https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b34a0cc56dfb8f06699af01b368e1687.pdf aa594cad2f500da9e34cf0c24ef50d8e PDF Text Text �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1963 SALGÓTARJÁN �P A L ÓCFÖLD n ó g r á d i ír ó k és m űvészek a n t o l ó g iá ja SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG K IA D JA : A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS VB. MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: M OLNÁR PÁ L A borítólapon; MUSTÓ JÁ N O S: CSENDÉLET K észült 2000 példányban B/5 alak. — Eng. sz. 103—1544/963. — 63.7038 Nógrádi m egyei N yom daipari V állalat. — Felelős vezető: Fila István. �i r o d a l o m L A K O S G YÖ RG Y: BUNBURUCZ ELVTÁRS KALANDJAI I. A karambol zögletes o rrá t a fagyos ab laküveghez tám aszto tta, az o rr p á rn á ja belapult, éles csúcsban végződő hegye átfú ró d o tt a vastag üvegen, s kívül, a fo rg al­ m a s belvárosi utcán m érte a ja n u árv ég i hőm érsékletet. N agy o rra m ia tt nevezték el a gyorstalpalón C yranónak s az o rrá n a k köszönhette, hogyha nem a k a d t je le n t­ kező, az előadó feltétle n ü l őt szólította fel. E gyébként kis szü rk e em b er le tt volna, v astag k arú , töm zsi, hízásra hajlam os. Az o rra azonban k iem elk ed ett és u ralk o d o tt red őtlen piros arcán, m in t síkságon az o lajfú ró torony. K özfeltűnést k eltett, ahol m egjelent, s b elefú rta a rc á n a k ezt a m a rk á n s ékességét a tá rsa d alo m életterébe. S zerencsére gyerm eteglelkű, kedélyes férfi s szívesen űz tré fá t a term észettő l a r­ c á ra p lá n tált, szokatlan színű uborkából. Lám , ötödik v ég tag n ak is h aszn álh atja! O rra m ost is úgy ta r tja távol nehéz te sté t a hom ályos üvegtől, m in t egy pirosra festett vasék! K özben forró leh elletével átlátszó fo ltot olvaszth at az üveg fagyos, jégvirágos m e z e jé n . . . H uhh! H uhh! F ujd o g álta az üveget. B elem elegedett a gyerm eteg já ­ ték b a és elfe lejtette, hogy ő tu lajd o n k ép p en K ovács Jenő, az érces hangú, ta rtó z ­ kodó, kom or igazgató, nem pedig Jencike, a kutasi h en tes és m észáros elk én y ezte­ te tt kisfia. És m ost nem a ko n y h aab lak b an áll, ahol h á ta m ögött T rézsi néni illatos h u rk á t sü t a téglából ra k o tt tűzhelyen, han em a H a jtű - és S zám lapkészítő V állalat tágas igazgatói szobájában. M ögötte m inden tekintély es és rideg, m in t egy k irály i p a­ lo tában: a plüssfotelek, a h atalm as farag o tt diófaasztal, a zömök páncélszekrény, a sötéttónusú szőnyegek és K eserű Rezső, a nyurga, csont-bőr szem élyügyi és o k ta­ tá si f e le lő s ... H u h h ! ... H u h h ! ... V égre rés olvadt az üvegen s ki le h ete tt k u k u csk áln i az utcára. P o rcu k o rral m egszórt p ará n y i em ber-h an g y ák k erülgették, döfködték, öklelték egym ást az em e­ letes p alo ták lábánál. Az út közepén szem élykocsik kóvályogtak, látszólag csak azért, hogy ügyetlen, m enekülő m ozgásukkal helyet b izto sítsan ak az o tro m b án kí­ gyózó autóbusznak. S űrűn, porozva h u llt a feh ér d a ra a szü rk e felhők kibom lott zsákjából, s függönyt te ríte tt a m élybeli nyüzsgésre. Igazán jó szem k ellett ahhoz, h ogy a negyedik em eletről felism erhetővé váljon egy járókelő. Az igazgató bozon­ tos, összevont szem öldöke a la tt valóban érzékeny, éles-lencséjű szem sö tétlett, nem h iáb a ta rto ttá k róla, hogy a falon is átlát. A zonnal felism erte a hom ályos fo rg atag ­ b an P icu rit, rendes nevén: K ondorosi V erát, a tojógalam b mozgású üdvöskét, az S 3 �érth e tetlen rendeltetésű, nem régiben létrehozott diszpozíciós osztály vezetőjét. Kondorosi V era alig n éhány h ó n ap ja b illegett be a H ajtű - és S zám lapkészítő V állalat állom ányába. B ám ulatosan gyors elő re h ala d ását a m u n k a társa i rosszin d u latú p lety ­ kák k al m agyarázzák, s legendákban a lá th a ta tla n em elő, a deus ex m ach in a szerepe ju t egy m iniszteriális szem élyiségnek, akihez állítólag rokoni szálak fűzik a t u rbé­ kolásra és begyeskedésre hajlam os tojógalam bot. K étségtelen bizonyossággal csak an n y i állap íth ató meg, hogy am ikor K ondorosi V era, a h arm in ch áro m esztendős h a­ ladon kisegítői állást k ap o tt a szám lázási részlegnél, m á r az első napon g yérhajzatú, k orabeli közéleti férfiú tölgyfakeretes m ellkép ét ak aszto tta asztala fölé és m ielő tt m unkához látott, csókot le h elt az im ádott eszm énykép arcára. Ez az á jta tosság ki nem m a ra d t azután a to jó g alam b -m áty ásm ad ár életren d jéb ő l, úgyhogy a reggeli csók következm ényeként tíz nap m u ltán a rúzsfoltoktól holdfogyatkozássá m aszatolódott a m egbecsült portré. A reggeli „Szabad N ép tízp ercek ” a la tt Kovács Jen ő több ízben is m egcsillogtatta igazgatói o rg án u m án ak v alam en n y i árn y a latá t, hogy V eronikát, az egyedüli az orleansi Szűzhöz haso n líth ató csodalényt, példaképül állítsa az ideológiától elrugaszkodott, szenvtelen és alacsonyrendű irodai dolgozók elé, m in t aki erővel és bátorsággal, friss harcikedvvel kell eltö ltse v alam ennyi nem álnokul, hanem becsületesen gondolkodó em b er szívét. S m inthogy V eronika a h ét­ köznapi m u nkákban nem r agyogtatott különös erényeket, m itöbb, ügyetlenségével és h ibáival tem érd ek borsot tö rt a „szám lázás” m u n k a tá rsa in a k o rra alá, viszont m ár nem csak az asztala fölé aggatott ikont puszilgatta, hanem a röpgyűléseken is h a lla tta szavát, m egannyi ökölcsapást helyezvén el a gaz im p erializm u s halódó tes­ tén, — h ala sz th a ta tla n n á v á lt „kiem elése”. K özm egelégedésre nem zették és m eg­ szülték a diszpozíciós osztályt, am elynek vezetője, helyettese és beosztott m u n k a ­ társai: egym agában K ondorosi V era lett s felad ata az, hogy a m egrendelő cégek­ nél szem élyesen ellenőrizze a h ajtű k és szám lapok h ián y talan leszállítását. Ennek a funkciónak sem m i gyakorlati jelentősége nincs, éppen ezért leh etetlen h ib ák at véteni vele s am ellett lehetőséget ad V eronikának az ellen ő rizh etetlen , szabad m oz­ gásra, az igazgatónak meg rendkívüli fizetés és prém ium m eg állap ítására. V eronika teh át külön szobát, új íróasztalt, jó fizetést cuppo g tato tt össze m agának, s ezen úgy m egilletődött, hogy az im á d o tt állam férfiú, rúzsfoltos képét elfeled te m aga u tá n v in n i új iro d ájáb a, m iá lta l a napi ájtato s képcsók is elm arad t. H udák Piroska, az igazgató rem én y telen ü l szerelm es és féltékeny titk á rn ő je szerin t V eronika a reg­ geli csókról nem m ondott le végképp, csak elérhetőb b eszm ényképet v álaszto tt m a­ gának. V eronika szorgalm asan e ljá rt ellenőrizni, sokszor napokig sem lá ttá k a v ál­ la la t terü letén , m u n k á járó l azonban egyedül az igazgatónak k ellett beszám olnia. Szorgalm át az igazgató a legnagyobb prém ium összeggel ju ta lm a z ta s titokban, négyszem közt P icu rin ak s z ó líto tta ... H u h h ! . . . H u h h ! ... De h am ar befagy, elho­ m ályosul a kilátó r é s ! . . . P edig P icuri még m indig ott tétovázik az ú t tú lo ld alán és az igazgató te k in te te úgy kíséri, m in t film színésznőt a reflek to ro k fénye. V ajon eszébe ju t-e a kis kedvesnek, hogy b etérjen a csem egébe, ahol még k ap h ató az 1950-es é v já ra tú badacsonyi sz ü rk e b arát? S lám , van telep átia, m e rt P icuri m eg­ rázza m agát, m in t galam b a háztetőn s kényesen billegetve m agát, eltű n ik az üzlet a jta ja m ö g ö tt ... Cupp! Puszi a hasadra, Picuri! Cupp! Az igazgató a m ásodik cuppantás után átszellem ülten, a M adách téri garzon női illa tá t idézve h ag y ta ott az ablakot. A kerek arcon a jóétvágyú em b er gon d ta­ lan kedélye v iríto tt, m ely ak k o r pom pázik való jáb an , ha az asztalon o tt k ín álg atja ín y en c-falatait a te tejesre ra k o tt tál. „H ej, te bunkócska, te d rá g a ” — tö rt fel to r­ kán az ének, m integy elra g ad ta tá sa jeléül. S akkor egyetlen p illan a t a la tt a rc á ra — 4 — �fagyott a derű és a mosoly, a nóta félbeszakadt, m in t am ik o r a rá d ió t h irte len el­ zárják. Az egyik fotel m ögött, csontos kézzel a bársonyos tá m lá k ra nehézkedve, savo n arolai aszkétizm usát fito g tatv a o tt állo tt m ég m indig K eserű Rezső, a faarcú szem élyügyis és o k tatási felelős. K eserűről teljesen m egfeledkezett. Z av a rá b an az o rrá t sim ogatta ten y ere p árn á iv al s úgy ta lálta, hogy h iányzik belőle egy d arab , oly laposra tü re m k e d e tt az a szép p árn á s hegye. A rcán m egállapodott a szigor. L éptei m egkem ényedtek, s oly h atáro zo ttan ü lt le íróasztalához, a p lüssbetétes székre, hogy a nagy súlytól m eg lazu ltak a tö lg y fa­ lábak eresztékei. — És mi van az új gépkocsivezetővel? — kérdezte. A betegesen h alvány szem élyügyis m egvárta, míg elül m inden nesz s úgy m ondta ki, m int egy vers cím ét: — Az előszobában vár. — K üldd be! . . . Azaz: m ilyen em ber? K eserű Rezső a v á llá t v o n ta válasz helyett. — Hogy hívják? — B unburucz B ertalan. — H um oros. — Nem. In k áb b komoly em bernek látszik. — A neve hum oros. L um en est omen. K eserű u tá la tta l ja v íto tta ki. — Nom en est omen. A szigorú igazgatói arcon halvány p ír fu to tt végig s m in th a csak az elillan ó pirosság fa rk á t sz eretn é elcsípni, két u jja l m egsim ogatta sim ára b o ro tv ált arcát. — L eellenőrizted? — Szülei tsz-tagok, öccse fegyőr a szegedi C sillagbörtönben, húga k ato n atiszth ez m en t feleségül. A tan ács és a p ártszerv ezet talp ig becsületesnek, százszázalékig m eg bízhatónak ta rtja . P edig pártonkívüli. Jó info rm áció t k ap tam m ind a tizen h á­ rom m unkah ely érő l is, ugyanis tizen h áro m helyen dolgozott h a t év alatt. Az igazgató m a alaposan beebédelt s enyhe álm osság lepte m eg a kényelm es székben. Az utolsó m o n d at azonban felélénkítette. — T izenhárom hely h a t év alatt?! — M ind a tizenhárom helyen jó t m ondtak róla. I lle tv e . . . — Illetve? — Egy helyen em eltek ellene kifogást. A zt m o n d ták : kicsit zárlatos. — Z árlatos? K eserű d u g atty ú k én t m ozgatta ten y erét redős hom loka előtt. — Süsü! — te tte hozzá m agyarázatképpen. — És m ié rt k ü ld té k el ennyi helyről? — Á tszervezés, szem élyi ellenszenv, lé tsz ám c sö k k en tés. . . U to ljára a H u ngaroirösztnél dolgozott, az igazgató elv társ sofőrje volt. Soha egy m áso d p ercet nem késett, a legtöbb üzem anyagot ta k a ríto tta meg, k ara m b o lja nem v o l t . . . — E nnek örülök. De m ié rt k e rü lt el onnan? — A főkönyvelő és az igazgató elv társ eltotózta az egész v állalato t, az üzem m a ra d ék a it beolvasztották az Italo trö sztb e . . . — Az igazgatóval beszéltél? — F elkerestem a M arkó utcai fogházban. — M it m ondott? — 5 — �— „N em szeretem , ha v alak i sokat fecseg. A sofőrnek az a fő erénye, h a ta rtja a sz áját.” — Ami azt illeti, a fecsegő em b ert én is rühellem . K üld be h ozzám azt a B um m bum ot! — B unburucz B ertalan — m o n d ta m éla u n d o rra l a szem élyügyis és a k ártev ő k m erev ta rtá sá v a l elhagyta az igazgatói szobát. A szögletes m in tájú , sötét, szinte kom or színű szőnyegen és az av u lt plüssfoteleken árn y a k és fényfoltok viliództak. Az igazgatói gyom orban kényelm esebb, a l­ sóbb régiókba helyezkedett a ta rta lm a s ebéd. Az em észtés édes p illan a tai elern y esz­ te tté k a húsos tagokat. M á r-m ár o tt ta rto tt, hogy elszunyókál. A kkor azonban kes­ keny rés n yílott a p árn á zo tt ajtón, előbb egy szögletes fej b u k k a n t be ra jta , m ajd k itá ru lt az ajtó és a m a rk án s vonásokkal tű zd elt arc nyom án egy m agas, erős test is belopakodott. S zerény ta rtású , á rta tla n te k in te tű férfin ak látszott az új sofőr. Síbakancsot, b a rn a n ad rá g o t és tö m ö tt vállú, világosszürke zakót viselt, n y a k á t hosszú, kötött, kékszínű sá lla l te k e rte körül. Z av aráb an a sá la t igazgatta. — T iszteletem — szólt és tisztelettu d ó an m eghajolt. — Jö jjö n közelebb! — b iz tatta Kovács. — B átran , k atonásan! A sofőr az igaz­ gató h o z legközelebb álló szem ély . . . B unburucz könnyű, p u h a lép tek k el közeledett a h atalm as farag o tt asztalhoz. — Igazán örülök, hogy m egism erhettem az igazgató u r a t . . . — Ü ljön le, kérem ! — dörgött rá az igazgató, s azt a vélem ényt alak íto tta ki m agában, hogy B unburucz B ertalan valóban fecsegő em ber, ak it a kezdet kezde­ té n kell m egfékezni. — Az én elvem az. hogy a beosztott tartso n la k ato t a száján s ne válaszoljon, am íg nem k é r d e z ik ! ... — Igenis, igazgató ú r . . . — N em vagyok igazgató úr, hanem igazgató elvtárs! — De én, kérem , p árto n k ív ü li vagyok . . . — Az nálam nem szám ít. Ű r nincs, az u ra k e ltü ntek, elv társ van. Amíg jobbat nem ta lálu n k , addig a becsületes p árto n k ív ü li is e lv tá r s ! . .. E zerkilencszázötvennégyet írunk. — A hogyan parancsolni tetszik . . . V alóban 1954-et íru n k . . . — Nem parancsolok, csak kérek. S a r r a külön is m egkérem , hogy lehetőleg csak akkor beszéljen, ha m uszáj. A régi helyein is a szája m ia tt nem szerették. B unburucz gyerekes alázattal, duzzogósan tiltakozott: — Engem m in d e n ü tt szeretnek. — Mégis ez lesz a tizennegyedik helye! A sofőr szögletes arc a kigöm bölyödött, fogai feh éren villogtak. — N yertem egy korsó sört. A S zlanka P ali azt m ondta, nem leszek fe lv é v e .. — Ki az a S zlanka P ali? — Földim . N agyon rendes szatym azi gyerek, csak hiányzik belőle a fo rrad alm i optim izm us . . . — Szokja meg, izé elv társ . . . — B unburucz. — Szokja meg, hogy n álu n k m egszűnik a korsó sör, az ilyen P ali. meg az olyan Pali. N álunk m u nka v an és pofa be! — Észre v e tte azonban, hogy tú lm en t a h a tá ­ ron s enyhítésül cinkosan, barátságosan kacsintott. — H allgatni a r a n y . . . A három szögletű fejű B unburucz ham iskásan visszakacsintott. — M egértettem , igazgató úr. - 6 - �Az igazgatónak m ost nem t ün t fel az u r a zás. G ondolatai a M adách té re n csa­ tan g o ltak, ahol lépcsőházból nyíló g arzo n jáb an P icu ri őt v á rja s szinte látta, ho­ gyan tesz meg m inden előkészületet a találkozás m egszépítésére a gazdag idom ok­ kai büszkélkedő h ajad o n : kihúzza a dugót a sz ü rk e b arát üvegjéből, bekölnizi a hó n aalját, pongyolát ölt, m eg teríti az aszta lt és m e g ra k ja dugig n ém et b rik e tte l a feh ér cserépkályhát. „P icuri! P icuri!” — susogta m agában, a nősem berek eszte­ len szenvedélyességével. — B unburucz elvtárs! — Igenis. — K é rje el a garázs kulcsát P irik etől! Á lljon elő! Elvisz a fővárosi tanácshoz, fontos értekezletem van . . . — M egértettem . — Igyekezzen, B u n burucz elvtárs! B u n burucz le h a jto tta fejét, a hom lokához csatlakozó félk ö ralak ú kopasz folt tü k ö rk én t világított. — Köszönöm , nagyon köszönöm — m o n d ta elérzék en y ü lten. — Én úgy fogok dolgozni, de ú g y . . . A k ív án ság át is lesni fo g o m . . . Aki gyak ran v álto g atja helyét, az az új környezetben is h am aro san o tth o n o ­ san mozog. B u n burucz alig te tte be m aga m ögött az igazgatói szoba a jta já t, m áris úgy érezte, m in th a évek óta dolgozna a H a jtű - és S zám lapkészítő V álla la tn á l.-V a k ­ m erő és ö ntudatos p illan tá ssa l végigcirógatta az áram v o n alas, nyu lá n k P irik ét, ak i­ nek vénlánysága szem e körül sűrűsödő rán co k b an m u ta tk o z o tt csupán, egyébként ruganyos gum itestén fiatalo san feszült a m agasnyakú, zöldcsíkos szövetruha. A rá ta rti leány ezu tta l e ltű rte a bizalm askodó hangot s az író g ép aszlal fió k já­ ból nagy v a sk a rik á ra függesztett, p arán y i la k atk u lcso t húzott elő. — Az igazgató elv társ elm egy ta lán ? — É rtek ezlete lesz. A d ja m á r azt a kulcsot, P irik e drága! A leány fontoskodva ta rto tta a kulcsot furako d ó m elle elé. — A fővárosi tanácsnál. E ltaláltam ? B u nburucz tétovázott, hogy kik ap ja, vagy ne k a p ja a kulcsot a nagy, de finom ­ m űvű kézből, azonban P irik e hosszú, hegyes k arm a i tartó zk o d ó v á tették . A leány a kis fontoskodó já té k u tán m aga n y ú jto tta á t a v ask arik át. — A rra kérem , B u n burucz elvtárs, hogy figyeljen. N agyon jól figyeljen. És m ondjon el m in d en t nekem . N em leszek h á lá tla n . . . Az utolsó m ondatot oly adakozó, á tfű tö tt hangon m ondta, hogy abból az egye­ nes gondolkozású, n őkerülő B unburucz is m egértette, hogy m in d en áld o zatra kész n ő sténnyel áll szem ben. A belvárosi b érházba te le p ü lt v á lla la t m űh ely eit a bádogportálos, földszinti üzlethelyiségekben ren d ezték be és g arázsnak egy szappangyáros egykori r a k tá rá t használták. E gyébként az utcai fro n t és a félem elet k iv ételév el m in d en lak ásb an népes családok éltek s a családtagok örökös h arcb an állo tta k a v á lla la tta l, am ely időn k én t bűzzel és korom m al zú d íto tta teli a lépcsőházat, az u dvaron pedig életveszélyessé te tte a gyerm ekek já ték á t. Most téli csend b o ru lt az ép ü letre. Az ud­ varon egyetlen kisgyerm ek m ozgott kopott, kis szánkóval. A m in t B u n b u ru cz a keram itkockás, vékonyan havas u d v a rra lépett, ta lp a alól kicsúszott a ta laj, h átsó felére h u p p an t és hosszú sávban feltö rö lte a kövezetet. A gyerm ek tisztán csengő, vékonyka hangon kacagott a jeleneten. A szám lapkészítő m űhelyből zömök, kefebajuszos, kék köpenyt viselő férfi lé p e tt ki, egy p illa n a t a la tt m eggyőződött a h a­ vazás m é retérő l és szigorú te k in te te a kacarászó k isfiú ra tévedt. - 7 - �— Az u d v ar nem játszótér! — dörögte —. T ak aro d j innen, kis taknyos! Ha any ád nem nevelt m eg . . . Itt elak a d t a szava, m e rt az időközben feltápászk o d o tt B u n b u ru cz kem ény lép ­ tek k el h a la d t el m ellette. — Szabadság! — köszönt oda a kék-köpenyes n y ájasan . — Egy szál gyufád akad-e, elvtárs? B unburucz zsebébe ny ú lt és odadobta a gyufásdobozt. A kék-köpenyes férfi kom ótosan rágy ú jto tt. — H allom , te vagy az új sofőr — n y ú jto tta vissza ajándékozó m o zd u lattal a gyufát. — Hová viszed az öreget? A sofőrnek d iszk rétn ek kell lennie, nem szabad a főnöke d olgait kifecsegnie. E zt B u n burucz jól m e g tan u lta s kereste a m ódot, hogyan té rh e tn e ki a válasz elől. — F ogadjunk, hogy a ta n á c s h o z . . . — Ö rdögöd v an — m o n d ta B unburucz és m enni készült. — A kocsi a legjobb alibi. K érdezd meg a főnököd, m ié rt nem megy gyalog, az átjáró h áz o n ? H am arab b odaér, m in th a au tó n m e g y . . . C sak h á t ak in ek nagy­ vágó és részvényes v olt a p ap ája, az a p ro le tá rd ik ta tú rá b a n sem közlekedhet gya­ logosan. Igaz-e? A fene m egette az ilyen p ro le tá rd ik ta tú rá t! H am ar csöm ört kapsz te is, cim bora! Ezen a helyen nem fogsz m e g ö re g e d n i... H a fázol, hozzánk bejö ­ hetsz m elegedni. Egy jó van ennél a v á lla la tn á l úgyis: a fűtés. M enj csak, m ert leb a rn ít az öreg. A ztán a W arszavát vidd, ne a Volgát, a W arszav án ak jobb a fű ­ tése . . . Szabadság! — Szabadság! M ire a leh ű lt W arszavát sik e rü lt beg y ú jtan ia és kivezetnie az u d v arra, a kék­ köpenyes m ár nem tartó zk o d o tt ott, ellenben K eserű Rezső á llt a hátsó kapunál. A szem élyügyis m erev karm o zd u la tta l le in te tte a kocsit. — Jó l figyeljen, Berci — m o n d ta hátborzongató kedvességgel. — N ekem ennél a v á lla la tn á l m in d en rő l tudnom kell. Ha elm egy, jelen ti, ha m egjön, je len ti és kocsányon h o rd ja a szem ét, m in t a csiga-biga! M indent látni, m in d en t h allan i és m in d ent je len ten i kell. — É rtettem . — Maga ne szóljon sem m it senkinek, csak m in d en t jelentsen. Mit a k a rt az előbb m agától Penyigei? — K icsoda? — Az a h itler-bajuszos deklasszált elem ? — G yufát kért. — Es még? — M egm agyarázta, hogy ne a V olgát gyu jtsam be . . . — M enjen akkor, de figyeljen. A diri is csak em ber, te h á t figyeljen. É rti? — É rtettem . A v iszo n tlátásra . . . — Jó m unkát, Berci! M ire m egk erü lte a háztöm böt és beállt a főkapu elé, a kocsi kellem esen átm e­ legedett. Á lm osan és éhesen ü lt a v olánnál és nézegette a vastag b u n d áb a bugyolá lt nőket. N agyon szerette a nőket nézegetni s ha egy csinosabb, tetszetősebb leány, vagy asszony ringatódzott el a já rd á n , félszegsége és kisebbségi érzése tovább gyarapodott. Öt még nem szerette az éd esanyján kívüi egyetlen nő sem. S ha lesz, aki szeretni fogja, az púpos lesz, vagy sánta, pedig bab aarcú , ápolt, izmos szép leán y ra vágyott. Egy m esebeli tündérre. N yers hang ébresztette fel álm odozásából. Az igazgató te rp e sztett a kocsi m el- 8 - �lett. B u n burucz a lak áj szolgálatkészségével m ászott ki a kocsiból, hogy a jtó t nyis­ son a főnöknek. K ovács Je n ő m ost teljes igazgatói tek in tély ét latb a v etette: m éltó ­ ságteljesen ü lt be a kocsiba, kényelm esen elhelyezk ed ett és nagy o k at nyögött, m in t az idős férfiak a testi m egkönnyebbülés kellem es perceiben. B unburucz nagyon ügyelt bem utatkozása sikerére. Sim án, de gyorsan in d íto tta a kocsit s v akm erő előzésekkel igyekezett pótolni az áb rán d o zásáv al e lra b o lt időt. K ígyóként kúszott közeli célja felé s finom an sim u lt a járdaszegélyhez a „T anács” h atalm as sárg a töm bje elő tt a piros W arszava. A z igazgató m ost is m egvárta, hogy B u nburu cz nyisson a jtó t s hagyta, hogy terjed elm es te sté t egy húzó-vonó kézm ozdulattal kisegítse. K ezében többrekeszes, nagy b ő rtásk á t lóbált. — Itt v árjo n rám — m ondta. B unburucz fázós te n y erét dörzsölte össze. — Igenis! — H a hétig nem jönnék, vigye be a kocsit a garázsba. Reggel félnyolcra értem jön a lakásom ra. H a a feleségem érdeklődne, m egm ondja, hogy a soroksári telepet ellen ő riztü k s nagyon későn jö ttü n k haza. — T eh át nem a ta n ácsn ál te tsz ett lenni! — H a a feleségem kérdezi, nem . P ersze ez csak a r r a vonatkozik, ha nem v é­ geznék h é t ó r á i g . .. De ez nem tarto zik senkire! — É rtettem . Fél nyolckor a hókotrógép zúgására ébredt. Keze és láb a m egderm edt a hideg­ től. H ogyan is tu d o tt ilyen m élyen elaludni? Az állástalan ság , céltalan ság a elkergeti az álm ot, a m u n k a kellem esen kifáraszt. E lm ú lo ttak a n y u g talan n apok s jönnek ism ét a gondtalan, nagy boldogító alvások. N egyvennégy éves m úlott, de a m u n ­ k áb an még h arm in cn ak sem érezte m agát. L etörölgette a h av a t a kocsi ablak áró l. Az utca ezen a szakaszon eln ép telen e­ dett, ifjú p á r csókolódzott a C sem ege-üzlet k ira k a ta előtt. Hogy m egdobban ily en ­ kor az agglegényszív! S zerelem re m ég fia ta la b b n a k érzi m agát, m in t a m u n k ára, T alán csak húszévesnek! De huszonnégynél sem m ivel sem tö b b n ek . . . A sötétből irh ab u n d ás, villogó tek in tetű , nyúlánk, fiatalos m ozgású, üdearcú nő lép ett elő. — M aga az új sofőr? B u n burucz bam bán végigm érte és hallgatott. — N em is d icsekedett Jenő! Hol hagyta? — K it? — K it-k it? K o v á c so t. . . — Az igazgató u rat? — A férjem et. — Az igazgató úr a soroksári telepen van. — N em a szu k áján ál? Jó l vigyázzon, hogyha hazugságon kapom , nagyon m eg­ já rja . . . De m aga becsületes em bernek látszik. Én m egbízom m agában. M ától kezdve figyelni fogja Jenő m inden lépését és m in d en n ap elm o n d ja nekem , hogy m it tapasztalt. Az összegben m ajd m egegyezünk. F igyeljen, m in t a sas. N em b án ja m eg . . . H azafelém enet a sarki hentesüzletben befa lt tíz deka főttkolbászt m u stá rra l s v ásáro lt két szelet kenyeret az otthon tarto g ato tt, gondosan becsom agolt szilvalekvá rhoz. A K irály utcában lak o tt albérletben, egy nyolcvanéves özvegyasszonynál, - 9 - �a m eleg szívű és szenvedélyesen lóversenyző V arga Ignácznénál. V arga n én it m á­ sodik édesan y ján ak tisztelte. M egszokták, m egszerették egym ást. E rőteljesen kopogtatott. Alig győzte kivárni, hogy az idős asszony előcsoszog­ jo n és kinyissa az ajtó t. De az ajtó m égis csak kin y ílt és o tt állo tt V arga néni. — Jó estét, Ber cik e ! — előzte m eg a köszönéssel és arcán an y ai öröm su h a n t végig. — T án állásb an van? — Dolgozom, V arga néni! — G yerünk beljebb, o dabent jó m eleg van, — s elin d u lt a kis fürge öregasszony előre. — M ilyen a hely? B unburucz le tette a keny eret a konyhaasztalra. — Ki tudja. A zt h ittem , sofőrnek m egyek és spiclit csin áln ak belőlem . M in­ denki a r r a biztat, hogy figyeljek és jelentsek. Az igazgató meg hazudni tan ít. Ne­ héz helyzet. T u d ja jól, hogy én nem tudok hazudni. Az öregasszony nagyon kom oly lett. — Meg kell tan u ln i, Ber cike ! M indenki hazudik. Aki nem hazudik, az nem él m e g .. — És a figyelés? A jelentés? — Azzal csak jól já r m indenki, ha m aga lesz a besúgó. B ár m inden besúgó ilyen em ber lenne! V állalja el. H a nem v állalja, akad más. A ttól nem lesz roszszabb sem a m elósnak, sem a parasztnak. Ha egyszer így k ív án ja a kom m uniz­ m us . . . — N em a kom m unizm us k ívánja ezt, V arga néni! Az em berek. — Azok nem em berek, fiam ! — H anem ? -- Bohócok. Hangos nagy nevetéssel telt meg a konyha. gy hete dolgozott a H ajtű - és S zám lapkészitö V állalatn ál s egyetlen h ét a la tt szigorúan következetes, új életren d e t alak íto tt ki. V arga néni pontosan öt ó ra k o r költötte s azalatt, am íg ő m osdott, elkészítette a te jes kávét lépcsőn m in ­ d ig sietve, futva m ent le, az utcán azonban m eglassította lép teit s a m etsző hideg­ ben is csak sétált, m in t aki nagyon ráér. V égigkóválygott a K irály utcán, átm en t a D eák téren, m egkerülte a Fővárosi T anács épületét, b ev e te tte m ag át a szűk u t­ cába, m ely ism erős k ira k a ta ib a n m indig k ín á lt valam i ú j látn iv aló t. H at ó rá ra a garázsba ért. Negyednyolcig a m oto rral b ab rált, gondozta, déd elg ette a piros W arszavát. F é lnyolcra az igazgató lak ása elé h ajto tt. N yolckor ú jb ó l b eállt a garázsba, m a jd á tsé tá lt az udv aro n a szám lapkészitők m űhelyébe, ahol m indazideig h allg atta a szakik csevegését, am íg a csengő fel nem berreg ett. F élk ilen ck o r a csengő sza­ v á ra ő is felballagott a v á lla la t em eleti folyosójára, ahol n ap o n ta m ás-m ás szem ély ism ertette a Szabad N ép legfrissebb h íreit és cikkeit. E szertartáso n soha nem h a l­ la tta vélem ényét s b á r az első napokban kíváncsian hegyezte fülét, az ötödik n a­ pon m á r u n ta az egyskálájú hozzászólásokat, m in t a g yerm ek a m egszokott já té ­ kot. M indig ugyanazok szólaltak fel és m indig ugyanazt m ondták. A g y ak ran h á­ rom negyedóráig ta rtó „Szabad N ép tízperc” u tán ism ét a m ű h ely b e v o n u lt s el­ k é rte az újságot L uka Dezső bácsitól, a legöregebb szám lapostól, hogy átfu ssa a sp o rth íre k e t s közben azon bosszankodott, hogy Penyigei szaki hosszú és harcos hozzászólását m indig ilyenkor m ondotta el, ostorozván a gaz im p erialisták at, v a la- E - 10 - �m in t szak társait, a k ik nem tá p lá ln a k eléggé izzó g yűlöletet az orgyilkos im p erializ­ m us irán t. S am ikor a kocsit k érte az igazgató, B u n b u ru cz előbb az öltözőbe m en t és visszacsúsztatta az ú jság o t L u k a szaki kabátzsebébe, s hangos „jó m u n k á t” kö­ szönéssel kicam m ogott a m űhelyből. A heted ik napon azonban m inden m ásképpen alak u lt. Alig lé p ett az utcára, vonyító fékezéssel nagy fekete Z im -kocsi á llt m eg m ellette. — Ülj be, egyetlen B ercikém ! S zlanka P áli ny ú jtó zk o d o tt a v o lán n ál és h iv o g atta a leeresztett ablak o n á t, Az ív lám p a fénye élesen k ira jz o lta pro filját. — P alikám ! — lelkendezett B unburucz. — H ová vigyelek, öreg? B unburucz befészkelődött a kényelm es ülésre. — A V örösm arty téren ledobhatsz. — T etszik-e az új hely? — Még ilyen helyen sem dolgoztam ! A nagy kocsi szépen elfe k ü d t a síkos úton és za jta la n u l su h a n t célja felé. A járó k elők a csillogó, fagyos h av a t ta p o d ták s u tán acso d álk o ztak a rem ek já rm ű ­ nek. — T án nem tetszik? — Ö regem , ez egy svindli-v állalat. A m elósok három nap a la tt elvégzik a n e­ gyedéves te rv e t s attól kezdve csak fusiznak — szépm ívű öng y ú jtó t és k ró m n ik k el c ig a re tta tá rc á t v e tt elő. — E zeket tőlük kaptam . — Hogy ta rtsd a szádat! Hogy meg ne tu d ja a d i r i . . . — A z lehet. — S ott nincs norm a? A kocsi közben a V örösm arty té rre ért. A b erb e an d közelében fia ta l nők vitáztak, B um burucz kászálódott. — N orm a az van. Csakhogy kézi-m elóra. A szakik m eg géppel dolgoznak. A L uka szaki szerkesztett egy olyan gépet, am ely o n tja a kész szám lapokat. Kézzel m ásfél ó rá t is elpiszm ognak eggyel. B eadta ú jításn a k , de az igazgató elre n d elte a gép m e g sem m isítésé t. . . — Bolond az? — Esze van, öregem . H a a gépet bevezetik, ak k o r tíz n ap a la tt le g y á rtjá k az egész évi te rv e t s nincs szükség tovább m u n k á sokra. M egszűnik a v á lla la t s m eh et az igazgató a balfenékre. V ilá g o s? . . . P ersze a szakik e lre jte tté k a gépet. S zlanka P ali öblösen felnevetett. — H ülye helyzet. M iért nem jelen ted ? — M ert a k k o r sofőr se kell. Örülök, hogy kocsit k a p ta m . . . — H át vigyázz m agadra, jófiú! — Good by! A v á lla la t u d v ará n az éjjeliő r fogadta. B undája p rém je és nagy h arcsab ajú sza zúzm arától fehérlett. — Jó hogy jössz, B u n burucz elvtárs. H a tra az igazgatónál kell lenned. S iófokra m entek, a v á lla la ti üdülőt ellenőrizni. — T élen? — L eltár lesz. A C sinibaba is megy . . . — C sinibaba? — A V eronika kisasszony. Előző n ap a soroksári telepen já r t a főkönyvelővel, későn értek haza s a dél- 11 - �u tá n i p ortás e lfe lejtette figyelm eztetni a korareggeli tú rá ra . Így pizsam át, b orot­ válkozó készletet, törülközőt, szappant nem te tt a táskába. Az igazgató ugyan Bu­ d án lakik, de egy kis vargab etű v el a K irály utcát is érin th eti. M indenesetre „fel­ u g rik ” az úti kellék ek ért előbb. —x — K özölte V arga nénivel, hogy vid ék re megy s m áris sie te tt a kocsihoz. A lám ­ p ák még égtek, de a hó m ár reggeli világosságot d erített. A K ö rú t irán y á b a vezette a W arszavát. A v illan y ren d ő r éppen ak k o r lép ett szolgálatba s h iv atali ügyködése nyom án kigyulladt a tilo sat jelző piros lám pa. L efékezett. A K örúton köd gom olygott s a kocsi előtt átkóválygó gyalogosok ködlovagok­ n ak és fátyolba rejtőző tü n d érek n ek látszottak. A kocsi ó rája egyhangúan ketye­ gett. H at m ú lo tt öt perccel. A bban a p illan a tb an valam i h atalm asa t csattan t. H átáb an lökést érz ett és elő re­ b u k o tt a volánra. A hátsó ablakok szilánkokká pattogtak. M ire m agához té rt és p illa n tá st v e te tt a tükörbe, a kocsi m ögül egy kék M oszkvics kígyózott elő s a zöldre v álto tt jelzést kihasználva, belerobogott a ködbe. De B u n b u ru cz tisztán lá tta a rendszám ot: CF—0999. N yugodtan k ilép ett a kocsiból, hogy ta n ú t keressen. Fázós fia ta le m b e r húzta be nyak át a fe ltűr t gallér mögé. — Én lá tta m — m ondta reszkető hangon —, K is P ál vagyok. Soroksári ú t 66. — Ír ja fel a rendszám ot — n y ú jto tta á t a ceruzát B unburucz. — E rre még szük­ ség lesz: A balatoni k irán d u lás elm aradt. Az igazgató elvonult tágas iro d ájáb a P icu riv al s odab entről dühös és gyalázkodó női hangok szűrődtek ki. A v á lla la tn á l m indenki lap u lt, az igazgatóval nem jó találkozni, ha rosszkedvében van. Az udvaron B unburucz könnyezve csodálta a h o rp ad ást, am it a M oszkvics dö­ fése okozott. K eserű Rezső szárazon vigasztalta: — Ki kell sim ítani, dukkózni és kész! Felszám olunk h atezret a pasinak, m in t a pinty. — Előbb meg kell találn i . . . — Azt bizza rám . M inden kocsinak k a rto n ja van. A ren d szám ró l m eg tu d ju k a tu la jt s m ehet a szám la. Ez a balatoni út úgyse h ián y zo tt m agának. Igaz? A m űhelyekben végigfutott a hír, hogy K eserű Rezső a központi g ép járm ű -n y il­ v á n ta rtó b a m ent s a m unkások fogadásokat kötöttek, hogy a karam bolozó Moszkvics tu lajd o n osa színész-e vagy sportoló. K evéssel ebéd előtt az igazgató h iv a tta B unburuczot. P iro sk a végigm érte és szokásától eltérően m aga nyitotta ki az igazgatói szoba a jta já t. B enn: állva és vésztjósló p illan táso k at vetve v á rt rá az igazgató és a személyügyis. K ovács Jenő súlyosan az író asztalra ten y erelt. — Mi volt a rendszám a a n n a k a kocsinak? B u nburucz kényszeredetten nevetett. — K önnyű m egjegyezni: egy nulla és három kilences. H átborzongató hangsúllyal hangzott fel a kérdés: — T ehát: nullakilencszázkilencvenkilenc? — Egészen jól teszik m ondani. — Csakhogy ez nekem nem tetszik. Én a becsületre sokat adok . . . - 12 - �K eserű Rezső lebiggyesztette duzzadt alsóajkát. — A hazug em b ert könnyebb elfogni, m int a sá n ta k u ty á t. . . Az igazgató f elm ordult. — M aga belerü k v ercelt egy hirdetőoszlopba. — Soha — tiltak o zo tt B unburucz. — A CF—0999 ütközött belém . . . — Á lm ában. — N em kérem . A K ör ú t n á l . . . — K ülönben is: m it keres a K örúton, ha értem jön? — M indennek a M oszkvics az oka. Tessék elh in n i nekem . Egyedül a M oszkvics h ib á s . . . — A m i nincs . . . — De van . . . — K ár a szín játék ért, B unburucz — szólt a lélek h ú rja it pengetve a szem élyü gyis. — Ilyen rendszám ú kocsi nincs. — De v a n . . . — A n y ilv á n ta rtó b a n ezt jobban tu d ják . Az igazgató toporzékolt. — Távozzon! A lattom os, hazug! F ejé t lógatva hagyta el a szobát s a m űhely b e ta rto tt, hogy L u k a Dezső bá­ csinál vigasztalást keressen sérelm ére. L u k a szaki azonban ügyet sem v e te tt rá: az öltözőben négyszáz fo rin to t kiloptak a zsebéből, s m ost egyedül ez foglalkoztatta. B unburucz B e rtalan en n y ire elhagyatottnak, m agányosnak még sohasem érezte m agát. —x — apokig ki sem m ozdult a garázsból, csak h a n ag y ritk án valam i fontos ú tra kérették. A tél kegyetlenül tom bolt, reggelenként harm incfokos hideg kö­ szönt a fővárosra és a v á lla la t vezetője begubódzott é jjel-n a p p al fű tö tt szobájába. Csak B u n burucz dacolt az északi sark i időjárással. G yűlölte és k erü lte az em b ere­ ket, a garázs fagyában ő rölte napjait. A szám lapkészítő m űhely fiatal technikusa, a lányosarcú, szem üveges S ándor Sanyi, ki a rengeteg ráé rő időt ta v á b b ta n u lá sra h aszn álta fel, a levelező tagozaton gépészm érnöki diplom a m egszerzésén fáradozott, idő n k én t m egk érd ezte L uka De­ zsőt: — M ondd, öreg, hova le tt az a nyakigláb sofőr-haverod? — A fene tu d ja — leg y in tett ilyenkor az öreg Luka és sherlockholm esi, vizslató nézésével végigreflektorozta a m űhelyt, hogy vajon ki leh et az üzem i szarka. De a m űhelyben sem m i különöset nem le h ete tt felfedezni, m in d en k i végezte a m aga m egszokott reszo rtját. A legtöbben alu d tak , m e rt éjsza k án k é n t hólapátolá st v állaltak , am it a m űhely m elegében igyekeztek kipihenni. M ások olvasgattak, vagy a m aguk részére készítettek különféle h aszn álati tá rg y ak at. Egyedül Penyigei fontoskodott a sa tú p ad körül, kopott reszelővei vagy szőrhányta ecsettel a kezében. N egyedik n a p ja ta rto tt ez így, am ikor S ánd o r Sanyi ism ét fe lte tte a kérdést L uka szakinak: — H ova le tt a N yakigláb? Te, öreg, csak nem ő szab ad íto tt m eg a négy d ara b százasodtól? L uka Dezső éppen egy gyerm ek -k ád at fo rrasz tg a to tt leg fiatalab b u n o k áján a k , fíntorogva ta rto tta el fejét a szalm iákos füsttől. N — 13- �— U gyan m ár! S anyikám , én az ért a fickóért tű zb e teszem a kezem. Az egy s z e n t. . . — A kkor m iért hagyod m egfagyni a garázsban? Az udvaron szél sü v ített végig és a jégdudorokon lisztté őrölte a felk a p o tt h a­ vat. A m űhely kém ényéből föld rev erő d ö tt a füst és összek ev ered ett a porhóval. Csontig hatoló, velőtfagyasztó hideg dühöngött. M indenki a m eleg k ály h a m ellé m enekült, csak B u nburucz m a ta to tt a W arszava körül, m in t egy sa rk k u ta tó . L u k a szaki ráripakodott. — A zonnal gyere velem , te őrült! B u nburucz zsebkendő g y an án t zsebrevágta az olajos rongyot és engedelm esen követte a didergő öreget. Szögletes arc án folto k at h án y t a hideg, a m ű h ely m ele­ gében azonban kipirosodott. — Bolond vagy te, csak nem pörögsz — á lla p íto tta m eg tudo m án y o san L u k a Dezső. — Mi a bajod? — N em hisznek nekem . — K i nem hisz? — Senki. — H át m i senkik vagyunk? — A zt m ondják, hogy k ita lá lta m az e g é sz e t. . . Hogy nem is v o lt k a r a m b o l.. Hogy én csúsztam neki egy v illa n y o sz lo p n a k . . . P enyigei félbehagyta a reszelgetést. — Hol van akkor a te tte s? — kérd ezte és gyanúsító p illan tá sa szinte felfalta a term etes sofőrt. — F elírtam a rendszám át. — De hol v an ? A n y ilv á n ta rtó b a n nem szerepel ilyen szám ú k o c s i... Öreg L u k a dühösen sie te tt B unburucz segítségére. — Elírta a szám ot. T évedett. N agy köd v olt aznap r e g g e l. . . És az tán ? M ással is m eg eshetett volna . . . B unburucz tűzbejött. — Nem tévedtem . CF—0999. K ék Moszkvics. Ezer közül is m egism erném . . . — M iért nincs akkor k arto n ja? M iért nem szerepel a n y ilv á n ta rtá sb a n ? — H a én ezt tu d n ám ? . . . Dél felé elv itte a főkönyvelőt a Földm űvelésügyi M inisztérium ba egy ú jítási tárg y alásra, u tá n a az O rszágház elé parkírozott, m e rt távolról is m egism erte S zlanka P ál fekete Z im -jét. A nagy fekete kocsi keresztben á llt a téren , m in th a nagy n ek ifu tással be a k a rn a ro n tan i a m inisztérium k ap u ján . A kocsi és a m inisz­ tériu m h atalm as, zöm ök épülete között különböző m á rk á jú szem élygépkocsik p a r­ kíroztak. S zlanka prém galléros, vastag télik a b átb a n sü tk érezett a napon, s úgy te tt B un­ b u ru cz érkezésére, m int aki valóban v á rt e rre a találkozásra. — Jó l összebeszéltünk — n ev e te tt B unburucz és m egcsúszott a jeges havon. S zlanka m osolygott. — A k a ra tta l aligha ta lálk o zu n k ilyen pontosan. Hogy vagy öreg? — M int nyúl a fagyon. — M egvan-e m á r a tettes? — N e is bosszants! Az O rszágház m ellett, a D una közelében d an k a -sirály feszítette m eg szárn y ait és játék o san h in tá zo tt a napfényben szikrázó vörös csillag m agasságában. A M ar- 14 - �g it-h íd felől villam os zörgött végig a p arkírozó kocsik elő tt s egy irh ab u n d á s aszszony két kisgyerm ekével vak m erő en fu to tt át a síneken. S zlanka b a rá tja v á llá ra ten y erelt. — M ondd, B ercikém , valóban jól lá tta d azt a szám ot? — N em vagyok vak. — V iszont a központi n y ilv á n ta rtó b a n m inden kocsinak k a rto n ja v an . H a k a r­ ton nincs, kocsi sincs. B u n burucz haragosan rá n to tta ki v á llá t a nehéz te n y ér alól. A v é r a fejébe szökött. — M ár te se hiszel? . . . Ezer közül is m egism erném . O lyan volt, m in t az a kék M oszkvics ott. Egészen olyan . . . A M oszkvics n egyvenm éternyire á llt tő lü k a téli fényözönben s ők egyked­ v ű en bám u lták , m in t gondolkodó, gondterhes apa az elő tte játszó gyerm ekét. S a k ­ k o r hosszas tűnődés u tá n egyszerre k iá lto tta k fel: — Ez az! A kék M oszkvics szám a m essziről v iríto tt: CF—0999. — M ost nem m enekülsz! — m ondta B unbu ru cz fogcsikorgatva, s nagy gólya­ láb ain úgy roh an t, m in th a sítalpakon közlekedne. A m inisztérium á rk á d ja i felől egy teltk ép ű , fekete, alacsony, b ő rk ab áto s férfi közeledett lassú, k im ért léptekkel. C saknem B unburuczal egy időben é rt a kocsihoz, s m egszokott kézm ozdulattal k in y ito tta a volán m elletti ajtó t. B eülni m á r nem tudott, m e rt B unburucz elk ap ta a g a llé rjá t és m in t egy rongy­ b a b á t m egem elte a nehéz testet. — Viszlek, piszok! A földtől elv álaszto tt em ber nevetségesen rugkapálódzott. — E ngedjen el, m e rt m egbánja! — o rdította. Az álldogáló szem élyautókból összereglettek a ráérő gépkocsivezetők. A jövő­ m enő em berek is a hangoskodás színhelyére siettek, s p illan ato k a la tt k ét véle­ m ényt képviselő csődület v e tte körül a kiabáló em bereket. Az O rszágház közeléből két ren d ő r is előkerült. B unburucz egy ideig hősiesen fe lta rto tta gyűlölt terh ét, m a jd egy m egvető k arm o zd u lattal a földre p o tty an to tta. Az ordító em b er egyensúlyát vesztve h u llo tt a szutykos hóra. B unburucz u tá n a nyúlt. — A gyontaposhatnálak, te fé re g !. . . De ak k o r iszonyú fájd alo m b én íto tta meg. A ren d ő rö k h átu lró l k ic sav a rták a k a r­ ját. A bőrkabátos feltápászkodott, le rá zta m agáró l a h avat. Belsőzsebéből igazol­ ván yt v ett elő, hevenyén a rendőrök elé ta rto tta ! — Ez az em ber egy közveszélyes őrült, — m o n d ta B u n b u ru czra biccentve. Szabadság! A zzal beült a kék M oszkvicsba és e lh a jto tt az eset színhelyéről. A rendőrök fe lírtá k B unburucz ad atait. — Ne engedjék el! — követelte m ég m indig hangosan B unburucz. Az egyik, a jóságosabb képű ren d ő r a fejé t csóválta. — Vigyázzon m agára, em ber! — m o n d ta határozott-szelíden, csitítóan. — Jó l lá t­ tuk, hogy m aga kezdte. Ne okozzon b o trán y t a P a rla m e n t előtt, m e rt az csúnya d o lo g . . . S zlanka többször is közbe a k a rt szólni, de a nagy h an g zav arb an nem ju to tt szóhoz. M ost végre p illan atn y i csend tám adt. - 15 - �— H agyjad, Berci! — em elte fel kezét, m in t az áld ást osztó próféta. — Most m ár nyomon vagyunk . . . A kék M oszkvics valóban fut. Én is lá tta m . . . A főkönyvelő ném i gyanakvással fogadta B u n b u ru cz közlését a várak o zás a latt lezajlott élm ényről s m indazideig, am íg a v á lla la t ép ü lete elé nem g ördült a kocsi, többféleképpen értelm ezhető, ném a fejbólintással k ísérte az izgatott beszá­ molót. M ielőtt azonban kilépett a kocsiból, érzéketlen, intő hangon azt m ondta: — Legjobb, hogyha hallgat az esetről!! Én o tt já rta m K eserű eltárssal a nyil­ v án tartó b an , s a kék M oszkvics csak a világ ű rb en k ö z le k e d ik ... B u nburucz nem h allg ato tt az intelem re, han em v itte a h írt L uka szakinak, aki viszont felbiztatta S ándor S anyit, hogy beszéljen a szem élyügyi előadóval. Kis idő m úlva K eserű Rezső h iv a tta Bunburuczot. V izslatott és szú rt a tekintete. — T ehát ism ét lá tta a kék M oszkvicsot? — Igenis. — T anú van? — Van. K eserű a ceruza végével az asztalt k opogtatta s úgy tett. m in t aki valam i kor­ szakalkotó felfedezésen töri a fejét. — Hát, jó! — m ondta kínosan hosszú várakozás után. — H olnap reggel újból bem egyek a központi n y ilv á n ta rtó b a De ha lóvá tett. k eresh et új helyet m agá­ nak . . . — Igenis. M ásnap reggel kísértetiesen m egism étlődött a korábbi helyzet a szám lapkészítő m űhelyben. M egint együtt izg u ltak a m űhely dolgozói B u n b u ru czal és a vérm esebbek fogadásokat kötöttek a M oszkvics-tulajdonos foglalkozását illetően. B unburucz egykedvűen az újságot b ú jta, m in t aki nyeregben érzi m ag át s egyéb p ro b lém ája sincs, m inthogy hogyan készül külföldi p o rty á ra a nagyválogatott. Kínos ó rák te lte k el így, B unburucz m á r az apró h ird etések en is á trá g ta m agát és m ég m indig sem m i hír. A várakozás tüze k ezdett lelohadni a m ű helyekben és egyesek m á r az öngyújtókészítés term elékenyebb m ódszereiről v itáztak. V áratlan u l é rt te h át m indenkit, m időn K eserű Rezső feltép te a m ű h ely a jta já t és m erev ala k ja felm agasodott az előtérben. T ek in tete k ö rü lm a rta B unburuczot. — U to ljára csinált belőlem pojácát! — nyilatkozta ki. - Nincs CF—0999! Nincs kék Moszkvics! B u nburucz elsápadt. — T anúm van rá! — K icsoda? — S zlanka Pali. — Ki az a S zlanka P ali? — Földim és jóbarátom . K eserű Rezső végigm érte. — Ezt jól kiagyalta. B u nburucz segítő társak at keresett, fátyolos te k in te té t végighordozta a m u n k á­ sok m egkövült arcán, de még L uka Dezső sem á ru lt el sem m i részvétet. L elógatta az újságot. Méla, lassú léptekkel bevonult az öltözőbe, m ajd rövid idő m u ltá n újság nélkül té rt vissza a m unk ap ad o k közé. G yilkolt a csend. A lassú léptek tiltokzatosan kongtak a cem entlapokon. B unburucz szem éből egy játékos könnycsepp in d u lt ú tjá ra, felkapaszkodott az o rr g erin cére s m eg állap o d o tt a nagy vörös „szerszám ” hegyén. - 16 - �Senki se köszönt, senki se szólt u tá na, am iko r k ilép ett az ajtó n a süvítő teli szélbe. A m űhelyben a m unkások meg sokáig m ozdulatlan u l m a ra d ta k helyükön. Első­ nek Penyigei té rt m agához. — Jó lesz m egnézni, m it csinált olyan soka ig az öltözőben — m o n d ta és elsie­ tett. T alán öt percet le h e te tt távol. F eldúltan té rt vissza a m u n kahelyre. — M egvan a tettes! — k iá lto tt fel. — Ö tszáz fo rin t hiányzik a kabátom ból. Többen is az öltözőbe siettek és még ketten ta lá ltá k feltörve szekrényüket. M indkettőből eltü n t a pénz és még néhány érték eseb b szem élyi h aszn álati tárgy. Többi között nyom a veszett S ándor Sanyi je g y -g y ű rű jének is. —x — É desanyja törődött arc a rém lett fel, a ráncok közül elővillogó tüzes, nyugtalan szem. H allani v élte az örökké ingerlékeny hangot: „Berci, m ár m egint m it csináltál! T anuld meg, kisfiam , a m a g u n k fa jtá n a k a becsület az egyetlen m e­ nedéke.” G yerekkorában hangzott így az intelem , azóta m eggyorsult az idő és szí­ vét, agyát betöltötte a száguldó évtizedek ürüléke. S m ost m egint dorgál a tisztán csengő anyai szó. Egyszer nagyon m egkívánta g y erm ek p ajtása ökrét, am ely k u k o ri­ cacsutkából és szarv n ak g ö rb íte tt drótból készült, s egy ó v atlan p illan a tb an el­ csente az ökröt. A m ikor édesanyja a vétek rő l tu d o m ást szerzett, m ángorlófával k ékre-zöldre csépelte: „E rre ta n íto ttala k ?! Óh, te elv etem ü lt gézengu z!” M intha m ost is m egkem ényedett, h a jlíth a ta tla n gerincét sújta n á k a szapora ütések. „A zért k ap tad kisfiam , hogy soha el ne feledd: a becsület a szegények k enyere.” A b e c s ü le t. . . M ilyen anyagból fo rm á ltá k vajon a becsületet? Hóból-e, m ely a m elegen tó­ csává olvad? Vagy ködből, m ely úgy gomolyog az em beri test körül, m in t felhő a Föld la b d á ja közelében s egy szélhullám szétűzheti? Vagy p u h a anyagból, am e­ lyet m inden érin tés a m aga kénye-kedvére form ál? Vagy szilárd kőből, am elyet víz és gyökérzet m egrepeszthet, hogy porrá, m aszattá m áljék szét? M ert b árm ilyen anyagból legyen is a becsület, sé rth e te tle n csak akk o r m arad, ha az em b erek m ocs­ kos érin tése m egkím éli. Nem önálló érték, hanem idegen in d u lato k és vélem ények függvénye. A Soroksári út elején k o p ta tta az aszfaltot, to rk áb an és h alán ték a körül az az égető láz tüzelt, am i éd esan y ját éltette a m egalázó m eg p ró b áltatáso k idején. Nem lá tta a hidegtől kip iru lt, siető em bereket, mert. állh atato san rám e re d t a feddő, szám onkérő anyai tekintet. „Sem m i rosszat nem te tte m ” — m otyogta védekezőn. — „B e tarto ttam a tízpa­ rancsolatot, b e ta rto tta m a p á rt és a korm ány h atáro zatait, nem vétettem a közle­ kedési szabályok ellen. Sem m i, de sem m i rosszat nem te tte m .” B alján nagy gyárépületek pöfékeltek sziv aralak ú kém ényekből, jobbról a HÉV vágányai fén y lettek s nagy a n y a g rak tá ra k , fatelepek n y ú ltak el a befagyott Du­ náig. T ejszínű, nehéz köd lopakodott a városba. Soroksári út 66. M egtorpant. Ezt a szám ot kereste, de hirtelen oly bénaság ern y esztette el ag v át. hogy nem érte tte , m ié rt gyalogolt idáig. A k ere sett szám a la tt nagy, kopott k őkap u boltívén v ilág íto tt a vörös csillag, a kapu egyik felén trafik szerű őrbódé szerény­ kedett s a cem entezett u d v ar m ögött h atalm as gyárcsarnokok üvegfalai fénylettek - 17 - �V égre f e j é b e n is világosság gyulladt. Ezt a cím et a d ta meg K is Pál, a neveze­ tes k aram bol koro n atan ú ja. A p o rtása b la k előtt tétován m egállt. F élk arú , ferd eszájú kisem ber volt a por­ tás, alsó á lla kidom borodott, m in th a kavicsot ta rta n a a nyelve alatt. Ép kezével félreh úzta a tolóablakot. — K it keres? — K is P ált. — Hol dolgozik? — Nem tudom . A portás készséget és tanácstalan ság o t á ru lt el. — Így nehéz lesz. A mi üzem ünkben ö tvenhét K is P ál dolgozik. — F iatalem ber. A hónom a la tt elfér — m agyarázta B unburucz, de érezte, hogy a szem élyleírás vérszegény. — M elyik m űszakban dolgozik? — A kkor reggeles v o l t . . . — M ikor? — Hogy is m ondjam . . . B unburucz úgy te tt, m in t aki nagyon gondolkodik v alam in, azu tán szótlanul faképnél hagyta a segíteni kész portást. M ent-m ent, k áb án és lehorgasztott fejjel, m int aki az út kenderm agosra taposott, fagyos haván keresi az elveszett becsületet. V arga nénit fő tartózkodási helyén, a konyhában találta. A m eggörnyedt, fürge kis asszony m aro k ra fogott fak a n álla l dühösen k a v a rta a rán tá st. H agym ás zsírszag tö ltö tte be a konyhát. B unburucz m egdöbbent a nyelves és vidám term észetű öreg­ asszony hallgatásán. A baljós h an g u lat elfe led tette a m aga v igasztalan keserűségét. — Mi tö rté n t, V arga néni? Az idős háziasszony csak erre v árt. A zom áncavesztett láb acsk át félreh ú zta a gázlángról s a fak an állal hadakozva m agy arázta: — Ne is kérdezze, Ber cike ! T ö nkretett a Há z s á rto s . . . B unburucz nagyon ostoba arco t vágott. — Ki az a házsártos? — M egálm odtam , hogy a H ázsártos ny ert az ügetőn. M a k ap tam m eg a nyug­ d íjat, gondoltam , rászánok kétszáz forintot. A m u ltk o r ugyanígy m egálm odtam a H aragszom rádot, akkor nem te tte m m eg csak két fo rin tért, egy lóval s n y e rt a H aragszom rád, de placcon nem volt. Most levettem a H ázsártost m ezőnnyel. — És nem ny ert — te tte hozzá részvétteljesen B unburucz, — De nyert. Száz m éterrel v erte az egész m ezőnyt. Be is m ondták, hogy győ­ zött. K épzelje el, tíz az egyhez adták, a ku ty a se játszotta. — Bravó! A kkor egy kalap pénzt kaszírozott, V arga néni! — Maj ’ m it m ondok! K épzelje el, utólag d iszk v alifik álták tisztá talan ügetésért. M ert az okosok m ásik lóra ra k tá k a pénzüket. Ezt nevezik szocialista lóverseny­ nek! O lyan csalás ez, Ber cike, de olyan csalás! M ért nem állíto tták ki versen y köz­ ben? M ért csak akkor, am ikor m á r u tcával g y ő z ö tt. . . — B ár csak ennyi bajom lenne, V arga néni! — Nem kell ennél nagyobb baj! — te tte ism ét lá n g ra a rá n tá st az idős asszony. — T án m egint tö rté n t valam i, Ber cike ? B unburucz töviről-hegyire elm agyarázta kudarc-so ro zatát, m in d u n tala n közbe­ szúrva, m integy visszatérő rig m u sk é n t: „N incs pechesebb em b er n álam .” V arga néni ilyenkor m indig közbekérdezett: „H át én m it m o n d ja k ?” A m int azonban v é­ geté rt a beszám oló, nyu g talan ító csend hatolt a bő rü k alá. M egborzongtak. - 18 - �V arga néni az a p ríto tt k ru m p lit a rá n tá sb a ö n tö tte s a teafőzőből forró vizet töltö tt a lábasba. — Egy orvosság v an — m o n d ta a nagy gondolkodók h atáro zo ttság áv al. — Te­ gyen úgy, m in th a sem m i se tö rté n t volna. Ha azok a csalók, to lv ajo k nyugodtan dolgoznak, ak k o r m aga, Ber cik e, fe n n h o rd h a tja a fejét. A m aga lelk iism erete tiszta, m in t a patyolat. N e törődjön azzal, hogy m asok m it m ondanak. Az a fontos, am it az em b er önm agáról t a r t . . . Ezt B u nburucz képtelenségnek gondolta. — M enjek el reggel K ovács Jenő igazgató ú ré rt? V arga néni a sá m lira ült, im á ra kulcsolt kezét a com bja közé szorította. — T án fél tőle? — k érdezte és feddő te k in te tte l végigm érte a n agy-m elák „fiú t”. —x — vérm es, változékony h an g u latú igazgató ezen a reggelen d erű sen éb red t, s m ost gyerm eteg játékossággal csúszkált a sík o sra h en g erelt jeges havon. ifjú energ iák szab a d u ltak fel benne, m in t kik eletk o r az erdők v adjaiból. T rillás, h ajlékony d allam ot fü ty ü lt. F riss jókedvvel csapta be m aga u tá n az autó a jta já t s a fü tty m ég jóideig o ttra g a d t ajk án . M egbocsátó szeretettel fig y elte B u n b u ru cz gya­ k o rlo tt m u n k á ját, s az elbiggyedt a jk a k b a torkolló szom orúságot. Jo b b an szerette B u nburucz fern an d e li m osolyát s m ost különösen za v arta v id ám k ed é ly állap o tát a sofőr b ánata. A L ánchídon fu to tt a piros W arszava s a szem ben dübörgő nagy autóbuszok kellem es rin g ásb a ló d íto ttá k a vasszerkezetet. — F el a fejjel, fiam ! — m ondta barátságos hangszinezettel. — Nem kell m in d ­ já rt feh é rn e m ű t váltani! B unburucz hom lokát k o tta la p p á csíkozták a torlódó ráncok. — Nem hisznek nekem — tö rt ki belőle önkéntelenül. K ovács Jen ő igazgató feszülő, kem ény com bján derékszögbe állíto tta disznóbőr ak tatá sk áját. — Ami azt illeti, k uruc egy história — je le n te tte ki és a v illan y ó ráh o z egyez­ tette a pontos időt k a ró rá já n . — Van egy ja v aslato m ; g y erü n k el a helyszínre! L átni akarom , hogyan tö r té n t. . . — A karam bol? — A karam bol. A S ztálin ú tró l a Nagym ező u tcán á t k an y a ro d ta k be a K irály utcába. B u n b u ­ rucz egykedvű nyugalom m al irá n y íto tta já rm ű v é t a síkos ú ton és b á n a tá n a k k ira ­ k atvonásai o d afagytak arcára. O lyan v olt így, m in t egy k eserű só -p lak át. A K irály utcába érv e k isim u ltak a redők hom lokán és h a lá n té k a k ö rü l egy duzzadt, kéken dom borodó ér bugi-vugiba kezdett, s táncot já rt nagy, ingnyakból kikívánkozó ád á m c su tk ája is. L elassított. — Ilyen tem póban h alad ta m — m o n d ta és h atáro zo tt szavai izgalm at lepleztek. — Csakhogy ak k o r m ég égtek a villanyok. S űrű köd folyt. T ejfehér, sű rű köd. És korábban is volt, m in t m o s t. . . A z igazgató k ö h in te tt s egy ideig fürkészve figyelte B u n b u ru cz arck ifejezését: igazat m ond-e vajon? — N agy v olt a forgalom ? — kérdezte azután. — A já rd á n k ergették egym ást a gyalogosok, de az úton csak egyetlen teherautó. A - 19 - �h alad t. Túl gyorsan h a jto tt a tefus kollég,a még gondoltam is, hogy könnyen baj lehet, s ugrik a betétlap. S zerencséje volt. Még á tfu to tt a k ö r ú to n . . . Engem le­ stoppolt a piros lám pa . . . — S a kék M oszkvics? — V alam elyik kis utcából rag a d t a kocsim ra. A tükörből láttam , hogy a troli elé vág és a hátam h o z tapad. B unburucz a tü k ö rb e nézett, az igazgató pedig ö n k én telen ü l h á tra fo rdult, hogy a z ab lakon á t képzeletében m egalkossa a jelenetet. — S azután? B unburucz lefékezte a kocsit. — M egálltam , ahogyan most. P irosat m u ta to tt a jelző, ahogyan m o s t. . . A Moszkvics pedig belém futott. — C sakugyan? — kérdezte az igazgató, kételkedve, enyhén gúnyosan. — Úgy igaz, ahogyan itt ü lünk . . . CF—0999! — S m ivel m agyarázza, hogy ilyen rendszám ú kocsi nincs? A sofőr szilajon, vadul felkiáltott, szava rém ített, m int a z indián csatakiáltás. — De van! T eljes erővel a gázpedálba taposott. A W arszava nagyot u g ro tt és Kovács Jenő karak terisztikus, irodalom ba kívánkozó o rrá t a szélvédő üvegbe döfte s fájd alm a jeléül felnyögött: — Barom ! B unburucz azonban rá se h e d e r íte tt. fürge kézm ozdulattal a „d ire k tb e” m oz­ g atta át a sebességváltót s az ö rü ltek vakm erőségével szélsebesen h a jto tt végig a jég tükrös úton. A piros W arszava időnként gazdátlan, faroló m ozdulatot tett s a levegőben ott libegett a közelgő szerencsétlenség szele. — M egőrült?! — k ije le n te tte inkább, m intsem kérdezte az igazgató, és o rra m eg­ sé rü lt bu n k ó ját m a rk á b an szorongatta. — M ost vagyok csak észnél. — A kkor m ié rt rohan olyan esztelenül? — A becsü letért igazgató ú r — m ondta nvodtan B unburucz. s a kocsi m intha korcsolyán haladna, nagy dupla-bógnit irt le a Dózsa György úton. — Fékezzen, állat! Meg a k a r halni? — A kkor is a b ecsületért halok meg . . . — M it bánom én. csak engem et hagyjon kiszállni! — Az igazgató ú r lesz a tan ú . . . — M it ér egy h alo tt tanúval?! Á trobogtak a V erseny utcán, elérték a HÉV vágányokat, s életük ko ck áztatá­ sával elsu h an tak a lefelé záródó sorom pó alatt. „M egsturcoltak” egy kék autóbuszt s besorakoztak a Gödöllő irán y á b a haladó gépkocsioszlopba. B u nburucz egy p illa­ natig sem fékezett, kocsija fürge bogárként siklott át a já rm ű v ek szűk közén. A ló­ v ersenypálya előtt lassított. Az igazgató m inden ízében reszketett. — Mit a k a r tu lajdonképpen? B unburucz k ihúzta m agát, m int C ézár a győztes csata után. vastag szája két sa rk á b an a diadal fölényes m osolya táncolt. — Tessék előre nézni! — M it nézzek, az istenért?! — A kék Moszkvics. — Egy kék Moszkvics. És aztán? -20- �— A szám át tessék m egnézni! A kék M oszkvics egy kaviccsal te rh e lt dö m p e r mö gé szorult s ab b a n a p illa ­ n a tb a n vakm erő ívvel előzni kezdett. Az igazgató azonban még tisztán lá tta a ren d ­ szám át. A csodálkozás és elképedés jeléül ölelésre tá rta szét k arját. — Csakugyan. A CF-0999! Izgalm as autóverseny kezdődött. Az óvatosan közlekedő gépkocsivezetők és au tó tulajdonosok ria d ta n húzódtak az országút szélére és fejcsóválva, vagy szitko­ zódva b ám u lta k az öngyilkosjelöltek után. A kék M oszkvics tulajd o n o sát határo zo ttan a kegyébe fogadta a szerencse. B u n b urucz nem hogy m egelőzni, hanem utolérni sem bírta. A M oszkvicsnak egy­ m ás u tá n többször is sik e rü lt előznie, de B unburu czn ak a szem ben jövő já rm ű v ek m ia tt m indig fékeznie kellett. M átyásföldön tú l azonban tisztu lt a p ály a és hosszú ideig csak a k ét v akm erő autós üldözőversenye v itt m ozgást a m egderm edt, fagyosh av as-zuzm arás tájb a. A dombos, hullám os útszakaszon egyszer a Moszkvics, m ásszor a W arszava vesztette el egyensúlyát, de a vezetőknek sik erü lt m inden alk alo m m al ú rrá lenniük a pokolian száguldó gépdobozok fölött. A lejteken szinte zu h a n ta k a kocsik, ak ár a h u llám vasúton s a len d ü let elképesztően gyorsan az ú ja b b em elkedőre lódította ő ke t. Az igazgató v ere jték e t hányt, a szívéhez szorította sző rp árn ás kezét, s hol alélta n könyörgött, hol dühtől felfúvódva ordította: — Á llju n k meg! B u n burucz a n ém át já tsz o tta s m inden idegszálával a vezetésre, a kocsik közt eg y re csökkenő távolságra ügyelt. Csak a kistarcsai á tjá ró n á l tett egy u n o ttá szelí­ d íte tt, dühből fak a d t m egjegyzést: — I tt a helyed, te gengszter! Az igazgató nem tudta, hogy a „jókívánság” neki, vagy a Moszkvicsos geng­ sztern ek szól-e . . . A W arszava szokásos m otorzúgása eltorzult és kattogás, csörgés, zörej nesze jö tt a m otorházból. B unburucz tövig nyom ta a gázpedált és n y ú jto tt k a rjá v a l az ü léstám lához feszítette hátát. M ár csak két kocsihossz választotta el a M oszkvicstól az üldöző W arszavát. A fóti ú tk a n y arh o z közeledtek, am ely szerencsétlenségek, trag éd iák sorozatával a h a lá lk a n y a r nevet érdem elte ki. A M oszkvics válto zatlan sebességgel robogott fel a hu ro k kiszélesedő, oldalt lejtő szakaszához, ahol az út nem csak derékszöget vesz. hanem m ered ek en a m élybe bukik. F igyelm eztető tá b lá k jelzik a veszélyt és in tik óvatos h a jtá s ra a m o­ toros já rm ű v e k vezetőit. A hurok tövében fehér-fek ete, erős b eto n k erítés övezi az u ta t, a korlátokon tú l szakadékszerű m élység tátog. L ent, ah o l az őszön őszibarac­ k o t te le p íte tt az állam i gazdaság, m ost szűzfehér hó lep te a v ö lg y k atlan t és a lom bjav esztett, száraz bokrok között szép kilátás nyílt a m élyben folytatódó országút sö tét szalagjára. A Moszkvics a tetőn összezsugorodott, egy pillan atig csak fehér sz ám lap tá b lá­ já ró l fek e téllett elő a bűvös CF—0999-es szám, azu tán teljesen e ltü n t a h alálk an y ar lejtő jén. B unburucz önkén telen ü l égnek feszítette a g ázp ed álra nehezedő láb fejét s bal láb b al a fék re taposott. Szerkesztőségi sofőr is volt v alam ik o r s abból az idő­ b ől jól ism erte a veszélyes fóti útszakaszt. N ém i lassúdás u tán a p la tó ra ért, újból gázt adagolt. H ajm eresztő pontossággal k ezelte a korm ányt, a m eredeken lebukó, szerpentinszerű ú tra te re lte a W arszavát. �A forduló u tán a M oszkvicsot kereste tekin tete, de az úton, m ely m asn ik én t csokrosodott a m élybe, sehol nem látta. E llenben jobbról, a szakadékszerűen zu­ hanó p arto n csodaszerű lá tv án y t figyelt m eg: a b eto n k o rlát szé ttöredezve ékelődött a vastag hóba s egy jó d arabon m ély áro k kígyózott lefele, m in th a hóeke ta k a rí­ to tta volna el a h av a t; lentebb a kék M oszkvics bukfen cezett lefelé, m in t h atalm as hógörgeteg, lassan, m éltóságteljesen, célratörő tervszerűséggel, ahogy a kugligolyó célozza meg a m agányos bábut. Csakhogy a b áb u t ez esetben egy h atalm as, böhönc tölgy h ely ettesítette az országút szélén. Z uzm arás ág ait m egadással az égnek em elte s m egrázkódott az óriási hógolyó la ttán. A W arszava könnyedén és biztosan ta p ad t az út salak k al beszórt fekete szalag­ jához. Kovács Jenőn a gutaütés tünetei jelentkeztek. — Á lljunk meg! — rebegte félholtan. B unburuczot azonban a versenyláz és a győzelem m ám o ra tüzelte. M ost csak­ ugyan megelőzi a M oszkvicsot! A karta, hogy előbb érjen a m agányos tölgyhöz, m int a hengergőző vetélytárs. És sikerült. A fa és a M oszkvics-holabda között szaguld o tt el, m ajd beletaposott a fékpe­ dálba és vad. erőteljes rán tá ssa l k ihúzta a kézifék k a rjá t. A kocsi nyikorogva, szi­ szegve csúszott néhány m étert. A következő p illan a tb an hatalm as robbanás reszk ettette meg a levegőt, a lég­ nyomás m egem elte a W arszavát s pehelyként p erd itette ellenkező irán y b a. Most m ár előlről, szem től szem be nézték a trag é d ia színhelyét. Bodros. fekete fü stfelh ő borította be fáty láv al a M oszkvics roncsait és az óriási tölgyet. O lykor egy-egy lángnyelv csapott fel, azután ism ét e lta k a rt m in d en t a füst, korom és pernye. B u nburucz m eghatotton em elte le a k ád e rsap k á t az igazgató fejéről: — Béke poraira! — rebegte. N agynehezen sik erü lt lelk et verni az igazgatóba s a duzzadt, p u h án y test enge­ delm esen g ö rd ü lt ki a hűvös levegőre. Ettől felrissült, életre kap o tt, m in t a vissza­ dobott hal a vízben. — Mi az isten c su d ájá n ak hozott ide engem et!? — ko rh o lta B unburuczot és kö­ högés fo jto tta az olajos füsttől. — L átta, igazgató ű r? — kérdezte ném i fennhéjazással B u nburucz és kezét úgy tette d erek ára, m int a kardos m enyecskék. — P fűh-pfúj! — krákogott és köpködött K ovács Jen ő igazgató, m ajd a hom lo­ kához kapott s a W arszava m oto rh azára könyökölt. — L áttam , a fene egye meg. B ár ne lá tta m volna . . . — De m ost m á r vége — je len tette ki gyászos, részvétteli ellágyúlással B unbu­ rucz. — Vége, a m indenségit! — n yugtázta az igazgató. — A llesz k a p u t .. . — Hehe! V alóban — m osolygott B unburucz, de szinte ra jta k a p ta m ag át a tisz­ teletlen viselkedésen, halálosan kom oly arckifejezést ö ltö tt m agára. K özben a h átu k m ögött két te h erau tó á llt meg, hosszú vascsövek lógtak a sem ­ m ibe „ra k o d ó terü le tü k rő l”. Az első teherkocsi sofőrje, egy bőrlem berdzsekes, nyurga fickó öles léptekkel közeledett a tűz és füst fészkéhez s csak úgy, m en et­ közben je le n te tte ki: — Ez tökéletes m u n k a volt. S akkor ren d k ív ü li dolog tö rtén t. A m ennyei m agasságból esdő hang szállott alá, m in t egykori legendában a szentlélek. - 22 - �— Segítsen elvtárs, m e rt m egfulladok! T ág ran y ílt szem ét B u nburucz az ég felé fo rd íto tta és a tereb ély es fa csupasz ágai között m e g p illa n to tta a CF—0999-es g azdáját. A tömzsi, jó ltá p lá lt férfiú két v ék o n y k a ág v illá já t szoríto tta csupasz com bjai közé, s nagy m an csaiv al egy még sokkal vékonyabb ágacskába kapaszkodott. K önnyű fecskeszabású alsó n ad rág b an és fek e tére korm olódott a tlé ta trik ó b a n vacogott od afen t s úgy látszott, m in th a csak azért ballanszírozna ott, hogy a roncsok tüzénél m elegedjen. A rcát, fülét, k a rjá t és lá b asz árát fekete foltok ta rk íto ttá k s eg y a rán t látszo tt szánalm as és nevetséges je ­ lenségnek. — D obja m agát a hóba! — javaso lta a teherkocsis. — M ajd felszedjük. A k árv a llo tt, k it m á r csak a csoda ta rto tt fen n a fogpiszkáló-vékony ágacsk á­ kon, olyasféle m ozdulatot te tt, m in t a v a rjú repülés elő tt és te h ete tle n nagy testét áten gedte a nehézkedés törvényének. A lsófelére h u p p a n t az átn ed v esed ett, olvatag hóba. — M aga aztán jól m egúszta, szaki! — segítette a táp ászk o d ásb an a bő rru h ás. — Hol dolgozik, szaki? A töm zsi áldozat szaporán válto g atta m eztelen lá b át a hóban. S m in th a csak m egalázó k ü lsejét ó h a jta n á ellensúlyozni, hangosan, büszkén, tám adólag és te k in ­ télyt követelve nyilatk o zta ki: — Én vagyok a g ép járm ű n y ilv á n ta rtá si osztály főelőadója. Én kezelem a k a r­ tonokat . . . A bő rru h ás ném i tisztelettel szólt oda B unb u ru czék n ak , ak ik m á r teljesen a közelében állottak. — B evinnék-e a kórh ázb a az elv társa t? B unburucz a hóna a lá k ap ta a hiányos öltözékű, m an g alica-férfit. — Ezer öröm m el — m ondta. V itte és bedobta a W arszava hátsó ülésére. G ondosan lepaskolta te n y erét a hótól és piszoktól. B eült a volán m ellé és re n d ­ kívüli udvariassággal je le n te tte ki: — Örv en d e k a szerencsének, főelőadó úr! Az igazgató bam bán, bután felkacagott s ölébe v ette sá rg a ak ta tá sk á t, a cseh­ szlovák b ő rip ar kiváló rem ekét. S a W arszava áth a to lt a földhöz sim uló füstszőnyegen N agy-B udapest irá n y á ­ ban. B unburucz sajnálkozó és barátkozó te k in te te t v e te tt a h átsó ülésre. — Az istenért, csak nem fázik, főelőadó úr? - 2‘3 �M U ST Ó JÁ N O S: P IS T A B Á C S I �K E M É N Y ERZSÉBET: A NAPBAN ÁLLVA A gőgös parasztházra harag u d tu n k nagyon Sokszor hallottam apám éktól, hogy elfogja elölünk a napot és csakugyan, am ikor óriás kapuja kin yílt, az ablakunkba özönlő fé n y b e bám ulva én is gyűlölködni ke zd te m és arra gondoltam : a bátyám talán n em hal m eg tébécében, ha K ó siké k n em ép íten ek odaát olyan nagy m agas házat (a főutcában is volt n e k ik kettő!), vagy. ha a m ié n k is akkora legalább. . . Ez ju to tt eszem be ma, am ikor a nap hajnali sugara a fia m ágyához surrant, hogy elfordította az arcát picit aludni még; a kkor a nagyszárnyú ablaknál a napban állva hom á lylo tt vissza em lé ke m b e a kép: ko n y h á n k sötét sarka a vasággya . a rozsdásperem ű sparhelt és azon túl az apró négyszög. a m elyn ek rácsain szorongva locscsan be a rosszkedvű reggel szü rk e pocsolyája. �FORMABONTÓ ÉN Idegenül szem léled a kusza vonalakat, a fo lto kb a sűrűsödő fe sté k e t a vásznon és az értelm es m ond a to kká rendeződni n em tudó betűsorokat a kö ltő k verseiben. B osszankodol a színpad összefüggéstelen fordulásain s a k o tta fe je k vibráló kakofóniája elől fü led befogva süketségbe m en ekü lsz. Badarság! — legyintesz, m intha e form átlansággá bo m lo tt form a, e görcsös alaktalanság nem a t e agyadat feszítő eszm ei zű rzavar ve tü le te volna, m in th a n em te m agad bám ulnál vissza önm agadra a trapézok, deltoidok, gúlák kö zö tti három szögű résen át, n em te irányítanád a fe stő k u jja it és n em a te éles síkokba hulló lelked hasadásait tapin ta n á k ki belső é rzék eik ke l a versfaragók, m íg tudatod az a vu lt form á t lebontva, a m in d en n a p o k ú j cselekedeteinek apró m o za ikkö veib ö l m o st ép íti benned az em bert. -26- �SÜTÖTT A NAP Jó, hogy n em jö tté l délelőtt ahogy m eg b eszéltü k, m e rt oly vakítóan sü tö tt a nap, hogy szinte fá jt ez a nagy világosság, az ablak óriás fén yszem e, a m in t szobám ban ku ta tta titokkeresőn, n e m m aradhatott tőle fe lfe d eze tle n egyetlen porszem , fo lt a szőnyegen; oh, jobb, hogy n em jö tté l — ahogy m egigérted — délelőtt, m e rt be ke lle tt volna függönyöznöm , hogy e tiszta su g á rtekin tet elöl elrejtsem tilto tt sze relm ü n k szom orú édességét, keserű ízeit; jobb, ezerszer jobb, hogy éjszaka jössz, am iko r a világ, az élet sötét m ély én h ev erh etü n k egym ásbafulladt lélekzettel, csókkal gyötört le stü n k elm erü lh et a fé n y te le n éjbe és becsaphatjuk m agunkat, hogy nem k ö v e ttü n k el se m m it rosszat, m e rt b ű n ü n ke t n em látta senki, a lánglelkű nap sem. - 27 - �MI KELL MÉG ? Jó, jó, tudom , hogy szin te m in d en t m egkapsz, am i p énzen m egvehető; a gyom rod m eg te lik m indennap és nem is a ká rm it eszel: húst, hizlalt m arhából b ifsztek et (m ár így kéred, tudod, hogy m i az), roston sült halat, gépsonkát, m irelit borsót; ko rty intani való is a k a d pálinka es bor is, szilveszterkor pezsgő, sose m aradsz szégyenben, a „kör”-t m indig újra tudod fizetn i a haveroknak, T évéd is van otthon, elu ta zto k néha Pestre vásárolni, vagy Szlovákiába a rokonokhoz és h oztok szilon inget, harisnyát, a lányod lem ezjátszót kíván, m egveszed neki, m iért ne, hiszen k e tte n kerestek, m indenre telik, a ház fürdőszobával, angol W écével fe lé p ü lt m ár és egyszer talán autód is le s z ... De a kko r m it keresel mégis, m i az, am i hiányzik, n em elég, m ive l m aradt adósod az élet, m ire vársz, m i utá n ku ta tsz a barátod szem ében, szeretőd húsában, m iről vallatod a fü v e t, az évszázados tölgy m agasba törő koronáját, m ire vársz feleletet a h e g y e k tő l...? - 28 - �KONFÁR GYULA: KÖNYÖKLŐ �G A RA JÁNOS: A KÉT LABDASZEDŐ Hatkor ben é r t haza a m unkából, az a jtó résb e tű zö tt cédula v árta. H ely­ á tfu to tt a kusza sorokon, az tá n dünnyögve g y ű rte zsebébe a pap írt. Jó, hogy nem egy egész lib á t kér! Az okos! T eg n ap elő tt o p erálták . H onnan vegyek neki töltöttkáposztát! K icsit k örülnézett, v ajjo n ki k ö zv etíth ette az üzenetet, de az u d v a rra nyíló ajtó k ném án h allg attak . F ister Ján o s leem elte a felső k eresztfáró l a kulcsot és b em ent a lakásba. L -alaku földszintes ház volt ez, közel az Északi Fűtőházhoz, az ép ü let rövid ebb szárnya a lk o tta az utcai frontot, vedlő-vako latú k ap u a lj v ezetett á t az u d ­ v arra. a túlsó oldalon k átrá n y p ap íro stető v el fed ett, b a rn á ra sz árad t fásk am rák so ra z á rta el a k ilá tá st a hasonlójellegű u d v aro k felé, m íg a tö ltés alá futó u d ­ v a r legm élyét foghíjas palán k szelte keresztül. A töltés te tején m indig v árak o zo tt n éh án y szipogó mozdony, v ártá k , hogy a szem afor sz ab a d ra váltson. F ister, aki a hosszabbik szárny legutolsó lak ásáb an lakott, am ely nem is volt lakás, hanem csak egy szoba, — m in th a an n ak idején elm érté k v o ln a m a g u k at az ép ítő k — szem élyesen ism erte a gépek oldalán kikönyökölő vezetőket. L egszívesebben velük beszélgetett. É rdeklődött hogyan te lt el a szolgálat, m it szállítottak, s hová, nyári estéken k ira k ta a rád ió ját a küszöbre, hogy a vezetők följegyezhessék a totó­ eredm ényeket. E zért hálából le-lecsúszott a töltés o ld alán néhány h asáb fa, vagy nagyobb göröngy szén, am elyből té lire annyi összegyűlt, hogy nem volt gondja tüzelőre. F ister h arm in c éve la k o tt itt, ő volt a házban a legrégibb lakó, egyben neki volt a legkevesebb tekintélye. L enézték! Az életfo rm a következm énye volt ez. am elyet m aga választott, s am ely m ellett következetesen k ita rta n i nem volt nehéz. Jo g a le tt volna tiltak o zn i e m é ltá n y talan m egkülönböztetés ellen, d e nem tette. Amíg a felesége élt — az asszony az életének utolsó tíz eszten d ejét bénán, ágy­ ban tö ltö tte — s n éh a panaszkodott. F iste rt el-e lk ap ta a h arc téri idegesség. Ily en ­ kor arra gondolt, k irám o lja a házból az egész csibész b an d át. A ztán elballagott a sa rk i csehóba, bedobott három nagyfröccsöt, s m in d en visszazökkent a m eg­ szokott kerékvágásba. Az asszony h alála óta a nag y b áty jáv al la k o tt itt és h a h al­ lott valam i m egjegyzést, csak legyintett: az okosok! N áluk a labda, ők játszan ak vele! O dabent m egszokott m ozdulattal a sarokba á llíto tta a v attak a b áto t, s ledobta a v állraakasztós bőrtáskát, fogta a vödröt, k im ent az u d v ari csaphoz és teleeresz­ tette. Langyos, tavaszi este volt. R övidesen m egkezdődik az élet itt az ud v aro n is — gondolta. Amíg a vödör telefolyt, a frissen áso tt v irág á g y ak a t nézegette. Jobb ha nem nézelődöm! Még azt hiszik szivességet ak aro k k érn i — szögezte le m a­ gában. L egjobban ettől reszketett. Még azt gondolják, hogy m ások segítségére szorul! N em is érin tk eze tt senkivel, legfeljebb a h ázban lakó gyerekekkel, azokkal is csak addig, m íg m egvágták m oziravalóval. Szívesen adott, szerette a gyerekeket. A vödröt visszavitte és le te tte az ajtó előtt, kihozott egy lav ó rt, s az udvaron alaposan m egm osakodott. - 30 - �H an g talan gördüléssel becsúszott a h áz fölé egy mozdony, a vezető olajos ronggyal tö rö lg ette a kezét, s le k iálto tt F ister n e k — Mi van p ajtik á m ! F elcsaptál v iz itü n d é rn e k ! — A nénikéd, az a n ajád , aki előadóm űvésznő S ang h ájb an . — Hogy van az öreg? — Túl van a krízisen. M ám a üzent, hogy vigyek neki sü ltcsirk ét, meg tö ltö ttkáposztát. Az okos! — N a ez h a m a r m ent. F iste r k ilö tty in te tte a vizet és bem ent. A vizes törü lk ö ző t a tűzhely feletti zsinórra akasztotta. H árom napos operált nem ehet tö ltö ttk áp o sztát! Á llt a szoba közepén, m in th a a szekrénytől, az ágytól, vagy a k ih ű lt csikótűzhelytől v á rta volna a tanácsot. E kkor eszébe ju to tt, hogy nyílván E rzsike ú tjá n ju to tt el hozzá az öreg üzenete! Erzsike ! I tt m osogat a csehóban. N yilván eldicsekedte az öreg, hogy o p erálni fogják. Világos, ki m ás lá to g atn a m eg egy ilyen szeszkazánt! A m íg esti teen d ő it végezte — úgy-ahogy re n d b e ra k ta a szobát, a tásk áb ó l elő­ szedte a vacso ráját, s hozzálátott enni — elgondolkozott. E rzsikére gondolt. Jó gon­ dolatok voltak ezek, ö rü lt neki. Szőke, vékony terem tés, v alam ivel fiatala b b leh et nála. O lyan negyvenes. M áskor is észrevette, hogy törődik velük. H a ők k etten beülnek, néha odam osolyog hozzájuk. H atározottan em lékezett rá, hogy E rzsike m ásként mosolyog feléjük, m in t a többi vendégre. Á llítólag elh ag y ta a férje. G ye­ reke is lehet, tán nem is egy! De m it szám ít az! R endes nő. törődik velük. L ám a ravasz öreg, fekszik a kényelm es ágyban, s csak úgy jönnek hozzá a látogatók. Üzen! S ü ltcsirk ét vigyenek neki, m eg töltö ttk áp o sztát! V an m agához való esze! Az életben nem volt ilyen dolga! J óval nyolc u tá n é rt a klin ik ára. A tekintélyes k ü lsejű szivarozó p o rtás h allani sem a k a rt arról, hogy bem enjen. T ábornoki hanghordozással előadást ta rto tt F istem ek . A beteg n y ugalm át em legette, a tudom ányos m u n k át, am iv el itt gyógyítanak. H ideg elu tasító m a g ata rtásá n csak ak k o r v álto ztato tt, am ik o r észre­ vette. hogy az asztalraten y erelő F iste r keze alól egy p ap írp én z k an d ik ál elő. Á t­ m en etk én t krákogott. s sziv arfüst-felhő m ögött m egigazította ara n y k erete s szem ­ üvegét. — M ost az egyszer fölm ehet — m o n d ta — de ha találk o zik az or­ vossal, rám ne hivatkozzon! — S még u tá n a recsegett: — A hátsólépcsőn m en ­ jen! F iste r m egilletődve m ászott fel a rosszul m egvilágított hátsó lépcsőn. A fo rd u ló k ­ nál titokzatos csillogással állták ú tjá t a h o rp ad t sterildobozok, betegszállító kocsik, k iszuperált feh é r ágyak. A levegőben á th a tó gyógyszerek illata te rjen g ett, s m indez ism eretlen világot varázsolt elé, am iben a fájdalom az úr, s ledönti láb áró l a legm agabiztosabb e m b ert is. A folyosón ácsorgó pizsam ás betegek csodálkozva néztek a láb ú jh eg y en lép ­ kedő n ag ytestű em b er után, m egm osolyogták izgalom tól kivörösödött arcát, suttogó kérdezősködését, cinkos hunyorgását. A k ó rterem ben tá n húsz ágynál is több állt, s az első p illan a tb an m egkülönb ö zteth etetlenül néztek vissza rá az arcok. M ár a rra gondolt, hogy eltév esztette az ajtót, am ikor a sarokból fölhangzott a jó lism ert rek e d t h arák o lás: — M it állsz ott te m am lasz! F iste r arcán a sik e r öröm tüzei lángoltak fel. Az első p illa n a ttn ó l k ételk ed ett a v állalkozás sikerében. M induntalan attó l ta rto tt, hogy b alszeren cséjére összefut va- 31 - �lam i orvossal, vagy egy harcias ápolónő űzi el, hiszen az ilyen helyen annyi sze­ m élyzet cselleng, m int a városligeti m otorversenyen, ahol k ét em b erre ju t egy jeg y ­ szedő, ahová v asárn ap délelő ttö n k in t néha kiballagott, de lá tn i alig-alig sik erü lt valam int, örökké a fifikás ellenőrök elől bujdokolt, s csak h allo tt a hogyan repeszten ek a fűrészek. — Hé öreg labdaszedő, élsz még! — Az ágy szélére zü tty en t. D rim ós barátságos betörőarcán fájd alm as fin to r hullám zott át. — L assabban te! Ez nem hajóhinta! — Ilyen gyerekágyba fek te tte k téged! M iért? — M iért, nagyokos! N a m it gondolsz!? — I tt legalább nincs huzat. N eked m ost á rta lm a s a huzat. — A m ennyit m ég it t leszek! M it gondolsz nagyokos! — D rim ós m erengve vak a rg a tta n y ito tt kórházi ingéből kilátszó bozontos m ellkasát. — Te csak ne ugrálj, te labdaszedő! Jobb h a egy ideig m arad sz a fenekeden! — h a ra p ta F ister indokolatlan ingerültséggel az öreg felé a szavakat. — O tthon nincsen ilyen klassz ágy, meg meleg! És kedvesnővér sincs, se látogatás! — De bicska sincs. — Bicska, okos! T úl vagy ra jta , így van? — És ha kinyitnak?! S zeretném lá tn i m it szólnál hozzá, ha téged kellene ki­ nyitni! — leg y in tett Drimós, h an g jáb a n a tűzkeresztségen átese tt em berek félelme, és a tu d atlan o k irá n ti szelíd lenézés érződött. — N a és ha k in y itn ak ? A kkor mi v an ? M ajd becsuknak. Ne félj, nem hagy­ nak nyitva. Neem! — Mi vagyok én. kocsm aajtó, hogy n y ito g assan ak ! — M ert a pián já r a fejed! Azon. — K ell is nekem pia! — m ondta Drimós, és igyekezett elk esered ett arco t vágni. — N ekem te nem m esélhetsz. Neeem ! — ráz ta F ister a m u ta tó u jjá t a beteg arc a felett. — E m iatt k ellett m egoperálni. A m ájad benne ázott a piába. K érdeztem egy havertól! — A te h a v e r ja id ! ... Röhögnöm kell, fogjál m e g .. . ne ott, a v állam at! D rim ós hörgés-szerű hangokat h allato tt, vonagló v á llá t az ilyedt F ister ta r ­ totta. — H a a piától van — fo ly ta tta Drim ós, liheg ett és köhögött — a te h av erjaid m é rt nem szobrok? H a a piától van a kő! — M aradsz a fenekeden és töm öd a m ajm ot! T essék ! — Mi ez? — fo rg a tta fitym áló arccal az újságpapíroscsom agot. — M áskor írjá l levelet, ha kell valam i, de ne üzengess! — Mi van benne? — Mi lenne okos! S ü lt csirke. N aná, m ajd töltöttkáposzta! — Nem kell — m ondta D rim ós és unott arccal le tette a csomagot. — M ondom sült-csir-ke! van benne — h ajo lt előre F iste r és bontogatni kezdte a csomagot. — Egész este ezért rohangáltam , hogy sü ltcsirk ét hozzak neked. — Jó! van, m it kiabálsz. Nem vagyok süket! — Drim ós vad u l fo rg a tta a sze­ m ét, a já rn i tudó betegek vastag g y ű rű t alkotva körül á lltá k az ágyát, szerette v o ln a figyelm eztetni F ister, de az alig lá to tt az indulattól. — Öreg labdaszedő, ne játszd meg a bazári m ajm ot! — m ondta F ister vésztjóslóan. - 32 - �— M ondtam m ár, hogy ne kiabálj! Ez nem kocsm a! F iste r a k ib o n to tt sü ltcsirkével, látványos m ozdu lattal tá rta szét a k a rjá t: — Ez teljesen becsavarodott! N eki n em kell a sültcsirke! — N aná! Egy három napos o p e rá lt sü ltcsirk é t eszik neked, m i! Egy epés! Szé­ p en visszaviszed, aho n n an hoztad — m o n d ta D rim ós m egfontoltan. — A kkor m i a n áz áreti Jézus K risztu sn ak üzenget, hogy hozzak c s irk é t! — Én üzentem ? K ivel!? — E rzsikével. — M ilyen E rzsikével? — Az E rzsébetkirálynővel — tagolta a szav ak at F ister. — A kinek az édes­ a n y ja előadóm űvészn ő S ánghájban! V agy ezt is letagadod?! Id e m ond a k é t szép szem em be. Ide! — F ister ág a sran y ito tt k ét u jjá v a l a s a já t szem e felé bökött, m a jd idegesen gyű rte vissza a p a p írb a az a ra n y sárg a sültcsirk ét. — Én csak azt m ondtam , hogy m egenném — v éd ek ezett á rta tla n arccal D ri­ mós. — Még nem lehet, de alig v árom az időt. — R endbe van öreg labdaszedő. V elem nem já ra tsz bolondot. L esheted, am íg ú jb ó l bejövök! F ölem elkedett az ágy széléről. T an á cstala n u l toporgott, nem tu d ta hogyan bú­ csúzzon el az öregtől. S értő d ö tt arccal h allg ato tt. D rim ós lo p v a k ö rü lte k in tett. Az e lfa ju lt v ita nem szó rak o ztatta a nézőközönséget, lassan elszállingóztak, betegségük sú ly a a la tt görn yedezve kiki a s a já t ágya felé. — G yógyulj meg — n y ú jto tta kezét F ister. D rim ós m eg rag ad ta a feléje n y ú j­ to tt kezet, s fejével titokzatos integetésbe fogott. F iste r m ereven h a jo lt az öreg fölé. — A csirkét — su tto g ta D rim ós — azt d u g jad ide a p ap lan alá! — Egy p illa­ n a tra sem engedte el F iste rt a m ásik kezével óvatosan felem elte a p ap lan t. Az ú j­ sá g p ap ír csom agot F ister becsúsztatta a p ap lan alá. — Nagyokos! — m o n d ta Drim ós m egvetően — Ezek itt azonnal szaladnak az orvoshoz vam seroskodni! F iste r m egzavarodva heherészett. Egészen b elep iru lt a turpisságba, elégedett v o lt D rim ós és a sa já t ravaszságával, s ez feloldotta görcsös rosszkedvét. A kkor m á r k in t já r t a villam osnál, a rohanó és lökdösődő ára d atb a n , szines neonok és suhanó fek ete lux u sau tó k között, a v illan y k ó ra k iv ilág íto tt szám lap ja b arátság o san m osolygott felé, s ő m agabiztosan m ondta az alacsony, e ln y ű tt arcú k alau zn ak : — Egy átszálló t lesszíves, professzor úr! N éhány n ap p a l később ú tró l b ekanyarodó pótkocsis gacsos kezű, a fe jé t ferdén v alam it a v állán, hunyorgott a N yugati II k ap u n á l R itók integ etv e szalad t a Váczi diesel elé. A lacsony, m okány em b er v o lt ez a Ritók, ta rto tta , m in th a szü n telen ü l m eg a k a rt v o ln a látn i és já rá s közben erősen b illeg te tte a testét. — F i-ister, k ere sett a nő-ővéred. — E riggyinnen te ferdefóka! — p ró b álta tú lk ia b á ln i F iste r a dübörgő m otort. — G yere. A nő-ővéred telefonált. A zt m o n d ta később újb ó l h í-ív n i fog. — F iúk — fo rd u lt vissza F iste r — először a k ilen cesre m együnk. A zonnal jö ­ vök! — k ilé p ett a kocsiból, s rá c sa p ta a k ísérőre m eg a sofőrre az ajtó t. B em ent a k a p u ő r u tán a házikóba. — H onnan telefonált? — kérdezte gyanakodva — K ecskem étről? — É-én nem tudom , csak telefonált. A zt m o n d ta életbevágó. - 33 - �F ister rág y ú jto tt, n y u g ta lan u l toporgott, te k in te té t le nem v ette a fek ete telefonkészülékről. M intha attól ta rto tt volna, hogy a ki-begördülő -h atalm as te h e r­ au tók zajáb an elm u lasztja a telefonberregést. A n ő v érét a h áb o rú a la tt lá tta u to l­ jára. N éha k ap o tt tőle karácsonyi képeslapot, tu d ta, hogy van egy barack o su k és négy gyerek.. Összesűrűsödött benne a szorongás. C sak nincs valam i baj! N em sze­ r ette a v á ra tla n dolgokat. A zt ta rto tta , a v á ra tla n dolgok m indig veszélyt re jte g e t­ nek. R itók éppen az udvaron volt elfoglalva, m ik o r csengetni k ezd ett a telefon. Id e­ gesen lé p ett az ajtóhoz. — F erdefóka, h é ! . . . A telefon! — Jö-övök. H ullám zó m ozgással te rm e tt a fekete kézsülék előtt. —I-iigen. I-iit van. — Az­ zal á tn y ú jto tta a kagylót F isternek. A férfi szorongása egycsapásra feloldódott, am i­ kor m eghallotta a vadul hallózó rek e d t hangot. — Mi van labdaszedő . . . hallasz engem ! — Figyelj nagyokos! Ü lj be egy ta x ib a és gyere értem . — M aradj a fenekeden!! M it gondolsz, m it kezdek veled otthon! — K eríts egy ta x it és gyere ide, ha m ondom ! H at ó rátó l itt ülök a cuccal. Az orvos elengedett. — F lug van a fejedben! N em érted!? N em ülh etek m elletted, m ik o r dolgozó em ber vagyok! — Rá se rá n t, nagyokos. G yere értem a taxival. — D rim ós m akacssága felinge­ relte F istert. D ühösen csap ta le a kagylót.. — Ez neked a nővérem ! — fo rd u lt Ritókhoz. — Azám! — E ngem vonatszerencsétlenség ért! — A fejed bélését ott fe le jte tté k a vagon alatt! — legyezett tenyerével Ritók hom loka előtt, s olyan dühösen vága be m agam ögött az ajtó t, hogy m a jd leu g ro tt sarkairól. N em sokkal később, a feh ér lá d ák k al m egpakolt disel a k lin ik a elő tt fékezett. D rim ós m ár a k ap u b an állt, m eggöm yedve szo rongtata a cem enteszsákba csom agolt cuccot. Ö sztövér v állán a kopott lóden üresen csüngött, ti sz táram o sd ato tt b a rá tsá ­ gos b etörőarcán a fa évgyűrűihez hasonlatos ráncok m osolyba szalad tak össze. F is­ te r m egenyhülve u g ro tt le a vezetőfülkéből. — Hé, m eguntad a feh é r á g y a t! — Az orvos elengedett. A zt m ondta nem ak ad ály o zh atja meg, h a távozni ak a­ rok. M inek m a ra d ta m volna! — Jo b b le tt volna a feh é r ágyban. — T isz tára egy papagály! M intha nem tu d n á d m en n y ire szeretem a szab ad ­ ságot! — A z á m . . . — m o n d ta F ister. s felto lta az öreget a vezetőfülkébe és m aga is beszállt. — Szép kis szabadság! M it kezdesz a szabadságoddal d o hány nélkül, m i? ! — A vezetőfülkében tartózkodó m ásik k ét em b erre p illan to tt. — A n ag y b áty ám — m u ta to tt D rim ósra. — G ondolom ism eritek a n ag y b áty ám at! Azok k etten bólintanak. — A szabadság bajnoka! Csak dohánya, m eg egézssége nincsen. — M it vagy oda a dohánnyal! V an nekem dohányom ! — H át m ég m i van neked. H add h a lljá k ezek a d erék gyerekek! - 34 - �— K ét d a ra b százast tesznek ide a jattyom b a! — D rim ós k ifeh é re d ett te ­ n y erét F ister o rra alá dugja. — H a tu d n i akarod, ide beleteszik a k ét p irosat! Csak be kell m enni a szociálisra. A zt m o n d ta a szociálison az elv társn ő , h a m egbicskáznak, k ét d ara b százast kapok! — Jo b b le n n e h a egy intézetbe d u g n a be. A z len n e nek ed a jó! — M ehetnék, de én a szabaságot szeretem . M indig is a szabadságot szeret­ tem ! — V énségedre ez ért nincs sem m id. Csak betegség m eg szegénység! — m ondta F ister lenézően. — M ehetnék a vöröskatonákhoz is — hen ceg ett to v áb b Drimós. — O lyan m úl­ tam van, hogy b árm ik o r fölvennének a vöröskatona otthonba, nagyokos! — H át még hova m ehetnél, n a? T udod mi vagy t e ? . . . Egy labdaszedő. T e m ár nem rúgsz labdába! Nem. Igy cívódtak szüntelenül, s úgy tü nt, hogy k ö rü lö ttü k nincs senki, sem m i, csak ők k etten v an n a k a világon, m iközben a m e g ra k o tt te h erau tó a városon, ezen a k ő tengeren, az utakon, a kőcsatornák hálóján, zakatoló villam osok között, díszes ki­ ra k a ttá b lá k tükrében, v illan y ó rák m érföldkövei m ellett, am elyek h iáb av aló an m u­ to g atták az időt, a nyüzsgő és eleven életen keresztü l csapást n y itv a e lju to tt vég­ céljához; a töltés a lá , am elyen m ost is v ára k o zo tt egy fényes, fekete tüsszögő mozdony. Lengő függönyök riad ó ja jelezte, hogy k eresztülvo n u lásu k a ném a udvaron nem m en t feltűnés nélkül. D rim ós fö lm u ta to tt a m ozdony o ld alán könyöklő vasutasra. — Látod, ezeknek jó. F eljön egy ilyen p ara szt és u ra t csin áln ak belőle! A m ozdonyvezető m egérezte, hogy azok k etten o d alen t ró la beszélnek. Szája n ev etésre nyílt, korm os arcából elő villantak feh é r fogai. — M egjöttél, öreg! — kiálto tta. — Pedig m á r azt h ittü k szögre akasztod a bakancsot. — Ezt nektek! — recsegte D rim ós és len g ette az öklét. F ister a lak ásb a lépve a feld ú lt ágyra m u ta to tt és parancsolóan m ondta: — B ebújni a szam árfészekbe! — H űvös van, nagyokos. F ister k im ent a fáskam rába, s két gyüm ölcsösládával té rt vissza. A sark áv al összezúzta a ládákat, m ire D rim ós a ágyba b ú jt, a csikótűzhelyben is fellobogott a tűz. — M it gondolsz nagyokos — szólalt m eg a d u n y h a a la tt vacogó D rim ós — nem kéne belépni a szociálishoz? K ét százas, az k ét százas! F ister az ágy fölé hajolt, elnézte D rim ós m egfogyatkozott arcát, am ely itt a szoba hom ályában, a rövidrevágott, deres h aj keretéb en sú ly talan u l lebegett a csí­ kos d u n yha fölött. — Te csak m a radj a fen e k ed en ! — Ugy beszélt vele. m ik én t a gyerekekkel szokás: szerető szigorúsággal. — Nekem ne próbálj fölkelni, m e rt kiváglak. M ajd átszólok Erzsikének, hoz neked ennivalót, A tű z re is rak. csak m a ra d j az ágyba. — T öltö ttk áp o sztáért elm ennék gyalog a világ végére is! F ister hallgatagon k erin g e tt a szobában. P ró b á lt ren d e t terem ten i, de beleunt a rem énytelen kísérletbe. O daállt az ablakhoz. — M it gondolsz, van neki férje? — K inek? - 35 - �— Az E rzsikének — F ister révetegen nézte a fásk a m rák hosszú sorát. — Volt, de m eglépett — válaszolt Drimós, m ajd enyhe gúnnyal h o zzátette m ég: — Mi az, becsav aro d tál nagyokos! — R ekedten nevetett. F iste r elszak íto tta m agát az ablaktól. — M enni kell. Az újp esti P am u tb a visszük a fu v art. G ondterhelten lé p e tt ki az ajtón. V ilágosban é rt haza. A ház elő tt lé p e tt ki a kocsiból. Nylon zacskóban k é t adag tö ltö ttk á posztát hozott. Egy ú jp e sti büfében v ásáro lta, s ú jság p ap írb an óvta a melegét. S ietve vágott á t az udvaron. A szoba üres volt. Hosszú pillan ato k ig é rth e tetlen ü l nézte az ágyat. T an ács­ talan ság le tt u rrá ra jta , sietése h iá b av a ló n ak bizonyult. N övekvő in d u la tta l állt az a blak elé. E lnézte az u d v art, a d ró tta l k ür ölk e ríte tt, keskeny virágágyásokat. K idobom ! — határozott. Jo b b ha nem jön ide többé! M enjen vissza az istállóba, ahol eddig l a k o t t . . . Vagy az otthonba! H a p énzt érez, nem tu d nyugton m arad n i. H a elm en n e neki is, m eg nekem is jo b b lenne! B eszélhetnék Erzsikével. Ideköl­ tözne . . . A sszonnyal m ásk én t lehetne . . . Sokáig á llt az ablaknál, a lehetőségeket fürkészve, az oly rég ó h a jto tt változás m ezsgyéjén kalandozó gondolatokkal. K özben lassan alkonyodott, a szom szédokban so rra gyúltak fel a lá m p ák , egy-egy h azatérő sietve vágott á t az u d v aro n . A k ép ­ zelet langyos tengeréből n éh a -n éh a kid u g ta a fe jé t az aggodalom , v ajjo n m i lehet D rim óssal? M erre já r? V égül h a jó ja m eg feneklett egy láto m ás szörnyű zátonyán. A k ap u a lj sötétjéből a tán to rg ó Drim ós b u k k an t elő. Négy h atalm as sörös­ üv eg et szorongatott a hasán, s le térv e a m egszokott útról, n ek iv ág o tt a k ertn ek , az ágyások és gruppok közöt kanyargó keskeny ösvényeken b o to rk ált át, k ö rb e k e­ rin g e tt a bonyolult útvesztőkben, a ravasz és lá th a ta tla n d ró to k között. F iste r el v o lt készülve a rra , hogy D rim ós előbb-utóbb egyensúlyát v esztv e az ágyások közé zuhan. E zt m á r nem fogják elnézni nekik! Fagyos rém ü lette l figyelte az öreg v án ­ d orlását. De nem ! D rim ós halálos biztonsággal egyensúlyozta m agát, m in th a v a­ lam i titokzatos erő ó vta volna bolyongásaiban. F iste rt v á ra tla n u l a sz erete t h u l­ lá m a ön tö tte el. Öreg labdaszedő — gondolta — am íg üveg v an a kezébe, addig nem esik el! Amíg fel tu d ja em elni az üveget, addig biztosan ál! a talp án . P o n ­ tosan így vagyok én is, m eg m ások is, nagyon sokan! - 36 - �F A R K A S A N D R Á S : P Á SZ T O R F IÚ �C S A N Á D Y JÁNOS: KERESEM RÉGI SZEMETEK M i egykor rebbenéstelen v o ltu n k kép esek szem benézni, éle tü n k úgy vágott jövőbe, akár rakéta égbelőve: seregek ereje dobogott a rakétam otor csö vé b en ... M i egykor rebbenéstelen tu d tu n k egym ással szem benézni: m i sü tte ti m a le sze m ü n k, m ilyen kudarc vagy győzelem , a m ely n ek n em h iszü n k teljes igazában? V agy tán m eg sem ism e rjü k egym ást, s m e g v a k u ltu n k é jt nappá tévő m u n k á n k során, m iko r a harcok sasvijjogású csőre vágott sötét á lm u n kb a n is villám ot? G ördülnek a hétköznapok, csúcsforgalm as protokol utcán, röpködnek az újságlapok h elyi háborúk g yúltán-fúltá n : s holnapi roppant háborúk rém étől m ár n e m ijedek, m égis fé le lm e m iszonyúbb, pusztító atom háborút idéz ide: az tébolyí t m eg, ha napokhosszat hasztalan keresem régi szem etek! - 38 - �A ZSÁK Ez a tiszta elégedettség: elérnek néha csendes esték, üres zsá k ka l a szenes em ber befordul a grafithom ályos lépcsőházba, hol lábnyom ába antracitporra hull a fe sté k, és cseng a fagy, a rím : novem ber, decem ber. . . m ár e ltű n t a zsákkal. A zsák, m in t összekorm ozott ajzla p o k, hálán lobogott, s nem csak akkor, de m ár előbb is, a pincénél, s h á zu n k előtt is m u n k á lt a vágy eszem , szívem összebolydult m élyeiben: ha az a zsák olyan gorom ba, korm os, oly szénporos n em volna, fölhozhatnám , ha akarnám azt az ö tven kiló szenet, — zen g ett bennem az ü zen et — ha volna olyan jelm ezem , n em volna gát négy em elet. S éreztem én, k ik n e k csikordu lt csontján haj de hány zsá k m eg fo rd u lt hajdan! s kib en hom ályosan bárm ikor a szégyen suhan, ha cseng a fagy, a rím , decem ber, s a szénpincében szenet rendel — éreztem : végig itt viszem hótiszta szenesjelm ezem ! - 39 - �ORDASOKNAK VALÓ DAL A farkashasú f iú k közt nehéz volt az éhes sze m m e l levillogó égbolt, tud tu k , az élet n e m m ú lh a t sután; feszes horpasszal csípőnkre csatolva nadrágunk, ingünk, in d u ltu n k csaholva, s s z e m ü n k m egakadt egy-egy őzsután. M ert kirajzottunk m i az üzemekből, akár vad kö lyk ö k a farkasfészekből, és sós íz nélkül nem m ú lt délután; fü lü n k ig fe llüktető m ám orokkal, vért óhajtó torokkal, agyarokkal ugrottunk össze egy-egy őzsután! M ert bíbor volt a nő, akár palástja spanyol arénák vadító fiának, m in t friss-meleg hús fogainkba-ásva, úgy reszketett a vágy b en n ü n k utána; s gyengéden v e ttü k fel, ha rátaláltak agyaraink egy n y ívó őzsutára! A farkashasú fiú k közt nehéz volt, de hol van im m á r szívem ifjúsága? M int svajci-óra, lapos lett az égbolt, kivetnivaló anarchia régvolt évein k em berform áló tusája. Ordasok! A hol va gytok még, halljátok: a f i ak n a k nem késő okulása! K ik éppúgy ű zik vé n suták gidáját, a fa rk a sk ö ly k e k vad energiáját lényegesítsék át a tu d o m á n yb a ! - - 40 - �P A T A K I JÓZSEF: B A L A T O N �VARGA IM R E : BABI LON CONFESSIO A gondolat abban a p illa n a tb a n született, m ik o r kilép tem a terem ből, ott h ag y tam m ég m agát P ie te r B ruegel vásznai előtt, s állta m a két em eletnyi, előkelő vonalú, rém ségesen hideg, m árv á n y lélegzésú lépcsőházban, és egy m ásodpercre b eh ú n y tam a szem em , m e rt szédültem . C send volt, szokatlan csendesség, s úgy se jte ttem : sem m i reglam a nem köti im m ár a lelkem . L egfeljebb annyi, hogy szom baton reggel pontban h at ó rak o r elindul v elü n k visszafelé a D eák Ferenc, és h aza kell m enni, igen, ke ll és haza, L ídia feleségem m ellé, V iola kislányom m ellé, a m ű terem n ek hatóságilag elkeresztelt m ásodik szobám ba, és . . . ekkor a csendben, am ik o r m á r csak ez az egyetlen reglam a korlátozott a létezésben, a k k o r éreztem m eg, ak k o r p a tta n t fel éretten bennem a gondolat (ahogy a bim bó egyszerre, v á­ r a tla n u l felfeslik, s m ásodpercek a la tt színes kehellyé bom lik); valam i olyan tett h iá n y zik m ost nékem , valam i olyat szükséges m ost tennem , am i még nem tö rté n t m eg velem , am i m egm ásít, a m i . . . hogy is m ondjam csak m ag án ak : szabad te t t . . . De m o n d ja csak, Gica, valóban nem fázik? M ert ha igen, ak k o r m áris hozom a plédem . Nem, nem akarom , hogy az én hóbortom m iatt m egfázzék ezen a szél­ v ág ta, esőcsapta fedélzeti sarokban, október h ato d ik án a k e m agunkba szállásra re n d e lt délu tán i ó rájá b an . . . S am in t v állam m egérezte a m aga kezét, Gica, egy p illan a t a la tt szertem állo tt a gondolat, am in t ez lenni szokott, s csak ak k o r v illan t fel újból, am ik o r a k elle­ m e s ebédelés u tá n v égigjöttünk a G rabenen, aztán a V erestorony ú tjá n , és egyszer csak o tt álltu n k a D una-csatorna p a rtjá n . Á lltunk, álltu n k , m agát, azt hiszem , m ég a k irak a to k b an láto tt csudaholm ik foglalkoztatták, én m e g . . . hogy is fejez­ zem ki m agam , n-na, úgy éreztem hirtelen egész létezésem , m in th a v alam i m a­ g yar deák lennék, ak it e rre kevert a tanulnivágyás forgószele, s egyszer csak m eg­ á llt itt a D una-ág p a rtjá n , s elnézett K elet felé, a m ag y ar földek felé, és egy p il­ lan atig azt érezte: tá n haza se kéne m enni többet, a porba, a sárba, a b u ta u rak és lázadni rest pórok közé, a kövér disznók és girhes poéták hazájáb a, ahol be­ csesebb egy ócska, életlen k ard a legfürgébb és hegyesebb to lin á l. . . Igen, akkor jö tt az a gondolat, Gica, ism ét, s beléborzongtam . Tudom , tudom , m aga nagyon reális lény; m ég ha lobog, ak k o r is, a szenvedély izzásában is helyén a szíve. Maga sose h ó b o rto s. . . Igen, csak ne em elje a kezét, m aga szörnyen józan nő, Gica. Éppen ezért m erem m ost m agára bízni a titkom . M ert titk o n jön, asszonyom , ti­ to k . . . K ülönben tu d ja , hogy m aga a m i titok-tem ető n k ? L ídia titk a it is éppen úgy m eghallgatja, ak árcsak az én sugdolódzásom at, é s . . . elnyel m indent. Igen, csak n e ingassa a fejét, asszonyom , a k á r egy gyóntató pap, ak i nagyon is igazán veszi az ú r s z o lg á la tá t... S em lékszik, abban a m in u tu m b an m egszólalt m aga: „A k a r valam i izgalm asat lá tn i? ” A figyelm em azonnal fellángolt. A zt íg értem ; a k á r L u cifert Á dám , úgy követem . - 42 - �H igyje el, nekem igazán sem m it se m ondott az a felírás az A u relian u s császár­ ról elk eresztelt utcában. M ert T EX T IL IEN EXPORT IMPORT fe líra tú sildeket volt alk alm am épp eleget lá tn i az elm ú lt napokban. És m ég a k ­ kor sem hittem , hogy valóban kezdődik valam i, am ik o r b elép ett B ársony úr. T udja, csak b ám ultam , ki is le h et ez az olyan ism erős, negyven kö rü li m anusz, ezzel a feketés, h itlerájo san stuccolt bajusszal, erős b akszak állal, fekete bársony k alap b an . M ár ahogy rászólt a fehérbőrű lán y ra, ak i az tá n b em en t m ag u k k al a szentélybe, a titkos ra k tá rb a , tu d ja , a r r a a He rtá ra , vagy kire, m á r ak k o r gyanakodni kezd­ tem , hogy ism erem én ezt a férfit. De biztos v oltam benne, az igazi a ttra k c ió m ég sem ő lehet. K ülönben is nehezen érte tte m m eg n ém et k ia b alá sát: „A k árk i jön, H erta, egy g ara st se neki! É rtessz? Elébb m inden k iv el én beszélek. A zt hiszik a nyavalyások, hogy Bosch egy fejős tehén. T án én vagyok köteles e lta rta n i a m é­ lyen tiszte lt F ree E u rope Com m ittee, meg a F ree C itizen S ervice u rait, m i?! M ajd az én zsírom ból u rask o d ja n ak a te k in te tes F irs t Aid for H un g ary u rai is, m i! E l­ nököstől, m i?! E ck h a rd t kegyelm es úr, m i?! F u tu szm am alu j!” És ez a népi szakkifejezés, a P a rtiu m tá járó l, ez v ilág íto tta meg benne, villám élesen az em léket. N em leh et m ás em e férfiú, m in t a m i csalá d u n k n ak régi, belső bizalm asa, B á r­ sony úr, S árán d ró l. Persze, tudom , m aga nem ezt a találk o zó t szán ta nekem , ta lá n u n ta is azt a lelkendezést. am it egym ásnak csaptunk. D eh át m it tegyen egy sárán d i patikusfi, m á rm in t szerénységem , m o n d ja d rág a asszonyom , ha összeakad az egyetlen v olt sá rá n d i textilessel, aki soha nem csap ta be ru h av é telk o r az a p já t? Örü ln e k egym ásnak, szorongatják a m ásik tenyerét, érd ek lő d n ek a családról, ro ­ konságról, csóválják a fejüket, hogy ez is m eghalt, az is, örülnek, hogy n álam leánygyerek van, n á la m eg új asszony, ccc, m ilyen asszony, valódi nagyasszony. Persze, am ik o r az a já n la to t te tte , G ica, nem is gy an íto tta, tudom , hogy a m aga k ed v elt V asady Géza nevű, szép-nagy-m arha festőcim borája éppen itt ta lá l m ajd ism erősre, m éghozzá m ilyenre, az egészen m ás célból fe la já n lo tt k a la n d le s e n .. És ek k o r lé p ett be Zseri. Persze, persze, a nev ét m ég nem is álm odtam . Csak fél szem m el lestem rá, m e rt tu d ja m aga azt jól, asszonyom , hogy a férfi úgy v an m á r h arm in c és negyven között hogy örvend, ha oly an n al veti össze a sors, ak it húsz esztendős kora előttről ism er. Őnagyságát viszont ahogy egy p illan a tb an fel­ m értem , m in t felszerelés-gyűjtem ény lep ett meg. „N a V asady. ezen a hölgyön a te három havi kereseted sim án ra jta van !” Ezt állap íto tta m m eg első blikkre. A m ásodikkal m á r úgy m egnéztem , tu d ja , G ica, rögtön le tu d n ám festen i: kív ü l galam bszürke ballon, az a la tt fűzöld-szürke olaszka, de gyapjúból kérem !, aztán egy á rn y a la tta l sötétebb szoknya, term észetesen szü rk e gyíkcipő, bizony, tű saro k k al term észetesen. H aja pedig? — aprócsigás friz u ra volt, sem m i különös, de — m in t egy korona. N em tudom m iért, de a koronát elképzeltem . Ma m á r tudom , hogy Bocskay ú r egyik oldalági leszárm azottja. E m lékszik m ég a ho m lo k ára? U gyan, bocsásson meg, hogy ilyen csacsiságot kérdek! A szem öldöke fek ete záró jel volt bánatos, éjfek ete szem e fe le tt. Őnagyságának szokatlan u l hegyes volt az o rra, am i kétségkívül m agasfokú érzékenységre vall, de egyesek szerin t bizonyos állh a ta tla n ságra is. M indegy. E hegyes orrocska úgy u ralk o d o tt a keskeny, h ajszál-éles száj felett, a k á r egy királynő, aki valóban — uralkodik! Nos, asszonyom , véges m em ó- 43 - �riá m csak ennyit jegyzett meg abból a pillanatból, de azt hiszem , ez is sejteti, az érdeklődésem , m inden előkészítés nélkül is, különösen éles, élén k v o lt az ö t m á­ sodperc v illan á sáb a n is. (L átja, látja, hagy itt engem fecsegni. K özben a hideg borzongatja! Ez az októ­ b eri szél, rá a d á su l ez az eső, hiába, nem tavasz m á r . . . Ügy, úgy, csak igya meg, k edves Gica, ezt a csepp konyakot. Nem, nem , v an m ég m agyar pénzem . N em v á ­ sáro ltam el, tu d ja, hatszáz forintot. Legyen nyugodt, nem gyalog m egyek haza a T örökvész útra. Na, ugye, m ennyivel vid ám ab b m áris! T udja, a társa lg ó b a n a rá d ió t h allg atják . V alam i érdekes, izgalm as közvetítést v árn ak . A tem etésről, tu d ja, a rró l a bizonyos ú jratem etésrő l. M ondtam , éngem csak h ag y jan ak ki az egészből. Sem m i közöm nem volt am ahoz sem, ne legyen ehhez se . . . Igen, igen, nem k ia b á­ lok. Csak bosszantott, tu d ja , hogy erővel vissza a k a rta k ta rta n i. H ogy n ek em is illik m eghallgatni. H át nem hallgatom meg! É ppen most!) Zseri. A rra o m o zd u latára em lékszem , ahogy két k a rjá n fin y n ásan , ujjheggyel csippentve felhúzta az olaszka u jjá t, s elém te tte a n álu n k m á r kötelező nájlon ingeket. M aga éppen a k k o r je le n te tte ki, jól em lékszem , hogy eg y általán nem é r­ d ek lik ezek a pulóverek, sablonos a színük, m ire az asszonyság, B ársonyné nagy­ ságos asszony, — n em v ette észre? — rále sett a m aga kezére, az tá n az enyém re, vajon nincs-e valam i jele házastársi összetartozásunknak. H aha, nagyon te tsz ett ez a k k o r . . . Á, nem m in th a izgatta volna az ilyesm i, d e azt hiszem , úgy v o lt vele: jó tu d n i az ily e s m it. . . S am ikor m aguk B ársony ú rra l b em en tek a belső ra k ­ tá rb a , Zseri nagyságos asszony m in d já rt m aguk u tá n k ü ld te H ertát, h ah a, m á r azt is tudom , m ié rt: az u ra esetleges parasztos u d v arlá sátó l ta rto tt, s a kellem etlenség elk erü lésére te tt óvatossági rendszabályokat. H igyje el, csaknem eln ev ettem m a­ gam . A ztán v á ra tla n u l m egp illan to ttam az érem m ásik o ld alát is. U gyanis m i meg ke tte sb e n m a ra d tu n k a boltban! S m egkezdődött, am it m aga a legkevésbé v á rt, Gica! A gondolat k ezdett ú jra bizseregni bennem . E nnek az asszonynak egyetlen szem villanása felébresztette. E gyszerre m in th a csak kicseréltek volna. Beszélni kezdtem . Én nem tudom , m i sz á llja meg ilyenkor a különben csendes, szótlan fé rfia k a t is! M intha Cicero tá ­ m a d n a ú jra bennük! H alkan, finom an kezdtem , csak Z seri h allh atta, s irodalm i stílu sb an , ahogyan az ilyen lelkek elképzelik a m űvészek u d v arlását. Bizonyos finom és h alk te átrálitá ssal, nagyúri könnyedséggel, hozzá: az előre lem ondás m éla bán atáv al. Persze, a szavak m á r nem élnek bennem olyan pontosan, de az ízükre nagyon is em lékezem . „Asszonyom, ha m egengedi, én nem veszek n ájlo n inget m agam nak. In k áb b adjon nekem egy szép feh ér selyem ből készü ltet.” S am ik o r Z seri elém varázso lta az ó h a jto tt inget, valahogy Rezeda K ázm ér nyug. h írla p író ­ n a k és arsz lán n a k képzeltem v á ra tla n u l szerénységem , s m in th a csak K rú d y ú r v alam ely ik agyon olvasott la p járó l dikcióznék, hozzák ezd tem : „M ert az ilyen öre­ gedő gavallérok, asszonyom , akik eddig tá rsta la n u l bolyongták be a világot, s m á r ezu tán is n y ilvánvaló árvaságban élik le kevésszám ú n ap jaik a t, ezek a balga fér­ fiak ren d sz erin t em lék ek et gyűjtögetnek. Borús, esős n ap jaik o n aztán ezekkel já t­ szadozva idézik fel egy-egy asszonyság vagy édes leán y k a egykor oly d rág a ké­ p é t. . . Asszonyom, tudom , sőt biztosra veszem, ez az ing énbennem m in dörökké B écsnek, a D una-csatorn a p atin ás környékének k ép ét idézi m a jd an fel. Ezeket a régi, tisztes házakat, október első ködét, am iko r a D una m á r feh ér köpenyt - 44 - �k a n y a rít m agára, s egy asszony hófehér bőrét is felidézi m ajd, aki estén k én t ke­ le tre szokott nézni, feledhetetlen szom orú szem ével, és aki m é rh e tetlen ü l bánatos. N em vagyok csillagjós, nagyságos asszonyom , csak a szem ekben tükröző lélekben p róbálok olvasni, ne vegye, kérem , szem érm etlen tolakodásnak, h a azt bátorkodom m ondani: ön, nagyságos asszonyom, h a tá rta la n u l vágyódik v alam i vigasztalói v a­ lam i m ás u tá n . . . ” Gica, az istenért! ne nevessen m á r annyira! Nem tré fa ez, esküszöm . M indezt kom olyan m ondtam . Sőt többet is, szebben is, de ennyi u tá n is bizonyos v oltam m á r: elegendő ez is, a hölgy m á r lecsukta szem ét, szellőnyi sóhaj szalad t ki szá­ ján. „M ivel szolgálhatok még, u ra m ? ” Én m á r fölényes tu d ással játsz o ttam tovább. ,‚Ó, én nem ak aro m m agát tovább fárasztan i kéréseim m el. M aga biztosan nem e rre született. H iszen . . . ” Szem em be nézett ekkor, m in t aki azt firta tja , kom olyan m o n d já k ezt. vagy pokoli pim aszsággal g únyt űznek belőle. „U ram , igazán . . . M i­ ben á llh a tu n k m ég sz o lg álatá ra ?” T eh át egy ú ja b b találat. Tovább, tovább. V asady G éza. „N yakkendőket szeretek kötni, asszonyom . N aponta többször is v áltv a. Ha len n e olyan szíves, kiegészíteném gyűjtem ényem et n éh án y szép p é ld á n n y a l.. . ”Ki is v álaszto ttam m in d já rt hatot, s fo ly ta ttam a monológot, egyre nagyobb hévvel, s egyre kevesebb krúdysággal, m iközben Z seri u jja i gépiesen csav a rg a ttá k a n y a k ­ k endőket k ere k gom bolyagba, azt hiszem , három szor-négyszer is ú jra kezdte ezt a m űveletet, am ikor egyszer m egfogtam u jja it, lágyan felem eltem jo b b ját, s h irtelenül, veszekedett szenvedéllyel belecsókoltam a tenyerébe. „Ne! N em szabad!” lehelte az asszony. De ezüstös körm ei belem élyedtek arcom ba. Szerencsénkre, leve­ g őt is kell szívni az em bernek, s ek k o r az asszony elk ap ta ten y erét, és ú jra a n y a k ­ kendők gyűrögetéséhez látott. Jókor! M áris kivágódott a boltajtó. S m aga azt hiszi, hogy valam i szim pla kis esem ényben volt részem , m íg odabent válo g ato tt a szentélyben? H a m aga ezt látta volna, ezt a pro cessziót! M ondhatom , ta k aro s interm ezzo következett. V alam i százkilencven körüli m agas, lécből összeszegelt férfi lé p k ed ett be. P atto g ó h a n ­ gon, az orrából, beszélt, ráa d ásu l m ag y aru l: „K isztihand, nagyságos asszonyom . A First A id f or H ungary október havi tá m o g atásáért jö ttem .” A zt a céget nevezte m eg ,tu d ja , azt, azt, am elyikről p á r perce B ársony beszélt. A m eglepetésem csak n ő tt, m ik o r ez a galam bszelidségű B ársonyné, ez a fö ld reszállt férfiálom , kinél egy E delsheim -G yulay lány nem le h ete tt nem esebb, fürge üzletasszony m ó d ján od a­ kocogott a rak tá ra jtó h o z , s tárgyilagos hangon, szigorúan, a k á r egy főnökasszony, b ek iálto tt: „P éter! I tt v an n a k E ck h ard t úrtól. A segélyét.” M aga azt m á r látta, G ica, hogy ro b b an t e rre be Bársony kom ám . L evágott tíz sh illin g et a p u ltra . „Tisz­ teletem a F irst A id for H ungarynek! M ondja, u ram , nem ad n á n ak nekem m ég egy kis dollársegélyt? A nnyit ad tam m á r m agu k n ak , hogy egyszer n ek em is segít­ h etn én ek .” A segélykérő ú r úgy tett, m in th a nem érte n e m agyarul. N yugtát té p e tt ki egy töm bből, m egbiccentette fejét, s azt m on d ta: „T iszteletem .” És kim ent. Egy­ sz erre h ú zták be az a jtó t a főnökkel. Hogy ro h a n t az m agához, Gica! C sak ne ta ­ g ad ja . . . No, én se m áléskodtam volna. É ppen n y ú ltam Zseri kezéért, hogy m eg­ ism ételjem az előbbi hadm űveletet, m ikor az asszonyka szája elé te tte u jjá t, m in t­ h a tito k ta rtá s ra figyelm eztetne. „M aradjon illedelm es, u ra m ” susogta. „M a van segélyosztó n apunk. M a . . . ” Nem fo ly ta th atta. N yurga, szeles fiatale m b er robogott be. M intha űznék, olyan svunggal. T opis volt, ráa d ásu l szem telen. L evágta tá sk á - 45 - �já t a p u ltra , hangosan fú jta to tt. A ztán; „A N e m zető r előfizetéséért jö tte m ” je len ­ te tte ki, m in t egy rajp aran csn o k . Zseri szolgálatkészen m en t a rak tá ra jtó h o z . „Pé­ ter, itt v an n ak a n y ila sa i” k iá lto tta be. Nem em lékszik rá? H átborzongató volt. Bársony ism ét dühösen v á g ta to tt el. A zt hittem , a nyilasok arcátlan b etolakodása m iatt háborog. A ztán rájö ttem , m agát sa jn á lta ott hagyni. „V an p o fája idejönni, Sebestyén úr?! B evasalja ra jta m az előfizetést, aztán a leg d rág áb b h ird etési k ö lt­ séget szám ítja fel. A zt ígéri, hogy a h arm a d ik oldalon hoznak, nagy k eretben. És kiderül, hogy la p ju k utolsó oldalán, a testv érek h alálh íre i után! F új, m agukban egy szikra üzleti tisztesség nincs, Sebestyén úr! Lóizé m aguknak, n em h ird etés!” A fiú erre hebegve rim ánkodott, hogy így kis slapaj ő, úgy kis díjbeszedő. „Ne tessék velem k ib ab ráln i. B ársony úr. M ajd az aszta lra v erek én, tessék m egbízni bennem . M ár tízezer példányban je len ü n k meg. És szav am ra m ondom , a jövő szám ­ ban meg lesz elégedve a hirdetéssel. K árpótoljuk, kedves B ársony ú r!” E rre elélökte a pénzt, s kituszkolta a fatty ú t. „L átja, kedves V asady ú r, v an k épük m eg­ ren d eltetn i velem a lapot! És h allh atta, m il y e n e k ...” É szrevettem azonnal, ez a felháborodás inkább a k eletrő l jö ttn ek szól. M it lehet tu d n i, mi lak ik benne. „De B ársonykám , m aga viszont h ird e t n álu k !” csíptem r a jta egyet. R ám nézett, m in t odahaza, feljebb lökte k alap já t, s kicsit elnevette m agát. „N a ja. V asady úr. Az üzlet az üzlet, m aga is tu d ja .” H irtelen a hom lokára csapott, s n y a rg a lt m egint vissza magához. Én még m ondani a k a rta m neki: nem gondolja, édes B ársonykám , hogy a te stv ére kn e k akad m ég egyéb elszám olni való is a rovásukon, nem csak ez a h irdetéssel k ibabrálás. De ezt nem le h e te tt elm ondanom , nem , m e rt az én B á r­ sonyom v ág tato tt, m in t egy gátfutó, a ra k tá rb a , hogy kincseit m aga elé teregesse. M ondja m ár. édes Gica, m ivel bab o n ázta m eg? Na, hogy v isszatérjek , értelm ét sem láttam , hogy én m ost po litizáljak vele. U gyan, nem az én fejem fáj. A kiskörm öm se kív án ta különben sem m ost a politikai dum csit. In k áb b sürgősen m eg­ fogtam Zseri kezét. H aha, azt hiszi, asszonyom , több szerencsével? N em te lt el, szavam ra, egy percn él több, m eg jelen t a bécsi m ag y ar hitközség adószedője. Rá öt perc m ú lva lélekszakadva sü rg ö tt-fo rgott a p u lt elő tt a M enekült M agyarok K ultú rin tézetétő l egy k ifutónak szegődött volt-bölcsész. (Utólag tu d ta m meg, hogy B ársony P é te r ezen a szerdán fizette 10 és 11 között a segélyeket, ta g d íja k at, adót. m iegyebet. S hogy ezt m inden szerv ügynökei, alkalm azo ttai, fogdm egei régesrégen tu d tá k . A zé rt siettek annyira!) És m ost jön az egészben a legem lékezetesebb. Gica. M ikor az ex-bölcsész elkotródott, B ársony pedig ta rk ó já t tö rü lg etv e visszaigyeke­ zett magához, Zseri egyszerre rám m osolyodott, éjfek ete szem ének teljes felragyogtatásáv al: „Több nincs, hálisten n ek .” A kkor, ez a mosoly, kezének izgatott b ab rálása, az ú ja b b és oráció re k tá b a n tö rtén ő ide-m osolygása m eg értte tte velem : V asady Géza, m ost következhet a te be nem te rv ezett, előre nem g y an íto tt m e g le p e té se d . . . A fen t em líte tt V asady Géza, akin ek M unkácsy-d íjat adni jó n ak lá ttá k bi­ zonyos képzőm űvészeti hatalm asságok, óvatosan körbelesett, m ajd o tt te rm e tt a p u lt m ögött, a sötét belső sarokban, a k o rd ru h á k és fürdőköpenyek bensőséges és hom ályos birodalm ában, m egragadta B ársonyné felső k arját, és szájon c s ó k o lta . . . Ne, n a ne tessék tiltakozni, Gica. E gyáltalán nem dicsekvés m o n d a tja ezt velem . G yónást ígértem m agának, és éppen feleségem legjobb b a rá tjá n a k kell ezt fülébe súgnom , aki m ellesleg, rem élhetőleg, hozzám is a legközelebb áll. M ondhatom , ugye, kedves Gica, így? Köszönöm. T udja, am iért elm esélem az egészet, ezt a kissé - 46 - �Visszatetsző férfi b rav ú rt, a következő: olyan pokol tá ru lt fel elő ttem a csók nyo­ m án, hogy nyom ban rem egni kezdtem a k árh o z atá ért. E gyszerre oly o lth a ta tla n láz te p e rt le, hogy két kezem vaksin, této v án ú jra az asszony u tá n n y ú jto ttam , hogy... E kkor Zseri m á r m egint m essze volt, a p u lt m ásik o ldalán állt, s az ajtó ekkor felszakadt, m in t a pokol bugyra, és m in th a csak egy jó l ren d e zett tö m eg jelen et kö­ vetkeznék a M adách Színházban: betódult vagy húsz nő. H úsz nő, Gica! T ám asz­ ték o t kerestem rem egő kezem m el a fiú k o rd ru h á k n aftalin szag ú állv án y a m entén, és tehetetlenségem ben, rán g ató vágyam ban nem te h ettem m ást, m in t sorban m eg­ neveztem m agam ban az asszonyokat és a h ivatalo san még leányoknak szám ító hajadonokat, ak ik drág a ru h áb a n b ú jta tv a , a szépítő szerek m esteri kezelésével m eg­ csinosítva, férfi felajzáshoz előkészítve, vödörnyi szagosító fo ly ad ék k al m eg illato ­ sítva, félelm etes női légiót alkottak. (Külön, külön, tu d ja, Gica, m indegyik kellem etes társalgó p a rtn e r, gondolom : nagyvilági szerető is lehet, de így, együttesen, uram bocsá, ijesztő h atással voltak rám !) Ja v arész ü k m á r átlép te a h arm in cad ik év R ubiconját, és em lékezetükben nyilván m egelevenedtek a régen volt v ásárláso k izgatott sutyorgásai, p ikáns és játékos alkudozásai, és egy csap ásra tűzbe lobban­ tak, azonnal kérni, ta p in ta n i, próbálni, ócsárolni, dicsérni k ezdték a n ájlo n puló­ v erek és sztrecsbugyik, fürdőköpenyek és m ű a n y ag h arisn y ák , m e llta rtó k és ru g a l­ m a s m űm ellel kiegészített kom binék, nyak sálak és cipőkesztyűk, fejkendői: és szi­ vacsok, stólák és sz ap p a n tartó k tö m e g é t. . . Nem, m ost m á r nem m együnk be a társalgóba! Csak h add h allg assák a köz­ v etítést a tem etésről! Nem lehet ott m egm aradni. Az em b er nem é rt egy szót se, csak a hangszóró kiabál, m ennydörög, és m in d en k i csak ül, töpreng, s u n y it. . . Ők is tem etn ek v alam it, én is elföldelem m ost m eddő éveim et, Gica. Nem, nem , csak m a ra d ju n k itt. S m aga, kedves Gica, csak k o rty in tsa ki ezt a csepp k o nya­ kot. B izisten m ondom , nincs több a söntésben. N -na! M ost m á r nem is fázik anynyira. Igazán m egszédült tőle? D rága b a rá tn ém, n em baj az m o s t. . . Csak ténferegtem te h á t az állv án y m ellett, és egy p illa n a tra úgy rém lett: ta ­ lán m égis jobb lenne nekem a B rueg el-k iállítás csendes á h íta tá b a n állnom m ost is, a b b a n élnem , a festés m ám orában, és hagyni m inden m ást. De nem a k a d t m ár visszaút. Még tá n erőm se lett volna. M ert B ársonyné ott á llt m ellettem , olyan m osollyal, tu d ja, hogy ú jra fark asn a k éreztem m agam , és á tn y ú jto tta a csomagot. V alam i k a rto n t is éreztem tenyerem ben. „Hogy tu d ja a cím ü n k et” m o n d ta halk m osollyal, m ajd fürgén elilla n t m ellőlem . A zt még láttam , m ilyen felg y u llad t szen­ vedéllyel v etette bele m agát ebbe a régről ism ert, jószagú m agyar női sokadalom ba. M aga éppen ak k o r jö tt ki a belső rak tá rb ó l, kicsiny csom agjával, s in te tt fe­ lém, de m á r m agát is ellepték a b arátnők, én m eg éreztem : robbanásig te lítv e v a­ gyok, m enekednem kell onnan. A m ikor a csatorna p a rtjá n állta m , ak k o r néztem csak meg azt a k arto n t. H ív­ jo n fe l holnap reggel nyolckor itt. A hosszas, szálkás, női betűkből o lv ash attam ki ezt. Egy nyíl m u ta to tt a B 33 6 90 telefonszám ra, m ely a sárgás k arto n b alsark á­ ban húzódott meg. M ásnap jö ttem rá, G ica; m aga a z t a kav alk ád o t a k a rta m egnézetni velem , csak lessem végig a nagy vásárlási olim piát, am it a festők. írók, ú jság író k nejei, vagy a m a g u n k fa jta m űvészek végeznek nap m int nap a B ársony-cégnél, m ivel ez olyan - 47 - �isteni tém a, de olyan, hogy! S m en n y ire m ás le tt az egészből! Zseri! Ő le tt a k a­ land értelm e, Gica. O dakint őszies napfény bágyadozott, csekély forgalom u n atk o zo tt a csato rn a környékén. Á lltam a já rd a szélén, néztem K eletre. M egvallom m ost m agának, csi­ petnyi vágyódást nem éreztem az otthon után. M intha a világon sem lenne. É s Viola sincs, a kislányom . Csak ez a gondolat: itt is m eg le h e t szokni az életet. Ezt a vizet is meg lehet szeretni. H iszen ez is víz, ez is D una. A ztán m ásik, izgalm a­ sabb gondolat ugro tt elő: holnap reggel csakazértis felhívom a zt a szám ot. A ztán felm egyek hozzá, és . . . A zt m ondtam ak k o r m agam ban: nem fog csalódni szegény Zseri. M ásnap reggel becsengettem nála. N em csalódott szegény Zseri. És m aga, G ica, az ért nem lá to tt csütörtök reggeltől m ostanáig, m ert. M e r t. . . És ezt k ellett m eg­ gyónnom m agának. Egyedül csak m aga h a llh a tta ezt. M ert én m á r érte m a m ai fiatalo k at, ak ik végtelen m onoton csacsacsákra hisztérik u san rázzák te stü k et. Ezt érzem , sajg om én is. Egész bensőm zsongó, zsibongó börtön, m elyben le írh a ta tla n zendülés érik. És . . . nem tudom , m i lesz odahaza. V alahogy úgy érzem : eszem , lelkem , m inden gondolatom o tt m a ra d t, Gica, abban az A urelian u s császárról elkeresztelt, D una csato rn a m en ti, m acskaköves kis utcában. És m ost m i következik, asszonyom ? PSALM US Biztosan em lékszik még a rra a sark i kis kávézóra, ugye, Gica, ott a V erestorony ú tjá n a k a sark án , a K ana l p a rtjá n á l, ahol m i is ü ltü n k a m ú lt őszön, am ik o r k ijö v et a Boschék boltjából, m e g v ártu k egym ást. I tt ücsörgök m ost is. Szólnom, v allan o m kell valakinek. M e r t. . . Nem, nem bírom tovább a ném aságot. H arm ad ik lev elem re süket csönd a válasz, Gica. N e vessen meg, kérem , nem te tte m én sem m it. Egy szalm aszálat nem te tte m keresztbe, asszonyom. Csak nem birta m tovább. T udja, m inden a fejetetején állt, é s . . . Egyesek közülünk m á r a csillagok szerencsétlen á llá sá t okolják. Felőlem az is lehet. M inden lehet. De v aló jáb an m ik o r a sü lt em ­ b erh ú s szagát éreztem , én a k k o r retten te m meg. Ez h a jto tt a rra : m en ek ed jek ebből a b arb á r, D una m en ti világból oda, ahol ren d van, ahol csend v an , ahol él m ég az em beri törvény . . . És nem tu d ta m elviselni L ídia szem ében azt az értetlen ség et, ijedtséget, k u tató félelm et: ugyan m icsoda vagy kicsoda igézett meg, ra k o tt édes b ilin csek et kezem re, Bécs v árosában, hogy m indig odarévedek, hogy egyre Bécsre k an y aro d ik a szavam . Nevezzen egészen nyugodtan bolondnak, asszonyom , s jelen tse ki: nem hiszi el egyetlen szavam at sem , de a k k o r is kim ondom : az a végzetes b aja életem nek, hogy m indig m aga k ellett volna m ellém , G ica, igen, igen. ez így van, és erre csak m ost éb red tem rá. Most, am iko r m á r késő. M indig, m indig, m indig. (Hiszen a p a p á já ra is úgy gondolok m o st is naponta, am ióta a gangkofeni m űtőasztalon m agam hoz pofozott, s félm arék repesz k ioperálása után, s pajzán m osollyal fülem be sugta: „N e félj, kiskom ám , a tisztelt m em b ru m o d n ak k u ty a b aja !” — a k á r az ap ám ra, igenis, az apám ra, aki m ásodszor seg ített a világra!) Sajnos, csak m o stan áb an éb redtem rá te lje s bizonyossággal, am ikor m á r itt ülök időtlen idők óta a B abilon - 48 - �vize m ellett, am elyről nem is régen azt hittem , asszonyom , hogy épp en olyan, m in t b árm ely otthoni v í z . . . De hag y ju k ezt! M aga b ará to m volt, G ica, sőt, h a m egen­ gedi: cim borám . H ányszor sa jn áltam , hogy n em férfin a k terem tő d ö tt! És m égis m in d en p orcikám m al azt é rz e m : m in d e n n él több nékem m aga! M o ndhatja: dőre. H iszen n ap o n ta lá ttu k egym ást, h allo ttu k , évek óta. B aráto k is vo ltunk. É ppen m ost tu d ta m rá jö n n i e kopernikuszi igazságra? P o n t m ost, am i­ k o r h atáro k , s m ily en h a tá ro k v á lasz tan a k el b enn ü n k et! Persze. Hogy is lá th a tta m én tisztán, a k á r október elején, a k á r később? Hogy éb re d h ette m volna rá m indenre, m ik o r nem v o lt táv lato m ? M ost m á r nagyon tu ­ dom : igaz b ű n b án a ti h etet csak ak k o r ta rth a tu n k , am ik o r teljes tu d a tá b a n v ag y u n k b ű n ü n k halálos voltának. S zinte h allh ató an észlelem a kérdését: m ié rt slisszolt ak k o r ki? (Biztos vagyok benne, hogy így m ondja: szö k ö tt ki!) M aga elő tt ez te lje sen és szigorúan m orális k érd és Ó. tudom , n em azért, m e rt és le k ö telezettje v o ltam a rend szern ek . A M unkácsy-díj, az én tehetségem k o rlá ta i, satöbbi. S okkal in k áb b m ásért. M aga nagyon jól tu d ja : 45/48-ban kész le tte m vo ln a b a rik á d o t is építeni. Persze: m aga szerin t egy szerelm es, ha őszintén szerelm es, annyira sose csalódhat, hogy lerókázza a szeretettet. Nézze, én végeredm ényben nem is. C sak b eü ltem a kocsiba, és — k i­ ju to ttam . Id ek in t pedig se n k it sem é rd e k elt különösebben a dolog velem kapcso­ latb an . T erm észetesen politikai m e n ek ü ltn ek tek in te tte k . K icsit viszolyogtam , m eg­ vallom , e m ia tt. De őket cseppet sem izgatta a M unkácsy-díj. Sőt! E lm o n d tam n e­ k ik Benőt. Hogy ő m ia tta jö ttem ki. M aga nagyon jó l ism eri a szerencsétlen Be­ nőt. És tudom , m aga sem szívleli őt túlságosan, v a llja be a tü k ö r előtt. A zért talán , m e rt a harm in cas években v e tt p á r tá b lá t az éhező k o m m u n ista festőktől? O lyan ecsetkezelő n incs a M agyar N épköztársaságban, ak i titk o n , a jta já t b eh a jtv á n , lelk i­ ism erete előtt azt v allan á : szeretem ezt a d eré k m űvészt. No, ab b an igazam v an , n éhány percentben, hogy nem m a g y ar b ú zalisztet fogyasztok, neki is szerepe volt. K i nem á llh a tta m ezt a tiz en h a t funkciót betöltő valóságos belső titko s tanácsos n ag y u rat, ezt a fő tá rla tn y itogatót, aki L aktyionov fényképe elő tt is úgy elm o n d ta a h o ch -„d u m át”, m in t G uttuso előtt. Benő, aki m in d e n t tu d , m in d en t m egért, m in ­ d en t m egm agyaráz a tö rté n elm i szükségszerűséggel, hol az osztályharcos szigort em legetve (be szeretem , G ica, ezeket a nagypolgárokból le tt „p ro le táro k a t” ! ahogy ezek m aguk e lé képzelik a n ejü k v olt bőrgyárábó l a p ro letáro k at, s gőzölgő híg vacsoralevesükből engesztelhetetlenséget kanalaznak!), hol m eg békeharcos m eg­ b o csátást papolva. H a az okokat veszem sorra, Gica. valóban vele lettem először torkig. N ovem ber d erek án ta lá lk o z tu n k a N é p m ű velési folyosóján. U gyanúgy szer­ vuszolt, m in t áp rilisb an , sőt — k étszer h á tb a is v ert. E ttől le tt elegem . H a ő to v á b b ra is, a k k o r én m egyek. K ezdek m á r tárgyilagos lenni, Gica. N em Benő volt a causa prima. In k áb b ez: vég re egyszer úgy ak aro k festeni, (nem az állam pénzén, elv társn ő , a m agam ked ­ vére), ahogy éppen kedvem ta rtja . S azt, am i éppen izgat. És hogy e m ia tt ne n e­ vezzenek a n ép ellenségének. U gyanis elm últam tiz en h a t éves, elegem v an a „diktandó zsinórírásból!” elnevezésű ecsetgyakorlatból. J a j, Gica, m o n d ja m á r: h át egy - 49 - �festő soha sem festheti azt és úgy, ahogy a k a rja ? T udja, h alálo san m egcsöm öltem -attól, ahogy v alaki m indig súgja, írja, m ennydörögje a fülem be: „igenis, legyetek N agybánya fiai!” „de kár, hogy érződik képein az az a v itt N agybánya!" „legyen benne kérem egy kis forradalm i expresszivitás, ugyebár!" „node kérem , hisz ez tiszta tizenkilences fo rm a lizm u s!” „nana, maga kis közönséges posztim presszionista!” És m iket nem hallottam . H át ezért v áltam én el otthonom tól. Tudom , tudom , asszonyom. Maga m ost azt gondolja; ezzel fiam nem m o n d o tt sem m it. Ez m ind régi, ez tú lh a la d o tt, ez sm afu. És m in d já rt felsorolom összes viszontérvét, asszo­ nyom : a korokról, a korok alkotóinak és a m egbízóknak k ap cso lat-fo rm áiró l, sőt: azzal is tisztáb an vagyok, hogy n ekünk, festőknek a tö rtén elm i viszonyok te re m ­ te tte lehetőségek között kell a lehető legm űvészibbet ad n u n k , „b etö m n i” a m eg­ rendelő sz á já t olyan k ív á n t m űvészettel, am elyben eg y ú ttal benne p arázslik az u n o k ák at is izgató ö r ö k . . . Lássa, m ég a kifejezéseire is em lékszem . M ost k itérő következik. V alójában m indezt nem is lenne szabad leírnom . Most m a g a m nak festhetek, am it éppen akarok. M agam nak. De M üllernek csak lovakat festh etek, csikóssal a h átán , vagy anélkül. De lehet hágás közben is. Ez igen ho­ n o rá lt tém a. L ehetőleg v iharos pusztán. H atalm as lehetőségeket re jt m éhében az üvegfestés is. De rejt. F esth etek én üvegre, falnyi tá b lák ra, de a m odern képeim be is m egsúgják, beudvarolják, véletlen ü l e lk araty o lják : m ilyen fo rm ák és idom ok legyenek benne, m ennyi piros és u ltra m a rin. A m egrendelők, a kövér pók (ahogy 46-ban a szem inárium on tan íto ttu k ), a m űanyag m ellű delnő, m in d -m in d eláru lja , m it szeretne a pénzéért. „O lyan B raque-ost, m űvészkém ” — ez a m ű v elteb b típus, a k o rra l lépést ta rtó : „M aga nem ism eri V ászárhelit? O lyat, olyat!” Persze, m in ­ denki azt m ondja, nagym enő vagyok m ost Bécsben. C sakhát tu d ja, baj az, h a a gerinc m űanyagból van. De így dől az em berh ez a gubus. (Ne h arag u d jo n ezért, Gica, az efféle pénzt csak így tudom nevezni. És otth o n a v ilá g ért el ne á ru lja sen k inek: eddig csak egyetlen kép et ad tam el. O lyat tu d n iillik , am it pa r coeur fest az em ber.) M indegy. S zám ít ez? J a n u á r végén kim egyek az au tó v ásárra. Em lékszik még biztosan a r r a a piacra, kivülről sokáig b ám u lg attu k akkor. H árom hónap u tán m ár Kibiro k egy kis kétszem élyest, persze ócskát. Ja ? Maga m ost azt kérdezi: ha ilyen jól megy, ha a lelk iism eret fájd a lm a csak egy bekezdésnyire bánt, h a a könnyen jö tt pénz nekem csak gubus, akkor m ié rt feledkezem meg L ídiáról, V ioláról? E gyáltalán — m é rt nem hoztam ki őket? H iszen közönséges becstelenség volt o tt­ hon hagynom egy olyan nőt, m int Lídia. L ídia úri nő volt világ életében, m ag y arán szólva: nem dolgozott. Ő csak idegeskedett és zenélt és szeretkezett. Igaz is: á llá s­ ban van m ost? N em értem , nem értem . A fé rje disszidált, neki meg egyszerűen állást adnak. M iféle logika ez? Ne higyje Gica, hogy csak úgy h agytam ott. Szól­ ta m neki. K önyörögtem neki. Egy álló órán á t: jö jjen e k velem . M aradt. Nem és nem . Ő nem teszi ki V iolát egy éjszakai já rő r véletlen golyójának. Efféle b lablák: ő m agyar, neki h azája van, etcetera. Ég az arcom , Gica. Hogy ilyen arc átla n hazugságot írok m ost m agának. Előbb - 50- �könyörögtem , m ost m eg szem telenül hazudok. T udom nagyon jól, L ídia szóra el­ m o n d ta m agának az utolsó beszélgetésünket. M agának aztán nem kell m agyarázni, én m e n n y ire alibi m ia tt rim án k o d tam neki. M ert én egyedül a k a rta m kijönni. M a­ rad jo n ott L ídia és Viola, ahol vannak. B udapest, II. k erü let, T örökvész u tca 27. M a ra d jan a k ott. É rd ek el is engem ! Az egész vacak élet otthon! É nnekem jogom van élni, az én tehetségem . . . H a őszinte lennék, m agához is, m agam hoz is, az eddigi úgynevezett két ok m ia tt nyugodtan otth o n m a ra d h a tta m volna. Benő m ia tt is, a festői ú tk eresés m ia tt is. De Zseri! Zseri! Igen, én Zseri m ia tt vágyódtam B abilonba! Ő v o lt a k aland, az a te tt. m iről voltam b áto r szólni m ag án ak a Deák Ferenc fedélzetén, október h ato d ik án ebéd után. T udja, Gica, azt hittem , ő lesz az a nő, aki. A bölcs férfi m in dig azt hiszi, hogy ez lesz az az asszony, akivel a haláláig. Ezt az egészet meg kell m agának m agyaráznom , Gica. Azon a novem beri reggelen, am ik o r végre Bécsbe evickéltem , ro h an ta m a lak ására. B osch-B ársony ú r term észetesen e r eggelen is m á r a b an k b an volt, u tá n a a te x tilg y á ra k képviselőivel tá rg y a lt. Oly in te n ­ zíven éreztem a boldogságot, hogy rossz álo m n ak h ittem az elm ú lt k ét hónapot. M indössze egy p illa n a t m ú lo tt el a k ét csengetés között, am ik o r m ost ú jra felém v illan to tta cinkos mosolyú, éjfek ete szem ét a k is fü rk ész-ablakon. Ezen a reggelen is korm os volt a szeme, s az első p illan a tb an m egcsillant b en n e az ám u lat p arazsa. N em részletezni akarom , illetlenség lenne. De v alam i sejtelem m á r ek k o r pillézni kezdett bennem . Íme, a sorrend. „Ö rökre m elletted m arad o k m ost m ár, Z seri” m o n dtam neki boldogan, és érzésem sz erin t; e percb en jo ttá n y it sem hazudtam . É ppen kö rm ét lakkozta, nem is hag y ta abba. csak szem öldökét rá n to tta fel. „Ö rökké? Pom pás. É s.m o n d csak, m ihez kezdel m ost?” T u d ja, asszonyom , a szívem m élyén azonban valam i m ás k érd ést rem éltem . Először v o ltu n k együtt, m in t két szabad em ber, é s . . . A bba a pom pázó, langyos női szobába e p illan a tb an d e r­ m esztő szelek tó d u ltak be, köröskörül m inden fagyos le tt, zuzm arás, jégcsapos és olyan — dohos. M intha a régi D ebrecen, H ódm ezővásárhely, avagy K aposvár v a la ­ m elyik ú ri szobájába estem volna h an y at, úgy tá to g ta m levegő u tán . „Festek, d rá ­ g ám ” feleltem később. „Festek, rajzolok, m etszek. A m ihez kedvem k erek ed ik .” Ó, m ilyen fontos le h e te tt a körm e! A v ilá g ért fel n em p illan to tt: m ásodszorra k en te rá a lakkot. „A m it m a jd vesznek, drág ám .” K icsikét v á rt, aztán ú jra fontos m u n k á já b a m erü lt. „Igaz is, m ég nem is lá tta m m űveidet. Géza, tu d sz ugye lovat rajzo lni? Lovat, esetleg csikót. Tudod, az itt nagyon kelendő. Esetleg én is el tudok belőle helyezni ö t-h at darabot. V annak jó k u n csaftja im .” Így m o n d ta: darabot. A kár az állványokon szereplő sztrecs bugyikat. Fázni kezdtem . M ajdnem hango­ san kocogott a fogam . Őt term észetesen an n y ira lek ö tö tte a m ásodízbeni lakkozás, hogy fel se tű n t neki. Szerencsére, előttem volt egy üveg gin. D erekasan elm ulasz­ totta vacogásom . A ztán? A m íg cikk v olt a m agyar m enekült, h eten k é n t kétszer is felengedett lak ására, de csak reggel nyolc és kilenc ó ra között. A m ikor B ársony ú r oda van a b ankban, m a jd a tex tilg y árak képviselőivel tárgyal. De m inden n ap fél tízkor D öbröghy Zseri pontosan m egjelenik a boltban, á rta tla n és k ia lu d t szem m el, sohasem -m űanyag ru h ájá b an . M egkezdi áldásos ténykedését a m űanyagok áru sítása terén. Mily h am ar kiolvastam aztán őnagysága lelkét! O lyan ism erős, sokszorláto tt, olvasott, h allott, ízlelt volt, m in th a ú jr a m agam m e lle tt látn ám , érezném , - 51 - �ta p in ta n á m azt a húsz esztendővel ezelőtti városi tan ácsn o k n é nagyságos asszonyt, aki kim agasló és oklevélre m éltó pedagógiai ráterm ettség g el bevezetett a szerelem középiskolájába. Sem m i, sem m i, sem m i. E gyform á n sívár, poshadt, újd o n ság o k ra és d iv atosságra éhes nőcskék. A zt h ittem , tu d ja , fároszom lesz, s k id e rü lt róla, hogy m ocsárfény. B izisten kedvem lenne elcibálni ezt a hosszú firk álm án y t, de m égsem m erem m egtenni. Soha, soha el nem sírn ám ezeket, m ég ebben a dicsekvő hangnem ben sem , h a m ost csak belül szólna m indez. M egittam m á r a h a rm a d ik bögre kávé­ m at, m ost m á r nincs időm hazudozni. N yargalnom kell M üllerhez, o nnan jövet be kell kukk an tan o m a W eisz—E sterházy céghez, az tá n egészen ki kell m ennem , a v o lt testő rlak tan y a tőszom szédságába, ahol v alam ik o r Bessenyei G yörgy és testőr tá rsa i áb rá n d o zta k v alam i szépről, ide is üzleti ügyben. K ét ló, egy pusztai hágás, k ét m o num entális ab la k -te rv a la V ászárheli. Ezek ad ják , Gica, az ebédet, a gint, az ócska kiskocsit. Hogy tudok hazudni. M üllerről beszélek, m eg a többiekről. H olott Z seri u nt rám . O lyan m edencébe u g ro ttam fejest, am elyikből régen k iszik k ad t a víz. U tol­ já ra egy h ó n ap ja engedett be a szobájába. M egtudta a v aló t: az a m ik fügét m u ­ ta tta k , nem engednek be az Á llam okba. M ost m á r csak a b o ltb an lá th a to m . . . Egyszer, tu d ja, m egszorultam . Ez nagyon könnyen m egy nálu n k , festőknél. M üller, a képkereskedőm , elm en t M ilánóba egy friss, töretlen , tiz en h a t esztendős táncos­ lánnyal, k ét hétre, és én itt állta m egy shilling nélkül. Zseri az u ráh o z k ü ld ö tt. Ő, aki a tőkét a d ta B ársonynak az üzlethez. B ársony pedig úgy alkudozott velem , képzelje el, Gica, a k á r csak a segélygyűjtőkkel, am ik o r m in d en h ónap első szer­ d á já n d élu tán tíz u tá n m egjelennek a boltban. Még egy kép: később b en y ito ttam hozzájuk, Zseri se, B ársony se v o lt a boltban. És m ielőtt m egm o zd u lh attam volna, H erta, az az artem is-term észetű lány előhúzott köpenye zsebéből egy tíz sch illin ­ gest, és hozta, n y ú jto tta. A zt hitte, m á r én i s . . . N em írok tovább, Gica. L íd ián ak a d ja á t kézcsókom. M ár kétszer írta m neki, így cím ezve: V asady G ézáné, B udapest, II., T örökvész utca 27. Ungarn. Egyszer sem k ap tam választ. Igaz lenne, hogy L íd ia m eg in d íto tta a v áló p ö rt? O lyan re tte ­ n etes érzés, m in th a az egyik karom m egindulna, és itt a k a rn a hagyni. M ondjuk a jobb karom . P edig az enyém , az én vérem ta rtja életben. (Vagy m á r nem ?) N em szabad félreérten ie, G ica, a v ilá g ért sem. Csak V iola fáj, a kislányom . K ü lö n b en ez is csak — m ellékes. M ásról v an szó. M agáról. A kire ráeszm éltem , és azt hiszem ö rö k re elkésetten. M indegy m ár, asszonyom . L egalább egyszer m aga írjon. Szidjon, vessen m eg, bánom is én. C sak vegyen észre. N e felejtse el, hogy V asady Géza az ért él. Csak egy lapnyi m eleget, asszonyom. A zt m o n d tam m agának, m eg leh et szokni az itten i v izet is. Persze, m eg lehet szokni. De sosem éri el édessége, jósága azt az ízt, am it otth ag y tam . M essziről iz­ gató v olt B abilon, de m á r tudom , hogy k eserű víz a vize. P a rtja in csak a szo­ m o rú fű z nő. E m lékszik még a gyerekkori zso ltárra? N apok óta a nyelvem en van: ha e lfe le jtk e ze m rólad. Jeruzsálem , fe le jtk e z z é k el rólam a jo b b k e z e m . . . Gica, így len ne m áris? Egyszer a m akacs büszkeség, a V asady-ak gőgje, hiszen m i Bocskai alatt, B ethlen a la tt Bécset rém isztg ettü k egykoron, m egfog ad tatta velem : ab b a az u tcába pedig, ahol az a réztáblás ház van. nem teszem be a lábam . N em vagyok az a - 52 - �fa jta , hogy könyörögjek. M égha az éjszakai álm atlan órákon, am ik o r a n ap i h al­ lo ttak o n vergődöm , az ilyasm i híreken, hogy Benőt o d ahaza v alah o v á félre patero lták, m e g u n ták és a helyére tették, vagy ha azon is tű nődöm m ár, hogy az ért tízszer in k áb b Benő, vagy bárk i m ás, de odahaza, m in t itt M üller. De reggel: nem és nem! Illetve! H a m ag a úgy döntene Gica, hogy nekem m enekednem k ell a keserű víztől, ettő l a retten etese n irg alm atlan és retten etesen kegyetlen, idegen B abilon­ tól, h a vissza kell térn em Jeruzsálem be, a k k o r egy intés, ak k o r .................................... d e p rofundis ad te clam avi CONSUMMATUM A Die Presse cím ű bécsi n ap ilap egyik 1957 feb ru ári szám án ak h írro v a tá b an a következő ap ró h ír lá to tt napvilágot: — Ism eretlen fé rfi te tem a K ana lban. S ze rdán hajnalban, egy ö tv en év körüli, fe sté kes ruhájú, vízb e fu lla d t fé rfi h o lttestét fo g tá k ki. A zse b ek b en se m m iféle írást n em találtak. A h ír t m eg kell cáfolni. V asady G ézáné a h ír u tá n egy h étre lev elet k ap o tt bécsi, ism eretlen nevű és cím ű feladótól. A boríték b an az előbbi lev éltö red ék volt. Úgy látszik, B abilonban is ta lá lta tn a k igazak. RADICS ISTVÁN: M O Z A IK T E R V - 53 - ��V IH A R BÉLA: NÓGRÁDI ÚTÍKÉPEK O D AFELÉ A m ozdony fü lly e n t. Ez Iklad-D om a. M ár ballag is a vo n a tu n k tova. M iféle n év az állom ásfalon? E ké t szó ősi titk á t faggatom . M ily elsü llyed t n ép hagyta egykor itt? A var, besenyő, kazár, vagy jazig? Iklad-D om a! — a kalauz kiált, talán idéz egy ősz lovas királyt, k it elfeled ett ballada, rege, s a m enetren d b e költö zö tt bele. EGY KÉZ U TÁN B alassagyarm at. Te voltál bizony az óriási város, B abilon, hol fe lé m jö tte k a kirakatok, m iko r anyám egy nap idehozott, s m atrózruhát vásárolt nekem , a forgatagban fogta a kezem , talán m ost is a karjá t keresem . JEN Ő V asút felöl jö tt egy szü rkeh a jú kosaras bácsi. Z ö m ö k alakú. Ism erős arc. V ajon ki lehet? Faggatom az év tized eket. H iszen ez a szom széd ék fia, együtt já rtu n k hajdan polgáriba. O rrára nyerget, s alája m inő dús, deres bajszot sodort az idő. . . K öszöntelek ősz pajtásom , Jenő. SZ É C S É N Y I V Á S Á R G yűrű, karperec és m éze ska lá cs.. . A lacikonyhán izz ik a parázs, sül a rablóhús, pöfög a gulyás, forog a vonó, nagy a vidulás. - 55 - �Ö rök nép szín m ű kellékei, ők, a g yerm ekek, a fé rfia k , a nők, éppúgy m in t régen és száz év előtt. A változás? O tt rí egy kis vadóc, csokoládét m ajszolgató palóc: A nyoám , vegyen n ek em is ű r h a jó t... JE L E N É S R im óci asszony, hátán a kosár, hogy ricsajkodik benne k é t gúnár. N y a k u k vonaglik, kígyózó karok, s ahogy e lá tv á n y fe lé m kanyarog, olybá tűnik, m in t nég ykezű hindu közelgő isten őfelsége, V isnu. K U K O R IC A A z ú t m entén, a kukorica kisdedére bü szke kis m am a: zöldbe pólyáit babát tartogat. F ityeg rajta zsenge hajfonat. A RÉG EN T IL O S K E R T B E N A földesúr: Grosz úr, vagy az érsek k e rtje vo lt itt, hol m ost bort, sört m érn e k, s az asztalnál az egykori cselédek ü ln e k ném án, m égis m in th a ének szálldogálna fü s tk é n t fe l az égnek. P A LÓ C -P R E SSZÓ Egy parasztlány a ka to n a tisztte a hanglem ez dallam ára tw iszte l. A k rém ká v é csurran a pohárba, s kiü ríte m az urbanitásra. K AC SASO R F igyelem a hófehér kacsák körbe forgó zajos csapatát; ide-oda ú szká lg a tn a k ott a patak tükrén, m in t vitorlás flotta. - 56 - �NEM TUDOM M i va n a tó alatt? M i van a tó alatt? H allgatnak a halak. M i van a szívekben? Ha csendje m e g re b b e n ... N e m tudom , n em tudom . C S A K A Z E M LÉ K Csak az em lé k kö t m á r össze azzal a hajdani gyerm ekkel, kam asszal. Ez az utca, s körül a kom or fá k: m u ltam at szegélyező folytonosság. Csak az em lé k kapcsol egybe m in ke t, a távolon átsikló tekin tet; h o ld u d va rkén t lebeg körülöttem , fén ysu g á r a lengő szürke ködben. Csak az em lék, m in t hajó uszálya kö v e t halkan, be az éjszakába. 1961. R É T I Z O L T Á N : EMŐKE - 57 - ��MUSTÓ JÁ N O S: G Y Á R U D V A R �P IN T É R TA M Á S: A TEREMTÉS EGY NAPJA hangszóró ö tp e rc en k é n t m egszólalt. Először m indig kem ény k attan á s h a l­ latszott. A ztán az a hang. Ü ltek a v áróterem ben. Az a jtó n keresztül a sín p áro k at nézték. — Meg kell gondolnod — m ondta a férfi. — M eggondoltam — felelt az asszony. M ár huszadszor m o n d ta ki ma. Századszor. H angosan is. Ön m ag áb an is. És sz éd ü lt az erőlködéstől. Meg k ellett kapaszkodnia. A bőrönd o tt v o lt m ellette, rákönyökölt, m egm arkolta a fogantyút. N ézte a síneket. A sínek nem v ezettek s e ­ hová. — Egy h ó n ap ja nem lá tta la k — m ondta a férfi. Az asszony ezt m ondta: — N em m aradok. A nagy üvegablakok fehér izzással olvadtak. Meleg volt. A lak k b ő rö n d oldalán fo lto kban rag ad t meg a napfény. K örök és oválisok. A m enekülés hotelcim kéi. A hangszóró k attan . — A negyedik v ág á n y ra te h erv o n at érkezik. A negyedik vágány m ellett tes­ sék v ig y á z n i. . . A fé rfit m e g érin te tte a hang. — K ülönös han g — gondolta. — M ilyen különös. Egy p illa n a tra e lfe le jte tt m indent. — . . . A negyedik vágány m e lle tt tessék v ig y á z n i. . . A negyedik vágány m el­ le tt tessék v ig y á z n i. . . A bem ondó h a n g ja gyengéd volt. H ajlékony és testm eleg. A bem ondó sim o­ g a tta a s z a v a k a t. . . V alam elyik irodában egy nő ü lt a m ikrofon előtt. Ruzsos sz á já t közel ta rto tta az érzékeny készülékhez. És átsu g áro zta m ag át a szavakba. — G yere velem — m o n d ta az asszony. — G yere vissza P estre. A férfi fogai m egreccsentek. H átá n nehéz vízcseppek g ö rd ü ltek le. N ézett kifelé. A sínpárokon tú l szántóföldek voltak. Szőlők. S árg ára égett kukoricás. És m ö göttük a gyár. R etten tő síkságon. P u szta sem m iben. A g yár v ak o latlan épületei k v arcfényben álltak . K ém ények ta rto ttá k a kék eget. — Nem m ehetek — m ondta. — N eked kell m aradnod. Az asszony nem felelt. Nem is h a llo tta meg. T ávol vo ltak egym ástól. Két táv o l eső állom ás. — Á g i. . . — szólt m egint a férfi. Az asszony legyintett. — Ezek sz erin t m in d en t elm ondtunk m ár egym ásnak. — S em m it sem m o n d tu n k el. — I tt nem m aradok. — A zt ígérted, hozzám jössz feleségül. — A zt igértem . — Szeretlek. — Te ta lán nem igértél sem m it? — kérdezte az asszony. — M indenről volt A - 59 - �szó. Csak arró l nem , hogy ide jössz. Én nem áldozom fel m agam . É rted? Először csak n éh ány hónapról v olt szó. A ztán elm ent egy fél év és a m ásik fél év is. Egy éve v ag y u n k külön. — A m u n k á m . . — kezdte a férfi. Az asszony gúnyos volt. G únyos volt a szája. A hom loka. A kézm ozdulata. — Szóval ezért nem válaszoltál. — M ondta a férfi. — Egy hónapig küldözget­ tem nek ed a leveleket. Egy sort sem v á la sz o ltá l. . . I tt élek egyedül. Dolgozom. S en k ire sem nézek. Senkire. — — — — csaltál Az asszony nevetett. Hűség, m i? Hűség. P ersze, hogy hűség. Nem érted? R ajtad k ív ü l senkim sincs. Szocialista erkölcs. N em ? Szocialista erkölcs — h a jto g a tta az asszony. — N em meg. M ert nem engedi a kódex. — H allgass! — szólt rá a férfi. Az asszony távolról nézett. H idegen. — A zt sem engedi, hogy fizetésem elést kérj. N em engedi a kódex. A zt sem, hogy P e stre helyeztesd m agad. — H allgass — ism ételte a férfi. A ztán az t m ondta: — Ide küldtek. Ide jöttem . — M eseváros — válaszolta az asszony. — M int a m esében. V an m inden. Vagy inkább lesz. C sak éppen nem leh et m egfogni sem m it. A negyedik vágányon tehervonat á llt meg. Egym áshoz ütődtek, m egrázkódtak a kocsik. Az ütközők végigadták az üzenetet. Szúrós füstszag csapódott a v áró ­ terem be. — I tt is ta n íth a tn á l — m o n d ta a férfi. — Iskola m á r van. — Igen? — M ost cserepezik. — És a te la k á so d a t? — Az is készül. — M unkásszálláson laksz. — F elelt az asszony. — Ön tu d atb ó l vagy ezen a ro h ad t helyen. — M indig azt csináltam , a m it te a k a rtá l — m o n d ta a férfi. — M ost az egy­ szer hallgass rám . — N em m aradok. M ár a m últkor elhatároztam , hogy nem költözöm ide — m o n d ta az asszony. — M ost m á r egészen biztosan tudom . — A szálláson hozzám bújtál. N evettél azon, hogy sú ly u n k at alig b ir ta ki a vaságy. N agyon jó voltál. Csak azért voltál kedves, hogy m en jek vissza P estre? Az asszony k ik e rü lte te k in tetét. N em felelt. — Egyedül vagyok nélküled — m ondta a férfi. — R a jta d kív ü l m ég nem volt senkim . T e vagy az első. Tudod. K in tről rövid és hosszú fü tty je lek h allatszottak. A fü tty je le k re a szerelvény to latn i k ezdett h átrafelé. A férfi lá tta a platós kocsikat. B etonelem ekkel v o ltak m egrakva. És becso­ m agolt gépekkel. És lem ezekkel. A széles vaslem ezek fölött h u llám zo tt a levegő. — T etőgerendák — gondolta a férfi. - 60 - �K özben a v áró terem m egtelt hangokkal. P ergőtűzben ültek. A kőpadlón a p ró k avicsokat őröltek p o rrá a cipőtalpak. Az asszony az ó rá já ra nézett. — Tizenegy perc — m ondta. — M aradj velem — m o n d ta a férfi. — Szokott késni? — B um livonat. — N em baj. — N e m enj el — k érte a férfi. — M inden jó lesz. És m agában u n d o rt érzett. Csak könyörög. K ér. R im ánkodik. De m it csi­ n áljo n ? M it te h etn e m ást? Nem hagy h atja, hogy k ettő jü k között m in d en n ek vé­ ge legyen. H iszen szereti. V alaki le ü lt m elléjük. Az asszony m aga elé te tte a bőröndöt, a kőre. K özelebb húzódott a férfihez, Ültek. V alahol m á r ú tb a n volt a vonat. — A g y ű rű t m a jd visszaküldöm . Meg a többi holm it. — Nem akarom , hogy visszaküld — felelte a férfi. M ost elérte az asszony csuklóját. M egfogta. N éhány p illan atig érezte -az érlökéseket. A pulzus izgalom ban volt. S ietve lü k te te tt. G yorsabban m in t m áskor. De a hűvös csukló lazán k ifo rd u lt a kézéből. zelektrom ágneses hang ú jra m egszólalt: A — S zem élyvonat érkezik a h arm a d ik v ág án y ra . . . A férfi a hangszóróra nézett. A han g újból m eg érin tette. Az asszony felállt. A bem ondó az állom ásokat sorolta. — K ikísérsz? A férfi nem felelt. — A vo n at B udapest N yugati P ály au d v arig közlekedik — b ú g ta könnye­ dén, szépen a hang. — A vo n at m inden állom áson és m egállóhelyen megáll. Az asszony szája h irte len kinyílt. Élesen n y ílt ki. M int a zsebkés. — M egném ultál? N em k ap o tt választ. L ehajolt, m egfogta a bőröndött. I gy m a ra d t egy ideig. A könnyű súlyt nem tu d ta felem elni. A v áró te re m lassan k iü rü lt. A nap fén y ú jr a rász ak a d t a kőkockákra. — Segíts! A férfi felem elte a bőröndöt. N éhány lépést te tte k az a jtó felé. — N em férsz fel. N em lóghatsz a lépcsőn. — E lm egyek — lihegte az asszony. — A kkor is szédülsz, h a csak a sá m lira ráállsz. — T alán felférek. Ezt m ondta az aszony. de nem m ozdult. — A pád m esélte, hogy leestél a székről. — Igen. — A zt m ondta, szólhattál volna, h a le ak aro d törö ln i a csillárt. Az asszony m ég egy gom bot k in y ito tt a blúzán. M egtörölte a hom lokát. Hoszszan szóltak a kalauzok sípjai. V alam elyik kocsiban lányok és fiúk énekeltek. — Rengetegen vannak. - 61 - �— T alán m égis felsz állh attam volna. A v o n at elin d u lt. Lobogott fölötte a füst. A d allam összezúzódott a kerekek között. L assan egészen leülepedtek a zajok. Csend lett. E lm ent a vonat. A hőség újból m ozd u latlan u l á llt m in d e n ü tt. Egy h ordár tá n to rg o tt be a napsütésről. A rca vörös volt. S ikos és kedvtelen. — L em arad tak ? — Igen. Az em ber elkeseredett. — V ihettem volna a bőröndöt. Nem a k a d t sem m i fu v aro m . . . Na, jó . . . Á lltak. H allgattak. A hangszóró szem benézett velük. — M ikor jön a következő? — Egy ó ra m úlva — felelte a férfi. Az asszony elfo rd u lt a hangszórótól. — M enjünk innen — m o n d ta türelm elen ü l. — M enjünk ki innen. A te h erv o n at m á r a rak o d ó n á l állt. A ram p a elő tt au tó k fékeztek. T om pán zu h a n ta k egym ásra a vaslem ezek. Az ép ü let végénél fasor kezdődött. Az asszony a fák felé sietett. G yorsan, egyenes ta rtással. Az egyik iro d a a jta já b a n á llt valaki. Éppen a n ap p al szem ben. Vékony hoszszú láb szárú nő volt. A rcvonásai elégtek a fényben . Őket nézte. Ruzsos szája félig k inyílt. G yorsan szedte a levegőt. M ár sokszor lá tta a férfit. De nővel még nem látta. N em em lékezett a rra , hogy egyszer is nővel lá tta vo ln a . . . A férfi o d afo rd íto tta fejét. N ézte a hosszúlábszárú nőt. F elism erte. T egnap is m agán ére zte ezeket a szem eket. M áskor is. A hányszor csak az állom áson já r t M egnézte a nőt. Az asszony észrevette. Szorosan közel lé p e tt hozzá. — K arolj belém — m ondta. K em ény, ism erős volt ez a hangsúly. — H allod? K arolj belém ! A férfi nem egészen é rte tte m ire jó ez. Mégis belek aro lt m enyasszonyá ba. Igy m entek az állomásépület végéig. B ekan y aro d tak a fasorba. I tt az asszony kitépte m agát. — M it akarsz tőle? — tá m a d t a férfinak. — L egalább sírn a — gondolta a férfi. — Egy kicsit is síran. De nem sír soha. — M ost ju to tt eszébe, hogy Á git m ég nem lá tta sírni. — N em tu d sírni. Soha. K em ény, m in t a v ídia. A m ikor gyerekük le tt volna, zokszó n élk ü l elv e­ tette. A kkor se sírt. A m ióta ism erem , nem lá tta m sírni. — M it ak arsz tőle? — K itől? — T udod te jól. — S em m it sem ak aro k tőle. A férfi érezte, hogy ta rk ó já t égeti a nap. Vagy a lán y szeme. Vissza kellett volna néznie. Ezt m ég soha nem érezte. A hangszóró is u to lé rte őket: — A m ásodik vágányon vonat tolat. A m ásodik v ág án y m ellett tessék vi­ gyázni . . . - 62 - �Ije d t volt a hang. Csalódott. A szavak összetorlódtak. K isiklottak. N em ta­ lá ltá k m eg eddigi biztonságos p ály áju k at. . . . A m ásodik vágány m e lle tt tessék vigyázni . . . Tessék vigyázni . . Tessék vigyázni . . . A z asszony m osolygott. Szem bem osolygott a férfivel. — Vigyázz m a g ad ra — m ondta. — Vigyázz! Még rá d a k a sz th a tja m ag át egé­ szen. — Bolond vagy — k iá lto tt r á a férfi. A z asszony rá n to tt egyet a vállán. H áta tfo rd íto tt. E lindult. A férfi m ent mögötte. — Feleségül a k a rla k venni — szólt halkan. Az asszony h á ta ezt m ondta: »Elegem van. Elegem v an .« A utók és m otorok zúgtak el a fasorban. M egm ozgatták a forróságot. A fák fulladozva szorultak egym áshoz. E lsápadva. P orosa n és fá ra d ta n . A z Őrh eg y fe­ lől katto g ás h allattszo tt. N ehéz m otorok já rta k . Éles pengék g y alu lták a földet. — M enjünk hozzám — m o n d ta a férfi. — Nem. — N agyon kérlek. — G yűlölöm azt az ócska odu t. M it le h et m ondani? A férfi á tte tte a bőröndöt a m ásik kezébe. M ent az asszony u tán . N ézte a hátát. M intha ism eretésgük a la tt m indig csak így m en tek volna. Elől Ági, ő utána. H árom éve. M intha háro m évig csak Ági le tt vo ln a a világ. K övette. M in­ denben. M intha h áro m évig csak a h á tá t lá tta volna. A h á tá t. Az érzék etlen és rideg ta rtá st. A feszességet, am ely soha nem enged fel. L e k ellen e te n n i a bőrön­ döt és itth ag y n i őt. Csak beszélnek egym ásnak, m in t a süketek. M indegyik h a jtja a m agáét. És a szándékok ellentétesek. A gondolatok is azok. A z érzések is. El­ len tétes b en n ü k a h it is. — Ősszel m egkapom a la k á st — p ró bálkozott m égis a férfi. — M ese — m o n d ta az asszony. — Nem. Ő szre bizonyosan elkészül — szólt nyugodtan. — Mese. — N em mese. Az asszony s z é ttá rta k arja it. — M inden csak m ajd. H olnap. Vagy holn ap u tán . A z összes m eséitek et ism e­ rem . A boldogság be v an ütem ezve. A férfi k ét lépéssel beérte. E léje állt. Az asszony térd ei o d av erő d tek a bő­ röndhöz. — M iért beszélsz így — kérd ezte a férfi. — H agyj békén! Az asszony k ik e rü lte a férfit. T ovábbm ent. E m elgette a lábait. M agasra em elgette, hogy cipője ne legyen poros. — H allgass rá m Ági. H allgatsz rám ? A m ásik nem felelt. N em tu d o tt felelni. Szép lá b a it em elgette és lá b ai len ­ g ették a szoknyát. — O tt az iskola — m u ta to tt előre a férfi - 63 - �A z asszony lassan bólintott. — L átod? — L átom . A zt m ontad, hogy cserepzik. Még nincs is ra jta t ető. A férfi za v arta n sóhajtott. — H úsz ta n term e s lesz. Itt is ta n íth a tn á l. — Tudom . — A kkor m ié rt nem ? Nem le h e te tt tovább m enni. Most m á r nem leh etett. Sok volt az akadály. M inden kérdés ak a d ály t ra k o tt le. És m inden szó. Az asszony m egállt. V isszafordult. A bőrönd m egint ott volt k ettő jü k között — M inden idegen itt. A férfi kezét h ú zta a bőrönd. Érezte, hogy kicsúszik a kezéből. De nem a k a r­ ta letenni. N em a k a rt beleegyezni a m ásik m enekülésébe. Nem. N em te tte le. — M inden idegen? — N em te h e te k róla. — M ajd megszokod. — N ekem ez az élet kom p lik ált — szólt az asszony. — Én eddig a sima dolgokat szoktam meg. A szabályos dolgokat. — I tt m inden nagyon szabályos — m o n d ta a férfi. Az asszony fe jé t rázta. H aja csapkodott. — M a ak aro k boldog lenni. N em holnap. Én m a ak a ro k boldog lenni. Ma! Ma! Ma! A ztán h irtelen változott. A rcán v isszaállt a rend. V isszaálltak a higgadt vonások. N em látszo tt r a jta sem m i. A boldogság sem látszo tt volna ra jta . — M indenki m a a k a r boldog lenni — m o n d ta a férfi. A z asszony azt felelte: — N em lehet. — É rtsd meg, — m ondta a férfi — a boldogság o tt kezdődik, hogy hiszünk benne. — Az em b ern ek igényei vannak. — A z életnek is v a n n a k igényei. A férfi leeresztette a bőröndöt. L assan, óvatosan. És csendben m ondta ki a d ö n tést: — Idegentől ne v árj boldogságot. Ne v á rj boldogságot attó l, am i idegen. E lnézett az asszony feje fölött. F urcsa volt. M ost először k iesett a látószögé­ ből. E ln ézett fölötte. Az Ő rhegynél m ost fo rd u lt egy földgyalu. Fehér, ezüst la p á tjá v a l odébbm oz­ d íto tta a napfényt. F en t két repülőgép rohant. A süvítés az ég m ásik perem étől fu to tt u tán u k . És a süvítés nem é rte el a gépeket. A férfi tu d ta, hogy enn ek így kell lennie. — Idegen vagy nekem — m o n d ta hangosan. Az asszony félelm ében h átra lép e tt. A hangszóró k a tta n á sá t nem v ették észre. De a h ang id ehallatszott. A z asszony reszketni kezdett. A képek rász ala d ta k eg y m ásra. Összekeveredtek. A fák, a föld, az út. — Figyelem , a Szeged—B udapesti gyors hat p ercet k é s ik . . . Figyelem , a Sze­ ged—B udapesti gyors h a t percet k é s ik . . . - 64 - �A férfi o ld a lt lépett. A legközelebbi hangszóró irá n y á b a fo rd u lt. A nő h ang­ já t h allg atta. Egy nőét. Eddig m ég sohasem gondolt a rra , hogy Á gin kívül m ás n ő k is élnek. — P éter! — k iá lto tt fel az asszony. M egtört. A féltékenység k in y ú jto tta kezét. A — Az — — — — férfi az ó rá já t nézte. H úsz perc v an m ég — m ondta. asszony odam en t m elléje. M enjünk el hozzád — suttogta. M ár csak húsz perc v an — m o n d ta a férfi. N em m együnk? M ár csak h usz perc van az indulásig — felelte a férfi és nem fo rd u lt visz- sza. M inden hangszóró az asszony fülébe ord íto tt. É rzékeny m em b rán reszk etett a fülében. Az a hang m ost m eg in t sim ogatta a szavakat. B iztonsággal és nyuga­ lom m al beszélt. D iadalm as v olt a hang. — Ittm arad o k . A férfi hallgatott. — Figyelem , a B udapest N yugati P ály a u d v arig közlekedő gyorsvonat h at p erc et késik . . . Az asszony ú jr a m egközelítette a férfit. — A zt m ondod, nincs senkid. Hogy ra jta m kívül senkid sincs. — Igen. — N em m on d tál igazat. — N em v olt senkim — m o n d ta a férfi. V isszalépett a bőröndhöz. Felem elte. E lindult az állom ás felé. Az asszony m en t u tán a. Nem tu d ta beérni. L áb a bokáig csupa por lett. Négy te h erau tó robogott el m ellettük. B etongeren d ák k al v o ltak m egrakva. Az egyikről v alak i le in te tt. T alán k iá lto tt is v alam it. Az állom ás p ero n ján m egálltak. H allg attak . T ö rö tt m ozaikokból összeállt kö­ rü lö ttü k a zaj. A sínek k o ro n áján fénycsíkok száguldoztak P est fe lé . A hangszórók szünet nélkül szóltak. A férfi h a llo tta a hangot. Ingerlő volt. Forró. N yílt és tiszta. N agyon jól h al­ lo tta . És nyugodtan n éz ett a hangszóró irányába. — Ezen biztosan lesz hely — m ondta később az asszonynak. A z ránézett. M egérintette a férfi k a rjá t. — Én m á r nem szám ítok? N em kellek neked? — H agyjuk. A asszony h á ta t fo rd íto tt a sineknek. — N agy szükség v an itt ta n erő re? — kérdezte. — T an e rő re nem — felelte a férfi. — ta n ító ra . A rra igen. — Tudod, hogy k itűnő diplom ám van — szólt az asszony. — Rögtön itt a vo n at — m ondta a férfi. És n em so k ára azt m o n d ta még: — Szép n y ár van. M eleg napok ezek. N agyon m eleg napok. A repülőgépek m ost jö ttek visszafelé. Éles, fehér sín p á rt h ú ztak az égre. — 65 — �P A T A K I JÓZSEF: L E Á N Y F E J �TAM ÁS ISTVÁN : FELLÉPNI a legelső vonatra, s ölelő-kar-form ájú, m eleg sín eken u ta zn i be az egész világot: n em -ism ert illa to ka t g yű jten i téli szobánkba s színes a jk a k csókjában ku ta tn i sápadt önm a g u n k — K ö v et ragadni a genfi u tc a kö v ezővel egy pom pás ablak e lő tt... S egy m a rék rizzsel beérni naponta. F egyverszüneti cikk en n yú ln i el a kapualjban és vé rt köpni m ásnap a csíkos gum ibotra. Forró hom okban és vérrozsdás m ocsáron lázasan törni céljaink felé: S zokatlan egöv fé n y e i alatt hin n i a m ellü n kö n gyógyuló sebben. F ellépni a legelső vonatra, s ölelő-kar-form ájú, m eleg síneken egy gyógyuló világ n evető arcát tartani te n ye rein k között. - 67 - �HARSÁNY d alunkból fo n t fonálra k ö tjü k e tűzgöm böt s m oso lyu n k színes szalagjára írju k büszke értelm ét a létn ek Fázós k e d v ü n k e t kézfogások m elegébe m á r tju k s egy ú j világot v iszü n k m a h aza Izm a in kb ó l kovácsolunk pántot összefogni ko ru n k négyszögét s te k in te te k tiszta forrásából á ldozunk erőt h o lnapunkhoz Téged kö szö n tü n k ki m eg m u ta tta d a lányok kib o n to tt szirm án pehegő g ye rm ek et óh üdvözlégy M ájus ÉLES PENGÉVEL szeltem fe l a h ajn a lt szem ed láttára: hallhattad, m in t reccsent ké klő bőre a kés nyom án, m íg m eztelen csuklóm on lilás csordulás szán to tt végig a könyököm ig, S láthattad a barack ágak vörösréz veretén kibu g g ya n t fé n ylő kacagást, s a hajadra csöppent diók olajából visszanézni ism eretlen a rc o m .... És csókra illesztett a jk u n k ívelésen m ár a m adarak énekeltek. - 68 - �I V Á N Y I ÖDÖN: T U L I P Á N O K F A R K A S AND RÁS: LOVASKOCSI �M a i történ etek GERELYES ENDRE: VAKÁCIÓ Ú GY ÉRZEM, HOGY EGYRE SZŰKÜLŐ körben és egyre gyorsabban h alad o k egy riasztó ce n tru m felé. H allatlan energ iáv al v etem m ag am a ta n te stü le ti in trik á k b a , szakfelügyelőim jóságos ta n á c sa it fan a tik u s h itte l és h áláv a l fogadom . Jó zan p illan ataim b an felh áb o ro d o ttan töprengek, k u ta to m az okot m ié rt le tte m a nagyobb ru tin , a p recizebb, látványosabb óravezetés ellen ére rosszabb ta n á r, m in t a kezdés k o rszakában? K isérletező kedvem felszívódott és elap ad t. A ki keveset mozog, elpetyhüdik. L ehet, hogy — rem élem , csak esetem ben, — a m o zd u latlan életfo rm a m eg lág y ítja az agyat? Ez tény, s az ellene v ív o tt küzde­ lem nem d estru k tu v fan táziálás, csupán m a m ég — m eg o ld h atatlan . És m ás baj is lehet. T a n á rn a k lenni: százszázalékos h iv a tástu d ato t, s tökéletes k o n cen tráció t kívánó foglalkozás. A zokat az erőket, m elyek egy ta n á r t igazán jó ta n á r rá tesz­ nek, m á su tt vetem be, az írá sra ta rto g ato m őket, ezért k eletk ezh etett rö v id zárlat, N agyon elterje d t, s a z t hiszem veszélyes hiedelem , hogy a ta n á ri és írói p ály a ro­ konszakm a. Egy író n ak végső soron felderítőnek, p io n írn ak , h ó d ító n ak kell lennie, a ta n á r pedig kolonizátor. S egy hátországban m i az ördögöt d erítsen fel az em ber? S zeretek — szeretnék m ég — ta n íta n i. K eresem a m enekülés m ó d ját, v éd e­ kezni akarok, s m egvédeni a fiú k a t is — en n ek a lassú elb u tu lásn ak , am b íció tlan ságnak a következm ényeitől. — {}— O tthon félénken pengetem a gondolatot. A nyám ék m eglepően engedékenyek, csu p án az egyre görcsösödő-hidegedő idő és a bo rvidék veszélyeire figyelm eztet­ nek. N agyapa bosszúsan lengeti fe h é r h a já t. — Bolond vagy te, öregem ! E gy általán sejted, m iféle m u n k á ra készülsz? A nyelved lóg m a jd m ia tta . K ényelm es, fű tö tt helyed volt, te m eg m ész az őszbe! Ily esfélét csak ü tő d ö ttek tesznek. V itának helye nincs. K ülönben is tudom , hogy az ö reg ú rn ak , a m aga m ó d ján igaza van. A ki hetvenöt esztendejéből h atv an ö tö t kalapács, kasza, csákány m ellett tö ltö tt, m e rt nem tö lth ette m ásutt, ak i b elero k k an t a m u n k áb a, m e rt kénytelen belerokkani, joggal nevez ütődöttnek. N agym am a sopánkodva sürög k ö rü lö ttü n k . — J a j, fiam , h á t elm ész m égis? — N em olyan nagy ügy ez. O tt töltök egy hónapot, azu tán m egyek m áshová. — C sak akkor, legalább, ha itth o n vagy, ne nagyon em legesd! - 70 - �— Ja j, te. H át, h a m egtudják, hogy nem vagy m á r ta n ár, h an em kőbányász vagy m i . . . h á t m it szólnak m a jd ehhez a népek? . . . ilyen — []— AKI A „SZA K M Á B A N ” HALLOTT ERRŐL az a la p já b a n je len ték te len dologról — egy-két kivételtől eltek in tv e — kételkedik, vagy sunyi szen záció h aj­ h ászásra, ö nreklám ozásra gyanakszik. T örvényszerű. A B elvárosi K áv éh áz n én i­ kéinek és ö reg u rain a k d élu tán i te re fe ré je aszkéta szerzetesek lak o n ik u s eszm e­ cseréje az iro d alm i élet hangyabolyához képest. M inden szándék és vélem ény, m inden kim ondott, vagy le írt szó m ás ak u sztik át kap, m in d en gesztus to rzu l ab b a n a kiscserkészek já té k á t idéző riadóláncban, ab b a n a fülbeduruzsoló ájtato sság b an , am ely szerteszét folyik. »Száll az ének szájról sz ájra . . .« K ét p éld a a k étm illió közül. A fia ta l költők pécsi tanácskozásán, egy p illa n a tra később, hogy Gy. I. a m ik ­ rofonhoz lépett, Cs. I. fe ld ú lt arccal felem elk ed ett és kim ent. K i k e lle tt m ennie. N yom ában k a já n suttogás fak ad t, s hangos m egjegyzések is rö p ü lte k u tá n a , m e rt m indenki tu d ta , hogy v an n a k bizonyos v itá s k érd ések k ettő jü k között. A m ikor Cs. k ét perc m úlva kisim u lt arccal visszatért, s lelkében m egnyugodva le telep e d ett a helyére, sokan csaknem gyűlölködve nézegették. D eh át hogyne? L erom bolt egy oly szépen bontakozó sztorit. Az É let és Irodalom egyik ezévi szám ában Cs. T. cikket írt, m elynek egyik passzusa így kezdődik: » M ondják, hogy a tehetséges fia ta l prózaíró . . .« stb. K övetkezik a fejreolvasás, tu d n illik az, hogy az illető pró zaíró sz erin t itt az id e je az idősek és egy k icsit kevésbé idősek rad ik ális félrerugdosásának, s a fia ta lo k n a k kell az irodalom b ecsü letét visszavívniok. M ivel a dolognak előzm ényei voltak, tudom , hogy a bekezdés reám céloz. Én azo n b an azt is tudom , — és a cikkíró is tu d ta , — hogy ilyen k o rláto lt ostobaságot sehol, soha n em m o n d tam és nem írtam . A cikk ennek ellenére, bonckés a lá veszi ezt az eln em h angzott vélem ényt, m iszlikbe a p rítja , hősileg zúzza széjjel. E lgondolkodtató árnyékbokszolás. M iért ez az egész d u rv a félrefogás, h a gyanakvó vagyok, rosszin d u la t? H át istenem . »M ondják, hogy m o n d ta.« —{}— AZ ÚJ BADAC SO NYI ÉTTEREM ridegen ázik a szemerkélő novemberi esőben, h atalm as üvegfala rem én y telen ű l csillog, m in t egy üvegszem . A sétányo­ kon n éh án y esőköpenyes, ro p p a n t óvatossággal sétálg ató nénike, ta lá n a fü red i kórházból jöttek. N éh a b efu t egy n éptelen vonat, leh an g o ltan áll egy d a ra b ig és elégedetlenű l, kom oran ered ú tn a k . A szappan szü rk e vizen fek ete m a d a ra k b u k ­ dácsolnak, csapatostól sodródnak a tó közepe felé. Messze, m in t egy tengerészfil­ m en, a p á ra és köd m ögött elhúz egy kései vontató. A szem közti p a r t lá th a ta tla n , a szü rke víz, m in th a fö lkanyarodnék a felhők közé. Az em b er nehezen igazodik ki benyom ásai, h an g u lata i között. Az eső, a nép telen p art, a p a rtta la n víz le h an ­ gol, m a g án y t sugall, szinte szorongást kelt. N em jó sokáig tén fereg n i a p arto n , m e rt a vízbedobált kövek m agányos csobbanása könnyű szom orúságot fakaszt. A m eg sárgult nád azonban izgatottan zizeg-mozog, a ritkán induló réven csuklyás - 71 - �m atró zo k veszekszenek, s otthonosan h a jítjá k a csikk et a vízbe. Szepezd felé, m e­ lyen benn a tóban, h alász b árk ák álljá k az esőt. A m a d arak sértések et kiáltoznak a p a r t felé. N yáron ez a tó — pancsoló és vitorlázó em berfüzéreivel, a p a rt neonbaöltöz te te tt presszóival, szeszélyes, otthonos, derűs. M ost csöndes és m éltóságos. T étova felelősség kél az em berben, ha látja. M ost ő a B alaton. KÖVÉRSZEMÜ, HIDEG ESŐ HULL, s a felhő, ide, a hegy láb áh o z is lejött. Á lldogálok a szakadékos vízm osásban zuhogó piszkossárga cserm ely p a r t­ já n , keresem a bányához vezető utat. Sehol sem m i nyom a, ta n á c sta la n ú l ázom. — Tessék csak m in d e n ü tt velem jönni, én m ajdhogynem a bányáig m egyek. M erthogy m i a k o lóniában lakunk. — D ehát hol m enjünk, tessék m ondani? A kis, kövérkés, vid ám asszony furcsálk o d v a néz, gum icsizm ája m e lle tt pezseg a víz. — H át hol m ennénk? I tt az úton, ahol m indenki megy. A hogy fö ljebb-följebb érü n k , az esőből lassacskán hó lesz, s a szél besodorja m ég a k a b á t a lá is. A csúcstól m ár n em túlságosan messze, ren d szertelen ü l ép ített, feh érfalu házcsoport m osakszik az esőben-, hóban. Hosszú, alacsony, apróablakos épületek, fon o tt vesszőkerítés, vagy kukoricaszár-sövény övezi valam en n y it. — Ez a kolónia? — Ez, hogy az isten rogyassza rá az eget! M ost m ár ugyan tű rh ető b b , m e rt­ hogy a közös k o n y h ák a t m egszüntették. T u d ja m i volt itt azelőtt? Az asszonyok a tésztaszaggatóval verekedtek, a többiek m eg odagyűltek és b iz ta ttá k őket. — P anaszkodom a hidegre, m e rt szeretnék b eju tn i a lakásába. — N álu n k éppenség­ gel m egm elegedhet, hacsak nem zav arja, hogy sokan vagyunk. V égtelenül kicsi, tiszta konyha. A faln a k szürke kred en c tám aszkodik, m ellet­ te asztal, két szék. K ét apró gyerek ta n u l az asztaln ál, h a a fiú figyelm etlen, a kislány old alb a böki. Az asztal és szekrény között o ld altfo rd u lv a, ó v atosan egész jó l el leh et csusszanni. A csikótűzhely és a szék között is rem ek ü l elfér egy em ­ ber. E gyebütt hely nincs. — H ányan élnek ebben a lakásban? — H atan, kedves elvtárs. M ost tessék velem jönni! — K in y itja a szobaajtót, in t, hogy nézzek be. A szoba is kicsi, négy nagy ágy terp eszk ed ik benne, egyéb bú­ to r nincs, nem is fé rn e sehová. — Ez a helyzet, látja. A k ét kicsi, az tá n a tizen ­ nyolc éves fiam meg a lányom , az uram . Ők h árm an , m ost is a b án y áb an vannak. P ed ig jobban szeretjük, ha külön m űszakba já rn a k . — M iért? — M erthogy akkor jo b b an tu d u n k enni. K ét b an d áb an eszünk, s am íg az eg y ik fele eszik, a m ásik áll és nézi. — A z üzem nem tu d segíteni? G yanakodva nézeget, fontolgatja, m it m ondjon? — A kedves elv társ ellenőr? H a pedig olyan ú jság író féle, ak k o r abból nekem kellem etlenségem lehet, ha k iírja a nevem . - 72 - �— H a nem a k a rja , nem írom ki a nevét. — Sem m iképpen sem ak arn ám , kedves elvtárs. — Az üzem nem ép ít lakásokat? — É pít is, kap is. U zsán osztják széjjel, de én bizony elégedetlen vagyok ve­ lük. N em gondolnak eleget velünk. Nézze csak, itt lakom ebben a lu k b an , h ato d m agam m al, igaz? M ellettünk meg, a m ásik házb an heten v an n ak , az egyik téb écésgyanús. H át így az tá n nem nagyon le h et jól élni, igaz? — É píteni k ellene. H árom keresetre . . . — H át, kellene. Csak ugye, ez a három kereset h atfelé m egyen. És nem is sok a pénz. Eső, hideg, fagyszabadsá g, meg m inden. Ilyenkor erősen csőkken a k ere s­ mény. — N em igérnek lak ást? T ü relm etlen ü l int, h á tra ta sz ig á lja a k isfiút, s a tűzhely a lá k erg eti a m acskát. — Igérnek. S m i m ost ebben az igéretben lakunk. M ert h a protekció len n e, la k ás is lenne. E lm ondhatni, hogy ilyen rosszul kevés család lakik, m in t a k o ló n ia­ béliek. M ert ezek nagyon régi, rossz házak. Szóval igér tek egy kétszobásat. E lsusm usolták, sógor a d ta kom ának, nem nekünk. H át persze, az u tá n én se h ag y tam m agam , s legalább jól m egvertem azt az asszonyt, ak i k ap ta. — E légedett a h a ­ tással, elm osolyodik. — Bizony, nagyon nagy h arc volt, kedves elv társ. M e rt ügye, gondolhatni, hogy az se hagyta m agát. A zért persze, h a nagyon ak a rn ák , le h etn e itt segíteni. — H ogyan? — A m it én m ondok, m egtanácskozták m á r az itten i népek. I tt v an n a k ezek az öreg házak. L akni m ég sokáig lehetne bennük, de kicsik. N ohát, azt kellene csele­ kedni, hogy a népek esettebbjeinek la k ást adni, s régi la k áso k a t meg eladni, kis rész letre annak, aki m eg tu d ja venni. É rti, kedves elv társ? És k ét lakásból csin ál­ h a tn á n k egy jó nagyot. • Szedelőzködöm . Még egyszer elm agyarázza m e rre kell m ennem . A konyha üveges a jta ja — ez az egyetlen fényforrás is — a vízbenúszó, apró u d v a rra nyílik. Bevág a szél és m eglebbenti a piroshim zésű falvédőt, m elyen h áro m összekapasz­ kodó kis m atrózgyerek m enetel. A középső harm o n ik ázik , körben felira t: »— Mi a gondot nem ism erjük, C sak d alolunk és v id á m an élünk.« —{}— — A LEGÓRIÁSABB HÜLYESÉG, MEGMONDANI, hogy ki vagy tu­ lajdonképpen. T eljes inkognito. O dam ész, dolgozol, behatolsz a b izalm u k b a és g arm ad áv al h u ll öledbe a tém a. Ezt a ta n ácso t vagy h árm a n a fülem be duruzsolták. A fertőzöttség jellem ző tünete. H isz ez így valóságos spionkodás, — b árm e n n y ire jószándékú is — és er­ kölcstelen. T á p ta la ja az a m iszticizm us, am ely az üzem i környezetet, a m u n k ás­ hőst, bizonyos m űvészi berkekben körülveszi. Szocialista sznobizm us. O lyan em ­ berek á ltal szított, k o rláto lt han g u lat, akik még m a is ro m an tik át, kuriózum ot lá tn a k a m unkásokban, ak ik an n y it tu d n a k rólu k csupán, hogy ők az élcsap at, és hogy róluk írni, ez holtbiztosan szocialista irodalom . - 73 - �T iz en h at-tizen h ét éves korom ban m ind en áro n »szabályos« m u n k ásn o v ellát a k a rta m írni, s kerestem azt a sém át, m elyet az akkori irodalom egynéh án y »a l­ k otásából« h arm atgyenge film ekből és hazug festm ényekből k itű n ő en ism ertem . T erv em ről kétségbeesetten m ondtam le, m e rt egyetlen ilyen m o d ellt sem találtam . Én csak K örnyei L acit, m eg C songrádit, m eg az öreg G u b án t ism ertem , s m it kezd h ettem volna velük, hisz a fia ta la b b a k a » h a v e rja im « az idősebbek az ism e­ rőseim voltak, s m indössze annyi különbség v o lt közöttünk, hogy reggel én T ariá n b a u ta zta m iskolába, ők pedig az Ü veggyárba m entek. A sem atizm us abszu rd és sértő egzotikum a m ég m a is k isért. Ma is hősként ü n n ep lik — jobboldalon k o rláto ltn ak ta rtjá k — ak i üzem be, b án y áb a vagy téeszbe megy, s beleszim atolván a levegőbe, s egy két zam atos szólást feljegyezve a no­ teszbe, m egtér » hódító« ú tjá ró l. » A bszolút inkognito, öregem « te h á t álcázzam m agam , s m egtévesztvén a bennszülötteket, férkőzzem bizalm ukba, lessem el n y elv ü k et és szokásaikat, s az anyaggal té rje k vissza a civilizáció boldog kebelére. Lehetséges, hogy h alántékom on ősz tincsek h ird e tik m ajd vállalkozásom ro p p an t veszélyességét. Ez azonban — eltek in tv e attól, hogy az em b ert k ét m ásodperc m u ltá n el­ á ru ljá k a tenyerei, — az o tt dolgozó em berek p o fátlan és u rb án u s félrevezetése, m egsértése. F elté tle n ü l eljön — ta lá n itt is v an — az a politikai, irodalm i p illa­ nat, am ik o r nem a M unkásról és P arasz tró l kell írni, h an em em berekről, akiknek külsejét, m ozgását és pszichológiáját persze nagym érték b en a la k ítja környezetük. De em berek és nem a századvég n a tu ra lista v ad á lla ta i, n em a sem atizm us m a­ te ria lis ta félistenei. S a m egközelítésnek u g yanazt a h u m án u m át, tiszteletét v á r­ ják , m in t ak á rk i m ás. Ma, am ikor a m unkásosztály, vagy p arasztság életfo rm ája, gazdasági lehetőségei, politikai pozíciója alapvetően m egváltozott, nem leh et a rég i eszközökkel és irodalom szem lélettel közeledni — még b alró l sem — hozzájuk. Úgy gondolom , m a az a m ű szól igazán a m unkások ró l és nekik, am ely elsősorban az em b ert keresi, em beri h ib áik ra, érté k e ik re m u ta t. És ezekben a m ű vekben le­ kopik ró lu k a ro m an tik a m egalázó bohócfestéke, s nevetségessé v áln ak azok a tö­ rekvések, m elyek olajfoltokkal, revolveresztergával, vagy fejtő k alap áccsal — és csak ezekkel — a k a rn a k életet injekciózni fafejű hom unkuluszokba. — {}— KIBÉKÍTHETETLEN IDŐ. A szürke égből szakad a havaseső, a sziklás, földes ösvény o rra b u k ta tó a n m eredek. A kik a badacsonytom aji kő b án y áb an dol­ goznak, T ördem icről, G ulácsról, K orkovánból n ap o n k én t ilyen ösvényeken kap asz­ k o d n ak fel, vagy topognak lefelé. Az út, k ö rülbelü l ö t-h ét kilom éter. Szállítóesz­ köz nincs, sokan tizenöt, húsz éve tapossák ezeket a köveket. A négyes brigád, s sű rű hó m iatt, a m elegedőben ül. B azaltfalu, p ala tetős épü­ let, az em berek elh ite tik m agukkal, hogy a kis dobkályha fel tu d ja fűteni. Csak­ nem a hegy te tején lapul, k ö rü lö tte brum m og a szél. K ö rb ejáro k a padok előtt, lekezelünk, bem utatkozunk. E lnyűtt, vagy le b írh a ta tla n en erg iájú arcok. V idám an, k icsit lekezelően, k icsit m egilletődve nézegetnek, su ta csodabogárnak ta rtan ak . — Az elv társ itt a k a r dolgozni egy kicsit — m o n d ja a bányam ester. — M ajd m egúnja — v onogatják a v á llu k a t — nincs m ag án ak ennél jobb dolga? - 74 - �— A ztán, am it lá t azt meg is írja ? — Meg. — M indent m egír? A zt is, ha v alam i rosszat lát? M egnézem a kérdezőt. Idősebb, őszülő, sárg ásb ajú szú em ber. Ha jo b b ra, b a lra néz, nem a szem golyóit, a fe jé t m ozdítja. — Igen. — H ogyha például v alak in ek panasza van, azt is? A b án y a m e ster idegesen mosolyog és m osolyogva idegeskedik. — Az elv társ ide nem p an a szn ap ra jö tt. M egism eri a m u n k át, meg ilyesm i. — F ö ltétlen ü l m egírom , a z t is. — A kkor — m o n d ja a sárgabajúszos, — legyen h o ln ap szerencsém . M ásnap m á r vékony jég ropog a bakancs alatt. K eresem a » d elikvensem et,« m ondják, hogy a rrá b b ássa le a h atárk ö v et. Ezzel a kővel szinteznek, s m érik, m en n y it h a lad n a k előre. N em leh et a vakvilágba m enni, közel v an n a k m á r az orgonák. Á ssa a követ, körülföldeli, sim ára tapossa. Köszönök, k elletlen ü l fogadja. — B eru k k o ltam — m ondom — fo ly ta th a tn á n k a z t a tegnapi dolgot. M élységes figyelem m el la p áto lja a földet. — No, a k k o r m in d já rt b eá llh a t a csapatba, úgyis em b erh ián y u n k van. — Ú gy em lékszem , a k a rt v a la m it m ondani nekem . Fölnéz, e rre -a rra fo rg a tja a fejét, s tovább lapátol. — Nem tudom — m orm ogja — nem is tudom én m ár, m it is a k a rta m m on­ dani - [ ] — A LEROBBANTOTT KŐ, MEREDEK HEGY m ó d ján tornyosul fölénk. B elepte a hó. E lébe egy szál sín vezet, s szétágazik, m in t a kéz öt ú jja . Az a p ra já t felvillázzuk, a többm ázsás, vagy tonnás d ara b o k ra vékonynyelű acélk alap áccsal m ennek. E lő tte sokáig nézegetik a bazalttöm böt, a v irtu ó zo k m eg is ta p o g atják , s az u tá n nyugodt, erős, pontos csapásokkal rep esztg etik széjjel. A ki ism eri a kő term észetét, szilánk nélk ü l dolgozik, s aki nem , k iü th e ti a szem ét. Vagy m ásokét A csillék zöröm pölve és zuhogva telnek. Egy-egy ilyen vasbölcső három negyed köbm éter. A kézrevaló d ara b o k at m ellm agasságig em eljük, s térd d el, d erék k al segítve, gyűlölködve ta szítju k a csille belsejébe. A kezek szerencsére h a m a r m eg­ d erm ednek, érzék telen n é v áln ak a hó hidegére. A m ásodik csillénél e lfá ra d az alsókar, m eg a váll. K ésőbb a derék, a com bizm ok, az u tá n m inden. P ih en n i nem nagyon lehet, h a az idő engedi, » h a jta n i« kell. — Vigyázzon azzal a kővel — rikoltozik a v ad csattogásban H ári — vigyáz­ zon vele, olyan éles, m in t a kés. — M ennyit ad n ak egy ilyen csilléért — kérdezem , s a síkos kövek m ia tt d ü ­ höngve, m egvadulva rakodom . — Egy ra k o tt csille k ettő fo rin t ötven. A csille vizes vasa ú ja b b keserűség. Egy ilyen csillét is m u n k a m egpakolni, s hogy v alam e n n y ire jó n ap legyen, huszat-huszonö tö t kell rakniok. S m ég ekkor sem rózsás a helyzet, m e rt a kényszerű fagyszabadság erősen le fa ra g ja az átlag keresetet. - 75 - �A k erék m egzökken és m e rt a v áltó n ál elm u laszto ttam a gyors, erős taszí­ tá s t, kiugrik a sínről. A tízm ázsás te h er bénán ül a sár ban. E gyszerre öten szalad ­ n ak ide, em előrúddal m ozdítják, lökik, s ú jr a o tt a sinen. — N em fogadtak még be — gondolom , k icsit keserű sz ájjal — egym ásnak csak k etten segítenek. — L ehet tovább tolni. — M iért keresn ek m aguk ilyen gyengén? — M ert m ink az É pítésügyihez tarto zu n k . H a a b án y ászatn ál volnánk, jobban keresnénk. M egérdem elnénk, higgye el. Ebbe a m un k áb a bele leh et dögleni. — Érzem — Ilyen m u n k á ra az em ber m egérdem elne n ap o n ta száz fo rin to t is. — H át, an n y it nem — m érlegel V itorlás — nyolcvanat, kilencvenet, an n y it igen. — S itt van a nyugdíj is. Ugye, az utolsó öt esztendő átlag a szám ít. V együnk p éld án ak egy tisztviselőt. Az m ég h atv an esztendős k o ráb an is v id ám an dolgozik. — H acsak meg n em h ib b an közben — sz ú rja bele » V incénk.« — H acsak. S hol tudok én ötvennyolc éves fejjel úgy dolgozni, m in t fia ta l ko­ rom ban! M indegyre csökken a kereset, vagy jo b b an -jo b b an kopik az em ber. — M egoldható ez valahogy? — M egoldható. A nagyon nehéz m u n k án ál tíz esztendőt kellene venni. V isszatolok egy üres csillét, a szép, új, o p erett-o v eráll m á r olyan sáros, m int a disznó oldala. K ezdődik a taposóm alom , nem ak aro k lem arad n i, m in d an n y ian sokkal idősebbek, m in t én. L em aradok. M int egy ő rü lt h in tá n , le-föl, le-föl, s közben hallg atn i az állandó dübörgést. S ez a fárad tság k eltette fájd alo m nem roham szerű, inkább olyan, m in t a gáztám adás. E lszótlanodik és b elehülyül egy k icsit az em ber. — M ondtam , hogy vigyázzon, — rá n g a tja a v állam H ári, s bam b án bám ulok rá — nézze m ár a kezét! Jobbkezem en, m in th a vörös kesztyű volna. A v é r végigzsinórozik ra jta , s bőven csorog az ú jja k hegyén. K örülsereglenek, nagy, zöldbőrű ten y erü k k el, óva­ to sa n fo rg a tjá k a kezem , bólogatnak. » V incénk« azonnali elsősegélyt és kötözést követ el. T estületileg k isérnek a m elegedőbe, m ost is szégyenkezem , tudom , hogy egym ással nem csinálnak ilyen cirkuszt. M osnak jódoznak és kötöznek. Ők is tu d já k , hogy fölösleges, öt perc m ulva sáros rongy lesz a géz, de a » szabál az a z szabál.« — N em le h e t játszan i ezzel a kővel, h iá b a no, nem le h et já tsz an i vele. M agasztos m enetün k ism ét a sziklafalhoz vonul. S o p ánkodnak és p éld ák at i d éz­ nek. R észvéttel figyelik a sebesült hős kőhaj igálását, d e nem titk o ljá k p a tria rc h á ­ lis elégedettségüket. B üszkék a b az altju k ra. — []— VALAM ELYIK DÉLUTÁN FÖLTŰNIK C zanga lőm ester m éltóságteljes a lak ja , m ögötte a » szárnysegéd.« K is fa tá sk á t hoznak, tem pósan m ozdulnak és ke­ v eset szólnak. Já rá su k b an , nézésükben o tt lü k te t a felelős és veszélyes m u n k a­ szü lte rokonszenves szakm ai arisztokratizm us. Az egyre fogyó, m in d jo b b an ösz- 76 - �szekapaszkodó. m ereven védekező lábkőbe ap ró gödröket ásnak, p a x itru d a k a t he­ lyeznek el, gyujtózsinórt vezetnek ki, b e ta k a rjá k kővel, földdel, és kész. A z őr m á r k im ászott a zim ankós tetőre, recseg a k ü rt és C zanga lő m ester m érgelődve kergeti a lődörgő késedelm eseket. — Nyom ás innen, srácok. A negyvenöt, ötven esztendős srácok elto ljá k a csilléket, s bev o n u ln ak a m ele­ gedőbe. A kom oly készülődés lá ttá n m egszeppenve nézegetem a n y av aly ás p ala­ tetőt. — H arm inc m é te rre se vagyunk. — Ez csak olyan búcsúbéli puffogtatás. C zanga lőm ester elégedetten p illa n t a nép telen m u n k ah ely re, szem ére rá n tja a b ő rsapkát, s hosszúnyelű piros zászlóval a kezében elb allag a k an y arb a. K iáll és silbakol, nehogy valam elyik ü tő d ö tt dieseles belevonatozzon a ro b b an tásb a. N égy heves, vad dörrenés. M indenki hallgat, elhúzódunk ajtótól, ab lak tó l. Csöndes szorongás lebeg k örülöttünk. R itkán, szeszélyesen pattogni kezd a kő. Egy félökölnyi d ara b rád o b b a n a tetőre, de galiba n élk ü l legurul. Az ajtó n is koppan, az ab lak elő tt is koppan. — Tényleg, m in th a búcsúban lennénk. — S zenteltvíz — legyint V itorlás — akkor szorul itt a kapca, h a hézag ro b b an ­ tá s van. A csille alá is b ú v ik az em berfia. A kkor m ég Czanga se ilyen hegyes. » Vincénk« , m in t a m u nka géniusza terelg eti a népet. — G yerünk, gyerünk, em berek. Czanga lőm ester belép, kicsit kancsal szem ével rav aszu l san d ít, s v issz a ta rtja a kihöm pölygőket. — V árja to k m ég egy cseppet, srácok. — K örü lállju k , nézünk, nem értjü k . — M erthogy én azt m ondtam M iskának, öt löket lesz. Elism erően m osolyognak, a » szárnysegéd« elneveti m agát. V alam ennyien M is­ k á ra gondolunk, aki fenn kuporog a tetőn, árgus szem m el b ám u l szerteszét, vacog, s az erre tévelygő rőzseszedőkre tiltón ordít, m in t egy oroszlán. A hidegtől rezeg a n a d rá g ja és v á rja a nem létező ötödik ro b b an tást. Később, am in t zörögve vonu­ lu n k felfelé a csillékkel, M iska, m eghallva a m u n k azajt, előbúvik, rázza az öklét, játszik, segít befejezni a viccet. Z sebrevág kétezer m egjegyzést, vörösborostás fia ta l képét felfú jja, szájába sípot dug, és m ögénk áll. Felfelé m eresztett nyakkal, g y an akodva nézegeti a sziklahalm ot. H a felhangzik a sípszó, szétfu tu n k , m in t az egerek. R endszerint diónyi kövecske ugrál lefelé, de jö h et egy lav in a is. Az em ­ b erek károm kodva csoszognak vissza, de sohasem M iskát szidják. A h a lla tla n u l nehéz, s p rim itív eszközökkel v égzett kőfejtés, farag ás, nagyon m unkaigényes. A ro b b an tás csupán első stáció, s am íg o tt lenn vagonokba, vagy uszályokra kerül a d ará lt, p o rrá tö rt, vagy m egfarag o tt bazalt, ta lá n h arm in c kéz­ ben is m egfordul. Egy csillés például tizen k ét m u n k afo ly am ato t is végez, tisztít, v illázik, tör, rak, szállít, alkalm ilag a d u rv a farag á st is elvégzi. B érük — azt h i­ szem, — a rá n y tala n . Egy ú tb u rk o la tk é n t h aszn ált b azaltkocka k ifarag á sáé rt két fo rin t üti a m a rk u k a t. Egyik n ap m egpróbáltam ezt a k őfaragást. K ét óra a la tt k észítettem el egy kockakövet és m ilyen csúnya v o lt szegény. Az idő persze a rá ­ nyosan csökken a szakértelem m el, de a fizikai fárad tság nem . S peciális acélk a­ lapáccsal. vésővel dolgoznak, m e rt a bazalt játszv a elintézi a közönséges v asat. A - 77 �faragók földig görnyednek, dü h ö d t gyorsasággal ü tik az ellenséges követ, s hogy egyetlen kis görcsöt leveregessenek róla, ráv ág n ak ta lá n százszor is. H arm in c ilyen követ kell kifaragni, akkor m egvan a h atv an forint. A négyes m unkahely szerencsés. A m egrak o tt csille m agától g u ru l az enyhe lejtőn, s üresen kell lejtőn felfelé tolni. N éhány fejtő h ely et egym ás között » bünte tő táb o rn ak « em legetnek. Az elszállítandó kőhalom sokkal m élyebben fekszik, m in t a gyűjtő. Az em berek o rra — am íg felnyom akszanak a m eg rak o tt csillékkel — csaknem a földet éri, károm kodnak, köpködnek és v erejtékeznek, k a rra l-v á lla l d u lak o d n ak a m egrakott vaskocsival. A sz állításért tíz m é teren k é n t h áro m és fél. fillér hull az ölükbe. — ODANÉZZEN! — HÁRI, ÁLLÁVAL a táv o lab b álldogáló, h áro m fi­ gyelő férfi felé in t — jö ttek írót nézni. A fene tu d ja, m it bám észkodnak, az iga­ zat szólva én nem nagyon szeretem a m a g afajtájú em bereket. — M iért? — M ert énvelem nagyon kitoltak. L á tja ? — O rrom elé ta rtja a kezét. A két ten y ér ú jja i hegyesszögben távolodnak egym ástól, a m u ta tó u jja k nyolc cen tire le­ hetnek. — Ilyen m unkás vagyok én, húszévi em elgetés tesz ilyet az em berrel. Nem m o n d h atják , hogy sem m i em ber vagyok. S egy író azt írta rólam , hogy » m ajo m ­ pofájú.« M egírta a családom at is, m indenki olvassa a falu b an , m in d en k i röhög ra jtu n k . H át az a fontos, hogy én m ajom pofájú vagyok? — A v illan y fén y rá p e rm e ­ tez széles arccsontjára, h átra csa p o tt hom lokára. E lő ren y ú jto tt kézzel áll, arcán p a­ naszkodó nyugtalanság. — Rosszul tette, hogy ezt írta . E lhiheti, hogy azóta én még k ö nyvet se veszek a kezem be. M eggondolkodtatja az em bert. P an aszk o d tak így m á r nekem K álban. O tt v ala­ m elyik újságíró közölt vérfagylaló leleplezést. F elháborodástól rem egő hangon tu ­ d ó síto tta olvasóit, hogy rip o rtú tjá n benézett egy elhan y ag o lt p o rtára, s egy szutykos, m eztelen apróság fetren g e tt a porban. Az aty án a k persze szőlleje van. M egnéztem ezt a házat. O lyan, m in t a többi, nem tisztább, és nem is piszko­ sabb. B oruk van, de nem fogyasztanak többet, m int a no rm ális átlag. Az illető ú j­ ságíró esetleg nem tu d ta, hogy egy fü rg e kisgyerek csak ak k o r nem lesz m aszatos, h a betegen fekszik az ágyban. És hogy harm incötfokos m elegben, kilencéves fejjel m ié rt kellene v alak in ek zsakettben tartózkodnia, nem le h et fölfogni. Illetve, pon­ tosan fölm érhető. » M ajom pofájú.« H át m it tegyen szegény? S ez len n e itt a lényeg? V ajon az lenne az irodalom , vagy rip o rt szerepe, hogy egyetlen külsejében, k arak terese b b fig u ra m egterem tésért egy pontosan fölism erhető m od elt kiadjon, nevetségessé te­ gyen? R endben van, csapjon le az em ber, h a ak k o ra a vétek, hogy érdem es, sőt, m uszáj ütni. Ilyenkor jöjjön a név, meg a lakcím . De, hogy egy v értelen rip o rt kicsit » földobódjék,« ezért m egtépázni egy em bert, vagy családot? K érdéses m érleg. És nem is csupán n éhány em b ert érin tő kérdés. A k áp tala n tó ti téesz elnöke félóráig kesergett és károm kodott h árm u n k előtt, m e rt egy tap o lcak ö m y ék i téesz m ák ­ v irág vezetősége több hektó bo rt ellopott a közösből, s m aszek pincében táro lv a, su ttyom ban eladogatta. — Sokan v an n ak ám . fönn is, m eg lenn is, akik azt m ondják, no, összehoztuk a téeszt, m egvan a harm incforintos m unkaegység, rendben megy itt m inden. A - 78 - �fészkes fenét! A földdel könnyebb boldogulni, de az em b erek et á tá llíta n i a nagy­ p arcellára! Az a nehezebb. S hogyan állítsu k át, h a azok m ia tt a disznók m iatt az én szavam is csorbul? M ert az em berek azt m ondogatják, azelőtt a H adrovics intéző lopott a báróéból, m ost m eg a vezetőség lop. H át ak k o r hogyan á llja n a k át? E bben az országban m egnőtt a vezetők felelőssége, m e rt m egnőtt a h itelük. S aki m a ilyen, vagy olyan m ódon h á tb a tá m a d ja azt a had m en etet, am ely a szellem i, fizikai szegénység ellen, az » átá llítá sé rt,« szocializm usért folyik, az nem » m eg­ tévedt, jó elv társ,« hanem dezertőr. És ha ez gazdasági, vagy politikai vonalon igaz, helytálló irodalm i, publicisztikai té re n is, hiszen egyik — ta lá n legfőbb — felad ata ez az » á tá llítá s.» L ehetetlen, hogy v alak i egy-kétnapos szegényes k ávéházi szen­ zációért olyan seb et ejtsen, m elyet családok, rokonok, jó b a rá to k sora hordoz. T ű rh etetlen , m e rt ebből születik a » nem szeretem a m a g afajtájú em b ert« — féle vélem ény, az ellenszenv, az idegenkedés, végső soron a hitelvesztés, a könyv és újság gyűlölete. A k it a kígyó m egm art, fél m ég a gyíktól is. A z em b er kényes jó ­ szág, óvatos kezet kíván. Aki ezt ú jságíró lé tére nem tu d ja, m en jen a fenébe. Ne rip o rtu tak ra. — []— MA „JÓ N A P ” VOLT. A szél ide-oda h a jk u rá sz ta a ködöt, hol G ulácsot, hol Sziglibetet b u rk o lta fehér füstbe, de eső, vagy hó, nem esett. Egy p ára n huszonöt csillét ra k ta k , s a többi se já r t rosszul. Nincs kényszerű űcsörgés a m elegedőben, nincs fagyszabadság, n ő tt a kereset. E ste nyolc körül susogva és percegve hullni kezd a hó, ez azonban m itsem ro n t az em berek kedvén. A b rigád m a délutános, d élb en kezdett, este kilenc körül végez. A d élelő tti m űszakot jo b b an szeretik, m e rt szabad d é lu tá n t jelen t, elvégezhetik a házkörüli m u n k át. Ilyenkor csupán az ólmos, zsibbasztó álm osság a kellem etlen. É rthető. Aki T ördem icről, T om ajból, vagy K orkovánból tú ristá sk o d ik föl, h a jn a li kettő körül ébred. K ezelünk és oszlu nk. Z seblám pa jóform án sen k in él nincs, olyan régen botor­ k áln ak a hegy istenverte, köves ú tjain , hogy a láb u k k al látn ak . K inn dohog a kis diesel, s testérő l füles sa p k ájá v al csapkodva a h av at, b eállít a von tató n k . Végignéz a h at-h é t, m ég itt üldögélő em beren. — V annak még, ak ik n ek jól megy. — V annak. — P ihennek, töm ik a hasu k at — vigyorog a szalonnázókra — lazsálnak. A» szárnysegéd « n a g y o t n y e l, s m é z e s m o s ll y a l kérdi. — És hogy van a kicsi? A v ontató dühösen k itá tja a száját, azu tán becsukja. N em m eri felvenni az egyenlőtlen harcot, leül. B osszúképpen fejé re v ág ja a sap k át, m elynek k ét szárnya am bíciótlanul lefeg a füle m ellett. — Ja, m agát meg — fordul hozzám — Czanga v á rja az irodán. Hogy m eg­ b eszé lték volna m a este a látogatást. K itopogunk a hulló hóba. A » szárnysegéd« d iad alm asan károg u tán u n k . — El ne felejtsd m egm osni a kicsinek a h asik áját! A vontató viszafordul, a sapka két fü le m ost h arc iasa n hintázik. - 79 - �— H a ide m indenféle h u lig á n t beengednek, persze, hogy sem m i fegyelem nin­ csen. — In d íts m ár, te fülesbagoly! É ktelen dohogással, peckesen eldöcögünk. M ögöttünk csikorogva plety k áln ak a csillék. — N em is tu d ta m , hogy m agának gyereke van. B rum m ogva röhög. — Ez a sok m eg h ib b an t sírkőfaragó . . . egy topolinóm van, a m ia tt szekíroznak. P u ffad ja n ak föl. S zeretem a m o to rt és kész! Az asszony is dolgozik, nem ke­ resünk rosszul. M iért ne v ettem volna? Igaz? — Igaz. M ennyit keresnek? — Ő ezerh árm at. Én meg ezerhat-ezerhetet. — A m u n k a se rossz. M ert én szeretem a m otort és kész. N em v eh ettem Im p alát, igaz? Igy is kiem elt ó rab ér ez — m o n d ja büszkén és m ost olyan, m in t egy dölyfös bagoly. — K evesen keresnek itt jobban. A lőm esterek, Czangáék. — Ő m en n y it kapnak? — H át, ők még jobban. A ttól függ, m ilyen m u n k á t csinálnak. E setleg tizen k ét forintos ó ra b é rt is. — Ez igen. — C sinálná a fene — rá n g a tja a v á llá t — azt ak aro m én, hogy nyu g o d tan v á r­ jon o d ahaza az asszony. V égighuhogunk a keskeny párkányon. A m elegedőből fény fu t a sínre. V alaki h arsá n y an és hosszan károm kodik, az egyik bérelszám oló a n y ja isten ét em legeti. D ehát, hol nem em legetik valam elyik bérelszám oló an y ja iste n é t? C zanga jó in d u la tta l k an csalít rám , és csaknem kézenfogva kalauzol le a hegy északi oldalán. A fekete égből szálldogáll a hó. M ár csak a rakodó duhogása h al­ latszik, v ak eg érk én t botorkálok a lőm ester u tán . C zanga frissen ugrál, n éh a rá m ­ k iab ál — vigyázzon egy kicsit, nyakig m egy a pocsolyába, nem lá tja ? — Nem, — Nézze csak — m u ta t az éjszak án ál sötétebb v alam ire — o tt lak ik egy aszszonv. T izenkét gyereke van. És m ost m en t férjh ez m ásodszor. H évízen voltak nászúton, h etv en k é t éves. — F an tasztik u s — m orm ogom elcsigázva, pedig csak tizen h ét csillét rak tam . — F an ta sztik u s a fenét. Szívós nép la k ik errefelé. K o rk o v án b an v an egy m á­ sik néni, a n n a k m eg huszonegy gyereke született, k ét férjtő l. H uszonegy kihordás, huszonegy szülés. És m aga k a p á lja a szőllejét. K erü lg e tjü k a bástyákat, a lejtő s oldal földfogó kőfalait. — N em v er ki a felesége b en n ü n k et? — M iért v ern e ki? — É jjel á llítu n k be. — H ogyan ten n e ilyet? É nnálam gyakori a vendég. .A csőszök is benéznek, a ren d ő rö k is o tt m elegszenek. F igyelje meg, m ilyen vörö sb o rt adok én m agának. M egáll, és fenyegetően kérdi — Ivott m á r m aga badacsonyi vörösbort? — Nem. — A kkor nem is tu d ja, mi a jó, A házeresz alatt, bú ráb a n ég a v illanykörte. Ü vegezett tornácos, szőlőtőkék, gyüm ölcsfák közé húzódó ház. C zanga elégedetten zsörtölődik. - 80 - �— M indig m egg y ú jtja az asszony a villany t. M ondom neki, hogy fölösleges, ô m eg fú jja a m agáét, hogyne, hogy eltévedj, s itt bolyongj reggelig! A köves, tágas k o n yhában tisztaság és meleg. A tű zh ely m e lle tt pirosképű, álm os, hálóinges, csöpp lány. A rád ió a kongresszusi beszédet közvetíti, az iro ­ dalom ról is szó esik, fá ra d ta n , összetörten gunnyasztok. N osztalgiát érzek, ö rü ­ lök, hogy itt vagyok, ebben a házban. H álásan rágom az ab á ro lt szalonnát. — Jó kis ház ez, szivesen la k n ék itt. — Ugye? P edig olyan rozoga volt, hogy h a G ulácson esett az eső, ez m ár ak k o r is beázott. N ekifogtam és m egcsináltam . — M egcsináltuk — kötekedik a felesége - sem m ik ép p en se h ag y jál ki engem ebből. — S em m iképpen se hagylak ki. E zért h á t nem m en n én k m i el in n en sehová. — P edig ez a b án y a nem üdülőtelep. — H á t nem . S tu d ja , hogy az em berek zúgtak, m ik o r m eg tu d ták , hogy U zsára, Diszelbe, H a lá p ra te le p ítik a m u nkahelyet? M ert itt a b b a m a ra d a fejtés. Ideszok­ tak. M ajd m indnek van háza, szőlleje. Ki hagy n á o tt szívesen? — Én szívesen m ennék — m ondja az asszony, s elkom orodik. — A ro b b an tá s m ia tt? — A m iatt. — M eg le h e t szokni — m orog Czanga kedv etlen ü l — n y ílv án rég ó ta za jla n ak itt a v iták , — s hová m ennénk? I tt a ház, ez a vidék. G y ak ran já ru n k le a tóhoz, pedig sok em b er tíz esztendeje se volt lenn. M ár az idősebbje. Én csak itt érzem jól m agam . Még a követ is m eg leh et szeretni, igaz? — A zért a m it m aga csinál . . . — H át, m ás, m in t a csillézés. N em nagyon gondolok rá. H a azon já rn a az eszem, nem is m ern ék hozzákezdeni. — N em rég, hogy idejöttem , agyonvágott egy lő m estert a kő. — Ism ertem . N em v o lt lélekjelenléte. S errő l nem is folyik tovább a beszéd. A férfi húzódozik ettő l a tém átó l, a felesége h allan i se szeret róla. P edig valóban veszélyes m unka, s ez a vékony, v alak it m indig u grató em ber, kétszer, éppen hogy m egúszta. H a fönn, a h arm in c­ m éteres falon ro b b an ta n ak , a lőm ester úgy lóg egy szál kötélen előkészítés köz­ ben. m in t a pók. H agyján, ha akad v alam i sz ik lap lató, a k k o r tám aszk o d h at a láb. D ehát, C zanga m ásodik keserves p illa n a tá t éppen ilyen helyen élte át. Egy te ­ rasz réteges sziklája csúszott meg, s in d u lt, m in t a ródli, lefelé. » Ily en k o r befelé kell ugrani, s la p u ln i!« Egyszer a biztosítókötél cöveke szalad t laza kőbe, s a kötél h u llo tt vele együtt. A segítők rá n to ttá k vissza, n ézett m e re d t szem m el és sárga volt, m in t az agyag. — G yere — öleli fel az asszony a k islán y t — alu d n i kell m ár. — A gyerek nyűgösködik. — Enyje, a bátyád lassan ki is alussza m a g á t! — Ilyen koránfekvő? — Dehogy. Ma k im e rítette az izgalom. — F elelt? — N yulat vágott. M ert ez a nagy hős a p ja — derü l fel az arca, és mosolyog­ v a m utogat C zanga lőm esterre — ez nem m er tark ó n csap n i egy nyulat. ― 81―- �— N incsen nékem a r r a szivem . Szem élyesen ism erem te rm ész etü k e t is. H ogyan csapjam tark ó n ? v alam en n y it, még a — Igy azu tán ráp aran cso l a fiúra. Ő meg, szegényke, nem m eri m ondani, hogy nem . M ert fél félni. O tt kinn, ú jra ég a villanykörte. — H át, ta lálk o zu n k m ég — n y ú jtja a kezét — já rjo n szerencsével. — M aga is — m ondom , m e rt úgy érzem , nagyobb szüksége leh et rá , m in t nekem . Legyint, mosolyog. — N em lesz sem m i hiba. Az asszony is m egnyugszik m ajd. V alakinek ezt is kell csinálni, igaz? M eglepetten m egállok. H arsány, szép férfib arito n énekel. — H át, ez m icsoda? — Hó, ez egy érdekes em ber. T u d ja m ilyen dolgos? Ötv e n h a t esztendős, s nem is olyan régen, negyven csillét is rak o tt. N éha m u la t egyet, csak úgy m agá­ nak. K iül a pincébe, iszogat, énekel. Ilyenkor van egy kis baj. Ilyenkor veszek­ szik a feleségére, pedig am úgy nagyon jól élnek ők. L eh o rd ja m indennek. A m ú lt­ kor m á r nem állta m meg, kérdezem : — L ajcsi bácsi, tu d ja azt m aga, m ilyen re n ­ des asszony a felesége? — Tudom . — H át akkor m ié rt m o n d ja neki, hogy kurv a? — E rre fölem elte a m u ta tó ú jjá t, kom olyan rám n ézett, s m egszólalt. — Az az ü n ­ nepi neve. — []— — ERNŐ! — IDŐSEBB, VÖRÖSKÉPŰ BÁCSI tám aszkodik a pulthoz, mint egy búcsújáróhely k orlátjához, s h an g jáb an csodaváró rem ény vibrál — a d já l egy féldeci törkölyt, Ernő! — Elfogyott. — H azudsz, Ernő! G ondos E rnő term észettől piros arca m erő sértődöttség és felháborodás. — N agyon jól tudod, hogy én még sose hazudtam ! — A kkor b o rt adj, Ernő. A zt se adsz? — A zt se. Egész délu tán törkölyt ittál, ha kevered, fejlö k ést kapsz, szeren­ csétlen. — Beírok a panaszkönyvbe! — Itt van. — csapkodja a csillogó p ultot E rnő — írd tele, itt van, írja d csak! In kább, m inthogy a felséged elkapja a nyakam . A bácsi, e h atalm as érv h allatán m egjuhászkodik, fájd a lm a s búcsút vesz és rá se p illan tv a a panaszkönyvre, távozik. B orzongva szárítkozom a kály h a m ellett. M a ko ráb b an jö ttem le a hegyről, a term észetesen m ost is szemelő havasesőben. Tom aj u tcalám p ái m á r hivogatóan in tegettek. A gyerekek ázott kism acskákként kapaszkodtak az iskolából hazafelé és m in t a kotlóstyúk a csibéket, csapatonként egy-egy asszony te re lg ette őket. A kolóniabéli m am ák így oldják meg a biztonságos hazafu v aro zás kérdését. E landalodva sajnálkoztam rajtu k , am ikor valam i vizes agyagos kövön m egcsúszott a lá- 82 - �bam , hanyattestem , s leszánkáztam egy vízm osásba. In fern ális alászállásom e gy gyerm ekcsoport kellős közepén é rt véget. K ö rü lállta k és szak értelem m el néztek. A tanácselnök m egjön, bem utatkozom , készítem a tollat. — E lv társ — m ondja — valam i igazolást legyen szives. Éberség. Vacogó elism eréssel tocsogok haza az igazolványaim ért. — S ajn álh ato d , hogy nem jö tté l előbb — vigasztal E rnő egy féldecivel — itt volt a Jóska. K érdeztem , fölm ond-e? A zt m ondta, tö b b et az életben soha, m e rt néki úgyse sikerülne. — M elyik Jóska? — O tt fönn, összerúgta a patk ó t valam elyik b án y am esterrel, s d ühöngve el­ in d u lt, hogy felm ond. V alam elyik h a v e rja útközben b ek iab á lta a pincéjébe. B án a­ tá b an berúgott. M últ az idő, in d u lt tovább, de K o rkovánban is m eg k ó sto ltatták az id e it vele, o tt is keresztbe ak a d t a szem ük. M ire leért, erős d élu tán v o lt, k i­ józanodott. E rre beugrott ide, egy p o h ár b átorság ra, itt azután, m ire észrevettem , teljesen elkészült. N em tu d ta m egm ondani, m it akar. E rre jö tt a sógora kocsival, föltoltuk, s ő azu tán h azafuvarozta, vagy tíz kilom éterre. A tanácselnök k ét em b errel tárgyal, — kicsit férfikaszinó, m eleg tá rg y a ló te­ rem is ez a büfé, — s a v ita hevében b allo n ját, k a b á tjá t, in g ét is kigom bolja. — N em le h et így, kérem , — panaszkodik, am in t egyedül m a ra d u n k — az em ber úgy érzi, kifolyik a kezéből ez a falu. M ert nézze csak. Ugye, itt v a n n a k a k o m m unisták, k ik re tám aszkodni lehet. De hogy v an n a k itt? B ánya, k u ta tó in té ­ zet, község, MÁV, hegyközség, bizony. M intha T om aj nem is egyetlen T om aj len ­ ne. M inden alapszervnek sa já t te rv e is van, azt h a jtja elsősorban. Mi en e rg ia m a ra d a falu egészére? Sem m i. K étszázötven p árttag , h a t alapszervben. Pedig, hogy kellene itt a m unka. — P éld áu l? — P éldául a ku ltúrházhoz. község büszkesége lenne. K ap tu n k rá k étm illió h atszázezer forintot. No. L eh etn e kezdeni. L ehet a csodát.M ert hol legyen? To­ m aj m aga h ét kilo m éter hosszú. B adacsonyörs is követeli. Mi vagyok én, isten? — E lkeseredve néz az abroszra. — M ert K orkován is követeli. P edig m eg leh etn e csinálni szépen. T ársad alm i m u n k a kellene hozzá. V an itt elég kőfaragó, alap o ­ záshoz kőm űves, em b er a szállításhoz. Kő. Csak éppen nem jönnek. — A pedagógusok nem segítenek? — A pedagógusok — gondolkodik — no igen. Mozognak. Tudom én, hogy sok m u n k á ju k van. Nem k ap u n k elég segítséget onnan. Más b ajok is van n ak . N egyvenöt fős testület, egy p árttag . S azu tán m egy o tt szépen a m a te ria lista ne­ velés, hétközben. V asárnap meg, jónéh án y an m en n ek a m isére. Pedig, h a tö b b et segítenének, jobban m enne a dolog, m e rt a falu b an szeretik őket. M eglenne a k u ltú rh á z . Szakkörök, színházi előadás, nyugdíjaso k k lubja. V elük jobban is le h e t­ n e dolgozni. I tt v an péld áu l M oldován Jen ő bácsi. T u d ja, m it csin ált? A v illa­ m osítás idején három u tcáb an szervezte meg a gödrök ásását, oszlopok szállítását. — Ez igen. Ez igen. — H etv e n h at esztendős. Búcsúzik, kigom bolt ballo n n al indul. V isszanyitja az ajtó t, s beszól: - 83 - �— U tcát is kellene kövezni. Aj! — M együnk? — kérdi Ernő. — H át, h a el tudsz jönni . . . — Á tveszi az asszony. M együnk. C sak úgy v er a zápor, s egyre in k áb b a hó. M ár m eg in t a hó. R á­ telepszik ez az idő, egész vakációm ra, m in th a a bazaltb án y a, s a m u n k a jellegét, itten i életem eléggé rid eg m agányát hangsúlyozná. E xpresszív idő. F öltappogunk egy széles, szabad teraszra. K opogunk, k iab álu n k . Az üveg m ögött m egjelenik egy árny, s dühösen visszakiabál. — G yertek h átra ! N em tu d o m k in y itn i ezt a ro h a d t ajtó t. H átram együnk. Forog a kulcs, b eh ato lu n k a konyhába. A házigazda, — Rácz Im re — negyvenes, k icsit f á ra d t arcú, jókiállású férfi. H an g ja csaknem szaggatóan erős, h a m egszólal, szerteszét v eri a csendet. — A nyavalyások — dühöng — m egcsináltu k ezt a házat, s olyan a jtó t te tte k bele, hogyha víz éri, bedagad, m int egy teknő. A sok hülye. H a én így nevelném a gyerekeket, nyakam on len n e az egész O ktatási O sztály. Az ép ítő ip a ria k meg csak röhögnek. B enn a család. A felesége is pedagógus, a k ét gyerek ta n u l. M együnk a m ásik szobába. — A ha — v illan a Rácz Im re szeme, am ik o r E rnő elm ondja, kivel beszélget­ tü n k egy fé ló rá ja — és m iről beszéltetek? — A k u ltu rh á zró l . . . egyebekről is. — L átod — fordul a feleségéhez — nagy problém a — bólogat — igen nagy problém a. T udod, m ilyen iskolaviszonyok v an n ak ? H árom helyen ta n ítu n k , h á­ rom nyavalyás, elaggott épületben. — L áttam . — No. S zertárn ak , fizikum nak, ilyesm inek, helye nincs. T an testü leti szoba nincs. A gyerekeknek sincs helye. Még jó, hogy poloska nincs. H at-nyolc évesek is, este m ásznak a hegyre. T o rn aterem sincs, em ber! A to rn aó rák az osztályban folynak. Tudod, m it je le n t ez egészségileg? Meg le h e te tt volna legalább a gondok n agyj á t oldani. V olt itt egy K ISZ-ház, üresen. M egkaptuk? N em k ap tu k meg. Ki k a p ta m eg? A BIB. Ezzel a bizottsággal nekün k rengeteg b aju n k van. A z üdülők jönnek, elm ennek. Mi m eg itt élünk, érte d ? S ez a bizottság csak a p artró l, meg a vízből lá tja a világot. Még az iskolát is el a k a rjá k a n y ári szezonra venni, túristaszállásnak. S a r r a m eg nem gondolnak, hogy já rn a k itt angolok, am erik aiak , m eg m indenféle náció. M eglátják ezt a tetves fészket, ezt az » isk o lát« és röhög­ nek a m arkukba. Hol vagyunk m i még a kultú rh áztó l! — Nem ta rto d hasznos gondolatnak? — O rszágosan igen. De itt? A tan ács nyom ja a terv et, azt hiszik, em elik az » ünnepség fényét.« N em azon kellene vitázni, hol legyen, hanem , hogy legyen-e? K ell-e? — Persze, hogy kell. — P esti szem m el nézve. Itt, barátom , iskola kell. S ebben leh etn e k u lturte ­ rem , egy-két szoba, szakkörnek. Is-ko-la. Hogy a srácok ne este nyolckor érjenek haza. A pedagógusok is jobban, nagyobb kedvvel, lehetőségekkel ta n íta n án a k . Oda szivesen szerveznénk társad alm i m unkát. M ennénk m agunk is. D ehát, tudod, elég kevés súlya van itt egy pedagógusnak. Egyik k a rtá rsa m évek ó ta életveszélyesnek - 84 - �n y ílv á n íto tt la k ásb a n él. C saláddal. A m ásik m eg olyan h ázban, am in ek k á trá n y ­ p a p ír a teteje. M enne itt a m unka. V an egy ötv en tag ú feln ő tt én e k k aru n k . S m á­ s u tt is v an n a k em berek. Az üzem ben például J e ck Tibi. — Ism ere m . Ő ig azíto tt a szállásom ra. — No. Az egy érdekes m adár, barátom . Egyhónapos k ik ü ld e té sre jö tt P estről. Ittra g a d t, m egnősült, h áz at építettek. M ost irod alm i szin p ad o t szervez. N em is rosszul, barátom . M egm utatja a kön y v tárát. H atalm as, kitűnően v álo g ato tt anyag — csupa m a­ g yar szer ző. — M iért nem gyűjtesz külföldi szerzőket is? — Igy jö tt ki a lépés. A srácaim n ak m ásképpen hozom m á r össze. V áltozik az em ber, öregem. V acsorázunk, közben m egkérdezem . — N évvel, vagy név nélkül? — M iért? — Egy p á r em ber tiltak o zo tt a név k iírás ellen. — Bolondok ezek? M it képzelnek, elviszi őket a rendőrség, vagy m i? Látod, ez az! Még nem értik, vagy nem hiszik, hogy v áltozott a világ. N em szabad a h á tté rb e n sum ákolni, ha igaza van az em bernek. Ird csak ki, Rácz Im ré n ek h ív ­ n ak , öregem. Elszala d és v isszatér egy dem izson borral. — Idei nedű. Ernő, te szakértő vagy. őszinte is vagy igaz? — Igaz. — A kkor m ondd meg, m ilyen? K ortyolunk. K eserves, ecetes, legalább h áro m em b eres bor. K ajá n u l figyelem E rn ő vívódó lelkét. A tőrbecsalt jellem b ajn o k összecsikorítja a fogait. — É rdekes bor. — []— A FALURA, MINT A DICSÉRŐ SZÓ, rátelep szik az este. K erü lg etjü k a pocsolyákat, m ert vizes hó hull, a fenyőfákon m illió p ih e perceg. Szobám ban ég a villany. M agda ta k a rít, ta lá n szenet hozott, vagy ab lak o t tisztít. A m íg nem ta r ­ tózkodom itthon, tesz-vesz serénykedik, ha m egjövök, hetykén, s kicsit bán tó a lá ­ za tta l elm osolyodik és m enekül. M ost k ét teli vödörrel verekszik a k ály h a m ellett, s m érgesen pislog. H aja kócos, k a b á tja nyitva. O lyan, m in t egy b arn a kis bárány. Leteszem a vizes esőköpenyt. Rosszallóan rám néz, s kiviszi az eresz alá, hogy lecsurogjon ró la a hólé. — H allja, m aga nem tu d v alam i nagy ren d e t ta rta n i. — M aga se — m u ta to k leffegő k a b á tjá ra . — H át, ha egyszer dolgozik az em ber. — Ép is dolgozom. Egy m ásodpercre rám v illan , s lekicsinylőe n elm osolyodik. — N ohát, am it m aga o tt té b lábol a bán y áb an . . . M inek dolgozik m aga itt n álu n k ? Ahogy m aga dolgozik. — Szem telenség — gondolom sé rte tt önérzettel, s m egpróbálok fenyegetően - 85 - �nézni, de nem megy. Ki tu d e rre a k islán y ra fenyegetően nézni? Ö rülök kötekedő kedvének, így tá n beszédesebbé válik. — A n nyit m ind en esetre dolgozom, m in t m aga, ezzel a két, vacak vödörrel. —H ojjoj, m in th a nekem csak ez lenne a m unkám . M ik o rra én a m aga ren d e t­ len szobájához jutok, m á r m osogattam a konyhán, s h o rd tam a vizet az em bereknek. — N ahát, ebbe se hal bele. Ki szom jazik ilyen időben? G ondolkodik, m érlegel. — Az igaz. N yáron an n y it isznak, m in t a bivaly, ilyenkor kevesebbet, de azért kifáradok. O lyan lárm a van az osztályzón . . . E bbe fáradok bele. Nem nagyon jó m unka. — M ennyit keres havonta? — H ojjoj, nem nagyon so k a t. Ötszáz forintot. Az erdőgazdaságnál, csem etézéssel, k apálással, nyolcszázat is kerestem . Csak az nem állandó m unka. Ez állandó. — H olnap nem kell m á r se ta k a ríta n i, se szenet hozni. — Elm egy? H ová m egy? — E gyenlőre vissza, P estre. — A zután m egint m áshová? — Leül, kezét ölébe ejti. T artózkodása, ta lán m e rt u to ljára beszélünk, feloldódik, ta lán csak a kíváncsiság h a jtja . K u tató kis gomb­ szem ével néz, töpreng. — Jó ez m agának? Egyszer itt, m áskor ott. Én nem tu d ­ nám megszokni. Én ott szeretek élni, ahol régóta ism erem az em bereket. Csak közöttük. N yugodtan szeretek élni. — Igaza van — gondolom m agam ban — ta lá n igaza van. — A zért n em á r t szétnézni a világban egy kicsit. V olt m á r P esten? — K étszer. N em kívánkozom oda. E ste a sok villan y nagyon szép volt. N appal féltem a csörtetéstől. M eg m agyarázhatatlan szánalom , és furcsa nosztalgia ö n t el. Irigylem ezt a kislányt, aki itt m arad, az ism erős em berek között, s ha kedve ta rtja , h olnap is b ejöhet ebbe a szobába. — H olnap szom bat van. M it csinál m a jd holnap? — H át, v an tévé. m eg rádió. — A D éryné já r t m á r erre? — N em nagyon já r. N em v oltam még színházban. — S zeretne szinházba m enni? Bosszúsan fe lrá n tja a v állát. H a sajn álk o zást sz im a to l, tám ad ó an összegubbaszkodik. — M egvagyok nélküle. H a valam i jó d ara b o t hallok a rád ió b an , szeretném látni. N éha elm együnk a bálba. R itkán, m e rt én még csak tizen h at éves vagyok. H a idősebb leszek, többet járok. A kkor több zsebpénzt is kapok m ajd. — M ost m ennyi pénzt kap? — V asárn ap o n k én t kapok egy tízest. No, m eg a ru h a. N em panaszkodom eb­ ben a tek intetben. — F odrász? — M inek lenne az? — Hogy feltupíroztassa a h aját. K uncog tudatlanságom on, örül, hogy lefőzhet. — K im en t az m ár a divatból. M ost a konty a divat. H a tizennyolc éves leszek, s így m arad , m egnövesztem a h ajam . És m ás m u n k á t keresek. - 86 - �— I tt a falu b an ? — D ehogy — tü relm etlen k e d ik — T ihanyban. — M iért éppen ott? — M ert já rta m m á r ott, ism erek egy csomó em bert. F ü re d re nem m egyek, ott n em ism erek senkit. T ih an y b an kétszer is voltam . Meg S zékesfehérváron, hosszabb ideig. O tt la k ik a nővérem . Fölugr ik, m egpiszkálja a tüzet, züm m ögni kezd a kályha. V isszajövet egym ás­ ra r a k ja a könyveket. — A k önyveit is m indig szétdobálja. — N em k ato n ák ezek. M inek olyan nagy ren d ? M agánál ta lá n vigyázzban áll­ nak, vagy m i? — É nnekem nincsenek. M ásoktól kérek. — M ostanában m ik et olvasott? — Egy orosz énekesnek az életét. — S alja p in t? — Azt. Meg a » Szép p ap « -ot. — M ilyen könyv volt? — Jó. Meg a » H alá lh a jó « -t. — És ez a könyv? — Jó. — T öbbet k ellen e olvasnia. Újságot is. — M inek? — Hogy k érd ezh et ilyet? N em beszélnek erről a K ISZ -ben? — N em já ro k én oda. — K ár. M e g rán tja a v állát. Sem m i közöm hozzá. — H a ezt a szót k im o n d ja: háború. M ire gondol? M ilyen dolog ez? — L á tta m m á r m oziban. N em nagyon jó dolog. Rossz. Védekező állap o ta nyers, darabos v álaszokra készti. O lykor úgy beszél velem , m in t egy falu b eli fiúism erősével, hetykén, derűs, lányos szem telenséggel vagdalkozik, n éh a elhallgat, ria d ta n haragosan néz. Elvégezte az általán o st, itt ül Tom a j ­ ban. M egrebbenő szem m el gondolkodik, » jó itt nekem .« A zután elszom orodik, s h alk an m ormog. — N éha m egúnom az életem et egy kicsit. De csak néha. M ajd ha tizennyolc éves leszek, m ásképpen élek. Elm egyek T ihanyba. — Idefigyeljen! T együk fel, hogy én egy jóságos tü n d é r vagyok. S zája elé k a p ja a kezét, nevet. — H ojjoj, úgy is néz ki. — De csak tegyük fel. És azt m ondom . Idefigyelj. M agda, szorgalm asan ta k a ­ ríto ttá l és hoztál szenet is, pedig nehéz felcipelni a sok lépcsőn és m ire idekerülsz, k ifárad tál m á r alaposan. E zért három kívánságodat teljesítem . — Ne beszéljen zöldeket! — H allju k az elsőt! — H át . . . jó len n e nyern i az « A hány ház, an n y i re jtv é n y « - ben egy m agnót. A kkor h allan á m a hangom at. Sose h allo tta m még, m e rt beszélek közben. — A zután? — N em nagyon tudom , így h irte len . . . S zeretnék száz évig élni. T ovább n em érdem es, igaz? De száz évig szeretnék. - 87 - �— T ihanyban? — Nem — in g a tja a fejét — nem ott. — H anem , hol? T ek in teté t elm élázva szegzi a m essziségbe. H angjáb an szom jas vágy rem eg. — S zékesfehérváron. — II— B ŐRÖND BEPAKOLVA. JEGYEM A Z SEBBEN . Örü lö k is, nem is. Jó lesz hazam enni, leülni a k áv éházban egy feketére, jó t beszélgetni, vagy dühöngeni v alam ely ik szerkesztőségben, kip ih en ten ébredni, elm enni a F ed ettbe. D eh át an n y i m inden m a ra d itt m ögöttem . H ári, V itorlás, » V incénk« , Czanga lő m ester és szárnysegéde, az az átkozott út, felfelé, a vizes m ogyoróbokrok között, E rnő, aki a k ály h a m ellé kergetett, ha fáztam a büfében, s ak ik et nem ism ertem meg, a kilenc gyerekkel » dolgozó« korkováni iskola, Jeck Tibi, a huszonegyszer v ajú d ó aszszony . . . N em m ú lt tö retlen ü l ez a négy-öt hét se. Iro d alm i estre, m ás ügyes­ bajos dologban néhányszor P estre, s az A lföldre m entem . Nem te tt jó t ez a testi skizofrénia. Legközelebb m ásk én t fogok hozzá. U to ljá ra » átéle k « még egyszer. Nagy, csak nyáron h aszn ált üdülőben helyez­ tek el, egyedül la k tam egy egész szárnyrészben. Ném i feudális gőggel, m eg ren d ü l­ ten sé tálg atta m a szobákban. M ost is összefonom k a rja im a t, m élán, d e h arced zet­ ten b allagok á t a cinterm en, lovag W asserkopf Ivo r vagyok, s elm eren g ek nem ­ zetségem en, m elynek férfiai hősök, asszonyai pediglen erényesek voltak. P A T A K I JÓZSEF: T O K A J I U T C Á C S K A - 88 - �M OLNÁR EM M A: SZABADSÁGOS KATONÁK üktet, zakatol a vonat. Siet. B ársony a sötétség odakint, d u rv a a beszéd idebent. A hőség gyöngyözted az ablakot, az em b erek hom lokát. A sűrű, kínzó füst, az izzadt testek kapkodó párolgása, a felböfögött italszag fojtogat. J á r ­ j a a hangos beszéd, vörösek az arcok. Isznak. N em pohárból, üvegből. A sá rg a k ato ­ n a ru h á k között csak itt-o tt lá tn i egy-egy fekete fo lto t — öregasszony, egy-egy szürke foltot — m agános férfi. Ü lök az a b la k m ellett, kifelé nézek az éjszakába. F áj a hangoskodás, a d u rv a beszéd. A fények felv illan ását várom . O tt a távolb an m in th a . . . — A jegyeket kérem ! — A kalauz a hóna alá sz o rítja a lám p át. C sattanás, csörrenés. Mi v olt ez? — Egy sörös üveg tö rö tt csak el, nem kell b e ije d n i. . . — E lvtársak, itt nem leh et így ordítozni! — m élta tla n k o d ik a kalauz. — Hol a paran csn o k u k ? — N incs parancsnok, szabadságra m együnk és m en jen m áshová, h a nem b írja a füle az ordítozást. É rti? A k alauz sa p k á ja elvész a kato n afejek közt, siet kifelé, b ecsap ja az ajtó t. — A zt énekeljük, hogy . . . Na, m ég csak ez hiányzik, az ének. Sem m i m ás. N incs kegyelem , rákezdik. .„Itt hagyom a falu to k at n e m so k á ra . . . ” Ki halk ab b an , ki hangosabban, teli torokból. F áj a fejem , lü k te t a halántékom . Szédülök a szagtól, a z ordítozástól, a köpdöséstől. E lh allg atn ak -e? Nem. Jobb le n n e elm enni a m ásik kocsika. Hogy biro m én ezt száz k ilo m éteren ke­ resztül. G ondolkodni sem lehet! A nnyi külső in g er éri az em bert, hogy a rra k én y ­ te len figyelni. H át figyeljünk! A legelnyúzottabb m űdalok at harsogják, d e az arc u k m agához vonzza a te k in tetet. A sok pálinka, bor-vörösség m ögött o tt ül az arcokon az öröm. — I tt van, igyatok! Jó bor, pecsételt! Mi az? N em iszol, b o rt p á lin k á ra ? M ilyen k ato n a vagy? Egy nagy rak á s s z . . . vagy. K iabálás kerekedik, m ajd n em összevesznek. N em birom nézni mégsem . A tek in tetem k im enekül az éjszakába. Világosság Sehol. R itm ikussá v álik a sötét odakinn. H a m egállna ez a lü k tető z a k a to lá s . . . Csak állom ás jö n n e m ár, állom ás. — Ö — felkapom a lábam — így rálépni! L — Ne haragudjon, ide tolakodik e rre az üres helyre. — Leül velem szemben. M egnézem. Egész fiatal, 22 éves lehet. A szem e csillog (vagy bor, vagy sör, vagy p álinka.) Észreveszi, hogy figyelem , begom bolja a zubbony nyakát. — T u d ja ez szabály — m ondja. Bólintók. M ellettem a padon gyűlnek az üres üvegek, ez a ra k tá r. A h an g u lat egyre m a­ g asab b ra csap, egyik csoport m ár összeölelkezve énekel. M indenki a m agáét m ondja. - 89 - �— Tudod, a hadnagy rám k iálto tt. Nem szó lh attam vissza. A civil életben szét­ v ertem volna a p o fájá t ,azt a keserves m indenit! Összerezzenek. — Ugye m agának ezt szörnyű h allan i? — a szem közti szomszédom a té rd é re könyököl. — N incs ilyesm ihez hozzászokva, látom b á n tja a részegség, a károm ko­ dás. — Nehéz elviselni, bevallom őszintén. — G ondolt-e a rra m iért ilyenek? Örülnek. — No, de m ásképp nem lehet? — m éltatlankodom . — K atonáéknál ez a szokás. T u d ja kit ta rta n a k a legbelevalóbb em b ern ek ? Aki a legcsúnyábban, legocsm ányabbul tu d károm kodni. T isztán, rendesen beszélni egy­ m ás között? U gyan. A trá g á r a példakép. — Kell, hogy legyenek kivételek! — V annak. A zokat kiröhögjük. M ire m ennek a finom ságukkal. K atona, katona. M indegyik az, nincs rá írv a a foglalkozása. G yakorlaton egyform án kúszik a sárb an m indenki, egyform án fagy rá a vizes ruha. — No, ez nem ok a r r a . . . — H át hallgasson ide, h a m ár szóba á llt velem — m e rt ez is nagy szó — megtörli a hom lokát. Az illu m in áltság n ak abban a szakában van, am ik o r m eré­ szen józan az em ber. — V annak, ak ik szégyenlik, ha kato n a m egszólítja őket, vagy beszélgetni ak ar. Ugy félnek! — T alán azért, m e rt felrú g ják a civil élet szabályait — vágok közbe. — Nem! A zért rú g ják fel, m e rt fáj nekünk, h a szégyellnek m inket. C soporto­ san, úgy igen. Mi vagyunk a néphadsereg, a katonaság. E gyébként csak kis k a­ tonák. A közvetlen k ö rü lö ttü n k ülők, ketten, h árm a n figyelik a beszélgetést. — P edig a kedves szó n ek ü n k is kell — szól közbe az egyik. — Nem baj b ajtárs, m ajd lesz kedvesség, v á r ottho n a szeretőd, m ajd le s z . . . — Ne disznókodjatok — szól a szomszédom. — Ne h arag u d jo n rá ju k — for­ dul ism ét felém és beszél tovább. — S zerettem én is egy lányt, az tá n m ióta kato n a vagyok, nem kellek neki. — Egy boros üveget n y ú jta n a k felé, de elh árítja , nem iszik. E lréved, aztán rá m ­ szegezi te k in te tét. — T u d ja mi az, h in n i valakiben és csalódni? Az arcán ráncok futn ak , szenved a szeme. N em ak aro k sem m it m ondani, de k érle lh etetlen ü l v á rja a választ. — H inni, c s a ló d n i. . . — az ism étléssel időt ak a ro k nyerni. F o rm át kap a gon­ dolat és ú trakel. Ó a szerelem . . . Robog a vonat, énekelnek a katonák, a bőrü n k et m a rja a fü st, az o rru n k a t fa­ csarja a bűz. A v álaszt még m indig v á rja a kérdező. L assan bólintok önm aga m nak. C salódni a szerelem ben? — H ogyne tu d n á m .. — H át az a lány sz erete tt engem — szaggatott lesz a h an g ja — szeretett en ­ gem. — T udja, é rti ú g y . . . úgy is. A szeretőm volt. N agyon tu d tu n k mi örü ln i egy­ m ásnak, nem v o lt szégyenkezés. - 90 - �Á rad, á ra d belőle a szó. T alán m á r józan és nem részeg. K av aro g n ak a gon­ d olataim , de v ilá g ért sem szak ítan ám félbe. L assan, p u h án m egáll a vonat. Á llom ás. A vizes ablak o n k eresztü l torz a külvilág, az em b eri arc o k elfer d ülnek, a végtagok m egnyuln a k és m erész h á­ rom és négyszögekből felé p íte tt ab sztrak t kép lesz az épület. K ereszthuzat, rem ek fr iss levegő á ra m lik be. L assan elcsendesednek a katonák, m egy to v áb b a vonat. — H a meg nem s é rte n é m . . . — m egfordulok. — Ebből a cu k o rk áb ó l tessék venni. N incs felbontva, nem akarom a piszkos kezem m el — Szőke, v ék o n y kis k a­ tona, nem is tu d ja , hol fogja a cukroszacskót. V eszek belőle. Mosolyog. A többiek is előszednek mogyorót, csokoládét és k ínálnak. N em a k a r senki kim arad n i. M ár többel beszélgetünk errő l, arró l. Egé­ szen részegek, vagy egészen józanok — gondolom. N em tolakodóak, udvariasak , ahogy felsegítik a k abátom , leveszik a bőrön­ döm. Sőt, k etten kiviszik a perronra. — N e haragudjon, hogy en n y it össze-vissza beszéltünk — m o n d ja az egyik. — Ó, dehogy, jól u ta ztu n k együtt — bólintok, m osolyognak. M egérkeztünk. Az egyik leugrik, n y ú jtja a kezét, a m ásik leem eli a bőröndöt. Ije d te n nézek körül az állom áson .Jaj, csak ism erős m eg n e lásson, m it gondolna, hogy ké k atonával is seg íttetek m agam nak. M ozdulatlanul állok, aztán h irte len felem elem a kezem , hogy b úcsút intsek, de a vo n at elm ent. — E lkéstem . - 91 - �M U S T Ó JÁ N O S: G Y Á R U D V A R �A V A R PÁL: HOGY HAL MEG?. . Hogy hal meg, a ki m a rx izm u st tanul, a szerint él, cselekszik, ta n it? A k i szüntelen ju tta t, m indig m á st üdvö zít, a m aga sze lvé n ye it hol vá lth a tja be végül? A lélekvándorlásról lecsúszott. S a h eted ik m ennyország? M iké n t tud h a tn á meg, az volna-e valóban a leggyőn y ö r ű b b ? É rette ugyan hiába görnyedt Jézus, v é tk e i alól n em oldozza f el kám zsás. Ha bajba ju t, im á t sem m orm ol érte senki. A valóság buzgó híve ő. Á m hitalapja v e rse n yt ká p rá zik az idővel — alakul. L elkében, m in t m egb o m lo tt lovak, száguldanak az esem én yek. H ogy a n y o m u k b a érjen, kifogy tüdejéb ő l a levegő. O lykor e m lé k e zik — ötperces szün etekb en , A m ik o r g ye rm ek volt. öt is óvta az anyja: Jól vigyázz, az u ra k dolgába ne avatkozz, csúnya dolog a politika, m eglásd, fö la k a szta n a k érte! S n e k i sirh a tn ékja van: hol, m ib en hibázott, hogy m ég börtönbe sem ke rü lt máig? K iá lta n i vagy ká ro m ko d n i szeretne néha. Á m az Iste n t is csak annak jó lehozni az égből, aki hisz benne és a bosszújától retteg. A ko m m u n ista pedig n em fél. V itéz, sőt vakm erő, noha já m b o r. B átorságát pontos m é rté k k e l m éri és azokéval, a k ik kö v etn i fo g já k egykor. A k i k szem éből a tü ze t kilopják, hogy m ég nagyobb lángra h e v ítsé k a Földön, az ö n fén yű csillagokhoz hasonlóra. H ogy hal m e g ? .. Talán úgy, m in t a m iko r m ás elalszik s m agát elteszi nagyobb feladatokra, a m it az elm e m eg n em oldott, vagy úgy, m in t ki szerény n yugdíja m e lle tt’ a ném a Űr abszolút hidegében m eg g y ú jt m ajd n éhány alvó égitestet s az eltév ed t bolygók ú tjá t ki-kiigazítja. - 93 - �C Z I NK E FERENC: R Ó N A I T Á J �B A R A N Y I F E R E N C: A GULYAKÚT A z ágas áll, m in t fe lfe lé törekvő de ketté sze lt rem ény, s m in t m ostoha életekb en a rossz em lék: pen észlik a k ú t ölében bőven a m oha. A u tó n robogva kö n n yű kiu tá ln i a tájból ezt a roskatag kutat, a n akronizm us — szól a bentülő és a róna á lrom antikáján elm ulat. Öreg parasztok, roskatag apáim , k ik e t babona s isten h it igáz, de n e k te k is m ég élet a cselekvés, bár n em h iv iti „forradalm i láz”, a m u n k á to k ó -k u ta k víz-adása, m ohás m élyből — ha nyikorogva is — de fé n yre h o zo tt lényegbéli m élység: utast, gulyát üdítő, tiszta víz. �ZÚGJATOK TÁJAK . . . Hahó! N ém a a tá j és zúg körülöttem : harsány-fehéren harsog a csöndben a hó. Be szép e sír-sü ket éjben hangtalan öm lő szem re-ható szó, szívbe-özönlö beszéd! O lyan csöndes e tájban a nép is, akár a télb e-m ered t víz, torlasz-alázata fo lya m ? E v é lt fa jd-kakasság sose szólt teli szájjal, m e rt ez a nép kom or arc-borújával fa g y k é k sze m én ek jégsugarával ka sza éln ek villanásával vad lakodalm i vér-pirosával s kön n yei fekete, sós folya m á va l beszélt. K e vé ly rajta a m ú lt, m in t gallyon ökörnyál, m ely m elegen-friss szélre odébbszáll — hallgat a nép m ég, ám ez a csönd m ár fe h é r ... Ne félj. Ó, e m eg e n yh ü lt szín n em elég m ég? Csak ha szavalják, teljes a békéd? Vérpiros, éles, kö n n y efek ete , fa g y k é k tónusa m ú ltá n kid erü l a színkép: feh ér! S be szép e hajnali fé n y h e z hangtalan öm lő szem re-ható szó, szívet-elöntö beszéd! A hó fé n y lik a fá ko n , a jégen, a parton — zú g ja to k tájak ném a-rivalgón! Hahói 1963. - 96 - �P O L G Á R IS T V Á N A FELFEDEZETLEN ÉS MEGFOGALMAZ ITLAN T isztes bacchanáliákat csapnak bennem reggelente a tiszta gondolatok, m in t a P árizs-m élyi bordélyház lakói szen t karácsony éjszakáján felcicom ázott, jézu ská s fen yő alatt, á tszelle m ü lve az isteni m isztériu m varázsától s az e lő ttü k pom pázó ajándékoktó l, m e ly e k e t n em fé rfia k tó l kaptak, hanem kölcsönösen egym ástól — órákra tem plom os hangulatba átringatózva. S ze rete m a reggeleket s az edző m osdóvizet, m ely csiklandozva fojtogat, levegő után ka p ko d ta tja szám at s lesöpri rólam az á lm o k tapadó kullancsait. Ö reg vagyok, s egyben fiatal is, lány is, m eg fiú is egy szem élyben, m in t a pokoléletű csíra, sírok olykor, m in t az öregek, sápadozom kam aszlányok m ódjára, m e rt a gondolatok fo rm á ln a k — a la k íta n a k egyszer ennek, m ásszor annak, a gondolatok és a hullám zó hangulat. A h o l a gyávák b eh u n yjá k szem üket, o tt vagyok a legotthonosabb, a felfe d eze tle n és m egfogalm azatlan igazi elem em , m in t halnak a víz, m in t va ko n d n a k a fö ld m ély. m e rt ha n em így lenne, beburkolóztatna a hideglelés, se m m it sem érne a világ nekem . - 97 - �C Z IN K E FERENC: KAVICS . . . Sim a, szépszínű form a, csak hangtalan, É vszázadok vé g te len jét m agába-szivta. G örgette patak, folyó, tenger, Hogy gyönyörködhess sim ára m osott értelem m el m indenben, am i szép — ilyet te rem t az idő. M ilyen furcsa, hogy egy kavics is m agaban hordja változását, S csak az e m b e rn ek n yitja m eg lobogását a szép! ZSARNOKSÁG NÉLKÜL ... N álam m é ly tűzű lobogás a szerelem , S ha kö rn yé kezi hideg verem , lesz parázs, Pernye alatt izzó fu ld o kló m agány, De kö n yö ra d o m á n ykén t n em kell a társ. M indenben zsarnok vagyok: em berben, term észetben, m űvészetben, rózsában, bogáncs-ban, De a szerelem ben lágy va ské n t öm lik a vérem , Z sarnokság n é lk ü l várja a form át, Hogy acéllá égjen a legtisztább társban a kéj. Szent, k é k ham u lesz idegszálad — P elyvaszagú alázat m osolyod. H om ályos tü k ö r szem ed tótiszta éjfek etéje És soha m agadra n em találsz — Ha szerelm ed zsarnokság ára, Ha kín, vagy kép m u ta tá s járm a, N em vagy enyém , csak idegen — S jégcsap leszel hópehely szívem en. - 98 - �TÉL. . . C sonttáf agyott napsütés az ereszcsurgatta jégcsap. Kacér, fiatalos —, örökérvényű, rendetkóstoló! Z uzm arás m irtuszkoszorú m a m in d en kerítés B enne a nagy aszályok és fa g yo k R ejtett, csírázó és pusztuló szomorúsága. V érforraló napok és sarki hó szerelm e a jégA b la ko m ra virágot rajzol a tél. P A T A K I JÓ ZSEF: H Á Z T E T Ő K �F A R K A S A N D R Á S : SZŐLŐ BEN �KRITIKA KULTÚRA ÉS MŰVELTSÉG N ap ja in k b a n egyre többször vetődik fel a kérdés, m i ta rto zik a k u ltú ra fo­ galm ába, kiről leh et elm ondani, hogy m űvelt em ber. U gyancsak gyakori v ita p ro b ­ lém a a reál és hum án -m ű v eltség egym áshoz való viszonya. Sőt egyre tö b b en v e rik félre a h arangot, és lá tn i vélik a k u ltú ra kettészak ad ást, az egységes em beri k u ltú ra h a lá lá n a k k ép ét festi a falra. A k érdések jelentkezése fejlő d ésü n k je len le­ gi szakaszán törvényszerű, hiszen a szocializm ust építő m u n k á n k közben m ost érk e ztü n k el ahhoz a szakaszhoz, am ikor m á r követelő szükségekkel jelen tk ezik m inden régivel a fejlődést visszatartó v al való szakítás, am ik o r az új szocialista k u ltú ra m egterem tésének döntő szakaszához érkeztünk. Ez következik abból a tényből, a m it a M agyar Szocialista M unkásp á r t V III. K ongresszusa h atáro za táb ó l olvashatunk. A M agyar S zocialista M u n k ásp árt V III. K ongresszusa m eg állap íto tta, hogy tá rsa d a lm u n k fejlődésében le z á ru lt egy tö rtén elm i szakasz, hogy b efejeztü k a szocializm us a la p ja in a k le rak ását. A kongresszus egyben m eg állap íto tta, hogy az építés olyan szakaszához érkeztünk, am ely v ég re h ajtá sa egyben a szocializm us tel­ jes felépítését is jelenti. A szocializm us teljes felép ítése azonban nem csak gazda­ sági feladat, han em igen szívós, nevelő, az em berek tu d a tá t átfo rm áló m u n k a is. A szocializm us teljes felépítése szükségessé teszi, hogy az em berek világ n ézete m egfeleljen a tá rsa d alo m követelm ényeinek, hogy az em b erek k u ltu rá lis fejlődése a gazdasági életben e lé rt színvonalon álljon, hogy biztosítva legyen az egész nép korszerű m űveltsége. El kell érni, hogy az em berek egym áshoz való viszonyában — úgy a term elés folyam atában, m in t a m agánéletb en — a szocialista eg y ü ttélés szabályai érvényesüljenek. N em utolsó sorban le kell végérvényesen küzdeni a kü lö n féle an tiszocialista nézeteket. F ejlődésünk jelenlegi szakaszán te h á t jogosan vetődik fel a kérdés, m ilyen legyen az új k u ltú ra , m i az am it a régi k u ltú rá b ó l feltétlen ü l m eg kell ta rta n i, m i az am it á t kell form álni, és mi az. a m it m in t h aszn á lh ata tla n t, rosszat el kell vetni. S zintén soka t foglalkoztató kérdés, ki n e­ vezhető m a m űvelt em bernek, mi az am i a m űveltség k ateg ó riájáb a b eletarto zik a szocializm us körülm ényei között. A cikkel nincs szándékom ban valam iféle m egd ö n th etetlen igazságokat k in y il­ v án ítan i, csupán néhány gondolattal szeretnék a k érdés tisztázásáh o z h o zzájáru l­ ni, an n ál is inkább, m ivel a P á rt V III. K ongresszusa aláhúzta, hogy a szocializ­ m us felépítésének befejező szakaszában törvényszerű en elő térb e kerü l az a felad at, hogy m eggyorsítjuk az em berek tu d a tá n a k á tala k ítá sát, hogy a k ap italizm u s u to l­ só m a ra d v án y a it is kiűzzük m enedékéből, az em berek fejéből. Ez szívós-, ideológiai h arco t jelent. - 101 - �A k u ltú ra fogalm ának m eghatározása csak a d ialek tik u s, és tö rtén elm i m a­ te rializ m u s a la p já n lehetséges. A m arxizm us-len in izm u s klasszikusai ugyan nem h ag y tak h á tra a k u ltú ra fogalm ára vonatkozó teljes m e g h atá rozást, de m űveiben tö b b helyen u ta lta k az em beri k u ltú ra jellegére, és m eg ad ták azt a m ódszert, és alap o t, am elyek segítségével a k u ltú ra fogalm a is m eghatározható. A k u ltú ra fogalm ának filozófiai m eghatározása igen nagy figyelm et, és sokol­ d a lú vizsgálódást követel. A k u l t úra fogalm at úgy te k in th e tjü k , m in t egyikét a legátfogóbb fogalm aknak, am ellyel egy tá rsa d alm i jelenség m eghatározható. A fogalom m agába foglalja az anyagi, és szellem i k u ltú rá t is. A k u ltú ra ez szintézi­ se, gyüm ölcse a haladó régi m egism erésének, pulzusa a világcivilizációnak, nagy csa lá d ja a bölcsek szellem i tevékenységének, de b eletarto zik az em beri m unka m in d en form ájáb an , az em berek egym áshoz való viszonya stb. A k u ltú rá ró l m a rx ista értelem ben, te h á t nem leh et csupán egyoldalúan beszélni, m in t a szellem i életről. A k u ltú ra jellegét m in d en k o r a tá rsa d alm i ren d . te h á t a gazdasági alap határozza meg. Ebből következik, hogy a gazdasági alap p al együtt v álto zik a k u ltú ra is. A hogyan a tá rsa d alo m gazdasági ala p ja fogalm a is. A k u l­ tú ra ezek szerint te h á t történelm i m eghatározottság g al rendelekezik, v izsg álata m in ­ denkor k o n k rét történelm i körülm ények figyelem bevételével szükséges, és leh et­ séges. A cikk k e re te i nem engedik meg, hogy a k u ltú ra bonyolult, és hosszú fejlő­ dését lépcsőről-lépcsőre kövessük, csupán a rra enged lehetőséget, hogy a k u ltú ra ta rta lm á n a k , a mi tá rsa d alm u n k által felá llíto tt köv etelm én y eit elem ezzük. A k u ltú ra értelm ezhető elsősorban m in t fokozat, am elyet az em beri társad alo m a szociális fejlődés ú tjá n elért. Ebbe beletartozik az anyagi term elés színvonala, a tudom ányok, a m űvészetek és a népm űvelés is. A lapvetően két fő te rü le tre b ont­ ható az anyagi és szellem i kultúra. Ezeken belül lehet beszélni fizikai, színházi, kereskedelm i, lakás, ipari, technikai, m ezőgazdasági és sok egyéb k u ltú rá ró l. A k u ltú rá ró l széles értelem ben te h á t úgy beszélhetünk, m in t tá rsa d alm i je ­ lenségről, am ely fellép szintéziseként az anyagi és szellem i értékeknek, am ely et a tá rsa d alo m tö rtén elm i fejlődése során elért. A k u ltú ra jelenség, am ely összefog­ la ló ja a társad alo m anyagi, és in tellek tu ális színv o n alán ak bizonyos történelm i szakaszban, am ely m agában foglalja az em berek alkotó tevékenységének összes­ ségét, a tá rsad alo m m inden szférájában. Ebben az értelem b en a k u ltú rá t szem ­ lé ln i leh et m ég m in t a tudásnak, az eszm éknek összességét, m in t a nép m u n k a­ en e rg iájá t, és érzelm eit, am ely m egnyilatkozik a tá rsa d alm i g y akorlatban, a tá r ­ sad alm i élet bizonyos fokán. A k u ltú ra ilyen értelm ezése je len ti azt is, h ogy a k u ltú ra átfog egy m e g h atá­ rozott színvonalat, am ely a tá rsa d alm i term elés, és az em beri gy ak o rlat színvona­ láv al esik egybe, am ely te h á t a tá rsad alm i élet reális v alóságát m u ta tja . A m ikor mi, a szocialista k u ltú rá ró l beszélünk, elsősorban a k u ltú rá n a k ezt a széles értelm ezését ta rtju k szem előtt. N em egyszerűen szellem i k u ltú rá ró l beszé­ lünk, a m űvészetek, tudom ányok, világnézet stb, han em vele eg y ü tt az anyagi k u ltú rá ró l is, am ely m agába foglalja a term előeszközöket, a te ch n ik á t a lakásk u ltú rá t, az em berek közhasználati tárg y ait, á lta lá b a n az életm ódot, stb. Ebből következik az is, hogy am ikor mi a k u ltú rális színvonalról beszélünk, szin tén ebben a széles értelem ben h aszn álju k a fogalm at. Éppen ezért h a a k u ltú­ rá lis szín v o n alat m érjük, ak k o r beszélünk a k u ltú rális ja v a k összességéről, a - 102 - �tá rsa d a lm a t alkotó osztályoknak, csoportoknak, vagy egyéneknek a term elésben és a társad alm i k apcsolatban m egvalósuló em beri viszonyáról, az élet m egism erésében, a n n a k m űvészeti, vagy tudom ányos tükröződésében e lé rt eredm ényéről, v alam in t m indezekből való részesedéséről. De nem utolsó sorb an beszélünk ezek hordozóiról, a különböző intézm ényekről, azok tevékenységének színvonaláról, m in t feltéte lérő l a k u ltú ra terjesztésének. Nem indokoltak te h á t azok a kishitű ijedelm ek, am elyek a k u ltú ra v irág z ásá­ nak örök elm úlásáról szólnak an n ak lá ttá n , hogy a m arx izm u s elm életi a la p já n a k u ltú rá ró l m in t az em beri élet m in d en t átfogá jelenségéről beszélünk, és n em csupán egyoldalúan a szellem i kultú ráró l. A m axizm us-leninizm us, am ik o r a k u l­ tú r á t szem léli, akkor m int a tá rsa d alm i élet, és tevékenység egyik o ld alát v izsg álja, szoros összefüggésben a politikai, és gazdasági élettel, tevékenységgel. P o litik a , gazdaság és k u ltú ra ez a három alapvető oldal, am ivel a tá rsad alo m élete jelle­ mezhető. A három oldal azonban egy és ugyanazon dolognak, a tá rsa d a lo m n a k tö rtén elm ileg m eghatározott m egnyilvánulása, és éppen e z é rt ta rta lm u k b a n az azonosság jellem zi őket. A m unkásosztály h atalm a szocialista gazdaságot, és szo­ cialista k u ltú rá t tételez fel. E zért van az, hogy a szocialista, k u ltú rá ró l, m in t széles tá rsa d alm i jelenségről szólunk. L eh et azonban a k u ltú ra fogalm át szűk értelem b en is vizsgálni, m in t a tá rs a ­ dalom szellem i életének összességét, azok form áit, m in t a tá rsa d alm i g y a k o rla tn a k tükröződését, a tö rtén elm i fejlődésnek m eghatározott színvonalán. A k u ltú ra ilyen értelem b en való felfogása sem szak ad h at el a tá rsa d alm i valóságtól. Ezen b elü l az arán v o k változása a fejlődés ütem ének egyik, vagy m ásik összetevő ja v á ra v aló növekedése szintén történelm ileg m eghatározott. Ha ma, n a p ja in k b a n a régi é rte ­ lem ben v ett h u m á n k u ltú ra egyrészének helyét a gyors ü tem b en fejlődő term észet­ tudom ányos, és m űszaki k u ltú ra foglalja el, ez abból a törvényszerűségből fak a d , hogy a társa d alm u n k b an a k u ltú ra és a term elés a szellem i, és fizikai m u n k a k et­ tév álása m egszűnőben van. A k u ltú ra te h á t nem ön m ag áért való valam iféle o lyan privilégium , am it kevesek m o n d h atn ak m agukénak, hanem az új társad alo m építésé­ nek eszköze, és em elője, de egyben term éke is. A szocializm us m in t tá rsa d a lm i ren d szer a m odern technika, és tudom ányok segítségével á llítja h ely re a m unka-, és k u ltú ra eredeti kapcsolatát. N em egyszerűen ügyeskezű em bereket nevel, h a n e m szocialista em bereket, ak iknek kezük m ellett fejük, és szivük is van. * A k u ltú ra , m ivel függ a társad alo m gazdasági-, és p o litik ai b erendezésétől állan d ó an fejlődik, változik, kiegészül, és alk alm az ásra kerül. M ozgásban, v álto zás­ ban van. Ez a változás, mozgás lehet lassú és gyorsabb. A k apitalizm usból a szo­ cializm usba való átm en e t időszakában a változási folyam at igen szem betűnő, m e rt a k u ltú ra úgy ta rta lm á b a n , m in t hatósu g aráb an h atalm as változásokon m egy ke­ resztül. Ezt a folyam atot a m a rx ista irodalom k u ltú rfo rrad a lo m szóval jelöli. E n n ek a fo ly am atn ak is m eg v an n a k azok az általános jellem vonásai, am elyek a szo­ cialista k u ltú ra ta rtalm á b ó l fakadnak, és aláhúzzák a társad alo m politikai, és gaz­ dasági életével való szoros k apcsolatát A k u ltu rá lis forradalom része a szocialista forrad alo m n ak , te h á t osztálvharc. M int h arc az ossz. népi k u ltú ra m egterem téséért, m in t a kom m unizm us egyik fel- 103 - �tételéért. A szocialista k u ltú ra lé tre jö tte mély, rad ik ális áta la k u lá s a k u ltú ra ta r ­ talm ában, a k u ltú ra fogalm ának széles értelm ében . A k u ltú rá lis fo rrad alo m felem elkedés m inden te rü le té n a k u ltú rá n a k úgy az anyagi, m in t a szellem i k u ltú ráb an . A k u ltu rá lis forrad alo m vezetőereje m indenko r a m a rx ista-le n in ista p árt, am ely szervezi, neveli a dolgozókat. A m a rx ista p á r t a fo rrad a lm i elm élet segítségével képes a k u ltu rá lis fo rrad alo m vezetésére is, m e rt a m arx izm u s-len in izm u s elm életi a la p ja a társad alo m egész fejlődésének a la p tö rv én y é t rögzíti m agába. A fo rrad alo m alapvető m ozgatóereje a m unkásosztály sa já t fo rrad a lm i en erg iájáv al, és az összes haladó erő k tám ogatásával. A k u ltú rá lis fo rradalom h arc a szocialista világnézetért, h arc az em berek tu ­ d a tá n a k á ta la k ítá sá é rt. Ez a h arc elsősorban az ideológia te rü leté n folyik, de cél­ ja az em b er teljes felszabadítása. A m arxizm us-leninizm us ideológiája a szocialis­ ta k u ltú ra a lap ja , a szocialista társadalom pedig k u ltú rá lt, széleslátókörű em b ere­ ket követel, és csak az ilyen képes a saját, és a társad alo m érd ek eit m egérteni, összeegyeztetni, és ezzel a filozófiai értelem b en v ett szab ad ság át biztosítani. A k u ltú rfo rrad a lo m ak tív résztvevője, és h atáro zo tt e re je a nép. A dolgozó nép h atáro zo tt céllal viszi végbe a k u ltú rfo rrad a lm a t, hogy biztosítsa gazdasági felem elkedését, a szellem i elnyom ás felszám olását, a fizikai, és szellem i m u n k a kö­ zötti lényeges különbség felszám olását, a város és a falu közötti alapvezető k ü lö n b ­ ség m egszüntetését. A k u ltú rfo rrad a lo m fela d ata i közé tartozik, hogy az egész nép értelm i szín ­ v o n alát olyan m érték b en em elje, hogy m inden dologzó tu d ato san cselekvője le­ gyen a szocializm us építésének, hogy k ia lak u ljo n b en n e az ö ssztársadalm i szem lé­ let, am ely az együttes erőfeszítéshez elengedhetetlen. A k u ltú rfo rrad a lo m legfon­ to sab b fela d ata i közé tartozik, hogy képessé tegye a dolgozók töm egeit az ország ügyeinek irán y ításá ra , az irán y ításb a n való részvételre. A tá rsad alo m bonyolult, és egyre nehezebb fela d ata in a k m egoldása, a társadalo m m in d en dolgozójától hozzá­ értést, a k tiv itá st követel. E rre alkalm assá kell ten n i m in d en em b ert. De az é r­ telm i színvonal em elése egyben azt is jelen ti, hogy m inden em ber, a társad alo m m inden dolgozója m u n k a terü le tén e k m agas szinten ism erő, sp e cia listája is legyen, és em ellett az általán o s m űveltsége is m egfeleljen a társad alo m szükségleteinek. E folyam at közben kell kinevelni az ú j szocialista értelm iség et is, am ely szi­ lá rd a n áll a m arxizm us-leninizm us elm életi ta laján , és képes ebben a szellem ben dolgozni, alkotni. Nem utolsó sorban szintén fontos felad ata a k u ltú rfo rrad a lo m nak , hogy győzelem re vigye a szocialista eszm éket, a k u ltu rá lis intézm ények — szinház, mozi, stb. — az irodalom és a m űvészetek terén. A k u ltú rfo rrad a lo m a szocialista k u ltú ra k ia lak ítása nem ellen tétes a világk u ltú ra fejlődésével. A kik m a az egységes em beri k u ltú ra végét lá tjá k abban, hogy a szocialista k u ltú rfo rrad a lo m az em beriség érd ek éb en leszám ol a régi fel­ fogással a k u ltú ra ta rta lm á t illetően, és a k u ltú rá t közelebb viszi az em ber életé­ hez, napi tevékenységéhez, az a k u ltú ra régi, kizsákm ányoló o sztályérdekeket k ép ­ viselő m ivoltát p ró b á lja m entegetni. P edig a régi értelem b en v e tt általán o s, vagy egyetem es k u ltú ra éppen egyoldalúságával tündökölt, m e rt az em b ern ek csak az egyik oldalát volt képes fejleszteni, te h á t nem volt általános. A m arxizm us-leninizm ussal ellentétes felfogása a k u ltú rá n ak , vagyis leszűkítése a szellem i tevékeny­ ségre függetlenül az életet terem tő gyakorlattól, m a szem ben áll a fejlődés tö r­ - 104 - �vényszerű folyam atával, az em beriség jövőjével. A szocialista k u ltú ra , éppen azáltal, hogy hozzáférhető m inden dolgozó szám ára ,hogy ta rta lm á b a n gazdagod­ v a közelebb k e rü lt az em beri gyakorlathoz, em elk ed ett m inden m ás k u ltú ra fölé, és ezáltal se rk e n ti és g azdagítja a v ilá g k u ltú rát. Az eddigiekből következik, hogy a k u ltú ra te h á t az em b eri alk o tó tev ék en y ­ ség k övetkeztében keletkezik, gyarapszik, és te rjed . A k u ltú ra k ö zép p o n tjáb an is az em b er áll fizikai erejével, tudásával, érzelm eivel. Az em b erek te re m tik a k u ltú rá lis ja v ak a t, tökéletesítik, g azdagítják azokat. Az em berek sa já títjá k el, illetv e h aszn á lják fel az á lta lu k m eg term elt k u ltu rá lis érték ek et. De az em b erek azok, a k ik a k u ltú rá t a tá rsa d alo m szolgálatába á llítjá k , ak ik m egőrzik, te rje sz tik azt. A k u ltú ra , m in t tá rsa d alm i jelenség az egyéneken k eresztü l jelen tk ezik az e m b e r m u n k á jáb a n , szórakozásában, családi életében, stb. M ielőtt azonban az egyén szerepét tovább elem eznénk szükséges a k u ltú ra jelen ségeit felosztani aszerint, hogy mi ta rto zik az o b jek tív k u ltú ráh o z, és mi ta rto zik a szu b jek tív kultúrához. A k u ltú ra o b jek tív o ld alát képezik a cselekvő tevékenység eredm ényei az objektív ja v a k v alam in t, az em b eri viszanyok, am ely ek a k u ltú ra fogalm ába ta rto zn ak az em bereknek azok a képességei, hogy a z élet jelen ségeit érté k eln i tu d ja , hogy felism eri az em b er szám ára az érték ek et, hogy képes ilyen érté k ek létrehozására, te h á t az em b er tu d a tá n a k eszm ei ta rta lm a . M ás­ részt id e tarto z ik az em b ern ek az a képessége, hogy a k u ltú rá t e lsa já títja , a g y ak o rlatb an alkalm azza. A m ikor m űvelt em berről beszélünk, ak k o r az em b ert a szu b jek tív k u ltú ra szem pontjából vizsgáljuk, persze ezt is m in d en k o r a tö rté n e l­ m i időnek m egfelelően. A m űveltség fogalm a te h á t szintén tö rtén elm ileg m egha­ táro zo tt, és nem leh et valam ily en történelm i k o r k ö vetelm ényeit ráh ú zn i a m a élő em berre. N em is olyan régen azt ta rto ttá k m ű v e lt em bernek, ak i a m ú ltró l sokat tu d o tt, m a in k á b b azt m o n d já k m űveltnek, ak i a jelenről, és a jövőről tu d sokat, ism eri a jövőbe vezető utat. Persze a m űveltség éppen a fentiekből fakad ó an nem egyszerűen ism eret anyaga. A m űveltség képesség is, a jövő k ia lak ításá ra, általán o s em beri m ag atartásb eli norm ák szerinti élésre, d e persze ez is tö trén elm ileg d eterm in áltan . A szocialista em ber-tipus kinevelése egyet je le n t tá rsa d alm u n k b an a m ű v elt em berek kinevelésével. A m arxizm us-leninizm us ta n ítá sai, és a g y ak o rlati ta p a sz ­ ta lato k szerint a szocialista tá rsad alo m b an a tudato san cselekvő em b erek szerepe eg y re nagyobb jelentőséggel bir. A szocialista em b er egyben gondolkodó, gondol­ kodva cselekvő em ber. A k u ltú rfo rrad a lo m céljai között szerepel, m in t alapvető célkitűzés a m űvelt em berfők sokaságának kinevelése. Ez egybe esik a tá rsa d a ­ lom fejlődésének törvényszerűségével, m ivel a szocialista, m ajd a k om m unista társad alo m felépítésére csak m űvelt em berek képesek ,de u gyenakkor a tá rsa d a ­ lom állandó fejlődése m eg is terem ti az alap o t ehhez a m űveltséghez. Ezek u tá n fel le h et ten n i a kérdést, m elyek a m űveltség legjellem zőbb v o n ásai? K it n evezhetű nk m a m ű v elt em bernek? A zt m á r az előzőekben tisztáztu k , hogy a m űveltség fogalm a a szubjektív k u ltú rá v al van kapcsolatban, te h á t a tá rsa d alm i tu d a tta l kapcsolatos. - 105 - �Az igazi m űveltség feltétele az ism eretek összekapcsolása a tettel, vagyis ez a z t jelenti, hogy a m űvelt em b ert az ism eretek, és a cselekvés egysége jellem zi. A m űvelt em ber ism eretei te h á t nem toldalékai életének, han em m ag át a m inden n api m u n k át, életet jellem zik. A m űveltség nem passzív befogadását je len ti a k u ltú rá n a k , h an em olyan tev é­ kenységet, am elyben az em ber m egőrzi a k u ltú ra halad ó term ék eit, és felh aszn ál­ ja, alkalm azza azt, és m iközben az em beriség szolgálatába állítja, m aga is g azda­ gítja. Ebből fak ad a m űveltségnek az az ism érve, hogy je len ti az előző korok m egértését, helyes értékelését, és e lsa já títá sá t e korok halad ó k u ltu rá lis alk o tása­ inak. T ovábbá je len t a k tív törek v ést állandó erőfeszítést a k u ltú ra további elsa­ já títá sá ra , a m űveltség fejlesztésére. Ez a törekvés azonban tö rtén elm ileg szintén d eterm in á lt, a társadalom fejlődési követelm ényei á lta l m eghatározott. Ez azt is jelenti, hogy az em ber nem m aga v álasz tja meg k u ltú rá já t, hanem bele születik a társad alo m b a, am ely társad alo m életének a la p ja és jövőbeni k u ltú rá já n a k is. A m űveltség je le n t alkotni tudást, új lé treh o zására való képességet. Az is­ m eret csak úgy v álik m űveltséggé, ha az alkotásban m egtestesült. Ez nem azt je ­ len ti, hogy m indenkinek tu d n i kell könyvet írni, vagy zen ét szerezni h an em azt, hogy m inden em ber, aki sz ám o ttart a „m űveltség” jelzőjére, sa já t m u n k aterü letén legyen képes v alam i ú ja t, ere d etit alkotni. Ez m egköveteli, hogy az igazi m ű v elt em b er egyu tta l bizonyos irán y b a n fe jle tt egyéniség is legyen. N em v életlenül szorgalm azza tá rsa d alm u n k m ost a szakm űveltség m egszerzését, és színvonalának em elését. E gyébként ezt követeli az a tén y is, hogy század u n k b an a tudom ány, és ugyan ak k o r a m űvészetek tem atik ája, és form anyelve, szinte a régi m arad t. N ap jain k b an a szakm űveltség m agas foka m egköveteli az általán o s m űveltség korszerű em elését is. E zért nem kell félni a szakm űveltség em elésétől, m e rt az nem vezet törvényszerűen a szakbarbársághoz, han em egyenesen feltétele a m ű­ v elt em ber fogalm ának. A szocialista m űveltség az em beri élete t sokoldalúvá, gazdaggá teszi. A m űveltség alapvető k rité riu m a a dialek tik u s m a teria lista világnézet, m int m inden k u ltú rá lis szellem i term ék vilégnézeti alap ja. A m űveltség m arx ista fel­ fogásához hozzátartozik a term észettudom ányos világkép, a m a teria lista világnézet ism erete, elfogadása, és a gyakorlati cselekvésben való alkalm azása. A d ialektikus m a teria liz m u s álta lá b a n a m arxizm us-leninizm us n a p ja ib a n egyben olyan kapocs is, am ely a lap ja ib a n te re m t szerves egységet a szellem i k u ltú ra egyes ágai és te r­ m ékei között. M űvelt em ber nem képzelhető el m a teria lista világnézet nélkül, m e rt a szocialista társad alo m m egértése lehetetlen m ás elm életi alapról, m in t a d ia lek tik u s m a teria lista világnézet ta lajáró l, ak i pedig nem é rti jelenét, a tá rs a ­ d alm at, am elyben él, az nem lehet m űvelt. Er r ől m ondja K alinyin a „K om m unista nevelés” c. m űvében, hogy „A szo­ cialista építőm unkához m űvelt em berek kellenek. M űvelt em b ern ek pedig nem azt kell tekin ten ü n k , aki csupán sokat olvas, hanem azt, aki alaposan foglalko­ zik a m a teria lista filozófiával, m agába szívja a tu dom ány kincseit, jól átgondolja az olvasottakat, és tisztában van vele, hogyan kell a fo rrad alm i elm életet a gya­ k o rla tta l p áro sítan i.” V onsik G yula - 106 - �ID. S Z A B Ó I S T V Á N : T IZ E N Kl LENCES B Á N Y Á S Z �EMLÉKEZÉS NAGY LAJOSRA N yolcvan esztendővel ezelőtt, 1883. fe b ru á r 5-én sz ü letett a P est m egyei A postag falu h atáráh o z tartozó T ab á n i­ telek pusztán Nagy L ajos, a realizm us fanatikusa. „Egy szegény em bern ek tartom m agam — írta 1914-ben m eg­ je len t rövid életrajzáb an , — a kit a sors arra kárhoztatott, hogy írással ke­ resse a kenyerét. Sajnos sem m ihez jo b ­ ban n em értek, m in t az íráshoz, tehát n em m ű v e lh e te k az írásnál elviselhe­ tő b b e . . . M eglehetősen sokat írtam m ár. bár gyors tem póban és elapróz­ va. B iztosan tu d o m , hogy nagy m ű v e ­ k e t is tu d n é k írni, de hála isten n ek ilyesm it soha n em cselekszem . V a n n ek em elég bajom így is, isten m ents, hogy m ég teljes odaadást igénylő, vért erőt felszívó nagy m ű v e k alkotásának csapása is é rje n ! ” . . . „Azokból, a m i­ k e t eddig elm ondtam , bizonyára k itű ­ nik, hogy nem „belső ösztön” é s „el­ lenállhatatlan kényszer” h ajt írásra, az ilyesm it n evetségesnek tartom , én csu­ pán szép, egészséges és üdítő dolgok­ ra vágyom . T isztán pénzszerzési cél­ ból írok. M égis, nincsen egy írásom sem , a m elyb en szocialista világszem lé­ letem et m egtagadtam volna, ellen kező ­ leg n ézeteim et m indig hird ettem és propagáltam , akár nyíltan, akár je le n ­ té k te le n dolgok álruhájába rejtve. Ezért tartom érték esn e k az írásaim at.” H a szám bavesszük Nagy L ajos iro­ dalm i örökségét, az 1907-től 1954-ig ívelő alkotói pálya term ését, m i is el­ sősorban azt az erkölcsi b átorságot be­ csüljük benne, am ely a fenti nyilatko­ zatból is kicseng, tö retlen hűségét a szocializm us ügyéhez. Az író érték e a világszem lélete — v a llja 1918-ban, a forradalom üdvözlésekor — s Nagy L a­ jos legszebb évei „irtózatos és gigan­ tiku s gonosz hatalm ak ellen való harc­ ban te lte k el.” A z irodalm i életről és M agyarország tá rsa d alm i viszonyairól - a lehető leglesújtóbb vélem énye van. Irodalom és nyom or c. írásá b an m eg­ állap ítja , hogy . . . „a m agyar viszo ­ n yo k a leg ro h ad tab b viszo n yo k a fö ld ­ göm bön, nincs az a véreskezű strigó és az a h u llo tt fogú utcai bájvirág, a kin ek a viszonya u ndokabb lenne a m agyar irodalm i viszonyoknál. V an néhány álíró, n éhány p rostituált, n é­ há n y em ber, a k ik va la m it keresnek, s va n n a k igazi ta len tu m o k, a k ik m ár n em írnak.” E zért jogos az a törekvése, hogy el kell tű n n ie az eddigi világ érték telen és m égis bűnös iro dalm ának, m ely opportu n u san kullog az esem ények után, m elynek szellem e olyan, m in th a m in ­ den d a ra b ja 60 év előtt k elt volna. K étségtelen tény, hogy egész életé­ ben a 67-es M agyarország, a régi jó békevilág fa la it döngette, am elyben ő m indig a vesztesek, a tö rtén elem k i­ sem m izettjein ek oldalán állt. M ár éle­ te in d u lá sa is ide „taszítja,” hisz Basa L ajos refo rm átu s lelkészfiú és N agy Ju lia n n a cselédlány szerelm éből „tö r­ v énytelen ü l” szü letett fiú szin te élete végéig érzi a tá rsa d alm i szám k iv etettség állap o tát. H atéves koráig az u ra ­ dalm i béres nag y ap a és a szelíd nagy­ an y a nevelik és ebben a környezetben szereti meg örök hűséggel a falusi sze­ gényeket. M ajd B u dapesten kezd isko­ lába já rn i — ah o l az u tá n jellegzetesen fővárosi em b erré lett. T anulóéveit, — m int errő l ö n életrajzáb an , a Lázadó em berben ír — sok lelkizavar, gyötre­ lem teszi nehézzé, am ely et a tö rv én y ­ telen szárm azás okozta m egjegyzések eredm ényeznek, v a la m in t az a tény, hogy a n y ja szűk, hom ályos lak ása nem versenyezhet gim n azista tá rsa i polgári kényelem m el b eren d ezett lakásaival. A középiskola k itű n ő elvégzése u tán jo ­ gász lesz, hisz a k o r g y ak o rlata azt bi­ zonyítja, hogy ezen a pályán leh et leg108 �h am aráb b érvényesülni, — ám az ő szám ára az „ősjogászkodás”, a k ülön­ böző hivatalo k b an és ügyvédi iro d á k ­ ban eltö ltö tt esztendők anyagi érvénye­ sülés h elyett csak a jövendő iro d alm ár élm ényanyagát gazdagítják. Ez az él­ m ényanyag, szegény és gazdag örök ellentéte m á r a diákikorban, szám talan írásban, pl. a T an ítv án y c. regényében is felbukkan. A ,,N agyúr” a tízezer holdakon parancsolgató főrend szem é­ ben az unokával együtt tanuló jogászocska igen kis pont, s a n n a k m inden álm a nevetségesnek tűnik. „A nagyúr szem ében én retten tő en kis ú r voltam . Hogy m égis valam ivel dicsekedhessem elő tte, m eg e m líte tte m novelláim at, m ert a kkoriban m ár írni kezdtem . Csodál­ kozva n é ze tt rám : „A ztán m iről ír m a­ ga? Ism eri maga a világot? M agasabb kö rö kb e n n em forgott, azt látom . Járt maga külföldön ?” „Szegény e m b e rek­ ről írok!” — vágtam ki dacosan. Öszszecsapta a kezét: „Szegény em b e rek­ ről? Maga szerencsétlen! Hát lehet a szegény em berekről írni? É rdeklődik valaki ilyesm i iránt?" m aradva, egym ást is nehezen viselve ten g etik nyom orúságos és v igasztalan életüket, s csak a p álin k a m ám ora n y ú jt szám u k ra ném i vigaszt. A N ép­ szavában m egjelenő elbeszélésre felfi­ gyel O svát E rnő a N yugat c. fo ly ó irat h a lh a ta tla n szerkesztője, s ettő l kezdve o tt ta lá lju k a k o r e legrangosabb fo­ ly ó irata állandó szerzői között Nagy L ajo st is. M ert h a O svát és N agy L a­ jos között v o lta k is ellentétek, h a a polgárság érzékenységére vigyázó Osv át ki is hagy a közlendők közül olyan rem ek m ű v ek et, m in t az „Egy d élu tán a G rü n iro d á b a n ”-t, m égis a N yugat lesz a ran g o t és m eg jelen ést biztosító fellegvár. Igy n yilatkozik errő l Nagy Lajos is 1925-ben a „Szabad-e‚ lehet-e m a írn i a m agyar író kn a k? ” c. cik k é­ ben; am ik o r előbb 33 p éld át sorol fel an n ak bizonyítására, hogy szerkesztők, kiadók, sziniigazgatók cen zú rája m in t teszi leh etetlen n é az író szabad m u n ­ k á já t M agyarországon, m ajd m eg álla­ p ítja : „Ma az irodalm i szabadság egyetlen m agyar m en tsvá ra a Nyugat. A lehetséges legtökéletesebb szabadság, m e ly e t a N yugat m in d en ko r biztosított az írónak, vo lt oka, hogy író kn a k, a k ik m ás orgánum okban is m ű k ö d te k , a legjelesebb m ű v e ik csaknem m in d ig a N yugatban je le n te k m eg. F eltehető, hogy szám os kitű n ő m ű a N yugat n él­ kü l létre sem jö h e te tt volna.” Nagy L ajos m u n k ásság án ak ja v á t a m integy ötszáz novella m eg írása ad ja. A lakjai fullasztó levegőben élik le em észtő gondok, kicsinyes bosszúságok kö zö tt életüket. Ebben a v ilág b an az ú ri lókötők, szerelem vásárlók, kegyet­ lenek, basák, az erőszak és félelem m egtestesítői: a D isznóképű, Agyveleő, G rü n ügyvéd, stb. v ilág áb an m egvál­ toznak a közhellyé m e re v ü lt „örök igazságok” a hum anizm us, szeretet stb. M ert h a m egkérdeznék az írótól, hogy szereti-e az em b erek et, így válaszolna: „. . . n em ! A börtönkulcsos, kegyetlen, Nos az érdeklődés a szegények, az elesettek sorsa irá n t nem volt nagy, különösen ha valaki olyan m egdöbben­ tő egyszerűséggel tá rta a szentim entalizm ushoz szokott olvasó elé, m in t azt Nagy L ajos tette. Sokáig h iába k ilin ­ csel, m íg végre 1907. decem ber 8-án a N épszava tá rc aro v atáb an sikerül elhe­ lyeznie a K ét lány c. novelláját. M ár ebben is m egtalálju k a hazug polgári erkölcs b írá la tá t, hisz a két szereplőt: a „tisztességes” polgári család lá n y át és az „erkölcstelen” fia ta lu ra k szerető­ jé t egyazon b án a t szom orítja — m ind a kettő az érzelem nélküli szerelem ki­ ta rto ttja . Ezt az elbeszélést követi p á r hét m ú l­ v a az Özvegyasszonyok, am ellyel azu­ tá n sikerül „b etörnie” az irodalom él­ vonalába. Az elbeszélésnek két szánal­ m a s öregasszony a hőse, ak ik m agukra 109 �kem én y, a gonosz te tte t élvező, g yilko ­ ló, gázoló, éheztető, vicét lihthófra n y i­ tó odu ban lakató, g ye rm ek m u n k á n hí­ zó, szelvényvágó, denunciáló, n év te le­ nül fö ljelentő, szerelm et lelketlen ü l áruló, ragadozó em b e rfé lét n em sze­ retem ; s m in d en önbecsülésem et el­ veszteném , ha ily en élő lén yekkel sze m ­ ben va lam i szeretetféle m ozogna ben­ nem, — De szeretem azt, aki szegény, aki dolgozik, aki jó, aki m in d eb b en velem egyetért.” S az oly sokszor p ré d ik á lt szeretet értelm ezése is szatirikussá v álik tolla alatt: „Szent Pál egyáltalán nem p rak­ tiku s tanácsot adott az em bereknek, a m ikor azt m agyarázta, hogy: ha sze­ retet nincsen énbennem , ollyá lettem , m in t a zengő érc és a pengő cim ba­ lom . . . No ugyan! Éppen fo rd ítva van, az em ber, aki szeret, elbukik. M ert . . . m ire m enne az ispán, ha sze­ retné a bérest? M ire a gazda, ha sze­ retné a napszám ost? M ire a boltos, ha szeretné a vevőt? . . . M ire a csendőr, ha szeretné a szegénylegényt?” A z em b er farkassá v álásá n ak szomo­ rú igazsága ez. M ert akin ek ebben a világban nincsen pénze, a n n a k soha se lehet igaza. A pénztelenség, a kiszol­ g áltato ttság lealacsonyítja az elnyo­ m o ttak at is, a Favagó Jánosok, a sok kis áru e m b e r nem csak m u n k aerejét, de sunyi alázatosságát is felkínálja, cso n tju kba ivódott az egym ás elleni bi­ zalm atlanság, irigység, m ég jó t se m ernek tenni, h á th a h álátlan ság lesz a fizetség. O lykor m á r szinte vigasztalatla n u l sö té t az a kép, am elyet fest. Mi lenne, h a valaki feltalá ln á a pan acea m agnat, a m inden bajok ellensze­ rét? — kérdi. S a válasz m egdöbbentő: M egölnék érte! M ert a szolgaságba, az örökös rabság aláz atá b a sz o ríto tt em ­ b er éppúgy nem tu d n a m it kezdeni a végtelen lehetőségekkel, m in t a szabad­ ság át h irte len visszanyert, ketrecbe z á rt oroszlán. - K eserűsége csak a k k o r hagy alább, ha a tá rsad alo m derm esztő hidegében a jövőre gondol. M int a J a n u á r fe le jt­ hetetlen so raib an : „És egyszer 1930ban, 31-ben, 1942-ben vagy 56-ban, egyszer m a jd k in y itju k a b la ka in ka t, k itá rju k ajta in ka t, k iá llu n k a szabad­ ba kiskabátban, fö d etlen fő vel, felg yű rt ingújjal, ércesen kiá llu n k, s n em fá ­ zu n k többé! N em is n ézzü k a fo k o ka t, akár 40 fo k m eleg b en is á llu n k hő gé­ p ek m ellett, ü lü n k a tü ze k kö zvetlen közelében és kacagunk. Új élet ö m lik el bennünk. B elekapcsolódunk az idő folyásába, e lfeled jü k m in d a húszezer esztendőt, előre n ézü n k. H a ta lm u n k alá h a jtju k a januárt, a februárt, a m árciust és . . . az összes ragadozó vadállatokat. M eg v á lto zta tju k m ég az időjárást is.” A világ h áb o rú örökös retteg ése u tán az 1918-as polgári fo rrad alo m győzel­ m e elégtétellel tö lti el. „ Azt akartam , am i m o st tö rtén t ,m in d e n t akartam , de nem csak en n yit, hanem so kka l többet, m indazt, am i m ég tö rtén n i fog, m e rt enyém , m e rt m ie n k az igazság, s m a j d a harci szü n et u tá n tovább, előre.” A z 1918-as év nem csak politikai, h a­ nem irodalm i szem pontból is neveze­ tes szám ára: ek k o r jelen ik meg az A ndrássy-út, am ely m agában foglalja addigi no v ellaterm ésén ek ja v át. E rrő l a kötetrő l ír őszinte m éltányoló b írá ­ la to t T óth Á rp ád és a n ovellák szerző­ jé t a m agyar elbeszélő irodalom élvo­ n aláb a helyezi. Más szem pontból azonban a T anácsköztársaság rövid időszaka csalódást okoz szám ára. A m enekülő em b er c. önéletrajzi m un k a visszaem lékezése szerint a T anácsköztársaság id e je a la tt az író k at három osztályba sorolták. Nagy L ajos a m ásodik osztályba k e rü lt és a polgári írók elv telen tülekedése közepette „elég n yugodtan viseltem el ezt a bukásom at” — m ondja. A ztán jö ttek az ellen fo rrad alo m évei. 110 - �„Ez a korszak terror az em beries ér­ zés ellen. A z ideológiai ciángőz oly te s ti és lelki depressziót okoz, am ely hasonlatos a m érgezés tüneteihez: a szabad gondolat nem csak, hogy n a p vi­ lágot nem láthat, hanem m ég csak m eg sem szü leth e tik . . . Ez a korszak az in té zm én y es cenzu rák, a testi és lelki kasztrációk kora. Ez a korszak az er­ kölcsi é rté k e k pusztulásának, feg yver és gyilok epizódjai m ellett a p énz ab­ szolút uralm ának kora . . . az író tisz­ te let h elye tt gyűlöletre talál, sőt fu rkósbotos brigantizm us fenyegeti.” H a igaz v olt az eddigi írá sa ira ön ­ vallom ása, hogy „írá sra legtöbbször a harag, vagy v alam i m iatti elkeseredé­ sem ösztönzött” — úgy ezekben az esz­ tendőkben m egjelen tek re hatványozot­ ta n igaz. A K ép telen term észetrajz és a Találkozásaim az a n tiszem itizm ussal c. kötetei a m agyar szatirik u s irodalom rem ekei. A „K éptelen te rm ész etrajz” írásaib an látszólag követi az ősrégi m ű faj: az állatm ese m etódusát, aho­ gyan A esopus és P h aed ru s állatb ő rb e b ú jv a m ondták el tanulságos tö rté n e­ teiket, ő is az együgyűség v éd ő ru h á ját ölti m ag ára és így in d u l ro h am ra a fasizálód ó tá rsa d alo m ellen. Á m írá sa in a k keserű h u m o rát egy világnézetileg na­ gyon is eltökélt tám ad ás igénye és a kényszerű önfegyelem a la k íto tta ki. Hi­ szen a figyelő rendőrszem ek, lelkes és tettrek é sz fajvédők g y űrűjében még ez az á la rc sem n y ú jto tt m indig biztonsá­ got. E zekben az írásokban a naívság álarca m ögé bú jv a az „ébredő m agya­ ro k ” lá rm á ja közben is ki m eri m on­ d an i: „a kakas kukorékolásáról azt m ondják, hogy a hajnalt jelen ti. M os­ tanában a te rm észe tk u ta tó k sok kodá­ csolást fig y elh ettek m eg. de ku k o ré ko ­ lást aligha.” S zárójelben o tt a sokat jelen tő évszám : 1920. K öztudom ású, hogy a H orthy-korszakban — b á r a so­ k at átkozott T rianon következtében az ország lakosságának szám a a felére - csökkent — a ren d ő rö k sz ám á t m eg­ kettőzték. Nagy L ajos részletes ta n á ­ csot ad m ind en n em ű ellenőrzés m inő­ ségének ja v ítá sára. Ja v a so lja pl: m in ­ den u ta sn ak meg kell vizsgálni a fejé t is, hogy „ne csak jó jeggyel, hanem jó fe jje l is u ta zzék az utas.” A kinek rosszak a gondolatai, a z t le kell szál­ lítani, „de a kin ek jó k és h elye sek a gondolatai — a n n a k az ellenőr közep é­ ig hasítsa ke tté a fe jé t és a zu tá n za­ vartalanul utazhasson tovább.” Az állato k at a z é rt veszi sorba, hogy közben elhelyezhessen egy-egy p e tá r­ dát. A gólyáról tö b b ek között így ír: „ . . . a jó hosszú, gusztusos, szabad választékot engedő n y a k á é rt b áto rk o ­ dom m indazok figyelm ébe aján la n i, ak ik élőlények felak asztásáb an különö­ sen passziót találn ak . (Kr. u. 1920)” A disznóról szóló elm élkedésében a kö v érre hízott disznó eszébe ju tta tja a retten tő pocakkal és to k áv al ren d elk e­ ző seréskereskedőt, a k it azo n b an sa j­ nos nem le h e t a disznókkal eg y ü tt le­ vágni. A n y ú lró l m eg állap ítja, hogy „táplálkozáson és szaporodáson k ív ü l állandó fé lelem m el foglalkozik, a m i — tu d ju k m in d n yá ja n m a g u n kró l — n em tarto zik a legkellem esebb foglalkozások közé. (L. M agyarország, 1919 és 1920).” N éha az állato k h ely ett k o rán a k em b ereirő l írja a k ép telen term észet­ rajzot. Az „Olaszországi csendéletben" m egírja, hogy a fasiszta költő így vég­ zi v ersét: „Nincs a term észetb en v e ­ sze tt csak én”, m ajd nevetségessé te­ szi a fasisztákat, ak ik „M ussolinit szentté, m a jd angyallá, végül istenné, legvégül pedig okos em berré a ka rjá k előléptetni. (A fasizm us aty aisten eirő l kevesen m e rtek ilyen élesen n y ilatk o z­ ni 1926-ban.) Felem eli szavát ezekben az íráso k ­ ban a napilap o k b an m egnyilatkozó p o l­ gári gondolkodás és szóhasználat el­ len, am ely a tá rsa d a lm a t „úri külsejű és m u n k ás k ü lse jű ” em b erek re osztja. 111 - �„Mert a m u n ká sk ü lse jű — az n á lu n k m ég egyet je len t a kopottal, a rongyos­ sal, a gondozatlanul, a törődöttel, az ü tődött-verődöttel, sanyargatottal.” E zektől az em berektől az u rak szerin t m in d en gonosz kitellik. U ndorító ez a gondolkodás, de m égse ostoba szóhasz­ n á la t ez a „m u n k ásk ü lsejű ” — m ondja az író. „Van en n e k értelm e, habár úri kü lsejű és züllött belsejű em b erek agyából fakad." A „Szerencsére csak a sofőr” c. k a r­ colatá ban aztán tovább viszi ezt a gon­ dolatot. A napilapok tu dósításai sze­ rin t „H orthy Jenő autóbalesete során szerencsére csak a sofőr sérült m eg," m a jd később a villá m a kávéházban szerencsére n em a gazdag vendégeket, hanem csak a pincér és a trafikosgyereket égette szénné stb. u tá n m egálla­ pítja, hogy 1929-ben M agyarországon nyolcm illió em b er között talán csak ötven en vannak, a k ik ily en e ke t n em ír­ nak. Hogy m i e n n e k az oka? A z, hogy „nehéz ott im m u n isn a k m aradni, ahol az in fekció általános.” A „K éptelen term ész etrajz”-zal kö­ zeli rokonságban á lln a k a ‚,Találkozá­ saim az a n tiszem itizu m ssa l” írásai. A k eresztény kurzus fajgyűlöletet sugal­ ló k orszakában b á tra n á lla p ítja meg: „Az a n tiszem itizm u s m a az a harctér, am elyre leszállva az igaz em ber sze m ­ betalálja m agát vala m en n yi fa jta go­ noszság katonáival.” „Az én barátom " c. írásáb an Réné M aran G oncourt-dijas író t üdvözli, aki m elesleg M artin iq u e szigetéről való né­ ger. Ez ugyan nem fontos, de Nagy L ajos kijelenti, „hogy ő sokkal köze­ lebb áll hozzám , m in t bárm ely kisgaz­ daképviselő, aki a botbü n tetést m eg­ szavazta . . . Mi m in d en b en egyetértenénk. Ő panaszkodna a fe h é r em ber­ re, hogy kegyetlen és igazságtalan a négerhez és én négerpárti vagyok. M ert ha egyik em ber bántja a m ásikat, én ellenállhatatlanul és tántoríthatatlanul - és m in d ö rö kké a nnak a p á rtjá n állo k , a kit bántanak.” Ez a p árto s és pártfogó hum anizm us­ vezeti to llá t a szegények védelm éb en , ez ira tja m eg vele az A n y a c. allego­ rik u s elbeszélését, am elyben 1930 tá ­ já n m inden rem énységét az ak k o r agyonm ocskolt S zovjetunióba helyezi. Ez a legbensőből fakadó m elegségű el­ beszélés nagyon fontos Nagy L ajos egy k ritik u s lépése m egitélésénél. 1934-ben Illyés G yulával eg y ü tt Nagy L ajos képviseli a m ag y ar iro d alm at a szov­ je t író k kongresszusán. És ez a z u ta ­ zás „álm ai h a z á já b a n ” csalódással tölti el az írót. A szocializm us m egvalósu­ lása h ely ett m in d e n ü tt csak a forrongó, igen sok ellen tm o n d ást m agában re jtő á ta la k u lá st lá tja . „Tízezer kilo m éter O roszország fö ld jén ” c. rip o rtso ro zatá­ ból ki is cseng ez a csalódottság. B ár a valóságot a k a rja ábrázolni, m aga is kénytelen elism erni, hogy ez Illy ésn ek „O roszország” c. könyvében jo b b an si­ kerü lt. Igy ír errő l: „ . . . Úgy látom , hogy m íg én m eg m a ra d ta m szim p la utasnak, s n em ju to k tú l a rideg té­ n y e k leírásán — legföljebb, hogy a kettős csalódás hangján reagálok a té ­ nyekre, — addig Illyés m egengedi m a ­ gának. hogy költő legyen. Elhallgat, felbont, dram atizál és kitalál. Ezáltal a té n y e k kö zö tti ű rt is kitölti, m ég p e­ dig élő. az életet az olvasó szám ára m egjelenítő anyaggal. És m ost k ö v e t­ k e zik szám om ra a m eglepetés. Úgy lá­ tom , hogy a valóságot jobban ábrázol­ ja a költő kitalálása, m in t a ta n ú v a l­ lom áshoz való, szinte kínos ragaszko­ dás. H ogy a n em fö ljeg y zett anyag, te ­ hát az, a m ely ik in tu icióból szü letett, gyakran hitelesebb a fö ljeg y zettn él, m ely önm agában darabos, száraz, az olvasó lelkébe alig á tü lteth ető ha lm a ­ zat, m e ly alig-alig akar életrekelni. A n n yira igaz ez, hogy például a m oszkva i G olyóscsapágy gyárat, s a leningrádi Vörös H árom szöget, m ely e­ 112 - �k e t szin tén eg y ü tt já r tu n k be, az Illyés kö nyvéből ism ertem m eg teljesebben, m in t ahogy a m agam szem én keresz­ tű l . .”. K issé részletesebben foglal­ koztunk N agy L ajos életének ezzel az epizódjával, egyrészt, m e rt akkori nyi­ latkozata sokak kezében v o lt ü tő k á r­ tya, m ásrészt, m e rt a felszabadulás u tán, a szem élyi k ultusz éveiben, az a k k o r m élta tla n u l m ellőzött írónak ép­ pen ez a m u n k á ja okozta a legtöbb rettegést. P edig szó sem volt itt elvek feladásáról, vagy addigi m ag ata rtása m egtagadásáról, csupán az írói fa n tá ­ zia türelm etlensége n em tu d ta k iv árn i elég türelem m el a szocializm us m eg­ valósítását. 1954 — egyébként is nevezetes esz­ tendő az író életében. E kkor je len t m eg legnagyobb h atású alk o tása a K iskunhalom . K ülönös, m ű fa jta la n a l­ k o tás ez. Egy falu egyetlen n a p já n a k áb rázolásában b en n e v an a feudálkap ita lista M agyarország falv ain ak teljes élete. A m ű nagyszerűségét az úri M a­ gyarország érth e tő m ódon nem a k a rta észrevenni. A nnál inkább észrevette a kü zdőtárs és b a rá t Jó zsef A ttila . Id é­ zünk leveléből: „Drága L ajos! K ö l­ csönkaptam a K isku n h a lm o t, egy szuszra elolvastam végig. R e m e k m ű ez, barátom ! Több, m in t filozófia és több, m in t kö ltem én y — egy pillanatra szín ­ telenné teszi eddigi versirodalm unkat. Tudod, hogy én jo b b a n sze retek ver­ seket olvasni, m in t b árm ilyen prózát, — K iskunhalom ban m in d ke ttő elő­ n ye it l á t o m ............... A z t hiszem , ahogy a kö ltő k beleélik m agukat „költői” pó­ zokba, drám aírók jellem ekb e, k o n flik ­ tusokba, te úgy éled bele m agad a ta­ golatlan valóságba. B en n em szinte szo­ rongást k e lte tt a K isku n h a lo m vé g ze tt­ szerűsége. M ert n em az a végzetszerű, hogy „a hős a végén e lb u k ik ”, hanem , hogy „a hős” egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy teh á t soha senki nem lehet hős.” - A K iskunhalom m al in d u l m eg tu la j­ donképpen a falu k u tató k m u n k ásság a is, ettől kezdve lá tn a k n ap v ilág o t a „n é p i” írók szociográfiai m u n k ái. Te­ h á t iro d alm i érték ei m ellett ú ttö rő é r­ dem ei is v an n a k en n e k a m u n k án ak . Nem té rh e tü n k ki N agy L ajos m in ­ den m u n k á já n a k ism ertetésére. A B u ­ d ap est n a g ykávéház, A fa lu álarca, a V adem ber, a rem ek b eszab o tt 1919 m á ­ ju s c. elbeszélése, am elyből Új vendég é rk e zik cím en nag y sik erű egyfelvonásos d rá m á t is irt, m in d -m in d részletes ism ertetést érdem eln én ek . A z állan d ó pénztelenség, a m in d en n ap o k gondjai term észetesen N agy L ajo st is sokszor k én y szerítették gyengébb szívonalú írások k ib o csátására. H isz a könyvke­ reskedés, am ely b en az író i fü g g etlen ­ séget igyekezett biztosítani m agának, bizony n em m e n t v alam i fényesen. E gyébként sem ta rto z o tt a k ö nnyedén alkotó író k közé. A m enekülő em b er­ ben selejtes írásairó l így nyilatk o zik : „ . . . A rá n yla g későn ke zd te m írn i és az írás eleinte n eh ezen m ent. K ésőbb, a m iko r m ár jó írások is k ik e rü lte k a to llam alól, m ég nehezebben. A tém a kö n n y en b u k k a n t fel, de azt épkézláb m ű v é a lakítani g yakran gyötrelm es m u n ka vo lt szám om ra. T itko n b á m u l­ tam azokat az írókat, a k ik csak úgy o n to ttá k a sorokat. N ekem m in d en so­ ron kín ló d n o m ke lle tt és m ű v e m e t ú j­ ra és újra átírtam , n é m e ly ik e t tehát n em kétszer, hanem három szor is. R en ­ geteg té m á t je g ye ztem fe l n o teszeim ­ be, m e ly e k n e k tized részét sem írta m m eg. M ert hiszen tém a, a fantázia n e ­ kiló d u lt m ű kö d ése kö zb en , p ercen kén t is akadhat, a m egírása azonban egy kisebb no vellá n a k is néha több napba — egy hétbe is — b eletelik . . .” A felszabadulás u tá n tisztáb an van azzal, hogy „nem farsang kö v etke zik, hanem ú j harcra kell ké szü ln ü n k .” Ezt a harcot, a m in t az egész életén keresztű l is tette, m egalkuvás nélkül 113 - �fo ly tatta is haláláig. H arcolt a m últból itt m a ra d t ellen fo rrad alm i ostobaság, az ú rh atn á m gonoszság m inden m eg­ n y ilv án u lása ellen. Csak sa jn áln u n k lehet, hogy a szem élyi kultusz éveiben szocializm ust építő hazánkban sem volt zav arta lan a viszony a hivatalos irodalom politika és az ő írói m a g ata r­ tása között. B ár 1948-ban élete m u n ­ kássága elism eréseként ott szerepel az első K ossuth-díjasok között, m égis é r­ zi a gyanakvás, a meg nem értés lég­ körét. Sokan, ak ik et pedig érzékenyen é rin th e te tt a K opaszok és hajasok pár­ harca c. elbeszélése, am elyben az elv­ telen k arrieriz m u st gúnyolta ki, m eg­ vádolták, hogy nem a lényeges kérdé­ sek rő l ír. hogy egész írói p ály ájá n a „kávéház ablakából szem lélte az éle­ tet. N agyon igazságtalan v ád ak ezek, és felidézésükkor is csak an n y it te h e­ tü n k hozzá, b á r terem n e m inden év ti­ zedben néhány Nagy L ajoshoz hason­ ló kávéházi írónk. „A halhatatlanok bírája az idő” — m o n d ja V ajd a János — ,‚Csak a kko r tu d h a tjá to k m eg, hogy ki ő, Ha elm e rü ltek m esszi századok, És hozzá hasonlót m ég n em láttatok." 1954. o któ b er 28-án bekö v etk ezett h a lá ­ lával Nagy Lajos is b ev o n u lt ezek kö­ zé, a h alh ata tla n o k közé. Az utókor felad ata, hogy legjobb alk o tásain ak az iskolai o k tatásb an és könyvkiadásban is m egadja a m éltó elism erést. CSUKLY LÁSZLÓ C Z IN K E FERENC: Ü VEG FÚ VÓ K - 114 - �R É T I Z O L T Á N : P IP Á Z Ó �HÉRA ZOLTÁN: ÁBRÁZOLÁS VAGY MORALIZÁLÁS KAMONDY LÁSZLÓ VÁD ÉS V A RÁ ZSLA T CIM Ű D RÁ M Á JA AZ Ú J IRÁSBAN K a MONDY LÁSZLÓ, a k it eddig in k áb b k itűnő novellairó k én t ism er­ tü n k , V ád és V aráz sla t cim m el egy új d rá m á t ad o tt közre az Uj írá sb a n . A d ara b tehetséges d rá m a író t ígér, de fellelh etők ben n e a m o stanában já t­ szo tt házassági d rá m á k általán o s hi­ bái, fogyatékosságai is. A V ád és V arázslat érdekesen in ­ dul. Egy h arm in c év k ü rü li fé rfit lá­ tu n k az elején, a ro m an tik u s folyó­ p a rti csónakház előtt. M egtudjuk róla, hogy az élete n em v o lt v alam i könnyű, á rv a g y erek k én t n ő tt fel, s nagy erő­ feszítéssel, h árom év a la tt szerezte meg a d ip lo m áját. K üzdött, fárad t, s jó­ form án észre sem vette, m in t repül el m e lle tte az élet, nagy és szép szen­ vedélyeivel, öröm eivel. A m u n k ájáv al elégedett le h etn e ugyan, s a sikerei is szépek (m ost is éppen egy afrik a i ú tra készül), de szerelem r e , s v ele egy teljeseb b , érdekesebb é le tre vágyik. H iszen a házassága — H elgával — rosszul sikerü lt, s az asszony nem tu d ja elviselni, hogy fu tn a, m enekülne tőle. A ztán m egjelenik a szin e n a fiatal lán y is, a k it a m érnök szeret. Szép idilli jelenet, egy kis izelitő abból, ahogyan az érzelm i összhangot a m ér­ nök elképzeli. D e csak egy p illan a tra , m e rt am ik o r a férfi — m egszokott m oz­ d u la tta l — a k a rjá b a k a p ja a lányt, az görcsös, gyűlölködő in d u la tta l bon­ tak o zik ki az ölelésből és szem ére veti a m érnöknek, hogy m ég m indig ta lá l­ kozik H elgával, biztosan nem is a k a r elv áln i tőle, őt meg csak szédítgeti. - E k itö résre egy csendesebb, a r r a m e­ g int egy zordabb, m ozgalm asabb jelen et következik. O tt terem a helyszinen a lány m arco n a fivére, az tá n v o lt u d v arlója, m ajd az ap ja. A fiatal lán y sze­ relm ét áhító, ben n e a szép élet leh e­ tőségét sejtő m érnököt „tetten é rik ”, becstelen, élveteg, telh etetlen alak n ak nevezik. A fivér és az apa, m in t te tte n érő k és helyszíni szám onkérők: ez m á r — s nem is a legjobb d rám á k á ltal — egy k icsit elk o p tato tt. S m égis, az utolsó felvonás, a d a ra b utolsó jele­ netei? M egannyi gond az irónak, hogy m ik én t lehessen egy lélek tan ilag n eh e­ zen elviselhető h appy en d té n y é t el­ hom ályosítani, elrejteni. H ogyan s m iképpen m e n t végbe e d ram a tu rg iai „átv álto zás”, m ilyen m ű­ v eletek végösszegeként jö tt ki a sze­ relm eseket összehozó szerencsés befe­ jezés, egy olyan esem énysor után, am elyet öngyilkosság is súlyosbít, a m érnök feleségének öngyilkossága? A bonyolításban tö rté n t-e csak a hiba, vagy baj v o lt m á r az elején is? A d ara b fig u ráin ak , s alap h ely zeté­ nek elem zése e r r e az utó b b i enged következtetni. A z in d ítás ugyanis — ha jobban m egnézzük az összetevőit, s az erőviszonyokat — csak lá tsz atra olyan viharos, m in t am ily en n ek az im ént kifestettü k . E g y NŐS FÉR FI küzdelm e egy fiatal lán y ért, a k it eltáv o líta n a tőle a család és a társad alo m ; egy fiatal 11 6 - �lá n y h a rc a egy nős férfiért, a k it el­ venne tőle a szigorú ap a és a tá rsa d a ­ lom : egy ap a erőfeszítése, hogy meg­ szabadítsa a lá n y át egy nős em bertől való ellentm ondásos viszonytól — b á r­ m elyik oldalát nézzük is ezeknek az összeütközéseknek, egyik sem szük­ ségszerűen drám ai. A „nős férfi” ugyanis válni készül, nem csak hiszi, hanem tu d ja is m agáról, hogy el fog válni. S az apa? Ő sem h iheti kom o­ lyan, hogy a m érnök csak szédíti a lányt. Egyik p illan a táb a n s a já t m aga is b evalja, hogy tu lajd o n k ép p en nincs is sem m i b aja a m érnök jellem ével, s nem is volna köztük sem m i diffe­ rencia, h a az an n a k idején nem H el­ gát kéri meg, hanem az ő lányát, ak it épp neki sz á n ta k .. . S a lány? N e­ ki sincs különösebb oka a küzdelem re. G yanuja, hogy a m érnökben esetleg csalódnia kell, csak a p ja különös té­ vedéséből táplálkozhat. S nincsenek céltudatosan m egválo­ gatva, s d rám ailag felöltve a figu­ rá k egyébként sem , nem egyenlő ere­ jű a k a ra to k csap n ak össze. A lány a k a ra ta m essze elm arad a rajongása, a szeszélye m ögött. A fivérben, aki az elején oly vad erővel lé p e tt fel, könynyen m eglágyítható, b ű n b á n a tra h a j­ ló lélek lakik. S a völegény, akin ek dacból(!) a lány odaigéri a kezét? P u ­ ha, tedd ide, tedd oda fiatalem ber. Erő és elszántság voltaképpen csak a m érnökben van és a feleségében, d rám a i küzdelem ről — am ely tévedé­ sekből és belátásokból sohasem a la k u l­ h a t ki — tulajdonképpen csak az ő esetükben beszélhetünk. A d ara b azon­ ban nem a k ettő jü k d rám á ját, az ő en ergiájukból — különösen azután, hogy az asszony öngyilkosságot követ el — csak néhány izgalm as je len e tre fu th a tja . Egyebek között innen van az, hogy a d arabban, a valóságos drám a h ely ett m in dinkább előtérbe kerü l a m esterséges cselekm ény bonyolítás. - Igen. a d ara b — több ú j m ag y ar szinm űhöz hasonlóan — in k áb b szem ­ léltető en m agyarázza, m in t festi az író p ro b lém alá tását és meggyőződését a szerelem bon y o d alm ain ak dolgaiban. In k áb b m orálizál, m in t ábrázol. In ­ kább a néző p illan a tn y i b enyom ására, a „szerelm i te m a tik a ” irá n ti érd ek lő ­ désére tám aszkodik, m in t a néző elem ­ ző értelm ére, s ta rtó sab b , m élyebb é r­ zéseire. Igaz, k ik e rü li a m o ralizálás fe ltünően p rim itiv f o rm á it azt a d r á ­ m aalak ítást, am ely a szerelm i etik ett cikkekbe, ta n u lm á n y o k b a k ivánkozó „pro b lém áiv al” igyekszik ta n ác so t ad ­ ni, s elu ta sítja a szerelm i erkölcs együgyű d ogm áit is. A kispolgári té t­ lenség ellen azo n b an m aga tételesen hadakozik, a papos erkölcsi dogm ák ellen a szerelm i v álasztás elv o n t sza­ b adság án ak d o k tri n á já t á llítja szem ­ be. zA EM BEREKET — s itt m á r nem is a n n y ira K am ondy László d rá m á já ­ ra gondolunk — tö b b n y ire érd ek li a kérd ések ily e n fa jta d ram atizáló illu szt­ ráló felvetése is, s k ív án csian v á rju k m elyiket v álasz tja m ajd az iró a té ­ te lre kinálkozó h áro m m egoldás kö­ zül: igent m on d -e a felv etett k érd és­ re, tag ad ó an nyilatk o zik -e róla, vagy k ité r a világos felelet elől. „Meg kell-e bocsátani a h ű tle n feleségnek::? — szokták kérdezni p éld áu l a m ú lt szá­ zad közepe óta ú jra, meg ú jra a m o ra­ lizáló színpadi m űvek. H a ez a kérdés, nyilván csak h áro m „m egoldás” le­ het. 1. Meg kell bo csátan i neki. 2. Nem érdem es m egbocsátani. 3. Bo­ nyolult kérdés ez, isten a m egm ond­ hatója. Hogy a h áro m k érdés közül m elyik a „m erész” és a „haladó” ? A t­ tól függ, hogy ki, m iféle em b er a „h ű tlen ” asszony, ki a „m egcsalt” férj s ki a „csábító”. Ezt azonban a m ora117 - �tán csupán azért, m e rt elh agyták? Me­ rész — m o n d ják rá, m ég ak k o r is, h a az iró nem tu d b en n ü n k e t meggyőzni, hogy hőse b u k ásán a k csak szerelem ­ lélektani okai voltak. K im o n d ja v ala­ ki film ben vagy d rám áb an , hogy a nő lizáló film ek és d rám ák m á r nem m o n d ják meg, jellem eket nem á b rá ­ zolnak. Ha ezt tennék, m áshogyan kel­ lene feltenniük a k érd ésü k et is: tágabban, sokrétűbben. M indez, ism étel­ ten, érdekli az em bereket, de m ennyi­ vel izgalm asabb volna a néző szám á­ ra, ha d rá m a irásu n k (s a film is) m ost m ár tú lju tn a a szerelem pszichológiájának és v iselked éstan án ak tételes á b rá ­ zolásán: ha nem csak egyes „valószerűsítő” m ozzanatokat fogadna be az élet­ ből állásp o n tján ak képes és cselekm é­ nyes felfedezésére, hanem az életet adná, a társad alm i erők já ték á b an , s a jellem ek és az em beri viszonyok m élyén k u ta tn á fel a m ai erkölcs p ro b lem atik áját, a többi között a sze­ relm i erkölcsét is. Beszélni kell erről, an n a l is inkább m ert u jab b an , ha egy-egy m oralizáló mű tű n ik fel a szinen vagy a vász­ non, sokan h ajlam osak a rra , hogy v a­ lam i egészen különös újszerűség és m űvészi bátorság jelentkezését k o n sta­ tá ljá k . A tá rsa d alm i valóság „m űvészi” m ellőzését, a „hogyan éljü n k ” prob­ lé m áján a k a „hogyan viselk ed jü n k a szerelem ben” k érdésre való leszűkíté­ sét m inősítenék b átor te ttn e k ? N em v a­ lószínű. K önnyű lelkesedésük oka in­ k ább az, hogy v alak i összetéveszti a p illan atn y ilag „szok atlan t” a „b á to r­ ra l”, a fu rc sát az „ú jszerűvel”. E lvér­ zik egy-egy drám ai hős a szerelm i csa­ m ég m indig szenved a férfi zsarn o k ­ ságától, s ilyenkor igenis, joga v an az asszonynak ahhoz, hogy fellázadjon u ra és p aran cso ló ja ellen? M icsoda m e­ részség, m o n d ták e rre is, h o lo tt n y il­ vánvaló, hogy ilyesm inek a „kim ondá­ sához” az égvilágon sem m iféle m űvé­ szi, etikai b áto rsá g ra nincs szükség. (V alóban meg tu d n a nevezni v alak i egyetlen regényt, film et vagy d rám át, am elyet az ért ró tta k meg n álu n k , m i­ vel — törvényes vagy sp o n tán k ere tek között — szilaj, szép, vagy éppen tr a ­ gikus szerelm eket áb rázo lt? In d u lásn ak a V ád és V arázslat h a­ tározottan tehetséges m ű, azzá teszi K am ondy közvetlen, élénk szinp ad i nyelve, s a z a gondolati komolyság, am ellyel elitéli a kispolgári k ép m u ta­ tást. Az érzelm ek m élyebb, valóságo­ sabb d ram a tu rg iájáh o z azonban az iró még nem ju to tt el. Ahhoz, hogy d rá ­ mai — m ik én t novellái is — valóban fo rm á ljá k az érzést és az erkölcsöt, szorosabb egységben kellene lá tn ia az egyént és a tá rsa d alm at, b átra b b an kel­ lene m egform álnia hőseinek egyéniségét és társad alm i arc u latá t. - 118 - �KELEM EN IMRE: KODÁLY ZOLTÁN 1882 d ecem ber 16-án született, ép­ pen B eethoven születésének 112. év­ fordulóján. E kkor m ég él L iszt Fe­ renc, W agner R ichárd, Jo hannes B rahm s a zene ro m an tik ájá n ak ezek a nagy képviselői; az európai zene m eg ú jh o dását jelen tő C laude D ebus­ sy pedig a párizsi C onservatoire 20 éves, nagy rem én y ek re jogosító nö­ vendéke. Az európai zenetörténet m ozgalm as id eje kezdődik. V alam i lezárulófélben van, s v alam i egészen új születőben. De nem csak a zenében. A tá rsa d a ­ lom is nagy változások lehetőségeit h ordja m agában. A polgári életform a v álsága és súlyos ellen tm ondásai kö­ zepette érlelődik az az új és h a ta l­ m as erő, am ely nem is olyan sokára elsőnek való sítja m a jd meg a tö rté n e­ lem ben az igazi egyenlőséget és igazi szabadság nem es eszm éit. K odály Z oltán élete nagy em ­ b eri és alkotói életút, m elyet kez­ d ettől fogva a nép szeretete és szolgálata irán y ít. Nem lehet itt fel­ ad atu n k , hogy erről az ú tró l m inden részletében beszám oljunk, de a zene­ tőrté n e t tanulsága szerin t az alkotó szem pontjából igen sokszor döntő je ­ lentőségű egy-egy életrajzi m om en­ tum . Ilyen döntő jelentőségű K odálynál az elindulás, a felkészülés és az erőgyűjtés időszaka. A szülői ház ze­ neszerető légköre, a galántai népisko­ la „m ezitláb as p a jtá sa in a k ” éneke nagy ösztönző erővel h a t zenei képességei­ nek kibontakozására. N agyszom batban, — ahol gim názium i ta n u lm á n y ait vég­ zi — m á r tudatosan törekszik a zene­ irodalom m inél alaposabb m egism erésé­ re: Bach: W ohltem periertes K law ierjá t játsza d iá k társa iv al kvartettezik , a - székesegyház k o tta tá rá b a n búvárkodik, s m eg írja első m űveit. A szívós és k i­ ta rtó m u n k a m á r ek k o r életelem évé válik, s ez végig fogja kísérn i m in d e­ n ü tt és m indenben. M egtanul m inden m egtanulnivalót, hogy m ajd a m egfele­ lő időben ta n itó ja lehessen népének, ezért is szim bolikus elin d u lása az élet­ re: m agy ar és n ém et ta n á ri szak ra ira t­ kozik be az egyetem en, a zeneak ad é­ m ián pedig zeneszerzést tanul. M ikor 1906-ban m eg írja doktori é r ­ tekezését a m ag y ar nép d al stró faszer­ kezetéről, m á r világosan lá tja életh i­ vatását. R ájön — ak á rc sa k tőle füg­ getlenű l B artó k B éla —, hogy a szá­ zadvégi és századforduló m ű m ag y ar­ ságán kívül létezik egy m ásik m ag y ar­ ság is, és egy m ásik, ősibb m ag y ar m űveltség is, am ely m agát a népet a n n a k k u ltu r á já t jelen ti. I tt kell te ­ h át elindulni, ha új m ag y ar zenem ű­ vészetet a k a ru n k te re m te n i: M a m á r tud ju k , hogy m ilyen h allatlan u l nehéz út volt ez, de azt is tu d ju k , hogy a vándorok elju to tta k ú tju k végcéljához: m e g találták népüket. Ha K odály Z oltán életm űvén végig tekintünk, lá th a tju k , hogy m u n k ássá­ ga három összetevőből áll. F olklorista, zeneszerző és pedagógus egyszem élyben, s életm űvének ezen összetevői a legharm onikusabb egységet alk o tják . Egyik sem képzelhető el a m ásik nél­ kül, de m indegyik ö nm agában is le­ zárt és teljesérték ű . Az 1922-es évekig m u n k ásság án ak fő­ te rü le te a népzenegyűjtés. 1905-ben ir ­ ja híres m űvét az A dagio-t, s ebben az évben in d u l el a népzene m egism e­ résének ú tján . Ezt, a Szeged-környéki g y ű jtő u tat követi a többi hasonló: a csallóközi és n y itra-m egyei falv a k után 119 - �a székelyföldi és bukovinai m ag y arla­ kosságú településeket keresi fel, de el­ ju t az akkori M agyarország csaknem m in d en m a g y arlak ta vidékére. Ma ta lán el sem tu d ju k képzelni hogy m ilyen h allatlan nehézséggel já r ­ ta k ezek a gyűjtőutak. A zt a gyűjtőt, aki az 1910-es években a m ag y ar fa l­ v akban m egfordult, a legteljesebb kö­ zöny és m egnem értés v e tte körül. A korabeli falusi értelm iség — kevés k i­ vételtől eltek in tv e — a g y űjtés je len ­ tőségével egyáltalán nem volt tisztá­ ban; nem is le h ete tt, m e rt gondolko­ d ásm ó dja távol á llt a néptől, s nem volt képes m egérteni, hogy m it jelen t egy n ép kiveszőfél ben lévő ősi dalkul tú rá já n a k m egm entése. „Csak a ta n ító k é rte tté k át m u n k á n k lényegét ők, dicséretükre legyen m ondva, so k­ ban seg ítettek.” — ir ja egy helyen Ko­ dály. Egy-egy ilyen gyüjtő ú t azonban hal­ la tla n úl nagy tudom ányos ered m é­ nyekkel zárult, am i k árp ó to lta a gyűj­ tő t m inden fárad ság áért. F e ltá ru lt a m ag y ar n épzene évezredes m ú ltja, s ennek a nagy d a lk u ltú rá n a k m indazon szála, am ely összekötöttetést te re m te tt az európai zene nagy korszakaival. K o­ dály n épzene-tudom ányi m un k ái nem ­ csak m intaszerű adatközlésükkel t ün ­ nek ki, han em az összehasonlítások és a kapcsolatok nagyigényű és m élyre­ ható b em u tatásáv al is. A z „Ötfo k ú hangsor a m agyar népzenében,, az „Árgirus nótája” a „Magyar nép zen e” a „N éprajz és zenetö rtén et" c. m u n k ák eg y aránt fontos helyet foglalnak el a m ag y ar és az egyetem es zenetudom ány fejlődésében. Ezek a m u n k ák jelen tik még m a is a zt a szilárd alapot, am ely­ re a m ai m agyar népzenetudom ány épül. Lehet, hogy egyik, vagy m ásik tudom ányos m egállapításuk m a m á r zenét tö rtén elm i funkcióiban vizsgál­ ja, m a is érvényes és irán y tm u tató . „Egyik k e zü n k e t a keleti te stv érn é­ p e k fo g já k, a m á sika t B ach és Palestrina. Össze tu d ju k -e fo g n i e távoli v i­ lágokat?” — veti fel a súlyos k érd ést egyik tan u lm án y áb an . A 80 éves alk o ­ tói ú t — úgy hisszük m á r m eg ad ta e r­ re a feleletet: K odály Z oltán te lje sí­ te tte alkotói k üldetését, m eg terem tette az a hid at, am ely összeköti E u ró p a és Ázsia távoli világait. M űveiben a m a­ gyarság ősi k u ltú rá ja találk o zik az eu­ rópai zene gazdag form avilágával. S ebből a találkozásból m esterm ű v ek születtek. „Ha azt k é rd e zik tőlem , m ely m ű ­ ve kb e n ölt legtökéletesebb te ste t a m agyar szellem , a zt kell rá feleln em , hogy K odály m ű veib en . E zek a m ű v e k : hitvallom ás a m agyar lélek m e lle tt” — m on d ja B artó k B éla egy, A m erik á­ ban ta rto tt előadásában. A heg ed ű-zongorára i r t A dagió (1905) még sem m i népzenei h a tá st nem m u­ tat, d e érezni le h et m in d en hangjából és ütem éből, hogy alk o tó ja legőszintébb és legbelsőbb g o n d o latain ak m é­ lyén m á r ek k o r is sokkal több m in t egyszerű D ebussy-követő. A Z obarvidéki dalok és a I. V onosnégyes (190809) m á r a n épzene és a m űzene m ag as­ fokú szin tét jelen tik . A „M egkésett m elódiá k” és a „K ét én e k” d a ra b ja ­ iban régi k öltészetünk em lékeihez for­ dul: B erzsenyi, K ölcsey és Csokonai verseihez. Ez a találkozás d öntő volt. A klasszikus m ag y ar költészetet Ko­ dály, zenéje édestestv érén ek v allh atta, s d allam ait h a „m egkésve” is, de m ig m indig idejében o d a á llíth a tta legna­ gyobb költői é rté k ü n k m ellé, pótol­ v án ezen ze n etö rtén etü n k üres lap jait. K odály nagy alkotói korszaka az 1923as évben kezdődik. A főváros, B udaés P est egyesítésének 50 éves ju b ileu ­ m á ra készül. F elk é rik B artókot, Doh- kiegészítésre szorul, az az alapvető kodályi koncepció azonban, am ely a n ép ­ - 120 - �n á n y it és K odályt, írja n a k új m űve­ ket, hogy ezzel is em eljék az ü n n ep ­ ség fényét. Igy készült el B artók T ánc­ szv itje , D ohnányi Ü nnepi N yitány-a és K odály m űve: a tenorszólóra, ének­ k a rra és zen ek a rra kom ponált Psal­ m us H ungaricus. Szövegét K ecskem é­ ti Vég M ihály 16. századi költő m agas sz ám y a lású zso ltá rp a ra fráz isa adja, am elly el K odály m ég egyetem i ta n u l­ m ányai során ism erk ed e tt meg. „Lel­ kéb en a fővárosi m egrendelés előtt m ár éretten o tt szu n n yo d o zh a tta k a panasz, sírás és fohászkodás m agasztos m o tív u ­ m ai, a kórus égretörő hangzatai, a m ű m o n u m en tá lis fo rm á já n a k körvonalai, csak íg y érthető, hogy egy n yár alatt elké szü lt a hatalm as p a rtitu rával” ír ja H o rusitzky Zoltá n . K odály életé n ek esem ényei valóban igazolják ezt a fel­ tevést. A 20-as 21-es évek súlyos egyéni m e g p ró b áltatásai k ap n a k itt hangot, ta ­ lálkozva a zsoltárköltő s egy egész nép fájd alm ával. De ez a fájd alo m m á r a boldogabb jövő igéretét is m a­ gában hordja. em lékeztető hangzás p áro su l i t t a m a­ gy ar népd alo k üde nem es d allam o ssá­ gával. F elv o n u ln ak elő ttü n k az ősi m a­ g y ar népszokások, a gyerm eki élet sok-sok d e r üs p illan ata. A g y erm ek ­ k aro k hosszú so rát a „Villő és a „ Tú­ rót eszik a cigány” n y itja m eg. T alán elég h a csak a legnagyobbakat em el­ jü k ki e gazdag term ésb ő l: L en g yel László (1926), G ólyanóta, P ünkösdölő (1929) V ízk e re szt (1933), „Hét kö n n yű g y erm e k k ar” (1936)”. 1925-ben K odály figyelm e az iskolák felé fordul. Éles szem m el m eglátja, hogy a z én e k tan ítás m ik én tjétő l m i­ lyen nagy m érték b en függ az egész ország zenei k u ltú rá ja . „Mit kellene tenni? — kérdezi — A z iskolában úgy tan íta n i az én eket és zenét, hogy ne gyötrelem , hanem gyönyörűség legyen a ta n u ló n a k s egész életére beleoltsa a n em esebb zene szo m já t” — a d ja meg rá m in d já rt a feleletet. S most, a nagy alkotások éveiben, m ikor a H áry János, a Székelyfonó, a M aros­ széki és G alántai táncok és az ünnepi fén y t sugárzó B udavári Te D eum szü­ letnek, csodálatos m űvekkel ajándékoz­ za m eg a m ag y ar ifjúságot. O lyan kó­ rusm ű v ek kerü ln ék ki keze alól, am e­ lyekhez hasonlót — nyugodtan m ond­ h a tju k — egy ország kórusirodalm a sem m o ndhat m agáénak. P a le strin ára - U gyanezekben az években a vegyes­ k aro k és fé rfik a r iro d alm át is az új törekvések szellem ében g azdagítja. A régi „L ied estafel” stílu s hosszú ideig e lzá rta — különösen a férfi k a ro k a t — a m űvészi és érték es k ó ru sm u zsik á­ tól. A m ag y ar tá j szépségeit felv o n u lta­ tó M átrai k é p e k (1931), a z elnyom ás el­ len tiltakozó „Felszálott a p áva” (1937) m űvészi érté k ü k ö n felül a jövő kórusirodalm a szám ára is m e g m u ta ttá k a helyes és követendő u tat. Szóban, irá s­ ban, zenében eg y a rán t a zeneileg m ű ­ velt ország m eg terem tése v ezérelte és vezérli m a is. A „Páva-variációk” és a „Contertó” im m á r v ilá g h írű zeneszer­ zője ének g y ak o rlato k at ír, az óvodai én e k tan ítás fontosságát hangsúlyozza. A „Bicinia H ungarica” négy füzete meggyőző v álaszt a d o tt m indazok szá­ m ára, ak ik a nem zedékeken á t m eg­ gyökeresed ett helytelen és sokszor rosszindu latú nézeteik fo ly tán ellensé­ gesen, v agy közöm bösen szem lélték a z t a friss szellem et, am ely et m u n k á s­ sága vitt. az iskolák poros levegőjé­ be. „A zene m in d en k ié” — ebben fog­ la lh a tju k össze K odály éltetm ű v én ek egész alap g o n d o latát. R a jtu n k áll, hogy m en n y it tu d u n k ebből m egvalósítani. Nagy alk o tásai m á r elfo g lalták he­ lyüket k o ru n k m u zsik ájáb an : a P salm us H ungaricus és a B u davári Te D eum v ilág szerte h ird e tik zenéjének 121 - �végtelen h u m an izm u sát. Ő a m ai zene élő klasszikusa, a m ai zenéje, am elynek éppen e rre van szüksége. K özöttünk él ma is, fá ra d h a ta tla n u l dolgozik. „Jobb jövő — jobb ze n észe in k” fe­ lad ata, hogy m űvészete ne csak élő történelem legyen, hanem váljon köz­ kinccsé, hassa á t egész nép ü n k et, hogy m ajd egyszer elju th a ssu n k oda, ahol a zene való b an m in d en k ié lesz! RADICS ISTVÁN: SGRAFFITÓ TERV �MULT, JELEN, JÖVŐ H áro m N yugaton m eg jelen t könyvről szeretn ék szólni, m ely egym ásután ke­ r ü lt kezem be, ahogy a véletlen hozta. T árg y u k véresen ak tu ális: m últ, jelen, jövő. Az m eberi jószívűség és az em ­ beri d ú vad gonoszsága a szokott igen rossz arán y b an , fénylő rem énysugár és alvilági sötétség, hysteriás világundor és a filozófia e lp u sztíth atatlan fájá n ak utolsó h ajtása, m elynek m eddő levelei azt susogják: a p o k o l ------------ti vagy­ tok.1 Az első, Schw arz— B art G oncourtd íjas regénye, m ely igen jó fo rd ítás­ ban m ag yarul is m egjelent az Igazak ivadéka2 cím m el. M egjelenése P árizs­ ban nagy p o rt v e rt fel: volt, ak i dics­ him nuszokat zengett róla, és joggal, ak ad t, ak i ócsárolta és egyikük őszin­ teségében sem kételkedem . Az az idő, m ik o r a tovagördülő te h erv o n ato k r á ­ csos, kicsiny ablak aib ó l integettek, — fiatal, feh é r kezek, m a rk án s ökölbeszo­ ríto tt kezek és száraz ráncos kezek, — eléggé elm ú lt ahhoz, hogy a szerző, m ajd n em a z t m ondanám sine ira et s tu d io, le írh a tta a Lévy család évszá­ zados tra g é d iá já t a középkori A ngliá­ tól az auschw itzi gázkam rákig. M intha a szerző to llát a sors vezette volna: n éh a akadozik, m in th a tétováz­ va időt a k a rn a nyerni, m ajd siet, m in t­ ha h ajtan á k , azután halad a vég felé, sorról sorra, oldalról-oldalra, kérlelh e­ te tle n űl, m in th a a távoli gázkam rák ém elyítő fü stje irtózatos m ágnesként vonzaná. A képek n éh a kínosan a p ró ­ lékosak, stilizáltak, m in t D ü rer m etsze­ tei: ja j, csak ki ne m arad jo n valam i, néha napsu g aras tá ja k tű n n e k elénk, tündöklés, boldogság, nagyobbrészt azonban a szenvedés szólal m ég a re­ gényben. A g yerm ekek kínlódása és haldoklása az auschw itzi vonaton szív­ be m arkoló, befejezése pedig fenséges: Schem a Isroel. Á lla tra nem em lékszem , hogy a regényben szerep elt volna, A középkori A ngliában egy pogrom alk alm áv al szokatlanúl b áto r és hősies m a g ata rtást ta n usíto tt egy rab b in u s, am iér az Ö rökkévaló m eg ju talm azta. A bban a különös kiv áltság b an részesí­ te tte ezt az első „igazt”, hogy u tó d ja i­ n ak m inden nem zetségében szülessék egy igaz, aki m a jd az Úr nevében szenved, tan ú ság o t tesz és épületes k í­ nok közt hal meg. Ez a b iz a rr m ódon örökölhető m o n arch ia a L évy család ­ nak ju to tt osztályrészül, m elynek elég­ gé változatos le tt a sorsa. Századokon á t országról o rszágra üldözték, míg egyszer L engyelországnak egy eldugott falu jáb an ta lá lt rövid id ő re m en ed é­ ket. Újból fellángoltak a pogrom ok és ak k o r M ardochai fia, B en ja m in, N é­ m etországgal próbálkozott, m elyre a vesztett 1914—18-as h áb o rú átm en etileg dem o k ráciát és szabadságot kényszeríte tt. Úgy lá tsz o tt a kis S tillen stad t v á­ rosában, hogy az élet szép is tud len- 1. J . P . S a r tre : L, e n fe r c, e s t v ous. 2. J . S c h w a rz —B a r t: L e d e r n ie r d e s J u s te s . - 123 - �ni. A m u n k á é rt ju talo m és m egbecsü­ lés já r és m ik o r B enjam in egy kis sza­ bóüzletre te tt szert, L engyelországból elh o zatta övéit. M égiscsak civilizált nép a ném et, rendszerető, tiszta, jólel­ kű, ahol nem ü tik az em b ert kan csu ­ kával, m ég a k k o r sem, ha zsidó, ahol nem b asáskodnak részeges slach ták és koszos lengyel parasztok, pedig bete­ vő fa la tju k nincs, m it is képzelnek m a­ gukról? Csak az a n éh án y k ité rt, h itehagyott zsidó, aki porosz tisztnél n é­ m eteb b n ek ta rto tta m agát, nem te t­ szett B enja m innak. És az sem tetszett neki, ső t aggasztotta, hogy horogke­ resztes fiatalo k egyre gy ak rab b an vo­ n u lta k fel k órusban kiabálva: D eutschland erw ache! M ikor H itle r u ralo m ra került, bebizonyosodott, hogy a ném et rosszabb, m in t az orosz és lengyel eg y ü tt és a m egaláztatás, kínzás és ütleg elől F ranciaországba m e n ek ü lt a család. O tt kezdetben em berszám ba m entek, m ivel a francia népnek sem h ajlam a, sem szüksége nem volt arra, hogy an tisz em iták a t te rm elje n m agá­ ból, elvégre a „raison” népe. Mi az, hogy faji tisztaság, vérközösség? N yel­ vében, k u ltú rá já b a n él a nem zet. K lé­ b er ta lá n nem v olt fran cia? De a fra n ­ ciák a t la tin k u ltú rá ju k , klasszicitásuk, a M aginot-vonal és Szent G enovéva el­ len ére is csak m egverték a ném etek és különösen Szent G enovévához fűztek nagy rem ényeket, még a k k o r is, m ikor a n ém et harckocsik m á r elérték a Csa­ to rn át. V ichy av v a l v é lt kedveskedni a győzteseknek, hogy k iszolgáltatta zsidó p o lg árait és a k k o r egyedül Ernie, m in t a fra n cia hadsereg k ato n ája ke­ r ü lte el övéi sorsát. Vajjo n m i h a jto t­ ta P árizsba őt, ak i a déli zónában is­ m eretlen ü l is kedve szerin t élhetett? Az „igaznak” belső szózata, hogy m eg­ ossza övéi sorsát. O tt ta lálk o zo tt az aranyos G oldával, aki övé lett, a k it le­ ta rtó z ta tta k és D ran cy b a in te rn álta k . Erővel ő is in te rn ál ta tja m a g át és Golda m ellett, m in t az „igazak” u to lsó ja a g ázkam ráb an ráz en d ít a végső d a l­ ra : S ch em a Israel, halljad Izrael, az Ö rökkévaló a m i Isten ü n k, az Örö k­ kévaló, a ki Egy. „Je suis te lle m e n t las” — írja regé­ nye vége felé S chw arz—Ba rt: A n n y i­ ra fárad t vagyok, hogy to lla m m ár n e m fog. E lzengte a fájd alo m n ak ezt a d alát, ahogy D obzynski m o n d ta: elki­ sé rte a z t a kis közösséget, m ely et egye­ d ü l ősi v allása ta rto tt együtt, a G olgothaig, az Igazak utolsója m eghalt, vége. Vége? D ehát a z é rt v álaszto tta volna ki az Örökkévaló a n épét, hogy az, m in t az utolsó igaz, a g ázk am ráb an lelje h alálá t? A vagy ta lá n egyszülött fián a k k eresztre feszíttetését a k a rta volna m egbosszulni r a jta ? E g y általáb an mi az oka a zsidóság évszázados m egpró­ b á lta tá sá n a k ? Egy p árizsi p ark b a n , az utolsó n ap su g aras szabad d élu tán ju k o n G olda felteszi Ern ien e k a kérd ést: mondd, m iért gyűlöl b en n ü n k e t a tö b ­ bi, a keresztény? V allásunk m ia tt? Te soká éltél köztük, te biztosan tudod. Ern ie só h a jja l válaszolt és m ég ezeket m ondta: Jézu s K risztu s nagyon jó e m ­ ber volt, a lengyelországi nagyapával csodára m eg é rte tték volna egym ást, de ki hallgat rá ju k? A szerző adós m a­ ra d t a felelettel, de hozzászólt a k ér­ déshez a tuniszi A. M em m i.3 A lb ert M em m i, m ik én t szen t Ágos­ ton, Észak—A frik a sz ü lö ttje és n éhány lépésnyire a tuniszi gettótól n ő tt fel: úgy látszik, hogy a szab b ath és a tö b ­ bi zsidó ü n n ep szigorú b etartásáv a l egyenes ará n y b an k ü lö n ü lt el a „töb­ bitől” és h a b á r a v allással szem ben ko­ m oly és kínzó tudom ányos kételyei tá ­ m adtak, n em táv o lo d o tt el a ju d a iz­ mustól. „Zsidó Ön arck ép éb en ” sa já t m agát ad ja, de általán o sít is. M intha 3. A. M em m i: A u to p o r tra it d, u n j u if. (A u to p o rtra it.) - 124 - �az öreg S chopenhauert hallanám , a m in t4 fra n k fu rti, fényűzéssel beren ­ d ezett földszinti lak ásáb an elb ú jv a (tűz esetén m ilyen nehéz kim enekülni az em eletről!) p á ra tla n u l szép nyelven szid ja H egelt, a nő k et és az életet, m ely oly sokat ig ér és oly keveset ad. S ch o p en h au ert sötétzöldre d ü h íte tte az a tény, hogy géniuszát soká nem is­ m e rték el. d e m érgének v illám a it m á­ so k ra szórta. — A. M emmi önm aga el­ len fordul. A zt írja, hogy a zsidóságot hosszú évszázadok óta nézik görbe szem m el, tá m ad ták és tá m a d já k á lla n ­ dóan, és g yilkolták régen egyenként, legutóbb m á r kollektíve. Ez az örökös „vigyázz”, a keserűség, a szánalom , m egaláztatás és h arag oly ta rtó s és kínzó lelk i feszültséget te re m t, m elyet nem le h e t k ib irni. S zinte félek, h a tá ­ rozottan félek, d e m itől? A kockázat­ tól, vagy a kockázat kockázatától és hozzáteszi: nem zsidó lényem az, mely a félelm et term eli bennem , han em a félelem m egform álta külsőm et is. Itt m ár neurózissá v á lt szenvedés szól a kétségtelenűl nagyon intelligens és m ég érzékenyebb M em m i-ből, ak in ek félel­ m e alig h anem kora gyerm ekkorában k ezdődhetett a tuniszi népkohóban, né­ h án y év re rá, hogy ráeszm élt a te és én közötti különbségre, m ikor m ásfa­ jú gy erm ektársai, ta lá n nem is szán­ dékosan, an n y ira m egsértették, hogy ez a seb soha tö b b é be nem hegedt. U gyanerről a szenvedésről szólva h allatszan ak hozzánk k étezer év táv o ­ lából Jerem iás siralm ai az igéret föld­ jéről. Be sokszor k ellett ú jjá ép íten i Je­ ruzsálem szent tem plom át, m ik o r az ellenség az elp u sztíto tt városban m ár nem ta lá lt rabolni valót, be sok keserű könny h u llo tt az oknak ősz szakállára, ak ik et ifjú k o rb an fűztek ra b lá n c ra és h a jto tta k fogságba! „Des que je p a rle, je crie . . .” ahogy szólalnék, sírok, ordítok, — így la m en tál Je re m iá s és ő , m ik én t Izsaiás és a többi próféta, k é .ségtelenűl tu d ta, m ié rt űzi n ép é t a sza­ kad atlan balsors. Egyes-egyedül, m e rt „Jeru zsálem súlyosan v étk ezett.” (Jerem ie, L am entations, I. 8.) — A lapos a gyanúm , hogy Jeh o v a a n n a k id ején több5 n ép n ek is odai g érte az igéret fö ld jét és u tá n a m egfeledkezett válasz­ to tt népéről. A m eddig e rre ném i béke és boldogság m osolygott a Jo rd á n völ­ gyében, a m élységesen és szenvedélye­ sen vallásos zsidó lélek jóságos aggas­ ty án n ak v e títe tte ki az égre Je h o v át és ahogy ta rtó ssá v á lt a szom széd népek tám adása, a belső torzsalkodás és a ku­ darc, Jeh o v a a rc a h ie ra rc h ik u s rá n ­ cokba m erevedett, eg y re keg y etlen eb b le tt és a végén m á r a n ev ét sem volt szabad kiejteni. A. M emmi idézi a keresztény I. N ante t-t: V an zsidó is ak i felelős, és a zsidó R abínovitch -o t: „T eljesen á r ta t­ lanok vagyunk-e?.” T ényeket hoz, k i­ ö nti lelkét, d e n em foglal állásp o n to t, nem m u ta t kivezető utat. Je rem iás p ró fétáv al egy időben, h a­ b á r néhány évszázad nem szám ít, n ap ­ n y ugta felé a hom éroszi görögök b ir­ kóztak az élettel és úgy látszik kedve­ zőbb körülm ények között, m in t Mózes népe P alesztin áb an . A görögöket nem egy isten segítette, vagy b ü n tette, h a­ nem az olym poszi isten ek és iste n n ök asztaltársaság a és m ellesleg: H ellász nem v o lt a népek átjáró h áza, m in t a védtelen P alesztina. T isztelték az e ré­ nyeket, voltak „kócos” szenvedélyeik, sőt nagy h ib áik, d e az oroszlánszivű gyerm ekek tovább őrizték m eg p a ra ­ dicsom i n aív ság u k at és valahogy nem tö rő d tek bűneikkel. O dysseus elég so­ ká „vendégeskedett” Calypsó boltoza­ tos b arlan g jáb an , nem is „v e te tte” m eg 4, A. S c h o p e n h a u e r: D ie W elt a ls W ille u n d V o rste llu n g . 5. J e re m ie : L a m e n ta tio n s . I. 8. - 125 - �ennek az istennőnek ágyát,6 de a h á ­ zasságtörés eszébe sem ju to tt és így nem tá m ad tak kom plexusai hűséges feleségével kapcsolatban sem. Vagy itt volt A igisthos esete, igen csúnya eset. Az istenek m á r előre gyanakodtak, hogy ez az A igisthos m ég b a jt fog csi­ nálni és előre figyelm eztették. Ennek ellenére: nem megöli K litaim n estrát? — E nnek h a lla tá ra a görögök a p ra ja n ag y ja kerek szem eket m eresztve szá­ zadokon á t csóválta fejét, hogy ilyesm i m e g tö rtén h e tett velük. Ó szófroszüné! Szegényt biztosan valam elyik isten, vagy istennő vezette té v ú tra. Később az ő le lk ü letű k is m egtört, önbizalm át vesztette, kétség gyötörte. S zókratészt te tté k felelőssé és m ikor azt ta n á c sta ­ lan ságukban m e g itatták a bü rö k ser­ legből, m á r késő volt. A. M emmi önarcképe sötét, pesszim isztikus, rem énytelen. K eserűen k ér­ di m agától: nincsen te h á t a zsidóság tö rtén etéb en term ékeny pozitívum , fénylő rem énysugár? A rra a m egálla­ p ítá sra jut, hogy zsidónak lenni nem ­ csak áldozat, hanem abszurd igazság­ ta lan ság is. És itt m á r nem reális az „ö n arck ép ” és nem is igaz. A m ú ltat és a gázkam rák áldozatait elfelejteni nehéz, az elszenvedett igaz­ ságtalanságot m ár jó vátenni nem lehet. A zonban az utolsó igaznak h alála sem v álto tta meg a zsidóságot és ha a Lévy család ősi v allása tilto tta , hogy az éle­ é rt feláldozza az élet értelm ét, az élet érte lm é é rt sokan ellenálltak, m eghal­ tak. O tt v olt a varsói felkelés, ott volt a fran cia „resistance” (ellenállási m oz­ galom), m elyben S chw arz—Ba r t is h a r­ colt. A zsidóság tö rté n ete és sorsa is szociológiai függvény. A m etafizikai tényezőket az őket m egillető helyre 6. H o m e ro s: 7. V o lta ire : kell k o rláto zn i és a halad ó k sorában m egszívlelni V oltaire nagyszerű ta n á ­ csát: „m ais il fau t cu ltiv e r n o tre ja r ­ din,”7 m ű v eljü k csak tovább k e rtü n ­ ket. A m ú lt század jövendőm ondó m a­ d a rá n a k szellem e, a látn o k i N ietzsche telibe ta lált, m ikor ezeket írta : jö n ­ nie kell an n ak , aki m egvált eddigi id e­ áljain k tó l és am i kinőtt belőlük, aki m egvált a nagy undortól és a nihiliz­ m ustól, haran g szav a a délnek és a nagy eldöntésnek, aki m egoldja az ak a rato t, a földnek célt m u ta t és viszszaa d ja az em beriségnek a rem én y t8 K ülönben elvégre egyszer meg is állh atn án k ! Úgyis ak a d elég, főleg idő­ sebb, aki szitk o t rág v a dörm ög: ejnye ti ördöngős fickók, h á t sosem tu d to k m ár nyugodni! A terv teljesítéssel, az ú jítással és tu d a tk ia lak ítással? O kvet­ lenül szükséges, hogy m in d en göndör­ h ajú szerecsen m e g tan u lja az abc-t? . . . M intha R a ym o n d D uesberg9 „Békái”ba n ezt az eshetőséget illu sztrá lta vol­ na, persze távol m inden ebbeli szán­ dékától. M űvének célja? . . . V igyáz­ zunk a m űvek cé ljá ra és te n d en c iájá­ ra. m e rt a m űvésznek irá n y t szabni, sokszor ugyanazt eredm ényezi, m in t m eddő házasságban a különféle m es­ terkedések egy m egszületendő gyerm ek érdekében. Egy hang, egy dal. egy heje -h u ja a m űvésznek sokszor fontosabb a m in d en n ap i ken y érn él és az ih letettség ó rái je le n tik életét. De az rejtély előttem , hogy m elyik m úzsa k ellette életre a „B ékák” író jáb an azt a ször­ nyetegsereget, m ely közel 600 oldalon já rja lid érctán cát. D uesberg ab b a a korba helyezi cselekm ényét, m in t Beck ett egy szín d arab ját, am ik o r a mai em beriség valam i okból régen kipusz­ tult. L em uria, egy v áro sállam lakói, O d y sseia. C a rd id e. 8. N ietzsch e: Zu r G e n e a logie d e r M ora l. 9. R. D u e s b e rg : L es g re n o u ille s. - 126 - �apokalyptikus je len e tte l fejezi be m ű­ vét. Soha n em lá to tt eső á ra sz tja el L em u riát és A sm odai u to ljára k ell b i­ r ok ra ellenfelével. L an g e-t belöki egy nagy kloakába, az m ég egyszer felm e­ rül és a békaesőben egy nagy béka berepülve n y ito tt szájába, m egfojtja, m ikor az pedig éppen a létn ek titk á t a k a rta v ilággá k iáltani. akikben m á r sem m i em beri érzés nincs, degenerál t korcsok, ak iknek m indegyike egy C. D. D .-t (C ancer de dieu = isten rák ja ) visel a testén, ta ­ lán isten b ü n tetések ép p en . Őfelsége, A sm odai uralk o d ik felettü k és ennek egyetlen gondja zsarno kságának m eg­ szilárd ítása és az idegenből jö tt Lange­ val való párv iad ala. La nge olyan kor­ ból szárm azik, m ely még m egőrzött ném i hasonlóságot a m ienkkel. A cse­ lek m én y színhelye rom b ad ő lt város, h am usszürke sivatag, világ talan b a r­ lang, a légkör pedig hysteria, szinte­ nyészetben. Szörnyű a feln ő ttek kol­ lek tív vonaglása, de a m esterséges gyerm ekek viselkedése egyenesen le­ írh a ta tla n és ta lá n D ickens K arácso­ nyi É nekének k ét gyerm ekszereplője ad ném i ízelítőt. D uesberg pokolian - A végtelenségben a békák örök bre­ kegése kérdi iro n ik u san az élet és a századok értelm ét: quoi — quoi — quoi? (quoi —micsoda?). A párizsi k ritik a h atáro zo ttan e lu ta ­ síto tta a m űvet: én a r r a gondoltam , m ire lenn e képes egy ato m k atacly sm a, ha egy igénytelen altató torzképződésre vezethet. M edgyesi Já n o s 127 - �KÉT IFJÚSÁGI REGÉNY MARGÓJÁRA — M ese — te tte le csalódottan Szabó M ag da „Születésnap” cím ű könyvét a 15 éves kislányom . — M e se.. . Ez a k ijelen tés — am i m ögött éles k ritik a húzódott m eg — k e lte tte fel érdeklő­ d ésem et, és ösztönzött a rra , hogy el­ olvassam a fiatal lán y o k n ak szóló re ­ gényt. Elolvassam gyerm ek és feln ő tt­ szem m el, m in t olvasó és m in t nevelő is, n em v oltam ugyan Szabó M agda m ó d jára ta n á r sohasem , de öt gyer­ m ekem elég lehetőséget a d o tt a rra , hogy betekinthessek a „gyerm eklélek rejtelm e ib e”. .. Nos a könyv főbb szereplői: az a la p ­ já b a véve jó, de rossz b a rá tn ő je Szil­ v ia á lta l befolyásolva a regény feléig hely telen úton já ró Illés Bori, an n a k e lle n te ttje a sziklaszilárd jellem ű M i­ kes J u tk a és a „fiú” V arjas Miklós. E jelentős szereplőkhöz körítésül szol­ gáln ak Bori szülei, V arjas iszákos apja, J u tk a te h ete tle n nagym am ája, „B eli­ k á n ” és az idealizált „R udolf’. És még valaki — erkölcsi alap k é n t — E perjes B enja m in, akiről Illésék u tc á já t eln e­ vezték. M egvan te h á t m inden kellék ahhoz, hogy jó és rossz illő adagolásával kon­ fliktus jö jjö n létre, s a jó — m egfelelő erő sítést kapva a regény folyam án, győzedelm eskedhessék. Ez így ta lán elfogadható is lenne, h aszn álh ató rec ep tje az oblig ált lá n y re ­ génynek. De Szabó M agda könyve „m ese”, az ad o tt esetben íztelen „fehér irodalom ”. T izennégy éveseink nem hiszik el J u tk á t, m ég B orit sem, az esem ények csodaszerű kicsúcsosodását sem Illésn é balesetében, am ely csak azért varázsolódott a könyv la p jaira , hogy a lusta, önző Bori n éh án y óra a la tt kötelességtudó, szófogadó, szor­ galm as kislánnyá alak u ljo n át. A nyol­ cadikos J u tk a feln ő ttek e t is megszé­ - gyenítő k ifo rro tt nevelési m ódszerével valósággal felb o sszan tja v ele egykorú olvasóit, s a rra a fe lk iá ltá sra kénysze­ ríti: „Mese! Ily en nincs!” És kétségbeejtő en ham is a kam asz V arjas is, ak i­ vel az író az t m o n d a tja a tizennégyéves Ju tk á n a k , hogy: „És h a v alah a véletlen ü l elv ennélek feleségül, úgy gyere hozzám , hogy te is a k a rta d .” S hogy a m ese rnese legyen igazán: a re ­ gény utolsó m o n d atáb an a k islán y áb ­ rá n d élő a la k o t ö lt „R udolf” m egtes­ tesül. N em hihető, s ez az am i legnagyobb bűne leh et egy, a serdülő ifjú ság n ak írt regénynek. A gyerek még nagyon érzékeny az igazságra, érzékenyebb m in t a felnőtt, ak i m á r ism eri az „igazság” viszonylagosságát. A gyerek — különösen m a — látó szem m el ;jár. s elsősorban sa já t koro sztály át ism eri, tu d ja , hogy m in d en „m ásképpen v an ” m in t Szabó M agda azt a „S zületésnap” cím ű regényében m egírja. M ostanában k e rü lt a h ázb a Ja n iko vszk y Éva „ Aranyeső” cím ű könyve is, s így könnyen összehasonlítható v o lt a k ét — u g y an azt a célt szolgáló — mű. Igaz itt m á r nagyobb lányok, 18 éves érettség izettek p roblém áival, g o n d jai­ val és a szülők á lta l sokszor n em is­ m e rt g o ndolataival foglalkozik a szer­ ző, de m in d ezt úgy teszi, hogy érezzük, ism eri a tém át, a m ai fiatalo k nehéz eligazodását az életbelépéskor, s az em bert, aki em ögött a sém a m ögött él, lélegzik, érez . . . Ism eri an y a és gyerm ek nehezen feloldódó viszonyát, a p illan at kicsúszását a kezünkből, am ik o r m eg tu d tu n k vo ln a nyílni, vagy elszalasztását a szülő részéről egy kö­ zöm bös m o n d attal, am ellyel rosszkor tö rte m eg a csöndet . . . De m i is a könyv ta rta lm a tu la jd o n ­ képpen? — B u rián Ágnes, a regény fő128 - �hőse, érettségi u tán egyetem re je le n t­ kezik, de nem veszik fel és m ost előt­ te áll a kérdés: Hova, m erre? — M ajd­ nem belevész a sem m ittevés, a köl­ csönkérések, a presszók dzsungelébe, d e egy h irtelen ötlet az ápolónőképző­ be sodorja, ahol h iv a tá sra és fé rjre ta ­ lál. Ez igy dióhéjban szin te sem m it sem m ond, legalábbis nem többet, m in t ál­ taláb an a t ipus leányregények ta rta l­ m aznak. De hiszen a tém a legtöbbször egyszerű, m in t ahogy az élet is az: „nincs új a nap a la tt!” Ez azonban csak általánosságban érvényes, egyedi­ leg m inden bonyolult, s ezt a bonyo­ lu ltság o t érth ető en ábrázolni nem könnyű dolog. Még nehezebb a meg nem állapodott, önm aga szándékaival sem tisztáb an lévő, k ifo rra tla n tizen­ nyolcévesek p ro b lém áit kibontani. Mégis ez Janikovszky É vának sike­ rü lt. Á gnes jó és rossz, m int m inden­ ki és nem tö rté n ik sem m i világrenge­ tő esem ény, „csoda”, am i a helyes ú t­ r a terelje. Hogy végül m égis a jó t vá­ - lasztja, az az é le t és s a já t é n je sokszi­ nűségének köszönhető. H iv atásá t p él­ d ául nem is jó in d íték ta lá lta tja m eg vele, hanem dacos h an g u latá b an v é­ letlenül felvillanó ötlete. És, hogy az orvosnak készülő léh a K o rn éltó l és a pén zért férjhezm enő H éditől m egundo­ rodva a kom oly erkölcsi érték ek et h o r­ dozó E szterhez és A ndráshoz csatlako­ zik, an n a k oka in k á b b a z előbbiek rosszaságában, m in t Ágnes jóságában rejlik. Egészben véve a könyv h ih ető tö r ­ ténete egy m ai fiataln a k , helyesebben torzítás n élk ü li tü k ö rk ép e a gim náziu­ mot végzett útkereső tizennyolc éve­ seknek. H ihető az ápolónői h iv atás m egszereté s e is, a szenvedő em b er sok­ szor borzad ást k iváltó m eg n y ilv án u lá­ sai ellen ére is, hihető, m e rt Jan ik o v szky Éva érzékeltetni tu d ta m indezek m ellett azt a sok szépséget, tiszta örö­ m et, am it ez a k o n k rétan segítő, néha a korty vízzel is jelentős en y h ü lést adó foglalkozás nyújt. Kemény Erzsébet 129 - �SZABÓ GYÖRGY: A FUTURIZMUS (GONDOLAT K IA D Ó 1962.) ságú b etűk alk alm azása és keverése, a hagyom ányos so r-fo rm ák felb o n tása) sőt síkraszálln ak a z é rt is, hogy az író­ nak joga v an „értelem fö lö ttin ” írn i, azaz olyan szav ak at k reáln i és a lk a l­ m azni, m elyeket senki sem é rt meg. H ézagpótló m unkával jelentkezet Szabó György, am ikor százhúszoldalas tan u lm ányával, v a la m in t a fu tu ristá k , illetve a hozzájuk többé-kevésbé közel álló teoretikusok (M arinetti, P apini, A pollinaire, M ajakovszkij) m anifesztum ait tartalm a zó könyvével az „izm u­ sok” nagyon is já ra tla n dzsungeléhen segíti eligazodni az olvasókat. T an u lm án y án ak k iindulópontja az a meggyőződés, hogy „a fu tu rizm u s sa­ játo san olasz jelenség, s csakis az olasz társad alom korabeli állap o táb ó l é rt­ hető meg . . . Az a tény, hogy a tí­ zes-huszas években E urópa több orszá­ gában úgynevezett izm usok keletkez­ tek, csak a r r a m u tat, hogy a polgári társad alo m az im p erialista fejlődés k ü ­ lönböző fokozatain m ajd n em m inde­ n ü tt létrehozta az irodalom és a m űvé­ szet sajáto san av a n g ard ista szárnyát, s csak e feltétel szem elő tt ta rtá sa m ellett v á la sz th a tju k szét az egyes or­ szágok izm usainak jegyeit a kölcsön­ hatásb ól eredőktől.” M iből is in d u ln a k ki a fu tu ristá k ? Abból a tényből, hogy a m odern élet­ be benyom uló te ch n ik a új ritm u st, új tem pót sugall. M int egy fran cia k riti­ kus m e g állap ítja: „a villam osság, a hálókocsik, a repülőgép, a rádió, az autók, a transz-szibériai v asú t m ind a r r a ösztökélik a költőt, hogy kövesse szaggatott, új, összefüggéstelen, s a klasszikus h arm ó n iák at p ára tlan u l, h a ­ tékonyan m egvető ritm u sa ik a t. „E zért szak ítanak m inden eddigi kifejező fo r­ m ával és az aktivizm us, a cselekvés filozófiájának hirdetői lesznek. E nnek érdekében szabadon élnek a n y elv ta­ ni és tipográfiai eszközökkel (főnévi igenevek halm ozása, a különböző nagy­ - A m ásik jellem ző tö rek v ésü k a szim ultanizm us, a jelenségek egyidejűsé­ gének rögzítése. A fu tu rista festők leg­ jellem zőbb v onása pl. az a törekvés, hogy a különböző helyen és időben fel­ lépő jelenségeket egy képen, egym ás m ellet vagy éppen egym ásba festve áb ­ rázolják. Ennek következtében a tá r ­ gyak d ara b o k ra törve, izgatott v ib rá ­ lásban jelen tk ezn ek az ilyen m ű alk o ­ tásokban. L egjelentősebb képviselőik: Severin, Carra , Soffici, Russolo. „K iegyenesedve a világ te tején , m ég egyszer o d a h a jítju k k ih ív ásu n k at a csillagokhoz” — harso g a fu tu rizm u s alapkiáltv án y a. Ám ezt a k ih ív ást nem a csillagokhoz intézték, h an em a h ala­ d ásért küzdő, jóérzésű em berek ellen. M arinetti nem is csinál titk o t abból, hogy a m ozgalom n acio n alista-im p eri­ alista célokért küzd. Az első k iá lt­ ván y b an azt m o n d ja: „A h áb o rú t a k a r­ ju k dicsőíteni, a világ egyetlen m eg­ tisztító ját a m ilita riz m u st”. A m áso­ dik k iáltv án y b an pedig: „H áb o rú n k at a totális g y ő zelem ig . . . szárazföldi és tengeri term észetes h a tá ra in k biztosí­ tásáig kell folytatni, m e rt enélkül nem lesz szabad kezünk, hogy k isöpörjük, m egtisztítsuk, m eg ú jítsu k és óriásivá tegyük O laszországot.” S ezek után csak term észetes, hogy céljai érd ek é­ ben a faj ö n tu d a tá t hangsúlyozza, m e rt „ennek a szónak Olaszország, u ralk o d ­ nia kell e szó fele tt: Szabadság.” N agy E n d re „V árad—P est—P árizs” 130 - �sabb, színvonalban m agasab b m ű v é­ szet ú tjá ra lép,” a h um anizm us ir á ­ nyába halad. K ülön hely illeti m eg a fu tu rizm u s történ etéb en az orosz fu tu ristá k a t. Az orosz fu tu ristá k igen jó l ére zté k a z t a társad alm i válságot, am ely O roszor­ szágban a XX. század elején végbe­ m ent. L ázadásuk azonban k im e rü lt a kispolgári izlés és életm ód gúnyolásá­ ban, m ivel nem tu d ta k kapcsolatot te ­ rem teni a tá rsa d alm i m ozgalm akkal. Feltűnő színű ru h ák b a n já rta k , gom b­ lyukaik b a sá rg a ré p á t tűztek, tu d ato san m egsértették a z illendőség szab ály ait stb. A „pofon” szó o tt szerepel M ajakovszkijék 1912-i k iá ltv á n y áb a n is, d e óriási különbség k it ü tö k pofon. A közizlést-e, m in t M ajakovszkij, vagy az em bereket, a h u m an itást, m in t M arin etti. M ajakovszkij m ag a igen h a ­ m ar leküzdötte a fu tu rizm u s „gyer­ m ekbetegségét,” am i a n n á l is könnyebb volt, m e rt ő tu d ta , mi v álasz tja el ő t a fu tu ristá k tó l: „B ennem a szocialista pátosza él. ak i tu d a tá b a n van an n ak , hogy az elav u lt dolgok elk erü lh etetle­ n ü l m egsem m isülnek.” Szabó G yörgy hasznos tá jék o z ta tást nyújtó, szép k iállítású könyvét öröm ­ m el üdvözöljük és érdeklődéssel v á r­ ju k a G ondolat K iadó te rv b ev ett, a századeleji stílu sirán y zato k at elem ző további k ö tetein ek m egjelenését. GÖNCZÖL ILONA c. könyvében m eg írja egy 1913-ból szárm azó élm ényét M a rin e tti párizsi előadásáról, am ely nagyon jól m egvi­ lá g ítja a fu tu ristá k m ódszereit: „M arin e tti m indig gondoskodott róla, hogy elő ad ása általános pofozkodással és ren d ő ri beavatkozással végződjék. H asznosabbnak vélte, ha m ozgalm áról az eszte tikusok h ely ett in k áb b a ren d ­ őri rip o rterek szám olnak be, m e rt jól tu d ta, hogy ezeknek nagyobb olvasókö­ zönségük v an .” Szabó G yörgy a fu tu rizm u s három szakaszát különbözteti m eg: 1909— 1915-ig, 1915—1921-ig, 1921—1943/44-ig. Az első időszakban a m ozgalom tu ­ d o tt értékes és progresszív törekvése­ ket, alk o táso k at is felm u tatn i, a m áso­ dik szakaszban azonban kifejezetten p rae-fasiszta m ozgalom m á vált. 1915ben P apíni és tá rsa i elszakadnak Marin ettitő l. Ők ugyanis azt vallják : „az Itá lia szó fölé ezt a szót kell helyezni: Szabadság, s ezek fölé ezeket: Szellem és E redetiség. A szakadás u tá n M arinetti irán y zata, híven célkitűzésükhöz: „az á lla to t kell m in tak ép ü l á llíta n i”, „a futólépést, a halálu g rást, a pofont és az ökölcsapást m agasztalva” a fasiz­ m us leghívebb szolgálói lesznek, így nem csodálkozhatunk, hogy 1942-ben M a rin e ttit a S ztálingrádot ostrom ló olasz csapatok között ta lálju k . A firenziek csoportja (Papini, P alazzeschi) pedig a „társadalm ilag haszno­ 131 �AZ ÖREG (VILLIAM FA U LK N ER (1897-1962) A kezdő szavaknál m ég úgy tű n ik mese az olvasm ányunk (Élt egy­ szer . . .), de m á r az első sorban ott áll a nép á ltal kicsit félelem ből, kicsit tiszteletből „Az öreg”-nek nevezett fo­ lyam földrajzi neve, a M ississippi, m ely a M issourival eg y ü tt a Föld leg­ hosszabb folyam rendszerét alkotja, (m ennyivel szívhez szólóbban, szeretet­ teljesebben nevezte el az orosz em ber E urópa legnagyobb folyóját, a Volgát, A nyácskának, É desanyának!) m a jd egy évszám és egy hónap következik: 1927 m ájusa. T rag éd iák k al te rh e s időszak volt ez! E kkor jegyezték fel az em be­ riség tö rtén etén ek egyik legkatasztrófálisab b árvizét. A hely, az időpont és a tö rté n e t m e­ n etét m eghatározó esem ény, a nagy árvíz leírása u tán azonnal m egjelenik egy negyedszázadot élt m agas fia ta l­ em ber, ak in ek még a n ev ét sem tu d ­ ju k meg, az író is csak m in t „M agas”-t em legeti. A kisregény főszereplője életéből m á r h ét esztendőt M ississippi állam egyik g y apotültetvényén, fegyencként kínlódott végig és ennek ellen ére „nem azokat gyűlölte, ak ik te tte n érték, nem is a b író k at és jogászokat, akik elitél­ ték, h an em a z író k at: a névtelen nagy­ ságokat a füzetes regények cím lap­ já n . . ”Ne . m is kell tovább folytatni az idézetet, hisz ennyiből is tu d ju k m ár, hogy az irodalom szennyvize, a p onyva ju tta tta hősünket rabsorsra. S ő, b á r e m éreg v o n atra b lási k isérletbe v itte, m e g m arad t em bernek. B á r­ m en n y ire összekuszálták egészséges ösztöneit egykori olvasm ányai, m iu tán többedm agával a m entéshez vezényel­ ték, m egküzdött a félelm etes á rra l, életek et m e n tett, hisz egy v ajúdó aszszonyt m agzatával együtt hozott visz— K ISREGÉNYE sza a biztos pusztulásból. És ez az ele­ m ek és önm aga fe le tt győzedelm eske­ dő em ber csak ra b lá n c ra fű zv e k ellett an n a k az elk o rcsu lt társad alo m n ak , am elybe beleszületett, ugyanis h ő stette u tá n szökésért ú jab b tíz év et sóztak a nyakába. A m ikor búcsút veszünk a M agas­ tól ú jra egykedvű, a z ú ja b b tíz év te r­ he sem nyom ja m ár. V illan ásn y ira fel­ tű n ik elő tte az egykori kedves képe, s ta lá n m ég egy p illa n a tra a z t is érzi, hogy a z első tíz évét m ia tta k ap ta. M i­ lyen érdekes, a m áso d ik tiz et is egy nő m iatt, egy v ajú d ó a n y a m ia tt szab­ tá k ki rá! — gondolkodik el az em b er — és ő „az asszony n élk ü l gyötrő szen­ vedély” hosszú évei e lő tt csak en n y it m ond: „A sszonyok!” és legyint egyet. Az elm o n d o ttak felv illan to ttá k a könyv nyitó- és záróképét. Hogy a ben ­ ne le írt esem ény m it ta rtalm az, a r r a csak u talás tö rtén t. Az olvasó dolga, ha e sorok elolvasása u tá n kedvet k ap e H em ingw ay „Öreg h alásza” m ellé állíth a tó kisregényhez, hogy felfedezze m agának F au lk n ert. N ap jain k olvasói közül elég kevesen eveznek m á r tü re ­ lem m el és k ita rtó an végig a család-, a társad alm i regények szélesen höm pöly­ gő folyam ain, hisz F aulkner. D ürrem att, H em ingw ay és m ás nagy, vagy m ég csak n ag y ratö rő írók a r r a csáb ít­ já k őket, hogy egy kri stá ly tiszta fo r­ rás. egy tengerszem m élyéről fakadó hegyi p atak so d rására, vagy éppen egy csúcsok m agasából lezúduló vízesésre bízzák m agukat. H a v alam ik o r összeállítanák a v e r­ sekhez hasonlóan a kisregények gyöngyszemei sorozatot, „A z Öreg ”, m in t egy nagy d ara b színtelen gyé­ m á n t o tt díszlene a sorban, hogy be­ lőle aztán ki-ki figyelm es, tisztelettu d ó 132 — �olvasással olyan b riliá n st csiszoljon m agának, am ily e n t irodalom szeretete kíván. W illiam F aulkner, a N óbel-díjjal k i­ tü n te te tt am erik ai regényíró, m á r éle­ tében beállt a h alh ata tla n o k sorába. S ha most, ez évben bekövetkezett h alála után, gazdag életm űv e ir á n t m e g n y il­ v ánuló érdeklődést sik e rü lt ez írással fokozni, a k ritik u s m e g tette a m agáét, aki azonban addig nem te h et p o n to t m ondanivalója végére, am íg fel nem h ív íja a figyelm et a rra , hogy B. Nagy László becses m u n k á t végzett e sok te­ k in tetb en bonyolult felépítésű m ű nyel­ v ü n k re való átü ltetésév el, hogy az tá n az E urópa K önyvkiadó közread h assa azt. RAD1CS I S T V Á N : R A J Z kovács Já n o s �I V Á N Y I ÖDÖN: Ö NT ÖK �H A G Y O M Á N Y AZ IRODALOMTÖRTÉNET NÓGRÁDI APRÓSZENTJEI FERENCZY A m ag y ar irodalom m eglehetősen szegény költőnőkben. De a m eglévő kevesekre sem fo rd íto ttu n k elég figyel­ m et. Ferenczy T eréz szinte v ita th a ta t­ lanul — a legnagyobb női költőjelen­ ség a m ú lt században, s egy-két jó b a­ ráto n , n éhány nógrádi p atrió tán kívül alig-alig irta k róla. Igaz, nem hagyott m aga u tá n gazdag költői örökséget — ezt trag ik u s végű rövid élete nem te t­ te lehetővé: 48-as érzelm ű költem ényeit pedig házku tatáso k és zaklatások mi­ a tt k ellett m egsem m isítenie a Bachkors zak idején. Torzóban m a ra d t köl­ tészete inkább csak igéret, de olyan jelentős ígéret, am elyet költőiségben nem m ú lt felül senki egészen K affka M argitig. lányt, az tá n m ást vesz feleségül. Ez lesz Ferenczy T eréz sorsa is. Első m űvének m egjelenése idején megy fel P e stre nagybátyjához, F eren ­ czy Istv án szobrászhoz. A h ires m ű­ vész h ajlék á b an ism erk ed ik meg a k o r híres íróival, többek közt C za kó Zsig­ m ond d rám aíró v al, ak in ek sö tét életszem lélete igen nagy h atással v o lt rá. K öltői tehetsége ek k o r kap szárn y a ­ ra igazán. H azatérve Szécsénybe, nagyon h iá n y ­ zott neki a pesti m ű v e lt társaság. L isznyai K álm án, az ak k o ri idők népszerű költője m eg-m eglátogatja, h a éppen o tt­ hon tartó zk o d ik a szom széd V arsán y ban. K ülönben visszavonultan élt. M a­ gánosságát k ét m ű v elt em b er b a rá t­ sága, m ajd szerelm e o ld o tta fel: előbb Kovács B azil ferences szerzetesé, ké­ sőbb Csere Józsefé, P ulszky F eren c költői h ajlam ú titk áráé, Ők te lje síte t­ ték b e F erenczy T eréz végzetét. M agánéletének szálai szorosan az 1848-as forrad alo m h o z és szabadságharchoz fűzték. A bban bízott — szerel­ m ével, K ovács B azillal eg y ü tt —, hogy a fo rrad alm i törv én y ek lehetővé te ­ szik egybekelésüket. M ajd pedig, a szer­ zetes S zab ad k ára irá n y ítá sa u tán , m á­ sodik szám ú szerelm eséért. C sere Jó­ zsefért aggódott. 1849 jú n iu s 20-án n a­ gyon szeretett öccse elesett a h arco k ­ ban. A szab ad ság h arc esem ényei és azok összefonódása sa já t sorsával buz- A ház, am elyben született 1830-ban, Szécsény m ai p iacterén állt, később az állam i tejgazdaság épülete lett és a m ásodik világháború előtt bon to tta le a „hálás u tó k o r”. É desapja, a m ulato­ zó kedvű könyvkötőm ester, nem érte tte meg a serdülő leán y k a költői h a jla ­ m ait. A kis T eréz szünet nélkül olva­ sott, a u to d id ak tak é n t ta n u lt.. . A bban az időben rendkívüli m űveltségre te tt szert. K orán k ezdett im i. 1844-ben je­ len ik m eg első m űve, az E sküszegő cí­ m ű elbeszélés. Ebben szinte sa já t ké­ sőbbi boldogtalan szerelm ét sejti meg. Egy ifjú kierőszakolja egy lá n y szerel­ m ét, a lány h atalm as szerelem re lob­ ban, de a fiú elutazik, és elfeledi a - TERÉZ 135 - �d ító d alok m eg írására ihlették. És m i­ re a V ilágost követő gyászos idők el­ következtek hazánkra, az ő kedélye is elborult. De m int a szabad ság h arc a latt is — h elytállással lelkesített. A hagyo­ m án y sz erin t költem ényei szájról-szájra te rje d te k Szécsényben és a környe­ ző falvakban. Sajnos, ezek a versek m egsem m isültek a zord időkben. De hogy m egvoltak, bizonyítja az, hogy Ferenczy T eréz benne v olt az ön­ kény u ralom „fekete könyvében”. F i­ g y eltették és h áz k u ta táso k a t ta rto tta k nála. M indent m egsem m isített, de K ossuth á lla m titk á rá n a k , P ulszky Fe­ ren cn ek az arc k ép ét nem . Négy napi fogságra íté lté k ezért. A zt m ondják, levelezésben á llo tt a távollétében bi­ tó ra íté lt P ulszkyval, sőt m agával Kos­ su th L ajossal is. A korabeli folyóiratokból jó lism ert országos hírű költő m ár, m ikor 1853 m á ju sá b an közlik a lapok a „legmegrendítőbb h írt”, hogy „lelkes F erenczy T eréz . . . fo lyó hó 22-én . . . pisztolylövés­ sel v e te tt véget fiatal, alig 23 tavaszt szám láló életének.” A z öngyilkosság okát illetőleg m eglehetősen tájék o zat­ lan o k a lapok. A P esti N apló m ég jú ­ nius 3-án is így irt: „Az okokat, a m e­ lyek öngyilkosságra bírták, n em tu d h a t­ n i.” A D ivatcsarnok m áju s 25-i szám a azonban keresi az okokat. S zerinte Fe­ renczy T erez naplótöredékei és Czakó Zsigm ond az elé iro tt sorai „némi ku lcsu l szolgálhatnak talán a gyászos halál okához?!” Czakó sorai valóban a r r a engednek következtetni, hogy szerelm es v olt Fe­ renczy T erézbe: „ .. .És a jk a m nem ta­ lálta m eg keb lem n ye lv ét, a m ely n ek érzelm ei n év te len ű l áradozának sóhaj­ ban el. ”H am arosan azt is közlik a la ­ pok, hogy az öngyilkos lán y Czakó a rc ­ képével m en t a halálba. A részvét m el­ le tt is kiváncsi olvasótársadalom m árm á r belenyugodott, hogy az öngyil­ kosság h átteréb en Czakó Zsigm ond áll! - Csakhogy a pesszim ista d rám ai ró — szintén önkezével v e te tt véget életé­ nek — m á r h a t eszten d eje h alo tt volt. V égre a D iv atcsarn o k jú n iu s 12-i szá­ m áb an a h a lá l körülm ényei ről k im e rí­ tő tu d ó sítást o lv ash ato tt a „virág lankadása, elhervadása. u tá n érdeklődő közönség”. De ez nem hogy tisztá zta vol­ na a dolgot, han em m ég csak bonyo­ lította. A tu d osító az öngyilkosság előtti napon m ég eg y ü tt s é tá lt Ferenczy Terézzel a szécsényi v árk e rtb e n . A tu ­ dósító sz erin t a költőnő igen h allg atag volt. „Beszélte, hogy ő csak eg yet sze­ ret, kitő l viszo n t sze re tte tik — nyolc éve m ár, hogy egym ástól távol va n ­ nak.. . keservesen sírt. — Sírása közben e három szót fá jd a lm a sa n rebegte: „Ő m á r m egnősült!" E napon festészhez m e n t G yarm aton. „Az öngyilkossági nap hajnalán a szé­ csényi bércek a la tt tévelyg ett." Egész nap folya m a to sa n írt. Estefelé k ijö tt a szobából és az áldozó nap su ­ garain m erengett. A m in t a nap leáldo­ zott: szobájába visszatért. N éh á n y perc m ú lva tom pa fegyverd u rra n á s hangzott k i a szobából. A lövés u tán a tyja és nagynénje az a jtóhoz rohantak. A z a j­ tó zárva volt, csak betöréssel le h ete tt a szobába lépni. K ép zelh etn i m en n yire m egható vo lt a jelen et! A szeren csét­ len hölgyet a pam lag ka rjá n kö n yö ­ kölve, kínos a rckifejezéssel, szétoszlott hajzattal és fe lb o n to tt kebellel, női p o n ­ gyolában, golyó által sziven találva lé­ le k n é k ü l ta lálták! — E lőtte kevés tá­ volságra az asztalon fe k ü d t Czakó arc­ képe . . . és a jó tevő feg yver.” * Ha elve n n éte k fá jd a lm a im a t, A z életre több sem m i sem m arad. A m i költői, am i szép leh etn e . . . (Vezérhang) A legnagyobb és a leg tartó sab b é r­ zése a fájd alo m volt. V alóban szenve­ dett, de nem lázongott a sorsa ellen. Úgy ragaszkodott a fájdalom hoz, m in t 136 - �az, a k it az isten m eglátogat. Hiszen a fájdalom a v a tta költővé. Az különböz­ te tte m eg prózai környezetétől. Csak a sebek szüntelen fölhasogatása óvhatta m eg költészetét az érelm eszesedéstől. S zám ára a szom orú és a h alálv á gy az egyetlen lehetséges életérzés volt. Ebből táplálk o zik a hazaszeretete is. „Mein H erz ist Schm erz, m ein Herz ist F lam m e” — írja m agáról H eine: F erenczy T eréz honleányi lobogása is a részvétből, a haza és m ások szenve­ désének a z átérzéséből fakad. A soro­ zatos csalódások m e g tan ítjá k a sa já t k o rá t igazán látni. N éha m in th a P ető­ fi fe lhők k o rszak át fo ly tatn á tovább: Ha fö lk e ln é n e k m in d azon nagyok, a k ik tő l a történelem ragyog . . . R á ju k rohannátok . . . E zt kiáltanátok: N incs szükség reátok! (Bolygó tüzek) C salódásai a szerelem ben, a szabad­ ságharc rem ényeiben halálos válságba sodorták. S okat és buzgón szenvedett, míg e lju to tt oda, hogy a földet „egy roppant nagy rothadásnak” látta, am elyen az em berek a „nagy ho lttest­ n ek izzó férgei.” Igy látv a a világot, nem csoda, hogy egyre jobban érzi: „Lassan, gyilkolva ölnek a napok.” Még a rajo n g v a sz erete tt term észet sem tu d ta m egtartani. A „pokol el­ je g yze tt arája” 23 éves k orában vég­ zett m agával, m ielőtt k ite lje síth e tte volna m a is eleven fájdalm ú, m egle­ pően m odern hangszerelésű költésze­ tét. CSA LOM JAI PA JO R ISTVÁN „Bölcsőmet H ont kies N yékvö lg yén ringaták: Jártam öt-hat helyen, kilen c-tíz iskolát, V alék ügyvéd, író; fáradtam a m egyén, V ajon ki él tovább: versem -e, vagy én? - A k érd é st eld ö n tö tte az idő. A fele­ dés hom ályából kell k iem eln ü n k a v er­ set is, a költőt is. D e eg y általán é rd e­ m es-e le tö rü ln ü n k ró la a feledés p o rát? F eltétlen ü l érdem es. Pajor Istvá n éle­ te és m unkássága nem an n y ira hagyo­ m án y k én t jön szám ításba, h an e m inkáb tan u lság k én t. P á ly á ja — kitűnően szem lélteti a m ag y ar köznem esség X IX . századi ú tjá t. A n n ak a köznem esség­ nek, am ely a refo rm k o rb an és a sza­ badságharcban — h a közvetlenű l is — a h alad ást szolgálta, de a szabadságharc után hova-tovább szegre a k a sz tja ellenzékiségét és m egalkuszik; a régi haladó m a g ata rtás azonban bizonyos helyzetekben és esetekben még vissza­ visszajár. A régi H ont m egyei N yéken szüle­ te tt 1821-ben. A köznem esi család jo ­ gásszá ta n íta tta ki. P á ly á já t m in t a pecsovics A p p o n yi G yörgy titk á r a kezdte. Ilyen m inőségben m en t fel 1847-ben a pozsonyi országgyűlésre. E r­ re az ú tra m indig szivesen em lékezett vissza. E kkor találk o zo tt P etőfi S á n ­ dorral és K ölcseyről beszélgetett vele. Ugyanezen az úton ism erk ed ett m eg K ossuth Lajossal is. A szabadságharc a la tt nem zetőr hadnagy volt. A szabadságharc vége felé K om árom ba m en ek ü lt a m eg to r­ lás elől. Világos u tán visszavonultan élt csalom jai birtokán, m a jd 1860-ban B alassag y arm atra költözött. A v o lt re ­ bellisből lassanként lojális m egyei em ­ ber lesz: előbb tiszti ügyész, m ajd á r ­ vaszéki elnök. 1882-ben k irály i ta n á ­ csosi cím m el tü n te tik ki. 1899-ben be­ következett h aláláig N ógrád m egye ün­ nepelt költője — m ű v eit a K isfaludy T ársaságban is felolvassák. Életében ünnepelték, ta lá n kissé m él­ ta tla n u l is — m e rt n álán á l érd em e­ sebbeket m ellőztek, — h a lá la u tá n em ­ lék táb lát k ap o tt és elfeledték, holott ennél tö b b et érdem el. 1859-ben k iad o tt kötetében 15 év te r­ m ését g y ű jtö tte össze. V erseiből k i­ 137 - �bontakozó gondolatvilága nagyjából a refo rm k o ri köznem esség gondolatvilá­ gával azonos. M űfajai az a k k o r szok­ ványosak: ballada, óda, beszély, epi­ gram m a. T ém ái közt alig ak a d t ered e­ ti. A stílus fenkölt hanghordozása kis­ sé ham is csengésű szentim entálizm usb an olvadozik. Egyszóval P a jo r István lírá ja egy m eglehetősen szü rk e hang a refo rm k o ri költők kórusában. A figyelem re leginkább az ep ig ram ­ m ái m éltók. E zekben a gunyoros, ke­ délyes versikékben egy haladó gondol­ kodású nem es csipkedi a m aradiakat, és nyesegeti a visszásságokat. E zekben m ég a stílu sa is m ás: term észetes, erő­ teljes. A V álasztókban felteszi a k ér­ d ést: . . . „K i választ? M ondhatni le­ hetne a bor, pénz, a szekerce, a bot.” A H aladás szójátékából kiderül, m iért idegen a h alad ás a nem esség egy ré ­ szétől: „Mert benne van a » közgyűlés ű adós.« ” É lete m ásodik felében tom pul az epi­ g ra m m á k élessége. T ársad alm i érdek­ lődése m indvégig m egm arad, de néze­ te i n em ju tn a k tú l egy vidéki nem es tá rsa d a lm i k o rlátjain . E gyform a kedé­ lyességgel szól az anyósról, a h u m a­ nizm usról, a kivándorlásról. Egyre bőbeszédűbbé válik. Az epi­ gram m ából sz atirik u s beszély lesz. De a sz a tíra éle nem m indég helyes irá n y ­ b a vág. K igúnyolja a dzsen trik p á r­ b aj őrületét, d e a polgári haladás szel­ lem ében lé tre jö tt m értékegységesítő és egészségügyi törv én y ek et nem érti meg. M a m á r csak elnéző m osollyal o lv a sh atju k a d arw in i leszárm azási el­ m életrő l való vélem ényét, 1874-ben D arw in egyik tudós híve M agyaror­ szág ra látogatott. M egjelenése nagy vi­ tá k a t v á lto tt ki. P a jo r Istv án is beszáll a vitáb a. „Vogtot, aki 1874-ben B uda­ p esten h irdette D arw in igéit, a főváro­ si fiatalság rajongó lelkesedéssel ü d ­ vözölte. Ez háborított fe l . . . szatírá­ b a n öntém ki m egbotránkozásom ." Irt - errő l egy kuplé t is. Az érdekesség ked ­ v éé rt ide ik tato m : D A R W IN : N em anyától lettél kó k u szfá n te rm e tté l, forró égöv alatt m ajo m tó l születtél. W IR C H Ó V D A R W IN H O Z: H íres tudós voltál, sok bolondot m ondtál, m íg m ajom -tanoddal végre is m eg b u k tá l K edvvel és hozzáértéssel foglalkozott nyelvészettel. N yelvészeti állásp o n t­ ja m eglepően im ponáló. R észt v e tt a hetvenes évek ú j-n y elv ú jító vitáib an , és igen haladó nézetet v allo tt. Á llás­ p o n tjá t így fogalm azza m eg: ha a korral haladni a karunk, n em sza­ bad m a g u n ka t o rthodox n ye lv ta n i sza­ bályok proklam álása által a haladás előfeltételeitől m eg fo szta n u n k . . . az élet ezt úgy is kin eveti.” P a jo r Istv án p rovinciális jelenség. V ilágnézeti b izo n y talan ság át — osztályhezetén tú l — vidékisége is m ag y a­ rázza. A vidéki em b er szám ára re n d ­ szerin t részeire h u llik a v ilág . C sak a szocialista társad alo m teszi m a jd lehe­ tővé, hogy a v ilág o t m in t egészet szem ­ lélje a vidéki em b er is. P a jo r m ég nem lá tta a polgári fejlődés, a halad ó nyel­ vészet, a darw inizm us, a k iv án d o rlás és a politik a összefüggéseit. M int ahogy bizonyára környezetében sem alk o th a­ to tt m indez egységes egészet. Csoda-e teh át, hogy a leszű k ü lt horizontú, széth u llt világnézetben eg y arán t rajongása tárg y a Petőfi és E rzsébet királyné, M a­ dách és Görgey. L elkesedéssel em lé­ kezik vissza 48-ra, d e ó d át ír F erenc József koronázására. Fölfigyel a zág­ rábi nem zetiségi vérengzésekre, de mégis a rró l szaval, hogy n álu n k a „szabadság napja süt.” I tt m ár ta lán nincs is világnézet, és elvek sincsenek — en élk ü l pedig a költészet csak versfaragás. Az utolsó évek költészete nem is több egyszerű 138 - �to llforgatásnál. A lkalm i költővé v á lik. P atetik u san höm pölygő stílusú versf aragó, akinek m eg-m eg csuklik a hangja a m esterségesen felk e lte tt indulatok hevében. Ó d ák at í r a m egyei „Jószív” ünnepségekre, a balassagyarm ati női d alk ö r estélyeire — a verseket s a já t­ m aga szavalja, te h á t afféle zengzetm e ste r lesz. M indez m ég önm agában szép lehet, h a a meggyőződés őszinte­ ségével párosul. De költőnk szavai üre­ sen konganak, m e ste rk é lt szentim entalizm ussal. Egyéni m eglátás, gondolat nincs sehol. És m égis, nem csaK tan u lság , hanem példa is le h e t elő ttü n k , P a jo r István. M indennapi m u n k á ja m ellett, vidéken élve is fá ra d h a ta tla n u l dolgozott a szel­ lemi élet különböző terü letein . Jogi ta n u lm á n y o k at írt, nyelvészkedett, nyelveket ta n u lt és fo rg a tta a tollat. S chiller és G oethe v ersek et fo rd íto tt, á tü lte tte H o ratiu s ep isto láit is. A b a ­ lassagy arm ati N agy M ihály utcai h áz­ ban te h á t a k u ltú ra tiszte letére m éltó szerelm ese élt és alkotott. M US T Ô J ÁN OS : F I A T A L B Á N Y Á S Z Szabó Károly �C SO N G R Á D Y BÉLA: RIMAY JÁNOS PÁLYAKÉPE A m ag y ar iro d alo m tö rtén e t ta n ú sá ­ ga sz erin t m egyénket nem sok jelentős író és költő v a llh a tta szülőföldjéül. Ez az o n b an nem jelen ti azt, hogy nincs kivel büszkélkednünk, hiszen többek között M adách Im re és M ikszáth K ál­ m án is n ógrádiak voltak. Nem kell az iro d alom ban különösen já rta sn a k len­ ni ahhoz, hogy valaki „Az E m ber tr a ­ g é d iá já ”-nak, vagy m ég inkább a Jó palócok író já n a k nevét ism erje, hiszen m in d k etten, de különösen M ikszáth országszerte kedvelt írók. V annak azo n b an olyan íróink és kö ltő in k is, ak ik n ek neve az évszázadok folyam án csaknem teljesen feledésbe m erü lt. Iro ­ d alo m tö rtén eti összefoglalókban, vagy m ás hasonló jellegű m űvekben azon­ b an g yakran találk o zh a tu n k velük. Ezek közé ta rto zik R im ay Ján o s is, a k it a XVI. század és a X V II. század elején ek jelentősebb költői között em ­ legetnek. É rdem ei nem vetekszenek M adách vagy M ikszáth érdem eivel, de ú jsz erű költészete m egérdem li a figyel­ m e t és az em lékező sorokat. R im ay Ján o s élete a m agyar tö rté ­ n elem nek a rra a szakaszára esik, am e­ ly e t m inden vonatkozásban a sokszí­ nűség. a változatosság jellem ez. A m o­ hácsi vész, m ajd pedig az ország h á­ rom részre sz akadásának következm é­ nyei ére zte tik h a tá su k a t politikai, v al­ lási és irodalm i síkon egyaránt. A kor legjellem zőbb vonásainak egyike, hogy eb b en az időben indul m eg az évszá­ zadokig ta rtó küzdelem a H asburg bi­ rodalom ell en. A m agyar irodalom is nagy fejlődé­ sen m ent keresztül a XVI. század fo­ lyam án. A z irodalm i haszn álatb an a m ag y ar nyelv győzött, a h um anista irodalom , a reform áció irodalm a és az énekm ondók hazafias költészete pedig - kiváló feltételek et te re m te tt első nagy klasszikusunk B alassi B álin t fellépésé­ hez és m unkásságához. A k o r m űvelő­ dési viszonyait a felekezeti kettéosztottság je llem zi: élesen elk ü lö n ü l egy­ m ástól a keleti p ro testán s és a nyugati katolik u s iskolázás, irodalom , m űvelő­ dés. A H asburg-nem zeti ellen tét eg y ú t­ tal kato lik u s-p ro testán s e llen tétk é n t is jelentkezik. Az iro d alo m b an is kellett, hogy tükrözze a nem zeti és p ro testán s érdek ek n ek ez az összefonódása. Ez azonban nem jelen ti a világi irodalom fejlődésében e lé rt eredm ények vissza­ szorítását, sőt B alassi h a tá sá ra a p ro ­ testáns nem zeti iro d alm at is á tita tjá k a világi gondolatok, érzések. És, hogy Balassi B álint m ilyen nagy h atással v olt p ály a tá rsa ira azt éppen Rim ay János tevékenysége példázza leginkább. Rim ay 1569-ben szü letett A lsó-Sztregován egy N ógrád m egyei evangélikus középnem esi családból. A R im ay név, m in t egy nógrádi régi nem es birtokos család n ak a neve nem ism eretlen tö r­ ténelm i fo rrása in k szerin t és m á r a XIV. században ta lálu n k e rre v o n atk o ­ zó ad ato k at. A költő szüleire v o natko­ zó teljes biztonsággal bíró ad atain k nincsenek, azt tu d ju k , hogy an y ja M adách leány, a p ja R im ay G ergely pedig Balassi Ján o sn ak , Balassi B álin t ap já n a k a d eák ja volt. Nem tu d ju k biztosan azt sem, hogy hol szerezte k i­ tűnő h u m an ista képzettségét. V alószí­ n űnek látszik, hogy elsősorban kiváló házi nevelésben részesült. E nevelést látszik kiegészíteni az a tény, hogy a B alassia k környezetében n ő tt fel és a tizenöt év korkülönbség ellenére b a rá t­ ja és k ö ltő tan ítv án y a le tt Balassi B á­ lintnak. K apcsolatuk iro dalom történeti jelentőséggel b ir. H a a közöttük lévő viszonyról esik 140 - �szó, a k k o r többnyire B alassi h a tá sá t értik a n álán ál fiatala b b kezdő költő­ re. Ez érthető, hiszen R im ay nagyon sokat köszönhet „m esterének.” N em ­ csak a költői m esterség alap elem eit ta­ n u lta tőle, hanem hazaszeretetét, m ély h u m a n ista m eggyőződését is. E m ellett az o nban kevés szó esik arró l, hogy Ba­ lassi sz ám á ra sem v olt haszontalan Ri­ m ay barátsága. R im ay k orán m eg ta­ n u lta B alassi ism ertebb verseit és né­ h a nyelvbeli ja v ítá so k at is te tt rajtu k , am ely e k et B alassi szivesen fogadott. R im ay így ír errő l: „része vagyok anyn yib ó l az é n e k e k n e k én is, hogy tízt izen két esztendős korom beli itéletem is m u n ká lk o d o tt eze k n e k n ém e lik éb e.”1 A közöttük lévő szem élyes kapcsolat az e lle n tétes term észetek vonzásán a la ­ pult. hiszen am íg B alassi szenvedélyes, h arcias term észetű volt, addig Rim ayra m á r fiatal koráb an is a m egfontolt­ ság. a kom olyság volt jellem ző. B alas­ si h a tá sa R im ay tevékenységében is m egnyilvánul, hiszen m inden bizony­ nyal B alassit követi, am ik o r katonai szolgálatba lép és résztvesz a tizenöt­ éves h áb o rú b a n . Önk én telen ü l is felve­ tő d ik ezek u tá n a kérdés, hogy vajon m in t ifjú költőt, R im ayt is lángralobb an to tta -e a h arc élm énye és követi-e a b b a n is Balassit, hogy dicsőitő versek­ kel á llít em léket a hadakozásnak. N em m el kell felelnünk a fe lte tt kér­ désre, hiszen a tizenötéves háború ke­ serves tap asztalatai, a nem zet kiszol­ g áltato ttsá g án a k érzése R im ayban bá­ natos, borongó han g u lato t tám aszta­ nak. Ő m á r távol van B alassi ujjongó h arcvágyától, a vitézi élet nehézségeit gyönyörrel viselő jókedvtől. Ennek okát részben az általános politikai helyzetben kell keresnünk, am ely m i­ a tt nehezen tu d öröm et és rem ényt talá ln i a harcban, m ásrészt feltétlenül figyelem be kell venn ü n k Ju stu s Lip1. F e re n c z i Z o ltá n : R im ay Já n o s Ep. siusn ak az új-sztoikus filozófia m eg­ alap ító ján a k h atását, ak in ek m űveit R im ay m á r fiatal k o ráb an olvasta. E filozófia ta n ítá sain a k lényege a béké­ re való törekvés, a m eglévő kö rü lm é­ nyekkel való m egalkuvás alap ján , am i az ad o tt társad alm i osztályviszonyok kon zerv álását és a politikai ellen tm o n ­ dások elsim ítását jelenti. Ennek a filo­ zófiának a h atása lá th ató m á r vitézi lírá já b a n is. A legem lítésrem éltóbb az „Egy katona én eke” cím ű költem énye, am ely et Balassi „ B orivóknak való” c. verse alap já n írt. A sok rokonvonás ellen ére azonban lényeges különbség lá th ató a k ét m ű között. R im aynál m indvégig an n a k a vitéznek az éneke hallatszik, aki isten kezében v an és isten könyörül ra jta . Valószínű, hogy ez a könyörület m ag ára R im ay ra a h á­ ború zav araib an ta la jt vesztett költő­ re is vonatkozik. V annak a versben szép sorok, m egkapó kifejezések, de egészében m essze m ögötte m a ra d B a­ lassi len d ü letén ek , őszinte h arcv ág y á­ nak. M int ism eretes, B alassi m ásik fő té ­ m á ja a szerelem volt. R im ay is m eg­ próbálkozott p ály ája elején a szerelm i költészettel, de e té m ájú versei szintén elm arad n ak a Balassi á lta l képviselt színvonaltól. M indezek ellenére nem m o n d h atju k , hogy fiatal k ora m entes volt m inden lelkesedéstől, m e rt nem es cél h ev ítet­ te: m éltó em léket a k a rt állíta n i B alas­ si B álin t költői egyéniségének. O tt volt 1594 m áju s 26-án E sztergom v árá b an , ahol a haldokló B alassi a r r a k é rte őt, hogy hőshöz és költőhöz m éltó h a lá ­ lá t énekelje meg. A h álás ta n ítv á n y ezt m eg is tette. Első nyom tatásb an m eg jelen t m űve „Az nagyságos gya rm a th i Balassa Bá­ lin tn a k Esztergom alá való készü letei”, am ely Balassi életének utolsó esem é- 1911. - 141 - �nyeit foglalja m itológiai keretbe. Ez a vers azonban m ás szem pontból is lé­ nyeges. Sajátságos form ában szólal meg a nem zeti elkeseredés hangja: „itt R im a y m estere szájába adja, m in t p o litika i testa m en tu m o t, s valóban el­ h isszü k n eki, hogy Balassi, bár politi­ kai verseket n em írt, szóban so kszor elm ondhatta ked ves tanítványának, hogy az ő szerencsétlen egyéni sorsa az egész n em zeté: O lvad, m ert m értéke N e m zete m n ek , fogy s apad Böcsület, szerencse Rá csak gyengén sem akad A z m ih e z kapna is S közi nagy volna is Előle m ás elragad. S o k bú éri gyötri V ég telen rem énységét, T itko s óhajtással K esergi szegénységét S ez inkább kínozza. H ogy ölben hordozza Halálos ellenségét. E zek az itt elsírt panaszok tereb élye­ sed n ek k i R im a y lelkében a további é v e k fo lya m á n .„2 Több la tin és m ag y ar nyelvű prózai töredék is m a ra d t fenn, am elyekben R im ay a rágalm azóktól védelm ezi B a­ lassit. Ilyen a kilencvenes évek re d a­ tálh ató latin nyelvű ‚,A pológia”, m ely­ ben így ír B alasiról: „Ő volt az, aki engem , a dicséretért lángolót, azzal a rem én n yel töltö tt el, hogy a vagyon vára n élkü l is k e le tke zh et erény, m e­ lyet m u n ká v a l és állhatatossággal elér­ n i tö re kszü n k és, hogy eléggé boldog az, a ki lelki egyensúllyal, kitartással a 2. E c k h a rd t S á n d o r: R im ay Já n o s balszerencse va la m en n yi csapásán fe ­ lü lem elked ve m ég sós ízű sorsával is m e g e l é g e d h e t .”3z Eaz idézet kifejezi R im ay osztályának a középnem esség­ nek az állásp o n tját, ak ik n ek önálló szereplését a nagybirtokos osztály h a­ talm a gátolta. Más oldalról, viszont ism ét az új-sztoikus filozófiát m agáévá tevő R im ay szólal meg, am ely szerint, hogyha nem is élh etü n k ked v ü n k sze­ rint, legalább le lk ü n k et kem ényítsük meg. R im ay Balassi ir á n t érz e tt rajo n g ása nyilvánul m eg ak k o r is, am ik o r teljes k iadásban a k a rja közzétenni B alassi m űveit. Ez a kiad ás sajnos n em való­ su lt meg és Balassi költem ényeiből csak a vallásos énekek lá tta k n ap v ilá­ got, R im ay istenes v erseiv el közös k i­ adásban. De reá n k m a ra d t a te rv e ze tt k ötet előszava, am ely a m ag y ar iro­ dalm i ö n tu d a t korai d o k u m en tu m án ak tekinthető. B alassit az a n tik és m odern költészet legnagyobbjai D an te és P e t­ ra rc a m ellé állítja, s világos tu d ato s­ sággal lá tja a reneszánsz és a refo r­ m áció m űveltség ú jító jelentőségét, va­ la m in t a m a g y ar nyelv ren d k ív ü li h a ­ ladását. Jellem ző, hogy az előszóban B alassi kato n a v o lta m en y ire elh alv á­ nyul. ‚,T anu sítja ez, hogy a m agyar re­ neszánsz X V I. századbeli harcos, v ité ­ zi eszm ényei m á r eltű n ő b en vannak. R im a ytó l idegen m á r a heroikus sze m ­ lélet, s a tapasztalat is arra tanította, hogy a híres v ité z e k em léke ham ar el­ m ú lik és a halhatatlanságot jobban biztosítja az írás. De az ú j-szto iku s írók tudós a riszto kra tizm u sa elve szte t­ te m á r kapcsolatát az élet eleven ára­ m ával, s irodalom rajongásuknak, kö l­ tői m u n ká ssá g u kn a k m e n th e te tle n ü l van összes m ű v e i B p. 1955. 3Vo. - 142 - valam i m esterkélt, üvegházi je l­ �le g e.”4 E zt a fejlődési vo n alat fu to tta be — am in t a to v á b b iakban látn i fog­ ju k — m agának R im aynak sokatigérő költészete is. Az elm ondottak világosan illu sztrál­ ják , hogy R im ay legnagyobb élm énye Balassi B álint em beri és költői egyé­ niségének a h a tá sa volt. A B alassival kapcsolatos m űvek és tervezetek k itű ­ nően m u ta tjá k R im ay irodalm i m u n ­ k ásságának korszakos irodalm i je len ­ tőségét. T udatos erőfeszítéseket tesz m agasrendű, szervezett irodalm i élet k ia lak ításá ra, a köznyelv fölé em elke­ dő ékes m agyar stílus m egterem tésére, s Balassi m unk ásság át ragyogó példá­ n ak szánja. A h a llh a ta tla n em lékű Balassi 1594ben m eghalt Esztergom nál, Rim ay az o n b an még öt évig katonáskodott. 1599-ben szakít a katonai élettel és visszavonul A lsó-Sztregovára. L átta, hogy az előrehaladásnak, a közepes sorból való kiem elkedésnek a hadako­ zás az egyik legjobb ú tja , de nem ér­ zett hozzá h ivatást. M ár-m ár úgy lá t­ szik. hogy lem ond arró l a tervéről, hogy a közéletben résztvegyen, a haza so rsán ak alak u lása azonban döntő lé­ p ésre készteti. Felism erve a H absburgveszélyt, a protestán so k at fenyegető klérus m esterkedéseit, am ikor Bocskai Istv án szabadságharcos csapatai m eg­ sz állják a Felvidéket R im ay is csat­ lakozik hozzájuk. Ezt a döntő lépést készíti elő a „K ib en kesreg a m agyar n e m ze tn e k rom lásán” cím ű verse, am ely közvetlenül Bocskai felkelésének k iro b banása előtt íródott. Ez a költe­ m ény, am ely az egész k uruc költészet ősének tekinthető, egy teljesen új köl­ tő t ism ertet meg. R im ay e versében e lsira tja a külső elnyom ás és a belső b ajo k m ia tt sorvadó hazáját. „M eg­ ro m lo tt” és „elfogyott’ m ag y ar népről 4 K la m iczay T ib o r: R e n e sz á n s z és beszél és a vers a H absburg-ellenes politikai lírá n k kezdetének tek in th ető . Sokáig ére zte tte is h a tá sá t a m ag y ar költészetben. F őként az első so r kife­ jezései és az első versszak rím ei (nép, szép, kép, ép) té rn e k vissza későbbi kesergő hangú h azafias verseinkben, sőt még a R ákóczi-nótában is felb u k ­ kannak. E rre az id ő re te h ető k v allásos v e r­ sei is, am elyekben a v allásáb an m eg­ sé rtett, a kato lik u s h it erőszakos té­ ríté se ellen tiltakozó p ro testán s em em ber h an g ja szólal meg. Ü ldöztetés­ ről, veszélyekről ír. L egjobb péld a erre a „T arts m eg U ram engem ” kezdetű vers. E bben R im ay a kato lik u s főpa­ pokból v álaszto tt főtisztviselőket, ta ­ nácsosokat leplezi le. A költem ény utolsó három v ersszaka az isteni boszszú bekövetkezését sürgeti. R im ay a B ocskai-szabadságharcban fontos szerepet játszo tt, a fejedelem bizalm as k an c elláriai titk á ra volt. Rö­ vid időn b elü l 1605 vége felé eln y eri a tanácsosi, m a jd a k in cstartó i rangot, sőt a fejed elem in tim ügyeinek keze­ lő je is Ő lesz. E bben a környezetben ahhoz a b ék ep árth o z tarto zo tt, mely a H absburgok elleni következetes h arc helyett, Béccsel való előnyös m eg­ egyezést kereste. Ez az elv eg y esítette Illésházy Istv án n al és Bocskai h alála u tá n Illésházy o ldalán állt II. M átyás szolgálatába. L egtöbbször A lsó-Sztregován tartózkodott, de közben Illésházy m ellett, m in t M átyás p árth ív e folyton tevékenykedett. 1608 elején M átyás Illésházy a já n la tá ra H erb erstein Á dám m ellett R im ayt k ü ld i K o n stan tin áp o lyba, m in t a m ag y ar ren d ek követét. Ez a k ö v etjárás egyrészről nem v o lt ve­ szélytelen, m e rt a török u d v ar gyakran a követekkel nem a m egszokott m ó­ don b án t el, m ásfelől pedig a tö rö k fő­ b a ro k k 196 1. - 143 - �em berek ravaszsága nagy k ö rü lte k in ­ tést és főként határo zo ttság o t kívánt. Jellem ző, hogy erre a fe la d a tra M átyás m egfelelőnek ta rto tta R im ayt. K ülön­ féle diplom áciai bonyodalm ak m ia tt ez a küldetés igen hosszúra nyúlt, m e rt a K onstantinápolyból h azatérő R im ayt a budai pasa egészen 1609 őszéig tu sz­ ként v isszatartotta. K iszabadulván első felad ata az volt, hogy s a já t ügyeit ren ­ dezze, hogy nősülését előkészítse és, hogy egyháza dolgaiban résztvegyen. 1616-ban m egnősült. Á ghy O rsolyát v ette feleségül, ak irő l közelebbi a d a ­ tain k nincsennek. H ázasságkötésük u tán egy é v re leán y u k született, aki egyedül m a ra d t életben, m e rt később szü letett k é t fiuk h a m a r m eghalt. Illésházy h alála u tán T hurzó Im re szo lg álatában ta lá lju k R im ayt, m in t u d ­ vari és politikai viszonyokban já rta s em bert. T hurzóval egy ü tt elkeseredés­ sel szem lélik a protestán so k visszaszo­ rítását. C satlakoznak B ethlen G ábor­ hoz, a n n a k első függetlenségi h arca alkalm ából. B ethlen, m in t ta p asz talt dip lo m atát, fontos m egbizatással ism ét követségbe küldi R im ayt a szultánhoz. Ez v o lt azonban utolsó politikai szerep­ lése. M ikorra az ú ja b b követségből h a­ zatér, B ethlen első h á b o rú ja m á r végetér, az ism ételt katonai akciók elől pedig R im ay m á r elzárkózik, m egm a­ rad a császár hűségén követve ezzel osztálya a középnem esség m egalkuvó m ag atartását. U tolsó éveiben visszavonultan él alsó-sztregovai birtokán, so k a t foglalko­ zik irodalom m al. E kkor m á r országo­ san ism ert költő, aki levelezésben áll az irodalom irá n t érdeklődő fő urakkal és k ap csolatot é p ít ki a P ázm án y körül töm örülő katolikus iro dalm i körökkel. 5 Vá czi J á n o s : R im ay Já n o s Sokan b iz ta tjá k versei k in y o m tatására, de e rre csak h alála u tá n k erü l sor. „M ár Balassi B álint kiváló kö ltő n ek tartotta R im a yt és azt jósolta neki, hogy a m eg k ezd e tt irá n yb a n halad, s gyakorolja m agát, nem csak, hogy el­ éri őt, ha n em m eg is haladja. De R i­ m a yt sem Balassi dicsérete, sem m á ­ sok m agasztalása n em birta arra, hogy m u n ká it összeszedje és kiadja.”5 1631 decem berében h a lt meg, A lsó-Sztregován az evangélikus tem plom sírb o ltjá ­ ban te m ették el. K öltészetében a Bocskai elő tti évek je le n tik a csúcspontot, d e feltétle n űl meg kell em líten ü n k a sztregovai m a­ gány éveinek irodalm i te rm ését is, h i­ szen a m á r többször em líte tt új-szto i­ kus filozófia ek k o r te ljesed ik ki m ű v é­ szetében. A m agány a r r a készteti, hogy szám ot vetve eddigi életével, filozófiai, vallásos elm élkedéseket és bölcselkedő v ersek et irogasson. M egterem ti a m a­ gy ar iro d alo m b an a bölcselkedés lírá ­ ját. E zeknek a m ű v ek n ek a nagy ré ­ sze a m ag y ar u d v ariság légkörében mozog. Ilyen a „Sibi canit et m u sis" cím ű verse, am ely az erényes élet, v a­ lam int az u d v ari rossz szokások á lla n ­ dó szem b eállításán ak reto rik u s elvén épül fel. E bbe a k ateg ó riáb a so ro lh at­ ju k a „Laus M ediocratis” cím ű k ö lte­ m ényét is, m elyben a cselekvéstől viszszahúzódó em b er m egalkuvó m a g a ta r­ tása ju t kifejezésre. M iként ő m aga, aki élete d erek án m indég a politikai élet cen tru m áb an m ozgott, s élete vé­ gére a nóg rád i falusi k ú riá b a szorult, s legfeljebb m egyegyűléseken szóno­ kolhatott, akép p en költészete is össze­ szű k ü lt, költői világa is eg y re in k áb b b e z á r u lt.6 R im ay nem csak költem ényeket, ha- E. gy. P h il. K özl . 1905. 6K la m i czay T ib o r i. m . - 144 - �nosítani. Balassi h atásáró l szó. nem prózát is írt, de pró zája nem bír olyan jelentőséggel, m in t költészete. Egyes levelei, naplórészletei, követi je­ lentései azonban nem érdektelenek iro­ dalm i szem pontból. A zt m ondhatjuk, hogy a prózában nyilvánul meg leg­ tisztábban a m esterkedés tudatos m ű­ elve. A körm ondatok, a túldíszítés gya­ ko rta az érth etetlen ség h a tá rá t súrol­ ják. E záltal a b arokk próza kezdeti képviselőjének is tek in th e tjü k . P rózá­ já n ak jelentősége a m odorosságtól és a m esterkéltségtől eltek in tv e nyelvének gazdagságában van. S zab o lcsi: K is m a­ g y a r ir o d a lo m tö rté n e t B p. 1961. ― esett B efejezésül azt az ú ja t szeretn ém m egjelölni, m ely et R im ay fellépése ho­ zott a m ag y ar irodalom ba. K ö ltő i ú j­ szerűsége leginkább a form a terén és versei stílusában je le n tk e zik . M eglepő­ en gazdag, g yakran a bizarr ú jszerű ­ séget kereső költői n y e lv e t a la k íto tt ki, tele m eg h ö kken tő ké p ekkel. A kiala­ kuló világi költészet fo lyta tó ja , a k in e k lírájából a hanyatló reneszánsz m a n i­ erista izlését ism e rh e tjü k m eg, ennek költői téren R im a y a legszínvonalasabb képviselő je M a g y a r o r s z á g o n 7. Életp á­ ly ája híven követi az ak k o ri m ag y ar nem esség általán o s ú tjá t. Részese osz­ tály a h ib áján ak , de em berséges gon­ dolkodásával, nem es h u m a n ista felfo­ gásával és n em utolsó so rb an a század eleji szabadságharcokban való résztv állalásával m agasan k iem elkedik belőle. K öltészetének jelen tő ség ét bizo n y ítja az a tén y is, hogy nem régen, 1955-ben adta ki E ck h ard t S án d o r R im ay öszszes m űveit, am ely m éltó m egbecsülé­ sét je len ti az „elfele jte tt” nógrádi köl­ tő m űvészetének. A források közül, am elyek Rimay költészetére h a to tta k h áro m em elkedik ki: B alassi, O vidius és a népköltészet. A fo rráso k ra utaló nyom ok azonban nem m indég m utatk o zn ak tisztán, h a­ nem igen gyakran egym ásba olvadva. Ovídius a róm ai irodalom azon fő alak ja i közé tartozik, k ik n ek m űvei nagyon korán m egnyerték költészetünk úttö rőinek tetszését. K épzeletének gaz­ dagsága, tá rg y a in ak változatossága Rim ayt is m egragadta és so k a t ta n u lt be­ lőlük. A népköltészetből egy-egy találó hasonlatot igyekezett m űveiben hasz­ 7K la m ic za y —S z a n d e r— m ár 145 ― �ETES TÖRTÉNETE ÉS NÉPMŰVÉSZETE ETES TÖ RTÉNETE jobbágyait, zselléreit. E gyedurai voltak a falu n a k : v o lt rá eset, hogy m eg­ tilto ttá k a faluból a ki és b ejárást. A falu b an m integy 37 jobbágycsalád és kb 56 zsellércsalád é lt 1852-ben az első tagosítás idejében. A jobbágyok p a tria rk á lis élete t éltek . 18—20-an lak tak eg y ü tt egy házban. Közösségi életben gazdálkodtak. (Dédszülők, nagyszülők, szülők, gyerm ekek.) Egy tálból ettek, de ülőhely csak a férfiak részére v o lt az asztalnál, a női népség a férfiak m ögött, állv a fo­ gyasztotta el az ételt. K étféle zsellér v o lt a falu b an , m a­ jorsági zsellér és ú rb éri zsellér. M ind­ össze tíz ka t, hold fö ld je v o lt az öszszes zsellérnek. É letük teljesen ki volt szolgáltatv a a földesúr n ak. A ház fából, vagy v ertfalb ó l (fűzfa­ kötéssel a sá r között) készült. A blaka alig 3—4 dm 2-nyi. A tetőzet nád, vagy szalm a. A házb an buboskem ence. — A legrégibb épület, am ely e rrő l ta ­ núskodott, özv. Csőke B éláné és B a ra­ nyai L ászlóné tu la jd o n a v o lt 1955-ben. V iselet: H ázi szőttesből készült alsó és felső ru h a. F érfiak v ászongatyát v i­ seltek, láb u k o n bo cskor. — A nők v i­ selete vászonszoknya, ingváll, „pruszlik ”. A nők m ezítláb já rta k , csak a téli hidegben v iseltek bocskort. — Ró­ kaprém es, búzakék posztóból 3/4-es ró ­ kam entéb en esk ü d ö tt m inden m eny­ asszony, a m it egy gazdagabb asszony kölcsönzött ingyen. T áplálkozás: Egészben főzött búza, sós vízben főzött k ru m p li alu d tte jje l. — Ü nnepen b a rn a lisztből túróslepény kru m p liv al (kevés tú ró , sok krum pli). • Etes község N ógrád m egyében, a K a­ ran ccsal h atáro s C serhát vidékén fek ­ szik. N épe palóc néven ism eretes, kik ta tá ro k ivadékai, v alam in t szláv ere­ detű települők, am it a legrégibb csa­ ládok nevei is igazolnak: Sirkó, K ucsera stb. A község m ai települési helyén ke­ reskedelm i ú tvonal volt. A község m e­ dencében fekszik. K isebb erdős részek koszorúzzák a dom boldalak szántó­ földjeit. E tes község lak ó in ak első települése a községtől m integy m ásfél km -re K otrocó-puszta és M ikó-telek pusztán volt. S zájhagyom ány szerin t K otrocót a törökök felgyújtották. U tán a te lep ü l­ tek a m ai község terü letére, m elyet m ocsári tölgyek b o ríto ttak . A vizenyős, m ocsaras te rü le te t a dom bok lábainál fak ad ó bő, állandó vizű források ta r ­ to ttá k nedvesen. A falu közepén m a is állan d ó an o n tja vizét az a forrás, „csurgó”, m elynek első csövét a tö­ rökök te tté k le. A csurgó m e lle tt korcs­ m a á llo tt m á r a település elő tt is ez­ zel a cégjelzéssel „É ttes” — ugyanis e völgyön vezetett á t a Losonc—P ásztó— G yöngyös kereskedelm i útvonal. — K otrocó és a „csurgó” közti útvonalon esős időben h a t ló h ú zta ki a szeke­ r e t a „vendégm arasztaló” sárból. Föl­ érv e a csurgóhoz, m egpihentek, e te t­ tek, ita tta k . In n en k ap ta a később e helyen k eletkezett község, település a n ev ét: „É ttes” ! A két „ t”-ről egy „t”-re való v áltozást az 1913-as nyelvújító m ozgalom m al kapcsolatosan hozták lé t­ re. A község fö ld terü letén 1481-ben a k arancssági Sághy család volt a földes­ úr. 1548-tól 1945-ig, fölszabadulásunkig m ég kilenc földesúr szipolyozta a falu T izedet szolgáltattak. Robot m unkát végeztek. A ján d ék o t ad tak a földes­ 146 - �ú rnak. B otbüntetés já rt, aki az urdolg át nem jól teljesítette. Földm űveléssel foglalkozott a falu lakossága. F öld jü k egy részét ugaron hagyták, m ivel legelője csak az u ra d a ­ lom n ak volt, m ely nem engedte azt a jobbágyoknak használni. — Az erdős részt 1867-ben csatolták a községhez. Á llatállom ánya szegény. M agyar borz­ d eres m a rh a tíz, tizenöt db. Kevés jobbágynak v olt lova, vagy ökre. Egy kovács volt a faluban, aki egy­ ú tta l fogat is húzott. Róm ai katolikus vallású volt a falu lakossága. 1826-ban ép ítették a tem p­ lom ot. A pap nem eskette meg a zselléreket, nehogy az u raság a család m ia tt ne tu d ja kihasználni m unkaere­ jüket. — F an atik u sa n h ittek a baboná­ b an és a boszorkányokban. A leg elter­ jed teb bek közül valók: A. tü k ö r eltörése, a falon függő kép m egm ozdulása, kukukm a d ár jóslata, balszem viszketése, b al­ fül m egcsendülése. kutyavonítás, négy­ levelű lóhere m eglelése, stb. Palóc föl­ dünkön karácsony estéjén a leányok tisztá ra söpörték a szobákat, a sze­ m etet k iv itték az ú tra és ráállottak, ah onnan először h allo tta k kutyaugatást, onnan v á rtá k kérőjüket. A mongol, sziám i szülő, h a gyerm eke súlyosan m egbetegedett, sietve más, rendesen csúf, becsm érlő n evet adott neki, hogy ezáltal m egszabaduljon a gyötrő betegség dém onaitól, akik hie­ delem szerin t csak rendes nevén ism e­ rik és így szokták felkeresni. P alócföldünkön is m eg találju k a faluhelyen — E tesen is — elterje d t szokást. L eginkább gyerm ekkorában k ap ta — r a jta m a ra d t élete végéig — a ragadvány nevet. M ár nem elh árí­ tásul, de hagyom ányos, m egrögzött szo­ kásból adták. (Pl. lincki, m ore, csomesz, róka, fecske, csutka, csiri, stb.) N épszokásaik v o ltak: Lucázás, betlehem ezés, aprószenteknapi korbácsolás, fonó, h áro m k irálv járás, ham vazói tús- kóhúzás, S zentiványnapi tű zrak ás, m á t­ k atál hordás, farsan g tem etése, kiszézés, stb. Régi farsangi népszokás. A fiatalság m á r n ap o k k al az ü nnep elő tt k észü lt az ünn ep re. A lányok a sütéshez, főzéshez v ittek élelm et. A le­ gények h ú st és b o rt v ittek . Z enéről is gondoskodtak. A farsan g utolsó szom ­ b a tjá n a lányok farsan g o ln i m entek. K o sarak a t is v ittek m agukkal. A fo­ nóházas gazda ad o tt n ekik egy n y á rs­ ra hú zo tt szalonnát. Ezt a csoport elején v itte az egyik lány,. Még szalagot is k ö tte k rá. A z u tc án d alolva m entek. K útágason tarka varjú, Csörög, csattog a sarkantyú. N em sa rka n tyú , ki n em „rezes” N em m en yecske k i n em kedves. Kútágasra szállott E ngem rózsám , ne Csalogatott engem Te náladnál szebb a sas csalogass! m ás is, is, jo b b is. A falu m inden h ázáb a b em en tek és ezt a kis én ek et d alo lták : H ej, gazdasszony, gazdasszony, Ugorj a padlásra! V ágj egy darab szalonnát, Hagy h ú zza m a nyársra! A m ikor b e já rtá k az egész falut, m egteltek a k osarak a k ap o tt élelem ­ mel. H azatérv e a fonóházba, ah o n n an elindu ltak , a g azdának v isszaad ták a szalagos n y á rsa t a szalo n n áv al együtt, m e rt az csak dísz volt. E zután megkezték az ételek elkészítését. V asár­ nap m á r m egkezdődött az evés-ivás, m ulatozás. Jó k ed v ű ek v o ltak a fia ta ­ lok. Ez a m ulatozás e lta rto tt k edd é j­ félig. K özben, kedden reggel m á r m eg­ 147 - �k ezd ték a farsang tem etését. K észítet­ te k egy szalm a-em bert. Á larcot is kö­ tö tte k rája . A ztán rá te tté k egy sarogly ára. Azon b ev itté k m inden u dvarba. A kik te m ették a farsangot, azok m ind felöltöztek valam ilyen jellegzetes öltö­ zetbe. Egyik lóbőrbe bújt, a m ásik sza­ m árb őrbe, ki cigánynak, ablak o stó t­ n ak stb. V olt papn ak, k á n to rn a k öl­ tözött is. A szalm a-em bernek felesége is volt. A m ikor elkészültek, elin d u ltak a falu m inden házához. M inden u d ­ v a rb a le tették a szalm a h alo ttat. A p ap és k á n to r elm o n d ta a tem etési sz ertartá st. A felesége pedig s ira tta a h alo tta t. A p ap n á l v olt egy kis m e­ szelő, am ivel beszentelte és egy kis f ú­ ló, am i a k eresztet h elyettesíttete. M ég ilyenkor is k ap tak m inden ház­ n ál v alam it: tojást, fánkot stb. H a pe­ dig a k a d t olyan ház, ahol nem k a p ­ ta k sem m it, ott aztán ők fizettek, de alaposan. A pap úgy bem eszelte a ház fa lá t sáros vízzel, hogy azt m eg le­ h e te tt nézni. Az egész falu b e já rá sa u tá n viszam en tek a fonóházhoz. Ujból m egkezd­ té k a m ulatságot. T ellett bőven, m e rt m eg int szép hozom ánnyal té rtek vissza. Az iskolásoknak is volt ilyenkor egy k is m ulatság. Az egyik tan u ló n ak a szülei m egengedték, hogy nálu k táncol­ h atn ak , szórakozhatnak. A fiúk fogad­ ta k h arm onikást. A lányok gondoskod­ ta k sütem ényről. H étfőn, m ikor isko­ lá b a m entek, a ta n ító ju k visszaküldte őket, ő is m egnézte a ta n ítv á n y ait a m ulatságon. Még egy n ap i szünidőt ad o tt a já té k ra . E zután ők is felöl­ töztek m askarának. Volt közöttük m enyasszony is. A m enyasszonyt meg is pörkölték. Ez úgy történt, hogy tü ­ zet ra k ta k és a tű z körül tá n co ltatták meg, harm o n ik a szólt vígan. M ikor a tű z elégett, a tá n cn a k vége lett. A m enyasszony a néző közönséget sü ­ tem én n y el sorba kínálgatta. V ígan szó­ rak o z tak egész este. - Luca napi szokás (dec. 13.) L ucától a lán y egy alm á b a h ara p m inden nap ,egész karácsonyig. A m i­ ko r elfogyott az alm a, a k k o r k iá ll a kapuba. A m ilyen legényt lát, az lesz a szeretője. Lucaszék. L uca n ap játó l dec. 25-ig készítenek egy négylábú széket. M indennap egy szöget ü tn e k bele. T izen k ét napig ta rt a készítése. K arácsonykor a z éjféli mise a la tt egy k ö rt rajzo l a tem plom előtt. B eleteszi a k ö r közepébe a lucaszéket és ráül. M egtudja, hogy ki a boszor­ kány. E kkor sietve kell hazam enni, m e rt a boszorka utóléri és szétszag­ gatja. Ezt elkerülendő, hazafelé m enet m á k o t kell szórni az ú tra. K iszejárás. V irágvasárnap, m ise u tá n négy rú d ­ ra erő sített abroszt négy legény vitt. Egy legény a középen p ap n ak öltöz­ ve. Az u tcán végig m entek és közbe ezt én ekelték: J ö jj be K iszij, m e n j ki K iszij! Hozz p álinkát, gyógyítsd m eg (pl.: A ndrás) gyom rát. Ezt a csoportot az egész fiatalság kísérte. Az ered eti k iszejárás azzal az elgondolással tö rté n t m ég régebben, hogy a falu fiatalság a a telet, b ajt, betegséget jelképező szalm a, vagy rongybábot, a „kicevicét” nagy újongással és énekszóval a falu h a tá rá ra viszi és átv eti a szom széd helység föld­ iére, hogy a m aguk h a tá r á t a jég ­ eső el n e verje, vagy hogy a dög­ vész m egkím élje a falu ju k at. • A leszegényedett zsellérek az 1870-es évektől, az első b án y a keletkezésétől, b ány áb a m en tek dolgozni, részben a gazdagoknál, m in t cselédek dolgoztak. Az első bán y a K atalin pusztán volt. 148 - �1 vegyészm érnök, 1 k u ltú rm érn ö k , 2 erdőm érnök, 1 gyógyszerész, 1 közgaz­ dász, 1 m eteorológus, 2 középiskolai ta n ár, 7 ált. isk ta n á r 5 egyéb főisk. Összesen 35-en végeztek eg yetem et és főiskolát. K özségünkben 3 napköziotthonos óvoda létesü lt. B ővült a falu v illan y v ilágítása. A p o sta h iv a tal te lefo n t k a­ pott. Mozi létesült, k ettő b án y atelep en és egy a faluban. G yalogjáró létesü lt A m áliatelep és a falu között. Z ene­ karok, énekkarok, kultú rcso p o rto k , tánccsoportok alak u ltak . A zóta ú ja b b létesítm én y ek keletk ez­ tek: K éttan te rm es új típ u sú iskola, k u ltú rház, au tó b u szjárath o z összekötő ú t stb. A b ányák keletkezése m egváltoztatta a község lakosságának összetételét. A felvidékről többen te lep ü ltek E tesre is. A z első világh áb o rú b an (1914) a köz­ ség lakói közül 21-en h a lta k meg. Az 1919-es p ro letárfo rra d alo m a nincstelenek földhöz ju tta tá s á t elősegí­ te tte cca. 200 négyszögöl földet osz­ to tta k feje n k én t a ságújfalusi P rónai birtokból, de a báró ezt visszavette. 1924-ben az u ra k „földreform ”-ja a l­ kalm ából csupán 35 kat. hold földet v á­ sáro ltak a földm űves parasztok h árom ­ szoros áron. Az 1930-as gazdasági válság főkép­ pen az ip a ri m unkásságot érin tette. A b án y ák bezárása növelte a m unkanél­ k ü lie k szám át. A felszabadító hős szovjet harcosok 1944 decem ber 27-én űzték ki a fasisz­ ta h o rd ák a t községünk területéről. A h áb o rú b an helységünk lakói közül 46an é le tü k e t vesztették. 1945—46-ban m integy 400 p ara szt és ip a ri dolgozó család ju to tt földhöz a földosztás alkalm ával. 1951. augusztus 20-án p arasztságunk egy része a k ollektív gazdálkodás ú t­ já ra lépett, m eg alak u lt az első T.Sz.Cs. 31 taggal. A zóta ez a szám 200-ra em el­ kedett. H a csak az első tíz év eredm ényét nézzük községünkben, hatványozottan születtek szocialista vívm ányaink eredm ényei. M it kap o tt községünk az első tíz év alatt? Megszü n t a m unkanélküliség. — Női m u n k aerő k helyezkedtek el különböző m unkakörben. — Megnyi lta k a m unkás és p araszt dolgozó gyerm ekei elő tt a közép- és főiskolák kapui. Míg 1945-ig, E tes község keletkezésé­ től, — am i cca. 400—500 év — a la­ kosság közül 1 jogász, 3 pap, 1 gazdász, 1 színm űvész végzett főiskolát, egyetem et, ad d ig az 1945-től e lte lt tíz év a la tt: 7 bány am érn ö k , 7 gépészm érnök, - A népművészet lehetőségei községünk­ ben. E tes község lakói részére is bizto­ síto ttá k a hegységeket bo rító erd ő k a faanyagot, am ely leh ető v é te tte a fa ­ farag ás népm űvészetét. A földm űvelés fejlődése k ö v etkezté­ ben nem csak m ezőgazdasági, h an em ip a ri növények is m eghonosodtak, an n y iv al is inkább, m e rt ru h áz atu k n a­ gyobb részét m aguk k észítették. Ez ad o tt lehetőséget a rra , hogy a házi tárcsás szőttesek speciális etesi m in ­ tá k b a n is jelen tk eztek . M ajd a gyári vászon elterjed ése u tá n k iszo ru lt a h á ­ zi szőttes. A d iszítő m űvészet a h im­ zésekben jelen tk ezett. R u h á za tára az etesi nép sokat á l­ dozott, különösen a b án y ák b an dolgo­ zók családtagjai. N em egynél a férj h av i k eresete a feleség vagy leánygyerm ek ru h á z a tá t fedezte. A tro ty a főkötők, h im zett fő­ kötők m in d gazdagabb és gazdagabb d iszítést k ap tak . K ülön viselet volt egyes ünn ep i alk alm ak ra. A tem plom ba já rá s ru h ab e m u tató célt szolgált. A tárg y i népm űvészet fejlődésével 149 - �III. N épköltészet: Dalszövegek, la k o ­ dalm i rigm usok, köszöntők, mesék. szem ben a szellem i népm űvészet m ár kevésbé fejlődött. M ilyen népm űvészeti ágak te rjed te k el leginkább? A n épm űvészet lehetőségeiből kö­ vetkezik a népm űvészti ág ak elterje d é­ se. I. D íszítő m űvészet: fafaragás, női szőttesek és hím zések, to jás hímzés. II. N épzene: Énekes zene, hangsze­ res zene. Díszítő népművészet. A nép siv á r életében is jelen tk ezett a haszn álati tá rg y a k díszítésének á b ­ rázolása. T árgyak díszítéséhez nem é rt a nép m inden fia, k iv év e a vászonhim zést, am elyhez hagyom ányos m in ták szerin t sokan értettek , de a h im zés ra jz á t ne- Etesi hím zés - 150 - �nyek. K özségünk legügyesebb fafarag ó ­ ja v olt, Jelen leg az A lföldön tartó zdodik. Faragó n épm űvészeink so ráb a n em lí­ tésre m éltó V ankó A ndrás, aki 1945 óta lak ik Etesen. F iata la b b é v e it p ász­ torkodással tö ltö tte. O tt s a já títo tta el a faragás m űvészetét. Jelen leg b án y a­ m unkás. Nagyobb m u n k ái: palócpad, m elynek h á ttám lája lom bos fák, farag ással d í­ szített vadászjelenet, tá n cjelen et. C sa­ pongó képzeletének m eg n y ilv án u lása­ ként készült el az u. n. „székfa”. Kis karosszék, m integy 30 cm x 30 cm -es ülől ajáb an é p íte tt tölgyfa, szétszedhető lom bjain mókus, m ad arak , a fa a la tt pedig egy ju h n y á j p ászto rral és k u ­ tyával. M unkái közül fig y elem re m él­ tók: k épkeretei, tö rü lk ö ző tartó k , só ta r­ tói, stb. M u n k ája te c h n ik á já t jellem zi a m in ia tű r finom m in tázat, a m it sa já t m aga á ltal készített faragókéseivel k é­ szít. T év h itb e e jti m u n k áiv al a nézőt, gondolván, hogy finom lom bfűrész m unka. É rtékes n épm űvészünk Páles Sándor nyugdíjas bányász. F iata l k o ra ó ta fog­ lalkozott m űvészettel. P o rtrét, tá jk é p e ­ ket festett m űvészi érzékkel. G ipsz­ szobrokat készített, m a jd á tté r t a fa­ faragásra. S zobrokat farag a nép éle­ téből véve a té m át, d e elő szeretettel farag állato k at, különböző m ozdulatok hű kifejezésével. k ik is íróasszony rajzo lta. A falubeliek között csak n éhány igazi alkotó él : fa­ ragó, juhász, barkácsoló, ezerm ester, iróasszony. Fafaragás. Etes községben jellegzetes volt a fafaragó m űvészkedés. R észint hely­ beli születésű, részin t betelep ü lt fa ra ­ gó népm űvészek voltak, illetv e v an ­ nak. — A szép irá n ti vágyódás a rra k észtette népünket, hogy a környeze­ tében levő tá rg y a k m e lle tt dísztárgya­ k at is farag tak . A nyolc évtizedet m egélt Gyurkó Pál, m in t p ásztorem ber kezdte faragó m ű­ vészetét. Etes szülötte, éveken á t gyö­ n y ö rk ö d tette m u n k áiv al községünk la­ kóit. H íresek az ivókanalai, m elyeket dom ború, pozitív fa ra g o tt díszítm ények ékesítenek. Jellegzetes m in tá it a te r­ m észet örök szépségéből vette. Lom ­ bos fák, őz, szarvas, vadászjelenet, stb. Igen értékesek botfaragásai: ugyan­ csak d o m borm ű-form ában fejezi ki gondolatvilágát. Öccse, Gyurkó József, szintén, m int pásztor kezdte faragó népm űvészetét. K ésőbb bányász, m ajd m in t erdőőr szabadidejében faragással foglalkozott. E llen téte b á ty já n a k . Ö ugyanis csak k o n tu r vonalzással d íszítette m unkáit. M intái részben egyszerű m é rtan i alak ­ zatok, részben elképzelések esem ények­ ről. De u g yanakkor nem ritk á k növe­ nyi, á lla ti m otívum ok kontúrvonalzás­ ban. Több alkalom m al v ett részt a helyi népm űvészeti versenyekben. Az 1955-ben ren d ezett néprajzi kiállításon b o tfaragásaival v ett részt. K észítm é­ nyei: ivópohár, gyufatartó, tükör, kép­ rám a. bot, baltan y él stb. U gyancsak, m in t faragó népm űvész, Bozó Ferenc is k itü n t m unkáival. Ivók an alai külső falá n ak d iszítő te ch n ik á­ ja a dom ború faragás. M otívum ai a term észetből, a pásztorem ber környe­ zetéből v e tt növényi és állati m otí­ vum ok, vadászjelenet, virágdíszítm é­ - Bútorzat. N em is olyan régen, kb 60— 70 év­ vel ezelőtt a szegényeknél földbe v e rt négy karó, azon deszka, képezte a fek ­ vőhelyet. A ru h á slá d á t egy-két falbavert szög pótolta. Ü lőbútor: fatu skó. Ha gazdagabbak v o ltak a szülők, a leány férjh ezm en ések o r k ap o tt egy „nyoszolyát”, egy ládásszekrényt, vagy faragott, illetv e festett lá d á t, egy asz­ ta lt és széket, illetv e lócát. 151 - �De b árm ily egyszerű is volt évtize­ dekkel ezelőtt a nép bútorzata, a dí­ szítő m űvészettel igyekezett a szép irán ti vágyát kielégíteni. Egyes b ú to r­ d ara b o k at házilag készítettek. P l: asz­ tal, láda, karoslóca. G yűjtőm unkánk során ta lá ltu n k egy kilencven évvel ez­ elő tt k észült kem ényfa asztalt, szögn élk ü li készítésben. K észítője: id. Sirkó József pocskaj. Á csolt lá d á t egyes he- sonlóan 80— 100 év elő tti időből való festett nyoszolya is találh ató . Szőttesek. A fonás és szövés ősem beri m űvész­ kedés. E lein te kötött fo rm áb an , az egy­ m áson á tb ú jta to tt fo n alak derékszögben já rta k . E zt a kötöttséget a nép igye­ kezett m egszüntetni. L é tre jö tt a zeg­ zugos szövés. M egkülönböztetünk Szobasarok lyeken m a is ta lálh atu n k , de m ár in­ kább fészerben, padláson. O ldalai és teteje m é rta n i alak zato k ra em lékezte­ tő m in tasorozatokkal farag o tt díszíté­ sű. A fa ra g o tt szekrényt kiszorította később az un. fe ste tt tulipános láda. Ezek m ár asztalos m unkával készül­ tek, de te te jü k és oldaluk feste tt virág és levélm otívum okkal díszített. Igen elvétve ta lálh ató egy-egy darab. Ha- m értan i jellegű szőttesdíszítm ényt (négyszögek, csillagok, k eresztek et stb.) és virágos, alakos ábrázolást. Színük piros, v. piros kékkel vegyítve. — T ech n ik áját te k in tv e leh et sim a és szedettes, am i a d íszítm én y t adja. Szálszám olással felem elik a szálakat és ezek a la tt halad a v etélt fonal, a him. A h im et tű v el b elev a rrjá k , h í­ m ezik a szőttesbe. G yakori h im zett szőt152 - �tesek a lepedővégek, vánkoshuzat, asz­ ta lte rítő k , törülközők stb. E tes községben ezelőtt 15—20 évvel is fe jle tt fonó és szövő h áz iip a r folyt, A k e n d e r feldolgozása v o lt elterjedve. A szedettes szőttesek jellem ző m otí­ vum ai a m é rtan i alakzatokból te rv e­ zett díszítm ény, de a virágos és ala­ kos d íszítm ényt is alkalm azták. Legügyesebb szövőasszony özv. Csőke Fercncné. T izenkét éves koráb an m ár szedettes sátorlepedőt, asztalterítő t szőtt. A sim a szőttest vászon csipke és szedettes szőttes betét díszíti. Je l­ legzetes m in ta az ősi palóc, kakasos m inta. S zedettes szőtteseket szőttek: Matuz Erzsébet, Zámbó Sándorné (Máté Etel) és özv. Ondrék Józsefné. Himzés. A tűvel való h imzés a v arrástech n i­ k a m űvészies form ája. A szőttes-him től elsza b ad u lt v arrásh im részben közel m a ra d t a szőttesdíszítm ény jellegzetes derékszögű vonalakból alk o to tt term é­ szetéhez, a szálán v a rro tt lapos és k e­ resztszem es öltés m ódnál, m ásrészt füg­ g etlen ítette m agát tőle a laposhim zés szálszám láláshoz nem k ötött szabad al­ k alm azásával, vagy m indkét csoport öl­ tésm ó d jain ak kev ert h asználatával. Ez a szabadság a m agyar népi varrásh im gazdagságát te re m te tte meg. Színezés te rü le té n kezdetben m eg m arad tak a színes szőttesnél alk alm azo tt piros vagy piros-kék színnél, azonban ez a későb­ biek folyam án válto zato s színekben fo rrta ki m agát. M a m á r tá jan k é n t, vi­ d ék en k én t m egtalálh ató a jellegzetes színezés. E tes községben a h im zés, m in t dí­ szítő m űvészet ugyanoly gyorsan te r­ jedt, m in t a színes szőttesek ezelőtt 60—70 évvel. Az első v ilágháború után m in d jo b b an kiszo ru ltak a színes sze­ d e tt szőttesek és helyette a lapos h im ­ zés te rje d t el. A m értan i m in ták m el­ - lett egyre inkább e lte rje d te k az új irán y z at m intái, a virágm otívum ok. — Iróasszonyok írtá k a h im zés m in táit. K özségünkben Zámbó Józsefné (Máté V ilm a) t ün t ki, m in t íróasszony. Négy­ öt éves k o ráb an torm alevélből, liceum és m arm an cs virágból k észített „trotyafőkötőt” tü sk év el m egerősítve. — M int elem i iskolás, sa já t tervezésű abroszt készített. K edvenc virág m o tív u m ai: m ályvarózsa, csipkerózsa, fukszia, gyöngyvirág. Ism étlőiskolás k o ráb an kü­ lönböző g irlan d m in tá k a t tervezett. K edvenc színei: h alv án y rózsaszín, zöld és sárga. T izenöt éves k o ráb an sa já t tervezésű lyukacsos h imzéssel v án k o sh éjak at készített. T izen h at éves k oráb an m en t férjh ez és u tá n a m á­ soknak rajzo lg ato tt. A falu felk a­ pott íróasszonya lett. H asonlóan özv. Ondrék Józsefné író­ asszony írásá b an is je len tek m eg ú jab b és ú ja b b him zési m inták. Jellegzetes m otívum ai: stiliz ált m arg aréta, rózsa, szívalakból stilizált lev élm in ták . K ét fő fo rm á ja a g irla n d m in ta és sarokm inta. Etes községben a h im zések nem a n n y ira ru h afélék díszítésére, m in t inkább ünnepélyes a lk alm ak ra h aszn ált tárgyak o n fo rd u ln ak elő. (asztalterítő, dísztörülköző, p árn ah u zat, terítők, ke­ n y érru h a stb.) A h im zésm in ták b an u ra l­ kodó színek: piros, kék, sárga, zöld, Tojáshimzés. M int díszítő népm űvészet, m ég m in ­ dig dívik a h ím esto jás festése. H ím estojásfestők: özv. Csőke Béláné, Ond­ rék Józsefné, Zsélyi Péterné. I róeszközök az un. „lá n a ”, tíz-tizenkét cm hosszú lib ato ll v. fűzfavessző, végébe egy cm -es rézcsövecske d erék ­ szögben kötve. A festés m ódja: G y erty a v. m éh ­ viasszal a m egfőtt hideg to já sh é jra r a j­ zolja szabadkézzel a rögtönzött m in­ tá it a lán y áv al. U tán a hideg festékbe m á rtja a tojást. V ásáro lt a n ilin fes153 - �Óh ajaik at, k ív án ság aik at, dalb an fe­ jezik ki. té k et használnak, ri tk áb b an vöröshagy­ m ah éjat. Sütőben, v. tűzhely szélén á t­ m elegítik a to já st és a v iaszt ronggyal letö rlik . L egelterjedtebb m in táik : A to já st négy részre osztják, hosszában és k ét részre széltébem. A k ap o tt ré ­ szekbe írjá k bele a hullám vonal, pont, v irág és gereblyeszerű m otívum aikat. G azda leszek, telkes gazda, ha m ondom . Lesz szép lovam , lesz szép pörge kalapom . L esz szép pörge kalapom on bokréta, Ü nnepnapon, vasárnapon a babám m al Úgy m eg yek a, úgy m eg y ek a tem plom ba. Népköltészet. A testi m u n k áb an az izm ok elfárad ­ n ak , de az agy p ih e n t m arad. A szer­ vezet eg yensúlyának helyreállításához szükséges, hogy a k ih aszn ált szervek p ihenjenek, a té tle n ü l m a ra d ta k pe­ dig foglalkoztassanak. H á zu n k előtt jö n n e k el a huszárok, Fáj a szivem , ha szép négy lovat látok. De m ég jobban daruszőrű ökörre, A k it babám legeltet a m ezőbe. A földm űves foglalkozással kapcso­ latosan lé tre jö tt esti fonók, tollfosztások, k ukoricafosztások lehetővé tették a tá rsa s összejöveteleket, ahol fékjét engedik képzeletüknek, em lékezetükbe idéznek tö rtén etek et, n ó tá ra gyújtanak, egész lelki tá rh á z u k m egnyílik. Ez a fö lelev en ü lt szellem i é let képezi term ő­ ta la já t költészetüknek. A z elkeseredés h a n g já t sz ó laltatják meg a 48 u tá n i elnyom atás k orszaká­ ban sz ü letett katonadalok. A gyarm ati nagy kaszárnya sárgára va n m eszelve . . . K ív ü l sárga, belül pedig h o n véd ekkel van telve. M inden szem re, de zseb ken d ő van takarva, K i rózsáját, ki babáját siratja. A dalszövegek rögtönzésből kelet­ keznek, ötletesek, vagy célzatosak. A jelenlevőkből k iv á lto tt h a tá s a költői alkotás. A dalszövegek hűen tükrözik a feu­ dális és k ap italista társad alo m kizsák­ m ányolása, az elnyom ást, a szenvedő nép keserves életkörülm ényeit. Érzelm es d alaikból k i-kicsendül szerelem . a M ár E tesen elcsép elték a búzát V isszafelé fú jja a szél a pelyvát. V isszafelé fú jja a szél a kendőm , a ke n d ő m , N em tagadom , te is voltál szeretőm . Búra te rm e tt idő. K ödnevelő szellő. De m eg is v é n íte tt Ez a pár esztendő. Ez a pár esztendő. Ha te tudtad, hogy engem et n em szeretsz, M inek hoztál m essze földről engem et . . . . H agytál volna en g em et a hazám ban, Jó a n yá m n a k leveles kapujában. L átom az életed N em nagyon gyönyürű . . . Piros, szép orcádon B úcsút jár a tetű. B úcsút jár a tetű, - 154 - �1. Szól a duda a lagziba, Gedó va n a m enyasszonyba, Jöj j ki gedó m enyasszonyból, Fát v iszek a lóca alól. I. É n vagyok az öreg etesi béres, A bakancsom a köpéstől, de fényes. M egrakom a szekerem et ganéjjal, Ö lelem a bíró lányát az éjjel. 2. H ej ha látok, n em vá g o k én többé nádot Ha vágok is, keveset, m e rt a z v é k o n y kereset. II. H áztetőnkön kelepelget a gólya, Csak kijönne a galam bom egy szóra. Ha kijönne a kapuba énhozzám , A csillagos eget is n é k i lehoznám . K özségünkben is szokás v o lt rigm usos köszöntőkkel fűszerezni a lako­ dalm ak at. — A k ad t egy -k ét „rig m u s­ farag ó ” etesi szülöttekből, illetv e la ­ kókból. Ilyen volt Gyurkó István, aki zam atos, víg rig m u saiv al k e lte tt a la­ kodalm as n ászn ép b en jó kedvet, v i­ dám ságot, érzelm et. Etes községben jó dalos kedvű volt Zámbó László, ak i 88 éves k o ra d acára m ég 1955-ben is dalogatott. Az ő d alai­ ból v álo g attu k a fönti szem elvényeket, Az egym ás irá n ti szeretet, tisztelet csendül ki a szokásos üdvözlések, kö­ szöntők soraiból, illetv e hangjából, Igen h űen tükrözi k a nép érzelem vilá­ gát, az őszinteségét. H íresek voltak az etesi dudabálok Még az 1930— 40-es évek között is m eg­ ren dezték, ahol etesi d u d an ó ták is szü­ le tte k . Pl: Ácsolt, farag o tt láda. Kb. 100 éves - 155 - �M áju si k ö szö n tő : U jé v r e : H allottátok-e hírét, Ja n in a k legénységét? Fűrészeli a m á lyfá t, hogy ne hallja kopogását. F elveszi a j obb vállára, viszi a M arcsáék udvarába. Nesze, Marcsa! — Itt a m á lyfa , egész éjjel vig yá zz rája. A z ajtó t az apja n yitja , az a n yja a g yertyá t g yú jtja . M arcsa a ken d ő t keresi, a m ályfára felkö tö zi. 1. Ez ú jé v reggelén m in d en jó t kívánok, A h o vá csak nézek, n yílja n a k virágok. M ég a hó fe le tt is virág nyiladozzon, Dalos m adár zen g jen m in d en rózsabokron! M inden szép. m in d en jó legyen m indig bőven! S zá lljo n áldás ráto k ebben az ú j évben. m ár Mesék: Az esti fonók, tollfosztás egyhangú m unkái közben m egszólal egy-egy idő­ sebb m esem ondó. M eséik té m á já t királyok, p ap o k és cigányok életéből vették . H íres etesi m esem ondó v o lt „Béres mamó” és Szeles Pálné, — Szem elvény­ A z t csicsergi egy kis fecske O d a kin t a ház ereszbe . . . Itt la k ik egy kis leányka Ingó-bingó rózsafácska. R ó zsa vizet hoz o k néki. E n g ed jétek m eg locsolni. N em k ív á n o k érte m ást. Csak egy szép piros tojást. k én t közlöm Szeles P á ln é egy m eséjét. A z ú jév, az ú jé v áldást hozzon R átok, M in t arany m adárka szálljon be Hozzátok. S zá lljo n be öröm ben, édes boldogságban, V iruló és csodaszép illatos rózsákkal. Farsangoláskor: H ej gazdasszony, gazdasszony. Ugorj a padlásra. H ozz egy darab szalonnát ! Hagy szúrjam c nyársra! Húsvétkor: 2. K icsi fiú vagyok én R ózsavizet hordok én. M egkérem az a p já t, De jobban az anyját M eghagyja-e locsolni A szép, göndörhajú lányát. - A póruljárt pap V olt egyszer egy pap. O sztán szerel­ m es le tt egy m en yecskéb e. Összebe­ széltek a papval, hogy m ik o r m en jen el a m enyecskéh ez. A m en yecske n em tudta m it csináljon, hogy az ura ne legyen o tth o n , ha jö n a pap. G ondolt egyet . . . M ondja a fé rjé n ek: Jaj, Jós­ ka, nagyon beteg vagyok! Cserfába ótott alm ától jobban len n ék! H ozzá ne­ kem cserfába ótott alm át! M ent. m en t az ura. M in d en ü tt m eg ­ kérdezte, hol találhat cserfába ó to tt al­ m át. T alálko zo tt egy „bordás” em b er­ v e l is. A bordát a hátán v itte zsákba (szövőborda). — A ggyon isten jónapot! — A ggyon isten! — H ová m egy maga, ked ves bará­ tom ? — A feleségem nagyon beteg, oszt a nnak keresn ék cserfába ótott alm át. 156 - �— M ost m ár maga is egy nótát, — m ondja n éki a pap. — A k k o r én ekeljek? — kérd i a bor­ dás. — É n ekeljen bizony. H ozzáfogott a bordás én e ke ln i. — Ne m en je n maga edes barátom sehová, m e rt nem beteg a m aga fe le ­ sége. G yű jjö n velem vissza! V issza is m en t az em b er vele. V ár­ ták, hogy besötétedjen. Jó sötétes volt, m iko r haza értek. A z t m ondja a bordás az em bernek, hogy b újjon be a zsákba. A z em ber úg y is csinálta. B eleb ú jt a zsákba. A bordás kopogtatott a m en y ec ské­ nek. — Jó estét! N em há lh a tn ék én itt meg? — N em lehet, nem lehet! Sehogy sem lehet! I tt n em hálhat! A bordás azt m ondja: De m égis, de mégis. Én e lfek sze k ott a kuckóba a m asina m ellett. E zt a zsá ko t m eg m a jd belököm az ágy alá, ott n em za vadzál. — No g yö jjön! — szólt a m enyecs­ ke. A z asztal m egterítve, telerakva étel­ lel. V olt hús. kalács, bor, szépen oda­ készítve. A k k o r m e n t a pap. — Jó estét K aticám ! — A d jo n isten! Maga a . . ? — Én, K aticám , csak nyisd ki! S zép en bem ent a pap. V acsoráztak. E ttek, itta k. A k k o r azt m ondják: — É n e k e ljü n k valam it. A m en yecske elkezdte: Elm ent, elm e n t az uram , a bolond Karafi. Cserfából ótott alm át keresnyi. A n n á isten , hogy oda veszne, Hogy engem et a pap elvenne. H ej, bordám , bordám ! K ed ves bordám ! H asítsd a zsá ko t, Üssed a papot, Hogy sz . . . . tele a cilinderkalapot. A z em b er kiu g ro tt a zsá kb ó l és ü tö t­ te a papot. Szaladt, szaladt a pap. az em b er meg utána. Még m ost is szaladnak, ha m eg nem álltak. A szem elvények — csak elenyésző ré ­ sze a g y ű jtö tt an yagnak. Célom volt általán o s k ép et n y ú jta n i E tes h ely tö r­ ténetéről, n ép ra jzá ró l, n épm űvészetéről. A községünkben v égzett n ép ra jzi és h ely tö rtén e ti k u ta tó m u n k a lehetővé te t­ te, hogy m eg ism erjü k községünk la ­ kosságának életk ö rü lm én y eit: K ép et ad a kizsákm ányolás, az elnyom ás nehéz időszakáról, u g y an ak k o r m e g m u ta tta azt az erőt, am ely szívós h arc o t foly­ ta to tt az elnyom ás és a m a rad iság el­ len. A k u ta tó m u n k a ered m én y ek én t, a község n ép e is m eg ism erte a falu népm ű v észeit, ak ik rő l eddig vagy egy­ á lta lá n nem , vagy alig le h e te tt h a lla ­ ni. Ö sszegyűjtött és aján d é k b a k ap o tt tá rg y ak b ó l lé te síte ttü k a n é p ra jz i szo­ bát, m elyben ren d szerezv e lá th a tó k Etes népm űvészeinek m u n k ái, v a la m in t a h ely tö rtén e t szem elvények és térk ép ek ú tjá n való ism ertetése. A n ép rajzi szoba igen sokat segíti az ált. isk o la m u n k á já t is, de lá to ­ gatása a feln ő ttek b en is erősíti a szü­ lőföld, s ezzel eg y ü tt a szocialista h a ­ za irá n ti szeretetet.. KERÉNYI DÁ NIEL ált. isk ig. n ép rajzi g y űjtő — No, m ost m á r tisztelendő úr, m a­ ga is én e ke lje n egyet! H ej, K aticám , K aticám O lyat ugrasz, m in t a paripa, O lyat fordolsz, m in t a karika. — Ó, tisztelendő úr, ez nagyon jó volt. A z öreg bordást is m egkínálták. — Egyen, igyon m ár, oszt m a jd m a­ ga is énekel, — szól a m enyecske. - 157 �N. SM ETANA M A RG IT G Y ŰJTÉSÉBŐ L: KI HALLOTTA ANNAK HÍRIT? Parlando/Elbeazélve/ K i hallotta annak hírit? Sándor Istók leg én ység it! F űrésszel vágja a m á jfá t, hogy ne halljá k kopogását. Fölveszi a jobb vállára, viszi M ari udvarába. K e lj fe l Mari, itt a m ájfa, jóéccakát, vig yá zz rája! F elkel M ari az ágyából, ken d ő t keres a ládából. I tt a kendő, kösd fe l rája, jó éccakát, vig yá zz rája! M átraverebély, 1902. 158 �TA R TA LO M JE G Y ZÉ K Irodalom O ld al: Lakos G yögy: B unburucz elv társ k a l a n d j a i ..........................................................................3 K e m én y E rzsébet: V ersek ..................................................................................................... 25 Gara János: A k ét la b d a s z e d ő ............................................................................................. 30 C sanády János: V e r s e k ............................................................................................................. 38 Varga Im re: B abilon ........................... .............................................................................. ....42 V ih a r Béla: V e r s e k ..................................................................................................................... 55 P intér Tam ás: A terem tés egy n ap ja ............................................................................ .....59 Tam ás István: V ersek ............................................................................................................ ....67 G erelyes E ndre: Vakáció..........................................................................................................................70 M olnár E m m a: Szabadságos k ato n ák ............................................................................. 89 A v a r Pál: V e r s ....................................................................................................................................93 B aranyi Ferenc: V e r s e k ............................................................................................................. 95 Polgár István: V e r s ..................................................................................................................... 97 C zin ke Ferenc: V ersek ........... ............................................................................................. ...98 K ritika V o n sik G yula: K u ltú ra és m űveltség ............................................................................ ....101 C su kly László: Em lékezés N agy L a j o s r a ............................................................................ ..1 0 8 H éra Z oltán: Á brázolás vagy m oralizálás .................................................................... 116 K ele m e n Im re: K odály Z oltán ............................................................................................. 119 M edgyesi János: M últ, jelen, jövő ..................................................................................... 123 K e m é n y E rzsébet: K ét ifjúsági regény m a rg ó já ra .................................................... 128 G Ö NCZÖ L IL O N A : Szabó G yörgy: A fu tu rizm u s .................................................... 130 K O V Á C S JÁ N O S: W illiam F aulkher: Az ö r e g ............................................................ 132 H agyom ány Szabó K ároly: Az iro d alo m tö rtén et N ógrád m egyei a p r ó s z e n tj e i........................... Csongrádi Béla: R im ay Já n o s pályaképe .................................................................... K erén yi Dániel: Etes tö rté n e te és népm űvészete .................................................... N. S m etana M argit gyűjtéséből: Ki h allo tta an n a k h í r i t ............................................ 135 140 146 158 A közölt reprodukciók C zinke Ferenc, Farkas A ndrás, Ivá n y i Ödön, K o n fá r G yula, M ustó János, P ataki József, Radics István, R éti Z oltán és id. Szabó Istv á n m ű v e i­ ről készültek. A fo tó k at Boródi Ferenc, K in ka L ászló és Vas A n ta l készítették. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/210505b07badef8e5f7631445b0d1d3f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1963 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1963. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1963 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika