https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/298fc63c850c9177797afd18a1ecb677.pdf 22623c77a9b322bd27a9f32b2c19f565 PDF Text Text �PALÓCFÖLDÖN IRO D ALM I—M ŰVÉSZETI—K R IT IK A I—TUDOMÁNYOS A NTOLOG IA K IA D JA : A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: NÉM ETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: CSIZM ADIA GÉZA A borítólapot tervezte: CZIN KE FERENC K észült 1000 példányban. — Nógrád m egyei N yom daipari V állalat, Salgótarján. N yom ásért felelős: F ila István. �ELŐ SZÓ R égi adósságunk törlesztésének szülötte ez a kiadvány, a m elyb en m egszólal­ n a k m eg y én k írói és az irodalom iránt k e d v e t és tehetséget érző fia ta lo k. J e le n ­ tős lépés ez kultu rá lis fe jlő d é sü n k érdekében, am ely fejlődés a m ú ltb ó l rá n k ­ m aradt örökség felszám olásáért folyik. A kapitalista M agyarországon, ha szel­ lem i sötétségről, kulturális elm aradottságról esett szó, Nógrád m egye m indig az elsők között szerepelt. A gazdasági elnyom ás hatványozva je le n tk e ze tt a k u ltu ­ rális elnyom atásban. E zen az a tény sem változtat, hogy m eg y én k a m agyar irodalom nagyjai közül m agáénak, vagy közelállónak m on d h a tja M ikszá th K á l­ m á n t és M adách Im rét. Éppen az ő m u n ká ssá g u k világítja m eg legjobban azt a nagy szakadást, am ely az egyszerű dolgozó — a m u n ká s és paraszt — k u l­ turáltsága és a „felsőbb rétegek ’‘ kulturáltsága közö tt volt. M indez persze m á r a m ulté. A palóc m a m ár n em csak a n n yit tud, hogy az eső elől a fa alá álljon, hanem ku ltú rszo m já n a k kielégítésével egyre gyorsabban halad a m űveltség elsajátítása felé. A z eddig elért ered m én y ek n ek szám os állo­ m ása és eszköze volt. A ku ltú ra m agj a szám ára jó term ő ta la jn a k bizonyult m eg yén k dolgozó népe. M egyénk kulturális arculata m ost van fordulóban, hogy véglegesen győzzön a régi fe le tt és ú jat alkotva virágozzék. E serdülőfélben levő ku ltú rá t igen hasz­ nos dolog segíteni, szépíteni, m ert hatásában, eredm ényében az e m b e ri alkotókészség kibontakozásához v e ze t az élet m in d en terü letén . E hhez já ru l hozzá iro­ dalm i életü n k n ek ez a próbálkozása, am ely m ost napvilágot lát. A kultúra legfontosabb tartalm a a tudom ány, a tech n ika és a m űvészet. K ö­ z ü lü k az irodalom az, am ely a töm egek szám ára a leghozzáférhetöbb. E zért kell üdvözölni ezt a kezd em én yezést teljes szívből és ezért ke ll tám ogatni m inden erőből. B onyolult és n ehéz feladat vár a m eg y én k irodalm i hagyom ányait ápolni akaró és m ég inkább az új irodalm i életet m eg terem ten i akaró írókra. K ritika tárgyává kell ten n i a régi valóságot és h ite t kell tenni az ú j valóság m ellett. A dolgozó nép gondolatvilágának sajátosságait ism erve kell tolm ácsolni az em ­ ber m ind en n a p i tevéken ység ét úgy, hogy az gazdagítsa érzés- és gondolatvilágát. A z em beri m u n k á t kell az irodalom alapjának te kin ten i, a m ely sokkal érde­ kesebb és jelentősebb, m in t az em ber története. K o ru n k terem tő akaratát kell ábrázolni, am ely elsősorban a m unkásosztályban testesül meg. Ezért kell nap, m in t nap ta nulm ányozni a valóságot, hogy en n ek hű tü k ö rké p e legyen a z iroda­ lom. E zért válla lko zn a k n ehéz és bonyolu lt feladatra a kia d vá n y szerzői. M a m ég korai volna vé le m é n yt m ondani a siker m érté ké ről, a n n yi azonban m ár látszik, hogy jó u ton in d u lt el ez a nem es te v é k e n y sé g . A m ú ltta l szem b en i g yű lö letke l­ tés és a jelenhezvaló ragaszkodás csendül ki a sorokból és ez jogosít fe l a biza­ kodásra. A vállalkozás azonban nem csak nehéz és bonyolult, hanem felem elő küldetés is. E gyet je le n t a forradalom becsületes szolgálatával, a m ű vé szet területén. E m ­ bert form álni, az em ber érzésvilágát gazdagítani felem elő érzés. Ez kell, hogy serkentse m indazokat, a k ik m eg yén k irodalm i te véken ység én ek kialakításán fá ra ­ doznak. A z író dolga, szo k tá k m ondani, könnyebb, m in t a m u n ká sé, m e rt az író a te tte t vá lto zta tja szóvá, a m u n ká s pedig a szavakat tetté. Ez igaz. De a jó író képes a szavakat te tté változtatni és ezzel ezt a nehezebb m u n k á t is elvégezni. Erre a kkor vá lik képessé, ha széttép h etetlen szálak kapcsolják össze a fizika i m u n k á t végző dolgozókkal, ha m egism eri a m u n k a lázában égő, szocializm ust építő m u n ká so sztá lyu n k életét. �Így válhat ez a próbálkozás új, születó k u ltú rá n k szerves részévé, járulhat hozzá a ku ltú ra fejlesztéséhez. R égi igazság, hogy m in d en tégla, a m it a ku ltú ra ep ítéséhez adnak, az em beriség céljait szolgálja. Talán m in d en túlzás n élkü l va llh a tju k, hogy m e g y é n k kultu rá lis életé n ek ez az ú j szín fo ltja egy ilyen tégla a dolgozóink kultu rá lis fe lem e lke d ésé ért v ív o tt harcban. Hogy m éreteiben m e k ­ kora ez a tégla és m ily en súlyú, eldönteni az olvasó dolga. A n n y i azonban bizo­ nyos, hogy m ár m egvan a helye a ku ltú ra épülő házában. K ív á n u n k a kiadvány m in d en önzetlen dolgozójának további sok sik ert és kívá n ju k , hogy legyen ez a kezdem ényezés a m eg yei írócsoport létrehozásáért fo ly ta to tt tevéken ység első szárnybontogatása. Salgótarján, 1960 m á ju s 16. V O N S IK G Y U L A �Irodalom C E R E L Y E S ENDRE: SZÉGYEN K iértem a ritk ás, szálerdei részből, s rák a n y aro d tam a C sigásforrás felé vezető m ély ú tra, m elynek a ljá t h atalm as feh é r kövek tark ázzák , s úgy m ere d n ek elő a vö­ rös agyagból, m in t le tép e tt húsból a csontok. Igazi „nedves” szakasz ez, s am íg az em ber a h á ta m ögé to lo g a tja ezt a h árom kilom éteres zihálót, facsaró víz lesz a z inge. O ldalt, az ú t fölött, rőzsehalm ok állnak, s h a egy-egy p illa n a tra az ösvény feltornázza m agát a föld színéig, jobbra, b alra nagy fek ete fo lto k látszan ak , égési sebek a föld testén. E lhordott boksák nyom ai ezek, évtizedekig nem nő ra jtu k a hosszúszálú erdei fű. A hátam o n fél m ázsa krum pli, só, liszt, konzervek, m iegym ás. M indeddig frissnek éreztem m agam , a te h e r m ég kellem etlen sem volt. Ez azon­ ban nem az igazi erőpróba, inkább v alam i belső összeszedettség következm énye. P e­ dig erős iram o t k ellett m ennem , hogy én érje k a C sigás-forráshoz elsőként. A dolog eddig szépen h aladt, m agam vagyok, Szokács lem arad t. A kom oly m érce azonban m ost következik, ez a kegyetlen ösvény, ez a háro m kilom éter. Ném i tá m p o n to m m á r m ost is van. A m ikor először jöttem ezen az úton, össze-vissza ta lá n 40 kilóval, m á r itt a m ély ú t kezdetén úgy éreztem , nem megy a dolog, n em biro m tovább. M ost e rrő l szó sincs, az egyhónapos tuskózást elkönyvelhetem a bevételi old alra. Persze m ás egy nyugodtan em elkedő dűlőút, és m ás ez az átok. M ost is alig m en tem száz m étert, óvatosan tapogatózva a kövek között, am ik o r m eghallom a fárad tság m ég halk, de egyre erősödő h an g jait. M elegítőben és tornacipőben jö ttem , nagyon kell vigyáznom a bokám ra. Úgy lépkedem az alattom osan m ozduló kövek te tején , m in t eg y tojástáncos, s m e rt m indig lá b u jjh e g y re nehezedem , a láb aim kezdenek kidőlni. Először a té rd e m jelez. P ontosan olyan érzés, m in th a m inden sim a m ozgást biztosító anyag elpárolgott, elszivárgo tt volna, s m ost eg y m ást horzsolva, és k optatva, kín ló dva fo rognának a té rd izü le t csontjai. S zinte h allom keserves csörgésüket, csi­ korgásukat. Ez a nyavalyás fárad tság a com bokban te rje d tovább, de egészen m ás­ ízű fájd alo m form ájában. H a az e fa jta m egfigyelésekben öröm ét leli valak i, ez ném i változatosságot is jelent. A felsőcom bon végighúzódó, hosszú, három szögalakú izm ok ó h ajtan a k rostonként széjjelm álni, de h a ezt nem lehet, legalábbis szerterepeszteni a bőrt, kibukkanni, s ném i friss levegőt szívni. N éhányszáz m éteres kapasz­ kodás u tán ezt a szólam ot veszi á t a lábszár. A szaggató, tépő, görcsösen hullám zó fájd alom itt m egállapodott, o tth o n t a la p ít, berendezkedik, s m in t egy félm arék n y i izzó parázs, ren d ü letlen ü l fészkel a lábszáram ban. T erm észetesen k o rántsem szigetelődik a dolog csak ide, e rre a testrészre D ere­ kam és vállam is részt k é r ebből a rosszindulatú szim fóniából. A m ély ú t egyharm adán lehetek, m időn m egkezdődik a „letörik a d erek am ” — korszak. P edig a te r ­ helés a lehető legjobb, tulajd o n k ép p en két zsákot viszek, egy széleshevederű, szo­ ro sra szíjazott hátizsákot, és egy általv ető v é kiképzett, közönséges daróc alk o tm án y t, am ely középen összesodorva him bálódzik, csak sa já t sú ly átó l rögzítetten, a zsák tetején. A m agazinos nem lá tta ak a d ály át annak, hogyha útközben pihenünk, egy­ m ás csom agját ú jra rendbehozzuk, m elynek egyszerűségében furfangos szerkezetével egy em ber nem boldogul. K özöttünk azonban p illan a tn y ilag oly te lje s az egyet­ értés, hogyha a m ásik belégebed, a k k o r sem n y ú jtu k k i egyetlen u jju n k a t sem e célból. A súly pedig súly m a ra d a legésszerűbb m álházás m e lle tt is, és ezen a hordszíj sem segít. Egyideig m egváltóként ünnepelték, de az öregebb szlovákok, a k ik m á r k iá b rá n d u lta k belőle, akkor is ellene voltak. Az egésznek a lényege az, hogy a te h e rre m ég egy szíj kapcsolódik, a m it az em b er a hom lok áv al feszít meg, és m en tesíti v állait. Ez is jó, egy bizonyos terhelésig. É n csak azt tapasztalom , hogy ny ak am m inden izm a kétségbeesetten kidagad, m in th a egy fojtogató kezet p arírozna, s közben képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ez a ro h a d t szíj a feje­ m et kom ótos, bölcs lassúsággal, de h a lla tla n u l biztosan, belépasszírozza a vállaim közé. E zért sürgősen kikapcsolom , s ek k o r a heved erek szak ad n ak kétszeres súllyal a v állam ra, s h étcen tis vastagságukból p illan ato k a la tt cuk o rsp árg áv á cingárodva, a v állam at kezdik gyötörni. — 5 — �R igók füttyögnek, zsong a rekettyés, kék az ég. Meleg, tiszta n y ári reggel van, ha job b ra pillantok, a M uzsla rem egő csúcsát látom . B alo ld alt nincs k i­ látás, zöld bozótfal húzódik. A hasizm aim csöndesen rem egnek az állandó igénybevételtől, s h átul, pon­ tosan az oldalam közepéig, pokolian fáj a derekam . L assan úgy érzem, testem egyetlen, ta p in th a tó fáradtság-halom . A nap — tizenegyre já r az idő —, pon­ tosan az arcom ba süt, s h a a fejem fordítom felé, az agyvelőm et m elegíti. Izza­ dok, csikorgatom a fogam a hanyagságom m ia tt, félm eztelen k e lle tt volna nekivágni az útnak, s a h evederek a lá gyűrni a m elegítőfelsőt. H ajn alb an , am i­ k o r a telepről elindultunk, m ég hűvös volt, jó l esett, d e az élelem felvételezése után, S zuhapatakon sem v etettem le. Szomjazom . Egy p illa n a tra az is m eg­ fordult a fejem ben, hogy m a rh a ság volt e rre az isten h átam ö g ö tti te lep re jönni, de ezt m á r ism erem , ahányszor nehéz volt, m indig ezt h ajto g attam , m á r nem veszem az ügyet kom olyan. Az biztos, hogy nem egy k éjutazás. Az erdőgazda­ ság legeldugottabb m unkahelye, m ég ú t sincs hozzá, egyszerűen nincs ú tja, a legközelebbbi szekérn yom 4— 5 k ilo m éte rre van, a m ű ú t a kétszeresére. A kik o tt dolgoznak, úgy egyeztek m eg az erdészettel, hogy m aguk h o rd ják fel az élelm et, s ezért fizetik a teljes m unkanapot. M ásfél ó ra az ú t le, k ettő és fél fel, u tá n a alvás és k árty a , de nincs ez túlfizetve. H úsza n vagyunk, s h eten k é n t k étszer le­ jön k é t em ber. E lértem az elágazást, innen a kékvörös jelzés Szilvásd felé kany aro d ik , C sigásforrás cirk a egy k ilom éter még, k étezernél is több lépés, állandó kapasz­ kodóval. A szom júság m á r igen kellem etlen. H ajd a n m eg tan u ltam am a aran y szabályt, m iszerint o rru n k o n vegyünk lélegzetet. Lehet, hogy az én o rrü reg em kicsi, de úgy érzem , hacsak itt szedném a levegőt, p illan ato k a la tt m egfulladnék. T áto tt sz ájjal lélegzem, s a bezúduló m eleg levegő k iszik k aszto tta szájpadlásom at, s am int m egtapogatom a nyelvem m el, m in th a egy testem be illesztett m űanyag­ d ara b o t sim ogatnék. A v ere jték végigcsurog a hátam on, gyülekezik a d erek am ­ nál, s betetőzve k ín jaim at, legalább négy helyen viszketni kezd a testem . K íváncsian, és kicsit félve figyelem m agam . Az ak a rate rő nem m inden, ta ­ pasztaltam ezelőtt három héttel. L ehet v alak i kem ény legény, megy, küszködik tovább, de csak egyetlen pontig, am íg fizikailag bírja. A zután összecsuklik, s n oha ak k o r sem az akaraterővel, a szándékkal v an baj, egyszerűen nem tud tovább m enni, m occanni sem bír. Persze, a dolognak fázisai v an n a k s a te lje s kikészülést m egelőzik az izomgörcsök, lá tási zavarok, azu tán az ö n tu d atlan ság b a torkolló gépies gondolkodás. Érzem , hogy nincs kom oly baj, am íg az em b er n ev etni tu d sa já t baján, addig sem m i hiba. M a m á r tudom , hogy a testi kon­ díció ro p p an t lényeges, de az sem m inden. A m ikor első nap ab b ah ag y tam a tuskószedést, éppen hogy sik e rü lt bevánszorognom a sáto rb a és nagyon szégyell­ tem m agam . Ezt sem tenném többé. V ilágos, hogy m inden új m u n k a új izom­ csoportokat vesz igénybe, hogy am íg m eg nem edződik, ú jra és ú jr a fárad. T udtam , hogy ez a hónap új m u n k a lesz, azt is, hogy fárasztan i fog, de hogy így elgyalá zódjam , azt nem sejtettem . A kkor gondolkodtam azon e lőször, hogy elm egyek, visszaszököm , s éjjel, a szénával tö ltö tt zsákon sokáig fontolgattam , m it tegyek. K ét szó m ia tt nem jöttem el, m ajdnem v életlen ü l rag a d tam ott, úgy, ahogy odakerültem . Ez az e g ész m u n k a úgy kezdődött, hogy jól a k a rta m é r e tt­ ségizni, m e rt egyetem re jelentkeztem , és alaposan belevágtam . S okat tan u ltam , sokkal többet, m in t szoktam , a dolog rendben zajlo tt le, úgy, ahogy terveztem . De ezután k é t m érkőzést is elvesztettem , és nem is erős ellen felek v erte k meg. Az egyiket k ihúztam pontozással, m ásik v asárn ap kiü tö ttek , egyszerűen nem m űködtek reflexeim , nem b írta m idegekkel. M egijedtem , s fu to ttam az orvoshoz. Idegkim erültségről beszélt a doki bácsi, feltétlen kikapcsolódás, kem ény fizikai m unka. H át nekem k ap ó ra jö tt a diagnózis, ak koriban olvastam C sern isevszkij „M it tegyünk?’‘-jét, aki szellem i em ber lé té re h ajó t v ontat, fá t vág. fekete k e­ n y ere t eszik. Persze, azonnal a fav ág ásra gondoltam , gyönyörű dolog leh et h a­ talm as fenyőkkel birkózni, diadalm asan hallg atn i a recsegve lezúduló óriások estét, s egyetlen fejszével szem beszállni a dzsungellel, férfim ódra. És nem kö­ zömbös, hogy az em ber a h a lla tla n u l egészséges m u n kakörülm ények, s a nehéz m u n k a m iatt, kötélizm okkal té rh e t vissza a civilizáció vattaren d szeréb e. Azon­ n al jelentkeztem az erdőgazdaságnál, ahol közölték velem , hogy n y áro n nincs ugyan fadöntés, de m eh etek tu sk ó t szedni. H a lúd, legyen kövér, a legelhagyato ttab b h ely et kértem . I gy k erü ltem a P erjéstető re. A telep öt katonai sá to r volt, vízközeiben felverve. Egy nagyobb tisztás végében feküdt, jóform án a sá tra k m e lle tt fu to tt egy h atalm as, négyszáz­ — 6 — �m éteres, m eredek lejtő S asv árad felé. Ezen a lejtő n feszegettük, szag g attu k a tu sk ó k at, m egköbm éterezték, s boksába rak tu k , faszén le tt belőle. Ez volt a m unka. L enn tá jék o z ta ttak . Nem is a m u n k á tol, in k áb b az em berektől ta rto ttam . U zbencék, bizonyára szakállas, fa ra g a tla n alakok, bagóznak és verekszenek. M ondom, az em berektől ta rto tta m , de olyan gyönyörű reggelen értem fel — egy négykilós oldalzsákkal —, hogy egyszeriben m egvigasztalódtam . C supa d erű vol­ tam , am in t beléptem az „Iro d a” felírással ékes sátorba. K öszöntem egy h atalm a­ sa t — gondoltam , ezt szeretik —, szétnézegettem , de nem v o lt o tt senki. Á lltam , a lábam váltogatva, m íg nem j öt t egy kötényes bácsi, csu p av ér kézzel. — No — gondoltam —, itt az első m edve s recsegve m egm ondtam neki, hogy a m u n k a­ vezetőt keresem . N ézegetett egy darabig, m á r rosszul éreztem m agam , úgy fü r­ készett, s m egszólalt végül: — M i az, be v a n m aga rekedve? Mi a fenének o rd ít? E reztem , hogy piros lesz a fülem , kinyögtem , hogy m it akarok, m ég egy­ szer. — H át a k k o r m en jen le a vágásig, m ost ott dolgoznak, s keresse b á tra n Ko­ vács M arcelt. — S m u to g atta a faggyas, véres kezével az irán y t. M eg szerettem vo ln a kérdezni, hogy ő-e a szakács, m it főz, valam i ilyen hülyeséget, d e hogy szó líth attam volna, nem tu d tam , mi itt a szokás. M aga a szakács? A nagyapám lehetne, így foghegyről kérdezzem ; de azt meg, hogy szakács tetszik lenni, m a r­ h aság n ak éreztem . H agytam a fenébe az egészet. M orm ogtam v alam it, s m entem lefelé. O lyan v olt az öreg apó fe h é r szem öldökével, h ajáv al, és b a rn a arcbőré­ vel, m in t egy vattam ikulás. L eereszkedtem a tetőről, s k erü lg e tv e a rek etty ét, gödröt, nézegettem , hol le h e t K ovács M arcel? K özben ahogy o tt ténferegtem , néztem azt is, m it dol­ goznak. Először körü lássák a tuskót, k iszab ad ítják a gyökereket, s h a kicsi, n ek im ennek egy rú d d al, egyszerűen kifeszítik, m in t egy zápfogat, h a nagy, fej­ szével elm etszik a kapaszkodóit, ékkel széthasogatják, szerteszaggatják. K érdezősködésem re végül egy négyes csoporthoz igazítottak, ak ik egy kölöncöt feszí­ tettek , hogy csak úgy nyögtek belé, s m eg-m egcsúszó cipőjük horzsolta, tú r ta a faforgácsos földet. _ Jónapot! — m ondtam . — K ovács M arcelt keresem . R ám sem néztek, erőlködtek tova bb. M edvék — gondoltam —, elvadulnak, m egszőrösödnek. — K ovács M arcelt keresem , a m űvezetőt. — M iért? — A zt m o n d ja az egyik. — M aga m it gondol, h án y K ovács M ar­ cel szaladgál itt? B osszantott a csípős nyelve, m eg szégyenkeztem is, hogy m á r k ét „falsot” fogtam , s m in d a k ettő t észrevették. — T essék — lé p e tt elém az egyik —, én vagyok K ovács M are l , no. É n m egm ondtam , m it akarok, m u ta tta m a felvételi pap írt. H unyorgó szem­ m el nézte, afféle kem ény kis borsem ber volt, az o rra o lyan vékony, m in t egy késpenge, két seszínű szem öldök felette. A m íg leste a pap írt, állandóan rám p illan g atott, d e csak egy-egy m ásodpercre, s ú jra a p a p írt nézegette. — Jó l v an — azt m ondja —, h á t csak jö jjö n velem . M ajd id e ip ark o d jék vissza. Jó sk a — fo rd u lt a három álldogáló felé —, új em b er jött, m ajd fogjátok közre. M egnéztem én m á r akkor m agam nak azt a legényt, aki először szólt, sűrű, fekete h ajú ipse volt, tu rcsi orral, olyan bikanézéssel m u strá lg ato tt engem , d eh át elég sok haragosnézésű fiú t lá tta m én m ár, kesztyű-közelb en b enn a szorítóban, gondoltam , nézz csak, nézd ki a szemed, ha ez jó neked. M entem K ovács után, aki átizzadt b a rn a ingében úgy u g rá lt előttem , m in t egy m ezei nyúl. Egyik ke­ zével té rd é re tám aszkodott, a m ásikkal evezett hozzá. F en t beírt, ro v ato t n y ito tt nekem . — Ism eri a m unkát? — P ersze — m ondom —, dolgoztam m á r irtáson. — L átom — m u strá lt végig —, m e rt hogy ez nem irtás, hanem vágás, no. — Szóval, dolgoztam m á r ilyesm it. Ez nem v olt igaz, de átnéztem egy erdészeti szakkönyvet, am ik o r feljöttem ide. H azudtam egyet. G ondoltam , így nagyobb a re spekt. — Jó. A kkor adok szerszám ot, s beállhat. �K aptam egy keskeny hasítófejszét, vasékeket, s egy nyolckilós pörölyt. K ezetfogtunk és m egütközve figyeltem , hogy letegez. V alahogy úgy éreztem , vesztet­ tem önm agamból. A m íg a nevem nem volt a papíron, m egtisztelt, m agázott, m ost m in th a rabszolga lettem volna, az istenit. E lintéztem azzal, hogy az apám lehetne. — No, öcsém — kezdte, s ez ü tö tt m eg —, nyom d, am íg birod. Nézd csak itt brigádban dolgoznak, kibújni nem lehet. N api egy köbm éter. Idehallgass! — szólt u tá n am az ajtóból. — I tt m á r já r t egy-két diák, de e ltű n t m ind, m in t a nyúl a zabban. M eddig ak arsz m a rad n i? — Egy hónapig. — H át h a kihúzod ezt a hónapot, nem fog á rta n i neked. A m int vállam on a szerszám okkal lefelé bukdácsoltam , rosszul éreztem m a­ gam. Szótlanok, b ará tság tala n u l fogadtak, kezet egyik se n y ú jto tt. K ovácson k í­ vül, de ő m eg gyanakszik, h á th a ellógok én is, tak n y o sn ak tart. Az a fek ete pasas az nem leh et többb huszonegynéhány évesnél, de azzal előbb-utóbb te n ­ gelyt akasztunk, ezt én érzem , m in t hangya az esőt. A brigád szótlanul fogadott, m ogorván. Hogy szólítsam őket? S zak társ? Szaki, vagy elvtárs? Sehogy, m eg in t nem le tt belőle sem m i, állta m a lábam hoz eresz­ te tt fejszével, kalapáccsal, elh ag y a to ttn a k éreztem m agam . Nem tu d ta m m ihez kezdeni közöttük, m íg az egyik m eg nem szánt, s szólt egy-két szót. K ik eres­ tü n k egy tu skót, s n ek iállt az ásóval m agyarázni, m it hogyan tegyek. A többiek álltak , néztek. T alán őt v ártá k , m ondtam hát, hogy h ag y ja abba, m ajd én el­ intézem ezt m agam is, köszönöm szépen. E rre rám n é ze tt, m e g v ak arg atta a bozon­ tos, vöröses szőrt a m ellén, s otthagyott, m in t K risztu s a v argát. M ajd én m eg­ m utatom nektek. Ezen a napon é rt a szégyen első hullám a. É n m ost nem a szem érm es, ném i arcélénkítő, apró restellk ed ések re gondolok, am ik o r a szégyent em lítem , hanem a r r a a keserves, m ajdnem aljas érzésre, am i szerencsére ritk á n , de m égis jelen tk ezik m indenk i életében. S ak it m eglátogat, az úgy érzi, ott, ab b an a p illan a tb an m eg kellene h aln ia, elvesztette önm aga előtt a jogot a rra , hogy tovább éljen. R ettenetes érzés. Én eddig a nyári h óna­ pokig, bárhogyan k u ta to k is az em lékek között, úgy tudom , csak egyszer szé­ gyelltem m agam igazában. Tízéves voltam akkor, az egész az elhúzódó fro n to t követő első nyáron tö rté n t. T uzáék akácfáján. A kkoriban szovjet k ato n ak ó rh áz v o lt a kastélyban, az utcán k b an is lak o tt egy katonaorvos, egy nagyon szép, fia ta l fek eteh ajú nő. S ű rű szem lödöke volt, olyan sűrű, hogy n álu n k szokatlan is, és nagy, fekete szem m el nézegetett m aga körül. R oppant tisztelettel környez­ tük, m e rt n éh a felcsatolta a pisztolytáskáját. Engem különösen szoros szálak fűztek hozzá, m e rt egyszer m egsim ogatta a fejem et. A d élu tán i fü rd és ré sz le te i­ ről beszélgettünk, am ikor elő tű n t a M észáros L ázár utca sark án , Én elh atáro z­ tam , hogy d űlőre viszem a dolgot, egyetlen gyors csapással elfoglalom szívét. Ecélból villám sebesen felm ásztam az egyik ja p án a k ác első vízszintes ágáig, s úgy időzítve a dolgot, hogy a produkció teljes szépségében bontakozzék k i, csináltam egy haskelepet. Nem szám oltam azonban N ém eth Zoli luciferi tulajdonságaival, ak i a városrész elism ert hazudozója és in trik u sa volt. Egyszóval, am in t a dok­ to rn ő kellő távolságra érkezett, befejeztem a kelepet és egy fészekkel szerettem volna m egkoronázni az ügyet. E zért egy tökéletes függeszkedést végeztem , am ely­ n ek kellős közepén odau g ro tt N ém eth Zoli, és le rá n to tta a gatyám at. O tt lóg­ tam ég és föld között, m in t egy leleplezett em lékm ű és h allottam , am in t a dok­ tornő egy h atalm asa t nevet. E kkor éreztem először azt a k ib írh a tatlan , tébolyító, igazi szégyent. Ú gy gondoltam , nincs helyem többé a földön, o tt a k a rtam m a­ rad n i a fá n. K ésőbb lejöttem , összeverekedtünk, elm en tü n k fürödni, akkor á t­ estem a dolgon, de am int visszaem lékszem , m a is m egcsap ez a m egátkozott h an gulat. Tizennyolc éves korom ig többé nem is szégyenkeztem . Ezen a ny á­ ron azonban olyan géppuskasorozatnyi adagot kaptam , hogy n ehéz v o lt k i­ hevernem . N ekiálltam a tu sk ó n ak és tem pósan, lendületesen, m in t otthon, ásni kezdtem . A dolog azonban nem m ent. R engeteg apró gyökeret k ellett elszaggatnom , m e­ lyek úgy ta rto ttá k az egyébként porhanyó földet, m in t a vasbeton. A m ikor el­ ju to tta m a gyökerekig, tovább n ehezedett az ügy. A z ásó g y ak ran beszorult, be­ a k a d t a fába, m egrekedt. Ó rákig kínlódtam , am íg egyetlen n yavalyás tuskót ki­ szabadítottam , v ág ásra hoztam . N ekim entem a fejszével és örültem , hogy itt a m u n k a java. M eglendítettem és lecsaptam , de nem m a rt a fába, m e rt a ru g al­ m as, kem ény, alig sebzett fagyökér visszadobta. S okat nyavalyogtam , am íg rá ­ — 8 — �jö ttem , hogy nem szabad kiszedni a gyökér alól a földet, s oldalról, ékvágással k ell elm etszeni. Egy jókora példányba kapaszkodtam , s m ire m in d en gyökerét elm etszettem , M ikulás bácsi ott fenn, baltafokkal ú jra m eg ü tög ette az ágyú­ golyó hüvelyt, vége v olt a napnak. O tt álltam egy k örülm etszett, teljesen ép tuskóval, s negyedrészét sem szedtem össze a norm ának. Nem m entem a töb­ biekkel, nekiálltam , m egpróbáltam szétverni, beékeltem , s csapkodtam a pörölylyel. E stére m egtudtam , hogy a fa legrosszindulatubb része a gyökérközelben van. Fönn a szálak egyenesen futnak, itt átcsapnak egym áson, összekúszálódnak, be­ fonják, s szövevényükkel erősítik egym ást. Egyedül du lak o d tam o tt a sz ü rk ü le t­ ben, s m unkám gyüm ölcse néhány kisebb-nagyobb d ara b volt, m ely ek et lehaso­ gattam , jóform án lerág tam a tőről. A kezem et fe ltö rte a kalapács, m e rt am in t vas csapott vasra, szám talan rem egés fu to tt végig a vib ráló szerszám nyélen, és én görcsösen m ark o ltam a kalapácsot. A vállam és a h átam sajg o tt és nagyon éhes voltam . Fel k ellett m ennem és m in t az ebédnél, M ikulás bácsi m ost is ide­ n y ú jto tta a csajkát, k im é rt egy adag pörköltet. A többiek csoportokba verődve, „b an d ák b an ‘’ ü ltek a földön, s hol innen, hol onnan, ó riási nev etés harsogott. Egy fán ak tám aszto ttam a hátam , kan alaztam a levest, s néztem a völgyet. V a­ lahol, innen vagy húsz kilom éternyire, o tthon is vacsoráznak. A borókák mozog­ ta k a szélben, olyanok voltak, m in t egy-egy apró m anócska. E gyszercsak m eg­ á ll m ellettem az a fek eteh ajű , vállas, szépenfésült fiú, és azt m ondta: — Id eh a llgasson, fiatalem ber. N ekem nincs sem m i kedvem m ag ára dolgozni. L áttam , m it piszm ogott egész nap össze. I tt m elózni kell ám , nem n agyképűsködni! B em ent a bokrok közé, én m eg le tettem a k an alat, s néztem a csajkában párolgó húsdarabokat. M it te h ettem volna egyebet? Nem tudom m ié rt m ondta, hogy „nagyképűsködni”, de itt tényleg dolgozni kellene, és én nem tudok. Nem tudok dolgozni . . . Ez v o lt a z első porció . . . Az ösvény m á r nem kavarog vég nélkül előttem , te te jé n m eglátom az eget, itt a forrás. A pró tisztáson egy alacsony bazaltfalból, csövön csorog a víz. A kö­ vek közeit m egfugázták, nagyon takaros, m in t egy m eseházikó. A m ikor először jöttem élelem m el a hátam on erre, nem lá tta m sem m it. M egállok a teh errel, vizsgálgatom m agam . F á ra d t vagyok, de csak ann y ira, hogy k étp erces álldogálás u tá n in d u lh a tn é k is tovább. A lábaim pihenőhöz ju tn a k , a fájdalom eltűnik, a h átam is csak csöndes, m eleg zsibongással észleli a te rh et, csu p án a v állam v ág ja v álto zatlan u l a heveder. K ikapcsolom , s m in d k é t zsákot leeresztem . M ost m ár szükség lesz Szokács segítségére, az egész te rv többek, között, e rre is épül. Egyébként fázom ettől a kibéküléstől, nem tudom , K ovács m ódszere bevág-e. Ő szólt, hogy Szokács jön le, s j öjje k vele én is. Nagy d erb i v o lt ez a feljövetel feltétle n ü l meg k ellett előznöm, nekem k ellett előbb itt lennem , az első u tu n k m iatt. Az egész dolog úgy jö tt össze, hogy m eg a k a rta m m u ta tn i, érek az ért v a ­ lam it. Az élelem hozásért nem tö rte m ag át senki, g y ak ran jelölni kellett, s az ön­ k én t jelentkezőket szívesen lá tjá k . A negyedik, vagy ötödik napon za jlo tt le a dolog, a k k o rra rájö ttem m á r egy csomó fogásra, m egvolt a köbm éter, ennek a Szokácsnak a k a rta m m egm utatni, hogy vagyok olyan legény, m in t ő. A zóta nem szólt ugyan egy szót sem, de éreztem , hogy utál, h á t én sem sündörögtem k ö rü ­ lötte. A m ikor m egtudta, hogy együtt m együnk, o d ajö tt hozzám és azt m ondta: Nézze, — nekem ellenszenves v olt az is, hogy úgy énekel, affektál, úgy beszél, ahogy a h a já t fésüli, — én nem vagyok ápolónő, ha kikészül, nem csin álh ato k m a­ g áv al sem m it, értjü k ? — Bízza csak rám azt a kikészülést, szakikám ! Az u jjá v a l m egütögette a trikóm at. — Jegyezze egyszer s m in d en k o rra meg, én nem vagyok m ag án ak szaki. Szokács Józsefnek hívnak. Én ak k o r úgy útá lta m m ár, hogy köpni tu d ta m volna, s m eg in t m ocorgott bennem , hogy visszalépek, de azután nem tettem . Nem állta m meg, hogy ne v á­ laszoljak neki, értse, ahogy akarja. — Ne féljen, ezt nem felejtem el. I gy indultunk. M ásfél ó rá t m e n tü n k egym ás sark áb an , de egy pisszenés nem esett. F elm álháztunk, s S zuháról visszafordulva éreztem , hogy gyorsabban indul a szokottnál, v álaszth attam , hogy lem arad jak , s beism erjem , hogy feladtam , vagy lépést ta rtsa k vele. M entem u tá n a egyre nehezebben, tiszta golgotajárás — 9 — �v o lt az egész. Még a m é ly ú tra sem kanyaro d tu n k , m á r úgy éreztem , szétszakad a h átam , s közben állandóan énekelgettem m agam ban, hogy „este v an m á r nyolc óra, ég a világ a b o ltb a’“. De csak ezt a k ét sort. K ésőbb ab b ah ag y tam , s ak ­ k o r a sa rk á t nézegettem , hogyan em elgeti, s teszi föl-le, föl-le. A zután m á r ezt sem láttam , hányingerem volt, s a fo rrásn á l összeestem . A m ik o rra én felértem , ő m á r k ip ih en te m agát, fölállt, o d ajö tt fölém, m egnézett és elm ent. M egpróbál­ tam felem elkedni, vergődtem , belekapaszkodtam a fűbe, d e nem m ent, pihennem kellett. K ésőbb m ozdítgattam a zsákot, de nem volt egy szem ernyi erő sem a karom ban, sem a derekam ban. Egyszer fölem eltem , vagy egy m éterre, de le­ ejtettem , s azután m á r ez sem m ent. L efeküdtem a zsák m ellé a földre, teljesen ő rü lt m ódra viselkedtem , b eleh a ra p tam a fűbe és sírtam . Ez egy új „nem le h e t tovább éln i”-pillanat. K ésőbb G ordos és H arangozó Já n o s bácsi lejö ttek , b ev itték a csom agot s be­ tám o g attak engem is. Nézem a helyet, ahol három h ete feküdtem , o d atettem a zsákot, s m ost nem tu d tam m egállni, m egpróbálom , m egem elem . Jön. Nem könnyű, de engedelm esen mozdul. L ehajítom , vissza a m á sik mellé. K ibontom a h átizsák zsebét, rum v an benne és cigaretta. Az egész dolog M arcel bácsi h ad iterv e volt, a v erek ed ést követő napon p a t­ ta n t ki serény agyából. M unkaidő közben hivato tt. S ejtettem , hogy kom oly az ügy, nem szokott ő senkit hivatni, elm egy és m egkeresi. B em entem a sátráb a, köszönök, le ü lte tett. E lőtte ácsceruza és papír. — H alljam , m i v olt az a cirkusz tegnap? — Összverekedtem Szokáccsal. R égóta u tá lju k m i egym ást. E nnyi az egész. — M ondd, no! — T egnap kioldózott a papucsom zsinórja, odalépett, röhögött, és azt m ondta: Mi a csoda, cipekedni? E rre m egm ondtam neki, hogv hová hányadszor piszkál, a kezében v olt egy vasék, pofozott. — A ha. Szóval ő kezdte, azt mondod. leü ltem m egkötni. Ez a strici m á r dolgozni se tudok, nem csak m enjen, m e rt m á r nem tudom azt ledobta, o d alép ett és meg­ — Igen. É n nem tudom m ié rt rü h e ll engem ez a hülye, de az biztos, hogy u tazik rám . Ö sszeakaszkodtunk es elin téztü k a dolgot. — L áttam , hogy szétverted az arcát. — Szét. K ap o tt volna m ég egy p ára t, h a el nem viszik a fenébe onnan. Én tudom , hogy engem itt nem szeretnek, de ő egyenesen gyűlöl. C sak tudnám , m iért? Pislogott, h u zogatta a vékony baju szát k ét u jjáv al. — Nem szeretnek itt téged . . . — Igy, ahogy m ondom . Érzem , m ióta idejöttem , állandóan. — H át szerinted m i le h e t az oka? — Én nem tudom . S enkinek én itt rosszat nem tettem , dolgoztam rendesen. — A z em berek azt ta rtjá k , hogy nagyon fennhordod az orrod. H átrazökkentem , nagyon m eglepett a dolog. — Hogyhogy fennhordom , M arci bácsi? — Ú gy fiam , hogy tá n a r r a vagy büszke, hogy m ost érettségiztél, vagy a Jehova tu d ja m ire? C sak néztem rá, hogy m o n d h at ilyet É n beszélhetnék erről, m e rt velem tö r­ tén ik itt m inden ilyesmi, én szenvedtem , am íg m eg nem szoktam . — A m ikor idejöttem , egy se fogott velem kezet! — Fiam ! H át nálunk, aki m egjön, az kezel a többivel. T udom én, hogy m ás em berek között m ásképpen v an ez, de itt így szokás, no! K épzeld csak el, idejön egy taknyos, se bü, se bá, köp m indenkire. M i az apád? — V asutas. — Főnök, vagy m icsoda? — P énztáros. A nagyapám m eg paraszt! Na, én húzódom el? �— A z istenfádat, h a ők le tte k volna itt, tu d tá k volna, m it kell tenni. M ert ez csak egy dolog! D e itt v an m ögötte, hogy lassan elfelejtesz m inket. F elugrottam . — Hogy gondol ily et — ordítottam , m e rt nem igaz, nem szabad igaznak lennie. — Hogy m e ri ezt m ondani? — H ogy? — s nekivörösödve kiabált, ü tö tte az asztalt. — M egmondom! H á t csak u gy, hogy m essze vagy tőlünk. N em tudsz te itt beszélni senkivel, látom én azt, hékás! Nincs senkivel egy tisztességes szavad, m u n k a u tá n m ászkálsz a hegyen, csak közö ttü n k nem vagy soha. A zt hiszed te, nem láttam , hogy h uzo­ g a tta d a szád, am ikor letegeztelek? H át te m á r azt sem tudod, hogy egy ilyen kölyök, h a közülünk való, öröm ében a sa p k á já t dobálja, h a egy negyvenhárom éves sz ak tá rsa tegezni kezdi ! K ra to fil m egm ondta, hogy a jó szó sem k ellett, nem engedted m eg m u tatn i m agadnak, hogy kell csinálni ezt az egész vacakot. — M ert nem ak artam , hogy velem vesződjék. — Egy ilyen m elósnak, fiam aki szívvel is dolgozik, ro sszab b at nem is a k a rh a ttá l volna. M intha ta n áro d at nem engednéd ta n íta n i. H ány szom baton m e n tél oda, hogy koccintsanak veled? Jó l van, tacskó vagy, n e is igyál. De odam enni, elbeszélgetni, te jöttél, te vagy a fiatalab b ! V agy egy cigi! N e is cigizz, helyes! De legalább egyszer m eg k ellett vo ln a k ín áln i őket! M ert itt m eg a rró l v an szó, hogy lássák, m a m ár, h a v alak i ta n u l, az ért ugyanabból a húsból van, m in t ők. Es vedd tudom ásul, hogy ezt v á rtá k is tőled! A zt hiszed te, itt n á lu n k m inden ren d b en v an m ár? Szokács k ét éve m e g k érte egy lán y ­ n a k a kezét, az is a k k o r érettségizett. N o! H át ahogy m eg tu d ta az a kis szajha, hogy ez itt dolgozik az erdészetnél, hogy melós, k irú g ta, érted? H a odamész, a m in t m egjöttél, tíz jó szót szólsz, az egész em b er a zsebedben van. Te m eg a szívében, érted? F elálltam . — Elm ehetek? — El. M ész vissza? — Nem, m egkeresem Szokácsot, m egm ondom , hogy egy nagy m a rh a voltam . N e tessék h aragudni, M arci bácsi. Szívta a fogát, billegett a feje. — N em jó, nem jó, ne m enj sehova. N em á rto tt n ek i ez a verés, nagy legény ő itt, elkelt. M ert Szokács pedig m inden ak tatá sk ás em b ert olyan nyo­ m o rékfélének hisz, nem becsüli őket sem m ire. Jó ez neki. De azt m ondd, hogy m egy-e m á r az az ú t lentről, te h erre l? — Megy. M ajdnem n aponta m ászkáltam a fo rrás felé. — No! M ajd ak k o r eg y ü tt m en tek m egint. S o tt gyalogold le, figyeld meg, m ilyen pasas ez, tetszik m a jd neki . . . Jön Szokács. M ost b u k k an t elő, kétszáz m é te rt k apaszkodhat még. Azt m ondom m a jd neki, elfárad tam a v irtusban, segítsen! Szegény srác, ég h e te tt a b ő r a képén. H a az em b er m egism er v alak it, m in d já rt m ás m inden. Ugy jö t­ te m ide, m in t egy csomó v adem ber közé, m in t egy ism eretlen földrészre, v a­ lam i hős utazó, rom antikázni, Uz Bencéktől, farag atlan , rosszindulatú, elv ad u lt alak o k tó l ta rtv a és egy jó szót sem tu d ta m m ondani nekik. F élrenézek, rágom a szám at. M ost szégyellem m agam legjobban. �M O L N Á R B E LA : NYÁRFÁK Már harm inc évvel ezelőtt a m ezsgye szélén álltak őrt; egy tapodtat nem engedtek a hom oknak, a szeleknek. Oda hulltak, o tt m aradnak v e té lt m agnak, gyenge gallyn a k; ha kell: tízszer új-rügyezve, a hom okba, sárba verve. O tt m aradtak . . . s öles ágak vigyá zzá k a kis tanyákat. A Hold is a hegyükre száll, onnan nézi: be szép a táj! Be szép is ott az a sorfal, tanya szélén pár dióval, s a paraszt, k i eke m ellett a n yárfákról énekelget . . . HATÁRON Döcög, pöfög a kisvonat, m ellette az Ipoly rohan, az a határ . . . A gondolat az ablakon át kizuhan. V ám őrök állnak, testvérek túlnan; az m ár csehszlovák hon; szem em m el hegyekig érek, á tugrik a határ-árkon. Selym es rét, virágos m ezők forognak alám ; épp olyan m in t H azám ban, oly zöldellő, sim ogatom hát boldogan. F elettem csillagok gyúlnak, m agyar és szlovák csillagok, rám csókolnak, elfordulnak, ahogy a vonat kanyarog. Füzes fölött, a fo lyó n túl, M int óriás ezüst-katlan: a Hold görög és átgurul a határon vám olatlan . . . �HAZÁM EZ IS A n yá r m it old H azám a m in ek a hom okban fuldokol, és kötöz a föld fia, ez is . . . S az égő bokor, m eg kell m ajd halnia. A fe lkö tö tt, gálicos tő k ék kö zt lépdelő hunyorgó paraszt, az alkonyban a k é k fejő kék, am it az est a szegre akaszt. H azám az is, am i tóba hull az ágak között: az ég-darab, s a leesett Hold a parton tú l m ellyel kis halacskák játszanak. S zü re tko r az évődő lányok, prés körül a derűs hangulat, H azám ez is . . . És am it látok, a m it e tá j serényen m utat, m in t gyorsvonatról a m ozgó kép, úgy nyo m u l belém : ez m ind H azám. És m ég m ennyi! . . . Ha m eg kérd ezn ék, egyszer talán el is m ondanám . . . HEGESZTÉS ÉJJEL V illá m o k csaptak fe l az égre, sárkánytorokból dühös lángok, s a ke rt alatt szivárvány-szín re fe s te tté k a szuvas palánkot. V illózott a fény, a légen át a tavasz, nyár, ősz színe rezgeti, csalogatta az éj bogarát a gubbasztó, v é n verebekhez. F ák törzsére sá vo ka t rajzol, sárga-zöld-kék turista jelet, hogy ne legyen éji karam bol, ha va k si lepke eltévelyeg. K is b irsünket derékba szeli, m egkergeti a lom ha dongót, körbe röpköd (az élét feni): m in t csorba fűrész, úgy sikongott. M ost lom bon táncol a sárga fény, egy pillanat s nyári nap éget: nézem , a m in t a fá k tetején a zöld kö rtén k gyorsan beérett . . . �ASSZONYSORS Sírás rázta, a hulló kö n n y ek fe littá k csukló, tört szavait, s ahogy zuhogtak, fe l-feltö rte k, szívem ig égtek panaszai. M int bíróhoz, úgy szö kö tt hozzám, asszonysors űzte, a m ostoha, ki dolgozik, ló t-fu t az utcán, a k it fo lyto n m egcsal az ura. M int kilő tt golyó, h ullott a szó a sebzett szívből, zú d u lt reám, m á r vádlott lettem , férfi, csaló, k i nyűg, teher a Nő oldalán. M ár úgy éreztem : én csaltam őt, így láttam magam , — könn yein át, m egloptam a korán őszülőt, világ m in d en lányát, asszonyát. Egy szót vá rt tőlem , vigasztalást, szegény h itte, hogy én jobb vagyok, s csak hallgattam m in t fényvillanás, m ely az égen v illózva ragyog . . . �C Z INKE FERENC: BŐSÉG ÉS ESŐ �BOBÁL GYULA: A HARMADIK K ét esem ény v o lt Ba li F erenc életében, am ely sz erin te elfo rd íto tta az élete fo­ n alát. M ind a kettő régen volt, az ország jo b b rafo rd u lásá n ak első évében. Szét sem k ellett nézni, h a füstölgő rom okat a k a rt v alak i látn i. Az áro k b a fo rd u lt kocsi alól em elk edett fel a ta v asz t kiáltó p ac sirta is. Ba li jav ab eli v o lt még. F élláb b al h a kilé­ p ett a 39-ből. N em az iskolák g azdagították tu d ását, h an em a cselédsors. M ert az volt. Cseléd. Az is a teljes m ag án y b an élők közül. De d u zzad t az ere je a ttó l a gon­ dolattól, hogy nem kell m á r hajlo n g an ia senki elő tt M ent is m indenfelé, hogy észrevétesse m ásokkal is ezt a fennséges érzést. A ztán m ár m egbizatást is kapott. E lküldték, segítsen a földosztásnál. Ezt az u ta t b ejárn i m á r kevés v o lt a k ét lába. A ddig szim atolt, m íg nem b u k k a n t egy m egkopott m o to rk erék p árra. V alam i n ém et v á lh a to tt m eg tőle, és a szovjet katonai parancsnokságon belö k ték az u d v ar sa r­ kába. E lkunyerálta. E m bereket is szerzett, a k ik kipofozták, és elin d u lt vele. Igaz, nagy zajjal, d e h á t haladósabb v o lt így, m in t gyalogosan. B ali F eren cet m á r csak ezen a m otoron le h ete tt lá tn i azután. M ikor a h a tá r m eg telt zörgéssel, tu d tá k : jön m ár, és a hónapok m ú ltáv a l o lyan kedves vendég lett, am e rre já rt, hogy az egyik gazda egyszer így fogadta: „M egjöttél, B ali F erk ó ?” — A zóta is r a jta m a ra d t, hogy Bali Ferkó. M ár őszre fo rd u lt az idő, k o rán felöltötte köpenyét az este, am ikor egyik nap későre m a ra d t Bali. N em szívesen já rta k ilyen későn az országúton, de azért ő el­ indult. M ásnap je len tést v á rta k tőle. E lvénhedt m o to rja nyögve ugyan, de v itte őt. Alig láto tt, m e rt m ég egy gyerty a is jobban v ilágított, m in t a lám p ája. Bele is h u p ­ p an t egy nagy gödörbe. M ajd a nyelvét h ara p ta. N agynehezen kikecm ergett, hanem a rázk ódástól az eddig is gyéren világító lám pa egészen elrom lott. V alam i d ró t sza­ k ad h a to tt benne Meg k ellett állnia, m e rt nem lá to tt az o rráig sem . Topogott, am íg a szem e m egbarátkozott a sötéttel, ak k o r aztán begyú jto tta a m otort, s ú jra elindult. M ent is szépen, m ég gyorsított is, de sá rb a k erü lt, a m o to r fickándozni kezdett, Ba li meg, hogy egyensúlyba hozza, m ég jobban rákapcsolt. Az öreg m asin a elbődült, nekilendült, m a jd nagy rázkódással m egtorpant, a f a rá t felrú g ta, s B ali érezte, hogy repül, aztán re tte n tő fájd alo m h asít a térdébe, a m o to r egy n agy kőrakáshoz vágta. O dakapott a térdéhez, de a v értő l m egtelt a tenyere. Egy a rra haladó falusi kocsi m á r á ju lta n szedte össze. Ez v o lt az egyik eset. A m ásik, am ikor a kórházban m agához té rt, és h a llja a fele tte álló orvosoktól: — N em tu d u n k segíteni, le kell vágni a l á b á t . . . O lyan forróság fogta el, hogy m en ten gyöngyözni k ezdett a hom loka. M ár nem is érezte, hogy fáj a lába. A ztán a hideg rázta, vacogott a foga, am ik o r m egszó­ lalt: — Nem, nem ! K ö n y ö rg ö m ... De egy-kettő elvesztette eszm életét. A m ikor m agához té rt, m á r a m űtőben volt, nem érezte a lábát, s ijed ten odakapott. Az egyik orvos m orm ogott v alam it Nem értette. M egfogták a kezét, n em m ozdulhatott, h á t jobb h íjá n figyelt. Az orvos szólt, nem értette, csak látta, hogy ollót ad n a k a kezébe. M egint szólt, ak k o r m eg egy kést. „H át ez m eg orosz?” — v illa n t Ba li agyába. De m ilyen fu rcsa orosz. Azok m ind hangosan beszélnek, ez m eg alig motyog. De m á r n em tu d o tt tovább gondol­ kodni, m e rt lassan forogni k ezdett vele az egész m űtő. Az orvos is, m in th a vízzé válna, szétfolyt. Úgy érezte, nagy csengőt ráz n ak a fülénél, aztán piros köd szakad rá, m ajd m inden elfeketedik. A kórházi ágyon té r t magához. E lsőnek a lábához nyúlt. Érezte, hogy vastag pólyában van. F elnevetett. O lyan könnyes nevetéssel. A ztán m eg dalolni szeretett volna. M ire az orvos bejött, akkor meg m á r szipogott. E ltökélte, hogy ak árm ely ik jö n , elk a p ja a kezét és m egcsókolja. Meg is te tte volna, de az orvos rászólt. Igaz, n e m érte tte , de a vele levő fiatala b b orvos szavából ezt v e tte ki. — N incs sem m i baj! — m o n d ta aztán a fia ta l orvos. — M ondja m eg neki, hogy köszönöm! — k érte Bali. Ez v olt a m ásodik eset. És Ba li F erkó nem tu d ta, v á r m ég r á egy h arm a d ik is. �Hosszú idő u tán gyógyult fel. Szétzúzott té rd é t m á r nem tu d ta többé h ajlítan i, s á n ta m arad t. Ez an n y ira m egrázta, hogy egy d arab ig úgy já rt-k e lt, m in t aki k e­ resi, hogy hol búcsúzzon el a világtól. De aztán h ely re b illen t a lelki egyensúlya, m e rt m éregetni kezdte, hogy m a ra d h a to tt volna láb nélkül is. Még m u n k á ra is jelen tk ezett. E gyszer-kétszer elm ent gyűlést is ta rta n i, de m á r nem sok frisset tu ­ d o tt m ondani. Úgy beszélt, m in t am ikor először, v alam ik o r régen kezdte. E lőfor­ d u lt, hogy m ire a végére é r t a beszédnek, m inden m ásodik szav áb an „a reakció így, a reakció úgy”, a hallgatóság szétszéledt. Egy k icsit szánalm as volt, ahogy k iszárad t ajak k al, izzadt hom lokkal, bicegve elh ag y ta a gyűlést É rezte ő, hogy m íg beteges­ kedett, lábbadozott, az idő m essze eléje k erü lt. És azt is, hogy m ost m á r nem úgy beszélnek vele, m in t azelőtt. De nem tu d o tt m ag án ak szám ot adni róla: m iért? A ztán egyre erősebben lökdöste a gondolat, hogy ú tb a n v an m á r ő. L assan elm aradozott az em berek közül. Még egynéhányszor b e té rt a tag g y ű lé­ se k re , b e regasz tta tta kiskönyvébe a bélyeget, később m á r innen is kikopott. B ajuszt növesztett, nagyot, hosszút. S b á r az ősz szálak seszínűvé te tté k , nem tö rő d ö tt vele. M esszire elk erü lte az em bereket. K i az erdőbe, egy lő szerrak tárb a. E zt b ízták rá. Egyszer a vadászok m eglepték egy árv á n m a ra d t őzgidával. Úgy n ézett rá, m in t a k in e k egy a sorsa: az árvaság. M egbarátkoztak. A m ikor m egerősödött a kis fürge, s n ekiugrott, hogy m egdöngesse töm pe szarvával, Ba li m ég el is n ev e tte m agát. A ztán szerzett egy k u ty á t, m á r h á rm a n éltek, csendben, észrevétlenül, a ro b b an ó ­ an y a g rak tá rb a n . H eten k én t egyszer, ha bem ent a városba. Ilyenk o r egy egész h étre m egszerezte az élelm et. De m egállt az ú jságárusnál is és egy jó halom o lv asm án y t v itt m agával. Az évek m eggyűrték az arcát. A m agánytól fén y telen n é v á lt a szeme. Lelógó nagy b ajusza még a sz ája szélét is elfedte, s egyre erősebben bicegett. A m ikor abba a n y u g talan őszbe fo rd u lt az esztendő, Ba li F erkó csak an n y it tu d o tt az egészből, hogy v an valam i, m e rt az egyik lap így beszélt, a m ásik meg úgy. Azon a reggelen sem gondolt különösebbre, am ik o r h á tá ra d o b ta a zsákját, k ezébe a kam póst, b ez árt m indent, s elin d u lt a szokásos v ásárlásra . B icegett, h an g ­ talanul. Az k ö tö tte le figyelm ét, hogy m ég nehezebbé le tt a m enés, m e rt a reu m ája nagyon belekapaszkodott a lábába. A rra ü tö tte fel a fejét, hogy a v áro sb ó l m ordulások hallatszanak. De nem so k a t törődött vele, bicegett, m in d en figyelm ét lép teire fordítva. Csak ak k o r to rp a n t meg, am ik o r az ü zletajtó t zárv a találta. S zéttekintett, s ek k o r m egint erősebben h a llo tta a m orajt. E lin d u lt h át arrafelé. A m ikor ráfo r­ d u lt az utcára, az em lékm űnél annyi em b ert látott, hogy a tizenkét évvel ezelőtti gyűlésen sem annyit. M egm ozdult benne a vér, am ik o r felidéződtek gondolatai. Még a szem e is m egcsillant, s furcsa m elegséget érzett. E lin d u lt lassan az em berek felé. A hogy közeledett, úgy tisztázódtak a hangok M ár a szav ak at is é rte tte : „Rob­ b an tsu k fel, döntsük le!” — U gyan m it kell ledönteni? — m orgott. M egakadt a töm egben. Az em berek olyan fakón és élettelen ü l álltak , csak a szobor tövében kiabáltak. A kíváncsiság egyre jobban csav a rta és fu rak o d o tt, hogy közelebb kerüljön. M ár egészen jól lá tta a k iab áló k at. Összevonta bozontos szem ­ ö ld ö k ét. — Ez nem gyűlés. Ezek k iabálnak. De ki az az em ber ott? M it ak arn ak ezek? — K apkodóan széttek in tett, hogy v alak itő l tan ácso t k érjen . Az előtte szótlanul álló két em b ert lökdöste: — M ilyen gyűlés ez? — M enjen a dolgára öreg. Ö rüljön, hogy nem tu d ja — néztek rá elb o ru lt te k in ­ te tte l. Ba li F erkó elrestelte m agát és m ár m egm ozdult, hogy kifurakodik, am ik o r h allja : „A jo g talanul elkobzott földeket vissza kell ad n i!” M egtorpant és pörögni kezdett b en n e a gondolat. „ I tt nincs jo g talan u l elkobzott föld. A földeket jogosan osztották el. A földet én is osztottam !” Ez az utolsó m ondat m á r nem á llt m eg agyában, h an em rácsúszott a szájára, s olyan hangosan p a tta n t ki, hogy az em berek odafordultak. Először m eghökkent a h irte le n t csendtől, a sok tekin tettő l, de összeszedte m agát, m ég a b aju szát is k e tté ­ lökte: — A földeket azért osztottuk szét, hogy legyen azoknak is, ak ik n ek nem volt. — Mély b arito n b an engedte ki a hangot, a kezét felem elte, hogy m ajd fo ly tatja, d e k ét vékony szügyű sih ed er m egragadta, és faggatták : — K icsoda m aga? K om m unista? �Ba li F erkó csak nézett rá ju k és tö rte a fejét, hogy m ié rt sz o rítják h á tra a ke­ zét. H aragosan m e g rá n to tta m agát, de azok erősen fogták. V alaki o d ak iálto tt: — Ez a lő sz errak tá r őre! A fiatalo k kérdőn ism ételték: — A lő sz errak tá r őre? Bali ism ét m e g rá n to tta m agát. M ár egy egész em b erg y ű rű v e tte őket körül. B alinak h arag tó l villogott a szeme, hogy nem b írt szabadulni. Az előbbi k ét em b er odalépett és elto ltá k a sihedereket. — Jö jjö n öreg! Az em berek m egőrültek. M egindultak, ki a töm egből, de m á r ak k o r egyre ü tem esebben h allatszo tt: „M en­ jü n k a lőszerraktárhoz! M enjünk a lő szerraktárho z!” Bali F erkó m egfordult és nézte, hogy hullám zo tt a nép. Egy csoport ütem esen k iálto tta: „Lőszert! Lőszert!” — s indultak. A többségük elh ú zó d o tt előlük. Bali, am ikor a r r a gondolt, hogy ezek m ég tényleg elm ennek a rak tárh o z, m eg­ ijedt. S egélytkérően nézett szét, de senki sem figyelt rá. A kkor a k a d t meg benne a gondolat: „Meg kell akadályozni!” és bicegve in d u lt a m en et után, de azok m á r jó ütem ben halad tak . R ádöbbent, hogy m eg sem tu d n á őket állítan i. N ekivágott h át az erdőnek, hogy eléjük kerü ljö n . A zt h itte, hogy a rossz té r­ dével ő m á r soha nem tu d szaladni, de m ost szaladt, ahogy csak b írta. B otladozott a g allyakban, sípolt a tüdeje, sz ak ad t róla a v erejték , de fu to tt, csak fu to tt, m e rt tu d ta, hogy v alam i szörnyű dolog készül. V alósággal rá z u h a n t a k apura. B em ent és bezárta. B eszaladt a bódéjába, tele­ töm te zsebét tölténnyel, le ak aszto tta fegyverét és k iá llt a k ap u mögé. A z ú tró l e rő ­ sö d ö tt a közeledők zaja. A k u ty á ja b ehúzott faro k k al szűkölt, az őzike pedig nyug­ ta la n u l dobb an to tt m ögötte. L assan m egeredt az eső. M ár lá tta őket az erdőfogta úton, de m in th a rep ü ltek v o ln a feléje. L eh ettek vagy h usza n. Elől a két vékonypénzű legény, a szónokkal. Vagy 50 lép ésre érh e ttek , am ik or B a li felem elte p u sk áját, teleszívta tü d e jé t és szin te elbődült: — M egállni — és rác sap ta a záv árzato t a töltén y re. A m enet m egto rpant. F arkasszem et néztek vele. A szónok eln ev ette m agát. — M enjen az utu n k b ó l öreg, m e rt eltip o rju k — és m á r osztotta is a p aran cso t, hogy k erítsék őt be. B ali kétségbeesetten n ézett szét. A ztán h irte len u g rással k itá rta a lő sz e rra k tá r a jta já t, célbavette az üreget s a v állán keresztül o d ak iálto tt: — H a nem állto k meg, belövök a ra k tá rb a és m in d en k i a levegőbe röpül. A tám adók m egtorpantak. Ba li figyelte m inden lépésüket. T udta, m á r ebben az összecsapásban ő győzött. A lkudozni kezdtek. — N e bolondozzon öreg, m egfizetjük, csak adjon robbanóanyagot. Ba li hóna alá szoríto tt puskával, szótlanul figyelte őket. A m ikor egy lépést te t­ tek feléje, felk a p ta a fegyvert és n eki a ra k tá rn a k . A m azok v isszacu rik k o ltak és d ühükben öklüket rázták. Így harm o n ik ázo tt velü k m á r jó egy ó rája, am ik o r d ü ­ börgés rá z ta m eg az erdőt. N em tu d ta, m i leh et az, de elkészült, h a nem ü tik agyon, m egvédi a ra k tá rt. Az őzike a z a jtó l riad tan m e n ek ü lt a bódéba. Ba li u tá n a do b ta tek in tetét. A m ikor m egint szem befordult tám adóival, m á r csak a h á tu k a t lá tta , m e rt sz alad tak a z erdő felé. Az úton egy harckocsi közeledett. Csak a kapu elő tt á llt meg. Az o ld alán egy vörös csillagot m osdatott az eső. Bali nehezen tu d o tt m egm ozdulni. N agyon nehéz­ nek érezte te stét, de lassan, bicegősen lép ett egyet, még egyet, s o davánszorgott a kapuhoz. K inyito tta, aztán lassan, m in th a m ázsás sú ly t cipelne, elin d u lt a bódé­ jába. V alósággal ráro sk ad t a priccsére. Csak azt érezte, hogy az őzike nyaldossa a kezét. Ez volt a h arm a d ik eset. Azzal végződött, hogy az ő m ellére is feltűzték a m u n k ás-p araszt h atalo m érdem ­ érm et. Ba li F erkó azóta is m indennap gondosan szétkeféli b aju szát és reggelenként k ö rü ljá rja b irodalm át, am ely szerinte a világ legfontosabb helye. �P A T A K I JÓZSEF: V Ö R Ö S K A T O N A B ÚC SÚJ A — 19 — �C S IK Á SZ IS T V Á N : LELKES ÜDVÖZLET — A M egyei Irodalm i Csoport m egalakulására, 1959 — Egy célért töm örülni a sorba, a nép ügye késztet, Iró, csengjen a szó, költő, szálljon a vers! B átor a szándék, kü zd en i jö jj ide ú j csapatunkba, És örökösként nézd: birtokod itt ez a fö ld ! . . . Híres elődök m u n k á ltá k m eg a n ép et előtted: Izzó hangú M adách s M ikszáth nyom d o ka vár. Cserhát népei, Tarján, G yarm at érti beszédünk, S ü d vö zlettel üzen: Nógrád várja a dalt! . . . AZ ÉN KOROM V ad neonok lobognak T ört részei e kornak V ibrál az esti város A holddal lett határos Z úg a rakéta hangja, Piros zászló va n rajta, Biccen az utca népe, Billeg az utca képe. N ézd a falon a foltot, A m it szívedbe oltott A z eg yü tt-tö ltö tt élet, Ez is éppen úgy részed, M int a tavaszban rejlő, F üvet búzára term ő S e jt m ély en lenn a földben, M int a csók a gyönyörben S ne csodáld, hogyha bennem , L elkem ben s vérem b en Nagy érzések lobognak, Tört részei e kornak. �ZIZEGŐ SZEPTEMBER Még zöldellve ragyognak a fé n y b e n a lom bok a napra, S gyenge sugárcsóvák b ú jta k a csendben elő, Á rn y é k o k töve m ély én m ár a fa k u lt le ve lek n ek B ú-dala lobban, alél, s hűvös avarba pereg. Jó t tesz v é lü k a csönd. M eg kö n n yíti lassan a harm at K önnye halálukat így, s szokva a gondolatot, Illatos íz lopakodva bevágtat a röpke levélke Sárga szívébe a rongy, foszló szárakon át. B okrok alatt zizegö-szavú Szep tem b er dala surran, E lkanyarodva sziszeg, törzsek előtt tekereg, S m esszeiram lik az ú ton előre, jelen tve : m a jö tte m Én, Szeptem ber, a n yá r ren d jét fe lza v a ró !. . . S fe st im presszionista ecsettel a zöldre: zajongó Rozsdavörös színeket, m eg h itt okkerokat, S reggel a p ark úgy néz a szem em be, m in t az esengő, Fonnyatag özvegy: a m ú lt em lé ké n didereg, S lángba, a nyárba, a szépbe te kin tő m éla szem ében B ujdokló rem egés éjjeli fé n ye lobog. G esztenyefák s juharok koronáin is ott feleselget N yár szava vissza, de jó l tudja, m a m úln ia kell. T ró n t követel Szeptem ber, alattom os, ősi rokona . . . S készül a n yár behívót külden i m esszire szét: H ű testőrei, díszes, víg daliái, bíborba B ú jt katonái, a szép káná k h ullanak el, E lszedi sorra kobozva a zöldszínű kardoka t, és m o st Ősz kincstára, hűvös rozsdád fe sti s z ín ü k ! . . . Lassan enyészve, kopasztott szalm avirággal a gyilkolt, B ús szirom összevegyül, könnye a földre pereg, S rossz kam asz őszi szelek nyoszolyája sikongva az égre, Dobja a szót: panaszát, — s borzong lágy rem egés! . . . Nap szíve fáj, m ert völgyek ölén ködök ásítanak ki M élylő berkek alól és fe lv e tv e fe jü k , Sorra a dom bok n yírt koponyáján, ím e kira k já k Tengeri-szárból a szót: S z e p t e m b e r b etű it . . . SZÜRETI KEDVEMBEN H űvös az este s a völgyben a kö dnek súlya terü l szét, S im e ködök hűvösét égeti fe l m a dalom. H old színe vonja be lágy sugarakkal hegybeli viskóm . S úgy pereg itt ez a fé n y, m in t ahogyan K elem en Bácsi a sárga nedűt csorgatja a barna kupába: N agyszívű, drága pa ra szt! . . . — K in cseket osztogat itt! H am vas a zsú fo lt tő k e gyüm ölcse a cifra levél közt, Á ld o m a tetteidet, hosszúszakállú N o é! . . . Izm os, h u n cu t, vígszavú dallam ze n g jen a völgyben, S m erre a nóta m a száll, ű zze k i onnan a bút! Csípje a dér m eg az arcod s lengjen szőke hajadban V érszínű pántlika, m in t forradalom idején! — 21 — �SZESZ-BALLADA V erm u th -sza g ú a lom pos utca. És az ereszről léha ru m csorog, S a nép, a kocsm ák perep u ttya M ost bikavérben ácsorog. C sizm ák s kabátok szürkesége A la tt barnálló bor-gőz párolog, S bután büfög a vad zenébe K opott hangszálú száz torok. F ent az égen, a hold-üvegben K ékes szilvapálinka láng lobog, Részeg a hegy s felhősüvegben H ajnalra arrébb tántorog. V alam i h ull a hom lokom ra, Á tö le ln ek a józan, lágy borok, S lelkem re-érve sustorogva M egm osdatnak, m in t záporok. ÚJRATEREMTVE Ringó test, ó, ha szép vagy, a fé rfi H arangok zúgását n em érti, H á tátfordít a tem plom okn a k, S a csendes esték elvonu ln a k K ödök opálos ten g eré b e!. . . Robogás po rzik az égre, S azúr színét a nap dobálja, Piros szívét a lágy hom ályra, S m ahagóni-fák barna vére K ú szik az á rnyak re jte k é b e ! . . . D öntsenek el a lanyha testek, T öltést adva az ingereknek. L eláncolt vágyad könnye folyjon. A z akarásban haldokoljon: Hogy halva és újra terem tve G ondolj vissza az é le te d re !. . . — 22 — �CSUK LY LÁSZLÓ: AZ AJTÓ ELŐTT K éső őszre já r t az idő. A z ég borús volt és kom or, az alacsonyan já ró sö tét felh ő k szinte a fe jü n k fe le tt lebegtek. M etsző hideg északi szél fú jt. C sontig m aró kegyetlen szél. A z ú t k é t oldalán a fá k belevesztek a ködbe és a n ém a­ ságba. A nagy, ném a csendet csupán a k ere k ek egyhangú n y ik o rg ása zavarta. Az öregem ber ném án ü lt m ellettem . Bal kezével lazán ta rto tta a gyeplőt. — a két k an cát nem k ellett biztatni, m e rt ism erték az u ta t, — jobb kezével pedig időnkint letö rö lte a zu zm arát, m ely lehelletéből ráfag y o tt lelógó b a ju ­ szára. A szél egyre hevesebben fújt. O lykor m á r m egbántam , hogy ilyen m eggon­ dolatlan könnyelm űséggel nekivágtam ennek az utnak. N em csin áltam m ást, csak ültem és néztem az öreget. H atalm as, szép szál em b er volt. H atv an o n m á r túl. Apró, k ék szem ei szüntelenül hunyorogtak, m in th a n ap b a nézne. H an g ja ércesen zengett, m ik o r m egszólított. — M aga m indig ilyen szótlan? — N em . . . csak elgondolkoztam . . . — M iről? . . . H a m eg nem sértem . . . — Az életről . . . — A rról le h et is. A szél nőttön-nőtt. Esőt nem hozott, csak hideget. A ködön á td eren g e tt egy kis vöröses-sárga fénypont. A tanyából kiszűrődő világosság. — A bácsi hán y esztendős? — H atvannyolcadikat nyüvöm . . . — Szép idő . . . — Szép . . . az utolsó tíz belőle. T udja, azóta h ív n a k Á gota Istv á n n a k . . . A ddig kin ek „hallgass’‘ voltam , k in e k m eg „tedd ezt, tedd a z t” . . . — M ióta él itt? — H a azt vesszük, tíz esztendeje . . . De itt létezett m á r az öregapám is, tá n m ég annak is az a p ja . . . Ugy m a ra d tu n k m i egyik grófról a m ásik ra, m in t a fészerek, istállók, m eg a jószágok . . . H ej, h a m ost le h etn ék olyan fiatal, m in t m aga! . . . K özben m egérkeztünk a ta n y á ra A tág as udv aro n sz étterü lt a vigadozók nótázása. A nóta erősen visszhangzott a p a jtá k körül. E m berek özönlöttek m in ­ denfelől. Á gota bácsi visszaindult az állo m ásra vendégekért. Sok e m b ert h ív ­ ta k m a ide. Az „A ranykalász” első le tt az őszi m u n k á k elvégzésében. Első az egész országban. A szépen feldíszített terem ben v ág n i le h e te tt a cig arettafü stö t. Az élelm esebbek elfoglaltak m á r m inden ülőhelyet. A későn érk ezettek vastag sorokban állta k a széksorok között. Idő m ú ltán m ellém sodródott P ista bácsi is. F ülem be súgta, hogy le te tte a m un k át, m ost m á r ő is ünnepel. Zsongott a terem . H átu l az a jtó n á l egy reked tes férfih an g igyekezett áttö rn i a zsibongást. — U tat, u tat! U tat az elnöknek . . . N egyvenes form a, kopaszodó férfi tö rt izzadtan u ta t a sokaságban. G yűrte, gyöm öszölte az ácsorgókat. K özben egyre fujta a m o n d ó k áját: — É rtsü n k szót, em berek! . . . U ta t az elnöknek! . . . — Ez az agronóm us — bökött oldalba P ista bácsi. — S asv á rin a k hívják. T avaly jö tt hozzánk valahonnan a T iszántúlról. T udja, nagyon „agilis‘’ em ­ ber . . . A z útcsináló közben fe lé rt a rög tö n zö tt színpadra. N yom ában őszes, sz ik ár em ber. — Az elnök — súg ta Á gota bácsi —, á ld o tt jó em ber, csak egy kicsit r á ­ tarti. K érdezni szerettem volna, hogy m in t é rti ezt. De kezdődött az ünnepség. Beszélt az elnök. Először lassan, nehézkesen in d u lta k a p ap írró l silab izált szavak, d e a rossz v ilá g ítá sra hivatkozva, ham arosan le te tte a pap írt. E gyre m elegebben beszélt. �K ötetlenül, szinte m indenről. Az em berek feszülten fig y elték m inden szavát. Csak S asvári arcán lá tta m valam i nyugtalanságot, m ik o r az asztalra k e rü lt a m egírt beszéd. S zóltak a vendégek is. Egy fiatale m b er a m iniszter nevében k i­ tü n te té sek e t n y ú jto tt át. Jö tte k a jókívánságok m indenfelől. Csak a k k o r v ált kissé kínossá a helyzet, m ik o r az elnök hozzászólásokat kért. — No, em b erek . . . b á tra n . . . szóljanak m á r . . . le h et a h ib á k at is. H allgatás m indenfelé. — H angosan em berek . . . szóljunk m á r ! . . . Még elbüszkélkedem , hogy én vagyok a világ legjobbb elnöke . . . M egütött a szó: elbüszkélkedem . De beszélni kezd tek az em berek. V alam i lázas többrevágyás volt a keresetlen szavak m ögött. Az első szólók m ég úgy kezdték: „Elnök k a r tá r s ” és m agázódtak. A zután az „E lnök k a rtá rs b ó l’‘ egyre in k áb b Jó sk a bácsi lett. A m agából egyszerű, közvetlen: te. O lyan szép ez a vitatkozás. De valam i hiányzott. V alam i, am it k erü lg ettek sokan. De nem é rin te tt senki sem. Az egyéniek sorsa. E lbüszkélkedtek ta lá n az „A ranykalásznál‘’? — b ú jk á lt bennem a kérdés. De szép volt ez az ünnepség, a szépség pedig sok m in d en t feledtet. M últak a percek. Ó rák k á nőttek. T e ríte tt asztalo k n ál k an a la ztu k a párolgó húslevest. V őfélyköszöntőt m ondtak hozzá, m in t valam i lakodalom ban. G ondta­ lan u l m u la to tt m indenki. De m égse m indenki. Egy asszony á llt a b ejáratn á l. E m berek jö ttek , em berek m en tek m ellette. Ő egyre csak nézett, id e a te ríte tt asztalra. B eleveszett a m ag ára k e ríte tt nagy, fekete kendőbe. F igyeltem hosszú perceken át. Apró, tö rék en y kis asszony. V ajon ki lehet? M iért nem ül itt köztünk? Asszony a b ejáratn á l. Ném a, szótlan asszony. Szem ében valam i m ély szo­ m orúság. E gyre csak néz a te ríte tt asztal felé. — K i az ott a b ejáratn á l, Á gota bácsi? — No nézd c s a k . . . Az A nnus! — Az A nnus? — m orm oltam m agam elé. — E sztendeje itth a g y ta a c so p o rto t. . . A m ikor az a sok kilépés v o lt. . . Most jönne vissza . . . de tudja, a S asvári azt szokta m ondani, ta n u ljá k m eg azok a m aguk k árá n , hogy m it je le n te tt a csoport. — És m aga m it m ond, P ista bácsi? Az öreg bizalm atlanul nézett rám . — É n nem m ondok sem m it se. — Sem m it? — T alán igaza v an S asvárinak. M ióta elm en tek azok, jobban h alad a m unka, több a k ereset. A legtöbbjük úgyse szeretett dolgozni. — Ez az A nnus se? — H át, rá nem m ondhatnám , csak ez m eg egy k icsit habókos, m indig a m aga b a já t r ítta . . . D e m eg kell adni, dolgos feh érn ép . . . K erestem az elnököt is tekintetem m el. Egészen k ö rü lb ásty ázták a városi v en ­ dégek. Vele m ost nehezen érth e tn é k szót. S asvári szintén m ellette szorgoskodott. Na, m ajd m agam . M egborzongtam , am ikor kilép tem a m eleg terem ből. Az asszony m egrez­ zent, m ik o r m egszólítottam , m in th a m ély álm ából riaszto ttam vo ln a meg. — M aga m ié rt nem jön be? __ Szégyenlem m agam — m ondta fá ra d t hangon. — De am in t kim ondta, m eg is fo rd u lt és szapora léptekkel in d u lt a b ejárattó l. A lig értem a nyom ába. — Á lljon m eg m á r . . . egy szóra csak . . . beszélni szeretn ék m ag áv al . . . M egállt. M ikor szem be fo rd u lt velem , lá tta m csak, hogy egészen fiatal te re m té st ta k a r a nagykendő. — M it a k a r tőlem ? . . . K icsoda m aga? B eszéljen azokkal o tt benn, azok többet tu d n a k . . . — É n m agával ak a ro k beszélni. R égóta figyelem itt az ajtónál. — A kkor lá th a tta azt is, hogy velem senki se beszél . . . Én . . . Nem tu d ta tovább folytatni. Szavait elm osta az előtörő sírás. �— A nna — ne haragudjon, hogy így szólítom —, én nem a k a rtam m egbán­ tani. T alán furcsa, hogy így kopogtatás nélkül be ak aro k n y itn i a m aga é letébe, de szeretném tu d n i . . . — H a v alam it szeretne tudni, kérdezze m eg az elnököt, m eg az agronóm ust! Én nem vagyok csoporttag, én csak voltam . . . — Tudom . — T udja? A kkor . . . m ié rt a k a r beszélni velem ? — Éppen ezért. — H a agitálni akar, a k k o r m enjen szépen vissza, h iá b a fárad , m eg vagyok én a m agam éban is! Nem k érte m én senkitől azóta se, m ióta kiléptem . — A kkor m ié rt m o n d ta az im ént, hogy szégyenli m ag át? — Azért, m e rt m ost idejöttem . . . De m aga m it a k a r tőlem ? — Ő szinte beszédet! De ü ljü n k le — m u ta tta m egy fatörzsre. — Még csak az kellene . . . L enne m iről beszélni az asszonyoknak . . — A kkor jö jjö n be. — Nem, nem le h e t. . . E ngedjen u ta m ra . . . — A kkor beszéljünk így. B enn szólt a zene. K iszűrődött a vigadók éneke. Az ablakon á t látszo tt a táncolok forgása. I tt szem erkélni k ezdett az eső. É letadó őszi eső. A nna egy k icsit m egenyhült. N agy csend nehezedett közénk. M ajd h a lk a n beszélni kezdett. — Nem volt igaz, am it az elébb m ondtam . Ügy v árta m a m ai n a p ra . . . Én nagyon egyedül vagyok m á r tizenegy esztendeje. — H ány esztendős m aga m ost? — H uszonnyolc éves öregasszony . . . M egöregített az élet! V alam ikor pedig olyan szépnek álm odtam . . . Ú gy vagyunk mi asszonyok, hogy álm o d ju k az é le­ �tet. Alig éltem , m á r férjhez m entem , alig m entem férjhez, m á r egyedül m a ra d ­ tam , az u ram odaveszett a h áb o rú b a . . . Egy hónapot se éltü n k egészen együtt, am ikor elvitték. Egyszer egy h é tre hazaengedték, az tá n a levél jö tt helyette, am it nem ő ír t . . . A m it ak k o r k üldenek, h a v alaki nincs többé . . . Nem tu d ­ ta m elhinni, m ég m a se hiszem igazán . . . A zért m ara d tam egyedül . . . Vol­ tak , ak ik v ig asztaltak : F ia ta l vagy még, n e vedd úgy a szívedre, ú jra kezdheted. V oltak, akik, m á st a já n lo tta k . . . T udja, a m ag ára m a ra d t asszonyt sokan csak p réd á n ak te k in tik . . . A ján lo tta k é rte sok m indent. A m ikor lá ttá k , hogy v e­ lem nem lehet, elh iresz telték rólam , hogy m egzavarodtam . . . Én m eg cipel­ tem az élet te rh é t m agam . S zántottam , v etettem . . . S zántás u tá n m agok k el­ tek, csak az én életem nem virág zo tt többé . . . R em énytelen le tt az élet . . . szakadásig . . . A n n a szü n etet ta rto tt. Nem szóltam közbe. E reztem , nagyon vívódik. Nagy c sa tá t v ív o tt ez a csepp asszony önm agával. — M ú ltak az évek . . . Az elsőt követte a m ásik. T avaszt a nyár, őszt a tél. Én v árta m , egyre v á rta m . . . K ét esztendeje belép tem a csoportba. Nem jö ttem én üres kézzel, hoztam a földem et, m eg k ét szép teh en et. A zt gondoltam , hogy itt nem leszek egyedül . . . Dolgoztam, ren g eteg et dolgoztam . . . K átai bácsi, az elnök azt szokta m ondani: ez az A nna tú ltesz a férfiakon . . . M eg­ b ecsülték a m u n k ám at, higgye el, m egbecsülték, dicsértek, ju ta lm a z ta k . . . Én m eg v árta m , hogy egyszer azt is m egkérdezik: — Te A nna, m i n y o m ja a te szí­ v edet? — N éha azt éreztem , hogy csak a mozgó m unkaegységet lá tjá k bennem , de dolgoztam , m egszoktam én a m u n k át, am ik o r m agam voltam . A kadtak, ak ik a z t m ondták, m in ek hajto d m agad? Megélsz te kevesebb m u nkából is . . . Ezek­ n ek egyszer-egyszer odavágtam : hogy n ek tek is több legyen! P edig a k k o r sokan voltak, a k ik itth a g y tá k a csoportot . . . Én itt a k a rta m m arad n i. É rti, én itt! A nna szaporán szedte a lélegzetet. L áttam , kegyetlenül n eh éz az em lé­ kezés. — A ku k o ricát k ap á ltu k aznap. Csak az tu d ja, m ilyen fárasztó m u n k a az, aki m á r csinálta. S zakadt ró lu n k a veríték, d e m enni k ellett, m u ta tta m agát a m u n k a . . . K ö rm ü n k re égett az a ra tá s is . . . Az elnök délelő tt kétszer is k in n já rt, kérte, h a tu d ju k , fejezzük be m ég aznap. D élu tán m á r n agyon fárad t voltam , s egyszerre csak azt veszem észre, hogy lem arad o k a többitől . . . N e­ hezen lélegzem , s am ikor körülnéztem v alam i segítségért, a többiek m á r jól előttem já rta k . . . M egálltam , és nem tudom m iért, m eg ro h an tak az em lékek, eln ehezedett a k a p a a kezem ben. Azt sem tudom , m ik o r ültem le . . . — A ten g eri sű rű re n ő tt a k k o rra m ár, m in t v alam i erdő. A rra eszm éltem , hogy zörren n ek m ögöttem a levelek és előttem áll Sasvári, az agronóm us, meg az elnök . . . S asv ári n éh án y h ete volt a k k o r még csak nálunk. Jó szakem ber­ nek m ondották, csak éppen az em b erek nyelvén nem tudott. Az elnök szelíden szólt hozzám : Mi v a n A nna, csak nincs v alam i bajod? . . . Tegezett, hiszen kis­ lánykorom ó ta ism er. M ár éppen felelni készültem , m ik o r S asvári rám rip ak o dott: — Lógunk, fiatalasszony? Lógunk? Büdös a m u n k a, m i? Á brándozunk a hűvösben, m íg a többi m a jd m egszakad?! . . . Az elnök csitította, d e ő fú jta a m agáét ren d ü le tle n ü l . . . — No, fiatalasszony, m i lesz? Persze, kevesebbet kell a legényekkel törődni! . . . E rre m á r én se h agytam m agam , szó szót követett, a neszre o dajöttek a többiek is . . . Én szégyelni kezdtem m agam . . . és elro ­ hantam . Először m agam sem tudtam , m it teszek m ajd, azu tán egyre jobban m eg­ érlelő d ö tt bennem , hogy én itthagyom a szövetkezete t ... . M ásnap nem jöttem dolgozni . . . D élben m á r o tt v o lt nálam az elnök. H a egyedül jö tt volna, talán jól kisírom m agam , de vele jö tt az agronóm us is . . . — Mi a szándékod, A nna? — tu d a k o lta Józsi bácsi. De szavába vágott az agronóm us: — M egkezdtük az aratást, fiatalasszony. T u d ja m i az ara tá s m in álu n k ? O lyan m in t háb o rú b an az ü tközet . . . És tu d ja, mi tö rté n ik a katonával, aki ütközetben o tth ag y ja a csa­ p atát? . . . A gyonlövik, hogy ne züllessze a többieket! . . . Ú gy éreztem , hogy igazat m ond, nagyon igazat. De ahogyan m ondta, az a leg jám b o rab b bárányból is oroszlánt csin ált volna . . . Engem elfu to tt a m éreg és azt v ágtam oda: Az én férjem n em futam odott m eg az ütközetben, m égis agy o n lő tték . . . Sas­ v á ri nyersen a szavam ba v ágott: — Ilyenkor persze erre hivatkozik! — Én a rra em lékszem csupán, hogy az ajtóhoz ro h an tam , feltép tem és el­ k üldtem őket . . . így m ara d tam ú jr a egyedül . . . T íz lépésre tőlünk szólt a zene. E m berek vigadtak. Hegedűszót, dalolást v itt a szél az új v etésre . . . �— H ányszor elhatároztam , hogy bejövök az irodába, elm ondom Jó sk a bácsi­ n ak . . . N agyon m egbántam , a m it te tte m . . . M ert h a egyedül voltam , am ikor a csoportba jöttem , kétszeresen egyedül m a rad tam , am ik o r itth ag y ta m . . . A falu b an azt beszélték, hogy az élh etetlen ek m a ra d ta k ki a csoportból . . . Nem sokat adtam a beszédre, de elh atáro ztam , m egm utatom , hogy élek én egyedül is, bírom én a m u n k á t egyedül is . . . P edig a szívem legm élyén m in d ig abban rem énykedtem , hogy egyszer visszahívnak ide . . . A zt rem éltem , m ost három n ap ja is, am ikor m egkaptam ezt a levelet . . . M ost v ettem észre, hogy foszlányokká m á llo tt p a p írt szorongat a kezében. N y ú jto tta felém . M ikor észrevette, hogy nincs m á r r a jta olvasnivaló, le h ajto tta a fejé t és fo ly tatta: — Jó sk a bácsi szem élyesen írta a levelet, hogy jö jje k ide m ám a . . . T udja, nagyon készültem , de csak a b ejáratig fu to tta az erőm ből . . . I tt eszem be ju ­ to tt S asv ári . . . — M ikor ideértem , v ártam , hogy szólnak m ajd az em b erek . . . De jö ttek m en tek m ellettem , észre se vettek. L estem Jóska b ácsit . . . Őt m eg elfo g lalták a városi k ü ld ö ttek . . . Ő m á sk én t biztosan id ejö tt volna hozzám és h ív o tt volna élőszóval: „T e A nna, neked is te ríte ttü n k . . .” O lyan jó l esett volna az em beri szó . . . A nélkül olyan nagy távolságnak tű n t az öt lépés az asztalokig, a te rí­ te tt asztalokig . . . P edig elhatáro ztam : odaállok az em b erek elé, m egm ondom : fog ad jatok vissza, az én életem nem élet az „A ranykalász’‘ n élk ü l . . . E lin ­ d u ltam többször is, de nem engedelm eskedett a láb am . . . M ert K áta i bácsi jó em ber, ő m e g értett volna, m e rt a z „A ranykalász” nagyon jó csoport . . . csak; az em beri szó . . . ezt fe le jte tte el Jó sk a bácsi az utóbbi időben . . . N agyon el­ fele jte tte . . . Ugye m egérti? . . . — Meg, A nna, nagyon m egértem . . . És m ost jö jjö n velem , m egkeressük Jó sk a b ácsit . . . — N em kell engem keresni, m ikor itt vagyok . . . — szólalt m eg m ögöttünk az elnök hangja. N em tudom m ik o r k e rü lh e te tt m ögénk. M it h allo tt a beszé­ dünkből, m it nem ? — de m ag u k ra hagytam őket. In d u lta m a terem be. B ent m in d en k i táncolt. A m u zsik át v itte a szél k i a földekre. A hol kid u g ta m á r fe jé t az új vetés, az új élet vetése. �I V Á N Y I ÖDÖN: R A J Z �A V A R PÁL: AZ ÖSVÉNY I. Nos, h a valaki olyan k ije le n tést tesz, hogy „m egeszem a kalapom , h a ez, vagy a z sik e rü l”, gondoljon a rra : van egy olyan helye a világnak, ahol m in d en kim on­ d o tt szóért h ely t kell állni. Ez pedig Cservölgy, hegyi község, a G oró Jó sk a falu ja. K épzeljük el a kiskéri v á s á r közönségét! O tt gyűrűzik, to lak szik a sok em b er a K erek u d v ari F öldm űvesszövetkezet s á tra körül, m a jd fellö k ik a hurka-kolbászos kon d ért. A sokaság közepén lá th ató a pelyhesállú Jóska. É ppen a b icsk ájáv al te v é­ kenykedik. C siszlikbe v ág ja csúcsos k alap já t, szeleten k én t m e g p irítja a zsíros se r­ penyőben, id ő n k é n t felszúr egy-egy darabot, nyugodt arccal m eg fu jk álja, m ajd m ag asra em elve a levegőbe, hogy a távolabb állók is lássák : n em csalás, nem ám í­ tás, h irte len b ek a p ja és lenyeli. És m égcsak m eg sem akad a to rk án a szo k atlan falat. N em tesz úgy, m in t aki v alam i h ő stettet vin n e végbe. Sem m i. K im ért, és k iszám ított m inden m ozdulata, a k á r a fűtőé a kazán m ellett, aki nem is nézi m á r a feszm érőt, m égis tu d ja , m ennyi a légkör és hogy rak h a t-e m ég rá, vagy sem. A bám észkodók arcán n ev e th e tn ék tő l piros döbbenet feszül, az in d u lato k ösztö­ nös k itö rését azonban visszafogja a félelem . Csak a cservölgyiek arc a nyugodt, de feltű n ő en az. Ide-oda forgolódnak, vakaródznak, köpködnek, m in th a az egész ügyet a v ilág legterm észetesebb dolgának te k in te n ék : ilyenek vag y u n k mi! N álu n k nem b a b ra megy. A kik a nagy erdőség kellős közepén, a sziklák o ld alán is meg tu d n a k kapasz­ kodni, zo rd ak k á válnak, m in t a luc és később-utóbb egym ás felé is csak a tű lev elei­ k et m u ta tjá k . N e félj Jóska, neked nem tö rté n ik sem m i bajod! Még a h a ja d szála sem görbül meg. Egy kis csik arást fogsz érezni hazafelé, de h a m ost rögtön megiszol egy korsó sört, a pokol tü zét is elolthatod vele. Csak aki m ia tt fogadtál, az ért n em áll jó t senki. De senki ezen a világon. Ez pedig a szegény K arsai Istv án , a szerencsétlen. F e lh a jto tta rúgós tehenét, m e g ita tta m ákfőzettel és já m b o r fejő sk én t a d ta e l egy helybeli gazdának, ann y iért, am en n y it egy rendes á lla t is m egér. M ost ne kérdezze senki, hogy ita tjá k m eg a keserű m ákonyt Cservölgyben, am ik o r a m a rh a csak a tisz ta ita lt fogadja el? Ebből a k ív án csiak n ak csak annyit, hogy gum icsövön keresztül. De h a kell, m ég injekció fo rm á já b an is bedöfik a bőre alá, m e rt Cservölgyben, ahol silány a talaj, az em beri elm e olyan term ék en y , m in t ta lán sehol ebben az országban. Hogy m iből tu d pénzt csinálni ez a nép. azt n eh éz elsorolni. K önnyebb azt, m iből n em tud. E rre példa az aróm a, am it kesernyés és bolondító cserjem agvakból készítenek. A szeszfőzéshez, meg a színes pálinkákho z azu tán nem kell ész, ezeket m anapság m á r a legkényelm esebb városi em ber is tu d ja . A cservölgyi ég e te tt ita lo ­ k at szerte a környéken a p u lt alól á ru sítjá k a szövetkezeti boltosok. M ag u k fab rik álta k eltető gépekből o n tjá k a korai gyenge csibéket a tizen ö t k ilo m éte rre eső m ecséri piacra. És senki m eg ne íté lje őket: m aguk a já n ljá k fel le án y a ik at és asszonyaikat a tu ristá k n ak . V alósággal becsalogatják őket a szállásaikra. Azok aztán m ielőtt n ek iv ág nának a kékjelzésű szakadékos ú t szikláinak, szívesen p ih en n ek m eg C ser­ völgyben. N em is k é m e k sokat itte n a v endéglátásért, h a azt vesszük, hogy ezzel a helyi érdekességgel egy tu ristá n a k b a rá ti körben el is leh et m a jd dicsekednie. (Bár ez kissé kockázatos!) Sziklához és szakadékhoz n em egy kékjelzésű ú t visz, de ilyen élm ény m á sh ely ü tt nem igen kínálkozik. Estefelé, h a aztán m eredeken em elkedik m á r a h an g u lat, a házigazda, m in th a csak eszébe ju tn a valam i, kifelé indul. A p itv a rb a n h óna alá k a p ja a pokrócot, pössent egyet az udv aro n és bem egy az istállóba, lefekszik a v ac k ára s m ég a fü lét is b etak a rja , hiszen az ő szerepe befejeződött. Hogy m en n y it hoz m ég a h átralev ő idő, n em r a jta m ú lik m ár, han em az asszonyok ügyességén. Reggel m a jd elszám ol­ nak. Vagy m ég jobb, h a csak három nap m úlva, m e rt m on d ju k , a vendégek olyan jó l érzik m agukat, (bizonyára a tá j varázsa m a ra sz ta lja őket), hogy a nehéz ú tsza­ kasz m egm ászását ism ét és ism ét elhalasztják. N e íté lje m eg senki a cserhátvölgyie­ ket! A z sem , aki őket m egterem tette, de term őföldet e lfe le jte tt te re m te n i aláju k . Vagy egy bányát, vagy v a s u ta t. . . N e félj Jóska, neked nem tö rté n ik sem m i b a jo d . . . És m á r lá tn i is, hogy a �hálás nézőközönség soraiból egy-két gavalléros em ber tö lti belé a sört. A nnyi k o rsó áll sorban egym ás m ellett, hogy m ég a Jó sk a dicsőségén osztozó falu b eliek n ek is ju t belőle. Isznak. Ü nneplik G oró Jóskát, benne a kim ondott szó b e c sü le té t. . . Csak a szerencsétlen K arsai Istv án ró l feledkezett m eg m indenki. Csak az ő egészségére nem iszik senki. De senki a világon. P edig ő is o tt áll az italos b ü fé m ellett, olyan szürkén és szótlanul, hogy n e is vegye őt észre senki. Igenám , de h a nem tu d n án k , a vevő is o tt áll m ellette. V isszajött. V alam i m á r az a lk u n ál fe ltű n h e te tt neki. Hiszen a cservölgyiek kezdettől fogva furcsán viselkedtek. Le n em v ették volna a szem üket róla. A ztán vihogtak, m in th a hülyének ta rtan ák . Igy h át: ahogy otthon bekötötte a tehenet, visszajött. M ost m eg ezt a gyereket veszik körül, ita tjá k , pedig ez v iselk ed ett valam ennyi közt a legszem telenebbül. Egy v illá ra való h eré t dobott oda a tehénnek, az csendesen eszegette a ta k a r­ m ányt, sem m i különös nem volt ra jta . Vagy tá n m egbabonázták? A régiek beszél­ te k ilyet, de ő m ég sohasem ta p a sz ta lt sem m iféle babonaságot. V alam inek azonban lennie kell. E zért jö tt vissza. K arsai lopva te k in tg e te tt h átra. M ost v ette észre először, hogy a vevő b alfü le ijesztően nagy, a kagylója a k á r a vörösszilva, m in th a v alak i ököllel v ág o tt volna bele, pedig nyilvánvalóan anyajegy volt. K ársain ak an n y ira m eg ak ad t ra jta a szeme, hogy ezekután szólnia k ellett v alam it: — Mi újság? — kérdezte. K özben állandóan Jó sk á ék a t k ísé rte a szem ével. O tt ácsorgott Csizik B e rtalan is a k ú tn á l, ö n tö tte m agába a potya sört. Ez neki k ereszt­ k om ája volt. C sak n em hag y ja őt cserben, h a a r r a k erü l a sor. — Az újság? Még h á tra van! — válaszolt a helybeli gazda és á llt tovább. E zeket K arsai eleresztette a füle m ellett, de aztán, hogy a tolakodók között még k ét fa lu ja belit m egp illantott, egész közel hozzá, vagy egy m éterre, újból felbáto­ rodott: — H át akkor ki vele! — riv allt a vevőre, m ajd színlelt nyugalom m al te k in te tt az égre. Esni kezdett az eső. O któber volt, száraz idő, szán tan i eleddig n em leh etett, a v etés is késett. A vevő nev etn i kezdett. De úgy kacagott, olyan m élyről, hogy m ind a h arm in c­ k ét foga kilátszott. K arsai m egfogta a k a b á tjá t és az arcáb a m ered t: — M ondom, ki vele! Azzal a nagy ú jsá g g a l!. . . — A h an g ja bizonytalanul rezgett. A vevő e k k o r m á r szinte fuldokolt a nevetéstől. — H át azt is . . . H á t n e k e m . . . H át kié az első szó? Ki ad ta el a teh en et? K arsai szinte m egsem m isült ezektől a szavaktól. A lá b a m á r in k áb b a d ü htől reszketett. — H a . . . ! — kezdte kiabálva, de a gazda közbevágott: — Az áldom ás, jó em ber! K i fizeti az áldom ást? De nem itt, h an em o tt? — bökött h á tra a hüvely k u jjáv al. A közeli vendéglőre célzott és K arsai m eg ad ta m a­ gát. E zekután m in d e n re kész volt. Í gy lassacskán elin d u ltak a falu felé. II. Az italb o ltb an szokatlan lá tv án y fogadta K arsait. Egy nagy terem közepén do­ bogó állt, körös-körül asztalok és székek. A m ikor beléptek, a hangszóró m ag y ar n ó tá t böm bölt. Az egyik sarokban suhanc legényke kezelte a gépet. L eültek az egyik asztalhoz. K arsai b o rt ren d e lt szódával, de szinte koccintani is elfe lejtett, m e rt egy csapat ünneplőbe öltözött iskoláslány u g ro tt fel a dobogóra és énekelni kezdett: — A kiskéri vásártéren , icate! L egényvásár lesz a héten, icate! Száz fo rin té rt a d n a k egyet, ja j, de drága. Mégis vesznek, icate! K a rsain ak eszébe ju to tt, hogy náluk, C servölgyben soha n em énekelnek. — A kiskéri v ásártéren , icate! L eányvásár lesz a héten, icate! K ét fillé ré rt ad n a k egyet, jaj, de olcsó. Még sem vesznek, icate! M ért v an az, hogy az egyik helyen énekelnek, a m ásikon nem . Az öregek m ég d u d o rásztak n éh a a fogaik közt, de h a ra jta k ap ták egym ást, elszégyelték m ag u k at �és rögtön m á sra te re lté k a szót. R ájuk, a fia ta la b b a k ra egyetlenegy n ó tá t sem hagytak örökbe. A ki ta n u lt valam it, az a katonságn ál ta n u lta . M aga K arsai is ott h allo tta a „Százados úr, se j-h a j” és a „Bús m agyaro k im ád k o zn ak ” kezdetű éneke­ ket. A ztán a háború a la tt volt ez a „B ánom is én, m it hoz m ajd a holnap n ek e m ”. A fogságban reggeltől estig ezt danolták, m eg a „T e tű -n ó tát”. De itth o n ? Sem m it. A ta riszn y á jáb ó l szalonnát és k enyeret v e tt elő és en n i kezdett. — A m ú lt héten levágtam a kukoricaszárat. V olt rá időm , — tö rte m eg a csen­ d e t K arsai. A helybeli gazda bólintott. A ztán c ig a re ttá t v e tt elő és rág y ú jto tt. — D ehát m ost m ivel etessem m eg? — fo ly ta tta K arsai és összeráncolta a hom ­ lokát. — T án be se hordom . M aradjon k in t a h atárb an . A vevő ism ét b ólintott és nagy füstfelh ő k et f ú jt K arsai arcába. — Vagy m égis behordom , — fo ly ta tta am az. — Be, m e rt a M ajo rság b an alá ak aro k szántani. Be h á t . . . — helyeselt m ag án ak és v á rta , hogy vég re a helybeli g azd a is szól valam it. E rre azonban nem k e rü lt sor, m e rt m ég ketten ü lte k le az asztalhoz. A vevő­ vel kezet ráztak, u tá n a bem u tatk o ztak K a rsain a k és m áris kezdték m on d an i a m a­ g u k ét. E gyikük m eglehetősen pityókás v olt m ár, m in d en bevezetés n élk ü l hozzá­ fogott az egyszeri kupec történetéhez, am ely állítólag való b an m eg tö rtén t, m égpedig úgy, ahogy ő tu d ja, m e rt v an n ak m á sfa jta változatok is, d e ezeket olyanok m esélik, ak ik csak úgy h allo tták , sőt, m ég m aguk is csav a rta k egyet-egyet a tö rtén eten . A dobogóra fe lá llt m ost v alak i és a nagy zsivajon á t olyat m ondott, am in a kö­ zeli asztaloknál ülők jó l derültek, de távolabb m á r n em h allatszo tt. A régi v ásáro k ­ ró l beszélt, m ajd valahogy belekeverte a term előszövetkezeteket is, hogy m ennyivel jobb ez a p arasztoknak, m in t az egyéni gazdálkodás. A m ikor a m o n d ó k áját befe­ jezte, in te tt a p u ltn á l ácsorgó h áro m szál cigánynak, azok tu sst húztak, a hallg ató ­ ság pedig tapsolni és éljenezni kezdett. — Ez az elnök! — súg ta oda a p ityókás em ber K a rsain ak , am it az érte tle n cso­ d álkozással fogadott. — A zt húzzátok el, — k ia b álta rek e d t hangon az elnök —, azt, hogy „De sze­ retn é k hajnalcsillag lenni!” — ezt is m egm agyarázták K arsain a k : a szövetkezet neve H ajn al és egy nagy vörös csillag fénylik a m a g tárép ü let tetején . — M indenki éne­ keljen! — d irig á lt lelkesült arc cal az elnök és p ip a szá rral in te tte a ta k tu st. T o rkukszakadtából énekelni kezdtek. A cigányok h ú zták, hogy m a jd elszakad­ ta k a húrok. Így m egint nem le h ete tt elm ondani az egyszeri kupec tö rtén etét. K a r­ s a it ez n em is bán to tta, a n n y ira m egbűvölte a szokatlan és fülsik etítő vidám ság. Az em berek n y ak á n k id a g ad ta k az erek, hom lokukról folyt a v erejték , a rc u k vörös volt, m in t az a csillag ott, a m a g tá r tetején . K arsai ezt olyan kellem esen idegennek érezte, olyan h iv atalo san ünnepélyesnek: u to ljá ra jó húsz évvel azelőtt, a katon aság n ál élt á t v alam i hasonlóan nagy állam i felelőtlenséget. Ezek a z em berek te lje sen szabadon viselkednek, egym ást u g ratják , lökdösődnek, ingerkednek, a k á r a gyerekek. A cigányok az egyes asztalokhoz széledtek, hogy k in ek -k in ek fülébe m u zsik ál­ ja n ak . K arsai ekkor v e tte észre, hogy a vevő e ltü nt. H iáb a k u ta tta a szem ével, m ég fel is állt, úgy nézgelődött, de bizony az sehol sem volt. A m a ra d é k b o rt k itö ltö tte a p o h arába, egy m o z d u lattal le h a jto tta és indulni ak art. Az asz ta ltá rsa k azonban m a ra sztaln i kezdték, sőt, m ég a szomszéd asztalnál ü lők is k érleln i kezdték: „R áér, ha jól érzi m agát, hiszen még fia ta l az idő, Cservölgy nincs is m essze ide, m indössze tiz en k é t kilom éter.” K arsai a n n y ira m eghatódott, hogy hosszú beszédbe fogott a szerencsétlen. El­ m ondta, hogy rossz úto n já r t eddig. O rdasok között élt és ő is o rdassá változott. Ma d ö bbent rá, hogy em b er m ó d jára is lehet élni, ez a m ai este m u ta tta meg neki, hogy lehet. De ta lá n ő m á r alkalm atlan. — Egy éve v ettem ezt a tehenet, — dadogta m eg h ato ttan . — I tt vettem , borjas volt, egy m ecséri em bertől. A nnyiba k erü lt, m in t m ás b o rjú nélk ü l. És én örültem , hogy jó v á s á rt csináltam . De csak röhögtek ra jta m a falum beliek, m á r am ikor m en tü n k hazafelé, kinevettek. Egym ásközt suttogták : m ajd m eg látja a szerencsét­ len . . . Ők m á r ott tu d tá k , m á rm in t itt, a v ásárb an . . . — K arsai h an g ja elcsuklott: — Igazuk volt, n em sokára m egláttam . A m ikor h a lá lra rú g ta az a s sz o n y t. . . A fele­ ségem et . . . N agy csend következett erre. E gyre többen figyelték a cservölgyi parasztot. A legtöbben nem is tu d tá k pedig, m iről van szó. �K arsai m ég u to ljá ra összeszedte m agát és nagyot só h a jtv a kinyögte: — Ezt adtam el m ám a ennek az em bernek, ak i itt ü lt az elébb. I tt m ellettem . — E n nyit m ondott, aztán a v á llá ra v etette a ta risz n y á já t és színjózanon hag y ta el a vendéglőt. — Bolond ez? — kérdezgették egym ástól a kiskériek. — M intha az egyszeri kupec tö rté n eté t hallanám . P o n t így é rt véget az is, szólalt m eg a pityókás em ber, de m egint csak nem h a llg a to tt rá senki, m e rt a cigá­ nyok ú jra ráz en d íte tte k és a vidám m ulatozás folyt tovább. III. K arsai rövidíteni a k a rta az u ta t. A széles kocsiútról átv ág o tt a keskeny ös­ vényre, am ely a tisztásn ál kezdődött és egy szakadék fölött v ez etett el. A szakadék o ldala sziklás v o lt és m eredek, m egm ászása m ég egy g y ak o rlo tt tu ris ta szám ára is kom oly p ró b até teln ek szám ított. Í gy h á t éjszaka nem v o lt tanácsos fölötte h aladni, m e rt egy csuszam lás elég le tt vo ln a ahhoz, hogy az em b er m e n th etetlen ü l a m élybe zuhan jon és úgy összezúzza m agát, hogy a sa já t an y ja se ism erne rá. A cservölgyi p araszt azonban nem törődött az életveszéllyel. H oldvilágos éjsza k a volt. A hold azonban csak ritk á n b ú jt k i a felhők m ögül és o ly ankor is csupán rövid id ő re v ilá g íto tta meg az u tat, m e rt nagy és sötét felhők fu to ttak a la tta és igen hosszú időre függönyözték el a kilátást. K arsai e lin d u lt az ösvényen. N em nézett a lá b a elé. A zt ta p asz talta, hogy bizony­ ta lan ta lajo n a legjobb gyorsan lépkedni, m e rt ha a félláb a m egcsúszik is, a lendü­ let átsegíti az em bert. Az egyik n á la tanyázó tu rista m ag y arázta egyszer, hogy ő így szokott felkapaszkodni a B adacsonyra; gyorsan kapdossa a kiálló köveket és h a egyik-m ásik kihull, a kellő p illan a tb an m indig megfog egy-egy szilárd d ara b o t is. Ami a kezekre vonatkozik, az a lá b a k ra is érvényes lehet. K arsai an n y ira b elejö tt a rohanásba, hogy szin te m á r fu lla d t és a fe jé t fel­ em elte, am ikor az ösvény m ásik végén em beri alak o t v e tt észre. O lyan k ét-h áro m száz m é tern y ire le h ete tt tőle a szem be jövő em ber, am ik o r n y ilv án az is észrevette őt, m e rt h irte len m egállt, m in th a őt a k a rn á bevárni. K arsai tu d o tt róla, hogy löktek m á r le em b ert innen k ettő t is, és bizony m ind a kettő h a lá lra zúzta m agát a sziklafalon. A ztán egy szerelm espárról is hallott, ak ik innen d obták le m agukat, az egyik kiálló szikláról. E lőbb a legény u g ro tt le, ő v o lt a szegény, neki nem v o lt m it gondolkodnia. A lány azonban m egijedt. Jóm ód­ ban n ő tt fel és bizonyára elkényeztették. De ígéretéhez hű a k a rt m arad n i és egy álló héten á t m inden é jjel k isétált a sziklákhoz, m indig hófehér m enyasszonyi ru h á ­ ban, m íg végül a h eted ik éjszaka, pontosan éjfélk o r ő is leugrott. A zóta h ív já k ezt a követ a Szerelem sziklájának. K arsai azt hallo tta, hogy a lelökött em berek közül az egyik részeges, korhely volt, aki m agától is leeshetett. A m ásik m ia tt viszont v a la k it el is ítéltek , de hogy ő te tte volna, vagy ez az em b er is csak egyszerűen leszédült, errő l senki sem tu d o tt bizonyosat. Ezen gondolkodott a cservölgyi paraszt és ő is m egtorpant. Úgy rém lett neki, hogy ez az alak m á r az előbb is lá th ató volt. O tt á llt az ösvény végén, csak ő ak k o r fán a k nézte. E zekután biztos, hogy őt v á rta az a valaki. N a igen. H át m é rt m en t el k o rábban a vendéglőből a kiskéri gazda, ak in ek el­ ad ta a teh en et? M iért csáb íto tta el a kocsm ába azzal, hogy igyák meg az áldom ást? H át olyan fontos dolog az áldom ás? N a jó, elm entek. De aztán se szó, se beszéd, egyszercsak e ltünt. I tt v alam i nincs rendben. Lehet, hogy közben m e g tu d ta az igazságot? E nnek a Jó sk án ak is m é rt k ellett azt a nagy cirkuszt csinálnia? De m á r am ikor alkudoztak, a cservölgyiek o tt tá to t­ tá k a száju k at, egym ást lökdösték, sugdostak, nevetgéltek, hogy ez gyanús le h ete tt a kiskéri gazdának. K arsai gondolkodott. Egész életében m indig csak a fejét tö rte, spekulált, de soha sem ju to tt sem m ire. N em sz ü letett p arasztnak. M ásfélének szü letett, m unkásnak, vagy papnak, vagy istencsodájának, és hogy az Ú risten ten n é őt a k á rh o v á !. . . Az a la k ott n em m ozdult. K arsai elin d u lt feléje. Lesz, am i lesz. H a elepu sztu l is, nem ijed meg. A m ai este m e g lá tta to tt vele valam it, am irő l eddig csak a könyvekben olvasott M ert K arsain a k könyvei is voltak. V olt vagy tizenöt könyve: A b e ty á r szerelm e, a N ebántsvirág fűzve, a B ouvard és Pecuchet, a K ordillerákon, az Egri csillagok kötve. Meg m ás hasonló könyvei v o lta k és ő hosszan eláb rán d o zo tt a tö rtén etek en . �Jó k ai regénye is v o lt néhány, azokat szerette a legjobban. De csak tito k b an o lv aso tt. Főleg az istállóban, hogy a szegény m egboldogult felesége se tu d jo n róla. No, volt egy h azafias versgyűjtem énye: szinte könyv n élk ü l tu d ta a szépen zengő k öltem é­ nyeket. Úgy hogy később m aga is farag c sált hasonlókat. Újr a ro h am lép te k k el u g rá lt a kiálló köveken. H áth a csak e lfá ra d t az em ber, vagy rosszul v an és v árja, hogy segítsenek rajta. Ő pedig itt m élázik, lopja az időt, am íg az szenved szegény. — Hé! — k iálto tta, de csak alig hallh ató an , m e rt v alam i visszafogta a h ang­ ját. D údolni kezdett, m in th a a „h é” is csak valam i nótából való le tt volna. De m ost egy ének sem ju to tt az eszébe, ez ért csak úgy a v ilágba d alo lt: Hé, h a nekem száz fo rin to t adnál! H a o tt v á rn á l a tem plom kapunál! H a te erre, én m eg arra! H ajajala! Hé! Mi az, m egzavarodtam ? Az a la k m egindult feléje. Lassú léptekkel h aladt. Csak a fü lét látnám ! — gon­ d o lta K arsai és m ost h irte len világos le tt az út. A holdvilág k ib ú jt a felhő m ögül, d e sem m ivel sem le h ete tt jobban látni. M indössze an n y it tu d o tt kivenni, hogy férfi­ em ber, aki feléje közeledik. K arsa i is lassan, kim érten lépegetett. N em le h ete tt k ö ztü k nagyobb a távolság, m in t száz m é te r és a cservölgyi p ara szt a r r a gondolt, hogy ő z a v a rta meg ezt az á rta tla n em b ert a b u ta viselkedésével. Mit. k ellett neki rohangásznia, m eg dalolni, m eg m it tudom én, — ő is csak m egijedt volna, h a v alak i így u g ra-b u g rál vele szem ­ ben. M ost jó volna, h a cigarettázna! A ta riszn y á jáb a n ta lá lt gyufát. V alam ikor do­ hányzott, a zsebében notesz is van, k ité p ett belőle egy lapot, lassan leh ajo lt, bele­ m a rk o lt az a v a rb a és rem egő kézzel sodorta bele a pap írb a. M egnyálazta a s z é lé t. . . E hhez m eg le h ete tt állni. És am íg a gyufával zörgött, a k a la p ja alól figyelt. A ztán m eg g y ú jtotta az első szálat, az azonban elaludt. M eggyújtotta a m ásikat, az is el­ aludt. M iért fél az em ber, h a éjszaka egy m ásik em berrel találkozik? M ért, m i van köztük? N em is ism erik egym ást, m i leh etn e köztük? M eggyújtotta a h arm a d ik gyufát. M ilyen a füle a szem bejövőnek? N incs r a jta az az anyajegy? N em látni. Csak legalább a z t lehetne tu d n i, m ilyen színű a balfüle. — Hé! M ilyen a füle m agának? — k iá lto tta oda, de m egint csak a fogai között, hogy ta lá n m eg sem le h ete tt hallani. Tíz lépésre m eg állt az alak és a farzsebéhez nyúlt. K arsaib an elállt a lélegzet. Egy p illa n a t a la tt m in d en t végiggondolt: ő úgysem e v ilá g ra való. A z egyszem lánya m á r elég nagy, a tav asszal tö ltö tte be a tizen­ nyolcat. I tt v a n a S zerelem sziklája, közel. Szép vége lesz, legalább ró la is fognak m ajd beszélni, hiszen életében csak suttogtak róla. R evolver csöve m e re d t feléje. — L őjj b átra n , te pirosfülü! — k iá lto tta m ost m á r hangosan K arsai. — Be­ csaptalak! A cső azonban rem egni kezdett. K arsai közelebb lépett. E rre az em b er zsebrevágta a pisztolyt és a kezét n y ú jto tta feléje. K arsai meg a k a r ta fogni a kezet, csakhogy a m ásik o ldalról egy olyan irtó z tató nagy pofont kapott, hogy a fü le m egzendült bele. — P irosfülü? — lihegte az alak. És m ire ő te h e te tt v o ln a valam it, úgy nekiugrott, m in t egy tigris. A cservölgyi p ara szt azonban m ost józanodott ki: m erevvé és érzék etlen n é v ált, m int a n ü n ü k e és a p illan a t tö rt része a la tt lebu k o tt a földre. Az em b er pedig a fü v et és a levegőt m arkolászva zu h a n t bele a szakadékba. IV. Ami ezután tö rté n t, az m á r igen kevés, de ta lán v an olyan fontos, m in t a kis­ kéri k irakodó- és á lla tv á sá r története. Írju k h á t ide azt is, csupán a teljesség ked ­ véért! �A z eset u tá n hónapokig nyom ozott a rendőrség, d e te tte st n em sik e rü lt találni. K arsai egyik reggel felöltözött és elin d u lt a m ecséri já rásb író ság ra. A folyosón egy asszony ü lt a p adon, m indenkinek elm ondta, hogy az ő u rá t lö k ték le a Szere­ lem sziklájáról. M ost e ljö tt a törvénybe, hogy m eg k ap ja az elégtételt. Bosszús volt az asszony és szégyelte m agát. A zt m ondja, ez éppen m éltó h alála v o lt az em b eré­ nek, m e rt a k k o r is szerelm i ügyben já r t a m egboldogult, m in t ahogy beszélik: egy cservölgyi m enyecskénél. M inden pénzt e rre a . . . e rre az asszonyra költött, a két g yereknek m eg cipőre sem tellett. De m ost m i lesz m égis a k é t gyerekkel? A legtöbben csak m enetközben figyeltek rá, egyedül K arsai volt, aki végig h a ll­ gatta, hüm m ögött, a fe jé t csóválta, aztán elköszönt és hazam ent. E gyik este azonban, am ikor éppen feküdni készült és a pokrócot az istállói ágyon felem elte, rém ü lten eszm élt rá, hogy a ta k aró a la tt egy nő fekszik, m éghozzá m élyen alszik. K arsai nehezen té rt m agához. M ajd egy d u rv a rán tá ssa l feléb resztette v á ra tla n vendégét. A kkor ism erte meg az özvegyet, a k it a bíróságon, a folyosón láto tt. Az asszony félálom ban, a szem ét tö rü lg etv e nyöszörgött: — N e harag u d j! — tápászk o d o tt fel —, lá tta m rajtad , hogy te ölted m eg az u ram at. — A ztán nyújtózkodva feküdt han y att, k a rjá t a feje alá rak ta. — T udtam , hogy n em rég h a lt m eg a feleséged . . . No, feküdj m á r le! — szólt rá a m eg d erm ed t p arasztra. — Én fá ra d t vagyok. A gyerekeket csak h olnap hozom. Ide feküdj! — m u ta tta és közben n éh án y szalm aszálat lesöpört a takaróról. Jó! — a k a rta m ondani K arsai, de nem szólt sem m it, h an em csendesen lefeküdt az asszony m ellé. Eszébe ju to tt, hogy ugyan m ire való ez az egész, a n n á l azonban m á r bölcsebb lett, sem hogy hangosan m e rt volna csodálkozni rajta. �SZABÓ KARO LY INVALIDUSOK A z u d va ru n ko n kocognak naponta át, és tűnődve n ézik ő ke t az ólak, állatok. A v á llu k roskadt, ru h á ju k régi szü rke „cájk”, m ö g ö ttü k kéklő déli szél suhog, m íg sötétlőn e ltű n n ek a kerta jtó m ögött az invalidusok. Talán a pap találta ki, talán a könyvelő, egy kö rn yékb eli latinul tudó; talán a népből — s ez jobban esnék — p a tta n t elő ez újzengésű tö rténelm i név, és szájára ve tte nyom ban a jó kedély. A zó ta ők az invalidusok: nyolc-tíz öreg paraszt, hangos szavú, lassú dolgú tszcs-brigád, zú zo tt sorsú, újra élő víg erőtlenek, csalódott, elárvult, kit elhagyott fia, fro n t ro kka n tja — a te rh ü k v e tte le a dem okrácia. N éhány éve m ég szorongva n éztem őket, széttárt karral m entegetőzve a dűlő k fe jén : „hiába m inden, tú ln ő tte k ra jtu n k m á r a fö ld ek; nem b írju k már, se n k in k sinc s, fiú n k a városból n em jön haza; tipródik itt az em ber vénségére egym aga; egymaga. M ost az udvaron kocognak át naponta. A kú tn á l m egállnak: szót érteni, s ugratnak rögtön: „Az eln ö kü n k azt m ondja, jövőre m ár egy egész nagy gim náziu m o t veszü n k, jönnél m ég te is haza — nohát ha jössz, itt a k e zü n k ”. A ztá n m ennek. A ke rtn é l já rn a k m ár, a m in t kilép s indul u tá n u k frissen az apám. A pa jtához érve m ég visszaint, — b ár n á lu n k ez nem szokás — de ő is vá lto zik öregségére, ím e változik, hisz ő is invalid. �REGGEL H egyek m ögötti ágyában im m á r fe lü lt a nap. V illany ha gyúl, v a k sin hunyorog az ég alatt. Egy fázós ásítás és m egbolydul a m ély sötét, és áttetszővé lesz a táj, m in t k é k üvegcserép. Borzongó dér a földeken. És fe n n a köd ú szik, m in t Iste n lelke ú szh a to tt a nagy v ize k fölött. M ilyen lesz m a a nappal? V ajh, lesz-e ke d vetek, ha m á r k ih ü lt az ágyatok, m ég alvó em berek? PROPERTIUS: III. 19. H ányszor hánytad m á r a szem em re n e m ü n k bujaságát: H idd el, az asszonyokon dúl heve m ég igazán. M ert ha ti eldobtátok a tisztesség zaboláját, S e n k i se fé k e zi m eg vág yb a b u ko tt eszetek. G yorsabban hu n y a láng el az égő szalm akazalban, Forrásához előbb visszatalál a folyó, Szirtcsúcsokon ham arább lel jó kikötőre a m atróz, És üdülésre a m ord, fergeteges Maleán, M ind a ti vad rohanástok gátja lehetne akárki, S m egzabolázhatná vágyatok őrületét. L égyen a kréta i nő a tanúm , k i ledőlt a bikának, S szirtife n yő fa -te h én szarvait hordta fején . O tt van Tyró, Énipeó szeretője, k i egykor A n n yira itta a k é jt a fo lya m isten ölén; S M yrra, k i aggott apja irá n t gyulla d t szerelem re, V égül cserje-sudár n ő tt ki a tagjaiból. H ozzam elő M edeát, k i szülötteit ölte le sorra, I gy szelidítve dü h ét fé rje csalása után? H át az az elvetem ü lt, ki m ia tt szégyenbe m erülten, Pélops átka alatt áll a m iké n ei ház. Scylla, te m inosi préda, apád bíbor hajaszála, S véle egy ős hatalom h u llt el a k é t kezeden! lm ezt adta a szűz az ellen ü k háborúzónak: A m o r v e tte be hát N isus a kapuidat! L égyen több a szerencse a nászotokon, ti leányok: Á rbocon lóg m ár fe n n az a kréta i lány. M éltán bíró M inos a z árn ya k közt odalent m ost: N em kím é lte a bűnt, bár diadalt aratott. Fordította: S Z A B Ó Sextus P ro p ertiu s róm ai elégiaköltő, i. e. 47 tá já n i. e. 15 körül. született, K Á R O LY m eghalt �H Ö LD E R LIN : AZ ÉLET FELÉN Sárga kö rték ke l hull És vadrózsákkal tetten A tá j a tóba, T i kedves h a tty ú k C sóktól itta su lta n M á rtjá to k fő tö k e t a S ze n tség k én t hűvös vízbe. Oh, ja j nekem , honnan veszek Ha jő a tél, virágot és hol Lesz napsugár És árnyas h ely a földön? Szótlan és hidegen Á lln a k m a jd a fa la k s a szélben Zászlók csapkolódnak. Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y HYPERION SORSDALA T i vándoroltok fe n n a fé n yb e n szelíd m ezőkön, boldog szellem ek! A z isten e k lehellete Sim ogat lágyan bennetek, M in t ih le te tt ke zével lány a szentelt húrokat. Sorstalanul, m in t szendergő Kisded élnek az égiek; Illetetlenül B im bója gyenge szirm a közt O ntja fe lé jü k Illatát a szellem S derűs sze m ekk el n ézn ek ők A z örökké tartó T iszta csend honában. De n ék ü n k n em adatott m eg Bárhol is m egpihenni. K íntól gyötörten hull A földre le az em ber P illanatról pillanatra, M iké n t a v íz szikláról Sziklára zuhan Ö rökké m ár A lá az ism eretlen sem m iségbe. Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y F rid ric h H ölderlin ném et költő, szül. 1770. M eghalt 1843. — 37 — �H E LM U T P R E SSL E R : ANNA PALENZ KÉRELME (F elvételünket k é rjü k a m u nkásosztály pártjába — ciklusból) Özv eg y vagyok, és va n egy fiam . A fé rje m M oszkva előtt elesett; a fia m M oszkvában akar tanulni. A m i ellen harcolt az apa — és m eghalt, azért akar harcolni a fiú és élni. Én m ellette akarok m enetelni, azért jö v ö k m ost hozzátok. F ordította: S Z A B Ó K Á RO LY HELMUT P R E SSLE R : WILHELM KREUZ ZONGORAMŰVÉSZ KÉRELME (F elvételünket k é rjü k a m u nkásosztály pártjába — ciklusból) Szabóm , a ki szem ben lakik, m indig szivélyesen köszönt. N yugdíjas hivatalnokok p á rtonkívüliségem ért kívá n n a k sok sikert. C inikus értelm iségiek csodálják józanságom at. A nyárspolgárok együttérzésről biztosítanak, az elvtársak pedig előzéken yek és tartózkodók. N em hagyom tovább, hogy sértegessenek! — az ellenségeim b izalm ukat kínálva, és a barátaim ápolva hűvös kapcsolatukat. H add tu d já k m eg m in d n yá ja m vég ü l is, hogy hova tartozom . Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y �F A R K A S A N D R Á S: P A L Ó C Ö R E G A S S Z O N Y — 39 — �C S IZ M A D IA G É ZA : GEMITUS MORTIS . . . M ár nem is figyeltek rá. B efejezték az ügyet, egym ással beszélgettek, m in th a o tt sem le tt volna. M ost egyszerre m egérezte, m ilyen egyedül v an itt ezek kö­ zö tt az em berek között. R évetegen, h irte len jö tt félszegséggel körü ln ézett, hogy k iv el leh etn e legalább egy szót v áltan i, hogy ne k ellje n úgy kisom fordálnia, m in t egy k iv e rt kutyának. Sorba n y ito g atták a szűk szerkesztőségi szoba ab lak ait, am elyben az é rte ­ kezlet végére m á r vágni le h e te tt a cigarettafüstöt. Az egyikhez od alép ett, hogy m a jd ő kinyitja, de a hivatalsegéd, a k it v alam ik o r régen m ég ő alkalm azott, u d v ariasan félretolta. — Szabad, elvtárs! — S k in y ito tta az ablakot. F élre k e lle tt állnia, m e rt ú t­ ban volt. Ez m ég fokozta félszegségét, s ü g yetlen ü l b u kdácsolt a székek között az ajtó felé. A n y ito tt ab lakon bevágott a friss, r észegítő tavaszi szél, s m egrezegtette ta rk ó já n a pihéket. Az ajtóban m egállott, s m ég egyszer visszanézett, h á th a v a­ lak itő l elköszönhet. D e nem , tudom ást sem v e tte k r óla A szoba m ásik végéből m ost m egszólalt valak i: — U gyan gyerekek, csu k játo k be a z ajtót, h u za t van! M egfordult és kim ent. F ü le csengett és zúgott a feje, je len tk ez ett a reggel óta b ev ett ö t idegcsilla­ pító h atása. L eereszkedett a paternoszteren. Az u tc á ra érve az arc á b a csókolt a víg tavaszi délelőtt. A vakító fények árn y é k tala n u l csapódtak vissza a h azfalakról. Még a k ocsiút orm ótlan m acsk a­ kövei is m osolyogtak. A k ö rú t úgy kurrogott, harsogott, m in t egy kerge, szerel­ m es suhanc. T avasz volt. De m icsoda tavasz! Őt m eg egyre nyom on követte, am it o tt a taggyűlésen is érzett, m ikor egy­ m á su tá n zuhogtak fejé re a vádak, s a végén a h atáro zat, hogy n em iga­ zolják. M ikor hazaért, erőt v e tt m agán. A nyja m inden m o zd u latát figyelte és nem a k a r ta őt m ég jobban m egszom orítani. Igyekezett te h á t könnyednek, nyugodtn a k m utatkozni. De a n y ja szemei fátyolosak voltak, aggódóak és m in d e n t értők. S ő, m in t ak in ek in á t vágták, lezökkent a heverőre. V égéhez é r t m in d en ere jé­ nek. A to rk á b a gombóc gyűrődött, s csak an n y it tu d o tt kinyögni: — K izá rtak . . . Azzal végigdőlt az ágyon és a fal felé fordult. M ég h allo tta, hogy az an y ja lassú léptekkel kim egy a szobából és csendesen beteszi m ag a u tá n az ajtó t, az­ tá n b elezuhant v alam i feneketlen sötétségbe. M ire felébredt, késő estére j á rt. A házban csend. A z ablakon felh a to lt a v áro s távoli, szű rt m oraja. A csend ettől szinte h allh ató v á vált. M egborzongott. R uhástól feküdt, az ablakon hűvöset fú jt be az április. A pokrócot nyilv án a n y ja te ríte tte rá. Az ébredés első p illan a tain ak ködéből v alam i bizonytalan, feszült, valam i a testi fájd alo m ra nem hasonlító, m égis em lékeztető érzés riaszto tta fel. A ztán eszébe v illa n t hirtelen, egycsapásra m inden, am i a nap folyam án tö rtén t. Hogy a m űhelyben B éla k ik ísérte a kapuig, nyugtatva, s m ég a já rd a szélén is ta n á ­ csokat adva, hogy m it m ondjon, hogy viselkedjen: — Ne m ondd azt sohasem , hogy „nem igaz”, hogy „hazugság‘’, han em m ondd azt, hogy „nem á llja m eg a h ely ét’‘ és vétesd jegyzőkönyvbe . . . Végy be egy m a ré k L egatint, sem m i ham utartó-vagdosás. S zervusz! — És sokáig n ézett u tána, m ég in te g etett is. Ő m eg csak legyintett. Ugyan, jeg y ző k ö n y v !. . . C sak m á r tú l lenne ra jta . A ztán az értekezlet. A m u n k a tá rsa k rideg, ellenséges h angja, idegen te k in ­ tete, s m indenekelőtt, hogy vége, vége . . . F ek ü d t az ágyon, szívta egyik cig arettát a m ásik után. V égeredm ényben m ié rt is csin álta végig ezt az egészet? H iszen szám íth a­ to tt-e m ásra? S nem célozgattak e rre m á r tá rsa i is, hogy ez lesz a vége. Csak — 40 — �B éla, legjobbb b a rá tja , no és h á t ő nem h itt nekik. Meg aztán nyugodni sem tudott. A m űhelyben, ahová az ellenforradalom u tá n elhelyezkedett, m á r leg­ jo b b elv társa i is kezdték idegesíteni. Nem érte tte , hogy b írjá k ezt: évtizedes p árttag ság g al, p á rtm u n k áv al h á tu k m ögött ezt a p árttala n ság o t. Id eg esítették őt m eddő v itáik : „ellenforradalom , nem ellen fo rrad alo m ”. M indenkivel összeveszett. O dáig ju to tt, hogy egy alkalom m al, rakodás közben az egyik öreg m u n k ásn ő t d ü h éb en hátb ataszíto tta, m e rt az m egriadva a nehéz lá d á t cipelő m unkástól, te ­ h etetlen ü l toporgott előttük. M iért? Szégyenében m ajd elsüllyedt. No igen, ez az ingerü ltség m á r egészen m ás volt, m in t az első h etek izgal­ m ai, titk o lt félelm ei. A m ikor heteken keresztül v á rta , hogy elviszik. É jszaka, h a a h áz előtt gépkocsizúgást hallott, ria d ta n u g ro tt a függöny mögé, s lenézett, v ajo n n em é rte jöttek-e? H a a kocsi felbúgott és elszáguldott, k im e rü lten esett vissza az ágyra. M egkönnyebbülten, de reszkető gyom orral, v erejték b en úszva. Idővel an n y ira összetörte ez az állandó várakozás, hogy m á r szinte áh íto tta, c sa k m á r jö n n én ek érte, s lenne vége a bizonytalanságnak, gyom ra állandó, u tá ­ latos reszketé sének. De ez a m ostani ta lá n m ég rosszabb. A vizsgálat, am ely et ú jrafelv ételi k é­ relm e v á lto tt ki, kényszerítette, hogy felidézze és sorravegye em lékezetében a n n a k a retten etes k é t h étn ek m inden á té lt esem ényét. M egriadva v e tte észre, hogy a visszaem lékezés láncai gúzsbakötik, bizon y talan n á válik. Elveszti n eh e­ zen visszaszerzett nyugalm át, biztonságát. R ádöbbent, hogy azokban a napokban m ennyi mocskos, az ism eretlenség, vagy félism eretlenség hom ályából elő tű n t em b er v e tte körül, ak ik egycsapásra te k in té ly t szereztek a szerkesztőségben, szokatlan h atáro zo ttság u k k al. Eszébe ju to tt T ibor, ak it azelőtt sosem láto tt, s m ik o r belépett a szerkesztőségbe, napszem üve­ gével az orrán, m in t egy am erikai, átö lelte őt és felk iálto tt: „Én m in d ig tu d ­ tam , öregem , hogy te vagy a holnap em bere, veled le h et dolgozni‘’. K icsit m eg is illetődött. L ám csak, ism erik őt olyanok is, ak ik et ő nem ism er. Biztos cikkei révén. Még kicsit reste llte is a dolgot. O tt is rag a d t ez a fiú géppisztolyos szere­ tőjével. S m ennyi b a jt csinált! És visszaem lékezett a cikkekre, am elyek az ő k e­ zén m en tek át. Egy-egy m ondat, am elyre a k k o r fel sem figyelt, m ost m in t hideg kés m élyedt a mellébe. L ázasan kezdte k u ta tn i, tanulm ányozni az ú jság péld án y ait, am elyeket az­ ó ta elő sem vett. Be k ellett v allan ia önm agának, hogy eddig m e n ek ü lt ezek elől a cikkek elől, ha nem is tu datosan, — p ró b álta m en teg etn i m ag át —, d e tu d a t — 41 — �a la tt biztosan így volt. És rém ü lten b ám u lta a n y o m tato tt az ő szerkesztői tolla szignált nyom dakészre. sorokat, am elyeket A ztán azt is m egpróbálta, hogy az esem ényeket, cselekedeteit úgy csopor­ tosítsa, hogy azok legkedvezőbb színben tü n tessék fel az ő ténykedését. De végül csak legyintett. Érezte, úgyis hiábavaló mindez. Egyet esetleg elérh et vele. Nem z á rjá k börtönbe, vagy ha e ljá rá s t in d íta n a k ellene, felm entik. De nem , m ég a rra sem érdem esítették, hogy b ö rtönbe zárják . E gyszerűen nem vesznek tudom ást róla. S m ost itt vergődik sa já t börtönében. A m abból a m ásikból egyszer biztosan kiengedték volna, de ebből, önm aga börtönéből vajon szabadul-e v alaha? K eleten m á r sápadozott az ég. Négy óra lehetett. A belső szobából za jt h al­ lott, m egm ozdult valaki. T udta, a n y ja k e lt fel. M ár be is lépett. L ábujjhegyen m ent, hogy fel ne ébressze őt. Az ágy h irte len m egreccsent. Az a n y ja ijedten m egállt, s sovány n y ak á t az ágy felé ny ú jto tta, hogy a félhom ályban kivehesse: vajon nem ébresztette-e fel a fiát? Sem m i zaj. Az asszony m eg könnyebbült só h ajjal m egin d u lt a ko n y h a felé. A z ágy ú jra felsírt. — É bren vagy, kisfiam ? — h a llo tta a n y ja félén k suttogását. N em felelt. Az a n y ja odam ent az ágyhoz és a fia fölé hajolt. — Alszol, fiam ? — suttogta. Ő beh u n y ta a szem ét, alv ást színlelt. A kkor az a n y ja leh ajo lt és m egcsókolta a h aját. N eki olyan sírh a tn é k ja tá m a d t ettő l a csóktól, hogy m agán. És abban a percben valóban elaludt. alig tu d o tt u ralk o d n i * A m űhelyből elkésett, leszidták. A m űvezető alighanem m eg tu d o tt v alam it a k izárásról, m e rt a szem e csupa rosszindulat volt. Az összkom fortos sz trá jk ra célozgatott, m eg hogy elm ú lt m á r az a világ. M ég an n y i ere je sem volt, hogy visszafeleljen. M ikor végzett, hazam enni nem v olt kedve, ta lálo m ra felszállt egy villam osra. A rra riadt, hogy a kalauz rászólt: végállom ás. L ebukdácsolt a lép­ csőn. A tem etőnél ta lá lta m agát. Z sebredugott kézzel ődöngött a sírok között, bám észkodva, olvasgatva h íres és ism eretlen em berek sírfeliratait. Az egyik sírem lék elő tt m egállt. M eztelen nő­ alak o t ábrázolt, aki csípőn alul ölelt egy térd elő m űkő-férfit. — M alac — gondolta. — M ég itt is m alackodik . . . Egy elhagyott szögleten átvágott, b ehorpadt sírok és félreb iccen t k eresztek között, s egyszerre a lé lek h aran g csengése ü tö tte m eg a fülét. kontyú — T em etnek — m orm ogta. Egy fordulónál valóban elő tű n t a fekete gyászkocsi. M egvárta, am íg elhalad előtte a m enet, az tá n beállt a végére. A koporsót a sír szélére helyezték. A pap énekelni kezdett: — . . . G em itus m ortis dolores in f e r m i. . . P ate r n o ste r . . . A sír szájánál a papot közrefogva, m in istrán s gyerekek álltak , égő gyertya a k ezü kben; ijedt-kíváncsian be-b ep islan to ttak a frissen ásott gödörbe. A pap tö m jén t füstölt. A ztán egy nagy kékvirágos porcelánköcsögből k iv ette a szenteltvízhintőt és széles m ozdulatokkal m e g h in tette a koporsót. A h alo ttas nép h an ­ gosan im ádkozta a M iatyánkot. Egy lompos, szutykos k u ty a — h onnan v etődött ide? — odaoldalazott a koporsóhoz, m egszagolta a sark át. A k ísé rő k közül k i­ u g ro tt egy feketekendős sz ik ár nénike, felk ap o tt a sír széléről egy jókora rögöt és az elfutó eb u tá n vágta: — N em mísz! — k iáltotta. — A ztán v isszaállt a sorba és tovább m orm olta fogatlan szájával: — „És bocsájtsd m eg a m i vétkeinket, m iképpen m i is m eg b o csájtu n k . . .” Azon k a p ta m agát, hogy valam i fu rcsa nevetésféle buggyan ki a száján. Az im ádkozó szájak felháborodva és feketén sötétlettek felé. Összerezzent és gyorsan elóldalgott. — 42 — �* M ire k ié rt a tem etőből, besötétedett. Újr a villam osra ült. A D unánál kiszállt és lem ent az alsó ra k p a rtra . F enn a hídon m essziről szikráztak a villan y lám ­ pák, hunyorogva a tavaszi est párásságában, de itt sö tét volt. C sak a víz világí­ tott. Egy fu v allat édeskés illa tta l ölelte körül. — V irágzik az orgona . . . — ju to tt eszébe és k ö n nybelábadt a szeme. Eszébe ju to tt egy 16 éves suhanc, az üzem i faliújság, a Vörös Ököl szerkesz­ tője. M ost s ira tta ezt a suhancot. L eült a kőgátra. A D una g o n dtalanul höm pölygette a zöldár hullám ait. Le­ h ú zta a cipőjét és nyújtózva te le m á rto tta a lá b át a vízbe. Összerázkódott. A víz nagyon hideg volt. K örülnézett. Sehol egy em ber. H asra feküdt a kövön és b eleb ám u lt a k o ­ nokul futó habokba. Szédülni kezdett. És a hullám okból m in d en ü n n en a suhanc in teg etett. A k a r ja furcsán, te stte len ü l h ajladozott ide-oda. N éha hosszúra nyúlt, a folyónak m ajd n em a m ásik p artjáig . A ztán sok k a rja tám ad t, befelé gör­ bülő u jja k k a l . . . — 43 — �A hídon és környékén m in d e n ü tt elalu d tak a fények. Rövidzárlat. M ire p á r perc m úlva ú jr a felvillantak, a p a rt teljesen ü res volt. A szél lu s­ tá n h in tá ztatta, közelhozva, m ajd a végtelenbe lódítva valam i messzi h a ra n g k o n gását. A hídról zajongva-jajongva le fu to tt egy sárga villam os. M egeredt az eső. �MOLNÁ R JENŐ NEM A SZÉPSÉGEDET . . . N em a szépségedet dicsérem K edves, az irigy idő egyszer m in d en t elvesz: arcod bársonya és szem ed kéksége eltü n ik m ajd a csendes öregségben, orrod nem es ív é t is elorozza, sim a hom lokodat ráncokkal fo n ja át az idő, a gyorsan m úló napok: a m ai fé n y holnap em lékben ragyog . . . És fig yelm eztet, hogy m in d en sem m iség: e lm ú lik a szépség, lassan tépi szét gyenge szálait a szaladó idő: egy ú j arc jö n m ajd a tükörből elő . . . — A szíved, a lelked fiatal m arad! A z t hogy dicsérjék a dadogó szavak? GREGUS ISTVÁN Jó nagybácsim , G regus Istvá n , régen m eghalt, pora sincs m ár: szép életét k e tté vágta a halál éles kaszája. Pedig ő és a betegség egym ást hírből se ism erték. Erejéről adom áztak, lesték, csodájára jártak. Nagy ereje lett a veszte: „nem birom ”-ot nem ism erte. E m elt négy-öt em ber h elyett, s csillénél összeesett. Összeesett, felem elték, a hordágyra le fe k te tté k , úgy v itté k be a kórházba, onnan S ze n t M ihály lovára. M egsiratta a kis barakk, az asszony átsírt napokat, de ott á llt a tavasz lesbe: fé rjh e z m e n t és elfeledte . . . Néha beszélnek m ég róla, csak úgy, m in th a m ese volna, szelíd szóval csendes este, m ielő tt végleg elveszne . . . — 45 — �EGYSZERŰ MINDEN R ágódtam én is eleget, m ost inkább énekelgetek. Igazabb, k in e k az orra lóg, s n e m talál kedvére va ló t? K in e k a rózsa csak tövis, ragadozó a z ökör is, k in e k az ősz csak tem ető, n e m jó k e d v ű szüretelő, a föld nagy ócska ravatal, az ég szem födél, betakar, ki m in d en k in t m agára kent? H át a n n yi biztos, fu ra szent! N e ke m m ást m u ta t két szem em : A rózsát szívem re teszem , ökör n em riaszt, és az ősz telt kancsó: m ám or, enyhe gőz, a fö ld — bárhogy is! — egyre szebb, fé n y pásztázza a ké k eget, egyszerű m in d en és csodás, n em pedig bölcs m egalkuvás . . . TÉL F ü tyü l a szél és szúr a fagy, bezárkózol, óvod magad. Z úg n a k a drótok, árva fák. K i hallja? S ü k e t a világ. K u tya vo n ít az udvaron, kínjában kapar a havon. Zirr, zurr, az ablagüveget v e ri a lelkiism eret. El az ablaktól, kályha vár, de a kém én y b en szél dudál. Ü zen a szél, a k in ti fagy: hiába zárod el magad! Heroppan ablaküveged, szobádba zúdul a hideg. karm os szél arcodba nevet: ne szobád, fü tsd ki: szivedet! �LAJOS BÁCSI NYARALNI MEGY R ászállt a f ára az énekesm adár. Lajos bácsit nézi? K öszönti talán? V agy m ár nem fé r el a házban az öröm és m ost itt harsog a m adárcsőrökön? Nagy a sürgés-forgás. A z öreg topog. V alam i készül, nem köznapi dolog. H olnap nyaralni m egy. Ez bizony csoda: T arjánnál m esszebb m ég nem ju to tt soha . . . S o vá n y vo lt élete, fogta a telep. I tt nézte az őszt, a tavaszt, a telet, s m ost v iszi a nyár, m ost várja a M átra: várja az erdők szép csendes világa. Csak egy sötét vonal, de ide látszik. F ojtott sóhajtása ju to tt odáig. A m ik o r a bánya nagy fáradtsága a földig nyom ta — vágyódott utána. M essze volt, tán az Óperencián túl. A kopott álom vegre m egvalósul: ötvennégy év és vesződség, m u n ka kel vele holnap az álm odott útra. A kölcsönkért táska lassan m egtelik. F eküdni készül, de tudom , reggelig virraszt, szem e előtt ké p ek rajzanak . . . Őrzi m ajd a m adár az ablak alatt! — 47 — �MOLNÁR J E NŐ : A FOKOS I. Ú gy sü rg ött-forgott a tűzhely körül, m in t a v irág körül a m éh. Még dudorászo tt is hozzá. Nem kitartóan, r a jta feledkezve egy dalon, hanem csak csipegetve, innen is, onnan is elk ap v a egy so rt, gondolkodás nélkül, am it éppen az a jk á ra dobott az öröm. Szép T örökné volt ő, a telep sok nyelven fo rg ato tt, sok feh érn ép szívétől irigyelt asszonya. Egyszerű elvek m ozgatták az életét: sz erete tt jól élni, szépen öltözködni és beteg volt, h a nem k ö v eth ette a v é r forró sürgetését. Az elsőhöz kevés volt a férje fizetése, a m ásodiktól pedig a bánya lopta el az erőt. M indkét szenvedélyének a kielégítéséért m áshoz k ellett fordulnia. Hogy m in d k ettőt egy szem élyben ta lá lta m eg? És hogy ez a szem ély a telep egyik m ér­ nöke volt? Ezt m á r külön szerencséjének ta rto tta . É letét nem is tu d ta m ásk ép ­ p en elképzelni. D erékig gázolt a m ocsárban, de arca a babaarc h am v asság áv al h azu d ta az ártatlan ságot. H ízlalta a p letyka, szépítette az irigység. M ostanában m á r a lelkiism ere t sem h áborgatta. L assan a tö lg y fát is megeszi a szú. M egcsalt férj? M ár csak m érföldes messzeségből ködlött ez a kérdés, és meg is mosolyogta. Nem tu d ta ugyan, hogy a fé rje m iként vélekedik a viselkedéséről, sőt még abban sem volt biztos, hogy a fé rje tu d ja k étlak i életét, de h allg atása m egnyug­ tató volt, és cinkostársi beleegyezést jelentett. Igaz, hogy nem sok szava v olt a férfin ek a háznál. A gyeplőt az asszony ta rto tta a kezében, a férj csak az ostort patto g tatta. Ille tt is a kezébe a gyeplő. M erev volt, m in t a t úledzett acél. H a v alam it a fejéb e v ett, ak k o r m ég kalap ács­ c sal sem le h e te tt k iv e rn i belőle. V égre e lé rte célját! — E zután m á r napszám ban kelepelhet tőlem P onyiné nyelve! — kuncogott magában. — A knászt csináltam Lajosból! — dag ad t a szíve a büszkeségtől. A ddig k ínozta a kérésével a m érnököt, am íg az végre igent m ondott. Ma hozták írásb a n az előléptetését. Ö t év vágya, következetessége le tt valóság ezen a papiroson. Még fokost is kap o tt a m érnöktől. Igaz ugyan, hogy csorba, egy szilánk valahol lerepedt belőle, de ki törődik m ost ilyen aprósággal? H olnaptól kezdve ez v á ltja fel a csákányt. A fokos csendesen lap u l a fal m ellett, a konyhaszek­ rény re jti el. M ég jó, hogy a fé rje m u n k áb an van, legalább ünn ep i ebédet k é­ szíthet. A kinevezést eldugta a konyhaszekrénybe, a tán y éro k mellé. C sak az ebéd­ nél a d ja m a jd oda. Előre kitervezi, kiszínezi e z t a percet, am ikor b usásan m egfizethet m ajd a férjén ek okos h allgatásáért. Boldog izgalom ban hajol a tűzhelyen levő edényhalm az fölé és a fölszálló jó ­ szagú ételgőzök ködbe b o rítjá k a fejét. II. Lassan, szótlanul b allag n ak kifelé a lejtősaknán. Igy tizenhatos u tá n nem nagyon iram odik n ek i az em b er lá b a a kapaszkodónak. T izenhat órás m un k a egyvégtében! Ennyi m ég k in t is elég, h á t még a bányában! Szó se igen k ív án ­ kozik az ajk u k ra . F ejü k a földre lóg. L ehúzza a fárad tság és az álom. Pedig nem le tt volna baj, ha szakadás nem jö tt volna közbe. M ajd k iköpték a tü d e jü ­ ket, m ire befejezték. M inden porc ik á ju k fárad t. Csak a becsület ta rtja b ennük a lelket. M ennek. Botladozva, rogyadozó leplekkel. T örök L ajos és B a rják Feri. — 48 — �A fén y re érve vakoskodón hunyorognak. A döglődő k arb id fén y u tá n erős szem ü k nek a n y ári d élu tán i napsütés. A k arb id lám p a fénye itt m á r csak olyan, m in th a a napot a k a rn á csúfolni. A zt is csak úgy gyerekesen. Ők et azonban ez nem izgatja. T alán észre sem veszik. H a lá tjá k is, h agyják, hogy égjen, elal­ szik az m agától is. — No, ez is m egvan — h u ll ki fá ra d ta n a szó B a rjá k F eri száján. — Meg — hagyja helyben Török. N yújtózkodnak egyet, azu tán nek iv ág n ak a hegynek. M in th a könnyebben lépnének. M agasan ragyog a nap, kékbe veszik a végtelenség. N ém án cihelődn ek fel az ak n ára, azután lefelé in d u ln a k a telep felé. A k o csiu d v arn ál elválnak. F eri az újkolóniába megy. — Szervusz! — Szervusz! T örök m o st m á r m agában ballag. A bány am ester k ertjén él b a lra fordul, elh ú z az iroda m ellett, és átm egy az öregkolóniába. A k erítés m e lle tt ballag n éhány percig, m ajd befordul a ház végén: otthon v an v ég re ő is. Az asszony kedveskedve, öröm m el fogadja, de n ek i a te rh é re v an m ost az ü res locsogás. L erán g a tja m agáról a k ab áto t, inget, és m egm osakszik. U tán a tisztát vesz m agára. A felesége folyton o tt duruzsol k örülötte. L eü l az ebéd­ hez. Éhes, m ohón kanalazza a levest. A zután nagy o k at nyelve eszi a rizses húst. — Mégis csak jó asszony ez a Böske! — lustálk o d ik elő az agyából az első gondolat. T udja, hogy tizen h ato s u tá n jo b b a t kíván az em ber. N em is á llja m eg szó nélkül. — A m ai ebédet jól eltaláltad! A zután a ten y erév el m egtörli a száját. Az asszony szíve hangosabban v e r az öröm től. M elyik feh é rn é p szíve nem u g rál a d icséret h a lla tá ra ? Úgy érzi, hogy itt a kedvező alkalom . A férjéh ez dörgölőzik, le h ajo l hozzá és h alk an válaszol, m in th a titk o t súgna: — H áth a azt tudn ád, am i m ég h á tra van! A v ég é re hag y tam a m egle­ petést! — No-no! H át ez m á r m i lehet? — kíváncsiskodik Török. A felesége m á r a konyhaszekrényben m otoz a tá n y éro k között. V alam i le­ v elet vesz elő, átadja. Az em ber nem is nézi a borítékot, csak a lelk ére kíváncsi S zétn y itja és olvassa: T ekin tetes Török Lajos úrnak Zagyv a pálfalva. É rtesítem , hogy szorgalm as m u n ká ja és szaktudása el­ ism eréséül a F rigyes-aknában m egüresedett a knászi állást folyó év jú liu s 1-től Önnel töltöm be. Elvárom , hogy m u n k á já t továbbra is az eddig tapasz­ ta lt odaadással és buzgósággal vég ezze! Jó szerencsét! Tibor Emil, bányaigazgató A rcából k ifu to tt a vér, m egrem egett a kezében a levél. — Ezt az asszony csinálta! — rajz o tt fel ben n e a sejtés. — T eh á t igaz! A felesége ek k o r m á r ism ét a konyhaszekrény m ellett kotorászott. — M á r fokost is szereztem ! — csicsergett feléje. A zt is átvette. A knászság . . . fokos . . . könnyebb szolgálat . . . több kereset, fix fize­ tés . . . — Ennyi jó t csak n em viszonzol gonoszsággal! — c sitítg a tja belül v a­ lam i. — Ezzel ak a rn ak m egfizetni! — n y ilai végig élesen a testén válaszképpen a kín. — 49 — �Eddig is h allo tt m á r a felesége dolgairól, de h allg ato tt. M egraboltnak érezte m agát, de szem et h u n y t felette. B eléjefojtotta a szót a félelem , a k en y ér . . . K oldús ú rn a k érezte m agát, aki ném án nézte, am ik o r egyetlen k in csét rab o l­ ták. A dott, de ellenszolgáltatás nélkül. — M ost ezzel a papirossal a k a rjá k betöm ni a szám at, a fokossal csav ar­ já k ki a kezem ből a fejszét! M agában m o rajlott, m in t a k itö m i készülő v ih ar. T ek in tete m eg ak ad t a fokos csorbáján. — Az övé! — ön tö tte el egyszerre a m éreg. — A b ányában p a tta n t le róla a szilánk! — fo rrt m á r b en n e az in d u la t. Én ütöttem le! V alóban ő ü tö tte le. B o rdafát h asíto tt az alapközlén és a r r a m e n t a m ér­ nök. M egállt és addig hadonászott, am íg ki nem e jte tte a kezéből a fokost, am ely abban a p illan a tb an e s e tt a fáb an levő vasékre, am ik o r a fejszéje foka lecsapódott. Egy szilánk le p a tta n t a fokosról, és a bal lá b áb a fúródott. Jól m eg­ nézte ak k o r azt a csorbát, m íg az aknász a sebet kötözte. V alam i elszabadu lt a szívében. M ost m á r nem le h e te tt m egállítani. Á lm osságát, fá ra d tsá g á t sz é tp a tta n to tta az in d u lat. B al kezében szorongatta a galacsinná g y ű rt kinevezést, a jo b b já ­ ban pedig m agasra le n d ü lt a fokos. Ü tött. T örökné ja jg ato tt, a fé rje azonban nem törődött az üvöltésével, addig verte, am íg össze nem esett. III. N agyot fú jt, m in t aki jól végezte a dolgát, és in d u lt kifelé. N em is törő­ dött az ajtó elő tt kíváncsiskodókkal, csak m ent. A k olóniában ugyanis m á r m indenki tu d ta, hogy m i tö rté n t T örökéknél, és összefutottak az em berek. Senki sem íté lte el az em bert, m ég b ó lin to ttak is rá : — V égre m egjött az esze! N agy léptekkel h a la d t az iroda felé. T udta, hogy m ely ik szobában v an a m érnök, egyenesen oda n y ito tt be. N em köszönt, csak m egállt az asztal előtt. A m érnök térk ép fölé hajolt, az ajtónyílásra azonban fölnézett. N em is sej­ tette, hogy m i m egy m o st végbe Törökben. — M egkapta? — kérdezte mosolyogva. — Meg! — p a tta n t k u rtá n a válasz. M ost m á r neki is gyanús volt. M it a k a r ez az em ber? A m osolyt to v áb b ra is az a rc á ra e rő lte tte és kedélyesen kérdezte: — N em is örü l a kinevezésnek? — Nem! T a rtsa m eg m agának! — tö rt k i T örök és a té rk é p re dobta az összegyűrt papirost. — M it je le n t ez? — u g ro tt fel a m érnök. — M it jelen t? E zt ni! — hangzott a fo jto tt válasz, és m á r ü tö tt is a fokos csorba hegyével. A fejé re célzott. A szomszéd szobában sem m it sem v ettek észre. C sak egy koppanás h a lla t­ szott, m ajd egy tom pa zuhanás, am ikor az eszm életlen em ber m egtántorodott és a földre esett. C sak ak k o r n y ito ttak be a m érnökhöz, am ik o r T örök bevágta m aga m ögött az ajtót. Egy félóra m úlva m egvasalva v itté k a csendőrök. �V IZ E L Á SZ L Ó : TÁBLA LÓG A NYAKÁBAN Ragyogó őszi napsü tés volt. A lig érezhető szellő zörgette a száraz leve­ lek et. A lá tó h a tá r fe le tt fü st szállt. K öröskörül m in d e n ü tt füst. F ü st és dörgés. Á gyúztak. Az u ton ta n k -ta n k után. A utó au tó t követett. L assan, lépésben, m in t a te r­ m é st ta k a rító ökrösszekerek. Az ö köm yál vékony szála színesen lebbent, s m eg­ állap o dott egy fek ete p arip án , am ely a já rd a m e lle tt álló villanyoszlophoz volt kötve. B üszkén ívelő n yakán rem egtek a finom izom szálak. H átán nyereg. Fényes, csil­ logó. M ellette m éltó p árja , a gazda. N yakában pléhlap. R a jta : T ábori csendőr. G a llé rjá n csillag. Úgy állt, m in t lova. Gőgösen, biztosan, fiatalon. N ézte a p a­ rancsnokság elő tt felsorakozott gyári népet. Szőrös b akancsuk ban topognak. M edve-testük óvatosan m ozdult. H alk an be­ széltek, csak egym ás között: — El kell m enni, elh ajtan a k , m in t a lovat. Egy idősebb em b er m egkésett. H átán lengett a kön n y ű zsák, m ely n ek sa r­ k á b a n kavics ta rto tta a kötelet. A csendőr nézte és szólt: — M iért késtél? A ráncos arcú ránézett. K eserűen gondolt a tegezésre és alázatosan v á la ­ szolt: — M essze lakom , a kém ényen t úl. G yalog k ellett jönni. — N e pofázz annyit. Á llj a helyedre! A nagykezű m éltósággal válaszolt: — N e tegezzen engem! Én becsületes vagyok. A csendőr m e g rá n to tta a lova szíját. A p a rip a felágaskodott és a kötelet rá n g a tta . A p lé h tá bla könnyen lebbent, m ikor arcon vágta, kem ényen. Biztosan. A v a to tt kézzel. Még a fegyveréhez sem nyúlt. Büszkén állt. A vérző arcú is állt. R ánézett a lóra, s le h a jto tt fe jje l beoldalgott a ném án figyelő em berek közé. * A túloldalon karcsú, göm bölyűre n y írt lom bú akácok törzséhez asszonyok v o lta k kötve. Öregek és fiatalok, le h ettek nyolca n. H alálosan sápadtak, szem ük behunyva. N ehezen lélegzenek. Jobbszélen a csendőrrel átellen b en csinos fiatal lány. Melle a la tt v an átkötve, s ez nagyon kiem eli form ás testét. Hosszú h a já t arcáb a rázta, hogy n e lásson és ne lássák. Az ő n y akában is ott a tá b la: FOSZTOG A TÓK! Egy vékony, n y ú lá n k fiatalem b er nézi őt. F ején csúcsos leventesapka. K icsit büszke rá. T egnap kapták. H olnap ők is m ennek. M inden gim nazista megy, aki tiz e n h a t éves elm últ. S a jn á lta a lányt. Ig azság talan n ak érezte ezt a büntetést. H iszen a postás felesége is, m eg a ta n á r ú r is, m eg az asztalos is h o rd ta a tükröket, székeket, befőtteket. Ők e t nem kö tik ki? Sóvárogva n éz te a lányt, s m ég sokáig o tt á llt volna, h a nem jö n az öreg hátizsákos. A h irte len tá m a d t csendben csattanó pofon m egijesztette. V alam i retten etes cselekedettől félt. D e sem m i sem tö rtént. A v é rt letörölték. A férfi beállt a sorba. A csendőr rág y ú jto tt. Az em berek tovább suttogtak, az asszonyok n ém án álltak. C sak benne fonódott össze két kép: A pám nak ugyanolyan zsák volt a h átán — 51 — �tegnap, m in t enn ek az em b ern ek itt. N eki m á r tegnap el k ellett m ennie. U gyan hol lehet m ost? * A nyja sóhajtozott. R eum ás lá b á t m ereven elő ren y ú jtv a ü lt a sám lin, s egy sovány ty ú k o t koppasztott. Az utolsót. — K ét n a p ra elég, de m it eszünk u tán a? A leforrázott to ll kellem etlen szaga m inden zugba beült. Az ősz asszony nyögve leállt. Az ajtó b an A nti. S áp adtan, izgatottan. E lm ondja, hogy a csendőr igazolta őt. M eg azt, hogy a szomszédasszony ki v an kötve a fához. Az a n y ja csak nézett. M erev, látó szem m el csak előre, a jövőbe. S zinte rem egett. __ E lviszik A n tit is. Istenem ! Még csak 16 éves m ú lt, de m á r kell nekik. — S h a m eghalna? Az a p ja is elm ent. Őt is e lh a jtjá k . M int ö k rö k et az u ton. N ém etországba! K önnyes le tt a szeme: — Istenem ! Hol vagy? — És m egölelte a fiát. * Az éj sötétjében rejtelm es v ih a r b ú jk ált. Színes fén y su g arak cik áztak keresz­ tül a fél égbolton. H alk repülőzúgás, m ajd őrjöngő gépfegyverropogás h a lla t­ szott. A ház fele tt halk an zúgott az erdő. A vén fá k a la tt a h áz végében g erendák tám aszk o d tak a levágott hegyoldal­ nak. V astag gerendák. Erős gerendák. T etőre lesznek, m ajd jövőre, h a h azajö n az apa. A v astag fák között pince húzódott. B enne A nti. E lbújt. E lbújt, m in t a v ih a r elől a csibe. Be az eresz alá, be az ól alá. F élt, m e rt v illám lo tt a világ. N agyon félt, m e rt lá tta a téren az ak aszto tt em bert. N yaká­ ban táb la: SZÖKEVÉNY! A n yja jö tt lopakodva a h áz m ellett. K erü lte a holdfényes utat. Szeme, m in t a tolvajé. Figyelt. M indenki ellenség. B árki e láru lh atja. A fiáró l v an szó. Viszi neki az ennivalót. K is lábas. B enne egy tyúkcom b, m eg egy d ara b kenyér. Viszi. Figyel. Ó vatosan b eb ú jn a a g erendák mögé, de m eg kell m erevednie. K étré t gör­ nyedve m ozdulatlanul figyel. A jobb szom szédban a ta n á r úrnál, lassan mozdul egy árnyék. * K ét nap m úlva, p irk a d a tk o r zörögtek. V erték az ajtót. — E rd ő sn é! E rd ő sn é! Jö jjö n ki! Ő aludt. Á lm ában a geren d ák a helyükön voltak. Biztosan, nagyon biz­ tosan ta rto ttá k a tetőt. A házban m eg a gyerek nevetgélt, az uno k ája. G öndör, b arn a fiú. F elriadt. M ozdulni sem m ert. M inden ízében rem egett. S m ik o r v ég re e rő t v e tt m ag án , s m eg n y ito tta az ajtót, elájult. A z udv aro n a to rn ác elő tt gőgös egyenesen á llt a csendőr, m e lle tte az ő fia, A nti. — 52 — �A teniszpályát sűrű töm eg v e tte körül. Asszonyok, gyerekek. Sok g y erek , m ég a fa te te jé re is ju to tt belőlük. A pálya szélén ném et kato n ak o n y h a kém énye f üstölgött. A kövér, feh érkötényes szakács a szabadon m a ra d t négyszög felé fordult. — Értő, kom oly arccal bám ult. Jöttek. Elöl, h á tu l katonák. K ét o ld alt katonák. K öztük öt em ber. K ét idősebb, meg három fiatal. S ápadtak. A nti is sápadt. K ezük h á tra bilincselve. A m en et m egállt, a k ato n ák négyszögbe álltak. A kivégzőosztag is k iállt. S áp ad t tisztecske olvasta az ítéletet: „A m a g y ar Szent K orona nevében . .’. A n ti n éz te a rám eredő csöveket. M agasan vannak. — El leh etn e bú jn i alattu k . El lehetne bújni. El leh etn e szaladni. U gyan mi le tt azzal a m egkötözött lánnyal? . . . A la ttu k el leh etn e b ú jn i . . . * A d erűs, hűs levegőben fogni le h e te tt a napsu g arat, am ely színesen csillant, v illan t a csendőr p léh táb láján . O tt á llt a lova m ellett. Egyenesen. Gőgösen. E rdősné jö tt őszen, feketében. B alján kapa, jobbján kis locsolókanna. Az ő an y ja is így m en t a m ú lt háb o rú végén. Fel a dom boldalba, fe l a tem etőbe. M ent. Roskadozott, de m ent. Az ú t o tt v itt el a csendőr m ellett. A k an n a m a jd n em hozzáért a fényes csizm ához. A csendőr szögletes-katonásan félreállt. Ragyogó őszi napsütés volt. A lig érezhető szellő zörgette a száraz lev elek et. A lá tó h a tá r fele tt fü st szállt. K öröskörül m in d e n ü tt füst. F ü st és dörgés. A gyúztak. Az u ton tank, ta n k után. A utó, au tó t követett. L assan, m in t a te rm é st ta ­ k arító ökrösszekerek. �H ABO N YI ZOLTÁN: VANDA A kisváros o tt húzódott m eg a vasútvonal k ét oldalán, a pinszki m ocsarak közepetáján. B ehavazott háztetőivel, hótól le p ett nyom talan feh é r utcáiv al úgy tű n t, m in t v alam i m esebeli játék v áro s. A napok ó ta csendesen hulló hó belepte a vasútállom ás ro m ja it és hósap k át ra k o tt a k ih ű lt kém énycsonkok tetejére. H azafelé ta rto ttu n k , leginkább gyalog, a m eg v ert sereg m egszeppent aláza­ tosságával. Hogy m iért, m i célból kellett itt m egállnunk, nem érte ttü k . Jól esett azonban az apró fah ázak m e g h itt m elege annyi nélkülözés, izgalom, szenvedés é s derm esztő hideg után. Az u tcák d élu tán h áro m ra úgy elcsendesedtek, m in th a k ih a lt volna a város. Az értelm etlen délelőtti m enetelések és céllövészet u tá n m i is o tt ü ltü n k a m e­ leg kem ence körül és szótlanul b ám u ltu n k a tűzbe. G ondolkodtunk, de legin­ kább m eg h altu n k egy kicsit a sivár jelen szám ára. K önny nélk ü l sirattu k egyegy m e g h itt otthoni óra em lékét és u tá n a ren d szerin t a v asútállom ás felöl ide­ hallatszó ném et k áro m k o d ásra ria d tu n k fel. Az időközönként távolból felm orajló ágyúdörgés nem izgatott m á r, hiszen m a jd csak h az atérü n k egyszer. Szállásadó gazdánk m e g h atá ro z h atatla n k o rú öreg v asu tas volt. Széles, szögletes arcán ezer ránc, h a ja erősen őszes. Szem ei szom orúan elm erengők, távolbanézők. M ég nem lá ttu k m osolyogni. N apokig nem szólt egy szót sem, csak n ézett b en n ü n k e t k u ta tó kíváncsisággal, szom orúan. K ésőbb m égiscsak összebarátkoztunk. A pró figyelm ességek, kedvességek u tán m egérezte benn ü n k az em b ert és e lfe lejtette a k ato n át. Egy napon elfogadta tő lü n k a felk ín ált c ig a re ttá t is és m ohón g y ú jto tt rá. A ddig nem lá ttu k füs­ tölni. E gyik napon, ahogy h az ajö tt a v asú tró l szolgálatból, ő is m eg k ín ált fő tt­ k ru m p liv a l és teával. M egtört te h á t a jég. T eázgatás közben elm ondotta, hogy az első v ilág h áb o rú ­ b a n m ag y ar hadifogoly volt. Egy á rv a m ag y ar lá n y t v e tt feleségül, ide is hozta, d e az m á r tíz éve m eghalt. Ő m aga, am in t lá tju k , nagyon szegény, sokat éhe­ zik. E gyetlen öröm e v a n az életben, a kislánya, ez azonban m ost egy eldugott helyen él, m e rt h á t sok a rossz em ber. L á ttu k ra jta , hogy tő lü n k félti. Tőlünk, a k ifárad t, agyonhajszolt, m egvert, m elegségre, sz eretetre vágyó „hódítóktól‘’. Felesége fényképe is előkerült. F iatalk o ri arckép leh etett. Régi d iv a tú k a­ lap a la tt dús szőke hajkorona, szinte m a is élő, csillogó, dió b arn a szemek, szép a rc , keskeny, zárkózott száj. A hogy a szem é t néztem , úgy éreztem , hogy ő, a h alo tt, lá t m ost engem. E ttő l a naptól kezdve az öreg m indig v elünk vacsorázott. M egosztottuk élel­ m ü n k et vele, m e rt lá ttu k , m e n n y ire m ohón eszik, ki tu d ja m e n n y it éhezett m ár. Szilveszter estén, m eglepetésünkre, m unkából jövet m agával hozta a lányát. — E lhoztam a kislányom . Ő a V anda. M á r m eséltem neki m agukról. V anda két d iób arna szem e ijed ten csillogott k i a fejé t födő vastag kendő mögül. O rrá t piro sra csípte a hideg. E setlen nagy csizm áiban, foltos fiú n ad rág ­ ban tétován á llt egy ideig, aztán b á to rtala n u l n y ú jto tt kezet. K icsiny, p u h a keze is jéghideg volt. — Jó estét. A p ja féltő szeretettel invitálta. — Öltözz át, kislányom ! V anda e ltű n t a belső szobában. Az öreg is led o b álta m agáról nehéz felső­ ru h á it és hozzálátott, hogy te á t főzzön. Mi szótlanul ü ltü n k az asztal m e lle tt P istáv al, a hírvivővel. Ó lom lábon m ásztak a percek. N em m e rtü n k egym ásra nézni, hogy észre n e vegyük egym ás bűnös türelm etlenségét. A ztán . . . A ztán b ejö tt a m egelevenedett fénykép. M egdöbbentő volt. Tizennyolc év körüli, gyönyörűen fejlett, ritk a szép kislány állo tt elő ttü n k — 54 — �egyszerű vászonruhácskában, d ere k ára sim uló széles övvel, saroknélküli kicsiny m okasszinban. Ügy éreztem , a szívem k iu g rik a torkom ból. Doboló h alán té k k al b ám u ltam rá, m in t aki nem a k a r hinni a szem ének. Igen! A szem ei . . . Azok az édesanyjáé. Csillogó b arn ák , gyerm ekesen n y íl­ tak. á rta tla n o k és m égis észveszejtők. B arn a h a ja sim án fésülve, am olyan kontyfélében, egészen nagylánnyá tette. Tiszta, m agas hom loka érte lm e t sugárzott. Széltől cserzett barnáspiros arcán k éto ld alt h u n cu t gödröcskék. V álla széles, derek a valószínűtlenül karcsú. K is m ellei büszkén előreugrók, láb ai hosszúak, izm osak, lábfeje nevetségesen kicsiny. Eleven kárhozat! . . . A hogy rám nézett ap ja ku tató nézésével, úgy éreztem , a lelkem be lát. L eh a j­ to ttam a fejem . — P ap a m ondta, hogy m aguk jó em berek. E ljöttem m eglátogatni őt és m a­ gukat. L együnk együtt Szilveszterkor. H an gja m ély volt és sejtelm es, szinte belereszkettem . O dahúzódott a p ja m ellé és onnan n ézett rá n k mosolyogva. A ztán v á ra tla n u l m egszólalt — m agyarul: — Én is jól tudok m agyarul. É desanyám tól ta n u lta m . . . I gy m ondta: édesanyám . O tt ü ltü n k h á tta l a tü k ö rnek, az asztalnál és nem tu d tu n k szólni, csak b á­ m u ltu k őt szótlanul. A ztán o d aá llt elém , szem be a tü k ö rrel, hogy m egigazítsa a h aját. K özben lopva lenézett rám és m osolygott felh ev ü lt arcom on. M egcsapott k ib o n to tt h a já ­ n ak illata. P ista nem b írta m á r tovább, lá tta m ra jta . V ette a sap k áját, köpenyét, a csajk ák at: — Szakaszvezető úr, én elm egyek a vacsoráért. L áttam ra jta , hogy szenved. S ajn á lta m is, m eg irigyeltem is egy kicsit. Nem len n e jobb, h a m agam is vele m ennék? Az öreg egy ideig szótlanul figyelt. B izonyára észrev ette zavarom at és k ín ­ lódásom at, és m entegetőzve m agyarázta, hogy V anda m ég m ajd n em gyerek, alig m ú lt tizenhét éves. F ro n t előtt b a le tte t ta n u lt, egészen kicsiny k o rátó l, azért ilyen k ifejlett. K ínom ban előszedtem a hazulról küld ö tt színházi képeslapokat. A zokat kezd ­ tem nézegetni, hogy ne kelljen őt néznem . A zonban o d aü lt m ellém . O tt éreztem forró, fiatal te sté t m ellettem . K ezünk n éh a — véletlen ü l — összeért. R em egve forgattam a lapokat, és vágytól kínlódva m agyarázg attam neki a neveket. A sok szép színésznő lá ttá n kicsit irigykedve jegyezte m eg: — Sok szép nő v an M agyarországon. A nyuka so k at m esélt róla. A ztán elnézett hosszan, vizsgálódva. — A hol m aga lakik, o tt is v an n a k szép lányok? — V annak, V anda . . . V annak. — És . . . V olt-e m á r szerelm es? — V oltam . . . D e m ég nem szerettem senkit. R ám nézett kíváncsian. — H át az nem m indegy? — Nem, kicsi V anda. M aga ezt m ég nem tu d h a tja . M egm agyarázom . A m i­ kor m ár csak m ondja az em ber, hogy „szeretlek ’’, a k k o r legfeljebb színes pa­ p írb a csom agolja ezt a kegyes hazugságot. Én m ég sohasem m o n d tam ezt sen­ kinek. Nem is k ell azt m ondani. A zt észre kell venni! K érő, könyörgő tekintetem a p illa n tá sá t k u ta tta . A m ikor rám n é ze tt lelkem be hatoló szemeivel, m in th a egy kicsit m egijedt volna. — F urcsa em ber m aga . . . N em tu d ta m szabadulni a szemeitől. S zerettem vo ln a m egcsókolni a k é t gödröcskét az arcán, a tiszta hom lokát, hosszú szem pilláit, ak arato s kis száját, hoszszú, k arcsú u jja it, p u h a tenyerét. S zerencsére m egjött P ista a vacsorával. V alahon n an m ég k é t üveg b o rt is k erített. �— Legyen nek ü n k is egyszer S zilveszter . . . V acsora u tá n az egyik üveg bort a te áb a töltöttük. V anda term észetes köz­ vetlenséggel sü rgött forgott k ö rü lö ttü n k . Ő is ivott a teából. Oroszosan itta, fogai közé véve a kockacukrot és úgy szürcsölgette lassan, szertartásosan. Nagy szem eit néha rám v etette, kicsit hálásan, kicsit pajkosan. A b o r kip iro síto tta arcát, szemei még csillogóbbak lettek. Ingerkedve ny alo g atta k is nyelvével ajk ai szélét. A zt hiszem, úgy érezte m agát, m in t pajkos gyerek az oroszlánketrec előtt, am ikor vesszővel csiklandozza a rács m ögött az oroszlánt, tu d v a, hogy az úgy sem h a ra p h a tja meg. E lborult szem ekkel néztem és sírn i tu d ta m vo ln a tehetetlenségem ben. I tt van ez a lány, aki árta tla n ság á v al, gyerekességével lenyűgözött, aki szép és k ív á­ natos, akibe bele lehet őrülni és itt v an a szom orúszem ű apja, ak in ek ta lá n egy tiszatáji asszony volt a felesége . . . M egbontottuk a m ásodik üveg bort is. Az öreg szótlanul nyelte, szemei elhom ályosodtak. — M indig az asszony ju t az eszembe, h a ezt a g yereket látom . . . Az is ilyen volt. K icsit sovány, vígkedélyű. szerette a táncot. B ékében a S zilveszter sosem ta lá lt idehaza bennünket. Nem h agyott békén . . . A zt szerettem benne. Ő a k a rta azt is, hogy V anda táncolni ta n u ljo n . . . A ztán régi, kopott lem ezjátszót v e tt elő. — Az asszony bolondja v o lt a gram ofonnak . . . E sténként, h a nagyon egye­ d ü l vagyok, felteszem a kedvenc lem ezét és . . . eg y ü tt vagyok vele . . . T étova kezekkel egy régi lem ezt v e tt elő, k icsit m egfúvogatta a portól, félt ően, szeretettel. A ztán felhangzott a régi dal: „Nagy árnyas p ark közepében állott egy öreg platán . .’‘. O dakinn veszettül rá z ta a hó v ih ar a kerítést. Idebenn szinte fü lled t volt m ár a m eleg, m égis m ajdnem dideregtem . Az öreg m á r k icsit m eg tom p u lt a bortól, szem eiből lassan h u lltak a könynyek: — T áncolj nekünk, V andácska . . . Új lem ezt te tt fel és felcsendült a sokszor h allo tt h azai dal: „M indig az a perc a legszebb perc. m it m eg n em ád az élet . .’ V an d á ra néztem . Félig le h u n y t szem eit pajk o san v etette rám . A ztán kicsit szégyellősen, lassú, óvatos m ozdulatokkal táncolni kezdett. Szem eim elé vörös köd ereszkedett. S ettő l a ködtől nem lá tta m m ást, csak V anda lassún kígyózó derekát, keskeny csípőjét, égő szem ét. V olt valam i félel­ m etesen szép m ozdulataiban, a k a ra tla n csábításában. F iatalsága, tem p eram en ­ tum a, eltitk o lt, de m ozdulataiban ak a ra tla n u l is k ifejezett vágyódása b űvöletbe e j­ tett. Lenyűgözve bám u ltam beszédes kezeit, ringó derekát, k arcsú bokáját. T ánc közben o d ajö tt hozzám. M egfogta a kezem et: — Jö jjö n táncolni. M ost van a hölgyválasz . . . Nem tu d ta m és nem is a k a rta m ellen tálln i a szelíd erőszaknak. Beszédes volt a szeme, esdeklő és szomorú, kacérkodó és szem érm etes egyszerre. A m ikor a k arja im b a n ta rto tta m , fölem elte a kezét és pu h a tenyerével befogta a sze­ m eim et: — Nem szabad í g y néznie. H an g ja ije d t v o lt és könyörgő. Az állom ás felől rek e d t vonathuhogás hallatszott. T alán m ost érk ezett a szerelvény, am in hazam együnk. Ez egy k icsit észheztérített. P edig de jó volt itt elfelejten i a rid eg valóságot: a háborút, a hideget, a kem ény parancsszavakat. Jó v o lt így h irte len fellán ­ g o ln i. Ereztem , hogy lángvörös le tt az arcom. — N em szeretném , h a félne tőlem. H iszen m aga m ondta, hogy mi jó em be­ — 56 — �rek vagyunk. És . . . én tisztelem az édesanyját is, a k ire olyan nagyon h a s o n ­ lít. N em teh etek arról, hogy jelenléte, közelsége enn y ire . . . felzak lato tt. A m ióta csak itt vagyok, örökösen retteg tem életem ért. A m it itt kaptam , az csupa hideg volt, csupa hajsza, em bertelenség. H alo ttak a t lá tta m és sebesülteket, ak ik et olyan em b erek sebesítettek és öltek meg, ak ik sohasem ism erték őket. A kik v a la ­ m ik o r p ajkos gyerekek v o lta k és az ilyen téli estéken an y ju k kötényéhez b ú jtak . L á ta tla n u l is lá tta m an y ju k at, ap ju k at, ak ik m ég rem élnek. Én fogtam le a sze­ m ü k e t . . . Én hallottam az utolso só h a ju k at . . . M indegyikhez volt vigasztaló szavam . N ekem itt senki nem m ondott egy jó szót . . . E rre jö tt m ag a . . . M eg­ m eleg ített a közelségével. M egbolonditott az árta tla n ság á v al, a m osolyával, a sze­ m eivel, a táncával, az illatával. M ost jö h etn ék én, a ,,h ó dító”. A kinek a szava parancs. A kinek engedelm eskedni kell. H áború van. K i kéri szám on az elh u lla jto tt könnyeket? De nem tudok így m a g ára nézni. Az a fénykép o tt . . . a tü k ö r a la tt lá t engem . É n . . . legfeljebb boldog v oltam egy estén, Szilveszterkor, anynyira, hogy belefájd u lt a szívem . . . Ne haragudjon. L üktető, zúgó fejjel tám olyogtam ki az u dvarra. Nem tu d tam m e lle tte m a ­ radni, an n y ira fá jt a közelsége is. Nem tudom , m eddig állta m ott, a behavazott udvaron. K áb u lt v o ltam az el­ fogyasztott bortól és odakinn sem lá tta m m ást, m in t V anda keskeny, szívalakú lábnyom ait a hóban. V alahol m essze szán csilingelt. Ordítozó, részeg n ém et k ato n ák té rte k h aza a kantinból, borgőzös Szilveszterről. E gyszerre csak o tt á llo tt m ellettem . Útrakészen felöltözve. A rcát alig lá tta m a v astag kendőtől. N ézett engem csillogó szem ekkel és úgy su tto g ta: — É n . . . én m ost elm egyek. Jobb ez így nekünk. P edig el tu d ta la k k ép ­ zelni téged úgy . . . tudod? F érjem nek és szeretőm nek. U ram n ak és rabszolgám ­ nak. T u d talak volna szeretni kínlódva és boldogan. Ő rjítő volt suttogása, tétova u jja in a k kétségbeesett belém kapaszkodása. — Eddig csak kerestem a boldogságot, és m ost eljö ttél te, hogy elérh etetlen álm om legyél. H a ezt tudom , hogy így lesz, nem jövök ide. N em k ellett volna idejönnöm . Nem a k a rtam neked fá jd a lm a t okozni. Látom , hogy szenvedsz. Egy kicsit én is. D ehát . . . háb o rú van. N incs értelm e. H a . . . egy kicsit szeretsz, visszajössz, m ajd ha béke lesz. Én várlak. O dabújt hozzám k icsit szégyenkezve és úgy nézett fel rám : — Az előbb . . . láttam , am ikor m egcsókoltad a hóban a lábam nyom át, am ik o r azt hitted, hogy nem látlak. Te csacsi! H iszen az csak hó . . . Jö n a ta ­ vasz és elolvad . . . És m ost hunyd be a szem eidet. N em m erlek megcsókolni, h a m egint ú g y nézel rám F élek a szem eidtől és önm agam tól. És féltékeny vagyok a hóra, tudod?! K ét p u h a tenyerébe fogta az arcom at és úgy csókolt meg. Szem eiből lassan potyogtak a könnyek. __ Elm egyek, m e rt látom , hogy szenvedsz, ha m ellettem vagy. Elm egyek, hogy így em lékezzem rád. Elm egyek, hogy ne okozzak több fá jd a lm a t neked. Te . . . te jó em b er . . . Ugye nem haragszol? V alahol m essze keleten felbőgtek a K atyusák. Az ócska ház b elerem eg ett a távoli m orajlásba. A ztán elm ent. L eh a jto tt fejjel, tétova lépésekkel. M int aki azért m egy el, hogy n e fájjon. F elsírt bennem a kétségbeesés: — V anda! D rága! N e m enj el m ost! N em szabad. É jjel van! N em szabad k in n járn i! Nem ism ered a jelszót! * O storcsapásként é rt a szomszéd ház felől a ném et őr paran csa: — H alt! H alt! P a rol?! . . . B eleordítottam a sötét éjszakába: — Ne lőjj, te állat! H am burg . . . H am burg . . . Az éles sorozat azonban m á r b elerecsegett a sötétbe. A ztán csend lett, k ínos, fájó csend. — 57 — �R A DI CS I S T V Á N : É D E S A N Y Á M �OROSZ BÉLA: DON JANI (Szatíra) F odrokban hánykolódó, em eletes, vállig érő haj. Em eletes. V álligérő. V ékonyra m etszett bajusz. Bajusz, vékonyra m etszve. És úgy húzódik m eg a szájaszélén, m in t egy kondenz-csík. A r u h a term észetesen r á volt „ö n tv e‘’. A h ajtó k an é lk ü li n ad rá g pedig v a ló ­ sággal rá ta p a d t a k isportolt görbe lábszárakra. S k atulyafigura. P ardon! Lehet, hogy be v an skatulyázva, de eg y általán nem figurázik! D e nem ám . . . A zt m á r nem . A ki a r r a já rt, m indenki lá th a tta : é lt és m ozgott. M ert m ié rt len n e fig u rális dolog az a m éltóságteljes m ozdulat, am ellyel fel­ em elte bal kezét, frissen b o ro tv ált á lla alá. Ezzel ő csak azt a k a rta elérni, hogy ráp illan th asso n az ó rá já ra . . . Igen! És r á is pillan to tt! Igaz, felszegte a fejé t és k ö h in te tt egyet. De nem ám hep tik ásat. S z é p e t. . . É rc e s e t. . . S tílu s o s a t. . . Szóval pontosan olyat, am ilyent az ő sajátos k u ltú rk ó d ex ei előírnak. A k árki legyek, ha nem valam i nag y fenség, őfelsége. Ilyesm i! De legrosszabb esetben is Jean M arais, a hódító k ü lse jű fra n c ia színész. Ja j nektek, lányok! De nem ! Je a n M araisnak m ás az öltözéke. L egalább is én ezidáig m in d ig olyan böcsülete s külsőben láttam . A zután h atáro zo ttan em lékszem a r r a is, hogy a h a ja sem é rt a v á llá ra . . . És ahogy így összehúzom a szem öldököm et, m ost m á r arr a is h atáro zo ttan em lékszem , hogy baju sza sincs. M eg különben is . . . M it keresne egy fra n cia színész a zagyvapálfalvi au tó buszm egállónál? De nicsak . . . O dakapott a zakója felső zsebéhez . . . B iztosan a m o n o k liját keresi . . . A m onokliját. Ja j, az a monokli! Igazis, m in ek legyen m indig a zsebben. Szem revaló az . . . N em igaz? . . . Csak ilyen faluhelyen, m onoklival, könnyen e lá ru lja az em b er in kognitóját. A propó! . . . Szem revaló . . . Szem revaló . . . Ügy látom , m égsem a m onokli a szem érevaló. In k áb b az a csinos lihegő nő, aki ebben a p illan atb an m elléje libbent. — J a j ! — k ap o tt a szívéhez. — M ár azt h ittem elkésem . Nono! . . . Csak n em v alam i randevú? M ert ha az, a k k o r . . . A kkor m ost jön a szia! — gondoltam —, vagy a csaó . . . vagy m o n d ju k a n y au . . . Tévedtem ! — Asszonyom — h a jto tta m eg m a g át a férfi. A hangsúly, az valam i jó! V alam i fenséges! Hogyis m ondta? „Asszonyoooom‘’. És n em is m o n d ta azokat a szavakat. Egyenesen le h elte . . . L ehikélte. De am in t kilehikélte ezt a szót, abban a p illan a tb an közelebb állt az aszszonyomhoz. K ö z e le b b ? . . . Hogyhogy közelebb? Ez m á r nem közelség! Ez m á r rag a d ás. De inkább tapadás, m in t közelség. Sőt, m á r valósággal m eg kell erő ltetn ie a szem ét az em bernek, h a lá tn i a k a r v alam it a kedves „asszonyom ból”. S h a lá tn i nem is lehet, a han g jai azért tisztán kivehetőek. — Egon! . . . No! . . . E gonka . . . No, de itt az u tcán ? M ég u tóbb azt álla­ p ítjá k m eg rólunk, hogy valam i b ru tális hogyishívjákok vagyunk. Az „asszonyom “ k ibontakozott az egoni közelségből és ism ét lá th ató v á vált. Igen! . . . L áthatóvá! . . . V alósággal sírt ró lu k az értelem . M ert ilyen bajuszszal, ilyen h ajjal, ilyen ru h á v a l és ilyen m o d o rral nem is leh et m á sn ak len n i, m in t értelm esnek. Az egoni közelségből kibontakozó nő m ost a buszm egálló előtti ház ab lak a felé ta rto tt. Á t az ú tte st túlsó oldalára. De hohó! Ez a kibontakozás csak egy röpke p illan atig ta rth a t. Egon ism ét — 59 — �r á ta p a d t az „asszonyom ra”. Az „asszonyom nak’‘ valósággal vonszolnia k ellett m agát, de vonszolta, m e rt úgylátszik, az ab lak b a rag aszto tt feh é r kis cédula szővegére volt kíváncsi. És m á ris olvasta. H angosan. F ennhangon. M inden szavát pontosan leh etett h allani. V alahogy így: — Ötszáz négyszögöles házhely negyven d ara b term ő gyüm ölcsfával eladó! A ztán m in d já rt hozzátette. S a já t fejecskéje szülte a gondolatát. — Négyszögöl? . . . Négyszögöl? . . . m o n d ja kedves Egon . . . izé . . . ö ö ö . . . m ennyi is az a négyszögöl? — ö ö ö . . . ööö . . . m á r m in t a négyszögöl? U gyebár az v o lt a kérdés, hogy m ennyi is az a négyszögöl? — szólt az értelm es kérdés. — Igen! — hangzott az értelm es válasz. — A négyszögöl ugyebár? H ogy m en n y i is az a négyszögöl? . . . H á t hogyis m ondjam ? . . . A négyszögöl . . . a négyszögöl . . . hogyis m ondjam m agácskának . . . Izé . . . Ilyen izé . . . H adonászik a levegőben. — Pedig itt forog a nyelvem en — hitelesíti a h adonászását elto rzu lt mosolylyal. — C sak tu d n iillik . . . a kérdés . . . a k érd é s nem elég világos. No . . . nem azt akarom ezzel m ondani, hogy m agácska rosszul te tte fel a kérdést . . . m ár úgy értem , hogy . . . hogyis m ondjam . A m egállónál nagy za jja l és m ég nagyobb porfelhő k íséretéb en á llt m eg a busz. A férfinek m ég ideje v olt egy igéző m osolyra, de m á r ro h a n ta k is az ú tte st m ásik oldalára, hogy felszálljan ak a buszra. Szerettem volna eléjü k állni. C sak egy p illan a tra . F eltartó ztatn i, hogy m ielőtt a kételyek elem észtenék őket, választ a d ja k e rre a rejtelm es kérdésre. El k ellett volna m ondani, hogy az öl, a távolság, am i egy középterm etű em b ern él kiegye­ n esíte tt k a ro k m e lle tt az u jja k legszélső p o n tja i között m utatkozik. Vagy ha úgy tetszik, az érthetőség k ed v éért az öl: egy-egy ölelés teljes m é rtan i hossza. Igy ta lá n jobban m e g értették volna. M ert az a m agyarázat, hogy egy öl 1,89648 m éter, az egy kicsit kom plikált. De h á t m it csin álju n k , h a tudom ányosan m égis így állap íto ttá k meg. A négyszögöl, az egy m ásik fogalom. Ez azt jelenti, am ik o r egy bizonyos négyszög m ind a négy oldala egy-egy ilyen ölelés hosszú, A négyszögöl egyéb­ k én t pontosabban három egész ö tezerkilencszázh atv an h at tízezred négyzetm éter. A négyzetm éter az egy m ásik fogalom. Ez k ü lö n b en egy m é ter hosszúságából adódó négyzetterület. A m é te r term észetéből adódóan hosszm érték, am it hosszú­ ságok, szélességek, m agaságok és te rü le te k m érésére is szoktunk használni. Szóval legalább enn y it szerettem volna elm ondani. De m á r késő volt. A férfi m egköszörülte a torkát. K ö h in te tt egyet. Egy szépet. Egy érceset. Egy stílusosat. P ontosan olyat, am ilyent sajátos k ultúrkódexei előírnak. Előkelő gesztussal m u ta­ to tt a busz sz é ttá rt a jta ja felé. — Asszonyooom . . . — rebegte. Egy szó az egész . . . E gyetlen szó. U gyanúgy, m in t a négyszögöl. M ert ez is egy szó. Csak ez a szó szakértelem jelző lett. A zt a táv o lság o t érzék eltette, am i Egon és az „asszonyooom“, Egon és a négyszögöl között van. Nem is illik kelyh et b orivásra használni. A soffőr tá n le sem v e tte a lá b á t a gázpedálról. A busz h irtelen fekete, ola­ jos fü stöt o k ád o tt m agából és m ire feleszm éltem , m á r tovarobogott S alg ó tarján irányába. T o lla t a k é z b e !. . . G yorsan egy tollat. H add érje u tó l őket a rejtély m eg­ fejtése. M ár kézben volt a toll, kézben a jegyzetfüzet. De m ielőtt írni kezdtem volna, gondolatban lepergettem m agam előtt az im énti tö rtén etet. É s jaj! És m égegyszer jaj! . . . M ost látom csak, m icsoda fig u ra v olt ez a férfi. Inkognito? Nem! Egy leplezett valóság. E gy ilyen lárv aszerű tünem ény. Hoszszú bozontos haj, össze-vissza m aszato lt o rra ljja l. A zt hiszem a hadonászó kezé­ ben levő kesztyű is csak lá tsz a tra v olt szarvasbőr. Sőt! N em is kesztyű v olt az. Ügy rém lik, m in th a valam i afféle cipőtörlő rongyot szorongatott volna a m aszatos u jja i között. K öszörülni a k a rta a to rk á t sze— 60 — �gény, de k ísé rlete köhin tésn ek sikerült. Sőt! Egyenesen köhögésnek! . . . G öthös köhögésnek! . . . H eptikásnak! Fúj! . . . És hogy lihegett, szuszogott a r r a a n őre . . . Nem! . . . ez nem Je a n M arais volt! Szó sem leh et róla! Pöffeszkedett, nagyzolt, a fölső zsebében kotorászott. A nőcsábászt a k a rta utánozni, Don Ju a n m ódra. De Don J u a n sem volt! M ég m it nem ! . . . M a ra isn a k is, D on n ak is legfel­ jeb b csak Ja n i: M arais Ja n i . . . V agy Don Jani! . . . Sőt ez sem! Csak egyszerűen Jani! . . . Vagy Jano! . . . Jankó! . . . F a­ jankó! . . . �BORBÉLY JÓZSI Borbély Józsi kiállott a kapuba, Kis kalapja bal szem ére va n vágva, A z t kérdezi tőle a jó pajtása, K edves pajtás, a szívedet m i bántja? Ne a zt kérdezd, hogy én n ekem m i bajom, B eteg az én legkedvesebb galam bom , B eteg az én galam bom , ágyba fe kszik, Piros bársony paplannal takaródzik. Főorvos úr m egy az utcán csendesen, B orbély Józsi m egállítja sebesen, Főorvos úr, adjon Isten jónapot, Jö jjö n be, oszt’ nézze m eg a galam bom . Fiatal úr, ne b á nkódjék a baján, K é t nap m ú lva végig m egy a főutcán, K é t nap m ú lva olyan lesz, m in t a gerle, K é l nap m ú lv a m eggyógyul a kedvese. Borbély Józsi végigm egy a főutcán, B etekin t a nem es úri ablakán. K ét szál gyertya van az ablakba g yújtva, Jaj Istenem , m eg van a babám halva. Jaj Istenem , hogy k é k ’ n ek em bem enni, H ogy k é k ’ n e k e m a babám m al beszélni, K e lj fel, kelj fel, m ajdan én felem ellek, G yenge két karom m al által ölellek. Ja j de szépen kondulnak a harangok, A z t kérdezik, ugyan ki itt a halott, K i is vóna, nem es ú ri leánya, Borbély Józsi legkedvesebb babája. El van m ár a halál-kocsi rendelve. Jó pajtása m in d ott állnak m ellette, M agyar banda szépen húzza nótáját, B orbély Józsi viszi a koszorúját. M egkondul a bükkábrányi nagyharang, H úzza egyre hat fe k e te vadgalam b, Húzzad, húzzad te vadgalam b szaporán, Én is elm egyek a szeretőm után. (G yűjtötte B ü k k áb rá n y községben K övér Ferenc. U gyanezt a b allad át m egtaláltam K isterenyén is.) — 62 — �— 63 — �C Z IN K E FERENC: Z S U Z S IK A �K r iti k a CSEH M IK LÓ S: A MEGYE KÉPZŐMŰVÉSZEINEK BEMUTATÓJÁRÓL A nógrádi festőm űvészek — a K épzőm űvész Szövetség m egyei m u n k acso p o rt­ já n a k tag jai — a salg ó tarján i József A ttila k u ltú ro tth o n b an ren d ezték m eg k i­ állításu k at. A tá rla t m u n kásságuk legújabb teljesítm én y eit foglalja egybe. A n y a­ gát gondos válogatással á llíto ttá k össze. H íven tükrözi az alkotói m u n k áb an el­ é r t sikereket, de azokat a nehézségeket is, am elyekkel a m egye m űvészeinek még. m eg k ell küzdeni. A k iá llítás — a k ö rü lö tte k ialak u ló vélem énycserékkel, v itá k ­ kal eg y ü tt — bizonyára jelentős segítséget ad a további m agasabb ered m én y ek el­ éréséhez. Az új eredm ényekben — az alkotók tehetségén, szorgalm án tú l — komoly része v an an n a k a jelentékeny tám ogatásnak, am it a m egye felelős vezetői ré ­ széről k ap n a k a m űvészek. A P ártbizottság, a képzőm űvészet k u ltú rp o litik ai je­ lentőségének megfelelően, helyes eszm ei-ideológiai tanácsokkal, okos irán y ítással szolgál. De a m egyei T anács népm űvelődési osztályának segítségét sem nélk ü lö ­ zik a N ógrád megyei m űvészek. S ha az élet- és m u n k ak ö rü lm én y eik m egjaví­ tásáb an (gondolunk itt a v ásárláso k ra és az ösztönző, fejlődést serk en tő díjakra) m ég nem is sik e rü lt m éltó m egoldást ta láln i — ez csupán idő kérdése. M eggyő­ ződésünk, h ogy a N ógrád m egyei m űvészeti cen tru m ebben sem m arad el az or­ szág m ás részei m ögött. A m iskolciak, hódm ezővásárhelyiek, pécsiek eleven m ű ­ vészeti éle te t a la k íto tta k ki. S alg ó tarján vidéke — a k iá llítás tan ú ság a szerint — a m űvészetben m á r felzárkózott m ögéjük. A sorrendben előkelő ran g o t é r t el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, m in t az a tény, hogy a m egye m űvészei közül legutóbb h árm an is szerepeltek B udapesten az országos V III. M űvészeti K iá llítá ­ son. (Czinke F erenc k ét m űvével is, valam in t P ata k i József és O rosz László.) De m ég inkább bizonyítja a kiállítás m aga. A m egye festői n ag y előrelépést te t­ tek — tehetségük kibontakozik, stílu su k egyénivé, ered etiv é válik, s lassan m ár té nyezőkként szerepelnek. M int olyanok, ak ik az új m ag y ar festészethez hozzá tu d já k adni a , m aguk obulusait”. V együk elsőnek Czinke Ferencet, a nógrádi festőcsoport egyik legerősebb eg y é­ niségét. K épeinek sorozata érdekes p illan tró l ad szám ot: m űvészünk tú lju to tt a „keresés“ időszakán s m u n k á iból m ost m á r egy konzekvens festő képe b o n ta­ kozik ki. A „Szőlőnyitók” súlyos p arasztfigurái, a „Z suzsi’‘ kedves hum ora, a „B ivalyfogat“ se jte lm es-rom an tik u s hangvétele csupa olyan jegy, am ely a r r a u tal, hogy e m űvek alk o tó ja nem elégszik m eg a „látszatok” felszínes közvetítésével. M élyebbre és a valóság világában, jelen ték en y em b eri-társad alm i m o ndanivalót igyekszik m egfogalm azni. G ouache-aiban viszont a közvetlenhangú líra viszi a vezetőszólam ot. K önnyed feljegyzések ezek a hazai tá j egy-egy m eg h itt részleté­ ről. De m ondanivalójuk m agvas — m ik én t a nagyobb kom pozícióké —, m e rt „a jelenség m ögött’‘, a tűnő han g u lati szépségek a la tt lá tta tjá k a k ara k terisz tik u m okat, jellegzetességeket, a lényeget. H a v an n a k is bizonyos gyengeségek, egye­ netlenségek C zinke festészetében: hajlékony tehetségével, ru g alm as m űvészegyé­ niségével gyorsan leküzdheti. Pataki József szintén azok közé tartozik, akik ren d k ív ü l igényesen álln ak hozzá feladatukhoz. T ém áit jól m egválogatja s elm élyül bennük. Az „Uj közönség‘’-ben is azt érzékeljük elsősorban, hogy alkotója a k u ltú rfor r adalom e m árm á r szokványos, közhelyszerű je lenségét festői módon tu d ta képpé form álni. A „P artizán h a lá la ’‘ című kom pozíció drám ai feszültségével, az „A nyám m al” el­ nevezésű önarckép intim itásáv al rag a d ja m eg a szemlélőt. V alam iféle bizonyta­ lanságot, következetlenséget azonban m égis érzünk. Egy-egy részletet — am elyek festőileg is legizgalm asabbak szám ára — m agas szinten old meg, m ás részleteket viszont m élta tla n u l elhanyagol. A képi egység alapvető követelm énye szenved csorbát — csökkentve a m űvek kv alitását. Ivány i Ödön elsősorban n agym éretű pannószerű képével — a „P ieta 1944” �cím ű m űvel — h ív ja fel a figyelm et. A nagyszabású vállalkozáshoz helyesen h aszn álta fel a klasszikus m esterek ad ta tanulság o k at. Igaz, ezek a rem iniszcen­ ciák elég h atáro zo ttan érvényesülnek. T alán szerencsésebb le tt vola n, ha a m o­ d ern festészet v ívm ányait is figyelem be veszi. Kom oly vállalkozás a József A t­ tiláró l k észített arckép is, b á r legfőbb gyengéi: a tú lm éretezettség s a szegé­ nyesebb, ötlettelenebb részletm egoldások erősen szem ükbe tű nnek. É pp az hiányzik belőle, am it tá jk ép e ib e n tö re tle n ü l képvisel: az érzékenység, festői k u l­ turáltság. Farkas A ndrás „Szerelőm unkások’‘ cím ű m űvével válik ki. Egyszerű, szinte p u ritá n beszám oló egy m indennapi m unkam ozzanatról, de lá tju k m ögötte a m ű­ vész együttérző rokonszenvét, a dolgozo em b er irá n ti m egbecsülését. É rdekesek vízfestm ényei. K iváló ism erője e nehéz technik án ak . A m űvészetszerető látogató szám ára bizonyára sokáig em lékezetes m arad a „H orgászok”, a „T atarozás“, vagy a jellem ábrázoló tu d á sá t m egm utató „Öreg p ászto r“. K ár, hogy e tehetséges m ű ­ vész n é h a a n atu ra liz m u s eszközeit alkalm azza. A „S zerelőm unkások”-b an is feltű n ik bizonyos lapos objektivizm us — h a nem is m eghatározó jelentőségű —, d e az „Edzésen“, vagy a „Békés öregség” cím ű képekben m á r dom ináns módon jelentkezik. A gazdag változatosságú anyagban N é m eth Sándor m ű v e it is figyelem m el vesszük szem ügyre. Egyik neves, országoshírű m esterü n k félreism erh etetlen h a tá ­ sát persze felfedezzük, de az élm ényszerűség és a m űvészi m u n k álás finom gon­ dossága is felötlik bennük. N é m eth M árta m u n k á it szintén az effa jta erén y ek teszik em lékezetessé. Orosz László — ak i B udapesten él, s a csoport tisztelet­ beli ta g jaik én t vesz részt a tá rlato n — elsősorban h an gulatos csendéletével és kis tájk épével kelt figyelm et. C sak a b áto rtalan ság o t és tan ulm ányszerűséget, illetve az „iskolás” szem léletet kell leküzdenie Sztrapecz Károly m űvei lá ttá n viszont senki nem m ondaná, hogy alk o tó ju k m ost végzi tan u lm án y ait. H atáro zo ttan for­ m ált. eredeti szem léletre törekedő m űvek. A népszerű akvarellfestészet köréből több jeles m űvész okoz öröm et az e m ű fa jt kedvelőknek. E lsősorban R éti Zoltán, ak i az Ipoly-m entén készült h a n ­ gulatos vízfestm ényeivel szerez m aradndó élm ényeket, v alam in t K rá lik A ndor, a ru tin o san ügyes Radics István, a spekulációm entes egyszerűséggel fogalm azó Leszen szky László és Szabó Á ron. K ülön kell em lítenünk id. Szabó Istvá n K ossu th -d íjas szobrászm űvészünk sze­ replését. K iváló fafaragó-m esterünk a S zovjetunióban is nagy sik errel szerepelt, a M űcsarnok pedig nem régiben önálló k iá llítá st szentelt m űködésének. B em u ta­ to tt két m űve m éltó m ódon képviseli értékes m unkásságát. A N ógrád m egyei m űvészek közös b em u tató ja — m a m a r szinte hagyom á­ nyosan — év en te k étsze r kerü l sorra. Ez az alkalom felszab ad u lásu n k tizenöt esztendős évfordulójával e sik egybe — s ünnepi jellegű. Az ünn ep i em elk e d ett­ séget az a tény biztosítja valójában, hogy a m űvészek m u n k ásság a új, m agasabb szintű periódushoz érk e zett el. H a továbbra is ilyen ü tem ben fejlődik a m egye m űvészete: bizton rem élhetjük, hogy m aradand ó érték ek k el g y arap ítja m ajd az új m agyar festészetet. — 66 — �C SÍK P Á L GONDOLATOK AZ ÉBREDÉS C. ANTOLÓGIA PARASZTI TÁRGYÚ NOVELLÁIRÓL M ezőgazdaságunk és a falu n ap jain k b an folyó szocialista átszervezése indokolttá teszi, hogy n éh á n y szót e jtsü n k az Ü n­ nepi K ö n yvhétre m eg jelen t antológia p a­ raszti tárg yú elbeszéléseiről. A nn ak elle­ nére, hogy a kötetben szereplő írások k i­ v álo g atása is bizonyos szem pontok sze­ r in t tö rté n h ete tt, és hogy nem tükrözi iro d alm u n k egészének jellem ző vonásait, han em csupán fiatal íróink fejlődésének egy szakaszát, m eg kell v ita tn u n k néhány problém át, m elyek a novellákban, vagy azok olvasása kapcsán felm erülnek Indo­ kolja ezt a tém a a k tu a litá sa is. továbbá az, hogy a k ötet elég sok falusi olvasó­ hoz ju to tt el. Az alábbi n éh án y gondolat csupán egy­ két vitás, vagy v ita th a tó kérdés felveté­ sét, nem pedig azok te lje s m egválaszolá­ sá t célozza. 25 fiatal író n o v elláját ta rtalm a zz a a kötet. Ezek közül 10 paraszti tém ájú, vagy p arasztok között játszódik. M ár m aga ez az ará n y is m u ta tja , hogy mai életü n k egyik legfontosabb fela d ata a falu és a p arasztság p ro b lém áján ak m egoldása. A m űvek egy-két kivétellel az elm últ k ét-h áro m év esem ényeiből m e rítik m on­ d an iv aló ju k at, vagy — m in t T im á r írása is — a m últból k iin d u lv a ju tn a k el a máig. Ez a tém aválasztás jó és ö rven­ detes, d e kevésbé m egnyugtató az a szem ­ léletm ód, am ellyel egyesek a m ost válasz­ ú t elő tt álló parasztem berhez közelednek. Négy novella foglalkozik a falu szo­ cialista átala k ítá sáv a l, a szövetkezetek­ kel. (Gerő János: G uzori, H uszti T am ás: G yűlölet. T uli József: Ítéletidő és G algóczi: M iért léptek be? c. írása. Az utóbbi inkább rip ort, m in t novella.) Gerő, H uszti és T uli n o vellájának h a n ­ gulata, m o ndanivalója erősen hasonlít egym áshoz. Ez íróik szem léletének rokon­ ság át m u ta tja . M indhárom m ű az em beri jellem trag ik u s elto rzu lásán ak rajza. A k ö tet egészét á ltaláb a n jellem zi bizonyos pesszim ista, tragikus látásm ód, de ezt a torz tra g é d iá t a paraszti tá rg y ú novellák­ ban szin te ad abszurdum fokozzák. Ezek azt sugalm azzák az olvasónak, hogy az idősebb parasztnem zedéken nem tud győ­ zedelm eskedni az új, sőt, éppen az új k ö rülm ények sz ítjá k fel ben n ü k az eddig lappangó em bertelen, szadista érzelm ek lángját. K iú ttalan n ak , zsákutcába ju to tt­ n ak tű n ik életük. Az em beri jóságnak, a rosszon is győ­ zedelm eskedő em beri erőnek nyom át sem ta lá lju k ezekben a m űvekben. M indhárom n o v elláb an a term elő szö ­ vetkezet pu szta je len léte az esem ények m egindítója, az egyén lelki elto rzu lá sá­ n ak okozója A k o n flik tu s azonban nem a tsz és az egyén között jö n létre, d e végső sorb an m égis a tsz okozza a tr a ­ gédiát. A tsz a p araszti élet p ersp e k tí­ vája. N em csak a gazdálkodási, de az egész paraszti életm ód p ersp e k tív á ja. A p araszti élet alak u lá sán a k tá v la ta m á r m agában h o rd ja a régi gazdálkodási, gon­ dolkodási, erkölcsi fo rm ák felbom lásá­ n a k szükségességét. A régi form áktól pedig egyesek nehezen tu d n a k szab ad u l­ ni, m e rt nem csak a földtől, állatoktól, a tárgyi elem ektől kell — látszólag m eg­ válnia, han em az évszázadok során ki­ a la k u lt illúzióktól is. Ezek az elto rzu lt lelkűnek áb rázo lt p araszto k még nem lép h ettek rá az áb rá n d k ép ek m egvalósu­ lásának ú tjá ra , s m áris lá tn iu k kell, hogy vágyaik betö ltetlen ek m arad n ak , m e rt az é le t elzúg felettü k . T eh át nem közvetle­ nül a tsz jelenléte, h an em a régihez való m akacs ragaszkodás, az illúziók m inden áron való átélésén ek szán d ék a ro b b a n tja ki a tragéd iát. A tsz szerepe ezekben a novellákban az. hogy éppen p ersp ek tív át felvillantó fényében d ö bbennek rá a p a­ rasztok — nem tudatosan, csak sejtésszerűen az álm ok an ak ro n izm u sára, és m indenáron — életek á rá n is. a lélek elto rzu lása á rá n is — követ görd íten ek a történelem k ere k e elé. E zért a novel­ lák b an elk ö v etett gyilkosságok, to rzu lá­ sok ennek az ö n tu d a tla n sejtésn ek beis­ m erései. K egyetlen, szin te szadista gyilkosságok döbbentik m eg az olvasót: a beteges, tö ­ rékeny, de a földet szenvedélyesen sze­ rető G uzorit m o sto h aap ja nem heves öszszecsapás ö n tu d atlan p illan a táb a n gyil­ kolja meg, h an em előre elh atá ro z o tt szán­ dékkal. Egy hivatásos, „szak k ép zett” b ű ­ nöző szenvtelenségével fo jtja bele a k ú tb a könyörgő m ostohafiát. G erő novellájából nem derü l ki m eg­ győzően, hogy m i in d ítja a m o sto h aap át a gyilkosságra: nem a fiú irá n t érz ett felo ld h atatlan gyűlölet, nem is a k isp a­ raszti élet rajongó szeretete, han em az önzés önm agában, a félelem az illúziók elvesztésének veszélyétől, hogy m ielő tt m egvalósulna azok átélése, m á r el is v esziti m egvalósulásuk hordozóját — a ta ­ nyát. Az író, — hogy a gyilkosságot m eg­ győzőnek m u tassa be — az egyszerűbb m egoldást v álasztja: a m osto h aap át elev e rossznak, álszentnek, kegyetlennek m uta jta be. N incs b en n e tiszte letre m éltó, értékes em beri jellem vonás. — 67 — �Az eleve em bertelen novellahős még borzalm asabb a la k ja döbbenti meg az ol­ vasót H uszti és T u li írásában. H uszti n o vellájában m érh etetlen — de indokolatlan és kellően nem m o tiv ált — önzéstől in d ítta tv a úgy m egkeseríti fia és m enye az öreg, tehetetlen , de még földtulajdonos édesanya életét, hogy az az öngyilkosságban keres m enedéket. T uli elbeszélésében pedig szándékosan nem viszi idejében az apa legényfiát a kórházba, h alálá t ak arja, nehogy az m ajd felgyógyulva, kapcsolatba kerüljön a tsz­ szel. Az em lített m űvekben nem az a m eg­ lepő és kifogásolható, hogy trag éd iáv al végződnek, hanem a dolgozó em b er je l­ lem ének valószínűtlen eltorzulása és e n ­ nek az eltorzulásnak m otiválatlansága. F iatal író k ró l lévén szó, felm erü l a kérdés, honnan e sajáto s szem lélet- és ábrázolásm ód? Mi a fo rrása enn ek a tr a ­ gikus, k ilá tá stalan parasztszem léletnek? Úgy gondolom, hogy alapvetően négy fő összetevőre lehet ezt visszavezetni: irodalom politikai, világirodalm i, világné­ zeti és iro dalom történeti fo rráso k ra Az M SZM P irodalm i állásfoglalásai hangsúlyozzák, hogy m egjelenési lehető­ sége van n álu n k a legkülönfélébb stílusirányzatoknak, ábrázolásm ódoknak, ha azok nincsenek ellentétben a p ro letárd ik ta tú ra állam rendjével. Az 50-es évek elején ek szűklátókörű irodalom politikája u tán ezek az állásfoglalások az irodalm i k ísérletek döm pingjét eredm ényezték, olykor — a m odernizm us álarca alá r e jt­ ve — ellenséges, dekadens irányzatok feltám asztását is. F iata l íróink keresték a sajáto san egyéni ábrázolásm ódot, azt a form át, am ely alkalm as a XX. századi em ber és valóság m a ra d ék ta la n áb rázolá­ sára. Új csapásokon a k a rta k elindulni. Az új csapások keresésének szinte első lépése volt a m ai és a két világháború közötti nyugati irodalom nyugtalan, for­ m abontó alk o tásain ak „felfedezése”. Ú j­ szerűen h a to tt a pszichologizáló, az e r­ kölcsi és a „ tu d a ta la tti” problém ák bon­ colgatása, a szim bolizm us behatolása pró­ zába, stb. T ovábbá elősegítették ezt az útkereső tö rekvést a n álu n k és N ém et­ országban lezajlott irodalm i viták, m e­ lyek végül tisztázták, hogy a valóság á b ­ rázo lásának nem egyetlen és kizárólagos m ó d ja a balzaci realizm us, m in t ahogy L ukács György hangsúlyozta. M indehhez h o zzájárult m ég az is, hogy 1956 után szélesebb ab lak o t tá rtu n k a haladó pol­ gári világirodalom felé. Író in k m egkísérelték az újszerű for­ m ák alkalm azását, a befelé fordulást, de világnézeti szem pontból nem te tté k m eg­ felelő b írá la t tárgyává, vagyis nem csak a n y ugtalan, k ifo rra tlan , de ú jszerű fo r­ m át alkalm azták, hanem a sa játosan nyugati tá rsa d alm i talajb ó l fakadó esz­ m eiséget is átv ették . T ávol áll tőlem , hogy kétségbe vonjam az em líte tt írók szocialista m eggyőződé­ sét, de ellen tm o n d ást kell lá tn u n k világ­ nézetük és áb rázo lásu k között. Nem m ondju k azt, hogy a m i életü n k b en n in ­ csenek trag ik u s konfliktusok, de n álu n k a trag é d ia feloldásában kell, hogy segít­ sen az em beri jóság. Vagy ta lá n még m indig k ísért a tiszazugi m e n talitás? E három fiatal író eszmei engedm ényt te tt, gyengítve ezzel m u n k á ja m űvészi h ite ­ lét is. A m odernizm us elsősorban nem fo r­ mai, hanem eszm ei problém a. A m a em ­ berének eszm éi, érzelm ei csak m odern újszerű form áb an n y erh etn ek m éltó áb rázolást. A k ö tetb en szép példái v an n ak az ilyen áb rázolásnak, a m odern eszmék adek v át fo rm áb an való m egjelenítésének. Ilyen a kötet egyik leg sik erü lteb b d a­ rab ja, a P assió játék is, m ely m u tatja, hogy m ilyen kitű n ő ered m én y ek re v ezet­ het az újszerű fo rm a alkalm azása, nem pe­ dig k ritik á tla n átvétele. V an létjo g o su lt­ ságuk a m erész, ú jszerű m egoldásoknak, ha azok az elő rem u tató írói m ondanivalót szolgálják M egdöbbentő és elm ély ü lt k onfliktus és nagy trag éd ia b em u tatásá ra alkalm as ö tle tre épül D ávid József P assió játék a: az ellen fo rrad alo m elv ak u lt, szadista irá ­ nyítói m egism ételtetik a felizgatott tö­ m eggel a bibliai tö rté n e te t — a k eresztre feszítést D ávid nagy érdem e, hogy fel­ ism erte az ókori trag é d ia m ögött a lé­ nyeget: az em beri jóság és gonoszság konfliktusát. Ezt a lényeget élezi ki, a tö rté n ete t kitűnően alk alm azv a 1956 v i­ szonyaira. M eglátja és m e g láttatja, hogy az ellen fo rrad alo m tám ad ása nem csak a hatalo m ró l elű zö tt gazdagok k ísérlete v olt, han em a gonoszok, a szad isták h a r­ ca a jók, az igazak ellen. H iába a k a rjá k azonban m ag asra szítani a gyűlölet lán g ­ já t, az egyszerű em berek em berségét nem tu d já k letörni. Szörnyű trag éd iáv al vég­ ződik az elbeszélés: F aragó P éte r m eg­ h alt a p ro letárh ata lo m é rt. De ez a tr a ­ gédia nem m inden em b er elaljaso d ását k iáltja, nem az eleve rossz em b erek rajza. Az éjszaka sötétjében segítségül jönnek az erősek, a k i k , a gyűlölet, a gyilkosság, p usztítás közepette is m egőrzik az em ­ berséget, hogy m ind az idők v égtelen­ jéig legyőzhessék a felébredő gonoszt. U gyanez az em b erb e v e te tt h it su g ár­ zik Tóth László: A n éger p iló ta c. m ű ­ véből is. Az ellenséges bom bázógép se­ besült p iló tájá n először bosszút a k a r állni a m egvadult tömeg, de am ik o r az bele­ pusztul sebeibe, m élységes sa jn á la tta l h a jtjá k meg fejü k e t a h alál győzelme előtt. Ez is ren d k ív ü li h elyzetet jelen ít meg. A háb o rú s p u sztítást oly nag y m ér­ tékben viselő népnek len n e m egfizetni- — 68 — �I V Á N Y I ÖDÖN: S Z ÉN F U V A R O Z Á S — 69 — �valója, de még ekkor is em ber tu d m a­ radni. D ávid novellájában a sok küzdelem á rá n legyőzött régi a k a rja eltiporni a m ár viru ló ú jat. Az ellenforradalom nem csak a gazdasági, politikai hatalom visszaállí­ tá sá ra irán y u lt, hanem a m ú lt rendszer erkölcsi v ilágren d jén ek visszaállítására is, nem csak gazdasági nyom orba a k a rtá k visszataszítani a népet, hanem k u ltu rális, erkölcsi fertőbe is. A p araszti élet m in ­ den m egnyilvánulását veszély fenyegette. S az, hogy ideig-óráig a nép egy bizo­ nyos része is em bertelen indulatok h a­ tá sa alá került, m u ta tja a régi erkölcs, a régi szem léletm ód m arad v án y ait, az év­ százados elnyom ás szülte kegyetlen ön­ zést. A ren d k ív ü li helyzetben fogant in ­ d u lato t azonban legyőzi a jó, az em b er­ hez m éltó érzelem , ezért nem lehango­ lók, nem k ilátástalan o k ezek a m űvek. De H uszti, Tu li, G erő m űvéből hiányzik az em berszeretet, s ez az antih u m án u s látásm ód teszi problem atikussá elbeszé­ lésüket A p arasztsággal kapcsolatos helytelen, olykor an tih u m á n u s szem léletnek fo rrása lehet végül irodalm i hagyom ányunk helytelen érték elése is. H aladó prózairo d alm u n k m ár je len tk e­ zésekor a jobbágyság problém áival fog­ lalkozott, s különösen nagy té r t hódított ez a tém a a századfordulón, m ajd Mó­ ricz fellépésekor és a k ét világháború között. A zokban az időkben kap o tt n a­ gyobb sú ly t és élesebb m egfogalm azást a p araszti problém a, am ikor nép ü n k sors­ forduló előtt állt, és a társadalom fejlő­ dése nyilv ánvalóvá tette, hogy a paraszti élet ad o tt fo rm á ja ta rth a ta tla n . T a rth a ­ ta tla n , m e rt az egyének sorsa szükség­ szerűen trag éd iáb a torkollik, olykor nem ­ csak gazdasági értelem ben, hanem az egyén fizikai m egsem m isülése értelm é­ ben is. A társadalom m egm erevedett fo r­ m ái (a m ezőgazdaságban szinte jobbágyi form ák) olyan súllyal nehezedtek a pa­ rasztságra, hogy m egoldásuk az ad o tt t á r ­ sadalm on belül lehetetlen volt, a m egol­ dás csak az uralkodó osztályok szem pont­ jából tö rté n h e te tt kedvezően, am i szük­ ségszerűen vo n ta m aga u tán a paraszti sorsok trag éd iáb a fordulását. A sokszor végletesen m egnyilvánuló önzésnek, szűk­ látókörűségnek, az „éljünk, ahogy le h et” jelszónak m in d en ek felett való életelv v é ny ilv án ítása m élyen a tartó s elnyom ás­ ban gyökerezik, s a m egm aradásnak, jo bbik esetben a h arc n ak az eszköze volt Az író k — különösen a k ét világ h á­ ború között — elm élyülten és meggyő­ zően áb rázo lták a p araszti élet trag ik u ­ m át, s ezt a tragikus sorsot elm ély ítették m ég a „m agára hagyott parasztság ” el­ m életével is. A társadalom sivársága és az író k világnézeti k o rlátái m ia tt v á lta k m űv eik lehangolókká, pesszim istákká. Vi­ lágnézeti k o rlá taik ellen ére is azonban a társad alo m alapvető k o n flik tu sa n y e rt m egfogalm azást: a m egm erevedett jelen k o nfliktusa egy pontosan m eg nem h a tá ­ rozott ú jja l, am i m égis az ad o tt k o r és életm ód ta g ad á sát je len tette. Ez a h arc kérlelhetetlen , az ellen tétek antagonisztikusak, a k o n flik tu s szükségszerűen vezet el az egyik fél bukásához. Ezt a trag ik u s szem léletm ódot is esz­ mei k ritik a n élk ü l v e tté k á t a fia ta l írók. Bizonyos form ai, nyelvi hagyom ányokon igyekeznek túllépni, de az eszmei hagyo­ m ányoktól, a szem léletbeli sajátosságok­ tól nem tu d n a k szabadulni. T ársad alm u n k élete — különösen a fa­ lusi élet — m a sem k o n flik tu s m entes. Az is lehetséges, hogy az összeütközés trag éd iáv al végződik, d e ez a trag é d ia nem általános, eg y általán nem tipikus, nem is szükségszerű, és főleg n em szük­ ségszerű az egyén erkölcsi, fizikai meg­ sem m isülése. S ajátos, úgyszólván an ak ro n isztik u s konfliktussal állu n k m a szem ben: a je ­ len nem a jövővel csap össze a h a la d á s érdekében, h an em a m ú lt a jelen n el a régi életfo rm a m e g tartásáért. Egyesek, vagy egyes réteg ek a m á r fejlette b b je ­ lennel szem ben is őrizni a k a rjá k a tú l­ h alad o tt m ú ltat. Ez a k o n flik tu s nem fel­ oldh atatlan , sőt, csak a szocialista tá rsa ­ dalm on belül oldható fel, m e rt csak mi tu d ju k biztosítani a m egoldás gazdasági, k u ltu rá lis és erkölcsi feltételeit. Ez a kon­ fliktus sem m iképpen sem v ezeth et el az em ber te lje s elaljasodásáig K ár feltá­ m asztani a k ét v ilág h áb o rú közötti rea k ­ ciós irodalom ú ri népszem léletét, m ely a p araszto t csak gyilkos in d u lato k hevében m u ta tta be. E zt a szem léletm ódot m á r a n épi írók a 30-as években leleplezték és elu tasíto tták . A kkor is az v o lt az igaz. am it Illyés G yula ír t a K oratavaszban, hogy a parasztság döntő többsége a nyo­ m o r és elnyom ás közepette is m egőrizte em berségét. Ma m ég kevésbé indokolt a torzítás. Soha m ég egyetlen ren d szer sem bízott a n n y ira az em berben, m in t a mi rendszerünk. E nnek a bizalom nak em be­ ren belüli o ka van, am it észre kell venni. Az e m líte tt no v ellák írói erősen kiéle­ zik a k ö ztu d atb a is oly m élyen bele­ gyökerezett vélem ényt a p araszti önzés­ ről. T ag ad h atatlan , évszázadok so rán m integy védekezésül egyes esetekben erő ­ sen kifejlő d ö tt ez az önzés a földdel bíró parasztokban , d e en n e k az önzésnek m in ­ dig tá rsa d alm i gyökerei voltak. Az em lí­ te tt m űvekben ez az önzés azonban ön­ célúvá válik, az ú jja l szem ben ta n ú síto tt eleve ellenséges m a g ata rtásn a k , a sokat em legetett p araszti konzervativizm usnak búvóhelyévé. T erm észetesen léteznek még m a is a m ú lt gondolkodásának m a ra d v á­ nyai. De az 1959-es esztendő m eg m u tatta, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 év a la tt — 70 — �a p araszti gondolkodásm ódban is je len ­ tős változások m en tek végbe, és ezzel is szám olni kell. Galgóczi rip o rtja rá m u ta t e r r e a v áltozásra: a p araszt nem m egy el szó n élk ü l a technika nagyszerű v ív m á­ n y ai m ellett, felism eri, hogy m ilyen el­ lentm ondás van a m o d em tech n ik a h a­ la d ása és a régi paraszti term elés között. T u d a tá b a beszűrődnek k o runk vívm ányai, új elem ei, erkölcsi norm ái, s éppen ezek fényében ism eri fel életm ódja ta rth a ta t­ lanságát. Ez a felism erés nem konfliktusm entes, de az összeütközés m ég az e r­ kölcsi n o rm ák te ré n sem vezet szükség­ szerű en tragédiához. H ihető az, hogy egy közép p araszt h áro m é jjel s ira tta szép ti­ nóit, de a negyedik nap belépett a szö­ vetkezetbe. M ert a paraszt nem csak kon­ zerv atív, han em jó szám oló is. E gyre n a ­ gyobb többségük ism eri fel, hogy tartó s jó lé te t csak a szövetkezet tu d biztosítani szám ára. T eh át a p araszti önzés szélső­ séges kiélezése m a nem indokolt. N em ak a ru n k mi sem m iféle „ h u rrá op­ tim izm u st” szám on k érn i az íróktól, nem is a k a rju k ú tjá t álln i a m odern kísérle­ teknek, csupán a r r a sz eretn én k felhívni figyelm üket, hogy a tetszetős m egoldá­ sok lá tsz atá ért n e eng ed jen ek az eszm ei tisztaságból és n e feledkezzenek m eg az írói felelősségről. A rra kell rám u tatn i, hogy n em az új m egjelenése és té rh ó d ítása so d o rja tr a ­ gédiába a p arasztot, h an em a k isp araszti életm ód fe n n ta rtá sa teszi k ilá tá stalan n á , lehangolóvá, m e g rek ed tté a p araszti éle­ tet, az m ély íti e l egyre nagyobb m é rték ­ ben a k o r és a p araszti életm ód ellen t­ m ondását. Az em b er n em eleve rossz, nehezebben h a jlik a rosszra, m in t a jó ra. E rre a jó ra, az em beri értelem re, tá rs a ­ d alm u n k ra tám aszkodva kell keresni a m egoldás ú tjá t. Nem vag y u n k ellenségei az irodalm i kísérleteknek, az ú jszerű fo rm ai m egol­ dásoknak, a szélsőségek áb rázo lásán ak , de ezek a tö rek v ések csak a k k o r indo­ koltak, és csak a k k o r v ezeth etn ek nagy m űvészi eredm ényekre, h a a m i korunk, a m i új és sajáto s p ro b lém áin k kifejezői, pártos m egnyilvánulásai. — 71 — �HEROLD L Á SZ LÓ : SZABÓ LŐRINC: BALASSAGYARMAT B alassagyarm at — óh, h ogy szeretem : T egnap ott vo lt fiatal életem Ott nem bántott talán m ég sem m i se (s ha bántott, rögtön g y ó g y u lt a s e b e . V életlen , h o g y apám at épp o da v ezén y elte a sorsú t. N ek em a fo ly ó tetszik a legjob b an , az Ip oly. „C supa örvén y: sik oltasz, s m ár sod or:” m ondták a n a g y o k . . . Örvén y-ez a szo a m esék b e vitt, oda, ahol a jó tün d ér lakott, s a gon osz, s a csodás k irálylán y, s a lán gtorkú óriás, és Isten, s az örd ögök -an gyalok . Örv én y v o lt n ek em a világ s a titok. H ogy hittem m ég! — látóhatárom on ú g y élt a sárkán y, m int eg y rossz rokon, ép p ú gy élt, csak eg y k icsit távolabb, m int m i a T em plom u tca 10. alatt. (Szabó Lőrinc: Balassagyarmat) Hányódó, vívódó, önm aga s kora való­ ságával küszködő költőegyéniség lép elénk Szabó L őrinc írásaiból. Hogy ebbe a kis k ö tetb e kívánkozik, s ta lá l helyet, kettős oka van. Egy, az életének három eszte n ­ d e jé t B alassagyarm aton, a Tem plom u. 10. a la tt töltötte, s a m ásik, hogy mély, nagyon m ély nyom okat hagyott lelkében, egész költői m űködésében ez a néhány esztendő. Szabó L őrinc m ég n em em elkedett a klasszikus költők sorába a sa já t h an g já­ val — b á r m int m űfordító nem kevés lé­ péssel ju to tt előre ez úton. — Lehet, hogy nem is lesz övé sohsem az olym pi csúcs, mégis sajáto s hangvétele, belső em beri küzdelm e oly széles szellem i á ra d á sa a XX. század in tellek tu el em berének, am i­ lyennel kevéssel találkozunk a m agyar, d e még a világirodalom la p ja in is. N em volt osztályharcos költő, nem tu d ta m egérteni a század nagy eszm éit, nem tu d o tt elszegődni egyetlen tudatos tá rsad alm i eszm e szolgálatába sem . M in­ d ig polgár m arad t, m egterem tve a m aga individualisztikus világszem léletét, egye­ dül küzdötte a m aga életh a rc át; a pénz­ telenség nyom asztó gondjait, a 30-as, 40-es évek m agyar kapitalizm usában; é le th a r­ cot egy törvényesített, im m orális tá rsa ­ dalom ban, a fasizm us M agyarországában. S ajátos lelki világ az övé. Egy osztá­ lyától elszakadt, m agát tudato san osztály­ ban m eg nem találó lélek vergődése, aki a m o d em em ber életfo rm áját éli: a to ­ tális világ totális m egism erésére törek­ szik. Ez az igyekezet azonban tu d o m á­ nyosan m eg alap o zatlan : törvényszerűsé­ geket csak sejt, lá tn i csak m ozzanatokat, részleteket tud, s ezek a m eglátott rész— letek, ha em b errel, technikával, alk o tás­ sal, tá rsa d alo m m a l kapcsolatosak, írtó zat, félelem , viszolygás, u tá la t tö lti el. Az individuális v ilág látás ú tja hosszú. A fiatal évek k ö rn y ezeth atása kezdi ezt kiform álni benne. É desapja m unkás, vas­ utas, m ozdonyvezető. H a róla, csalá d já­ ról, fiatal k oráról beszél, szinte József A ttila-i tüzek lo b b an n ak ajk áró l De h a távolabb tek in t, ak á rcsa k az Ipoly cso­ bogására, vagy a b ék ák brekegését fi­ gyeli, m á r a polgár életszem lélete, pol­ gár-h u m an ista passzivitása, csodálkozó b ám u lata lágyul h alk m osollyá. Szinte adódik a kérdés, honnan e kettősség? A fiatalk o r élm ényei — hogy ism ét a k o rtárs József A ttilá ra hivatkozzam — m ajd n em h atáro zo tt u ta t m u ta tn a k az életb e indulónak. József külvárosi nyo­ m orral, nélkülözésekkel, h án y a tta tá so k ­ kal, kisem m izéssel teli gyerm ek k o ra így csendesíti meg a késői em lékezést a gaz­ dagokról írv a: „s én eltű n ő d tem , hogy ők egész fa zé k k a l esznek.” A Szabó-család sem v o lt bőviben soha a pénznek, m égis a v asú t szerény fize­ téses, d e viszonylag biztos egzisztenciát n y ú jtó keze tá rsad alm ilag nem é rle lt olyan lázad ó k at — vagy legalábbis ke­ vésbé —, m in t a g yár bérm unkásaiból, a falu zsellérjéből, vagy a k á r a v asú t idényre felfogadott pályam unkásából. De a világszem lélet kettősségét k iala­ k íth a tta az a tényező is, hogy Szabó Lő­ rinc ifjú k o ra a ce n tralizált nag y ip ar városaitól fizikailag és szem léletileg is viszonylag táv o lt volt. A kettős lélek gyökerei a sajáto s osz72 — �tály h ely zetben is kereshetők. É desapja p o lg á ri környezetből szakadt bele a fizi­ kai m u n k a a k k o r — tö b b n y ire — lebe­ c s ü lt világába: „Magányos lélek: öccse, bátyjai m in d pap, tanító, nyom dász, s nénjei, apja, n a g y a p ja . . . Ő m eg kim aradt a n eg yedikből a latin m iatt, s kovácsnak m ent; s m alom hoz; azután a vasútra fű tő n e k .” A k étféle környezet (Sz. L. sokat ta r ­ tózkodott rokonainál, különösen n a g y b á ty ­ já n á l, a becsi parókián), a sehova oda­ á lln i n em tu d á s ta la já ra egyengette Szabó L őrincet. M indig tisztelte, szerette a két kéz m unkásait, em berszeretete, m ély dem o k raitzm usa is ebből az osztálytalajból fakad, de m indaz, am i ebből következ­ nék, am i a p ro le tá r osztályharcosság ideológiáját, az ellenforradalm i M agyarország m egsem m isítésének, a k ap italiz­ m us tudatos osztályszem léletű elítélésé­ nek fo rm á it érlelnék meg, beleütközik a polgári környezet em elte óriás gátakba, s a tá rsa d alm i keserűség legjobb esetben az egyén fá jd a lm á n ak kicsordulásában, vagy a m agányos kis sziget m egterem té­ sének igényében éli ki m agát. Ezt a kettősséget a későbbi évek még in k áb b érlelték. M int b efu to tt író B uda­ pesten élt, szülei szinte sohasem keres­ ték fel, úgy érezték, L őrinc kiszakadt az ő család ju k m éhéből, és ez az érzékeny lelkű költőben örökös nosztalgiát v álto tt ki a tiszta idillű, régi em lékekkel gazdag m u n k áscsalád iránt. A Tücsökzene m eg írásán ak egyik — s ta lá n nem is jelen ték telen — indítója ép p e n ez a körülm ény is. S zinte term észetesen — b á r nagyon vázlatos áttek in tés u tán — érkeztünk e l ahhoz a verses kötethez, a Tücsökze­ néhez, m elyben a fentebb idézett verset ta lá lju k A kötet alcím ét a költő így je ­ löli meg: „K épek egy élet tá ja iró l.” N em lehet felad at m ost az egész Tücsökzene a k á r csak általán o s b em u tatása sem , m ég­ is a „B alassagyarm at” c. vers és ciklus­ tá rsa i m egértéséhez an n y it szükséges m eg­ jegyezni, hogy a k ö tet sokkal több, m int „képek egy élet tá ja iró l”, vagy ha csak ennyi, nem csupán term észeti, földrajzi tá ja k ró l v an szó, hanem egy em b er fe j­ lődésének, je lle m alak u lásán ak tájairó l. A k ö tet 352, ill. a m ásodik kiadás 370 képet v illan t fel ebből az em beri fejlő­ désből, s varázsol élővé egy-egy várost, városrészt, m ozdulatlan tá ja t, vagy éppen k o ráb b an az em lékezetben m ozd u latlan n á m e rev ed ett em beri alakot, életm ozdula­ tot. A Tücsökzene 1946—47-ben íródott, a nagy em berform áló idők kezdetén. Ezt érezn ie k ellett Szabó L őrincnek is. Szá­ m ot k ellett v etn ie neki is sa já t életével ö n m ag a s népe előtt. „Az ú jk o ri igazság­ szolgáltatás m ódszerei közé ta rto zik — írja Illyés G yula —, hogy nem részletről k ér vallom ást, h an em az egész életrő l; így tu d ja egészében lá tn i a lelket, s ezt a te lje set fo g ad ja el a részletek e lb írá lá ­ sá ra is.” Ez a belső kényszer, az önm aga fölötti igazságszolgáltatás kényszere in sp i­ rá lh a tta a k ö ltő t a m ű m egalk o tására, s a h an g őszinteségét, m élységét h atáro zo t­ tab b k o n tú ro k k al ta lá n az ezid ő tá jt é rt b írálato k sora ra jz o lta tta vele. Ö riási ad a th a lm a z a k ö tet egy em b er — Szabó L őrinc — tu d a tá n a k fejlődésé­ ről. A B alassag y arm ato n eltö ltö tt háro m esztendő élm ényeit 43 kis, 18 so ro s v e rs­ ben v etíti az olvasó szem e e lé a szám ­ ad á st ta rtó költői lélek. Ez a ciklus, m ely „Idillek az Ipoly k ö rü l” cím et viseli, ön­ m agában is zá rt egész. Az ifjú ság leg­ szebb, legg o n d talan ab b éveinek tü k re. Idillek, álm ok, élm ények szövődnek a so­ rokba. M inden h an g ját, m in d en szav át az őszinte, tiszta n ép- és tá jsz e re te t h a tja át. Ebből a ciklusból ra g a d tu k k i a nyitó verset, m ely összefoglalóan, s ta lá n éppen ezért túlságosan általán o san tá rja fel az ifjúság világát, tá j és em ber, n ép és én kom plex egészét. A v ers g o n d o latain ak érzékeltetésében éppen a n n a k sokszor ál­ talánosító v etülései m ia tt o ly k o r ki fo­ gunk te k in ten i az egész költői m űködésre. És m ost m á r lássuk m ag át a költe­ m ényt. A cím nem á ru l el sokat. — B a­ lassagyarm at. — Nem tö b b ez, m in t v á­ rosnév, a gy erm ek k o r em lék v ilág án ak egyetlen állom ása, n y itá n y a a n n a k a cik­ lusnak, m ely ennek a vidék n ek az élm é­ nyeit, szu b jek tív és o b jek tív b enyom ásait öleli m agába. N em á ru ln a el so k a t a cím, ha az első so r n em ugyanazzal a szóval kezdődnék, s u tá n a go n d o latjellel nem nagyon m élyről fakadó v allom ás kö v et­ keznék. E vallom ás term észetes árad ása, a m aga p u ritá n egyszerűségében nagyon jellem ző Szabó L őrincre. T iszta ez, m in t a gyerm ek lelke, őszinte, m in t a költő egész lénye. T alán az egyetlen „óh” in d u ­ latszó az, am i e lá ru l v alam it a m eg h a­ tottságból, az em lékezés kicsit m indig fájó érzésvilágából. Mi cso rd íth a tta ezt a m egilletődött v allo m ást m in d já rt az első sorban a költő ajk ára. H a talló zu n k a g yarm ati em lékek között, m in d já rt v ilá ­ gossá válik. Az em berek, a tá j v arázsa szinte m inden p illan a tb an rá ü l az em lé­ kező lélekre, s ily en k o r öm lik, zuhog a szó fe lta rtó z ta th a ta tla n u l, m e g á llíth a ta t­ lanul. A m ú lt gyerm ekvilágából, az örök „Jelenbő l” felrém lik b ejáró n ő jü k , az öreg M am ika alak ja , ak i h ázu k b a hozta a szel­ lem eket, ak i „ Lelket h ív o tt vissza és haza”, akin ek a m eséi a fe ln ő tt k ö ltő t is olykor m egborzolják. F elv illan n a k a g y arm ati kis utca, a Tem plom u tc a jellegzetes a la k ­ jai: „a városi zsidó”, ak in ek „göndör pájeszét csúfolták, és n ev e tté k az eszét” ; a — 73 — �város végén a sátoros cigány; felidéződik, am in t a „Nagy, nyurga, szelíd drótostót lépegetett halina nadrágjában, tü ndöklő bádogok zörögtek a hátán, üveglapok csirízes doboz — m esszi fö ld fia ” A gyerm eki fan tázia csillogáskeresése v illan fe l ab b an a képben, am ik o r a v á­ roska legérdekesebb em beréről, annak szerszám áról ír: „De legérdekesebb a köszörűs szerszám a volt, a korong: az a tűz, am ely a forgó kőből pattogott, po klot kötött össze és csillagot!” A szegénység szom orú, de családhoz m elegítő élm énye is G yarm aton köszön­ tö tt a gyerm ek L őrincre: „a pénz rém e.” A kisváros meleg, olykor szom orkás, olykor vidám , de m indig p a tria rk á lis kör­ nyezete építette, fo rm á lta olyan varázsosan széppé a gyerm ekkor éveit, hogy azokról a m egilletődés, a kicsit elérzéken y ü lt m eghatottság han g jai kívánkoznak ki a költőből. „Legszebb o tt v o lt fiatalk o ro m ” — írja a következő sorban. A m ondat szórendje is érzékelteti, hogy a g y arm ati évekkel m ég nem záró d o tt le a gyerm ekkor. M indössze három esztendőt tö ltö tte k e nógrádi v ároskában 1905—8-ig. Szabó Lő­ rin c ek k or 5—8 éves. K ülönös és érdekes, hogy ebből az idő­ ből, am ely pedig m ég nem ta rto zik az em beri élet m a radandóan tu d ato s idősza­ kába, m égis oly sok em lékkép, sőt, ese­ m ény rém lik fel a 46 éves korban em lé­ kező költőben, sőt, íté le t fo rm á já b an is összegezi e háro m esztendőt: „Ott n em bán to tt talán m ég se m m i se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe).” M ély tá rsa d a lm i élm ényéről ebben a k o rb an m ég nem beszélhetünk, m égis é r­ dem es felv illan tan i egy kis g y arm ati él­ m ényt, am ely p regnánsan m u ta tja a csa­ lá d ját, a szegényeket szerető kisgyerm e­ ket. S ajá t bőrén érzi „a pénz ré m é t”, a szegénységet. Segíteni szeretne szülein, s elhatározza, im ádkozik este, hogy reggel­ re a p á rn á ja a la tt hatalm as gyém ánt le­ gyen. Á lm ában érezte, m egtapogatta, o tt volt, am it kért, a feje alatt, s m ire jö tt a reggel, s ő az álom varázsától ittasu lta n n y ú lt a vélt gyém án t u tán , sem m it, ürességet, csak az álm ot ta p in th a tta . Az illúziókon esett első sérülés, a „vesztett boldogság” k eserű szájíze rövid időre, de m eg b illentette a gyerm ek m agabiztossá­ gát, önbizalm át, de h á t „rögtön gyógyult a seb ”. Ilyen és hasonló élm ények sugallh a ttá k a zárjeles sorocskát. K icsi sebek ezek, de in n e n e re d h etn e k a későbbiek, a nagy, kapitalizm us e jte tte keserűségek, az örök nincstelenségérzés s hogy rabszol­ gái v agyunk a kornak. In n en ágazik-bogazik az a lélek, am ely örökké viaskodik a világgal, az ellen fo rrad alm i M agyaror­ — szág em bert, egyéniséget, alk o tó t őrlő társad alm áv al, s viaskodik önm agával, hogy ez em b ertelen korban, ahol m in t m ondja: „em bergyüm ölcsös erdők sikolyát kifá ra d t visszhangok h ö m p ö lyg etik szívem re, s h u llá k verd esik a ven hidakba szétdorongolt fe jü k e t.’’, hogy itt is, legalább a lelk iism eret tiszta tu d jo n m arad n i. A líra i v allo m ás és a n n a k egy m on d a­ tos m a g y arázata u tán epikus jellegű m on­ d atb an közli a költő a B alassag y arm atra kerülés körülm ényeit. Szükség v an a m on­ d a tra azért, hogy m eg terem tő d jék a k ap ­ csolat az ezt megelőző versekkel, m elyek­ ben a m iskolci em lékek fo rm áló d n ak költem ényekké. Ez epikus m o n d at em eli be az önálló v erse t a Tücsökzene sok vo­ n atkozásáb an kerek, összefüggő egészébe. Szabó L őrinc gyerm ekkora, m á r ed d ig is lá th a ttu k , üd e v o lt és tiszta. A szülők óvatos félelem m el ta rto ttá k táv o l a gyer­ m eket az é le t k eserűségeinek k o rai m eg­ ism erésétől. Csak olykor-olykor se jd íte tt m eg a kisfiú valam it, am i m ás, m in t a z ő világa, de az őt körülvevő tá j, m eg­ annyi játéklehetőség, h am aro san elhessen­ te tte ezeket. Az ő igazi világa, ahol a szülői h áz m e lle tt igazán o tth o n érezte m agát, az Ipoly és k ö rnyéke volt. A fel­ n ő tt kor nosztalgikus v ágyódását önti verssorba, am ik o r ezeket írja : „N ekem a fo lyó te tsze tt a legjobban, az Ipoly.” A g y arm ati v ersek többségében vissza­ cseng valam ily en fo rm áb an az Ipoly és környékén ek egy-egy m otívum a. Sok-sok em lék : esem ények és képek rajz an a k fel a költőben a z Ipolyi tá j kö­ rül. „Ipoly füzei, karcsú, szép fü ze k, s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, tele friss h ajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, m ely kócos fü rtö k b e n a vízig ér. hogy v illó zik egym ásba zöld — fe h é r — szürke fé n y e te k .” (Ipoly fűzei) M egannyi játék , kaland, izgalom le h e­ tőségét is őrzi a susogó füzek árn y ék a, az ipolyi h íd s a befagyott folyó. A kis fahíd alatt, am elyet azóta elso d o rt az á r, vagy az idők szele, a p ajtáso k h u n cu t csínyjei k ezdték m egsejtetni vele először, hogy m ások a fiú k és m ások a leányok. Az Ipoly jegén csuszkáit először fakorcsolyán, s itt leg y in tette először a rc u l a h a lá l leh eletén ek híre, m ikor fu tó tű zk én t t e rje d t a h ír: „Szörnyű! B eszakadt a K atlan-G ödör!” És: „K ürtös-patak” hallottam , kiabálták. „Négy fiú ott v e sze tt”, sírta valaki. „Csak egy”, tu d ta más; 74 — �s a kisgyerm ek izgatottan száguldott az alkonyuló félhom ályban föl a K ürtöshöz: látni, tap asztaln i, a h allo tt m eséket való­ ság g á élni. É rdekes és sajátos, hogy a term észetélm én y a gyerm ek képzeletvilá­ gában szorosan összeölelkezik a m esék h átborzongatóan szép csokrával. A tájh o z egy bizonyos sokszor h allo tt m o n dat tapad: „C supa örvény: sikoltasz, s m á r sodor.” G yakran m ondották ezt a felnőttek. És ez m e g in d ítja a fantázia m ozgását. H árom szor is visszatér a szó a v e rs­ ben: „örvény”, s m indig m ás-m ás re lá ­ cióban. Az első értelem ben a szó jelentése m ég az elsődleges: m agunk előtt lá tju k a forgó, m inden m e g k ap arin th ató t lehúzó vízforgatagot. A m ásodik szó m egjelenésekor szinte látju k , am in t m egm ozdul a gyerm eki fan ­ tázia. M egelevenedik a kicsiktől s n a­ gyoktól h allo tt m esék képzeletgazdagsága: tü n d é re k , gonoszok, csodás királylányok és láng to rk ú óriások. A gyerm ekm orál első tü k rei ezek a m esei m otívum ok, még n em á rn y a lt alakok, csupán a jó és go­ nosz, szép és rú t ellentétes figurái. És m ég ezek sem tisztázottak, valóban az ö rv én y forgatagából b u k k an n a k egy-egy m e g értett vagy m eg nem é rte tt p illa n a tra elő. De o tt húzódik m ögöttük a m egérzett, de term észetesen m ég nem tudatos tá rsa d alm i látás is. E rről m egint m ás v ersek tanúskodnak, olyanok, am elyekben a hétköznapok mozgó, élő em berei ö ltik m a g u k ra a m esék v ilág án ak jelzőit, oly­ k o r stilizált tulajdonságait. A g y arm ati em b erek et veszi szám ba, a m esék sokat m ondó, szem léletes szim bolikájával: „vo lta k szom szédok, vad haram iák, lapátkezű, lapátnyelvű kofák, v o lta k vasvillák, rettenetesek, v o lta k verő, görcsbe húzó szem ek, vo lta k ko ld ú sok, vakok, reszketők. vo lta k holdkóros, m acskás háztetők, v o lta k árnyak, az ördög leplei, vo lt kis m écsem , ő ke t hessenteni.” A m esék fantáziatobzódása és a reális hétköznapok összefonódása fogalm azódik m eg a h arm a d ik ,„örvény” szót tartalm azó m o n datban: „Örv én y vo lt n e k e m a világ s tito k ”. A m esék naív szem léletével — b á r igaz erkölcsi ta rtalo m m al — és a gyerm eki lá­ tásm óddal nem is leh et m egérteni a vilá­ got, az csak tito k m a ra d h a t: valóság és fan tá zia különleges keveréke. M indenesetre ez a h arm a d ik előfordu­ lása az örvény szónak a „tito k k a l” együtt, m á r a feln ő tt em b er tu d ato su lt, m aga­ sabb szintről szem lélt, visszatekintő é le t­ konklúziója, m elyet kiegészít a kicsit ke­ serű, kicsit gyerm eki lelket visszavágyó felk iáltó m ondat: „Hogy h ittem m ég!” — M iben? A m esékben? Vagy azok igazság­ szolg áltatásáb an ? A jók győzelm ében, a a gonoszok bűnhődésében? A férfi költő m ú lt időben vall. és eb ­ ben ben n e v an a jelen tagadó m o n d at­ fo rm á ja is, ren d k ív ü l szellem esen, ügye­ sen elrejtv e. A költem ény záró so rain ak finom an pointírozott h aso n latp árja á llítja szem be és u g y an ak k o r egym ás m ellé a m ú lt és jelen, valóság és m ese egym áshoz való távolságát. A valóság és m ese képeiben m essze egym ástól, m in t a költő a kem ény tá rsa d alm i életharctól. A világ és a T em p­ lom u tca távol egym ástól, m ajd n em anynyira, m in t a hétk ö zn ap a m esétől. S ejtetők és egyben so k at m ondók e sorok: a szegénységet, a nélkülözést nehéz elv i­ selni, h a h iányzik a mély, h arcos osztálytudat, m égis egyképpen lehetséges, h a a hétköznap v ilág át a m esék jövőben bízó életszem léletébe varázsoljuk. A vers go n d o latm en etén ek egyszerű, lépésről lép ésre való elem zése m ég nem ad ja m eg a sajáto s ízt, színt, h an g u lato t, azt, am i ben n e csak nógrádi, csak b alas­ sagyarm ati. K özelebb ju tu n k eh h ez az elem hez, h a a későbbi, m ás v áro so k m i­ liőjét érzékeltető v erseit v izsg álju k meg egy p illan a tra . D ebrecen, a konzervatív, n ag y tu d o m ányú civisváros, ah o l a g y arm ati m esék m isztik ája m ás, új fo rm ák b an csodálko­ zik bele a gyerm ek lelkébe (D ebrecenben, H atodnap). A D ebrecenbe k e rü lt k isdiák — s ta lá n a feln ő tt Szabó L őrinc is — így h aso n lítja össze a je len s a régebbi em b erélm én y eit: „ez a nép itt, ez a debreceni, önzőbb volt, m in t a. régi, gyarm ati, ke m én yeb b in ú és fü rg éb b eszű ”. A m ikor n ag y b áty ján ál, a becsi p aró ­ kián tö lti a n y arat, a k k o r érzi m ag át o tt­ hon, B alassagyarm aton. K ezdetben B udapest fo rg atag a is id e ­ gen szám ára, s B alassag y arm atra, az Ip o ly ra m indig nagy-nagy sz erete tte l em ­ lékszik, m in t olyan helyre, ah o l m egis­ m e rte a szépet, a jót, a csendet, a z em ­ beri egyszerűséget, s ahol m eg szerette a füzek susogását. a csobogó vizet és m in ­ dent, am i term észet. B alassag y arm at a költő szám ára m indig az idillt, a m egnyugtató tisztaságot je len ­ te tte (Az e ltün t Idill). A v ers form ai szem pontból is szép. A 18 soron á t gördülő jam b u so k egyébként 370 v ersen k eresztü l sem v á ln a k egyhan­ gúakká. Szabó L őrinc m esterien é rt a versben k ifejezett köznyelvi beszéd m eg­ form álásához. A feln ő tt k o rra m egtisz­ tu lt realizm us ta rta lm i és form ai v o n at­ kozásban tu d ato san m egnyilatkozik. Még az a v ersfo rm álási te ch n ik a is — am ely pedig a m ag y ar versh ez szokott fülnek n éh a idegen —, hogy t. i. az egyes 75 — �versso ro k at nem tekinti a költő verslé­ lek tan i egésznek, a sor végén névelőt hagy, s an n a k névszóját a következő sor­ ba viszi, m ég az ilyen verselési technika is a realizm us eszközévé v álik a költő kezében: az érzelm eknek szabad szárn y a­ lást enged, az egyes gondolati tényezőket kötetlenebbül, s éppen ezért érthetőbben az olvasó elé tu d ja állítani. Egy szóval ez a verselési fo rm a sajáto san egyesíti a kötetlen próza term észetességét és a belső ritm u s összetartó, az írást verssé for­ m áló sajátosságait. A költem ény form ai m űvészetéről be­ szél a n n a k szerkezeti zártsága, kereksége is. A kötött, 18 soros, ötös jam busos vers szigorúan m egkívánja a költőtől, hogy a gondolatokkal nagyon gazdaságosan b á n ­ jék ; elk alandozásra csak az alapérzés, alapgondolat elm élyítése, egészebbé tétele érdekében n y ílik lehetőség, de ott is csak szűken. Nagy gondot kell te h á t fo rd ítan ia a rra , hogy a v ers egyes szerkezeti ele­ m ei szorosan, logikusan ta p a d ja n a k egy­ m áshoz, s összességükben kerek, zá rt egé­ szet alkossanak. A k öltem ényt indító vallom ást m erev logikájú felsorolással és m agyarázattal fo ly ta tja (1—9. sor). A z ezután következő — négy sorban sz ab ad ab b ra engedi fa n tá ­ ziája gyeplőit (10—13. sor), hogy azu tán egy férfias, kem ény m o n d attal a szár­ nyaló képzeletet ism ét a v alóság ta la já r a húzza (14. sor). A gondolati, képzeleti árad ás e m o n d a tta l ism ét az értelem szi­ gorú m edréb e terelő d ö tt. E zután köv etk e­ zik a finom an p o in tíro zo tt befejezés, a vers záró ak k o rd ja (15—18. sor), m elyben felvillanó képekben m ég egyszer felso ra­ kozik a költem ényben je lz e tt élm ények sora. Íme, néhány g o n d o lat egy v ersrő l, m elynek csírá ja a m i Szűkebb p á triá n k ­ ban fogant. Igaz, n em fejezi ki m indazt, a m it érzés- és gondolatvilágában, lelkisé­ gében egy egész m egye ad h a t, m égis szín­ folt arról, hogy m it és hogyan tu d lá tn i egy em b er m egyénk egy kis részéből, és m it tu d fo rm áln i egy tá j kis közössége, egy épülni, bontakozni kezdődő gyerm eki tudatvilágon. Az elem zett v ers nem ta rto zik ugyan: a nagy, klasszikus érté k ű költői alk o tá­ sok közé, m égis a n n a k őszinte, em b eri h an g ja m éltóvá teszi a k öltem ényt a rra , hogy m egyénk nem es hagyom ányainak csokrába beillesszük. 76 — �DR. G A J Z Á G Ó A L A D Á R : SALGÓTARJÁNBÓL A SIVATAG HAZÁJÁBA Az utolsó európai kikötő, P ireusz fé­ nyei lassan elm osódnak, m agunk m ögött h ag y tu k A thént. V alam ennyiünket, kik még nem v o ltu n k A frikában, v alam i k ü ­ lönös érzés fogott el. M ilyen lesz az is­ m eretlen kontinens, b írju k -e az o tta n i ég­ h ajlato t, szám u n k ra furcsa ételeket, s mi m ind en b en lesz részünk? V idám v olt a h ajó összes u tasa: lengyelek, oroszok, cse­ hek, am erikaiak, angolok, törökök, és a m aroknyi m agyar is. H arm incnégy órás m egállás nélk ü li ú t á llt előttünk, am íg P ireuszból A frika p artjaih o z é rt úszó v á ­ rosunk. S zeptem ber 11-én reggel azú rk ék ég­ bolton ragyogott és tű zö tt az afrikai nap. E lő ttü n k A lex a n d ria m árv á n y v ilá­ gítótornyával. Ó riási kikötő képe r a j­ zolódik ki, s h a jó n k a t m ind közelebb és közelebb h ú za tja egy kis pilótavontató. A N ílus d e ltá já n a k északnyugati részén vagyunk, az időszám ítás előtt 331-ben N agy S ándor alap íto tta városban, A frika egyik legjelentősebb kikötőjében. Még ki sem k ötöttünk, a feh é r bu r n u­ szos és sa ru s áru so k m áris ellepték a k ik ö tő teret. Egym ás u tá n dobálták fel a különböző bőrholm ikat m egvétel céljá­ ból. H angosan kín álták , dicsérték por­ té k á ju k a t és am i fő, igen d rág án kív án ­ tá k érték esíteni. A nagy alkudozás köz­ ben m á r szinte el is felejtettem , hogy a leg en d ák v áro sáb an vagyok, m ely a P to lem aysok a la tt a görög tudom ányos és irodalm i élet központja, a róm aiak idején a világkereskedelem legfontosabb k ik ö tő je volt. V isszaem lékeztet e város a tö rtén elem egyik legszebb király n ő jére — C leo p á trá ra, ak in ek k o ronázásakor és A ntóniusszal k ö tö tt házassága alkalm ával fényes ünnepségek voltak A lexandriában. I tt om lott össze 1173-ban a szicíliai flo tta és itt süllyesztette el 1798-ban Nelson ad m irális N apóleon hajó h ad át. A több m in t egym illió lakosú A lexand­ ria szebbnél szebb városnegyedekkel di­ csekedhet. H arm inc kilom éter hosszú, p álm ák k al szegélvezett te n g e rp a rti ú tjá n a legm odernebb 8—10—12 em eletes, igen ízléses kivitelű palo ták em elkednek. P ad ­ lás azonban sehol nincs, így a fehérnem ű ek k in t szárad n a k a balkonon. M indenütt szédületes a forgalom . Az — em eletes villam osoknak még az ütközőin is utaznak. C sodálatos az esti k ivilágítás, érdekesek a mozgó reklám ok. F eltű n ő en sok a mozi. V an olyan utca, ahol 80— 100 m é teren k én t b ö m b ö ln ek a m ozgóképszínházak csalogató hangszórói. A lex an d ­ riáb an este élnek általáb an . Az egyip­ tom i városok nap p al k ih a lta k a nagy m eleg m iatt. Az ü zletek is é jje l ta r ­ ta n a k nyitva, d élu tán zárv a v an n a k . Nagy az árubőség. A m ellék u tcák pisz­ kosak és sok a déligyüm ölcs hulladék, m ely erősen ro n tja a levegőt. E stére m á r szinte k ib irh a ta tla n a bűz. S ráa d ásu l a legyek! M ost tudom , m ié rt volt szükség u tazás elő tt a him lő- és a három szori k o lerao ltásra. Fényképezőgéppel felfegyverkezve ró t­ ta m az alex a n d ria i utcák at. A te n g er­ p a rti úton egy lefátyolozott hölgyet a k a r­ ta m m egörökíteni. M ikor szándékom at észrevette, nagy sikoltással m e n ek ü lt a gép elől. E rre kisebb töm eg csoportosult körém . A z egyik hölgy azonban m eg­ engedte, hogy fén y k ép et csin áljak róla, cig aretta rem ényében. F e lh a jto tta a fá ty ­ lá t és lefényképeztem . E rre le tt aztán nagy csődület! G yerekek, kato n ák , nők tolongtak körülöttem , úgy, hogy képtelen voltam a gyűrűből k iszabadulni. S a kör egyre növekedett. M egpróbáltam cig aret­ tával, m ajd sp o rtjelv én y ek k el m egvál­ tani m agam , de sik ertelen ü l, m e rt m in ­ denki kért, s végül m in d en elfogyott. M ár a forgalom is leállt. M indenki é r­ deklődött, hogy h o n n an vagyok, m iért jö ttem ? Csak éppen ara b u l nem tu d tam . B udapest em lítésére sem vo ltak tisztáb an hovavalóságom m al. S zerencsére a tá v o l­ ból kb. 10 feh é rru h ás, parafasisak o s ren d ő rt lá tta m közeledni. T alán ők lesz­ n ek a m egm entőim . S valóban! Szét­ v erté k a töm eget m ajd h á rm a n közü­ lü k oltalm u k b a vettek . A z egyik ném etül m agyarázta, hogy nem rosszak az a ra ­ bok, csak nagyon kíváncsiak. A ném etül beszélő u d v ariasan m ag a m ellé vett, hogy h áb o rítatla n u l készítsem a fényképeket, m ajd erőszakkal elv itt v a la m it fogyasz­ tani. A ren d ő rö k ugyanis ingyen esz­ n ek az utcai áru so k n ál. A lex a n d ria európai jellegű város. G az­ dag m ú lttal rendelkezik. V árosnézés so­ rá n m eg tek in tettem a G örög-Róm ai M ú­ 77 — �zeum ot, ahol görög, róm ai kopt és fáraók ■emlékeiből összeállított gyűjtem ényben lehet gyönyörködni. K ülön tanulm ány v o lt a 25 m étern él is m agasabb, Theod osius császár rendelkezésére felállíto tt em lékoszlop, am ely a keresztények fölött a ra to tt diadal em lékét h irdeti. Já rta m k atak o m bákban és serapeum ban. Az utó b ­ biban az ápiszok, az egyiptom i szent b ik á k bebalzsam ozott te tem eit őrizték. N ehéz volna ecsetelni a v olt királyok n y á ri p alo táján a k és k e rtjé n e k gazdag­ ság át, fényűzését, k én yelm ét és szem et k áp rá zta tó különlegességét. In n en táv o ­ zott el 1952-ben az utolsó egyiptom i ki­ rály I. F aruk. U tu n k K airóba a N ílus völgyén a t autóbusszal vezetett. A 240 km -es távol­ ságot többszöri m egszakítással h áro m és féló ra a la tt te ttü k meg. E lsőrendű, négy au tó so rra m éretezett betonúton 120 km -es sebességgel ro h an t a busz. Nem csoda, ha az ú t m ellett álló re n d ­ őrök felírjá k az a rra elhaladó kocsi szá­ m át, m ert gyakori a baleset. H iányzik n á ­ lu k a Kresz! Ezen az útvonalon n ap o n ta átlag 30 baleset tö rtén ik . A N ílus völ­ gyében különleges tá j fogadott. A jú liu s­ ban és augusztusban m edréből kilépő N í­ lus még nem té rt vissza az eredeti he­ lyére. A datolyafák, pálm ák, ban án o k és kókuszok törzsei még vízben állnak, tá ­ vol v a n n a k egym ástól a települések. Ezek nem h aso n líta n ak a mi falvainkhoz. S árból készült alcsony házak, tető n élkül. L egtöbbnek az ab lak á n üveg sincs. K unyhók ezek csak. M ind több­ ször vagyunk ta n ú i egy-egy bibliai k é p ­ nek. S zam árh áto n lovagolnak. Sokszor m ég k etten is m egülik a m in ták k a l te to ­ v á lt tom porú jószágot, a h a rm a d ik pe­ dig vezeti. N égyezer év ó ta szinte sem m i sem változott, csak a m ű ú t és egy-két Z eto r m u ta tja az idő m úlását. F élénken jö n n ek elő a ház lakói, b á tra b b a n a gyerekek, belőlük egy családban 5—6, ső t m ég több is van. A szegénye­ k et az utca neveli, sok a trachom ás. Piszkos ru h áb a n m ezítláb járn ak -k eln ek , és euró pai lá ttá n baksisért könyörögnek. E lo szto gathattuk volna m in d e n ü n k et itt. A lak ó házak egybeépültek az istállóval. Szegényes a h áz belseje, a gyékénysző­ nyegen k ív ü l m ás b ú to rzat szinte nincs. Szegényes az állatállo m án y u k , viszont szam arat, igahúzó állatot, b iv a ly t gyak­ ra n leh et látni. N em m a ra d el a birka sem, ezeket sertés m ó d jára hizlalják. H ozzátartozik a képhez a teve. A föld­ m űvelés p rim itív eszközökkel tö rténik. P utto n y okban, kosarak b an cipelik a f ö l­ det, az iszapot. R övidnyelű k a p á t hasz­ n áln ak . A földekre kézzel h a jto tt fa ­ hen g erekkel sz állítjá k a vizet. A te rh e t á lta lá b a n a fejükön h ordják. B orzalm as m ennyiséget is képesek nagy táv o lság ra is elhordani. N em szeretik a fényképező­ gépet itt sem. Az egyik csoport például, am ely ik hosszú botokkal a kölest csé­ — pelte, a fényképezőgép lá ttá n ab b ah ag y ta a m un k át. M áshol pedig egyenesen az autóbuszhoz jö tt egy küldöttség, hogy ne fényképezzük őket. A szürkésbőrű ara b o k hálóingszerű ru h á t (burnuszt) és tu rb á n t, v alam in t sa ru t viselnek. Ez az egyetlen öltözékük. A nők vékony, bokáig érő fekete ru h á t h o rd an ak , többen le v an n a k fátyolozva. S zin te m ozdulatlan az egész vidék. A N ílus völgye ad ja az ország k en y erét, az életet. A gab o n át és te rm én y t E gyiptom ban nem zá rt helyen rak táro zzák , zsákokban, szabadban áll. U g y an is ritk á n v an eső. A lex a n d riáb a n p éld áu l év en te csak 10 alkalom m al, télen . E llene ponyvával védekeznek. A szabadban való táro lás term észetesen sok visszaélésre ad a lk a l­ m at. Egy évben több term én y tű n ik el, m int am en n y ib e a m a g tárak felépítése kerülne. L assan e ltün te k a viskók, feltü n t K airó, a közei 2,5 m illiós világváros. S zinte lépésben h alad az autóbusz. Még A lex an d rián ál is nagyobb a forgalom . F eltűnően sok a gépkocsi, a tax i. Egyegybe an n y i szállh at be, am en n y i csak belefér. A gépkocsik k iv étel n élk ü l n y u ­ g ati m á rk á jú a k . K e ré k p á r kevés van, de azon is kettesév el, h árm a sáv a l ü l­ nek. A V iktória szállóban szálltu n k meg, ahol a kiszolgáló szem élyzet n éger volt. F eh ér b u rn u szt, m eggyszínű fezt és a ra n y sárg a színű övet viseltek. B a rá t­ ságosak voltak, szinte kiv étel n élk ü l tu d ­ ta k angolul, többen fran ciáu l, d e még ném etül is. M inden szo lg álatu k ért el­ v á rtá k a b orravalót, d e m ég in k áb b a cig arettát. E gyiptom ban ugyanis m éreg­ drág a az am erik ai cig aretta. N em egy­ szer ta n ú ja voltam , am in t a n ap ern y ő a la tt álló ren d ő r otth ag y v a a poszt­ já t, egyesével v ásáro lta a cig arettát. A szállónk elő tt nagy volt a z ű r­ zavar. Rengeteg áru s zsibongott 6 éves­ től 80 évesig. M indenki á ru l és árul, szinte h a jn a ltó l h ajn alig . T öbben a szál­ ló elő tti já rd á n fek v e v á rtá k m eg a reggelt, hogy el ne m ulasszák a vevőt. T erm észetesen az é jjel h azaérkezőket is kiszolgálják. L egtöbbször csereüzlet zaj­ lo tt le, d e a világ összes p én zéért — a szocialista állam o k pénze kivételével — le h et vásárolni. A z áru fo rg alo m a m agánkeresk ed elem re ép ü l fel. E gy-két belvárosi u tcátó l eltekintve, nincsenek szabott árak . A p osta ép ü letén kívül m ég a postabélyeg is d rág áb b a névértékénél. Meg aztán nem egykönnyű kiigazodni sokféle pénzükön, fő k én t a váltópénzen. M indenki a n n y ié rt vásárol, am en n y ire le tu d ja szorítani az árat. A k ü lfö ld iek n ek m eg egyenesen plafon á r a t m ondanak, s aztán, m iu tán az em ber többször k ifo rd u lt a boltból, ah o ­ v á a tu lajd o n o s szinte m inden esetben visszatessékeli, m ind elfogadhatóbb lesz az ár. V égül is negyedéért, tizedéért, vagy m ég olcsóbban is m eg le h et v ásá­ 78 — �rolni v alam it. C supán idegek és idő k é r­ dése. C sak A llah m entsen m eg az utcai áru so k tó l — m ondottuk! Elég v alam e­ ly ik re csak ránézni, az m áris erőszakolja a p o rték á ját, s hosszú időn á t követ, m iközben a gyerekek többször is kitisz­ títjá k , baksis rem ényében a ragyogó fé ­ nyű cipőnket. K ülönös volt m egszokni az ételeiket. Sokszor fogalm unk sem volt, hogy m it eszünk. K en y e re t nem k ap tu n k , m e rt az n álu k nem szokás. E ttü n k különböző lev elek b e csav a rt töltelékeket, paradicso­ mos m a k aró n it parm ezán n al, nyers ubor­ k á t, sü lt hagym át, paradicsom ot, h a la k a t előételnek. L evest angol m in tá ra csak este k a p ­ tu n k , de hogy m i volt, azt a m ai napig sem sik e rü lt kik u tatn o m . E leinte nehe­ zen csúszott a b arn aszín ű tev eh ú s a speciális zöld vag d alék k al és m a d á r­ salátáv al, de m egszoktuk! É m elyítő volt reg g elire az őszibarack ízre em lékeztető m angógyüm ölcsből készült lekvár, külö­ nös volt a kókuszvaj, nehezen olv ad t a n ádcukor, és nem v o lt íze a sónak. A banán, füge, datolya, szőlő, n aran cs és citrom lé, a koka-kola viszont k á r­ p ó to lt b ennünket. K airó b an az u tc á ra k ira k o tt székeken m ezítláb ü ln e k a férfiak. K ik ezek? Nem tu d n i! I tt m in d en k i ráér! N incs m u n ­ kájuk! Ü lnek reggeltől éjjelig, többen kö zü lü k a széken v á rjá k m eg a reggelt. S zájró l sz á jra já ró vízi pipából szívják a kábítószeres d ohányt és néznek a sem ­ m ibe. Ó rákig képesek egyhelyre szegezni te k in te tü k e t és nem szólni. Jobb eset, h a v alam ely ik ü k a széken alh at. Soknak m ég e rre sem ju t és ahol éri az este, ott ü t ta n y át. L á tta m egész családokat te re k e n a szab ad b an aludni. D e kib érelik é jje lre a lépcsőfokokat, szobortalpazatok a t, járdaszéleket, senki sem z a v arja a m ásik at, egym ást átlépik. F elhőkarcolók, áram v o n alas kocsik, ele­ gáns em berek, éjszakai fényes élet az érem m ásik oldalán, lerom lott szervezetű, állati sorban levő nagyobbik töm eg a m ásik oldalán. Ó riási a különbség em ­ b er és em ber között. Nem h ittü n k sze­ m ü n k n e k egy-egy lakónegyedben, m e rt több esetben n álu n k még az istálló is különb. Bűz, piszok, szegénység, nyom or! Irtózatos m ég vissza is gondolni! É rdekes v o lt az 1,5 km hosszú és az ebből több utca elegazású M uski a ra b b a­ zár. N agy az árubőség és igen gazdag a választék. Az iparosok az u tcán dolgoz­ nak, o tt v arrn ak , szabnak, v asaln a k és végzik a finom vésnöki m unkát. A ki ide egyedül m erészkedik be, az biztos e l­ téved. N asszer elnök m á r eddig is sokat te tt a nép felem eléséért, de ez itt igen nehéz problém a. Szabályozta többek között a többnejűséget, négyre sz o ríto tta le a feleségek szám át, eltilto tta a m eztelen h as­ táncosokat, m egem elték az ita l á r á t stb. Á ltalában n épszerű az elnök, képe szinte m inden házfalo n k i v an téve. A m arad iság azonban m in d en re rá ü ti a bélyegét A nőknek n em szabad este az u tcán já rn io k , ki v an n a k tiltv a a k áv é h az ak ­ ból is. A z u tcán a család n em megy együtt, elől a férfi, m ajd h á tu l több m é terre k ö v eth eti csak a nő a gyerm e­ kekkel. A lex an d ria európai, K airó afrik ai város. B elvárosában h atalm as felh ő k a r­ colók em elkednek. A legm agasabb a N ílus p a rtjá n levő ép ü let: több m in t 30 em e­ letes. A felhőkarcolók különböző színű erkélyei igen élén k k é teszik a v áro s­ képet. A gazdagok n y áro n a N íluson ép í­ te tt fah ázak b an lak n ak . É rdekes a folyó­ ból m esszire felszökkenő szökőkút, és m egnyerő a n y u g atn ém etek k észítette ostornyél n eo n v ilág ítású új N ílushíd. E gyébként szep tem b erb en a N ílus igen zavaros, piszkos, olyan m in t egy fel­ k a v a rt pocsolya. Bizony csaló d tu n k a világ h arm a d ik leghosszabb folyójába n. M u ta ttá k r a jta azt a hely et, ah o l kifog­ tá k a gyékén y k o sárb a z á rt M ózest. É rd e kes v olt a vízállásm érő épület, a Nilom éter, m elynek alsó része a V III. szá­ zadból szárm azik. A régi E gyiptom ban, am ikor az á ra d ás m agasabb volt, n a ­ gyobb ad ó t szedtek. De búcsúzzunk is a N ílustól, m elynek p a rtja in olyan term észetesen h ev ern ek a puszta földön az em berek! A nagy fo rg a tag u tá n vég re egy hely, ahol csend v an : a H oltak V árosában és a k alifák tem ető jéb en . Ily en ó riási tem ető ­ k u ltu szt sehol a világon nem le h e t találn i, m int éppen E gyiptom ban. A lakosság éven k én t h áro m n ap o t a tem ető b en tölt é tlen, szom jan, és im ádkozik A llahhoz, hogy földi nyo m o rú ság át m ég bővítse. De kérdés m in t v élek ed n ek a gazdagok, h a ­ sonló im á t m orm olnak-e? A régm ult elev en ed ett m eg M atarieh b en is, az egykori H eliopolisban, az ókori Egyiptom vallásos és tudom ányos életének középpontjában. M a m á r csak egy csak­ nem négyezeréves obeliszk h ird e ti az egy­ kori város és a N apisten tem p lo m án ak em lékét. Ezen a helyen csap tak össze 1800b an a fra n c ia és az egyiptom i török csapatok, m ely n ek során a fra n c iá k döntő győzelm et a ra tta k az ozm ánok felett. De ahogy elp u sztu lt az egykori H eliopolis, úgy n ő tt ki a sem m iből év ek a la tt az Új Heliopolis, a siv atag i város, m ely felveszi a v ersen y t a legm odernebb n y u ­ g at-európ ai telep ü lések k el is. F elk e lte tte érdeklődésem et K airó b an a kopt m úzeum és a k opt tem plom . Az utóbbi a la tt lá th a tó egy 400-ból való k atak o m b aszerű terem , a m it a Szent család Jeru zsálem b ő l való érkezése és három hónapos itt ta rtó zk o d ása em lék ére építettek. H osszasan időztem az a ra b építészet egyik rem ekénél, az 1362-ben ép ített H assan szu ltán m ecsetjénél, am ely n ek 87 — 79 — �m éter hosszú m in a retje a legm agasabb a városban. Szép k ilátás nyílik K airó ra a citadelláról. Ezt 1176-ban S aladin szultán em eltette, részben a gizehi piram is kövei­ ből a város védelm ére. L átni innen a piram isokat, a kanyargó N ílust, an n a k üdén zöldellő völgyét és a m egszám lál­ h a ta tla n sok m ecsetet. Több m int 400 van K airóban, a citadellába is három ju t belőlük K özülük a B achra görög építész te rv ezte M oham ed Ali m ecset a leg h íre­ sebb. A nagy m ester az isztam buli H agia Szófia m in tá já ra készítette. Süppedő perzsaszőnyeges term éb e csak papucsban lép­ h etü n k be. Ali „lebegő” koporsója és az egész m ecset káprázatos. Nagy m egtiszteltetésben v olt részü n k szeptem ber 15-én M oham ed szü letésn ap ­ ján. A znap az egész országban a m oha­ m edánok nagy ünnepséget rendeztek K airóban e rre az alkalo m ra selyem ből több d íszsátrat állíto ttak fel. Mi, Naszszer sá trá b a k a p tu n k m eghívást, ahol feketével, cigarettával, hűsítő italokkal és édességgel k ínáltak. Rövid sz e rta rtá s után, am i főként K orán éneklésből állt, nem valam i épületes lá tv án y b a n v olt ré ­ szünk. A m eghívott a ra b előkelőségek a m egm a­ ra d t édesség felé tó d u ltak és fegyelm ezet­ len ü l k ap k o d ták le a felszolgálók tá l­ cájáról, olyannyira, hogy egyszercsak a földön henteregtek. S zeptem ber 15-e az arab o k szám ára, o lyan nap, m in t n álunk a karácsony, de a form a, m in t észre­ vehető, teljesen más. A sátorváros u tán látogassunk el a 12 000 m 2 te rü le te t elfoglaló v ilág h írű kairói m úzeum ba. Mesés m űkincsek b iro ­ d alm a ez! K isebb-nagyobb szfinxek lé­ gióját ta lá lju k itt. A gyűjtem ény a la p ­ ja it a fra n cia M ariette archeológus fek ­ te tte le. M eg találhatók az á lla ti testet ö ltö tt istenek szobrai, az íbisz m adár, az Á pisz bika, a k u ty a fe je t viselő iste­ nek egész sora. C sodálatosak voltak a 3— 4 ezer évvel ezelőtt készített fáraó szobrok, igen lekötötték a figyelm et az em b eri és állati m úm iák. M inden te re m ­ ben órákig leh etn e szem lélődni! D e a m eleg, a nagy m éretek p ró b ára te tte k b en n ü n k et, pedig m ég csak m ost jön az igazi, a jav a: a v ilág h írű T ut-A nkhA m on sírlelet. Ez a fáraó 3200 évvel ezelőtt uralkodott. F iatalo n h a lt meg. S írjá t azonban p á r évtizede tá rtá k fel. A z egész világon nagy feltű n ést k el­ te tt a p á ra tla n gazdagságú sírlelete. Az első terem b en a fáraó h aszn álati tárg y ait, szolgáinak és közvetlen hiv ataln o k ain ak ap ró agyag-, vagy m árványszobrocskáit á llíto ttá k ki. A nagy fáraó ugyanis m ár nem k ív án ta, hogy szolgáit is megöljék h alálak o r, m egelégedett azok szobrainak eltem etésével. V alam ennyi eszköze a ra ­ nyozva volt, de sok közüle színarany. Szem et k áp rá zta tó v o lt ékszereinek g y ű j­ tem énye, csupa ara n y és drágakő. Itt v a n a fényképről m in d an n y iu n k á ltal is­ — m e rt T ut-A nkh-A m on a rc á t borító k ét szín aran y m aszk. Még kéz- és lá b ú jja it is a ra n y to k b a dugták. L á ttu k a nagy fáraó aran y o zo tt sa ru já t, ara n y kocsiját és m űvészi k iv itelű trónszékét, m elyhe lábzsám oly tartozott. Ezen á llta k a fáraó ellenségeinek szobrai, jelképezve, hogv a fáraó u ralk o d á sa a la tt ra jtu k ta r tja a lá b át De m á r b ú csúznunk kell innen is. K íváncsian érd ek lő d ü n k a fáraó m ú m iája felől. S ajnos azt nem lá th a ttu k , m e rt az L u x o rb an van. C sodálatos em lékek, egy életre szóló látnivaló! S v ajon mi m in d en t lá th a ttu n k v oln a, h a az egész m úzeum ot m egtek in tjü k . De e rre nem k e rü lh e te tt sor, m e rt a közelm últ­ ban nagyobb m érvű lopások voltak, és m ost le ltá ro z ták a tárg y ak at. R endkívül nagy élm ényt je le n te tt K airó h a tá rá tó l tev eh áto n m egközelíteni a gizehi piram isokat. Az elől-h á tu l felm agasodó n y ereg k áp áb an aján lato s m eg­ kapaszkodni, m e rt m ik o r a b ék etű rő jószág feltérd el, ak k o r az em b er könnyen h á tra eshet, s m iu tán k in y ú jto tta hátsó lábait, elő re leh et bukni. A rab kísérő­ m et sű rű n k ín álg attam cig arettáv al, m ert tőle m ost sok függött. A te v ét ugyanis erősen k ellett nógatni. B a k sisért még fe­ je m re is k ö th ettem a b ed u in kendőt, s m áris egészen a ra b b á változtam , s an y n y ira m egszoktam a siv atag h ajó ján a k him bálódzó já rá sát, m in th a tev ére szület­ tem volna. S egyszerre m in th a sok ezer évvel visszaszálltu n k volna a m últba. T öbb m in t négy és félezer éve te k in t a sivatag sárga hom o k jáb a a hú szm éte­ res sziklából k ifarag o tt szobor a „Féle­ lem A ty ja ” az „A bu H oul”. D acolt az idővel és tú lé lt m indenkit, csupán az o rrá t viselte m eg az élet. Mózes k orában ezerötszáz éves, kétezer az an tik görög k u ltú ra v irág zásak o r, s elm ú lt négyezeréves A m erik a felfedezésekor. Régen a hom ok szinte befedte, a század elején m ég a ta lap z ata is fedve volt, és hom ok a la tt fek ü d t az azóta k ib o n to tt h atalm as tem plom , am ely a fáraó k é volt. S zinte m egsem m isültünk a legnagyobb p iram isa alatt. Ez Cheops fá raó s ír kam ­ rája . H úsz évig épült, rabszolgák ezrei pusztu ltak bele. Négy és félezeréves, s m a m á r csak 137 m éter m agas, te tejérő l azóta 10 m é ter lekopott. V alam ivel alacsonyabb és fiatala b b az időszám ításunk elő tt 2650-ben készült Cheops u n o k áján a k C heopren fáraó n a k a piram isa. A legkisebb, a 2600-ból való Mykérynos sírk am rá ja. M egm ászni b á r­ m elyiket, igen nagy fe la d a t le tt volna. Több látogató m egpróbálta, de végülis az arab o k n ak k ellett őket visszasegíteni. De m e n jü n k tovább, h ag y ju k m ag u k ra a világ legnagyobb gúláit, az időtlenség jelképeit, láto g assu n k el M em fiszbe, E gyiptom egykori fővárosába. M a m ár csak ro m jai ta lálh ató k S ak h ara faluban. K öveit a törökök, m aid az arab o k h o rd ­ tá k szét a m ecsetek építésére. M egcsodál80 — �tu k a lépcsőzetes p iram ist, voltunk hie r o g lifás királysírokban, lá ttu k az egy m árv án ytöm bből készült 13 m éter m agas N agy R am szesz szobrot. Egyik láb b al az életet adó N ílus földs áv ján , a m ásikkal a sivatag perzselő ho­ m ok ján állunk. N incs átm enet. M ostohák itt a települési viszonyok. Az egym illió n égyzetkilom éteres k ite rjed é sű E gyiptom ­ b an csak a N ílus keskeny völgye, a folyó d e ltá ja és n éhány oázis lak o tt te ­ rület, az ország egész te rü leté n ek 3,5 szá­ zalék án a lakosság több m in t 90 száza­ léka él. De m ég ennél a szám nál is beszédesebb az az adat, am ely tájék o ztat a m ezőgazdasági m űvelés a la tt álló te rü ­ letről. E szerint E gyiptom te rü letén ek csak 24 százalékát m űvelik. Az öntözött te rü lete k en u gyan évente k étszer-h áro m szor is a ra tn ak , a m ezőgazdaság m égsem tu d ja biztosítani a lakosság élelm iszer és gabonaszükségletét. Az angol uralom nyom ására ugyanis g y ap otm onokultura a la k u lt ki, am it m indeddig m ég nem sik e rü lt felszám olni. Szegények a p arasz­ tok, ak ik n él csak a városi p ro letariátu s él rosszabb sorban. A ztán búcsú zu n k ettő l az érd ek es v i­ lágtól, a „m esés” k eleti m ú lt és a m odern civilizáció keverékétől. A u tó b u szu n k a sivatagi széles m ű úton igyekszik vissza A lexan d riáb a, ahol boldogan szállunk hajóra, hogy v isszatérjü n k E urópába! N ílus-híd A sivatag „csónakja” — 81 — �Hagyomány DR. M A N G A J ÁN OS : MIKSZÁTH SZKLABONYAI ÖRÖKSÉGE N ógrád m egye dolgozó népe és ifjú ­ sága ebben az esztendőben k ét évfor­ duló m egünneplésével em lékezik nagy m esem ondójára, a m agyar irodalom egyik jeles alak já ra , M ikszáth K álm ánra. M ikszáth K álm án 1847 ja n u á r 16-án szü letett az a k k or N ógrád m egyéhez t a r ­ tozó Szklabonya községben, te h á t 113 év­ vel ezelőtt. Ötv en esztendeje annak, hogy a toll k iesett a kezéből. 1910 m ájus 28-án h a lt m eg B udapesten. É letrajzírói m ás-m ás m egfogalm azás­ ban, olykor szűkszavúan, olykor részle­ tesebben, m ind elm ondják róla, hogy el­ beszéléseinek, regényeinek alapgondola­ tá t, egy-egy részletét vagy epizódját, g yakran gyerm ekkori élm ényeiből m e rí­ tette, hőseit pedig szülőfaluja, környezete jellem ző a la k ja in a k h aso n m ására fo rm á l­ ta. G yerm ekkori élm ényein kívül későbbi írói m u n k ásság át jelentős m é rtékben m eg h atáro zták azok a tap asztalato k , am e­ ly ek et a b alassag y arm ati várm egyeházán és a m egyében h ivatalnokoskodása a la tt szerzett. N yilván itt érlelő d tek m eg b en ­ n e azok a gondolatok, am elyek később irodalm i tevékenységének világnézetét, társad alo m szem léletét k ia lak íto ttá k és képessé te tté k őt a rra , hogy egy le tű n ő ­ félben levő tá rsa d a lm i ren d fonák ság ait észrevegye és kendőzés n élk ü l m eg­ rajzolja. A m ikor M ikszáth K álm án gyerm ek­ éveit szü lő falu jáb an töltötte, Szklabonyára is, m in t a többi hozzá hasonlóan szegény N ógrád m egyei községre, m ég te l­ je s súly áv al nehezedett a feudális v á r­ m egye. A várm egyei u rak , a dzsentrik, a leszegényedett nem esek bonyolult tá r ­ sad alm i képlete m e lle tt o tt á llt a feu d a­ lizm us ig á ja alól ugyan m á r felszabadult, de kötöttségében és szegénységében még te h ete tle n parasztság, ak ik n ek századok a la tt kem énnyé edződött éln iak a rá sá t, f u r ­ fangos gondolkodását m ég gúzsba k ö tö t­ té k a rá ju k k én y szerített form ákból k i­ a la k u lt konvenciók. A z u ra k to v á b b ra is m e g m arad t h atalm a, az egyház erős be­ folyása, a babonás gondolkodás, a régi szokások m indm egannyi te h e rk é n t nyom ­ ta m ég a parasztságot. A z erősebbje, az ügyesebbje, k i-k i a m aga m ódján, ettő l a k a rt szabadulni. M ikszáth gyer­ m ek k o rá n ak év eit ebben a v ajú d ó fa lu ­ b an élte, an n a k a parasztság n ak az em ­ lékei m a ra d ta k m eg a lelkében, am ely nyom orúságából, m egalázottságából hol k i-k itö rn i készült, hol a tradíciók, a falusi, a p ara szti élet fu rcsaság ai közé m enekült. Írá su n k k al n em az a célunk, hogy Szklabonya akkori tá rsa d alm i k ép é t m egrajzoljuk, am ik o r o tt M ikszáth g yer­ m ekéveit töltötte. A zt sem ta r tju k fe l­ ad a tu n k n a k . hogy azt elem ezzük, ebből a tá rsa d alm i képből, a gyerm ek k o ri évek em lékeiből m it, m ilyen m é rték b en és hogyan haszn ált fe l M ikszáth m űveinek m egírásában. N éhány p éld áv al in k á b b a rra szeretn én k rá m u ta tn i, hogy m i je l­ lem ezte azo k n ak az em b erek n ek a gon­ dolkodását, egész m a g ata rtásá t, a k ik köz­ vetlenül vagy közvetve, M ik száth ra g yer­ m ek k o ráb an h atással v oltak, vagy leh et­ tek. N éhán y olyan epizódot m on d u n k el, am elyek h o zz ájáru lh atn ak irodalm i alkotásai egy-egy a la k já n a k jobb m eg­ ism eréséhez, a valóság és az írói alk o tás egym áshoz való viszonyának m eg látásá­ hoz, M ikszáth m űvészete szépségeinek él­ vezetéhez. Hogy M ikszáth K álm án m űveiben n em ­ csak szü lő falu ján ak egy-egy a la k já t m in ­ tá z ta meg, h an em a g y erm ek k o ráb an h allo tt m eséket és leg en d ák at is fel­ h asználta, a rró l a M agyar N ép rajzi T á r­ saság egyik ülésén H eller Be rn á t ta rto tt előadást, ak i M ik száth n ak azt a „m esé­ jé t” elem ezte, am ellyel Szlám csik hom onnai fiskális K ozsibrovszky grófot o k ta tja ki az em b eri élet szakaszairól. H eller B e rn á t a r r a a kö v etk eztetésre ju t, hogy ez a tré fá s m ese több p u szta regényírói ötletnél, hogy valam elyes néphagyom ány­ ban gyökeredzik. A Palóc M úzeum is fela d atá n ak ta rtja , hogy M ikszáth K ál­ m án elbeszéléseit és reg én y eit éppen abból a szem pontból vizsgálja, hogy azok m egírásáb an a szerző m ilyen m é r­ tékben és hogyan h aszn á lta fel a fa lu hagyom ányait. A z első, a k it ilyen célból m eghall­ gatunk, K apos Istv á n n y u g alm azo tt isko­ laigazgató, b alassag y arm ati lakos volt. K apos bácsi m á r d iák k o ráb an o lv asg atta M ikszáth elbeszéléseit, s ezek az olvas­ m ányok d ö n tö tték el későbbi so rsát is. S zklabonyára, M ikszáth szü lő falu jáb a k e­ rü lt, ahol 17 évig tan ító sk o d o tt. A m int m aga m ondja, „ . . . eljö ttem N ógrádba, — 82 — �e r r e a hegyes-völgyes vidékre, és első te k in te tre úgy véltem , hogy a m arm ancs, a bú zavirág és pipacs h azájáb an M ikszáth a la k ja i között mozgok. O tt tö ltö ttem 17 év e t, átéltem azokat a m eséket, am e ly e ­ k et M ikszáth K álm án úgy m egaranyozott é s m u n k á jáb a n m egörökített, h allgattam a K ü rtös p a ta k csobogó, m esélő han g ­ ja it.” K apos bácsi szklabonyai tan ító sk o ­ d ása a la tt három szor m aga is találkozott M ikszáth K álm ánnal, sőt rokonságba is k e rü lt vele, m e rt V eres M áriát, M ikszáth K álm án unokaöccsének le án y á t v ette fele­ ségül. S zklabonyán m egism erkedett M ik­ száth regényeinek és elbeszéléseinek m ég négy élő alakjával, elsősorban V eres G ás­ p á rra l, felesége nagyapjával, aki sokat m esélt a M ikszáth-családról, különösen az író gyerm ekkoráról. K ap os bácsi visszaem lékezéseit m agne­ tofonszalagra v e ttü k fel. K ip iru lt arca, rem egő h an g ja m egszépülve, m egfiatalodva em lék eztetett a m ú ltra, V eres G áspárra, ak irő l M ikszáth a „Vén gazem ber” alak ­ já t m in tázta: V eres G áspár m á r 80 év körül lehetett, am ik o r az egyik téli este m eglátogatott b en n ü n k e t. Feleségem m eggyújtotta a lám ­ p át és hozta a vacsorát. A v ac so rára a n ag y ap át is m eghívtuk, de a m eghívást k erek en visszautasította: — Édes fiaim , én m á r m egvacsoráztam , m ásodik v acsorát nem eszem, m e rt ak k o r nem tu d o k aludni, han em m egnézem azt, hogy ti m it fogtok vacsorázni. — S ü lt k ru m p lit egy kis a lu d tte jje l — mondom . — No, lá tjá to k gyerm ekeim , így m ár fogtok boldogulni. Ezt szeretem . Alu d ttejecsk ét, igen, nagyon helyes, belőletek lesz v alam i — bólogatott V eres G áspár. A ztán nézi az aszta lra te tt tán y ért, köz­ ben észreveszi, hogy a tányéron m ég vaj is van. E rre elvörösödik az öreg és szinte m agából kikelve m ondja: — N yom orúság, nyom orúság! H át nem le tt v olna elég az alu d ttej és a sü lt k ru m p li? N em nézhetem , nem nézhetem , nem is nézem . Isten veletek! Nem lesz belő letek semmi! H iába ta rtó z ta ttu k a nagyapát, h allan i sem a k a rta . K ikísértük, és elbandudolt. M á r a község k ú tjá n á l, a M ária-szoborn ál já r t és m ég ott is v e rte a földet bot­ já v a l és állandóan m ondogatta: — N yom orúság, nyom orúság, nem lesz belőlük sem m i. M ikor írói ju b ileu m a alkalm ából az ország M ikszáth K álm án t ünnepelte, Szkla­ bonyán m egjelent egy küldöttség és V eres T eréziával tárgyalt, M ikszáth un o k atest­ v é rével, hogy m egvásárolják tőle a családi b irto k o t az író szám ara. V eres T eréziáék nagy rem ényeket fűztek az eladáshoz. A bban bíztak, hogy a kis b irto k v étel­ á rá n legalább ötször an n y it szereznek m ajd és gazdag, m ódos em berek lesznek. V ártá k , v ártá k , m ikor je len ik m eg ú jra a bizottság. M ikor aztán h íre k erek ed ett, hogy a horpácsi ötszáz holdas V eres­ birtoko t v ették m eg az író részére, nagyle tt az elkeseredés és a kifak ad ás, hogy h á t m i köze van M ikszáth K álm án n ak a horpácsi V eres-féle birtokhoz, m e rt az soha sem v o lt M ikszáth-birtok. V eres G ásp á rn a k sem igen te tsz ett a horpácsi birto k v étel, m á r az ért sem , m ert M ikszáth K álm ánról, ak i jo gászkorában m indig lerongyolódva jö tt haza, nőv éré­ nek, M ikszáth a n y já n a k g y ak ra n m o n ­ dogatta: — M egállj, m egállj, M ari, em lékezz rá, ezt a g y erek et m ég m a jd fela k asz t­ já k egyszer. E zekről a jó slato k ró l M ikszáth is tu d o tt és am ik o r ren d b eh o zatta a h orpácsi kas­ télyt, levelet írt a n ag y b áty ján ak , V eres G áborn ak és m egkérte, hogy látogassa meg őt. Még kocsit is k ü ld ö tt nagy­ b áty jáé rt. K azi G áb o r szklabonyai szár­ m azású kocsis h a jto tta a lovakat. Az öreg G ásp á rt ősz sz ak álláv al, m in t egy k irályt, úgy v itte a h in tó H orpácsra. A vendéget az egész család v árta . M ikor m egérkezett, ü n n ep elv e v ezették b e a szépen rend b eh o zo tt k ú riáb a. M ikszáth K álm án n ak ez v o lt az első kérdése: — N ohát, m it szól ehhez, G azsi bácsi? A „vén g azem ber” m ag a elé nézett, egy k icsit gondolkozott, az tá n lassan, m egfontoltan válaszolt: — Szép, fiam , nagyon szép. — No, ugye, ugye, em lékszik-e arra , hogy m it m o n d o tt az édesan y ám n ak ? — H át, tévedtem . M ara se h itte azt, am it én m ondtam . H át, szépet szereztél. De édes fiam , n e h ara g u d u j, ez so h a sem volt az ősi b irto k . Bizony fiam , itt csalás tö rtén t, m e rt a szklabonyai M ikszáthbirtok v o lt a tiétek, ez pedig egy egé­ szen m ás családé. M ikszáth n y e lt egyet, de n em m a ra d t adós a válasszal: — M ondja csak, G azsi bácsi, h a m agá­ n ak azt m ondanák, nézze csak, itt v an 66 hold 30 p arcelláb an , itt p ed ig 500 hold egy parcelláb an , válasszon. H át m elyi­ ket választan á? G áspár bácsi lecsüggesztette a fe jé t és csak en n y it m ondott: — Ebben m ár csakugyan igazad van, fiam . H át az 500 h o ld at egy p arc ellá­ ban. M ikszáth K álm án később m á r nem so­ k a t já r t Szklabonyán. H a m égis elvető­ d ött szülei sírjához, V eres Teréznél, V eres G áspár lá n y án á l szállt meg. E zt a T erk át M ikszáth is, felesége is szerette. Az egyik látogatás alk alm áv a l M ikszáth így szól: — Te, T erka, m ondd csak, él m ég a Kazi János Balázs? — Igen, K álm án k ám , él, itt a szom széd­ ban, hisz tudod. — Játszó társam volt, sokat birk ó ztu n k a n n a k idején. M ondd, T erkám , nem le­ — 83 — �h etn e valahogy áth ív n i őt, hogy egy k i­ csit elbeszélgethessek vele? M ikszáth K álm án m á r vagy h arm in c esztendeje nem lá tta egykori já tsz ó tár­ sát. N agyot nézett, am ikor a szobába betopogott egy görn y ed th átú öregem ber, Kazi János. M ikszáth e lk iá ltja m agát: — H át te vagy az, János! — D icsértessék, én vagyok, nagyságos uram . — Ejnye, ejnye, János, de összem entél, hisz’ olyan vagy, m in t egy töpörtyű. — Ja, so k a t birkóztam én a m unkával. — No, de erős is voltál. A m ikor birkózgattunk, ak á rh án y sz o r a földhöz te ­ rem tettél. No, János, volna-e kedved még birkózni? Kazi Ján o s rán éz M ikszáthra, alulról felfelé, felülről lefelé m éregeti és lassan m egszólal: — U gyan, h a csak rám dőlne, ak k o r is összetörnék. M ikszáth m osolygott. K azi ápolt, feh ér kezeit nézegette, m ajd felp a tta n t, k irú g ta bal láb át, jobb m utató u jjá t begörbítette és azt m ondta: — H át akassza be! M ikszáth hangosan n ev etett: — N ohát, nem ja v u ltál, János. O lyan kujon vagy, m int voltál. H át igen, te ö sszeroppantanád az én kezeim et, aztán m ivel írn ám meg azt a sok tö rtén etet, am i itt, S zklabonyán tö rtént. Volt egy m ásik K azi is Szklabonyán, ak in ek István v olt a keresztneve és híre a falu h a tá rá n tú l is eljutott. Csendes, gyerm ekded term észetű em ber volt, a falu, a világ g o n d ja-b aja m ély nyom okat sohasem hagyott r a jta S zav ajárása is az volt: tré fa a világ. H a K ohn Mózessel, a kocsm árossal, vagy P atak y esperes ú rral, h a a k á n to rra l találkozott, m indig övé volt az utolsó szó: tré fa a világ. K özben elszalad tak az esztendők. A h alál m eg­ u n ta K azi Istv án dicsőségét és bizony­ bizony, ágyba fek tette. A betegség h írére m eg láto g atta őt P ata k y esperes ú r is. — No, m i baj, István, mi baj? — H át m egjött a behívó, esperes úr. — U gyan h á t hova m enne, hova m enne? — H ova m ennék, hova m ennék? Oda. ahol m á r nem fáj semmi. — No és aztán, István, tré fa a világ? K azi Istv án a fal felé fo rd u lt és las­ san, m egfontoltan, szinte m inden szót m egnyom va m ondta: — E speres úr, tré fa a világ! — és K azi Istv án n a k ezek v o lta k az utolsó szavai. N em sokára m egszólaltak a szklabonyai harangok. K azi Istv án h íré t bölcsességén kívül m űvészkedése öregbítette. F úró-faragó em b er volt, a cifra guzsalyok, rokkák nagy m estere. N ála felk ap o ttab b , büsz­ kébb is L ip th ay T am ás volt, aki g yakran m ondogatta, hogy nincs a világon, olyas­ mi, a m it ő fából ne tu d n a m egcsinálni. Egy alkalom m al találk o zo tt M ikszáth K álm án n ő v érén ek a vőlegényével, K aszn e r m érnökkel és a beszélgetés so rán is­ m ét szóba k erü lt, hogy T am ás bácsi mi m indenhez ért, K aszner m érn ö k e rre így szól hozzá: — M ondja csak, T am ás bácsi, m eg tu d n á-e csinálni a p erp e tu u m m obilét? Az öreg felfigyel, m egsodorja v astag ősz bajuszát. — H át m i az, te k in tetes ú r? — Az örökmozgó, az örökmozgó. Igen, igen, az egész világ azon tö ri a fejét, hogy olyan gépezetet ta láljo n ki, am ely m agától m egy az idők végtelenségéig, am ihez nem kell sem m iféle külön gépe­ zet. Az öreg T am ásn ak ettől a p illan a ttó l kezdve se éjjele, se n ap p a la nem volt. M indig azon já r t az esze, am it a m érn ö k m ondott. H a v alak i m eg fo rd u lt nála, csak ezt m ondogatta: — É rik m ár, érik m ár, meglesz. — Mi lesz meg, T am ás bácsi, — k ér­ dezgették. — H át az a m obile, az az örökm ozgó. A ki gúnyosan mosolyogni m erészelt volna, az elh allg ato tt, ha m eg látta azt a sok fogask erek et és kü lö n féle fo rm ájú szerkezetet, am i m ind fából v o lt k ifa­ ragva és egy újság p ap íro n szépen egym ás m ellé ra k v a a k am ráb an . A zonban T a­ m ás bácsinak m ás gondolata is tám ad t. Volt a k am rá b an egy h atalm as sz arv as­ agancs, azt k etté fűrészelte, m ajd m egtüzesített egy ezüst forintost, an n a k egyik o ld a lát az agancs egyik végébe, m ásik o ld a lát a m ásik végébe égette bele. Az­ tá n összeszedte a falu b an az összes cin­ k an a la t és cin -g y erty atartó k at, azokat fel­ olvasztotta és szorgalm asan ö ntögette a szép, fényes forintosokat. M u n k ájáv al n a­ gyon m eg v o lt elégedve. Egyik este azt m o n d ja a feleségének: — Te asszony, m enj el a Mózeshoz, hozzál egy fél litert. — És a felesége m a rk á b a nyom ott egy csillogó forintot. Mózes jól m egnézte az új forintost, az­ tá n eltette, az ap ró t v isszaadta és k i­ m érte a p álin k át. S ik erü lt ez m ásodszor, harm adszor, negyedszer is. Egyszer az tá n m egjelent k ét csendőr T am ás bácsiéknál és elv itté k őt G y arm atra, o nnan Illav ára, ahol két hosszú esztendőt tö ltö tt. M ikor b ü n tetését k itöltötte, k a litk á k a t farag o tt s n éhány k ra jc á ré rt elad o g atta a g yarm ati vásáron. Felesége levélhordó v o lt s m i­ ko r b e já rta a falut, m indig v itt haza egy kis eleséget. Ez v o lt a T am ás bácsi lét­ alapja, m e rt m űvészkedéséből még szá­ raz k en y é rre se tellett. Az egyik h áro m ­ — 84 — �k irály i v á s á rra h árom k a litk á t vitt. T ete­ jü k e t te lifarag ta tornyocskákkal. belse­ jü k b e tü k rö t illesztett M ikor a gyarm ati piacon k ira k ta a három k alitk át, m in­ denki m egnézte. El is kelt gyorsan m ind a három . A jó v á sá r u tán b etért L ipthay Tam ás a K om zsik-féle vendéglőbe, ren d e lt m a­ gán ak egy p ö rk ö ltet és háro m deci bort. T alán hosszú évek óta ez v o lt egyetlen vágya: a jószagú, párolgó p ö rk ö lt és há­ rom deci bor. M ikor ezt elfogyasztotta, m eg m aradt k ra jc á rja iv a l in d u lt is hazafelé, nagy terv ekkel, hogy m i m indenre is te ­ lik m ajd a k alitk á k árából. De L ipthay T am ás tö bbet m á r n em lá tta szülőfalu­ ját. Ahogy a vendéglő udvaráb ó l kifor­ d u lt, egy részeg kocsis elgázolta őt. K ét b o rd ája és a lá b a tö rö tt el két helyen is. B evitték a kórházba, ott feküdt, szenve­ d ett, nyögött és k érte Bogdán főorvost: — N agyságos úr, gyógyítson meg, olyan v irág á llv á n y t csinálok a nagyságos aszszonynak, hogy még a király is megcso­ dálja. De a v irágállvány elkészítésére m ár nem k e rü lt sor. L ipthay T am ást elvitte a tü d ő g y u lladás s örök p ihenőre a gy ar­ m ati szegények tem etőjébe került. M ikszáth K álm án to llá ra méltó, ere­ deti a la k ja volt an n ak id ején Szklabonyán a k V eszelka Miklós, a F orgách-család szám adó juhásza. H arm inc esztendeig szolgálta u rát, m íg egy szép napon ki­ h ú zták lábai alól a legelőt, nyáj nélkül m a ra d t, m e rt a b irto k egy részét elp ar­ cellázták. M eg tak aríto tt pénzéből m eg­ v ette a B ástya-puszta rom jait, összeszedte a szétszórt köveket és abból birkaaklot és egy kis h áz at é p íte tt m agának. Volt egy kis b irk a fa lk á ja is és az akol kör­ nyékén azt legeltette. A szklabonyiak sz erették őt, m e rt kedves, barátságos em ­ b er volt. F uruly ázv a legeltette b irkáit, csak n éh a -n éh a nézett be a faluba. A kk o rib an tö rté n t, hogy Sikla István szklabonyai jegyző leányát, E te lk át m eg­ lá to g atta a losonci 25 gyalogezred da­ liás, szép őrm estere, K ru p k a K ároly, aki k itűnően hegedült, k larin étozott és tro m ­ b itált. A szklabonyai legények m egtanács­ kozták K ru p k a K árollyal a fúvós zene­ k a r m egalakítását. A legények összeadták a pénzt a hangszerekre és nem sokára a ta n u lás is m egkezdődött. V eszelka M iklós a B ástya fokáról h allg atta a tro m b ita­ szót, a rikoltó k la rin éto t és a nagydob hangos p u ffan ásait s gyönyörködött a szép n ótákban. Később, m ikor látta, hogy a m ódosabb g azdákat zeneszóval kísérik ki a tem etőbe, a r r a gondolt, m ilyen jó lenne m ajd, h a őt is zeneszóval kísérnék az örök pihenőre. De ő még alig volt h atv an éves, m ég sok esztendeje volt h átra , hiszen édesapja is kilencven éves k o ráb an h a lt meg. E lhatározta, hogy előre m egrendezi tem etését, halotti torát. Először is T usnai k á n to rt k ere ste fel és előadta neki kívánságát: — K án to r ú r olyan szépen tu d búcsúz­ tatni, nem sa jn áln ék egy jó üsző b o rjú t, ha nekem előre m egcsinálná a h alo tti búcsúztatóm at, aztán feljö n n e hozzám a B ásty ára és o tt szépecskén elénekelné. — M iklós bácsi, az leh etetlen , az tilos dolog, azt n em lehet, az egyház belén k kötne, hogy kig ú n y o lju k az egyházi sz er­ ta rtá st. Még m eg is b ü n tetn én ek . M iklós bácsi n em n y ugodott bele a k án to r elu tasításáb a. A hol csak te h ette, m egkörnyékezte a k án to rt: — K á n to r ú r, gondolkozott m ár? — G ondolkoztam , M iklós bácsi, d e n em megy, nem megy. V eszelka M iklós legeltetés közben kam pós b o tjáv al g y ak ran e lta lá lt egy-egy nyúlat. Az egyiket bed u g ta a sz ű ru jjáb a , lem ent a falu b a, egyenesen T usnai k án ­ torhoz. — N agyon szép ám az üsző, k á n to r úr, jöjjön csak m egnézni. — A ztán belenyúlt a sz ű ru jjáb a , k ih ú z ta a n y ú lat. — Tes­ sék, k án to r úr, ez is, m inden h éten hoz­ hato k egyet. B ár T usnai k án to r jóm ódú em b er volt, földje is v o lt vagy negyven hold, nagyon szerette a potyát, a pénzt. A ddig-addig gondolkozott, m íg kibökte: — Jó l van, M iklós bácsi, m egcsináljuk. Na, hozza azt az üszőt. — Az üsző m eg­ érkezett és T usnai k á n to r m eg írta a szívreh ató búcsúztatót. Veszelka M iklós é rte síte tte a rok o n sá­ got, m eghívta a rezesb an d át is. Egy o któ­ b er végi szo m b at estén m egérk eztek a ro­ konok, a rezesb an d a és T u sn ai k án to r. A bográcsban m á r fő tt a gulyás, s a h alo tti to rra a gulyással egy akó bor is v á ra k o ­ zott. V eszelka k ív án ság ára a zen ek ar hol egyházi énekeket, hol világi d alo k at m u­ zsikált. A m ikor T u sn ai k án to r in te tt, a zenekar ab b ah ag y ta a n ótát. M iklós b á ­ csit le fe k tették egy p ad ra, le ta k a rtá k le­ pedővel és m egkezdődött a gyászszertar­ tás, am it a k án to r an n a k ren d je-m ó d ja sz erin t elvégzett. E zután elén ek elte a bú­ csuztatót, am i olyan szív reh ató volt, hogy m indenki sírv a fak ad t. M ikor a búcsúz­ ta tó n a k vége volt, M iklós bácsiról lev et­ té k a lepedőt, feltám aszto tták halo ttaib ó l és kezdetét v e tte a h alo tti tor. Ez a h alo tti to r nevezetes volt. Egész éjjel szólt a zene, a rokonság táncolt, sőt, V eszelka M iklós is e ljá rta a híres szlo­ v ák táncot, a pozabucskit. V ilágos reg ­ gelig ta rto tt a m ulatság. A zenészek tro m ­ bitái beho rp ad tak , a nagydob pedig a B ástya oldalán g u ru lt lefelé. Ezzel véget is é rt V eszelka M iklós sokat em leg etett tem etése és h alo tti tora. A rokonok, a zenészek, T usnai k á n to r hazam entek, M iklós bácsi pedig még sok-sok eszten­ deig fu ru ly ázg ato tt b irk ái után, m ost m á r elégedetten, m e rt te lje sü lt a kívánsága. — 85 — �HABONYI ZOLTÁN: VALLOMÁS SALGÓTARJÁNHOZ Nem tudom , hogy v an vele a K edves Olvasó, d e nekem az az érzésem , hogy a felszabadulásig S alg ó ta rján volt az ország egyik város-m ostohagyerm eke. M ostohagyerm ek, m elyet el Kellett dugni az idegenek elől, m e rt lakói állan ­ dóan elégedetlenek, sztrájk o ln ak , rosszul öltözködnek. M ostohagyerm ek, m elyet n éh a m eg k ellett fen y íten i lakó in ak rak o n c átla n m a g ata rtása m iatt, város, m elynek külső ru h á z a ta is kopott, toldozott, foldozott, h íjá v a l a m éltókülsejű épületeknek, lapos, b arak k tető s h azaiv al m aga az elszom orító sivárság. Hol v an n ak itt Sopron m űem lékei, E ger kedves, görbe, török időkről fen n m a ra d t utcái, házai? H ol keressü n k itt ro m an tik át? S alg ó tarján volt a m egtestesült szegénység, az akk o ri je len kom oly felkiáltójele. A m ostohagyerm ek m u n k á já t elfogadták, de tengesse csak m agát a m aradékokon! P edig a város akkori u ra i — így dr. F o rster K álm án p o lg árm ester is —, szerettek eldicsekedni a város tö rté n elm i m ú ltjáv a l: „S algótarján ősrégi m ú ltra te k in t vissza, környéke m ó r a honfoglaló m agyarság egyik törzsének szolgált letelepedési helyéül. A későbbi korokban, m in t h ad ászatilag fontos hely szere­ pelt, am it a h a tá rá b a n m a m á r rom okban heverő v ára igazol, m ely az egész körn yéket u raló és m essziről lá th a tó cukorsüveg alak ú Salgóhegyen épült. A hosszú évszázadokon á t igen sokszor cserélt gazdát és tö rté n ete egybefonó­ dik a m ag y ar nem zet történ elm én ek hadi eem ényeivel és belső v ív ó d á sa iv a l. . A szerző hivatkozik m ég dr. D ornyai B éla 1939-ben m eg jelen t „S algótarján tö rtén etéh ez” cím ű fo rrásm u n k ájá ra , m elyből idézi, hogy „a sa lg ó tarján i szén­ telep ek et 1766-ban M atusek V encel pesti kád árm e ste r fedezte fel, am ik o r Salgó­ ta rjá n környékén já rt, hogy báró P é te rffy erd ejéb en m estersége folytatásához szükséges tölgyfát vásároljon. Ez alkalom m al h allo tta odavalósi erdei favágók­ tól, hogy a közelben van egy hegy, m ely állan d ó an füstölög. M ikor odavezet­ ték, m egállapította, hogy a hegy a la tt szén v a n ‘’. S m ég egy idézet a város történetéből. Ebben a szerző egy a k k o r m ég élő öreg b án y am ester elbeszélésére hivatkozik: „É desapám cipészm ester v olt Leobenben, ahol az o ttan i bányászoknak bakancsokat készített. Egy szép napon. 1869-ben levelet k ap o tt Salgótarjánból, hogy itt új b án y ák nyílnak, nagy a m unkaleh ető ség és m u n k ásh ián y , jöjjön ide és hozzon m agával, h a le h et bányászokat is. A pám összegyűjtött 14 bányászcsaládot és 1869 n y ará n elindultunk. N égynapi utazás u tá n m egérkeztünk Salgó­ ta rjá n b a . Az állom ás egv k is épületből állt, a v asú t a József-rakodóig v o lt k i­ építve. A m ai b ányatelep helyén csak egy hosszú kolónia állt, am elyben m in t­ egy 100 család v olt összezsúfolva. A többi családok kis ü reg et vágtak m ag u k ­ n ak a hegyoldalba, e le jé t bedeszkázták és készen volt a la k á s . . . T a rjá n olyan szegény falu volt akkoriban, hogy csak egyetlen k ereskedő m e rt letelepedni itten, akinek az üzletében m indössze négyféle dolgot le h e te tt kapni: p álin k át, savanyú bort. ecetet és kékítőt, e z é rt apám L eobenből volt k én y tele n hozatni a m e ste r­ ségéhez szükséges cipőkellékeket. A négy fajta á ru közül a p álin k án a k volt a legnagyobb kelendősége . . .” N agyképűség lenne au to d id ak ta lé tem re történészkedni, de ezek az idéze­ tek többször forogtak m á r gondolataim ban, am ió ta egy-egy szabad délu tán o n a v áro st járom . C sak így leh et felm é rn i ésszel, hol ta rtu n k m a! V allom ásnak szántam ezt a k is írá st Salgótarjánhoz, am ely m a nem m os­ tohagyerm ek m á r . . . D ehát m it le h et v allan i egy városról, am elynek ilyen — m ajdnem szegé­ nyes történelm i m ú ltja van? M i le h et szép egy városon, am elyet telefüstölnek a felhőket szaggató gyárkém ények? Mi le h et szép egy városon, am ely soványhossza n nyúlik el egy völgyben? H iszen m ég csak m ost form álódik?! K edves B arátom , aki itt élsz a m indennapokban, velem eg y ü tt ebben az eg y általán nem kenyértelen T arjá n b an , kérdezd m eg önm agadtól: m ikor láttad u to ljá ra a váro st? nak * Dzsida József: „A S alg ó tarján i K őszénbánya RT. nógrádi szénbányászatá­ tö rté n ete’‘. S algótarján, 1944. — 86 — �Igen! M ikor lá tta d ? M ert az, hogy végigm égy a Rákóczi ú t központi részén m u n k á b a sietve, az m ég nem város-látás! M ikor voltál kinn valam elyik környező hegyen? M ikor lá tta d egyhelyből egyszerre a K arancsot, a salgói várrom ot, a M átrát, a K álv áriah eg y et és a Pécskő kom or csúcsát? M ikor lá tta d egyszerre a T űzhelygyár szürke falait, az A célgyár örökkön füstölgő kém ényét, a B éke-telepi új h áz ak a t és a M egyei T anácsot? Fel kell fedezned, barátom , ennek a v áro sn ak a p a n o rá m á já t is. De hétk ö zn ap jait i s ! . . . Em lékszel a volt v ásártérre? T íz-tizenkét évvel ezelőtt te h en ek et á ru lta k itt, m a sokszáz család lak ik m odern, három em eletes bérházakban. M a m ég név telen ek itt az új u tcák, bo­ lyonghatsz benne ism erősödet keresve, d eh á t az elk ésett keresztelő a kisebbik b a j . . . A sok h áz is k ev é s! P edig épülünk! L áttad m á r a P ártb izo ttság m ögötti hegyoldalt? P á r év a la tt ta k aro s házacskák nő ttek ki a földből az erdő tövén. H á t a M egyei T anács m ögötti házak? M eredek tetőikkel úgy festenek, m in t tiro li h ázak a hegyoldal­ ban. S m e lle ttü k vas-óriások m a rják , h a ra p já k a szűz hegyoldalt, uj u tak n ak , új h ázak n ak alapozva. És a valam ik o ri „R o kkant-telep?’ Szorgos kezek szelíden m eghúzódó házalkotásai gyöngyfüzérként b o ru ln ak a pécskői dom bok vállaira. A pró „ já té k ”-házak rózsalugasokkal, árnyékos te rraszokkal, k e rti törpékkel és virgonc k ö ly ö k k u ty á k k a l. . . O lyan ez, m in t a pesti Rózsadom b. S ztahanov ú t . . . M agas, su d á r fák á lln a k őrt a kockaköves ú t fölött. K é t­ oldalt házak, néhol m ég kicsinyek, em lék a m últból, d e m ö göttük m á r o tt m ag aslan ak az újak, tetejü k ö n televíziós antennákkal. Felszabadulás ú tja : tisztavízű hegyi p a ta k egyik o ldalán a ré g m ú lt Salgó­ ta rjá n ap ró házai kom oly-zárkózott k ap u b e já ra to k k al, u d v araik o n ezerszínű virágokkal. A p atak m ásik oldala m in ia tű r S zajn ap art, fiatal szerelm esp áro k k al és csendesen beszélgető öreg nyugdíjasokkal. A c é lg y á r.. M orajló gépek, izzadt m u n k ásh átak , fü tyülő mozdonyok, p a r­ ko síto tt új házak színes élőképe. A m eredek kőágyba k én y szerített kis patak sokszínű vize virgoncan csobog an y ján ak , a Z agyvának a k arjaib a. T anácsköztársaság t e r e . . . T egnap m ég salakos, k o p ár térség, m a m á r gyö­ nyörű p ark, kam aszkorú fákkal, pajkos szök őkúttal, egész nap foglalt színes padokkal. A közelm últban em elt szobor a té re n dísznek is szép, d e sokkal több annál. Szim bólum , büszke em lék bronzba öntve, egy d ara b történelem . Em lékszel az elm ú lt n y á rra ? B on to tták az utcát. Még lá th a tta d a rég m ú l­ ta t a bomló kövek alatt. N ézted a m egnyúzott utca eleven h á tá t és ta lá n eszed­ be sem ju to tt, hogy valam ikor m u n k á sv ér áz ta tta o tt a b a rn a agyagos, hom o­ kos földutat. M a m á r k arc sú lányok sé táln ak a sim a aszfaltuton és te só h ajtv a fordulsz u tán u k : m ilyen szépek és fiatalok! N a és az em berek? Jólöltözöttek és állítom , hogy csak öt évre visszam enőleg h aso n lítv a is m eg­ kom olyodtak. Öntudatosabbak, jobb kedvűek, m agabiztosak. K om olyságukat úgy m agyaráznám , hogy felnőttebbek, intelligensebbek, igényesebbek lettek. K i­ n ő tté k m á r a kis házakat, de büszkék is városukra. Ülsz a m eg h itt kis cu k rász­ d ában és lopva m egfigyelheted, m ik én t fényesedik m eg az észrevétlen k ö n n y ek ­ től egy-egy diáklány szem e a rádióból hallatszó ism erős m elódiák h allatán . A Csem egeboltban lengyelek v ásáro ln ak, a N em zetiben n ém et m u n k áso k pohara z n a k csendben. A m erikai ü zletem ber köt „bóto t” ötvenezer d o llár ere jéig az Ü veggyárban. M egszoktuk m ár. Já ro d az u tc á t és olvasod a h irdetm ényeken, hogy a Z eneiskola gyerm ektanulói Beethoven, Csajkovszkij, M ozart, Liszt m ű ­ v ek et a d n a k elő. A z irodalm i színpad első előadását h ir d e tik . . . K in ek n e ju tn a az idősebbek közül eszébe sa já t szegényebb gyerm ekkora? Bevallom , én nagyon szeretem ezt a várost. S zeretem lü k tető életével, m u n ­ kás h étköznapjaival, fu tb alld ru k k o s v asárn ap ja iv a l. Csodálom éln iak a rá sá t, jö ­ vőbe v e te tt hitét. Lopva m egbám ulom m agabiztosan sétáló k arcsú d erek ú lányait,. — 87 — �asszo nyait. M a m ég m osolygom azon, hogy vidéki parasztasszonyok d u p la fe­ k etét isznak állv a a C sem eg eb o ltb an . . . H olnap m á r ezt is megszokom. És ily en k o r ism ét csak M atusek V encel és a leobeni k is cipészm ester ju t a z eszembe. Mi lenne, h a m a látnák. S algótarján t? M a m ég itt van a m últ. Az apró, om ladozó h ázak azonban egym ás u tán tű n n e k el, hogy v elü k együtt tű n jö n el a valam ik o ri nyom or és szegénység. S alg ó ta rján él, dolgozik, növekszik és s z é p ü l. . . És m inden n ap ja történelem ! — 88 — �Z Ó L Y O M I J Ó Z SE F : NÓGRÁDI PÁSZTOROK A pásztorság k ialakulása, tö rtén ete m indig az állatálom ány fejlődésével, v ál­ tozásával van összefüggésben. A z ország b árm ely ik részében, ahol m egvoltak a feltételek ahhoz, hogy sok szám osállatot (ló, szarvasm arha, ju h és sertés) ta rts a ­ nak, o tt k ia la k u lt az állato k őrzésére szinte külön tá rsa d alm i réte g n ek szá­ m ító együttes: a pásztorság. Így volt ez N ógrád m egyében is. A tö rö k h áb o rú k következtében a m egye községeinek nagyrésze elpusztult, vagy elnéptelenedett. A X V III. század elején in d u lt meg a m egye ú jratelep ítése, több­ n y ire szlovák a jk ú lakosokkal. A betele­ p ü lő k n ek először a földbirtokosok k a s­ té ly ait és m agát a fa lu t k ellett fel­ ép íten iök. S zám osállatok közül csak azokból ta r t­ h a tta k többet, am elyek nagyobb m éretű tak arm án y term elést nem igényeltek. Az összeírások szerint lóból és szarv asm ar­ hából m á r a X V III. század elején is csak an n y it ta rto tta k a községek job­ bágyai, am ennyi a föld m egm űvelésé­ hez éppen szükséges volt. S ertésből és ju h b ó l viszont an n ál töb b et tenyésztet­ tek. Az ekkor m ég m eglevő hatalm as m akkos erdők, és a nagykiterjedésű hegyes-dom bos legelők a sertések és a ju h o lt egész évi eleségét biztosították. Ebben az időben egy-egy jobbágygazda­ ság 8— 10, vagy m ég ennél is több se rtés­ sel rendelkezett. Bél M átyás az 1742-ben k észített N ógrád m egyéről szóló leírásá­ ban a gazdasági életet jellem ezve m eg­ em líti, hogy a p arasztság lovat, szarvasm a rh á t csak a m aga szükségletére ta rt, elad á sra disznót, ju h o t tenyészt. A X V III. század m ásodik felétől az u rad a lm ak is rá té rte k a nagyobb m é ­ re tű sertés- és juhtenyésztésre. A gácsi posztógyár felépítése u tá n (1767) külö­ nösen a m erinói b irk a tenyésztése le n ­ d ü lt fel nagym értékben. Még a m últ század elején is, az u rad a lm ak egyik főjövedelm e a b irk a ta rtá sb ó l eredt. A g y ap jáé rt ta rto tt, igényesebb m erinói b ir­ k á k a t a falu h a tá rá b a n lé tesített szál­ lásokon ta rto ttá k . Az állatállo m án y csö k ­ kenésével ezeken a szálláshelyeken ny er­ te k elhelyezést, részben a m ú lt század közepén, részben az u tá n a következő é v ­ tizedekben. az u rad a lm i cselédek. A X IX . század közepétől kezdve nagy­ m é rték b en lecsökkent az á llatállom ány létszám a az u rad a lm ak b a n és a parasztgazdaságokban egyaránt. A z u ra d a lm a k ­ b an az állatállom ány (sertés és birka) csökkenésének az volt az oka, hogy a m akkos erdők nagyrészét k iirto ttá k és feltö rték , az addig birkalegelőnek hasz­ n á lt n ag y kiterjedésű, m űvelés a la tt nem álló te rü lete k et felszántották a gabona­ — term ő te rü let növelése érd ek éb en . A parasztgazdaságokban viszont az ért le tt kevesebb az állato k létszám a (elsősorban a ló és a szarv asm arh a), m e rt a jobbágy­ felszab ad ítás u tá n a szabad legelőhasz­ n á la t m egszü nt, az egy-egy h á z ta rtá sra ju tó kevés ré t és leg elő terü let nagyobb létszám ú állatállo m án y e lta rtá sá t nem tu d ta biztosítani. E bben az időben m á r nem a gyapjú, h an em a gab o n a volt a keresetteb b á ru a piacokon. A kiirtatlan cser- és tölgyerdőkben a sertések makkoltatása tovább folyt, csak ez első világháború előtti években szünt meg véglegesen. A földm űvelésre nem alk alm as legelő­ k et to v á b b ra is — csö k k en tett létszám ú — b irk á k tenyésztésével h asznosították. A birk a húsa, te je n agy é rté k e t je le n ­ te tt ebben az időben. A g y ap jú t is jó áron le h ete tt m ég érték esíten i a szá­ zadfordulóig. A legnagyobb b irk aállo m án y n yal a m ú lt század m ásodik felében, a számos falu t és p u sz tát birto k ló Zichy uradalom ren d elk ezett. Még egy fél­ évszázaddal ezelőtt is 16 551 d arab b ó l álló b irk aállo m án y a volt. A török d ú lás u tá n kifejlődő — első­ sorban u rad alm i — sertés- és b irk atenyésztés lehetővé te tte a m egyében a pásztorság k ia lak u lásá t és közel k ét évszázadon k eresztü l fen n m arad ását. A X V III. század elejétő l kezdve, egé­ szen az első világháborúig, a nagyobb m akkos erd ő k k el rendelkező u rad a lm ak és 1848-ig a m egye p arasztság án ak sertései is, télen -n y áro n erdőkben ta r ­ tózkodtak. A b irk á k a t éjszak án k én t, m á r a X V III. század közepétől a falv ak h a tá ra ib a n levő p u sz ták ak o ljaib an h e­ lyezték el. Lovat, sz arv asm arh át — nagym érték b en — az u rad a lm ak nem ta rto tta k a jobbágyfelszabadításig. A m e­ gye parasztsága, a m ú lt század köze­ péig, am íg a szabad leg elő h aszn álat m eg­ volt, ökreit, lovait, m eddő v agy n öven­ dék á lla ta it a falu tó l táv o l eső legelőkön félszilajon ta rto tta . V agyis az állato k tavasztól őszig, é jjel-n a p p al a legelőn tartózkodtak. 1848 u tá n a félszilaj ál­ la tta rtá s csak a m egye n éh án y köz­ ségében élt tovább és m a ra d t m eg egé­ szen n apjain k ig , elsősorban ott, ahol a parasztság nagy k iterjed ésű , földm űve­ lésre nem alk alm as legelővel ren d elk e­ zett (M átranovák, N ád ú jfalu , M átram indszent.) A z egész éven á t erdőkben m akkolta tó kanászok, és a tav asztó l őszig a falu tó l távoleső részeken legeltető lová­ szok és gulyások, k u n y h ó k at készítet­ te k m ag u k n ak lehetőleg a völgyekben, szélvédett helyen. A k u n y h ó ik a t úgy 89 — �k észítették , hogy először k iá stá k az alap ja it, m a jd ahol gondolták, hogy a kunyhó b e já ra ta lesz, egy m ásfélm éter m agas ág a sfát á llíto tta k le. A kunyhó h átsó részét képező föld-fal közepére és az á g a sra egy v astag g ere n d át fe k te t­ tek, m ajd e g ere n d ára m in d k é t o ld al­ ról vékonyabb fá k a t rak ta k . Az egészet b eb o ríto tták vastagon szalm ával, m ajd e rre fö ldréteget te tte k . A kuny h ó fűtése a külső tű zelőnyílású b eé p íte tt kis ke­ m encével, vagy a b e já ra t elő tt ra k o tt tűzzel tö rté n t. A p ásztorok a falv a k b a ritk á n já rta k be. L egjobban a kanászok v o lta k el­ zá rv a a fa lu tá rsad alm átó l, m e rt nagy­ részük egész éven á t a falv ak tó l távol eső erdőkben m akk o ltato tt. Bél M átyás v ad fa jz a tn a k nevezi a kanászokat, akik télen nyáron a b erk e k félreeső helyein k u n y h ó k b an laknak. A p ásztorkunyhókban azonban nem ­ csak az állato k őrzői ta lá lta k m enedé­ ket, hanem a bety áro k is, ak ik k el a pászto roknak nem v o lt tanácsos rosszba lenni. N em is igen v o lta k rosszviszony­ ban velük, m e rt a b etyárok nagy része a pásztorok közül k e rü lt ki. E m lékezet sz erin t N ógrád m egye híres b e ty á rja Sisa P ista is (a m ú lt század m ásodik fe­ lében élt) pásztor volt, ak i később, am ik o r b ety ár lett, m indig a pászto­ rok kunyhóiban ta lá lt m enedéket. A m ilyen egyszerűek voltak ezek a télen nyáron erdei k unyhóban élő p á s z ­ torok, olyan egyszerű volt táplálkozásuk is. N yáron élelm ük nagyrészét g y ű jtő­ getés ú tján szerezték meg. K ru m p lit sü ­ tö tte k m aguknak, de szerették a gyü­ mölcsöt, a m a d a ra k a t és azok to já sa it is. A b o jtá ro k fela d ata volt ezeknek a m egszerzése. A m egfogott m a d a ra k a t agyaggal teljesen b eborították, m ajd v asp álc ára fűzve a tű z fe le tt forgatták, hogy a m elegítés h a tá sá ra a toll az agyagba ta p ad jo n és az agyaggal együtt könnyen eltáv o líth ató legyen. A tollá­ tól m egfosztott m a d á rn a k a b elét kidob­ ták, egy v asp álcára felfűzték, m a d ár­ to já so k a t ü tö ttek rá és úgy sü tö tték meg a tű z fele tt forgatva. Az u rad alm i ju h ászo k n ak és kanászoknak a r r a is volt lehetőségük, hogy b irk át, illetve se rté st v ág jan a k le a nyájból, vagy a kondából. Az u rad a lo m pászto rain ak régebben csak az á lla t fülével k ellett elszám olniuk. A levágott á lla tt h úsát hagym ászsíron sü tö tték meg. A m ú lt század m ásodik felében, am i­ k o r az u rad a lm ak állatállo m án y a le­ csökkent, a pásztorok a kunyhókból be­ költöztek a falv ak b a, és ezzel teljesen beo lv adtak a falu társa d alm áb a . É lel­ m ezésük is m egváltozott ezzel. M inden­ nap m eleg é telt fogyasztottak, de a hagyom ányos p ásztorételeket továbbra is m egőrizték. Ilyen a juhászok á ltal fogyasztott „dem ikát”, m ely forróvízzel felh igított b irk atú ró b ó l állt. K edvelt pásztorétel volt a „ra zsa tk a” a p iríto tt hagym ával összekevert tö rö ttk ru m p li is. A pásztorok ugyan m á r régebben b e ­ olvad tak a fa lu tá rsa d alm áb a , d e a földm űvelő lakosság a p ászto ro k at m ég m a is — különösen azokat, ak ik n ek ősei is p ásztorok v o lta k — különleges lénynek ta rtja . A m a élő idősebb n em ­ zedék hiszi és v allja, hogy a pásztorok „sokat tu d n a k ”. Több p ászto rró l bizto­ san tu d já k , hogy m eg tu d ja „babonázni” a b irk ák a t. Egy csesztvei u rad alm i ju ­ hászról az em lékezet azt őrizte meg, hogy k in t a legelőn b o tjá t leszú rta a földbe, szű rét ráak aszto tta, ő m aga p e ­ dig a kocsm ában m u lato tt. A b irk á k nem m en tek el, o tt leg eltek a szű r körül. Ez a ju h á sz m ég azt is meg tu d ta tenni, hogy a d u d á já t felak asz­ to tta a kocsm ában egy szegre és úgy táncolt, közben a felak aszto tt d u d a szólt. C serh átsu rán y b an viszont egy pásztorról azt tu d ja k az idősebbek, hogy az m in ­ den reggel k ö rü ljá rta a legelő egy ré ­ szét. A k ö rü ljá rt legelőre h a jto tta a b ir­ k á k a t és azok o tt legeltek őrzés nélkül. N em m en t el egy b irk a sem a k ö rü ljá rt legelőről. Egy cserh áth a lá p i k an ász v i­ szont arró l volt nevezetes, hogy beszélni tu d o tt a sertések k el. H a dolga v o lt a faluban , a sertések et e laltatta, azok ad ­ dig nem éb red tek fel, am íg ő vissza nem érkezett. A pásztoroknak a földm űvelő lakosság elő tt tek in tély ü k volt, különösen a ju ­ hászoknak. A m eggazdagodási lehetőség a ju hászo k n ál volt a legnagyobb. C serh á th a lá p m elletti p u sztán élt egy juhász, aki előbb tu d o tt tr a k to rt venni, m in t a földesura. M ohora, C serh átsu rán y és a m egye m ás községében levő leggazda­ gabb p araszto k ősei ju h ászo k voltak. H a a juhászlegény közeledett a jobbágy­ lán y felé, a lán y szülei n em ellenezték, sőt a rra törekedtek, hogy m inél előbb házasság legyen belőle. A p ászto ro k n ak a földm űvelő lakosság közé való beilleszkedését n ag y rm érték b en elősegítette az is, hogy ők v o ltak a falu összes szórakozóhelyein a zenészek. O tt voltak jellegzetes hangszerükkel, a d u d á­ val, a fiatalo k összejövetelein, sőt h a k el­ lett, a lak o d alm ak b an is ők szo lg áltatták a zenét. E rre v o lt is lehetőség Nógrád m egyében. M int ism eretes, N ógrád m e­ gye volt az ország egyik legszegényebb várm egyéje. A cigányzene, költséges volta m ia tt nem tu d o tt té rt hódítani. Még 30— 40 évvel ezelőtt is a szegé­ nyebb családok, elsősorban az u ra d a l­ m i cselédek lak odalm aiban, d uda d alla­ m á ra tá n co ltak . A pászto rság elm ú lá­ sával, a dudálási alk alm ak m egszűnésé­ vel, kivész egyik ősi han g szerü n k : a duda. R égebben a d u d a készítéséhez szinte m inden p ászto rem b er érte tt. Szükséges hozzá egy egészben lenyúzott b irk ab ő r, am ely a d u d a síp jain a k m egszólaltatá­ sához szükséges levegőt tá ro lja. Ez, a tim sós kidolgozás u tá n m á r h aszn álh ató — 90 — �is. Az első jobb láb lenyúzott bőrébe illesztik bele a szeleppel elláto tt fúvó­ k á t (klipácsot), m elyen keresztül a le­ vegőt a töm lőbe fú jják . A bal láb le­ nyúzott bőrébe a bordó kerül. Ez egy tülökben végződő hosszú cső, am ely á l­ lan d ó an búgó hanggal kíséri a d alla­ mot. A b irk a nyakbőrébe kerü l a d u d a­ fej, m ely a kettős sípot (sipszárat) fog­ la lja m agába. A nyelvsípok nádból, r it­ k á b ban bodzafából készülnek. A sipszár egyik felének h a t lyukán nyolc, a m á­ sik felén ek egy lyukán pedig két hang szó laltath ató meg. A d u d át azonban csak az vehette kezébe, aki fu ru ly án vagy sípszáron m á r tu d o tt dallam ot játszani. A lelem é­ nyesebb pásztorok, akik még csak d u ­ d áln i ta n u lta k , kis d u d á t készítettek m ag u k n ak , kutya- vagy m acskabőrből. U gyancsak a pásztorok érte tte k leg­ jo b b an a fu ru ly a készítéséhez és keze­ léséhez is. A fu ru ly á k legtöbbje bodza­ fából készült. A fu ru ly a h angterjedelm e: k ét oktáv és egy n agyterc. A pásztorok h an g szereik et legeltetés közben készí­ tették , és itt nyílt alkalom a já té k e lsajátításá ra , gyak o rlására is. A pásztorok azonban nem csak a d u ­ d át és a fu ru ly á t készítették el m aguk­ nak, hanem egyéb h asználati eszközei­ k et is. A X V III. század folyam án, de még a X IX . század elején is, a pász­ torok többsége a falvaktól távoleső le­ gelőkön élte le életének nagy részét. Az állandóan k u nyhójában lakó pásztor, kevés h aszn álati tá rg y a t k észített m a­ gának. A tárg y ak díszítésére sem fo r­ d íto tt sok gondot. N éhány jól faragó p ászto r ugyan m egörökite tte botján, ostornyelén vagy ivóbögréjén a kör­ nyezetében lá to tt jeleneteket, virágokat és fák at, de e díszítésből hiányzik a szépségre, az ízlésességre való törekvés. A farag n i nem tudó pásztor nem tö re ­ k ed e tt d íszített h aszn álati tá rg y a k m e g ­ szerzésére, m e rt azokat n éhány pász­ to rtá rsá n , szűkebb családi körén kívül m ás úgysem lá th a tta . A falvakba ritk á n já rta k be, ahol nagyobb gondot k ellett vo ln a fo rd ítan iu k külső m egjelenésükre, h aszn álati tá rg y a ik szépségére. — M egváltozott azonban a helyzet a X IX . század közepén. A sz á n tó te rü le t növelésével a n ag y k iterjed ésű legelők m egszüntek, vagy n ag y m érték b en lecsök­ kentek. A z állatállo m án y létszám a is kevesebb lett. A pásztorok nagy része a falv ak b an telep ed ett le. A falv ak b a kerülésük után igényesebbekké váltak, ízlésük és szépérzékük kifinom ult. T öbb gondot k ellett fo rd ítan iu k külső m eg­ jelenésükre, h aszn álati tá rg y a ik tetsze­ tős kivitelére. A díszítés a p ászto rfara­ gásokon m egszaporodott, az áb rá zo lt té ­ m a is szélesebb k ö rű lett. H elyet k a p ­ ta k a pásztorfaragásokon az ú jságok­ ban és n ap tá ra k b a n lá to tt rajzo k és k é ­ pek alak ja i (cím er, betyár, csendőr stb.). A pásztorok á ltal k észített tá rg y a k szá­ m a is kibővült. E ttől kezdve tü k ö rta rtó k at, p ad h átb etétek et, k analasokat, só- és gyufatartó k at, guzsalyokat, b o ro t­ v a ta rtó k a t stb. is készítettek, de v ala­ m ennyit gazdagon ki is d íszítették. N em m ind en p ászto r é rte tt a farag á s­ hoz. A legjobb farag ó p ászto ro k voltak a m egyében: G yurkó P ál (H atvan), Lőrincz P ál (K arancskeszi), H av ran János (K isterenye), H erczeg M ihály (B alassa­ gyarm at), B a rn a Ján o s (Nőtincs). A nógrádi p ásztorok díszítőm űvészete, a szomszédos szlovák p ásztorok díszítőm űvészetével több té re n rokonságot m u­ tat. A hagyom ányos pásztori díszítésm ód jellegzetes em lékeit őrzik még m a is a juhászok kam pósbotjai, a kanászok ostornyelei és b altái, a pásztorok á lta l használt ivóbögrék és egyéb h aszn álati tárgyak. A ju h ászk am p ó k — am elyek: a m egyében nem régi elterjed ésű ek — legszebb dísze a rézből, csontból vagy fából készült kam pók. A juhász a kam p ó sb o tjára a legbüszkébb. A zért arra törekedett, hogy an n a k a nyele a leg­ jobb fából (barkóca) legyen, a k am pója szépen ki legyen cifrázva. A juhász, ha új szolgálati h elyet m e n t keresni, vagy ha szeretőjét lá to g atta meg, a kam pósbotot m indig m agával v itte. Legeltetés közben ritk á n h aszn álták . A kam pósbotok nyelét ólom m al, vagy cinnel d í­ szítették. A díszítendő fáb a először b e­ 91 — �v ésték a m é rtan i jellegű árk o k a t, m ajd a kiöntendő fá n a k egy részét tölcsérszerűen p a p írra l k örülcsavarták, és az így képződött p ap írtö lcsérb e a forró cín t vagy ólm ot beleöntötték, m ely a ki vésett árk o k a t kitöltötte. C innel és ólom m al díszítették a kam pósbotokon kívül, az ostorok nyeleit, a d u d a fa ­ részeit. A k an á sz b a ltá k a t (valaska) fém ­ lem ezzel díszítették. Ez úgy történt, hogy a keskeny fém lem ezből az előre m egform ált díszítm ényt b ev erték a fába. A nógrádi pásztorok egyik legfonto­ sab b h aszn álati tá rg y a az „ivóbegre” (csanak). A pásztorm űvészet legszebb rem ekei ezek. M inden pásztor ta risz­ n y á já ra fel v olt erősítve sz íjja l ez a iáb ó l k ifarag o tt m erítőedény. H a a pász­ to r m egszom jazott, ezzel m e ríte tt vizet a forrásból. L eginkább szilva vagy vadk ö rtefáb ó l farag ták . A d ata in k v an n a k arró l, hogy ilyen ivóedényeket m á r a X V III. század elején is készítettek. Az ivóbögrék legfeltűnőbb sajátossága a dísz- és form agazdaság. A fü let egy vagy k ét á llatala k : disznó, k u ty a, kos, kígyó stb. képezik. A z edények külső falán dom ború fa ra g á st lá tu n k , am elyek azokat a képeket, je len e te k et örökítik meg, am ely ek et a pásztor környezeté­ ben láto tt. M a m á r a p ásztorm űvészet ezen leg­ szebb p éldányai csak a m úzeu m ain k b an találh ató k meg. Sok p ászto rfarag ást őriz a balassag y arm ati Palóc M úzeum is. A n agy hagy o m án y o k ra visszatek in tő pásztorélet n ap jain k b a n is tovább él. A nagyüzem i á lla tta rtá s is m egköveteli, hogy az állato k at képzett, nagy ta p a sz ­ ta la tta l rendelkező p ásztorok őrizzék. A term előszövetkezetek és állam i gazda­ ságok öröm m el fo g ad ják fel a régi, nagy g y ak o rla tta l rendelkező pásztoro­ k at az állato k gondozására és legel­ tetésére. M aguk a p ásztorok is szíve­ sen v állaln ak állást, m e rt m a m á r sok­ kal jobb és k u ltu rá lta b b k ö rülm ények között élhetnek és végezh etik m u n k á­ ju k at. — 92 — �DR. G A J Z Á G Ô A L A D Á R : KÉPEK A XVI.— XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYÉBŐL RÉSZLETEK „A NÓGRÁDI VÁRAK T Ö R T É N E T E ” C. KÉSZÜLŐ KÖNYVBŐL M iután az osztrák főhercegből lett m a­ gyar király 1527-ben T okajnál legyőzte Zápolyait, N ógrád m egye F erdinánd kezébe k erült, s az azévben ta rto tt ország­ gyűlésen Ecseg v á rá n a k ura, Zápolyai egykori híve, Losonczy A ntal is hűséget esk ü d ö tt a H absburg-háznak. Az elhang­ zott hűségeskük ellenére m égis fellángolt m egyénkben a harc a F erdinándhoz h ú ­ zó fő- és a Z ápolyait éltető köznem esség között. H íveik m egnyerése, illetve m eg­ ta rtá sa érdekében m in d k ét király oszto­ g atott N ógrádban birtokot. Í gy kapta meg Z ápolyaitól 1528-ban Ecseget W erbőczy Istv án a későbbi nógrádi fő­ ispán, aki 1513-14 között, m in t országbí­ rói itélőm ester A lsópetényben írta a pa­ rasztság örökös röghözkötését tartalm azó és egyben a m agyar feudális jogot kodi­ fikáló H árm askönyvét. a m egye Zápolyai Ján o sé m a ra d t, an n ak 1540 jú liu sáb an b ekövetkezett haláláig. A k ét ellen k irály h arc a azonban foly­ tató d o tt Z ápolyai csecsem ője, Já n o s Zsigm ond hívei és F e rd in á n d között. J á ­ nos Zsigm ond m ögött a h atalm as török birodalom állott. Az ozm ánok ism ét be­ özönlöttek az országba, hogy a F rá te r György, P etro v ics P é te r és T örök B álint gyám ságában lévő Ján o s Z sigm ondnak biztosítsák a tró n t Az ezzel az ürüggyel érkező Szulejm án 1541-ben elfoglalta B u­ dát, s a h áro m részre szak ad t ország kö­ zépső részét m ag án ak ta rto tta meg. B uda elestén ek h íre N ógrád m egyében is nagy visszh an g ra ta lált. A h írre W erbőczy Istv án fia, Im re is á tp á rto lt a m egyében F erd inándhoz. H asonlóan cse­ lekedtek a B alassák is. F erd in án d ö rö m ­ mel v e tte v isszap árto lt híveit, m ég a h a ­ m ispénzverő B ebek F eren cet is, ak in ek 1544 őszén 30 ezer akkori fo rin té rt örökadom ányul a d ta Salgó v árát. B uda elfoglalása u tán nagy veszély fe­ nyegette az ország északi te rü leteit, kö­ zöttük N ógrádot is. A m egye felé n y o m u ­ lás m eg v álto ztatta a v á ra k jellegét, az erősségek honvédelm i szerep et kap tak . A v á ra k azonban nem v o ltak k o rszerű ­ ek, s közülük n em egy rom okban h evert. (Ecseg, Baglyaskő, sám sonházi F ejérkő és a zagyvarónai Z agyvafő vár.) A tö ­ rök előnyom ulás nem m a ra d t el. 1543-44 telén m á r elfo g lalták és felg y ú jto tták Nagyoroszit, a m egye egyik legnépesebb települését. 1544 m á ju sáb an M oham ed budai basa m e g k ap a rin to tta N ógrád v á­ rát, m ajd egy év m u lva S zanda v á rá t is török kézben találju k . 1546-ban pedig az egész m egyét fenyegették. 1549-50-ben m ár N ógrád eg y h arm ad a török hódoltság a la tt állott, de a tö b b i te rü le te t is állan d ó an tá m ad ta és rettegésben ta rto tta az oz­ m án sereg, n oha az 1547-es békeszerződés­ ben íg éretet te tt a tö rö k F erd in án d n ak , hogy öt évig nem za k la tja N ógrád m e­ gyét, 1550 szeptem berében is tám ad á st in d íto tt a Losonczy István b irto k á b an lévő Szécsény ellen. A v á ra t ugyan nem tudta bevenni, de a községet feld ú lta és közel 50 em b ert elh u rco lt. G y arm ato t ek ­ kor még k ik erü lte, de H o rv áth B ertalan v árk a p itán y 1551-ben Szécsényért kitö l­ tö tte bosszúját. A ugusztusban egy török szökevénytől m e g tu d ta a szan d ai v á r r e jte tt b e já ra tá t és azon b eh ato lv a a 150 főnyi tö rö k őrség k é th a rm a d á t lekasza­ bolta, m ajd a v á ra t széth án y atta. A b elháború csak 1538-ban é rt véget N ógrádban is. A nagy váradi béke szerin t F rá te r G yörgy m eggyilkolása okot adott a tö rö k n ek hosszabb h áb o rú m eg- A m agyar nép hosszú küzdelm et vívott a hódító török és a H absburg-birodalom ellen az ország függetlenségéért és egyben a nem zetközi haladásért. Ebből a h arc­ ból N ógrád is k iv ette részét. M egyénk v é rá z ta tta földjén több győzelem szüle­ te tt; közülök nem egy jelentős esem énye ezerév es tö rtén elm ü n k n ek . A hazafiúi h ely tállás nagyszerű példái m e lle tt azon­ ban gyászos em lékekről is beszélnek az öreg várfalak , a m egcsonkított tornyok és bástyák. A X III. század végén m egalakult tö­ rök állam 1354-ben E uró p ára tö rt és a század végén közvetlenül M agyarorszá­ got fenyegette. Az önző nagybirtokosok nem sokat törődtek a haza sorsának m i­ k én ti alakulásával, egyedül H unyadi J á ­ nos á llíto tta óriási jövedelm ét a honvé­ delem re. A török elleni védekezés szük­ ségszerűvé te tte a központosított állam hatalom létrehozását, am i azonban a tö­ rök és a H absburg-birodalom között rö ­ v idéletű lett. M átyás király h aláláv al a török veszélyt egyre közelebbhozó feu d á­ lis an a rch ia lett urrá . A korm ányzást m aguhoz ragadó főurak nem a török, h a­ nem a politikai ellenfeleik és a jo b b á­ gyok ellen hadakoztak. S m ég M ohácsból sem tan u ltak ! A m ohácsi vész u tán tró n ­ ra em elt Zápolyai Ján o s és H absburg F erd in án d között csak h am ar k itö rt a feu­ dális belháború, am elynek sú ly á t a pa­ rasztság érezte meg legjobban. A belviszály kezdetén N ógrád Zápolyai m ellett állott, F erd in án d n a k a m egyében egyelőre n em v o ltak hívei. — 93 — �in d ítására. S zulejm án szultán célkitűzé­ seinek középpontjában a v á ra k elfoglalá­ sa állott. 1552-ben döntő tá m ad á sra in ­ d u lt N ógrád m egye szabad v ára i ellen. Elsőnek D régely v á rá ra k e rü lt sor, m ely­ nek hősies védelm e ara n y betű k k el sze­ repel N ógrád m egye és az egész ország tö rtén elm ében. M iután 1544-ben N ógrád v á ra ellen állás nélk ü l az ozm ánok b irto ­ k áb a k erült, ren d k ív ü l fontos h ad á­ szati kulcsponti jelentőségre em elkedett Drégely. Az Ipoly völgyének és az északi b án y av áro sokat védő végvárvonal előőrse lett. E zért sie tte tte Ali budai basa ann ak elfoglalását. A XVI. század d erekán elném ultak a v ad ászk ü rtök, a fő u rak elm enekültek Bécs felé. A v á r hős védője a jobbágy­ sorból felem elkedett Szondy György, aki m á r 1546-ban is a v á r k ap itán y a volt. h iáb a k é rt fegyvert, meg zsoldra is alig fu to tta. A reábízott erősségről így írn a k 1552 tavaszán „ . . . a falai erősen in g ata­ gok, a villám csapás á ltal felro b b an t puska­ por m egrongálta őket. K ap itán y a nincs a b ­ ban a helyzetben, hogy ellenségnek ellen á ll­ hasson, vagy hogy a környező vidéket m egvédhesse. Igen szükséges szakértők kiküldése, hogy a v á r lerom bolásának, vagy fe n n ta rtá sá n a k kérdésében dönthes­ senek.” Ilyen állapotú v á rra l kellett Szondynak felvenni a harco t a túlerőben lévő törökkel szemben. 1552. jú liu s 5—6 közötti éjjelen érkezett meg a török 12 ezres seregével, 4 faltörő ágyúval és 6 m ozsárral, nyolcezer k ato n a a v á r elő tt te lep e d ett le, s azt k ö rü lsán colva m egszakította a védők és a kü lv i­ lág közötti összeköttetést. A többi gya­ logos D régelyen á t az Ipolyságra és a B alassag y arm atra vezető országút m en­ tén helyezkedett el, nehogy Szondy ebből az irányból segítséget kaphasson. Jú liu s 6-án m egérkezett Ali basa is. M egadásra szólította fel a védőket. Az ere d m én y te­ len felszólítás u tán felg y ú jtatta a v á r fa p a lá n k já t és az elővárost. Így a jo b b á­ gyokból és a k atonákb ól álló őrség a fellegvárba szorult. M ásnap reggel h árom ­ napos ágyútűz alá v ette a v á ra t. K ilen­ cedikén, amilkor a kaputorony beom lott m aga alá tem etve Szondy segédtisztjét Zoltai Já n o st is, a basa feladás közvetí­ tésére k ü ld te M ártont, az oroszi papot. Szondy azonban nem ad ta meg m agát. A 150 főnyi őrségével, m ellyel h árom nap a la tt ágyú nélkül is nyolc ostrom ot v e rt vissza, ab ban rem énykedett, hogy Teufel E razm us császári alvezér L éván táboro­ zó 12 ezer ném et, spanyol és olasz zsol­ dosa segítségére fog sietni. Ez azonban elm arad t. M iután a v á r védelm e rem én y ­ te len n ek látszott. Szondy felfegyverezte cselédségét is, elégette a v á r érték eit, leölette lovait, L ibárdy és Sebestyén nevű ap ró d ja it A lihoz küldte, hogy nevelje őket vitézzé, m ajd kilövette utolsó sánc­ — p u sk á it és m egható beszéd u tá n a v á r híd ján á t a tö rö k ö k re tö rt. A h arc rövid volt. A re tte n th e te tle n v á rk a p itá n y t először té rd e n lőtték, de se­ besülten sem a d ta fel a küzdelm et. V é­ gül is golyótól a fején és a m ellén ta ­ lálv a összerogyva k atonái között, s a h a­ za szent ügyének védelm ében h alt meg. E gyetlen hírm ondó sem m a ra d t a védők közül. Szondy b áto rság a előtt m ég a tö­ rö k is m eghajolt. A b asa m eg k erestette R usztem által levágott fejé t és testével együtt kato n ai pom pával te m e tte tte el. A frissen h an to lt sírra Ali basa sa já t k e­ zével tű zte ki hadi k o p já ját. Így e se tt el Drégely! A v á rra l kapcsolatban kevés íro tt for­ rásan y ag lelhető fel. Fontos közülük Jak o ssith F eren c ipolysági v árk a p itán y 1552 júliu s elején íro tt m agyarnyelvű le­ vele, am i a H ad tö rté n eti M úzeum egyik legrégibb m agyarnyelvű irata. E bben a m á r tö b b h e ly ü tt k io lv a sh a tatlan írásb an a v árk a p itán y a váci püspöknek és Ö r­ dög (Teufel Erazm us) császári v ezérnek tesz je len tést hírszerző p o rty ájáró l é s jelzi, hogy a török D régely a la tt van és a v á r védelm ére segítséget kér. ,‚Ez lew el adassek E rdeok U ram nak, W atzy P yspeok U ram nak. K yrall Ew fe lseke T h a nacsynak es H adnagynak, etc. N eko em keg yelm es U raym nak. Szolgálatom ath A janlom Nagyssagto k n a k m ár ketzeor .......w o ltu n k ze m ben az theoreokel de sem m ikep en n y e lw e th ....... n em fo g h a tá n k az zerenchye n em zolgala, th i Nagyságtok kilgyen w alam i w y n ep et hogy ........... ........................... w y n ep ....................az fegw eressekre za llyth ya alab....................... kertelen lejen .......erte m erth ezennel ............... el v e e z ........m y n d az ekez feod ................... m y Ith w a g y u n k,............azon w agyon az bassa hogy m y n d az keeth házat eczersm ynd ....................................... w ija, A z bassa Im m á ro n Dregheol ala th ............... w agyon m yn d algyustul az n ép el ........................... syessen N agy­ ságtok, m erth ha N agyságtok akarja, az be n em m eh e t ....................... kew el ................... lassa N agyságtok m y th m yw eltek. Isten tartsya m e k Nagyságto k at jo ekessekb en Ez lew el keo th Saagba A zo n nap u tán walo zerdan, 1552. Ja ko ssith F erencz” T inódi Sebestyénnek, a k o rtárs la n tjá ­ n ak sokat köszönhetett az utókor. „A jó vitéz Szondi G yörgyről” c. versében, am i a „Cronica T inódi S ebestienről” cím ű 1554-ben K olozsvárott n y o m tato tt könyv­ ben ta lálh ató , m egénekli a drégelyi tr a ­ gédiát. E nnek alap já n Kölcsey, Czuczor, E rdélyi Ján o s költem ényekben ö rö k ítet­ té k m eg Szondy em lékét. L egism ertebb azonban A rany Já n o sn ak a „Szondy k é t ap ró d ja ” c. verse. Ki ne ism erné a nagy 94 — �költő Szondy b átorságáról és h aláláró l írt so rait? „M ind hulla a hulla! v e sze tt a pogány, K ő m ódra befolyván a hegy m enedékét: Ő álla halála vérm osta fokán, D iadallal várta be végét.” D régellyel kapcsolatban szükséges egy­ k é t problém a tisztázása. Szondy nevét Z ondvnak írta, valószínűleg Szandáról szárm azott. C saládi neve: S uho volt, a Z ondy n ev et ő v ette fel. A m egénekelt k é t ap ró d nem v o lt gyerm eke. Szondy n ő tlen volt. A k ét fiú egy honti nem estől szárm azott. R á ju k vonatkozóan Ali basa 1556 decem ber 30-án írja K ru sit János zsitvai és b akabányai k ap itán y n ak : „Nos Aly p assa pontentissim i im peratoris T urcaru m locum tenens e t beglerbegus B udensis etc.”. .. m a jd így szól a m a g y arra fo r­ d íto tt levél: „ ... I t t n álam két gyerm ek vagyon, deák, k ik et Szondy Györgytől vettem , egyiknek neve L ibardy és a m á­ sik n a k Sebestyén, nem tudom ha azok-é.” D régely elestének előzm ényeiről v a n ­ n ak azonban népregék is. Az egyik sze­ r in t egy ném et szárm azású oroszfalvi varga (mások palánki lakosnak ta rtjá k ) jelen tk ezett Ali basánál, hogy ju talo m el­ lenében m e g m u tatja a v á r legkönnyeb­ ben sebezhető p o n tját. Ezt ugyanis jól is­ m erte, m e rt a p ja ja v íto tta egykor a v á r falait. A tö rö k ágyúk be is döntötték a v á ra t, így a v arg a m éltán v á rta az a l­ k u b an kikö tö tt ju ta lm a t. Ali m egvetően nézett az áru ló ra, m ajd csauszával len y ú za tta a bőrét, te le ra k ta aran n y al, s elk ü ld te feleségének. A h u llá t pedig a nagy hegy a la tti pocsolyába dobatta, am it azóta is V argatónak neveznek. 41 évig szenvedett D régely és környé­ ke a török iga alatt. 1575-ben az ozmán 2000 lovas részére erődöt é p íte tt a község tem p lom a körül, am it m ély árokkal, sö­ vén n y el font fap a lán k kerítéssel és bás­ ty áv al v e tt körül. Ez az erőd v ette át D régely v á rá n a k hadászati szerepét, am it k ezdetben új D régelynek, később P alá n k ­ nak neveztek. M iközben D régely v á rá t a túlerőben lévő török sereg ostrom olta, egyes csa­ patok G yarm at alá vonultak. Itt azon­ ban nem ta lá lta k ellenállásra, így a gyar­ m ati v á r harc nélk ü l k erü lt a hódítók kezébe. Az üresen hagyott erősséget a török felg y ú jto tta és földig lerom bolta. Szondy vitézsége nem buzdította követés­ re a többi szom széd v á ra t sem. Drégely elestének h írére az összes közeli v á r őr­ sége szétfutott. Így tö rté n t ez júliusban Szécsényben is, m elynek szégyenteljes elestérő l T inódi így ír: (Ali) m időn ju ta Szétsén vára alá Szinte Sz. M argit asszonyak napja vala O tt porkoláb (várnagy) Á ro kh á ti L őrinc vala, De n e m m erték várni a budai basát O tt m eghasonlának sokan a fü st alatt É jjel kiszö kén ek, m égyen ki szaladhat, A ro k h á ti hallá, láta csak nyolc szolgáját T sakham ar u tá n u k ő is elkiu g rék; De n em szaladhata, m ezőben ellepék M ind nyolcad m agával fogva elvitték . Szécsény felg y ú jtásá ért Á ro k h átit tüzes bilincsbe v erette, m a jd lefejeztette a tö ­ rök. Az elfoglalt város és v á r a török hódítók k ato n ai k özpontja le tt, F ülek u tá n itt v o lt a legnagyobb véd erő ; pl. 1556 n o vem ber és 1557 o k tó b er között 250 fő, am iből 137 ulufedzsi (zsoldos lovasság a legelőkelőbb zsoldosság.) Szécsény felad ása u tán n ap o k m ú lv a Hollókő és B u ják is hasonló helyzetbe került. D régely elestével te h á t m egnyílt az út. K ét h ónap lefo rg ásáv al a m egye fele m á r török hódoltság alá k erü lt. K a ­ ra H am za szécsényi bég, azonban nem elégedett m eg az elfo g lalt te rü lete k k el s 1554 szeptem berében, m iu tán a Csehszlo­ vákia te rü le té n lévő legnagyobb akkori nógrádi v ára t, a füleki erősséget u ralm a alá h ajto tta , m e g k ap a rin to tta Salgó v á ­ rá t is. Z agyva Sim on salgói v árk a p itán y szintén m egfutam odott őrségével, ágyú­ n a k nézte a v á r alá h elyezett k e ré k ta l­ p a k ra szerelt fah engereket. Salgó el­ foglalásával m á r csak egy v á r v o lt sza­ bad a m ai N ógrádban, a szom szédságban lévő Somoskő, am it később 1576-ban tu d ­ ta k bevenni a pogányok, m iu tá n a v á r­ k ap itán y i tisztséget a fiatal és h arco k ­ ban já ra tla n M odolóczy M iklós v ette át. Az 1555-ös országgyűlés elren d elte ugyan a m ég szabad n ó grádi v á ra k m eg­ erősítését és a F elvidék fő k ap itán y án ak B alassa Já n o st tette, a tö rö k azonban csak tovább tu d o tt terjeszk ed n i a m egyé­ ben. E zért Felső-M agyarország N ógráddal együtt fo rro n g an i kezdett. A nagybirtokosok s a já t k áru k o n lá ttá k , hogy F erd in án d vagy nem tu d ja, vagy nem a k a rja őket m egvédeni a töröktől. F erd in án d p o litik ája beigazolódott, am i­ kor Somoskő elvesztése u tán u g y anabban az évben a csehszlovák te rü lete n lévő K ékkő és D ivény nógrádi v á r is elesett, s ezzel az egész m egye tö rö k hódoltság alá került. A m egye legtekintélyesebb n ag y b irto ­ kos család ja a XVI. század derek án , a Szécsényiek után, a B alassák lettek , m i­ vel Losonczy Istv án , N ógrád m egye volt főispánja, aki a tem esv ári v á r felszerelé­ sét s a já t anyagi erejéből ja v ítta tta ki, 1552 júliu sáb an a tö rö k szószegésnek le tt ál­ dozata. T em esv ár hős védelm e u tán ugyanis a török szabad elv o n u lást igért, am it Losonczy elfogadva k iv o n u lt a v á r­ ból. A törökök a v éd telen őrséget azon­ ban lem észárolták és Losonczy fejét K onsta n tin á p o ly b a vitték. N ógradban a vezető szerepet Balassa Ján o s vitte. S zervezte a tö rö k elleni el­ le n állást a k ét ízben sik ertelen ü l tám ad - — 95 — �ta meg a szécsényi törököt. K ékkő v á rá ­ n ak eleste évében m eghalt. A H absburg e l­ lenes töm böt a B áthory és B ebek-család v ezette és k itű z té k a m egyében J á ­ nos Z sigm ond zászlaját. F erd in án d az átp árto lásé rt b irtokkobzásra itélte a n em e­ sek et és felkelésüket sietve nyom ták el a H ab sb u rg -p ártiak . A nem rég F erdinánd ellen szító B ebek-család 1557 n y ará n el­ sők között p á rto lt vissza Ferdinándhoz. Bebek F erenc azonban n y íltan k iá llt J á ­ nos Zsigm ond m ellett és hangsúlyozta, hogy F erd in án d csak védőpajzsként ke­ zeli az országot. K ijelentésére elkobozták b irto k ait. A tö rö k azonban búsásan k á r ­ pótolta, sőt Ján o s Zsigm ond g yám jaként is kinevezte. 1558 n y a rá n azonban ellen ­ ségei o rvul m eggyilkolták. De v essünk egy p illa n tá st a m egye helységeire: 1570-ben N ógrádban 32 falu átm enetileg elnéptelenedett. (Pl. Zagyvapálfalva, B árna, K ishartyán, K aran cslap ­ ujtő, S ágújfalu, Bokor, Szanda, Etes, N em ti, P atv arc, Somoskő stb.) E nnél is szom orúbb a kép ott, ahol a települések teljesen m egsem m isültek. E zeknek a szá­ m a jóval m egh alad ja az elnép telen ed ett települések szám át. Ilyenek pl.: Salgó, F lsőgéc, K iscsitár, K otyháza. B alassa János 1576-ban bekövetkezett h aláláv al a m egye ném aság ra volt itélve. Senki sem lé p ett h arc b a a törökkel. Az új főispán, F orgách Zsigm ond a la tt azon­ ban, aki 1592-től 1621-ig viselte a m agas h iv atalt, újból fellángoltak a harcok, m e rt a tö rök fővárosban a háborús p á rt k ere k ed ett felül. 1593 n y ará n a D unántúlon és a D rávántú l m eg in dultak a hadi cselekm ények. Ez­ zel kezdetét v ette az 1591-ben in d ú lt ti­ zenötéves háború egyik felvonása. Ezt kö­ vetően N ógrádban is sor k e rü lt a török erő gyöngítésére. 1593 novem berében T euffenbach K ristóf kassai főkapitány irán y ításá v al B áthory Istv án , Rákóczi Zsigm ond, H om onnay István, Forgách Sim on és m ég m ások F ü ­ lek elfoglalását h atáro ztá k el. N ovem ber 23-án k ö rü lv ették a v ára t, m ajd m ásnap P állfy M iklós, a törökverő hadvezér is m egérkezett. N égynapi ostrom u tá n F ü ­ lek török őrsége szabad elvonulást kért. A felm entősereg h atalm as zsákm ány b ir­ tokába ju to tt. A felszabadító háború to­ vábbi eredm ényekkel folytatódott. So­ m oskőről és H ollókőről P répo stv áry Bá­ lint, T euffenbach helyettese tárg y aláso k ­ kal b írta rá a törököt a v á ra k elh ag y á­ sára. Szécsénynél 300 törököt kaszaboltak le a m agyar és a császári seregek. Végül a v á r védői innen és D régelyből is m egfutam odtak. Ezekkel a fegyvertényekkel m ég nem fejeződött be a török erején ek gyengítése. Egym ás u tán kerü ln ek vissza a m egye v árai. B alassa B álin t híres líríkusunk csapataival bevette D ivény v árá t, m ajd — a m ásik északi vár, K ékkő is m a g y a r kézre k erü lt. B áth o ry Istv án o rszágbiró ­ n ak pedig sik erü lt visszafoglalnia s a já t erősségét, B u ják v árá t. Az 1593-as év győ­ zelm i sorozata az év végén é rt véget, am ikor Salgó v ára is v isszak erü lt és u ra ­ dalm ával együtt B alassi B álin t b irto k a lett. S algónál nem k e rü lt h a rc ra sor, a török szintén elm en ek ü lt a felszabadító csapatok elől. A török kiszorítása a megyéből 1594ben folytatódott, m ég tav asz e lő tt m eg ­ indult a nagy offenzíva N ógrád v árá n ak visszafoglalására. N ógrád visszavétele P álffy Miklós, a győri hős és M átyás fő­ herceg a m agyar hadügyek vezetője n e­ véhez fűződik. U gyanis a d u n ai részek főparancsnoka V eszprém és V árpalota felszabadítását k érte, P álffy azonban, hogy Zólyom, K orpona és a b án y av áro ­ sok is m egm en ek ü ljen ek a közvetlen tö ­ rök veszélytől, N ógrád v á rá n a k a fel­ m entését javasolta. F e b ru á r 27-én Pálffy M iklós három napos ostrom u tá n 14 ezer gyalogossal és 7 ezer lovassal b ev ette a m egye egyik legfőbb erősségét. A v á r elfogla lását a következőképpen írja le Bocsári M ocsáry A n tal a N em es N ógrád V árm egyének H istó riáib an : „ a várbeli törökök ezen v á r m eg o ltalm azh atását nem rem élh etv én , s a nagy ágyúzás által okozott veszedelm et ki nem állh atv án , a v á r em eltebb részéről a szokott jeladás után, m aga Ali bég m egszólalt, Bory M i­ hályt és P ogrányi B enedeket név szerin t nevezvén, nagy hanggal, hogy jö n n é­ n ek egyezésre! A m eg h ív attak többekkel eg y ü tt azon­ nal előállo ttak az egyezésre, m ely re P á l­ ffy a Fő-vezér is m egjelent. De nem egyezhetének, azért, a v á ra t ú jra ágyúzta tn i p aran tso lá Pálffy, s ekkor m ég n a­ gyobb tűzzel, s elszánással fo ly ta ttato tt az ostrom , míg végre tsak ugyan m egegyez­ te k a következendő feltételek alatt, hogy a törökök közül, ak ik m ég életben m a­ ra d ta k szabadon kiköltözhessenek a v á r­ ból és am it m agukon kivihetnek, azt is szabadon kivihessék, hogy az o ldalán le­ vő k a rd já t ki-ki m eg tarth assa, hogy az asszonyok és gyerekek is szabadon eresztessenek.” A v ár m eghódolása jelk ép e­ k én t Ali bég, a „szerecsen M ehem et” á t­ ad ta N ógrád k u lcsát P álffy M iklósnak, m a jd 600 m enekülővel, köztük 150 gyer­ m ekkel és nővel B u d ára ta rto tt. A v á r felad ásáért a bu d ai b asa Ali béget é r­ kezésének n ap ján irgalom nélkül fá ra k ö tte tte és h o lttestét m ásnap felszabdaltatta. — N ógrád v á rá t 300 m ag y ar és 300 ném et fegyveres v ette b irto k á b a és főparancsnokul fe b ru á r 28-án Révay A ndrást nevezték ki. Ide helyezte átm e­ netileg székhelyét a váci püspök is, m i­ vel Vác m ég török m egszállás a la tt ál­ lott. A tizenötéves h áb o rú eddigi szak aszá­ ban, am i n oha sik errel já rt, a m e g y ét 96 — �nem tu d tá k teljesen felszabadítani a tö­ rök járo m alól, sőt, a török kézen levő H atvan felől to v á b b ra is veszedelem ben vol­ ta k a szabad területek. A sikeres harcok után a visszafoglalt terü letek en M átyás főherceg p arancsára m egkezdték a v ára k h ely reállítását és G y arm at felépítését, s k ap itán y n a k M org en th aller Fülöp ezredest nevezték ki. A tizenötéves háború kezdeti szakaszá­ ban elért eredm ények nem voltak ta rtó ­ sa k. A törökök ism ét tám ad tak , szedték az adót. 1600-ban pl: Szécsényben és F ü­ leken. A többi v á r őrsége sem tu d o tt vé­ delm et n y ú jta n i az oltalm a alá tartozó községeknek, s így a török terjeszkedése egyre bővült, s végül 1635-ben az egész m ai N ógrád m egye a török adófizetője lett. A tizenötéves háború utolsó éveiben is­ m ét m egm ozdult az ország népe. Az el­ nyom ottak, a kisbirtokosok, de még az u rak is m egelégelték a H absburg-ház po­ litik áját, ezért 1604-ben E rdély és M a­ gyarország népe m egalkotta a H absburgellenes frontot, m elynek vezetője az — 1605-ben M agyarország fejedelm évé v á­ laszto tt Bocskay István lett. N ógrád m e­ gye is a függetlenség harcosát tám ogatta és m á r 1604 őszén itt is tú lsú ly ra ju to tt Bocskay p ártja. Bocskay elfogadta a tö­ rök segítséget, m e rt látta, hogy a H abs­ burg-ház nem a k a rja k iv e rn i őket az országból és a hanyatló török birodalom ­ nál nagyobb veszélynek érezte a ném et elnyom ást. Bocskay elfoglalta többek között D ré­ gelyt, P alánkot, B ujákot, Szécsényt, So­ m oskőt és N ógrádot is. Hosszú h arcokra sehol nem k erü lt sor, m e rt a várakból a n ém et őrséget eltávolították és az erős­ ség Bocskay p á rtjá ra állott. Ez legszem ­ b etű nőbben az 1605 szeptem ber 1-én el­ foglalt N ógrád esetében igazolódik. N ógrád m egye azonban nem élvezte so­ káig a szabadságot, m e rt az 1606-ban Bocskay és R udolf király között lé tre ­ jö tt bécsi béke értelm ében a m egye viszszak erült a király birtokába. Az 1608-as országgyűlés ism ét rendelkezett a nóg­ rá d i v ára k helyreállításáról. Salgót m ár nem ta rtto ttá k érdem esnek védhető állap o t­ ba hozni. A rendelkezésnek azonban nem sok foganata volt. Az em lített országgyűlésen „m egfeledkeztek” a végvári v ité­ zek ellátásáról is rendelkezni. E zért 1609 fe b ru árjáb a n a végvári kapitányok és tisztek G yarm aton ta rto tt ülésükön elh a­ táro zták, hogy Pozsonyban a királynál p an aszt em elnek. Igy nyilatkoztak: „Soha szolgáló em bernek nem volt rosszabb dolga, m int m ost nagy fizettetlenül, éhen és m ezítelenül hagynak b ennünket, kol­ d u lásra ju tu n k és senkinek sincs gondja a dűlőfélben levő v ára k és palánkok ép í­ tésére.” A válasz, am ely csak G yarm at m egerősítéséről rendelkezett, általános elégedetlenséget v á lto tt ki. — Az 1609-es országgyűlés ism ét ren d e l­ kezett a v á ra k h ely reállításáró l. Igy ja ­ v íto tták ki a nógrádi v á r fa la it és sá n ­ cait, m ajd fü lesb ásty ák k al lá ttá k el. A v ára k ren d b eh o zatala különben igen von­ tato ttan m ent. E zért k ellett még 1618ban is tö rv én y n ek intézkedni, hogy az országgyűléseken elren d elt h ely reállításo ­ kat végezzék el. Sőt m aga a k irály is neheztelését fejezte ki az 1618-19-es o r­ szággyűlésen, hogy még m indig dűledezőben v an n a k a n ó grádi v árak . Időközben E rdélyben Bethlen G ábor szem élyében olyan hazafi k e rü lt a feje­ delm i székbe, ak in ek azonos v o lt a cél­ ja, m in t a h irte len elhúnyt Bocskaynak. E gyesíteni E rd ély t a H absburg m egszál­ lás a la tt lévő országgal és biztosítani a vallásszabadságot. Az ország felszabadí­ tá sá t ő is török segítséggel gondolta, de m egnyerte segítségül a sv éd ek et és a d á ­ nokat is. A harm incéves h áb o rú b a n sike­ resen foglalta e l N ógrád m egyével együtt a H absburg-M agyarország nagyobb ré ­ szét. A m egszállt terü lete k et azonban szövetségeseinek vesztesége m ia tt nem tu d ­ ta hosszabb ideig ta rta n i és ezért egyez­ séget k ellett kössön a k irálly al, m ely N ógrádot ism ét a H absburgok kezébe ju t­ tatta. Az első függetlenségi h a rc á t Bethlen 1619-ben in d íto tta meg és n éhány hét a la tt felszabadult N ógrád is. B ethlen se­ regei elő tt m eghódolt a n ó grádi és g y ar­ m ati v á r is. Az utóbbi k a p itá n y á t a v ár őrsége m egkötötte, m e rt nem a k a rt be­ hódolni. A behódolás h írére a m egye nagy része Bethlen o ld alára állt. A m e­ gye refo rm átu sai nagy segítséget k ap tak a k atolikusokkal szem ben, s erre igen nagy szükség volt N ógrádban. U gyanis an n y ira kiéleződött a vallási harc, hogy pl: a kato lik u s egyházba visszatérő Balassa P éte r több p ro testán s tem plom ot foglaltatott le. A kétkulacsos Szécsényi György, ak i nem rég még B ethlen h ad a it vezette a g y arm ati v á r ellen, 1621 ta v a ­ szán fela ján lo tta nagyobb vagyon elle­ nében szolgálatait II. F erd in án d n ak , sőt hűségének igazolására visszafoglalta az e r­ délyi seregektől F ülek v á rá t is. E h írre Szécsény és G yarm at is m eghódolt II. F erd in án d előtt, 1621 áp rilisáb an azonban Rákóczi György vezérletével visszafoglal­ tá k Bethlen seregei Szécsényt. Az erdélyi fejedelem seregének ere je teljében 1621-ben nem fogadta el P álffy nak, K o h áry n ak stb. nógrádi fő u rak bé­ kefelhívását, sőt R im aszom bat alá é rk e­ zésének h írére elm enekülő fő u ra k at Zó­ lyom környékén seregestől szétzúzta. E n­ nek h a tá sá ra G y arm at ú jb ó l hűséget es­ k üdö tt B ethlen G ábornak. N ógrád m egye ism ét bázisul szolgált az erdélyi fejedelem szabad ság h arcán ak , de az 1622es nikolsburgi béke ism ét a H absburgház kezére ju tta tta N ógrádot. 1623-ban B ethlen G ábor m ásodízben tá - 97 — �m ad t F erd in an d ellen. S ikertelen kísér­ letet te tt F ülek visszafoglalására, egyéb­ k én t nem v olt szándékában a nógrádi v ára k at elfoglalni. N yugati szövetségesei cserbenhagyták, így 1625-ben ism ét meg­ egyezésre k ényszerült II. F erdinánddal. A h arm a d ik függetlenségi h a rc ra 1626ban k e rü lt sor, am ikor felkérte segítsé­ gül G usztáv svéd és IV. K eresztély dán király t. A császári seregek vezére W allen­ stein volt, aki a harcok végén nagy vesz­ teséggel k ényszerült elhagyni az orszá­ got. B ethlen fegyvertársul h ív ta M urteza budai b asát is, aki m int szövetséges é r ­ k ezett még a n y áro n N ógrád alá. B ethlen G ábor azonban elh ív ta a tö rököt a v á r ostrom ától, nehogy az a kezükbe k e rü ljö n . Igy m a ra d t a v á r a császáriak b irto k á­ ban, s ezt W allenstein csapata érd em é­ nek könyvelte el. M egtám adta a török jú liu sb an B alassagyarm atot is, ahonnan azonban a véres ütközetből 17-én m ene­ k ü ln ie kellett. A n y á r végén B ethlen is m egindult seregével E rdélyből N ógrád felé. A H absburgok elleni h arcáb an fel­ vonulási útvon alán ak egyik állom ása F ü ­ lek volt. B ethlen a török csatlakozását kérte, am i D régelypalánknál m eg is tö r­ tént. B ethlennek közel 30 ezres serege volt. Szeptem ber 30-án találkozott D ré gelypalánkon egy lovon két katonával érkező W allenstein csapata, B ethlen és a török h adereje. A hosszú felvonulást aznap egy igen rövid délelőtti csata kö­ vette. A n ém etek csak ágyúkkal tu d ­ tá k m ag u k at védeni a m ag y ar és a tö­ rö k lovasokkal szem ben. Az éjje lre te r­ vezett csatát m in d k é t fél ellenezte. É j­ n ek idején B ethlen csapatai visszavonul­ tak, m e rt a fejedelem nem ta rto tta k ed ­ vezőnek a te rep et lovasai szám ára. Reg­ gelre azonban a császári seregnek is h ü lt helye m aradt, W allenstein is visszavo­ nult. Az erdélyiek Szécsényig húzódtak vissza, ahol egyesültek M ansfeld dán h ad ­ vezér seregével. I tt a lovasság szám ára kedvező lett volna h a rc ra a terep, de ellenség nem volt. A császáriak nem kö­ v ették B ethlenéket. Az erdélyi fejede­ lem azonban n em m a ra d t tétlen. A csá­ szári seregekre h atalm as csapásokat m é rt; k iz av a rta a m egyéből és végig a felvidéken üldözte a h atáro n túlra. B ethlen seregei nem szenvedtek veresé­ get, de a szövetségeseit legyőzték a H abs­ burgok, így kénytelen volt 1626-ban m eg­ kötni a pozsonyi békét. E nnek értelm é­ ben N ógrád m egye ism ét a császár b ir­ to k a lett. A törökök m ég 1627 n y arán kí­ sé rle te t te tte k és Füle k ellen vonultak, de sik ertelenül tám ad tak . A török biro­ dalom a perzsáktól elszenvedett veresége folyam án le k ellett m ondjon a nyu­ g at elleni háborúskodásról. 1627-ben Szőnyben m egkötötte F erd in án d d al a bé­ két. E nnek ellenére nem hagytak fel a végeken a csatározásokkal. N ógrád népe veszélyben volt, a pogányok rajtaü té ssze­ rű en rab o lták el a nőket és a fiatalo k at, elv itték az állato k at és gazdaságilag k i­ fosztották a vidéket. 1632-ben N ógrád alá vonultak, m ajd négy év m úlva m eg tá­ m ad ták Szécsényt is, de a füleki v á r k a­ p itá n y a W esselényi F erenc fényes győzel­ m et a ra to tt felettük. 1639-ben az ozm á­ nok ism ét h áb o rg a tták G yarm atot, b e­ venni ugyan n em tu d tá k , de nagy pusz­ títá st végeztek. Igy ír errő l szeptem ber 28-án a v ár kap itán y a: „Az elm ú lt étszaka, m integy éj­ fél után egy ó rak o r tá jb an , az term észet sz erin t való pogány ellenség, pesti, budai váczi és esztergom i török nagy v életle­ nül egész v á ro su n k ra az se té tben reá n k ütött és v áro su n k ra becsapott.” M ajd így folytatódik a levél: „ ...d e az egész v áro su n k at azonnal m eg g y ú jto tták ,” m ajd a rró l szám olt be a v árk a p itán y a h ét m ag y ar b ányavárosnak, hogy m in ­ d en t elrab o ltak , többen ijed tü k b en kú tb a ugrotta k. A végvári vitézek sem voltak azonban tétlenek! 1640-ben pl: Fülek, Szécsény, D régelypalánk, G y arm a t és N ógrád vitézei a B ácskáig h ato lv a ra ­ bokkal és gazdasági zsákm ánnyal té rtek haza. 1648-ban is m egfizettek a török­ nek. M ost a g y arm atiak á llta k bosszút. É rtesültek, hogy egy gazdag török m enyasszonyt visznek E sztergom ba a po­ gányok. A g y arm atiak k ilesték és k i­ rab o lták őket. A tö rö k bosszúból, m ivel szerintük G y arm at „nem vár, hanem to l­ vajok b a rla n g ja ” éjn ek idején négyezer fővel a v á r a lá érkezett. H atalm as harc fejlődött ki. A g y arm ati védőknek segít­ ségére vo ltak az éjjel ott elszállásolt palánki huszárok. H ősiesen h arco ltak a nők is. — F orró vízzel, o lajjal, fegyver­ rel a kezükben p u sztíto tták a pogányokat. M integy 400 tö rö k m a ra d t a csata­ terén. Ez a győzelem volt B alassagyarm at tö rtén etén ek egyik legdicsőbb fejezete. A harm incéves h áb o rú utolsó szakaszá­ nak esem ényei N ógrádot ism ét érin tették . I. Rákóczi György 1644-ben III. F erdin án d n a k h a d a t üzent. F őh ad iszállását egy időre Szécsénybe helyezte, m ajd áp rilis­ ban birto k b a v ette G y arm ato t is. 1645ben egész N ógrád a lája tarto zo tt. Az egy évvel később k ö tö tt Linzi béke ism ét a H absburgoknak ju tta tta . Az országgyűlés 1655-ben ism ét elren d elte a n ó g rád i v á­ ra k m eg jav ítását és v édelm ükre állandó őrséget jelö lt ki. L egtöbbet Szécsény v á­ ráb a: 300 lovast és 200 gyalogost, a legke­ vesebbet a som oskői v árb a 20 gyalogost és 20 lovast. 1659-ben a tö rö k azonban ism ét be­ tö rt a megyébe, m ajd az elkövetkező években az egész országra, így N ógrádra is súlyos csapás zúdult. 1663-ban újból k itö rt a tö rö k háború. K öprili A hm ed nagyvezér 1663 n y arán 35 ezres sereg é­ vel m egérkezett B udára. W esselényi F e­ renc n ád o r felkelő h ad a t a k a rt toboroz­ ni, N ógrád m eg y ét is felszólította, hogy — 98 — �szálljon hadba. A nem esség azonban nem te lje síte tte a kívánságot. A török ro h a­ m osan terjeszkedett. S zeptem ber 15-én É rsek ú jv á r hódolt be, m ajd a török se­ reg és a vele tartó, szultán kinevezte e r­ délyi fejedelem , A pafi M ihálv N ógrád v á rá t v ette ostrom alá, am it N adányi M iklós szinte ellenállás nélkül adott fel. A v á r elfoglalása u tán D régelyt, B ujákot, H ollókőt, Szécsényt és G yarm atot is be­ v ette a török. G yarm atot nem volt szán­ dékában az ellenségnek m egtartani, ezért borzalm as p u sztítást végzett, oly­ an n y ira, hogy a pusztává v ált település 27 évig la k atlan volt. Még az 1688-as egyházi vizsgálat is alig a k a d t n yom ára az egykori városnak. A török egyre terjesz k ed e tt az ország­ ban. M ontecuccoli a császári seregek fő­ vezére S zentgothárdnál azonban az előre­ nyom uló ellenséget fényesen legyőzte. E nnek ellen ére I. L ipót a győzelm et követő kilencedik napon 1664 augusztus 10-én V asváron békét k ö tö tt IV. M oha­ m ed szultánnal. A békefeltétel olyan volt, m in th a a császári sereg le tt volna a vesztes. A szégyenteljes béke egyik p o n tja sz erin t a török hódoltságban m a­ ra d ta k az elfoglalt várak . l gv nyögtek tovább tö rö k iga a la tt az 1663-ban elfoglalat nógrádi erősségek is. A v asv ári béke elkeseredést szült Nóg­ rád m egyében is. Ú jból igazoltnak lá ttá k , hogy a H absburgok csak védőpajzsként kezelik az országot. A W esselényi-féle összeesküvés m ia tt n agv m egtorlás követ­ kezett. Ú jabb felkeléstől ta rtv a N ógrádba is ú ja b b csapatokat vezényeltek. Ezeket a m egye lakossága igen gyűlölte, hiszen erőszakoskodtak és költségeiket végsőfokon a jobbágy n y ak áb a v a rrtá k . A W esselényi összesküvésben részes nem esekből, az üldözött p rotestánsok­ b ól, a te lk ü k et elhagyni kényszerült jobbágvokból, a végvári vitézekből kikerülő bujdosók szám a ezrekre rúgott, ak ik a töröktől és A paffi M ihálv erdélyi feje­ delem től v á rtá k a segítséget. K öztük volt B alassi Im re g y arm ati v árk a p itán y is, ak irő l azonban az a h ír is já rta , hogy tito k b an az ért a ném ettel is érintkezett. A bújdosók 1672-re an n y ira m egerősödtek, hogy három m egyét ta rto tta k kézben és felszó lították F ü lek et is, hogy álljon m elléjük. Ifj. K oháry István v árk a p itán y azonban elu tasíto tta e felhívást, m e rt a császárnak hűséges h íve a k a rt m a ra d ­ ni. A kurucok vezére 1678-ban Thököly Im re m enekült főúr lett, aki azévben el­ foglalta a felvidéki b án yavárosokat és gyors rajtaü té ssze rű tám adásaival a F el­ v idéket is. Az erdélyi határszéltől a G a­ r am ig terü lő országrészt 1682-85 között a török b iz tatásá ra fejedelm i cím et fel­ v ett Thököly korm ányozta. 1682 augusz­ tus 22-én Thökölyvel az élen a kuruc sereg F ülek alá érkezett és négy nap m úlva m egindult a v á r elleni tám adás. — A sokszoros túlerőben levő török és k u ­ ru c csap atok 3-4 ezres védőőrségre tö rtek . Nógrádiban m ég eh h ez hasonló nagysza­ bású v á rh a rc nem volt. A kö rö m szak ad ­ táig harcoló védelem szeptem ber 3-ig a v áro st védte. A znap a tö rö k felg y ú jto tta, így a lakosság és a védelem a v árb a szo­ ru lt. K ét hétig égett Fülek. Szeldius basa és T hököly m á r ágyúkkal k e ríte tte be a v árat, am ik o r K oháry k ap itán y m ég a császári felm entő segítségben rem én y ­ kedett. Ez azonban F ülek n él is elm arad t. A v árk a p itán y látva, hogy a v á r m e n t­ hetetlen, ez ért aláa k n áz ta az erőd k a­ puját, am ely a törökök százait te m ette m aga alá. A nagy ütközetben m ár szep­ tem ber 5-én közel 4 ezer h a lo ttja v o lt a töröknek, közöttük Izlár aga is. Az ost­ rom azonban tovább folyt, s rem én y te­ len volt a védekezés. A v á rb a szo ru lt lakosság h iáb a k érte a v á r feladását, K oháry h a jth a ta tla n m a­ radt. A v árb eliek azonban h atáro ztak . Szabad elv o n u lást k é rte k és k ap tak is Thökölytől. A kivonuló K oháry szem ére v etette Thökölynek, hogy e lá ru lta a k e­ reszténységet. Útjá t azonban nem foly­ ta th a tta szabadon, v á rb ö rtö n re ité lté k . Öt bö rtönben raboskodott, s közel háro m évi fogság u tá n sz ab a d u lt a sáro sp atak i várból. Az elfoglalt füleki v á ra t a tö rö k és Thököly csapatai felro b b an to tták . I tt p u sztu ltak el a sok-sok érté k k el eg y ü tt N ógrád m egye iratai, oklevelei, a m it pó­ tolni tö b b é lehetetlen. H árom n apig égett a v á r és 17 napos ostrom u tá n a török T hökölyt Füleken k irálly á koronáz­ ta. A cím et azonban T hököly n em fo­ gadta el. F ülek elpusztult, m egszűnt k a­ tonai és politikai jelentősége. A m egye közigazgatási központja Gács v á ra lett, a köznem esség pedig átk ö ltö zö tt Losonc­ ra. Az 1682 novem berében Bécsben kötött fegyverszünet értelm éb en N ógrád m e­ gye T hököly kezébe k erü lt, ő azonban nem sokáig k o rm án y o zh atta, de ez a kis idő elegendő volt, hogy a m egye m eg­ nyugodjék, m egszűnt a H absburgok rém uralm a. A bujdosók v isszakapták földjeiket, m egszűnt a vallásüldözés, m á r-m á r úgy tű n t, hogy a so k at szenve­ dett ország felszabadul a n ém et elnyo­ m ás alól. M ég a hű k irá lv p á rtia k , m in t példáu l a B alassiak, h a m ég érdekből is, de m égis Thökölyhez csatlakoztak Nógrádban . 1683-ban m eg in d u lt azonban az a folyam at, am elynek során m egyénk is­ m é t a korona alá k erü lt. K a ra M usztafa 1683-ban Bécs ellen v o nult 30 ezres h a ­ dával. C satlakozott hozzá T hököly is. E uróp a országai és X I. In ce p áp a felis­ m erték a nagy veszélyt, ezért siettek pénzzel és kato n áv al h ozzájárulni Bécs felm entéséhez. S zeptem ber 12-én Szobieszky Ján o s lengyel k irály és L o th arin giai K ároly felm entő h ad ai sikeresen el is 99 — �űzték a törököt Bécs alól, m ajd október 9-én Bá rk á n y n á l fényesen legyőzték őket. Ebben az ütközetben N ógrád m e­ gyei felkelők is részt v ettek a török ellen. A balassagyarm ati Palóc M úzeum ban őr­ zik a n n a k a zászlónak foszlányait, am ely a la tt a felkelők b an d é riu m a harcolt. A lengyel h adak Szobieszky vezetésével N ógrád m egyén á t v o n u lta k haza. Ú t­ közben október 10-én felszab ad íto tták az 1300 tö rö k fegyveres őrizetében lévő Szécsényt, m ajd P alá n k és H ollókő vissza­ foglalása u tán hazatértek. T hököly u ra lm a azonban le já rt. A tö­ rök veresége és nagyfokú török b a rá tsá ­ ga m ia tt a n ép egyre távolodott tőle. N ógrádot ism ét a császáriak szállták meg. M egkezdődtek a birtokelkobzások, k ö nyörtelenül szedték az adót, s am i­ kor m á r e rre sem volt mód, a m egyén átvonuló C araffa táb o rn o k elzá ra tta a m egye alispánját. A m egye azonban még nem szab ad u lt fel teljesen a töröktől. 1686 au gusztusában ju to tt csak a császár kezébe a nógrádi vár. E kkor ugyanis a v árb a n tá ro lt lőporos hordókba villám — csapott, am itől a török an n y ira m egijedt, hogy a sértetlen ép ü lete k et is felgyújtotta, elidegenedett m ég a v á r környékéről is. I gy lett rom m á az egykori délcegen álló vár. A v á r v isszakerülése szin te szim bo­ lizálta a török végleges vereségét, b u k á ­ sá t m egyénkben. A m egve ezután m ind nagyobb részben szab ad u lt fel és Buda 1686-os visszafoglalásával végleg m eg­ szűnt a tö rö k hódoltság. B uda visszafoglalásáért fo ly tato tt több hónapos ostrom ban N ógrád m egye is k i­ vette részét. G r. Forgách Ád ám főispán sa já t költségén felá llíto tt csapatai élén harco lt B uda alatt, de ott v o lt a m egye felkelt nem essége is. N agy v o lt az öröm az egész ország­ ban! A zt érezte a nem zet, hogy 1526-ban elvesztett függetlenségét B uda visszahoz­ ta. A csalódás, elkeseredés azonban rö­ videsen u r rá lett, m e rt a szu v erén itás h ely ett m ég a tö rö k h ó d oltságnál is k i­ m életlenebb H absburg-m egszállás követ­ kezett az egész országra, m elynek k e ­ serveiből N ógrád népének is bőven k i­ juto tt. 100 — �TARTALOMJEGYZÉK oldal Előszó (írta V o n sik G yula a M SZM P Nógrád m eg yei B izottsága A g itá ciós és Propaganda O sztályának vezetője) ............................................ 3 I R O D A L O M : G erelyes Endre: Szégyen (elbeszélés) ......................................................................................... 5 M olnár Béla: V ersek ..................................................................................................................... 12 Bobál Gyula: A harm adik (elbeszélés) ................................................................................ 16 Csikász István: V ersek ..................................................................................................................... 20 C su kly László: A z ajtó előtt (elbeszélés) ................................................................................ 23 A va r Pál: A z ösvén y (elbeszélés) .................................................................................... 29 Szabó Károly: V ersek és m űfordítások ................................................................................ 35 Csizm adia Géza: G em itus m ortis (elbeszélés) ................. ....................................................... 40 M olnár Jenő: V ersek ..................................................................................................................... 45 M olnár Jenő: A fokos (elbeszélés) ........................................................................................ 48 V ize László: Tábla lóg a nyakában (elbeszélés) ............................................................ 51 H abonyi Zoltán: V anda (elbeszélés) ............................................................................................ 54 Orosz Béla: Don Jani (Szatíra) ....................... R. K övér Ferenc: B orbély Józsi (ballada) ................................................................................ 59 62 K R I T I K A : Cseh M iklós: A m egye kép ző m ű vészein ek bem utatójáról ............................................ 65 C sík Pál: G ondolatok az É bredés c. antológia paraszti tárgyú novelláiról... 67 Herold László: Szabó L örinc: Balassagyarm at .................................................................... 72 �TÜ L A H A T Á R O N : Dr. Gajzágó A la d á r: Salgótarjánból a sivatag hazájába ............................................................ 77 H A G Y O M Á N Y : Dr. M anga János: M ikszáth szklabonyai öröksége ................................................................ 82 Habonyi Zoltán: V allom ás Salgótarjánhoz .............................................. - ............................... 86 Zólyom i József: Nógrádi pásztorok ............................................................................................ 89 Dr. Gajzágó Aladár: K é p ek a X V I . - X V II. századi Nógrád m egyéből ............................... 93 * A z illusztrációk: C zinke Ferenc, Csikász István, P ataki Jó zsef m ű vei � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/70bf12fa5781a5d42e25c60eb3a413fa.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1960 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföldön – 1960. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1960 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika