https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5daad582f13868fd748bcfc009b5e8b5.pdf c304d0cc3cea664e9905b79acb5e6940 PDF Text Text �PALÓCFÖLD N Ó G R Á D I M ŰVÉSZEK A N T O LÓ G IÁ JA 1964. S A L G Ó T A R J Á N �P A L Ó C F Ö L D Nógrádi írók és művészek antológiája SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Czinke Ferenc, Csík Pál, Herold László, Kolynok Nándor, Paróczai Gergely FELELŐS SZERKESZTŐ: Csukly László K IA D J A : A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A B O R ÍTÓ LAPO N : Vígh Tamás: Madách szobra Készült: 1200 példányban B/5 alak — Eng. sz.: 301-417/9964 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. — Felelős vezető: Fila István �I. Emlékezés Madách Imrére TISZTELETTEL H AJTJU K MEG A Z EMLÉKEZÉS ZÁ S Z L A J Á T IR O D AL­ M U N K H A L H A T A T L A N J A ELŐTT, A K I M Ü V EIV EL FÉ N YT DERÍ TE TT A M A ­ G Y A R IRO D ALO M RA, A M E LY N E K H ŰSÉGES S Z O L G Á L A T Á T A P A L ÓCFÖLD KÖRÉ TÖ M Ö RÜLT ÍR ÓK IS F E L A D A T U K N A K T E K IN T IK . A Z EMLÉ­ KEZÉS KOSZORÚJÁBA É LE T Ú T JÁ N A K RÖVID ISMERTETÉSÉT ADJUK S N É H Á N Y ÜDVÖZLŐ, M É LTATÓ VERSET M AD ÁCH K O R T Á R S A I ÉS A Z A Z Ó T A R Á EM LÉKEZŐK TO LLÁBÓ L. SZÁ S Z K Á R O L Y : Madách Imréhez Oh ember gyász-sorsának siratója, Tragédiánk bölcs éneklője te! Mi az, mi szived kétségtül ója, Van e hited fajod jövőjibe? M íg azt szünetlen küzdni és bukni látád, S hogy a multnál silányabb a jelen: A z eszme nem veté-e fátyolát rád Hogy küszködése mind sikert elen? Ha látod Ádámtól a falansztérig A nyomorult embert balgaságiban: Hogy e látmány utadról le nem térít, Mi tenned, élned biztasson, mi van? Nem Sergiolt mondod-e legbölcsebbnek, M időn kéjről csak kéjre tántorog, S üresen menni egy órát sem enged...? Szólj, van-e vágyó hölgyed s langborod? M iltiáddal oly népért ontsd e véred, Mely gyanuval bánt, s pallossal fogad? Vagy Keplerrel az ég ürét míg méred, Eljátszasd földi boldogságodat? Gyulongj eszmékért, tiszta lelkü Tánkréd, Miket szolgák szennyeznek be ép? S bőszen üvölts, Danton, oly szabadságért, Mely vértóbul kél, és vértengerbbe lép? — 3 — �Mert hogy embernek sorsa körbe forgás Melynek kiutja nincs: te tanítál. És könyved mégis édes enyhü forrás, M ely fölött őrül biztatóbb hit áll: De napjával halad végtelenül, A z ember is, végetlen pályát törve, Halad, emelkedik s megistenül. Oh, nincs hiában a nagyok küzdelme, Bár magok a küzdők elvérzenek. Nem ég hiában annyi magas elme, Hiában annyi szív nem ver, remeg. Mert mint az óra rezgő nyugtalanja Egy helyben tapos szünes-szüntelen, De jár a mű, s a nagy időt mutatja, M ely mindig m ult, s mégis mindig jelen. Ezt t a n u l á m én Könyvedből, barátom; S azóta szivem nyugodt és szilárd. A küzdők vérét mosolyogva látom. Bár küzdjön s essék uj s uj milliárd. Mert hol kicsiny s nagy egy köz célra munkál: Ott óriás a munka s a siker. Vesszünk egyenként - de több mindnyájunknál A z emberiség: s annak élni kell. JUHÁSZ G Y U L A : Madách Ódon kastély mély magánya rejti Világ elől méla bánatát, Kom or ősök árnyéka belengi, Innen csak az őszi parkba lát. A világa régen összeomlott, A szerelme följáró halott, A művészet lombikjába hordott Minden üdvöt, minden bánatot. Kísértetek járnak a szívében, Ő szi éjben a nagy égre néz S a magányban és a csöndességben M int a tömjén, ég a szenvedés. Örök form át ölt itt a mulandó, Muzsika lesz minden fájdalom, Mély magányban, ami maradandó, Föltámad a harmadik napon. Elpusztulhat gyönyörű világa. Űr lehet az őszi hervadás, Gondolatok örök lombikjában Örök embert alkotott Madách — 4 — �C S U K LY L Á S Z L Ó : Madách Imre élete 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován. Családja a középnemeségnek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely múltja és vagyona szerint kö­ zel állt az arisztokráciához. A z ősök között emlegette a családi hagyomány Radon Zólyom megyei földbirtokost, aki IV. Béla király oldalán vitézül harcolt a tatárok ellen: Madách Lászlót, aki Mátyás király seregében szerzett érdemeket és jutal­ mul jelentős birtokokat kapott. A nemes ősök között költő is akad: sztregovai Madách Gáspár, a X V II. században Nógrád megye alispánja. A költő nagyapja, Madách Sándor neves ügyvéd, a megye tiszti ügyésze, aki a Martinovics pörben 13 magyar jakobinus védelmét vállalta. Édesapja sztregovai és kelecsényi Madách Imre császári és királyi kamarás tekintélyét a büszke cím mellett nem kis mér­ tékben gyarapítja az a hozomány, amelyet Majthényi Annával kötött házassága után mondhat magáénak. A család kezén lévő birtokok 6.000 holdra tehetők. A buz­ gó katolikus házaspár előbb az ódon Madách-kúriában lakott, amelyet latin nyel­ vű felirata szerint még Mátyás király idejében építettek, majd — mint erről a korabeli történész. Mocsáry Antal tudósít — a Révayaktól visszaszerezték a domb tetején álló kastélyt, amely jeles úri épületen nintsen ugyan felirás, hanem ahe­ lyett a Madách és Maithényi familiának egymás mellett és egymással megegyező tzimerei ékes kifaragásban láttatnak.” (A Madách címeren koronát tartó griffm adár, a Majthényin medve.) Imre szüleinek ötödik gyermeke, s nagyratörő álmú, igen szigorú anyja irá­ nyítása mellett a gyermekek a kor szellemének megfelelő legjobb nevelést kapják. Házinevelőjük irányítása mellett magánúton tanulnak, a latin mellett német és francia nyelven kötelesek társalogni. Im re a gimnázium hat osztályának anyagából a váci piaristáknál vizsgázik, jeles eredménnyel. 1837-ben Pestre költözik, a mai Cálvin téren bérelnek lakást és beiratkozik az egyetemre jogot és bölcsészetet hallgatni. A Pesten eltöltött három év életének legélménydúsabb szakasza. Egyetemi tanulmányai mellett megismerkedik a kultúrális élettel, színházba, hangversenyekre jár, figyelemmel kiséri a folyóiratokban bontakozó irodalmi életet. Készülődése, érdeklődése kettős irányú: készül a köz­ életi szereplésre és bontakozik irodalmi érdeklődése is. A z első elkerülhetetlenül a liberális polgári demokratikus eszmék hívévé teszi. Hisz a liberális eszmeiségben, amely fegyver az erősödő burzsoázia, a feudális megkötöttségek ellen, nálunk Ma­ gyarországon a haladó középnemesség fegyvere lesz, s polgárság híján ez a közne­ mesi réteg készíti elő a társadalmi változások szükséges lépéseit. De Pesten ébred fel benne az írói hivatástudat is. Tele van állandó készülő­ déssel, úgy érzi „lesz idő, mely megtermi gyümölcsét.” A z ébredő nemzeti nyelvű irodalmi folyóiratok hatására maga is lapot ala­ pít. Mint ismeretes, már előbb Sztregován is volt folyóiratuk a „Litteraturai Kevercs” , amelyben Madách a miszticizmus ellen írt, most egyetemi társaival megalapítja az ugyancsak kéziratos „M ixturát” , amelyben Madách első verseit köz­ li a jobbára nyolctagú nyilvánossággal. Tevékenységéről, terveiről rendszeresen beszámol édesanyjának. „ülő életre szentelém magam, olvastam, mennyit lehetett s erköltsöm ellen tán sehol sen— 5 — �ki ki nem állhat” — írja. Ám szigorú anyja még ezzel az életmóddal sem elége­ dett, kifogásolja az este 6 óra utáni kimaradásokat, mire a fiú keserűen vála­ szol: „Sohasem megyek hazuról ezentúl, mind hogy kell, hogy essen életem men­ tül hamarabb áldozatul, megmenekedve a földi szenvedésektől. — Mutatja úgyis mellem s egészségem, hogy nem igen hosszú lesz a földi pálya.” Első verseinek tárgya egy nagy élmény: Lónyay Etelka iránt érzett szerelme. A hozzá írt dalokat jelenteti meg 1840-ben saját költségén „lantvirágok” cím alatt. A versek őrzik a csalódás emlékét, nem lehetnek egymáséi, mert a lány nem akar vidéken élni s egyébként is közöttük áll választóvonalként a vallás. A lány református és Madách vakbuzgó anyja ellenezné ezt a házasságot. A z érzelmek kifejezése meglehetősen szentimentális és érezzük, hogy küzd a formával is. Nem egy helyen panaszkodik, hogy „tele keblem gondolatokkal, melyeket versekbe kiönteni nem tudok.” Komoly buzdítást és segítséget kap a nála nem sokkal idő­ sebb, ugyancsak Nógrád megyei származású Bérczy Károlytól, aki figyelmezteti a formai sajátosságokra s egy versét meg is jelenteti a Honművészben. 1840. júniusában társai megbízásából ő mondja el a búcsúbeszédet, melyben a liberalizmus iránti rajongó lelkesedéssel mond köszönetet Virozsil professzornak. Megköszöni, hogy... „Elvet adtál ,mellyel az élet nem lehet céltalan bolyongás egy pályán, melyen a por eltiporja pályatársait, de törekvés egy kitűzött szent cél után, mely mindnyájunkat egyesít, mely túl van a világ badarságainál.” Izületi panaszai miatt Pöstényre utazott a tanév befejezése után. hogy a fürdőben gyógykezeltesse magát. A baj azonban makacs, nem is engedi, hogy egyetemi tanulmányait nyilvánosan folytathassa. A következő évben Teplicen ta­ láljuk, ahonnét „Trencsényi, másként teplici fürdők” cím alatt be is számol a Regélő c. lapban a fürdőhelyen folyó életről. Jogi tanulmányait 1841 őszén fejezte be. „Tegnap tettem éppen exament a politikai, ceconomia és financiából igen jó sikerrel. A roppant pecsétes levél is már kezemben van” . — írja anyjának. Jogi gyakorlatra, mint patvarista Balassagyarmatra került. Sréter János második alispán mellé. Sréter János nagy műveltségű ember, aki mellett nemcsak a közigaz­ gatás titkaiba nyerhet betekintést, de hatással van irodalmi izlésének fejlesztésére is. Ekkor köt egy életre szóló barátságot Szontágh Pállal, a szécsényi szolgabíróval, aki egyben első számú bírálója is lesz. Állandó levelezésben vannak: „Csak néhány szót akartam írni neked, de úgy vagyok veled, mint a Memnon szobra a nappal, mely ha rásüt, az önkéntelen zeng.” — vall egyik levelében e barátság mélységéről. A jogi gyakorlat elvégzése után 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát is, és tiszteletbeli aljegyző lesz a megyénél. A politikai szereplés mellett számos irodalmi kisérlet, illetve kész darab mu­ tatja, hogy ezek az esztendők költőnk életében a nagy készülődés évei. A Cornmodus, a Jó név s erény, a Férfi és a nő, a Csak tréfa, a Mária királynő és a Csák végnapjai mutatják, hogy a líra mellett elsősorban a történelmi témájú drá­ mai konfliktusok érdeklik. A Csák végnapjaival az 1843. évi akadémiai pályáza­ ton dicséretet is nyert. Vannak lírai termékei is ezeknek az éveknek. Még a trer.cséni fürdőzés idején ismerkedett meg Dacsó Lujzával, egy Hont megyei föld b ir­ tokos tüdőbeteg lányával. A szenvedés összehozta a fiatalokat, de a szerelem ki— 6 — �teljesedésére nem kerülhet sor, a lány 1843-ban meghalt. A z iránta érzett szép szerelem emlékét a „Fagyvirágok” ciklus szomorú hangú versei őrzik. Egészségi állapotára való hivatkozással lemond a tiszteletbeli aljegyzőségről: „Nagy volt keblemben a vágy, megfelelni e hivatalnak, de kicsiny az erő, kicsiny a hatáskör, tettekkel érdemli meg a csak jó remény fejében előlege­ zett bizalmat... torkom gyakori gyengélkedése leköszönni késztet.” De a követ­ kező évben, huszonnégyéves korban mégis megkapja Nógrád vármegye táblabírája címet és a megyegyűléseken a centrumpolitikus harcosságával küzd a megyei élet fonákságai és konzervatizmusa ellen. Timon álnév alatt rendszeresen küld tudósításokat a Pesti Hírlapnak a megyei közgyűlésekről. Politikai állásfoglalását és elveit legtisztábban a „Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében” c. cik­ kében fogalmazza meg. „ A megye csak saját kis érdekét tekinti és tekintheti csak” — írja. „Természetesen, hogyan indulna ki országos szempontból? hogyan birná áttekintéssel az egész haza érdekében, s ha ez saját erejével összeütköznék, hogy áldozná fel azt másokért?” Hadakozik az ősiség, a börtönkérdés ügyében, foglalkoztatják a népnevelés, a nem-nemesek hivatalviselése, az iparvédelem kérései. „ A vallás tárgyában ér­ kezett rezolucióra” c. beszédében a katolikus Madách a legélesebben utasítja viszsza a császári határozatot, amely mögött „a bűnbocsánat aranykulcsait kezében tartó organizált klérus áll a fanatizmus vérkeresztjével” és a felekezeti egyen­ jogúság érdekében száll síkra. A z ezekben a kérdésekben képviselt álláspontja liberális. Demokráciát akar ő is, de azt az arisztokraták módjára fogja fel, bár kétségtelenül tudja. ..hogy a történetet sohasem a maguk szempontjából kell megitélnünk.” Állásfoglalására hatással volt az Athenaeum c. folyóirat, amelynek nézetei későbbi műveiben is tükröződnek. (L. Baranyai Imre tanulmányát ” A fiatal Madách gondolatvilága” -t.) 1844 farsangján ismerkedik meg az alispán unokahugával Fráter Erzsébettel. A lány nem szép, ennek ellenére mégis nagy hatással van a költőre. „H ol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, min­ den cynizmus mikroskosmosáról?” — kérdi Szontághnak írt levelében. Fráter Er­ zsikét „lidérckével” hasonlítja össze, „m ely éjjel ég, bolyong, örvény fölé csal és megfoghatatlan.” Bár már a kezdet-kezdetén tisztában van a lány hibáival, mégis hevesen udvarol, és a lány hozzátartozói, akik szivesen vennék, ha zilált anyagi viszonyai­ kat ilyen előnyös házassággal erősíthetnék meg, amennyire csak tehetik előre­ mozdítják az ügyet. A z első szerelmi fellángolásból születnek a Vadrózsák ciklus versei: „Vajh, mi az, m i úgy hozzád varázsol? Más tetszik, ha ez s az rajta szép, Rajtad arc haj és szeme k világa, Nékem bájos, merthogy a tied. Óh, talán bűn is, ahogy imádlak, Keblem oltár, melyen képed áll, És kívüle az egész kebelben Semmi, semmi más helyt nem talál.” (V I I .) — 7 — �„Kitépem keblemből szivemet ’s úgy nyújtom oda a világ legbájosabb angyala elé tenyeremen.” Ilyen szerelmi fellángolással szemben még az anyagi ellenkezés is tehetetlen, s bár a lány református és műveltsége ellen is sok kifogása lehetne a józanul látó özv. Madáchnénak, 1845 februárjában Madách Cséhtelekre utazik, hogy eljegyezze a lányt. A z eljegyzés az „ősgyűrűvel” történik, amelyről Lisznyay Kálmán balladában számol be az Életképek olvasóinak. (A gyűrű az egyik ős, Madách Miklósé volt, akit azzal együtt temettek el, amikor haldokolva jött meg a csatából. A ballada szerint Madách tudott a gyűrűről, felnyitotta a családi sír­ boltot és a megtalált gyűrűvel jegyezte el menyasszonyát.) A z esküvőre 1845. július 20-án Csécse község katolikus templomában került sor, a vőlegény 23, a menyasszony 18 éves. A fiatal pár Csesztvén rendezkedik be, ahonnét Madách elláthatja új hivatalát is, — ugyanis 1846-ban megyei főbiz­ tossá nevezik ki. Kezdetben boldogan élnek és a költő a csendes vidéki életet a „Legszebb költészet” -nek érzi: „Ah, megnyugodtam én is kebleden hölgy, Elhallgatott dalom. — M it is zenegjen? A m it csak sejte, mindaz most valót ölt. —’ A vers azonban nemcsak a megtalált családi boldogságról tanúskodik, hanem arról is, hogy ezekben az esztendőkben irodalmi ambíciói is csökkennek. S közben a reformkor küzdelmei forradalommá, illetve szabadságharccá érnek. Madách ugyan személyesen nem vett részt a szabadságharcban — még megyei fő­ biztosi állásáról is lemondott betegsége miatt, — de ezt valóban csak betegségével szabad magyaráznunk. Családja részéről egyébként is képviselve van. Elsősorban édesanyja állásfoglalását érdemes szemügyre venni, hisz rokoni kapcsolatai, ne­ veltetése révén ő lehetne leginkább a bécsi udvar híveivel összeköttetésben. Ehe­ lyett, mint ezt 1848. dec. 29-i levele is bizonyítja, aggódik a „fekete-sárgák” elő­ nyomulása miatt, azt kívánja, hogy a szabadságért folyó harcból mindenki úgy vegye ki részét, mint Károly fia, és foglalkoztatja az a gondolat, hogy a sztregovai „régi házat” át kellene adni „katonai nevelés” céljaira. Öccse Pál, híven saját beszámolója szavaihoz, — „legutolsó percig hazám párt­ ját el nem hagyom ” — futárszolgálat közben szerzett tüdőgyulladásban halt meg. Tragikus véget ért nővére, Mária is, aki férjével és kisfiával martalócok ál­ dozata lett. (Férje Balogh Károly ugyanis császári tisztből honvédőrnagyként vé­ gigharcolta a szabadságharcot s annak bukása után Nagyvárad felé tartott, hogy ott jelentkezzen az orosz parancsnokságon, hogy az osztrákok bosszúját elkerülhes­ se.) Mindezek az események, valamint saját tehetetlensége, szinte teljesen megbé­ nítják Madáchot. Csak néhány verse, amelyeket „Tábori képek” címen foglalt össze, mutatja, hogy lélekben ő is a küzdőkkel érez együtt. „Ma rejtekben kél minden esemény, A köztér puszta, csak bitó van rajt’ Hiuz szem néz a házi tűz mögé, A mosolygás leplez tőle minden bajt. (Ó és új kor) — 8 — �A szabadságharcra következő elnyom atás esztendei, „am ikor iszonyatos csend méginkább a csesztvei m agányba szorítják. Ekkori lírá já ­ lepte el az országot” nak fő vonása a hazafias bú: A szabadságharc eszméihez való ragaszkodást, illetve az értük való áldozatvál­ lalást mutatják az 1851-es események is. Ekkor ugyanis távoli rokonát, Rákóczy Jánost, aki a szabadságharc alatt huszárőrnagy és Kossuth titkára volt, hadbíró­ ság halálra és jószágai elkobzására itélte. Madách menedéket adott az üldözöttnek és birtokain mint vadászt alkalmazta. Iratokat is szereznek részére, de egy besúgó áru­ lása következtében menekülnie kell mégis. Madáchot ez ügyből kifolyólag 1852. augusztusában elfogják és vasraverve Pozsonyba szállítják. A Vízi-kaszárnya bör­ tönében raboskodik 1853. január elejéig, amikor Pestre viszik és az Ujépületben zárják el. A letartóztatással egyidejűleg lefoglalták a Madách-bírtokokat is. A börtönben eltöltött idő alatt azután v áltságba kerül házassága is. Fráter Er­ zsike nem nélkülőzésre és tűrésre teremtett ember, s azok a levelek, amelyekkel ezidőben férjét zaklatja, egyáltalán nem vallanak az aggódó, szerettét féltő hitvesre. Állandóan anyagi nehézségeiről panaszkodik. Férjét pénzért, váltócédulákért zaklatja. „Szörnyű most ezen a Csesztvén, olyan mintha kihalt volna, csak úgy tengődöm, mint az elátkozott” — panaszkodik. A z unalom, az örö­ kös ruhagondok, a fényűző élet és mulatságok kedvelése rossz tanácsadók, s Fráter Erzsikéről hamarosan olyan hírek keringenek, hogy udvarlót tart. Ez a nem alap­ talan hír csak még inkább elidegeníti tőle a szigorú erkölcsű anyóst. Mind roszszabb és rosszabb lesz a viszonya a Madách család többi tagjával is. „Anyád vég­ kép el akar szekírozni, ezt igen könnyen elérheti, mert én nem szeretem maga­ mat hijába szekíroztatni. . Ővéle én soha egy faluba nem fogok lakni” — írja vádaskodva férjének. Madáchot 1853. május 7-én szabadlábra helyezik ugyan, de ügye végleges lezá­ rásig 1853. augusztusáig nem hagyhatja el Pestet. A z internálás hónapja után Ma­ dách úgy tér vissza Csesztvére, hogy maga is azonnal érzi: harmonikus családi boldogsága a múlté: „Hát megtörtént az, amitől remegtem, Hát látnom kelle téged ujólag, nő, És látnom így, hogy arcz odon ne légyen Egy kis sugár is a multon merengő.” (Hozzá, mint nőhöz) Mégis megkisérli rendbehozni házasságát, hisz az már nemcsak kettőjük ügye, három gyermeke sorsa is kötelezi erre. Sztregovára költöznek az ősi kastélyba, de Fráter Erzsi itt is folytatni akarja régi életét: lovagolni, mulatni, társaságban tündökölni, udvarlók között gond nélkül szeretne élni. Férje mindinkább befele fordul. Unja az örökös felszínes szórakozást és barátokat, gondolatvilágát az elbukott szabadságharc foglalkoztat­ ja, a nagyszerű napok emlékét idézi. Így érthető, hogy az ellentét mind mélyebb lesz közöttük és amikor Fráter Erzsi 1854 tavaszán férje nélkül és annak kifeje­ zett tilalma ellenére mégis elmegy a losonci bálba, véglegessé válik a szakítás. 1854. július 25-én Ecsegen megszövegezik „közmegegyezéssel” , hogy egymástól örökre és végkép elválnak. (Annak ellenére, hogy Madách évi 800 pengő-forint tar­ tásdíjat fizet volt feleségének, Fráter Erzsi életútja metnhetetlenül vezet a zül— 9 — �lésbe. Életét hihetetlen nyomorban, testileg és erkölcsileg teljesen összeomolva fe­ jezte be 1875-ben.) Madáchot nagyon megviselte a válás, erről nem egy verse is tanúskodik: „Most látom m ily erősen Valál szívembe nőve,) Am it kitéptél onnan, Utánad foly ki vére” — írja és esztendők múlva is ilyen gondolatokat találunk jegyzetei között: „Ha valaki elhágy minket, nemcsak az hal meg számunkra, hanem mi is részletekként meghalunk vele” . Egyébként teljesen visszavonult életet él, a kas­ tély egyik sarokszobájába húzódott, gazdaságát elhanyagolta, rossz lovainak messze földön híre volt. Külsejében a cinizmusra hajlott, szobája rossz volt, valami fa ­ lusi kontár, kalapjára, lábbelijére nem sokat adott. De testtartásában mindig volt valami előkelőség — emlékeznek vissza a kortársak. Balog Károly viszaemlékezéseiben azt is megírja, hogy bizalmas baráti körben sziporkázott ajkáról az élc s v i­ dámságot, derűt keltettek tréfái is. Nyílt és egyeneslelkű, jószívű és áldozatkész volt ő mindenkihez. Másrészről minden veszteség érzékenyen hat rá. Jellemző adat, hogy amikor kedvenc kutyája, a tigris-szerű Dzsoki elpusztult, egy csókát vesz maga mellé „Kedvencének választotta — írja Aladár fia — mint hosszúéletű állatot hogy ne kellessen halálán szomorkodni, mint kedves Dzsoki kutyájáén” . (Arany János sztregovai látogatása után ugyancsak érdeklődik a csóka felől). Érzelmi élete, szerelmi viszonyai elég változatosak, de különösebb nyomot nem hagynak életébe. „ A hölgyeknél most kezdenék még igazán szerencsés lenni, úgy veszem észre, mikor már a legjobb osztásra is azt mondom: pass, és sohasem licitálok feljebb paraszt betlerné l” — írja Szonthagnak. Nem elégítik ki ezek a szerelmek, talán csak fokozzák magányosságát: „Minden kéjből csak elaljasodása) s a jóllakásnak undora marad” — mondja Ha láttok c. versében. Talán csak Bor­ ka kivétel, az egyszerű, fiatal rozsét gyűjtő parasztasszony, akinek tiszta, ragasz­ kodó szerelme megnyugtatja. Szeretne is vele elvonulni a külön épülő erdei lak­ ba, de azután a megszólástól való félelem visszariasztja. „Győztél hát felettünk nagy világ (Vad zajoddal, kalmár számolással) Elriasztád álomképeink...” (Lemon­ dás — Borka. c. versében.) Szellemi téren a nagy készülődés évei ezek. Erre mutatnak olvasmányai és a kortársak feljegyzései is. 1859-ben pl. baráti körben Madách azt a kérdést vetet­ te fel, hogy lehetőnek, vagyis költőileg megoldható feladatnak tartanák-e az embe­ riség egész történetét egy drámai műbe foglalni. A megkérdezettek között Je­ szenszky Dánó azt több szempontból indokolva, lehetetlennek tartja. A sztregovai kastély tőszomszédságában lakó evangélikus lelkész pedig visszaemlékezéseiben el­ mondja, hogy ebben az időben Madách feltűnően sokat beszélgetett vele vallási kérdésekről s gyakran keverte őt vitába a falu katolikus papjával. A készülődés azután az eddigi „előgyakorlatokat felűlmúló az életpálya csú­ csát jelentő művekben realizálódik. 1859-ben először megírja a Civilizátort, amely­ ben a Bach-korszak elnyomását gúnyolja ki, majd bámulatos gyorsasággal A z em­ ber tragédiáját. A kézirat címlapján fel van jegyezve: „Kezdtem 1859. február 17én, végeztem 1860 március 26-án.” A kész művet nem mutatta meg senkinek, csak a következő év tavaszán vette elő és olvasta fel Szontágh Pálnak. A jóbarát sür­ geti, hogy mutassa meg a művet Arany Jánosnak. Erre jó alkalmat szolgáltatnak a politikai életben bekövetkezett változások is. — 10 — �A külpolitikai kudarcok hatása alatt 1861. februárban Ferenc József összehivatja az országgyűlést. Madách barátai felszólítására bekapcsolódik a választási küzdel­ mekbe és március 20-án Balassagyarmaton képviselővé is választják. Madách a Ha­ tározati Párt politikai követelését teszi magáévá, számára a 48-as trövények „min­ den további státusélet egyedül élezhető kiindulási pontjai’.’ Május 28-án elmon­ dott első beszédében meg is indokolja álláspontját: „ A felírás választ, ez viszon­ választ feltételez; mindebből a rcsszakarat — pedig nem jó barátokkal van dol­ gunk — egyezkedést magyarázhat k i...” Szenvedélyesen tiltakozik az egységes Ausztria gondolata ellen és nemzetét szinte a Tragédia gondolatával buzdítja a to­ vábbi ellenállásra: „A durva erőszak csak ephemer győzelmet arathat, az eszme f ölkél és közvagyonná lesz, melyért első kimondói elvéreznének.” Beszédével nagy sikert arat, de talán ennél is jobban érdekli és izgatja művének sorsa. A Tragédia ugyanis Jámbor Pál közvetítésével Arany Jánoshoz került, aki­ nek az első betekintésre nem tetszett, félre is tette, de másodszori olvasás után már úgytalálta ,hogy a mű hatalmas gondolatokkal teljes és szerzője Petőfi óta az első tehetség, ki egészen önálló irányt mutat. 1861. szept. 12-én pedig levelet ír Madáchnak melynek utolsó soraiban melegen üdvözli a szerzőt: „Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet műve álltal okozott, a fényért, melyre költészetünket derítni hivatva van.” Arany János egyébként, aki teljes tekintélyével a Tragédia mellé szegődött — kisebb stíláris és nyelvi, verselési javításokat is végzett a művön, majd azt 1862 január 12-én meg is jelenteti (A cím lapon 1861. évszámmal) Nagy Iv án pedig örvendezve üdvözölheti a költőt: „ Tisztelt Barátom! Az mégis „menkű” dolog, hogy te oly halk, jobban mondva nesztelen ugrással az Olymp tetejére juss... Egy rövid év alatt két téren aratni babért! — az nem mindennapi dolog. Nem Nógrád, — a haza dísze vagy te már! Fogadd dicsőségeden őszintén örvendező nyilatko­ zatomat.” A megjelent műnek mind a kritika, mind a közönség részéről nagy sikere volt. E sikert és költői nagyságot jutalmazza a Kisfaludy Társaság 1862, január 30-án, majd az Akadémia 1863-ban. amikor Madáchot tagjai közé választja. Két hosszabb lélegzetű tanulmány fűződik a tudós társaságokban betöltött tagságához: A Kisfaludy Társaság székfoglalójául írta „A z aesthétika és társadalom viszonyos befolyását” , míg akadémiai székfoglalóul” . A nőről különösen aesthetikai szem­ pontból” c. értekezést. A Tragédia, melyet „könny és mosoly közt” szerzett általános elismerése mel­ lett kissé keserű pohár „Mózes” c. drámája fogadtatása. 1860 június 9 — 1861. nov. 16 között írta ezt a művet, amellyel az Akadémi Karátsonyi-jutalmára pá­ lyázott. A bírálók azonban kifogásolták a nehézkes verselést és azt, hogy nem igazi dráma, hanem dramatizált eposz és így jutalmat nem nyert vele. Egészségi állapota pedig közben ismét romlik. Állandóan csuzos bántalmak gyötrik, amihez még mind súlyosbodó szívbaja is csatlakozik. 1864-ben belefog — 11 — �még a „Tündérálom” c. darabjának írásába, de annak csak vázlata készül el. Bérczy Károly, aki talán Madáchtól hallott a töredékben maradt műről, feljegy­ zi „E Tündérálom című költemény, m ely A z Ember Tragédiájával ellenkezőleg az életet vidám, könnyű oldaláról s az embert, mint a lég tündérei tréfás szeszé­ lyének játékát akarta festeni, első nagy művének méltó ellendarabja lett volna” . 1864. október 5-én bekövetkezett halála azonban megakadályozta az irodalmi tervek valóra váltását. Csak az irodalmi halhatatlanság maradt számára, amelyet Epilógusában kifejtett gondolatai és művei révén remélt is: „ Hittem , kétkedtem, vágytam és lemondtam, Mosolyogtam, sírtam múlton és jövőn, Tündérek játsztak vélem napsugárban, Kísértetekkel jártam sírm ezőn... Láttam lezúgni nagy napok viharját, Dicsőség, börtön ismerős velem, Ha napsugár avagy villám f utá át E szívet, elzengé azt énekem... De jó l esik tudom, nem sikamló Ú t az utam, mely semmiségbe vész, És felsóhajtanom, veszhet már a kagyló, A drága gyöngy, mely élni fog, ha kész... Csak ők tudják, kikhez dalom beszéle, M it tűr a kagyló, mely gyöngyöt terem, Csak ők érezzék, — míg reng dalom fénye,— Körülöttük zokogni szellemem. És míg öröm, bu, hit meg kétkedés lesz, Tél és tavasz, ifjúság, szerelem, M íg szent eszmékért em ber harcol, érez: Mindebből osztályrész ju t majd nekem.” Halála általános részvétet keltett és a hálás utókor egyet ért Jókai Mór emlék­ soraival, Madáchnak csak földi halála következett be 1864. október 5-én, amikor szive megszünt dobogni: „Szíve, mely annyi költői alaknak éltet, Ő neki halált adott — és halhatatlanságot.” Ezt a halhatatlanságot biztosítják a Tragédia fordításai, amelyek minden művelt nyelven hírdetik a magyar irodalom dicsőségét és a színpadi előadások, amelyek során csak a budapesti Nemzeti Színházban több mint ezerszer mutat­ ták be a nagy művet. Méltán mondhatjuk hát Arany János szavaival: „nékünk ál­ dott a bölcső, mely magyarrá ringatta.” — 12 — �K U C Z K A PÉTER: Madách A nép visszatért a kapához és elaggott, megúnt, gyáva és ismerős isteneihez, — eladó áruját vette számba úr és kereskedő, költő, szűz, özvegy és félkarját, lábát vesztett csonka harcos, — valami, — eladható; — volt mindenkinek, hiszen a villám, az a vakítófényű, egykori villám, aranyat olvasztott ott, hová levágott! — s hová nem vágott le? — olvadt aranycserepekkel és alvadt vércseppekkel volt tele az ország, — Tokajban aranyból kunkorodó szőlőkacsra leltek, Kalocsán aranyat izzadt a homok, — a felhőkön kopogó négy lovas messze járt, — még megvillant a kasza, vagy a mérleg serpenyője, — dámák táncoltak a pesti Vigadóban: körmagyart, palotást, csárdást, csupa nemzeti táncot! — néhányan ereklyéket gyűjtögettek: kötelet, csigát, pallost, hajszálakból a börtönben font pici erszényt, Kossuth-bankót, és motyogtak hozzá, — és a fonókban évről-évre szivárványosabbak és üresebbek lettek a mesék, — m it lehet itt tennni? — töpregtél csigázva emlékekkel s olvasmányokkal idegeidet és zúgó önmagad, — megmutatta magát minden és mindenki leplezetlenül, — erő tört erő ellen, elnyelte ellenfelét és önmaga ellenfelévé változott, — húsukat vesztett törvények ültek a boltokban, — 13 — �jártak az utcán, az iparcsarnokokban, a jegenyés országutakon, törpe piramisokat emeltek kőből és gondolatból, nyakaztak, nyakaztattak és hajtották a tőkére nyakukat, — szólt a zene, — a négy vágtázó lovas messze járt, — a villám kiolvadt aranycseppeket hagyott, — mit lehet itt tenni? — poharat emeltél a szádhoz s a mámor, az édes mámor elmaradt, — sem az ölelés nem adott feledést, sem a játék, és nem adtak nyugalmat a nagy eszmék, — szemet égető volt az ébredés röntgensugarak fényében!— élhet-e valaki sokáig csontvázak között? — láthatja-e örökké csak a lényeget? — rózsaszín hús és rózsaszin álmok nélkül, csak a változás egyhangúságát, s az egyformaság változásait? — az illúziók fehér keresztjei úgy sorakoztak, mint a X X . század katonatemetőiben, — a történelem vetőgépe kereszteket vetett, — a nép visszatért a kapához és ismerős isteneihez, — Tokajban arany szőlőkacsra leltek, Kalocsán aranyat izzadt a homok, Mórnál ismeretlen koponyát fordított napfényre az eke, — maradt a tollad! — és azt hitted, semmi sem maradt az ábrádok tornyaiból és hogyha maradt volna... és azt ami még maradt... azt is lebontod azzal az egy szál tollal, hogy tanuljon látni és élni az utód, — hogy maradjon a tapasztalás, — de át tudod-e adni gyermekeidnek pörkölődő bőröd büdös füstjének emlékét, csontod roppanó hangjának emlékét, a percet, amikor fehér fények közt kiléptél magadból? — maguk akarják megtanulni mind! A z izzó kályhához nyúlnak és megégnek, belenéznek a napba és megvakulnak, — 14 — �kíváncsiságból a szakadék szélére lépnek és kalimpálva szárnyukért imádkoznának, — maguk akarják megtanulni a méz ízét, bokorba nyúlnak, nem sejtik benne a kígyót, a tél próbáját, tavasz melegét, tanulnak, azt hiszik, pedig csak engedelmeskednek, — mégis, minden kell nekik, ami neked kellett! — a változás és egyhangúság, lényeg és látszat, a rózsaszín hús tanulsága és a mélyben meghúzódó csontok, — Imre, Imre, — véletlenül barátom nevét hordozod, — Imre, Imre, — véletlenül száz évvel vagyok idősebb nálad, — romboló tollad építi a vigasztalást, — úgy látlak, ahogy egyszer kisfiam szívét láttam dobogni a röntgen üveglapja mögött és elszorult tőle a torkom, — és napokon át — szemem se kellett lehúnynom érte, — semmi mást nem láttam, csak egy óriási szívet, Gépkocsik és egyéb közlekedési eszközök tartják megszállva állandóan az utakat ahogy ütemre vert és meg nem állt. JO B B ÁG Y K Á R O L Y : Madách „Göthös, tyúkmellű tekintetes úr, szegény... — mondták — köhögés fojtogatja...” és félreálltak, kalapjuk levéve a parasztok, ha mellettük elzörgött kopott kocsija Balassagyarmatra. Mosolyára ki emlékszik? Bajúsza e két varjúszárny mikor rándult széjjel? — 15 — �„ A sok könyv... — súgták — jobb ha térgyepelve betelünk szépen Isten kegyelm ével...” Nyomában — ki tudta?! szinte zúgott az emberiség sorsa. A z eperfák beleroskadtak, hogy tartani bírják a nehéz eget, hol Á dám háborúzott; térden csúsztak a gazos krumpliföldön „m illiók egyért” ; kerge kártyahősök kiabálták: „az kell” Gyarmatra börtön!” s forradalmak felhője kergetőzött. Éva! hördült fel néha. Éva! Éva! S a pénzt sürgető levéltöredékek mögött szétnyílt a selymek hasadéka és Fráter Erzsi fehér bőre fénylett. Mi volt itt még, ami vonz, ami tarthat? Ha van korában űrhajó a Holdba, ő az első, ki vérthányón, bomolva nekiindul a kísérleti startnak. De csak ez volt, a sárba-, porba-fulladt, szívszakasztó, dombokkal teli Nógrád. Papírra dőlt — maga sem tudta, mit tesz — leírt mindent, mit éltünk, s újraélünk, egy szállni vágyó nemzet vízióját. — 16 — �II. Szépirodalom JO BBÁG Y KÁRO LY: Egy nyári utazás emlékeiből ÚJRA M O S ZK V Á B AN A z Arbát lám, semmit se változott. A Mahovája olyan, mint nyolc éve. A G ork ij utca mögött házsorok, kicsik, kopottak, észre sosem véve; az udvarok sivárak, porosak, az ablakokon pattogzik a festék úgy, mint akkor... úgy, úgy, de mégsem úgy! Valami mást érzek én ... A z esték! Igen! A z Arbát mit sem változott, a Mahovája olyan, mint nyolc éve, d e... megérkeztem, s máris meghívott Szergejev, fagylaltra s beszélgetésre a lakására, s nem félt semmitől és másnap Martinovnál vacsoráztam... Kuzmint? — Hisz olyan kevés az idő! — fel sem hívtam; Kravcsenkót nem is láttam. S ha megtudják, hogy városukban jártam, Úristen, mi lesz? Milyen nagy harag... K i itt élt hajdan, az, az érti csak, hogy mi ez, s miféle változás van. A z Arbát út semmit se változott. A Mahovája olyan, mint nyolc éve. A z em berek... ők változtak nagyot, mert barátaim mertek lenni végre. — 17 — �A Z EMLÉK „Ig yi szjuda! Davaj!” — Megrezzenek. Átfut rajtam: Megint hová kell mennem? Elsápadok a sült csirke felett a fényes, absztrakt-mintás étteremben. (Nem tudok én már anélkül leülni e nyelv zengése mellett, hogy ne lássam magamat tűz előtt térdepelni, halfejet sütni botvégen, parázson, a halszálkát égetten szájbatömni, a levest hóval hígítani — több lesz — ... Három vad év! A z emlék vízözönnyi. Oldódj fel már! Simulj új életemhez!) „Igyi szjuda!...” De nem énnekem szóltak. Valaki más kel fel, nevetve indul. Én tányérba nézek újra s boldog remegést érzek emlékeimen túl. (Látom, ki rab volt, sosem szabadul. Elengedik, de fél, míg liheg, érez. Nem látni. Benne él nyomtalanul az Emlék. Egy szó, s félve kap fejéhez. Berija foglya, a visszacipelt, kit verséért, mint fegyencet kísértek, felébredt bennem, az arcom tüzelt... Micsoda perc! Milyen bolond kísértet!) Medvegyev jön s mások is integetnek. — Barátok mind. — A rettegést feloldják. Karjára vesz és mint egy nagy-betegnek, mosolyát nyújtja e végtelen nagy ország. F IL M K O C K Á K A Z ÉLETEMBŐL (Tolsztoj birtokán) Nehéz búcsúzni mindörökre. Bennem még földrengés hullámzott, de a ház mozdulatlan állott. Visszanéztem rá. Otthonom volt. Tudtam, hogy végleg elhagyom. — 18 — �Örültem itt és bizakodtam, agyontapostak — talpraálltam, egekig szálltam láng-sorokban s föld alá, félig holttá váltan. A m it szerettem, — itt születtek: mind a kötetek... meg a lányom ... meg a szerelmem... Ezt a kertet néztem, hány nyári délutánon. Am i számít az életemből, itt marad. Tudtam. Nincs mit tennem. De vagy ez, s akkor minden rámdől, vagy az, mi újra kelhet bennem. Még visszanéztem s elindultam, látva már, amit újra kezdek... Akár csak ő, — ha nem is dúltan, de békén, vetve a keresztet itt állt a kocsis ablakánál s bezörgetett a kis faházba: Gyerünk! Én is átéltem mindent: válást... költözést... s megremegtem a záporoktól bőrigázva. L A V R A KOLOSTOR 1962 A z ikon mintha intene nekem a vörös apró lángnyelvek fölött. Valaki érint érzem, szelíden, s gyertyát nyújt felém a vállak között. Meggyújtom egy másikról s leteszem egy hívő helyett, aki hátul áll. Égőszemű és szakállas alak jön be és térdre rogy a kapunál, fejét a kőhöz verve, cuppanó csókokat nyom rá, ős szokás szerint. Mögötte asztal, gyertya kapható, de árulnak szentképet, kis ikont, Kazáni Szűzet, Jézust s Gagarint. — 19 — �REPÜLÉS M IN D H A L Á L IG (Szabó Magdának) Emlékszel még a holt fecskékre a rácsok mögött, Puskinóban? Kitárt szárnnyal mind, mintha élne, szinte vártam, hogy röptük robban. Egy pavilon körmennyezetjén volt e védőrács; bejutottak, de ki már nem; és éhen, gyengén, magasba vágytak a halottak. Mert repülni kell mindhalálig annak, ki egyszer megpróbálta; vagy öröklétre, — ha kiválik, vagy sírba — ha nem visz a szárnya. OROSZ N Y E L V Egy h ét... egy hónap... évek teltek el? Elsüllyedt szavak és kifejezések hullámzanak végig ereimen s olyan vagyok már tőlük, mint a részeg. A z ifjúság! táborok, tavaszok, csikorgó tél, robbanó nyár a tajgán... „ maróz. . .”s a fogam majd belevacog, „lju b ó v j...” s egy szempár messziről figyel rám. Ó, anyanyelvem után második, te drága, gazdag, lágy nyelv! Oly remegve — mint kit óceán kéksége vakít — merülök bele zúgó tengeredbe. — 20 — �AVAR PÁL: PIROS SZALAG Balázsfi Oszkárné nem tudta kimondani a nevét. „Balázsoszká, igen, Bázsoszká” — ismételgette vigyorogva, ha kérdezték tőle. Meg kell hagyni, ritkán kérdez­ ték tőle. Kivizsgált, kikezelt eset volt, elbutult paralitikus, akin a többször meg­ ismételt kezelés sem segített. A z orvosok, tisztában voltak vele, hogy igyekezetük­ kel csupán annyit értek el: Bázsoszká a kezelés folytán sem élni, sem meghalni nem tud. Férje, akitől betegségét kapta, régóta a föld alatt porladozott már. Gyermekei pedig szerte-szétszéledtek, amikor megtudták, hogy anyjuk milyen szégyenletes kórban szenved. Ettől kezdve ijedten vizsgáltatták a vérüket, időről-időre felkeres­ ték a laboratóriumokat, ahonnan ugyan mindig negatív lelettel távoztak, ezek el­ lenére sem érintkeztek többé egymással. S ha mégis úgy adódott, hogy találkozniok kellett, kényelmetlenül feszengtek, idegenül mosolyogtak egymásra. Bázsoszká így szorult az orvosok, ápolók kegyeire És ő meg is volt elé­ gedve mindennel. A z élettel, az itallal, mindennel. Egymaga is tudott enni, de időnként megmakacsolta magát. Nem nyúlt semmihez. A kanalat sem fogta meg, ehelyett a mennyezetre bámult mereven és várt. Várt addig, amíg egy nővér oda nem ült m elléje és kanalanként meg nem etette. A z ilyen etetés aztán ünnep­ számba ment nála. Szépen kérette magát, minden nyelésre fel kellett szólítani, kínálgatni, vagyis jólesett neki, ha foglalkoztak vele. A z orvosok azonban továbbra is törték a fejüket. Várták az alkalmat, amikor Bázsoszká-t elbocsájthatják, vagy elhejezhetik valami rokkant otthonban, hogy ne foglalja el hasztalanul a kórházi helyet más, esetleg gyógyítható beteg elől. Egyik nap értesítés jött a kerületi tanácstól, s Balázsfi Oszkárnét másnap a „Kegyelem ” elnevezésű gyógyíthatatlan betegeket ápoló intézetbe vitték a mentők. Ott az osztályos nővér nyomban levetkőztette és neki pucéran kellett végig­ néznie, ahogy minden darab holmiját leltárba veszik. — Kedvesem, m ije nincs még magának? — kiabálta az osztályos nővér. Be­ széd közben a szemüvegét is levette és a kezét csípőjére tette. — Mondja kedvesem, milyen kacatját nem hozta még magával! Főorvos Ur! Szóljatok már a főorvos úrnak! — kiáltott a mellette kíváncsiskodó nővérekre. Azok egyszerre kérdezték: — Melyiknek? A kórteremben néma csend támadt. Csak az ,.aznapi” haldokló nyögése hallat­ szott tovább: valami bugyborékolás, vagy rotyogás-féle, ami olyannyira megszo­ kott volt, hogy senkit sem zavart már. Sőt bizonyos fokig megnyugtató hatása is volt „az aznapi” teljesíti kötelességét. Szorgalmasan birkózik feladatával, hogy megürítse az ágyat, naponta azt az egyet, amire évek óta biztosan számít a beuta­ ló hatóság. „M ég sokan akarnak itt meghalni! Uraim, ne tartsuk fel a sort!” — kiáltotta egyszer a férfi osztályon egy különös beteg, amikor a vizitnél még nem — 21 — �volt meg az aznapi. Ezen az egyébként nindig szigorú osztályos nővér is elnevet­ te magát, sőt maguk a betegek is mosolyogtak. Ment tovább a vizit, hát egy óra múlva észreveszi a kórtermes nővér, hogy a különös férfi üveges szemekkel bá­ mul a mennyezetre. Feldobják a takaróját, alatta csupa vér a lepedő: a férfi zsilett pengével felvágta az ereit. — Melyiknek? A z ezredes úrnak? — Melyiknek! Mezőfi doktor az egyik tábori kórház parancsnoka volt a háborúban. Ám egy akna őt is megsebesítette és azó­ ta csak két bottal tudott járni. Tekintete azonban igen fürgén futkosott ide-oda, szavai pedig, olyan keményén pattogtak, mintha mindig parancsot osztogatna. A viziteken botjai kopogása is vezényszó: gyanánt hatott: „Tovább! Gyerünk tovább!” Alorvosi beosztásban volt, de mindenki főorvos úrnak, vagy éppenséggel ezredes úrnak szólította. Ebben a rendfokozatban helyezték nyugállományba. A voltaképpeni főorvos Gerő doktor volt, egy szemüveges, kövérkés, igen jó­ ságos bácsi, aki egyidejűleg három kórházban teljesített szolgálatot. Mindig úgy érkezett meg, mint aki már indul is tovább, csak éppen megkérdezi, mi újság? Szignálja az „exitáltak” kórrajzait, amiket Mezőfi doktor gyönyörű kézírással készít el és tesz elibe. M ezőfi ilyenkor szokta „leadni a jelentését” erről-arról. ami éppen eszébejutott. Tudta, hogy Gerő doktor már a harmadik mondatnál fél­ beszakítja, és eképpen szól: ,‚Milyen hideg van ma!” Vagy: „Micsoda fullasztó hőség uralkodik odakint!” Mezőfi ezután a Voronyezsnél személyesen észlelt ég­ hajlati viszontagságokról beszélt, azt hasonlítgatta össze a miénkkel. Ha jól ment. vizitre már nem is kerülhetett sor, mert Gerő bácsi ijedten kapta elő a zsebórá­ ját és csekély pár perc múlva elindult, hogy ismét útban legyen, — valahol a há­ rom kórház között. — Melyiknek! Melyiknek ... — zsörtölődött tovább az osztályos nővér, mi­ közben Balázsfiné motyóját szedte széjjel és egy keskeny, pirosbársony szalag­ ra talált a rongyok és a kopott papírok között. — Ez olyan fiatalnak érzi magát, ez még nem akar meghalni. No nézzétek csak, cifra másli kell neki! Ez még férjhez akar menni! — mutatta a szalagot a többi nővérnek, aztán a meztelenül fekvő beteghez fordult: — Kedvesem, maga rossz helyre jött. Eltévesztette a ház­ számot kedvesem, — harsogta, aztán ismét a nővérek felé fordult: Ez tudja, hogy a szomszédban fiuk vannak. Ne mozduljak innen, ha ez nem a fiú-iskolába készült! Erre az egész kórterem döcögő, vihogó, köhécselő nevetésben tört ki: — Hühühü! — nevetett Bázsoszká is. bár az egészből keveset fogott fel az elméje. De örült, hogv ilyen sokat foglalkoznak vele és hogy megérkezése után nyomban a társaság középpontjába került. Később meg már nem tudott hová lenni a boldogságtól: a szalagot odaadták neki és ő újra a hajába köthette! Ettől kezdve folyton így tréfáltak vele. Mindaddig, míg Gerő doktor ki nem mutatta a rokonszenvét iránta. A z egyik vizitnél ugyanis kiderült, hogy a főorvos valahonnan ismeri Bázsoszkát. Rendszeresen érdeklődött is bizonyos közös ismerősök iránt. A beteg több­ nyire artikulátlan hangon felelt a főorvosnak, mire az minden alkalommal meg­ kérdezte nincs-e valami kívánsága? Bázsoszká többnyire a fejét rázta és vigyor­ gott, jelezve, hogy mindennel meg van elégedve. Később aztán attól való félelmé­ ben, hogy megsérti a főorvost, mégiscsak kitalált valamit. Injekciót kért. Gerő az ezredesre nézett. — 22 — �— Majd adunk valamit! — helyeselt Gerő. A nővérek is összenéztek. Ám alig haladtak pár lépést, egy asztmás, csontra-bőrre lesoványodott nő is megszólalt: Én nem kaphatnék abból az injekcióból? Főorvos úr, az Istenre kérem ...köhécselte, de nem tudta folytatni, mert az izgalomtól rájött a fulladási roham. Gerő ismét Mezőfire nézett: — Neki is adjatok valamit! — mondta félig parancsoló, félig kérő hangon. M ezőfi katonás rövidséggel válaszolt: — Jó! — és már ment is tovább. De amikor más betegek is felbuzdultak, és mind injekcióért kezdtek fohászkodni, Mezőfi felhorkant: — No, hát erre aztán szükség nincs ! Igazán semmi. Utóvégre itt kivizsgált, kikezelt esetek vannak. — Jó, kérlek! — mentegetődzött Gerő. Akinek megigértem, rendben van! De igazad van, semmi szükség... — Igazán semmi! — koppantott a botjával Mezőfi. Másnap kezdetét vette az injekciós korszak. M ezőfi valami fájdalmas gyógyszert adhatott a két betegnek, mert a harmadik injekció után hirtelen félbe kellett szakítani a kúrát. Am ikor a volt katonaorvos az osztályos nővér kiséretében megjelent a kórteremben, kezében a fecskendővel és a vattával, az asztmás nő váratlanul elsikította magát: — Nem akarok meghalni! — De nem tudta folytatni, mert ismét elkapta őt a roham. Félig ülőhelyzetben fuldokolt vagy tíz percig. Erre az egész kórterem zsivajogni kezdett: „Nem akarunk meghalni! Nem ké­ rünk injekciót! Engedjenek haza!” — kiabálták össze-vissza. Recsegni kezdtek az ágyak, sípoltak a tüdők, a láztáblák össze-vissza jártak. Bázsoszká, aki régóta nem észlelt ekkora rémületet, annyira megijedt a kia­ bálástól, hogy valósággal pánikba esett. Feltápászkodott az ágyából és reszkető lá­ bakkal ,ide- oda támolyogva menekülni próbált a teremből. Mire utolérték, már a folyosó végén, egy ablakmélyedésben szorongott. A z ablak a fiúiskola udvarára nyílt. Tornaóra volt. A diákok az udvaron felállított szereken tornáztak: lengtek, lebegtek a fehér trikók,Bázsoszkának valóságos gyönyörűség volt a látvány. Ez hát a fiúiskola ,amivel annyit csúfolták. Ezek közül kell választania vőlegényt? Cso­ dálatos! — gondolta, és csak úgy repdesett a szive örömében. A lig várta, hogy a főorvos újra megjelenjék a viziten és ő újabb kívánsággal állhasson elő. A legközelebbi vizitre azonban jó pár napig kellett várnia. Gerő doktor valamilyen oknál fogva hosszabb időre elmaradt. Amikor végül is megékezett, így szólt az ezredeshez: — Te! Nem az a baja ennek a betegnek?.. Ennek a Balázsfinénak. Mutasd! Hadd nézzem meg a kórrajzát! M ezőfi m egütődve nézett Gerőre. — De kérlek, főorvos uram, ne izgasd magad! Egy kivizsgált, kikezelt kázus. Persze, ahogy parancsolod, — tette hozzá és az iratszekrényhez sántikált. Gerő izgatottan dúlta fel a kórlapot és egy perc múlva sápadtan, szinte meg­ semmisülve dűlt hátra a székbe. Mezőfi gyanakvó kárörömmel nézte főnökét és nem tudta, mitévő legyen. — Hipochonder vagyok, — nyöszörögte Gerő, amikor magához tért. — Rös— 23 — �tellem, — pillantott szánalmat kérő tekintettel a kollégájára: — Ne nevess ki, de én megkérlek valamire, — fordult Mezőfihez. — Természetesen! Parancsolj velem! hajolt meg udvariasan az ezredes. — Remélem nem óhajtod, hogy teljes diszkéciómról biztosítsalak! Gerő a fejét rázta, de ezekután is nehezen szólalt meg. Közben lepedő nagy­ ságú zsebkendővel törölgette a homlokát. — Levennél tőlem vért? És valakinek a neve alatt . .. Jaj! Elküldenéd a la­ boratóriumba? — A legnagyobb készséggel! — válaszolta Mezőfi és alig titkolható örömében kiegyenesedett, hogy botjai alatt megreccsent a padlódeszka. A főorvos arcán látszott, hogy még mondani szeretne valamit, dehát nehezen szánja rá magát. Lassacskán mégis nekibátorodott: — Tudod nem egészen hipochondria. Én jóban voltam a családdal, többször ettem, ittam náluk. A z Oszi kimondottam bohém, csapodár ember volt. Emlék­ szem, valami dizőz körül tört ki a botrány. No, ne érts félre, az asszony nagyon tisztességesen viselte a sorsát. Nevelte a gyerekeket, természetesen, volt m ib ől... Jaj, de meleg van ma! Nem találod? — fordította a szót hirtelen a szokásos té­ mára Gerő. Később azonban ismét visszatért az előzőre: — Amikor ez a botrány kitört, valahogy széthullt a társaság, én is elszakadtam tőlük. Nem tudom, Oszival is mi lett? — nézett ki az ablakon a főorvos, aztán szokása szerint előráncigálta a zsebóráját és sietve indulni akart. Mezőfi úgy tett, mintha az időjáráson törné a fejét és semmi másra nem gon­ dolna. — Kérlek, Voronyezsnél ilyen kor kutya világ volt. — kezdte, de erre meg a főorvos nem tudott figyelni. A folyosó végén m égegyszer m egfordu lt és odaintette Mezőfit. Megfogta az ezredes kabátgombját és vizsgálódva nézett a szemébe: — Én mégiscsak egy vén hipochonder vagyok. Esküszöm neked, amit a beteg­ ről mondtam, szentigaz. És az is igaz, hogy én gyakran ettem, ittam náluk. Mi ta­ gadás, ez is való igaz. — Ugyan, kérlek ,sz, ez természetes. A beteg ezalatt a kórteremben egyre inkább szorongott. Ugyanakkor naprólnapra jobban beleélte magát abba, hogy az ő vőlegénye ott él, ott tanul abban a csodálatos fiúiskolában és talán nem is sejti, hogy arája itt szenved, ebben a pokolban, ahová az emberek jóakaratából, de valami hatalmasabb szervezet sugal­ lata alapján került. Bázsoszká nagyon félt. A betegek olyanokat beszéltek, hogy itt a nővérek öszszecserélik a gyógyszereket, mérget kevernek az ételbe annak, akire haragszanak, akitől már nagyon szeretnének szabadulni. Mosdatáskor elejtik, hogy törjön el a lába és kapjon tüdőgyulladást, ami ellen aztán semmit sem adnak. Am ikor ezt kitalálta valaki, egész éjjel álmatlanul forgalódtak az ágyban és másnap az egész társaság lázas levélírásba fogott. A ki nem bírta már a tollat, ceruzát tar­ tani, szomszédját kérte meg, hogy segélykérő sorait vesse papírra, úgy hogy az nap egy segítség-kiáltás volt az egész kórterem. Szálltak, röpködtek a borítékok, hátulról a legkülönfélébb hozzátartozók címeivel: „Gyertek azonnal értem, mert itt halomra ölnek bennünket!” Csak Bázsoszká nem írt és nem iratott senkivel. Pedig az ő kétségbeesése sem volt kisebb a többieknél, sőt, amióta észrevette, hogy nem szeretik, valósággal — 24 — �szűkölt, hogy ő lesz az első, akit eltesznek láb alól. Dehát ő még iratni sem tu­ dott senkivel, mert nem tudta magát kifejezni, azután pedig egyik gyerekének a címére sem emlékezett. Nem maradt más hátra, mint abba a reménybe kapasz­ kodnia, hogy a szomszédban az a fiú tudomást szerez róla és egy bizonyos napon éppen amikor a kórházban az ő meggyilkolására készülődnek, hirtelen betoppan és lóháton megszökteti. Ettől kezdve folyton-folyvást valami homályos regény,- vagy filmfoszlány kelt életre benne, de oly elemi erővel, hogy szentül hitte, mindaz ővele történt meg és nem mással. A fiú a legkülönbözőbb égi és földi hatalmakkal való hosszú viaskodás után végre megleli a leányt, aki közben szörnyű veszedelembe került: zárdába, vagy sárkányok közé, ahol vele együtt, testével akarják megölni szivé­ ben a szerelmet. Jött a vizit. — Főosuri, a kertbe szetnék, igen, oda, az udvarra, igen! —dadogta izgatot­ tan Bázsoszká és ügyetlenül bár, de a kezét is összetette. Felült az ágyában, ar­ ca sugárzott az izgalomteli várakozástól. S hiába voltak Mezőfi és az osztályos nővér gyilkos pillantásai, nem rettent vissza, mert úgy érezte, ő, Bázsoszká sem­ mit sem veszíthet. Ha pedig nyer, márpedig így élt benne a sejtés, mindent meg­ nyerhet. A szerelemre vágyakozó leány megkaphatja a legdrágábbat: a fiú sze­ relmét. — Jó! Engedjétek ki! — mondta Gerő doktor Mezőfinek. —: Hadd menjen! A z ezredes arca hirtelen elkomorult. Szeme szikrát vetett és összeszorított fo­ gakkal bólintott. Hang nem jött ki a torkán. A z osztályos nővér azonban nem tudta türtőztetni magát. — Nodehát menni se tud! Főorvos úr! — fortyant fel. — És nekem nincs annyi ápolónőm, hogy külön-külön, minden egyes betegemhez odaállíthassak va­ lakit. Ennek pedig egy nem is elég. Ez menni se tud, főorvos úr! — Nem baj! — makacskodott Gerő. — K isérjék le és tegyék le az udvarra! ­ volt az utolsó szava. A z osztályos nővér azonban nem hagyta magát. A főorvos füléhez hajolt és pulykavörös képpel sugdosta: — Nem tudom, tetszik-e tudni, hogy ez a bolondok házából jött? — No és! — mondta ingerülten Gerő, mert már sajnálta, hogy betegágynál ennyi időt kell eltöltenie és gondolatban az órájára pillantott. — Tudom. Onnan jött, de most itt van! — zárta le a vitát és ezzel tovább mentek. Ám alig jutottak el a terem másik sarkáig, amikor észrevették, hogy Balázsfiné fölkelt az ágyból és ide-oda fogódzkodva útnak indult. Ez olyan gyorsan zajlott le, hogy igazán ámulatba ejtett mindenkit. Csak álltak és nézték. Mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Senki sem kapott utána. És Bázsoszká valósággal robogott, meg sem lehett volna állítani. Hajában len­ gett, lobogott a piros szalag arcán, az üdvözültek mosolya. Mint aki halottaiból ébred és megy, megy valami nagy fényesség irányába. Am ikor a folyosóra ért, lassan, ünnepélyesen utánaindult az egész vizit. De csak az ajtóig mentek, onnan nézték. Valósággal megbabonázva figyelték, hogy alig tántorog, alig fogódzkodik és a lába sem remeg annyira, mint azelőtt. — No tessék! — szólalt meg elsőnek Gerő, amikor feleszmélt. S miután meg­ állapította, hogy alapos késésben van, megfordult és szó nélkül eltávozott. — 25 — �Mezőfi sem folytatta tovább a vizitet, ehelyett intett a főnővérnek, hogy négy- szemközt óhajt vele beszélni. A raktárszobában ültek le, ahol az osztályos nővér tanyázott, naphosszat szá­ molta a ruhadarabokat és egyeztette a különböző leltárjegyzékekkel. — Emócionális faktorok . .. Na ja! — dünnyögte magában az ezredes és mindkét botját az asztalnak támasztva, leereszkedett egy székbe. Még dörmögött valamit, aztán felütütte a fejét és a nővérhez fordult: — M it kell magának ellenkeznie? Elvégre ő a főorvos, és amit egyszer kimon­ dott, az mindnyájunk számára parancs. Érti? korholta az osztályos nővért. — Na persze maga nem volt katona. Nem tanulta meg az engedelmességet... —Tudom, főorvos úr, én tisztában vagyok vele. De amikor én felelek itt minden darab holmiért, — vágott közbe sírástól remegő hangon a főnővér. — És ha elvész valami, ki fizeti meg? Hogyne! — tört ki belőle a keserűség és könnyes szemmel mutogatta sorba a szekrényben összehalmozott raktári tárgyakat: a pokró­ cokat, a tornyosuló, patyolatfehér lepedőhegyeket, a törülközőket és a párnahu­ zatokat. — Ma reggel számoltam, még minden megvolt, minden egyes darab. Az ágyakon is megszámoltam. De ha történetesen ez a beteg, ez a Balázsfiné vala­ hol elhagyja a ruhámat, ami rajta van. akkor mi lesz? Mit tetszik erre felelni? Ekkor lépett be a portás és közölte, hogy Mezőfi doktort telefonhoz hívják. A z osztályos nővér gyorsan megtörölte a szemét, a szekrények ajtaját bezárta és mint akinek rossz sejtése támad, aggódó arccal, némán indult az ezredes után. Mezőfi kíváncsi izgalommal vette át a feléje nyújtott kagylót. A szomszéd iskola igazgatója telefonált. Kérte, hogy azonnal küldjenek át va­ lakik, mert az egyik kórházi beteg óra alatt belopódzott az iskola folyosójára és a szünetben a padlásfeljáróhoz csalogatta a diákokat. — A zt vallják ezek a ..himpellérek” — kiabálta felháborodott hangon az igaz­ gató, — hogy a nő a kezével integetett nekik, illetlen szavakat hebegett, aztán le­ feküdt a vasajtóhoz és a tízpercben az iskola valamennyi tanulója a korlátba ka­ paszkodva nézte. Később a nő kiabált, sikoltozott. Most is érthetetlen szavakat ordibál. Hát ez hallatlan! Ilyen még nem fordult elő nálam! — méltatlankodott az igazgató aztán dühösen lecsapta a kagylót. Mezőfi komor, hivatalos hangon tolmácsolta az iskolaigazgató szavait a főnővérnek. — Ugye megmondtam! — villant a nő szeme és két ápolónőt szalájtott át a szomszédba. Később maga is átment. Valósággal repült. ,Ugye mondtam, ugye tudtam, hogy ez lesz a vége.” — mondogatta magában az egész úton. A nővérek elhivatottságuk teljes tudatában lépték át az iskola küszöbét. Időn­ ként fel-felhördültek ,amikor az igazgató részletekbe veszve mesélte nekik az ese­ tet. amit ő példátlan pedagógiai abszurdumnak nevezett: —Képzeljék el, kérem! — mutatott a padlásfeljáró felé: itt ment fel a beteg, innen integetett, itt feküdt le, és ezután?... Mondják meg őszintén, felelhetek-e én itt ezekután valamiért? Odaát Mezőfi sebtiben megrendelte a mentőket, nyomtatványokat töltött ki, amikor ismét megszólalt a telefon. Gerő doktor jelentkezett. A z ezredes kaján arccal, de udvarias hangon újságolta, mi történt, amióta a főorvos elment: — Kérlek, már intézkedtem is, hogy vigyék vissza a ide való eset. kérlek! — 26 — zártosztályra. Ez nem �Gerő nem tett megjegyzést. Nem is erre volt kíváncsi. A vérvizsgálat eredmé­ nye iránt érdeklődött. — Óh, igen, megjött. Negatív. Persze, ez várható volt — közölte a boldogító hírt Mezőfi. A főorvos azonban nem nyugodott meg egészen: — Nem ajánlod, hogy mondjuk egy hónap múlva? ... — Megismételni! Fetlétlenül meg kell ismételni! — vágott Gerő Mezőfi, miközben szélsebesen rótta a betűket a papírra. szavaiba Bázsoszká a nővérek karjai közt meglepő nyugodtsággal viselkedett. Arcán valami mennyei boldogság tükröződött. Kiegyenesedve, szinte méltóságteljesen lép­ kedett a szirénázva érkező mentőkocsi felé és türelmesen megvárta, amíg az osz­ tályos nővér a mentőápolónak mindent elmesél, miközben folyton megfeledkezik a leltár átadásáról. „Igen, most ez a szokás. S én egészen elfelejtettem,” — gondolta magában Bázsoszká. — „Igen, most nem lóháton szöktetik a lányt, hanem autóval. Egyet, egyetlen egy dolgot tudott biztosan, még ilyen elbutult elmével is, hogy soha, de soha életében nem volt annyira boldog, mint azokban a percekben, amikor a kórház udvaráról, a halottasház mellől nagy zúgással megindult vele a mentőkocsi V IH A R B É LA : Merengés a tányér előtt M i lesz majd akkor...? — ez a gondolat villant agyamba, míg számos falat került asztalra, és a jó ebéd hirdette ínyes, vidám ünnepét. Szálltak a páraszárnyú fűszerek libegve a tányérom felett, a tál öbléből lassan fölfele, s megkezdte művét az anyagcsere nyitányaként a reflex-folyamat, majd kést ragadtam, villát, kanalat. .. Jó étvágyat! — mosolygott reám kacéran a kecses porcelán. M i lesz akkor? — elmélkedésemet folytattam, habár hozták a levest. M i lesz?... ig e n ... ha az emberiség minden gyermekének ju t ebéd és kedve szerint kiki jóllakik az egyenlítőtől a sarokig: — 27 — �körös-körül végig a földtekén nem lesz többé sem éhség, sem szegény. M ikor? K i tudja? — Úgy lehet, talán az új évezred kora hajnalán, vagy távolabb vár bennünket e kor: És m i lesz akkor, ha legyőzetett a félelem, a kór, a rettenet ezernyi réme, háborúk oka, s az emésztésbe süppedt unoka már kielégült igényeivel okos gépei között elhever; már kinyújtózott a csillagokig,, s bejárta a hold magaslatait. Boldog lesz? Boldog. Avagy egy napon bensejéből rászól az unalom, a lélek mélyén terpeszkedő rák osztódó kínja: a céltalanság. És akkor mi lesz? — Az emberiség költészetet, színeket és zenét követel majd — még akkor igazán! — s kitörve az elektrizált magány börtönéből föllobog, ünnepek élményeivel újul, s a szellemet, m it ráörökítettek ősei, a végtelenség felé emeli. Az ember lélek is! A szép, a jó hű megteremtésére szomjazó, m ert önmagánál többet: célt keres, amelyért élni, s meghalni érdemes. Ez lesz majd akkor? Hol a felelet? Itt tartottam e gondolatmenet során, amidőn halkan asszonyom figyelmeztetett: elbámészkodsz nagyon, csak merengsz, merengsz, menthetetlenül közben pedig az ételed kihül, s míg a jövőre függeszted szemed, vigyázz, elveszted jelenedet. — Az ám! Csakugyan kissé messzire sodort a képzettársítás heve... Vissza, hát vissza... Szegem kenyerem, és gondjával átkarol a jelen. — 28 — �Románc az elnémult lovasról (Freskók világnézetem faláról c. ciklusból) Pirkadatkor, hűs hajnalon tovaindult habos lovon. Csillagoltó, sűrű este, lehanyatlott karcsú teste. lehanyatlott karcsú teste. Jaj. Jaj. Jaj. Keresztútnál körülvették vérre szomjas vasszekercék. Ott fekszik egy fa tövében, m i ölettünk meg szívében, m i ölettünk meg szívében, ,, Jaj. Jaj. Jaj. Hogy kínjaink el ne sírja, im m ár törve jávorsípja: nyugszik benne hallgatagon, hét aranyhold, hét fájdalom, hét aranyhold, hét fájdalom Jaj. Jaj. Jaj. Az a hét hold, hét fájdalom, feljő minden alkonyaton; kiált, riva ll a zúgó szél: fiunk, fiunk, ébredezzél,,, fiunk, fiunk, ébredezzél,, Jaj. Jaj. Jaj. Fürtös fejed zászló legyen, két szemedből láng a hegyen, énekedből madár váljon, ablakunkra reá szálljon, ablakunkra reá szálljon, köröskörül a világon... Jaj. Jaj. Jaj. Magdolna N evét hordozod az Ő kedvesének, és szíveden a világló jelet, hogy láttad hajdan csorgását a vérnek, amidőn a Jó megfeszíttetett, — 29 — �Ha a gőg dölyfe tombolt, ha a hitvány beszennyezett és szaggatta sebem, ha éjszakámon átcsattant a villám : voltál pajzsom, védőf egyverem. Csillagos sorsunk így fo rrt össze, nézz rám, s adj erőt az évek távolán is; te takard le majd kihűlt arcom, némán, s kezedtől könnyebb lesz a halál is. TÓ TH SÁNDOR: Az elsüllyedt kotedrális — Debussy emlékének — A hold ernyedt mosollyal dőlt az oszlopokra. Korinthos fénye ma lángoló-vörös. Tikkadt a csend, a méla erjedésben a lépcsők villáma csipkés-félkörös. Klasszikus arányok geometriája — bemérve időn-túl-márványtömbökön — a tárgyak mitoszát emelte magasra és jóslatok lobogtak türkiz-ékkövön. Dór vérten, ion kövön akantusz lombokon felajzott nyilával dúlt a déli Nap. S amint a timpanon-háromszögbe lobbant a templom függönye mélyen meghasadt. A csarnok láncain — ívbe hajló villám — olvadt fényezüst éji villanása már fenn a tornyokon bronzvörös harang szólt, s kihunyt a szentélyek oldozat parázsa. Dór kövek, gótika, klasszikus merevség. A hulló kárpitok hebrain csodája... Elsüllyedt világok dómjain bolyong egy fauni énekes legszebb vallomása. — 30 — �LAK OS GYÖRGY: A TÁRGYALÁST MÉGIS ELNAPOLJÁK (Részlet a ,Justizmord“ című 3 felvonásos színműből) S Z E R E P L Ő K : Kupcsulik hivatalsegéd Lili, bírósági írnok Bozó, Tóth ügyvédje Buj áki Hegedüs, bírák Godó, Suhajda, Tóthné ügyvédje Horváth, a bíróság elnöke Árus Tóth Gyula Rita, a felesége Hantos Kovács, tanúk Várszegi, Novák, Riporter Csilla SZÍN: bírósági tárgyalóterem ID Ő 1956. decembere, karácsony előtti nap 1. jelenet K U PC SU LIK : (Padokat és székeket hord be a tárgyalóterembe a várható nagy­ számú hallgatóságnak.) L IL I: (Papírt és indigót rak az írógép mellé, iratcsomókat helyez a bírói asztalra.) K U PC SU LIK : Nagyobb felhajtást csinálnak, mint egy akasztásnak. Csámcsognak a mások szennyesén... Pedig egyiknél sem „ fenékig tejfel” . Megjátszák a csekonicsot, rázzák a rongyot, pedig . Én csak ismerem a prókátor urakat. . . . L IL I: (Némán, emelt fejjel távozik.) BOZÓ: (Be). Itt tárgyalják azt a cifra-ügyet. Pali bácsi? K U P C S U L IK : Jó reggelt! BO ZÓ : A K U PC SU LIK : Mondom: jó reggelt! Tóth-féle ... — 31 — �BOZÓ: Jó reggelt K U PC SU LIK : I t t . . . Maga is befizetett az ingyen-cirkuszra? BOZÓ: Engem felperes hatalmazott f e l .. K U PC S U LIK : A többi prókátor urak nézőközönségnek je le n tk e z te k .... Odakint várjon, amíg beszólítják! BOZÓ: Bal lábbal kelt fel, Pali bácsi. K U PC S U LIK : Megbolondította az ellenforradalom a bíró urakat is. előestéjére tárgyalást tűznek k i .. BOZÓ: A reggel nem előeste. K U PC SU LIK : Mondtam, hogy odakint várjon! (Rendezgeti a padokat, székeket, azután el.) BOZÓ: Mégis bal lábbal kelt fel. (El.) Karácsony 2. jelenet B U JÁ K I: (Be, körülnéz, majd az ablakhoz megy) HEGEDÜS: (Gipszbetett, felkötött jobbkarral követi Bujákit) B U JÁ K I: HEGEDÜS: B U JÁ K I: Mennyivel más az ablak is rács nélkül! K ed vem lenne kitárni és nagyot szippantani a jó levegőből, M inusz tizennyolc foknál? A rács nélküli ablak jelkép. Nem bűnözők felett ítélkezünk, ha­ nem vihardult lelkeket kalauzolunk nyugalmas öbölbe. . . Hogyan viselkedik a karod? HEGEDÜS: Egész éjjel hasogatott. Altató nélkül aludni sem tu d o k .. B U JÁ K I: Viszketést nem érzel? HEGEDÜS: Viszket. De a gipszet hiába vakarom. B U JÁ K I: A viszketés a gyógyulás je le ...A n n a k is nagyon örülök, hogy mi tartjuk a forradalom ... HEGEDÜS: (kijavítja): Ellenforradalom. B U JÁ K I: A z ellenforradalom óta az első tárgyalást. Végre kitekerjük a nyakát ennek a tengeri kígyónak. HEGEDÜS: Milyen kígyónak? B U JÁ K I: Pontot teszünk a Tóth-ügy végére. HEGEDÜS: Olyan sietős? B U JÁ K I: Tanulmányoztad . .. ? HEGEDÜS: A z ellenforradalom maradványait számoljuk f e l . . . A kezem et sem tudom m ozgatni. . . B U JÁ K I: Tehát nem ismered az ügyet. Fülelj G odó-kolléga ism ertetőj ére! ÁRU S: (Be). Szép karácsonyfadíszeim vannak. — 32 — �B U JÁ K I: Hogy mer itt árusítani! ÁRUS: Olcsón adom. Gyertya? Csillagszóró? B U JÁ K I: Azonnal hagyja el az épületet! ÁRUS: (El) GODÓ : (Be). Jó re g g e lt... Belétek ragadt a szó? B U JÁ K I: Ördögöt festettünk a falra GODÓ : I me, megjelent. B U JÁ K I: (Kezet nyújt): Szervusz. GODÓ: Szervusz. Rezső bácsi (Hegedüssel ballal fog kezet): Szervusz. B U JÁ K I: Mi tartjuk a forradalom ... HEGEDÜS: Ellenforradalom. B U JÁ K I: GODÓ: Nevezzük egyöntetűen „eseményeknek” . Ez felel meg a legjob­ ban a bírói objektivitásnak. Tehát: az események óta mi tart­ juk az első tárgyalást... A z elsőt? B U JÁ K I: Polgári peres ügyben ez lesz az első. GODÓ: Ma kilencre tűzték ki a menyasszonyom válóperét is. HEGEDÜS: Menyasszonyod? GODÓ: Ha kimondják a válást, elveszem. (Bujákihoz) Mégse szalm aláng... B U JÁKI: A nevét már tudod? GODÓ: Megegyeztünk, hogy a válás előtt én sem érdeklődöm, ő se mondja meg. A név különben is csak sallang. HEGEDÜS: A nevét sem ... ? GODÓ: A keresztnevét igen. HEGEDÜS: Hány B U JÁ K I: Gondolod, hogy tudja? GODÓ: Olyasmi lehet, mint én. Lehet, hogy Pár évvel idősebb, vagy fiatalabb. B U JÁ K I: (Gúnyosan). A z életkor különben is csak sm afu ... Melyik ta­ nács tárgyalja? GODÓ: Nem kérdeztem, de nyilvánvalóan alsófokon ... Egyébként tud­ nánk . . . B U JÁ K I: Nekem dr. Horváth, a bíróság új elnöke még ma reggel is azt mondta, hogy egyedül m i. . . HEGEDÜS: Horváth már elfoglalta helyét? És én e r rő l... B U JÁ K I: Már két napja. Hja. amíg te a maradványokat számolod f e l. . GODÓ: Ma reggel végre megegyeztünk. Hozzámjön. éves? — 33 — �B U JÁ K I: Aludj rá még egyet vagy kettőt! De ne ővele! Most pedig, kolléga urak. foglalják el helyüket! (A z ajtóhoz megy. tapsra veri tenyerét, kitárja az ajtót). Tessék fáradjanak be! (Felsiet az emelvényre). (Bozó, Suhajda, Rita, tanuk, a tanuk között Csilla is. kíváncsiskodó ügyvédek, újságírók bejönnek és elfoglalják az őket megillető helyet.) GODÓ: (A z iratokba merül fel se néz). K U PC SU LIK : (Be) Magukat ki engedte be? Egy percre el nem mehet az ember . . . B U JÁ K I: Én szóltam ki. Pali bácsi. KU PC SU LIK : Engemet tán csak dísznek tartanak? B U JÁ K I: Küldje be a jegyzőkönyvvezető kartársnőt! L IL I: (Füzet és ceruza a kezében, helyére ül). K U PC SU LIK : Lesz itt még rend. Visszajön még. aki rendet csinált. (El). 3. jelenet C S ILLA : (Kacéran kelleti magát, de az ügyvédeket a tárgyalás köti le. A céltalan kacérkodás lehangolja.) B U JÁ K I: (Feláll): A tárgyalást megnyitom. (Leül): Utcáink fölé még rom­ falak merednek, alig hültek ki még a pusztító, tüzek, de mint mindig, ismét diadalmaskodik az élet a pusztulás fölött. Gyárban, hivatalban a jövőbe vetett hit, a bizakodás, a reménykedés pezsdíti a kedvet: hazánkban ismét megindult a munka EGY H A N G : Tárgyalást tartanak, vagy pártnapot? B U JÁ K I: (Emelt hangon): A konszolidáció jeleként az igazságszolgáltatás is megkezdi működését. Olyan tárgyalást tűztünk ki mára. amely tu­ lajdonképpen már elkezdődött, de a felforgató elemek garázdál­ kodása félbeszakította. EGY H A N G : Térjen a tárgyra! B U JÁ K I: Ezt el kellett m ondanom ... A tanuk hagyják el atermet! Várakozzanak a folyosón, amíg szólítjuk ő k et!... A hallgatók pe­ dig tartózkodjanak a közbeszólástól! (Tanuk kimennek.) B U JÁ K I: (Lilihez): Szíveskedjen gyorsírással... BOZÓ: Tesztelettel becsatolom felperes meghatalmazását(átnyújtja iratot, aztán visszaül a helyére.) B U JÁ K I: Megjeletek: Dr. Bozó Árpád védőügyvéd felperes képviseletében. dr. Suhajda Tetéz alperes képviseletében, felperes és alperes személyesen. (Könyökkel megérinti Godót). Most pedig ismertet­ jük a tényállást. R IT A : (Egy cseppet sincs zavarban, nyugodtan figyel a bírókra, de azért, komolv. szánalmat ébresztő arcot vág.) Tóth Gyula felperes, jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa. .. GODÓ: — 34 — az �BOZÓ: Tisztelettel bejelentem, hogy felperest időközben a fickódi N övénytermesztési Izotóp Kutató Intézet igazgatójának nevezték ki és így vidékre. Fickód-pusztára költözött. B U JÁ K I: (Lilihez): GODÓ: Tóth Gyula felperes 1944. karácsonya után Poznanban, ahol munkaszolgálatosként tartózkodott, megismerkedett Veszelovzski Mar­ garétával, akit a németek ugyancsak Poznanban kényszermunkára hurcoltak el. TÓ TH : Tévedés. B U JÁ K I: Tessék csendben végighallgatni! GODÓ: Párnapi ismerettség után elhatározták, hogy házasságra lépnek. Megjelentek a lengyel város egyik anyakönyvi hivatalában, ahol kifejtették házasságkötési szándékukat. TÓ TH : Sehol nem jelentünk meg, semmit n em . . HEGEDÜS: Megbírságoljuk, ha minduntalan közbeszól! GODÓ: Kaptak egy német nyelvű iratot, mely felperes hiányos német tu­ dása szerint egyházi esküvő tartására hatalmazta fel az újdon­ sült hazasfeleket. Személyi igazolványaikban ma is házasfeleknek vannak bejegyezve. Házasságukból két gyermek született, mind­ kettő felperes nevét viseli. A z egyelőre nem nyert bizonyítást, hogy milyen iratok alapján viselik a gyermekek a Tóth nevet, A házasságkötésről jelenleg egyetlen irat sincs birtokukban a személyi igazolványon kívül. Felperes előbb válópert indított és csak a válóper húzódása késztette arra. hogy a pert beszün­ tesse és új pert indítson, házasság nemlétezéének megállapítása végett. Erre vonatkozólag becsatolta a poznani első anyakönyvi kerület igazolását, mely szerint sem az 1944-es. sem az 1945-ös házassági anyakönyvekben nem szerepel nevük. SUHAJDA: GODÓ: SUHAJDA: GODÓ: Jegyezze fel, Csak anyakönyvben. kérem! . Egyesszámban. Ön ügyvéd, önnek tudnia k e ll... Tudom kérem. Akkor ne szóljon közbe! Becsatolta továbbá felperes Lépő László közjegyzővel hitelesített. írásbeli vallomását, melyben Lépő László azt vallja, hogy mint munkaszolgálatos egy szobában lakott Tóth Gyulával, legjobb barátok voltak és Tóth Gyula nem kötött házasságot Veszelovszki Margarétával; mert erről neki tudnia kellett volna. Felperes más tanukra is hivatkozott, akik viszont egyetlen tárgyaláson sem jelentek meg. B U JÁ K I: Ha ma sem, akkor elővezettetjük őket. GODÓ: A z alsófokú bíróság júliusban meghozott határozatában felperes bizonyítékait elégtelennek találta. Indokolása szerint háborús idő­ szakban előfordulnak olyan esetek, hogy a házasfelek anyaköny­ vi bejegyzése elmarad. A házasságkötésnek nem ez a fő kritéri­ uma. hanem a személyes megelenés és a házasodási szándék be­ jelentése. Nem ismeretes továbbá, hogy Lengyelorszában milyen törvények voltak érvényben s minthogy felperes a legyel ható­ ságok megkeresését ellenezte, így csak az 1944-ben érvényben levő magyar törvényeket vették figyelembe. Lépő László vallomását sem tekintették perdöntőnek, mert Lépő nem vallotta azt. hogy — 35 — �minden percet együtt töltött felperessel, márpedig így előfordul­ hatott, hogy felperes a tanu tudtán kívül lépett házasságra. TÓ TH : Nyakatekert okoskodás! Munkaszolgálatos voltam, nem lakoda­ lomra tartogattak bennünket. GODÓ: Figyelmeztetem! B U JÁ K I: Ön túl könnyen lobban. GODÓ: A bíróság határozata bizonyítéknak fogadta el a személyi iga­ zolványok bejegyzéseit, minthogy a házasságot általában házas­ sági anyakönyvek alapján jegyezték és jegyzik be a személyi igazolványba. BOZÓ: Vagy bemondásra. B U JÁ K I: A z jelezve lenne. GODÓ: Felperes az alsófokú bíróság határozatát megfellebbezte és kérte állítása további bizonyítását, Ötoldalas új beadványában előbbi vallomásának nagy részét felülvizsgálta, illetve megváltoztatta. (A hallgatóság körében sugdolódzás, vitatkozás.) HEGEDÜS: És kérte a gyermekek nála való elhelyezését. Igaz? TÓ TH : A z első és legnagyobb kérésem. tott kisfiamra gondolok. SUHAJDA: Kisgyermekét használja eszközül, hogy az érzelmekre hasson. Mi­ csoda apa! TÓTH: Nem fejthetik ki érzéseiket, akiknek nincsennek érzéseik! SUHAJDA: De vannak! TÓTH: Álszent, hazug megjátszott érzelgősségek, a bizonyítékok helyett! Szívem összeszorul, ha elhagya­ B U JÁ K I: A z önfegyelem a művelt ember erénye! HEGEDÜS: Mindenképpen bírságot akarnak fizetni? GODÓ: (Összerakja az iratokat és csak most fedezi fel. hogy az alperes azonos Ritával. Bujákihoz hajol és súg neki valamit.) B U JÁ K I: (Láthatólag igyekszik megnyugtatni Godót.) BOZÓ: Tisztelettel bejelentem ... (A bírók nemfigyelnek, hangosabban). Felperes újabb bejelentéssel kívánja elősegíteni a tisztelt bíróság munkáját és kéri zárt tárgyalás elrendelését. (A hallgatóság körében nyugtalan moraj.) (Még nagyobb zúgás és moraj.) B U JÁ K I: M it óhajt? BOZÓ: Zárt tárgyalás kérünk. B U JÁ K I: A m íg a bíróság határoz, mindenki hagyja el atermet! (A terem kiürül, csak a bírók maradnak ott.) — 36 — �4. jelenet B U JÁ K I: Partiriunt montes, nascitur ridiculus mus. Vajúdnak a hegyek és mulatságos kisegér születik. GODÓ: Nem B U JÁ K I: Most adjatok tanácsot! GODÓ: Ilyen B U JÁ K I: Napoljam el a tárgyalást? M ivel okoljam meg? Jelentsem ki, hogy alperes Godó úr ágyasa és, hogy Godó úr úgy go n d olja ... GODÓ: Á lljak melléd és kezdjem ha szidsz, ha sértegetsz? B U JÁ K I: Kiadom a mérgemet. GODÓ: Olyan a fejem, mint egy napalm-bomba, amely nem akar fel­ robbanni. HEGEDÜS: Van egy javaslatom. B U JÁ K I: Végre. HEGEDÜS: Igyunk meg valahol egy pohárka konyakot. Nagyon hűvös van itt. B U JÁ K I: Om mani padme hum! HEGEDÜS: tehetek r ó la ... körülmények között nincs helyem a tanácsban. e l m a g a m a t G o d ó u ra z n i. M it é r , Vagyis? B U JÁ K I: (Godóhoz): Fordítsd le neki! GODÓ: Ó HEGEDÜS: Most még ki is csúfoltok. Beszéljetek legalább magyarul. te lótuszba foglalt ékesség! B U JÁ K I: Megmondtam. Alperes Jani barátunk ismerőse. HEGEDÜS: Ha nem rokona, nem számít. B U JÁ K I: De rokona. Ő az, akit menyasszonyának nevezett. HEGEDÜS: Akinek ma van a válópere? GODÓ: A zt hittem, hogy válóper. Most itt van. HEGEDÜS: GODÓ: B U JÁ K I: GODÓ: B U JÁ K I: H O RVÁTH : B U JÁ K I: H O RVÁTH : Értem a dilemát. Ha megtartjuk a tárgyalást, megint összefér­ hetetlenséget idézünk elő! Ha nem tartjuk meg. megmarad a tengeri kígyó nyaka. Ez az Anti mégsem buta gyerek! Megtiltom az ilyen hangot! B o ... (Közbevág): És ne kérj bocsánatot! (Be): Üdvözöllek körünkben, elnök úr! (Bemutatja Hegedüst) Hegedüs kolléga, akit a fo r r ... az események idején inzultus ért (Be­ mutatja Godót) Godó kolléga, akit ma akartunk avatni. Örülök, hogy megismerhettelek bennőtöket. .. De miért függesz­ tettétek f e l ... ? — 37 — �HEGEDÜS: Felperes védője zárt tárgyalást kért. H O RVÁTH : Kapjatok az alkalmon! Nem szeretem, ha fasiszta újságírók szag­ lásznak a közelben. B U JÁ K I: Hogy értsem ezt? H O RVÁ TH : Egy nyugatnémet és egy francia újságíró túlzott érdeklődést ta­ núsít a pör iránt. Nálam is jártak felvilágosításért. HEGEDÜS: Hol vannak? H O RVÁ TH : Künn várakoznak... kezdet nehéz. B U JÁ K I: Omne principium difficille. H O RVÁ TH : Igen. GODÓ: Nehéz helyzetbe kerültem. Nagyon csendes. Godó kolléga. Minden Igy mondják latinul. H O RVÁ TH : (Csodálkozik): No. B U JÁ K I: Elmondtam már. hogy a tárgyalás mielőbbi befejezéséből lelkiismereti kérdést csináltunk. H O RVÁTH : Egyetértek... B U JÁ K I: Csakhogy a tárgyalás megkezdése után derült k i . . . HEGEDÜS: Alperes Jani menyasszonya. B U JÁ K I: Engedd, hogy befejezzem! A z asszony Godó kolléga közeli is­ merőse s úgy gondoltuk, ezek után nem vehet részt a tárgya­ lás munkájában. H O RVÁTH : Én nem tartom olyan súlyosnak az esetet. Vidéki kisvárosból kerültem fel. Ott jóformán mindenkit ismertünk. Ezen az alapon egyetlen ítéletet semhozhattunk volna. B U JÁ K I: Csakhogy Godó k o lléga ... H O RVÁTH : Értem én. A bíró is ember, az sincs fából. Előfordult, hogy egy kollégánk kedvet kapott a tyúkhúsra. Meglátogatta a csinos patikusnét. Hetek múlva a bíróságon találkoztak. A kolléga nyu­ godt lelkiismerettel mondta ki a válást, s a perköltséget a szép­ asszony nyakába varrta. A hálószoba is más. a tárgyalóterem is. A férfiakat az emeli a gyengébb nem fölé. hogy a szeretkezés­ ből ritkán csinálnak közügyet. GODÓ : Amikor hivatást választottam, eszményt állítottam magam elé. H O RVÁTH : Minden kezdő fiatalember idealista. A köznek semmi kára nem származik abból, ha megakadályozzuk, hogy egy férfi és egy nő cafatokká marcangolják egymást. B U JÁ K I: Én H O RVÁTH : Akkor napoljátok el! B U JÁ K I: A zt se tehetem. HO RVÁTH : Állítsatok helyére más B U JÁ K I: Nem ismeri az ügyet.Megint jöhet az elnapolás. helyeslem Godó kolléga — 38 — álláspontját. bírót! �H O R VÁ TH : Nem értem miért ellenzitek akkor... Folytassátok a tárgyalást és beszéljétek rá felperest, hogy maradion a válópernél. B U JÁ K I: Felperes tanult, értelmes ember. Csavaros esze Egyszer már elfogultsággal vádolta a bíróságot HEGEDÜS: H O R VÁ TH : Nagyon csendesen gyorsan fog. viselkedik. Si fecisti, nega! Ha megtetted is. tagadd! A z asszony úgy sem fog dicsekedni vele! A német azt mondja: M aul halten und weiter dienen. (A z órájára néz). Mennem kell. Most teszek bemu­ tatkozó látogatást a miniszternél. Mondjátok meg felperesnek, hogy tizenkét évi együttélés után illojális, tisztességtelen az el­ járása. GODÓ : Nem vállalhatom. H O RVÁTH : Mi pedig nem kénvszeríthetnünk. Vagy vállalod, vagy elhalaszt játok.. Ha visszajöttem, maid tájékoztattok... Mindenesetre gyorsan és megfontoltan határozzatok. Viszontlátásra! (El.) HEGEDÜS: Viszontlátásra! (Kínos csend.) GODÓ: A zt kívánjátok, hogy már a kezdet-kezdetén feladjam az elveimet? B U JÁ K I: Mundus vult decipi, ergo decipiantur. A világ azt akarja, hogy megcsaljuk tehát csaljuk meg. GODÓ: (Bujákihoz): Utasíts! Parancsolj rám! Mondd hogy: így akarom, így parancsolom! B U JÁ K I: Nem tehetem. GODÓ: (Lassan, mintha mázsás súlyokat cipelne, elindul helyét.): Mért nem mondtál el mindent? B U JÁ K I: Mert szándékodat HEGEDÜS: (Kiszól az ajtón) Pali bácsi! (Helyére megy! KU PC SU LIK : (Be): Miért kiabál úgy? Nem vagyok süket. B U JÁ K I: A tárgyalást folytatjuk. Zárt tárgyalást tartunk. Felperes, al­ peres és védőik bejöhetnek. Tanuk várakozzanak odakint. K U PC SU LIK : (A z ajtóba áll): Zárt tárgyalás. A kint várnak, a többi elmehet. B U JÁ K I: (Godóhoz): Van még tennivaló? GODÓ: Nincs. Befejeztem. és elfoglalja nem veszem komolyan felek bejöhetnek, a tanuk (Beengedi Ritát. Suhajdát. Bozót.) 5. jelenet B U JÁ K I: Mielőtt a bizonyítási eljárást megkezdenénk, a bíróság fel­ hívja felperes figyelmét, hogy a személyi igazolványban talál­ ható bejegyzés alapján lehetőnek tartjuk szabályos bontóper in­ dítását. Minthogy az együttélésből két kisgyermekük is született, a gyermekek érdekében ... — 39 — �BOZÓ: (Felpattan): Megbízóm atyai kötelességeit elismeri, gyermekeiről a továbbiakban is gondoskodni kíván. B U JÁ K I: BOZÓ: Mégis emberiesebb. szocialista honpolgárhoz m éltóbb... Alperes rászolgált, hogy ne viselhesse egy jónevű kutatómérnök nevét. A z eljárás minősége így egyik esetben sem jelenthet szá­ mára előnyt. B U JÁ K I: BOZÓ: Akkor is érzékenyen érinti a gyermekeket. Bontópert csak házasságkötés azonban nem köttetett. esetében indíthatnánk. Házasság B U JÁ K I: Felperesnek teljesen mindegy, hogy milyen jogcím en ... BOZÓ: Felperes ragaszkodik az igazsághoz. Minthogy bírói határozattal házasságot nem lehet létrehozni, a válóper indításához nincsen sem jogi, sem erkölcsi alap. Éppen ezért érthetetlen és indoko­ latlan, hogy a tényállás ismertetésénél említés nélkül hagy­ ták feperes lelepező bejelentéseit. GODÓ: Tóth Gyula ötoldalas beadványát szükségtelen részletesen ismer­ tetni, mert túlnyomórészt érzelmi elemeket tartalmaz és nem segíti elő a bizonyítást. T ÓTH : Beadványomban megírtam, hogy alperes igazolványában több hamis bejegyzés szerepel. Lehet-e bizonyítéknak elfogadni olyan okmányt, amelyben hemzsegnek a hamisítások? SUHAJDA: Újabb rágalom! T ÓTH : Mert Önök elfogadják! Becsatolom alperes születési anyakönyvi kivonatát. Ebből kiderül, hogy nem Munkácson született, hanem Rigában, keresztneve nem Margaréta, hanem Ludmilla, édes­ anyja neve is más, mint a személyi igazolványban. GODÓ: A z Ön igazolványában milyen adatok szerepelnek? TÓ TH : Természetesen GODÓ: Hogyan? TÓ TH : Bemondás alapján. De a születési helye az én igazolványomban K . s a B U JÁ K I: Érhetetlen! TÓ TH : Nekem azt mondta. S én annakidején a bejelentőlapra is azt írtam. HEGEDÜS: De hát hol született tulajdonképpen? a TÓ TH : Rigában. HEGEDÜS: Nagyon bonyolult. B U JÁ K I: Üljenek l e . . . ! hamisak. Elrendelem a bizonyítást. HEGEDÜS: (Tóthhoz): Ön tehát fenntartja állításait? TÓTH: Természetesen. HEGEDÜS: (Ritához) És Ön? SUHAJDA: TÓ TH : Igenis kötöttek házasságot. Ami nem történt meg. azt nagyon nehéz bizonyítani. Én mégis bizonyítottam. És alperes? — 40 — �SUHAJDA: A személyi igazolvány bizonyíték. TÓ TH : A z okirathamisításra! B U JÁ K I: Alperes! Mi erről a véleménye? R IT A : A férjem fasiszta tiszt volt. Együtt harcolt a németekkel. B U JÁ K I: A hamis adatokról kérdezem. R IT A : Ártatlan BOZÓ: Tiltakozom! B U JÁ K I: A kérdésre feleljen! gyermekeket gyilkolt. Ez aljas rágalmazás! R IT A : Így akar lejáratni, megsemmisíteni. Mert én antifasiszta vagyok. CODÓ: A személyi igazolvány könyvi kivonat? R IT A : Apám született Munkácson és tévedésből azt írták be. GODÓ: Miért nem figyelmeztette a tisztviselőt? R IT A : A zt hittem. Magvarországon ez a szokás. hamis, vagy másé B U JÁ K I: De a férjének ... BOZÓ: (K ijavítja) Élettársának. B U JÁ K I: ... élettársának Kassát jegyezték be R IT A : Ott meg édesanyám született. B U JÁ K I: És a neve? R IT A : Kettős nevem van. Margaréta és Ludmilla. írták be. a születési anya­ Csak az egyiket HEGEDÜS: Én már értem. Teljesen világos a dolog. TÓ TH : Tőlem az okirat is kevés, alperestől a puszta szó is bizonyítéknak számít. (Hegedüshöz) Ö pedig érti. B U JÁ K I: Figyelm eztetem !... A tanukmeghallgatása csak most követke­ z ik ... Hantos Benjámin! jelenet 6. BOZÓ: (A z ajtóhoz siet. kiszól): Hantos Benjámin! HANTOS: (Be): Jó napot kívánok! B U JÁ K I: Fáradjon közelebb!.., Egészen ide. az asztal e l é , . . Figyelmez­ tetem. hogy csak a színtiszta igazat vallja, mert a Magyar Népköztársaság törvénye... HANTOS: Tudom, kéremszépen. (Zsebrenyul). Itt az igazolványom. (Átnyújtja Bujákinak.) GODÓ: HANTOS: Nagyon otthonosan mozog. Már négyszer váltam. Engem minden asszony otthagy, kéremszé­ pen. Amikor megtudják, hogy légnyomásom volt, otthagynak. — 41 — �B U JÁ K I: (Diktálja): Hantos János. Harmincöt éves. budapesti születésű borbély és fodrászkisiparos. (Hantoshoz) Tóth Gyula fel­ perest ismeri? (Visszaadja az igazolványt). HANTOS: Ismerem, kéremszépen. B U JÁ K I: Rokonságban, haragban nincsenek-e? HANTOS: Nem vagyunk, kéremszépen. Katonák voltunk, együtt. B U JÁ K I: Mi volt a rangja akkor felperesnek? HANTO S: B U JÁ K I: Hadapródőrmester. Hogyan kerültek Poznanba? Mondjon el mindent részletesen. HANTOS: B U JÁ K I: Kéremszépen, én egy olyan légnyomást kaptam, hogy sokmindenre nem emlékszem. Ön milyen rangot viselt? HANTO S: Csicskás voltam. Tóth hadapród úr csicskása. HEGEDÜS: A hadapród úr azt állítja, hogy munkaszolgálatosok voltak. HANTOS: B U JÁ K I: Csak Poznanban lettünk azok. Illetve már Bécsben leszedték a fegyevereinket. csak tizenhat puskát hagytak. Minden vagonhoz egy puskát. A z őrségnek. Poznanban azt is elvették tőlünk, ké­ remszépen. És mit csináltak Poznanban? HANTOS: Melóztunk, kéremszépen. B U JÁ K I: Tehát dolgoztak. HANTOS: Igen. kéremszépen. Először nagy gödröket ástunk a temető mel­ lett, aztán lövészárkokat ástunk. Amikor meg a múzeumba ve­ zényeltek át bennünket, egész nap a követ fejtettük a főtéren. GODÓ: Mit kerestek a múzeumban? HANTOS: A múzeum pincéjében volt a szállásunk, kéremszépen. GODÓ: Tóth Gyula nős volt akkor, vagy nőtlen? HANTOS: Legényember volt, kéremszépen. B U JÁ K I: Menyasszonya volt? H ANTO S: Nem volt, kéremszépen. B U JÁ K I: És nőismerőse? HANTOS: A z sok volt. kéremszépen. B U JÁ K I: Kicsodák? HANTOS: Mindenféle. Sokféle nép gyűlt ott össze... B U JÁ K I: Hol? HANTOS: Poznanban. GODÓ: De ha Önök vigyázott. .. HANTOS: Igen, kéremszépen. GODÓ: Hogyan tudtak mégis nőkkel megismerkedni? munkaszolgálatosok — 42 — voltak, akkor német őrség �H ANTO S: P ozna.n akkor már Fesztung volt. kéremszépen. GODÓ: Tehát erőd . HANTO S: A civilek is velünk együtt melóztak, kéremszépen. M ég a lá­ gerekből is munkára hajtották, aki mozogni tudott. GODÓ: Alperest ismeri? HANTO S: (Csodálkozva néz): Kicsodát, kéremszépen? GODÓ : Tóth Gyula feleségét? BOZÓ: Élettársát! HANTO S: (Ritára néz):Liliant B U JÁ K I: Igen őt. A névre azonban rosszul emlékszik. tetszik gondolni? HANTO S: Erre kivételesen hívta. B U JÁ K I: (Ritához) határozottan Harmadik neve is emlékszem. Mindenki L ilia nnak van? R IT A : A németek kereszteltek el Liliannak. HEGEDÜS: (Hantoshoz): HANTOS: A HEGEDÜS: Mindenki ismerte? HANTOS: Másfél hónapig lakott az első emeleten. Tóth elvtárssal. Egészen, amíg a bomba telibetalálta a múzeumot, kéremszépen. Akkor kap­ tam a légnyomást, mert éppen az udvaron a latrinán ültem, kéremszépen. B U JÁ K I: Hogyan tudták becsempészni az épületbe? HANTOS: Tóth elvtárs nagyon értette. A múzeum udvarán nagy kőfal volt, kilazította a köveket és amikor bombáztak, kiment és hozta a nőket. B U JÁ K I: HANTOS: B U JÁ K I: K i az amindenki? század. Tud-e arról, hogy Tóth Gyula alperest elvette feleségül? Tudok, kéremszépen. A zt is tudja, hogy melyik, napon volt az esküvő? HANTOS: Ezerkilencszáznegyvennégy Szilveszter napján. B U JÁ K I: Nekem nincs több kérdésem. Van-e kérdése még a tanuhoz? GODÓ: Nincs. HEGEDÜS: Minden világos. T ÓTH : (Súg valamit ügyvédjének.) BOZÓ: Nekem van. Milyen viszonyban állt akkor Tóth Gyulával? HANTOS: Haverok voltunk. Elnézést kérek: jóbarátok, kéremszépen. BOZÓ: Sok ilyen jó barátja volt neki? HANTOS: Csak kettő, kéremszépen. Lépő László és én. — 43 — �BOZÓ: Remélhetőleg önöket hívta meg tanunak a házasságkötéshez. H ANTO S: Nem, kéremszépen. BOZÓ: Ha nem vett részt az aktuson, honnan tudja, hogy házasságot kötöttek? HANTO S: Liliantól, kéremszépen. BOZÓ : Mikor mesélte el? HANTOS: Tegnap este, kéremszépen. Mert amikor megkaptam az idézést kezdtem nyomozni Tóth elvtárs címe után. de csak tegnap si­ került megtudnom. Elmentem a lakásra, de csak Lilian volt ott­ hon és sírt, hogy Tóth elvtárs cserbenhagyta őt. meg a gyereke­ ket... Azután megkínált likőrrel, kéremszépen. BOZÓ : Köszönöm. B U JÁ K I: Alperesnek van-e kérdése? TÓ TH : Ha megengedik még én is ... B U JÁ K I: Tessék! T ÓTH : Te nagyon szeretted Poznanban a kis Ingét, ő is téged. Mindket­ ten házasságról álmodoztatok. GODÓ: Ez nem tartozik ide! TÓ TH : (Nem zavartatja magát): Mért nem házasodtatok össze? HANTOS: Nem lehetett. TÓ TH : De miért nem? HANTOS: Mert munkaszolgálatosokvoltunk ... TÓ TH : Te is kijuthattál volna a HANTOS: kőfalon, a résen. Hogyne! Hogy elkapjanak a németek és kikössenek! Nem ettem meszet, kéremszépen. TÓ TH : Csak B U JÁ K I: Alperes? SUHAJDA: A z őrség ... ezt akartam. A tanu vallotta, hogy tud a házasságról. Más kérdésem nincsen. B U JÁ K I: Tóth Gyula HANTO S: Soha, kéremszépen. A háború óta nem is találkoztunk. B U JÁ K I: De HANTO S: Ott se, kéremszépen. B U JÁ K I: Másfél hónapon át együtt éltek Liliannal. az emeleten. Valamit csak mondott az alperesről önnek. Mondott, kéremszépen. HANTOS: ott kint soha nem beszélt önnek a házasságról? Poznanban? B U JÁ K I: Ismételje meg! M it mondott? HANTO S: Muszáj, kéremszépen? HEGEDÜS: A bíróság előtt nem szabad semmit eltitkolni! — 44 — �H ANTOS: A zt mondta, kéremszépen. hogy ilyen tüzes macskával még az életben nem találkozott. Elnézést kérek, kéremszépen. B U JÁ K I: Köszönöm. Eltávozhat. H ANTOS: Jó napot kívánok! (El.) B U J Á K I: Következőnek . . . KU PC SU LIK : (Be) K i lesz a következő? B U JÁ K I: Kovács Mihály. K U PC SU LIK : (Kiszól.) K O VÁCS: (Dühösen): Úgy látszik, nem volt még elég! Kezdik megint elől­ ről! Ez már örökké így lesz? Tehetek én arróL hogy az apám­ nak malma volt?! B U JÁ K I: KO VÁCS: Miért hangoskodik? Idebolondítják karácsony előtt az embert! Szombathelyről utaztam ide. semmi kedvem Pesten tölteni a karácsonyt. Én kivételesen szeretem a feleségemet és a gyermekeimet. B U JÁ K I: A dja KO VÁCS: (Keresi) K i fizeti meg a költségeimet? Szállodában aludtam, a gyorsvonat i s ... B U JÁ K I: Kovács Mihály! (EL) ide a személyi igazolványát! A költségeit megtérítjük. KO VÁCS: Semmi közöm (Tóth felé int) ehhez az úrhoz! (Végre meg­ találja az igazolványt, átnyújtja Bujákinak). Én már Poznan­ ban megmondtam, hogy nem fog vízszintesen meghalni. BOZÓ: Ön is légnyomást kapott? K O VÁCS: Velem ne gúnyolódjon! Éppen olyan dolgozó vagyok, mint maga. B U JÁ K I: Csend legyen végre! K O VÁCS: Azt, hogy én itt lopom a napot, senki nem fizeti meg nekem. B U JÁ K I: A napi keresetének megfelelő összeget is megkapja. De most már maradjon csendben. Még egy szó és megbírságolom. K O VÁCS: (Csendesebben). A türelemnek is B U JÁ K I: (Diktálja). Kovács Mihály.35 éves. sátoraljaújhelyi születésű, jelenleg gyári segédmunkás. Szombathelyen la k ik . . . GODÓ: Hogyan került az ország egyik sarkából a másikba? KO VÁCS: Nem akartam úgy járni, mint apám. Megkapta a magáét sze­ gény azért a kis darálómalomért. Pedig ő is csak örökölte. .. (Tóthra mutat). Ez is benne volt. hogy megverték az apámat. TÓ TH : Ilyet soha nem tettem. B U JÁ K I: Tehát haragban vannak? KOVÁCS: van határa. Már a katonaságnál szemembe mondta, hogy én osztályidegen vagyok. Ő meg internacionalista. A zt jelentette nála. az interna­ cionalizmus, hogy nemcsak német nőket cipelt a szállásunkra, hanem dánt, franciát, olaszt, még japánt is. De, aki hű maradt a feleségéhez, az neki osztályidegen . . . — 45 — �B U JÁ K I: (Tóthhoz): Önök jelentették be a tanut, ragaszkodnak-e a kihallgatáhához? BOZÓ: Nem ellenezzük. Ellenséges indulata a tényeket nem másíthatja meg. B U JÁ K I: (Kovácshoz): Figyelmeztetem, hogy a hamis tanuzásért börtön jár. KO VÁCS: Nekünk kétszeresen vigyáznunk kell a becsületre. A származás és frázispufogtatás számunkra nem menlevél. GODÓ: Tegye félre a sértődöttséget és tartózkodjon a politikai célzásoktól! B U JÁ K I: Ismeri a felperest? KO VÁCS: Mint a rosszpénzt. A században minden tisztességes ember gyűlölte. B U JÁ K I: A bíróságot a szubjektív elemek nem érdeklik. Alperest is is­ merte? KO VÁCS: Liliant? Szerencsétlen nő! Tóth (gúnyosan) elvtárs tízezer márka spórolt pénzt csalt ki tőle. Azzal hitegette szegényt, hogy el­ veszi feleségül... B U JÁ K I: És nem vette el? KO VÁCS: Nem kötötte az orromra. Amikor az őrséget és a német parancs­ nokokat lefegyverezték, engemet is bezártak a kapcsolóházba. E U JÁ K I: KO VÁCS: Ezt mért mondja el? Tóth nem bízott bennem. Mindenki tudta, hogy felkelésre ké­ szül a század, csak én nem. B U JÁ K I: Elvette-e felperes Liliant? KOVÁCS: Úgy bántak velünk, mint a hadifoglyokkal. Ott házasságot sen­ ki nem köthetett. De Tóth rendszeresen kijárt a városba és soha nem fogták el. B U JÁ K I: Egyenesen válaszoljon! Elvehette, vagy nem? KO VÁCS: Arra következtettem, hogy kapcsolatban állhat a németekkel. A ki pedig a németekkel jóba volt. annak mindent lehetett. TÓ TH : Ugyanolyan katona voltam, mint a többi. KOVÁCS: A z egyenruha valóban egyforma volt. De a többi! A szív. a lélek... GODÓ: Tóth Gyula együtt élt Liliannal. Ezt hogyan fogadták a többi bajtársak? KO VÁCS: Sajnálták Liliant. Tóta közben is hordozta be a nőket. Egyszer egy tízszemélyes szobából mindenkit kizavart, hogy a csehszlovák Blankával egyedül maradhasson. GODÓ: Ilyen pontosan emlékszik a lány nevére? KO VÁCS: Csinos, barna lány volt. Hasonlított a feleségem re... HEGEDÜS: Magának milyen rangja volt? KOVÁCS: Hadapródőrmester. HEGEDÜS: Tehát egy rangjuk volt felperessel. — 46 — �K O VÁCS: TÓ TH : Kikérem magamnak! Tóth csak karpaszományos őrmester volt. Jogtalanul varrta fel az arany paszományt, neki csak zöld járt. Kapaszkodott az uborkafára. Kommunista is akkor lett már. amikor megbizonyosodott, hogy nincsen csodafegyver. (Felpattan): A z elveimet ne merje gyalázni. . . ! Éppúgy örököltem. mint apja a malmot. KO VÁCS: Most már tegezhetsz, megszünt a kuláklista. Vagy szégvelsz egy munkással tegeződni? TÓ TH : (Leül). Jó, hogy a kapcsolóházba zártunk. HEGEDÜS: Nincs több kérdésem. B U JÁ K I: Felperesnek, BOZÓ: Ig e n ... Amikor megtudta, hogy Tóth Gyuláék ártalmatlanná tet­ ték a keretlegényeket és lelőttek egy német hadnagyot, a pálya­ udvaron pedig harcba keveredtek egy német SS-különönítménnvel. még mindig hitt abban, hogy Tóth német bérenc? KO VÁCS: Nem értem a kérdést? BOZÓ: vagy a védőnek.? A németek Tóth Gyulát sebesülten elhurcolták s több kézrekerült bajtársával együtt halálra ítélték. Önt a transzformátor­ házból kiengedték, s közölték, hogy támadóira, megszégyenítőire halál vár. Akkor még mindig fasisztabarátnak képzelte Tóthot? KO VÁCS: Akkor már nem. BOZÓ: A németek hogyan nyilatkoztak Tóth KO VÁCS: Disznó kommunista! BOZÓ: KO VÁCS: BOZÓ: Gyuláról? Ezek szerint .ha még maga sem köthetett volna házasságot, akkor egy kommunista pláne nem. Én már akkor nős voltam. Igen. de előbb azt vallotta, hogy hadifoglyok voltak, házasságot ott senki nem köthetett. Ezt vallotta, vagy nem? Jegyzőkönyvbe vették. KO VÁCS: Ez így is volt. BOZÓ: Köszönöm. B U JÁ K I: Alperesnek vagy védőjének van-e kérdése a tanuhoz? SUHAJDA: Minthogy tanu vallotta, hogy Tóth rendszeresen kijárt a városba és a házasságkötés tényét nem cáfolta, sőt hangsúlyozta, hogy a bajtársak felperes erkölcstelen magatartását házasságtörésnek, meg csalásnak minősítették, állításaink újabb bizonyítást nyertek. Kérdésem ennélfogva nincs. B U JÁ K I: Megköszönöm részvételét. Eltávozhat. KO VÁCS: A B U JÁ K I: költségeim et... (Lilire mutat): A kartársnőtől kap egy utalványt és a földszinti pénztár kifizeti. KO VÁCS: (Átveszi az utalványt és el.) R IT A : (Utánafordul Kovácsnak). Végre egy rendes férfi. — 47 — �KU PC SU LIK : (Be): A következő? B U JÁ K I: Várjon egy kicsit! (Tóthoz) Felperes! Kérem, álljon fel! TÓTH: (Felemelkedik.) B U JÁ K I: Még mindig nem tartaná helyesebbnek ...? TÓ TH : (Közbevág). Nem. B U JÁ K I: A gyermekei anyja. Nem mindegy, hogy elvált asszony lesz. va gy ... TÓ TA: Teljesen mindegy. A gyermekek továbbra is a nevemet viselik. B U JÁ K I: Érthetetlen miért ragaszkodik an n yira ... TÓ TH : A z ügyvédem már megmagyarázta. B U JÁ K I: A tanuk nem valami elismerően és egyértelműen nyilatkoznak. De ha sikerülne is igazolnia állítását az okirathamisítást ön i s . . . TÓTH: Tudom. B U JÁ K I: Gondolja meg jól. Ha szükségesnek TÓTH: Fölösleges... Tizenkét év óta nehezedik lelkemre ez a teher. Szabadulni akarok tőle. GODÓ: Miért várt ennyit? TÓTH: Olyan időben éltünk, hogy az igazság burokbaszorult, mint az embrió. Elérkezett az idő és világra kívánkozik. . . A kor erő­ szakosan nehezedik ránk. Akkor titokra ösztönzött, most az igazat szorítja ki belőlünk. Önökből és az asszonybőrbe bújt kaméleon­ ból is. B U JÁ K I: Tizenkét TÓ TH : Jön olyan idő. hogy fel kell metszeni a fekélyt, ha gyógyulni akarunk... B U JÁ K I: Ön tu d ja ... Üljön le! Javasolnak valamilyen sorrendet? BOZÓ: Fontosnak tartanám N o vá k S á n d o r h a jó sk a p itá n y és V á rszeg i Tihamér színművész kihallgatását. Novák az összeesküvésben futár-szerepet töltött be. Várszegi a magyar század tolmácsa volt. év tartja,szünetet is ... után? 7. jelenet B U JÁ K I: Várszegi Tihamér! K U PC SU LIK : Várszegi VÁRSZEGI: (Be.) B U JÁ K I: Jöjjön kérem, egészen közel! A dja ide a személyi igazolványát... Köszönöm, (Diktálja) Várszegi Tihamér 35 éves. színművész, bu­ dapesti lakos, a szolnoki Szigligeti Színház ta gja ... Ismeri Tóth Gyula felperest? VÁRSZEGI: Igen. Tihamér!(El.) — 48 — �B U JÁ K I: Mióta? VÁRSZEG I: Negyvennégy szeptemberében osztották be a szakaszába. Győrben, B U JÁ K I: Haragban, rokonságban nincsenek? VÁRSZEGI: Nem vagyunk. B U JÁ K I: És alperessel? VÁRSZEG I: Öt csak Poznanban ismertem meg. B U JÁ K I: Mit tud felperes és alperes házasságáról? VÁRSZEGI: Semmit. B U JÁ K I: Alperes állítása szerint 1944 Szilveszterén Poznanban házasságot kötöttek. VÁRSZEGI: Azon a napon nem köthettek. Tóth Gyula egyébként még 1945. április 4-én is nőtlen volt. GODÓ: Honnan tudja olyan b iztosan? VÁRSZEG I: Azon a szilveszteri napon az egész század fertőtlenítőbe vonult. Este hatig Tóth Gyulával egymás mellett ültünk a fürdő folyosó­ ján egy rácsos fapadon. A ruhánkra vártunk! TÓTH: (Hirtelen): Valóban. GODÓ: GODÓ: (Tóthoz): Önnek ez biztos alibit j elenett volna, miért nem mondta eddig? Egyik nap olyan volt. mint a másik. Most már em lékszem ... A németek pezsgőztek. Mindenestre furcsa B U J Á K I: És hat óra után? TÓTH: VÁRSZEGI: Mi kaptuk meg egyedül a ruhát. A többieknek hajnali négyig ott kellett várniuk. B U JÁ K I: Tóth mikor ment el? VÁRSZEGI: Onnan nem lehetett elmenni, csak megszökni. Együtt szöktünk meg. BU J Á K I: Hová VÁRSZEGI: Volt a németeknek egy hatalmas nyilvános-háza. Oda mentünk. HEGEDÜS: És mit csináltak ott? B U JÁ K I: (Feddően néz Hegedűsre): Erre nem köteles válaszolni mentek? A városházára? VÁRSZEGI: Egy dán és egy francia nővel ültünk négyesben, a szalonban Beszélgettünk. GODÓ: Nem tartja furcsának, hogy egy nyilvánosház szalonjába mennek? VÁRSZEGI: Valóban furcsa. De még meglepőbb, hogy a Poznanban ott talál­ koztunk először tiszta és józan emberekkel. Éppen a prostituál­ tak között. — 49 — �HEGEDÜS: Miről tudtak annyit beszélgetni? VÁRSZEGI: Tóth Gyulának már régen az volt a rögeszméje, hogy fegyvert. kell szereznünk és át kell törnünk az orosz csapatokhoz. Öt­ letekkel dobálóztunk. A két lányt erőszakkal vitték oda a né­ metek ... Utálták a helyet, felajánlották segítségüket. GODÓ: Két tanu is vallotta, hogy felperes nőket hurcolt a szálláshelyük­ re és erőszakoskodott velük. B OZÓ: Erőszakról senki nem vallott. VÁRSZEGI: Azok a nők mind összekötők voltak. A fegyverek egy részét ők csempészték be. S U H AJD A: Ugy gondolja hogy elvtársak voltak és nem ágyastársak? VÁRSZEGI: Igen. B U JÁ K I: A védők ne szóljanak közbe! Elvtársak v oltak. GODÓ: Ezek szerint Szilveszterkor nem köthettek házasságot? V ÁRSZEG I: Nem. GODÓ: Honnan veszi, hogy 1945. április 4-ig sem? VÁRSZEG I: Április 4-én, amikor meghallottuk, hogy Magyarországon dek­ larálták a békét, megkíséreltük a német front hátbatámadását és áttörését. Tóth közelharcban megsebesült, én egy német jár­ őr karjába futottam. Egy pincében találkoztunk ismét. Már lehettünk úgy harmincan a századunkból. Délután ötkor egy német őrmester lekiáltott a pincébe, hogy este kilenckor kivég­ zés. Javasolta, hogy addig imádkozzunk. HEGEDÜS: Erre mit tettek? V Á R S ZE G I: Csak ketten értettünk németül Tóthtal. Megfogadtuk, hogy a többieknek nem szólunk Mégis megtudták. A könnyeinkről, amelyeknek nem lehetett parancsolni. Fiatalok voltunk és élni szerettünk volna. Nyolc óra tájban egy félkarú német had­ nagy elvitt bennünket a múzeumba. Egész úton káromkodott, mert a szovjet parancsnokság mindegyikünkért száz német túsz kivégzését helyezte kilátásba, ha a hajunk szála is meggörbül. B U JÁ K I: A házasságról beszéljen! V ÁRSZEG I: A múzeum-pincéjében Tóth a sok vérveszteségtől összeesett. Am i­ kor magához tért. azt súgta a fülembe: „Vigyázz, a pokrócom alatt levelet hagytam Liliannak. A z bizonyíték arra. hogy előre készültünk a felkelésre” . Akkor már a németek megkezdték a házkutatást. A cédulát sikerült megszereznem. A z állt rajta, németül: „Lilian! Én már a szovjet elvtársaknál biztonságban vagyok. Ha a válságos órában nem hagysz cserben, talán fele­ ségül is vettelek volna.” GODÓ: (Súg valamit Bujákinak.) B U JÁ K I: (Bólint): A tanú foglaljon helyet! — 50 — �GODÓ: Alperes! Jöjjön ide, a bíróság elrendeli a kihallgatását. Figyel­ meztetem, hogy a színtiszta igazat v a llja . .. R IT A : (Lassan a bírói pulpitus elé megy): Igen. GODÓ : Még mindig fenntartja, hogy 1944. Szilveszter napján házasságra lépett Tóth Gyula kutatómérnökkel? R IT A : Igen. GODÓ: Mondjon el mindent, részletesen. Mikor, hol, hogyan zajlott le a házasságkötés? R IT A : (Nagyon zavarban van): Reggel kilenckor, a Zimmer-strassze kö­ zelében, egy házasságkötő-teremben. Beírtak bennünket egy nagykönyvbe. GODÓ: Kik voltak a tanuk? R IT A : Katonák. A nevüket nem tudom. GODÓ : Miért nem kereste meg őket? R IT A : Próbáltam. Mind a kettő életét vesztette. GODÓ : Ezt kitől tudta meg? R IT A : Egy Kovács nevű őrmester mesélte. GODÓ: Hol lakik az a Kovács? R IT A : Nem tudom. GODÓ: Egyházi esküvőt is tartottak? R IT A : Igen. A század tábori papja adta ránk áldását. T ÓTH : Nem GODÓ : A z anyakönyvvezető R IT A : Német. GODÓ: És a pap? R IT A : Magyar. GODÓ: Ön a férjét beadványában lyen alapon? BOZÓ: Ennek semmi köze az ügyhöz! R IT A : Mind fasiszta tisztek voltak! Összebeszéltek ellenem. K i akarnak játszani! (A fejéhez kap) Rosszul vagyok. SUHAJDA: (Felugrik és átkarolja és a helyére vezeti Ritát.) R IT A : (Leül és homlokát tenyerére támasztja.) GODÓ: Várszegi Tihamér! VÁRSZEGI: (Feláll, előre megy): Igen. is volt papunk! — milyen 51 — nemzetiségű volt? Horthy-katonatisztnek nevezte. M i­ �GODÓ: Hallotta? VÁRSZEGI: Igen. GODÓ: Ön jó színész. De most nem a színpadon van. V ÁRSZEG I: Lehet, hogy jó színész vagyok, de ez a nő sokkal jobb. B U JÁ K I: Akar még mondani valamit? VÁRSZEGI: Nem. GODÓ: Mikor beszélt utoljára felperesed? VÁRSZEGI: 1945. április 4-én este. Engem társaimmal együtt börtönbe zártak. Tóth Gyulát kórházba vitték. GODÓ: Ezek szerint azt se tudta, hogy Tóth életben maradt-e? VÁRSZEGI: De tudtam. Bajtársaktól értesültem, hogy együtt él Liliannal. Né­ hány cikkét is olvastam és legutóbb a rádióban hallottam egy részletet az akadémiai székfoglaló beszédéből. GODÓ: Köszönöm. B U JÁ K I: Nincs kérdésem. HEGEDÜS: Nincs. BOZÓ: Nincs. SUHAJDA: Ön szerint alperes hol tartózkodott 1945. április 4-én? VÁRSZEGI: Azt ő tudná megmondani. SUHAJDA: Tehát nem tudja? VÁRSZEGI: Nem. SUHAJDA: Ezek szerint Tóth mellett tartózkodott. VÁRSZEGI: Ott semmiesetre sem. SUHAJDA: Köszönöm. Ennyi e lé g . .. Tisztelt bíróság, tekintettel alperes roszszullétére. kérem a tárgyalás elnapolását. B U JÁ K I: Alperes elmehet. A tárgyalást folytatjuk. R IT A : (Fogja a fejét és marad.) 8. jelenet HEGEDÜS: A művész úr távozhat. B U JÁ K I: Utalványt kap, s a pénztárban... VÁRSZEGI: Köszönöm. Nincsenek költségeim. (El.) KU PC SU LIK : (Be.) B U JÁ K I: Küldje be Novák Sándort! — 52 — �K U PC S U LIK : Három lengyel úr vár kint. TÓ TH : Kérem Vladimir Kruczkovszki egyetemi tanár kihallgatását. Miután a kórházból megszöktem, nála rejtőzködtem el. Poznan felszabadulása után az ő lakásán talált rám alperes. És kérem Krischik, poznani anyakönyv v ezető meghallgatását, aki a nyil­ vántartásokról ad részletes felvilágosítást. A harmadik lengyel úr. pedig azt fogja elmondani, hogyan került alperes Poznanba. B U JÁ K I: Egyikőnk sem ért lengyelül. BOZÓ: Hiteles B U JÁ K I: Novák Sándort kérjük! K U PC SU LIK : A B U JÁ K I: Várjanak! K U PC SU LIK : (Kiszól) Novák Sándor! (El.) SUHAJDA: A lengyel tanúk kihallgatását ellenzem! NOVÁK: (Be.) B U JÁ K I: Majd később ellen ezze?!... Kapitány úr. az igazolványát! NOVÁK: Igenis. (Odaadja.) B U JÁ K I: Novák Sándor 35 éveshajóskapitány, NOVÁK: Igenis. B U JÁ K I: (Visszaadja az igazolványt):Nincs-e rokonságban? NOVÁK: Bajtársam és elvtársam volt Poznanban. B U JÁ K I: És NOVÁK: Vele is Poznanban hozott össze a balsors. B U JÁ K I: Haragszik rá valamiért? NOVÁK: Csak megvetem. B U JÁ K I: (Összesúg Godóval és Hegedüssel.) GODÓ : Alperesnek van-e észrevétele? R IT A : Engem nem érdekel. GODÓ: Tehát kihallgatását nem ellenzi? R IT A : Nem. SUHAJDA: De ellenzi! B U JÁ K I: Most mondta, alperes. Ön nem hall jól? tolmácsról lengyelekkel gondoskodtunk. mit csináljak? gönyűi lakos. felperessel haragban, vagy alperes? A z árulót — 53 — nemgyűlöljük,hanem megvetjük. �SUHAJDA: NOVÁK: Nagyon jól hallok. A tanú gyűlöli alperest, tehát vallomása nem leh et. . . Mért nem lehet? M it k ép ze l?... K i vagyok én? B U JÁKI: Alperes beleegyezett. SUHAJDA: Alperes beteg. B U JÁ K I: Vitesse orvoshoz! Senki n em akadályozza meg. SUHAJDA: A tisztelt bíróság humánumot. B U JÁ K I: A bíróság sértegetéséért ismételten és nyomatékosan rendreutasítom. (Novákhoz) Figyelmeztetem, hogy csakis a színtiszta igazat v a llja . .. NOVÁK: Ig e n is ... Felesküdtem. B U JÁ K I: Honnan ismeri Tóth Gyulát? magatartása nélkülöz NOVÁK: A bajtársam volt. Igazi fáin gyerek. B U JÁ K I: Mikor ismerkedtek meg? NOVÁK: 1914. szeptemberében. Akkor alakult HEGEDÜS: K i volt az a Koktél? NOVÁK: Hol történt mindez? NOVÁK: Győrben. A tisztiiskola udvarán. B U JÁ K I: Hogyan jutottak Poznanba? és aKoktél-század. E gy este bevagoníroztak bennünket és meglepetésre reggel Bécsben ébredtünk. B U JÁ K I: Önöket nem tájékoztatták? NOVÁK: Dehogyis! Nekünk egészen mást mondtak. HEGEDÜS: Nagyon elcsodálkozhattak . .. NOVÁK: részvétet (Nevet): Csak mi neveztük úgy el. Össze volt kutyulva minden fajtából, mint a koktél. Aki két év alatt nem esett el. nem került fogságba, azt mind oda osztották be. B U JÁ K I: NOVÁK: minden Nekünk este még azt mondták, hogy Pécsre utazunk. A Pécsből Bécs lett. Még tréfálkoztunk is, hogy a masiniszta B-nek olvasta a P-betűt. B U JÁ K I: Ez melyik hónapban volt? NOVÁK: Október végén, vagy november elején. B U JÁ K I: Pontosabban nem tudná meghatározni? NOVÁK: Távol kerültünk a fronttól. N em volt érdeke B U JÁ K I: Bécsben mennyit időztek? az id t. n o p ő �NOVÁK: Mint a hatos villamos a Nemzetinél. Egyfolytában utaztunk Wroclawig. Csak Brünnben álltunk egy félórát, amíg a liberátorok kiszórták a szeretetcsomagot. Wroclawból gyalogmenettel tettük meg az utat Poznanig. B U JÁ K I: És Poznanban? NOVÁK: Előbb egy baraktáborba vittek benünket. Tulajdonképpen német kaszárnya volt. Mi végeztük a piszkos munkát. WC-t takarítot­ tunk, mosogattunk a konyhán, felszedtük a szemetett a Fritz-ek után, havat hánytunk. A padlót is mi súroltuk. Ilyenkor mindig azt szavaltuk: „M it rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot” . .. Titokban pedig a szökést terveztük. Nyolcan felesküdtünk, hogy megmentjük a biztos haláltól a magyar századot. Tóth Gyulát neveztük ki vezérnek. B U JÁ K I: Mi volt az elképzelésük? NOVÁK: A front rohamosan közeledett. A Fritzeken urrá lett a félelem. Arra gondoltunk, hogy fegyvert kérünk, hogy részt vehessünk (gúnyosan) a dicső Német Birodalom védelmében. Mert fegy v er nélkül semmihez sem kezdhettünk. Ott még az általános iskolások is két pisztollyal és nagy Mauzerral já rta k ... Nem sikerült. El­ árultak bennünket. B U JÁ K I: Kicsoda? NOVÁK: Két beépített emberük volt a Fritz-eknek aszázadunkban. A m i­ kor később a temető mellett a tömegsírt ástuk, mind a kettőt találat érte . . . Eltévedt golyók... GODÓ : A NOVÁK: Élet és halál. Ennél lényegesebb még a civiléletben sincs. lényegre térjen! B U JÁ K I: (Godóhoz): Hagyja, kolléga ú r !... (Novákhoz) vább. kérem! NOVÁK: A Fritz-ek szagot kaptak. Még aznap éjjel a múzeum vasbeton­ pincéjébe telepítették át a századot. Erős, bombabiztos pincék voltak, nehéz vasajtókkal. Nem panaszkodhattunk a figyelemre: tökéletesen vigyáztak a testi épségünkre. A z őrök a latrinára is úgy engedtek benünket. hogy egy közülük mindig géppisztollyal ügyelt, nehogy beleszédüljünk a pöcegödörbe. GODÓ : Ez igazán . . . B U JÁ K I: (Közbevág): Tóth hogyanismerkedett meg alperessel? NOVÁK: Kivel? B U JÁ K I: Liliannal? NOVÁK: Hja? A z ember nincsen fából, s ha alágyújtanak m e g ég ... Lilian a német civilekkel járt követ fejteni. Ő is „török követ” volt. mint mi. Nem mondom, jó húsban volt és olyan kupolái voltak, mint a Bazilikának. GODÓ: Nem kaszárnyában és nemtengerészek között — 55 — Mondja csak van! to­ �NOVÁK: Szóval: (mutatja) olyan telt-karcsú nő volt, akit egészséges férfi első látásra megkíván, mint majom a kókuszdiót. Tóth is meg­ kívánta. Pár nap múlva becsempészte a múzeumba. Ott éltek együtt, mint a galambok. A z első emeleten, az elszelelt múzeum­ igazgató lakásán rendezkedtek be. B U JÁ K I: Mi lett volna, ha a németek rájönnek? NOVÁK: Attól nem féltünk. Akkor már Poznant körülzárták a szovjet csa­ patok. Örökké hullt az áldás: ha nem bombáztak, akkor ágyúztak. A Fritz-ek meg semmi jószándékot nem mutattak, hogy éppen az idény végén hagyják ott a fogukat... Munkára is csak éjjel vit­ tek bennünket. B U JÁ K I: Ott éltek tehát együtt? Önnek mi volt erről a véleménye? NOVÁK: Nekem ez a nő nem tetszett. Nem azért, mert az előnyei és hátrányai kiválóak voltak. A z arcát se kellett újságpapírral le­ takarni ... SUHAJDA: Felháborító! GODÓ: Válogassa meg a szavalt! NOVÁK: Ig e n is ... A szemében volt ennek a nőnek valami. Zavaros volt, mint májusban a Duna. Mondtam is Tóth elvtársnak: ..Ebből a nőből semmi jót nem nézek ki. Meglásd a végén még ő lesz a vesztünk” . És nem tévedtem. B U JÁ K I: Nagyon rejté lyes... T ÓT H : Ezt én sem értem. NOVÁK: Tóth elvtárs bizonyára elmondta, hogy én voltam az egyik szovjet összekötő. Minden héten egyszer átsétáltam a szovjet elv­ társakhoz és vittem a jelentést: hol ástak be harckocsit, hová köl­ tözött át a parancsnokság. Pedig akkor már utcai harcok fo’ HEGEDÜS: És nem félt? NOVÁK: Először ketten mentünk át egy bunyevác fiúval. A z apáca-zárda mellett folytak a harcok, egy nyílegyenes sugárúton. Röpködtek a világító-rakéták, égtek az emeletes házak. Világosabb volt. mint nappal. S nekünk ott kellett átjutnunk, mert csak arrafelé ismer­ tük a járást. HEGEDÜS: Honnan ismerték olyan jól? NOVÁK: Volt arra egy áruház. Két héttel azelőtt velünk üríttették ki a Fritzek. .. Reggel fele értünk át. A bunyevác fiú idegsokkot ka­ pott. A szovjet elvtársak tőlem is megkérdezték, vállalkozom-e újabb fuvarra. Szégyeltem nemet mondani. Attól kezdve úgv jártam-keltem a frontvonalon át, mintha a Marx-téren men­ nék át a zöld jelzésnél. Igaz, a szovjet elvtársak mindig jól elő­ készítették ... B U JÁ K I: Fogja rövidebbre! Szorítkozzan azokra a részletekre, felperes és alaperes viszonyára vonatkoznak! NOVÁK: Igen is... Április 4-e előtt két nappal megegyeztünk a szovjet elvtársakkal, hogy negyedikén áttörünk. Addigra ugyanis már — 56 — amelyek �HEGEDÜS: fegyvert is szereztünk. Ócska cseh mordályok voltak, de legalább puskának hívták ő k e t... A nagyállomás pályaudvarát akkor már hirtelenjében beöltöztetett Volkstummännerek védték. A z öreg népfelkelők, amikor rájuk kiáltottam, hogy „nicht schiessen!” — rögtön súlyba helyezték a puskájukat. Pedig az oroszoktól jöt­ tem. Isten bizony egy szavamba került volna és leteszik a fegy­ vert Azt kellett volna mondani: „Adjátok meg magatokat!” NOVÁK: Éppen ezt nem akartam. Nekünk a szökéshez az lett volna a leg­ jobb ha ezek az életüket féltő, jámbor öregek a helyükön ma­ radnak. Megvígasztaltam őket. hogy a háború már nem soká tart és észrevétlenül visszaszöktem a múzeum pincéjébe. Szo­ kás szerint Tóthnál jelentkeztem. Megegyeztünk, hogy negyedi­ kén délig senkinek sem szólunk. Aznap, közvetlenül az ebéd után kihirdetjük a riadót. A rohambrigád lefegyverzi az őrséget és a német parancsnokokat. A többiek zárt rendben, mintha mun­ kába mennének, kivonulnak a pályaudvarra. B U JÁ K I: Éjjel jobb lett volna. NOVÁK: Mi is úgy gondoltuk. De a szovjet elvtársak ragaszkodtak hoz­ zá. hogy tizennyolc óráig, tehát este hatig átérjünk. Elvégre ők ismerték a nagyobb stratégiai terveket. Nem sokat spekuláltunk rajta. Tóth elvtárs is csak nevetett és azt mondta: „Biztosan nem akarják a szovjet eltvtársak, hogy kihűljön a vacsora.” Mert ha az öreg népfelkelők a helyükön maradnak. . . De minden máskép­ pen történt, akár a detektívregényekben. B U JÁ K I: Még mindig nem értem mi köze ennek a Tóth G yula és L ilia n kapcsolatához? NOVÁK: Nagyon sok. Am ikor megfogadtuk, hogy senkinek se szólunk a haditervről. Tóth elvtárs a fejéhez kapott: „M i lesz a kis Liliannal” ? Próbáltam vigasztalni: „Olyan nő az” — mondtam — „hogy amíg ágy van és lepedő, addig a jég hátán is megél.” Tiltakozom! Erre ő mit felelt? SUHAJDA: B U JÁ K I: NOVÁK: Kis híja. hogy meg nem ismerkedtem a tenyerével. Mikor meg­ nyugodott, csendesen azt mondta: „Nagyon megszoktam a gye­ reket.” B U JÁ K I: Mást NOVÁK: De igen. A zt mondta: „Nagyon egy-hullámhosszon működünk az ágyban. Márpedig Sanyikám. a nő és a férfi viszonyában ez csep­ pet se mellékes” . S milyen igaza v o lt ... B U JÁ K I: A házasság nem kerültszóba? NOVÁK: Arról is beszéltünk. Megkérdeztem, elvenné-e feleségül. B U JÁ K I: M it NOVÁK: „Nagyon meggondolnám, Sanyikám!” Meg is magyarázta miért: „ Ugy csapódott hozzánk, mint egy kis ázott veréb. Mindegy volt neki, hová. csak tető legyen a feje fölött. Eddig én ápoltam, hát nem szólt mondott? erre? — 57 — �GODÓ: nekem hízeleg. De ez még nem szerelem.” A z eljárás nem ad jogi alapot ahhoz, hogy kíméletlenül váj káljunk két ember bizalmas magánügyében! NOVÁK: Kérdeztek és én válaszoltam. B U JÁ K I: Ön szerint akkor Tóth még nem vette el? BOZÓ : Soha nem vette el! NOVÁK: Annyira nem vesztette el a fejét. Meg hát. ha akarta volna sem ... GODÓ: Ön valami miatt jegyzéseiből i s . .. NOVÁK: Lehet, hogy ma tréfásan hangzik, de akkor nem babra ment a já té k ... Okom van rá. ha neheztelek! GODÓ : Mi oka lehet? De csak röviden! BOZÓ: Úgy érzem, a tanu korlátozása megnehezíti a bizonyítást. B Ú JÁK I: (Godóhoz) Hagyja beszélni, kolléga! NOVÁK: Folytassam? SUHAJDA: A tanu vallomása csak hangulatkeltésre alkalmas. Elfogultsága nyilvánvaló... B U JÁ K I: A tanu meghallgatását szükségesnek ta rtju k ... Mi történt azután? SUHAJDA: Tiltakozásom R IT A : Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná! NOVÁK: Nem fogják be a számat. Akkor is kimondom: mindennek Lilian az oka. Mindennek! SUHAJDA: Alaptalan hangulatkeltés! B U JÁ K I: Hagyják a tanut beszélni! NOVÁK: Megmondtam Tóth elvtársnak, ne szóljon Liliannak sem. Ha titok, akkor Lilianra is vonatkozik. Tiltakozott. Azzal érvelt, hogy Lilian nem érintkezik senkivel! Meg. hogy az oroszokhoz Liliant is át akarja vinni magával. Ezen nagyon összevesztünk. Tóth elv­ társ nem hallgatott rám. Harmadikán Lilian észrevétlenül eltünt a szállásunkról és negyedikén az öreg népfelkelők helyett váloga­ tott SS-banditák fogadtak bennünket. Olyan zárótüzet kaptunk, hogy heten nyomban elterültek. A sínek között, a lövészárok­ ban ölre mentünk. Még láttam, hogy Tóth elvtárs felbukik és egy nyálas Fritz a hajánál fogva a parancsnoki bunker felé hu­ zigálja. L ilan elárulta a haditervet. TÓTH: Félreértés! A NOVÁK: (Tóth-hoz) Ő a gyilkosod! Majdnem otthagytad a fogad miatta. neheztel alperesre. Kitetszik gúnyos meg­ kérem jegyzőkönybe venni! véletlenek játéka! — 58 — �SUHAJDA: Gyalázat! Összeesküvés egy anya ellen! R IT A : Rosszul vagyok. GODÓ: Jól megszerkesztett vallomás volt. Kár, hogy nem igaz! NOVÁK: Ilyet nem lehet kitalálni. Különben sem tű röm !... B U JÁ K I: Godó kolléga, fékezze indulatait! T ÓTH : (Felpattan) BOZÓ: Igen. Úgy hívják. T ÓTH : Lilian szeretője!... Védi a szeretőjét, bíró úr? (Nagy hangzavar. Hegedüs és két védő egyszerre beszél) B U JÁ K I: Szilencium! Ez súlyos vád! TÓ TH : Három hónapja rendszeresen feljár a lakására! Ilyen módszerek­ kel? ... B U JÁ K I: Négyszáz forintra megbírságolom! TÓ TH : A bírság nem mossa le a gyalázatot. Ilyen hát a híres független bíróság?!. .. SUHAJDA: Lázítás! Gyalázkodás! B U JÁ K I: Szilencium! Godó kolléga nyilatkozzék! GODÓ : Alperest nem ismerem. Ön összetévesztvalakivel. TÓ TA: Ön lakik a Paulai utcában? BOZÓ: Ott TÓ TA: A házfelügyelő mindent elmondott. SUHAJDA: Aljas rágalmazás! Most már látja a tisztelt bíróság... TÓ TH : Géppel írt névtelen levelet kaptam. És minden ig a z. B U JÁ K I: Hiszen nem is ismerik egymást. (Ritához) Alperes nyilatkozzon! R IT A : (Határozottan Bujáki elé áll. már nem mímeli a beteget, in­ G o d ó ? ... Godó János? lakik. kább elszánt, mint egy nőstény-tigris): A szeretője vagyok. Hónapok óta élünk együtt, mint a féri és a feleség. (Fölényes, go­ nosz mosoly, az arcán, győztesen hordozza körül tekintetét). Ez az igazság. BUJÁ K l: (Lehajtja a fejét): Sic erat in fatis. A sors akarta így (A színpad elsötétül.) 9 . je lenet (A tárgyalóteremben egyedül Godó János tartózkodik.) — 59 — �GODÓ: (Oldalazva ül a vádlottak padján, a karfára támaszkodik, feje le­ hajtva, mintha aludna.! KU PC SU LIK : (Be. Négy széket vinne ki egyszerre. Közben észreveszi Godót): Most vihetem k ife lé ... Megmondtam előre. Volt értelme a siet­ ségnek? A tanácselnök úr Hegedüs bíró úrral majdnem hajbakapott. A z új elnök toporzékol. A z újságírók csámcsognak. Ugy rámszálltak. mint mézre a legyek. A z egyik ezer dollárt igért, ha kinyitom a szám at. .. (Legyint elindul kifelé a négy székkel.) L IL I: (Be. Majdnem összeütközik Kupcsulikkal. de nem tér ki. A z asz­ talhoz megy és kezdi összerámolni az iratokat.) (Ú jra bejön): Felnőtt emberek! Felnőtt diplomás emberek! M it várjon az ember mástól. (Ismét kézbevesz két-két széket). Mind­ járt szenteste lesz. Mikor jutok ki Sashalomra? (L ili már távozni készül). Én azt mondom Lilike menjünk haza. Megvár bennünket a munka meg a rendetlenség ünnep után is. K U PC SU LIK : L IL I: (Szótlanul, mint aki nem lát. nem hall. kimegy.) K U PC SU LIK : (Leteszi kezéből a székeket): Ha maga is úgy mondja. (K ifelé in­ dul, az ajtó közelében megfordul.): Kellemes karácsonyi ünnepe­ ket, bíró úr! (El.) R IT A : (Óvatosan belopakodik, odalibeg Godohóz, beletúr a férfi hajába. egy ideig simogatja.): Haragszol? Janika, ne bánkódjál! (A követ­ kező monológ alatt széles területen mozog, a dobogóra is felmegy, rövid időre az elnöki székbe is beül. az ablakhoz megy és kifelé bámul stb.) Mi háborított fel? Az. hogy megmondtam az igazat? Tehetek róla. hogy nem tudok hazudni? Nagyon sajnálom, hogy éppen az első komoly tárgyalásodon... Hidd el, úgyis ki­ derült volna. Jobb. ha előbb túlesünk rajta. Annyi hazugság elhangzott ma. én nem tudtam ... T e se tisztelnél, hogyha ha­ zudnék neked. (Sértődötten) Úgy látom, többet jelent a preszti zs számodra, mint a viszonyunk tisztasága. Tán szégyeled i s ... Hogy képzelted? Hogy örökké bujkálni fogunk. Soha egy színház, vagy mozi? Soha nem sétálunk végig a Dunakorzón? Te lenézel engem. Csak azt látod, hogy pénztárosnő vagyok egy Józsefvárosi lebújban. De én öt nyelven írok és olvasok. Bejártam fél Európát. Ne­ kem igényeim vannak. M it képzelsz? Nekem egy kezdő bírócska olyan nagy eset? A férjem sem akárki. Ismerik a nevét kül­ földön i s . . . Csak a kisujjamat kellene kinyújtani és valamelyik diplomata felesége lehetnék. Tudd meg. a múltkor egv maharad­ zsa érdeklődött utánam. Egy valódi maharadzsa. De én öntudatos nő vagyok. Én csakis a szívemre hallgatok. (Hisztériásan). Most mért hallgatsz? Mért nem szólsz va la m it...? A szívem. Jaj a szívem! Egy pohár vizet gyorsan. Elájulok! A h -a h ... ! (Gorombán). Most már megismertelek. Önző pimasz kölyök vagy. Tőled fel is fordulhatok! A z ágyban jó voltam ugye? Ott hízelegtél. Aljas szélhámos! (Szomorúan). Ne kínozz. Janika! (sír). Ezt érdemeltem? Már elfelejtetted az együtt töltött napokat? Legyőztél. Látod, hogy nem tudok élni nélküled... Há­ lából átgázolsz rajtam. Ha szeretet nincs benned, szánalom azért lehetne. (Lemondóan). Nem bánom. Felnőtt és okos emberek vagyunk mindketten. Bele kell nyugodnunk, hogy csak kaland volt. Tartalmatlan, olcsó kis kaland. Kezet fogunk még egyszer. Boldog karácsonyt kívánunk. A z egyik megy jobbra, a másik — 60 — �balra. Nem ez lesz az első eset. A szívünk egy kicsit fájn i f o g . . . (Túlfűtött hangon, tele ragaszkodással): Nem! Én nem tudok el­ válni tőled. Úgy élni, hogy te másra gondolj, mással já rj! Te nem hagyhatsz cserben engem! T e más vagy. mint a férjem. A zt szerettem meg benned. Végre megtaláltalak. S most másnak adjalak? Nem, Am íg élsz. te nem szabadulsz tőlem. Veled le­ szek mindig. S ha tér és idő elválaszt, akkor benne leszek az agytekervényedben, a szíved kamrájában. (Lelkes örömmel) Hiszen te szeretsz. Mindennap elmondtad százszor. T e pedig nem tudsz hazudni. Hogy remegett a szád. amikor le kellett tagadnod, hogy ismersz. Látszott mennyire vívódsz. Te most is vívódsz. Janika. Azért vívódsz, mert nagyon szeretsz. (Teljesen nyugodtan, mintha eddig nem is beszélt volna, mintha most szólalna meg először). Hol töltöd a karácsonyt? GODÓ: (Felnéz): Nem tudom. R IT A : Utazz GODÓ: Ma adtam fel a levelet, hogy nem mehetek. R IT A : Enyire szeretsz? A karácsonyt is velem akartad tölteni. Te édes kicsi g y e re k !... Utazz haza! Én is elutazom. Hosszabb időre. Pár hétre. Ha szeretsz, m egvársz. . . Visszajövők hozzád. Janika! RIPORTER: (Be). Was ist los, Ludmilla? Komm schnell!. .. R IT A : Ein Moment. RIPORTER: Los-los! R IT A : (Godóhoz) Várj meg. Janika. (A z ajtóból még visszaszól.) Várj! (Riporterrel el.) GODÓ: (A karfára hajtja újból a fejét.) ÁRUS: (Be): Szép karácsonyfadíszeket tessék! GODÓ: (Nem mozdul.) ÁRUS: Gyertya? Csillagszóró? haza, édesanyádhoz! ( F Ü G G Ő N Y ! ) — 61 — �Czinke Ferenc: G ÓT IK A — 62 — �P A R ÓC Z A I GERGELY Vasárnap délután Én érzem emberek, én egyre jobban érzem: készülődik már egy csendes zivatar, s tisztára mossa majd szándékainkat. Ősz van. Csend. Vasárnap délután. Hajló jegenyére könyökölt a nap. A z ég nyugalmas, sápadt sivatagján felhők tevéi lomhán ringanak. Szép délután. A levegőben sirály-villanás. S mintha minden ünneplőt venne itt: A folyó vasalt, áttetsző ingében — fénylő szíveket — dobogtatja hűvös halait. A túloldalon tehén ácsorog. Már nem legel: gyér s vértelen a rét. Egy gyárkéményóriás — a dolgos hét után — szellőzteti füstös tüdejét. A z óceánok lassan fodrozódnak. Nem háborognak. Még simák. A partokon döbörgő városok; karcsún szökellő fényes paloták, magasba-szédült felhőkarcolók, kirakat-tenger, (százlátó üveg), — 63 — �De árnyékukban búgva, napra-nap sikamlós gépek vak, süket hajszával bombát gyártanak. A z öreg halász nehéz hetven évét egy kőre tette: csendes szusszanó. Ma ünnepel. Újságot olvas: „H oldfénykép... Korm ányfők... Nagy találkozók...ˮ S szederjes barna arcán bízó mosoly suhan, mint illó, röppenő madárcsapat — S valahol mégis sikamlós, süket gépek bombákat gyártanak. Amott a gát tövén két apró gyerek hancúroz, hempereg. — Milyen szép játék a világ! — Anyácska nézi, s elgondolkodik: „Lassan elkelne két meleg kabát...” .majd karácsonyra megveszem nekik...” A piros labda száll repül a fák alatt — S valahol mégis sikamlós, süket bombákat gyártanak. S valahol mégis forog, forog a gép. Forog okos-bután. — Kéklő nyugalomtömb ez őszi délután. — Forog, forog a gép félelmetes-vadul. — Osztatlan rend határtalanság itt e délután: az ember felmér, tervez, s nőni tanul. — Dördül, sikong a gép! A telhetetlen éhes érdek ritmusára jár. — 64 — �S hegyekké nőve, lopva leskelődik a gombnyomásnyi kollektív halál! Jaj, Szólaljatok meg Szólaljatok meg: Jámbor tehenek, Örök-némaságra öntudatlan tárgyak. fáik, kövek, falak! esttel hazatérők, kárhozott halak! Szólaljatok meg pihegő madárkák, Szelíd bárányok, meghajszolt lovak, Vérrel megváltott emberarcú-csillag, S bolygó-búrákkal terhes boltozat! Halottak! Támadjatok fel, halottak, és kiáltsatok. Intő romlással álljatok elébe. Kötözzétek meg indák! Gyökerek fonódjatok kezére! Ó, értelem, utolsó menedék, légy vezére! Láttam a pusztulást, amint romokban állt: Budapest, Párizs, Berlin, Moszkva, Róma. S mit ezredévek munkája emelt — az arcodat feldúlva — Európa. Láttam a megperzselt üszkös földeket, hol vértől gőzöl minden szennyes árok. Hol lét s halál mezsgyéjén vonszolt életek apadt mellén sötét folt szivárog. Láttam a bélyeges, csontváz-sereget, s a katonákat. Messze, messze mentek... Síró asszonyt, sápadt gyermeket és kunyhók falain az ijedt arcú szentet. Láttam a húsevő, modern üzemet, Hajók bordáit égő tenger hátán, Acélgerincű oszlop görbülését, s a halált hallottam — magát a halált! — kürtölni zuhanó bombák trombitáján! Jaj, Szólaljatok meg öntudatlan tárgyak, Fal-néma holtak, holt-néma falak. Születők! Parányi fehér újjatokból — 65 — �szikraként szálljon a tiltó indulat Szólaljatok meg létünk rendezői, rendünknek léte: szigor s öntudat! Emberek! A tetteink s a mi szavunk világformáló roppant akarat... S higgyétek el, ha karjaink, e biztos mentőkötelek összefonódnak végre, zengő gépeink szerszámot gyártanak, s a házak ablakán, mint nagy fehér virág kinyílik majd a béke. Rügybontó És az — magát látva — oly bolondul fénylett, hogy minden, minden csupa-csupa fény lett. Oly hirtelen jött, észrevétlenül, ahogy a fáradt álomba merül. S a fákat is, amíg ágaik kitárták, fűszeres jó ízek árama úgy járt át, Oly meglepőn, hogy fenn a háztetőn ezüstlő, füstnyi hogy rügy-szemeikkel fuldokolva nyelték a fény csapongó, könnyű-szárnyú lelkét. dér az érkezőn egy illanással elcsodálkozott. De jó, de jó e kitárulkozás, e zaj-nélküli fény-Niagara! S érezni, tudni; az vagy: f o 1 y t a t á s! Benned örül a föld, a fű, a fa. Benned örül egy egész zenekar: a tavasz füttyre-gyult madarai. — Csak, mit ők tudnak — édes hangzavar! — pittyegve, fújva olyan könnyedén, neked e versben — botló költemény— dadogva adatott elmondani. Pedig csupán az ismétlődött meg, ami szokott a gyapjas tél után: Kisimult az ég, s a szárnyas ablakok visszatükrözték a csillámló napot. — 66 — �ANDRÁS ENDRE: A VÖRÖS LEGYEZŐ M EGLÁTTA a pénzt, s megdermedt. Nem volt sok, mindössze nyolc darab százas, legyező alakban szétterítve pepitakockás füzetén, amelybe a sürgős tennivalókat szokta feljegyezni. Kilenc évet húzott le a szakmában, tiszta kezű volt és eleget tapasztalt ahhoz, hogy a jelenségekből visszakövetkeztessen az előzményekre. — Gyalázat! — tört ki belőle a felháborodás, de ezt inkább sziszegte, mint hangosan mondta. Visszatolta íróasztala fiókját, aztán még sokáig ült egy helyben, fejét csóválva. A raktárban Csekev és Elza foglalatoskodott a mázsánál. Kiment hozzájuk, hogy arcukba vágja: — Gazemberek! . . . De nem mondta. Lefegyverezte a raktáros derűs nyugalma, aki míg nyílt te­ kintettel rámosolygott, szakszerűen magyarázta az adminisztrátornak a mérleg gon­ dos beállítását. Meleghullám csapta meg ismét. Szólni nem tudott, s hogy ne kelljen ütnie, száját harapdálva, kétszer is bement a belső magtárba, félrerugdosta az útjába gurult tengericsöveket. Végül visszatért az irodába s úgy döntött, hogy a leleplezést másnap reggelre halasztja. Amazok éppen hozzákezdtek egy frissen érkezett szállítmány átvételéhez, ami­ kor az alsó téri templom harangja megkondult. Kalapot nyomott a fejébe s odave­ tette nekik: — Ebédelni megyek. Zsófit az udvaron találta, kócosan nyakig maszatosan. Csak hajába kötött mas­ nija villogott fehéren, amelyet Veronka, a felesége esténként mos, vasal. A kislány meglátva apját, elhajította kezéből a rozsdás tűzpiszkálót, s hagyta, hogy az egész délelőtt üldözött varangyosbéka visszabújjon a disznóól mögé. — Apa! Meg sem csókolta, mint máskor. Egyenesen a konyhába tartott. Veronka Pistit etette a díványon. Homlokán vizes borogatás, szeme kisírva. — A mama írt. Pénzt kér — fogadta urát, amint az átlépte a küszöböt. — Hálistennek. — Tudod, fiam. Elmaradtak a házrészlettel . . . — Megint . . . Veronka fáradtan hátrasímította haját. Fél éve így megy ez. Apja farsangkor lábát törte, az eladóra nevelt hízó meg felfordult. Anyja sem hozott össze sokat télen a közösben — Mennyi kellene? — Ötszáz forint . . de sürgősen. — Hej, az a magasságos! — kezdte, de aztán visszafogta indulatait. — Jól van . . , Küldd el! — 6 7 — �— Kétszázat már küldtem. Több nincs. — Nekem sincs. A telepvezetőné kötényével megtörölte Pisti szájat, lefektette a kiságyba s fe l sem nézve, erőtlen hangon megjegyezte: — Mondtad, jutalékot kapsz . . . — Hogyne. Legjobb esetben is csak a jövő hónapban. — A z soká lesz — suttogta az asszony elcsigázottan. — A minap még hatszáz forintod volt. Hová tetted? — Feladtam a lakbért, befizettem a rádiót. Azonkívül enni is kell . . . — De nem négyszázért! — fakadt ki a telepvezető. — A fele megvan. Ahhoz nem nyúlhatunk. Nézd meg, a lányod újja kilóg a cipőjéből. Új kötény is kell neki. Ebben a tódott—fódotban nem szégyenkezhet az iskolában. — Hát akkor egy vasat se küldj! A nincsből nem lehet. Punktum! . . . Észre sem vette, hogy teli tüdőből kiabál. — Reggeltől estig hajtok mint a barom, de tinéktek az atyaisten pénze is kevés! . . . . — Fiam, a szomszédok . . . — csitította Veronka, s egész testében reszketve becsukta az ajtót. — Fütyülök mindenkire!. Keveset keresek? Rendben van! Holnaptól b e­ állok éjjeliőrnek a téeszbe! — Én nem tehetek róla — sírta el magát Veronka. Nem hangosan, hisztériásan, de annál szívbemarkolóbban. Aztán erőt vett magán és tálalt. A Z EM BERBEN megmozdult valami. Nem nyúlt a leveshez. Nézte a törékeny asszonyt s arra gondolt, hogy Bacsó komától megszerzi a pénzt. Azoknak meg sem kottyan néhány bankó . . . Igaza van Veronkának. A gyermektől nem lehet megvonni . . . K ell a mamáéknak is. A z orvosnak sem maradhatnak adósai. Karácsonyra majd egyenesben lesznek . . . Gyorsan bekanalazta a levest, néhány falatot evett a kolbászos paprikáskrumpliból, s mikor búcsúzóul bűnbánóan megcsókolta Veronkát, már biztatta is: — Aztán nekem ne sírj! Estére hozom a pénzt. A telepre menet kis kerülővel betért Bacsóékhoz. A koma az ablak előtt ült, s bajúszát nyirbálta. Piros, a felesége friss vizet ön­ tött a kis bádoglavórba. Lekszi, a keresztfia, apja fehér ingét, sötét ruháját tartotta a kezében ünnepélyes ábrázattal, mintha valamilyen szertartás részese volna. — Hát te? — fogadta Bacsó csodálkozva. — Ülj le, Jani — készségeskedett a komaasszony s beidegzett mozdulattal végig­ törölte a vizespad mellé állított széket. — Csak benéztem egy kicsit — magyarázkodott a telepvezető. Régen járt itt, utoljára a Józsefnapi búcsú alkalmával. — Mink meg iparkodunk, le ne késsük a buszt — sietett közölni Bacsó. — A z úrfinak ma van a születésnapja. Veszek neki egy motorbiciklit. — Isten megcsókolta a — Hogy illeszkedett a éltessen, fiam! — nyújtott kezet a telepvezető, s jobbról is, balról is nyakigláb kamaszt. múlik az idő . . . Mintha tegnap lett volna, hogy pendelyben járt — családias hangulathoz a keresztapa, s közben törte fejét, hogyan tér— 68 — �hetne a tárgyra. Bacsót nem kedvelte, s hogy végkép nem szakadt meg köztük az atyafiság, ez az asszonyoknak köszönhető. Ők néha-néha összejártak. — Szóval motort kapsz? — veregette meg a fiú vállát. — Pannóniát! — böffentette rá a koma sokatmondóan. — A z igen. — Rászedett a bitang . . . De üsse a kő! Maholnap technikus lesz minek tö­ resse magát a zötyögős munkásvonaton — hencegett s míg élesre vasalt nadrágjába bújtatta vastag lábát, Lekszi megilletődve fogta a pantalló végét. — De meggyszínűt, édesapám. Nikkelezettet! . . . — Nikkelezettet. Persze, hogy olyat! — Szép pénz — jegyezte meg a telepvezető, s arra gondolt, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna — Szép kis summa. — Hát igen, igen — csinált szigorú arcot Bacsó. — Ti, hogy vagytok? Veron­ ka? A gyerekek? — Személyszerint jól . . . — A z a fontos — fejezte be a koma a témát, s közben a szekrényből szalag­ gal átkötött csomagot vett elő. Ügyes mozdulattal rejtette el kézitáskájába, de a te­ lepvezető a köteg vastagságából szempillantás alatt felmérte az összeget. — Űristen! Legkevesebb húszezer forint — gondolta, s majdnem kimondta. Bacsó hóna alá vette a táskát. — Te maradsz még, ugye? — kérdezte s előre tuszkolta Lekszit. — Nem . . . tulajdonképpen veled akartam beszélni. — Akkor gyere, kisérj el! A KAM ASZ e!ől ment, keresztapja meg szándékosan lassított, hogy tőle elszakadjanak. — Nos miben segíthetek? — Eltaláltad, segítség kellene . . . Tudod apósomék építkeznek, de most egy ideje kissé megszorultak . . . — Persze. Nincs megfelelő építőanyag. Ne is folytasd! Holnap amúgyis dolgom van a megyénél, szólok Ságodi Lacinak. Testi- lelki cimborám. — Nem anyag kell . . . — Hanem? — Pénz . . . Tulajdonképpen nevetségesen csekély összeg . . . Mostanában ná­ lunk minden összejött . . . Veronka az utolsó vasunkat küldte el . . . — Hát igen — bólogatott okosan a koma. — Ez tényleg nem sok . . . — Nekem momentán egy ezres kellene. Elsejéig . . . — Ezért fordultam hozzád — villanyozódott fel a telepvezető. Ám Bacsó foly­ tatta: — Nem sok, de magam is hasonló cipőben járok. A z utolsó fillérig kiköltekez­ tem. Annyi pénzem van csak, hogy a gyereket kielégítsem azzal a vacak m otorral. . . — Ötszázat sem tudsz nélkülözni? — kérdezte kínos szünet után a telepvezető paprikapiros arccal. — Sajnos annyit sem — sóhajtott farizeus képpel Bacsó. — Legfeljebb egy szá­ zast. De azt is a saját költőpénzemből. Esetleg majd, ha a boromat eladom . . . — Köszönöm tartsd meg! — utasította vissza, s leforrázva, émelygő gyomorral faképnél hagyta komáját. — 69 —- �— Jani ne bomolj! — kapott észbe Bacsó, de mert választani kellett a közben megérkezett busz és komája kiengesztelése között, hagyta, hogy a telepvezető elmen­ jen. Lekszi nyomában fürgén ugrott fel a kocsi hágcsójára s onnan kiáltott vissza: — A héten majd felkereslek! Kábultan tartott a telepre. Amikor a postához ért, hirtelen ötlettől vezérelve belépett a félig tárt ajtón. A postamester valamilyen kimutatást sillabizált s közben olcsó kekszet ropogtatott. — Szili kartárs, nem jött pénzem? — Nem. Kellett volna? — A prémium, tudja . . . — Nem jött. Eltöltött vagy húsz percet az unalmas tisztviselővel, s hiába célozgatott hirte­ len támadt pénzzavarára, a keszeg kis ember érzéketlen maradt gondja iránt. — Segítsen ki elsejéig — szánta el végül is magát. Hangja olyan esengően csengett, hogy maga is megrémült tőle. — Kellene ötszáz forint! — mondta aztán ha­ tározottan, majdnem követelőzve, hogy helyrehozza a hibát. A gyomorbajos emberke meglepődve vonta fel szemöldökét. — Azám, ha bankár volnék . . . Különben is magas a dátum — szellemeskedett fejhangon, s talán még ki is oktatja a takarékosságról, ha időközben be nem lép a levélkihordó. VÉRIG SÉRTVE, leszegett fejjel ment vissza a telepre. Nyugalmat erőltetett magára, hogy dolgozni tudjon. Zsebébe nyúlt, elővette a kulcsot s a fiókját kinyitva újból meglátta a legye­ zőalakban szétterített pénzt. Keze önkéntelenül megmozdult, de félúton megállt. Ke­ servesen, sóhajtva lassan visszazárta a fiókot. Szó nélkül kisétált a telepről. Útját egyenesen a szövetkezeti kocsma felé vette. Guszti a kiugró ádámcsutkájú csapos éppen egy nagyfröccsöt eresztett le örökké szomjas torkán. Aznap talán a tizediket. — Mi van Jani bátyám? — üdvözölte a telepvezetőt a szokottnál is bizaimaskodóbban. — Ilyenkor? . . . Elengedte a füle mellett a bratyizást. Fél deci kevertet kért, s egyhajtásra ki­ itta. Aztán újabbal rendelt. A harmadik már éreztette hatását. Enyhe zsibbadás áradt el homlokán, s a gond, a szorongás teljesen elsszállt belőle. — Guszti fiam, kisegíthetne . . . Elsejéig kellene öt darab piros hasú . . . Tudja, nálunk a családban mostanában minden összejött . . . A csapos kapzsi ember volt. Inkább a kezét vágatta volna le, semhogy valaki­ nek tíz fillért kölcsönözzön. Azon kívül nem is vette komolyan a hallottakat. Csúfondárosan rákacsintott a telepvezetőre. — Ej, Jani bátyám, ne fűzzön! . . . Egy terményesnek én adjak kölcsönt? . . . Na, ne! . . . Annyira nem volt kábult, hogy a visszautasításból ki ne érezze a gyanúsítást. Szó nélkül pultra lökte az ital árát, s mint akit leköpdöstek, menekülve hagyta ott a kocsmát. Nem ment egyenesen munkahelyére, kiszellőztette fejét. Elhatározta, amint visszaér, átszól a rendőrőrsre és leleplezi Csekeyt, meg Elzát. Igen, őt is, mert hogy a lány összejátszik a raktárossal, arra mérget mert volna venni. Amint egyedül maradt a szobában, gyorsan kinyitotta a fiókot. Hol a tele­ font nézte, hol a pénzt. A vörös legyező szédítette. Feje zúgott. — 70 — �— . . . a lányod ú jja kilóg a cipőből . . . Feladtam a lakbért . . . azon kívül enni is kell . . . A z utolsó fillérig kiköltekeztem . . . Legfeljebb egy százast. De azt is a saját költőpénzemből . . . A z ám, ha bankár volnék! Különben is magas a dá­ tum . . . Jani bátyám ne fűzzön! . . . Egy terményesnek én adjak kölcsönt? . . . — Úristen! Riadtan csengette a központot. Hosszan, újból és újból próbálkozott. A vonal néma maradt. Veronkának másnap új mesét tálalt fel. Bacsó még nem kapta meg a bor árát. Csekey adna, de tőle nem fogadhatja el. A központból jelezték, hogy postára tették a jutalékot . . . A harmadik napon délben Veronkát nem találta a házban. Zsófi a babáját für­ dette a kis teknőben, Pisti a járókában aludt. A z egész lakásban savanyú babfőzelék­ szag terjengett. A nagy fazék étel ott bőrösödött a zománcos tűzhely szélén. — Anyád hol van? — kérdezte mogorván. Zsófi bohóckodva megvonta a vállát, de még mielőtt szólhatott volna, a nagy rohanástól zihálva betoppant Veronka. — Feladtam a pénzt. — Hát persze . . . Én meg napokig zabáljam a babodat! Veronka a kredencből tányérokat szedett elő. — Mi is azt esszük — felelte szelíden. — Egészségtekre. A kutyaúristenét! — üvöltötte tajtékozva a telepvezető s tel­ jes erőből bevágta maga után az ajtót. A repedt üvegtábla csörömpölve zuhant a konyha kövezetére. Nem tudott volna számot adni róla, hogyan ért be a telepre. Egy óvatlan pilla­ natban magához vette a pénzt. — A tanácshoz mentem — szólt oda Elzának. Negyed óra mulva, Gusztinál kötött ki. Utolsó kisérlet, hátha valakitől kölcsönt kaphatna. Vásár lévén, az ivó tele volt vendéggel. Sört kért és rumot, ahogyan a virtuskodó trakto­ rosoktól látta. Hátát nekidöntötte a bádogpult sarkának, s komoran nézegette a za­ jos gyülekezetet. Ismerős arcokat keresett. Zsebében az idegen pénzzel sem tudott szabadulni a nincstelenség kétségbeejtő nyomásától. — Ehhez pedig nem nyúlok. — fogalmazta meg rögeszmeszerűen, ki tudja há­ nyadszor. Ám ebben igazán maga sem hitt. Három korsó sört ivott meg rummal. Vedelte az italt, mintha elolthatná vele lobogó szégyenét. Vedelte a keserű levet, mintha kimoshatná magából a szennyet, amelyet a torkáig érzett felgyülemleni. Ivott mohón kétségbeesetten, mert úgy érezte, nélküle megfullad az őt körülvevő levegőtlen közegben. — Veronka, Veronka! . . . Riadtan kapta fel a fejét. A pult másik oldalán két elázott vendég koccintotta össze poharát. A z asztaloknál ülők magukkal voltak elfoglalva s a mély regiszterű kocsmalárma miatt egymást túlharsogva beszélgettek. Úgy tűnt, ismét hallotta felesége nevét. Ugyanaz a hang szólt, de fojtottan és távolabbról. Gyanakodva pásztázta végig tekintetével az asztalokat. — Veronka! . . . Többen odafigyeltek a közelben ülők közül. — Mit kiabál az a pacák? — kérdezte a szomszédját egy feketeképű bilgeri csizmás szép fiú, s angol pipája szárával a fejét lógató telepvezető felé bökött. — 71 — �— Vermuthot kért, ha jól hallottam . . . — magyarázta a kérdezett, s tovább mesélte a megkezdett történetet. — Iszik még valamit, Jani bátyám? — szólította meg Guszti, éppen végezve egy újabb hordó csapolásával. — Nem, nem iszom . . . Megérlelődött benne, hogy visszamegy a telepre. Elrendezi szépen a pénz dol­ got, szabályosan, törvényesen. Ma még nem késő. Elsejéig babon is kibírják . . . Csak a déli patáliát ne csinálta volna! . . . Nagyot sóhajtva kihúzta magát. — Mennyi lesz ez? — kérdezte és elővette viseltes levéltárcáját. — Kereken harminckilenc forint. — Nem lehet . . . — Számolja ki! . . . Deci rum volt a sörhöz. A jobbikból — adta meg a gyors választ a csapos, de otthagyta mert elszámolni hívták. A telepvezetőnek harminc forintja volt összesen, az aprót is beleszámítva. Ide­ gesen túrkált a rekeszekben, de a különféle nyugtákon és a ki tudja mikori szamár­ füles feljegyzéseken kívül egyebet nem talált. Guszti csöndben várt, aztán elunva a dolgot, dudolgatva a pultot törölgette. Reggel még volt egy százasom — hazudta kínjában. — Hova is tettem? . . . — Mi egy százas manapság? — bigyesztette el száját Guszti. — Felváltotta? — Fel . . . azaz nem . . . Persze, hogy nem . . . Itt van! — nyúlt kabátja külső zsebébe, ahol a többi százas lapult, és a ropogós bankjegyet a pultra dobta. — Ez beszéd! — vigyorodott el a csapos. — Igaz jószág nem vész el . . . Nem így van, Jani bátyám? M EGADTA magát a sorsának. Zsebébe gyűrte a visszakapott papírpénzt, s lehorgasztott fejjel átült egy megüresedett asztalhoz. Óvatosan zsebébe csúsztatta a kezét, megszámolta a pénzt. Igen, egy százasnak híja van — állapította meg, s ez újabb bizonyossággal végképp szerte foszlott minden reménye, hogy visszalépjen a veszélyes útról. — Egy nyomorult százason múlik a becsületem? — kínozta magát, s átkozta a pillanatot, amelyben a lábát tette a kocsma küszöbére. Nem sokáig töprenghetett azonban, mert új vendégek érkeztek, köztük Vidák Pista, akivel negyvenkilencben együtt végezte el a háromhetes szakszervezeti iskolát. — János, te hogy kerülsz ide?! — csapta hátba Vidák és míg a bor megérkezett lelkes érdeklődéssel faggatta. — Szóval terményes vagy. Aranybánya . . . Én azóta, kis híja miniszterelnök is voltam. Legutóbb szintén terményes, de akadt egy kis zűröm . . . Ennek lassan már két esztendeje . . . Család van? . . . Gyerekek? Ez, az? Micsoda véletlen! . . . Nahá,t erre okvetlenül iszunk. Először kettesben ittak. A telepvezető csak az alkalmas pillanatra várt, hogy előrukkoljon a kéréssel. Nem akart ajtóstól rohanni a házba. Vidák még félreérthetné. S míg Pista kérdezgetéseire felelt, azt latolgatta, mennyit kérjen tőle. Ha nagyobb összeget mond, akkor valamilyen magyarázat is szükséges hozzá. Aztán, meglehet, hogy nincs nála annyi pénz, akkor pedig kínos volna egy százassal, esetleg egy hu­ szassal is megelégedni . . . Közben mégis rászánta magát. Belevörösödve kért ötszázat, elsejéig, s kapott fölényes lezserséggel egy százast. Fellélegzetten rohant volna vissza a telepre, de ezt illetlenségnek érezte. Közben Vidák két cimborája az asztalukhoz telepedett. Ők is harsányak, fesztelenek voltak. Vidák autóján jöttek le valamiféle tapasztalatcserére Pestről, ahol mindhárman dolgoznak. A z egykori iskolatárs az egyik — 72 — �kilencedik kerületi italboltban gebines, utitársai pedig ugyanabban a kerületben a vendéglátóipari vállalat revizorai. — Azért, tudod, ma is visszasírom a falusi éveket. Itt csönd van, nyugalom. A z ember összebarkácsol magának egy kis családiházat. Kis kert, szőlőcske, ez, az, szóval ami belefér . . . Pista már megint kapatos, — jegyezte meg az egyik revizor. — Ilyenkor mindig elkámpicsorodik. — Ne ronstd el a kedvét! — intette a másik. — Szervusztok! — emelte magasba poharát. Ittak. — Proszit — szólalt meg ismét az előbbi revizor. — Jó, de csak ezt az egyet — felelte társa. — Egy óra mulva indulunk, úgy látom nekem kell vezetnem . . . Máskülönben Lajos vagyok . . . Szervusz! — ütötte poharát a telepvezetőéhez. — Szervusz. Lajos kihagyásokkal ivott. Í gy is lement a torkán vagy másfél liter. A többiek valamennyien eláztak, különösen Vidák Pista. Ő fizette a cehhet, majd amikor nagy nehezen az autóba tuszkolta, a józanabb revizor, kihívatta a telepvezetőt. — Jánoskám . . . Légy szíves adj kölcsön háromszáz froncsit . . . Érted? . . . háromszáz froncsit . . . Nesze itt az órám — csatolta le üggyel-bajjal a csuklójáról. A telepvezető hasonlóan részeg volt. Baljával rátámaszkodott Lajos vállára, hogy szi­ lárdan megállhasson, jobb kezével pedig egy csomó pénzt markolt ki a zsebéből. — Nesze pajtikám! — szólt s beleszórta Pista ölébe. — Háromszázötven kérlek — konstatálta egyből Lajos, s a bankjegyeket bele­ gyűrte Vidák zsebébe. — Ne, itt az órám . . . Doxa . . . kérlek alásan — tukmálta rá a zálogot a gebines, de a telepvezető nem vette el. — Nagyon klassz srác vagy . . . Puszi! — lelkendezett Vidák. Mind a négyen összeölelkeztek, aztán Lajos elindította a motort. — Puszi! — üvöltött vissza a nyitott kocsiból Pista a kanyarhoz érve, a telep­ vezető pedig visszament az ivóba. Guszti nyomban asztalához telepedett. — K ik voltak ezek? — kíváncsiskodott. — Ezek, kérlek? — tegezte le a csapost. — Príma, elsőosztályú gyerekek.. A z a köpcös szőke az én legkedvesebb barátom . . . Tröszt igazgató kérlek . . Ajser gyerek . . . . — És a másik kettő? — Mit kíváncsiskodol . . . kérlek. Hozz inkább egy príma butéliát ! — Nyolcvan forint — jegyezte meg Guszti óvatosságból. — Hozd, ha mondom! A CSAPOS pillanatok alatt ott term ett az itallal. N em tanulta a pincérséget, de a bontás e lég jó l sikerült. A z üvegből távozó dugó nagyot pukkant, alig ment m ellé a drága nedűből. — Magadnak is tölts . . . nem vagyok én ökör! — Tiszteletem , Jani bátyám ! — 73 — �A csapos még kettőt bontott, s megilletődve rakta vastag pénztárcájába a három darab százast. — Megbocsát, Jani bátyám! — állt fel az asztaltól szabadkozva, mert egy nagyobb társaság tódult be az ajtón. Néhány perccel később Csekey is megjelent. Idegesen hordozta körül tekintetét a vendégeken. Meglátva a telepvezetőt, valósággal leroskadt az asztalnál. — Jani bátyám, szörnyű baj van! — He? . . . M i van? . . . — Mondom, baj van. Délután kint járt a diri meg a revizor . . . keresték magát . . . — A fenét! . . . Aztán elmentek . . . — El. Lezárták a raktárt, elvitték a könyveket meg az átvételi naplókat . . . Reggel különben visszajönnek . . . rovancs lesz. — Hát aztán! . . . Ahogy lesz, úgy lesz . . . Sej, de ahogy lesz, úgy lesz — énekelte hangját rezegtetve. Csekeynek nem volt kedve vele énekelni. Megrázta főnöke vállát. — A z ég szerelmére, Jani bátyám! . . . Hát nem érti, hogy rovancs lesz?! . . . Cirka száz mázsa hiányom van — magyarázta visszafojtott hangon, kétségbeesetten. — Rá se ránts, pajtikám . . . Megmondjuk szépen, hogy madárkár és punktum.. . A raktáros nem bírta idegekkel. — Örült! — csikorgatta erős fogait. — Nem érti? Ha valamit nem csinálunk, mindkettőnket lesittelnek . . . — M it beszélsz? . . . — Lesittelnek . . . Száz mázsa hiányunk van . . . A telepvezető értelméhez végre eljutottak Csekey szavai. Egy darabig még bambán bámult a verejtékező férfi arcába, aztán megrázta deres üstökét. Ettől azonban nem lett józan. — Szóljon valamit, Jani bátyám! M it csináljunk? . . . Amaz csak a vállát vonogatta. — Jani bátyám . . . gondoljon a családjára! . . . A két apró gyermekre . . . Veronka asszonyra . . . A T ELEPVEZETŐ T egy szédülési hullám m egint elkapta. A n n yit azonban értett, hogy bajba kerültek, de pontosan nem tudta felfogni, miről beszél Csekey. A raktáros izmos markával megragadta főnöke kabátját, s mint aki segíteni akar a leitasodottnak, különösebb feltűnés nélkül kivezette a zajos kocsmából. Ott kint aztán alaposan megdögönyözte, hogy magához térjen. — Ember! Mindkettőnket le fognak csukni, ha ki nem találunk valami o k o s a t.. — A z fuksz! — motyogta a telepvezető, akit a friss levegő csak jobban elkábí­ tott. — Barom! . . . Itt csak egyet lehet csinálni . . . — Csak egyet . . . hehe . . . — Mégpedig — folytatta Csekey, verejtékező homlokát törölgetve, — ha most szépen elsétálunk a kertek alatt a telepre . . . és mondjuk . . . véletlenül kigyullad ott valami . . . — 74 — �A telepvezető meresztgette a szemét, előre-hátra hintázó testtel kereste az egyensúlyt, de nem válaszolt. — Hát akor induljunk! — szólt a raktáros és belekarolt főnökébe. A z egy darabig hagyta vonszolni magát, aztán kikarolva Csekeyből, megvetette a lábát. — Nem megyek! — Nem-e?! . . . — Nem! . . . — Nesze! Csekey ökle meglendült és a telepvezető hang nélkül a földre rogyott. A raktáros futó léptekkel eliramlott a templomkert irányába. A z Árvácska utcába érhetett talán, amikor a telepvezető magához tért. Bódultan feltápászkodott, majd bizonytalanul lépegetve, Csekey után indult. Homályosan emlékezett rá, hogy a raktáros a telepre invitálta, de hogy miért, arról nem tudott számot adni. — Csekey kartárs! . . . Kartársam . . . — kiabálta a sötét utcán, de senki sem felelt, vissza. — Én velem nem babrálsz ki . . . Kartársam . . . Kilencet ütött a toronyóra, mire a telephez érkezett. Ködfátyolos szemmel úgy látta, hogy odabent ég a villany. Megindult a világosság irányába. — Hé, Csekey kartárs . . . Engedjen be! — dörömbölt a vaspántos deszka ajtón. — Kartár-saam! . . . Néhány másodpercre elszállt fejéből az alkoholgőz. Csípős füstöt szimatolt, majd meghallotta az égő termény ropogását. Kétségbeesetten cibálta a vaspántot, amely előre-hátra zötyögött a lakat és a deszkaajtó között. A nagy fizikai erőkifejtés már-már teljesen kijózanította. Felfogta, mi történt, s még vadabbul rángatta a súlyos raktár ajtót. — Emberek! . . . Tűz van! . . . Emberek! . . . A V A S P Á NT megreccsent, engedett. K ivágód ott az ajtó, s v e le olyan füsttömeg, m int am ilyen a gyárkéményekből szokott a magasba bodorodni. De ez a füst nem fekete volt, olyan inkább, mint egy lilába játszó hatalmas vörös legyező.A rémülettől lába odaragadt a földhöz. Ziháló tüdeje m élyen beszívta a forró füstködöt, s arccal bukott be a kitárt ajtón. A léghuzat a tűzfolyam ként égő term ény pernyéjét csapta arcába. De ezt m ár nem érezte. — 75 — �Farkas András: PIHENŐ — 76 — �TÓ TH ELEMÉR: A Variete Orfeumban A Variete Orfeumban tánc ol, fekete felhők repülnek hűs hajából, óceán tükre v illog a szeméből, a fogai szikráznak a fénytől, a combja rózsaszín kalács, lepke a lány a tánca varázs, ahogy csapong és ing a fényben — ha anyja látná, ha apja látná, A nézőtéren m it sem tudtunk gyermekkoráról. mit sem tud ő gyermekkoráról. egy őszi csatakos hajnalon úgy találta meg a padon a cseh portás, m int egy csomagot mellén a zsidó-csillag helye volt, amit egy gondos kéz még letépett, m ielőtt a szálló elé értek, úgy bízta je l nélkül a padra, nézte, nézte a portás vacogva — és hazavitte a gyereket, hol van az anya, nem kérdezte meg. Mondom erről m it sem tud a bár, csak száll a füst és csak táncol a lány, senki se tudja az anya hova lett, senki se tudja az apa hova lett, a sárgás-barna füst hova lett, a rút pokol-füst hova szállt — a bár — 77 — bámulja a lányt, egyszer megállna a táncban �m it sem törődve a bárral, nemzetközi közönségével, s beszélni kezdene eképpen: hova tettétek az anyámat? — a szavai csikorognának — az apámat hova űztétek? ' aki űzte hol van a féreg? hol van a gyilkos?! — a sikoly szállna — és hirtelen kihúnyna a lámpa, mind, mind, ami addig égett, a bár hallgatná a beszédet, a vádat — A poharak vacognának, pezsgős üvegek felrobbannának, a dobok megdöndülnének, mintha fegyverek kelepelnének, az ablakok hullanának, az emberek sápadnának — és nem puccosan, mintha egy bálon... végéigvonulnának a báron a halottak kopp kopp a menet, a halottak nők, a halottak lengő szakálla. vének riadt madarak repülnének, a halottak kopp kopp üszkös utakon kopp kopp vonulna a sor, a halottak kopp kopp a menet — És mondanák: nem múllanak el, ha zöldelltek a fák, nem m úlik el nyomtalanul, ki egyszer élt, pórusaiba gyűjtötte a fényt aki a szállónál kilépett a sorból az az anya sem m úlott el akkor többé nem m úlik el az az anya sem, tovább él gyermeke sejtjeiben, s itt ring ő is, ha ring, mozdul a lány, akinek tapsol, ez a bár, s akiért felelnek most már mind, akik élnek — kopp kopognák kopp fapapucsaik, gyermekek, Ha egyszer megállna — 7 8 — �a táncban — hogy őbenne én már őket is látom, miközben átvonulnak de nem áll meg a lány, csak táncol, hűs felhők repülnek a hajából, fogai szikráznak a fénytől, óceán tükre villog a szeméből, a báron, hogy ily módon figyelmeztessenek, ezért a lányért én is felelek — velük így ismétlődnek ártatlanul és könnyű szívvel az esték, hogy a m últ táncol meg ne ismétlődjék! nem tudja még, hogy mozdulatában Ő meg csak táncol, táncol ok támadnak fel, napra~nap, a halottak, hajából s esténként fényes a halk báron atvonulnának felhők bomlanak. T A M Á S IS T V Á N : Sokszor nagyon Oly egyedül egyedül érzem magam hogy hiába rakjátok körém Oly egyedül figyelmességtek miként a cédrus a tehetetlen keserűségtől m it sohasem láttam meg tudnám ölni magam kedves perceit csak képeken bár rettenetesen félem a halált Oly egyedül miként a tenger Sokszor melynek nagyon csak törvényei vannak és szabályai nem egyedül érzem m g a Sokszor o l y egyedül nagyon hogy egyedül érzem magam szeretnék — 79 — öletekbe bújni �Pettyes kagylópikkelyű halak ívelnek hol mosolyunk összetalálkozik és sirályok röpte lebbenti a csendet arcod elé míg markomból kihull egy csillag m it neked tartogattam álmodik a nyár m it eléd gurítana parttalan kedvem sárga homokjáról S szavaim fehér vitorláit küldené érted a nyár És Ám szemed kékjében újra indulnak a fehér vitorlások messzire úsztunk Most már biztosan és TÓTH ELEMÉR: Emberek szaladgálnak Emberek szaladgálnak a város sikátorain A z ősz köd-pamacsait lóbálva vén plakátragasztóként ténfereg a hidakon S a víz fölé néha — ki tudja honnan — sirályokat sodor a szél Majd keresünk valami olcsó szórakozóhelyet ahol záróráig csak el leszünk valahogy, ne búsulj pajtás Most az igazi nőre gondolok, akivel még nem találkoztam, de majd összefutok egyszer Ő jól érzi magát nálam Hát maradj itt éjszakára is — mondom nekí kint amúgyis egyre hidegebb van tudom hogy dideregnél — 80 — �Járkálunk hajnalonként Huzatos tereinken lót-futunk szaladgálunk. Páraként ablakokra rakódott le az álmunk. Járkálunk hajnalonként párolgó kenyerekkel. Vergődve ezer zajban ér bennünket a reggel. Nappali dolgainkkal teherben jár a reggel. Harmatcseppek gurulnak repülőtereinken. M. Kolocsányi Anna: CSILLÉK — 81 — �VI NCZE G Y Ö R G Y : ÚJRA BESZÉLNI 1. — Jöhet a malter! De híg legyen, mert az előbb olyan kemény volt, hogy azzal nem lehet vakolni. — Vagyis lehet — szólt közbe Tábori — , csak te nem tudsz vakolni. Mert a vakolás nem másodpercmutató. A zt ráteszed a tengelyre, aztán forog, de a maltert hipnotizálni kell, csak akkor marad a falon. Mindannyian nevettek. Tábori a sikeren fellelkesülve, hunyorított szemével, aztán megtoldta mondókáját: — A cigány nem szokta a búzavetést, te meg órás vagy és nem szoktad a va­ kolást. A z újabb megjegyzést pillanatnyi csend követte. — A kulák főzi az ebédet, érzem a szagát — terelte újabb témára a többiek figyelm ét Gereben. S amint lélegzetet vett, téglaporos arcáról néhány csepp verejték gurult a szájába. — Tényleg jó a szimatod — válaszolta egy hang a téglafal túloldaláról, elis­ merően. A nap egyre magasabbra kúszott. A rezgő júliusi levegő fáradtan cirkulált az épülő ház ajtó- és ablaktokjain. Nem messze az építkezéstől, a bokorrengeteg mögül hozta a szél az ebéd szagát. T. L. szakács keverte a krumplifőzeléket. A kondér el­ viselhetetlen meleget árasztott. A posztó nadrág alatt sós izzadság marta lábaszárát. Rosszabb volt, mint lefolyástalan sós tóban fürödni órákhosszat. T. L. sorsa minden­ nap ez volt. Pedig szívesebben dolgozott volna a többiekkel, azok derékig levetkőz­ hettek az építkezésnél, meg sokan együtt, jobban telik az idő. Így egyedül akár mo­ sogatott, vagy főzött, mindig volt ideje gondolkodni. Pedig nem szeretett gondol­ kodni. Gondolatait láthatatlan vezérlőberendezés szüntelenül egyetlen fókuszba terelte össze. S ez a fókusz nemegyszer fényesült tíz hónap óta T. L . felnőtt könnyeivel. Tábori jött vizet inni a konyhára, amelynek bokrok képezték az oldalait és a végtelen ég emelt fölé tetőt. — M ikor lesz ebéd kulák — szólt T. L.-hez Tábori, közben nagyokat kortyantott a friss vízből. — Tizenkettőre jöhettek. — Pörköltet főzöl? — Bevenné a lavor beled, mi? Tábori a kondérba nézett. Babérlevél szag ütötte meg az orrát; — Megint krumpli főzelék? Pedig azt írta az újság, hogy rossz volt a krumpli­ termés — mormolta. — Ez szárított krumpli! Semmi köze a tavalyi terméshez, van belőle elég. A galagonyabokor ága megmozdult. A bokor a tábor gyalogútjainak egyikét takarta. Magas, sovány tejképű alaadnagy lépett el.. A két beszélgető katona elhall— 82 — �gatott, és ügyetlenül, reflex szerűen vigyázz forma állásba rándultak lábai. — A z elvtársak . . . illetve . . . — mondta az alhadnagy, mert nem tudta hogyan szólítsa őket, miután a szögre akasztott zubbony hajtókáján megpillantotta a „dombelhárítók” fegyvernemi jelzését. — Mit csinálnak itt? — fejezte be végülis a kérdést. — Jelentem, ebédet főzök. — válaszolta T. L . — Önök nem az ezred konyháján étkeznek? — Nem. — Miért? — Nem tudom, de nem az ezred konyhán. Mi önellátók vagyunk. — Maguk vásárolnak? — Nem. A z ezredhadtáp ad anyagot és mi főzzük meg. Tábori észrevéletnül elpárolgott a beszélgetés színhelyéről. T. L. is szívesen ezt tette volna, de nem lehetett. Kurtán, minden szót megrágva válaszolt a kér­ désekre. Maguk miért munkaszolgálatosok? — kérdezte az alhadnagy. T. L. bizalmatlanul odanézett, de rögtön el is kapta tekintetét. Csak magában gondolta: mit mondjon? Értelmetlen lenne mindazt elmondani, amit tíz hónap óta már néhányszor elpanaszolt, minden eredmény nélkül. — Ezért, azért — bökte oda. — K i miért . . . Van akinek az apja nyilas volt, a másiké fűszeres. Szóval különböző . . . — És maga? — az alhadnagy arcán és hangjában volt valami gyerekes, az akkori időkben eléggé különös: emberi hangon beszélt. — Maga miért van itt? — kérdezte újra, mivel az imént nem kapott választ. — Én . . . kulák vagyok — vörösödött el majd hirtelen fehéredett, gyors színváltozással T. L. — Kulák? — Igen! Törvénytelen kulák! — Törvénytelen, hogy érti? 2. A falusi tanácselnökök körül ülték a barnára puliturozott asztalt. Öltözékük igen vegyes volt. Legtöbben csizmában jöttek, de volt közöttük két félcipős is. A járási tanácselnök szavait figyelték. — Kevés a mi községeinkben a kulák — szónokolt nagy pátosszal. — Miért szépítgetitek a falut elvtársak? Több kárt csinálnak, mint hasznot! Ugyebár ráfogják a kulákokra, hogy középparasztok. Ezért nincs meg a járásban a megfelelő „ mennyi­ ségű” kulák. M it gondolnak, hova vezet ez? Oda, hogy a szomszéd járásban tizenkét százalék kulák van, nálunk meg semmivel sem több, mint nyolc százalék! A falusi tanácselnökök lehorgasztották fejüket, mint az iskolás diákok, ha a tanító csínytevés miatt megrója őket. Aléltan hallgatták a járási tanácselnök beszédét, s várták, hogy végeszakadjon. — Elvtársak! Befejezésül annyit, hogy éberen kell minden jelre felfigyelni, mert ahogy haladunk előre, úgy erősíti támadását a kulákság. S ezeket a támadásokat nekünk ki kell védeni, de nem passzívan, hanem nagyonis aktívan. Védelmünk pedig akkor lesz aktív, ha lehetetlenné tesszük a kulákok akcióit. Ennek pedig az abc-jéhez tartozik, hogy felismerjük őket. Tehát bátran végre kell hajtani a feladatot! Óvin­ tézkedés ez, nehogy a középparasztoknak vélt kulákok hátbaszúrjanak bennünket. Zsoldos Géza községi tanácselnök kinézett a terem ablakán, s gondolkozott. Lehunyta szemét, hogy nagyobb figyelemmel vehesse sorra a falu minden gazdáját. — 83 — �A zt latolgatta, kiket lehetne leginkább kuláknak minősíteni. Tisztában volt azzal, hogy az értekezlet végén úgyis utasítást kap: egy héten belül jelentse, kik lettek újonnan kulákok. Amikor mindezt végig gondolta összerezzent. A lig tudta palástolni idegességét, amelyet újabb cigarettával igyekezett levezetni. A járási tanácselnök még mindig a falusi osztályharcról beszélt, de Zsoldos már egy szót sem hallott belőle. Csak nyelte és fújta a füstöt. Lehúnyta, majd mire kinyitotta szemét már sötét volt odakint. A z utcán a villanylámpa himbálta saját árnyékát. A fény, a kristály-fehér havat csillogtatta. A téli kép kissé megnyugtatta Zsoldost. Ábrándozni kezdett. Nem törte tovább fejét, hiszen reggel óta már alaposan megfájdult. Arról ábrándozott, milyen jó is lenne most otthon a faluban. A faluban . . . ? A falusi korcsmához görbeágú, csillagformára kitaposott gyalogutak vezettek mindenfelől. A hóbavájt utak térképhez hasonlítottak. A falu hangulatának térképe volt ez. A megfigyelés pontosabb, mint a nagy gonddal, vagy akár a kozmetikai ügyességgel készített statisztikai rafináció. Tél volt. Mindent megdermesztő tél. Olyan, amely megsüketíti és megvakítja a falut. Bent a korcsmában a petróleum-lámpa éppen hogy szemetelt valami csekély, tompa fényt. Annyit, hogy kirajzolta a hordókon ülő parasztemberek borotválatlan ábrázatját. — Megint kivetették a pótbeadást — dörögte golyvás torkából az egyik ember. — Nekem már a harmadik üszőt nem sikerült felnevelnem — , kontrázott a másik. — Mindig akkor kell megválnom tőle, amikor hasznát vehetném. Dehát ki az isten győzi a beadást kielégíteni?! Olyan az, mint a bélpoklos! Elnyelné a falu végéről a Szent Vendel szobrot is, ha nem kőből lenne . . . Igaz-e Laci? T. L. megvonta a vállát. — Azért nem egészen így van, mert meg kell érteni, hogy amit lehet, azt adni kell . . . mert . . . — A z anyád szerelmes térdekalácsát! Igazad van, de miből? A gatyámból is tudok hasítani egy darabot . . . A zt is oda adhatom, de rendjén van ez?! Így ment minden este. Beszélgettek, aztán begyulladt a hangulat és a korcsmárosné alig győzte a szitkozódó, trágár beszédet hallgatni. — Jó estét — lépett havas csizmával a korcsmába Zsoldosné, a tanácselnök felesége. — Adjon isen — mormogták az emberek és a beszélgetés egyszerre megszakadt. Zsoldosné a pulthoz ment és a kapukulccsal megkocogtatott egy butellás üveget. Erre előjött a konyhából a korcsmárosné. — Egy deci rum kellene. Úgy összefáztam . . . Teát akarok inni . . . — beszélt összefüggéstelenül a fiatalasszany. T. L. a pult végében a kecskelábú sörapparátra támaszkodott. A z érésben lévő fia­ talember nagy mohósággal, mérte végig a csinos menyecskét. Meg már volt is köztük valami. A z egyik mulatság alkalmával, amikor vele táncolt úgy odalapult T. L.-hez, mint nyúl a mező szinéhez. S azóta is, ahányszor csak a legénnyel találkozott, mindig tett valamilyen megjegyzést. Hogy: „maga mindig egyedül jár . .ˮ,. meg „na csa­ vargatja-e már az asszonyok fejét?” , „gyáva maga Lacika . . .” És jelentőségteljesen tudott a szemével is bánni. Beszélni tudott velük. Úgy forgatta őket, hogy belőlük kegyetlen kéj sugárzott, amely felforralja és eszelőssé teszi a férfi agyát. Most sem volt különben. Bár a korcsmárosnéhoz beszélt, de úgy, hogy T. L. is értsen belőle. — 84 — �— Elment az ember megint a járáshoz, három napra értekezletre. — Máma ment? — kérdezte a korcsmárosné. — Tegnap. Kevesebbet van itthon, mint a járásnál meg a megyénél. Citálgatják jobbra-balra, akár a drótrakötött verebet. T. L. zavartan hallgatta a menyecske beszédjét. Értett belőle. Izgatottan ivott a fröccsből, aztán beszélgető társaihoz szólt: — Itt lesznek holnap is? — kérdezte a hordókon ülő parasztembereket. — Lehet — hangzott szétszórtan a válasz. Zsoldosné a korcsmárosnéval pletykált. Egyik szeme a bőbeszédű asszonyon volt, a másikkal pedig a legényt csiklandozta. S amikor az asszony kacsintott, T. L. mindent megértett. — Hát akkor jó éjszakát — köszönt el a legény és ügyetlenül biccentett, a tanácselnök feleségéhez. — Jó éjszakát — vállaszoltak a parasztok, csak Zsoldosné köszönt viszontlá­ tással. T. L. berántotta magaután a korcsma ajtót. Nem ment messze, az egyik ház kapujába húződott, mert a metsző szél bele-belekavart a frissen hullott hóba. Szíve fent a nyakában kalapált ütemesen. Nem volt ideje gondolkodni. És nem is akart. Melegség oszlott el testében egyenletesen. Hamarosan nyikorogva lépkedett Zsol­ dosné. Tíz lépésre volt, aztán márcsak hatra, négyre és . . . A legény megszólalt. — Jó estét Tera. Hazatart? — Hát nem is sétálok, ilyen förgetegben . . . — Nem fél egyedül Tera? — Tudja fene? — hangja tele volt kihívással. — Maga merre megy? — Gondoltam, elkisérem, hogy ne féljen. Zsoldosné, mint ahogy az asszonyok szokták, élvezte T. L. ügyetlen közeledését. — A zt hiszik otthon, hogy elveszett — mondta. — Nem hiszik azt, tudják, hogy én nem veszek el . . . A kapuhoz értek. A koromsötét éjszakában a hó is csak néhány centiméterre világított. — Hát akkor . . . nyújtotta hosszan a szót T. L. — Hát akkor megyek . . . — Nem! — mondta Zsoldosné, és a fiatalember nyakára hurkolta kezét. Aszszonyi szenvedélye végigremegett egész testén. — És most csendesen! — utasította a fiút. T. L. nem válaszolt. Hangtalanul kisérte Zsoldosnét be a kapun és át az udva­ ron. A pitvarnál félelem markolta meg, de csak egy villanásnyi ideig. A konyhában meleg volt. A tűzhely ajtó két piros szeme, gömbölyű fényeket vetett a konyha tég­ lájára. Egy szót sem szóltak. T. L. örült is, meg fogságban is érezte magát. — Jó meleg van ugye Laci? — szólalt meg végülis az asszony, és megfogta a fiú kezét. — Bizony jó — felelte és saját hangjától bátorabb lett. — Tegye a fogasra a téli kabátot — , mutatott a falra szerelt vaskampó felé Zsoldosné, miközben pokrócot akasztott az ablakra és meggyújtotta a lámpát. Néhány szótlan másodperc telt el. Tea-vizet öntött egy kormosfenekű fazékba. Levetette báránybekecsét, csizmáját is lehúzta és papucsba lépett. — Na . . . — nézett moso­ lyogva — ugye egészen jó itten? — s közelebb lépett a legényhez. T. L. testében kóbor áram futkosott. Elkapta az asszony derekát. Annyira magához szorította, hogy Zsoldosné duzzadt mellei kinyitották blúzának patentjeit és előbujtak meztelenül. — 85 — �— Ne Laci, ne olyan erősen — mondta az asszony. — Hangjából nem annyira tiltakozás, mint inkább az ágaskodó izgalom könyörgött. Finom mozdulattal kiszaba­ dul a szorításból. A lámpa kanócát alább csavarta. Teát, majd rumot öntött két po­ hárba. — Igyunk — mondta. A legény csak most vette tudomásul mindazt, ami történt. Már győzelmet érzett, mint a hadvezér. A harc ugyan még nem is ért véget, de a végkimenetele már világos. Hangjában a győztes fölényével és egyben melegséggel kérdezte: — Nem baj, hogy rád néztem a korcsmában? Meg hogy idejöttem . . . A szavai nyomán támadt némaságot csak a tűz dala bontotta meg halk pat­ togással. T. L. végig simította az asszony karját, kezével megnyugtatva azon a meg­ riadt pelyheket. — Rajtam múlott — felelte Zsoldosné annyira határozottan, hogy ezzel elejét vette minden további tépelődésnek. A konyha egyik falának hosszában kerevet volt. A lámpát eloltották. A kony­ hában homály volt, csak a t űzhely két apró szeme világított és tüzes csíkot vetett az asszony combjára. Éjszaka fél kettőkor nyikorgott a kapu, amikor T. L. kilépett rajta. A hold akkor gurult elő egy ásóforma felhő mögül. Nyúl István éjjeliőr öregesen lépkedett a porban. A legény későn vette észre. Mire megpillantotta az éjjeliőrt addigra őt is a felismerésig bevilágította a hold kékes-sárga fénye, amely a tiszta, hideg levegőt erőlködés nélkül törte át. * Zsoldos Géza ingerülten tért haza a járási tanácstól. A faluban elsőnek Nyúl Istvánnal találkozott. A z öreg éjjeliőr elébe állt és zavartan, de jó szolgálatot sejtve elhebegte, hogy T. L. tegnapelőtt éjjel náluk járt. — Mit akar ezzel mondani?! — förmedt ra a tanácselnök. — Hát, hát . . . — hápogott az öreg és nyakán rezgett a ráncos bőr. — Idefigyeljen Pista bácsi! Érről még csak ketten tudunk? — Igenis! — Akkor azt tanácsolom, hogy ezután se többen . . . mert azért jó kis pénzt jelent magának az éjjeliőrség! Igaz-e? — Igaz. — Érti mit mondok . . . Ja? — Értem, igen . . . — A többi az én dolgom. Na, szabadság Pista bácsi. — Istenvele, szabadság. — köszönt vissza az éjjeliőr. A tanácselnök a feleségét ütlegelte otthon. Minden pofonban benne volt a három napos értekezleten összegyülemlett idegesség is . . . — Tagadsz mindent!? Bolond vagyok én? Most pakolj, és menj a jó . . . anyádhoz. — Megyek! — sírta az asszony. Orrából bugyogott a vér. A legszükségesebbe­ ket pakolta egy fonott utazókosárba. Az ura csak nézte és elszánt arccal gondolkodott. Amikor az asszony indulni akart, felugrott a tanácselnök, bezárta az ajtót és visszapöndörítette a kerevetre. — Nem mész, itt maradsz! De csak azért, hogy ne legyek világcsúfja. — S az­ tán végkielégülésként két hatalmas pofonnal lezárta az ügyet. Másnap a tanácselnök szobájában T. L. apja állt. Frissen borotvált ráncos ar­ — 86 — �cán a kétségbeesés remegett. — Miért vagyok én kulák? — kérdezte Zsoldost. — Nem ismer engem az el­ nök elvtárs. Két éve helyezték ide tanácsválasztáskor, nem tudja ki vagyok én . . . — Tudom bizony, hiába vitatkozik . . . — Akkor azt is tudja, hogy a testvérem vöröskatona volt, a Tisza partján halt meg tizenkilencben, amikor a kommünt fojtogatták! Ezt is tudja? . . . — A z öreg T. keserűsége sírásba torkollott s úgy folytatta. — A zt is tudja, hogy még harmnicnégyben béres voltam? A zt is tudja, hogy korgó gyomorral vettem össze a tizennégy holdat . . . Repedjen ketté az ég, ha nem így van! Hiába volt a kérlelés és hiába volt az átkozódás is, a tanácselnök hajthatatlan maradt. T. L. apja köszönés nélkül becsapta maga után az ajtót. Olyan fejjel indult haza, mintha sokat ivott volna. Ügy érezte, kiszikkadt minden porcikája. Eszelősen, merevült tekintettel nézte, amint a februári bárányfelhős ég a földre hajlik, aztán megtámaszkodott a pucér, dermedező akácfa törzsében. 3. A T. család élete máról-holnapra megváltozott. Napirendre kerültek és egymás után következtek a pótbeadási felszólítások. Küszködtek a mindennapokkal, de olyan küzdelem volt ez, amely nem megtermékenyíti, hanem megfélemlíti az életet. Elvisel­ hetetlenné válik a sors, amikor a küzdelem nem igér semmi mást, mint a napok gyors múlását. S a napok múltak . . . Ősz volt. A postás behívókat hordott szét a faluban. T. L. is sorra került. A m i­ kor kézbevette, búslakodott is, de örült is. Titkon arra gondolt, hogy ez menekülést jelent. Végre kiszabadulhat az otthoni pokolból. Sokan vonultak be a faluból. A kulákoknak nyilvánított parasztok fiai mind­ annyian azonos városba mentek. A z első nap délelőttjén beszélgetésre hívta a bordó parolinos törzsőrmester, a civilruhás újoncokat, akik sok kérdésükkel túllicitálták a három éves tanulékony gyerekeket is. Annyi mindent kérdeztek, hogy a törzsőrmester nem győzött válaszolni. — Mikor kapunk fegyvert — kérdezte egy előre kopaszra nyiratkozott kese­ képű legény. — Micsodát? — ismételte meg a kérdést a törzsőrmester. — Fegyvert! — A zt sohasem! Azaz, kapnak csákányt meg lapátot, mert ugye ha a termé­ szetfelelős akarja, a lapátnyél is elsül. Igaz? — Vigyorgott a törzsőrmester. — Milyen fegyvernemhez kerülünk, ha nem kapunk fegyvert? — kérdezte T. L. — Fegyvernélkülihez . . . Más szóval maguk dombelhárítók lesznek. Értik? Muszosok! T. L. szeme előtt karikák vibráltak, s amikor olyan nagyok lettek a ka­ rikák, mint a terem, hirtelen fogyni kezdtek egészen addig, amíg a gyűrűnyi két ka­ rika is a semmibe oszlott. Csak később vette észre, hogy a karikák láthatatlan fona­ lat vetéltek és beszőtték egész mindenségét. Végül a torkában óriási csomót kötöttek. Aztán többé nem tudott kérdezni, csak válaszolni. Amikor az alhadnagy ott a bokrok között a kondér mellett kérdezgette, akkor is ezt a nagy csomót érezte torkában. S azóta is mindig érzi. Hiába szerelt le már régen, — 87 — �több mint egy esztendeje. A csomó görcsösen feszíti torkát. Kivetettnek és megalázottnak érzi magát, olyannak, akinek becsülete örökre semmibe veszett Pedig apja már rég lekerült a kulák listáról. Igaz, ez csak egy hétig tartott, utána amolyan lis­ tanélküli kulák lett. Ugyanúgy ment minden, mint kulák korában, de már nem bün­ tették meg, ha éjszaka ugatott a kutyája. T. L már újra megszokott otthon mindent. A ház, előtte a körtefa, éppen olyan, amilyennek emlékezete óta ismeri. Ismerős és mégis ismeretlen, megszokott és mégis szokatlan. Kedves, de szomorúan kedves. A körtefán szomjasan haldoklott a sok levél. A nap tűzvörösre mázolta fényes klorofil szinüket. T. L.-nek feltűnt, hogy máskor így őszön már rég elhullatta leve­ leit az öreg körtefa, most pedig az erősödő szél sem tudta letépni őket. A természet­ nek ezt a roppant erejét, a falevelek ragaszkodását fürkészte. Egy fatuskóra ült, s onnan figyelte a körtefákat. A z apja is előjött az istállóból és fia mellé telepedett. Derekát pihentette. Gyönyörű őszi nap volt. Másodszor virágzott az orgona. Tejszínhabos fürjteit ellepték a hosszú alvásra készülő méhek, utolsót kóstolgatva a sárga hímporból. — Mit akarnak? — Kérdezte a fiától az öreg. T. L. nem válaszolt. Belül azonban nem volt nyugalma. Mit is akarhatnak vele a kiegészítő parancsnokságon. Elővette a zsebébe gyűrt idézést. „ A katonaköny­ vét hozza magával . . . ” — olvasta újra. Végig gondolt mindent, de nem tudta mire vélni az idézést. Reggel, amikor a járáshoz gyalogolt akkor is ezen gondolkodott. A kiegészítő parancsnokság folyosóján sokan várakoztak. A z egyik sarokban Táborit és Gerebent pillantotta meg. Örültek egymásnak, a találkozásnak és regi emlékeiket a muszos éle­ tet idézgették. T. L.-t szólították az egyik ajtónál. Bement az irodába. — A katona könyvét kérem — mondta a hadnagy, aki az asztalnál ült és fel­ emelkedve székéről kezet fogott T. L.-lel. — Tessék — nyújtotta a kicsi könyvecskét. — Szóval . . . tudja miért hivattuk? — Nem. — Más szakmai számot kap. A műszakiakhoz kerül. Nem muszos lesz . . . Érti? — Igen — felelte T. L., bár nem értette pontosan mi is történik. Amikor hazafelé lépkedett a mezei úton, akkor kezdett derengeni benne, hogy mit jelent az a kis javítás katonakönyvében. Tűzött az őszi nap. Kabátját levetette, de így is nagyon melege volt. Szemei előtt két karika kezdett ugrálni. Nőttön-nőttek. Egy pillanatra elsötétedett előtte a mező, aztán újra kivilágosodott. Megszédült. Úgy érezte beszélnie kell. De kihez be­ széljen, senki sincs a közelben. Szavak helyett nagy sóhaj tört fel melléből. Nem olyan, amelyik kifárasztja az embert, hanem amelyik könnyebbülést hoz. Először a fejét érezte könnyebbnek, aztán a torkát, amelyből kioldódott a görcs. Lépteit sietősre fogta. S már egész testét könnyűnek érezte. Gyorsan haladt. Sehol nem volt egy lélek sem. Csak néhány ürge szaladt előttte át az úton bűntudat­ tal, pofazacskójukban hordva télire az elemózsiát. — 88 — �T A M Á S IS T V Á N : Fák Utak és madarak madarak és utak Fák a sétányokon Fák — miket legjobban szeretek Madarak szállnak a fényre madarak leégett szárnyukkal zuhannak vissza És mégis énekelnek És mégis szállnak a fényre Csókokat rejtő fák Fák a sóhajok tövén Fák az esték kövei között Fák az életek küszöbén Utak és Madarak Fák az első és utolsó napon Fák miket sajnálni tudunk Utak a városba és utak a sivatagba Törve és töretlenül Utak az emberekhez és utak az úttalanba Fák fák fák Évek évek évek Óh Utra kész Madarak Fák m i m ellett szótlan elmegyünk KEM ÉNY ERZSÉBET: Talán A hegyre fel magányos út vezet... Voltam ott veled egy nyári éjszakán. Talán ... Láttad? — Oly furcsa volt, hogy fönnakadt a fán a Hold és csipketestű folt hullt elénk az útra. Szeretnék ott lenni ú jra... — 89 — �Elsuhanó táj Szobám mélyén, mely hótól sugáros csipkét horgolnék omló fényeset s elbabrálnék egy gondolat felett a lényeget keresve. Szikrázó villamosságot fésülnék a gyermekünk hajába míg eljő az este és kályhánk felizzított parázsa feléd fényesedve várná jöttödet. Süteményt sütnék lágy aranykrémmel cukor porától hamvasat, mely édességét pazarlóan hintené széjjel Porcelánjaink langyos húsáról finom újakkal törölném a port s fehérre súrolt padlónk megvidámítaná lépted. Házunk ablaka virággal lenne ékes s a szekrényed polcán sok újjá keményített inged várná, hogy felvedd. De mindig sietek... És a csipkéket elkészítik mások. Nem érek rá villamosságot fésülni a gyermekünk hajába s a kályhánk lángja nem kezemtől lobban és süteményt a boltban vásárolok mindig. És por lepi néha Karinthyt meg a többi kedves könyvet. S az inged? — Van hogy hiányzik róla a gomb. Mert nem tudok elég korán kelni az autóbuszt is rohanva érem el. Egész nap szaladok és arcod is a drága úgy villan fel előttem, mint gyorsvonat ablakából ha fájva nézek egy elsuhanó tájra. — 90 — �Háború van A fa lombja fekete. Fekete a torony égrependülő éle is. M ily magányosak a kémények. A torony még magányosabb. A bokrok egymás felé nyújtják fekete karjukat. Mozdulatlan sóvárgással magasodnak a kerítés közömbös lécei fölé. Felhők átlátszó karéja rajzolódik a világító égre. A csillagok nem ragyognak csak vannak. A szél sokezer kilométert futott be ma. Elébem áll, hogy nagyot lélegezzem. A vér szaga idáig érzik. Háború van. Radics István: K O N FLISO K — 9l — �M ED GYESI JÁNOS HAZA TÉRÉS A vigasztalanul fülledt éjszakában, nyomasztó csendben magányos teherhajó szeli az óceán mozdulatlan vizét és kéményének lusta füstje, melybe rövidéletű szikrák vegyülnek, messze a hajó mögött, a végtelenbe vész el. Hugó, a kormányos összevont szempillái mögött figyeli a bizonytalan világításban elterülő tengert és hosszú évek alatt beidegzett kézmozdulattal forgatja a karcsú kormánykereket a szükségesnél mindig kissé tovább, hogy egy visszaigazítással helyes legyen az irány. Bőrét fél évszázad viharai cserezték meg, hosszú orrát egy árnyalattal sötétebbre. Hunyorítva, hatalmas kezével végigtörli izzadt arcát, megigazítja sapkáját, azután vállát és törzsét rángatva elkezd dörmögni: — Átkozott vörös kutya! — (Tropikus bőrbetegség) — Ezer ördögöt ebbe a dicsőséges slamasztikába, még csak az hiányzik, hogy elgennyedjen! Hugó német lévén németül káromkodott és meg volt győződve, hogy nagy­ számú „ördögei” és „mennydörgős mennykövei” a természet rendjét képesek meg­ bolygatni és hasonlóra más náció nem képes. Egyszer valami szerb matróz, akinek egyébként más is volt a rovásán, megpróbálta ingatni Hugónak ezt a hitét és akkor a szóváltás folyamán akkora pofont kapott tőle, hogy az emelődarutól a mentő­ csónakig csúszott és percekig csuklott. Ilyen kézzelfogható dialektikával aztán nem sikerült eldönteni, hogy a „Barbarossa” teherhajón melyik nemzetet illesse a káromkodás vándorzászlaja. Abban hallgatólagosan megegyeztek, mégpedig Balogh, a fűtő, Mussolas, gépész, Luigi segédkormányos és Ősnyál, a szakács, hogy károm­ kodás dolgában a német vérszegény árvagyerek. A tarragonai Mussolas úgy véle­ kedett, hogy mivel a spanyol a legtökéletesebb az összes nyelv között, nyilvánvaló, hogy káromkodás terén is övé a pálma. Csak ez kellett az olasz Luiginak. Ha azt állították volna, hogy az öreganyja boszorkány volt, anyja pedig tízlírás örömlány, még valahogy szemet húnyt volna, mert volt is a dologban valami, de hogy a spanyol az első! Hát az elvetemültségnek is vannak határai! Hisz mindenki tudja, hogy mikor az ő ősei, a római légiók meghódították Spanyolországot, ott éppen, hogy már nem jártak négy lábon. Próbálták megtanulni a nemes római nyelvet és megtanulták képességeik arányában, ami egyáltalában nem hízelgő ezekre a képességeikre és ez az a híres spanyol nyelv. Ellenben az olasz! Köztudomású, hogy ez az egész botfülű világ akkor tanult meg énekelni, mikor a maestroktól megtanult olaszul, és azok a népek, melyek az olaszt még nem sajátították el, ének helyett olyan böfögést visznek véghez, mint mikor a tehén ellik. Balogh volt az, aki nagynehezen lecsendesítette őket. „Figyeljetek csak” , és megtanította őket egy rövid, precíz és egyáltalán nem kétértelmű magyar szólásra. És habár sem a spanyol, sem az olasz a világért nem adta volna fel álláspontját, titokban érezték, hogy a magyar túltesz rajtuk. Hugó húzott egyet a rumosüvegből és öntudatlanul regisztrálta a gép egyen­ letes, mély és kissé csengő kopogását. — Igen, a gép határozottan cseng, ki kell javítani, együtt az excenterrel és az — 92 — �egyik daruval, de nem Pireusban, ahol rakodunk is, mert amit ott elkérnek, az tengeri rablás, hanem majd Hamburgban Voss & Blohmnál. Barbarossa, öreg lány, elviszünk anyádhoz, amennyiben az is csődbe ment és ott tisztába tesznek, fel­ ruháznak és megint riszálhatod magad a tengeren. Habár egyszer meg kell halni és talán nem érhet senkit nagyobb baj annál, hogy nem halt meg idejében. A fene siratja az öreglányokat. De az meg milyen véres veszekedett bűbáj ott észak, észak­ nyugaton, hengeralakú fényes felhő, csillog, vibrál, nem nagyobbodik, nem oszlik és két órája lesem? — A hajó fara felől csobogás hallatszik és Hugó fülel. Cápa lehet mely örökké éhesen az ellátását szeretné pótolni. — Várjál angyalkám — morog Hugó — attól hízzál meg, amit tőlünk kapsz. — A z a fénytünemény mozdulatlanul ott lebeg. Egy ilyen tűzoszlop vezette Mózest és népét Egyiptomból való menekülésük után a sivatagban: így mondta Pastor Henneke, a hamburgi Nikolai-kirche ezüsthajú lelkésze, abban az időben, mikor a Barbarossát vízrebocsájtották és én szőke nyurga legény voltam. Csodáltak bennünket. A Barbarossa láttára minden valamirevaló kormányosnak, matróznak, tutajosnak csurgott a nyála, rám meg a lányok mosolyogtak. Nem Sankt Pauli örömházainak leányai, illetve azok is, hanem Ilze-Márie, aki oly soká integetett, mikor a Barbarossa lefelé úszott az Elbán, érzéketlenül, kérlelhetetlenül. Hol van már Pastor Henneke? — Manapság persze már nincs szükség ilyen útravezető tűzoszlopra, megteszi a tájoló és a szikratávíró, habár mozdulatlanságát tekintve nyugodtan rá vehetném az irányt. Mózes negyven évig vándoroltatta népét a pusztában és egyáltalában nem csodálható, hogy ez nem ment morgás és bálványimádás nélkül. Csak az isteni segítségnek tudható be, hogy étlen-szomjan nem vesztek. — Hugó megtörölte arcát és tovább figyelte a fénytüneményt. — Arról minden esetre nem hallottam — foly­ tatta Hugó eszmefuttatását — hogy valamelyik friez ősömnek nyilatkozott volna az Úristen, avagy Thor, hogy az hajót építsen és tengerre szálljon, pedig a tengert nem cserélném el sem a sivatagért, sem a legtermőbb K anaánért. Túl merev a szárazföld, rugalmatlan aztán a por és a kimondhatatlan sár! Jó, a tengereket elcsúfítja az a sok undok cápa, de ez még tűrhető a szárazföld légy- és szúnyograjaival szemben, azt sem lehet pontosan tudni, melyik napon teremtette őket az Úristen, De ami felhá­ borító, sőt egyenesen kibírhatatlan, az a szárazföldiek anarchiája — igen, anarchia a találó kifejezés a szárazföldiek viselkedésére. Ott van az ősi náddal fedett háza az Elba mellett, melyben felesége és húsz éves lánya lakik, akiket ő igazán szeret. De alig hogy átlépte háza küszöbét, kezdődik a sáskajárás, sok beszéd és kérdezgetés. Itt a hajón rend van, vagy annak kellene lennie. Most meg a hajó orra felől hallatszik a csobogás, ez azért már túlzás, a levegő is kezd kibírhatatlan forró lenni. Hugó figyel — Itt valami nincs rendben, valami készül. Ilyen érzése volt, mielőtt a skagerraki tengeri csatában telitalálat érte torpedórombolóját, és Cap Finisterre-nél, mielőtt zátonyra futottak. A hajó kabinjaiból egy kétségbeesett ordítás hallatszik: így csak az ordít, akinek életösztöne szemben találja magát a halállal és már nem vár segítséget. Valaki felrohan a lépcsőn, megbotlik, a hajó farához fut és a tengerbe veti magát. Hugó lekiabál a gépházba: — Maschine stop! Mann über Bord! Rettungsallarm! — A mentőcsoport pillanatok alatt akcióképes de nincs rá szükség, hogy a mentő­ csónakot vízrebocsássák: arra a látványra, melyet a fényszóró megvilágít, a rémület dermeszti meg Hugót és társait. Néhány cápa vadul csapkodja, korbácsolja a véres hullámokat és osztozik egy bajtársuk testén. — 93 — �Halálfélelmet már a fejlettebb állatok is nyilvánítanak és igen kevés az az ember, aki a halállal szemben olyan nyugalmat tanúsít, mint Szokratész: barátaim, ideje, hogy menjünk, és kiitta a méregpoharat. Hogy kire milyen formában vár a halál, azt a sors intézi és talán más sötét hatalmak. „Hirtelen haláltól ments meg Uram minket” Igen sok vallásnak hívei erre kérik istenüket, valószínűleg avval az alapgondolattal, hogy a halált is meg kell érdemelni. A zt a szerencsétlent pedig, aki önkezével vetett véget életének a keresztény felekezetek, nemcsak, hogy pokolra juttatták,, de szentelt földbe való eltemetését sem engedték meg; környezete még a hozzátartozóit is ferde szemekkel méregette és a jobb indulatúak abban egyeztek hogy pillanatnyi elmezavarban követte el szegény a tettét. — „A z élet Isten ajándéka és ezt magától eldobni senkinek nincs joga” — Azonban a szülők bűneiért sokszor a dédunokák bűnhődnek és az ajándékban nincs köszönet. A forró égöv tengereiben a kazánházak poklánál nagyobb büntetés sem ezen, sem a másvilágon nincs: egy szegény fűtő vízbe vetette magát és felfalták a cápák. Nem nagy eset, sokszor előfordul. De Hugó ismerte kapitányát és lelkében valami lázadozott egy ilyen céltalannak látszó szörnyű halál ellen. — A z utolsó kenet nélkül szállott alá poklokra, vagy ha van valami a lélekvándorlásban . . . , de ezt még elképzelni is borzalom! — Aztán meg a méreg öntötte el Hugót — Ez a fiatalság! Nem ismer sem istent, sem mestert, késsel hadonászik, és gyerünk a cápákhoz. — K i volt? — kérdezte Hugótól Janssen kapitány, aki hosszú volt és sovány, mint a Mancha-beli Don Quichote és akinek az volt a meggyőződése, hogy aki negyed­ óránál tovább beszél, hazudik, egyenes arányban az idők mennyiségével. Néha napokig nem szólt, amire nem is volt szükség, mert Hugó a jelekből értett. — Rum. — Hugó töltött a kapitánynak is ezt lehajtották és Hugó a követke­ zőket jelentette: — Reggeli három óra után kiáltást hallottam a kabinból. Barabás segédmatróz leszúrta a fiatalabb fűtőt, Tamást és elmenekült. Papucsát a fedélzeten hagyta. — La Paloma? — kérdezte Janssen. — Igen, őneki volt kedvenc dala. Gyönyörű hangjáért kár. — Magyar? — Mint a sérült Tamás és a másik, Balogh nevű fűtő. Itt az útlevele. Sötétzöld útlevél a magyar koronával, magyar és francia nyelven. Keskeny, hosszú arc, vékony bajusz, szinészarc, amilyenről fiatal lányok álmodoznak, aláírás balra döntött betűkkel: Barabás István. Foglalkozása: százados. A kiállítás helye és kelte: Párizs, 1931. július 15. Janssen kapitány jólelkű volt és bajtársias, ha egy berúgott matrózának mulasz­ tását kellett elnéznie, de kegyetlen, ha val amelyik józanul rendetlenkedett. Paran­ csolni tudott, és mint sok honfitársa, a parancsot nagybetűsen képzelte el, melyet tömjénezni kell, mint az oltári szentséget. Mikor annak idején az öreg Kant a kategorikus imperativusszal hozakodott elő, evvel a germánságnak egy évezredes szívevágyát öntötte formába: hogy ez a parancs kissé ködös volt, annál jobb. Sok esetben Janssennak is olyan volt az okfejtése, mint annak a kakasnak, amelyik jó étvággyal kebelezte be a cserebogarakat és így morfondírozott magában: ha ti tud­ nátok, mennyi fáradságomba kerül, míg lenyellek benneteket! — 94 — �— Magyar volt — ismételte Hugó. — Talán betyár. Erre Janssen: — a betyár már nem jellemző a magyarokra. Kár! Jelenlegi összetételük: gróf. mandarin és rabszolga, a jellemző pedig, hogy mindegyik másnak akar látszani. A gróf angolnak, a mandarin grófnak, a rabszolga pedig magyarnak. Ez a Barabás biztos menekült. Mit szólnak hozzá honfitársai? Hugó a száját tátotta afeletti meglepetésében, hogy a kapitány egyszerre ilyen hosszú mondatokat ereszt, aztán felhajtotta a rumot és indulni készült, mikor éppen szembetalálta magát a sérült Tamással, akit a spanyol Mussolas és Balogh támogatott. — Capitano — pergett Mussolas nyelve — itt a sérült hombre. Mikor ordítottak, látom, hogy Tamás uno sangre, tiszta vér. Madre de dios az egyedüli reményem, sola speranza, hogy megsegíti. De ha élesebb a kés, a tizenkét apostol sem gyógyítja meg. — A sérülés? — kérdezte Janssen kapitány. Mussolas megforgatta Tamást, akinek a háta ragtapasszal volt borítva. — A vendaje mortal, én csináltam a kötést verdad, állatorvos akartam lenni. A kapitány felkelt és a legénység nagy érdeklődése között levette a kötést. A kés a jobb lapockába ütközött és így csak jelentéktelen sérülést okozott — Ezért kár volt kiabálni — dörmögte Hugó. — De hiszen nem én ordítottam. Én is Barabás ordítására ébredtem fel és a sérülést nem is éreztem. Akkor Balogh lépett az asztalhoz, letett egy kis dobozt, félig finom fehér porral és egy boritékot — kkk-kapitányom, ezeket találtam Barabás rekeszében. Hugó hatalmas karjaival félretolva társait, megszagolta a port, majd ujja hegyére téve egy szemcsényit, megkóstolta. Nagy szemeket meresztett, kérdőleg körülnézett — de hiszen ez cox! — Kokain volt. Három nappal a történtek előtt Laurenco Marquez kikötőjében horgonyozott a Barbarossa és a legénység egy igen nehéz rakodás befejeztével a hajó tatján gyüle­ kezett, hogy kissé k ifujja magát. De szombat délután is volt és ilyenkor mindenki várta a fél év óta bevezetett programot, Tamás „prédikációját” . Tamás múltját három évi theologia is tarkította, és a szeminárium pater spiritualisa, aki Tamást atheismussal vádolva távolította el az intézetből, legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy Tamás mint jövendőbeli hajókazánfűtő Szent Ágostont idézve fog könynyíteni sorsán. Ez valótlannak látszik, de a tengernek ezek a durva vándorai nem törődtek sokat a valószínűséggel. Tamás aranysárga egyiptomi csempészdohányból megsodort egy cigarettát, élvezettel meggyújtotta és ott folytatta a szöveget, ahol elhagyta az elmúlt szombaton: — Tarzuszi Pál tengerésztársunk elég nehéz körülmények között utazott abban az időben. Azt hiszitek, hogy selyempapucsban járkált és annyi konzervet zabált, mint ti? Fészkes fenét! Mezítláb járt és szárított bogyóra esővizet ivott. — Azt gondoljátok talán, hogy reggelenként végtagjait nyújtogatva nagyokat ásított és úgy szállt le a priccsről. Nyavalyát! Éjjel imádkozott, reggel megdörzsölte szemét és járt a két lábán. Nappal sem a napot lopta csak a hátsó fedélzeten, hanem ledolgozta az utiköltséget. — El tudjátok-e képzelni, hogy abban az időben mit jelentett egy tengeri út? Nem volt ám akkor ti-tá-ti-tá; a rádiós ütögeti a billentyűt ha bugyborékol a csónak, és huhu, süllyedünk, kérünk segítséget. És máris jön a mentőhajó. Akkor a carthágói — 95 — �Hannibál dédunokái járták a nagy vizet és gyerünk csak! A kincseket elrabolták, aki eldugta, azt megkínozták és ezeknek a kínzásoknak legtréfásabb részeit rend­ szerint nem élték túl, a szép lányoknak semmi kézcsók, hanem más, az egész közön­ séget pedig eladták. Rabszolgának persze. — Azt várnátok, hogy fárasztó útjaiért nagy zsoldot kapott és ha nem fizettek, sztrájkolt? Nada! Tarzuszi Pál mesterének parancsát teljesítette, hogy a Törvényre tanítsa az elvetemült világot, mely különben akkor sem volt rosszabb mint ma. Feszült figyelmmel hallgatták. Hugónak mindig kialudt a pipája, Mussolas és Luigi a száját tátotta, Balogh borostás állát símogatva hümmögött, Barabás a meszszeséget nézte és időnként feltűnt a lépcsőről Ősnyálnak, a szakácsnak kissé sötét­ fehér sapkával borított feje. Akkor Hugó megnézte zsebóráját, felpattant és csak annyit dörmögött: — Diego. Schluss mit Jubel! — A prédikációt kiadós sörözés szokta követni és Hugó különösképpen Diegotol várt sokat. Régi barátság fűzte ehhez a rablóvezérképű portugálhoz, aki állítólag a rabszolgakereskedést sem tartotta mél­ tóságán alulinak, de aki aztán elbúcsúzott a tengertől, mert megtalálta boldogságát a szép Elvirának, egy özvegy korcsmárosnénak személyében. De már az odamenetel sem volt balesetmentes. Ősnyál elcsúszott valami barackon és leült, aztán látta is, tapintotta is, hogy odavan az egyedüli szép fehér nadrágja. Balogh avval vigasztalta, hogy ez is csak úgy történhetett meg, mert folyton bámulja ezeket a fff-flancos nőket. Mussolas Luigit szidalmazta, hogy ilyen desperadot még nem is látott, ilyen brávót, aki másnak a fogkeféjét használja, de megnyugodott, mert nála volt még a Luigitól kölcsönkért bicska. Közben, Ősnyál megnyugvására néhány perc alatt besötétedett, de azért csak sajnálta fehér nadrágját. Diegó széles mosollyal fogadta Hugót és társait, exelenciának címezte és egy sarokasztalhoz vezette őket. A falat képek díszítették, elsősorban a szent család menekülése Egyiptomba, alatta szenteltvíztartó néhány keresztberakott pálmaággal, ott fügtek továbbá Lia de Putti, Virginia Cheryll, Dolores del Rió és Marlene Dietrich kevésbbé szentebb képei. Lehajtották az első küldemény sört, természetesen rummal, aztán körülnéztek: a gyér világításban fehér, sárga és fekete arcokat lehetett látni hasonló színű lányok társaságában, akiknek vékony szoknyáit a ventil­ látor szele lengette. A terem másik végében nagy csörömpöléssel egy zenekar kezdett játszani egy igen gyors ritmusú táncot, és a dobos úgy ugrált a székén nagy grimaszolgatva, mint egy majom. — Ejnye — dörmögte Hugó. — Hát az öreg Blanchard hova lett, aki ezelőtt itt zongorázott? — Választ sem kapott még, mikor egy terebélyes hölgy törtetett feléjük, félre tolva a táncosokat és nagy hangon üdvözölte Hugót: — exellencia o piloto, de milyen örömöt okozott látogatásával! De igyanak senhores! Intézkedem is m ár. Garcon! — Elvira el volt hízva, de szeme most is ragyogott még és arcvonásai elárulták, hogy valamikor nagyon szép lehetett. Mindig a jó erkölcs lebegett előtte fiatal korában is, és elve volt, hogy kormányoson alul csak semmi ismeretséget. Mozgalmas fiatalsága elmúltával szülei ráhagyták, a Matrózhoz címzett vendéglőt és szíve vágya teljesült, mikor megismerkedett Diegó kormányossal, akivel egyesíttetett a házasság szentsége által. Elvira Hugó karjára tette kezét és mézédes mosollyal — maga mindig fiatalodik, kedves piloto. — Hugó dörmögött valamit, aztán Blanchard után érdeklődött. — Hova lett? — Elvira szeme könnybe lábadt. — Szegény Blanchard szomorú véget ért, pedig minden szentek a tanúim, hogy meny­ nyit fáradoztam érte. Közel járt az éhhalálhoz, mikor mint a művészek pártolója az utcáról szedtem fel. Mindenki bámuta tehetségét. Fél évvel ezelőtt megváltozott. — 96 — �Külsejét elhanyagolta, játékával nem törődött és fogyni kezdett. Aztán együtt láttam Jaqueline-val, az egyik lánnyal, pedig csak ezt az egyet tiltottam legszigorúbban: hogy a ház lányaihoz ne nyúljon, vagy azokkal ne mutatkozzék. Próbáltam aztán az értelméhez szólni, de semmi razao, nem használt. Egy hónapja, hogy megtalálták mindkettőt, holtan. Cocainnal mérgezték meg magukat, amit a kínai Charlietól sze­ reztek be. Ez a Charlie pedig rövid időn belül aos infernos, a poklokra fog alászállani, ebben semmi kétség nincs, mégpedig nemis azért, mert coxot árul, hanem mert ha­ misítja és így senki sincs tisztában az adagjával. — Barabás szokatlan érdeklődéssel, feltűnően hallgatta Elvira szavait, de aztán másfelé fordította fejet és az angolokat nézte. — Aztán vannak-e szszsz-szép lányai, — kérdezte Balogh, csakúgy illemből, de kapott is Hugótól egy olyant a bordái közé, hogy majd leszédült a zsöllyéről. — Micsoda kérdés? Lourenco Marqueznak madame Elvira a legszebb hölgye. — Hugó avval próbált magánánál okosabb színben feltűnni, hogy franciával keverte mondanivalóját. A női szépség eszményképe nála legalább 80 kilóval nyomta az anyaföldet. — Lányaim — folytatta Elvira — szépek és könnyelműek. Itt volt például ez a Marcelle: szép lány és a megtestesült józanság, 50,000 milreis a bankban, mikor meg­ ismerkedik egy blouzon noir-ral, nem mondom, csinos fiú volt és hasonlított első, megboldogult férjemre, akit csempészés közben lőttek agyon, és mit gondolnak, mire jutott szegény Marcelle? A fiú chéri így, chéri úgy, ámította, kicsalta a pénzét és eltűnt valami erkölcstelen nőszeméllyel. Marcelle először inni kezdett, azután köhögni, utána pedig minden keresetét semmi másra, csak kokainra fordította. Aos infernos evvel a Charlieval, túl sok van már a rovásán. Meg fogják etetni saját porával akkor aztán pisloghat. De most már escusa senhores, megbocsátanak. Még viszajövök. — És Elvira nagy méltósággal visszavonult trónusához a terem másik oldalán. Elképzelhe­ tetlenül többre tartotta magát környezeténél és királynői gőgjét csak veleszületett kíváncsisága tompította, valamint az a körülmény, hogy mindenekfelett szerette a pletykát. Így végeredményben mindenkivel szóbaállt. Ez a Hugó mégis csak öregszik, — gondolta magában. Hugó éppen sört rendelt társainak, rummal természetesen, mikor váratlan dolog történt. Egy fiatal, nagyon sápadt lány otthagyta matróztáncosát, odarohant Barabáshoz, néhányszor arculütötte és valami ismeretlen nyelven szidalmazta. Bara­ bás védekezett, de mindjárt olyan ütést kapott a lány táncosától, hogy összeesett. Hugó védelmére kelt társának, de csak nagy mancsainak és társai bátorságának kö­ szönhették, hogy nagyobb sérülés nélkül elmenekülhettek. Ősnyál megint vesztett: nem elég, hogy az a barackfolt éktelenkedett a nadrágján, most még el is szakították. Újdonatúj fehér nadrágját! Hugó nem szidta az angolokat: tudta, hogy összetartanak. — Ilyen fiatal lányban ekkora bbb-bestiát még nem láttam. — Jelentette ki Balogh a hajó felé menet. — De mi dolga volt Barabással? — kérdezte Hugó. — Ez a számla régebb óta esedékes és még egyáltalában nincs rendezve, — mondta Tamás. — Ha igaz amit a leány mondott akkor Barabás társunk szörnyeteg. Barabás agyrázkódást kapott az ütésektől és eszméletlen volt. Luigi és Mussolas cipelték a Barbarossára és sem Tamás, sem Balogh nem nyúlt hozzá. Másnap reggel még ezernyi csillag ragyogott az égen, mikor Barbarossa felszedte horgonyát és el­ indult észak felé. — 97 — �— Ez bizony cocain — ismételte Hugó, kerek szemeket meresztve társaira, mintha ezek lennének a csempészek. — Lllll-lehet, hogy Barabás attól a nőtől vette el. — tételezte fel Balogh. — A nő a sátán eszköze, — ezt Lutther mondta már, — szólt Janssen kapitány. — De csak a sovány! Mert itt van például a feleségem, aki sovány, mint egy ruhafogas és a nyugtalanságot, az idegességet méterekről sugározza, mint egy gyen­ gébb rádióállomás. A lányom kövérebb és földreszállt angyal. Mindenki csodálkozik, hogy nincs szárnya. A vagy ott van Juanita Rio de Janeiróban. Legalább kilencven kilós . . . — Annak sincs szárnya? — kérdezte közbe Ősnyál. — Te hallgass! Szóval Juanitának egy a fogyatékossága, hogy vizes pohárból issza a pálinkát, de csak a curacaot, viszont senki sem tökéletes. — Milyen felvilágosítást adott Barabás a lányról? — kérdezte a kapitány. — Barabás egész nap aludt, nagyon nyugtalanul és folyton nyögött. Éjjel fel­ ébredt, kést látott az asztalon, nagy ordítással rácsapta Tamásra és aztán vége lett. — Balogh, ön milyen viszonyban volt vele? — Kérdezte Janssen kapitány. — Kapitányom, én Barabás társunkat uuuu-utáltam. — Utálta, és miért? — Barabás úr volt, én paraszt. És akkor is úrnak képzelte magát, mikor együtt fff f . . .lapátoltuk a szenet. Caballero volt, de nagyon beképzelt. Valga me dios, — egészítette ki Mussolas. — És mit szól Tamás, az áldozat? És mi van a levélben, illetve borítekban, mivel az iratok magyarul vannak megfogalmazva? — Kapitányom, — szólt Tamás — Barabás barátom volt, tavaly én hoztam a Barbarossára, mikor Marseille-ben véletlenül találkoztam vele és nem volt egy sou-ja sem. Hogy miért akart megölni, nem tudom. A borítékban van azonban egy fizetési felszólítás és néhány nyugta, angol nyelven és Charlie aláírással. A Diégónál történt verekedésre ez sem vet fényt, a leány szerepe homályos. Tóle másnap többet tudtunk volna meg. de mi örültünk, hogy Laurenco Marquest ott hagyhattuk. Am i engem illet, én Marseille-ben kiszállok és visszatérek hazámba. Lehet, hogy Barabás hozzátar­ tozói többet tudnak. Tamás alig várta, hogy magyar határra érjen: hiszen hosszú távoliét után vég­ eredményben hazatér. Am i mindjárt kellemetlenül érintette, a tisztviseelók szemre­ hányó. kissé fennhéjázó hanghordozása volt, és az az űr, ami közönséges halandónak szóló „jó napot” és az első osztályos utasnak járó „alászolgája” között tátongott. Ellenben jólesett magyar szótól elszokott fülének két öreg magyar társalgása. A szárazságot nehezményezték, a nagy adókat, és megjövendölték, hogy a bolettarendszer a végleges csődbe juttatja majd a parasztságot. A kormányt nem szidták: mitől jó az? — Madár, az madár. A z egyik jön, a másik megy, elég gondja van an­ nak is. Hallotta-e sógor, hogy felrobbant a biatorbágyi vasúti híd? El is fogtak valami nazarenust, vagy kommunistát, akit külországban megbíztak evvel a robbantással. Budapest előtt egy úr igazoltatta Tamást és ennek megint kissé túl barátságos volt a modora. Mikor ment külföldre és miért? Dolgozott-e és tagja volt-e valamilyen politikai pártnak? Hozott-e magával valami újságot, könyvet? Tamás azt válaszolta, hogy egyedüli tevékenysége a Barbarossa teherhajó fűtéséből állott, politikával nem — 98 — �ért rá foglalkozni, olvasásra pedig Ossendovszki Lenin című regényét hozta magával; Bécsben vette használtan, igen olcsón. Magyarul valószinüleg sokkal drágább. Ezután az illető elbúcsúzott. Otthon megörültek hazajövetelének, hogyne örültek volna, de az anyja nem tudta eltitkolni azt a véleményét, hogy mennyivel jobb lett volna, ha befejezi a theologiát. Már plébános lehetne valahol és nem lenne semmi gondja. A vva l vigasz­ talta, hogy beiratkozik az egyetemre, csak fejeződjék be az első félév. Elhatározta magában, hogy mézédes lesz a tisztviselőkkel szemben, ha hivatalos ügye akad, és annál szebben robbant ki, mikor egy közjegyzőtől valami iratot kért, amit az pökhendi módon visszautasított. Ez soknak nagyon tetszett, mert senki sem merte megmondani véleményét, de sokan a fejűket rázták. Valami iskolai találkozóján a választások ke­ rültek szóba és a közéleti tisztaság, egy miniszteri titkár abban az időben nem tu­ dott elszámolni vagy százezer pengőről, akkor azt a nézetét találta nyilvánítani Ta­ más, hogy azért jó egy komoly ellenzék. Franciaországban például a kommunista párt az, mely a visszaélésekre megfelelő lármával reagál és avval a bátorsággal, amit az eszme, és néha a rövidlátás ad. Azután inni kezdtek, és lehet, hogy Tamás egyebeket is mondott még. Egyik este becsengetett Tamás Barabásék lakásán, mert valahogy húzta-halasztotta ezt a látogatást, maga sem tudta, miért, . . . Talán mert a rossz hír soha nem sürgős. Pedig várták, hiszen Janssen kapitány hivatalosan értesítette őket a halál­ esetről. Egy feltűnően szép lány nyitott ajtót, akinek szépségét a gyászruha még ki­ emelte. Barabásnak Magda nevű huga volt, Tamásnak diákkori szerelme, melynek több körülmény vetett véget. — Talán nem is ismer már? — kérdezte Magda. Ta­ más válaszolt valamit, belépett a szobába és letett egy kis csomagot az asztalra, mely­ ben Barabásnak volt néhány emléktárgya, mikor egy idősebb hölgy felkelt a székről és Tamásra mutatva elkiáltotta magát. — Ő az! Fiam gyilkosa! Kommunista és is­ tentelen. Oka minden balszerencsénknek — Tamás, de Magda is megdermedt a csodállattól és meglepetéstől. — De anyám, hogy mondhat ilyent, hiszen Tamás barátja volt Pistának és most tőle hozott néhány emléket. — Jaj bocsásson meg szegény anyám. és foglaljon helyet. Bátyám halála óta olyan ideges Tamás leült és hebegni kezdett — igazán restellem és nem értem ezt a felin­ dulást. Egy hajón teljesítettünk szolgálatot és a baleset után néhány emléktárgyat hoztam el. — Tessék felbontani: a jegyzéket a kapitány hitelesítette. — De hiszen a fiam volt a kapitány, — mondta erre Barabásné. Magda hunyorított Tamásnak, amit az nem akart észrevenni, mert utált min­ den komédiát. — Nagyságos asszonyom, a Barbarossa kapitányát Jansennek hívták és kedves fia velem együtt mint fűtő dolgozott a hajón, Marseilletöl az Indiai óceánig, ahol halálos baleset érte, izé . . . füstmérgezés. A z óceánba temettük. Fogadja mégegyszer őszinte részvétemet. — És eltávozott. A z utca sarkán sietős lépteket hallott maga mögött és szólították — Tamás, Tamás. — Magda volt. — Könnyes szemekkel rimánkodott, nagyon fontos ügyben várjon meg kilenc órakor a nyárfák alatt. Sietek vissza, mert anyám rosszul van. — 99 — �Két testvér, — gondolta magában Tamás. — A z egyik gátlástalan egoista, a lelkiismeretnek legcsekélyebb nyoma nélkül, a másik földreszállt angyal. Amennyiben a látszat nem csal, illetve, ha a lélek megtestesülhet. A nyárfák nyílegyenes utat szegélyeztek kétoldalt, egészen a látóhatárig, a fo ­ lyó melletti malomig, melyet este csak az látott meg, aki tudta, hogy a malom ott van. Ebben az országban sok minden sejtelmes, és sok mindent úgy látnak, ahogy szeretnék, hogy legyen. A félhomályban feltűnt Magda karcsú alakja. Kissé lihegett, mert sietett, aztán szótlanul haladtak egymás mellett. Magda megszólalt: — Sokat gondoltam Magára. — Mikor? — Különösen az utolsó évben. És nem is tudja: Védelmére keltem anyával szemben is. Őszinték lehetünk. A z az érzésem, hogy többé nem találkozhatunk. Persze ez nem tőlem függ. Tamás nyelt egyet. Nem mintha személyem lenne fontos, — folytatta Magda — egyáltalán nem. De magával kapcsolaban az „urak” veszélyt szagolnak, és mivel általánosítanak, már engem is gyanúsítanak. — És egyáltalán mivel vádolnak? — Hogy atheista és kommunista. Csendesen lépkedtek. A hold megvilágította a folyóból felszálló ködöt, melyből kibontakozott a malom, tücsök szólt, majd egy szélfuvallat megremegtette a nyárfák leveleit. — Tudja, hogy halt meg édesapám? — Nem. — Felelte Tamás. Én is hallomásból tudom, mert soha sem láttam, illetve egy éves voltam mikor meghalt. Mint tanító, nemcsak a tanulókkal törődött, hanem a dolgozókkal is. 1918-ban megkérte a pártvezetőség, hogy tartson néhány előadást az állam szerepéről. Nem lázított senki ellen, hiszen Platonról és Morus Tamásról beszélt. Mikor bejöttek a fe ­ hérek, egy tolvaj, elbocsátott cselédünk beárulta. Szétverték a veséjét. Szegény anyám látta és azóta is ideges. Aztán az is bántja szegény anyámat, hogy annak idején apám kedvéért tért át a katolikusról a református vallásra. Én reformátusnak szü­ lettem, de mennyit imádkoztam már a Boldogságos Szűz Máriához! Tamás nem kérdezte kiért. — Aztán jöttek a bajok, bátyámmal, Bandival kapcsolatban. Őt sikerült fel­ vetetni a Ludovikára, de tulajdonképpen ott változott meg, nem előnyére. Gyönyörű hangja volt, szeretett mulatni és sokat költött nőkre. De olyan is volt, akitől kapott Pénzt tudni illik. Soron kívül léptették elő. Akkor megismerkedett egy grófnővel — talán nem is volt grófnő — és az ezred kasszájába nyúlt. Mikor kitudódott, őrnagya egy pisztollyal magára hagyta lakásán: mintha neki nem lett volna pisztolya. A pisz­ tolyt megtalálták épségben, de Bandi eltűnt. Néhány hónap múlva hírt kaptunk róla, hogy jól van, egy hajón szolgál tiszti beosztásban. Később azt írta, hogy megnősült. A z igazság az volt, hogy O. Lenkét, aki mint táncosnő Franciaországban járt, leány­ kereskedő kezére juttatta. Most már tudta Tamás, ki volt az a nő, aki Barabást Diego kocsmájában inzultálta. De nem szólt róla. — 100 — �Tamás megcsókolta Magda kezét. Aztán hallgattak. De ez nem idegre menő, feszült, tanácstalan hallgatás volt, hanem harmónia, mint mikor két nagyon külön­ böző, de egymásnak teremtett lélek simogatja egymást. Tamás boldognak érezte magát, terveket szőtt és rózsaszínben látta a világot. Még nem aludhatott alig néhány órát, amikor erélyesen kopogtak az ajtajánn. — Nyissák ki az ajtót! — hallatszott egy parancsoló, durva férfihang. Tamás kinyitotta az ajtót és nagy meglepetésére két csendőrt látott a szobába lépni. — Parancsunk van, hogy kövessen bennünket. — Tamás tudta, hogy itt kárbaveszett minden dialektika, felöltözött és még annak örült, hogy éjjel lévén, lega­ lább nem bámulják. A csendőrök átadták a fogházőrnek, aki rövid intézkedés után végig vezette egy hosszú folyosón, kinyitott egy rozsdás vasajtót és azt mondta Tamás­ nak, hogy itt helyezkedjék el, holnap kihallgatják. Vaksötét volt a helyiségben. Ez bizony nem tengeri levegő, konstatálta Tamás, felkattintotta öngyújtóját és két borotválatlan, betörőképű egyént látott a priccsen. A z egyik nem zavartatta magát a horkolásban, a másik megdörzsölte szemét, ásított egy nagyot és azt mondta: á, után­ pótlás. — Mondja kollega, magát is a birkák miatt csípték el? — Tamás azt mondta, hogy neki eddig birkákkal nem sok dolga akadt, de ha így megy tovább, erre a szak­ mára adja magát. Másnap kihallgatásra vitték Tamást, a szolgabíró elé, akiben Tamás egykori kedvenc osztálytársát ismerte fel. Órák hosszat tartott ez a kihallgatás és Tamás már szédült az éhségtől. Aztán négyszemközt beszélt vele a főszolgabíró. Nem tegezte. — Mi valaha barátok voltunk, ennek vége. Többé nem ismerjük egymást és a legokosabb az volna, ha többé nem is találkoznánk. Ebben az országban iskolába többé fel nem veszik, képzettségének megfelelő állást soha nem kaphat, de fizikai munkát is csak talán. Egyetlen szívességet tehetek: telefonálok a határőrparancsnok­ nak, aki nekem megteszi, hogy az őrök nem látják, ha éjjeli 12— 1 óráig elhagyja az országot. És Magdának igaza volt: többé nem látták egymást. Hamburgig nagyon hosszú volt az út és ezalatt Tamás sokat éhezett és néha rettenetesen fázott. A Reeper Bahn-nál kiszállt, de ez is csak annak való, akinek sok a pénze. Elvánszorgott a kikötőbe és a hármas számú hídnál leült egy kötélcsomóra. Behúzott nyakkal és leeresztett vállal ült a kötélcsomón és mindenre gondolt. K ez­ dett esteledni. Előtte az ezüstszürke „Hessen” csatahajó himbálta alig észrevehetően hatalmas testét, és gomolygó füstje lefelé húzódott az Elbán Cuxhaven felé. A Lombard-hídon túl felvillantak a reklámok és szikráztak kimondhatatlan sok színben. A Boccaccio, melyben teljesen ruhátlan lányok vidítják fel azokat, akik valamilyen okból szomorúak. És akiknek pénzük is van. Alatta meg az Elba csacsog, csobog ős­ idők óta és már sokan eltűntek benne. De nincs szörnyűbb a vízből kihalászott hullá­ nál, akár megvan a szeme, akár nincs. Jótékony álom szállt le Tamásra, melyben a reklámok karácsonyfává változtak és a messzeségből valami végtelenül lágy orgona­ szó hallatszott. Csak ne rontaná az áhitatot a kántor dörmögő basszusa. Tamás még nem tudta hol van, mikor alaposan hátbavágták és egy ismerős hang túlkiabálja a lármázókat — caballeros siéntate! Hallgassatok! Ez itt Tamás! — Ez tágramereszti szemét és Mussolast látja maga előtt, és Hugót aki csak egy pohárral ivott többet a kelleténél, és majd megfullad nevettében, még pedig azon, hogy Ősnyál északi részén — 101 — �akarta megrúgni, de elcsúszott valami héjon, és most a szemétben ülve csuklik. Tamás — bömbölte Hugó olyan hangon, hogy megijedtek a sirályok, — Ösnyál is feltápászkodott, megnézni mi az, aztán megjelent Balogh Luigivel, és mindjárt azt kérdezte Tamástól, hogy otthon még mindig akkora-é a f ff-flanc mint régen. Körülvették, vállát veregették és egyszerre kérdezték, honnan jösz, hova mész. Aztán Balogh beszélt: — gyere vissza a Barbarossára. Éppen múltkor mondta az öreg, hogy mi mind hhh-hülyék vagyunk és mióta elmentél, senkitől nem hallott egy értelmes szót. — Húzták, tólták Tamást a hajó felé, sőt Ősnyál leverte kabátjáról a port és meg akarta fésülni. Rettenetesen be lehetett rúgva, mert józan állapotban egyáltalában nem volt mániás a tisztaságra. Janssen kapitány csak annyit mondott Tamásnak — eggyel kevesebb csalódás — és evvel az értette, hogy hazájával kapcsolatban ezentúl már nem fog csalódni. Másnap a reggeli szürkületben a Barbarossa felszedte horgonyát és elindult lefelé az Elbán, hogy elérje a tengert, ahol a nap lenyugszik és ahonnan minden élet eredt, a szép és hatalmas, a kegyetlen és irgalmatlan tengert. GARA JÁNOS Asztal tetején Laczkó Zsolt úgy emlékezett, a műtő sokkal nagyobb, világos helyiség. Gyakran átsétált a folyosó itteni szakaszán, néha beteget toltak be a műtőbe, e röpke alkalmakkor alakult ki elképzelése. Világos, tágas terem, a falakat csempe borítja, nikkel fényű műszerek gépek, csövek, kis oxigénpalackok, kerekes asztalkák, s közé­ pen a lapos viaszosvászonnal bevont asztal amely fölé ernyőformájú, hatalmas lámpa borul. Most, hogy itt feküdt a betegszállító kocsin, ebben a fura vászonbölcsőben, klóros illatú, vékony lepedő fedte meztelen testét, a falak szorongató közelségben állták körül, borzongás hullámzott végig rajta e hűvös, homályos csendben. Hallani vélte a félelem hogyan dübörög át erein. F pillanatban mélységesen megbánta, hogy bátran szembenézett a tényekkel és nem kereste a lehetőségek egyéb útjait. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy a helyzetet számára beállították! Egyet­ len lehetőség? . . . Hónapok óta nem vérzett a tüdeje, azt a szerencsétlen esetet ré­ gen elfelejtette, akkori félelmeit, amely az elszántságát szülte, elkoptatta az idő és hízott is néhány kilót. Akkor hát minek fekszik itt! Nem nézte tovább a menyezet szegletében a repedezett vakolatot. Behunyta szemét, engedett a kába érzéseknek, amelyek alattomasan kúsztak szét testében. Eszébe jutott, amióta betolták meg se moccant. Szeretett volna megmozdulni, mégse tette. A műtős tette át a kocsira. Ágyból a kocsira. Nevetséges! Valahogy férfiatlannak találta ezt a megoldást! Eredetileg úgy képzelte a saját lábán, határozott léptek­ kel besétál a műtőbe, ledobja pizsamáját és fölfekszik az asztalra. Tessék uraim, lehet kezdeni! . . . Mégis hagyta, hogy az idős, bajúszos műtős könnyedén átröpítse a kocsira. A műtős bajúszát nem láthatta, mert maszk takarta fél arcát. Ettől kevés­ bé volt nevetséges . . . És reggel hatkor, még ennek előtte, az éjszakás nővér hozta — 102 — �a nagy fehér tablettát, bevette egy kevéske vízzel, azután kiment a fürdőszobába. A lompos öreg nő szertatásosan követte. Apáca lehetett valamikor. A z irrigátor vé­ kony gumicsövét két ujjával összecsípte és aggódva nézte a zománcozott edény tar­ talmát. Attól félt kilötyögteti. A z arcára volt írva a félelem. Ha akkor vissza­ fordul. . . . széttárt könyökkel, a zománcozott edény csörömpölve hullott volna a kövezetre . . . És akkor most nem feküdne itt? K ilugozva, sterilen, megfosztva mindattól az idegen anyagtól, ami testének nem elszakíthatatlan része? Időközben megélénkült körülötte a műtő. Már nem volt egyedül. Vöröslő gyenge fény világított, nem tudta felfedezni a forrását. A műtősnő fehér lepedőket teregetett szét az asztal köré rendezett tolókocsikra, az idős műtős a nagy, kerek nikkel dobo­ zokat rakosgatta. Oldalt valamelyest átlátott egy csempézett helyiségbe, látta a mos­ dó szélét, hallotta a víz csobogását a körömkefék sziszegését, s az ismerős hangokat. Izgalmas bridzs-partit részleteztek odaát. A látszólagos közömbösség felháborította. Ez embertelenség! A genfi konvenció intézkedéseiről társalognak miközben ő itt fek­ szik . . . Azután a beszélgetés más területre csapott át és ez sokkal rosszabb volt! . . Megcsináljuk lokálisan . . . nem kockáztatunk . . . persze, persze . . . Figyelmét szerette volna elszakítani, de képtelen volt rá! A z érthetetlen szakkifejezések félelmetesen lebegtek felé . . . A műtősre akart gondolni. Erőszakosan másra koncentrált. Elképzelte, hogy a bajúszos műtős Monoron, vagy Rákospalotán lakik egy kertes házban és szabad idejében angoranyulat tenyészt .Leteszi a fehér uniformist, amely a szolgálat végére titokzatos barna foltoktól tarkállik, leteszi a hetyke csákót, gyűröttszélű kalapot illeszt a helyébe . . . Otthon ül a kertben, vizsla szemmel figyeli a drótkerítés mögött nyüzsgő állatokat. A lompos éjszakásnővér a fe­ lesége, nagy zománcozott bögrében tejeskávét visz neki, mielőtt éjszakai szolgálatba indulna . . . Ekkor Margó hajolt fölé. A fiatal asszisztensnő. Csak a szemét látta. Ő is masz­ kot viselt. Bátorítóan mosolygott. — Nagyon fél Zsolt? — Ó, nem is tudom . . . — Egy-kettőre készen leszünk. Semmi az egész. Meglátja . . . Közben felhajtotta lepedőt, Zsolt karját megfelelő szögbe állította és injekciót nyomott belé. Gyorsan, ügyesen. Zsolt közömbösen szemlélte. A z injekció különös lebegést eredményezett Egy kicsit rossz volt, idegen, de valamelyest kiszakította a valóságos létezés síkjából. A z álom és az ébrenlét különös keveréke volt ez az érzés. Mindazonáltal nyugtalanságától már nem sikerült megszabadulnia. Kisvártatva a műtős lépett hozzá. A silány lepedő elrepült róla. Hosszú pilla­ natokig kitakarva feküdt, de úgy tűnt ennek nincs semmi jelentősége: anélkül, hogy egyetlen pillantást is pazaroltak volna a látványra, mindenki serényen végezte a dol­ gát. Zsolt tehát felhagyott tiltakozási szándékával. Akkor már a műtőasztalon feküdt, ugyanaz a könnyed, határozott erő repítette át, amely jóval előbb az ágyról a kocsira téve útjára indította. Azután a félbehajtott lepedő is visszakerült ágyékára. A mű­ tőasztal elejét ferde szögben megemelték, Zsolt féloldalra feküdt, a műtős azt kér­ dette kényelmes-e azután hozzá tette még: igyekezzen kényelmesen elhelyezkedni. Zsolt kissé lejjebb csúszott és felhúzta a térdét. A zt kérdezte lehete- így? A műtős azt válaszolta, igen. Fölemelt bal karja alá, pontosan a könyökhajlatba állvány ke­ rült, csuklóját vékony gézzel hozzá erősítették. Jobb karját előrehúzták egy tálca­ szerű lapra, feje alá kispárnát helyeztek. Kemény kis szalmapárnát. A z asztal vé­ gére volt erősítve. — 103 — �A z előkészület többnyire a hátamögött zajlott, ami arra késztette, hogy a fan­ tázia segítségével próbálja követni az eseményeket. Lankadatlanul figyelt, zajokból, félszavakból, elégedett és elégedetlen morgásokból próbált következtetéseket levonni. Tudta, mindez csak előkészület és iszonyatossá sűrűsödött benne a várakozás! Újabb lepedő került az alsó felére. Azt gyanította ezzel leplezik el, hogy tulajdonképpen megkötözték s bár később meggyőződhetett róla, hogy szó sincs erről, mégis fokozta nyugtalanságát. Időközben bekapcsolták a műtőlámpát. Valami folyadékkal mosni kezdték a hátát. A vattacsomó könyörtelen pontossággal sétált végig vállától a dere­ káig, a lámpa meleg fényében bizsergő párolgás érzetét hagyva maga után. És Zsolt megértette, hogy immár fogoly, elvágták a menekülés útját, gúzsbakötötték az ese­ mények, mindaz, amit eddig tettek már érte, s amit tenni fognak, a szándékok regi­ mentje, amelyek ugrásra készen várakoznak a cselekvés kapujában. Szerette volna megállítani az eseményeket, vagy legalább késleltetni, bár nem tudta pontosan miért, nem félelemből, a válságos pillanatokat maga alá gyűrte, így hát sírva átkozódni, szétrúgni a bénító köteléket, asztalokból, műszeres tálcákból emelt akadályokat — hiábavaló lett volna. Akkor hát miért? Miért kellene várni? És mire? Tán elfelejtett valamit? Valami fontosat? Halaszthatatlan maradt elinté­ zetlenül? Létezik halaszthatatlanabb dolog, mint az, hogy túljusson mindazon ami vár rá! . . . Hátha azután késő lesz! Miután? Veszélybe lenne az élete?! . . . Azután késő lehet! . . . Ez itt klinika. Itt a halottat is feltámasztják! Azután különben sincs semmi . . . Közbe jöhet valami és akkor . . . Valami speciális dolog, ami az ő testi és lelki összeségére szabatott! Lehetséges . . . Annál inkább oka lenne tisztába jönni vele, mit hagyott elvégezetlenül . . . persze a levél ott van. Egy hete az éjjeliszekrény terítője alatt lapul. Abban mindenkitől elbúcsúzott. Gondolatai között felbukkant a címzés. „Anyámnak és Feleségemnek” . . . Ügyesen kerülte meg a dolgokat. Senkit sem akart megbántani ezzel az utolsó üzenettel . . . Azt mondták a hátamögött: ez egy kicsit fájni fog. Ezidáig megúszta fájdalom nélkül. Felkészült a fájdalom fogadására. Érezte, hogy egy tárgy lágyan tapogatja a gerincét. Középtájon. Majd parányi tűszúrás után valami hideg kúszott fölfelé a ge­ rincén. Emlékezett, társai azt mondták, elsőnek a gerincbe adnak injekciót. A z a legfájdalmasabb. A többit nem érzi azután. Látta is azokat a hosszú, hajlékony acél­ tűket. Közben minden megszűnt. Szeretett volna bepillantani abba, amit csináltak vele, fájdalomcsillapítóra gondolt, de nem merte megmozdítani akárcsak a legparánvibb izmát sem. A z volt az érzése, a hosszú tű még mindig a gerincében rostokol. Legalább nem is érezte, hogy kihúzták volna. Egy újabb szúrás következett. A ge­ rinc mellett. Egészen valószínűtlen fájdalommal. Azután egy második, harmadik, ne­ gyedik . . . körben a lapockája mentén. Azokat már nem érezte. Babráltak a hátán. Legpontosabban ez a kifejezés fedte a valóságot. Pusztán annyit érzett, egyre mélyeb­ ben járnak a tűkkel. Ropogva vágódtak a hátába, a körömvágáshoz hasonlított. A köröm is testéhez tartozik, mégse fáj mikor vágja. Ez jutott eszébe. S ha nem hal­ lotta volna hogyan csörrentek az elhasznált tűk a porcelántálban, azt hihette volna a hátában hagyják. Kis acéltuskókként mereven álltak körben, jelzik a műtéti terü­ let határait. Ezután kis szünet következett. Kivehetetlen suttogással. Valamivel betakarják a hátát. Miért hagyták abba!? Most ez nyugtalanította. — Hogy érzi magát, Zsolt?— Megismerte a tanársegéd hangját. Gömbös tanár­ segéd csinálja a műtétet. Ezt tudta. Mikor jöhetett be? Ezekkel az átkozott lepedőkkel — 104 — �mindent eltakarnak előle! Haragot érzett. Mintha sátor alatt volna. Mindössze egy keskeny résen látott ki. Üveges szekrény állt vele szemközt. A polcokon oldalukra döntött fűrészfogas szerszámok hevertek. Szinte hallotta, hogyan recseg a csont, ha ezek munkába állnak. A lvó vadállatok! Időnként elsuhant valaki a szekrény előtt. Személytelenül, fehéren. Legalább a cipőjükről megismerné. De nem! Mindnyájan egyforma fehér kalocsnit viselnek. Szemgödrében izzadságcseppek gyűltek. Akadá­ lyozta a látást. Egész teste verejtékben fürdött. Tenyere öblében tócsává gyűlt. — Izzadok — mondta válaszul, egyáltalán nem törődött azzal, mennyi idő telt el, miközben válaszon töprengett. Ekkor kéz nyúlt be hozzá. Valószínű női kéz lehe­ tett. Alaposan szemügyre venni nem volt ideje. Meg gumikesztyű fedte. A mozdulat gyors volt és szakszerű. Jólesett a gondolat, hogy Margó, a fiatal asszisztensnő törli meg, ezért hajlamos volt elhitetni magával, hogy senki más nem lehetett. Margót a fehér valószínűtlen titkok hangulata lengi körül, amint a folyosón ruganyos léptek­ kel végig suhan, arcán mindentudó szelíd csodálkozás dereng, azt suttogják a bete­ gek a tanársegéd szeretője, az éjszakai vizitek után, amikor a tanársegéd szemügyre vette az aznapi frissen operáltakat, hozzá betér, Margó a legfelső emeleten lakik, vajon milyen lehet, mikor ledobja magáról a magasan záródó fehér köppenyt, mi­ lyen lehet ruhátlanul, nyúlánk acélos termet, hervadhatatlan formákkal, vajon ma éjszaka . . . — Törlést. Kurtán hangzott, nem túl hangosan, az általános neszezésből mégis élesen vá­ lasztotta ki elméje, s Zsolt rádöbbent, hogy valamit elmulasztott. A kezdetet. Tompa fájdalom lepte meg, amely testének meghatározatlan részében fészkelt. Elmulasztott az operáció kezdetére figyelni! Pedig hányszor elképzelte! A z éles szer­ számot, amint határozott gyorsasággal végigszántja testét, s a vérző árokban ver­ gődő ereket hagy maga után . . . — Húzd végig a körmödet a bőröd felületén — mondták neki. — Ezt fogod érezni. — Hitte is meg nem is! Titokban többször meg­ próbálta különböző helyeken, gyengéden vagy erősebben, s még álmodott is róla. Most elmulasztotta. Veszni hagyta mint annyi mást! Tompán dobogott a szíve. Fokozódó gyorsasággal. Apró remegések futottak végig a fején átvetett lepedőn. — Fáj . . . — mondta, pedig egyáltalán nem volt biztos benne, hogy úgy van, hiszen csak azt a meghatározhatatlan babrálást érezte a hátában, de meg akart győződni valamiről, talán arról, hogy ha fájna, készen állnának-e azok ott a hátamögött, tenni valamit ellene. — Most is? — kérdezte vissza a tanársegéd. — Már nem. Hogy érzi magát? — Szomjas vagyok . .. Ez igaz volt. Arca verejtékben úszott, szája kiszáradt, duzzadt nyelvével ügyet­ lenül formálta a hangokat. A z volt az érzése elfelejtett beszélni. A kéz benyúlt hozzá, nedves gézzel vé­ gig törölte arcát, nyakát. Jó hűvös volt. Váratlanul sziszegő hangot hallott. Mint mikor elpattan egy vékonyka tömlő. Valami folyadék spriccelt a lábát takaró lepedőre. Izgalom támadt mögötte. Meg­ értette a kurta szavakból és a csoszogásból. — Nem látom! — Várj, majd én . . . — Ez nem a tanársegéd hangja volt. Azután egymásután többször: törlést! Meg is moz­ dították. Elég durván. — 105 — �Átvágtak valami vastag eret! A vére spriccelt záporozva! — Törlést . . . Diatermia . . . Törlést! A z isten . . . Egyszer látott operációt. Pár pillanatra. Sosem fe­ lejti el a képet. A kifordított nyíláson úgy lógtak az érszorító csipeszek mint a fém­ piócák . . . Valami kiszámíthatatlan történt! Mindig közbe jönnek kiszámíthatatlan dolgok. És miért fáj! Gyenge villamosáram rázza . . . Kétségkívül az égett hús illata . . . A hajszálerek könnyen trombocitálnak. Diatermiával vasalják a hajszálereket . . Az előbbi kattanás az átvágott vastag ér fala volt . . . A kisebbeknek rugalmas fala lehet a vastag porcos, kemény . . . Fokozatosan besötétült körülötte a világ. Kezdetben zöldessárga árnyalatokkal, azután egyre gyorsabban Mint a gyorsított alkonyi felvételeken. Egy ideig néhány tárgyat képes volt megkülönböztetni, azután már semmit. Nem látott, nem hallott, nem érezte a szagokat, testrészeit. Később időtlen sötétségben ébredt ismét tudatára. K üzdött valami megmagya­ rázhatatlan érzés ellen, valami erő ellen, ami szűkítette a létezés határait. Parányi pontnak érezte már magát, kiterjedés nélküli létezés volt ez. Ilyen lehet a halál! Némi csodálkozással fogadta a gondolatot. Nem félt tőle. Talán a szívem működése is megszakadt már . . . Tudata élesen működött. Úgy tűnt pontosabban, mint bármikor. De hasztalan fülelt. Néma sötétség vette körül anyagtalan világát. Ilyen lehet a halál! A z érzékszervek fokozatosan szüntetik be működésüket. Azután már nincs semmi! Ha hagyná, nála is bekövetkezne! Egy ideig közömbösen viselte ezt az állapotot. Tu­ datában homályosan felbukkant a tanársegéd alakja, Margó, meg a többiek oda­ kint . . . Kétségbeejtő hajsza folyhat! A z idős műtős bizonyára tehetetlenül áll, várja a parancsokat. A tanársegéd arcán átnedvesedik a maszk, zubbonyán n agy izzadságfoltok törnek át . . . Nevetséges! Közben ő itt kuksol, csak éppen annyi erőfeszítést tesz, amennyivel ezt az állapotot fenntarthatja. Úgy gondolta nála van a döntés le­ hetősége! Ettől a gondolattól megrémült. Hátha már késő! Ha máris elmulasztotta a ked­ vező lehetőséget. A kelleténél tovább várt! Elúszott, mint már annyiszor az életben. A z elodázott tettek, megkerült feladatok, a sok kiegyezési szándék, bizonytalanság, menekülés, óvatosság meghatározatlan börtönként zárta körül. Lám a műtét elején is az az érzése támadt, hogy valamit elfelejtett, valami fontosat, s nem járt a végére .. Mindent a levélre bízott. „Anyámnak és Feleségemnek” . . . A levél már egy hete a terítő alatt lapul, tudta jól, már akkor tudta, érezte, amikor írta, egy szava sem igaz, csak kerülni akarta az összeütközéseket, azóta tán megtalálták, hiszen lehet­ séges, hogy már nem is él! . . . mindez gépies utórezgése a létnek, miként a haj és a köröm is tovább növekszik a halál után, az energia utolsó fellobbanása ez, lemond­ tak róla, teteme elhagyottan fekszik a kiürült műtő asztalán elszállítását várva, s az orvosok forró feketével öblítik le a kudarc felett érzett szomorúságukat . . .! — Nem! — Üvöltött hangtalanul. Forró tiltakozás lobogott fel benne. — Nem! Mindennek a végére akarok járni! Adjanak rá időt! — K i akart törni börtönéből. A z anyját, a fe­ leségét hívta segítségül, a hitét, amelyet oly sokszor cserbenhagyott. Iszonyatos erőfeszítéseket tett. Anélkül, hogy módjában lett volna ellenőrizni, úgy van-e miként szeretné, görcsösen megfeszítette izmait. Erőt préselt testébe. Érezni akarta kezét, lábát, hallani akarta mi történik körülötte. Látni akart! Mint aki lebegve súlytalanul, nemlétező roppant terhet készül emelni, minden erejét össze­ szedte. Akkor megrándult a lába. Pontosan érezte, hogy a lábát — 106 — érte gyenge áramütés. �Diatermia! Boldoggá tette a tudat. Azután világosodni kezdett. Lassan végigjárta visszafelé az utat. Azután már hallott is. Nagy sürgés-forgás volt a műtőben. A z idős műtős állt vele szemközt. Döbbent arccal nézte őt. Majd megjelent a tanársegéd. Maszkja a nyakában lógott. — Hogy érzi magát? — Azután eltűnt a látómezőből. Helyét Margó foglalta el. Nedves gézzel törölgette arcát. K i tudja mennyi idő telt el, miközben ő a sötétségben kuksolt . . . — Most . . . már . . . valahogyan . . . — válaszolta az előbbi kérdésre pihegve és megpróbált mosolyogni. — Készen vagyunk? . . . — Amint kimondta, már meg is bánta. Ő most már sohasem akarja megúszni a dolgokat! Ennek vége. Nem is azért mondta . . . A gondolattal elkésett. — Nem — mondta a tanársegéd. — Még nem vagyunk készen. Most kezdjük a műtétet. Mostanáig tártuk fel a műtéti területet. A java hátra van! K U N S Z A B Ó FEREN C : SZEPTEMBER 1944 em vették észre, mikor állt el a hó. S körülbelül mindegy is volt. A hegyoldalon egy szem se na­ gyon maradt meg belőle: az orkánná erősödő szél elsodorta, valahová Dél­ nyugatnak. Ha igaz, arra van Magyarország is. A hátul haladó egyszerre csak meg­ szólalt: — Te Géza! Te feszt rugdosod a fe­ jemet. Forgács Géza megállt, felegyenese­ dett, majd megfordult óvatosan, ne­ hogy a szél fellökje ezen a meredek lejtőn. — Rugdosom?! Pécs Im re szintén megállt karikalá­ bain és nevetett a szőrös képével: — Hát nem látod? S lemutatott. Fejének árnyéka most is érte Géza bakancsát. Felnéztek: a Nap betegvörös színű, s mintha ólom­ lemez függne előtte, de mégiscsak ő az. — Hé! — kiáltott rájuk az elől ha­ ladó Bognár Sándor. — N e álljatok N meg, mert nem tudtok elindulni! Még három kilométer és fönt vagyunk a te­ tőn. — S nem fordult előre, míg emez kettő tovább nem indult. A szél jobbkéz felől támadott. Úgy bele kellett dőlni, hogy Pécs Imre le­ felé fordított karabélycsöve kis híján vonalat húzott a földön. Sose szokta meg, hogy szabályosan tegye a nyaká­ ba a fegyvert. Három kilométer, az háromezer méter, s ha minden jól megy, akkor hatezer lépés. — Tízezer nullaszáztizenhét — mond­ ta hangosan Fogács Géza és fejjel elő­ re elbukott. A kis Pécs odaugrott, elkapta átfor­ duló testét: — Sanyi!... Sanyiii! Sándor!! Végre meghallotta. Nadrágfékkel jött vissza. — A betyár úristenit! — mondta. Tartották egy darabig, térdeltek, néztek egymásra, majd vissza, amerről jöttek: a rézsű alja ködbeveszett... — Mennyi még, Sanyi? — 107 — �— Nem tudom... Egyszer jártam erre életemben, mikor kifelé mentünk. — Akkor is minek — mondta Pécs Imre, s kigombolta a zubbonyát. De­ rekáról vékony kötelet oldott le. Két karabély bemért távolságra összeerősí­ tették, aztán rákötötték a fiút. Feláll­ tak, belekapaszkodtak a gyeplőnek ha­ gyott kötélvégbe és megindultak. A Nap még a lejtőn hagyta őket, de nem volt egészen sötét, mikor föl értek a tetőre. Méteres hó fogadta őket. Húztak még egyet bajtársukon, az­ tán belefeküdtek a hóba. Arccal. „K i látott már szeptemberben havat” — akarta mondani Pécs Imre. De csak akarta. Mire a gondolat a nyelvéig ju­ tott, már aludt. Vidám tűzpattogásra ébredt. Feje fölött szépen összeillesztett gerendák voltak, s ahogy megmozdult, vastag le­ vélréteg zörrent meg alatta. A bunker közepén Forgács Géza egy nagy konzerves dobozban vizet melegített. Bog­ nár Sanyi a másik padkán aludt. — Van még itt valaki? — ült fel Pécs. — Senki — mondta Géza. — Csak magyar géppuskahevederek. román lábszárvédők meg német húskonzer­ vek. — Egy kis hottentotta kenyér nin­ csen? — nézett föl Bognár Sanyi. — A z nincsen. — Hát mit csináljunk — állt fel Imre — , eszünk húst. Ha az ides lát­ ná, a fülem közé csördítene a pazar­ lásért. Nem számolták, hány negyedkilós konzervet bontottak föl fejenként... Idő múlva Fogács Géza egy újjal be­ nyúlt a szájába. Bólintott. — Eléred? — kérdezte Bognár. — El, hálistennek. Most pedig én is durmolok egyet. Forgács pesti volt, erzsébeti, neki mindig voltak ilyen szavai, amin a két parasztfiú nevetni tudott. Most azonban nem mertek, féltek, megindul kifelé a hús... Imre négykézláb má­ szott vissza a fekvőhelyéhez: — Nem hagyunk egyedül aludni, mert félni fogsz. Mikor fölébredtek, a tűz végképp elhamvadt. Újat gyújtottak. Ettek. Aztán Forgács a fegyverét kezdte tisztítani, szétszedni: — Kinyílt a sebem. — A rossebnek nem mentél a kötö­ zőhelyre — mondta Bognár Sanyi. — Azóta már lazaretben feküdnél. — Azóta már bárisnya-nővér cserél­ né a combomon a kötést. — Na és — mondta Pécs. — Te vol­ nál közülünk a szerencsésebb. Forgács gondosan megvizsgálta. És a rohamosztag!? — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, részben hősi halált haltak, részben eltűntek! Botond előtt nem lehetett kiejteni, hogy „fogságba esett” . Szerinte a hős magyar katona nem eshet fogságba. „Esetleg nem láttuk, mikor hősi halált halt, s ezért az eltűntek listájára kell fölvenni!” Sorba megvizsgálta a fegyverüket. Pécs és Bognáré holtkoszos volt. — Ezt megkeserülik! — mondta. — Tizedes, fegyverezze le őket! Géza elvette tőlük a karabélyt. — Hátra arc! — vezényelt Botond a kettőnek. — Mars! Aztán Forgácshoz fordult: — Jól van, fiam. Te magyar katona vagy! Foglald el a tüzelőállást a gép­ puska mögött, s ha parancsot adok, tüzelj! Nyugodtan lőjj, van töltény elég. Bognár Sanyi a legnehezebb zalai káromkodásra fakadt: — A radai rosseb egye ki a belit! Akármerre tekeredünk, ettől nem sza­ badulunk? — 108 — �— Minek adtad oda a fegyveredet? — mondta Pécs. — Te minek adtad oda!? — Én Gézára bízom az ügyet. Odaértek a patak partján tanyázó csoporthoz. Valaha magyar katonák voltak, most egy megvert, szétzüllötten futó hadsereg darabjai. Voltak vagy ötvenen. Egy üres benzineshordó tetején huszárezredes ült. Meggyszín lovassági nadrág, daróc ruszinkabát, német rohamsisak volt az öltözete. Lá­ bán a rossz gyalogsági bakancsot piros tűzérzsinórral fűzte be. Szónokolt: — Mert kérem, nehogy azt higyje valaki, én nem ismerem a Magyar Királyi Hadsereg szabályait. Persze, könnyű itt, a hátországban. . . — Nyugodjon meg — mondta Imre, ahogy leült és kezdte bakancsát ki­ fűzni — , Botond nem magafajtája. Én láttam, mikor Kolomeánál rohamra vezetett egy ezredet. Ő ment elől. — Benyúlt a bakancsába, hogy áll-e ki van-e a záron mindenütt olaj, majd visszatette a karabélyba. Csak aztán felelt: — Haza akarok jutni. — Erre közelebb, arra hamarabb. — Talán. — Talán ... A foglyoknak csak ad­ nak enni és nem kell nekik rohamra menni. A ztán ... — Aztán her führerék beadják a kulcsot, őfőméltóságáék szintén, de a foglyokat nem engedik mindjárt haza. — Téged igen, te kommunista vagy. — Nincs a homlokomra írva. Én otthon akarok lenni, mindjárt az ele­ jétől fogva. — Hát te? — nézett Imre a hallga­ tag Bognárra. A z felhúzta a vállát, kifordította te­ nyérrel. Kint változatlanul sütött a nap, a hó megroskadt, de nem tűnt el. Bognár tájékozódott, aztán Délke­ let felé mutatott, le a hegytetőről. Elindultak Délnyugatnak. Harmadnap kis ruszin falu kevere­ dett eléjük. Egy lélek, de egy macska — Itt németek jártak — mondta Imre. — A magyarok nem csinálják ilyen forsriftosan. — K ivéve Botond alezredest — fe­ lelte Sanyi. — De Mayer se kutya — bólintott Pécs. — Úgy van! — emelte fel az újját Forgács. — Ne feledkezzünk el drá­ ga parancsnok urainkról. Ha akartak, se tudtak volna. A falun túl egy fahídon géppuska várta őket. Mögötte hasalt Botond al­ ezredes. Elrejtőzni már késő volt, fe­ dezék sehol, tiszta esztelenség lett vol­ na a harcot felvenni egy jópoziciójú géppuska ellen. — Előre hátrálunk — mondta Géza csendesen, aztán vigyázzmenetben el­ vált társaitól, magállt, s fegyverét ke­ ményen csapta a földhöz: — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, Fogács Géza, a harmadik ro­ hamosztag tizedese, jelentkezem! Botond szabályosan fogadta a je­ lentést. — Milyen rohamosztag? — kérdezte aztán. sem volt benne. Csak üszkös gerendák. — A kettes, egyesített gyorsdandár­ ból. Botond többek között arról is hír­ hedt volt, hogy a tajtékzó dühön kí­ vül semmilyen érzelmet nem engedett az arcára futni. A z ámulatot sem:: — Hol vannak a többiek?! — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, itt állnak a hátam mögött! Maga ment már elől rohamban, ezre­ des úr? A z ezredes tokája feszes-kék lett: — Megvárja az utánpótlást — mond­ ta Géza. — Merre jöttek ősapáink? — 109 — — Node, kérem ... őrvezető... — Ne hápogj — szólt valaki hátul­ �ról — , jössz velünk te is a büntetőszá­ zadba. A z ezredes elhallgatott. A hordóról azonban nem szállt le: ez volt az egyetlen ülőalkalmatosság. — Nézzétek — mondta Sanyi mel­ lett egy forradásos arcú harckocsi­ zó — , megint egy veréb. A faluból éles kanyarral kiforduló úton előírásosan öltözködő, rohamsisa­ kos hadnagy közeledett. Kerékpáron. A küllők fényesre csi szoltan villogtak a napfényben. Nyakába géppisztoly lógott. A felszólalásra megállt, leszállt a gépről: — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, Mayer hadnagy, a harmadik rohamosztag parancsnoka, jelentke­ zem! — Pihenj! — mondta Botond és ment oda: — Hadnagy úr, hát te is életben maradtál? Igazán örülök. tagos állt elébe, balkezével nagy bajú­ szát babrálta: — Most hogy leszünk, tizedes úr? — Honnan tudjam én azt, bátyám? Az Isten messze van, Botond meg hősi halált halt. — Nodehát, ippen azért... — Nadehát, éppen azért — állt föl Géza. — Most már meg lehetne pró­ bálni, hogy mindenki használja az eszét! Szívott egyet a cigarettából, s nyíl­ ván elfeledkezve róla, hogy most gyúj­ totta meg, eldobta: — Elmondom, amivel én többet tu­ dok maguknál: Este erős őrség érke­ zik ide, holnap pedig ellenlökő csapa­ tok vonulnak a hágóhoz.., Bolond sose beszélt a levegőbe. Levette válláról a karabélyt, ellen­ őrizte, csőre van-e töltve, aztán vissza­ dobta: — Én megyek haza. Kilencen követték. A hídnál Géza megállt: — Mindenki azt csinál, amit akar, Ez a főméltóságú úr külön kitüntetése. De aki velem jön, az puskát vesz föl — a csomóbadobált fegyverekre mu­ tatott — és kitisztítja. Négyen mozdultak a halom felé. Kezetfogtak, átölelték egymást. — Hogy-hogy én is, alezredes úr, kérlek? — A z előbb érkezett három kato­ nád — fordult hátra az, hogy Forgács­ ra mutasson. fordí­ Pécs Imre befejezte a bakancs gon- totta ki. A hadnagy is felbukott. Géza dos befűzését, felállt, s figyelő mozdu­ tüzelt, míg csak egy cafatot látott latokkal próbálta, A z első rövidsorozat a belét a — Na — mondta — , és kíváncsi va­ tény elég ... Aztán felállt, megigazította a jól áll-e a kapca, Megelégedetten bólintott: két tisztből. Nyugodtan lőtt, volt töl­ gyok az oroszok káposztalevesére. leporolta a ruháját, derékszíját és S megindult vissza, Északkeletnek. oda­ Hárman eredtek a nyomába. ment a csoporthoz. Csak közelről Vet­ a hor­ A többi ülve vagy félkönyéken néz­ dó mögé bújt. A többiek úgy marad­ te a leszálló Napot, meg a víz kény­ te észre, hogy a huszárezredes tak, ahogy az első lövés pillanatában szeredett ugrándozását a meder voltak. vein. Bognár Sándor Géza leült Pécs Imre mellé: két keze a feje — Add már ide a dóznit. felhő tétlenkedett az égen. Nem Mikor rágyújtott, egy öreg vonatosz- dultak se té, se tova. — 110 — kö­ hanyatt feküdt, alatt: néhány kósza moz­ �III. Hagyományaink AZ UTOLSÓ BOSZORKÁNY Bölcs királyunk, Könyves Kálmán alighanem korán mondta ki a szentenciát: — Boszorkányok pedig nincsenek . . . Nem is olyan régen halt meg az utolsó boszorkány. A Börzsöny, ez a büszke ifjú fejedelemasszony még jól emlékszik rá. Szoknyájának Ipoly felé libegő fodrában szerényen bújik meg egy kis hegyifalu, szülőfalum. A X I I— X III. századtól szolgálja hű jobbágyként éltetőjét, a Csóványos-koszorúzta megbékélt vulkánt. A hegyek örökké élnek. És az emberek? A hazajáró lelkek, a reménytelenül vergődő kisértetek, a nép képzeletének e régi szülöttei talán a rövidre méretezett emberi élet ellen lázadoznak. — K i tudja? Nem mentünk messzire a térben. A z időben sem kell. Csak nagyanyám koráig merészkedjünk vissza! Véresen lebukott 1848 napja. A kiegyezés vértelen holdat lopott a sötét ma­ gyar égre. Csönd van, halotti béke. A sivár nyomorúság talajában mégis életerős vi­ rágok készülnek bimbót nyitni. Napfény nélkül nehéz. Luca-este van. Pereg az orsó, reszket a szó. A legények ugyan lesik a lány­ kezekből véletlenül ki-kiszökő zálogot, hiszen csók jár érte. Mégis inkább éjféli temető ez. Kinn vigasztalan, fojtogató sötét, benn kórmos petróleumlámpa . . . — Hallottátok? Víziéket nyomják. Mindén éjjel kisértetek járnak náluk. Már a pap is megszentelte a házat, nem ér semmit. A kéményen jönnek be. Olyankor füst szikra és hamu csap ki a kemencéből. Mozdulni sem tudnak a vackon, míg nem szól a kakas. — Mestrának a kanásznak kellene szólni. Tud az hozzá. Mindnyájan táncol­ tunk dudájára, mely akkor is szólt, amikor falra akasztotta és elment. — Tudjátok — , azon a farsangon, amikor falra akasztott dudájára vígan jár­ tuk a frisset, miközben őt a hatodik faluban, a nógrádi vár csonka tornyán látták. Ügy mászott fel a tetejére, hogy — Isten bizony — szédültek, akik felnéztek rá a szürke hajnali völgyből. — Marisunknak pedig egy valóságos döglött patkányt húzott ki a melléből, mikor két esztendeje megrontották szegényt. Remeg az öregaszonyok ajka. A lányok izgatottan mocorognak. A legények ta­ nácstalanul bámulják egymást. A hosszú lócán, éppen a mohával betömött ablak előtt egy gyíkszemű barna lányka különösen élénk. Mozdul a szél . . . Kívülről fájdalmas nyöszörgés hallik. A meg nem keresz­ telt gyermekek lelkei sírnak így, akiket a temetőárokba ásnak el. — 111 — �Élesen megcsikordul a kerekeskút lánca. — Jaj, halálmadár! Itt kuvikol! Hirtelen megzördül az ablak. Rémült emberek buknak le a földes padlóra. A kormos lámpaüveg elpattan. A friss trágyával becsapott föld zöldes, nyirkos és erős szaga van. De ki érzi most ezt? A z ablak előtt még egy pillanatig a padon marad a lány. Szeme ijesztően csil­ log. Ő is levágódik a földre. Halálos feszlütség. Végre lehúzza az a lány a vadul im­ bolygó lámpa kanócát. Panni ángyi, az előimádkozó miatyánkba kezd. Torz hangok buknak elő az összeszorult torkokból. A halálsápadt gazda meggyújtja a viharlámpást, kitántorog a konyhába. Ide­ gekbe markol az asztalfia száraz csikorgása. Fokhagymagerezd kerül elő. Misa bátya térde beteges táncot jár, míg gémberedett ujjakkal keresztet rajzol a verejtékkel ki­ vert homlokokra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében . . . Oszlik a rémület — Látjátok? Megmondtam . . . — El kellene menni az emberekért! A legények szégyenlős feszengéssel szegik le fejüket. Nagy csuklások, kínos hallgatás. Feláll a lány. Barna arca lázas tűzben ég. — Majd én. — Jaj, Márikám! Nem félsz, nagyon vigyázz! Nyikorogva felsír a pitvarajtó. — Nahát, ez a lány . . . Panni nene halottsirató hangján megszólal: — Jézus, Máriám! Láttam, láttam. Viski Rozi volt. Mindig mondtam, hogy ő az utolsó boszorkány. Emlékeztek arra a vaksi szemére? A z ördög húzta rá a hályogot. Jaj, hogy bámult be vele az ablakon! Már rothadt róla le a hús. Fehér lepedőben volt. Nem is ér meg száz évet olyan, aki nem az ördöggel cimborál . Nem is mentem én még a temetésére sem. Jaj, csak meg ne kisértsen, meg ne nyomjon! No, persze vénasszonyok . . . Bátor, szitkozódó f érfihangok. Határozott lábak katonás cuppogása. Görbe-bot, fokos, fejsze. Menekülj, boszorkány! Jönnek az em­ berek. — Majd mi megmutatjuk! — Hitvány asszony népség. — És azok a híres legények! Szép dolog, mondhatom. — Itt van-e mindenki? Felszabadult zsivajgás. Megered a lányok nyelve, vidám hegyipatak, itt-ott a legények még szégyenkezve pusmorognak. — Gyerünk, emberek! — Ú gy-úgy sógor, menjen csak előre, maga mögött a kisbárány is farkasnak érzi magát. Hol van itt már a félsz? Erő, ész, no, meg az a sok lámpás. Bár az utóbbi in­ kább árt, nem világít az igazában, sőt, még el is vakít. — Csak itt a Szoroskán érjünk ki! Egy-egy csapzott szőrű fehér kutya félénk osonása riogatja még a nyúlszívűeket. de ezek sem mutatják. Igen jó lenne már az ágyban, egy kicsit összébb bújnának, legjobb lenne per­ sze a tyúkokat etetni . . . Hogy az az átkozott kakas! — 112 — �— Jaj! — Gyuri sógor a leszúrt bika rémületével belebődül a lucaesti éjsza­ kába. Mindenkiben megdermed a vér. Nincs egy sikoltás, egy Jézus-Mária. Több ez már mint rémület. A Szoroska vége felől fehér lepedő lebeg. Jön — s ezt most mindenki látja — , az utolsó boszorkány. Eszelős rohanás. Tépik a gyengét. Ajtóstul zuhannak a rémséges fonóba. Még az sem nyikkan meg, akit eltiportak. Ezen éjjelen nem aludt a falu. Egyszer aztán szent Luca éjszakája is elmúlik, s megszólal a kakas . . . A z ölfavágók tovább döntötték az erdőt. A fahúzók megláncolt talpú román­ szánkójukon lekínlódták a hegy kincseit a völgybe. Egyet-egyet néha szétzúzott egy vén tölgy, vagy letepert a szánkó. Néhány bakanccsal kevesebb zörgött a templomi kórus falépcsőjén, egy-két féldecivel kevesebb törköly fogyott Mizelnél, és néhány családban a száraz kenyér után elgurult az apró krumpli is az éhes szájak elől. Márika Mári lett. Rendes embert kapott. Született ezermestert. Kutakat ásott, vizet fakasztva a sziklából, pincéket vájt a hegyoldal fanyar borának, az észvesztő „fehérotellónak” . Feltépte a bércek földlepte oldalát, meszet égetett. A halottaknak sírkövet fa ­ ragott, később, miután jobbkezéről három ízt géppuskájával együtt Galíciában fe­ lejtett, megfaragta a Hősök-szobrát is azoknak, akik magukat is ottfelejtették valahol a messze idegenben. De közben egyszer még jelentkezett az utolsó boszorkány. Akkor volt ez, mikor a nehezen meghódított hegyoldalak sovány földjéről végképp elűzte a nemes szőlőt a filoxérát követő n o v a . A fehér-othello hálás volt a föld mélyén rejtőző pokolnak, mely kiokádta ha­ ragját a lávát. Bőven ontotta haragoszöld bogyóit, és sátáni levével pokollá tette számtalan család életét. Talán sohasem volt még ennyi sírás Börzsöny völgyeiben. Hűvös késő-őszi estéken sötét árnyak lopóztak a szelíd hegyoldalak sziklapin­ céi felé, a pokol kapuiba. Jót soselátott emberek részeg önkívületben estéről-estére itt segítették korábbi győzelemre a tüdőbajt. Még messzebbre gurult az apró krumli, még gyakrabban kisértek ki fehér koporsócskákat a hegytetőre. És akkor történt valami. Borzongató szelek indultak éjjeli útjukra a Nagy-Hideghegy felől. A sovány Hold is fázott. El-elbújt a kisérteties ezüstfelhők közé. A temető alá vésett pincékből vért köpő részegek kurjongatása hangzott a lapuló zsúp­ tetők felé. A z éhezésben megfáradt gyerekek összelábmód szenderegtek a régkihűlt hitvesi ágyban. A koravén asszonyok rettegve foltozták a rongyos ingeket. (Bizony, az a kemény vászon is csak elnyűvődik egyszer.) Szegény megnyomorított lelkek . . . Riadtan fülelnek a pincék felé. Nem gon­ dolnak másra, csak a tegnapi kék foltokra, a ma veréseire és a holnapi borzalmakra. De ezen az éjszakán késett az ember. — Istenem, csak nincs valami baja? Már éjfél is lehet . . . No, ez már ő. Hála Istennek! Jaj, most megint mi lesz! Szegény kis árváim . . . Betámolyog az ember. — Jézusom! Joso, mi van veled? Csupa vér az arcod! Várj, hozom a lavórt. A z ember üveges szemekkel, értetlen rémülettel leroskad a sámlira . . . Ott is ma­ rad reggelig. Azon az éjszakán szemernyit sem aludt az asszony, de a gyerekek szep­ tember vége óta először jól aludtak. — 113 — �Másnap hajnalban, mielőtt vállára vette Joso bácsi a nagyfejszét, odaszólt az anyjuknak: — Örzsi, ha akarod, délután hozhatnál haza egy kis bort. De délután, érted-e? Dehogy értette szegény, soha még így nem reszketett emberéért. Á t is szaladt a szomszédba Márihoz. Csak a muskátlival telezsúfolt ablakon át kiáltott be: — Komasszony, beteg az emberem! Egy-két héten belül azonban furcsa hírek kaptak lábra. A pincegádorba egyre több ember verte be a fejét. Arról is suttogni kezdtek, hogy boszorka veri meg súkkal a férfiakat. Igen, ezek a vénasszonyok mindig kitalálnak valamit. A z ugyan kü­ lönös, hogy mindenkor a legduhajabb veri szét a fejét, dehát talán természetes is. A legrészegebb tud legkevésbé vigyázni magára. Mindenesetre, azon az őszön kevesebb volt a vígság a pincékben, de mintha a sírás is kevesebb lett volna. Régi dolgok ezek. K i tudja, igaz-e? Sokmindent beszéltek a régiek. . . . No, itt le is tesszük a bazárkát. Hiába, csak nehéz ez a fa, ha mégolyan vékony és száraz is. Nézd csak milyen szépen piroslik már a som! Keress csak, biztosan lelsz ott az avarban is, az már jó puha, édes. Csak nehéz megtalálni a veres levelek között. Mégis megtaláltam. És amíg pihentünk, kedves szokása szerint mesélni kezdett nagyanyám. — Látod, fiam, ott azt a szakadékot? Úgy hívják, hogy Vérpatak. Szomorú története van annak. Régen történt, nagyon régen. De már a vízözön után. Árpád apánk vezetett ide bennünket. Éltünk is itt csendesen, de egyszercsak jött a kutyaf ejű tatár. Mindenkit legyilkoltak, lángban állt akkor ott lenn az egész falu. I de menekültünk a szurdokba. Nem is találtak volna meg itt bennünket, de egy hitvány ember borért elárulta a tatároknak. Kegyetlenül levágtak minden élőt, még a pólyásoknak sem irgalmaztak . . . Attól olyan veresek ott a kövek, a vértől. De azt a senki embert is felkoncolták ám! — Hát azt én is megtettem volna, de maga hogy maradt meg mányikám? — Óh, te csacsi, nem éltem én még akkor, ezt még az én tatám mesélte, gyerek­ korában lehetett. Sok mindent látott az! — Egyszer meg jöttek a törökök! Ott voltak Drégelyben. Volt nálunk vala­ mikor egy hóbortos pap. A z azt találta ki, hogy a törökök ide házasodtak, és azért van nálunk sok olyan gömbölyű fejű kisgyerek, mint te vagy. De hazudott pap létére az az istentelen! Hogy is lehetne már egy töröknek olyan szép, okos gyereke, mint te? Azért, mert fekete vagy? Hát, ha egyszer lesütött a nap. Nem bújhatunk mi nyáron a vén hársfák alá mint ő a parokján. — Ne ríj már, te csacsi, persze, hogy nem vagy török. N e félj, el is zavartuk azt a bolond papot. Kossuth apánk fia vagy te. Ő kergette ki innen az ellenséget. — A z ellenséget? K i az ellenség? — A z az ellenség, fiacskám, aki rosszat akar a szegénynek. — De mi a rossz, mányi? — Az, hogy az apád a fronton van, hogy Pista sógorod odaveszett, hogy a bátyád Erdélyben veszejti magát. A z a rossz, aki háborúba küldte tizennégyben nagyapád, most meg édesapád. Nem értettem sehogy, talán nagyanyám sem értette egészen. Úgy láttam, mélyen eltünődik, bár az is lehet, hogy azért hallgatott el, mert elindultunk, és komiszul húzta sovány, öreg, de még mindig egyenes hátát a bazárka, s ügyelnie kellett nagyon, hová lépjen a meg-megugró kövek között, a hirtelenlejtő hegyoldalon. — 114 — �A z én mezitlábas talpamat is harapdálták kegyetlenül az éles kövek, de bör­ tönbezárt gyerekagyam, még jobban rágták a kínzó gondolatok. Mindegy. A fát cipelni kellett. Sajnos, nagyanyám már nem sokáig cipelhette. Örökké fürge lábai — melyek­ kel szinte repült a sokévszázados ősi ösvényeken — .hirtelen elnehezültek. Maguk is elszégyellték talán már csúfolni az örök rendet, a rohanást csillapító öregkor törvényét. Vagy talán megsajnálta nagyanyám az agyontaposott gyalogutakat, ame­ lyeket — tudj’ Isent miért — , mindig véresnek látott. Vízparton lakott, vízibetegségbe esett. Sasröptű lelke azonban vidáman szár­ nyalt még. Tatám már nem fejtett követ. Puhább anyaggal birkózott. Szakajtót kötött szalmából, filkosarat font nyuszolyagból. Nagyanyám kedves öreg madárként gubbasztott a pirosszíves ládán, sovány párnafészekben. Feje felett barátságosan pislákolt a falilámpa fénye. Olvasott, olva­ sott, mindent. Friss Újságot, Új Nemzedéket, kalendáriumot, olcsó regényeket, kopott bibliát. Szájtátva hallgattam. Azóta soha senki így nem olvasott nekem. Gyíkszemei még akkor is tiszta fényben égtek, vagy éppen akkor ragyogtak legékesebben. Lehet, hogy szemüvege — melyet ócska madzaggal erősített zuzmarásodó fete kontyára, okozta ezt a különös csillogást. Máig sem tudom, honnan vette azokat a ríkatóan szép és okos történeteket, amelyek annyi vidámságot szereztek nekünk, s annyira igazak voltak. Úgy sejtem, azok a történetek csak nagyanyámban éltek, s vele együtt meg is haltak. Átböngésztem később régi újságait, a kalendáriumot; a bibliát, de azokban egészen mást találtam. Egyébként nagyapám mongolos képe is fe lo ld ódot, ha meséit hallgatta. Mosolyogni nem mert. Nem fé rfidolog az. De nagyanyám beavatott a titokba. Tatám széles orrcimpái árulkodóan remegtek ilyenkor. Haragudott is rájuk, de nem bírt v e lük. Bosszúból aztán ő is figyelt engem, bár márarra is gondoltam, hogy cinkos volt a két drága öreg, és tatám is tudta, hogy nagyanyám édes meséi nem léteznek azokban az újságokban, amelyek mögé a mesélő elrejtőzik. Nagyapám azonban szemének sem bírt akkor parancsolni. (Pedig de büszke volt rá! Sasszem volt az még nyolcvankét éves korában is. A Vereshegyről is azonnal meglátta vele a távoli Oszmotrin-tetőn legelésző szarvast, még akkor is, mikor nekem hiába mutogatta. Ne is beszéljünk a Mál-oldali tinórkagombáról.) De most gyanúsan keresgélte mellesköténvében és zsebeiben a rég kialudt pipát, melyet — legnagyobb mulatságunkra — véletlenül megmaradt két felsöfogával egyensúlyozott furán csü­ csörített szájában. Majd elúnta azt is, és ott a sámlin, ölében a félig-kész szakajtóval elnyomta az álom. Nagyanyám, akiről én még nem tudtam, hogy a halállal viaskodik menyaszszonyládáján, fürge kópésággal parancsokat osztogatott. — Hozzál be egy vasat! A faragott kanalasból hozz be kanalakat! Értetlenül füleltem, de ügyesen kisurrantam a konyhába. Am it mányikám akart és csinált, az mindig-mindig jó volt . . . Máris készen minden. Most kicsit erőlködve előrehajolt a ládán, kezében a tepsi, telve kanalakkal. Már l e is dobta. Nagyapám felhördült, felugrott. P ipájához kapott, és magunk is alig hittük, de majdnem nevetett. Közben pipája mögül ezeket mormogta: — Óh, te gyegyepógyes, no, te vén boszorka . . . Nagyanyám tűzszemén gyöngyeső patakzott, én csak úgy gurultam a nevetéstől, —1 1 5 — �ő is élesen felkacagott, majd sok-sok huncutsággal szemembe kacsintott. Most, egy ici-picit én is pajkos boszorkánynak láttam, gyorsan mellékuporodtam, öleltem, csókoltam. A lig telt el egy-két hét. Engem akkoriban mindig korán aludni küldtek. Az nagyon nyugtalanított, hogy nagyanyám nappal is ágyban maradt. Édesanyám vigyá­ zott rá. Azon az éjszakán sokan voltak körülötte. Egyszer aztán erőtlenül, el-elhaló suttogással, de határozottan kiparancsolt mindenkit. Csak édesanyámat nem. Már a szíve felé lopakodott a víz. — Figyelj ide most jól, édeslányom! Am it most hallasz, azt ne tudja meg soha senki! Azon a régi-régi lucaestén az én orsóm zörgette meg az ablakot. Én kergettem meg lepedővel az embereket, az én karom volt a kemény pincegádor . . . Másnap egész környék siratta az utolsó boszorkányt. Én nem tudtam sírni. Minden könnyemet kiégette az ijedt fájdalom. Először találkoztam a halállal, és éppen az én mányikámat ragadta el. Édes nagyanyám! Úgye nem, haragszol, hogy felfedtem titkodat? Én csak azt tettem most, amit te is cselekedtél egész életedben. Egy kicsit segítettem, hogy mie­ lőbb megszülessék az az igaz világ, amelyről annyit meséltél . . . A tudás világa . . . Tudod, a lepedővel most már nem sokat lehetne tenni. Te is megjárnál vele, mert a Szoroskában villany ég. Kevés még, de te tanítottál arra, hogy egyre több lesz a fény. TÓTH IMRE IV Á N Y I ÖDÖN: — 116 — �Adalékok az 1929-es salgótarjáni bányászsztrájk történetéből (MEGEMLÉKEZÉS A SZTR ÁJK 35. ÉVF ORDULÓJA A L K A L M Á B Ó L ) A világ haladó közvéleménye 1929 nyarán a Kommunista Internacionálé fel­ hívása felé fordult. A nagyjelentőségű dokumentum szerint augusztus 1-ét háború­ ellenes nappá kell nyilvánítani. A burzsoá kormányok, köztük a magyar hatóságok is felléptek az antimilitarista nappal kapcsolatos készülődések ellen. A Belügyminiszter 1929. július 10,-i körlevelében utasítja a főispánokat és a kerületi főkapitányokat, hogy készüljenek fel a várható augusztus l.-i demonstrá­ ciókra. A körlevél felhívja a figyelmet, hogy az előkészületeket kisérje figyelemmel „ minden gyanús je!enség”-ről tegyenek jelentést. Figyelmezteti a határmenti közbiztonsági szerveket, hogy a határközi személyforgalmat kisérjék figyelemmel, mert Ausztriából és Csehszlovákiából illegális határátlépések várhatók. A Salgótarjáni Járási Kapitányság vezetője július 26.-i jelentésében már arról tájékoztatja I ssekutz Aurél helyettes államtitkárt, hogy a Járás területén Szánas, Sára aknából, valamint Géza tárón az ott dolgozó kommunisták munkája következtében egy órás leállásra készülnek a háború elleni tiltakozásul.1 A Magyar Királyi budapest I Csendőrkerület parancsnoksága megerősíti a hírt és hozzáteszi, hogy „a mozgalom irányítói és szervezői Hován, Eppich és Pothornik baglyasaljai elbocsátott munkások.” Hován József, Eppich Albert, Pothornik József és társai tevékenysége nem volt hiábavaló.1929. augusztus 1.-én a kommunisták irányításával gyűlésre került sor Baglyasalján Szénás lejtakna előtt. A reggel munkába érkező bányászok megvárták az éjjeli műszakban dolgozók kiszállását. Am ikor ők is felszínre kerültek Eppich Albert felállt egy felborított csillére és beszédet intézett az elégedetlen bányászokhoz. Beszédében a bányászok nyomorát vázolta, követelte a 8 órás munkaidő bevezetését, a csilletörlések megszüntetését. A SZTR ÁJK O K A A munkások harcos gyűlése hamarosan a csendőrök fülébe jutott. Néhány perccel később 12 csendőr érkezett a helyszínre, Szatai csendőrőrsparancsnok veze­ tésével. A gyűlést ugyan sikerült megzavarniuk, de a tömeg felszólításuk ellenére sem oszlott szét. Egységesen megtagadták a bányába való leszállást, csákányt, baltát ragadva elindultak a bányaigazgatóság épülete felé. A csendőrség a tömeg elé állt, de végülis hátrálva az igazgatóság épületéhez szorult. Ekkor Szatai őrsparancsnok a felbőszült tömeg láttán lábhoz vezényelte a puskákat és nem lövetett, amire a bányászok beha­ toltak az igazgatósági épületbe. A z urak akkorra már eltüntek. Hűlt helyük volt.2 Elsner százados 1929 augusztus 11-én 8 óra 40 perckor leadott 167/K. T. 1929. sz. táv­ mondatában arról számol be, hogy a bányamunkásság a baglyasaljai szénkörzet kivételével munkába állt. Baglyason azonban 366 bányász nem állt munkába. A sztrájk okát abban látja, hogy a főok az augusztus l.-i politikai jellegű célkitűzés — 117 — �a háború elleni fellépés, a többi indok — a csillebírságok leszállítása, a két elbo­ csájt o t t munkás visszavétele és a betegpénz újbóli felemelése— csak ürügy.3 Másnap a salgótarjáni csendőrszárny-parancsnok jelentésében arról tájékoz­ tatja az államtitkár helyettest, hogy Sára, Szánas, Géza bányákban a munkát felvették de „ugyanazon szénkerülethez tartozó Rau-akna 236 bányásza ma lépett 6 órakor sztrájkba.” A sztrájk oka: a csillebírságolás magas százaléka, továbbá, hogy az igazgatóság nem engedélyezte az üdülési szabadságot, valamint a Szánas akna légveztetékének kifogásolása, hogy az alkalmatlan a célra.4 Néhány nap m ulva a csendőrség megpróbálta a bányászok közül kiemelni a hangadókat. Í gy tartóztatták le Kakukk József, Furák András, Eppich Ede, Pothornik József munkásokat. Amikor a dolgozók tudomására jutott a vezetők letartóztatása, egységesen a csendőrlaktanya elé vonultak és az Internacionálé eléneklése után követelték a négy bányász szabadon bocsájtását. A csendőrség először tétovázott, de a dolgozók elszánt fellépésére kénytelenek voltak a négy vezetőt szabadon bocsátani. A Népszava így emlékezik meg az ese­ ményekről: „A salgótarjáni bányamedencében Baglyasalja bányatelepen 350 munkás lépett sztrájkba, nem bevallottan augusztus l.-i tüntetés célzattal, hanem a sztrájk okául a csillebüntetés- pénzek magasságát és a betegsegély-pénzek alacsony voltát, továbbá két bányamunkás elbocsátását jelölvén meg. Valószínű azonban, hogy ez a baglyas­ aljai sztrájk kommunista eredetű és a felhozott indokok az eredeti cél leplezésére irányultak.” A munkásosztályt eláruló jobboldali szociáldemokraták nem jó szemmel nézték a kommunisták előretörését a salgótarjáni iparmedencében. A kongresszus előkészíté­ sének időszakában mindent elkövettek, hogy biztosítsák a jobboldali vezetést a szakszervezetekben Kiadványokat és röplapokat adtak ki, a Népszavában meg­ tévesztő cikkeket közöltek. Peyerék segítségére sietett a bányakapitalizmus is. A salgótarjáni körzetben két embert az üzemvezetőség hosszabb időre szabadságolt, hogy Peyer érdekében agitáljanak. A salgótarjáni Forgács- telepről Princz Ferenc, a nagybátonyi üzemtől Orosz Márton kapott szabadságot. A kommunisták sem ültek tétlenül. Amikor sikerült bejárniuk az ország bánya­ kerületeit, néhány nappal a kongresszus előtt Budapestre utaztak. A helyi szak­ szervezeti vezetők helyett is nagyrészben illegális kommunisták mentek a fővárosba. A nógrádi szénmedencében is nagy várakozással tekintettek a kongresszus elé. 1929 október 31.-én Budapestről Baglyasajlára érkeztek Eppich Albert és K erdi István, hogy átadják a kongresszussal kapcsolatos helyi utasításokat. Ezek a sztrájk megszervezésének részletkérdéseit tartalmazták. A z itthonmaradt illegális kommu­ nisták és ifjúmunkások az utasításnak megfelelően mindjárt munkához is láttak. A november l.-i mindenszentek napját leleményesen felhasználva, megszervezték a tüntető jellegű felvonulást. Elsején a „körmenet” nem a szokásos helyről indult, hanem a baglyasaljai Sára-lejtősakna bejáratától, ahol 1926-ban 7 bányászt ért halálos baleset. Már az indulás előtt nagyszámú tömeg tolongott a bánya bejárata előtt, hogy tanújelét adja munkásszolidaritásának és kifejezésre juttassa a munkásosztály akaratának egységét. Egy bányászasszony, Szabó Ferencné kötényében piros szegfűt vitt a felvonuláson. Ezeket szétosztották egymás között. Amikor a menet elindult a baglyasaljai őrs valamennyi csendőre ott ólálkodott a felvonulók körül. — 118 — �A csendes tüntetés résztvevői között lévő kommunisták és KIMSZ-isták, bal­ oldaliak és szimpatizánsok menetközben megszervezték a csoportvezetők értesítését. E szerint 2.-án le kell állítani a salgótarjáni szénmedence valamennyi bányáját. A felvonulók a temetőbe érve piros szalagokkal díszített koszorúkat helyeztek el a 7 bányász sírjára és a sírhantokra piros szegfű százait helyezték el. A csend­ őrség éjnek idején levágatta a piros szalagokat. Másnap november 2.-án a kora reggeli órákban először a baglyasaljai bányá­ szok léptek sztrájkba, néhány órán belül az egész nógrádi szénmedencében leállt a munka. 23 bányában hamarosan 5000 ember sztrájkolt. A feladat sikeres végrehajtása után egy levéllel azonnal Budapestre küldték Petesházi Józsefet. A nógrádi bányászok általános sztrájkról írtak és követelték annak kiterjesztését az ország valamennyi bányamedencéjére. a bányász ko ngresszus A bányász kongresszust 1929 november 1.-én és 2.-án tartották. A z áruló szociál ­ demokraták a kongresszuson is folytatták az aknamunkát Peyer kijelentette, hogy „elegünk van a véres szájú kommunistákból, az Eppich és Pothornik féle társaságból” . „Ezeknek nincs itt helyük, ezeket mind Moszkvába kell szállítani.” Peyer kijelen­ tésére a baloldali küldöttek részéről nagy felháborodás támadt. Peyert elmondák mindenféle munkásárulónak. A vita olyan heves fordulatot vett, hogy Horváth József salgótarjáni küldött két széket ragadott és ezzel akart nekimenni az áruló munkás­ vezérnek. Erre a rendőrség nyomban eltávolított 13 baloldali küldöttet a kongresszus színhelyéről. A feszültség még csak fokozódott, amikor Salgótarjánból távirat érkezett, amelyben közölték, hogy Salgótarján és környéke bányamunkássága sztrájkba lépett, és követelik a küldöttektől az országos bányász-sztrájk kimondását. Ezután a közgyű­ lés elnöke felolvasta a Petesházi által hozott levelet is. A baloldal követelésére a kongresszus megszavazta az országos bányász-sztrájkot. A jobboldali szociáldemok­ raták több baloldali küldöttet különböző mesterkedéssel próbáltak eredeti állás­ pontjától eltéríteni. Peyer Károly pedig rendőrtisztek kiséretében jelent meg és ismét szavaztatott az országos bányászsztrájk ellen. Ez az aknamunka megtörte a baloldali küldöttek egységét, s így az általános bányászsztrájk nem sikerült.5 Ha országosan nem is tudták megszervezni a sztrájkot, a salgótarjáni iparmedencében négy hétig tartott. A legélénkebb megmozdulások Baglyasalján, Kazáron Somlyó bányán voltak. A Népszava rendszeresen tudósította olvasóit a sztrájk állásáról. Néhány kiemelés a lap idevonatkozó cikkei tartalmából: Novem ber 6: „A salgótarjáni medencében 3000 bányamunkás sztrájkol. A sztrájk oka: nem kaptak választ benyujtott kérelmeikre.” November 7: „Változatlanul tovább terjed a sztrájk a salgótarjáni medencében. Az igazgatóság eddig még nem tett kisérletet a tárgyalásra. November 8: „Változás annyiban van, hogy csütörtökön a kisterenyei bányatelep munkásai csatlakoztak a sztrájkhoz.” November 12: „A salgótarjáni medencében hétfőn újabb esemény történt. Ismét 6000 munkás csatlakozott a sztrájkhoz. Ezek a Horthy telep és Inászó bányamunkásai. A harc már olyan éles, hogy a baglyasaljai bányászok vezetőit letartóztatta a csendőrség.” November 15: „Letartóztatásokkal, kilakoltatásokkal operál a vállalat . . . 30 munkáscsalád ellen indítottak eddig kilakoltatási eljárást.” — 119 — �November 17: „Ú j helyzet előtt a salgtóarjáni bányászsztrájk . . . A salgótarjáni igazgatóság ridegen elutasította a munkásokat . . . A csendőrezredes fenyegetése . . . ” November 18: „ . . . A vállalat elküldte a munkásoknak a leszámolást . . . November 19: „hétfőn reggel újabb telepek, így a zagyvai telepek is csatlakoztak a sztrájkolókhoz.” November 21: „A tárgyalások még mindig nem indultak meg, ehelyett az igazgatóság különböző trükkökkel iparkodik megnehezíteni a sztrájolók helyzetét.” November 22: „Hat bányász kivételével, mindenkit szabadon bocsátottak. Ezt a hat bányamunkást is éspedig Salamon Imrét, Eppich Edét, Kakukk Ferencet, Sulyok Andrást, Blaskó Lajos és Földi István a vizsgálóbíró ugyancsak szabadon bocsáj tásra javasolta, de az ügyész föl­ folyamodást jelentett be.” November 23: „Általános bányászgyűlést akarnak tartani a munkások, de eddig nem kaptak rá engedélyt.” November 24: „A salgótarjáni bányászokat további harcra kényszeríti a vállalat . . . Nem veszik vissza a leszámolt munkásokat . . . . Csóka szereplése ellenállásra bátorítja a vállalatot.” November 26: „A sztrájk amely november 1.-én kezdődött és még mindig tart . . . ” November 27: „Véget ért a salgótarjáni bányamunkások sztrájkja..7 És így látta a helyzetet a rendőrség a sztrájk negyedik hetében: „Momentán csak a salgótarjáni medencében áll a sztrájk. A sztrájkot, amint az megállapítható, az aknabizalmiak csináltak, az aknabizalmiak pedig nem szociáldemokraták, hanem kommunisták, vagy olyan szociáldemokrata párti tagok, akik kommunista beállí­ tottságúak. A sztrájkok itt-ott való felbukkanásának és sikerülésének egyik okát abban lehet látni, hogy a Bánya- és Kohómunkások Országos Szöveségének, tehát a szoci­ áldemokratáknak a vezetősége meglehetősen legyengült, befolyása a munkásságra már nem az ami volt, s annak ellenére, hogy november 2.-án és 3.-án megtartott rend­ kívüli közgyűlésen megint a szociáldemokraták nyertek, habár igen csekély 4 sza­ vazat többséggel, a helyzet urainak nem mondhatók. Nem uralja a munkásokat, a Csóka Vendel gazdasági bányamunkás szövetsége sem, mert ezeknek a száma sem ponderáló. A helyzet most az, hogy a tarjáni meden­ cében Lapujtőn kb. 450-500, Baglyasalján kb. 1000, Etesen kb. 100-an, Pálfalván mintegy 600-an állnak sztrájkban, s ezek erősen kitartanak követeléseik mellett, amelyeket kérvény alakjában még november előtt, október utolsó napjaiban beadtak a vállalat igazgatóságánál. Bizonyos dolog, hogy vannak panaszaik, amelyek némileg megokoltnak látszanak.” 8 A salgótarjáni kommunisták szerepét és jelentőségét a burzsoá lapok sem becsülték le. A Magyarság 1929. november 6.-i számában a következőket olvashatjuk: „A magyarországi vidéki kommunista szervezetek közül legfontosabb szerepe a salgótarjáninak van. Ebben a határmenti városban és környékén elég sok bolseviki van. Mint a vasárnapi számunkban jelentettük ezen a környéken most is van sztrájk, ami kommunista izgatásra vezethető vissza. A salgótarjáni kommunisták látják el a futárszolgálatot. Vasárnaponként túrista öltözetben lepik el a határmenti hegyeket, átmennek a cseh területre és visszajövet hátizsákjukban csempészik be a kommunista röplapokat és folyóiratokat.” 9 A sikertelen bányász kongresszus után elfogató parancsot adtak ki azok ellen. — 120 — �akik megszervezték a salgótarjáni szénmedencében az általános sztrájkot. A sztrájk­ mozgalom szervezői Budapestről már haza sem térhettek. Bujdosniok kellett, mert kereste őket a rendőrség. Pothornik József fejére 5 ezer pengő vérdíjat tűztek ki. A szervezők családtagjait kilakoltatták. A munkahelyről még azokat is elbocsátották, akik lakást, vagy támogatást mertek adni a sztrájk vezetőinek. A kommunistáknak és baloldali vezetőiknek vissza kellett vonulniok.10 De a naponként megjelenő röp­ cédulák, amelyek nemcsak Csehszlovákiából, hanem Budapestről is jöttek és terjesz­ tésre kerültek igen nagy gondot okoztak a rendőrségnek és csendőrségnek. A ható­ ságok az illegális sajtótermékek terjesztését saját embereik beépítésével próbálták megállapítani. A beépített emberek baloldaliaknak, kommunistáknak adták ki magu­ kat és igyekeztek a röpiratot terjesztő elvtársak, vagy párttagok bizalmába férkőzni. Ilyen hivatásos spiclik is voltak, akik jutalmukat rendszeresen csekkszámlán kapták meg. Molnár Pál Baán János: SÓ SH A R TY Á N I RÉSZLET — 121 — �Egy palóc falu az első világháború és az azt követő forradalmak idején AD ATO K KAZÁR TÖRTÉNETÉBŐL A címben megjelölt korszak vizsgálatához eddig igen kevés írásos forrás bir­ tokába jutottunk. A közigazgatási iratok közül csak a képviselőtestületi jegyző­ könyvek áttanulmányozására volt módunk, mert a Pest és Nógrád megyei Állam i Levéltár ezeknek is csak egy kis részét tudta kezünkbe adni. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek nagyobb részét a kazári tanácsháza padlásán olyan lomok között találtuk meg, melyekről a helybeliek már nem is gondolták, hogy azok ilyen „értékes kincseket” rejtenek. A tárgyal t időszakra vonatkozó főszolgabírói és alispáni iratok levéltárunk hányódása idején teljesen megsemmisültek, viszont gazdag néprajzi anyaggal szolgált a balassagyarmati Palóc Múzeum Adattára, ahonnan a Windisch Antal és a Kovács palya István által közölt adatokból használtunk fel néhányat. Hegedűs Mária tanítónő, Zsuffa Kálmán nyug. iskolaigazgató, Szabó bera Péter és Sándor György szíves szóbeli közléseikkel bővítették ismereteinket, Nyári Gyula, a jelenlegi iskolaigazgató pedig az Állami Általános Iskola értékes iratainak rendel­ kezésünkre bocsátásával tett igen jó szolgálatot.A korabeli nógrádi sajtóból csak a Nógrádi Hírlap egyetlen adatát tudtuk szerény munkánkba beépíteni. Forrásaink között szerepel még Dzsida József bányászati szempontból ma is páratlan könyve. Hogy az olvasónak e tanulmányrészlettel kapcsolatban jogos hiányérzete ne támadhasson, a szerző annak közlésével is tartozik, hogy kutatásainak még a leg­ elején tart, sőt azt sem titkolhatja el, hogy ebben a műfajban ez az első nyilvános­ ságot látó közleménye. Miután elhangzott Ferenc József híres „Mindent megfontoltam és meggon­ doltam” szavakat tartalmazó, hadba szólító királyi szózata, az anarchikus állapotok kitörését drákói szigorral tudták csak megelőzni. Akiket Kazárról nem vittek el katonának, azokat itthon helyezték katonai regula alá. Egy Amerikát járt, szóki­ mondó bányász vitába keveredett a bányaigazgatóval amiatt, hogy a nagy „hegyre” hárman alig tudták feltolní a csillét. A z igazgató intézkedett: a bátor embert hat órára gúzsba köttette, majd két hónapra Kassára internáltatta. A büntetést végre­ hajtó főhadnagy ezekkel a szavakkal vette kézbe áldozatát: „Előbb itt szenvedsz meg, aztán majd a harctéren.” A háború elején még csak ilyenfajta tiltakozásokról tudunk a kazári bányászok között. Később ezek száma egyre szaporodott. 1917-től már a szakszervezet kiépülése is megindult. A sztrájkoló, munkátmegtagadó bányászokat a csendőrség és a katona­ ság fogdosta össze és kisérte a munkahelyre. Ám az erőszak, a puskák és géppuskák gyilkos csöve nem tudta könnyen munkára kényszeríteni a „földalatti birodalom,, vagyontalan „urait” , mindig nyújtani kellett nekik valamit. A háború előtti években a falu lakói nem tudták, de most már világosan lát— 122 — �ható, hogy a véres négy évet megelőző időkben miért volt olyan sürgős a kétségtelenül hasznos posta- és távbeszélő hálózat megszervezése. A technika e vívmányainak segítségével sokkal eredményesebben tudták beépíteni a falu népét a recsegő-ropogó osztrák-magyar háborús gépezetbe, amely 1914 július 28.-án kezdte meg végzetes működését. A háború kitörésének első írásos nyomát az 1914 augusztus 26.-i jegyzőkönyv­ ben találjuk. Megtudjuk belőle, hogy Kómár Jakabné két kisgyermekével támasz nélkül maradván havi 4 korona segélyt kapott, amíg legkisebb gyermeke 6. életévét el nem érte. Egy október 12-én kelt képviselőtestületi jegyzőkönyv már azt rögzítette, hogy mindkét férfi tanító bevonult a község fele adózó férfi lakosságával együtt és 110 tanuló maradt nevelő nélkül.. De kántor nélkül maradt a templom is. A falu kedves emberének távozása valóságos lázadást robbantott ki. A z eset a következőképp játszódott le. A csendes mise alatt felállt a nép szószólója, Kis Jancsi Ferenc és ezekkel a szavakkal fordult az egybegyűltekhez és a miséző paphoz: „Mindenki menjen haza! Főúr, maga meg bejöhet, ha a kántort hazahozatta.” Ezzel a mise résztvevőivel együtt sarkon fordult, bezárta a templom főbejárati ajtaját, a kulcsot pedig magához vette. S valóban senki nem ment addig templomba, amíg Hegedűs Béla kántort táviratilag haza nem hívták a frontra induló menetszázadból. A mozgósítás, a háború megindulása uniformisba húzta az egész országot. Kü­ lönféle hivatalok és bizottságok alakultak, amelyek állandó gyűjtésekkel és akciókkal tartották háborús hangulatban az ország népét. A hadsegélyző hivatal, a Vöröskereszt, a Népjóléti bizottság és más szervezetek egész sora hol a sebesültek, hol a hadiárvák javára végeztek gyűjtéseket. Különféle mozgalmak indultak. Ezek mindegyike K a­ zárra is kiterjedt. A „rezet vasért” mozgalom ugyanúgy, min a hadikölcsönt jegyez­ tető biztosok a legkisebb helyet sem kerülték el. A kormánypárti lap a hadikölcsön jegyzésének eredményeit méltatva közölte, hogy Kazár a legtöbb kölcsönt jegyző községek között szerepel 60.600 koronával. Ez a „jó ” eredmény a már akkor meglévő kétlakiságnak és a háború elején mutatkozó hazafias felbuzdulásnak tulajdonítható. A z emberfeletti erőfeszítéseket tevő nép anyagi erejét azonban drágaság gyen­ gítette, lelki erejét a különböző izgató hírek ásták alá, az emberek testét pedig a be­ tegségek és járványok roncsolták. 1916-tól fokozatosan ritkultak a képviselőtestületi gyűlések. Ebben az évben még két alkalommal jöttek össze a község vezetői, a következőben már csak egyszer. A háború utolsó évéből egyetlen jegyzőkönyv sem maradt fenn. A z utolsó, 1917-es háborús jegyzőkönyv, amelyen sem hitelesítés, sem bírói aláírás nincs, azt adja tud­ tunkra, hogy a község tulajdonát képező alapokat és készpénz megtakarításokat a Kazár és Vidéke Hitelszövetkezetnél helyezték el a 14 képviselő egyhangú határozata értelmében. Ez az intézkedés a „mentsük, ami menthető” gondolat jegyében fogant. A kazári községi elemi népiskolai iratokból hármat választunk ki, hogy ismer­ tetésük révén érzékeltethessük azt a háború okozta anyagi és szellemi nyomort, mely­ be a kazáriak legnagyobb része került. 1917 január 26-án M ojzes Zsigmond tanító kimutatást készített arról a harminc tanulóról, akiknek szülei szegénység címén az 50 filléres beiratási díj elengedését kérték A z indokok között ilyeneket olvashatunk: „A z atya hadbavonult” , „teljesen vagyontalanok” ” , „az atya Amerikában van, de pénzt nem küld” , „szegény erdélyi menekült” . — 133 — �A következő tanév elején gyászünnepélyt tartottak az iskolában, amelyen Si­ mák Ferenc földbirtokos is megjelent, de a szülők közül csak tizenöten vettek részt a tulajdonképpen gyűjtési céllal megrendezett ünnepségen. Kár, hogy a tanfelügye­ lőnek szánt jelentés-piszkozatból kimaradt a gyűjtés végeredménye. Pedig nyilván nem lehetett nehéz megszámlálni az összegyűlt garasokat. Megmaradt az iskola irattárában egy másik jelentés-piszkozat is, amely az 1917— 18-as tanév munkáját összegezi. Ebben a tanító arról panaszkodik, hogy a tananyagot egyetlen osztályban sem végezték el, s azt is megtudjuk belőle, hogy 1918- ban összesen csak 1 hónapig volt tanítás, mert nem volt szén és a tanítóknak részt kellet venni a rekvirálásokban is. A háború utolsó esztendejében a népszerűtlen Csekey Sándor jegyző már egy sort sem örökíthetett meg jegyzőkönyvben, mert a korábban bábként rángatott kép­ viselőtestület, ha hívta, ha nem, nem jött össze. A basáskodó hivatalnok talpa alatt meggyulladt a talaj. A z egyik koraőszi napon lövés dördült a községháza környékén. A z ismeretlen tettes azonban elvétette célpontját, a gyűlölt jegyzőt, aki a népharag újabb megnyilvánulását már nem várta meg, hanem családját hátrahagyva Salgó­ tarjánon át Budapestre távozott. Ekkoriban ment el a faluból Simák Ferenc földbirtokos, a Jankovch-birtok bérlője js. Mindez az 1918-as őszirózsás forradalom napjaiban történt, amikor egyszer sal­ gótarjáni munkások jelentek meg a faluban és az ő javaslatukra Sándor György, volt irodaszolgát választották meg jegyzőnek. Sándor György saját elbeszélése szerint csak aláírt, az ügyeket az igen népszerű Dianovszky Szaniszló, orosz fogságból haza­ tért igazgató-tanító intézte. Sándor György jegyzői hivatalát bányai munkájával párhuzamosan látta el. és egyetlen hasznos intézkedésnek ma is azt tartja, hogy nem engedte széthordani a magtárbol a gabonát. Ilyen előzmények után köszöntött be 1919 márciusa. A kazári munkás-paraszt tanács 1919 április 11-én alakult meg. A község első proletár közigazgatási szerve­ zete május 17-ig, az utolsó jegyzőkönyv keltezésének napjáig négy ülést tartott. Ezek napirendjén 29 ügy szerepelt, melyek közül néhányat röviden ismertetünk. Dr. Soldos Béla, özv. Jankovich Miklósné földbirtokos örököse, élelmiszer tá­ mogatást kért a tanácstól, s az nem zárkózott el az elől, hogy a volt birtokosnak ad­ jon a termésből, amennyiben hivatalosan igazolja, hogy menekült és családjával együtt ellátatlan. A tanács intézkedéseiben semmi nyoma nem ügyekben hozott döntéseit határozottság jellemezte. A dekből csak azután juttatott a bányászoknak és csak az uradalom fakészletének kiárusításához, miután azt biztos engedélyezte. volt a szervezetlenségnek. Az társadalmi tulajdonba vett föl­ abban az esetben járult hozzá a salgótarjáni járási gazdasági Domonkos János, a tanács elnöke külön gondot fordított arra, hogy Csekey Sándor, volt jegyző holmiját semmi károsodás ne érje, de szigorú felszólítást küldött neki anak elszállítására. A tanács határozott felhívással fordult a kecskét tartó gazdákhoz, hogy ne hág­ ják át az erdei legeltetési tilalmat, mert különben forradalmi bíróság elé állítják őket. A kecskék száma meghaladta a 300-at a faluban. A kecsketartás elterjedése a háborús állapotok és földaprózódás következménye volt A négy tanácsköztársasági jegyzőkönyvben az „elvtárs” szó csak egyszer for­ dult elő, Dianovszky Szaniszló nevével kapcsolatban, aki az iskola céljaira egy csille szenet kapott. — 124 — �A harmadik és a negyedik ülésen került sor a művelődési, illetve egészségügyi bizottság megválasztására. A z előbbibe Dianovszky Szaniszlot, Hegedűs Bélát és Sztancsik Ferencet, az utóbbiba pedig Dianovszky Szaniszlot, Tőzsér István kato­ nát és Szabó bera Pétert választották meg. Intézkedés történt a papi földek községi tulajdonba vételéről is, olyképpen, hogy azokat 15 korona haszonbér fizetése ellenében a pap további intézkedésig használhatta. A Tanácsköztársaság bukása után a visszatérő régi rend három embert vett üldözőbe: Domonkos Jánost, Sándor Jánost és Szabó bera Pétert. Mindhármukat szeptember végén fogták el és kétheti kisterenyei csendőrségi őrizet után Hatvanba szállították őket, hogy „leszámoljanak” velük. Életüket azonban a falu jóérzésű em­ bereinek, köztük Ko máromy Barnabás intézőnek, sikerült megmenteniök. A bukást követő egy esztendőt leginkább az a tény jellemzi, hogy a képviselő­ testületi gyűlést csak 1920 július 31-ére tudták összehívni, ahová csak néhányan jöt­ tek el, hogy meghallgassák Bodó János helyettes körjegyző beszédét, amelyben a nép közügyek iránti „részvétlenségéről” panaszkodott. Pedig panaszra nem neki, hanem a népnek lett volna oka. Befejezésül álljon itt az első világháborút követő forradalmi időszakról egy érdekes értékelő összehasonlítás. Dzsida József bányamérnök szakmai szempontból igen jelentős könyvében elég szűkszavúan így ír a forradalomról: „Forradalmi zűr­ zavarok, utána kommunizmus. A munkások nem dolgoznak. A termelés a mélypontra zuhan.” Egészen mást őrzött meg viszont az egyszerű bányász emlékezete: A Tanácsköztársaság alatt a munkaidőt 8 órára csökkentették, de a bukás után újra 12 órára emelték fel. Kovács János Pataki József: H A L A S CSENDÉLET — 125 — �A m átravereb élyi kö zép ko ri templom és h elyreá llítá sa N ógrád megye változatos tájú v i­ dékén minden kor és minden művészeti stílus építő tevékeny­ ségének nyoma maradt. A sok történeti jelentőségű és művészeti értékű régi épület között éppúgy megtalál­ juk a kastélyokat, templomokat, városi középületek és várak romjait, mint dí­ szesebb vagy egyszerű lakóházakat. A sok természeti szépséget nyújtó megye idegenforgalmában komoly szerepe le­ hetne a műemlékeknek is. Ma Nógrád műemlékei sajnos még eléggé ismeretlenek. A z idegenforgalom közlekedési, szállás- és étkeztetési prob­ lémákkal küzd. Kívánatos lenne ezek mielőbbi megoldása és vele párhuza­ mosan a mainál nagyobb idegenfor­ galmi propaganda kibontakozása és ez­ zel párhuzamosan a műemléki, műem­ lékvédelmi ismeretterjesztő munka kiterjesztése. Előadások, kiadványok, cik­ kek közlése lenne szükséges, hogy a megye és az ország kirándulni, látnivágyó turistái minél jobban megis­ merjék Nógrád megye egyelőre még rejtett értékeit. Országjáró túrák prog­ ramjába kellene beiktatni a megye mű­ emlékeit. a helyreállított templomot is! Ezt a célt szolgálná ez a k is ismer­ tetés is, amelynek- keretében a mátraverebélyi templom újjászületésének há­ rom évig tartó munkáját szeretnénk vázolni. A z országos Műemléki Fel­ gyelőség általában figyelem mel kisé­ ri a megye műemlékeinek sorsát, köz­ vetlen kapcsolatban áll mindazokkal a hivatalos és társadalmi szervekkel, amelyek Nógrád történeti és művészeti értékeit kutatják és őrzik. Közülük el­ sősorban a Hazafias Népfront kereté­ ben működő Megyei Műemléki Albizotságot említjük, mint a műemlék ügy pártfogóját A közös munka eredménye nemcsak Nógrád megye sok műemléké­ nek számbavétele, hanem a fontosab­ bak, mint például a szécsényi kastély és a nógrádsápi középkori templom helyreállításának megindítása és nem utolsó sorban a mátraverebélyi temp­ lom már befejeződött helyreállítása. A nagyméretű, három-hajós, X V III. századvégi barokk stílusban átépített templom alaprajzában, tömegében, sőt részleteiben is nagy mértékben közép­ kori; a X IV — XV. század fordulójáról származik. A vele foglalkozó művészettörténeti kutatás is ezt állapította meg róla. A z elmúlt években folyó ré­ gészeti feltárás és falkutatás azonban nem-várt és meglepő eredményeket ho­ zott Kiderült ugyanis, hogy a mai templom helyén jóval korábban, már a X II .sz.-ban állt templom. Ez jóval kisebb egy-hajós, íves szentélyű, román stílusú épület volt és szépen faragott kőkockákból épült. Belsejében két pil­ léren karzat nyugodott. A falu nevét először egy 1227-es oklevélben említik. A z első templomot a X III. század má­ sodik felében nyugat felől hosszú ha­ jóval toldották meg, a kis román épít­ ményből az új templom szentélye lett. Ez a bővítés már gótikus stílusban ké­ szült. Később a X IV . sz. folyamán a szentély két oldalára szárnyépületeket emeltek, majd a románkori falakat át­ törve, három-hajósra alakították át a templom szentélyét. Mindezeket a ré­ gészeti feltárás alkalmával a templom­ ban előkerült alapfalak, burkolatdara- — 126 — �bok, középkori kőfaragványok, cserép­ töredékek és több, bolygatott állapot­ ban megtalált sír bizonyítja. A temp­ lomot ma is látható, háromhajós for­ májára 1380 és 1400 között a falu ak­ kori földesura, Verebi Péter erdélyi alvajda építtette. A z okleveles adatok szerint már a X III. sz. elején búcsújáró hely volt, amelynek Verebi Péter 1400ban pápai búcsú engedélyt is szerzett. A templom a faluval együtt a tö­ rök hódoltság idején indult pusztulás­ nak. Már a X V II .sz.-ban történt ki­ sérlet helyreállítására, de elpusztult boltozatait csak a X V III .sz. második felében és a X IX . sz. elején pótolták. A magas, csúcsíves, középkori boltoza­ tok helyére jóval alacsonyabban nyo­ mott, késő-barokk jellegű boltozatok kerültek, amelyek ma sajnálatos mó­ don teljesen megváltoztatják az egy­ kori templom belső térhatását. Az 1808-ban beboltozott és új tető­ szerkezettel ellátott templomot 1913ban szélvihar rongálta meg. Ezt követ­ te az első restaurálás, amelyet 1914 és 1916 között Lux Kálmán irányításával a Műemlékek Országos Bizottsága vé­ geztetett. 1928-ban leégett a tetőszerkezet. Ekkor következett a második helyreállítás, amellyet ugyancsak a MOB végeztetett Láczay Fritz Oszkár vezetésével, de amely teljesen a Lux által végzett restaurálást követte. Már ekkor hatalmas vonóvasakkal fogták megrepedt falait, sőt a szentély támpilléreit alá is betonozták. A z azóta el­ telt harmincöt év alatt azonban tovább romlott ledőléssel fenyegetett az észa­ ki falon hatalmas repedések tátongtak, a déli előcsarnok homlokfala lerepedt a templom testéről, sőt a boltozatok is több helyen megrepedtek. Ezeken a sürgős közbelépést kívánó szerkezeti hibákon túlmenően szükséges volt a templom külsejének és belsejének mű­ emléki helyreálítása. Kívül alig volt rajta vakoltat, faragottkő részei omla­ doztak, ereszcsatornái számtalan he­ lyen teljesen tönkrementek. Belsejét az épület történeti és művészeti értékéhez méltatlan kifestés csúfította el. A helyreállítást, mint mindig, Mátraverebélyen is mindenre kiterjedő hely­ színi kutatás előzte meg. A z ásatás épí­ téstörténeti eredményeiről már előbb beszámoltunk. A z okleveles adatokból, a régészeti feltárásból és a vakolat le­ veréssel megkezdett falkutatásból nem­ csak a templom építéstörténete tisztá­ zódott hanem fogalmat alkothattunk a jelenleg álló épület egykori, XV. sz. eleji képéről is. Ennek nyomán alakí­ tottuk ki a helyreállítással kapcsolatos elképzeléseinket. A munkát - termé­ szetesen a veszélyes állapotban lévő részek megtámasztásával kellett kezdenünk. Első lépésiként tehát rend­ behoztuk a templom tetőszerkezetét és cserépfedését. Aláfalaztuk a súlyosan megrepedt északi oldalfalat. A déli előcsarnok kifelé dőlő homlokfalának tehermentesítésére lebontottuk az elő­ csarnok múltszázadi boltozatát, majd a lerepedt falat rejtett vasbetonszerke­ zettel kötöttük a templom testéhez. A műemléki szempontokból végzett vál­ toztatásokra csak az épület műszaki ál­ lapotának biztosítása után kerülhetett sor. A falkutatás és a régészeti feltárás számos olyan eredményt hozott, ame­ lyet a műemlék helyreállításánál figye­ lembe kellett v enünk. Olyan eredeti középkori készletek kerültek elő, ame­ lyeket feltétlenül be akartunk mutatni. A burkolat alatt feltárt legkorábbi templom falmaradványai úgy, ahogy megtaláltuk, nem lehetett fenntartani, de visszatemetés után az új padozat­ ban, alaprajzban legalább érzékeltetni akartuk. A XV. sz.-i templom padoza­ tát a helyreállítás előtti színt alatt kb. 25 cm-rel mindenütt megtaláltuk. A — 127 — �falakon vakolat leverése után jól lát­ hatóvá vált az eredeti középkori me­ szelés, a serkestyében bekarcolt nap­ óra, felszentelési keresztek a déli elő­ csarnokban két gótikus fresko . A kö­ zépkori templom impozáns méretű kő­ rácsos ablakokon át kapott világítást, ezek az ablakok nagyrészt el voltak fa­ lazva, mérműveik megrongálódtak, tönkrementek. A X V III. — X IX . sz.-i boltozás a belső térhatást hátrányosan megváltoz­ tatta. A kutatás során megtaláltuk a gótikus boltozat indításait a szentély­ ben a hajókban, a szentély padlásán. Indokolt volt, hogy amennyire lehet visszaállítsuk a középkori állapotot. Szándékunk az volt, hogy a helyreállítással minél hitelesebb képet nyújt­ sunk a templom eredeti, középkori ál­ lapotáról. Ezek után készítettük el a templom műemléki helyreállítási terveit. Ennek alapján a külsőt újravakoltuk, kibon­ tottuk és kiegészítettük az elfalazott kőrácsos ablakokat. Bent a középkori szintre szüllyesztettük a padló síkját és téglával újra burkoltuk azt. Ebben a téglaburkolatban eltérő rakásmóddal rajzoltuk ki az első, románkori kis templom alaprajzát. A falakról min­ denütt levertük a múltszázadi vakolást és a középkori felületeket mutattuk be. természetesen a szükséges kiegészítő vakolással ellátva. Lebontottuk a ko­ rus zavaró boltozatait, kibontottuk és helyreállítottuk a kórusra felvezető eredeti középkori csigalépcsőt. A szen­ tély feletti boltozatok lebontásával be­ mutattuk a középkori boltozatok eddig csak a padlástéren látható szépen fara­ gott indításait. A z így felmagasított szentélyt vasbe­ ton födémmel zártuk le, amelyet alája függesztett, fából készült álmenyezettel takartunk el. A padlószint lessülylyesztése miatt mindenütt új kapuk és ajtók készültek, a kőrácsos ablakok pedig sárga üvegezést kaptak. Végül a templom belsejét fehérre meszeltük hogy abban a középkori, kőből faragott részek maradéktalanul érvényesülhes­ senek. A jelenlegi sekrestyében, amely a középkorban mellékkápolna volt szintén bemutattuk a nagymérték­ ben megmaradt középkori falépü­ leteket, és a déli belső falra kar­ colt napórát, felszentelési kereszteket. Ezeket szintén a barokk vakolat takar­ ta el eddig. A templom új villanyvilá­ gítást is kapott. Külön m eg kell még említenünk a templomot építtető Verebi Péter 1403ból származó sírkövét, amely a hely­ reállítás előtt a szószék oldalába volt befalazva Az ásatás alkalmával feltárt középkori sírok közül az északi mellék­ hajóban megtalált sírt sikerült azono­ sítanunk Verebi Péterével és így szin­ te természetes, hogy a sírkövet erede­ ti helyére tettük vissza. A templomban végzett kutató munka során sok olyan kőfaragvány került elő, amelynek egy része a mainál korábbi építkezésekhez tartozott, más részüket pedig eredeti helyükre nem lehetett visszatennünk. Ezek számára az északi mellék-hajó­ nak a templom belső teréből amúgy is kieső nyugati végét új vonalú ková­ csoltvas ráccsal zártuk el és itt kőtá­ rat alakítottunk ki. A szentély mögötti kis középkori harangtornyot is be­ mutattuk. A templom helyreállításával egy­ idejűleg megkezdtük környezetének rendezését s, a környező terepet a le­ hetőségekhez képest a középkori szint­ re süllyesztettük. Főleg a déli oldalon, ahol a kisebbik tárt három kapu előtt fel­ lépcsősor alá süllyesztet­ tük a szintet, így sokat nyert a temp­ lom térhatásban, monumentálisabb lett. A helyreállítás azonban ezzel még nem — 128 — �mondható befejezettnek. Meg kellene oldali a templom környezetének v ég­ leges rendezését. Erre az OMF tervet is készített, de anyagi fedezet hiányá­ ban megvalósítása elmaradt. A leg­ fontosabb feladat pedig a templom belső felszerelésének felújítása, mert a Radics István: ma is használt berendezés elavult, rossz állapotban van és nem méltó egy olyan épülethez, mint a ma már országos je ­ lentőségű mátraverebélyi műemlék­ templom. Sz. Czeglédy Ilona BODROGPART — 129 — Koppány Tibor �Cigányok Danyi Béla és tizennégy tagú család­ jának az esetéből indulok ki. A z idei tél végén riportot írtam róluk a megyei lapban és a riport megjelenése után több járási és községi vezető emberrel szóbeli beszélgetést is folytattam a ci­ gányság általános helyzetéről, a prob­ lémákról melyekkel a cigánykérdés vizsgálata során lépten- nyomon talál­ kozni lehet. Hadd elevenítsem most fel a már egyszer megírt Ujlak-pusztai élményei­ met. Danyi Béla január végén, csontha­ sogató hideg téli napon melegre fűtött szerkesztőségi szobámban keresett fel. Valahol, talán éppen munkahelyén, a tűzhelygyárban hallott rólam, ahol ti­ zenkét évvel ezelőtt jómagam is dol­ goztam és nagyon sok személyes jó is­ merősöm van. Panasszal jött, azt mondta el, hogy a sok gyerek állandóan beteg, a felesé­ ge családirtással fenyegetőzik mielőtt megfagynak valamennyien. Ugyanis a ponyvasátorban, amelyben laknak, ál­ landó éjjel- nappali tüzelés mellett sem képesek fölmelegedni. Engem megdöb­ bentett a szenvtelen hangon, bátorta­ nul elmondott közlés és megigértem, hogy meglátogatom őket s aztán, ami­ ben tudok, segítek. A látvány siralmasabb volt az elbe­ szélésnél. A sátor is inkább toldozottfoldozott rongyokból állt, rajta több, tenyérnyi, kikopott és kiégett lyuk s a csúcsnál mintegy méter átmérőjű nyílás volt a belsőtér közepén senyve­ dő tűzrakás füstjeinek szabad eltávozására. A sáf oron belül lémákról, melyekkel a cigánykérdés rül a sok hiányos öltözetű purdé és a hetvenöt éves nagyanyó furcsán nyö­ szörgő síró- panaszló kórusa fogadott. Danyi Béla ekkor a tűzhelygyárban, felesége a városi köztisztasági üzem zagyvapálfalvi részlegénél dolgozott. A munkaadók szerint mindketten szor­ galmasan, hiányzás, lógás nélkül vé­ gezték munkájukat. A pusztán egy ócska cselédház két különálló szoba- konyhás lakásában még két cigánycsalád lakott szintén megszámlálhatatlan sok gyerekkel. A családfők ugyancsak rendes kereső fog­ lalkozású emberek. Sőt az egyik csa­ lád nagyfiú férfitagja budapesti épít­ kezésen dolgozott, onnan járt haza kéthetenként s azzal „lázította” Danyiékat, hogy a fővárosban kétszoba össz­ komfortos új lakásokat építenek a dol­ gozó cigányoknak. Mert Danyiék embertelenül lehetet­ len helyzete is valami hasonló megol­ dást követelt volna. A nemzetközi műút építése előtt még a régi út mel­ lett putriban laktak, azt le kellett ak­ kor bontani. A községi tanács a belső réten jelölt ki helyet az újabb építke­ zésre. Több cigánycsalád emelt ott kő­ ből házat saját erejéből. S alighogy beköltöztek, jöt az újabb ukáz: a ré­ tet magasfeszültségű áramvezeték sze­ li át, annak közelében nem állhat épü­ let. Lebontották félig- meddig erőszak­ kal a meglévő házakat, az építkezési anyagokat elkótyavetyéltették velük, — 130 — �mert ugyanakor, sem új építésre alkal­ mas terepet, sem az építkezéshez szüksé­ ges anyagi támogatá st nem biztosítottak a hajléktalanoknak. I géret ugyan hang­ zott, el a tanács részéről, de az csak olyan szenteltvíz maradt — mindmáig. Nos, így kerültek védenceim a sátor­ ba, ami a nyári, őszi hónapokban még elviselhető volt s gondolatuk szerint annál súlyosabb érv, hogy télre biztos fedél alá juttatja őket a hatóság. A hatóság viszont ezt az ügyet századran­ gúnak itélte, mert amikor én március­ ban reklamáltam, még akkor is azzal fizetett ki, hogy a cigányokat nem kell fléteni, azok azelőtt is sátorban lak­ tak, nem is szivesen mennek a ház­ ba, még ha lenne is. Mondta a hatóság azt is, hogy a majorban lenne szabad lakás, ahová el tudták volna helyezni a hónapok óta didergő truppot, dehát ott téesz tagok laknak, azokat nem lehet megsérteni a cigányok betelepítésével. Végső megoldásként abban egyeztünk meg, hogy ha a járási tanács kiutal ötezer forintot, abból lakhatóvá tesz­ nek Danyiék részére egy disznóólat a pusztán. A járási tanács azonnal in­ tézkedést igért s én megnyugodtam. Hat hét múlva zimankós télben arra jártam s mindent úgy találtam, mint legutóbb. Akkor már a járási tanácson is azt a felvilágosítást adták, valahol elakadt az ügy, de megint megigérték, hogy előveszik. Persze, ebből sem lett semmi. Riportomat ezekkel a sorokkal fejez­ tem be: „Most, hogy a napokban éles északi szelek sodortak hóport az ar­ comba, arra jártam. A műúton láttam a sátort, felette a füstcsikot. Képzelőd­ ni kezdtem ... lassan kitavaszodik, s a Danyiék ügye még mindig valahol az íróasztalokon kóvályog... A gyárból kimarad egy munkás, az útcán gazdát­ lanná válik egy seprő. A kép így egyre sötétebb. A dűlőúton látom a porbavesző cigánycsaládot, amelynek nyomát csak hamu, füst s a kertek aljáról elorzott tyúkok véres, kitépett tolla jel­ zi majd.” ... Ma keserű iróniával elmondha­ tom, milyen precíz próféta voltam. Mint ahogy nemrégiben a tarjáni út­ cán megszólított az egyik odavalósi községi vezető: „Lásd, kár lett volna pénzt áldozni rájuk, ahogy megjött a jó idő, elszeleltek. Tudtam előre, hi­ szen így szokták ezek” Vagyis már Uj ­ lak-pusztán nincs rájuk gond, törődje­ nek majd ott a csavargó népséggel, ahol éppen utoléri őket az újabb fa­ gyos tél. Illetve, ha ott is előitéletek­ ből indul ki a hatóság, ki tudja med­ dig tart a szenvedés, a vadságba kény­ szerítő közöny miatt. Salgótarjánban míg állt a volt kato­ likus legényegylet, két vagy három éve, pontosan nem emlékszem már, a megyei könyvtár s a városi tanács létrehozta a cigányklubot az épület­ ben. A városnak ezen a részén él a legtöbb cigány. Ezren is talán. Leg­ többjük sárból vert. kéménytelen vis­ kóban lakik, akad ugyan a periférián rendes. ..magyar tipusú” ház is, de sem e néhány, sem más alkalmas hely nem volt. ahol különösen az iskolából kimaradt s még állás nélküli 14-18 évesek és az egészen idősek, szabad­ idejükben pedig a dolgozó középkorúak is összejöttek volna, szórakozhattak, mű­ velődhettek volna. Istenáldásként fo­ gadták hát a cigány klubot a Pécskőútcaiak. Területi KISZ-szervezet ala­ kult, a klub gazdái ők lettek, munka­ terv szerint változatos, gazdag élet in­ dult a kezük nyomán. Akkor a megyei lap is többször írt erről a „ vívm ányról” , egyből sláger lett a cigányklub könyvtárával, televízió­ jával, ismeretterjesztő előadásaival, kultúráltnak mondható táncestjeivel, — 131 — �népi együttesével. Itt volt a K ISZ ta­ gokból álló ifjúgárda és az önkéntes rendőrség cigány tagjainak székhelye, vöröskeresztes, népfront és tanácstagi beszámolók gyűléshelye, a délutáni pénznélküli kártyajátékok, sakk-mér­ kőzések közkedvelt tanyája. Volt is hurrázás a klub körül. A tanács, a különböző szervezetek ver­ sengve vindikálták maguknak a jogot, hogy ime micsoda nagyszerűt alkottak, milyen áldozatos munkát fejtenek ki az elmaradott rétegek felkarolásában. Ha más megyéből vagy Budapestről hivatalos emberek jártak Salgótarján­ ban, ezeknek eldicsekedtek a cigányklubbal, elvitték oda az idegeneket, hogy saját szemükkel lássák, mi már itt tartunk. Aztán megkezdődött a Pécskő ut­ cai építkezés. Sok épületet, a cigányklub helyiségét is le kellett bontani, ami természetes s így vették tudomá­ sul a környék lakói, a klub gazdái is. Hiszen azt a biztatást kapták, hogy az egész csak átmeneti dolog, pár héten belül új helyet kap a klub s a ta­ nácson meg is jelöltek néhány erre al­ kalmas épületet. A pár hétből hóna­ pok, a hónapokból több mint egy esztendő lett. A fiatalok több küldött­ sége, a kerületi tanácstag, jó magam is eredménytelenül jártunk fűhöz, fá­ hoz: amint e jelentéktelen és meggyő­ ződésem szerint megoldható első aka­ dály. első nehézség közbejött, egyszer­ re elhallgattak, fontosabb ügyekre hi­ vatkozással lekoptak az addig a klub­ ról dicsekvő, egymással vetélkedő kü­ lönböző szervezetek és szervek. „M iért kell úgy felfújni a dolgot, azelőtt sem volt cigányklub. Azért még nem dől meg a rendszer, ha a cigányok nem néznek televíziót.” Volt néhány ilyen cinikus megjegyzés is. Egyedül a leg­ érdekeltebbek. a cigányfiatalok és a városi rendőrség nem nyugodott bele a helyzetbe. A rendőrség azért, mert nála a bűnesetek elharapózásában, a tiltott szerencsejátékok és a titkos kéjelgés gyors újraburjánzásában szá­ mokkal kimutathatóan jelentkezett a klub hiánya. De sok egyéb más vonat­ kozásban bizonyítódott, hogy mind­ ez nem olyan jelentéktelen dolog. Csak azok tartották annak, akik fennállása idején sem a lényeget, a klubban fo­ lyó élet tartalmi jelentőségét nézték, hanem kirakatnak, ürügynek tekintet­ ték érdemtelen babérok megszerzésé­ hez. Mint ahogy most megint ilyesmi zajlik. A klub végre újra él, működik. Jól működik, hasznos szolgálatot tesz az általános társadalom-fejlesztési ter­ vekben, megint máris kézzel fogható eredményei vannak az ott folyó isme­ retterjesztő, művelődéspolitikai munká­ nak. S ime, feléledtek a bajos idők­ ben hallgatók, most megint folyik a versengés, melyik szervé a dicsőség az eredményekért. * Nos még egy példa. Sok bányai, gyári cigánymunkás költözött az el­ múlt 10-15 év alatt O TP kölcsönnel épített saját, vagy üzem által kiutalt állami tulajdonú lakásba. A megyében talán Nagybátony bányaváros új bérházaiban jutott a legtöbb cigánycsa ­ lád lakáshoz. Modern, nagyjából két szoba összkomfortos lakásokba költöz­ tek a volt putrilakók, bizony sokan kö­ zülük silány, szegényes bútorokkal, rendet, tisztaságot, másokkal együtt­ élést, nem ismerően. A z alkalmazko­ dásra hajlamosabb többség — hiszen főleg jó keresetű bányászokról van szó — hamarosan beilleszkedett, beren­ dezte a lakását s a többi munkás csa­ ládhoz hasonló életmódot folytat. Egyesek azonban máig sem tudták le­ vetkőzni primitív szokásaikat, durva­ ságaikat és viselkedésükkel megbotrán­ koztatják a rendes embereket. Szemét­ — 132 — �tel szórják tele a lépcsőházakat, tűzifát hasítanak a parkettás szobábon. berúgva duhajkodnak és összetörik az ab­ laküvegeket, nem tisztálkodnak rend­ szeresen, gyermekeik eltetvesednek. A verekedésekben, lopásokban gyakran ők, a műveletlen cigányok a bűnösök. Mondom, s hivatalosan is megállapí­ tották, a cigányok létszámának töredé­ ke csupán az a réteg, amelyik soroza­ tosan összeütközésbe kerül a társadalmi együttélés szabályaival. A z ilyeneket a normális életet folytató többi cigány is szégyelli, elitéli s nem azonosítja ma­ gát velük. Helyesnek tartották azt is, hogy több figyelmeztetés után egy­ két cigánycsaládot eltávolítsanak a mo­ dern bérházakból s egyelőre olyant biztosítottak a számukra, amelyben nem zavarhatnak másokat. A zt azonban az ilyen esetek láttán sem lehet elfogadni, hogy a cigányok­ ról olyan általánosítások kapjanak lábra, hogy képtelenek megváltozni, nem tudják levetni a putri- szemléle­ tet. soha nem lesz belőlük rendes, sőt soha nem lesz belőlük tisztességes em­ ber. Hivatalos személyek is hajlamo­ sak olyan elhamarkodott következtetés­ re. hogy — mint évszázadokon át — ma is elhatárolt lakótelepeket alakít­ sunk ki a cigányoknak, szigeteljük el őket a nem cigányoktól. A nagybátonyi tapasztalatok alapján ilyen elői téle­ tekből fakadó törekvésekkel találkoz­ tunk Salgótarján építésének tervezése során is. Az elmondottak szélsőséges példák. Sajnos, a megye elég népes cigány la­ kosságának életéből még sok hasonlót lehetne megemlítem. Üzemeket, ame­ lyekben némely vezető hallani sem akar cigányok munkába állításáról, mert velük sok a baj. Más üzemekről, ahol az elkülönítésnek olyan eseteivel találkozhatunk, hogy cigánybrigádokat alakítanak s aztán csodálkoznak, vagy érvelnek, hogy ime a cigány nem tud asszimilálódni. Termelőszövetkezetek­ ről, amelyek munkáshiánnyal bajlód­ nak, de azért a jelentkező cigányok­ kal ennek ellenére sem állnak szóba, mondván: „ A cigány nem szeret dol­ gozni s kilopja még a szemünket is” Hivatalokról hallani, amelyekben a ci­ gányok hátrányára megkülönböztetett módon intézik a panaszokat, közügye­ ket. Egyes helyeket a szociális, egészségügyi ellátás alacsonyabb szín­ vonalú a cigányok részére, mint a la­ kosság részére általában. S nagyon sokszor megbotránkozik a jóérzésű em­ ber azokon a felelőtlen és ostoba gú­ nyolódásokon, élcelődésken, amelyek a cigányok önérzetét támadják méltatla­ nul ,csupán cigány mivoltuk miatt. Szerencsére azonban az előítéletek­ ből fakadó szemlélet sem általános. Sőt nyugodtan elmondható, hogy a társadalom nagyobb részét kitevő, jó ­ zanul gondolkodó s egész átalakulá­ sunkat fejlődésében értékelő emberek, szervezetek, szervek nagyon sokat tet­ tek és jelenleg is komolyan tesznek a szakadékok megszűntetéséért. A fasiz­ mus még kiirtásra szánta a cigánysá­ got tagadta létjogosultságukat életre valóságukat, az állaténál is ala­ csonyabb sorsra kárhoztatta az amúgyis sokat szenvedett, legműveletlenebb népréteget. Hazánkban és a többi szo­ cialista országokban is az új társadal­ mi rend tette egyenrangúvá a cigá­ nyokat, a népi demokrácia nyújtott lehetőséget számukra a munkához és a normális emberi élethez. A z alkot­ mányban meghatározott jogok érvény­ re juttatásáért nemcsak a múltból megmaradt káros nézetekkel, hanem sok esetben magával a tartózkodó, bizalmatlankodó cigánysággal is szívós, következetes harcot kellett folytatni és ennek a harcnak még ma sincs vége. — 133 — �Eredményei azonban rendkívül ko­ molyak. Ha azt vesszük, hogy még 15-20 esz­ tendővel ezelőtt alig akadt cigány, aki hónapokig s különösen évekig dolgo­ zott egy-egy munkahelyen; ha azt vesszük, hogy falvaink, városaink, tele voltak kéregető tolvajkodó felnőtt cigá­ nyokkal. s a cigányok állandó vándorlá­ saink miatt szinte lehetetlen volt törvé­ nyes,keretek közé szorítani; ha azt veszszük, hogy még alapfokú iskoláinkban is elvétve lehetett cigány gyermeket találni; ha azt vesszük, hogy a szigorú­ an gettóba kényszerült cigányság a járványos betegségnek és a legközön­ ségesebb bűncselekményeknek szinte tenyésztel epe volt; ha azt vesszük, hogy cigánynak politikai, közszerep­ lési joga jóformán egyáltalán nem volt — hatalmas az a fejlődés, amit mostanáig is megtettek. vélemény egy részében magát csökö­ nyösen tartó helytelen nézetek, más­ részt a cigányok között e nézetekre látszólag okot adó egyes szabados, anarchikus jelenségek miatt. Mégsem szabad azonban ezeket a dolgokat kézlegyintéssel, nemtörődömséggel elintéz­ ni, mégsem szabad a cigánykérdést agyon misztifikálnunk. Mert mi még most is erre vagyunk leginkább hajlamosak. Mint ahogy magát a Keletről ideszakadt, eredetileg sok szertelen jellemvonással terhelt ci­ gányságot álbölcs és problémától sza­ badulni igyekvő álláspont miatt oly sokáig és még gyakran sokan ma is misztikusnak, egzotikusnak tartják, e vélemény bástyái mögött a társadal­ mi feladatokat is nem ritkán misztikus ködbe vonják. A zt mondják, a cigánykérdés bonyolultabb más társadalmi problémáinknál; azt mondják, annak értéséhez és a beleavatkozáshoz csak tudományos felkészüléssel, arra való hivatottsággal lehet hozzányúlni; azt mondják, hiába való minden igyeke­ zet, a cigányokat nem lehet megnevel­ ni, nem tudnak és nem is akarnak megszabadulni rossz tulajdonságaiktól, vérükben van a törvényenkívüliség, és a minden rosszra való hajlamosság; azt mondják, nem is baj, sőt talán még érdekesség is, hogy élnek közöttünk — de csak éljenek tőlünk függetlenül — ilyen furcsa, még kuriózumként is mutogatható emberek; azt mondják, nem éri meg. A salgótarjáni cigányok a nógrádmegyeri, a mátraverebélyi, a kállói, a bányavidéki, s a megyében másutt la­ kó cigányok nagy többsége ma már állandó munkahelyen dolgozik, rend­ szeres keresetből él, normális emberi környezetbe igyekszik, házat épít, ren­ desen öltözködik, igényei a többi em­ berhez hasonlóan megnőttek. A tűz­ helygyárban, az üveggyárban, az acél­ árugyárban, a bányaüzemekben, az építőipari vállalatoknál, a KTSZ-ekben nagyon sok a cigányszármazású, meg­ becsült munkás, szocialista brigádtag és újító szakmunkás. Pedagógusok, mérnökök, hivatali dolgozók, párt- és állami funkcionáriusok, tömegszerve­ zeti aktivisták kerülnek ki soraikból, Nem igaz. hanem hamis az ilyen és ehhez hasonló vélekedés A cigányok nem csodabogarak, nem reménytelen kiséletezés alanyai, nem rajtunk, a tár­ sadalmunkon kívüli, hozzánk nem tar­ tozó népréteg, hanem ezernyi példa bi­ zonyítéka alapján fejlődőképes, jobb és kultúráltabb életre áhitozó, igyek­ akik a legodaadóbbak az előitéletek és az elitélendő jelenségek megszűntetésé­ ért folytatott küzdelemben. M égis van cigánykérdés. Van a köz­ — 134 — �vő, a haladó emberi társadalmat ve­ lünk együtt építő és abban helyet kérő, mi megvalósítását tűzzük ki célul, ró­ luk sem feledkezhetünk meg, az elha­ tározást csak a cigányokkal együtt ér­ lelhetjük valósággá s az eredmények­ ben velük is osztoznunk kell. . . . Hogy ne lehessen többé Danyi Béla-féle ügyekről vitázni. Kondorosi János velünk egyenértékű és egyenlő rangú társaink. S mikor a népi nemzeti egy­ ség kibontakozásáról, erőre kapásáról beszélünk, mikor a népi nemzeti egy­ ség már tökéletesebb formai és tartal­ Bojtor Károly kiállításán A művész pályafutásának mindig döntő, nagy eseménye a kiállítás. Bár az al­ kotás kezdete, s a mű befejezése is, a kiállítótermen kívül történik, a művész való­ jában mégis csak a nagyközönség „okos gyülekezetében,, tud számot vetni önmagával. A látogatók és a szakmabeliek véleménye, kritikája — de sokszor még a kevésbé sze­ rencsés megjegyzések is — hasznára válhatnak, és az elismerés későbbi munkájának serkentője lehet. A tárlat előkészületének izgalmai, a kiállítás légköre, a siker mind olyan vek­ tor, amely erőt és önbizalmat ad a további alkotás bonyolult folyamatához. Bojtor (Sztrapecz) Károly a főiskola elvégzése óta mindössze második éve dol­ gozó művész — távolról sem végeredménnyel, egy festői szakasz lezáró summázásával, de nem is fiatal kezdő, hanem egy minden vonatkozásában konzekvens festő rangján szemlélve a világot — mutatkozik be itt, Salgótarjánban. Olyan állapottal szembesíti tárlatlátogató közönségét, mely megindítóan gazdag élményvilágról tanús­ kodik. Művészete oly fiatal, mint újjászülető városunk, melynek iskolapadjaiból indult el, hogy tarisznyáját kincsekkel megrakva, Mesebeli Jánosként visszatérjen. Visszajött, s most az ifjú művésznemzedék egyik igen tehetséges képviselőjét üdvözölhetjük. Első alkalma, hogy eredményeiről műveinek egy nagyobb gyűjteményével szá­ moljon be a nyilvánosság előtt, s mondja el: törekvéseinek útján hová jutott; mit tudot hozzátenni a magáéból a tanultakhoz; hogyan igazodik el a jelenben; miben látja képességeinek sajátosságait, s a hivatásával járó tennivalókat. Induló állomásának színes akkordjai azt mutatják, nem tartozik azon fiatal művészek közé, akik a közösség dolgaiban elszánt szenvtelenséget tanúsítanak. A hu­ manista szolidaritást nem tekinti illetlen szentimentalizmusnak. Magáénak vallja a nép boldogságáért folyó erőfeszítéseket, közös harcot vállal a küzdelemben. Am bí­ ciója nem a formai trükkök és moderneskedő izlés-szaltók világa. Alkotásai híven tükrözik stiláris ötletgazdagságát, amely magasrendű emberi mondanivalóval telí­ tődik. Anyaga közérdekű. Hiteles képet nyújt napjainkról, életünkről, környezetünk­ ről anélkül, hogy bizonyos mesélő kedv, vagy természetmásolás érvényesülne képein. Artisztikus ábrái is érthetőek, bonyodalom mentesek. Úgy igényesek, hogy közben egyszerűek maradnak. Mindig kapcsolatot találnak a nézővel, s mesterségbeli erede­ — 135 — �tiségük ellenére sem válnak misztikus jelekké a laikus közönség szemében. íme, bi­ zonyság az igazság mellett: a művész gondolkozásának demokratizmusa a legválasz­ tékosabb formákat is közkinccsé teheti. A kiállított műalkotások méret-léptékeit figyelve az is kitűnik, hogy az intim témák és formák mellett hangsúlyt kap a monumentalitásra való törekvés, a közös­ ségi, társadalmi feladatokat tükröző műfaj iránti érdeklődés és rátermettség. Külö­ nösen a gobelinben és freskóban mutat szerencsés törekvést, melyből kicsillan a mű­ faji hovatartozandóság. S itt érthetjük meg ,hogy a murális művészet nála nemcsak program, hanem belső szükséglet. Vágyait akaratlanul árulja el a táblakép-szerű fest­ ményeivel is, hiszen mind rokonai a nagyméretű murális előtanulmányként indult és kész, komoly alkotásként született nagy gobelinterveknek. Hiszem, hogy ez a numentális kifejezéshez született nyelv nagy meglepetésekkel szolgál majd a váro­ sunkban eredetiben is kivitelezett alkotásokban. Bojtor kevés beszédű művész, töprengve keresi igazságát. Művészete a rendet szolgálja. Egy ecsetvonása sincs, mely sóváran elkalandozna szigorúan szabott út­ járól. A forma éppúgy építkezik, mint a vele egyenrangú szín. Nem éljük az aforiz­ mák idejét, s most sincs felélesztésükről szó, mikor arra gondolok, hogy ez a művészet azért olyan rokonszenves és nagyigényű, mert úgy hallatszik messzire, hogy cseppet sem hangoskodik. Szerencsés ötvözete a Domanovszky Endrétől, hazánk nagynevű mesterétől ta­ nultakat, az önmagában kristályosított tehetséggel, emberséggel. Hisszük, hogy az önmagával szemben szigorú igénye, tiszteletteljes és szerény művészi hozzáállása meghozza a további eredményt, elismerést. Czinke Ferenc — 136 — �IV. K i t e k i n t é s Kilátó 21 mai szovjet novella (Magvető Kevés olyan külföldi irodalom van, melyről az olvasó olyan jól lenne tá­ jékoztatva, mint a szovjet irodalom. Évről-évre figyelemmel kisérhettük fej­ lődését a folyóiratokban megjelenő gaz­ dag fordítósanyagon keresztül és nem utolsó sorban a gyakorta megjelenő an­ tológiáknak köszönhető, hogy bizonyos fokú globális képünk is volt a fejlődés egyes szakaszairól. A z idei könyvhéten megjelent novella­ gyűjtemény azonban megkülönböztető jelentőséggel bir az eddigiekkel szem­ ben. Nemcsak azért mert tartalmában a leggazdagabb, hanem azért, mert a X X . kongresszus után megjelent no­ vellákból köt csokrot több oldalról be­ mutatva a szovjet irodalom nézőpont­ jában végbemenő változást. A hat száz oldalnyi terjedelmű kötet szerkesztői L énárt Éva és Elbert János úgy válogottak. hogy az olvasó egyszerre is­ merkedik meg az „új hullám” művészi és mondandóbeli sajátszerűségeivel. Megfrissülés jellemzi napjaink szovjet irodalmát és ez az egyes ember, a szocialista egyéniség problémáinak új­ szerű ábrázolásában jut kifejezésre. Napjaink szovjet elbeszélőirodalma szocialista-humanista emberszemléletre épül. Központi kérdésként szerepel az eti­ ka és a morál problematikája a kom­ munizmust építő társadalom bonyo­ Kiadó 1964.) lult összefügéseinek tükrében. Ez fi­ gyelhető meg Emmanuel Kazakevics, Gleb Gorisin, Vlagyim ir Makszimov és Jurij Kazakov e kötetben közzétett írá­ sain. Különösen kiélezett konfliktusnak lehetünk tanúi Kazakevics Vendégség­ ben című novellájában, ahol különböző erkölcsi nézetek csapnak össze. A z ön­ érdek, a birtoklási ösztön kerül szem­ be a társadalommal. A z elbeszélések nem kis százaléka a gyermekvilágból veszi témáját. Ezzel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés: vajon a gyermektéma nem jelent e minden esetben a társadalom közügyei­ től való visszahúzódást? Határozott nem a felelet, hiszen éppen Jurij Nagibin Ünnep előtt című novellája példáz­ za, hogy nem jelent elfordulást a tár­ sadalomtól a gyermek lelkivilágának mélyebb elemzése, hiszen mint aho­ gyan a novella egyik hőse Oreszt Petrovics mérnök mondja: ..A gyermekek­ ben alighanem a legérezhetőbb a kor lázas fejlődése” . Vaszilij Akszjonov Apu, olvasd össze című írása más szempontból is jelentős, mert ebben a novellában kitapintható egy új ábrázo­ lási sajátság is: figyelem a hétköznapi élet tárgyi eleme irányában. Még mindig jelen van a háborús te­ matika és a kötet egyik legszebb no­ vellája éppen e tárgykörből meríti té­ máját. Vlagyimir Bogomolov Első sze­ — 137 — �Elbert János találóan megjegyzi — a megszokott fabúlának- filozófiai általá­ nosságú parabolával való helyettesíté­ sét látjuk, mint ahogy a mai nyugati — s a szocialista irodalmak közül a mai lengyel — prózában igen gyakran megtalálható. A Dugyincev-novella egyébként érdekes példája annak, ho­ gyan állíthat az író irreális eszközöket egy valóságos, reális társadalmi prob­ léma ábrázolásának szolgálatába. Igor Ejnisz elbeszélésének érdekessé­ ge abban van, hogy jóval a szerző ha­ lála után jelent meg, mint egyetlen alkotása. Hogy mégis helyet kapott a kötetben, az azzal magyarázható, hogy művészi formában személyes élmények alapján írja meg a berepülő pilóták életének lélektani elemzését. Amint a felsorolt nevekből is kitűnik ismert és számunkra új szerzők egymás mellett szerepelnek a szép kivitelű, Íz­ léses kiallítású kötetben A Magvető Kiadót dicséri, hogy felismerve az an­ tológia jelentőségét, ilyen szép kiadás­ sal tette emlékezetessé sokak számá­ ra a könyv idei ünnepét. Rangos fordí­ tók tolmácsolták a műveket és hogy semmi hiányérzetük ne legyen a köte­ tet jegyzet egészíti ki, amely a legfon­ tosabb adatokat közli a szerzőkről. Cs. Géczi Mária relem című írása a front szörnyűségei közepette kibontakozó szerelem lírai rajzát nyújtotta. Bogomolov neve kü­ lönösen jó csengésű az olvasó számá­ ra, hiszen Iván című kisregényéből ké­ szült az Iván gyermekkora című film, amely nálunk is nagy sikert aratott. A z irodalom nem lenne a valóság hű visszatükrözésének eszköze, ha nem kapna helyet az elbeszélésekben az űrkutatás, amelv jellemző napjainkra és különösen jelentős a Szovjetunióban. Ezek közül I. Grekova A belépő-irodán túl című novellája a legérdekesebb, amely az ürhajózást előkészítő labora­ tóriumok munkáját eleveníti meg nagy részletességgel. A z ilyen tárgyú novel­ lákban a szovjet prózairodalom egyik általános jelensége is megfigyelhető, hogy tudniillik gyakran játszódik a cse­ lekmény un. bezárt helyeken, a repü­ lőgép vezetőfülkéjében, sofőrkabinban. Ennek szemléletes példája volt Antonov Üresjárat című novellája, melyből azo­ nos címmel film et csináltak és a közel­ múltban láthattuk. A z ilyesfajta ábrá­ zolás a minden oldalú elemzésre helye­ zi a legfőbb súlyt. Külön kell szólnunk Vlagyim ir Dugyincev és Igor Ejnisz írásáról. Az előbbi Ujévi mese című műve kisérlet­ nek tekinthető, hiszen nála — mint — 136 — �Fiatal romániai magyar írók a forrás sorozatban Kék mezőben modern vonalú rajz, alatta egy szó: FORRÁS. Ez az embléma díszíti a romániai fiatal írók megjelenő könyveinek címlapját. Ö nkéntelenül is fel­ merül a kérdés, ha kezünkbe vesszük a tetszetős kiállítású köteteket: vajon miért éppen a forrás szót választották a szerzők, amikor nevet adtak a sorozatnak? Kántor Lajos fiatal kritikus tollából kapunk választ a kérdésre, aki induláskor írta le a következő sorokat: „ A szocialista eszmeiségben nevelkedett fiatal íróktól — akiknek első kötetei ebben a sorozatban fognak megjelenni — joggal elvárják, hogy műveik tiszta vizű forrást jelentsenek, amely valóban oltsa is a szomjat.” Íme az indoklás, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az elnevezés­ ben igényesség nyilvánul meg a fiatal írók részéről saját műveikkel szemben. De egyben mérce is a FORRÁS és rang annak, aki kivívta helyét, hogy ezen a fórumon szólhasson az irodalmat kedvelők széles táborához. A z Irodalmi könyvkiadó által 1961 decemberében megindított sorozat nemes szándékú kezdeményezés. A különböző folyóiratok, napi- és hetilapok hasábjain már debütált írók és költők műveit gyűjti egy csokorba, azzal a céllal, hogy írásművésze­ tük valamennyi jellemző vonását megismerje az olvasó. A Kiadó négy éves távlati tervet tűzött maga elé és ezideig mintegy tíz kötet látott napvilágot. A z első Veress Zoltán novelláskötete volt: a „Menetirány” . Ezt hat lírikus, Csávossy György, Hervay Gizella, Jancsik Pál, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba és Szilágyi Domonkos valamint két prózaíró Bálint Tibor és Szíves Sándor könyve követte. A m űbírálatot Kántor Lajos képviseli. Ezútal mindhárom kategóriából — líra, próza, kritika — egy-egy reprezentánst ismertetünk meg a magyarországi olvasóval: A választás nem érdem, írói rang, hanem személyes ismeretség alapján történt. A szerzőktől kapott kötetek híven vallanak alkotójukról. „Szomjas tenger” a címe Jancsik Pál könyvének. Címadó verse egyike legjobb írásainak. Képzeletét a Fekete-tenger ragadta meg mert mint írja: „lelkünk a tengerrel is rokon, támadunk mindig gáton, partokon. A megoldott titok sosem elég, vágyunk a csillagfényes ég.” Költői hitvallás ez a néhány sor a volt brassói gimnazista tollából, aki jelenleg Kolozsvárt az Ifjúsági Kiadó szerkesztőségében dolgozik. Első művei az Utunk és az Igaz Szó hasábjain jelentek meg kolozsvári egyetemista évei alatt. Lírája halk, de nem erőtlen. Jellemző rá a szigorú formafegyelem és az igényesség. A jelzett kötet négy ciklust tartalmaz. A z „Agitáció” — címszó alatt összegyűjtött költemények a költő kommunista meggyőződéséről vallanak. A régi és az új világ közti kontraszt e versek témája. A „K étféle történelem” című verse a legfrappánsabb példája ennek. A „tűzben született hazában” bármerre is járjon mindenütt épül valami új, minden­ felé szépül az ország. A z alkotó munka szépsége, öröme gyakran köti le érdeklődését: — 139 — �„emeljünk erős, magas falat, amelynek védelme alatt megszületik, mint meleg szobában a csecsemő, mit szül a munka s amit nemz a hit — a kommunista emberi jövő. hirdeti „Mint a kőművesek” című költeményében. A z „Évszakok” ciklus lágy, finom hangú költőt mutat, míg szerelmi lírájáról a „Tavaszi kert álma” tanúskodik. Utolsó verse a „Szomjas tenger” című ciklusban a „Meditáció” . Ebben indokolja meg költészetének lényegét: „K itervelt jövőnk műhelyébe inaskodni, íme, beállok, mert tettre lelkesítenek e kor alkotta ideálok.” So kat igérő pálya áll Jancsik Pál előtt és eddigi műveinek alapján méltán kapott helyet a FORRÁS költői között. Ez volt az első nagy állomás költészetében a kezdeti szárnypróbálgatások után, és a közönség aki megkedvelte a halk hangú lírikust, érthető érdeklődéssel várja az elkövetkező kiforrott költői évek termését. Bálint Tibor könyve az eddigi legsikerültebb, legérettebb novellák és karco­ latok gyűjteménye. Í rójuk 1932-ben született Kolozsvár egyik külvárosában. A kül­ városi évek mély nyomot hagytak benne, olyannyira, hogy az ott töltött éveknek az élménye adja az egyik alkotó elemét novelláinak, melyek a FORRÁS-ban „Csendes utca” címmel jelentek meg. Írásai rendkívül tömörek és mindig egy-egy látszólag jelentéktelen, de lényeges momentumot emelnek ki a kisemberek mindennapi életé­ ből. Hősei között megtaláljuk a vasmunkást, a kisiparost, a „kisemmizett” volt gyárost, akikről villanásszerű képekben művészi erővel bíró portrékat fest. A régi külváros megváltozott. Új házak, új emberek és velük együtt új erkölcs költözött a régi városrész helyébe. A problémák újak tehát, melyek jelentkeznek a mai fiatal tollforgató műhelyében. Ezért ír Bálint Tibor is szívesen és meggyőző erővel a vidékről egyetemre került fiatal lány életcéljáról, morális problémáiról, vagy az érettségizett, de mégis fizikai munkásként dolgozó Szabó Péter életének alakulásáról, Őszinte, közvetlen hangnem, egyszerű nyelvezet, a kifejezés eszközeinek igénytelen­ sége jellemző Bálint Tibor írásaira. De nem igénytelen az ábrázolás terén. „Esküszik a tömörségre, amelyről azt vallja, hogy nem terjedelem, hanem látásmód dolga.” Mint könyvének fülszövege megjegyzi „ Í rásművészete már most a kialakulás fázi­ sában tudatos, gondos alkotót dicsér.” Általános jelenség, hogy a kritika, a műbírálat, az esszéírás a fiatalok által eléggő mostohán kezelt területe az irodalomnak. Ezért örvendetes, hogy a FORRÁS sorozatban egy tehetséges kritikus is hallatja szavát. Mindössze huszonhét éves K ántor Lajos, de cikkei és tanulmányai már évekkel ezelőtt ismertté tették nevét. Hozzáértését bizonyítja, hogy öt év óta a Korunk irodalmi szerkesztője és írásai nem kis mértékben járulnak hozzá a folyóirat színvonalának emeléséhez. CSONGRÁDI BÉLA — 140 — �O T O K A R B REZI NA: Nyári napforduló Ó messzeségek illata! Ezernyi szárny surranó zenéjén virágkarneválra gyújtja csillaglámpáját az éjfél. Csodáld a rózsát, hogy örök tavasz derűje játsszék ajkadon M ely szemednek fénykörétől űzve száll hozzád pille-szárnyakon. Ó messzeségek illata! Ezernyi szárny surranó zenéjén virágkarneválra gyújtja csillaglámpáját az éjfél. Lehullt kezek újult erővel rázzák meg börtönük vasát, remények fuvalma ébredez, bontja a szellem és a föld nyarát. Csodáld a rózsát, hogy örök tavasz derűje játsszék ajkadon M ely szemednek fénykörétől űzve száll hozzád pille-szárnyakon. Rejtett útján a sárguló vetésnek, amíg a tájék titkosan remeg Kaszás já r láttatlanul, s a kalászok acéljától fénylenek. ( Tóth Sándor fordítása) Réti Zoltán: T A N U L M Á N Y FEJ — 141 — �Mai amerikai elbeszélők Vannak könyvek, melyek jellegüknél fogva, — függetlenül a bennük kifeje­ zésre jutó irodalmi, vagy egyéb más természetű értékektől — már eleve népszerűségre tarthatnak számot Ebbe a kategóriába sorolhatjuk az Európa Kiadó Dekameron sorozatának legutóbbi kötetét, amely a mai ameri­ kai irodalom novellaterméséből ad át­ fogó keresztmetszetet. Vajon miért ér­ demli meg az említett előlegezett bi­ zalmat az Ottlik Géza által válogatott szép kiállítású gyűjtemény? Nem nehéz a válasz, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy Magyarországon utoljára talán a harmincas években megjelenő Nyugat dekameronja volt hasonló, oszszefoglaló jellegű mű a mai amerikai irodalomról. Minthogy azóta három év­ tized telt el, érthetően nagy hiányos­ ságokat pótol ez a könyv még akkor is. ha a benne szereplő egyes írók műve­ vel a Nagyvilág, vagy egyéb folyóira­ tok hasábjain már találkoztunk, vagy esetleg, mint Arthur M iller és Tennesse Villiems esetében már más műfajból is­ merjük őket Viszont az is közismert, hogy a novella ma, az amerikai iroda­ lom egyik élenjáró műfaja. Kis túlzás­ sal talán azt is mondhatjuk, hogy ki­ csiben az egész „tengerentúli” litera­ túra tükrözője. E két ok determinálja, hogy nem titkolt örömmel vettük kéz­ be a kötetet, hogy megismerkedjünk az amerikai elbeszélés legkiválóbb rep­ rezentánsaival. saik megszületésének időpontja is igen változó, azt mondhatjuk hogy itt közölt novellákon keresztül egy egész korszak tárul fel előttünk. Egy olyan korszak, amelyet a mai amerikai irodalomban joggal em­ legetnek „kiegyezés kora” címszó alatt.” Számos író, - amint azt Ungvári Tamás a könyv utószavában megjegy­ zi. különbékét kötött a világ adott ál­ lapotával” E megbékülés az okozója, hogy az irodalmi hős nem lázadó, sor­ sával szembeszegülő, hanem igen gyak­ ran a célját vesztett, hányódó ember. Ilyen hősökkel találkozunk Irwin Shaw és Wallace Stegner novelláiban. A fentebb említett „kiegyezés” mást is von maga után. Nevezetesen azt, hogy az írók elfordulnak a közélet problémáitól. A novellákban ritka és ahol van ott is elmosott a társadalom­ rajz. Helyette a lélektani elemzés kerül előtérbe, mely az író önmagába fordu­ lását vonja maga után. Megjelennek a szerelem, a magánélet problémái. De nem az egymásratalálás boldog pillana­ tait festik ezek az írások, hanem sokkal inkább szerelemmel kacérkodó, avagy már csalódott hősök lelkiállapotát. En­ nek illusztrálására leginkább Carson McCullers és Eudora W elty elbeszélései a leghivatottabbak. Többen vetik fel a fiatalok céltalan életének problematikáját. John Updike novellájának fiatal hőse az éjszakai ti­ vornya alkalmával így vall barátairól; „ Ú gy vettem észre, hogy a jelenlévők boldogtalanságuktól akarnak szabadul­ ni i vással.” Boldogtalanság a jellem ­ ző az összegyűlt társaságra és ezt az érzést nem oldhatja fel az egyéni si- 31 elbeszélés illetve kisregény alkotja a könyv tartalmát, főleg az utóbbi két évtized terméséből összeválogatva. Mind az idősebb, mind a fiatalabb író­ nemzedék képviselve van, mivel írá­ — 142 — �ker olykor esetleg édes szájíze sem. Gyakorta bukkannak fel a novellák között olyanok, melyeknek fő tematiká­ ja a kisgyermek, a serdülő, bonyolult pszihológiai alkata összetevőinek vizs­ gálatából ered. A gyermekvilág problémáinak a feltárásával próbálják megközelíteni az egyes írók a lényeges mondanivalót. E témakörből a legsike­ rültebb írások W illiam Faulkner „K ét katona” és „Arthur M iller” Nem kel­ lesz már nekem” című novellái. Külö­ nösen az utóbbi gyakorol erős hatást az olvasóra. A kötet írói között helyet kapott Truman Capote és J. D. Salinger is, akik az újfajta életérzés képviselői. A z itt közölt kisregényeik azt bizonyítják, hogy méltán emlegetik őket a legte­ hetségesebbek közö t t . Salinger kisre­ génye a jelentősebb, amely azt bizony­ gatja, hogy az emberi kapcsolatoknak óriási segítő erejük van. Ebben a mű­ ben ismét felbukkan a háború, amely más szerzőknél is meghatározó motí­ vum. Hemingway novellájának az alap­ ötletét is ez adja. Ismeretes, hogy He­ mingway elbeszéléseinek az elmúlt években több gyűjteménye is napvi­ lágot látott hazánkban, így az ő írás­ művészetét nem akarjuk ennek az egy novellának az alapján jellemezni, hi­ szen a magyar közönség már megfelelő képet rajzolhatott magának a kiváló amerikai íróról. A z elmondottakból úgy véljük kiérződik, hogy nagyon nehéz, sőt mond­ hatni lehetetlen az írók, valamint a művek egységes szempontok szerinti csoportosítása. Az írások megannyi írói egyéniség művészetét tükrözik. Nin­ csenek tisztán kitapintható irodalmi áramlatok, viszont nem egy írónál a dekadencia jegyei figyelhetők meg. Gyakran uralkodó tényező az elvágyó­ dás, a nosztalgia. Mindezek alól kivé­ telnek tűnik Albert Maltz „Boldogság” és Albert Halper „ A sztrájktörő” című elbeszélése. Maltzról közismert, hogy kommunista álásfoglalású és egyike a leghaladóbb amerikai íróknak. Ez meg­ nyilvánul témaválasztásában is. Gyako­ riak a korrupcióról, a háborúellenes­ ségéről, különböző sztrájkokról szóló munkái. Ezuttal a munkanélküliek égető problémája foglalkoztatja. A novella főhőse, többgyermekes család­ apa, aki azzal, hogy végre munkát ta­ lált, a világ legboldogabb emberének érzi magát. De mily nagy ára van ennek a „boldogságnak” ! Állása állan­ dó életveszélyt jelent, hiszen robbanó anyagot kell fuvaroznia. Ő azonban vállalja ha legalább három hónapig megússza ép bőrrel, akkor már felöltöz­ tetheti a családot. Ez a művészeti igé­ nyességgel megírt elbeszélés az egész kötet legsikerültebb írásainak egyike. Hasonló eszmei tartalommal bír Hal­ per említett novellája, aki a sztrájktö­ rő lelkiismeretfurdalását elemzi. Hoszszú tépelődés után rájön arra, hogy he­ lye a többiek oldalán van, hiszen azok­ nak legalább oly mértékben szükségük van a pénzre, mint neki. E felismerés elvezeti odáig, hogy határozottan viszszautasítja a sztrájktörés vádját: — „Valami önbecsülésre minden ember­ nek szüksége van, nem igaz? Minek nézel engem? Sztrájktörőnek? — mondja a novella végén feleségének. Maltz és Halper novellái jelentik a csúcsot az összegyűjtött novellák kö­ zött. Ez a megállapítás persze nem jelenti a többi művészi színvonalának lebecsülését, hiszen ha esetleg tartal­ milag nem a mi érzésvilágunk kifeje­ ződést látjuk is bennük, formaművé­ szetük megérdemli, hogy helyet kap­ tak a kötetbe A zt persze, — Ottlik Gé­ za dicsérendő válogatása ellenére — sem mondhatjuk, hogy teljes képet kaptunk volna a mai amerikai elbeszélésről. hiszen különösen az amerikai 143 — �irodalom vonatkozásában, az említett tényezők miatt ez szinte lehetetlen. Ízelítőnek viszont a javából való e gyűjtemény, zásban amely minden amellyel a kíváncsi olvasó a kezébe vette. A z olvasás élményéhez nagy mértékben hozzájárult, hogy a művek szakavatott fordítók tolmácsolásában kaptak helyet a kötetben. Csongrády Béla vonatko­ megszolgálta azt a bizalmat, Mustó János: ÉPI TKEZÉS — 144 — �Ta I. EM LÉKEZÉS MADÁCH r t a lom: IM RÉRE Oldal Szász Károly: Juhász Gyula: Csukly László: Kuczka Péter: Jobbágy Károly: M AD ÁCH M AD ÁCH M AD ÁCH M AD ÁCH M AD ÁCH IMRÉHEZ IM RE 3 4 5 13 15 ÉLETE II. S ZÉ PIR O D A LO M Jobbágy Károly: A var Pál: Vihar Béla: Tóth Sándor: Lakos György: Paróczai Gergel y : András Endre: Tóth Elemér: Vincze György: T amás István: Med g yesi János: K emény Erzsébet: Gara János: Kunszabó Ferenc: III. EGY N Y Á R I U TA Z Á S EM LÉKEIBŐL PIROS S Z A LA G VERSEK A Z ELSÜ LLYED T K A T E D R Á L IS A T Á R G Y A L Á S T MÉGIS E L N A P O L J Á K VERSEK VÖRÖS LEGYEZŐ VERSEK ÚJRA BESZÉLNI VERSEK HAZATÉRÉS VERSEK A S Z T A L TETEJÉN SZEPTEMBER. 1944. 17 21 27 30 31 63 67 77 82 89 92 89 102 107 H A G Y O M Á N Y A IN K Tóth Imre: Molnár Pál: Kovács János: A Z UTOLSÓ BO SZO R KÁ N Y A D A LÉ K O K A Z 1929-ES B Á N YÁ SZ SZ TR Á JK H O Z K A Z Á R TÖRTÉNETE Sz. Cze glédy Ilona: K oppánv Tibor: M Á TR A V E R E B É LYI TEM PLO M helyreállítása IV. G O N D J A IN K — Kondorosi János: Czinke Ferenc: 111 117 122 126 Ö R Ö M EINK C IG Á N Y O K BOJTOR K Á R O L Y 130 135 K I Á L L I TÁ S Á R Ó L V. K I TEK INTÉS Cs. Géczi Mária: Csongrády Béla: Tóth Sándor: Csongrády Béla K IL Á T Ó F IA T A L R O M Á N IA I M A G Y A R I RÓK O TO K Á R B R EZINA VERSE M A I A M E R IK A I ELBESZÉLŐK 133 140 143 144 R E PR O D U K C IÓ K K A L SZEREPELNEK: Baán János, Bojtor Károly, Czinke Ferenc. Farkas András. Iványi Ödön. M. Kolocsányi Anna. József, Radics István és Réti Zoltán. A fotókat: Kinka László készítette. Mustó János. Pataki � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b282f585f3141f84cc6bd27c230ec5e2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1964 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1964. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1964 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika