https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f026216f255f55c045f0c77258c1c3c6.pdf 1735b219a77245c71b368d3b3db954e2 PDF Text Text P A L Ó C F Ö LD S a lg ó ta r já n , 1 9 5 6 j ú n iu s II. é v fo ly a m 1. szám A T ársadalom - és T erm észettudom ányi Ism ere tterjesztő T ársu lat és a Nógrád m egyei T anács N épm űvelési O sztályának kiadványa �„Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb ta lá n ...“ (Mikszáth) �Magyari István H I Ú S Á G F elriadt. Jo bboldalt a hom lokában éles fájd alm at érzett, am i észrevétlenül te rje d t tovább m int a fény a hom ályban. V isszaeresz­ te tte a fe jé t a párn ára, le h u n y ta a szem ét és te sté t jólesően hullám ozta körül egy zsibbasztó, tom pító áram . T alán ú jr a el is aludt. R ekedt kukorékolásra n y ito tta ki a szemét. E rőt v e tt fáradtságán és m egmoz­ dult. Egy pillanatig le h a jto tt fejjel ü lt az ágy szélén, m íg a kábultság leszaladt a fejéből, az u tá n felá llt és óvatosan kim en t a konyhába e lk a ttin to tta a villanyt. Az erős fény b án to tta a szem ét, úgyhogy so­ káig hunyorgott. G yorsan m egm osdott, m ajd tüzet rakott. Ö t ó ra is elm úlhatott m ár, am ikor be­ szólt a szobába: — Józsi. K elj fel. B ent a z ágy m egreccsent. — Józsi. — No, hangzott kelletlenül. — N egyed hat. K elj fel. — M ennyi? — M ondtam m ár hogy negyed hat, ism ételte türelm etlenebbül. El akarsz késni? Mozgás tám adt. Szék recsegett, szek­ rén y a jtó nyikorgott. — Csöndesebben! F elébred Józsika. A férfi kim ent. Vizet tö ltö tt a m osdó­ tálba, s prüszkölt, csapdosta m agáról a vi­ zet. — V igyázhatnál egy kicsit. Az egész k onyha tele lesz vízzel. — H át csak meg kell m osdani, — nézett fel csepegő arccal az em ber. Jó k o r reg­ gel m á r kezded? Az asszony m áris m egbánta, hogy ki­ szalad t a száján. Az utóbbi hetekben úgyis napirenden v a n a veszekedés, az u ra m inden legkisebbért felfo rtyan. P e­ dig igazán vigyáz m agára. Szótlanul te tt-v e tt a konyhában. Az asztalra te tte a kávét. — Reggelizzél. Az em ber leü lt é s kényelm es, m ég ál­ m os m ozdulatokkal kevergette. — Elkésel. Csörrenés. Levágta a kanalat. — Hogy te m indenbe beleszólsz! M ár azt is m egm ondod, hogyan m osakodjak, meg hogy egyek! Az asszony in d u la tb a jött. É rezte, hogy igazságtalan vele szem ben az ura. — M ert nem akarom , hogy elkéss. Az­ tán csak fizethetünk. A bögre m egállt a levegőben, a z tá n úgy vágta le, hogy m ajd szétm ent. — Az isten fáját en n e k a világnak! — Nem a te fizetésedből v onják le. Az m eg­ m a ra d n e félj. Csinálj vele, am it ak arsz És dühösen kezdte m ag ára rán g atn i a kabátot. — Józsi. — No . . . Józsi. Az em ber meg se fordult. — Idd ki legalább a kávét, — b ék ítette az asszony. M ellélépett. Á t a k a rta fogni, hogy a teste m elegével oszlassa el a h ara g ját, m int annyiszor házasságuk első éveiben, ha valam i apróságon összekaptak. De az em b er félretolta. K ilépett és bevágta m aga u tá n az a jtó t. Józsika n y u g talan u l forgolódott a kis­ ágyában. Az asszony d erm edten állt. Ú risten! Mi van ezzel az em b errel egy idó óta? H át nem tesz m indent a kedvére? N em k el fel m ár ö t előtt, hogy elkészítse a regge­ lijét? N em szalad h az a m in d járt a m u n ­ kából, hogy az itthoni m u n k á t is elvé­ gezze? H iszen ő is dolgozik! V égigsim ította hom lokát. F árad tn a k érezte m agát. L e k ellett ü l­ nie. A h alán ték án az é r erősen lü k te te tt. N em tu d o tt gondolkozni, csak zu h an ást érzett és tom pa kábulatot. K ét k a rja bé­ nán, m in t k é t ólom nehezék csüngött alá. A kisfia sírására eszm élt fel. II. Józsinak nem m en t a m unka, m in t m indig, h a o tth o n összeveszett. H ibát h ib a u tá n k ö v etett el. Pedig jó m u n k ás v o lt a legjobb szállító előm unkás. De m ost kép ­ telen volt a rendelésre, m eg a v a sak ra irányítani a figyelm ét. A m e ster is észrevette: — N incs neked valam i bajod, te Józsi? �hogy a becsületében sé rte tté k meg. Hogy szóljon ő m ost m á r a feleségének? Sokáig k ínosan h allg attak . — V enni kellen e egy inget, k ezd te végre a férfi. Szakadt, a g yárban se hordhatom . A z asszony elővette, jo b b ra -b a lra fo r­ gatta. — Még m egfoltozhatnám , — m o n d ta és veh etn én k Jó zsik án ak egy cipőt. A férfi úgy érezte, hogy az asszony csak a z é rt se a k a rja a z t am it ő. H iszen m ár tö b b et keres! T anfolyam ot végzett, előléptették, ellen tm o n d h at az u rán a k ! És érezte, hogy elveszti a nyugalm át. F o jto tta n szólt: — Jó lesz az a cipő k ét h ét m u lva is. — De csak az a rossz kis sz an d á lja v an a gyereknek. — Inget veszünk! — De Józsi .. . m ezítláb szaladozzon a gyerek? L ép jen bele az üvegbe, szögbe? De ő csak az ellenkezést lá tta és e rre elv ak u lt; elö n tö tte a v é r a fejét. D ühös m ozdulattal söpört végig az asztalon, hogy csak úgy h u llt szét csöröm pölve az evő­ eszköz. Egy könyv kifordulva, h u p p an v a ese tt a sarokba. — E rre v a n pénzed! M indenféle lim ­ lom ra. Az asszony n em b ír t szóhoz ju tn i, csak érezte, hogy rem eg a keze és eg y re for­ róbb lesz a feje. — Inget veszünk. — z á rta le a v itá t el­ lentm ondást nem tű rő h angon az em ber. Az asszony is m egkötötte m agát: — Cipőt. — Sem m i . . . P ali bácsi. — M intha nagyon is sápadt lennél. N em v ag y beteg? — Nem. És összeszedte m inden erejét, hogy a m u n k á ra figyeljen. N éhány h ete egyre többször fo rd u lt ez elő. M ár m ások is felfigyeltek rá, pedig v ig y ázo tt hogy ne lássák ra jta . Az asszony já r t a fejében: Éva. Meg az a m ásik: Irén. M egborong, h a csak rágondol is. Fel volt k av a rv a az élete; a m egszokott, régi ren d darab jai szanaszét. E lvesztette a biztonságát is; kapkodott, a gyárban se ta lá lta a helyét. O tthonról m eg egye­ n esen m enekült. Az utcán kószált vagy egy p o h ár b o r m ellett üldögélt valam elyik korcsm ában. — M int egy retten tő forgó­ szél, úgy sodorta valam i egyre m esszebb a családjától. M egtörölte verejtékcseppes hom lokát. Dehiszen nem m indig volt ez így. H at éve nősült és szerették egym ást. Ő dolgozott, az asszony m eg a házi m unkát végezte. Szerényen éltek, de m egéltek. Egyszer aztán az asszony új b ú to rt ak art, s az ő fizetése kevés le tt. J ö tt a gyerek is, Józsika, a fia. Sok tanakodás u tá n vé­ gül is úgy döntöttek, hogy az asszony átképzős tan fo ly am ra megy. — Egy év m u l­ v a szabadult. É va okos asszony volt, m eg­ szerette a ta n u lást. Az üzem ben is becsül­ ték , jó h ely re került. — A m unkával együtt, m in th a őt m agát is kicserélték volna. Eddig többnyire otthon ü lt m ost meg eg y re g y ak rab b an h ív ta Józsit mo­ ziba, színházba. K ezdett adni m agára. A m odora, társalgása szabadabbá, biztosabbá vált. O lvasott. N em egyszer kezében a könyvvel alu d t el, m e rt a napi m u n k a fá­ rad tság ától csak néhány oldalt b írt olvas­ ni. — Józsival szem ben is m ás lett. O ko­ sa n és b átra n m ondott vélem ényt. A férfi n é h a szinte csodálkozva nézett rá: ki ez az asszony? Mi le tt az ő feleségével? E gyre jobban m egzavarta a felesége vál­ tozása, egyre inkább elvesztette a ta la jt a láb a alól. N em tu d o tt többé úgy beszélni az asszonnyal, m int azelőtt. Szégyelte is. M ert az asszony m ajd annyit k e re se tt m in t ő és em ellett m ég a házi m u n k át is végezte. Igaz, sohase panaszkodott, de las­ sa n k én t úgy érezte, hogy m indig szem re­ hányóan néz rá. Ez idegesítette. Be kel­ le tt v allania — h a tito k b an is —, hogy a felesége nagyot nőtt. Ideges le tt; apróságokért kifakadt. Az asszony h allgatott, de aztán ő se bírta. — É s az első veszekedést gyorsan követte a m ásik. Később m á r csak a z é rt se enge­ d ett. Szégyelte vo ln a bevallani, hogy nincs igaza. De a z igazi tö rés három h ete tö rté n t. Fizetéskor. M ind a k etten h azavitték a pénzt — és a felesége többet kapott. Ez fá jt neki. Az asszony nem is szólt, m égis úgy érezte, — Inget, az istenit! — N e kiabálj! N em csak te keresel! Az em b er n éhány pillanatig lihegve, d erm edten nézte, a keze m ár em elkedett, hogy m egüti . . . a k k o r egy károm kodás­ sal m egfo rd u lt és b ev ág ta az ajtót. M ent egyenesen a G ödörbe. Egy lite rt rendelt. Z ene szólt az asztaloknál párok n ev et­ géltek. Ő m eg egyedül, Ökölbe szo ríto tta a kezét. A zért se! N em engedi, hogy az asszony a fejé re nőjön! M ár kig y ú ltak a lám pák és m ég m indig ott üldögélt az ü resedő üveg m ellett. T ávolabb k ét asztallal k é t nő, m eg egy férfi. M ár jó ideje ő t figyelik. K ülönösen az egyik, egy te lt, erős nő. M ellei kifeszítik a ru h át, k orom fekete h a ja n ag y csi­ gákban h u ll a vállára. — Ism eri? — k érd e zte a férfit, Józsira m utatva. — Hogyne. E g y ü tt k ato náskodtunk. — Csinosi, m osolyodott el a fekete. V alóban. Józsi szem revaló férfi volt. K issé nyulánk. H osszúkás a rc á t vékony b ajuszka b o n to tta k é t félre. A szem e vi­ lágos. Szürkéskék. — B em u tath atn á. — Szívesen. A férfi á tü lt Józsihoz. N éhány perc m ulv a v ele eg y ü tt jö ttek vissza. B em u tatta a többieknek: — K ozm a Józsi. Régi cim borám . Józsi m eg h ajo lt, m ajd kissé feszélyezet4 �ten leült. N em tu d ta , m it kezdjen a hirte­ len jö tt társasággal. A beton lapon párok forogtak. — N em táncol? — k érdezte a fekete. Józsi elvörösödött. — Figyelm etlenség volt tőlem , gondolta, és felállt. T angót játszottak. A lány hozzásim ult. — Szépen táncol, — kezdte a társalgást. H allg attak és csak a lépésekre ügyel­ tek. — Dolgozik? — k érdezte Józsi, csak­ hogy kérdezzen valam it. — Igen. — Hol? — A gyárban. Ez is, gondolta. H á t ugyanaz, m in t a fe­ leségem ? — H osszasan nézett az arcáb a; de m in th a n em is látná. — Szokott olvasni? — fo rd u lt feléje v áratlan u l. A lány elbám ult a h irte len k érdésen és csak a vállát vonogatta. A férfi erősen összehúzta a hom lokát. — M in gondolkozik? Józsi néhány p illan atig m erev en nézett, a z tá n egy h irte len ö tlettel kibökte: — Hogy m ég a n ev ét se tudom . — H iszen m egm ondtam , k acag o tt a lány. — N em h allo ttam a zenétől, vörösödött el Józsi. — M agának valam i b án a ta v an fenye­ g ette tréfásan a lány. O lyan árv án üldö­ gélt. — N e is tag ad ja! — Szerelm i csaló­ dás? És várakozóan nézett rá. — Az, hag y ta rá Józsi. — És kibe? — kíváncsiskodott a lány. — Valakibe. — Ez nem sok. — V alakibe . . . em elte rá a te k in te tét a férfi, — ak in ek m ég a n ev ét se tudom . A lány meg se lep ő d ö tt. csak az a jk a n y ílt szét és mosolyogva kérdezte: — Igazán? Józsi m eghökkent. Nono. Jó lesz vi­ gyázni. N em is olyan ta n u la tla n , ta p asz ta­ latlan . — A ztán m egtetszett neki a lány m erészsége. A b o r is h ajto tta . — J á t­ szunk! — d ö n tö tte el m agában. * — M it szólna hozzá, h a v alaki . . . sze­ relm es len n e m agába. —• A ttól függ, hogy ki? — H át . . . valam i csinos em ber. — Csinos? — Igen. P éld áu l olyan, m in t . . . én. És m erészen nézett rá. A lány állta. — M int m aga? — Igen. — H á t . . . és elp iru lt, m in th a m ég so­ hase h allo tt vo ln a ilyet. A szem ét lesü ­ tötte, a m elle erősen hullám zott. Józsiban n y arg aln i k ezdett a vér. V égignézett a lányon: a nagy tö m ö tt fekete hajon, az apró p ihékkel b o ríto tt nyakon, a m elleken . . . — A n ev ét még n em m ondta m eg h a­ jo lt hozzá. — Igaz is, — r iad t fel a lánv és szinte szem érm esen súgta: Iré n vagyok. — Irén , — m o n d ta inkább kérdezve a férfi. — Irén. Józsi lassan éb re d t a kábulatból. — M intha m ost nézne szét először. M intha m ost h allan á először a zenét is. — Tisz­ tu ló szem m el erősödő életérzéssel fogadta el a je le n t : a fén y tt a táncot, a lányt. — M aga jobban, — k ap o tt a szavába. A ztán egy ügyes figura után hozzátette: — A kár a tan ítv án y a lehetnék. — Ilyen ügyes tan ítv á n y t szívesen elfo­ gadnék, m osolyodott el a lány. N em sok nyulva lóg a levegőben. É le tért kapkod, bajom lenne m agával. — C sakhogy ügyetlennek te tetn ém m a­ gam . — M iért? — nézett fel a lány. — Hogy m inél tovább tanítson. M ár tetszett neki a játék. H ízelgett is: A zért mégis csak férfi ő. tu d bánni a nők'kel. E légtételt érzett; m :n t akitől bocsá­ n atot kértek. E rősebben fogta m eg a kezét. — Nem lá tta m m ég m agát, — nézett a szemébe. Hol bu jk ált? A lány felnevetett. — M aga elől bujkáltam . És tréfásan m egbiccentette a fejét. — N em a k a rtam ■találkozni m agával. — Mégis találkozott. — Igen. — Örü l neki? A lány m egvonta a vállát. — M iért? Ez rosszul érintette. K icsit kiábrándí­ tóan. M ár m egkábította a gyors siker. — K elletlenül válaszolt: — Igaz is. M inek örüljön. • A znap este későn m ent haza. Józsika m á r régen aludt. Az asszony is lefeküdt, csak n em tu d o tt elaludni. Bán­ to tta a d élutáni eset. — Igazam volt, d e 5 �m égse k ellett volna. Józsi érzékeny. Az­ tá n m ost az is b ántja, hogy többet k ap ­ tam . S érti a hiúságát. R endszerint ő kezdte a békülést. Este. H ozzásim ult a férjéhez és sokáig f ek üdtek csendesen, szótlanul. A ztán m egindult a tisztító beszélgetés. H alkan, suttogva, hogy a kisfiú fel ne ébredjen. Vária, m ost is v á rta haza az urát. H al­ lotta, hogy leveszi a kabátját, cipőjét, az­ tá n beb ú jik az ágyba. V árt egy kicsit, m ajd odahúzódott mellé. Á tkarolta. De az em b er nem a d ta vissza az ölelést. El­ fordult. Az asszony k a rja leesett. Sokáig m ozdulatlanul feküdt. C sukott pillái alól lassan szivárgo t t a könny. III. A n ap k ite tt m agáért. Szeptem ber utolsó n a p ja it m u ta tta a n aptár, de m in th a csak n y ár lenne. A gye­ rek e k a kopaszodó m eggyfákat m ásszák a hegyen, az idősebbek meg izzadt tark ó j. u k a t tö rü lgetik és a hűvösben k eresnek m enedéket. Szélcsend van. A m eleg m egszorul a hosszú szűk u d ­ varokban. — A k u ty a nyelvét lóbálgatva, k ét m első lábára fe k te te tt fejjel alszik. A fü lét se em elgeti, pedig néhány szem ­ telen légy örökösen ott duruzsol az o rra körül. C sak a szem ét n y itja ki n éh a bá­ nato san : m ég m ost se hagyják nyugton. — N éhány túlbuzgó ty ú k kaparászik a sze­ m étben; talán csak megszokásból. Az udvaron M argit néni b a k ta t keresz­ tül. P u fó k széles arcát kendő szegélyezi L ábán m ost is m agasszárú cipő. Balkezé­ ben szak ajtó t szorongat. — E tetni volt? — szólította meg Nagyné. — M egetettem m ár a csirkét, m e rt Bö­ zsinek nem ju tn a eszébe, zsörtölődött az öregasszony. N agyné p á r pillanatig h allg ato tt, m ajd óvatosan körülnézett. — Reggel m egint összevesztek, — súgt a. — Ne tessék m ár m onda ni, csodálkozott az öregasszony. N agyné bizalm asan közelhajolt: — Itt valam i nő v an a dologban! Józsi csinos em ber aztán nem sok kell ahhoz. És sokatm ondóan in te tt a fejével. — V olna szíve! E zt a helyes kis aszszony k á; . . . ? — csapta össze a kezét M argit néni. — A zt m ondják, innen a környékről. — N e tessék m ondani. — N em rég jö tt ide, valah o n n an Pestről. — Hogy nem tu d o tt otthon ülni a fene­ kén m éltatlan k o d o tt az öregasszony. — Ki h allo tt m á r ilyet? H át nem ta lált m a­ gához valót Pesten? — S írt szegény. L áttam reggel, am ikor elm ent. — Hogy ez Józsi hová te tte a szem ét? Összeáll holmi jö tt-m en ttel — in g atta a fe jé t az öregasszony. — így v an ez, bólogatott N agyné. Az asszony sose tu d ja. Az em b er gondol egyet aztán továbbáll. — De hogy ez a Józsi! . . . Sose h ittem volna . . . M ert hogy veszekednek, az. még nem tesz sem m it. Jan i, m eg a m e­ nyem is hányszor h ajb ak a p n ak . J ó l k ikiabálják m agukat, aztán , k ib ék ü ln ek . N em k ell az ért m ég szétszaladni. — E n is hányszor kiállok az u ra m ­ m al . . . — Meg aztán kell is az a kis veszeke­ dés vág o tt bele M arg it néni. Szegény b o ldogult.i uram egy h é tn el tovább sose b írta veszekedés nélkül. Rosszul érezte m agát, na nem k iab álh ato tt. — R égen volt az, leg y in tett N agyné m a m ár m ás világ járja. — Elég b aj az. V alam ikor, h a az aszszony, meg az em b er nem é rte tle k szót, hát csak jól összeverték egym ást. Aztán, m inden ren d b ejö tt. S ó h ajto tt és úgy fo ly tatta: — D e ezek a mai fiatalok! A jó isten, se érti ezeket. Ezek m in d járt szalad n ak a bíróságra. V álnak. És a fejé t csóválva m ondogatta: — A jó Isten se érti ezeket. M ég az se. Az utcáról Józsi fo rd u lt be az u d v a rb a . A két asszony elhallgatott. — Te jó isten! M ár k é t ó ra és még. nincs kész az ebéd! — ijedezett Nagyné. Az öregasszony is szedelőzködött. — M egyek m ár, m e rt Ja n i is m ost jön; a gyárból. Józsi köszönt nekik és gyors léptekkel, annélkül, hogy la ssíto tt volna, m en t be a házba. E lhidegült az u d v arbeliektől is. Régeb­ ben m eg-m egálit, h a n éh án y an k iü ltek a ház elé és elbeszélgetett velük. N éha v i­ tatk o ztak is errő l-arró l. — De m o stan á­ ban m indig azt érezte, hogy róla folyik a szó; azt h itte hogy m ia tta h allg atn ak el és kezdenek m ásról beszélgetni. — H át inkább meg se állt. Biztosan m egint pletykálnak, — gon­ dolta. T örődnének inkább a m ag u k dol­ gával. A felesége nem volt otthon. Az asszony d élu tán dolgozott. Az ebédet előre megfőzte, a kis zom áncos sp arh étb a meg b e ra k ta a száraz gallyat, hogy csak meg k ellett gyújtani. De Józsi m ost nem n y ú lt hozzá. H ide­ gen v ette le a z ételt. A levesből m in d ­ össze néhány k an állal evett. Ki se szed te a tán y érra, csak úgy a fazékból. N agy kerek zsírd arab o k úsztak a te te ­ jén. A z egyik rá ra g a d t a k an á lra, s hiába dörzsölte az edény falához, nem jött le. B evette a szájába, de olyan u n d o rt kap o tt tőle hogy ki k ellett köpnie. Az órára n ézett: fél három . Szedett a húsból és a paradicsom m ár tásból. Ez jó volt. Az enyhén savanykás-édes szósz ízlett neki. Fel a k a rta vágni a húst, �de a szálkás, inas m a rh a h ú s ellenállt. C sak hosszában tu d ta szétbontani. T ürel.m etlen le tt s végül is v ág a tla n u l k ap ta be a csaknem tíz cen tis szálakat. Felállt. V égignézett m agán, aztán felv ette a jobbik ruháját. A tü k ö r előtt végigsim ította az állát. — M egborotv álkozhattam volna, m orm ogta. De m ost m á r nincs idő. — K elletlenül nézte a kiütközött szőrt, am ely hersegett az u jja a la tt és kékesszürkévé te tte az arcszínét. H árom negyed három lehetett, am ikor elindult. Az első ház előtt néhány em b er üldö­ gélt. K ifogyhattak a szóból, m e rt csend­ ben nézegették a piactéren játszadozó gyerekeket, akik nem törődve a m eleggel, rú gták a labdát. N agyné kiállt az a jtó b a és a szem ét ernyőzve kém lelt. — A z a büdös kölyök még m ost se jö tt haza. A ztán hogy az u ra nem válaszolt, rászólt: — János. — No. — N em lá tta d Ja n it? Az em b er m egvonta a vállát. — Ja n i teee! A férfi felk ap ta a fejét: — N e ordíts m ár. M egsüketül m elletted az em ber. — Hol a fenéb e leh et az a gyerek? — dohogott az asszony. A ztán egy ú ja b b kísérletet te tt: — Jan i teee! — H agyd m á r abba! M ajd h az ajön, ha megéhezik. Józsi igyekezett közöm bösen, észrevétl enül elm enni m ellettük. — Jónapot, — köszönt csendesen, m eg se állva. — Hová szomszéd? — kérd ezte Nagy János. H átra fo rd u lt és kényszeredetten v ála­ szolt: — K im egyek egy kicsit. S étálgatok az ebéd után. — N em lá tta -e Ja n it? — kap o tt bele az asszony. Bosszús lett. H át m á r senkitől se m a­ rad h a t nyugton az em ber? Vagy csak azért is csinálják, m e rt tu d já k hogy nincs m in­ den ren d b en náluk? — S zeretett volna erősen odam ondani nekik. D ehát m égse lehetett. — Nem. N em láttam , — dünnyögte kel­ letlenül és igyekezett m inél előbb kijutni az udvarból. K iállt az ú tra. H unyorgott, szem bené­ zett a nappal. Z sebredugta a kezét és m int akinek semmi dolga kényelm esen, lassan jo b b ra-b alra nézgelődve m egindult fölfelé, a p atak irányába. És csak a k k o r am ikor k ikerü lt a látókörükből, egy élesebb ka­ n y ar után. ak k o r h ú zta ki a kezét a zse­ béből és m ent szinte fu tv a tovább. M ég csak ez kellett, — bosszankodott. M a m inden ellenem van. Az az ebéd is. — És fanyalogva h ú zta össze a száját a hideg zsír ízére. A végén m ég el is késik, aztán csak m agyarázkodhat. Az ördögnek ü ln e k k i ezek m á r k o ra délután. A z ú t lassan em elkedett. A város, m in t egy óriási polip, hosszú k arja iv al b en y ú lt a szű k erdővel szegé­ lyezett völgyekbe. A völgyet kis p a ta ­ kocska v ág ja ketté, am ely k övek között bukdácsolva siet a g yár felé. K ét oldalán házsor. A házak h ely en k én t szinte egy­ m ásra épültek. Úgy összeszorultak, össze­ torlódtak, m int az o rk án elől m enekülő felhők. — M áshol meg, ahol a patak o csk a fu tá sa csendesedett és kényelm es totyogássá vált, a házak eltáv o lo dtak egym ás­ tó l az u tca is té rré szélesült. Az ú t em elkedésével a völgy is szűkült. B alról m ered ek hegy em elkedik. A kácos meg vadrózsabokrok ta rk ítjá k . A term észet szinte a m á ju st éli. A m á­ sodszor virágzott akác illata m ég o tt leng a cserjék között. Lágy, h alk an futó szel­ lők rem eg tetik meg n éh a a leveleket, — óvatosan, puhán, m in th a azt ak a rn ák , hogy m ég tovább ta rtso n a boldogság, a nász. — És a levelek, ágak, virágok nem tu d ják , hogy egyszerre m ajd el­ sötétül az ég, h aragos, b a rn a felhők ny arg aln ak szilaj a n és a hideg szél v é g igsü v ít a hegyoldalon. És érin tésétő l m eg­ reszketnek a levelek, a fü v ek ijed ten la­ p u ln a k a fö ld re és az ág ak csupasza n, fázó­ san m eredeznek. A kövezett ú t végeté rt. T ú lju to tt a v á­ ros határán. De a v áros m ár régen k in ő tte a ruháit. A felszabadulás ó ta a gyár úgy h ú zta m agához a kö rn y ék lakosságát, m in t eg y óriási m ágnes a v asszegeket. Új lak ó tele­ p ek ép ü ltek ; egyik-m ásik a k ív ü leső dom boldalakra. Kicsi lett a régi ru h a. A H ideg-kútnál m egállt. Öreg, nagykoronájú v ad k ö rte fa a la tt gém eskút. Ki tu d ja , m ikor fú rtá k . T alán m ég a k k o r am ikor a város g yerm ekkorát élte és a vándorlegények itt p ihentek meg. H ideg tiszta vízéért m essziről is id e já rn a k az asszonyok. Iv o tt n éhánv kortyot, m e rt a gyors, erő ltete tt m enéstől k im erü lt. A homokos ú t S -alak b a n fu to tt a B ükk előhegyei felé. A m egszűkült völgyben a kétoldali hegyek csaknem összeértek. Az u ta t is be k ellett vágni a hegy oldalába. Balról egy m eredek húsz-huszonöt m é te r m agas hom okkőfal em elkedett. A sim a la ­ pot félig kiálló vekn y i-alak ú kőtöm bök szakították meg. Ezekbe kapaszkodva m ásznak fel a vállalkozó szellem ű su h an cok egészen a tetőre. Az utolsó lépéseket m ár egy kis v ad k ö rtefa is segíti, am ely kétségbeesetten kapaszkodik a begy te te ­ jébe. G yökereinek egy része b én á n elsatnvulva lóg a levegőben. É le tért kapkod, m int a p a rtra v etett hal. Ahogv elm arad t a m eredek sziklafal, szétnyílt a völgv. Az óriási kéznek két u jja volt: A jobboldalit Boroszlónak h ív ­ ják. Festőien szép, erdővel szegélyezett 7 �parasztasszonyai g y ak ra n jö ttek errő l a városba. Józsi m e g értette a célzást. — K u ta tv a nézett körül. N em m essze m ély vízm osás sö té tle tt sű rű n benőve bokrokkal. A v a­ sárnapi k irándulók kedvenc tan y ája. N é hány tűzhely m ost is ott fek etéllett. Az: egyik fölött a fából készült k o n d érta rtó • is ottm arad t. Z av artan kérdezte: — N em m együnk be? A ztán m agyarázkodva te tte hozzá: — N yugodtabban beszélgethetnénk. Iré n nem válaszolt. A férfi előrem ent, hogy sz éth a jtsa a sűrű, szúrós ágakat. K eskeny ú t v itt a vízm osásnak. H elyenként m élyen le kel­ le tt hajolni, m e rt a galagonya- és v a d ­ rózsabokrok éles töviseikkel védekeztek. Józsi egym ásba fo n ta a hosszú, tü sk é s ágakat, s így egy félm étern yi, széles ú t k eletk ezett. A m int azonban Iré n a bokrok közé ért, az egyik ág kicsapódott s a tü s­ kék belevágódtak a szoknyájába. H iáb a forgolódott nem tu d ta kiszabadítani. — Segítsen! Józsi o d asietett de csak állt előtte. A lány k érd ő n nézett rá. — M ost a kezem be k erü lt. — mosoly­ gott za v art izgalom m al a férfi. És szorosan m ellé lépett. A lány nagy, te lt m ellei n ekifeszültek, és ettől hőség fu to tta el. M agához rá n ­ totta. — M eglátnak . . . De Józsi nem b írt m agával. — Ne . . . E kkor éles hersegés h allatszott, m int am ikor v ászn at v ág n ak ketté. A szoknya kiszabadult a tü sk és k arm o k közül, d e jó öt centis szakadás m a ra d t a h elvén. M egzavarodottan, szégyenk ezve engedte el a lányt. Ügy érezte m agát, m int ak it hideg vízzel ö n tö ttek le. S zó tlan u l vörö­ sen égő arccal m en t be a tisztásra. Iré n követte. A néhány m éternyi széles tisztás h o r­ dalékkal volt tele, am elyet a gyorsan n ö v ő füvek zöld szőnyeggel b o ríto ttak be. A lány leült és bosszúsra húzott arccal nézegette a szakadást. — Ezt m egcsinálta. A férfi ú jra elvörösödött és zav aráb an a hosszú fűszála k a t tépdeste. — Bocsásson m eg . . . nem . . . — d a­ dogta. Sokáig hallgattak. A nap perzselő m elegét m egszűrték a lombok, s kellem es, illatos levegő tö ltö tte meg a tisztást. A b ehajló fákról n éh a-n éh a csendesen lep erd ü lt egy levél. H alkan, forogva é r t fö ld et és rá b o ru lt a fűre. A c s ö n d , az. illat, a kellem es m eleg m eg­ tö ltö tte érzékeiket. K önyökre dü lve fe­ k ü d te k a fű b e n é s h allg atták az apró n e­ szeket a g y á r távolról idehal latszó doho­ gását. — H aragszik? — szólalt m eg csende­ sen Józsi, n em em elve fel a fejét. S hogy nem k ap o tt v álaszt, fölnézett.. völgy. A baloldali F ark asly u k bán y ate­ le p re visz. E rre megy tovább az ország­ ú t is. Józsi m egállt. M élyet szívott a virágillattól nehéz le­ vegőből. A szíve erősen dobogott, az arca kipirult. Jo b b ra átvágott az országúton fel a bokros hegyoldalnak. — K ét lépésnyi szé­ les gyalogút kígyózott előtte. I tt kell lennie. Újr a m egállt, m e rt a to rk a elszorult, a szája kiszáradt. A lába is reszketett m ár a kapaszkodástól. M egindult az ösvényen. E nyhe borzongás fu to tt végig a testén. Biztosan várja. Az egyik kanyarodó u tá n világoskék szövet ü tö tt át a bokrok zöldjén. M egrem egett. I tt van. IV. Iré n m ár régen észrevette. H allotta, ahogy kapaszkodik fel a hegy oldalára. De nem fordult meg. Sőt, m intha nagyon is fo g lalkoztatta volna valam i. E lm erülte n nézegette a sárga és b a rn a színekkel ta rk á it bokrokat. Józsi k iszáradt torokkal é rt m elléje. N em tu d o tt szólni, csak átv ette a lépései­ nek ütem ét. Iré n m intha m ost eszm élt volna: — De m egijesztett! — T alán nem v árt? — lélekzett m élyet a férfi. — De. És k isv á rtatv a te tte hozzá: — V ártam . Azzal m eggyorsította a lépteit, m in th a m egriadt volna sa ját szavainak a m erész­ ségétől. Józsit láng csapta meg. Szorosan a lány m ellé lép ett és átfogta a vállát. Iré n m egfordult. Szem éből csodálkozás, m eglepetés áradt, hogy a férfi k a rja le­ esett. S zótlanul m en tek tovább. L épteiket fel­ fog ta a puha fű, meg a lassan haldokló avar. — E lkésett, — kezdte kissé za v arta n Irén. — N em jö hettem előbb a m unkából. A ztán N agyéktól is alig tu d ta m m egsza­ badulni. E lakadt. Sehogyse m ent a beszélgetés. Csöndben m entek néhány lépést. Irén szórakozottan tépdeste az ú tra hajló ágak leveleit. Egyet a szájába is vett. — N em félt? — tö rte m eg a csendet Józsi. A lány elm osolyodott, az a jk á t k issé lebiggyesztette. — Nem. A ztán könnyedén te tte hozzá: — Annyi itt a járókelő, a k á r a piacté­ ren. A keskeny ösvény valóban nem volt néptelen. A környékbeli falvak m unkásai, 8 �A lány apró köröket, b etű k et rajzolt a fűre. A férfi m ellé fordult. — H aragszik? — kérdezte ú jra bűnbán óan. Iré n m egrázta a fejét, m ajd elnevette m agát. — H át lehet m agára haragudni? Józsi odakapott a kezéhez és sokáig ta r ­ totta. Hogy m egfogta ez a lány. M it csinált belőle néhány hét alatt? Mi lett volna Vele. h a nem jön? H a azon az estén nem találkoznak? — Ügy m e n ek ü lt ebbe az ism eretségbe, úgy kapaszkodott bele m int egy fuldokló. — M intha csak álm odná az egészet. De nem a k a r felébredni ebből az álomból, nem a k a rja a valóságot látni, m e rt fél, m e rt valahol — m aga elől is rejtegetve — sejti, érzi, hogy nem h elyes am it tesz. s hogy oda kellene borulni az asszonya elé és m in d e n t elm ondani neki, m in dent m egérteni és ú jra élni, szépen, eg y ü tt m e rt ez így szörnyű m e rt ezt így n em lehet elviselni. — És m égse m egy és mégse teszi, m e rt h a itt v a n ezzel a lánnyal, akkor ő nem tud gondolkozni és ak a rn i, csak sodródik k ábultan és érzi, hogy huzza m agához az erős, friss testé­ vel nagy fekete h ajáv al hogy szinte áti vódik a pórusain és benne él és ő csak követi engedelm esen m inden ak a ratá t. — D ehát a kisfia? — Elveszítse? H agyja el az ő büszkeségét, aki úgv hasonlít m ár m ost is rá és aki m ostanában m indig ke­ re k re n y itja a szem ét a csodálkozástól, hogy apu nem játszik vele m int azelőtt. — H iszen érzi ő , hogy le kellene rázni -m agáról a hiúságot, sé rtő d ö ttség et m e rt É va nagyszerű asszony és m egértené őt. "És m égis am ikor a rra gondol, hogy oda­ áll a felesége elé és m indent elm ond, ak ­ k o r szégyen és félelem fogja el. A lázkodjon m eg? H ogy m ások nevessék? Nem. — Az án itt v an ez a lány is. Hogy m a­ g á h o z kötötte. Pedig azt se tu d ja, hogy "ki és hogy honnan jött, hogyan élt, kit s z e re te tt m ert biztosan szeretett m ár, az ilyenek tu d n a k szeret ni. Iré n sohase be­ szélt erről és ő félték en y volt az ism eret­ len kedvesekre. H iába kérdezte szűksza­ vúan, egv-két m on d attal felelt: — Az apám kereskedő volt. M eghalt. A bolt ját állam i tu lajd o n b a vették. — D ehát m iért jö tt ide? — Nem volt ott senkim ; az is­ m erősöket m eg látni se akartam . A bá­ ty áim m ind vidéken élnék, nekem is m u n ­ k át k ellett keresni . . . — M ilyen furcsa ez a lány. A felesége okos, de kissé hűvös. Ez meg forró. S hogy tu d szeretni! Csak néha érth e tetlen ü l tartózkodó. Ezzel őrjíti meg. M ereven nézett m aga elé. Irén m ár jóideje figyeli. "De nem szól. T udja, hogy gondolkozik és azt is sejti, hogy róla m eg a m ásik asszonyról a fe­ leségéről. Érzi, hogy erősebb, m int az a m ásik. Ó vatosan m eglöki a karjával. A ztán ú jra. — M aga is jó l szórakoztat engem , m ondhatom . Józsi m in th a álom ból ébredne. — M aga álom szuszék — nevet a lény. — Hol já rt az éjszaka? — Elgondolkoztam , — reste lk e d ett a férfi. — Legalább szépre gondolt? — incsel­ ked ett a lány. — A legszebbre. — Á ru lja el. — N em lehet. — N ekem se? — É ppen m ag án ak nem . — M iért? — M ert m ag ára gondoltam , n ev etett Józsi; de kom oly volt a nevetése. — És m it gondolt rólam ? — Sokm indent. — Mégis. — Hogy szeretem . És kigyúlt a tek in tete. — A lány élesen figyelte. — H át még? — Mi kell még? Szeretem . — És a felesége? Ilyen világosan és egyszerűen m ég soha­ sem állíto tta v álaszú t elé a férfit. Eddig m in d k etten k erü lték az asszony n ev én ek az em lítését. Józsi szégyelte, a lány meg nem ta lálta m egfelelőnek az időt. M ost azonban igen. M ost d öntenie kell. T etszett neki a férfi és m ag án ak ak arta. Józsit elk áb ította a lány közelsége. Á t­ k aro lta és lázasan suttogta: — C sak téged ak a rlak . É rted? Téged. • N yugat felől nagy, szürke felhők höm ­ pölyögtek egym ást tolva, lökdösve, m int egy m enekülő csorda. Ije d t m a d arak kerin g tek m egzavarodva, veszélyt érezve. A levegő súlyos lett. Időn­ k én t egy-egy szélroham fu to tt végig, s földre k én y szerítette a gyöngébb cserjé­ ket. A fák fázósan dideregtek. Iré n összefogta m ag án a könnyű szvettert. — E gyütt m együnk a piactérig, — m ondta. Szép volt a lány. N agy, fekete h a já t a szél borzolta és az arcáb a verdeste. A könnyű göndör fü r­ tö k ráta p ad ta k a n y ak ára, arcára, am ely k ip iru lt a gyors m enéstől. Erős, te lt a la k ja szoborszerűen tökéletes volt. A k ö n n yű szövet szinte lá th a ta tla n u l folyta körül, kiem elve a te st szép vonalait. Józsi m egszorította a kezét. E lkésett járókelők siettek m ellettü k . Egy parasztasszony fejére b o ríto tt felsőszoknyával szaladt egy disznó után. N éhány kisgyerek lib ák at h ajto tt. — Kocsizörgés h allatszott. Nagy János csapdosta a lovait, hogy még az eső előtt h azaérjen. — Még csak az kell, hogy észreveg yen, m orogta Józsi. Így is nehéz lesz. — K issé előreengedte Irén t, hogy fedezve legyen. D e az em b er m eglátta. �— N em ül fel, szomszéd? — és húzta vissza a gyeplőt. A kkor nézte m eg jobban a lányt. — Vagy úgy! — m ondta és. nekiengedte a lovakat. Jó k o rát húzott a jobboldali szürkére. A villám lástól am úgy is m egijedt ló ágaskodva szökkent vágtába. A kocsi csak h a m ar e ltű nt a szürkületben. Józsi az első p illan atb an m eg se tu d o tt szólalni. C sak aztán tö rt ki dühösen: A zt a k u ty a jóistenit a világnak! — H át m ost m á r m it csináljon? M ire hazaér, m indenki tu d ja. Így álljon oda a felesége elé? — Ideges lett. G yorsíto tta a lépéseit. V alam i összeszorította a gyom rát; m in th a m arok­ ra fogták volna. A m ellén is nyom ást é r­ zett. T alán a nehéz párás levegőtől. Iré n szinte fu tv a m ent m ellette. N em é rte tte a férfi hom lokára gyűrődött rán ­ cokat. — M ire jó ez? — gondolta. H iszen m egígérte, hogy o tth a g y ja az asszonyt. E lválnak. — De nem szólt. Érezte, hogy m ost nem az ő hatása a la tt áll a férfi, s csak á rta n a vele. Ő m ár m eg is érkezett. Szó nélkül szo­ ríto tta meg a férfi kezét — erősen, biz­ tató n m in tha a m aga ere jét adná át neki. Józsi meg rohan tovább egyedül. M ár nagy pu h a cseppekben h ull az eső. A szél őrjöngve tom bol. F elk ap ja a szal­ m át, papirost és röpíti m agasan. Szem be­ fordul az em berekkel és szem ükbe vágja a port. homokot. V alakinek a fejéről le­ k ap ta a k alapot és m ost diadalm asan ro­ h an tovább vele. Egy k ap u a ljb a n m eg k ellett állnia, hogy kidörzsölje a szemét. Az eső egyre sűrűbben hull; m á r nagy tócsákba gyű lt az utcán, meg a házak m ellett. A ztán m egindul a sok kis é r és piszkos, b a rn a folyóvá nőve sodorja m a ­ gával az utca szennyét. Józsi fe lh a jtja a k ab át g allérját és úgy megy tovább. A h áta m á r átázott. B e se áll az ereszek alá, ahol m égis védve lenne; nem törődik az arcába vágó cseppekkel. Szorongó szívvel, felgyúlt fa n tá z iával lá tja elő re a bekövetkező esem ényeket: az aszszony síró arcát, a kisfia ijed t szemét. És n em tu d szólni hozzájuk. D önteni k ellene, d e képtelen rá. Ijedtség, félelem szállja meg. O lyan, m int egy v ih a rtó l m egriadt, gyám oltalan kisgyerek aki az a n y ja simo­ gató kezétől nyugszik csak meg. — M it tegyen? Te jó isten. - - F orró hom lokára szo rítja a tenyerét. M egint az az ideges szorongás. Ebben él rn ár hetek óta. Nyom­ ja mázsás súllyal ül a lelkén, p e d ig úgy szeretn e szabadon lélekzen i az em berek szem ébe nézni tiszta tu d a tta l, tiszta gon­ dolatokkal. — N em tu d tovább m enni; az eső is zuhog, még jó is, hogy esik. Legalább m eg kell állnia, úgy se tu d n a m ost haza­ m enni és legalább az eső m ia tt áll, azért húzódik az egyik ház to rn áca alá és m a­ rad m ag ára a gondolataival, a fa n tá z iá ja a lk o tta képekkel. — M it csinálhat m ost a felesége? M egpróbálta m aga elé képzelni. B eh ú n y ta a szem ét is. de homályos m a­ r a d t a kép. M ilyen régen lá tta ; m ilyen régen beszélt vele. H iszen alig volt o tt ­ hon, s legfeljebb h a egy-két szót vágott oda, m int reggel is. — A feje m ajd szét­ p attan . A szél b efú jta az esőt. O d a ta rto tta a fe jé t és szétdörzsölte azt a n éhány csep­ pet, am i a hom lokára hullt. — Hogy ro­ h an n a k az esem ények. Reggel csak a h iú­ sága sa jg o tt m ost meg m ár v á ln i akar. M ert m it teh et m á s t? H ajtsa meg a fejét? Meg az asszony is . . . M eg tu d n a neki bocsátani? Éva egyszer-kétszer m egpró­ bált ugyan közeledni a fizetéskori össze­ veszés után. Az egyik v asárn ap is a m ik o r a tü k ö r előtt v ág ta a bajuszát, az asszo n y m ögéje állt és b ékülékenyen kérdezte, kinek a ked v éért szépítkezel? De ő a k k o r m egijedt, m e rt azt h itte, hogy tu d az Iré n ­ nel való ism eretségéről és becsu k ta m agát előtte. — H a a k k o r . . . D ehát nem tu d ta. A k k o r m ég könnyen m en t volna. É va is ak a rta. De ő m á r ism erte Iré n t. És ki ez: az Irén? T u d n a vele élni? Nem néhány hónapot, h an e m éveket. És len n e kisfia? — N yugtalan ság fogta el. M it csin álh at a gyerek? Alszik m á r? — Elin d u lt, végig az u tc án am ely m ost néptelen volt. A há­ zak ablak án aranycsóva verő d ö tt ki az. esőbe m egvilágítva a sű rű n ömlő cseppe­ ket. Az egyik ab lak n ál m egállt. Benézett. A szíve elszorult. Tovább. Még néhány ház. I tt az udvar. B efordult és m egállt a házuk előtt. V. Nagy János alig hogy betoppant, m áris rá té rt az újságra: — K it lá tta m ?! — fuldokolta a nagy szaladástól. Az asszony a tűzhely m ellett állt és fő­ zött. K érdőn nézett az u rára. — Józsit! — K ozm a Józsit? — Igen. — Hol? — A disznóvásártérnél. — K ivel volt? — Beszélj m ar!— tü re l­ m etlen k ed ett az asszony. Az em ber k ifú jta m agát. — Azzal a nőszem éllyel. — Azzal a . . . . val?! Hogy az isten v e rje meg. H át m ás em b erére veti a sze­ m ét?! M ondtam én , hogy nem lesz jó vége. Reggel is összevesztek. Józsi úgy ro h a n t el hazulról, m int egy őrült. Az aszszony meg sírt. Nem m u ta tta , m e rt nem m u t atn á a világ m inden k incséért se, de lá tta m hogy sírt. — T u d ja m ár? — for d ult az urához. — É n nem m o n d tam neki! A z asszony tanakodott. — Szólni kéne. — M ajd én bem egyek: hozzá. T e meg beszélj azzal a Józsival. — Hogy az is hol hag y ta az eszét am ikor összeállt egy ilyennel. M ondd m eg neki, de am úgv alaposan. K apkodta m agára a kendőt és szaladt kifelé. — Az ajtóból m ég visszfordult: — Vigyázz az ételre! M in d járt jövök. — Ahogy te hazajössz éjfél előtt, — k 10 �dörm ögte az em ber, jól ism erve a felesége beszélőképességét. De N agyné m á r nem h allotta. F ejére h ú zott kendővel szaladt át a sötét ud v a­ ron. K ozm áék a jta ja előtt m egállt, lecsapdosta m agáról a vizet. A ztán kopogott. — Tessék! N agyné belépett. K issé összehúzta a szem ét az erős fénytől. — Tessék beljebb jönni A nnus néni. — M icsoda ítéletidő v an odakint! Való­ ságos istenítélet! C sak úgy ömlik, — szedte le m agáról a kendőt. Az asszony bólintott és kinézett az a b ­ la k o n . — I tt az ősz, — fo ly ta tta N agyné. Pe­ dig m ég délután is m ilyen szép idő volt. — Igen. Csönd. N agyné sehogyse tu d ta elindítani a be­ szélg etést. Éva sejtette hogy az asszony nem hiába jö tt. N em az időjárásról a k a r vele beszélgetni. De nem k u ta tta . M ajd m egm ondja, ha a k a rja . C sak a szíve kezdett el h evesebben dobogni. B em ent a szobába és m egigazította a g y ere k ágyacskáját. — A lszik? — kérdezte Nagyné. — Igen. — Szegényke. É va felk a p ta a fejét gyanakodva. — C sak úgy m o ndtam , — m osolygott za­ v a rta n N agyné. N em tu d ta hogy kezdjen hozzá. É va nem volt pletykás, szerette, ha egyenesen beszélnek vele. M ost is ránézett N agynéra. — A nnus néni, m aga a k a r m ondani v alam it. — E ltaláltad. — A férjem ről? — A rról. — bólintott. — H át m ondja. N agyné m eglepődött erre az egyenes kérdésre. Ő sírást v á rt ahogy m ásoknál látta. T itokban irigyelte is az asszony ere­ jét. — Józsiról. — ism ételte vontato ttan . Az u ram lá tta m a délután azzal a . . . (m ajd­ nem úgy m ondta ki, ahogy szokta), azzal a nővel. A z asszony elhalványult. H át m égis igaz?! — H allo tta m á r a sut­ to g á s t, am ely úgy folyta körül, m in t egy piszkos áradat. D e nem hitt neki. Azt tu d ta, hogy valam i baj van az urával. Fi­ zetéskor is . . . meg azon az estén . . . reggel se é rte tt e . . . De hogy m ég ez is?! Le k eltett ülnie. N agyné felugrott, hogy segítsen, de el­ hárí totta. — Köszönöm nincs semmi bajom . És m ereven nézett m aga elé. N agyné vigasztalni ak a rta: — Ilyenek a férfiak. N em leh et ezek­ nek hinni. Józsiról is ki gondolta volna? Éva feje leesett az asztalra. Csendesen m egeredtek a könnyei. Nem le h ete tt látni, c s a k a testén fu to tt ét a rem egés. N agyné m ellé állt. 11 — N o . . . n e sírjo n . És m egsim ogatta. — N em érdem li m eg az az em ber. Józsi m á r jóideje álldogált az ajtóban. A h a ja csapzottan lógott, a k a b á tja egé­ szen átnedvesedett. — T u d ja m ár? — töprengett. Biztosan. N agyné n e szaladt volna át? — B enézett az ablakon. D e az asszonyon nem látszott semmi. É ppen n é­ hány fah asáb o t dugott a sp arh étb a. V a­ csorát m elegített. Az em b er m eglepetten nézte, hogyan h ajladozik a kissé fá ra d ta n mozgó, k arcsú test. — E rő t v e tt m agán. Be kell m enni. M ajd csak lesz valahogy. Kopogott. Eddig sohase tette, legfeljebb h a tré fá ­ ból a kisfia k edvéért, aki m indig felk a­ cagott h a a kopogtatás u tá n egy ism eret­ len h ely ett ap a lé p ett be. De m ost, m in th a m aga is idegen lenne. Az asszony m egrem egett. A kopogás, m in t m egannyi vízbe dobott kő, érzésh u l­ lám okat k a v a rt fel benne. E lsápadt, m ajd v é r ö n tö tte el. Érezte, hogy az u ra az. — Tessék — szólt elfulva. A férfi b elép ett és m egállt az ajtóban. Á zott a la k ja az első p illa n a tb a n szánako­ zást k eltett a z asszonyban. — V edd le a kab áto d és m elegedj meg. A h an g ja tom pa volt. de tisztán érth ető . A férfi kissé m egbátorodott. — T alán nem is tu d ja . — F elak aszto tta a k ab áto t a fogasra, m aga m eg odaállt a tűzhely mellé. A kezét m elengette. — L assan k én t m agához té rt. — Józsika? — Alszik. N em b írta k szólni. — Az em ber be­ szívta az ételszagot. — Vacsorázol? C sak bólintott. Az asszony szedett a tá n y é rra és az asz­ ta lra tette. Az evés m eg n y u g tatta az em bert. M ár jobban érezte m agát. Éva e lra k ta az edényt és v árt. V árta, hogy az u ra szóljon; m aga kezdjen el be­ szélni. De az csak az asztal szélét pisz­ kálta. L eh asad t ró la egy szál azt tö r­ delte. V égre is az asszony k ezdte el: — Elmégy? Józsiban leszaladt a vér. — M indent tud, — gondolta. — Reggel . . . k ezd te bizonytalanul, de nem ta lá lta a szav ak at és elakadt. Az asszony nyu g o ttan , kissé m egsápadva nézte az em b er vergődését. — N em a k a rta m . . . ideges . . . — G y ak ran voltál m o stan áb an ideges, m ondta csendes szom orúsággal, de h a tá ­ rozottan. H allgattak. V égre az em b er összeszedte m agát. M eg­ érezte, hogy nevetséges a helyzete, hogy az asszony az erősebb, a nyugodtabb. — Még gúnyolódik is, gondolta elkeseredve. — Igen, ideges voltam , m e rt m in d en b e belekötsz. �A m u nka le tt az egyetlen öröm em . Meg — Én kötök bele? a fiam . Azok, ak ik et te rágalm aztál, m eg­ — Sem m i se jó neked. M ár azt is elő­ becsültek engem . E lfogadtak egyenrangú! írod, hogyan m osakodjon az em ber, meg, tá rsu k n ak . S zerettek és seg ítettek . . . hogy hogy egyen. C sak te nem segítettél. — M ert önző vagy; — D e Józsi . . . m e rt hiú vagy. — Igen. N e is tagadd. A zt az inget is Az em b er szinte m egderm edt. Így még csak az ért se a k a rtad . nem h allo tta az asszonyt beszélni. — D ehát . . . Az asszony elképedt. H át m ég m indig — Igenis h iú vagy! N em tu d ta d elvi­ selni, hagy nekem is legyen szavam , hogy ezt h án y ja a szem ére? nek em is lehessen igazam. — De én is Az em b er m á r fölényben érezte m agát. T ovább tám adott. em b er vagyok. D olgozok ak árcsak te. É rek annyit, m in t t e . . . M ost m á r látom , A m ióta a gyárba jársz, nem leh et bírni hogy érek annyit, m e rt m ások is m eghall­ veled. Most, hogy m á r te is keresel, h át g atn ak . . . C sak te nem a k a rtá l m eghall­ azt hiszed, hogy m indent lehet. A zóta gatni. semmi sincs itthon rendben. A z é telt is úgy kell enni, hidegen. K ifulladt a beszédben; m eg k e lle tt áll­ — D ehát nem te m ondtad? nia. — M ondtam , de te ak a rta d ; te voltál — A zt hitted, hogy m ajd sírok? rim án — an n y ira oda érte. kodok neked? — Nem. M ást szeretsz? Azt Az asszony erőt v e tt m agán. hiszed, hogy azzal jo b b an m egérted m a­ — Tudod, hogy k ellett a pénz bútorra. gad? —- M enj. Én n em ta rtó zta tla k . M ég — Meg le tt volna az anélkül is. m ost is szeretlek, d e csak m enj. De a fia­ — N em tudom honnan? — A te fizeté­ m a t nem adom . Ő itt m a ra d velem. sedből? Az em b er sáp ad tan állt fel. — Abból. — Elküldesz? Az em b er kiabált: — M ert nem k ellett volna neked be­ — N em tu d u n k eg y ü tt élni. Te nem é r­ m enni. D ehát te jobban érezted m agad a ted m eg, hogy én m ás lettem . M ost is férfiak közt! csak azt látod bennem , aki a k k o r voltam , K im ondta. A legtöbbet. am ikor feleségül m entem hozzád. — H ol Az asszony elsápadt. M eg k ellett fogódz­ v an m á r az a kislány?! A zt keresed? — n ia az asztal lapjába. H iába. Nincs többé. És nek ed a m ásik, ez: — Igen, igen. T alán nem az ért a k a rta d az új valaki, nem kell. Pedig én ez v a­ olyan nagyon, — kiabált az em ber m agát gyok. — H át tu d n á n k így élni? Ö rökös­ is bátorítva. — U dv aro ltatn i a k a rtá l m a­ veszekedésben nőjjön fel a gyerek? Azt gadnak! T etszett, hogy forgolódnak k ö rü ­ lássa, hogy a szülei sohase értik meg egy­ lötted. A zt hiszed nem tudom , hogy ezért m á st? — Nem. In k áb b m enj el. Volt az egész? — N em volt neki elég egy — D e . . . N em tu d n ál nekem . . . em ber. — A z én szívem ben csak egy hely volt. A z asszonnyal forgott a világ. O tt te voltál. De mi v an a te szívedben? — T e beszélsz így . . . te . . . Most — H át azt hiszed, hogy tu d n ék úgy élni. jössz a szeretődtől és te beszélsz? Így veled, hogy nem szeretsz? Hogy szerelem m ersz beszélni? nélk ü l élsz velem ? Szánalom ból? E lfulladt. Többször is m élyet lélekzett, Ú jr a m egrázta a fejét. m íg v alam ennyire lecsillapodott. — Ilyen élet nekem nem kell. Én a sze­ relm em ért tiszta szerelm et kérek. És ezt — É n szerettelek ahogyan te sohase te nem tudod adni. M ost m ár nem tudod szerettél engem . É n m indent m egtettem adni . . . a kedvedért. De k ellett a pénz és bem en­ te m dolgozni. T e tudod, hogy ezért m en­ — H át elm enjek? te m be. M ert m ost csak harag o d b an be­ A férfi této v a léptekkel indult a f ogasszélsz és nem az igazat m ondod. — Én felé. m egm utatom neked a lelkem et is. A bban A z asszony sápadtan, d e kem ényen nézte. n em találsz m ást, m e rt nekem sohasem Az ajtóból m ég egyszer visszanézett az k ellett m ás. — De te . . . te m egm ered-e em ber, de hogy az asszony arca nem eny­ m u tatn i? h ü l lassan, nagyon lassan lenyom ta a k i­ A férfi sápadtan húzta össze m agát. lincset. — M ikor a feleséged le tte m benned A ztán m á r csak a távolodó lép tek eg y re lá tta m a világot. Téged ta rto tta la k a leg­ halkuló h an g ja hallatszott. tö b b n ek , legnagyobbnak. — És m ilyen kicsi lettél! Jóisten. H át csak ennyi vagy? Az asszony az ablakhoz m ent. F élre­ A z em b er nem b írt szólni. húzta a függönyt. K int m ost is esett. O da­ — M ikor a gyárba m entem — fo ly tatta * szorította fo rró hom lokát az ab lak ü v eg re az asszony — te elvártad, hogy azután is — Józsikám , kicsi fiam — suttogta. És el­ elvégezzek m indent. A zt h ittem , hogy se­ ered t a könnye. És m ost m ár nem szégíteni fogsz. N em a k a rta m szólni, azt gyelte. Folyt sű rű cseppekben és r á h u llt szerettem volna, h a m agadtól jössz. De te az üvegre. És olyan jó v o lt sírni. — E gy n em jöttél. Pedig a k k o r én m ár éppúgy szélroham az ab lak ra v e rte az esőt. Csak dolgoztam , m int te. — Eltávolodtál tőlem. nézte: — M ennyi könny. 12 �Molnár Jenő A fiam folyton fütyül Dörmögő vén, m orcos m edve v agyok sokszor reggelente. A lm o m b a n t án savót nyeltem , fa n y a r lett tőle a ke d vem , a z éjszaka m ég rám tapad, n e m látok csak ködöt, sarat s a fülem be, m in t egy tüske beleszúr a fia m fü ttye . M orm ogom , de nincs, k i hallja, csak cifrázza Z solti ajka : dalra dal jön, el n em fárad, m egtölti az egész házat, a padlást, a pincezúgot, m ár m in d e n ü tt fü ttyszó buzog, n á lu n k fü ty ü l m in d en rigó: h á t ez m ár kész ribillió; B erzenkedem , m egrezzenek. — Mért nem hallgat ez a gyerek? Ha lehet ne, ham arjába la katot te n n é k a szájára. A szájára, a szívére, m e r t ott van a friss dal fészke; M edve vagyok, morcos m edve: m o st m in d en k i bú jjo n csend be; A z t hiszem , hogy szétpattanok. — H agyd m ár abba ,— rávakkanok. D erm edt csend van. H ogy m e g re zze n . . . Jégcsapok lógnak a csendben. Így m egfagyok. De h iá b a ... Elgörbül a fia m szája. E jn ye-ejn ye m orgó m edve: beestél a jég verem b e. . . Ez kellet hát? I tt van: vacogj; F elnyársalnak a jégcsapok. Vergődöm csak . . . De egyszerre . . . H ová lett a m orgó m edve? Füttyentek . . . A fiam rácsap. A m egölt fü tt y ú jra árad. A szívem m ár piros virág és csudaszép lett a világ; Bedegi Józsefné TOLL A FEGYVEREM K a tona vagyok, toll a fegyverem , K e zem b e n m in d ig készen áll. A fá su lt közönyt, ha kell, felverem , I tt béke k e ll és n e m halál. Fogom a tollat: tartom az ekét. A gazos fö ld e t term ő vé teszem . F elszántom én az egész fö ld te k é t H a toliam at a kezem b e veszem . T o lla m a kalapács, m u n ká s vagyok, A vas fö lö tt nálam a hatalom . S e le jte t — hidd el —, sohasem hagyok, H a jlik az acél, ahogy én akarom . T olla m tű kezem b en , én orvos is v a g y o k. M eglátom hol va n fá jd a lo m és seb, G yógyító írt a betegnek én adok! M u n ká m a többinél — hidd el — n e m kisebb. T oliam m indenre jó, ha okosan fogom . M unkám ra gyár, föld és a beteg várt, Én, am i kell. szívesen adom, És hogy elérjem , segít benne a Párt! 13 �KAZÁ R GÁBOR P A L Ó C F Ö L D Ö N Színházba készülök. Nem m indennapos lehetőség ez K azáron. A plakát m ár egy h é tte l előbb m egjelent a villanyoszlopo­ kon, hirdető táblán, lett volna időm hoz­ zászokni a gondolathoz. M a estig azt h it­ tem , így is van. De m o st az indulás előtt m égis szorongás fog el. Nem tudom m iért, nem is gondolkozom ra jta , de itt van ben­ nem . K éslelteti m ozdulataim at, elők e rít m ég valam i tennivalót: m arasztal. K örül nézek h át m agam on rendben vagyok-e? Igen, a jegy itt van a zsebem ben. K ive­ szem, m egnézem . Ez az: 3. sor, 2. szék. A cig arettát is eltettem , a cipőm fénylik A k ab áto m u jjá v a l végighúzok m ég a k ala­ pom on: h át ak k o r m ehetünk. Az ú t elég hosszú és am ikor órám ra pillantok, m egállapítom , jól ki kell lép­ n em h a nem akarom m egzavarni ez elő adást. K icsit bánt, hogy e lszám ítottam az időt s ez eltereli a figyelm em et. A »kaszinó « és m ozihelyiség — ahol m ost a színielőadás lesz — a bányatelep első épülete. N agyságra is fekvésre is. M eredeken em elkedő dom bról néz le. M ö­ g ö tte a Szőlőhegy v onulata ritk ás bokrok­ kal, fákkal és villogó feh é r m észkő-foltok­ kal. A m ikor az épület felé tarto k , egy­ sz e rre fogadja be a szem em a soklépcsőjű feljáró t, az im ponáló töm egű ép ü lete t — b a ljá n oszlopos m egoldással — és h á tte ré t, a fölébe m agasodó hegye t. — M int egy kisebb görög város felleg­ v ára — gondolom. N em egyszer restelte m m á r m agam a m erész hasonlatért. De m iért űzzem el a gondolatot? H isz az én falu m ­ b an van. Ily en k o r valam ennyi ablak ki v an vilá­ g ítv a, m ég ünnep ib b n ek ta lá lju k a helyet. A közeledő úgy érzi őt köszönti a soksok fény. Én is biztos vagyok benne: rám v árn ak . M egelégedéssel tö lt el, és m égink áb b m eggyorsítom lépteim . Egyszerre — ahogy ez m á r lenni szokott — éppen a k k o r. am ikor szinte semmi m ásból nem áll körülöttem a világ m int jóleső várakozásból: kéretlen ü l és m eg­ h ö kkentő váratlansággal előlép az im énti szorongás. Világosan, kendőzetlenül áll előttem . T udom m ár. mi ta rto tt vissza. Az em lékezés elfú jja örömöm. Nem tudom pontosan: K ét vagy három év e já rt K azáron először a F alu Színház. L eh et régebben. A kkor is itt ta rto ttá k az előadást. A közönséget még nem eresz­ te tté k be s az épület körül alig leh e tett m egm ozdulni. M indenki, aki szenzációra volt éhes. aki ült m ár szegény eldugott fa lu ra kényszeredett régi cirkuszok gyalula tla n lócáin és n ev etett esetlen bohócainak m ókáin, az m egjelent. S uhancok verseng­ v e u g ratták egym ást. Hangos nevetésük b e levágódott a Szőlőhegy oldalába mesz- szire elfu to tt a csendes utcákba is. A sz ínház autóbusza körül gyerekek u g ráltak , fogdosták a lám p áját m íg a kocsivezető el nem k erg ette őket. A közlekedéstől el­ esett, hegyek falai közé zárt fa lu n a k elő­ ször volt alk alm a üdvözölni a színházat és ezt elég zajosan tette. Őszinte volt a m eg­ nyilatkozás, de a m űvészek m eg riad tak tőle és behúzódtak az öltözőkbe. A töm eg m a­ gára m arad t, n yugtalankodni kezdett, m in th a elvesztett volna valam it. Egyre többen szorongtak az előcsarnokban, és v ártá k az ajtó kinyitását. S m ikor m eg­ n y ilt, bezúdult. O lyan erős volt a szorítás, hogy a m ásik ajtó szárn y at sokáig nem le­ h e te tt elm ozdítani. A fejetlenségben senki sem ta lá lta m eg a helyét. A jegyszedők idegeskedtek, a közönség sé rte tte n hangos­ kodott. Nem k ere stem , m ié rt v an ez így, csak b án to ttan leü ltem valahová, ah o l ép­ pen hely volt. M egbántam , hogy eljöttem . Így k ell viselkedni a színházban: N éhány gondolat k erü lg etett ugyan b áto rtalan u l hiszen sokan m ost v an n ak először színház­ ban. Még sohasem ta lálk o zh attak a m ű v é­ szettel. N em ism erik. H ogyan tisztelh et­ nék hogyan v árh a tn ák m egilletődéssel? M ondom, ilyenféle gondolatok kerü lg ettek , de nem fogalm aztam meg, m e rt az előadás m egkezdődött, s nem egyszer hangoskodás és nem helyénvaló nevetés bosszantott. N em volt kedvem m entséget találni. C sak m agam at bü n te tte m ezzel m e rt h a elis­ m erem az oko k at m eglátom a fejlődés lehetőségét is. Így é lte m a lépcsőhöz. N em tu lajd o n í­ to ttam jelentőséget gondolataim nak. In ­ kább m entségnek szántam és a m agam igazolására h ogy azóta sem v oltam K azá­ ron színházban. F en t a dom bon elv ak ít az ablakokból kiöm lő fény. A F alu Színház h atalm as autóbuszánál tudok csak hunyorgás nélkül szétnézni. N em k éstem el. A közönség egy része nyugodtan sétál az ép ület b e já ra ti o ldalán, néhányan p a rk lámpái a latt álldogálnak. M egállok én is, hogy előkeressem a je ­ gyem. In k áb b csak időt ak aro k nyerni, hogy szétnézhessek, m e rt m eglep a közön­ séggel való találkozás. A rosszat a kellem e tlent könnyen elhisszük, de az előnyös változásokat kétk ed v e fogadjuk. M ellet­ tem két lány beszélget egy fiatalem b er társaságában. Az egyik lányon szürke kosztüm , a m ásikon elegáns szövet ru h a. A fiatalem b er frissen borotválva, ünneplő ruhában. K azári viseletbe öltözött asszo­ nyok jönnek. Csillog a fejdíszük, suhog a szoknyájuk. E gym ásután lépnek a kiszű­ rődő fénybe az érkezők, tű n n e k el az á r­ nyékban . . . és senki ellen n em lehet k i­ fogás: ünneplő arcok, ünnepi ru hák. Az 14 �előcsarnokban férfiak cigarettáznak, az egyik színészt veszik körül. V alam elyik élm ényét m ondja el a m űvész. A terem ből enyhe zsongás szűrődik ki. Az ajtó n ál v á r a jegyszedő, levezet a székem ig. M ár m ajdnem m indenki elfog­ la lta a helyét. Ahogy lépkedek a székso­ ro k között, egy-egy te k in te tte l találkozom . A szem ekben az élm ényvárás csillogása üdvözöl, am ely m ost m eleg közösségbe ol­ v asztja az egész nézőteret. T öbbnek, jo b b ­ n ak , vagy tisztábbnak érzem m agam itt, 15 m int az előbb odakint? N em tudom , csak azt, hogy jó itt. Sok m in d en t elm u laszto ttam háro m é v alatt, nem k ísérh ettem figyelem m el, hogy fejlődött színház látogatóvá a falu közön­ sége. N em vagyok elég erős ahhoz, hogy szem rehányást tegyek m agam nak, m e rt m agával rag ad a közösség ünnepi h an g u ­ lata, m e rt olyan jó m egnyitni a lelk et a nagy várakozásra — és nem gondolni semmi m ásra. K ezdődhet az előadás! . . . �N A G Y I S T V Á N V E R S E I MÉHES, APÁM, ÉN A m éh e ke t te stv érk én t szereti, A kasba p u szta kézzel n yú l bele. S ha néha fe lzú d ú ln a k ellene, T ucatnyi fu llá n k m eg n e m á rt neki. A m éh esh ez kom oly érdek fű zö tt, N e m gazdasági, költői csupán. E lolvasgatn i forró délután O ly jó lesett zsongó kasok között. Üres kaptárba ra k ta m könyveket, A m éhes csak m in t kö n yvtá r érdekel, A z édes sza km á t n em ke d v e lte m én. A p á m bizony hiába nógatott. K e d ve m m ás édességeken kapott, M éznél édesebb volt la költem én y. LIZKA-KÚT Erdei kú t. se káva. se fedő, Büdös bürök között, gazzal tele. Ha arra jársz, vigyázz, ne lépj bele. A L izka -k ú t nagy figyelm eztető . L izka asszony gyanútlan ballaga, A faluból erdőn át hazam én, De m agzat-m ozdulás szúr át szivén — Ó, régi da l ez, igaz ballada. E g yü tt látott kutat, ka stélyt urat, És gyorsan jö tt a hibbant m o zd u la t. Régi dal ez, jobbágytragédia. E kú tb a ölt egyszer ké t életet, De ezer szívben vádat é lte te tt M inden balladák a n yja kén t Liza. N IO B E Eleire k e ln e k ó görög m esék. Jó dédanyám kilencvenhárom évvel, Világgá — szórt tizen n ég y gyerm ekével A niobei anyabüszkeség, A negyvennyolcas jobbágy-hajnalon E lindult fe ln ő tt s fogant m in d en évben, M o s, m ankójával áll a napsütésben: Szoborbaöntött anya-fájdalom . M éltán em e lte m őt Niobe m ellé: A m ítosz v á lik itt történelem m é, Niobe-híre ne m ú ljo n soha; M int Z rínyi Ilonákra, egri nőkre, Ugy gondolok rá, úgy éljen örökre Egy század legnagyobb nagyasszonya! 16 �MAKKSZEDÉS K á n yá k kárognak október egén, S a m a kkszed ő k csavargó kis csapatja. Tar terebélyek csendjét f elzavarja — K ö zö ttü k csörtetü n k h ugóm m eg én. A z ősz nyálkás ava r t te rít a lá n k , S m i bóklászunk bútól eloldozottan, V ersenyt f u tu n k , ha tö m zsi ma k k le­ p o ttyan, M ert m a kko t zörgő pénzre v á lt apánk. E stefelé erőlködünk a ködben, Fürge fiú c sk á k f ujta tn a k köröttem , A csillagokkal érke zü n k haza. Z sákra rog yu n k le néha kacarászva, E lőtalálni kin ek m i az álma: Cipőcske, csizm a vagy m eleg ruha. LENNYŰVÉS H űs hajnalon anyá m naponta fe lk ö lt: N apszám ba kell m enned, édes fiam . H arm atba fü rd ik m ég a szőke lenföld, De p a rtjá n á llu n k m á r m in d a n n yia n . És in n e n nincs m en ekvés napnyugvásig. M int gémberednek feltört ujjaim; V érhólyag tám ad, k e szty ű belevásik A száraz rosto k m etsző húrjain. A len n yü vő csapat nagy része g ye rm ek, Igy sokkal olcsóbb, tu d ja ezt a herceg, S m áshol jobban kell a felnőtt-erő. Csak n y ü v ü n k tö rt tenyérrel és sajogva, T áblákat o sztunk hetekre, napokra, De ú g y tű n ik, a lenföld egyre nő. CSALÓ DÁS Azt hittem , hogy jó szívve l van irá n ta m Lili, a lenge kis zárdistalány . E lhalm ozott csókkal, ha m eg kívá n ta m , L e jte tte m átölelve oldalán. A n yá r vasárnap-délutáni láza A falujába, őhozzá űzött. M essze fe ltű n t: könyököl ablakába A hadnaggyal virágai között. M egpillantott a forró nyári porban, R ed ő n yt levont, az ajtó t zá rta gyorsan. K i ren d ezett m ár ily ko m isz idillt: A falon át lá ttam , m á r tú l a vágyon, A falon át láttam, már tál a vágyon, S zív e m bezárult és szem em kin yílt. �TORONYSZOBA A kastély kertje kissé elhagyott, De októbernek biztos bája van. Vadgesztenye kopogtat ablakot. A z óriásfa fü rtje m á r arany. E gy-egy levél leválik és libeg, B et áncol az ásító ablakon, S a nyirkos, ápolatlan boltívek A la tt a rossz padlóra hull vakon. Épp a kongó toronyszobába s z á ll. . . In nen fig y e lt későt kiskirály A z alja-népre, m in t ve t és arat. Öreg toronyszoba, szépítsd m agad: A nép sie t feléd a p arkon át, H ogy berendezze gyerm ekotthonát! Tóth I mre versei ÜDVÖZLET Ü d vözlünk, Nógrád: — V égvárak földje, N y ú jtó zó bércek szép Ipoly völgye. Ü d vö zlü nk drága fé n y t adó bánya, — S zabad palócok ked ves világa. Szép szabad Nógrád jogos gazdája! — S zü lő fö ld ü n kn ek m unkásosztálya. Jobb jö vő t vető szorgos parasztok, Új úto n járó M ikszáth-palócok. A z első dalunk azokat zengje. K ik gyárban, földön és lent a m élybe, F énylő szerszám m al jö vő t csiholnak, K ik n e k kezéből szépül a holnap. Forró szeretet száll m a felétek, M éltán tié te k az első ének. Dicsőség n éktek hű m u n ká s kezek; T ett e k dicsérnek! bányák, üzem ek. D régelyi romok, török kudarca, S a vörös Tarján legendás harca Nógrádi hadak nagy hírét őrzi, I ly iskolákon ta n u lta k győzni. K érges kezektő l zöldül a m ező. T ő lü k lesz fö ld ü n k jó kalászt termő. Dicsőség néked Dolgozó Ember; M i téged ze n g ü n k sze n t szerelem m el. Új dalos sereg köszönt m a Nógrád. Ism erd m eg, szeresd; Erősítsd szárnyát; 18 �„MÁTRAI KÉPEK“-ből TÉLI VIHAR K i bosszantotta fe l a háborgó hegyet? K i kü ld te roham ra a dühöngő te le t? Süvöltő, vijjogó fé lelm etes m uzsika, Viha r zó, m átrai té li színfónia. K om or dallam okat harsognak a hegyek, Z ú g ó fellegeket röpítnek a szelek. A viharos téllel fe lv e szik a harcot, B átor szorgalom m al keresik a magot, Jeges hajló kórók a d já k a ke n ye ret, M ike t csöppnyi csőrük rem én ye ü töget Déli tengerekre szállt sok gyáva társuk. De ők n e m hag yjá k el szép téli M átrájuk. Csupasz, fagyos gallyuk csapkodják a felh ő t, Vad szél hajlítgatja a hóterhelt fe n yő t Jajongó tu ja fa m eg rém ü ltén lobog, ;Sok hűséges levél szám űzve kavarog. Fiatal b ü kkfá kró l tépi őket a szél, S z ívós szerelm ü ktő l lett ily dühös a tél. H ólepett irtá-son fu rcsa gyü lekezet. H ófehér bundában s o k s o k vad beszélget. Sarki farkasok, és álm os jeg esm ed vék, — H avas fa tu skó k, m it itt hagytak a fe jszé k — A zúgó va d télb en m iről tárg ya lh a tn a k? A tél fia i is tavaszról á lm odnak. "S íron vergődnek a nyír vé ko n y gallyai Dacosan áll a tölgy, n em akar hajlani. Szúrós csipkebokrokon piros csengők csengnek. S ú ly o s jé g terh ü kkel hajlongnak a fü v e k , A Tom boló éles szél fagyos jégkésével, M efisztó kacajjal ezer d u n yh á t tép fél, E gy-két k é k v illanás fe n n a fe jü n k fe le tt A kom or viharban fé n ylő eget sejtet. A szürke fe lh ő ke . csapkodó sok ágban, Szélvésszel dacoló fü v e k b e n és fá kb a n N agy erők feszü ln ek. Uj életre várnak Bátor g yerm ekei ősi föld a n yá n kn a k. Kavargó hópelyhek. száguldó hóorkán. Sok d u n yh a fen n a ka d a derm edt fá k gallyán. F ekete gyém ántok t ünnek fe l a télben, É h e ző szén cin kék az é l e t nevében. B ár tö rzsü k m eghajlik, ujra felp a tta n n a k, M ert h iszn ek az ujn a k, hisznek a z igaznak. A szél m ely elhozta a vihart, a telet, Elviszi, m ire m ajd tavaszi nap nevet. 19 �H A G Y O M Á NY O K DK. MANGA JÁNOS A NÓGRÁDI DUDÁSO K A nógrádi dudásoknak M ikszáth K ál­ m án szerzett hírnevet. »L apaj a híres d u ­ dás« cím ű elbeszélésében nem csak a du­ dás akkori társadalm i helyzetéről, a falu társad alm áb an betöltött szerepéről, hanem azokról a babonákról, hiedelm ekről is be­ számol, am elyek a d udást és a hangszerét egyform án körülvették. M ikszáth K álm án­ n ak ezt a gyönyörűen m egfestett képét k ív á n ju k kiegészíteni, am ikor a nógrádi dudásokról szólunk. M ielőtt azonban a m a is élő nógrádi d u ­ dásokkal m egism erkednénk a duda tö rté ­ n etérő l is szólnunk kell, annál is inkább, m e rt a hangszerek között egyike azoknak, am elyek az em beri k u ltú ra tö rté n eté b en a legtávolabbi m ú ltb a te k in th e tn ek vissza. A z egyiptom iak, a perzsák, az asszirok kb. 2000 évvel ezelőtt m á r ism erték a d u ­ dát. E lte rjed t és kedvelt hangszer volt a görögöknél is, akik »askaulos«-n ak nevez­ ték . A ró m aiak »tibia utricularis« névvel je lö lték és a d u d ajáté k ta n ítá sára külön iskolákat létesítettek, a dudások pedig k ü ­ lön szervezetbe töm örültek. V alószínűnek ta rtju k , hogy ezt az ősi h an g szert m á r a honfoglaló m agyarság is ism erte. A X II—X III. századi oklevelek­ ben a gajdos, ahogy a szlovákok m a is n evezik a dudást, m int helységnév és sze­ m élynév eg y a rán t előfordul. K ésőbb egyre több irodalm i a d a tta l találkozunk. Ezek közül csak n éh án y at em lítü n k meg. G eleji K atona István (1589—1649) Öreg G ra d u álján ak A jánló Levelében olvashat­ ju k a következőket: »Az orgonán értv én m inden fúvós és töm lős sípokat, az m i­ n em ű a M agyaroknak első M usicajok az bordó síp, avagy duda is . . .« U dvarhelyi G yörgy 1664. október 19-én Teleky Mi­ hályhoz a következőiket írja : »N ém et m u ­ zsika és gyengén pengő lantocska kell azok­ nak , ak ik vízzel v álasztják el a m á ja t a tüdőtől. D uda, dörgő síp, hegedű, virgina s koboz illik a bor mellé.« E sterházy Pál 1656. évi énekgyűjtem ényének verse m ár a r r a is világosan utal, hogy a hangszer a m ag y ar népnél is m ennyire e lte rje d t és közkedvelt volt: K eljü n k fel az asztaltól, h a jó llak tu n k bortól S táncoljunk. Szóljon hegedű, sétáljunk. D udás is bőgjön, m ulassunk . . . 20 M agyar táncot vonhatsz, te dudás is fu jh atsz Im m áron A közrend is h ad d táncoljon, In n é t senki se oszoljon . . . A vásárhelyi daloskönyv m ennyegzős éneke is m egem lékezik a dudáról: V onassad az ifjak táncát, H add fogja ki ki ő társát, D udás hosszan fúdd a dudát. N e kím éld az asszonyok talpát. A X V I. századtól kezdve te h á t bőven. ta lálu n k bizonyítékokat a rra , hogy a h an g ­ szer m ind a nép körében, m ind a k ato n a­ életben és a főúri zenek aro k b an egyfor­ m án kedvelt volt. T ö rtén eti és irodalm i adatainkból a r r a is k ö v etkeztethetünk, hogy a du d a egykori, általán o s szerepét a X V III. században veszti el, am ik o r a főúri rezidenciák h ű tle n ek k é lesznek a régi h a­ gyományokhoz s oly buzgalom m al tá rn a k k a p u t a nyugati zenének és a konok k e­ leti v ára k európai kastélyokká ala k u ln a k ahol m á r Bécs, P rága, N ápoly és M ilánó m uzsikusait v árják . E ttől az időtől kezdve a du d a csak a kastélyokon kívül, az elsze­ gényedett nem ességnél, jobbágyságnál és a pásztoroknál talál m enedéket. V alójá­ b an — am in t később is lá tju k — egyre inkább a szegénység zenei életén ek ta rto ­ zékává válik. A M artinovics—Laczkovicsféle röpirat, am ely egy 1790-ben elm on­ d o tt országgyűlési beszédet ta rtalm az, mára parlagi köznem ességnek is szem ére veti a népies m uzsikálást, am ik o r g ú n y o san megjegyzi, hogy » . . . táro g ató sípjok m ellé a dorom b, a d u d a és fu ru ly a is jó, m elyeknek fü lek e t hasogató döm m ögés és ordításánál a bo k áto k at elegendőképpen öszve-verhetitek . . .« A X V III. századtól kezdve te h á t a d u ­ d ára is érvényes az a folyam at, am elyre a népélet bárm ely te rü le té n ta lálu n k példát, hogy a szegénység ak a rv a-n em a k arv a h o r­ doz m agával tovább régi k u ltú rja v a k a t, m indaddig, am íg a gazdasági viszonyok­ ban lényeges változás nem következik be. T ehát a d u d áv al k ap cso latb an is jelentős szerepet kell tu la jd o n ítan u n k ezeknek a tényezőknek, am elyek m ind a dudás, m in d pedig a hangszer társad alm i szerepét is m eghatározták. K ülönben a dudának, a du d a életén ek a gazdasági viszonyokkal való összefüggését m á r M adarassy L ászló �n é p ra jz k u ta tó n k is felism erte 1934-ben, am ikor szükségesnek ta rto tta m egem líteni, h o gy a duda haldoklása az úgynevezett kiegyezés esztendeiben kezdődik, am ikor az általános gazdasági fellendülés a m a­ g y ar életének új irán y t szabott. M adarassy azonban nem v e tte észre azt, hogy ez a fellendülés csak az uralkodó réteget érintette és a pásztori életformában egyéb általában nem m utatkozott, ső t különösen N ógrádban, ahol a pásztorélet h an y a tlá s­ n a k indult, lényeges rosszabbodást hozott m agával. A duda, m int a pásztorok, zsel­ lé r e k gazdasági cselédeik és szegénypa­ raszto k hangszere, tovább élt. H iába ír ta P ap p G yula 1865-ben k iadott palóc költem ényei előszavában, hogy »Ezelőtt kedvenc zenéjök a d u d a volt, de ez m á r nagyobb részt kiveszett s m ai napság itt-o tt lá tn i csak egy-egy szom orú dudást, pedig m ég ezelőtt néhány évvel is ez m u­ la tta tn á őket lakom ájokban, ezen já rta a lakodalm as nép úgy a sebes kopogót, m int a szom orú verbunkot.« A du d a a századfordulón vesztette el egykori szerepét, am ikor a nagybirtokok racionalizálásával a k ü lte rjes állattartá s szerepe egyre inkább csökkent. Éppen N ógrádban ta lálu n k több példát arra, hogy k b . 50 évvel ezelőtt a 20 év körüli bojtá­ r o k nagy része azért m en t bányásznak, illetve bányam unkásnak, m e rt pásztornak m á r nem kellett. E gy-két pásztor, így L a­ páti A ntal rom hányi dudás, az első világ­ h á b o rú u tá n vált meg a pásztorélettől, am ikor m egfelelő helyet m á r nem kapott M indenesetre jellem ző, hogy a pásztorból le tt napszám os, zsellér, vagy bányász d u ­ d áját m eg tarto tta, m e rt a környezetéből lényegében n em szakadt ki, csak m u n k a­ k öre változott meg. Ez a körülm ény a dudálás alk alm ait csökkentette ugyan, de n em sz ü n tette meg, m e rt a szegényebb községekben a pásztorból le tt bányász is elm ent dudálni a lakodalom ba vagy a bál­ ba. A zonban a pásztorból le tt bányász, v agy m unkás gyerm ekei m á r nem ta n u l­ ta k meg dudálni, m e rt a dudakészítésnek, a dudálásnak hiányoztak a feltételei. A rra viszont v a n példánk, hogy a pásztor pász­ to rn a k m a ra d t fia m ég 10 esztendővel ez­ elő tt is kezébe v ette a dudát, h a jó volt a legelő és őrzés közben ju to tt ideje a dud áv al való bajlódásra, a hangolásra, a já ­ ték ra. A pásztor ugyanis a nyáj u tá n gya­ k o ro lh atta a dudálást, m e rt idejének leg­ nagyobb részét, k o ra reggeltől késő estig, a h atárb an , az erd őben töltötte. A nógrádi pásztorélet sajátosságaiban és a nógrádi tájb an ta lá lju k m eg a n n a k a m a g y arázatát is, hogy m iért m a ra d t meg itt a duda napjainkig. A nógrádi tá j és a pásztorélet elsősorban a hangszer techni­ kai előfeltételeit (anyag, játéklehetőség), m ásodsorban a d událás (lakodalm akban. bálokban( lehetőségét biztosította. Nógrád az ország legszegényebb várm egyéje volt. K ülönösen vonatkozott ez a parasztság :nagy részére. L egtöbb volt a nagybirtok, a szegénycselédek, zsellérek szám a, a k ik 21 a hagyom ányos életform ától nem szakad­ ta k el s éppen ezért még 20—25 évvel ez­ elő tt is az egyes falv ak b an , m ajorokon dudás szolgáltatta a tánczenét. Főleg azok­ ban a helységekben, am ely ek n ek a k ö r­ nyékén a legtöbb nag y b irto k volt, m e rt a dudás kevesebbe k erü lt, m in t a cigány, job b an kézn él is volt. A dudálási alk al­ m ak, lehetőségek pedig a d u d ásn ak is k í­ v án ato sak v oltak, m e rt am it ilyenkor k a ­ pott, nem egyszer jelentős m érték b en hoz­ zá já ru lt szükségletei kielégítéséhez. A m a élő nógrádi dudások m in d n y ájan pásztorok voltak, vagy m a is azok. Az ed ­ dig felk u tato tt 16 dudás közül azonban m á r csak háro m fo ly ta tja a pásztorságot, a többiek napszám os m unkából élnek, vagy család tag jaik k al eg y ü tt a földosztás révén ju tta to tt földet m űvelik. L egtöbb­ jü k n e k hangszere is haszn álato n k ív ü l van. É ppen ezért a g y ak o rlat hiánya já ­ té k tec h n ik á ju k b an is m egm utatkozik. E n ­ nek ellen ére a nógrádi dudások között ta ­ lá lu n k m ég a fiatala b b k orosztályba ta r ­ tozókat is. Az összes dudások szülei is kiv étel nél­ kül pásztorok voltak. N ógrádban elég gya­ kori volt, hogy a pásztor hol kanásznak, hol ju h ászn ak , hol tehenesnek, vagy éppen béresn ek szegődött, am ik o r gazdát cserélt. A zonban a jó dudás állandóan pásztor volt, juhász vagy kanász, m e rt a b irk an y áj vagy disznócsorda m ellett volt ideje a d u ­ dálásra. A datainkból az is kiderül, hogy a dudakészítés és a dudálás hagyom ányai nem a családon, h an em inkább a pásztori életfo rm án k eresztü l öröklődtek. Több jó h írű d u d ásn ak sem az ap ja, sem a nagy­ a p ja , vagy testvérei nem tu d ta k dudálni. A fiatal, g y ak ran 10—12 éves b o jtáro k m indig legeltetés közben, k in t a h a tá rb a n ked v elték meg a han g szert s o tt k e rü lt kezü k b e először egy-egy sípszár, vagy te l­ jes duda. Á ltalában a ilyen lehetőségek alkalm ai szü lték a későbbi dudást, azon­ ban az sem kétséges, hogy m indehhez m ég a jó dudások h íre — m in t p éld ak ép — is hozzájárult. Lapáti A n tal 71 éves rom hányi dudás elm ondta, hogy 14 éves koráb an , am ik o r K isecseten a p ja m ellett b o jtárkodott, g yak­ r a n találkozott N ové Jánossal, aki jó du­ dás volt. Nové, aki L ap átiék közelében őrizte a m ásik disznófalkát és g y ak ran elővette d udáját, m egszerette a kis A n­ talt, m e rt az v itt neki pálinkát, h a m egkí­ v á n ta s egy alkalom m al ad o tt n ek i egy rossz sípszárat. L apáti ezen ta n u lt és am i­ k o r m á r n ó ták at is tu d o tt r a jta fú jn i, a p ja készített a sípszárhoz d u d afejet, m ajd v ett egy birkát, abból pedig töm lőt. A dudához a bordót m ár m aga L apáti A n tal készí­ tette. A m ikor elkészült a duda, m indig m agával v itte és a disznók u tá n dudálgatott. Ciglan Ján o s 80 éves volt pásztor, aki m ost N ézsán lakik, 14 éves k o ráb an kez­ d ett dudálni, am ik o r m á r furulyázni tu ­ dott. É rsek v ad k erten P rá sk a M arci kanász m ellett volt b o jtár, aki jól tu d o tt d u d áln i �to r m ajd bányász, aki K ish arty án b an la- kik, 12—13 éves volt, am ik o r n agybátyja m ellett vo lt kanászbojtár. A kk o rib an H alé Pistától, egyik legjobb nógrádi dudástól, am iért egy alkalom m al vigyázott a nyájá­ ra, kapott egy sípszárat. Ezen kezdte a dudálást. A k ö rn y ék en híres dudások vol­ ta k m ég ak k o r: C sapa P ista szalm atercsi juhász és H ruskó Pál szalm atercsi kanász. Őket gyak ran h allo tta dudálni és sokszor lá tta őket, am in t a dudát, a sípszárat ké­ szítették. B ertók a sípszáron öt hónap a la tt ta n u lt meg játszani. E zután m ár sa ját m aga k észítette el dudáját. 16—17 éves. k orában L udányban és H alásziban a fa r­ sangi bálokon ő v o lt a dudás. és m ég 95 éves k orában is elővette a d u ­ dát, h a jókedve kerekedett. Ciglan János­ n a k nagyon m egtetszett a duda és egy al­ kalom m al m egkérte P ráskát, hogy tan ítsa m eg ő t is. Öt hónap a la tt ta n u lt m eg d u ­ dálni. M ikor aztán deleltek a disznók, P rá sk a furulyázott, a veje klarinétozott, ő pedig dudált, így vigadoztak. A dudálás m egtanulásának általában első feltéte le a furulyázás, m ajd ezután gyako­ ro ln ak a du d a sípszárán. M észáros József 71 éves csitári volt pásztor, m int árva gye­ rek , 9—10 éves koráb an sógora m ellé ke­ r ü lt ju h ászbojtárnak. A sógora, Rozik György, fiainak sípszárat csinált, de azok m eg u n ták és o d aadták M észárosnak. Ro­ zik m e g m u ta tta neki, hogyan kell a sípo­ k a t fújni. E zután egy kis du d át készített m ag án ak nyúlbőrből. »F újtam , fújtam , deh át nem m ent rendesen«, — m ondta M é­ száros. 18 éves korában M arcalba k e rü lt cselédkanásznak, ott volt D ovicsin A ndrás u rad a lm i kanász, aki ak koriban 60 éves le h e te tt. Ő jól tu d o tt dudálni, de nem igen foglalkozott vele, m e rt nem b írta a » m ell» . T őle sokat tanult. B ertók János H u rják 77 éves volt pász­ L ukács P é te r 60 éves, jelenleg szátoki lakos, volt pásztor, 17 éves k o ráb an ta ­ n u lt meg dudálni, u g y an ak k o r ta n u lta meg a dudakészítést is. Az a p ja ak koriban N agyorosziban volt községi kanász, ő pe­ dig m elle tte bojtároskodott. L eá n y testv ére lakodalm án D udok A ndrás kóspallagi ju ­ hász dudált. O tt m egtetszett neki a h ang­ szer, jól m egnézte m inden d ara b ját, a z u tán készített m agának is. 20 éves k o rá­ ban Kós Józseffel eg y ü tt volt D régelypa22 �Iánkon, a k k o r lá tta az ő d u d á já t is. Sok­ szor h allg atta, am ikor játszott és több d u d an ó tát ta n u lt tőle. A m int lá ttu k , a fiatal pásztornak nem ­ csak a dudálást, han em a dudakészítés m esterségét is e l kellett sajátítan ia, annál is inkább, m e rt a du d a hangolását, a han g ­ szer egyes részeinek pótlását csak az tu d ja elvégezni, aki az egész h angszert is el tu d ja készíteni. P e rsz e ennek ellenére igen gyakori, hogy a dudás nem sajátm aga k észítette hangszeren játszik. A dudaké­ szítés előfeltétele a farag ásb an való já r­ tasság. ami viszont nem párosul mindig zenei hajlam okkal. É ppen ezért nem ritka, hogy egy-egy dudás a du d a azon részeit, am elyeknek elkészítése nagyobb gyakorla­ to t kíván, m ással csin áltatja m eg vagy m ástól szerzi meg. Főleg a dudafej és a sípszár, vagy a szépen k ifaragott cinnel k iö n tö tt bordószár az, a m it a farag n i nem tu d ó p araszt m ástól szerez meg. Nem v olt ritk a olyan dudás sem, aki m ások ré ­ szére 15—20 dudát is készített. A duda leglényegesebb része a sípszár am elyen a dudás a dallam ot és k o n trá t játssza. A sípszár egy kettőssíp, am elynek felső végébe illesztett nádból vagy bodza­ fából készü lt síp jait a dudabőrbe fú jt le­ vegő szó laltatja meg. M inden valam ire való d u dásnak legalább egy, n éh a azonban négy-öt sípszára is v an ta rtalé k b an . B ertó k M ihály m indig k ettő t h o rdott m agá­ val, am ikor dudálni m ent. A legtöbb d u ­ d ásn ak azonban nem csak a sípszárakból v olt több darabjai han em dud ája is m in­ dig legalább k ettő volt. A sípszárak at általában szilvafából k é ­ szítik m e rt a szilvafa n em hasad, könnyen farag h a tó és szép piros színe van. H a szil­ v afa nincs kéznél, sípszárkészítésre a bod­ za-, ju h a r- kivételesen az a k á c fá t is fel­ használják. A sípszár kb. 20 cm hosszú, am elyben hosszanti irányban k é t ly u k at fú rn a k egym ás m ellett párhuzam osan. Az így képzett k ét cső m indegyikének felső végébe teszik a nád- vagy bodzafasípot. A sípszár egyik része a dallam síp, ennek h a t ly u k a v a n s a h a t lyukon a skála hét h an g ja képezhető. A sípszár m ásik része a kontrasíp, ezen egy ly u k v a n s így két han g szólaltatható meg rajta. A sípszár ta rto zék a m ég egy to ld a lé k am elynek pipa, pipka, vagy csikó a neve. E n nek a toldaléknak, am ely tu la jd o n k é p ­ pen a sípszár, vagyis a k o n trasíp jobbkéz felé eső részét hosszabbítja meg, az a sze­ repe. hogy a k o n trasíp hangját, a lyuk lefödésével az alsó q u a rtra (három hanggal lejjebb) szállítsa le. A kontrasíp o n u gyan­ is — am int em líte ttü k — csak két hang szó laltatható meg: a k o n traly u k n y itv a ta rtásáv al a du d a sípszárának alap h an g ja, a ly u k lefödésével pedig a q u art. Ezzel szem ben a dallam -sípon a játszólyukak szám a h at, öt a dallam síp elülső részén, egy pedig a hátsó részén. A hátsó lyuk fölött v a n a bolhalyuk, am ely a játékban, illetve a hangképzésben m ódosító cifrázó szerepet tö lt be. A bolhalyuk felem elésével 23 a d allam síp h angjai egy fél han g g al fe lem elhetők. A bo ly h aly u k n ak ez a tu la j­ donsága, éppen ezért a cifrázásra, v ib rá­ lásra is alkalm as. M ár az előbbiekben láttu k , hogy a d u d a sípszárának m egszólaltatásához sípokra is van szükség. A sípokat nádból, vagy bodza­ fából készítik és a sípszár felső v ég én ek nyílásaiba dugják, úgy, hogy a síp nyel­ vének rezgését sem m i se akadályozza. A nógrádi dudások azt ta rtjá k , hogy síp n ak legjobb az ugari, vagy parlagi nád, m e rt az olyan kem ény, m in t a fa. A kb. 5—6 m m átm érőjű és 4—5 cm hosszú nád felső végét m indig a csom ónál vág ják el ez u tá n kiszedik a belét, m a jd a felső végébe egy kb. 5 m m hasszú fadugót tesznek. A fa ­ dugó a la tt a n ád a t bevágják és hosszanti irán y b an 1,5—2,5 cm hosszúságban a nád behasításával, illetve a b eh a síto tt rész. fe ­ lü letén ek lap o sra farag ásáv al képezik a nyelvet. A z így elk észített n yelvet a szájb a véve azonnal m eg fú jják és h a elég erős, rikoltó hangot ád a síp jó. Ugyanígy k é­ szül a bodzafasíp is. A sípokkal és a p ip ák k al elláto tt síp­ szárat a dudafej ta rtja . Ez is szilvafából készül. F o rm ája kétféle: kecske, v a g y kosfej alak ú . A k ifarag o tt fe je t m ég cin öntéssel, réz v erettel is díszítik. A d u d a­ fejb e f ú rt nyíláson k eresztü l a sípszár síp jai a dudabőrből k a p já k a levegőt. A. töm lő, vagy d u d ab ő r leg g y ak rab b an birk a­ bőrből készül. A du d afej nyaki részének a perem én, am ely et a b ő rb e kötnek, b a ­ rázd át árk ain ak , hogy a kö tésre h aszn ált spárga, vagy szurkos fonál, a bő rrel eg y ü tt le n e csu sszon. A d u d a h arm a d ik h an g ját a »bordő«, vagy »gordó« szó laltatja meg. Ez a h an g ­ szer basszusa, s m in t orgonapont k íséri végig a játékot. Kb. 70—80 cm hosszú, több darabból összeillesztett fából készült cső. Ebbe a csőbe is nádból, vagy bodza­ fából készült sípot helyeznek. A bordó­ szár végén hangerősítő tö lcsért találunk, rendesen szaruból, ritk á b b a n rézből. A bordószár több darabból való elkészítésé­ n ek a célja egyrészt a fú rás m egkönnyí­ tése, m ásrészt a bordósíp behangolása. U g y an is a csapokká összeillesztett bordó­ szár d arab jai széthúzhatok, vagy összébb tolhatok, am in ek következtében a bordó­ síp han g ja, b izonyos h a tá ro k között, em el­ hető, vagy m élyíthető. A d uda tarto zék a m ég a »klipács«, am e­ ly en k eresztü l a dudás a levegőt f ú jja a bőrbe. Ez k é t d a ra b egym ásbaillesztett csőből áll , am ely et szintén szil va, vagy bodzafából készítenek. A fúvóka alsó n yí­ lására, am elyet a bőrbe kötnek, szegelik a szelepet, am ely a levegő befú v ásak o r kinyílik, m ajd a töm lőben levő levegő a fúvóka nyílásához szo rítja hogy a levegő visszaáram lását m egakadályozza. A d u d ab ő rt az állatró l egészben kell le­ húzni és n em szabad bevágni. A nyúzást az állat hátsó lábainál kezdik, m ajd úgy húzzák le hogy az első lábai és a nyaki rész épségben m a rad jan ak . E zután cser­ �helyezze, já té k á t a m ásikétól m egkülön­ böztesse. L ukács P é te r g y ak ran h a llo tta édesap­ já tó l, hogy v alam ik o r a lak o d alm ak b an és m ulatságokon m indig dudás fú jta a nótát. K ésőbb a gazdalegényeknek, vagy a gaz­ dák lakodalm aiban m á r cigányok m uzsi­ káltak. L ukács P é te r elm ondja, hogy 17 éves korában, am ik o r O rosziban szolgált, a jobbágylegények k ülön ta rto ttá k m u la t­ ságukat, nekik cigány m uzsikált a zsellér­ legények pedig d u d ást fogadtak. A job­ bágylegények elm en tek a dudabálba, ott táncoltak is néha, de a zsellérlegények nem m e h ettek el a jobbágylegények bál­ jára. L apáti A n tal elm ondotta, hogy a legé­ nyeknek 25 éves k o rátó l kezdve 50 éves koráig, m in d en esztendőben ő d u d ált L egénden vagy T erényben, a farsangi m u ­ latságokon. Á ltaláb an m inden d u d ásn ak m eg v o lt a m egszokott helye, ahol dudálni szokott. B ertók M ihály, aki 1903-től lak ik K ishartyánb an , a farsangi m ulatságokon N ógrádszakálban, Ú jfalu b an K arancsságon, K arancsb erén y b en és H alásziban szo­ k o tt dudálni. A d u d a társadalm i szerepe a nógrádi falv a k egyre erő teljeseb b rétegeződése következtében az utóbbi 30—40 esztendő­ ben m á r jelentősen m egm utatkozott. Cigla n Já n o s az 1900-as évek ó ta M ohorán, Borsosberényben, P u sztab erk ib en , P encen m indig a zsellérek, cselédek, vagy pászto­ ro k lakodalm aiban játszott. A vendégek között is csak szegénysorsú cselédek vol­ tak. S zerin te h a a dud ásn ak o d av etettek 2—3 forintot, azzal is m egelégedett, de a cigánynak, m ég a legutolsónak is, 10—14 fo rin to t kellett fizetni. K ésőbb a dudás a zsellérek és cselédek m ulatságairól is ki­ szorult. L egtovább a gyerm ekek farsangi b álján v olt szerepe. B ertók M ihály 1906 körül S ágújfalu n és K arancsságon játszo tt a gyerm ekeknek, valam elyik özvegyaszszony házában, am iért a gyerm ekektől egyenként 2 k ra jc á rt és 1—1 bodakot k a ­ pott. C iglan János 1910-ben sa já t házában du d ált a gyerm ekeknek háro m napig, s ezért 12 forin to t kapott. T an u lm ány u n k n ak az a célja, hogy öszszefoglaló képet ad ju n k a nógrádi d u d á­ sokról, s a d u d a egykori szerepéről. L át­ tuk, hogy a palóc d u d át m ár közel 100 éve elparen tálták , a dudás és a d u d a m égis tovább élt. F e n n ta rto tta a régihez, a m egszokotthoz való ragaszkodás, a h a­ gyom ány ereje, a szükség, am ely a sze­ génység életében a zenei igények kielégí­ té sére m ás lehetőséget n em is engedett. A duda elkészítéséhez, a dudáláshoz és a dudálás alkalm aihoz a m ag y ar nép évszá­ zados m ú ltja kapcsolódik. Elkészítésében, játékában és a dudálás alk alm aib an n em ­ csak a m agyarság nem csak az egész m a­ g yar nép, h an em m ég az egyes vidékek sajátosságai is kidom borodnak. É ppen ezért a nógrádi dudás és a nógrádi d u d a éppenúgy különbözött a m ás vid ék ek d u ­ dájától, dudásaitól, m int ahogy a nógrádi zik. A m ikor a b ő r elkészül, a d u d afejet a n y ak i részbe, a klipácsot a jobb, a bordót pedig a b al láb helyére k ö tik be. Ezt m eg­ előzőleg a b ő r hátsó részét ráncba szedve erő sen bekötik) m a jd kifo rd ítják úgy, hogy a gyapjas birkabőrn ek a húsos olda­ la, a sző rtelenített bő rn ek pedig a színe leg y en kívül. A d uda elkészítésének utolsó m ozzanata a bordók, a sípszár és a pipka összerakása é s a sípszár behelyezése a dudafejbe. A d uda an y a g a term észeténél fogva igen érzék en y a szárazságra, hidegre, vagy m e­ legre, S ípjai könnyen elhangolódnak. A já té k előtt g y ak ra n ó rákra v an szüksége a legjobb d u dásnak is, hogy a sípszárat és a bordót összehangolja. A hangolás a síp­ szár p ró b ájával kezdődik. H a pl. a duda a la p h a n g ja az egyvonalas á, a k k o r a d al­ lam síp összes ly u k a in ak lefödésével és a k o n traly u k n y itv a ta rtá sá v al, a sípszár m in d k ét részében az egyvonalas á-nak k ell m egszólalni, a k o n traly u k és a dal­ lam síp negyedik ly u k án ak nyitásával az egyvonalas á-n ak és a kétvonalas é-nek, a k o n traly u k és az alsó lyuk nyitásával pedig az egyvonalas és k étvonalas á-nak, te h á t az alap h a n g n ak és oktávjának. A d u d asíp o k n ak ez az összehangolása, am int m á r em lítettü k , hosszú k ísé rlet eredm é­ nye. A sípszár dallam síp ján ak és k o n tra­ síp ján a k behangolása először a sípok kijebb, vagy beljebb tologatásával, m ajd a játszó ly u k aknak esetleg viasszal való szű­ kítésével történik. A bordósíp egy vagy k é t oktávával szól m élyebben a sípszár alap h an g ján ál. A sípszár és a bordó behangolása után a teljes d uda pró b ája következik. A töm lő felfúvása után. am ikor a sípok m egszólalnak, a dudás a d u d ab ő rt hóna alá veszi, a bordót a dudafej szarvai közé, vagy a v állára teszi, ritk á b b an lógatja, u jja it pedig elhelyezi a sípszár lyukain. A já ték b an jelentős szerep ju t a száj, a b a lk a r és az u jja k összhangjának. Á ltalá­ b an bizonyos ritm ik a m utatkozik a fúvásb an is. A fúvás sohasem hosszantartó, h a­ nem inkább rövidebb befúvásokból áll, am elyeknek kezdete, ütem e, egybeesik g y a k ra n a játszott d allam ütem einek h an g ­ súlyával. Já té k közben nem csak a fú vás­ ban, hanem a fej, a törzs, a láb és az u jja k m ozgásában is ritm ikus összhang van. A fe j, a törzs és a lábak ritm ikusan mozog­ n ak . A cifrázásban a bolh aly u k n ak és az u jjra k á sn a k , az u jjtec h n ik án a k v an sze­ rep e. E m lítettük, hogy a bolhalyuk nyitása egy fél hanggal em eli a z a la te a levő lyu­ k a k nyitásával képzett hangokat, s ezért a vibrálás előidézésére is alkalm as. A cifrázás m ásik m ódja, a szaggatott játék fe­ d e tt u jjrak ással. A játék tech n ik án ak és a v irtu o zitásn ak a m ódjai a nógrádi du d á­ soknál lényegében egységesnek m ondhatók, azo n b an alkalm azásukban jelentős szerep ju t az egyéniségnek is. N agyon gyakori, hogy valam elyik dudás az ért cifráz m ás­ képpen, hogy ezzel egyéniségét előtérbe 24 �em b er háza, viselete is különbözött, vagy különbözik a m ás vidékek házaitól vagy viseletétől. A népi k u ltú rá n ak , a nép m ű ­ vészetének ez az egyik legszebb, legcsil­ logóbb vonása. B enne ta lá lju k m eg m ind a z t a gondolatot, m ind azt a szépérzéket és alkotókészséget am it az elődök hordoz­ ta k , am i a m át jellem zi és am i a jövőbe m u tat. E zért kell szólnunk a nógrádi dudáról a nógrádi dudásokról is, ak ik a nógrádi nép életében, — am in t lá ttu k — jelentős szerepet tö ltö tte k be. A nógrádi nép szó­ rakozásaiban, táncm ulatságaiban lakodal­ m aib an a duda h an g ján csendültek fel azok a dallam ok, azok a szövegek am e­ lyek a nógrádi nép lelkét, költsézetét tü k ­ rö zték vissza. A d u d a egykori szerepét m á r nem állít­ h a tju k vissza. A gazdasági és társadalm i fejlődés során a nép szám ára is m egnyíl­ ta k a m agasabb zenei igények kielégítésé­ n ek a lehetőségei. M a, a szocialista építés korszakában, am ikor a rádió a legeldu­ gottab b falv ain k b an is sugározza m agyar népd alk incsünk és a klasszikus zene leg­ ja v át és örökéletű szépségeit, a du d a m ár n em elégítheti ki hián y talan u l a zenei igényeket. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a du d át teljesen kirekesszük n ép ü n k zenei életéből. C sak az a nép le­ het életerős, am ely hagyom ányait, k u ltu ­ rális érté k eit m egbecsüli. N em k ív á n ju k azt, hogy m ától kezdve m inden pásztor ism ét du d át készítsen m ag án ak és d u d a­ szóval já rjo n a nyáj után. A rra sem gon­ dolunk hogy m ától kezdve falv ain k tán cm u latság ain , lakodalm aiban dudás f ú jja a táncdalokat. A zonban tánchagyom ányaink és régi szkokásaink felelevenítésében h a­ ladó hagyom ányaink ápolásában népi hangszereinknek is szerepet kell biztosí­ tani. K u ltú rv ersen y ein k bizonyítják leg­ jobban, hogy pl. régi p ásztortáncaink be­ m u ta tá sa n em képzelhető el dudaszó nél­ kül. E lsőrendű fela d atn a k ta rtju k , hogy az egyre szaporodó falusi népi együttesekben a d u d a is helyet kapjon. N épm űvelési szerveinknek, k u ltú ro tth o n ain k n a k gon­ doskodniok kell arró l, hogy a dudakészí­ té st és a dudálást az öreg pásztoroktól a fiatalok is m egtanulják. L egalább m e­ gyénk 2—3 falusi eg yüttesének m űsorában a dud án ak is feltétlen ü l szerepet k ell k ap ­ nia. Ma, am ik o r néphagyom ányaink m egbe­ csüléséről an n y it b eszélünk itt az ideje, hogy ezt te tte k k el is bizonyítsuk. Nyéki Lajos MADÁCH CIVILIZÁTORA M adáchot általáb an »egym űves« költő­ k én t ta rtjá k nyilván. V ita th atatlan , hogy egyéb alkotásai eltörpülnek a T ragédia m ellett. L íráján ak legértékesebb d ara b jai a szabadságharc eszm éinek és hőseinek állíta n ak em léket, de még ezek a versek is az alm anach költők lagym atag nyelvén, av itt m odorában szólnak. D rám áit sem m in ő síth etjük többre figyelem re m éltó rész­ lettek k el rendelkező kísérleteknél. N em valószínű, hogy v alakinek is eszébe ju s­ son pl. a Csák végnapjai, vagy a k á r a C sak tré fa színrevitele. De olvasótáborra sem nagyon ta rth a tn a k számot ezek a m ű ­ vek. Iro dalom történetírásunk is Az em ber trag éd iája szemszögéből ítéli m eg M adách életm űvét előzm ényként, ad alékként, k u lcsk én t kezeli egyéb írásait. V an azonban még egy M adách-m ű, am ely fen n ta rtás nélkül élőnek m inősít­ hető, am ely önm agában is megáll: A civi­ lizátor. Ez az A risztofánész m odorában m eg írt kis kom édia egyedül áll a szabad­ ságharc bukását követő évtized irodalm áolyan leplezetlenül, oly kegyetlen gúnnyal ba n, d e ta lá n Adyig sem ta lá lju k párját, 25 tá m ad ja az osztrák ö n k én y u ralm at. T ré­ fás rögtönzésnek készült a legszűkebb b a­ ráti kör szám ára de m ég m a is ta n ít egy egész nem zetet. Végső tanulságai m a is időszerűek. K ülönösen n agy szolgálatot te tt a d a ra b a 40-es években, a h itleri fasizm us őrjöngése idején, am ik o r a Sze­ gedi F iatalo k M űvészeti K ollégium a fel­ fedezte, s H ont F erenc rendezésében elő­ a d a tta a »F ü g g etle n S zínpad« névvel je l­ zett haladó színházi vállalkozás keretében. A m oszkvai Új H ang is felfigyelt M adách m űvére, elism eréssel k o n statálta, hogy »van a m a g y ar h atáro n belül jó m ag y ar antifasiszta színpadi irodalom , h a egy k i­ csit régebben írtá k is«. A m ű az 1895-es év legelején k eletk e­ zett, közvetlenül Az em b er trag é d iája előtt. Voinovich Géza szellem esen »tüskés kis bok o rn ak « nevezi, m ely az »óriási bérc« oldalán nőtt. Ez a h aso n lat m ár azért is találó, m e rt a k ét m ű között szer­ vesebb eszmei kapcsolatot is felfedeztünk; nevezetesen: a sokat v ita to tt falan szterjelen et helyes értelm ezése — m in t ahogy �ezt S őtér István épp a legutóbb v etette fel (Csillag, 1956. 1. sz., 131—2. old.). — A civilizátor figyelem bevétele nélkül nehe­ zen képzelhető el. M ielőtt a szatíra részletesebb elem zésére té rn é n k röviden vázolni kell M adách po­ litikai nézeteinek alakulását a 60-as évek elejéig. A költő a Széchenyi és Eötvös ne­ vével fém jelzett nem esi liberalizm us híve­ k én t indul a politikai pályán, de fejlődése so rán egész közel k erü l K ossuth eszm éi­ hez: a következetesen H absburg-ellenes dem okratizm ushoz. Ami a nem esi lib era­ lizm ustól elkülöníti, épp az az egész fia ­ ta l éveitől j elentkező , következetesség am ellyel szem beszáll az idegen elnyom ás­ sal. M ár egyetem i tanulm ányai idején a nem zeti függetlenség vágya, a zsarnok­ gyűlölet tölti el. Egyik professzorát pél­ dául így búcsú ztatja az egyetem i évzáró ünnepélyen: -S zám odra hazánk parlag földjében nem te rem n ek b abérok . . . De neked azért ju ta lm a d m egjövend . . ., ha te stv é re k k é lesznek nem zetek . . . ha tö r­ vény fog ülni a tró n o n . . ., h a néhányan nem ítélik el azokat, k ik e t a hon á rta tla ­ n o k n ak vall.«. Az utolsó szavak félreérth etetlen ü l Kossuth és Lovassy bebörtön­ zésre céloznak. D e M adách korai drám ái­ n ak alapm otívum át is ez a liberalizm us­ nál lényegében radikálisabb dem okratiz­ m us a d ja meg. Elég a C sak tré fa c. szín­ m ű re u ta lu n k m elynek hőse, Z ordy köztársasági összeesküvést szervez, K ossuth V édegyletének h íve az arisztokrácia züllö ttsége, a nem zeti reform m ozgalom m eg­ alkuvó gyöngeségé, az ok talan felekezeti torzsalkodások forradalm i fű töttségű b írá­ la tra rag ad tatják . F ejlődésének logikus következm énye, hogy M adáchot a szabadságharc hívei kö­ zö tt ta lálju k . Hogy a h arcb an való tényle­ ges részvételét csak betegsége akadályozta meg, épp S ő tér indokolja meggyőző rész­ letességgel e m líte tt tanulm ányában. A vi­ lágosi katasztró fa nem csak hazafias érzü­ le tét sebzi- meg, de szem élyes tragédiák sorozatát zú d ítja a költőre. R ém drám ába illő sű rítéssel zajlan ak az esem ények: el­ veszti öccsét, h ú g á t sógorát, s a tízhóna­ pos rabság, am elyet K ossuth titk árán a k rejteg etése m ia tt szenvedett el s am elyet szájhagyom ány szerint m ég a porkolábok tettleges bántalm azásai is keserítettek, be­ szédes bizonyíték arra, hogy M adách nem v o lt az esem ények sem leges szem lélője. D e m indennél meggyőzőbb bizonyíték: költészete. B ár ism eretes családi tragé­ d iá ja le sú jtja b ár m agánéletében nem ta ­ lál m egoldást, a nem zet so rsára bizalom ­ m al tekint. A sírv ers m ű faját egy bukott nem zet szenvedéseinek vádló han g u latú m egszólaltatására haszn álja fel (Pál öcsém sírjá n ál Az aradi sírra, Petőfi sírjára, Egy m á rty r sírjá ra c. versek). E zeknek a k öltem ényeknek az alap h a n g u lata nem elégikus, nyom át sem ta lá lju k b en n ü k a b elenyugvásnak Sőt, egyes v erse k b en m in t például a »Nem féltelek h azám !« cím űben, a nem zeti újjászületésébe v e te tt h ité t is kifejezi a költő, és lá tja azt is, hogy ez az újjászületés csak h arc árán érh e tő el: »A lánc h elyét csak szent v é r m ossa le . . .« Az ilyen v ersek igazolják S ő tér m egálla­ p ításán ak h elyességét am ely szerint a B ach-korszak idején »M adách m a g ata rtása a passzív ellenállás középnem ességének egyik legtisztább típ u sá t testesíti m eg«. D e M adách politikai bátorsága és tisztánlátása m ég inkább kiviláglik, h a figyelem be vesszük, hogy az októberi diplom át követő időszakban m ilyen gyorsan és m ilyen h a t­ h atósan »aktivizálódik« n ála ez a passzív rezisztencia. 1861-ben ő az újjáéled ő m e­ gyei politikai élet legradikálisabb szerep­ lője. A 48-as tö rvények teljes épségben ta rtá sa m ellett száll sík ra. A z 1861. m ár­ cius 12-i m egyegyűlésen erélyes h angú ja ­ v aslato t terjeszt elő az egyezkedők ellen, h azaáru ló n ak bélyegzi m indazokat, a k ik az országgyűlés h atásk ö rét általában az adó és k ato n aállítás kérdéseiben különö­ sen csorbítani ak arják . U gyanazon a n a ­ pon a d ja ki képviselői p ro g ram ját »P oliti­ kai hitvallom ás« címen. R öp iratáb an a fran cia forradalom h árm as jelszavát a l­ kalm azza a m ag y ar esem ényekre, K os­ su th ra hivatkozik a szabadságeszm ék m ellett tesz h itet: »V an n ak általános el­ vek — írja —, m elyeket ren d íth ete tle n alapokul bevallani lehet, sőt k ell; m elye­ ket még hasznossági tekintetből is fel­ adni tilos; m ely ek ért m eghalni nem csak egyesnek kötelessége, de m elynek eláru lá­ sával n em zetnek is életet váltani h alál h ely ett gyalázat, m e rt a ja v a k között nem legfőbb az é let.« M eggyőződése m ellett az országgyűlésen is k ita rt, hiába k örnyékezik a felirati p árt h ivei, elveit nem ad ja fel. F o rrad alm i bizalm atlansággal jelen ti ki a bécsi kor­ m ányról: »nem jó b aráto k k al v an dol­ gunk.« A forradalom u tán eltelt k o rszak o t tizen k ét évnyi »rothadás«-n ak nevezi. 1861. m áju s 28-án elm ondott beszédében, am elynek oly nagy sikere volt, hogy a la ­ pok arck ép ét is közlik, a következőkép­ pen fo glalja össze álláspontját: »Egyez­ kedni an n y it tesz, m int követelésből is en ­ gedni akarni, a mi követeléseink pedig éppen úgy nem leh etn ek engedés tárgyai m in t a lenni, vagy nem lenni m in t az élet és halál.« Ez a m inden egyezkedési hajlandóságot elítélő hűség 48 szelleméhez, av a tja a Civilizátort irodalm unk legnagyobb alk o ­ tásain ak sorába. — A d ara b központjában a nem zetiségi k érdés áll. A jelképes c s e ­ lekm énnyel azt leplezi le M adách, hogyan uszítja egym ás ellen az osztrák gy arm ato ­ sító önkény a D una-m edencében élő n é­ peket sa já t zsarn o k u ralm án ak fe n n ta rtá sa érdekében. A m agyarságot képviselő Istv án gazda családias egyetértésben él cselédeivel: a nem zetiségekkel. N yugalm ukat azonban m egzav arja Stroom , az osztrák abszolu­ tizm us m egtestesítője. Tolnai Vilmos fi­ gyelm eztetett rá először, hogy a civilizá26 �to rn a k m á r a neve is p arodisztikus jel­ legű, a h írh e d t B ach S ándor rendőrm i­ n iszterre u ta l lévén a Bach szó jelentése p atak , a S troom -é pedig folyam . M adách világosan érzékelteti sz atírá já­ b an a gyarm ati elnyom ás és a kozm opoli­ tizm us összefonódását. A civilizátor ciniku­ san h irdeti: »szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom «, m ajd m á sü tt hiv atását igy foglal­ ja össze: »K eresztény m űvelődés tudom á­ nyom , kozm opolitizm us a m esterségem .« A nem zeti egyenjogúság eszm éjével láz ítja fel a nem zetisegeket István gazda ellen, de a szép szavak m ögött aljas cé­ lok lappanganak. Stroom el-elszólja m a­ gát: »H a én intézném a ház dolgait egyen­ jogúság len n e m in d e n ü tt ha m eztéláb is k én e já rn ia.« Az elnyom ó hatalo m n ak fontos érdeke, hogy alattvalói m inél Szűkebb látókörrel rendelkezzenek, ne lássák a nagy össze­ függéseket. Ezt a falanszteri em ber-nyom orítást, az em bert ön tu d atlan csavarrá silányító specializálódás célzatát fejezik ki a civilizátor szavai: »Aki csizm át varr, az csiriz legyen utolsó íze ig, mi gondja m ás­ r a . . . C sak egy van, m it m indennek tu d n i kell, adót fizetni engedelm esen.« M adách szem léletesen m u ta tja be, h ogy a g yarm ati kizsákm ányolás pőrére vetkőzidegen hivataln o k -sereg élősdi m ohó­ ság át a sv ábbogarak kara, am ely a c iv iliz áto rt kísérve m in d e n t belep, m in ­ d e n t felfal. A költő m aró szatíráv al leplezi le hogyan v annak a civilizáció vív­ m ányai az elnyom ás, a kizsákm ányolás eszközeivé a gyarm atosítók kezében. S troom cinikus egykedvűséggel kínálgatja népnyúzó gépezeteit: »Mi célra a fehér búzakenyér, m inden haszontalan dobjátok el szem étre a kukorica c su ta k já t? Én gé­ p et hoztam azt m egőrleni, jól la k ta k véle, s a búzát adóba adjátok. Lám mi nagy­ szerű eszközlés?« — A civilizátor ideoló­ giája az em b er m egvetésén alapul, m in­ den ténykedését a telh etetlen harácsolás irán y ítja. »Előbb való a b irto k m int az em b er« — v a llja arcátlanul. Az agyon­ bonyolított hivatali eljárásoknak is egyet­ le n célja: a népnyúzás; a pörök vitelénél csak egy a fontos: sértett, sértő egyaránt m inél többet fizessen. Stroom a legegy­ szerű b b ügyet is tengerikígyóvá igyekszik n y ú jta n i: »A ddig nincs vége, m íg nem ak aro m « — vágja a szerencsétlen áldoza­ tok szemébe. A bürokratizm us tú lk ap ásait m ég a svábbogarak k a ra is sokalja. k ét­ ségbeesetten kérleli a szereplőket: ne kezd­ jen ek el polgári port. m ert ez szétfeszí­ te n é a klasszikus d rám a k ereteit a végte­ len pörösködés nem férn e meg a hely és idő egységének m űfaji szabályaival. S troom m ég a lélekzetvételről is jegyző­ 27 könyveket, k im u tatáso k at készít; az a k ta az istene csak azt ism eri el valóságnak, am iről p a p ír van. Istv án gazdának p éld áu l oltási bizonyítványt ad. M ikor Istv án til­ takozik: m eg nincs beoltva, letorkolja: »Mit se tesz, csak a ru b rik a jól legyen betöltve.« A nem zetiségek lassan-lassan látják, hogy törököt fogtak hogy tú ljá rta k az. eszükön. »E ben gubát cseréltü n k « — só­ h a jt fel M itrule, a rom án nem zetiség kép­ viselője, a tó t Ja n ó is m éltatlan k o d v a m orm og: »Ügy látszik a paradicsom kezlődik m ezítelen fogunk m arad n i benne!« De M adách nem csak a B ach-korszak siserah ad át tám ad ja, ném i u talás fo rm á já ­ b an m e g találh atju k a szatíráb an a nem esi passzív rezisztencia b írá la tá t is. István gazda szinte a lustaságig egykedvű, bele­ törődik az esem ényekbe; ahelyett, hogy harcoln a Stroom ellen, k ité r előle, kuc­ kóba vonul: »Nincs oly vitéz tö b b m in t a hős m agyar, h a egy kicsit későcskén éb­ red is.« N incs szánd ék u n k b an A civ ilizáto r m on­ daniv aló ját eszm ényíteni. N em azonosít­ h a tju k m ag u n k at M adách p atriarch ális, idilli szem léletével a nem zetiségi k érdés­ ben. M adách a gazda és a csel éd viszonyt a m agyarság és a nem zetiségek k ö z ö tt m inden m egütközés n élk ü l term észetesnek, egészségesnek, fen n ta rth ató n a k é s fe n n ta r­ ta n d ó n ak ítélte. A nem zetiségek ügyében szerkesztett, de m ár el nem m ondott o r­ szággyűlési beszédében is az átlag nem es­ ség álláspontját képviselte. B ár elism eri a nem zetiségek bizonyos k u ltu rá lis igényeit, jogait a n yelvhasználat terén , b á r az erő­ szakos. soviniszta m ag y aro sítást elítéli (m egválasztása u tá n külön szól tó t a jk ú válaztóihoz is) a politikai vezetésre csak a m agyarságot ta rtja érdem esnek. Az a nem zetiségi összefogás teh át, am elyet ko­ m édiájában képvisel igen ingatag lábakon áll; inkább csak vágyálom, m in t re á lisa n m egalapozott politikai célkitűzés. Azzal azonban, hogy mégis csak p ropagálta ezt az összefogást, s olyan időszakban, a m ik o r e rre kom olyan csak K ossuth gondolt, nagy politikusaink sorába lé p e tt elő. A zzal, hogy leleplezte a bécsi u d v a r m esterk ed é­ se it a nem zetiségi ellen tétek et szító a lja s politikáját, igaz hazafiságról, éleslátásról te tt ta n ubizonyságot. L egnagyobb érd em e azonban abban áll, hogy ügyesen szerkesz­ te tt, nyelvileg is friss sz atírá ja h a rc ra hívó jel a nem zetiségek harci egységét propagálja az osztrák abszolútízm us ellen — egy olyan korszakban, am ik o r a nem es­ ség zöme m á r b elefásult a ném a ellen­ állásba, kapva k ap az u d v ar békejobbján, elkábítv a a szirénhangoktól, kiegyezésem töri a fejét. �G O ND J A I N K B Ó L GAJZÁGÓ ALADÁR Az állattenyésztés kérdései a salgótarjáni járásban Egy szám ba az egész m egye állattenyész­ tését átfogó dolgozat nem sű ríth e tő bele, ezért csak a m egye legfontosabb járásáról szól a tanulm ány. I tt v an a m egyében a légtöbb ipari m unkás, nem érdektelen te ­ h á t en n ek a te rü letn e k m ezőgazdasági el­ látottságát megvizsgálni és különös súllyal a helyi term elés szerepét kidom borítani. A járás h ús és állati te rm ék ellátásának m eg­ ítéléséhez részletesen m eg kell vizsgálni, hogy m ilyen színvonalú és összetételű a járás állattenyésztése. Kiem eli az SZK P X X . kongresszusa is az állattenyésztés fel­ lendítésének fontosságát a népgazdaság­ b an és az egyes körzetek sajátosságainak figyelem bevételét. M ielőtt a járás állattenyésztési k érd é­ seit és jellem zőit vizsgálnók, hasonlítsuk össze az 1935-ös esztendő állatállom ányát az első ötéves te rv ü n k utolsó esztendejé­ vel. Az összehasonlítás során a szarvasm a rh a - és sertésállom ány számbeli gy ara­ podását, a ló- és juhállom ány számbeli csökkentését tapasztaljuk. S zarv asm arha Ló S ertés Ju h 1935. 8 444 db 4 138 db 21 952 db 22 054 db 1935-höz viszonyítva nem csak az összállom ány szám ában, h an em összetételé­ ben és az állom ány m inőségében is lénye­ ges eltolódások tap asztalh ató k . Lényeges változás az an y aállato k szám á­ n a k csökkenése am ely a m ásodik világ­ háború a la tt indult meg. M egállapítható, hogy a szarvasm arhaállom ány te ré n a te ­ henek ará n y a 1954-ben kedvezőtlenebb volt, m in t 1935-ben. Amíg a teh en ek a rá ­ nya az összes szarvasm arhához viszonyítva 52 százalék v o lt addig 1954-ben csak 42,7 százalék volt. A sertésállom ány összeté­ tele azonos az 1935-össel, azaz a kocák arán y a m a ra d t 10 8 százalék. C supán a lótenyésztés összetétele v á lt kedvezőbbé, m e rt 1935-ben a k an cák ará n y a a lóállo­ m ányhoz viszonyítva 38 2 százalék volt, am i 1954-ben 39,6 százalékra em elkedett. A z any aállato k a rá n y a 1954-ben n em üti m eg a m egkívánt helyes a r á n y t ugyanis a teh en ek ará n y a az összes szarv asm arh aállom ányhoz viszonyítva 7,3 százalékkal, a kan cák ará n y a a lóállom ányhoz viszo­ n yítva 10 4 százalékkal, a kocák ará n y a a sertésállom ányhoz viszonyítva 2 3 száza­ lékkal alacsonyabb, m in t a tenyésztésre kedvező arány. Egyedül a juhállom ánynál kedvező a kép, ahol az any ák ará n y a 6 százalékkal m agasabb a m egkívántnál. Az állatállom ány m inőségében is m eg­ m utatk o zik a rom lás, m égpedig a lovak állóképességénél, a sertések gyenge ta k a r­ m ányérték esítésén él és ellenállóképessé­ génél, a szarvasm arhák tejhozam a te rü le ­ té n a ju h o k testsúlyánál, a gyapjú m inő­ ségénél és m ennyiségénél, v alam in t a b a­ rom fiak tojásterm elésénél és csökkenő ellenállóképességénél. E rövid tö rtén eti áttek in tés és összeha­ sonlítás u tán vizsgáljuk meg a járás szá­ m osállatsűrűségét 1954. október 1-i állapot szerint (1 szám osállat = 500 kg). A járás szám osállatsűrűsége a négy fő­ álla tra (szarvasm arha, ló, sertés és juh) 100 kh. e lta rtó te rü le tre (szántó, r é t és le­ gelő) szám ítva 20 9. Ez a sűrűség az orszá­ gos átlag a la tt van. Az ország összes szán­ tó-, ré t- és legelőterületének 0 57 száza­ léka v a n a já rá sb a n és e te rü le tre ju t az ország szám o sállatállo m án y án ak 0,47 szá­ zaléka. A három m u tató ism eretében m eg­ állapítható, hogy a m edence a közepesnél 1954.X. 1. 9 996 db 3 296 db 23 326 db 20 864 db A szarv asm arh a- és sertésállom ány nö­ vekedése azonban nem volt egyenletes, n em a 20 év a la tt elérhető fejlődést tü k ­ rö zi. A fejlődés m inim ális. A m ásodik vi­ lágháború a háborús pusztítások az okai nagyrészben enn ek a lassú fejlődésnek. A já rá s állatállom ánya a m ásodik világhá­ ború következtében érzékeny veszteséget szenvedett. A lóállom ány felére, a szarvasm a rh á k száma 60 százalékra, a sertésállo­ m ány 40 százalékra és a juhok szám a 30 százalékra csökkent. N em volt kielégítő ü tem ű a fejlődés a m ásodik világháború u tá n sem. A salg ó tarján i já rá sb a n is elm a­ ra d t a m ezőgazdadság az ip a r fejlődésétől. G átolták az előrehaladást egyes helytelen gazdaságpolitikai intézkedések továbbá az. hogy a szocialista szektor m ég nem tu d ja kihasználni teljesen a nagyüzem ad ta lehetőségeket. Ezek azok az okok, am elyekben keresn ü n k kell állattenyész­ té sü n k kedvezőtlen alakulását. 28 �gyengébb állattenyésztő te rü let. V annak o lyan községei ahol 100 kh. e lta rtó te rü ­ le tre csak 10—15 szám osállat ju t (Etes, Z agyvapálfalva és M átraverebély), am i igen alacsony arány. V annak azonban olyan te rü lete k ahol az arán y az országos 29 átlag fele tt áll. A járás DNy-i terü letén K ish arty án M árkháza és Szup a ta k közsé­ gek kivételével 20—25 szám osállat ju t 100 kh. eltartó te rü letre. K ish arty án b an 29,6, M árkházán 33 2 és Szu p atak o n 58,6. Az utóbbi k ét község erősen m ezőgazdasági �jellegű. H a so n ló kedvező gócot ta lálu n k a m edence DK-i terü letén . D orogházán és M átram indszenten, ahol 37 6, illetve 32 2 a szám osállatm utató. D orogháza ipari jellegű község, am ely m agas szám osállatm utató­ j á t a község te rü leté n lévő kisterenyei ál­ lami gazdaság sertéshizlaldájának köszön­ heti. K iem elhető még a járás É-i részén Szilaspogony, valam int D -en M aconka is, ah o l a sűrűség 26,8, ill. 26,9. A fél nem sorolt községekben — K arancsberény, Zabar. B árna, Vizslás, N em ti és S alg ó tarján kiv ételével — a szám osállatsűrűség 15,1— 20-ig, a kivételként e m líte tt helyeken 20 1—25 a sűrűség. A 15,1—20 te rjed ő sű­ rűséget a járás községeinek egyharm adá­ b an ta lá lh a tju k meg. (A já rá s szám osállat­ sűrűségének heterogén eloszlását m u ta tja a 100 kh. e lta rtó te rü le tre vonatkozó té r ­ kép.) A já rá s a m u ltb a n sem volt közepesnél jobb állattenyésztő te rü let. Az 1935-ös statisztikai felm érések szerint a járás szá­ m osállatállom ánya 13 835,9. 1954. okt. 1-i állapot szerint 14 402,2 te h á t m ost nagyobb szám osállatm ennyiséget kell elta rta n ia az ipari létesítm ények, házépítések foly tán összébbzsugorodott eltartó terü letn ek . A járás szám osállatának 55,3 százaléka szarvasm arh a, 18,3 százaléka ló, 16,1 szá­ zaléka sertés és 10,3 százaléka juh. Ezek az arányszám ok az országos átlagtól eltér­ nek. A legnagyobb eltérés a szarv asm arh aés juhállom ány te ré n tap asztalh ató . A já­ rás dom ináló állatának, a szarv asm arh án ak a szám osállalm ennyiségben való részese­ dése kisebb, m int országos viszonylatban, a juhállom ány részesedése viszont m aga­ sabb az országos aránynál. A szocialista szek to r a salgótarjáni já­ rásb an m ég n em bontakozott ki kellően. Ezt igazolják az alábbi táblázatok is am e­ lyek b em u tatják az összes szám osállatállom ány és az egyes állatfa jtá k megosz­ lását a különböző gazdasági szektorok kö­ zött. 1. AZ ÖSSZES SZÁMOSÁLLAT MEGOSZLÁSA: Állam i gazdaság birtokában T erm előszövetkezetek birtokában Egyéb szoc. szektor birtokában Egyéni gazdaságok birtokában 12,4 % 5— „ 66 . 76,— . 100—% 2. AZ EGYES ÁLLATFAJTÁK MEGOSZLÁSA SZEKTOROK SZERINT: ÁG TSZ Egyéb szoc. szekt. Egyéni gazdaságok S z arv a sm arh a: 9.1% 3,5% 1.2% 86 2% Az egyéni gazdaságok az állam i gazda­ sá g o k és a tsz-ek állat állom ányában a ve­ zető helyet a sz arv asm arh a foglalja el. Az utóbbi k ét szektornál azonban a szarvasm a rh á k részesedése a szám osállatállom ány­ b a n nem kedvező. Az alábbi té rk é p grafi­ k o n ja am ely szem lélteti a m edence szám osállatállom ányát az 1935. és 1954-es években, tükrözi a helytelen arányt. U gyanis, am íg a z egyéniek kezén lévő szám osállatállom ány 62 9 százaléka a szarv asm arha, addig az állam i gazdaságok­ n ál ez a m utató 40 4 százalék és a tsz-ekn él 33,5 százalék. M indkettő igen alacsony a rá n y . Feltűnő, hogy a járásban, a ju h k iv éte­ lével, az összes á lla tfa jtá t a z egyénileg dolgozó gazdaságok ta rtjá k döntően kéz­ ben. Ez a m egállapítás nem csak a szarvasm a rh ára, lóra és se rté sre vonatkozik h a­ n em a szárnyasokra és a m éhállom ányra is. E nnek a m agyarázatát részben abban az em líte tt okban kell k eresn ü n k hogy a szocialista szektor a járásb an még nem tu d ja eléggé kihasználni a nagyüzem elő­ nyeit, valam int abban, hogy a term előszö­ v etk e z e te k aránylag kis fö ld te rü lette l re n ­ delkeznek és a takarm ánybázisuk szegé­ nyes. A m edence 16 term előszövefkezeté- Ló: 7,7% 4 3% 18 4% 69,6% S ertés: 22 —% 56 % 46 % 67,8 % Ju h : 22 —% 16,—% 16,5 % 45,5 % ből csak a ceredi »Búzakalász«. v alrn i n t a lucfalvi »Petőfi« term előszövetkezetek intenzív állattenyésztők. A kisterenyei zabari és karancskeszi állam i gazdaság ál­ lattenyésztő profilú ugyan, de m eg alak u ­ lásuk óta az állatállo m án y szám beli növe­ kedése nem ta rto tt lépést föld te rü le tü k nagyságával, am inek fő oka a jelent ős elh u llási százalék. Az 1954. okt. 1-i állapotot tekintve, m eg­ állapítható hogy az állam i gazdaságokban és a term előszövetkezetekben a sertés, fő­ k én t azonban a ju h te rje d t el a szarvasm a rh a rovására. Pl. a járás 16 term előszö­ vetkezetében m indössze 304 szarv asm arh a volt, s ezzel szem ben 1324 a sertés és 3358 a juhok szám a. E nnek okát ab b an kell ke­ resn ü n k , hogy a sertésn ek jó á ra v an , gyorsabban le h e t hasznosítani, m in t a szarvasm arhát. Az állam i gazdaságok és term előszövetkezetek v alam int az Egri G yapjúterm elő V állalat kőkútpusztai te ­ lepe (K ishartyán) nagyszám ú ju h tenyész­ tésével foglalkoznak. A juhállom ány vi­ szonylag m agas száma kedvező, m e rt a já ­ rás gyenge legelőit sok helyen csak a ju h tu d ja hasznosítani. Az állatállom ány az egyénileg dolgozó gazdaságokban sem a m egkívánható mó30 �don oszlik meg. Az egyéni gazdaságokban a juhten yésztés szorult h áttérb e a legelő­ hiány m iatt, viszont jelentős a szarvasm a rh a - és sertéstenyésztés. A járás ipari m unkásai és kétlaki dol­ gozói nagy szám ban ta rta n a k se rtést és kecskét. A sertésállom ány felfrissítésére és hizlalási célra ősz táján vagontételekben érk ezik a járásba az A lföldön m egvásárolt sertés. A kecskeállom ány a m ásodik világ­ h áb o rú óta jelentősen m egnövekedett, s b á r pontos statisztikai ad atain k nincse­ n e k n em tévedünk, h a szám ukat 8—9000r e becsüljük. takarm á nyellátás Az 1952—53-as és 1953—54-es gazdasági években a szocialista és a m agánszektor­ n á l a te rm elt sz ála sta k arm án y m en n y i­ sége kielégítő volt. K ivételként csak a kőkútp u sztai gyapjúterm elő vállalato t kell m egem líteni am ely csak 30—40 százalék­ b an tu d ta m egterm elni szálastakarm ány­ szükségletét. Az 1951—52-es gazdasági év­ b en a járás szálastakarm ányszükséglete n e m volt biztosítva. E hiányosságot azzal szám olták fel. hogy az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok és tsz-ek szántóterüle­ té n a 10 százalékot kitevő pillangósok v e­ té ste rü le té t 15 százalékra em elték. A term előszövetkezetek szálastakarm ányszükság letének 40 százalékát a rét, 60 szá­ za lé k át a szántóföld adja. Az egyéni gaz­ daságoknál az arán y általában 50—50 szá­ zalék. A z állam i gazdaságoknál a szálas­ ta k arm án y bázisa a szántóföld. Abból a szem pontból, hogy a ta k a r­ m ányszükségletet a rét, vagy a szántóföld b izto sítja-e nagyobb m érték b en az egyéni­ leg dolgozó parasztgazdaságok állatállo m á­ ny a szám ára, a já rá st három egységre o szth atju k: 1. N ádújfalu és környéke, ahol a ré t 60 százalékban szántó 40 százalék­ ban. 2. K arancs-völgye és C ered környé­ k e a ré t 50 százalékban, szántó 50 száza­ lékban. 3. K isbárkány és környéke, ahol a ré t 40 százalékban, szántó 60 százalék­ b an biztosítja a takarm ányszükségletet. Ezzel szem ben az Ipoly m en tén lévő köz­ ségekben a szécsényi já rá sb a n a szálas­ ta k arm án y bázis a rét. A salgótarjáni j á ­ rásb an kevesebb viszont a rét. m int az Ipoly m entén m e rt a rétek je lentős részét szántónak tö rté k fel. Előfordult ugyan, hogy pl. a karancskeszi állam i gazdaság­ b an nem volt elegendő a szálastakarm ány m ennyisége, de a hiányzó m ennyiséget a já rá s te rü letérő l tu d ta pótolni. A réte k és legelők egészségesek ugyan nem m ájm ételyesek, de m inőségük általában nem ki­ elégítő, — »soványak«. Sok ré t teljesen el v an savanyodva és csak III. osztályú szé­ n á t terem . H a az állattenyésztés terén m i­ nőségi u g rást a k a r elérni a járás, ak k o r a ré te k e t és legelőket m egfelelően kell g on­ dozza és m eg kell tegye az óvóintézkedéseket hogy a patakok a réte k et le gelők et és a szántóföldeket sehol se öntsék el. T öbb p atak m edre elhanyagolt, nincs sza­ 31 bályozva és jelentős k áro k at okoznak k i­ áradásukkal. Ily en pl. a D obroda-patak, am ely K aran csalja, B ocsárlapujtő, K arancsberén y és K arancskeszi községek h a ­ tá rá b a n tesz k árt. E p a ta k pl. 1954-ben a karancskeszi állam i gazdaság te rü leté n 13 vagon ta k arm án y rép át te tt tö n k re és 200 q ta k arm án y m inőségét ro n to tta le. H a­ sonló k áro k at okozott a T ar n a-p a tak is Cered, Z ab ar és Szilaspogony h atáráb an . N em céltalan azt sem m egem líteni hogy a zagyvarónai réte k et és legelőket m in t­ egy 100 kh. te rü lete n a zagyvarónai e rő ­ m ű pern yéje beszennyezi és ezzel szinte érté k telen n é teszi az ottani etlartó te rü letet. A m íg a já rá s szálastakarm ányszükség­ lete kielégített, addig az ab ra k tak a rm án y ­ b a n jelentős hiány m utatkozik. M indhá­ rom szektorra érvényes e m egállapítás. Pl. a term előszövetkezetek 1952—53. és 1953—54. gazdasági években 10— 10 vagon ab ra k tak a rm án y t v ásáro ltak H ajd ú és Szabolcs megyéből. A z előírt tak arm án y o ­ zási norm át véve alap u l az 1954. október 31— i kim u tatáso k szerin t az ú j term ésig a term előszövetkezeteknél 4700 q volt az ab­ ra k ta k a rm á n y h iánya. E zt a h iá n y t csök­ k en tette a szálastakarm ány felesleg, a b u r­ gonya felhasználása és a m akkoltatás. Ez utóbbival szívesen élnek a já rá s term elő szövetkezetei. A k ét karancskeszi, m á tram indszenti és a lucfalvi, ceredi, bocsárlapujtői, etesi b ár n ai tsz-ben folyik re n d ­ szeres m ak k o ltatás. A fogyasztott m akk kb. 400 q a b ra k ta k a rm á n y n a k felel meg. T ekintélyes m ennyiségben érkezik ab ­ rak ta k arm á n y a szécsényi járásból. Békés, H ajdú és Szabolcs m egyékből. (A salgó­ ta rján i piacon az a b ra k ta k a rm á n y ára m agas, m e rt az ipari m unkások tek in télyes m ennyiségben hizlalnak.) A járásban a leggyengébben elláto tt gazdaság a kőkútpusztai g y ap jú term elő v á lla la t am ely m ég a szálastak arm án y szükségletét sem tu d ja fedezni. E gazdaság elhanyagolt ál­ lapotú ta rtalék fö ld ek et k ap o tt. A szálas­ ta k arm án y hiányzó részét Heves, T ar n aszentm iklós és K isköre vidékéről v ásáro l­ já k fel az a b ra k ta k a rm á n y t pedig köz­ ponti készletből, B udapestről k apja. A bő­ ségesebb tak arm án y alap silózással v aló m egterem tése a járás te rü leté n m ind n a ­ gyobb te re t kezd hódítani. Egyelőre azon­ ban m ég a sílózott ta k arm án y m ennyisége kevés, m ert az egyéniek idegenkednek a ta k arm án y a la p növelésének ettől a m ód­ jától. SZARVASMARHAÄLLOMÄNY Az 1935-ös állatszám lálás szerint a m e­ dencében 8444 db szarv asm arh a volt, eb ­ ből teh én 4367. Temyészirány ek k o r is a m agyar ta rk a volt. E gy-két községben fő­ leg nagybirtokon, ta rto tta k m ag y ar-erd é­ lyi f a jtá t pl. K isterenyén. 1954. o k tó b er 1-i állapot szerint a járás szarvasm arh a állom ánya 9996. ebből tehén 4270 db. A m edence legtöbb községében �em elkedett a szarvasm arhaállom ány, de u g y an ak k o r ro m lo tt több községben a te h e­ nek a rá n y a az összállom ányhoz viszonyítva. F eltű n ő rom lást m u ta t K a ra n cskeszi Bocsárlapujtő, Sám sonháza és K azár. Ez is alátám asztja a céltudatos állattenyésztés h ián y át a járásban. A já rá s tenyésziránya to v áb b ra is a m ag y ar fajta. Az összes gaz­ dasági szektorban e fa jtá t kedvelik a leg­ jobban. A szarvasm arhaállom ány zöm ét az egyéni gazdaságok ta rtjá k kézben. A szoc. szek tor b irto k áb an a z összállom ány 13 8 százaléka van. N ógrád m egyében és így a salgótarjáni já rá sb a n is sz arv asm arh a felm érés folyik ab b ó l a célból, hogy olyan sz arv asm arh a­ állo m án y t alak ítsan ak ki, am ely a lap ja lesz a jobb tulajdonságokkal bíró nógrádi fa jta kitenyésztésének. Téves felfogás, hogy N ógrád m egyeben nógrádi és ipolyvölgyi tá jfá jta van. U gyanis, h a az itteni szarvas­ m arh aállom ányt összehasonlítjuk az ország egyéb m a g y ar-tark a állom ányával, határo ­ zott különbséget nem találunk. A jövő fel­ ad ata, hogy szarvasm arh aállo m án y u n k at a helyi adottságokhoz m é rten egységes típ u ­ súvá alakítsuk, am ely egyesíti m agában a jó küllem et, egészséges és szilárd szerve­ ze te t és a bő hústöm eg szolgáltatása m el­ le tt a jó tejelőképességet. A szarv asm arh a ta rtá s a m ég sok h ely ü tt p rim itív agro tech ­ nikai viszonyokat tükröz az egyéni gazda­ ságokban. A szoc. szektorban m á r m eg­ k ezd ték a tehénállom ány fejlesztését, de m ég m indig elm arad n a k az egyéni parasz­ to k tehénállom ányának százalékos részesegésétől. Az egyéni parasztgazdaságok tu ­ lajdonában lévő szarv asm arh aállom ány 45,2 százaléka, a tsz-ek b irto k áb an lévő állom ány 32,8 százaléka és az állam i gaz­ daságok szarvasm arhaállom ányának csu­ pán 30 1 százaléka tehén. A járás viszony­ la táb a n a te h én a rá n y m u ta tó 42,7, am i a k ív á n alm ak a t nem elégítheti ki. A z elkö­ vetkező időszakban a járás állattenyész­ tése elő tt az az egyik fő feladat, hogy a te h en ek a rá n y át az összes sz arv asm arh a­ állom ányhoz viszonyítva emeljék; ugyanis a legtöbb községben a tehenek ará n y a az összes állom ányhoz viszonyítva m élyen 50 százalék a la tt van. 50—60 százalék közti a rá n y t csak 9, 60 százalék fe le ttit csak 3 község tu d felm utatni: K arancsalja, Kish a rty á n és M aconka. 50 százalék feletti tehénállom ánnyal rendelkező községek a n agy ipari gócok közelében helyezkednek el. S algótarjánhoz közel, Som oskőújfalu, K aran csalja, Etes, K ishartyán, K azár, Vizslás, de még ide leh et szám ítani K aran c sb erén y t is. K isterenyéhez és N agybátonyhoz közel v an n a k : M aconka, Szup a­ ta k és M átraverebély. Ezek a községek S alg ótarjánban, N agybátonyban és K isteren y é n könnyen tu d já k a te jü k e t értéke­ síteni. A járás teheneinek tejhozam a alacsony, am íg országosan a m ag y ar ta rk a fa jta 3000—4000 literes tejhozam ra is képes, addig a m edence tehénállom ánya még meg sem közelíti ezt a m ennyiséget. A járás gazdasága, te k in te tte l a je le n ­ tős te j- és tejterm ék fo g y asztásra és a rra , hogy a b eg y ű jtö tt te je t hosszú és k ö rü l­ m ényes u tak o n szállítják a szécsényi és a pásztói tejfeldolgozókba, m egkíván egy tejfeldolgozó létesítését. H elyes vo ln a S al­ g ó ta rján b an létesíteni a tejfeldolgozó üze­ m e t, m e rt a já rá s legnagyobb fogyasztója. A járás te rü le té n a teh en ek et a szoc. szektor n em igázza. Az egyéni gazdaságok­ b an még elv étv e több községben igavo­ násra m ég m indig felhasználják a teh én állom ányt (Somoskő, Lucfalv a , N agybárkány, Sám sonháza és K isbárkány), ahol ez régi szokás. LÓÁLLOMÁNY 1935-höz viszonyítva a lóállom ányban lényeges ap ad ás tap asztalh ató . Az 1935ben 4138 db-ot kitevő állom ány 1954. okt. 1-re 3296-ra csökkent. Az állom ány csök­ kenésével szem ben a k an c ák a rá n y a az összállom ányhoz viszonyítva egészen m ini­ m ális m é rték b en jav u lt. 1935-ben 1584 k an ca volt (38 2 százalék), 1954. okt. 1-i állapot szerint 1305 a kancaállom ány (39,6 százalék). Az állom ány csökkenésének o k át n em leh et kizárólag a m ezőgazdaság gépesíté­ sében k eresn ü n k , különösen a salgótarjáni járásb an nem , ahol a dom borzati viszo­ nyok am úgy sem teszik lehetővé a m ezőgazdasági m u n k ák n ag y arán y ú gépesítését. A lóállom ány csökkenésénél elsősorban a háborús pusztítások és gazdaságpolit.kai intézkedések játsz o ttak közre. A z állom ány m egoszlása a járásb an egyenletesnek m ondható. C supán Salgó­ ta rjá n b a n ta lá lu n k nagyobb sűrűséget, m e rt több szocialista v állalat is ren d elk e­ zik lóállom ánnyal. A term előszövetkezetek b irto k áb an fel­ tűnően kevés ló van, a já rá s lóállom ányá­ n ak csupán 4,3 százaléka. A tsz-ek ugyanis nem foglalkoznak lótenyésztéssel és a m e­ zőgazdasági m u n k ák nagyobbfokú gépesí­ tése felm enti őket a nagyobb lóállom ány ta rtá sa alól. Az állam i gazdaságok, a n a­ gyobbfokú gépesítés ellen ére is, szépszám ú lóállom ánnyal rendelkeznek, m e rt m ind­ három gazdaságban folyik lótenyésztés. A jelek szerint a zabari állam i gazdaság lótenyésztése fog elsőnek felfejlődni a já rá s­ ban. A lótenyésztés iránya a m ú ltb an is a li­ picai volt, d e szép szám ban ta rto tta k — főként a nagybirtokosok — m uraközi igáslovakat. A jelenlegi állom ány eléggé kevert, m e rt az egyénileg gazdálkodó p a­ rasztoknál és ló tartó k n ál az állom ány je­ lentős részét m eleg félvérek alk o tjá k de nagy szám ban ta lálu n k tisztav érű lipicait és nóniuszt. A különböző földrajzi tan k ö n y v ek Nógrád m egyét nóniusz-körzetnek állítják be. Ez a m egállapítás a salgótarjáni já rá sra nem vonatkozik, ugyanis itt a tenyészirány a lipicai. Ezt igazolja a gyöngyösi m éntelep 32 �ap a állat kihelyezési terve is, mely a járás négy m egterm ékenyítő állom ására: K arancskeszi, Szilaspogony és S óshartyán term észetes, K isterenye m esterséges állo­ m áso k ra lipicai m éneket helyezett ki a m ú ltb an és helyez ki m ost is. A járás te ­ h á t lipicai körzet, de még m egtalálható a nóniusz, a m ag y ar félv é r stb. k an ca is, ap aállatban azonban csak a lipicai, am ely ed zett és szívós, s a salgótarjáni járás dim bes-dom bos vidékére való. JUHÁLLOMÁNY A járás juhállom ánya az 1935-ös állo­ m ányhoz viszonyítva kb. 5 százalékkal csökkent. A fasiszta h áborúban az állo­ m ány jelentős részét n y u g atra elh ajto tták és a járásb an a juhállom ányt é rte a leg­ nagyobb veszteség. A m ú ltb an fa jta szerint nem volt anyn y ira egységes az állom ány, m int je len ­ leg. Az állattenyésztési te rv a járásb an az am úgy is jól bevált fésűs m erinóit szor­ galm azza. A járás juhállom ányának kb. 80 százaléka m erinói, a többi főként ci­ gája. A ju h tenyésztése mezőgazdasági szem pontból is igen jelentős m e rt a juh jól hasznosítja a gyenge legelőket így pl. K ish artyán, Nemti, Cered. K isbárkány, M árkháza, Sám sonháza h atáráb a n és é rté ­ kes trág y aterm elő. Az egész járás te rü leté n nem folyik ju h ­ tenyésztés. Egyes községekben teljesen hiányzik. Ilyenek: Somoskő Som oskőúj­ falu , Z agyvaróna, Etes, M átraverebély, M aconka. E helyeken a m ú ltb an sem folyt juhtenyésztés. V elük szem ben k ét sűrű gócot találunk: Z ab ar és K ishartyán köz­ ségekben. A juhtenyésztés több h elyütt visszavonult, ugyanakkor több községben előretört. A legnagyobb apadást m u ta tja K isterenye, S algótarján D orogháza, N ád­ ú jfalu és K azár. Ezeken a helyeken a régi nagybirtokokon folyt jelentős ju htenyész­ tés. 1935-höz viszonyítva a sz o cia lis ta szek to rral rendelkező községekben fejlő­ dött fel a juhtenyésztés. (Pl. K ararcskeszi, K ishartyán, Z ab ar és L ucfa lva .) A juhállom ány kb. 50 százalékát az egyénileg dolgozó parasztok. 50 százalékát a szoc. szektor ta rtja kézben. A tsz-ek előszeretettel foglalkoznak ju htenyésztés­ sel, szám osállatállom ánvuk 33 százaléka szarvasm arha. A legtöbb ju h o t a lucfalvi »P etőfi« tsz tenyészti. A juhállom ány 16.5 százaléka az Egri G yapjúterm elő V állalat K őkút-pusztai telepén v an am elynek állo­ m án y a n y á r folyam án m egoszlik Zagyvapálfalv a, Etes és K ish a rty á n te rü letén lévő legelőkön. A járás juhállom ányának 22 5 százalé­ k át az állam i gazdaságoknál találjuk. L eg­ fejlette b b a ju h tenyésztés a zabari állam i gazdaságban, am ely állom ányának 20 szá­ zalékát Cered 80 százalékát Z abar h a tá ­ ráb a n helyezi el. A gazdaság állom ánya 1954. okt 1-i állap o t szerint 2280 db volt. A kisterenyei és K arancskeszi állam i gaz­ daságok kb. ennyit tenyésztenek. M indhá­ 33 rom állam i gazdaságban, v alam in t a tszekben fésűs m erinóit tenyésztik. A ju h te ­ nyésztés célja a gyapjú, am i az állam i gazdaságoknál dom borodik ki a legéleseb­ ben. G yapjúterm elés te ré n kedvező helyen áll a já rá s országos viszonylatban. A nóg­ rádi g y ap jú t általáb an szívesen fogadja az ipar könnyű feldolgozhatósága m iatt. Az Egri G y apjúterm elő V állalat K őkút-pusz­ tai célgazdaságában a gyapjú S alg ó tarjá­ non keresztül ju t a budapesti Fésűsfonó G yárba. K ívánatosabb v o ln a a g y ap jú t S alg ó tarján h ely ett Z agyvapálfalván vagonirozni mivel az áru felesleges u ta t tesz meg Z agyvapálfalvától Salgótarjánig. A zabari állam i gazdaságban n y írt gyapjú k i­ váló m inősége m iatt a budapesti k alapgyá­ ra k dolgozzák fel. A gyapjú m inősége szem pontjából a zabari állam i gazdaság országosan a m ásodik helyen áll az állam i gazdaságok között. 1954-ben a legnagyobb nyírási átlagot az Egri G y ap jú term elő V állalat é rte el a 4,35 kg-os p roduktum m al. A term előszövetke­ zeti átlag 3 1 kg volt. A tsz-ek közül a leg­ nagyobb nyírási átlagot a lucfalvi »P e ­ tőfi« tsz érte el; 4 kg-ot. SERTESÁ LLOMÁNY A já rá s sertésállom ánya az 1935-ös év­ hez viszonyítva több m in t 6 százalékkal em elkedett. A kocák ará n y a a sertésállo­ m ányhoz viszonyítva a járás községeinek k éth arm ad áb an nem éri el a 13 százalé­ kot. Legkedvezőbb a kép N agybátony, K is­ terenye, K ishartyán és Szu p atak közsé­ gekben. ahol a kocák arán y a 20 százalék felett van. N agybátony esetében a k iste­ r eny ei állami gazdaság kedvező szervezetű s e rtésállom ányának h atása jelentkezik. L ucfalván pedig a »P ető fi« tsz intenzív sertéstenyésztése ja v ítja a tenyészkocák m u ta tój át. Az egyéni gazdaságokban járási viszonylatban kedvezőtlen a kép m e rt a kocák arán y a alig éri el a 11 százalékot. K evés a koca, sok a hízó. H iányzik a cél­ tu d ato s továbbtenyésztés. A tsz-ekben 28 százalék a kocaaránym utató, az állam i gazdaságokban pedig nem h a la d ja m eg az egyéniek k o caarányát. Az utóbbi szek to r­ ban is sok a hízó. N em m o n d h a tju k ezt el a tsz-re is. Pl. az 1954. okt. állapot szerint a járás tsz-eiben feltűnően kevés volt a hízó. A ceredi »K elet Fénye« tsz, am ely sorrendben a 3. a sertéstenyésztésben nem hizlalt egy d arab o t sem. E nnek okát az abrak tak arm án y h ián y o n kell k eres­ nünk. A tsz-ek inkább szaporítással fog­ lalkoznak eladásra. A se rtésállom ány egyenletesen oszlik m eg a járás te rü tetén. C supán Dorogházán és Szup a ta k községben ta lálu n k fel­ tű n ő sűrűséget. A se rtésállom ány 67 százalékát az egyé­ niek ta rtjá k kézben. Az összállom ányból 22 százalékban részesedik a kisterenyei és a K arancskeszi állam i gazdaság. A tsz-ek és állam i gazdasagok szám osállat­ �állom ányában nagyobb százalékot foglal el a sertés, m int az egyénileg dolgozó pa­ rasztok és se rté sta rtó k állom ányában. A já rá sb an általában a m angalica fa jtá t tenyésztik, m e rt ez felel meg leginkább a te rü le t k lím a- és röghatásának. Egyedül a lucfalvi »P etőfi« tsz-ben fo ly ta ttak k í­ sé rle te t a k o m v al és berkshiri kereszte­ zéssel. A já rá s te rü le té n a dorogházi hiz­ laló telepen kívül S alg ó tarján b an a D ugdelpusztán, a vágóhíd tu lajd o n áb an v an hiz­ lalda, m elyben 1954. okt. 1-én 450 hízó volt elhelyezve. A gyárak közül a salgó­ ta rjá n i üveg gyár hizlal. Folyik m ég hiz­ lalás a kisterenyei m alom ban és N agybátonyban a salgótarjáni üzemi konyha sza­ m á ra kevés hízó beállításával. kokban halászati lehetőség nincsen. Az egész vidék vízben szegény terü let. Több h ely ü tt foglalkoztak m á r h alastó létesíté­ sének gondolatával, de egyedül a K arancs­ keszi állam i gazdaság gondolata látszik ki­ vitelezhetőnek. A D o broda-patak m entén 50—60 kh. te rü le te n K arancskesziben m eg v a n a lehetősége a m esterséges h a ­ lastó m egépítésének. Röviden á tte k in te ttü k a járás állatte­ nyésztési kérdéseit. Az állatállom ányban lényeges változás 1935-höz viszonyítva nem tö rtén t. U gyanakkor azonban jelentősen em elkedett a járás és S alg ó tarján összla­ kosságának, ezen belül az ipari és bányászdolgozók létszám a. A m egnövekedett lakos­ ság fokozódó igényeit a járás állati te rm é ­ kei nem tu d já k kielégíteni. Sem a te jte r­ m ék, sem a húsnem ű n em fedezi a já rá s közellátását. Az évi 25 200 q élőállat járási közellátási kontingensnek csak 45 százalékát fedezi a já rá s. A v ág ó m arh ah ián y t a pásztói és a szécsényi járásból, a sertésh ián y t pedig az em lített k é t járáso n k ív ü l Szolnok és H e­ ves m egyéből biztosítják. A z állatállo­ m ány szektorális m egoszlásából követke­ zik, h ogy az élőállatállom ány zöm ét (67 százalékát) a szektor szolgáltatja. A járás állattenyésztése elő tt több m eg­ oldandó problém a van, am elynek m egol­ dásával jav u ln i fog az állom ány összeté­ tele, az állom ány m inősége és h ú s- és te jellátás. 1. Növelni kell a szarvasm arhaállom ányon belül 50 százalékra a tehénállom ányt. Ki kell alak ítan i a nógrádi t á jfa jtá t és em elni kell a tejhozam ot, v alam in t a tej zsírszázalékát. 2. A lóállom ányon belül növelni kell a kan cák ará n y át és tovább kell szorgal­ m azni a lipicai fa jta szám szerű és száza­ lékos növekedését. 3. A juhtenyésztés elsőrendű feladata, hogy m egfelelő takarm ányozással és m eg­ felelő fa jta tenyésztésével és az állatállo­ m ány átlagos élősúlyát 45 kg fölé em el­ jük. Gondoskodni kell a juhászok u tán p ó t­ lásáról. Pl. a kellő gondozás hiánya m iatt, valam in t a ta k arm án y hiánya m ia tt 1954 első felében kb. 1000 b árá n y p u sztu lt el a K arancskeszi állam i gazdaságban. Mellőzni kell az A lföldről való behozatalt, m e rt a gyakorlat azt m u ta tta , hogy az o nnan be­ telep ített ju h o k akklim atizációja rossz. Pl. 1953-ban az Egri G y ap jú term elő V állalat Jászladány, K isköre, Jászkisér, E rdőtelek, Esztergom, Szolnok vidékéről b etelep ített S algó tarján b a tö b b száz juhot, am elyek rövid idő m u lva erősen lerom lottak és nagy százalékuk tüdőgyulladásban elpusztultak. 4. Meg kell szüntetni az anyakocák idényjellegű ta rtásá t, am it fő k én t az egyé­ nileg dolgozó p araszto k és sertéstartó k al­ kalm aznak. Á ltaláb an növelni kell a továbbtenyésztés érd ek éb en a kocák számát. 5. Szorgalm azni k ellen e a ju h ten y észtést és baro m fitartást, fő k én t a szocialista szektorban. 6. Az állatok minőségi tartásához tovább EGYÉB Á G AZA TO K: A kecske erősen elterje d t a járásban. K izárólag az egyénieknél, a k étlakiaknál és az ipari feldolgozók u d v ará b an ta lálju k m eg a kevés gondozást igénylő állatot. E rősen e lte rje d t S algótarjánban, Z agyva­ rónán, H om okterenyén. K azáron, M átraszelén és a K arancs-völgy községeiben. A kecskeállom ány növekedése csökkenti a szarv asm arh ák legelő te rü letét, m ásrészről, m ivel a kecskék legeltetése — b á r sza­ b ály talan u l — az erdőben is folyik, k á rt tesz az erdőállom ányban is. A m éhészet szám ára m e g találh a tju k a kedvező feltételeket. A tsz és állam i gazda­ ságok nem élnek a kedvező lehetőséggel, m e rt m in d k ét szektorban hiányzik a m é­ hészet. A m agánszektor sem ta r t kellő szám ú m éhcsaládot, m indössze 2100 m éh­ család van a járás terü letén , ennek oka a szakm ai hozzáértés hiánya. A m últban főként a ta n ító k foglalkoztak m éhészettel. M éhcsaládok szám a terén S algótarján. Z agyvapálfalva, K arancskeszi és Hom okte re n y e vezetnek. A járás akácosait a v án ­ dorm éhészek igyekeznek kihasználni. A kácvirágzs idején D ebresen G yula Mezőberény, K ecskem ét vidékeinek méhészei k eresik fel a salgótarjáni járást. Selyem hernyótenyésztés a járás terü le­ té n em lítésre sem méltó. H iányzanak az alap feltéte lek és így az iparszerű tenyész­ té sre nem leh et gondolni. A járás barom fitenyésztése nem áll kellő szinten. Az állam i gazdaságokban pl. tel­ jesen hiányzik, tsz-ekben is kicsi a kacsaés libaállom ány és ez is a lucfalvi »P e­ tőfi« tsz-re korlátozódik. Az egyénieknél a barom fiállom ány nagyon vegyes. Cél a kenderm agos m agyar fa jta ty ú k elterjesz­ tése. Vízi szárnyasok körében sok a ta rk a liba és kacsa. Ezeket a tenyésztésből ki k ellen e vonni, m e rt csak a feh é r tollat h aszn álják fel. A barom fitenyésztés elh a­ nyagoltsága az újtól való tartózkodásra és hozzá nem é rté sre vezethető vissza. Ez utóbbi következm énye a naposcsibék m a­ gas pusztulási aránya. Pl. 1953-ban a tszekben 10 000 naposcsibéből 6000 pusz­ tu lt el. H altenyésztés: A járásban átfu tó p a ta ­ 34 �kell em elni a ta k arm án y b á zist, s azt olyan szilárd a la p ra kell helyezni, hogy a n o r­ m a szerinti m ennyiségben álljon ren d el­ kezésre. E nnek érdekében a pillangósok v etésterü letét további 5 százalékkal kel­ lene em elni s be kell vezetni zöld futószőnyeget és a silózást az eddiginél n a­ gyobb m é rtékben ki kell terjeszteni. J a ­ vítani kell a réte k és legelők m inőséget, valam in t em elni kell az ab ra k tak a rm án y hozam át és v etésterü letét. B ár a járás nem tarto zik a jó á lla tte ­ nyésztő te rü lete k közé, mégis az itt fel­ n e v e lt b ár kevéssé n em esített állatfa jtá k fejlettek , ellenállóképességük erő s s ez ért az ország bárm ely te rü leté n k önnyen akklim atizálódnak. �FIGYELŐ SZABÓ BÉLA A III. megyei képzőművészeti kiállításról A z elm ú lt év őszén, novem ber 6 és 13 között rendezték m egyénkben im m ár h a r­ m adszor a m egye képzőm űvészeinek kiál­ lítását S algótarjánban. A kiállítás egy év kom oly m unkájáról ta n u skodott. A beérkezett m űvek szám a tö b b m in t száz, ebből válogatta ki a zsűri a legérdem esebbeket. Az idei any ag szám ­ ra és m inőségre nézve is felette áll a ta ­ valyinak. K ár, hogy a fejlődés kevésbé látszik m eg a tém aválasztásban. K evesen m erté k ábrázolni a m át, s h a m eg is próbálták, tö b b n y ire n em sik erü lt úgy m egoldaniok, m in t az egyéb tém ákat. A b eérk ezett m űvek nagyobbik része tájk ép . K étségtelen, hogy a táj a festői él­ m én y ek gazdag lehetőségét n y ú jtja mégis a visszatérő m otívum ok látttán b izonvos öncélúságot ére zh etett a kiállítás látogató közönsége. M űvészeinknek nagyobb figyelem m el kell k ísé rn iök és m egörökíteniök m eg y én k dolgozóinak életét. N ógrád m egye n em ­ csak festői tá ja k b a n bővelkedik, de szá­ m os lehetőséget ad az em beri tevékenység m egörökítésére is. Nagy szám ban érk eztek b e grafikai m ű ­ vek. Ez a m űfaj kiválóan alkalm as p illa ­ natnyi élm ények, benyom ások rögzítésére és kevesebb technikai felkészültséget k í­ ván. A kiállítás anyagából k itün te k F ark as A ndrás, Iványi Ödön, N agy Ferenc. Bóna K ovács K ároly, P ata k i József grafikái, festm ényei és id. Szabó Istv án szobrai. F ark as A ndrás sokoldalú, jó tech n ik áv al dolgozó m űvész. »K oratavasz« cím ű képe finom h an g u latáv al k iem elkedett a tá jk é­ pek közül. O lajképei technikai felkészült­ ségét m u ta tjá k . A kvarelljei, rajzai több­ nyire mai tém át dolgoznak fel (pl. G yűlés u tán c. képe). Farkas András: Olvasó öregasszony 36 �Czinke F erenc m unkásságát néhány friss színekkel fe ste tt gvas, két o lajkép és egy ak v areli képviseli. S okatígérő m unkássag term ékei ezek. »R onyvaparti halászok« c: képe szépen felép ített kom pozíciójával, friss színhatásaival lep te m eg a nézőt. Czinke Ferenc: Ronyvaparti halászok Ezen a kiállításon m utatkozott be Iványi Ödön. N yugodtan m o n d h atju k , hogy szép sikerrel. O lajképei a legjobbak közé ta r ­ toztak. Az »Iskolau d v ar« c. képe a kom ­ pozíció k ifo rra tlan volta ellenére is m eg­ kapó. A k ép világos-sötét tónusellentétre épül. »G ordonkás« c. p o rtré já n még érezni m esterének, R udnay G yulának hatását. T ájképeiben azonban m ár tú llép ezen. H am za T ibor képeit is m ost lá th a tta n á­ lunk először a közönség. Az ő kedvenc ki­ fejezési eszköze a tem pera, de a k iállítá­ son, m int jó a k v a re ll festő t ism erhettük meg. »K ilátás a várból« és »A város széle« c. m unkái a tá j finom hangulatával, a színek szerénységével vonzották m agukhoz a nézőt. P ata k i József rézkarcai közül a »P a la ­ döntő« c. tájk ép e és a »Cigányfiú« c. a rc ­ képe em elkedik ki finom rajzáv al jó fén y -árn yék elosztásával. Bóna Kovács K ároly egyike azoknak, ak ik té m áju k at a m ából m erítik. M űvei­ ben, m elyek az A célárugyár m űhelyeinek egy-egy je len etét ábrázolják, igényesen n yúl a tém ához. K ár, hogy sokszor m eg­ o ld atlan ul hagy részleteket. "K ovácsm ű­ h ely" c. képe egyike a legsikerültebb m unkáinak. Nagy F erenc k ét m űvén (Parasztfej, T a r­ já ni városrészlet) m ég érezni, hogy alko­ tó ju k hosszú évek u tán m ost n y ú lt ecset­ hez. R endkívül igényesen dolgozó m űvész. A szobrászati alkotások közül (sajnos kevés volt) id. Szabó István m unkái em el­ kednek ki. Főleg a bányászok életéből veszi tém áit. »Birkózó fiúk« c. m ű v e m eg­ lep kedves, vidám h an g u latáv al m ozgal­ m asságával. A »B ányász« és »B ányászkö­ szöntés« c. szobrai a bányász élet egy-egy epizódját je len ítik meg. Széles gesztusú , erős mozgású alak jai inkább bronzba k í­ vánkoznak. A kiállítás m inden m u n k ája hozzájárul a dolgozók képzőm űvészeti neveléséhez. E zt igazolják az eredm ények. Szép szám ­ m al jö tt a közönség, am i kedvet ad m ű ­ vészeinknek is. M űvészeink további fejlődésében bizo­ ny ára sokat je le n t m ajd az önálló megyei képzőm űvészeti c s o p ort m egalakulása. Így lehetővé válik, hogy m űvészeink g y ak rab ­ ban találkozzanak egym ással m egvitassák sa já t problém áikat és az általános m űvé­ szeti problém ákat. S zervezettebbé gyor­ sabbá válik a képzőm űvészeti nevelés, m egnő a közönség érdeklődése. R em éljük, hogy ennek jeleivel a következő megyei kiállításon m ár találkozunk. 37 �J a kab Sándor A szécsényi országgyűlés 250. évfordulóját ünnepeltük A szécsényi országgyűlés 250. évforduló­ já t szabadon ün n ep elhettük. M ajdnem 250 év u tán a szabadságszeretó m agyar n ép végre önállóan intézi országa sorsát. A szabad M agyarországért hosszú, évszázados h arc folyt. N épünk tö rtén etén ek dicső fe­ jezete ta n usítja ezt a harcot. A végvári harcosok, k uruc vitézek u á n . a 48-as szabadságharc hős vörössipkás ka­ to n ái szereztek dicsőséget a m agyar nép­ nek. T örténelm ünk későbbi szakaszán az 1919-es proletárh ő sö k szították ú jra m a­ g asra a szabadság lá n g já t és tere m te tté k m eg — ha rövid időire is — a dolgozók szabad hazáját. Ezek a dicső h arcok 240 évig belső és külső okok m ia tt s ik ertelen ül végződtek. Évszázados küzdelem u tá n 1945-ben n y ertü k vissza függetlenségünket. «M ost, am ikor visszan y ertü k nem zeti füg­ g etlenségünket, m o st m ég sokkal inkább, m in t eddig elérkezett az ideje, hogy viszszan y ú lju n k H unyadi, Rákóczi, P etőfi él­ tető és erőt adó hagyom ányaihoz», — álla­ p ítja m eg a M DP II. K ongresszusa. Szük­ séges, hogy em lékezzünk dicső m ultu nkra, a h a la d á s é r t v ívott küzdelm ünkre, m e rt ta n u lsá g u l szolgál az új nem zedéknek »m eg tanulja, hogy hogyan kell élni, dol­ goznia, harcolniaa a m ag y ar nép független­ s é g é é r t «. A Rákóczi szabadságharcot az ország g y arm ati helyzete v á lto tta ki. A török ki­ űzése u tá n új korszakok — a H absburgok kezdték m egszállni az országot. A z új m egszállók m ég kegyetlenebbül zsarolták n ép ü nket, fosztogatták h azánkat. Az egy­ kori írásokból tu d ju k , hogy m ilyen állapo­ tok voltak. II. Rákóczi F erenc em lék ira tai­ b an ezt írja : »A köznép ki fogyott m inden értékéből és kétségbeesett. Sokan felakasz­ to ttá k m agukat, mások török szolgálatba álltak, sőt olyanok is ak ad tak , a k ik felesé­ g ü k et a végreh ajtó n ak , gyerm eküket a tö­ röknek a d tá k zálogba«. Az ország népével a török is szelidebben b án t, s az osztrákok egy esztendeji sarco­ lása fö lért azzal, a m it a töröknek 50 esz­ tendeig f izettek.« Ez a szom orú helyzet olaj volt a rra a tűzre, am i a 150 éves török pusztítás h a ­ m u ja a la tt izzott. A szabadságra vágyó, sorruk jobbra fo rd u lá sá ért harcoló szegény legényeké az érdem , hogy ezt a tü zet lán g ­ r a lobbantottá k és h a csak n éh án y évre is, m ag asra ta rto ttá k . M ezítlábas jobbágyok, bujdosó legények szálltak szem be — ele­ in te kezdetleges fegyverekkel — a ném et m eg szállókkal. Övék az érdem , hogy a nép m ellé állta k olyan kiváló férfiak is, m in t II. Rákóczi F erenc és B ercsényi Miklós. A nem esség jórésze sokáig nem tu d ta, m elyik p á rtra álljon, m ert egyform án »félt a néptő l és a ném etektől». (R ák ó cz) H ováta rto zásu k at csak a jobbágyok b áto r fellé­ pése, a kuru cz seregek sikerei és Rákóczi é lesen hangsúlyozott ném etellenes tö rek ­ vései d ö n tö tték el. A kisebb nem esség nagyrészének, a nagybirtokosok, egyrészének csatlakozása m egterem tette a siker egyik feltételét. K ét­ séget k izáró an m eg állap íth ató , hogy a ked ­ vező nem zetközi helyzeten kívül a szabad­ ságharc első éveinek ragyogó sik erét a a nem zeti összefogás te re m te tte meg. A kö­ zös ellenség elleni összefogás, a közösen vívott győzelmes h arcok félretették azokat a gondokat, b ajokat, am ik fékezhették vol­ n a a szabadságharc m enetét. A nyagi ja v a ­ k at, em beri életek et áldoztak azért, hogy szabad h azáb an , em b eri m ódon éljenek, hogy M agyarország a polgári fejlődés ú t­ já ra lépjen. A szabadságharc kezdeti — felfelé ívelő szakaszán — összefogott ne­ m es és jobbágy, katolikus és p ro testán s, m agyar, szlovák és rom án. Ez te tte lehe­ tővé, hogy a k u ru cz seregek Bécs a ljá t ostrom olják. S eg ítettek a k ato n ák n ak be­ állt jobbágy család ján , félretették a v al­ lási és nem zetiségi villongásokat a »pro p á tria et lib e rtate « a »h a z á é rt és szabad­ ságért» nagyszerű, felem elő eszm éjéért. A szécsényi országgyűlés is a győzelmes szabadságharcnak olyan fontos nem zeti egységfront szervezeti fo rm á já t a k a rta m egadni. A képviselőknek az országgyűlé­ sen való m egjelenése is ezt tükrözi. R á­ kóczi m ag a írja, hogy az országgyűlésen valam ennyi m egye és szabad k irály i város követe m egjelent, kiv év e 4—5 váro st, am elyben n ém et helyőrség volt.« De a m eg jelen t képviselők között m á r nincs m eg az egység. A p ro testán so k tem p ­ lom ai visszaadásáról beszélnek. A nem es­ ség, a nagybirtokosok ezidőre m á r m egint úgy b á n n a k a jobbágyokkal, hogy azoknak n incs k edvük és lehetőségük az elnyom ók ellen h arc o ln i. A szécsényi országgyűlés lett vo ln a h iv a to tt a rra , hogy rendezze, illetve továbbfejlessze a jobbágy kérdés m egoldását. Az országgyűlés 19. p o n tja k i­ m ondotta: »hogy ak ik kezdetben feg y v ert fogtak, m indvégig kötelesek h arcb a m ar a d n i«. E rendelkezés h elyes v o lt és a jobbágyok nem is em eltek ellene szót, de u tá n a a kurucz zászlók a la tt hűségesen harcoló jobbágy-katonák m eg ju talm azását, a jo b b á­ gyok felszab ad ítását kim ondó rendelkezés­ nek kellett volna következni. Sajnos, ez a rendelkezés elm arad t. Éppen ennek le tt a 38 �következm énye, hogy a nem zeti összefogás — am ely a sik e r ala p ja volt —, a szécsényi országgyűlés u tá n gyengült. A nem es­ ség egyre nagyobb m é rték b en akadályozza a h a z á é rt és szabadságért való harcot. Az arisz to k rác ia egyre nagyobb szerepet biz­ to síto tt m agának az állam ügyek intézésé­ b en és a h adsereg vezetésében, a jo b b á­ gyok, a szegény nép rovására. Rákóczi u g y an többször fellép ez ellen, de ezt a később hozott rendelkezéseivel sem tu d ja m á r m egakadályozni. A nem esek, főurak, főpapok á ltal zak lato tt jobbágyok elked­ vetlen ednek, érzik, hogy nincs becsületük a vagyonos ren d e k m ia tt. E m ellett a k ato ­ likus p apság áruló tevékenysége, az ország n ehéz gazdasági helyzete, a kedvezőtlen nem zetközi helyzet m in d n ehezítették a szabadság sikeres előrehaladását. Az em líte tt okok m ia tt a hős kuruczseregek győzelm es zászlói nem lá tn a k ú ja b b sikert. A kurucok dicső szabadságharca el­ bukott. B ukása ellen ére m é ltá n érték el­ jük, m e rt jelentőségében, nagyságában tú l m en t a korábbi Bocskay, B ethlen, T hököly által vezetett függetlenségi küz­ delm eken. De a korábbi függetlenségi harcoktól ab b a n is különbözik, hogy a nem zeti felkelés, m in t Engels m ondja: « teljesen ledobta m agáról a vallási k ön­ töst, és . . . leplezetlenül politikai talajon folyt le». A Rákóczi szabadságharc u tá n M agyarország n ém et gy arm at lesz, am it az 1848-as honvédek, s az 1919-es vöröskatonák pró­ b á lta k m egszüntetni. A hősök küzdelm ét 39 csak átm en eti sik er koronázta. S ab ad ságunkat, függetlenségünket a hős szovjet hadsereg v ív ta ki és v éd te m eg a p á rt vezette dolgozó m a g y ar néppel együtt. M a, 250 évvel a Rákóczi szabadságharc u tá n hazánk a független és szabad orszá­ gok tá b o rá b an foglal h ely et. Ön álló an in ­ tézi bel- és kü lp o litik áját. P á rtu n k és k orm án y u n k vezetésével nagyszerű ered ­ m ényeket é rtü n k el a tá rsad alm i, gazda­ sági, politikai, k u ltu rá lis é le t m in d en területén . Szabad tíz évünk a la tt tö b b et h a la d tu n k előre, m in t évszázadok során. A Rákóczi szabadságharc is, s m aga a s zéchényi országgyűlés is, sok fontos idő­ szerű tan u lság g al szolgál m indannyiunk nak. A Rákóczi szabadságharc egyik ta n u­ sága a nem zeti egység m egterem tése. E l­ u ta sítu n k m in d en olyan n ézetet, szétzútu n k m in d en olyan törekvést, am ely a m u n k á s-p a rasz t értelm iség i összefogást ezt kétségbe vonja, vagy gátolja. N ekünk olyan nem zeti egység kell, ahol a m unkások és dolgozó parasztok alkotó értelm iségiek egyesülnek és a m u n k ásosztály vezetésével építik a független, sza­ bad hazát. Ez az egység erős, előreviszi a nem zet, m e rt egészséges gondolatait, lelkes országépítő m u n k a követi. M i eddig is ezen dolgoztunk és a jövőben is fő fel­ ad a tu n k n a k te k in tjü k n ép ü n k egységének m egvédését, ápolását. (Részletek az elhangzott beszédből) �Maróti Gyula Egy hangverseny a barátság jegyében H a m egáll az em ber egy h irdetőoszlop elő tt s o tt véletlenül felfedez egy han g ­ v ersen y t hirdető falragaszt, önkéntelenül is azt k u tatja, hogy kik a hangverseny szereplői és m it adn ak elő. Nos, így tö rté n t az ak k o r is, m ikor e l­ olvastuk a M agyar-S zovjet T ársaság h ir­ d e tm é n y é t, am ely a m ai szokásoktól el­ térő en azzal h ív ta m ag ára a figyelm et, hogy n em volt agyon c frázv a és nem ki­ álto zo tt égbenyúló szenzációkat. Egysze­ rű en csak a rró l érte síte tt, hogy az uk­ rá n ü n nepi h ét alkalm ából h az án k b a n j á rt szovjet m űvészek látogatnak el hoz­ zánk. A zoknak pedig, akik v a la h a is h al­ lottak, vagy lá tta k szovjet előadóm űvésze­ ket, elég volt en n y it tudniok. N em csalódott az a sok száz hallgató, ak ik n ek szerencséjük volt végighallgatni ezt a m agasszínvonalú hangversenyt, m elyről gazdag zenei élm énnyel távozhattak . L ássuk csak, m i tetszett, m i k ötötte le fig y elm ünket jobban? az ének, vagy a hangszeres előadóm űvészet? A városi k u ltú ro tth o n b an színpadra lépő szovjet m űvészeket a városi tanács VB elnöke, a dolgozók számos képviselői, v alam in t a jelenlévő több száz főnyi né­ zősereg köszöntötte, m ajd nyom ban u tá n a m egkezdődött a k oncert. M ár a hangverseny kezdetén feltűnt, hogy nem esztrád m űsorról van szó (nem valam i vegyes tálalás, furfangos rendező u tasítással összeállított rendezvény), h a­ nem gondos zenei hozzáértéssel fölépített m űsorról. A m űsorközlő elsőnek M. Sz. G risko b arito n ista énekm űvészt , a Szov­ je tu n ió népm űvészét jelen tette be. G risko m elegen zengő b arito n ja m á r az első ü tem eléneklése u tá n m ag ára vonta a figyelm et. A b arito n m int középfekvésű férfih an g nem n y ú jt oly széles lehetősé­ get a m űvésznek a rra , hogy az első pilla­ n a t u tá n a közönség szívébe férkőzzék, — m in t p éldául egy lírai, vagy hőstenor hang. H a ez a m űvész m égis beférkőzött a h allgatóság szívébe, az az ért v olt le h et­ séges, m e rt puszta m egjelenéstől a m ű ­ vészi effektusok sokaságán keresztül oly­ an n y ira m eglepte h allgatóit, hogy m űso­ rán a k végéig a h a tá s csak fokozódhatott. Egészen kivételes előadóképességgel pá­ rosuló, m é rték ta rtó zenei ízlés jellem ezte m indvégig m űsorát. F e jle tt felső és alsó regiszterrel rendelkező énekm űvész, aki­ n ek szabadon szárnyaló h a n g já t nem tö rte m eg sem m iféle m esterk élt v o k ális kép­ zés. N em préselt és szorított a hangja. Egész m a g ata rtása m entes a pózolástól, nem a k a r v alam iféle hatá s-h ajh ászással sik e rt elérn i. É n ek tech n ik ájá ra jellem ző a nyugodt, orron á t való lélegzetvétel is. F eltűnő v o lt m ű so rán ak felépítése, m ely­ nek túlnyom ó többségét u k rá n népdalok, v alam in t orosz zeneszerzők m űalkotásai képezték. M űsorán T ankevics, R im szkijK orzakov, R u b in stein , G linka és W agner m űvei szerepeltek, v alam in t ráa d ásk é n t a tréfás «H árom kozák» c. dal. A közönség hosszantartó tap ssal ju ta lm a zta a m ű v é­ szi produkciót. G risko u tá n B o risz G oldstein hegedűm űvész szólószám ai következtek. Azok, akik D ávid O jsztrah h an g v ersen y eit h all­ h atták , m éltán h ih ették , hogy a S zovjet­ u n óban r a jta kívül ta lá n nincs is több olyan nagyvonalú hegedűm űvész. Nos, B.. G oldstein ezt a h iedelm e t szertefoszlatta, m e rt am it p ro d u k ált, az hasonló volt Da­ vid O jsztrah-éhoz. B. G oldstein tökéletes m esterségbeli tu d ásáv al, nem es tónusával a m ély átérzés párosult. V irtuozitása nem szorította h á tté rb e a m űvészi m o n d an i­ valót, v agy s a hegedű ördöngős kezelése nem v á lt öncélúvá. K ülön köszönet illeti őt a m ű so rán szereplő B artók kompozí­ cióért. E zenkívül H acsatu rján , R ach m an i­ nov, K roll, C ham inade m ű v eiv el lé p ett fel. K ülön figyelm et érd em elt a zongora­ kíséretet ellátó G. M akszim ova zongoram űvésznő m űködése. Az a tökéletes összefo rro ttság a szólistával, a m it n á la tap asz­ ta lh a ttu n k . cso d álatra m éltó volt. Egyéb­ k é n t G. M aksz m ova volt az egész h an g ­ verseny »n év tele« hőse. Z ongorajátéka felülem elk ed ett a »kísérő» m ásodrendűségén. K ülön élvezetet n y ú jto tt. U g y an ak ­ kor azonban n em lépte tú l azt a k ere tet, am elyen belül egy szólisztikus hangszert, vagy énekest kísérnie kell. L egnagyobb sik ert B artó k : «M agyar népdalok« c. kom pozíciójával érték el. Ebben a m ű b en előforduló p arlan d ó szabad ritm ik á já t éppúgy, m in t a giusto feszes tem p ó ját am úgy »m agyarosan» ad ­ tá k elő. Sok m ag y ar m űvész d icséretére v á lh a to tt volna. F orró sik e rt a ra tta k . U tánu k A nna Ju ro v szk aja, az U k rán SZSZK érdem es m űvésze, a Ívovi Á llam i O pera- é s B alettszín h áz m agánénekesnője következett. Világos szo p rán h an g ja nem olyan h a ­ talm as tértölelő típus, inkább a kiegyen­ lített, finom , ízléses h an g jáv a l a ra to tt nagy sik ert. M esterien oldotta m eg az énektech n ik ai részeket. Az ő felkészült­ sége is. a k á r a többi szovjet m űvészek­ nél, tökéletes volt. A Ju ro v szk ája egyik 40 �főerénye az abszolút tiszta intonálás. M ű­ so ra végig lekötötte h allg ató it. Ő is, m in t a többi kollégája, többségében h azája n ép d alait és orosz zeneszerzők m ű v eit tű z te m űsorára. Csajkvszkij, R im szkijK orzakov, L szenkó, Puccini és C hopin m ű v eket énekelt. Végezetül »m agyar« nyelven a «D aru m a d á r» c. d a lt énekelte el többször is, óriási sikerrel. Csak d ícsé­ r e t illeti a szovjet m űvészeket azért, hogy a n ekünk oly kedves m gyar m űveket egy­ m á su tá n tű z ték m űsorukra. A nagyszerű hangverseny befejezése P á vel S zerebrjakov, a L eningrádi Á llam i K onzervatórium ta n á rá n a k juto tt. A m űvészi szenvedélyen kívül a v ir­ tuóz zongorista m ind en erényével ta lá l­ k o zh attunk P. S zereb rjak o v játék áb an . G azdag fan táziáv al szó laltatta m eg igé­ nyesen összeállított m űso rán ak egyes szá­ m ait. J á té k á t elsősorban a dinam ikai sk á la m in d en á rn y a la ta jellem ezte. Cso­ d álato san színes já ték a szinte u to lé rh ete t­ len n ek tetszett. N agy élm ényt je len tett R achm aninov, Csajkovszkij, Szkrjabin, P ro k o fjev és V erdi-Liszt m űvek tolm ácso­ lása. L egnagyobb sikert V erdi-Liszt: Ri- 41 goletto p ara fráz is-án a k előadásával ara tta . Ez a szám , m in t a hang v ersen y u tolsó' szám a, sokáig em lékezetünkben fog m a­ radni. M éltatásu n k végére érv e b eszélnünk kell a hang v ersen y »névtelen« szereplő­ jéről is, a közönségről. Ezen a hangv ersen y en végre olyan kö­ zönséget lá th a ttu n k , am ely n em a »m űsor u tá n tá n c «-é rt g y ű lt össze. T isztán a m ű szet u tá n i vágyódás hozta össze ezt a n é­ zősereget. P éld ás m a g a ta rtá st ta n u sítv a h a llg a ttá k az egyes szám okat. T apsaikból k icsendült a szovjet m űvészek irá n ti sze­ rete t, ak ik tő l ezt a tiszta m űvészetet k ap ­ ták. A h an g v ersen y befejezésekor P. Sze-reb rjak o v e lv tá rs m eleg szav ak k al k ö ­ szönte m eg a feléjük árad ó szeretetet, a hallg ató k sokasága pedig felejth etetlen élm énnyel gazdagodva táv o zh attak . Mi v alam e n n y ien, «kom olyzenét»-ked— velők azóta is m eg-m egállunk a h ird ető ­ oszlop elő tt és k íváncsian k u ta tju k , v a­ jon m ikor h a llh a tu n k ú jr a olyant, m in t az volt, — v agy legalább ahhoz hasonlót... �A szécsényi ünnepség ekről Tánccsoportok bem utatója B ujáki lányok 42 �AZ O L V A S Ó K H O Z M egvalljuk őszintén, az olvasótól v á­ ru n k segítséget. Nem valam i nagy dologra gondolunk, csak a rra , am i az o lv asó n ak —r e m é ljü k — kellem es és hasznos, nekünk p ed ig ta n u l­ ságos. A zt szeretnénk, h a az olvasó fi­ gyelm esen végigböngészné ezt a köny­ vecskét. L egnagyobb öröm ünk p ed ig az volna, h a belefeledkezne az olvasásba, u tá n a pedig nem ven n é m egterhelésnek, hogy p á r sorban m eg írja a vélem ényét. A szerkesztők válo g atn ak az összegyűlt an y ag b an , de hogy m it szól hozzá az ol­ vasó, azt nem tu d já k biztosan. És az ol­ vasók ízlése, igénye különböző. E zért is igyekeztünk sokszínűen összeállítani az anyagot. S ikerült-e? K im a ra d tak -e fontos kérdések, érdekességek? N em tu d ju k biz­ tosan. A szerkesztés látszólag p á r em b er m u n ­ k á ja . De h a n em fejezi ki az olvasók igé­ nyét, h a nem áll m ögötte sok száz véle­ m ény, ja v aslat, kívánság — ered m én y te­ len m a ra d . E zért k é rjü k a segítségüket. Szerkesztőbizottság 43 �TARTALOM : M agyari Istv án : H iúság M olnár Jenő: A fiam folyton fü ty ü l (vers) Bedegi Józsefné: Toll a feg y v erem (vers) K azár G ábor: Palócföldön N agy Istv án : Versek T óth Im re: Versek HAGYOMÁNYOK: d r M anga Ján o s: A nógrádi dudások ' N yéki L ajos: M adách civ iliz áto ra G O N D JA IN K B Ó L : G ajzágó A ladár: Az állatten y észtés kérdései a salg ó tarján i já rá sb a n FIG Y ELŐ : Szabó B éla: A III. m egyei képzőm űvészeti kiállításró l Ja k a b S ándor: A szécsényi országgyűlés 250. év fo rd u ló ját ü n n e ­ peltü k M a ró ti G yula: Egy h an g v e rsen y — a b ará tság jegyében �S zerkesztőbizottság: Bobál G yula, F ek ete O ttó, János, M iklós Dezső, M lin árik Istv án István. Felelős kiadó: M lin árik István. Cím: Palócföld szerkesztősége: S a lg ó ta rjá n , lési O sztály. 2000 db — 4577 — S tarjá n i N yom daipari V. G ajzágó A lad ár, d r M anga (felelős szerkesztő). N agy M egyei T an ács N épm űve­ — Fv.: Topa G yörgy � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2d6258a17494e4021b21e9b35abbc27f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Mlinárik István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1956 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1956/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1956 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika