https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7e43d172446605ca719fa4ed4143f32a.pdf ebb83198e5899e904944b4e671ae642f PDF Text Text PALÓCFÖLD �FARKAS ANDRÁS 1920-ban született Abaújszinán. Középiskolai tanulmányait Kassán, a Képzőművészeti Főisko­ lát Budapesten végezte 1944-ben. Paraszt szü­ lők hetedik gyermekeként a szülői házban ta­ nulta meg a földmíves munka megbecsülését, szeretetét. A tanári diploma megszerzése után elragadta a háború, mely számára a nagy tanul­ ságon kívül mell-lövést és hadifogságot is jelen­ tett. 1947. szeptembere óta él Nógrád megyében, Balassagyarmaton. Ennek a vidéknek tája és lakói emlékeztetik szülőföldjére; ezért tudott itt hamar gyökeret ereszteni. Pedagógus és művész egyszerre. Szeretettel nevelt tanítványainak hosszú sora is e tájhoz láncolja. Művészetének tárgya az iskola, de méginkább a paraszti világ, melyben a hangsúly nem a tájon, hanem az emberen van. Az embert festi, rajzolja munkája, pihenése közbe. Ez a művé­ szet mindkét lábával a valóság talaján áll. Mo­ dern, de az egyéniség túlzásba vitt jegyei nél­ kül. Munkájával használni szeretne. Használni a parasztság felemeléséért vívott kultúrális harcunkban. A felületes szemlélő nem lát sok formai újat ezekben az alkotásokban, de Farkas András cél­ ja nem is a mindenáron újat akarás, összegező művész, aki inkább tudatosan, mint ösztönösen alkot; nem meghökkenteni, elkápráztatni akar. hanem együttérzésre kényszeríteni a 'nézőt szeretett modelljei iránt. �PA LÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS M ŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1965. S A L G Ó T A R J Á N �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: András Endre, Czinke Ferenc, Erdős István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely FELELŐS SZERKESZTŐ: Csukly László KIADJA: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A BORÍTÓ LAPON: Farkas András: Két nemzedék �Jobbágy Károly Tigrisek lázadása Xuan Dieu vietnámi költőtársam nak Már állt a vert-vas ketrec feketén: benne ezüstös lábú asztalok, egy furcsa polc s vakító lámpafény; alatta csizmás selyemingbe bújt idomító csergette ostorát, mikor az első tigris bevonult. Helyére ült s mint óriásra nőtt macska, a talpát nyalta szelíden. — Mosakodott a közönség előtt, — A másik is felugrott könnyedén s a harmadik . . . a negyedik ugyan keresgélt még a helyek közt (szegény), az ötödik szép, fiatal, nyúlánk — csak állt a rácsok alján és dühödt szemmel tekintett az ostorra . . . ránk . . . mordult néhányszor, de ő is felült. — Szúrós szaguk minden zugot bejárt, keletiesen jajgatott a kürt. A hatodik az alagúton át ahogy bejött, a fénytől megriadt és felhorkanva mutatta fogát. És kezdődött a játék, Mint lövés csattant az ostor — minden néma volt kemény szavak röpködtek, mint a kés. 1. S lassan — behúzott farokkal ugyan a polcra lépett egy királyi vad és a tetőn megállt bizonytalan. 1 3 — �2. Szemben véle meg a következő vgyanúgy ott állt. türelmetlenül. A harmadikat hajszolták elő. 3. Az vontatottan és kelletlenül egy lépcsőfokkal lejjebb megmeredt és nyugtalanul tekintett körül. 4. A negyedik már nem ellenkezett, leszegett fejjel sompolygott oda, ahova bottal mutattak helyet, 5. az ötödik . . . — megint ő — Ifjúsági nem mozdult. Ostor csattant oldalán, csak fújt néhányat és maradt tovább. Egy újabb ütés. Üvöltött nagyot, a földre szökkent, ugráshoz feszült de pofájába új csapást kapott; hörgött, vicsorgott, két lábára állt, egy mancsával a vékony rácsra dőlt, veszetten karmolt, nem hagyta magát. Az idomító vasrudat fogott, az orrát verte . . . De helyükön ím felhördültek a drága rokonok, leugrálva a polcokról, dühvel közelítettek az ember felé. az szúrt és döfte önmagától el a lázadókat, míg egy izgatott hang kiabált a mikrofonba, hogy: „Zenét! Zenét!” . . . víztömlő . . . vasrudak . .. mind készen álltak, mind leverni kész e fellobbant, gyönyörű lázadást, e mélyből fakadt, forró zendülést. És én akkor már nem bírtam tovább, a könnyeimet gyűrtem, de minek? Nem is szégyeltem, ha akárki lát. 4 �Ne vessetek meg! Bár ember vagyok, de most felbolydult tudatom a tigris mellett állt, kiáltozott. Hogy segítettem volna neki én, bicskával . . . Gyerünk! Mert meghalni jobb, mint rabként élni e rongy földtekén. Ugy kell! Széttépni minden zsarnokot! Van értelme születni csak ezért, hogy polcra mássz, mint macskák, kuvaszok? Óriás ketrec körben a világ, hol legyűrt népek megriadt hada ugrál és játszik torz komédiát. Ő tigris! Drága testvér! Összevert édes barátom, ösztön rokonom, kinek dühéből lázadásra telt, — ne hagyd magad! Ha már olyan bolond az ember sok helyt, hogy hagyja magát s remeg a korbács ha feléje ront. Dőlve a ketrec rácsainak, így . . . így támadásba menni szebb dolog, mint megjuhodva kérni valamit . . . S már nem is láttam azt, hogy helyreállt a „régi rend” s a lépcsős polcokon ott fent, a büszke, vad királyi párt, Csuk azt láttam a szünetben, ahogy etették őket s ő, a l á z a d ó egy falat húsért hogyan vinnyogott; hogy csapott le a lócombra, hogyan marcangolta — de éhes lehetett — rab volt, ön-gyomra vas béklyóiban. Hát e z é r t volt a meghunyászkodás? Hát így hűlt le a percnyi őrület? — Megértettem vad társam, megbocsáss, így van ez s nálad másként nem lehet. De én, az Ember, nem nyugszom meg így s idézve népek forradalmait, elképzelem a szép győzelmeket. 5 �A V A R P ÁL : V e r o n néni Réges-régen, mikoriban a mesék születtek, bizonyára vasorrú bába lett volna Veron néni. Rontó és varázsló asszony, igazi hatalom. Manapság meg már egyszerű boszorkány se lehetett szegény, mert ugyan ki hinné el neki, hogy csúzos derekával még meglovagolja a seprőnyelet. Ezek a boszorkányságok is! Az öregek száján kopik valami történet egy bizonyos Farkas Lukácsról, akit az istálló-vackán megnyomott a lidérc. Amikor ezt hallják a fiatalok, máris összenevetnek, egymás fülébe susorognak. Hisz a buta is gondolhatja, hogy csakis és kizárólag az elszabadult borjú fekhetett a hasára Lukácsnak, nem pedig a világító mocsárgáz. Hanem szerelik már az áramot, lesz villany és minden szombat este tánc! Katonáéknál, a takarodó utáni sötétben is csak olyan babonaságot lehet már el­ mondani, ami a sok szerelemre éhes ifjú képzeletét csiklandozni képes. Ilyen pél­ dául az egyszeri lovászinas titka Ez az inas arról volt híres, hogy minden vakarás, csiszolás nélkül percek alatt tükörfényesre dolgozta a lovak hátát. Ennek még a környékbeli uraságok is a csodájára jártak. Nem tudták, hogy az inas a földesúr hajadon lányainak bugyogóját használja a pucoláshoz. Egy napon azonban hirtelen megszűnt a varázslat: a pejkók sörénye a többszöri simításra sem akart kifénye­ sedni. Ez pedig nem sokkal azután történt hogy a lányoknál a segédjegyző, meg a kántortanító kezdett pitvarolni. Keresték az összefüggést, de nem találták. Ám a péterlustája inasnak mégiscsak mennie kellett még a környékről is. És ő ment. Abban a reményben, hogy talál még a földkerekségen olyan helyet, ahol az erköl­ csök nem lazultak meg meg ennyire. Hogy aztán talált-e, nem-e, erről már nem szól a krónika. Azok után, hogy a világ Héricsen is alaposan megváltozott, ugyan mihez fogha­ tott szegény Veron néni? Dereka fiatal korában sem szerette a hajladozást, nem most, ilyen berozsdált állapotban. „Az áldott jó uram, isten nyugosztalja” végzett el helyette minden munkát. Ő meg itt maradt öregségére, csúfságra, nélkülözésre. A szomszédolás bizony egyre ritkábban járt együtt megvendégeléssel. — Elvész a világ! — dünnyögte békétlen hangon, amikor a száraz kenyérdara­ bokat megtapogatta esténkint. — Fösvénység uralkodik a szíveken — A tükör alatt függő feszületre nézett és eszébe jutott, hogy a legközelebbi Szentföld-összejövetel is majd csak ádventkor lesz. Akkor hoznak neki a hívő asszonyok alamizsnát. De erre még heteket kell várni. Heteket, amikor egy nap is olyan kibírhatatlanul hosszú. Lagzi kilátásban volt, a Murányiéknál. De ott meg az öregek hajbakaptak az őszi osztozkodáskor. Így az is halasztódik, míglen a békesség angyala meg nem szállja a szíveket. 6 �Haláleset? Azt sem lehet kiszámítani. A siratásból eddig nem hagyták ki, dehát a „mostani” népektől az is kitelik, hogy csak úgy ukmukfuk kihagyják. Mitaga­ dás, a hangja bizony meg-megcsuklik már a tremolózásnál. És ha történesen öreg­ asszony hal meg. vagy özvegyember, ki reszkírozza meg az ilyen parádét? A betegségeket utoljára hagyta. Valahányszor számbavette, hogy a betegség is előadhatja magát a faluban, mindig megborzongott. Utoljára kenni hívta őt Manyákné az ura derekához. El is járt a házhoz szorgalmasan. Kapott egy kis zsírt, egy ki­ csit meg elspórolt a masszírozásnál. Dehát ez olyan kórság volt, amelyik sehogysem akart javulni. Pedig Veron néni igyekezett. Nem sajnálta az erejét, dehogyis saj­ nálta volna, amikor úgy rászorult az élelemre. Meg akarta mutatni, mit tud. Utána mindig neki is elkelt volna egy kis gyúrás-dögönyözés. Hiába, mostanában a beteg­ ségek sem olyanok, mint régen voltak. Egyik nap aztán mikor úgy dolgozott, hogy még az orra is benne volt a nagy melák ember hátában, roppant az ajtó és az orvos jelent meg a küszöbön. Elképzelni is vétek lenne azt a sok káromlást, szitkot, fenye­ getést, amit az szórt őrá. Manyákné meg csak állt és a kezét tördelte, mint aki sem­ miről sem tud. A tetejében még a kapun se mehetett ki simán, mert ott meg az a vihogó Manyák gyerek uszította belé a kutyát. Kis híja, hogy a ruhát le nem szedte róla az az átkozott dög (Isten bocsássa meg az ilyen beszédet, mégha állatra vonat­ kozik is!) Attól napokig reszketett. Nem annyira a kutyától, mint inkább attól, hogy az orvos törvény elé hurcoltatja őt. Egyik este aztán épp amikor száraz kenyérdarabokat puhítgatott pemetefű teá­ ban, hogy, hogy nem, elfogta a szégyenkezés. Restelte hogy elkeseredésében annyi gonosz kívánság gyűlt össze szivében. Méghozzá tolvaj módra, esteli harangszó után, amikor a léleknek meg kell tisztulnia a nappali szennytől, bűntől. Feloldozást áhí­ tozva tette össze sovány kezét, és imádkozni próbált. Az esze azonban továbbra is elbitangolt, amiért aztán vádolni kezdte önmagát. — Hisz még a vajákolást sem tanultam meg tisztességesen. Annak se vagyok olyan, mint az anyám volt. Mit is tanultam tőle valójában? Jóformán semmit. Nem tudok a szemből eleven hajat kiszedni. Nem tudok gyíkkenőcsöt keverni torokszo­ rulás ellen. Szemverésnél nem tudom a ráolvasást. Valamit mondani kell és csak azután kell kapni. Nem tudom, mikor kell a hideg, mikor a meleg borogatás. Mire jó a farkasalma, a fehérüröm és az apró bojtorján. Semmitse tudok, egyedül talán a szemölcs elmulasztását. Lássuk hát, tudom-e még? Feltápászkodott az asztaltól. Kihúzta a fiókot és a fokhagyma gerezdek mellől cérnaszálat vett elő. Ahány göböcske, annyi görcsöt kell rá kötni, aztán összezsugogatni, a kézfejet megdörzsölni vele és a cérnát a disznóvályú alá ásni. Mire a fonál elrothad, a szemölcs is eltűnik. — Ezt tudom, a kenést, meg az imádkozást. Dehisz az ima maga is elég. A többi csak gonosz tudomány. Ádám és Éva szakították le az édenkerti fáról, a mi kár­ hozatunkra. Eriggy Sátán, ne kisérts engem! Én az Urat akarom szolgálni. Azt tudo ­ dom és ez nekem elég. Végignézett magán. Kifakult pruszlikja alól foltos vászoning kandikált ki. Ahogy a kötényét lesímította, szoknyája zsebében megzörrent a két szem dió, meg a fonynyadt alma. Ezt nem eheti meg. Arra kell, hogy ha esténként valamelyik ablaknál leskelődik, aztán a kutyaugatásra a gazda váratlanul kijön, mondhassa, hogy láto­ gatni jött a gyermekekhez. Bent azután odaadja a diót meg az almát. Lám a sze­ 7 �génynek milyen jó szive van! — szokták gondolni magukban a háziak. Csakhogy! Uradzanak már a parasztok! Lassanként minden ablakra csipkefirhangot akasztanak, hogy már kukucskálni se lehessen. Ki érti ezt? Akár meg is ehetné a diót meg az almát. Sorra bezárulnak az ablakok, akárcsak az emberi szívek. Nem lehet már messze a végső számadás ideje sem. Nagyot só­ hajtott Veron néni. Tüdeje hangosan sípolt és egy egér kétségbeesett kaparászásával menekült az ablakból. De akár el is sétálhatott volna az asszony orra előtt, talán ez azt sem vette volna észre. — Most következik a megpróbáltatás! Már benne vagyunk — ötlött fel a fejé­ ben és már bele élte magát. — Minden jel arra mutat, állapította meg Veron néni. Ezután legalább nem kell tennie semmit, csak várni, várni és minden magától történik majd. — Biztosan jelenésem lesz! Mint a prófétáknak és a szenteknek! — Furcsa, hogy neki még sohasem volt jelenése. Ugyan milyen érzés lehet azt a nagy-nagy fényességet megpillantani? Nem hal-e tőle szörnyet az ember? És Saulus jutott eszébe, aki a damaszkuszi úton ment, mendegélt s akkor hirtelen! . . . Másokat is leginkább úton érte el a jelenés, Ő meg itthon tesped és vétkezik. Határozat villant az agyában. Tüstént fölkelt és elindult. Be a faluba! Akár­ merre, csak úton legyen! Úton, hogy megnyílhassanak az egek . . . Ebben a viskó­ ban úgysem látna semmit a füstös gerendáktól. Magán a zsuptetőn sem hatolna át a fény. Révetegen nézett maga elé. Lassacskán mozdult. A szakadozott, rojtos meleg­ kendőt terítte magára, összefogta a mellén és bot mellett indult az ajtó felé, ki a sötét éjszakába. Újhold ideje volt. Jelenésre legalkalmasabb óra. De mindjárt a szomszédék háza előtt nekiütődött valaminek. Egy vastag oszlop­ nak. Erre nem emlékezett, csak pár napja állították fel. Az oszlop tövében frissen hányt földet tapintott a lába. Hallga csak! Kezdődik. . . — suttogta boldog izga­ lommal. Égi zsolozsmát hallott. Az oszlopból jött a hang. Rátapasztotta a fülét és bizsergető örömet érzett. — Azon a napon megszólalnak a kövek meg a fák, — motyogta magában. — Szent Teréz imádkozzál értünk! Félóra is eltelt, hogy semmi más nem történt. De akkor lentről, a köves ország­ út felől emberi hangok ütődtek a fülének. — Sokan lehetnek! Sokféle beszéd. Itt valami készül . . . — Akkor hiszem, ha látom! — horkantott egy férfi és Veron néni a tavaszon meghalt Bozsó hangját ismerte fel benne. Pedig a fiáé volt. Dehát Veron néni nem tudott különbséget tenni köztük. Ő most az utolsó itélethez szoktatta magát. A közelben egy kerítést tapogatott ki, onnan figyelt lefelé. Csak a sok beszéd, a beszéd amiből alig sikerült egy-két szót kiragadnia. Megint csak a Bozsóét vélte hallani: — Egy félóra? Lesz az több is. — Hallgasson! Csak meglesz most már. ha annyi ideje csinálják! — vágta rá va­ laki, de ennek a hangjára már nem ismert rá az asszony. Valamelyik szomszéd fa­ lubeli lehet, gondolta, vagy egy régen megholt ember, akit ő se hallott soha beszélni. 8 �Bátorság fogta el és repeső izgalommal indult a hangok felé. Utóvégre mi baja történhetik? Jobb, ha a közelükbe kerül. Itt, ebben a sáros utcában könnyen kifelejtődik az egészből. Hiszen azok is emberek voltak, mint ő, valaha ugyanúgy éltek s talán szintúgy nélkülöztek és vétkezlek. Valaki vágtatva rohant az országúton és lihegve, akadozva újságolta: — Azt mondta a mester, hogy pár perc és kész! — Izgatott suttogás, tere-fere hullámzott végig a tömegen. Utána csend és feszült várakozás. Csupán Veron néni botorkált lefelé az úton. Lyukas csizmájában a sár ki-bejárt és úgy szuttyogott-var tyogott ,hogy mindenki felfigyelt rá. Néha a botja is megkoppant egy-egy kiálló kövön. Közben meg-megállt, kifújta magát. A lába, meg a bot a kezében ide-oda kalimpált. Teljes volt Veron néni megbizonyosodása. A tömegben cigarettára gyújtott valaki A gyufaláng a lélegzetét is elállította az öregasszonynak. Csakhogy utána még nagyobb sötétség támadt. A megpróbáltatás kínzó, de igazi pillanatai voltak ezek. — Aki mindezt kiállja, annak az örök boldogság jut osztályrészül. Hiszen itt van közel! Csak pár perc, ahogy valaki mondta az előbb az „üdvözültek” közül. — vélekedett Veron néni. — Szűzanyám, ne hagyj el! — sóhajtotta most már hangosan, hadd hallják a többiek is. Vegyék észre ,hogy olyan lélek közelít feléjük, aki bízik. Gyarló ugyan, de hite van. Nagy erős hite. — A vén boszor. . . ! — kiáltotta el magát valaki nevetve, de elharapta a szót, mert akkor bekövetkezett, amire vártak. Mennyei világosság támadt az utcákon, az egész faluban. És az újjongás, ami a torkokból kitört! — Éljen! Éljen! — kiáltották az emberek. Pillanatok alatt hullámzó, egetverő ünneplésbe fogott az egész falu.” Egy óra múlva oszlott csak el a nép. Egyesek csoportokba verődve beszélgettek még egy ideig, aztán ők is hazaballagtak szépen. Csend lett. Egy öregasszony maradt csak kint a szokatlan, fényes éjszakában. Az egyik frissen kigyulladt villany alatt térdepelt, homlokát az oszlopnak támasztotta és imádkozott: — Az Úr angyala köszönté. . . Az Úr angyala köszönté. . . — ismételgette untalan, de ennél tovább jutnia százegyedszerre sem sikerült neki. Majd elhallgatott. S mint régen a feszületet annyiszor, most holtan karolta a villanyoszlopot. 9 �Vihar Bé la ve rse i: Az égigérő postaláda Falusi, kicsiny postaláda virít az utca szögletén; valaha lépteimet várta gyermekkorom őskezdetén. Hol az a láb? Hol csikóröpte? Hol az a kéklő boríték? Mikor apám szólt: siess, dobd be . . . s nyargalva vittem levelét. Lábújjhegyen hogy ágaskodtam, mint nyújtottam fel két kezem, mert az a láda a magasban függött, akár egy fellegen, nem, azon is túl, piros fényben, egy csillag ágán lebegett, és kapaszkodtam, hogy elérjem, hogy elvigye a levelet. Azóta hány évtized szárnya röppent tova. Mennyi remény . . . Lám, lesüllyedt a postaláda, s elmerengve tekint felém. A ház tövében, nekidűlve, reámnéz az ösvény mögött, belebámul a tűnt időbe, a szellő sóhajt; megzörög. Igy hajtom most hozzá fejemet, mint meggörnyedt fa, lefelé, az ég helyett, az ég helyett, a betakaró föld felé. Szécsény, 1963. 10 �Papagáj Szememből régen kiapadt már a könny. Most madár vagyok, tollak éke rajtam, ki aranyhajú dalnok voltam hajdan, és csillagsugárból szőtték köntösöm. Egy istennőt hódított meg szerelmem, s ő éjszakánként a lakomba osont, ám hiúságomban, én kérkedő bolond, közös titkunkat balgán kifecsegtem. Azóta átka rajtam. Elvarázsolt: rabként forgok a cifraság mezében, az önvád karma belém szaggat: kár volt . . . s míg csőrömmel a ketrecrácsot tépem, torkomból csupán rút hangzás rikácsol: így pergetem a szót, de már nem értem. RADICS ISTVÁN: Szénosztályozó 11 �Kúnszabó Ferenc: Fegyverszünet A pogári Tisza-híd előtt jó tíz kilométerre megrekedt az oszlop: német teher­ autók, magyar Botondok, alacsony oldalú székely szekerek, sebesültszállító kocsik, nyíri urak sárga bricskái tolultak egymásra; német káromkodás, ukrán szitkozódáa keveredett román siránkozással és vaskos magyar áldásosztással. Talán végig a reménytelen, világosszürke földek között húzódó kövesúton csu­ pán négy ember hallgatott. Valaha zöldre festett, magyar trénkocsin ültek, ami elé egy bernáthegyi nagyságú ruszin ló, meg egy elefántmagasságot közelítő öszvér volt fogva. A bakon elől csak egy ember ült, siltes hegyivadász sapka volt a fején, hanem a zubbonya mutatta, hogy tarjáni tüzér. Békésen szortyogtatta kihűlt, üres pipáját, néha a szopókával alulról megigaz­ gatta bajúszát, aztán balkéz felé kiköpött. Hanem mikor oda felnyomakodott egy német Tigris, muszáj volt jobbra köpni. Még át is húzódott az ülésdeszka másik oldalára. Így fedezte fel a nagy kukoricatáblán túl a facsoportot. A kocsiderékban ült a többi három. Egy a pesti háziezredből, kettő meg az ungvári hegyivadászoktól. Aludtak, okosan kihasználva, hogy a kocsi nem zötyög. A bakon ülő Zsöndöly István többször a tanyára nézett, aztán társaira: szóljon, ne szóljon? Mielőtt határozott volna, a kukoricatáblán három kötényes Tigris gázolt viszsza a Tisza felől. A magyar trénkocsival körülbelül egymagasságban megálltak, az ágyúcsöveket a veszteglő oszlopra fordították, aztán a középső harckocsi tornyán felcsapódott az ajtó és egy bukósisakos SS-tiszt emelkedett ki derékig. Az úton akkor már csak a legyek, meg az estét üdvözlő szúnyogok adtak hangot. A szokatlan nagy csendre a három kocsiderékban alvó is felriadt. — Ist hier SS? — kiáltotta a tiszt a toronyból: Semmi válasz. — Ist hier SS? — kiáltotta a tiszt a toronyból. Meg kellett ismételnie a kérdést, míg innen is, onnan is jöttek a tétova válaszok: — Jawohl. — Vorwä rds! — adta ki a parancsot a tiszt s a Tisza felé mutatott, majd, mint aki tökéletesen elintézett mindent, visszabújt, lecsapta a toronytetőt. Az ágyúk azonban úgy maradtak az útra szegezve. „Ebből rossz vacsora lesz”, akarta mondani Zsöndöly, de akkor az égen zúgás keletkezett, s egy kétfedeles szovjet felderítő közeledett; olyan békésen úszott, hogy az ember várta, mindjárt műrepülésbe kezd. A kukoricaföldön álló tankok harmadika hirtelen megforgatta a tornyát s gyors egymásutánban két lövést adott le a gépre, mire az valóban figurát mutatott be: éles kanyarral oldalt hátrafordult s visszament Nyíregyháza felé. 12 �Ezt már azonban senki sem figyelte, mert a Zsöndölyék mellett álló Tigris egy lövéssel kilőtte a harmadik harckocsit, majd leoldotta az elsőnek a láncát. Az, emberek az út két oldalán húzódó árokba ugráltak. A kis póni az első lövésre az öszvér nyak ába ugrott, a másodikra pedig lerántotta az útról a kocsit és eszeveszet­ ten vitte a három tank felé. Talán ez mentette meg az úton álló Tigrist, mert a parancsnoki harckocsi véres cafatokra lőtte az öszvért, a póni kiszabadult a hámból s rohant visszafelé, de repeszekkel telten. Nem is jutott föl az útra; az árok két partján két első lába megbicsaklott, s kiforduló véres szemekkel bukott le, habosan fénylő, remegő orra csaknem érte Zsöndöly Pista arcát . . . Az úton lévő Tigris lángbaborult, s a belőle kiugráló katonákat a másik harc­ kocsi fedélzeti géppuskával vadászta. Mint a vurstliban az üres tojáshéjakat. — Menjünk innen — nyöszörögte egy sportsapkás, lengyelnadrágos civil az árokban, s kúszott hátrafelé. A háziezredből való Pénzes Karcsi megfogta a lábát: — Sehová, öreg. Ebben a Tigrisban mindjárt robban a lőszer, s itt nem kap repeszt, legfeljebb gyagya lesz a légnyomástól. — Nem lesz, mert árokban . . . — kezdte Nagy Zsigmond, az egyik hegyivadász, de Karcsi kacsintására elhallgatott. A kukoricaföldön lassan hátrafelé mozgó Tigris nehézgéppuskája még ugatott, mikor egy német harckocsizó hengeredett le közéjük az árokba. A zubbonya lángolt a hátán. Pénzes Karcsi ráfeküdt, hogy saját ruhájával oltsa el. — Danke — mondta a német, s akkor hatalmas dörej hányta szét az úttesten álló járműveket. A kint manőverező harckocsi abbahagyta a tüzelést és harmadikkal rohant a Tisza felé. A német felvizsgálódott az égre aztán a többiek is. Nem pazaroltak szót és időt, kiugrottak az árokból és rohantak, minél messzebb az úttól: a négy magyar katona meg a német egy felé tartott, utánuk a civilnadrágos úrféle. A levegőben két Rata közeledett; ügyet sem vetettek az országúti torlódásra, sem a szétfutó emberekre, hanem a Tigrist vették űzőbe. A német értette meg elsőnek a helyzetet. Féltérdre emelkedett, úgy figyelte a menekülő harckocsit meg a rásturcoló gépeket. „Brávó!” — mondta egy kis idő múlva. Még tapsolt is. A biztonság kedvéért azonban visszafeküdt, fejét egy félig kidőlt kukoricaszár alá dugta. Ám a Raták felhúztak a magasba, Polgár felé vették az útjukat; ott azonban légvédelmi lövedékek pamacsai fogadták őket: még magasabbra emelkedtek s vissza­ váltottak Keletnek. Pénzes Karcsi felült: — Géza — szólt oda az eddig hallgató hegyivadásznak, — kioszthatnád az esti szeretetcsomagokat. Megdöglök egy slukkért. Az alacsony, vékony Pintér Géza hanyatt feküdt, nem válaszolt. Zsöndöly Pista négykézláb odamászott hozzá, megfogta a lábát: — Baj van, Géza? Az nem mozdult. A sportsapkás civil az arcához hajolt: — Megsebesült? — Hagyjatok békén! — csapott az egyszerre kezével-lábával s felugrott, ökölbe­ szorított kézzel: — Mit akartok tőlem?! Hogy az a tetves, betyár! . . . 13 �Minden vonás eltorzult az arcán, fröcskölt a nyála; a német hátulról odalépett, lefogta a két karját. Segítettek neki: A fiú ordított, bőgött. Már nem is adott értel­ mes szót. Ötüknek kemény dolog volt tartani . . . Idő múltán csendesedett a rángás, a bőgés vinnyogásba, majd szaggatott, egyre fáradóbb száraz zokogásba ment át. Lassan lehullottak róla a karok. Ezredbajtársa, Nagy Zsiga lefektette. — Epilepszia? — kérdezte a német s nyújtotta a kulacsát. Zsiga felnézett: — Sohasem vettem észre. A homály egyre tömörebb lett. Benne tétova lábú, csüngő kezű emberek bók­ lásztak. Néha megzörrent egy kukoricaszár. Az úton halk férfihangok, anyát hívó gyermekcsuklások. Egyébként csend volt és sötét. Szokatlan csend és szokatlan sötét: tegnap óta gyűrűben vannak, s állítólag csak a Tisza-hidat védik az SS-ek. Nem is vették észre, hogy Zsöndöly Pista eltűnt közülük, csak mikor jött vissza és egy kocsioldalt húzott maga után: — A pipámat nem találom — mondta —, de itt van ez az oldal, Gézát el­ visszük rajta. Hová? — kérdezte a lengyelnadrágos. A Ritzbe — felelte Karcsi, de hangja nem volt kihívó. — Auguszta főhercegnő vár bennünket, különf ogadáson. Csend volt egy darabig. Pista letette a kocsioldalt, ráült, szórakozottan a zsebe felé nyúlt, de aztán csak legyintett. Nem vettétek észre? Itt északra van egy tanya. Tanya?! Az. Olyan két kilométerre. Nagy Zsiga felállt: — Hiába te tüzér voltál, tudsz megfigyelni. Felállt Karcsi is: — Na, gyerünk, tegyük föl Gézát. Á nem kell — szólalt meg az egyszerre —, elmegyek a lábamon. Birsz menni? — Birok . . . Istálló van abban a tanyában? Pista oldalt nézett, bár ez a rájukzuhanó estében fölösleges volt: — Van. Nagy, tágas istálló, szénapadlással . . . — Jászoly . .. a jászolyban . . — mondta csendesen Pintér Géza — És a tehenek az arcodba szuszogják a meleget . . . Karcsi a német vállára tette a kezét: — Jössz, kamerád? Sláfen. Ah, schlafen? — mondta az cingár hangon s balkézzel megdörzsölte a szemét: — Ich gehe, danke. Már botorkáltak, mikor tétova hangon szólt mögöttük a civil: — Én is mehetek? . . . Zsöndöly megállt, levette a sapkáját és a siltet kezdte róla letépni: — Hát miért ne. Körülbelül egy kilométer után földút kanyargott a lábuk alá. Északnak kanyargott. 14 �A tanyában egy fénycsík, egy kutyavakkantás, egy verébcsippanás nem mutatta az életet. Ezért rezzentek meg, mikor egy bokor aljából hang jött. — Hová, emberek? Megálltak: ezt ők is szeretnék tudni. — Katonák? — folytatta az öreges hang. — Azok is. — Magyarok? — Azok is. — Mert csak azért, ha magyarok, akkor az se baj, ha katonák. Karcsi előbbre lépett: — Miért bátyám? Annyira szereti a békességet. Horthy máma bemondta a békét. — Mit mondott be? Kicsoda?! — Már tárgyalnak is az oroszokkal. — Biztos ez? — Saját fülemmel hallottam. Aztán még volt valami. . . Szálasi . . . az a Szálasi kalamájkálkodott, meg valami Beregffy ezredest keresnek. . . De hát csak Horthy ott a fő . . . Na nem? Hosszú csend után Pintér Géza szólalt meg: — Jászoly . . . Van itt jászoly az istállóban? . . . Senki sem felelt. Nem látták, csak érezték egymást a sötétben. RADICS ISTVÁN: Hegyi falu 15 �Polgár István versei: Paripa most Lovacska néz rám. Tengericsövekkel megrakva kocsija tetézve. Ráver a paraszt, s ő, szegényke, nekifeszül, a dombra úgy üget fel. Paripa most, szoborszép. És a sárga Nap mintha hátán ringatózna: műlovarnő, produkciója végéhez ért s vonul ki szalutálva. Születésnapra Ma is egy súlyos éved tűnt el. Szomorú vagy, de titkolod. A balsors játszott életünkkel. Rámpazaroltad szép korod. Nem az vagyok, akinek hittél? Kezedre hajtom a fejem. Hóval, faggyal támad a gyors tél. Hülök, szorítlak nereven. 16 �Kérés mentőtanú m hoz Balassagyarmat, nagy a hatalmad, magadhoz vonzol újra s újra, visszaeső-bűnös fiadnak védöje vagy s mentőtanúja. Szorongva állok, őrlökte vádlott, s hangzik a vád: „E férfi gyáva. E férfi nem tesz semmit, hogy ki­ védje az ütést, ez csak állja. E férfi nem mer a szeget szeggelelv szerint élni s nekimenni az aljasságnak és a rossznak, taposhat rá sok senki-semmi. E férfi törpe gondoktól tört le, magát megadta sorsnak-kénynek, magának alkotott világot s abban él, mint földben a féreg.” Hogy védekezzem e vádak ellen? Tények. Robbannak, mint a bombák. Az ítéletbe belenyugszom előre, mielőtt kimondják. „Pólyás korától ismerem, bátor” — kezded te ekkor vallomásod. (Nem változtál: szelíd vagy, bölcs s nyugalmas, mint a gömbakácok.) vagy „Pólyás korától ismerem, bátor” — ismétled meg felémmutatva. „Az Ipolyból fuldokló asszonyt mentett ki, még mint zöld kamaszka. 2 17 �Lázadt parasztok ajkán fakasztott hálaszót, csendőrszájon szitkot. Verekedett, az aljas és rossz hüllőfejére rásuhintott. S hogy törpe gondok? Ő nem toporgott szikla előtt se, félrelökte. Átölelte az új világot, hitte és vitte tündökölve. Huszonöt évig lobogva élt itt a házaim közt, hevülését remények csillagsziporkái s emberi áldások kisérték. Elvitte útja s nyomát befújta a szél homokkal, hópehellyel, de vissza-visszatért titokban, enyém maradt, sosem felejt el. Tudom, e férfi ma is a régi. megrázza magát s nekilendül, azzá lesz, aki volt, kitépi bűnei bokrát gyökerestül.” Csend a teremben. Mély csend. Esetlen csillanása szemüvegeknek. Fejek hajolnak össze. Döntés. Mehetek . . . Torz öröm remegtet. Balassagyarmat, nagy a hatalmad, magadhoz vonzol újra s újra. Visszaeső-bűnös fiadnak meddig maradsz mentőtanúja? 18 �LAKOS GY Ö RGY : Bunburucz e lv tá r s k a la n d ja i A Szabad Nép tízperc a megszokotthoz híven zajlott le és ezen a napon sem tartott tovább másfél óránál. A szűk folyosón falhoz, támaszkodva sorakoztak fel a Hajtű- és Számlapkészitő Vállalat irodai dolgozói és a műhelymunkások, s most olyan savanyú arckifejezést öltöttek, mintha csak a kivégző osztagot várnák. Kovács Jenő, a szigorú igazgató a nagy szárnyas ajtóban helyezkedett el, mert — amint azt az érzelmeiben megsértett Hudák Piroska állította — hatalmas orrától nem férne el a szűk folyosón. Balján Kondorosi Veronika, becenevén: Picuri, sugallt szent áhitatot. Aki ránézett, a Bazilika valamelyik oldalhajójában érezhette magát. Az igazgató és Picuri mögött Keserű Rezső emésztette a lenyelt meszelőnyelet és nagy gólya-nyakán szaporán pipiskélt madár feje. Ugy mondják, egy-egy Szabad Nép tízperc után órákig körmöli az újabb adalékokat a vállalati dolgozók káder-lapjára. A folyosó sarkában, ahol az illemhelyek felé nyílott kiszögelés, Bunburucz Bertalan támaszkodott és markáns, egyébként kifejezéstelen arcát a kinyitva tar­ tott, lepedőnyi újság takarta el. Kissé kényelmetlenül érezte magát, mert napok óta azért molesztálják, hogy nem aktivizálja magát kellően a Szabad Nép tízperceken és noha maholnap egyhónapos jubileumát ünnepeli a vállalatnál ezideig egyetlen-egyszer sem fejtette ki álláspontját a világpolitikai helyzetről. Ma tehát fel kell szólalnia. Fel is készült alaposan, mert szatymazi gyerekkori pajtása, a jóbarát Szlanka Pali a nyomdából hozta el albérleti lakására az első újságpéldányt, így módjában állott, hogy egész éjjel olvasgassa. Különösebb izgal­ mat azért nem érzett, inkább szégyellte magát, mint versmondás előtt az óvodás­ gyerek. Pillanatnyilag az kötötte le, hogy a Hölgyek feliratú helyiségből kilépő Hudák Piroska milyen orrfacsaró parfümillatot áraszt s nem csodálkozott volna) ha a vénlány léptei nyomán egymásra hullanak a résztvevők, mint a novemberi legyek. De mindenki maradt a helyén, legfeljebb szipákolt és sunyi pillantást vetett a szemüveges, csúnyácska titkárnő után. Penyigeit lesték, minthogy ezen a napon őreá várt a vitaindító beszámoló megtartása. Bunburucz a várakozás unalmas perceiben döbbent, rá, hogy annyira elmerült a világpolitikában, mint számlap a spirituszban és hajtű az öblítőben. Teljesen megfedkezett arról, ami az újságból egyedül érdekli, a sportrovatról. Behajtotta a lepedőnyi lapokat és a hátsó oldalt fordította arca elé. Ime! Kisorsolták az NB. I. tavaszi labdarúgó műsorát. Március hatodikán, szombaton kezd a Vörös Lobogó a Szombathellyel. Ez nem érdekes, hiszen ő Honvéd drukker. A Honvédban rúgja a bőrt Puskás és Kocsis, a két világklasszis. Nicsak, a Honvéd idegenben kezd! Salgótarjánban játszik és Zsolt 19 �vezeti a mérkőzést. Ez viszont nem rossz. A pesti bírók tudatosan vagy öntudat­ lan a fővárosi csapatot segítik. Ámbár Salgótarján oroszlán-barlang, nem egy neves csapat tért már haza onnan megtépázva. Hogyan lehetne lejutni március 7-én Salgótarjánba? Miközben ilyen nemtelen gondolatok kötötték le figyelmét, Penyigei emelt hangon citálta az aznapra megirott evangéliumot. Kezdte a vezércikkel, amely ezen a napon a termelőszövetkezeti elnökök tanácskozását méltatta, folytatta egy hírecskével, amely a lapban országos eseménnyé nőtt: „Szodorai István megkezdi mun­ káját a Mezőhegyesi Gépjavító Vállalatnál.” Majd rendkívül megemelt hangon, kossuthi dinamikával harsogta világgá, hogy a Loy-brigád napi 42 csille szén helyett 125 csillét termelt terven felül, a versenyben. Ismertette Buzma János, járási tanácselnök nyilatkozatát a gyors sertésbeadás új kedvezményeiről, majd rátért az aznapi legnagyobb külpolitikai szenzációra, Molotovnak a berlini értkezleten elhangzott hatalmas beszédére. — Mert sok mindent megtehetünk, eltársak — mondotta Penyigei és megre­ megtette hangját, mint az öreg terézvárosi plébános. — Megtehetjük, hogy egy picikét lazsáljunk. Megtehetjük, hogy moziba menjünk. Megtehetjük, hogy válo­ gassunk a minőségi szocialista töltöttárúban. De azt az egyet nem tehetjük meg, hogy a mi szeretett Molotov elvtársunk beszédét ne tanulmányozzuk. Ennélfogva én ki sem térek a mi szeretett és megbecsült Molotov elvtársunk beszédének alapos ismertetésére, hiszen azt mindenki bizonyára nagyon jól ismeri. Igaz, Bunburucz elvtárs? — Ne személyeskedjük! — szólt közbe az öreg Luka Dezső Bunburucz képzeletében azalatt vérpezsdítő jelenet elevenedett meg. Budai Laci eliramodott a jobbszelen, a sarokzászlótól finoman beadott, Kocsis hatalmas gólt fejelt a bal felső sarokba, miközben Oláh, a Salgótarjáni Bányász kapusa eltorzult arccal és széttárt karokkal lebegett a gólvonal fölött. S e fennkölt pilla­ natban Sándor Sanyi, a szőke és ifjú művezető éppen harmadízben rángatta meg Bunburucz bársony-zakóját. — Azt mondják, nem olvasta a Molotov-beszédet. — Ki mondja? — horkant fel és tért vissza a tarjáni stadionból a belvárosi szűk folyosóra Bunburucz. — Én mondom — emelte meg hangját Penyigei. — Mert sok mindent elnéz­ hetnek ennél a vállalatnál is, de azt, hogy valaki . . , Penyigei szemtől-szembe mindig mézes-mázos volt, szinte karmolt a nyájas­ sága, de a vezetők előtt meghunyászkodott és szívesen tüntette fel rossz színben munkatársait. Bunburucz pedig a tisztázatlan öltözőbeli lopás óta különben is népszerűtlenné vált. — Hát jó! — szakította félbe Bunburucz a kihívó Penyigeit és fél lépést előre tett. — Ezennel elmondom Molotov eltárs bezsédét. Berlin, február 2. TASSZ. A négy hatalom külügyminisztereinek hétfői tanácskozásán, a német kérdés tárgyalásán Molotov elvtárs az alabbi beszédet mondotta: Megkezdtük a német kérdés tárgyalását. Napirendünk ezt a kérdést így nevezi meg . . . És mondta-mondta Bunburucz teljes órán át, szószerint. A hallgatók jó ideig álmélkodtak, majd átadták magukat az édes szendernek, amely soha nem lehet oly kellemes, mint egy hosszú és egyhangú felszólalás közben. 20 �Bunburucz torka kiszáradt, mire befejezte. D e a feldördülő taps kárpótolta szenvedéseiért. Egyedül Penyigei húzta félre a száját és a taps elültével a következő félhangos megjegyzést tette: —Stréber. Most már a vak is láthatja, hogy vaj van a füle mögött . . . — majd megemelte hangját. — Nem elég ám csak egy napra készülni! — Nekem mondja? — Önnek, Bunburucz elvtárs. — Hát vegye tudomásul, hogy én mindennap elolvasom az újságot. Elmondjam, hogy mit írt Aczél Tamás vagy Méray Tibor? — Ne izellenkedj, Penyigei! — mondta lesújtó hangon Luka szaki. — Te meg, Bunburucz, rá se hederits! Jó fejed van, elmehetnél nagykövetnek is. A töltöttgalamb Picuri megrezegtette pulóverbe bujtatott begyét. — Ne civódjunk elvtársak! Bunburucz elvtárs kezdeti lépéseit könyveljük el fejlődésnek. Azt azonban még meg kell tanulnia, hogy nagyobb tisztelettel beszéljen az olyan szeretett példaképeinkről, mint Aczél Tamás és Méray Tibor. Ezzel Bunburucz ismét átadhatta magát az afféle képzelgéseknek, amelyeknek színtere a f utballpálya és hősei csak azért kergetnek kidagadt erekkel és fúj­ tató tüdővel egy bőrlabdát, hogy amikor végre utolérik, nyomban tovább rúgják. Első nyilvános szereplése megnövelte Bunburucz népszerűségét, Picuri éhes szemmel tekintett rá és csak most fedezte fel benne a férfit, aki ráadásul ínyenc falat, mert más, nehezebb anyagból gyúrták, mint a többit. Kovács Jenő igazgató kitépett egy kiálló szőrszálat cyranói orrából és öntelten jegyezte meg: „Az én sofőröm.” Keserű Rezső orrát fenntartva vonult végig a folyosón és amint Bunburuczhoz ért, barátságosan odasúgta: „Jöjjön majd be hozzám!” Az öreg Luka Dezső sem állta meg, hogy fel ne újítsa a régi barátságot. — Miért nem jössz be hozzánk, a műhelybe? Mit fagyoskodsz mindig, abban a hideg garázsban? Bunburucz szemérmesen lesütötte szemét. — Restellek bemenni. — Ugyan-ugyan — vert a vállára Luka szaki. — Szívesen lát ott m indenki.,. — Mindenki azt hiszi, hogy megloptam. — Én nem hiszem, mert tudom, hogy nem te voltál. — Honnan tudja? — Azóta is elvitték két pirosomat. Senkinek se szóltam, de elkapom még az ipsét. — Na látja! . .. — Gyere be, ha ráérsz. Van egy szisztémám, amellyel léprecsaljuk a szarkát. Majd elmondom . . , — Majd benézek. — Gyere okvetlen. A te érdeked i.s Rendberakta a Warszavát, fagyálló folyadékot öntött a hűtőbe és besímitotta az ülésre az új gyapjú pokrócot. Még egyszer áttanulmányozta az újságjában a labdarúgó bajnokság sorsolását és amikor már a bőre alá nyúlt a februári hideg, elindult a szemelyügyishez. A folyosón szembetalálkozott Kondorosi Verá­ val, de a teltkarcsú lány úgy tett, mintha mélyen elmerülne gondolataiban és 21 �se látna, se hallana. Nekiment a tanácstalan Bunburucznak és megjátszotta, hogy elbotlott és elesni készül. Bunburucz pehelyként emelte meg és nagy tenyerében megérezte a ruganyos női test melegségét. A lány hozzádörgölődött: — Oh, de megijedtem! Köszönöm. Bunburucz elvtárs. Köszönöm. És belelehelt a meghökkent Bunburucz szájába. — Igazán . . . — Ne szabadkozzon Bunburucz elvtárs! Maga egy igazi, erős, lovagias férfi. Azzal tovább ment, mert az igazgatói szoba felől túlfűtött férfihang hívogatta, mint fajdkakas a párját; — Picuri! Picuri! Bunburucz hosszasan rajta felejtette nagy szemét és úgy találta, hogy a válla­ lat Picuriját húsból és gumiból formázták. Óvatosan kopogtatott a személyügyis ajtaján. Várt egy kis ideig, azután be­ nyitott. Keserű Rezső kimért, előre megfontolt mozdulatokkal fogadta. Kezet nyújtott. Hellyel kínálta Bunburuczot. Maga is leült, majd észrevette a bizalmas iratokat az asztalon és hirtelen mozdulattal felkapta őket, s a páncélszekrény­ be zárta. — Mi járatban, Bunburucz elvtárs? — kérdezte azután. — Azt mondta, jöjjek be. — Valóban. De azt hittem, közölni óhajt valamit. — Mit? — Magának kell tudnia, hogy mit akar közölni. — Semmit. Mire kíváncsi? — Magának jó feje van. Egyszeri olvasásra betanulta Molotov elvtárs beszé­ dét. Azt is tudnia kellene, hogy mire kértem én meg, amikor ide került. Bunburucz a homlokára csapott. — Emlékszem. Hogy jelentsek. Mindent jelentsek. Gunárként nyújtogatta nyakát Keserű. — No? — kis szünet után ismét — No? — Mire kíváncsi? Keserű felkelt székéből és öles léptekkel forgolódott a szűk szobában. — Járnak-e gyakran értekezletre? — Én még egyszer sem voltam. — De az igazgató elvtársat maga viszi. Nemde? — Ő azután gyakran jár. — Gyakran, ugye? — Különösen a tanácshoz hívatják sokszor. — És ő úgy siet, hogy mindig kocsival megy. — Bizony nagyon siet. — És sokáig tart az ilyen értekezlet? — Tegnap is déltől éjfélig. Szegény igazgató elvtárs akkor már alig állt a lábán. — Szegény — nyújtotta a szót gúnyosan Keserű. — Én nem bírnám annyi ideig. A személyügyis kisérteties kacajt hallatott. — Tudja, hogy hol tarják az értekezletet? 22 �— Honnan tudnám? Ki se szállok a kocsiból. — Hát, ha legközelebb a tanácshoz viszi, szegődjön a nyomába. Jól figyelje meg, hogy az igazgató elvtárs hova megy be. Várjon tízpercet, nyisson be, vagy csengessen be és mondja azt, hogy az igazgató elvtársat kint várja a felesége. — És ha nem várja? — Akkor is mondja azt. — És ha kijön és nincs ott a felesége? — Mondja azt, hogy „úgy látszik, elment”. Érti? — Nem értem. — Ne legyen nehéz fejű. Az az értekezlet egyáltalán nem értekezlet. Most már érti? — Nem. Most sem. — Az az értekezlet egy nő. A vállalatunk egyik dolgozója. S ahol az értekez­ letet tartják, az egy intim kis hely. De erről maga ne tudjon. — Igenis. — Szeme-füle nyitva legyen, de a száját tartsa. Megegyeztünk? — Meg. És ha valóban ott lesz a felesége? Szokott a kocsim körül ólálkodni. — Annál jobb. Akkor majd telefonáljon nekem is. Szabadság! — Szabadság! Mielőtt Bunburucz elhagyta volna a kis szobát, Keserű cinkosan rákacsintott: — Felgöngyölítjük a vállalati prostitúciót. Bunburucz e perctől kezdve éberen figyelt, de nem fedezett fel semmi rend­ kívülit. Délelőtt az igazgató szobalányát kocsizta el a Lehel-piacra, ahol két szál sárgarépát és egy petrezselyem gyökeret vásároltak. A szobalány szőkére festett, kontyos hajat viselt, arcát agyonkozmetikázta, mint a színésznők és rettentően fenn hordta az orrát, mintha ő lenne a miniszterelnök felesége. Bunburuczot bántóan lekezelte, úgy bánt vele, mint a háziasszony kiskutyájával. Ha csak tehette, megrugdosta. Bunburucz viszont átnézett rajta, mintha ott se lenne a kocsiban. Délután az igazgató feleségéért kellett elmennie, aki a szobalánnyal ellen­ tétben rendkívül barátságos volt, szinte parázslott és tűzbehozta a közelében ülőt. A modora is közvetlen és feszélytelen volt. Bunburuczot kétszer is hom­ lokon csókolta, mint a rokont s egy-egy jólsikerült előzésnél megpaskolta a sofőr combját, mint lovarnő a paripa nyakát. — Aranyos fiú maga, Berci — mondta és csábos mosolyt felejtett Bunburuczon. — Ha elárulná, hogy ki a Jenci nője, nem lennék hálátlan. — Az igazgató elvtársnak nincs nője. A Warszava odaütközött a járdaszegélyhez és majdnem megperdült a síkos úton. — Látja, még a kocsi sem bírja a valótlanságot! Jencinek van nője. Egy asszony észreveszi azt. A vállalat előtt Kovács Jenő igazgató is beült a kocsiba és felesége melléje ült a hátsó ülésre. Átölelték egymást és végig-csókolództák a Sztálin utat. Ez már valóban feltűnő volt. Bunburucz fél szemét le nem vette volna a visszapillantó tükörről Mint a szerelmesek. Taxis korában látott ilyen elszabadult párokat, de azokat is este és nem fényes nappal. 23 �A Hősök terénél az igazgató pillanatra szabaddá tette száját. — Jobbra — mondta — vissza a Rákóczi úton! S a következő pillanatban újból magához tapasztotta felesége filigrán, vonagló testét. Így érkeztek a Verseny Áruházhoz. Itt szétrebbentek és megállíttatták a kocsit Csaknem egy órát időztek az árúházban és nagy csomagokkal tértek vissza. — Tetszik? — kérdezte büszkén az igazgató. Felesége beleharapott a buja férfiszájba. — Aranyos vagy — mondta. — Ma éjjel nem hagylak aludni. Az igazgató a torkát köszörülte. — Sajnos, ma nem tudok haza menni — mondta szomorúan, síri hangon. — A balatoni üdülőben ma kezdjük a leltárt. A főkönyvelő már előre utazott. Két napba is beletelik . . . Az asszonyka sértetten gyűrte össze orrocskáját. — És erről csak most szólsz? — Reménykedtem, hogy sikerül elhalasztani. — Mélyet sóhajtott. — Nem megy. A jóistennek sem megy. — Velem meg mi lesz? — Elmész és megmutatod az új kabátodat a barátnőidnek. — Igazán elvetted a kedvem. — Hiába, a szolgálat az szolgálat — jelentette ki Kovács! Az igazgató hazavitte előbb a feleségét. Visszafelé az úton pedig a következő kioktatást adta Bunburucznak: — Hallotta? Estére leltár a Balatonnál. — Igenis. — De csak, ha a feleségem kérdezi. Egyébként délután értekezlet a tanács­ házán. Bunburucz hallgatott, mint a sír. Az igazgató szükségesnek tartotta, hogy némi magyarázatot is fűzzön a bevezetőhöz: — Tudniillik húszéves érettségi találkozónk lesz. Igazi kanmuri. De a fele­ ségemnek nem mertem megmondani. Tudja, milyenek az asszonyok! Az igazgató méltóságos léptekkel felkövetkezett a széles lépcsőkön a féleme­ letig, onnan kiáltott vissza: — Tehát ne felejtse el. Hatkor értekezlet. Bunburucz barátságosan visszaintett, ezzel is jelezvén, hogy mindent tud, mindent ért. A garázsban újból megtisztogatta a kocsit és azon ábrándozott, hogy milyen igazságtalan is az élet. Az igazgató kanmurizik, miközben a felesége sóhajtozik. S ő, aki mit nem adna egy önfeledt, szép éjszakáért, rághatja otthon a párna sarkát. Hiába, még sokáig zavarok lesznek a földi javak valóban igaz­ ságos eloszlásában! Később azzal szórakoztatta magát, hogy képzeletben maga elé idézte Picurit és lassan, kéjelegve lefejtett róla minden ruhát. A kocsi ablaka homályosra fagyott, de Bunburucz testét átjárta a melegség. — Bunburucz elvtárs! Bunburucz elvtárs, itt vagy? Luka szaki hangja töltötte be a garázst és messzi visszhangozta a kérdést. Bunburucz kinyitotta a kocsi ajtaját. 24 �— Itt vagyok. — Megfagysz, te hóbortos — kedveskedett Luka szaki és beült a hideg kocsiba Bunburucz mellé — Még ma kiugratjuk a nyulat a bokorból. Bunburucz megrázkódott és összébb húzta a sofőrbundát a mellén. — Hogyan? — kérdezte azután. Az öreg Luka Dezső hatalmas gyémántköves arany karperecet húzott ki a zsebéből. — Ez a csalétek. — Hol szedte? — Az igazgató adta ide, hogy igazítsuk meg a követ benne, mert mozog. A feleségéé. Háromnegyedhatra készen kell lenni vele. De nálunk csak négyig tart a munkaidő. Elhíresztelem, hogy az ékszer a szekrényemben lesz, mert az igazgató csak háromnegyed hatkor ér rá átvenni. Addig elmegyek a kórházba az ángyikámat meglátogatni. — Mi baja szegénynek? — Semmi. Nincs is ángyom. Csak azt fogom füllenteni. A tolvaj hadd érezze magát biztonságban. — Felnyitja a szekrényt és nem talál semmit — nevetett Bunburucz. — Jó hecc. — De talál. Mert az ékszert valóban otthagyom. — É s ha eltűnik? — Nem tűnhet el. Lesben állunk. De korpusz delikti nélkül nincsen tetten­ érés. — Mi az a korpusz delikti? — Még azt sem tudod? Bűntárgy. Ezesetben a karperec. A karperec belső körét berajzolom friss festékkel, amely nyomot hagy a tolvaj kezén. — Majd lemossa. — Azt nem. Ezzel a festékkel írjuk a számokat az óralapra. Ezt csak egyféle vegyszer mossa le, amely egyedül az én órazsebemben található. Mit szólsz a szisztémámhoz? — Jónak látszik. — De még mennyire jó! A te feladatod az lesz, hogy innen a garázsból figyeld az udvari ajtót. Meg a tetőt. Hátha a szellőztetőn át szökik a fickó. — Igenis. — Sándor Sanyi az emeleti feljárót állja el, én meg a hátsó ablakoknál őrködöm Azonnal rá kell csapni a csibészre. Addig gyere be a műhelybe. Hadd bízzon a csibész abban, hogy a gyanú ismét rád fog terelődni. Mert az ékszer rejtekhelyét előtted akarom kihirdetni. Három ó ra tájban Bunburucz ismét megjelent a műhelyben. Hetek óta kerülte már a műhelyt és most félszegen és az arcokat kémlelve állt meg Luka szaki asztalánál, aki jobb híján kályhaellenzőt készített. A műhelymunkások kedvesen fogadták, csepp jelét sem adták a gyanakvásnak. Inkább tisztelettudó és elismerő megjegyzéseket tettek, amiért úgy rápiritott a talpnyaló és stréberkedő Penyigeire a Molotov-beszéd folyékony elmondásával. Öreg Luka Dezső újból elő­ vette a súlyos aranykarkötőt és a magasba tartotta. 25 �— Ez az ékszer — mondotta fennhangon — százezreket ér. Páncélszekrény­ ben lenne helye, de se az igazgató, se a főkönyvelő és személyügyis nincs a helyén. Nekem a kórházba kell mennem és csak háromnegyed hatkor adhatom át az igaz­ gató elvtársnak. Nem tehetek mást, a szekrényembe rejtem. Négykor, amikor abbahagyjátok a munkát, jól nézzetek körül a műhelyben! Idegen ne rejtőz­ hessen el! A lakatot is jól zárjátok rá! Általában közömbösen fogadták a bejelentést, egyedül Penyigei csóválta rosszallóan fejét: — Jókor mondja. Bunburucz fülig vörösödött. Ez a célzás kétséget kizáróan az ő személyének szólt. Luka szaki azonban szigorú nézéssel és néhány barátságos bokarúgással türelemre intette Bunburuczot. Elvonult az öltözőbe és az ékszer nélkül tért vissza. — A fene egye meg! — Játszotta a dühös embert. — Minek adnak ide ekkora értéket. Bunburucz a munkaasztalra ült, nagy lábait. lóbázta és unatkozó tekintetet vetett az udvarra, ahol ritkásan, füstszerűen szitált a köd. Az udvar tulsó felén állt a rozoga garázs és a garázs mellett a kőfalból kis vasajtó nyílt. Ez az évszá­ zados, vasveretes, művészi értékű ajtó a szomszédos szerb templom tartozéka. A templom egyetlen papja a Hajtű- és Számlapkészítő Vállalat irodái fölött bérelt lakosztályt s ennek egyik szobája alkotta gyérforgalmú egyházi hivatalát is. Ő használta egyedül ezt az ajtót. A hívek a szomszédos ház bejáratán köz­ lekedtek a műemlékké nyilvánított, gótikusan égnek törő templomhoz. Bunburucz arra gondolt, hogy meg kellene néznie egyszer a templom belsejét is, káprázatos pompájáról legendákat mesélnek. E pillanatban feldúlt arccal, papi köpenyben zuhant be a műhely ajtaján a szerb pap. — Sofőr úr, az istenért — tartott egyenesen Bunburuczhoz. — A húgomat Újpesten autóbaleset érte. Vigyen oda, ha istent ismer. Nem leszek hálátlan. S a pap ledobta magáról papi köpenyét. Ott állott fekete civil ruhában. Arca kö nyörgött. — Emberéletről van szó. Segítsen. Luka szaki ugyancsak levetette munkaköpenyét. Lerántotta, az asztalról a meglepett Bunburuczo t, aki olyan mulatságosan nézett maga elé, mintha csak álmodna. — Gyere, Bunburucz elvtárs! — mondta. — Én is az újpesti kórházba igyekszem. Legalább engem is elviszel. Egy angyalföldi kis utcában rátaláltak a karambol színhelyére, de addigra az áldozatot már kórházba vitték. A pap pénzt igért, ha Bunburucz végigjárja vele a baleseti kórhazakat. Luka Dezsőt és Bunburuczot azonban hajtotta az idő. Nekik négy órakor feltétlenül el kell foglalniuk leshelyüket, mert különben könnyen a nyomát üthetik az értékes karkötőnek. A Nyugati Pályaudvarnál taxiba ültették át a papot. Még öt percük volt négy óráig. A Kiskörúton várat­ lanul nagy ködgomoly nehezítette útjukat. Az orrukig is alig láttak és Bunburucz is azzal könnyített rettenetes helyeztén, hogy nyomába szegődött egy mentő­ kocsinak, amelynek élénkpiros stopplámpája némi támpontot nyújtott. 26 �A szerb templom órája éppen elütötte a négy órát, amikor a Warszava besiklott a garázsba. Luka Dezső frissen ugrott ki és szaladt őrhelyére. A műhely főbejáratán addigra már ott fityegett a nehéz másfélkilós lakat. A köd egyre sűrűsödött az udvaron is. Bunburucz erőltette éles szemét, de így is elveszett lassan szeme elől az ajtó a lakattal. A sötét és az ezt megelőző szürkület is hirtelen szakadt a városra. Az utcákon és a lakásokban, irodákban kigyulladtak a lámpák. Az időjárás kétségtelenül a rossz szándékú embereknek kedvez. S ekkor a garázs oldalablakán át Bunburucz érdekes és szokatlan jelenetre lett figyelmes. Teljes papi díszben a szerb pap igyekezett a vaskapuhoz. Köpe­ nye zsebéből nehéz kulcsot vett elő. Hosszas kínlódás után kinyitotta az ajtót, lenyomta a kilincset, de nem lépte át a küszöböt, hanem visszafordult. Óvatosan körülnézett az udvaron és amikor senkit sem látott a közelben, elindult a hajtűés számlap műhelyhez. A sűrűsödő köd csak annyit engedett sejtetni, hogy a pap az ajtó körül tevékenykedik. Néhány pillanat múlva teljesen eltűnt homályos alakja. A szerb pap a tolvaj — futott át a gondolat Bunburucz agyán és nyomban megértette, hogy a lopott tárggyal a nyitott vasajtón át a templomba akar menekülni. El kell állni az útját. Óvatosan kilopakodott a garázsból és kívül, közvetlenül a vasajtó közelében az árnyékos sarokba,. a vasajtó mellé lapult. Közben tekintetét le nem vette a műhelyajtóról. A műhely előtt kisvártatva újból megjelent az árnyalak. A súlyos lakat hangosan kattant és a pap gyors léptekkel sietett végig a keramitos kövezeten. Már majdnem elérte a vasajtót, amikor Bunburucz előugrott rejtekéből, elállta az utat. és nagyot kiálltott: — Megvagy, csibész! A pap azonban nem tétovázott. A nehéz kulccsal váratlanul nagy ütést mért Bunburucz fejére, félrelökte a megszédült sofőrt és futva keresett menedéket. Burburucz bőrsapkája és kemény feje kivédte a hatalmas csapást. Néhány pillanat múltán már a pap nyomába szegődött. A templomudvar sötétjéből jó kilátás nyílt a lépcsőház fényére. A szerb pap éppen ott osont ki a forgalmas belvárosi utcára. Bunburucz futva a nyomában. A forgatagban olykor szem elől tévesztette, de mindig akadt valaki, aki látta a papot fedetlen fővel ismeretlen célja felé sietni. A Madách téren majdnem sikerült elfognia, mert a Kamaraszínház előtt néhány autogramm-gyűjtő úttörő­ lány a papot színésznek vélte és körülfogta, aláírást követelt tőle. Végre mégis sikerült egérutat nyernie és befutnia az egyik bérházba. Bun­ burucz nem tévesztette szem elől. Szaladt utána, felfelé a lépcsőn. Végre a har­ madik emeleten eltűnt a pap az egyik lakásban. Bunburucz lihegve állt az ajtó előtt és szemét a névtáblára szegezte. A névtáblán ez állt: KONDOROSI VERONKA diszpozíciós osztályvezető 27 �A pap a tolvaj és Picuri az orgazda — gondolta Bunburucz és nagyon saj­ nálta, hogy a ritkaszép idomokkal megáldott nőszemély ilyen csúnya bűnökkel terhes. Lassú, méla léptekkel ereszkedett lefelé a lépcsőkön, lelke elviselhetetlen teherként súlyosodott rá. Ha belekeveredett az élet sűrűjébe és meglátta a zavaros örvényt, nagyon szerencsétlennek érezte magát. Egyszerű kategóriákban gondolkodott, amint azt édesanyjától tanulta: a jót a rosszal vetette szembe, a szé­ pet a csúnyával, a fehéret a feketével és nem ismert árnyalati átmenetet, válto­ zásokat és ellentmondásokat életismerete alapfogalmaiban. A papi talárral az ő hite szerint összeforrott a jóság, s a hamvas tisztaság és üde női szépség sem tűri a szennyet és a lélek csúnyaságát. S íme, a talár mögött tolvaj lapul, a tiszta fényű szemek, lágy fehér idomok romlott orgazdát takarnak! A sarki italboltban megivott egy pohárkával a háromcsillagos konyakból. Megrázkódott. Úgy érezte, hogy lemosott valamennyit a kiábrándulás bacillusaiból. Telefonérmét vásárolt és felhívta Keserű Rezsőt, a személyügyist. — Halló, itt Bunburucz beszél. — Halló! Itt Keserű. Remeg a hangja. Csak nincs valami baj? — Egy söntésből beszelek. Ha lehet jöjjön azonnal. A Madách téren a bérház harmadik emeleti hármas számú lakásában várom. — De hiszen ott Picuri lakik. — Igenis. — Értem a szituációt — kacagástól recseg a telefon. — Halló, azonnal megyek. Most fülön csípjük az illetőt. A színház plakátjai messzire rikoltották: NEM MAGÁNÜGY. Bunburucz nem a színmű címét látta a feliratban, hanem éles célzásnak fogta fel. Van egy üzem, ahol egy nap alatt megtermelik a negyedéves tervet és három hónapon át csak vakaródznak. Ezt leplezi az igazgató, a szakvezetők, a pénzügyi osztály és a munkások is. És, hogy mindez napfényre ne derüljön, a legnagyobb disznóságok, bűnözések felett is eltekintenek. Könnyen lehet, hogy ebből a nyilvánvaló lopásból sem lesz rendőrségi ügy. A harmadik emeleten találta magát. Megnyomta a csengőt: a csengő élesen, hosszan berregett. Finom, fürge léptek közeledtek és kinyílt az ajtó. Ott állt az arányos és telt idomú Picuri átlátszó, lehelletkönnyű tüllköpenyben. A lehelletfinom hálókabát alatt parányi, fekete női nadrág és ugyanaz a fekete szatén melltartó. Ruha nélkül nem lehetett ilyen izgató és elbűvölő. — Hol jár erre, szépfiú? — gügyörészte kedvesen. — Magát keresem — makogta Bunburucz. — Óh, de édes! Éreztem, hogy eljön. Fáradjon be, szépfiú! Búgó, vérpezsdítő hangja volt. Mosolyából és mozgásából annyi villamosság áradt hogy az a tetszhalottat is felélesztené. Az intim kis szobácskában cifrafaragású, kétszemélyes francia-ágy töltötte be a főhelyet. Az egyik sarokban, a zongora tetejéről különleges állólámpa szórta gyér fényét. A másik sarokban kis eszpresszó-asztalkán teríték két személyre és kibontott üvegben badacsonyi szürkebarát. Bunburucz gyanakodva forgatta fejét és tekintete szinte áthatolt a simafestésű falon, ahonnan tapétaajtó nyílt a fürdőszobába. Picurinak határozottan tetszett a riadt agglegény. �— Egy pap jött be magához — mondta szigorúan Bunburucz. — Egy szerb pap. — Egy pap? — és csilingelve kacagott a lány. — Hozzám egy pap. Én ateista vagyok, szépfiú. — Idáig üldöztem. — Aranyos trükk. De semmi szükség rá! Jobban örülök, ha azt mondod, hogy a kedvemért jöttél. — De én határozottan . . . — rebegte Bunburucz. — Ne törődj vele! — lépett mellé a lány. — Ölelj át és csókolj meg! — De én . . . — Bátran, szépfiú! — mondta Picuri és felpipiskedett. Átfogta Bunburucz nyakát és ajkát kis hegyes nyelvével megnedvesítette. S hogy Bunburucz még mindig tétovázott, rátapasztotta száját Bunburucz széles, duzzadt ajkaira. A kicsi száj szétlapult kegyetlenül odatapadt, mint egy vákuumos szívóberendezés. Percekig tartott ez a tortúra és jobban meggyötörte Bunburuczot, mint amikor a Vöröskeresztnek vért adott. — Huuuj — fújtatott, mint egy szelelő léggömb, amikor a lány végre elvonta a száját. — Légy vad! — szuggerálta Picuri. — Üss, verj, csak szeress! És újból megcsókolta Bunburuczot. Néhány tétova lépést tett hátrafelé és az erős, darabos testet magával rántotta a francia ágyra. — A tied vagyok, szépfiú. Téged várlak, amióta élek. Te vagy a végzetem Bunburucz viszont úgy érezte, hogy az ő végzete érkezett el. Még egy titkos pillantást vetett a tapétás ajtóra, azután átadta magát a sors kezének, amely fokozatosan megfosztotta néhány ruhadarabjától. Ebben a bűvös pillanatban felberregett a csengő. — Ne törődj vele! — suttogta Picuri. De a csengő roppant hangosan és türelmetlenül hasított bele a tömény csendbe. — Oh, az istenit! — ugrott fel és rendezte szerelékét Picuri. — Ez Jenő lesz, az igazgatód. Örökké a nyakamra jár. — Gyors helyszíni szemlét tartott a szo­ bában, lerángatta az ágyról Bunburuczot. — Bújj a zongora alá, szépfiú: Valóban Kovács Jenő, az igazgató érkezett. Ideges és lehangolt volt. — Mi bajod, szépfiú? — cirógatta meg Picuri. — A színház előtt megláttam a feleségem. S az a gyanúm, hogy ő is meg­ látott. — Azt hiszi, hogy a fogorvoshoz jöttél. Van ebben a házban négy fogorvos is. — Az hazudtam, hogy a Balatonra megyek. — Közben megfájdult a fogad és csak később indultál — oktatta okos csalásra a lány. — De a sofőröm is eltűnt. Bunburucz fészkelődni kezdett a zongora alatt és lejjebb húzta a terítőt, miáltal a zongora tetején vándorútra kelt a hangulatlámpa. Picuri, hogy elterelje az igazgató figyelmét, hevesen, vadul szájon csókolta. — De forró vagy ma — fejtette le magáról az igazgató. — Így tűzbe hozlak? — Így — rebegte Picuri. Az igazgató bort töltött és az egyik teli poharat odanyújtotta a lánynak. — Rossz az előérzetem — mondta komoran és ivott. 29 �És a csengő ismét megszólalt. — Mi van itt ma? — szólta el magát Picuri. — Menj be a fürdőszobába, szépfiú! — Inkább az ágy alá. Ha a feleségem, ott remélem, nem keres. De a fürdő­ szobába biztosan benéz. — Nem engedem be. — Az te nem tudod megakadályozni. Már nemcsak csengettek, hanem dörömböltek is. Kováts Jenő egy macskaugrással az ágy alatt termett, ahol meglepetve vette tudomásul, hogy nincsen egyedül. Egy pap feküdt mellette. Meglepetésében fél­ hangosan lebegte: — Gloria in excelsis deo! Gólya lábain Keserű Rezső, a személyügyis tülekedett be. Heves volt, izgékony és vad. — Most rajtakaptalak! — kiáltotta féltékenyen és ezerfelé vizslatott egyszerre. — Már megint féltékeny vagy, szépfiú — csittította Picuri. — Jól tudod, hogy szívesen tréfálok mindenkivel, de a szívem csak a tiéd. — Én nem elégszem meg csupán a szíveddel. — Az is a tiéd. Mindenem a tiéd — és egy ruganyos mozdulattal a férfi nyakában termett és csüngött ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán. Keserű leseperte magáról. — Engem a hízelgés nem téveszt meg — mondta. — Ki van a fürdőszobában? — Senki. — Akkor hiszem, ha látom — és ment, feltépte a tapétás ajtót és bevonult a fürdőszobába. Mázlija van, hogy ide bújt — súgta a pap az ágy alatt az igazgatónak. És a csengő ismét megszólalt. — Csengetnek — mondta Picuri. — Maradj a fürdőszobában — és becsukta, sőt rá is zárta az ajtót. Izgékony, nyugtalan nő robbant be vadonatúj teddi-ber bundában. — Add elő a férjem, te szuka! — kiáltotta. — De asszonyom! — tiltakozott sértődötten Picuri. — Kicsoda ön tulajdon­ képpen. — Az igazgatód felesége vagyok, te kis . . . ! — Igazán kedves és közvetlen a modorod — állapította meg kedvesen Picuri. — De neked igazán semmi okod a féltékenységre. Oly csinos és olyan bájos vagy, hogy nem lehetnék versenyképes. Különben sem eseteim a nős férfiak. — Maid megnézem az ágy alatt — mondta Kovácsné és indult, hogy igéretét valóra váltsa. És akkor Bunburucz váratlanul előlépett a zongora alól. Otrombán, nevet­ ségesen tápászkodott. — Szabadság! — köszönt hangosan. — Hát maga? — tört ki a nevetés az igazgató feleségéből. — Hogy kerül ide? 30 �— A látszat ellenem szól — magyarázkodott Bunburucz. — Pedig csak egy tolvaj leleplezése hozott ide bennünket. — Picurihoz fordult — gyújtsa meg a nagyvillanyt és hívja elő Keserű elvtársat a fürdőszobából! A lány ijedten engedelmeskedett. Keserű ádámcsutkája le-s-fel mozgott és kilencvenfokosra hajtotta magát. — Kezeit csókolom, asszonyom. Ismét Bunburucz vette át a szót. — Egy tolvajt akarunk tettenérni, csak tanúkra vártunk még. Odament az ágyhoz. Lehajolt és egyetlen erős mozdulattal előrántotta a papot. S papi ruhában Penyigei, a műhely dolgozója állott előttük. — Add elő a karperecet! — rivalt rá Bunburucz. Penyigei egy szóra előadta az ékszert. — Tehát maga az üzemi szarka? — mérte végig Keserű. — Az én karkötőm — ismerte fel Kovácsné. — Az igazgató elvtárs megigazíttatta benne a követ — tájékoztatta Bunburucz. — De nekem azt mondta, hogy elveszett — sápítozott a feleség, Bunburucz fölényes nyugalommal nyújtotta át az ékszert a jogos tulajdonosnak. — Úgy látszik, megkerült. Az igazgató elvtárs meglepetésnek szánta. Keserű hivatalos ábrázatot öltött. — Bemegyünk az irodámba — mondta. — Felvesszük a jegyzőkönyvet. Amikor kiürült a lakás, Kovács Jenő igazgató is kimászott az ágy alól. Egymásután két pohár badacsonyit is leeresztett a torkán és csak azután mondta: — Mit szólsz a sofőrömhöz? De Picuri nem szólt. Fájdalmas nosztalgiával gondolt a nehéz, gyémántköves karkötőre, amelyet neki igért az igazgató. 31 �A N D R Á S E N D R E V E R S E I: MOCSÁR Én most a pokol tornácán vagyok, elég legyen, hogy idáig jutottam, ne félj, vigyáznak szurkos angyalok. A jó remények egéből sem lázadok, nem kell bukottan vigasztalás és osztozás a koldus irgalomban. Mint beomló bolt, fojt a hallgatás, hű-kutya kín tanít a türelemre . . . Igy rej tezem, nehogy szívembe láss. ha látó-álmok szállanak szemedre; esetten is én óvlak tégedet, ki méltó sem vagy már a szerelemre. Ártó szemek tüzei fénylenek Az éjszakában. Füst lepi a holdat, karod indái fonják térdemet, hódító, részeg katonák dalolnak, övék leszel: elönt a förtelem s mocsár gőzöl helyén hó homlokodnak. Láz kínoz így, de ne törődj velem, ki most a pokol tornácára szállva a társtalanság gömbjét görgetem utálkozottan, magam 32 is utálva. �ZSOLTÁR SZÜLŐVÁROSOMHOZ Hiába ásott árkot közénk huszonegy évem, im újra visszatértél, Erős. Én nem mehettem. Utcák ünnepi-álmos arca tolul szemembe, elhagyott falaid közt kopogtat szívverésem. Még csak ízedet érzem, a kép halvány, homályos; fiad megtérni készül: fogadj öledbe, Város! Idegenkedve, félőn kutatom nyolc kis évem eldobált tükreit, hogy régi-igaznak lássam szeplőtlen asszony-arcod, amint a zúgó árban erős szigetként állva óvsz a növő veszélyben. Legyél, mint voltál egykor, jó pásztora szívemnek: vezess kis társaimhoz: szeretnék hinni benned! Lásd, az idő kicsépelt, surrogok vak kalászként, bő termő humuszodba hullanom mit sem érne; érdemetlenül kérem: végy multamért cserébe, akit eltékozoltam, legyél kegyes ajándék. Nagy, közös titkainkat szeretném elmesélni . . . A gyermek szól s szorongó szívvel figyel a férfi: Cintróleumi bástyák, legendák szép világa, szakaszd ki az időből őreid csöpp csapatját, ne hagyd: hűlő szívükből hitüket veszni hagyják, hogy te vagy büszke kincsük, álmaik koronája. A József-napi búcsún illatos lepkeszárnyak szálltak szőke öledre: füzéres drága sátrak. Cézár nevű ebünk volt. Jó. bernáthegyi fajta, az apám után első személy, vad isten-állat gyermek szememben. Arcán igátlan pusztaságok félelme izzott némán, ha fogait mutatta. Mondtak: még csak kölyök volt, amikor megszülettem, de óvott, kis gazdáját, bízón és rendületlen. Barátaim közül, hadd idézzem öt először, nevet se mondva. Lassan áramoljon szivemhez ködből kisejlő képe, a lányos-arcú, kedves, akivel sorsom egy volt az idők kezdetétől, akivel egy volt sorsom. Ki tudja hova lett rég, a fontos, céltalan, de égből sugalt szövetség? Ömlő-arany nyár zsongott. A Principális gátnál néztük a lustán lépő vizet, két bronz-fiúcska. Gaspar — ő volt a társam — szemét félig lecsukva széttárta sovány karját, mint hívő, ki csodát vár. Ez itt a múltam — így szólt — a jövőm meg az égbolt . . . Nem értettem. Tán ő sem. De igaz volt, mert szép volt. 3 33 �Dezső, Mihály s ti többi felnőtté-törpült gyermek, hű és telt szívetekben van-e még fürge ének és tiszta szándék? — Engem, tört zsoldost hajcsár évek tőletek és magamtól mind-távolabb terelnek. Messze és menthetetlen: homály és rokkanás vár s talán közönyös tanúm sem lesz a pusztulásnál . . . Kis városom, erődet növeld szívemben nagyra, lásd, érkeztedre újból virágban áll az oltár s én tágult szemmel állok — hívő az oszlopnál —. Két-tornyú, drága fészek, add áldásod fiadra, hogy bírjak ellenállni rontásnak és viharnak, hogy hozzád hű maradni halálomig akarjak. ÍVELJ FÖL SZÍVARVAN YHÍD Lármás a világ, puffadt hang-folyam: tombol, tajtékja korbács, részeket vág húsomból, mocsár böffent rám: el a gáttól! Hínáros mélyén a halál szól. Lármás világ. Idebenn csönd csatázik, hogy ne szóljak, ha szívem szólni vágyik, idebenn csönd van, megkövült, konok, zsákként hasít föl, ha csak moccanok. Idebenn csönd van — lármás a világ, sodrán verődik virág meg faág (még lombtalan és máris az enyészet sorsa övé), s verődik mind a fészek, pihés, meleg. S mily parttalan e lárma, ormokig ér s megteli vele a tárna és szennyben áztat fejfát, lobogót s eloltja, jaj, mi lobogott e sugártalan, sebzett éjszakában. Ó, tenni, tenni, tenni, kéne hát, túlbömbölni e kakofóniát, s nem pusztát járva várni rá, amíg az Ige fénylőn megnyilatkozik. Hol vagy hitem, erős dajkám, varázsod f öloldja-e majd görcsbe meredt számat? ívelj föl szivárványhíd, bíztató fénnyel fürösztő, hű, vigaszt hozó, hogy jelére a boldog látomásnak egetrázó erővel felkiáltsak! 34 �35 �Csanády János A TÁ TRA CSÚCSÁN Szlovákiai íróbarátaimnak A Tátrák csúcsán már a hó leszárad. Lassan vezetem golyós ceruzámat térképek száraz folyómedrein — de ceruzám földnekmeredő, száraz sziklacsúcsának nyomán sem talállak benneteket . . . . A száradás elárad . . . A hű tájakra tán visszatalálhat a közös lendülettől még kezem, ha minden eldob, s végigfut megint az emlékezés mély térképein. A barna félcipő, amit kihányt a fehér só a Tátra oldalában, most is lábamon hűségeskedik. Nevetés csiklandozza talpamat, és megint látom Cselényi Lacit: zsebretett kézzel szárnyrakap, amint hetykén caplatva elrepül hanyatt! Nekünk mondták állig beöltözött turisták, félcipőnk nézve fanyar humorral ott a Tarpatak fölött: e négy fiú nem lehet, csak magyar! S fénylett az ég. Bokáig ért a hó. Bár nem volt madárfütty, csak a mienk. Oly otthonosan, mint odavaló, a négypár félcipő szállt, nem pihent. Árpi, Laci Zoli és e Jani bár megsokallta jócskán a havat, a fűzők mellett mely be-beszaladt: madárként nem tudták sokallani a sok szeszélyes, veszélyes kanyart a rejtező Lomnici csúcs alatt; sziklatemetők, fenyves-kráterek fölött a kékbe-szédítő teret, 36 �mig kvarc-fényben fürdette arcukat a hó-sziklára felkönyöklő nap, — s mert az idő is nekünk kedvezett, ős fenyvesekkel hangos-tónusú melységből vagy harminc város, falu volt fecskélkedésünkre hű tanú. Az emlékezet mély térképein megjelentek, amint a csúcs alatt pihenni megtámasztjuk a falat; a végső kötélpálya állomást, mely csendes most, mert épp javítanak két szezon közt, két állomás között, a föld s felhőkbe lengő űr között, talán az élet és halál közölt, hisz a csúcs előtt néha elszakad a hideg acélból csavart anyag mi felfelé-vont s emberkéz kötött; s kik ilyenkor zúzódnak, hullanak már nem gondolnak többé arra, hogy világűr liftünk, e vén felvonó meddig jár még a gravitáció liftkötelén, a spirálba kötött tér törhetetlen bordái között mint levegőt, hasítva az időt, mely rosszkedvében néha lesodor egy nem eléggé emberhez kötött életművet, kultúrát, egy tömör aranyba burkolt fáraót, aki piramist emelt holt feje fölé, hadd karcolják, ameddig ég az ég a földből kiütő beton-csúcsok egy zsarnok-körbe elhaló nevét. És hallottuk az időt zúgani! A sziszegésben Csontváry fehér világító színeit szólani! Mint roppant üvegvágó, mely kiáll a föld markából a kék űr felé, gyémánt hegyével karcolván eget forgott velünk a. csúcs a föld körül! Ugy izgultunk, mint aki fél, örül egyszerre, nem hisz mégis vár csodát; a szót vártuk, hogy kiszakad fölül, és valami új csengéssel jelenti: sorsunk burkát a föld körül kivágtuk! Szabad az út a csillagok felé! 37 �Előre hat mind. aki halként tátog, s a szíve-harca az ismeretlené! „Mert ki viselné a kor g ú n y -csapásit, zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, utált szerelme kínját, pör-halasztást, a hivatalnak packázásait, s mind a rúgást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet: (ha nyugalomba küldhetné magát egy puszta tőrrel?) — Ki hordaná e terheket izzadva, nyögve élte fáradalmain,— ” ha hátatfordíthat dúlt életének a makrokozmoszba fordítja arcát, s módja van ismeretlenek felé sietni?! Korok mélyéről felzúgó zsivaly: a semmi hogy csak látszatra semmi, s a levegőből lesz holnapra vaj! Ami van: nincs már! Szertefoszlasz, (szerte, mint rakétaláng), ha beléragadsz! És lentről újra a fölzúgó harsant, s a m élység felé vonzotta arcunk. Katonák fáradt csapata haladt teljes szereléssel, borjúval felénk a néma kötelek alatt. Felrezzentünk. Gondoltuk, már kitartunk míg ideérnek, kiket önmagukkal állított szembe (géppisztolyt szögezve) valami özönvíz előtti érdek, amely, akár baktérium-tenyészet korunkig élt és elszaporodott. Mondják okosok: öletni, születni másíthatatlan törvény, ős dolog. Nem mondanak újat e bölcs-merészek! A legsötétebb vadság a természet, példának jók a vérengző vadak, és él köztünk, hajh, hány ősi vad! — de aki csillagokhoz vág utat, hatalmasabb abban a gondolat: hatalmasabb abban a gondolat: (közben én mindig erre gondolok) a vadat szelídítők fékezzék meg, az öletést az ember-pártosok, a születést tudósok, orvosok, hogy természete ellen is szabad lehessen az, ki tömegében rab még, önnön burkának rabja, hatalmas nép! S nevében többé ne szaporíttassék a vér-kultusz a csillagok alatt! 38 �Alkonyodott. Azaz, hogy magas volt, fejünkkel volt egy-szinten még a nap. A katonák söröztek, megpihentek, kigombolták a zubbony-nyakukat. A csúcson áthatolt egy könnyű felhő, a homlokunkon néhány gondolat: mire nem adja a fejét, ha megnő a lakatos, a szerelőinas?! Hegy-méretekben gondolkozik, isten­ szerepet vállal nagymerészen itten; vagy legalábbis, mint egy felelős vezető, ki élet-halál magas gondját hordozni jó erős, inas — akinek a tudomány, a nép-élet e g y -gond, s kibe nem hálni jár a lélek, hanem dolgozni; ott áll helyesebben állandóan a padnál, álmában sem rest mozdítani agysejtjei rendjén! Ha költő, akkor pláne tudja, hogy kell évezredei sűríteni pillanatba, és száguldani van neki hatalma bármikor a szocializmus csúcsán. — E csúcsra itt föl nem juthatott bár, mert javították s éppen állt a lift; megnyugszik ő is. Igy van ez a rendjén. S így mondja most a nap s jókedve nyugtán: mégsem hiába bámészkodtam itt! 39 �Turchányi Sándor: A kuffsteini fogoly A fogoly maga elé tartotta vékony fehér kezeit, aztán lesöpörte a várorvos fioláit, a tarka kapszulákat és nevetett. Zelenik káplár a tolóablak mögül nézte a bilincseitől megszabadított Szentjóbi Szabót és a pillangók jutottak eszébe, melyeket süvegével fogott gyerekkorában, valahol egy Moldvamenti faluban. Azok is mozdu­ latlanul kuksoltak, amikor hosszú idő után levette felőlük a szőrmés föveget és csak percek múlva kezdték mozgatni szárnyukat, felszállni azonban nem tudtak többé. Zelenik évek óta őrizte már Kuffstein rabjait és csak a csapszékek bádoglámpái alatt, a savanyú tiroli borok mámorában tudott szabadulni a gondolattól, hogy maga is fogoly. Csak ott, és a bilincseikből frissen megváltott foglyok kémlelőréseinél érezte a szabadságot, melytől ugyanazok a falak zárnak el rabot és őrt egyképpen. Ismerte a béklyóba szorított kezek első indulatos csapásait, amint lesújtanak a durva pokrócra, a korsót tartó faládára, vannak akik őrjöngve vagdalkoznak a szabadság­ nak ebben a csalóka, első percében, aztán ez is elmúlik. A fogoly, akiről betegsége, vagy csendes magaviselete miatt levették a láncot, maga elé mered és mozdulatlan, mint az elfogott pillangók. Szentjóbi nem hallotta a tolóablak halk csikorgását, — már régen nem hallott és nem látott semmit . . . A visszhangos folyosókon kongó léptek és kiáltások, a cella falára írt trágár rajzok, a távoli német, magyar, olasz kedvesek nevei a vacok deszkáin, nem jutottak el hozzá, és a kivitt bilincsek sem jelentettek számára any­ nyit, amennyit a leskelődő foglár gondolt. Mindszent hava volt, a Burg platánjairól. Budán a Dunapart jegenyéiről levelek hulltak, sokan lehajoltak a hajnali közös sé­ tán és keblükbe rejtettek egyet a tömlöcudvar őszi leveleiből — de ő már nem megy sétálni, nem vár sem pecsétes, sem ágrólszakadt levelet, ahol ő van, oda nem érnek el Czrevenka várkapitány láncai, sem a cellák nyirkot virágzó boltívei. Hol is van a 363-as kuffsteini fogoly, Szentjóbi Szabó László, a kurafiak kórjá­ ban sorvadó magyar rebellis, — hogy lehet megszökni innen úgy, hogy a test itt maradjon a deszkafekhelyen, de az e m b e r mégis túl legyen az öles falakon? — Zelenik káplár ismer itt föld alatt és föld felett minden zugot, minden fordulót az őrség magasjáratain, tudja, hogy csak a kancelláris pecséttel jelzett kegyelmi levél, vagy az Űr kegyelme szabadíthat ki innét. — Szentjóbi messze van az elsőtől, talán még alkonyat előtt megkapja másodikat, de már rég szabados innen, túl az Úr 1795-ös esztendején, Bacsányiék rousseaui álmain, nagyon messze az időben, de mégis otthon, csak a láz tud odáig vinni. 46 �Szentjóbi Szabó a jövendőben van, ott jár fel s alá láza hullámain már e hó eleje óta. Vinnhauser tömlöcorvos dühös lesz az összezúzott üvegcsékért, hiúságában fölös árat számol a kiöntött medicináért, de mindegy az, — oda, ahol Ő van, az sem jöhet utána, a legmerészebb frankhoni filozófus sem — senki sem. Százötven — kétszáz évvel jár túl a börtönnapló „anno” — in és otthon van az ipolyparti Petőn, Budán, vagy a kecskeméti piacon, mindegy, hogy hol az országban és nézi a jövendő boldog embereit, akik masinákkal törik a határt, sose látott nagy házakat emelnek, közösen, — papok, kancelláriai tintanyalók, bécsi en­ gedélyek nélkül. A beteg felnevet, bőrét timsóként rántja össze az undok betegség láza, de ez is jó, — ezt még otthon szerezte csélcsap, hazai széplányoktól, ez is a szabadságra emlékezteti. Valami versféle ködllk fel benne, talán azok közül, melyeket még Pesten égetett el, szépzenéjű latin levelekkel, töredékekkel együtt. De lehet, hogy sose láttak pennát ezek a sorok és a dübörgő masináknak, az okos, országgyarapító dédunokák unokáinak szülte őket a láz, a magány, a halál . . . És hogy a jövő eme boldogjai talán kikacagják ügyetlen rímeit, megsejtik félel­ mét, melyet a dühödt vérbírák előtt érzett, az önmentő vallomásokat, melyekkel tovább remélt élni, ennél a huszonnyolc rövidke évnél, — ó hát mit tesz az, — velük nevet, kazalba bujik jószagú lányaikkal, vagy mesét mond arról, ami most olyan fájón igaz és keserű. Zelenik káplár pedig fejét csóválja a tolóablak mögött, kiköpi a keserű bagó­ levet és Herrlung káplánért szalaszt egy bóbiskoló sztrázsát. — Ilyenek a magyarok, elmélkedik a lassan sötétedő folyosón, — kikacagják a kaszást, vagy duhaj dalokat énekelnek, amikor más a páternostert szepegi. Herrlung atya nagy sietve fejezi be egy kilenc esztendeje raboskodó talján ke­ reskedő előkészítését az örök hazába és amennyire öreg lábai bírják, igyekszik is a legény után, hiszen nagy szó az, ha eretnek akar meghalni deáknyelvű istenhozzád­ dal. De a tömlöcrakók aligha számoltak az eltévelyedett lelkek megmentésével — annyi lépcsőt, pántos ajtót raktak szerteszét, hogy Herrling atya késve érkezett a haldokló magyar fekhelyéhez. Szentjóbi Szabóban már szárnyát emelte a lélek, ami­ kor még Zelenik káplár a retesszel viaskodott, és ki tudja merre járt már, amikor feltárult az ajtó a három látogató előtt. Csak egy huncut, fiatalos mosoly árulkodott arról, hogy az imént még itt volt valaki, — itthagyta, mint a városba tért asszonyok az ételt a hazatérő embernek. Herrlung páter a pokolra gondolt, a legény hiányos három forintjára, melyet még ma este le kell számolnia egy kártyában, szerelemben áldott ulánus katonának, — Zelenik pedig egy tavaszi délutánra, meg egy ritka pillangóra, mely nem maradt a süveg alatt, hanem frissen, ragyogva felszállt a magasba és eltűnt az aranyos levegőégben, ahol még a napfény sem tudta utolérni. 41 �Tóth Elemér versei : Miként esőcsepp Az emberek a fény-villanásos sikátorokon, a torlódó forgalom csikordulása a kockaköveken, a piros villamosok gályái, ahogy békésen himbálóznak a téren, a nevetés, ahogy fehérlik az üdítőital-árus lányok porcelán-fogain, a vásárlók a tíz emeletes áruházban naponként ötvenezren, a sunyi tanácsok, ahogy szivárognak az óvatosság és alattomosság hajszálcsövein: — most énekeled a harcot, amikor éppen abba kellene hagynunk, hogy boldogok legyünk végre? de én nem békülhetek — kiáltom, ahogy megyek a Szent Vencel téren, mert küzdelem a mi életünk, hisz valamennyien boldogságra születtünk, ami nem száll vállainkra madárként, és gyávák, akik ma elégedetten lubickolnak az időtlenség és kiszámított bölcselkedéseik langyos hullámaiban, holott hányszor össze kell csapnunk még napra-nap az ostobasággal, a megalkuvással, szavakkal, amelyek metszenek, ellenséges táborokkal, egymással és önmagunkkal is igazunkért a teljes győzelemig, miként esőcsepp vágódik az üveghez könyrtelenül, könnyezve — és dühösen! (Prága, 1962.) 42 �A z idő múlása Teljesen sötét van, lámpa-bólyákat himbáló igazi sötétség. Csak egy kicsit tömörebb lett a parketten a táncolok topogása, s mintha közelebbről hallatszanék a gitár-húrok dobok monoton kopogásával kevert ideges pendülése, egyébként semmi sem jelzi az idő múlását itt a kerthelyiségben. Kint koromarcú városban árad a színtelen szél. Végigcsalingázik az utcákon, házak tetején, villamossínek elárvult ezüst csíkján, az üres strandon fejest ugrik a vízbe, meg se csobban a mélység, a parkban szeretők után szimatolva szórakozottan beletúr egy magányos padon az öreg nyugdíjas délelőttről ottfelejtett újságlapjaiba, s már hemperedik is tovább, nyomában újra bóbiskolni kezd a csend. Ő, bonyolult-boldog éjszaka! Mint kiömlött sör az asztalon, végigfolyik a holdon egy felhő. Őrzik a messzeségeket Őrzik a messzeségeket az utak. Szerelvény-kígyók kúsznak a vasúti hidak alatt. Az állomásokon megdöndül utánuk az üresség. Társaim gyárak remegését hordják szivükben. Az erdő nyiladékai i s . őrzik az iramló szarvasok dobogását. Perc. A legmélyebb csend máglyái lobognak. 43 �RÉTI ZOLTÁN : Zenélő lányok 44 �Csikász István versei: Február Domb — mögötte fák: barnák meg lilák — durván koppanó jégre vált a hó. Pengő párizsi-kék a visszhangos ég síma mint selyem felhője oly kemény mint ringó jéghegyek a tükrös tengeren. Vakít a hó fehér a nap sápadt az arcunk fejünk lehajtjuk szemünk lecsukjuk fáj pupillánknak a gyöngyház-fényű táj. Pihegve állok nem vagyok más csak szürke árny. Mint fehérre mosdott tollászkodó madár úgy gubbaszt itt a fényben a tél s a Február. 45 �KAMASZ Vörös-sárga-szín zsíros vágyak pattannak ajkamon robogó rohanás a menésem s durva szikla a mozdulatom, mély hangom tapintatlanul dübörögve visszhangzik s csupa f öcsögő röhögés dülled a pofacsontomon. Részeg izzadás puhítja konok koponyámat mint a lagzik csatakos zabáiban löttyedten görnyedő parasztokét Macskaköveket s tiltakozó pici füveket letaposva végigdöngöm ezt az imbolygó utcát miként a zsokék kényesfarú dögök hátán sietve a kincsek odva felé korbácsolják dühöngő paripáikat bőszen megvadulva. Aztán majd csendesen sírok s megfogom anyám a kezed kötényedbe törülöm szemem mert minden őra egy-egy ütközet. SZATHMÁRI BÉLA rajza 46 �Várszegi György : N A P SÜ TÉSB E N Hogyan is kérdezte a múltkor? Hogy nem mondanám-e el az életem történe­ tét . . . Azt, hogy tulajdonképpen miért is lettem bányász? Hát ne higgye, hogy valami különös történetet fog hallani tőlem . . . Tucatjával élnek itt hozzám hasonló emberek. De ha akarja, elmondom. Nem baj, hogy ide ültünk a napra? Én nagyon szeretem a napfényt. Akár perzselő forróságban is elsütkérezgetek. Különösen mióta bányász vagyok. Itt a munkásszálló előtt, a szép virágos helyen különösen szívesen üldögélek. Nézze csak azokat a rózsákat! Nem dicsekvésből mondom, de azokat én ültettem. Meg a dáliákat is . . . Ugye szépek? Nem mondom, eleinte sokat ugrattak engem itt a környéken a virágok miatt . Mimózának, meg effélének nevezgettek. Mert látta volna, mi volt itt azelőtt . . . Fejünk is alig látszott ki évekig a téglatörmelékből. Hanem azért lassan megszokták a virágot. Az idén már velem együtt csinálták a parkosítást a szálló körül, persze csak az öregebbje . . . A gondnok is annyira rám­ kapott már, hogy ha valami kertészkedésről, csinosítgatásról van szó, mindig engem ránt elő: „No csak, Szekeres! Magának úgyis ez volt a mestersége . . . ” Pedig ha tudnák . . . volt is nekem kedvem meg időm valamikor a virágokhoz! Életemet hajnaltól naplementéig a kubikgödorben töltöttem . . . — Merthogy régi kubikus családból származom, — hogy a legelején kezdjem. A becsületes nevem Szekeres Mátyás, de a szállóban, no meg a bányában is csak „kis Szökeres”-nek neveznek, egyrészt a termetem, másrészt a beszédem miatt. Mert Szeged környéki vagyok én, nehezen váltott át a nyelvem az itteni beszédre. De hát hat esztendő hosszú idő . . . Azért néha még most is szögediesen beszélek, ha meg­ tévedek. Nem vette észre rajtam.? — Szekeres Antalnak hívták az apámat Hajlotthátú, ösztövér kis ember volt. Menése még vasárnap is olyan mintha talicskát tolta volna. Dehát tolta is szegény még vasárnap is, mert kilencen voltunk testvérek és már az is nagy újság volt, ha néhanapján kenyérrel jóllakhattunk. Én, mint a legidősebb fiúgyerek, mióta az esze­ met tudom, dolgozom. Alig látszottam ki a földből, amikor már az uradalom libáit őriztem. Ezt nem panaszképpen mondom, mert igen szerettem a libapásztorságot. A 47 �kukoricamorzsolás télvíz idején az uradalmi magtárban már nem volt annyira a kedvemre való. Télen jobban szerettem iskolába járni, s ha csak tehettem, el is jár­ tam. Így végeztem el három osztályt, de a negyedikre már nem kerülhetett sor. Édesapám egy szép napon — tíz éves körül voltam akkor — így szólt anyámhoz: „Reggel a fiút is magammal viszem. El van intézve a munkavezetővel.” Igy aztán másnap már két személy részére tarisznyált az anyám. Abban az esztendőben, úgy emlékszem, vasútépítésnél dolgoztunk. Nekem eleinte arany sorom volt, mert kutya forró nyár volt és naphosszat csak a vizet kellett, hogy hordjam a kubikosoknak. Pedig ha visszaemlékszem, jó három kilométeres távolságból húztam a kannákat egy ócska kordén, dehát tetszett a mesterség, mert az artézi kútnál, ahonnan a vizet hordtam, várakozás közben mindig el lehetett tere-ferélni a falusiakkal. Később amint jobban izmosodni kezdtem, befellegzett számomra a jó világnak. Én magam is földmunkás lettem. Még tizenegyedik évemet sem töltöttem be, amikor egy reggel a szállásunkon heves szóváltásra ébredem: „A gyerek is elvégez annyit, mint akár­ melyikünk, hát miért nem fizeti azzal a bérrel?” — pattogta apám. „Mert a gyerek mégis csak gyerek” — hallottam a munkavezető hangját — „Külön­ ben is örüljön, hogy felvették, akkor amikor naponta tízen is ajánlkoznak!” Később azért csak megegyeztek olyanformán, hogy egyiküknek se lett igaza, de én mégis többet kaptam valamicskével. Ekkor döbbentem rá először, hogy a munká­ nak, amit addig játékosan, szinte félvállról vettem, súlya és értéke van, S attól kezdve nem vettem játéknak a munkát. Apám is megneszelhetett valamit a bennem végbemenő változásról, mert egy este, lefekvés előtt, sűrű fejcsóválások közepette így szólt hozzám: ”A munka bizony nem tréfadolog, fiam. Ez az egy nem tréfadolog a világon. Hát úgy intézd, hogy dolgaid szénája mindig rendben legyen. Ha egy reg­ gel nem nyitod ki többé a szemed, akkor se kelljen semmit keresni utánnad! Akkor leszel ember, fiam . . ” Meg is szívleltem apámnak ezt a tanítását. Én sohasem kezdek addig másba, míg az előzőt rendesen be nem fejeztem. Apám is rendet és becsületet hagyott rám. Akkor, amikor a fagyott márciusi föld ráomlott, s csak fél­ órás erőfeszítéssel tudtuk napvilágra hozni, már alig volt benne élet. Elerőtlenedő kezével a deszkabódé felé intett, ahová a foldmunkások szerszámaikat rakták s csak ennyit susogott: „A holmijaim . . . ” — Meg is találtam a szerszámait a legnagyobb rendben. Az ásójáról meg a la­ pátjáról még a föld et is lekapargatta előző este, pedig csúf, szívós sárga agyag volt, amiben dolgoztunk akkor. Apámat is abba temettük, szegényt. Hazavinni? Honnan lett volna arra pénzünk? Vagy százötven kilométernyire voltunk akkor távol, haza csak havonként látogattunk. A kis ládikájában — emlékszem — még egy kis szeletke papírra az is fel volt jegyezve, hogy azon a héten mit költöttünk élelemre. Tizenötéves voltam akkor, 1943. márciusát írtuk. De keserves idők következtek ezután rám! Ha négy kezem termett volna a munkára, az is kevés lett volna, hogy anyámat meg a testvéreimet eltartsam. Keveset láttam én akkor az élet szebbik feléből, elv­ társ! Építettem én repülőteret, autóutat, hidat, vasúti töltést, meg ki győzné felsorolni, mit s m it nem. Ha az a föld egykupacba lenne hordva, amit én megmozgattam már. X 48 �A felszabadulás után anyám munkához jutott, a testvéreim is nőni kezdtek: könnyebb lett az életünk. Az ötvenes évek elején az egyik jóbarátom rábeszélt, hogy próbáljunk Pesten elhelyezkedni. Nehezen hajlottam a szóra, mert idegenked­ tem a nekem szokatlan városi élettől. De amennyire idegenkedtem, annyira bele­ szoktam. Egy építőipari vállalatnál kaptunk munkát, mint fogatosok. Jó dolgunk volt, pénz is szépen keresgettük. Csak hát az ember mindig olyankor követ el osto­ baságot, amikor jól megy a sora . . . A pesti élet engem is megszédített. Rákaptam az italra, kártyára, éjszakázásra. Ami azelőtt soha sem fordult elő velem: több ízben ittasan állítottam be a munkahelyemre is. Vezetőim eleinte tűrték a viselkedésemet, mert hiszen a munkám ellen soha sem volt még senkinek kifogása . . . Foglalkoztak velem, lelkemre beszéltek. A munkásszálláson is kértek, változtassak magatartáso­ mon. De hát lehetett beszélni velem? Csakhamar tudomásomra hozták, hogy aján­ latos lenne magamtól megválni az üzemtől, még mielőtt fegyelmi úton elbocsájtanának. Az ügyet vállrándítással intéztem el. Munkáshiány volt: az építőipar állan­ dóan felvételt hirdetett. S azontúl is nagyon bíztam két kezem munkájában, mely ezidáig még sohasem hagyott cserben. Csakhogy akkor már annyira beleszoktam a csavargásba, hogy a világ is szűk lett volna számomra. Az új helyemen is csak hónapokig húztam meg magam.Sorra jártam a vidéki városokat: dolgoztam Debre­ cenben, Szolnokon, Tiszapalkonyán s még Dunapentelén is. — 1957. év őszén egy régi pajtásommal találkoztam, aki elmondta, hogy a nóg­ rádi szénmedencéhez került, már másfél éve ott dolgozik és igen elégedett a mun­ kájával. Nem lenne-e kedvem vele tartani? Akkoriban úgyis könnyen gondolkodtam, egyből belecsaptam a barátom tenyerébe. Bánya? Ha már ennyi helyen dolgoztam, miért ne próbálnék ott is szerencsét? Igy kerültem aztán erre a helyre, így lett belőlem bányász. Hanem az, hogy hogyan is maradt belőlem bányász, az már furább história. X — A bányához — számításaimmal ellentétben — nem is olyan könnyű dolog volt bejutnom. Az igazgató sokáig forgatta a munkakönyvemet Szemmel láthatólag nem nyerte meg a tetszését. — Barátom, — mondta — más ember a sétányon nem járkál annyit, mint maga egyik vállalattól a másikig. Miféle fiatalember maga, hogy ennyire félvállról veszi a munkát? Azt hiszi, szívesen dolgozik valaki olyan emberrel, aki csak meggondoljo és odébb áll? Ezek a szavak szíven ütöttek. Ezek az apám szavai voltak. Megigértem, hogy becsülettel fogok dolgozni, csak vegyenek fel. Hát elküldtek orvosi vizsgálatra, felvettek és beosztottak földalatti munkára, csillésnek. A nehezebb napok most következtek. Amikor első műszakra repített a kas a föld mélye felé, úgy éreztem, jóvátehetetlenül elhibáztam az életemet, amikor bányásznak szegődtem. Amint a kasból kiszálltam, fejem szédült, rosszullét környé­ 4 49 �kezett. Szemeim sehogyan sem akartaik hozzáigazodni a lámpák reszkető fényéhez. Fejemet is minduntalan bevertem hol ide, hol oda, pedig nem is vagyok nagytermetű Hát még amikor a sűrített levegővel működő szállítóvitlák süvítő, jajveszékelő hangját meghallottam! A lábam önkéntelenül is menekülésre rándult minduntalan. — No mi az, szögedi gyerek? — nevetett rám az aknász. — Talán nem tetszik a bánya? Tetszik a fenének, gondoltam s csak az volt mindén vágyam, hogy még az egyszer élve kijussak onnan, aztán be sem teszem a lábam többé. Pedig a csatlósok, akik mellé tanulni beosztottak, nagyon barátságosak voltak hozzám. Sorra meg­ mutattak mindent: elmagyarázták, hogyan kell közlekedni ereszkében, siklóban. Megtanítottak a jelzésekre, a szállítás szabályaira Nem messzire tőlünk volt egy fejtési munkahely. Annak a munkahelynek a csapatvezetője — kis, hajlotthátú, sovány öreg, szinte apámra emlékeztetett — különösen nagy türelemmel volt irán­ tam. Amikor egy-egy teli csillével kijöttek a munkahelyről, mindig volt bátorító, jó szava hozzám. — No, Szökeres — hunyorított rám tréfálkozva. — Két hét múlva olyan bányász leszel, mint a pinty! Dehát volt is akkor nekem kedvem tréfálkozni . . . A csillék fordítását, a szállí­ tókötélre való fel- és lekapcsolását kön nyűszerrel megtanultam. Hiszen a kezem bármilyen munkára ráállt világéletemben. Hanem a furcsa, szokatlan környezet . . . Lehet, hogy ki fog nevetni, mint ahogy én is sokszor mosolygok most már rajta, de én kimondhatatlanul féltem. Mert dolgoztam én már gok mindenfélét azidáig, nem volt az a gyökeres, köves föld, ami ne engedelmeskedett volna az én csáká­ nyomnak. Csakhát más a földmunka kívül, barátságos napfény mellett, meg belül, a föld gyomrában is más. Elég az hozzá, alig vártam, hogy az első műszakom leteljen. Mondtam is délután a cimborámnak a munkásszálláson, hogy nekem ebből elég volt, azt már látom, hogy belőlem nem lesz bányász. Azt hiszi, pártomat fogta? Kinevetett és elmondta, hogy első napokban ő is ugyanúgy volt, mint én. A végén még gyávának és élhetetlennek is nevezett, majdhogy össze nem marakodtunk. Másnap reggel azért pontosan jelentkeztem a munkahelyemen. Gondoltam, egye meg a fene, még megpróbálkozom, szemrehányás ne érjen. Igy aztán letöltöt­ tem a második műszakot is. Ahogy a napok teltek-múltak fölöttem, valóban kezd­ tem megszokni a bánya belsejét. A munkatársaimnak is kezére dolgoztam: meg­ szerettek és szívesen dolgoztok velem. Úgy hitték, beleszoktam teljesen a bányászko­ dásba, hogy gyökeret eresztett a talpam. Hej, pedig magamban csak azon elmélkedtem, hogy az első adandó alkalmat megragadom és meglépek innen: X — Látja ezt a forradást a bal karomon? Nohát ennek köszönhetem én, hogy végtére mégiscsak bányász maradtam, Úgy történt a dolog, hogy az öreg Gordosnak, annak a kis sovány csapatvezetőnek az egyik csillése beteget jelentett. Gyülekezéskor odajön hozzám az öreg és azt mondja: 50 �— No, te szögedi gyerek, elkértelek az aknásztól. Van kedved szenet lapátolni? Hogyne lett volna kedvem szenet lapátolni. Hiszen gyermekkorom óta jóbarát­ ságban éltem én a lapáttal. Gordos munkahelyére meg különösen szívesen mentem, mert kezdettől fogva kedveltem tréfálkozó, mókás természetét. Kis alacsony kamrafejtés volt a munkahelyünk, szinte a csille is alig fért el benne. No, de rajtam aztán nem fogott ki az alacsonyság. Palival, egy vidéki fiúval, aki szintén csillés volt, letérdeltünt a csille mellé, s úgy rakodtunk, hogy az öreg a szénfalból alig győzte túrni a szenet. „Lassabban, ördögök!” — kiáltotta néha felénk. — „Nem akarlak a sikta végén a hátamon cipelni kifelé benneteket!” — De persze ő is rákapcsolt a munkára. Azzal a hitvány, csontos karjaival úgy tud dol­ gozni még most is, hogy csillés legyen a talpán, aki ezt a kis vénembert meggyőzi üres csillével. Nem is volt még dél, amikorra elszállítottuk a szénkészletet a munkahelyről. Az öreggel nekiláttunk befurkálni a lyukakat, hogy újra meglőjjük a szénfalat. Gordos közben elmagyarázta a fúrás csínját-bínját, hogy hogyan kell telepíteni a fúrólyukakat, hogy a robbantás a leghatásosabb legyen. De arra is kitanított, hogy a bányamunkánál nem a gyorsaság, hanem az óvatosság és a biztonság az első. Tőle tanultam meg, hogy az erőmmel mindig olyan beosztással éljek, hogy másnapra is maradjon belőle. Amikor végeztünk a fúrással, a csapatvezető a másik csillést elszalasztotta a lőmesterért, mi pedig a fojtás készítéséhez láttunk. Kimentünk a szerszámosládához, hogy az agyagfojtást meggyúrjuk, amikor visszamentem egy szerszámért a fejtésbe. Akkor történt a baj. Még a fejtési közepéig sem értem, akkorát durrant fölöttem a tető, hogy majd összeestem ijedtemben. Abban a pillanatban omlani, szakadni kezdett minden. — Hé! — ordította kintről Gordos. — Ugorj ki onnan! — Csakhogy én ijedtemben megzavarodtam és nem kifelé, hanem befelé ugrottam a fejtés belsejébe, a szénfal felé. Magam sem tudom már pontosan, mi történt azután. Recse­ gés, ropogás, aztán éreztem, hogy valami óriási erő félrelök, rámnehezedik, hogy moccanni, lélegezni sem tudok. Elvesztettem az eszméletemet. X — Teljes három óra hosszat feküdtem az omlás alatt. Amikor visszanyertem az eszméletemet, emberi hangokat hallottam felém szűrődni. Az első emberi hang, melyet értelmem felfogott, a bányamester hangja volt: — ”Attól tartok, hogy befel­ legzett neki. Ha élne, legalább kopogtatna.” — „De a hét irgalmát!,, — hallottam Gordos hangját — „Úgy láttam, hogy a kalitkaácsolatok alá ugrott. Akkor pedig kikaparjuk a tíz körmünkkel is!” Hát esztendő múltán nehéz számot adni azoknak a perceknek, pillanatoknak a történetéről. De sem azelőtt, sem azután nem találkoztam össze annyira a féle­ lemmel, mint akkor. Kiáltani akartam, de csak valami elfuló, vinnyogó hang jött ki a számon. 51 �— Tarts ki! — kiáltotta Gordos, mennydörgő hangján. — Ne félj, kikaparunk onnan! — Élek, ne hagyjanak itt pusztulni! Azt, hogy milyen erőfeszítéseket tettek értem, magam is csak elbeszélésekből ismerem, mert közben újra elvesztettem az eszméletemet. A szüntelenül omló homokban, a megnyílt, halálos veszélyt rejtő tetőzet alatt több mázsás köveket mozgattak meg, hogy kimentsenek. Amikor végre valamennyire kibontottak, a bal kezemet sehogyan sem tudták kiszabadítani. A pillanatok drágák voltak, bármikor újabb omlás következhetett be, nem lehetett kockáztani: úgy határoztak, hogy levágják a bal karomat, megmentésem érdekében. Akkor ugrott be az öreg Gordos mellém és élete kockáztatásával megmentette a karomat. — Hát így volt . . . Nézze csak: ezzel a forradással megúsztam a kartörést. Ugyanúgy tudok dolgozni vele, mint azelőtt. Persze, most hitetlenkedni fog, ha azt mondom, hogy ezek után gyökeresedett meg bennem az a szándék, hogy bányász maradjak. Pedig így volt . . . Látta volna, a kórházban mennyien látogattak! A tele­ fon állandóan csengett, a szállóból is folyton érdeklődtek irántam. Itt tapasztaltam legelőször azt, amit azóta már számtalanszor, hogy bajában is, örömében is, mint kézen az öt ujj, összetart a bányász. Mikor! aztán a kórházból kikerültem és Gordos félig mókásan, félig komolyan megkérdezte: — No, szögedi, most aztán végleg elment a kedved a bányától, mi? — már én is jókedvvel és igaz szívvel felelhettem: — El a fenét. A maga csapatában szeretnék dolgozni ezután. Igy kerültem aztán az öreg Gordos csapatába. Jó kis csapat, ezt ne m dicsek­ vésből mondom. Egy évvel ezelőtt nyertük el a szocialista brigád oklevelet. A bri­ gád minden tagja tele van már aggatva érmekkel, plecsnikkel, kitüntetésekkel. Én magam is vájár vagyok már, majdnem három esztendeje. — Az idén harminckét esztendős leszek. Elég sokat macerálnak innen is, onnan is: „Ideje lenne már, hogy megnősülj!” Hát lehet, hogy erre is sor kerül hamarosan. Sokszor elgondolom, hogy bizony, jó is lenne egy szépen berendezett kis otthon, egy ügyes asszonykával. Persze, anyámat is elhoznám, hogy ne éldegéljen egy­ magában. Dehát egyelőre jól érzem magam itt a munkásszállóban. Ha nem restelli, egy­ szer nézzen körül a szobákban. A minap festették őket. Nem mintha piszkosak let­ tek volna, de mivel az új bútorokhoz új festés is jár. Ha a társalgóban körülnéz, megláthatja a szőnyegeinket. Hát álmodhatott volna valaha az ember arról, hogy parkettás, szőnyeges szobában pihenhet munka után? Én a társalgóban leginkább a televíziót kedvelem. Mióta televíziónk van, alig járok el a szállóból. Néha azért kiruccanunk, táncolgatunk és iszogatunk is módjá­ val. Hiába, ez hozzátartozik a fiatalsághoz. De legtöbbször lefoglalnak a könyvek, mert — már szégyen ide, szégyen oda — az általános iskola hatodik osztályát végzem. Igaz nem magamtól iratkoztam be az iskolába. A párttitkár vett rá: a 52 �csapat majd minden tagját rászedte a tanulásra. Még Gordost is macerálta, de ő nem állt kötélnek. „Vén zsákba már semmi se fér!” — mondogatta. Jövőre már nyugdíjba készül . . . Hát látja, így éldegélek. Ezelőtt hat évvel, amikor ide kerültem, m ég a ruhámat sem hoztam magammal, annyira nem hittem benne, hogy meg fogok honosodni. Anyám küldte utánam a cók-mókomat. Ez a város itt körülöttünk szinte velünk együtt nőtt, velünk együtt alakult. Soha se felejtem el, hogy amikor idejöttem kukoricás volt a kultúrház helyén . . . Ezért, ha erre a városra nézek, egy kicsit magamat is látom benne. Nálam sem ment minden símán, küzdelem nélkül. Javítani, alakítgatni kellett ezen is, azon is. De végül is azzá lettem, ami vagyok: bányásszá. Megszerettem a foglalkozásomat és érzem, hogy szoros hűség köt ehhez a helyhez. Idáig szólna az én életem története. Nem nagy történet, hiszen az elején meg­ mondtam, hogy nem fog különös dolgokat hallani tőlem. Meg aztán mit is mesélhet egy harminckét éves ember? — No, jól átsütött bennünket a nap. Talán meg se érte, hogy itt pörkölődött velem, ezen a padon. És mondja csak valóban szándékában van megírni, amit elmondtam magának? Csak aztán nehogy valami nagy históriát kanyarítsom belőle. Mert azt nem szeretném . . . 53 �CZINKE FERENC: Memento 54 �Kemény Erzsébet Varázslónak születtél Te, aki tudod, hogy az életben a legnagyobb dolog a játék. ki jól megtanultad a szabályt és, ha a partnered csal feldöntöd az asztalt kit az éltelem gőgössé magasztalt, mert ismered a törvényt. hogy le kell hajolnod, ha a patak tükrös vizéből inni akarsz és mindenhez, amit bírni érdemes alázattal közelíthetsz csak, ki merész lábbal lépsz az ösvényre, mely a mélybe visz kibogozni egy lélek veszélyes titkait, kinek iránytűje a kétely mocsara fölött virágot bontó hit. a szégyen, amelybe embervoltod taszít és az ujjongó öröm, hogy ember vagy, ujjaid érzékenysége s a vad bizonyosság, hogy nem veszíthetsz, mert varázslónak születtél .. . . . Te, akit a tárgyak sem felejtenek el. ha egyszer láttak: vigyázz! nehogy magányom szétfeszített rácsai a Te húsodba vájjanak soha be nem gyógyuló sebet. 55 �Tamás István versei: Barkák bundájába bújtatom kedvem úgy viszem hozzád És elvezetlek habzó utcák mellett a liget fáihoz hol nem lehet csizmában menetelni Egy szirmot kapsz mit hajadba kell majd tűznöd És megtaláljuk mire vigyáznunk kellett volna akkor Várd meg a hajnalt hogy frissen indulhassunk A jégvirágról daloltam neked, hóprémbe bújt, meleg városokról, forró teáról, ha, majd korán kell kelnünk. S jóízű nyárról daloltam neked, míg elvágott Vasszer logikából — mert tetszett neki szemed — s míg Tomidat senki sem szerette az akadémián. S most Dalolok neked modern bútorokról, mit részletre is adnak. Dalolok neked gondtalan napokról . . . Dalolok neked, dalolok, dalolok. S a havi ezerből csak néhány mázsa diószénre telik S szombatonként moziba is megyünk. 56 �id SZABÓ ISTVÁN : Hazatérő bányászok �IVÁNYI Ö DÖN: Aktok KELEMEN ISTVÁN: Veszprém �CZINKE FERENC: Leányfej �FARKAS ANDRÁS: Emlékezés a céltalanul meghalt magyar katonára �SZATHMÁRI BÉLA rajzai 57 �Paróczai Gergely Szabó Lőrinchez Hál eljött érted az iszonyú reggel. A különbéke im, megérkezett, Dermedten fekszel, üveges szemekkel. Kihűlve már rím-műves két kezed. Oly hihetetlen tudomásul venni, — kétkedve jár köztünk a döbbenet — hogy nem örülsz, hogy nem fáj soha semmi. S egy más világ törvénye véd, vezet. Csak fekszel. — Kinemjátszott, elszakadt húr. Megnémulva ,mint annyi más halott. És viszed magaddal elmondhatatlanul a szavakat, s hány meg nem írt dalod! Látod, csak ennyi: rövid volt az élet. Egy rö p k e ocsúdás az ég alatt. Kopott szíved milyen hamar kiégett a tettek lángján! Örök szomjadat a szellem által faggatott világnak ezer csodája sem olthatta el. S titkok tudója — titkaiba látva — vívtad a harcot rejt-jeleivel. M egérte-é? Mondd! — Habár egyi kfeled tündököl kimért formába zárva — Gyönyört sóvárgó hús-vér testedet feláldoznod? M egérte-é? Te árva! Megérte-é? Mondd! — Habár egyik feled e robbanásnyi zsúfolt pillanat, emésztő lánggal égni, mint a boldog meleg-sugárzó, fénylő széndarab? M egérte-é?! Beszélj!! — Nem szólal ajkad . . . Szigorúbb lettél — s így legtöbb!? — halott! — De faggató koroknak hátrahagytad a Művedet. — Legméltóbb válaszod. Látod: csak ennyi, ennyi volt e lét. S kitagadott — játékos fiat. És most — a mindenség szerelmesét — a nyitnikék, s a pannon ősz sirat. 58 �VITA V á l a s z néhány kérdésre ÍRTA: BELITZKY JÁNOS A ..Palócföld”-ben megjelent beszámolómmal kapcsolatban több vélemény hang­ zott el és több kérdést intéztek hozzám. A vélemények és kérdések közül a kutatás gyakorlati módozataira vonatkozókat tartom a legfontosabbaknak és ezért igyekszem azokra válaszolni. Kutatásaimban, időbelileg, a honfoglalás korától haladtam visszafelé. Azt, hogy a NSU (neosuomi), az ASU (anticosuomi) és a PSU paleosuomi) nyelvi és helynév­ adási változatokat felismertem, elsősorban az illírek és kelták nyelvének köszönöm. A dunántúli római kori feliratos anyag jelenlétüket a húnok megjelenéséig igazolja. Az ottani helynévbokrok vizsgálata során kiderült, hogy nyelvükből eredő elnevezé­ sek Európa különböző részein is előfordulnak és sok esetben NSU hn-ekkel keverten. A mai albán nyelv egyenesági folytatója a magyarországi illírek és kelták nyelvének. Ez a nvelv azonban balti-finn és magyar lexikális elemeket is tartalmaz, tehát az alap­ jaiban illír adottságú nyelvbe kelta, balti-finn és magyar együttélés eredményei is le­ csapódtak. — Ezt a szókincset — gyakorlati szempontból — illír-kelta (IK) nyelvnek nevezem, bár a paleoalbán elnevezés ugyanilyen jogosult lehet. Az IK szókincs segítségével derült ki hogy a hún-avarkori településrenden belül igen sok a fordításos hn, vagyis hogy a NSU hn-ek IK alakban is előfordulnak, to­ vábbá hogy az IK hn-ek nagyszerűen tükrözik az egész Kárpátmedence területén a népvándorláskori állapotokat. Ennek igazolására néhányat — mellőzve a tudományos értekezésemben közlendő mai albán szavakat — bemutatok: Térformákat, térbeli viszonyokat jelölők: Perbál, Pörböly, „valamivel szemben fekvő, szemközti hely” — Hont, Han tos, „szakadék, vízmosásos völgy” — Tihany, „a szakadéknál” — Majtény, „bal, baloldali, balági, balog” — Bár, „legelő” — Tök, „szántóföld, telek” (területével Keletről Telki határos) — Tököl, „föld, száraz föld, sziget, talaj” — Cák, „határ, vég, vége valaminek” — Mekényes, „nedves vizenyős hely.” — Nyugati kelta eredetűek, tehát valószínűleg régebbiek: Arda. Ardó, Árdán, 59 �Ardanóc „magasabban fekvő hely” (ezeknél azonban figyelembe kell venni a magyar „erdő” szó feltételezett ardó változatát is) — a Ben- kezdetűek közül is jónéhány: Bene, Bénge, Benic, Benk, Benkóc, Benta, Bénye, Bények stb. „hegy” — Enese, „sziget” — a Mag- kezdetűek közül is több: Mág, Maga, Mágócs stb. „sík területen fekvő” a szuómi és magyar mag éppen ellenkezőt, „hegy”-et jelent) — Sztracena, Sztracin, Sztrecsén, „völgy, hosszú völgy, széles völgy” — Dolány (Benczúrfalva régi neve), „lapos, kis fennsik, asztal” stb. Milyenséget jelölő, leginkább kultikus vonatkozásúak: Aszár, „hideg” — Kéty, Ketye, „rossz, gonosz” — Ar, „arany” — Gyimót, „féleszű” — Gyerő, „fonott” — Gyerk, „parlag” — Gyorra, Gyóró, Gyorok, „szerencsétlen” — Ajta, Ajtony, „átko­ zott” — Nemti, Német, Némedi nemcsak német nyelvű népesség jelenlétére vonatkozhatik, hanem lehet IK „átkozott,, is. — Attila, „erős” és valószínűleg ez az oka, hogy a NSU Atila névhasználat mellett él az Attila kiejtés is. — Pomáz, „csöpp, nem nagy; ostoba” . (Ez a fosztóképzős szerkezet a mai francia nyelvben is megvan. Ha azt vesszük alapul, hogy a francia „pas mal” nemcsak azt jelenti, hogy „nem rossz”, hanem kifejezetten a felsőfok megjelölésére is szolgál, akkor a Pomáz hn „kiváló”, tehát nem kultikus-, hanem méltóságnévi jelentéssel bír.) — Dob, Dobi „hasznos”. — Nyugati-kelta eredetűek: Mór, Mórác, „nagy” és szemben az illír „vizes hely” jelentéssel a Mekényes, „kicsiny” is lehet. Nemzetségi, családi vonatkozásúak: Sóly, „nemzetség, család” — Rea, Récske, Recsk, „fiatal asszony, meny” — Csököly, „leány” — Cún, Csúny, „fiú” — Csöpöny, Csöpinc, „leány” —Csupor, „lányok” — Csömör, második feleség” stb. Méltósagnevek: Záh, Zánka, „híres bátor” — Sopron és a karolingkori Ciperon, „a főnök, a felsőbbség” — Győr, Györök, Györe, „tekintélyes, bő, elnéző, türelmes” stb. Hadrendi vonatkozásúak: Csetény, „had, csapat” — Bér, Bere, Berény, Berente, „nyíl, nyilas, ijjász” — Semjén, Sömjén, „testőr, nyögér” — Senye, „őr, jelzést adó” — Zsarapó, „védőbástya, földvár” — Veperd, ”mű, alkotás,,, valószínűleg, ha nem mesterséget jelöl: „sánc” — Cseh, Csehi, Cső szintén nemcsak a cseh népből való telepesekre utalhat, hanem lehet „rejtek vár” is. Földműveléssel, mesterséggel .szolganépekkel kapcsolatosak: Csát, Csatta, Csátka, „falu” — Csatár, „paraszt, földművelő” — Zsember, „közösen művelt föld” — Csitár, „átadott föld” — Zics „szolga; inséges” — Zellő, „szorgalmas” — Zejk, „mesterség" — Zanat, „mesterség”, vagyis mesteremberek települése. Vannak olyan hn-ek is, amelyek alakjukat tekintve lehetnek szuómi, de lehetnek IK eredetűek is. Ilyenek pl: Súr, NSU „vezér, főnök”, IK „homok” — Surd, NSU ua. IK „süket” — Zala IK „kavics, homok”, így z kezdőhanggal, de Szala alakja is lehet az, és még sok más is, a szuómi „erdő”-n kívül, különösen Itáliában. — Szalka, IK had, csapat” — Velem, NSU „a testvér földje”, IK „megcsömörlött”, tehát kultikus­ vagy népifelfogású méltóságnév. — Vár, IK „sír, sírhalom, sírdomb, kurgán” — Battyán ,a vótok nevének változata mellett, IK „otthon, szállás” is. — Ezek és az ezekhez hasonlók jelentését csak a térbeli és településrendi viszonyok tüzetes vizsgá­ latával lehet eldönteni. Még nehezebb eldönteni az IK vagy NSU eredetet, azoknál a hn-eknél, amelyek a mai albán nyelvben előforduló balti-finn és magyar szavakkal azonos jelentésűek. 60 �— Ilyenek pl. az Eger „vad, durva, csiszolatlan, goromba, kemény” , a Város „kül­ város, város, kereskedő negyed”, a Cseke, Céke, Csekely „gázló, sekélyvizű hely a folyóban vagy állóvízben”, a Cinke „kék cinke” stb. A nyugati keltáknak köszönhetjük a tót szavunkat, ami „szabad ember”-t jelen­ gol „hegy szó. hanem a kelta „nagy” méltóságnév rejlik. birtokát jelölő szót kell sejtenünk. Az Ol- kezedetű hn-ekben is nem mindig a mon­ gol „hegy szó, hanem a kelta „nagy” méltóságnév rejlik. Egy kétségtelen: az IK nyelv segítségével az egykori településrend számos vonat­ kozását tisztázhatpuk. Pl. Kemenesalja tájnevünkben a kemenes szó „a mi birtokunk” jelentésű. Vagy pl. a bolgárok magyar nevének tekintett nándor szavunk IK jelentése „a mienik közö tt, a miékben lévő, a mi közöttünk lévő”, tehát vonatkozhatik az illírek és kelták közé települt nemcsak bolgár népelemekre, hanem magyarokra is, mint Magyarnándor esetében, ahová a tőle északra fekvő Mohorát is benépesítő honfoglalás előtti magyar lakosság települt. — Tiszta véletlen, hogy a középkorban csak Nándor-nak nevezett községünk a századfordulón a magyar előnevet kapta. Vagy talán volt itt valami helyi hagyomány? — Nem lehetetlen, mert a közeli Tol­ mácsról azt írja a „Mindenféle izé” című versezet, amit Nagy Iván az 1846 és 1847 folyamán leírt népköltési gyűjteményben is megtalálunk a Palócmúzeumban, hogy: „Tolmácsiak a bagolyt Istenek imádják”, ami valami egészen ősi totemisztikus ős­ kultusznak a halvány reminiszcenciája. 61 �A nádor méltóságnevünk is illír-kelta eredetű. Jelentése: „a mi jobbkezünk” vagyis az, aki az ügyeket intézi. Ennek igazolására csatolom Malta és Gozo szigetek térképvázlatát. A nagyobb kiterjedésű Malta szigete a valószínűleg bizánci császárok által idetelepített hun-avar településbokor főnökének ,a kisebbik Gozo pedig a he­ lyettesének a vezetése alatt állt. Ennek az emlékét őrzi ott a Nadur hn. A szuómiak illírekkel és keltákkal való érintkezése nagyon régi keletű és viszszanyúlik a cölöpépítmények korába. A latin nyelv lexikális adatainak vizsgálata során kiderült, hogy a latin pagus ’falu’ szó eredeti jelentése ’az, amit bever’, vagyis ’a cölölp’. A pons ’híd' szó eredetileg ’ut-'at jelentett ,a ház kapuja, a porta pedig eredetileg portus, azaz kikötő’ volt. Az ősi szókincsnek ez a logikája megnyilvánul a szuómi és a magyar hn-i adatokban is. A val 7 bal 7 pal 7 fal sorozat utolsó tagja a magyar falu szóban jelenik meg. Közvetlen leszármazottja az ősszuomi cölöp­ építményt vagy terramárén lévő települést jelentő bal szónak. Ezt a nyelvlogikát figyelembe véve kiderül, hogy a kelta linn „tó” jelentése ere­ detileg víz által védett cölöpfalura, vagy terramáréra vonatkozott, mert a finn linna „vár” jelentése nem más, mint ennek a kelta szónak ASU-kori átvétele és védelme­ zett településekre való vonatkoztatása. A kelták ugyanis a „vár”-at dun-nak, a vé­ delmi művekkel körülkerített falut Ilan-nak, a várost pedig cathir-nak, vagy — itt most ők is átvevők — ősszuómi eredetű szóval, bally-nak, baile-nek nevezték. A „védett hely”-et jelentő dun-nak pontos megfelelője a PSU tisa. A Duna és a Tisza folyóneveink közül az egyik a kelták, a másik a szuómiak nyelvén jelenti ugyanazt: Vizenyős területek, folyóágak által védett szigeteken lévő települések terü­ lete. Ugyanezt jelenti az ugyancsak PSU eredetű Ister folyónév is, a Duna alsósza­ kaszának ókori neve. A PSU ister ’védett hely’-et jelent és ma a finn este ’gát’ és az észt iste, istme ’ülőhely’ szavakban jelenik meg. Az ister ’védett településhely’ jelen­ tésére lehet következtetni a románnak tekintett, de NSU eredetű Balta hn-ekből is. Ez az Alduna mocsaras árterületeinek a neve. A PSU balsa ’falu, tó’ paleoszamojéd (PSA), paleojapán (PJA) vagy paleomagyar (PMA) változata a balta és ugyanazt (PJA ’falukapu’ v. ö. latin pons) jelenti. Fontos az IK szókincs ismerete a római kori Magyarország településtörténetének megismerése szempontjából is. A Vannius országának keleti határául említett Duria folyó neve valószínűleg IK eredetű. Az IK tur ’sebes’ jelentésének ASU megfelelője a Vág ’sebes’ folyónév. (Vö. Rábasebessel Vág falu határos). A Tur folyónevek azon­ ban nem mindenütt IK eredetűek. Van közöttük szuómi eredetű ’köves’ is (vö. TurKeve, Tur-Tas az Uralban). A szatmári Tur folyó nyilván ”sebest,,- jelent, mer köze­ lében sok az IK hn, pl. a gázlót jelentő Tiván is megtalálható. Azt, hogy az IK nyelvet a koraközépkori magyarság is ismerte, igazolja, hogy nem egy személynevünk IK változatban is előfordul. Pl. Miskolc nemzetség NSU eredetű kultikus neve a „milyen csúf, milyen szörnyű” felkiáltással azonos. Ez a nemzetségnév 1219-ben a Mizidaczij IK fordításban „ijesztő családtag, elrémítő csa­ ládtag” változatban jelenik meg. Miskolctól Délre fekvő Csaba NSU nyelven „fark”-at jelentés nyilván vonatkozásban áll a nemzetség kimondani tilos totemének nevével. Hogy ez a totemállat mi volt, kiderül a Csaba határában fekvő Dudoika puszta IK eredetű nevéből, ami IK nyelven „a mi félelmetes farkasunk” jelentéssel bír. Ez egyúttal azt is igazolja, hogy az itt élt illírekre és keltákra nem volt kötelező a Csabát birtokló szuómi nemzetség totemének tisztelete. 62 �A fent elmondottak újszerűsége annyira meglephet sokakat, hogy ezt is, mint: a Palócföld előző számában közölteket, fantazmagóriának, dilettantizmusnak, minden eddigi komoly kutatással ellenkezőnek vélhetik. Szeretném meggyőzni őket ennek az ellenkezőjéről. A közös tőről fakadó emberi nyelvek két főcsoportra bomlottak. Középen, magszerűen, az Indiai Óceánt és a Perzsa Öblöt, Ázsia és Afrika felől körülölelve a flexáló nyelvek, a mai indoeurópai nyelvek ősei helyezkedtek el. Ezt a centrális nyelvcsoportot vette félkörben körül az agglutináló nyelvek (ural-altáji stb.) cso­ portja. Az eredetileg közös szótagnyelv tehát két alaprétegre bomlott. Az uráli nyelvek a mai Tibeszti hegyvidék táján, akkor emberi életfeltételeknek teljesen meg­ felelő környezetben alakultak ki. Hn adataim szerint innen sugároztak ki Abbeszínia, a Kongó vidék, Nyugat Afrika, Kisázsia és a Gibraltári szoros felé. Európát legalább három-négy periódusban szállták meg és Ny-ról K felé vándorolva jutottak el Ame­ rikába, Japánba és Eurázia többi részeibe. A z tehát, hogy Itáliában, a Balkánon és a Pireneusi-félszigeten PSU hn-eket találunk nem véletlen, hanem a vándorlás egyik szakaszának emlékei, ugyanúgy, mint az ott található PSA és PJA hn-ek az ezt megelőző szakaszoknak. Azt, hogy ez így történt, fényesen igazolja az etruszk nyelv. — Az etruszkok nyelvének megfejtésére számos kisérlel történt. Ezek azonban nem voltak kielégítőek. Legtöbb igazuk azoknak volt, akik abban magyar és balti-finn nyomokat sej­ tettek. A PSU, a PMA, és a PJA hn-ek térképezése során kiderült, hogy Etruria terü­ letén főleg PSA és PJA hn-ek fordulnak elő, és hogy ezek foltokban a szamojéd földig, Japánig és a Tibeszti hegyvidékig követhetők. Térbeli alapon joggal tételez­ hettem föl, hogy a fenti hn-bokrok szavait az etruszk feliratokban is meg lehet ta­ lálni, és hogy a szamojéd, a japán, a magyar, valamint a balti-finn nyelvekből meg lehet fejteni és rekonstruálni lehet az etruszk nyelvet. — Ez sikerült is. — Íme a kultikus szöveget tartalmazó, szertartáskönyv jellegű, Maglianói Korong, eredeti hangzókihagyással leírt felirata kezdő sorainak fordítása, a szórend megtartásával: Kavthas tuth iu. — Előkészíteni (kapni) a tűz jelet. — Avils L X X X e z — Le­ tenni (adni) 80 pénzt. — Khi mthm: kas thialth, lakth. — A ti bizonyságtok (miszté­ riumotok): Parazsat felszítani, megrakni. — Hev n avil ne sl. — A kígyót rá dobja a nő pap. — Man murinas ie. — Mind eltávolítani a részeket. — Felzath i. — Fel­ emelni (felszedni) a beleket. — Ais eras in eks me ne. — A szeretett nagyság (az istenség) jóakaratú igéjét a kígyójelben nézni (vizsgálni). — Mlath ke. — Megitéln i a jelt. — Mar ni tuth i tiu. — Mindezt kihirdeti a tűz lángja fölött. — És így tovább, a szertartások végrehajtásának a leírása, rövid, szinte szaggatott szavakkal és mon­ datokkal. A japán nyelv rendkívül nagy, pogány szertartási kifejezéseket megőrző szó­ kincse, a szamojéd nyenyec nyelv nyelvtana és szavai, és a magyar szavak változatai fényt derítettek erre az eddig ismeretlen, vagy félremagyarázott szövegre. Az etruszk feliratok megfejtését elősegítik a latinba átkerült etruszk, és a görögbe — most már állíthatjuk — átkerült pelazg szavak, az etruszk közeli rokonai. — Ez a magyará­ zata annak, hogy a délibábos nyelvészkedés korában sokan igyekeztek a magyar és az ógörög nyelv rokonságát bebizonyítani. Az etruszk szövegek egyre fokozódó megismerése következtében sikerült meg­ állapítanom, hogy a magyar nyelv szókincsileg a japán és a szamojéd nyelvekhez viszonylag közelebb áll, mint a balti-finn nyelvekhez. Az is kiderült, hogy a japán 63 �nem elszigetelt nyelv, hanem uráli. — A balti-finn jellegű szavak az etruszkban is fordításos névhasználat alakjában fordulnak elő. Pl. Larth Velkha az egyik etruszk nemzetség neve. A lar etruszk szó, mint hn erdei tisztást, mint név, fehéret,ragyogót jelent. Ez a latin Lux szónak is az etimológiája. Az is előbb erdei tisztást jelentett és csak átvitt értelemben lett a „fény” jelölőjévé. A PSU velkha „fehér, fényes” je­ lentéssel bír, tehát pontos fordítása az etruszk nemzetségnévnek, — A nyenyeceknél ma is van egy Lar nevű nemzetség. — Az etruszk nyelv ismeretében úgy látom, hogy a baszkok nyelve ugyancsak ehhez a csoporthoz tartozik. Tekintettel arra, hogy az etruszk nyelv hangtanát, szótanát és mondattanát egyre több szöveg ismeretében, egyre részletesebben tudom összeállítani és remélem, hogy rövidesen több száz szó teljes etimológiáját is tudom adni a helynevek segítségével, ezeknek a hn-eknek preindoeurópai voltában sem kételkedhetem. — Fontos ez me­ gyénk hn-ei szempontjából is. Pl. Pásztót a nép Pásztohának nevezi. Ez a pasz toha PJA szóösszetétel. Jelentése: „a mi területünk, a törzs területe”. Van azonban hason­ lót jelentő értelme a pasz tó összetételnek is: „a mi részünk” . Bárna neve PSA ere­ detű, de nem etruszk, hanem pelazg jellegű, ha etruszk jellegű volna, akkor barma vagy parma lenne. A szó égetéssel létrehozott erdei tisztást jelent. Ezzel függ össze a magyar, színt jelentő, barna szavunk is. A pelazg parna és az etruszk parma vál­ tozat azonban még füstöt és ködöt is jelent. Ezen jelentés emlékét az ógörög, ködös Parnassos hegy neve őrzi. Maconka neve PJA eredetű és „fenyves mellett” a Mácsa neve viszont PSA és „hegyhátat” -at jelent. Folytathatnám még tovább is, de részletekbe menően egy teljesen tudományos jellegű nagyobb munkában kívánom ezt, a véleményem szerint igen nagyjelentőségű és nemcsak az egész ókor, de még a népvándorlás korának történetét is nagyban módosító felismerésem a nyilvánosságra hozni. A fentiek előrebocsátása után azoknak is szeretnék válaszolni akik azt kíván­ nák megtudni, hogy miként állapítom meg a hn-bokrokat és hogy módszerem szerint mik a kutatás módozatai. Úgy vélem, hogy mindenek előtt a térbeliség szemlélete a legfontosabb, tehát gyakorlat a térképolvasásban és a térkép adatainak térbeli elképzelése. Ezt kevés helyszínleléssel mindenki megszerezheti. Az is nagyon fontos, hogy térképvázlatokat készítsünk. Most néhányat, némi magyarázattal, bemutatok. Az 1. sz. vázlaton Torna városka és a régi Torna megye, szuómi méltóságnevet őrző területének környékét mutatom be. A terület K-i határa a bifurkáló Ida, „Kelet” patak. A településbokor D-i határát Edelény, „Dél” jelöli. Erre — ha nem személy­ névi eredetű — Dobódél falu neve is utal. — A DNY megjelölésére általában a Lónya-tipusú hn-eket használták. Nagyon jól látni ezt a 2. sz. vázlaton a horvát­ országi Lonja folyó futásából, amely az összes rányíló völgyek DNY-i irányának végvonalát és egyúttal az egyik ASU és AMA településbokor NY—DNY-i határát jelöli. A 4. sz. vázlaton Lohne falu az ASU eredetű méltóságnevet viselő Beese és fordításos nevet viselő Fürstenwald településektől, valamint a székhelyet is jelöl­ hető Hooftól egyaránt DNY-ra fekszik. Ugyancsak ebből a finn „délnyugat”-ot jelölő louna szó PSU őséből származik a Rhone felső völgyére vonatkozó 1. sz. térképváz­ laton látható Lona hegy, hágó és tó neve egy DNY-i irányú völgy végén. A 2. sz. 64 �Rhone-völgyi vázlaton a Glacier Lognan neve utal erre az irányra. A Meuse völgyé­ ben pedig a Cowa melletti Loneux és a Vesdre egyik mellékpatakja partján fekvő Lonhienne jelölnek ilyen irányú határt, illetve vízfolyást. Lehet azonban, hogy a Lónya-típusú hn-ek gyakorisága valamilyen kultikus dologgal, valamilyen szertartás­ sal is összefügg. 5 65 �Szlávok által lakott területeken nagyon nehéz megkülönböztetni a PSU északot jelölő poja szót, mert az analógiával a mezőt és tisztást jelentő polje és pol’ana szavakká alakult. Latin nyelvterületen azonban kimutathatók. A Simpion környékét bemutató vázlaton a Deveróba ömlő Agaro völgyében fekvő Alpe Pojala ésLago di Pojala északi hegyi legelőt és északi fekvésű tavat jelent. A kazári Pólyos patak és völgy neve is ’északi’-t jelent. Hun-avarkori eredetűek a folyótól nyugatra levő területeket jelölő és a mongol kasin szóból levezethető Kasina, Kassa, Kassel és Kászon hn-ek zöme. A mongolok jelenlétét a Torna vidékén a Kány méltóságnév, a Lonja vidéken az IK és mongol szóösszetételből alkotott, tipikusan „avar” Zet-Kan = fényes + kán méltóságnév, a rabszolgát jelentő Bolc és a „kerek tábor”-t sejtető Korenevo hn-ek igazolják. Kassel környékén a Kör-Becke hn szintén tipikus avar szó. Az „egyetemes”-t jelentő mon­ gol gür és vagy az „erős”-t jelentő — de a vadásztörzseknél törzsfő-táltost is jelölő — mongol beki, vagy a török bég összetétele. Ugyanitt a mongol gür szuomi -le hn-képzővel összetett eredménye a Körle avar szóból alakult hn. 66 �A Szirák-tipusú hn-ek lehetnek PSU, PJA és PMA eredetűek. A vázlataimon felsoroltak PSU vagy PMA eredetűek és ’szélrül’ valót, valaminek a szélén fekvőt jelentenek. Ilyenek az alpesi Lona közelében fekvő Pointe de Zirouc, a hegylánc végének a legmagasabb pontja, vagy a Siontól É-ra emelkedő Le Cérac egy másik hegylánc ÉK-i szélén. A valaminek szélét jelentő szuómi szavak sorába tartoznak az Ohát-típusú hnek is. Ezek a mai finn ohi 'mellék, oldal, széle valaminek’ és az ohaus ,halánték’ szavakban élnek tovább. A Meuse völgyében az Oha, a Bas-Hoa és az Ohau-mont képviselik. Idetartoznak a finn laita ’oldal, valaminek a széle’ értelemmel bíró Lajta-típusú hn-ek, amik különösen német nyelvterületen mentek át igen jelentős, analógián alapuló változásokon. Ilyent látunk a Rhone völgyében fekvő Randa fölött emelkedő és ugyanazt jelentő Leiter-Spitz hn-ben is. A PMA hn-ek sorába, a Szele-típusúak közé tartoznak a valaminek szélét jelentő Rhone völgyi Saillon és Saille. Az egyik a Rhone É-i a másik a La Salenze patak K-i partján. A két hn ’széle’ jelentését igazolják a közelükben fekvő Leytron és a germán eredetű Randonne ugyanazt jelentése, valamint az ’oldal, oldali’ Versenytípusú hn-ek — vö. Berzseny-Börzsöny — körébe tartozó Tete, Versan és Berze hnekkel egy csoportba való szereplésük. Hasonlót tapasztalunk a Meuse völgyében is, ahol Seilles a „magas part”-ot jelentő Haut Rivage és a „szélső erdő”-t jelentő Bois Bordia hn-ek között fekszik. A ’bal, baloldali’-t jelentő Vázsony-Vezseny típusú hn-ek alakilag is teljesen finn megfelelőjét találjuk meg a Mattervisp balpartján emelkedő, utolsóként elhe­ lyezkedő jégáras csúcs, a Wasen-Horn nevében. A Simplon-hágóhoz vezető ősi erdei út — aminek a nevét a Saltine, „erdei út” patak őrzi — baloldalán, ha a Rhone völgyéből a hágó felé haladunk, fekszik a Wesen-Alp és melekedik a Wasen-Horn. Nagyon fontos ezeknek az oldalt, valaminek a szélén fekvő fekvést jelölő hneknek a feltérképezése. Pl. a Verseny-típusú hn-ek finnjellegű tövének mélyhangú Varsi változata és a „tisztást” jelentő paleoszamojéd jellegű olasz Varzi hn-ek hason­ lósága és mindkettőnek Barsi alakjában való megjelenesése rendkívül sok bonyodal­ mat okoz. Ezek tisztázására való törekvésem vezetett oda, hogy az etúriai Appeninók vidékén sikerült felismernem azt, hogy a PSA típusú hn-ek — amit az egyik Varzi közelében lévő, ugyancsak „tisztás”-t jelentő Varsaja, a nyenyec varcjava igazolt — etruszk eredetűek, tehát az etruszk nyelv rokona kell, hogy legyen a sza­ mojédnak. Annak ,hogy a PSU hn-ek sorában olyan sok a térbeli formákat jelölő, azzal magyarázható, hogy a régi emberek sokkal inkább benne éltek a tájban mint mi, és alaposan megfigyelték a természeti adottságokat. Az az egyedülálló időszakos gejzír sem kerülte el figyelmüket, amely az Eperjes-Tokaji hegylánc posztvulkanikus jelen­ ségeinek egyik legszebb példája. Ránk neve abból a szuómi szóból származik, amit ma a finn rankka ’erős, heves, szakadó, zuhogó’ szó képvisel — Azt, hogy Malta szigetén valóban hun-avarkori tlepülésrendbe tartozó hn-ek is találhatók a PSU és PSA mellett ,nemcsak a NSU eredetű Hamrun hn, hanem a szláv eredetű Sliema is igazolja. Hamrun, a félsziget nyakán „fok’’-ot, Sliema a tenger partján „kagylós”-t vagy „csigást”-t jelent. Külön, önálló tanulmányt kívánnak a PJA, PSA, PMA és PSU „hegy”-et jelentő hn-ek és a hegyek különböző részeinek megjelölésére szolgáló elnevezések. Pl. a PJA eredetű olasz Ovaro és Ovari hn-ek — mai japán owaru ’vég, vége valaminek; be­ 67 �végezni’ owari ’a vég, a befejezés’ — igen világosan fedik a térformákat, de a PSA eredetű Varchi hn-ek — nyenyec varchi — csak ebben a formában jelentenek két­ ségtelenül „part”-ot vagy „oldal”-t, mert a Varco hn-eknél már fennáll a „medvés”-t — nyenyec vark ’medve’ — jelentés valószínűsége is. — Az Alpesekben igen gyakori a „sziklás”-t, vagy ”sziklás hegyoldal”-t jelentő Kalanda és Kalen hegynév, ami az Ipoly melett Kalonda község nevében már „part”-ot, vagy „hegyoldal”-t jelent. — A PMA mag ’hegy szavunk ma töve minden uráli nyelvben kimutatható. Itt csak arra mutatok rá, hogy a mi magyar népnevünk népünk saját neve, és csakis a mi nyelvünkből magyarázható meg. Így értelme „hegyi ember” vagy „földi ember”, azaz „földi”, amely szavunk az egy területről származókra nézve még ma is él. Nép­ nevünkben tehát a kőkorszak emléke, a hegyekben, a barlangokban való élés emléke kísért. — A hegyet jelentő mag szavunk az alpesi Magen hegynevekben jelenik meg. A Rhone völgyi egyik vázlaton Magen-Horn képviseli a sziklás Galen-Horn közelében. PSU eredetűek zömmel a Vari, Var, Vor, Bar, Bor alapszavú hegynevek. Ezek — ha nem függenek össze a PSA tisztással — Bars és Bors képzős alakokban jelen­ nek meg. Például Rhone völgyében és Borset alakjában, Warnant-tól É-ra a Meuse völgyében. — Vagyis a magyar Borsod és Bars hn-ek sem személynévi eredetűek, hanem hegyet, hegyes területet, hegyoldalt jelentenek. Épp így nem személynévi eredetű Hont községünk neve sem. hanem illír-kelta nyelven jelöli azt a térformát, amit a híres Honti szakadék a falu közvetlen közelében képvisel. — Vagyis a koraközépkori krónikaírásunk személyneveket készített a birtonevekből. Nagyon nagy a vízzel kapcsolatos PJA, PSA, PMA és PSU hn-ek száma. Siciliá­ ban. de méginkább egész Itáliában gyakoriak pl. a PMA Veze és Vize kezdetű vízfolyásnevek. Az etrúriai Merse PSA eredetű elnevezés és „sebes” a jelentése. — Mellékelt térképvázlataimon is bemutatok néhányat. 68 �A Mátraszelétől É-ra folyó Kajra, azaz „kutya” patak alpesi testvére a Cairasca patak, bár ez lehet „hím” patak is (finn kairas ’hím’). Az Eger patak nevének válto­ zatát mutatja a „sebes” jelentésű Agaro. A közeli Vava „szabad” vagy „kicsi” jelen­ téssel bír és ez utóbbi értelmezés ellentéte az „öreg”-et, „nagy”-ot jelentő Vannio patak nevében tűnik fel. A Satta patak neve „száz”, ha PSU, de „zajos, csobogó” ha PJA. A Varzo neve „hegyi”-t jelent. És nemcsak a Simplon környéke van tele ilyen uráli nyelvekből megmagyarázható víznevekkel. A patakok neve rendszerint azonos itt a völgyek neveivel. Egy-egy alpesi v ölgy egy-egy emberi közösség, egy falunépe használatában volt. Így maradtak meg a különböző törzs és népnevek ezekben az alpesi völgyecskékben. A kis balti-finn izsór nép törzsnevét őrzi az Isoro folyócska neve a Simplon vidékén és a magyarok nevét, nyilván egy avar-hun településcsoport emlékét, a Kis- és Nagy Hongrin, a Genfi tótól K-re. PMA és PSU elnevezéseket őriztek meg a Bies, Bis, Wis, és Wit kezdetű vagy összetételű víznevek. Ilyen a Rhone völgyében a Vieze és a Vesdre. Az első PMA, a második PSU szóalak. Az sem véletlen, hogy a Rhone-ba ömlő kis Ill az Illgrabenben és hogy a Vieze a Vald’ d’ Illiez-ben folyik és hogy az Ill-Horn tövében források és tavacska vannak, mert a PSA i ’víz’-et, az il pedig „vizes”-t, azaz patakot, folyót stb. jelent. A mai finn nyelvben élő vuo és vuoto szavak PSU őséből alakultak a vízfolyást, forrást és vizenyős, vagy vízmenti helyet jelölő Buda- és Pozsony-típusú hn-ek. Az egyik Rhone völgyi vázlatomon ez utóbbi Vousson, Bosson és Bossones változatokban tűnik fel. A Vousson ÉK-i oldalán elterülő Alpe de la Couta PMA eredetű és „kút”­ at, emberi beavatkozással körülkerített vagy védett „forrás”-t jelent. — A Vizsolytípusú Vissoul „vízvölgy”-et jelent. Ez magyar és finn szó összetétele, tehát „avar” eredetű, aminek IK és NSU testvére a Mesue-be ömlő Mehaigné völgyében Wanzoul alakban jelenik meg. — Azt, hogy a Vissoye „vízvölgy”-et jelent, szépen látható a Val d ’ Anniviers=Eivischtal jobbpartján elterülő körfülke patakbokornál. — Az IK eredetű Van, „víz” településnév a Witenberg, „vizes hegy” lábánál, patak partján található. A Wistä tt-Horn tövében pedig az IK „sebes Tur-bach ered, amelynek partján egy „vizes”, nevű település, Bissen van. A vízzel kapcsolatos hn-ek sorába tartoznak az olyanok, mint a Weser, a Visp = Viege, a Vezin stb., amik közül ezek vázlataimon is láthatók. Nagyon bonyolult a PSU eredetére visszavezethető és vizest, vagy vizit jelentő sam-sem-sim-som-sum tövő hn-ek a hasonló kezdetű ,de mást jelentő hn-ektől való elkülönítése.Ez az igen ősi névadás, ami nálunk a Szamos = Lápos nevében jelentke­ zik talán a legkifejezőbben (vö. Ecsedi láp közelsége és az egyik mellékágának Lápos neve.) Bonyolítja a kérdést az, hogy a mezopotámiai sumérek neve, ha azt PSU szó­ készletem alapján értelmezem „vízi, mocsári, lápi ember”-t jelent és ugyanennek a szókészletnek alapján a finnek saját suomi neve pedig „víziek, lápiak, taviak, mocsá­ riak” jelentéssel bír. Az, hogy a suméroknak volt valami közük az alföldi őslakos­ sághoz azt régészeti leletek igazolják, de az is tudott tény, hogy az árpádházi kirá­ lyok jelvényei között is sokan sumér ékírásra visszavezethető részleteket vélnek fel­ fedezni, és egyre többen vannak a sumér-magyar szóegyezések kimutatására törek­ vő k — A kérdés bonyolultságát fokozza, hogy a japán sumi ’rendben lévő’ mellett ’letelepült’ -et is jelent, tehát ha a cölöpépítkezésre és a terramárékra gondolunk egy ősi PJA szó értelmileg fedheti az ősi PSU jelentését. — Nem akarok elébevágni 69 �saját kutatásaimnak, de a rendelkezésemre álló sumér vonatkozású irodalom alapján — amit Frank Veress New-Yorkban élő kutató, ennek a nyelvnek kiváló ismerője, volt szíves számomra a Palócföldben megjelent beszámolóm hatására elküldeni, amiért neki ezúton köszönetet mondok — úgy látom hogy a sumér eredetileg szótagnyelv és épp úgy, mint ahogy a kínai, szótagnyelvből ragozó nyelvvé vált. Az ék­ írások korában ennek az átalakulásnak az állapotában volt. — Ami pedig a hn kutatásokat illeti, különös figyelmet kell szentelni ennek a sam-sem-sim-som-sum kezdetű hn sorozatnak, mert nem lehetetlen, hogy segítségével a sumérok vándorlá­ sára és a sumér nyelvnek az uráli nyelvek közé sorolására értékes útbaigazításokat kaphatunk, bár egyetlen hn típus sem viseli magán annyira az analógiás alapon tör­ tént módosításokat, mint éppen ez, és amire jó példák a magyar Somla, Somló, Somlyó stb. hn-eink egész serege. Vázlataimon, ott ahol francia hn adás is előfordul a chamois ’zerge’ szóra vissza­ vezethető hn-ek sorában is sejtek PSU hn-adást. Az Arve, a PSU „kincses” partján fekvő Chamonix francia neve szerint „zergés”, de a Giffre völgyében ettől nem messze fekvő Samoens, a Leytron és Ardon közt fekvő Chamoson, a népnevek cso­ portjában fekvő Sembrancher és Chamoille — különösen ha figyelembe vesszük Pfin és Pfinwald jelenlétét — nagyon gyanúsak. A vízzel kapcsolatos elnevezések gyakran váltak kultikus nevekké. Pl. a Wed, Vete, Vis, Vitér és az IK eredetű Vanta = Banta, és talán nem egy Vid személy­ nevünk a koraközépkorban a szuómi vit ’víz’ változatai lehetnek. A Buda és Po­ zsony „víznevek” kultikus névvé válását megmagyarázza az Álmos születésével kap­ csolatos Emese monda. Emese álmában hatalmas, ágyékából eredő folyót látott, ami az utódok sokaságát jelképezte. A termékenységnek a vízzel, a forrással és a folyó­ vízzel kapcsolatbahozása eredményezte a vízzel összefüggő személynevek adását. A szuómiak által lakott egykori területek felderítése szempontjából szinte nélkü­ lözhetetlenek a Szepes-típusú hn-ek. Ezek közé tartozik a Torna vidéki Szepsi is. Ez a hn-típus „mesterember, kovács, fémműves” jelentéssel bír és mindenütt meg­ található, ahol a fémművesség számára valami természetadta lehetőség nyílt. A szuómi kovácsok egyúttal vasolvasztók is voltak, amit a Szepes-típusú hn-ek közelé­ ben található, szénégetésre vonatkozó hn-ek gyakorisága is igazol. Az Ida mellett ezt jelenti Hilye hn, az Alpesekben pedig a szénégetők telepe fölött emelkedő Tete de Millon és a Mellig csúcs. A szénégetőkkel függnek össze a magyar Milér és Melér hn-ek is. — A szénégetők és kovácsok közötti kapcsolatot térbelileg szépen igazolják a Zeppelet melletti Mille és az ezek fölött emelkedő Tete de Payanáz, ami a ková­ csok mesteremberek észt típusú elnevezését őrzi. A hegy tövében a Les Arpailles nevű település vagy a ,kincs” bányászainak vagy olvasztóinak a szállása volt. — Hasonló csoportosulás észlelhető a Mont d’ Or, az „Aranyhegy” déli lejtőjén, az Ormont dessus-n fekvő Seppey, Charbonier és Essert esetében. Ez nyilván hunavarkori telepítés a kovácsok a szénégetők és szerszámkészítők számára, ahol a Mont d’ Arvel jelzi a bányák helyét. — Azt, hogy ezen a vidéken szépszámmal éltek szuómi fémművesek, igazolja a Mont Seppey és patak Ny-i partján található Métallier csúcs, és az Alpe de Metal. — Érdekes kapcsolatot sejtek a „vasas” Ferrant patak forrásához közelfekvő Vacheresse és a PMA vas szó között, ami itt furcsa analógián 70 �71 �esett át. — A német nyelvterületi Essen, Eschen stb. hn-ekben szintén szuómi ere­ detet sejtek. — Nagyon bonyolult analógiával alakultak át az ilyen hn-ek és csak a kisérő hn-ek segítségével lehet megközelíteni az ősi valóságot. A London környéki hun-avar testőrtelepítés körzetében lévő Ash pl. hiánytalanul megmagyarázható az angol „kőrisfa” jelentésből mégis a szó itt a szerszámkészítők telepére is utalhat. — A nógrádi Iliny hn-ünk a vótban meglévő ili ’szén’ szó NSU őséből származik. Itt égették a szenet az Ipoly É-i partján lévő kovácsi-i és a cserháthalápi fölötti Pályahegy nevében emléküket megőrző, halápi kovácsok számára. A Torna körüli hn-ek sorában csoportosan tűnnek fel a kék színt jelentő Kéked, Szin és Szina, a szláv Modra és az „avar” kék vizet jelentő NSU és IK összetételű Szinva. Ez a „kék” szó — Német Gyula szerint — törzsnév is lehet. — Malta szige­ tén a NSU „fekete”, Musta hn és Birkirkara szóösszetételben, mint török kara jele­ nik meg, a hihetőleg szintén valami törzsi vonatkozást fedő, színre vonatkozó elne­ vezés. A népnevek között az avarkori települések nem gyakori, de azért mégis több­ ször előforduló jelzője az avar népnév. Az avarok jelenlétét szépen igazoljáka Lonja vidéki Obrez, Obreska, Obrovnica, Obrovski, Oborovo — szlávul az avarok neve — települések. — Ezeknek a kétségtelen avart jelentő hn-ek szomszédságában tűnnek fel a „farkas”-t jelentő Farkasevac, Farkasio, Sisinec, Siscani, Susnjara, Susnjari, Susa, Sesvete és Sziszek hn-k. Sziszek római-kori Siscia neve ugyanezt jelenti, és éppen ezért velük kapcsolatban a PMA és PSU hn-adás lehetősége áll fenn. A római korban ugyanis a Lonja vidéke a Pannonia Ripariensis területnevet viselte és Siscia volt a központja. Daruvár római kori neve Jasi és a Dráva közelé­ ben fekvő Varasd-Toplicé pedig Aquae Jasae. A szuómi jasi „ijjász”-t jelent, és azt, hogy itt jazigok laktak más forrásokból is tudjuk. Ugyanitt a hegység latin Mons Claudius a neve a benszülöttek nyelvén Mons Almus volt. Ugyancsak Almus-nak nevezték a római korban az Isterbe ömlő Lom folyót is, és így nevezik a Simplon közelében az Isoro völgyi Monte Alom hegyet is. Feltételezhető tehát, hogy a jazigok körében magyarok is éltek. Éltek tehát a magyarok a Duna-Tisza közti jazigok terü­ letén is, amit — többek közt — a PMA Szele és Zagyva (zavaros) elnevezések is igazolnak. — De igazolja az a Dunaújvárosi sírkő is, amelyen a Mocur személynév szerepel. — Véleményem szerint a jazigok, akik akkor megyénk déli részein is lak­ tak PMA és PSU népkeverék voltak, illetve egy ősi magyar és egy ősi szuómi nép­ csoport törzsszövetsége. Kapcsolataik, nyelvileg, É-felé is voltak. A megyénk északi részein lakó kotinok — fin koti ’ház, lakóház, lakás, otthon, haza, hon’ — az „ottho­ niak”, a „házbanlakók”, a „hazaiak” a latin források szerint a Luna erdőségben vasat bányásztak. Ez lehet a Börzsöny, de lehet a Lónyabánya körüli hegység is. Ez utóbbi a valószínűbb. Igen figyelemre méltó a „farkas” vonatkozású hn-ek sokasága a Lonja melletti jazig területen. A farkas nyilván a totemek körébe tartozott és tiszteletreméltónak tartották azok a nemzetségek is, amelyeknek nem ez vol a totemjük, mert hn-ek alakjában megnevezték, sőt — úgy vélem — törzsi névül is használták. Tisztelete 72 �az etruszkok körében is megvolt és így PMA kapcsolatai is kétségtelenek. Az et­ ruszk szobrászat egyik remekműve a Capitoliumi Farkas ennek a tiszteletnek egyik művészi kifejezője. Az ijjászok külön települése az Alpesek és az Appeninók vidékén is ki­ mutatható. Vázlatomon a Bors közelében lévő Pile „vár” — amihez az Alp Varda tartozhatott — ijjászai a Jazza nevű településeken laktak. Az ő emléküket őrzi a Cima Jazzi és a Lusenei hegycsúcs. Többször említettem a fordításos hn-eket. Egyik legszebb példájuk az zalai Tófej község határában lévő Szompács puszta neve, ami NSU változatban szintén „tófej’. — Vázlataimon az alpesi Schalli-Horn melletti Schalli-berg Gletscher és a csak egy gleccserpatak völgye által elválasztott Hoclicht-Gletscher neve őrzi a szuómi sal ’fényes’ szó fordításos alakját. Ugyanitt az erdő szó fordítását is megkapjuk SalenWald település nevében. A „fényes, csillogó” szó IK változatát őrzi a Za de l’ Ano” „fényes hegyoldal” elnevezés. 73 �A falut jelentő PSU, PMA stb. val-bal az Alpesekben leginkább a „falu földje” jelentésben, Balma alakban maradt fenn. Megtaláljuk azonban a koti névalakot is. Ez vázlataimon az Alpe Cotter és Alpe Cottier hn alakokban tűnik fel. A települé­ seket gyakran jelölték a közelükben lévő térformák neveivel is (vö. Hont). Pl. „út”, La Tine — vö. Tinnye, Tenyő — „köves” Cuves, „cseres”, Tscherzis, „erdős”, Ertets, Erde és talán Ardon, „patak”, Yogne, „hegy”, mongol eredetű hun-avar szóval: Olon stb. — Ebből az ola, olu mongol szóból származónak vélem a magyar olasz és oláh népneveket, amik eszerint „hegyiek”-et jelent. — A térformák nevének lakott hely jelölésére való alkalmazásának egyik legszebb példája a Tihany név. Ez az IK elne­ vezés (te, ti = nál, nél; hon, han = szakadék) a „szakadéknál” jelentéssel bír és aki ismeri Tihany meredek szakadék peremén való fekvését, nem vonhatja kétségbe an­ nak jellemző voltát. Már csak a Balaton névvel kapcsolatban is érdemes megfigyelni a szuómi -ton fo sztóképző helynévadásban való szerepét. Ez a képző IK hatásra -tin-né alakult (vö. Balaton = Balatin). Szépen igazolja ezt a pointe de Sales, „erdős,, hegy és az Aiguille de Salenton, „erdőtlen” hegy elnevezések mellett az IK hatásnak jobban kitett Dent du Salantin, „erdőtlen” hegy elnevezés. Válaszolni szeretnék arra a kérdésre is, hogy hogyan állapítottam meg a nyugati területeken a hun-avarkori településrendet? — E célból bemutatom a Liege és Lon­ don körüli települések egy-egy részletét. Az Achentől, Nagy Károly egykori székvárosától NY-ra fekvő Liege flamand neve Lüttich. A város létezését nem lehet a VII. századnál régebbi időre vissza­ vezetni. A város francia neve a lie szóval kapcsolatba hozva ,,söpredék”-et, flamand neve pedig a magyar vagy mordvin „lő” igével kapcsolatos és mint ilyen átvett „avar” szó. A francia kifejezés az őslakos franciák betelepítettekkel szembeni lenézésre vet fényt, flamand neve pedig a „lövők”, azaz ijjászok hadrendi szerépére utal. Ezt a következő földrajzi tények igazolják. A meghatározást a térbeli viszonyokra jellemző helynevekkel kezdve, szláv ere­ detű elnevezésekre bukkanunk. Ezek a kanyart, folyókanyarulatot jelző és valójában ott elhelyezkedő Sclaigneau, Sclayn és Sclessin hn-ek. A szlávok a hun-avar telepü­ lésrenden belül egyenlő hn-adási szereppel bírtak és így szláv hn-ek előfordulása NSU hn-ek közelében mindig arra mutat, hogy a településbokor hun-avarkori. A szlávok jelenlétét igazolja, hogy a mordvinok (moksa) szállását jelölő Moxhe közelében a magyarok szállásának neve Mohery alakban maradt fenn. Hogy itt szerepük volt a népcsoportok szerinti megkülönböztetésnek, igazolják a Latinne, a Valonsart, a Les Gottes és France hn-ek. Az avarok nevét a két Awirs, a bolgár törökökét a magyar eredetű Heusy (őszi), Esneux (ösznőz), Bois d’ Esneux, a hun mivoltukat kiemelő Oneux és — bár vonatkozhatik másokra is — az IK eredetű Nandrin őrizték meg. — Az illír-kelták ugyancsak részesei voltak a hun-avar településrendnek, tehát ők is idekerültek. Emléküket a „szakadéknál”, vízmosásos völgynél fekvő Tihange és a Bois de Tihange és a kultikus Fays hn-ek őrzik. A „hun” elnevezést őrzik az Hogny, Ogne és a „farkashun” Suxhon hn-ek. Az ugor népnév az Ougrée a szuómi a Somme (ami a közeli Vezin miatt lehet „vizes” is), a finn a Grosso-on-fin méltóságnévben, a morváké a Corby, azaz „gyertyános” melletti Mery, a Farkas törzsnév a Suxhon és Bansios (ez utóbbi méltóságnév) 74 �75 �hn-ekben maradt fenn. Az egész népcsoport „pogány” mivoltát a Les Heids elnevezés őrzi. A mongolok jelenlétét bizonyítja a hegyet jelentő Oll-mont fordításos név és az Olne hegynév. Szövetségi kapcsolataikra — mongol anda = esküvel fogadott barát — utal az Andou-mont elnevezés. Avar-török-mongol összetétel a Bi-Olley „nagy hegy”, vagy a „bő hegye” hn. Nagyon érdekes és nógrádi vonatkozásai is vannak a mongol és szuómi méltó­ ságnévből összetett „avar” Cacqhus méltóságnévnek, ami nálunk a Kacsics = Katyuz nemzetségnévben bukkan fel és viselői a koraközépkori Nógrád életének egyik leg­ főbb irányítói voltak. Ez az „avar” szó a mongol ka ’kán’ és a szuómi (észt-jellegű) tőz ’komoly, bölcs’ (vö. mongol szecsen ’okos’ és bilge ’bölcs’ méltóságnevek össze­ tétele. A szuómi méltóságnév Theux alakban a tarna = torna méltóságnevet viselő Tergnon patak közelében fekszik. Azt, hogy ez a Tergnon a tarna = terna = terény méltóságnév változata igazolja, hogy az a Roigne, „királyi” folyócskába ömlik, ami­ nek a partján volt a tőz szállása. A bolgár-török jelenlétét igazolják még a Biomonty a Labay, Baugnée és Bonsgnée hn-ek, amelyek mindegyikében — erősen analogizált formában — a b a j= b ej méltóságnév rejlik. A fegyveres szabadok településit a két Bodogné, azaz Bodony jelzi. A bolgár-török (vagy avar-török) bő szállása a bu-il (török il ’föld'), a mai Bouillet volt. Ezt egy mongol ka, egy török be és egy szuómi ten szóból összetett „avar” elnevezésű terület, a „nagy kán útja”, a mai Cabendes kötötte össze a bő folyóhoz közelebbi szállásaival. Az itteni lakosság és a vezéri nemzetség körében az „avar” nyelv kialakulási szakasza volt a jellemző. Igazolja, hogy az anya, a feje­ delemasszony birtokát az IK Amay hn, a nemzetség többi tagjainak birtokát pedig a szuómi Chokier „rokonság” hn jelöli. Ilyen példa még több is akad. Ha a méltóságnevet viselő területnél arccal a Meuse folyó felé fordulunk, akkor megkapjuk az itteni településrendre jellemző hadrendi elhelyezkedést. A balszárnyon Cowa, „kemény, szigorú, erős”, a jobbszárnyon Moha, „laza, porhanyó”, egymással szöges ellentétű jelentéssel bíró hn-ek a végpont. — Ez a helyzet Mohi és MezőKövesd esetében is, ha a vezéri nevet viselő Kács és Alkács (Tibolddaróc) irányából a Tisza felé fordulunk. Mező-Tárkány esetében — nyilván védelmi okokból — a had­ rendi felállás féloldalas. A balszámyon Eger, a jobbszárnyon az ugyanazt jelentő Heves települések fekszenek. — A két különböző nyelvből vett szárnyjelölés a két nép szövetségi viszonyának a kifejezője is. — A Meuse völgyében a balszámyon levő harcosok szállásait Suxhon és a két Awirs, a jobbszámyon lévő ijjászokét Ampsin (finn ampua ’lő, vet, röpít’) és Leu-mont jelölik. Az ijjászoknak külön parancsnokuk is volt. Ez Moheryben székelhetett, amit az „avar” Canivet, „Kán vize” hn-en kívül a Mohery melletti Ciplet (finn ’sipaista’ ’legyint, suhint’), a lövők földje és az IK elnevezést sejtető Bierwart „lövő őr”, vagy IK + NSU lövő + hegy (vö. Leu-mont) jeleznek. — A lövők parancsnokának a felesége az Avin (finn avio ’házastárs’) területén lehetett birtokos. Török eredetű, „fehér sólyom” kultikus nevet őriz az Acosse hn. A vezér testvérének vagy rokonainak bir­ tokát jelöli a Velain nevű település. — A méltóságról leköszönt vezér, vagy az após birtokát az „avar” Huc-corgne, „az ük köralakú tábora” hn-ben kereshetjük. — Így elemezve Teux körzetében is hasonló elrendezést találhatunk. Hasonló viszonyokat találunk London környékén, ahová a hódító angol-szász királyok valamelyike telepített testőrei gyanánt avarokat. — Itt a magyar töredék telpülését a Chipping-Ongar, a High-Ongar és az Ongar Park Wood, a mordvinokét a Morden hn-csoportok őrzik. — Hounslow neve a hun elnevezést sejteti és 76 ��ugyanezt tételezhetjük föl Finchley-röl. Barnet nevében esetleg az illír ijjászok ber neve rejlik és talán ez az alapja, ez esetben a parancsnokuk „a király” szállását jelölő Barking hn-nek is, ami — ez esetben — könnyen analogizálódhatott az angol „bárkás” jelentésre. Bizonyos támpontot nyújt egy másik vezéri szállás feltételezésére a Darenth hn. Ennek angol névszói jelentése a dare ’merészel, bátorkodik’ igéből vezethető le és így kapcsolatba hozható a tarna = teren szuómi méltóságnévvel. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a mordvinok nevét rejtő településbokrot és a Darenth közt pon­ tosan középen elhelyezkedő Keston „középső, közti” — vö. Geszt, Keszthely — szuómi jelentését és a Darenth-től D-re fekvő Austin-ek szerpentinnel emelkedő út kezdeti és középső szakaszán való elhelyezkedését. Ez térbelileg megfelel az Osgyán, Ostano, Astano, Asten hn-ek „emelkedés”-t jelölő jellegének. Ugyanígy térbelileg minden ok megvan arra, hogy a Hatton hn-ben a Hete-típusú hn-ek egyikét, vagyis mocsa­ ras, vizenyős helyen való települést sejtsünk. Leyton neve pedig a Lajta-tipusú, vala­ minek a szélét — angolul side — jelölő hn-ek egyikét képviselheti. Még bonyolultabb analógiával bontható ki a szerszámkészítők, a fegyverkovácsok szállását jelölő szumó ese tő az Ash, Ashford, Ashey és Esher hn-alakokból. Ha volt „avar” telepítés, akkor ezek sem hiányoztak. A Meuse völgyében a szerszámkészítők parancsnokának szállása — amit itt nem tudok kimutatni — Ciplettel, az ijjászok parancsnokának szállásával K-ről határos Hesbay hn-ben jelentkezik és kapcsolatba hozható a „munkások” Lavoir, a „kovácsok” Ferriéres és a „kés-”, azaz „kardcsinálók” Couthin francia neveket viselő településeivel, amely névadás ezeknek az avar mesterembereknek az őslakosság számára való állandó tevékenységével függhet össze, amihez hasonlót a számos „avar” díszítő motívum franciaországi elterjedése igazol. Vázlatomon S-sel jelöltem azokat a településeket, amelyekben a „farkas” törzs­ nevet sejtem. A Mordenek melletti Merton hn itt valószínűleg a mordvinokkal együtt idekerült merjákra vonatkozik és nem a morvákra, mint ahogy az — szláv hn-ek közelsége miatt — a Meuse völgyi Mery esetében feltételezhető. — Mindezek a hn-ek önmagukban semmit vagy csak nagyon keveset mondanak. Összefüggésük­ ben, egymásmellettiségükben és egymásfölöttiségükben azonban térbelileg adják azt az érdekes hadrendi képet, amely a londoni Tower, a királyi székhely körül, bal­ szárnyon — egy brit egység beiktatásával — négy, jobbszárnyon négy, és elővédként két katona osztag letelepítésére enged következtetni. Az osztagok Ickenham és Ockendon nevű települései az Eger-típusú hadrendi név két. megkülönböztetés cél­ jábói hangzóváltoztatott egységeit jelölik. Akarattal választottam ki egy bonyolult és egy még bonyolultabb telepítési terü­ letet mondani valóm igazolására, mert ez illusztrálja lgejobban azt, hogy a fel­ vetett kérdések megvilágítására számos szakterület számos művelőjének az össze­ fogására van szükség. Az például, hogy L’ Hongrin völgyében, ahol kétségtelenül volt magyar település, és a Val de Bagnes-ban, ahol különböző népneveket megőrző telepek közt, Mediery alakban szerepel a Megyer törzsnév, az odatelepítés időpont­ jának meghatározása szempontjából a hn egymagában nem sokat mond. Ha azonban figyelembe, vesszük, hogy a L’ Hongrin egyik DNY-i — ismét DNY! — mellékpatak78 �jánák völgytorkolatában a „szövetségesek”, Alllers nevű szállása fekszik, a völgy vé­ gén pedig a Lac, a Dent és a Col de Jaman, azaz a sámánok tava, szirtje és hágója található, feltételezhető, hogy ez a magyar település még a pogánykorban történt. — Az, hogy a Rhone egyik ártéri mellékágát Sarvaz-nak nevezik, lehet magyar és lehet szuómi névadásra is visszavezethető. Július Caesar leírásból tudjuk, hogy az ő idejében Galliában még rénszarvasok is voltak. Lehet, hogy ezek emléke bukkan föl ebben a folyónévben, de lehet, hogy csak a „kiágazás’' miatt kapta ezt a nevet. — Földrajzosok, történészek, nyelvészek és néprajzkutatók összefogása tudná végle­ gesen tisztázni az általam felvetett problémákat. Még inkább áll ez az etruszk kérdésre és az általam felvetett afrikai problémá­ ra. — Cikkem kéziratának befejeztekor került most kezembe az a tudósítás (Magyar Nemzet, 1965. november 16. Zzigovits Edit: Történész Maliban.), amely Borsányi Károly afrikai útjáról és tudományos eredményeiről számol be. Úgy látom, hogy nem tévedtem az afrikai hn-ek uráliakkal való kapcsolatba hozásával mert Borsányi ugyancsak a Szahara vidékét teszi a jégkori emberi művelődés centrumává, ahonnan kiindulva NY-ról K-felé vették birtokukba Euráziát a népek. Számomra azonban az a leglényegesebb, hogy a bambara nyelv és a magyar nyelv rokonságának lehetőségét felismerte és állítja, hogy számos afrikai nyelvben indoeurópai, török, és finnugor szavak következtethetők ki. — A nyugatról keletre vándorlás gondolatának antropoló­ giai megalapozását Thoma Andor nagybecsű és úttörő művében (A homo sapiens kialakulása, Budapest, 1962.) találtam meg. Véleményét kiegészíti az a tény, hogy az utóbbi időben fehér embereket ábrázoló szaharai sziklarajzokat is találtak. Jelen válaszomból is kiderül, hogy a helynevek ma egy-egy csoportjukban is keverten fordulnak elő és a sűrűség meghatározása adja csak vázlatosan elénk az egyes csoportok nagyobb szállásainak területeit. A települések egymásutániságának meghatározására az indoeurópai és az azt megelőző preindoeurópai korszak megje­ lölés igen tág fogalom. Meg kell kisérelnünk a preindoeurópai időszak felosztását is. Ennek első szakasza azoknak az amerikai indiánoknak az áthúzódása, akik elsőnek jutottak Eurázia földjére. Második szakasza nyilván a paleojapán, paleojukagir, paleoszamojéd és paleomagyar vándorlás időszaka. Ennek maradványai Európa te­ rületén az etruszkok, a pelazgok és a velük együtt többi rokon, indoeurópaiakba be­ olvadt töredékek. Élő maradványaik hihetőleg a baszkok, és minden kétséget kizá­ rólag a magyarok. Ezt a csoportot követték a palószuomiak, az utolsó nagy afrikai átkelés végrehajtói. — Ez a feltételezés Dél- és Közép-Európára érvényes. Bonyolí­ tani fogja a sumér kérdés és az altáji népek vonulási irányának meghatározása. Ez utóbbi valószínűleg Kisázsián keresztül történt. — Akárhogy áll is az ügy, részleteit tekintve, érdemes a kutatásra. — Az etruszk nyelv részletekbe menő felderítése pedig anyanyelvünk szempontjából is rendkívül fontos, szinte nyelvemlékkkutatási feladat. 79 �Gondolatok az ideológiai irányelvek olvasása közben A pán kultúrpolitikájának jelentős vívmánya az irodalmi élet fellendítése, szépirodalmi és tudományos művek kiadásának megtöbbszöröződése. Azok az alkotások, amelyek segítik a társadalom fejlődését, védik a múlt kultúrális érté­ keit és segítik a szocialista gazdasági rend adekvát tudati kifejezését, napvilágot látnak, sőt széleskörű terjesztésükről is intézményesen go ndoskodik az állam. Minden értékes és tanító gondolat eljuthat az olvasókhoz, megismerhetik és vitat­ kozhatnak velük. Ez a nagyarányú fejlődés szükséges is, mert a kultúrforradalom feladatainak megoldása a szocialista irodalom és művészet nélkül nem lehetséges. Szükség van olyan alkotásokra, amelyek az olvasóik világnézetének szocialistává válását elősegítik, sót meggyorsítják. A kultúra terjesztésének már sokféle eszközét kialakította a szükséglet. A könyvtár, mozi, színház, a rádió és a televízió mind ezt szolgálja. Nem közöm­ bös számunkra tehát az, hogy ezeken keresztül milyen aspektusból ismerik meg a valóságot, a dolgoknak megfelelően-e, vagy torzan, a polgári és kispolgári fel­ fogás alapján. A haladó magyar kultúra hosszú múltra tekint vissza, szinte egyidős nemzeti történelmünkkel, mint erről a fennmaradt irodalmi és művészeti alkotások is tanúskodnak. Igazi nagy eredményt azonban csak a felszabadulás után érhetett el, amikor nem akadályozta semmi sem gyorsiramú kibontakozását és terjedését.1 Az azonban tény, hogy a kultúra, a gazdasági élet mögött általában elmarad, megkésve tükrözi a társadalom fejlődését, ezért a káros ideológiai irányzatoknak, eszmeáramlatoknak lehetőségük van a szocialista törekvések elködösítésére. Sajnos ezektől az írók és művészek sem mentesek, világnézetükben megtalálhatók és természetesen alkotásaikban is tükröződnek.2 PÁRTOSSÁG ÉS OBJEKTIVITÁS Sokat vitatott és rendkívül károsan hat az objektivitás és pártosság, az alko­ tói szabadság és párthoz való tartozás szembeállítása. Gyakran elhangzik a kérdés, hogy lehet-e jó író vagy művész az, aki tagja a pártnak és elkötelezi magát vala­ milyen szociális csoport világnézete és politikai felfogása mellett? Lehet-e objektív az, aki mar eleve elkötelezte magát? összeegyeztethető-e a párthoz való tartozás az írói hivatással? Ezekre igennel válaszol Aragon, Solohov, Brecht, Guttuso, Siqueiros és még sokan mások, akik irói és művészi alkotásaikkal határozottan a szocia­ lista tudat kialakulását segítik elő. Ugyanezt elmondhatjuk Illyés Gyula D arvas József, Sánta Ferenc, Somogyi József, Domanovszky Endre műveire, akik szintén a szocialista építés, a szocialista társadalom fejlődését, az emberek társadalomhoz való viszonyát igyekeznek művészileg megeleveníteni. 80 �Ezeknel a kérdéseknél elengedhetetlen a határozott világnézeti állásfoglalás, nem lehet elkerülni. Igy vagy úgy válaszolni kell arra, ilyen vagy olyan formában kifejezésre is jut. Nem lehet letagadni, hogy a „Részeg eső”, a „Húsz óra”, az „Anya gyermekével” nem valamely osztály, nem valamely párt világnézetét juttatja kifejezésre. Ezek a művek és még sok más is, a mi szocialista életünk nehéz­ ségeit és pozitív vonásait, hibáit és eredményeit, konzervatív és haladó eszméit ismertetik meg népünkkel. Ugyanakkor a pártos szellemben alkotó művészek nem egyszer mellőzik, vagy egyenesen tagadják, hogy ők pártosan itélik meg az eseményeket. Az 1950-es években valóban lejáratták a szó értelmét, mert a pártosságot helytelenül értelmezték és ez alatt a párhatározatok illusztrálását kérték számon, ami az esztétikailag értéktelen művek születéséhez vezetett. Mi nem ezt értjük ez alatt, hanem azt, amit Fábri Zoltán fogalmazott meg: A művésznek nem határozatokat kell illusztrálnia, hanem pártos indulattal kell feltárnia a valóságót. Éppen ebben áll a művészet, és a politika, a művészet és a közélet dialektikus összefüggése.” 3 A polgári írók és művészek gyakran előszeretettel hangoztatják, hogy a valóságot, az eseményeket csak akkor lehet objektíven szemlélni és megitélni, ha nem kötelezi el magát egyetlen párt mellett sem, tehát nem lehet objektív az. aki párttag, mert a párthoz való tartozása bizonyos szubjektív elfogultsághoz vezet és azt, ami a párt érdekével ellentétes, csak elitélni lehet, és ami az érde­ keivel egybeesik, csak dicsérni. Ez csendül ki Rolf Hochhut nyugatnémet író leveléből is, amit Ladislav Mnockonak írt a „Helytartó” kiadása körüli vitában: „Párttagnak lenni — ezt csak nagyon nehezen tudom elképzelni. Nem tudom ugyanis, miként lehet írni, sőt, menjünk tovább, miként lehet ebben a létező világ legjobbjában bírálni, s ugyanakkor konformistának lenni az uralkodó, sőt mi több, korlátlanul uralkodó hatalommal és véleménnyel.” 4 Ugyanakkor Hochhut jól ismeri Mnocko „Elkésett riportok” című munkáját, amelyben a személyi kultusz törvénytelenségeit bírálja. Ugyanezt elmondhatjuk Sánta Ferenc „Húsz órá”-jára is, aki a társadalom fejlődésének elemzése közben nem kerülte el azokat a hibákat sem, amelyek megtörténtek, hanem bátran merte bírálni. Hochhut kijelentéséhez még hozzá kell tennük a hűség kedvéért, hogy amikor a kommunista párthoz tartozást elképzelhetetlennek tartja, a burzsoá pártnak az elvei mellett foglal állást, — kimondva vagy kimondatlanul. Lehet ugyan, h ogy tagsági díjat nem fizet és a szervezeti szabályzat sem vonatkozik rá, de eszmeileg, állásfoglalásában, írásaiban ezeknek a pártoknak a törekvései jutnak kifejezésre. Igazságtalanság lenne, ha nem vennénk figyelembe Mnocko válaszát. Ezt mondja: „ . . . Ezért vagyok kommunista Hochhut úr. Vérmérsékletem, érzésem, felismerésem, életem tett azzá. S mivel kommunista vagyok, Hochhut úr, író lettem. Tulajdonképpen az nem is fontos, hogy író, propagandista vagyok Hochhut úr, pártom propagandistája, s ez érdekel engem. Tudom, hogy ennek a fogalom­ nak kissé gúnyos mellékzöngéje van. Nos, lehetséges, hogy visszaadjuk neki igazi tartalmát, mint ahogy ezt sok más szóval és fogalommal meg kell tenni.,,5 6 81 �A pártosság és objektivitás nem zárják ki abszolút módon egymást. Attól függ, hogy melyik pártról van szó. Az valóban igaz, hogy a burzsoá pártok képte­ lenek a jelenségek objektív megitélésére, mert osztályérdekeik ezt nem engedik meg. Ka ezt tenné, saját osztályának bukását gyorsítaná meg, ezért ezt nem is várhatjuk tőle. Más a helyzet azonban a munkásosztály pártjánál, amely a haladáshoz nem nélkülözheti az igazságot, ezért a dolgokat csak úgy szemlélheti, ahogy azok vannak, mert helyes következtetésekhez csak ezek alapján juthat el. Márpedig célja az, hogy az objektív körülmények figyelembevételével a fejlődést optimális mértékben biztosítsa céljaink eléréséhez. Ez pedig csak az események helyes megitélésével lehetséges. Nem ritka az olyan alkotói kijelentés sem, hogy ő független minden párttól, mert a haladást képviseli. Ez rendkívül megtévesztő lehet és legtöbbször nem jelent m ást, mint a burzsoá nézetek képviseletét és azok kifejezésre juttatását. Társadalmunkban a párt az, amely tudományos megalapozottsággal viszi előre a társadalmi haladást, tehát ebben az esetben a haladás nem jelenthet valami külön elveket, a párttól való függetlenséget, vagy azzal való szembeállást. Ha ezt mégis hangsúlyozzák egyesek, az nem jelent mást, mint a burzsoá világnézet képviseletét. Volt időszak hazánkban is — a felszabadulás előtt — amikor a párthoz való tartozást nem lehetett nyíltan kifejezni, mert a Kommunista Pártnak nem volt legális működési lehetősége. Viszont a haladás képviselete akkor pártosságot jelen­ tett. Azok között a viszonyok között a haladás melletti állásfoglalás a kommunis­ ták elveinek, harcának támogatást jelentette. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a haladást nem akar­ juk csupán a kommunista pártokhoz kötni, mert azok létrejötte előtt is voltak társadalmi osztályok, amelyek bizonyos ideig — általában hatalmuk teljes meg­ szilárdításáig — képviselték a haladást. Nem akarjuk a társadalmak fejlődését nyomon kisérni, elegendő, ha csak a polgárság feudalizmussal szembeni törek­ véseire utalunk. A haladás következetes képviselője azonban ő sem tudott maradni, mert egy bizonyos ponton az érdekei mást kívántak. A munkásosztály pártja az egyedüli, amely soha sem jut olyan pontra, hogy a haladás zászlaját eldobja és konzervatívvá váljon. Érdekei mindig a haladásért folyó következetes harcot diktálják, arról soha nem mondott le és nem is fog lemondani. Miért tartjuk fontosnak a nyílt, őszinte pártosságot? Nem a terminológia miatt, hanem azért, mert minden más megjelölés konzervatív, káros nézeteket takar, amelyek viszont kifejezésére jutnak az alkotásban. Előfordul azonban az is, hogy a művészi tartalom adekvát kifejezője az alkotói gondolkodásnak. Az erő­ szakoltságot azonban ez esetben nem lehet kendőzni. 6 KARRIER VAGY AKTIVITÁS? A fentiekhez hasonlóan káros nézet az, hogy a közéleti szereplés, a közügyek­ ben való részvétel karrierizmus. Nem általánosan elterjedt nézet ez, de elég gyakran es sokszor elhamarkodottan vélekednek így azokról az emberekről, akiknek mindig van véleményük az eseményekről, akik bátran „hozzászólnak” az elhangzot­ takhoz. Pedig ezt nem lehet annak minősíteni. Előfordulhat és elő is fordul, hogy egyesek valóban csak egoista céljaik megvalósításáért teszik ezt. Ez azon82 �ban a ritkább, mert társadalmunkra nem ez jellemző elsősorban, hanem az őszinte véleményalkotás, a gyorsabb és zökkenőmentesebb előrehaladás érdeké­ ben. Azok, akik másoktól várnak megoldást, tartózkodnak, visszahúzódnak az eseményektől, távoltartják magukat a nagy átalakulási folyamattól, úgy visel­ kednek, mintha ők nem volnának résztvevői annak a gazdasági és ideologóiai harcnak, amely hazánkban folyik. De kitől várják ezek a megoldást? Talán mások fogják helyettük is megoldani a feladatokat? Lehet, hogy társadalmunk ereje a passzivitást képviselő többség lendülethiányát ellensúlyozni tudja, de még többre haladnánk akkor, ha valamennyien aktív, alkotó résztvevői volnának a szo­ cialista építésnek. És ez esetben az építés alatt az aktivitást, a bátor kiállást és őszinte vélemény nyilvánítást értjük. Ez pedig nem karrierista törekvés, mert ez a társadalmi érdeket is szolgálja az egyéni célok megvalósítására való törekvés mellett. Ma az egyik legkárosabban ható nézet tehát az, amely az emberekben az apolitikus magatartást erősíti. Sajnos ezt az álláspontot egyes irodalmi alkotásaink témája, mondanivalója is sugallja és erősíti, amikor a hatalom és erkölcs szem­ benállását, „ellentmondását” juttatja kifejezésre. Elsősorban Németh László „Gand­ hi halála” című drámájára utalnék. Témája a muzulmánok és hinduk ellenséges­ kedése, vallási konfliktusa, amely már olyan mértékűvé vált, hogy csak hatalmi intézkedéssel, fegyveres közbelépéssel lehetne megoldani. Ahelyett, hogy valóban azt tenné, így nyilatkozik Gandhi: „Az államhatalom. Az a végnek is vége, ha mi is abba kapaszkodunk. Az a bot, ha nem is a fejemnek szánták, az erőszak kihívása volt.” 7 Nem is lép közbe, hanem helyette éhezik. „ . . . mindaddig, míg a testvér­ harc utolsó nyoma is kialszik Bengáliában.” 8 De miért nem csináltat rendet, ha kell erőszakka lis? Azért, mert a hatalmi intézkedést erkölcstelen lépésnek tartaná. Németh László ellentmondás mentesnek látszó logikával vezeti le a hatalom és erkölcs összeegyeztethetetlenségét. Ha ezt az osztálytársadalmak hatalmára vonatkoztatná, akkor rendjén is volna. A baj az, hogy általában beszél a hata­ lomról és az erkölcsről. Márpedig a szocialista társadalom esetében ez nem állja meg a helyét. Nem igaz az, hogy a hatalmi pozícióban levő egyén cselekedete erkölcstelen, hogy a hatalom és erkölcs össze nem egyeztethető. Az tény, hogy a munkásosztály hatalma és cselekedete a burzsoázia szemében erkölcstelen. Ez természetes is, hiszen osztályérdekeivel összeegyeztethetetlen. A hatalom jellege azonban már a proletárdiktatúra megteremtése után közvetlenül változik, mert a hatalom a többség számára nem kényszert, hanem demokráciát jelent. Az erkölcs, mint a társadalmi tudat egyik formája osztályjellegű, nincs örök érvényű erkölcs, minden osztály sajátos eszmékkel rendelkező normativákat fogad el, illetve alakít ki. Hazánkban természetesen a munkásosztály erkölcse az el­ fogadott, ez fejezi ki a mi érdekeinket és az ennek alapján történő hatalmi dön­ téseket mi nem tartjuk erkölcstelennek, mert a munkásosztály, helyesebben — mivel kizsákmányoló osztály már nincs — fokozatosan az egész nép érdekeit fejezik ki. Kinek erkölcstelen hát a mi államhatalmunk intézkedése? Nyilván annak, akinek az érdekeivel, céljaival nem esik egybe az az intézkedés, aki mást szeretne. Az viszont a mi szemünkben erkölcstelen. A szocialista államiság fejlő­ 83 �désével azonban egyre kevesebb olyan ember lesz, akinek az érdekeit még sértik. Bár — mint Lenin mondja — már a proletárdiktatúráról sem lehet úgy beszélni mint a burzsoá államról. Meg kell említenünk természetesen, hogy nemcsak Németh László foglal így állást, hanem Sánta Ferenc az „Ötödik pecsét”-ben, Mészöly Miklós az „Ablakmosó”-ban, Illyés a „Különc”-ben és a„Kegyenc”-ben szintén hasonló kérdésekkel foglalkozik. Ezeket igen sokan olvassák, ezért hatásuk rendkívül nagy és káros. Káros, mert ezekből azt a következtetést vonja le az olvasó, hogy csak akkor lehet erkölcsös, ha távolmarad minden közügytől, azokkal nem foglalkozik. Ki nem akar erkölcsös lenni? Az emberek törekvése az, hogy cselekedeteik saját és a közösség javát szolgálják, ez pedig csak akkor lehet, ha az erkölcsi normákat betartják. Ha viszont vezető nem lehet erkölcsös, akkor nem vállal ő sem részt a közügyekből — vonják le a következtetést. Ez viszont a — ma még társadalmunk­ ban rendkívül károsan ható — kispolgári magatartást erősíti. Gordos János IRODALOM: 1 Pártdokumentumok az ideológiai és kultúrmunkáról. (Kossuth, 1962. 11. oldal) 2 U. o. 5. oldal 3 Filmvilág, 1964./16. 7. oldal 4 Rolf Hochhut levele Ladislav Mnockonak, MTI cikkgyűjtemény 5 U. o. Mnocko válasza Hochhut levelére 6 Művészet, 1965/10. 40. oldal 7 Gandhi halála. Kortárs, 1963/7. 1009 oldal 8 U. o. 84 �A népművelés gondjai és feladatai A népművelés elméleti és gyakorlati szakemberei az elmúlt évben széleskörű eszmecserét folytattak. A folyóiratokban mejelent írásokat, a rádióban elhangzott adásokat a debreceni konferencia összefoglalta és hasznos tanácsokat adott a jövőre vonatkozóan. Az alapvető kérdések tisztázása nem jelentheti e téma hát­ térbe szorítását, feledésbe merülését, hiszen a termelés a technika gyors feljödése, a gazdaság törvényszerűen előálló szerkezeti változásai, a munka és elosztási viszonyok alakulása, valamint az említett körülmények hatására beálló tudati tükröződes nap mint nap újabb feladatok elé állítják a népművelést. A szocia­ lizmus építése tényezőinek sokoldalú egymásrahatása időről időre meghatározza a népművelés konkrét célját, feladatát tartalmát és eszközeit. Mindezek megkö­ vetelik a munkánkat befolyásoló körülmények szüntelen vizsgálatát, indokolttá teszik a népművelés rendszeres értékelését, örömeink és gondjaink boncolgatását. A népművelésben széleskörben elterjedt formális, rutin munka elleni védekezés elengedhetetlenné teszi az élettel való szüntelen szembesítést. Megyénk helyzetét vizsgálva nyugodan megállapíthatjuk, hogy a társadalom a termelés, az ideológia pozitív tendenciáinak érvényesülése az elmúlt években nagy lendítő erővel hatott a népművelésre. A spontán hatást fokozta az újat szenvedélyesen kutató, a fejlődés elemeit biztosan felismerő népművelési mun­ kások céltudatos tevékenysége. Az eredmény legszembetűnőbben a lehetőségeket igénybevevők körének bővülésében mutatkozik. A hatókör bővülés igazolásául felsorakoztatok néhány adatot, 1960. és 1964. összehasonlításában: Felnőttoktatásban résztvevők 2.689 fő 5.730 fő Könyvolvasók 32.213 „ 52.175 „ Mozilátogatók 2.197.227 „ 2,313.525 „ Ismeretterjesztő előadást hallgatók 79.377 „ 121516 „ Ismeretterjesztő szakköri tagok 2.524 ,, 3.452 „ Kiállí tást látogatók 28.417 „ 92.255 „ Folytathatnám az összehasonlítást, hiszen — a színház látogatók csekély csök­ kenésén kívül — valamennyi mennyiségi mutató kedvezően alakult. Az eredményeket csak szépíti a lakosság saját jövedelméből megszerzett önművelődési eszközök nagyobb mértékű bekapcsolódása. Csak a legfontosabbakat említve, szintén az 1960. és 1964. évi összehasonlításban: Rádió 41.524 db 49.138 db Televívió 1.008 db 12.101 db Könyvvásárlás 5,054.557 Ft 7,539.969 Ft A népművelés hatókörének bővülését nem lehet önmagában mindenek feletti­ nek tekinteni. A mennyiség és minőség kölcsönhatása szempontjából mégis érdemes 85 �figyelembe venni. Ugyanis ma már az emberek jelentős része csak azokon a nép­ művelési formákon hajlandó résztvenni, melyek számára vonzók, vagyis felkeltik az érdeklődést. Éppen ezért nyugodtan feltételezhetjük, hogy az említett számok bizonyos ízlésen, nézeteken, előzetesen nyújtott ismereteken alapulnak, így a hatékonyságának is mutatói. Elvétve ugyan találhatunk olyan helyzeteket, amikor a részvétel indítéka nem a tartalmi, hanem formai vonzóerő, ilyenkor a nevelés hatásfoka ugyan kisebb értékű, mégsem lehet eredménytelenségről beszélni, hiszen már a puszta megjelenés is lehetőséget jelenthet az egyes alanyok későbbi tudatos formálásához. Ezért a mennyiség és minőség a népművelésben éppen úgy, mint más területen, egy adott kérdés két, egymással kölcsönhatásban lévő oldalaként fogható fel. A minőség, a cselekvésben megnyílvánuló hatások szempontjából természetesen nem mindegy milyen nézet, megelőző ismeret, ízlés talaján bontakozik ki a rész­ vétel gondolata. Egyáltalán nem közömbös milyen témájú és eszmei tartalmú könyveket olvas, vagy filmelőadásokat néz lakosságunk. Ha az eltelt pár évre visszatekintünk, ezen a területen is álljuk a próbát. A könyvtárak olvasóinál fokozott elolódás figyelhető meg a kortárs irodalom és a magasabb olvasói igényre valló versirodalom olvasásának irányában. Egyre többen keresik a szakirodalmat is. Az ismeretterjesztő előadásokat az értelmiség emelkedő számának eredménye­ ként gondosabban előkészített, magasabb szakképzettséggel bíró előadók tartják. Emelkedett az országosan és megyeileg elismert szakemberek által tartott ismeretterjesztő előadások száma. Az akadémiai formák meghonosodásával a meghatá­ rozott rendszerben nyújtott ismeretek közvetlenül kapcsolódnak az érdeklődéshez, műveltséghez, társadalmi és egyéni igényekhez. Az előzőekben már említett kölcsönös viszonyban lévő, több tényező hatása végsősoron az állásfoglalásban, magatartásban, tevékenységben nyilvánul meg. A megvaltozott gondolkodásra megemlítem példaként a szocialista brigádmozgalom nagvszerű eredményeit és a családi, társadalmi események alakulásait. Megyénk ipari üzemeiben a szocialista brigádoknak 1960-ban 1304 tagja volt, 1964-ben ez a szám 5028-ra emelkedett, jelenleg pedig 11.775 fő küzd a szocialista brigádtag megtisztelő címért. A mezőgazdaságban 1691 dolgozó tette magáévá a szocialista módon dolgozni, élni, tanulni jelszót. A társadalmilag tartott névadók száma másfélszeresére, a házasságkötéseké pedig az 1960. évinek kétszeresére emelkedett. Az áttekintett években elért eredményeink nyilvánvalósága szükségtelenné teszi a fejlődés valamennyi részleteinek felsorolását. Sokkal fontosabbnak tartom a társadalom és a műveltségi állapot összhangjának megteremtéséből fakadó tennivalóink boncolgatását, illetve annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a nép­ művelés a rendelkezésre álló lehetőségekkel és eszközökkel kellően segíti-e a szoci­ alizmus építésének más vonatkozásban már jól ismert feladatait. A szocialista gazdaság fejlesztése, a reá épülő ideológia tömegméretű érvényesülése, a két tényező közötti kölcsönhatás megszabja a népművelés fő célkitűzését, amelyet összefoglalóban a lakosság szocialista tudatának kialakításában lehetne megjelölni. Ez a célkitűzés, bármilyen egyszerűnek és magától étrhetőnek tűnik, számtalan probléma megoldását feltételezi. A múltból örökölt kultúrális elmaradottság végleges felszámolása szükségessé teszi, hogy a népművelés még hosszabb ideig különös figyelmet fordítson a lakos­ ság műveltségbeli hiányosságának pótlására. 86 �Ezen a téren a legnagyobb tehertétel az írástudatlanság felszámolása. A mi körülményeink között nem lehet hosszabb ideig eltűrni az az állapotot, hogy a lakosság egy része nem rendelkezik a legelemibb ismeretekkel, nem tud írni, olvasni. Igaz, az írástudatlanok száma csekély, megyénk lakosságának elenyésző %-a. és többségében a magasabb korosztályhoz tartozik. (Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy az UNESCO felmérése szerint Földünk 15 éven felüli lakossá­ gának több mint 50 % -a analfabéta.) Jelentős gondot okoz mégis ez a helyzet, hiszen ezeknek az embereknek már lehetőséget adtunk a művelődésre, illetve a fiataloknak törvényesen kötelességükké tettük a tanulást. Ők a lehetőségeket és kötelessegeiket elmulasztva az írás, olvasás szükségessége felismerésének a cselek­ vésre ösztönző szintjéig sem jutottak el. Mindez megnehezíti a velük való fog­ lalkozást is, hiszen nem csupán a betűvetés, az olvasás alapelemeit kell elsajátít­ tatni velük, hanem a tanulás indítékait megadva, állandó ráhatással gondolkodásuk egészét szükséges formálni. Ilyen átfogó tudatátalakítást csak társadalmi összefo­ gással lehet megoldani. A közös tevékenység is csak abban az esetben hozhat eredményt, ha túljutunk az agitációs szinten, ha részletesen kidolgozott, differen­ ciált munkát végzünk. Az 50 éven felüliekkel — figyelembevéve elfoglalt helye­ a felszabadulás után rendeletileg előírták a tanulást — érdemes lenne valamilyen formában kötelezővé tenni az alapismereti tanfolyamok elvégzését. A munka­ iket — szinte alig kell foglalkozni, ugyanakkor a 25 éven aluliaknak — akiknek helyeken helyes lenne megszabni valamilyen időpontot, amikor a dolgozó, a munkaügyisek, az üzemi oktatás felelősök segítségével sikeres alapismereti vizsgát tesz. A falvak közül célszerű évenként kiválasztani azt a néhányat, ahol intenzíven dolgozva viszonylag rövid idő alatt lényeges változást lehet elérni. Igy jól lehetne koncentrálni az erőket, ugyanakkor jelentős pszichikai hatást váltana ki. A prob­ léma megoldásánál a legdöntőbb az ismeretek elsajátítása, mégsem üdvözölhetők az olyan eljárások, amikor a községi tanács vezetői az analfabétákat írásban szólítják fel, csak azért, hogy buzgalmukat adott esetben dokumentálják. Itt már nem önigazolásokra, szervezeti erőfeszítések felsorolására, hanem hasznosítható, tudásban lemérhető eredményekre van szükség. Az általános iskola VIII. osztályának elvégzése egyre inkább közüggyé válik. A vezető beosztású dolgozó, aki kiváló munkájáért, társadalmi aktivitásáért meg­ becsülésből került beosztásába, ha nem hajlandó a munkaköréhez szükséges isme­ reteket elsajátítani, előbb-utóbb gátolni fogja a közösség előrehaladását. Képtelen lesz hosszabbb ideig megoldani a reá háruló feladatokat és az ennek következtében előálló kellemetlen légkörben hibát, hibára halmoz. Közben a körülötte élő, maga­ sabb felkészültségűék elfordulnak tőle. Ilyenkor többen hivatkozni szoktak rend­ kívüli képességeikre, nagy élettapasztalatukra, s ezekkel mintegy felmentik magu­ kat az elemi követelmények alól. Az említett tulajdonságok valóban nélkülözhe­ tetlenek a jó vezető számára, de éppen ezért feltételezhetjük, ha valaki rendelkezik fontos tulajdonságokkal, amelyekhez még szorgalom is párosul, viszonylag könynyen megszerezheti a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget. Amennyiben ez nem valósul meg, az említett tényezők közül hosszabb ideig hiányzik valamelyik, következésképpen az adott személy — nem az iskolai végzett­ ség, hanem a rátermettség hiánya miatt — beosztását nem lesz képes tartósan ellátni. 87 �Nem kisebb a gondunk a nők körében sem. Közülük, a régi szemlélet miatt, sokan kényszerültek idő előtt abbahagyni a tanulást. Azóta a férfiak, a férjek közül igen sokan pótolták az elmaradást, néha éppen feleségeik támogatásával. Igy a műveltségbeli különbség — amely legtöbbször nézetbeli, magatartásbeli, ízlésbeli változást is eredményez — még jobban megnövekedett. A nézetbeli elté­ rések nagyon könnyen válhatnak a házastársi viszony megromlásának okaivá. A nők egy részének iskolázatlansága a gyermeknevelésnél is érezteti hatását. Igen sok anya képtelen felsőtagozatos gyermekének tanulását, nevelését jól elő­ segíteni. Ebből különböző konfliktusok származhatnak. A gyermekek egy része el­ marad a tanulásban. Bizonyos tananyag meg nem értése kihat a gyermek tantárgy­ hoz való viszonyára; „Utálja a számtant”, halljuk ilyenkor és máris nehezen pó­ tolható kiesés fültanúi vagyunk. A tehetésgesebb gyerekek képesek szülői segítség nélkül feldolgozni a tan­ anyagot, meg is értik a jelenségek összefüggéseit, okait és vitába szállnak az esetenként maradi nézeteket valló édesanyával „tiszteletlen a gyerek”, „csak az apjára hallgat”, „mindig elcsavarog itthonról” halljuk ilyenkor. Ezek a panaszkodó szülők kevésbé gondolnak arra, hogy egy, már felesleges játék, egy különleges ruha árának megteremtésére felhasznált idő tanulásra fordításával éppen féltettebb kincsüket tarthatták volna meg. Megyénkben közel 30 ezren dolgoznak az otthonuktól távol. Többségüknek alacsony az iskolai végzettsége. Ismereteiket éppen a körülményekből fakadóan ma sem gyarapítják. A munkahelyen alacsony szakképzettséget igénylő beosz­ tásban dolgoznak, így ez nem ösztönzi őket a tanulásra. A munkaidőn túli órákat egyébként is utazással és otthoni kertmunkával, állatgondozással töltik. Ez az állapot hosszabb ideig aligha tartható fenn. A korszerűsítés következtében a gyárak egyre kevesebb segédmunkaerőt igényelnek. A falvakban a mezőgazdaság fejlődése következtében mind több szakembert foglalkoztatnak. A faluról bejáró dolgozóknak — ha jövedelmük szintjét biztosítani akarják — el kell indulniok a szakmatanulás útján, amely lehetetlen általános műveltség nélkül. A megemlített néhány rétegnél kifejezett formában jelentkezik a műveltségbeli hiányosságok pótlásának szükségessége. Elég jelentős számban vannak, akik 20-25 éve elvégezték az elemi iskolát vagy a négy polgárit, esetleg szakmunkásképzőt, így iskolai bizonyítvány szerint rendelkeznek az alapműveltséggel, de a valóság­ ban az ismereteik egy része elavult, s nézetük megrekedt egy bizonyos szinten. Elengedhetetlen, hogy ezen személyek számára a népművelés a legrövidebb idő alatt a leghatékonyabb formában közvetítse a mindennapi tevékenységben jól hasznosítható, korszerű ismeret és tudat tartalmakat. A népművelés néhány elméleti munkása elmarasztalóan nyilatkozik a művelt­ ségbeli elmaradás megszüntetésére fordított erőfeszítésekről. Ezekkel a véle­ ményekkel csak akkor lehe egyetérteni, ha a tudat az ismeretbeli elmaradás pót­ lásának, valamint korunk szintjén tartásának helyes aránya kialakítását célozza. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmi valóság e funkció megma­ radását még bosszú ideig nélkülözhetetlenné teszi. A legkiválóbb szocialista iskola is csak bizonyos indulási alapot biztosít. Nem adhat lezárt ismereteket és nem vállalkozhat olyan tömegméretű önművelődési 88 �készség kifejlesztésére, amely szükségtelenné teszi a népművelést. Következésképp a lakosság tudata tartalmának, műveltségének korunk szintjén tartása a felnőtt­ nevelés a népművelés alapvető feladata. Az iparban és mezőgazdaságban ma már viszonylag rövid idő alatt változik a technika, újabb és újabb termelési eljárások kerülnek bevezetésre. A termelés magasabb szintre emelését nagymértékben elősegíti az egyes munkahelyek dolgo­ zóinak előkészítése. Az új gépek beállítása előtti szakmai felkészítés, az új eljá­ rások bevezetését megelőző meggyőzés, a magasabb munkaeredményekben érezteti hatását. Igen sok üzemünkben, kultúrotthonunkban felismerték a termelési szak­ propaganda előnyeit és 1-2 év távlatát figyelembevéve felkészítik munkásaikat a jövő technikájának, termelési eljárásainak alkalmazására. A szakismeret ösztönző hatását fokozza a gazdasági fejlesztés forradalmi sze­ repe és az egyén érdekeltsége közötti összefüggés megértése. Ha a dolgozók széles tömegei időben felismerik a változó gazdasági helyzet következtében létrejövő új társadalmi körülményeket, ha áttekintik az új minőségek számukra előnyös voltát, hajlandók lesznek részt vállalni a fejlettebb viszonyok megteremtéséből. Az új társadalmi minőségek létrejötte — például falun az egységes paraszti osztály — megváltoztatja az egyes törvényszerűségek érvényesülését, új kérdések megválaszolását teszik szükségessé. A választ általában és konkrétan mindig az adott talajról lehet megközelíteni. Ezek megértését az előzetesen szerzett művelt­ ség jelentősen megkönnyíti, de az ismeretes, a tájékoztatás az emberek túlnyomó részénél elengedhetetlen. Jelenleg a népművelés legfontosabb tennivalóit a gazda­ ságpolitikai feladatok megoldásának megismerése, az osztályviszonyok és a szövet­ ségi politika megértése, a szocialista demokrácia érvényesítésének segítése, a munka- és közerkölcs magasabb szintre emelése, a polgári ideológiai befolyás és a vallásos nézetek elleni harc, a lakosság internacionalista szellemű nevelése határozhatja meg. Az emberek sokoldalú fejlesztését, a változó körülmények közötti élésre való felkészítését a népművelés több sajátos eszközzel és formával segíti. A társadalmi valóság teljesebb megismerésére a tudomány mellett felhasználja a művészetet is. A művészetek a társadalmi és valóságtükröző funkciójuknál fogva pozitív érzelmeket kelthetnek, gondolatokat ébreszthetnek, cselekvésre ösztönözhetnek, ezért nagyon hasznosak az egyén életének harmonikussá tételében, végsőfokon a társadalmi fejlődésben. A helyes művészeti ízlés kialakítása azonban — éppen a művészet társadalmi jellegéből eredően — megköveteli hogy a nevelésre olyan magasszintű eszmei és művészi tartalommal bíró alkotásokat használjunk fel, amelyek híven tükrözik szocialista eszménket és életünk gazdaságát. Hadat kell üzennünk az eszménktől, életünktől idegen, hamis illúziókat keltő, üres formai játékokat mutató műveknek, bármilyen új színben tűnnek is fel. A dolgozó emberek felszabaduló ideje, növekvő jövedelme mind jobban a művészetekre tereli a figyelmet, az érdeklődést. Egyre többen néznek színházi előadást, filmet, képzőművészeti alkotást, szívesen hallgatnak zenél Igen sokan vállalják, hogy idejüket valamelyik művészeti ág művelésére fordítják. A nemes szándék sokszor elakad a hozzá nem értésen. A legnagyobb gond, hogy ma még elég sokan nem tudnak helyesen különbséget tenni az igazi mű­ alkotás, a kevésbé értékes alkotás vagy éppen a giccs között. Helytelenül érté­ kelik a látott vagy hallott műveket, nem ritkán előnyben részesítik a gyengébb, 89 �a visszahúzó ízlésekre apelláló, társadalmunktól idegen érzésekre építő műveket. Sajnos községeinkben a vezetők, a művelődési munkások egy része sem rendel­ kezik azzal az esztétikai alappal, amelynek birtokában hatékony segítséget adhatna a lakosságnak. A művészi szép, emberalakító hatásához hasonlóan nagy befolyást gyakorol az érzelmekre, gondolatra és tevékenységre, a természeti és környe­ zet: szép is. A közvetlen környék, hazánk tájainak megismerése, a táj és az ember egymásra gyakorolt hatásának megmutatása hasznos kultúrális program lehet. A környezet esztétikát a középületek, a közintézmények, a szórakozóhelyek ízlé­ sessé tételével lehet elkezdeni. Rendkívül fontos, hogy a nevelőintézmények, a kultúrális intézmények irányítói, gazdái különös gondot fordítsanak a külső és belső díszítésre, a berendezésre. A környezet szép, gyönyörködtető hatása kibonta­ koztatásának másik területe a kultúrált lakásberendezés. Ezen a területen me­ gyénkben nagyon kiváló adottságok vannak. Az elmúlt öt évben 8100 lakás épült és több mint 25 000 ember költözött új lakásba. A lakberendezési bemutatók, a filmmel kisért tájékoztatások, a célszerűség sokoldalú feltárása hozzájárulhatnak a drágán vásárolt ízléstelen képek, díszek, korszerűtlen bútorok kiszorításához. A régi világ eszmei maradványait hordozó, konzervatív életmódra ösztönző tárgyak, díszek kiszorításával megváltozik az emberek élete, a lakás és a benne élő tárgyak felhasználása. A környezet és az egyén mindig kölcsönhatásban van. Az ember a lehe­ tőséghez mérten az egyéniséghez alakítja a környezetét, megteremti az együttélés jellemző formáit. Nálunk ugyan az emberek élete gyorsan változik, de a régen kia­ lakult ízles, együttélési forma — különösen az idősebb korosztályoknál — még mindig megtalálható. Az új életünk nemes tartalma az együttélés külső formáiban még nem jut kellően kifejezésre. Többen a társas érintkezés kifinomult formáit szinte meltatlannak tartják a ma emberéhez Megfeledkeznek róla, hogy az együtt­ élés külső formáinak, szépségeinek soha nem volt olyan igaz alapja, mint amilyet szocialista társadalmunk létrehozott. Ma már nem a — teljesen soha senki által be nem tartott — krisztusi tízparancsolat, a téves hiedelmekre épülő dogma, a tudatlanságból táplálkozó előitélet a helytelen megnyilvánulások visszatartója. A közösségi tulajdonviszonyok, a végzett munka szerinti elosztás, a közösség érde­ keiért vállalt felelősség, a tudatos kötelességteljesítés, a közösség által adott jogok gyakorlása szabja meg az erkölcsi értékeket és az azokon nyugvó együttélési for­ mákat. A népművelésnek, az új minőségek felismerésében, tudatosításában, a ki­ fejezésre juttatás formáinak elterjesztésében jelentkezik a szerepe. A kérdést mindig úgy teszik fel; adottak-e a lehetőségek, az eszközök, a for­ mák, kimunkáltuk-e az új tartalomnak megfelelő módszereket. A válaszok döntően függnek a megközelítéstől. Ha a nehány év előttihez viszonyítunk, a feltételek gyorsabban javultak, mint az egész népművelési tevékenység. Az elmúlt 5 évben megyénkben 42 kultúrházat építettünk és megközelítőleg ugyanannyit korszerűsítettünk. A kultúrotthonok működési költsége 1964-ben háromszorosa az 1960. évinek. Szinte minden kultúrotthont ellátunk televízió készülékkel. Ha az ideális igény oldaláról nézzük, igen nagy számlát lehetne benyújtani (kultúrotthononként párszázezer forintot). A valóság a két véglet között van. Fokozott korszerűsítés mellett szükséges a meglévő lehetőségek jobb kihasználása. Mintegy 40-50 kultúr90 �otthonunk viszonylag csekély anyagival és több gondossággal alkalmassá tehető a jelenleginél sokkal eredményesebb munka végzésére. Ezeken a helyeken a nép­ művelés hatékonyságának fokozása főleg a szemléleten, a művelődési munkások hozzáértésén múlik. A népművelést végzőknek időben fel kell ismerniök a haladás elemeit, a fejlő­ dést segítő tendenciákat. A termelés, a gazdaság átalakulása, a lakosság gyorsan fejlődő anyagi körülményei, a változó környezet megsokszorozhatják a népművelés lehetőségeit. A gazdaság, a termelés ösztönzése, a felszabaduló idő, a mind kultúráltabbá váló szórakozóhelyek, a kényelmes lakások, a gépkocsik növekvő száma, a televíziók ugrásszerű terjedése, a családi könyvtárak, az emelkedő folyóirat vásárlás és olvasás szükségessé teszik az egész lakótelep, az egész falu méreteiben való gondolkodást, tervezést. A termelési bemutatókon, a tapasztalatcseréken, a kirándulásokon való rész­ vétel, az ízléses, kultúrált szórakozás, a TV közös nézése, az egyes helyiségekben (a társadalmi szervek termei, szobái, lakások) azonos tevékenységet folytatók (motorosok, modellezők, bélyeggyűjtők) találkozásai, a családi összejövetelek (név­ adó, házasságkötés, lakásavató) megannyi alkalmai az emberek alakításának. Megyei módszertani intézményeink feladata a gondos elemzések, kisérletek végzése, tapasztalatok gyűjtése, a legbeváltabb módszereknek széleskörű terjesztése. Helyes, ha az intézmények a jövő szükségleteinek, lehetőségeinek boncolgatását, felvázolását nem elhanyagolva, a fő figyelmet a jelenlegi körülmények ,adottságok közötti munka eredményesebbé tételére fordítják. A z egész falu méretében való gondolkodás, dolgozás útjai szinte járatlanok. A leghatásosobb eszközök — pl. a TV — felhasználása még gyermekcipőben jár, noha az első lépéseket — a salgótarjáni konferenciával — megyénkben tettük meg. Sajnos még nem jutottunk el a felmérések, tapasztalatok hasznosításáig, pedig lakosságunk negyedrésze rendszeres TV néző. A felvételek gyors javításának kulcsa az irányítás kezében van. A Népműve­ lési Tanácsok helyes működésével megteremthető a magasszintű egységes irányítás, a népművelési célok egységes értelmezése, az anyagi széttagoltság felszámolása, a cselekvés összhangja Itt azonban hangsúlyozni kell; a Népművelési Tanács csak keret, az irányítás javulása elsősorban az abban résztvevők szemléletétől, munká­ jától függ. Nagyon lényeges, hogy tagjai a megye egész lakossága és ne csak a delegáló szervezet szemszögéből közeledjenek a feladatok megoldásához. A népművelés különböző szintű munkásainak egyébként is meg kell szabadulniok a régi, elavult nézetektől( intézmény méretben, számokban, rendezvényekben gondolkodás). Szám­ űzni kell azt a ma már keveset hangoztatott, de még mindig ható nézetet is, hogy a népművelés irányítását minden általánosan művelt, viszonylag értelmes ember el tudja végezni. Ehhez a munkához kellő társadalmi ismerettel, pedagógiai és népművelési módszerbeli jártassággal kell rendelkezni. Természetesen a köve­ telménnyel és a teljesítménnyel párhuzamosan a megbecsülést is joggal várják és meg is érdemlik, akik nagy hozzáértéssel, elhivatottsággal végzik a legnehezebb nevelő munkák egyikét. Nádházi Lajos 91 �TEG NAP, M A HO LN AP... Molnár Pál Adatok a Salgótarjáni Acélárugyár történetéből Részlet egy készülő tanulmányból Az 1945. május 20—21-én megtartott országos pártértekezlet igen nagy segítséget nyújtott a párt alsóbb szerveinek, a városi, községi vezetőknek egyaránt. Felhívja a figyelmet a párt felső és alsó szervei közötti együttműködés fontosságára, a párt szervezeti erejének növelésére, a párt szerepének fokozására az újjáépítési munkában. A párt megyei bizottsága megfelelő következtetéseket vont le a feladatokból. Látta, hogy az újjáépítési feladatok, a termelés fokozottabb megindítása erős, ütő­ képes üzemi pártsezrvezetet igényelnek. Az 1945. június 25-én megtartott megyei pártaktíva azt a feladatot tűzte ki, hogy létrehozza az önálló üzemi pártszervezeteket. Az aktíva meghatározta a megyei pártvezetőség feladatait is ebben a munkában. A döntés alapján Kátai Rezső a tűzhelygyárban, Alics János az üveggyárban, Jakab István a bányánál, Szabó Béla Salgóbányán, Benkő Antal Vízválasztón végez párt­ szervező munkát. A Salgótarjáni Acélárugyárban Kiss Lajost bízták meg a feladattal. Az aktíva határozata szerint a pártszervezés eredményes lebonyolítása érdekében gyűléseket kell összehívni. A gyűlések megtartására is kijelöltek elvtársakat. Az acélárugyári gyűlés előadójaként Kátai Rezsőt bízták meg . 1 A megtartott pártgyűlés az acélárugyári pártvezetőség szervező munkája hatá­ saként is jelentkező eredmények következteben a pártszervezet taglétszáma mintegy 800 fővel növekedett. Az 1945. szeptember 8 -i, a salgótarjáni pártszékházban történt titkári értekezlet jegyzőkönyve szerint az összdolgozó létszám 1897 fő volt (férfi 1654, nő 243), ebből 917 helybeli és 419 a vidéki párttag, 243 párttag nő, illetve párttag feleség. 2 Ha a párttag feleségeket le is számítjuk még mindig közel 75%-os a párttagság arárnya az acélárugyárban. A fent jelzett kép látszólag túlságosan hízelgő a K.P.-re nézve. Ebben a számban a javuló politikai, a dolgozóknak a pártba vetett hite, valamint az a tény is benne van, hogy a pártnak egyre nagyobb volt a beleszólása a termelésbe, a politikai élet irányításába. 92 �Ez időben — jelentéktelen kivételtől eltekintve — olyan emberek kérték felvé­ telüket a párt soraiba, akik a nehézségeket, a harcot önként vállalták, s bátran dol­ goztak gyakran népszerűtlennek látszó feladatokért is, a munkásosztály, a dolgozó nép ügyéért. Ennek is a következménye, hogy a párt és a tömeg kapcsolat javult. A kommunisták magatartása, példamutatása nagy hatással volt a munkásságra. Az igazsághoz tartozik az is, hogy akad néhány olyan párttag is, akit nem meggyőző­ dése, hanem „számításai” vitek az MKP soraiba. A pártépítést megkönnyítette, hogy a szervező munkát, a tagfelvételt rugalma­ sabban, a megváltozott helyzethez igazodva intézték. Tagjai sorába fogadta a politi­ kai, gazdasági életben tevékenykedő új harcosokat akkor is, ha azok nem érték el a kellő politikai színvonalat. A párt megyei, városi, üzemi szervezete gondoskodott arról, hogy a fiatal párttagokat gyakorlati pártmunkával lássa el, rendszeres párt­ oktatásban részesítse. A párttagság marxista-leninista képzését segítette elő, hogy hetenként — általában vasárnap — rendszeresen tartottak részükre pártnapokat. A megyei pártbizottság a lakosság között végzendő politikai munka eredményesebbé tétele érdekében agitátorképző tanfolyamot is indított. A Kommunista Párt az iparmedencében fokozott harcával, szervező-nevelő mun­ kájával, és megnövekedett szervezeti erejével bizton tekinthetett az 1945. november 4-i választások elé. A párt országos szervei is bíztak a hógrádi iparvidékben. Tud­ ták, hogy a medence munkásai a proletáröntudat és a politikai éleslátás tekintetében most is Nógrád megye munkásmozgalmi hagyományaihoz híven fognak cselekedni. A választások eredményei igazolták is ezt a várakozást. Már az is figyelemre méltó, hogy a megyében a választásokon induló 6 párt közül csak 4 nyert képviseletet: Az MKP, az SZDP, a NPP, és FKP. Jellemző volt a Kommunista Párt szereplésére a megyében, hogy míg országosan 17%-os, megyénk­ ben 28%-os eredményt ért el. Megyénkben a szociáldemokrata pártra a szavazatok 12%-a jutott. Az iparvidéken — és benne a salgótarjáni acélgyár dolgozói és hozzátartozói közt — érvényesülő kommunista befolyást, a párt erejét mutatja Salgótarján és környé­ kének választási eredménye: Pártok Salgótarján 1. Magyar Kommunista Párt 2. Szociáldemokrata Párt 3. Nemzeti Paraszt Párt 4. Függetl. Kisgazda, Földmunk. és Polgár Párt 5. Polgári Demokrata Párt 7 097 1 970 63 1486 139 Salgótarjáni járás 10 164 3 061 479 5 559 159 Salgótarján és a járás választó polgárainak 64%-a, tehát döntő többsége a Kommunista Pártra adta szavazatát. A két munkáspárt együttesen az iparvidéken megkapta a szavazatok több mint 75 %-át. Az 1945. májusi országos pártértekezlet igen fontos feladataként szabta meg a munkásosztály körében végzendő politikai munkánál a szakszervezeti tevékenységet. A határozat helyesen foglalta egységbe a magyar munkásmozgalom hagyományait és tapasztalatait. Ezek szerint az elmúlt évek küzdelmei során a szakszervezetek bizonyultak a munkásosztály leghatékonyabb tömegszervezetének. Előtérbe került a felvilágosító munka, a szakszervezeti demokrácia kiterjesztése, az élenjáró munká­ sok felkészítése a gazdasági élet vezető állásainak betöltésére. A szakszervezetek ezek után jobban foglalkoztak az újjáépítési program népszerűsítésével, az arra 93 �történő mozgósítással. Erre annál inkább is szükség volt, mert az év végén a gazda­ sági életet katasztrófa fenyegette: az infláció eddig soha nem tapasztalt méreteket öltött, lazult a munkafegyelem, az üzemekben szaporodtak a hiányzások, nőtt a munkások között az elkeseredés. A közellátásban meglévő problémákat a helyi „MUNKÁS” c. politikailap is több cikkében ismertette. 1945. október 20-i cikkében az október 17-i spontán tünte­ tésről számol be. Ezen a napon ugyanis a munkásság a Főtérre vonult, hogy kifejezésre juttassa súlyos elégedetlenségét a közellátás gyatrasága és a reak­ ció mesterkedései miatt. A munkások követelték az élelmezés megjavítását, a bur­ gonyaellátás megszervezését. Tüntettek a reakció, a feketézők és árdrágítók ellen. A 10 nappal később megjelenő városi lapban egy újabb cikk jelent meg „Töménte­ len adminisztráció, de burgonya még mindig nincs” címmel. A Salgótarjáni Acélárugyárban is hasonló volt a helyzet. Az Üzemi Bizottság tehetetlennek bizonyult a problémákkal szemben. Az Ü. B. ilyen irányú tevékeny­ ségéhez az igazgató sem adott megfelelő segítséget. Az 1946. januárjában megtartott Ü. B. ülésen az Üzemi Bizottság vezetői el panaszolták, hogy az ellátás tűrhetetlenül rossz és az igazgatóság igen passzív. Példának hozták fel, hogy a számukra tartalé­ kolt cukrot is csak szovjet autóval tudták elhozni, mert az igazgatóság nem gondos­ kodott szállító eszközről Elpanaszolták ugyancsak, hogy az elmúlt év folyamán csak egészen minimális zsiradékot és burgonyát tudtak biztosítani a dolgozóknak, mivel a Rima központ alig segített valamit. A jelenlévő Papy igazgató erre le akart mon­ dani és az ugyancsak helyszínen lévő Mirosnyicsenkov szovjet őrnagy erőfeszítése kellett ahhoz, hogy meggyőzzék az igazgatót a maradásra.3 A nyugalmat időlegesen sikerült helyreállítani. A problémát viszont kevésbé oldotta ez meg. A válságos helyzetből a kivezető utat a Magyar Kommunista Párt már 1945. novemberében kiadott programjában jelölt meg a bányák, nagyüzemek államosítá­ sával A bányák államosítása már 1945. december 20-án megtörtént, a nagyüzemeké, s köztük a salgótarjáni acélárugyáré, csak 1 évvel később, 1946. december 1-én. Ez az egy év azonban még igen sok küzdelmet, nehézséget jelentett az acéláru­ gyár dolgozóinak. Már 1945 szeptemberében nagy gondot okozott a villamosáram biztosítása. A „MUNKÁS” 1945. szeptember 15-i száma a következő címmel foglal­ kozik e súlyos problémával: „Küzdelem a villanyáramért. Állandó veszélyben áram­ ellátásunk.” A cikk bírálja a Vízválasztói Erőmű központjának igazgatóságát, mert nem intézkednek az áramellátás zavartalanságának biztosításáért, ugyanakkor elis­ merően nyilatkozik az üzem helyi vezetőiről, akik a szükséges intézkedéseket meg­ tették: a Láng gépgyárba szállították azokat az alkatrészeket amelyeket a centrálé működését elősegítik. Felszállítottak egy 8000 lóerős gépet, hogy azt legkésőbb kará­ csonyig üzemképes állapotba visszakapják. Ezen kívül felvették a kapcsolatot más áramszolgáltató üzemekkel is, hogy baj esetén segítséget tudjanak kapni. E lap december 1-i száma arról tájékoztat, hogy a decemberi dátumot a vezérigazgatóság februárig tolta ki, de vannak olyan megjegyzések is, hogy a felvitt mo­ tor májusig sem lesz kész. A cikk felveti, hogy itt tudatos szabotázs akcióról is szó lehet „mert hiszen országszerte a reakciós fasiszta bitangok minden eszközzel és móddal igyekeznek a demokráciát elgáncsolni.” A későbbiekben jogosan mutat rá a tarthatatlan helyzetre. „A magyar dolgozók minden áldozatvállalással küzdenek az ország mi hamarábbi talpraállásán de nem csak azzal, hogy joggal elvárják; hanem a legerélyesebben meg is követelik minden vezető pozícióban lévő embertől, hogy a 94 �rábízott feladatokat maradéktalanul és haladéktalanul végezzék el, ellenkező esetben vezérigazgatóság ide, vezérigazgatóság oda, a munkásság maga fogja kezébe venni az ügyek intézését.” Mindezek a problémák komoly visszhangot váltottak ki az acélárugyári dolgozók körében is, hiszen februártól a centrálé bocsátotta rendezésükre a villamosáramot. Annál nagyobb megkönnyebbüléssel és jóleső érzéssel fogadták a „MUNKÁS” októ­ ber 13-i számában megjelent tudósítást, hogy Somoskőújfalutól Selypig elkészült a vasútvonal. E munkában az acélgyári munkások eredményei is benne vannak, hiszen a közlekedési vonalak kiépítésében a Kommunista Pártszervek felhívására az acél­ gyári dolgozók is résztvettek. 1946. júniusában változás következett be az acélárugyár vezetésében, irányítá­ sában. A szovjet katonai parancsnokság átadta az acélgyárat a tulajdonos RimaMurány Salgótarján R. T.-nak. Ennek következtében jelentősen megváltozott a hely­ zet. Papy igazgató köteles volt a Rima központ utasításait végrehajtani, a pengő inflálódása ellenére is fenn kellett tartani a konpenzációs élelmezést. A központ se­ gítségével megindult a jóvátételre történő termelés is. A jóvátételi termelés ellenőrzésést egy szovjet mérnök-őrnagy végezte. Nagy változást hozott a gyár dolgozóinak életében éppúgy, mint az egész magyar nép életében a stabilizáció. A pénzügyi helyzet megszilárdítása igen nagy megkönynyebbülést eredményezett: nagy mértékben növekedett a munkafegyelem, csökkent az igazolatlanul hiányzók száma, javult a munkaintezitás foka, nőtt a termelési kedv. A fizetések szintjére jellemző volt, hogy a legmagasabb heti bér 1946 második felé­ ben elérte az 50 forintot. A jó pénzbe vetett bizalmat tükrözte, hogy az év második felében egyes üzemekben magán takarékpénztárak alakultak és felmerült a dolgozók vásárlási szövetkezetének megalakítására vonatkozó elképzelés is. Jelentős eseménye volt az 1964-os évnek az üzemi bizottságok újraválasztása is. Az Sz.D.P. ismét felvetette a partisásos alapon voló együttműködést, de a dolgozók akaratát kifejező Ü. B. választás változatlanul hagyta a 8 : 3 arányt. Az újjáválasz­ tott üzemi bizottság fontos szerepet vállalt a 3 éves tervjavaslat kidolgozásában is. 4 Az államosítás hatása az acélárugyárra 1946 december elején a Rima-Murányi R. T. állami kézbe került és ezzel döntő változás következett be az acélárugyár történetében. Az állami kezelésbe vétel meg­ történte után Apró Antal az MKP K.B.-nak tagja nagygyűlésen ismertette az intéz­ kedés fontosságát, jelentőségét a további fejlődésre. Bizakodással tekintett a NIK el­ jövendő ténykedéséhez, majd bejelentette, hogy a gyár élére munkásigazgatót nevez­ nek ki január elsejei hatállyal.5 A gyár élére Mekis József került. A „MUNKÁS” 1947. január 12-i számában „Teljhatalmú megbízott értekezlet a NIK — (Nehézipari Központ)-ból az Acélgyár­ hoz címmel cikket közöl a fontos eseményről. A cikkből azt olvashatjuk, hogy igen nagy várakozással tekintenek az új igazgató munkásságára. Később kisérletet is tesz bemutatására: „Mekis József neve nem ismeretlen előttünk, és tudjuk, hogy munká­ saink sorsának irányítása jó kezekbe került. A Hoffer és Schvantz műveknél mint munkásember dolgozott 23 éven keresztül, ahol kiváló szaktudásával, szorgalmas munkájával, hozzáértésével, széles látókörrel, tanúskodó meglátásával, a műszaki vezetés teljes elismerését érdemelte ki.” 95 �A cikk írójának alkalma volt beszélgetni is Mekis Józseffel. Kérdéseire Mekis elvtárs szerényen válaszolt. A gyárban legfőbb céljának, az eddigi vezetés folytán bekövetkezett meglazult munkafegyelem helyreállítását, az egyes munkahelyeken fellelhető elégedetlenségek felszámolását, a viszályok, intrikák megszüntetését, a termelés ésszerűsítését, a többtermelés elősegítését tekintette. Mindezeket pedig egyetlen cél érdekében kívánta megvalósítani: a munkásság életszínvonala további növelése érdekében. Mekis József megérkezésekor érdekes epizód történt. Első nap, amikor befelé igyekezett a gyárba, odament hozzá egy öreg munkás és megkérdezte tőle, hogy kicsoda, és mit fog csinálni a gyárban. „Én a NIK-től jöttem,” — vála­ szolta Mekis elvtárs. — És most már „NIK” úr fogja igazgatni a gyárat? — Igen. Erre a válaszra az öreg munkás kétségbeesve Rusznyák Lajoshoz fordult és szemre­ hányóan mondta: „Látod Lajos! Mondtam én 45-ben, hogy osszuk szét a gyárat, míg lehet. Most itt van a „NIK”-úr és mindent elvesz tőlünk.” 6 Az eset igen nagy de­ rültséget keltett a gyárban. A gyár eslő munkásigazgatójának nem volt könnyű a dolga. Nem tisztázták az előző igazgató elhelyezését sem. Így állt elő, hogy az első 2—3 hétben egyszerre 2 igazgatója is volt a gyárnak. Papy József még néhány hétig hivatalban maradt mert nem kapott értesítést arról, hogy új igazgatót neveznek ki a gyár élére. Így nem vette tudomásul Mekis József kinevezését. Végül azonban maga kérte az új igazgatót, hogy átadhassa helyét az új irodában. A problémákat bonyolította, hogy a még létező Rima központtal a kapcsolat hamarosan megromlott, majd meg is szűnt, mivel Mekis elvtárs — a kapott utasítás értelmében — nem vette figyelembe Telmanyer vezérigazgató rendelkezéseit. Igen sokan nem látták az új igazgató szerepét az állami ellenőrzés alá vont üzemben. Mekis József a „Munkás Szó”-nak adott nyilatkozatában erről a következőket mon­ dotta: „Az állami ellenőrzés alá vont üzemeknél a vállalatvezetés szempontjai lényege­ sen eltérnek a többi üzemekétől. Itt az állam részéről megbízott vezetőnek az a köte­ lessége, hogy kibogozza, kiküszöbölje a magánérdek szövevényét, egyszóval kézbe vegye a vállalatot. Az állami kezelésbe vett gyárak vezetőjének kötelessége, hogy a kalkulációt, a termelési árat, tehát a haszon értékét az állam megbízott közegeivel vagy intézményeivel egyetértésben állapítsa meg. Feladata továbbá, hogy azonos iparcikkeket gyártó többi állami üzemmel az államosítást végrehajtó csúcsszervvel admininsztratív és üzleti műszaki téren együttműködjék és a kapott irányítás alapján a 3 éves terv ráeső részét azokkal együttműködésbben oldja meg. . . . Összegezve — mondta Mekis igazgató — a lényeg, hogy az állami üzem a 3 éves terv szolgálatába álljon, és a tiszta jövedelem minél nagyobb része jusson a dolgozókra szociális berendezések létesítése, olcsó berendezések, stb. formájában. Komoly gondokat okoztak a politikailag fejletlen, lumpen, demagóg elemek által előtérbe helyezett bérezési problémák. Ennek hatására a munkások túlzottan nagy, a nemzetgazdaság képességét meghaladó követelésekkel léptek fel. Olyan jogokat akartak maguknak, amelyek csak a bányászokat illeték meg. A munkások például követelték, hogy bérük színvonalát a budapesti nagyüzemek bérével azonos szintre emeljék fel. Ugyanakkor azonban nem akartak lemondani azokról a természetbeni juttatá­ sokról (ingyenes lakás, fűtés, világítás a gyári kolóniában), amelyeket eddig kaptak, és amelyek kompenzálták a névleges béreknél mutatkozó különbséget. A fegyelmi 96 �helyzet romlásának okait vizsgálja, és az ezzel kapcsolatos feladatokat szabja meg az 1947. január 28-án megrendezett R. G. ülés is. (R. G. = Rendező Gárda) Az R. G. ülés előadója Oczel János az MKP megyei titkára állást foglal a kialakult helyzet­ tel kapcsolatban. „Meg kell magyarázni azt, hogy az őszi segély elmaradása miből fakad. Rá kell mutatni, hogy az 1946 karácsonyán kifizetett 140 millió forint segély is bizonyosfokú pénzhigulást idézett elő. A reakció azzal is támad, hogy a 160 mázsa szén helyett csak 80 mázsát adtak. Mindezek abból következnek, hogy a termelés még mindig nem érte el a háború előtti szintet, és amíg megfelelő anyagi alap nem áll rendelkezésre, addig a helyzet gyökeres javítását nem tűzhetik ki célul.7 A helyzet bizonyos fokú, de nem teljesen megnyugtató rendezését jelentette, hogy 1947 februárjában az igazgató rendelkezésére megszigorították a természetbeni juttatásokat, a normál béreket pedig felemelték. Hogy mennyire nem sikerült a problémákat megoldani és a juttatások rendsze­ rét véglegesíteni, a helyzete konszolidálni azt mutatta a júniusban kirobbant konf­ liktus is. Júniusban került sor ugyanis a gyári munkások jegyes kenyér adagjá­ nak, — amely eddig a bányászokéval volt azonos — csökkentésére. A helyzetet sú­ lyosbította, hogy a dolgozók tudomására jutott: a gyári élelmiszerüzlet raktárában elég tekintélyes mennyiségű liszt van. Két nagyhangú munkásnő és Berta János főbizalmi, aki egyébként a demagógok vezetője volt, fellázították az asszonyokat és gyári munkásokat, hogy tiltakozzanak a kenyéradag csökkentése ellen, és követeljék a liszt szétosztását. A gyár igazgatója ezt a lisztmennyiséget a közellátásnak kívánta átadni, hogy a még jobban rászorulók igényeit is kielégítsék valamelyest. A helyzet ilyen alakulását a zavarosban halászni akarók arra használták fel, hogy a termelést leállították. A felizgatott félrevezetett dolgozók gyűlést tartottak, amelyen előadták követeléseiket, majd egy teherautónyi munkás és gyárban dolgozó nő Budapestre utazott. Az igazgatót pedig szabályszerű háziőrizetbe vették, még a telefoniközpontba is ügyeleteseket állítottak. Az igazgató ennek ellenére az esetről értesítette Oczel Jánost, a megyei pártbizottság titkárát. Ezalatt a Budapestre érkező gyári küldöttségnek Vas Zoltán megígérte a liszt kiadását. Ennek ellenére — nem a leghelyesebb módon — Mekis Józsefnek azt tele­ fonálta, hogy ha nem jár, ne adja ki a lisztet. Az igazgató helyzete nem volt irigy­ lésre méltó ilyen szituációban: a felizgatott dolgozók nem fukarkodtak a testi épsé­ gét is veszélyeztető fenyegetőzésekkel. Mekis József még azon az éjszakán felutazott Budapestre, hogy a helyzetet tisz­ tázza. Az ottani megbeszélések alapján is, másnap gyűlést rendezett a gyár udvarán. A gyűlésen, — amely viharos hangulatban zajlott le — jelen volt Gáspár Sándor, Nógrádi Sándor és Oczel János is. Az izgatott munkásokhoz csatlakozott sok városi, nem az acélgyárhoz tartozó egyén is, akik úgy jutottak be a gyár területére, hogy betörték a főbejárat léckapuját. A gyűlést azonban — részben a nagy létszámú rendbontó és demagóg egyén aknamunkája következtében — nem sikerült megtartani. A szónokok — a tömegből feléjük intézett kiabálások, beleszólások miatt — beszédüket nem tudták megtartani. Végül az elnökség tagjai lementek az emelvényről és kisebb részekre bontották a tömeget csoportos beszélgetést kezdeményeztek. A dolgozók jelentős része a prob­ lémákat megértve, mások viszont a beszélgetés hevében elfáradva tértek haza a gyű­ lés színhelyéről. Ezzel az incidenssel véget is ért az ellenállás. A lisztet nem osztot­ ták ki, s ezután semilyen, sem másféle jellegű vadsztrájkra nem került sor. 7 97 �Talán nehezebben ment a gyár termelésének fokozása még a fenntebb vázolt lényegbevágó problémák megoldásánál is. Az előző igazgató erélytelensége, az ügy iránt érzett felelőtlensége, a RIMA központ nemtörődömsége következtében ugyanis a termelés még akkoriban is igen alacsony szintű volt, alig tette ki a havi 100—150 vagonos termelést. Az igazgató kezdeményezésére, és segítségével kezdtek hozzá az üzemi terme­ lés felfuttatását célzó tűzbe horgonyzott acéldrót termeléséhez. Ez a cikk egyébként — annak ellenére, hogy nagyobb része már nem termelt jóvátételi cikkeket — a gyár legfontosabb jóvátételi cikke volt. Vita alakult ki e fontos cikk termelésének fokozhatóságáról. Igen sok műszaki vezető azt állította, hogy itt már nincs lehető­ ség a termelékenység növelésére. Mekis József azonban az idős munkásokhoz fordult segítségért. Az üzemrészben dolgozó bizonyos Edus bácsi ventillátort szerkesztett, amivel megnövelte a kemencék huzatát, ennek pedig az lett a következménye, hogy nőtt az égési százalék, fokozódott a kemence hatásfoka. Ezután hajtómotorok átépítésével meggyorsították az áthúzási sebességet és így a termelés jelentősen növekedett. A termelés fokozása nem ment mindig ilyen könnyen. Több esetben kellett — politikai nevelő munkával, személyes példamutatással — hatni a dolgozókra, a szo­ cialista munkafegyelem kialakítása érdekében. 1947 tavaszán a dróthúzó művet a gyári villamoscentrálé 42 periódusú áramáról átkapcsolták a vízválasztói erőmű 50 periódusú áramára. Ennek az lett a következ­ ménye, hogy a gépek forgási sebessége meggyorsult. Igen sokan azt hitték, hogy ez az intézkedés a „dolgozók bőrére” megy. A „kárvallott” üzemrész másnap reggel le­ állt. Csak akkor voltak hajlandók tovább dolgozni, amikor az igazgató megigérte, hogy a termelt munkák normáját a gyorsítás ellenére is változatlanul hagyja. A dróthúzóban történt események után a kultúrházban Mekis József igazgató a termelés és az életszínvonal összefüggéseiről, az e területen meglévő problémákról tartott munkásgyűlést. Bemutatott a munkásoknak egy géptermelési grafikont, amely­ nek tanulsága szerint a napi 8 órai munkaidőből legalább 2—2,5 óra esett ki a laza munkafegyelem miatt. A gyűlés igen eredményesnek bizonyult, mert a termelékeny­ ség ennek hatására is emelkedett, a munkafegyelem javult, megszűnőben volt a „nyílt lógás” is. 8 Az egyre kedvezőbb feltételekkel rendelkező üzem továbbfejlődésére igen nagy hatással volt a tervgazdálkodás megkezdése. 1947. augusztus 1-én életbe lépett a 3 éves terv. Mekis József — az ősszel sorrakerülő országgyűlési és képviselő válasz­ tások MKP képviselő jelöltje, a „Munkás” augusztus 24-i számában a három éves terv fő feladatait a gépállomány felfrissítésében, modern gépekkel való felszerelés­ ben és acéldrót gyártás kifejlesztésében látja. „Emellett igen fontos a gyár termelé­ sének növelése ennek pedig feltétele a munkafegyelem további szilárdítása” — mondotta. A 3 éves terv szociális kultúrális feladatai terén munkáslakások épí­ tését, üzemi mosdók, egészségügyi berendezések létesítését vette tervbe. Nagyon fon­ tos feladatanak tartotta a dolgozók kultúrális igényei jobb kielégítését, és ennek ér­ dekében az acélgyári nagyhírű színjátszócsoport támogatását. A „MUNKÁS” szeptember 7-i száma már arról tájékoztat, hogy az acéldrót gyártás — modem amerikai gépekkel — nagy sikert ért el. 26 A húzómű júniusi teljesítménye ugyan még csak 31,5 tonna Volt — a havi 50 tonnás előirányzattal szemben — de a következő hónapban már 2,5 tonnával túltelje­ 98 �sítette a tervezetet. Az acéldrót gyártás tökéletesítésében jelentős szerepet töltött be Manker Lajos főmérnök és Ludvig László műszaki tisztviselő. A gyártmány minősége is kifogástalan volt annyira, hogy a budapesti Felten gyár köszönő levelet is küldött a gyár igazgatójához az alábbi szöveggel: „A most hozzánk beérkezett első huzal­ szállítmánnyal kapcsolatban felhívjuk a T. vezetőséget, szíveskedjenek az acélgyár szellemi és fizikai dolgozóinak egyrészt köszönetünket, másrész afeletti örömünket tolmácsolni, hogy sikerült megindítani az acélhúzó műhelyt, és ugyancsak sikerült az első vagont is leszállítani. A magunk részéről éppúgy, mint az egész ipar részéről meleg kézszorítást küldünk a fizikai és szellemi munkatársainknak abban a remény­ ben, hogy a további szoros együttműködés elő fogja segíteni Magyarország demokra­ tikus alapon való újjáépítését: Maradunk üdvözlettel: Dr. Géressi s.k. Philip s.k. A Nógrádi Újság (korábban Munkás Szó) 1947. október 5-i számában újabb cik­ ket közöl az acélárugyár munkájáról: „A Salgótarjáni Acélgyár a magyar nehéz­ ipari termelés élén jár,, címmel. A cikk a gyár augusztusi kimagasló termelési ered­ ményeit ismerteti. Külön kiemeli a G. Sz. (Gazdasági Szerárugyár üzem) teljesítmé­ nyeit: Szekértengely Ásó Csavarkulcs Kapa Csoroszlya Kultivátor Talpvas Kapaásó augusztusi „ „ „ „ „ „ „ előirányzat „ „ „ „ „ „ „ 1800 pár, 14000 db 5000 db 40000 db 1500 db 500 db 2000 db 5000 db legyártva 2522 „ 14807 „ 6449 „ 46403 „ 2905 „ 645 „ „ 5619 6560 Az 1947. január 1-én a NIK hatáskörébe tartozó üzemek munkaverseny eredmé­ nyei körül szintén kiemelkedik a salgótarjáni acélgyár teljesítménye. A verseny­ szakasz január 1-től augusztus 1-ig tartott, hogy a 3 éves tervvel párhuzamosan induljon az újabb versenyszakasz. Ugyanakkor a verseny idején szerzett tapasztala­ tokat a 3 éves terv ideje alatt is hasznosítani kívánták. A Salgótarjáni Acélgyári Munkaverseny Bizottság közlése szerint az elkövetke­ zendő időben megszüntetik az egyéni versenyformákat, és a továbbiakban, műhelyek — csoportok, közötti versenyt szerveznek, valamint sor kerül a vállalatok közötti versenyre is. Az üzem előtt álló feladatok sikeres megoldásában nagy szerepet szántak az újító- észszerűsítési mozgalomnak. A Nógrádi Újság 1947. október 5-i számában, közli, hogy a „napokban fizették ki az észszerűsítési javaslatokért a pénzt” : Décsei Ferencnek, Bilek Károlynak, Longauer Józsefnek a horgonyidomvasak kovácsolással történő megmunkálásáért, Kovács Andor technikusnak a lágyító kemence berendezé­ 99 �sének módosításáért, a selejtszázalék csökkentéséért, Nikkel Józsefnek a csomagoló állvány készítéséért — amellyel munkaerőt takarított meg. Ugyancsak értékes juta­ lékot kapott Feluta József lakatos mester, P. Nagy István üzemtechnikus, Hlavacska Gyula acélöntő, Tarjáni István művezető, újításukért, észszerűsítésükért. A NIK üzemek közötti munkaverseny jutalmát október első felében osztották ki, mivel 185,5 %-os teljesítményükkel elsők lettek. Az ünnepélyes jutalomkiosztás Bu­ dapesten október 4-én kezdődött, ahol Segyivi Béla vasöntő, Zsélyi József szegverő, Földi János 5 fejszekovács, Koruhely István acélöntő, Simon István rúdvaskötő Horányi Dezső villanyitó, Pintér László 1, szántóvas sorjázó, Rácz János dróthúzó, Horváth Ferenc vasöntő, Varga József dróthúzó, Fodor Mohály szalagedző, Czibola József vasöntő kaptak pénzjutalmat.10 A jó eredmények elérésében a dolgozók lelkes munkáján kívül a párt és az üzemi bizottság hathatós támogatása is benne volt.A gazdasági vezetés pedig helye­ sen vette igénybe a termelést segítő szervek munkáját. A jó együttműködés eredmé­ nyeként a gyár termelése 1947 év végére 128%-kal növekedett. A termelés növekedé­ se folytán nőtt a dolgozók fizetése is. A munkások átlagbére az év vége felé 450—500 Ft körül mozgott.11 A pártszervezet munkája 1947-ben, tevékenysége az országgyűlés és képviselő választások után A gyár államosítása után az MKP helyi szervezetének tevékenységében a párt­ tagság és a tömegek között végzett eszmei-politikai nevelés az üzemi bizottságban és a szakszervezetben folytatott tevékenysége mellett egyre nagyobb helyet kap a termeléssel való konkrétabb foglalkozás, a termelés pártirányítása kezdeti formáinak kimunkálása. Az 1947. január 1-től rendszeresen találkozunk a gyári pártbizottsági havi terme­ lési jelentéseivel, amelyeket felettes szerveinek is eljuttat. E tájékoztatók a mennyi­ ségi teljesítés mellett rendszeresen foglalkoznak a kiesés okozta nehézségekkel, az egyes üzemrészekben előállott problémákkal.12 Nagy jelentőségű kezdeményezés született az 1947. április 3-i 82 vezetőségi tag részvételével lefolytatott aktíván, ahol Kiss István a párbizottság titkára javaslatot tett arra, hogy az üzemrészekben pártvezetőségeket hozzanak létre. A párttitkár ezeket „összekötő szervként” emlegette, lényegében pedig a párt szervezeti hálózatá­ nak a konkrét termeléshez való igazítását jelentette. Hat önálló üzemegységben hoz­ tak létre vezetőségeket: Üzemegység FŐMŰHELY DRÓTGYÁR G. Sz. ACÉLÖNTÖDE VASÖNTÖDE ERŐKÖZPONT Párttitkár Miklós J. Zsélyi J. Kökény Gy. Viszovszki N. Pélyi K. Bodor P. Propagandista Hupcsik Gy. Kovács J. Papanecz J. Sztremen E. Túróczi K. Kapcsovics M. 100 Káderes Pénztáros Olaj G. Gordos A. Dombai D. Heckenberger Tadics B. Viszovszki R. Mikula I. Pintér K. Hirschrich J. Mrakics A. Erdős L. Boródi F. �Nevezettek már eddig is ezeknél a munkahelyeknél tevékenykedtek. A sodrony­ gyár (drótgyár) alapszervezet értelmiségi titkárt is kapott Kovács Andor művezető személyében. A hideghengermű vezetőségének megszervezésére is gondoltak.13 A gyári pártvezetőség kezdeményezően lépett fel a dolgozók bér- és munka­ körülményeinek javítása érdekében is. Még az 1947. január 14-i bizalmi értekezleten felvetett problémák alapján, de a NIK javaslatára is pártközi értekezlet összehívását kezdeményezte, amelyre a Nehézipari Központ MKP és SzDP Pártbizottság képviselő­ it is meghívták. A pártközi értekezleten a NIK-en belüli bér-aránytalanságok okait vitatták meg. Igen gyakoriak voltak ezekben az időkben az aktívák, munkásgyűlések a dolgozók tájékoztatására. Ezeknek többször megyei előadói voltak 14 Az év elején, január 6-án aktívát hívtak össze az üzemi bizottsági választások előkészítése céljából, hogy kialakítsák a két párt részvételének helyes arányát. (Az SzDP még akkor sem nyugodott bele kisebb arányú képviseletébe, noha taglétszáma továbbra sem emelkedett, jóváhagyták a 8 : 3-as arányt.) Az aktíva másik napirendi pontja: a munkafegyelem további szilárdításával kapcsolatos pártfeladatok megbe­ szélése volt.15 Az április 19-i munkásgyűlésen, ahol mintegy 550—600 fő vett részt Oczel János a megyei pártbizottság titkára tartott beszámolót a stabilizáció óta el­ telt időszakról, a 3 éves terv eredményeiről, az új kollektív szerződésekről, a pár­ tok harcáról, a külpolitikai helyzetről. 16 Az acélgyári kommunisták továbbra is jelentős szerepet töltenek be a város és megye politikai fejlődésében. Az acélgyár kiemelt szerepét, megnövekedett felelőssé­ gét nemcsak azon tényezők mutatták, hogy rendezvényeikre városi, megyei és országos vezető káderek mentek el, hanem sok esetben városi, megyei jellegű rendezvényeket az acélárugyárban tartottak meg. Ilyen jelentős rendezvény volt 1947. március 2-án is. Itt zajlott le az első városi MKP konferencia. Az elnökségben helyet foglalt a város ipari üzemeinek delegáltjain kívül a K.B kiküldöttje, Rákosi Mátyás is. A város fejlődéséről, a gazdasági, politikai, kultúrális területen elért eredményekről, az újjáépítés sikereiről ,a munkásegység feladatairól, az összeesküvésről, a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom időszerű kérdéseiről Blanár Sándor beszélt. Rusznyák Lajos arról számolt be, milyen a párt szervezeti ereje, hogyan nőtt politikai, ideológiai műveltsége. Megállapította, hogy a város pártszervezeteiben 5459 párttag van, ebből férfi 3789. és női 1661 nő. (Az összpárttagokból 4414 a fizető.17 A párttagság mellett 5687 szakszervezeti tag, 1726 UFOSZtag, 496 MADISZ-tag, 1253 MNDSz tag van. A pártoktatásban rendszeresen részt­ vevők száma 257 fő, míg 36 fő egyénileg képezi magát. Külön szólt a pártiskolát végzett káderekről. Megállapította, hogy a következő arányban végeztek pártiskolát: 6 hónapos 2 fő 2 hónapos 15 fő 6 hetes 5 fő 3 hetes 39 fő 2 hetes 31 fő 10 napos 3 fő Sajnálattal állapította azonban meg, hogy ebből csak 49 végez aktív párt­ munkát. 18 Hozzászólása végén külön foglalkozott a falujáró mozgalom helyzetével, felada­ taival. Felhívja a figyelmet az aprómunka fontosságára.19 101 �Salgótarján város életére — így az acélárugyár munkássága életére is — kiható esemény történt május 8-án is, amikor újjáválasztották a városi képviselőtestületet. Az 51 főnyi képviselő testületben 34 MKP tag, 6 SzDP tag, 2 Kisgazda tag volt. Az ifjúsági szervezetnek is volt egy képviselője. A további 8 fő szakbizottság tagjai voltak.20 Az 51 fő közül Pélyi Kálmán, Vetró Sándor, Hegyi Károly, Hlavacska Gyula, Vilezsál Árpádné képviselte az acélgyári dolgozókat. A szakbizottságban Mekis József volt az acélárugyár képviselője. 21 Az acélgyári kommunisták nagy gonddal és felelősséggel készültek az országgyűlési és képviselőválasztásokra is. Nagy figyelemmel olvasták a párt központi és helyi lapját, részt vettek a különböző, e célra rendezett pártnapokon és gyűléseken. A választás sikeréhez kívánt hozzájárulni az 1947. augusztus 3-i Nógrádi Újság ve­ zércikke is. A fontos írás az MKP akció programja alapján ismertette a város fejlő­ dését. Néhány sort idézünk: „Városunkban 600 000 Ft értékű építkezés folyik.” Az ÉM 850 000 Ft-ot utalt ki a kislakások, munkásbérházak megsegítésére..” „Megkezdték a vásártéri 2 emeletes ház építését, amelyben 14 új lakást fognak átadni.” „Az új helyet kapó gimnázium tatarozására 100 000 forintot adott az állam.” „Járdaépítésre és azok helyreállítására 72 000 forintot, vízvezetéépítésre 320 000 forintot fordítanak.” 22 Az augusztus 24-i számban a megyei pártbizottság, az augusztus 31-i számában az MKP központja részéről kaptak komoly segítséget — cikk formájában — a vá­ lasztási munkában résztvevők. A lezajlott szavazás eredményeit híven tükrözték a város dolgozóinak hovatartozását. A szavazás eredményeit a következő számok mutatják: Pártok megnevezése Salgótarján Salgótarjáni járás 1. Magyar Kommunista Párt 9 161 fő 20 491 fő 2. Szociáldemokrata Párt 1 793 fő 3 436 fő 3. Demokrata Néppárt 530fő 566 fő 4. Függ. Kisgazda Földmunkás és Polg. Párt 405 fő 3 729 fő 5. Független Magyar Demokrata Párt 180 fő 205 fő 6. Magyar Radikális Párt 75 fő 64 fő 7. Nemzeti Paraszt Párt 68 fő 593 fő 8. Polgári Demokrata Párt 26 fő 45 fő Salgótarjánban és a járásban a gyár és bányaipari területeken a 2 munkáspárt közel 85%-át kapta a leadott szavazatoknak. A kommunistákra a választók csaknem 72%-a szavazott. Salgótarjánban a választási győzelmet 15 000 lelkes munkás ünne­ pelte meg. Listavezető képviselőjükhöz a következő táviratot küldték: Kádár János elvtársnak, a Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei listavezetőjének BUDAPEST 102 �A salgótarjáni szénmedence és Salgótarján városának dolgozói szeptember 3-án a választási győzelem megünneplésére rendezett gyűlésükről, szeretetükről és a Párt iránt tanúsított törhetetlen ragaszkodásunkról biztosítják, az MKP Heves-Nógrád és Hont megyei lista vezetőjét Kádár János elvtársat. Kérjük listavezetőnket, hogy az országgyűlésben ugyanolyan erővel dolgozzék a 3 éves terv megvalósításán, mint amilyen erővel mi harcolunk a termelés fokozásá­ ért. Folytassa kíméletlen harcát a reakció ellen, hogy munkánk gyümölcsét a dolgozó népnek biztosíthassuk. A nép ügyéért vívott áldozatos harcát fokozott munkával, demokráciánk vívmányai feletti éber őrködéssel és a reakcióra lesújtó kemény mun­ kásöklünkkel viszonozzuk. A SALGÓTARJÁNI SZÉNMEDENCE DOLGOZÓI IV. A Salgótarjáni Acélárugyár a fordulat évében Az országgyűlési választások eredményei, a koalíciós pártok győzelme — de az azt kővető jobboldali szociáldemokrácia által kezdeményezett nyílt támadás nagy befolyást gyakoroltak az acégyár politika hangulatára is. Megnyugvással vették azonban tudomásul az új kormány megalakulását, abban a kommunista párt befolyásának továbi erősödését. A kormány gazdasági intézkedése, amely részben a kettős árrendszer bevezetésében jelentkezett, jó hatást váltott ki. A gazdasági életben ugyanis nehézségek jelentkeztek ismét. Rossz volt a termés (a felszabadulás után már harmadszor) emiatt súlyos volt az élelmiszerhiány, ismét na­ gyobb arányú panamát számolt fel az acélárugyári élelemtárban A nyomozás kiderí­ tette, hogy a visszaélés hosszabb idő óta tart, s jelentős mennyiségű lisztet, zsírt, szappant vontak el a panamisták a dolgozóktól. 23 A problémák más területen is jelentkezték. A reakció — miután aválasztásokon vereséget szenvedett — belűlről igyekezett rombolást végezni, hangulatot szítam az új kormány intézkedései ellen. Olyan gazdasági feladatok megvalósítását propagálta ismét amelyek a nemzetgazdaság teherbíró képességeit túlhaladták. Új kollektív szerződések kibocsátását követelte és újabb 60%-os béremelést a munkásságnak. Az e téren kialakult helyzet tisztázására október 25-én városi választmányi ülést hívtak össze. Rusznyák Lajos — aki időközben városi pártbizottsági titkár lett, — megmagya­ rázta az aktíváknak, mi származna a béremelésből, illetve a kommunistáknak hogyan kell válaszolni az ilyen jellegű követelésekre. 34 Ugyancsak e hónapban tartott városi vezetőségi ülésen Oczel János megyei tit­ kár vázolta, hogy a MÁSZ-nál 75%-os (Magyar Állami Szénbányák), a NIK-nél 65%-os volt a bérek emelkedése, de a termelés csak 45%-os mértékben futott fel. Megállapította azt is, hogy az élelmiszerárak ugyan 22%-kal csökkentek, ezzel szemben élelmiszerek — nem kaphatók. 25 A pártonkívüli dolgozókat a szakszervezet segítségével tájékoztatták. November 11-én összbizalmi értekezletet tartottak, ahol Sándor Lajos a szakszervezeti bizottság elnöke ismertette a gazdasági helyzetet. Válaszolt a reakciós elemek által kiélezett kérdésekre is. Őszintén elmondta, hogy az új kollektív szerződés nem fog tartalmazni olyan meg nem valósítható követeléseket, amelyek pénzhigítást váltanának ki. A 103 �textil és lábbeli árakat is a kollektív szerződésben foglaltak szerint rögzítik. A jogos kérésnek mutatkozó plusz lakbér, fűtés, világítási kéréseket sem fogják tudni telje­ síteni, amíg arra az anyagi alapokat nem biztosítják. Elmondta, hogy a NIK-nek az a véleménye, hogy ha a természetbeni juttatás rendszerét továbbra is fenn akarják tartani, akkor le kell mondani a 20% -os bérkö­ vetelésről, az pedig a nőtlen dolgozókat sújtja. A szakszervezeti bizottság nem ért egyet ezzel az érveléssel mert számításuk szerint a helyieknek 7,5 % -ot a vidékiek­ nek csupán 3%-ot jelent a természetbeni juttatás. Szerintük tehát indokolt a 20%-os bérkövetelés teljesítése. Beszéde befejező részében — helyesen — a termelés további fokozásának fela­ dataival foglalkozik, hiszen ez adja meg végeredményben az életszínvonal növelésé­ nek lehetőségét. A feladatoknál az elsők között, a helyes műszaki normák bevezetését javasolja. Szerinte a jelenlegi normák csak ideiglenesek, nem teljesen megbízhatóak, nem ösztönzőek. Így egyes helyeken túlságosan magas teljesítmények születtek, amit a rendel­ kezések értelmében sem lehet kifizetni. A normák kialakításánál az átlagos teljesít­ ményt kell figyelembe venni. Az egyebek között foglalkoztak Berta János főbizalmi személyével is. A munká­ sok és szakszervezeti aktivisták véleménye szerint elvesztette a dolgozók bizalmát. Munkáját elhanyagolta, a beszerzési munkálatoknál visszaélt a dolgozók bizalmával, hamis számlákat nyújtott be. Egyes esetekben pedig — mint az 1947-es nyári vad­ sztrájknál is — demagóg módon nyilatkozott, izgatott az Ü. B. és az igazgatóság rendelkezése ellen. Ennek alapján bizalmatlanságot szavaztak ellene, leváltották, és helyébe Hábel Imrét választották meg. 26 A pártaktivisták, párttagok, szakszervezeti vezetők jó munkáját bizonyítja, hogy a fizikai és szellemi dolgozók túlnyomó többsége megértette: újabb fizetésrendezés, az életszínvonal további emelése legfontosabb feltétele a munka mennyiségének fo­ kozása minőségének állandó javítása. A gyakorlatban, a termelési eredmények ala­ kulása, az újítómozgalom fellendülése mutatta ezt. A Nógrádi Hírek rendszeresen hírül adja a munkásoknak a 3 éves terv teljesí­ tése érdekében tett vállalásait. Az 1948. január 2-i számban közlik, hogy a munká­ sok vezető heti megbeszéléseket tartanak a termelési eredmények értékeléséről. Legutóbb azt határozták el, hogy a tervmegbízott havonta ülésen h ívja össze az Ellenőrzési Osztályt, a tervmegbízottat, az Ü. B., a szakszerveze képviselőit, a Munka­ verseny bizottságot, a következő munkatervi feladatok megbeszélésére. A műhelyek­ ben a munkaverseny akívák bevonásával készítsék már elő az előirányzott tervet. Ezt a tervet a műhely dolgozói előtt ismertetni kell, majd azután kell elküldeni azt a NIK-hez. Gondoskodtak arról is, hogy a terv végrehajtásának állását havonként meg kell vitatni, ahová a dolgozók képviselőit, is meg kell hívni. Itt mondják el véleménye­ iket, javaslataikat is, hogy azokat a következő havi tervnél ki tudják küszöbölni. A heti megbeszéléseken felhívták a figyelmet a munkafolyamatok ésszerűsítésére, az újításokra. A „Nógrádi Újság” 1948. január 18-i száma arról tudósít, hogy Mándoki Andor kohómérnököt és Nagy István üzemtechnikust 500 Ft jutalomban részesítették újítá­ sukért. 27 101 �Az ésszerűsítések, újítások jelentős megtakarításokat is hoztak a vállalatnak. Wagner János lakatos elektróda-daraboló gépén oly eredményt lehetett elérni, ami 3000 munkaórát, 2000 Ft anyagmegtakarítást, összesen 23 000 Ft megtakarítást jelentett.28 Németh József főmérnök, Lischka Frigyes, Schott Vilmos, Béres József Molnár Lajos, Kiss Gyula szakmunkások segítségével 280 000 Ft megtakarítást ért el azzal, hogy az elektróda bevonó anyagot hazai előfordulású anyaggal helyettesítette.29 Jelentős újítások születtek a termelés mennyiségének állandó emelése érde­ kében is. Nickel József művezető újításával a termelés 35%-os emelését segítette elő. Galicza József vasöntő, új eljárással 5%-ra csökkentette — a selejtet. Korábban a selejt százaléka 35 volt.30 Bozó Gyula G. Sz-i munkás a szekértengely racionálisabb megmunkálásáért kapott 500 forint jutalmat. 31 A munkásság jobb termelési eredményei folytán az acélárugyár 1948. február végére elérte az első 100 000 Ft-os tiszta jövedelmet. Már ebben az időben a műszaki dolgozók eredményes munkája következtében — több, a gyár fejlesztési tervét célzó elképzelés is elkészült. (Hideghengermű korszerűsítése, a Gazdasági Szerárugyár kié­ pítése stb.) 1948 márciusában Telmayer Alfrédot, a Rima vezérigazgatóját nyugdíjazták. A volt vezérigazgató kéréssel fordult a gyár igazgatójához, hogy még egyszer bejárhassa a gyárat. A látogatás után igen elismerően nyilatkozott az Acélgyárról: „ . . . ez a gyár ilyen rendes, tiszta, jólvezetett sohasem volt. Nagyon sajnálom, hogy nem segí­ tettem, hanem akadályoztam munkájában.” — mondotta a gyár igazgatójának Mekis Józsefnek. 1948 áprilisában Mekis Józsefet magasabb funkcióba helyezték, az új igazgató Borka Attila lett, aki 1949. augusztusáig vezette a gyárat. Mekis József igazgatót 1948 márciusában az acélgyárban végzett tevékenységéért Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez a kitüntetés a gyár egész kollektívája elismerését is szolgálta. 32 Az ország életében bekövetkezett nagyarányú politikai, gazdasági változások, a szociáldemokrata párton belüli „földcsuszamlás”, a nemzetközi munkásmozgalom pozitív hatásai — a nyugati jobboldali szociáldemokrácia lelepleződése, nem utolsó­ sorban a népi demokráciákban végbement változások — valamint a szocialista mun­ kásság és a szociáldemokrata párt baloldalának eszmei fejlődése következtében meg­ érlelődött a két munkáspárt egyesülése. Márciusban hozzáfogtak a két munkáspárt egyesítésének szervezeti előkészítéséhez is. Az acélárugyárban a két párt egyesülése minden különösebb nehézség nélkül zajlott le. A város más nagyüzemeihez hasonlóan itt is előfordult, hogy régi szociál­ demokratákat, akik a pártegyesülés előtt át akarták lépni az MKP-ba az SzDP-ben marasztaltak, hogy legyen kivel egyesülni. Az MKP-n belül, főleg a régebbi párt­ tagok bizalmatlanul tekintettek az egyesülés felé, nem értettek egyet az egyesülés szükségességével. Mások ugyan formálisan egyetértettek, de siettek megjegyezni, hogy „mihamarább meg kell majd ezektől szabadulni” . A két munkáspárt egyesülé­ sekor az acélárugyárban a volt szociáldemokrata párttagoknak mintegy 50%-a került be a Magyar Dolgozók Pártjába. 33 105 �FORRÁSMUNKÁK 1 Nógrád megyei Pátrarchívum. 1/D. 2 U. o. 3 P. I. Archívum B. Gy. és J. Z. feljegyzései 4 U. o. 5 U. o. 6 U. o. 1945-ben az első munkásösszejövetelen egyes elmaradott munkások kérték Rusznyák Lajostól az Ü. B. akkori elnökétől a gyár szétosztását. 7 Nógrád megyei Pártarchívum J. k. v. 10/D. 8 P. I. Arch. B. Gy. és J. Z. feljegyzései 9 A z 1947. szeptember 14-i Nógrádi Újság közli az acélgyári dolgozók levelét, amelyben leírják, hogy a gépek nem amerikaiak, hanem magyar gyártmány, bár amerikai rendszerűnek mondható, a gyár műszaki és fizikai dolgozói köz­ tük a főműhely munkásai jó teljesítményét dicséri. 10 Nógrádi Újság 1947. október 5. 4. oldal. 11 Nógrádi Hirek (Az SZDP Nógrád megyei lapja, alakult 1947. augusztus 8.) 12 P. I. Arch. B. Gy. és J. Z. feljegyzései. 13 Nógrád megyei Pártarchívum. J. k. v. 5/D. 1947. okt. 10-én új pártvezetőséget választanak az acélgyárban: Elnök: Szoó Pál Titkár: Kiss István Titkárh.:Kiss Lajos Admin.: Juhász Ferenc Propag: Kelemen Jenő Káderesek: Szakmár Rezső, Sólya János Tömegsz. vez.: Vilezsál Árpád Szaksz. ügyek: Godó János Ifj. vezető Novák József Női szervező: Darázs I.-né Pedag. részéről: Rőder A. 14 U. 5 o. 1 U. o. 16 U. o. 17 U. o. 18 U. o. U. o. 9 1 20 U. o. 106 �21 U. o. 19/D. 22 Nógrádi Újság 1947. augusztus 3. Vezércikk 23 Nógrádi Újság IV. évf. 4. szám. 1948. jan. 25. 24 Nógrád megyei Pártarchívum. J. K. v. 9/D. 2 5 U. o. 26 U. o. 27 Nógrádi Újság 1948. jan. 18. 28 Nógrádi Hírek 1948. jan. 9. 29 Nógrádi Hirek 1948. jan. 16. 30 Nógrádi Hirek3 1 1948. jan. 23. Nógrádi Újság 1948. febr. 1. 5. szám 32 P. I Archivum. B. Gy. é sJ. Z. feljegyzései. 33 U. o. IVÁNYI ÖDÖN : Tájkép 107 �KOJNOK N Á N D O R : A K IK N Ó GRÁDRÓL ÍRTAK (NÓGRÁD MEGYE 20 ÉV MAGYAR SZÉPIRODALMÁBAN) A tükröt cserepekből próbálom összerakni. Megyénk rég- és közelmúltjának, jelenének eseményeiről, a táj és a nép életéről szóló művek születésük, az írók, költők szándékai, kapcsolatai szerint témá­ ban rendkívül változatosak. — Valamilyen mélyebb sodrás eredményeként — ezek­ ben az alkotásokban mindaz megfogalmazódott, amire valóban büszkék lehetünk, ami örömet, gondot jelentett és jelent számunkra. Meglepő, hogy Nógrád múltja és jelene milyen sokrétűen tükröződik a szépirodalmi művekben is, noha az utóbbi év­ tizedekben jelentős író, vagy költő nem élt hoszabb ideig megyénkben, és a szépiro­ dalom publikálásának lehetősége is igen gyér volt. Sajnos, az elvétve megjelent alkotások figyelemmel kisérésével, ismertetésé­ vel sem foglalkozott senki. Több, a megyéből elszármazott költő, író szülőföldjére visszaemlékező műve szinte teljesen visszhangtalan maradt nálunk a leg­ utóbbi időig. Az elmulasztottak pótlására szerencsés alkalom — ugyanakkor szinte kötelez is — felszabadulásunk huszadik évfordulója. Ismertetésünkben az 1945. óta megjelent szépirodalmi alkotások jelentősebb, legérdekesebb részét tekintjük át. Egy másik tanulmány adhatna lehetőséget arra. hogy a nógrádi származású régebbi írók felszabadulás utáni utóéletét, és a megyei irodalmi próbálkozások, kiadványok történetét feldolgozzuk. A régiek emléke A sort Balassi Bálinttal kezdhetjük, akit oly sok szál kötött Nógrádhoz. Első klasszikus költőnk regényes, emberi és költői tragédiákkal terhes sorsa mai költőinket is megihlette. Az ember és a művész, az alkotó és kora ellentmon­ dásainak ábrázolásával nemcsak az egyént jellemzik, hanem „a magyar költősors” általánosabb jegyeit is fel akarják mutatni. Képes Géza két versében — Az Óceánum mellett, Esztergom — elsősorban a verseivel és kardjával egyaránt harcoló hazafit, a romantikus életű reneszánsz embert, a művészetért megszenvedő költőt állítja elénk. 108 �„.. K i ő ? Nagyúr, csavargó és kalandor, botrányhős, költő: délceg trubadúr. Űzi a vágy, dicső tettekre gondol: lelkében vad harcok vihara dúl. Három csillag: a pénz, a nő s az Isten biztatta-csalta egy életen át. Pénzt hajszolt s nőkbe botlott minden ízben, s Istent hívta, ha enyhülésre várt. Világgá bújdosott s az Óceánum partján egy hang rivalt: „Hazádba térj!” Halál süvöltött rá, akár a számum, testéből honni földbe folyt a vér. Keserű sorsát friss nyugati széllel hűsitgette s békét nem lelt sehol . . . Fájdalma poklok mélyéről dobog fel s angyalok olvadó nyelvén dalol.” (Az Óceánum mellett) Gellért Oszkár Ének a 400 éves Balassáról című költeményében megteremtőjének”, a végvári harcosnak élő emlékét idézi, és joggal írja: „dalunk Piros csizmád nyomát Négy évszázadon át, Nincs tél, hogy behavazza!” Garai Gábor négy szonettet fűzött egybe Balassiról. Az első kettőben az üldözött, a bujdosó, „magánya súlyos szirmába csukódott” költőhöz szól, akinek az emberek között már nem lehet nyugvása. é „Kígyó-barátság: főúri csalétek, nők esküvése, fortélyos beszéd bűbája tégedet nem igéz meg, — Terhét a múlt most úgy hullatja szét, mint vértjüket a megfutó vitézek.” (Balassi) A 3. és a 4. részben a költő válaszol. Bűneit nem tagadja, sorsát, számára az egyetlen lehetséges életet vállalja, tudva, hogy így lehet igazán ember és költő. Annát, a harcokat, a cimborákat, az áldomásokat nem tudja, nem akarja elfeledni. „Vad volt? Nehéz volt? Szép volt? Újrakezdve másodszor is így élném, istenemre, de véget ért. Ébren kisért az álom; már messze ring, vigasztalan vizekre ereszkedik — hogy többé föl se szálljon — gyémántfelhőm, egyetlen ifjúságom.” (Balassi) 109 �Garai e szonetteken kívül filmforgatókönyvet is írt 1965-ben Balassi életéről. Balassi Bálint születésének négyszázadik évfordulóján, 1954-ben Bóka László is írt egy szép verset Balassi arcképe címmel. Kármán József, aki Losoncon született és gyakran vendégeskedett apjával Ludányban a Rádayak családjánál, két világ — a felvilágosult, kultúrált városi élet és az elmaradott feudális-falusi közszellem, ellentmondásaival vívódott. Stetka Éva Kármánról írt versében széles társadalmi tablót fest az író tragikusra rajzolt alakja mögé. A szabadon áradó verssorokban szuggesszív hangulatú képek­ ben ábrázolja a kor ellentmondásait, Kármán magányosságát és reménykedő biza­ kodását: „Haza meghalni jöttem, éltem huszonhat évet, szavaim kiszórtam az édes, honi szélnek, amely kiket fölserkent, amely kiket elbágyaszt, amért én itthon küzdtem egész más világ az. Közelebb vagyon abban embertárshoz az ember, szabad a lélek és telt ezerszín érzelemmel. Zsíros, cukorbajos ellustult magyarok, jön még egy kor, amelyben szólhatok: itt vagyok.” Kármán alakját keltette életre Szabó Magda is a Fanni hagyományainak színpadi átdolgozásakor. Madách Imre életének felidézésére ösztönző volt halálának centenáriuma. Jobbágy Károly versében bemutatja a kort, amelyben Madách nagy műve fogant. Európában már a „forradalmak felhője kergetőzott”, amkor még nálunk: „ . . . térden csúsztak a gazos krumpliföldön „milliók egyért”. Kerge kártyahősök kiabálták: „az kell, Gyarmatra börtön!” E tragikus társadalmi elmaradottság ábrázolásával döbbent rá a költő ben­ nünket Az ember tragédiája megírásának különleges nagyszerűségére, és arra, hogy méltán halhatatlan emlékű Madách, aki „a sárba-, porba-fulladt, szívszakasztó dombokkal teli Nógrád”-ban: „Papírra dőlt — maga sem tudta, mit tesz — leírt mindent, mit éltünk s újraélünk: Egy szállni vágyó nemzet vízióját.” (Madách) Kuczka Péter is kutatja Madách írói szándékait, a Tragédia hatását. Versében rendkívüli erővel ábrázolja a kort és Madáchot. Amikor a forradalom és a szabad­ ságharc, „az a vakítófényű egykori villám” után az élet visszatért hétköznapi medrébe, „és a fonókban évről-évre szivárványosabbak és üresebbek lettek a me­ sék” és „az illúziók fehér keresztjei úgy sorakoztak, mint a X X . század katona­ temetőiben”, Madách a cselekvés lehetőségeit kereste: „mit lehet itt tenni?” Kucka így érti szándékát: 110 �„ . . . maradt a tollad! — és azt hitted, semmi sem maradt az ábrándok tornyaiból, és hogyha maradt volna . , . és azt, ami még maradt . . . azt is lebontod azzal az egy szál tollal, hogy tanuljon látni és élni az utód, — hogy megmaradjon a tapasztalás, —” De végül is Madách „romboló tolla” a vigasztalást „építette”. Az utódok új har­ cokat vállaltak, mert „mégis, minden kell nekik, ami neked kellett! —” Bizonyára Madách halálának évfordulója adott ösztönzést Felkai Ferencnek is a Madách című dráma megírása, amelyet a győri Kisfaludy Színház mutatott be 1965-bcn. Megemlíthetjük még Gellért Oszkár Vita című versét is, amelyben Madách főművének értékeit védte meg az ötvenes évek elején, hivatkozva Ady és Gorkij elismerésére, és a Tragédiában kifejeződő magyar és általános emberi gondolatok, érzelmek jelentőségére. Illyés Gyulának a Másokért egyedül című kötetében két drámája jelent meg. Az egyik a „Teleki László eszméi nyomón” írt Kegyenc. A másik Teleki László tragédiával lezáródó életének utolsó időszakaszáról szól: A különc. Teleki Szirákon nevelkedett és ugyanitt temették el. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő politikusa többször volt a megye képviselője is. Illyés az elfeledett dráma újraalkotása közben gondolt először Teleki sorsának, életének megelevenítésvel. A mű helyéről alkotásai közt maga vall: „Jó tíz éve, hogy magam elé tűztem drámasorozatban ábrázolni az új fogalmú hazafiság nagy példáit. A jelen bemutatása előtt, mintegy annak bevezetőjeképp, e példák évei: 1514, 1849, 1945 és egy sorsfordító pont a múlt század második feléből. Ezt a pontot most már véglegesen 1861-re helyezném. Ez volt a vízválasztó. A szabadságharc — nagy reménységeivel s utólehetőségeivel — ekkor zárul le. Ami utána kezdődik annyira más világ az előző kor igazi embereinek, akár halnak a levegő. E vízválasztó csúcsára — díszül is, tájékozódásul is — Teleki László alakját találtam a leg­ szebbnek.” Gyermekkor Nógrádban Megyénk X X . század-eleji világáról a gyermekkor élményeit felidézve, elsősorban a Nógrádban élt írók, költők adnak változatos, sokszínű képet. 1948-ban jelent meg Szabó Lőrinc lírai önéletrajza, a Tücsökzene. Kötetének III. fejezetében — Balassagyarmat, Idillek az Ipoly körül 1905—1908. — 44 verset szentel a Balassagyarmaton eltöltött éveknek. Sajátos formájú költeményeiben a felnőtt, a sors forgatagát megjárt költő kiált a felejthetetlen gyermekkor, az „elveszett idill” után. „Balassagyarmat — óh, hogy szerettem! Legszebb ott volt fiatal életem. ott nem bántott talán még semmi se (s h a b á n tott, rög tön g yóg yu lt a seb e).” (Balassagyarmat) 111 �A ciklus nem csupán a múltbatekintő Szabó Lőrinc önelemzésének szubjek­ tív momentumai, hanem Balassagyarmat századeleji életét ábrázoló részletei miatt is érdekesek és izgalmasak számunkra. Mintha színes fényképalbumot lapoz­ gatnánk, szemünk elé tárul a táj, a családi-, a társadalmi- és a szellemi környezet. Az otthon: „Templom utca 10? Csak rágondolok. Zár, kapu enged, árnyként suhogok, s ugyanakkor döngő falak között a kapualjat megrázva döcög egy régi szekér. Nefelejcs, dáliák. Saját magamban haladok tovább. Tornác épül, derékszögben törik, vadszöllő rakja föl hullt díszeit. hátul a kertben, ébred a liliom, s negyvenéves nyár gyúl egy ablakon.” (Templom utca 10.) Édesanyja: „Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú szövegeket. A megfagyott fiú szívszaggató volt. s édes-kedves a fekete tóban fürdő kis kacsa . . .” (Anyám dalolt) Divat volt a szellemidézés: „Bejárónőnk, Mamika, az öreg, hozta házunkba a szellemeket. Lelkeket hívott vissza és haza háromlábú, kerek faasztala, s ő bezsélgetett velük. Még kicsi lehettem, amikor elkezdte, csacsi, öt-hatéves, ámuldozó gyerek. S j öttek házunkba mások, öregek s fiatalok, a vasútról Nagyék, és imádkoztak, és tenyerét rátette mind a kis asztalra, és kezdődött a szellemidézés . . .” (Mamika szellemei) Balassagyarmaton volt kisiskolás: „Ekkortájt kezdődött az elemi. A betűket már tudtam . . . Valami börtön lesz ez is, itt nincs kegyelem . . . „K ezeket karba!” Engedelmesen ültem, vártam; s jó viseletemért óra végén a néni megdicsért, Na, ez nem nehéz, gondoltam . . . 112 �Jó tanuló, nem lázongtam soha; de csak akkor tetszett az iskola, amikor semmi sem feszélyezett: ha hagyták, hogy természetes legyek.” (Elemi) Az Ipolyt nagyon szerette: „Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, tele friss hajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, mely kócos fürtökben a vízig ér, hogy villózik egymásba zöld-fehérszürke fényetek. Ennyi csak, ez a kis színjáték, mint a part vándora tőletek kaphat. Kilométerek múlnak, gyalog, csónakon, s titeket lát a szem, horgászok bús sorát, mely nem a halat nézi, csak magát . . .” (Ipoly füzei) A gyerekeknek az árvíz is játék volt: „Kiöntött az Ipoly és sárga-zöld vize a mi utcánkba is betört. Gyönyörű tavasz volt, pünkösd előtt. Aznap kaptuk ki az értesítőt az iskolában. Futottam haza. Ág, tört kerítés, mezők giz-gaza ringott a tavas utcán, s mialatt pallót raktak le bosszús férfiak, víg gyerekhad taposta a vizet. Nap! vakáció! rendnél édesebb rendetlenség! Cipő, harisnya le, s már ugrottam a fiúk közibe, lubickolni, vad, vízi indián . . .” (Utcai árvíz) Nógrádi Sándor tízéves koráig nevelkedett Szécsényben. Az Emlékeimből című könyvének első fejezetében — Elindulok — ír a szécsényi életről, hétköz­ napokról. Két jellemző történetet mond el az akkori világból. Az első „komorabb”: Egy júniusi délután félreverték a falu harangjait, tűzvész pusztított. Tizenhárom zsúpfedeles ház égett le. A házakat — melyek közül egy sem volt biztosítva — egy biztosító társaság ügynöke gyújtotta fel. A falu parasztjai, tanulva az eset­ ből, valamennyien tűzkár-biztosítást kötöttek. A gyújtogatót ugyan később el­ itélték, a felbujtók azonban nyereséggel zárták az ügyet. A 8 113 második történet �giccses szentképek és történelmi arcképek eladásáról szól. A vándor képárus kihasználva az egyszerű emberek vallásos és hazafias érzelmeit, jó pénzért süti el árúit. E fejezetben még érdekes leírást olvashatunk a híres szécsényi vásárok színességéről, mozgalmasságáról, jellegzetes alakjairól is. Vihar Béla Szécsényben élt gyermekként. Egyik hangulatos, életképszerű versében a gyermekek számára zárt, a vendégek előtt is csak ritkán kinyíló „szécsénybeli kis úriszoba”, anyja „szépséges paradicsoma titkairól” írt, és arról, hogy ott olvasta először Petőfi verseit. Barabas Tibor Egy bányász élete című elbeszélésének főhőse Szó József, aki 1872-ben született Somoskőújfalun. Életének eseményeiben egy munkásgene­ ráció, sőt a X X . század magyar munkásságának sorsa, szegénysége, küzdelmei tükröződnek. Igy az első személyben megfogalmazott életrajz a kor, a társadalom hiteles dokumentumává válik. Megrázó a gyermekkor és az ifjúkor leírása. Szó József szülei a Radvánszky uradalom cselédei voltak. E vidéken csak a bányá­ szokat becsülték alább a cselédeknél. A főszereplő közülük, a társadalom periféri­ ájára szorított réteg világából indult el. Ma már szinte hihetetlen anyagi és szellemi szegénységben éltek. Gond volt a mindennapi kenyér a családban, isko­ lába „természetesen” nem járhatott. Maga is kenyeret keresett 10 éves korától: libapásztor, majd csordás-bojtár. Tizennégy éves korában került először bányába. A munkaidő 12 óra volt, a napi oda-vissza út — a salgótarjáni József rakodóig — pedig 4 óra. Ekkor kezdett tanulni: írni, olvasni, számolni; és gondolkodni sorsán. Rádöbbenve kiszolgáltatottságukra, ösztönösen lázadt a munkafelügyelők önkényes­ kedése ellen. Fekete-listára került ezért, nem volt megállása sehol, egyik munka­ helyről a másikra löködött Kálváriájának stációi: Királytáró, a Somoskőújfalui útépítés, kőbánya a Karancsban, a baglyasaljai bánya. Végül is nem volt más választása: az ország távolabbi vidékére menekült. Nem tört meg azonban a további útján sem. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, a Horthy-korszak és a második világháború idején szilárd, öntudatos munkásemberként élt, harcolt az igazságért, a szabadságért. Ez az elbeszélés nemcsak irodalmi érték számunkra, hanem bányavidékünk múltját hűen tükröző emberi-, és kortörténeti emlék is. Harcban a szabadságért és a függetlenségért A XIX. század végén megindult bányászat nyomán, főleg Salgótarján és vidéke jelentős ipari központtá vált. Viszonylag rövid idő alatt nagyszámú mun­ kásréteg alakult ki, amelynek igen komoly szerepe volt a társadalmi harcokban mind megyei, mind országos viszonylatban. Szemléletesen bizonyítják ezt a Tanácsköztársaság, az 1914-es ellenállási mozgalom és a partizánharcok nógrádi ese­ ményei. Természetesen mindezeknek haladó szellemű, a valóságnak megfelelő szépirodalmi ábrázolása legnagyobbrészt csak a felszabadulás után vált lehetővé. Solymár József filmnovellájának — és az abból készült filmnek — témája a salgótarjáni munkások harca. A mű — Megöltek egy leányt — főszereplői: Szerencsés Ilona, bányász leánya, Sanyi pedig acélgyári legény. Kibontakozó, majd tragédiába torkolló szerelmük története, alkalmat adott arra, hogy az író nagy valósághűséggel ábrázolja a még megosztott városi munkásosztály harcát 1918-ban. Szerencsés Ilona megrendítő halála döbbentette rá a szembenálló és 114 �külön utakon járó bányászokat és az acélgyári dolgozókat a szövetség, az egység szükségességére. A táji és társadalmi környezet leírásának részletekben is hű realizmusa, és az a finom, meleghangú líraiság, amely a fiatalok szerelmének ábrázolását jellemzi, méltán tette népszerűvé Solymár József könyvét az olvasók körében. Sándor Kálmán A harag napja című drámájának cselekménye „1919 májusá­ nak első napjaiban N városkában, Salgótarján szomszédságában” játszódik. A felszabadulás után ez a három felvonásos színmű volt az első kisérlet arra, hogy nagy igényességgel színpadon jelenítse meg a Tanácsköztársaság társadalmi küz­ delmeit. Egy izgalmas bírósági tárgyalás eseményei tükrében a legfontosabb prob­ lémák — a kommunisták és az ellenforradalmárok, illetve a kommunisták és a szociáldemokraták közötti ellentétek — nyertek a műben megfogalmazást. Noha egyes részletek nem mentesek az ötvenes évek sematizmusától, joggal fogadta e drámát elismeréssel mind az olvasó- és színházi közönség, mind a kritika. A szerzőt Kossuth-díjjal is kitüntették. Történelmi sorsfordulókat idézett fel Vihar Béla a Halálból felszálló csillag című versében: a magyar nép számára is jelentős 1917-es orosz forradalmat, a Tanácsköztársaság idejét és a felszabadulást. A költő a Szécsényen is átvonuló katonáiról is megemlékezett: „Ott jönnek ők, szaladt az utca, ott jönnek már a mieink! A tűnt időkből fátyol lebben, az emlék kék kendője int, s mint a lassan piruló lángos, — anyámsütötte, hajdani — tárul a táj s felém tekintnek Szécsény mosolygó dombjai. Dal közelít onnan a völgyből . . . A mieink, a vörösök! Lakatos, ács, bányász, tanító, acélba, vasba öltözött. Pestről jöttek? — Tán negyvennyolcból! Az meg Damjanich a lovon! Ereszkedett a patak partján a Második Forradalom. — Hová az út? — Hét is felelte: — Fülek alatt hadakozunk! A burzsujokkal megyünk ölre! Győzünk, s ha kell, hát meghalunk. — Hadd tarthassam én azt a zászlót! — Mondottam volna, ha lehet, ha valami nem köti gúzsba nehezen forgó nyelvemet.” 115 Tanácsköztársaság �Az első magyar munkáshatalom a hősi erőfeszítések ellenére is elbukott Az újabb történelem-adta lehetőséget azonban a munkásosztály megyénkben is tettre készen fogadta. A karancslejtősi ellenállás és a Nógrádi Sándor által vezetett partizánmozgalom támogatása bizonyítéka ennek. Nógrádi Sándor, a már említett könyvében, az emlékíró pontosságával és részletességével számolt be az eseményekről. Partizáncsapata 1944 őszén Ipoly­ tarnócnál lépett magyar földre. Nem volt véletlen, hogy éppen ezen a részen: „ . . . Hálásabb vidékei a partizánmozgalom sikeres kibontakozása számára alig lehetett elképzelni, mint a salgótarjáni szénmedence. Ott százakban élt még az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke. De most már nemcsak ők. az öregek kezdeményezték az ellenállás legkülönbözőbb formáit és akcióit, hanem fiaik, lá­ nyaik éppen úgy, mint a medence forrólelkű bányászasszonyai, akik határtalanul gyűlölték a német és a magyar fasisztákat. A vidék dolgozó parasztjai, erdőmunkásái mind-mind a bányászok oldalán álltak. A Szálasi-fasiszták sok községben féktelen terrorjuk ellenere sem tudták megvetni a lábukat. Ezt elmondhatta ma­ gáról Karancsalja, Bocsárlapújtő, Karancsberény, Somoskő és még több más falu. Csapatom odaérkezése támasz és bátorítás volt az ellenálló bányászok és pa­ rasztok számára, én pedig bennük láttam fő támaszom terveim kivitelezéséhez. Készen találtam a salgótarjáni vidéken id. Bandur Gyula fegyveres csoportját. Hallottam róla és felkutattam őt. A Karancsberény melletti harcálláspontomon jelentkezett egy fegyveres erdész és egy bányász. Felajánlották tizenöt főből álló salgótarjáni csoportjukat. Elfogadtam a csoportot, és adtam neki feladatot . . .” Szilvási Lajos regényében — Fény a hegyek között — széles társadalmi és emberi háttért rajzol az ellenállás és a partizánok tevékenysége mögé. Az író, az ősi bányászdinasztiába tartozó Gyalogok, és a munkásokkal együttérző Schaeffer mérnök családjának összefonódó sorsát, és a negyvenes évek egyre elviselhetet­ lenebbé váló elnyomását ábrázolja művében. Az érdekfeszítően, kalandosan megírt könyvben Szilvásinak nemcsak a hitelességre való törekvését, hanem szemé­ lyes érzelmi elkötelezettségét is érezzük. Ennek magyarázata az, hogy az író regé­ nyének egyes szereplőivel baráti kapcsolatba került, amikor az 50-es években a kisterenyei bányában dolgozott. Nógrád a felszabadulás után Salgótarján felszabadulás utáni életéről első ízben Szeberényi Lehel adott híradóst az Új Salgótarján című elbeszélésében. A z író az első ötéves terv korsza­ kának lelkes munkájáról rajzolt átfogó képet. Akikor épült a megyeháza, a fiú­ kollégium, a tűzhelygyár új csarnoka, és az időben készültek el sorban a valóban emberhez méltó első, összkomfortos munkáslakások Szeberényi az acélgyár, a tűzhelygyár és a bányászok mindennapi munkájának leírásával a dolgozók kezde­ ményezéseit, öntudatuk fejlődését, a nehézségek leküzdése közben elért lelkesítő eredményeket mutatta be. A könyvben a táj, a város és vidéke múltjának részletes leírásét is olvashatjuk. A szereplők — az építkezéseknél dolgozó Medvesi Rozika, a pusztáról városba­ kerü lt, technikumba készülő Csépe Imre, Bene Feri bácsi az öreg bányász, Barna Ferenc az acélgyári kultúros, és a többiek — ábrázolása kissé sematikus szemléletű, de érződik az író sokoldalú, reálisabb jellemzésre való törekvése is. A mai olvasók 116 �bizonyára érdeklődéssel olvassák a mai, nagyarányú városátalakitás kezdetéről, hőskoráról szóló művet. Az elbeszélés legfőbb érdeme a dokumentum jelleg. Szeberényi egy másik írásában, a Lépcsők a felhőbe című regényében már a személyi kultusz időszakának problémáit ábrázolta. Nagy János, a valamikori juhászgyerek és bányász mélységes hittel és nagyszerű tervekkel foglalja el igaz­ gatói székét a kis bányatelepen, Salgóbányán, az ötvenes évek elején. Hite, szán­ dékai, cselekedetei azonban visszájára fordulnak, mert naí vak, illetve mert a társadalom ellentmondásaival terhes világban irreálisak. Az író a népet, a bányá­ szokat és a vezetőket egyaránt keserű iróniával jellemezte. Változatos és árnyalt képet festett a kort jellemző emberi és társadalmi kapcsolatok torzulásairól. Együtt említhetjük a megyénkből elszármazott három költőt: Jobbágy Károlyt, Polgár Istvánt és Vihar Bélát. Mindhárom költőt eltéphetetlen szálak kötik a szülőföldhöz, emberi és költői eszmélésük helyéhez, Nógrád megyéhez. Maguk vallottak az üveggyárról szóló verseiket tartalmazó kis füzet elején: „Az alábbi három verset szeretettel ajánljuk a salgótarjáni üveggyár dolgozóinak. Tőlük származik az élmény, őket, munkájukat dicséri mindhármuk költeménye. Egyben köszöntjük e versekkel szülőföldünket, Nógrád megyét is, amely teremtő fela­ datai közepette számon tartja elszármazott költő fiainak útját.” Érdemes együtt vizsgálni az azonos témákról szóló költeményeiket. Nógrádról írt szép vallomásaik őszinte szeretetüket, elkötelezettségüket tükrözik. Számukra a szülőföld nemcsak emlék, hanem erőt adó, gondolatokat ébresztő, verset ihlető világ. Jobbágy Károly — miként Anteus — szülőföldjétől nyer percekben: új erőta nehéz „ . . . Én is, akit az é let sok kudarca kifárasztott már — sokszor fulladok. Csak hozzád érek, s újra új dalok öntenek el, te lankás Ipoly-partja. Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak, hozzád futok haza — Balassagyarmat. A gyermekkor a város szélin áll. Enyém az ég és nincsen lehetetlen. A „csapatom ott vár a kisligetben s előlem búvik a cingár halál.” (Szülőföld) Polgárnak, a városbaszakadt, felnőtt fiának szénaillattal üzen az Ipolypart, és felidézi a „keskeny” és a „köves, egyetlen hazafele út”-at. „Ipoly part, ciripelő, széles határmező, megértem, üzentél: hívsz, menjek, a hideg tél 117 �nem állja már utam . . . ülök a teraszon — széna illat oson egy park felől pihegve. Az Ipoly rétje küldte! a gyermekkor üzen . . . Lecsukódik a szem, egybeolvad a föld, ég s mindent betölt az emlék.” (Szénaillat) Friss hangulatú, impresszionisztikus képekben eleveníti fel Vihar Béla a szé­ csényi tájat,, és a vidék sorsának múltját, jelenét, jövőjét: „Szécsény, szülőföld . . . Nézem partodat . . . Köröskörül sugárzó változat. . . . Már azt szemlélem benne, ami új a régiből hogy épül, alakul: sem kürt nem harsog, nem csillog szurony, csak bogár zümmög a virágokon, csak csíra sarjad és csend hömpölyög a rögök széles tengere fölött, csupán a csend — mégis forradalom: ott szikrázik a szép kalászokon.” \ (Változatok a szülőföldre) A salgótarjáni üveggyárban nemcsak a színes, mozgalmas látvány hatott rájuk. Verseik középpontjában a nehéz, alkotó munkát végző dolgozók állnak. „ Ime a munka, ami összekapcsol népet népeknek millióival. Ezt láttam én a gyárban, a világot , athálózó nagy alkotóerőt . . . Amit mítoszok, hitelvek hiába igértek nekünk, azt az értelem általatok alkotja meg a gyárban, körös-körül a kontinenseken; általatok, ti technikusok, öntők, kik a fém és üveg szobrászaiként mintázzátok jelenből a jövendőt, és ahogy itt a felszikrázó fényt, csillagot, holdat, napot, tűzvirágot emelitek a láng köreiben; így nyújtom én is e versben hozzátok, már önmagamat —, ünneplő szivem.” (Vihar Béla: Látomás az üveggyárban) 118 �„ Köztük a vágyakkal teli ember, aki a tüzes pépbe fújva — a lelket leheli. Valóban! Mennyi lehelet! ott leng a poharak felett; ez adott formát, enyhe öblöt az anyagnak; s így lett, mi lett Ha poharamba belenézek, ezóta visszanéz reám egy felfújt arc — túl a pipán — s én e látványtól leszek részeg . . .” (Jobbágy Károly: Csillagfúvók) „.S kiket manóknak véltem: napi dolgát végző emberboly, egy műhelynyi ország, . . . Kit láttak ők? Kíváncsi idegent (naponta jár ott vendég a haza s a föld minden tájáról), egyikük sem emlékszik már rám. de ők élnek bennem.” (Polgár István: Üvegkancsó, pohárral) A mátranováki bányában is együtt jártak. Költői alkatuk szerint mindhárman másként írták versükbe az élményt. Polgár hűen részletezi az eseményeket. Az emlékként magával vitt széndarab vallomásra készteti: „Kifelé megyünk, zsebemben kicsiny darabka szén, fúróm termelte ki, szülőföldemnek eleven röge. emlékeztet majd rád, Mátranovák. izzik s melenget fogyhatatlanul.” (Kicsiny darabka szén) Jobbágy a föld alól kiérve a fényt, az életet köszönti a mátranováki bányá­ szoknak ajánlott versében: „Pedig borongós őszi nap, köd van, november vége már, pásztáznak fáradt sugarak s másnak kopasz talán a táj, de nékem gyönyörű nagyon most a világ, szivem remeg. Hogy miért? • Életre szomjazom! 119 �Bányából jöttem, emberek!” (Dadogás fenn a fényben) Kozmikus és misztikus képeket idézett fel a föld mélyén pihenő szén Vihar Bélában. Verse végül azonban személyes hangúvá válik: „ . . . Sötétből lesz a fény! — erre tanít azóta minden láng, hogy láttam ott a mélyből szabaduló anyagot. . . . Lelkem, te is ekként teremts magad kínjaiból világló sugarat, s így szolgáljad az emberiség soha ki nem aluvó tüzét!” (A fény születésénél) Hosszasan idézhetnénk még Vihar, Jobbágy és Polgár Nógrádról írt verseiből, de most csak a fontosabbak címeit említjük: Vihar Béla: Kazári piros kendő, Nógrádi útiképek (ciklus). Jobbágy Károly: Nógrádi ősz (ciklus), Drégely, Drégely vára alatt. Polgár István: Dal egy keskeny útról, Egy öreg utca sarkán, Házunk előtt, Cinke az ablakon, Egünk tágul. Gerelyes Endre sem felszínes élmények, szemlélődés alapján ábrázolja me­ gyénk életét. Ide köti gyermek- és ifjúkorának jó része. Maga is megemlékezik erről: „Tizennyolc éves koromig Zagyvapálfalván éltem, Salgótarjánban érettsé­ giztem. . . Az indulás és élménygyűjtés első tíz-tizenöt esztendejét, azt hiszem szerencsés környezetben töltöttem. Apám révén vasutasok, bányászok, gyári­ munkások, anyám rokoni kötődése miatt a Kál vidéki parasztemberek között növekedtem, s tizenhárom éves korom óta, részben szükségből, részben kedvtelés­ ből, minden nyáron üzemben, állami, vagy erdőgazdaságban dolgoztam . . .” Több elbeszélésének és novellájának problémaköre megyénk társadalmában gyökerezik: Kilenc perc, Még tizenegy lépés, Osztályharc reggel hatkor, Hajnalban vált a vad, Névnap, Kegyetlen történet. Gerelyes csaknem szociográfiai pontossággal és részletességgel írja le hőseinek környezetét, a kisváros, a bányatelepek és erdőmunkások világát. Az olvasó Salgótarján. Zagyvapálfalva és Nagybátony vidékére, életére ismer műveiben. Csanády János ifjúmunkásként élt egy ideig Salgótarjánban. Itt élnek közöt­ tünk régi munkatársai, de bizonyálja kevéssé ismerik a fiatal költő verseit, amelyek hozzájuk, róluk szólnak. A témánkkal kapcsolatos költeményei közül legszebb a Salgótarján című, amelyben emberré-költővé válása legjelentősebb helyeként emlékezik meg a városról: „ . . . E földön, amely már: hazám, itt voltam a legszabadabb nyájaimmal a kondenzcsíkos ég alatt, — géphajtó nomád! 120 �Pörlő Huszadikszázad, itt jutottam igazi szived legforrób lüktetésihez! . . . Hazámmá itt született, vérem pirosává ivódva itt lüktetett belém az igazság: nép, ország, nagyvilág! Innen eredek már egészen és egyre inkább, bármi jön: s elszánásom, a nagy egészen rajtahagyni kézformám nyomát!" A Cigányhegy alatt c. versének alcíme: „Régi salgótarjáni barátaimnak ajánlom." Az első rész egy hangulatos salgótarjáni este leírása. A második az autószerelők nehéz, hősies munkájának emlékezete: téli hidegben, éjszaka is akaratot-izmokat megpróbáló küzdelmet vívták, mert „A bányászokat szállítani kell!” Derűs és optimista hite tükröződik a tavaszi Salgóról szóló tájleíró versében (Tavasz Salgó felett). Csanády, noha már több mint egy évtizede elkerült e vidékről, gyakran felidézi az idők során ragyogásukból semmit sem vesztő élményeit: Autósok télen, Nyugtalanság, Őszi dal, Honvágy. Danyi Gyula Nemtiben született. Bányász volt mielőtt egyetemre került. Kár, hogy a nagy reményeket keltő költői indulása látszólag megtört. Az utóbbi időben nem olvashattunk tőle új verseket. Első kötetében — Nyár elé — leginkább a nemti tájról, a falusi- és a bányászéletről írt, illetve a szülőföld iránti hűségről vallott. (Nemti, Csordás, Jó volt velük, Otthon, Nemti bányászok). Egyik legszebb verse is az elhagyott munkahelyéről szól: „Őrzöd-e még lábam nyomát saradban. siket bányamély, s letett fél cigarettámat a kidőlt támfa végénél? Erőmből s arcom színéből maradt-e benned valami? törött ácsolatok között látod-e árnyam hajlani? Mély sóhajok a kis szelek, meg a korongok füttyei. — megismerik-e lelkemet. ha visszamegyek küzdeni? Es ezüst-szeplős, jó szemed megismeri-e homlokom? Én hűtlen hozzá nem leszek: pórusaimban hordozom!’’ 121 �Áttekintésünket Devecseri Gábor és Cs. Nagy István említésével zárjuk. Devecseri Somoskő várának nagyszerű látványáról, és a somoskői könyvnapról írt egy verset: Somoskő — Könyvnap. Cs. Nagy István, költő-tanár néhány szép költeményt írt itt, amikor a gimná­ ziumban tanított: Dolinkai változatok, Petőfi Salgón, Palóc lagzi, Radnóti. Ime, ez Nógrád megye képe az utóbbi két évtized magyar irodalmának tük­ rében. Ez a szembenézés önmagunkkal büszkeséget ébreszt, és elmélyíti tiszte­ letünket, a megyéről író alkotók iránt, akik a szép szó erejével erősítették bennünk szülőföldünk szeretetét. KOJNOK NÁNDOR Irodalom Barabás Tibor: A szeretet forrása, szépirodalmi, 1955. Csanády János: Fölzúdul a táj. Magvető, 1955. Áttört egek. Szépirodalmi, 1960. Hegyélen. Szépirodalmi, 1962. Új törvény. Magvető, 1964. Danyi Gyula: Nyár elé. Alföldi Magvető, 1965. Devecseri Gábor: Jövendő tükre. Szépirodalmi, 1954. Gellért Oszkár. Emberség, szerelem. Szépirodalmi, 1957. Gerelyes Endre: Kövek között. Magvető, 1961. Töprengés az éjszakáról. Szépirodalmi, 1963. Illyés Gyula. Másokért egyedül. Szépirodalmi, 1963. Jobbágy Károly: Feltámadás. Szépirodalmi, 1955. Hajnali viadal. Magvető, 1956. Hó és nap. Magvető, 1962. Képes Géza: A mindenség énekei. Magvető, 1961. Nógrádi Sándor; Emlékeimből. Kossuth, 1961. Polgár István: Diadal. Athenaeum, 1950. Leszállt a dér. Magvető, 1957. A lehetetlen próbája. Magvető, 1962. Sándor Kálmán: A harag napja. Szépirodalmi, 1952. Solymár József: Megöltek egy lányt. Magvető, 1962. Szabó Lőrinc: Összegyűjtött versei. Magvető, 1960. Szeberényi Lehel: Az új Salgótarján. Bp. 1955. Lépcsők a felhőbe. Magvető, 1957. Szilvási Lajos: Fény a hegyek között. Katonai, 1956. V i h a r Béla: A szerelem születése. Szépirodalmi, 1958. Baráti asztal. Magvető, 1960. Önarckép. 1962. Magvető, 1962. A négy felelet. Szépirodalmi, 1965. 122 �D R. D Ö M Ö T Ö R S Á N D O R: KRÓNIKAÍRAS ÉS NÉPRAJZ 1965. szeptember 26-28 között Salgótarján honismereti napok színhelye volt. A háromnapos rendezvény résztvevői az ország tizenhárom megyéjéből jöttek össze. Az első napon a Salgói Túristaházat Dr. Darnay-Dornyai Béláról, a kiváló honismertetó tudósról nevezték el. s ezzel kapcsolatban emléktáb l át avattak a most már Salgói Dornyai Túristaházon. A Magyar Természetbarát Szövetség nevében dr. Pápa Miklós tartott emlék­ beszédet. melegen méltatta a névadó érdemeit, azokat a törekvéseket, amelyeket jelszava: „Honismerettel a honszeretethez” megvalósítása érdekében tett. A második napon az országos falukrónikás tanácskozáson hangzott el dr. Dö­ mötör Sándor alábbi előadása is: Mielőtt a krónikaírás és a néprajz kapcsolatairól elmélkedésemet elkezdeném, szükségesnek tartom a következő aktuális probléma megvitatását is. A salgói menedékház névadó ünnepségén elhangzott a tetszetősnek látszó megállapítás, hogy talán Darnay-Dornyay Béla volt az utolsó polihisztor. Én minden porcikám­ mal tiltakozom ez ellen, mert a polihisztorságot, a sokszakmájúságot sem a tudományos pályákon, sem a gyakorlati életben nem tekintem előremutató emberi vonásnak. Ismertem Darnay-Dornyay Bélát, sokat beszélgettünk, vitatkoztunk egymással. Tapasztalatból tudom, hogy ízig-vérig szakember, mégpedig európaszerte is tekintélyes tudós, ismert geológus volt fiatal korától kezdve. Azok közé a „nagyemberek” közé tartozott, aki szakmai ismeretein és kutatásain keresztül nemcsak értékelte a természeti jelenségeket, hanem eljutott a helyes társadalmi gyakorlathoz, az ismeretek történelmi elemzése útján azok sokféle társadalmi felhasználásáig is. Darnay-Dornyai Béla nem a tudomány elefántcsonttornyába menekülő magános ember volt, de nem volt szakbarbár sem, mint a polgári korszak sok nagynak ismert tudósa, hanem sokoldalúan művelt ember, aki szeretett szaktudását sokféle kapcsolatba hozta az élettel, a társadalommal és a mindennapokkal, elsősorban pedig a néptömegek életével. Nem „akarta” felemelni a tömegek műveltségi szín­ vonalát, hanem pózok nélkül és emberségesen felemelte Itt, Salgótarjánban — és másutt is — geológiai kutatásaiban bevonta az egyszerű bányászokat, taní­ totta és nevelte őket, hogy képesek legyenek követni őt a kutatómunka területein is. Diákjaival a geológián keresztül szerettette meg a természetet, s közreműkö­ désükkel alapította meg a nógrádi túristamozgalmat. Geológiai kutatásain keresztül 123 �konkrétumokon mutatta meg, hogyan formálta az ember a követ sok-sok évez­ reden át és hogyan formálta a kő az embert céltudatos munkát végző társadalmi lénnyé. Ennek a nevelő-kutató munkána k az eredménye lett a salgótarjáni múzeum. Fáradhatatlanul szervezett és agitált a sokoldalúan művelt szakemberek sokaságának nevelése érdekében, népművelő lett anélkül, hogy ezt a szakmát is a jó geológus fogalmától elkülönítette volna. Darnay-Dornyay Béla igazi tudós volt, nagyszerű szakember és mélyszívű humanista, aki megvetette a karrierista, másokon élősködő és hatalmaskodó embereket, a földi isteneket. Ezért ünnepeljük őt. Példaképünk ő, bár nem volt kommunista, mint mi. Darnay-Dornyai Béla a haladásért, a társadalom fő céljáért fáradhatatlanul dolgozó, a sokoldalúan művelt és kiváló szakismeretekkel rendelkező embert olyan körülmények között valósította meg, amikor a szocialista tudat még nem volt általános társadalmi jelenség. A honismereti mozgalom — a természeti és a társadalmi környezet sokoldalú ismeretének és megismertetésének szervezetszerű kiépítését segítő, korszerű műve­ lődési és népművelési tömegmozgalom — többek között ezért tartja DarnayDornyay Bélát egyik előharcosának és nom azért, mert sokan polihisztornak tekin­ tették A honismereti mozgalom erőteljesebb megindulásakor sokan voltak, akik azért tarto tták mozgalmunkat korszerűtlen, polgári vagy éppen romantikus törek­ vésnek, mert polihisztorkodásra nevel. Darnay-Dornyay Béla életművének honis­ mereti értékelése is azt mutatja, hogy mi nem tekintjük példaképnek a polihisztorko dást. A mi eszményünk a sokoldalúan művel szakember, aki szakismeretei segítségével önmagában is és másokban is tudatossá teszi a munkamegosztás következtében állandóan differenciálódó, elkülönülési tendenciákat hordozó isme­ reteket — aki világosan látja és etnográfiai szakkifejezéssel éleve — integrálja, újjáalkotja az általa szakszerűen művelt munkaterület sokrétű kapcsolatát az élet és a társadalmi lét egészével, ennek agyunkban elképzelt absztraktumával. Emberi létezésünknek a társadalmi léttel sajátságosan, egyéni módon kialakított harmóniája pszichikai készségeinken alapul ugyan, de nem ösztönös, hanem a gyakorlati tevékenységek során állandóan tudatosuló mozzanatok segítségével következik be. Ezért van szükségünk a mindennapi munka végzését jellemző koncentráció után olyan egyszerű tevékenységek végzésére, amelyek szaktudásunk­ ból k i in dulva kapcsolódnak az általunk végzett gyakorlati munka konkrét társa­ dalmi hasznának tudatos felméréséhez. Ennek a felnőtt nevelőmunkának egyik korszerű népművelési formája a hon­ ismereti szakkör. Már mozgalmunk kezdetén azt hirdettük, hogy a szakkör tudo­ mányos adatgyűjtő tevékenységének egyrészt a szakkörvezető, másrészt a szakköri tagok szakismereteiből kell kiindulnia, hogy sikeresen valósíthassuk meg a szoci­ alista tudat kiformálódását. Azt is hangsúlyozzuk, hogy a jó honismereti szakkör­ vezetőnek szakismeretein kívül korszerű társadalmi ismeretekkel is kell rendel­ keznie, hogy nevelőmunkája ne ösztönös legyen. Azóta tapasztalhattuk, hogy nép­ rajzi — helytörténeti — régészeti — földrajzi adatgyűjtő tevékenység korszerű színvonalat leginkább az ifjúsági-iskolai szakkörökben ér el. Idősebbek körében a klubforma kedveltebb, mert ennek keretében alkalom nyílik a tapasztalatok élményszerű, színes, mozgalmas átadására, a jelen és a múlt eseményeinek össze­ vetésére és értékelésére. Ha a klubvezető gondoskodik az értékesebb témák 124 �lejegyzéséről, esetleg magnószalagra vételéről, a helyes szakköri gyakorlat is kialakítja a krónikaszerű, kronologikus rögzítés szocialista jellegű, régit és újat tudatosan értékelő honismereti műfaját: a dolgozó nép által írott — vezetett — készített krónikát, a történelem „örök” forrásanyagát. (Mint lehetőséget vetem fel a szocialista brigádok által vezetet naplók „krónikásítását”, vagyis szürke adatok helyett megfelelő élményanyaggal való kibővítését. Mondanom sem kell, hogy az erkölcsi nevelőmunka a hazafias neveléssel társítva, életszerűbbé tenné az eléggé elvont sémákban gondolkodó szocialista etikát is.) Hogyan került kapcsolatba a néprajz, az emberi különlegességek, furcsaságok, a specifikumok tudománya a szocialista életmód krónikájával? Tudjuk jól, hogy a néprajz is történettudomány, a történettudomány egyik sajátos ágazata, a társadalom életében is jelenlevő történeti emlékanyag modern eszközökkel való gyűjtésének és korszerű értelmezésének szaktudománya. A néprajz sohasem függetlenítheti magát a történelemtől, mert céljai nem lehetnek mások, mint az általános történettudomány és a dialektikus materializmus céljai. A klasszikus néprajzi adatgyűjtő módszerek ma is érvényesek, bár azokat a polgári tudomány dolgozta ki, mert az ember és ember közötti alapvető termelési viszonyok régeb­ biek, mint a néprajz tudománya, vagy a polgári termelési mód. Amikor krónika­ író tevékenységünk során a mindennapi élet állandóan ismétlődő mozzanatait azért figyeljük meg, hogy a társadalom oldaláról értékelni tudjuk azokat, nem hanyagolhatjuk el a néprajzi gyűjtő tevékenység megismerését sem, mert az emberi élet alapvető társadalmi tevékenységének tudományos megismerését, e megismerés módszertanát foglalja magába. Ha krónikaíró tevékenységünket az emlékezetben élő történeti néphagyományok összegyűjtésével kezdjük, okvetlenül szükségessé válik számunkra a néprajzi adatgyűjtés módszertanának ismerete is. (Megjegyezzük, hogy ezek ma már könnyen elérhetők a Néprajzi Múzeum pályá­ zataihoz kiadott útmutatók és a Népművelési Intézet módszertani kiadványainak segítsegévet. Felsorolásukat lásd a HONISMERET 7. füzetében.) Az érem másik oldaláról tekintve a krónikaírás és a néprajz kapcsolatainak kérdését, a szocialista építés korszakának a krónikája nemcsak az eseménytörté­ neteknek, nem csupán a historiográfiának a műfaját testesíti meg, hanem a nép­ rajz tudósnak is fontos forrása, a korszerű néprajzi kutató munka fontos segéd­ eszköze. Napjainkban a néprajztudós fizikailag is képtelen a sokrétűen differenci­ álódó társadalmi jelenségek dialektikus egységben való vizsgálatára, s így adat­ gyűjtő munkája a legnagyobb precizitás mellett is a társadalom segítsége nélkül hiányos lesz, mert a valóság a jelen igen sok társadalmi és természeti alapjelenség variánsaiban formálódik, állandóan új és új formák sokaságát eredményezi a mindennapi életben. Ezek a formák oly rövid életűek, hogy mire alaposabban tanulmányozhatók lennének, minőségileg is átalakulnak és megújult formák szá­ zaiban valosulnak meg. A variánsok megfelelő mennyiségben való összegyűjté­ sében, a területi elterjedés érzékeltetésében a krónikaíró mozgalom, mint a kor­ szerű néprajzi jelenségek felderítő gyűjtésének egyik modern eszköze válik jelentőssé a néprajztudós számára. A krónika konkrét adatai alapján az etnográ­ fusok számára lehetővé válik a felderített néprajzi jelenségek tudományos alapos­ sággal való tanulmányozása is. (Pl. a jövőben korszerű népdal-, népmese-, népmonda-, népszokás- és viccgyűjtés, vagyis a variánsok területi elterjedésének 125 �felmérése csakis a válik lehetségessé.) Ezért szükséges folyamatosan vezetett krónika a krónikaíró mozgalom adatainak szervezett ismerete társadalmi alapján támogatása. A krónikaíró mozgalom tudományos használhatóságát csak a korszerű szervezettség biztosíthatja. Korszerű szervezettségen a közigazgatás, a művelődés, a népművelés, a tudományos kutatás, a múzeumi szervezet és a társadalmi intézmények és szervezetek harmonikus együttműködését értjük. Konferenciánk e szervezett együttműködes előfeltételeinek kijelölésére hivatott. A nógrádi krónikások sikerei alapján máris derengenek azok a lehetőségek, amelyeknek országosan egy irány­ ban elkészülő megvalósításai a krónikaíró mozgalom társadalmi sikerét jelentik. Mindén reményünk megvan tehát arra, hogy a salgótarjáni krónikaírók konferenciája minden tekintetben országosan is a honismereti mozgalom szocialista­ h aza f ias-erkölcsi nevelő munkájának sikereit segítse elő. A polgári gondolkodás, a nacionalista nevelés csökevényeinek leküzdése pedig a szocialista hazafiasság, az internacionalizmus konkretizálódását, a szocialista tudat kialakulását is jelenti, ha a krónikaírás segítségével megértjük korunk valóságának lényegét. Ha ezt a lényeget millió és millió kiművelt emberfő azonosan , látja a valóság millió szín­ ben felvillanó szikrázásában, munkánk sem lesz hiábavaló, mert a szocializmusnak nemcsak a valóságban, hanem tudatunkban is meg kell valósulnia. 126 �Hollókői tervek és a Falumúzeum A Szár-hegy és a Fekete-hegy kö­ zötti patakmosta völgyben épült Holló­ kő. Látogatóit a várrom, a festői kör­ nyezet, a színes népviselet és nem utol­ só sorban a falukép vonzza. A templom mögötti sziget és a főutca környező házai képezik a község magját. Bár mai, egységes utcaképe csak az 1909es tűzvész után alakult ki, mégis ha­ gyományosnak mondható, az újjáépítésnél ugyanis mereven ragaszkodtak a tűzvész előtti házkülsőhöz és házbeosz­ táshoz. Hollókő építkezését erősen be­ folyásolja, hogy hegyoldalon fekszik. A házak vízszintbe emelését, elhelyez­ kedésüktől függően, az első vagy hátsó helyiségek alápincézésével érték el. Az így, szükségszerűen kialakult pincesor teszi jellegzetesen hollókőivé a megyé­ ben egyébként általánosan elterjedt háztípust. Az Országos Műemléki Felügyelőség valamely, az idegenforgalmat érdeklő és fellendítő részlege is otthonra talál majd. A tervek első megvalósulásaként az Országos Műemléki Felügyelőség a múlt évben adta át a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának Hollókőn a Kossuth u. 82. számú házat Falu­ múzeum létesítésre A falumúzeum épülete, az észak­ magyar vagy palóc háztípus jellegzetes képviselője, kőalapra, vályogfalakkal épült, földszintes, utcai részén alápin­ cézett, háromosztatú: „elsőház” (szoba) — „pitvar” (konyha) - kamra beosztású ház. Az udvari fal előtt faoszlopos tor­ nác, az „ablakajja” fut végig, homlok­ zati tornáca nincs. Gerendás födéme felett szarufás, cseréppel fedett nye­ regtetőt látunk. A vízvetős tetőzet oromfala füstlukkal elátott, fűrészelten mintázott deszkafal. a műemlék templom körül tizenhat házat szemelt ki, amelyek szakszerű renoválás és konzerválás után, új funk­ cióval, e különleges falukép megőrzé­ sére hivatottak. A kiválasztott épüle­ Tüzelőberendezése a konyhai és a szobai, egy kéménybe vezetett, „fal­ masina”, azaz vályogból rakott tűzhely, melyet a konyhai húsfüstölő, az „indófni” egészít ki. A konyhai falmasina alatt „négykenyeres”, duplaajtós ke­ mence, a szobai alatt rőzseszárításra, csirke-melengetésre szolgáló boltozatos mélyedés van. tek egy részében a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal gondozására bízott túristaházakat, művésztelepet lé­ tesítenek, vendéglőt nyitnak, sőt, a ter­ vek szerint, a Háziipari Szövetkezet 127 �A Falumúzeum berendezése megfe­ lelő korú bútorzattal és eszközanyaggal a lakásbelső századeleji hangulatát igyekszik felidézni. A munkaigényes bútorok, szőttesek egy módosabb pa­ raszt család otthonát örökítik meg. A berendezők arra törekedtek, hogy egy lakott ház benyomását keltsék. Ezért szigorúan ragaszkodtak a búto­ rok hagyományos, az egyes eszközök praktikusan kialakult helyéhez. tűzhelyhez közel, a szoba hátsó fala mellé helyezték a „tornyos nyoszolyát”. Az ágyon az asszony hozományba ka­ pott kékfestő „tarka” huzattal ellátott párnái és dunyhái között a kék és fe­ kete selyem párnahuzatok arról tanús­ kodnak, hogy az anyós örült menyének, és „fainabb” ajándékot adott neki, mint az anyja. Az ágy mellett áll a bölcső, hogy az éjszaka felsíró gyermekhez ne kelljen felkelni. A tornácról a konyhába lépve, példá­ ul, a hazatérő gazda mindjárt fel­ akasztja tarisznyáját, kulacsát. A vizet cipelő asszony az első adódó helyre lerakja vödrét. A „vetett ágytól” az utcai ablakok és az udvari falon nyíló ablak alatt sarkosan elhelyezett, faragott, „karos­ lóca” nyúlik végig, amely előtt házi­ szőttes abrosszal letakart asztal áll Az asztal felett krepp-papírral feldíszí­ tett petróleumlámpa lóg. A falmasina körüli falon függnek a gyakrabban használt konyhaeszközök, a sótartó, fakanalak, „lapicka”, „varicska”, tepsik, cseréptányérok és tálak tésztaszűrők, valamint az ételhordó „kantár”. A falmasinán vászonfazekak, öntöttvas-lábasok, tejfeles és zsíros­ bögre látható, a főzés többi eszköze között A tűzhely melletti kis, házilag eszkabált széken ülve tördelhették a rozsét a tűzrakáshoz. A karoslóca folytatásaként helyez­ kedik el a család ünnepi és téli ruháit őrző „négyfiókos kaszni” és mellette a menyasszonyi, rózsásra festett láda. A kasznit feszület, imakönyv és a búcsúk­ ban vásárolt szítik. angyal-szobrocskák dí­ A szoba fő díszei azonban mégis a falon kétsorosan felakasztott „cifra tá­ A konyha másik sarkában házivá­ szonnal letakart kecskelábú asztal és rövid, faragotthátú lóca áll. Az asztal vastag lapja valamikor gyúródeszkául is szolgált. Ezek mögött, a konyha hát­ só falába mélyítve, kis szekrény, pol­ cos „falkaszni” őrizgeti a ritkábban használt tányérokat, korsókat. nyérok” és a szentképek. A harmadik helyiségben, a kamrában, a gazdasági munkákhoz szükséges fa­ villák, gereblyék, kasza, a kenderfel­ dolgozás eszközanyagából pl. bakláb, A konyhából két lépcső vezet a szo­ héhel, csévélő láthatók. Az egyik sa­ bába. Bár a szoba is tapasztott, földpadlós, fehérre meszelt falú kis helyi­ rokban egyrekeszes hambár áll buzá­ val, előtte gabonával megtöltött zsákok. A nyári meleg elől a hűvös kamrába tett szalmadikóra húzódtak délutáni pihenőre, és ide helyezték el öreg, vagy beteg családtagjaikat is. A kamrában ség, kékre festett gerendamenyezetével, sötét, virágmintás bútoraival az ünne­ pélyesség hangulatát kelti. Ezt a hanggulatot csak a falmasina töri meg, mely rőzsekosarával arra emlékeztet, hogy a nagy téli hidegekben a család beszorult a féltve őrzött szobába. A látható tárgyak közül megemlítjük még a különböző funkciójú kosarakat, sza­ kajtókat, 128 sarlókat. �galmának fellendítését célzó rendezvé­ nyek sikeres megindítójaként. A Falumúzeum szerepe e napok eredményes­ ében és elmúlt évi látogatottsága azt bizonyítják, hogy a múzeum jelen­ tős helyet foglal el a falu kultúrális életében, mint a hollókői „műemlék falu” terveinek első megvalósítója. A Falumúzeum pincéje egyelőre csak részleteiben mutatja be a hajdani szőlőtermesztés tárgyi emlékeit. A mú­ zeumszervezet céljának tekinti, hogy a hiányzó gazdasági épületek (istálló, fé­ szer, hidas) felállítása és berendezése mellett a borpince tárgyi anyagát is kiegészítse: Ez évben rendezték meg először a „Hollókői napok”-at, a falu idegenfor­ FLÓRIÁN MÁRIA ÜNNEP H O LLÓ K Ő VÁRÁNAK ROMJAINÁL Koppány György felvétele 9 129 �A nőnevelés magyar apostola — Veres Pálné és Madách Imre kapcsolata — „Üdv azoknak, kik a női lelket Jóvá és erőssé képezik, Üdv azoknak, akik nőt nevelnek. Mert a földet boldoggá teszik. Nevüket nem márvány őrzi meg, de Nemzedékek hosszú sora, mely Belenyúlván késő ezredekbe. Nekik élő szobrokat emel.” Veres Pálné, Beniczky Hermin a magyar nőnevelés elévülhetetlen érdemű út­ törője 1815. december 13-án született a Nógrád megyei Láziban. Apját alig ismerte, s az 1831. évi kolerajárvány édesanyját is sírba vitte. Nagyapja veszi pártfogásába, de neveléséről igazán nem gondoskodik senki. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy amikor 1839-ben férjhez Veres Pálhoz, Nógrád megye főjegyzője, későbbi alispánjá­ hoz s ebből a házasságból megszületik egyetlen leánya, igen gondos nevelésben ré­ szesíti. Naplófeljegyzései arról tanúskodnak, hogy már házassága első éveiben fog­ lalkoztatják a korszerű nevelés kérdései: „A leány tanulja meg jó korán kedvét ta­ lálni abban, hogy hozzátartozói iránt tiszta, csendes, jól rendezett munkásság által szeretetet mutasson, szívesség, gondoskodás, okosság által, kívánságaikat megelőzze, örömükért éljen.” A vanyarci kastély, ahol élete nagyrészét leélte, mindig nyitva állt a vendégek előtt, s különösen sokszor és meleg barátsággal fogadták Madách Imrét, aki barátjával, Szontágh Pállal, gyakori vendég volt. Madách közismerten sokoldalú ismeretekkel rendelkezett és hatására Veres Pálné nemcsak szépirodalmi ismereteit bővítette, hanem több tudományos kérdésben is jártasságot szerzett. Kedvelt szórakozásuk volt, hogy párbeszédeiket talány-rajzokban folytatták. Mikszáth Kálmán — aki ugyancsak a család baráti köréhez tartozott — közölte a Pesti Hírlapban Madách alábbi képrejtvényszerű levelét, amelyet Heine költemé­ nyei mellé csatolt. 130 �A rejtvény megfejtése nyeit ezennel elszállítani. kozásának, mint nekem a következő: Kívánom, hogy kedvenceim. A „Sietek oly Nagysádhoz Heine költemé­ mértékben megfeleljenek vára­ második kötet Szilárd kisasszonynak nem való olvasmány. Míg személyesen tisztelkedhetom, hódolattal maradok alázatos szolgája: Madách Imre.” 131 �Amikor Madáchot a szabadságharc bukása után egy hazafi rejtegetése miatt letartóztatják és Pozsonyban raboskodik, vanyarci barátai meglátogatják, és Veres Pálné virággal fejezi ki együttérzését. E kedves megnyilvánulás emlékét őrzi a Fogoly bokrétája című Madách vers. A költő később Pesten raboskodik és 1854. március 30-án Veres Páné naplójában ezeket olvashatjuk: „Képzeletem egy jó barátunk sorsával foglalkozik szüntelen, kire ma Pesten itéletet fognak mondani s kinek végzete: szabadság vagy börtön, a hatalom szavától függ. Adja Isten, hogy szabaddá legyen!” Ez az egyre mélyülő barátság különösen a börtönből való szabadulás után jelent sokat Madáchnak, amikor házassága felbomlik és a családi élet meghitt melegét szinte csak Vanyarcon érzi. Közel járunk az igazsághoz; amikor azt mondjuk, hogy a Tragédia Évájának mintázásakor is „e gyöngéd nő tisztább lelkülete” szűrődött költészetté és szolgált mintául az anya és feleség eszményének megfogalmazásakor. Az ember tragédiájának sikere után Madách-ot előbb a Kisfaludy Társaság, majd 1863-ban az Akadémia is tagjai sorába választja. Akadémiai székfoglalóját .,A nőről különösen aesthetikai szempontból” című értekezésével tartja. Ebben olvashatók olyan megállapításoki. mint „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha sem jut, könnyebben felfog és tanul, de terem tő genius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak szenvedő sohasem a beható elemet képviseli s innen, míg a diletantismus legkedvesebb contingensét szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem; viszi.” Majd más helyütt: „A nő alárendelt testi és leki ereje védelmet, ápolás keres, s az erősebb férfi lelkében ép oly érzéseke kelt, mint az elhagyott gyermek, a herv adó virág, a megdermedt madár.” Amikor Veres Pálné ezt az értekezést Arany János lapjában a Koszorúban olvasta, sietett visszautasítani az igazságtalan értékelést. Madách-hoz írott vita­ leveleiben kifejtette, hogy nem a nők hibája, hogy el vannak maradva, hogy bizonyos területeken kevesebbet tudnak, mint a férfiak és, hogy a tudományok és művészetek terén addig nem tudtak kimagasló eredményeket felmutatni, hanem a társadalmi rendszeré, amely neveltetésüket következetesen ehanyagolja, és azé az általánosan elfogadott helytelen nézeté, amely csak a férfiakat tekinti az alkotó munkára alkalmasnak. Madách válaszában udvariasan elismeri Veres Pálné érveinek igazát és saj­ nálkozását fejezi ki, amiért előbb nem vitatta meg felfogását a kérdésről. Ez a vita serkentette cselekvésre Veres Pálnét, és 1865. október 28-án Jókai Mór lapjában a Honban megjelentette „Felhívás a nőkhöz” című írását. Majd az ezt követő országos mozgalom eredményeként 1868. március 23-án megalakították a "Nőképző Egyesületet.” 132 �Veres Pálné érdemeinek és pedagógiai munkásságának részletes ismertetésére a Palócföld következő számában visszatérünk. Következetes harcosa volt a női egyen­jogúságnak és élt benne a hit, hogy a megkezdett munkának lesznek folytatói. Erre vall felhívásuk is: „Kérjük az utókort: törekedjenek a megkezdett munka továbbfejlesztésére. Ne lankadjanak! mert aki indolens, elveszíti a már kivívott jogokat is. Törekedjenek a kereseti pályákat is vagyontalan, elhagyott nők számára kibővíteni ,mert a nők érdekeit előmozdítani első sorban a nők kötelessége. Haladjunk!” Születésének százötvenedik évfordulója alkalmából köszöntsük Veres Pálnét Madách Imre szavaival, mondván, aki a művészetek országát gazdagítja, a termé­ szetet szépíti az is méltó elismerésünkre: ” De, ki em b er-keblek et k ép ez ki, Az terem t mint Isteneknek társa, L elk e hat, míg létez m űvelődés, S díja legszebb: em bertársi hála ” CSUK L Y LÁSZLÓ 133 �KARANCSKESZI NÉPSZOKÁSOK, L A GZIS RÉSZLETEK Összeállította és gyűjtötte: HÁRSKÚTI ANNA. nevelő 40—50 évvel ezelőtt falusi szokás volt nálunk Kesziben, hogy az eladó lányok lánycimborák csoportokba verődve sétálgattak vasárnap délután a főutcán. Szebbnél-szebb nótáikkal kícsalogatták a legényeket, akik aztán választhattak a szemrevaló lányokból. (A régi öregek szerint két évszázaddal ezelőtt is a Ka­ rancs völgyében „teremnek” a legszebb, legszemérmesebb lányok.) Akit a legény kiválasztott mátkájának, vagy ahogyan itteni népszokás szerint mondani szokták szeretőjének, az május első két hetében MÁTKATÁL-at küldött a leánynak, az arra kiszemelt menyecskétől, s MÁJUSFÁT állított fel május 1-re virradó éjjel. A mátkatál május legszebb virágaiból készült, melynek közepébe a húsvéti hímestojások kerülnek. Az volt a falu legszebb, legkedvesebb, leghíresebb lánya, aki ilyenkor a legtöbb mátkalálat kapta.. A májusfa a ház elé, a kiskertbe állított, gyönyörűen feldíszített, sudár-nyárfa volt. A májusfáért a lánynak ugyan­ olyan árban hófehér inggel szokás megajándékozni a legényt pünkösdkor. Aztán következik a MEGKÉRÉS. A lány szüleitől megkéri a lányt. Ha nem kosarazták ki, akkor már aratáskor, mint „aratópár” együtt aratnak, hogy egybe­ keléskor rneg legyen a kenyérnekvaló. Egymás nélkül ezekután már egyikük sem megy sehová. A bálban KIVARROTT ZSEBKENDŐVEL ajándékozzák meg egy­ mást. Nem volt szokás az évekig tartó csapogatás, sem az eljegyzés. Egy hónap­ pal a lagzi előtt kapta meg a lány a gyűrűket, vagy csak az esküvőre. Az udvarlás egy évnél tovább sose tartott. Két héttel a megbeszélt lakodalom előtt megkezdődött a HÍVOGATÁS. Mind­ két családból a vőfélyek meghívják az összes rokonokat. Sokszínű szalaggal fel­ díszített fokos és kalap a hívogatok gyönyörűsége, dísze. Ettől kezdve nagy elő­ készületek folynak a hozzátartozóknál. Segítenek mosni, takarítani, sütni-főzni, bevásárolni. Egy héttel a lakodalom előtt elviszik a menyasszony ágyát a vőlegé­ nyes házhoz a meglévő bútorokkal és fehérneműekkel. Persze ez mind víg nótázások között folyik le. A lakodalom előtti napokban elhozzák ajándékaikat a hozzá­ tartozók. Itt főszerep a keresztszülőknek jut. Elhozzák a kalácsokat, morványt (kerek, fonott, üres kelt kalács, melyből a lakodalmi menetkor az utcán és otthon is mindenkit megkínálnak), a levágott baromfikat. Levágják a hízót a lakodalmas háznál. Hozzák az asztalokat, székeket, edényeket a másnapi vígsághoz. Van bőven ital is. Lakodalom napján korán talpon az egész ház. Fől a jó tyúkhúsleves, sül a hús, kolbász, hurka, készül a töltött káposzta, a csapos a hordó mellett, a háziak 134 �ünneplőben. Mindenki és minden várja a vendégeket. A cimbalmos, vagy a cigány húzza a jobbnál-jobb talpalá valókat. A vőfélyek várják rendeltetésüket. A ven­ dégek közül elsőnek a mennyasszony lánypajtásai érkeznek meg. I. VŐFÉLY: Halljátok jányok! Lagzi lesz minálunk. Gyüjjön el mindenki! Tik is gyertek nálunk! Húzd rá citerás, szakadjon a húrod! LÁNYOK: (Hallgatót énekelnek, kezükkel hátuk mögött összefogódzva, félkörbe, ritmusra mozognak): Sej, barna legény, a te fekete szemed Minek nékem a te gyönyörűséged? Három szavad van a szívembe írva. Sej, barna legény, csak te teszel a sírba. (A következő éneknél a fejükkel is ritmusra mozognak): LÁNYOK. Már minálunk elgépelték a búzát Visszafelé fújja a szél a pelyvát, Visszafelé fújja a szél a kendőm, a kendőm Nem tagadom, te is voltál szeretőm. (A harmadik éneknél már a csárdás lépéseire táncolnak; riszálva): Karancskeszi csárda zsindelyes, abban van a rózsám mindenes Minden a kezére rá van bízva, csak a szerelem van eltiltva II. VŐFÉLY ÉS A LÁNYOK: Ej, haj mulatunk! I . VŐFÉLY: (köszönti az eddig megérkezett vedégeket és kikéri a menyasszonyt a násznagy) Felvirradt az égen a boldogság napja, Köszöntök mindenkit, ki belép e házba! Adj Isten, gazd’ uram, minden jót kívánok! Én e tisztes háztól nagy adományt várok.. Künn a mezők alján egy bokor tövében Bús legényt láttam én, bánat a szemében, gyötrődés szívében A legénynek azért van bánatja. Mert felvirradt benne leghőbb kívánatja Viruló rozmaring gazd’ uram házánál Hét határban sem lelt tetszőbbet nálánál. Ha szívével együtt a kezét is bírná. Ezen rozmaringot hogy reája bízná Azért én gazd' uram kelmedet megkérem Nyíló rozmaringját adja oda nékem! Várom válaszát! 135 �ÖRÖMAPA: Virágoskerteknek minden szál virága Legyen az rozmaring, tündérek rózsája Bárki gyün csodálni, gyönyörködve nézni illatját szagolva, kábítónak véli. Vígasztald meg öcsém a bús legény szívét, Vidd meg néki menten jó szándékunk hírét: Rája bízzuk kezét mi féltett kincsünknek, Széltől is megóvott drága gyermekünknek. Óvja meg, védje meg, minden bútól-bajtól, Jó ura, gazdája legyen a mai naptól. (Lányok kivarrott zsebkendővel, csípőretett kézzel táncolnak. Vőlegény helyett az I. vőfély a menyasszonynak adja a legszebbet) LÁNYOK: (éneklik): Majd kiválik, kinek van szeretője? Kinek van kivarrva a zsebkendője? Kivarrom a zsebkendőmet sligeltre, rózsásra Úgy adom a szeretőmnek a bálba. II. VŐFÉLY: (fokossal) Kipegünk, kopogunk végig a nagy utcán, Port verünk, danolunk vasárnap délután. Kalpagunk peremén vérvörös pántlika Tövibe bokréta, százszorszép, árvácska. Kivirágzott imhol kezünkben is a bot Esküvőt hirdetünk, lakomát és jó bort Boruljon a felvég az alvég karjába Gyüjjön el mindenki cimboránk nászára. (felmutatja) | (A koszorúslányok közrefogják a két vőfélyt és az alábbi énekre táncolnak. Vő­ f élyek a fokosokkal a levegőbe fel-le, ritmusra ütemesen intenek, hallatszik a sarkantyúk pengése, a csizma dobogása) LÁNYOK: (énekelnek) Darumadár magasan száll, levegőben szépen szól, A szárnyából, a farkából bokrétának való hull, Gyere babám, szedjed, rózsás kalapom mellé tegyed, Hogy engemet a lagziba arról megösmerjenek. II. VŐFÉLY: (Mégegyszer csalogat, hívogat mindenkit, hogy megteljen a lakodal­ mas ház) Kipegünk, kopogunk gazduram kapuján. Úgy tudjuk, szép virág nyílik az udvarán (apának) Azért hát siessünk a lakodalmas házba Vegyük ki részünket a falusi nászba. (Elmennek, majd kis idő múlva visszatérnek, átadva ajándékaikat a menyasszony­ nak, sok szerencsét és boldogságot kívánva) 136 �KOSZORÚSLÁNYOK: (köszöntik a menyasszonyt) 1 Dalol a kismadár, fütyörész a rigó Nyílik már, nyílik már a szép rózsabimbó 2. Megértem, megértem a kismadár dalát De boldog, de boldog, ki szereti párját. 3. Azt súgja titokban nyíló rózsabimbó, Símogató szélben enyelegve ringó Csókolgass napsugár, süssél rám melegen Te vagy az én párom, csak te kellesz nekem. 1. Danolj csak kismadár, virulj rózsabimbó Testvérünk nászára fütyöréssz kisrigó Elmegyünk, elmegyünk haját kontyba tűzni Hullámos hajába nászkoszorút fűzni. (Koszorús lányok közrefogják a menyasszonyt, és az alábbi énekre táncolnak): Szép rozmaringszál csomóba Ha bekötik gyöngykoszorúba, Mikor teszik a barna lány fejére, Akkor száll a bánat szivébe. MENYASSZONY B ÚCSÚJA: Könny van a szememben, de a szívem nevet Régi leányéltem búcsút mondok neked Elszakad a virág földi gyökerétől Elmegy a lány messze kedves övéitől. Elmegyek, elvisznek ebből a hajlékból, Ahol könnyen éltem apám jóvoltából Gondtalan életem gondokkal cserélem Levetett pártámért a fejkötőt kérem. Odaadom múltam boldogabb jövőért Gondtalan lányságom asszonyi életért Megtaláltam végre az életem párját Szivem reá bízza érzései árját. I. VŐFÉLY: Fel, fel vendégek, kedves barátok Daliás fiúk, koszorús lányok Fel, fel ifjú pár és örömszülők Esküvőre megyünk, az óra ütött. Fel, fel vendégek, kedves barátok, Álljanak sorba násznépi párok Kisérjük végig szülőfalunkon Ifjú párunkat boldog útjukon. NÁSZNAGY: A búcsú órája üt most egy-kettőre Fordul a menyasszony kedve kesergőre. Arra kért, hogy legyek szószólója néki A nagy útravalót, im hadd kérjem én ki 137 �ÖRÖM APA: Tisztelt barataim, vendégek, rokonok Gyermekeim, mátkapár reám hallgassatok! Illendő megállni néhány okos szóra, Mielőtt elmennék a nagy fordulóra. Miként a madár a fészkéből kirepül, A lány is hazulról egy napon elkerül. Én e jó hajadont, kit tőlem elkértél Akit te szívedből nagyon megszerettél Gondosan neveltem, őriztem, ápoltam Dologra, munkára is megtanítottam. Tartsad tisztességben, becsüld meg mindenkor Hétköznapokon is, necsak nagy ünnepkor. A nagy útra íme áldással bocsátlak És ha megszorultok tanáccsal szolgálok. ÖRÖMANYA: örömanyának be kevés a szava, Szivétől szakad el szeretett magzatja. az Vége a lányságnak, jön az asszonyélet Drága jó leányom Isten legyen véled! (ráborul sír) Csárdást járnak a vendégek az alábbi dallamra: Diófából van a, diófából van az édesanyám kapuja, Kedves kisangyalom, kedves kisangyalom, Lassan gyere be rajta Lassan gyere be rajta, be rajta Ébren van az anyám, a jó édesanyám, lépésedet ne hallja. VŐLEGÉNY: Tisztelt ipamuram, kedves anyámasszony Szerető szívemnek nagy öröme vagyon Keblemre tűzhetem ezt a virágszálat, De azért lelküket ne eméssze bánat Köszönöm kendteknek, hogy nekem nevelték Kedvemre valónak, jónak szépnek tették Én ezt a leányzót mindig megbecsülöm Soha életünkben el nem válunk külön Kendteknek pedig én hálás fiúk leszek, Ellenükre soha semmit nem is teszek. 138 �MENYASSZONY BÚCSÚJA: De rossz lesz elmenni ettől a hajléktól Ahol megkíméltek minden bajtól, gondtól Ahol anyám széltől is megóvott engem Ahol édesapám őrködött fölöttem Ahol megtanultam minden emberséget Derek munkásságot és a tisztességet. Egy gyermek helyébe íme kettőt kapnak. Köszönöm szivemből, amit velem tettek Hogy annyi jósággal engem felneveltek. Mondanék sokat, mert sok mindent érzek, De csak a szív gazdag, a szavak szegények. A násznép sorba rendeződik és megindul a menet az esküvésre. A bőszoknyás (tizenhárom kikeményített alsószoknya) menyasszonyi és az utána következő vőlegényi pár után a nyoszolyós lányok, majd az örömszülők, s az összes rokonok, vendégek kisérik a nagy útra a leendő párt. Útközben kosarakból kínálják az utcára, kisereglett közönséget a túrós lepényből, morványból és más kalácsokból. Felcsillannak a boros üvegek és kulacsok is. Mindenkinek enni és inni kell. A han­ gászok kisérik a menetet. Induláskor nagy sikítás adja tudtunkra a nagy örömet, mely az ifjú pár szivében rejtőzik, s helyettük a lányok fejezik ezt ki. Ének zene: Barna kislány jól meggondold magadat Hová teszed le a leánysorodat Gyöngyvirágos oltár elé leteszed Onnan többé soha fel nem veheted. (Ismert dallam) Esküvés után megint az előbbi rendbe felállnak, az új párt üdvözlik, s elindulnak hazafelé, Közben még vigabban zenélnek, énekelnek: Réztepsibe sül a málé, maj ’ menyaszsony leszek mán én, Ma menyasszony, hónap asszony, hónapután komámasszony. A vőfélyek vezette lakodalmi menet megáll a ház előtt, örömapa fogadja őket: Isten hozta nálunk mindig a vendéget, Nagy örömmel látjuk a fiatalt, s vénet Kerüljenek beljebb szívünkbe, szobánkba, Legyenek vendégeink este vacsorára! Az ünnepeltek, s az összes vendégek bemennek a házba, s az első vőfély fogadja őket, meg a koszorúslányok köszöntik: I. VŐFÉLY: Nyíljanak a kapuk, csendüljön az ének, Hulljanak virágok, s kiáltsanak éljent! Ime itt az ifjú pár, az új asszony, s férje, Őket az életben sok-sok öröm érje. 139 �II. VŐFÉLY: Sok szerencsét, sok örömet Tele kamrát, tele bendőt Éljen az ifjú pár! Felvirradt az öröm már! Szerelemben, szerencsében, jótermésben, egészségben Sose érje őket kár! 1. KOSZORÚSLÁNY: Felderült a nap az égen, nyáron is csak úgy, mint télen Süssön a nap felettetek, kergesse a fellegeket Mindig boldogan éljetek, semmitől se féljetek! Éljen. I. VŐFÉLY: Eredményes munkát, jól megtöltött konyhát Tele pincét, kamrát, három utca sarkát Szerencsének farkát, vendéghívó szarkát Boldogságnak markát, a kincseknek zsákját Kívánja komátok, igaz barátotok! 2. KOSZORÚSLÁNY: Ahová néz szemetek, virág nyíljon Ahová lép lábatok, zene szóljon Amihez nyúl kezetek, arannyá váljon. Mindenütt a világon boldogság várjon! 3. KOSZORÚSLÁNY: Szivemből kívánok néktek áldást, békességet Kevés bánatot, sok örömet, hosszú ifjúságot Késő vénséget, erőt-egészséget, boldog életet! MIND: Éljen! 4. KOSZORÚSLÁNY: Áldás, békesség, jó asszony feleség, Bor, búza eleség, soha semmi vereség A munkában nyereség életedet vezessék! II. VŐFÉLY: Öröm, áldás szálljon rátok Ezt kívánják a barátok Derűs jókedv, egészség, többre vágyni merészség! Fogadd el a jót rosszal, életedet el ne rontsad. 5. KOSZORÚSLÁNY: Az élet nagyon furcsa jószág A jót nem mindig bőven osztják Öröm, áldás elvegyülnek, egymás nélkül nem is élnek Jusson néktek azt kívánom, több öröm, mint szánom-bánom 140 �(A két vőfély asztalhoz tessékeli a vendégeket, a vacsorához: I. VŐFÉLY: Szerencsés jóestét, áldást, békességet Kívánok barátimnak, s a kedves vendégeknek Kerüljenek beljebb, örvendezzünk együtt, Együnk is, igyunk is, az ideje elgyütt. II. VŐFÉLY: Tessenek, tessenek asztalhoz kerülni Kiki szomszédjával a székre leülni Türelmetlen kint már a ropogós malac Szeretné tudni, vajon ízes falat? A töltött káposzta alig várja sorát Nem pírongatják meg majd a gazdasszonyát? Remélem, étvágyat hoztak eleget? Vidáman fogyasztanak hideget, meleget, Kacsát, csibe boncát borral öntözgetik Ha egyszer megunták, ismét elől kezdik. Tessenek, tessenek asztalhoz kerülni A jó szomszéd mellé ízibe leülni. Míg elhelyezkednek, felcsendül az ismert dallam: Este gyere, késő este, angyalom, rágyogós csillagom Ha nem szeretsz, ne gyere, ha meg szeretsz elgyere Nyitva van a kicsi szobám ablaka, hej Este gyere, késő este, angyalom, ragyogós csillagom. I. VŐFÉLY: Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Tányér, kana, villa kés, el vagyon készítve Tessék uraimék helyre telepedni A gyomrát minálunk nem rontja meg senki. Vőfélyek sorra behozzák a feltálalt ételt rigmusok kiséretében és kínálgatják. Legelőször a levest, húst, töltöttkáposztát, stb . . . 1. Itt hozom a levest kakas tarajával Nem udvarol többé a szomszéd tyúkjának. 2. Ez azért röfögött egész életében Nem volt néki szárnya. Ilyen vendégségben tűrhető eledel Tessék hozzálátni! Hiszen mibennünk már nem fog többé túrni! 3. Itt a káposzta, meg a torzsa, szép asszony hozta Huncut ember, aki nem kóstolja. 4. Belevágtam tizenkét disznó elejit, hátróját Keresse meg benne ki filit, ki farkát. 141 �I.. V Ő F É L Y : Mindenki jóllakott, hagy szóljon a vígja A bortól eloszlik a magyar ember búja. Húzd rá! (Ismert dallam): Ódalgombos a cipőm, elhagyott a kikínyszemű szeretőm Ha elhagyott nem bánom, tanálok én szebb szeretőt a nyáron! I. VŐFÉLY: (Bevezeti a menyasszonyt): Ime itt áll előttünk az ékes menyasszony Hogy menyasszony fővel először mulasson De vigyázzanak ám, le ne tápodják a cipője sarkát, Mer’ drágáér’ varrták! (Kezdődik a menyasszonytánc) Ismert dallammal a következő nóta: Nemsokára menyecske lesz ebből a lányból Kerek kontyot rakatunk a hajából A menyasszony kerek kontyát sokan mennézik Az új asszony bódogságát írigylik. Ő lesz az én violám, ő lesz az én drága tubicám Nemsokára elveszem, magam mellé ültetem Ő lesz az én drága kis feleségem. Tánc közben közbeszólások. Először a vőfély: Hohó, nem úgy van a’ A táncot én kezdem, a többi ráér Menjen haza kiki a huszasáért, százasáért Húzd rá citerás az új házaspárért! Újjabb közbeszólások: Szabad kiváltani a menyasszonyt! 100 Ft a menyasszony! Eladó a menyasszony! stb . . . I. V Ő F É L Y Szőke kislány, kékszemű, veled járni nagyszerű Könnyen lépsz a padlóra, fordulj be a karomba. Éjfél után farkasfékető be, menyecskeruhába felöltözik a menyasszony és a vőfély bevezeti: Elszállott a fecske, itt az új menyecske! Újabb m u t a t á s: Tűzről pattant kis menyecske vagyok én Kinek csók kell, gyüjjön ide, adok én Adok csókot, százat is legénynek, Úgyis tudom, jól esik a szegénynek! 142 �Egy másik menyecskeénekkel folytatják: Menyecskének nem jó lenni, mert keveset adnak enni Keves, keves, ez a rántott leves, menyecskének de keserves! I. VŐFÉLY: Ropjuk vígan reggelig, akar hónap esteiig Ihaj-tyuhaj mulatunk, nem igaz, hogy mehhalunk! És így mulatnak hajnali öt óráig. Ekkor tüzet raknak az udvaron. A tűz körül táncol a menyasszony, (menyasszonypörkölés) majd pálinkával és kaláccsal kínálja a vendégeket. Pörkölés alatt ellopják a párnát és nagy zenebonával, hangoskodással viszik az italboltba. Ott isznak még ráadást a párnára, s az adósságot és a párnát otthagyják a kocsmában. Az új férjnek kell az adósságot kifizetni, csak akkor kapja meg a menyasszony párnáját. A menyasszonynak meg száz csókot kell adni a kiváltási díjba. Még világoson is hallani a jókedvű emberek énekét: Jányok, jányok, jányok a faluba, falu végén szépen szól a muzsika Addig iszok, mulatok, míg csak regvelt nem látok Még az éjjel, még az éjjel, mindenkivel kimulatom magamat. Egy másik csoport ezt énekli: Tizenhárom végbő’ van az én gatyám Tizenhárom éjjel varrta a babám Egyik szára hosszú vót, a másik meg rövid vót Látod-e babám? Nem jól varrtad a gatyám! Lassanként elbúcsúznak az emberek, pedig nehéz a jó bor mellől felkelni. A nóta is búcsúzásra inti őket: Esthajnali csillag ragyog, én még most is a lagziba vagyok Jaj, Istenem, de szégyellem, hogy reggel kell hazamennem Ént ezt többet nem teszem, hazamegyek, lefekszem Hazamegyek, kialuszom magamat. Ettől kezdve a fiatalasszony a szép nagy hajfonatot felcseréli konttyal, szalag helyeit farkasféketőt és kerekféketöt visel, addig, amíg jól esik. Az utóbbit csak ünnepeken hordja. 143 �Kitekintés Nazim Hikmet Örvénylő mélység Szemedbe nézek s részeg leszek, mint illatoktól napsütötte földeken. Rozstenger ring s árjában elveszek. Mint az örökké változó anyag olyan a két szemed — zöld fényben úszó örvénylő mélység, amely naponta lebbenti föl titkát előttem, amely azonban nem tárja fel magát egészen soha. Georg Maurer C S IR I P E L ÉS Madárdalon ömlik a méz a táj kelyhébe már. Fülem habzsolva issza és ürül a telt pohár. Mint kisgyerek, sóvárg a fül ez édesség után, s ha újra pergő méz gyanánt árad a dal: — örül. A verseket f o r d í t o t t a : Szabó K á r o ly 144 �SIMON IMRE: Utcarészlet 10 145 �KRITIKA „Hazudik - aki hallgat” Jobbágy K á roly: Háló nélkül című kötetének margójára Balasagyarmatom született 1921-ben. A Népszavában debütált tizennyolc éves korában A diákkori munkásmoz­ galmi tevékenység után katonai szol­ gálat, majd hadifogság következett. Az új rendszerben tanári diplomát szer­ zett, jelenleg is tanít. Első kötete tíz évvel ezelőtt jelent meg Feltámadás címmel. Ezt követte a Hajnali viadal (1956), a Hó és Nap (1962), a Háló nél­ kül pedig mindössze néhány héttel ez­ előtt hagyta el a nyomdát. Így fest címszavakban a kétszeres József Attila-díjas Jobbágy Károly eddigi életútja. Ennyit talán valamenynyi nógrádinak illik tudni róla, hiszen megyénk szülötte a mai magyar líra egyik jeles képviselője. Jelenleg ugyan Budapesten él, de eltéphetetlen szálak fűzik emberi és költői eszmélése he­ lyéhez. Költőről lévén szó teljes képet csak versei alapján kaphatunk róla. Költeményeiből az eleven valóság igé­ zetében égő ember nyugtalan és forró közéleti lírájáról szól. Ars poeticáját a Hó és Nap utószavában így fogal­ mazta meg: „ . . . egységes a vágy, korunknak, ennek a mozgalmas, raké­ tát a Holdba repítő, betegségeket le­ győző, népeket felszabadító, embereket átformáló kornak — tépelődéseiben, lázongásaiban is — boldog, szüntelen szolgálata.” Erről tanúskodik az utóbbi évek termését összegyűjtő Háló nélkül című kötete is. De menjünk sorjában. A könyv fülszövegében a költő üd­ vözli az olvasót és neki ajánlja művét. Talán elmaradhatott volna ez a néhány sor, és hasonlóképpen sajnálatos, hogy éppen a címadó vers sikerült gyengéb­ ben a többinél, a kritikusi „rosszmájú­ ság” nagy örömére. A valójában szép gondolat — a költő az igazság kímé­ letlen, dísztelen kimondására teszi fel életét — kifejezésére nem szerencsés hasonlat az artistasors, modorosnak sőt erőltetettnek hat. Az Élet és Irodalom kritikusa „csinnadrattás bevezetőként” említi ezt a verset és ironikusan álla­ pítja meg, hogy utána éjszakai fogfá­ jásról szóló költemény következik. Az olvasó azonban, aki végigolvassa a kötetet megbocsát a félresikerült kez­ detért és vitába száll a kötet helyett lényegében egy verset elemző szigorú bírálattal. Vagy talán a költőnek van igaza akkor, amikor Tanács című ver­ sében ezt írja: . . . . . . . . . . . . . . . . . . barátot kritikusokból válogass, légy szerkesztő, lektor . . . s meglátod nem lesz a szádon több panasz. 146 �előtt tiszteleg. Különösen mély benyo­ mást tesz az olvasóra a Madáchról írott újszerű felfogású költemény, amely a tavalyi centenáriumi ünnepsé­ gek jegyében született. A „szállni vágyó nemzet” mai prófétája egy évszázad­ nyi távolból hajtja meg az emlékezés zászlaját a „szívszakasztó dombokkal teli Nógrád” költőóriása előtt. Jobbágy Károly előző könyveiben is sok szerelmes vers kapott helyet. Ez­ úttal Minden címszó alatt foglalja egybe e témájú költeményeit. Jobbára a beteljesült, a viszonzott, a munkára ösztönző szerelem hangja szól a sorok közül: A könyv első fejezete a Fény és tűz, valamint a Vallomás az indulatról, hű bizonyítéka Jobbágy közéleti érdeklő­ désének. Az igazság nevében bélyegzi meg a „félve kertelőket”, az őszinte szót állítja a „légből-támadt frázisok” helyébe. Fanyar sirató című versében az egyén és a társadalom egymás iránti kölcsönös felelősségéről szól. Protestál a háború ellen (Csak . . . csak; Twist), örül a lét győzelmének (Gyógyulás). Tyereskovához írott versében az aszszonysors határtalan megbecsülése jut kifejezésre: Tyereskova! Nem vagy több, se jobb . . . hitesd el te, hogy szállni képes és hogy röpülni érdemes; emelj sugarad pereméhez! Asszony vagy, bátor társ, örök nő . . . és nem kivétel. Fellini: Nyolc és fél című filmje kap­ csán a „nagystílűek mindig friss-ingű autós hadja”, és „a minden terhet ma­ gán viselő, meggyengült, fáradt embe­ rek sok milliója” közti ellentétre hívja fel a figyelmet. Hangja közvetlen és mindig szenvedélyes: A „Rónai-Vér” a címe a külföldi utazások élményeit versbeöntő ciklus­ nak. Moszkva, Jaszna-Poljana, Leningrád, Puskinó, Plovdiv, Ko larovgrád és Velence utcáin bolyongó költő lelkiállapotának, gazdag gondolatvilágának a kifejezői ezek a versek. Az Egyedül az őserdőben című cik­ lus zárja a kötetet. A mindennap har­ caiba, a gyakori megnemértésbe bele­ fáradt költő önmagát biztató és végül­ is teljes optimizmusba kitörő szavai nagy akaraterejéről, munka és harc­ vágyáról tesznek tanulságot. Mint ta­ nár is erre a küzdelemre buzdítja érettségiző diákjait: Mert e nélkül nincs semmi! Hit és izgalom nélkül, indulat pokla nélkül, semmit se lehet tenni! A kötet egyik legszebb verse a Vadak közül szelídekhez, amely egyben cím­ adója a következő résznek. Az apját verő fiú, az egymásra tüzes nyíl tekin­ tetet vető sorbanállók, az egymást foj­ togató társbérlők, a lányát kínáló ci­ gány és a gyermekét szemétbe dobó anya láttán a költő Európa közepén is vadak között érzi magát. A szelídekre apellál, akik esténként „verset hallgat­ nak, hegedülnek s csak ha esznek, fog­ ják a kést”. A humánum himnusza ez a vers. A Concerto Bartók Bélának, a Madách pedig Az ember tragédiája halhatatlan szerzőjének állít örök em­ léket. Egy kiállítás képei című versé­ vel Korga György, a Versek kútja cí­ művel pedig Palotai Erzsi művészete Búcsúzkodó, ifjú barátaim! Rátok is várnak nagy verekedések az új világ szent barikádjain. Szívetek legyen a mienknél merészebb, vallja már ifjan, mit mi törten értünk, hogy: igazán csak harcainkban éltünk. „Hazudik — aki hallgat” — írja egyik versében. Ő kimond mindent őszintén, belső kényszere az írás, a hétköznapok problémáira való reagá­ lás. Szükségét érzi, hogy versbe fog­ 147 �lalja a körülötte alakuló világot. Ver­ sei olykor izzanak, lüktetnek. Ez a szen­ vedélyesség azonban néha oda vezet, hogy az indulat hevében engedménye­ ket tesz a költői szépség rovására. Az őszinte és közvetlen hangnem azonban kárpótol ezért. Példamutató lelkese­ dése hovatovább már élcelődésre adhat okot de hite nem hagyja nyugodni: íme így fogalmazta meg a költő társadalmi, közéleti érdeklődését, amely jelen kötetére is éppúgy jellemző. Nem tért el a sajátmaga által kitűzött progromtól. Sőt, költői világa elmélyült, kiteljesedett. A valóság teljes és hű tükrözésében látja feladatát. Egyes szám első személyben írott versei a közösséggel, valamennyiünk örömével Ha fáj is, mondd el! S ez a kor ölel, mint jóbarátot. és gondjával való azonosulását bizo­ nyítják. A valóságkutatás szenvedélye, Előző, Hó és Nap című kötetének egyik önvallomásszerű versében írja: a szocialista kiteljesedés hatékony köl­ tői szolgálatának igénye vezeti tollát. Művészi pályájának jelentős állomása Csak ami lüktet. Élet — a Háló jut dobhártyámig el. 1965.) nélkül című kötet. (Magvető Idézni dermedt képet-? CSONGRÁDY BÉLA — Egy ízemnek se kell. — SZATHMÁRI BÉLA rajza 148 �Ujfalussy József B A R T Ó K Húsz éve halt meg, idegen földön Amerikában, századunk egyik legjelen­ tősebb zenei egyénisége, Bartók Béla. Nevét a legnagyobbak között emleget­ jük, de ha soko ldalú tevékenységét ér­ tékeljük, nyugodtan állíthatjuk száza­ dunk első felében élt muzsikus egyé­ niségek közül is, első helyre géniuszát. Hisz amellett hogy a világjáró zongoraművész kiváló előadó hírében állt (különösen Bach és Beethoven játéká­ ra emlékeztetnek igen elismerően a korabeli kritikák) zeneszerzőként Liszt Ferenc kései műveiben megnyitott úton haladva forradalmasítja századunk ma­ gyar zenei nyelvezetét, ugyanakkor Kodály Zoltánnal együtt a magyar és a szomszédos népek dalait menti meg, szinte a huszonegyedik órában a fele­ déstől népdalgyűjtő útjai során. Mint zenetudós, a folklór terén végzett fel­ becsülhetetlen értékű munkát, a Zeneakadémia tanáraként pedagógiai tevé­ kenységével segíti a monarchia évei­ ben erősen német befolyású zenekultúrális életünk frissítését. B É L A egyes műveinek elemzésével is hozzá­ járultak a magyar és külföldi zene­ tudósok, esztéták széleskörű ismerte­ téséhez. Lexikonok, zenetörténeti kiad­ ványok a megfelelő helyeken feltétle­ nül írnak a nagy magyar zeneköltőről. Életének, egész életművének, fejlődésé­ nek, harcainak összefoglalására azon­ ban ezideig senki sem vállalkozott. Ezért örvendetes kétszeresen is, hogy a „Gondolat” kiadó megjelentette „Kis zenei könyvtár” sorozatának legújabb kiadványaként Újfalussy József zenetörténész és esztéta összefoglaló és elemző írását Bartók Béláról, a nagy zeneszerző halálának huszadik évfor­ dulója alkalmából. A különbőző művészeti ágak eszté­ tikájának kidolgozásában, tanulmányo­ zásában kétségtelenül a zeneesztétiku­ soknak volt a legnehezebb dolguk a zene viszonylag elvontabb kifejezőfor­ mái miatt. Nem véletlen, hogy a marxis­ ta esztétikusok is csak elég későn — Szovjetunióban is alig 10— 15 éve — nyúltak egyre határozottabban ehhez a témához. A magyar zeneesztéták kö­ zül különösen sokat köszönhetünk Újfalussy Józsefnek, aki századunk ze­ néjének — így Bartók Bélának is — kitűnő ismerője, kutatója, elemzője. Ő az első, aki Bartók Béláról a rendel­ kezésére álló bő anyagból először mer vállalkozni Bartók Béla életének, munkásságának viszonylag részletes is­ mertetésére. A Bartók életrajz kései születéséhez természetesen hozzájárult a személyi kultusz idejének káros ha­ Ma már természetesnek tartjuk érté­ kelésekor azt, hogy alkotómunkája az egyetemes zenetörténet legnagyobbjai közé emeli. Épp ezért érdekes, hogy csak néhány hónapja döbbentünk rá: eddig tulajdonképpen nem volt igazi Bartó-életrajzunk. Megjelent ugyan az évekkel ezelőtt népszerű „Élete képek­ ben” sorozatban egy rövid, többnyire puszta életrajzi adatokat szolgáló kötet, foglalkozott Bartók Béla életével, mun­ kájával, számtalan monográfia, kritika. 149 �tása, amikor még részben nem merte felismerni Bartók Béla értékeit a hiva­ talos zenei közvélemény. Nem véletlen, hogy ekkor még az Operaház színpa­ dán sem szerepelt a szerző egyik leg­ remekebb színpadi műve, a Csodálatos mandarin. Nem ismeretlen jelenség ebben az időben , hogy nemzeti java­ inkkal, művészeti multúnkkal nem meg­ felelően sáfárkodunk. Hasonló jelensé­ gekkel találkozhatunk az irodalom és képzőművészet terén is. Bartók Béla értékeire is csak az első zenei plénum alkalmával döbbentünk rá 1951-ben, amikor Saporin professzor, a plénumon résztvett szovjet küldöttség neves veze­ tője figyelmeztette a Zeneművész Szö­ vetséget, hogy megfeledkeztünk a ma­ gyar zenei élet két legnagyobb alak­ járól, Liszt Ferencről és Bartók Bélá­ ról. Ettől a pillanattól kezdve indult el az az óriási kutató és elemző munka, mely még most sem teljesen befejezett, hisz még mindig kerülnek elő újabb és újabb Bartók-dokumentumok. Minden esetre a most megjelent Bartók életrajz egy olyan fontos állomása Bartók-kutatásainknak, mely méltó nagy zene­ szerzőnk halálának húsz éves évfordu­ lójával kapcsolatos megemlékezésre. A könyv maga rendkívül izgalmas és érdekes olvasmány, mind a szak­ emberek, mind a csupán zenekedvelők számára. Párhuzamosan tárgyalja Bar­ tók életét az egyes műveinek születé­ sével, azok körülményeivel. Ezen ke­ resztül könnyebben megismerhetjük a szerző emberi nagyságát, zenedarabjai születésének indítékait, ezen keresztül egész életműve közelebb kerül hoz­ zánk. Kétségtelenül ma is sokan van­ nak még, akik Bartók Béla zenéjét nem tették magukévá. Az ilyenek többnyire csak felületesen ismerik a szerző egyes darabjait. Bartók Béla életművének megismeréséhez, megsze­ retéséhez ez nem elég. Műveiben any- nyira — szinte kitapinthatóan — tük­ röződik korának társadalmi hatása és benne a szerző állásfoglalása, hogy tö­ kéletes megértéséhez közelebbről meg kell ismernünk Bartók Bélát, az em­ bert, a zeneszerzőt, az igazi hazafit. Ehhez ad jó segítséget Újfalussy József kitűnő könyve. Igaz, a könyv egyes részei, különösen a művek elem­ zésével kapcsolatos zenei, hangnemi, formai fejtegetései elsősorban a szak­ embereknek szólnak ,de ezek feltétlen megértése nélkül is közelebb jut olva­ sója Bartók Bélához. Különösen érté­ kes része a két kötetnek három szín­ padi műve: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodála­ tos mandarin — részletes, világos elem­ zése. Ez a részlet annyi új rejtett szép­ séget, mondanivalót tár fel még azok­ nak is ,akik a darabot jól ismerik, mely a könyv olvasása nélkül legfel­ jebb sejtés maradna. Bartók Béla nem tudta elviselni a fasizmus éveinek nyomasztó légkörét, életének utolsó éveit ezért Ameriká­ ban töltötte. Hosszas vívódás után szánta rá magát az önkéntes emigrá­ cióra. Ez a nyugtalan kor is erősen rá­ nyomja bélyegét ebben az időben szü­ letett műveire. Az emigráció évei­ ben a gyötrő honvágy sem nyomtalan, ezt elemzi igen találóan és lebilincselően Újfalussy József a zeneszerző utol­ só nagy művével, a Concertóval kap­ csolatban. Csak néhány momentumot ragadtam ki most a könyv értékeiből, de össze­ foglalóan megállapítható, hogy Újfalussy József könyve nem csak hézagpótló kiadvány, de első olyan életrajz is Bartók Béláról, melyet már rég idő­ szerű és szükséges lett volna meg­ jelentetni. A könyvet nem nélkülözheti sem a szakember, sem az a zeneszerető zenehallgató közönség, mely meg akar­ ja ismerni Bartók Bélát, rajta keresztül századunk modern muzsikáját. Lehet, 150 �hogy néhány év múlva akár részlete­ sebb, akár újabb anyagokat, kutatási eredményeket feltáró könyv jelenik meg Bartók Béláról, pillanatnyilag azonban feltétlenül ez a két kötetben megjelent munka az, mely századunk zenei büszkeségét méltó helyre állítja. Ezért örülhetünk a „Gondolat” kiadó segítségének, hogy két kötetben, mint­ egy 700 oldalon, sok fényképpel meg­ jelentette Újfalussy Jószef kitűnő és a maga nemében egyedülálló Bartók-élet- rajzát. Az azonban már kissé elszo­ morító, hogy Bartók Béla életrajza Magyarországon mindössze 3700 pél­ dányban jelenik meg — mint azt az ismertető közli. Remélhetően még több kiadást fog megérni ez a könyv. Ezt követeli tőlünk a magyar és az egye­ temes zenei élet egyik legnagyobb gé­ niusza, Bartók Béla iránti tiszteletünk. VIRÁG LÁSZLÓ Nemes G yörgy: Egyetlen pillanat Az 1965. évi könyvhétre jelentette meg a Magvető kiadó Nemes György regényét, az „Egyetlen pillanat”-ot. Ezt a tényt nem előzte meg kiemelt reklámozás, nem is követte szenvedé­ lyes vita. Néhány recenzió, vagy kritika íródott róla, s ezek egyértelműen dicsé­ rik, az utóbbi évek egyik igen jelentős eredményeként könyvelik el. S valóban az is! Nem tartozik a robbanó hatású alkotások közé. Nincs benne semmi szokatlan, megdöbbentő kuriózum, de elolvasás után nem hagyja nyugton az embert, Egy-egy mozzanata, gondolata állandóan visszatér, s egyértelmű állásfoglalásra kényszerít. Nem lehet sza­ badulni a könyvtől addig, míg a fel­ vetett problémákra meg nem adjuk a határozott választ — önmagunk szá­ mára. A „fülszöveg” vallomása első pillan­ tásra sokszor megírt, szokványos törté­ netet sejtet, de a hangsúlyozott őszin­ teség, a nem „utólag mindent bölcsen magyarázó” írói szándék az együttalkotás izgalmát igéri az olvasónak. Magával hívja felnőtteket az őszinte önvizsgálat gyötrelmes útjára, s inti a mai 20—30 éveseket a gondolkodásra, felelősségre. A történet: Papp Péter 48 éves új­ ságíró, a Párizs közelében történt repü­ lőgép szerencsétlenség áldozata lett. A zuhanás néhány másodpercében, az élet és halál mezsgyéjén adatott egyet­ len pillanatban „emlékezése mély vizé­ ből felbukkan mindaz, ami fennmaradt az idő szűrőjén” : egy közéleti érdeklődésű és telítettségű ember hite, csa­ lódása, sikerei, kudarcai, örömei, szen­ vedései, nemzedékének megpróbáltatá­ sai és küzdelmeinek csodálatos ered­ ményei. A történet bonyolítása, de inkább a történés során felvetett porblémák bi­ zonyítják, hogy az író nemcsak átélte azt a kort, hanem tevékenyen benne élt a közéletben. 151 �A jó újságírói erények érvényesülnek abban a törekvésben, mely mindennek az okát keresi. Nem a kiélezett és rend­ kívüli helyzetek, egyesek számára ha­ tásosnak igérkező csoportosítása, hanem az emberformáló hétköznapok társa­ dalmi, politikai és magánéleti problé­ máinak mértéktartó — az erkölcsi, magatartási normák és formák alakulá­ sának okát feltáró — ábrázolása a re­ gény egyik legnagyobb erénye. A cselekmény során olyan etikai megoldások és konfliktusok bontakoz­ nak ki, amelyek közéletünk néhány ma is meglévő jelenségére, azok forrására irányítják a figyelmet. Ezek közül kiemelhető a kispolgáriság és közéletiség, aktivitás és sanda szemlélődés, a fiatalság és idősebb nemzedék ellentétpárja. A főhős, Papp Péter megalázott és küzdelmes fiatalság után jut el a felszabaduláshoz. Emberhez méltónak lát­ ja a célt, amiért milliók fogtak szer­ számot, fegyvert, tollat. Képességeivel ő is gyorsítani akarja a folyamatot, se­ gíteni az embereket, hogy minél többen eljussanak a feladatok és a cél öntuda­ tos vállalásáig. Ami környezetében jónéhány helyezkedő számára csak az érvényesülés, a fennmaradás és egyre feljebbjutás lehetősége, az Papp Péter­ nek élete értelme. Tiszta szándékkal, a cél nagyszerűségébe vetett hittel végzi munkáját. Elhallgatásai, hibái — a kor hibái. Az író nem magyarázza és nem men­ tegeti ezekért hősét, a tények — tények. De feltétlen figyelemre méltó az áb­ rázolt magatartás: a közösségért cse­ lekvő ember elfojthatatlan aktivitása, Ez a jellemvonássá vált aktivitás, pon­ tosabban a becsületes közéleti tevé­ kenység védheti meg az embert a ret­ rográd, közösségellenes, önző vonások kialakulásától és megerősödésétől, ami az egyén számára is veszélyes és ká­ ros, mert képtelenné tesz a valóság felfogására, elemzésére, mert feszültsé­ get teremt az egyén és a társadalom között, negatív közérzetet, nyugtalan­ ságot eredményez. Társadalmi és közéletünk tendenciá­ it figyelve, feltétlenül elgondolkoztató ez a mondanivaló. Igen, de a tevékenység magában rejti a hibák, a közösség érdekeit sértő tet­ tek elkövetésének lehetőségét is, vet­ hetik ellen az óvatosak ma is, és a re­ gényben is. A mű másik nagy értéke ennek a látszólagosan logikus érvelésnek művé­ szi cáfolata. Annak megértése, hogy bi­ zonyos hibák csak adott feltételek kö­ zött követhetők el, s hogy ne ismét­ lődjenek, egyik fontos feltétel a tár­ sadalmi, közéleti aktivitás egyre erő­ teljesebb kibontakozása. Az alkotó aktivitás általánossá tétele igénye társadalmunknak is és érdeke az egyénnek is. A kétféle magatartás kétféle embert szül: a X X . század modern, a világban eligazodó, helyét megtaláló boldog em­ berét, illetve a múltban élő túlhaladott kicsinyes vágyak varázsával telített ön­ ző, a világot nem értő, harmóniára kép­ telent. A kétféle magatartás törvényszerű etikai következménye — két­ féle emberség. Számunkra ebből a szem­ pontból is fontos az alkotó aktivitás. Az utóbbi években irodalmunkban is hangot kapott a hatalom és erkölcs egymást kizáró kategóriaként való fel­ fogása és ábrázolása. Nem feladatunk most ennek a prob­ lémának elemzése, csupán egyetlen döntő mozzanatra utalunk: olyan tár­ sadalmi körülmények között, mikor milliókat kell alkalmassá tenni arra, hogy élni tudjanak a hatalommal, a probléma más értelmet nyer. Addig van lehetőség a hatalommal való er­ kölcstelen visszaélésre, míg a közösség nagy többsége nem akar, vagy nem képes élni vele. 152 �lősségteljes felfogását, mégis intenünk kell fiataljainkat a differenciált itélet­ alkotásra. A nemzedékek viszonyának antidialektikus felfogása meghamisítja a valóságot, elferdíti az igazságot. A mai felnőttek erőfeszítései tették lehetővé fiataljaink számára, hogy ma­ gasra tegyék az igényesség mércéjét és biztonságosan, sokoldalúan készülje­ nek fel a szocialista közösségi élet gya­ korlatára. Nemcsak a felvetett elvi, etikai prob­ lémák jelentősek ebben a regényben, hanem azok művészi ábrázolása is. El­ kerül minden olcsó, hatásvadász meg­ fogalmazást, s éppen ezért olyan at­ moszférát tud teremteni, amely átéleti, vagy újraéleti az olvasóval a történel­ met. Vonzó líraiság fűti át minden fe­ jezetét, feltárja az ábrázolt magatartás szép humánumát. A „Hérics” című fejezetben, mintegy ellenpólusként közölt részletek Kún Zoltán naplójából remek stílusban áb­ rázolják a „politikailag makulátlanok” kétes emberségét, eszmei értéktelensé­ gét, a közösséget semmibevevő alap­ állását. Örömünkre szolgál, hogy irodalmunk eszmei és művészi szempontból egyaránt ilyen értékes művel gazdagodott. A mű főhősének sorsa, csalódásai, mellőzései, az elszenvedett igazságta­ lanságok meggyőzően példázzák ezt. A regény cselekménye 1963-ig kiséri a főhős útját. Az írónak számolnia kell a felszabadulás óta felnőtt nemzedék­ kel, mely az apák örökébe lép, s meg van benne a szándék, hogy feladatait tisztességesen oldja meg. Társadalmunk belé oltotta az igényesség és bírálat szellemét, éppen ezért hajlamos arra, hogy egyoldalú szigorúsággal itélje meg az előtte járókat. Papp Péterről mondja a fia: „Nem fogom meghajlítani a gerincemet, és meggyőződésem, hogy a mi nemzedé­ künk nem lesz olyan puhány, olyan csúszó-mászó, olyan hajlottgerincű, mint apa meg az ő nemzedéke volt.” ”Próbálom megérteni őket. — Lehet, hogy csak szerencse, mindegy, de én nem sározódtam be és az én nemzedé­ kem se, és nem is fog besározódni. Ezért akarva-akaratlan lenézem apá­ mat és az ő nemzedékét.” Fiatalságunk gondolkodó rétegében tapasztalhatunk ilyenfajta kategorikus elmarasztalást. Más kérdés az, hogy miért csak a hibákat, tévedéseket tart­ ják számon, s miért csak azok alapján általánosítanak. Annak ellenére, hogy a fent idézett állásfoglalás, a szi­ gorú elhatárolás kifejezi a munka, a hivatás, társadalmi tevékenység fele­ CSÍK 153 PÁL �Az ujjászületett puszta dalnoka — MÁTYÁS FERENC KÖTETÉRŐL — A faluról városba szakadó költőink jelentős részének művészi élményül szolgál a gyermekkor mesevilágaba tűnő szülőföld, és a „romlott” város ellentétes képének feldolgozása. Az új­ életkörülmények még nem váltak harmónikussá, az elmúlt világ élményei épp ezért élesebben, enyhe nosztalgi­ ával párosulva vetődnek fel. galmazott Ugar képe, amit a közvetle­ nebb egyéni, a magánélet problémái­ nak bemutatásával old fel. A kötet második ciklusának alap­ hangját az egyetemes emberi kultúra megismerésének és elsajátításának le­ hetősége adja meg. Mellette a szülő­ földhöz való viszonyát „népéhez való közét” hangsúlyozza. Mátyás Ferenc életútja és költészete olyan szorosan a falusi, pusztai élethez — emberhez, tájhoz — tapadt, hogy attól a nagy társadalmi sorsforduló sem tudta elszakítani. Ezek után emelkedik fokozatosan a szintézis legmagasabb fokára, és így tudja elhitetni az olvasóval, az emberi ésszel, hogy népünk az egyetlen helyes utat választotta társadalmi fennmara­ dásának, fejlődésének érdekében. Lírai vallomásában, utirajzaiban, a falun, a pusztán élő emberek lélekrajzát, elemzését, problémái kibogo­ zását kisérli meg és ezt a folyamatot legutolsó kötetében sikerült az ember­ típus szintézisére emelt megteremtésé­ vel megoldani. | Hogy ezt az igazságot kimondhassa az elmúlt „alattomos világ” legmélyebb elemzésére, „sötét bűnök” leleplezésére van szükség. Az emberi szubjektum oldaláról közelit a kérdés megoldása felé. Az „alvó ősvadon’ világában „fájda­ lomra szült minket az anya a juhok közé”. (Nézem a tanyát). A cseléd szülőhelye: „csak béreslakás volt az, grófi akol” A költőt ez a világ: a legszegényebb pusztai cselédek társadalma bocsátotta útjára, életfelfogását egész életére meg­ határozta, amelyről így vall: „Szemléletemet emberi és társadalmi mondanivalómat a gróf Károlyi-urada­ lom cselédlakásaiban élők: apám kör­ nyezete határozta meg. Azokról szólok, akik megmozdultak a vadonban, azt írom meg a mai tanyák, mai falvak világáról, hogy a megszenvedett sors­ forduló mit hozott számukra.” A "sárbafúlt tömegek” életét az ura­ dalmak Magyarországán a nincstele­ nek számára kijáró számtalan gond, mint kilométer karó a gyalogos ván­ dort, úgy kisérte. Ez a világ legkegyet­ lenebb ellensége az embernek: „az éh­ ség, ragály” — és „csecsemőhalál” tize­ delte soraikat. A célja megvalósításához a dialek­ tika törvényszerűségeinek művészi felhasználásával jutott el. A harcolni próbálókon hamar betel­ jesedett a sors: „fákon lógtak” ! A lati­ fundiumok zsellérségének, a magyar parasztság sorsának megrendítő képe elevenedik fel a kötetben. Az alaphelyzet a kiinduló pont: a Széchenyi által először bemutatott Nagy Parlag és Ady költészetében megfo­ 154 �„haza és isten nevében elviseltük nem hősként csak mártírként midőn földszínű testünket piros-fehér-zöldre festették” (A kirajzott vadon) lábas parasztsuhanc” csodálja meg a Leningrád, a vatikáni templom, az Uffizi, Pitti Képtárat, és a technika csodáit, hogy a csábításra a félkirály­ ságot elutasító modern János vitézként válaszoljon: „a paloták közt nem vagyok szabad szívemben összegyülemlett a kétely a kardok, bibliák, bombafészkek láttán s hazacsábít az alföldi szivárvány.” A megváltozott körülmények bemu­ tatását az elhagyott „behorpadt csontú” tanya képével kezdte, és a sort az ódai szárnyalású pusztai hangversennyel zárta, amely szintézisteremtő erejének legszebb, legnagyobb példája. Az új falusi közösség kultúrális fej­ lődése mellett a komoly, népe iránt felelősséggel tartozó költő esztétikai el­ vét is megtaláljuk, amelynek vallása a leghaladóbb közéleti líra felé mutat: „Része vagyok mindennek, fáj ha a közöny állóvize bűzlik, Szívem, értelmem vacog fázva, hol a magány gyászát kitűzik.” Mátyás Ferenc kötete — a megjelenő nosztalgikus költői hang ellenére, amely teljesen magánérzésből fakadó — egyen­ letesen fejlődő, pozitív hangvételű. Költői képei a zsáner költészet napjainkban való továbbélésének le­ hetőségét példázzák. Helyzetbemutató ereje a mai falu valóságán alapszik. A pusztai ember számára a legna­ gyobb gond „a falás kenyér” megte­ remtése, ezért próbálták a tragikusan végződő forradalomban „fellármázni az emberi szíveket”. Ebből a világból szinte hihetetlen­ nek tűnik az emberek számára a sza­ badulás. A félelem, a mindenki mindenkitől fél által gúzsbakötött emberi hitet na­ gyon nehéz feloldani, pedig a szabad­ ság eljövetele a zsellérek számára leg­ fontosabb. Bár nehezen és lassan kö­ vetkezett be az „oldvadás”, ennek si­ kerében nem kételkedhetünk, mert a költői gondolatok a komor és sötét szinek után vidámabb, fiatalosabb len­ dületet kapnak (Copfos sereg, Halászó lányok). A fiatalság rejtelmeit, a népi hangulatot — avatott tollal mutatja be „súgva mesélnek, s félnek a lányok susog a nádas, melléjük állok s a mese karjukba visz” (Halászó lányok) A népi motívumok továbbélését lát­ hatjuk a kötet második ciklusában. A költő — mint vándorútra induló nép­ mesei fiu — járja a világot. Megismer­ kedik az emberi kultúra legszebb, leg­ maradandóbb emlékeivel, „mint mezít­ (Mátyás Ferenc: Paraszt piéta. Magvető 1965.) HORVÁTH ISTVÁN 155 �TARTALOM: SZÉPIRODALOM: Jobbágy Károly: Tigrisek lá z a d á s a .................................................................................. 3 Avar Pál: Veron n é n i ........................................................................................................6 Vihar Béla: Az égigérő postaláda Papagáj .................................................................................10 ........................................... 11 Kunszabó Ferenc: F e g y v e r s z ü n e t .......................................................................................... 12 Polgár István: Paripa m o s t ...............................................................................................16 Születésnapra ....................................................................................... 16 Kérés m e n t ő t a n ú m h o z .........................................................................17 Lakos György: Bunburucz elvtárs k a la n d ja i..................................................................19 András Endre: M o c s á r ...................................................................................................... 32 Zsoltár szü lővárosom h oz.........................................................................33 Ivelj föl szivárványhíd............................................................................... 34 Csanády János: A Tátra c s ú c s á n ................................................................................ 36 Turchányi Sándor: A kuffsteini f o g o l y .........................................................................40 Tóth Elemér: Mikén t e s ő c s e p p ....................................................................................... 42 A z idő múlása..4 3 156 �Őrzik a messzeségeket ...........................................................................43 Csikasz István: Február 45 Kamasz 46 Várszegi György: N a p s ü t é s b e n ........................................................................................ 47 Kemény Erzsébet: Varázslónak s z ü le tté l..........................................................................55 Tamás István: B a r k á k ..................................................... A jégvirágról 56 ......................................................................... ............ 56 Paróczay Gergely: Szabó L ő r i n c h e z ......................................................................................... 58 V I T A Belitzky János: Válasz néhány k é r d é s r e .................................................................................. 59 Gordos János: Gondolatók az ideológiai irányelvek olvasása közben..8 0 Nádházi Lajos: A népművelés gondjai és f e l a d a t a i ............................................ .85 TEGNAP, MA, HOLNAP . . . Molnár Pál: Adatok a Salgótarjáni Acélárugyár történetéből .............................................. 92 Kojnok Nándor: Akik Nógrádról í r t a k ....................................................................................108 Dömötör Sándor: 'Krónikaírás és n é p r a j z .............................................................123 Flórián Mária: Hollókői tervek és a F a l u m ú z e u m ...................................................127 Csukly László: A nőnevelés magyar a p o s t o l a ................................................... .130 Hárskúti Anna: Karancskeszi népszokások, lagzis r é s z l e t e k ............................. .134 157 �K IT E K IN T É S Szabó Károly fordításai: Nazim Hikmet: Örvénylő m é l y s é g .................................................................... 144 G. Maurer: C s i r i p e l é s ......................................................................................... 144 KRITIKA Csongrády Béla: Jobbágy Károly „Háló nélkül” c. k ö t e t é r ő l ................................................146 Virág László: Ujfalussy József: Bartók Béla..1 9 4 Csík Pál: Nemes György: Egyetlen p i l l a n a t .......................................................................... 151 Horváth István: Mátyás Ferenc: Paraszt piéta .....................................................................154 REPRODUKCIÓKKAL SZEREPELNEK: Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Jánossy Ferenc, Kelemen István, Radics István, Réti Zoltán, Simon János, Szathmári Béla, id. Szabó István. 158 �Következő számunk tartalmából: Veres Pálné: Pedagógiai elvei és munkássága Barna Tibor: „Csillagok csillagok.. .“címmel emlékezik Sarkadi Imrére Tóth Katalin: Piliny földrajzi nevei Tóth Imre: Messze még a nyár Nagy István: Versei Vihar Béla : Költészetéről (Tanulmány) Szabó Károly: Nézetek a történelemtanítás módszertanáról. Reflektorfényben: A Megyei Művelődési Otthon munkájai. 159 �Készítette: Nyomdaipari Vállalat Balassagyarmat Készült: 1000 példányban. Eng. szám 933—5682/65. Felelős vezető: Mayer Sándor �AVAR PÁL A Nógrád megyei Terény községben született 1924-ben, paraszti családból. Középiskoláit az aszódi gimnáziumban, az orvosi egyetemet Bu­ dapesten végezte. Ideggyógyász és pszichiáter szakorvosként hosszú évekig működött kórház­ ban; jelenleg mint kutatóorvos az Országos Munkaegészségügyi Intézetben dolgozik. Diák­ korában versekkel jelentkezett, később inkább novelláira figyelt fel az irodalmi közvélemény. Elbeszélései különböző fővárosi folyóiratokban és hetilapokban, valamint három gyűjteményben jelentek meg. írásaiból és műfordításaiból a „Pa­ lócföld” is közölt néhányat. Novelláinak életető eleme a lélekábrázolás. Hősei a legkülönfélébb társadalmi osztályokból származnak, s novellái­ ban úgy kerülnek össze, mintha csak ugyan­ arra a kórházi osztályra utalták volna be őket. Ami közös bennük: az emberi sors. S ez a betegségben és egy-egy fonák, mondhatni tragikomikus élethelyzetben nyilvánul meg a legmegrázóbban Jelenleg novelláskötetén dolgozik. �Ara: 8.— F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/59d76ca077c8bd3bae9bd1eee301cc90.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1965 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1965. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1965 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika