https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bafea58658ccf36e4e762641d21bff20.pdf 7fc7755d97c8d19a995e47bd2fed3848 PDF Text Text 1 9 6 5 POLÓCFÖLD �IV Á N Y I Ö DÖN (1918— ) festőművész indulása arra az időre esik, amikor a második világháború vihara lepörköli a szállniakarók szárnyait. Rudnay iskolája, fogolytábor, tanároskodás, a mindennap mo­ zaikkockáit aranyveretessé te­ vő közéleti tevékenység annak a generációnak a sorsvállalása, melynek feladata volt a felszabadulás után megindítani az életet. A mester erős ha­ tása már hosszú évek óta nem befolyásolja művészetét. Kia­ lakult egy olyan sajátosan egészséges új festői nyelv­ rendszere, mely érett, konzek­ vens festővé avatja. Szereti a nógrádi tájat, s benne a dolgozó embert. Salgótarjánban él s már több országos kiállításon sikerrel szerepelt. Így legutóbb üdvözölhettük, mint díjnyer­ tes művészt az I . Északma­ gyarországi Területi Kiállítá­ son. Szeretjük és örülünk neki, mert gazdaggá és értékessé teszi művészetével ezt a ki­ bontakozó új világot, Palóc­ földünket. �P A L Ó C F Ö LD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1965. SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: András Endre, Czinke Ferenc, Kelemen István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely FELELŐS SZERKESZTŐ: Csukly László A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A BORÍTÓLAPON: Czinke Ferenc: Mozaik részlet �Felszabadulásunk ünnepére „Mert végre miénk ez a meggyötört jéggel, aszállyal vert édes anyaföld, miénk, mi építjük napról napra itt a Szépség és Öröm zengő tornyait.” Számtalanszor leírtuk az elmúlt esztendőkben és most mégis meghatódottságot érzünk, amikor kimondjuk: húsz esztendővel ezelőtt szabadult fel hazánk, közvet­ lenül a fasiszta barbárság, de tágabb értelemben évszázadok úri bitangsága, urak, papok dölyfje alól. Húsz esztendő nem nagy idő egy nemzet életében, mégis: akik szabadságunk hajnalán születtek már csak történelemként ismerik azt a kort, amelyben a legnagyobb proletárköltő, József Attila messzehangzó vágyként kiálthatta: „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet.” És amikor az ezerfajta népbetegséggel, munkanélküliséggel, földtelenséggel, jog­ nélküliséggel sujtott hazáról tanulnak, valójában nem is tudják elképzelni mit jelenthetett, mennyi akadályba ütközött a költő követelése: „föl kéne szabadulni már és a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” A magyar történelem felszabadulásunk előtti 25 éve nemzetünk életének leg­ sötétebb időszaka. A Tanács köztársaság bukása után a legvadabb terror, minden haladó gondolat könyörtelen üldözésének korszaka sújtotta népünket, és a fasizmus uralomra jutása még csak súlyosbította a helyzetet. Mocskolt ez a kor, és a legjobbak, akik szerettek volna mélyebb, őszintébb, szabadabb értelmet adni az életnek, üldözöttekké váltak, s csak „szép, könnyű­ léptű” szívükben hordhatták a reményt, amely már egy „messzefénylő, szabad jövő felé tör.” Sajnos mi voltunk a fasiszta Németország legutolsó csatlósai és így a szabad jövő felé szárnyaló gondolat bujdosni volt kénytelen, de helytelen lenne megfeledkeznünk az ünneplés óráiban arról a tényről, hogy voltak itt is igazak. A fordulatot, a várva-várt szabadságot ugyan a szovjet hadsereg győzelme kívül­ ről hozta az országba de a magyar társadalom a sok évtizedes elmaradottság folytán rég megérett a változásra, és ennek legészrevehetőbben épp az irodalom adott hangot. Illyés Gyula „Nem volt elég” c. versében pl. így beszél az elkerülhe­ tetlen összeomlásról: „Mert sem erő, sem bölcsesség nem lehet elég, hogy megójja a házat, amelyben rakója nem lelheti meg a helyét.” S mert bűnös uraink menthetetlen uralmuk lehetséges védelmeként beleso­ dorták népünket a tengernyi szenvedést hozó második világháborúba, a negyvenes évek elején fokozatosan erősödnek a haladó társadalmi erők is, pl. megalakul a Történelmi Emlékbizottság. A háború elleni tüntetés megnyilvánulása Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzása, majd 1942. március 15-e, a Petőfi szobor meg­ koszorúzását követő nagyszabású demonstráció. A Népszava 1941-es karácsonyi számában a kommunisták és szocialisták mellett ott találjuk Bajcsy-Zsilinszky 3 �Endrét, akit a nép féltése elválaszt osztályától, de még a keresztény kurzus egyik legfőbb ideológusát Szekfű Gyulát is, akik mind a nemzeti függetlenség és a béke igenlői lesz nek a háború rémségei közepette. 1941 őszén megszólal Moszkvában a Kossuth adó, itthon újra megjelenik a Szabad Nép, a párt lapja és a kommunisták irányítása alatt kiépítenek egy egyre erősödő antifasiszta frontot. 1943-ban, a szárszói konferencián a népiesek balszárnya (Erdei, Nagy I., Veres P. stb.) hatá­ rozottan kiállanak az ország népi demokratikus átalakítása szükségessége mellett. Az öneszmélés nehéz hónapjai és évei ezek, amikor minden tisztességes gon­ dolkodású irónak is hangot kell adni hovatartozásáról. Ez mozdítja ki kényesen őrzött elefántcsonttornyából Babits Mihályt is. mert rádöbben, hogy kötelessége a „barbárság lármája közt ébrentartani a lekiismeret nyugtalanságát. Megőrizni egy jobb jövő számára az emberiség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tisz­ teletét.” Ekkor száll le „a kínok eleven, süket és forró sötétjébe” s míg torkát a rákkal jelentkező könyörtelen halál szorongatja kimondja az ellenállásra buzdító próféciát: „ . . . vétkesek közt cinkos, aki néma . ..ˮ De gyönge fegyver volt már ekkor szózat és igazság. Az elszabadult pokol, a tobzódó embertelenség százezrével mészárolta le a kiszolgáltatott áldozatokat, köztük a magyar irodalom nem egy kiválóságát és bontakozó reménységét. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Gelléri Andor Endre, Halász Gábor, Kemény Simon, Fenyő László, Pap Károly, Bálint György . . . fáj még a felsorolást is folytatni, 72 olyan áldozata van irodalmunknak, akik sokat tehettek volna fénye emeléséért. Bűnös uraink a „vörös pokollal” rémisztgették a népet s csak kevesekhez jutott el Gábor Andor okosan magyarázó szava: „Mért lenne az orosz néked a madárijesztő nem orosz a szolgabíró, nem orosz a jegyző . . .” 1944. szeptember 26-án a szovjet hadsereg csapatai átlépték Magyarország hatá­ rát, megkezdődött hazánk felszabadítása. Költőink számtalan alkotásban örökítik a felszabadító seregek harcait. Benjámin László „Petőfi Grúziában” c. versében fel­ eleveníti a legendát: Petőfi nem halt meg Segesvárnál, hanem foglyul esett és a cári katonák őrizték. A nép évtizedeken keresztül várta, hogy onnét egyszer visszatér. S bár halhatatlan költőnk „Oroszország földjét sose” látta, mégis annak volt igaza, aki várta, hogy onnan jön haza, mert a felszabadító hadsereg katonái úgy jönnek hazánkba, hogy Petőfi eszméit váltják valóra: „Vérrel váltja édes szülőhelyed, közös ügyért indul harcba veled orosz, ukrán, kirgiz, grúz és tatár.” A szovjet hadsereg a halál helyett az életet, a jövendőt hozta el számunkra: „ . . . a vörös tankok nyomában, teltebb, szebb a kalász . . . A Vörös Hadsereg nyomán az élet derűje int: a víg szabadságot tanulják, fiaink, lányaink.” S harcaik eredményeként már 1944. november 30-án a Magyar Kommunista Párt javaslatot terjesztett elő Magyarország demokratikus újjáépítéséről. A javaslat 4 �fő pontjai: a német fasizmus elleni harc, a demokratikus szabadságjogok bizto­ sítása, a földreform, a monopoltöke elleni harc, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása. De a háború még tart, egyre szaporodnak a „piros fejfák” és az elesett hősök áldozata miatt mi is együtt mondjuk a költővel: ”Áldassék emberi vér, amely érettünk megadatott, áldassék minden ember, akár eleven, akár halott, aki szuronyra tűzve egünkre hozta a fényes napot.” (Simon Lajos) l945. január 18-án Pest, február 13-án pedig Buda is felszabadul. Darvas József: „Város az ingoványon” című munkájában már hangot ad a születő újnak: „Nézem a romokat, a ledőlt házakat, a felszaggatott úttestet, a tönkrement üzleteket: a nagy változás jeleit ennek a sokat szenvedett városnak az arcán. És már nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elkerülhetetlen itélet beteljesülését, hanem egy új és szabad emberi közösség igéretét is. Valami elmúlt, s valami elkezdődik.” És 1945. április 4-én az utolsó fasiszta csapatokat is kiverték. Tavasz volt Magyarországon . . . „Tavasz, tavasz, Napkelet fiai hozták kormosan véresen. Nem volt bűvös királylány, de mint álomi hugod, ifjú és szeplőtelen. Még hörgött a fegyver. Bűntudat s szorongás képében álltál az új elébe; csak remélni merted, hogy fölfelé mélyül jövőd meredélye. De tavasz, tavasz volt, fölszállt a füst és oszlott a gyötrelem. Új kor nyitánya volt, fölszállt a füst és oszlott a gyötrelem. Új kor nyitánya volt — tudod — ma már történelem.” (Garai Gábor) Első lépésként itéletet hirdettek a évszázados perben: a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltották a parasztság álmát és birtokába adták ősi jussát, a földet. Sánta Ferenc Húsz óra c. művében Csókos Cuha András így beszél erről: „Én, Csókos Cuha András, a méltóságos uraság szegődött cselédje, semmitlen sem­ mivel, csak a maga szegénységével meg hat gyerekével rendelkező, nincstelen földönfutó, az uraság földjéből magamnak s mind gyermekeimnek örök időkre, a magamnak Isten s ember előtt járó földet, azaz nyolc holdat kiszakítottam. Tettem ezt a magam akarásából, gyermekségemtől való nyomorúságom és szegénységem jogából, s én ezt a földet senkinek vissza nem adom, s ami hitvány életem van, csak annak árán veheti el éntőlem még maga az Isten is!” Juhász Ferenc „A Sántha-család” történetében állít emléket a földosztás törté­ nelmi jelentőségének és ábrázolja az „új honfoglalókat”, akik, amikor bevégezték munkájukat: „Állnak moccanatlan. Fiatalok, vének. Mint rakéta fölszáll szívükből az ének, sisteregve fénylik, bejárja a földet, a csillagpályákat: „Föl rabjai a földnek!” 5 �A rombadőlt országban megindult az újjáépítés, az államosítások, a dolgozó nép hatalmába vette, a maga képére és akarata szerint formálta az országot. „Új sorsot ád az ég, minden reggel bátrabb életet” — mondta Illyés Gyula, aki a „cserepezők” munkalendületéből kiolvasta a sürgetést, hogy a költőknek, az irodalomnak is állnia kell a versenyt, hirdetni, „ami volt elmúlt”, és „éled, ami elpusztult.” A felszabadulás történelmi fordulópontjának ábrázolása kezdettől szívügye volt az irodalomnak. Még felsorolni is sok lenne azokat a verseket, elbeszéléseket, regényeket, színműveket, amelyekben a történelmi sorsfordulót, majd a „fényes sze­ lek fujdogálása” idejének nagyszerű fegyvertényeit ábrázolják. A felszabadulást maradandó érvénnyel megrajzoló művek 1945-öt kezdetnek, új történelmi korszak nyitányának tekintik. Ebben az új, rendkívül sok lehetőséget magában rejtő kor­ szakban ábrázolják az embert is, Veres Péter szavával élve: „ahogy jön a tegnapból és megyen a holnap felé”. Az új irodalom kezdetben nehezen küzdött meg azzal az igényes feladattal, hogy a történelem mozgó, változó folyamatát elevenítse meg, megjelölve a fejlődés irányát is. Egy ideig akadályozták az irodalom kiteljesedé­ sét a dogmatikus politika merev kívánalmai is, amelyek a sematizmus egyszerűsítő eljárásaival, gyakran a „hurrá optimizmus” a hamis idill erőltetésével rontották még a jószándékú művek hatását is. De ezek a túlhajtások nem akadályozhatták meg, hogy az új élet igézetéből olyan nagy művek ne szülessenek, amelyek hűen tükrözik ennek a hőskornak minden jellemző vonását. A legújabb magyar irodalom nem abban látja feladatát, hogy egyszerű kró­ nikát szövegezzen és a politikai elemzés illusztrátora legyen. Az eseményeket értelmezni akarja, bevilágítani a rejtettebb összefüggések világába és azzal is szem­ benézni, amit a régebbi szemlélet homályban hagyott. Az eredmények mellett a nehézségekre is figyelmeztet, a megtett út és a várható jövő gondjait is körvona­ lazza. Irodalom és nép végre egy fogalmak lettek ebben az országban s egyre szépülő, erősödő szocializmusunk szilárd alapján a szellem napvilága ragyoghat be minden ház ablakán. Felszabadulásunk nagyszerű korszakát igyekeznek megörökíteni a „Palócföld” szerzői is. Megyénk az úri világban a „cifra nyomorúság” hazája volt, talán a leg­ elmaradottabb,, a legszegényebb a hárommillió koldus országában. Hogy ma a múlt csak egyre halványuló rossz emlék lehet, azt dolgozó népünk szorgalmas, áldozatos munkája mellett annak a szabadságnak köszönhetjük, amely 1954. április 4-én kö­ szöntött be hozzánk. Üdvözöljük hát Váci Mihály szép szavaival: „Szabadság! Tégy gazdaggá minket! Gazdagság! Tárd ki szárnyainkat! Bogárka nép voltunk — csak kaparásztuk létünk dobozának fedelét. Az emberiség tavasza virágzik. — Sürögve, zsongva beporozni virágait miránk és vár a sor, hogy kaptárunkba gyűljön az egyenlő sejtekbe osztott, illatozó nemzeti jólét. CSUKLY LÁSZLÓ 6 �II. Szépirodalom Jobbágy Károly: Je g y z e tsorok e g y fénykép h á tla p já ra Beszélgetnek. Tolmács nem áll közöttük. Vitatkoznak, a saját nyelvükön. „Bardzo” — „Hubova” . . . szómadarak szállnak, s ha gyengén is, ha néha magyarázva, a bolgár szó a lengyelre köszön. S szemem láttára így fonódik össze két tőről nőtt, rokoni virág. A nyelv nem kell, hogy béklyóba kötözze őket; érti egyik a másikát. Szinte fázom a magány hidegétől, attól, hogy milyen egyedül vagyunk. E tájon kívül, merre akad még föld, ahol mit mondunk tolmács nélkül értik? Értik? Csak sejtik, beszédünk, szavunk. Nincs ilyen! Egy-egy tő még visszavillan a mongolban, ha a tő maga török, a finn „kala” „keszi” „pej” — kicsi hullám, hangrendi törvény . . . nyelvi ösztönök . . . De megérteni? Senki! Nincs egy nép sem. Irtóztató, vacogtató magány. Ezer-millió ember tömegében így állni itt Európa derekán. Boldog germánok, latinok felelnek egymásnak; bokrok ringatják a fajt. Villám csap le? A vihar, hogyha elmegy, marad egy tő, ami megint kihajt. Belőlünk? Semmi. E viharvert tájon e szál virág van, s vége. Nincs tovább! Nincs többé nép, kinek Berzsenyi fájjon s Arany tartson szép nyelvből iskolát. Sors! — ki a halált s tifuszt hullatod, kíméld e ritka rezervátumot! Szigliget, 1964. november 23. 7 �Kunszabó Ferenc: Három találkozás — Képtelenség lenne még csak körülbelül is megbecsülni, hányszor találkoz­ tunk. Hiszen ebben a kicsi faluban születtünk, ő persze jó másfél emberöltővel előbb. I. — Mégis három találkozást nem felejtek el soha, s ha te most feljegyzed, ne felejtse el senki, aki olvassa. Negyvennégy október 18-án szálltam le az ungvári 5-ös gépkocsizók egyik Ford-Marmonjáról, nem messze innen, a Forgódombnál. A kocsi vezetője addig én voltam, de most „nekiajándékoztam” Kispál Zsiga barátomnak, aki Balassagyar­ maton lakik, oda igyekezett. Neki még kell, nekem már csak egy géppisztoly, meg civilruha, meg élelem. Az első a nyakamban lógott, a két utóbbit meg majd otthon szerzem be, a szüleimnél. Megvártam az éjszakát, mikor észrevétlenül hazajöhetek. Ment is minden rendben, s pár nap múlva kiderült, a legésszerűbb az, ha az unokaöcsémmel, Kozár Jánossal kihúzódunk a Nagyárnyék nevű szakadékba. Hogy mi-minden történt december 24-ig, a falu felszabadulásáig, arra egyszer majd külön elkoptathatsz esetleg egy iridium hegyet, ide csak az tartozik, hogy a terenyei kakastollasok, a tábori csendőrökkel vegyest, tartottak egypár razziát a faluban, de soha senkit nem kaptak el. Hanem egyszer majdnem engem. Úgy történt, hogy a környező hegyek — kis túlzással szólván — akkor már hemzsegtek a bújkálóktól. Volt itt civil, katona, gettóból, munkaszázadból szökött; magyar, német, cseh, szerb, olasz, tán még zulukaffer is. Azt csak az öregisten tudná megmondani, hogy egy holland is — Antwerpenből, Dachaun keresztül — miként keveredett pont ide. Nos, ez a fiú december másodikán eltörte a lábát. Orvos akkor nem volt közöttünk, a faluba az öreg Csákiért meg nem jöhettünk le, mert éppen harmadikára jeleztek egy razziát. Az meg is volt, és negyedikén hajnalban lejöttem, kora hajnalban, hogy sötéttel megforduljak. Nem azért, egyetlen áruló sem volt a faluban, de minden életformának megvannak a maga szabályai, s Ambruzs Sándor, az öreg komlói bányász sokszor elmondta: „Fiúk, sohse akkor buk­ tam le, mikor az illegalitás szabályait betartottam, hanem, amikor elfeledkeztem róluk”. Bekopogtam hát a doktorhoz, közöltem vele, hova menjen, mi a baj, s hogy bólintott, már fordultam is vissza. A Kerek-erdőhöz vezető úton mentem, amikor az egyik kapu mögül kiszól valaki: — Pista! A csendőrök körül vannak a falun. — A csendőrök! Hát nem mentek el? — Vagy igen, vagy se, de itt vannak — mondta a kislány. — Hát akkor felmegyek a kerteteken. — Csak azt ne! A kert végében is ott ül egy. 8 �A katonaszökevényeket vésztörvényszék itélte azonnali halálra. Fellebbezés, mentség nem volt. A kutyák felriadó ugatása is mutatta, hogy jönnek be a faluba, körös-körül. Cselt vetettek: azt gondolták, a razzia utáni éjszakán majd nyugodtan hazajövünk a hegyekből tisztálkodni, élelemért. Hát tévedtek, egyedül én jöttem, én is azért, mert Henk eltörte a bokáját, s ha pár napig még úgy kell feküdnie, hát darabokban nyeli le az összes fogát . . . Álltam ott egy negyed percig, aztán megfordultam, vissza a falu közepébe. A kislány még utánam szólt, de nem feleltem neki . . . A géppisztolyt begomboltam viharkabátom alá: talán kivághattam volna magam vele, hiszen legfeljebb két-három csendőrrel találkozom azon a szakaszon, de más­ nap már ide jönnek a büntetőosztagok, s a falut felégetik, de legalább megtizedelik. Láttam erre nem egy példát Ukrajnában, meg a Kárpátalján. Fogalmam sem volt, mit csináljak, de mikor a Benke-közhöz értem, befor­ dultam, s benyitottam Gyetván Pálhoz. Éppen a teheneit etette. Biztosan tudta, hogy itthon vagyok, de csak tavasszal találkoztunk, mikor még rendes szabadságon voltam. Nem is tudtam, mit mondjak, hogyan kezdjem. Mindketten tisztán hallottuk, hogy a köz végén csizma csikordul a fagyos köveken. Pali bácsi letette a villát, intett nekem, s indult be a házba. — Inkább itt kint a szénapadláson, vagy a kazalban — mondtam. Leintett, s vitára valóban nem volt idő. A tisztaszobán túl volt egy kisszobája az öregnek, olyan pipatórium, könyvtár féle. Mikor ennek az ajtaját rámcsukta, még egy kilincs nyikkanását hallottam, az utcai kapuét. — Jó reggelt, bíró úr! — köszönt be egy hang. Megismertem, Kovács tiszthelyettesé volt, a terenyei őrsparancsnoké. — Nem látott erre egy tekergőt? — Nem én. — Pedig ide fordult be. — Az én portámra? — Na, azt nem láttuk, csakhogy ide a közbe. — Hát lehet, hogy ide szökött, bár nem vettem észre. — Járt már kint, bíró úr? — Jártam. A jószágot láttam el. — Hát akkor biztosan észrevette volna . . . — No-no. Csak nézzen utána, tiszthelyettes úr, az a tiszta munka. Ne haragudjon, bíró úr, esetleg nem vette észre, elbújhatott a szénapadlásra, vagy a kazalba . . . A szárnyparancsnokság már levágja a fejemet, hogy tömve az erdő szökevényekkel, mi meg a fülünkön alszunk . . . Akit most üldözünk, ez meg éppen Zsöndöly István lesz tán, aki október 15-én, Horthy beszéde után elénekelte az Internacionálét a fronton. — Hm, hm, — hökkent meg kicsit Pali bácsi —, lám, mit tesz a front az emberekből . . . Haladtak kifelé a házból. Aztán, negyedóra múlva elmentek a csendőrök. Pali bácsi akkor benyitott: — Csak maradj itt, Erzsi nénéd itthon van, én meg hírrel leszek, ha tiszta a falu. Személyesen jött, tíz óra felé: — Na, kész. — Elfogtak valakit? 9 �— Senkit . . . Ha itt kimégy, tudod, az istálló háta mögött van a vízmosás, az ördög se vesz észre. Mikor a pitvarajtóban kezetfogtunk, megkérdezte: — Ennivalótok van? — Van, Pali bátyám. — Na, hát ha fogyóban lenne, küldjetek le valakit . . . Csak ne olyankor, mikor a tiszthelyettes az énekedre kíváncsi. Nem szóltam rá semmit, mert nem tudtam kivenni, hogy milyen érzülettel mondja. II. A második találkozás Székesfehérvár mellett esett, egy internáló táborban, hat évvel később, ő a tábor „lakója” volt, én meg ellenőr a Belügytől . . . Előbb azonban el kell mondanompár dolgot a falunkról,hogy értsed is, amit beszélek. Nálunk emberemlékezet óta nem volt cseléd. No, ettől kulák még lehetett volna, de a Mátra sohasem engedte meg, hogy itt valaki sok földet kaparjon össze. Gyetván Pálnak volt a legtöbb, 18 hold. Cséplőgép három volt a faluban, de abban apámnak — a maga négy holdjával — ugyanannyi részvénye feküdt, mint Pali bácsinak. Még az ő apja javasolta azt így, aki szintén bíró volt — az első gép vételekor. S mikor a három gép a környéken bércséplést végzett, abból apám ugyanannyit kapott, mint a bíró-család . . . Tudtuk mi azt jól a negyvenes évek végén, hogy sok ilyen község — közösség — van Magyarországon, csak a számunkra ismerős Palócföldön is, tudtuk, de rá se hederítettünk. Horthy alatt a falu mindig a Kisgazdapártra szavazott, de a felszabadulás után valami volt aktív százados járt kint Tarjánból a kisgazdák képviseletében, hát majdnem egységesen a Parasztpártba lépett a falu. Még azok is, akik a Szurdok­ aknába jártak dolgozni, kivéve kilencünket, mert mi már a háború alatt is a KMP-nek voltunk a tagjai. A tanácsok megalakulásának idején a járástól kijöttek, hogy kommunista tanácselnök legyen. A kilenc párttagból öten voltak még itthon — négy, velem együtt, funkcionárius lett — de egyik sem vállalta. Még a megyéhez is be­ hívták őket, hogy micsoda disznóság, milyen kommunisták vagytok ti!? — de az öt ember hajthatatlan maradt: ”Legyen csak Gyetván az elnök.,, Dehát, olyan ugyebár nincs. Hoztak egy tanácselnököt, valahonnan Hevesből. Semmi baj nem volt vele, nem volt izgága, pökhendi sem, de ideje sem igen volt rá, mert pár hét múlva, ahogy egy este jött haza járási értekezletről, a kerítését, a tetőcserepet, meg a szarufákat szép egycsomóba rakva találta az udvar közepén; különben egy gombostű nem tűnt el. Csak közbevetőleg említem meg, hogyha ez az ember pl. másnap kidoboltatja, hogy „deszka, tetőcserép és más építőanyag jutányos áron eladó” — hát a falu nevet egyet és azt mondja „egyen meg a fene, maradj.” S attól kezdve fogadják a köszönését. De nem, ez szaladt a rendőrségre. A falut egy század kékparolinos kiskatona szállta meg, dzsipekre szerelt gép­ puskákkal. Rendőrkutyák, pesti nyomozók: minden hiába. Végül — Kolumbusz to­ jása — elvitték Gyetvánt, meg a volt községi esküdteket. 10 �Még csak annyit, hogy lehet, a mi falunk valóban a kazároktól származik, bár az is megtörténhetett, hogy ősanyáink igen kedvelték annakidején a török katonákat — mert nálunk a jellegzetes arc a fekete, nem nagy járomcsonttal, egyenes orral. A környéken meg mindenütt mongolképű palócok, vagy hórihorgas szlovákok laknak . . . Hát az öreg Gyetván arca még ráduplázott erre a török jellegre. Oldalról nézvést szinte háromszögletű volt az orra, alacsony, meredeken hátrafutó a homloka s hozzá a bajusz. Meg az egyenes tartás. . . . A táborba érkezésem reggelén mindjárt megismertem, ahogy az iroda­ ablakból figyeltem a munkába induló internáltakat. Három napra mentem oda, a szabályzat betartását — étkezés, napirend, hánásmód stb — ellenőrizni, de még azon a délelőttön fájlalni kezdtem a vesemeden­ cémet. Tizennégy éves korom óta a vizes bányában dolgoztam, aztán három évi front, majd a bujkálás — volt alkalmam felfázni. Még ebéd előtt indultam vissza, két társamra hagyván az ellenőrzés lefoly­ tatását és mire Pestre értem, 40,7 volt a lázam, amit egy hétig nem tudtak 40 alá szorítani. Mikor két hónap múlva a leszerelésem kértem, csakis az egészségi állapotomra hivatkoztam. Bántott, hogy nem vagyok őszinte, de tudtam, hiába lennék. Azt mondanák: egyedi eset, szubjektív benyomás, egyéni érzelmeim rabja lettem. S ha még fel is adnám álláspontomat, többé már nem lennék megbízható; és ebben a helyzetben nem a mellőzés fájna elsősorban, hanem az, hogy tudtam, éreztem: nekem van igazam, lehetetlen, hogy ne nekem legyen! . . . Félszívvel pedig a mi világunkban semmit sem szabad csinálni. Még azon az őszön szakérettségire mentem, aztán a bányamérnökire kértem magam, de — ismered az akkori beiskolázási politikát — az Agrártudományira vettek fel. I II. Tudod, hogy 1960-ig a mi falunkban a tsz-nek csak a híre jött be. Én akkor már kerületvezető agronómus voltam egy célgazdaságban. Hatvan decemberében — ismeretterjesztő előadásra készülvén— megcsináltam az ország tsz-térképét. S láttam, a fehér foltok egyre kisebbednek, de a mi falunk makacsul tartja magát. Addig valahogyan nem is foglalkoztam én ezzel. Hogyan magyarázzam meg: helyesnek és ésszerűnek tartottam már réges-régen a nagyüzemi gazdálkodást — de a saját falum képe úgy élt bennem, ahogy gyerek- és fiatal koromban belém ivódott: A nagylombú fák közt pirostetős játékházak, a hegyoldalakra felfutó termőföldek, tenyérnyi darabokra szabdalva . . . Csak azokban a napokban döbben­ tem rá, hogy a mi falunkat nem tudom elképzelni tsz-községnek. Kezdtem éjsza­ kákat nem aludni : hát akkor hogyan tudná elképzelni apám, sőt az otthon maradt sok nemzedéktársam is . . . Néha már-már ültem fel a vonatra, indultam haza. Valami azonban vissza­ tartott: úgy éreztem, én még magaménak tartom a falut, de az már engem nem . . . Nem azért, mert ha hazajöttem, mindenki fogadta a köszönésemet, a tőlem fia­ talabbak előre köszöntek, ahogy illik de mégis: aktatáskás ember lettem. Pedig a családomat ötvenötben vittem el, amikor az egyetemet befejeztem. Évente többször hazalátogattunk, de a 60-as karácsonyi utazásra nagyon készül­ tem. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, csak azt éreztem, nagyon mennem kell. 11 �A szabadság előtt egy héttel Pestre utaztam. Visszafelé bementem a központba. Azt mondja az igazgatóm, kis félmosollyal: — Te Pista, jártak itt a te szülővidékedről, a terenyei járásból. Érdeklődtek a munkád után, megnézték a területedet is. Volt velük egy fehérbajuszos, fekete­ képű magyar, az még a fiaztató kutricákba is bebújt, hogy tartasz-e pókhálót és van-e piszok a sarokban . . . — Hogy hívták azt a fehérbajúszost? — Valami Let . . . Gyet . . . Get . . . — Gyetván Pál! — Na, az az. Ismered? — nézett rám az igazgatóm. — Úgy távolról — mondtam. S ezzel nem hazudtam. Mérhetetlenül távolinak tűnt számomra, mikor 51-ben ott ment el a szemem előtt, hátratett kézzel, ütemesen lépkedve a többi inter­ nálttal . . . De vajon ő milyen távolinak érzi ezt? . . . Kedvem lett volna a Pannónia orrát hazafelé fordítani. De nem, mindennek megvan a maga módja, de különben is: hátha csak véletlenül került ide valami küldöttséggel, s tudván, hogy itt dolgozom, kíváncsi volt . . . S hátha éppen bizony­ ságot akart szerezni hogy méltatlan vagyok arra az életre, amit apám után ő adott másodszor! Fogytam vagy hat kilót azalatt az egy hét alatt. Itthon aztán első este mondja a párttitkár — Nagy Géza, tőlem fiatalabb, veled egy idős — hogy két karácsony között tsz-alakuló gyűlés lesz a faluban, s engem akarnak elnöknek, ha belemegyek. — Meg vagytok háborodva — mondtam —, mit erőltetitek az én nevemet. — Erőlteti a pokol — felelte Géza. — Már ne haragudj, a pártszervezetnek ebből a szempontból eszébe sem jutottál. — Hát akkor? — Pali bácsi említett először. — Gyetván?! — Gyetván. Voltak is lent, megnézni, mit tudsz, vagy csak a híred van. — Éppen nem voltam otthon. — Éppen nem voltál otthon, s ez a szerencsénk. — Kinek? — Neked is, Pali bácsinak is, meg talán a leendő tsz-nek is. — Miért már? — Mert még akkor is fújtatott, mikor hazaértek, hogy kazlat csak Új Zélandban lehet az északkeleti oldalán megvágni, nálunk, a Föld északi féltekéjén a dél­ nyugatin kell, az uralkodó téli szelekkel ellenkező oldalon. — Azt is pont akkor kellett megvágni, mikor nem voltam otthon! Annak a két kölyöknek most már igazán kitekerem a nyakát! Azért ott kezdték, mert onnan látták a krumpliválogató lányokat az osztályozóban. — Tudjuk. — Honnan, vajon? — Az igazgatód táviratozta meg. Azt mondta, okvetlen kideríti, mert nem hiszi, hogy te rendelted úgy . . . Hát így aztán már lett volna ürügyem Pali bácsival találkozni harmadszor is, de most meg vártam, hogy kifújjam magam. 12 �Karácsony másnapján aztán elküldtem egy gyereket, hogy ráér-e estére. Vacso­ rára várnak, azt üzente vissza. — Elmentem a feleségemmel, meg a két nagyobb fiammal. Erzsi néni már előbb meghalt, a kisebbik lánya volt a háziasszony. Vacsora után bevonultunk abba a pipatóriumba. — Hát, Pali bátyám — mondtam —, már ne haragudjon, csak megkérdezem: miért az én nevemet említette? Csak kevergette a szitában a dohányt. Folytattam: — Hogy amit főztünk, együk, is meg? Elmosolyodott, de nem nézett föl: — Úgy látom, csak egyedül ülsz itt. Miért beszélsz királyi többesben? Egyéb­ ként, csakis úgy fogd föl, ahogy neked jobban esik. — De így nem esik jobban! — Akkor ne így fogd föl. — De úgy sem foghatom föl, hogy a falu bennem jobban bízik, mint Pali bátyámban — bennem, aki negyvenhét óta csak látogató vagyok itthon, aki . . . Gyorsan az orrom alá dugta a „fináncnemlátta” dohányból készült illatos keveréket. Sodortunk és nagyokat szívtunk. Vacsora utáni első cigaretta. Körülnéztem: az ablaknál kis íróasztal, bentebb, az ajtóval szemben nagy, régimódi üveges könyvszekrény. A kályha mellett öreg dívány . . . Tizenöt évvel ezelőtt körül sem néztem, pedig órákat töltöttem itt . . . Pali bácsi, nyakát a szék támlájára fektetve, nagy, tömörgomolygású füst­ gyűrűket bocsátott a levegőbe. — Hurkok — mondtam hirtelen. — Karikák — felelte. — Füstkarikák. Csudajó zamata volt annak a dohánynak. VIRÁGÉNEK Ha szólsz, hangod tündérek sípja, ha lépsz, minden lépésed nárcisz, szívem a szíved nem is hívja, rádgondolok, és itt v a gy máris. Honnan jöttél, lásd, meg se kérdem: ki szeret, csak a mára gondol; bontom a blúzod, és a térdem belerem eg az izgalom tól. Polgár István 13 �Tóth Elemér: A háború melyben születtem A háború, melyben születtem 1938-tól 1945-ig tartott. Amikor befejeződött, öt éves voltam, tehát nincsenek emlékeim róla. Egykori dokumentumokból próbálom összerakni azt, ami számomra visszavonhatatlanul történelem, ha beszélnek is róla nap mint nap még a nyomok: egy szám a kisvárosi múzeumban, egy minap olvasott könyv, nemrég látott film, egy ezüst gyertyatartó a szobában. A napokban, amikor bontani kezdték a város levendulaillatú, biedermeyer időkben épült üzleti negyedét — inkább csak bazár volt az napkeleti rokonaitól kölcsönzött zsúfoltsággal — a csákány ütésére felrobbant egy gránát. Különösebb baj ezúttal nem történt. Hanem a szám, a könyv, a film, a gyertyatartó . . . Beszélnem kell róluk. 104 404 A városi múzeumban van egy blúz. Auschwitzba hurcolt fogoly zsidónő blúza. A száma: 104 404. Ez egy szám, hat jegyű. Semmi több. Az ember járkál fel-le az utcán. Meleg van. Süt az irgalmatlan nap. Az aszfalt fekete és lágy. Olvad az út, kátrányszaga van. Szinonim-szavak: hőség, tűz, forróság. Azt mondja a szerkesztő: „Kánikulai riportot hozz.” Ez egyszerűnek tűnik ilyenkor. Forr a víz. Az emberi test nyolcvan százaléka is az. Vagy még több? Furcsa. Hány fokon forr a víz? Röhej, ott még nem tartunk. Majd. ”Na hallod, ha így megy.” A könyvesboltban azt mondja az elárúsítónő: „Jozefus Flavius? Hogyne, tessék. Ilyen melegben?” A homlokomon megjelenik egy izzadságcsepp. Nem is egy, több. Mosolyog a nő: „Üljön le nálunk, pihenjen.” Leülök. Nemrég fürödtem, mondják, nem jó. A hideg víz után a hőség még elviselhetetlenebb. A kezem viszont jó hűvös. Szinte még benne érzem a vizet. Nézem. Affene . . . a gyűrű. Megint otthon hagytam. Sötét köves. A nő: ”Tudja, mostanában megfigyeltem, túlságosan gondosan öltözködik. Udvarol?” Röhögök: „Dehogy. Nyár van, nem?” „De . . . és mondja, mindig fehér ingben jár?” „Igen” — mondom. Mit mondjak? Néz. „Tudja, milyen gyűrűt képzelnék el magának? Nagyot, fekete kővel. A z illik magához. Nem ne szóljon közbe. Van akinek zöldet képzelek el. Magának feketét.” Sötét kő eltalálta. Szép nap. A szökőkútból folyik a víz. Olyan, mint egy kinyílt rózsa, amelynek vízből van a szirma. Csakhogy . . . Ezt a rózsát a parkőr nyitja ki minden reggel szörnyű üggyel-bajjal . . . Szóval meleg van és jó lenne a kánikulai riporton gondolkodni, dehát a szám, amit az előbb láttam a múzeumban, foglalkoztat. 14 �Azt hiszem, hagynom kellene, nem riport. Legalábbis most nem. Különben is, ezekről a számokról már könyveket írtak. Velük kapcsolatban pedig a halálról. A halál végtelen egyszerű ilyen melegben. Nem tudom, kié volt ez a szám? Vagy inkább, ki volt? Valaki volt. Vajon ki? Idős asszony, vagy fekete szemöldökű, zöldszemű lány? „Ha kell a blúz egykori tulajdonosának a neve, megnézhetem a katalógusban” — mondta a múzeum mun­ katársa. Nem kell, minek. 1942-ben a város polgárai ezt írták Bartha hadügyminisz­ ternek: „Kegyelmes Uram! Figyeljük és szemmel kisérjük zsidóink behívását, azonban méltóztassék megengedni nekünk, hogy jópárnak a nevét közöljük, mert még egyetlen esetben sem voltak behíva munkatáborba.” A kegyelmes úr termé­ szetesen méltóztatott. Dehát ezt mindenki tudja, nincs benne semmi új. Mint ahogy e nevekben sincs: Eichmann, Krumey, báró Wisliceny, Baktai László, Erdei László. Azt mondom, 700 000. „Ez is szám?” — kérdezhetnéd. „Dehogy, emberek” — mondhatnám. Magyarországról hurcolták el őket. Egy részüket Németországba, ahova most készülök. Nem marhavagonban, repülőgépen. Utána talán Párizsba repülök. Szép út lesz, ma ez egyszerű. Mint ez a szám: 600 000. A hullák A uschwitzban és másutt. 104 404. Azon gondolkodom, hogy zöldszemű volt-e? Aztán rájövök, hogy a számnak nincs szeme. Úgy ülök, mint egy kő. Melegem van. Törékeny leánykéz jár az eszemben, amelyet nem foghat meg többé senki. „Ne felejtsétek el a szá­ mokat!” — kiáltanám, de az elárúsítónő néz és bizonyára rám szólna: „Miért kiabál?” Az elárúsítónő néz, a homlokom hideg, mint a vízszirmú rózsa. A szökőkút csillog-villog. Folyik a víz. Figyelem a fehér, vicsorgó fogsort és tudom, hogy az eláru­ sítónő mosolyog Azt is tudom, ha hívnám, eljönne velem a strandra. De nem hí­ vom. Mosolyognom kellene rá, nem bántott. Nem tudok mosolyogni. Röhej. Kell; Nem, riport kell nyárral, emberekkel .Nem számokkal. A nő értetlenül néz. Felkelek, szinte futok az ajtóig. Ő les utánam, rángatja a vállát. Hülye, gon­ dolja magában. Nem vagyok az. Kánikula van. „Maga mindig fehér ingben jár . . . maga mostanában elegáns . . . magának fekete köves gyűrűt tudok elképzelni . . . maga udvarol? . . .” Hallom a hangját. Röhögök: „Dehogy. Nyár van, nem?” Dehogynem. A l ovak A család vagyonából két ezüst gyertya­ tartó maradt, miután a németek 1944-ben elhurcolták őket. A család tagjainak nagy­ része elpusztult. A gyertyatartókat az életben maradt utódok kegyeletből egy üveges, barna szekrény tetejére állították. Ezek most ott láthatók A lány, aki barátnőm, utána két évvel született, semmi közelebbit nem tud a gyertyatartókról. Egyik délután beszorultunk a szobába, mert vihar kerekedett égzengéses nyári zivatar. Ekkor beszéltem neki a lovakról, amelyekről Cursio Malaparte Kaputt című könyvében olvastam minap. Eszembe jutottak a lovak, a háború. 15 �Amikor javában recsegtek a fák, az úton meg szállt a fojtó por, odamentem az ablakhoz. — Mi van? — kérdezte a lány. A pornak kénsárga színe volt. Beteregette vele a háztetőket a szél, de az le­ csúszott róluk, mint valami lepel. A szél nyerítve futott a lejtős utcán. Figyeltem a pofáját, meg a fogait — nagy lófogai voltak — harapdálta a fákat. Nyilván mindezt a könyv hatására éreztem így. — A lovak — mormogtam. Amikor ezt meghallotta, ingerült lett, mert nem értette, mit akarok velük. A szekrény tetején, úgy láttam, mintha ízzott volna a két ezüst gyertyatartó, bár világos, hogy ezt csak éreztem, hiszen az ezüst nem izzik olyan könnyen. S hogy mily csalókák érzékeink, mi sem bizonyítja jobban, hogy később a gyertyatartók súlyát kezdtem érezni, ami ugyancsak nem szószerint értendő, messze voltam a gyertyatartóktól. Van így néha az ember! Akkor azt mondtam: — Capriban Ischia felől jött a délnyugati szél, s az kék. — A szélnek nincsen színe — vigyorgott a lány. — Ne beszélj hülyeségeket. — Nem hülyeség — bizonygattam. — Igenis van színe. Végigfúj a szigeten. Azt hiszem, a tengerrel is összekeveredik, azért olyan kék arrafelé a víz. Ha meginnád azt a vizet, kék lenne tőle a szád. Ha rácseppenne az ingedre, ott maradna a nyoma A lány, aki barátnőm, rágyújtott egy cigarettára, egy szót sem értett az egész­ ből. Lestem ki az ablakon. „Ez rohadt, poros szél” — gondoltam. Hangosan más csúszott ki a számon: — A Tivoli lovai. Sokat olvastam mostanában a fasizmusról, de a Kaputt más volt, mint a többi könyv. Finomabb, oldottabb stílusú és — borzalmasabb. Azt hiszem, a fasizmusról borzalmas „pasztell” színekkel írni. Mindenesetre nekem maradandóan ezt sugallta a könyv. Pedig én nem emlékszem a háborúra, egész életem már egyáltalán nem egy „keserű, megrendítő és ösztönös” emlékezés arra az időre. Vagy ki tudja? Múlt év nyarán Tivoliban is megfordultam. Az Oakhill tölgyeire meg a lovakra gondol­ tam. Olyan erősen, hogy akkor szinte hallottam a lódobogást és írígyeltem Carl Hillt, a festőt, aki lehet, hogy őrült volt, de a svéd tájjal előtte senki sem azonosította a lovat, s Malaparte is csak utána írta le, hogy Svédországban a nap olyan, mint egy lószem. Azt hiszem, mindez egyáltalán nem „betegesebb” vagy inkább valószínűt­ lenebb?) mint a könyvbéli Jenő főherceg elmélete, miszerint a német azért öl, mert beteg nép, s mert beteg, fél attól, aki gyengébb. Bizony, túlságosan is abszurd magyarázata ez a fasizmusnak. Később azt mondtam a lánynak, aki barátnőm: — Van Európában egy város, ahol a gyermekek egy időben nem ismerték a lovat. Elhiszed? El — válaszolta. Fogalma sem volt, melyik? Velence — feleltem. — Legenda mondja, valamikor egyetlen lovasszobor állt a városban, amelynek három lába volt, mert az egyik letört. Ezért azt hitték a gyerekek, hogy az igazi lónak is három lába van. Persze mindez nem nagyon érdekelte őt. De én emlékszem, éppen Velence felett repültem, amikor rájöttem, hogy nem szeretem a lovakat. Édéskés, émelyítő a sza­ guk, kiszámíthatatlanok. Lehet, bennem az idegenkedés attól van, hogy nekem soha 16 �nem volt lovam. Elismerem viszont, hogy minden lóban van valami csodálatos, s valami megfoghatatlan varázs, különben hogyan írhatna róluk bárki annyi megrendítően szépet, mint Malaparte. Megírta volna-e vajon enélkül a Ladoga-tó jegét, amely­ ből ezer lófej mered ki. (Mint egy álom.) A katonák ráülnek a megfagyott lófejekre tangóharmonikázni. Aligha! S ezt sem: „A mi hazánk a ló. S Európát, amely a háborúban élő író szemében már nem az a bizonyos nő a bika hátán, hanem maga a ló.” (S mindez már szinte új mitológia.) Egyik római szoborról azt tartják, ha lekopik róla az arany, világvége lesz. Amikor ott jártam, még jócskán volt rajta az aranyból. — Megnyugtató, nem? — kérdeztem a lánytól, hogy mondjak valamit. — A z — bólintott. Láttam, kicsit únja Malaparte lovait, s ezt az egész furcsa újkori mitológiát. Amikor a gyertyatartókra pillantottam, megint azt éreztem, hogy izzanak. Oda­ mentem a lányhoz, aki barátnőm, és megfogtam a kezét. Meleg volt, közelebb bújt hozzám, mint valami beteghez, jólesett. Próbáltam elképzelni, hogy az ezüst gyer­ tyatartók felszállnak, de nem ment. Igen, gondoltam, számunkra mindez már olyan megfoghatatlan, olyan távoli, olyan valószínűtlenül lebegő. Milyen is legyen? A lány, aki a barátnőm, semmi közelebbit nem tud a gyertyatartókról, s talán jobb is így. Miért érdekelnének akkor Malaparte háborús lovai? S vajon nem természetes-e, hogy ő már rajtuk keresztül is csupán az abszurditását érzi annak az Európának, amelyekről azok, s az ezüst gyertyatartók is beszélnek. A háború Feljegyzések egy film kapcsán. (Nápoly négy napja). Nem tudom elképzelni, hogy valakinek a kezével azért kapcsoljam össze a keze­ met, mert falhoz állítottak, s míg zsibbadt testtel várom a lövést, úgy f élek mint az állat. (Még nem állítottak falhoz). Nem tudom elképzelni az erkélyről zsinegen lengő kosarakat kézigránátokkal telten, mert azokban én csupán üvegszemű halakat, puha spongyát, érett sajtot, vagy finom paradicsomot láttam, amikor éppen az orrom előtt húzták fel nevetve a fénylőszemű lányok ,akiket talán Luciának hívtak, talán nem, de Malaparte után mindenképpen csak úgy tudom elképzelni őket, hogy fésülködés közben folyton kacagnak, hiszen nekik van a legnagyobb tükrük a világon: maga a magasságos ég. (Még nem érintettem kézigránátot, nem tapintottam robbanóanyagot, nem láttam eltört eget.) Nem tudom elképzelni, hogy felnőtt nápolyi ember úgy meneküljön a szép Szűzanya megszentelt szobrával valami sötét zugba, mint Csokonai komikus eposzában Dorottyával a vénlányt emelő szűzek. (Nem ismerem a sziréna hangját.) Nem tudom elképzelni, hogy csor­ dába terelt felnőttek vinnyogva tapsolni kezdjenek, amikor ártatlan felebarátjukra sortűz dördül, csupán azért, mert ez parancs. (Még nem hallottam sortüzet dördülni, nem kaptam hasonló parancsot, még nem köptek mocskos nyálat a számba.) Nem tudom elképzelni azt a temetést, amikor falak dőlnek eleven emberekre. (Még nem láttam épületet összeomlani és csak koszorús, cifra nápolyi temetést fényképeztem, módfelett örülve az ”élménynek„.) S e film kapcsán megláttam Nápolynak általam eddig nem ismert másfajta 17 �arcát, másfajta napjait. Egy haldokló borostás-képű hörögve mondta: a közeli falu­ ban, Sorrentoban . . . lehet . .. fiam született. (Még nem láttam szitává lőtt emembert, és arról a csecsemőről a bibliai Megváltó jutott eszembe.) Nem tudom, hogy a tizennyolcéves lány, akivel végignéztem e pár nap törté­ netét, miért szorította meg néha önkéntelenül a kezemet. Nemcsak azért-e, mert ez a háborús film olyan ”izgalmas„‚ valóban. Nem tudom! Mint ahogyan nem tu­ dom Malaparte villáját sem elképzelni másként, csak ragyogó fehéren, ahogy meg­ láttam Capriban a csapkodó hullámú tenger partján. S végképp nem tudom elkép­ zelni a kék vízbe bukó hullák csobbanását, akik igyekeztek Sorrentóba a kis bőgő motorcsónakon, s közben lőtték őket a németek. Nem tudom elképzelni, pedig én ugyanott hajóztam át Sorrentóba, ugyanazon a kék vízen, ugyanabban a szélben, és mellettem is elúsztak különböző hajók, de nem rettegtem tőlük, mert tudtam, hogy azokról most nem lőnek . . . hiszen szállt: O sole mio . . . O sole mio — a dal. Amikor Nápolyból visszaindultam Rómába, s az autósztráda mellett a Coco-cola reklámokat, a Shell-kutak sárga jelzéseit egykedvűen rázogatta a sóillatú tengeri szél hátradőltem a gépkocsi ülésén és azt mondtam magamban, ismerem Nápolyt. Nem ismertem! Mint ahogy most sem ismerem, s bár a film ökölbe szorította a kezemet, annál különösebb, utána rádöbbentem: valójában nem tudom elképzelni a háborút, amelyben születtem. B O JTO R K Á RO LY Fe k e te fa lú házak 18 �VIHAR BÉLA VERSEI: Az I s t e n h a l á l a Dr F.. D.. a prédikátor emlékezetére + 1944. (Igy kezdenéd el, ha még szólni tudnál, így suttognád elfuló, halk szavakkal. Vagy lelkemben te kopogsz, te vagy itt már, s mint pusztaságból támadt zord panaszdal, a hangod kél, s átröppen éjjen, síron . . . Csak mondd, csak mondd, figyellek ... írom, írom) Mikor kinyílt a nehéz vagonajtó, a fáradtságtól a porba leestem, Mintha rámzuhant volna minden jajszó . . . de máris kicsiny fiamat kerestem, kit kilenc napig eszelősen, sírva tanítgattam, hogy kínjaink kibírja. Fecske repült a kék eget hasítva, mint a reménység; cikkant, tovarebbent . . . A sín mellett meg mintha virág nyílna, s csak egy volt ijesztő, az iszonyú csend, ahogy felálltunk harsány parancsszóra: a számkivetettek sorakozója. Mi lesz velünk? — néztek rám tízen, százan, kérőn, könyörgőn, hiszen papjuk voltam. Most pisztolyok csattogtak, - és láttam, egy ifjú asszonyt emelnek le holtan_ és ott mosolygott homlokán, mint fényjel, a könnyű halál, drága kegyelmével. Köröskörül már vasszoborként álltak hóhéraink marcona fegyverekkel . . . Ó, mint rebegtem tűzforró imámat, könyörögvén — hogy Isten, ne ereszd el a két kezem, ha majd eme nagy órán megméretem, és ott állok a próbán. Sütött a nap, de bennem sűrű éj volt, koromsötét, és könnyben úszott lelkem; legyőzöm-e, mi körülvesz, a tébolyt, nem roskadok-e össze majd hitemben, és Istenem felém int-e: rád vártam — s veled leszek a poklok kapujában. 19 �Mint a szomjas a hűs forrás vizére, kicsiny fiam arcára rátapadtam, hogy csapjon bár le villám tüzes éle, nincs olyan erő, hogy tőle elszakadjam . . Haljak vele, mint véreontott bárány, és selyemfürtje legyen síri párnám. Az életem utolsó búcsúperce tekintete kéklő egén, mint csillag hulljon alá a semmiségbe veszve, s ha elmúlna, benne, véle múljak. Ezt éreztem, ez rázott meg, mint áram, s már folyt a könnyem, midőn láttam, láttam . . . Rejtse el fiát! . . . — súgták eszelősen innen-onnan is — csavarja köpenybe! . . . S a menet élén, nem messze ott előttem, a gyermekeket tépték el örökre a karokból, a vonagló kezekből, ágat ágtól, a szivet a szivektől. Régholt anyja a sírban tán felébredt, és fellegként felszállt az ég urához, kikönyörögve fiunkat, enyémet, leborulván hétszer szent lábához, ki eltakarta két szemét, ne lásson, mint füstölög haragja a világon. Mély kút a kín . . . A szó csak buborék, hab, jelzés a jaj örvénylő, hűs öléből . . . a száj dadog, és a nyelv ínyre tapad . . . hol lelnék szót, mely perzsel, pezseg, tép, öl? Elmúlt a perc, és köpenybe rejtetten sorsa elől a fiam megmentettem. Megmentettem? — Vonszoltam szolgaságban! Rettenet vette körül e kínvárost. Halál kering a drótban, villanyáram, hol vérebekként őrködtek reánk most Vázak ezrei jöttek, mint a holtak, csak szemük mondta, hogy emberek voltak. Mint alja gaz, ki erdő sűrűjében gyermekre les, hogy bemocskolja testét: ily merénylő volt a kor, melyben éltem, így támadt rám a szenny, a becstelenség. Kínjaimmal nem telt be, s újra, újra, a számra tapadt tömpe, nyirkos ujja. 20 �Láttam férfit, aki nyers füvet rágott saját szennyében. — Ki voltál? — kérdeztem. — Tegnap nevem tudósok és királyok koszorúzták meg, s most így kell elvesznem Egy harapást! — nyöszörgött, ajkát tépte, majd fogát vájta elfonnyadt öklébe. Láttam asszonyt, kopaszon ült egy dombon, csak tákolt csont volt, lázrajzolta rémkép . . . egykor tapsolta Párizs, Berlin, London, költők és festők hirdették szépségét. Most répalé csurgott végig a mellén, és lyuk tátongott arca gödre helyén. I gy apadtam el én is köztük, vélek . . . ha hívott házam, otthonom, az asztal, a tiszta pohár, könyvek és emlékek — elkergettem a hangjukat haraggal. Már régi magam is álomnak véltem. Csak álomnak, hogy egykor másként éltem. Ti elhagyott küszöbök és szekrények. ti kedves székek, melyen ültünk régen, elmerengtek e rólunk, kik nem élnek, kik ellobbantak, mint kanóc az éjben — hogy viaskodtam szaggató sebekkel — sugárpilléjű esték rijjatok fel! Akit udvarként körülvesz a bánat, kitágul lelke, érzi, hallja sírni a távol csillagát, rét bogarának fájdalmait és a magány halk, síri, szent énekét; mely égtől földig zendül, a tört remények tengerén keresztül. Igy álltam itt, és este mint ősbálvány, felkomorlott a gázkamra, kemence. Hányan mentek be iszonyatos száján s falánk gyomra csak nyelte, nyelte, nyelte népek sorát, ma őket, holnap engem, a kínhalálra kiszemelt seregben. S ki voltam egykor, nyáj között a pásztor. már meginogtam, mintha mélybe esnék. Ősz atyáim istenét hívtam százszor . . . ó távozz tőlem rontás, hitetlenség, zászlóm az Úr, ki megmutatja jellel, hogy van, velem lesz s az én gyermekemmel. 21 �E gyermek élte lesz a bizonyosság — vallottam akkor rajongással, balgán — hogy ő az út, az igazság, az ország, s ha van — erőt vesz tomboló haragján, így üzen majd a fiam életével, hogy nem hiába hittem őt reménnyel. Három napig bújtattuk valahányan a Rügyecskét, a kicsiny Megmaradtat, összebújva a barak homályában, őrizői a halálos titoknak, — míg künn a kínzók vezényszava, lépte, beleveszett az éji, nagy sötétbe. Ő volt nekünk, mindünknek már a Gyermek, ezrek helyett az egyetlen, az élő, Dániel, kit az oroszlán nem mart meg, a Gyenge mécs, a Gyertyaláng, a fénylő. Úgy hittem, védi kivont, éles karddal a szalmaágyon hetvenezer angyal. Ki árulta el? — Sikítás álmában? Egy köhintés? Nesz, vagy a rettegésem felüvöltött vonító kürtté váltan, s kikiáltotta kínom, szenvedésem? Vagy társaim árultak el? . . . az ínség? . . . Harmadnapon ránktörtek és elvitték. Harmadnapon megragadták kis vállát, mint farkasok a gödölyére törtek. Rejtekhelyét feldúlták, megtalálták lágy gerlicét az éhescsőrű ölyvek. Tíz ujj kúszott kígyóként lágy hajába, és kigyulladt a Gyehenna parázsa. A fájdalom máglyáján imígy égtem — Mért hagytál el, mért vetted el, ha adtad!? Ezerszer tisztább minden bűnöm, vétkem, mint irgalmad, ki tőlem megtagadtad, — ezt suttogtam . . . jöjj Isten, sujts le, vágj ki! . . . Ő Éli! Éli! Lama sabaktani! Sütött a nap, villant halk fecskeszárnyon a hamvas ég, mint bibliai kendő. Fiam kerestem, s a magasban — látom — gomolygó füstöt tép, szaggat a szellő, rótta a kémény tollként füstbetűit, mint titkos írást . . . lobban, majd eltűnik . . . 22 �— Hamvasztanak . . . fojtó gáz . . . most ölték meg . . . Hazudsz! — rivalltam annak, aki mondta, de már ömlött a vad feketeségnek óceáni, fényoltó zuhatagja. Szikrát okádva ontotta a kémény . . . Ő az! — futott az alkonyi ég kékjén. Vitte hátán az iskolatáskáját, a melléhez szorítva ott a labda . . . Szél tört elő — hová lett? — szétcibálták, beléveszett, eltűnt a gomolyagba, és itthagyott peremmel Jób módjára, beletúrva arcom az út porába. Jób lettem én, bakancsom szertemállott, körmöm megnőtt. — Ütöttek? — imbolyogtam, ruhám, mint hitem, testemről levásott, csak egyre vágytam, elterülni holtan, az öntudat kínjától elszakadni, a semmiséggel csontom betakarni. Engem immár hiába keltegettek melegszavú, testvéri, drága szóval, nem szisszentem fel, hogyha rúgtak, vertek: nagy perem volt az Örökkévalóval. Most láttam csak, ki volt ő, mikor nincsen, s többé a hit nem szárnyam, sem bilincsem. Búcsúztam tőle, e fantomi árnytól, megköszöntem, hogy általa nem féltem, megitatott a remény korsajából, s szépítette minden szenvedésem: sajtolt nekem a keserűből édest, sejtjeimet elbódító szent mérget. Búcsúztam tőle, mert velem Ha fájt, ő fájt, kit, hogyha Nem parancsolt ki mellém ült, ha sírtam, sírt, ha apám rámkiáltott. megosztozott a kínban, hívtam, jött, és velem játszott. sem földön, sem egekben, Ő vérezte fel lábát, ha elestem. Ott gubbasztott — tudom már — a vagonban; vizet kért ő is, mikor elepedtem, és együtt mentünk, egymásra hajoltan, a reánk törő, fojtó félelemben. A bánatom láttam felírva arcán: Nem óriás volt, sem hős, csak aggastyán . . . 23 �Megbocsájtottam néki gyengeségét . . . Nem szólt, csak nézett — elhagyom? — Elhagytam, s oly ijesztő szabadság tört rám végképp, ahogy nélküle, magamra maradtam . . . Majd felkeltem, s könnyebben mint az árnyék, elindultam, akárha légben járnék. Nem kötött már se tilalom, se törvény . . . elérkeztem a sűrű drótsövényhez, melyben halál száguldott, forgó örvény, s megálltam ott, mint aki már nem érez, nincs gyökere, nincs magja, nincs reménye. Kinyújtottam hát ujjaim feléje. Világ pattant szét, bolygók feldörögtek, egy kiálltás hasított végig rajtam, s átöleltem, mint anyámat, a földet, éjfekete csomóvá zsugorodtan, majd halkabban, mint fonnyadt levél, pernye: reám hullot az isten, tetememre. Freskóvázlatok FLAVIUS ÜZENETE AZ OSTROMLOTTAKHOZ Hírvivő, ezt mondd el majd nekik: Ha a barbár már bekerítette a várost, ha köröskörül már olthatatlan tűzben lobognak a bástyák, várfalak, ha a kard már kihullott a kézből, s nincsen többé, aki fölvegye: akkor fogódzkodjatok a Könyvtárszekrénybe, szilárdan, eltökélten, esküvéssel, mert nincs egyéb menekvés. HUANG-VEJ K IR Á LY PARANCSOLATA — Most menj és öld meg őt, élesebb fegyverrel, mint a kard! — Hol lelem azt, Király? — Ott van nyelved hegyén . . . A neve rágalom. 24 �A VÉN SZÍNBÁD BÚCSÚJA Ha valaki nem úgy tér vissza egy útról, hogy meg kell változtatnia életét, az akár el sem utazott volna. Ennyi a búcsúszavam. Most pedig, barátaim, húzzátok fel a vitorlát, s a távolodó hajó fedélzetéről mindaddig nézzetek vissza reám, mígnem összezsugorodó, megtört alakom, eggyé nem válik a Betakaró-Örök-Parttal. SZENT FERENC ÉS A BALGA VERÉB Szent Ferenc a verebecskét friss magokkal jóllakatta, majd felröppent az ebadta madárkája. S mi a hála? Egyszerre csak táplálója tonzurája közepét illette a magasságból lepottyanó híg pecsét. Ilyen égi jutalomra nincs szükségem — mond a szent — és tréfásan megfenyítvén a madárkát, tovament, az eseten mulatozván a városba ballagott, míg a mennyben e sérelmen, a pirinyó verébszennyen hahotáztak jó nagyot, a trónálló angyalok. 25 �IVÁNYI Ö D Ö N : „1944” 26 �Avar Pál ANYA A HIRDETMÉNY ELŐTT Ügy kezdtük életünket az öcsémmel, hogy édesanya világgá kergetett bennünket. Nem azért, mintha nem tudta volna, mit cselekszik. Nem. Mama teljesen tisztában volt a helyzettel. Napjában kétszer-háromszor végigböngészte a mozgó­ sítási plakátot, órák hosszat álldogált a községháza ajtajára ragasztott nagybetűs hirdetmény előtt. Bal kezével az ajkát morzsolta, jobb mutatóujja pedig a frissen nyomtatott betűk alatt botorkált és időnkint nagyokat sóhajtott. „AZO N HADKÖTELES EGYÉN, KI A JELEN PARANCCSAL SZEMBESZEGÜL, A HELYSZÍNEN FELKONCOLTATIK!” Valahányszor az utolsó mondathoz ért, egész testében megborzongott. Meleg kendőjét úgy igazgatta a vállán, mint amikor egy sebzett fekete madár emeli és csüggeszti a szárnyait: fel-le, fel-le! Időközönkint hazaszaladt. Otthon hátizsákot varrt nekünk kendervászonból, a Hangyából vásárolt méregzöld festékkel befestette, belerakta a kétváltás fehér­ neműt és az előírt öt napra szóló élelmet, aztán így szólt hozzánk szívetfagyasztó, rideg hangon: — Menjetek! És olyan hajnalban, amikor a kakas sem kukorékol, útnak indított bennünket a két óra járásra fekvő vasútállomásra, Mohospusztára. — Menjetek! — mondta mégegyszer és a küszöbről visszafordult. Nagymama, aki napok óta szótlan gyanakvással kisérte a némán végbemenő eseményeket, nem bírta tovább megállni: teljes erejéből kifakadt: — Nohát asszony! Te aztán anya vagy, mondhatom. Azelőtt is volt háború és nem vége lett? Ennek is vége lesz, tudhatod. Ennyit hallottunk ki az udvarra, ahol egy percre megálltunk, hogy utolsó pillantást vessünk a sötétben másik felükre forduló gazdasági szerszámokra, amelyek dologi ártatlanságukban nem gyaníthatták, miféle sorsot értek a tegnapi pajkos gyerekek. Ennyit hallottunk, a többit már el tudtuk képzelni: nagymama a falnak fordul és dörmögő hangján hozzáteszi: „No de én nem avatkozom a dolgodba. Azt csinálsz a kölykeiddel, amit akarsz. Utóvégre a te lelkeden szárad . . .” — Majd írunk! — kiáltotta el magát az öcsém, de a házban nem válaszolt rá senki, csak a süket csend. — Hülye! — döftem őt oldalba a könyökömmel. — Nem mondanád meg, ki hozza haza a levelünket, amikor innen ötven kilométerre a front? A rádió bemondta. — Hát csak meg akartam nyugtatni anyánkat, — felelte és a nyakát behúzta, mint aki még mindig a testvéri hátbadöntögetéstől tart. — Katonák leszünk, mit izgulsz? — vágtam oda az öcsémnek és ezzel neki­ indultunk. 27 �— És hősi halottak? — kérdezte kuncogva Jancsi, amikor már jó félórát mentünk. Addig egy szót sem szóltunk egymáshoz. — Azt már nem! — válaszoltam neki egy másik félóra múlva. — Legfeljebb hősi dögök. Esetleg! Addigra más „hadköteles egyének” is feltüntek a pirkadó hajnalban, — szintén hátizsákkal. a hátukon bandukoltak, — és nekem rögtön a plakát utolsó sorait juttatták eszembe: „felkoncoltatik” . — Ne félj, nem kerülünk rá a szoborra. — (Hősi emlékmű, a falu közepén állt.) Abban te ne reménykedj! — tettem még hozzá, hogy illúzióit végképp leromboljam öcsémnek. — Az pedig kár! — búslakodott Jancsi. — Édesanyánknak nem lesz hol elsi­ ratni minket. — Hát ez igaz! — bólintottam és megálltam. — Te! Én nem megyek. Sőt azt is bánom, hogy eddig jöttem. Meggondoltam magam. Nem érted? — kiabáltam, amikor észrevettem, hogy az öcsém nem kapcsol. Most is magam előtt látom a tizenhétéves fiú döbbent arcát és ahogy háti­ zsákja két pántját markolássza. — Nem jössz? — kérdezte, de csak a tekintetével, mert szólni nem mert. Kicsi­ korától fogva megszokta, hogy az idősebbik dönt. Én gimnáziumot végeztem, ez növelte a tekintélyemet előtte. Sokáig állt lehajtott fővel és várt. Várta, hogy szólok még valamit — az útra. Éreztem, hogy most meg kell bántanom. Ha haragszik, könnyebb szívvel válik el tőlem. — Tán nem tudod, de rám ez a hirdetmény nem vonatkozik, — kezdtem. — Diák vagyok, ősz óta egyetemre járok. Engem legfeljebb Pesten lehet bevonul­ tatni, — mondtam barátságtalan hangon. Később még barátságtalanabbul foly­ tattam: — Mama kívánja, hogy veled menjek és a katonaságnál is kézenfogva vezesselek. Tudtam, hogy az igazam csak amolyan féligazság, de annyira beleéltem magam, hogy a végén magam is elhittem. Már azt is elképzeltem, hogy mama az öcsém érdekében akar feláldozni. Azért, mert őt jobban szereti nálam. Jancsi akkor még sohasem járt a falunk határain túl. Jómagam pedig már világotjárt, tapasztalt férfiúnak számítottam mama előtt. Az ő szemében ugyan tizenhároméves koromban is az voltam. Attól a perctől kezdve, hogy édesapánk meghalt. — Ahogy gondolod. Te tudod jobban, — felelte az öcsém elszontyolodva, és búcsúzásul megölelt. — Akkor hát . . . Majd egyszer . . . találkozunk! —tette még hozzá zavartan és elindult. Láttam a menésén, hogy most esik ki az ablakon: a semmibe. De abban reménykedtem, hogy az idősebb hátizsákosok között majd akad valaki, aki párt­ fogásba veszi. Aztán vagy gyámkodik fölötte vagy úgy megrázza, hogy attól azonnal férfivá kell neki érnie. Én pedig ezekután a kertek fölött bujkálva osontam haza. Ügy döntöttem, hogy nem az erdőben, hanem az istállópadlásunkon, a takarmány között rejtőzöm el, mert ott majd a tető is nyújt némi védelmet a hideg ellen. És hogy a lóhere ne zörögjön, nagyon lassan és óvatosan fogtam hozzá rejtekhelyem elkészítéséhez. Itt fogok lakni, gondoltam, mindaddig, míg vége nem lesz a világnak, hogy azután 28 �én is vele pusztuljak. Anyámnak még látnia kell, amikor az istállónkra ráesik a bomba és mostohábbik fia porcikáit véres cafatokban freccsenti szét a levegőbe. Ugyannyira, hogy arca sem lesz felismerhető soha. S mintha kívánságom nyomban teljesülni akarna, egy csapat repülőgép zúgott el a fejem fölött. Ám ennél is jobban meglepett, amikor német szó csattant fel az utcán. Úgy hallottam, mintha a mi udvarunkon beszélgetnének a teuton ördögök, és mitagadás, kicsit elakadt a lélegzetem. No, én itt bajosan eszem meg az ötnapi élelmet, gon­ doltam, pedig még tíz napra is szépen beosztottam volna magamnak. Fülelni kezdtem. A német beszéd hamarosan elült. Valaki azonban belépett a pajtába és a létra mozgásából itélve egyenesen a padlás felé tartott. Pillanatok alatt behúzódtam a szúrós takarmány közé és lassan, egyenletesen vettem a levegőt. A szabadon hagyott résen át egyszerre csak megpillantottam anyámat. Vas­ villával a kezében közelített felém: készen arra, hogy a takarmánnyal együtt engem is villára szúrjon és ha elbír, a tőlem másfél, két méterre tátongó istálló­ lyukba repítsen. De még ennél is jobban ijesztett, amikor észrevettem, hogy mama nincs egészen magénál. Amit cselekedni óhajtott, értelmetlen művelet lett volna, mert Sári nevezetű tehenünket ugyanaznap rekvirálták el a németek és hajtatták el a had­ kötelezettség alól kiöregedett férfiakkal, amikor minket behívtak. Kíváncsi voltam rá, mikor eszmél föl mama. Vagy ettől kezdve már sohasem fogja tudni, mit csinál? Amikor láttam, hogy dobálni kezdi mellőlem a lóherét, távolabbról pedig a bükkönyt és csak hányja, hányja, mintha az összes télirevaló takarmányt meg akarná etetni nemlétező tehenünkkel, egyszerre elszorult a szívem és nem bírtam tovább nézni. Kiszóltam a kupacból: — Ne tessék megijedni, csak én vagyok! Rámnézett, aztán tovább dolgozott. Azt hitte, hogy álmodik. Sokáig hiába beszéltem hozzá, nem válaszolt. Akkor gyöngéden megfogtam a karját és a létrához vezettem. Szépen, engedelmesen ment le a padlásról. Akkor tért csak magához, amikor látta, hogy én fönt maradtam és semmilyen hajlandóságot nem mutatok arra, hogy leszálljak a magasból. — Hát te? — kérdezte elhalóan. Megvontam a vállam felelet helyett. Mama tekintete hirtelen nagyot villámlott: — Mit akarsz csinálni? — kérdezte olyan kétségbeesetten, hogy a kérdésben a parancs is benne foglaltatott. Biztosan megint a hirdetmény jutott eszébe, és lelki szemei előtt elvonult, ahogy engem, a nagyobbik fiát a rögtönzött vesztőhelyre visznek, hogy ott hatalmas bárddal a kezükben elvégezzék a koncolás műveletét rajtam a tábori csendőrök. Ettől megnyugodtam, mert éreztem, hogy édesanya engem is szeret, hiszen az öcsémet nem is emlegette. Jobbnak láttam hát az engedelmesség útjára lépni. — Én? — kérdeztem. — Ugyan mit tehetnék? Bevonulok. — mondtam a lehető legtermészetesebb hangon. — A féltizest még elérem. 29 �Egyenes szándékomat azzal akartam bizonyítani, hogy rögtön porolni kezdtem a ruhámat, hátizsákomat pedig féloldalasan a vállamra akasztottam. Anyám gyanúja korántsem oszlott el olyan könnyen. Viselkedésem mégis meg­ hatotta. — Igyál tejet előbb és egyél is valamit! — mondta és megfordult, hogy a pincébe menjen. A ház olyan üres volt, mintha az eltelt három-négy óra alatt teljesen kifosz­ tották volna. Valósággal kongott belül. Nagyanyám, szokása szerint már a sarokban gubbasztott. Ő aztán végképp nem értette, mi folyik körülötte és hogy mi történik ebben a felbolydult világban. Nyugodtan, kényelmesen ettem és sokat. Ezzel is telt az idő. Anyám ki-bejárkált: a házból az utcára, az utcáról a házba. Nagymama pedig, mivel akkor már sokat foglalkozott a túlvilággal, úgy tekintett rám, mint valami falánk kisértetre, aki a halála után is hazajár enni. Pár kilométerre tőlünk bomba robbant, repülőgépek és katonai autók motorzúgása hangzott fel. Anyám megszólalt a küszöbön: — Ne egyél annyit! Indulj! — Ezt már nem hagyom itt, — mondtam teli szájjal és a félig üres köcsögre mutattam. — Jaj! — sikoltott fel az anyám és kirohant az udvarra. — Egyél nyugodtan! — biztatott nagymama. Én ettem. Ha nem is nyugodtan, de ettem. A következő pillanatban furcsa suhogásra lettem figyelmes. Odapillantottam. Mama állt a küszöbön, méteres fűzfavesszővel a kezében és olyan vésztjóslóan nézett rám, hogy azonnyomban fölugrottam a lócáról, fölkaptam a hátizsákomat és úgy iszkoltam ki a szobából, hogy még a sapkámat is ott felejtettem az asztalon. Mi történt? — kérdeztem magamtól, amikor a friss levegőn eszemhez tértem. Anyánk soha meg nem vert. Ha apa bántott minket, ez gyakran előfordult, hát akkor addig sírt, amíg apánk a verést abba nem hagyta. Gyerünk! — gondoltam magamban. Ennek a fele se tréfa. Nagymama kiált a küszöbre és onnan átkozódott: — Te anya vagy? Te! Tudod, mi vagy te? Boszorkány, az vagy. Szégyelld magad! No nézd csak: ilyen asszonyt! . . . Tudod, mit csináltam én az apáddal? Egy nagy ládába bújtattam és a ganéj közé raktam. Te! — Gyerünk, ha menni kell — mondtam hangosan és a kiskaput kitártam. — Gyerünk! — Ez akkor volt! — feleselt vissza mama az anyjának. — De most! . . . Megbökdösik a kazlakat! . . . — kiáltotta, az utolsó szavakat sírva. Így mentünk egész az állomásig: én elől, a mama utánam. A vesszőt nem dobta el, csak az indulásnál, amikor a peronra fölléptem. —Fhü! — fújtam egy nagyot a kupéban. — Ez nehéz volt! A hátizsákot sem volt időm ledobni, úgy estem rá az ülésre. Pedig a háború csak ezután kezdődött, nekem és az öcsémnek is. 30 �András Endre versei Két óra Két órát elvettél az életemből, s te nem vagy gazdagabb, Két órával nyújtottad meg a szürke nappalt, a szürke heteket, a szürke éveket. Két órát elvettél a reményből. Két óra kiszakadt az életemből, talán szemed se rebbent. Két óra tenger-tág idő, s nem dajkálhatott meleg térdein. Tudod, két teljes óra mennyi? A bányásznak három csille szén, felmentő sereg a bekerített hadnak. Két óra a műtőasztalon, s takarodót fújhat a kaszás. Két óra a jószagú pékségben, s kocsiderék kenyér a polcokon. Két óra a hánykódó hajósnak, hogy bárkája a kikötőbe érjen. Két óra a dermedt siralomházban, két boldog óra a nászágyban. Két óra elég volt a marathoni hősnek, hogy jó hírrel térhessen meg Athénbe. Két óra s földet ért az első űrhajós. Két óra tenger-tág idő — immár pótolhatatlan. Két órát elvettél az életemből, és van, aki csak két óráig élt. 31 �GYŐZELEM Mély és álmatlan éjszakám volt. Reggel soká feküdtem, ébren szótlanul s rád gondoltam mentő igyekezettel, mint aki fél, mert tudja, hogy a múlt gyönge gyökérnek: nem bír a szelekkel birokra kelni, elsodorják szép szerelmünket. Mondd, mért nem emeled fel szívedet kérőn: óvja meg az ég. De beláttam, hogy babonás badarság az égre bízni sorsod, sorsomat. Az erősek, lám üstökön ragadják, harcra növelnek öklöt és fogat. Törvény e példa: a célt nézd s akard hát, a sóvárgóknak nem jut győzelem. Hozzád az méltó, ki megvívja harcát . . . Igy okosodtam s behúnytam szemem, hogy teljességgel s csalhatatlan lássam, amit megfogni szemmel nem lehet, hogy sejtjeimben megszabott világ van, de olyan, amit felépíthetek! Igy okosodtam s nagy bizakodásban tágult a kör s a kusza vonalak feléd futottak s az izzó sugárban fénnyé málottak széjjel a falak. S elértem hozzá megújult hitemmel: erős szárnyra vett a jó remény, Igy lettem újra magam előtt e m b e r , ki bátran fordít sorsa kerekén, ki küzdelemben hegyeket emel fel, kiben új lángra gyúlt az öntudat, ki szembeszáll poklokkal és egekkel, mert ismeri a célt és az utat. Okulj e példán s vegyed biztatónak (ez magamnak is így leszen szabály). Mint áramnak anyagban — az a szónak rendeltetése, ha valóra vál. Mint áramnak anyagban — az a szónak ereje is, ha terv fűti belül: magasra tart és küzdeni erőt ad, ha hiszel benne rendületlenül. 32 �É n tudom Tű fokán hűs vizet én tudom, én tudom, teve nem ju t át, nem fakaszt a Nap, mi a szomjúság, mi a sivatag. Én tudom, m i a döbbenet, én tudom, mi a rettegés, a sóvár képzelet kevés birtokba venni az eget. Én tudom, hogy a szív kihűl, én tudom, a szín megfakul. Nincs semmim se rajtad kívül, szeretlek mondhatalanul. A z ostoros vih ar szele m ár hangolja az orgonát. A szóló felsír: nincs tovább! A kórus rádörg: halj bele! Én tudom, szökni nem lehet, és tudom, bújni sem szabad. Csontig kötelek tartanak: takard el irgalm as szemed! Z S IG N Á R IS T V Á N : U d v a r 33 �GARA JÁNOS: A FEHÉR LÓ A menekülők áradatába ékelődve, a visszavonulás kiszámíthatatlan, kanyargó útvonalát követve, a kis cirkusz apránként elhagyta majd minden felszerelését. Er­ délyből sodródtak az országon át észak felé, míg az utolsó vagont is kihúzták alóluk. Kellett a hadseregnek. A rozzant lakókocsi, kötelek, ponyvák, emelvények, csőszerkezetek, s a tarka bohócruhák napokon keresztül ott hevertek a bányaváros keskeny rampáján. Miss Brown őrködött e vásári zűrzavar felett. Ő vigyázott Babára, a négyéves fehér kancára is. Miss Brown százhárom éves volt, s még az első világháború idején teljesen megsiketült, és abban a szerencsében részesült, hogy a második világháborút világtalanul köszönthette. Szemét vastag szürkehályog borította. Miss Brownt úgy cipelte magával a társulat, mint a hajdani dicsőség megkopott fotográfiáit, amely hűségesen borította az utolsónak megmaradt lakókocsi deszka falait. Élő bizonyí­ téka volt a múltnak, a Barna-féle társulat megalapítója, a két Barna ómamája. Miss Brown naphosszat magatehetetlenül üldögélt színes kendővel beborítva egy borbélyszékben, amely ki tudja honnan került a társulat birtokába. A két Barna reggelenként a csuklójára kötötte a ló kötőfékét, s míg ők a városban lebzseltek, Miss Brown csak ült az esőben, mozdulatlanul, elnehezült testtel és egyáltalán nem értett abból semmit, ami körülötte történik! Ha durva zaj támadt a közelében hallucinálni kezdett, a hajdan híres műlovarnő manézsba képzelte magát, s artikukulátlan hangon rikácsolt: — Több fényt! Több fényt! . . . Nem látszik a produkció! Ilyenkor izgatott fészkelődésére Baba a négyéves fehér kanca hegyezni kezdte a fülét, ibolyaszín szemével az öregasszonyra meredt, majd unottan visszadugta fe­ jét a megkezdett csíkos matracba. Kitartó munkával fogyasztotta a porrá törődött tölteléket A megfogyatkozott társulatnak Baba volt az egyetlen igazi értéke! Pontosabban: ez a ló volt a jövő, eszköz, amellyel egyszer, ha véget ér a zűrzavar, ismét el lehet kezdeni a felemelkedést! A két Barna ennek megfelelő gonddal ápolta. Babáról, még ilyen leromlott állapotban is meg lehetett állapítani, hogy semmire sem alkalmas annyira, mint cirkuszi műlovaglásra: hosszúra nőtt selymes fehér szőre rózsaszín árnyalatokkal csillogott, kurta erős nyakáról vastagszálú sörény hullott alá, dús sörény fedte az erős mellső lábakat is, széles háta, tompora volt, csak a viszonylag vékony hátsó lábakat látva vált nyilvánvalóvá, hogy alkalmatlan kocsihúzásra. Ide­ genek szemében idomtalan fehér gebének tűnhetett, de a két Barna tisztában volt azzal, hogy ez csak látszat! Eduárd, a fiatalabb Barna, — aki bolgár lovaskapitány apja tiszteletére kapta e nevet — az élelmiszer beszerzésével foglalkozott. Szalmát kunyerált a városszéli 34 �bányaistállók környékén, zab hiányában borsóliszttel dúsította a sovány eledelt. Jellegzetesen kacsázó járásával — pár évvel a háború előtt lezuhant a trapézról és a csípője rosszul forrt össze — mindenütt feltűnt, ahol ló számára hasznosítható élelmiszer lehetett. Eközben az ötvenen felüli idősebb testvér, István, a „Stefan és a tizenkét paripa’’ hajdani karmestere a város katonai hatóságait járta. Még a háború kezdetén haza­ fias lelkesedésből felléptek sebesült katonák előtt, s érdemeikre való hivatkozással akart vagont kicsikarni, ami tovább vitte volna őket értelmetlen menekülésük útjain. Több napja reményvesztetten táboroztak a vasúti rampán, kezdtek otthonosan berendezkedni, amikor egy reggel terepszínű mercedes érkezett az állomás elé. A kocsiból kilépő fiatal német őrnagy átvizsgálta a pályaudvar környékét. Magas­ rangú német katona érkezését várták. E vásári jelenet láttán a sárga földig lehordta az állomáson szolgálatot teljesítő sebesült tüzérhadnagyot! Az eset Liptai polgármester fülébe is eljutott, mivel a front alig száz kilométerrel északkeletre húzódott mindenképpen hangsúlyozni kívánta mennyire szívén viseli a városban állomásozó német csapatok kívánságát — és azonnal intézkedett! Katonákkal berakatta a ram­ pán heverő holmikat a lakókocsiba, a kocsit elhúzták egy távoli raktár mögé, a legszükségesebbeket és Miss Brownt székestől felpakolták egy kiskocsira, s a futva érkező két Barnának már tiltakozni sem volt ideje: két géppisztolyos tábori csendőr ácsorgott az útrakész kocsi mellett. István húzta a kocsit, a batyuk között Miss Brown rikoltozott, hátul a megkötött Baba mellett Eduárd erőlködött. Mögöttük lépkedett a két tábori csendőr. A házban, amelyben számukra szükséglakást utaltak ki, egy deportált kommu­ nista családja lakott. A szűk völgyben futó utcának majdnem a végén állt ez a kis ház, sem mérete­ iben, sem külsejében nem különbözött a többitől: két ablakszemével nézett az ut­ cára, oldalt boltozatos kapualj vezetett az udvarra. Itt egyik oldalon ólak, a mási­ kon nyárikonyha zárta el a kilátást, hátul betonlépcső futott fel a meredek hegy­ oldalra, mellette pinceajtó nyílt a lemetszett hegy alá. Az udvar közepén oszlophoz erősített vízcsap kampója állt ki a földből. A nyárikonyhát akkorra kiürítették. A háziak tudtak a „cirkuszosok” érkezé­ séről ,de a kölcsönös gyanakvás légkörében visszahúzódtak zárt ajtók mögé. Nagy­ ritkán meglebbent a konyhaablak függönye, a két Barna tudta, hogy egyetlen moz­ dulat sem kerüli el a háziak figyelmét. „Egy artista ne keveredjen össze politikaik­ kal, mert abból semmi jó nem jöhet ki” — szögezte le István, így ők sem keresték a kapcsolatot. Estére úgy-ahogy berendezkedtek. Mindennek persze nem jutott hely, a nyári­ konyha szűk volt és sötét, a keskeny ablakon alig hatolt világosság a nedves falak közé, s berendezése is mindössze egy ócska faágyból, sarokba támaszkodó egyajtós szekrényből és rozsdás csikótűzhelyből állt. Miss Brown székestől kint maradt az eresz alatt, s úgyszintén Baba, a négyéves fehér kanca is. Eduárd hosszú tűnődés után a kötőfék szárát a vízcsap oszlopára hurkolta, majd borsóliszttel behintett szalmát tett Baba elé. Baba unottan nézett körül a szűk udvaron és döngve válto­ gatta lábait. Ekkor Eduárd járatni kezdte a csap körül, azt gondolta tétlenség miatt étvágytalan. István a küszöbön figyelt. Baba mozgását látva a jövőt illetően a biz­ tonság érzete töltötte el! 35 �Később hallgatásba burkolózott az elsötétített város, azonban valamiféle vára­ kozás feszült ebben a csendben, nem sokkal utóbb beteljesedésként vijjogtak fel a szirénák. Mozgolódás támadt égen és földön, ajtók csapódtak, elharapott, izgatott szavak keringtek, itt-ott sürgető kiáltás csattant az éjszakában. Botorkáló léptekkel emberi árnyak jelentek meg az udvaron, kosarakkal és bőröndökkel felszerelve el­ tüntek a pinceajtó mögött. A környékbeli házakból jöttek. A két Barna még min­ dig a küszöbön ült, tenyerébe bujtatott cigarettával, hallgatagon figyelték e láto­ mást. Autó robogott végig az utcán, bugása sokáig a levegőben rezgett, nem is szűnt meg, egybe olvadt a közelgő repülőgépek brummogásával. Ekkor megnyílt a ház ajtaja is. Egy asszony lépett ki az udvarra, nyomában öt gyerek — mint az orgonasípok. Pokrócba és kabátokba burkolva. Beterelte őket a pincébe, majd kisvártatva visszajött. A légnyomástól féltve megnyitotta a ház ablakait, azután odaállt Barnáék elé. — Jöjjenek a pincébe, van ott elég hely . . . — mondta színtelen hangon s hozzá tette még — nagyon bombázzák ezt a várost a gyárak miatt! A két Barnának nem akaródzott pincébe menni. Menekülésük hosszú útján nem egy légitámadást éltek át, s összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között is mindig a szabadban maradtak. A könnyű tetőt szerették tudni maguk felett, természetükből adódott és a szokásból, s a sok rom alatt elpusztult ember csak erősítette a tapasztalatot. A távolban lustán felugatott valami nagy ágyú, mint a kutya, amely rossz szándékú idegent sejt közeledni a ház felé. — Kérem jöjjenek — ismételte az asszony — Idekint veszélyesen potyog a repesz . . . Ez nagyon biztos pince, a tulsó oldalról is mind idejárnak! A két Barna meggyőződése ellenére követte az asszonyt. Annyira aggódónak tűnt a hangja. Miért kellene kezdetben elrontani a viszonyt? Miss Brow csendesen szúnyókált székében, őt nem vitték. Székestől be se fért volna! Eduárd tétován lassított Baba mellett, bátyja határozott arcára nézett, aztán beérte azzal, hogy bátorítóan végig paskolta az állat tomporát. Néhány lépcső vezetett a szoba nagyságú előtérbe, tovább keskeny folyosó nyílt, amely széles vágatba torkollt. A használaton kívüli szállító vágat, vagy ahogy a környékbeliek hívták „dunel” párhuzamosan futott az utcával, az udvarokról csat­ lakozó folyosót vágtak felé és óvópincének használták. Petróleum lámpák pislogtak hosszú sorban, a ládákkal, pricsekkel teli alagútban. A háború zivatarából semmi se jutott ide, álmos zsongás hullámzott fel s alá. A gyerekek a széles ácsolt priccsen folytatták az alvást. Az asszony a bejárat közelében egy ládára kuporgott. Intett a két Barnának, hogy foglaljanak helyet a lócán. Mindketten az asszonyt figyelték Most látták először. Fiatal volt, a petró­ leum lámpa fényében fehéren világított a bőre, de a homlokán és a szeme sarkában már igen sok ránc megtelepedett. Az asszony kerülte a férfiak tekintetét. Mint aki fél, hogy kérdezni találják. Időnként nyugtalanul tekintett szét a folyosón. A nyugtalanság és félelem bizonyos korban a létezés természetes velejárója, s nincs tiszta biztonságérzet, akár a felhők felett a nap, a félelem mindig jelen van, aztán egyszer csak előbújik. Így váratlanul nyugtalanság lett úrrá a két Barnán, szinte egyszerre mozdultak az udvarra vezető folyosó felé. 36 �— Most nem szabad kimenni! — mondta az asszony parancsolóan és elébük állt. — Megnéznénk mi a helyzet . . . — mondta István bátortalanul. — A lovat az udvar közepén hagytuk! — Később! — mondta az asszony. — Nem szokott sokáig tartani. Nagyon határozottan elállta a kijáratot. István kapott előbb erőre. Intett az öccsének, hogy üljön vissza, aztán szelíden félretolta az asszonyt az útból. — Kérem, . . . Nagyon kérem, maradjon itt! . . . . Az udvaron Istvánt majdnem nappali világosság fogadta. A város tulsó végén, a gyárak felett világítógyertya függött, ugattak a légelhárító gyorstüzelők, motorok bőgtek, sikoltoztak a bombák, hatalmas detonációk reszkettették meg a levegőt. Baba a négyéves fehér kanca félelemtől reszketve táncolt az udvar közepén. Ágaskodásában minduntalan megakadályozta a rövidre fogott kötőfék, ilyenkor hát. só felével ügyetlenül földre huppant s rövid nyerítésekkel adott kifejezést kétség­ beejtő félelmének. István egyetlen ugrással a ló mellett termett, eloldozta a kötelet és húzni kezd­ te a pince felé. Baba a sötét pincétől jobban félt mint a hatalmas detonációktól, a lába alatt hullámzó talajtól, István hiába húzta teljes erőből a kötelet, képtelen volt rákény­ szeríteni az állatot a lefelé vezető két lépcső megtételére! Ekkor a ló hasa alatt kibujt az udvarra, próbálta betolni az ajtón, de keze lecsúszott a verejtékben fürdő állat hátuljáról. Kétségbeesésében leszakított egy lécet az ól oldaláról, mikor egy hang megállította a lecsapni készülő kezet. — Úgyse megy az a pincébe . . . kár erőlködni! Magas szikár ember állt a házba vezető nyitott ajtóban és egy aluminium lábasból evett. Fején gyűrött micisapka, vállán mikádó. — Hozza ide az eresz alá — nézett fel ismét az ember. Közben a ló kihátrált a pincéből, megrázta magát s hosszan nyerített. István elkapta az előrelendülő állat kötőfékét és az eresz alá vezette. Akkorra a magas ember a küszöbön ült, kenyeret tartó kezével megérintette a micisapka szélét. — Hornyák — mondta. — Azt mondták magát elvitték — mondta István csodálkozva. — Deportálni! — Elvittek — bólintott Hornyák. — Elvittek engem máskor is . . . Nemsokára vége lesz! — Felnézett az égre. A világító gyertya régen kihúnyt, a sötét éjszaka tele volt megkönnyebbült gépek brummogásával. A légelhárítók még dolgoztak. Nem túl messze szabályos időközökben nagyokat böfögött egy ágyú. — Önző disznók! Disznók! . . . — rikácsolta Miss Brown — Edus! Stef . . . Amikor ti dolgoztok van fény Disznók! Halljátok?! Egy utolsó r obbanás elhallgattatta. Figyelőn forgatta fejét, világtalan tekintete tompán csillogott. — Nem hall semmit — magyarázta István. — Nyíregyházán a szomszédos vágányon szétlőttek egy benzines vagont . . . Égett! Azt hitte nyár van . . . István bement a nyárikonyhába s kis utazótáskával tért vissza. Puha ronggyal dörzsölni kezdte Baba verejtékező testét, majd féllepedőnyi szövettel betakarta, aztán púderozó kesztyűt húzott, s bepúderozta az állat szőrtelen testrészeit. A ló barátságosan röhögött. — Érzékeny egy állat — mondta Hornyák. 37 �Amikor lefújták a riadót Hornyák igazított egyet a kabáton, három ujját a sapka széléhez érintette és elindult a kis lépcsőn a bozótos hegyoldal felé. — Nem várja meg őket? — kérdezte István. Hornyák visszanézett a lépcsőről. — Nem. Nem várom meg őket . . . Jobb ha maga se tud rólam. Magának is, meg nekem is! Nem babra megy a játék! Na minden jót. Zörrent a bokor, meg a száraz avar, azután csend lett. István tűnődve ült vissza a lépcsőre A maga sorsát némiképp szerencsésebbnek érezte, bár a közel­ múlt s a jelen nem sok örömre adott okot. De Hornyákhoz képest mégis . . . Lám ez az ember szökik, bujkál, minden meggondolatlan pillanat az életére törhet, lopva jár haza a családjához! . . . És miért?! Egyesek miért ragaszkodnak ennyire egy eszméhez?! Mi értelme van ennek?! Cserében éppen arról mondanak le, amit épen hagyott a háború! . . . Egy eszme! Ha valami kézzel fogható dolog lenne! A családjától akarnák megfosztani, a házától, javaitól . . . István észre sem vette milyen ingoványos talajra csúsztatta a töprengés! Később elvonult előtte a pincéből jövők álmos menete. A pokrócba burkolt gyerekek lépte az álom határán túl botladozva koppant a téglajárdán, hallotta az asszony fáradt lihegését, amint a táska roppant súlya alatt roskadozva megáll felette, s a csendes „jóéjszakát”-ot, amivel belépett az ajtón. Mindent értett, nem nézett oda. A homályból előbukkant Eduárd is, barátságos morgások kiséretében paskolta a lovat. Ettől kezdve gyakran találkozott Hornyákkal. Hűvös éjszakákon ült a nyári­ konyha küszöbén, az ajtó mögül kihallatszott Eduárd fáradt horkolása, az eresz alatti borbélyszékben Miss Brown is aludt, süket és vak létének mély vermébe hullva talán a fiatalságát álmodta vissza, amikor fényes szőrű lovak hátán tüzes karikákon ugratott át . . . Az asszony is kitárta az ajtót, mintegy jelet hagyva maga után, s míg ő az utcai ablaknál leskelődött, hogy időben észrevegye a hivatlan látogatót, odafent megzörrent a bokor, egy árny elvált a távolba vesző fák és bok­ rok határozatlan körvonalától, csak úgy mint az első alkalommal, három ujját a sapka széléhez érintve megjelent Hornyák. A küszöbre telepedve enni kezdett. Később egy cigaretta ideig beszélgettek. István várta ezeket a beszélgetéseket. Kezdetben pusztán a kíváncsiság tartotta ébren, de ahogy oldódott közöttük a bizalmatlanság, úgy változtatták meg a dolgok színeiket, mélyült el a barátság. István számára egy sor dolog, amit addig fontosnak hitt, elvesztette jelentőségét. Látszólag nagyon hétköznapi ügyek kerültek szóba. Napközben persze ment minden a maga útján. Az utcában hamar megszokták a „cirkuszosokat”. A gyerekek seregestől jártak csudájára a „házban lakó ló”-nak, meg Miss Brownnak, akinek mindenfélét lehetett mondani, hiszen „süket és nem lát!” Ahogy közeledett a front, úgy lett nehezebb az élet, a hatóság alig-alig törő­ dött a civil lakosság ellátásával, a hivatalokban idegesen csomagoltak, a gyárakból leponyvázott teherautók gördültek nyugat felé, a táj felett idegen repülőgépek keringtek, de ez már nem okozott riadalmat, a várost körülvevő hegyekből gya­ korta hallatszott lövöldözés, mindenféle tiltó rendelkezés lépett életbe, a sebtében kiragasztott plakátokon hemzsegtek az efféle kifejezések: „kötelező”, „Tilos!”, „negyvennyolc órán belül”, „tizenöt és ötvenöt év között”, „hadbíróság” — s a városból eltüntek a férfiak! 38 �A Barna-féle társulat lemondott már a tovább utazásról. István egyáltalán nem járt el hazulról, naphosszat ült a küszöbön és töprengve nézte Babát, a negy­ venéves fehér kancát, amely a hideg idő beálltával hosszú szőrt növesztett, s így megfogyatkozva egyáltalán nem nyújtott semmiféle reményt. Csak Eduárd járta rendületlenül beszerző útjait. Nyomoréksága megóvta attól a vádtól, hogy nem tesz eleget a „nemzetmentő” felhívásoknak. Beszerző listáján változatlanul Baba állt az első helyen, egyízben fél zsák „Planta” teát lopott a vasútállomáson, de a ló bele se szagolt, mozdulatlan bölcs pofával állt felette. Ekkor Eduárd szétosztotta a csemegét. Hornyák ritkábban járt haza. Rendszertelenül. Arcáról eltűnt a kiszolgálta­ tottság szomorú bélyege, de lehet, hogy ez csak az időjárás következménye volt, mert a szabadban tartózkodástól cserzett lett a bőre. Ámbár akkor már fegyvert hordott. Egy éjszaka István azt kérdezte Hornyáktól, amikor már tudott mindent, az évtizedes zaklatást, börtönt, munkaszolgálatot, koncentrációs tábort, s a kétségbe­ ejtő szökést a biztos halálból, azt kérdezte tőle: — Mondja, van annak valami értelme amit maga csinál?! Hornyák túl volt a vacsorán, egy utolsót szívott cigarettájából s hosszan hall­ gatott. Azután ezt mondta: — Az életünkre törnek! . . . Mi mindnyájan többet akarunk megmenteni mint a puszta létünket. Maga például ezt a lovat. Gazdagabbnak hiszi magát ha sike­ rül! . . . Én azonban tudom, hogy a maga reményeit egy kiadós száj és körömfájás elsöpörheti! Ne áltassa magát ezzel a lóval! . . . Olyan világot élünk, amikor minden elpusztulhat, csak ez nem, ami itt van a koponyánkon belül . . . Na viszlát! Ujját a sapkához érintve elment. Utóbb, pár hét múlva, mikor beszorultak a pincébe és a front napokig a fejük felett hullámzott, Baba a négyéves fehér kanca a szükséglet áldozatává lett. Hornyák tizenhét revolvergolyót eresztett az állat fejébe. Nem vérzett, állt szét­ terpesztett lábain. És pislogott. Minden lövésre. Később jöttek rá, hogy nem tud összeesni! Húsát szétosztották a környék lakói között. Egyedül Eduárd volt vigasz­ talhatatlan és a gyerekek. B O Z S IK IS T V Á N : H á za k 39 �Polgár István versei: Vonatok — Majd a fiad. — No, igen. Majd a fiam. És persze repülőn. — Repülőn? Űrhajón! — Te barom! Én az emberiséget pullmankocsikba ültetni m o s t akarom (Egy beszélgetésből) 1 Mennek szédülten, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, előrelendült karok, gyors ökölcsapással bezúzzák Róma kapuját, Párizs mellkasát, elégedettek és dübörgőek, metsző ezüstcsík egybemosódó ablaksoruk. Mennek merészen, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, süvítenek, mint a nyilak, nyilak Moszkvától Leningrádig, végigkarcolják az éjszakát, belefúródnak a céltáblába, állnak a pályaudvaron rezzenéstelen. Mennek csillanón, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, a magasból a mélybe le se néznek, csattogásuk a szívre ráfonódik, árnyékukat a traverzek nyársra húzzák, himbálózó hajókba ömlenek. Vonatok, csillanó, merész, szédült vonatok, mennek és mennek, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, köztem és Firenze között, köztem és Helsinki között, köztem és Tokió között, eszeveszett, gyönyörű vonatok. Elétek állok, élő szemafor, ne gázoljatok el, ne roncsoljátok össze létem burkát — nem meghalni, élni akarok: vegyetek fel, vigyetek magatokkal, vigyetek magatokkal, vonatok! 40 �2 Mennek feketén, kifeszítve testüket köztem s a szemhatár között, vánszorognak, félig agyonvert kígyók, kígyók — Pesttől Balassagyarmatig, araszolva a délelőtt mezőin, száz kilométert öt óra alatt, a randevúról elkésnek köhögve, csak füttyel jelzik, ott lesznek ma még. Vonatok, kormosak, behorpadt homlokúak, mennek feketén, kifeszítve testüket köztem s a szemhatár között, köztem és Balassagyarmat között, köztem és Balassagyarmat között. Megállnak, lenyúlnak értem, visznek, terhes, anyák, visznek nehézkesen, és füsttel jelzik, hogy majd odaérünk, ha délre nem, hát estére biztosan. Gr ot es z k i di l l ELSŐ FEJEZET A patikus Tekintete apatikus, áll magában a gyógyszertár ajtajában. Mögötte a halál, a méreg, mely mégis élet, ha jól adagolja, keveri. Jön a téeszből a Teri. — Patikus úr, ez a kisujj a duplája már! . . . A patikus ugrik, sárga kenőcs nála, a kisujjból babát csinál. MÁSODIK FEJEZET A patikus, mint a hiúz, nézi, hogy siet a Teri, a házsor elnyeli. 41 �Á ll magában a gyógyszertár ajtajában, mögötte a halál, a méreg, mely mégis élet. Sóhajt nagyot: — Egyedül vagyok . . . Lehúnyt szeme mögött a város. Egy teherkocsi lefröcsköli. Sáros. HARMADIK FEJEZET A patikus — hű, de gyanús! — port kever, lenyeli. A házak közt rég eltűnt Teri De ő még látja — Együtt mennek az Operába, hazahozta őket a taxi, vetkőztetni kezdi. Előbb a feszes mellet érzi az ajka mellett, aztán a feszes combot. Egy legény lép be, büszke kún, bikarbónát kér savanyún — lagzit csapott, a boldog! NEGYEDIK FEJEZET A patikus Emeli bús fejét a papír fölibe, valakitől azt kérdi, jön-e? A kérdezett elolvassa a levelet, s válasza kemény: — Nem én! Csoszog vele a postás, a pultra teszi, nincs más, köszön. Belép Teri. A patikus kezeli. Ujjáról leválik a köröm. 42 �ÖTÖDIK FEJEZET A patikus Apatikus tekintete sehol. Mikor jön Teri, mikor? Teri jön, kisujján kinőtt a köröm, semmi baja, volt-nincs a fásli-baba. A patikus — hű, de gyanús! — becsukja a gyógyszertár ajtaját. Kiséri Terit. S a falu rá se hederít. Micsoda világ! TÓ TH I M R E : Fekvő fiú 43 �BOKOR ISTVÁN A Z A R C H E L Y E MÉG ÜRES Egymás mellett hevertünk a homokban. A fehér-piros csíkos vászonernyő jól­ eső árnyékot borított ránk. Ray bal kezével a homokba markolt és apró gúlákba csorgatta tenyeréből. Időnként elsímította a kupacokat, azután újakat készített. Csak akkor nézett rám, ha nem értett valamit, vagy érdekesnek találta, amit mondtam. Ilyenkor összevonta szemöldökét. Előttünk az aranyos napsugárban fürdő tenger szikrázó hullámcsipkéi táncoltak, A rómaiak Liburniának nevezték ezt a barátságos földsávot, mely Dalmáciát Itália provinciától elválasztotta. A könyvkereskedésben ismerkedtünk meg, ahol egy művészettörténeti kiadványványban lapoztam.A lányt ugyanaz a munka érdekelte, s én, mivel a boltban csak egy példány volt, lovagiasan átengedtem neki a művet. Könnyen tehettem, mert pénzemhez mérten magas volt az ára. Most is elhozta a könyvet, egy ideig gyönyörködtünk a képekben, aztán másra terelődött a szó. Mindketten idegenek voltunk, más országból, más társadalmi rend­ szerből érkeztünk az Adria partjára. Ami egyelőre összehozott, a könyv volt és a római-kori emlékek. De még nem találtuk elég erősnek találkozásunk hídját, pedig ugyancsak építettük. Ray elmondta, hogy történelemtanárnak készül. Ez már megszilárdította beszél­ getésünk eddigi óvatoskodó hangnemét. Szaktárgyak, egyetem, pedagógia, generációk, fiatalok. Helyben voltunk. S feltettük egymásnak a kérdést. Boldogságot, élvezetet, vagy csak szórakozást keres a mai fiatalság? Ray valami tréfás megjegyzést tett arra, hogy semmibe veszem — nyilván arra gondolt, egykori római területen vagyunk — a lex Julia de maritandis ordinibus és a lex Papia-Poppaeiát, melyeket Augusztus császár hozatott, hogy a férfiakat nősülésre kényszerítse. A tréfa kedvéért megjegyzendő, hogy Marcus Papius Mutilus és Quintus Pappaeus Sabinus consulok, akikről ezt a törvényt római szokás szerint elnevezték — agglegények voltak. Vitatkoztunk, mert nem álltunk egyszerű kérdés előtt és mégis hétköznapi téma volt. Nem is a családalapítás képezte vitánk magját, hanem az ifjúkor örök játéka, a szerelem, a pár keresése, vagy — a partner keresése. Ray most egyetlen halmocskává csorgatta a tenyerében tartott homokot. — Nálatok is van ilyen vita? — kérdezte hirtelen. — Azt hittem nálatok minden más. Újabb homokot vett s tovább építette a homokgúlákat. — Ez a kérdés az egész világon ugyanaz, Ray. A szív törvénye örök, a fiatalok nálunk is fiatalok. És mi is megkérdezzük, hogy boldogságot, élvezetet, vagy szó­ rakozást keresnek-e? 44 �A lány elsimította kezével a homokgúlákat. — Teddy azt állítja, haszontalanok vagyunk. Mikor fiatal volt, rendesebbek voltak a fiúk és lányok. De én nem hiszem. Kicsit zavarban voltam. Azt hittem mérgesen mondta mindezt, de arcán a gödröcskék kedves mosolyról tanúskodtak. Karcsú hosszú lábszárú lányok mentek el mellettünk. Valamin hangosan nevettek. — Divatosak. Most a fiús alakot szeretik — jegyezte meg Ray. Irígység mor­ zsáját éreztem a hangjában. — A nagy mesterek nem szerették a túl karcsú nőket. Akár Rubenset nézzük, a „Baltimorei Párizs története” mesterének modelljét, a lányt az egyszarvúval, talán még Raffaello Fornarinája sem volt nagyon fiús alak — mondtam, hogy vigasztaljam. — A lány elővette a könyvet s meggyőződhetett állításom valóságáról. Miután újra visszacsúsztatta táskájába a kötetet, megjegyezte: — Örökké élni fognak. — Látod Ray, ezért viszonylagos a divat, a viták pedig gyakran ál-problémák körül lángolnak. — Nem veszed komolyan a fiatalság létkérdéseit - mondta. Szemem sarkából láttam, hogy elégedetlen. — Komolyabban veszem, mint gondolnád, mert a létkérdésnek nevezett ügy következményeit, terheit a fiatalság sokszor az idősebb generációra hárítja. Ray festetlen ajkát kedvetlenül lebiggyesztette. — Most úgy beszélsz, mint Teddy. — Apád már megszerezte az élettapasztalatot. — De mi fiatalok élni akarunk! — pattant a hangja. — Senki sem tiltja, vagy ellenzi Ray, de ne végletek és mértéktelenség jelentsék a fiatalságnak az élnivágyást. Egyszer karcsú, egyszer teltkarcsú, egyszer meg — mit tudom én. Az élet nem divat Ray, még a fiatalság sem, mert gyorsan tovaszáll. — Azok a nők a képeken fiatalok maradtak. — Építs újra homokgúlákat — szakítottam meg a beszélgetést. Ray előbb ko­ molyan rámnézett, aztán megjelentek arcán a bájos gödröcskék, elmosolyodott. Ke­ zét a homokba merítette, apró kupacokba csorgatta tenyeréből a sárga, finom port. Egészen elmerült ebben a lényegében semmittevésben. De nem hallgatott sokáig. — Mondd, nem tartanak minket a fiúk modellnek? — kérdezte kissé bizony­ talanul. — Ideálja mindenkinek van, Ray. Talán olyan, mint a megfestett freskó, melyen az arc helye üres, míg az igazit meg nem találjuk. — Óh, hány kedves lány arcot tüntet akkor el a meszelő felelőtlenül azzal, hogy nem az igazi — mondta elgondolkozva. Este egy pohár vörösbor mellett ültünk. A ciprusok sötétebbek voltak az esti ég fekete bársonyánál, a tenger apró hullámai ezüst szálként csillantak, ha fény­ sugár esett rájuk. Mögöttük szürkeségbe fakult a római amfiteátrum romja. A délelőtti beszélgetést folytattuk, híres festők, híres képeiről. Ray váratlanul nekem szegezte a kérdést: — Mit gondolsz, a híres női arcképek modelljei mit kaptak a festőktől? Sejtettem hová akar kilyukadni. 45 �— Kérdés, hogy mit adtak a mestereknek a nők, hogy olyan művet alkothattak? — válaszoltam. A lány felemelte poharát, de nem ivott. A perem felett nézett rám. Szeme, mint az ametiszt kékje a rubin mellett. — Miért nem válaszolsz? — faggatott szinte. —Válaszolok, persze, hogy válaszolok — nyugtattam meg mosolyogva. — Tréfálsz — duzzogott. — A szemed színéről jutott eszembe, kedves Ray . . . Hogy nevess? Dehogy. A régi görögök azt tartották, hogy az ametiszt véd a részegség ellen. Mikor fel­ emelted a poharat, a bor színe mellett ametiszt kéknek láttam a szemed. És ezt a hagyományt egy leendő történelemtanárnak igazán illene tudnia. Ray egyetlen kortyintással lenyelte a bort. A pillantásától nekem lett melegem. — Tölts — tartotta elém a finomművű talpas kelyhet. — Raffaello Fornarinája, vagy Leonardo Mona Lisája nézhetett így a festőre, ha vele volt — mondtam. — Milyen jó lenne az örök fiatalság — szólt mosolyogva. — Most válaszolok a kérdésedre, Ray. Kicsit irónikusan megkérdeztél, mit adtak azok a férfiak a modelljeiknek. Azt, amit most kívántál, halhatatlanságot, örök fiatalságot. — S mit adnak nekünk a fiúk? Mosolyognom kellett Ray logikáján. Vajon hány fiatalember szeretné halha­ tatlannak látni az életében előfordult nőket? Válasz helyett poharamhoz érintette a magáét. Ittunk egy kortyot. T ünődve szóltam. — Mégis vannak férfiak, akiknek az emlékezetében halhatatlanok maradnak a lányok, és sokat adnának érte, ha mindig láthatnánk őket. De ezeknek tiszta a lelki­ ismeretük, s attól tartok, a számuk nem túl nagy. Ray közelhajolt hozzám. Meleg ujjainak símogatását éreztem csuklómon. — Akkor nem szégyen gondolatainkat s érzéseinket meztelenül férfinak mutatni, mint egy modell, hiszen van, aki örökké így őriz meg bennünket. Szépnek fiatalnak, Ray. Boldogságot, élvezetet, vagy csak szórakozást keresnek a fiatalok? A kérdés nem hagyott-e nyugodni, vagy a modellek? A freskó, mely a nagy Ő-t ábrázolja. Csak az arca helye üres? Aztán változnak az arcvonások, s a meszelő kegyetlenül freccsent végig az előbbin. Jó vastag réteget rak rá, hogy teljesen eltüntesse. S jönnek új és újabb arcok, keményen sercen, lucskol a meszelő és — egyáltalán marad arc? Hiszen mind modellt állt addig, míg arcát a másik szivébe festette, levetkőzött, ki gyorsabban, ki lassabban. Meztelen volt a gondolat, az érzelem, a kívánás, a test. De jött a meszelő és vége. Így van ez az életben is. A főnök, a személyzetis, a tanár, orvos, hitelező, vámőr, jóakaró, a barát, a bosszúthozó, pillanatnyi szövetséges, újságíró, hivatalnok, a pult alól hiánycikket adogató kereskedő, beosztott, takarítónő, s még ki tudná felsorolni kik előtt vetkőzik a gondolat, szándék, érzelem, szív. És hol a normális határ a vetkőzőnél és a vetkőztetőnél? Sokat, nagyon sokat gondolkoztam ezen miután Rayt megismertem. 46 �A vonat kerekei egyhangúan zengték ércdalukat a síneken, s mintha a fémes melódiának szövege lett volna: „Modell vagy, s modelljeid vannak. Vetkőzöl, vetkőztetsz, lemeszelsz másokat s téged is lemeszelnek”. Szerepe van a modellnek, ha nem is mond szöveget. Csak a szemnek való, tehát inkább fizikai, testi jelenség. Ezért kevesen tudják, hogy a modellnek lelke van, és a megörökítő művésznek is. Minden modell megörökítéséhez a nagy művész odalehelte lel kének egy parányi részét, és akkor örökéletű a mester s a modellje is. Aki nem ad lelket, azt lemeszelik — előbb, vagy utóbb, és más kerül a helyére. Hónapok teltek el s modellt kutattam, mert néhány kérdésre választ kerestem. Gyengének éreztem magamat a válaszadáshoz. A kérdés egyszerű és mégis bonyolult. Boldogságot, élevezetet, vagy csak szóra­ kozást keres a fiatalság? Akinek elmeséltem, hogy modellt keresek, nem értett meg. Azt hitte, szimpla vetkőztetésre készülök, pedig a kérdést fel kellett tegyem. Választ várt, nem hagyott nyugodni. Gyuri barátom a befutottak közé tartozik. Neki minden nagyszerűen sikerül. Mindig előrelépett, nem ismerkedett meg a kudarccal. Ez rányomja bélyegét a jellemére. Minden ügyében magabiztosan, fölényesen dönt. A siker bizonyos mér­ tékig hatalomtudatot teremt, és ezzel az igények étvágya egyre nő. Gyurinak kezdett a főváros, az ország szűk lenni. Utazni indult, minél többet, minél messzebbre. Otthon is utazott — öröklakás, lakberendezés, divatos öltözködés, nagyvonalú életmód és nők, gyorsan elérhető célok. Csupa megvalósult álom az élete. Prágában a szállodában találkoztunk vélet­ lenül. Vele volt Eda, akit eddig nem ismertem. A szép hölgy néhány udvarias frázis után vásárolni indult. Mi barátok sétálni mentünk. Gyuri beszélt többet. Megszokta, hogy övé legyen a vezérszólam. Óváros tér, lőportorony, Károly-híd, a megszokott útvonal a szépet kedvelő turisták számára. A Mala Strana téren éreztük, hogy jól esne egy kis pihenés. Beültünk egy kávéházba. A nagy üvegablakon besütött az októberi nap. Sört kértünk, aztán zavartalanul cseveghettünk. Gyurinak szűk volt Prága. Szépek a műemlékek, a sajátságos gótika remekművei, dehát mi ez nyugat világvárosaihoz mérve. — A mai ember nagy méretekben gondolkozik. Levegő, felhőkarcolók, autósztrádák, áruházak. Ez kell nekem! — szögezte le Gyuri barátom. — Múzeumok, mint a Louvre, a firenzei képtárak, a bécsi szépművészeti gyűjtemény. Ezt nevezem! De ezek itt? — legyintett. — Megnézted az itteni képtárat? — kérdeztem. — Nem járok képtárakba — válaszolt érdesen. — Már elteltél velük? — csodálkoztam. — Régebben nagyon szeretted. Emlék­ szel? . . . Egy kézmozdulattal leintett. Felemelte poharát és lehajtotta a sört. Nem hagytam abba a témát. — Talán Eda? — kérdeztem. — Nem! — utasított el. 47 �Vállat vontam Új vesszőparipának véltem a nézetét, de a tekintetében zavart láttam. Idegesen gyujtott rá, az öngyujtóval babrált. Láttam, hogy nyilatkozni akar, de nem találja a megfelelő szavakat, inkább fellengzős szövegköntöst keres, amibe apró kudarcait bujtatni szokta. — Van egy portrém — szólalt meg váratlanul. Valóban emlékeztem rá, hogy egy lány arcképét említette régebben. — Szóval ez köt le annyira — tréfáltam. — Így már más kép nem is érdekel. — Nem, nem! — állított meg. — Gyöngyről készült. — Aha, szép lány volt. Mosolyogtam, mert Gyöngyért valósággal rajongott . . . És most Eda? . . . — villant fel bennem az összefüggés. Elég tapintatlanul megkérdeztem: — Mi van Gyönggyel? — Dobtam — válaszolt ridegen. Újabb sörért intettem a pincérnek. Közben néztük a sárga ital habkoro­ nájának csipkéit a pohár peremén. A pincér letette a félig telt üveget és elsietett asztalunktól. — Mégis őrzöd a képét? — kérdeztem félhangosan. Gyuri merészen boltozott márvány homlokán húsos redők hullámzottak. Először vettem észre rajta harminchét évét, mert húsz egynéhány évesként öltözött. Gondterhelten nézett maga elé. — Nem tudok tőle szabadulni — szólt csendesen és látszott rajta, hogy igazat mond. — Az a lány nagyon szeretett téged. — Már nem érdekel, és mégsem tudok tőle szabadulni. — A képétől, vagy tőle? — kérdeztem. Kényelmetlenül fészkelődött a széken. — Az a kép beszél — súgta szinte. — Mit csinál? — érdeklődtem gyanakodva. — Néz és beszél. Ha háttal állok feléje érzem, hogy merően néz . . . Gyors pillantást vetet arany karórájára, s a poharáért nyúlt. — Igyuk ki, aztán ebédeljünk, Eda türelmetlen lesz. Látszott rajta, hogy ideges. A szép nő kelletlenül nézett Gyurira. — Már megint a kép? — Az — válaszoltam barátom helyett. — Le kell akasztani — mondta Eda. Hangjában gúny táncolt. — Hiába való fáradság — válaszoltam alig titkolt haraggal. — A helye meg­ marad és ha ezerszer is átfestik a helyét, ha százszor lakást cserél Gyuri, akkor is ott marad az üres helye. — Tudtam, hogy örökre elrontottam Edánál a dolgomat. Sötét szeme harciasan villant. De nem hozzám intézte a nekem szánt szavakat. — Ajándékozd neki Gyuri, beszélgessen ő vele. Úgyis — tolta előre megvetően alsó ajkát — egyedül van. Ráér. Gyuri azonban a sült felett csörgette evőeszközét, nem hallotta az ajánlatot. Elmentem a képért. Még a helyén függött. A szemben levő ablakon keresztül áramlott rá a fény. Leültünk és néztük a portrét. 48 �Mellkép volt. A nyak szabad, a gömbölyű vállak is. Barnás lehellet a fehér bőrszínben. Sötétzöld, erősen kivágott ruha. Majdnem fekete haj. Magas, síma homlok, rajta alig észrevehető két ráncfodrocska. Sötét szemöldöke, az orrgyök felé enyhén szélesedő holdsarlót idézte. Kerek arc. Murillo gyerekábrázolásaira emlékeztetett. Kicsiny fülkagylók. A szeme? Kékes-zöldes színű. Hosszú, sűrű, fekete pillák árnyékolják, mintha lassan lehunyni készülne. Álla gömbölyű. Szép ívű, piciny a szája. Ajkát résnyire nyitja, hogy fogainak hófehér gyöngysora látszik. Lehet tizenhat éves, de lehet huszonhárom. Felnőtt lány? Érett nő? Ki tudja. Jobb keze látszik. Gömbölyű csuklóján nem visel ékszert, tiszta a bőre, s a rásimuló sötét pihék pótolnak minden mesterséges díszt. Puha meleg a kéz formája, vonzó gödröcskék, újhold-sarlói árkolják alá a kerek, hosszú ujakat. Tenyerébe simuló, rozsdavörös, nagyszemű szőlőfürtöt tart könnyedén, mintha nem lenne súlya. Könnyű, mint érett fiatalsága, az ember legszebb életkora. Még nem csípte meg az élet dért hirdető, éles szele, még hamvas, édes. A kép aranybarna háttere, mint érlelő, őszi naplementét követő meleg alkonyat — oly kellemes, hogy az ember meg szeretné állítani az időt, maradjon ez anarancsvörösből lassan egyre barnuló fény. A kép foglalata, a ráma, óarany színű, tompán fénylő. Az egész remekmű, mely él, bár nem mozdul, de láthatatlanul lélegzik. Ilyennek láttam — ezért neveztek ugratásképpen nagy idealistának — Gyöngy arcképét. Gyuri most vegyes érzelmekkel szemlélte. Eda arcáról valami fölényes megvetés nézett lefelé. Valahogyan lefelé nézett a képre és a barátomra is. Két szép nő néma párbaja. Két modell versengése, hogy a férfi szívének ecsetje melyiküket örökítse meg. Levetkőztek előtte valódi női mivoltukban. Csak az volt számomra kétséges, milyen arányban érvényesült náluk az érdek és a vonzalom. Eda mellettem ült, Gyöngy a képről nézett. Vajon leakasztotta volna Eda képét? — Primitív szépség, intelligencia nélküli homlok — döfte bele a nő megjegy­ zését a csendbe. — Nem végzett egyetemet s nem járt külföldön — mondta Gyuri csendesen. — Igen — nyújtotta Eda gúnyosan a szót. — A barátodat megértem, hogy beleesett a képbe, mert nem ismerte az eredetit, de neked ösztönösen érezned kell, ki való hozzád. Gyuri elvörösödött. A képre nézett, aztán rám. Gyöngy sorsa fizikai értelemben eldőlt. Most enyém a kép. Ülök vele szemben és nézem. A magányos ember néha megindul meghatározott cél nélkül. Úgy megy mint az erdei vad a maga birodal­ mában növénytől-növényig. Szimatol, nézeget, de előtte nagy köd van, s egyre mélyebben hatol bele, hátha talál valamit. Néha egy kicsit fél attól, hogy egyáltalán találjon. Ilyen érzésekkel néztem a képet. Aztán döntöttem. Vettem a kabátot és el­ indultam. Megint hárman vagyunk. A kép, a modell és én. Gyöngy eljött. A modell ül arcképe előtt. Csak a térbeliség és a hang különbözteti meg őket. Lehunyom a. szemem s ha akarom a kép beszél. 49 �Néhány mondatból is kerek lehet egy élet eseménysora, bár az események csak az idő múlásának perc- és számrovátkái az élet kerek óralapján. Gyermekkorában keveset szórakozott, serdülő korában nővéreivel sétált. Fiatalabbik nővérével átszaladtak a forgalmas úttesten, egymás kezét fogva. Nem tanult. Szakmára volt szüksége, hogy önállóan keresse meg a kenyerét, s mire a kérők jelentkeznek, legyen meg a kelengye és a bútor. Mindig sokat dolgozott. Most is igyekszik több munkával, némi többletkeresethez jutni. Már nyaralt a Balatonnál. Vannak szép, ízléses ruhái. Persze van teddy-berje, sapkával. Nem ér rá olvasni, de szívesen nézi a televíziót. Udvarlói voltak. Szép lány, megakad rajta a férfiak szeme. Úgy vettem észre néha egy kicsit modortalan. De hát erről a felnőttek tehetnek elsősorban. Hozzám mindig figyelmes volt. Ha hirtelen akadálya támadt a meg­ beszélt találkának, előre szólt: — Már féltem, nem látom. Idejében akartam szólni, hogy nem tudok jönni. De azért jött. Megvallom, legtöbbször kissé elfogódott voltam vele szemben. Nem sokat olvasott, de tudni akart. Fiatal nő, érdekelte az élet. Egyszer az életről, annak szépségéről és árnyoldalairól beszélgettünk. Kicsit naív, de nagyon gyakorlati nézetei voltak. A képre mutattam. — Vigyázz, ne telepedjen homály, vagy árnyék a fényes részekre, mert öreg, ráncos, csúnya lesz az arcod, a szemed pedig . . . szép vagy és fiatal. Gyöngy felállt megnézte a képet. Odajött, elvette előlem a hamutartót és ki­ ürítette tartalmát a kályhába. Eltette a kávéskészletet is, aztán végignyúlt a pamlagon. Álló munkát végzett, ezért szabadidejében szeretett lefeküdni. — Most már ismersz — szólt. — Mondj valamit magadról. Elmondtam neki titkos vágyamat. — Szeretnék egyszer úgy lefeküdni, hogy valaki a karjába vegyen és egy kicsit becézzen. Úgy érzem, ha egyszer így alhatnék, évek fáradtságát pihenném ki egyetlen éjszakán. Gyöngy intett a fejével s a kezével. Mikor melléje ültem megfogta a kezemet. Felnéztem a képre, s eszembe jutott a freskó, az arc üresen hagyott helye. Ellenállhatatlan, belső kényszerből beszélni kezdtem. — Ismered az elfonnyadó koszorú legendáját, Gyöngy? Tekintetével kérdezett. — Minden szűz és minden asszony csodálatos virágkoszorút visel. Amikor hazug kezek érintik meg a szűz koszorúját, azonnal elhervad. Az asszonyoké is elhervad, ha illetéktelen férfi nyúl hozzá. De a jogot a csodás koszorú érintéséhez, megadja a szív és erkölcs. Vannak férfiak, akiknek szelíden hajtja oda a lány, az asszony a fejét, hogy a koszorút vegye le. De akkor nem hervadnak el a szép virágok. Gyöngy sötét pilláinak árnyékából nézett rám. Kékeszöld, sugárzó fény, fekete fenyőerdő titokzatos mélyéből, de nem csalóka lidércfény. Fényes aranycsillogás. Elgyengültem. Úgy éreztem, magányosságom ködéből végre kiléphetek. S amint mozdultam, hogy a szerelem szivárványos árnyékába borítsam, tekintetem az arcképre esett. Úgy tűnt, hogy a kép tisztán ragyog, Gyöngy mosolyog — lecsíp egy szőlőszemet a fürtről. De én tudtam, ha megteszi, koszorúja menten lehervadna. Megsímogattam az arcát, s azon a legellentétesebb érzelmek küzdöttek. Szere­ lem, csalódás, várás, boldogság, értetlenség. 50 �— Boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keresel Gyöngy? — kérdeztem halkan. Ujjai az arcomon maradtak, mintha hirtelen pergő könnyei megvakították volna. — Csak addig leszel, aki vagy, míg magányos maradsz - súgta. Lassan felemelkedtem. Kicsit fájt a tudat, hogy nem az ő arca került az. üres helyre. — Fiatal vagy — mondtam, kicsit a saját megnyugtatásomra is. A képre mutattam: — Elviszed? — Nem — tiltakozott. — A tiéd, ugye nem sötét, nem ráncos, nem öreg? Mosolyognom kellett felnőttes aggodalmaskodásán. — Ne félj, Gyöngy, a kép szép maradt és nézd, ott a fejeden, hogy illatoznak koszorúd virágai. Boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keres a fiatalság? Képeket néztem. „A Baltimore-i Páristörténet mestere” képét az esztergomi múzeum kincsét „Lány az egyszarvúval”. — A szőke lány átöleli az unicornis nyakát. A z egyszarvú szelíden pihen a lány mellett. Nem is tehet mást. Ártatlanságot jelképez. S a fehérbőrű, aranyszőke, pirosruhás lány szeretettel nézi és becézi. Középkori lány boldogságát az ártatlanságban keresi. Mazolino freskóját csodáltam. A római San Clemente templomban az angyali üdvözletet ábrázolja. Az angyal, csodás zöld színek közt lebeg. Szőke, kezében liliom. Lányarca van. Egy férfi. Jan van Eyck mester festette. Sapkája világoskék színű. Arany­ gyűrűt tart a kezében. Arca él. Földi ember. Barna szemének tekintete, homlokán a két ránc a cselekvő életet mutatja. Ember, minden bűnével és erényével. Nincs ártatlansági jelkép körülötte. A gyűrű arany, az arany pedig pénz. És pénzért vásárolni lehet. A bécsi Szépművészeti Múzeumban láttam Raffaello egyik híres madonnáját. Lefestett királyokat, királynőket, polgárasszonyokat és szeretőket. Elhangzott kérdés jutott eszembe Velazquez termében, a fakó hajú, duzzadt ajkú, csúnya spanyol Habsburg asszonyok, lányok arcképei előtt. Mit adott a modell a mesternek? — Pénzt. A királyok, egyházi mecénások pénzt adtak. Mit adott a festő modelljének? — Halhatatlanságot, egyik-másiknak örök fiatalságot. Eddig egyszerű a dolog. Vannak azonban örökéletű női mosolyok s ezeket senki sem fizette meg pénzzel, hanem szívükből adtak egymásnak egy darabkát. Ez kölcsönös volt. A Vatikán Stanzáiban szereplő alakok arcát érdek és pénz juttatta az üres, vakolt falmezőre. Életünk freskójában viszont hazugságok varinak. ígérjük, hogy a lány arca örökre ottmarad, de lemeszeljük, s másik kerül oda. Pénzért és érdekből igérnek egyesek kitörölhetetlen arcképet feleségüknek, férjüknek. Ez a különös arcképfestés fiatal korban kezdődik. Ezért kell megkérdezni, hogy a fiatalság boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keres? Twist! Twist! — üvöltötték a fiatalok, akik majdnem önkívületben rángatóztak, ugráltak a kis bécsi bár táncparkettjén. 51 �Csöpp nem nézett rám. A vendégeket figyelte. Kicsi, szinte légies alakja, elefántcsontsápadt bőrszíne, nagy sötétbarna szeme volt. Királyi diadémként ragyo­ gott vörös hajkoronája. Szép volt, de az orra körül pajkoskodó néhány szeplőre haragudott. Ujjacskáival a táncdal ritmusát kopogtatta. — Látod, mennyi öreg nő van itt? — kezdte. — Tele vannak ékszerekkel és micsoda ruhák. — Nem elég neked, hogy Bécsbe jöhettél? — kérdeztem. — Élni akarok — jelentette ki határozottan. — Megteheted. — De hogyan? — kérdete cinikusan. Hallgattam. — Férjhez megyek, lesz két szoba összkomfortos lakásunk, talán kocsit is veszünk. Jönnek a gyerekek és kész. — Akarsz táncolni? — hívtam, mert tangóba kezdett a jazzband. Kezét nyúj­ totta, hogy a parketthez vezessem. — Most mit gondolsz? — kérdeztem. — Unom az egészet. Kellemes vallomás. — Szeretnél csavarogni, Csöpp? Mindig egyedül csavarogni? — Úgy, mint te? Könnyű neked, magányos vagy. Vállat vontam. — Te is élhetsz így. Amellett ez az út vezet a vágyott szép ruhákhoz, értékes ékszerekhez. Elcsavarogni a fiatalságodat, ha nem tetszik a kétszobás jövő. — Miért nem lehet mindent fiatalon megkapni? Eszembe jutott, hogy a természet milyen szigorúan bünteti a korai érést. Fanyar a gyümölcs, vagy lefagy. Ezt mondjam a lánynak? Szótlanul lépkedtünk a zene ritmusára. Csöpp felnézett rám. Szemében kis aggodalom. — Haragszol? Elrontottam az estédet? — Nem. Gyere, üljünk vissza. Belémkarolt míg az asztalunkhoz értünk. — Csöpp! — Tessék. — Nem tudok a kérdésedre válaszolni. Összevonta a szemöldökét. — Te nem vágysz többre? — Mindenki többre vágyik, ez örök törvény. — De te nem sietsz. — Idő előtt semmi sem érik. Csöpp belátta, hogy nem kap bátorító, vagy igazoló választ. Más tárgyat keresett — Milyen érzés egy nőre emlékezni, akivel szakítottál? — Ne hozz zavarba — utasítottam el. Elégedetten mosolygott, s ez harcra tüzelt. — Valami megmarad a férfiban minden nőből. Az újat mindig összehasonlítja a régivel. Talán azért lehet modellnek nevezni az első, vagy valamelyik későbbi szerelmet. De nem jó tulajdonságokat keresni. Kételyek lépnek fel, lekiismeretfur52 �dalás, amit önigazoló érvekkel szeretnénk elintézni, esetleg valamit jóvátenni. Csöpp vörös hajában megtört villódzó fénysugarak kergetőztek, amint fejét mozdította. — Akkor igaz az első szerelem — mondta. — Nem hiszem. Az ideál, a mesebeli királyfi, akinek sok-sok évig keressük az arcát. A férfiak hercegnőjüket keresik s csalóka arcokkal festik tele a szivüket. Legyintett. — A férfiak mind szórakozni akarnak. — Második nekem címzett neveletlenség az este folyamán. A kezemért nyúlt. — Nem akartalak megbántani. — kérlelt. Énekesnő lépett a mikrofon elé. A közönség, különösen fiatalabb része nagy tet­ szészajt csapott. Csöpp is tapsolt. — Látom a nők is szórakozni akarnak — törlesztettem a kölcsönből. Nevetett. Kellemes, kicsit gyermekes csengésű hangja volt az énekesnőnek. Lassú, érzé­ kekre ható, agyat bódító, gátlásokat bénító tangó. A fiatalok tánc közben egyre jobban összesímultak. Kéz a kézben lehunyt szemmel, összeérő térdek, egymáshoz szoruló mellek, hasak. Összeérnek az arcok, lassan közelednek a zene hatására az ajkak, szakadozott suttogások, s itt-ott egymásra tapad a fiatal párok szája. Röpke puszi, hosszú, szenvedélyes csók, hogy a kapaszkodó ujjak hegye a szorítástól elfehéredett. Csöpp tágranyílt szemmel nézte a nyilvános helyen szokatlan jelenséget. — Miért nem lehet mindent fiatalon megkapni? — tettem fel halkan az ő kér­ dését. — Nem tudom — válaszolt. Arca elgyötörtnek látszott. Ekkor elkiáltotta magát rekedt hangján egy néger énekes. Rossz németséggel törte a szöveget. De hallgatósága elragadtatva ünnepelte. New Orleansról szólt a dala. Visszaültünk asztalunkhoz s Csöpp mohón hajtott fel egy pohár jeges bort. Erőlködött a mosolygással. — Sok egyszerrre? — kérdeztem halkan. A néger vad éneklésbe fogott. Csörgött, pattogott, harsogott a hangszer, a rekedt énekhang még a dob tam-tam ütemeit is túlkiáltotta. A vendégek kiáltoztak, tapsol­ tak, ugráltak. — Micsoda ruhák, ékszerek — mondtam. Csöpp lehajtotta a fejét. Könnyekkel küzdött. Ujjaimat mágnesként vonzotta a vörös haj, hogy csuklóig megmártsam benne a kezemet. Nem haragudott meg. Már mosolygott. — Hazakisérlek — ajánlkoztam. Az utcán hozzámsimult, a magányoshoz, aki a fiataloknak csak kétszobás la­ kást, esetleg kocsit tud ajánlani — aztán jönnek a gyerekek. Boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keresnek a fiatalok? És a felnőttek? 53 �Jobbágy Károly versei: Elmélkedés a becsületről („Tanköltemény” diákjaimnak) Mondhatnád: Semmi . . . Fogalom . . . Elvont szó . . . Szinte meg se látszik. Jobban fénylik akármi lom születéstől — a pusztulásig. Azt, hogy van. azt, hogy létezik sokszor csak, aki hordja — érzi. s ez irányítja tetteit, előle nincs hová kitérni. Pedig a test. a drága hús, hogy újjong minden jó falatnak. „Lopj értem! . . . — Súgja — Ölj! . . .Hazudj! hisz engem vallhatsz csak magadnak . . . ” S látszik is: felvillan a bőr, remeg a háj a kényelemben, az élménnyel telt agy kitör, fényt habzsol, hírt fal, körbe röppen. Mégis, ezért a „semmiért” — hogy csak a magaménak tudjam — — nem másokért, csak önmagamnak! — hányszor lehulltam, földrebuktam. S nincs bíró más, csak önmagam, ön-hitem, önön pirulásom! E „rögeszméért” boldogan pusztulok, saját sírom ásom. 54 �Mondhatnád: Őrültség! — Lehet . . . van úgy, hogy az, mert meg se látszik. Futhatnék s a sors betemet, ő sem élt, csak a pusztulásig. Mégis, vallom, hogy: Érdemes! — nem másokért csak önmagamnak! — hörögni: „Csodálatos ez!” s látni, ahogy az „okosak” hullt testem fölött átrohannak. Budapest, 1965. február 20. Intés a villamos lépcsőjéről Mit érez az, ki egyedül párnák közt, gépkocsiban ül s merengve nézi, ahogy én lógok egy hatos lépcsőjén? Aggódik értem egy kicsit? Vagy talán rám se hederít? Mondja-e majd ott, ahova elér a hangja és szava, feldúltan dörgi-e: Dehát elvtársak, nem megy így tovább! Valamit most már tenni kell a dolgozók ezreivel! Nem írígylem a gépkocsit, de gondoljatok ránk kicsit, s küzdjetek olyan hevesen, mintha velem csüngnétek itt! 55 �AKI JÓ ZSE F: Illegális munka �Csanády János versei: Par aszt hal ott Addig éltem, amíg a tavaszi füvek emlékeimben felütötték fejüket. Ha néztem a zöldlombos ól alól, meghitten sorakoztak a rakott fahasábok. Minden mozdulatom nyomát őrizte a környezet, az ól, gyümölcsfák ágboga. Olyan volt az egész udvar, mint én, hiába parancsnokolt ott egy vén Párka-nő. Míg a tetőn rugós cica hátát domborgatta, kényes pofácskával a kutyát morgatta, erőt öntött, örök erőt belém a föld, melybe csordult, édes izzadságom ömölt. És nem tudom, milyen fuldokló szívvel indult a frontra, kinek nyomán harang kondult, és meghalt ott — és ő is ölt. F ü t t y s z ól A langyosakat kiköpi az Isten, fohászkodom hát e kis reggelen hogy a víg inas füttye megsegítsen, hogy az se legyen közömbös nekem. Mert fütty szól . . . bár örök ősz sompolyog ökörnyálával, gyümölcseivel, hűs nyálkájával ellepi az aszfalt pórusait, mint műanyag az asztalt. Nincs semmi baj: így nyugtatom magam. Hisz én is így fütyültem valaha, s mit is tesz a szegény, ha baja van? Fütyül, ettől lesz keményebb nyaka. A füttyszó megvigasztal ugye-bár hogy semmi baj, hogy kutyabaj sincs itten, s megkönnyebbülten mész tovább világ; a langyosakat kiköpi az Isten. 57 �Medgyesi János: KATICABOGÁR Mikor a Szovjetunió megindította első ötéves tervét, a következőket olvastam többek között a Vorwärts-ben, a német kommunista párt nagy napilapjában: arra még nem volt példa a világtörténelem fo­ lyamán, hogy a világot szocialista módra terv szerint alakítsák át. Bízunk a terv si­ kerében, de semmi kétségünk sincs afelett, hogy sok áldozatot fog követelni. Í gy a napokban értesültünk arról, hogy az urali mélyfúrásokkal kapcsolatban milyen ne­ hézségek árán tudta biztosítani a kormány az utánpótlást, és ez néha — sajnos — elkésett. Röviden leírom, hogy különösen az expe. díció vezetőjét, Leonid Konstantinovicsot mi indíthatta erre a veszélyes útra, és hogy néhány munkatársával hogyan tel­ jesítette feladatát. Az Ural hegység keleti lejtőjén, az őserdő szélén magányos blokkház állt, me­ lyet szakértő kezek durván, de nagyon erősen ácsoltak össze. A nagy szoba félho­ mályában ketten foglalatoskodtak: Leonid Konstantinovics, harminc év körüli bánya­ mérnök az ablak előtt álló műszerasztalkán egy Marconi-távíróval bajlódott, az idő­ sebb, szakállas Iván Grigojev pedig fát apr.tott, miközben a kemence tüzére ügyelt, felegyenesedett és így szólt: — Mérnök elvtárs! A mérnök elvtárs komor arccal tovább nézegette a készüléket és nem válaszolt. — Nézze, Leonid Konstantinovics, mit találtam? — Mit? — Katicabogarat. Ahogy a tűzre akarom dobni ezt a juharfaágat, szerencséjére látom, hogy szárnyát bontogatja a kis bogár. Ilyet még nem láttam ebben az időszakban, október elején, mikor mind eltűnt a légy, csak a szúnyog, ez a sátánfajzata csipked még. Azt hittem, gomba vagy mi­ csoda, egyszercsak nyitogatja szárnyát. A melegtől ébredt fel itt a tűz közelében. Öregapám, aki 95 éves volt, mikor . . . — Iván — szakította félbe Leonid. — Hallom bárin, — akarom mondani mérnök elvtárs. 58 �— Nagyon örülök a katicabogaradnak, de jobban örültem volna annak a nyúlnak, amit elhibáztál. Hány töltényed maradt? — Öt — válaszolt Iván bűnbánó hangon. De mentségemre legyen mondva: ka­ rabéllyal vadat lőni átkozottul nehéz és erős a gyanúm, hogy ez a karabély emberre van idomítva. Nem is orosz gyártmány. Ilyen puskám volt, már ráismerek, mikor 1915-ben az osztrákokat tartóztattuk fel a Sztryj partján. Mérnök elvtárs akár hiszi, akár nem, hiába lőttem, a golyó megkerülte az ellenséget. — Biztosan nyúlra volt idomítva. A golyó megkerülte az osztrákokat és vissza­ tért hozzád, mint a bumeráng — szólt Leonid. — Akkor is be voltál rúgva. — Én berúgva? Hát ha már kiosztották a rumot, csak megittam. — Mennyi vodkád maradt tegnapról? — Mérnök elvtárs mindig tréfál. A z úgy volt, hogy Vologya megsértette kezefejét akáctövissel és bármibe fogadok, hogy vérmérgezést kap, ha vodkával átitatott tiszta kapcával be nem kötöm a kezét. Már jön is. — De mit foghatott, mert cipel valamit! — Az már mesziről kiáltott — borzt fogtam — Néhány perc mulva belépett a ház­ ba és büszkén letette a vadat a tűz mellé. — Nem nagyon kövér, de jó a húsa. — Vologya a polgárháború árvája, egy öreg cipésznél inaskodott nem nagy am­ bícióval, és mikor Iván közbejárására alkalma nyílt arra, hogy részt vehessen az urali mélyfúrásokon, lecsapott cipőt, sámfát és elbúcsúzott mesterétől. Leonid felkelt az asztaltól és megveregette Vologya vállát — derék fiú vagy. Nyúzd meg a borzt. Iván vizet hoz és egy óra múlva kész a vacsora. — Leonid ki­ lépett a ház elé, mély lélegzetet vett és körülnézett. A völgyből felszálló köd foko­ zatosan eltakarta az öreg Ivánt, aki két vödörrel a forráshoz ment. A fúrótorony vaskapcsait, a gőzgépet és az oldalt felhalmozott vascsöveket vékony rozsdaréteg borította és a mozdulatlan, nedves transzmissziós szíj ép oly leverő hatást keltett, mint a téli álomra készülő őserdő halotti csendje. A keleti égboltra már felszállt a barátságtalan sötétedő éj, északon a rejtelmes tajga hallgatott, nyugaton pedig csodálatosan szép rózsaszínű felhő vonult a fekete hegylánc felett. Iván letette a két vödröt, a felhőre mutatott és így vélekedett — egy ilyen felhőn ülve fog eljönni az Űr, nagy hatalommal és dicsőséggel, hogy élők és holtak felett itélkezzék, ámbár Lenin elvtárs szerint a vallás a népnek ópium, — mi a véleménye Leonid Konstantinovics? — Az a véleményem, hogy nekem ez a felhő sehogyan sem tetszik. — Iván felhúzta szemöldökét és még szeretett volna valamit kérdezni, de látva a mérnök komor arcát, fogta a két vödröt és sietett vele a házba. Vologya ezalatt feldarabolta a borzot és felélesztette a tüzet, mely pattogva, szikrákat szórva ropo­ gott és fantasztikus árnyakat vetett a szoba falára. Iván kezeit dörzsölte a kellemes melegben, szeretettel nézte Vologya kipirult arcát és ragyogó fekete szemét, de szégyellte elérzékenyedését és morc arcot vágva bíztatta a gyereket — ne hagy el­ aludni a tüzet, fűtsél csak rendesen, közben pedig nézd a rönköket, én az imént katicabogarat találtam egy juharfaágon. Ezt elégetni nagy bajt okoz. Öregapámtól tudom ezt, aki kilencven éves korára még lóra szállt. Hogy ő most katicabogárból vagy másból, de megjövendölte, hogy addig ismeretlen méretű háborúban fogják a népek egymást gyilkolni, az elesettek lelkei pedig még évekig kóborolnak csatate­ reken nyugtot nem találva. — Iván közben gyakran sandított egy faládára, melyben a vodka volt elzárva, — elzárva főleg azért, hogy el ne párologjon. 59 �Közben teljesen besötétedett. Iván meggyújtotta a konzervdobozból készült és kenőolajjal működő mécsest, mely inkább füstölt mint világított, aztán leültek a vacsorához. Utána Leonid törte meg a csendet és így szólt: — Iván, Vologya, munkatársaim — nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltam. Élelmiszerünknek néhány nap múlva vége, az utánpótló oszlopnak már tíz nappal ezelőtt kellett volna megérkeznie, és hacsak meg nem feledkeztek rólunk, ezt az oszlopot szerencsétlenség érte és mind­ ennek tetejébe: a szikratávíró elromlott és legkésőbb holnapután itt a hóvihar. Erre Iván: — de vodkánk még van, ahogy láttam, — még jócskán van belőle. Leonid önkénytelenül elmosolyodott — és mit szólnak majd, ha berúgva érkezel a más­ világra? Az ötlet nem is rossz. — — Én nekem — folytatta Iván, — az a véleményem, hogy egyáltalában nem csoda, ha Moszkvában megfeledkeztek rólunk . Túl sokan járkáltak ott, hónaljukban egy nyaláb irka-firka, az egyik ajtón ki, a másikon be. Az a fiatal szemüveges, aki a horoso-ból mindig kihagyta az r-t, úgy beszélt az őserdőről, mintha saját öregapja lett volna a gorillakirály, aztán az ártézi kutakról lotyogott, pedig nem értett hozzá. Megfigyeltem én azt jól. Kár, hogy mérnök elvtárs mindent, de mindent ráha­ gyott. Arra se ügyelt, hogy mit írt alá. Megtartották igéretüket? Igértek munkást, küldtek is, de egy sem felelt meg. A gépek egy havi késéssel érkeztek, az élelmiszer­ oszlop lemaradt, legalább lőszerünk lenne. A legfontosabb, — mondta Leonid, — hogy elvégezzük a ránkbízott munkát. Hallgattak. Iván maga elé bámult a tűzbe, aztán remegni, vonaglani kezdett a szakálla és harsány, jóízű nevetésbe tört ki. Még a könnye is csurgott. Leonid aggódva figyelte, Vologya pedig a száját tátotta, kétkedő arccal, de ugrásra készen. — Én vagyok Sztenyka Razin, nyögte ki az öreg Iván, de csak nevetett. — Az eszed tisztul? Hogy volnál te Sztenyka Razin? Az úgy volt, magyarázta Iván, hogy eszembe jutott a menyasszonyom Tanja. — És az olyan nevetni való volt? — Egyszer farsangkor, elvittem Tanját táncolni. Gyönyörű lány volt, mesésen táncolt. Éjféltájban, mikor már jócskán ittunk és egymás mellett ülünk, azt mondja nekem Tanja: — Iván szeretsz-e nagyon? — Mondom neki, hogyne, persze. — Ha úgy adódnék, hogy egyetlen napod marad az életből, mit tennél értem? — Hát mondom, felöltöznék bárónak, bemennék a cári ékszerészhez: no csak szolgám, add ide azt a Kohinort, vagy Brazília csillagát és a legszebb gyöngyöt. — Nem lenne pénzed? — Fizetnék csekkel. — Aztán? — Bemennék a gyárba és lekennék egyet az igazgatónak, aki elbocsátott. Utána pedig elmesélném az egészet a rendőrkapitánynak, de avval, hogy én vagyok a Sztyenka Razin. — Most pedig: — Tanja ugyan nincs már, azt más vette feleségül, de ha eljön ez az egyetlen nap, nem kell bárónak öltöznöm. Bukfencet vetek a hóban és kinyúj­ tom a nyelvemet a farkasokra. Vologya egy ideig osztotta Iván jókedvét, de erre nem tudott mit vélni. 60 �Abban állapodtak meg, hogy csak kerüljenek egyszer vissza Moszkvába: Iván elmegy a minisztériumba és megmondja a véleményét, különösen annak a szem­ üveges kisbajúszúnak, aki olyan furcsán ejtette ki az r-t. Leonid gépészmérnöki tanulmányai befejezése után a Putyilov gyárban dolgo­ zott és fiatal házas volt, mikor kitört az első világháború. Mindjárt a frontra került, mégpedig azért, mert szót emelt néhány munkása érdekében. Jó szakmunkás volt mindegyik, de egyszersmind élharcosa a haladó mozgalomnak és ezt Leonid nem tudta. Ha ugyan tudta volna, akkor is ellenezte volna elbocsátásukat, mert ettől a mozgalomtól várta ő is a nagy változást. Szerelemből nősült. Egy elszegényedett nemes család egyetlen lányát, Verát vette feleségül, akinek bájos modora, szépsége és műveltsége élénk ellentétben állt az ő meg nem alkuvó, robbanó természetével. Imádták egymást és Leonidnak gyakran az volt az érzése, hogy ennyi boldogságra nem méltó, hogy ezért még keservesen meg kell fizetnie. Meg is fizetett, mert az elsők között keveredett harcba a németekkel, és az első hetek sikerei után csak cso­ dával határosan menekült ki a mazuri tavak borzalmas csapdájából. A könny, vér és sár tengerében Vera leveleiből merített életerőt és a háború folyamán angyallá idea­ lizálta szeretett feleségét, aki napról-napra kevésbé hasonlított a földön járó Verához. Az összeomlás őt is lesújtotta és főleg az bántotta, hogy annyi barátja és honfitársa hiába áldozta életét, azért annál inkább sietett haza. Moszkvát hó borította, az ut­ cákon sápadt, szomorú és hisztériás népek tolongtak, lézengtek, vártak valamire. Az alacsonyan szálló felhők alatt rengeteg fekete madár keringett, — talán varjú, és Leonid nem emlékezett arra, hogy a béke napjaiban, nagyon régen, valaha is látott volna varjút a város felett. Dobogó szívvel lépett otthonába és feleségét egy diák karjaiban találta. Nyurga, szőke ifjú volt, aki magára kapkodta ruháját és vert kutya módjára elsompolygott. Hiszen le is lőhette volna, de már nem volt tölténye. Leonid, mint az eszelős, csak nézett arra a nőre, aki sírt, könyörgött és jajgatott, soványan és félelemtől tágult szemekkel. Ez tehát a szíve bálványa, az ő Verája. — Most mit teszel velem? — kérdezte zokogva és mivel nem kapott választ, szóáradattal folytatta: minek csinálták ezt a háborút, ő nem rossz, éhezett — igen, éhezett és ez a diák szerzett neki élelmet. Most ne dobja el magától, könyörüljön rajta, ezentúl mindig hű lesz és még sok mindent sorolt fel, amit ilyenkor mondani szokás. Leonid szót­ lan maradt. Aztán vállára dobta hátizsákját és távozott egykori otthonából. Vera még a nyitott ablakból is hívta, kérlelte, és mikor Leonid befordult egy mellékutcába, akkor látta őt utoljára. Nagyon ritka, hogy egy emberi szív megszakad bánatában, sőt amikor csapás éri és olyan veszteség, amit soha senki és semmi nem pótolhat többé, mintha a lélek kárörvendezne a szív vergődésén: ugyan most mi lesz? Az, hogy Leonidnak az évek folyamán más nővel is volt viszonya, még csak eszébe sem jutott — igaz, hogy azo­ kat nem szerette. Talán hiba volt, hogy Verát kényeztette, hogy teljesítette minden óhaját, hogy más nővel nem törődött. Dehát Vera is hozott érte áldozatot és az a sok levél, amit megírt. És akkor ez az angyalarcú babyloni szajha odadobja magát egy senkinek! Pedig Vera nem volt babyloni szajha és nem érzékiségből esett el: jó volt és felületes, erős és gyenge, bűnbánó és feledékeny, de ha vétkéért Isten meg is bocsátott neki, férje nem. — Most, hogy bálványképe leomlott, Leonid olyan ürt érzett magában, mely elszédítette. Megpróbálkozott az alkohollal és más nőkkel, 61 �de mámorában is csak arra eszmélt rá, hogy Verának tesz szemrehányást: miért csaltál meg és igaza volt. Verának nem kellett volna őt megcsalnia. Teltek a napok és Leonid kiégett szívvel, cél és remény nélkül úgy élt, ahogy tudott, mindig a szakadék és a gyalázat szélén. Egy nap aztán azt mondta magának: hát jó, ennek aztán vége legyen! Ha én nem kellettem egy nőnek és a többi nő nem kell nekem, próbáljuk talán másvalamivel, például gyűlölettel. Gyűlöletből mi min­ dent nem követtek már el? Bekapcsolódott a polgárháborúba annak döntő szakaszá­ ban és mivel a haladásért harcolt, szívvel-lélekkel, megtalálta önmegbecsülését, ön­ érzetét és lelki nyugalmát. Beosztottjai imádták, felettesei becsülték és így gyűlö­ letre sem volt szüksége. Amíg a frontokat járta, parancsnokai fejcsóválására olyan vállalkozásokat hajtott végre, hogy azt hitték, keresi a halált. Pedig nem kereste, igaz, hogy nem is kerülte. De mikor véget ért a polgárháború, néla annyira elővette a harci zaj nosztalgiája, a kockázat kisértése, mindent feltenni egy lapra, és a lapot ki­ játszani, hogy örvénylett a lelke. Az űr csak megmaradt. Az ország felépítéséhez fémekre volt szükség és többek között az Ural hegységbe is terveztek egy mély­ fúrási expedíciót, melyre azonban nem akadt vállalkozó mérnök, mert „nagyon meszsze esik,,. Honnan esik messze? — kérdezte Leonid és elvállalta a terv végrehajtását. Magával vitte Ivánt, akit a gyárból ismert, az hozta Vologyát, aki cipészmesterétől menekült. Iván, mint elsőrendű szakember megbirkózott három ember munkájával, de ha vodkához jutott, szünetelt, a rendelkezésre álló vodkával egyenes arányban. Még két munkatársat adtak: egy női szabót, aki az első állomáson lelépett és egy állótólagos gépmestert, aki bámulatos ügyeséggel rontott el mindent, ami kezébe ke­ rült, a többi majd Dmitrevka állomáson csatlakozik az expedícióhoz. Amikor egy havi késéssel megkezdték a munkát, a nyár vége felé járt. Leonid el volt készülve, hogy elhasznált gépekkel, többnyire hozzá nem értő munkásokkal, nehéz terepen óriási munkát kell végeznie, de ennyi nehézséget nem várt. Olyan munkairamot dik­ tált dolgozóinak, amilyenről ezek nem is álmodtak: rabszolgahajcsárnak, ördögnek nevezték és egyik a másik után hagyta ott a munkahelyet, inkább vállalva azt a kockázatot, hogy éhen hal az őserdőben, vagy felfalják a farkasok. Mikor a munkát befejezték, hárman maradtak: Leonid, Iván és Vologya. Még szerencse, hogy keve­ sen maradtak, mert ijesztően fogyott az élelem. Akkor nyilvánult meg Iván lelki nagysága. — Ő — azt mondta, — világéletében felebarátait szerette legjobban, volt ugyan egy kutyája, azt még azoknál is jobban szerette és most lemond fél élelmiszer­ adagjáról, vodka fejében persze. Leonid napról-napra kérte szikratávíróján az utánpótló oszlop siettetését de ez a készülék négy nappal ezelőtt felmondta a szolgálatot. A várható hóviharra gondolni sem akart. A hóvihar éjfél tájban jött meg. Még mielőtt zizegett zúgott és mennydörgött volna, dermesztő, csontvelőig hatoló hideg ébresztette fel a három alvót és csak va­ lamivel később hallottak egy tompa puffanást, mely a házat is megrázta. A kémény dőlt el és azon volt az antenna. — Nekünk befellegzett — ordította Leonid, mert a zúgó vihar csaknem megsüketítette őket, de főleg behavazott, válaszolta ugyancsak ordítva Iván, mert a ledőlt kémény nyílásán betóduló hó egy-kettőre eloltotta a tüzet és megtöltötte volna a szobát, ha nem sikerül eltömniök a kéménynyílást. Né­ hány óra múlva mintha szelídült volna a vihar és a dermesztő hideg is engedett. — Elállt a vihar, örvendezett Vologya, — nemsokára meggyújthatjuk a tüzet. 62 �De Iván elvette a jókedvét: a vihar nem állt el, hanem betemetett bennünket. Most egy dolog a fontos: összehúzni magunkat, mint a vakond és aludni, különben megfagyunk. Mire harmadik napra elállt a vihar, már nem volt egy harapásnyi élelmük és különösen Vologya gyengült le. Nagynehezen kiszabadították magukat a sötétségből és egy vakítóan ragyogó hósivatagban találták magukat. — Miféle nyom ez? — kérdezte Iván. — Rengeteg nyom. Egy őz kimentene bennünket a bajból. — Hozd csak rendbe a szobát — szólt neki Leonid, ezalatt Vologyával felszere­ lem az antennát arra a két ledöntött fára, okosabbat nem is tehetett volna a vihar, mint ilyen szögben ledönteni azt a két fenyőt. Most a Marconi vagy működik, vagy nem. Mire elkészültek, a csonka kéményből füst szállt fel. Visszasiettek a házba és látták, hogy Iván egy falra erősített kazáni szent Szűz képe előtt keresztet vet és imádkozik. A kép alatt a konzervdobozból készült örökmécses égett. Akkor Iván megfordult, szembenézett Leoniddal és így szólt: — Mérnök elvtárs, ugye bátor embernek ismer? — Annak ismerlek. — És gondolja, hogy innen hazakerülünk? — Szeretném remélni. — Én nem remélem. Nem mintha a szallítóoszlop hóval és viharral szembeszállva még ide nem érhetne — idejében. — Lelkem mélyén azt súgja egy hang, órád lejárt. A kazáni Szűz Mária képét sem azért helyeztem a sarokba és alája az örökmécsest, hogy meghosszabbítsa az életemet: eleget éltem. De így tett apám, így tett öreg- és dédapám. Jó forradalmár voltam, bízom győzelmében, de úgy halok meg, mint őseim. Most mégegyszer megpróbálkozom a vadászattal. Már sötétedett, mikor Iván vállára akasztott karabéllyal tántorogva hazavánszorgott. Több nyomot látott a hóban, de csak nem mutakozott sem őz, sem nyúl. Ellenben északon, a láthatár peremén több pont mozgott, egyre több és nagyobb pont. Mikor aztán Iván üvöltést is hallott, nagyon igyekezett haza. A szobában csend volt. Vologya fekhelyén szendergett, Leonid a Marconi készü. lék fölé hajolt. Egyszerre felkiáltott: — itt jelentkeznek. — üzennek. A z üzenet így szólt: útban vagyunk, tíz nap múlva oda érünk, tartsátok magatokat. Akkor mintha az élet is kialudt volna Leonid szemében, majd ökölbe szorult a keze és rácsapott a Marconi-távíróra, hogy az elcsörömpölt a sarokba, ahol az örök­ mécses füstölögve égett. Az örökmécses élt legtovább. Az is elaludt és mikor a mentő­ oszlop megérkezett és elűzte a blokkház körül sompolygó farkascsordát, a blokkház csak néma maradt. 63 �64 id. S Z A B Ó I S T V Á N : P a ra szt �Kemény Erzsébet versei: Tavaszi búcsúzás Nézlek, amint elmenni készülsz . . . Tavasz van és a virágok illatától szédült darazsak donganak a fejünk felett palántáink napfénytől részegek s az átmelegedett rögön víg hangya siet. A kőkádban a vizet zöld kristálytömbbé lényegíti a fény. Minden udvar most óriás edény pezsegve gyöngyözik benne az élte. Orgonaszagtól csorduló mézes lila lánggal égnek a kerítések. Nézlek, amint elmenni készülsz a kezdődő tavaszban, a barack rémült virágai hajadba hullanak lassan . . . 65 �TŰZ Tűz, te izzó, te legszebb ezer éhes pórusomon át testembe eresztlek, szájamba veszlek, szemem fáradt tükre fényedért reszket. Tűz, te legszebb, tündöklő gyönyör tárt kapuimon ömölj a mélybe, gyúljon rózsássá tőled testem ében edénye. Véremet rohanó árrá hevítsd, tüdőmet víg munkára kényszerítsd. Fürge híd légy a tett és a gondolat között s csontjaim födött csatornáiban sugározd be az érzékeny velőt. Medencéim széles pilléreibe, lábam finom boltozatába te add az erőt és arcom sötét sejtekből szőtt építőanyagát salaktalanná te égesd. Idegeimbe bújva, rubin szemeiddel az élet minden rútságában lásd meg a szépet. Tűz én áldva áldalak téged! Szívem legrejtettebb barlangjaiban gyúlj ki, lobbanj az ájult, béna falakra, izzó öledből szikrák robbanó csokra mámoros erénykozmoszokra bomoljon szét. Agyamnak merész tekervényeiben s gerincemen át az ujjam hegyéig e titkos huzalokon a jóság vakító mikrobáit hömpölygesd végig. Tűz, te a mélyből felzsivalygó fényfolyam élj itt, fusd be földünknek holt erezetét s a szeretet élő baktériumaira osztódva? termékenyítsd meg a világ gyűlölet mérgétől beteg embereinek szívét. 66 �Vincze György: Szatírák és humoreszkek ÉN IS ÚJÍTOK Történelmünk során sokféle újítómozgalmat találhatunk, amelynek célja mindig szebbé, jobbá tenni valakinek az életét. A nyelvújító-mozgalom, amely a nyelv reformját jelentette, szebbé tette a beszédet, mert mondjuk a durva hangzású fenyőfa helyett, lágy csengésű főnőfát mondtak őseink. A pénzújító mozgalom pedig nemzetközi botrányt jelentett. Ugyanis néhai Horthy Miklós idejében Zadravecz püspök többedmagával hamisította a frankot. Lehet, hogy ez Istennek tetsző cselekedet volt, de a franciáknak nem. A következő újítómozgalom az újítómozgalom volt. Az volt a lényege, hogy mindenki újítson és ilyen módon az újítási felelős pedig teljesítse az újítási tervet. Ennek az újítómozgalomnak az időszakában került a kilincs az ablak külső felére, a parkett a plafonra, a plafon a parkettra és a fürdőszoba a lépcsőházba. Továbbá ekkor profilírozta el magát az ipar olyan borotvapengék gyártására, amelyekkel lehetett szájharmonikázni, „kinn a bárány — bent a farkas”-t játszani, csak borot­ válkozni nem. Aztán újabb újítás segítségével ezeket a borotvapengéket újra élez­ ték és akkor már tompa lett a szájharmonikázáshoz. Olyan görgőscsapágyat is kon­ struáltak ekkor legjobb újítóink, amely amellett, hogy hét nyelven beszélt, nem akart görögni. Ekkor vezettük be újításként a bevezetést és ennek segítségével már könnyen sikerült bevezetnünk a mezőgazdaságban is az újításokat. Az egyik ilyen újítás a gumipitypang termesztése volt. Igaz, nem nőtt meg, no de nagy ország: nagy pitypang, kicsi ország: kicsi pitypang . . . Szintétikus eljárással siker ült megoldanunk hazai búzaszalmából — némi tatai importkátrány hozzáadá­ sával — az egri bikavér előállítását, mondva, hogy a búzaszalmának a legmagasabb a szesztartalma, árnyékban eléri a tizennégy fokot. Ezt követte az az újítómozgalom, amelynek keretében felújították a hagyomá­ nyos szőlővidékeket és az egri bikavér kilépett a szántóföldi kalászosok családjából. Ennek az újítómozgalomnak az idejére esett, hogy a bevált gumitalpú papucsot fel­ váltotta a bőrtalpú cipő, noha a papucs igen jó, ha nincs más. Számtalan újítással párhuzamosan a háztartási szén helyett megjelent a közönséges szénből lévő szén, amely azonban még ma sem tökéletes, mert nem maradt úgy a tűzön, ahogy ráteszik hanem el is ég. Napjaink újítómozgalma főleg a vendéglátóiparban számottevő. A „Késdobáló”hoz címzett italboltban — a KÁROMKODNI TILOS tábla, KÁROMKODNI HATÓ­ SÁG ILAG TILOS-ra reformálásával — kisvendéglővé változik. Így már nemcsak a járó alkoholisták elégíthetik ki igényüket, hanem a fekvők is, mert a kisvendég­ lőben bármikor befeküdhetnek az asztal alá. 67 �Végigtekintve nemzetünk gazdag újítási történelmén, megszégyenülten álltam önmagam előtt és elkapott az ellenállhatalan vágy, hogy én is újítsak. Kezdem talán a prémium igazságos elosztásának reformjával. Ez elég szűz terület, hiszen a szakirodalom is csupán 123 777 formát tart nyilván. Én megújítom ezt a 123 777-et. Minden valószínűség szerint a 123 778. forma tökéletes lesz. Nagyon hajt az alkotásvágy. Fizetik. EZ A KÉRD ES A dolog látszólag egyszerű, azonban a valóságban rendkívül bonyolult. És ezzel kezdődik a dilemma: ki legyen a regény hőse? — ez a kérdés gátol hónapok óta, az üzemi tolvajokról szóló művem megkezdésében. Adva van egy igazgató és adva van egy kis jelentéktelen ember. Az igazgató tizennyolc millióért konstruált egy bukfencvető gépet. Aztán ki­ derült. hogy felesleges, mert az apró gyerekek is — kivéve néhány elvetemült, Konzervatív kölyköt —, bukfenc helyett szívesebben twistelnek. Most ott áll a buk­ fencvető a gyárudvaron és eszi a korozzió, amit népiesen rozsdának hívnak. Tehát világos, hogy a bukfencvető gép ésszerűtlen masina. Azonban a kezdet kezdetén az igazgató úgy tüntette fel, hogy ésszerű s ezért a kezdet kezdetén fel is vett harmincezer forint ésszerűsítési pénzt. (Ha adópengőben kapta volna meg ezt a har­ mincezret az igazgató, akkor nem lenne dilemmám, de ő mai forintban vette fel.) Ilyen módon 18 millió 30 ezer forintban van a bukfencvető s hogy rozsda ne szedje ízekre, ezért bizonyos karbantartási költségek is felmerülnek. De nevezhetjük-e ezt a cselekedetet üzemi tolvajlásnak? Ebben nem vagyok biztos, az igazgató nem vitte haza a bukfencvetőt, hiszen ott áll a gyár udvarán. Továbbá, az igazgatót se le nem csukták, se elő nem léptették, tehát bizonyosan igazságtalan a gyanúm. Ellenben itt van Pemete Ferkó — a másik hős jelöltem, a jelentéktelen ember, nála már sokkal kézenfekvőbb a helyzet. Ő tipikus üzemi tolvaj, mert két hónappal ezelőtt — mint utólag bevallotta —, ellopott egy csavarhúzót. Azért vallotta be utólag, mert a minap helyezték csak üzembe azt a motozógépet, amelyet négymillió devizaforintért vettek nyugaton. Ekkor bukott le ez a kis stílű Pemete két ács­ kapoccsal, amelyet overálljába rejtve akart hazavinni. A tények hatása alatt azt is bevallotta, hogy a csavarhúzóval és a két ácskapoccsal meg akarta otthon kez­ deni a babakocsi szériagyártását. Az eset világos: Pemete összesen 20 forint értéket lopott, tehát gazdasági kár­ tevő. Nem egyszerűen megtévedt ember, hanem visszaeső bűnös. Így érthető, hogy Pemete ügyét napokon belül megtárgyalták széles nyilvánosság előtt, a szerelőcsarnok végében, ahol a bukfencvető gép állt. A vád képviselője felállt a bukfencvetőre és Pemete fejére olvasta a csavarhúzót és a két ácskapcsot. A vádat személyesen az igazgató képviselte. Ez tehát a dilemmám: ki legyen a regényem hőse? 68 �ULTI ÉS H A J DINA A fiatal vegyészt, amikor belépett az igazgató szobájába, harsány üvöltés fo­ gadta: „Pénz az ablakban!” Aztán sokáig várt, de senki nem szólt hozzá. A szoba falán jelmondatok sorakoztak. A főfalon ez állt: „Minden kijátszott ulti csapás az imperializmusra.” Másutt: „Madarat tolláról, embert rebetlijéről . ..” „Jobb ma egy passz, mint holnap egy elvesztett negyvenszáz.” Hosszú várakozás után az jutott eszébe a vegyésznek, hogy alighanem el­ tévedt: nem a hajdina termelő gadasághoz, hanem az ulti termelő vállalathoz jött. Amint ki akart fordulni az ajtón, egy kisüsti szilvában áztatott hang utána szólt. — Kit keres? — A hajdina termelő gazdaságot. — Akkor jó helyen jár. Mutatkozzunk be röviden. Nincs időm végigmondani a nevemet, mert látja, már leosztották a lapot. H. T. igazgató vagyok, Most pedig üljön le negyediknek . . . — De én nem tudok ultizni . . . — Micsoda?! — szörnyűlködött az igazgató. — Hát akkor távozzon, majd beszél­ getünk. A titkárnő azt tanácsolta a fiatal vegyésznek, hogy csak akkor maradjon itt, ha nem szereti a családját. A fiatal vegyész ennek ellenére maradt. Félév múlva ismét összetalálkozott az igazgatóval. — Remélem már tud ultizni? — mondta H. T. — Nem tudok . . . — válaszolta a vegyész. — Hát akkor mit csinál maga egész nap? — Most éppen a hajdina fluktuációs, alkáli . . . — Ne folytassa! — vágott szavába az igazgató. — Ha megtanul ultizni, akkor jelentkezzen. A fiatal vegyész egy év múlva kikisérletezte a dupla hozamú hajdinát. Ekkor találkozott ismét az igazgatóval. — Remélem már megtanult ultizni? — kérdezte H. T. — Nem — válaszolta a vegyész. — Sajnálom! Éppen most rendezzük a fizetéseket. Ezek szerint magát ki kell hagynunk. Újabb félév elteltével megint összetalálkozott a vegyész az igazgatóval. — Már kerestem magát — dörögte az ultikirály. — Csak soha nem lehet meg­ találni, mert állandóan a laboratóriumában kuksol . . . Na, megtanult végre ultizni? — Nem! — válaszolta a vegyész. 69 �— Szóval szabotál! — csattant fel az igazgató. — Nézze azt még elnézi az ember, ha valaki nem tud ultizni, de ha az illetőben még a szándék sincs meg, az már sok. — Igazgató elvtárs, közben én kikisérleteztem a . . . — Tudom, maga mindig ezekkel jön. — Valóban, igazgató elvtárs. A az angol biológia atyja . . . múltkor itt volt nálam Merlyn professzor — Jó, hogy említi! Nézze, én nem vagyok bizalmatlan, de jobb, ha nem fogad a gazdaság területén ilyen vén jampeceket, mint ez a Merlyn. Ultizni bezzeg az sem tud! — Ezzel otthogyta. Félév után a vegyész kereste fel az igazgatót. — Na, látom jó úton halad — mondta szórakozottan az igazgató, miközben fel­ szedte a leosztott kártyalapokat. — Idenézzen! Ha bejött volna ennek az ásza, akkor terített durkmarsot mondhatnák . . . Így csak passz! — Igazgató elvtárs, szükség lenne egy kályhára, mert . . . — Ne marháskodjon! — szakította félbe az igazgató. — Igazgató elvtárs, megfagynak a . . . — A parti nálam! — kiáltott fel az igazgató, majd csillapultan mondta. — Még maga miatt vesztek! Pedig akkor megnézheti magát! Különben nincs kályha. Az utolsót is odai gértem már a portás anyósának, mert korán keltek a csirkék. Segíteni kell, nehogy tüdőcsúcshurutot kapjanak szegény jószágok. A következő félévben a fiatal vegyészt rendes tagjává választotta az Akadémia. Amikor ezt közölte az igazgatóval, az így válaszolt: — Örülök, hogy rendes tagnak választották, szeretem a tiszta dolgokat. Hamarosan meghívta a fiatal vegyészt az Akadémia, hogy tartson előadást a hazai és a világ minden tájáról összesereglett tudósok számára arról, hogyan sike­ rült egy hold földön tizenhat mázsa helyett nyolcszáz mázsa hajdinát termelni. Az igazgatónak is küldtek egy meghívót . . . De az, csak hosszú kérlelés után állt kötélnek, — mondva, hogy éppen akkor hívják ilyesmire, amikor nyerésre áll. Végül is együtt utaztak Budapestre. Az Akadémián rendezték meg a tudomá­ nyos ülést. A fiatal vegyész délelőtt megtartotta a nagy érdeklődéssel kisért elő­ adását. Délután pedig ünnepség keretében kitüntették az igazgatót a „Hajdinater­ melők Érdemrendjének” első fokozatával. 70 �Csikász István versei: Körvona lta la n Átka vagyok én önmagamnak s hiába elemeznek meg kutatnak csak cselekedhetek nem magyarázkodom Utasok idegenek megfontolt zavargók ismerősök polgárok oda- és visszaköszönők télikabátosok bakancsos hajnali munkások anyókák iparosok orvosok rossz tanárok barátoknak—hitt nem—barátok pöffeszkedők lekezelők átlátszó demagógok plagizálók díjazott utánzók mit kérdezgettek engem mit faggattok engem minek oktattok engem mért zártok ki engem mért zártok be engem magamba Ráléptem utamra: tettek elültetett csemetéivel jelöltem magamnak hogy visszataláljak s hogy lássak burjánzó és felnőtt fákat mert így akarok lenni ember és magyar munkása népemnek s századomnak Vagyok: tehát én megmutatni így tudom magam második meg satöbbi jelzésrendszerekkel: kigyullad lángralobban a gondolat 71 �sistereg s szalad áramként ujjaimba nem műanyagba burkolt idegeim feszes vezetékein: felkattintja a Cselekvés villanykörtéjét érlelő tenyeremben s kattan a Befejezés Aztán néha abba kell hagyni mert viharzók a zónák és olyan nagy a Terhelés Konzerválom holnapra majd megőrzöm szépen önmagam s a begyakorlás mechanizmusa a nem-ismerés izgalmas jövendőibe süpped még teljesen körvonaltalan Csak vagyok de megmutatni így csak így tudom magam a formával és a tartalommal a mikénttel s a hogyannal a simával meg az érdesebbel s a céllal mit vállal a nyelvem meg nyakam mely összeköti fejem a törzzsel s tudatos-magamba bekapcsol sok öntudatlan-reflektikus mozgást szervet meg állomást Horog vagyok én önmagamban fogó csapda meg hurok kihúzhatatlan fönnakadtam hurcoljuk egymást: okozat s az ok S innen van az hogy az vagyok aki így vagyok Aztán az évek gyűjtött lassú terhe robban habzó és forrongó helyét feloldja majd a víz s a nap s mégis-kibomló körvonalban műveket szül az akarat Csak nyugodtan hagyjanak 72 �Tomboljon csak A vágynélküliek seregébe soha nem állhatok hogy megtagadjam magam Eszme van: csak meg kell szelíden emésztenünk Jobbat-akarásunk elégedetlenségünk vitt előre mindig mióta több-százezer éve itt vagyunk Fogadjatok el itt vagyunk: ifjúság A mérsékelt forradalmiság engem nem takar be vásott köntösével mert a célom a forradalmi emberség s eszerint élesítem mindig arcomat Megbotránkoztatunk Minden hiába: mások vagyunk egymás között élünk a kéz a kéz felé nyúl és minden kézfogás szigorú kötél: s a társadalmak alapkövén a vége. Hadd tomboljon csak táncparketton a béke Én már hallottam dobolni veszett-ritmusú háborút Kerestem apámat ő ruszin katonák közt marmaládot majszolt s én ott maradtam mert oda hajszolt a sorsom akkor márciusban 73 �Nem tánc de harc volt s nem tudtam lesz-e vége Hát tomboljon csak táncparketton a béke Ha felnő a gyermek s a zátonyok értékelni kényszerítik iránytűjét hajóit s útjait visszamenőleg mindent látni fog Így itél. S kihal bennünk a szándék mi bűnös és bigott A butaság condrájából az Ember kilépett s Ember lett ha küzd ha elbukik ha szeret mert eszméje van és célja van Gondolkozom Gondolkodjatok A vágynélküliek seregébe soha nem állhatok hogy megtagadjam magam 74 �V A TI J Ó Z S E F : Le ány 75 �VITA Belitzky János: Beszámoló egy készülő tanulmányról Kutatásaim ismerői felszólításának engedve teszem közzé ezt a vázlatos beszá­ molót. Eredeti elgondolásom szerint könyvet szerettem volna írni Nógrád megye településföldrajzáról és településtörténetéről. Kutatásaim a harmincas évek elejére nyúlnak vissza amikor az Országos Levéltár összeírásaiból kijegyeztem a nógrádi községek személynévanyagát és több — ma már túlhaladott felfogású — tanulmá­ nyomban igyekeztem tisztázni a magyar honfoglalás körülményeit, a besenyőkérdést és Sopron megye középkori történetét. A z Őrségre vonatkozó egyik tanulmányom elkészítése során vált világossá előttem, hogy a honfoglaló magyarok települései szoros összefüggésben állnak az avarkori településekkel. Feltevésemet azonban nem tudtam alátámasztani. — Ettől az időtől kezdve állandóan tanulmányoztam azoknak a területeknek a részletes térképeit, amelyek az egykori Avarországhoz hozzátar­ toztak, vagy ahová az „avarok” elkerülhettek. A különböző időből származó térképeken nemcsak a helyneveket, hanem a térformákhoz alkalmazkodó települési viszonyokat is vizsgálat tárgyává tettem. Ennek során ismertem fel az avarkori településrendben élt népek nyelvét, amihez a kicsit és nagyot, a jobb- és baloldalit, a hegyet, vizet, kanyart ,lejtőt, oldalsót és középsőt, kereket és egyenest, keletit és nyugatit, végsőt és szélsőt, használhatót és használhatatlant — és ezekhez hasonlókat — jelentő szavak — tehát nagyjából a ma is meglévő térformákat és viszonyokat jelölők — segítettek hozzá. A nyelv ismeretében sikerült meghatároznom az avarkori településrend bizo­ nyos egymástkövető szakaszait és azok törvényszerűségeit és ismétlődését egymás­ tól egészen távoleső területeken. Ennek segítségével jöttem rá az avaroknak a frank és bizánci birodalom különböző területeire való — településrendi szokásaikat fi­ gyelembevevő — áttelepítésére. Az avarkori helynevek csoportjában, de azoktól füg­ getlenül is találtam azonban olyan helynévbokrokat, amelyek egyik népük nyelvé­ hez hasonlítottak, de annak szavaitól — elsősorban a képzők másformájúsága mi­ att — eltértek és településrendi szerepük is egészen más jellegű volt. A szavak és képzők nagyon hasonlítanak ahhoz a helynévanyaghoz és ahhoz a képzőrendszer­ hez, amit a latin nyelv búvárai praeindoeurópaiaknak — azaz a indoeurópai népek megjelenése előtti időkből származóknak — tekintenek. Ezek a szavak és avarkori testvéreik a mai balti-finn nyelvek szókincsével hozhatók kapcsolatba. — Így ju­ tottam tehát el annak a felismerésére, hogy élt a jégkorszak végén és az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népek nyelvének megjelenése előtt az Ural hegységtől az 76 �Atlanti óceánig, de elsősorban az Alpok és a Kárpátok vidékén egy olyan ősi nép, amely finn-ugor nyelvű és nagymértékben kivette a részét a helynévadásban. Ennek a népnek egyes töredékei még éltek az avarkorban. A nép nyelvének felismerésében nagy segítségemre volt a mai finn nyelv erő­ sen archaikus jellege, valamint az, hogy nyelvi emlékei különböző mai nyelvterü­ leteken maradtak fenn és a mai nyelvet beszélők ősei néhányukat még le is for­ dították, és így, azokat ma is kettős vagy összetett helynév alakjában használják. A különböző nyelvterületeken való előfordulásuk a szavak eredeti hangtani sajátos­ ságaira is következtetéseket engednek levonni és ezek a következtetések nem min­ denben fedik a jelenlegi, ősi állapotokra vonatkoztatott kizárólag filológiai alapon levont következtetéseket. Készülő művemben igyekszem állításaimat gazdag térképanyaggal is alátámasz­ tani és igazolni. Ez bizonyos mértékig új módszert jelent, mert a helyneveket nem önmagukban és környezetüktől független szétszórtságukban, hanem egymásmellettiségük viszonyában, valamint a térformákat jelölő, a gazdasági és társadalmi vo­ natkozásokat kifejező mivoltukban, a hasonló jellegű helynévbokrokkai való egybe­ vetés alapján vizsgálom. A fent vázoltak alapján három nyelvi és egyúttal művelődési állapotot tudtam megkülönböztetni. A legősibbet paleosuomi-nak (ősszuomi. a következőkben: ps) neveztem el. Kezdete az utolsó jégkorszak végére nyúlik vissza és az indoeurópaiak megjelenéséig tart. A második korszaknak az anticosuomi (ószuomi, a következőkben as) nevet adtam. Az indoeurópaiak bevándorlásától a népvándorlás koráig tart. A legfiatalabb harmadik korszakot a neosumi (újszuómi, a következőkben ns) névvel illettem. Ez a népvándorlás korát öleli fel és a magyarok honfoglalásáig tart. — A korbeosztást elsősorban a középeurópai adatokra alapítottam, amiből következik, hogy az időszámításunk kezdete körüli századoktól az i. sz. VIII. századáig tartó ősfinn vagy közfinn korszakmegjelölés, annak időbeli tartama, a Lengyelországtól északra fekvő területekre nézve változatlanul fennáll.1 Arra, hogy a történelmi Magyarországon előforduló középkori és mai helyne­ vekkel (a következőkben hn) kapcsolatban felmerült bennem az a gondolat, hogy azokat a balti-finn nyelvek szavaival hozzam kapcsolatba, két tény jogosított fel. Az egyik Tacitus és Ptolemaiosz tudósításaiban, a másik a magyarországi hn-ek egyes finn és észt (a következőkben f és é) helynevekkel való egyezésében rejlik. Először az i. sz. I. században élt Tacitus Germánia című művében fordul elő a Fenni, azaz finn népnév, amit a kutatók egyértelműleg a lapokkal hoznak össze­ függésbe. A lapokkal kapcsolatban, akiknek embertani jellege elütő a finnségiektől és a lappid vagy lapponoid típus képviselői, arra a feltevésre jutottak a kutatók, hogy ez a nép nyelvcsere útján jutott mai nyelvéhez A lapponoid típust a jégkor­ szak végén kialakultnak és az alpi típussal rokonnak tekintik. A z i. sz. II. évszá­ zadban író alexandriai Ptolemaiosz Geografia című munkájában már két finn né­ pet különböztet meg. Az egyik a Skandináv-félsziget északi részén, a másik a Visz­ tula mellett élt. A Visztula mellett élőkben látják a balti finnek elődjeit, a Skan­ dinávia északi részén említettekben pedig a lappokét. 2 A finnek mai hazájukat dél­ ről kiindulva, a VIII. század táján szállták meg. 3 A Tacitusnál szereplő Aestii nép­ nevet a balti-szláv népek — lettek, litvánok, óporoszok — megjelölésére szolgálónak tartják.4 77 �Az, hogy Ptolemaiosz szerint a balti finnek ősei a Visztula mellett éltek az i. sz. II .században, igen figyelemre méltó, mert a Visztula a Kárpátok láncolatába tar­ tozó Beszkidek északi oldalán ered és felső folyása mentén, a Dunajec torkolatáig, 150 km hosszan, általában 40— 50 km távolságban folyik a főgerinctől, az északi elő­ hegyek lábánál. Balti tengeri torkolata mintegy 480 km-re fekszik légvonalban a Magas Tátrától, vagyis annyira, mint amilyen nagy a Körmend és Záhony közötti lég­ vonalbeli távolság. — A finn népnév germán eredetű és jelentése a ’gyalogló, kó­ borló’ szóval függ össze. 5 — A népnév alapján joggal következtethetünk arra, hogy a Ptolemaiosz által említett Visztula menti finnek lakhattak a Kárpátok északi lej­ tőin is. A magyarországi hn-ek közül a következők még ma is tiszta finn vagy észt szóalakokat mutatnak:6 Pere (Abauj és Veszprém), é. pere 'család, háznépe’ ; Ida folyó és falu (Abauj), é. ida ’kelet’ ; Ruma (Szeréna, f. ruma ’csúnya, csúf stb.’ ; Rába folyó, é. raba 'mocsár'; Vaszar (Baranya, Veszprém), é. vasar ’kalapács'; Pata (Bihar, Kolozs, Nyitra, Somogy, Veszprém), f. pata, é. patta ’fazék, üst’ ; Rada (Pest, Zala), é. rada ’ösvény, út nyom’ ; Mura folyó, f. mura ’iszap, sár, üledék, kavicsos homok stb.’ ; Karva (Esztergom), é. karva-összetételekben 'szőrmés, prémes’ ; Súr (Pozsony), é. suur, f. suur- 'nagy'; Mád (Pozsony, Zemplén) é. maad ’földek'; Máta (Hajdú), f. maata ’földek' stb. Finn vagy észt szóalakokból magyarázhatók, a külön­ böző képzőkkel ellátott helynevek: Pirit (Veszprém), f. piiri ’kör, környék, kerület, kör stb.’ é. piir ’határ'; Paks (Tolna) é. paks, f. paksu ’vastag, sűrű, kövér’ ; Padány (Pozsony), é. pada ’fazék'; Kolta (Komárom, Vas), Koltány (Zemplén), f, kulta ’arany, aranyos, kedves stb.’ ; Szepes, Szepetk, Szepetnek, Szepezd (Hajdu, Szepes, Zala) f. seppä, é. sepp ’kovács, kézműves stb.; Tüttös (Zala), Töttös, (Baranya, Bi­ har, Vas), Tötör (Szolnok-Doboka), f. tyttö ’leány, valakinek a lánya’ é. tütar ’leány’ : Csepel (Pest, Veszprém), Csepely (Baranya, Somogy, Ung), f. sepeli ’kavics’ stb. A felsorolást szinte szótárnyi terjedelemben, több száz helység, patak, hegy, dűlő és terület nevével kapcsolatban folytathatnám. A leglényegesebb azonban az, hogy ezek a finn és észt hasonlatosságot felmutató hn-ek mindig csoportosan, hn-bokor jellegűen fordulnak elő, tehát véletlen egybehangzásról vagy rendszerte­ len odakerülésükről szó sem lehet. Az ilyen természetű hn anyag okleveleinkben is szépszámmal fordul elő. — Az 1055. évi Tihanyi Alapítólevélben szereplő Kokuzarma a finn kaiku sarma ’visszhang öböl’ elnevezésnek felel meg. A Turku tó és a másfélszázaddal később ott feltűnő Törk vagy Török nevű falu neve, a Zamárditónál, pontos mása a finn Turku város nevének és a turku ’piac, vásártér’ szónak „Vásárhely” jelentésének is megvan az értelme, ha a Tihanyi-rév közelségét, és ha az Alapítólevélben is a Turku faluról elnevezett tó közelében említett magnaviá-t figyelembe vesszük. A falu neve ugyanis a későbbi oklevekben T urc, Turch, Turkh, Törek, Therek, Thewrwk, Törk és Török névalakokban szerepel, ami az eredeti Turku „Vásárhely” névnek analógiás alapon Törek illetve Török hn-vé alakulását bizonyítja. 7 Hivatkoztam arra, hogy a térformák neveinek fontos jelentőségük van a nyelv, illetve a letelepültek nyelvének felismerésében. Ime néhány példa erre is: — A Losoncot Rimaszombattal összekötő úton fekszik Osgyán falu. Az országút a falu nyugati szélén folyó patak hidjánál 208 m tengerszín fölötti magasságában halad kelet felé. A falu 217 m magasan fekszik. Az országút, szerpentin beiktatásával, a hídtól légvonalban számított 2700 m távolságra eléri a dombhát 321 m magas tetejét. 78 �A z út tehát rövid távon, a hídtól a dombtetőig 113 métert emelkedik. Ez az emelke­ dés nehéz feladatot jelentett a szekereket, kocsikat vonó állatok számára. A z Osgyán hn a ps vagy as + asta és asti ’meredek, emelkedő’ szóból, — amire az f. astin ’ lépcsőfok, létrafok, felhágó, kocsihágó, lépcső’ és az é. astuma ’ lépni, felszálni, járni, kezdeni’ szavakból lehet következtetni — ered és jelentése a falu esetében „az emelkedés kezdete’’ v agy csak „emelkedő”. — Mindenben testvére az itáliai alpesi Astano község neve. Astano 638 m magasan fekszik és kiindulópontja az 1621 m magas Monte Lemán átvezető alpesi ösvénynek. — Az Osgyán fölötti 321 m-es magaslattól délkeletre terül el két, egymással hegyesszögben összefutó és kelet felé folyó patak közt a Harapen nevű hegyhát és a szlovák kiadású térképen az északi patak északkeleti partján a Harapin major. A szuómi +harapen — +harapin szó jelentése — f. haarapäinen ’ágas, kétágú’ — ’kétágú’. A Harapen nevű hegyhát valóban egy két ágból eredő patak két ága közt helyezkedik el. Putnok és Bánréve között fekszik, a Sajótól északra és a Putnoktól a faluig terjedő mocsaras Nagyrét nyugati peremén Hét falu. Neve nem áll, eredetét te­ kintve, összefüggésben a magyar hét számnévvel, mert a szuómi +het — +h e te ’mocsár, vízjárta rét’ — f. hete ’ mocsár, posvány, süppedék, és költői nyelvben forrás’ — jelentéssel bír. Hét falu nevének szuomi névadói a falu vizenyős rét melletti fekvését tekintették a település legjellemzőbb sajátosságának. Ugyanez az eredete Hete (Bereg), Hetes (Somogy, Zala), és talán Hetény (Abauj, Baranya, Komárom, Somogy, Torontál, Ugocsa) és Hetmény (Nyitra) falvaink nevének. A Garda tó déli partjáról egy 4 km hosszú igen keskeny félsziget nyúlik be a tóba. A római korban Sirmio, ma Sirmione a neve. A Szerémség latin neve Sirmium és Sermium alakban ismeretes. A Szerémség a Duna és a Száva árterü­ letébe félszigetszerűen nyúlik be. Félsziget jellegét a nyugati részén messze benyúló patakok alluviális térszíne még jobban kiemeli. Görög neve, Syrmion, a latin szár­ mazéka és valószínű, hogy nemcsak a mai Mitrovica, hanem az egész terület jelzésére szolgált. Ezek a nevek a ps ± sirmi — + serme ’félsziget, szöglet’ — f. särmä ,él, szöglet, lapok szöge’ — szónak a származékai. Az -on, -one képző, aminek latinosított alakja az -um képző, praeindoeurópai, etruszk eredetű képző a latinban és az olaszban egyaránt.8 Az is történelmi tény, hogy az etruszk keres­ kedők a Szerémséget már a rómaiak itáliai hódításai előtt is felkeresték.9 A Kárpá­ tokban előforduló három L osonc név és itáliai megfelelői, a Lossone és Losson — ami ”Várad„-ot jelent (é. loss ’ kastély, vár’) — tanúsága szerint, hogy csak egy példát említsek, az ősszuomi nyelvbe is átkerült, amit részben a Balti tengertől Délitáliáig kiterjedt borostyánkő kereskedelem is megmagyaráz. __ Szuomi eredete van Szeremle község nevének is. A község egy a Duna medre és ártere közé benyúló szermé-n, azaz szög-ben, zug-ban helyezkedik el. Szerencs és Szerencsfalva (Zemplén, Ung) hn-einknek is ez az eredete. A dunántúli Pirit falu neve (1. fentebb) is akkor válik érthetővé, ha figyelembe vesszük, hogy az alluviális térszínbe belenyúló, abból kiemelkedő félkör alakú terraszon helyezkedik el. A névadás ns eredetét a mellette elfolyó Hunyor patak neve igazolja. A ns +piri ,kör’ szóhoz -t (v.ö. magyar -d) szuomi helynévképző járult. A Kárpátokban igen gyakoriak a szlovák Kykula, Kochula, Chochula, az Alpesekben a német Kogel, az Alpesekben és az Appeninekben pedig a Cucolo, Cogolo és Cogollo hegy-, illetve néha településnevek. Ezek mind a ps +kukula — 79 �kikula ’hegy, hegytető, hegycsúcs’ — f. kukkula ’hegycsúcs, hegytető, magaslat, domb, emelkedés, bérc, hant, halom; csúcspont, tetőpont’ — szóból erednek. A hegyek és állóvizek elnevezésének tekintetében különben igen gazdag volt a szuomi nyelv, és ezért az elnevezések az egykori vízrajzi állapotokon kívül a hegyek egymáshoz való jellegzetes sajátosságaira is fényt derítenek. A magyar Madách családnévnek megfelelő Madacov és Madatsch hn-ek a Kárpátokban és Alpokban mindig olyan hegycsúcsot jelölnek, amelyek a környező hegycsúcsoknál alacsonyabbak. Például a Nagy Fátrában lévő 921 m magas Madacov-ot 1095-től 1512 m-ig terjedő magasságot felmutató kilenc hegycsúcs veszi körbe. A ps ± mata 'alacsony’ — f. matala ’alacsony, sekély, mély stb’ jelentéssel bír. A hn tehát, térbelileg igazolhatóan is, finnugor eredetű. A Madách családnév jelentése pontosan megfelel a Kiss családnév jelentésének. A térformák gazdagságát megfigyelő és megjelölő készségnek köszöni az Ipoly hegy és az abból eredő folyó is a nevét. Az Ipoly hegy neve az 1880-ban felvett és 1913-ban revideált térképeken a németes Ipel alakban van feltüntetve. Szlovák neve Ipel’. Van azonban még egy szlovák neve is és ez az említett fölvételen is szereplő Chocholna. Ez a hegynév, akárcsak a szlovák chochol ’bub, bóbita’ szó ps eredetű és az említett + kukula — + kikula’ szóból származik. — A hegy eredeti ps neve +ipoj kukula; azaz ’koptatott, lemosott hegy, volt. A mai f. hipoa ,surol’ ige cselekvő imperfectuma hipoi ’surolt’, azaz lesurolt, lekoptatott’ jelentéssel bír. Ezt a magyarázatot a f. hipaista ’megérint, gyöngén érint, horzsol, surol, meglegyint’ ige jelentése teszi valószínűvé. — A ps + ipoj kukula elnevezést igazolja az, hogy az Ipoly hegy — eltekintve több kisebb kúptól — része egy négytagú 1000 m-en felüli le­ koptatott hegyrönknek. A négytagú hegyrönk legalacsonyabb, része 1059 m magas tömb. je az Ipoly. A másik három rönknek 1100 m-en felül emelkedő csúcsai vannak. A rönkök közt folyó Ipoly és a déli oldalán eredő Chocholár, valamint a többi patakok leg­ alaposabban az Ipoly hegyet koptatták le és tördelték össze. — A hegy nevével jelölték az ott eredő egyik patakot is, amely azután mint folyó is ezt a nevet őrizte meg. — A folyó különben rendszertelen árvizei, közismert partszaggató tevékenysége miatt is kiérdemelte a nevét. A Vágba ömlő és az Alacsony Tátrában eredő patak nevének is ez az eredete. Mielőtt rátérnék készülő tanulmányom szerkezeti és tartalmi ismertetésére hangsúlyozni kívánom, hogy a fenti példák vagy meg nem oldottak, vagy más nyelvekből magyarázott eddigi megfejtésük ellentétben áll az én eredményeimmel. Ez részben abból adódik, hogy nem igen gondoltak az általam kutatott területek hn anyagának a mai balti-fin nnyelvek szókincsével való kapcsolatba hozására, másrészt, hogy nem vették igénybe teljes egészükben a földrajz által nyújtott lehetőségek vizsgálatát. — Éppen ezért kutatásaimat, — bár eredményeim igazáról meg vagyok győződve — művem megjelenése után is csak munkahipotézis jelle­ gűnek kérem, hogy tekintsék, minaddigj amíg nyelvészeink és a többi érintkező tudományok művelői részben vagy egészben el nem fogadják. Még inkább áll ez a jelen kis beszámolóra nézve, mert számtalan kérdésére a kielégítő feleletet csak egész sereg példa felhozatalával lehet megadni, amire itt helyszűke miatt nem térhetek ki. — Azt viszont tudományos kötelességemnek tartom, hogy a bennem évtizedek munkássága következtében megért szintézist a szakkörökkel ismertessem és az arról esetleg elhangzó véleményüket könyvemben már értékesíteni tudjam. 80 �Könyvem első fejezetében a jégkorszak utolsó időszaka és a jégkorszakot követő idők Európájának településföldrajzi adottságaival foglalkozom. Rámutatok arra ,hogy a Homo sapiens fossilis, a Neanthropus nyomai alapján arra lehet kö­ vetkeztetni, hogy ezek az emberek — az egyre inkább visszahúzódó jégtakarót követve — eljutottak az Alpok és a Kárpátok magashegységi régióiba és ott hoszszabb ideig éltek. Az embertani és régészeti adatokat egybevetem az ősföldrajzi és ősnövénytani kutatásokkal és arra a megállapításra jutok, hogy a jégtakaró peremvidékén élt népek sem antrapológilag sem nyelvileg nem lehettek egységesek, hanem lazán összefüggő csoportokban, szórványosan helyezkedtek el. Megvizsgálom azt, hogy milyen népek lehettek ezek és mennyiben tartozhatnak azokhoz a népek­ hez, akiket a kutatók Európának az indoeurópaiak általi benépesítése előtt itt élteknek vélnek. Itt felhasználom a latin nyelv és az itáliai nyelvek történetével foglalkozó kutatók által praeindoeurópainak vélt szavakat, azokat térképezem és más kutatók adataival is kiegészítem. A különböző nyelvészeti kutatások során ugyanis több olyan hn-re bukkantak, amik nem magyarázhatók meg az indoeurópai nyelvekből Ilyen például — többek közt — a Tisza, a Szamos, a Maros, a Temes stb. neve. Az itáliai és alpesi, de általában a mediterrán területen végzett kutatásokat Giacomo Devoto foglalta össze.10 Szerinte ezek a praeindoeurópai, általa mediterránnak vélt lexikális elemek a következők: alba ’kő’, arma ’természetes vagy épített menedékhely’, arna ’folyók vagy tenger kivájt medre’, baca ’bor', balma ’barlang', balsa ’mocsár', barga ’kunyhócska’, barra ’meredély, örvény’, boplo ’domb, calpa ’a hegy meredek oldala’, carna ’kőszirt’, carra, carpa, crapa ’szikla', clana ’mocsaras folyóvíz', clava ’folyó vagy törmelék deltája’, cumba ’medence', fala, pala hát, forduló’, ganda 'kőrakás', gava ’vízfolyás', grava ’kavics', lama ’talajvizes síkság’, mal~ mel ’domb', mara ’vízmosás', mata~ mut ’halom', lappa ’kő', naba ’hegyi medence’, penta ’szikla', rava ’föld', sala ’mocsaras terület’, tala ’föld', taura ’sírdomb’, teba~ taba ’domb', tul ’határ'. Ezek a szavak különböznek az eddig felismert etruszk szavaktól. — Szá­ momra az volt bennük az értékes, hogy — feltétlenül a praeindoeurópaiak vándor­ lása következtében — K özép-Európában is előfordulnak és nem egy közülük a finnugor, főleg a balti-finn szavakkal is kapcsolatba hozható. Könyvem második fejezetében az ősszuomiakkal foglalkozom. Megállapítom, hogy a praeindoeurópainak vélt hn-ek közelében számos paleosuomi hn is elő­ fordul. Igyekszem kimutatni, hogy részben a csiszolt kőkorszak művelődési szín­ vonalának megfelelő helynevek ezek és részben a cölöpépítmények, részben a későbbi terramarék lakosságával függnek össze. Igazolni próbálom, hogy az alföldi és északitáliai terramárék lakossága azonos, vagy igen közeli rokonságban álló nyelvet használt a Kárpátok, a Német Középhegység és az Alpok lakosságával. Igyekszem körülhatárolni és térképen rögzíteni azokat az ősi helynévbokrokat, amelyek ennek a lakosságnak a hasonló műveltségű, de más nyelvet beszélő nép­ csoportoktól való különbözőséget igazolják. Beigazolom, hogy az itáliai terramárék lakosságának egy részét újabb népek feltűnése dél felé való vándorlásra kényszerítette és azok, az Appenninók vonulatát követve, Sicíliába is eljutottak. Vonulásuk a különböző hn-bokor szigetek térké­ pezésének segítségével állapítható meg. Egyik ilyen állomáshelyük a Calabriai félszigeten, Cosenzától keletre és Catanzarótól északra, a La Sila hegységben található. — A sila jellegzetesen kalábriai 81 �szó és hatalmas fenyőfákkal benőtt hegytetőt jelent és a latin sila szóból szár­ mazik.11 A latin szóról, amelynek latin névszói megfelelője nincs, azt tudjuk, hogy a római korban az Abruzzók egyik hegyláncának a neve és azonos a mai Sila hegységgel. 12 Vannak, akik a Sila nevet a görög yle és annak megfelelő latin silva ’erdő’ szóval hozzák kapcsolatba és a római kori Silva Bruttia elnevezésből eredez­ tetik. Az így nevezett terület a Serre és az Aspromonte fennsíkokra is kiterjedt. Ennek megfelel az, hogy Strabo a Sila kiterjedését 700 stádiumra becsülte, ami 130 km-nek felel meg. — A bruttii nevet viselő délitáliai nép önként hódolt meg, a tarentumi háború után, a rómaiaknak. Később az egész hatalmas erdőség állami tulajdonba került. A birodalom bukása után újból csak a XI. sz.-ban jelenik meg az oklevelekben a terület neve. Ruggero kalábriai herceg 1099-ben az altiliai monos­ tornak, VI. Arrigo pedig 1195-ben a San Giovanni in Fiore apátságnak adományozta az akkor néptelen birtokot. Hasonló adományokat tettek 1198-ban Costanza és 1220ban II. Frigyes. A különböző adományozások következtében alakult ki a terület Sila Greca, Sila Grande és Sila Piccola elnevezése. 13 A sila hn ps eredetű és a magyar nyelvterületi Szilicei fennsík nevével együtt — akárcsak a többi sila — sile — sili szavakat magukba foglaló hn-ek — ’fenn­ sík’ vagy ’erdős fennsík’ — f. sileä, é. sile ’síma, egyenletes’ — jelentéssel bír. — Állításomat a következőkkel támasztom alá: A La Sila Grande-ban ered az Ion tengerbe ömlő 84 km hosszú Neto folyó. Ez a folyó ókori Naethus nevének a közvetlen leszármazottja. A folyó nevének első tagjában a görög nea ’ új' szót sejtik, de ennek kapcsolatát az összetétel második részével nem tartják világosnak.14 — Véleményem szerint a folyónév ps eredetű. Jelentése + neete ’nyuszt’ — f. näätä ’nyuszť ’nyuszť — és ugyanezt az elnevezést találjuk meg a német nyelvterületi Nette folyók (a Hase, az Innerste, a Niers és a Rajna mellékvizei), és a Nette (Hanover, Westfália) köszégek, valamint a lengyel nyelvterületi Netta folyó nevében, és még számos összetett hn-ben. Magyar nyelvterületen Nétus — Néthus (Nagyküküllő), Nétola (Szabolcs) és Netot — Netotu (Fogaras) hn-ekben találjuk meg a megfelelőit. A Pireneusokba a frank királyok ara­ bok elleni „avar” telepítései során került el a hn. Ott ns hn környezetben — erre az alábbiakban még visszatérek — emelkedik a 3404 m magas Pic ď Aneto, aminek másik neve Pic Nethou. — A ps nyelvből megmagyarázható Sila és Neto hn-ek te­ hát már a római hódítás előtt megvoltak Calabriában. Az ősszuomiak jelenlétét bizonyítják a Neto folyó mellett található többi ps hs is. A La Sila Grande 1500 m-es fennsíkjából hirtelen emelkedik ki az 1670 m magas Carrumangu hegy. A Monte Carrumangu hn se latin, se olasz, se görög lexi­ kális adatokból nem magyarázható meg. Az olasz népi szómagyarázat szerint a hn onnan származik, hogy Nagy Károly császár — Carlo-magno — a hegy csúcsán mi­ sét szolgáltatott és ennek emlékét őrzi a név. 15 — A Carrumangu hegy neve ps nyelven ’medve vesztőt, medve fogót’ — v. ö. a német Bärenfang hn-ekkel __ eset­ leg ’medve járás-’t jelent (f. karhu ’ medve', meno ’ menés, menet: elveszés, elvesz-, tés, fogyatkozás, pusztulás, elmúlás, halál; folyás, járás, életmód; zaj, lárma; eljá­ rás, mód). — A fennsíkból kiemelkedő hegykúp nevét érthetővé teszi, ha az ősi medvevadászatra gondolunk. A vadászok az enyhén emelkedő fennsík szélén körbe állva, kezdték el a hajtást, A medve egyre beljebb és egyúttal feljebb menekült. Végül is, a hajtók egyre szűkülő köre körbe vette a kerek kúpot, amelynek tetején dárdáikkal leölték a menekülni nem tudó medvét vagy medvéket. — A Carrumangu hegy az Arvo és a Garga folyócskák között fekszik. Az Arvo folyó neve ps nyelven 82 �’kincses-’t jelent (f. aarre ’kincs, elrejtett, talált kincs’ és számos származéka)_ Ugyanezt jelenti a svájci Brienzer Seebe ömlő Aare folyó neve is. Ott a ps nevet viselő Balisalp és Mägisalp — „falusi terület, hegyi terület” — ércbányákat rejtett magában. Az árvai Árva folyók mellett ugyancsak az érclelőhelyek jelentették a ’kincs-’et. A különböző Aar, Arve folyók és patakok nevei ugyancsak valamilyen lelőhelyre, értékes anyag előfordulására utalnak. — Itt a la Sila Grande területén az Arvo folyó ilyen vonatkozását a Serbatoio Arvo-Nocelle lecsapolt tó olasz ne­ vében rejlő nocello = nociuolo ’mogyoróf a’ szó magyarázza meg, vagyis az itt élő ősszuomiak számára még kincset jelentett a mogyoró, ami gyüjtögető gazdálkodást folytató késői kőkori és korai bronzkori életükkel magyarázható meg. Az Arvo egyik könyökében emelkedik a Pisciarulu (olv. pisarulu) hegy, amely­ nek a ’csöpögő, kiöntő, szivárgó’ jelentésű nevét a belőle eredő sok patakocska miatt kapta. Ez hn lehet ps és olasz eredetű is, de mindenesetre nemzetközileg elterjedt szóból eredő. Ps eredete mellett az szól, hogy nyugati lejtőjén lévő Cagnu hn nem az olasz ’nőstény kutya, rossz nő’ jelentésű cagna szóval, hanem a ps + kanu ’som' — f. kanukka ’som’ — szóval hozható kapcsolatba. A Cagnu-tól délre fekvő Linzano hn, ami a ps lins — lens — lans ’ várad’ — f. linna, é. linn ,vár,. erődítmény, várkastély’, az é. ’város’ is — szóból ered az ősszuomi névadás mellett szól. — Ettől a „Várad”-tól jóval beljebb, az Arvo forrásának közelében van a Cece hn. Ez, éppúgy mint a nógrádi Csécse ps nyelven ’belső’ — f. sisin ’legbel­ sőbb, legmélyebb’, é. sise-összetételekben, ’belső-, fel-, belföldi’ — jelentéssel bír. A La Sila Grande belsejében rejtőző Cece (ejtsd: csécse) erdő belsejében, a Nógrád megyében lévő települési gyűrű közepén levő helyre vonatkozik. Folytathatnám még a példaképpen felhozott részletes indokolást még egy sereg itteni hn-nel kapcsolatban. Ezt azonban most mellőzöm és csak megnevezek még néhány jellemző nevet, amik részletes elemzése könyvemben fellelhető: Garga folyó neve „rohanó, sebes”, a félköralakú völgy Terra Coppa neve „kosár”, a Righio és Righile hn-eké „Irtás, Irtvány”, a Garopatu hátság neve „Righio emelkedés”, a Croce di Magara „Hegyi kereszt”, a Cuturella „Ivóhely”, a Macinello „Kis erdő” je­ lentéssel bir. Az itt letelepült ősszuomiak már volt vezetőjük (Torna hn) akiknek asszonyai külön területet birtokoltak (Ruvale és Ruvalicchiu hn-ek), mert a közös­ ségi f oldeket — időben az indoeurópaiak, ez esetben a latinok megjelenése után — elkülönítették (Camarda hn) és határát egy hatalmas póznával, valószínűleg lehán­ tolt fenyővel (Isbarra hn) jelölték. A lakosság különben már ismerte a kovács­ mesterséget (Savelli hn) és szénégetőinek lakóhelyét is ki tudjuk jelölni (S. Severina hn). Mi lehetett ezeknek az ősszuomiaknak a sajátmaguk adta nevük? Említettem, hogy az indogermán eredetű finn népnév — ami hn-ek alakjában Itáliában is elő­ fordul — „gyaloglót, kóborlót” jelent. Felmerült bennem a gondolat a fordításos helynevek tanulmányozása során, hogy hátha ez a finn népnév a finnek, azaz az ősszuomiak nevének valamilyen, elsősorban talán, germán azaz indoeurópai nyelvre való egyszerű fordítása, amit a hn-bokrokban való szigetszerű, kóborlás útján való népi odakerülésük is igazol. A mai f. seikkaila ’ kalandozik, elkalandozik’ seikkailu ’kaland, kalandozás’, és a régies seikka ’ kaland’ és az észt seiklus ’ kaland' jelentésű szavakból kiindulva, arra a megállapításra jutottam, hogy az ősszuomiak saját nevét a görög Sikeoloi és a latin Siculi népnevek, vagyis az Itália legdélibb csúcsát is elhagyó, a mai Siciliában letelepült ősszuomiakra vonatkozó név jelöli. A ps szó a + s ik e le - + sikala, + sekala — sekele szóváltozatok valamelyikével, 83 �Siciliában a + sikele ’kalandozó’ szóval lehetett azonos. — Az ősszuómiak Szicíliába kerülése előttem, a fent jelzett okok alapján, világos, tehát ezek alapján a Sikeloi görög és a Siculi latin népnevekben az ő egyik ps nevük egyszerű átvételét látom és feltételezem, hogy a finn népnév ennek a siculoi — siculi népnévnek meg­ felelő ősszuomi szó fordítása, tehát egész Európában elterjedt volt . 16 — Az antik forrásokhoz nagyon hasonló székely népnév a honfoglalás előtt a hun-avar tele­ pülésrendbe bekerült egyik magyar törzs töredék ns neve és nem törzsi, hanem hadrendi név, jelentése ’keverék’, azaz olyan hadtest, ahol a magyarok mellett még valamilyen „hun” vagy „avar” elemek is harcoltak. Ez a székely, latinul Siculi népnévvé vált hadrendi név megfejthető a f. sekuli ’keverék; kétszeres (zab és árpa)’ szóból. — Az ősszuomiakat jelölő latin Siculi szónak tehát semmi köze sincs a magyar székelyeket jelölő latin Siculi szóhoz, legfeljebb annyi, hogy az ősszuómi ez pedig újszuómi eredetű névadás. A két név kialakulása közt évezredek teltek el. Az ősszuómiak gazdasági és társadalmi fejlődése nagyon jól kimutatható, mert a legmagasabb hegyi övezetekben, vagy a legrejtettebb mocsári vidékeken előforduló hn-eik a kőkorszaktól a vaskorig szinte végigvezetnek a termelési ágakon. A hn-ek alapján megkiséreltem kimutatni a különböző őskori kultúrákhoz való kapcsolataikat és úgy látom, hogy azokból jó egynéhány hordozói ők voltak. A bizonyítás és a több ezer adat felsorolása lehetetlen jelen kis beszámolómban és ezért csak néhány — talán nem is legfontosabbra — mutatok rá. Kőkorszakbeli műveltségük legősibb nyomait a szerszámkövek fejtésével és bányászatával összefüggő szavak igazolják. Köztük a sok tur, „kő”, és ezek képzővel ellátott alakjai, amik vagy kőlelőhelyek, vagy csiszoló helyek, vagy kereskedelmi célzattal bíró kőraktárak helyét jelölik. Úgy látszik, hogy borostyánkő kereskede­ lemmel már ekkor is foglalkoztak és a hegyek tetején húzódó ösvényeik, amik nyomát a hn-ek alapján követni lehet, egy vagy két északról délre húzódó fő­ útvonalon kívül több ugyanilyen irányú, részben Itália, részben a Balkán félsziget felé húzódó kereskedelmi útról tesznek tanúságot. Váraik kezdetben nem voltak, csak természetalkotta rejtek és búvóhelyeik. — Ezek egyik legszebb példája a cseh­ országi Tyssa szurdok és a mi Tisza folyónk. — f. tyyssija ’lakóhely, szálláshely, otthon, tűzhely, menedék, menhely; fészek, tanya’ — számos vízvédte szigete, ahol a Bal és Balsa nevű telepeiken laktak. Ez utóbbi a cölöpfaluk neve („falu-tó”. — Később a Lin, Los, és Pil nevű váraikat is felépítették. Az elnevezések közti különbség hihetőleg a várak, azaz a földbástyák különbözőségét fejezte ki. — Lassan megismerték a fémek feldolgozását. Kovácsaik a „fekete képű”, szénégetéssel is foglalkozó szavar-ok voltak. Sokszor az ő nevükről, máskor Buda és Pécs nevet viselő öntőműhelyekről is elnevezték a különben Szepe, Pal, és Teres művelési ágakat is kifejező nevet viselő fémműves telepeiket. A Buda hn-ek, mivel jelen­ tésük „öntés, kiömlés” bővizű forrásokat és patakokat is jelöltek ebben az időben. Ebben a fejezetben mutatok rá arra a problémára is, hogy az ősszuómi neveken kívül más finnugor nyelvek szavaiból is megfejthető helynévcsoportok is feltűnnek, például a cirbolyafenyőt jelentő chanti teget Teke, Teger stb. alakokban való elő­ fordulása, amik növényföldrajzi okok alapján, a finnugor őshaza Kárpátok-AlpokNémet Középhegység és a nagy Porosz-lengyel síkság területén való előfordulá­ sának a lehetőségét is felvetik. * * 84 * �Könyvem harmadik fejezetében az indoeurópaiak megjelenésével kezdődő ószuómi korszakot tárgyalom. Rámutatok az ősszuómiak és az ősindoeurópaiak első érintkezésére a cölöpépítmények és a terramárék korában. Tisztázom a praeindoeurópai nyelvhatások közötti különbséget. A képzőrendszer alakulását és bővü­ lését és a mai balti-finn nyelveknek a többi finnugor nyelvtől elütő indogermán sajátosságait.17 Ezen az alapon igyekszem szétválasztani az ószuómi hn anyagot az előző ősszuomi és a következő újszuómi hn anyagtól és igyekszem kideríteni, hogy az egyes ősszuómi nyelvi szigetek mikor olvadtak be az indogermánok nyelvébe, illetve melyek éltek tovább. — Itt mutatok rá arra, hogy ma sokszor indogermán eredetűnek vélnek tudósaink szavakat, amelyekről pedig — munkahipotézisem segítségével — bebizonyítható, hogy éppen fordítva, az ősszuómi nyelvből kerültek a különböző indogermán nyelvekbe. Mindezeknél figyelembe veszem a társadalom gazdasági és művelődésbeli haladásának emlékeit és igyekszem mindent, bő tér­ képanyaggal igazolni. A negyedik fejezetben részletesen foglalkozom a Kárpátok övezetének és a magyar nyelvterületnek ószuómi kérdéseivel. Pannónia és Dácia római kori népeivel és ezek során beigazolom, hogy területünkön a római hódítás előtt és alatt jelentős ószuomi népesség lakott és hogy annak nyelvére milyen mértékben hatott a latin nyelv. Ezt távolabbi példákkal is igyekszem igazolni. — Ebből a fejezetből röviden összefoglalva, közlöm a Balaton tó nevére vonatkozó eredményeimet. A Balaton tó neve, ebben a szóalakban — általánosan elfogadott vélemény szerint — a római hódítást követő időkben keletkezett.18 A tó nevén kívül az egyik, a Mátra és a Bükk hegyei között fekvő községünket is Balaton névvel illetik. — A szóalak az első pillanatásra elárulja a ns és a mai f. -ton, -tön, (magyar -talan, telen) fosztóképző jelenlétét egy bala- névszóhoz illesztve. — A + b a l- + val ps és as névszó falut jelent. A magyar nyelvben valal és velal alakokban, mint ’falu’ — vagy ’városközösség’-et jelentő szót, szórványosan még a XVII. sz.-ban s használták. 19 Ősi finnugor szó, ami a szuómi nyelvtörténeti korok mindegyikében megtalálható Balsa alakban ’falu-tó’-t, vagyis cölöpökre épült települést jelentett és később olyan helyeken is, ahol a hagyomány következtében megtartották a cölöpökre való házépítést, bár a ház alatt víz már nem volt. — A bal — bala szó ball —balla alakban is szerepel, de a jelentése mind a négy alakban: ’falu, falu népe, falu népének földje; lakott hely’. — A fosztóképzős Balaton hn-eket tehát ’lakatlan, elhagyott, puszta’ jelentéssel bírnak. A ’puszta, elhagyott, lakatlan’ jelentésenek történelmi és térbeli bizonyítékai is vannak. A Balaton római kori legrégibb ismert neve a Peiso, amit a Pelso, a Pelsois és a Pelissa követtek és az utóbbi már IX. századi tudós név.2 0 A + peiso ps szó és a jelentése — f. pää ’fő, fejvég, vége vminek stb. és soinen ’mocsaras, posványos’ — főmocsár, végső tó; nagy mocsár, nagy tó’. A + peiso a mi Balaton tavunk esetében, ha a tó Sió csatorna építése előtti víztükrét, illetve parti mocsarainak kiterjedését figyelembe vesszük, méltán megérdemelte a ’fő-mocsár; illetve a ’nagy mocsár’ nevet. A ’kis mocsár’ nyilván a mai Kis-Balaton és környéke lehetett, ahová az ugyancsak ps nevet viselő Zala torkollik. — A ’végső tó’ név viszont teljes egészében illik a Francia-Alpokban lévő Peisey nevű falu völgyében lévő alpesi tavacskára, ami a 3788 m magas Aiguille du Midi keleti lábánál a völgy végén helyezkedik el. — Az is érthető, hogy egyes források szerint a Peiso tó neve alatt a másik mocsaras partszegélyű nagy tavunkat a Fertőt kell érteni. — A Pelso 85 �a jordanesi P elsois és a Conversio Baguvariorum Pelissa-ja as eredetű szavak és eredetükre tekintve a Balatonnak arra a III. sz. végi lecsapolás előtti állapotára vonatkoznak amikor a tó a természetes lefolyás eldugulása következtében gyak­ ran és a parti településeket veszélyeztetve megáradt. A ns + pelso jelentése — f. pelösszetételekben ’félelmetes, ijesztő’ peloton ’félelmet nem ismerő, bátor’, pelgama, peljata ’ félni’ — ’félelmes, ijesztő mocsár’ illetve tó’. Ez az elnevezés a rómaiak által készített Siócsatorna bedugulása után ismét örökébe lépett. — A Balaton környékén, Pannónia rómaiak általi kiürítése előtt és után is több nagy pusztulás következett be. A villákon kívül nem egy település is elpusztulhatott és vagy azok valamelyikével kapcsolatban, vagy a 670. évi nagy mongol—barszil török beköl­ tözéskor, ami nem járt pusztítás nélkül, kapta a vidék, a tó partján a ’lakatlan’-t, ’pusztát, elhagyottat’ jelentő Balaton nevet, amely névadás azt igazolja, hogy a rómaiak kivonulását követő időben ns nyelvet beszélők még éltek ezen a vidéken, sőt a lakosság többségét ők tették ki, mert különben a név nem került volna olyan mérvű használatba, hogy a régi két, ugyancsak szuómi nevet kiszoríthatta volna az emberek tudatából. A Balaton hn ’puszta, lakatlan, elhagyott’ jelentését térbelileg igazolja Balaton falunk fekvése. A falu déli házai 300 m tengerszint feletti magasságban, nyugati házai 340 m, keleti házai 310 m, fekszenek egy észak-déli irányú patak partján. Semmi mocsár, vagy a szokványos patakmenti rétecskéknél nagyobb vizenyő nincs még a közelében sem. A falutól nem messze, a közelben azonban ott van egy Puszta-Ördögfalva hn, amelynek eredete talán összefügg az egykori falu pusztu­ lásával és a Balaton hn keletkezésével Az egykor elpusztult falu azután újra települt és mivel lakói nem értették nevének jelentését, azon nem is változtattak. — Igen figyelemre méltó a ’puszta, lakatlan’, sőt talán bizonyos módosítással a ’kopár’ jelentésre, a Monts ď Auvergne középfranciországi hegység Mont Dore csoportjához tartozó 1494 m magas Puy B alladon ou Puy Plat nevű hegye. A hegy neve ugyanis nemcsak a ns balaton hn-et, hanem annak germán plat változatát is őrzi. Ez a változat a Balaton Plattensee nevében maradt fenn és össefüggését a -+bal — + v a l ps szóval számos alpesi példával bizonyítom könyvemben. — A Puy Balladon különben a frank uralkodók általi „avar” telepítések egyik körzetébe tartozik. Könyvemben még foglalkozom a Balaton helynév albán (illír) és szláv vonat­ kozásaival is és fenti felfogásomat azok segítségével is bizonyítom. A szláv szónak eredetét tekintve, semmi köze sincs a Balaton tó nevéhez és viszont. Részletesen foglalkozom ebben a fejezetben az as korban bekövetkezett tele­ pülésrendi változtatásokkal is. A legősibb birtoklási forma a szuómiak körében is közösségi volt, ami térben a földközösségben nyilvánult meg. Akkor, amikor min­ denki egyenlően részesült a javakban, még semmi szükség nem volt a faluközösség földjeinek „közösségi föld” néven való jelölésére. Amikor megjelenik a több falu­ ból álló településrend vezetőjének anyagi javakból való nagyobb részesedése, kezdetét vette a földterületek elkülönítése. Ez az ószuómi korszakban következett be és a balla szóval kezdik jelölni a közösségi és tarna- torna, szóval a település­ egység vezetőinek nem személyi, de mindenkori tisztségbeli birtokát és szinte mindenütt elkülönítik az ezek asszonyainak ruva — rova — rava — reve névvel jelölt birtokát. Latin nyelvterületen, illetve latinokkal való érintkezés következtében az ószuomi kor második felében feltűnnek, a fenti elnevezések mellett, a kamaron, kamar, kamar, és latinos változataik, a camarchio — comarchio és ezek különböző 86 �képzős alakjaival kezdik jelölni a közösségi földeket. — Igen figyelemre méltó, hogy a f. nyelvben a kamara szó jelentése ’kéreg, földkéreg, talaj, föld’ is, ami nyilván összefügg a föld közösségi birtoklással. — Ez azt is jelenti, hogy Komárom hn-einknél három nyelvi eredettel — szuómi, szláv és török — kell számolnunk. Az ószuómi településrendben tehát a birtokviszonyok már kifejezésre jutnak és ugyanígy a különböző indoeurópai nyelvterületek népeinek hn adásában is.21 Ugyanekkor gazdagodik hn anyagunk a környezet térformáinak változatosabb megjelölésével és az utaknak a völgyekbe kerülése következtében, az átkelőhelyek megjelölésével. — Mindez arra késztetett, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy számos keltának vélt és tartott régészeti lelet valószínűleg nem kelta, hanem szu­ ómi eredetű, és több keltának vélt népcsoport körében ószuómiakat kell keres­ nünk.22 — Itt jegyzem meg, hogy a f. kelta szó ’sárga’ jelentéssel bír és kérdés, hogy nem áll-e valami összefüggésben a kelta harcosok ijesztésül, vagy törzsi jelként sárga színekkel díszített arcával és felső testével? — Számos ilyen kis részletkérdés merült fel kutatásaim során, amire a helyes választ csak a külön­ böző területen működő szaktudósok megfigyelésének egyeztetésével lehet megadni. Az ötödik részben az újszuómi korral foglalkozom. Ez az az időszak, amelyből már igen gazdag anyag áll rendelkezésünkre, és amely korban a különböző tele­ pülésformákon kívül már az írott források is gazdag adatanyagot szolgáltatnak. Az ószuómi nyelv ekkor főleg mordvin, udmurt és magyar szavakkal gazdagodik, ami szoros összefüggésben áll a gót és hun birodalmak különböző népeket moz­ gató és meghódító, azokat a saját érdekeinek megfelelő szervezésével. — A hu­ nok a Pannoniában és az Alföldön és a Kárpátokban talált újszuómi nyelvet beszélő lakosságot különböző finnugor nyelvet beszélő népekkel töltötték fel és azokat szatagar — szeteger néven iktatták be a hadi és települési rendjükbe. A szatagárok történetére vonatkozó V. és VI. sz.-i adatokból — főleg a bizánci Priszkosz és a gót Jordanes alapján — már meglehetősen jól körvonalazható képet tudunk alkotni erről a népről. — A szatagár név a hunokkal egyidőben tűnik fel a Duna—Tisza vidékén. A hunok 378-ban jelentek meg az Alföldön. Ez azt az eredményezte, hogy az ottlakó szarmaták egyrésze a római limesek mögé menekült. Ekkor a Dontól az Aldunáig terjedő területen már sok nép élt a hunok fennható­ sága alatt és 380-ban már az Erdély területén élők is meghódoltak nekik. Uldin hun király uralkodása alatt a Duna vonala — Bécs vidékéig — a déli és a nyugati határ, Bécs táján északra fordult és a Kárpátok vonulatát követve, a Visztulát nyugatra hagyva, a Balti tenger partjához ért. Ezt Leningrádig követte, ahol keleti irányban tovább haladva, az összes finnugor népeket, illetve azok zömét is, a birodalomhoz csatolta. Pannoniát a hunok a 432. évet követően özönlötték el. Jordanes szerint Attila halálának évében a szatagárok zömmel Pannónia belse­ jében laktak. Az Attila-fiak osztozkodása következtében a hunok keleti szárnyának Dengezik lett a királya. Ez a szárny a Don és Dnyeper között lakott. A nyugati szárny, Ilek főkirály vezetése alatt, az Alföldön élt. Az alföldi hunok egyes törzsei, így a szatagarok is, átterjeszkedtek a Dunántúlra. Attila (434— 453) halála után azonban nemcsak a finnugor szatagárok, hanem a hunok más etnikumu töredékei is visszamaradtak Attila egyik fia, Giesm vezetésével. Ezek a hunok kibékültek a birodalmon osztozkodó gepidákkal. Giesm volt az apja a később híressé vált Mundó hadvezérnek, akinek anyai ágon gepida rokonsága volt. 87 �Az írott források alapján arra lehet következtetni, hogy Attila korában a szatagárok zömmel a Duna-Tisza közén éltek és a hunok nyugati szárnyának leg­ főbb, a f őkirály székhelye közelében letelepített, katonai egységét képezték. Köze­ lebbi és távolabbi szomszédságukban különböző szarmata és germán töredékek is éltek. A szvébek és a quadok maradványai a Kisalföldön, a Dunától északra, a szkírek és a herulok a Felső-Tisza mentén, a szarmaták és az alánok pedig a Tisza vonalától keletre, egész az Aldunáig. — Ez az elhelyezkedés is megmagyarázza, hogy Attila halála után a szatagárok települései központjukat a védettebbnek vélt Dunántúlra helyezték. — A germánok jelenléte magyarázza meg, hogy a ns nyelv­ ben már igen sok a germán jövevényszó: pl. hort ’kincs’, bágy patak, kisebb folyó­ víz’, hortobágy ’kincsespatak’. A hun királyfiak osztozkodási viszályának eldőlte előtt tört ki a birodalom germán népeinek a felkelése. A felkelés szervezője Ardarich, a gepidák királya volt. — Egyik napról a másikra, hatalmas ellenséges gyűrű vette körbe a Duna menti hunokat. Ilek összevonta a köréje sereglő hun hadakat és szkírek rugiak hunbarát vezetőinek seregeit, továbbá egy alán és több kisebb szarmata egységet is sike­ rült megnyernie. Seregével lassan húzódott vissza nyugati irányban. Ardarich és szövetségesei utánuk nyomultak és az eddig közelebbről meg nem haátrozott helyen folyó Netta partján — aminek neve a Neto hn családba tartozik — 454 nyarán döntő győzelmet aratott a hunok felett. Az elesettek közt volt maga a fő­ király, Ilek is. A Netao folyónál elszenvedett vereség után a legifjabb királyfi írnek vette át a vezetést. — Irnek neve ’hadnagy, vezér’ jelentéssel bír. A ns ir — er ’férfiak csapata, haď, nek, nik, nok, ’nagy csapat vezére’, v.ö. Hadanig honfoglalás előtti magyar hn-nel a Wörther See-től északra. Sajólád-tól keletre két hegynek Irnek a neve. A lád — lada — lede mordvinból megmagyarázható ns szó, ’lövő, ijjász’ jelentéssel bír. A két Irnek hegy a ládi lövők hadnagyainak mindenkori, a faluközösség területétől elkülönített birtokát jelölte. — Irnek a nyugati hun marad­ ványokkal, vagyis azok összeszedhető részeivel, visszahúzódott a Bánság és a Szerémség területére, a szatagárok törzse pedig — Jordanes szerint — áttelepült teljes egészében a Dunántúlra, ahol Somogy és Fehér megyék területén helyezkedett el a központi csoportjuk. A 450-es évek végén tört ki a második hun-gót háború, amire a gótok ter­ jeszkedése szolgáltatta az okot. A gótok ugyanis a szatagárokat igyekeztek kiszorí­ tani a dunántúli területekről, ami arra késztette Dengeziket, hogy segítségükre siessen. Dengezik mindenféle népből összeszedett serege nem haladta meg a tíz­ ezer főt. Ennek élén tört be előbb a Bánságba, majd pedig, a Dunán átkelve, a Szerémségbe. Itt Sirmium és Bassiana (ma Dobrinci) voltak a gótok főbb erősségei. Dengezik ostrom alá fogta Bassiánát. A gótok ekkor a fegyvertfogott szatagárok ellen megfigyelő hadtestet hagyva hátra, a város felmentésére siettek. Az utolsó ütközet Dengezik vereségével végződött. A vereség után Irnek a szatagárok egyrészével a bizánci birodalomba kért bebocsátást. A letelepedés nyilván később történt. 467-ben ugyanis a „húnok” földet kértek a császártól, de az elutasította őket. A 469 utáni betelepülésükre viszont Priszkosz töredékeiből lehet következtetni. A császári engedékenység valószínűleg a nyugtalan Dengezik halálával bekövetkezett változással függ össze. 23 A húnok nem voltak sem nyelvileg, sem embertanilag egységes nép. A biroda­ lom minden népe, tehát a germánok és a szlávok is egyaránt joggal nevezhették 88 �magukat hunoknak. A hn-ek tanulsága szerint a hun népnévvel kapcsolatos hunya terület vagy víznevek azonban mindig ns hn-ek szomszédságában találhatók, ami azt jelenti, hogy a környező másnyelvű népek — és nyilván maguk is — elő­ szeretettel nevezték a finnugor nyelvűeket „hunok”-nak. — Német nyelvterületen azonban komoly bonyodalmak támadnak a számos Honnen és Hunnen hn-vel kap­ csolatban, mert a nagy Mark-ok, az ősi chuna vezetőinek is ez a nevük és ezzel a névvel jelölték birtokrészeiket is. 24 Ott csak a túlnyomó többségben ns hn-ek szomszédságában szereplőket lehet kapcsolatba hozni a frank királyok telepítései során odakerült „avarok”-kal. A finnugor nyelveknek az a sajátossága, amelyre a mássalhangzók és magán­ hangzók változásaival kapcsolatban a praeindoerurópai mediterránnak vélt szavakkal kapcsolatban Devoto is felfigyelt 25, eredményezte azt, hogy a ns nyelv igen gazdag a magas és mélyhangú szóalakokban, amit településrendi tájékozódás céljából nyil­ ván tudatosan is alkalmaztak. — Erre igen jó példa Attila neve, aminek eredeti alakja kétségtelenül a magyar Dél (és nem deli) személynévnek megfelelő Atala és Etele hn és személynév és — a f. etelä ’déľ szóval kapcsolatba hozható, az Edelény hn-ben is jelenlévő + e d e le - + adala ’déľ ns szó.. A déli égtáj személynévként való szereplése a ns korban kultikus okokra vezethető vissza. A kelet felől érkező rossz szellemet ugyanis hazájába a hideg északi vidékekre igyekeztek kitéríteni, amint azt a Sajó és a Rima esetében látni fogjuk, tehát a Dél személynevet viselő örököst ennek az égtájat jelentő névnek adásával igyekeztek a rossz szellemtől megvédeni. Attila, azaz Atala — Etele finnugor kapcsolataira nézve igen fontos a szatagároknak a király szállása körüli elhelyezkedését is figyelembe venni, valamint azt, hogy az írott forrásokban a nyugati hunok főcsoportját ez a nép képviseli. Valóban nép volt-e a szatagárok? — Nem, hanem hadrendi egység. Erre nevé­ ről következtethetünk, de nemcsak nevéből, hanem nyelvéből is. A nép neve szatagár és szeteger voltára a hn.-ekből lehet következtetni. Az írott forrásokban satagar, sadagar és sadag alakokban maradt fenn. A szuomi + s a t - - + sad ’száz’ — f. sata, é. sada ’száz’ — szó és egy másik szó kapcsolatával állunk tehát szemben, annál is inkább, mert ez a szuomi, ’száz’ jelentésű szó nemcsak + sat, hanem + set alakban is előfordul hn-einkben. Az összetétel második része azonos a latin nyelvterületi agar — agra és a germán nyelvterületi eger, eredetileg folyóvizekre alkalmazott hnekben rejlő ps szóval, ami magyar nyelvterületeken eger és egre-hn alakokban je­ lenik meg. A ps szó — amint azt készülő művem második fejezetében kimutatom — ’sebesen folyó víz’ jelentéssel bír. A ns szó jelentése nem mindenben ugyanez, de hasonló, mert átvitt értelemben használt és — a f. äkä ’harag, méreg, düh’, äkeä ’ hirtelen haragú, haragos’, é. äge ’ heves forró, vad, indulatos; hasító fájdalom’ — a második tagjában jelenlévő -ar, -er sem azonos a ps szó -ar, -er, -ra, -re(i), képzőjével, mert az a férfit és a ns korban már hadat jelentő ősi finnugor szóval azonos. Például a matra ps szó és alpesi matrei változata ’középmagas hegy-’et je­ lent. A mi Mátra hegységünk neve is ebből a korból származik. A ps képző tehát hn-képző, vagyis valamilyen helynek a milyenségét, a legfőbb jellemzőjét emeli ki. Persze azon vitakozni lehet, hogy a Mátrában eredő Eger patak a nevét ps ’sebes’-et jelentő szóból vagy a szatagárok egyik települését jelző Eger város nevétől, tehát a ns szótól származónak származtassuk. — A szatagár- szeteger „népnév” jelentése tehát száz vad hadtest, vagyis az eger- agar szóé vad hadtest, amit esetleg talán helyesebb a száz félelmetes had és a félelmetes had kifejezésre módosítani. 89 �A száz félelmetes hadat számláló katonai egység ebben a korban a „tömény” volt. Egy tömény tízezer harcosból, azaz száz százas egységből állott. A szatagár — szeteger elnevezés tehát a tömény ns neve és azt jelenti, hogy a töményekbe szer­ vezett „hun”-ok egyik finnugor elemeket tartalmazó egysége volt. — Milyen volt ez a ns szavakkal elnevezett egység, belső népi összetételét illetően? —Erre a vá­ laszt a hun—avarkori településrend ismeretében tudom megadni. A régészeti kutatások során László Gyula vette észre, hogy a népvándorláskori temetők sírjainak elhelyezkedésében bizonyos törvényszerűség tapasztalható és hogy a sírok mellékleteinek gazdagabb vagy szegényebb volta a földi életben be­ töltött társadalmi szerepre is enged követkeetetni, ha azokat a jobb- és baloldal szögéből vizsgáljuk. Már ő is felvetette azt a gondolatot, hogy ez a jobb- és baloldal, ha a méltóságot viselő személy szállását középnek vesszük, a település­ rendben is érvényesül. 26 A hn-ek térbeli elhelyezkedésének vizsgálata során vettem észre, hogy ha a méltóságnevet őrző szálláshelynévtől számítva arccal a legközelebbi folyóvíz felé fordulunk, akkor jobbágon a szabadok, bal ágon a szolgáló népek telepeit találjuk. További kutatásaim igazolták, hogy ez az elv az állóvizekkel kapcsolatban is ér­ vényesült. Nyomra a „rejtélyes” Ság hn-nek vezettek. 27 — A ság szó a honfoglalás előtt főnév volt és eredeti névszói jelentése ’domb, domborulat, sokaság, tömeg’, és csak később alakult át ez a gyűjtőnév -ság, -ség, képzővé. 28 Ha a Tápió menti Uri falunál a Tápió felé fordulunk, akkor jobbra, azaz jobb ágon találjuk Ság-ot, balra, azaz bal ágon találjuk Sáp-ot. — Sáp szavunk jelentése az Értelmező Szótár szerint: ’tisztességtelen, jogtalan jövedelem/haszon’, ami teljes mértékben fedi a szolgáló népek szemléletét a szolgáltatások jogtalan, kizsákmányoló jellegét illetően. — Hatvan és Selyp között fekvő Sáp puszta között van Apc, a nem­ zetségfő apa birtoka. Ha nyugatra, a Zagyva felé fordulunk, akkor Apctól számítva bal ágon fekszik Sáp, jobb ágon pedig Jobbágyi, amely falunak a neve önmagában véve is elárulja a jobbágyságot és ezzel együtt a jobbágy név eredeti koraközép­ kori jelentését, vagyis az úr szolgálatában álló fegyveres szabadok társadalmi és településrendi helyzetét. — Ha az Ipoly északi partján lévő Fedémes-nél, ennél a személynevet viselő falunál, délre, az Ipoly felé tekintünk, jobb ágon Ság-ot (Ipoly­ ság), bal ágon pedig Balog-ot (Ipolybalog) találjuk. Azt, hogy ez a Balog falu való­ ban a szolgák települése volt, igazolja a vele határos Inám falu neve. Az in-eknek nevezték a koraközépkori magyar társadalomban a szolgákat és a házi rabszolgákat (v. ö. inas). — Ha a Balaton-felvidéki Vászoly falunál a Balaton felé fordulunk, akkor jobb ágon ott van Ság puszta, bal ágon pedig Udvardi falu, aminek neve megint csak az úrral szembeni szolgáltatási és szolgai kötelezettségekre utal. Tovább folytatva hn-eink ilyen egymással való kapcsolatba hozását eljutottam az avarkori szabadok és szolgálónépek telepeinek, illetve az azokat je­ lölő hn-eknek a felismerésére, ami egyúttal tisztázta a hun—avarkori településren­ den belül használt méltóságneveket is. Tisztázta azonban a honfoglaló magyarok avarkori településrendbe való beilleszkedését is. — Ha Hernádbüd-nél, azaz Böd-nél arccal a Hernád felé fordulunk, akkor bal ágon fekszik Pere falu. Ez a pere szó az é. nyelvben ’család’ jelentéssel bír, de hogy ennek a „család” szónak „cseléd” je­ lentése volt, igazolja a Perével nyugat felől határos Hernádszentandrás középkori Felináncs és az ezzel határos mai Ináncs. a középkori Al-ináncs neve. A bő nemcsak magyar, hanem „avar” mégpedig avar-török méltóságnév is volt. 29 Szuomi méltóságnév a tarna — torna és ezeknek számos változata. — Ha Ipolytarnócnál az Ipoly 90 �felé fordulunk, akkor bal ágon Litké-t, jobb ágon Kalondát találjuk. A lit ns szó és jelentése — é. liht- összetételekben ’egyszerű’ — ’szolga’ .— Így tovább vezetve a dol­ got, más nyelvterületeken is hasonló kapcsolatokat fedeztem fel és sikerült azok se­ gítségével a birtokviszonyokra vonatkozó rendszert is körvonalaznom. Röviden erre is kitérek. Az ószuomi korban csak a faluközöségi föld és a mindenkori településcsoport vezetője és asszonya számára elkülönített terület jelenik meg a hn-ek tükrében. — Ezt a rendszert kibővíti, az újszumi korban úgylátszik a húnok idekerülése, mert a gazdasági—katonai település vezetőjének elkülönített birtoka mellett megjelentek fiai és lányai, sógora és egyéb rokonsága, valamint a település vezetője feleségének, vagy feleségeinek és rokonainak birtoka is, ami a szabadok faluközösségi földjeinek még oly mérvű szűkülését is maga után vonta, hogy a szolgálónépeknek is kijelölt birtoktestei lettek. Ez az elrendezés a hun—avarkori településrend első szakasza. — A második szakaszra a kultikus jellegű névadás a jellemző, ami egy-egy gazda­ sági—katonai településrenden belül további birtokelkülönítésekre vezetett. A kul­ tikus neveket úgy lehet megkülönböztetni a nem kultikus jellegűektől. hogy első­ sorban valami csúnyát vagy szépet, jót vagy rosszat, értékest vagy értéktelent jelen­ tő szó kapcsolatából tevődnek össze és hogy ezeknél — éppen ellenkezőleg, mint a világi vonatkozású névadásnál — a folyóvíznek háttal fordulva jobb ágon az örökös csúnyát, rosszat, vagy értéktelent jelentő, bal ágon a nem örökös családtag, szépet, jót, értékest jelentő szóval jelölt birtokát találjuk. — Ennek az az oka, hogy a földi­ ek megrontására törő gonosz szellem, aki ismeri a földi településrend szokásait és arccal a folyó felé fordulva keresi a jobbágiakat, így a szép nevet viselő Koltát („ Arany”) fogja elvinni és békében hagyja az örökös Rum-ot („Csúnya, Utálatos”) vagy a Hammást-t („Zabla”) — ez az eset a Perint és a Lápos mellett — vagy el­ viszi Ars-t („Férfias”) és otthagyja az örökös Rum-ot — ez a helyzet Innsbruck mel­ lett Arzl és Rum esetében. A kultikus nevek — amint azt a magyar koraközépkori oklevelekből és króni­ kákból világosan ki lehet olvasni — nemcsak hn-ek, hanem személynevek is voltak. A nemzetségfők általában mind csúnyát, értéktelent, rosszat jelentő neveket visel­ tek, pl. Pata=„Fazék”, Csanád=„átkozott”. — Ez így volt a pogánykorban, de a kereszténnyé lett avarok körében is voltak térbeli kihatásai. A keresztény ”avarok„ ugyanis hátat fordítva a pogány szokásoknak nem háttal a folyó felé fordulva adták az örökösödési rendben fontos kultikus, most már csak hagyományosá lett neveket a család (nemzetség) tagok birtokainak, hanem — ugyanúgy, mint a világi birtok­ részt jelölőket — arccal a folyó felé fordulva. Pl. Pata (Gyöngyöspata) „Fazék” és (Hort) „Kincs", esetében, vagy a Duna-menti Csanád („megátkozott”) és Rém (a rum magyar alakja) illetve Hilye „Fényes” esetében. — Ez az időszak a hun—avarkori településrend második szakaszának keresztény időszaka és nálunk magyaroknál még a XI. sz.-ban is érvényben volt. A hun—avarkori településrend harmadik időszakát az jellemzi, hogy megjelen­ nek a mongol eredetű méltóságnevek és egyéb elnevezések. Ezeknek is két típusa különböztethető meg. Az egyik típus, amikor a mongol méltóságnév körül mongol, török és szuomi hn-ek tünnek fel és a szolgák településeit szuómi vagy szláv névvel jelölik. Itt hódítóként viselkedik a mongol és török népelem. A másik típus az, ami­ kor a szuómi méltóságnév mellett feltűnnek a településrendbe besorolt mongol és török hn-ek, vagyis az új szövetségesek. — Mind a két típus kimutatható a lengyel és a keletnémet nyelvterületen is, ami azt igazolja, hogy a 670. táji mongol—barszil 91 �török invázió nemcsak a Duna—Tisza vidékét érintette. — A szövetséges névadási tipusba tartozik megyénk területe is, de az egyes települési „gyűrűkön” belül, hol mongol és barszil török (Szécsény, Szécsényke, = „fejedelem, vezér,” = Bodony = „az úr szolgálatában álló szabad harcos” stb.), hol szuómi (Terény, Surány) vezető parancsolt. A fenti településrend ismeretében kisérlem meg a szuómiak népi hovatartozásá­ nak tisztázását. A településrendből ugyanis kiderült, hogy azon belül a népi vagy törzsi hovatartozást jelentő szavaknak csak alárendelt szerepük van és csak esetle­ gesen fordulnak elő. — A szuómiak harmadik nyelvi korszakát a ns kort a mordvin eredetű hn-ek gazdagsága is jellemzi. Azt, hogy mordvinok éltek megyénkben, a leg­ utóbbi régészeti leletek igazolják. 30 Nevüket és nyelvüket vidékünkön számos hn őrizte meg. Szete és Százd egymással határos községek. Azt, hogy a Szete nevében rejlő sat-a — set-e valóban a ns sat — sad ’száz’ szó hn-képzős alakja és semmi köze sincs pl. a török (jakut) sättä ’héť szóhoz éppen ez a magyar hn bizonyítja, ami annyira pontos fordítás, hogy alkotói még a ns képzőre is figyelemmel voltak. Fordítói Százd alapítói, a honfoglalás előtt idekerült mogor-ok, azaz szlávosított hn-ek alakjában mohor-ok voltak, amire az egyik későbbi fejezetben részletesen kitérek. — Százdtól nyugatra emelkedik a Nagy- és a Kis Morda hegy és a Nagy Morda hegytől délre folyik a Hunya-árokban a hunok nevét őrző Hunya patak. Morda a mordvinok neve, amit Konstantinosz Porfürogenetosz az országukat jelölő Mordia névben őrzött meg. Ezt a morda nevet a mordvinok nem használták a saját maguk megjelölésére, hanem csak az idegenek, ez esetben a honfoglalás előtti magyarok, mert saját ma­ gukat az erzä és moksa névvel illették. A mordvinok saját nevét az Ercs, Ercsény, Ercsi, a Maksa és Mokcsa hn-eink őrzik. Mordvin névadásra vezethetők vissza a lede ’lőni’ szavukból eredő Lád, Lada, Ladó, Ladány hn-eink, amik „Lövő, Lövér, Lövöld” jelentéssel bírnak. — Ennek az igazolására igen jó példa a szülővárosom, Losonc határában fekvő Ladó puszta és az attól délre húzódó Levő (azaz Lövő) erdő, a losonci Nagyerdő neve. A Losonc hn ps képzős szó, jelentése ’várad’ és a nógrádi Piliny ugyancsak ps vagy hn-vel együtt — ami ugyancsak „Várad” — minden valószínűség szerint bronz, kori névadás. Az itáliai, pontosabban svájci Lossone a Lago Maggiore nyugati part­ jához közel, Locarno közelében, a város nevének ikertestvére. A Lossone felett emel­ kedő 486 m magas hegynek Balladrume a neve, ami a ’falu erdeje’ jelentéssel bír és egy ps vagy as balla szónak és az olaszba, illetve a latinba került görög drymos ’erdö’ szónak a összetétele. Ugyanez szó rejlik a ps nevekkel tarkított francia alpesi Drome megye és az olasz droma szóban is, ami igen értékes felvilágosítást ad az ős vagy koraókori nyelvi kapcsolatokra nézve. — A fenti adat csak egy a sok Losonc hn-ekel kapcsolatba hozhatók közül. Losonc vár népe ugyanúgy földközösségben élt, mint a kalábriai Carrumangu hegy környékén élő ószuomiak, csakhogy itt a saját nyelvükből eredő szóval nevezték el a közösségi földet tugár-nak, azaz — é. tugi ’támasz’, tartás, duc .támla’ — ’várföld’-nek. vagyis a ’várnép földjé’-nek. — A két bronzkori eredetű finnugor nyelvi származású hn a mordvinok és a honfoglalás előtti magyarok megjelenésekor is még használatban volt. A mordvinok ugyanis megszállták a mai Ladó puszta területét, és a maguk településétől való megkülönböztetés céljából Luts-nak — mordvin lätse ’lőni, beütni’ (a Lőcse, Lützen, Luc stb. hn-ek alapja) — vagyis a hun-avar településrend törvényeinek megfelelően egy másik ugyanazt jelentő 92 �szóval jelölték az ugyancsak ijász losonci őslakókat. Ez az ősi ps hn-képzővel ellátva lutsen-nek hangzott — ugyanez az elnevezés maradt fenn a Pogányvár közelében települt Lucin (ma Lucfalv a) nevében is — és jó példa arra a nyelvalakulásra, ami az avarkorban kezdetét vette és egy új nyelv kialakulásához vezetett volna, ha nem szórják szét őket. — A mordvinok a Kárpátoktól északra és a Visztulától nyugatra eső területeken is használtak luts ’lövő’ hn-eket és a szó a lengyel nyelv­ be is átkerült, ahol a lucznik szó ’ijász’ jelentéssel bír. — Az ősi és ószuómi multra visszatekintő losonci és a velük együtt 400 táján betelepült ladói mongol lövéreket a mogor — magor nyelvűek levő-nek azaz lövér-nek (v.ö. a soproni Lövérek-kel) nevezték és így nevezték el a közös nagy erdejüket is. — A szlovák Lucenec hn tehát szláv honfoglalás előtti magyar hn-képzővel ellátott olyan mordvin szó, amelynek ps és mogor képzője van és a ns hn adás jellegzetességeit viseli magán. Alapjában véve tehát finnugor eredetű szó, épp úgy mint a túróci Nagy Fátrában levő Lucenec hegy neve, amely az alatta lévő Szabar (Záborie) faluba települt lövérek egykori közös erdejének a neve épp úgy, mint a Kisszeben fölötti 515 m magas L ucina hora, ami erdőtlen voltánál fogva legeltetésre szolgált, vagy az alpesi 3506 m magas Becca di Lusenej hegy — a Matterhorn csoporttól délnyugatra — mind az egykori ns íjászok vagy mint a 2579 m magas Punta di Loozeney a várnépek közös erdei vagy legelői. Nem vitás azonban, hogy a lucin alakok kapcso­ latban vannak a szlovák lucina ’rét, rétség’ szóval, mert a Sárosi Litinye szlovák neve Lucina. A Litinye-Letenye hn alakoknak ugyanis semmi közük sincs a litániához, hanem közük van a ns + liti — + lete — f. liete ’iszap, hordalék lera­ kódás’, lieteinen ’iszapos, sáros’ — ’iszapos, sáros’ szóhoz, azaz olyan területhez, ahol ’rét’ is van. Az hihető, hogy a Kisszebentől („Kis-kovácsi”) nem messze fekvő Litinye hun-avar szabadok, esetleg lövérek, közös rétje volt és ez esetben a szlovák Lucina falunév annak pontos fordítása. Viszont az nagyon valószínű, hogy csak analógiás szóátalakításnál állunk szemben a Lucina hora és részben Lucin -in képzője esetében is. — A Lucsenec városnév és társai azonban eredet szempontjából — a német, olasz, francia és lengyel példák alapján — csakis a mordvin läts lövő szóval hozhatók kapcsolatba. A mordvinokkal kapcsolatba hozható ezen két példa is, amit több száz hn bevonásával még tökéletesebben lehet igazolni, megmutatja, hogy a ns hn adásban jelentős szerepe volt ennek a rokon népünknek. — Mégis a hun-avar települési rendben népnevük csak másodlagos jelentőséggel bír, mert a település nem törzsi, hanem területenként önálló gazdasági és katonai egységek szerint történt, amely egységek többféle nyelvet beszélőkből is alakulhattak. Ugyanez tűnik ki az ugra népnévvel kapcsolatban is. Ugra (Bihar, Heves, Kisés Nagy Küküllő), Ugróc (Bars, Trencsén), Ugruc — Ogruc (Kolozs), Ugornya (Bereg), Ugorszka (Szepes) hn-eink, és azok német, latin és balkáni nyelvterületekre testvérei, szépszámmal fordulnak elő. — Az ugra név az ugor népnév ps képzős (v. ö. Mátra, Fátra, Tátra) alakja és jelent egy bizonyos ugor népet, de általában ugor nyelvű népet, sőt magyart is. Azt, hogy egy Ugra hn, milyen néphez való tartozást jelent, azt általában a közelében előforduló „dülőnevek” alapján lehet eldönteni ‚A Sajólenkétől északra fekvő Hubó falu mellett van az Ugra-bérc. Itt a falu neve — f. huippu ’ csúcs, hegycsúcs’ — ami jelzi, hogy Hubó, közvetlenül az Ugra bérc alatt, a többi környező településtől magasabban fekszik, szuómi szó, tehát az ugra népnév itt a balti-finn nyelvi jelleggel bíró finnugorok jelenlétét bizonyítja. A Kál és Kálló hn-einkben totemisztikus alapon kialakult törzsnév rejlik. 93 �Jelentésük ama bizonyos finn kal ’hal,. többesszámban kala ’halak, szóból magya­ rázható meg, ami nyelvtankönyveinkben mint a magyar és a többi finnugor nyelvek rokonságának egyik bizonyítéka található meg. A Kál és sok Gál hn-ünk az egyes a Kálló és esetleg a Galla hn-eink némelyike a többesszámú ns szóalaknak felel meg. A kalla kálló alak azonban már bizonyos analógiás félreértésen alapul, mert a ll a ns -la hn-képző — a mai f-ben ás é-ben is meglévő -la hn-képző — hozzá­ adásával jött létre. A kálló alak viszont magyar fejlemény, de az eredeti alakot megőrizte a szóhasználat, mert még ma is „kállai” kettősről beszélünk. A Kál törzsnévvel kapcsolatban — ami később a hun-avar településrenden egy-egy településbokron belül nemzetségnévvé vált — igen figyelemreméltó Györffy Györgynek az az észrevétele, hogy a magyar nemzetségi címerek között totemisz­ tikus ábrázolásokat feltüntetők is vannak. A hal, a kal a Kál törzs, illetve nemzetség címerképe is volt, amit igazol, hogy a totem állat képét az Ákos nemzetség címe­ rében két hal, a Barca nemzetség címerében egy hal képében találjuk meg. Mindkét nemzetségünk törökös nevet visel. A Barca nemzetség neve a bolgár-törökök barszil bercel népnevére, Ákos nemzetség neve pedig egy másik totem állatra a „fehér sólyomra” utal. Az összefüggéseket az teszi világossá, ha figyelembe vesszük, hogy az Ákos nemzetség legősibb nemzetségi monostora a Galga (kalka, kis hal’= kevés hal’ ’kevés halú víz’) völgyében, a Hévíztől délre elterülő dombok egyikén emel­ kedett, a Kálló falu (Kálok, Káltörzs beliek) és a T ápió (f. tapio ’erdő; az erdők királya’ mint isten név) menti Káta nevet viselő sátoros (f. kota ’sátor, kunyhó’, az odavalósiak ma is koótaiaknak nevezik magukat) falu, tehát nomád pásztor településnek a középpontjában helyezkedett el. Az Abaujban és környékén birtokos Barca nemzetség területén a Kál törzs, illetve nemzetségnév csak az egyeszszámú hn-képzős Galsa — az Alpesekben Kals — alakban fordul elő. — Ott tehát, ahol a vezető nemzetség többesszámú kálokat jelentő településnév közelében birtokos, címerében két, azaz több hal van, ahol pedig csak egyesszámú kált jelentő hn-ek fordulnak elő a nemzetség birtokain, ott a címerben csak egy hal van. — Az Ákos és a Barca nemzetségnevek viszont a ns-kor népei és birtokos nemzetségei egybe­ olvadásának az egyik igazolója. Már a mongolok és barszil törökök 670. év körüli megjelenése előtt is voltak mongol és török nyelvű elemek a szuómiaik által lakott területen. Ezek a hunokkal és később az avarokkal kerülhettek ide. Hn-eiket nem lehet pontosan elkülöníteni a fiatalabb mongol és barszil török hn-ektől. A kám és kámor ’sámán’-t jelentő hn-eik azonban legtöbbször mongol nevektől távolabb, szuómi hn környezetbe fordulnak elő, ha nem is mindig, például a Borsosberénytől nyugatra fekvő Kámor hegy és a Nagybátony fölötti Kámos hegy. Igen szép példája a hun-avarkori kultuszhely közösségének a zalai ns Lasztonya — é. laps, lapse, last ’gyermek’ — az ottani településbokor mindenkori vezéri nem­ zetsége fiának szállásbirtoka és a folyócska túlsó partján lévő Kámánháza, a hunavarkori török sámánok szállása körül kialakult mondakör, a „palóc hercegről” és „Attila fájáról”. 32 — Különben is nem lehet megérteni a hun-avarkori településrend számos vonását, ha nem vesszük figyelembe a kultikus hn-adással kapcsolatos dolgokat. A Karancs és a Medves vidéke a palócok szent helyei közé tartozott. Környékük tele van szuómi nevekkel, például Mátraszelétől északra a Kaira patak — f. koira ’kutya, eb’ — Zabar stb. Azt, hogy itt valóban kultikus hely volt, a 94 �Sajó és a Rima neve bizonyítják. A rossz szellemet ugyanis keletről érkezőnek vélték. A Sajó folyó nevében, amely vizünk a Mátrától és Bükktől északra nagyjából nyugat-keleti irányban folyik, a csaknem minden finnugor nyelvben meglévő sal ’fényes, csillogó’ szó rejlik. Ha a Mátra Bánréve fölötti nyulványairól a Rima és a Sajó torkolata felé tekintünk, a két folyót egyforma bővizűnek látjuk, de úgy, hogy a tulajdonképpeni főfolyónak a nyugatról kelet felé folyó Rima tűnik fel, mert az folytatódik továbbra is ugyanabba az irányban törés nélkül. A Sajó nevet, mégis az északról becsatlakozó víz viseli. Ennek az az oka, hogy a Rima folyónév a csúnyát, piszkosat, utálatost jelentő rum szó származéka — amit az is igazol, hogy a magyar rima, szó nőre alkalmazva, nagyon aljast jelent — és pontosan ellentéte a Sajó szépen csillogót, tisztavizűt jelentő nevének, pedig a Rima semmivel sem zavarosabb, mint a Sajó. A névadás oka az volt, hogy a keletről jövő, kalandozni vágyó rossz szellem ne menjen be a kultikus helyek közelébe vezető Rima völgyébe hanem térjen ki északra a szép, tiszta nevet viselő Sajó futását követve, hogy északi jéghideg honába minél előbb visszatérjen. Könyvemnek ebben a fejezetében kívánok bővebben foglalkozni a mongol hnekkel. Ezek Közép és Nyugat-Európa számos avar telepítésű területén megtalálhatók. Itt is az irányt stb. jelző nevek voltak az első útmutatóim. A Kassa és Kászony hn-eink valamitől, ez esetben folyótól nyugatra eső települést, illetve területet jelentenek. Az Alag, Alcsi, Anda, Aracsa, Asa, Bár, Bárna, Bodajk, Bajót, Bojt, Bakta, még a Balá-k közül is néhány, a Várkony, Bárkány, Barok, Vilke, Csáka, Csölle, Tokaj, Odora, Odorin, Zsira, Tobuka, Tubuka, Doboka, Takta hn-eink, hogy csak egy kis töredékét soroljam fel, mind mongol eredetűek, illetve elsősorban csakis ilyen eredetűek lehetnek, mert a településbokrokban előforduló mongol méltóság­ nevek — Kán, Kattuny, Szécsény, Baján, Bátor — és családi birtokkapcsolatokat jelentő nevek — Eke, Görgény, Beke stb. — ennek valóságát igazolja. A mongol eredetű hn-ek nagy száma a német és francia nyelvterületen, egyik legfőbb bizonyítéka az avar frank uralkodók általi szétszóratásának. Ez és a magyar nyelvterületi hn anyagban való előfordulásuk önálló, könyvnek beillő tanulmány, aminek elkészítését — ha erőm és időm engedi — szintén tervbevettem, hogy ezt az eddig figyelem re nem méltatott kérdést is kellő megvilágításba helyezzem. A mongol hn-ekhez hasonlóan a barszil török hn-ek is szépszámmal jelennek meg az ő bolgár-t jelentő nándor nevükkel együtt az egykori frank birodalom területén. Sorsuk ugyanaz volt az eddigi irodalomban, mint a nyugatra került mongol hn-eké. A barszil törökökkel áll kapcsolatban a szláv eredetű palóc népnév is. 33 A ’palóc’ szóban rejlő 'szőke, fakó’ elnevezés szorosan összefügg az avar települési területen 670 vagy 678 táján megjelenő bolgár-törökök nép-, illetve törzsnevével, és az ebből képzett Bercel, Barca. Barcaság, stb. hn-ekkel. Ez a szó maradt fenn a gömöri palócok, a barkó-k és Brassó város nevében is. A barszil népnév jelentése ’szürke’ vagyis ’fakó, szőke, ősz’ is. 34 — Hogy ez a jelentés valóban közismert volt a szlávok körében és hogy a ns nyelvet beszélők is így értelmezték a bolgár-török barszilok nevének jelentését, azt a Harac, Harnóc, Harmos hn-eink és a Harmata családnevek is igazolják. A ns + harma ugyanis ’szürke’ esetleg ’ősz’ jelentéssel is bír és ez esetben a magyar Öszöd hn-ekről is feltételezhető, hogy azok a barszilok, azaz magyarul a bercel-ek nevének fordításai. 95 �Igazolja a barszilok ns nyelven harmá-t jelentő nevét a következő földrajzi tény is: Rimaszéccsel szemben — a szécs a mongol szecsen ’okos’ méltóság, illetve kultikus név töve — a Rima déli partján fekszik a magyar törzsnevet őrző Jene falu. Itt a honfoglaláskor egy magyar, „avar” településbokrot ellenőrző katonai egység szállt meg. Mégpedig bolgár-török, azaz barszil mongol és szuómi települések közé. Jenével kelet felől ugyanis Nándor puszta határos, nyugatról pedig Harmac falu. A Harmac faluban élőknek azok a finnugorok adták ezt a nevet, akiknek emlékét a Harmaccal nyugat felől határos Ugora hegy őrizte meg, amelynek nyugati oldalán a szuómi méltóságnevet viselő Darnya falu (tarna-darna stb.) fekszik. Azt, hogy ezen a területen valóban éltek bolgár-törökök — Csallány Dezső szíves szóbeli köz­ elés alapján, nemcsak a régészeti leletekből — hanem abból is kikövetkeztethetem, hogy a közelben fekszik Bolgarom falu és ,hogy a füleki Remete hegy régi neve Bolgár hegy volt. — A palóc népnév tehát nem más, mint a bolgár-törökök barszil népnevének szláv eredetű fordítása, amit azért kapott a palócság, mert az itt lakó szlávok szemében ez a népelem volt a vidék legjellemzőbb lakossága. Ezt az is igazolja, hogy a bolgár-török eredetre visszavezethető rovásírást a Karancs vidékén — Bél Mátyás állítása szerint — még a XVIII. század elején is használták, sőt egész hasszú szövegeket, templomi prédikációkat és énekeket is leírtak vele a hozzáértők. Könyvem hatodik részében a frank hadjáratok idejében bekövetkezett változá­ sokkal foglalkozom. A ns hn-anyagot ugyanis ma nagyjából azon a helyen találjuk, ahol a VIII. és IX. század fordulóján helyezkedett el, illetve ahová kirajzottak vagy kitelepítettek a hun-avar településrendben betöltött szerepük következtében. Ez a terület lényegesen nagyobb kiterjedésű, mint amilyenre Csallány Dezső rend­ kívül gazdag avar-l eletanyag térképéből következtethetnénk. 35 Megállapítom, hogy az avar birodalom középpontjában elhelyezkedő magyar nyelvterületen talál­ ható hun-avarkori településrend hn-bokrai is magukon viselik a frank előnyomulások következményeit. Igy például a legszebb és legszabályosabb „avar-gyűrűk” egyike, a Szombathely környéki is. A keletieknél ez a hatás már kevésbé érvényesül, de feltűnik köreikben a keresztény jellegű kultikus hn-adás és még számos olyan vonás, ami már későbbi korokkal hozható kapcsolatba. Ilyen például a hn-ek sze­ mélynévvé való átalakulása, ami már a magyar krónikás és okleveles anyagokból igazolható és eleinte a kultikus hn-ekkel, majd pedig a beolvadás következtében eltűnő jelentésbeli értelem halványodásával a többi birtokot jelölő és egyéb szavakra is kiterjed. — Ennek a fejezetnek körében tárgyalom az egyes településbokrok térbeli elhelyezkedését és pontos adatait ami, rendkívül sok vonatkozású térképanyag segítségével oldható csak meg. Igen fontos szerepük van ebben a korban, részben már a mongol benyomulás előtt, a szlávoknak is a hun-avar gyűrűn belüli hn adásban és hn módosításban Ezt a szerepet elsősorban, vitát és a későbbi hn-ekkel vadó összetévesztést elkerülő módon, a latin nyelvterületre történt kényszertelepítések hn bokrai alapján lehet megállapítani. — Igy derül ki, hogy a bizánci császárok által telepített délitáliai hun-avar településrendet eláruló hn-bokrokban is előforduló Prága, azaz Praga hn-ek a szuómi para — pere ’szolga, cseléd’ szónak a származékai. — V. ö. Parád hnünkkel, amely Kanázs, azaz kenéz vártól tekintve balkéz felé mint a szolgáló népek települése szerepel a jobb ági Bodony-nal, a szabadok bolgár török nevet viselő településével szemben. A szláv méltóságnevekkel kapcsolatban derül ki az is, 96 �hogy szláv hatást kell keresnünk az avar településrenden belül ott, ahol a jobbés balágiságot arccal a folyó forrása felé fordulás alapján lehet meghatározni. A praga szóban rejlő parag aminek magashangú változata a Pereg, mélyhangú vál­ tozata pedig a Paraga magyar nyelvterületi hn-einkben maradt fenn, ns hn-képzős szó és a szabadok településeivel szemben a szolganépek települése. Ez a helyzet Prága város esetében is. Ott a szláv nyelvű és a Hradzinban székelő fejedelemnek vagy az ottani hun-avar településrend vezetőjének szuómi szolgálónépei laktak s eredetileg paraga nevet viselő településen. A hun-avar települési rendben különböző, szövetségi vagy alávetett viszonyban elhelyezkedő szlávok a frank uralkodók szemében épp úgy „avarok" voltak, mint a szuómiak, törökök vagy a mongolok és a többi néptöredékek. Igazolja ezt, hogy latin nyelvterületre is a többiekkel együtt telepítették át őket. Az egyik igen jelen­ tős szláv lakossággal rendelkező településbokrot a francia és olasz határon emelkedő Graji Alpok — as + raja — raj ; f. raja határ, szláv kraj ’ határ’ — azaz a „Határ Alpok” keleti lejtőin telepítették le, a Dora Ripariától északra és a Dora Balteatól — mindkettő ps folyónév — nyugatra, illetve délre. Itt a három Stura nevű folyócska folyócska völgyében ps hn-ekre ns és szláv h-nek települtek. A déli Stura folyócs­ kától északra emelkedik az „avar” népnevet őrző 3075 m magas Torre ď Ovarda és ettől keletre a 2981 m magas Monte Ciorneva, aminek szláv „sötét”-et, „feketé”-t jelentő származását a hegy északkeleti lábánál fekvő kis alpesi tó, a Lago Scuro olasz neve is bizonyítja. Ez a fordításos hn igazolja egyrészt azt, hogy az itt élt ps-ak már rég beolvadtak a latinokba és csak néhány hn-ük maradt fenn, továbbá azt is, hogy az olasz név adói, és a betelepített szlávok még értették egymást,tehát a frank királyok korabeli telepítés is igazolható. A szlávokon kívül természetesen az „avarok” egyéb népeinek jelenléte is iga­ zolható a hazánktól nyugatra eső területeken. A mordvinok népi nevei közül pl. a Jena melleti Pösznecktől délre, egymással határos falvak nevében fordul elő Schmorda alakban a morda és Moxa alakban a moksa, ami azt jelenti, hogy az idegenek Morda, saját maguk pedig a saját Moksa nevet adták az eredetileg egy egészt képező területnek. Még nagyon sok ilyen példát fel tudok hozni és ezek mindegyike „avar” vagy ns nevek bokraiban fordulnak elő az idegen nyelvterü­ leteken. A ns hn-ek és a hun-avarkori településrend ismeretében sok eddig homályos vagy egyáltalán nem ismert törénelmi tényre is fény derül. Ilyen maga a frank királyok avar-telepítése is, amit a fenti segítséggel pontosan térbelileg is el tudunk helyezni. Ilyen például az avar díszítő elemeknek a románkori építészeti emlékeken a távoli francia területen való előfordulása, amiről Győrffy Dezső salgótarjáni tanár igen értékes, sajnos még mindig kéziratban fekvő munkájában számol be, és aminek eredményei még így is bekerültek a muzeológiai irodalomba. 36 Győrffy Dezső eredményei — amikre évekkel ezelőtt tanulmányom ismerete nélkül jutott — kőbevésett dokumentumokkal is igazolják a francia és egyéb nyugati nyelvterületre került „avarok” jelenlétét. Különösen francia területen képeznek az „avar” települések szabályos alakot. Körök és koncentrikus körök alakjában, sokszor száz kilométeres átmérűjű gyűrűk­ ben, a tengerparton pedig félkörökben vannak elszórva a ns, a török, a mongol, a honfoglalás előtti magyar és a szláv eredetű hn-ek. Ezek segítségével több ps, tehát igen ősi hn maradványát is fel lehet ismerni a magas hegységek vidékén, 97 �A bizánci császárok „avar” telepítéseire igen jellemzőek a néhány kisázsiai és afrikai hn bokor, amelyek hn anyaga azonos a francia és német nyelvterületeikkel. Például a mai Tunézia és Algír határvidékén is volt egy nagy avar telepítés. Időbelileg az arab Sussa, a francia Sousse és az olasz Susa — f. susi ’farkas’ — város nevének megjelenési idejéből tudok következtetetést odakerülésükre levonni. A várost a rómaiak Hadrumentumnak nevezték és főnicai eredettel bír. Később az igen termékeny vidéken való fekvése miatt a Colonia Concordia Ulpia Trajana Augusta Frugifera Hadrumentia nevet kapta. A jelenlegi Susa neve a V III. század­ ban keletkezett. 37 A minden további magyarázat helyett felsorolom az ott elő­ forduló hn-ek néhányát: folyónevek; Itel, Athar, Mokta, településnevek; Blida, Tiza (a hegyek közt, nehezen megközelíthető helyen), Rapta (patak partján), Zana, Batna, Kelibia, Maktar, Salakta, Zaghouan, Thala, Teboursouk, Béja, Randon, Berresof, Wessan, Redeyef, Tatahouine, Graiba, Tebessa, Khenchela, Barnis, Chegga, Berryan, Bou-Saada stb.; hegynevek Gouraya, Gucla, Kriane, Marmoucha, Mouzaia stb. Ezeket még részletesebben térképeken még többel ki lehetne egészíteni, de a fenti szóalakok — ha a Malta szigetén lévő Zabbar-t is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy arabból franciásított alakban szerepelnek — kapcsolatba hozhatók a hun-avar települési renden belüli ns, török, mongol, szláv stb. szavakkal. Ugyancsak a bizánci császárok egyik ”avar„ telepítésének emlékét őrzi a kisázsiai partok közelében lévő Kekawa szigetecske a Fineka öbölben. A szuómi + kokova — + kakava — f. kokoava ’ gyűjtő, egyesítő, egybefogó, összeszedő — mind a három nyelvi korszak hn-ei közt előforduló szó és hol ’gyűjtőhelyet’, hol ’olyan helyet, ahová valamit összegyűjtenek’, hol pedig ’gyülekezőhely’-et jelent, ahogy azt a térbeli viszonyokból a számos ilyen alpesi, kárpáti és egyéb helyen előforduló hn-ekből lehet következtetni. A Fineka — v. ö. a magyar Finke hn-ekkel — kis finn öbölt jelent és a Kekawa sziget vagy halászok, vagy hajósok — hihető, hogy esetleg parti kereskedők vagy kalózok — gyülekező helye volt. A nem magyar nyelvterületen előforduló „hazai” hn-ek tehát zömmel hun-avarkori eredettel bírnak. A legtöbb esetben véletlen, hogy körünkben ps vagy as eredetű hn-ek is előfordulnak, mert ezek az ősi névadók már a legtöbb helyen az „avarok” odakerülése idejében rég beolvadtak a környező lakosságba. Ha ez nem így lett volna, akkor a továbbélő ps és as hn-ek ns ragot vagy képzőt kaptak volna és nem maradtak volna meg a nem szuómi ”avarok„ területén csak szuómiak által értett, mások számára értelmetlen, de módosítatlan eredeti alakjukban. Ezek a ps hn-ek egyúttal azt is bizonyítják, hogy kialakulóban volt egy ns, török, mongol, szláv, magyar és mordvin elemekből összetevődő „avar” nyelv, amely ugyan egy csöppet sem balti-finn vagy török, vagy szláv, vagy mongol jellegzetességű, de a felcserélt képzők és a tudatosan változtatott magas és mélyhangú szavak haszná­ lata következtében még igen vegyes állapotot felmutató nyelv volt. Az „avarok” a többnyelvűség határát már átlépték és egységes nyelv kialakulása vette nálunk kezdetét. Könyvem hetedik részében a honfoglalás előtti magyar telpülésekkel foglal­ kozom. — Beigazolom azt, hogy középkori krónikáink és a székely néphagyomány nem tévedtek, amikor a 896. évi magyar honfoglalást a második honfoglalásnak te­ kintették. — Állításaimat a szláv, német, francia, angol, holland, dán és egyéb nyelvterületi adatokkal igazolom, tehát olyan területiekkel, ahová az „avarok” valamilyen okból kifolyólag elkerültek. Az ott szerzett településrendi hn anyag alapján a 98 �magyar nyelvterületi hn anyag körében is meg tudtam állapítani a honfoglalás előtti magyar településeket, illetve honfoglalás előtti magyar és honfoglalás előtti magyarokra vonatkozó névadásokat. A honfoglalás előtti magyarok népi neve magor — meger és mogor volt. Eddigi megállapításaim szerint a hun-avarkori településrenden belül sehol sem nevezték őket ugor-oknak, kivéve a cseh nyelvterületet, ahol uher alakban, és az angolszászt, ahol ongar alakban maradt fenn a nevük. Viszont mindenütt magyarokat jelentenek a székely népnévvel kapcsolatba hozható hn-ek, de ezek már mordvin, de legtöbb esetben as elemekkel kevert települések, a tulajdonképpeni Székelyföldön pedig sok török és mongol elemet is tartalmaztak. Ezek a hn-ek nyugaton sekul, sekül, sikul, cikul, cikol, cikker stb. alakokban maradtak fenn és magyar voltuk több hn-i és térbeli kapcsolatból következtethető. Például Klagenfurttól nyugatra a Wörtersee-től északra van Hadanig falu. Ha itt a tó felé fordulunk, akkor jobb ágon Kerschdorf-ot, bal ágon Sekul-t találjuk. Ez itt az a hadrendi elhelyezkedés, ami az összes törökhadrendű népeknél általános volt és a hun-avar településrendben is előfordul, mint egyik alapvető településrendi változat. Ebben a hadrendben a fejedelmi hadtól jobbra ugyanannyi had foglal helyet, mint balra és éppen ezen az alapon állítható, hogy a Konstantünosz Porfürogenetosz általi magyar törzsnév felsorolás hadrendi felsorolás és hogy a fejedelmi törzs a központi elhelyezkedésű Tarján törzs volt valamikor. 38 — A Hadanig hn a magyar hadnagy szó honfoglalás előtti hada+nig változata. Ez a nig, nik, nek, neg, nag, nak változatokban megjelenő ’nagy’-ot, ’csapatparancsnok’-ot jelentő szó — pl. Fegyvernek hn-ünkben — valaminek, vagy valakinek a vezetőjét jelenti és a honfoglalás utáni nyelvben képzővé is átalakult. A Kerschdorf nevében rejlő ker+ s hn-képzős szó, amiben az -s a német dorf-fal egyenértékű jelentésű szuómi képző, a ker pedig a gar, ger, alakban is nagyon sokszor — p é l dául a Kremstől északra fekvő sallapulkai településgyűrűben Gars és Gers — megjelenő — ’had, törzs, csapat’ jelentésű szuómi szó. Ennek a mai észt nyelvben a kari ’nyáj, gulya; csapat, sereg’, a kere ’törzs, test’ és a kera ’gombolyag, gömb’ szavak meg­ felelői és, véleményem szerint, a magyar Kér törzsnév is ebből az ősi finnugor szó­ ból származik. — Kerschdorf neve tehát egy ns néven nevezett magyar hadnak a neve, aminek magyar voltára a magyar hadanig hadnagyi névből következtethetünk.A Sekul hn székely jelentésére már az előzők során kitértem. Azt, hogy a szuómiak és a honfoglalás előtti magyarok együttéltek és hogy értették egymás nyelvét nagyon szépen igazolja a Hohern Tauern Grosz Venediger csoportjának déli lejtőin, az Isel folyó, a Virgental nevű völgyében elhelyezkedő hn-bokor. Itt van például a Bichl és Präraten feletti, 1800—2000 m magasságban el­ terülő Sajat-Mähder hegyoldal. A Sajat jelentése teljesen fedi a magyar saját, a Mähder pedig a finn meidän ’mienk’ szó jelentését. Vagyis a hegyoldalt a magyarok és szuómiak a valaki saját használatára elkülönített területnek tekintették, a Wallhorn falu nevében rejlő + vall ’falu’ Wallhorner-Mähder nevű területével együtt, amit a Saját- Mähdertől a Timmel-Bach, azaz a ’sebes' — f. temata ’ránt, ragad, tép, kap, szakít, sodor’ — gleccser patak völgye választ el. A saját földterület el­ különítését nyilván az indokolta, hogy a Wallhorner-Mähder-től keletre, Budam fölött — ami ebben a ns korban már személynév is, és -m kicsinyítő képzővel van ellátva — nyílhúzás útján osztották a földeket, amit a két Nill völgy neve igazol. Az elkülönített terület nyilván a településcsoport vezető nemzetségének a birtoka volt . 39 99 �A mogor népnév egyik előfordulása a Drezda körüli településcsoportban talál­ ható. Itt ps és as nyelvterületre a szlávok megjelenése után települt ns hn-bokor falu­ neveinek, keletről nyugatra haladva, ez a szomszédság sorrendje: Tharandt, Hartha, Fördergersdorf, Pohrsdorf, Herzoggswalde, Mohorn. Tharandt a tarna méltóságnév nógrádi Terény változatának mélyhangú megfelelője, a Hartha a ns, germán nyelvből átvett. + har, + her méltóságnévvel és a Dunamenti Harla falunk nevével hozható kapcsolatba, Fördergersdorf nevében az előbb említett ker — ger hadnév, Pohrsdorf nevében rejlő por szó a medvekultuszt űzű por frátria nevével egyezik40 és még még számos, más területen való előfordulása a mós frátria névvel való ns-kori kap­ csolatait igazolja. Herzogswalde nevét most mellőzöm, Mohorn neve a nógrádi Mohora falunévvel azonos és honfoglalás előtti magyarok mogor nevének szlávos változata. A -g-és alakot a szláv nyelvhatásoktól mentes német területeken is meg­ találhatjuk, pl. Hermagor város nevében, Villachtól nyugatra, a Gailtal-ban. Azt hogy a mohor — mahor — maher alak ’magyar’ jelentéssel bír, igazolja, hogy az Ipolyvisktől emelkedő 171 m magas Maher dombtól délre, Szeteharaszt puszta mellett emelkedik a 227 m magas Magyarfák hegy, ami a honfoglalás utáni magyar névalakot tünteti fel. A székelyekkel kapcsolatban igen figyelemre méltó nevüknek az arabok elleni frank telepítések sorában való előfordulása. A Pireneusokban, a már említett Nethou csúcs környékén, a hegység északi lejtőjén „avar” hn-bokor helyezkedik el. A te­ lepülés vezetőjének szállását a Labatch (olv. la bacs) hn őrzi a Pique folyócska völgyében. Ettől északra a Vallée de ľ Arboust nyílásával szemben fekszik a lövők településére utaló L uchon (olvasd: lüson) városka. Az Arboust völgyben, Luchonnal határos Cazaril falu — ennek nevével alább még foglalkozom — ettől nyugatra, Cazaux-nál (olv: kazóz). — Torkollik a Vallée ď Oo, aminek közepe táján van Lac ď Oo. Ennek az Oo tónak másik neve Seculéjo vagyis „Székely víz”. A környék tele van szuómi hn-ekkel Az itt előforduló Cazaril és Cazaux hn-ek azt is igazolják, hogy a magyar nyelvterületi Kazár hn-eink nem a kazár-kabar néptöredékkel, hanem ahogy azt már 1864-ben Szabó István kazáron élő kiváló nyelvészünk és klasszika-filológusunk megállapította a finn kasa ’rakás, halom, halmaz, csomó’ szóval állnak összefüggés­ ben. 41 Ez a + kazár szó a ns korban — hasonlóan a magyar ság szóhoz — még nép­ et is jelentett és ezzel a jelentéssel került át a nyugati nyelvterületekre. A magyarok jelenlétét a hun-avar településrendben még más hn-ek is igazolják. Például a Prága körüli „gyűrűben” a Tursko falu fölött emelkedő 345 m magas Ers hegy és a litomericei gyűrűben a Lovosice fölött emelkedő 570m magas Lovos hegy. Az ilyen és az ezekhez hasonló nevek gazdag és eddig eléggé nem méltányolt adatot szolgáltatnak őseink nyelvéhez és történetéhez. Könyvem nyolcadik részében a honfoglaló magyarok elhelyezkedésével foglal­ kozom. Megállapítom, hogy ez az elhelyezkedés nem törzsi, hanem gazdaságterületi és katonai alapokon történt. A törzsnevek már csak hadrendi nevek és az ilyen nevet viselő szállásaik az itt talált „avarok” katonai erejének figyelembevételével, annak ellensúlyozására nyertek elhelyezést. Igyekszem megállapítani egy-egy tele­ pülés lélekszámát és a különböző települések gazdasági és társadalmi kapcsolatát a településrenden belül Igazolni próbálom, hogy Konstantinosz Porfürogenetosz megállapítása a magyarok kétnyelvűségéről a magyar és a ns, illetve „avar” nyelvre 100 �vonatkozik. A honfoglaláskori települést gazdag térképanyaggal is illusztrálom. A befejező kilencedik részben a szuómi nyelv három korszakának szókincsével foglalkozom. Szószedetet állítok össze, aminek segítségével kulcsot igyekszem adni az érdeklődők kezébe a további kutatásokhoz. Külön szándékozom foglalkozni az ,,avar” szavakkal is. — Jelenleg ugyanis abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy a fenti szókincs és nyelvtani következtetések birtokában egyelőre csak magam vagyok és így a kutatók számára kutatásaim ellenőrzése igen nehéz. Azt például, hogy az avar-korban cirki ’ szép, kedves, kellemes’, takó ’ kovács’ natkó ’ púpos’ valkó ’fehér’ jelentéssel bírt stb., hiába mondom és állítom, ha azt nyelvészeti leve­ zetésekkel és térbeli adatokkal nem igazolom. Éppen ezért ez a rész is térkép­ anyagot és a térbeli viszonyokat hozza fel egyik alapvető bizonyságul. A fenti hosszúra sikerült beszámoló nagyon rövid abból a szempontból, hogy elgondolásaimat részletekbe menően ismertesse és tulajdonképpen csak egy alapgondolatot kívánt néhány — talán nem is eléggé kimerítően megmagyarázott — adat segítségével némileg tisztáni. A szakemberek — ha az előzetes beszámolót elolvassák — föltétlenül felismerik a gondolat újszerűségét és azt a vezérfonalat, aminek segítségével a saját munkaterületükön állításaimat ellenőrizni és kiegészíteni tudják. Külön kéréssel fordulok finnugor nyelvészeink felé, hogy a fenti területek hn anyagát vegyék beható vizsgálat alá, de magyar családneveket is, mert azok a szuómiak nagyrányú, népünkbe való beolvadásról tesznek tanúságot. A Cakó, Szakó (Kövér), a Harmatta (Szürke, ősz), az Omaszta (Birtokos), stb. családneveink — amiknek gazdag választéka található meg akár a budapesti telefonkönyvben is — a jégkorszak utáni idők óta itt élt népnek, fényes bizonyítékai ennek az ősi, egész Kétségtelen, hogy már maga a beszámoló is csaknem minden eddigi nyelvészeti és településföldrajzi eredménnyel szöges ellentétben áll. Ez annak tulajdonítható, hogy nemcsak a filológiai, hanem földrajzi módszereket is alkalmaztam és ezek sok esetben erősebbeknek bizonyultak mint a merőben nyelvészetiek. Ezért is, meg azért is, hogy a szuómi nyelv és a szuómiak szerepének kutatását tulajdonképpen csak ezzel a beszámolóval veszi kezdetét és az ilyen kutatás nem egy ember feladata, hanem a tudósok összeségéé. Ismételten felhívom a figyelmet, arra, hogy készülő művemet, valamint az esetleg előrebocsátandó és többek által kért részlettanulmá­ nyokat is csak munkahipotézisnek, egy munkahipotézis részeinek tekintsék. — Számomra az lenne egyelőre a legnagyobb eredmény, ha finnugor nyelvészeink fel­ figyelnének vázlatomra és már művem végleges elkészülte előtt megindítanák a kutatásokat a jelzett területeken, amihez — azt szeretném hinni — kulcsot adtam a kezükbe az eddig rejtve maradt zárak felnyitásához. JEGYZETEK 1 Az esetben, ha a szavak mind a három korban azonosak, vagy pontos kor­ meghatározásuk számomra lehetetlen volt, a szuómi megjelölést használom, ami szom — szum, szam — szem, som — sum, sam — sem alakokban mint a szuó­ miak egyik n e v e a legkülönbözőbb nyelvterületi helynevekben is előfordul. Cikkemben, nyomdatechnikai okokból, nem tudom minden vonatkozásban alkal­ mazni a pontos nyelvészeti jelöléseket, amiért a hozzáértők elnézését kérem. — Idézeteimben csak a legszükségesebb művekre hivatkozom. 2 Hajdu Péter: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962. — 226, 323-324 l. , 3 Jalmari Jaakkola: A finnek története (Suomen historian ääriviivat) Budapest, é. n. (1942 — 8. l. 101 �4 Hajdu Péter, i. m. 294-295. l. 5 Hajdu Péter, i. m. 266. l. 6 Összes magyarországi helynévi adataim újkori alakját „A magyar korona országai helységnévtára, Budapest, 1877” c. mű alapján közlöm. 7 V. ö. Erdélyi László: A tihanyi apátság története. I. (A pannonhalmi Szent Bene­ dek története, X.), Budapest 1908—11. 489. és 912. l. 8 Devoto, Giacomo: Storia della lingua di Roma. (Storia di Roma, X X III), Bologna, 1940— 46 l. 9 A kereskedelmi kapcsolatok közül azonban a legfontosabb a borostyánkő etruszk kereskedők általi átvétele, mert ez teremtett állandó kapcsolatot a balti népek és ő közöttük. Lehet, hogy az etruszkok nyelve és a balti nyelvek között, helyesebben egyes etruriai népcsoportok nyelve között, igen szoros volt a kapcsolat. 10 Devoto, 1. m. 42. l. 11 Zingarelli, Nicola: Vocabolario della lingua Italiana, Milano, 1930. 19 Campanini — Carboni: Vocabolario Latino-Italiano e Italiano-Latino, Torino, 1935. 13 Bertarelli, L. V.: Italia Meridionale, III. (Guida ď Italia del Touring Club Italiano) Milano, 1928, — 584-585. l. 14 Uo. 536. l. 15 Uo. 591. l. 16 Természetesen a szuómiaknak volt még más, a szikulnál általánosabban elterjedt saját nevük is, amire az 1. sz. jegyzetben már rámutattam. — Abban teljesen igaza van Moór Elemérnek, — A nyelvtudomány, mint az ős és néptör­ ténet forrástudománya, Budapest, 1963, — 69. 1. — hogy a szicíliai szikulok neve nem hozható kapcsolatba a székelyek nevével, de a fenti, általam tisztázottnak vélt felfogás, mind a két elnevezés szuómi nyelvi eredetének bizonyítéka. 17 Hakulinen, Lauri: A finn nyelv jellemzése. — Magyar nyelvjárások, IV. Buda­ pest, 1957. — főleg 91. l. , 18 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Budapest, 1925— 1929. — 384— 385. l, —Holub József: Zala megye középkori vízrajza. Zalaegerszeg, 1963. — 29. 1. 19 A. Kövesi Magda: Az Ómagyar Mária-siralom ualallal szavának értelmezése. — Magyar Nyelvjárások, III. Budapest, 1956. — főleg 142—143. l. 20 Melich János i. m. 384—386. l. 21 Horváth Pál: A középkori falusi földközösség jogtörténeti vonatkozásai. Budapest 1960. — főleg a 112—151. 1. említi fel a földközösségre vonatkozó, a különböző európai nyelvekből származó középkori szakkifejezéseket, amik — megállapításom szerint — térképeinken nagyon sok helyen hn-ek alakjában találhatók meg. 22 Így például a németországi Saale völgyében eddig a keltákat tekintették a sóbá­ nyászat elkezdőinek és velük hozták kapcsolatba a „Fürstin von Trotha” névvel jelölt híres gazdag sírt és annak leleteit. A sírlelet nem kelta volta beigazolódott, és más, a keltáknál korábbi nép körébe való tartozása derült ki. — Véleményem szerint a „trothai fejedelemasszony” paleoszuómi volt. — V. ö. Mrusek, Hans— Joachim: Halle/Saale, Leipzig, 1964. — 18—18. 1. és a mű bő irodalomjegyzékét. 23 A szatagárokra vonatkozó adatokat Szász Béla: A hunok története, Attila nagy­ király. Budapest, 1942 c. műve 33., 161., 180., 424— 430., 434. és 442— 443. l.alapján állí­ tottam össze. — Jordanens: A gótok eredete és tettei c. műve Bokor János fordí­ tásában, a Gombos Albin által szerkesztett Középkori Krónikások sorozatban — Brassó, 1904 — is megjelent. 102 �24 Horváth Pál, i. m. 130—131. 1. 25 Devoto, i. m. 41. 1. 2C László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. — főleg a 221—22. 1. 215—218 és a 27 Melich János, i. m. 366. 1. talán régi törzsnévnek vélte Ság hn-einket. Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről stb. c. művében — Budapest, 1959. 27. 1. — „relytélyesnek” nevezi a Ság hneinket. 28 Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1963. — 109. 1. 29 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I. Budapest, 1963. — 94. 1. a két Inácsra vonatkozóan. — Uő. előbb idézett művében a bő szavunk méltóságnév voltát is tisztázta — 25—25. 1. — ami igaz, de ez a méltóságnév már a hun—avarkorban is megvolt ugyanebben a formában. 30 Dienes István: A karancslapújtői honfoglaláskori öv és mordvinföldi hasonmása. Archeológiai Értesítő. 91. évf. 1964. 1. sz. — 18—39. 1. 31 Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről c. im. 5. 1. és mellette a nemzetségfői genusok címereit feltüntető tábla. 32 Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyománya. Budapest, 1958. — a mű 23. oldalán közli a mondavidék térképét is. 33 A palóc név eredetére vonatkozó eddigi kutatások rövid, de minden tudományos igényt kielégítő összefoglalását adja Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jö­ vevényszavai, I. 1. Budapest, 1955. 378—379. 1. 34 Györffy György i. m. 63. és 65. 1 és irodalmát „Az Árpádkori Magyarország tör­ téneti földrajza” c. i. m. 821. 1. 7. jegyzetében. 35 Csallány Dezső: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Buda­ pest. 1956. c. mű helynévadatai és térképe. 36 László Gyula: Az avarok hazánkban, 2—3. 1. Rotaprintes kiadvány, é. n. 37 Baedeker, Karl: Das Mittelmeer. Leipzig, 1909. — 384. 1. 83 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete c. mű 230. 1. 39 László Gyula szíves szóbeli közléséből tudom, hogy az egyik Pécsett élő kutatónk — Zsolt Zsigmond — a Buda hn-einket és személyneveinket méltóságnévből szár­ mazónak véli. Felfogása, a honfoglalást megelőző idők tekintetében, helytálló le­ het, mert a hn-ekből személynevek és méltóságot viselő személyek nevei is ala­ kultak. Ezek a méltóságot viselő személyek saját nevükkel is jelölték birtokaikat és ezek a személynevek, a térbeli viszonyaikat tekintve, méltóságnévként visel­ kednek. Személynévből ritkán alakult ugyan méltóságnév, de mégis alakult, ha csak a császár és király szavunkra, illetve azok eredetére gondolunk, amik személynévi eredete biztosra vehető. Hasonló folyamat az eredetileg egészen mást jelentő — 1. az itáliai térképanyagot pl. — Buda hn-nel, illetve személynévvel kapcsolatban is előfordulhatott. 40 Hajdú Péter; i, m. — 88—89. 1. 41 Darnay (Dornyai) Béla: A nógrádmegyei Kazár helynevei. Keszthely, 1944. 7—8. lapon közli Szabó István Pesty Frigyes számára írt jelentését. 42 Kérem olvasóimat, hogy szíveskedjenek észrevételeiket elgondolásaimmal kap­ csolatban tudomásomra hozni. Ehhez a szokatlan módhoz folyamodni az késztet, hogy megjegyzéseiket tudomásul véve, a szerintem nagyfontosságú kérdést más tanulmányaimban alaposabban, észrevételeikre is kitérve dolgozhassam fel. Címem: Salgótarján, Nógrád megyei munkásmozgalmi múzeum. 10 3 �RADICS ISTVÁN : Rajzórán 104 �M U LTU NK Lakos György: Röpke Ívek örökítő Vasárnapi Űjság mellett Fővá­ rosi Lapok néven, hat nagy oldalon irodalmi napilap is megjelent. A kiegyezéstől a milléneumig ter­ jedő időszakot szokás némi iróniával lótuszevő kornak nevezni. Ú gy tudom, esszében Szerb Antal használta először ezt a találó kifejezést, amely azután később átment az irodalmi köztudatba, amikor a polgárosodó nemesség iro­ dalmáról esett szó. Valóban hibrid­ korszaka ez mind társadalmi fejlődé­ sünknek,mind irodalmunknak, benne a Micsurint lepipáló kereszteződések so­ rával találkozhatunk.A magyar kapi­ talizmus bölcsője ez a korszak, meg­ annyi ellentmondással: proletárokkal és agrárproletárokkal, Amerikába ván­ dorló nincstelenekkel, lateiner kishivatalnokokkal és műveletlen, tobzódó dzsentrikkel. Eltiport szabadságeszme az egyik serpenyőben, jómódú kozmo­ polita polgárok a másikban. Az iro­ dalom bestzellerje Beniczkyné Bajza Lenke, a limonádé-regények magyar ősanyja és a legfelkapottabb drámaíró Csiky Gergely, a francia vígjáték és társadalmi dráma szolgai és sok eset­ ben színvonaltalanabb másolója. De már Gyulai Pál a Madách-trilógiát készíti elő nyomdai kiadásra és Mik­ száth Kálmán a Tóth Atyafiakkal és a Jó Palócokkal irodalmi hírnevet szerzett. Negatívumok és pozitívumok keveredésében irodalmunknak egyre nő a jelentősége, s még jobban az irodalmi érdeklődés, amit az is híven kifejez, hogy a kor ellentétes árnyalatait meg­ Nógrád megye jó melegágya az iro­ dalomnak s már nemcsak műkedvelők­ kel, hanem géniuszokkal is dicsekedhet. Balassagyarmat, a megyeszékhely hi­ vatalnokai pedig sznobizmusban lépést tartanak Budapest, az alakuló merkan­ til világváros kispolgáraival. Nem vé­ letlen tehát, hogy 1877-ben, alig tizen­ három esztendővel a Fővárosi Lapok megindulása után már Nógrád megyé­ ben is irodalmi folyóirat jelenik meg a Röpke Ivek. „ Vidéki jó szépirodalmi lap“ A Röpke Ívek, amelynek fejléce alatt az áll, hogy „az irodalom és művészet köréből ”, első és mutatványszámával „Balassa-Gyarmat, 1877. május 20-án” dátumozással jelent meg és rendszeres vasárnapi megjelenést igért. Szerkesz­ tették és kiadták: K omjáthy (a folyó­ iraton: Komjáti! L. Gy.) Jenő és Luby Sándor. A fejlécen olvashatjuk még a következőket: „Szerkesztői és kiadói iroda: Magtár-utca, Wlasits-féle ház. Előfizetheti a kiadói hivatalhan és Metzger E. könyvárus bizományánál Budapesten, nemzeti színház bérháza.” Előfizetési 103 ára pedig egész évre 4, �félévre 2 és negyedévre egy forint volt, számonként viszont tíz krajcárért le­ hetett megvenni. Amint az akkoriban illet, a „kiadó­ szerkesztők” az első szám első oldalán fordultak az olvasókhoz. A Röpke Ívek ezen a téren szerfölött tömör és mértéktartó: A többi írások legalább olyan mu­ latságosnak és annyira groteszknek hatnak, mint annak idején Édes Ger­ gely csupa e magánhangzóval írt ver­ sei. A „TÁRCZA”, amelyben gróf Vay Ilus méregbemártott tollal ironizál „Kisvárosi fotografiák” címmel, mások_ ra irányuló szarkazmusa ellenére a szerzőt teszi nevetségessé. A z elején ugyan még azt képzelheti a jám­ bor olvasó, hogy az arisztokrácia egy osztályán felül emelkedő, haladó tag­ ja szól az arisztokrata hölgyekhez: „A t. közönséghez! Hosszú programm helyett csak rövi­ den jelezzük, hogy ez új vállalattal oly lapot akarunk a t. közönség kezé­ be adni, mely minden igényt kielégít­ sen mit egy v i d é k i j ó s z é p i r o ­ dalmi laphoz kötni lehet. Munkatársaink közül felsoroljuk a következőket: Adrienne, Aradi József, Bakó István, Csalonyai (Pajor István), Dengi János (a „Délibáb” szerkesztője), Demcsényi Lajos, Ebeczky Emil, Földváry István, Gáspár Imre, Hajgató Sándor, Horváth Danó, Ipolyi Sándor, Jakab Ödön, Keresztszeghy Eta, Koro­ da Pál, Mennyei Ferencz (Newyorki levelező), Moller Ede, dr. Luby Gyula, Majthényi Flóra, Rádl Ödön, Rácz Mihály, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Dr. Szemák István, ifj. Szinnyei József, gróf Vay Sarolta, stb.” „Nem tudtátok megszokni, hogy ren­ geteg borzas hajat hordok, és félre­ vágott kalapom van s hogy nem haj­ longok Y-né őméltósága — meg a bá­ jos főispánné asszony előtt, ki ugyan hí­ res feslett rossz életéről, kit más becsü­ letes országban rég kicsaptak volna a tisztességes emberek társaságából, de ki előtt ti orraitokkal veritek a földet, mert X X XX . megyei főispánné s mert a sors jóvoltából nemcsak grófnőnek, de gazdag grófnőnek is született. Igen, nem tudtatok megbarátkozni nagyon is jakobinus elveim- és nézeteimmel, hó­ bortosnak tartottatok s szent borzadálylyal gondoltam s voltam mindig el­ készülve azon világra szóló eseményre, hogy kiűzetem moraliter Pletykazug fa­ A mutatványszám sokszínű anyagából színvonalban kétségtelenül legkiemelke­ dőbb a huszonkétéves Reviczky „A filiszterekhez” című költeménye, amely már magában hordja a költő csalódá­ sait, a családit és a társadalmit egy­ aránt. A megkóstolt nyomor és részvétlenség sem győzi le azonban szelíd és lemondó természetét, a legnagyobb lázongás sorsa ellen a saját zsenijébe vetett hit: lai közül, mint lord Byron hajdan.” Ezt követően azonban a pletyka gyű­ löletére való hivatkozással kiméletlenül leszedi a keresztvizet a kisváros elő­ kelő asszonyairól, hálószoba-titkokat szellőztet, közhírré teszi gyengéiket és ballépéseiket. Végül hirtelen fordulattal, előkelő fölénnyel megbocsájtja az elő­ kelőségek pletykáit és idilli hangulatot fest Pletykazugról, a szívéhez közel­ álló kisvárosról. Nem sokkal különb Koroda Pál „ Hívságok hívsága” című „költői beszélye” sem, amely bő lére eresztett, a tar­ talomhoz túlnyujtott „költemény”, s amely minden tekintetben alatta ma- „Utálom a kufár-világot S a csúszó-mászó férgeket. A gőg előtt protekcióért Nem piszkolom be lelkemet. Reményem, üdvöm, büszkeségem Egész lelkem dalomba’ van. Kit homlokán csókolt a múzsa, Az nem lehet boldogtalan.” 106 �rad Puskin Anyeginjének, noha Pus­ kin hatást sejtet. Alice megcsalja tá­ bornagy férjét a költővel. Egy estélyen Alice nyilvánosan közli férjével, hogy „kegyed többé nem férjem ám, a váló­ pert megindítám.” A tábornagy kardot ránt s megsebesíti a karddal védekező költőt. Alice a haldokló költő karjába dől. Végül azonban kiderül, hogy ko­ molyabb baj nem történt, mert a költő él és virul, csupán egy későbbi versé­ ben adott ilyen tragikus színezetet a tábornagy felszarvazásának, illetve a következményeknek. A mutatványból a humoreszk sem maradhat el, amelyet „Revanche” cí­ men, magát fel nem fedő szerző írt. A csapodár, „szerelme tárgyát szünte­ lenül változtató” férfi elhagyja Irmát és a bálban egy Bellának nevezett hölgynek kezdi csapni a szelet. Csak az álarc levételekor derül ki, hogy Bella nem más, mint Béla, Irma uno­ kabátyja, ki Irma megbízásából öltött női ruhát, hogy visszatérítse a csapo­ dár, hűtlen férfit Irmához. Hirek, Mozaik, Különfélék — s ha­ sonló, minden apró élcet és pletykát kibíró rovatok is tarkítják a Röpke Íveket, amely az első számban ad töb­ bek között hírt arról is, hogy „Majthé­ elveiről és írasai „igényességéről”, aki nem forgatta még a nehezen hozzáfér­ hető, megyei irodalmi folyóiratunk mu­ zeális értékű, sárguló lapjait. Csupán azt lehetne még hozzátenni, hogy a Röpke Ívek mindezek ellenére a maga korában egyáltalán nem volt valami csapnivalóan silány sajtótermék. A Vasárnapi Újság és a Fővárosi Lapok ugyancsak ilyen családias kö­ zelségbe kerül olvasóival és ugyancsak szentimentális és idilli húrokat penget. „A leopárd, az oroszlánház e legroszszabbkedvű lakója fejezte be élete fu­ tását, mégpedig elég szerencsétlenül. A boldogtalan pettyes fenevadnak eszé­ be jutott átnyujtani kacsóját a szom­ széd tigris ketrecébe . . . ” — írta a Fővárosi Lapok hírrovata. A Röpke Ívek Mozaik rovatában ugyanakkor a következő színfolt ol­ vasható a losonci tűzoltó ünnepélyről: A fáklyásmenet szónoka nagy tűzzel beszél a zászlóanya honleányi érdeme­ iről: A grófi zászlóanya: „Keszenem a megtiszteltetést” Ez talán még csat- tanósabb és feltétlenül merészebb hírecske így. A Röpke Ívek írógárdája is előkelő, ha a fiatalok későbbi pályafutását, iro­ dalmi sikereit sem hagyjuk figyelmen kívül. Szerzők és szerkesztők nagyobbára a fiatal, kezdő korosztályból kerültek ki, de már legtöbbjük mutogatta oroszlánkörmeit. Az egyik szerkesztő Komjáthy Jenő, megyénk egyik méltatlanul mellőzött nagysága, líránk egyik meghökkentően magányos, filozófikus jelensége, Ady Endrének Vajdánál is közvetlenebb előkészítője akkor még csak tizenkilenc éves. Szécsényben született 1858-ban nyi Flóra egyik legtehetségesebb köl­ tőnőnk újabban egy kötet költeményt bocsát sajtó alá, amely előfizetés út­ ján lesz megszerezhető.” S z erz ő k és sz e rk esztő k A Röpke Ivek keletkezésének körül­ ményei kétségtelenül élvezetes kutatói munkát igérnek, azonban ezzel foglal­ kozni szándékomon kívül áll s mégcsak tartalmi kivonatot sem óhajtok adni a tiszavirágéletű irodalmi folyóiratból. (Kilenc száma jelent meg mindössze!) hiszen az első szám idézeteiből és re­ cenziójából — úgy gondolom — az is képet kaphat a Röpke Ivek szerkesztési birtokos nemesi családból. Édesapja, ki Jenő fia születésekor még jelentős vagyonnal rendelkezett, rohamosan el­ szegényedett és anyagi helyzetén az sem sokat változtatott, hogy időközben 107 �hivatalt vállalt, kinevezték ugyanis Nógrád megye tanfelügyelőjévé. Kom­ játhy Jenő iskoláit különböző felvidé­ ki városokban végezte és Pozsonyból eltanácsolták, mert összekülönbözött hittantanárával. Amerikába akart szökni de Hamburgban elfogták és hazahozta a rendőrség. Az egyetemen sem tudott megállapodni: 1876-ban, kevéssel a be­ iratás után otthagyta az egyetemet. A családjában hagyományos irodalmi ér­ deklődés és a Reviczkyhez fűződő ba­ rátsága adhatta az öteletet a lapalapí­ táshoz. Érdekes irodalmi adalék, hogy akiről később Földessy Gyula oly ha­ tározottan állapítja meg, hogy „az ak­ tuális élettől elvonatkozott” literátor, az tizenkilencéves korában még lapot szerkeszt, tehát megpróbálkozik a leggyakorlatibb élettel. Érdekes, hogy a Röpke Ívekben egyetlen verse sem jelent meg, ellenben írt karcolatot és műbírálatot. Nagyon érdekesen, kön­ törfalazás nélkül írja bírálatait, mint azt Hajtogató Sándor „Dalos mezők” című verseskötetéről írott bírálatának kezdő mondatai is mutatják: Igényte­ len versíró, aki nagyrészt családi és polgári érzelmeket dalol. Fő érdeme, hogy nem is praetendál a maga ré­ szére többet. Reviczky költeményein és prózai írásain kívül a Röpke Ívek egyik legérdekesebb irodalmi emléke Komjáthy „Gyermekydill” című karcolata, amely szociális kicsengésén kívül azért is érdekes, mert még a prózához csatlakozó Komjáthyt mutatja be: „csillagsugaras tavaszi este; üde balzsamos lég; enyhe, lehelletszerű fuvalom; édes illattár; kedvesen megoszlott bárányfelhők . . . szokatlan bübáj mindenütt! Egy pici leánygyermek élemedett asszonyság oldalán tipeg; okos szemei farkas­ szemet néznek az okos csillagokkal. Merőn bámul beléjök, s kicsiny contemplatói okoskodásra késztetik: — Ott van az istenke? — kérdi kiváncsi áhitattal pici ujjával az égre mutatva — ott van az istenke, n a g y s á g o s asszony? A nagyságos asszony valamit ümmöget. — Ugy-e, a csillagok is mennek, mikor mi megyünk? vártatv a. — tudakozódik kevés — Miért? — No, mert mindig ott vannak ahol mi vagyunk. (Szegény még nem tudja, hogy olyan tájak is vannak, hová nem kisérnek el a csillagok.) — Mi is az a holdvilág? hiszen olyan mint a kifli. Miért nem mehetünk oda, nagyságos asszony? Van-e sár az égben? Vagy az angyalok is hordanak kalocsnit? Mért mondja nekem mindig, ha meglát, a Tinike kisasszony, hogy: Te, paraszt!? Mért lakunk mi olyan kis házikóban, maguk meg olyan nagyban, nagyban, nagyságos asszony? — Ne trécselj már, ostoba! — szakítja félbe az úri tante. De az ábrándozó ifjú, aki mint árnyék követte őket, szeretné, ha mindörökké csevegne ajka, szeretné a végtelenbe nyújtani az éveket, mikor a lélek pillái először kezdenek fölnyílni, míg a nemlét alaktalan rejtelmeiből ocsudik e gombostűnyi lény, kinek gyermekszellem, mint lábai a járda kövezetén, a nagy mindenségben tapiskál. Öntudatlan mélység van ez oktalan kérdezősködésben! — Valami naív bölcses­ ség szarva, hol csak nemrég nőttek ki a tej fogak! Gyönyörű egy idill.” 108 �is felekelti a figyelmet. Máskülönben ő is Reviczky és Komjáthy baráti kö­ réhez tartozott, akárcsak Rudnyánszky és még többen a Röpke Ívek szerzői közül. Ebben a társaságban a huszonnégyéves Dengi János, a debreceni lapszerkesztő, tanár, író és költő már szin­ te veteránnak számított, s ha mindez nincs is túlzás nélkül, mégis mire ne­ vét a Röpke Íveknek is felajánlotta, irodalom-publicisztikai írásaival már magára vonta a figyelmet, mi több, két müve is megjelent: Munkács ostroma (1876) és Költemények (1877.) Új társadalmi rend volt születőben és új, fiatal költők és írók tartották a lámpást. Egyébként a szocialisztikus törekvé­ sek a Röpke Ívek más írásaiból is ki­ csengenek, s még a gróf Vay Ilustól idézett fejezetekben is érződik a szer­ kesztők és munkatársak ilyenirányú tendenciája. Nem szólván arról, hogy a munkatársak körében olyan nevekkel találkozunk, Gáspár Imre és Rud­ nyánszky Gyula, akinek költészete — legalábbis életük egyik felében — a hazai szocialisztikus líra első irodalmi értékű jelentkezése. A huszonhároméves Gáspár Imrének akkor már meg­ jelent Dalok az időnek (1870) című verses kötete és a Cigaretta című sza­ tirikus lapot szerkesztette. Később ba­ rátságba került Sládovic-csal, a szlo­ vákok neves költőjével, ő fordított elő­ ször szlovák költőket magyarra és ren­ geteget fáradozott a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok megteremtésén. A Magyarországi Munkáspártban elő­ adásokat is tartott és segített megis­ mertetni a nemzetközi munkásköltésze­ tet. Az őzgödei (Nyitra megye) szüle­ tésű Rudnyánszky Gyula tizenkilenc éves, amikor a Röpke Ívek munkatársa lesz. Hányatott élete során a munka poétájává nőtt. ” Munkád munkabérnél többet érjen! Kenyéradódnak is kell egy falat; Hogy holtig élhess véle egykenyéren: Elégedett légy, mikor ő arat.” Pályája kezdetén járt munkatársi mi­ nőségben az alig huszonhárom éves Jakab Ödön is, aki később oly termé­ keny írói munkásságot végzett és akit — az irodalomtörténet tanúsítja ezt — méltánytalan piedesztálra emelt kora társadalmi s különösen irodalom-kriti­ kai közvéleménye. A tizenkilencéves Koroda Pál mielőtt a Röpke Íveknek is odaigérte volna nevét, már két könyvvel is jelentkezett: A túlvilág komédiája (1876) és a Költői elbeszélé­ sek (1877) című kötetei közül az első, A túlvilág komédiája ateista vonásokat is tartalmaz és történelem-kritikájával A dy elő fu tá ra i Dezilluzió, pesszimizmus, a keserű kiábrándulás és a kijózanodás fájdal­ ma jelemzi a kiegyezés után felnövő nemzedéket, köztük még azokat is, akik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy személyesen éljék át a nép, a nemzet harcát, viszont az anyatejjel szívták be a szabadság a függetlenség eszméjét, amelyekért — úgy tűnt a kiegyezéskor — oly reménytelen minden erőfeszítés, küzdelem. Ebben a lótuszevő korban stílusos dolog a puha, dallamos verse­ lés, amely úgy hozzásimul a lelkek fájdalmához és az idilli hangulatokhoz. De ugyanakkor stílusban és formában, őszinteségben és szókimondásban új húrokat pengetnek már az írók és a költők, akik jónéhányan belekóstoltak már nyomorba és kudarcba is, költé­ szetükben polgárjogot nyer hétköznapi fájdalmuk világgá-kiáltása, fokozott je­ lentőséget kap az Én és a költészetben is hatni tetszik Tolnai Lajos nyers rea­ lizmusa. A modern olvasó már meg sem döbben azon, ha az utcalányt a könnyed, dallamos versek tárgyaként köszöntheti. Még nem kristályosodott ki az új, a születő társadalmi rendszer 109 �tömény költészete, de a Röpke Ívek alapításának esztendejében. 1877-ben Érmindszenten megszületik a fiú, akit Ady Lőrinc és felesége Endre névre kereszteltet. Életvágya, lázadása, Messiás-hite és a fennálló rend elleni tiltakozása azon­ ban Komjáthyt sokkal inkább az Adyt bevezető irodalom nagyságává avatja, egyes kritikusok szerint Adynak Vajda Jánosnál is közvetlenebb előkészítője. A Röpke Ívek szerző-gárdájából töb­ ben is vannak, akiknek hatása Ady költői fejlődésén nyomon kísérhető, kétségtelen azonban, hogy a folyóirat legkiemelkedőbb két egyénisége a két jóbarát, Reviczky és Komjáthy és a z ő hatásuk érezhető később legközvetle­ nebbül Ady költészetén. Felszabadító hatással járt az ifjú Adyra Reviczky impresszionizmusa és később az érettebb Ady két marokkal merített Komjáthy szimbolizmusából. Mindaz, amit Reviczky tanulmányában kifejtett, Komjáthynál költészetté, cso­ dálatos példatárrá válik. Gondolatnak is vakmerőség azt elképzelni, mivé nőhetett volna, ha nem fordul el oly zárkózottan az anyagi világ valóságá­ tól és nem torkollik költészete a misz­ ticizmusba! Bár Schopenhauer pesszi­ mizmusával mindig szembe tudja he­ lyezni a felfokozott, túllelkes életmá­ mort, amelyhez Spinoza panteizmusából merített sokat. Sorozatos megújhódása, a dekadencia leküzdése pedig: Nietsche hatásáról árulkodik. Nagyon tudott szeretni és nagyon tudott gyű­ lölni, s mindig jó helyre húzta vonzal­ ma és mindig arra érdemesre szállt gyűlölete. Ady szimbolizmusa (Lásd: A disznófejű nagyúr, Az eltévedt lovas, A magyar ugar!) Komjáthy jelképrendszeréből vesz bátorságot a még me­ részebb képek megrajzolásához. A lelkek rokonsága Komjáthy és Ady egyes verseiben kisértetiesen pár­ huzamos gondolatokban és hangvétel­ ben érzékelhető. A homályból című címadó versében így ír Komjáthy: „Rohanj a lelkek tengerébe Lelkem, te büszke nagy folyam! Szakadj a boldog összességbe, Hová minden világ rohan! Halj át az élet-óceánba És mindenekbe halva élj! A szellemek rokon világa Szavadra rég figyel: beszélj!” S hogyan énekelt Ady az ő költemé­ nyében? „S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja vérem, Reviczky termékenyítő hatása a Röp­ ke Ívek kilenc számán is átvonul, hi­ szen aki itt hangot kér és kap, ha egy kicsit igér és ér is valamit, az minden bizonnyal Reviczky baráti köréhez tar­ tozik. A folyóirat legtermékenyebb szerzője. Költeményein kívül közöl re­ gényrészletet, (Kiket hoz a négyökrös cséza), és egy tanulmányt is, amelyben kifejti zseni-elméletét, s ez különböző megfogalmazással ugyan, de az Adyt előkészítő nemzedék elmélete, felfogása is. Ezt a tanulmányt „Az ambícióról” címen folytaásokban közli a Röpke Ívek 6— 9 száma s benne a következő böl­ cselkedések olvashatók: . . . az ambí­ ció a lélekben lakik s kizárólag a köl­ tők, művészek, bölcselők, egyszóval a próféták betegsége, szent őrülése.” . . . „Ambiciózus csak az lehet, aki érzi, hogy több szelleme van, mint más em­ bereknek, az ambíció tehát a szellem önérzetének is mondható . . . ” „ . . egy király egész élete nem ér annyit, mint a genienek egy ihletett órája . . . ” „ . . . így kell annak, aki nagy árkot akar átugrani, előbb az ároknak neki szaladnia.” „ . . . A szel­ lem maga csak a föld, az ambíció a nap, mely virágot fakaszt belőle.” Ha gátat túr föl ezer vakond, A z Óceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, 110 �A július 12-i számból arról értesül­ tünk, hogy „a Madách-bizottság első ülése ma volt a megyeház kistermében” Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba.” Komjáthyék nagyívű pályafutásában a Röpke Ívek parányi állomás csupán, de mégis rendelkezésükre álló fórum, amelyben a legérzékenyebb, a 19—24 éves ifjúkor közlési vágyát élhették ki. (Mennyire hiányozna most is, a Röpke Í vek példája mutatja, hogy legalább a megyei lap nyújtson teret kultúrális mellékletében a kezdő és a már elin­ dult megyénkbeli íróknak, költőknek! Ehhez még csak egy Kiss József, vagy Osváth Ernő sem kellene!) Papír és nyomdafesték nélkül elképzelhetetlen az írók fejlődése! Tehát időközben bizottság is alakult, de hogy hányan és kik voltak ennek a bizottságnak tagjai, az elnök személyén kívül ez kideríthetetlen a Röpke Ívek hasábjairól. Azt is csak gyanítani le­ het, hogy Komjáthy, ki később hete­ ket töltött a spiritiszta Madách Aladár­ ral Alsósztregován, nem maradhatott ki ebből a bizottságból. Ennél már többet tudunk meg a kö­ vetkező számból, ez ugyanis valamivel részletesebb beszámolót közöl a bizott­ ság második üléséről: „A Madách-emlékbizottság második ülése f. hó 12-én d. u. 3 órakor volt a megyeház kister­ mében. Tagok teljes számban voltak jelen s élénk vitát folytattak több kér­ dés fölött. SZONTÁGH P Á L országgyű­ lési képviselő is jelen volt. Határozatba ment, hogy ívek bocsáttatnak ki gyűj­ tésre; hogy milyen legyen az emlék? (szobor, kép vagy alapítvány), az el­ döntetlen maradt s eldöntése akkorra tűzetett ki, mikor már a pénz befolyt. Az ívforgatók a bizottság tagjai lesz­ nek. Pénztárnokul HAVAS G Y U L A vá­ lasztatott meg.” A M adá ch -bizottsáq A Röpke Ívek idejében Madách Imre már tizenhárom esztendeje nyugodott sztregovai sírjában, de neve, alakja, szelleme, mégis ott kísért a folyóirat lapjain. Szontágh Pál, a kedves jóba­ rát már élesztgeti a megyebeliek lelki­ ismeretét és érthetően hangzik el az indítvány a Röpke Í vek szerkesztőinek tollából is egy Madách-emlék létreho­ zására. Majthényi Flóra, kinek közel­ jövőben megjelenő verskötetéről a Kü­ lönfélék rovat adott hírt, elsőként csatlakozik a felhíváshoz: „A tiszta- A július 19-i szám egy másik figye­ lemreméltó értesülésről tájékoztatja az olvasókat, mely szerint Majthényi Fló­ ra érdekes tervet közöl a Nógrádi Lapok szerkesztőjével: ” . . . mint már jövedelmet a szép lelkű költőnő az e lapok szerkesztői által megpendített »M ADÁCH-EMLÉK«-re szánta.” van Kisfaludy- és Petőfi-társaság: úgy alakíttatnék Madách-társaság is, mely irodalmi céljaiban abban különböznék a többitől: hogy egyéb szépművészete­ ket is pártolna, és az általános műve­ lődést is előmozdítaná, mint például M. Frankfurtban a »freies deutsches Hochstift«, mely évenkint befizető ta­ gokból áll.” A június 7-i számban a Különfélék rovat ismét napirendre tűzi a Madáchemlék kérdését: „Emeljünk szobrot Madáchnak!” kiáltott valaki a pusztá­ ban — illetőleg a „Nógrádi Lapok” ha­ sábjain; az eredmény meg fogja mon­ dani meghallotta-e valaki? Itt is örö­ mest viszhangozzuk a szózatot, de illő volna, — úgy hisszük — ha a megye maga is megszavazna bizonyos össze­ get a nemes czélra. Itt azonban végeszakad a Madáchemlékbizottság működéséről szóló hír­ adásoknak, mert nem sokkal ezután a Röpke Ívek is megszüntette rövid­ 111 �életű működését. Annyit azonban hatá­ rozottan tudunk s erre a Röpke Ívek­ ben is található utalás, hogy az em­ lékbizottság Szontágh indítványára úgy határozott, hogy amíg Nógrád megyé­ ben szobra nincs a Tragédia költőjé­ nek, addig egyéb emlék állítására nem gondolnak. Így azután nem alakult meg a Maj­ thényi Flóra által javasolt és annyira pártfogolt Madách-társaság sem. A folyóiratmegbukik Szépirodalmi lapjaink történetében nem egyedülálló eset, hogy egy folyó­ irat rövid életű, s megszűnésre kény­ szerül a nagyközönség részvétlensége miatt. Elegendő utalni Arany János magasszínvonalű, nagy műgonddal szer­ kesztett Szépirodalmi Fgiyelőjére, vagy a későbbi Koszorúra. A Röpke Ívek igényességben és műgondban, tarta­ lomban és formában nem nyújtott kü­ lönösen újat és kiemelkedőt. Viszont alig maradt alatta a népszerű fővárosi irodalmi lapoknak, folyóiratoknak és szerzői összetételét tekintve is a jobb vidéki folyóiratok közé tartozott, amely még azért sem marasztalható el, hogy mellőzte volna az olvasók által támasztott követelményeket. Igazi iro­ dalombarátok és a kishivatalnok, úriasszony, kisasszony sznobok egyaránt kielégíthették érdeklődési körüket. K i­ lenc szám megjelenése után mégis be­ fejezte rövid életű pályafutását . . . Az anyagi stabilitás hiányát szinte végig lehet kísérni a lap hasábjain: a Röpke Ívek történetében a fenyegető válság minduntalan visszatérő epizód. A mutatványszám még azt igéri: A „Röpke Ívek” második száma a jövő hó első vasárnapján jelenik meg, azért is előfizetést onnan nyitunk. Kérjük te­ hát az előfizetési pénzeket mielőbb be­ küldeni. A K I ADÓ-SZERKESZTŐK. A beigért időpontban a lap azonban nem jelent meg, csak négy nappal ké­ 112 sőbb került az olvasó kezébe, a fejlé­ cen a következő jelzéssel: „Megjelenik minden csütörtökön.” Időközben a Röp­ ke Íveket más irodalmi lapokban so­ rozatos támadás éri a nyomda felületesége, a rengeteg sajtóhiba miatt. A július 5-i számban pedig már olyan je­ lenség kísért, amely a közeledő vég jele. A lap ugyanis nem jelent meg az előző héten és a kiadó-szerkesztők ud­ varias hangon exkuzálják magukat: „Lapunk elháríthatatlan nyomdai aka­ dályok miatt a múlt csütörtökön meg nem jelenhetvén, ezért bocsánatot ké­ rünk szíves előfizetőinktől. Az elma­ radt számért kárpótolni t. előfizetőin­ ket több (félívnyi) melléklettel fogjuk.” (Érdemes megjegyezni, hogy az Orszá­ gos Széchenyi Könyvtárban a teljes sorozatból egy szám a katalógus jelzése szerint hiányzik. Alighanem ez a meg sem jelent, kimaradt lapszám lehet az!) Az utolsó közlemény az augusztus 16-i számban olvasható: „Miután az évnegyed vége felé jár, fölkérjük azokat, kik lapunkat tartják, szíveskedjenek a hátralékos előfizetési pénzt minél előbb beküldeni. A be­ küldés legcélszerűbben posta-utalvá­ nyon eszközölhető. A Röpke Ivek kiadó-hivatala." Bár a megye első irodalmi lapja rö­ vidéletű volt jelentősége hagyománya­ ink sorában annál nagyobb. Nem kis büszkeség az utód számára annak konstatálása, hogy Nógrád megyének az elsők közt indult irodalmi folyóirata s e folyóirat oldalain nem kisebb nagy­ ságok próbálgatták szárnyaikat, mint Reviczky, Komjáthy, Rudnyánszky, Garai, hogy csak néhányat említsünk közülük. Bizony jó lenne, ha Nógrád megye első irodalmi folyóirata a Palóc Múzeum értékes gyűjteményei közé is bekerülhetne! És kívánatos, hogy a Megyei Könyvtárban pedig legalább dia-filmen tegyék hozzáférhetővé! �Kovács János: A Salgótarjáni Múzeum alapító levele lapítása érdekében! A múzeum nem az. „ócska tárgyak„ gyűjtőhelye. A SAL­ GÓTARJÁNI M ÚZEUM legyen a múlt emlékeinek, pusztuló palóc néprajzunk­ nak, tanulságos természeti tárgyaink­ nak, bányászati és ipari termelésünk bizonyétékainak megőrzője, az önzetlen és közérdekű kutatások leghivatottabb otthona! A SALGÓTARJÁNI MÚZEUM műveltséget áraszt városunk és vidéke lakóira. Múlt év decemberében, az ajándék­ hozó és osztó ünnepek táján kedves látogatója volt a Nógrád megyei Mun­ kásmozgalmi Múzeumnak. A szívesen látott vendég Dr. Darnay (Dornyay) Béla nyug. múzeumigazgató szokásához híven ezúttal sem jött üres kézzel. Táskájában vagy, ahogy azt Ruffy Péter egy régebbi Magyar Nemzetben megjelent riportjában nevezte, iszákjában, mint egyébkor, most is becses ajándékok voltak. Ezek mindegyike örömet szerzett a salgótarjáni múzeum­ ügy minden munkásának. Az iszák tartalmából most csak a legértékesebb darabot mutatjuk be. Salgótarján, 927. június 24. Felvilágosítást nyújtanak, leleteket, adományokat átvesznek: HORVÁTH LÁSZLÓ városi tanácsnok. Dr. DORNYAY BÉL A reálgimnáziumi tanár A pár év híján 40 éves alapítólevél azóta megyeszékhellyé lett városunk művelődéstörténetének hőskorára em­ lékeztet. Azokat az időket idézi, amikor Salgótarjánban, az akkor hivatalos 5 év óta városként számontartott orszá­ gos jelentőségű bányai és ipari telepü­ lésen első igény támadt a múlt emlé­ keinek felkutatására, megmentésére és közkinccsé tételére. Tiszteletreméltó szándék, érdemes akarat sarkalta tet­ teket követelő vállalkozás volt ápolni legjobb hagyományainkat, keresni, nö­ velni a múlt erős táptalajába kapasz­ kodó gyökereinket. Okkal ébred ben­ nünk tisztelet e nagyszerű munka út­ törői iránt. Az alapítólevél fogalmazója, a mú­ zeumügy legelső helyi fáradhatatlan szószólója Dr. Dornyay Béla gimnáziu­ A vastag keménypapírra ragasztott magyaros motívumokból álló keretbe foglalt színes tábla 30X50 cm nagyságú. A gondosan rajzolt betűk azt a proparamadó felhívást tartalmazzák, melyet méltán tekintünk a Salgótarjáni Mú­ zeum alapítólevelének. Íme az érté­ kes dokumentum teljes szövege: S A L G Ó T A R J Á N I V Á R O S I M Ú Z EUM SALGÓTARJÁN városban és klasszi­ kus lelőhelyekkel bíró környékén pusz­ tulnak a múlt emlékei! Avatatlan ke­ zek dúlják szét a múzeális értékű le­ leteket! Azzal, hogy a talált tárgyakat megmentjük még nem teszünk eleget kötelességünknek! Lehetővé kell tenni, hogy a leletek feltárását szakemberek végezzék! Vegye kezébe a közönség is a kultúra ügyét: indítson mozgalmat a S ALGÓTARJÁN I MÚZEUM mega­ 113 �mi tanár volt, akit egyben az első sal­ gótarjáni középiskola alapító tanára­ inak sorában is ott találunk. Ferenc pásztor, Szmolka Mihály mér­ nök, Blanár György, Verebélyi Pál, Kavecz László gimnáziumi tanulók Rövid méltatásunk során szándéko­ san nem fűztünk gondolatokat nagyértékű írásos emlékünk ma is időszerű, maguktól értetődő mondataihoz. Egyhez mégis hadd kapcsoljunk most befeje­ zésül pár szót, mert úgy érezzük, e programpont tartalmazza számunkra a leginkább megszívlelendő tanítást: „A Salgótarjáni Múzeum legyen . . . az önzetlen és közérdekű tudományos kutatások leghivatottabb otthona!” Tudjuk, nagy, nehéz szolgálat a mi munkánk is. Mégis, amikor széttekintünk régi és új barátaink mind széle­ sebb táborán, amelyhez a Palócföld ol­ vasói is tartoznak, bátrabban tesszük meg a következő lépést utunkon. Ha a város határain innen és túl hi­ vatalos körökben nem is keletkezett méltó visszhangja az alapítólevélben világosan megfogalmazott felhívásnak, a város és a környék egyszerű polgárai és lelkes tanulóifjúsága meghallotta és tettre váltotta a szót. A Salgótar­ jáni Városi Múzeum harmincas évek­ ben lefektetett nyilvántartása, melynek ismertetésére majd más alkalommal visszatérünk, megőrizte az első salgó­ tarjáni — ma már van rá jó szavunk — múzeumbarátok nevét. Csak emlé­ keztetőül leírunk közülük néhányat: Szmetana Aladár gyógyszerész, Kojnok Pál erdész, Ambrus Béla tanító, Bozó M U R TÓ J Á N O S N É : Kom pozíció 114 �FELEDI GYULA: Madách-illusztráció 115 �VALÓSÁ GUNK Molnár Pál : A demokratikus átalakulás néhány kérdése a felszabadult Salgótarjánban kereseti, hadfelszerelési, rokkant és kü­ lönadókat vontak le a dolgozóktól. Mindezek érthető módon hozzájárul­ tak a város dolgozói tőkés és háború­ ellenes hangulatának erősödéséhez. A német és fasisztaellenes közhangulat kialakítását a szovjet hadsereg növekvő sikerei — különösen a sztálingrádi győ­ zelem — és a városban működő kom­ munista és baloldali erők tevékenysége is elősegítette, erősítette. A háború alatt ugyanis igen sok bánya és ipari üzemünkben újjászerveződtek a kom­ munista pártsejtek. Városunkban is érezhető volt, hogy a fasisztabarát kormány a háborúba lépéstől kezdve egymás után fokozta a munkásellenes intézkedéseket. A had­ bíráskodást kiterjesztették a „szabotá­ lok” és sztrájkolók ellen is. A gyárak és bányák élére hadüzemi parancsno­ kokat neveztek ki. A Salgótarjáni Acél­ gyárat már 1939. szeptember 1-én hadi­ üzemmé nyilvánították, a gyár munká­ saiból és alkalmazottaiból üzemi mun­ kászászlóaljat létesítettek. Az üzemben felállított katonai parancsnokságok fel­ adata volt a folyamatos termelés biz­ tosításán túlmenően az elégedetlenke­ dők fékentartása is.1 Ezt a célt hang­ súlyozottan bizonyítják a hadiüzemek­ ben létesített fogdák. Bővítették a csen­ dőrség és rendőrség állományát, nagy gondot fordítottak a besúgó hálózat kiterjesztésére. Külön intézkedéseket hoztak a kommunisták és kommunista gyanús személyek ellen. Salgótarjánt nagyobb katonai erőkkel is megerősí­ tették. Jól működő kommunista sejtek vol­ tak Baglyasalján, az üveggyárban, a tűzhelygyárban Ezek a pártsejtek — főleg 1943. után — dolgozók nevelése, állandó politikai tájékoztatása mellett egyre nagyobb sikerrel oldottak meg szabotázs akciókat is. Baglyasalján a Bányatársulat műhelyében hajtószíjakat vágtak el, a tűzhelygyárban nagyobb mennyiségű cínt rejtettek e l.2 (A cín eladásából nyert összeget a mozgalom céljaira használták fel.) A párt befo­ lyása ugyan kisebb volt az acélárugyár­ ban, mégis már 1941. nyarán kommu­ nista ellenes intézkedést kellett hoznia a katonai parancsnokságnak. 1941. ok­ tóber 2-án ismeretlen tettes felgyújtotta a hadiüzem területén a famintákat. A A dolgozók helyzete is nagymérték­ ben rosszabbodott. A hadi gazdálkodás költségeit, a háborús terheket a dolgo­ zókkal fizettették meg. A legkülönbö­ zőbb címeken fogták vissza a munká­ sok fizetésének jelentős részét. A nyugbér és betegsegélyző járulékon kívül 118 �hasonló esetek meggátlása érdekében még ez év december 29-én a hadiüzem összes dolgozójára kiterjesztették a rögtönitélő bíráskodást. 3 A kommunista pártsejtek és balol­ dali munkások erőfeszítései, a nagy­ fokú terror, a besúgórendszer kiépítése, a jobboldali áruló szociáldemokraták te. vékenysége miatt csak 1944-ben vezet­ tek nyílt ellenállásra. Az ellenállás a Karancslejtős aknán robbant ki, miu­ tán a bánya dolgozói megtagadták a frontvonal mögé és Szécsénybe való be­ vonulásukat. Az elvonulás helyett a bányába vonultak. November 27-én azonban túlnyomó többségük — a fa­ siszták igérgetéseire is — kijött a bá­ nyából. A csendőrök — szavukat meg­ szegve — a második csoport kiérkezé­ sekor 2 bányászt, december 6-án ezek közül a salgótarjáni laktanyában ismét 3 bányászt agyonlőttek. Az aknában maradt 6 bányász november 28 és 29én szerencsésen kitört, és a Karancs erdeiben várta a felszabadító szovjet csapatokat. A salgótarjáni iparmedence kialaku­ lóban lévő ellenállását segítette a Nóg­ rádi Sándor vezette partizánosztag is. Szervezett akcióikkal, tevékenységük­ kel ellenőrzésük alá vonták az iparvi­ dék északi és keleti kijáratát, megza­ varták az ellenség összeköttetési vona­ lait, megrongálták azok katonai be­ rendezéseit. Munkájukat nagyban elő­ segítette, hogy állandó kapcsolatban ál­ lottak a lakossággal, akik híranyaggal látták el őket, segítették élelmezésüket is. 4 A szovjet hadsereg erőteljes, gyors akciói következtében a város 1944. de­ cember 25-én 22 óra 40 perckor fel­ szabadult. 5 Így a csoport nem tudott résztvenni a várost felszabadító konk­ rét harci tevékenységben. Tevékeny­ sége azonban e nélkül is országos je­ lentőségű volt. Az egész iparmedencére kiterjedő el­ lenállás nem bontakozott ki, de az em­ lített események — az ipari üzemek­ ben lévő szabotázsakciók, munkameg­ tagadások, röplapterjesztések, a bevo­ nulási parancs megtagadások, a háború­ val szembeni közömbösség, nem utolsó sorban a partizánakciók és a karancslejtősi ellenállás — azt bizonyítják, hogy a dolgozók felismerték: a háború nem az ő érdekeiket szolgálja, legjobbjaikban pedig megvolt az eltökélt­ ség a német fasiszták és nyilas cinko­ saik elleni következetes harcra. 1944. év végén pedig — amikor a német és magyar bizottságok megkezd­ ték tevékenységüket, a gyárak leszere­ lésére, az öntudatos munkások és ér­ telmiségiek a kommunisták felhívására földbe ásták és elrejtettek igen sok gé­ pet és berendezést, megakadályozták a gyárak teljes leszerelését.6 Mindezek nagymértékben elősegítették a felsza­ badult városban az új élet megindítá­ sát, a demokratikus átalakulást. Városunk felszabadulása döntő vál­ tozást hozott Salgótarján dolgozó népé­ nek. A szovjet hadsereg csapása, és a számonkérés elől nyugatra szöktek a tőkések és kiszolgálóik, az államaparátus tagjainak nagy része. A fasiszta államgépezet jelentős részben széthul­ lott. Lehetővé vált a munkásosztály aktív részvételével a megbénított nemzetgazdaság új alapokon történő megin­ dítása, a demokratikus átalakulás meg­ kezdése. A fasizmus rabságából felszabadult város — a munkásságnak a Tanácsköztársaságban és a II. világháború ideje alatti munkásmozgalomban szer­ zett tapasztalataira is támaszkodva a kommunisták segítségével, azok útmu­ tatásai alapján — az országos helyzet­ hez képest gyorsabban állt talpra. A munkában aktív segítséget nyújtottak a megalakuló pártszervezetek, az új �üzemi bizottságok, a szakszervezetek, a Nemzeti Bizottság, a különböző tö­ megszervezetek: a MADISZ, a z MNDSZ, a Nemzeti Segély stb.! Az üzemekben a termelő munka megindítása, szervezése, segítése, ellen­ őrzése és irányítása a város területén a kommunista párt befolyása és ve­ zetése alatt álló üzemi bizottságok ke­ zébe került. Fő feladatuknak tekintet­ ték a termelés és munkás felvételek ellenőrzését, a dolgozók szociális ügye­ ivel való foglalkozást, az élelem be­ szerzést, lábbeli ellátást stb. Legfonto­ sabb feladatként jelölték meg az üze­ mek helyreállítási munkálatainak ve­ zetését, irányítását. A város gazdasági—politikai—kultúrá­ lis életében nagy szerepet betöltő acél­ árugyárban szinte a felszabadulás pil­ lanatában megalakult Rusznyák Lajos vezetésével az üzemi bizottság. Kez­ detben ezt a szervet az 1919-es tapasz­ talatok alapján Munkástanácsnak ne­ vezték el. (A salgótarjáni üveggyárban is.)7 (E szervezetet a dolgozók „hetes bizottság”-nak is nevezték.) Munkástanács február 14-én hivatalosan is át­ alakul üzemi bizottsággá, paritásos ala­ pon a Szociáldemokrata Párttal. (Ko­ rábban teljesen MKP tagokból állt.) Az MKP 8, az SZDP 3 mandátumot kapott.8 A gyár újjáépítése, a termelés meg­ indítása érdekében már december 28án mozgósították a kommunistákat. Az üzem megindítása azonban az áram­ szolgáltatástól nagymértékben függött. Mivel a vízválasztói közerőművet a né­ metek megbénították, az egyetlen le­ hetőség az acélgyári centrálé megin­ dítása volt. Ennek megvalósítása cél­ jából az üzemi bizottság elnöke össze­ hívta az elérhető dolgozókat, hogy a munkát mielőbb megindíthassák. A lel­ kes, odaadó tettek eredményeképpen egy héttel a felszabadulás után már áramot tudott adni az üzemnek, sőt a salgótarjáni szénmedencének is. A gőzés áramfejlesztés 1945. január 2-án, a gáztermelés 11-én indult meg. (Egy el­ rejtett 1600 HP-os gőzturbina adta az áramot a városnak, a vízválasztói erő­ mű csak február 2-án lépett be a termelésbe.) Az áramszolgáltatás megindulása után a termelés fokozatosan beindult. Eleinte csak különböző javításokat vé­ geztek a Vöröshadsereg részére, vala­ mint az üzemben maradt berendezé­ seket tették használhatókká. A termelt cikkek nagy része a Vöröshadsereg utánpótlásául szolgált. A gyár profiljá­ nak megfelelően kapákat, csavarokat, lapátokat és lópatkókat készítettek. A termelés beindítása láttán, egyre több, a város közvetlen környezetébe tartozó munkás kapcsolódott be a termelésbe. Január elején már mintegy 300 ember állt munkába. Egyre többen értették meg: a felsza­ badulás új lehetőségeket nyújtott szá­ mukra, megteremtődött gazdasági és politikai felemelkedésük lehetősége. Ennek is a következménye, hogy a munkához való új viszony eddig soha­ sem látott és tapasztalt lelkesedésben jelentkezett. Nem egy esetben használ­ ható munkagépet úgy hoztak mozgásba hajtómotor híján, hogy saját kezükkel fejlesztettek energiát. Gyakori eset volt, hogy a korábban kiselejtezett gépeket is visszahozták és üzemeltetni kezd­ ték.9 A salgótarjáni tűzhelygyárban (aze­ lőtt Hirsch-gyár) hasonló körülmények között indult meg a munka. A párt­ sejtek tagjai és több helybeli munkás már 1944. december 27-én megjelent az üzemben. Tevékeny részvételükkel megindult a karbantartási munka. Az új év első napjaiban megérkezett az első komolyabb megrendelés is. A Vö­ röshadsereg részére puska-tisztító veszszőket kellett készíteni. Később na­ gyobb mennyiségű dugattyú-gyűrű gyár­ 118 �tására kaptak rendelést. A munkások lelkes hozzáállására itt is jellemző, hogy a villamos áram szolgáltatásáig kézzel hajtott erőgépeken láttak hozzá a dugattyú-gyári minták esztergálásához. A Vöröshadsereg konkrét segítsége révén 1945. január végén megindulha­ tott az öntés is. Ők hoztak transzfor­ mátort és motort is a kupló üzemel­ tetéséhez. Februárban már több észak­ magyarországi üzemnek gyártottak al­ katrészeket. A zagyvapálfalvai üveg­ gyár beindulásához is jelentős segítsé­ get adtak. 10 A munkásszolidaritás nagyszerű pél­ dájával találkozunk a salgótarjáni üveggyárban is. A gyárban tevékeny­ kedő kommunisták és baloldali érzelmű munkások igen sok motort és meghaj­ tó-szíjat rejtettek el. A berakodást vég­ ző dolgozók a vagonokba ugyanis a generátorok helyett megrongálódott, vagy teljesen hasznavehetetlen anya­ gokat tettek, s az új alkatrészeket és használható berendezéseket pedig a gyár pincéjében és kanálisokban rej­ tették el. A nagy kapacitású Owens-gép alkatrészeit is elrejtették. A felszaba­ dulást követő első napokban a 11 tagú ”Munkástanács” határozata alapján a többi salgótarjáni nagyüzem, elsősor­ ban az acélárugyár, a zagyvapálfalvai üveggyár és a bányák részére bocsájtotta gépei, motorjai egy részét, hogy a termelés azokban az üzemekben is fo­ kozottabb mértékben beinduljon. más bányatelepekre, hogy a külszínen tárolt szénből megfelelő mennyiségű fűtőanyagot biztosítsanak az üzemel­ tetéshez. Itt legelőször a 4-es kádke­ mencét indították be 1945. március 8-án. Hogy a gyár többi dolgozóját is foglalkoztatni tudják, tégla, tetőcserép gyártással, táblaüveg készítéssel is fog­ lalkoztak. Később bőrcserző és szappan­ főző műhelyt is létesítettek, részben, hogy munkalehetőséget biztosítsanak, részben pedig, hogy a dolgozók ellátása érdekében élelmiszerért cseréljék el.11 Az üzemi bizottságok és a szakszer­ vezetek fontos feladatát képezte a Vá­ rosi Nemzeti Bizottság ilyen irányú hathatós tevékenysége mellett __ a dol­ gozók élelemmel való ellátásának biz­ tosítása. A Salgótarjáni Acélárugyár­ ból 7 tagú küldöttség kereste fel az Ideiglenes Kormányt Debrecenben. Az M KP akkori központjában Gerő Ernő és Révai József fogadták a küldöttsé­ get. Révai elvtárs közbenjárására kap­ tak is egy tehergépkocsit az Ideiglenes Kormánytól, a másikat a Pártközpont bocsátotta rendelkezésükre. A kapott teherautókon vasárut és szenet vittek vidékre, elsősorban Kis­ újszállásra, Karcagra és Tiszafüred kör­ nyékére. A vasanyagért és szénért élemiszert kaptak cserébe. 12 A közvetlen termékcsere formájában szervezte meg a többi ipari üzem is az élelemellátást. A Salgótarjáni Üveg­ gyár üvegkészletéből több vagont szál­ lított az Alföldre. Késztermékeikért elsősorban olajat, lisztet, burgonyát és hagymát kaptak. A napraforgó helyi feldolgozására az Üveggyárban présgépet állítottak fel . 13 A tűzhely­ gyár dolgozói ócskavasból és roncsok­ ból állítottak össze tehergépkocsit, hogy az élelmiszer szállítását megoldják. Az üzemben az élet először a gázge­ nerátor helyreállítása érdekében in­ dult meg. Az elrejtett gépalakatrészeket előszedték, beépítették és a gene­ rátorokat üzemképes állapotba helyez­ ték. Külön gondot okozott a szén biz­ tosítása a generátor működtetéséhez, tekintettel arra, hogy a széntermelés akkor még teljes mértékig nem indul­ hatott meg. Az üveggyári dolgozók csoportokat szerveztek Mizserfára és A gyár tűzhelyeket, kályhákat vitt el és cserébe élemiszer kapott. A tűz­ helygyári MKP szervezet kezdeménye­ 119 �zésére létrejött a helyi élelemtár, így lehetővé vált a nagycsaládosok élelmi­ szer ellátásának biztosítása is. 14 Az üzemi bizottságoknak a kezdeti időszakban igen sok problémával, ne­ hézséggel kellett megküzdeni. A be­ szerzések, a rendszeres anyagellátás biztosítása mellett a politikai meggyő­ ző munkából is ki kellett venni részü­ ket. Igen sok téves, helytelen nézettel kellett szembeszállniuk. Egyes dema­ gógok. jobboldali szociáldemokraták, destruáló megjegyzéseikkel hangulatot igyekeztek kelteni az üzemi bizottság intézkedéseivel szemben. A fizetések és a bérek emelését követelték olyan hely­ zetben, amikor a lakosság ellátása amúgy is nagy nehézségekbe ütközött. Nem egy ipari üzemünkben ”a miénk a gyár, magunknak építjük” elvet úgy értelmezték, hogy itt az ideje, hogy ki­ vegyék „végkielégítésüket”. 15. A szociál­ demokrata pártszervezetek tagjai több beadvánnyal fordultak felsőbb pártszervezeteikhez, de a városi nemzeti bizottsághoz is, hogy részükre nagyobb arányt biztosítsanak az üzemi bizottsá­ gokban. 16 A munka megindítását hátráltatta az is, hogy igen sok adminisztratív és műszaki vezető nyugatra szökött, az itthon maradók közül egyesekben pedig pánik-hangulat lett úrrá, nem bíztak az újjászületésben, többen ezt úgy fe­ jezték ki, hogy nem érdemes dolgozni, mert ebből a gyárból úgysem lesz semmi. 17 Az üzemi bizottságok és a tőkések között az ellentét csakhamar kiélező­ dött. A harc azonban — főleg kezdet­ ben — nem volt olyan éles és nem je­ lentkezett mindennapos feladatként, mivel a részvényesek és az igazgatóság a fővárosban tartózkodott. A Rima— Murány Salgótarján Részvénytársaság vezetői az első időszakban nem sokat törődtek salgótarjáni üzemükkel. Ennek is a következménye, hogy az üzemi bi_ zottság Papi József főmérnököt bízta meg a gyár vezetésével, aki bár lénye­ ges szerepet nem töltött be, de ő tar­ totta a kapcsolatot a vezérigazgatóság­ gal.18 Az üveggyárban is csak helyreállítási munkák után jelentkezett Zol­ tán Frigyes igazgató, aki az üveggyá­ rat, annak fontos berendezéseit Csepel­ re akarta szállítani ,hogy nagyobb be­ folyást tudjon gyakorolni az üzem me­ netére.19 A tűzhelygyárban már je­ lentősebb gondot okozott, hogy igazga­ tóságuktól igen csekély önállóságot kaptak. A központ által kapott fela­ datokat kellett maradéktalanul végrehajtaniok, ami az üzemi bizottság és munkásság nemtetszésével találkozott nem egy esetben. 20 A felszabadult városban a pártszer­ vezet megalakulása igen gyorsan tör­ tént. A pártszervezet megalakítói ta­ nácsért, útmutatásért felkeresték a vá­ rosban tartózkodó szovjet parancsnokot, ki a Pécskő utca 5 szám alatt tartóz­ kodott. A tábornok meghallgatta a kül­ döttség kérését és tanácsokat adott a párt megszervezéséhez. A pártszervezet megalakításához nagy segítséget adott az a két párt­ vezető is, aki Debrecenből érkezett Salgótarjánba. Tóth Mihállyal haza­ érkezett Kilczer Béla lakásán alakult meg a városi pártvezetőség. A város vezető pártszervében Kerekes Sándor, Szoó Pál, Herrman Ferenc, Balga An­ tal, Alics János, Gólián András, Faze­ kas Sándor foglalt helyet. A héttagú pártvezetőség megkezdte a párt szervezeti kiépítését.21 A párt ez­ után tevékenysége fő területének a helyi hatalmi szervek kiépítését te­ kintette. Javaslatukra tette le az es­ küt a polgármester, a rendőrparancs­ nok. A városi pártvezetőség nagy gon­ dot fordított a városi nemzeti bizottság megalakítására, s ott a kommunisták megfelelő arányának kialakítására. Az üzemekben dolgozó kommunisták és 120 �ellenére a nemzeti bizottságba való részvételt nem a politikai életben be­ töltött szerepükhöz, szervezeti erejük­ höz képest kívánták biztosítani, hanem egyenlőségi alapon. A kommunista párt képviselői erélyesen rámutattak, hogy az egyenlő képviselet nem a nem­ zeti, hanem az igazoló bizottságra vo­ natkozik. A városi pártvezetőség kép­ viselője nem tartotta helyesnek a Pol­ gári Párt képviseletét sem, mivel azok a „régi reakciós rendszernek is a kö­ vetői voltak”. Több MKP tag a Szociál­ demokrata Párt tagjait bírálta korábbi magatartásukért. Varga Gábor a Szo­ ciáldemokrata Párt egyik küldötte el­ ismerte a Kommunista Párt munkáját, eddigi tevékenységét, megállapította, hogy „azok a legválságosabb időkben olyan önzetlen tevékenységet fejtettek ki, a város érdekében, amiért a kom­ munista pártnak csak elismerés jár­ hat.” E hozzászólás helyesen fejezte ki és tükrözte a város haladó társadalma vé­ leményét is, megnyugvással és egyet­ értéssel vették tudomásul, hogy a Kom­ munista Pártot 13 tag, a Szociáldemok­ rata Pártot 5,míg a Független Kisgazda Pártot egy fő képviseli a nemzeti bi­ zottságban. A városi felekezetek közül a Róm. K at. Egyház és a Protestáns Egyházak szintén kaptak egy-egy man­ dátumot.23 A Nemzeti Bizottság megfelelő össze­ tételének biztosításáért folyó harc fon­ tos feladata volt, hiszen az abban he­ lyet foglaló választott személyek az ál­ lamhatalom helyi megbízottjai voltak. A már korábban felszabadult területe­ ken megalakult Nemzeti Bizottságok betöltötték hivatásukat, irányították, vezették a demokratikus újjászületés útját. Városunkban csak úgy ,mint me­ gyénk községeiben a Nemzeti Bizottság munkájához nagy segítséget nyújtott Révai Józsefnek a debreceni Néplap­ ban megjelent cikke is, amely felvázol­ baloldali munkások pedig aktívan részt vettek azokon a küldöttválasztó gyű­ léseken, amelyek a nemzeti bizottság­ ba való jelölést fogadták el. Fontos fela­ datuknak tekintették, hogy a nemzeti bizottságba a legalkalmasabb munká­ sok, alkalmazottak, értelmiségiek ke­ rüljenek a jelölő listákra. A vállalati, hivatali és egyéb helye­ ken megválasztott küldöttek közül 1945. január 28-án választották meg a nem­ zeti bizottság 40 rendes és 20 póttag­ ját. A városi vezetőség arra is gon­ dolt, hogy a különböző termelő üze­ mek megfelelően kapjanak képvise­ letet. Ennek is az eredménye, hogy a nemzeti bizottságban 4 rendes és 7 pót­ tag képviselte a bányászatot, 10 rendes és 5 póttag az acélgyári munkásokat, 2 rendes és 1 póttag az üveggyári dol­ gozókat, 3 rendes és 1 póttag a salgó­ tarjáni tűzhelygyárat. Ezen kívül a Hungária Vállalatot 2 rendes és 1 pót­ tag ,a kereskedőket 1 rendes és 1 pót­ tag, az iparosokat 1 rendes és 1 póttag, a polgári társadalmat (az önállókat) 7 rendes és 3 póttag képviselte.22 Egy pártközi megbeszélésen álla­ pították meg a különböző pártok képviselőinek részarányát a nem­ zeti bizottságban. A kommunista párt szervezeti ereje, tömegbefolyása akkor már olyan nagy volt, hogy a legtöbb mandátumot ők kapták meg. Az azon napon megtartott nemzeti bi­ zottsági alakuló ülés jegyzőkönyve sze­ rint február 13-án a Kommunista Párt taglétszáma 2384 fő volt.* A kisgazdapárt csak 70 fővel, a Polgári Demok­ rata Párt pedig csak 50 taggal rendel­ kezett. A Szociáldemokrata Párt szer­ vezetei ekkor még nem alakultak ki. Erre utal az a tény is, hogy a párt kiküldötte kijelentette, hogy taglétszá­ mukról még hozzávetőlegesen sem tud nyilatkozni. A pártok különböző képviselői — fő­ leg a Szociáldemokrata Párt — ennek 121 �A Balassagyarmaton tevékenykedő és sok esetben a Kisgazda Párt befo­ lyása alatt álló Népbíróság egyes itéle­ tei ellen is erélyesen állást foglalt a salgótarjáni Városi Nemzeti Bizottság. A május 5-i ülésen dr.Barra Károly meghívott jo gi tanácsadó javasolta ezért a Nemzeti Bizottságnak, hogy a kormányhoz intézett feliratban kérni kell, hogy a balassagyarmati Népbíró­ ság időnként szálljon ki Salgótarjánba és a helyi ügyeket — gyorsított eljá­ rással — itt tárgyalja. Erre annál is inkább szükség van, mert félő, hogy a salgótarjáni tanúk kihallgatására nem került sor az eddigiek folyamán, ami­ nek következtében igen sok vádlottat már eddig is szabadon bocsátottak. 28 A Nemzeti Bizottság még február 14-én hoz javaslatot a városban műkö­ dő 3 párt képviselőiből az igazoló bi­ zottság tagjaiul. A 15 főből a főispán­ nak kellett volna kijelölni az 5 főből álló bizottságot. A Nemzeti Bizottság — mivel a főispánnal nem tudta felvenni az érintkezést — saját tagjai közül sorsolással megválasztotta a 15 sze­ mély közül az 5 főnyi Igazoló Bizott­ ságot március 9-i ülésén. 29 Igen nagy gondot fordított a Nem­ zeti Bizottság a politikai pártok műkö­ désének elősegítésre is. Mivel a járás területéről egy-két községben kezdet­ ben panaszkodtak a bírókra és jegy­ zőkre, hogy nem akarják engedni a pártok működését, a bizottság megbí­ zottat küldött ki az eset kivizsgálá­ sára. 30 1945. február 20-i határozatában fe­ lülvizsgálta a szabályellenesen megvá­ lasztott ipartestületi elnök ügyét, a választást megsemmisíti és az ipari te­ rületi önkormányzat vezetését 3 tagú bizottságra ruházza. A határozat ren­ delkezéseit az is indokolja, hogy az el­ nökké választott és az azóta letartóz­ tatott vezető a nyilasokkal való együtt­ működésben alaposan gyanúsítható.31 ja a Nemzeti Bizottságok legfőbb fela­ datait. és a tennivalók végrehajtásának módját. Ennek is, valamint a pártmunkások, szervezett dolgozók, volt direktóriumi tagok tapasztalatainak, valamint annak, hogy a Nemzeti Bizottság vezetői szo­ ros kapcsolatban álltak a Debreceni Ideiglenes Kormánnyal, köszönhető, hogy megyénkben megalakuló Nemzeti Bizottságok is megalakulásuktól fogva a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja alapján dolgoztak. Az 1944. decemberében elfogadott program sze­ rint összefogták a fasizmus ellen tömö­ rült erőket. Vezető erejük a munkásság volt. Tevékenységük általában politikai jellegű, de sok esetben közigazgatási feladatokat is megoldottak. Városunk Nemzeti Bizottsága tevé­ kenységében is politikai, hatalmi jel­ legű intézkedések voltak a dominálóak, annak ellenére, hogy sok tekintetben közigazgatási funkciót is betöltött. Mun­ kájában nagy gondot fordított a fasisz­ ta elemek elleni harcnak. A március 9-én megtartott ülésen saját kebeléből öttagú bizottságot választott annak meg­ állapításra, hogy a város lakói közül kik tartoznak a „megbízhatatlan ele­ mek” közé.24 A március 17-i keltezésű jegyzőkönyv a városi német fogolytábor fokozottabb ellenőrzésére hívja fel a figyelmet. 25 Az április 24-i N. B. ülésen Kilczer Béla polgármester kifogásolta, hogy Róth Flóris nincs letartóztatva.26 Fel­ szólítja a rendőrség vezetőjét, hogy az összes fasiszta multú személyt tartóz­ tassa le, s ezeket, valamint a már le­ tartóztatott személyeket a rendőrség április 26-án reggel 9 órakor indítsa el fegyveres kiséret mellett Balassagyar­ matra a Népbírósághoz. Április 25-én őrizetbe is vették eze­ ket a személyeket. A letartóztatottak között volt Róth Flóris bányaigaz­ gató is.27 122 �Különben városunk, iparvállalataival együtt teljes csődbe kerül. Fellépett a munkarend megbontói és az árdrágítók ellen is. 1945. április 13án felkérik a helybeli rendőrséget, hogy valamennyi üzletben tartsanak szigorú ellenőrzést, s ha olyan személyeket találnak, akik a munkából magukat ki­ vonják, azokat utasítsák a munkaügyi hivatalhoz.32 A Nemzeti Bizottság 1945. szeptember 19-én kelt határozatot hozott az árdrágítók, feketézők és az újjáépítést szabotálok ellen. Október 29-i ülésükön a gomba módra elszapo­ rodó u. n. „kereskedők” ügyével fog­ lakoznak.33 A N. B. elitéli a nyerészkedőket és kinyilvánítja: „aki pedig az országot csak a meggazdagodás színterének tekinti, nem magyar és nem becsüle­ tes.” Balanár s. k. a Nemzeti Bizottság Elnöke A fenti távirat egy-egy pédányát az Iparügyi Miniszternek és az M KP Köz­ ponti Bizottságának is elküldték. Az egészségügyi és kultúrális- ideo­ lógiai szervezeti kérdésekkel is sokat foglalkoztak. A szociális- egészségügyi terület leg­ inkább a lakosság testi épségének meg­ óvását legjobban fenyegető élelmezési és segélyezési kérdésekre korlátozódott. A Nemzeti Bizottság II. hó 14-i ülésén javasolja az élemezési és segélyezési akciók megindítását. (Egyes Nemzeti Bizottsági tagok — helytelenül — a Nemzeti Segélyakciót kereskedelmi szervvé akarták átalakítani. (A Nem­ zeti Segélyakciók keretében kívánták kiosztani az első szállítmányt is (60 vagon élelmiszer), amelyet az Ideigle­ nes Kormány fog kiutalni a városnak, a Nemzeti Bizottság kérésére. Határozatot hozott arról is, hogy a salgótarjáni gyárak a szabadforgalom­ ban eladott számlaértékének 20%-át kö­ telesek a Nemzeti Segélyakciónak át­ utalni. 35 Igen sok gondot okozott a Csehszlo­ vákiából kiutasított emberek élelme­ zése és lakással való ellátása is. A se­ gítségadás nehézségekbe ütközött, mert a legtöbb esetben lakások és élelmiszer helyett csupán jótanácsokat tudtak adni. A kultúrális- ideológiai területtel csak igen korlátozott mértékben tudtak foglokozni. A munka megindításáért foly­ tatott küzdelemben a konszolidációban nagy szerepet kapott a Nemzeti Bizott­ ság egésze alatt működő „Munkás" c. hetilap. Blanár Sándor a Nemzeti Bi­ zottság elnöke N. B. áprilisi ülésén tá­ jékoztatta a tagokat a „Munkás” c. heilap kezdeti tevékenységéről, Ugyanezen a Nemzeti Bizottsági ülé­ sen megkereséssel fordul a kormány­ hoz és határozott megtorlást követel az árdrágítókkal sz emben. ”Az árspe­ kulánsokkal szigorú eljárást, súlyosabb esetekben azonnali halált kér eszközölni, mert nem kevésbé bűnösök ezek a nyilasoknál. 34 A Nemzeti Bizottság tevékenységében igen jelentős helyet foglal el különösen tevékenységének első évében: a közel­ látási szociális kérdésekkel való fog­ lakozás. A városi képviselő testület megala­ kulásáig igen sokat kellett intézkedniök közellátási kérdésekben. 1945. február 21-én az alábbi táviratot intézték az Ideiglenes Magyar Kormányhoz: „Dálnoki Miklós Béla Miniszterelnök Ú r! Debrecen Kétségbeejtő helyzetünk kényszerít rá, hogy Miniszterelnök Ú rhoz fordul­ va teljhatalmú kormánybiztos kikülde­ tését kérjük, akinek a legfőbb orosz hatóságokkal hathatós kapcsolatai van­ nak. 123 �kolák bezáródjanak. Minden szülőnek érdeke, hogy gyermekeik zavartalanul továbbtanulhassanak.” Felkéri a szakszervezet elnökét is, hogy járjon el az ügyben. A Nemzeti Bizottság remé­ li, hogy megértik a helyzetet és „még keményebben dolgoznak mint eddig.” A Nemzeti Bizottság elnöke május 5-i ülésén olyan helyes javaslatot tesz, amellyel még ma is adósak vagyunk és csak most történik ebben előrelépés — hogy a partizánharcok emlékére emlékművet kell állítani. 37 A Nemzeti Bizottság javaslatot ter­ jeszt a Képviselő Testület elé az utca­ nevek megváltoztatásáról. Kéri, hogy az utcákat, magyar demokratikus sza­ badsághősökről nevezzék el. 38 Több demokratikus mozgalom és if­ júsági szervezet kérte az időben a Nemzeti Bizottságot, tegye lehetővé működésüket.39 1945. április 24-én a város polgármes­ tere bejelenti, hogy működésbe léptek a közigazgatási szervek, a Nemzeti Bi­ zottság többé ilyen kérdésekkel ne fog­ lalkozzon, utalja azt a polgármester hatáskörébe tartozó közigazgatásnak.40 A fent vázoltak is mutatják, hogy a felszabadulás első hónapjaiban létre­ jött városi Nemzeti Bizottság, mint a legfőbb helyi hatalmi szerv méltóan képviselte az átalakulásban érdekelt társadalmi osztályokat, rétegeket, biz­ tosította demokratikus forradalom végigvitelét, kedvező lehetőséget nyújtott a forradalom szocialista szakaszába va­ ló áttéréséhez városunkban is. A Nem­ zeti Bizottságok munkájáról Balázs Béla történész által adott értékelés vá­ rosunkra is teljes mértékig jellemző: . . . csak a legnagyobb elismeréssel lehet méltatni szerepüket, azt a hatal­ mas országépítő munkát, amelyet a Nemzeti Bizottságok becsületes demok­ rata tagjai népi demokráciánk létre­ hozásában és megszilárdításban ki­ fejtettek. A Nemzeti Bizottságok azért a szerkesztő bizottság munkájáról. Kezdetben a lapot a rendőrség cenzu­ rálni akarta, de az ezzel kapcsolatos válaszra a rendőrség lemondott erről. A lap finanszírozásához a Városi Kép­ viselő testület is hozzájárult negyed­ évenként 6,000 P-vel. Igen sokat tett a Nemzeti Bizottság az iskolák helyreállítása érdekében is. A február 28-i Nemzeti Bizottsági ülé­ sen arról számolnak be, hogy az isko­ lákat közmunkával hozták rendbe, az ülés napján a tanítás már folyt. A Nemzeti Bizottság felkérésére a bányá­ szok elvállalták, hogy az iskolák fűté­ sét vasárnapi széntermelésből fogják biztosítani. A Nemzeti Bizottság Örsi Károlyt bízza meg az összes helybeli iskolák feletti tanfelügyelői teendők el­ látásával. Örsi Károly a helybeli gim­ názium és kereskedelmi középiskola igazgatója, tanfelügyelő a Debrecen­ ből kapott instrukció alapján kezdte meg munkáját. A város későbbi sorsára is jelentős határozatot hozott a Nemzeti Bizottság 1945. augusztus 8-án. A Városi Nem­ zeti Bizottság úgy döntött, hogy az iparmedence 45,000 főnyi munkástöme­ gének szellemi felemelkedését szolgál­ ja, ha döntést hoz a gimnázium áthe­ lyezéséről a csendőriskola épületébe. Az ott működő rendőrséget az u. n. kis­ laktanyába helyezi el. A határozat in­ doklása: „A Nemzeti Bizotságnak így kellett határozni, mert a felszabadult munkásrétegekben, a tanulási és taníttatási vágy elemi erővel jelentkezik, továbbá a felvidéki magyar iskolák pótlására, a legénynevelés kédésének megoldására feltétlenül szükséges eb­ ben a határvárosban egy modern kö­ zépiskola létesítése és méltó keretben való elhelyezése. 38 Nagyon pozitív állást foglal a Nem­ zeti Bizottság a szénszünettel kapcso­ latban is. „Nem lehet megengedni, hogy a salgótarjáni szénmedencében az is­ 124 �tudták betölteni hivatásukat, azért vál­ hattak a nép akaratának, törekvéseinek megtestesítőivé, mert többségükben elejétől fogva a kommunisták, a helyi kom mmunista pártszervezetek vitték a vezető szerepet, a nép érdekeit szol­ gáló javaslataikkal, kezdeményezéseik­ kel maguk mellé állították a Nem­ zeti Bizottságok többségét. 41 A demokratikus átalakulás viszony­ lagos gyors menete azért is volt első­ sorban erőteljes, mert városunk dol­ gozóinak jelentős többsége bízott a tör­ ténelmi átalakulás vezető erejében, a Magyar Kommunista Pártban, mert an­ nak szavai és tettei egyaránt a dolgozó nép felemelkedését célozták. A párthoz: való hűségükről az 1945/47-es, valamint az ezután következő választásokon, a szocializmus építése idején éppúgy meggyőződhettünk, mint most a 20. évfordulóra emlékezve, amikor pár­ tunk és népünk egységbe forrva dol­ gozik az emberek boldogulásáért, né­ pünk jólétéért, a szocializmus teljes felépítéséért. Forrásmunkák 1 Pest- Nógrád megyei Levéltár. Acélgyári ügyek. A Hadiüzemi parancsnok napi­ parancsa, 1939. szept. 6. 2 A Salgótarjáni Iparvidék. 1962. Szerkesztette: Dr. Gajzágó Aladár. 272 oldal. 3 Pest-Nógrád megyei Levéltár. Salgótarjáni Acélárugyár Iratai. 1941. okt. jelentés. 4 A Salgótarjáni Iparvidék 1962. Szerk.: Dr. Gajzágó Aladár. 274. oldal. 5 Pest- Nógrád megyei Levéltár, Salgótarján város közgyűlési jkv. 1945. II. 24. 4. o. 6 Szakmár Rezső visszaemlékezése. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum Adattára. 7 Varga Albert visszaemlékezése. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum adattára. A Munkástanács 11 taggal alakult. Később a rendezettebb körülmények között a Munkástanács átalakul üzemi bizottsággá. Kardos István volt az első Ü. B. elnök. 8 Párttörténeti Archivum: Becskei György és Jakab Zoltán feljegyzése. 9 U. o. 10 Gáspár János visszaemlékezése. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum adat­ tára. 11 Varga Albert visszaemlékezései. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum adat­ tára. 12 P. Arc. B. Gy. és J. Z. feljegyzése. 13 Varga Alber visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 125 �14 Vincze János visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 15 P. Archívum B. Gy. és J. Z. feljegyzése. 16 Pest- Nógrád megyei Levéltár. V. Nemzeti Bizottság jkv. 1945. II. 14. 17 P. Arc. B. Gy. és J. Z. feljegyzése. 18 U. o. 19 Pauchli Rudolf visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 20 Gáspár János visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 21 Becski György és Jakab Sándor: A pártszervezés tapasztalatai Nógrád megyében. Párttörténeti Közlemények. A pártot területi elvek alapján szervezték újjá. A városi pártvezetőség volt később a járási- megyei párt vezető szerve is. 22 Pest- Nógrád megyei Levéltár. Nemzeti Bizottság jegyzőkönyve. 1945. I. 28. 23 U. o. 24 U. o. 1945. március 9. 25 U. o. 1945. március 17. 26 U. o. 1945. március 24. 27 U. o. 1945. április 25. 28 U. o. 1945. május 5. 29 U. o. 1945. március 9. 30 U. o. február 14. 31 U. o. február 20. 32 U. o. április 13. 33 U. o. szeptember 19. 34 U. o. szeptember 19. 35 U. o. február 14. 36 U. o. augusztus 8. 37 U. o. május 5. 38 U. o. augusztus 8. 39 Pest- Nógrád megyei Levéltár. Nemzeti Bizottság jegyzőkönyve. 1945. április 6. 40 U. o. április 24. 41 Tanulm ányok a N épi Dem. Tört.-ből: A N em zeti Bizottságokról. * Ebben a környező községek párttagsága is benne szerepel. 126 �Kondorosi János A 81-es K Ö R Z E T 1. M INTHA SOHSE LETTÜNK VOLNA ISMERETLENEK Január végi vasárnap reggel indultunk útnak a 81-es körzet felé, Somlyóra, hogy 9 órára odaérjünk a kultúrotthonba. A feleségem és fiam törték a havat — ők gyorsabban haladtak — mert a járt utat a ködben nem találtuk. Pedig van, kéthárom csapás is van, amelyeken különböző irányból, „rövid úton” megközelíthető a város a telepieknek. Hiszen az ott élő 446 lakos közül talán fele is bejár naponta Salgótarjánba: felsőtagozatos általános iskolások, középiskolások, ipari és kereske­ delmi tanulók, a városban dolgozó felnőttek, háziaszonyok különböző vásárlások céljából, hivatalos ügyben beidézettek, vagy éppen lábonjáró betegek az SzTK-ba. Egyetlen öregasszony van, aki a templomba is rendszeresen begyalogol, neki aztán sem hó, sem csikorgó hideg, vagy zuhogó eső nem állhatja útját: lerója nap, mint nap vallásos érzéseinek adóját az Isten tömjén illatú házában. Pedig már lábát is törte egyik hajnali rorátéra sietve a jeges-csúszós úton. Mi hármak, a szűkebb család, még nem voltunk Somlyón csak az irányt tudtuk amerre menni kell, s így órahosszáig kutyagoltunk a három—négy kilométeres úton, kicsit elkésve érkeztünk a reánk váró emberekhez. Jobban mondva csak engem vártak, aki három nappal előbb egyetlen ottani ismerősömmel, Gregor János telepi népfront titkárral üzentem: szeretnék beszélgetni a 20 év óta volt párttitkárokkal, tömegszervezeti vezetőkkel, a 20 év előtti, az azóta lepergett és most élő történelemről emlékezéseik, tapasztalataik alapján. Nyolcan-tizen, frissítő fröccs mellett várakoztak, s miután enyéimet barkát szedni tovább indítottam a környező erdők felé, már invitáltak is a melegre fűtött párthelyiségbe, mondásuk szerint leggyakrabban látogatott törzshelyükre. Jómagam, egy-kettőjük kivételével, nem találkoztam még velük, ők esetleg újságban olvasták a nevemet, nem ismertek, mégis az első félóra elteltével úgy ültünk ott egymás mellett, úgy merültünk a régi idők napokig is felidézhető emlé­ keibe, mintha sose lettünk volna ismeretlenek. Már eltelt a délelőtt, az apró bányászházakban háromszor is kihűlt a vasárnapi ebéd a velem lévőkre való cél­ talan várakozás miatt, s a cigarettafüst vastagon telepedett a fejünk fölé, mikor ölnyi barkával visszatért a család, s így kénytelen, kelletlen végetvetettünk a beszélgetésnek. — Ha megírta, jöjjön el ismét, akkor összehívunk mindenkit, hogy meghall­ gassák kiegészítsék, nehogy kimaradjon valami, ha már egyszer megértük, rólunk is írnak, velünk is foglalkoznak — mondották búcsúzóul Lengyel József, Kozmács Ferenc, Kosár József, Barják János, Dorozsi Róbert, Csammer Emil, Csirke Lajosné, Fajd József és Gregor János, az alábbi visszaemlékezések elmondói. 127 �2. J Ó I L L A T Ú KARÁCSONYI K A L Á CS Ötven-ötvenöt éve áll a telep. A bányatulajdonos polyákokat, gránereket hozott ide, akik közé idővel a környékbeli falvakból is sokan vegyültek, lényegében ezek utódjaiból tevődik össze ma a lakosság. Számottevő elköltözés, vagy betelepülés az utóbbi 35-40 esztendőben nem történt. A 120 kereső dolgozó 98 százaléka ma is bányász, túlnyomó részük a Somlyó-Forgács-lejtősaknában dolgozik, amit már, még a szocialista közös tulajdonhoz való ragaszkodásnál is jobban a sajátjuknak tartanak a somlyóiak. . . . A negyvenes évek elején, amikor a háborús frontokon második döntő szakaszába fordult a hadi helyzet, s egyre bizonyosabb lett a fasiszták veresége, Somlyón az összefogás viszonylag szabad formája, a szakszervezet vonzotta leginkább az embereket. A szakszervezetben néhány céltudatos kommunista és nagyszámú, csupán ösztönösen az ésszerűbb irányzathoz csatlakozó dolgozó tevékenykedett. Csammer Istvánnál gyakran hallgatták a moszkvai és az angol rádió magyarnyelvű adásait, és a hírek hallatán türelemre, nyugalomra intették a telepieket. A vereséget vereségre szenvedő fasiszták győzelemről fecsegő propagandája itt már nem talált talajra, s csupán az okozott izgalmat, hogy az általános bevonulási parancs elől bujkálók meddig bírják ki a hegyen ásott bunkerekben, meg az, hogy miként tudnak minél több bányafelszerelést megmenteni a menekülő rablóktól. A bányákban alábbhagyott a munka, helyette a hírek alapján számolható lehetőségek megtárgya­ lásával töltötték el a műszak nagyobbb részét. Közben motorokat, szíjakat, vitlákat szereltek le és dugtak el a jobb idők biztos reményében. Negyvennégy utolsó hónapjaiban már minden épkézláb emberre szükségük volt a fasisztáknak, Somlyóról is összeszedték a levente-korúakat, munkaszolgálatra hívták az idősebbeket és a katonai szolgálatra megbízhatatlannak tartott közép­ korú bányászokat. Kozmács Ferenc hatodmagával kilenc napig volt megbújva a bánya egyik zugában, ahonnan csak december 24-én jöttek elő. Mások is voltak a telepen kívüli részeken kisebb csoportokban, saját maguk készítette bunkerekben. Gyerekek, asszonyok jártak ki hozzzájuk élelemmel, hírekkel. A merészebbek éjsza­ kánként belopakodtak a családhoz, de ez az utolsó időben már teljesen lehetetlen volt, hiszen a csendőrök még a szenesládákat is megkutatták az emberek után. Lengyel Józsefnek nem sikerült kivonnia magát a bevonulás alól. Salgótarjánból Szécsénybe vitték, ott találkozott levente fiával, de csak rövid ideig lehettek együtt, mert Losoncapátfalvára irányították a századát azzal az igérettel, hogy Losoncon majd felszerelik őket. Erre azonban nem került sor, mert egy légitámadás alatt harmadmagával megszökött a vagonból és hosszú bolyongás után Salgótarjánba érkezett. A Forgács utca tele volt németekkel, s Lengyel József arra gondolt, csak hazalátogat a családjához, azután visszaindul, hogy megkeresse századát. Hajnali öt órakor kopogott be otthon, fia fogadta: — Én is a napokban érkeztem. Sehova nem mégy, jössz velünk bújni, ezt a pár napot majd kibírjuk valahogy. — A Somlyó-hegy alatt ezekben a napokban már egyre több városi és kazári férfi, főleg fiatal talált menedéket. 1944. december 24-én éjjel szünet nélkül kattogott a gépfegyver, robbantak a gránátok, s 25-én kora reggel a telepen is megjelent az első szovjet katona. A hosszú ideje bújkáló férfiak előjöttek, az asszonyok vidám kedvvel fogtak a karácsonyi kalács sütéséhez: egy nyomasztó, idegesítő várakozás, egy roppant hosszú ideig tartó feszült félelem utáni valóságos felszabadulás adott kedvet az ünnephez és erőt a soronkövetkező nagy munkákhoz. 128 �3. „ H Á Z R Ó L — H Á Z R A JÁ R T U N K . ..” . . . — Volt itt egy tanító — említi Lengyel József — még 32-ben került hozzánk, Inászóról, a másik bányatelepről, Pálfi Károlynak hívták. A tanító olyan volt közöttünk, mint nagy családban az apa, pedig nem igen volt idősebb nálunk. Már a karácsonyi ünnepek alatt szóbahozta, hogy alakítsuk meg a pártot. Kozmács Ferenc szól közbe: — Karácsony és újév között a forgácsiakból, akikkel együtt dolgoztunk, Her­ mann Ferenc, Verbóczki József és Erdősi János itt jártak Somlyón, ugyancsak pártszervezési ügyben. Ezzel egyidőben Fajd Józsefet Tarjánban igazították el, hogy alakítsunk pártszervezetet. Házról-házra jártunk és összeírtuk azokat, akik jelent­ keztek. Sokan a lakásunkon kerestek fel, hogy írjuk be őket. Január elsejére ez a munka befejeződött, működött a pártszervezet, a kommunista pártszervezet. Ekkor még közösen volt Forgáccsal, sőt az üzemi bizottsággal is. Mindössze nyol­ can voltak szocdemek, de azoknak nem volt pártszervezetük. Lengyel József folytatja: — A valóságos munka azzal kezdődött, hogy a városba jártunk dolgozni, ahogy a szovjet parancsnokság kívánta: általános eltakarítás, favágás, a katonai konyha kiszolgálása volt a dolgunk. De már az első napokban arról beszéltünk, hogyan hozhatnánk rendbe az üzemet. Előszedtük az eldugott felszereléseket, az üveggyárból kölcsönkaptunk ugyancsak eldugott motorokból néhányat és január 17-én, kezdetle­ gesen, de megindítottuk a termelést. Kozmács Ferenc másra is emlékezik: — Közvetlen a fronthelyzet megváltozása után sokakat a kényszerűség vitt a faluzásra. Nem volt élelem, hiszen a havi bérből élő bányászcsaládok nem tudtak tartalékolni. Sokan lejártak az alföldi falvakba és pénzért, csereholmiért hozták az élelmet. Hamarosan üzletszerűvé fajult ez a gyakorlat és a pártszervezet első komolyabb közbelépése az volt, amikor a termelőmunka megkezdése érdekében a faluzás elburjánzása ellen indítottunk agitációt. Ebben nagy szerepe volt a február­ ban önállósult héttagú üzemi bizottságnak, amely rendszeres heti gyűléseket tartott és a gyűléseken beszámolt mindenről, meghatározta a következő tennivalókat. 4. ÖTVEN HOLD FÖLDET FELÁSTAK A koratavasz első nagyszabású kommunista akciója 1945-ben Somlyón is a földosztás volt. A Szilárdi birtokkal körülvett telep lakói között Kozmács Ferenc osztotta ki a sajátságos „jussot” : kimondottan ipari munkásokról lévén szó, nem tulajdonjogilag, csupán használatra osztották fel a földeket. Kijelölték a parcellákat, sorszámozták és a számokat egy kalapból kellett kihúzni. — Soha nem felejtem el — mondja Kozmács Ferenc — már a végefelé tar­ tottunk a húzásnak, amikor az egyik embernek nem tetszett, amit húzott. Földhöz vágtam a kalapot, a cédulák szanaszét röpültek, de a „várományosok” azért meg­ egyeztek valahogy. — Azt látta volna valaki, amikor ez a nép birtokba vette a földet! Több, mint ötven katasztrális hold lett szétosztva, de egyetlen eke, egyetlen igavonó állat nem volt a telepen. Ásóval, kapával műveltük a földet. Ásóval, ilyen óriási területet! A hároméves gyerek, s a hetven éves nyugdíjas, mind a határban volt az egész nyáron: a miénket, a magunkét dolgoztuk, még ha embertelen módszerekkel is.És ősszel folyt a versengés: „nekem harminc zsák krumplim lett, nekem harmincegy.” Megint Lengyel József veszi át a szót: 129 �— Igen, ez az év, a 45-ös roppant érdekes volt, teli bőséges eseményekkel. Azt hiszem, olyan nem is lehet többé, hiszen az embereknek legalább egy esztendő kellett, hogy rá is jöjjenek, mi a szabadság, hogy a felszabadult lelkük is kitárul­ hasson. A nyár folyamán kétfelé vált a pártszervezet, a forgácsira, és a Somlyóira. Ekkor lett Lengyel József az első megválasztott Somlyói párttitkár. 173 párttag volt az alapszervezetben és így nem is csoda, hogy az őszi, első, szabad országgyűlési választáson a somlyóiak 98,5 százaléka a Magyar Kommunista Pártra adta szavazatát. Ekkorra a bánya termelése is elérte már a háború előtti színvonalat. 5. EGY LYUKAS FAZÉK, EGY HETES SZAKÁ L L . . . . . . De a pártharcok élesedésével egyre nagyobb méretekben folyt a pártagitáció. Még mindig volt a telepiek között, akit be kellett szervezni s 1946-ban, amikor Kozmács Ferenc lett a párttitkár, megindult a „toborzás”. Tizenhét évestől a felnőttkor végső határáig mindenki kellett a pártban. Volt olyan család, amelyikben hatan voltak párttagok, S így 1947-re háromszázon felülre emelkedett a kommunista tagok száma a kis Somlyón, a város 81-es körzetében, s a második országgyűlési választáson az országban elsőként 100 százalékos arányban adták szavazatukat a pártra. A megyei Munkásmozgalmi Múzeum ma is őrzi azt a zászlót, amit e kimagasló eredményért a somlyóiak kaptak. Hírüket, elszánt harcos hírüket megyeszerte emlegették. Abban az időben, a falu-agitáció korszakában a legnehezebb helyeken, a legnagyobb pártfeladatok elvégzésére a Somlyói kommunista bányászok kaptak megbizást. A városi pártbizottság minden vasárnap teherautót adott a Somlyói bányászoknak, s ők mentek, járták a környékbeli, sőt a távolabbi községeket is korahajnaltól, késő estig, több mint két éven át minden vasárnap. Mátraszele, Homokterenye, Endrefalva, Piliny, Ludányhalászi, Pöstyénpuszta, Mátraverebély, Szécsény, Balassagyarmat lakossága jól megismerte a kis bányatelep dolgozóit. Kozmács Ferenc mondja: — Jó, volt egy teherautónk, de hiszen háromszor, négyszer annyian mentünk egyszer-egyszer mint ahányan az autóra fértek. Az autóra az „iparosokat” raktuk. Mert talán ma furcsa, de mindig vittünk magunkkal szabót, kovácsot, borbélyt, cipészt, bádogost, zenészt, kultúrgárdistákat. Ha volt orvosunk, azt is. Ezek szét széledtek a faluban, s ki-ki a maga mestersége szerint megkezdte a munkáját, mi­ közben egy lyukas fazék, vagy hetes szakáll megreperálása, esetleg tagot, vagy szimpatizánst szerzett a pártnak. Sokan voltak, akik az éjszakai műszakból nem haza, hanem a hegyen át az előre kijelölt faluba gyalogoltak, egész nap agitáltak és csak későn este tértek haza a családhoz. — Mátraverebélyen történt egyik falujárásunk alkalmával. Beszélték, hogy amelyik utcában a plébános lakik, ott vannak a legnehezebb emberek, akik szóba sem állnak az agitátorokkal. Elindultunk páran, s látjuk, az egyik udvarban nagyobb csoport ember társalog. Közéjük állva megtudtuk, hogy a kisgazdapárthoz tartozó módosabb gazdák tárgyalják a mi agitációnkat éppen. „Taktika ez az egész” mondta az egyik. „Most megszédítik a hiszékenyeket, közben azt is elveszik tőlük, amilyük van. Ni csak, amott a példa” s az útra mutatott, ahol három teherautó haladt éppen, megrakva rossz asztalokkal, székekkel, egyéb bútorokkal, amit valamelyik kastélyból szedhettek össze. „Hát ezek a kommunisták!” és már kihívóan közeledtek 130 �felénk, mikor én megállítottam az autókat. Persze, nem ismertem a rajtalevőket, nem hozzánk tartoztak, gondoltam, ott a gazdák előtt szidom le őket, ha tényleg zabrálók. „Hova viszik ezt a holmit és mi célból?” kérdeztem. A sofőr meg a csoportra tekintve, minket is a gazdák közé valónak vélt és hetykén felelve indulni akart tovább. „De a szentségit, mi a városi pártbizottság küldöttei vagyunk, s a tudtunk nélkül itt nem történhet semmi” álltam elébe. „Hát mit gondol az elvtárs, bennünket talán Truman küldött? A gyárba hurcoljuk ezt a lomot, hogy a jövő vasárnapig megjavítsuk, amit lehet, s azután iskolákba, községi irodákba vissza­ hordjuk. Na, érti-e már?” Tovább mentek s mi fellélegeztünk, majd késő délutánig beszélgettünk a most már jobb belátásra jutott emberekkel . . , Ilyen is volt. 6. NEHÉZ MEGPRÓBÁLTATÁSOK KÖZBEN Kosár József asztalos 1947. augusztus 27-én jött haza huszonötöd magával szovjet hadifogságból, a Sztalinó melletti bányákból. Cseh anyanyelve révén tolmács volt a lágerben, ahol német hadifoglyokkal és kitelepítettekkel voltak együtt. — Negyvenhét derekán volt róla szó, hogy a magyarok rövidesen hazamennek. Sem a németek, sem az oroszok, akikkel együtt dolgoztunk nem bánták ezt, mert amúgy is mindig azon volt a veszekedés, mi miért dolgozunk annyira, miért hajt­ juk túl a normát. — Egyszer aztán összehívták a magyarokat és azt mondták, „a ti országotokat összetörte és kirabolta a fasizmus, ti most hazamentek, hogy felépítsétek.” Így kerültünk haza. Persze volt néhány meglepetésben részünk. Debrecenben kizavartak a civilek a személyvonatból, azt mondták nekünk a marhavagon való. Itthon némelyiket nem várta meg az asszony, máshoz szegődött. Én is így jártam. Nem volt ez könnyű. — A pártszervezetben találtam igazi otthonra, és abban a nehéz helyzetben nyakig merültem a pártmunkába. Valóban, Kosár József „nyakig merült” a pártmunkába, 1948. január 1-től ő lett a telepi párttitkár, s párttitkársága alatt legális munkásmozgalmunk egyik leg­ nehezebb megpróbáltatása zajlott. A mesterségesen felduzzasztott párt mindenféle oda nem való elemnek is menedékhelye lett és mind szembetűnőbben veszített politikai súlyából. Rájöttek erre az akkori vezetők is és párthatározattal rendelték el a „tagszűrést” . Még az arányszámot is előre megszabták, a meglévőből mennyi párttag maradhat. Kosár Józsefék sorra vettek mindenkit és bármennyire tömeg­ pártszervezet volt is a somlyói, a megadott sémák szerint itt sem osztályellenséget, sem karrieristát, sem kispolgárt nem találtak a telepi bányászok és hozzátartozóik között. A vegzaturáért az emberekkel, a „liberális módszerek” miatt pedig a felettes szervekkel gyűlt meg a baja a pártvezetőségnek. Végül is egy-két túl öreg és túl fiatal párttagtól bevonták az igazolványt és ezzel lezártak egy fájdalmas, kínos korszakot történetünkben. Az ugyancsak kampánynak szervezett klerikalizmus elleni harc már — éppen az adottságok miatt — sokkal kevesebb kellemetlenséget okozott, bár ebben is „lemaradtak” az előírt kvóta teljesítésében. Mindez egészségileg, idegileg is megviselte Kosár Józsefet és egyévi funkcionálás után átadta a párttitkárságot. Barják Jánosnak, aki fiatal, 25 éves bányász volt és nagy lelkesedéssel irányította a mozgalmat, elsősorban a mind szélesebb terü­ letekre terjedő munkaverseny irányában. 131 �7. E L N EM FELEJTH ETŐ H E T V E N K É T Ó R A Itt, Somlyón már 1948 augusztusában volt élmunkás bányászcsapat. Balla József csapata, amelynek tagjai Balga Károly, Párosi István, Rácz Pál idősb. voltak élmunkásjelvényt, 1000 — 1000 forintot és különböző háztartási tárgyakat is kaptak. S a kis telep a munkaverseny e kezdeti, valójában hősi szakaszában már a megye első Kossuth-díjasával is dicsekedhetett, Kovács László vájárt ezidőtájt a leg­ magasabb elismeréssel tüntették ki. Barják János mondja: — Negyvenkilenc nyarán a f elsőalagút, amelyen a zagyvai rakodóra folyt a szállítás, süllyedni kezdett. Öreg volt már és nagyon elhasznált, hiába jártak gyak­ rabban a biztosítók, az alagút minden huszonnégy órában egy métert ment össze. Rá kellett jönnünk, hogy ez így tovább nem használható a bármikor hekövetkezhető tragédia veszélye nélkül. A pártbizottságnak két óránként adtuk a jelentést az alagút állapotáról. A bánya vezetősége pedig elrendelte az alagút lezárását, ami az akna beszüntetését és az itteni bányászok távolabbi területre történő átcsoportosítását is jelentette. — Nem akartunk belenyugodni. A pártszervezet vezetősége összeült, meghívtuk az idősebb, nyugdíjas vájárokat is, hogy ők mit tanácsolnak. Elhatároztuk, hogy az összes itt dolgozó bányászok mozgósításával megpróbáljuk a lehetetlent: új szállítópályát építünk, még mielőtt bezárnák a bányát. A pártvezetőségi ülést kö­ vetően röpgyűlést tartottunk az üzemben, feltártuk a dolgozók előtt a lehetőségeket. Százkilencven ember mondta ki egyakaratúlag, hogy megmentjük a bányát, meg­ építjük az ideiglenes külszíni pályát, azután pedig rendbehozzuk az alagutat. Fényes Gyula a bányamérnökünk, a Balatonon nyaralt, a röpgyűlés után táviratilag ren­ deltük haza és azután hozzáfogtunk a munkához. A munka eposzát kellene megírni a somlyói bányászokról. Az azóta megkopott, megkoptatott öntudat dicsőséges megnyilvánulása volt az a megszakítás nélküli három nap és három teljes éjszaka, mialatt kétszáz valahány ember( mert nem dolgozó hozzátartozók is segítettek) — vájár, mester, mérnök, tisztviselő és segéd­ munkás, azért, hogy a bánya: munkafrontjuk megmaradjon, egy teljesen új, üzem­ képes és üzembiztos szállítójáratot épített és így zavartalanul folyhatott tovább a termelés. Azután néhány hónap alatt teljesen átblokkolták az alagutat, amely ma is üzemben van. De ezt a 72 órát soha nem felejtik el a somlyóiak, s bizony — kik húsz, huszonöt vagy akár százesztendős évfordulók alkalmából történelmet írnak ,azoknak — nekünk sem szabad feledni ez egyáltalán nem hétköznapi tetteket s egyáltalán nem egyszerű embereket, a tettek végrehajtóit. Én úgy látom, e párszáz lélekszámú bányásztelep története, a somlyóiak lelke­ sedése, optimista alkotókészsége, amely mai kérgesedett gondolkodásúak szemében oly gyakran megmosolyogni való naivitás — tükre az egész bányászság, s talán az egész magyar munkásosztály fejlődésének, formálódásának, magyarázata éppen az akkori, iránytűt vesztett politikai vezetés ellenére is, a józan előrelátásnak, a realitások talaján való biztos megállásnak. Mert hiszen a koholt politikai perek, az erőszakolt békekölcsönjegyzések, az osztályellenségnek minden létező és nemlétező helyen történő keresése, az egymás iránti bizalmatlanság mesterséges felszítása, s mindaz ami ezekkel járt — sem tudta a somlyóiakat kizökkenteni természetes, józan gondolkodásukból, nem zavarta meg egyenletesen felfelé ívelő termelő munkájukat. Mindez nem zavarta meg lénye­ gesen, alapvetően a közösségi érzés, az egymáshoz tartozás mind inkább izmosodó, 132 �hódító és biztonságot termő eszméjét. Voltak itt is megütközést és ellenérzést ki­ váltó intézkedések, volt egy-két olyan párttitkár is közben, akit a lakosság nem szívlelt, mert a nyakába tették és tehetség híján túlkapásokkal próbált fundamen­ tumot teremteni, — de ezek az adminisztratív próbálkozások és botcsinálta „poli­ tikusok” máról holnapra elmosódtak, letűntek a süllyesztőben. Az emberek kollek­ tívája pedig újabbnál újabb hőstettekre lett érett. Mint 1953-ban is. 8. A „PARTIZÁN-BRIGÁD” LISZTESEN Lengyel József mondja, aki 1945 óta több ízben volt párttitkár Somlyón. — Azt mondták akkor a tröszti szakértők, hogy Forgács-lejtőst be kell zárni elfogyott a szén, a további termelés csak ráfizetéssel jár. A Somlyói bányászokat Király-táróra, meg Mizserfára akarták áthelyezni, a gépek elszállítását pedig meg­ kezdték. — Megint azt tettük, mint 1949-ben: pártvezetőségi ülést hívtunk össze, meg­ kérdeztük a nyugdíjas bányászokat, ők mit mondanak. Azt mondták, mélyebb szinten bőséges szénrétegnek kell lenni, vétek lenne bezárni a bányát. Balga József küldöttséget vezetett a trösztbe, majd levelet írtunk a pártközpontba, hogy hagy­ janak itt tovább termelni bennünket. Lejöttek ,vizsgálatot tartottak, de láttuk, hogy bizonytalanok. Barják János veszi át a szót: — Ekkor jött létre a „partizán brigád”. Igen, szabálytalan volt, amit csináltunk mert rajtunk kívül senki nem tudta, de mi biztosak voltunk a dolgunkban. Elkezd­ tük az új, a mélyebb vágat kialakítását. A Kossuth-díjas Kovács László, Kovács József, Kovács Ferenc, Fajd István, Fajd Imre, Berzák József, Takács József és én voltunk a „partizánok”. Fél hónapig szeneltünk, fél hónapig meddőztünk. Akkor mondták rám egyszer, hogy molnárlegény vagyok, mert a meddőportól olyanok vol. tunk, amikor feljöttünk, mint a lisztesmolnár. Negyven méter mélyen voltak már, amikor a rendészet „elkapta őket” . De nem törődtek a fenyegetőzéssel, felelősségrevonással, mert már megbizonyosodtak, hogy jól haladnak. Mikor rátaláltak a szénre, beidézték őket a bányatröszthöz. Ismét Barják János emlékezik: — Nyilatkozatot tettek elénk, hogy írjuk alá: csak abban az esetben nyit­ hatjuk meg az új vágatot, ha 1955-re biztosítjuk onnan a napi 60-70 mázsás fejtel­ jesítményt. Mi azt kértük, hogy tegyék bele a nyilatkozatba, hogy a kívánt telje­ sítményre garantálják a napi 150 forintos keresetet. Ebbe nem mentek bele. Akkor azt mondtuk, szén van, termelni fogunk. Ekkor már a szakvélemények presztisét védték és nem adtak beruházást. Végeredmény: 1954-ben az új vágat üzemképes volt s ellenkezők és bizakodók együtt banketteztünk ezen az ünnepen. Mai jelzővel ezek a somlyóiak is meglehetősen „nehéz emberek” voltak akkor. A maguk feltárta bányából 3.200 kalóriás szenet bányásznak, naponta 30-32 vagon­ nyit és a valamikor írásban kért 60-70 mázsa helyett 100-110 mázsa a fejteljesítmény. Igaz, hogy a kereset 80-90 forint. Még 15 évre való szénvagyont számítanak a „partizánok” bányájából. 13 3 �9. HETVEN—NYOLCVAN BÁNYÁSZ Á L L T ŐRSÉGET Kicsi ez a telep, nagyszívű emberek a lakói. Vigyáznak a rendre, vigyáznak egymásra is. Itt nem sallangosak, nem üresen csengőek a jelszavak: értelem, megfontolás van bennük. Magukéi a jelszavak. Például az, hogy a bánya, az üzem dolgozóké. Hát 1944-ben nem hagyták elhurcolni a gépeket, 1949-ben nem hagyták megakadni a termelést az alagút miatt, 1953-ban nem hagyták bezárni a bányát, eltemetni a föld méhének oly drága, oly sok verítékkel naprahozható kincseit és 1956-ban. amikor megbolydult a világ ebben az országban, amikor megjelent a régi báró-kisértet árnya, a somlyóiak nem hagyták megközelíteni senki ártónak az ő bányájukat. Kozmács Ferenc mondja: — Volt néhány hőzöngő, aki azt sem tudta, mit akar. Ezek nem számítottak. Hetven-nyolcvan bányász állt őrséget éjjel-nappal és mindössze egy napig nem volt termelés. A városi intézmények, a kórházak somlyói szénnel tüzeltek. Igaz, az ellenforradalom után egy ideig szégyenünkként emlegették a Somlyói küldöttséget. Mert volt, küldöttségünk, amelynek egyetlen kívánsága az volt, hogy lássák el itallal megfelelően a kocsmát, mi dolgozunk és hozzászoktunk, hogy iszunk is. Erről akkor a városban megfeledkeztek, s mondom bűnünkül rótták fel aztán, hogy ilyen „feltételt” szabtunk. Pedig feltételről szó sem volt, a kérést jogosnak tartottuk. 1956 november végén megkezdték az MSZMP szervezését Somlyón a legrégibb titkár, Lengyel József vezetésével. Először Pásztor László lett a párttitkár, majd megint Lengyel József, őt szanatóriumba kerülése után egy darabig Barják János helyettesítette, míg 1959-ben meg nem választották a katonaságtól akkortájt lesze­ relt Csammer Emilt. Azóta háromszori választás után mostanáig is az üzemi alapszer­ vezet titkára. Közben területi pártszervezet is alakult, ennek vezetője Dorozsi Róbert. 10. H É T E ZE R H A T SZÁ Z T O N N A L E M A R A D Á S T P Ó T O L T A K Csammer Emil ma 35 éves. annak a Csammer Istvánnak a fia, akinél 1944-ben a moszkvai és londoni rádiót hallgatták a somlyói munkások. Tizennégy éves volt akkor Csammer Emil, s ő volt az összekötő a telepen maradtak és az erdőben, bá­ nyában bujkálók között. Ha este kisétált az erdőszélére és elkiáltotta a saját nevét: „Emil, Emil,’’ akkor az azt jelentette, tiszta a levegő, haza lehet ugrani egy órára a családhoz. Ritka volt akkor ez a kiáltás. Ezek a kalandnak tűnő izgalmas napok edzették a fiatal munkás szívét. A felszabadulás után az üveggvárbn dolgozott, tizenhat éves korában, 1946-ban lett párt­ tag és 1949-ben negyedmagával önként jelentkezett a néphadseregbe. A Petőfi tiszti iskolára került, 1951-ben avatták, majd egységének politikai tisztje, 1952— 1956-ig pedig párttitkára volt. Részt vett az ellenforradalom leverésében és a rend helyre­ álltával önként leszerelt, hazajött Somlyóra, azóta bányász. Tavaly, hatvannégyben a lejtősaknán szakadás történt, március 28-tól május 1-ig nem termeltek, 7,600 tonna lemaradásuk keletkezett. Amikor a bánya újra üzem­ képes lett, versenyt kezdtek az elmaradt mennyiség pótlására és a somlyóiak nem cáfolták meg régi hagyományaikat: a bányásznapra három hónap alatt minden adósságot törlesztettek, az éves tervet pedig 104 százalékra teljesítették., Csammer Emil mondja: — Pedig már nemcsak somlyóiak dolgoznak együtt. Két-három éve vidékieket helyeztek közénk, ebből először sok volt a nézeteltérés. Nehéz volt összeszokni, ne134 �héz volt átvenniök a mi munkatempónkat. Ez már a multé. Nincs különbség bányá­ szok között. A 312 dolgozó közül 107 párttag. Hét szocialista brigád címért küzdő csapat van, ezek közül kettő, a Berzák Józsefé és az enyém jelvényes brigád, Kohut Károly, Tóth ifjú Pál, Nemes ifjú Gyula brigádja okleveles, Kovács László és Fodor Tibor brigádja pedig minden bizonnyal most nyeri el a szocialista címet. 11. „VIGYÁZU NK EGYMÁSRA” És milyen ma, 1965-ben a telepiek élete? Dorozsi Róbert, a telepi párttitkár (1946 óta pártvezetőségi tag), Fajd József a telep, a 81-es körzet tanácstagja, Csirke Lajosné a nőtanács titkára és Gregor János a népfront titkár így jellemzi: — Túlnyomórészt azok élnek itt ma is, akik ezelőtt 20 éve. Néhányan meghaltak, egy-kettő elköltözött, ezek helyébe jöttek mások. Olyan Somlyó, mint egy nagy csa­ lád. Nem vagyunk sokan, ezért ismerjük egymás gondját is baját is, örömét is. Vigyázunk egymásra. Jó iskola volt a felszabadulás utáni három-négy esztendő, amikor minden célunk, minden cselekedetünk közös volt. Mert így ma is az. Bármi van, gyűlés, értekezlet, kultúrális esemény, senki nem vonja ki magát. Házról-házra adták a hírt, ezen a telepen mindenki népnevelő. Hagyománya van a nyugdíjas találkozóknak, a nők kézimunka kiállításainak, az ifjúsági összejöveteleknek, kultúrális rendezvényeknek, tanácstagi beszámolóknak. Hagyománya van a közös munkáknak is, amire a városi tanács és a városi szervek „jóvoltából” gyakran van szükség. Például négy-öt hónap alatt összegyűlt szemét­ hegyek eltakarításának, az utak rendbehozásának, téli megközelíthetetlenség idején a napi rendszeres útsalakozásnak és — a kenyérért történő naponkénti sorbanállásnak. . . . És itt, e vázlatos felsorolás befejező része előtt érdemes megállni rövid meditációra. A kivülálló, a somlyóiakkal végeredményben egy városban élő „kivül­ álló idegen,, meditációjára. 12. A S Z O C IA L IS T A H A L A D Á S Á R N Y O L D A L A Az ember, aki bátor a somlyói bányatelep 20 éves történetét társadalmi, vagy legalábbis osztálykeresztmetszetnek tekinteni, ennyi nagyszerű példa és csodálni való hősi tett megismerése után úgy gondolná, az itt élők amennyit adtak, annyit kapniok is kellett a társadalomtól. Az lenne természetes, ha befejezésként leírhatnám, hogy ezek a hamisítatlanul szocialista gondolkodású, vérű, cselekedetű emberek a mai átlagos normánál még magasabb, más, szocialista városok lakóihoz hasonló életkörül­ mények között élnek, s egyéb gondjuk sincs, mint hasznosan gazdálkodni a nekik juttatott javakkal. Ezt a kikívánkozó epikus igényt erősíti még az a pozitív tény is, hogy a város, Salgótarján, a nógrádi szénmedence góca és a munkásmozgalom egyik hazai fellegvára — amelynek Somlyó a 81-es körzete, tehát el nem szakadt és el nem szakított városrésze — Salgótarján egy évtizede már az országban egyedülálló szo­ cialista átalakuláson, gyors fejlődésen megy keresztül. Utcasorokat, városrészeket bontanak le Salgótarjánban egyik hónapról a másikra, a helyükön hat-hét-nyolc emeletes, modern, közép-európai igényeknek megfelelő toronyházak, iskolák, kultú­ rális intézmények nőnek ki a földből. Salgótarján régi gyárai megfiatalodnak új, a közvetlen emberi szükségleteket szolgáló üzemekkel, intézményekkel gazdagodik, idehoznak keleti és nyugati országokból hazánkba látogató külföldieket, kritikusokat is, hogy nézzék, lássák: mit alkot a nép, hogyan épül a szocialista ország és a mun­ kásosztály lakta modern város. 135 �Somlyó minden tekintetben Salgótarjánhoz tartozik, tőle függ és minden való­ színűség szerint a város feléje terjeszkedik majd, tehát előbb-utóbb össze is épül Salgótarjánnal. De ma ez a három kilométernyi távolság még kilométerekben le nem mérhető és időben is csak évtizedek mértékegységével rögzíthető. Fajd József tanácstag mondja: — Én szégyellem, hogy tanácstag vagyok. A kommunális ellátás, de a közellátás is olyan, hogy egy közepes falu színvonalát sem üti meg. Hónap-számra gyűlik a szemét, a víztároló tartályt nem tisztítják rendszeresen, emiatt fennakadás van a vízellátásban és a vizet egészségügyi szempontból is gyakran lehet kifogásolni. A telep lakóházai elhanyagoltak, sok olyan ház van, amit az Inászón elbontott régi bányászházak anyagából építettek. Nincs megoldva a csapadék-víz levezetés. Közös WC-k vannak, amelyeket nem tisztítanak a szükségletnek megfelelően rendszeresen. Az egyetlen út, ami a várossal összeköt, a telep alsó részéig vezet s onnan már ősz­ től — tavaszig semmilyen jármű nem közelítheti meg a telepet, így a boltokat sem. Az italbolthoz legtöbbször mi magunk görgetjük fel a söröshordókat, az élelmiszer bolthoz magunk hordjuk fel az élelmet. Hiányos az ellátás is. Nincs olyan hét, hogy egy-két esetben elő ne fordulna, amikor a délutános műszakba menő bányászok kenyér nélkül mennek le a munkahelyre otthonukból, mert jó, ha este valamikor megérkezik a városból a kenyér. Egy időben volt három nyugdíjas, akiket némi mellékkeresetért alkalmaztak az út lesalakozására, ez is megszűnt. Tizenöt családnál 110 voltos áram van, ami a bányaüzem energiafogyasztásától függően változik úgy, hogy ezeknél a házaknál sem mosógépet, sem rádiót, sem televíziót, sem egyéb elek­ tromos háztartási felszerelést nem lehet biztonságosan üzemeltetni. Hetenként egy­ szer van körzeti orvosi rendelés, de nincs a telepen állandó egészségügyi szolgálat, egy védőnő sem. Nincs Somlyó-bányatelepen egyetlen állami telefonvonal sem és téli nehéz időkben, de máskor is hányszor fordult már elő, hogy súlyos beteg ügyében nem tudtak időben intézkedni. A Barják János lakásán lévő bányai telefonon csak igen körülményesen három négyszeri áttételezés után lehet érintkezést találni bár­ milyen hivatalos városi szervvel, vagy intézménnyel. — És ezek a mindennapos gondok, panaszok nehezítik az életet Somlyón. Azért szégyellem, hogy tanácstag vagyok, mert az állandóan ismétlődő kérésekre, bejelen­ tésekre nem tudok a panaszosoknak megnyugtató választ adni. Jóideje már csak választások alkalmával, azt megelőzően keresnek meg bennünket, tárgyalnak velünk, tesznek igéreteket, hivatkoznak arra, hogy Somlyó mindig kitett magáért, aztán marad minden a régiben. Mintha mi nem tartoznánk senkihez. Viccesen említették is már néhányan, hogy alakítsunk köztársaságot. 13. TÖBBÉ N E M H A N Y A G O L H A T Ó EL Mit lehet még mondani a 81-es körzetről? Többet nem mint eddig. És többet nem mint más olyan telep, vagy helység lakóinak életéről, ahol a normális körülmények mel­ lett folyik normálisan az élet. Mert itt is működik a KISZ, él és tevékenykedik a népfront, folyik a pártoktatás, élénk a kultúrmunka, van modellező, szabó- varró és bábszakkör, kiemelkedő a sport-élet, különösen a labdarúgás, a sakk, a lövészet, az asztalitenisz, van tiszta ház és tiszta udvar mozgalom. És van türelem. Valami más, valami rajtuk kívüli, de velük, az ő életükkel, az ő mindennapi életük megkönnyebbítésével összefüggő intézkedésre, beavatkozásra van szükség, még pedig nagyon gyorsan és nagyon megfontoltan. A salgótarjáni 81-es körzet többé nem hanyagolható el. 136 R É TI Z O L T Á N : Ü ze m b e n ��Florián Mária Egy nógrádi népviseletről Ha egy számunkra ismeretlen vidék­ re, faluba vetődünk, a jellegzetes épít­ kezés mellett lakóinak viselete vonja magára figyelmünket. Különösen áll ez Nógrád megyére, ahol a legutolsó évtizedekig tizenhat élő viseletcsoportot különböztethetünk meg. Az 1800-as évek elején ezeket a viseletcsoportokat hiába is kerestük volna. Szeder Fábián 1819-ben általá­ nosságban írta a palócokról, hogy a nők pendelyen, ingvállon és kötényen kívül, a ház körül semmit sem vettek magukra. Szoknyát ebben az időben csak a módosabbak viseltek. A pendelyt és az ingvállat háziszőttes ken­ dervászonból szabták. Emiatt az évszá­ zados fehér ruházat miatt fehérnépnek, vászoncselédnek nevezték az asszonyo­ kat. A férfiak vászonruhája, a kézelő és gallér nélküli,nyakon madzaggal megkötött ing és bő gatya volt. Erre nyáron ünneplőnek, télen melegruhá­ nak, csuha, ill. szűr került. A téli me­ leg ruházatban, a férfiak és nők vise­ letében egyaránt fontos szerepet ját­ szottak a bőr felsőruhák, pl. bőrvirágos ködmönök. Míg a férfiak a XIX . szá­ zad elején süveget, majd nagykarimás kalapot, az asszonyok főkötőt és fej­ kendőt viseltek. ban megjelentek a gyári anyagok, s ezzel a ruha formája is megváltozha­ tott. Pl. a vékony gyolcsból szertele­ nül bő ujjú ingválakat lehetett varrni. A női ingváll és pendely alsóruhává lett, melyre felső szoknya is került, majd a szintén gyári anyagú lajbik. kiskabátok és vállkendők hódítottak maguknak teret a női népviseletben. A férfi viseletben a gyári posztó ru­ hák elterjedése a múlt század közepén befejeződött , a bocskort pedig hát­ térbe szorította a csizma. De mi az oka, az általános fejlődé­ sen belül, a viseletcsoportok differen­ ciálódásának? A földrajzi elszigeteltség, az úri divat, a nemzetiségek viseleté­ nek hatása, stb. mellett döntő befolyá­ sa a gazdasági fejlődésnek van. Azok a falvak, melyek lakosai hamarabb kerültek az ipar és bányászat kenye­ rére, polgárosodtak. A polgárság mult század végi hosszú szoknyás ruházatát örökítették át a jelenbe. Ezek a fal­ vak a kivetkőzésben is megelőzik az archaikusabb viseletű, „ parasztosabb” , rövid, sokszoknyás falvakat. Ez utóbbi­ ak közül a hollókői v iseletosoport (Hollókő, Nagylóc, Varsány és Nógrádsipek), és ezen belül Rimóc őrzi leghí­ vebben a századfordulóra kialakult vi­ seletet. Az évszázados vászon, bőr és szűrposztóruházat lassú változásban for­ dulópontot jelentett az 1848-as jobbágy­ felszabadítás. Az új gazdasági és tár­ sadalmi feltételek, a kapitalizálódás, a parasztság ruházatára is kihatott. Az eddig önellátáson alapuló ruházkodás­ E falu lakossága a jobbágyfelszabadí­ tást követően is, egészen a századfordu­ lóig, otthoni, mezőgazdasági munkából élt. Ez az állapot konzerválta viseletét. (pl.: a bőgatya és a bocskor használa­ tát.) A nagycsalád-rendszer bomlása, s 138 �A falu viseletét éppen olyan iratlan szabályok irányították, mint pl. a templomi ülésrendet. A ruházatról megállapítható viselőjének kora, álla­ pota és az alkalom, amire felkészült. A legény és a fiatal házas, pl. szé­ lesen hímzett inget és szakácskát (kö­ tényt) viselt. Idősebb férfi ilyet már nem vehetett fel. Bokrétát csak az a legény viselhetett kalapján, aki lányhoz járt. A bokréta ugyanis a lány aján­ déka volt, melyről meg lehetett álla­ pítani, hogy milyen a kapcsolat köztük. Ha kicsiny volt a bokréta a legény rövid ideje járt a lányhoz. A kiválasz­ tott legény nagy, szentkúti bokrétát kapott, a vőlegény pedig rozmaring ágat is. Csuhát akkor csináltattak a legény­ nek a losonci szűrszabóval, amikor ha­ zavitte az első magaaratta kévét. Ezzel ismerték el nagykorúságát. Ez a csuha később fontos szerepet játszott a le­ gény életében, ha kitették az eresz alá a lányos háznál, ahová járt, meg­ tudta, hogy feleslegesen tölti ott idejét, a lányt úgysem adják hozzá. Ha pedig esküvőre került a sor. a csuha volt a legény legnagyobb dísze. De nemcsak a vászonruha és csuha, hanem a posztóruha, a lajbi is utalt viselője korára. Pl. ólomgombot, cifragombot csak 25-28 éves korig viseltek, lajb ijukon a . férfiak, ennél idősebbek már csak feketét. Még kifinomultabban jelzi viselője állapotát és korát a női ruházat. A lány hajadon voltát a hajviselet árulja el leginkább. A lányok egy fonatot viselnek, ünneptől függően felpántli­ kázva. De ha asszony lesz a lányból, haját kontyba tekerik, elől a fülre „lapátba” igazítják, és ezután köteles mindég gyöngyös „féketőben” és me­ nyecskekendőben járni. Nagyon kifeje­ ző az ingváll kézelőjének hímzése, melyen a század eleje óta több ízben megváltozott hímzéstechnika és színe- ezzel kapcsolatban a nagyobb családi földek széthullása, az eddigi gazdálko­ dási formában is változást hozott a mult század végére. A lakosság egy részének csak a fuvarozás adódott, mint munkalehetőség. Emiatt, az eddigi juhászat helyett, lótartással kellett fog­ lalkozniok. Ez a változás a viselet ál­ talános formájára még nem volt befo­ lyással. de pl.: a juhászattal kapcsola­ tos ruházati cikkek kiveszésével járt. (pl.: bőrnadrág, bunda, ködmön.) A több évszázados férfi vászonviseletet az első világháború szinte teljesen megszüntette. A gatyaviselet a sokáig hordott egyenruha miatt elmaradott­ nak, kényelmetlennek tünhetett, és különösen a városba kényszerült dolgo­ zók számára bizonyult alkalmatlannak. Emellett döntő tényező volt a vidék elszigetelődése a trianoni határokkal elválasztott vásárló területtől (főleg a századfordulón legkedveltebb kékfestő­ ruhák és a selyemkendők beszerzési lehetősége csökkent). Ezért a viselet egyre díszesebbé tételére fordították a figyelmet, nagyobb szerephez jutot­ tak a gyöngyök, pántlikák, művirágok és mennél „ cifrább” hímzés. Az új viselése azonban még mindég csak az új nemzedék számára kötelező, és haláláig mindenki megtartja azt a divatot, amibe beleszületett. Így az öregek még a harmincas években is felvették a bőgatyát és a csuhát. A második világháború alatt a falu gazdaságilag visszaesett. Ezután a fér­ fiak viseletét a kényszerdivat alakí­ totta, azt vették fel, amit éppen vásá­ rolhattak. A nők viszont a legutolsó évekig ragaszkodtak a régidivatú vise­ lethez, és a hozzávalót még jólétük fel_ adása árán is megszerezték. Ezen a szokáson egyrészt a kendertermesztés megszüntetése, másrészt a beszerezhetőbb és olcsóbb gyári holmik (szandál, terilén stb. anyagok) terjesztése ütött rést. 139 �zés életkort és állapotot jelez: a szálszámolásos fehérhímzés az idősasszony és a mélygyász jele. Piros, fehér cifrájú kézelőt hétköznap, és a közép­ korú asszonyok ünnepen viselnek. Fe­ hér, piros és kék színnel varrják a középkorú asszony hétköznapi kézelő­ jét, és egyúttal a félgyász jele is. (pl. menyasszony félgyásza) Kék-zöld szín­ nel, keresztöltéses technikával pedig a lányok félgyásza, gyermekes fiatalasszonyok hétköznapra való kézelője készül. A lányok, új menyecskék több színű keresztöltéssel hímzett kézelőt viselnek, melyben a piros vagy „tüdőszín” dominál. Ünnepélyességét a min­ ta szélessége jelzi. Ugyancsak a fiatal lányok több színű, szabadrajzú kézelőt is hordanak. Néhány alkalommal meghatározott öltözetben kell megjelenni. Ilyenek a félgyász (pl. temetés vagy böjt) és a mélygyász (pl. családtag halála). Az előbbit a kék, zöld és kékfestő ruhák az utóbbit a fekete és a fehér szín jellemzi. Elvétve a piros is lehet gyász­ szín, a fiatal asszony kisgyermekét pl. piros csecsekendőben gyászolta. A lá­ nyokat és a fiatalasszonyokat fehér ruhában temetik, a legényt fehér ru­ hás lányok viszik ki a temetőbe. Idős­ asszonyt kékfestőben, kallott ingvállban temetnek. A lányok kendőlakástól (eljegyzéstől) a lakodalomig gyászolják magukat. Első hirdetéskor fekete tükörselyem öl­ tözőben, mélygyászban, a másodikon kék, gyászosban, a harmadikon kék­ festőben, tehát félgyászban jelennek meg. Az esküvő előtti napon újra mély­ gyászt öltenek, de ”cifrán kikészülnek,,, pl. kitűzik a menyasszonynak járó roz­ maringágat is. A fehér ruhát csak a lakodalomra veszi fel a menyasszony, amikor legalább hat apróra „ráncolt” és ugyanennyi keményre ”vasalt„ alsó­ szoknyát vesz fel alája. A kontyolásra azonban újra félgyászba öltözködik, 140 fehér gyolcsingbe, „fekete-tüdőszín sí­ kosba” vagyis csíkos szoknyába. Fehér ruhát viselnek az elsőáldozó és a nyoszolyólányok is. Az év jeles napjai hagyományossá merevítettek egy-egy öltözetet. Ad­ ventban, még a Mikulás-napi búcsún is, gyászosan kell járni az éjfélimiséig. Ekkor azonban piros selyemben kell megjelenni. Újévkor a fehér vasaltban, vízkeresztkor mélygyászban, de lega­ lább félgyászban mennek misére. Hamvazó szerdán a kékfestő, fekete vasár­ nap és nagypénteken a fekete kötelező. Virágvasárnap a mély gyászt fehér vállkendővel enyhítik. Húsvét vasárnap piros, húsvét hétfőn bogárselyem (tü­ dőszín) felsőszoknya kerül a vasaltra. Húsvét után az első vasárnap fehér vasárnap, ilyenkor a lányok és újmenyecskék fehér ruhában, az utóbbiak nagyféketővel jelennek meg a misén. Ugyanilyen öltözetben ünnepelnek úr­ napján és áldozócsötörtökön. Ezeken az ünnepeken az idősebb asszonyok, ha ”vasaltat„ (alsószoknyát nem is vehet­ nek, hat apróra ráncolt szoknyára veszik a selyemszoknyát. Pünkösd va­ sárnap és hétfőn világoskék selyem­ ben, Péter-Pálkor szintén nagyon cif­ rán kell templomba menni. A falu Nagyboldogasszonykor a szentkúti bú­ csúba zarándokolt (kb. 1960-ig). Erre az alkalomra a lányok és az újme­ nyecskék cifrán, a máriás-lányok fe­ hérbe készültek fel. Ugyancsak fehér a lányok kötelező viselete Kisasszony­ kor, a falu kápolnájának búcsúja al­ kalmával. Most csak néhány, nagyon jellemző példát hoztunk fel Rimóc viseletének rendszeréből. Ezek nem is annyira a viselet külső képét, mint inkább azo­ kat a belső szabályokat tükrözik, me­ lyeket egy falun áthaladva csak rész­ leteiben, összefüggései nélkül figyel­ hetünk meg. �KRITIKA Az északmagyarországi képzőművészek kiállítása Most először, s éppen felszabadulásunk huszadik évford u lója alkalm ából, az épülő város készülő épületében kerül sor az északm agyarországi m űvészek együttes kiállítására. A körülm ények — megannyi jelkép, am elyek nemcsak önfeledt öröm re és ünneplésre késztetnek bennünket, hanem munkára és szám vetésre köteleznek. 1934-ben, D erkovits G yula halála alkalm ából írta a neves haladó publicista Bálint G yörgy: nagy töm egei akkor lesznek ismét a piktúrának, ha ismét egy nagy eszm e hordozója lesz. D e azt is hozzátehetjük: a m űvészet csakis akkor lehet nagy eszm ék hordozója, ha ezekért az eszmékért nagy töm egek küzdenek, s ha az form álja a m űvészek tudatát, hogy kiknek és m iért alkotnak. A m űvészetet a marxizmus— leninizm us nem is tudja másként felfogn i, mint a művész— mű— közönség szétválaszthatatlan egységét. M űvészet és közönség együtt változnak. M inden korszak minden művészetének m egvolt a sajátos befogadója, a m indenkori társadalmi struktúrának m egfelelően szervezett közönség. A Horthy-korszakban is más volt a közönsége a szent k irályo­ kat ábrázoló falképeknek, a m enedéket kínáló tájképeknek, v a gy a néptöm egek történ elm i küzdelm ét bemutató grafikai sorozatoknak. S ha nálunk m ég csak kiala­ kulóban van az ú jfa jta együttműködés, a közönség ú jfa jta szerveződése, mégis, lé ­ nyegében, alapjaiban más a mai helyzet, m int a két háború közötti művészeti éle­ tünk volt. S ha tovább is él. és nemcsak művészekben, de a közönség legszélesebb rétegeiben is, a polgári kultúra egyik-m ásik konvenciója, ha mind a mai napig aligha beszélhetünk még arról, hogy kialakult volna — akár a művészek, a közönség, vagy eszmei irányítás körében — m értékadó közvélem ény arról, hogy m ilyen korunk szocialista realista képzőművészete, annyit bizonnyal állíthatunk, hogy ez a m i mai művészetünk átlagában is elevenebb a réginél, nagyobb lélegzetvételre alkalmas, segíti abban az embert, hogy ésszerűen racionálisan tájékozódjék az őt körülvevő világban. V a llju k be, kötnek bennünket nemcsak ízlésbeli, hanem elm életi konvenciók is. Hányszor halljuk a kérdést: ki az a művész, vagy m elyik az az alkotás, am ely fenntartás nélkül m ércénk lehetne az új, a szocialista realista minőség megitélé­ sében. S nem gondolunk arra, hogy a Tanácsköztársaságnak, a harmincas évek elejének, a felszabadulást követő fordulat évének vagy napjainknak más és más a társadalmi valósága, másként alakult ki minden korszakban a m űvészi mondani­ való, mások lesznek a korszakokra leginkább jellem ző m űvek tartalm i-form ai m eghatározói, 1919-ben a győztes proletárhatalom megvédésének eszm éje éltette a Tanácsköztársaság m űvész-agitátorait, s ez merőben más feladat volt, mint D er141 �kovitsé, aki az 1930-as nagy tüntetésre készített Dózsa-sorozatával a népelnyomó rendszer megdöntésére nevelt. A felszabadulás után az újfajta, még soha nem ismert nemzeti összefogás, a hatalmas lendületű ujjáépítés, a munka megváltozott fogal­ mának éppen hogy megismert új jelentése megintcsak másfajta művészi tettre buzdított, mint napjaink homogénebb társadalmának egyre bonyolultabb, össze­ tettebb embertipusa, a szocialista együttélés és a szocialista erkölcs ujonnan ki­ bontakozó jellege. Az alkotást mindig és mindenek előtt saját korának társadalmi valóságával mérhetjük. S ha tartózkodóik vagyunk olyan művek előtt, amelyek a mi mai ob­ jektív valóságunkkal szemben közömbösek, vagy attól esetleg éppen idegenek, azzal nem segítünk sokat művészeinknek, ha régebbi korszakok művészeti eredményeit kérjük tőlük számon: önmagunk munkáját is nap-nap után a ma megoldandó feladatokkal mérjük. A művész mindig közölni akart valamit korának emberével. S a kortárs — mélyebben vagy felszínesebben — mindig megértette a maga mű­ vészetét. Meg nem értett művészsorsokkal is csak a kapitalizálódás óta találkozunk, s már a közelmúlt hanyatló burzsoá kultúrájának eredménye a művész, aki lemon­ dott a közönségről s lemondott a közlésről is, akárcsak a közönség, amely a felszínes érzéki örömön, vagy pillanatnyi sokhatáson túl mást nem vár a művészettől. De bármennyire is kiszorulóban van nálunk a polgári piac, mint közvetítő a művész és a közönség között, bármennyire is természetessé válik a szocialista közösségnek sokirányú és egyre magasabb szintű érdeklődése, senki nem válhat automatikusan műélvezővé, a művészet befogadójává. Persze, kettőn áll a vásár. A művészen is múlik, azon, hogy mondanivalója sok vagy kevés embert érint, hogy sokak vagy kevesek számára akar-e valamit közölni. De a nézőn, megrendelőn, befogadón is múlik, azon, hogy mennyire kultúrált, mennyire fogékony, mennyi ismeretanyaga van ahhoz, hogy követni tudja az író, zeneszerző, képzőművész mondanivalóját, nyelvezetét. Lenin írta egyik levelében K lara Zetkinnek, hogy a kultúrálatlanság megfér a hatalomért vívott harccal, azzal az időszakkal, amikor a munkásosztály kezébe ragadja a hatalmat és megszilárdítja azt, de a kultúrálatlanság semmiképpen sem fér meg a hatalom megtartásával. Mai szocialista művészetünk, amely a szocialista realizmus régebbi korszakaival szemben, — a társadalmi változásoknak megfelelően, a művelődés általános változásait követve — sokrétűbb, bonyolultabb, tömörebb, nyilvánvalóan kevésbé megközelíthető annak a számára, akit a látványadta pillanatnyi benyomás érdekel és elégít ki, mint ahogy Józséf Attila is mélyebben gondolati, mint bármelyik századvégi lírikusunk és Bartók is másfajta koncentrálást kíván meg, mint muzsikus elődei. Ahhoz, hogy művészetünk szocialista szellemben fejlődjék tovább, s kevesebb buktatóval mint a közelmúltban, nemcsak arra van szükség, hogy növekedjék a művészek szocialista társadalmi tudatossága és hivatásérzete, hanem arra is, hogy ez a hivatástudat a közönség szocialista szellemű igényei alapján találja meg a kibontakozás, kitárulkozás lehetőségeit. Olyan közönségre van szükség, amely a művészetben is ugyanolyan fogékony az újra, észszerűre, a társadalmunk érde­ kében születő hasznosra, mint ahogyan munkánk, mindennapi életünk minden mozzanatában törekszünk a korszerűségre. S ott, ahol hárommillió koldus országából virágzó ipari országot, szocialista emberek otthonait építjük, ahol új tartalommal telítődnek fogalmaink a szépről és az igazról, ott a művészi szépet nem köthetjük letűnt korok mércéihez. 142 �Évtizednyi idővel ezelőtt még sokan elitélték a nagy magyar szocialista realista festőt, Derkovits Gyulát. A polgári szemléletűek azért, mert a munkásosztály élete érdekelte, harcosan és szenvedélyesen, s ezt nem tekintették művészethez méltó, szép témának. A dogmatikusok meg azért, mert nem volt csak-optimista, s mert másként szólt a munkásmozgalom 1930. körüli véres összeütközéseiről, mint ahogyan nagy festő elődei a múlt századi paraszti kiszolgáltatottságot megjelenítették. De ezek már a múlt vitái, s elméleteinkben is egyre kevesebb az eféle ellentmondás. Művészetünk fő tájékozódási mércéje, hogy mi mennyire igaz társadalmilag, s ha ez — a művészet nyelvén — nem is könnyen szavakba foglalható, a művészműközönség növekvő egységében mégiscsak kialakulóban van valamilyen, egyre inkább közös elképzelés arról, hogy mi a szép, és melyik az a művészi korszerűség, amely a világméretű történelmi változások távlatában bizonyul korszerűnek. A művész is, mint bárki közülünk, új nép, másfajta raj, és — továbbra is József Attilánál időzve — ha még csörömpöl is ajkán a szó, ugyanúgy a tudatos jövőbe lát, mind mindazok akik tervezve, dolgozva ezt az országot a mának és a holnapnak építik. Visszaemlékezéseink, amelyekkel két évtized megtett útját a művészetben vagy bármely más területen, vagy saját egyéni életünkben végigmérjük, nemcsak azzal nemesítenek, hogy az emberi munka és akarat, az emberség és önismeret erejét bizonyítják, hogy marxista tudományunk igazságát hirdetik, hanem elsősorban azzal, hogy köteleznek bennünket az eddigi út folytatására. Felszabadulási ünne­ pünkben éppen az a legnagyszerűbb, hogy tovább építhetjük azt, amit eddig építet­ tünk, hogy tovább élhetünk a nagyszerű korszakban, amelynek két évtizedére vissza­ tekinthetünk. S ha József Attila közel harminc éve így kiálthatott fel Ars poeticá­ jában: „Nincs alku — én hadd legyek boldog!” — mai szocialista művészeink többesszámban, s az egész nép, a szerveződő, új szocialista közönség nevében és érdekében hirdessék a meg nem alkuvást. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg az északmagyarországi képző­ művészek első, felszabadulási kiállítását. Aradi Nóra 143 �Magyar irodalom határainkon túl Nehéz feladatra vállalkoztunk, amikor két folyóirat — a pozsonyi Irodalmi Szemle és az újvidéki Híd — tükrében kívánunk néhány oldalas rövid tájékoztatást nyújtani a szlovákiai és a jugoszláviai magyar irodalom jelenlegi helyzetéről, hiszen a határainkon túli magyar irodalom dúsan termő ága az egyetemes magyar litera­ túra sok évszázados fájának. Sajnos e dúsan termő ág gyümölcse nálunk csak na­ gyon szűkkörű réteg számára jelent csemegét. A magyar irodalom Szlovákiában a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után (1918) bontakozott ki, mint olyan nemzetiségi irodalom, amelynek nincsenek törté­ nelmileg kialakult helyi hagyományai. A progresszív irodalmi eszmék kialakulásában fontos szerepet töltöttek be azok az emigráns írók. akik a Magyar Tanácsköztársaság bukása után átmenetileg vagy huzamosabban Csehszlovákiában tartózkodtak és az ottani magyar nyelvű kommunista és demokratikus lapokba írtak. A felszabadulás után a szlovákiai magyar irodalom az átmeneti nehézségek le­ küzdése után 1948-ban éledt újra. A magyar nyelvű iskolákon kívül magyar újságok és folyóiratok (Új Szó, Hét, Irodalmi Szemle), a pozsonyi rádió magyar adásai ter­ jesztik az irodalom új termékeit. Komáromban önálló magyar területi színtársulat működik. A Szlovákiai írók Szövetsége mellett magyar szakosztály és a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadóban a magyar nyelvű könyvek kiadására magyar szerkesztőség létesült. A felszabadulás előtt is működő írók — Csontos Vilmos, Egri Viktor, Forbáth Imre, Szabó Béla és a szlovákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselője Fábry Zoltán — mellé egyre több olyan fiatal tehetség sorakozik fel, akik már a népi rend­ szerben váltak íróvá. Közülük a prózában Duba Gyula, Mács Károly, Rácz Olivér és Szőke József, a lírában Bábi Tibor, Cselényi László, Ozsvald Árpád, Dénes György, Gál Sándor és Monoszlóy M. Dezső emelkednek ki. Drámaírás területén Egri Viktor neve a legismertebb. Őt 1952-ben Közös út című színjátékáért Állami-díjjal tüntet­ ték ki. A kritika legkiemelkedőbb művelői a már említtt Fábry Zoltán mellett, Dobos László, Csanda Sándor és Turczel Lajos. A fenti írók valamennyien munkatársai az Irodalmi Szemlének, amely 1958 óta jelenik meg Pozsonyban a Szlovákiai Írók Szövetsége kiadásában. Főszerkesztője Dobos László.A pozsonyi főiskolát végzett magyar-történelem szakos tanár mind­ össze harmincöt éves. Számtalan mű elemzése mellett 1963-ban kisregénye jelent meg Messze voltak a csillagok címmel. Az Irodalmi Szemle a legjelentősebb magyar nyelvű sajtóorgánum Szlovákiában. Mint ilyen maga köré tömöríti az ott élő magyar írókat és számukra publikációs lehetőséget teremt. Emellett azonban van egy másik ,legalább ilyen jelentős hivatása is. Konkrétan az, hogy helyzeti adottságainál fogva a közvetítő szerepét tölti be szűkebb értelemben a szlovák és a magyar, tágabb értelemben a dunamenti nem­ zeti kultúrák között. Ez nemcsak azt jelenti, hogy széleskörű fordítótevékenységgel, recenzálással közelíti egymáshoz a nemzeti irodalmakat, hanem _ mint Duba Gyula a szerkesztőbizottság tagja írja — „sokkal fontosabbnak érzem azt a »hidat«, amelyet a csehszlovákiai magyar író építhet a magyar, cseh, szlovák, sőt szovjet szellemi 144 �kultúra között. S ez nemcsak a nyelv kérdése (bár nagymértékben az is) de annak is a következménye, hogy a Csehszlovák Köztársaság polgárai vagyunk és a cseh­ szlovák szocialista társadalomban élünk. Ez közös problémákat, közös kérdésfel­ tevést, közös életismereteket jelent. A „magyar paraszt” irodalmi vetülete mellett érzelmileg hozzáférhető számunkra a cseh és a szlovák paraszt gondolatvilága, és a cseh proletár, a szlovák szegényember és a magyar béres (multról van szó) pszihológiája. Testközelből ismerjük a cseh polgárt, a szlovák partizánt és a szlovákiai ma­ gyar tanítót. Nagy építkezéseink (Keletszlovákiai Vasmű), üzemeink az internacio­ nalizmus kisérleti lombikjai. Mindez tengersok apró életismeretet jelent, amelyek között meg kell teremtenünk a harmóniát, amelyekből hidat kell építeni magunkban a magyar, cseh és szlovák irodalom között, s erről magyar nyelven számot adni. Ezt jelentik helyzeti adottságaink, objektíve végtelenül tág körülöttünk a láthatár.” (Vö. Irodalmi Szemle V II . 1964/4 354. 1.) E célkitűzések realizálásáról tanúskodik az Irodalmi Szemle 1964-es évfolyama is. A januári számban például ankétot indított az irodalmi nemzetköziség gondola­ táról. Cseh, szlovák, magyarországi, és ottani magyar írók fejtették ki véleményüket erről a kérdésről. Színvonalas hozzászólások egész sorát közli a lap. Összegezés helyett álljon itt egy idézet Fábry Zoltán tollából: „Nem kell nagyban semmi mást tenni, mint amit kicsiben, hídvállaló közvetítőként mi már megpróbáltunk és szívvel és aggyal teljességben vállaltunk: a szomszédságnak, a rokonságnak, a rokonitásnak — immár az egész szocialista szektort befogadó nagyobb hatósugarú — realizálását. Csak így lehetünk egymás nézői, meglátói vigyázói: szeretettel, aggódással, büszke­ séggel és féltéssel, ahogy fentebb írtam, és ahogy Győri Dezső népeink hasz­ nára és használatára, már egy negyedszázada megírta: ”mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém.” Az imént említett színvonal nemcsak erre az ankétra volt jellemző, hanem az Irodalmi Szemle anyagára általában is vonatkozik. A szerkesztők leginkább tömör mély gondolattartalmú írásoknak adnak helyet. A gondolatiság azonban nem vezet céltalan filozófáláshoz, hanem arra mutat, hogy a felszín jellegtelen ábrázolása he­ lyett az Irodalmi Szemle írói a lényeg megragadására törekszenek. A lap hasábjain szinte lámpással kell keresni — bármilyen műfajban — az átlagosnál gyengébb műalkotást. Ezt a rendkívül pozitív, de szokatlan jelenséget Fábry Zoltán a követke­ zőképpen magyarázza: „A szlovákiai magyar író: minőségi író. A mű-ambíció itt nem hiúsági kérdés, de létfeladat, a felfokozott stílusmérték nem l’ art pour l’ art játék, de küldetéses elkötelezettség. Csak ami jobb, ami maradandóbb, biztosíthatja és biz­ tosítja egy nép, egy nyelv érettségét, megmaradását, irodalmi versenyképességét.” (Vö. Fábry Zoltán: Harmadvirágzás 1963 258. 1.) Az Irodalmi Szemle valamennyi számában első helyen szépirodalmat közöl. Emellett a leggyakoribb rovatok: a Disputa, a Hagyomány, és a Figyelő. Az utóbbi rovat elsődleges célja, hogy a magyarországi irodalomra reflektáljon. Gazdag a lap fordításanyaga is, melyen keresztül egy-egy európai irodalommal ismerteti meg az olvasót. Például: Mai szovjet próza, Mai lengyel próza, Mai jugoszláv irodalom, Nyugatnémet elbeszélők, Svéd elbeszélők. A szlovák irodalom problémái természet­ szerűleg nagyobb helyet kapnak. Ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy a szer145 �kesztöbizottságnak szlovák tagja is van Stibor Štitnicky személyében. A kiváló költő neve nem ismeretlen Magyarországon sem. Az elmúlt évben Nógrádban is járt a Madách-centenáriumi ünnepségek alkalmával. Erről az évfordulóról egyébként az Irodalmi Szemle ünnepi számban emlékezett meg, és az ebből az alkalomból közzé­ tett tanulmányok sok érdekességet tartogatnak a magyarországi Madách-kutatók szá­ mára is. Az Irodalmi Szemle külön értéke a gazdag képanyag és gyakran közöl művészi fotókat is. Eredeti tipográfiája, változatos tördelése a szerkesztő jó esztétikai érzé­ kéről tanúskodik. Summa summárum az Irodalmi Szemle rangos, jól szerkesztett folyóirat. Kár, hogy Magyarországon kevesen olvassák és rokonszenves törekvései nem kapnak meg­ felelő visszhangot. Az Irodalmi Szemle jugoszláviai testvére a Híd. 1934-ben indították Szabadkán az ott élő magyar fiatalok. Ekkor elsősorban társadalomtudományi kérdéseket tár­ gyaló folyóirat volt, és élénk tevékenységet fejtett ki a vajdasági magyarok jog­ fosztott tömegei között. 1941-ben Jugoszlávia német és magyar megszállása után megszűnt. Szerkesztői és munkatársai közül többen mártírhalált haltak. A felszabadulás után újjászerveződött és az egész jugoszláviai magyar irodalmi élet központi folyóirata lett. Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi kérdések­ kel foglalkozik havonta 100-120 oldalon. Ujvidéken jelenik meg a Fórum Lapkiadó Vállalat gondozásában. Szerkesztik: Fehér Kálmán és Pap József felelős szerkesztő Nem kell sokáig tallózni a Híd hasábjain ahhoz, hogy a jugoszláv magyar iro­ dalom egyik legjellemzőbb sajátsága — a magyar anyanyelv, jugoszláv állampolgár­ ság, és szocialista világszemlélet harmonikus egysége — szembetűnjön. E megálla­ pítást nem kell kommentálni, de kiegészíteni igen. Beletartozik ugyanis ebbe az is, hogy a Híd irodalma vajmi kevés ponton érintkezik a magyarországival. Ez a jel­ lemvonás a jugoszláv állampolgársággal magyarázható. Vajon miért? Elsősorban azért, mert ”voltak — s akadnak ma is — objektív akadályok, me­ lyek a két irodalom normális cirkulációját nehezíti. Gondoljunk csak arra a tényre, hogy a szocialista realizmus, mint egyetlen igaz, az előtte levő irodalmak „csúcs­ pontját” jelentő hivatalos irányzatot Jugoszláviában felszámolták még mielőtt gyö­ keret vert volna, s ebből kifolyólag a jugoszláv alkotói gyakorlat és elmélet, és nem utolsó sorban a kultúrpolitika egészen más utakon haladt az elmúlt másfél év­ tizedben, mint Magyarországon.” (Vö. Bosnyák István: A kezdeményezés dicsérete. Híd 1964/3 335. 1.) A Híd anyagára az értekezőpróza túltengése a jellemző. Esszék, recenziók, ol­ vasmány-regisztrálások, irodalomtörténeti és kritikai tanulmányok dominálnak. E műfajokban legtöbbször Bányai János, Bori Imre és Sinkó Ervin nevével találkozunk. Különösen nagyhatásúak Bori Imrének az újvidéki egyetem magyar tanszéke docen­ sének az esszéi, amelyek nagy elemző szenvedélyükkel, nyelvi megformálásuk kultúráltságával tűnnek ki. Az utóbbi időben Bori előszerettel ír a szociográfia és szépirodalom kérdéseiről. Az értekezőpróza körébe tartozik a folyóirat állandó ro­ vata a Krónika is, amely érdekes olvasmányos formában tájékoztat a legfrissebb kultúrális eseményekről. A Híd szépirodalmi anyagáról azt állapíthatjuk meg, hogy műfajilag differen­ ciált, változatos. A líra legkiemelkedőbb képviselői Ács Károly, Domonkos István 146 �Fehér Ferenc, Koncz István, Pap József és Tolnai Ottó. Ha lehet ennyi költőt egyet­ len közös vonással jellemezni, akkor róluk azt mondhatnók, hogy a „befeléfordulás” mint költői magatartás eredményei csillannak meg verseikben. A „befeléfordulás” azonban nem jelent elzárkózást. Példa erre Fehér Ferenc Időtlen ének című verse: Ha nem volna már csak két heted s a havas szemöldű nagybeteg fogná hazád a két kezed meghajtanád-e térdedet ha nem volna már csak rongy heted ha nem volna már több életed. (Vö. Híd 1964/10 1127. 1.) A prózai termésre tartalmi vonatkozásban a közéleti téma hiánya és a gyakori pszihologizálás a jellemző. Formailag a montázstechnika, a filmszerűség látszik elterjedtnek. Gyakoriak a párbeszédekből és rövid leírásokból szövődő novellák, elbe­ szélések. A prózai művek alkotói közül Deák Ferenc, Gál László és Varga Zoltán nevét kell külön kiemelenünk. A jó dráma hiánya úgy látszik nemcsak Magyarországon probléma, hiszen a Hídban is hiába keressük. A fordításirodalomban első helyen a jugoszláv költészet megszólaltatását kell nyugtáznunk. A legkiválóbb for­ dítók Ács Károly, Borbély János és Herceg János. A külföldi irodalmakat inkább a nyugatiak, főleg angol és amerikai írók képviselik a Hídban. Mivel a Híd nemcsak irodalmi és kritikai, hanem művészeti és társadalomtu­ dományi folyóirat is egyben, ezért nem véletlen, hogy ilyen tárgyú írásokkal is gyak­ ran találkozhat az olvasó. Ezek az írások nyomon követik a filozófiai, szociológiai vitákat, elemzik a nemzeti kultúrák sajátos nyelvi és egyéb jellegzetességeit. Szoros értelemben vett képzőművészeti kérdésekkel viszonylag ritkán foglalkozik a Híd és gyér számúak a műmellékletek is. Az elmondottakból érződik, hogy milyen sok irányú feladatot kell megoldaniok a szerkesztőknek. Nem könnyű egy egész kultúra reprezentánsának lenni. Az a kis­ számú írógárda viszont, amely felsorakozott a Híd köré, megérdemli nemcsak a vajdasági magyarok, hanem a mi figyelmünket és bizalmunkat is. Lépjünk rá a közeledés hídjára, tüntessük el a fehér foltokat a magyar irodalom térképéről, ismer­ jük meg egymást, közös hasznunk származik belőle. Csongrády Béla 147 �Radnóti Olaszországban A római Monte-Marion egyik gyü­ mölcs-zöldség üzletében vásároltunk Marinkával. Szeptemberi meleg, ná­ lunk kánikula számba vett idő. A zöld­ séges asszony Marinka rokonát véli felfedezni bennem, — aztán ráhagy­ juk. — A Via dei Giornalisti 25-ben lak­ nak Gianni Tótiék, innen a második háztömb. A bejárat körül pálmák, oleanderek, az első emeleti ablakban tűzpiros muskátli pompázik. Bent a hallban a falak ékítményes dekorativitása — forradalmi plakátok, spanyol és mexikói művészek eredeti grafikái, indián nyíl, afrikai maszkok, magyar gölöncsér munkák. Gianni dolgozószobája innen nyílik. Írógépe mellől galambszárnyú mosolylyal áll fel, tört magyarsággal köszönt, én ügyetlen olaszsággal viszonzom, s nagy meleg olasz szivével ölel át. Gianni Toti gyerekképű, az időt meg­ tréfálva kopaszodó fiatal költő. József Attila első szép fordítása és értékelése, esztétikai tanulmányai, műfordítások, kritikák, publicisztika, eddig nagy köz. figyelmet keltett verseskötetei a mai olasz irodalom élvonalába sorolják. Ebédnél már véget nem érő vitában hántjuk le egymásról — sokszor éle­ sen, mint a kés — az ismeretlent, hogy nézeteink kristályrendszerében megta­ láljuk a közös cselekvés indítékait, melyből a mai napig tartó barátság táplálkozhatik. Giannitól sokat tanul­ tam, mint művész, mint ember egya­ ránt. Naponta szerez érvényt azoknak a forradalmi impulzusoknak, melyek tisztán szövik át életét. Új irodalmi műfajt teremtett — irodalmi plakátok! Mexikói, spanyol, olasz metszetek, til­ takozó szövegek, vers és próza — új formában, új hangon harcol ebben a műfajban a nagy világirodalom áram­ körében. Egész munkásságában a fasiz­ mus létrejötte elleni sürgető cselek­ vésre szólít fel, a nagy humanizmus rangján az antifasiszta egységre való felhívás ölt testet. Ez a költő az élet­ re van szánva, a halál ellen! Alkotótevékenysége, manapság láncszem­ ként kapcsolódik a világirodalom, az embertelenség elleni teljességében az új. előre sejtető árnyékú tragédiák ellen, a múlt tragédiáin okulva. Marinka Dallos, aki szintén költő, műfordító, publicista és jó feleség, a magyar kultúra üzenetével él alkotói szépségben az olasz költészet legtehet­ ségesebb reprezentásával — Giannival. Még egy „Tasso fája” című képpel pecsételtem meg barátságunkat, mely­ nek születésénél Marinka ott ült mű­ termemben, aztán megitatott a ten­ ger sós vizéből, fordította a képzőművészeti viták engem érdeklő vonat­ kozásait, elkalauzolt a via Babuinon megnyíló kiállításokra, esténként a Teve re-parton fordította Gianni új verseit, ahol járdaszélen ülve rajzol­ tam egy csodálatos gótikus katedrális karcsú formarendszerét. Üdvözölhettem őket kiállításomon, s aztán úgy bú­ csúztam Rómától, hogy oda vissza kell még sokszor térnem, mert őket hoztam magammal és én is ott marad­ tam náluk — szívet cserélve. Aztán milyen a véletlen. Az elmúlt nyáron Keszthelyen találkoztunk újra boldogan vitázva, örülve egymásnak. Gianni a szigligeti alkotóházban dol­ gozott Radnóti kötetének fordításán. S a kötet megjelent. 148 �Ferkónak e élet felé,, szerény sorokat versfordítások fehér famentes papíron készültek a legkorszerűbb tipográfiai igénnyel. Az előszót Tolnai Gábor a költő if­ júkori barátja, az illusztrációkat Ennio Calabria olasz és Orosz János magyar művészek készítették a műalkotás di­ cséretes igényével. Pár napja kaptam újabb levelet s ebből tudom meg, ahogy ez várható is volt, a kötet sikere után nem ülnek el a köszöntő szavak. Vigorelli után most Quasimodo is írt a könyvről, a „Galléria”, az „Europa Letteraria”, a „Quartiere” és sokan mások szintén foglal­ koztak vele. Persze nem lehet a babé­ rokon ülni és most a fiatal költők an­ tológiáját fordítom, ami az „Europa Letteraria” következő számában jele­ nik meg. Köztük van Baranyi Ferkó barátod is, akit szintén megszerettünk" Írja Marinka Dallos — a Lőrinciből elszármazott magyar költőnő. Így jutunk el az irodalomszerető olasz közönséghez Totiékkal vallva és vállalva a közös harcot az emberi boldogságért, hogy soha ne ismétlődje­ nek meg a nagy tragédiák, hogy lakk­ feketévé elégve bennünk a nap, a mélyre zuhanjunk, hanem menetelhes­ sünk az „éle felé” . A Razlgednicák felkiáltójellé nőve szóljanak minden nyelven, ne feledtes­ sék soha a Radnótiban beteljesült jós­ latot: Mellézuhantam átfordult a teste S feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is,— súgtam magamnak — csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér szárad fülemen. Szentkirályszabadja, 1944. okt. 31. A1 fianco gli sono caduto, al suo corpo ”az Marinka Dallos Gianni Toti — Ezzel a dedikációval kaptam meg szép közös alkotásukat. A levélből egy részlet tudósít Rad­ nóti tragikus halálának 20. évforduló­ ja alkalmából rendezett római ünnep­ ségről, melyet a Római Magyar Académia rendezett a múlt év november 17-én: „Tudod, volt egy nagyon szép est az Akadémián, ahol Gianni is beszélt a Radnóti versek fordításáról és ta­ lán nem vagyok szerénytelen, ha azt írom, hogy igen szép sikerrel. Itt volt a „Róma Giovano” vagyis főleg az ifjú költők képviselete — Elio Pagliarani, Gaio Fratini, Jole Tognelli — azután a „későbbiekből” Vigorelli, aki szintén nagyon lelkes be­ szédet mondott Radnótiról és verse­ ket is olvastak fel Gianni, Vigorelli és Bruck Edit.” Az ünnepség „újszülöttet” köszöntött. A D’ Urso Editrice Kiadó megjelentet-te Marinka Dallos és Gianni Toti vá­ logatásában és fordításában egy nagy költői kvalitással és műgonddal elké­ szített Radnóti kötetet. A kötet elegáns formája az újszerű­ séggel hat, s bizonyítja a modern mű­ fordítás korszerű és igaz problemati­ káját, miszerint a rím tizennyolcadik századi rekvizitum — legalábbis Itá­ liában. A magyar nyelv hajlékonysága lehetővé teszi bármiyen versforma al­ kalmazását, az olaszra fordítás azon­ ban csak esszenciális, vagyis tartalmi lehet. Ezt bizonyítja J. Rousselot is a Madách fordításának vonatkozásában a centenárium akadémiai ülésén. Totiék kötete tanulságul szolgál a magyar könyvkiadás számára is. Rad­ nóti portraitja és az illusztrációk a kötet első részében nápolyi sárga, a rovesciato, 149 �teso ormai, come una sibilante corda. Der springt noch auf’ — si udi sopra di me. Gia si seccava sulle mie orecchie sangue mescolato a fango. (31 ottobre’ 44, Szentkiralyszabadja) Colpo alla nuca. —Anche tu finirai cosi, dunque, — sussurrai a me stesso, — continua a giacera tranquillo. Dalia pazienza fiorira la morte. CZINKE FERENC Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény Szeder Fábiánnak 1819-ben írott munkája 1 óta a jelenkorig több kutató foglalkozik a Borsod-, Gömör-, Nóg­ rád-, Heves megye területén lakó nép­ csoporttal, a palócokkal. Viseletüket, szokásaikat, nyelvjárásukat, építkezé­ süket, művészetüket többen vizsgálták, s e kutatók munkája közül is kiemel­ kedő jelentőséggel bír Istvánffy Gyu­ la munkássága. Istvánffy a Néprajzi Társaságnak ala­ kulásától kezdve tagja volt, s az Ethnographiának is első évfolyamától kezdve állandó munkatársa. Létrejön ekkor egy önálló, külön kutatógárda. Tagja, köztük Istvánffy is, saját költ­ ségükön, időt, fáradtságot nem kímélve járják be a falvakat, hogy megment­ sék az utókor számára az ekkor már erősen pusztuló népi értékeinket. Istvánffy 1890-ben a Mátraalján kezdte meg, ami később életének értel­ mét jelentette: a palóc etnikum tanul­ mányozását. Vizsgálódását a későbbiek ben a borsodi és nógrádi területre is kiterjesztette. Szakfolyóiratokban, köz­ leményekben, újságcikkekben s kü­ lön kötetben számolt be végzett gyűjté­ seiről. A Monarchiáról írott kötetsoro­ zatban 2 1900-ban már ő ír összefogla­ lást a palócokról. Később a Kisfaludy Társaság megbízásából a palóc népköl­ tési gyűjteményhez kutat. Gyűjtőútjai során Dorogháza, Kisterenye és Nőtincs községekben is megfordult, aholis nép­ mesét, népdalokat (katona- és szerelmi dalok) és betlehemes játékokat gyűjtött. Nógrád megyei gyűjtőútjai 1893 és 1900 között voltak. A néprajz ekkor válik önálló tudo­ mányággá, ekkor alakul a Néprajzi Társaság, szakfolyóiratok indulnak. Hogy Istvánffy sok-sok fáradtságos gyűjtőútja, kutatása nem kevés, és nem kevésbé értékes eredménnyel járt, mutatja, hogy 1912-re népköltészetből is egy egész kötete állt készen. Kötetét ezidőtájt akarja megjelentetni, azonban az első világháború, majd a szerző ha­ lála miatt ez a munka nem jelenhetett meg. A sajtókész könyv évtizedekig há­ nyódott, míg múzeumi gyűjteménybe került, majd a gyűjtő születésének 100. évfordulója alkalmából (1963) most a Hermann Ottó Múzeum közre adta. A ”Palóc népköltési gyűjtemény„-t Bogdál Ferenc rendezte sajtó alá. Bevezetőjében dr. Bogdál vázolja a gyűjtő életpályáját, nagyvonalakban is­ merteti gyűjtési módszerét. Megállapít­ ja, hogy Istvánffy gyűjtésében, munkái megszerkesztésében a kor tudományos színvonalán áll, sőt — különösen a pa­ lóc nagycsalád és a népi építkezés 150 �vizsgálata területén — olyan jelensé­ geket is megfigyel, amelyek csak két nem jelent népmese, melyek közül kettőt eredeti borsodi palóc nyelvjá­ rásban lejegyezve adnak közre. évtizeddel későbbi kutatók eredménye­ A szakkutatók számára Kiss Gabri­ iben mutathatók ki. Istvánffynak bőven volt erre lehetősége, hiszen „ . . . tele marokkal szedhette a vadvirágot olyan mezőkön, ahol előtte még nem járt senki” — mondotta Madarassy László, ella a mesékhez jegyzeteket is készített. A kiadványban olvasható idegen nyel­ vű kivonat a kötet használatát mások számára is megkönnyíti. a Néprajzi Társaság főtitkára, majd így folytatta: ”De akkoriban elszánás kellett ehhez is; és ha ő meg nem menti ezeket a veszendő kincseket, A kötet jelentőségét fokozza, hogy hiánypótló mű is: a századfordulótól melyek nem voltak elzárva és — uramfia — mégsem kellettek senkinek, tős továbbá azért is, mert egy mai gyűjtő számára összehasonlító anyagot csak egy szegény, szürke etnológusnak, ad, s a népi kultúrának olyan anyagát őrzi, mely időközben elveszett, vagy legalábbis ma már csak töredékeiben mindezidáig nem készült a palócságról ilyen magas színvonalú munka. Jelen­ ma már talán meg se volnának.,, Istvánffy a néprajzi gyűjtésnek áldozta életét, az ő művei adtak ösztönzést a fiatalabb gárdának is, akik közül itt csak a legismertebbek nevét említem található meg. A folkloristákon, néprajzosokon kí­ vül a népműveléssel foglalkozó szakem. meg: Győrffy István, K óris Kálmán, Dala József és Herkely Károly. Istvánffy műveit a szakemberek és ér­ deklődők ma is haszonnal forgathatják. berek, népi együttesek, műkedvelő csoportok is sokat meríthetnek a hi­ teles leírásokból: a friss, népi hangvé­ telű dalokat, pohárköszöntőket, betlehe­ A most megjelent kötet a bevezető tanulmány után felsorolja Istvánffy mes és gyermekjátékokat, szép balla­ dákat, grammatikus szokásokat felhasz­ fontosabb nálhatják repertoárjuk szélesítésére. kiadott munkáit, közzétett cikkeit, majd névnapi és ünnepnapi köszöntőket, adomákat, népdalokat — Tóth Katalin a palóc szellemi kultúra minden ágat felölelő anyagot közöl. Az anyag elénk 1 Szeder Fábián: A palócokról. Tudo­ tárja a palóc nép színes, szokásokban, mányos Gyűjtemény. 1819 VI. 26— 46. dalban gazdag életét, egész gondolatés érzésvilágát, jellegzetes nyelv- és 2 Palócok. Az Osztrák Magyar Monar­ chia írásban és képben. Magyaror­ észjárását. Különösen értékes a kötet­ szág VI. k, — Budapest, 1900 — 181—194. old. ben levő 19, eddig nyomtatásban meg 151 �Antal László: A formális nyelvi elemzés „Kezdetben vala az ige, a rend­ teremtő beszéd isteni szikrája, amely az embert feltétlenül e világ minden más élőlénye fölé emelte” (Frantz Miltner: Wesen und Geburt der Schrift.) mit sem von le tudományos törekvé­ seiből. Az azonos hangfelelések törvé­ nye ez időtől kötelező erővel lépett fel, amely hármas funkcióban állapítja meg a nyelv „leszármazását”, tovább­ élését az egyes leszakadt ágakban: a népi egység megszűnése után is egysé­ ges nyelvben, szabálytalan eltérésben, és a külön fejlődő, szabályos tovább­ élésben. A beszéd, a nyelv egészen pontos szi­ nonimája, az ősi mítoszok korába nyú­ lik vissza. Nem annyira a hangi jel, hanem a leírt szó jelentette azt az is­ teni szikrát, amely a babiloni Nabu és az egyiptomi Thot méltóságát viselte. Ez volt a kezdet. Az öneszmélés idő­ szakában még Jean Paul szavaival élve, „áldották aki az írást feltalálta.’ Maga az írás természetesen későbbi, mint a nyelv. Azonban a szó születé­ sénél, s az írás bölcsőjénél is szolgál­ tak a múzsák, csakúgy, mint a költé­ szet virágkorában. Ez utóbbi jellemzi az összehasonlító nyelvtudományt. Egyszeriben meg­ szűnnek, időtlenné válnak a terminu­ sok, amikor a modern világ ébredésé­ ben megszületnek az új iskolák. Ter­ mészetesen itt nem kell elavult, to­ vább már nem hatóképes irányzatra gondolnunk az összehasonlító nyelvtudományon belül. Inkább az egyes irányzatok helytelen szemléletét kell máglyára itélni (pl. pszihologizmust), s a régi értékek felhasználásával az újat elfogadni. Régebben szerették az emberi beszédet mint rendkívüli kép­ zőművészeti jelenséget, a művészetek fejlődésével közös nevezőre hozni. Egyről feledkeztek meg. A szó nem a felhasználás révén kapja meg objek­ tív értékét, hanem existentia-ja által. Alanyi megnyilatkozását tekintve, egyedhez kötött. Függetlenül létezik a tudattól, de azon át aktivizálódik. Erre a tudományos megalapozásra épül fel a legújabb rendszer, a struktualizmus. Megalkotója Saussure, továbbfejlesz­ tői: Bromfield, az amerikai és szovjet iskolák. Ami a színfalak mögött van, egyenlőre még csak részben megoldott. Antal László könyve világosan, élveztesen tálalja a már meglévőt, s alapul A kezdet után jött a hőskor. Az ind szövegek még erősen vallásos igénye, Pamini szanszkrit nyelvtana azonban már a törvényszerűségek észrevételét jelentette. S ha igaz a régi kínai mon­ dás, hogy „a mindenség titka az össz­ hangban van" különösen igaz a nyel­ vek világában. Ennek az összhangosításnak próbálgatásait észleljük az öszszehasonlító nyelvészeti törekvésekben, Nem is hinnők ,hogy William Jones indiai útját már megelőzte két magyar „vállalkozása” az 1700-as évek végén. Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel Európa északi részén figyelték meg nyelvrokonságunkat a finnugor világ­ ban. Jones a X V IIII. század utolsó negyedében a szanszkrit nyelv görög­ latin párhuzamát mutatta ki. Franz Bopp, bár 1916-ban ősnyelvnek még a szanszkritot tekintette, tévedése sem­ 1 52 �is Csupán mint határozott szegmentum, így nem fogható fel önállóan: kell a fizikai sajátság is. (zöngésség, zöngétlenség.) Antal könyve különösen értékes eb­ ből a szempontból: feltevések és ki­ zárások által klasszikusan mutatja be a fonémák tulajdonságait. Mint jelen­ téstani probléma ugyancsak érdekes a fordítás kérdése is Mivel minden jelen­ tés összefüggésben áll a tárggyal, amelyre vonatkozik, — de sohasem tar­ talmazza — a kongeniális fordítás el­ képzelhetetlen. Csupán jelet kell keresnünk saját nyelvünkben, amely más nyelv ugyan­ azon jel-tárgyára vonatkozó jellel van ellátva. Ez teszi lényegében egyenlő­ értékűvé a fordítást, s kiküszöböli a fantázia túlkapásait. A verselés rímtelen, nyugateurópai formáját vajon mennyiben szabják meg a környezeti sajátságok? Mint kér­ dést felvethetjük a szorosan vett han­ gok esetében. Tiszta zeneiségről beszél­ hetünk-e, ha már a kiejtett szó (kons­ trukció) magán viseli azokat a tulajdon­ ságokat, amelyek ha nem is nagy, de érzékelhető disszonánst lopnak az öszszecsendülő szóvégekre? (pl. a híres jajong-busong monoton-konokon párosí­ tások nem lesznek-e csak relatív, a tisz­ ta rím lehetőségét kizáró formák?) A rímtelen vers mint nyelvi mechaniz­ mus így valóban nem volt-e már meg a költők tudatalatti megsejtéseiben, s nem érezték-e a rím gyarlóságát ép­ pen a környezeti sajátságok révén? Nincs poliszémia sem. A „gép” kons­ trukció lényegében távolabbi fogalmak egybeesése. „Helyesebb„ ha csak homo­ nimiáról beszélünk.” Néhány gondolat felvetése után a mű pedagógiai jelen­ tőségére is rá kell mutatni. K étségtelen, előbb-utóbb az iskolai gyakorlat is eljut nagyon sok, helytálló megálla­ pítás átvételéhez .A birtokos személy­ ragok elnevezése már most is tartha­ szolgál a jövő magyar nyelvtanához. Miből áll az alap? Fonémákból, morfémaosztályokból, morfémacsoportokból, formális elemzésből, transzformáci­ ókból. Azt mondhatnók, túlságosan idegen hangzású szavak ezek, s vala­ miként méltatlannak érezzük, hogy majdan a jövő nemzedéke hangok, névszók stb. helyett fonémáról vagy morfémaosztályról beszéljen. A fejlő­ dés természetesen meghozza az új ma­ gyar jeleket is. A jövő nyelvtana min­ denképpen a filozófia — nevezetesen a logika — törvényeivel. Hjelmslev és a koppenhágai iskola gloszematikus elvontsága — jóllehet eltér a gyakor­ lattól —kellő biztonságot nyújt már most is a tudományos (filozófiai) meg­ alapozáshoz. S ha az előlegezett logi­ káról beszélünk, nem hagyhatjuk fi­ gyelmen kívül azt a talán következet­ lenségnek mondható hibát, amely a könyvben szerepel. Ugyanis a jelentés és fogalom bizonyításánál előszeretettel alkalmazza a star morfémát, s meg­ állapítja, „nem fordítható le minden esetben a csillag szóval. „Nyilván el­ térő jelentésekre gondol. (pl. filmcsil­ lag, kiváló személy) Az analóg fogal­ mak ismeretében semmikép nem helyes ez az érv. Az analógia attributionis értelmében, amely több dolgot azono­ sít egy bizonyos tulajdonság révén (convenit, propter ordinem ad unum.” C. Boyer: Cursus philosophiae. Desclée de Brouwer 1957.) A fogalom és jelentés kettőssége az ugyanarra utaltság által bizonyítható, sokszor analógia által. (pl. az atom mindenki számára elemi részecskét jelent. (A nyelv építőkövei a fonémák, mint képviselők, magasabb szimbólu­ mok, környezeti előfordulásaikkal je­ lölik a hangot. A fizikai (fizikai-akusz­ tikai s fizikai hangképző) működé­ sek által meg nem határozható han­ gok önmagukban figyelhetők meg, be­ leértve a sokszor hangulati velejárót 153 �tatlan. Egyetlen terminus a helyes: birtokos személy-jelek. S mennyivel világosabb lesz a mondatelemzés, ha a határozott és határozatlan névelő végre megkapja helyét a mondatrészek között. Eddig ez elsikkadt. Valahány­ szor mondatrészeket kerestünk, a név­ elő csak maradt a szófajok között. Antal László könyve igen nagy je­ lentőségű. A struktualizmus eddigi eredményeinek nyelvünkbe oltása, a könyv logikus felépítése megérdemeltté teszi, hogy ott legyen minden magyar tanár asztalán, s néhány már most is kiforrott szabály a hagyományos mel­ lett, elhangozzék a tanulóifjúság felé is a katedráról. (Gondolat: 1964.) Tóth Sándor Magvető-Almanach 1964│1-2 ladó nemzeti romantika fóruma volt. Az Auróra hasábjain látott napvilágot többek között Kölcsey Himnusza, Vö­ rösmarty Szózata és a kritika is itt nyert polgárjogot a magyar irodalom­ ban. Önkéntelenül is felvetődik a kér­ dés, hogy vajon mi indította a Mag­ vető Kiadót arra, hogy megteremtse ennek a hovatovább már csak szak­ könyvekből és lexikonokból ismert ki­ advány-formának a modern változatát? Az irodalombarát szívesen gondol vissza 1964-re, hiszen könyvtára az el­ múlt évben jónéhány átlagon felüli műalkotással gazdagodott. Elég, ha az utóbbi évek egyik méltán legnagyobb könyvsikerére Sánta Ferenc Húsz óra című kisregényére gondolunk, de a verseket kedvelők sem panaszkodhat­ nak. A lírai termést többek között Benjámin László, Garai Gábor, Váci Mihály, Weöres Sándor kötetei fém­ jelzik. Heves vitákat, igényes műelem­ zéseket is gyakorta olvashattunk, amely szellemi életünk általános felpezsdülésének bizonyítéka. A Magvető Kiadó eredményes kisér­ lete — egy régi kiadványforma, az almanach feltámasztására — szintén az elmúlt év krónikájához tartozik, és mint napjaink magyar irodalmának új orgánuma, konszolidált életünk egészséges megnyilvánulásának tekint­ hető. Az almanachirodalomnak gazdag ha­ gyományai vannak Magyarországon. A különféle olvasmányokat, főleg szépirodalmi anyagot közlő, időszakonként megjelenő gazdagon illusztrált képes zsebkönyv a VIII. században vált nép. szerűvé. A legjelentősebb magyar al­ manach a Kisfaludy Károly által 1822ben megindított „Auróra”, amely a ha­ Minden bizonnyal egyrészt az a ne­ mes szándék, hogy lehetőséget teremt­ sen a folyóiratok hasábjairól terjedel­ mük miatt kiszorult kisregények, hoszszabb lélegzetű riportok és tanulmá­ nyok publikálására, és ezzel összekötő kapcsot hozzon létre a folyóirat és a könyv között. Másrészt az almanach mozgékony, rugalmas rovatai kiválóan alkalmasak arra, hogy kiegészítsék a szakfolyóiratok bizonyos fokig kötött anyagát. Harmadsorban pedig nem ke­ vésbé fontos az a nyilvánvaló célkitű­ zés sem, hogy az almanach olvasmány­ jellege révén új híveket toborozzon a mai magyar literatúra olvasótáborába. Az 1964-ben megjelent két kötet kö­ zül az első képviseli sikerültebben a kiadó szándékait. Jobban ”almanachízű. Ezt bizonyítja, hogy három kisre­ gényt is tartalmaz, és ez a műfaj ki­ 154 �tűnően illik egy ilyen kiadvány temati­ kájába. A kisregényeket Lengyel Jó­ zsef, Gulyás János és Zimre Péter tollából olvashattuk. Lengyel József Újra a kezdet című írásában egy koncentrációs fogolytábor felszabadulás előtti utolsó napjai ele­ venednek meg. Ezt az utóbbi időben egyre „divatosabb” témát a szerző új­ szerűen dolgozza fel. Azt mutatja meg, hogy a főhős, a 945-ös fogoly hogyan menti át a táborból az életbe meg­ győződését, e mberségét és aktív cse­ lekvőkészségét. Rutinos, szép írás. Gulyás János és Zimre Péter a Magvető-Almanach hasábjain debütáltak. Dicséretes, hogy a kiadó a tőle már megszokott módon a lehetőségekhez képest minden alkalmat megragad a kezdők kisérleteinek bemutatására, ha — mint az említett két fiatal író esetében történt — a közlésre szánt írásművek megérdemlik, hogy a kö­ zönség elé kerüljenek. Kettőjük közül Zimre Péteré az érettebb. Médium a címe kisregényének, amelyben élmény­ szerűen mondja el egy nagyvárosi fia­ talember történetét, aki hosszú bolyon­ gás után munkát, élettársat és meg­ nyugvást talál. Gulyás János írása egy diák és egy elhagyott asszony viszo­ nyáról szól. A mű fő hibája, hogy a szerző nem elég határozott főhőse cse­ lekedeteinek megitélésében. Gyöngyössy Imre Csillagok órája című lírai drámája nem tartozik a kötet sikerült írásai közé, Hidas Antal megkapó önéletrajzi vallomása annál inkább. A szovjet irodalommal szoros kapcsolatban lévő író itt közétett mun­ kája tulajdonképpen a Márton és bará­ tai, valamint a Más muzsika kell című regények orosz kiadásához írott előszó. A Művészet rovatban a mártírhalált halt Ámos Imre festőművész naplója és rajzai, Réber László karikatúrái és Maár Gyula Argumentum ad Hunniam című, a magyar kisfilmekkel foglal­ kozó esszéje emelkednek ki. Újdonság a Fővárosunk című rovat, amelyben Fekete Lajos a törökkori Pest-Budáról, Granasztói Pál pedig a mai Budapest városépítészeti arculatáról ír. A Magvető-Almanach második kö­ tete, az elsőhöz viszonyítva előnytelen változást mutat, és az olvasónak némi csalódást okoz. Elsősorban a jellegtelen regényrészletek közléséért hibáztatjuk a szerkesztőket, de az Új termés ro­ vatban is szerepel néhány olyan fia­ tal író és költő, akiknek a nevét jóval színvonalasabb írásaikból már ismer­ jük. Akácz Lászlóra, Akácz Istvánra és Bella Istvánra gondolunk elsősorban. A nem-szépirodalmi anyagból Aradi Nóra Gondolatok művészetünkről című tanulmánya mellett Hegedűs István ka­ rikatúra sorozata emelkedik ki, de örömmel fedeztük fel a kötetet bezáró Riport rovatot is. A közölt négy ri­ port ugyanis egyben azt is jelenti, hogy az almanach új, a sajátszerűsé­ geinek megfelelő műfajjal gazdagodott A riportok közül Mészáros Ferenc írá­ sa tetszett leginkább a tatai bányá­ szokról. Ez a riport a maiság igényé­ nek érvényrejuttatásával azokról az emberekről szól, akiknek — József Attilával szólva — „Kinyílt a földbe zárt titok”, akik „naponta meghalnak”, úgy formálják saját képükre a való világot. Külön említést érdemel a kötetek ki­ állítása. Modern, újszerű formátum, fi_ nom papír, levegős, ízléses szedés jel­ lemző rájuk .A megszokottnál nagyobb forma azonban mintha nehezítené a kötetek kézben tartását. Ez azonban mit sem von le a Magvető Kiadó érde­ meiből, hiszen a mai élet követelmé­ nyeinek és igényeinek megfelelően élet. rehívott modern almanach, irodalmunk nagy nyeresége. Méltó az érdeklődésre és az elismerésre. Kíváncsian várjuk a folytatást. Csongrády Béla 155 ��TARTALOM SZÉPIRODALOM Csukly László: Felszabadulásunk ünnepére Jobbágy Károly: — — — — 3 Jegyzetsorok egy fénykép hátlapjára — — — 7 Kunszabó Ferenc: Három találkozás Polgár István: Virágének Tóth Elemér: A Vihar Béla: Az — — — — — — 8 — — — — — — 13 születtem — — — — 14 — — — — — — 19 — — — — — — 24 — — — — — 27 — háború Isten melyben halála Freskóvázlatok — — Avar Pál: Anya a hirdetmény előtt András Endre: Két óra — — — 31 Győzelem — — — 32 Én tudom — — — 33 — — Gara János: A fehér ló Polgár István: Vonatok — Groteszk idill — — — — — 34 — — — — — 40 — — — — — — 41 — — — — — — 44 — — Bokor István: Az arc helye még üres Jobbágy Károly: Elmélkedés a becsületről — — — — — 54 Intés a villamos lépcsőjéről — — — — — 55 Paraszt — — — — — 57 Csanády János: halott Fütty szól Medgyesi János: Katicabogár Kemény Erzsébet: Tavaszi Tűz Vincze György: Csikász István: — — — — — — — — — — — — 58 — — — — — — 65 — — búcsúzás — — Szatírák és humoreszkek 57 66 — — — — — 67 Körvonaltalan — — — — — — — 71 Tomboljon csak — — — — — — — 73 157 F A R K A S A N D R Á S : D u n a ujváros �V I T A Beliczky János: — — — 76 — — — 105 — — — 113 — — — Beszámoló egy készülő tanulmányról MÚLTUNK Lakos György: Röpke Kovács János: A Salgótarjáni Múzeum alapítólevele Ívek — — — — VALÓSÁGUNK Molnár Pál: A demokratikus átalakulás néhány kérdése a felszabadult Salgótarjánban Kondorosi János: A 81-es körzet Flórián Mária: Egy nógrádi — 116 — — — — — — 127 népviseletről — — — — — 138 K R ITIK A Aradi Nóra: Az északmagyarországi képzőművészek kiállítása — 141 Csongrády Béla: Magyar irodalom határainkon túl Czinke Ferenc: Radnóti Olaszországban — — — — — 144 — — — — 148 Tóth Katalin: Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény — — 150 Tóth Sándor: Antal László: A formális nyelvi elemzés — — 152 Csongrády Béla: Magvető—Almanach — — 154 1964/1-2. — — Reprodukciókkal szerepelnek: Bojtor Károly, Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Pataki József, Radics István, Réti Zoltán, id. Szabó István, Bozsik István, Feledy Gyula, Tóth Imre, Vati József, Zsignár István. 158 �Készítette: Nyomdaipari Vállalat Balassagyarmat Készült: 1,200 példányban. Eng. szám 253—1514/965. Felelős vezető: Mayer Sándor �H IB A J E G Y Z É K A 6. oldalon az utolsó bekezdésben 1954 helyett 1945 április 4-én. A 68. oldalon, Ez a kerdes helyett — kérdés. A 101. oldalon tördelési hiba következtében sorcsere, A helyes mondat: . . . amiknek gaz­ dag választéka található meg akár a budapesti telefonkönyvben is — fényes bizonyítékai ennek az ősi, egész a jégkorszak utáni idők óta itt élt népnek. A 114. oldalon a képaláírás helyesen: Mustó Jánosné: Kompozíció. A 115. old. helyesen: Feledy Gyula. A 123. old. Balanár helyett Blanár. �ANDRÁS ENDRE: Munkásszülők gyermekeként Nagykanizsán született 1918ban. Nyolcéves korától har­ minc éves koráig Pécsett élt, iskolái elvégzése után ott lett újságíró. Már diák korában rendszeresen publikálta ver­ seit és recenzióit a helyi napi­ lapokban, majd 1943-tól az ország legjobb vidéki folyó­ iratában. a SORSUNK-ban. Később belső munkatársa lett e nagy pédányszámban meg­ jelenő irodalmi sajtóorgánum­ nak. 1947-ben a Magyar Írók Országos Szövetségének elnök­ sége irodalmi munkássága, számos antológiában való sze­ replése és Üveghang című kötete alapján a szövetség tagjai sorába választotta. 1963 őszén Budapestről került Sal­ gótarjánba a Nógrád című lap szerkesztőjeként. Jelenleg új vers- és novelláskötetén dol­ gozik. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a8e465bbea3a4bac4c827fe8e5c5f2eb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1965 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1965/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1965 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika