfogalmazni, amikor távgyaloglását végzi kopott táskájával, egymáshoz ütődő térdkalácsaival, előre igyekvő fejével. — Milyen élethű! — állapította meg, és elkérte a vázlatot. Aztán a telefonhoz ment és tárcsázott. Körzete legelegánsabb és legpanaszosabb asszonyát, Hoppálnét akarta felhívni, de közben meggondolta magát és letette a kagylót. Arra akarta kérni az asszonyt, hogy ha lehet, tekintsen el a ma esti vizittől, hiszen holnap fel­ veszik a klinikára. Addig már kibírja, és nem lesz semmi baj. — Nem, inkább felmegyek, — mondta hangosan. — Csak az hiányzik, hogy elmulasszak valamit! Ez képes lenne feljelenteni. A festő felesége kíváncsian figyelt. — Semmi, semmi! — mondta az orvos. — Csakhát vannak betegek, akik va­ lóban betegek. De akadnak olyanok is, akik unatkoznak, és nem tudnak mit kez­ deni magukkal. Egész nap a szívműködésüket, meg az emésztésüket figyelik. Az­ tán, ha észrevesznek valamit, egy kis átmeneti zavart, megijednek, rosszul lesznek, és hívják az orvost. Ez is olyan. Az ura jól keres, ő egész nap odahaza van, gyerekei nincsenek, még kutyát sem tart. Nem szeret senkit... — Ezekre kéne szigorú törvényt hozni! — pattant fel a festő felesége, akinek szintén nem voltak gyerekei, és ugyancsak nem dolgozott, de ismeretlenül is haragudott Hoppálnéra, amiért megjátssza a beteget, holott kutyabaja sincs. — Én elküldeném az ilyet valahova. Elküldeném a főiskolára modellnek, hadd tanul­ janak rajta a diákok! — Nem olyan egyszerű, órákhosszat ülni egy bizonyos pózban, mozdulatlanul, — szólt közbe a festő. — Már egy felnőtt művész egészen más. Percek alatt ellesi, amire szüksége van, — tette még hozzá, majd egy fordulattal letért a témáról. — Sehogy se boldogulok ezzel a Van Dyck-barnával! — és dühösen vágta bele az ecsetet egy hosszúkás, zöldmázas köcsögbe. — Állok rendelkezésére! — nézett aztán az orvosra, aki még mindig nem ocsúdott fel a gondolataiból. Szeme a moz­ galmas, szeszélyes színekből, foltokból álló festmény-vázlaton akadt meg, képzelete azonban valahol messzi barangolt. — Egy befutott művész nem szorul ilyen alkalmi modellekre, — zsörtölődött tovább a festő felesége. — Minden emberben talál valami érdekeset, — tette még hozzá, de amint látta, hogy férje vetkőzni kezd a vizsgálathoz, illemtudóan kisétált a műteremből. Amikor Rényi doktor ismét nekiindult az útnak, kint már komoly este volt. Az utcai lámpák fénye a holdvilággal viaskodott, a villanykörték körül szivárványos ködglória ragyogott, és szürke fátyol ereszkedett a háztetőkre. Az egyik ablakból fojtott sóhajtozás szivárgott ki, szapora zihálással szövődő „jajistenem”. Savanya János háza volt ez, az öreg kárpitosé. Felesége kint könyökölt az ab­ lakban, az orvost várta. 8 �Savanyát a kórházból meghalni küldték haza ,de ő nem és nem! Rényi doktor egy pillanatig tétovázott: ide menjen-e előbb, vagy az asszony­ sághoz? Ha sokat késik onnan, esetleg kellemetlenkedhetnek neki felülről. A kár­ pitos viszont a büszkesége, akibe három év óta ő küldi vissza a lelket. Erről senki sem tud, ezt senki sem tartja számon ott fenn, de még csúfolódó, irigy kollégái sem hederítenek rá. Döntött. Benyitott Savanyáékhoz. Megható volt, ahogy fogadták. A kárpitos bizakodva nyújtotta aszott, sárga karját az orvos felé és felnyögött, mint egy kiszáradt topolyafa a zivatarban. Sze­ mében túlvilági fény ragyogott: — Láttam, bimbóznak a fák... Halványzöld alapon rózsaszín pöttyök, — szi­ szegte fogatlan szájával. — Brunner méltóságoséknak csináltam ilyen garnitúrát még negyvenben. — És mintha csak magában beszélne, messzire bandzsított a a szemével. Az orvos jóleső érzéssel hajolt föléje. Puhán kopogtatta a mellét, selymesen tapintotta a máját, és akkor megint felnyögött Savanya: — Ott, ott fáj! Jaj doktorkám, ha megérném, hogy ezek a gesztenyék... Akár­ csak a Lajkó professzorék szalonja! Annak is a mája, de az ivott, sokat, sokat ivott... Én csak kósoltam néha, jaj! Egyszerre szigorúan nézett a feleségére, és tisztán mondta ki a nevét: — Szamóca! — így hívta az asszonyt, bár inkább Töpörtyűnek lehetett volna becézni, olyan kicsi volt és ráncos. — Különben semmi, semmi! — könyörült meg rajta, amikor látta, hogy az mozdulni készül. Rényi doktor az asztalhoz ült, és pótlást írt fel a gyógyszerből. Enyhe nyugtatót az asztma ellen, cseppeket a szívre, porokat a májra, és emlékeztető cédulát a diéta megváltoztatására. És miközben a kezét mosta, mindent szóval is elmagya­ rázott. Az asszony odafigyelt, de lopva az urára is tekintgetett: nem beszél-e megint sokat, jót tesz-e ez az örökös visszaemlékezés, nem terheli-e meg a szív­ idegeket? Rényi doktor aztán az asszony csuklója felé nyúlt, és a szeme elé vonta: — Már megint elmulasztottuk az iszapolást, — állapította meg éneklő hangon, nehogy megsértse Savanyánét. A göbös, deformált ujjak fájdalmasan nyúltak ki az orvos puha tenyerébe. Persze csak félig, mint egy megrozsdált bicska. Szamóca bűnbánóan hajtotta le a fejét. — Csak kell a vízben pancsolni. Szegénykém szíve tájára rakom ezeket a vizes borogatásokat, így hát az iszap nem sokat használ. Az orvos megcsóválta a fejét és elköszönt. Kint az előszobában barackot nyo­ mott a kisunoka lekopasztott fejére. — Meleg sapkát a kobakra, asszonyom! Kanyaró-járvány van! — búcsúzott az ajtót nyitó fiatal anyától. Ezalatt a két öreg szívében újabb reménység csivitelt. A doktor két kanállal felemelte a levesadagot, az injekció helyett cseppeket írt fel. No, és ezek a kereszttájéki szeszes bedörzsölések! Egyszóval javult az állapot, kétségtelenül ja­ vult. — Jaj, ha meg lehetne érni!... Ezt csinálja utánam egy professzor! — gondolta a kapuban az orvos, és olyan könnyedén lépett ki az utcára, mint harminc évvel ezelőtt a klinika bejáratán. Szívspecialista szeretett volna lenni. Savanya János a legjobb példa rá, hogy lehe­ tett volna, ha a szerelem nem veszi el az eszét vagy egy „díjas gyakornoki” állásba besegíti őt a szerencse. Nem tanult más, ügyesebb kollégái példájából sem. Szegény 9 �lányt vett feleségül, akinek parázsló nagyravágyásánál csak a hűsége volt nagyobb. Hányszor kellett hallania a szemrehányást: „Maradtál volna tovább a klinikán, most szakorvos lehetnél, volt klinikai tanársegéd, és csak úgy ömlene hozzánk a pénz!” Ezt hallotta unos-untalan, és a könnyeket látta. A könnyek évről évre mélyülő árkait. . Most is ez tűnt fel előtte. És ezek az árkok óriásivá nőttek a szeme előtt. Ben­ nük zuhogott az áradat. Egy kiálló sziklát keresett kétségbeesetten, amelyre rá­ állhat és előveheti a naptárját, az egyetlen támpontot, amely védi őt a zűrzavar és a feledékenység ellen. Szeme homályosodott. Csak egy nevet látott, és a név mellett a ceruzája hegyét. Hirtelen levegő után kellett kapnia. Ijedtében a táskája is a földre esett. — Itt a vég! — villant át az agyán, de nem rémült meg a haláltól. — Úgy látszik, ennyi az egész! — gondolta. Többre már nem jutott ideje. * * * Hoppálné másnap reggel írásbeli panaszt adott be a kerületi rendelőintézet igazgatójához. Utána vonult csak be a klinikára. A főorvos azonnal elküldött Rényi doktorért, majd a titkárnője felé fordult: — Látja, mindig történnie kell valaminek! — mondta haragosan. — Hogy az emberek nem képesek maradéktalanul teljesíteni kötelességüket. Megtömte a pi­ páját, és az ablakhoz sétált. — Melyik is az a Rényi? — kérdezte a titkárnő kíváncsian. Ő nem ismerhette még, mert alig egy éve dolgozott a központban. Azóta pedig ezt a nevet ott nem emlegette senki. — Az a kövér kopasz... — válaszolta az igazgató. — Beszélek a fejével, csak találkozzam vele! — tette még hozzá dohogva, és rágyújtott a pipájára. 10 �TÓTH ELEMÉR A MINDENSÉG ÉRZETE szabadság Érik a dél gyümölcse, mig ring a szél a fákon. Halálom eltervezték, neked is ezt kívánom. ELNÉMÍTOTT KÖLTŐ Hagyd el borzasztó énekeidet, ne rémítsd testvéreidet, a háztetőkön a macskák szerelmeidet siratják. A HÁBORÚ CHIMERÁJA Szöget láttam egy falban, ráakasztva egy embert, még élt, amikor mentél, de kiabálni nem mert. Ráakasztottad a kabátodat. Csak azt ne mond, hogy szíved megszakad. LEÁNY, VIRÁGGAL Nem szüz az én kedvesem, minek lenne szegénykém? Régesrég elosztoztak mindenkinek a pénzén. TÁJ, ARANY MEZŐVEL Oltsd el a villanyt, ne menj tovább, hajlonganak a szélben a fák. Gyönyörű lenne, ahogy élnénk ... Meg sem született, már megölték. INTIM ROMAI KÉPEK NOVECENTO Látta isten a sebeinket, azon volt, betakarja, néha eljárkált a folyókon, még csak vizes se lett a talpa, tett aztán más csodákat is, de ezekért nemigen becsülték, szólt: ezt még az isten se birja, s elment egy másik házzal arréb. 11 �FIUMICINOI IDILL Pár apáca a reptér hús árnyékában áll magában. Pár apáca, hosszú lábú, karcsú testű, lángos mellű. Nézi őket két tisztes úr nyugatnémet útlevéllel. A két úrra visszanéz a pár apáca ... über alles. QSTIA Süttethetném hasamat a nappal. Törülközhetek-e felhő-condrákkal, díszeleghetek-e tengeri sóval? Hánykolódjatok bazilikák dióhéj-kupolái az ég szelében! Stabat Mater dolorosa. Amikor születtem, meghaltak hatmillióan. OLY SZÉPEK Oly szépek ezek a költemények, csupa intim római képek. (Volksstimme, 1965. április 3: „Egy öre­ gebb ember mellett mentem. Falfehér volt az arca, éreztem, hogy a dühtől, és felháborodástól szinte reszket. A tűn­ tető menet befordult a Kartnerstrasséra, amikor robbanást hallottunk. A ná­ cik egy büzbombát dobtak közénk. A férfi mellettem szinte magának mor­ molta újra és újra a szavakat: ,.Így volt ez annak idején is, így kezdődött.") Föld, ne adj nekünk menedéket! 12 �ID. SZABÓ ISTVÁN: BETEG A GYEREK �VIHAR BÉLA PÁSZTORÉNEK A régmúlt idők kezdetén, midőn még a fennkölt erény, mint zsenge rügy pattant a fán, az ifjú, jámbor Jonatán, nyáját követve együgyűn s buzgón töprengett: mi a bűn, mily titkot rejtő ártalom leselg reá, és egy napon, hajnaltájt fölkerekedett, szomjúhozván az ismeret hűs italát, nosza, tehát, megnyergelte kis szamarát, majd tarisznyájába vetett piros hagymát, friss kenyeret, aztán kocogva, csendesen, átbaktatott dombon, hegyen, bóbiskoló falvak során, s a tudnivágyó Jonatán hű állatkáját tereié, hol fölfelé, hol lefelé, hol kaptatón, hol völgy iránt, követvén a helyes irányt, mígnem meglelte a sötét barlangban ülő remetét, s köszöntötte: Ó, Mesterem, szivemben dúló gyötrelem, mondd: hol a vétek, amelyet elkerülnünk rendeltetett? Felelt a százesztendős agg, figyelmezd fiam szavamat, s tanuld meg a félelmetest: a sátán hajléka a test, ezért kiáltom keserűn: a nők csókjában van a bűn! Virradatra, ismét korán, a szamarán ült Jonatán, miközben a szent remete, s áldásra emelt tenyere, mögötte messze elmaradt, akárcsak a pajkos patak, a csacskanyelven csevegő a duzzatcsecsű dombtető, 14 �a megvonagló karcsú fák, csípőjükön virág, virág, s eltűnődve Jonatán üdvössége, lelke javán, hű állatkáját terelé, hol fölfelé, hol lefelé, hol kaptatón, hol völgy iránt, követvén a helyes irányt, hogy mielőtt a nagyvilág álomba szunnyad, s udvarát körülvonja az éjszaka, elérkezzék haza, haza, is immár ő az intelem ösvényén járjon szüntelen, miként parancsolja a hit, megőrizvén jó juhait. De egy dús babérfa alatt, amikor legurult a Nap, — baktató, sovány csacsiján, megpróbáltatott Jonatán, mert holdsugárban szökkenő lenge leány surrant elő, vagy rejtekező őspogány istennő tört reá talán; szikrázó tűz a két szeme, vártalak — intett — no, gyere, puha a pázsit és karom, röppen az élet szárnyakon, állítsuk meg a gyors időt, leszek — ha kell — a szeretőd, mézes korsód, s ha nem elég, leszek majd göndör gödölyéd. Ekként bukott el az erény, a bársonylágy éj küszöbén, s álmélkodott a bús szamár: gazdám, mikor lesz vége már? —, ám Jonatán feledte rég, a zord, bozontos remetét, s hallgatta aranyhegedűn, rigószavú, halk csengettyűn, amint száz hang kérdezte őt: a nők, a nők, a drága nők csókjában vajon mi a bűn7 15 �CZINKE FERENC: ZOMÁNCKÉP �VÁRSZEGI GYÖRGY: NAGY VOLTÁL KÖZÉPCSATÁR Részlet a Medicina — Sport Könyvkiadó kiadásában megjelenő regényből KIKÜLDETÉSBEN (2)6.) Legutolsó mérkőzésünket megelőző hét csütörtök reggelén Szekeressel Pestre utaztunk. Az együttes többi tagját aznap reggel a sportbuszba gyömöszölték, és a várostól vagy 20 kilométerre eső ócska kis fürdőhelyre vitték, ahol pénteken reg­ gel nekünk is jelentkeznünk kellett. Pesti kiküldetésünk célja az volt, hogy nagy riválisunk vasárnapi ellenfelé­ vel, egy másik pesti csapattal eszmecserét folytassunk, hogy a számukra helyezés szempontjából már érdektelen mérkőzésen teljes erőbedobással hatjsanak. Persze, nem minden anyagi érdekeltség nélkül. Az efféle manőverek sportszerűtlenségéhez kétség nem fér. Dehát melyik csapattal nem fordult még élő, hogy saját érdeké­ ben doppingolt más csapatot a győzelemre? A vezetőség választása azért esett ket­ tőnkre, mert játékos berkekben legismerősebbek voltunk Pesten, ráadásul Selejt játszott is korábban annál az együttesnél: a csapat nagymenői mind haverjai vol­ tak. Fel is kutatta még kora délelőtt két kebelbarátját: Nótást és Ossziánt. Elvit­ tük a fickókat a Mályás-pincébe, és jól tartottuk őket. Sejtették, hogy mi járat­ ban vagyunk. — Hát pajtikáim — mondta Nótás —, rajtunk nem múlik a szerencsétek. Majd beszélünk a többiekkel Amúgyis ráhajtottunk volna a mérkőzésre, mert tavasszal piszokul összerugdostak bennünket a saját pályájukon. Csakhát elég tré helyzetben vagyunk. A kapusunk vasárnap lesérült, két játékosunk most kapott házifegyelmit. A hapsik meg nagyon harapni fognak, ez előre várható. Úgy elkezdtek siránkozni, hogy hirtelenében arra gondoltam: ellenfelünk meg­ előzött, és lepénzelte őket. De amikor ezt kimondtam, cigánymódra esküdöztek, és Osszián kijelentette, hogy sohase engedjék többé dresszbe öltözni, ha ő bele­ megy efajta disznóságba. — Hát jó — egyeztünk meg a végén —, a dohányt döntetlen esetén is meg­ kapjátok. Biztonság kedvéért az edzésükre is kimentünk délután 2 órakor. Láttuk, hogy a két srác nem hamukált, mert a kapusuk le sem vetkőzött, olyan rozoga állapot­ ban volt. Mindezek ellenére fogadkoztak, hogy ráhajtanak a mérkőzésre, már csak az egyesületeink között fennálló barátság kedvéért is. Láttuk Selejttel, hogy meg­ tettünk minden tőlünk telhetőt, elköszöntünk tőlük. Már odakint jártunk az utcán, amikor Selejt, mintha csak éppen akkor jutott volna eszébe, úgy odavetve megjegyezte: — Múlt vasárnap a meccs után láttam, hogy Siklósival beszéltél. — Agitáltak, hogy jöjjek át. Mondtam, hogy korai még a téma, a bajnokság egyelőre nekünk áll. — Ha áll — dünnyögte Selejt, és vizsgálódva nézett rám. — Mondd csak, Doktor, meccs előtt is beszéltek veled? — Hülye vagy? Hol beszéltek volna? — hirtelen rájöttem, hogy mire céloz. — Az anyád istenit, nekem te ne találgass, mert kupán váglak! — Nyugi! Miért lettél egyszerre olyan ideges? 2 �— Mert egyes dolgok iránt háklis vagyok. — Például? — Például azért is, hogy ha piacilégynek néznek. Idehallgas! Mondd meg igaz telkedre: hajtottam a meccsen? Szemtelen vigyorral rámhunyorított, és megveregette a vállam. — Komikám, az csak alakítás dolga. Gürizek én a mezőnyben olyan mutató­ san, akár a szakadt ló, a tizenhatoson belül meg szétrúgatom magam. Az az aranyigazság, hogy vannak olyan meccsek is, ahol többet fizetnek a meg nem rúgott gólokért, mint a rúgottakért. Hja, ilyen az élet! No, suttogd a fülembe: mennyit kerestél az üzleten? Bosszantott kitartó szemtelenkedése, de higgadtan mondtam: — Selejt, hagyd ezeket a marhaságokat, mert bokán rúglak. Magad se gon­ dolhatod komolyan, hogy leállok elseftelni a mérkőzést. — Becsületes lettél, Doktor? Talán annyira vastag vagy, hogy nem kell a dohány? — Az undor nem kell, amit a tükörképem okozna, ha ilyesmibe belemennek. Az ember meghallgatja a lelkifröccsöket bizonyos morális dolgokról, és sok eset­ ben fügét mutat a prédikátornak. De a valóságban ez mégis másképpen van. Én, amit disznóságnak tartok, nem azért nem megyek bele, mert az ellenkezőjét pré­ dikálták a fülembe, hanem azért, mert gusztusom ellen való. Az ilyesmit natúr­ ból kell tudni fiam, nem brosúrából. Rándított a vállán. — Az én brosúrám arra tanít, hogy tartsd nyitva a tenyeredet. Ha keveset tesznek bele, légy öntudatos és utasítsd vissza. Ha sokat, akkor egyezz ki önma­ gaddal, és ne ugass nagy dolgokról, mert a dohány az alapja mindennek. Amit te itt sóderolsz a tisztességről és öntudatról, az csak smafu. Egy ideje megjátszod az érett és bölcs ifjút, tele magasztos érzésekkel. Hogy oda ne biciklizzek! Ha így folytatod, kifúrod a helyéből a KISZ-titkárt. A nőd előtt akarsz te pózolni, öregem, a vesédbe látok. Összeakadtál végre olyan spinével, aki fütyül a nagy nevedre, meg a hősi múltadra. Most aztán úgy állsz, mint kapus a tizenegyes rúgás előtt. Vetődnél, de nem tudod: jobbra dobd-e el magad, vagy balra. Nyomorult érzés lehet ez, a krapek ilyenkor holtbiztosan beszedi a büntetőt. Mondd: mi az isten csudájának akarod megjátszani magad? Elfigyellek, aho­ gyan ülsz az utóbbi időben az íróasztalod mellett. Olyan komoly pofát vágsz, hogy... Még meghatódik valaki a górék közül, és a kabátodra aggat egy kiváló dolgozó érmet. Te vagy a jövendő új értelmisége, szoros összefogásban a munkás­ osztállyal és a dolgozó parasztsággal. Szocialista embertípus! Nem veszed észre, hogy mindenki röhög rajtad? — Idehallgass, Selejt — mondtam neki — unalmas a dumád! Vannak egyes dolgok, melyek huszonhat éves korára érlelődnek meg az emberben. Például az, hogy előre is tekintsen egy kicsit. Az embernek akadnak marha pillanatai, amikor ha csak egy keresztbetett szalmával is ,de szeretne több lenni, mint amennyi. Lehet, hogy hülye yagyok, de a jövőre vonatkozóan vannak homályos elképzelé­ seim. Ha pléhre csúszok velük, akkor neked lesz igazad. Egy presszó mellett mentünk el, intett, hogy lépjünk be egy kicsit. Bent a konyak és a fekete mellett Mártáról kezdett faggatni. — Doktor, mindig gógyis fickónak tartottalak. Hogyan szédülhettél bele enynyire a nőbe? Sejtem én a te homályos elképzeléseidet. Te a házasság tervét kalapálgatod magadban. Csakhogy a babus nagyobb menő, mint te vagy, félő, hogy nem akarja hozzád kötni magát. Te meg, hülye állat, erre meg akarod változtatni a vizek folyását, ahelyett, hogy elegánsan leköszönnél. — Oltári nagy lélekbúvár vagy, Selejt. Tegyük fel: így van, ahogy mondtad. 18 �Bediliztem, kótyagos vagyok és kész. Az életben naponta követnek el ehhez ha­ sonló ostobaságokat. Elnézően vigyorgott, és a szemembe fújta a füstöt. — Bátyám, nem az itt a baj. Ott a bukfenc, hogy a te páternosztered mindig csak fölfelé vitt. Ha feküdjt vezényeltél, a tyúkok engedelmesen feküdtek. A vak­ véletlen elibéd sodort egy osztályonfelüli csinibabát, aki egy kicsit már nem a te zsebedhez való, de ezt is lefektetted. Atyuska, ez az a pillanat, amikor az ember fent van a legfelső emeleten. Most aztán lépj ki ügyesen a páternoszterből, ne mafláskodj, mert ha még egy percig is hülyéskedsz, a szerkentyű megfordul, és visszafelé siklik veled. Aztán az alagsorig meg se állsz. Máig is úgy érzem, hogy Szekeresnek ezek a pimasz mondatai találóan jelle­ mezték akkori helyzetemet. Igyekeztem a fejtegetéseihez jó arcot vágni, pedig legszívesebben ráborítottam volna az asztalt. Pimaszul élvezte a helyzetet, hogy egyszer végre ő oktathat ki engem, én meg azon törtem a fejem, hogyan szaba­ dulhatnék meg tőle. A hétvégi, rejtekhelyen való tartózkodás sivárnak és unal­ masnak ígérkezett, ezért úgy egyeztünk Mártával, hogy Selejtet valamilyen ürügy­ gyei leteszem, visszautazom és együtt töltjük az estét. A vonat indulásig alig egy órahosszányi idő volt hátra, és a balszélső elállíthatatianul fecsegett. A szerencse végre egy ismerős nőt vezérelt útjainkba, akire nyomban lecsapott. Megegyeztünk, hogy másnap reggel a korai vonattal indulunk haza, és ha valamilyen ok miatt elkerülnénk egymást, nyolc óra tájban a Hordó kis termében találkozunk. A vonat indulásáig hátralevő idő most egyszerre hosszúnak mutatkozott. Sze­ rettem volna valamilyen ajándékot vinni Mártának, de sehogyan sem tudtam ki­ okoskodni, hogy mit. Végül összevásároltam egy csomó hanglemezt a legújabb számokból, és azzal igyekeztem a pályaudvarra. Márta hálás mosollyal nyugtázta a lemezeket, de rögtön megjegyezte: nem lett volna-e jobb Pesten maradnom? Szekeres előtt hogyan számolok el az éjszakám­ mal? — Egyszerűen — feleltem. — Selejt reggel fél nyolckor megérkezik a vonat­ tal. A távolsági busz viszont már hétkor itt van. Tudom, mert legutóbb is azzal jöttem haza. Nos, mi feltűnő van abban, hogy reggel is azzal érkezem? Figyelmesen nézett, aztán megkérdezte: — Szeretsz te hazudni. Feri? — Csak akkor hazudok, ha a helyzetem erre kényszerít. — Nekem hányszor hazudtál? — Kis dolgokban lehet, hogy számtalanszor, de alapvető dolgokban, úgy érzem, egyszer sem. — Felelj nekem erre: ha sohasem kaptál volna meg, tudnál-e még szeretni? — Tudnálak. De azt hiszem, pokol lenne az éltem. Én nem tudom szétboncolni önmagamban a szerelmet testi vonzalomra, és lelki kapcsolatra. De úgy gondolom, ezzel minden normális ember így van. Bólintott és megfogta a kezem. — Igazad van. De a kétféle vonzalomnak szinkronban kell lennie egymással. És én ismerlek annyira, hogy kételkedjem abban, hogy ez nálad is így van. — Ne vádolj. Az ember egyszer csak rájön, hogy sok mindent másképpen kell csinálnia, mint eddig. S az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Elmosolyodott. — Vacsoráztál már? — Tönkretettem a büfészolgálatot a vonatban. Annyi száraz zsemlyét nyeltem, hogy alig győztem ásványvizet inni utána. 19 �— Ezek szerint éhes maradtál. Így semmi akadálya, hogy velem vacsorázz. Megterített a szobában. Valójában nem kívántam enni, de gondoskodásán lát­ szott, hogy készült erre az estére, s a figyelmessége most mindennél jobban esett. Az eddigi futó szeretkezéseim, a lépcsőházakban és kapualjakban zavart körül­ mények között kicsikart, elsietett kis csókok és miniatűr szerelmek mik voltak ahhoz az estéhez képest, amit akkor kettesben eltöltöttünk! Vannak fogalmak, melyeket csupán konvencionális, semmitmondó jelzőkkel tud kifejezni az ember. Ha most azt állítom, hogy tökéletesen boldog voltam akkor Márta mellett, úgy érzem semmit sem mondok vele. Ha az ember életének minden mozzanatát egy szakadatlanul pergő filmszalag rögzítené, a visszafelé pergetett filmet annál az esténél mindig megállítanám. Késő éjszakáig felvoltunk: végighallgattuk az új lemezeket. Volt köztük egy tangó: szentimentálisan szomorkás alt hang dúdolt az őszi mezőkről és a sze­ relemről, azt a lemezt újra feltettem és táncra kértem. — Vesd le a cipőd — kuncogta, amikor rá se hederítettem a tiltakozására —, meghallják odalent. Mezítláb táncoltunk a parketten, hangtalanul és összesimulva. Mulattatta a komikus helyzet és kötekedve kérdezte: — Mondd meg őszintén: ilyenkor mire gondol egy férfi? — Arra, hogy örökké tarthatna ez a lemez. — Megunnád. — A lemezt lehet, de téged soha. — Nagyon kívánsz? Szorosabban magamhoz vontam. — Úgy érzem, megőrülök érted. A lemez hirtelen vad csacsacsába csapott át. Elengedett és leállította a zenét. — Figyelj rám — mondta oktató hangon. — Az emberi szervezetet alkotó anyagok hatvanöt százaléka víz. Az izmok 75—80 százalékban vizet tartalmaznak. Akarod tudni, miből áll az emberi test? Oxigénből, szénből, hidrogénből, nitrogén­ ből, mészből. Aztán a többi anyagok. Foszfor, klór, fluór, kén, nátrium kálium, magnézium, van. Te ezekbe az anyagokba vagy szerelmes. — Lehet — feleltem. Egyszer elég illuminált állapotban a Képtárban kóvá­ lyogtunk. Mutattak egy képet, amelynek a hozzávetőleges ára hallatán felakadt a szemünk. Miből állt az a kép? Ha jól meggondolom, csupán néhány négyzetméter vászonból, s egy pár kiló okkerből, égetett sziennából, karmin világosból. Akkor megtanultam, hogy ne a primitív anyagot tiszteljem, hanem azt az erőt, ami egy­ séges és fegyelmezett rendszerbe kényszeríti a mozgást, életet lehel beléje. S ezt nem tudod megcáfolni sajátságos materializmusoddal. — Le akarlak beszélni arról, hogy ennyire szeress. — Leült a pamlag szélére, és komoly hangon folytatta: — Amióta téged ismerlek, szüntelenül harcban állok önmagammal. Szívem, te túlságosan eluralkodsz felettem, s ha ezt továbbra is tűröm, egyikünkre nézve sem lehet jó vége. Melléültem és átkarolva kértem, hogy hallgasson, hagyja most ezeket a gon­ dolatokat, de megrázta a fejét. — Vannak dolgok, Feri, amelyekről beszélni kell. És jobb nem halogatni eze­ ket a témákat. Nyár közepén, amikor a Margitszigeten együtt töltöttük azt a napot és hazakísértél, a búcsúzásnál nagyon kedvetlennek láttalak. Emlékszem, arra kér­ tél, hogy másnap még egyszer találkozzunk. Én akkor azt feleltem, hogy nem ígérhetem, s talán egyszer meg is fogom mondani, miért. Aztán azon az októberi estén, amikor kiikocsiztunk a városból... Akkor talán el is mondtam volna, ha engedsz szóhoz jutni. Feri, amikor én nyáron szabadságon voltam, megkérték a kezemet. Ne hibáztass, hogy eddig komolyan nem beszéltem erről. 20 �Igent mondtál? — Nemet se mondtam. Gondolkozást időt kértem, ami hamarosan lejár. S ha igent mondok, egy héten belül állást kapok Pesten, és feleségül vesz egy orvos­ professzor, akinek a kutatásait az egész világ figyelemmel kíséri. A torkom elszorult, de fegyelmezetten kérdeztem: — Szereted azt az embert? — Csodálom őt és jólesik a hiúságomnak, hogy szeret. Olyan férfi, akinek élettársául szegődni nem kis dolog. Önzőnek, karrieristának tartasz? Hidd el, nin­ csenek olyan reményeim, hogy valamikor madame Curie lesz belőlem. De egy szür­ ke körzeti orvosnál mindenesetre több. Milyen perspektíva áll itt előttem? Kinyi­ tok reggelenként, akár a boltos és délután bezárok. Tudom, hogy most a gyógyí­ tás magasztos küldetésére gondolsz. De én nem így akarok gyógyítani! Naponta beadok húsz-huszonöt injekciót, legtöbbnyire olyat, amit még az elődöm szokta­ tott meg a betegeimmel. Aztán lótok-futok, tanyákra kocsizom kificamodott bokákat helyretenni, himlőt és kanyarót gyógyítani, s alig teszek többet, mint egy tapasz­ taltabb felcser, vagy a mondabeli doktorbácsi, aki adomákkal gyógyította a bete­ geit. Ha szülést jeleznek, annyi a dolgom, hogy kihívom a mentőkocsit, egy komp­ likáltabb foghúzásnál beutalom a pácienst a szájsebészetre. Sokszor olyan nevetséges dolgokkal vernek fel álmomból, hogy nem tudom: sírjak, vagy haragudjak-e? De praxisom első haláleseténél olyan tehetetlenül álltam, mint egy háromhónapos medikus, mert még műszereim sem voltak, hogy segítsek a szerencsétlenen. Én dolgozni akarok, Feri. De tágabb és bátrabb horizont alatt, olyan területre merész­ kedni, ahol még kevesen jártak. De ehhez férfi kell: társ, akinek a karjába lehet kapaszkodni, akire fel lehet nézni, de egyszersmind azzal az érzéssel, hogy neki is szüksége van rám. Érzem, hogy itt hamarosan megfulladnék. Az emberre las­ san rárakódik, rákövesedik a kisvárosi élet, akár a guanó, s ez alatt a láthatatlan páncélzat alatt minden kipusztul, ami valaha merésznek és szépnek ígérkezett. Bocsáss meg, de ezeket el kellett mondanom neked, mert e pillanatban te állsz legközelebb hozzám. Jogod van ismerni a terveimet és kötelességed, hogy segíts. Még ha önzőnek tartasz, akkor is. Hosszú csend támadt szavai nyomán. Egyszerre mintha mérhetetlen távolság­ ra kerültünk volna egymástól. De míg magambaroskadva hallgattam, hirtelen vál­ lamon éreztem sima és forró karját. — Ne hidd, hogy a választásom könnyű lesz. Életemben először fordul elő velem, hogy nem tudok a józan eszemre hallgatni. Arató türelmetlen levelekkel ostromol. Bárki más boldogan nyújtaná feléje a két kezét és én is, ha nem sze­ retnélek. Hónapok óta úgy érzem magam, mintha házasságtörésben élnék. Tudva tudom, hogy életem leggyalázatosabb helyzetébe kerültem. Minden neki írt leve­ lemmel megcsallak téged és minden csókunkkal, amit veled váltok, megcsalom őt. Lefejtettem magamról a karját. — És mikorra várható a boldogító igen? — Nem tudom. A telet még mindenképpen itt töltöm. Arató december végén többhónapos külföldi útra indul. Megpróbálom tavaszig elodázni a választ. Egy hosszú telünk lesz ahhoz, hogy megbeszéljünk mindent. Egy hosszú tél! Tudom, hogy ha időt nyerek, a csatában a professzor marad alul. Nem, professzor úr, ilyen könnyen nem hagyjuk legyőzni magunkat! Azt hiszem, életemben akkor találkoztam először össze a féltékenységgel. Egyszerre kitört belőlem a zsákmányát féltő vadállat, és durva kezekkel rántottam magamhoz Mártát. Megfenyegettem, hogy ha elhagy, megölöm. Azt hittem sírni fog, komédiázni kezd, jelenetet rendez. Egyiket sem tette. Nézett rám vizsgálódó szemekkel, és sajnálkozva mondta: — Te őrült, te szánnivaló fenegyerek. Őszinte vagyok hozzád, s erre tombolni kezdesz? Hol marad a jómodorod, amit megfogadtál? És az a híres, nagy önbizal­ mad? Ne hidd, hogy engem fenyegetésekkel más elhatározásra bírhatsz. 21 �Ki tudja, mit mondok neki még akkor, ha szelíden a számra nem teszi a te­ nyerét. A fenevadak ketrecébe lépő idomárok tudnák olyan magabiztosak lenni, amilyen fölénnyel leszerelte újabb és újabb támadásaimat. — Boldog vagy velem? — hajtogatta. — Köszönd a sorsodnak mindezt, és ne kérdezz minduntalan. Be kellett látnom, hogy erősebb nálam. A kilátástalan, meddő vitáktól, és az ölelkezéstől kimerülten aludtunk el egymás mellett. Azon az éjszakán elhatá­ roztam, hogy ha hegyeket kell megmozgatnom érte, akkor is a feleségem lesz. Nem sejtettem még, hogy párna helyett acélsínek vannak a fejem alatt, és a bal­ sorsom gyorsvonati sebességgel száguld felém. REJTEKHELYEN (27.) Minden, ami azután az éjszaka után következett, megnyitotta életem legsöté­ tebb, legádázabb korszakát. Meggyőződéssel vallom, hogy az emberiség sokadalmában sohasem voltak még tükörsima életpályák. Önmagunkban hordozzák a hibák magvát, s csupán akara­ tunkon, emberségünkön múlik, hogy hibáink mekkorára nőhetnek bennünk. Bárki, a legmagabiztosabban járó ember is eljuthat olyan buktatóhoz, amikor a simának, és biztonságosnak hitt utat kicsúszni véli maga alól. Tántorogni és buk­ dácsolni kezd, mint a szakadék szélére keveredett hegymászó és fűbe-bokorba fo­ gódzva igyekszik visszanyerni egyensúlyát. Élet-halál küzdelem ez, néha a szó legteljesebb értelmében. És százszor jaj annak, aki felé nem nyúlnak kezek, vagy aki nem veszi észre a feléje nyújtott kezeket, és magára marad ebben a küzde­ lemben. Hajnali három óra körül Márta felriadt, és engem is felébresztett. — Drágám, menned kell. Nem várhatod meg, míg kivilágosodik. — Vasárnap? — Megnézlek benneteket — mosolygott. — Nagy leszel? — Attól függ, mennyire őriznek majd. Szeretnék nagyot játszani. — Érezd magad előtt a célszalagot. Akkor neked minden sikerül. — A célszalag te vagy. És én kitartó futó vagyok. Tudod, milyen tuti lenne nappalra is ittmaradni nálad? — Még csak az kellene! — Emberek jönnénék-mennének az utcán, a lépcsőn. Mindenki szaladna a dol­ ga után, mi meg fütyülnénk az egész világra. Lábujjhegyen járnánk a padlón, és senkinek sem nyitnánk ajtót. — Ha jól imádkozol a sorsodhoz, talán egyszer ezt is eléred. De most már készülődj. Kinn az utcán sűrű pelyhekben esett a hó; virradatig a vasútállomás váróter­ mében húztam meg magam. Mártára való tekintettel nem akartam a szállóba éjnek idején becsörtetni. Tudtam, hogy reggel menthetelenül Selejt fülébe kerülne a dolog, s aztán vasárnapig lenne mit hallgatnom a fiúktól. A néptelen váróterem világítása a légoltalmi elsötétítések idejére emlékeztetett. Ledőltem egy padra, és később arra ébredtem, hogy beszólt egy vasutas: az öt harmincas gyors, Pest felé, bejár az első vágányra. Álmosan pillantottam ki a kavargó hóesésbe. A gyors­ nak alig volt két-három felszálló utasa. Már mozgásban volt a szerelvény, amikor egy futó alak az utolsó pillanatban fellépett a kocsisor végére. Egy pillanatra az az érzésem támadt, mintha a futó alakban Szekeresre ismertem volna. Selejt futá­ 22 �sában van valami jellegzetes, kiszámíthatatlan kacsázás, mellyel rendszerint be szokta csapni az ellenfeleit is. Persze, az álom és ébrenlét határán az ember haj­ lamos fantasztikus elképzelésekre. Fél nyolckor, amikor befutott a vonat és le­ ugrott róla Selejt, már el is felejtettem az egész hajnali képzelődést. Szekeres nekem tapadt, hogy az egész vonatot tűvé tette értem. Mivel jöttem, hol csámborogtam? Közöltem vele, hogy az autóbusszal érkeztem, mire elhúzta a száját. — Te is züllöttéi? Nagyon tré színben vagy. — Na, te aztán egy szót se szólj! — Nem találkoztál menet közben valamelyik góréval? Rohadt dolog lenne magyarázkodni, hogy miiért jöttünk külön-külön. — Hülye vagy? Együtt érkeztünk, ez csak világos. Nem sokkal később lejelentkeztünk a gyárban a főnök előtt. Jó hangulatban hallgatták, hogy pesti haverjaink harapnak a dohányra, de Domján rögtön hozzá is tette: — Ne feledjük az aranyszabályt, hogy önmagunkban bízhatunk legjobban. Hány góllal kellene győznünk, ha netalán az ellenlábas is megszerzi a két pontot? — Legalább annyival, mint ők — mondta Fábián. A diri feketét főzetett, szendvicseket rendelt, aztán intézkedett, hogy a War­ szawa vigyen bennünket a fiúk után. Szombatiné csodálkozva figyelte a nagy fel­ hajtást, és elismerően súgta oda a titkárságon: — Doboska, úgy bánnak magukkal, mint valami külföldiekkel. — Ha kikapunk, valóban külföldiek leszünk — vihogott Selejt. — Tudja maga, mit jelent az, hogy győzelem vagy Szibéria? — Magára rá is férne egy kis Szibéria. — Magával azt is kibírnám — felelte szemrebbenés nélkül a balszélső. Kora délelőtt már kinn voltunk a rejtekhelyen. A fiúk a nagy medence körül futkároztak. s érkezésünk láttán abbahagyták az edzést. Megtartottuk az élmény­ beszámolót Tarlósi és Jámbor részére is, de itt már nem reprezentálgattak nekünk. A Mester egy-kettőre átöltöztetett bennünket. — Pesten is így bolondozik az idő? — kérdezte Hipó. — Ott is esett a hó? Egymásra néztünk Selejttel, és egyszerre mondtuk: — Esett. — Esett az apátok... — Tusi a tonapapucsával fenékberúgta Selejtet. — Egész Nagy-Budapest területére derült, száraz időt jelzett a rádió. — Tudja a franc! — nevetett Selejt. — Ott ha esik is, rögtön elolvad. De va­ lami esett. — A tantusz a villamosban — mondta Hipó. — Faltatok, bitangok, meg vedel­ tetek, az eget is nagybőgőnek néztétek. Ráztátok a rongyot a köz dohányán. Mi meg jógyerek módjára aludni mentünk nyolc órakor és kukoricaszemekkel malmoz­ tunk a padlón, mert a Főparaszt még a zsugákat is összeszedte. — Szép kilátások. Hát kaja? — Az van rogyásig. De ez a steril környezet kezd kiborítani. Második napja vagyunk itt, de már elegem van az egészből. Ami az előző napi elmaradt edzésünket illeti, Jámbor derekasan bepótoltatta velünk. Dél felé nyoma sem volt a hónak, a sár viszont bokáig ért. Lógott a nyelve valamennyiünknek, mire asztal mellé kerültünk, s úgy zabált a társaság, mintha még életében nem evett volna. Délutánra végképp elromlott az idő. A reggeli ha­ vazás után rázendített az eső, s a tervezett könnyű mozgásból semmi sem lett. Tarlósi, hogy tétlenül ne maradjunk, egy földszinti hodályba terelt bennünket, és 23 �brosúrákkal felszerelve sportszemináriumot akart tartani, de mire észbekapott, Zimán, Wernitzeren és Pintéren kívül mindenki kiszökdösött a teremből. Mint utóbb kiderült, Zimonyi is csak azért felejtkezett ott, mert az első pillantaban el­ aludt. — Ez a Főparaszt teljesen kikészíti az idegeimet — fújtatott odakint Hipó. — Ideiküldilk, hogy gondja legyen a kajára meg a szállásra, erre ő blablázni kezd és nem veszi észre, hogy még olvasni sem tud értelmesen. Később utánunk jött Jámbor és kérlelni kezdett bennünket, hogy ne bab­ ráljunk ki az elnökkel, illendőség is van a világon. — Allergiásak vagyunk a süketeléseire! — fakadt ki Tusi. — Jelentse be a vezetőségnek, hogy undorunk van tőle. Egyszerűen nem tudjuk lenyelni őt se ostyá­ val, se ostya nélkül. Az egész csapat felzúdult erre, Jámbor elkeseredetten csitított bennünket. Ha jól meggondolom, talán nem is Tarlósi ellen voltunk annyira, csupán az elmúlt hetek idegfeszültsége robbant ki belőlünk. Olyanok voltunk, mint a feldühödött darazsak: mindegy volt, hogy kit, csak valakit összeszúrkálhassunk. Lefekvéshez készülődtünk, amikor váratlanul befutott a vállalati kocsi Fábián­ nal. Bevonult Jámborék szobájába, és sokáig tárgyaltak valamiről. Reggel az edző szokatlanul korán beszólt a szobákba, hogy a földszinten gyülekezzünk. — Mi ez? — kérdeztem Hipótói csodálkozva. — Különleges világnap — mondta a középhátvéd. — A macska belerondított az aludttejbe. — Erőltesd meg magad és beszélj értelmesen. Hárman voltunk a szobában: rajta kívül Szekeres meg én. A többiek mosa­ kodni mentek. Hipó Selejtre nézett, aztán széttárta a karját. — Ronda dolog, ha az ember kiugat valamit, dehát itt egymás között vagyunk. Csütörtök reggel, amikor leraktak bennünket, megkaptuk a dumát jobbról is, balról is. Minden eddiginél fontosabb mérkőzés, abszolút erőnlét, esténként korai lefekvés. Négynapos teljes szüzesség. Nézzétek, én rendes körülmények között köpök az ilyesmire, de most belátom, hogy a góréknak igazuk van. Nem lehet hülyéskedni ilyen derbi előtt. Erre az a két féltékeny marha kilógott éjszaka a vá­ rosba, és csak hajnalfelé jöttek haza. — Hordós? — Hordós meg Zima. Hordósnak betette valaki a fülébe a darazsat, hogy idegen kutya ugat a kertek alatt. Zimonyi meg vitte a motorján. No, nem feíebaráti szeretetből, nyilván neki is kedvére való volt egy kis terven felüli nászéjszaka az Icájával. De az ürgék nem voltak mázlisok, mert visszafelé találkoztak a rend­ őrökel. A hekusok szőröztek a stopplámpa miatt, Zimáék meg pofáztak velük. Erre ugrott egy betétlap, másnap telefon a gyárba, könnyű elképzelni a dolgot. Hát így állunk jelenleg az Úr színe előtt. Ezért jöhetett este Fábián. Lenn a raportnál Jámbor és Tarlósi gondterheltnek látszott. Az elnök hátra­ tett kezekkel járkált közöttünk, kopasz fejebúbját minden pillanatban végigsimítva egy kétes tisztaságú zsebkendővel. — Kérem, fiúk, figyeljenek rám, — kezdte fáradt hangon Jámbor. — Azért hívtuk össze magukat, mert komoly kérdést kell tisztáznunk. Azzal, hogy idehoz­ tuk a csapatot, az egyesület vezetősége a lehető legtöbbet kívánta megtenni a felké­ szülés érdekében. Mi komolyságot, egy kis lelkiismeretet és fegyelmet kértünk ma­ guktól. Sajnos, az a látszat, hogy nem így történnek a dolgok. Alapos gyanú me­ rült fel, hogy tegnapelőtt éjszaka a játékosok közül valaki vagy valakik engedély nélkül eltávoztak. Úgy érzem, nagyon sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg ön­ magunkat, ha megpróbáljuk tisztázni őszintén a dolgokat. Tudják, hogy apró- 24 �cseprő stiklijeikben nem egyszer a védőjük voltam. Ha itt-ott nehezen is, de nagy­ jából sikerült a csapat és a vezetőség összhangját arra a közös nevezőre hoznunk, amit emberségnek neveznek. Itt most nem kevésről van szó: a csapat és az edző egész évi munkájának eredménye van mérlegen. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy komoly veszély fenyegeti a holnapi szereplésünket. Önök közül egy vagy több személy hibát követett el, és azt csak úgy kísérelhetjük meg rendbe­ hozni, ha segítenek ebben. Nos, tehát önöké a szó. Csütörtökön éjszaka melyikük hagyta el engedély nélkül az épületet? Hipó mellettem állt a falnak támaszkodva, és mozdulatlan szájjal súgta: — Zavaros a dolog, nem tudom rendezni az egyenletet. A játékosok közül ki a tornapapucsát bámulta, ki egymásra meredt értetlenül. Hordós és Zima a pingpongasztalon ültek, de lapították, és elnéztek az edző feje fölött. Jámbor várt egy darabig, aztán végighordozta rajtunk a tekintetét. Tarlósi elérkezettnek látta az időt, hogy ő is közbeszóljon: — Miért hallgatnak? Adányi, hol járt csütörtökön éjjel? — Balatonbogláron, a nénikémnél. Álmomban. — Hipót elöntötte a pulyka­ méreg. — Nem tudom felmutatni a vonatjegyet. Mondja már, elnök sporttárs, minek néz maga engem? Tarlósi arca bíborszínű lett, de lenyelte a haragját. — Tutsek — intett a jobbszélső felé —, halljuk, nyilatkozzék maga. — Egész éjjel aludtam, mást nem mondhatok. — Wernitzer? Pintér? — Fájt a fejem. — Figaró akaratlanul is vigyázz-állásban felelt a kérdésre. — Éjféltájban átmentem a szomszéd szobába és tablettát kértem Kisstől. — Így volt — bizonyított Horváth —, Kiss azt mondta, amikor fölvert bennün­ ket, hogy hülye baka, és két antineuralgikát adott neki. Kiss II. vigyorogva tette hozzá: — És egy lényeges dolog. Lelkére kötöttem, hogy vízzel vegye be. Többen felröhögtünk erre, Tarlósi rágyújtott, de a keze remegett. — Juhász, maga is aludt? Dumás megrántotta a vállát. — Szúrt a lópokróc és reggelig ábrándoztam. Egy olyan egyesületről, ahol rendes paplant adnak, és nem mószerolják az embert. Jámbor megelégelte az elnökkel való szemtelenkedést, és erélyesen közbeszólt. — Hát jó — mondta komolyan —, látom, nem megyünk semmire. A további kellemetlenségeket önmaguknak köszönjék. Ekkor váratlanul előlépett Selejt, és érthetetlen idegességgel támad Zimáékra: — Most mire jó ez a barkochbázás? Ha lógtatok, mondjátok meg, ne az egész csapat igya a levét. Zimonyi és Hordós, erre természetesen bevallották, hogy ők voltak a renitenskedők. Jámbor nem csinált különösebb patáliát, csak ennyit mondott: — Amíg az ügyükben döntés nem történik, az edzésen kötelesek résztvenni. Az egész csapat olyan lett az eseményekre, mint a felbolygatott méhkas. A teremből kifelé jövet, Hipó szántszándékkal Selejt mellé sodródott, és kiköpött a balszélső lába előtt. — Tudod, mi vagy te? Ganéj alak. Az vagy. 25 �— Ne marhulj — védekezett Selejt —. hiszen jót akartam. — Akkor sürgősen kotródj másik szobába. Aztán majd gondolkozz el azon,, hogy mi lesz a sorsod, ha Zimonyiék holnap kimaradnak a csapatból. Fönn a szobánkban, mely a szállói viszonyokhoz hasonlóan, négyünk számá­ ra volt berendezve, Selejt csakugyan összeszedte a holmijait és kifelé indult. — Állj meg! — szóltam rá. — Bedilliztetek, vagy mi az atyaúristent akartok ezzel a marakodással? Nincs jobb dolgotok? — Undorom van az olyan alakoktól, akik mások hátán keresztül akarnak bejutni a mennyországba! — acsarkodta Hipó. Hiába csillapítottam, feldúltan hadonászott, és a végén alaposan összerúgtuk a patkót. Zima tehetetlenül hallgatta a vitát, néha megpróbált közbeszólni, de meg se hallgattuk. — Én voltam a hülye — hajtogatta —, ha nem hozom el a motoromat, most nem ölnénk egymást. A reggeli incidens a délelőtti edzés hangulatára is alaposan rányomta a bélye­ gét. Fásultan és kedvtelenül mozogtunk, akár a bábok. Bizalmatlanul és gyana­ kodva figyeltük egymást. Tréning közben megjött az autóbuszunk. Nem tudtuk, kik jöttek vele, mert akkor pontosan az épület mögött szaladgáltunk. Alig tíz perc múlva hívatták Zimát. — Kezdődik, — szűrte a szót, fogain keresztül Hipó és Hordósra nézett. A balfedezet sápadt volt és siralmas képet vágott. Zima csak órák múlva került elő, amikor már a szobánkban ültünk. Hordós is ott várt rá. — Menjek? — kérdezte. Zima tagadóan intett, és úgy ült az ágya szálán, mint aki megnémult. — No, mi van már? — sürgettem. — Beszélj. Végigsimított a homlokán, és a keze remegett. — Most már magam sem tudom, mi van. Srácok, itt valami oltári disznóság történhetett. — Hát nem a csütörtöki lógás miatt van a felhajtás? — De, látszatra amiatt. A többieknek nem is szabad tudni az egészről, ezt külön kihangsúlyozták. Domján és Fábián kezdett farigcsálni, hogy mikor indul­ tunk, mikor értünk vissza? És hol jártunk, ki látott bennünket? Két nyomozó is van velük. Az egyik előállt és egyből azt kérdezte, hogy a szállóban mit kerestem? Mondtam, hogy felmentem a szobánkba a sálamért, meg egy tankönyvemért. Erre aztán vége-hossza nem volt a faggatódzásnak. Melyik ajtón mentem be? Mutassam a kulcsaimat. Akár a piócák. Itt vagy betörésről, vagy lopásról lelhet szó. Úgy nézett rám a szobában mindenki, akár egy leprásra. Domján a folyosóra is utánam jött azzal, hogy ha elhallgattam valamit, az őszinteség még nem késő. Ha rám­ sütnek valami disznóságot, ki se tudok mosakodni belőle! — Hülye vagy! — mondta Hordós. — Az se tudjuk, mi történt. Hipó rögtön elment, hogy a sofőrtől megpróbál érdeklődni az eseményék felől. Csakhamar visszatért. — Rohadt a helyzet, srácok. A szállóban megfújták a gondnok kazettáját az ét­ kezési lóvéval együtt. Csak olyan hapsi tehette aki ismeri ott a dörgést. Nem hagyott nyomot maga után. Meg aztán nem is vették észre rögtön, s mire a hekusok kijöttek, már össze-vissza volt fogdosva minden. — Mennyi dohányt vittek el? — kérdezte Hordós. — Úgy négyezer körül. — Kik voltak bejáratosak a gondnokhoz?' — Okos vagy! — támadtam rá. — Mindnyájan. Nincs nap, hogy valamiért be ne mennénk hozzá. Az én ujjlenyomatomat éppen úgy lekaparászták az ajtóról, akár Zimonyiét, vagy Hipóét. Vagy akárkiét a szállói melósok közül! 26 �Néztünk egymásra hárman. Hordós már vigyorgott, a zivatart távozni látta felöl. — Most mi lesz? — kérdezte Hipó. — Kihallgatás a rendőrségen — feleltem neki. — Napjában háromszor-négyszer. Álmodból is arra ébredsz, hogy rádkiáltanak: hová tetted a négyezer forintot?' — Attól, hogy Pesten lébecoltatok, még tőletek is megkérdezhetik! — kaffantott rám. — Titeket smirgliznek majd, az ürge meg lapít a borravalóval — szögezte le Hordós. — Engem? — állt fel az ágyról Hipó. — Úgy itthagyom ezt a koszos kuplerájt, hogy még emléket se hagyok magamról. Nem zárták el rendesen a pénzt? Ellopták? Hát akkor ellopták. Nekem ne tegyen senki még célzást se, mert ha bepörgök, szét­ lökök a figurák között. A szobában hagytam őket, és siettem megkeresni Szekerest. A fickó Dumásékhoz költözött át s amikor kihívtam, hogy beszéljek vele, Hipó modora ellen kezdett méltatlankodni. Idegesen rászóltam, hogy most hagyja ezt, jöjjön velem oda, ahol nyugodtan beszélhetünk. — Itt miért nem mondhatod? — csodálkozott. — Hát hová menjünk? — Eredj előre a WC-be, én majd utánad megyek. — Te... nincsenek neked ferde hajlamaid? — pimaszkodott, de amikor meg­ tudta. hogy miről van szó, elhagyta a nevethetnékje. — No, de édesapám, a szálló­ ban hatan lakunk focisták — érvelt —, melós meg száznál is több. Föltétlenül focistának kellett lennie a pasinak ahhoz, hogy elvihesse a dohányt? — Tudhatod, hogyan vélekednek rólunk. Ami Zimát illeti... Nézd, ilyen esetben rögtön belekapaszkodnak az ipse múltjába. — Hát igen — mondta könnyedén. — Apropó: Zima. Mondd csak őszintén: ha végig gondolsz Zima egész életén... no, persze ez csak amolyan eszmefutta­ tás ... De olyan hihetetlennek tartod? — Azt, hogy ő vitte el a dohányt? — Ne idegeskedj. Gondoljuk csak végig nyugodtan a dolgokat. Fiatalkorú bűnözőnek lenni már egymagában véve nem jelent erkölcsi megalapozottságot. Mondjuk, hogy tévedett a fickó, nem volt gyerekszobája. Galeribe került, ahol jégre vitték, megszoktatták vele a pénzszerzés könnyebbik módját. Ekkor az tör­ tént, ami a szocialista tanmesékben történni szokott: valamelyik jószívű funkcis bevitte a gyárba a kölyköt, prédikált neki az őskommunizmusról, meg a világbéké­ ről. Erre a srác könnyek között megfogadta, hogy becsületes tagjává válik a tár­ sadalomnak. Egy kicsit sematikus mese, nem? — Zima jóravaló, rendes tag. Szobatársunk és haverunk, nem hagyhatjuk a pácban. feje — Persze. Mindaddig, míg nem a mi bőrünkre megy a játék. De mi biztosít­ hat ezek után arról, hogy nem arra megy? Itt okosat csak azzal tehet az ember, ha hallgat és kivárja a dolgok alakulását. — Ezek szerint hagyjuk egyedül kapálódzni azt, akinek ellene szólnak a sze­ rencsétlen körülmények és örüljünk, hogy nem mi vagyunk a szórásban? — Nyersen fogalmazol, Doktor, de pontosan. Szerintem véletlen körülmények nincsenek. Egy tag. aki szépítem akarja a múltját, és azt se tudja, hogyan stréberkedjen a górék előtt, csak úgy baráti szívességből kilóg az ablakon, amikor tudja, hogy ez mivel jár? És véletlenül pontosan akkor téved a tetthelyre, amikor a pénz eltűnik? Na és a magyarázat a tankönyvről, még a sálról. Egy kicsit sántít, nem? Atyus, vannak emberek, akikből időnként fel-feltör a múltjuk, bárhogyan szeretnének szabadulni tőle. Belekerülhetett ő olyan dalba is, hogy szorították vala­ 27 �honnan a dohány miatt és odanyúlt, ahol talált Na, bumm, mi történt? Hányan lopták már ebben az országban, mégis itt vagyunk. Nem az a tolvaj, öregem, aki lop,, hanem az, akit rajtakapnak. A lényeg nem abban van, hogy lopott-e Zima, vagy sem. Abban, hogy ki tudja-e mosni magát. Ha nem, akkor köszönje az ügyet­ lenségének. Mi történhet? Egy kicsit megcirógatják, és az egyesület szép simán befizeti a kasszába a lóvét. Volt már példa ilyesmire, nem is egy. Míg ezeket elmondta, egyre nagyobb gyűlöletet kezdtem érezni iránta. Ha én most el. akarnám mesélni a stiklijeimet, melyeket életemben elkövettem, sorolhat­ nám őket. Benne voltam apróbb disznóságokban, számoltattam el jogosulatlan úti­ költségeket, napidíjat. Segélyeket kértem és kaptam olyan mesék alapján, me­ lyeiket másoktól meg se hallgattak volna. Ha az emberbe belebújik az ördög és csinálni akar egy görbe napot, mindig meg tudja kártyázni, hogy pénze is legyen hozzá. De akárhogyan is, azt a láthatatlan határvonalat mi a kisebb saélhámosságokat a nagyobb disznóságoktól elválasztja, mindig éreztem magam előtt. S mind­ az, ami akkor történt, láttam, hogy túl van a stiklik határán, s valahol ott tart, ahol a becsület és becstelenség határvonalát sejtettem. Ránéztem Selejt kifejezéstelenül vigyorgó arcára, és ennyit mondtam neki: — Ganéj tag vagy te, Selejt. Most már látom, Hipónak van igaz. — Te meg szentimentális ló vagy! Meghallgatod a jóságos Mikulás meséit, és könnyekre fakadsz. Egyet ne feledj: a kloákába mi is bekerülhetünk és ott egy­ másra vagyunk utalva. Ha kiderül, hogy szétcsámborogtunk, mi is megnézhetjük magunkat. — Rettenetesen előrelátó vagy, ha rólad van szó! Látod, eddig eszembe se jutott megkérdezni az alibidet. — Cserébe én sem kérem a tiédet. Egyezzünk meg abban, hogy este tízig a Mátyásiban voltunk, utána anyádnál aludtunk. Világos? — Világos. Jó lett volna alaposan képentörölni, s magam sem tudtam, miért. Intettem neki, hogy húzza el a csíkot, s addig elő se jöttem, míg a lépései el nem haltak a folyosón. Aznap délután sorra kihallgattak bennünket, szállóbelieket először Pintért és Wernitzert. majd Szekerest, utána Hipót és legutoljára engem. A kiskatonák éktelenül be voltak gazolva, és rövid ideig tartó jelenésük után rögtön sza­ ladtak hozzánk. — Mi a dörgés, ugrifülesek? — kérdezte tőlük Hipó. — Valami dohányt keresnek rajtunk — verejtékezte Pintér. — Hová tettétek a pénzt, disznók? — förmedt rájuk Hipó. — Ezt tanultátok a Néphadseregben? — Ne marháskodj — kérlelte Zima —, ez nem játék, srácok. Itt halálosan komoly dolgokról van szó. — S mindez egy nappal a derbi előtt. Olyan oltári jó lesz a hangulat holnapra, hogy elbukjuk a meccset, s az nem szaros négyezer forintba kerül. — Legalább sorra szedjük a fegyveres testületeket — mondta akasztófahumor­ ral Wernitzer —, ma lejátszunk a Dózsával, holnap a Honvéddal. Nevettünk rajta, csak Zima nézett komolyan maga elé. — Marha katona! — mondta Wernitzernek, és kikergette őket a szobából. Addigra azonban szállin­ gózni kezdtek a csapat többi tagjai is. Félórába se került, mire mindenki megtudta a felhajtás okát. A másnapi találkozó izgalmait háttérbe szorította az új esemény: a górék szobájából előkerülő delikvensek alig győzték élményeikről beszámolni. Az oltári zűrzavarnak Jámbor vetett véget, aki idegesen berontott, és a szobájába parancsolt mindenkit. — Mester, ha ez a mószerolás sokáig tart, a fiúk kiborulnak — mondtam neki. — A hétfői napot megvárhatták volna vele. 28 �— Ezt ne nekem mondja — felelte harapósan. — Beszéljenek röviden odabent, és főleg őszintén. — Az egész ganéj ügyről semmit se tudunk. És ezt egy röpgyűlés formájában is megtudhatták volna tőlünk. — Ne okoskodjon, Dobos. Ez rendőrségi ügy. Sajnos, pont a legrosszabbkor. De van olyan dolog is a világon, amiről maguk sokszor megfeledkeznek, pedig az. még a bajnokságnál is fontosabb. — Mi lehet most a bajnokságnál fontosabb? — A tisztesség — fordult vissza az ajtóból. — No, ez is bepörgött! — jegyezte meg Hipó. Nemsokára hivatták őt. — Ne majrézzatok! — tért vissza hamarosan. Az egyik hekus haver, még a Dózsából ismerem, Bánikútinák hívják. Úgy látom, már ők is únják a banánt. Valóban Bánkúti volt az egyik rendőrségi ember: már annak idején is főhad­ nagyként focizott a Dózsában. Azt hittem, hogy nagyképűen magázni kezd, de a régi baráti hangon üdvözölt, és a várt keresztkérdések helyett azzal kezdte a be­ szélgetést, hogy sokat olvasott rólam mostanában és szurkol nekünk, hogy meg­ nyerjük a bajnokságot. Sohasem szerettem a dózsásokat. mindig ellenszenvet éreztem a lila mez láttán, de Bánkúti finom észjátéka mindig imponált nekem. S abban a fehérre meszelt falú, kopár szobában úgy éreztem, ismét ellenfelek vagyunk, csakhogy ezúttal a játékot ő irányította. — Mióta játszol az egyesületnél? — kérdezte. — Január elején kerültem ide. — Dunaújvárosból? Nem, a Spartacustól. Dunaújvárosban az azt megelőző szezonban játszottam. — Vannak régebbi barátaid is az egyesület játékosai között? — Akadnak. Például Adányi, Juhász. Tutsek. — Zimonyi? — Ő NB I-ben nem játszott, korábban nem ismertem. — Ti ugye, négyen: Adányi, Szekeres, Zimonyi és te, közös szobában laktok a munkásszállóban? Bizonyára ismered az ügyet, ami miatt itt vagyunk. Unalmasak voltak a kérdései, szórakozottan felelgettem rájuk. Rutinos játékos voltál, Bánkúti, de igazi klasszis nyomozónak nem leszel. Figyelmesen rámnézett, aztán megjegyezte: — Te olyan ember hírében állsz, aki gyakran szoktál kölcsönökkel segíteni másokon. — Ez is rajta van a káderlapomon? Hát akkor szoktam. Miért? A dohánynak mindegy, hogy kinél van. — Minket most az érdekelne, hogy van-e a környezetedben olyan, aki gyak­ rabban szokott kölcsönöket kérni? — Bevallom, nem vezetek könyvelést az ilyen dolgokról. A nyomozás során tudomásunkra jutott, hogy a szállói szobából egy ízben neked is veszett el pénzed. Megfelel ez a valóságnak? — Nem! Azazhogy... — és eszembe jutott, hogy egyszer zákányos fejjel való­ ban veszítettem el pénzt, néhány száz forintot. Még kora tavasszal történt mindez: a fiúkkal voltunk valami kis esti kiruccanáson. A pénzt másnap reggel kerestem, de a dolgoknak utána gondolva, rájöttem, hogy hol ránthattam ki a zsebemből. Elmondtam mindezt Bánkútinak, aki gondolkozott rajta, és végül azt kérdezte: hol 29 �töltöttük Szekeressel a csütörtök éjszakát? Tudtam, Szekerestől is megkérdezte ugyanezt, azt feleltem hát, hogy anyámnál. A válaszom nem volt-e elég határozott, vagy a hekusoknak van különleges ösztönük megérezni, ha félrevezetik őket? Tény, hogy kétszer is megkérdezte: az általam elmondottak megfelelnek-e a való­ ságnak, nem hallgattam-e el olyasmit, ami előbbre vitte volna a nyomozást? Akkor, ha gerinces vagyok, azt felelem: de igen. Azon az éjszakán én is a városban voltam. És elmondom a Szekeressel kapcsolatos gyanúmat, mely a reggeli gyors indulásá­ nál ötlött föl bennem, de amit — visszagondolva rá — újra és újra képtelenség­ nek tartottam. Az a tudat, hogy a való helyzet feltárásával kiszolgáltatom Máriát, és Szekeressel együtt esetleg önmagamat is kiteszem az alaptalan gyanúsítgatások­ nak, belémfojtotta a szóit s örültem, amikor végre kijöhettem a szobából. Undorítónak és megalázónak tartottam az egész faggatózást: a szennyesek­ ben való vájkálódástól mindig irtóztam. S eközben megfeledkeztem arról, hogy a hallgatás, és a közöny a legnagyobb cinkosság a világon, amit a bűnszövetségében csak vállalhat az ember. Aznap estig még Zimonyit hallgatták ki újra, utána eltávoztak a nyomozók. Zima sápadtam került elő, és furcsa idegességgel támadt nekem: — Ide hallgass, Feri. Haverom vagy, az is lehet, hogy csak voltál. De mindegy, jól megvoltunk egymással. Mindenesetre nem vártam volna tőled, hogy éppen most beköpd a gubát, amit a frász tudja, hol rángattál ki a zsebedből. Én nem vittem el a pénzed, elhiszed? — Ne hülyülj, Zima. Eszem ágában sem volt erről beszélni. Valaki más köp­ hette be ezt a marhaságot. De nem tudtam lecsillapítani. Elkeseredetten handabandázott, hogy tudja ő, mit gondolunk róla, és a fiúk közül is mindenki azon van, hogy őt eláztassa. — Ide figyelj, te ló! — mondtam neki, türelmemet vesztve. — Senki sem gon­ dol rólad semmit. Arról, hogy kilógtál szamár fejjel a városba, egyikünk sem tehet, egyedül te, meg Hordós. Ami pedig azt a nyomorult pár százast illeti, már akkor letisztáztuk, hogy senki sem lophatta el tőlem. — Most mégis szóba hoztátok. Ha már benne vagyunk a darálóban, valamivel csak kell gazsulálni a nyomozók előtt, ugye? Mossuk tisztára magunkat, ott van Zimonyi, az enyveskezű, az ő pofája mindent kibír! — Hipó! — szóltam oda a középhátvédnek. — Te beszéltél valamit arról a pénzről? — Én? — Hipó az ablaknál állt, és úgy fordult vissza mint akit kígyó mart meg. — Lennél szíves megmagyarázni, hogy mire alapozod a föltevésedet? Srácok, hagyjatok ki engem ebből az egész moslékból, mert már hányingerem van tőle. — Hát jó,'majd Selejtet is megkérdezzük. — Kérdezd — rántotta fel a vállát, és kiment a szobából. — Látod? — fogta meg a kabátomat Zima. — Neki ez moslék ügy, nem ér­ dekli, mi köze hozzá! Ő, a szent és sérthetetlen, akire a gyanú árnyéka sem vetőd­ het! Mindenki mosakodilk, mindenki farol. Ostoba Zimonyi, védd meg a bőröd egyedül, ha tudod. Leültettem őt egy székre, és vizet tettem eléje. — Szedd már össze magad, és ne ordítozz össze-vissza. Van valami közöd ahhoz az ellopott kasszához, vagy nincs? — Nincs — sóhajtotta, és a vizet bámulta az asztalon. — De mindegyfene már az, ha az ember bélyeget hord a homlokán. Ha megdöglesz, se tehetsz semmit ellene. — De. A legtöbbet teheted azzal, hogy nem gazolsz be, és kikaparod az igazad. 30 �— Igen. Így egyedül, ahogy vagyok, ugye? — Hülye állat. És én hol leszek addig? Hitetlenkedve nézett rám, és legyintett. — Figyeld meg, pár nap múlva már a köszönésemet se fogadják majd az utcán. Amíg együtt trinkol, együtt zabál az ember, addig haver, aztán... Mikor tettem én rosszat Selejt ellen? Ahol csak lehetett, falaztam neki. Amikor benyalt, végigokádta a hátamat, mert úgy cipeltem haza a vállamon. Első időkben hetekig tartottam kajával, hordta az ingemet. Még dohánnyal is tartozna, ha jól utána néznék. — Ne keseregj. Az ember, ha zűrbe került, hajlamos arra, hogy eltúlozva lássa a dolgokat. Mindenesetre annyit éreztem, hogy valami számolnivalóm van Selejttel. Va­ csora után, amikor a közös étkezőhelyiségből kifelé tartott, megfogtam a rokkját: — Várj csak. Délután még nem beszéltünk meg mindent. Van valami dolgod? — Biliárdozunk Tusival egy kicsit. Beszállhatsz. — Majd azután. Lehívtam őt az épület háta mögötti giz-gazokkal benőtt, hepehupás terepre. Hűvös, nyirkos est volt, didergett a melegítőjében és nyugtalanul figyelte, hogy vajon mit akarok tőle. Nem várakoztattam sokáig. — Idehallgass, Szekeres — mondtam neki komolyan. — Szeretném, ha tövéről- hegyére elmondanád, hogy mit fecsegtél össze a nyomozóknak Zimáról. Meg aztán nem ártana elmesélned, hogy az én pénzelvesztési históriámat miért keverted bele a mondókádba. No, dumálj, édes gyerekem, mert ha nem tudsz kielégítő magya­ rázatot adni, majd kérdezlek tovább. — Most jössz hátulról! — igyekezett fölényeskedni. — Egyáltalán rühellem, hogy kijövünk pusmogni a sötétbe, mint a szerelmesek. — Hagyd ezeket és felelj arra amit kérdeztem. — Mire feleljek? — csattant fel. — Amikor hívattak, megmondták, hogy pofa alapállás, sóderolás nincs, feleljek arra, amit kérdeznek. — És az én pénzemet is kérdezték. — Kérdezték, vagy nem kérdezték. Úgy jött a szó, hogy el kellett mondanom. Azt hiszed, nekem nem tűntek el kisebb lim-lomjaim, azért, hogy nem csináltam balhét belőle? — Például. Csak konkrétan, a halandzsát nem szeretem. — Például könyvek is. Három vagy négy. — Én adtam oda a gondnoknak olvasni őket. Szíves, utólagos engedelmeddel. Gyerünk tovább. Nyelt egyet, és más hangon kezdte: — Most mit hülyéskedsz itt velem? Mit érdekel engem, hogy ki fújta meg a dohányt. Legyen a tagnak könnyű a talaj, csak engem hagyjanak békén. — És ennek érdekében lepocskondiáztad a barátaidat is. Rohadt piaci légy vagy. Azt hiszem, még a betyárbecsületről sincs fogalmad. — Mert utálom Zimonynak azt az alamuszi, stréber pofáját, azért! A drágalátos, jó útra terelt fiú, azzal az érzékeny lelkületével. Az ilyent dédelgetni kell, tálcán hordozni és példaképül állítani a többi elé. De azt senki se veszi észre, hogy a markába röhög a bitang, és a priuszát ugródeszkának használja. — Selejt, ne tüzelj így. Támadt egy oltári jó ötletem. Te nem ok nélkül mó- 31 �szeroltad be Zimát a hekusok előtt. Mindig tudtam, hogy a sakkozók agyafúrt fickók. De most többet léptél egy lépéssel. — Nem értelek. — Tisztet akartál áldozni, fiam, közben matthálóba kerültél. — Viccelsz? — nevetett fel idegesen. — Eszem ágában sincs. Csak úgy elképzeltelek, hogy milyen arcot vágnál, ha egy rossz pillanatomban elmondanám, hogy mi egyáltalán nem voltunk együtt csü­ törtökön éjszaka. — Na és? Azzal a babussal züllöttem, akivel otthagytál. Apropó, te sem szá­ moltál még el a buszjegyeddel. És ahhoz te sem vágnál jó képet, ha számonkérnék tőled. — Könnyen lehetséges, hogy nem tudnám előadni. — Marha izgalmasakat tudsz mondani, Doktor! Éreztem, hogy a partiban a végjáték következik. Selejt is megneszelhette ezt, mert az a pimasz könnyedség, mely modorát jellemezte, erőltetettnek hatott abban a pillanatban. — Van egy javaslatom, Selejt, — mondtam neki. — Én nem szeretem a tojás­ táncot, öntsünk tiszta vizet az ibrikbe. A haladzsa egy tapodtat sem viszi előbbre az ügyet. — Oké! — bólintott. — No, hát akkor csak kezdd te, ha letetted a garast. — Kérlek. Mikor is váltunk el egymástól azon a napon? — Azt hiszem, úgy négy és öt között. — Azután felültem az első vonatra, és hazajöttem. Este nyolckor már itthon is voltam. Az éjszakát a városban töltöttem. — Hol? — Az ágyamban. — Lehetetlen! — vágott közbe, majd hirtelen elharapva a szót, zavarodottan hozzátette: — Bár az is lehetséges ... — Miért mondtad, hogy lehetetlen? — csaptam le rá. — Már úgy értettem, hogy ha hazajöttél, akkor célod volt vele... Sokkal nagyobb strici vagy, mint hogy kihagyj egy ilyen éjszakát. Te a nődnél tentéltél, atya, ne is tagadd. Akkor már tudtam, hogy a parti az enyém. — Nem, Selejt — mondtam neki keményen —, te ezt nem következteted. Te ezt határozottan tudod. — Mit? — Azt, hogy a szállóban nem alhattam. — Honnan tudnám? — Onnan, hogy te azon az éjszakán a szobánkban jártál. Meg másutt is. Te vitted el a dohányt. — Állat vagy! — szisszent fel. — Te kujtorogtál a városban, és én vittem el a dohányt? Most Zimonyit akarod kimosdatni, vagy önmagadat? A szentségit, ne találgass rólam! — Csak nyugodtan, barátom. Én csakugyan Mártánál voltam. De amikor el­ jöttem tőle, a nyelvektől tartva, nem mertem a szállóba felmenni. Hová mehet az ember hajnalok hajnalán, ha mindenáron fedél alatt akar lenni? Az állomásra.. 32 �És most kapod a mattot. Én láttalak, amikor a gyorsra az utolsó pillanatban fel­ ugrottál. Láttam, hogy elképed erre a váratlan fordulatra. De csak egy villanásnyi ideig tartott a zavara. A következő percben már hevesen tagadott, a szitkok özönét zúdította rám. — Azt hiszed, hogy a pályán császár vagy, most már mindenki hasraesik előt­ ted? Előbb a góréknak nyaltál, most már a zsaruk előtt is be akarsz vágódni? Játszod a tisztességes, korrekt úriembert, hogy a nőd az utcára is lejöjjön végre veled? Nem tudom, hogyan ütöttem meg. Azt hiszem, ököllel vágtam az arcába, ami­ től megtántorodott, és hátrazuhant a letapasott kórók közé. Sohasem szeretek rátámadni nálamnál gyengébbre, de akkor nem tehettem mást. Tudta a nyavalyás, hogy kilátástalan vállalkozás lenne számára, hogy szembeszálljon velem, ezért a falig hátrált, onnan acsarkodta, feneketlen gyűlölettel: — Ezért még fizetni fogsz te rohadt, te selyemfiú! Mit gondolsz, most már be vagyok gazolva, hogy szimatoltál utánam? Csinálod a balhét, mert ezúttal nem te nyúlhattál be egy kicsit a bőség kosarába? — Szemét alak vagy, Selejt — mondtam neki. — Mindig sejtettem, hogy az vagy. Mától kezdve semmi közünk egymáshoz, de a pénz holnap, mérkőzés kez­ detéig helyén legyen. A te dolgod, hogy azt hogyan intézed. De figyelmeztetlek, egy percig sem várok tovább. Ami azután következik, magadnak köszönd. — Szaladni fogsz a rendőrsége, mi? — nevetett gúnyosan. — Szépen leszalu­ tálsz, hogy nem ér a nevem, amit tegnap mondtam, hazugság volt. Aztán körzeti orvosi pecséttel ellátott alibit hozol a doktornénidtől, hogy éjszaka vele henteregtél. Van olyan marha nő a világon, aki ilyesmit elvállal? Talán az lett volna egyetlen helyes cselekedetem, ha akkor galléron ragadom és addig csépelem, míg ki nem szedem belőle, hogy hová tette a pénzt. De olyan leküzdhetetlen undor vett erőt rajtam, hogy még egyszer megfenyegettem és fakép­ nél hagytam. Hipóéknak, akik az ábrázatomat kémlelve újságolták, hogy edzői razzia volt a szobában és feltűnt a távollétem, azt hazudtam, hogy fáj a fejem, mozogtam odakint egy kicsit. Aztán lerángattam magamról a holmijaimat, és fog­ vacogva bújtam a pokrócok alá. Soha nem volt még olyan keserves és hosszú éjszakám. A NAGY MÉRKŐZÉS (28.) Zimonyi reggel jelentkezett az edzőnél és közölte, hogy nem vállalja a játékot. Sápadt volt a fiú, a kezei remegtek és látszott rajta, hogy ébren töltötte az éjsza­ kát. Jámbor mogorván vette tudomásul a bejelentést. Amikor Zima nagynehezen megkapta az eltávozási engedélyt, és a sportzsákjába gyömöszölte holmiját, nem mertem a szeme közé nézni. — Remélem, azért a mérkőzésen ott leszel — mondtam neki bátortalanul. Legyintett, és kiment az épülőiből anélkül, hogy bárkitől is elköszönt volna. Az egész csapaton belül nagy riadalmat keltett, hogy össze kell forgatni a tervezett összeállítást. Jámbor az elnökkel folytatott hosszas tanácskozás után, Dumást jelöl­ te ki a jobbfedezet helyére, az összekötő posztjára Wernitzert. Kedvtelenül ődöngtünk kint az udvaron. Tíz óra körül felszállt a köd, és néhány órára kisütött a bágyadt, erőtlen nap: színe volt már csak, melegíteni nem tudott. A beteg legyek ténferegtek olyan szerencsétlenül, mint mi, amint a nap­ fénnyel szembefordulva, a falat támasztottuk. Dumás idétlenkedett csupán, de Hipó rámordult és drasztikus dolgokat helyezett kilátásba, ha be nem fogja a száját. 3 33 �— Arra gondoltam — vihogott Juhász —, hogy úgy állunk itt a fal mellett, mint akiknek már csak a tarkólövés hiányzik, meg a dísztemetés. — A tarkólövést már megkaptuk azzal, hogy veled kell fedezetet játszanom — mondta neki Hordós. — A dísztemetés meg délután öt óra tájban lesz, körülbelül kétezer gyászoló, és a vasutaszenekar részvételével — tette hozzá Tusi. Szekeres tisztes távolban lapított a fal mellett, és nem szólt bele a beszélgetésbe. Az előző esti incidens óta feltűnő gondossággal ügyelt arra, hogy még véletlenül se találkozzunk össze. Egész délelőtt hasztalanul igyekeztem elcsípni: akár a síkos hal, minduntalan kicsúszott kezeim közül. Pokolian tanácstalan voltam, hogy mitévő legyek. Persze, a megoldás egyszerű lett volna: felhívom telefonon Bánkútit és kész minden. De Szekeres ugyanúgy tudta, mint én, hogy Márta miatt nem fogom meg­ tenni ezt a lépést. Talán túlságosan is sejtette, hogy számomra mit jelent ez a szerelem, s ebben a körmönfont helyzetben úgy meglapult, akár a fedezékben. Sajnáltam Zimát a szerencsétlen szituáció miatt, de éreztem, hogy az áldozat, melyet az igazság érdekében hoznom kellene, túlságosan nagy. Mielőtt a sportbuszszal elindultunk volna és felmentünk a szobákba holmijainkért, úgy éreztem, hogy legalább Hipóval meg kellene beszélnem a dolgot. — Tibi — mondtam neki, míg a törülközőjét hajtogatta —, úgy gondolom, beszélnünk kell egymással. Rámnézett egy kicsit csodálkozón és tovább rakosgatta a cuccát. — Hát mondd akkor, ne szertartásoskodj. — Szeretném, ha rám figyelnél. Letette a sportzsákot és ráült. — Hipó én tudom, hogy ki vitte el a pénzt. — Brávó, még a végén hekus lesz belőled. Nem lila mezre pályázol véletlenül? — Semmire sem pályázom, csak rossz pillanataim vannak Zima miatt. — Maga kereste a bajt önmagának. — És szerinted ezzel el van intézve minden? Citerázni kezdett a fogain, és két dallam között mondta: — Zima jó haver, de mindig hajlamos volt a meggondolatlanságra. Ezt az egész balhét neki köszönhetjük. — Tévedsz. Hipó. Egészen másnak köszönhetjük a balhét. Akarod tudni, hogy kinek? — A csapatból való? — Közülünk való. — Hát ide figyelj — kelt föl a szatyráról. — Zima a haverunk, igaz? Már most az a mister X, ha közülünk való, ugyancsak haver. Ha van két ujjad, tel­ jesen mindegy, hogy melyiket harapod meg, mert mind a kettő neked fáj. — És ha most azt mondanám, hogy én fújtam meg a dohányt, továbbra is a haverodnak tartanál? — Nem — nézett rám komolyan. — A pofádba köpnék, és azt mondanám: rongyember vagy, Doktor. Mert te gondolkozni is tudsz. Csak az a hibád, hogy túlságosan nagy dózisokban adagolod a bölcsességet. Megfeledkezel arról, hogy az igazi bölcsesség: nem beleavatkozni mások belügyeibe. Csúnya elv? Meghiszem, kisfiám. Nincs rondább dolog, mint ha az ember hanyattfekszik a vízen és a sodrásra bízza magát. De nyugalmasabb nincs ennél. Bevallom, az emberiségnek abból a tipikus többségéből származom, akik közül még kevesen haltak meg nagy eszményekért. Az igazság, hűség és a többi hangzatos kreációk olyanok, mint a 34 �römiben a Joker. Akkor alkalmazod, amikor akarod, oda teszed, ahová tetszik. És ha az előjelet felcseréled, megváltoztattad az eredményt. Ráripakodtam. Értsd meg, itt bűntényről van szó! Egy haver becsületéről! Mindketten csinál­ tunk már hecceket mások bőrére, mert jólesett marháskodni. De ez már nem kisebbfajta zrí, hanem egy alapos disznóság, s ha befogjuk a szánkat, semmivel sem vagyunk kisebb bitangok Selejtnél. — Szóval Selejt — összevonta szemöldökét. — Az egyenletet megint csak nem értem, de nem is akarom megfejteni. Mossa tisztára ki-ki a maga szennyesét. És ha az igazság angyalát akarod megjátszani, keress más társat a szerepedhez. Azt hiszem, jó lesz, ha indulunk a többiek után. Csalódottan követtem őt a buszhoz. De egy kicsit imponált is megközelíthetet­ len semlegessége. Mindaz, amit mondott, jó volt arra, hogy elaltassa vele a lelki­ ismeretemet. Igyekeztem Zimát kikapcsolni a gondolataimból, és inkább a közelgő nagy derbire gondoltam. Délután kettőre az öltözőben voltunk. Jámbor az előző napi és délelőtti idegességét legyűrve, higgadtan közölte az összeállítást és kijelen­ tette, hogy a legteljesebb mértékben bízik a csapatban. Cédulát vett elő a zse­ béből, a várható eredmények különféle variációival, s a józan számítások valóban esélyeinket igazolták. S bár 56:20-as gólarányunk az ellenlábas pesti csapat 60:22-es gólarányánál csak hajszállal mutatkozott jobbnak, ehhez vitathatatlan pluszt jelentett az, hogy mi hazai pályán fogadtuk ellenfelünket. Az utasítás a mérkőzés előtt egyetlen egy volt: minél többet támadni, és minél több gólt rúgni. Jámbor a fedezetek, sőt a hátvédek figyelmét is arra hívta fel, hogy ne sajnálják távolról bombázni a kaput, mert a honvédek kisméretű kapusát a léc alá tartó lövésekkel bizonyosan zavarba lehet hozni. Wernitzer a lelkifröccsök alatt ott szorongott mellettem a kis padon. Oda­ súgtam neki: — Félsz, Figaró? — Nagyon! — felelte őszintén. — A balösszekötő poszttól is, meg a védel­ müktől is. Nagyjából ugyanazt játszák, mint Hipó, csak nem olyan nagyvonalúan. Tavaly edzőmérkőzést játszottunk ellenük a mi honvéd csapatunkkal. 6:0-ra el­ kentek bennünket. — Nyugi, kisöreg. Mi tavasszal otthonukban vertük 3:l-re őket. Ha rádmennek, add le a labdát. Közben megtudtuk, hogy az ellenfél még kora délelőtt megérkezett, és első dolga volt terepszemlét tartani a pályán. Fábián intett bennünket, hogy a pálya talaja az előző napi esőzések miatt mély és csúszás. Az idő szeles és hideg volt, de esőtől nem kellett tartanunk. Mire a csukáinkat fűztük, a pályáról behallatszott a vasutas-zenekar nagydobjának dübörgése. — A górék bajnokavatásra készülnek — dünnyögte Kiss II. —, láttam, hogy a szertárban szegfűcsokrok vannak. — Az üdvözlőbeszédet egész biztosan a megyei rendőrkapitányság dolgozói tartják! — vihogta Dumás. A nézőtér mindkét oldala zsúfolásig megtelt, mire pontosan három órakor kifutottunk a pályára. A drukkerek lelkesen üvöltő sorai közül Mártát igyekeztem előkutatni a tekintetemmel, de nem sikerült. Idegesen kezdtünk a sípszó után. Jó tíz perc csúnya csapkodással telt el, míg a mieink kezdtek megnyugodni, és elgon­ dolást vinni a játékba. Ekkor már kiütközött, hogy minden csapatrészünkben kaszszissal jobbak vagyunk ellenfelünknél. Az, ami játékfelfogásukból már az első percekben feltűnt, a végtelenségig szívós és szervezett védekezés volt, melyből arra lehetett következtetni, hogy pesti riválisaink sem pihentek babérjaikon a hét folyamán, és meglátogatták az ország déli vidékét. Ennek ellenére az első gólunkat Papp révén elég hamar megszereztük. Majdnem Hipónak lett igaza, aki 35 �a mérkőzés előtt azt mondta: „Mire elhangzik a pálya közepén az éljen, éljen, éljen, addigra már l:0-ra vezetnünk kell, s akkor nem lesz semmi baj.” A gól meghozta csatáraink kedvét, és a félidő folyamán még kétszer találtunk a hálóba. A második gólt Tusi szögletrúgás után olyan látványos csukafejessel küldte a hálóba, hogy percekig tombolt a nézőtér. Huszonöt perc telt el a játékidőből, és már 2:0 volt az eredmény. Úgy látszott, gólzáporral fogunk győzni. A két szélső: Tusi és Szekeres, szinte foghatatlanok voltak: szélvészként nyargaltak el az oldal­ vonalak mentén. De igazságtalan lennék Zimonyival szemben, ha azt mondanám,, hogy Dumás pótolni tudta őt a jobbfedezet poszton. Soha annyit nem dolgoztam, nem mentem hátra labdákért, mint azon a meccsen. Hiányoztak a Zimától meg­ szokott, jól időzített, lágyan beívelt labdák, és elől Wernitzerrel sem értettük úgy egymást, mint Dumással szoktuk. A fickó mindenárom reprezentálni akart, és a jobbnál jobb labdákat felém gurigázta, de azt nem vette észre, hogy állandóan kelten vigyáznak rám, és mit sem tudok kezdeni a leadásaival. — Többet lőjj, ne add mindig „csinbe” a labdát! — kiáltottam rá. Erre aztán úgy megzavarodott, hogy oltári sületlenül kezdett szaladgálni, ténfergett. haszon­ talanul cipelte a labdát, és a lövései fabatkát sem értek. — Idehallgass, nyavalyás! — mondtam neki. — Vagy elkezdesz futballozni, ahogy felnőtthöz illik, vagy beszúrlak az oldalvonalra, a partzászló mellé. — Nem megy! — mondta szinte sírós hangon. — Ha hozzáérek a labdához, minden visszájáról sikerül. Öt perc múlva kapott egy hosszan előrevágott labdát Hordóstól. Mesterien lekezelte, és robogni kezdett a tizenhatos felé. Nem lőhetett, mert az ellenfél középhádvédje keresztezett és becsúszott neki. Lezuhant a fickó a fűbe, de fektében újra megkaparintott a labdát, és elsarkalta a hátvéd elől. Két lépéssel elcsíptem, és félmagasan bevágtam a jobbsarokba. Erős lövés volt, a kapusnak mozdulni sem volt ideje. Odakint újra felzúdult a nézőtér, összeverődtek a tenyerek, néhánvan a nevemet ordították. Egy pillanatra resteltem is magam, mert éreztem, hogy Wernitzer érdeme a gól. Ezután az következett, ami 3:0-ás vezetésnél általában történni szokott. Egy kicsit kiengedtünk, cicázni kezdtünk a labdával, „majmoltuk” az ellenfelet. Tetszetős dolog ez, a közönség mindig hálás érte, sőt el is várja az efféle atrakciókat. A csatár pedig, akinek egy-egy látványos alakítása nyomán felcsattant a taps, a három rúgott gól tudatában hajlamos megfeledkezni a játék tulajdonképpeni céljáról, brillírozik a reáhulló dicsfény özönében, ahelyett, hogy kevésbé mutatósan, de tovább fáradozna az eredmény gyarapításán. Félreértés ne essék, én sem vagyok mentes az effajta gyengeségektől. Mindezt azért említem meg, mert a labdacicára mi is alaposan ráfizettünk, mondhatnám, hogy a bajnokságunk ment rá. Persze félidőben mit sem sejtettünk még ebből. Az öltözőbe betódultak a drukkerek, s ezúttal a vezetőség nem záratta be az ajtókat. A szünet végén még a pálya szélén utolért bennünket a pesti telefonüzenet: az ellenlábasok táborában 0:0 az első félidő eredménye. A kedvező hír, hogy gólará­ nyunk az eddig eltelt 45 perc alatt tovább javult a pestiekéhez képest, rendkívül kellemesen érintette a csapatot. Nagy lelkesedéssel kezdtük a második félidőt. Szebbnél szebb akciók követték egymást. Am az ellenfél kapusa — 0:3-nál már nincs veszíteni való alapon —, mint ahogy mondani szokták, a szemünket is ki­ védte. Egy ízben Szekeres zúdított nagy lövést a kapura, amit csak öklözni tudott az ötös sarkára. Megkaparintottam a labdát, leráztam egy csellel a hátvédemet, és a jobb felső sarokba bombáztam. Már mindenki bent látta a labdát, de az ördöngős fickó hallatlan bravúrral azt is kiütötte. Akkor már Hipó is fönt volt a tizen­ hatosan, és dühében leadott kapáslövését valamelyik hátvéd fejelte ki a kapuból. — Lehúzva a redőny. Ennek már reggelig lövöldözhettek — mondta mérgesen vigyorogva. — Nem hiába határőr az ipse: útlevél nélkül senkit se enged át a gól­ vonalon. Ha most valaki azt mondaná, hogy akciónk ecsetelése közben az ellenfél csa­ tárairól megfeledkeztem, csak annyit felelhetnék, hogy nincs is mit mondani a 30 �játékukról. Szétesően, ötlettelenül mozogtak s néhány távoli, erőtlen lövésen kívül nem is próbálkoztak komolyabb támadással. A mérkőzés után bevallották, hogy a harci feladat számukra nem volt egyéb, mint az, hogy minél kevesebb góllal ússzak meg a találkozót. A mérkőzés hátralevő részéről röviden csak annyit mondhatnék, hogy fölé­ nyünk alapján akár újabb három gólt is szerezhettük volna, de a szerencsénkből csak egyre futotta. Én voltam a negyedik gó.l szerzője. Szekeres szögletrúgását vág­ tam a léc alá. A sok kihasználatlan gólhelyzet ekkor már megcsappantotta a kedvünket. A mérkőzés végét jelző hármas sípszót vártuk valamennyien. Akkor jött az a szerencsétlen eset, amiért tizenegyest kaptunk. Dumás a saját térfelün­ kön akart hazagurítani, de a mély talajon megcsúszott, és a rosszul eltalált labdát a honvédek jobbszélsője megszerezte. A szélső kiugratta vele az összekötőt, akin Kiss II. rajta volt, így zavart helyzetében afféle se lövést, se beadást kanalazott a kapu felé, melyet Vári könnyen felszedett volna. Ám a labda az egyenetlen ta­ lajon oldalt pattant, és a beavatkozásra készen álló középhádvéd kezefejét érte. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen esetben száz játékvezető közül kilencvenkilenc továbbot int, a miénk, sajnos megítélte a büntetőt. Csúnya jelenetek követték a büntető megadását a pályán belül is, odakint a nézőtéren is. Hipóék percekig rángatták a bírót, a partjelzőhöz szaladgáltak. Ered­ ménytelenül. A büntetőt berúgták, a végeredmény 4:l-re alakult. Pár perc múlva megtudtuk, hogy mit jelentett az a gól. Akkor már bevonult a pálya közepére a vasutasok fúvósszenekara, a közönség helyén maradt és részese lehettem a legtragikomikusabb bajnokavató ünnepségnek, amit valaha megértem. Amíg mi, játékosok csapzottan és sárosan egycsoportba verődve várakoztunk, a zenekar pattogó indulóba kezdett, Tarlósi az öltözőbe futott, hogy megtudja a pesti eredményt. Eközben a nézőtérről felhangzott az üte­ mes hajrá Vasas, aztán taps, közbekiáltások, bábeli nyelvzavar. A fanatikusabb drukkerek a kerítésen keresztül ugráltak be a játéktérre, majd előkerült az egye­ sület szertárosa egy nyalábravaló szegfűcsokorral. Végre jött az elnök, izzadtan és lelkesen, hogy Pesten 3:0 a végeredmény ellenlábasaink javára, maradt a gólarány. — Biztos? — kérdezte Hordós. — Adjatok már papírt és ceruzát. A papír Tarlósi belsőzsebéből került el. A sors különös iróniájából éppen a köszöntő beszéd gépelt sorai voltak rajta. Gyorsan összesítettük az adott és kapott gólokat, és ahányan csak voltunk, ott szorongtunk Hipó mögött, aki a fűben ülve végezte el az osztási műveleteket. Kettő egész nyolcszázötvenhét volt gólarányunk hánya­ dosa. A pestiek hatvanhárom gólt rúgtak, huszonkettőt kaptak. A középhátvéd hangtalanul mozgó szájjal számolt, aztán összegyűrte és elhajította a papírt. — A beszédem! — kapott utána Tarlósi. — Erre még szükségem lesz! — Jövőre! — nézett rá Hipó leplezetlen ellenszenvvel. — Addig is kitörölheti vele a fenekét. Mit? — hebegett az elnök. — Úgy, ahogy mondom. Hülye maga? Nem érti? Jobb a gólarányuk a miénk­ nél. Kettő egész nyolcszázhatvanhárom. El tud számolni addig? Kettes, nyolcas, hatos, hármas. Megteheti őket a lottón. Akkor már a fűvet is szaggatta dühében a középhátvéd, és köpködve indult az öltöző felé. Nem akartunk hinni neki, hárman is utána számoltunk. Tarlósi bambán tátogott közöttünk. Gőze se volt ahhoz, hogy a 3:0 jobb, mint a 4:1 s mindazt, hogy ez az egyszerű matematikai törvény mit jelent számunkra, hol az edző, hol a mi arcunkról próbálta leolvasni. , A többi aztán már a burleszk-filmekhez volt hasonló. A hangszóró bemondta, hogy hat ezred gólarány különbséggel a második helyre szorultunk, és köszöntik a még így is kiváló eredményt elért labdarúgó-csapatunkat. A botrány felkavarodó hurrikánját már a zenekar csinnadrattája sem tudta elnyomni. A kerítésen kívül 37 �hadonászó kezek erdeje, füttyögés, becsmérlő kifejezések, gúnyos köszönő szavak az edző és az elnök munkáját illetően. A felhevült elnök drukkergyűrű közepén hadonászott: ketten megfogták és ráncigálni kezdték. Dumással mentünk oda, hogy kimentsük szorongatott helyzetéből. Az öltözőbe befelé menet, a kapu háta mögött hónunk alá dugdosták a virágcsokrokat. Benn az öltözőben síri hangulat. Jámbor sápadtan rágta a szájaszélét, pár perc múlva szó nélkül otthagyott bennünket. Hipó már a zuhany alatt tussolta magát, és amikor meglátott, káromkodni kezdett. — Eszem ágában sem volt benyúlni abba a rohadt labdába! Tudom, hogy miat­ tam van az egész, de mit csináljak? Akasszam fel magamat? Tutsek búsan legyintett. — Ha azt az ordító helyzetet nem hagyom ki az első félidő végén ... Ha, ha, csupa ha. Plébános összezördült Horváth Jóskával, mert egyszerre érkeztek a zuhanyrózsa alá, és egyikük sem akart a másikra várakozni. Máskor ilyesmi sohasem fordult elő. Dumás hülye fintort vágott és rezignáltan mondta: — Most mi lesz? Itt állunk télvíz idején kerti törpe nélkül. Legalább a Fő­ paraszt elmondhatta volna a szónoklatát! Ide süssetek! Szem nem maradt volna szárazon, — kisimította a gyűrött papírlapot és olvasni kezdett: „Most, amikor betakarítjuk egy fáradtságos bajnoki évad termését...” — mondom, hogy paraszt! — vihogta el magát. — „Dicséretet kell mondanunk játékosaink példás, sportszerű küzdőszelleméről, az edzéseken tanúsított fegyelmezett magatartásról és a többi, és a többi. Sok fáradtságos és férfias helytállást követelő állomása volt ennek a bajnokságnak, de győzött a Vasas szív. Áldozatot, és lemondást követelő élet a labdarúgó élete. Munkás hétköznapok, mostoha időviszonyok közepette végzett munka van e szép sportsiker mögött és a többi és a többi. Azt hiszem, az egye­ sület valamennyi pártolója gondolatát tolmácsolom, ha azt mondom: hajrá Vasas!” Zárójel: a virágcsokrok átadása. Istenemre, ezt is beleolvashatta volna! Vári odalépett hozzá, elhajította a papírt. — Vannak helyzetek, amikor idegesítő a hülyeséged. Csak ezt nem veszed észre. — Miért, most már gyászkarszalaggal fogunk közlekedni ezek után? Selejt felkapaszkodott az ablakra, és csendet intett. — Srácok, abriktolják a bírókat. Valóban elkeseredett, és feltüzelt szurkolók hangoskodtak a játékvezetők öltö­ zője előtt. Hamarosan ablaküveg csörrent és felsüvített egy hang: — Ganéjok, mit markoltatok fel a tizenegyesért? Végül Jámbor sietett oda két rendőrrel és néhány rendezővel, eltuszkolni a hangoskodókat. Megfigyeltem már többször, hogy a rendbontó és garázda elemek ilyen esetekben rendszerint előkerülnek, és mondjuk meg őszintén, a tárgyilagosabb többség szótlanul, kárörömmel figyeli őket. Szomorú dolgok ezek, még a holtbiz­ tosra vélt bajnokság elvesztésének pillanatában is. Azt hiszem, a mi szurkolóink tömegében még mindig nincs meg az a szemlélet, hogy a sport, a futball végered­ ményben játék, nem élet-halál kérdése. Alig ült el a lárma odakint, Tarlósi esett be az ajtón, sápadt és ijedt arccal: — Zimonyi egy órával ezelőtt öngyilkosságot követett el a szállóban. Meg­ mérgezte magát. A hirtelen támadt döbbent csendben szinte hallhatóvá vált a szívek verése. A mérkőzés előtti feszült légkörben, majd a letargikus finálé után szó sem esett róla. Most egyszerre mindenki őt kutatta a szemével, mindenki egyszerre akart róla tudni mindent. 38 �Vannak pillanatok, amikor a közöny jégpáncélját a rianások döbbentő erejével hasítja végig egyetlen hír, és késpengeként hatol az ember tudatába mindaz, amit vétkesen elmulasztott. De ilyen áron? — Meghalt? — kérdezte Hipó rekedten, és keze megállt öltözködés közben. — Dehát miért? — kiáltott fel ijedten Hordós. — Annyit tudunk, hogy a mentők elszállították. — Majd ez a rohadt megmagyarázza. Szekeresre néztem, és vérhullám borította el az agyamat. Nyakkendőjébe bújt éppen. Annál fogva rántottam középre. — Hó! Nem egyenlőek az erőviszonyok! — Tusi állt a hátam mögött meztenül és vizesen, ahogy a zuhany alól kilépett. Megcsavarta, és nem engedte el a karo­ mat. — Ne avatkozz bele, légy szíves. Ha jót akarsz. — Nem engedett el. Szabadonmaradt bal könyökömmel vágtam gyomorszájba. Egy pillanatra a gyomrához kapott, aztán teljes erejéből az arcomba csapott, hogy a padlóra zuhantam. — Nesze, te nagymenő, te csodacsatár. Újra felém sújtott, de fektemben sípcsonton rúgtam, aztán felugorva ütni kezd­ tem, ahol értem. Hipó ráncigáit szét bennünket, — Marhák! — rettentő pofont mért le a jobbszélsőnek, engem a falnak taszí- tott és felrántotta az ajtót. Selejtet úgy kapta fel, mint valami bábot és nem nézte, hová esik. — De Adányi sporttárs! — fogta meg a karját Tarlósi. Hipó őt is kilökte az ajtón. — Eredj az anyádba, pont összeillesz a másikkal. Vári és Kiss II. csimpaszkodott a karjába, de nem bírtak vele, minduntalan elrántotta őket. Erre Papp is odament, és folyton azt hajtogatta: fiúk, ez mire való, fiúk ez mire való. Végül Hipó lerázta őket magáról és megcsendesett. — Gyere, Doktor, inkább a klozet, mint ez a büdös hely — és kabátomnál fogva kiráncigált az öltözőből. RADICS ISTVÁN: UTCA 39 �JOBBÁGY KÁROLY A „SZŰGYI ÚT″-ON Ezen az úton egykoron — Gyermekkorom! Gyermekkorom! — minden tavasszal templomi zászlók alatt vonultunk sorban az új búzát megáldani. Vittem a tömjénfüstölőt a pap előtt, a pap előtt. A friss kalász is térdre hullt — akár csak mi, hogy eső essen — (így lép elém a múlt, a múlt.) A szűgyi út mi volt nekem? A végtelen! A végtelen! Itt volt a világ vége, mert ezen túlmenni gyermeklábam túlcsavarogni sose mert. * Ó, ezer kilométerek! Soruk pereg, hogy elpereg! Azóta milyen messzi út röpítette e nyugtalanság s szép szótól megvert kisfiút. Láthatta Bécs káprázatát, Prágát, az Alpok szűz havát, Moszkva, Leningrád és Peking, Szibéria a Mongol puszták dajkálták dédelgetve mind. S Varsó, a tenger színarany — Ó szép nyaram! Ó szép nyaram! — színarany tükrét nézte ... Ám kevés volt! Hisz nem lépett túl a „Szűgyi út” titkos távolán. A borús ég, mint hullt korom — Felnőtt-korom! Felnőtt-korom! — s autó visz, féke felsivít, s röpít, most túl a Szügyi úton... a nógrádmarcali téeszig. 40 �IVÁNYI ÖDÖN: BAKFIS �ANDRÁS ENDRE: A DEZERTŐR Borsos Vince az a fajta munkás, aki nyolc év óta, amióta a motorüzembe ke­ rült, a száját sem nyitotta ki. Elvégzett mindenféle munkát, jót is, rosszat is, ak­ kordban, normában, órabérben egyaránt. Három szép lánya van, jóravaló, dolgos fe­ lesége, s kis kertes háza a gyártól negyedórányi járásra, a Rigó utcában. Édesanyja kedvéért évente egy ízben, apja halálának évfordulóján öt-tíz percet elidőz a Miasszonyunk templom félhomályos oldalhajójában, kocsmában viszont havonta egy­ szer. minden második fizetéskor megfordul. Bort, pálinkát nem iszik, sört is legfel­ jebb két korsóval. Senki sem látta őt még pityókásnak. A személyzetis, ha mindez érdekelné, ennyit jegyezhetne fel róla. Persze csak tegnapeiőtti érvénnyel. Tegnapelőttivel, mert Borsos tegnap száz forintot vert el a „Kis Kanász”-ban. Nem volt fizetésnap, mégis betért. Borral kezdte, pálinkával folytatta. Jó darabig szólózott, mígnem asztalához telepedett egy gyűrött arcú, negy­ venes férfi. Olyan korú, mint ő maga. — Búsulunk szakikám? — kezdte az idegen, akinek érdes hangja zavartalan összhangban állott bíborszínben játszó uborka orrával. Borsos elengedte füle mellett a bizalmaskodást, s elfordult. Ám az uborka orrú nem volt finnyás ember. Nyilván hozzászokott a visszautasításokhoz. Felhajtotta ma­ radék borát, kedélyesen csettintett nyelvével, s újból kezdte: — Sose búsúljon!... A nők, hajaj, jól ismerem őket! Előbb-utóbb mindannyi­ unkat otthagynak... — Nem vagyok kíváncsi a nőügyeire! — Jól van, szakikám, el is mehetek — szólt az uborka orrú, s hangja nem annyira megbántottságot, mint inkább szomorúságot fejezett ki. — Maradjon. — Máskülönben Happel vagyok... Az asztal-szomszédban már volt néhány légkör nyomás. Bizonyára ez volt az oka és nem a tisztesség, hogy nem vedelte a töményszeszt, hanem takarékosan kor­ tyolgatta. S mert a kocsma lélektanát, vagy inkább az etikettjét jól ismerte, hagy­ ta beszélni fizető páciensét, ő többnyire csak fontoskodva bólogatott. Éjfél felé Borsos már az egész gyárat bemutatta Happelnek. Brunnert, a kor­ rupt művezetőt Gulácsy főmérnököt, Török igazgatót. Lakatost a MEO vezetőjét, Szegvári főkönyvelőt, Haverlét a rendészetről, és Bárányt, a szakszervezeti bizal­ mit. Az uborka orrú néha lecsukta fáradt szemét, ilyenkor résztvevően hümmögött. Borsos pedig elmesélte nagy emberi megrendülését, amely a gyárban érte. — Az emberek hitványak... Amíg a művezető együtt járt vadászni az igazga­ tóval. meg a csuda tudja már, hogy hová, mindenki gazsulált neki. A szaktársak eltűrték, hogy Brunner művezető riszteljen az újításokból, akár csinált benne va­ lamit, akár nem. Gulácsy minderről tudott, de ô akkor még nem fúrta igazgatóját, csak később, amikor Haveriétől hírülvette, hogy Török igazgatót legfölül kiejtették a pikszisből. Akkor aztán akcióba kezdett Lakatos, a fömeós, beszállt a játékba Szegvári főkönyvelő, sőt Haverle is, nem különben a szakszervezeti vezető poszt leié kacsintgató Bárány, a bizalmi ... Hát nem aljasak? ... — Hagyja őket a fenébe, pajtikám! — röffent közbe Happel kissé felélénkülve. — Maga kisember, ne kavarja a kását! ... Igazam van, vagy nincs igazam?!... — Nem érti ezt maga... Minden az igazgatón fordul. Ha ő megy, a műve­ zető kiskirályoskodásának is befellegzett. Két legyet egycsapásra!... Ez volt a jelszavuk... Érti már? ... 42 �Az uborka orrú igyekezett értelmes arcot végni. Ez megnyugtatta Borsost, s folytatta; — Az igazgató úgy látszik, mégis megkapaszkodott. Egy hete kint járt a mi­ nisztériumból valami fejes... Nagyon parolázott Törökkel, aztán különbeszélgetésre rendelte be a főkönyvelőt, meg a főmérnököt. Az igazgató ezalatt Brunnert kérette fel az irodába... Többen látták, amint a régi hangulatban kvaterkáztak. —- No persze. Kibékültek... — Azóta a művezető törleszt. Ma is két embert levett a gépről. Jól kerestek. Nemrég még risztelt velük... — Fontos, szakikám, hogy magát békén hagyja. — Nekem semmi közöm hozzájuk... Legföljebb annyit, hogy tanúja voltam, amikor a sógoröcsémet levágta ... — Risztelt... — Risztelt, az anyja keservit!... Aztán följelentettem. — Lássa, ez marhaság volt magától! — nyilvánította véleményét az uborka or­ rú és egyből kiitta poharát. — Azt hiszi? — lepődött meg Borsos. — Azt, azt! — Én pedig nem tágítok... Brunner jött, hogy sikáljuk el a dolgot... A bi­ zalmi is benne van, Haverle. a rendész is hajlik rá, Brunner még órabéremelést is ígért... — Hehe! — röhögött fel az uborka orrú. — Szakikám, tudja, hogyan fogják el­ intézni? ... Így — s negyvenhatos lábát az asztal alól kilökve mutatta. — Brunner a bizalminak azt mondta: fognak még a hangoskodók retirálni. — Maga is hangoskodott? — Én csak a hamisság ellen vagyok. — Na lássa!... Most aztán be van tojva, mi? ... — Van az öregisten! Nem éppen épületes diskurzusuknak a záróra vetett véget. Borsos kissé dülön­ gélve hazagyalogolt. — Lehet, hogy Brunner kirúgat? — morfondírozott egész úton, s mennél több­ ször tette fel magának a kérdést, annál jobban hitt ebben a lehetőségben. Mire üggyel-bajjal kinyitotta a kertkaput, már szorongva gondolt a holnapra. Borsosné nem aludt. Kint a konyhában várta urát. Némán a megdöbbenéstől, elébe tette a melegen tartott ételt, majd hangtalanul sarkonfordult. A férfi nem nyúlt a vacsorához. Felkelt, odaállt a borotválkozó tükör elé. Nézte, borostás arcát, karikás szemét, s tisztán hallotta az uborka orrú korholását: — Lássa, ez marhaság volt magától!... — Azt hiszi? — Azt, azt! Bentről kihallatszott legkisebb lánya köhögése. Egy pillanatra elszállt fejéből a gőz. Arca most még ijesztőbbnek tűnt, mint az imént. Fénytelen szeme kétségbeeset­ ten meredt rá vissza tükörből. — Holnap visszakérem a jelentést Haverlétől — mondta ki félhangon, s megint a mély barázdákat vizsgálta fakó arcán. 43 �— Igen, visszakérem — sziszegte újra, meg újra, s szeme néhány pillanatra el­ homályosult. Mikor a tükör ismét kitisztult, gyanakvással és megvetéssel nézte ben­ ne önmagát. Már hangosan társalgott a pimaszul és hülyén vigyorgó idegennel, s hogy el ne essen, hasát nekidöntötte a mosdóállványnak. — Borsos úr holnap kimagyarázkodik Haveriénél... — Soha!... — És ahogy egy kisembertől illik, Borsos úr kezet csókol Brunnernek... Érti, Borsos úr? ... Kezet csókol Haveriének ... Borsos úr? ... Érti ugyebár? ... Hogy­ ne értené, hiszen magának családja van, Borsos úr!... Szinte már üvöltve nyúlt a tükörhöz, hogy görcsös fájdalmában a földhöz vág­ ja. Keze félúton megállt, mint a dezertőré, aki ellenállás nélkül megadja magát. Az­ tán undorral kiköpött. Egyenesen bele a tükör közepébe. Ennyi kritikája még volt. RADICS ISTVÁN: KERÉKPÁRMEGŐRZŐ 44 �POLGÁR ISTVÁN: ÁTVÁLTOZÁS Katonásan lépett, mintha egy láthatatlan zenekar indulókat játszott volna a közelben valahol, feszített, mint a birokra lendülő bajnokok izma a jótékony húspárnák között — halottaiból támadott fel ezen a napon. Ismét tiszta volt, leegyszerűsödött benne minden bonyolult. Készült, hogy egybeilleszti kettétört életét. Nem lepődik meg többé, nem vár magyarázatot, s ha dönt, határozottan dönt majd, mint a jó vezetők — vezetni önmagunkat se könnyebb, mint másokat —, részvétlen lesz és hangos, az édes megbocsátást undorral ellöki, s nem hagyja, hogy szánják vagy jámbor bolondnak tartsák elnéző mosollyal sima ajkuk körül. Ha olyan lesz, mint ők, nem lesz bár, aki volt, szegényebb lesz és jellegtelenebb, szürkébb és öntudatlanabb, de közülük való lesz, és ennél nem lehet fontosabb. Neki könnyebb — próbálnának csak ők alakulni át olyanná, amilyen ez utolsó percben még feszítve ő! 45 �POLGÁR ISTVÁN: LAOKOON Hajlékony szabályokból merev páncélt kovácsolt a kontárság, a hiúság, az ártás, és beleöltözött, farkas-dühe jóság báránybőrébe bújt, és elvette a kiszlgáltattottól, amiért még érdemes lett volna élnie. Halottak fekszenek benne, aki maga is halott, érzéki csalódás, kit még járni-kelni látsz, érdemtelen dolgokra fecsérel el mindent, egyetlen és újrakezdhetetlen életét. Kifosztó éjszakára kifosztóbb nappalok, lépése fárad, gondolata szívszélhűdött madár. Barátai tágasabb tájakra hívják integetve, de Laokoont körülfogják méregfogú bajai, Laokoon vergődik, elhanyatlik, Laokoon kölykeivel odavész, és mikor szemét még utoljára kinyitja, egy pillanatra csak, tekintetéből kétségbeesetten távozó lélek helyett e meztelen kérdés röppen fel, fölvert bőregér: — Miért, hogy itt megértésről beszélnek? ... De mindenki most is épp másfele néz. (1963 nyarán.) 46 �FARKAS ANDRÁS: PIHENÉS �GYŐRI LÁSZLÓ ÉLNEK FÉRFIAK Miféle készülék a testem, miféle műszer, hogy kileng, hogy kileng, de semmit nem felöl, számlapja sehol. Mi lett a régi, a régi szép időből? Szüleink mesélnek felőle: mikor te kicsi voltál! Jóevő, friss, erős! Hihető-e? Nem, már nem hiszem. Fáradt vagyok, nincs semmi munkám, álmok se topognak szívemben, kihült a homlokom, múltán az ifjúság. De élnek férfiak! Kifutnak a rétre, dresszük csíkos, mint az árnyék, ágat tartanak fejük fölé, befutják a távot, hogy tigrisnek is elég. GYŐRI LÁSZLÓ HÓNA ALATT PIROS ALMA GÖMBÖLYŰ Hóna alatt piros alma, gömbölyű. Szög van verve a bakancsba, gömbfejű. Lába, mint a héjafosztott karcsú ág. Habmellkasú lombok viszik föl a lányt. Ott leteszik a vizecskes dombtetőn, vissza se néz, tovarepdes hitszegőn. 48 �A két bakancs nyögve lóstat, zihálva. Sárfiókák bukdácsolnak utána. Fészekhagyók, mért röpültök el vele? Kosarában pici sülttök fekhelye. Nem jut néktek semmi részen semmi hely, ónesőben, ólomréten énekel. Vasharangok földbeásva konganak. Sárfióka mit csinálna? Ázna csak. Egér szunnyad a zabkéve szög haján, futócsillag, hull a vércse, lecsap ám! Hold jön föl a messzi égre, néma árny, csillag csordul a sötétbe, mint a lánc. Ezüstszeme kereksége buborékot nyom a rétre, benne tátog szemefénye, uszonyt emel éji béke, elrepül. Gyönge fészke kipihézve, fekhelyül. Ne vágyakozz, sárfióka, hús agyag! Nézd, a lángok eltaposva alszanak. 4 49 �BARNA TIBOR CSILLAGOK CSILLAGOK... SZÍNESSZŐTTES EGY SZÉP BARÁTSÁG EMLÉKEIBŐL Kószáltunk, barátai a múlandóság gondolatával, a Kerepesi úti temetőben. Permetezett a szürke tavaszi ég! Jártuk a nemzet halottait, a valahai államférfi­ kat, babéros költőket, írókat, művészeket, akik most új társat kaptak az időtlen­ ségben. Búcsúztatóra jöttünk, ki e délelőttön. Pontot tenni a tragikus hír végére. A hír végére, amely néhány nappal előbb fogalmazódott egy pesti bérház tövén, vére­ sen és cáfolhatatlanul. A temetőkert külső sétányát magányos férfi járta. Megálldogált némely ha­ lomnál s nagyon lassan ment tovább. Sokat öregedett, mióta láttam, amióta a Debrecen-szomszédos Bocskai-kertben nála tisztelegtünk... Akkor tombolt a vihar, a háború negyvenkettes fergetege, s szélcsendet keresni húzódott ide Németh László. Sarkadi Imrével kerestük meg a Bocskaiban. Kérdezgettük tiszteletteljesen, s ő fanyar mondatokban beszélt arról: miért „törvényszerű”, hogy drámái sorra buknak, hogy művei visszhang nélkül múlnak el. Most ő jött tisztelgésre az írótárshoz, a húsz év előtti ifjú riporterhez, a Bocskai-kerti ismerőshöz. * * * Abban a hattagú debreceni redakcióban, amelyben minket összehozott a jó sors, már öreg gyakornoknak számítottam a negyedik-ötödik hetemmel, mikor egy esten nyúrga legény restellkedett felelős szerkesztőnk elé! Volt valami gúnárszerű abban, ahogy a nyakát tegergette nagy zavarában, s elmondta, hogy jogásznak készül, de újságírónak vágyik. Olcsó robotosokra mindig szükség volt a negyvenes évek szerkesztőségeiben, hamar megszületett az egyezség: „Nálunk fogsz dolgozni, fiam. Mi is a neved?” — „Sarkadi Imre János” — „Ismerkedjetek meg Barnával, ő majd bevezet a dol­ gokba.” Bizony, nem igen sejtettem, milyen terhet kaptam a nyakamba. Akkoriban a riporterség mellett mozikritikus és színházi Intimpista, azaz: minden lében kanál tisztet töltöttem be annál a lapnál. Érthető, hogy errefelé vezetgettem a mester­ ségben az újdonsült kollégát. Csakhogy hamarosan nyilvánvalóvá lett bennem: tudásban, értékmérésben meg sem álhatok mellette. Olvasottságban, műveltségben fölényesen több nálam, pedig sem akkor, sem később, soha nem akarta, hogy megérezzem. Hónapokig nyomasztóan hatott rám. Utunkat, együttartásunkat mégis barátivá tette nagyon hamar a művészetrajongás, a szakma szép művelésének láza, s egy kicsit mindkettőnknél a szakmán túlcsapó ambíció: irodalmárrá nőni. Hogy valaki azzá legyen egy kormánypárti züllöttségben élő vidéki napilapnál, 1942-ben, nemcsak hogy lehetetlent, de szinte eretnekséget jelentett. Pedig az a néhány, akiből a szerkesztőség tevődött, majd mind kallódó költő, író volt. De kit érdekelt a vers, a széphistória? A kiadót semmiképp. Izgalom, vér és esemény kell, nem irodalom. Hasábokon sorakozó protokoll nevek egy temetésről, esküvő­ ről, díszlakomáról, és nem novella. „Fiam, mi újság vagyunk. Riportot adj!” Nem ment sehogy a riport, azaz: nem úgy. ahogy a lapnak gusztusa volt rá. Hányszor hallottuk a szerkesztőnk jóslatát: —„Zimi, belőled sose lesz újságíró.” Igaza lett Benyovszky Pali bácsinak. Nem lett soha „vérbeli” újságíró. Szeren­ csére. Valahol író volt már akkor, azokban a riportokban is. 50 �Nem olvastam azóta, de bizonyosra tudom, hogy az a riport, amit onnan a Bocskai-kertből Németh Lászlóról írt, időtálló kisremek valahol, a negyvenkettes debreceni újság eltemetett hasábjain. * * * Visz az ős-Péterfián a téli villamos. Debrecenben egy az útunk hazafelé. Gúnárnyakát fázósan behúzza a könnyű lódenkabátba, de a szemében csínytevés ké­ születe bujkál. A peron ablaka merő jégvirág. Közelebb húzódik az üveghez, s ujjával betűket olvaszt a jég-opálba: „Konfucse mondá: egy jó nő nem rossz.” * * * Egy időben, újságíró évei elején különös módját találta meg a véleménymon­ dás, ha némely sikerültnek vélt írásunkat kezébe adtuk. Olvasni kezdte fenn­ hangon a szöveget. Magas, fej hangot használt ilyenkor, túlzó hagsúlyokat és gesz­ tusokat, s mi első mondatok után már kényelmetlenül fészkelődtünk. Kérlelhetetlen rátapintás volt ez a játék az iromány gyengéire, gyarlóságaira, s megvallom, gyak­ ran igaztalannak éreztük Sarkadi csúfondárosságát, „érzéketlenségét” a „legszebb” líra iránt. De meg kellett bocsátanunk hamarosan mindent, mert komolyra váltva kedves dicséretet keresett egy-egy friss gondolatra, mondatrendre, vagy kifejezésre. Csakhogy ekkor már a csúfolkodó Sarkadit fogadtuk el hiteles mértéknek, s így lett szent és igaz a béke. A rossz színész túlzásával bizonyította be nekünk, a jó műbíráló igazát. * * * Ifjú hírlapíró éveinkben színésznőkbe voltunk szerelmesek. Én akkor a társulat szubrettjébe. S ha 18 éves az ember, szívesen lenne hős imádottja előtt. Ebbe a „hősiességbe” a mindig játszani kész Sarkadi ugratott. Strandoltunk egy meleg nyári délutánon a szerkesztőségi robot után. Egyszerre előttünk lebeg a szubrett, s mézteljes üdvözlet után végighever a napozón. — Te, gazfickó — kezdi Imre a csöndes, alamuszi heccet —, fogadjunk egy liter borban, nem mersz fejest ugrani... — Nem hát. Félek gyalázatosan a fejestől — mondom vissza. — Pedig Csilla is látna... Képzeld el, gazfickó: látna Csilla. Bedőltem a provokációnak, s valami suszterfejessel lekalimpáltam a trambulinról. Még nem buktam fel a vízből, már ölelést éreztem a hónom alatt. Imre várt rám vigyázón, s vitt a part felé. Vigyori volt az ábrázata, és meleg fényű a szeme. — Nagy ember vagy, gazfickó! A színésznő, persze, ügyet sem vetett ránk udvartartásában. Ő saját dicsősé­ gében fürdött, — mi megittuk a liter bort. * * * Negyvenötben, tavasztájon, hogy hazakerül Pestről, megint egy szerkesztőség a kenyéradónk. Telepítették a dunántúli svábokat, ki, a határon túlra és Cséfai Imre névvel okos, emberséges írás jelenik meg róluk. Ez, és sok más Cséfai-cikk Sarkadi Imrét takarja. Akkoriban arról kesereg, hogy Petőfi már húszegynéhány évesen kész költő. S mi ő, — húszegynéhány évével? Petőfi, igen ... Mert nagy költő Homérosz... Goethe rettenetesen nagy, de Petőfi!... Petőfi, maga az Isten! Őrzök egy húszéves viszontagságtól négyrét hasadt verset, melyet nekem aján­ lott, „kedves komámnak” mondva. Dátuma: 1945. jún. 24. Hadd iktassam ide: 51 �LAKODALOM ELŐTT Itt a kurta, görbe ész jár Megzabálták, ami kész már Tehén: elvetélt a borja Templom: leégett a tornya Akác: csak egyszer virágzik Ember: bújva, nyáron fázik Falnak, de meg nem csömölnek Majd nyüszítve megdögölnek S mikor még semmit sem álltak Már megváltóért kiáltnak Gyáván érzik: akik éltek Minden mesét elmeséltek S ha álom volt elálmodták Cifra láda aljába rakták. S ki megnézné, régmúlt, furcsa Elveszett a láda kulcsa. S míg surranva hazajönnek Alázatosan köszönnek Majd megrúgják, aki reszket, Akasztófák a keresztek Aki még él, mind eretnek Nem szeretnek, kik szeretnek S amit már senki se vállal Megküzdeni a halállal; E bánatos, öreg csősszel Lakodalmunk lesz az ősszel. Mint langyos esőre a gombák, tűnnek fel most már munkái a folyóiratokban. Hallatlan gyorsan, 120-as gépírói tempóval alkot. * * * Szétválik szerkesztőségi útunk párhuzamosa. Életében most már Budapest a székhely, de a baráti párhuzamos együtt tart. Tanít, véd, ajánl. Szereti szenvedé­ lyesen a szuperlatívuszokat, így tud örülni, dühödni, vagy keseredni. S tud ajánlani valakit, ha hisz benne. Az ötvenes első esztendőkben megint sűrűbb az együttlétünk. Egy időre Bal­ mazújvárosba megy tanítóskodni. Számtant tanít, sajátos pedagógiával. Tulajdon­ képpen azért jött ide, hogy írói anyagot gyűjtsön egy ifjúsági műhöz, ehhez keres­ geti a kontaktust az újvárosi általános iskolában. Egy kemény, téli kora reggel mély álomból ver fel. Üres a zsebe, gyalog jött Debrecenig, s a jó húsz kilométeren alaposan átfázott. Mindjárt előhozza tervét a gyors pénzszerzésre: bevinnénk az irhakabátját zálogba. Mondom: ennél nagyobb marhaságot nem hallottam tél kellős közepén, de diadalmasan húz elő hóna alól egy ködmönt. Majd az megteszi átmenetileg, amíg pénze jön Pestről. Abban az időben a Hajdú megyei Tanács a maga lehetőségei között szívesen támogatta a helyi írókat. Több-kevesebb száz forintokra mindig lehetett számítani, egy-egy agitációs hasznúnak vélt jelenetért, rigmusért. Ajánlottam, azzal próbálkoz­ zunk inkább a bunda helyett, de hajthatatlan maradt. Azt monda: próbálkozzunk mindkettővel, így két legyet ütünk. Túlestünk a zálogügyleten, s menten pedzeni kezdte, mint is köthetnénk egyez­ séget a tanáccsal? Van egy kis egyfelvonásosa, az újvárosi gyerekeknek írta, hátha megfelel. Szaladtam a tanácshoz, onnan vissza a jó hírrel: kell a darab, persze, sze­ rényen fizetnek. Húsz perc telhetett, míg a futárszolgálattal végeztem. A kultúr- 52 �házban, ahol várt, épp akkor állt fel az írógépe mellől, s ámulatomra az előző mellé vadonat-friss egyfelvonásost nyomott még a kezembe: — Ezt meg próbáld eladni saját neveden. Szabadkoztam az idegen toll ékessége ellen, de erősködött, hogy kettőt tőle úgyse vennének át, hát belementem a játékba. A jelenet címe: „A számolós ember”, s a pénztári gyors-utalvány szerint én lennék a szerzője. S mondhatom, frappáns írásomként tarthatnám számon — ha én írtam volna. * * * Rég felhagyta már az újvárosi nevelősködést. Pesten látogattam, náluk. Jó mérges rumot iszogattunk, amikor Lili, a felesége bejön, s ezzel hozakodik elő: — Hallom, írt Imre valami egyfelvonásost az újvárosi gyerekeknek. Maga ügyes ember, ha megszerzi nekem, kap egy üveg Ikka-rumot. A kéziratot rég odaadtam, a rumnak is rég elszállt már a mámora. * * * Pesten éltem akkor, s mondhatom: futott a csikóm, a műsor szerkesztőségek halomszám jelentették meg füzeteiket. Minden alkalomnak meg volt a maga kiad­ ványa, versekkel, rigmusokkal, jelenetfélékkel. Egyik ilyen szerkesztőség unszolt: nyerjem meg az „aktuális” irodalomnak. Sarkadit. Sehogy nem ment a rábeszélés. Egy szorult napon mégis kötélnek állt: ír majd valamit, ha előleget adnak. Közvetítettem a feltételt s kaptak rajta, kezembe nyomtak menten valami 1500 forintot, előlegül, a készülő műre. Testvéri egyenlőséggel tukmálta rám a felét, hogy aztán együtt ömlesszük le pár nap alatt egy budai poharazóban, a Csillagó­ ban. Hanem egy napon sürgetni kezdték az írást, Sarkadi meg valahol a Balaton mentén kószált, s jó hónapig remény sem volt, hogy viszontlássam. Mit tehettem? Megírtam az egyfelvonásost, a címe alá Sarkadi Imre nevét, így legalább letörlesz­ tettem a debreceni „adósságot”. * * * Sokakból kiábrándult már akkor, akikben előbb hitt. A barátságról beszélget­ tünk, s valaki közös ismerősről ilyen fejtegetésbe fogott: — Mondd csak, gazfickó: tegyük fel, fronton vagy, első vonalban, ő meg hátul, hogy téged fedezzen. Biztos nem hagy faképnél, ha meleg lesz a helyzet? Hogy a saját bőrét mentse. Nem tudtam mit felelni. Feltámadt bennem a kétség, megingott a bizalom a pengeélre tett szituációban. Hosszú pillanatok teltek, míg végre kimondtam: — Nem, ebben nem vagyok biztos. Sápadt, aszkétikus arca bágyadt-meleg, csúfondáros mosolyt öltött: — Ez az, gazfickó... ez az!... Látod, én benned feltétlenül bíznék... Hogy te, velem, minden körülmények közt kitartasz. Illetődötten hallgattunk. Én egy régi-régi fejesre gondoltam, mikor értem nyúlt a vízben, nehogy bajom essék. Azt hiszem, ekkor volt utolsó szavunk egymással. 53 �Öt éve immár, de még mindig hitetlenül gondolok a hírre, a tragédiát hordozóra. Hisz előtte alig napokkal még így hallom a rádióban Gagarin égi útját kommentálni: „Pokolian irigylem az első embert.” A szokott szuperlatívuszok. De őrizgetek egy papírlapot is, az ő ceruzasoraival. Egyik kocsmázásunk em­ léke. Hárman ültünk, Imre a negyedik. „Csimbi, Saci, kicsi Marosi Ugye jó inni!!! Mert majd egyszer, valamikor kiderül, hogy kettőnk, hármónk négyünk Se ér egy hajító fát se, S minket a halál úgyis elkap.” Ebben maradtunk. És kiittuk a poharainkat, hogy búcsút vegyünk. ♦ * ♦ NAGY ISTVÁN MEDITÁCIÓ ahogy telnek a nappalok úgy érzem szinte észrevétlen mozdulnak bennem az évek alig voltam még gyerek gondtalan most eltorzul arcomon a nevetés meghalnak bennem a madarak szigorú nappalok bűnös éjszakák után vágyom a fényre hallgatag arcok közé szeretnék sírva menni nem úgy hogy tennem kell amire soha kényszer nélkül nem gondolok törékeny álmaim kosarában cipelem a semmit vigyázok össze ne törjön éjszakánként bejárom a várost kóbor kutya csatangol ennyire vízzé olvad hátamon az ingem sötét utcákon taposom szét cipőimet kimeredt szemmel bámulom a csillagokat keresem amit elvesztettem azután sírok lépek rám szólhatna rendőr követhetne száz madár magányos lépteim kopognak ahogy telnek a nappalok évek 54 �JÁNOSY ISTVÁN AZ ELJÖVENDŐ Vakarcs, nyomorult asszony — már csak ők laknak bagolyrúgta viskóban — megszülte első csöppjét: pelenkának széttépte egyetlen párnahuzatát. Összedugták fejüket a méhkas-asszonyok, az óraarcú, pontos asszonyok: „Lám ez szült, pedig még kocka-újházat sem épített, nincs még mosógépe, sem televíziója! Kinézzük magunk közül, mert buja nyúl!” Majd oda álltak elé a méhkasok asszonyai az utolsó ítélet harsonáival: „Miért nem vetetted el?” A szekfűszemű fátyolosan mosolygott: „Mert jégcserzett arcom kis-arcra vágyik, ág-karom szél-szárny-ringatásra. Mert hátha ő lesz az eljövendő.” És tehén és szamár helyett a cigányteknő, petrofor, és vékában kotlós lehelt a pufók, bumfordi gyerekre, s a falon a korom és a szakadt bekecs zsoltározott. 55 �CZINKE FERENC: P. G. HALÁLÁRA �PARÓCZAI GERGELY (1936—1966) Bizakodással és lemondással figyeltük fiatal életének harcát a konok, és alattomos betegséggel. A visszavonhatatlan, reményeinket megcsúfoló halál azonban győzedelmes­ kedett. Mély megrendüléssel tudjuk csak tudomásul venni a megdöbbentő valóságot: Ger­ gely, aki legigazibb barátunk volt, aki melegszívű és segítőkész munkatársunk volt, aki őszinte, tiszta ember volt, aki annyira szerette az életet, meghalt 1966. június 14-én, éle­ tének harmincadik évében. A Békés megyei Endrődön született. A szegedi Pedagógiai Főiskolán magyar-történe­ lem szakos oklevelet szerzett, 1958-ban. A Főiskola elvégzése után egy ideig a szegedi Orvostudományi Egyetem művelődési otthonának volt igazgatója. 1961-ben költözött csa­ ládjával Salgótarjánba. A Rákóczi úti iskolában tanított, majd 1962. szeptemberétől a megyei művelődési osztály művészeti főelőadójaként dolgozott. 1965. januárjától újra ta­ nított, a Madác Imre Gimnáziumban. Tagja volt a Szegedi Tudományegyetem 1958-ban alakult alkotókörének. Verseit a Szegedi fiatal írók antológiájában publikálta először 1959-ben. Később a Dél-Magyarországban, a Tiszatájban, a Palócföldben és a Nógrádban jelentek meg alkotásai. Né­ hány költeményét a Rádió is bemutatta. Verseinek nagy része azonban, ok nélküli szerény­ sége, önmaga iránt támasztott túlzó igényessége miatt még nem jelent meg nyomtatás­ ban. Költő volt és pedagógus, megyénk kulturális életének egyik hivatott vezetője. Nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel tevékenykedett új pátriája, Nógrád megye felemelésén. 1962-től volt társunk a Palócföld szerkesztőbizottságában. Igényessége, felelősségér­ zete kötelezően követendő példát jelent számunkra munkánkban. Elért sikereink az ő te­ vékenységét is dicsérik. Paróczai Gergely élete rövid volt, de nem eredménytelen. Emlékét nem feledjük, hí­ ven megőrizzük! 57 ��TANULMÁNYOK PSZICHOLÓGIA MI A LÉLEK (I. P. Pavlov halálának 30 éves évfordulójára.) — Mondjátok meg végre világosan: van vagy nincs! Mert rajtatok tudósokon nem lehet eligazodni! — szegzik gyakran a kérdést lélékgyógyásznak, pszichológus­ nak, hol ironizálva, hol őszinte érdeklődéssel. S a kérdés kapcsán szép sorjában feltünedeznek azok a közkézenforgó tévedések, melyek napjainkban a „lélek” — fogalommal kapcsolatban elterjedték. „A materializmus tagadja a lélek létezését!” — állítja az, aki rosszat akar a materialistákra mondani. „A lélek a papok találmánya, kifejezetten vallásos elképzelés” — mondják egyesek, akik talán materialistának tartják magukat, de sohasem értették meg a dialektikus materializmus lényegét. „A lélek csak arra jó, hogy a pszichológiai regények és drámáik szerzőinek le­ gyen miire alapozniok a konfliktust” — jelentette ki végül egy rosszmájú irodal­ már. S ha ez utóbbi megjegyzést nem is vesszük komolyan, annyi kétségtelen, hogy egy fontos fogalom közérthető meghatározásának hiányával állunk szemben — vagy legalább is egy, a tudósok körében már tisztázott kérdésnek olyan szabatos, közérthető megválaszolásával maradt adós az ismeretterjesztés, mely végre köz­ tudottá teszi azt, ami a tudományban ma már vitathatatlan igazsággá szűrődött le. EGY FOGALOM VÁNDORÚTJA Félreértés ne essék; az a tény, hogy a lélek, a lelki élet fogalmai ma már tudományosan tisztázottak, korántsem jelenti azt, hogy e fogalmak tartalma, értelme azonos volna azokkal a hiedelmekkel, melyek évezredeiken át velük kapcsolatban elterjedtek. Épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy a lélekről és a lelki életről a tudomány helyes képet alkothatott, egyenesen nélkülözhetetlen volt egy sor, e fogalmakhoz kapcsolódó tévhiedelem eloszlatása. Mi volt e tévhiedelmek lényege? Az, hogy a lelket évezredeken át úgy kép­ zelték el, mint valami tárgyi értelemben létező valamit, mint az élő, lélegző, Cselekvő ember, belsejében elhelyezkedő megfoghatatlan, de mégis tárgyi valóság­ ként létező „alkatrészt”, amelynek működése biztosítja az ember „lelkes lényként” való megnyilatkozásait, gondolkodását, érzelmeit — egyszóval lelki életét”. A primitív népek hiedelmeiben a lélek azonos a lehellet párájával, a vérrel, az álomképekkel. A vallások kialakították a halhatatlan lélekre vonatkozó elkép­ zelést: a lelket isten a születés előtt „belehelyezi” a testbe, s az a halál pillana­ tában "kiröppen” abból. S az idealista filozófiai spekuláció hitelesíteni törekedett ezt az elképzelést: Descartes, az egyébként sok mindenben haladó nézeteket hirdető újkor-eleji francia filozófus pl. a koponya belsejében levő tobozmirigyben vélte feltalálni a „lélek székhelyét”... 59 �A modern tudománynak nem volt könnyű leszámolni e hiedelmekkel. A „kopernikusi fordulatot” ezen a téren az a felismerés jelentette, hogy a „lélek”, a „lelki” fogalmai nem tárgyi értelemben létező dolgokat jelölnek, — hanem úgynevezett FUNKCIÓFOGALMAK. Ilyen fogalmakkal bőven találkozha­ tunk a mindennapi életben s nem jelentenek mást, mint bizonyos objektumok működését, s az ennek során keletkező jelenségeket. Hogy legáltalánosabb értelem­ ben vett példán szemléltessünk; nincs „mozgás” önmagában, csupán mozgó tár­ gyak, objektumok vannak, — vagyis a mozgás a létező dolgok legalapvetőbb sajá­ tossága, létformája. A mozgás sajátos, bonyolult formája az élő szervezetek élet­ működése. Az életműködések — másszóval életfunkciók — sohasem léteznek ön­ magákban, mindig csak meghatározott szervek működéseként. S a legbonyolultabb szervrendszer, az idegrendszer működésének megnyilvánulása mindaz, ami a „lelki élet” kifejezésével körülírtan él a köztudatban: a gondolkodás, a képzelet, az érzel­ mi folyamatok. Vagyis a „lélek”, a „lelki” az ember életműködéseinek egy sajátos körét jelöli s e működések „végrehajtója”, „lebonyolítója” nem valamely, az em­ ber testében rejtetten megbúvó titokzatos alkatelem, hanem az idegrendszer s azon belül is elsősorban az agy. Mindaz amit e pársoros bevezetés summázni törekszik — évszázados kutató­ munka eredménye. A biológia, az élettan, a pszichológia egész fejlődéséből levont következtetés ez, — mely filozófiai síkon, a dialektikus materializmus elméletében úgy fogalmazódik meg, hogy a szellemi (a lelki folyamatok) az anyag (konkrétan az idegrendszer, az agy) megnyilvánulása, terméke. S ez egyáltalán nem a lelki jelenségek tagadása — ellenkezőleg, valóságos mivoltuk felismerése, elhelyezésük az emberről szóló tudomány rendszerében — s egyszersmind feltétele annak, hogy komolyan vegyük e jelenségeket. Elsősorban I. P. Pavlov, szovjet élettanikutató nevéhez fűződnek azok a vizs­ gálatok, amelyek a lelki működések fiziológiai alapjait tisztázták (feltételes reflex­ tan). EGZAKT TUDOMÁNY — A lélek ma már nem a költészet, a vallás, de nem is a szaloncsevegés, ha­ nem gyakorlati problémák által életrehívott, gyakorlati célokra irányuló egzakt tudomány tárgya — állapította meg már a negyvenes évek végén Dávid Katz, a pszichológia egyik európai hírnevű képviselője. Mi így fogalmaznánk: egzakt tudomány tárgya is — megvannak a feltételei annak, hogy az egzakt tudományos vizsgálatok eredményei a köztudatba szűrődve kiszorítsák az olyan elképzeléseket, melyek szerint a lélek olyan „magasztos valami”, — amelyet csupán metafizikai spekulációkkal vagy asztaltáncoltatással lehet „vallatóra fogni”. De hogyan lehet? — merül fel a kérdés. Korunk embere megszokta, hogy előszeretettel használja a „lelki ökok” „lelki tényezők” — kifejezéseit. Elrontott házasságok hátterében éppúgy előszeretettel fedezi fel ezeket, mint ahogy leg­ újabban sokszor hallani a meteorológiai jelenségek, — különösen a mostanában sokszor emlegetett „frontátvonulások” — „lelki hatásait” taglaló beszélgetéseket Sőt napjaink embere előszeretettel törekszik lelki működéseinek „befolyásolására”, — például koffeintartalmú duplákkal próbálja élénkíteni, serkenteni gondolkodását, kihagyó figyelmét, andaxinnal enyhíti izgalmát, frenolonnal szorongásait — olykor mértéken felül is használva ezeket az élénkítő és csillapító gyógyszereket. Vagyis használja azoknak az egzakt kutatásoknak egyes gyakorlati eredményeit amelyek a maguk egészében, elméleti síkon a pszichikum tudományát alkotják. E tudomány rendkívül bonyolult és szétágazó kutatási területeket egyesít — hiszen a modem lélektan és lélekgyógyászat éppúgy elképzelhetetlen a legújabb biokémiai kutatások nélkül, mint ahogy elméletalkotásában felhasználja a kiber­ netika és az információelmélet eredményeit. A tudományon belüli együttműködés eredményéként alakul ki végül az a korszerű szemléletmód, melynek alapvonásait néhány alapfogalom ismertetésével próbáljuk felvillantani. 60 �LELKIMÜKÖDÉS ÉS ÖNIRÁNYÍTÁS A gondolkodás, az érzelmi élet — egyszóval azok a jelenségek, melyeken a „lelki élet” jelentőségét általában demonstrálni szokták, maguk is csupán részei egy sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb jelenségkörnek, melyet a maga egészé­ ben az emberi viselkedés pszichikus regulációja kifejezésével írunk le. Mit értünk e kifejezésen? Azt, hogy az ember valamennyi megnyilvánulása, szervi működé­ sei éppúgy, mint cselekvései az idegrendszer, legfelső szinten az agykéreg irányí­ tása alatt folynak le. E működések egy része, mint belső, szervi folyamatok testünk belsejében mennék végbe, más részük az ember és környezete közötti kapcsolatot valósítják meg. E kapcsolat — az ember és környezete közötti kölcsönhatás — úgy megy végbe, hogy az ember szüntelenül felfogja a környezet hatásait és — reagál azokra. E reagálás külső, mozdulatokban, cselekvésekben, szavakban megnyilvá­ nuló mozzanatai alkotják az ember viselkedését. A viselkedés, a cselekvés csak akkor lehet célirányos, ha megfelelően reagál a külső hatásokra. Ehhez viszont az szükséges, hogy e hatásokról hű képet alkos­ son az ember. Erre szolgálnak érzékszervei — melyeknek híradásait az agy dolgoz­ za fel, s ennek eredményeként jön létre a legalapvetőbb lelkiműködés —, az érzé­ kelés. A látás, hallás, tapintás viszont elválaszthatatlan a tevékenységtől, — szabá­ lyozza a tevékenységet olymódon, hogy folyamatos információkat szolgáltat a cse­ lekvéseket irányító idegközpontok számára. Az érzékszervek működése alapján jönnek létre a bonyolultabb lelkijelenségek; az emlékezés, a gondolkodás, az érzelmek — amelyek mind a valóságról érzékelés útján szerzett információk feldolgozásainak különböző fázisait jelentik. Az emlé­ kezés — az információk tárolása és szükségszerinti egyeztetése. A képzelet — az információk bizonyos belső modellek alapján történő csoportosítása. A gondolkodás — ugyanezeknek az információknak logikai feldolgozása bizonyos feladatmegoldás kapcsán. Az információszerzés és feldolgozás eredménye a valóság visszatükrözése, — mely a pszichikum működésének eredménye. Az információk rendszere összefüggő képet alakít ki bennünk környezetünkről, a külvilágról és önmagunkról. E kép — a fejünkben kirajzolódó valóság — teszi lehetővé, hogy cselekvéseink szabályozása megfeleljen a valóság követelményeinek, hogy viselkedésünk célszerű legyen. Az információszerzés — az információk feldolgozása —, valamint felhasználá­ suk a cselekvés irányításában — a pszichikus működés alapképlete. Az alapkép­ let által leírt működésrendszer biztosítja azt a belső önirányítást — amely az élő­ lényeket megkülönbözteti a nem élő rendszerektől s ami azt a benyomást kelti, amely a legegyszerűbb, szinte gyerekes szavakkal így fogalmazódik meg: ,,az élő­ lény magától mozog” —, vagyis cselekvései egy belső központ irányítása alatt men­ nek végbe. ALKALMAZKODÁS — ALKOTÁS — TUDATOSSÁG Az érzékelés útján történő információszerzés, az információ feldolgozása és felhasználása a szervezet önirányításában nem az ember egyedüli jellemzője, — hanem megtalálható minden valamennyire is fejlett idegrendszerrel bíró élőlény­ nél. Ebből következik, hogy a pszichikus működés az élővilágon belül az állatvilág egyetemes jellemzője. Az állatvilágban a belső, pszichikai úton történő önirányítás azonban csupán a környezethez, a külvilághoz való alkalmazkodást szolgálja. Az embernél az önirányítás a társadalmi tevékenységben testet öltő alkotó munka alapjává, s ezen keresztül az embernek a természet feletti uralmát lehetővé tevő eszközzé válik. Ugyanakkor viszont a társadalomban élő, munkát végző embernél az önirányítás jellegében az állati pszichikumhoz képest minőségi különbséget jelentő változás áll be, — kialakul a tudatosság. 61 �Az állatvilágban a pszichikus önirányítás még nem tudatosan, hanem az ösztönösség jegyében megy végbe. Az információszerzés és feldolgozás az idegrendszer öröklött mechanizmusai révén valósulnak meg, s az önirányítás folyamatában nem alakul ki a valóság tudatos visszatükrözése, s ennek ellenképe — az öntudat sem. Ez csak az embernél jön létre, aki — Marx kifejezésével élve — munkája révén elkülöníti és szembeállítja magát a természettel, a természet erőihez alkalmazkodó lényből, a természet erőivel szembeszálló, s azokon uralkodó lénnyé válik. A pszichikus önirányítás tudatossága abban fejeződik ki, hogy az embernél az információszerzés, feldolgozás és felhasználás folyamatát nem pusztán ösztön­ szükségletek irányítják, mint az állatvilágban, — hanem célkitűzések. A célkitű­ zések mindig szavakban fogalmazódnak meg — vagy is a tudatos önirányítás nél­ külözhetetlen alkotóeleme a szavak rendszere, a beszéd, mely szervesen összefügg az információfeldolgozás sajátosan emberi formájával — a gondolkodással. A tuda­ tos lény — gondolkodó lény, viszont gondolkodás, csak szavak által rögzített fogal­ mak révén folyhat. Az ember célkitűzései — még a legegyénibbek is — mindig társadalmi jelle­ gűek. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy azok csak a társadalmi tevékenység keretében, a társadalom eddigi fejlődésének vívmányai alapján, azok felhasználásával valósít­ hatók meg. Az ember legelemibb célkitűzéseiben — például foglalkozásválasztásra, szórakozásra, kultúrálódásra irányuló céljaiban — visszatükröződik az emberiség egész haladásának valamennyi korábbi eredménye — éppúgy, ahogy az ember te­ vékenységének legelemibb mozzanatai — például az olyan egyszerű cselekvés mint az, hogy felszállók a villamosra, vagy kezembe veszek egy újságot — a társadalmi tevékenység, a tudomány és technika egész fejlődését feltételezik — pl. a közleke­ dés, a nyomdatechnika vívmányait az adott esetben. A PSZICHOLÓGIA FELADATA A fentebbi, helyenként talán túlságosan elvontnak tűnő fejtegetés nélkülözhe­ tetlen a modem értelemben vett lélektan feladatának megértéséhez. A lélektan feladata ugyanis éppen annak a bonyolult, a tudatosság mozzanatát is magában foglaló önirányítási rendszernek a vizsgálata, melynek legfontosabb sajátosságait az imént körvonalaztuk. Vagyis a pszichológia mindig az ember és környezetének köl­ csönhatását vizsgálja — szorosabban: e kölcsönhatást belülről szabályozó működé­ seket, s e működések külső meghatározóit. A pszichológia feladatát az teszi különösen bonyolulttá — s ugyanakkor azál­ tal válik e tudomány gyakorlati jellegűvé, és a hétköznapok szempontjából is hasz­ nossá, — hogy ezt az önirányító rendszert „üzemelés” közben vizsgálja — vagyis az embert megszokott tevékenységének folyamatában veszi vizsgálat alá, azt ku­ tatja, hogy a pszichikus folyamatok hogyan, milyen módon vesznek részt az em­ ber mindennapi tevékenységében, s e folyamatok vizsgálata során hogyan könnyíthető meg az ember tevékenysége, élete. E praktikus feladatai során kerül a lélektan kapcsolatba mindazokkal a tudo­ mányokkal, melyek részint magának az emberi szervezetnek védelmét, másrészt az ember fejlesztését, tevékenysége eredményességének fokozását szolgálják. Így ke­ rül a pszichológia szerves kapcsolatba az orvostudománnyal, a pedagógiával, így alakulnak ki a lélektannak olyan gyakorlati célokra irányuló ágazatai mint neve­ léstan, vagy a munkapszichológia. KORUNK TUDOMÁNYA Az emberi tevékenység pszichikus önirányításának vizsgálata nem véletlenül vált napjainkban olyan tudománnyá, melyre a mindennapi élet úgyszólván minden területén feladatok várnak. Közkeletű kifejezés korunkat az ideges emberek ko­ rának, világunkat az ideges emberek világának nevezni. S ha ebben a jellemzés­ ben van is némi túlzás, — annyi azonban kétségtelen, hogy napjainkban fokozódik az emberek idegrendszeri igénybevétele, s ez a tény a tudomány új módszereinek 62 �igénybevételét teszi szükségessé az idegrendszert károsító hatások, az idegrendszeri túlterhelésből adódó megbetegedések megelőzése és kiküszöbölése érdekében. Az idegrendszer fokozottabb igénybevételének oka az, hogy napjainkban az em­ bereknek életük, tevékenységük során összehasonlíthatatlanul több információt kell felfogniok és feldolgozniok mint régebben. Gondoljuk meg: ha csak végigmegyünk egy forgalmas, útvonalon, mennyi benyomás ér minket, hány olyan hatás, mely önkénytelenül magára vonja a figyelmet, s mennyi mindenre kell tudatosan össz­ pontosítani figyelmünket, hogy betartsuk a közlekedési szabályokat, kikerüljük a szembejövőket stb. Másszóval: rengeteg információt kell felfognunk és feldolgoz­ nunk ahhoz, hogy cselekvéseinket; megfelelően irányítsuk. Mindez az idegrendszer igénybevételét jelenti, s elfáradást okoz. Az információfelvétel és feldolgozás még bonyolultabb formáit igényli az em­ ber munkatevékenysége. Az embernek oda kell figyelnie munkájára, meg kell küz­ denie a különböző figyelemelterelő hatásokkal, ha eredményesen és biztonságosan akar dolgozni, — hisz a figyelmetlenség gyakran életveszélyes balesetet okozhat. Vagyis az embernek állandóan tudatosan szelektálnia, válogatnia kell az őt érő ha­ tások között. Ki kell választania azokat a hatásokat, melyek az adott pillanatban hasznos és szükséges információkat tartalmaznak, — míg másokat figyelmen kívül kell hagynia. S ha most figyelembevesszük, hogy pl. egy zajos, zsúfolt munkahe­ lyen például hóvégi hajrá idején mennyi zavaró, zaklató hatás éri az embert mun­ ka közben, a benyomások milyen halmazából kell figyelmének a munkája szem­ pontjából fontos információkat "kiszűrnie”, — akkor mindjárt érthetővé válik, mi­ ért érzik magukat sokan fáradtnak, idegesnek. A túlzott, vagy egyoldalú idegrendszeri igénybevétel elsősorban az idegrend­ szert terheli, fáradságot, idegességet, álmatlanságot — s más, ún. neurotikus tünete­ ket okoz, de befolyásolhatja egész szervezetünk működését, s a legkülönbözőbb kó­ ros elváltozásokat okozhatja. Közismert például, hogy a trombózisok, az emboliák és a szívinfraktusok keletkezésében komoly szerepet játszhat az idegrendszer foko­ zott igénybevétele nyomán beálló kimerültség. Mindezek a tényezők aláhúzzák egy olyan tudományág jelentőségét, melynek legfontosabb gyakorlati feladata az ember információszerző és feldolgozó működé­ seinek és e működések külső és belső feltételeinek olyan irányú befolyásolása, mely megkönnyíti a tevékenység pszichikus önirányítását. A TANULÁSTÓL KEZDVE . . . Az ember tanulóévei alatt nemcsak azokat az ismereteket szerzi meg, melyek élete során nélkülözhetetlen feltételét képezik munkatevékenységének, hanem ezek­ ben az években sajátítja el azokat a tulajdonságokat is, melyek a munkához nélkü­ lözhetetlenek, pl. megtanul kitartóan figyelni, rendszeresen elvégezni bizonyos fel­ adatokat, a munkában nélkülözhetetlen készségek és szokások alakulnak ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az ember gyermek és serdülőkorában kialakított effajta tulajdonságai döntően meghatározzák, hogyan és mennyire képes később az életés munkafeltételekhez eredményesen alkalmazkodni — vagyis mennyire képes meg­ óvni magát a túlterheléstől. Épp ezért a pszichológia az oktatás és nevelés eredményes módszereinek kiala­ kításában nyújthatja az első és talán legfontosabb segítséget. Korszerű és hatékony oktatás-nevelés ma már elképzelhetetlen korszerű pszichológiai módszerek alkalma­ zása nélkül: s a pszichológia segítséget tud nyújtani abban éppúgy, hogy pl. egy idegen nyelv tanulása során mikor, milyen sorrendben tanuljuk meg a szavakat, hogyan kapcsoljuk össze a szó- és mondattanulást, milyen szemléltetőeszközök a legeredményesebbek — mint például abban, hogy a gyermek íráskészsége vagy ze­ nei hallása milyen eljárásokkal művelhető ki a leggyorsabban és a legeredménye­ sebben. E módszerek kidolgozásában a korszerű lélektan, a modem tudományok egész sorának eredményeire támaszkodik; a kibernetika eredményei éppúgy fel­ használásra kerülnek, mint a matematikai logikáé, az érzékszervek működését vizsgáló élettané vagy a biokémiáé... 63 �A PÁLYAVÁLASZTÁSON ÁT ... A tanulóévek eredményei a helyes foglalkozásválasztásban összegeződnek — ugyanakkor az ember életének ez az az eseménye, mely a legdöntőbb befolyással van későbbi sorsára, egész további életére. Az életben helyüket nem találó, örökké nyugtalan, örökké panaszokkal teli emberek többségénél a testi lelki bajok forrása a nem megfelelő foglalkozásválasztásból, a kedvetlenül végzett munkából, vagy ép­ pen az adott munkára való alkalmatlanságukból származik, — viszont a megfelelő pályaválasztásnak döntő szerepe lehet az ember eredményes alkalmazkodásában, idegei épségének, egészségének megóvásában. Az ipari balesetek, foglalkozási neurózisok kórokai közt éppúgy megtalálható a téves pályaválasztás, mint a munkaerővándorlás okai között. A kedv nélkül végzett munka éppúgy szülője a selejtnek, mint ahogy a munkakedv hiánya, a munka iránti ellenszenv motívuma ott szerepel az alkoholizmus, sőt a bűnözés terjedésé­ nek hátterében is. A pszichológia egyik legfontosabb feladata épp azért az alkalmasságvizsgálatok és a pályaválasztási tanácsadás korszerű módszereinek kidolgozása. Hazánkban épp­ úgy, mint a szomszédos szocialista országokban komoly erőfeszítések történnek az egész ifjúságra kiterjedő pályairányítás és pályaválasztási tanácsadás alapjainak lerakására. E munka alapfeltétele az ifjúság pályaismeretének és érdeklődésének ki­ munkálása az iskolásévek alatt, — mely lehetővé teszi, hogy a pályaválasztás idején megfelelő tájékozottsággal válassza ki az ifjú a képességeinek legmegfelelőbb foglal­ kozást. És ezen a téren még igen sok a tennivaló! Csak egyetlen példát: ma a foglal­ kozást választó fiatalok több száz foglalkozási ág között választhatnak, viszont a fiatalok többsége egyáltalán nem ismeri ezeket a foglalkozásokat, s ha megkérdez­ zük milyen foglalkozáságakat ismernek, legtöbbjük alig tud egy tucatnyit felso­ rolni. Az elemi tájékozottság és ismeretek mellett a másik lényeges tényező a képes­ ségek felmérése. A fiatalok nagyrésze korántsem önismeretére alapozza pályavá­ lasztását; a divat, az utánzás, az anyagi érdekék vagy külső személyi befolyások, sokuknál meg egyszerűen a véletlen, az éppen adódó lehetőségek döntik el válasz­ tásukat. Csak a pszihológusok és pedagógusok együttműködése valósíthatja meg azt, hogy valamennyi, a pályaválasztás előtt álló fiatal megfelelő pályaismerettel és ön­ ismerettel felruházva döntsön jövendő foglalkozása felől, összehangolva a társada­ lom által támasztott igényeket az egyéni célokkal, törekvésekkel és képességekkel. Említettük: a munkatevékenység, az információfelvétel és feldolgozás gyakran igen bonyolult formáit igényli, melynek során az ember idegrendszere jelentős terszerint csökkenteni. ' Az alapfeltétel: ismerni kell az idegrendszer teljesítőképességének határait, s azon belül meghatározni a munkavégzéssel kapcsolatos követelményeket. Ezt a célt szolgálják pl. az un. reakcióvizsgálatok, melyek azt mutatják meg. hogy egy-egy em­ ber milyen gyorsasággal képes az őt ért külső hatásra, pl. fényfelvillanásra reagálni — pl. úgy. hogy lenyom egy gombot. Járművezetésnél alapvető követelmény a gyors reagálóképesség! De nem kevésbé fontos például a figyelem vizsgálata sem: olyan munkánál, ahol a dolgozó feladata a gép működésének ellenőrzése, jelzőberendezések szemmeltartása —. a figyelemkoncentráció a munka lényegi mozzanata. De med­ dig képes egy-egy ember egyfolytában egyazon tárgyra figyelni? Ezt csak ala­ pos pszichológiai vizsgálat dönti el. Pszichológiai vizsgálatok segítik elő a megfi­ gyelendő tárgyak, pl. skálák, jelzőlámpák olyan elhelyezését is. mely lehetővé teszi, hogy a dolgozó tiüstént észrevegye a számára fontos jelzéseket —, vagyis hogy a jel­ zés megfelelő figyelemkeltő hatást gyakoroljon rá. A figyelemvizsgálatok szoros kapcsolatban állnak az elfáradás pszichológiájának tanulmányozásával. Egyhangú, ugyanakkor figyelmet igénylő munkáknál a fizikai elfáradást gyakran megelőzi az un. pszichikus elfáradás, a telítődés. Ilyen esetben a környezet egyhangúságának csökkenése, un. tehermentesítő hatások, pl. zene alkal­ 64 �mazása gyakran éppolyan frissítően hat, mint a valóságos pihenés. De mikor és mi­ lyen zenét alkalmazzunk munka közben? Látszólag egyszerű kérdés, de megvála­ szolása komoly kutatásokat igényel... A munkahely nemcsak tárgyi, de emberi környezetet is jelent az ott dolgozók számára. A munkahelyen belüli emberi kapcsolatok, a munkahely un. pszichikus atmoszférája nagymértékben befolyásolja a termelékenységet s a dolgozók közérze­ tét. A munkatársak összeválogatása, a köztük kialakuló munkatársi viszony zavar­ mentességének elősegítése az üzemvezetés egyik fontos feladata. Ehhez azonban a gyakorlati emberismeret gyakran nem elégséges; ismerni kell az üzemi kollektívák lélektani törvényszerűségeit. Mindez együtt... Elméleti tételekből indultunk ki s íme — a mindennapi élet fényeihez jutottunk el. A lélek — ha lehántottuk róla a misztikum burkát —, hétköznapi létünk mozza­ natává válik, s épp e hétköznapiságban rejlik igazi jelentősége. Ennél fogva a lé­ lektan sem a kuriózumok tudománya, hanem a legpraktikusabb tudomány, mely az ember leghétköznapibb szükségletei kielégítésében, a gyakorlati tevékenység tudatos szervezésében nyújt segítséget azokon a részterületeken, melyeket itt csupán kör­ vonalazni, olykor éppenséggel csak jelzésszerűen érinteni törekedtünk. Mindez együtt jelenti a pszichológiát, amely ma már választ tud adni az embernek önmagával szemben támasztott kérdéseire ... MURÁNYI MIHÁLY 5 65 ��PEDAGÓGIA ÉRZELMI NEVELÉS A TÖRTÉNELEMTANITÁSBAN Az érzelmi élet sekélyesedése láthatólag világjelenség. A nyugati, úgynevezett válságirodalomnak ez a legfőbb tanulsága. Gondoljunk csak Hemingway közömbös bérgyilkosaira, Miller, T. Williams vastörvényű, rideg világára, vagy Camus Közöny-ére. De „elérzelemtelenedésről vallanak a legdivatosabb nyugati filozófiai irányzatok is: a hasznosságot istenítő instrumentalizmus és pragmatizmus, a csak fizikai­ biológiai ingereket elismerő behaviorizmus, az emberi kötelékeket szétszaggató egzisztencializmus. Mintha egy világméretű sztriptízben vetné le a nyugati világ az emberi érzé­ seket, s már csak az önzés, hitetlenség, kiégettség látszik. Az érzelmi élet elsatnyulásának bizonyos tünetei azonban felfedezhetők a szo­ cialista országokban is. Kelet-Németországban aggodalmas hangú kritikák hívják fel a figyelmet a líra, s az életszemlélet eltechnizálódására; nálunk a kispolgári, számító nézetek felerősödése utal erre. A Szovjetunióban nemrég heves vitákat váltott ki az emberi viszonylatok tapasztalható „eldologiasodása” — mintha a tudomány, a racionális tervezés, az űrrakéták korában felesleges múltbeli csökevények lennének az érzelmek, érzelmi élmények. Világosan kell látnunk azonban, hogy amíg a biznisz-szellemű kapitalizmus­ ban szükségszerűen következik be az érzelmi élet torzulása, addig az „érzelmi üresség” a szocializmustól valójában idegen; jelentkezése tehát esetleges, átmeneti. A szocialista társadalom építése egyenesen megköveteli az alapvető emberi ér­ zéseket, sőt új érzések jelentkezését teszi lehetővé. Lehetetlen lenne szocialista tár­ sadalmat építeni népszeretet, hazaszeretet, internacionalisa érzések nélkül. De nem nélkülözhetők a munkaszeretet, a jó ügybe vetett hit érzései sem. Az új tantervek helyesen ismerték fel a szocialista világnézetet, erkölcsöt és magatartást megalapozó érzelmi nevelés jelentőségét. Ebben a munkában a törté­ nelemtanításnak — a tantárgy természeténél fogva — kimagasló szerepe van. Mégis jelenlegi történelemtanításunk itt is alatta marad a saját lehetőségeinek, és talán itt a legjobban. Ezért — és a fent vázolt átmeneti érzelemellenes tendenciák miatt — az érzelmi nevelés problémáira megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. Mindenekelőtt azt a kérdést kellene tisztáznunk, hogy a történelemtanításunk­ ban jelenleg miért nem kielégítő az érzelmi nevelés. Az egyik ok minden bizony­ nyal az, hogy az ilyen irányú erőfeszítések az elmúlt évtizedekben erősen diszkre­ ditálódtak és megnehezültek. Az idősebb tanárnemzedékben, és az akkor diákoskodó mai tanárokban még él annak az emléke, hogyan játszotta ki a Horthykorszak az érzelmi nevelést az értelmivel szemben, hogyan tette nacionalista-sovi­ niszta nevelés alapjává. Ismeretes az is, hogy az ötvenes évek dogmatizmusa meny­ nyire verbálissá, tételmagyarázóan szárazzá tette történelemtanításunkat. Nem ked­ vezett az érzelmi nevelésnek a hazaszeretet érzésének és fogalmának bizonytalan helyzete, nacionalizmussal való gyanúsítgatása, s az az erkölcsi-politikai türelmet­ lenség, amely a tanórák őszinteségét tette kérdésessé. Ügy látszik, a tehetetlen­ ségi erő folytán, még mindig hatnak a régi beidegződések — habitusban, tankönyvi anyagban, módszerekben egyaránt. A másik fő ok bizonyára: az érzelmi nevelés irodalmának szinte teljes hiánya, elvi és módszertani kérdéseinek kidolgozatlansága. A marxista pszichológiában sokáig háttérbe szorult az érzelmek kérdése. Erősen hézagos eredményei még csak 67 �most kezdenek átmenni a pedagógiai köztudatba. Érthető tehát, hogy az általános pedagógiai irodalom is — az aktivitásról vagy az értelmi nevelésről szólva — csak utalásszerűen általánosságokat képes nyújtani. Az elmondottakból következik, hogy szinte teljesen tanári és felügyelői tapasz­ talataimra támaszkodva, legfeljebb a körvonalazását kísérelhettem meg a történe­ lemtanítás érzelmi nevelésének. A félreértések elkerülése végett először is le kell szögeznünk: az érzelmi nevelés sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem választható el a nevelés egyéb területeitől. Nem fogadhatjuk el azt a hagyományos álláspontot, amely az érzelmi nevelést a nevelés, az értelmit pedig az oktatás körébe utalta. A szellemi életet nem lehet az értelem, az érzelem, az akarat mozaikjaira bontani. A tanulás az egész embert köti le; nemcsak a tudat rétegeiben megy végbe, hanem kapcsolódik az emocionális szférákkal is. A gondolkodás az értelmi elemek mellett érzelmieket is tartalmaz. A kétfajta elemek egymást ösztönző vagy gátló, szüntelenül egymásra ható viszonyban vannak; funkcionálásukban tehát szétválaszthatalanok. Az érzések saját eszközeikkel taníthatatlanok. Csak gesztusok, szavak, közvetítő eszközök segítségével tudjuk (jelenleg még) érzékelni és átvenni őket. Ebből követ­ kezik, hogy az érzelmi nevelés valójában intellektuális (és esztétikai) eszközökkel történik. Módszerei lényegében nem különböznek az értelmi nevelés módszerei­ től. A helyes érzelmi nevelés csak ismeretfeldolgozással, az értelmi és esztétikai neveléssel együtt valósítható meg. Ezt bizonyítja a történelemtanításban elfoglalt helye is. Az érzelmi nevelés egyszerre cél és eszköz a történelemtanításban: — eredmény és eszköz. Érzelmi nevelésünk eredményeképpen ott áll a szocialista ember, akinek a személyiségjegyei között az egyik legfontosabb a gazdag érzelmi műveltség ugyanakkor az érzelmi nevelés lehetőségei és részeredményei állandóan segítik az ismeretek elsajátítását, az intellektuális munkát, mint motivációs erők és eszközök. Semmiféleképpen sem lehet tehát a célunk, hogy valamiféle mindentől függet­ len érzelmi nevelést hirdessünk. Más kérdés azonban, ha az oktatás-nevelés komp­ lex folyamatában az érzelmek nevelésének szálait figyeljük meg, és írjuk le — a szövet eme szálainak erősítése, tökéletesítése érdekében. Eljárásunk akkor mutatkozik a legeredményesebbnek, ha elsősorban a szálak kiindulópontjait, összefonódásait, egyszóval az érzelmek genezisét tárjuk fel. Az elemző vizsgálat három főforrást különböztet meg. Az első: az ismeretszer­ zés mint tevékenység, a második: a feldolgozandó ismeretanyag, a harmadik: a tanítás módszerei. A következőkben így vesszük szemügyre, egyenként, a történe­ lemtanítás során megfigyelhető érzelmeket. 1. Az intellektuális tevékenységből fakadó érzések a legközvetlenebbek a tör­ ténelemtanításban jelentkező érzések között. Olyan spontán érzelmi megnyilvánu­ lások ezek, mint amelyek a fizikai munkát vagy a testedzést kísérik: a munka mámora, a sikerélmény, a rátalálás öröme, a nehézségekkel való dacolás stb. A ta­ pasztalatok szerint ezeket az érzéseket hajlandók vagyunk lebecsülni, pedig a munkaszeretet, az önmagában bízó kezdeményezés, a szellemi munka gyötrelmeit is vállalni-akarás szempontjából rendkívül fontosak. Tehát tudatosan és tervsze­ rűen kell építeni rájuk. (Ezek az érzések épp annyira gyümölcsei, mint amennyire magjai az aktivitásnak.) A tanórai szellemi munka nyomában még fel kell lépnie a közösségbe vetett bizalomnak, a közösségben levés jóérzésének is. Az ilyenfajta érzések nyilvánvalóan abból a közvetlen tapasztalatból származnak, hogy aminek megoldására nem képes az egyén, megoldja a közösség. Igaz, jelenlegi pedagógiai szemléletünk még erősen a maga egyedi mivoltában kezeli az osztályközösségben élő tanulót. Inkább az egyént nézi, sokkal kevésbé az osztályt. Korunk a kollektív alkotásoké! De vajon mennyire készít elő a közös erőfeszítésekre az az iskola, amelyben még mindig a leggyakoribb kép: a tanár, aki ad, a tanuló, aki reprodukál. (Milyen ritkák még 68 �a közös megbeszélések, a tisztázó viták, a problémákat oldó kollektív „agyostro­ mok”!) Közvetlenül ható, egyéniséget meghatározó érzések fakadhatnak a tanítás­ tanulás folyamatában a pedagógus személyiségéből. A tantárgy iránti szeretet, a bizonyos történelmi hősök és korok iránti vonzalom, az igazság feltárásának vágya, a tények tisztelete — a pedagógus egész habitusa életre szóló érzelmek megalapo­ zója lehet. A felsorolt emocionális megnyilvánulások a munka közvetlen követelményei. Azonban összefüggésük az ismeretekkel és a módszerekkel nyilvánvaló. Apró, jelen­ téktelennek látszó érzések ezek, azonban mégis csak a szocialista ember személyi­ ségének építőkövei. Számbavevésük szemléleti kérdés. Azé a szemléleté, mely sze­ rint a tanulás tevékenység, munka, mégpedig olyan munka, amelyet a feldolgo­ zandó anyag természetével, a különböző módszerek és eljárások segítségével igyek­ szik a pedagógus élvezetessé, örömmé tenni. 2. A történelemtanításban feltűnő érzelmek második forrása maga az ismeret­ anyag. Az ismeretek valóságot felidéző erejüknél fogva épp annyira lelkesíthetnek, mint amennyire letörhetnek; szeretet vagy gyűlölet kiváltói lehetnek, mint a ben­ nük objektiválódott jelenségek és események. Magának az anyagnak a hatásai ezek, ahogy a fa milyensége érzéseket vált ki a jó asztalosból, vagy a festékek anyaga a festőből. Csakhogy a történelemtanításban legtöbbször magasabb rendű, jelentősebb érzésekről van szó. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy jelenlegi érzelmi nevelésünk elsősorban a tananyag érzelmi nevelése, szinte csak az isme­ retek hatása a tanulók érzelemvilágára. Mert a hatások elmélyítését, növelését, távlatait is biztosító módok és eszközök kialakításában még nagyon az elején járunk. A történelmi ismeretek érzelmi nevelésében első helyre kell állítanunk a tör­ ténelmi személyiségeket, mint az eszményképeket vagy negatív példákat. Az érzel­ meket nem lehet közvetlenül közölni, tanítani. Ezért van szükség a közvetítő-hor­ dozó példákra. A példaadással kapcsolatban azonban óhatatlanul előkerülnek a didaktikai alap­ elvek és módszerek is. A példa csak akkor ér valamit, ha az eleven élmény erejével hat. Ha Leonidászról vagy Szpartakuszról csak annyit mondunk, hogy kiváló katonák, hősök voltak, az érzelmeknek semmit sem adtunk. Tetteikben, visel­ kedésükben, eleven képekben kell megmutatnunk őket. A konkrétban az általánost, mint ahogy a művészet teszi. Az érzékekre, érzelmekre ható eleven élménynél azonban tovább kell lépnünk. Az emóciókból olyan erkölcsi eszméket kell kialakítanunk, amelyek a szocialista világnézet és morál építőkövei lesznek. Alkibiádész hazaárulásában a hazaárulást ítéltetjük el, a méregpoharat kiivó Szokratész okán az elveiért halni is tudó embert becsültetjük meg, Hannibál tetteiben a kitartást, mint erkölcsi értéket állítjuk a tanulók elé. A példaadás érzelmi nevelése nem nélkülözhet még két követelményt. Csak akkor igazán hatásos és helyes, ha a tanulók életkori-morális adottságaira épül, és a szocialista ember személyiségét építi. Érzelmi nevelésünk végső célja tehát erkölcsi-világnézeti fogalmak kialakítása Zrínyi hazaszeretetétől el kell jutnunk a hazaszeretet fogalmáig. Marx és Engels korának és harcának, érzékletes bemutatása nyilvánvalóan csak alapja lesz a szocialista humanizmus és internacionalizmus eszméinek. Megint csak hangsúlyoz­ nunk kell, hogy a helyes — az emóciókat fogalmakká dolgozó — érzelmi nevelés lényegében intellektuális eszközökkel történik. Gazdag érzelem-források fakasztói lehetnek a tömegek történelmi szerepét jelző ismeretek. De erre a lehetőségre ritkábban gondolunk. Pedig a nép- és hazasze­ retet. a nemzeti öntudat, a pártosság, az internacionalizmus érzése leginkább az 69 �ilyen ismeretek nyomában sarjad. Mi neveljen haza- és népszeretetre, ha nem a kuruc szegénylegények példája, akik homályos haza-tudatukkal mindent feláldoztak az uraktól kisajátított, és magára hagyott haza megvédéséért? Vagy növesztheti-e jobban bármi is a humanista, a hazafiúi és az internacionalista érzelmeket, mint az illegális KMP harca a fasizmus és a háború ellen? Az 1848-as forradalom eseményei során a tömegek eldöntő jellegű fellépései — március 15-én, március 29-én, a szeptemberi fordulat idején, szeptember 28-án — a népszeretet érdekében önmaguktól beszélnek. Nyilvánvaló, hogy a tömegek — rabszolgák, jobbágyok, proletárok; a magyar nép, a szovjet nép; keresztesek, kuru­ cok, végvári vitézek történelemalakító szerepének, helytállásának felvétele a tan­ anyagba, igen nagy jelentőségű tantervi kérdés az érzelmi nevelés szempontjából is. De nem szabad elfelejtenünk, hogy pedagógusra háruló szemléleti és módszer­ tani kérdés is. A történelmi ismeretek sokaságából hallatlan erővel hatnak az ember érze­ lemvilágára a helytörténeti jellegűek. A haza és a hazafiság fogalmának kötő­ anyagát azok az érzések alkotják, amelyeket az ember „szűkebb hazája” és annak népe iránt érez. Ezek mozgásba hozása, újabb ismeretekkel való táplálása gazda­ gabbá és elmélyültebbé teszi a fogalmakat. Sajnos, azonban aránylag kevés azok­ nak a tanároknak a száma, akik a helytörténetre is építenek. Nem igen tagadható, hogy a helytörténész tanárok és diákok szórványos, eléggé nem hasznosított jelen­ ségek. Eddig az ismeretekbe rögződött történelmi valóság érzelemkeltő hatásait tár­ gyaltuk. Nem közömbös azonban az ismeretek formája, nyelvi, esztétikai öltözete sem. Az eleven képeket teremtő szépirodalmi szövegek, a Csokonai által emlegetett „nézésre kitett példák”, a „munkálkodásba hozott érzések és indulatok” által mindig jobban szolgálhatják érzelmi nevelésünk céljait, mint az elvont fogalmi ismereteket. De nem csak a művészileg megformált történelmi ismeretekre gondol­ hatunk. A források valóságközelsége, a tankönyv stílusa, a tanári előadás színes­ sége, érzékletessége, a tanóra hangulati elemei mind nagy jelentőségűek az érzel­ mek felkeltésében. A történelemtanítás és tankönyvírás nyelvének kialakításában döntő szerepet kell játszania az érzelmi nevelés szempontjának. Hogy mit érhet el a nyelvi feldolgozás az érzelemkeltés terén, arra jó példa lehet a jelenlegi III. osz­ tályos gimnáziumi tankönyv Marx-szemelvénye a 48-as párizsi forradalomról vagy a tankönyv írójának, Unger Mátyásnak pompás, érzékletes stílusa. 3. A didaktika módszerei közül mindegyik alkalmas az érzelmek nevelésére; a jól megválasztott módszerek azonban még inkább fokozhatják a gondolkodási tevékenység, és az ismeretek által kiváltott érzelmeket. Tehát a didaktikai módszerek közül egyesekkel fokozottabb, és sokrétűbb emó­ ciókat hozhatunk létre. Megkülönböztetett szerepük van ezen a téren az érzékletes, eleven ismereteket nyújtó módszereknek: az irodalmi, zenei, vagy képi szemlélte­ tésnek, az élményszerű, színes tanári előadásnak, a tanulmányi kirándulásnak. Az érzelmi élményeket erkölcsi-világnézeti eszmékké feldolgozó módszerek közül az erőteljesebb tanári vezetés éppen úgy hozhat jelentős eredményeket, mint a tanulók részbeni vagy teljesen önálló munkája. Az érzelmek és élmények fogalmakká fejlesztésében a gondolkodásnak ugyan­ azokat a műveleteit alkalmazzuk, mint általában az értelmi megismerésben. Azon­ ban itt is az egyik művelet érzelmi szempontból hatékonyabb lehet, mint a másik. Az egyszerűbb gondolkodási műveletek közül igen nagy érzelemkiváltó ereje van az összehasonlításnak és a szembenállításnak. (Pl.; Danton és Robespierre; szociál­ demokraták és kommunisták; az egyik oldalon az áruló István nádorok, habozó Mógák, a másikon a felkelő nép, a hazatérő huszárok.) Fokozott érzelemteremtő hatásuk van az ismeretkoncentráción alapuló analó­ giáknak. — pl.: a hódító rómaiak kegyetlenkedései Karthágóban, s a náci hódí­ tóké a II. világháborúban; Cavaignac, Sztolipin, Horthy; a „fekete százak”, Prónai 70 �és Ostenburg különítményesei, Csombe zsoldosai stb. A gondolkodás műveletei közül az érzelmi nevelésben és az egész történelem­ tanításban, igen nagy jelentősége van az ismeretek konkretizálásának. Minél elvontabb egy ismeret, annál közömbösebb az érzelmek számára. Tehát az elvont isme­ reteket vissza kell helyeznünk az érzékletesség körébe, hogy az érzelmileg is has­ son. Nem elég például levezetnünk: a XVI. századi mezőgazdasági árutermelés ho­ gyan vonja maga után a majorsági gazdálkodás kiszélesedését, ez meg a robotterhek növelését; a források alapján érzékelhetővé is kell tennünk, hogyan jelentkezett ez a folyamat a bajmóczi jobbágyoknál vagy a Nádasdy birtokon, — ha azt akarjuk, hogy a népszeretet, a kizsákmányolás elleni gyűlölet vagy a pártosság érzése is kapjanak valamit. A történelemtanításban alkalmazható módszeres eljárások közül különösen az életszerű szituációk teremtésére és a történelmi látszatok, előítéletek elleni harcra, mint eljárásra, érdemes felhívni a figyelmet. Mert mi is az életszerű szituáció-teremtés lényege? Az oktatás módszereivel és eszközéivel eleven történelmi helyzetet teremtünk; azaz lehetővé tesszük, hogy a tanuló beleképzelje beleélje magát bizonyos történelmi helyzetekbe és korokba, s ezzel önkénytelenül állásifoglalásra kényszerítjük. Érzékletsen megfestjük például a tatárjárás utáni Magyarország helyzetét, benne IV. Béla lehetőségeit, s utána következik a kérdés; „Mit tettél volna te a király helyében?” Így a tanuló eleven problémákra irányuló érzelmi-értelmi belátások alapján tanulja meg becsülni a „második honalapítót”, és eszmél rá a felelősségtudat és a hazaszeretet jelentősé­ gére. A másik említett módszeres eljárás azon a kézenfekvő tényen alapul, hogy minden látszat csal, az érzések területén különösen. 1944. október 15-ének valóban az a látszata, mintha Horthy kormányzó komolyan ki akart volna lépni a hábo­ rúból, és már-már a rokonszenv, s a minden alóli felmentés érzései környékeznek meg bennüket. De a valóságos tények elemzése mást mond. A felismert igazság nemcsak Horthy magatartásának teljes elítéléséhez vezet, hanem a felelőtlenség, a nemzeti érdekek fölé emelt osztályérdekek és individualizmus elutasításához is. Ilyenfajta látszat a történelemtanításban rengetegszer előfordul. A NEP-korszak rendelkezései például ugyancsak azt a látszatot kelthetik tanítványainkban, hogy igenis a kapializmusnak készítik az utat. De ha a tények tüzetesebb elemzése alapján eljuttatjuk tanítványainkat Lenin és a későbbi szovjet történelem igazához, megtanulhatják még jobban becsülni Lenint. Még inkább küzdenünk kell — és érdemes küzdenünk — azok ellen a látszatok ellen, amelyek a történelmi és a logikai szempontok diszharmóniája következté­ ben keletkeznek. Az adott történelmi összefüggések mellőzése, jelenségek és sze­ mélyek történelmietlen kezelése, a logikai szempontok türelmetlen alkalmazása, örökösen a „korlátok” emlegetése könnyen szétzúzhatják a történelem érzelem­ nevelő lehetőségeit. Mert szükségképpen fogyatékos lesz az érzelmi hatása annak a Zrínyinek, akinek a hazafiúi tetteit a marhakereskedő kalmárkodásával mérjük, világnézetileg pedig elmarasztaljuk a vallásossága miatt. Vagy nem lesz-e károsan szegényes annak a Kossuthnak az érzelmi ereje, akitől a nemzetiségi kérdés mar­ xista megoldását várnánk el? Ha történelem tanításunkban lelépünk a történelmiség útjáról, s a „végkifejlet” logikáját eröltetjük rá az adott történelmi jelenségekre, az ítélőszékké változtatott történelemtanítás hamis ítéleteket hoz, és megfosztja a történelmet érzelemnevelő erejétől. Kifejtett gondolataim az érzelmi nevelésről észrevehetően csak szakdidaktikai jellegűek. A történelmi tanóra tényezőiből: — tevékenység, tanuló, tanár, ismeret, módszer — indultam ki, s előidézőkként, forrásokként fogtam, fel őket. Nem vizs­ gáltam tehát az érzelmek problémáját a pszichikai folyamatok egészében, sem az érzelmek tartalmait stb. Szándékosan csak a didaktikai apparátusra összponto­ sítottam, mert — véleményem szerint — így világosíthatók meg a legegyszerűbben a történelemtanításon belüli érzelmi nevelés elvi és módszertani kérdései. Dr. SZABÓ KÁROLY 71 �MEGJEGYZÉSEK EGY VITÁHOZ A nevelők és szülők körében a kö­ zelmúltban nagy visszhangot váltot­ tak ki a „Nógrád’’ „Fegyelem és fe­ gyelmezés cím alatt indított vitájá­ ban közölt írások”. (Kár. hogy a be­ érkezett jelentős számú hozzászólásból csupán néhány került a közönség elé). A véleménycserét élénkítette, hogy a „Népszabadság” hasábjain azo­ nos időben látott napvilágot néhány olyan cikk, amely a gyermekek testi fenyítésének kérdésével foglalkozott. vetése tanúsítja, milyen széleskörű még ma is - a szülők és a peda­ gógusok részéről a gyermekek veréssel történő fegyelmezése. Erre mutatnak egyéb tapasztalataim is. Ismerek olyan iskolákat, ahol néhány nevelő kivéte­ lével rendszeresen alkalmazzák a tes­ ti fenyítést és egyes nevelők még elméleteket is gyártanak „nevelési módszerük” jogosultságához. Baráti beszélgetések, családi összejövetelek alkalmával számtalanszor elhangzik, hogy a társasághoz tartozó anya vagy apa miért és milyen módon verte meg a drága — nem ritkán agyon­ kényeztetett — csemetéjét. A felsorakoztatott nézetek, tapaszta­ latok, a mögöttük levő valósággal könnyen meggyőzhetnek arról is, hogy itt nem egyedi esetekről, hanem egy pedagógiai, egyben társadalmi je­ lenségről van szó. Méghozzá egy olyan társadalmi jelenségről, melynek meg­ ítélésében a társadalom tagjai, a ne velők, a szülők nem egységesek. Az egyes szubjektív nevelési tényezők szavakban és tettekben megnyilvánu­ ló nézeteltérései — ha a közvetlen kiváltó okai széles skálán mozognak is — mindig világnézeti tartalmúak. Valamilyen formában állást foglalnak a társadalmunk egész lététől idegen gyermeki testi fenyítés mellett vagy ellen. Megjegyzem, itt az esetek dön­ Az elhangzott vélemények sokolda­ lúan közelítették meg a fegyelem és fegyelmezés problémáját, de az üt­ közőpont döntően — ami bizonyos szempontból érthető is — a testi fe­ nyítés körül bontakozott ki. „Hogyan legyen a nevelőnek tekintélye, ha egy pofon miatt újságba teszik”. Mi­ ért' szólnak bele munkánkba, a szü­ lők közül egyébként is többen kérik, legalábbis hozzájárulnak gyeremeik „komolyabb” fenyítéshez is. „Én ugyan nem nyúlok, hozzá, minek sze­ rezzek magamnak bajt, beírom az ellenőrzőbe és kész”. „Látja, ezek ne­ hezítik munkánkat, hogyan neveljem én a gyermekeket szép szóval, ami­ kor a szülők és a kartársaim közül is néhányan verik őket, így megszok­ ják, hogy csak az az elítélendő cse­ lekedet, amiért kikapnak”. „Az én fi­ amat csak üssék nyugodtan, engem is vertek, mégis ember lettem”. „Csak az én gyerekemhez merjenek hozzányúl­ ni egy ujjal is az iskolában. Mond­ ják meg, ha valami baj van azzal a büdös kölyökkel, majd én elrakom. De csakis én, mert az enyém". „Mi ugyan nem bántjuk otthon a gyere­ ket soha, de ha az iskolában más­ képp nem boldogulnak vele, inkább csapjanak oda, minthogy gyenge le­ gyen a tanulmányi eredménye”. „Én ugyan nagyon ritkán megverem, de olyankor mindig meg is beszélem ve­ le miért kapott ki, vagyis elbírálta­ tom vele tettét és a kapott bünte­ tést.” tő többségében nem valami tudatos társadalmi állásfoglalásról van szó. inkább a gyakorlat bonyolult szöve­ vényeiben való tévelygésről, a követ­ kezetlen gondolkodásról és cselekvés­ ről, a régebbi társadalmakat jellemző szokások, nézetek továbbéléséről be­ szélhetünk. Mivel a helytelein gondolkodás, a hamis nézetek természetüknél fogva csak eszmecserékben, vitákban tisz­ tázódhatnak, a helyes gyakorlat pedig határozott meggyőződésen nyugodhat, feltétlen helyesnek tartom, hogy a fegyelem és fegyelmezés társadalmi és pedagógiai vonatkozásairól — más tár­ sadalmi kérdésekhez hasonlóan — őszinte és nyílt vitát folytatunk a tantestületeken, a családokon túl a szé­ lesebb közönséghez eljutó sajtó ha­ sábjain is. Helyes, ha az élő és nem A gondolatok tartalma, a testi fe­ nyítés kifejezett védelme, megtörése, paragrafusra hivatkozó bátortalan el­ 72 �szintre a minden emberi kizsákmányo­ lás megszüntetésére törekvő munkás­ osztály emelte. A hatalom kivívása után a munkásosztály a régi fegyelem megszűntetésével egyidőben fokozato­ san megteremti a gazdasági és kul­ turális alapját, hogy a saját fegyelmét magasabb szintre emelve uralkodóvá tegye az egész nép számára. Ez a fe­ gyelem már az új társadalmi rend fagyelme, amelynek alapja az emberek érdekazonossága, a szabadság és szük­ ségszerűség kölcsönösségének felisme­ rése. Fő eszközei pedig a közös cél­ kitűzések megvalósítására mozgósítás, az érdekszférák tudatos feltárása és a meggyőzés. Az ember eszménye a közösség célkitűzéseiért aktívan tevé­ kenykedő, a társaiért minden körül­ mények között felelős, a fegyelmet tu­ datosan vállaló ember. is periférikus problémákat a maguk értékrendjében időben feltárjuk, hogy az érintettek széles körével együtt megkeressük a helyes megoldást. Akik egy létező és negatívan ható jelenséget nem létezőnek vagy századrendűnek te­ kintve agyon akarnak hallgatni, kárt okoznak, eltorlaszolják megszüntetésé­ nek lehetőségeit. A nevelés gátjainak megszüntetését célzó véleménycsere, a szocialista nevelés tökéletesítése szemponjából csak hasznos lehet, még ha olyan kényes kérdés is, mint a gyer­ mekek testi fenyítésének elítélése. A széleskörű vita feltétlen elősegítheti a legkülönbözőbb nevelési alakzatok összhangjának megteremtését, amely a gyermekek személyiségének alakításá­ nál nagyon lényeges. * A fegyelem és fegyelmezés vita lét­ jogosultsága vázlatos indoklásán túl szükség t érzem a témához kapcsolódó néhány gondolatom részletesebb kifej­ tésérek. Ügy gondolom, könnyű belát­ ni néhány utalás alapján is. hogy a fegyelem mindenkor fontos alkotó eleme volt a társadalmi együttélésnek. Nélküle lehetetlen a sokféle társadal­ mi viszonyulás rendje, az emberek együttműködése. A közös emberi te­ vékenység minden fajtája magában foglalja a fegyelem elemeit, a vezetés és engedelmeskedés különböző for­ máit. Ezek a függési viszonyok min­ dig valamilyen érdekben vagy érde­ kekben alapulnak. Ez a sajátosságuk meghatározza a fegyelem jellegét, tar­ talmát és formáját. Az előző osztálytársadalmak fegyel­ me a kizsákmányolás érdekeit szol­ gálta, a nép túlnyomó többségét alá­ rendelték az uralkodó kisebbség aka­ ratának. Mivel ez a fegyelem ellen­ tétes volt a milliók érdekeivel, csakis kényszerű, minden tudatosságot nél­ külöző szolgai engedelmeskedés lehe­ tett. A tőkés gyárban a munkás már egészen a gépi berendezés részévé válik, és éppen úgy nem lehet saját akarata, ellenvéleménye, mint a gép­ nek. A fegyelmezés kelléktárában a kényszerű jellegnek megfelelően meg­ található a kegyetlen brutalitás, a bot és az éhség eszköze, az erőszak min­ den lehetséges formája. Az osztálytársadalmakban létrejön egy másik fegyelem is, amelyet az el­ nyomóik elleni küzdelem, hív életre. Az elnyomottak fegyelmét legmagasabb A gyermekeket mindig annak a fe­ gyelemnek a szellemében nevelték és neveljük ma is, amelyet később, ha felnőnek, megkívántak, illetve megkí­ vánunk tőlük. Az osztálytársadalmakban a felnö­ vekvő nemzedéket a legváltozatosabb eszközökkel és eljárásokkal igyekez­ tek engedelmes alattvalókká idomíta­ ni. A burzsoá állam iránti feltétlen hű­ ségre, az uralkodók iránti tiszteletre nevelés érdekében nem riadtak vissza a testi és lelki nyomorítás, az akarat durva elfojtása, a szellemi torzítás egyetlen formájától, módozatától sem. A fasiszta Németországban ezeket a célokat ebbe a rövid mondatba tömö­ rítették: „A német ifjakat úgy kell nevelni, hogy megszokják a kegyet­ lenséget és eltűrjék a ver .st.” A szocialista társadalom már előző­ ekben említett fegyelme szüségszerűen megköveteli, hogy a gyermekek szemé­ lyiségének alakításánál fő feladatunk­ nak tekintsük a közösségi és egyéni ér dek összhangjának megértésén nyugvó aktivitás és tudatos fegyelem vállalás (amennyire a gyermek életkora meg­ engedi) kibontakoztatását. A fegyelem ebben a vonatkozásban olyan erkölcsi jelenséggé válik, amelynek kialakítása nem oldható meg különböző rendsza­ bályokkal, vagy visszatartásokkal. A fegyelem tudatos, önkéntes vállalásá­ ra szoktatás, a gyermek akaratának ne­ velése kizárólag a jól szervezett, fo­ lyamatos tevékenység és széleskörű ha­ tásrendszer eredményeként valósulhat meg. Mivel a testi fenyítés csupán a 73 �cselekvéstől való elriasztást, a passzi­ vitást ,az alázatos alkalmazkodást szol­ gálja, nem illeszthető semmiképpen eb­ be a hatásrendszerbe. Alkalmazása jéről) a számtalan gondra, idegálla­ potra, felnőttek tekintélyére való hi­ vatkozás. Azt hiszem ezeket a gondo­ kat, a gyorsan változó életünkből fa­ kadó nagyobb mértékű idegi megterhe­ lést senki sem tagadja. De vajon a gyermekek életét teljesen gondtalanná tettük már. Nekik nincsenek nagyon is reális és mégis elérhetetlen törek­ véseik, nem lehetnek valóságos, vagy vélt sérelmeik, ők kevésbé önérzetesek? Ügy gondolom erre nem lehet egyér­ telmű választ adni. Bizony, sók gyer­ mek — ha figyelembe vesszük korá­ val járó, nagyobb fokú érzékenységét — elég súlyos terhet hord a vállán, minden oka meglenne a panaszkodásra, helytelen tette mentegetésére. A szü­ lők, a nevelők ennek ellenére — he­ lyesen — megkövetelik tőlük a fegyel­ mezett magatartását, néha olyan szigo­ rúan, hogy igazságtalan bántalmazá­ sokkal megtoldják bajaikat, egy-egy, hosszú ideig nehezen gyógyuló sebbel. Ha a valósághoz egészen hűek akarunk maradni, még azt is be kell vallanunk, hogy a legtöbb verést éppen a nehéz körülmények között élő gyermekek kapják. Szinte hallom a megjegyzést; ez igaz, de mit tegyünk azzal a gyermekkel, aki szemtelenül megszegi az iskola sza­ bályait, vagy az otthon rendjét. Itt már rendkívül káros, ezért elítélendő. Va­ gyis nem azért nem szabad a gyer­ meket megverni, mert rendszabályok tiltják, hanem azért vannak a gyer­ mekeket védő, testi fenyítést tiltó tör­ vények, mert a gyermek verése gátalja egészséges testi és szellemi fejlődé­ sét. Meggyőződésem, hogy a fegyelemre nevelés feladataival, a fegyelmezés he­ lyes módozataival, a testi fenyítés ká­ ros hatásával a nevelők, de a gyerme­ kekért felelősséget érző szülők egy része is tisztában van. Mind többen vállalkoznak a verés nélküli nevelésre, mégis önkéntelenül felmerül a kissé türelmetlennek tűnő kérdés: miért ilyen lassú az új, közös tevékenységen, kölcsönös megbecsülésen alapuló fel­ nőtt és gyermek viszony kialakítását gátló, negatív jelenség felszámolása. Miért nem került még ez az elavult, ártalmas eszköz megfelelő helyére: a történelem lomtárába. A válasz nem olyan egyszerű, hiszen mindjárt az el­ ső áttekintésre az egymással szorosan összefonódó okok egész láncolatával találjuk szemben magunkat. A rend­ kívül bonyolult szövevényből megkísér­ lek egy néhány, véleményem szerint alapvető okot kiragadni. meg is érkeztünk a másik igen lénye­ ges okhoz, a tehetetlenséghez. A lát­ A testi fenyítés tovább élésének egyik igen jelentős oka a nemzedékről nemzedékre származó, régihez, megszo­ kotthoz való kényelmes ragaszkodás. szólag kényelmes megoldást kereső szülő vagy nevelő szükségszerűen szem­ bekerül a helytelen nevelése eredmé­ nyével, a rendszabályok, tilalomfák gátja mögül kitörő gyermekkel. A kü­ lönböző élethelyzetékben, tevékenység­ ben nem tudatosult, rend, törvény, tiltás értelmetlen szólam szintjére sülylyedt, nem jelent többé visszatartó erőt. A felnőttekkel szemben bizal­ matlanná vált gyermek csak a saját tapasztalatára épít, amelynek feldol­ gozása a bizonytalan értékítélet miatt torz, így természetesen helytelen cse­ lekvésre, viselkedésre ösztönöz. Ekkor rendszerint előkerül az egyetlen, idő­ legesen hatékonynak tűnő eszköz, a testi fenyítés, amelynek hatása alatt a gyermek tudatában még hamisabbá vá­ lik a világról és önmagáról kialakított kép. A torz világkép, a hamis tudat, a bizalmatlanság — amely lassan állan­ dósul és kölcsönös jellegűvé lesz — teljesen megmérgezi a felnőttek és a A helyzet legjobban úgy jellemez­ hető, a tételt már nagyon sokan meg­ tanulták, de a meggyőződésen alapuló alkalmazáshoz vezető fáradságos út végigjárására csak az igényesebbek vállalkoznak. A nagyon is sokrétű gya­ korlatban való eligazodáshoz szüksé­ ges politikai és világnézeti meggyőző­ dés kialakulása, a nevelési eljárások eredményes alkalmazására történő gon­ dos felkészülés, a hivatásiból eredő tu­ datos fegyelem vállalás, a nevelőtől és a szülőtől egyaránt nagy erőfeszí­ tést kíván. Ebben a magasabb emberi és pedagógiai szintre törekvésben igen sokszor a legjobb szándék is zsákutcá­ ba kerül, időleges vagy véglegesen megreked. Ilyenkor tolakodik elő, mint­ egy önigazolásul a Makarenkó-i pofon demagógiája, (még olyan szülőknél is, akik mindössze csak ennyit hallottak a szocialista nevelés e nagy úttörő­ 74 �gyermekeik közötti viszonyt. Ez a hely­ zet megnehezíti a gyermek megismeré­ sét, a nevelésben elengedhetetlen alko­ tó együttműködést. rülő gyermekeket. Ezek a gyermekek, a felnőttektől szenvedve, félve, maguk is kis ragadozókká válnak. Egész lé­ nyüket átszövi a dacos ellenállás, a gyűlölet, az agresszivitás, a durvaság. Csavarognak, állandó hordozóivá lesznek a hazug képmutatásnak. Az ilyen erősen sérült gyermekeket ténylegesen rendkívül bonyolult, és sok türelmet igénylő munka árán le­ hetséges csak a közösségbe beilleszte­ ni. A tapasztalatok azonban azt mu­ tatják, hogy az ilyen irányú nevelő munka lehet igen eredményes is. Ugyanis az ilyen erősen sérült, bizal­ matlan gyerek ragaszkodása egy idő után nagyon erőssé válhat az őket szerető, legfőképpen tisztelő felnőtt­ hoz, vagy az általa szeretett közös­ séghez. Én inkább ebben a kérdésben hivatkoznék Makarenkóra, aki a tes­ tet, lelket ölő háború kegyetlenségé­ ben erkölcsileg sérült gyermekeket és fiatalokat kiváló pedagógiai tapintat­ tal, szocialista emberre jellemző hu­ mánunom nyugvó tisztelettel vezetett vissza a becsületes, fegyelmezett em­ berek sorába. * A nevelés egységes hatásrendszer jellegéből kiindulva a testi fenyítés tovább élésének alapvető okai közül csupán azokat igyekeztem feltárni, amelyek a szülőket és a nevelőket közvetlenül érinti, ezért legtöbb he­ lyen együtt szóltam mindkét tényező­ ről. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a testi fenyítést is végérvényesen fel­ számoló szocialista nevelés megvaló­ sításában a nevelők és szülők egy szinten állnak, vagy azonos elbírálás alá esnének. Ebben az esetben is ér­ vényes a közösség érdekeiből kiinduló, egyéni megítélés. A felnőttek és a gyermekek közötti szakadékot nyugodtan vehetjük a har­ madik jelentős oknak. A nevelők és szülők tekintélyes hányada nem isme­ ri eléggé a tanulókat, vagy saját gyermekét. Helytelenül értékeli tulaj­ donságaikat. Tetteik, megnyilvánulá­ saik megítélésénél csak kevesen vizs­ gálják az indítékokat, cselekvésük mozgató rugóit. Egyformán minősítik a megválaszolatlan érdeklődés által vezetett gyermeki tapasztalanságból származó és a közösség érdekeivel tu­ datosan szembehelyezkedő gyermek fegyelmezetlen magatartását. Mindezt igen gyakran betetőzik a pillanatnyi hangulattól, idegálapottól függő, leg­ önkényesebb büntetések kiszabásával. Hányszor találkozunk igazságtalanul megbántott, önérzetében mélyen sér­ tett gyermekkel. A szándékoktól függetlenül, felüle­ tesen értékelt cselekvésekre indoko­ latlanul kiszabott büntetések, a fel­ nőttek mögötti alattomos megnyilvá­ nulásra késztetik a gyermeket. Az ilyen „meg nem értett” gyermekeket elég könnyen megtévesztik a megér­ tést színlelő, felelőtlen magasabb ko­ rúak, akiknek a társaságát és tanácsait elfogadva, kivonják magukat a szü­ lők, a nevelők, a közösség szabályai és hatása alól, „új baráti körükkel” sajátos törvényeket alkotva hozzá­ kezdenek a környező valóság tapasz­ talatainak gyüjtögetéséhez. Megszüle­ tik a gyermekbanda, a galeri, a hely­ telen tettek láncolata, amelyért aztán legtöbb esetben senki sem akar fele­ lősséget vállalni. A magasabb korúak — közöttük né­ hány szülő — felelőtlensége magasan fölé emelkedik az előzőekben említett okoknak. Ezek az elemek rendszerte­ len életmódjuk következtében maguk is szembekerülnek a szűkebb, vagy tágabb „közösségükkel”, nem ritkán az egész társadalommal. Létüket csupán a farkastörvény szabályozza. Körük­ ben az ütlegelés, a brutalitás nemei­ nek alkalmazása, a mások megkáro­ sítása, a közösség tulajdonának elsa­ játítása teljesen természetes. Maga­ tartásukkal bomlasztják környezetü­ ket és szellemileg, erkölcsileg defor­ málják saját, vagy a hatókörükbe ke­ A bátor következtetések levonásá­ val, a szocialista szellemű nevelés ha­ tékonyabbá tételével nem lehet egy­ másra várni, nem szabad a számlákat ide, oda tologatni, vagy hamis elvek ből kiindulva esetleg elsikkasztani. A nevelők marxista világnézeti meggyőződésének további formálása, helyes cselekvések által történő szi­ lárdítása, pedagógiai és lélektani is­ mereteinek gyarapítása, alkalmazási készségeinek magasabb szintre emelé­ se nem tűr halasztást. Ez a folyamat szükségszerűen megköveteli a nevelőtestületek légkörének pozitívabbá vá­ 75 �említetteken kívül még sok lehetőség kínálkozik. Gazdag a választék a TV adásaitól a' TIT előadásokon keresz­ tül a népszerű szakkönyvek kézbeadá­ sáig. Kérdés; milyen széles körben, mely rétegekben, milyen hatékonyság­ gal hasznosítják e kiváló lehetősége­ ket. Ügy gondolom ezen érdemes gon­ dolkozni. lását, feltételezi a nevelők közötti eszmei, ideológiai vitákat, a pedagó­ giai és közéleti megnyilvánulások bá­ tor, őszinte értékelését. A szocialistá­ vá váló életünk, nevelésünk egy-egy kérdésének, vagy éppen egy nevelési helyzetnek a nyugodt mérlegelése rendkívül tanulságos lehet. Az egészséges pedagógiai légkör ki­ alakításánál nem csak a negatív hely­ zetek boncolgatására gondolok. Sok­ kal fontosabbnak tartom a „nehéz” problémák eredményes megoldásának ösztönző tanulmányozását, vagy a ki­ használatlan lehetőségek feltárását. Ott van például az ifjúsági szerveze­ tek munkája, a gyermekek nagy er­ kölcsi gyakorlótere. Valljuk be csak őszintén — különösen néhány iskola­ igazgatónak tanácsos önvizsgálatot végezni — az ifjúsági szervezet tevé­ kenysége, közgonddá tétele, az úttörő és KISZ közösségék (őrs, raj) együtt­ élésének tökéletesítése hányszor tehet­ né elkerülhetővé a pofont, a vonal­ zó, vagy térképmutató pálca rendelle­ nes használatát. Ha százalékosan nem is számottevő, a demoralizáló hatásuk miatt, mégis legnagyobb gondot okoznak a felelőt­ len, nehezen megközelíthető szülők. A változás lehetősége itt is fennáll, de a folyamat rendkívül lassú, amelynek meggyorsítása rendkívül szükséges. Sokat tehetnek ezért a munkahelyi vezetők, a kollektívák, akik nem le­ hetnék közömbösek beosztottjuk, munkatársuk családjával szemben. Ha valahol, akkor itt lehet és kell a gyermekek érdekében alkalmaznunk a legszigorúbb törvényeket. A másik oldalról pedig egy pillanatig sem szaban szem elől téveszteni, hogy a leg­ nagyobb megértésre, türelemre, szere­ tetne éppen ezeknek, a gonoszságoktól meggyötört, eldurvult gyermekeknek van szükségük. A nevelőtestületekben kialakított helyes szocialista nevelési gondolkozás és cselekvés nem marad meg az isko­ la falai között. Tovább gyűrűzik a szülők, a társadalom körében. A szülői értekezleteken, személyes be­ szélgetéseken még tapasztalható, gyermekeket elmarasztaló beszélgetést felválthatja az eredményesebb, haté­ konyabb, nevelés segítő pedagógiai ta­ nácsadás. A verésre jogosító, burkolt igény benyújtását, az eltérő formában megfogalmazott engedélyadást kiszo­ ríthatja, a nagyjából azonos problé­ mákkal foglalkozó szülők hasznos ta­ pasztalatcseréje. Befejezésül megjegyzem, hogy a testi fenyítés problematikája általában nem központi kérdése a nevelésnek, de nagyon fontos fokmérője lehet a szocialista nevelés hiányának. Fontos hangsúlyozni, ahol a testi fenyítés, a gyermeki akaratmegtörés, a megalázás bármelyik formája jelen van, nem beszélhetünk teljes értékű, szocialista nevelésről. Amíg a káros pedagógiai jelenségek léteznek, jogosult és szük­ ségszerű a megszüntetésükért folyta­ tott küzdelem. A legtöbb esetben ösztönösen ne­ velő szülők pedagógiai ismereteinek növelésére, nézeteinek formálására az Nádházi Lajos 76 �KÖZÍZLÉS ÉS NÉPMŰVELÉS „Új kultúráért, azaz olyan új morá­ lis életért vívott harcról kell beszélni, amely a legszorosabb benső kapcsolat­ ban áll egy új életlátással, míg végül is a valóságérzés, és valóságszemlélet új módjává a „lehetséges művészek­ kel” és a „lehetséges műalkotásokkal” bensőségesen egybeforott világgá nem válik” — írta a 20-as évek elején An­ tonio Gramsci századunk kiváló mar­ xista teoretikusa a művészetről szóló cikkei egyikében. Lenin hasonló álta­ lánosítást tesz, amikor a művészet né­ pi jellegét hangsúlyozva az alkotók és a befogadók közti dialektikus egység­ nek „az egybeforott világnak” a meg­ teremtéséért száll síkra: „Nem az a fontos, hogy mi hogyan vélekedünk a művészetről. Még csak nem is az a fontos, hogy mit ad a művészet né­ hány száz, sőt néhány ezer embernek, amikor népünk milliókat számlál. A művészet a népé. A széles dolgozó 'tö­ megekben kell mély gyökeret ereszte­ nie. El kell érnie a tömegek megérté­ sét és szeretetét. Az ő érzésüket, gon­ dolkodásukat és akaratukat kell öszszefognia és felemelnie. Bennük kell felfednie és kifejlesztenie.” Szocialista forradalmunk szerves ré­ szeként kibontakozott kulturális át­ alakulás pezsgő légkörében napjaink­ ban a marxista elmélet gyakorlati megvalósítására kerül sor, a művésze­ tek tudatformáló hatásának, szerepé­ nek problémája egyik központi kér­ dés. Az MSZMP VIII. Kongresszusán meghatározott közművelődési célkitű­ zések, valamint az Ideológiai Irányel­ vek a népművelés egyik legfontosabb feladataként éppen az esztétikai és művészeti nevelésnek, a lakosság ízlé­ sének gyors fejlesztését, a műélvezők körének bővítését jelölik meg. Az egyre magasabb szintre emelkedő mű­ szaki technika, amely közvetlenül is hatással van a termelőerőik alakulásá­ ra, alkotó fantáziájú embereket kíván. Ez pedig csak az olyan sokoldalúan képzett embernek lehet, aki fogalmi úton szerzett intellektuális műveltsé­ ge mellett esztétikai kultúrával is rendelkezik. Ilyen vonatkozásban az esztétikai nevelés mint az érzékek, az érzelem, a fantázia és az ízlés kimű­ velésének eszköze mind a technikai fejlődés, mind pedig a közhasznú termelés szempontjából általános je­ lentőséggel bír. Elhanyagolásának ká­ ros következményei jól tettenérhetők már azoknak a közszükségleti tár­ gyaknak a kivitelezésében is, amelye­ ket naponta használunk, a munkahely az otthon berendezési tárgyaiban, te­ hát abban a legközvetlenebb miliő­ ben, ahol a munka és a pihenés óráit töltjük. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Az esztétikai nevelésnek a gyakorlati élet szempontjából meg­ lévő jelentőségén kívül van még egy egyetemesebb, még fontosabb emberi jelentősége is. A művészi alkotások megértésére, élvezésére való nevelés alapvetően szükséges a harmonikus személyiség kialakításához, a szocia­ lista ember eszmei, erkölcsi arculatá­ nak formálásához. Olyan emberek ne­ veléséhez, akiknek van szeme a ter­ mészeti és a művészi szép meglátásá­ hoz, akik élvezik és igénylik is eze­ ket a magasrendű élményeket. Az esztétikai nevelés nélkülözhetetlen eszköze a humánum formálásának. A teljes emberséghez hozzátartozik az az érzéki és szellemi, az érzékelés és gondolkodás harmóniája. Az általános feladatok megvalósítá­ sához, — amelyek helyileg párosulnak a kultúrcentrum kialakításának fela­ dataival — elengedhetetlen az eddigi eredmények és hiányosságok számba­ vétele, hiszen a számvetés- sok eset­ ben önkéntelenül is megmutatja a „hogyan tovább” útjait, azokat az utakat, amelyekre az objektív és szubjektív lehetőségek egyaránt mó­ dot adnak. A megye, s méginkább a megye­ székhely kultúrális fejlődésének el­ lentmondásai jórészt az egykori „kenyeretlen Tarján”, a mondvacsi­ nált város káros eszmei örökségében gyökereznek. Ezt az örökséget — amely bizonyos fokú kulturális igény­ telenségben és a polgári ízlés iránti fogékonyságban mutatkozik meg — a rendkívüli méretekben fejlődő új szo­ cialista város még nem tudta teljesen 77 �levetkőzni. A városközpont végleges kialakítása — néhány teljesen kész, impozáns épület ellenére — még né­ hány évet várat magára. Az építkezé­ sekkel járó ideiglenes környezet nem szerencsés az esztétikai nevelés szem­ pontjából. Ennek ellenére a legmo­ dernebb stílus szerint épített új köz­ épületek és lakóházak a lakosság zö­ mének megnyerték tetszését. Az ízlé­ ses külsejű lakásokban legtöbbször új, modern bútor kerül, még akkor is, ha nem fiatal házasok költöznek be, so­ kan kicserélik régi bútoraikat. Ez azt bizonyítja, hogy a mindennapos kör­ nyezet esztétikus kialakítása egyike a legfontosabb, alig észrevehetően, de folyamatosan nevelő tényezőknek. Ugyanakkor a főként magánházakból álló lakótelepeken (Béke-telep, Rok­ kant-telep) sajátos antimodem építke­ zési stílus, az úgynevezett kertkúltúra kezd újjáéledni. Ügy tűnik, a saját házhoz jutó kétkezi munkás az egy­ kori polgár családokat utánozza. A kertekben megjelenő díszítő elemek (törpe, vár, színes gömbök) álromantikájukkal károsan befolyásolják az esztétikai ízlés helyes irányban való fejlődését. A lakások belső díszítése nincs egye­ nes arányban a modern, praktikus bútorok iránti igénnyel. Széles töme­ gek hozták magukkal a múltból fogé­ konyságukat a hamisan csillogó dekorativitás, egy lesüllyedt szecesszió ter­ mékei s a szórakoztatóipar izgató és hódító árui iránt. Ezt, a sajnos még mindig tömegigényt főként a piaci árusok elégítik ki giccses készítmé­ nyeikkel. A kisiparosok termékbemu­ tató kiállításai ráadásul még reklámot is csinálnak ezeknek az áruknak, dísz­ párnák, csiszolt tükrök, falvédők, bi­ zsu stb.) Alakult egy népművelőkből álló bizottság, amely minden igyeke­ zete ellenére sem tudja megakadá­ lyozni ezeknek az áruknak a készíté­ sét és terjesztését. Országos szervek közbenjárására lenne szükég. Helyi feladat viszont több lakberendezési kiállítás, szakmai tanácsadás rendezé­ se, illetve szervezése. Jól ki kell majd használni a Képcsarnok Vállalat új salgótarjáni galériájában rejlő neve­ lési lehetőségeket. A művészeti ágak közül a legna­ gyobb fejlődés a képzőművészet terü­ letén tapasztalható. A képzőművészek nógrádi csoportja az észak-magyaror­ szági területi szervezet tagjaként az elmúlt néhány évben országosan is rangot, nevet szerzett magának. Ered­ ményes munkájukról a gyakori ma­ gas színvonalú, reprezentatív kiállítá­ sokon tesznek többek között tanúbi­ zonyságot. A kiállítások látogatottsá­ ga viszont azt bizonyítja, hogy az eredményekkel párhuzamosan, mond­ hatni azok függvényeként fokozódott a közönség érdeklődése is a képzőmű­ vészet iránt. Egy-egy kiállítást átla­ gosan 3—4 ezren tekintenek meg. Pél­ dául az I. Észak-magyarországi Terü­ leti Képzőművészeti Kiállítást 3521-en, a besztercebányai vendégművészek tárlatát 3100-an, a Nógrád megyei Képzőművészeti Studióbemutakozó ki­ állítását is több ezren látták. Kétség­ telenül örvendetes jelenséget takarnak a számok, hiszen azt mutatják, hogy a város lakóinak tíz százaléka állan­ dó tárlatlátogató. Akkor persze téves képet nyernénk, ha az egyes kiállítá­ sok látogatóinak számát összeadva próbálnánk egy év mérlegét megvon­ ni, hiszen, a tapasztalat azt mutatja, hogy szinte mindig ugyanazok tekin­ tik meg a kiállításokat. Nem készült statisztika a látogatók társadalmi megoszlásról, de a felületes felmérés alapján azt mondhatjuk, hogy főként diákok, — őket kísérő pedagógusok —, népművelők, az állami és a pártap­ parátus dolgozói közül kerülnek ki a „törzstagok”. A széles tömegek még nem képviseltetik magukat megfelelő arányban. Ebből következik, hogy népművelési munkánk egyik aktuális feladata a szélesebb rétegek bevonása a képzőművészet kínálta műélvezetbe. Ez azonban túl a szervező munkán, a tömegek direkt esztétikai nevelését is megköveteli. A látáskultúrára való nevelés és en­ nek lényege a képzőművészeti művelt­ ség alapjainak elsajátítása még meszsze elmarad más művészeti ágak szer­ vezett rendszerezett ismertetése mö­ gött. Ez az oka, hogy szinte naponta találkozni emberekkel, akik fanyalog­ va jönnek ki egy-egy kiállításról, aho­ vá éppen a hangos, de nem hivalkodó hírverés csalogatta be őket. Keserű szájízük oka elsősorban a művek megnemértése. Ez az érzés akarvaakaratlanul a modern képzőművészet elleni protestáláshoz vezet, amely �áll tehát a képzőművészet funkciója. Az igazi művészet feladata nem az, hogy azt tükrözze, amit a valóságból az érzékszervek vesznek tudomásul, hanem mindazt, amit az érzékszervi tapasztalatból az összefüggéseket ku­ tató értelem ismerhet csak fel. Nem a jelenséget, a felszínt, hanem a lé­ nyeget kell a képzőművészet nyelvén, sajátos formaeszközzel tolmácsolni. Egy vizuális élmény az asszociációk sorát idézi fel a művészben, kialakult az úgynevezett képszerű gondolat, aminek segítségével az egyedi lát­ ványt a művész általánosítja, bizo­ nyos érzelmi-gondolati eszme jelké­ pévé formálja, vagy pedig a benne élő tartalmakat vetíti ki az embe­ rek és a tárgyak csoportjára. Bizony elég keveset tettünk még an­ nak érdekében, hogy a közönség ilyen aspektusból szemlélje a műalkotásokat. Nem elég, ha csupán a katalógusokra, művészeti könyvekre, a televízió esz­ tétikai előadásaira, és egyéb spontán alkalmakra bízzuk az ízlés alakítását, a látáskúltúra nevelését. Nem elegen­ dő az esztétikai ismeretterjesztő elő­ adások száma és színvonala sem. Meg kell magyarázni, hogy a modern, ha­ ladó törekvések elismerése nem je­ lenti a dekadens, antihumánus, anar­ chista művészet felkarolását. Vitákra alkalmas fórumokat kell biztosítani a nagyközönség részére is. Szervezet­ tebbé kell tenni a tárlatlátogatásokat, művészetbarát körökre van szükség. Képzőművész-közönség találkozókat kell szervezni. Vannak műtermes la­ kásaink, amelyeknek kisebb csoportos meglátogatását a házigazdák nem vennék rossz néven. Nem „titkaikat ellesni szándékozók”, hanem tanulnivágyók keresnék fel őket. Meg aztán a művész sem tekintheti befejezett­ nek tevékenységét egy-egy kép meg­ alkotásával. A közönséggel való in­ tenzív kapcsolat nemcsak a téma, hanem a fentiek szempontjából is gyümölcsöző lehet. Az örvendetes jelenségek ellenére sok tehát még a tennivaló a művé­ szek és a közönség közti összhang megteremtése, az újszerű törekvések elfogadtatása terén. Hasonló gondja­ ink persze más művészeti ágak te­ rületén is vannak. Az irodalomban a közízlés Jókai, Gárdonyi, Mikszáth színvonalán áll. vagy az alkotók és a közönség közti feszültség, vagy pedig a közöny for­ májában fejeződik ki. Ezt lehetett például tapasztalni Tar István Tereferélők című szép, hangulatos köztéri szoborkompozíciójának fogadtatásakor. Vannak olyanok, — szerencsére a vá­ rosban kevés számban —, akik ne­ hogy a modernség elítélésének vád­ jával illessék őket, szívesen fogadnak minden, számukra új, szokatlan, sőt érthetetlen, kétes értékű képzőmű­ vészeti jelenséget. Mások — ők van­ nak a legtöbben — a megnemértés miatt közönyösen elfordulnak a kép­ zőművészet bármilyen új eredményé­ től. Elmarasztalhatok e vajon ezért? Hi­ bájukul róható e fel, hogy érték­ rendszerük, esztétikai műveltségük nem el_g fejlett? Természetesen nem. De a művészektől sem várhatjuk, hogy ellentmondva koruk, „mestersé­ gük” alkotta fejlődési tendenciáknak, csupán másolói legyenek a környező valóságnak. Herbert Read angol mű­ történész A modern festészet című művében ezt az ellentmondást más vonatkozásban így fogalmazza meg: „A művészet egész története a vizuá­ lis észlelés különféle módozatainak története. Azoknak a változó szem­ szögeknek a története, amelyekből az ember látta a világot. A tapasztalat­ lan laikus ezzel kapcsolatban azt mondhatná, hogy a világot csak egy­ féléképpen lehet látni, — ahogyan az ő érzékei megragadják. Ez tévhit. Mi azt látjuk, amit megtanultunk látni, és eképpen a meglátás szokás­ sá, konvencióvá válik, részleges kivá­ lasztása mindannak, ami nézni való, és torzított összefoglalása a többinek. Azt látjuk, amit látni akarunk — és amit látni akarunk, az meghatározott. Nem az optika merev törvényei által, vagy méginkább az önfenntartás ösz­ töne által, hanem azon kívánság ál­ tal, hogy felfedezzünk, illetőleg szer­ kesszünk magunknak egy elképzelhe­ tő világot.” Azt kell tehát világosan láttatnunk az emberekkel, hogy a műalkotás szépsége nem az ábrázolt tárgy tö­ kéletes természeti hűségén múlik. Hiszen- nincsen olyan művész, aki a természetben látható tárgyakat olyan pontosan tudná reprodukálni, mint például a fényképezőgép. Nem ebben 79 �filmváltozatnak, a Szentjános fejevételének egyik esti előadásán ötvenen alul volt a nézők száma a November 7 filmszínházban, a megyeszékhely központi mozijában. Mindez nem ír­ ható az elavult, korszerűtlen épület számlájára, hiszen a Korzikai testvé­ rek, a Púpos, és a Cartouche vetíté­ sekor szinte lehetetlen volt jegyet kapni. Nem kapunk reális képet színházi és zenekultúránk helyzetéről, — a közízlést csak sejtetni lehet —, hi­ szen mindezideig objektum hiány gá­ tolta e két művészeti ág hatásának kibontakozását. A tapasztalat minden­ esetre azt mutatja, hogy a Déryné Színház átlagos előadásainak színvo­ nalán túlnőtt közönségünk. Ha öszszehasonlítjuk két zenés, vidám darab a Titanic keringő és a Mária főhad­ nagy nézőinek számát, nagy különb­ séget tapasztalunk. Az előbbit 110-en az utóbbit 420-an látták. Az előbbit a Déryné Színház, az utóbbit az Egri Gárdonyi Géza Színház mutatta be. Viszont ugyancsak az egriek előadá­ sában a Stuart Máriát mindössze 180an nézték meg. Az új megyei művelődési ház ideális környezete jól átgondolt műsorpolitika alapián remélhetőleg felszámolja a színháztól, és a gondo­ lati drámától való bizonyos fokú idegenkedést, és segít megszerettetni széles tömegekkel a komolyzenét, Beethoven, Liszt és Bartók muzsiká­ ját. Amint a fenti vázlatos áttekintésből is kiderül nem kis feladatok várnak a népművelésre a közízlés fejlesztése, az esztétikai nevelés területén. Lenin és Gramsci gondolatának megvalósí­ tása az aktuális feladat. Az kétségte­ len, hogy éppen a népművelés haté­ konysága folytán rengeteget fejlődött a közízlés az elmúlt két évtizedben. A további fejlődés záloga a kultúra új formájának megteremtése, amely­ ben az ember nemcsak mint befoga­ dó van jelen, hanem mint saját belső énjének megteremtője, saját személyi­ ségének birtokbavevője, amelynek ré­ vén képessé válik történelmi jelentő­ ségének, az életben betöltött funkció­ jának, jogainak és kötelességeinek a megértésére. Felmérések bizonyítják, hogy az ol­ vasók többsége megrekedt ezen az épenséggel nem érdektelen, de avult szinten. Népművelő tevékenységünk sok éven át nagy igyekezettel nép­ szerűsítette a múlt század klasszikus­ sá vált remekműveit, s századunk művészeti alkotásaiból azokat, melyék leghívebben őrizték a klaszszikus tradíciókat. Ez érthető és he­ lyes volt. A nem-olvasóból olvasót kellett nevelni, a bűnügyi ponyvare­ gény ellen kellett Jókait felvonultatni. De mintha mindez túlon-túl jól sike­ rült volna. Felnőttek tömegének ser­ dülőkori ízlése van. Elég erős még a giccs, a bestseller, a félművészet seké­ lyebb termékeinek az ízlésromboló ha­ tása. A mai magyar irodalom még nem érte el a jogos megbecsülést, a tö­ megek körében. A maiak közül Ber­ kesi és Szilvási könnyű fajsúlyú re­ gényei a legnépszerűbbek. Kevesen olvassák irodalmi folyóiratainkat, alig néhány előfizetője van a város lakói közül az Új Írásnak, a Nagyvi­ lágnak és az Élet és Irodalomnak Nógrádi antológiánk a Palócföld ezek után érthető, hogy nem tud maga mögé állandó olvasó derékhadat fel­ sorakoztatni. A szakadék az olvasók többségénél inkább a szándékban, mint a mű­ veltségben van. Egy francia író meg­ fogalmazása szerint kétféle irodalom van; a lusták, és a vállalkozó ked­ vűek irodalma. A mi közönségünk zöme inkább az előbbiben válogat. Azt tartja egy mondás, ugyanolyan kevés jó olvasó van, mint amilyen kevés jó író. A különbség azonban lényeges; az író születik, az olvasót nevelni is lehet. Ezt kell a népműve­ lésnek kihasználnia. A film iránti érdeklődés a nagy­ számú, — több mint ötezer — tele­ víziós készülék ellenére jónak mond­ ható. Főként a kalandos, izgalmas filmek, utóbbi időben a krimik a legnépszerűbbek. A mélyebb gondo­ lati elemeket tartalmazó filmek, és a magyar filmművészet alkotásai még valóban kimagasló művészi színvo­ nal esetén sem — ezideig még nem nyerték meg a nagyközönség tetszé­ sét. Nagydíjas filmünk majdhogy nem megbukott Salgótarjánban, alig harminc százalékos házzal vetítették. Galambos Lajos regényéből készült Csongrády Béla 80 �ID. SZABÓ ISTVÁN: PÁSZTOR �LÓRÁNT JÁNOS: FALU LÓRÁNT JÁNOS: BALATONI TÁJ �RÉTI ZOLTÁN: HORGÁSZOK �CZINKE FERENC: ZODIÁK JEGYE �SZOCIOLÓGIA NÓGRÁD MEGYE TÁRSADALOMRAJZA (RÉSZLET) A MUNKÁSSÁG 1. a nógrádi tüntetések, éhségmenetek). Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a Horthy-rezsim helyi és országos urait is ez a tény kényszerítette a fokozott szociális—kulturális—vallási offenzívá­ ra ezen a vidéken. Ezért épült itt annyi templom a két háború között, hogy ha ma Tarjáni és környékét járjuk, mél­ tán csodálkozhatunk a minduntalan égrebökő tornyok láttán. Szerzetesren­ dek települnek ide, és folytatják „ál­ dásos” munkájukat az „istenadta” nép között. Más városokban, ahol van je­ lentős polgárság, kispolgárság, az egy­ ház és az állam csak fanyalogva tá­ maszkodik a munkásokra és azok gyermekeire, itt azonban a munkás vagy altiszt gyereke, nagyon jó Mária-lánynak, cserkésznek... A kazári származású alispán „művi úton’ ’fel­ támasztja szülőfaluja népviseletét (eleinte állítólag két pengőt fizetett annak, aki ősei ruhájában ment va­ sárnap templomba) — amit persze mi most megköszönünk neki, de ő nagyon jól tudta, hogy a régi ruhák­ kal az emberek a feudális világ jobbágykötöttségeinek egyikét-másikát is magukra öltik. Szabó Zoltán annakidején örömmel ecsetelte a „Rimai birodalom” tarjáni részét, amely „a sorompón túl” kezdő­ dött, és ahol a munkás jóval többet keres, gyermekei a hidegtől és az éhe­ zéstől nem satnyulnak el, sokan pol­ gáriba, kereskedelmibe járnak, de leg­ többje mégsem hagyja oda apja, nagy­ apja foglalkozását, hanem kovács, drót­ húzó, öntő lesz az Acélárugyárban. A fejezet végén féltően emelte fel szavát, hogy jó lenne, ha az anyagi módhoz a szervezett munkás öntudata is járul­ na... A Cifra nyomorúság megírását követő évtized a medence többi dol­ gozójával együ.tt a rimai munkásnak is módot adott, hogy gondolatait, igazi szándékait cselekedetekben nyilvánítsa: iparmedence A megyében foglalkoztatott mintegy harminckétezer ipari munkásból csu­ pán hatezernyi dolgozik a salgótarjáni járáson kívül, amelynek területe nagy­ jából a nógrádi iparmedence határait tölti ki. Ez a nagyfokú centralizáltság teszi, hogy Nógrádról mint erősen ipa­ rosodott megyéről beszélünk, holott a keresők kétharmada mezőgazdasági munkából él. Hevesben például — ab­ szolút számban — több az üzemi mun­ kás, de míg a negyvenezer lakosú Eger negyven ipartelepén csak mintegy öt­ ezer ember dolgozik, addig a harminc­ háromezer lélekszámú Salgótarján har­ mincegy vállalatánál több mint tizen­ kétezren — köztük a három nagyobb üzemben hét és félezren! Salgótarján és a központi járás mint­ egy kilencvenötezer lakosából minden negyedik ember a szocialista iparban dolgozik (és ezt az arányt a meden­ cén kívülről bejárók sem változtatják meg lényegesen). S ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy ennek a lét­ számnak majd kilencven százaléka a nehéziparban (bányászati, fémipar, üvegipar) dolgozik, mégpedig nagy­ részt még a múlt században alapított vállalatoknál, és figyelembe vesszük, hogy itt sohasem volt jelentős kis­ iparos, kereskedő, tisztviselő réteg — akkor érthetővé válik, hogy a nóg­ rádi iparmedence miért játszott és ját­ szik olyan fontos szerepet hazánk hu­ szadik századi történelmében. Szinte keresni kell az országban még egy olyan iparvidéket — Buda­ pestet, Miskolcot is beleértve —, ahol a nehézipari munkásság ilyen túlsúly­ ban van! S elsősorban ez adott mó­ dot a nógrádi munkásságnak, hogy több ízben döntőleg szóljon bele a politikai — társadalmi életbe (1918 ősze, 19 ta­ vasza, a 26—28-as sztrájkok, éhség­ 6 81 �Igaz ugyan, hogy a háború alatt az Acélárugyárban viszonylag sokan vet­ tek részt a nyilas mozgalomban, de ez ott egyrészt a tőkés rend iránti elége­ detlenségnek a jele, másrészt csupán ideig-óráig tartó politikai (és nem osz­ tályhovatartozási!) eltévelyedés volt, amit mi sem bizonyít jobban minthogy a felszabadulás utáni negyvenötös, negyvenhetes „harci” választásokon — a bányászokkal és a többi nagyüze­ mekkel együtt — a rimaiak zöme is a kommunista pártra szavazott! Ha csupán e két választás itteni eredményét hozzuk fel bizonyítékul, akkor is világosan lemérhető, hogy a Horthy-korszak keresztény szellemi kurzusa lényegében hatástalan volt az iparmedence munkásai között. Ugyan­ akkor még ma sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kevés kispol­ gárság, a vékony tisztviselőréteg és a bányák, üzemek úgynevezett altiszti karának nagy részében erős gyökeret vert a katolicizmus, vagy annak vala­ milyen demokratizált, hogy azt ne mondjuk: „szocializált” válfaja. Ez a szellem vagy torzult alternatívája egyes emberekben (és családokban!) tovább él és — a domináló politikai meggyőződés kontrasztjaként — sokkal erősebben, mint esetleg másutt. Tár­ sadalmi hatóereje nincsen, csupán olyan esetekben, mikor a szocialista építésben, a kommunista politikában hibák, hasadások keletkeznek (lásd 1955—56). A felszabadulás utáni első tíz év­ ben Salgótarján és környéke saját ki­ emelt politikai, társadalmi szerepét szemlélhette az országos politika tük­ rében. Ötvenkettő—ötvenháromban azonban már világossá vált, hogy ez a kiemelt szerep jórészt csupán dicsére­ tekben és elvárásban realizálódik, ahe­ lyett, hogy az igazi megbecsülés a tár­ sadalmi aktivitás fejlesztésében, a vá­ ros és községpolitikában vagy a terme­ lési—technikai szint emelésében je­ lentkezett volna. Ez persze tulajdon­ képpen megegyezett az országos hely­ zettel, de itt azért volt élesebb a kont­ raszt, mert a nógrádi munkásság az évtizedek során és a felszabadulás után is igazán rászolgált arra, hogy dekla­ rációk helyett anyagi, szellemi, kultu­ rális helyzetének lényeges megjavítá­ sát kapja! Hogy a kunmadarasi gazda vagy a szabolcsi szegényparaszt elé­ gedetlen volt az ötvenes évek közepén, az lehetett keserű valóság, de nem volt meglepő — a nógrádi bányász vagy ipari munkás fenntartásai azonban már nem csupán meglepőek voltak, hanem komoly figyelmeztető jelek is! Nem a felszabadulás utáni első tíz év hatalmas, új korszakot nyitó poli­ tikai, gazdasági társadalmi változásai­ nak figyelmen kívül hagyásáról van itt szó. Azok történelmi tények, még letagadni sem lehetne közülük egyet­ len egyet sem. Az is tény azonban, hogy az iparfejlesztésben, a város és a községpolitikában, a munkások anya­ gi helyzetében, szellemi-kulturális éle­ tében 1958-tól indult meg az az erő­ teljes fejlődés, amelyik ma már lehe­ tővé teszi, hogy ne a távol vagy közel­ múlt bűneit, hibáit, hanyagságait em­ legessük, hanem a jelen helyzetet, a nógrádi iparmedence új arcát próbál­ juk megrajzolni! 2. BÁNYÁSZOK A harminc, harmincöt éven aluli bá­ nyász ma már csak az öregek elbeszé­ léséből, leírásokból és filmekről ismeri a régi életformát. S ez a régi nem a múlt századi Szent István Kőszénbánya Társulat idejét jelzi, hanem a felsza­ badulás előtti kort. Ha egy nyugdíjas bányász ma a nyolc általános és három MTH-t végzett vájárok előtt a napi ti­ zenkét órai munkáról, az öt gyermek­ nek jutó három pár cipőről és a bér­ fizetés napján megjelenő kakastollakról beszél, akkor a fiatalok először kimeresztik a szemüket, majd türelmes­ buzgón bólogatnak, és később, egymás között megállapítják, hogy ez az öreg se megy a szomszédba egy kis parázs fantáziáért. Sok idős bányász — többek között — ezért nem szereti a mai fiatalokat ez a jelenség a nemzedéki probléma taglalása nélkül is kiválóan mutatja, hogy huszonegy év alatt mennyit vál­ tozott a világ, a nógrádi bányászok vi­ lága. Ennek a változásnak legszembetű­ nőbb jelei a nyolcezer lakosú nagybátonyi bányaváros, a modern Rákóczitelepi, mátranováki, homokterenyei stb. telepek, a betonba öntött film­ színházak, művelődési otthonok, mun­ kásszállók, utak és járdák, a mindig 82 �élénk forgalmú nagy üzletházak, az emeletes, büszkehomlokú iparitanuló­ intézetek és gimnáziumok. E hevenyészett felsorolásba nem ke­ rültek be az új általános iskolák, mert ezek már annyira természetesek nema volt bányakastélyokba, és tiszti kaszi­ nókba költözött kultúrintézmények, mert azok lassan kiöregszenek, vas­ tag falaikkal, aránylag kicsi ablakaik­ kal korszerűtlen, ósdi benyomást tesz­ nek ránk... A további jelek ugyanilyen szembetűnőek: egy pesti ismerős kora tavaszszal végigautózat a 21-es országutat, és Tarjánban kiszállva megjegyezte; azt gondolta, hogy határmenti város­ hoz közeledvén egyre csökken majd a közúti forgalom, de csalódott, mert éppen ellenkezőleg történt... A bér­ házakon a tévé antennák erdeje; egy családnál két rádió, az új zeneszek­ rény a nappaliban, a régi rádió a konyhában, amit a gyerekek is nyúz­ hatnak. Minderről elég gyakran írunk, s a beszámolóknak, jelentéseknek és ünne­ pi beszédeknek szinte szerves részei a tévé-előfizetők (a rádió már nem ér­ dekes), a motortulajdonosok (a kerék­ pár bagatell) számának gyarapodása. És újságírók, tanácsi, tömegszervezeti vezetők, társadalmi aktívák hökkenten jegyzik meg a beszélgetésekben, hogy mindezek ma már nem „hatják” meg a bányászt: természetesnek ve­ szik, vagy esetleg még egy türelmet­ len kézmozdulatot is tesznek. Valóban. Mert ami van,' az már van! A bányász gondolataiban a jelenlegi helyzet mindenesetre eredmény — de ma már nem annyira vívmány, mint mindennapi munkájuk természetes ve­ lejárója. S örülhetünk annak, hogy idáig ha­ ladtunk: ez a felfogás világosan jelzi az emberek biztonságérzetét. Van azonban még egy dolog, amire egy jószemű pedagógus hívta föl a fi­ gyelmemet, s a múlthoz viszonyítva ta lán ez a legjellemzőbb kép: Huszonöt évvel ezelőtt este hatkor és reggel hatkor bizonytalanul lassú léptű, foltosruhájú emberek cammog­ tak elő a tárnák ásító torkából; szén­ portól fekete arcukon az izzadtság hú­ zott sokszoros csíkokat — úgyhogy in­ kább valami bányarémhez hasonlítot­ tak, mint emberi lényekhez. Ma min­ den huszonnégy órában háromszor van műszakváltás és az emberek megmosa­ kodva, legtöbben ruhát váltva mennek haza, járásuk gyorsabb, tartásuk egye­ nesebb, és szemükben nem az állati fáradtság parazsa hamvad. — Megváltozott tudatvilágukon túl egyszerű biológiai tényről van szó — mondta ismerősöm. — Napról napra kipihenik magukat, kielégítően táp­ lálkoznak, tehát nem rablógazdálkod­ nak szervezetükkel! Szó sincs persze arról, hogy a bá­ nyász napi munkája ma már valami minduntalan megismétlődő gépesített diadalmenet odalent a föld gyomrá­ ban — különösen a nógrádi feltárások­ nál, ahol legtöbb helyen vékony a ki­ termelhető szénréteg, s a korabeli ké­ reggyűrődések következtében nem egy vágaton elég gyakran nagy hurkokat vet föl-le, mint a hullámvasút a Vá­ rosligetben. A rendelkezésre álló legújabb (1965ös) statisztikai kimutatás szerint a nógrádi trösztnél a munkahelyi szál­ lítás hatvanhét, a szénfelrakás har­ minckilenc százalékban gépesített, míg viszont a szénjövesztés csupán két szá­ zalékban (külfejtés nélkül). A jövesztés gépesítésének ilyen alacsony foka az előbb említett szeszélyes vonulású és vékony szénrétegekben leli magya­ rázatát. Az viszont ezek után világos, hogy a nógrádi bányásznak van mit megfog­ nia; s a bőven alkalmazott dinamit in­ kább a termelékenységet emeli, mert a fúrásoknál éppen elég a húszegyné­ hány kilós gépet tartani. A mélyszint egyéb nehézségei mellett elsősorban ez teszi, hogy a nógrádi bányász még ma is nehéz fizikai munkás. S ugyan­ ez az oka, hogy az MTH-t végzett fia­ tal vájárok és az idősebb bányászok között ellentét érezhető. Szabó Zoltán annakidején említést tett arról, hogy az igazi bányászok le­ nézték a télire föld alá húzódó pa­ rasztokat, akiket megtűrt, ügyetlen és bamba vendégeknek tekintettek a széntermelésben. Mára megfordult a dolog: az idősebb bányász rendsze­ rint saját fiát sem tekinti igazi tár­ sának, mert az három évig tanulta az elméletet, a gépek kezelését, a 83 �egy és nem tíz fiatal panaszkodott, hogy sem brigádtársai, sem a főak­ nász nem engedték tanulni. Ugyan­ akkor egészen értelmes brigádtagok, sőt brigádvezetők, főaknászok, el­ mondták, hogy ők elvben helyeslik a tanulást, de a gyakorlatban számta­ lanszor tapasztalták, hogy ha egy fiatal vájár két technikumot elvégez, akkor már követeli az íróasztalt. És közben is sok baj van vele: tanul­ mányi szabadságra megy, konzultáció miatt műszakot cserél, és a többi. Úgyhogy az üzemvezetőségek sok esetben ma már egyszerűen ezt írják a felvételt kérő ívére: munkája jobb elvégzéséhez nem szükséges! S a fia­ tal mehet az atyaúristenhez. modern szénjövesztés módszereit, s mikor lekerül a szénfal mellé, „csak ujjahegyével fogja a csákányt, mint a szégyenlős kislány”, és közülük na­ gyon sok igen hamar búcsút is mond apái foglalkozásának. — Míg viszont a faluról bejövő markos legény sem­ mit sem tud a modern gépeikről, ő pénzt akar keresni, amire módja is nyílik, ha nem sajnálja a tenyerét, és az izzadságot a fúrógéptől, a csákánytól és a lapáttól! Ez a széles körben megfigyelhető tény érdekes helyzetet teremt ko­ runk egyik jelentős mozgalmában, a szocialista brigádok vetélkedéséiben. A mottó közismert: „Szocialista mó­ don dolgozni, tanulni, élni!” E hár­ mas jelszó nem csupán a munkára vonatkozik, hanem az emberek egész élettevékenységét átfogja, a munkaerkölcstől a szakmai és általános mű­ veltig emeléséig, a kultúrált visel­ kedéstől a gyermeknevelésig. Elmé­ letben. A nógrádi széntrösztnél szinte egyetlen főaknász vagy üzemvezető sincs, aki ne ismerte volna föl, e mozgalom jelentőségét — elméletben csakúgy, mint a gyakorlatban. Nem­ ritkán győz azonban a szűk, prakticista szemlélet: a csákányt markoló bányásznak, és a gazdasági mutatók­ ért felelős vezetőnek ugyanis van egy alapvetően közös érdeke, amit az előbbi úgy fejez ki, hogy „Forint”, míg az utóbbi „tonnaterv”-nek hív­ ja... Az is tény persze, hogy az utóbbi években a bányászok körében észre­ vehetően csökkent a duhajkodások, verekedések száma; ma jóval több rendezett családi életet találhatunk, mint tíz évvel ezelőtt. Mindez nem csupán a gyors lakásépítkezések, az anyagi, kultúrális szint általános emelkedésének köszönhető, hanem a szocialista brigádmozgalommal életrehívott új életnormák is közreját­ szanak benne. Viszont teljesen haszontalanul, és értelmetlenül csapnánk be magunkat, ha nem akarnánk észrevenni, hogy a tonnaterv teljesítése és a „nagyobb forint” megszerzése jelenleg ellentét­ ben áll a hármas jelszó második ré­ szével (szocialista módon tanulni). A nógrádi bányásztelepeken járva nem Sok bányász és bányavezető be­ szélgetések során azt is kifejezésre juttatja, hogy a hetedik, nyolcadik ál­ talános elvégzése szerinte ugyanilyen fölösleges; „A szénlapát attól nem lesz könnyebb, se okosabb. Sőt, sok­ szor nehezebb.” És be kell vallanunk, hogy nem tudjuk megdönteni érveiket. Igazuk van — ma még... Ennek az igazságnak a súlya azon­ ban a következő egy-két évtizedben a bányászat nehéz fizikai jellegének fokozatos megszüntetésével egyenes arányban fog csökkenni. Ugyanakkor látnunk kell: a nehézséget okozó el­ lentétet az teremtette, hogy a mozga­ lom megindulásakor, és a későbbiek­ ben sem differenciáltuk eléggé a hár­ mas jelszót az egyes szakmák, sőt azokon belül az egyes vidékek hely­ zetére. Ment teljesen kézenfekvő, hogy objektíve, másként érvényesül a jelszó pl. a műszeriparban, mint a vastömegcikk gyártásban, és ismét másként a jobban gépesített (és gépe­ síthető) tatabányai trösztnél, mint a nógrádi bányavidékéken. Ezt a differenciálást még ma sem volna késő elvégeznünk. Sőt. a moz­ galom fejlődésével sürgetőbb mint valaha, hiszen az előbbiekből látha­ tó: ahogyan emelkednek a követelmé­ nyek, úgy nő a távolság az országos szint, és a nógrádi bányákban követ­ hető gyakorlat között, ami pedig fö­ lösleges visszavonásokat, megfontolá­ sokat támaszt ezen a téren mind a vezetők, mind a munkások között 84 �egyrészt, másrészt viszont egyre csökkenti a mozgalom realitását és ezen keresztül hatóerejét. * Kifigyelem a nógrádi bányavárosok, bánytelepek lakóit: hogyan lépnek az utcán, hogy villan a szemük, milyen csillanása van a nevetésüknek. Fejtartásuk, kézmozdulataik, hanghordo­ zásuk akár az utcán, vonaton, ven­ déglőiben vagy a Karancs presszójá­ ban gyakran eszembe juttatja: ez a felszabadult, nyílt, természetes tar­ tás történelmünk legutóbbi huszonegy éve alatt lett sajátjuk. A negyvenes évek közepén, hirtelen, földrengéssze­ rűen gördült le róluk az a soktonnás teher, amit a fejlődésellenes, anak­ ronisztikus, feudálkapitalista állam jelentett számukra. „Hazátlan bitan­ gokból”, kénytelen kelletlen meg­ tűrt „szükséges rossz”-ból — régi ki­ fejezéssel élve — elitcsapat lettek, az uralkodó munkásosztálynak is külön megbecsült gárdája, akikhez az el­ múlt két évtized során időről időre ellátogatnak az ország vezetői: Ká­ dár János ötvenkilencben művelődési házat avat Karancslapujtőn, aztán — egy újabb látogatáskor — ingújjban sétál a nagybátonyi bányavárosban. — A nógrádi bányász, bányászfeleség és bányászfiatal tudatában, monda­ taiban és mozdulataiban mindez ak­ kor is benne van, ha nem beszél róla.... Elfigyelem őket és keresem magatartásukban, tetteikben a gőgöt, vagy az egyszerűbb és szimpatikusabb büszkeséget. Itt-ott előcsillan: egy ismerősöm például hat gépelt oldalon tudta rögzíteni egy bányászasszony felsoro­ lását, amiből kiderült, hogy lányuk lakodalmán hányféle és milyen mennyiségű étel-ital fogyott, hányfé­ le és milyen hozományt kapott a fiatal pár... Utánnaszámoltunk — és óvatosan dobálva a forintokkal — ki­ derítettük, hogy a négy napig tartott mennyegző mintegy tizenhat-tizennyolcezer forintjába került a két családnak, míg a hozomány értéke negyvenezer körül lehet — nem szá­ mítva az esküvő után rögtön rendel­ kezésükre bocsájtott kétszoba össz­ komfortos új villát. A két családból négyen dolgoznak bányánál, s közülük hárman a földalatt, ami azt jelenti, hogy havonta minimum tízezer forint megy a két háztartásba. Ötezer forint havi jöve­ delem egy budapesti — vagy akár salgótarjáni — értelmiségi családnak nem jelent ekkora akkumulációt: Meglátogattuk a fiatal párt, mert kíváncsi voltam a proletárgőgre, á la 1966. Kicsit szégyenkezve mutogatták végig a berendezést, a törülközők, ágyneműek, férfiingek meg a jó ég tudja micsodák garmadáit a három nagy szekrényben, aztán kávét főz­ tek a tiszteletünkre. Ital is került az asztalra — frissen hozott sör. Más­ különben otthon nem tartanak sem pálinkát, sem bort, a kávét csak vendégjáráskor isszák. A helyi ven­ déglőbe vagy presszóba hébe-korba látogatnak, moziba hetenként ha egyszer. Tarjádba, Pestre nagyon rit­ kán mennek: „Minek, hisz itt a té­ vé!” A fiatalasszony idegenkedik a félkész ételektől csakúgy, mint a konzervgyári befőttektől. Téliszalámit nem az ára miatt nem vásárolnak, hanem azért, mert a kolbászt is ha­ gyományos módón állítják elő. Fridzsider nem kell, mert a pince hűse talán még jobb is... Teljesen világos, hogy ilyen életvitel mellett a havi jövedelem sokkal töb­ bet jelent, mint egy tipikus városlakó­ nál. — S ezt a hagyományos életmódot folytatja a többemeletes házakba be­ költözött bányászcsaládok nagy több­ sége is: saját befőtt, rokonoknál hizlalt disznó, semmi nyaralás, vagy pesti szín­ házjárás. vajmi kevés könyv, kép, mű­ vészi tárgy ... Elsősorban tehát ez az oka annak, hogy manapság országszerte legendákat mesélnek a bányászok jó­ módjáról; így kerül sor arra, hogy egyegy hűségpénzhez hozzácsapják a töb­ bit. és minden OTP-részlet nélkül vásá­ rolják meg a bútort, tévét zeneszek­ rényt — nemritkán egyszerre ... Gondolkodók, filozófusok, forradal­ márok évszázadok, évezredek során számtalanszor kifejtették, hogy mik a demokrácia, a szabadság mutatói. A szóbanforgó lakodalom két öröm­ apja közül az egyik „csak” tizenöt éve bányász. Azelőtt cseléd volt. A másik régi bányászcsaládból származik: apja az első világháború alatt, ő maga horthyék idején tette le több ízben a csá­ 85 �Ez az uralkodó osztály az. amelyik nemcsak abban különbözik összes többi „elődjétől”, hogy nem zsákmányol ki senkit, hanem abban is, hogy csak mér­ tékkel büszke, és hogy a tudományt, a művészeteket nem bitorolni akarja, ha­ nem birtokolni és úgy felhasználni. kányt. Mert szabadságot akart; gondo­ lati és szólásszabadságot, törvény előtti egyenlőséget, nyolc órai munkát, és na­ gyobb akkordbért. — A felszabadulás harmadik évtizedének legelején ez az ember a szabadságot úgy realizálta — és mutatta meg! —. hogy lánya kiházasításához mintegy ötvenezer forinttal járult hozzá. Ennek igazolására szabad legyen fel­ hoznom, hogy Salgótarjánban ma a kö­ zépiskolák esti tagozatainak több diák­ ja van, mint a nappali osztályoknak. És hogy Mátranovák-Bányatelepen a fenti fiatalasszonyon kívül még tizenhat háziasszony jár dolgozók középiskolájá­ ba — s a férjek csak egész ritkán mo­ rognak ezért. Például olyankor, ha éppen rosszked­ vűen mennek haza délután, és maguk­ nak kell megmelegíteni a vacsorát. S talán ez jellemzi legjobban a nagymúl­ tú nógrádi bányászok mai életszemléle­ tét, világképét. És büszke erre. Nem gőgös, nem hiú; nem veri a mellét, és nem húzatja egy százasért a cigánnyal. Csak látszik a lépésén, a fejtartásán, érződik a hang­ ján, a kézfogásán ... Felrójjuk neki? ... Annál inkább sem, mert a lánya, a szószerinti új házas fiatalasszony múlt ősszel iratkozott be gimnáziumba. So­ káig faggatóztam, hogy mi akar lenni. S a sorozatos, „Semmi” feleleteknek márcsak azért sem hittem, mert jelen­ leg nem dolgozik. (Szívesen menne pe­ dig valahová, de őt is sújtja az a tény, hogy a nógrádi iparmedencében jelenleg még elég kevés az asszonyok számára létesített munkaalkalom.) Hitetlensé­ gemtől ösztönözve nagynehezen kilépett szégyenlős szűkszavúságából, és el­ mondta, hogy nagyon szereti Jobbágy Károly verseit és Szilvási Lajos köny­ veit. Mindkét író volt már lent náluk és megdöbbent, mikor rájött, hogy be­ szédüknek a felét nem érti, és hogy mikor a vendégek biztatták őket, hogy szóljanak, kérdezzenek, akkor sem ő, sem mások nem nyitották ki a száju­ kat — mert féltek, hogy butát monda­ nak! 3. GYÁRI MUNKÁSOK A statisztikai évkönyvben megtalál­ ható, hogy a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél a fizikai munkások átlag két­ ezerötszáz felett keresnek, míg a többi nagyvállalatoknál ezerhat—ezernyolcszázat. Számottevő különbség, de figye­ lembe kell vennünk, hogy míg a bá­ nyászok Zöme a fenti átlagot keresi, addig a gyárakban a szakmunkások (az összlétszám kisebb hányada) kö­ rülbelül ugyanannyit, a betanított rutinmunkát vagy a könnyűfizikai és kisegítő munkát végzők — nagyré­ szük nő és fiatal — általában ezerkét-ezernégyszáz forintot. S ez utób­ bi kisebb keresetűek rendszerint a szakmunkások feleségei, családtag­ jai. A bányász és gyárimunkás átlagke­ resete közötti különbség ilymódon közelíti egymást, de teljesen nem nivellálódnak, s ez nem is lenne mél­ tányos. — amit mi sem bizonyít job­ ban, minthogy a bányákban mindig van munkásfölvétel, míg a gyárak­ ba — a tarjáni nagyüzemekbe — elég nehéz bejutni. „Nógrádi iparmedence” — a kife­ jezés országszerte ismert, és inkább talán úgy, hogy szénmedence. Pedig lassan, meg kell szoknunk, hogy a bá­ nyák összesen sem foglalkoztatnak S valahogy ugyanígy járt a televízió­ val: ül, ül a készülék előtt, és érti, hogy mit akar mondani Shakespeare a Ró­ meó és Júliában, sőt mi több, még azt is. hogy Benedek István mit fejteget a divatos stressz-elmélettel kapcsolatban — és mégsem érti. Mert inkább csak sejti, és kihallja a számára érthetetlen szavak, mondatok, gondolatfűzések mö­ gül! ... ... Beszélgetésünk során végülis tré­ fásan megesküdött, hogy nem akar író­ asztalt valahol az érettségi bizonyít­ vány után — tulajdonképpen az érett­ ségi bizonyítványt sem áhítja, hanem művelt akar lenni. „Mert — mint mondta — Benedek István nem számol­ hat azzal, hogy a sok tévé készülék előtt az országban hány tanult ember, és hány buta bányászfeleség ül! ..." 86 �is nyilván az volt az elsődleges szem­ pont, hogy a nagyobb lélekszámra nagyobb beruházási összegeket kap­ nak, a sorozatban felhúzott hét-nyolcemeletes épületeket megint csak ki­ válóan indokolják a hosszú, keskeny völgy rossz térviszonyai — mindeb­ ből együtt azonban már kiderült, hogy hétezer salgótarjáni munkás a fel­ szabadulás után az eddig csak ter­ melési értékekben, számokban és kommunista múltban összegeződött monumentalitást lakóhelyének nagygyá, széppé, impozánssá tevésével is realizálni akarta és akarja. S ezen még mosolyognunk is sza­ bad, de ez a mosoly semmiképpen sem lehet elítélő vagy lekicsinylő: ennek a városnak nem csupán múlt­ ja miatt van jövője, hanem azért is — és ma már elsősorban azért — mert szinte naponta szerszámokkal, gépekkel, vas- és üvegáruval telt sze­ relvények indulnak ki belőle, s nem­ csak belföldre, hanem mind az öt lakott világrészbe! S az emberek — kiknek rendsze­ rint már dédapjuk is itt vájta a sze­ net kovácsolta a vasat vagy fújta az üveget — jellegzetes egyenesvágású kék szemmel, könnyen ráncbaszaladó homlokkal, markáns arcvonások­ kal és akaratos metszésű szájjal jár­ kálnak műszak után az utcán, vet­ nek egy nyugodt pillantást, a negyven méter magas építőtornyokra, és nem bosszankodnak, ha lebontották az épületet, ahol a múlthéten még megszokott borbélyukat találták, és most a Megyetanácshoz kell legyalo­ golniuk egy másik fodrászüzletbe. Pesten és Miskolcon. Gyöngyösön és Szegeden tapasztaltam, az ingerültsé­ get, amelyet a szükséges — sőt: sür­ gős — építkezésekkel járó elkerülhe­ tetlen kellemetlenségek váltottak ki. Ebben a városban még egyetlen ilyenirányú kifakadást sem hallottam. Talán éppen a magabiztos nyuga­ lom a legjellemzőbb ma a tarjáni munkások többségére; Dédapja, nagy­ apja még megtűrt jövevény volt, akinek kezenyomán hatalmas kémé­ nyek okádták a füstöt a békés palóc­ táj makacs zöldjére, és olykor szénmonoxid szorult a szűk völgy apró háztetői alá; apja — s ha idősebb, akkor még ő maga is — időnként tizenötezer embert, míg a nehézipar többi ága több, mint húszezret. S, ha azt tekintjük, hogy melyik hozza a nagyobb pénzt a megyébe, akkor méginkább a gyárak, vállalatok ja­ vára billen a mérleg: a négyezer fős Acélárugyár egyedül kétszerannyi fo­ rintértéket termel egy évben, mint az egész széntröszt... Nógrádi iparvidéket mondunk, de •— a bányákon kívül — elsősorban és majdnem kizárólag Salgótarjánra gondolunk, ott is a három „hagyomá­ nyos” nagy gyárra, ahol összesen hét­ ezerháromszáz fizikai munkás dolgo­ zik. S akik az utóbbi tíz-tizenöt év ilyenirányú fejlődését nem kísérték figyelemmel, vagy nem fordítottak rá elég gondot, azoknak meglepetés, hogy nem csupán az Acélárugyár, és Tűzhelygyár létszáma nőtt meg je­ lentősen, hanem korábbi kis vállala­ tokból olyan új nagyüzemek létesül­ tek a városban, mint a Síküveggyár, a Bányagépgyár, vagy a teljesen új Ötvözetgyár. Ez utóbbiaknak ezerkilencszáz fő a fizikai állománya, és akkor még be kell számítanunk az ál­ lami és tanácsi építőipari vállalatot, az ÉMÁSZ dolgazóit. a Töltőtollgyá­ rat és több kisebb üzemet, hogy a városban dolgozó mintegy tíz és fél­ ezer munkást mind „megtaláljuk.” A 'városi tanácson úgy számítják, hogy körülbelül ötezerkétszáz mun­ kás jár be naponta — vagy hetente dolgozni a városba a kijárók száma viszont hozzávetőlegesen másfélezer; ezeknek legnagyobb része a dél felé húzódó szénmezőiket követi. Mindent összevetve tehát Salgótar­ jánban, a magyar ipari munkásság egyik fellegvárában mintegy hétezer fizikai munkás él, kiknek túlnyomó többsége bányában, valamint vas­ gép- és üvegipari nagyüzemekben dol­ gozik. Statisztikai átlagban számítva minden ötödfél lakos! A város fő jellegzetességét ez adta a múltban, ez adja ma — s egy jó darabig még ez lesz jellemző. Teljesen természetes, és a feltéte­ lezhető proletár lokálpatriatizmusnak csak motivációs szerepe volt abban, hogy a megyeszékhely ide kerüt; a környéki lakótelepek becsatolásakor 87 �Pedig ez a két üzem még istenes a Tűzhelygyárhoz, vagy a Bányagép­ gyárhoz képest, ahol egyszerűen nincs hely újabb zuhanyozók felállítá­ sához, és vannak akik műszak után nem fürdenek, csakhogy elkerüljék az idegtépő várakozást, tusakodást, kölcsönös szemrehányást. Ez a két gyár annyira régi, toldottfoldott, s annyira nem tudtak meg­ szabadulni egykori butik-jellegüktől, hogy az ember ünnepélyes hangula­ tában hajlandó lenne levenni a kalap­ ját a munkások előtt, akik ilyen kö­ rülmények között elsőosztályú exportminőséget gyártanak! Ennek a két gyárnak — ellentétben a többivel — még csak rekonstrukciós terve sincs: mindkettőt új helyen, az első téglá­ tól az utolsó szögig újonnan fogják megépíteni! S ezt nem csupán az ille­ tő üzemek vezetői mondják el, hanem brigádmegbeszéléseken és fehér asz­ tal mellett a munkások is megemlítik. sztrájkkal, tüntetéssel demonstrált azért, mert éveken át leszorított ka­ rokkal hallgatta végig a mester reg­ geli parancsát — ő maga és minden­ napi alkotása már a palóctáj szer­ ves része, és magyarságát ugyanúgy nem lehet vitatni, ahogy a kunokét, besenyőikét, vagy a pesti munkásét, a komlói bányászét sem lehet: tettek­ kel bizonyított és bizonyít. Ezért magabiztos és nyugodt. Elégedett? Természetesen, nem. S a miért? kérdésre a választ igen egy­ szerű volna úgy mondani, hogy mert még többet, még jobbat akar, még gyakrabban — s ez a summázás úgy nagyjában egészen igaz is lenne, de nem mondana sokat. Hasonló profilú pesti nagyüzemnek munkásai bizony riadtan curukkolnának vissza a kapun, ha munka­ könyvvel a kezükben egy-két mű­ helyt megtekintenének. Az Acélárugyár három év múlva lesz száz éves, s területén nem kell hosszan kutatni azok után, a téglák után ame­ lyeket az alapítás évében raktak egymásra a kőművesek: akadnak még bőven. Száz éves gép már nincs az üzemben, de a vizesköszörűn például kilencven évvel ezelőtt is olyan ne­ héz volt a munka, mint ma. A fel­ szabadulás óta persze emeltek új csarnokokat is, vásároltak új gépe­ ket is, de nem egy munkás úgy véli, hogy az impozáns irodaház sikerül­ hetett volna kisebbre, és mellette még felhúztak volna egy kovácsműhelyt például. A többszázmillió fo­ rinttal épült és berendezett hideg­ hengerműnek mindenki örül csakúgy, mint az eléggé újtipusú szögverő gépeknek, de azt megjegyzik, hogy ez utóbbiakat nem ártott volna gumiba ágyazni. Az Öblösüveggyár hutái előtt tátott szájjal áll meg a látogató: azt a mű­ vészi ügyességet csodálja, amivel az egymás hegyén-hátán álló fúvók el­ kerülik, hogy a másikat szembe, ol­ dalba vágják a képlékeny üvegmaszszával. A Finomcsiszolóban egymásra torlódnak az áruk, és a toldott-foldott, mindenféle szükséges, de zsú­ foltságot teremtő berendezések között óvatosan csetlenek-botlanak az em­ berek: Mi lenne ott tűz esetén? El­ gondolni is borzadály. Az első, igazán langyos tavaszi dél­ utánokat idős férfiak fogadják a nagyzajú, élénkforgalmú város köze­ pén, ahol húsz évvel ezelőtt még li­ bák legeltek, s ma a szép parkot sokan „nyugdíjas pihenő”-nek hív­ ják. Ha leülsz közéjük és beszédüket hallgatod, apró témáikból kicsendül a halkmosolyú öregség öröme, melyet csak a tétlenség fel-feltörő kínjai za­ varnak. Sokuk rendszeresen akkor is eljár a gyárba, ahol évtizedeket töl­ töttek, ha nem „ötszázforintosak”, mert a volt kollektíva időről-időre meghívja őket. „Ápolnak bennünket, hogy ne kritizáljunk!” — dohogja egy ferdevállú bátyó, és akkurátusan nyírt bajszát igazítja. Az ilyen „ápolgatások” előtt a vé­ nek rendszerint végigmennek az üze­ men, megtapogatják az ismert gépe­ ket, vagy sejtett csodálattal végigmé­ rik a számukra ridegen fényes-csillo­ gó újat, de közben persze sokminden olyanon megakad a szemük, „amire csak ezek a mai fiatalok képesek”. — Jóítéletű gazdasági vezetők mondják, hogy észrevételeik egy részét az öreg­ kor értetlensége, természetes emberi irigység inspirálja, de tévedéseik, 88 �megállapítás azonban semmiképpen sem jelentheti, hogy a város, az üze­ mek politikai-gazdasági vezetői akár egy esetben is csak úgy általában visszavágjanak, anélkül, hogy a konk­ rét esetet, annak tartalmát és körül­ ményeit megvizsgálnák. A régi elv alkalmazása látszik itt ésszerűnek: in­ kább tíz szem konkoly kerüljön a mag közé, mint egy szem búza is kárbavesszen!.. Már csak azért is, mert végeredményben búza mindig sokkal-sokkal több van, mint kon­ koly. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évente sokkal több kiváló dol­ gozó oklevelet, jelvényt, szocialista brigád címet osztanak ki, mint ahány munkásnak fegyelmit kell adni. A kettőt szinte arányítani sem lehet. Idős acélgyári munkások visszaem­ lékezéseiből kiderül, hogy az ésszerű­ sítő és újító mozgalom nem a népi demokratikus rendszer találmánya. A második világháborút megelőző évek­ ben a mérnökök és gyári vezetők egy­ re gyakrabban és egyre több szak­ munkást szólítottak föl, hogy gondol­ kozzanak, találjanak ki új termelési eljárásokat, új gépeket, berendezése­ ket. S, hogy ebből a kincstári kezde­ ményezésből miért nem lett semmi (vagy majdnem semmi), azt itt talán nem kell hosszabban fejtegetni, ugyanakkor ebből a tényből evidens látszik a kapitalistáknak és műszaki­ gazdasági alkalmazottaiknak az a reá­ lis felismerése, hogy nem elég a mun­ kás két keze, fizikai ereje: a szívükre, a lelkükre, alkotó energiájukra is szükség lenne!... A közvetlen anyagi érdekeken túl benne van ebben a tényben az a késő és tehetetlen felis­ merés. hogy egy osztályt, egy népet nem lehet tartósan és büntetlenül csak a gyomorra és az élet ösztöneire as­ pirálva dirigálni. Mert lehet bármi­ lyen vad, kegyetlen és embertelen egy rendszer, a munkás — ha az erővi­ szonyok az uralkodó osztályoknak kedveznék — időszakos sztrájkokon túl mégiscsak dolgozni fog, hiszen en­ ni kell, élni kell, gyerekeket kell nem­ zeni — de a lelkét nem adja oda! az eszmét, a szakmai tapasztalatait nem adja oda!... S a történelem szá­ mos példával igazolja, hogy a parancs uralmi rendszerek mindig emiatt az alapvető ok miatt semmisülnek meg. akadékoskodásaik között vaskosan bújnak meg a méltánylandó meg­ jegyzések. Ezeknek nagyrészét a sok­ éves tapasztalatból eredő szakmai fogás, mesterségbeli tudás teszi, míg van egy mennyiségileg kisebb hányad, aminek ez a minduntalan visszatérő refrénje: „A kapitalistánál bizony ezt nem tehetted volna, mert repül­ tél volna, mint a madár!” A dohogásoknak ez a része az anyagtakarékosságra, a munkafegye­ lemre, a tisztaság és rend betartásá­ ra vonatkozik... Más vidékről jött műszakiak mondják, hogy a tarjáni gyárakban sokkal több időt kell el­ vesztegetniök a munkások meggyőzé­ sével, mint előző helyükön. Ha má­ sutt általában természetes, hogy a mérnök kiadja az utasítást, a mun­ kás pedig végrehajtja, akkor ez itt nem mindig van így: „Igenám, mér­ nök elvtárs, de a múltkor is azt mondták, hogy... aztán kiderült, hogy...” — mondja a szegkovács, és kicsit fapofával, kicsit összehúzott szemmel, de mindenesetre ott áll, és néz a főnök szemébe. A technológus vagy műhelyfőnök ilyenkor aztán — vezetési stílusa, vérmérséklete vagy éppen pillanatnyi hangulata szerint — többfélét tehet: Nevet, és elüti a dolgot egy tréfával; komolyan „neki­ dől” a problémának és magyarázni kezd; esetleg káromkodik egyet, és a veszélyben forgó premcsire gondol. Ez az utóbbi típus ritkább, de min­ denesetre van. Meglehetősen nehéz volna eldön­ teni hogy az ellenvetéseket tevő tarjáni munkások közül hánynak vagy hányszor van igaza. Az minden­ esetre biztosnak látszik, hogy ebben a városban azért szólnak többet és többször az emberek, mert „Kismoszkvában” vagyunk. Ez benne van a levegőben. Itt a munkás másképp lép be a gyár kapuján, mint az ország sok más részében, s ha az ud­ varon áthaladva rádtekint, önkénte­ lenül is köszönsz, még akkor is, ha erről esetleg elfeledkeztél volna: ő ugyanis itthon van, ez látszik min­ den mozdulatán. Az sem lehet vitás, hogy akadhat­ nak esetek, mikor egyesek önös ér­ dekből, igaztalan célokért szólnak, ki­ használva a tarjáni szellemet. Ez a 89 �Egészen bizonyosnak tűnik, hogy a nagy és kis rimai urak ilyen messze nem mentek el a következtetésekben. Ők csak nagyobb darab kenyeret ad­ tak, jobb lakásokat építettek, mint a többi kapitalista az országban. Ennek ellenére könnyedén megszámolhat­ nánk, hogy hány olyan ésszerűsítést és újítást sikerült díjazniok, amit munkások nyújtottak be. A szükséges és kimerítő elemzést a gazdasági-politikai szakemberek vég­ zik, vagy fogják elvégezni, itt csupán néhány motívumot, a teljesség igénye nélkül: Mindenekelőtt szögezzük le. hogy az egyes gyáraik és vállalatók újítási iro­ dáin tekintélyes garmadában tor­ nyosulnak a benyújtott és ügyintézés alatt lévő javaslatok leírások, rajzok. Ez örömteljes dolog, de az illetékes előadóknak és a vezetőknek az már kevésbé, hogy ezeknek nagyobb há­ nyada használhatatlan. Mindez új motivációt szolgáltat an­ nak megértéséhez, hogy a felszabadu­ lás után szinte egycsapásra tömegmoz­ galommá vált újítómozgalomnak mi­ lyen nagy — a társadalmi rendszer milyenségét, tartalmát igazoló — je­ lentősége volt és van, ugyanúgy, mint a frisebb keletű szocialista brigádmoz­ galomnak. Vagy ezért, vagy amazért. Sokszor azért, mert a javaslat nem ér semmit. Ilyen esetekben a benyuj­ tó társadalmi aktivitását lehet becsül­ ni, és ez sem jelentéktelen szempont. S. ha most, az újítómozgalom javí­ tásának szükségessége kerül szóba, az azért történik, mert a szocialista társadalmi rendszer, társadalmi me­ chanizmus kiépülésével bizonyos mér­ tékig csökken a spontán kezdeménye­ zések ereje, pontosabban szólva: foko­ zódik az állami-politikai-gazdaságvezetési ráhatás, ami törvényszerű, ha figyelembe vesszük, hogy egész vezető mechanizmusunk a munkásosztály (és a többi dolgozó réteg) alkotóerejének kiteljesítésére, a nép vágyainak-álmainak szolgálatára jött létre — ugyanakkor azonban időnként és he­ lyenként fékezhet is bizonyos tenden­ ciákat, mint ezt a gazdaságirányítás­ nál felvetődött problémákból is lát­ hatjuk. Máskor azért, mert bár az ötlet életrevaló, de vagy a technológia fog amúgyis megváltozni, vagy megszű­ nik az illető termék gyártása. Ezesetben arról van szó, hogy az illető dol­ gozó nem ismerte pontosan a gyár fejlesztési tervét. Ismét máskor azért, mert jó ugyan az ötlet, szükség is lenne rá, de nincs hely, idő. mód, pénz a kikísérletezés­ re (legalábbis: a régi gazdasági mec­ hanizmus mellett gyakran előfordult ez). Aztán van eset mikor minden meg­ lenne csupán egy dolog hiányzik: a feketével fehéren kimutatható haszon. Az is törvényszerű viszont, hogy a kialakult mechanizmus — a vezetés tömegkapcsolatai és elemzései révén — mindig alakul, a fejlődő élet új kö­ vetelményeihez igazodik. Addig lehe­ tünk nyugodtak, míg ez időről-időre — az objektív körülményeknek meg­ felelően — bekövetkezik: addig ve­ hetjük biztosra, hogy államrendsze­ rünk, társadalmi életformánk nem merevedett el. Méltánytalanság lenne persze azt állítani, hogy a nógrádi iparvidék gazdasági vezetői csak olyan újításo­ kat támogatnak, amiből előbb-utóbb kijön a forint. Egyszerűen tényekkel lehet igazolni, hogy számos olyan új dolgot vezettek be, valósítottak meg, amik következtében "csupán” a mun­ kások munkakörülményei javultak, könnyebbedtek. Főként áll ez a bal­ esetvédelmi intézkedésekre. — Meg­ gondolandó viszont, hogy — a szóbanforgó üzemeket járva — több olyan dolog ötlik az ember szemébe, ami kisebb vagy nagyobb pénzzel el­ tüntethető lenne, s azáltal lényegesen kisebbedne a munkások fizikai-idegi igénybevétele. ... Az újítómozgalom évek óta stagnálni látszik a nógrádi iparme­ dencében, helyesebben szólva: nem fejlődik arányosan a munkások és műszakiak szakmai műveltségének, tapasztalatainak gyarapodásával. 90 �ben 24 napja nem volt baleset!” — sokkal meggyőzőbb, kézenfoghatóbb realitás, mint az, ha egy idegileg fá­ rasztó munkát könnyebbé teszünk. S itt nem a vezetés gondatlanságá­ ról vain talán szó. Személyes tapasz­ talat alapján is tudom, hogy gazda­ sági szakemberek vissza-visszatérő gondja egy-egy ilyenfajta elégtelenség megszüntetése. Ám az is igazság, hogy míg a balesetek megelőzése lényege­ sen „zsebbevágó” ügy, addig a mun­ kások munkakörülményeinek javítása elsősorban a nagy beruházások vele­ járója. nem pedig állandó, mindenna­ pos törekvés és gyakorlat! S itt — az anyagi ösztönzés hiányán túl — egy olyan régebben kialakult és azóta sem korrigált általános nézetről van szó, amelyik az ember, a munkás vé­ delmében szívesen részesítette előny­ ben a látványos eredményeket a ke­ vésbé dekoratívaknál. Mert ismerjük be, hogy a felírás: „Ebben a műhely­ Hiszen ez utóbbit semmilyen adat­ földolgozó gépbe nem lehet betáplál­ ni, s ráadásul az is megtörténhet, hogy a munkást baleset éri, mert eleinte szokatlan számára az új munkakörül­ mény. Mindezek ellenére azonban nem nehéz talán belátni, hogy hosszabb távon ez az utóbbi módszer a hatá­ sosabb balesetvédelem — ami meg­ állapítás nem jelenti, hogy annak ha­ gyományos formáit elhanyagolhat­ nánk! Kunszabó Ferenc PATAKI JÓZSEF: FRÍZ 91 �KÖZGAZDASÁGTAN A GAZDASÁGI MECHANIZMUS HELYES ÉRTELMEZÉSÉÉRT A proletárhatalom kivívása után nincsenek még meg a szocialista gaz­ daság kész formái. Ezért a proletárforradalom feladata az, hogy megteremtse a munkásosz­ tály vezette dolgozók hatalmát, felé­ pítse az új szocialista gazdaságot. A szocialista társadalmi rendben — a tulajdonviszonyok forradalmi meg­ változása után — a népgazdaság irá­ nyításának átfogó módszereit, a terv­ gazdaság követelményeinek kellett ki­ alakítani. Ma már a világ számos országában létezik, épül szocialista típusú gazda­ ság. A termelési viszonyok konkrét, végtelenül változatos megjelenési for­ mái átfogják a gazdasági élet egészét. A kapitalizmusnak például hosszú évtizedek, évszázadok alatt kifejlőd­ tek olyan eszközei, mint a pénz, a bank, a piac, a kereskedelem, a mo­ nopóliumok stb., amelyeket a gyakor­ lat állandóan tovább fejleszt és töké­ letesít. Már Lenin utalt arra, hogy a szo­ cialista állam a népgazdaság tervsze­ rű, tudatos irányításában felhasznál­ hatja a megelőző korszakok külön­ böző intézményeit és eszközeit. A feladat újszerűségénél fogva azonban alapvetően a szocialista for­ radalom alkotó erőire, új eszközök és intézmények, valamint szervezeti for­ mák létrehozására, ezeknek a gyakor­ lat talaján való szüntelen fejlesztésé­ re és tökéletesítésére kell épülnie. A társadalmi termelési folyamat egészében gyökeres forradalmi áta­ lakulás megy végbe a szocialista tu­ lajdon létrejöttével. Megváltozik a termelés célja, a cél elérését szolgáló eszközök (hisz a szocializmus gazda­ sági-alaptörvénye ezt szükségképpen követeli) de átalakul a termelési fo­ lyamat jellege is. A szocialista gazdaságvezetési mód­ szerek elsőként a Szovjetunióban ala­ kultak ki, s azokat befolyásolták a társadalmi gazdasági viszonyok és történelmi adottságok, valamint az a tény, hogy évtizedeken keresztül a Szovjetunió volt az egyetlen szocialis­ ta állam a világon. A második világháború után a szo­ cialista fejlődés útjára lépő országok a Szovjetunió példája nyomán meg­ kezdték a tervgazdálkodás megvaló­ sítását saját országukban. A Szovjetunió és a népi demokrá­ ciák a tervgazdálkodás rendszerében gyorsabb fejlődési ütemet értek el, mint a tőkés országok, történelmileg viszonylag rövid idő alatt megváltoz­ tatták a népgazdaság struktúráját, új termelési ágak egész sorát hozták létre. A termelési folyamat jellemző vo­ násává válik a társadalmi, népgazda­ sági méretben érvényesülő tervszerű­ ség, a szakadatlan növekedés és e növekedés belső egyensúlya, arányos­ sága. A szocialista társadalom céljainak megvalósítása szükségképpen igényli a gazdasági folyamatok társadalmi méretekben történő felmérését, nyil­ vántartását, ellenőrzését, valamint a népgazdasági tervezést, amelynek fo­ lyamatában konkretizálhatók a nép­ gazdaság fejlesztésének a társadalmi érdekeket legjobban szolgáló fő ará­ nyai. A tervgazdálkodás ma már sokolda­ lú elméleti irodalommal és változatos gyakorlati tapasztalatokkal rendelke­ zik, emellett szüntelenül gazdagodik a különböző országok fejlődésének sa­ játos vonásaival. A korábbi termelési módoknak is megvoltak a maguk sajátos intézmé­ nyei, szervezetei, gazdasági eszközei. 93 �— A beruházások hatékonyságának növelését és koncentrált felhasználá­ sát még nem tudjuk megfelelően biz­ tosítani. — A kooperáció bonyolult, az üze­ men belüli munkaszervezés színvona­ la elmarad a technikai feltételektől. Ezek a felismerések sok éve érle­ lődtek, és az utóbbi években számos olyan feltevés és kísérlet látott nap­ világot, amely az említett fogyatékos­ ságok kiküszöbölését célozta, és arra irányult, hogy a tervgazdálkodás le­ hetőségeit jobban aknázzuk ki a szo­ cialista fejlődés meggyorsítása érde­ kében. Különösen az ellenforradalom után indult meg erőteljesebben a közgaz­ dasági vita a tekintetben, hogyan le­ hetne a tervgazdálkodás módszereit megjavítani. Számos intézkedés tör­ tént a tervlebontások rendszere bü­ rokratikus kinövéseinek lenyesegetése érdekében. Csökkent a tervmuta­ tók száma. Széles méretű vita bonta­ kozott ki a szocialista árrendszer és ártipus továbbfejlesztéséről, és rész­ ben e viták eredményeit is felhasz­ nálva, részleges árrendezések történ­ tek. Az árrendszer fogyatékosságainak kiküszöbölésére, a gazdasági döntések jobb megalapozására viszonylag szé­ les körben alkalmazásra kerültek a különböző beruházás-, exportstb. gazdaságossági számítások. Nagyobb súlyt kapott az anyagi érdekeltség a vállalati gazdálkodásban. A fejlődés során azonban bebizo­ nyosodott, hogy a tervgazdálkodás konkrét rendszerének különböző fo­ gyatékosságai vannak, amelyek leküz­ désével gyorsítani lehet és kell a szo­ cialista gazdaság fejlődését, hogy a termelőerők és termelési viszonyok fejlődése objektíve is szükségszerűvé teszi a gazdaságirányítási módszerek továbbfejlesztését. Abból helyes kiindulni, hogy a szo­ cialista gazdaság jellegéből nem kö­ vetkezik az, hogy csak egyféle gaz­ daságirányítási rendszer van, továbbá az sem következik, hogy az alkalma­ zott gazdaságirányítási rendszer örök időkre szóló, változtathatatlan lenne. A termelőerők a szocialista gazda­ ságban szakadatlanul fejlődnek, a termelési viszonyokat — azon belül elsősorban a gazdaságirányítási rend­ szert — időnként hozzá kell igazítani a termelőerők fejlődéséhez. Ezt a ter­ melőerők és termelési viszonyok össz­ hang törvénye is megköveteli. Hazánkban is nyilvánvalóvá vált, hogy gazdálkodási rendszerünk túlzot­ tan centralizált, hogy a tervek rész­ letes lebontásának rendszere bürokra­ tikus kötöttségeket eredményez, gátol­ ja a vállalatoknál adott lehetőségeket és erők kibontakozását. Ebből eredően a gazdasági fejlődés jó-néhány ellentmondása jelentkezett a gazdasági élet felszínén. Például: — Aránytalanságok jöttek létre a gazdaság különböző területein, ezek felszámolásában nem haladunk elég gyorsan. Évek óta jelentős elfekvő készleteink vannak. Ezeknek javaré­ sze nem realizálható. A realizálatlan készletek létrejöttével egy időben számos termékből hiány van. Pártunk Központi Bizottságának 1964. decemberi határozata szerint a szakemberek elvégezték eddigi gaz­ dálkodási módszereink kritikai felül­ vizsgálatát, kidolgozták az új irányí­ tási rendszer kiinduló irányelveit Az eddigi viták közre adott anyaga is azt mutatja, hogy a leendő új gaz­ dálkodási módszereink újfajta gon­ dolkodásmódot, a gazdasági kérdések korszerűbb felfogását követelik meg. A mennyiségi célok helyett mindenütt a gazdaságossági célok, a minőségi feladótok kerülnek előtérbe. A gazda­ sági egységek nagyobb önállósága, anyagi érdekeltsége, s e viszonyok kö­ zött a népgazdasági tervnek, a köz­ ponti akaratnak elsősorban közgazda­ sági eszközökkel való érvényesítése, különösen az első időkben feltétlen — A termelés és termékek műsza­ ki színvonala és döntően ennek követ­ keztében a termelékenység nem emelkedik kielégítően. — Termékeink minősége, választéka sokszor jogosan kifogásolható. — A gazdasági döntéseknél számos esetben nem a gazdaságosság a meg­ határozó. A mennyiségi szemléletnek még mindig nem tudtunk gátat vet­ ni. 94 �nehezebb, de várhatóan kedvezőbb feltételeket teremt a gazdasági veze­ tők, a vállalati kollektívák számára, a termelés gazdaságosságának javítá­ sára, az általános fejlődés meggyorsí­ tására. A vita ez időig főleg a szakemberek körében folyt, de felkeltette a köz­ gazdasági kérdések iránti érdeklődő szélesebb közvélemény érdeklődését is. Ez teljesen érthető és indokolt. Az ország közvéleménye nagy ér­ deklődéssel és várakozással tekint az MSZMP Központi Bizottságának irányelveiben körvonalazott reform elé, amely hivatott arra, hogy gazda­ ságirányítási rendszerünkben — a szocialista tervgazdálkodás hatéko­ nyabbá tétele érdekében — átfogó re­ formot hajtson végre. E program jog­ gal tart számot arra, hogy a szocia­ lista Magyarország életében legna­ gyobb horderejű gazdasági és társa­ dalmi változásokkal egy rangra emel­ jük. A Központi Bizottság irányelveiből kitűnik, hogy az új mechanizmus ad­ ta lehetőségek kibontakozása azt is megkívánja, hogy gazdálkodásunk új feltételeinek és módszereinek kérdé­ seivel mind szélesebb körben foglal­ kozzanak, váljanak ezek ismertté, a gazdaság alsóbb vezetői, a párt és a társadalmi szervek aktivistái előtt is. Nem kívánunk hosszadalmas termi­ nológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, csak megjegyezzük, hogy a „gazdasá­ gi mechanizmus” — bár eléggé köz­ használatúvá vált — tartalmát tekint­ ve vitatható, sőt vannak, akik két­ ségbe vonják a fogalom használatá­ nak létjogosultságát. Ismételten hangsúlyozzuk — mi­ vel a magyar közgazdasági irodalom­ ban polgárjogot nyert — szükséges e fogalom egységes értelmezését meg­ kísérelni, természetesen semmiképp sem a véglegesség, vagy a csalhatatlanság igényével. Helyes azonosítani véleményünket dr. Nagy Tamás és dr. Csapó László álláspontjával (szemben a „gazdaság­ politikai kisszótár”-ban rögzítettekkel.) Miszerint: „Helyesebb a gazdasági mechaniz­ mus, és nem csupán a gazdaságirá­ nyítási rendszer átalakításáról beszél­ ni. A szocialista termelési viszonyok alapvető vonásainak konkrét megje­ lenési formáját, vagyis a szocialista gazdaság konkrét rendszerét és mű­ ködési módját kell érteni. Ennek a mechanizmusnak része a társadalmi­ gazdasási folyamatok tudatos központi irányításának rendszere, a gazdaság­ irányítási rendszer.” (Megjelent a Közgazdasági Szemle 1966. 1. számában) Vagy: „A gazdasági mechanizmust leg­ általánosabban úgy határozhatjuk meg, mint a termelési viszonyok és ezek egyes elemei közötti kapcsolatok konk­ rét megjelenési formáját a társadal­ mi fejlődés adott időpontjában.” Rendkívül fontos a magyar közgaz­ dasági irodalomban meghonosodott szó­ használatnak a „gazdasági mechaniz­ mus” fogalmának pontos értelmezé­ se, azért, hogy ugyanazon a kategó­ rián vagy meghatározáson minden­ ki megközelítőleg ugyanazt értse, mert különben igen sok a félreértés. Szükséges továbbá azért, mert a különböző szaklapokban, folyóiratok­ ban azonos lényegi dolog magyará­ zatánál használják a „gazdaság irányí­ tási rendszer, „gazdasági környezet”, „akaratátviteli szervezet”, „két modell elmélet”, sőt harmadik modell el­ mélet is) „centralizált — decentrali­ zált piaci mechanizmusok” stb. ki­ fejezéseket, holott ezek nem jelent­ hetnek azonos tartalmat, vagy más esetben mindenki úgy értelmezheti őket, ahogyan akarja, ez pedig meg­ nehezíti a közös nyelv kialakítását, és bonyolult félreértésekre vezethet. Ugyanitt, máshelyen: „A gazdasági mechanizmus fogalma magában foglalja mindazokat a gaz­ dasági kapcsolatokat és gazdasági in­ tézményeket, amelyekben az emberek gazdasági tevékenységének kölcsönös cseréje, a termelés, az elosztás, a fo­ galom és a fogyasztás során végbe­ megy.” (Megjelent a Társadalmi Szemle 1966. 2. számában.) Miért kell egyetérteni a már em­ lített két közgazdász véleményével? 95 �Azért, mert a termelőerők fejlő­ dése a szocialista társadalmi formán belül is. időről-időre kikényszeríti a termelési viszonyok formaváltozá­ sát, a termelési viszonyok konkrét megjelenési formáinak felcserélését azonos típusú formákkal, függetlenül az egyes emberek szubjektív szán­ dékától. Objektív kategóriának nevezzük te­ hát a gazdasági mechanizmust, mert a termelési viszonyok formaváltozásá­ nak törvénye általános, vagyis minden társadalomra (így a szocializmusra is) jellemző gazdasági törvény. A gazdasági törvények objektív jel­ lege nem vitatott. A gazdasági mechanizmus olyan ob­ jektív kategória, mely egyben az ob­ jektív viszonyok kifejezője is, ugyan­ akkor nem magáért, nem magától, — hanem az adott gazdaságpolitika ál­ tal meghatározott — funkcionáló rend­ szer, melynek valamennyi elemét a szocialista állam az objektív gazda­ sági törvények tanulmányozása alap­ ján hozza létre. Nem mellékes annak hangsúlyozá­ sa sem, hogy a mechanizmus-rend­ szer, az emberek gazdasági cselekvé­ sein keresztül érvényesül, a cselekvé­ sek viszont éppen a mechanizmus ál­ tal meghatározott célok érdekében tör­ ténnek. ennek során pedig az ellen­ hatások, reakciók — egész sora lép a gazdasági élet felszínére, amely viszszahat az objektív gazdasági viszo­ nyokra. Ilyen reakciók megjelenésének nap mint nap mi is tanúi vagyunk. Például: — A termelők mereven ragaszkod­ nak a hagyományos gyártmányokhoz, hajlamosak a tartalékolásra, a terme­ lés növekedésének útját a munkater­ melékenység növelése helyett a lét­ szám növekedésében vagy a kapa­ citást bővítő beruházásokban látják stb. — A megrendelők egyre inkább ra­ gaszkodnak az optimális időben szállí­ tott, a minőségi követelményeknek megfelelő korszerűbb, olcsóbb termé­ kekhez. Számtalan példát lehetne még el­ mondani, különösen a termelő és felhasználó szférák kölcsönös kap­ csolatában. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a gazdasági mechanizmusnak olyan­ nak kell lennie, hogy az — az egyé­ nek és csoportok cselekvésein keresz­ tül — érvényre juttassa a szocia­ lizmusnak azt az alapelvét, hogy „ami előnyös a társadalomnak, an­ nak előnyösnek kell lennie a vállala­ tok és az egyének számára is.” Az egységes értelmezésre javasolt — fentebb idézőjelbe írt — megha­ tározások, mint deffiniciók, természe­ tesen nem lehetnek tökéletesek. A valóság sokkal bonyolultabb, semhogy deffiniciókban lehetne rögzíteni. Arra azonban mégis jó. hogy a szóban for­ gó jelenség leglényegesebb összefüg­ géseit leegyszerűsítve megközelítsük. E cikk keretében nincs mód arra, hogy a már említett sok-sok „új terminológiát” — mely a mechaniz­ mus vita során született — magyaráz­ zuk, értelmezzük, esetleg elvessük, csupán annak helyes értelmezésére szorítkozunk, hogy a gazdasági mecha­ nizmus nem azonos a gazdasági irá­ nyítási rendszerével, az utóbbi egyes elemei, például a tervezés, a gazdasá­ gi irányítás pénzügyi intézményei, a bankrendszer, hitelrendszer stb. és az egész irányítási rendszer egésze is csak részei a gazdasági mechanizmus­ nak, de nem azonosak vele. Ugyanez a helyzet a piaci mecha­ nizmusokkal is (árrendszer, kereslet­ kínálat működése stb.) csupán elemei a gazdasági mechanizmus egészének. A gazdasági mechanizmus ezeknél tágabb fogalom. Az új gazdasági mechanizmusban, amelynek irányelveit a legközelebbi jövőben fogja jóváhagyni a Párt Köz­ ponti Bizottsága, a jelenlegihez képest gyökeres változást jelent úgy a Párt, mint az állami irányítás, valamint a vállalatok tevékenységében és életé­ ben. A mechanizmus reform sikerének fontos előfeltétele a jó előkészítésen kívül az átmenet zökkenőmentes biz­ tosítása is. Az átmenettel kapcsolatos feladatok között nagyon fontos a vál­ lalatok vezető dolgozóinak megfelelő felkészítése. A vállalatok vezetői megszokták, hogy tevékenységük túlnyomórészt a felülről kapott utasítások végrehaj­ 96 �ban is a vezetésnek gazdasági jellege feltétlen megköveteli a tudományos megalapozottságú mélyreható közgaz­ dasági ismeretek megszerzését, fejlesz­ tését. Ezen ismeretek megszerzésének he­ lyéül minden érdeklődő számára a Nógrád megyei Pártbizottság mellett működő Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének szakosított tanfolyamait javasoljuk. Azt kell várni elsősorban a veze­ tőktől, hogy — elsajátítva, megértve és magukévá téve a gazdasági mecha­ nizmus reform célkitűzéseit — élen­ járó propagandistáivá lesznek már az átmeneti szakaszban a reformnak. Ahhoz, hogy az előkészítő, átmeneti szakaszban ilyen természetű felada­ taiknak is megfelelhessenek, állandóan tanulmányozniok kell a hazai re­ form és a baráti országokban meg­ valósuló hasonló intézkedések moz­ zanatait, alapelveit, eredményeit és esetleges hibáit is. Jogos az a remény, hogy a vezető dolgozók a maguk részéről mindent meg fognak tenni a reform megvalósí­ tása és zökkenőmentes bevezetése ér­ dekében. Illés Miklós tására terjed ki. Ez sok szempontból kényelmes helyzetet is teremtett és gyakran előfordult, hogy egyes veze­ tők még azzal a kevés önálló dön­ tési lehetőségekkel sem éltek, amelyet a jelenlegi irányítási rendszer is biz­ tosít számukra. Már most, az átmeneti időszakban — de valószínű az új gazdasági mecha­ nizmus életbelépése után is — a vezetők megfelelő továbbképzéséről gondoskodni kell. Az új gazdasági mechanizmusban hozzá kell szokniok az önálló gazdasági döntésekhez és a nagyobb felelősség és kockázat vál­ lalásához. Az újnak, a haladónak a magunkévá tétele azonban önmagában még nem elégséges. Semmiképpen- sem elégedhetünk meg a gazdasági mechanizmus reform­ jának üdvözlésével, a Központi Bi­ zottság koncepciójának helyeslésével, különösen ha kiderül, hogy éppen a lényeget nem értik, lelkesen helyesel­ nek, de nem tudják miről van szó, nem értik, hogy mit helyeselnek. Nem kell hosszú magyarázat, hogy ez nem jó dolog, ilyen esetekből ko­ moly problémák származhatnak. Az új gazdasági mechanizmusban, de már most az átmeneti időszak­ 7 97 �TÖRTÉNELEM A RERUM NOVÁRUM MEGJELENÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI a katolikus egyház, tanításaival a feudalizmus leghűségesebb ideológiai támasza volt. Az egyház és a nemes­ ség közti kapcsolat az európai feudális államokban ezerháromszáz éven át fennállt, vagyis mindaddig, amíg a polgárosodás megindulásával, a polgá­ ri forradalmak lezajlásával a nemes­ ség helyét a feltörekvő polgárság el nem foglalta.1 A küzdelem megindulásával, a szo­ ros kapcsolat miatt, a polgárság első csapásait az egyházra, a feudalizmus ideológiai támaszára mérte. A polgári forradalmak európai hulláma után az egyház államon belüli vezető szerepe megszűnt, a politikai élet irányításá­ ból néhány évtizedre az akkor még ha­ ladást szolgáló liberális szellemű bur­ zsoázia kizárta. Ezért a sérelemért az egyház a polgári forradalmakat a tár­ sadalmak rákfenéjének, gaztettnek és az emberiséggel szemben elkövetett sú­ lyos törvénytelenségnek tartotta. Nem szentesítették máig sem az 1789-es francia és 1848-as európai forradalmakat.2 A Vatikánt azonban az államok struktúrájában végbement változás, nemzetközi tekintélyének nagyarányú csökkenése és hatalmának gyengülése, hamarosan a sérelem félretételére kész­ tette. A manufaktúra s gépi nagyipar egy új osztály kialakulását segítette elő. amely egyre határozottabban követel­ te a burzsoáziától érdekeinek figye­ lembevételét és szociális problémáinak megoldását. Erejének növekedését és politikai öntudatának határozottabbá válását az angol, francia és német munkások XIX. század elején lezajlott tüntetései és nyílt megmozdulásai je­ lezték. 1848. februárjában Marx és Engels megírták a Kommunista Kiáltványt. 1864-ben megalakult az I. Internacionálé, 1871-ben — ha rövid időre is — a párizsi munkásság a Kommün kiki­ áltásával kezébe vette sorsának irányí­ tását. 1889-ben megalakult a II. Internacioriálé is, amelynek következtében megerősödtek a szociáldemokrata pár­ tok és szakszervezetek. Erejüket de­ monstrálta az 1890-es május elseje megünneplése. Ezek egy közelgő vihar jelei voltak. A tények a burzsoázia előtt világossá tették erejük összpon­ tosításának szükségességét az új ellen­ féllel, a munkásosztállyal szemben. A munkásság vallástól való eltávo­ lodása, az uralkodó osztállyal szembe­ ni követelése elősegítette az egyház és a burzsoázia szövetségének létrejöttét. Azonban nem szabad azt hinni, hogy ez valamiféle szerelmi házasság volt, hiszen még ma is gyakori az egymás­ sal való szembefordulás.4 Az egyezsé­ get a megváltozott társadalmi és po­ litikai viszonyok sürgették. Nem hagyhatók figyelmen kívül azonban az ideológiai mozzanatok sem, amelyek megkönnyítették a szövetség bukásával elhagyta a demokratikus jelszavakat, többek között a vallásszabadlétrejöttét. A burzsoázia, reakcióssá ság követelését, ami az egyház előret segítette. Ugyanakkor az osz­ tályviszonyok konzerválására való egyházi törekvés a burzsoázia helyzetét tette stabilabbá.5 Munkásosztálynak a magántulajdon megszüntetésére irányuló törekvése sá­ vosan érintette az egyházat, mivel hatalmas vagyonnal rendelkezett, és a burzsoáziát is, mint a tőke tulajdono­ sát. Ezért a szociális problémák megol­ dására való törekvés súlypontjában a tulajdon kérdése áll. Az egyháznak az osztályokról, a munkáról, a szervezke­ désről vagy munkaidőről kifejtett néze­ te is ebben a relációban érthető meg. Szociális problémák megoldásáról vallott felfogását elsőként XIII. Leó pápa fogalmazta meg Rerum Novárum kezdetű enciklikájában, amelynek megszövegezése előtt több évig tanul­ mányozta a társadalmi problémákat. 1843—1845. között nuncius volt Brüszszelben, ahol a korai polgári forrada­ lom miatt már fejlett nagyipari terme­ lésnek volt a szemtanúja. Diplomáciai tevékenysége idején ellátogatott Fran­ ciaországba és Angliába is, ahol ugyan­ 99 �csak fejlettebb volt az ipar, mint Euró­ pa más országaiban, és ennek követ­ keztében a munkásosztály is. Brüsszeli tartózkodása és perugiai püspöksége idején felismerte, hogy a munkásosz­ tály helyzetének romlása az egyháztól való eltávolodáshoz vezet, ezért nagy lendülettel kezdte tanulmányozni a munkás és tőkés viszonyt. Már az 1877-ben kiadott „Kultúra és egyház” c. püspöki körlevélben „bűnös uzsorá­ ról”, „tisztességtelen nyereségről” be­ szél. Kezdeményezésére más országok­ ban is megindul a kutatás, és 1884-ben a svájci Freiburgban megalakították a Freiburgi Uniót, vagyis a Nemzetközi Katolikus Egyesületet, a gazdasági és társadalomtudományi tanulmányozás céljából. Magyar részről gróf Eszterházy Móric volt a tagja. A szervezet kutatá­ sainak eredményeire és saját tapaszta­ lataira támaszkodva adta ki 1891. má­ jus 15-én az egyház számára napja­ inkig érvényben levő, szociális kérdé­ sekkel kapcsolatos állásfoglalását.6 tárgyak bőségének előállítását, amely aztán elvezet a magántulajdon kiala­ kulásához. Aquinói Tamás a magántulajdon természetjogiságát az érvek sokaságá­ val igyekezett bizonyítani. Az érvek első csoportjába az emberi önzésből származó bizonyítékot sorol­ ta, mondván, hogy az emberek jobban törődnek a saját tulajdonukkal, mint a közössel. A bizonyítékok második csoportjába a társadalmi egyensúly követelményé­ ből származó érvek tartoznak. Tamás szerint az egyensúly csak akkor tart­ ható fenn, ha az emberek maguk ter­ melnek. Közös termelés esetén nem tudnák felmérni a szükségletet és az egyensúly felbillenne. Harmadik csoportba a társadalmi bé­ ke követelményeit biztosító érvek tartoznak. Eszerint a béke csak úgy biztosítható, ha az em­ bereknek magántulajdonuk van, közös tulajdon esetén az emberek torzsal­ kodnak, a viszály fokozódik és állandó háborúskodáshoz vezet.9 Aquinói Tamás érvei tudományta­ lanok, megszerkesztésében kizárólag egy cél vezette, az egyház tulajdoná­ ról vallott felfogásának bizonyítása. A tudományos vizsgálódás azonban ezt nem igazolja. A tulajdonnak nem ez az igazi eredete. Eredetét tudományos megalapozottsággal Marx és Engels, említett művében tárta fel. Marx már az 1844-ből ránkmaradt Gazdasági— Kéziratokban azt írta, hogy „A magántulajdon szubjektív lényege, a magántulajdon mint magáért való tevékenység, mint szubjektum, mint személy: a munka.”10 Bár ezen a meg­ állapításán még erősen érződik Hegel hatása, de a lényegen a Tőkében sem változtat, csak sokoldalú tapasztalatai­ val még kiegészíti. Marxnak ez a megállapítása semmiképpen sem iga­ zolja Aqunói Tamás fejtegetését, ellen­ kezőleg; cáfolja. A tulajdonnak a magántulajdon csak egy formája, a történelem során azon­ ban nem ez alakult ki legkorábban az emberi társadalom létrejöttével, ha­ rem a közös tulajdon, mivel a társa­ dalom primitív formája ezt „követel­ te”. A magántulajdon akkor jött lét­ re, amikor már a társadalom termelő­ erői — fejlettségüknél fogva — a ter­ Az enciklika alapvető célja az, hogy a munkásosztály, burzsoázia és egy­ házellenes törekvését megváltoztassa, hogy a vallásos ideológia befolyását növelje és megakadályozza a szocializ­ mus eszméinek terjedését. Ezt hivata­ los egyházi személyek sem titkolták, sőt, mint mondták: „a pápai állásfog­ lalás közvetlen indoka a szocializmus fellendülése, mint az enciklika első ré­ szében erről tanúskodik, annak fontos­ sága, hogy visszautasítja a magántulaj­ donnal szemben tanusított magatar­ tást.”7 A MAGÁNTULOJDON EREDETE Az egyház felfogása szerint „a ma­ gántulajdonhoz az embernek termé­ szetes joga van.”8 A természetes jog magyarázatát Aquinói Tamás Summa Theológica c. művében fejtette ki. Eszerint a társadalom két alapelve a tulajdon és a munka, melyek közül a tulajdon az elsődleges, mert munkát csak tulajdon esetén végezhet az em­ ber. Ez a tomista felfogás azonban ha­ mis, mert a tulajdon nem oka a mun­ kának, hanem fordítva, a munka ve­ zet el a tulajdon, a magántulajdon ki­ alakulásához is. Engels ,.A család, a magántulajdon és az állam eredete” c. munkájában bebizonyította, hogy a há­ rom nagy társadalmi munkamegosztás végbemenése teszi lehetővé az egyes 100 �mékek olyan mennyiségét hozta létre, hogy felhalmozódott, a közösség már nem fogyasztotta el, így a nemzetsé­ gek vezetői a maguk hasznára tulaj­ doníthatták el, A tények tehát sokkal inkább azt bizonyítják, hogy a tulaj­ don ősi formája a köztulajdon. Afrika ma a fejlődés alacsony fokán élő né­ peinek példája ezt még napjainkban is bizonyítja. Amikor tehát az egyház a magántulajdont öröktől levőnek tün­ teti fel, úgy viselkedik, mint Eugén Dühring úr az áltudós, aki egy szót sem tud a törzs és faluközösségekről. ja a pápa — a polgárok közt a va­ gyont, s az abból származó előnyöket. De tervük a szociális kérdések meg­ oldására annyira alkalmatlan, hogy maguknak a munkásoknak is kárukra volna: azonkívül nagyon igazságtalan is, mivel erőszakot követ el a jogos birtokoson — megernyeszti az állami rendet, s alapostul fölforgatja a társa­ dalmat.”15 A szocialisták tervének megvalósí­ tása, az egyház szerint, tehát a mun­ kásra nézve káros volna, ezért amikor tiltakozik a magántulajdon felszámo­ lása ellen, akkor látszólag a munkás­ osztály érdekeit képviseli. MAGÁNTULAJDON VÉDELME AZ ENCIKLIKÁBAN Az enciklika egyik központi kérdé­ se a magántulajdon, illetve a tulajdon problémája. Ellentétben azonban a marxizmussal, a szociális kérdések megoldásában nem ennék tuladonítja XIII. Leó a legnagyobb szerepet. Per­ sze az egyház a szociális kérdéseket a vallás szempontjából értékeli. Mada­ rász István kassai püspök szerint „A szociális kérdés elsősorban erkölcsi és lelki probléma, s csak másodsorban gazdasági kérdés.”12 A XIX. század vége felé a munkás­ osztály helyzete olyan súlyossá vált, amit már nem lehetett eltitkolni, és különösen akkor nem, ha befolyását továbbra is meg akarta az egyház tar­ tani a munkások között. Ezért volt kénytelen állást foglalni és nézeteit a kérdésben kinyilvánítani. Tovább vár­ ni és hallgatni veszélyessé vált, és bár az állásfoglalástól is félt a pápa „mert nyugtalan és ravasz emberek könnyen hamis beállításokra és a tömegek fel­ izgatására kihasználják” mégis meg­ tette. Kiinduló pontja a tömegek súlyos helyzete: „a legszegényebb sorsú em­ bereken hamarosan és alkalmasan se­ gíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyo­ morult viszonyok közt tengődik.”14 A bajok orvoslását azonban nem a ma­ gántulajdon megszüntetésében, illetve annak közös tulajdonná alakításában látja.. Sőt igyekszik a szocialistákat is megcáfolni, akik a bajok forrásának a magántulajdont tartják, ezért fel akarják számolni. „Azt hiszik ugyan­ is, hogy a jelenlegi bajákon segítenek, ha a magántulajdont eképpen elközö­ sítvén egyenlően osztják fel — mond­ Valójában miről van szó? A mun­ kás, munkájáért kapott bérért a tu­ lajdonnak valamilyen formájára szert tehet. Vehet magának bizonyos dol­ gokat; házat, ruhát, esetleg kevés földet. Így bizonyos mennyiségű tu­ lajdonnal rendelkezhet. De ezáltal a termelési viszonyokon belüli helyzete vajon megváltozik? Nem. Továbbra is kizsákmányolt marad, sőt sorsát még jobban a tőkéshez köti, mert a magántulajdon ilyen mennyiségének fenntartása a munkás számára költ­ séges és csak úgy lehetséges, ha munkabérének egy részét is erre for­ dítja; megművelésre, stb. Ha viszont a tőkéssel szembeáll, utcára kerül és sorsa teljesen bizonytalanná válik. A pápa ezzel a tételével tehát egy­ általán nem a munkás érdekét kép­ viseli, hanem a tőkését, mert a tőkés és munkás közti éles viszony tompí­ tását, illetve elsimítását szolgálja. 16 Az eféle javaslat tehát a tőkés gaz­ dasági érdeke mellett a politikai ér­ dekét is képviseli. A nyomaték ked­ véért érdemes utalni Engels megál­ lapítására, mely szerint a kistulajdon szolgalelket tud nevelni, amint azt bebizonyítja Sax úrral vitatkozva. 17 A kistulajdonossá válás tehát nem fe­ lel meg a munkás érdekeinek, mivel ez csökkenti bérét és fokozza kizsák­ mányolását. 18 A munkás igazi tulaj­ donossá csak a társadalmi viszonyok gyökeres megváltozásával válhat, amikor a termelőeszközök magántu­ lajdonát közös tulajdonná alakítják át, ez viszont csak a szocialista ter­ melési viszonyok között lehetséges. Ezt XIII. Leo is jól tudja. Hogy azon- 101 �ban a munkás még csak ne is gon­ doljon erre, erkölcsileg elítéli a „fel­ forgatást” és rossznak nevezi. A család, amelyre a pápa hivatko­ zik, a társadalmak fejlődésének késői szakaszában alakult ki, az egynejűségen alapuló polgári család, amely még nem mentes a patriarchális vi­ szonyoktól. A történelem azonban nemcsak monogám, hanem poligám családformát is ismer, amely az ős­ közösségi viszonyokra sokkal inkább jellemző, mint az előbbi. 21 A csalá­ don belül betöltött szereptől függően hol az anya, hol az apa volt a meg­ határozó. A történeti és etnológiai kutatások megsemmisítően cáfolják az egyházi felfogást, mert a családnak is története van, éppúgy, mint a tár­ sadalomnak. vagy államnak, és nem­ csak „sejt” a társadalomban, hanem „egyszersmind társadalmi viszony.”22 Vizsgálódásának egyik területe az állat és az ember összehasonlítása. A célja ezzel az, hogy az emberi tudat­ ra hivatkozva is indokolja felfogását. Ugyanis az állatnak, mivel nem tudottal rendelkező lény — szerinte — két alapvető dolog determinálja mozgását, mégpedig az élet fenntar­ tása és védelme, valamint a fajfenn­ tartás. „Ami az emberben kitűnik és kimagaslik, ami az embert emberré teszi és az állatoktól megkülönbözte­ ti, az az ész.” 19 Mivel az ember tu­ datosan cselekvő lény, ezért javasol­ ja, hogy a javukat ne csak haszná­ latra, hanem örök tulajdonul kapják meg. Azt azonban már a pápa sem magyarázza meg, hogy mi okozta hát mégis a tulajdon nagyságának külön­ bözőségét és azt, hogy az emberek nagy része nem rendelkezik magán­ tulajdonnal. Igaz, a pápa ezt nem tartja tragikusnak, mert „akiknek birtokuk nincs, azoknak munkaerejük van”. Ez azonban nagy különbség, mert az emberek társadalmi terme­ lésében elfoglalt helyét a termelő­ eszközökhöz való viszonyuk határoz­ za meg. A termelés irányát, méreteit és ebből következően a javak elosz­ tását nem a munkaerejükkel rendel­ kezők határozzák meg, hanem azok, akiknek kezében a termelőeszközök összpontosulnak. A monogám házasság létrejötte csak a magántulajdon kialakulásával együtt érthető meg. A magántulajdon létrejötte és annak jogi szentesítése vezetett a házasság monogám formá­ jának jogi rögzítéséhez. Ezért a pol­ gári család létrejöttében a gazdasági tényező az, amely közbeszól, mint Engels mondja: „az uralkodó osztá­ lyon... gazdasági befolyások uralkod­ nak és így igazán szabadon kötött házasság ott csak kivételesen fordul elő...” majd így folytatja: „a házas­ ságkötés teljes szabadsága tehát csak akkor érvényesülhet majd általáno­ san, ha a tőkés termelésnek és az ál­ tala létrehozott tulajdonviszonynak a megszüntetése kiküszöbölte mindazo­ kat a gazdasági mellékszempontokat, amelyeknek most még oly óriási be­ folyásuk van a párválasztásnál. Ak­ kor valóban a kölcsönös vonzalom lesz az egyedüli motívum.” 23 Természetesen az előfordulhat, hogy a munkás is szerez tulajdont szorgal­ mával, fizikai erejének maximális kizsigerelésével, de a kapitalizmusra mégsem ez a jellemző, hanem az, hogy a kistulajdonosok is elvesztik birtokukat a nagyarányú tőkekon­ centráció és centralizáció következté­ ben. Pedig azt senki sem vitatja, hogy a „szorgalom” elsősorban a munkást és a kistulajdonost jellemzi. A tőke mennyisége mégsem ezek ke­ zében összpontosul, hanem a nagytő­ kések kezében. 20 Az egyház felfogásával ellentétben a történeti tények tehát azt bizonyít­ ják, hogy a család jogi szentesítését a magántulajdon öröklésének átruhá­ zása sürgette. 24 A magántulajdon a polgári család összetartásában valóban jelentős sze­ repet játszott, kiváltképpen a földtu­ lajdon. „A név a földhöz kapcsoló­ dik, a házasságok a földtől függnek, a családi folyamatosságot a gyermek földhöz juttatása biztosítja.” 25 Ez azonban nem jellemzi a munkás csa­ ládokat, azoknak semmijük nincs, ugyanakkor mégis magasabbrendű erkölcsiséggel rendelkeznek, mint a A természetjog másik pillére, ami­ re hivatkozik az egyház, a család. „Még élesebben tűnik fel a magán­ tulajdon jogosultsága, ha az embert mint társas lényt, éspedig a családi életre való hivatásában vesszük szemügyre.” 102 �tőkén és magánnyerészkedésen alapu­ ló burzsuá családok. A családról szóló pápai felfogás bírálatánál nem hagyhatjuk figyel­ men kívül azt a burzsoáziától átvett hamis szólamot sem, amely a szocia­ listákat a nő- és gyermekközösség be­ vezetésére való törekvéssel vádolja a családdal szemben, amelynek elkerülé­ sét a magántulajdon fenntartása ese­ tén látja csak lehetségesnek. Pedig, mint Marx és Engels mondja: „A kommunistáknak nem kell a nőkö­ zösséget bevezetniök, mert ez majd­ nem minden korban megvolt.” 26 Ugyanez vonatkozik a gyermekközös­ ségre is. Tehát, ha valóban igaza vol­ na XIII. Leonak, ez akkor sem jelen­ tene mást, mint a burzsoá családvi­ szonyok konzerválását. Valójában azonban nem erről van szó, hanem a család felszabadításáról, a családok polgári kényszerformáját kialakító tényezők likvidálásáról és a szocialis­ ta család létrejöttéhez szükséges fel­ tételek megteremtéséről. A gyermek a szocialista családnak is része, alkotója, ezért a társadalom számára nem közömbös nevelése. A nevelés tartalmát a szocialista társa­ dalom céljai szabják meg. Érdemes idézni ismét Marx és Engels szavait, amelyeket a burzsoázia rágalmaival állít szembe: „Vajon a ti nevelésie­ ket nem a társadalom szabja-e? Nem szabják-e meg azok a társadalmi vi­ szonyok, amelyek közt a nevelés vég­ bemegy, a társadalomnak az iskola, stb. révén történő közvetlen vagy közvetett beavatkozása? Nem a kom­ munisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán meg­ változtatják e hatás jellegét, kiragad­ ják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól.” 27 Noha a Kommunista Párt Kiáltvá­ nya már az enciklika kiadása előtt 43 évvel megjelent, XIII. Leo nem vette figyelembe a tulajdonról elmon­ dottakat, és a Rerum Novárumban a kommunistákat a tulajdon minden formájának megszüntetésével vádolja. 28 datban fejezhetik ki élméletüket: a magántulajdon megszüntetése.” 29 a kommunisták tehát nem a munkabé­ rükön szerzett személyi tulajdon megszüntetéséről beszélnek. Ellenke­ zőleg, annak megvédéséről. Ugyanis a tőke nem gazdasági tényező elsősor­ ban, hanem emberek közti viszony és ez viszont olyan, amely nem nyújt védelmet a munkásnak, sőt annak ki­ fosztását segíti elő. AZ EGYHÁZ JAVASLATA A BAJOK ORVOSLÁSÁRA Miután az enciklika leszögezte, hogy a magántulajdont nem lehet megszün­ tetni, mivel az isteni eredetű és egyéb­ ként sem oldaná meg a súlyos társa­ dalmi problémákat, megpróbálja össze­ gyűjteni érveit és javaslatait a bajok orvoslására. Mint már korábban jeleztem, a szo­ ciális problémákat erkölcsi és lelki problémának tartja és másodsorban gazdaságinak, ebből kiindulva tesz ja­ vaslatot a megoldásra is. Erkölcsi és lelki bajok orvoslását eredményesen „csak” az egyház képes végezni, ezért feladatának is tartja, hogy közremű­ ködjön az eredményes gyógyításban. Fő célkitűzése az, hogy a munká­ sokkal megértessék a problémákat. Ugyanis „az emberek természettől fog­ va sokban és nagyon különböznek egymástól; nem egyenlők elmebeli te­ hetségeik-, szorgalmuk-, egészségük-, erőiknél fogva, s e tényezők különbö­ zőségéből származik a társadalmi ál­ lapotok különfélesége is.” Eszerint hi­ ába is próbálna változtatni a munkás helyzetén, úgysem lehet, mert a tár­ sadalomban elfoglalt helye is istentől ered, hiszen ő teremtette az embereket ilyen változatossá. Legjobb tehát az, ha belenyugszik és ellátja az istentől rendelt feladatát. Eme pápai javaslattól azonban több mint egy félévszázad telt el és ez alatt a Föld egy jó részén ez a „tehetségte­ len”, „egészségtelen” és egyéb jelzők­ kel illetett munkásosztály vette kezébe országa és népének irányítását, amely bizonyítja, hogy igen is alkalmas a vezetésre. A testi munka indokolására az „első emberpár” büntetésekor elhangzott átokra hivatkozik. „Átkozott a föld munkád alatt; fáradalmak árán egyél Pedig ,a kommunizmust nem az jellemzi, hogy meg akarja szüntetni általában a tulajdont, hanem az, hogy a polgári tulajdont akarja meg­ szüntetni. .. ebben az értelemben a kommunisták ebben az egyetlen mon­ 103 �tartását veszi alapul.34 Az enciklika igazságosnak tart minden olyan bért, amit közös megegyezés alapján állapí­ tottak meg. Ez a közös megegyezés azonban tudjuk mit jelent. Nem mást, mint a tőkés által odavetett összeg el­ fogadását. Ha a munkás nem fogadja el, munka nélkül marad. Családja fenntartásának kényszere azonban mi­ nimális összegű bér elfogadását is szükségessé teszi. Eszerint az egyház tehát a leginségesebb életfeltételeket biztosító munkabért is igazságosnak tartja. Azt azonban már nem kell kü­ lön bizonyítanunk, hogy ez az összeg egyáltalán nem elégséges, különösen a monopolkapitalizmus időszakában, semmiféle magántulajdon megszerzé­ séhez. XIII. Leo magántulajdonról vallott felfogása, mivel egy történelmi kor­ szakkal elmaradt az élettől, pusztu­ lásra volt ítélve, nem tudta megaka­ dályozni a munkásosztály előretöré­ sét. 35 Nem tudta megakadályozni a monarchiák összeomlását, a polgári demokratikus és szocialista forradal­ mak lezajlását, amit a Szovjet—Orosz ország létrejötte, és a Magyar Tanács­ köztársaság is bizonyít. A QUADRAGESIMO ANNO A Rerum Novárum enciklika meg­ jelenésének 40. évfordulójára adta ki XI. Plus a Quadragesimo Anno kez­ detű bullát, amelyben a kor viszo­ nyaihoz alkalmazkodva fejti ki né­ zetét a magántulajdon és más szo­ ciális kérdésékben. Ez egyben alkal­ mat ad a pápának a XX. század ele­ jén kialakult teológiai viták lezárá­ sára is. Az osztrák püspökök 1925-ben követelték, hogy a Rerum Novárumban XIII. Leo által képviselt pogány római jogot el kell vetni, a magán­ tulajdon abszolutizálása ugyanis helytelen,. a kor követelményeivel nem áll összhangban. Ezzel szemben a rajnai püspöki kar XIII. Leo mel­ lett foglalt állást. A vitát XI. Pius — miután szentesítette a Rerum Nová­ rum elveit — lezárta. Enciklikájában azonban szélesebb horizonton vizs­ gálja a társadalmi kérdéseket, így a magántulajdont is, igyekszik össze­ egyeztetni a kor követelményeivel. A magántulajdont XIII. Leohoz ha­ sonlóan, a természetjogból vezeti le, de annak erkölcsös használatát már abból élted valamennyi napja alatt. (I. Móz. 3,17.)”31 Vajon miért kell a testi munka szükségességénél még a Bibliára is hi­ vatkozni? Talán a munkásosztály nem érti a munka társadalomban betöltött szerepét? De igen, érti. És éppen ezért kell, mert tudja, hogy a társadalom nem lehet meg munka nélkül, az anyagi javak megteremtésének ez az alapja. Ha tehát nem dolgozna a mun­ kás, akkor a tőkés sem létezhetne. A munkás nem tiltakozik általában a munka ellen, csak annak burzsoá módját akarja megszüntetni. Az enciklika azonban a paradicsomi kiátkozásra hivatkozva fölösleges erőfeszítés­ nek tartja. A munkának ez a felfogá­ sa teljes mértékig megegyezik a bur­ zsoázia érdekeivel, mivel célja a va­ gyoni egyenlőtlenség fenntartása. Eh­ hez még hozzájárul az osztályellenté­ tek elsimítására való törekvés is. Az egyház szerint ugyanis a társadalom­ ban az egyetértés és béke visz szép­ séget, ezért az örökös harcot meg kell akadályozni, egyébként is: "sem a tő­ ke, munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fenn nem állhat.”32 Az ellentétek csak a termelőeszkö­ zök magántulajdonának szocialista tu­ lajdonná változtatásával szünnek meg. Ezt az egyház is jól tudja és azt is látja, hogy ezek önmagukban a mun­ kásoknak nem nyújtanak vigaszt. Ezért a földi élet helyébe a túlvilági boldog­ ság elérését helyezi kilátásba: „akkor fogunk igazán élni, amikor majd erről a földről elköltözünk. Isten az embert nem ennek a múlandó, törékeny föld­ nek, hanem az örökké való meny­ országnak számára alkotta, s a földet neki nem állandó lakásul, hanem ideig­ lenes zarándoklás helyéül rendelte .. Isten szemében a szegénység nem gya­ lázat, s nincs mit szégyenkezni rajta. Az egyháznak ezek a vigasztaló sza­ vai a munkások elégedetlenségét, az uralkodó osztály — köztük a hatalmas vagyonnal rendelkező egyház — elleni harcát akarja megszüntetni azáltal, hogy sorsába való belenyugvásra inti. XIII. Leo a magántulajdonról szóló állásfoglalását a munkabérrel zárja, amelynek sem alsó, sem felső határát nem határozza meg. A munkabérmeg­ állapításának jogát a tőkésre bízza, aki viszont szigorúan a létminimum fenn­ 104 �hogy támogassa és fejlessze a magán­ gazdaságokat, mert ha a beavatkozás iránya olyan, hogy korlátozza, akkor a szubszidiaritási elvnek nem tett eleget. 38 A „közjó” elve alapján való bea­ vatkozást tehát névleg az egyház el­ ismeri már csaknem egy évszázada. Ezt a gyakorlatban azonban pont ak­ kor nyilvánítja ki, amikor a kapita­ lizmus kezd államkapitalizmussá át­ alakulni. Hogy itt valóban alkalmaz­ kodásról van szó, az a Quadragesima Anno megjelenése után méginkább kiderül, amikor XI. Plus utóda XII. Pius, nagy gondot fordít arra, hogy beszédeiben, üzeneteiben és nyilatko­ zataiban az államnak ezt a jogát bi­ zonygassa. 39 Azt azonban valamenynyien leszögezik, hogy elsősorban ki­ segítő jellegű legyen, mert a tulaj­ donhoz viszonyítva az állam csak má­ sodrendű, mivel később jött létre. Az állami beavatkozás tartalmát tehát a magántulajdon szolgálata határozza meg. 40 Az állami monopóliumok kezdenek egyre nagyobb teret hódítani, ezért azzal nem szállhat szembe az egyház, sőt igyekszik bizonygatni azt, hogy az állami monopóliumok és a kis ma­ gántulajdon jól megférnek egymás mellett. Amikor a munkások helyzetét elem­ zi, leszögezi, hogy a munkás munka­ bérét úgy kell megállapítani, hogy takarékossággal bizonyos mérvű tu­ lajdont gyűjthessen. Az egyház kép­ viselői a magántulajdont napjainkig a szorgalom, a takarékosság és a ja­ vak kíméléséhez szükséges emberi erények forrásának tartja, amint azt Havas András kalocsai érsek kifejti, és ezzel a „proletársors” megszünte­ tését is biztosítani akarják. 41 Azzal azonban a pápa is tisztában van. hogy ez nem lehet több, mint kis „családi vagyonka”, de úgy gon­ dolja, hogy ezzel már a proletársors­ ból kiemelkedik, proletár mivoltja megváltozik, mivel tulajdonossá válik. Nagyon hasonlít ez a szociáldemokra­ ta és reformista szólamokra, amelyek­ nek a célja a munkás öntudat forradalmiságának megszüntetése, mert mint mondja: „Ily módon ugyanis a tisztviselők bizonyos fokig társbirto­ kosok, a kezelésben és a haszonban nem. Látszólag erkölcstelennek tart­ ja a kizsákmányolás extrém formá­ ját, de ennek ürügyén a magántulaj­ don kisajátítását mégsem tartja jo­ gosnak, sőt a természetjoggal össze nem egyeztethető cselekedetnek nyil­ vánítja. Ez viszont világos állásfog­ lalás a magántulajdon fenntartása mellett. 36 Ezért fontos feladatnak tartja a Rerum Novárum elveinek megvédését mindazokkal szemben, akik „rágalmazzák” annak tanításait. A magántulajdonról szóló felfogás bármily mérvű bírálatában is veszélyt lát, mert félő, hogy a kollektivizmus elvének elfogadásához vezet. Az enciklika új módon foglalkozik az állam beavatkozási jogával. XIII. Leo még óva intette, hogy tartózkod­ jon a magántulajdon ügyeibe való beavatkozástól, ne háborgassa azt még akkor sem, ha egyes embercso­ portok hiányt szenvednek. Legfel­ jebb azoknak nyújtson segítséget bi­ zonyos alamizsna juttatásával, akik arra rászorulnak, — vagy akkor avat­ kozzon be, ha a „közjó” érdeke azt megkívánja. XI. Pius pedig az állam­ nak a magántulajdon megvédésében határozott szerepet szán. „Az állam tehát — mindig a természetjog és az isteni jog keretein belül — a közjó valóságos követelményei alapján, pontosabban és részletesebben előír­ hatja, mi szabad a tulajdonosoknak a tulajdon használatában, és mi tilos. 37 Ugyanakkor, a félreértés elkerülése végett figyelmeztet arra is; ez a bea­ vatkozás csak segítés lehet, elvenni a magántulajdont nem szabad, mert az már a tulajdonjog isteni eredetét sér­ tené. A magántulajdon jelentősége tehát XI. Piusnál sem csökkent. Az enciklikában világosabban kife­ jezésre jut az előzővel szemben a kö­ zös tulajdon, egyéni tulajdont segítő szerepe. A szubszidiaritási elv az egyház szociális tanának egyik lé­ nyeges pillére. Eszerint a közösségi tulajdon akkor tölti be feladatát, ha mindig figyelemmel kíséri az egyéni tulajdon helyzetét, és ha segítségre van szükség támogatja, védelmet nyújt a veszéllyel, pusztulással szem­ ben. A kötelesség természetes az egyénnel szemben is fennáll, ő is kö­ teles az államot támogatni. Az állami beavatkozástól elvárja az egyház, 105 �részesek lesznek.” 42 Igazságos bér­ ről beszél, azonban ez csak erkölcsi követelmény mindaddig, amíg konk­ rét intézkedésről nincs szó, mert eb­ ben az esetben viszont már az ural­ kodó osztály érdekeinek védelme szempontjából vizsgálja. A munkabér konkrét mértékét XI. Pius sem hatá­ rozta meg. A Quadragesimo Annoban is csak arra utal, hogy milyen ténye­ zőket vegyenek a tőkések figyelembe. nem vezethet, mert azok megoldásá­ hoz a kapitalizmus lényegének fel­ számolására van szükség. A bajok teljes és végleges orvoslá­ sát a szocialista társadalmi rend megteremtése jelentené, a pápa azon­ ban minden olyan nézettel, javaslat­ tal szemben áll, amely a szocialista eszmékhez közel áll, vagy azok ural­ kodóvá válásához vezetne: „a szocia­ lizmus, mint tan, mint történelmi tény, mint mozgalom, ameddig igazi lényegében szocializmus marad, a ka­ tolikus tannal összegyeztethetetlen, ha egyes kérdésekben az igazsághoz és igazságossághoz el is jutott, mert az alapfölfogása az emberi társadalom­ ról a keresztény igazságtól eltérő.” 44 Első és látszólag legfontosabb té­ nyezőnek tartja a munkás és család­ jának életszükségletét. Hogy azonban a tőkést nehogy megsértse mindjárt leszögezi: „a család egyéb tagjainak is kötelességük erejükhöz mérten a közös háztartás szükségleteihez hozzá­ járulni, amint földműves-, kisebb iparos- és kereskedő családokban lat­ juk.” 43 Tehát a tőkés a családfenn­ tartáshoz szükséges összegnek csak egy részét fizesse a munkásnak, a családfőnek és dolgozzanak a család többi tagjai is, a munkás felesége és gyermeke is. Világos, hogy itt sem a munkás érdekeit védi, hanem a tő­ kését. Ez jut kifejezésre a másik két tényezőben, a vállalat jövedelmezősé­ ge és közjó érdekének szem előtt tar­ tásában is. Ezek után a cinizmussal határos az az egyházi inspiráció, amely a mun­ kást magántulajdon szerzésére buzdít­ ja, mert abból az összegből, amit a tőkéstől kap, családja eltartását is alig tudja biztosítani. Az egyház felfogása a magántulaj­ don és a társadalom kérdésében eltántoríthatatlan, még a középutat sem tartja megvalósíthatónak, csak egye­ dül a kapitalista viszonyokat tartja jónak. Miután sorra megvizsgálta a társadalom problémáit, kivezető út­ ként a következőt javasolja: „Egyet­ len hatásos orvosszer a lelkek szánal­ mas romlása ellen, amely minden tö­ rekvést a társadalmi megújulására meghiúsít, az őszinte és teljes vissza­ térés az evangélium tanításához, an­ nak a Krisztusnak parancsaihoz, aki­ nél az örök élet igéi vannak, olyan igék, amelyek, bár az ég és a föld el­ múlnak, sehol el nem múlnak. 45 XI. Pius sem tud tehát többet ígér­ ni a munkásaknak itt a földön, mint XIII. Leo, a vallásos életet, hogy majd a túlvilágon aztán „elnyerje jutalmát.” Csakhogy az 1940-es évek­ ben nem lehet ilyen egyszerűen el­ hallgattatni a munkásokat, mivel van olyan állam, amely megmutatta a szo­ ciális problémák megoldásának egyet­ len lehetséges módját. A munkás követelésének viszont nem ad helyet, mert ha követelni mer vagy célja eléréséért sztrájkol, a ha­ tóság szigorú közbelépését is szüksé­ gesnek tartja. A kapitalista tulajdonviszonyok fenntartását célozza a gazdaságot szabályozó elv elfogadásának sürgeté­ se is. A piac és a szabadverseny spon­ tán fellépő szabályozó szerepét fenntarthatatlannak tartja, sürgős intéz­ kedést, tervszerű irányítást követel. A tőkés vállalatok érdekeinek ütközé­ se miatt azonban valójában megold­ hatatlan. De a követelése, törekvése világosan és egyértelműen bizonyítja a kapitalista viszonyok fenntartására való törekvést. A problémákat tehát, ha óvatosan is, de felveti, a megoldá­ si javaslat azonban eredményre eleve MATER ET MAGISTRA A II. világháború után bekövetke­ zett változások, a szocializmus előre­ törése, a gyarmati felszabadító har­ cok fokozott fellángolása, és a már két ízben megtartott kommunista és munkáspártok értekezlete arra kész­ tette az egyházat, hogy a megválto­ zott helyzetben kifejtse álláspontját ismételten a szociális kérdésekről. 106 �Az enciklika — épp úgy, mint a korábbiak — bővelkedik kétértelmű­ séggel. Hogy ebben több ilyen fogal­ mazás is van, mint az előzőekben, az a világ lényeges változásával magya­ rázható. A kétértelműség mellett a pesszimizmus is jellemzi, amely nem csoda, hiszen a 81 kommunista és munkáspárt közős nyilatkozata ko­ runkat hősi korszaknak nevezte, és többék között úgy jellemezte, hogy „egyre több nép szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommuniz­ mus világméretű diadalának korsza­ ka.” 46 Az enciklika lényegét azonban nem érthetnénk meg, ha a Vatikánt is csak egy tőkés szervezetnek tarta­ nánk. A Vatikán nemcsak a tőkés vi­ lágszervezetnek az egyik eleme, ha­ nem a katolikus egyház ideológiai, politikai központja is. Az egyház nem­ csak a vatikáni kuriából vagy az egy­ házi személyekből áll. hanem első­ sorban a katolikus hívők tömegé­ ből, akik viszont zömmel a szegé­ nyebb népréteghez, a munkások és parasztok körébe tartoznak. Egyik oldalon tehát az egyház re­ akciós politikája áll, amely kiszolgál­ ta a rabszolgatartó Római Birodal­ mat, támogatta a feudalizmust és most támogatja a monopóliumokat és az imperialista célokat maga elé tűző burzsoáziát. A másik oldalon pedig az imperialista politikával szemben álló tömeg, amelyről, ha nem akar lemondani, annak az érdekeit is kép­ viselni kell.48 A látszatképviselő sze­ repében viszont megmaradni egyre ne­ hezebb a szocializmus előretörése mi­ att és csak úgy lehet, ha sikerült magát úgy beállítani a vallásos dolgo­ zók előtt, mint az isteni gondviselés megbízottját, mint a dolgozó tömegek mindennapi gondját szívén viselő jó­ ságos anyát. Ebben a jóságos anya és tanítómes­ ter szerepében akar fellépni XXIII. János pápa is a „Mater et magistra” kezdetű enciklikájában, amint ez már a címben is kifejezésre jut. Hogy azonban az egyház társadalmi szere­ pe korunkban sem változott és fő feladatának a tőkés társadalmi rend magántulajdonának védelmezését tart­ ja, ez a magántulajdonról szóló feje­ zetben kifejezésre jut. XXIII. János megállapítja, hogy az utóbbi időben bizonyos kétely merült fel a magántulajdonnal kapcsolatban, ezért leszögezi, és nyomatékosan ki­ emeli, hogy: „Ez a kétely nem jo­ gosult. A magántulajdon joga a ter­ melő javakra vonatkozólag is állandó érvényű, éppen azért, mert termé­ szetes jog, amely az egyes emberi lény ontológiai és finalisztikus elsőbb­ ségén alapszik a társadalommal szem­ ben. Egyébként hiábavaló lenne a magánkezdeményezés szabadságát hir­ detni gazdasági téren, ha a kezdemé­ nyezéshez nem engedtetnék meg a szükséges eszközökkel való szabad XXIII. János pápa célja az enci­ klika kiadásával az, hogy ellensúlyoz­ za a munkásmozgalom előretörését és gátat vessen a további győzelemnek.. XIII. Leo és XI. Piushoz hasonlóan együttérzését fejezi ki a munkásosz­ tály sorsával, azonban ez a helyzeten mit sem változtat, ugyanakkor a ka­ pitalizmus szót — mintha tabu volna — nem is használja. Csak úgy általá­ ban ítéli el a társadalom visszaélé­ seit és nem a kapitalizmust bírálja. Ez nem is várható tőle azok után, hogy már az enciklika bevezetőjében leszögezi: „Bár hosszú idő múlt el azóta, ma is hatékony még az az üze­ net, nem csupán a XIII. Leo után következő pápák megnyilatkozásaiban, akik szociális tanításukban mindig Leo enciklikájára hivatkoztak, hogy ih­ letett merítsenek belőle vagy, hogy megvilágítsák jelentőségét. mindig buzdítván a katolikusok tevékenysé­ gét; hanem maguknak a népeknek rendjében is. Ez azt mutatja, hogy elődünk nagy­ fontosságú enciklikájában foglalt mélyreható elvek, történelmi útmuta­ tások és atyai felhívások máig is ér­ vényesek, sőt új, eleven gondolatokat sugallnak, hogy az emberek meg­ ítélhessék a szociális kérdés tartal­ mát és arányait, ahogyan ma jelent­ kezik és elhatározzák magukat a rá­ juk háruló felelősség vállalására.”47 Amint látható, az egyház és a burzsoázia magántulajdon szentesíté­ sén alapuló együttműködése jut kife­ jezésre ebben az enciklikában is. A Vatikán a vallást ugyanúgy, mint az­ előtt, a magántuladonosi rend védel­ mére és a munkásosztály forradalmi harcainak leszerelésére használja fel. 107 �rendelkezés.”49 Megállapításából ki­ fejezésre jut a magántulajdon sért­ hetetlenségének elve, az Aquinói Ta­ más által megfogalmazott természet­ jog alapján. Felfogása szerint ez a szabadságnak is feltétele, mivel csak ott van szabadság, ahol magántulaj­ don van, ahol azt megszüntették ott nincs. Következtetése bizonyos mér­ tékig helytálló. El kell ismerni, hogy kapitalista viszonyok között, akinek nincs magántulajdona, az valóban nem rendelkezik szabadsággal sem. csak a tőkések rendelkeznek szaba­ don magukkal, a tulajdon nélküli tö­ megek sorsa az uralkodóktól függ. A szocialista társadalom viszonyai kö­ zött éppen az képezi a dolgozó tö­ megek és ezen belül az egyén sza­ badságát, hogy minden dolgozó tu­ lajdonosa a társadalmi termelési esz­ közöknek. A dolgozó tömegek bizalmának meg­ nyerése érdekében átveszi az oppor­ tunista szociáldemokrata szólamokat a tőke demokratizálódásáról és a népi kapitalizmusról. Ennek szellemében azzal a követeléssel lépnek fel. hogy a munkást is tulajdonossá kell ten­ ni mint mondja: „állhatatosan küz­ deni kell a tulajdon eredményes el­ terjesztéséért minden társadalmi osz­ tály körében.”50 A magántulajdon létjogosultságát azzal akarja elfogadtatni, hogy ma már mindenki szerezhet a gyors fej-, lődés következtében magántulajdont, ha másként nem népi részvények for­ májában. Ugyanis a tulajdonszerzés­ nek kétféle módját ismeri el, még­ pedig az el nem foglalt terület hasz­ nálatbavétele vagy a munka útján. Mivel napjainkban minden területet elfoglaltak, ezért a munka az egyedüli út. A népi részvényekről szóló elmélet azonban megtévesztő, mert köztudo­ mású. hogy még az USA-ban is leg­ feljebb a munkások 5 százaléka ren­ delkezik valamilyen értékű részvény­ nyel, amely az össztőkéhez viszonyít­ va jelentéktelen. XXIII. János pápa enciklikáját Jan Kanapa francia filozófus találóan az állammonopolista kapitalizmus kiált­ ványának nevezete.51 Megjegyzése ta­ láló, mert a társadalmi bajok orvoslá­ sára vonatkozó pápai javaslatok nincsenek ellentétben a kapitalizmus ér­ dekeivel, sőt annak védelmét szolgál­ ják. A kapitalizmus életének meg­ hosszabbítását igyekszik elősegíteni a tervszerűség megvalósítására tett ja­ vaslata is, amelynek biztosítására az állami beavatkozást és egyes hitelek állami tulajdonba vételét is elképzel­ hetőnek tartja. Néhány magyar teoló­ gus, köztük Mihelics Vid, ezt már úgy próbálja értelmezni, mint a tár­ sadalmi köztulajdonba vétel elvének elfogadását. Ez azonban túlzás, ugyan­ is az enciklika egyáltalán nem is­ meri el a szocialista társadalmi tu­ lajdon jogosságát, amit a pápa úgy fejez ki, hogy: „Ma mind az állam, mind a közintézmények kiterjesztet­ ték és továbbterjesztik részvételük és kezdeményezésük területét. Ez azon­ ban nem csökkenti a magántulajdon szociális funkciójának létjogosultsá­ gát, mint azt egyesek tévesen gon­ dolni hajlamosak”.52 Az enciklika te­ hát nem ismeri el a tulajdon más formáit, de a magyar teológusok magarázatai viszont azt bizonyítják, hogy az egyház és állam közti megegyezés alapján kialakult együttműködés kö­ vetkeztében a pápai állásfoglalással szemben a reálisabb nézeteket kép­ viselik. A reális helyzetet veszik ala­ pul és ebből kiindulva elismerik a szocialista országokban — köztük ha­ zánkban — kialakult különböző tu­ lajdonformákat. Ezt juttatja kifejezés­ re Hamvas András kalocsai érsek is, aki — bár a Katolikus Erkölcstan c. hittankönyvben a tulajdonformák kö­ zött elsőként a magántulajdont em­ líti — elismeri, hogy „A magán­ tulajdon mellett közösségi tulajdon is van, így az állami, községi, szövet­ kezeti, egyházi tulajdonok stb.”53 A pápa viszont határozottan támad­ ja a szocialista tulajdont: „A tapasz­ talat valóban azt bizonyítja, hogy ahol hiányzik az egyesek egyéni kezdemé­ nyezése, ott politikai zsarnokság van, és ugyanakkor visszamaradtak a gaz­ dasági élet azon területei, amelyek főként fogyasztási javakat állítanak elő, valamint azok a területek, ame­ lyek az anyagi szükségleten kívül a szellem szükségleteit elégítik ki, te­ hát azok a javak és szolgáltatások, amelyek különösen igénybeveszik az egyesek teremtő szellemét”.54 A szel­ lemi szükséglet kielégítésének lehető­ sége valóban azoknak biztosított, akik a termelőeszközök tulajdonával ren­ 108 �delkeznek. Ezért nem juthat ezekhez hozzá a munkás, burzsoá viszonyok között, mert azokkal nem ő rendel­ kezik, hanem a tőkés, ő csak moz­ gásba hozhatja, hogy mindezeket biz­ tosítsa a tőkésnek. XXIII. János pápa is csak a ma­ gántulajdonon alapuló szövetkezésről beszélt, csak annak előnyeit hajlandó elismerni. Az enciklikában található néhány reális felismerés és javaslat nem old­ ja meg a parasztság problémáját. A tőkés monopóliumok elleni harcról nem szól, noha a történelmi tapasz­ talatok azt bizonyítják, hogy az el­ lenük folytatott harc nélkül és a parasztság földhöz juttatása nélkül a helyzet nem változtatható meg. A tőkés nagyüzemek ugyanis szükség­ szerű fölényben vannak, amelyeket ellensúlyozni a kisgazdaságok képte­ lenek. A földreform azonban érzé­ kenyen érintené az egyházat is, mi­ vel számos félfeudális országban egyik legnagyobb földbirtokos, az egyház, Így hiába tartja eszményképnek a pa­ raszti gazdaságot, amely nem alkal­ maz „bérmunkát”, ha a fenyegető veszély igazi okát és felszámolásának módját nem tárja fel.57 EGYHÁZI IDEOLÓGIA ÉS TÁRSADALMI TANÍTÁS A szociális enciklikák tulajdonról szóló részeinek áttekintése után lát­ ható, hogy több mint 7 évtizeden át, lényegük nem változott. XIII. Leo, XI. Pius és XXIII. János is szigorú­ an a magántulajdon mellett foglalt ál­ lást. Változás csak a megfogalmozásban van. amelyet a kor viszonyainak változásaihoz való látszólagos alkal­ mazkodás miatt kényszerültek meg­ tenni. Ez azonban csak taktikai vál­ tozás, amely a XX. században vég­ bement nagy társadalmi átalakulás miatt elkerülhetetlen volt.58 Az enciklikák a munkásosztály és a parasztság érdekképviselőjének igyekeznek feltüntetni magukat, való­ jában azonban javaslataiak a bur­ zsoázia pozícióinak megerősítéséhez vezettek. Ha a dolgozók betartották volna az enciklikák javaslatait, le­ mondtak volna az osztályharcról, a kommunista pártok megszervezésé­ ről, nem győzött volna a szocializ­ mus már 14 országban. Ez azonban a pápák részéről csak naív, szubjek­ tív óhaj volt, mert az osztályharc objektív tendenciája a világ prole­ tárjainak felszabadulásához és a kom­ munizmus világméretű győzelméhez fog vezetni. Ezt megakadályozni nem képesek, azt azonban ismét bebizo- Új vonása az enciklikának az elő­ zőekkel szemben, hogy nemcsak a munkások, hanem a mezőgazdasági dolgozók helyzetét is próbálja ele­ mezni. Nagyobb sikerre azonban a dolgozó parasztság körében sem szá­ míthat, mert javaslatai nem változ­ tatnak a parasztság helyzetén, mivel az alapvető problémát nem oldják meg. A parasztság problémáival foglal­ kozó részben találhatók a valóságot helyesen tükröző megállapítások is. Valóban igaz, hogy az utóbbi évti­ zedben megnövekedett a mezőgazda­ sággal foglalkozó lakosság áramlása a városok felé, mivel az egyháznak az utolsó bázisát is elérte az iparo­ sítás ami együtt jár a „dekrisztianizálódás” gyorsabbá válásával. A kapitalizálódással és a monopóltőke beha­ tolásával a paraszti tömegek arra kényszerülnek hogy egyre erősebb har­ cot folytassanak ellene. Világszerte határozottabbá válik a földreform kö­ vetelése. Mindez hatással van az or­ szágok politikájára is, magára az egy­ házra is, és ha nem akarja elvesz­ teni befolyását, akkor legalább lát­ szólag a jóságos anya gondozásával kell körülvenni. Miben nyilvánul meg gondoskodása? Helyesen állapítja meg, hogy a falu viszonyai rendkívül el­ maradtak a városok mellett, ezért javasolja, hogy az utakot, hidakat ivóvízszolgáltatást javítsák meg. A mezőgazdaság elmaradottságának le­ küzdésére olyan gazdaságpolitikát ja­ vasol, amely hitellel támogatja — ala­ csonyabb kamatláb mellett — a kis­ gazdaságokat, hogy megóvják a pusz­ tulástól. 55 Fontos elvként szögezi le, hogy: „a mezőgazdaságban, mint egyébként a termelés minden más ágazatában is, manapság döntő fon­ tosságú tényező a szövetkezés”. Hogy azonban nehogy félreérthető legyen és valaki is a szocialista szövetke­ zésre gondoljon, gyorsan hozzáteszi: „A mezőgazdaságban már csak azért is fontos, mert annak alapja a csa­ ládi jellegű vállalkozás.”56 109 �nyították a munkások és parasztok előtt, hogy az igazi érdekeik képvi­ selete az egyháztól nem várható. Egy­ re többen látják ezt és ez viszont a népek egyháztól való eltávolodásá­ hoz vezet, amit fokozott hitbuzgalmi munkával sem tudnak megakadályoz­ ni. Nem a papok győzik meg a munkásokat, hanem a munkások ál­ lítják maguk mellé a papokat. Bár a bajok igazi okát látja, a he­ lyes megoldáshoz azonban ő sem tud eljutni, mivel az már az egyház ér­ dekeit is sérti. Az utolsó 70 év története tehát azt bizonyítja, hogy a társadalmi bajokat a keresztény-szociális tanítás alapján megszüntetni nem lehet. A társadal­ mi problémákat csak a marxizmus— leninizmus alapján álló munkásosztály képes megoldani, a burzsoá társadal­ mi rend felszámolásával.60 A II. világháború után Franciaor­ szágban azzal a céllal indította el az egyház a munkáspapi mozgalmat, hogy az eltávolodó munkásokat viszszahozza istenhez és felújítsák vallá­ sukat. A mozgalom azonban nem az egyház elképzeléseinek megfelelően alakult, mert a papok, megismerve a munkások élet- és munkakörülmé­ nyeit, nekik adtak igazat, és követel­ ték a viszonyok elviselhetőbbé téte­ lét. Ezért a munkáspapi mozgalmat hivatalosan be is tiltották, és ez egy­ ben a szociális enciklikák gyakorlati vereségét is jelentette. Felhasznált irodalom 1. Világosság, 1961. 5. szám, 13. ol­ dal. 2. J. Kanapa: Az egyház társadalmi tanítása és a marxizmus, 9. ol­ dal. 3. Világosság, 1961. 5. szám, 14. ol­ dal. 4. J. Kanapa: i m. 9. oldal. 5. Világosság, 1961. 5. szám. 14. ol­ dal. 6. A Rerum Novárum közvetlen előz­ ményei. Írta: Dr. Leopold Antal kanonok. Rerum Novárum Emlék­ bizottság kiadványa, 1941. Szerkesz­ tette: Dvihally Géza. 7. Jean-Yves Colvez — Jaques Per­ rin: Egyház és gazdaságos társa­ dalom. 109. oldal. Idézi J. Kanapa I. munkájában, 224. oldal. 8. Rérum Novárum Emlékbizottság kiadványa, 1941. 8. oldal. (Az enciklika Prohászka O. fordítása.) 9. Világosság, 1962. 9. szám, 7. ol­ dal. 10. Marx: Gazdasági-filozófiai kézira­ tok. 1962. 62. oldal. 11. J. Kanapa I. m. 86. oldal. 12. Dr. Madarász István kassai püs­ pök: Egyházi és világi apostolok közreműködése a szociális problé­ ma megoldásában. R. N. Emlék­ bizottság kiadványa, 1941. 43. ol­ dal. Az egyház és az enciklika mozgalom képviselői az enciklikák megjelenését követő mindenféle szociális intézke­ dését a pápai bulla következménye­ ként igyekeztek feltüntetni. Hazánk­ ban az élenjáró európai kapitalista országokhoz viszonyítva a munkás­ mozgalom viszonylag későn indult el a munkásság fejletlensége miatt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a munkást védő törvények is csak később láttak napvilágot, nagyrészt a század elején, tehát a Rerum Novárum megjelenése után. Ezért mindezeket az enciklika következményének tar­ tották. A tények azonban nem ezt bizonyít­ ják, hanem azt, hogy mindenféle szo­ ciális intézkedésre akkor szánta el magát a burzsoázia, amikor már nem tudott a munkásság nyomásának el­ lenállni. Azok a törvények, amelyek nálunk csak a 20-as, 30-as években jelentek meg, Franciaországban vagy Angliában évtizedekkel ezelőtt meg­ jelentek. Hazánk teológusai a szociális kér­ dések vizsgálatában közelebb jutot­ tak a realitáshoz. A „Katolikus Er­ kölcstan” c. könyvben Hamvas érsek azt mondja: „A jelenkor szociális kérdését a magántulajdonban jelent­ kező kiáltó ellentétek váltották ki”.59 110 �38. Világosság, 1962. 9. szám, 9. ol­ dal. 39. J. Kanapa i. m. 293. oldal. 40. U. o. 298. oldal. 41. Dr. Hamvas András: Katolikus er­ kölcstan, 1965. 79. oldal. 42. Segédanyag... 67. oldal. 43. U. o. 68. oldal. 44. U. o. 84. oldal. 45. U. o. 91. oldal. 46. A békéért, a nemzeti független­ ségért, a demokráciáért, a szoci­ alizmusért. Kossuth, 1960. 13. ol­ dal. 47. Segédanyag... i. m. 100. oldal. 48. Béke és Szocializmus, 1961. 12. szám, 78. oldal. 49. Segédanyag... i. m. 124. oldal. 50. U. o. 125. oldal. 51. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 61. oldal. 52. Segédanyag ... i. m. 127. oldal. 53. Dr. Hamvas András: Katolikus er­ kölcstan, i. m. 80. oldal. 54. Segédanyag... i. m. 112. oldal. 55. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 70. oldal. 56. Segédanyag... i. m. 136. oldal. 57. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 71. oldal. 58. Világosság, 1961. 5. szám, 19. ol­ dal. 59. Dr. Hamvas András: Katolikus erkölcstan, i. m. 84. oldal. 60. Világosság, 1961. 5. szám, 20. ol­ dal. R. N. i. m. 7. oldal. U. o. U. o. J. Kanapa i. m. 89. oldal. Marx—Engels : Válogatott Müvek I. kötet, Kossuth, 1963. 578. ol­ dal. 18. J. Kanapa i. m. 90. oldal. 19. R. N. i. m. 8. oldal. 20. Világosság, 1961. 5. szám, 17. ol­ dal. 21. Bodrogi Tibor: Társadalmak szü­ letése. Gondolat, 1962. 67. oldal. 22. J. Kanapa i. m. 333. oldal. 23. Marx—Engels : Válogatott Müvek II. kötet, Kossuth, 1963. 214. ol­ dal. 25. V. o. 26. Marx—Engels A Kommunista Párt Kiáltványa, Szikra, 1952. 53. oldal. 27. U. o. 52. oldal. 28. R. N. i. m. 9. oldal. 29. M. E. i. m. 48. oldal. 30. R. N. i. m. 10. oldal. 31. V. o. 32. U. o. 11. oldal. 33. V. o. 12. oldal. 34. V. o. 17. oldal. 35. Béke és Szocializmus, 1961. 12. szám, 71. oldal. 36. Világosság, 1962. 9. szám, 9. ol­ dal. 37. Segédanyag a katolikus egyház szociális tanának tanulmányozásá­ hoz. Pártfőiskola összeállítása, 1964. 60. oldal. 13. 14. 15. 16. 17. 111 �A karancsaljai Munkás és Földműves Tanács választási jegyzőkönyve Egy korábbi, 1964-ben megjelent Palócfőldben Kazár község történeté­ vel foglolkozó dolgozatomban vázlato­ san ismertettem a Tanácsköztársaság idején keletkezett helyi jegyzőköny­ veket. Ezek, bár szám szerint négy volt belőlük, nem idézték olyan ha­ tásosan a kor szellemét, eseményeit, mint az az 1919. április 9-én írott jegyzőkönyv, melyet Szőllős Péter ka­ rancsaljai lakos ajándékozott a Nóg­ rád megyei Munkásmozgalmi Múze­ umnak. Az ő birtokába ez az irat a huszas évek elején került és azóta őrizte féltő gonddal. A két összehajtott lapból álló do­ kumentum megsárgult papírja a haj­ tások vonalán már kopott, töredezett, de a szöveg még jól olvashatő: „VÁLASZTÁSI JEGYZŐKÖNYV, Felvétetett Karancsalja községben 1919. évi április 9-én. Jelen voltak alulírtak: Tárgy: a forradalmi kormányzó ta­ nácsnak XXVI. számú rendelete alap­ ján Karancsalja községben a mun­ kás és földmíves tanács tagjainak (1450 lélek után) 16 tagnak megvá­ lasztása. ELJÁRÁS: Csermák Gáspár ideiglenes mun­ kástanács elnökének indítványára a választók a választási eljárás veze­ tésére elnöknek Jarosek János elv­ társat választják meg, aki a megbí­ zatást köszönettel fogadja, az egybe­ gyűlt választókat üdvözli és felkéri őket, hogy úgy a választás alatt, mint a szavazatok összeszámlálása, nem­ különben az eredmény kihirdetése al­ kalmával higgadtan, nyugodtan és fegyelemezetten viseljék magukat. Elnök felkéri a választókat, hogy a választás ellenőrzésére saját kebe­ léből válasszon 4 bizalmi férfiút, akik közül 2, a választásnál folytan jelen kell hogy legyen. Választók jogukkal élve bizalmi férfiakkui Csernák Gáspár, Tóth Má­ tyás, Szőllős János huszár és Menczel János választókat választják meg. Elnök felkéri a választókat, hogy szavazatok összeszámlálására a saját kebeléből vállaszon 3 tagú bizott­ ságot. Választók ezen jogukkal élve a szavazatszedő bizottságba Tóth Pál, Csernák Mátyás és Csernák Sándort választják meg. Elnök felolvassa a rendeletet és a választást megnyitja: Leszavazott 329 választó, akik 130 jelöltre leszavaztak. Legtöbb szavazatot nyertek: 1. Tóth Pál 272. 2. Tóth Mátyás 263, 3. Csernák Gáspár 259, 4. Men­ czel János huszár 238, 55 Jarosek János 210, 6. Szöllős János huszár 191, 7. Godó János 181, 8. Menczel János honvéd 172, 9. Menczel Mihály 131. 10. Rozik Ferenc 128,11. Szöllős Gáspár baka 123, 12. Híves István 118, 13. Csernák Sándor 112, 14. Pál András 111, 15. Nagy János 111, 16 Rückschloss János 108 szavazatot. Ennélfogva fennt nevezettek a mun­ kás és földmíves (tanács) tagjaivá megválasztattak. Elnök a választás eredményét ilyen értelemben kihirdeti. Ezzel a választási eljárás befejez­ tetvén aláíratott a jegyzőkönyv. Kelt mint fennt. P. H. Tóth Mátyás Jarosek János elnök Menczel János Tóth Pál Szöllő János Csernák Mátyás Csernák Gáspár Csernák Sándor” Eddig a jegyzőkönyv. A bélyegző jobb- és bal oldalán levő 4—4, össze­ sen 8 eredeti hitelesítő aláírást nem számítva a jegyzőkönyv két kéztől származik. Szöllős Péter és Tóth Má­ tyás tőgyör egybehangzó közlése sze­ rint a jegyzőkönyv előre elkészített szövegét Kovalcsik (később Csáki) Jó­ zsef jegyző írta, míg a kipontozott 112 �helyekre a választások eredményeit Jarosek János igazgató tanító jegyez­ te be. Tóth Mátyás tőgyör a 16 tagú karancsaljai Munkás és Földmíves Tanács egyetlen még életben levő tagja értékes adatokkal egészítette ki a választási jegyzőkönyv alapján ki­ rajzolódó képét és több a tanács működésével szorosan, összefüggő fi­ gyelemreméltó adatot közölt. Vissza­ emlékezésében ez áll: „1919. április 9-e szerdai napra esett. Ahogy a jegyzőkönyv is megörökítette a vá­ lasztásban 329 karancsaljai lakos vett részt. Minden szépen, rendben zajlott le. A nép az iskolában gyülekezett. A gyűlést Csernák Gáspár ideiglesen elnök nyitotta meg, majd a válasz­ tási eljárás elnökéül Jarosek Jánost, a köztiszteletben álló igazgató tanítót választottuk meg. A választáson két pesti elvtárs is jelen volt. Mindket­ ten, katonásan fel is szólaltak. Én is szót kértem. Bár sok mondani va­ lóm volt, az előttem szólók példá­ ját követve, csak röviden beszéltem. Amikor felszólalásom végére értem, az egyik pesti elvtárs odajött hoz­ zám, megölelt és azt mondta: „Ne­ künk ilyen emberekre van szüksé­ günk, mint te.” Szavaira általános tetszésznyilvánítás volt a válasz. A vá­ lasztáson is Tóth Pál után én kap­ tam a legtöbb szavazatot. 263-an sza­ vaztak rám. A választás lezajlása után elnökké véglegesen is Csernák Gáspárt vá­ lasztottuk meg. Nagyon sok dolgunk volt, de egyik legfontosabb tenniva­ lónknak azt tartottuk, hogy Balla Géza 1200 holdas birtokán, ahonnan a tulajdonos elmenekült rend legyen. Egyelőre Tóth Pált bíztuk meg a birtok vezetésével. Később többi meg­ bízatásom mellé a birtokvezetői mun­ ka is rám hárult. Közben az elnök 8 113 a frontra ment és az ő munkáját is nekem kellett elvégezni. A birto­ kon Ozsvárth Mihállyal, az ottani bé­ resgazdával láttuk el a munkát. A termelés és a front egyaránt sok gondot okozott nekünk. Bár Tarján­ ban leállt a termelés. Gusztáv aknán folytatni kellett azt, a munkaerő­ hiány ellenére is, mert a vonatok­ nak kellett a szén. Még a termelés megszervezésével kapcsolatos tenni­ valóknál is több bajt okoztak a front­ ra irányított fuvarosok. Majd minden hadi fuvarba küldött fogattulajdonos halálos ellenségünk lett. A szesztila­ lom szigorú betartása, az üzletek és a kereskedelem zavartalan működte­ tése szinte emberfeletti feladatokat jelentettek. A bukás után Ozsvárttal együtt el­ vittek bennünket. A kastélyból, ahol egy teljesen üres szobában tartot­ tak, négy szurony között kísértek a cseh parancsnokságra. A csehek el­ engedtek bennünket, de a csendőrsé­ gen minden nap jelentkeznünk kel­ lett. Azóta is sokat fordul meg a fe­ jemben az, amit Kun Béla elvtárs egy tarjáni gyűlésen mondott, ami­ kor egy társunk azt mondta elkese­ redve: „Mi lesz velünk, Kun elvtás, hisz teljesen körül vagyunk zár­ va”. Kun elvtárs azt válaszolta: „Nem baj, ha el is veszítjük ezt a háborút az urak ellen, de a magot elve­ tettük.” Szöllős Péter évtizedeken át gon­ dosan megőrizte a fentebb bemuta­ tott jegyzőkönyvet, mely nemcsak hi­ teles történelmi forrás, hanem annak is ékes bizonyítéka, hogy a mag, melyről Kun béla a panasztevő mun­ kásnak beszélt a tarjáni gyűlésen, Karancsalján is jó talajba hullott. Kovács János �A salgótarjáni országos krónika-író tanácskozás után kísérlet eredményes volt, kiállta a próbát. Különösen elmondhatjuk ezt azután, hogy Salgótarjánban orszá­ gos krónika-író tanácskozás volt. A 42 nógrádi krónikás munkája, ered­ ménye alapján új állomáshoz érkezett a krónikaíró mozgalom, Nógrádban a krónika-írás megyei programmá vált. Az elvi kérdések mellett az volt a legfontosabb, hogyan lehet a krónika­ írást az egész megyében általánossá tenni. S ha Nógrád megye ezt meg­ valósítja — amiben nem lehet ké­ telkedni —, akkor még tovább kell lépni a krónika elterjesztésében. To­ vább kell lépni földrajzi értelemben is, de úgy is hogy üzemekre, üzem­ részekre, intézményekre, iskolákra, szocialista brigádokra is kiterjeszt­ jük a krónikát. Az ipar és a kultúra területének eseményei sem kevésbé fontosak a szocialista átalakulás egé­ szét tekintve, mint a falu szociali­ zálása. Itt is ugyanúgy meg vannak a lehetőségek és éppolyan fontosak, legfeljebb eddig még nem kíséreltük meg és értékét nem tehettük mérleg­ re. Az elmúlt évek során bebizonyoso­ dott, hogy a falukrónikák a jelenkor történetének gazdag és hiteles for­ rásanyagai lehetnek, ha megfelelő szervezettséggel és alapossággal ve­ zetik. A falu átalakulásának, a szo­ cializmus építésének, eseményeinek és adatainak páratlan értékű, új, szocia­ lista adattára a falukrónika, ami meg­ őrzi és nyomon követi a forradalmi változást, megörökítve a gazdasági, társadalmi és kulturális harc győzel­ mét, a közeleső eredményeket lelke­ sítésre, az esetleges hibákat okulásra. Hiteles, megbízható és viszonylag tel­ jes képet tudnak nyújtani — egy-egy községre vonatkoztatva — a szocia­ lista nagyüzem megerősödéséért, az egységes paraszti osztályért, az új em­ bertípusért folytatott harcról. S a leg­ nagyszerűbb éppen az, hogy ezt vele egyidőben, a fejlődés folyamatában tudja rögzíteni, a jellemző események és adatok kiválasztásával. Mind po­ litikai, mind társadalmi és tudomá­ nyos szempontból rendkívül nagy, ma még felbecsülhetetlen értékű anyaggyűjtést végzünk a falukróni­ kákkal. Az elmondottak után nézzük meg, hogy milyen gyakorlati tennivalók me­ rülnek fel a krónika-írás és szerkesz­ tés területén. Ezeket két pontban foglalhatjuk össze. Az egyik feladat: minél széle­ sebb körben el kell terjeszteni a kró­ nikát, beleértve a falukrónika mellett a tsz-krónikát. üzemkrónikát is. A másik feladat: tartalmasabbá kell ten­ ni a krónikákat, egységes elvi és szerkesztési mód kialakítását minél hamarabb el kell kezdeni. A korábbi években vezetett króni­ kák kísérletnek tekinthetők, arra vol­ tak jók, hory tisztázódjanak a leg­ fontosabb elvi kérdések: lehet-e írni napjaink történetét, milyen módon, egyéni vagy (kollektív legyen, s ter­ mészetesen a hitelesség és objektivi­ tás kérdését is felvetette, végül tudo­ mányos értékük is vita tárgyát ké­ pezte. Hogy ma a krónikákat a je­ lenkor szocialista típusú forrásainak tekintjük — illetve azzá akarjuk fej­ leszteni —, azt bizonyítja, hogy a A másik feladat — amit párhuza­ mosan kell megtoldani az elsővel — tartalmasabbá kell válniok a kró­ nikáknak. Ahhoz, hogy gazdag for­ rása legyen a szocialista építésnek, rendszeres és sokoldalú adattárnak kell lennie. A romantika minden ma­ radványától tisztítsuk meg, ami a „krónika” szóhoz tapad, hiteles ada­ tokkal, reálisan rögzítsük életünket. A gazdasági élet mint alap külö­ nösen fontos. Az eredmények mellett a munkaszervezést, a gépi ellátottsá­ got, a termelékenységet is rögzítsük. Nagyon hasznos, az időjárásnak mint befolyásoló tényezőnek a termésered­ mény, munkavégzés vonatkozásában való vizsgálata. A piaci árak alaku­ lása sok azonosság mellett is igen értékes adatokat tartalmaz a helyi viszonyokat illetően. Most nem lehet feladatom a kró­ nikába kívánkozó adatok, témák felsorolása. A gazdasági vonatkozásúak közül a legfontosabbakat em­ lítettem a krónikák tartalmasabbá tétele érdekében. Szintén csak ilyen 114 �célzattal említem meg a falu lakos­ ságának életét megmutató demog­ ráfiai és szociográfiai témakört, az elvándorlást, az ipari munkavállalást, a tsz-tagok életkori átlagát, kultu­ rális ellátottságát. S ha ehhez még a néprajzi és nyelvjárási lehetősé­ geket is hozzávesszük, krónikánkból kirajzolódik a közös vonások ellenére is a „mi falunk” a maga sajátosságá­ val, s ez ugyanolyan fontos feladat, mint az általánosan érvényesülő fo­ lyamat megmutatása. Így érjük el, hogy a kép és újság dokumentáció mellett — ami szintén nélkülözhehetetlen —, a helyi szöveges bejegy­ zés lesz a krónika igazi gerince, leg­ fontosabb anyaga, amit azok csak ki­ egészítenek, szemléltetnek. an. De ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a szocialista építés helyi irányí­ tói és vezetői számára is rendkívül hasznos anyag gyűlik össze, amit ér­ demes figyelemmel kísérni. A krónika tehát csak kollektív mun­ kával lehet igazán egy falu életének hűséges tükre, csak közös anyaggyűj­ tésből származhat ehhez elegendő anyag. S ez a legfontosabb: az anyag­ gyűjtés, amiben a krónikások (ve­ zetők és a közösség életét figyelem­ mel kísérő emberek) egyaránt résztvesznek. Az összegyűjtött anyag el­ rendezése, a megszerkesztés már sző­ kebb csoport feladata is lehet, hi­ szen ez jórészt technikai munka, de nem mellékes, mivel a kronológiai sorrend és a képanyag elrendezése, esztétikailag jó megoldása néha sok nehézséget jelent a szerkesztőknek. A kollektív munka teszi lehetővé, hogy a közösség (falu, tsz, üzem) éle­ tének egyidejű és hiteles megőrzése mellett, éppen a hitelesség érdekében a krónikaíró kollektíva az esemé­ nyekkel kapcsolatban állásfoglalását is rögzítse. Az egyszerű regisztrálás­ nál magasabb szintű, ha véleményün­ ket is kifejtjük, értékelünk is. Cél­ jaink ismeretében képesek vagyunk erre, éljünk hát a lehetőséggel. Az elvi szempontok és az egysége­ sebb szerkesztés lényege az elmon­ dottakban benne van. Egy falu né­ pének alakuló, változó anyagi, tár­ sadalmi és kulturális életét csak az adatok sokféleségével mutathatjuk be. Mivel mindent nem tudunk lejegyez­ ni, a válogatás szempontja csak az lehet: mennyire lényeges, mennyire jellemző. A krónikával kapcsolatban támasz­ tott igények viszonylagosak. Számos tényező befolyásolja, csökkenti egy-egy krónika értékét, de inkább azt vizs­ gáljuk, hogyan lehet emelni a szín­ vonalat, milyen feltételek szüksége­ sek hozzá. Az anyagi feltételek meg­ teremtése éppúgy a helyi párt és tanácsi szervektől függ, mint a tar­ talmi színvonal emelése. Amennyiben a helyi szervek megértik a krónika fontosságát, a művelődési otthonokon keresztül meg lehet találni az anya­ gi támogatást (papíranyag, fényképe­ zés stb.), másrészt a község életére vonatkozó adatok (termelés, munka­ szervezés) összegyűjtése könnyebbé válik a krónikások számára. A leg­ helyesebb. ha részt vesznek a kró­ nika-írásban, mert a párt és a ta­ nácsi vezetők adatközlési biztosítékot jelentenek a hitelességre vonatkozó­ Befejezésül ismét hangsúlyozni kí­ vánom, hogy a krónika-írás területén kettős feladat áll előttünk: Nógrád példáját követve minél több helyütt kell megindítani a krónikát, mozga­ lommá kell fejleszteni, másrészt ma­ gasabb szintre kell emelni tartalmi szempontból. Ennek feltétele viszont, az, hogy a kibontakoztatáshoz na­ gyobb támogatást kapjon ez a törek­ vés. Csak közös erőfeszítéssel tudjuk megteremteni jelenkorunk történeté­ nek gazdag adattárát a krónikákkal, s társadalompolitikai és tudományos szempontból egyaránt nagy jelentősé­ gű lesz a szocialista építés megörökí­ tése. Kuczy Károly 115 ��IRODALOM A „MÓZES“ FELTÁMADÁSA „Jaj a népnek, ha nincs költészete, Lelkét elfojtja a körültekintés, S csak lelkesülés szült mindég nagyot. — Ismerjetek meg — én Mózes vagyok. Zsidó miként ti, — testvéretek, — baráttok.” (Madách Imre: Mózes) Az irodalomtörténet hosszú időn át az egyműves alkotók közt tartotta számon Madách Imrét. Bírálói a Tragédián kívül alig említik más müveit, azokat is legfel­ jebb azért, hogy mennyire hatottak a Nagy Mű eszmei vagy stiláris előkészítésében Így olvasztja össze Szerb Antal a madáchi életművet a Tragédia elemzésével, mint a két összefüggőt és elválaszthatatlant és az 1963-as kiadású, a Gondolat gondozásában megjelent "A magyar irodalom története” második kötetében Sőtér István is csupán csak nevén nevezi Mózest, melyben a korábbi szándék folytatódik. Viszont az Akadémia Kiadó hatkötetes magyar irodalomtörténetében már Sőtér is külön feje­ zetet biztosít a Mózes-drámának. Természetesen csak feltételezni merem, hogy nem csupán a hat kötet előnyös terjedelmi szempontjai, hanem esztétikai meggondolá­ sok is közrejátszottak Madách posztumusz drámájának újraértékelésében. S hogy ez a Madách-dráma élő valóság, elidegeníthetetlen és jelentős alkotóele­ me az életműnek és jeles állomása a magyar drámairodalom kialakulásának és fej­ lődésének, azt a veszprémi Petőfi Színház vakmerő kezdeményezése, a Mózes-dráma irodalomtörténeti jelentőségű színrevitele ékesen bizonyítja. A Mózes, mely nemcsak a kritikában, hanem mindannyiszor a színpadon is süllyesztőbe került, ezúttal vég­ legesen feltámadt: él, hódít és legutóbb már a televízió műsorának színvonalát emelte. Mindenesetre titokzatos, hogy egy dráma, mely egy évszázada nyomtatásban megtalálható s amelynek színrevitelében neves rendezők szándéka szenvedett ku­ darcot, most egyszeriben székhez szegezi a színházlátogatót és a színészek minden este vastapsot kapnak alakításukért. Az új sikersorozatnak kétféle magyarázata lehet. Az egyik: a Mózes-dráma átdolgozása Keresztúry Dezső által, a másik: az újszerű rendezői és színészi felfogás és megfogalmazás, IRODALMI ÉS SZÍNPADI ELŐZMÉNYEK Nem az első eset, hogy valaki avatott kézzel hozzányúl a stílusában, szókincsé­ ben, mondatszerkesztésében elavult műhöz, amely tartalmában mély és maradan­ dó értéket őriz. Móricz Zsigmond ilyen meggondolásból vállalkozott Tolnai Lajos regényeinek és elbeszéléseinek restaurálására, s nagy kár, hogy elhatározását, a port letörülni az avitt művekről, nem sikerült végigvinnie. De bátran, a felfedező örömével és az alkotó vakmerőségével nyúl örökségünkhöz Illyés Gyula is. aki­ nek áporodott komédiák, elfelejtett színművek köszönhették megújhodásukat. Illyés alkotó keze - nyomán Teleki Kegyencéből például új dráma született, amelynek francia nyelvű bemutatóján a közelmúltban tapsolt a párizsi közönség. S az átírás hasznos és egészséges hagyományaihoz sorolhatjuk Arany János restaurátori mű­ ködését is a Tragédia többemeletes épületében. Keresztúry Dezső Mózes átdolgozása mégis túlhaladja hagyományainkat: olyan műhöz nyúlt gondos szeretettel, olyan alkotásra szentelt időt, fáradságot, amelynek 117 �értékét százöt éven át még az irodalomtörténészek és a műértők sem kivétel nél­ kül ismerték el, s amely a nagyközönség előtt minden egyes alkalommal formá­ lisan megbukott. Madách Imre Mózese, ez a 2470 soros monstre-dráma már bemutatása előtt süllyesztőibe került és évszázados pályafutása során olyan megpróbáltatásokon esett át, mint a címadó hős, aki hasztalan kereste népével Kánaánt. Madách már Az ember tragédiája fényes sikerének tudatában látott hozzá a Mózes megírásához, a Tragédia első kiadását már szedték a fővárosi nyomdászok, és a költő politikai pályáján is sikereket ért el, következetesen negyvennyolcas, tö­ retlen elvi álláspontjával. (A Mózes születésének és elutasításának időszakára es­ nek fontos és nagy visszhangot keltő országgyűlési beszédei: A felirat vagy ha­ tározat kérdésében, A nemzetiségek ügyében, A választókhoz az 1861. országgyű­ lés után). Madách joggal bízott tehát a sikerben, amikor tizenhéthónapos munkás­ sága után benyújtotta a drámát az Akadémia karácsonyi pályázatára. De a bíráló bizottság (Arany János, Bérczy Károly, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Pompéry János) elutasította a drámát azzal az udvarias, kitérő indoklással, hogy más­ formájú mű, mint ami a pályázat célja volt. A balassagyarmati származású Bérczy Károly, akit megyei irodalmi nagyjaink közül méltatlanul mellőzünk, és akinek mellesleg híres Anyegin fordítása éppen az idén százesztendős, — írta meg a bíráló bizottság jelentését és a mű főhibáját a következő tömör szavakkal jellemezte: „dramatizált eposz.” A kifogás száz év távlatából és egy új sikersorozat idején egyáltalán nem meggyőző, hiszen a klasszikus drámában Szofoklésztől Racineig nem egyedülálló az olyan példa, amelyben túlteng az epikus, az elbeszélő elem, nem is szólván a színpadra vitt oratóriumok meg-megújuló sikereiről, amihez éppen a tavalyi sze­ gedi szabadtéri játékok szolgáltattak illusztrációt. Bár a Mózes dramaturgiailag va­ lóban nem tökéletes mestermű, mégsem nélkülözi a nagy konfliktusokat és a szín­ padon számos nagy összecsapás zajlik le, sókkal nyíltabban, mint teszemazt az epikus részekkel hatásosan tűzdelt Antigoneban, vagy más közismert, klasszikus drámában. (S hasonló indokok, a dramaturgia szabályainak sorozatos megszegése miatt Shakespeare hány drámáját vihetnénk terítékre!) Sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a bírálók is, mint később sokan má­ sok, kulcsalaknak fogták fel Mózest, s ezért Kossuthtal azonosították, szemükben a magyar nép és az osztrák monarchia szembenállását jelképezte a zsidóság meg­ megújuló, keserves, olykor reménytelennek látszó küzdelme Egyiptom önkényével. S a hatvanas években már annyira szokatlan harcos, negyvennyolcas hangvétel joggal elriaszthatta a megbékélő Aranyt és Jókait, s a Kemény opportunizmusá­ hoz csatlakozó és alkalmazkodó Bérczyt és Pompéryt. (Kemény szerint egyén és nemzet egyaránt elpusztulhat, ha nem tanul meg „nagy önismerettel alkalmazkodni a kérlelhetelen történelemhez s nem szabja, mérsékeli ehhez sztoikus önfegyelem­ mel vágyait és tetteit.”) A Mózes útját azonban a továbbiakban sem kísérte szerencse. Kolozsvárott, ahol 1888 februárjában első ízben mutatták be, formálisan megbukott, a nagy­ jelenetek alkalmával kacagott a közönség, amit később a színházigazgató kegyet­ len húzásaival és a műben található néhány madáchi közhellyel magyaráztak. S két évvel később, a Nemzeti Színház első teljes Mózes előadása előtt hiába nyilatkozott Hevesi Sándor ugy, hogy „a Mózes Az ember tragédiája mellett a legnagyobb műve a költőnek és az egész magyar drámairodalomban a leghatalma­ sabb színpadi allegória,” a közönség, Kárpáti Aurél szavaival élve, „langyos ér­ deklődéssel fogadta a bemutatót.” S napjaink kritikusa a felfedező örömével állapítja meg, hogy „százöt eszten­ dő alatt a Mózes feleannyiszor sem ment az ország színpadain, mint ahányszor most a veszprémi Petőfi Színház műsorán szerepel.” 118 �AZ ÁTDOLGOZÁS A Mózes-dráma tehát feltámadt és bevonult a játszott és játszható drámák sorába. Keresztúry Dezső költő és irodalomtörténész olyan felelősségérzettel nyúlt az eredetihez, mint annak idején Arany a Tragédiához, de olyan bátran, ahogy Illyés ad új atmoszférát és lendületet avítt színműveknek. Nemcsak a stílust csiszolta, fa­ ragta vésője, de szükségszerűen változtatott a mű struktúráján is. Rövidített a szö­ vegen, helyenként átcsoportosított, hogy így egyenlítse ki az átmenetet egyik szín­ ből a másikba, s ugyanakkor gondosan ügyelt, hogy lehetőleg semmit el ne ve­ gyen a gondolatok eredetiségéből és a madáchi mondatok jó ízéből. Úgy alko­ totta újat, hogy megőrizte a régi varázsát. A szövegmódosításoknál mindez azzal járt, hogy nem átírta, hanem helyenként javította és rövidítette, tömörítette Madách eredeti szövegét. Íme, néhány példa (elöljáróban Madách, utána Keresztúry szövegezése)! MÓZES: Nem Pháraó! — ez trónodhoz nem illő. Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal. Ne tűkkel szúrkáld, — karddal vágd agyon. S mondd nekiek, hogy ezt javad kívánja. — A férfiasságban, hidd, bűverő van. Mely megdöbbent és tiszteletre készt. Ki a sakállal küzd élet-halálra. Lemondással fogadja az oroszlánt. MÓZES: Nem pháraó! — trónodhoz ez nem illik. Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal. A férfiasságban, hidd meg, erő van, Mely megdöbbent, tiszteletet parancsol. ORSZÁGLÁR: Ha Pháraónak tetszik e tanács, Ám lépj helyembe. — Én sosem bírnám Levetni az embert, a díszruhát Magamra öltve. Tán erősebb leszesz. — Az szent igaz, hogy így már tömi fog, Mit én csak ingaték, a büszke fa, De az ég tudja, hogy kire esik. — ORSZÁGNAGY: Ha Pháraónak tetszik a tanács, Ám lépj helyembe, emberségem én Le nem vetettem, amikor a köntöst Felöltöttem. Te erősebb lehetsz. — Az szent igaz, hogy így már törni fog. Mit ingattam csak én, a büszke fa, De az ég tudja, hogy kire zuhan. 119 �Most néhány példa arra is. hogy a jambusokba erőszakolt közhelyek, hétköz­ napi irodalomellenes kifejezések milyen bántó módon megbonthatják a mű hangulati egységét. Az ünnepi lüktetésű, páthosszal telített szövegbe belopott egyszerű, odavetett szavak valóban nevetségesek és sértik a jóízlést. (Egyébként hasonlóval találkozhattunk nemrégiben Szomory Dezső II. József császár című drá­ májában is. amelyet a rádió és a televízió is közvetített. Hátborzongató volt, ami­ kor a császár és a kancellár nagyjelenetében a páthosszal telített, fennkölt monda­ tok közt fel-felbukkan a zsibárusok és a zálogházi alkuszok zsargonja!) De mulat­ ságos a kenetteljes, cirádás hang is ott, ahová valóban az egyszerű kívánkozik. A Mózes-ben mindkettőre található példa: MÓZES: Ne izgass asszony, csak rólam beszélj. — MÓZES: Anyám ne kínozz, csak rólam beszélj! ÁRON: Szerencsétlen! Mi szót merél kiejteni. ÁRON: Szerencsétlen! Mit mertél mondani?! CIPPORA: Ha annak tartják, bépróbálta azt. Próbáljon más is, ő már megpihenhet. CIPPORA: Bizonyságot tett róla már, hogy az. ÁRON: Hát Isten neki! ÁRON: Akkor hát — legyen. Az elhagyások és szerkezeti átrendezések is mintaszerűek, mindig előnyére vál­ nak az előadásra szánt darabnak. Helyesen járt el az átdolgozó ott is. ahol kiirtotta az olyan előremutató eleméket, amelyek lényegében indokolatlanul megelőzték s ezáltal elsekélyesítették Mózes fejlődésének nagy állomásait. Jó például, hogy az arany borjút imádó nép fölött monológban ítélkező Józsué az új változatban nem mondja ki a szörnyű jóslatot: „Akkor majd számolunk, — majd számolunk. —” Meglepő, és hatalmas így később a kegyetlen, a gyilkosságtól sem megriadó, az erős és erősítő Mózes. Viszont amennyire helyes az efféle sorok mellőzése, annyira hiányoznak azok az utalások, amelyek mintegy magyarázatot adnak Mózes látszólagos diktátori túl­ kapásaira. Jokhebéd, Áron és Mózes anyja mondja Madáchnál: Két pálmaszál; vállvetve az eget Hordozni teremtett, míg ha zsörtölődtök. Egymást fogjátok hitványan letörni. Nagy örömére a középszerűinek. 120 �Az utolsó sort az átdolgozó törölte, s így történt ez a dráma más helyén is. Pedig Mózes nagysága ellenpárjában, az önzőben, a tudálékosban, a gyávában, te­ hát a középszerűben mutatkozik meg igazán. Az átdolgozás egészében véve kiváló. Új magyar drámát adott színházainknak. S mint már egy ízben felvetettem, nagyon érdemes lenne elsőként nálunk. Nógrád megyében, a Múzeumi Füzetek sorozatban megjelentetni. AZ ELŐADÁS S a veszprémi bemutatóra visszaemlékezve, felújítva az élményt a televízió képernyőjéről is, teljes egyetértéssel, és együttérzéssel idézem Barna Tibornak, a Nógrád március 20-i számában megjelent kritikájából az óhajt: „Őszintén örülnénk, ha Mózest, Madách szülőföldjén, Nógrádban is viszontláthatnánk.” A veszprémi színház Turián György rendezésében és Bicskey Károly főszerep­ lésével olyan művet vitt a közönség elé, amely leszámolt mindazokkal a tradíciók­ kal, amelyek minden egyes bemutató alkalmával magukban hordták a sikertelen­ ség magvát. A veszprémi színpadon a siker legalább annyira a helyes felfogásnak, mint a jól átdolgozott, színpadra alkalmazott Keresztúry-féle szövegnek köszönhető. Veszprémben nem kísérleteztek a kényszeredett allegória feltámasztásával, ezzel szemben Mózes azzá lett, aki volt és amivé a darab kényszeríti: prófétává: a korát megelőző, meg nem értett, nagy egyéniséggé. S ezen az sem változtat, hogy Ma­ dách sokat adott önmagából, és hogy Madáchra semmi sem hatott úgy. mint for­ radalmi hite, elhivatottságérzete, amellyel csalódását, nagy lelki válságát is le­ győzte. A veszprémi színpad Mózese már nem Kossuthoz, hanem sokkal inkább Má­ tyás királyhoz, Nagy Péter cárhoz és minden olyan diktatórikus, egykézrendszerű uralkodóhoz hasonlít, aki kegyetlenségre is bármikor kész, ha a nép iránti szeretete, a jövő csak általa látott perspektívája megkívánja. De Mózes nem hasonlít kegyetlensége ellenére sem a népellenes, néptől elszakadt és önző diktátorokra. A nagy egyéniség dialektikus ellentmondásait Sőtér így fogalmazta meg: „A néppel állandóan összeütközésbe kerülő Mózes alakjában Madách végelemzésében azt a hőst rajzolta meg, aki azonosult a néppel.” A veszprémi színház bátor kezdeményezése minden dicséretet megérdemel, s nagyon várjuk, hogy a salgótarjáni művelődési ház korszerű színpadán felzengjenek a mottóban idézett mózesi sorok: „Jaj a népnek, ha nincs költészete.." Hisszük, hogy a város és a megye közönsége nemcsak a dzsesz-fesztiválokért lelkesül, hanem komolyabb és értékesebb művészi élvezetekért is. Madách írta: „Csak a lelkesülés szült mindég nagyot.." Lakos György 121 �VIHAR BÉLA KÖLTÉSZETÉRŐL „Harminc éve, hogy az első verseskönyvem megjelent. Fejem hajtom asztalomra, velem szemben ül a csend. Az én fámon, kicsiny fámon, mily kevés gyümölcs fakadt, ám annál több sebhely rajta, és e sebhely megmarad,” Szerb Antal megbocsáthatóan elfogult meghatározása szerint a vers az emberi világ legnagyobb teljesítménye. E teljesítményt vizsgálva mondta Illyés Gyula, hogy „poétikus nép vagyunk”, de már Ady is poétásnak nevezte nemzetét. A ma­ gyar falu jellegzetes típusai között minden évszázadban megtaláljuk a hajdani re­ gősök utódait, s nem marad el a magasabb költészet kivirágzása sem. Olvastam már olyan vélekedést is, mely szerint nemzetünk kicsiségéhez képest irodalmi kultú­ ránk túlméretezett. Ez kicsit paradox állítás, mint minden panasz, amit éppenúgy lehetne dicsekvésnek fogalmazni, de maga a tény tagadhatatlan. A mi kicsi és vi­ lágirodalmi viszonylatban sajnos még mindig meglehetősen ismeretlen népünk fel­ tűnően nagy és magasértékű irodalmat és művészetet hozott létre. S mégis azt lát­ juk, hogy az évszázadok folyamán ezek az alkotások „nem igen táplálták és öntöz­ ték a nemzet millióinak lelkét”. A miértekre adott feleletek között a gazdasági el­ maradottság, a kielégítetlen szellemi éhség mellett a közönyt emlegetik leggyak­ rabban, amely a megnemértés gyakran áttörhetetlen falát vonta a kitárulkozó lel­ kek elé. S ha ma büszkén vallhatjuk is, hogy a költészet új reneszanszát éli, ha nép és irodalom még soha nem is volt annyira egy ebben az országban, mint nap­ jainkban, törleszteni valónk még mindig akad. Hat verseskötet sorakozik szerényen asztalomon, és vall egy költő életútjáról. A kötetek mögött Vihar Béla áll, aki hisz a költészetben, mert hisz az emberi lélekben és hirdeti, „hogy túl a gyomor éhségén, él bennünk az igény az igazság és a szépség kenyerére.” Szerény ismertetésünk célja: néhány vonással bemutatni, közelebb hozni a költőt az érdeklődő olvasókhoz, hogy jobban megismerve maguk­ hoz bocsájtság, s elfogadják tiszta költészete és élete ajándékait. „Bolyongó voltam, kerestem a fény szigeteit, s itt állok vallani: az ember annyi, mint a harcai...” Vihar Béla 1908. május 23-án született Hajdúnánáson. Négy esztendős korá­ ban Szécsénybe költöznek és nógrádi hazájában, amelyet azóta is szülőföldjének tart, ismerkedett meg a mesék világával, az agyagpadkán ülő palóc anyókák regéi­ vel. „Engem ott a szécsényi éjszakában, Árgirus királyfi, a rút kis kacsa, a mosto­ hája által elkergetett Árva Jankó, meg a hamuba sült pogácsával vándorló sze­ génylegények és erdei remeték figyelmeztettek első ízben a humánum igazságára, a gyengék, szenvedők halhatatlan álmára és a népre, amely e történetekben küldött híradást reményeiről, fájdalmairól. Ha jól számiba veszem a dolgokat, minden to­ vábbi irodalmi élményem csupán ezeknek a lázas óráknak ismétlése volt.” A szécsényi szép gyermekkor emlékei a férfikor delén is vissza-vissza térnek és a költő látja magát, mint vizet húzó fiút, akit a dicsőség láza sarkallt, hogy meg­ rabolja az ősvilági mélységet. Vizet húzott, de 122 �„Benne az ég fényét, tükrén az ég ezer csillagát. „Sistergő tűz lobogott, parázslott, a mindenség ékszereivel, s húztam egyre följebb a világot: ringatózott a piciny veder. Azóta is állok a kút mellett, a küllőkön lankad már kezem, a mélységgel vívom a küzdelmet, sugaradért habzó végtelen.” (A kút fia) A gyermekkorban keresett és megtalált csillag, költészetének minduntalan viszszatérő motívuma, fokozatosan az ember ötágú csillagát jelenti, amely felé „szü­ lessék bár kínnal is a jövendő... tör az emberiség,” és a költő is, aki esküvéssel vallja: „Hiszek, hiszek Szilveszter álmában, Nyilas Misiben, Jeanne D’Arcban, a Szűzben. Latinka Sándor hű csontjaiban. Hiszek, hiszek, az elbukottakban. Hiszem, hogy a mártírok vére s a költők tolla alól a tinta oly magot öntöz, amelyből majd fa nő, égigérő, lombjában madarakkal.” (Istenek vetése) Az ifjúkor lázas útkeresésében nagy hatással van rá Ady lírája és a Nyugat első nemzedéke költőinek hatása, Önvallomása szerint ez a líra sodorta az anar­ chizmus örvényeibe, kérdéseket vert fel benne, amelyekre Baudlaire-nél Nietzschenél, Wilde-nál és Marx-nál kereste a választ. Egyszerre volt szocialista és misztikus, a 150 millió költője, Majakovszkij oldalán géppuskát ragadni kész forradalmár és Verlaine vendége az elefántcsonttoronyban. Ezekben az években lesz tagja a Vági—Gőgös—Hámán vezette Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. Élethivatásul a pedagógiát választja, tanítóképzőit, majd a felszabadulás után főiskolát végzett. Egy ideig pedagógusként működött Hajdúsámsonban, Miskolcon, majd iskolaigazgató volt Budapesten. Első versei a Magyar Írás című folyóiratban jelentek meg, majd Üt önma­ gadtól (1933) és a Betűk békességében (1941) című kötetékkel jelentkezett. Ám a betűk békességébe pusztító rontással szólt bele a II. világháború, a fa­ sizmus embertelensége. Munkaszolgálatosként került ki a frontra, ahol „kicsiny buk­ dácsoló pont” gyanánt végigjárta a borzalmak útját. Néki sikerült megmenekülnie, de apját és anyját elvesztette: ....... — óh miként is mondjam — hogy megölték apám és anyám. Róluk álmodtam az elmúlt éjjel, és, mint régen, láttam mosolyuk ... Anyám kávét főzött, kék kötényben, s szíve felett tátongott a lyuk.” (Emlék) A felszabadulás után összeállított egy antifasiszta dokumentumgyűjteményt Sárga könyv címmel. 1949—54-ig a Népművelési Minisztériumban dolgozott, mint a nemzetiségi ügyek referense. 1959-től napjainkig az Élet és Tudomány olvasószer­ kesztője. 123 �Költészete alakulásába az eddig említett hatások mellett megtaláljuk az exp­ resszionista és szürrealista költők hatását is, de mint a költő mondja: ezek nem a szélsőségek felé, hanem a líra ősi forrásaihoz, Homéroszhoz, a zsoltárokhoz, az Éne­ kek Énekéhez vezették vissza. A felszabadulás után fokozatos átalakuláson ment ke­ resztül és vezérlő eszméje a dialektikus materializmus bölcselete rendet teremtett az addigi eszmei hatások kuszaságában. Kötetei: A szerelem születése (1958), Baráti asztal (1960), Önarckép (1962), A négy felelet (1965) fogadtatása során a kritikusok szinte egybehangzóan állapították meg. hogy e költészet egyik legfőbb jellemzője a szerénység. Nem valami ál­ szemérmes visszahúzódás, önsajnálkozásból eredő magatartás ez. hanem annak a költőnek életelve, aki megjárván a lélek tisztítótüzét egyre magasabbra emeli ön­ maga számára az elérendő csúcsot és ugyanakkor tudja: „Néha akkor érintjük hom­ lokunkkal a csillagot, amidőn lehajtjuk fejünk.” Világnézete sok-sok humanizmussal átitatott szocializmus, amelynek útjain az éltető közösség és az igazság szolgálata vezeti: "...úgy gyarapszol, ha elosztod magad, s amennyit juttatsz, vele a világ vissza ragyogja arcod sugarát. S ama árkon, melynek neve élet, úgy emeljen engem át a lélek, hogy felette bátor és szép ívben az igazság két szárnya repítsen.” (Elégia az önbizalomról) Az igazság esztétikailag is gyönyörködtet, az igazság szép — vallja a költő. Az igazság keresése és szolgálata állítja őt a munka tisztelői közé. „A munka, ami öszszekapcsol népet népeknek millióival”, ebben látja „a világot áthálózó nagy alko­ tóerőt”, amely megvalósítja azt az álmot, melyet a századók képzelete szőtt. "Amit mítoszok, hitelvek hiába ígértek nekünk, azt az értelem általatok alkotja meg a gyárban, köröskörül a kontinenseken; általatok, ti technikusok, öntők, kik fém és üveg szobrászaiként mintázzátok jelenből a jövendőt.” (Látomás az üveggyárban) A jelen szépsége sokszor úgy lesz láthatóbb és érzékelhetőbb, ha a múlt nyo­ masztó emléke is feltűnt. Bányászszociográfia 1930-ban című verse, mint a Nóg­ rádi útiképek egyik darabja remek példája ennek: — Miért hideg kályhánk anyám? — Kevés a szén, fiam. — Miért kevés a szén, anyám? — Apád állástalan. — A bánya miért küldte el? — Mert sok a szén, fiam. A múlt és a jelen együttélése, az elbocsájtó és megtartó szülőföld iránti szeretet csendül ki a „Szécsényi vásár” soraiból: „Gyűrű, karperec és mézeskalács. A lacikonyhán izzik a parázs, sül a rablóhús, pöfög a gulyás, forog a vonó, nagy a vidulás. Örök népszínmű kellékei, ők, a gyermekek, a férfiak, a nők, éppúgy mint régen, sok száz év előtt. 124 és népe �A változás? Ott rí egy kis vadóc, csokoládét majszolgató palóc: Anyoám, vegyen má’ nékem ürhajót” A Palócföld 1965. évi első számában mi is közöltük Vihar Béla döbbenetesen megrázó nagy versét "Az isten halálát”. Ez a 37, hat soros versszakot tartalmazó alkotás maradandó emléket állít az 1944-ben koncentrációs táborban elpusztult Dr. F. D. prédikátornak és a fasizmus többi áldozatának is. A prédikátor, aki erőt és vigaszt nyert a hitből, elhagyja istenét, mert bizton tudja, hogy nem lehet az út, az igazság s az élet az, aki tétlenül nézi milliók méltatlan pusztulását és ártatlan gyermekek halálát. Vihar Béla eddigi költészete csúcsát az „Egy katona megy a hóban” című poé­ mája adja. Ebben a hatalmas áramlású költeményben sikerült a költőnek látomás és valóság összeillesztése, sikerült az egyénileg is átélt borzalmakat mindannyiónk közös fájdalmává tenni, de úgy, hogy közben nem monotom gyászzenét hallunk, hanem a győztesen küzdő élethimnuszát. Időtlen időik óta megy a katona a hóban — de aktualizálhatjuk a verset a II. világháború Don-kanyarban lejátszódó magyar tragédiája epizódjaként is —, hogy a rettenet borzalmai közepette viaskodjék a megmaradásért. A „tizenhét nap és tizenhét éjszaka” időtlenségbe nyúló szenve­ dései alkalmat adnak a költőnek arra, hogy egyrészt szinte a haditudósító meg­ döbbentően éles pillanatképeit vetítse elénk, másrészt pedig felvonultassa azokat az eszményeket, amelyekért érdemes még embernek megmaradni a világban. A ka­ tona és a mögötte vergődő százezrek míg az irdatlan hómezőben bukdácsolnak, tud­ ják, hogy nem a saját háborújukat vívták, értelmetlenül és céltalanul engedelmes­ kedtek egy tőlük idegen akarat parancsának. A havas éj határtalanságában „az ős­ félelem”. az emberi gyengeség szirén hangjai már-már megadásra késztetik, de ak­ kor szent fogadalomként újra meg újra feltámad a dacos elszánás: menni kell to­ vább, hogy egyszer megáldhassa majd a napot, „amely felkel majd a béke ragyogá­ sával”. „s végre jó lesz embernek lenni. Ó, tíz lépés éretted, feltámadó igazság, ki azt mondod a kunyhók mezítlábasainak, szántsátok fel a földet, tiétek! Tíz lépés azért, hogy részese legyek annak a világnak, amely kitörli a nemzetek szótárából e szavakat: szegénység, becstelenség, félelem;... Csak tallózásszerűen mutattunk rá Vihar Béla költészetének néhány vonására. Egy kérdésre kellene még válaszolnunk: hol jelölhetjük meg Vihar Béla helyét a magyar irodalom nagy egészében? A kérdést jogossá teszi az a sok töprengő vívó­ dás is, amellyel maga a költő igyekszik a válasszal szembenézni. „Óh mi marad meg belőlem, ha fekszem a temetőben? Az a kevés, amit adtam? megőrzi, hogy e világban Vajon a nagy láncolatban — köd előttem, köd utánam — valaha én is itt jártam? 125 �A feleletet ma még korai lenne véglegesen megfogalmazni. Mindenesetre az idén adományozott József Attila-díj szép elismerése egyre kristályosuló költészeté­ nek. Az a középtermetű ember pedig, aki a felsorolt köteteik verseivel a szívünkbe lopja magát hittel hiszi, hogy „költészet nélkül még az űrhajó is csak száguldó börtön vagy koporsó" — és ez a mélységes elhivatottság még nagyon sok szép dalt ígér. ' „Nemcsak a hegycsúcsok, nemcsak az égbe nyúló ormok szépek. Tiszteljük a lankás dombokat is! Nem csupán a hömpölygő nagy folyó, az erecske által is na­ gyobb lesz az óceán”-mondja egy prózaversében. Vihar költészetének nemcsak erecskéje van immár, hanem olyan folyami szakasza is, amely nagy óceánjáró hajókat is megbír. Kívánjuk, hogy tovább gyarapodva fusson be a szent Óceánba. Csukly László 126 �TARTALOM szépirodalom AVAR PÁL: Az orvos is meghal ......................................................................................... 3 TÓTH ELEMÉR: A mindenség érzete ................................................................................ 11 Intim római képek .............................................................................. 11 VIHAR BÉLA: Pásztorének ................................................................................................... 11 VÁRSZEGI GYÖRGY: Nagy voltál középcsatár ............................................................. 17 JOBBÁGY KÁROLY: A "Szügyi út”-on ...................................................................... 40 ANDRÁS ENDRE: A dezertőr .............................................................................................. 42 POLGÁR ISTVÁN: Átváltozás ............................................... 45 Laokoon ................................................................................................ 46 GYŐRI LÁSZLÓ: Élnek férfiak ......................................................................................... 48 Hóna alatt piros almagömbölyű .............................................. 48 BARNA TIBOR: Csillagok, csillagok................................................................................. 50 NAGY ISTVÁN: Meditáció ................. 54 JÁNOSY ISTVÁN: Az eljövendő ......... 55 Paróczai Gergelyhalála ................... 57 TANULMÁNYOK Pszichológia: MURÁNYI MIHÁLY: Mi a lélek ......................................................................................... 58 Pedagógia: SZABÓ KÁROLY: Érzelmi nevelés a történelemtanításban ........................... NÁDHÁZI LAJOS: Megjegyzések egy vitához ............................................................. CSONGRÁDY BÉLA: Közízlés és népművelés ............................................ 65 70 75 Szociológia: KUNSZABÓ FERENC: Nógrád megye társadalomrajza ..................................... 79 Közgazdaságtan: ILLÉS MIKLÓS: A gazdasági mechanizmus helyes értelmezéséért ............. 90 Történelem: GORDOS JÁNOS: A Rerum Novárum megjelenésének előzményei ............. 95 KOVÁCS JÁNOS: A karancsaljai Munkás és Földműves Tanács válasz­ tási jegyzőkönyve...................................................................................................................... 108 KUCZY KÁROLY: A salgótarjáni országos krónikaíró tanácskozás után 110 Irodalom: LAKOS GYÖRGY: A „Mózes’’ feltámadása .................................................................. 112 CSUKLY LÁSZLÓ: Vihar Béla költészete ...................................... 117 Képzőművészet: Reprodukciókkal szerepelnek: Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Lóránt János, Pataki József, Radics István. Réti Zoltán, id. Szabó István. �66-1005 Nyomdaipari Vállalat Salgótarján 1046 db. — Fv.: Dr. Kalocsai József �TÓTH ELEMÉR Publikációi eddig a Magyar Rádióban, a Ze­ neműkiadó Vállalatnál, a Jelenkor és a Nap­ jaink című folyóiratokban, stb. jelentek meg, első kötetét most készíti. Egy Vas megyei fa­ luban, Vasszilvágyon született 1940-ben. Új­ ságíró — jelenleg Salgótarjánban. A pontosan és világosan fogalmazott szándé­ kon túl a kitűzött cél tisztasága teszi rokon­ szenvessé alábbi sorait is: „A rém alakot ölt, nekem is alakot kell öltenem — ellene. Ez nemcsak származástól, nemzedéki hovatartozástól és minden egyébtől független önvédelem, hanem a becsület és az emberi tisztesség dolga. A fasizmus, amelyet a múlt fényében szok­ tak megvilágítani, nemcsak a múlt problémája, hanem a jelené is. Lehet-e antifasiszta, aki a fasizmussal kapcsolatban csak irodalmi emlé­ kekre hivatkozhat? Nem válik-e fogadatlan prókátorává, profanizálójává — szándékán kí­ vül — az eszmének? Hiszen bármennyi ere­ dendő tragikum van a témában, külsőségei idézgetése nem leplezi a felületességet. Az antifasizmus azonban számomra sem elsősorban program, hanem a magatartást meghatározó egyetlen lehetséges erkölcsi állapot. Követke­ zésképpen nem merül ki a fasiszta múlt elíté­ lésében. A jelenben is létező hasonló jellegű tendenciák elleni küzdelem szükségességéből sarjad, irányuljon bár a nacionalizmus és tar­ tozékai, vagy a Nyugat-Európában és másutt klasszikusabb — embertelenebb — formájában jelentkező megnyilvánulásai ellen. A lényeg természetesen nem a szándék, ha­ nem a megvalósulás. Ez az életem célja.’’ �Ára : 8. — Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/112fc79de6b5986e8ad1ff5b03f83578.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1966 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1966/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1966 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika