https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fc28568e3f61fcc5c4afaf197a17b713.pdf 6a99ab38a92c8602de5bb43825528898 PDF Text Text PALÓCFÖLD Salgótarján, 1954 december hó. I. évfolyam 1. szám A Hazafias Népfront Megyebizottságának és a TTIT Megyei szervezetének kiadványa �TARTALOM : Bevezető. Mikszáth Kálmán: Utazás Palócországban. Dr. Patay Pál: Megyénk őslakossága. Molnár Jenő: Versek. Nyéki Lajos: Madách Imre. Nagy István: Dolinkai változatok (vers). Dr. Szalkay Zoltán: Nógrád megye történetének haladó hagyományai. Bobál Gyula: A béke első karácsonya. Farkas András: Nógrádi festők — nógrádi képek. Vertich József: Salgótarján színházi élete. Ács Antal: Nagyobb termésátlagok elérése megyénk viszonyai között. Szerkeszti a szerkesztő-bizottság �A Palócföld indulására „Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán . .." (MIKSZÁTH) Tíz évvel ezelőtt a „Munkás” című újság volt a demokratikus megyei sajtó első fecskéje. Utódja, a „Szabad Nógrád”, ma már havonta mintegy 80 000 példányban jelenik meg. A két üzemi lap — a „Tarjáni Acél” és a „Nógrádi Bányász” — is jól tölti be hivatását. Ma új lapot adunk az olvasó kezébe: a ,,Palócföld” első számát. A „Palócföld” a Hazafias Népfront és a Társadalmi és Termézettudományi Ismeretterjesztő Társulat kulturális folyóirataként indul. Célja, hogy a megye történelmi, föld- és néprajzi, zenei, kép­ zőművészeti, irodalmi értékeit feltárja, közkinccsé tegye. A terme­ léssel összefüggő tudományos — műszaki, mezőgazdasági — ered­ ményekről, törekvésekről is beszámol. Az új kultúra virágfakasztója akar lenni a gazdag hagyományok talajából. A nagy szülöttek: Mikszáth, Madách, Balassi, Benczur kötelező örökségét vállalja. Vagyis az alkotó béke védelmét, a legszebb küldetést. �M IK S Z Á T H K Á L M Á N : Utazás Palócországban (Részletek.) 1. A Kesely rögeszméje. Az utóbbi időkben jó nevet szerzett fiatal illusztrátornak, Dörre Tiv adarnak volt meg az a kívánsága, hogy ő, ki már nekem annyi paló­ cot rajzolt ide-oda, lásson egyszer egyet elevenen is. Elutaztunk. Mondtam neki, hogy csináljon odahaza testamentumot előbb, mert noha nem esik Palócia a világ végén, itt mégis meg' fogja kóstolni azokat az utakat, amelyekről az annálékban meg van írva: hogy sarat raknak a sár fölé s nevezik egymás közt: ,,országút”-nak. Minthogy ez a leírás egyszersmind hasznos kalauza kíván lenni a jámbor olvasónak, kénytelen vagyok kiterjeszkedni a részletekre is. Nevezetesen elindultunk Budapestről este a bécsi hajón, mely Vácig vitt bennünket, hol szépen megháltunk a „Csillag” című vendéglőben s cso­ dálkozva tapasztaltuk reggelre, hogy a pénzünk több egy forinttal, mint amennyivel elindultunk. Miképp lehetséges ez. ha sem nem kártyázik, sem nem lop, sem nem talál pénzt az ember? A pénz ezen megfiadzását talán a boldog éghajlat okozza? Oh. hem! Palócia nem tündérország ennyire! Ilyen tartomány nem fordul elő talán még a Népszínházban sem! Nagy fejtörés után bírtuk csak megfejteni a csodát. Eszünkbe ju­ tott ugyanis, hogy tegnap este a váci hajóállomásnál fiakkerkocsist fo­ gadtunk. akinek nem mi adtunk foglalót, hogy pontosan ott legyen reg­ gelre, hanem ő adott nekünk egy forintnyi foglalót, hogy biztos passzaszíroknak vehessen. — Hogy hívják? — kérdé tőlem az éh piktorom, egészen elmélyedve vonásainak nézésében. — Én Roth Salamon vagyok. *— Palóc ez? — szólt a piktor halkan, hozzám fordulva. — Dehogy! Hát nem látja, hogy zsidó? — Lehetetlen! Soha nem láttam még zsidó kocsist. — A palócok kevély, hetyke nép, nekik derogál az, hogy pénzért szállítsanak valakit. A zsidó vagy uruk nekik, vagy — szolgájuk : . : Aki ösmeri azokat a bérkocsikat, amelyek Vácról Gyarmatra szál­ lítják az embereket, azok már régen szamárnak deklarálták azt a bölcs embert, aki először állította fel, hogy „lassan járj, tovább érsz” . Két nyomorult gebe (ezúttal Kesely és Sármány) van befogva egy özönvíz előtti batárba, melyről minden földi ékesség lekopott. A gebék nyakán csengetyű, melynek zörgése idegessé teszi az em­ bert és a feje is okvetlen megfájul tőle. — Nem lehetne levenni azt a csengetyűt, Salamon? — indítványoz­ tam a kocsisnak. — Nem lehet, kérem alássan, mert az nagy mulatság a lónak. Na- �gyon megszokják ezek a kedves állatok és szórakoznak vele így útközben. Olyan az nekik, kérem alássan, mint az abrak . . . mint a vászon­ cselédnek a muzsika. Aminthogy igaz is. A szentkatalini állás alatt, mikor a Keselv nvakát megrángatta Salamon, leesett a csengetyű-szíjról a csatt, minélfogva nem lehetett többé felcsatolni. A Kesely megindult, de nagy zavarba hozta a csengetyűhang hiánya s minden tíz lépésnyire megkötötte ma­ gát," hogy ő a herkópáternek sem megy így gyalog. Salamon végre is kénytelen volt madzaggal kötni oda a bűvös kolompot — De iszen — mondá — nagy esze van ennek a lónak. Higyje meg, teens uram, az embert sokkal könnyebb rászedni. S miért ne hittem volna, ha ő m o n d t a ? 2. A palócföld flórája. Szép őszi nap volt a hétfői nap. Aranyos sugarak fénnyel öntötték be a- völgyet és a rónákat. A vén Naszálv-hegy egészen nekizöldült a multbeli esőzések után s míg nagy darabon velünk futott, hol közeledve. hol távolodva, előbukkantak kék ruhában Nógrádvár regés romjai, Dré­ g e ly is azon az oldalon s balra a távolban ködösen, mint egy karabély­ cső, a vén Szanda. De jó volt ezekben lakni valamikor. Hanem iszen nem a daliás időket keressük most. Az én piktorom oda se nézett a sasfészeknek. Többet ért annál egy rozoga kunyhó a rétsági szőlőkben. — Nini. a Lapaj kunyhója! — kiáltá a piktor lelkesedve. — Men­ jünk oda! Hadd vegyek róla vázlatot. Leszálltunk s megindultunk a hegvi gvalogúton a kunyhó felé, mely gallyakból és vesszőkből volt összetákolva. Útközben jobbról-balról ismerős füvek és virágok mozogtak, su­ sogtak harmatosan. A vad komló felfutott a csipkebokrokra s egészen körülfogta a karcsú hajtásokat, mintha szoknyákat varrna belőlük. A fekete bodza egész nagy táblákat lepett be . . . mosolygó gyászmezőket csinált Még a virágok is milyen egyszerűek itt! A marmancsok, a tormalevelek hogy összekeverednek, összebúj­ nak, a bajnokfű kiemelkedik közülök magasra, a farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros virágú bogáncs is dísz itt. Oh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lépek . . . vagy hogy talán a szívemben van az . . . — Milyen szomorú virágok és füvek! — mondá a piktor. — No, úgy,e, gyönyörűek? Még egyszer megnézte őket. futólag, lenézőleg. — Nem találok rajtok semmi különöset. Minden mező ilyen. Ilyen? Óh, dehogy ilyen! Vagy igaz. a piktorral ők egy cseppet sem törődtek, hagyták elmenni maguk közül idegenül. Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian fejeiket az apró füvek és a lóherés bokrok közül integettek és kiabáltak, csalogatóan magukhoz szólítottak . . . Nem ösmersz?. Nézz csak! Itt vagyok .. Látsz-e? Én is. Mi is. Mindnyájan. Nem öregedtünk semmit . . . semmit azóta. Szívem hangosan dobogott szavaiktól . . talán a könnyem is ki­ csordult, soha nekem még nem volt ilyen nagyszerű fogadtatásom. De a piktor nem értett abból egy betűt sem Dunántúli ember, szegény! 3. Az új üstökös. Lerajzoltuk a kunyhót. A csősz, amint meglátta, hogy kunyhójáról �t mappát veszünk fel, gyanakodó szemekkel mért végig s közelebb lépe­ getve hozzánk, szűrét a földre terítvén, félkönyökére dűlve, kihívó tekin­ tetet vetett ránk, mintegy várakozó állásban. — Osztég mire való lesz az? — szólt hosszú hallgatás után boszszúsan. — Semmi rosszra. A kunyhó nagyon szép. Le akarjuk rajzolni. Megcsóválta bozontos fejét: — Dejszen engem el nem bolondítanak az urak. Már micsoda szép­ ség volna ezen la? Nem vagyok én mai gyerek. Ha az urak valami szé­ pet akarnának festeni, ott a tiszttartó háza a faluban, — hanem hát jól tudom én, mi lesz ez . . . — Ejh, ugyan mi lesz? — Az lesz, hogy megmondta nekem a rétsági főkoldus, akinek a fészke ott vagyon az országúton, a vén nyárfa alatt . . . — Mit mondott meg? — Azt, hogy a bíró megfenyegette, jövedelmi adót fog vetni a vár­ megye ő rá is: — mert már a vármegye rászorul az ilyen szegény pá­ rákra is. Nevettünk a csősz észrevételén, ami, úgy látszik, még csak jobban elkeserítette. — Nevethetnek, tudom. Látom ám már az új üstököst negyed­ napja. mindig hajnalban jön a nagy farkával . . . Égi jel nem hazudik. — Hiszen az üstökös háborút jelent, barátom. — Az ám, valamikor — szólt meggyőződéssel, kalapját szemére húzva —, háborút jelentett még a jó világban, de most már mindig az új porciónak a forspontja. Nem vagyok én mai gyerek, megvigyáztam én azt már. És az öregnek körülbelül igaza van. Mert ha az üstökös háborút jelent is, az új adókat meg a háború jelenti. Csak egyet nem vigyázott meg csősz uram, hogy az adószedők néha be se várják az üstökös csillagot. Felállt, közelebb lépett hozzánk s inkább kíváncsisággal, mint gyű­ lölettel tekintett a vázlatkönyvbe s amint lassan-lassan ki kezdte venni a körvonalakat, még tetszett is neki a dolog. — Az istenuccse, — mondá. Kivettem szivartárcámat s megkínáltam egy szivarral. — Hát iszen . . . iszen . . . — szólt békülékenyebb hangon, mi­ alatt a szivart a nagyobb összetartozandóság okából megnyálazta —, ha már rászorul király ő felsége . . . mert hallom, hogy nagy szegénységben él ő is .. .én bizony nem ódzkodom . . csak arra kérem szeretettel az urakat, hogyha már úgy van, hogy legalább minél kisebbre rajzolják. Azt gondolta, hogy úgy kevesebbet kell majd fizetni érte. S ször­ nyen hálálkodott, mikor egy féltenyérnyi darabkára látta odateremtve. DR. PATAY PÁL: Megyénk őslakossága Élt-e Nógrádban az ősember? Mióta lakik Nógrádban az ember? Ezek a kérdések hangzanak el unos-untalanul a régészek között. Az első kérdésre igen egyszerűen felelhetünk: élt. Természetesen nem kell megtelepült, állandó ittélésre gondolnunk, mert hiszen a régibb kőkor lakossága, a jégkori ősember az életét gyüjtögetésből és vadászat­ ból tartotta fenn. Ennek következtében a felélt területekről mindig tovább kellett vándorolnia olyan vidékekre, amelyeken még bőven volt élelem, vadállomány. A régibb kőkor ősemberének itteni tartózkodásáról az ipolysági leleteken kívül közvetlen tárgyi bizonyítékunk még nincs. De minthogy tőlünk nyugatra, az. Ipoly mentén, úgyszintén tőlünk Keletre, a Bükk hegység barlangjaiban az ősember számtalan nyomát meg lehetett találni, jogosan feltehetjük, hogy a régibb kőkor kóborló vadászcsaládjai me­ gyénk területén is felütötték a sátorfájukat. 4 �Hasonló a helyzet valószínűleg az újabb kőkor (i. e. 4000—2500) folyamán is. A néhány megyénk területén lelt csiszolt kőbalta ugyanis még nem tekinthető állandóan megtelepült lakosság ránkmaradt emlé­ kének. lehetnek azok hajdan véletlenül elvesztett tárgyak is. Újabb kőkori telepek temetők eddig ismeretlenek vidékünkön. Csak tavaly sikerült Nógrádkövesden olyan leletekre találnunk, amelye az újabb kőkori népek megjelenéséről tanuskodnak. Megyénk területén az állandóbb jellegű benépesedés eddigi isme­ reteink szerint a rézkor folvamán (i. e. 2000 körül) indul meg. Több helyről, a pilinyi várhegyről, a salgótarjáni Pécskő tetejéről is isme­ rünk rézkori telepeket. Megyénk területének tömeges benépesedése azonban csak a bronz­ kor derekán (i. e. 1500 táján) következik be. Vidékünk ekkor tényleg sűrűn lakottá válik. Majdnem minden jelenlegi közs ég határából isme­ rünk bronzkori telepet vagy temetőt. Ismerünk ilveneket Parassa-pusztáról. Balassagyarmattal szemben, az Újhegyi szőlőkből. Patvarcról. Csitárról. Szécsényből a kerekdombról Benczurfalváról a Major-hegyről. Pilinyből a Várhegyről stb. Különösen jelentős volt a Zagyva felső folyása vidékének benépesedése. ahol Zagyvapálfalva. Vizslás. Kazár. Kisterenye. Nagybátony határából ismerünk bronzkori telepeket vagy temetőket. Mint érdekesség megjegyzendő, hogy éppen ezen a vidéken. Kisterenyén indult meg 1832-ben az első magyarországi ősrégészeti vonatkozású céltudatos kutatás. A bronzkori telepek egy-egy közösségnek képezték hosszú időn át a lakóhelyét. A közösségek nagvságára. azaz a telepek lélekszámára vonatkozóan a nagybátonyi temető ásatásának eredménveiből nverünk némi felvilágosítást. Itt ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy a feltárt 972 sír közül (a temető eredetileg legalább 1500—1800 sírból állhatott) 4 volt olyan, amely a sírba helyezett tárgyak sokasága és gazdagsága által kivált a temető átlagos sírjai közül. Feltehető, hogy ez a négy sír a közösség egy-egy fejének a sírja volt. Egy-egy gazdagabb sírra tehát kb. 240—250 átlagember síria jutott. Minthogy a közösségnek egyszerre egy feje volt. 240—250 élhetett egyidőben a telepen. De a sírok ezen különbözőségéből a társadalomban beállott bizo­ nyos mértékű tagozódás is kiolvasható. Amint említettem a gazdagabb sírokban a nemzetségfők hamvait sejthetjük. Ez azt jelenti, hogy a tár­ sadalomban már kialakult az átlagember fölött álló vezetők rétege is. Mi tette lehetővé a rétegeződés bekövetkezését? A földművelés, az állat*enyésztés és a fémművesség révén megindult értékfelhalmo­ zódás. A földművelés közvetlen tárgyi bizonyítékaiként felhozhatjuk a telepeken található megszenesedett gabonamagvakat és egyéb termelt növényi magvakat. Sajnos, a nógrádmegyei bronzkori telepek ásatása során ilvenek begyüjté sé re nem fordítottak gondot de a mi telepeink­ kel egykorú tószegi telep maradványai között nagymennviségben vol­ tak ilvenek. A földművelés kétségtelen bizonyítékai még a bronzból készült sarlók, amelyekből vidékünkön is sok található. Az állattenyésztésről tanuskodnak a telepek hulladékában talál­ ható háziállat csontok. Ugvanezt igazolják azok a kisebb égetett agyag­ ból készült állatszobrocskák amelyek vidékünk telepeire különösen jellemzőek. Akár gyermekjátékok voltak ezek akár kultikus rendelte­ tésű tárgvak. mindenképpen az állattenyésztés jelentős szerepéről tesz­ nek bizonyságot. A fémművesség, a bronzöntés speciális ismereteket kívánt meg a művelőitől. Ezt nem sajátíthatta el mindenki. Viszont ugyanakkor a bronzműves termelése lényegesen felülmulta a saj át szükségletére szol-gáló eszközök mennyiségét. Érték halmozódott fel. Úgyszintén érték halmozódott fel azáltal is. hogy a földeket állati igaerővel — kezdetben szarvasmarhával később lóval is — meg­ művelve nagyobb, a közösség szükségletét felülmúló termést értek el. Az állatállomány természetes szaporodása is értékfelhalmozódáshoz vezetett. Az utóbbiakkal ellentétben a fémművesség már nem a közösség, hanem az egyén javait gyarapította. A közszükségleten felüli bronz5 �eszközök értéket, kincset jelentettek számára. Ezt féltve őrizte és veszély esetén nem egyszer a földbe rejtette. Így maradt meg számunkra a bronzkori fémművesség számtalan terméke. Az a tény, hogy az ember termelékenysége felülmulta a szükség­ leteinek mennyiségétü, előidézte azt is, hogy az egyik ember a másik munkáját kizsákmányolhassa. Értékek felhalmozódása, készletek létesülése pedig tág teret nyujtott a javaknak zsákmányolás útján való megszerzésére. A rabszolgakereskedés és zsákmányolás a szomszédos telepek, törzsek lakossága között állandó surlódást idézett elő, A tele­ peket ért állandó támadások ellen a közösségek preventiven is igye­ keztek védekezni. A telepeket sáncokkal földvárakká alakították át. Ilyen sáncok nyomai láthatók pl. a pilinyi Várhegyen és a kozárdi Pogányváron is. Ezzel nagyvonásokban áttekintettük megyénk igazi őslakosságá­ nak társadalmát. Ez a társadalom élt huzamos időn át, kb. i. e. 550-ig a vidékünkön. A nép, vagy az egyes törzseinek nevét még nem ismer­ jük — mivelhogy azt írott feljegyzés nem őrizte meg a számunkra. Annak a népnek a nevét, amely i. e. 550 táján az őslakosságot felvál­ totta már tudjuk. Ezek a szkiták voltak. Kelet felől vándoroltak hazánkba, az o t t a n i életmódnak megfelelően lótenyésztéssel foglalkoz­ tak. Hazánkban azonban áttértek a földművelésre is. Nógrád megye területén való megtelepedésükről több lelet tanuskodik, többek között a mult évben feltárt nógrádkövesdi temető is. A szkitákat i. e. 350 táján a kelták követik. Ez a nép nyugat felől jött be. Nagyobb tömegekben települtek le a Duna váci könyöke tájé­ kán. Ugyanakkor a megyénkben is többfelé találták meg az emlékeiket. A kelták társadalma az ősközösségi társadalmi forma legelőrehaladottabb állapotát tükrözi vissza: a katonai demokráciát. A lakosság min­ den szabad tagja fegyverforgató harcos. A közösségeket már a vezetők elkülönülő rétege irányítja, de a közösség ügyeibe még egyaránt min­ denki beleszólhat. A szabad lakosok mellett azonban már ott vannak a foglyul ejtett ellenségből lett rabszolgák is. Az i. u. I. században a szarmata jazigok jelennek meg a vidékün­ kön. Ezek még ugyancsak ősközösségi társadalmi formában élnek. Mint­ hogy azonban a Dunántúlra ekkor már kiterjészkedett a rabszolgatartá­ son alapuló római birodalom, a két szomszédos vidék lakossága között a társadalmi formákban megnyilvánuló különbség állandó surlódást idéz elő. A jazigok után vidékünkön is a népek áradata halad keresztül. Nemsokára megjelennek megyénk keleti részén a germán vandálok, Őket követik a IV. században a hunok által űzött gótok. Az V. század­ ban gepidák fordulnak meg vidékünkön, majd 586 tájékán az avarok jelennek meg, akik közel 250 éven át erősebb politikai hatalmat is léte­ sítettek. A hatalmuk egyre csökkent és Nagy Károly frank-római csá­ szár 800 körül azt szét is törte. Ezzel az avarok maradványai a kialakuló morva államhatalom befolyása alá kerültek, annál is inkább, mert már 600 óta egyre nagyobb számban éltek közöttük szlávok is. Az alakulásban lévő Nagy-Morva állam azonban nem volt még elég szilárd ahhoz, hogy a honfoglaló magyarság nyomásának ellen tudott volna állani. A honfoglaló magyarság Nógrád megyei megtelepülé­ séről számos temető tanuskodik. Pilinyben, Bocsárlapujtőn. Karancsalján, Sóshartyánban, Szalmatercsen, Jobbágyiban és Nógrádkövesden voltak eddig a sírjaik megtalálhatók. MOLNÁR JENŐ: Salgótarján A hegyek most is régiek: Pécskő, Karancs, Pipis, Salgó láttak e völgyben eleget, de mi maradt itt már abból? 6 �A hegyek most is régiek: ámulva nézik a várost: megalázás, nyomor után emberkéz alkot csodát most. Ott kezdem, hol legjobban fájt: bent a városunk szívében szembeköpve a századot fészkelt a bús mult kevélyen. Szilárdy-udvar. . . Ismerik keserűn a tarjániak: földbesüppedt cselédházak sírtak a fukarság miatt. Fő-utcán tanya a multból, udvarház, magtár és akol, dörgő parancs és árva nép, mely hangos szóért meglakolt. A szomszédban kormos gyárak, füstölt hódítón a tőke, itt egy helyben állt az idő s hátra fordult, nem előre. Új kor kellett és friss erő, mely nem hord hályogot szemén: megyeháza épült büszkén a szolgaság fülledt helyén. Megyeházánk, a miénk, hol nem áll hajdu el utat, értünk kap otthont a törvény s nem odvas jogokra mutat. Körötte házak, házaink szűz földből nőnek, mint gombák, piros téglák százezreit az ifjak dalukkal hordják. Mozog itt minden, bátran él! Kacagó szemekkel nézem: boldog házak, vidám lakók a volt marhavásártérén. Nagy volt nálunk a bölcsesség s bár lakásért sírt sok szegény itt éktelenkedett ez is a város kellős közepén. Ahol nemrég szomjas barmok bőgtek a hűs vályú után. ott lesz legszebb a városunk, emlék marad a mult csupán. Minek mondjam, hosszú lenne . . . Bármerre jársz itt, láthatod: nem lesz kuckó és homály, a földre hozzuk a Napot! Érte nyúlnak az állványok szédítő magasba, ahol boldog ifjak büszke ajkán már napfényes jövőnk dalol. Jövőnk dalol, új az ember, de azért még emlékszenek sötéten a sötét bányák: átok vágta itt a szenet. Kisemmizett volt a bányász, lenézett senki, pária, nappal is az éjben élt csak 7 �mert nem volt szabad látnia. Befelé ömlött a szó is, horkolt a jog csak valahol. . , Aki nem bírt már nyelvével, bánhatta — mindig m eglakolt. De sok rideg börtöncella tudna még mesélni róla, hogy mit fizetett a bányász e korért drága adóba. Kora-vénség, vézna gyermek, kit a szellő is szárnyra kap, a vaksi konyhák tűzhelyén a nyomor forrt, kénes harag. Tárnák mélyén és erdőkön izzott csak pirosan a szó, hová nem látott vizsla szem, s nem ért el mindjárt a bakó. Tizenkilencet idézték a régi vöröskatonák, mikor kemény kezük fogta az ember elorzott jogát, mikor az ajkukra mézet csókolt a drága szabadság, fényben ragyogott a bánya, cserébe lelküket adták s életüket, mert nem szóval, fegyverrel védték ők e kort: fekete fehérek kezén büszke mártírok vére folyt. Sötétbe hullott a bányász, az útját tövissel fonták s a sok vasas és üveges osztotta keserű sorsát... Jogot durván elvehettek tőlük, de soha a szívet: az emlék hideg éveken piros tűzként m elegített... Lobban a tűzben a szalma, de keményebb lesz az acél: megedződik s ha kikerül, újra fegyver lesz, újra él: így lettél szilárd városom, fegyver s amikor végre jött ragyogó fényben a hajnal, készen talált már negyvenöt. O, alkotó; ó, duzzadó emberformáló nagy idő: mint mesében, varázsszóra nőtt az élet a semmiből. Tüzelt és feszült a város, folyóként áradt a munka s verítékünk nem bankba folyt, áldása visszahullt magunkra. Hogy nőtt az ember, a proletár, bimbót hajtott az öntudat: a szem nem a multba réved, bátran a jövőbe kutat. Nem húz a sárba szürke gond, messzire tágult a határ: �százmilliók, a jobb világ sorsa boldog jussunk ma már: Kezünkben sarjad az élet, hű, kemény kezünkben, amely simogatja a holnapot, de ütni is tud, hogyha kell! Salgótarján! Hogy zeng a szó! Fénylik, mint Nap az ormokon frissült reggel. Új hajnal vagy büszke, harcos, szép városom! K o p la ló Csipke, kökény, vadkörtefa kínzott itt földet, állatot és embert is, kit a sorsa ebbe a dűlőbe rángatott. Megfojtott mindent a tarack, muhar, csak sírt itt a növény ... Urasági feles földön szitok fakadt a gyom tövén. Neve sors lett már, Koplaló: ember itt éhen veszhetett.... Tán veszett i s . . . És a sorsot csodás negyvenöt törte meg. Újra láttam . . . S ahol egykor sok jó szándék, proletárok dús Csupán öt év . . . kárba veszett ma az a föld kertje lett. Fiatal lomb között barack hirdet megváltozott időt, a csipke és kökény helyén termő szőlőtőke nőtt. Mosolyog minden . . . Az ember boldog. Szíve dallal tele . . . Övé a föld és az ország sorsát kezébe tette le! Az, aki századok során hazájában volt hontalan, haza talált: nem csak halni, hanem élni is joga van! El a jogáva! Egybe forr a sok-sok széteső erő: munkás életünk naponta csodákat varázsol elő. Tágul a határ, közös munka árán a jövőnk biztató: új az ország, ahol többé nincsen, nem is lesz Koplaló! �NYÉKI LAJOS: Madách Imre Madách életművét ismertetni nem könnyű feladat. Előadótól, hall­ gatótól egyaránt nagy összeszedettséget, sokrétű ismereteket követel meg. Különösen nagy a nehézség falusi előadások esetén. Sokan talán kétkedve, bizalmatlanul fogadják magát az ötletet; úgy gondolják: egye­ lőre kudarcra ítélt a vállalkozás, mert Madáchot — műveinek ellent­ mondásai, súlyos filozófiai tartalma miatt — irodalmilag és ideológiailag képzetlenebb hallgatósághoz közel hozni vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyfokú vulgarizálás árán lehet. Ez az írás szeretne megbirkózni a feladattal, illetve segítséget kí­ ván nyujtani ahhoz, hogy az előadók megbirkózzanak vele. A sorok írója nem kíván kinyilatkoztatás adni, nem lép fel a cáfolhatatlanság, a mindent megoldó -végső szó« igényével, hanem ellenkezőleg: a vita­ indító -első szó« szándékával. Ahogy Madách-értékelésünk kollektív munka eredménye — fokozottabban az, mint bármely más íróé —, az együttműködés a költő műveinek szélesebb körű ismertetésében is el­ engedhetetlen. Szükséges tehát, hogy a megye értelmisége javaslataival, bírálataival — kihasználva e folyóirat lehetőségeit — minél tevékenyeb­ ben segítse elő korszerű népszerűsítését. Madách irodalmunk egyik legnagyobb alakja. Főművé: Az ember tragédiája, világirodalmilag is jelentős alkotás; számos fordításban az egész világon elterjedt. Gorkij is elismerőleg nyilatkozik róla „Klim Számgin élete” c. regényében. Gellért Oszkár közlése szerint Zichy Mihály illusztrációi terelték figyelmét a Tragédiára. Elragadtatásában kijelentette: szeretne megtanulni magyarul már csak azért is, hogy Az ember tragédiáját oroszra fordíthassa. Büszkék lehetünk, hogy ez a nagy író megyénk szülötte, itt töl­ tötte küzdelmes életét. Alig van a megyének községe, ahol ne fordult volna meg. Alsósztregován, a történelmi Nógrádmegye egyik kis falujá­ ban született 1823 január 21-én és itt is halt meg 1864 október 5-én. Jogi tanulmányai befejeztével a koraérett, 19 éves ifjú, Balassa­ gyarmaton gyakornokoskodik Bory László ügyvéd mellett, rövidesen pe­ dig megyei aljegyzőnek választják. Betegeskedése miatt meg-megszakítja hivatali pályáját, de érdeklődése a közügyek iránt sosem csappan. A reformkori haladó nemesség törekvéseinek egyik leglelkesebb képvise­ lője megyénkben. Kiváló szónok, a megyegyűléseken mindig hallatja szavát s mindig a társadalmi haladás érdekében. A megye életéről rend­ szeresen küldi tudósításait a Pesti Hilapnak. Gondosan megírt cikkei­ ben nem leplezi a megyei élet visszásságait. Bár csendes, visszahúzódó egyéniség s betegsége sokszor keserűvé, mogorvává teszi, nem idegen tőle a harc. Bár nem nagyon kedveli a társaságot, a végnélküli vendé­ geskedést, a vidéki nemesség léha szórakozásait, zárkózottsága felenged, ha művészet- és tudománykedvelő elvbarátokra lel. A megye haladó ifjúsága egyik vezérének tekinti. Különösen meghitt baráti kapocs fűzi Szontágh Pálhoz, a szécsényi járás akkori szolgabírájához; gyakran meg­ fordul horpácsi birtokán, ahová nem utolsó sorban a gazdag könyvtár is vonzza. Szontágh barátsága a magasabb szellemű légkört jelenti a költő számára. Neki mutatja meg először kész műveit, tőle kap szigorú bírálatot, a Szontágh-gal folytatott beszélgetések ösztönzik újabb művek írására. A szárnypróbálgatásait tartalmazó „Lantvirágok” című verses­ kötet (1840) és „Az ember tragédiája” megjelenése közt eltelt 22 év folyamán Madách nem tárta a nyilvánosság elé szépirodalmi alkotásait. Szontágh volt szinte egyedüli tanúja e koszak munkásságának, ő biztatta, bátorította a könnyen csüggedőt. Madáchot természetesen nem elégíthette ki ez a barátság. Meg­ értő, igazi élettársra vágyott; tragédiája, hogy sikertelenül. Az egyetemi tanulmányait követő három év a keresés korszaka. Legtöbbnyire Szon­ tágh kíséretében szemlélgeti a megyebálok „hölgykoszorúját” , látogatja a számba jöhető lányos házakat, így például Gyürky Amáliáék ludányi kúriáját. — Végre 1844 farsangja hozza meg a végzetes szerelmet: Csé10 �csén megismerkedik az akkori másodalispán „bájos, de szeszélyes és könnyelmű” unokahugával, Fráter Erzsivel. Anyja ellenkezése, Szontágh intelmei ellenére 1845 július 20-án megtartják a lakodalmat Csécsén. Az ifjú pár a csesztvei családi birtokra költözik. Házasságuk első éveit nem zavarja egyéb, mint Madách gyakori betegeskedése. Az élettársak jel­ leme közti különbség már most is megmutatkozik: Madách borongó ke­ délyével nehezen fér meg „Lidércke” viliódzó kacérsága, léhaságra haj­ lamos könnyelműsége, de a kölcsönös szeretet egyelőre ellensúlyozza az ellentéteket. Madách — a maga módján — boldog: csendes visszahúzódottságban írogatja lángelmére vajmi kevéssé 'valló költeményeit, igaz­ gatja gazdaságát — igen kevés reális érzékkel, ügyetlenül. A tipikus nemesi időtöltések: a vadászgatás, a vendégvonzó poharazgatások nem nagyon érdeklik. Inkább olvas: igen sokat, de kissé rendszertelenül; s ha a szellemi foglalatosságba belefárad, magányosan sétára indul. Legszíve­ sebben a messzelátónak nevezett ponton tartózkodik. Verseiben is az al­ kony csendes mélabúját idézi: „ Megkondul a völgy harangja Alkonyatkor csendesen. Édes fájó áhítattal Hallgatom, meg a hegyen.” Az otthon nyugalmát állítja szembe a világ zajával: „ Ott kinn oly haszontalan csatázok. Mindeneknek az útjában állok, Itt teremtek, alkotok magam; S látva, milyen jól tenyész körülem, Minden bennem él és veszve vélem, Istenülve élek boldogan. Itt virágim gazdagon feselnek S áldozatként illatot lehelnek, A miért hogy híven ápolám; Ott a fácskák, melyeket neveltem. Játszi árnyat vonva már felettem, Állanak gyümölcsben gazdagon." De ez a csendes megbékélés csak látszólagos, az almanachköltők lagymatag modorában megírt versek nem fejezik ki a költő igazi énjét. — Az elmúlt idők irodalomtörténete szívesen ábrázolta érzelgős remetének Madáchot, aki távol tartja magát a politikai élet küzdelmeitől, aki idegenkedve vonul önmagába a reformkor és a for­ radalom „viharai” közepette s egyetlen gondja a kiábrándult világ­ megvetés. Abból, hogy betegeskedése miatt a szabadságharc esemé­ nyeiben nem vehetett részt, azt a következtetést erőszakolták ki, hogy eleve hitetlenül szemlélte népünk nagy szabadság-küzdelmét. Petőfi ellenképét vélték benne felfedezni azok, akik egyre távolabb kerültek Petőfi forradalmiságától, a nemzeti függetlenségért lángoló hősi tettei­ től. Szembe kell néznünk ezzel a hamasítással. Fel kell tárnunk: mi volt Madách igazi világnézete, igazi politikai hitvallása. Mint tudjuk, Madách középnemesi családból származott, de a közénemességnek már az arisztokráciához igen közelálló rétegéből. Hat­ ezer hold földjük volt. A költő neveltetését, különösen a Pesten töltött évek alapján, bátran főúrinak nevezhetjük. A Széna-tér (mai Kálvintér) 1 alatti diák-lakosztályát a legelőkelőbb ifjak látogatják; külön tanító, szakácsné, szolga áll rendelkezésére. Amíg Petőfi éhezve és fázva, saját hazájában számkivetetten barangol faluról-falura, amíg a katona-élet megaláztatásait szenvedi, Madách főúri ifjakkal cseveg, szín­ házba, hangversenyre jár, a Nemzeti Kaszinóban hallgatja az előkelő dilettánsok kamaramuzsikáját s kedvtelésből, vagy inkább a francia 11 �forradalom intelmét még nem feledő szülők bölcs előrelátása folytán, esztergályosságot tanul. Ez a kiválasztott, előkelő származás és életmód azonban nem ha­ tott elhatározólag Madách gondolkodásmódjára és magatartására. Köz­ tudomású, hogy a nemesség legjava — különösen a napóleoni háborúk után, a győri kudarc hatására, az égbekiáltó, sokszor véres tettekben kirobbanó jobbágy-nyomor láttán — maga is ráébredt az ország el­ maradottságára. Elsősorban saját kiváltságai csorbításán felbőszülve, maga is szembe-szembekerült az osztrák gyarmatosító törekvésekkel. Művelődési kiváltságai folytán, amelyeket természetesen a gazdasági kiváltságok tettek lehetővé, már az előző században megismerkedett a korszak haladó eszme-áramlatjaival, nevezetesen: a felvilágosodással. A leghatalmasabb főurak között sem ritka a voltaireiánus. — Persze, ebben a főúri, felvilágosodásban több az idegenmajmolás, a divathajhászat, mint a társadalmi haladás őszinte kívánsága. (Bizonyíték erre az a pánikszerű megtorpanás, amely a felvilágosult eszmék tettekre vál­ tását: a francia forradalmat követte.) De tagadhatatlan az is, hogy a felvilágosodás áramlata, a főúri könyvtárakba került Voltaire- és Rousseau-példányok nem maradtak égészen hatástalanok s különösen az újabb generációk gondolkodását jelentősen befolyásolták. Ez a viszony­ lag korszerű kulturáltság, bár erősen fékezték a vallásos nevelés kor­ látai, nem egy nemes ifjút ébresztett öntudatra, a szenvedő nép iránti rokonszenvre. Madáchot is sok szál fűzi a felvilágosodáshoz. Nagybátyja, Sán­ dor, minden újítás iránt érdeklődött, résztvett a szabadkőműves moz­ galomban, vállalta Martinovicsék védelmét és gerincesen kiállt a bírák törvénysértései ellen. A költő apja kedvelte a természettudományokat, a Kazinczy-mozgalmat pártfogolta, élénk figyelemmel kísérte a hazai szépirodalom fejlődését, a felvilágosodás szellemében fogant reformok híve volt s fiát is ebben a szellemben nevelte. Madách értelme meg­ lepően korán nyiladozik. Adatok vannak arról, hogy már hat éves ko ­ rában francia nyelvű köszöntőverssel lepi meg szüleit. Alig 13 éves fej­ jel családi újságot szerkeszt, amelyre mo ttóul jellemző módon a fel­ világosodás útjára lépő Berzsenyi szavait választja: „A z én és az isten, mely minket vezet” . Politikailag a Széchenyi és Eötvös nevével fémjelzett nemesi liberálizmus híveként indul, de fejlődése során egész közel kerül Kossuth eszméihez: a következetesen Habsburg-ellenes demokratizmushoz. — Széchenyi és Eötvös belátták a változás szükségességét, de ennek ér­ dekében csakis reformokra és csakis felülről jövő reformokra voltak hajlandók. Az a naív képzelgés hajtotta őket, hogy a magyar nemesség békés úton, puszta elméleti meggyőzés hatására polgárrá, — az elmara­ dott feudális Magyarország fejlett iparú polgári állammá fejlődhet. Azt a történeti tényt, amely az 1830-as francia forradalom után vált nyilván­ valóvá, .tudniillik: hogy a polgári forradalmak sem teremtenek földi paradicsomot, nem hozzák meg a teljes szabadságot és boldogságot a nép számára, Szűkebb osztályérdekeikkel egybehangzóan ellenforradalmi következtetésekre használták fel. Elvszerűen ellenforradalmárok voltak, mert azt gondolták: minden véráldozat úgyis hiábavaló, mert azt gon­ dolták: az „uralom-cserének” a nemzet számára legjótékonyabb, leg­ veszélytelenebb módja a nemesség lassú belső átalakulása. Ehhez pedig nincsen szükség a szó szoros értelmében vett politikai mozgalomra, a tömegekkel való veszélyes „fratemizálásra” ; ez az átalakulás nem poli­ tikailag, hanem gazdasági, művelődési, legvégletesebb fejleményében államszervezeti kérdés, melynek megoldását minden meggondolatlan, forróvérű kezdeményezés meghiúsíthatja. A nép tevékenységétől, a for­ radalomtól és mindenfajta véres eseménytől való viszolygás eredmé­ nyezi, hogy Széchenyiék mesterségesen, minden reálpolitikai meggon­ dolást felrúgva, elszakítják egymástól a polgári haladás és a nemzeti függetlenség kérdését; időrendi kérdésként vetik fel azt, ami lényegé­ ben, a valóságban ugyanazon sürgető feladat két oldala. Szemethúnynak az előtt a nyilvánvaló tény előtt, hogy egy gyarmati sorban síny12 �lődő ország gazdasági és kulturális fellendítése megvalósíthatatlan káprázat. Madách mentes, illetve az idők során mentesül ezektől a téves nézetektől. Általában a centralisták közé szokták őt számítani a Pesti Hirlapban megjelent cikkei alapján. Valóban, Eötvöshöz hason­ lóan, ő is a parlamentárizmus megvalósításán ábrándozott, a megyék anarchikus uralmát megfegyelmező, erős központi kormányzat meg­ valósításáért küzdött; a megyei közigazgatást ő is középkori marad­ ványnak, a nemesi előjogok „omlatag várfalának” tekintette, de ugyan­ akkor látta a megyei autonómia nagy jelentőségét is az idegen elnyo­ mással szemben. S amikor csak lehetett, ki is használta ezt az autonó­ miát, bástyája mögül — közéleti pályája kezdetétől élete végéig — kö­ vetkezetesen támadja az idegen önkényuralmat. Nem elégíti ki a cen­ tralizmus doktriner szűkkeblűsége, naív utópizmusa; többre vágyik Ez­ zel magyarázható, s nem hitetlen cinizmussal, hogy nem ritkán a cen­ tralista irányzatot is gúnnyal illeti, mint ahogy ezt Szontágh Pálhoz írt epigrammája is bizonyítja: „Szolgabíránk hanyag, ezt panaszolja a szécsenyi járás, A buta! Szontágh Pál vajmi következetes. Centralizálni akar s restségével azt bizonyítja Elvé szerint, hogy rossz a megye szerkezete.” A nemzeti függetlenség gondolata, a zsarnokság elleni gyűlölet érzése tölti be a költőt; együttérzéssel kíséri azok sorsát, akiket a Habsburg-hatalom üldözőbe vett. Még egyetemi tanulmányai idején például egyik professzorát így búcsúztatja az évzáró ünnepélyen: „Számodra ha­ zánk parlag földében nem teremnek babérok . . . — De neked azért jutalmat ad megjövend . . ., ha testvérekké lesznek nemzetek . . ., ha törvény fog ülni a trónon . . ., ha néhányan nem ítélik el azokat, kikel -a hon ártatlanoknak vall” Az utolsó szavak félreérthetetlenül Kossuth és Lovassy bebörtönzésére céloznak. De korai — formai szempontból erősen vitatható értékű — történeti drámáit is (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Mária királynő) egyes részletekben remekké izzítja a nemzet szívének legközepéből áramló szenvedély: az idegen zsarnokuralom gyűlölete, a független nemzeti királyság megteremtése iránti vá­ gyakozás. Politikai fejlődéséről tanúskodik a gyarmati hivatalnokoskodása idején írt „Csak tréfa” c. drámája, amelynek hőse: Zordy köztár­ saságpárti összeesküvést szervez, Kossuth Védegyletének híve, az arisz­ tokrácia züllöttsége, a nemesi reformmozgalom megalkuvó gyöngesége, az oktalan felekezeti torzsalkodás pesszimistává teszi s forradalmian éles bíráló szavakra ragadtatja. Hogy milyen volt Madách viszonya a szabadságharchoz, azt a bu­ kást követő évek eseményei, a világosi katasztrófa után írt művei mu­ tatják meg igazán. Nemcsak hazafias érzületét sebzik meg a történtek, hanem személyes tragédiák is sújtják: a szabadságharc folyamán el­ veszti öccsét, hugát, sógorát. Tíz hónapra bebörtönzik, mert Kossuth Rákóczy nevű t i tk árát rejtegeti csesztvei birtokán. Szájhagyomány sze­ rint még meg is botozzák tette miatt. De kiszabadulása sem hoz enyhü­ lést, sőt a legnagyobb csapást tartogatja számára: a családi élet teljes felbomlását. Emberi és költői nagyságát mutatja azonban, hogy magán­ életének szenvedései nem tagadtatják meg vele fiatalkori eszményeit, sőt tovább fejlődik a megkezdett úton. Mint tudjuk, Eötvös külföldre szökött a forradalmi eseményektől megrettenve, Széchenyi megőrül, mert „vét­ kesnek” érzi magát a forradalom előkészítésében. Madách itt martd. s bár a legkínzóbb csapások érik, gyötrő válságba sodorják, a nemzeti füg­ getlenség gondolata egyre elszántabbá teszi. Mindenből kiábrándul, csak a szabadságharc korára tekint vissza büszke lelkesedéssel. Bár magánéle­ tében nem talál megoldást, a nemzet sorsára bizalommal tekint. A jobb jövő vígasza szól lírai verseinek egész sorából: Nem féltelek, hazám!, Mária testvérem emlékezete. Emléket állít a közelmult dicső korszaknak: Pál öcsém sírjánál, Az aradi sírra, Petőfi sírjára. Egy martyr sírján, Nép �szava, A magyar forradalom, Honfibú. — Ha nem is érik el ezek a ver­ sek Arany vagy Tompa szabadságharc utáni költészetének fojtott szen­ vedélyességét, a Bach-korszak irodalmának java terméséhez számítanak. Amikor a bécsi kormány kényszerűségből a kiegyezés útját keresi, Madách egyértelmű feleletet ad mindennemű megalkuvási kísérlet ellen. 1861-ben az újjáéledő megyegyűlések legradikálisabb szereplője; a 48-as törvények teljes épségbentartása mellett száll síkra. Az 1861 március 12-i ülésen erélyes hangú javaslatot: terjeszt elő az egyezkedők ellen : „A megye kijelenti, hogy mindazokat, kik a magyar országgyűlés hatás­ körét általában, és az adó, valamint katonaállítási kérdésekben, különö­ sen, megcsorbítani vagy megrendíteni kívánnák és netalán a birodalmi tanács (Reichsrát) megalkotásában — úgy mint választók, vagy mint választottak — részt vennének, legyenek azok országgyűlési képviselők, mágnások, országnagyok, megyei tisztviselők, stb., mint hazájuk közjogi törvényeinek megsértőit, hazaárulónak nyilvánítja” . Hogy a határozat­ nak nagyobb súlyt adjanak, kinyittatják az üléstermet: távozzon, aki ellenzi. Mindenki helyén marad, sőt névaláírásával tanusítja beleegye­ zését. Ugyanezen a napon adja ki Madách képviselői programmját „Politikái hitvallomás” címen. Röpiratában a francia forradalom hármas jelszavát alkalmazza a magyar eseményekre, Kossuthra is hivatkozik, rendíthetetlen vallomást tesz a szabadság-eszmék csorbíthatatlansága mellett: „Vannak általános elvek — írja —, melyeket, rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell; melyeken még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet”. A megyei rendek március 21-én egyhangúlag képviselőnek választják. Hiába környékezik a felirati párt hívei, elveit nem adja fel. For­ radalmi bizalmatlansággal jelenti ki a bécsi kormányról: „nem jó bará­ tokkal van dolgunk”. A forradalom után eltelt korszakot tizenkét évnyi „rothadás”-nak nevezi. 1861 május 28-án elmondott beszédében, melynek oly nagy sikere van, hogy a lapok arcképét is közlik utána, a következő­ képpen foglalja össze álláspontját: „Egyezkedni annyit tesz, mint köve­ teléséből is engedni akarni, a mi követeléseink pedig éppen úgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint a lenni vagy nem lenni, mint az élet és halál” . Madáchnak pusztán politikai tevékenysége is méltó arra, hogy hagyományaink közé számítsuk, de ő ennél is többet adott a magyar­ ságnak s — bátran mondhatjuk — az emberiségnek, különösen élete végén írt három nagy műve: A civilizátor, Az ember tragédiája és a Mózes révén. — S e művek helyes értelmezéséhez is csak úgy juthatunk el, ha állandóan szem előtt tartjuk Madách politikai nézeteit, elsősorban meg nem alkuvó szabadságszeretetét. (Folytatjuk.) NAGY ISTVÁN: Dolinkai változatok 1. Munka után. Dolinka, kedves pihenőhelyem , Minő varázslat játszogat velem, Ha alkonyatkor itt lelek tanyát? Hogy illatoddal föl ne oldanád, Lehet-e lélek oly nyügös, kemény? Kis völgyzugod szemérmes rejtekén Á lnok ruháját leveti a szív, És meztelen lesz. Mint kit anyja hív, A minden csínyt bevalló kisgyerek, Fenyvek között lebegve lépdelek A tisztaságtól. Rejtett utakon 14 �A nagyvilág elé tárulkozom. A vallató csönd gyógyít, szabadít, Megoldozza a szív bilincseit. 2. A szükségszerű szabadság. Ha magadban keresed, mindhiába Menekülsz könyvbe vagy a Dolinkába, Mert kt magában él. éppolyan árva, A napok, évek börtönébe zárva, Mint télen e lakatlan völgyi katlan, Magányod ily fojtó s lefojthatatlan, Nő és barát, gyerek és rokon elhágy, Nyarak is csak szúnyogot küldenek rád. De hogyha szíved van kinek kitárnod, Magadba zártad máris a világot. Ha betekintsz más sorsok ablakán, Nem fojtogat féregsorsú magány, Ha e szükségszerűt felismered: Ember, madár, virág örül veled. 3. K ét nyár. Ez az akácos éppenúgy virít, Mint mikor Szekér Jóska bácsi vitt A gyerekkor akácerdőin át, Biztatva fáradt fuvaroslovát. O, örök nyomot ejtő hangulat! S madaraink! Még hallom hangjukat Sóhajtó régi szilvafák alól. Az aranymálinkó éppúgy dalol, A cinke is úgy fújja: nyitnikék . . . Ó, régi züm-züm, mézízű vidék, Egymásba-ömlő hangok, illatok, Az ég alatt egy messzi nyár sajog, És átsóhajt neki a mostani. Mi változott? Próbáld kimondani! 4. Mi változott hát? A táj örökké fiatal marad, A drága díszlet, élő foglalat, Még lelked is a régivel rokon, Átér növekvő távolságokon, S a gyermekével hűn ölelkezik, El nem felejti, honnan lelkezik. Hogy harminc éve zúgó éj-napod Vad hófúvása hajadba kapott, Lazultabb szálú az idegszövet, Ne bánd. mi elmúlt s vissza nem jöhet. Meg úgyse hal, ki céltalan nem élt, Viaskodott a tiszta emberért, Nem adta föl eszméi virtusát, E bölcseség — az örök ifjúság. RADNOTI. Ha érzed még a tegnapot a mában, A vérszagot az akác illatában Kezedbe keskeny Radnóti-kötettel, Hogy honnan fújja, soha ne feledd el Piszok bűzét e dúsförtelmű század, Szívedbe vésd a gyötrő Eclogákat. Ha június virágszagú szelében Aknamezők, vagónok döglehével �Találkozol, tudd, honnan fú a szél, S csak lelkesedj az akácillatért. És követeld, hogy lenghessen a hinta A völgy ö lén, daloljon a Dolinka, Harcolj, hogy sétálhass e vén ligetben Szabadon, nem „erőltetett menetben” ! DR. SZALKAY ZOLTÁN: Nógrádmegye történetének haladó hagyományai Anonymus szerint megyénk területét nagyobb harc nélkül fog­ lalták el őseink és a megyének nevet adó Nógrád-várat is ellenállás nélkül adták át a szlávok. A pilinyi és a nógrádkövesdi leletek bizo­ nyítják a honfoglaló magyarság jelenlétét, de erre mutatnak a hon­ foglaló hét törzs nevét viselő helységnevek is: Salgótarján, Balassa­ gyarmat, Erdőkürt, Karancskeszi, Ipolykér, Nógrádmegyer. Honfoglaló őseink állattenyésztők voltak, de a szlávoktól meg­ tanulták a földművelést és békésen éltek együtt, amint azt az egyházasgergei 1000 körüli időből származó leletből megfigyelhetjük. István király államalapításával a magyarság az ősközösségi társaralomból a feudális fejlődés útjára lépett anélkül, hogy meghono­ sodott volna itt a rabszolgatársadalom. Ez az ún. praefeudális kor, melyben —, így megyénkben is — a falusi parasztság földközösségben élt. Erről a földközösségről állapította meg Marx, hogy ebben az idő­ ben „a népi szabadság egyetlen tűzhelye”. István állama a királyi uradalmakra, vármegyére épült, melyeknek középpontja egy-egy vár. Ilyen volt a szlávok által alapított Novi-Grád is, amelyről — mint említettem — megyénk a nevét kapta. Első okleveles adatunk ugyan csak 1108-ból való, de Nógrád ennek ellenére az István által létre­ hozott királyi vármegyék közé tartozott. Ez a királyi várszervezet már a XII. század végén bomlásnak in­ dul. A királyi birtokokat egyes királyok eladományozták a főuraknak, hogy trónviszályok alkalmával őket támogassák. A birtokadományozá­ sok nemcsak a királyi hatalom süllyedését jelentették, hanem a nép talmukba került területek lakosságát. Nógrádból az esztergomi érsek és a váci püspök kapott nagyobb birtokokat, majd más főurak is. Kü­ lönösen pazarul osztogatta a birtokokat II. Endre, — IV. Béla jól látta, hogy milyen veszély rejlik ebben és vissza akarta venni a királyi bir­ tokokat, de a tatárjárás következményei megakadályozták ebben. Bebizonyosodott, hogy hasonló támadás esetén csak várakkal le­ het megfelelően védekezni, ezért birtokokat adományozott, hogy annak fejében várakat építsenek. Ezzel elősegítette a „kiskirályok” hatalmá­ nak erősödését. A megyénk területén ma már romokban heverő várak is ekkor épültek, de nem honvédelmi célból, hanem a főurak hatalmá­ nak a biztosítására. Ekkor épültek Csák Máté későbbi rablófészkel, Hollókő, Somoskő és Baglyas vára. A XIII. sz. második felére a régi királyi vármegye teljesen el­ vesztette jelentőségét és létrejött helyette a nemesi vármegye, mint a kisbirtokos nemesség közigazgatási intézménye. Egyes szomszédos me­ gyék szorosan összeműködtek, így pl. Nógrád a XIV. században rend­ szerint Hont megyével együtt tartotta a közgyűléseit. A főúri hatalom növekedése mindinkább kiszolgáltatta a dol­ gozó népet egyes hatalmaskodó birtokosoknak, akik rabolták, pusztí­ tották a király és egymás birtokait s eközben a szegény nép szen­ vedte a legtöbb kárt. Megyénkben különösen Csák Máté és a Balassák ősei önkényeskedtek és tartották szolgaságban a népet. Kiszolgáltatott­ ságát Nagy Lajos intézkedései törvényesítették. Ettől kezdve évszáza­ dokon át küzd a jobbágyság a jogaiért s ennek a küzdelemnek me­ gyénkben is megvannak az emlékei. A kézműipari termelés fejlődése következtében ebben az idő­ ben kezd kialakulni nálunk a városi polgárság. Ennek jelentőségét 16 �felismerték a királyok és a polgárság támogatására különböző kivált­ ságokat adtak a városoknak. Megyénkben 1337-ben Szécsény, 1407-ben Pásztó kapott ugyanolyan jogokat, amilyeneket Buda élvezett Előbbit fallal is körülkerítették. A jobbágyfalvak természetesen nem részülhettek semmiféle vé­ delemben és ki voltak szolgáltatva a földesurak garázdálkodásának. Nemcsak a falvakat támadták meg, hanem közönséges kifosztásuk sem volt ritkaság. Így pl. a lévai Cseh László a hatvani vásárról hazatérő jobbágyokat fosztotta ki. Mivel- a feudális rend legfőbb támasza az egyház volt, a pa­ rasztság örömmel fogadott minden olyan megmozdulást, amely az egy­ ház és rajta keresztül a feudalizmus ellen irányul. Ilyen egyházellenes, egyben antifeudális mozgalom volt a huszitizmus, melynek megyénk­ ben is sok híve volt a parasztság körében. 1440 körül befészkelték ma­ gukat a husziták Nógrádba is, megszállták Szécsény, Hollókő és Zagyvafő várát s Losonc és Karancsság is az őrhelyeik közé tartozott. GiSKra seregei — főurakhoz hasonlóan — rabolták a lakosságot, egyes falvakat (pl. Kálló, Guta, Nógrád) felperzseltek, de a parasztság ennek ellenére is híve maradt a huszitizmusnak. Hunyadi János 1451-ben hadat vezetett Giskra ellen, de nem sikerült legyőznie. Ez csak Má­ tyásnak sikerült. Mátyás halála után, a királyi hatalom gyengesége folytán, foko­ zottabban zsákmányolták ki a földesurak a jobbágyságot. Az egyre növekvő állami adó mellett az elviselhetetlen földesúri terhek a job­ bágygazdaságokat teljesen tönkretették. Ebben az időben, II. Ulászló uralkodása alatt, kapott birtokot a megyében Szapolyai János és Verbőczy István, akik az 1514-es parasztháború leverésében és a megtorlás­ ban jelentős szerepet játszottak. Dózsa ceglédi beszédének visszhangja megyénkbe is eljutott és itt is felkelt a jobbágyság földesurai ellen. A vármegye nemessége Pásztónál szétverte a hiányosan felfegyverzett és szervezetlen parasz­ tokat. A győzelem után Hont, Pest és Heves megye nemességével együtt Szentlőrinc-pusztán gyűlést tartottak a nógrádi nemesek és követelték a megtorlást. Felhívást intézek a többi megyéhez is ebben az ügyben. A megtorlás nem is maradt el. Állítólag Alsópetényben írta meg Werbőczy törvényterezetét, melynek elfogadásával az országgyűlés örökös szolgaságra kárhoztatta a jobbágyságot. „Nem volt nehéz előre látni, hogy mi lesz a sorsa az olyan nem­ zetnek, melynek nagy többsége rab. 1514-ből kikerülhetetlenül követ­ kezett 1526” — írja Andics Erzsébet. A parasztok ellen egységesen tudtak fellépni a megye nemesei, de amikor az ország sorsáról volt szó, mindössze két birtokos szállott hadba. El is esett mindkettő Moháccsnál. A mohácsi ütközet után a megye birtokosai Szapolyait pártol­ ták, 1527-ben azonban már Ferdinándnak is voltak hívei és a két király emberei közötti harcoknak a súlyát ismét csak a parasztság érezte meg legjobban. Buda eleste után Nógrád is csatatérré vált, mert a török hama­ rosan megkezdte támadásait. 1543-ban foglalják el Nagyoroszit, 1544-ben Nógrádot, 1546-ban Szandát, majd 1552-ben Drégely várát. Utóbbinál Szondy György hősi küzdelme megyénk történetének legfényesebb lapjai közé tartozik. Sorra esnek el a többi várak, 1576-ban az utolsó is. Mivel a török nem terjeszkedett tovább, Nógrád megye határterület maradt s a török, magyar és német csapatok állandóan dúlták. A katonák zsold nélkül, gyakran csak a nép fosztogatásából tudtak megélni. A török a lakosság jelentős részét rabszíjra fűzve hajtotta a birodalom rabszolgavásáraira, az itt maradt jobbágyoktól pedig igye­ kezett minél több adót kipréselni. Ugyanakkor természetesen a magyar földesurak behajtották követeléseiket s így a jobbágyság gyakran két­ felé adózott. Súlyos terhet jelentett a harcok közben megrongálódott várak állandó javítása, mert erre a munkára mind a magyar, mind a török a jobbágyokat hajtotta. 7 1 �Ebben az időben terjedt el a protestantizmus, A nép — mint egyházellenes tanítást — szívesen fogadta, de a földesurak sem ide­ genkedtek tőle, a papok birtokainak elfoglalása miatt. 1590 körül a megye csaknem teljes egészében protestáns. A XVI. sz. végén újra fellángol a harc a törökkel, mely bizonyos mértékig meggyengült. A felszabadító harcok folyamán a megye leg­ több várát sikerült visszafolalni. E harcokban tűnik ki Balassi Bálint, akinek 400 éves születési évfordulóját most ünnepeljük s akinek jelen­ tős szerepe volt abban, hogy a megye nagyobb része felszabadult. En­ nek ellenére sok község kénytelen volt továbbra is adózni a be-betörö törököknek. Az 1600-as évek elején tovább romlott a nép helyzete. A kato­ likus főpapság igyekezett hatalmát és vagyonát visszaszerezni. A pro­ testánsok visszatérésére minden eszközt felhasznált a Habsburg ural­ kodó támogatásával. Ilyen körülmények között a nép örömmel vette vette Bocskai István felkelését, mely az első nagyarányú független­ ségi harc volt. Több nógrádi vár került Bocskai kezére, de a bécsi béke Rudolfnak juttatta a megyét. Bethlen Gábor és Rákóczi György felszabadító harca szintén lelkes visszhangra találtak a megyében, a megye nagyobb része csat­ lakozott hozzájuk, de a harmincéves háború váltakozó küzdelmei során a nógrádi várak többször kerültek a király birtokába, sőt a török is újra fenyegette azokat, de a magyrok igyekeztek olykor visszavágni nekik. Egyik ilyen vállalkozás emlékét hirdeti a balassagyarmati liget­ ben lévő emlékoszlop. 1648-ban megtudták a gyarmatiak, hogy egy török főtiszt Esztergomba akarja vinni a menyasszonyát. Útközben elrabolták és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Gyarmatra. A törökök ekkor 4000 emberrel támadtak a városra, de a lakosság elűzte őket. Hősiesen harcoltak a nők is, akik az egri nőkhöz hasonlóan kövekkel, forró olajjal és vízzel hárítottak el a törökök támadását. 1663-ban a török újabb támadó hadjáratot indított az ország ellen s ekkor ismét végig pusztították a megyét. A szégyenletes vas­ vári békét követő Wesselényi-féle összeesküvés után a Balassagyar­ matra beszállásolt német lakosság ellen harcot indított a város lakos­ sága. Ez mutatja a németek elleni nagyfokú elkeseredést. Érthető örömmel fogadták tehát a megyében Thökölyi felkelését, amely új korszakot jelentett: megszabadult a nép a vallási üldözéstől, a szerte­ len katonai terhektől és a kegyetlen német zsoldosoktól. Nem sokáig tartott azonban ez a helyzet. 1683-ban ismét visszatértek a németek a megye egy részébe, majd Buda visszafoglalása után (1686) az egész megye felszabadult a török uralom alól. Szomorú képet nyujtott a megye a török kivonulása után. A vá­ rak romokban hevertek, a községek elhagyatottak voltak. 1688-ban Gyarmat helyét is alig lehetett megtalálni. A lakosság a 140 éves török uralom alatt harmadjára csökkent. Akik itt maradtak, alig tengették az életüket. A végvári katonák elbocsátásával sok munkanélküli is élt itt s nagyobb részük szegénylegényként bujdosott a Cserhát ren­ getegeiben. A beszállásolt németek garázdálkodása miatt napirenden voltak az összetűzések a jobbágyok és a katonák között. A török hódoltság mind a termelőerők, mind a társadalom fej­ lődését megállította, sőt visszavetette. Míg Nyugaton a kapitalizmus fejlődésnek indulhatott, nálunk a városi polgárság jelentéktelenebb lett, mint évszázadokkal előbb. Szécsény és Pásztó elvesztette városi kiváltságait. Békés újjáépítésre lett volna szükség, de a Habsburg-kormányzat az ország kifosztására és tönkretételére törekedett. Az elégedetlen­ ség egyre nőtt az országban és az elkeredettség a parasztság antifeudális és nemzeti harcában tört ki, majd Rákóczi szabadságharcában tetőződött be. A megye nemességének nagyobb része azonnal csatlakozott Rákóczihoz, de később már eltűnt a lelkesedés. A nép ellenben látta, 18 �hogy Rákóczi célkitűzése az ő érdekeit is szolgálja és ezért lelkesen állt zászlaja alá. Már 1703-ban járásonkint 50—50 népfölkelőt állítot­ tak ki egy-egy parasztkapitány vezetésével. 1705-ben Rákóczi hadba szólította a megyei nemzeti felkelést, de a megye vezetői inkább zsoldosokat ajánlottak fel, mert akkorra a ko­ rábban hadbavonultak, már tömegesen szöktek haza. Rákóczi több ízben is mefordult a szabadságharc alatt megyénk­ ben. 1705 szeptemberében Szécsényben tartotta azt a nevezetes országgyűlést, amelyen Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. Kan­ cellárja, a nógrádi Ráday Pál olvasta fel az esküt, melyben a rendek hűséget fogadtak a fejedelemnek. 1710 januárjában a romhányi ütkö­ zetben balszerencsés vereséget szenvedett Rákóczi s ezzel a vereséggel véget ért Nógrádban a kurucvilág. A szatmári béke után következő megtorlás megyénkben hosszú időre elnémította mind a nemzeti, mind az antifeudális megmozduláso­ kat. A parasztságnak az ország különböző részeiben indult felkelései itt nem találtak követésre. A Habsburg gyarmatosítás gazdasági poli­ tikája következtében nem tudott az ország megindulni az ipari és vele együttjáró társadalmi fejlődés útján. Megyénkben egyedül az 1767-ben felállított gácsi posztógyár jelentett fejlődést. Csak II. József egyes intézkedései ébresztették harcosabb ön­ tudatra a megye nemességét, de az ellenállás csak részben minősíthető haladó jellegűnek, mert a nemesi kiváltságok védelmezése már reak­ ciós volt. 1789-ben a megyegyűlés megtagadta a hadi segítséget a tö­ rök háborúhoz, a következő évben pedig megtiltotta a német nyelv használatát. II. József halála után a haladó nemesi mozgalom nem fejlődött tovább, mert a parasztmozgalmak és a francia forradalom eseményei érdekeik összeegyeztetésére késztették az uralkodót és a nemességet. Ilyen körülmények között Martinovicsék köztársasági mozgalma nem vezethetett eredményre. Megyénkből a romhányi Géczv-családnál nevelősködő Őz Pál vett aktív részt a mozgalomban 1795-ben Martino­ viccsal együtt végezték ki. A nemesség nagyobb része ekkor még kon­ zervatív volt és csak I. Ferenc abszolutizmusa, valamint a feudalizmus nyilvánvaló válsága mozgatta meg némileg. Az 1820-as évektől kezdve a megyei közgyűlés több ízben megtagadta a királyi leiratok végrehaj­ tását, maid tiltakozott az emiatt kiküldött királyi biztos működése ellen. 1823-ban a megve alispánja nem tanácsolta a királyi biztosnak, hogy megjelenjék a közgyűlésen a felizgatott tömeg miatt. A megyé­ nek a többi megyéhez intézett átirata ellenállásra hívta fel a rende­ ket. A megye monográfiája szerint ellenállásának nagy szerepe volt az 1825-i országgyűlés összehívásában. A reformkori országgvűléseken a megyei követek legtöbbször ellenzéki álláspontot foglaltak el. Külö­ nösen jelentős szerepet játszott Kubinyi Ferenc követ, aki az 1832— 36-i roszággyűlésen. pl. az adóvitában. határozottan rámutatott a nép nagy nyomorára Mellette Pulszky Ferenc érdemel említést, aki az első magyar minisztérium pénzügyi államtitkára, majd Kossuth londoni kö­ vete lett. Az 1848-i törvények végrehajtása során néhanv helven földosztó­ mozgalom jelentkezett a parasztság között, így pl. a dengelegi P odm aniczky-birtokon. de könnyen leszerelték a mozgalmat elszigeteltsége és szervezetlensége miatt. A szabadságharc küzdelmeiből a merve lakossága kivette a ré­ szét. 1848 szeptemberében 1100 nemzetőrt adott a megye, akik a pákozdi ütközetben részt vettek, maid a következő hónapban úiabb 3000 hon­ véd indult harcba 1849 eleién. Windischgrät z győzelmei nyomán átmenetileg újra önkénvuralom alá került a megve. Ez alatt egyesek be­ hódoltak. Még a megye egyik követe. Frideczky Lajos is felajánlotta szolgálatait a királyi biztosnak. A tavaszi hadiárat nvomán a köz­ gyűlés elítélte azokat, akik behódoltak de később ezek mégis szere­ pelni tudtak a közéltében. így az említett F r i e d czky a kiegyezés után alispán lett. A betörő orosz sereg megpecsételte a szabadságharc sor­ 19 �sát. Visszavonuló seregeink kemény harcot vívtak Rétságon és Vad­ kerten. V Az önkényuralom korszakában és a kiegyezés Után hosszú ideig tespedés jellemezte a megye életét. A megtorlás sok embert érintett. A nép előtt leggyűlöletesebb intézmény a zsandárság lett, bár itt alig boldogult a lakosság által támogatott bujdosókkal szemben. Az elnyo­ más következtében egészen a darabont-korszakig nem találkozunk ko­ molyabb ellenzéki megmozdulással. 1905 júliusában a közgyűlés meg­ tagadta az újoncok megajánlását s alkotmányvédő bizottságot küldött ki. A kormány erre Berchtold grófot nevezte ki főispánná, aki katona­ ság és csendőrség fedezete mellett két ízben is megkísérelte a beiktatást, de a közgyűlésen egyetlen bizottsági tag sem jelent meg. Míg a megye­ házán tartózkodott, a tömeg utcai tüntetést rendezett ellene és gyász­ lobogót tűzött a megyeházra. Bár azt állapították meg, hogy Nógrád a mult század második felében az ország más részeinél elmaradottabb volt és tespedés jel­ lemezte, lemezte, mégis ekkor indul meg az a kapitalista fejlődés, amely megteremti itt is a munkásosztályt és ezzel a későbbi fejlődés bázisát. 1840 körül nyitják meg Salgótarján vidékén az első bányákat, 1869-ben kezdik meg az Acélgyár, a század végén a többi gyárak épí­ tését. 1870-től 1910-ig körülbelül tízezerrel növekszik Salgótarján lakosságának a száma s a lakosság zömét a proletariátus alkotja. Ez a egyre fejlődő proletártömeg a X X . század eleiének bérmozgalmaiba és sztrájkjaiba mindenkor bekapcsolódott, de igazi erejét a Tanácsköztársaság idején mutatta meg. Már előbb, az első világháború alatt is gyakran hallatta szavát a munkásság: a megye bányáiban és gyáraiban főleg az Acélgyárban, egyre gyakoribbá váltak a bérmozgalmak, a háborúellenes megmozdu­ lások. A csendőrök valósággal hajtóvadászatot tartottak a nagy nél­ külözések között élő munkásság vezetői ellen, de a mozgalmat nem sikerült elnémítani, sőt a KMP megalakulása után erősödött. A Károlyi-kormány, a szociáldemokraták árulása révén, szerette volna a kommunistákat elnémítani. Payer Károlyt küldte Salgótar­ jánba, hogy szerelje le a mozgalmat. Segítségével 100 bánvászt és gyári munkást tartóztattak le és öltek meg nagy kínzások közben. Ezzel azonban nem sikerült megfélemlíteni a munkásságot. Kinyílott a szemük: látták, hogy a szociáldemokraták a tőkésekhez hasonló ellenségek és hogy ellenük is elszánt harcot, kell folytatni. A Tanácsköztársaságot nagy lelkesedéssel fogadták a megye dolgozói. — Munkás- és paraszttanácstagok alakultak, amelyek ren­ dezték a dolgozók bérét és szociális körülmény eiket. Fényesen megállták helyüket. az intervenciós hadak elleni harcban is 1919 máius eleién a salgótarjáni frontszakasz volt a legnagyobb veszélyben. Az áruló katonai narancsnok és a fel akarták adni a várost. Ekkor érkezett Salgótar jánba Rákosi elvtárs és megszervezte a város védelmét. Felhívására többezer munkás fogott, fegyvert és sikerült is az inetervenciós csapatokat, megállítani Ezt látva, az ellenség aknamunkába kezdett, igyekezett a harcolók sorait megbontani. Emiatt már-már válságosra fordult a helyzet ami­ kor Rákosi elvtárs megjelent a fronton és a munkásokkal együtt har­ colva. sikerült az ütközet sorsát megfordítani Amikor itt visszaszorí­ tották az ellenséget, akkor a kisterenyei frontszakaszra mentek és ott is megfutamították az intervenciósokat. Amíg S a lg ó ta r já n b a n ilv e n h ő sie s h a r c o k fog y ta k . a d d ig B a la s s a gyarmaton k a to n a tis z te k e lle n fo r r a d a lm i ö s s z e e s k ü v é s t k é s zíte tte k e lő. E zt a z ö s s z e e s k ü v é s t k a to n á k é s v a s u ta s o k s e g íts é g é v e l és p o lit ik a i b iz t o s o k ir á n v ítá s á v a l sikerült, le s ze re ln i. N é h á n v m e g s z ö k ö tt v e z e tő , c s e h intervenciós cs a p a to k k a l tá m a d t a v á ro s ra , de a d o lg o z ó k e ls ő ­ sorban a v a s u ta s o k , m e s s z e az I p o ly o n tú lra v e r t é k vissza ő k e t. A Horthv-korszak urai kíméletlen terrorral akarták elnémítani a kommunistákat. Bár többen életüket veszették a kínzások követ­ keztében, vagy a csendőrök golyóitól, mégis tüntettek és sztrájkoltak, 20 �ha a párt harcba szólította őket. Hiába küldte most már a kormány az áruló Peyer Károlyt Salgótarjánba, nem lehetett a bányászokat meg­ téveszteni. Az illegalitásban működő párt nem engedte a bányászok részvételét az 1939-ben nyilasok által szervezett sztájkban, mert tudta, hogy ennek célja a kommunista funkcionáriusok leleplezése. E harcokban megedződtek a kommunisták és annál jobban ter­ jedt az eszme, minél nagyobb volt a terror. Erejüket megmutatták már a felszabadulást megelőző hetekben is. amikor nem engedték a gyárak leszerelését, szabotálták a termelést. Különösen kitűntek az ellenállás­ ban Karancslejtős bányászai, akik a bánva mélvén várták a felsza­ badulást. hogy azután a megve összes dolgozóival együtt harcokban megedződött erejüket az új világ építésének szolgálatába állították. BOBÁL GYULA: A béke első karácsonya Az őszi fényben úszó erdő közepén kis tisztás fészkelt. Hátán öreg tölgy terebélyesedett amelynek ágai földig hajolva takarták a kíváncsi szemek elől a tövénél menedéket talált két fiatalt: egy karcsú, dús-fekete hajú lányt és egy izmos, szélesvállú szőke fiút. Elnyújtózva feküdtek. A lány hanyatt, s nagy szemével a tölgv koronáján kutatott. A fiú oldalt, kezében egy elsárgult fűszál, ezzel csiklandozta a lány arcát, amitől az fojtottan mint letakart üvegcsengő fel-fel kacagott. Ilyenkor szépen ívelő szájából kivillant gvöngyfogsora. Egyszercsak hirtelen mozdulattal elkapta a fiú kezét és ekkor tekinte­ tük egymásba fonódott. Mély szerelemmel hosszan nézték egvmást. A fiú közeledett a lányhoz, lassan ráhajolt és ajkuk forró csók­ ban forrt össze. — Szeretlek. . . Nagyon szeretlek — suttogta a fiú és a feltörő vágytól hullámzott széles melle. A lány először jobbkezével simogatta a fiú szőke feiét. majd las­ san a balkeze is átfogta a tarkóját, remegő ujjakkal beletúrt a szőke fürtökbe és magához szorította. A boldogság mámora még meg sem pihent náluk amikor a város­ ból mint kétségbeesett sikongás szűrődött hozzájuk vésztjóslóan a szi­ rénák hangja. A közelgő alkony már nem békés lepelként terült rájuk, a .levegő monoton zúgással telt meg. Felriadtak... — Már megint kezdődik — szűrte a fiú hirtelen haragtól fűtve fogai közt a szót. De hirtelen haragja tehetetlen sóhajba fulladt. — Meddig tart m ég. . . ? — Meddig kell még riadozni? A lány megborzongott. — Félek, Feri — mondta elhalóan. — Mi lesz velünk? — Már azt sem tudjuk, holnap mit érünk. Tervezn sem merek, hiszen annyit csalódtam. 41-ben katonának vittek. 43-ig csak vártam, vártam. A boldogságtól csupán egy-egy csepp jutott. 44 tavaszán anádat vitték katonának. Júliusban halála állt közénk. Már megint múlóban van az esztendő, s most a front közeleg. — Ez a háború már életünk végéig kísérteni fog? — tekintett a fiúra kérdően. — Szegény anyám is csak gyötrődik apám után. A bánvaszakadás óta nincs nyugta. Legalább a holttestét ki tudták volna hozni. Eltemette őt örökre a bánya. Már csak az én boldogságom vigasztalná anyámat is. De látja, mily nehezen találunk rá. Ettől még csak nő fáj­ dalma. Nem szól. de én tudom . . . — merengett a lány. maid mélyen felsóhajtott. — Már csak attól remegek, hogy megint elragadnak tőlem. A fiú szótlan maradt. Komor tekintettel meredt maga elé. A lány szavai felélesztették benne a gondolatot. Alig mult 24 éves most telt le tényleges katonai szolgálata. A szénfal mellett dolgozik. Azért nem hívták ismét be. De most megint szedik a fiatalokat. Ő csak úgy maradt itthon, hogy Csapó János vájár, aki mellett dolgozik, kiállt érte. Még most is ott cseng fülében, ahogy szembeszállt érte a bánva katonai parancsnokával: »Ha azt akarják, hogy termeljek, ezt a fiút hagyják 21 �itt. Nekem szükségem van rá. Ha pedig nem, akkor tőlem szenet ne várjanak.« Így maradt ki a közül a 30 fiatal közül, akiket a színfal mellől. v ittek a frontra, És tudja holna p lesz-e még ereje Csapó Jánosnak szembeszállni velük? Most is csak azért hátráltak meg előtte mert tudják hogy Csapó János mögött áll valamennyi bányász Ő az iránytű. Amerre mutat a többiek arra mennek. Apjuknak tekintik. Elhihető-e, hogy végleg meghátráltak? Olyanok ezek mint az ugrásra készülő fenevad. Csak az alkalmas pillanatot várj ák hogy lecsapjanak. És akkor ki fogja Vári Ferencet az egyszerű bányászt megmenteni attól, hogy a halálba kergessék. — Nem esküdhetünk meg — tiltakozott a fiúban a gondolat. De minek is, hogy holnap magára hagyjon egy fiatal lányt, és még nehe­ zebbé tegyeéletét? A városban ismét felvonítottak a szirénák és belehasítottak az estébe. A lány hozzásimult. A fiú felébredt merengéséből Erős karjá­ val átfonta a lány vállát gyengéden magához szorította. Törékeny tes­ tére igazgatta könnyű felöltőjét és így melengette őt. — Vége . . . — suttogta a lány Csend borult az őszi estére. A hold kibújt a hegyek mögül és békésen szórta rájuk fényét Ha gondolatukat nem feszíti bizonytalan helyzetük tán el is felejtik hogy háború Van. Mert ismét szerelmesen összebujtak. — Vége lesz ó v s z e r a háborúnak is kedves — vigasztalta a f 'iú most már könnyed szóv al a lányt. — Csapó Jani bácsi is mondta, hogy azért szedik a fiatalokat és vigyáztatják csendőrökkel a bánvát mert a halálukat érzik. Féln ek . . . Tőlünk félnek. — De már nem bírják soká — a fiú szavai meggyőzőbbek lettek. — Jani bácsi is kapott már üzenetet hogy legyünk készenlétben Ha vinni akarnak ne menjü nk. — Elhallgatott. Nőtt benne az indulat. — Nem is megy innen többé senki egy tapodtat sem Ha már pusztulni kell itt pusztultunk. De nem adjuk olc s ó n !. . . tört fel benne az elhatározás, szinte megkeményedett az egész ember. A lány megnyugodva, büszkén simult erős emberéhez A fiú ismét ellágyult. — Együtt maradunk kedvesem — nézett a lányra gyengéden. — Akár a halál akár az élet várjon ránk. — Együtt mindörökre. . . — suttogta a lány boldogan És elindul­ tak összesimulva lassú léptekkel a városszéli bányatelep felé. A hold. mint hűséges barát mutatta előttük az utat. Teltek-multak a napok. Októbert felváltotta november. A sok gonoszságon könnvezett az emberrel a természet is Állandóan esett az eső. Az idegen nehéz csizmák már mélyre taposták a telep felázott útjait. Egyre nehezebbé vált az élet. Csendőrök mellé idegen ajkú vad tekintetű németek is állottak. Rabok lettek otthonukban a bányászok. Mint az árnyék gyilkos fegyver kísérte ember asszony gverek útját. Égette az embereket a félelem és a bosszú titkos lángja. Csak akkor lobbant, titokban arcukon a reménység sugara, amikor a Mátra búsan kéklő koszorúja mögött mint győzelmi dobok dübörögtek fel a szabad­ ság ágyúi. A környező begyek biztatóan fogták fel mély hangjukat és vissza harsogták az ismeretlen barát üzenetét. November 28-at írtak. A kivénhedt bányásházak oldalára öles plakátokat ragasztottak. Rajta hideg szavak ordítottak a megrémült emberek felé: »Parancs! Beszüntetjük a széntermelést. Minden 50. élet­ évét betöltő férfi köteles katonai szolgálatra jelentkezni. Az 50 éven felüliek munkaszolgálatra lapáttal csákánnyal jelentkezzenek. Aki a parancsot megszegi, halállal bűnhődik!« Megfeszültek az idegek. A félelem elszállt, helvét dac váltotta fel. A szemekben ott izzott: »Azért sem félünk a haláltól.. « A telepről nem mozdult egy bányász sem. Némán tüntettek. A természet is mintha elunta volna a kesergést. Haragiában ka­ vargó köddel borított mindent. Az ablakok fénytelenül meredtek az éjszakába. Nem csengett asszonyi kacaj, nem visongott gondtalanul a gyerek. 22 �A városban éjfélt ütött a toronyóra. Az elnemult telepet autók vad bömbölése verte fel. Fénytelenül, mint óriási szörnyetegek, maguk előtt mindent tiporva rohantak a bányászházak közé. Ontották magukból az állig fegyverzett katonákat. Idegen parancsszavak pattogtak. Csizmák rohanó leptei zuhogtak, és a telepet mint fojtogató gyűrű körülzárták. Vári Ferenc felriadt álmából. Figyelt. Csapóéknál puskatussal döngettek a kaput. Vadul ordítottak: »Kinyitni! . . . A magyar szó ide­ gennel keveredett. Hallotta, hogy reccsen a kapu, engedve az erőszak­ nak. Aztán maris az ajtón dörömböltek, ami recsegett, ropogott, min­ den eresztékeben. Törött üveg csörömpölt, majd lövés razta meg a levegőt. — Csapó Jani bácsit viszik — rekedt meg benne kétségbeesetten a gondolat. Gyorsan magára kapkodta ruháit. Asszonyi sikoltás hasí­ tott bele az ejszakaba. A kutyák rémülten vonítottak. — Kiugrott az ajtón, meg hallotta anyja megrémült nyöszörgését és a ködbeborult kertbe vetette magát. Valaki rohant előtte. Bokrok mögé lapulva, kerítéseken átcsúszva osont a telep felső vege f ele. — Mi történt Eszterrel. . . ? — mardosta a kétségbeesés. Már látta Eszterék lakásának körvonalát. Megállt, kifújta magát és figyelt. Csend volt. — Még nem ertek id e . . . — lihegte megnyugodva. Lopódzva közeledett a ház felé, A zaj már itt is felverte az alvó­ kat, mert az ajtó csendesen nyílt és Eszter kendővel vállán, félve lépett ki. — Eszter — szólt fojtottan feléje, A lány megtorpant, hallgatódzott, aztán macskaléptekkel osont a hang irányába. Már közeledett a házakat kutatók dörömbölő ordítása. — Gyorsan, — suttogta a fiú, elkapta a lány kezét és vonszolta a kert bokrai közé. A köd jótékonyan takarta őket. — Szedik az embereket! Jani bácsieknál betörték az ajtót. Nem tudom, megfogták-e — mondta izgatottan. Megyek a bányába. Ott húzodok meg. — Te maradj! Vigyázz az öregekre , és küldjél üzenetet, — ezzel magához vonta a lányt, megcsó­ kolta és rohanni készült. De Eszter kétsegbeesetten kapaszkodott kar­ jába. A csizmák zuhogása egyre közeledett, már a szomszédos házak ajtóit is döngették. — Várj még . . . ! Várj, F eri. . . ! — tartotta őt vissza. A fiú meg­ torpant, átfogta vállát, belenézett riadt szemébe s várt. — Gyerekünk lesz — suttogta a lány. — Vigyázz magadra! Na­ gyon . . . Vigyázz. . . Miránk is . . . A fiú keze erősebben markolt a lány vállába. — Esztikém. . . Édes egyetlenem. . . — mondta fájdalommal töl­ tött hangon, Az utcán zuhogva közeledtek a léptek. Valahol ismét lövés dörrent. — Menekülj. . . ! sikoltott fel fojtottan a lány. A fiú hosszú ugrásokkal beleveszett a ködbe. Átugrott a keríté­ sen, helevetette magát egy bozóttól övezett vízmosásba és a bánya rég feledésbe ment bejárata felé vette az irányt, amit a menekülés napjára ők titokban, már előre járhatóvá tettek és kívülről vad bozóttal takarták. A bánya bejáratánál kemény hang vágott felé: »Á llj . . . ! Ki va gy. . . ! « Megtorpant. Feleljen? — suhant át benne a gondolat. Ellen­ ség itt nem lehet, erről a bejáróról nem tud senki! Kétségek között válaszolt: »Vári Feri.« — Gyere gyorsan. . , ! szólította egy hang. Széjjelnyílt a sűrű bozót, bányászok álltak a bejáratnál, fegyverrel a kezükben. — Már a kilencvenedik vagy, Vári. — Itt van Csapó Jani bácsi? — volt az első kérdése. — Itt van — válaszoltak. — Amikor mi jöttünk, már ő fogadott. Őrá törtek elsőnek, de az ablakon ugrott ki. Utána is lőttek, de nem 23 �találták. Feri megkönnyebbülten indult a bánya mélyébe, S egyre jöttek a bányászok, egyenként, kettesével, hármasával, hogy három hétig hősiesen szembenézzenek a halállal. Ezen az éjszakán a telepet háztól-házig kutatták a németek és a csendőrök. A kétszáz bányászból mindössze ötvenötöt tudtak összefogdosni. A száznegyvenöt nyomtalanul eltünt. A sikertelenség a végsőkig bőszítette őket. Az asszonyokat, gyerekeket egy csomóba terelték, vallatták őkét. De azok némán hallgattak. Ott reszketett a vallatottak között édes titkával, szerelme gyümölcsével Szép Eszter is. Szíve alatt melengette gyerekét. Az, hogy a fiú tudja titkát, megnyugtatta őt. Nem bírták megtörni őket. Egyenként is próbálták. Csapó Jánosnéra vetették magukat ádáz dühhel. Felsebeztek testét, külön-külön kínozták minden porcikáját, de nem vallott. Inkább elnémult, örökre, A többiek erre meg keményebben néztek szembe a halállal, és helyt­ álltak. Takargatta őket az éjszaka sötétje, segítette az édes szülőföld; a dombok, a bokrok, az erdők, a vízmosások, mint hűséges barátok. Hasztalan volt a legszigorúbb őrség, hasztalanul járt minduntalan nyomukban a halál, vitték a külvilág üzenetét a bányába fészkelő száz­ negyvenöt emberhez. Az egyik éjszaka ment a hír: »A németek felfedték a rejtekhe­ lyei, holnap támadnak.« Titokzatos úton egyre több fegyvert és lőszert szállítottak a bányászoknak. Majd a megrendítő hír is eljut a bánya mélyébe: »Meghalt Csapó Jánosné. Megölték.. ." Gyászba borulnak a lelkek. De a bosszú még keményebbre kovácsolja őket. Csapó János, az ellenállás vezetője összehívja a bányába mene­ kült embereket. Hangja acélosan cseng. Csak arcának mély barázdál mutatják fájdalmát. — Fiaim! Nehéz napok várnak ránk. Látjátok, a háború senkit sem kímél. Ártatlan emberek vére folyik. De nem szabad megtörnünk, mert mi a békéért harcolunk. Ezért nézünk szembe minden veszéllyel. Igaz, csak kicsiny pontok vagyunk ebben a viharban, de ha bátran szembenézünk a veszéllyel, óriásivá nőlhetünk. — Fiaim! Holnap ránktörnek, hogy megsemmisítsenek és elhur­ coljanak szülőföldünkről. De nem megyünk. Nem adjuk olcsón életün­ ket. Aki úgy érzi, hogy nem bír helytállni, az most békességgel távoz­ zék. De mától félelmet nem ismerhetünk. Ezzel befejezte. Néma csend volt, csak a vájatokban és az embe­ rek ereiben bujkált még szavának visszhangja. Ezen az éjjelen talpon volt mindenki. A bányában mintha a vég­ vári hősök élete elevenedne meg. Készültek. Elraktározták az élelmisze­ reket, átvizsgálták a karbidlámpákat, kiosztották a fegyvereket és a lőszereket, a fő kijáratokhoz golyószórósokat vezényeltek. Mindenki kapott kézigránátot is. Megjavították a szellőző készüléket, készenlétbe helyezték az omlások eltakarításához szükséges felszereléseket. Csak akkor pihentek meg, mikor minden a helyért volt. Csak a bejáratok sötétjében állottak éberen, fegyvert szorítva az őrszemek. Elült a zaj, csak az egyik vájatból szólt még egy szájharmonika búsan zsongó hangja, és ringatózott a csendben. Vári Feri óvatos léptekkel elindult az alvók között Csapó János szállása felé, aki térdére hajtva fejét, búsan ült. Feje felett halvány fénnyel égett karbidlámpája. Amikor a halk léptekre felemelte tekin­ tetét, öreg szeméből vastag könnycseppek gördültek végig beszőrösödött arcán. Rámeredt a fiúra, s elcsukló hangon suttogta: — Meghalt Juli nénid . . . — Helyettem őt gyilkolták meg. — Keserves isten, mért vered szerencsétlen bányász néped — tört ki tehetetlenségében és felzokogctt. Ő is csak ember volt. A messze híres bányász, a bátor harcos, aki félelmet nem ismerve állt ellen a terrornak, Szembenézve a halállal, mély fájdalommal zokogott. — Amikor rámtörték a kaput, tudtam, az életemért jönnek. Ahogy menekültem, még utánam kiáltott: »Vigyázz magadra, János!« Örökkön hallani fogom hangját. Engem féltett, mégis ő pusztult el. 24 �De lassan megkeményedett elgyötört arca. Amikor szólt, mar ismét Csapó János volt. — De esküszöm mindenre, amíg egy csepp lehellet lesz bennem, szívem azért fog dobogni, hogy ne legyen többé öldöklés. Ezért fogok élni . . . Esküszöm neked, életem párja. Vári Feri megrendülten nézte őt. Lassú léptekkel odalépett hozzá, s megragadta a csákánytól megkeményedett, ráncos kezet és tehetetlen fájdalmában a szájához emelte. Csapó átölelte a fiút és magához szo­ rította. — Árvák vagyunk, fiam. Tőled az apádat vették el, tőlem az éle­ tem párját. A fiú könnyeit visszafojtva nézte az öreget. Beszélni akart. Valami vigasztalót mondani, de hangját mint éles kés vágta el a vontató csengője. — Riadó . . . ! Támadnak . . . ! — Ordította kétségbeestten valaki. Mindenki talpraugrott. Rohanó léptek töltötték meg a tárnát. Csapó még futtából visszakiáltott Ferinek: — Ügyelj, gyerek! — és ezzel elnyelte őt az egyik folyosó, csak a futása jelezte merre halad. Vári Feri is szaladt a helyére. Megkezdődött az ádáz küzdelem az életért. A bányába szorultak védték magukat, s a támadók nem bírtak betörni. Vári Feri küzdött, mint egy oroszlán. Mindenütt ott volt, ahol segítséget vártak. Mint katonaviselt, értett a fegyverekhez. Ha megrekedt a golyószóró, szét­ szedte és kijavította. Ha elszorult a puska zárja, megcsinálta. Ha ácsolni kellett, széles vállával, izmos karjával segített. Arca már durván beszőrösödött. Eltakarta szépen ívelő állát. A máskor mosolygós kék szem gyulladásban égett az álmatlanságtól és a füsttől. De nem lankadt. Egyegy órácskát pihent csak. aztán ismét talpon volt. Újult erővel küzdött és biztatta az embereket. Ahogy immár a 10. gyilkos támadás csendesedett el, Csapó magá­ hoz hívatta Vári Ferit. — Fiam, amikor apád elment, rám hagyta, hogy őrködjek feletted. Gyerekemnek tekintelek. Veled közlöm elsőnek, igen nehéz a helyze­ tünk. Ha nem kapunk segítséget, nem bírjuk soká. Mind a három bejá­ ratot egyszerre támadják. Már lerobbantották a légaknákat is. A rob­ banás tíz embert megsebesített. Lekapcsolták a villanyt, leálltak a ven­ tillátorok. Kézzel kell hajtanunk, ha levegőt akarunk. A déli bejárónál tegnap már egész az alsó kapcsolóig be tudtak jönni. Csak kézigránát­ tal tudtuk őket visszatartani. Az emberek között a bizonytalanság és félelem kezd úrrá lenni. Fojtogatja őket a rossz levegő. Tóth Laci már el is hagyta a bányát. Nem tudni, nem lesznek-e követői. Már két nap óta üzenet sem jött. Erősen körülzárhattak. Minden áron el akarnak némítani, hogy a többi bányákat elriasszák az ellenállástól. Össze kell hívni az embereket, hadd ismerjék meg súlyos helvzetünket. Csapó szavaira Vári Ferit elfogta a kétség. Félelem kezdett erei­ ben bujkálni. Eszter jutott eszébe. De elhessegette magától a gyenge­ séget, máris sietett értesítést adni: »Az őrök kivételével mindenki jelent­ kezzen az altárnában ... « — adta tudtára mindenkinek. Amikor egybe­ gyültek. Csapó felállt és határozott őszinteséggel beszélni kezdett. El­ mondta mindazt amit az előbb a. fiúval közölt. — Azért kértelek benneteket, hogy mindezt bejelentsem. Csak úgy menekülhetünk — folytatta —. ha rövidesen segítséget kapunk. Önkéntes jelentkező kéne. aki hírül adja nehéz helyzetünket. Aki vál­ lalkozik, az az életét kockáztatja. Ha úgy látjátok, én magam vállalko­ zom a híradásra. Néma csend volt. A lélekzetek is elcsendesedtek. A sápadt arcok­ ból elszántan meredtek a megfáradt szemek. De senki ajkára nem jött szó. — Én m egyek. . . ! — csattant egy hang. Vári Feri volt. A töb­ biek reménységgel tekintettek rá. Csapó odament hozzá, s megmarkolta a fiú erős kezét. — Köszönöm, fiam . . . Köszönöm mindannyiunk nevében — a töb­ biek zavartan ütötték le fejüket. Éjjel indult. Előtte még pihent egyet. S mielőtt útra kelt, Csapó és az ellenállás négy vezetője tanácsokkal látták el. Pontosan meghatá25 �rozták részére az útvonalat. A Károly akácos vízmosásán menjen a fő­ útvonalig. Ott az alkalmas pillanatot várja be és hatoljon a bányai erdő sűrűjébe. Innen vegye útját a Paptag felé. Ott eléri a kazári erdőt, ahol már át tud hatolni az arcvonalon. Legutóbb azt jelezték, itt van a frontvonal. — A jelszó: »Győzelem!« — Ezzel jelentkezz! — oktatta Csapó gondosan. — S akkor mondj el mindent. — Indulj, fiam, várunk rátok. Ne feledd, emberek életéért mész most. — Megértettem! — mondta a fiú. — Egy kérésem van! — Vára­ kozva tekintettek rá. — Ha nem jönnék vissza, vigyázzanak Eszterre. Neveljék fel a gyereket, mert Eszter állapotos. Mondják meg neki, hogy minden gondolatom az övé volt — és ezzel elindult. A négy bányász mélyen lehajtott fejjel kísérte a kijáratig. Oda­ kint csend volt. Az éjszaka mindent sűrű feketével borított. Egy dara­ big figyeltek, aztán amikor a fiú szeme beleszokott a sötétbe, óvatos léptekkel surrant ki és beleveszett az éjbe. Csapóék most már a kijá­ rat őreivel együtt sokáig figyeltek az éjszakába. — Vajjon sikerül-e átjutnia? — suttogta Csapó a fiúért való aggó­ dás hangján. — De miért van ilyen csend. . . ? — kérdezte a többieket türelmetlenül. Amíg a bányászok hősiesen ellenálltak, a telepen maradt asszo­ nyoknak és gyerekeknek a lakásból nem volt szabad kilépni. A meg­ szállók — ahogy menekültek vissza — egyre nagyobb figyelmet fordí­ tottak az ellenállókra. Külön parancsnokságot állítottak fel. De volt egy másik parancsnokság is. Ez Szép Eszterék házánál székelt. Innen továbbították az ellenállóknak a híreket, az élelmet, a lőszert, hol öreg, hol gyerek, hol lány vagy asszony útján. A katonai parancsnokságról minden fontosabb mozzanatot tudtak Schrank Henrikné öreg bányászasszony útján, aki takarítást, fűtést vállalt ott. December huszonharmadika éjszakáján halkan, hármat koppant Szép Eszterék ablaka. Utána gyorsan fordult a zár és megnyílt az ajtó. — Gyorsan lányom — kért bebocsájtást egy öregasszonyi hang. — Jöjjön, Ágnes néném... Alig zárkóztak be. Eszter nekitapadt az öregasszonynak: — Mi hírt hozott... — Édes lelkem, tegnapelőtt Tóth L a ci. . . A szerencsétlen csont meg a b ő r . . . — sopánkodott. — Mondja, mondja — sürgette őt a lány. — Kijött a bányából. Ezek az átkozottak rávetették magukat, faggatták, gyötörték. Ügy lettem szent tanúja szenvedésének, hogy egy­ szer tüzet mentem rakni, egyszer meg kávét vittem nekik. — Mi történt vele . . . ? Vallott... ? — sürgette egyre türelmetle­ nebbül Eszter az asszonyt. — Az a szerencsétlen mindent elmondott: hogy rossz a levegő, megromlott az élelmük, de beszélt az mindent. Magánkívül volt a sze­ gény. — Feriről. . . ? — kérdezte remegőn. — Róla nem mondott sem­ mit? — Az öregasszony gondolkodott. — De mondta, hogy Csapó, Dudka, Lukács. Csetneki és Vári a vezetők. — És ... és . . . — Hát lányom többet nem mondott, mert reggel elvitték, hogy agyonlövik — és az öregasszony pisszegve, sűrűn hányta magára a keresztet. — Most miért nem támadnak? Nem tudja? — kérdezte. — Lányom, — rángatta meg az asszony Eszter karját —, ma dél­ ben jött egy tiszt, értettem minden szavát. Kiabált velük, szidta, mocs­ kolta őket. Aztán rájuk parancsolta, hogy minden támadást állítsanak le. Minden 20 lépésenként őröket állítsanak. »Majd kifüstöljük a pat­ kányokat« — ordította. »Reggelre itt lesz a gáz« — mondta nekik ordítva —, azzal elrohant. — Ezek még akkor is álltak, mint a cövek, mikor az az ördögfajzat az ótójába ugrott. 26 �A lány hirtelen felsikoltott és rémülten kapott arcához. — Mikor jönnek . .. ? — kérdezte kétségbeesetten. — Holnap reggelre lányom. — Akkor nincs idő, értesíteni kell őket, — és mint a ketrecbe zárt tigris, járt-kelt a szobában. — Értesíteni kell őket, hogy meneküljenek, ragadta meg az aszszony karját. Az meg rémülten nyöszörgött. — Jajj, édes istenem. Nem tudsz odajutni. Agyonlőnek. A szobába lépett Eszter anyja. Komor tekintettel nézte őket. Az öregasszony most hozzá könyörgött. — Ne engedd, Ilon . . . ! A bányába akar menni. Ott akarja magát veszejteni — tördelte kezét Ágnes néni. Az anya szótlanul állt. Összébb húzta vállán a fekete kendőt, aztán megadó, határozott hanggal mondta: — Hallottam mindent Ágnes, de ő tudja mit csinál, — mutatott a lányára. — Azok az emberek nem pusztulhatnak, mint patkányok a föld alatt. A bányásznak nagy értéke van Ágnes. Nagyon meg kell őket becsülni. — Ágnes néni csak nyöszörgött kínjában. Eszter elvette anyjá­ tól a kendőt, magára csavarta, könnyű cipőt húzott és mikor az óra éjfél után kettőt ütött, kilépett az éjszakába. A két öregasszony pedig imába kezdett. Óvatos léptekkel lement a kertek alá, aztán átszökkent egy tisz­ táson. Itt nőtt fel, ismert minden bokrot, minden fát. Beugrott egy fia­ tal akácosba. Tudta, hogy ennek az akácosnak a szélén állnak az őrök. Innen még ötszáz méterre van a bánya bejárata. A bejárat előtt tisztás van. Ha ezen átjut, akkor értesíteni tudja őket. Ezt az utat kell válasz­ tania, mert ez a legrövidebb. Óvatosan, fától fáig haladt. Már jó félórát ment, amikor meg­ pillantotta a katonák őrtüzeit. Aztán arra vette útját, ahol tudta, hogy közelítésre legalkalmasabb a terep. Macskaléptekkel osont. Elérte a két tűzvonalat. Megállt, s most már kúszva haladt tovább. Megállt hallgatózni. Csend volt. Csak a tüzek mellett topogtak az őrök. Tovább kúszott. Szoknyája elszakadt. Tövis hasította testét, a fájdalomtól összeszorította fogát, de ment tovább. Egy szederbokor került eléje. Óvatosan felállt, hogy megkerülje az akadályt. Szíve az izgalomtól hevesen dobogott. . Már a negyedik lépést tette, amikor teljes súlyával rálépett egy száraz ágra. ami nagyot roppant alatta. Ügy hallotta, hogy az egész erdő visszhangzik tőle. Teste megdermedt, torkát fojtogató érzés szorongatta. Gyors lépteket hallott maga mögött közeledni. Gondolatában felvillant Feri arca, ahogy fuldoklik a gáztól. Összeszedte minden erejét, és futásnak eredt a bánya felé. — Halt. . . ! — hallotta maga mögött az ordítást. De futott ereje teljes megfeszítésével. Sortűz zúdult rá, a golyók ott zizegtek a füle mellett. Már a fele utat megtette, amikor fényszóró éles fénye pásztá­ zott végig előtte. Megtorpant, és a fény pontosan rávetődött. — Elvesztem... — nyilait agyába a gondolat. De az életösztöne erősebb volt. Ismét futássak eredt, kendője lecsúszott, haja hosszan lebe­ gett utána. Ismét sortűz zúgott rá és futásának lendülete megtorpant, majd végigzuhant a földön. Még estében kétségbesetten felsikoltott: — Meneküljetek . . . ! Gáz . . . ! — de kiáltását iszonyatos fájdalom szakította ketté. Görcsösen kapott hasához és megvillant benne a gondolat: »A gyerekem.« Aztán elvesztette eszméletét. Hamvas arca a sárba fúró­ dott. Fekete haja mint meggyűrött takaró terült rá. A bánya felől, mint vad csatakiáltás harsogta túl az ellenség fegyvereit egy golyószóró, és megállásra kényszerítette az elalélt lány 27 �felé rohanó németeket. A hirtelen ellentámadásra kialudt a fényszóró is. Most már csak a fegyverek torkolata világította az éjszakát. A bányászok végső rohamra indultak. A golyószóró fedezete mel­ lett egymás után szökelltek ki a bányából. Csapó János, mintha a démonok szállták volna meg, a golyószóró mellé ugrott és már izzásig tüzelt vele. Kétségbeestten biztatta a többieket is. Hangja túlharsogta a fegyverek dörgését: — Előre, édes fiaim! E lőre. . . ! Hozzátok be a lányt. . . ! Éppen a kijárati őrségnél volt, amikor eldördültek az első lövé­ sek. Látta a fényszóró fényénél, hogyan esik össze a rohanó lány. Hal­ lotta kétségbeesett sikoltását, megismerte, hogy Eszter volt. Most gyö­ törte, most nem tudta, hogy a lány él-e, vagy hal. Ezért indította rohamra a bányászokat. Újabb nagy fegyverropogás csapott fel, de most már a németek háta mögött. A golyók nem csapkodtak a bánya körül. Nagy ordítás, zűrzavar keletkezett a támadók között. A puskák torkolattüze is hátra­ felé világított. A bányászok nem tudták mire vélni, mi történik az aká­ cosban. De lassan szürkület váltotta fel az éjszakát. A fegyverek elné­ multak. Csak itt-ott hallatszott még távolodva egy-egy lövés. Menekült az ellenség. A hajnal csörgő motorzúgással telt meg és a dombháton, mint óriási vár, nehézkesen kidugta fejét egyre nagyobbodva egy harc­ kocsi. Oldalán nagy vörös csillag törte meg a hajnali szürkületet. A bányászok sírva, nevetve borultak egymás nyakába. Csapó János alig eszmélt fel, rohant a lány felé. Szorongó érzés­ sel hajolt föléje. — Dobog a szíve! — sóhajtotta megkönnyebbülten. A lány körül kicsiny sávokban szivárgott a vér. Mire Vári Feri visszatért a németek üldözéséből, Esztert már a sebesültszállító autó vitte a tábori kórház felé. Felső lábszárán golyó­ ütötte sebét idegen szavú, de baráti kezű orvosnő fehér pólyával kötözgette. De a másik sebet, amit a súlyos testi és lelki megrázkódtatástól gyermeke elvesztése okozott, csak meleg asszonyi megértő szóval tudta gyógyítgatni. Délutánra hajlott az idő. Két meggyötört idős asszony, egy szélesvállú, fájdalomtól megnyúlt arcú szőke fiú, és egy kemény tekintetű bányász kért bebocsátást a kórházba. Félénk léptekkel haladtak át a folyosón. Dobogó szívvel várták, amíg a szolgálatukra álló halkszavú orvosnő besurran előttük a kórházi szabába és ajtót nyit. A két aszszony Szép Eszter és Feri anyja volt, az idősebb bányász Csapó, a fiú pedig Vári Feri. Félénken léptek be és az ajtó mögött húzódtak meg. Megrendül­ ten nézték a fehér párnák közt fekvő halványarcú Esztert. Fekete haja szélesen kibontva fonta körül arcát, ami még sápadtabbá tette. Olyan volt, mint egy alvó tündér. De fáradtan felnyitotta szemét. Meggyötört arcát egy könnycsepp szántotta át. A fiú lassú léptekkel félve, hogy mindez csak álomkép, közele­ dett a betegágy felé, ott letérdelt, és megfogta a lány kezét. A lányajka megremegett és fájdalmasan suttogta: — Nincs már gyerekünk . . . De szavát elfojtotta a fiú csókja, amit lágyan lehelt a sírástól remegő sápadt ajakra. A két asszony visszafojtva felzokogott. Az öreg bányász pedig egy ezüstösen zöldellő fenyőgallyat vett elő kabátja alól, egy törékeny gyertyát tett rá és meggyujtotta. A fenyő és a gyertya illata egybe­ keveredve megtöltötte a kis kórházi szobát. Valahonnét egy hegedű ezüstszálú hangja szűrődött hozzájuk. Az ablakra, mint megannyi könnyű pille rakódott a friss, fehér hó. Karácsony volt. A béke első karácsonya. 28 �FARK AS ANDRÁS: Nógrádi festők — nógrádi képek Mielőtt cikkem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, szükséges­ nek tartom egy-két ecsetvonással a művészet céljának, értelmének vázo­ lását. A polgári felfogás játéknak, szórakozásnak tekintette a művésze­ tet, mégpedig a kiváltságos osztályok előkelő szórakozásának, A pol­ gári művészetnek a célja az volt, hogy az elnyomott osztályokat öntudatlanságban tartsa. A marxizmus feltárta a művészet valódi értékét, rávilágítván arra, hogy a művészetnek fontos társadalmi hivatása van: elő kell segítenie a haladást a szocializmus, majd a kommunizmus felé. A haladó művészet tehát osztályharc, fegyvere az új társadalom, az ú jtipusú ember kialakításának. A műalkotás értékét elsősorban a társa­ dalom fejlődésében betöltött szerepe dönti el. Mi a művészet, jelesül: a képzőművészet? A valóság művészi módon való visszatükrözése a képzőművészet sajátos eszközeinek felhasználásával. Nem a valóság puszta — fényképszerű — visszatükrözése, mert ez csupán valóságmásolás, naturalizmus, hanem a társadalmi valóság igazi megmutatása. Az: igazán nagy művészek mindig is ezt akarták műveikkel. Előadásomban olyan festőkről lesz szó akik valamilyen kapcso­ latban voltak Nógrád megyével: vagy itt születtek, vagy itt dolgoztak, vagy jóformán csak meghalni jöttek ide. M ányoky Ádám Szokolyán született 1673-ban. Életében más kap­ csolata nem is igen volt Szűkebb szülőföldjével. II. Rákóczi Ferenc udvari festője volt, később külföldre került, és bár rövid időre vissza­ jött Magyarországra, életét nagyobbrészt idegenben élte le, s Drezdá­ ban fejezte be. Legismertebb műve II. Rákóczi Ferencról festett arc­ képe. A magyar történelem egyik legtisztább jelleme, legnagyszerűbb alakja van megfestve Mányoky e művében, mely a magyar festők arc­ képei között az egyik legelőkelőbb helyet vívta ki magának. Benczur Gyula Nyíregyházán született 1844-ben. itt halt meg megyénk Dolány nevű falujában 1920-ban. Dolányt róla nevezték el Benczurfalvának. Míg Munkácsy — akivel egy évben született — kül­ földön. addig Benczur idehaza aratta nagy sikereit. Első műveiben (Hunyadi László. Rákóczi Ferenc elfogatása, Vajk megkeresztelése) hazánk történelmének haladó hagyományaiból meríti témáját, később teljesen a konzervatív osztály eszméit szolgálja ki nagyszerű mesterség­ beli tudással megfestett műveiben. Ilyenek: Az Országgyűlés hódolata a király előtt, a közélet és az arisztokrácia előkelőségeiről festett arc­ képek hosszú sora. Hogy Benczurra nagyobb mértékben hatott volna a Dolányban és környékén látott nógrádi táj, nem mutatta meg műveiben. Mielőtt Glatzról lenne szó. meg kell említeni a megye egyik sajá­ tos művészét, Kubányi Lajost (szül. 1855-ben), aki patikusból lett festő. A nógrádi nép és dzsentri életéből vett jeleneteket ábrázolt. A nógrádi táj is gyakran megjelenik vásznain: a Palóc Múzeum tulajdonában van a füleki, a nógrádi várat ábrázoló műve. Losoncról festett képe, vala­ mint két, népi alakot — arcképszerűen — bemutató olajfestménye. A szolnoki művésztelep egyik tagja, Olgyai Ferenc is szerelmesse volt Nógrádnak. A szakali Ipoly-kanyar számos művének volt tárgya. Ezeknek egyike a Palóc Múzeum tulajdona. Tájképeit megbecsülték, szerették a megyében: Balassagyarmaton is többen szereztek a művész nógrádi tárgyú képei közül egyet-egyet. Olgyai Ferenc aránylag rövid időt töltött megyénkben életművére nem is különösebben jellemző a sajátosan nógrádi, hiszen inkább az Alföld ihlette meg őt, s hatott rá elhatározóan. Nem így Glatz Oszkár. Igaz. őt is Nagybánya vonzatta előbb, de Bujákkal való találkozása döntő fordulat lett életében. E színes népviseletű, festői környezetű falu szépségének lett aztán hosszú ideig hirdetője. A táj egyre kisebb terü­ letet foglal el Bujákon kezdett munkásságában és a tájképet kiszorítja az alakos kép: érdeklődésének középpontjába az ember kerül. 29 �Kik a modelljei? A falu lánykái, menyecskéi, öreg emberei. Min­ dig a szépet festi a szó szoros értelmében: alakja válogatott szép gyer­ mekek, amint szappanbuborékot fújnak, mesét hallgatnak, szép menyecskék, amint templomba mennek, vagy gyermeküket táplálják, szép öregasszonyok szép viseletben. Az élet e szép (vagy talán megszé­ pített) megjelenítése igen népszerűséget és sikert hozott Glatz Oszkár­ nak. Igaz, hogy Glatz művei nem vetnek fel társadalmi problémákat: idillikus hangjuk a csendes belenyugvást, az élet türelmes viselését sugározzák. Nem éreztetik koruk társadalmi igazságtalanságait, s nem akarják a világot megváltoztatni. Mikszáth a bennfentes szemével nézte a jó palócokat, Glatz csodálkozó vendég maradt mindvégig a palóc föl­ dön, akit a népviselet szépsége sokkal jobban érdekelt, mint a népvise­ letben járó, elmaradt, szegény urak nyúzta palóc ember. Martos Zsigmond, balassagyarmati gimnáziumi rajztanár i s e vidék szépségének hódolója volt. Különösen Ipolyszög falucska vonzotta nádfedeles házaival, az Ipoly, a partmenti füzesek örökké változó színeik­ kel. Szelíd, szemlélődő életének a fasiszták vetettek véget Auschwitzban. A salgótarjániak közül a közelmúltban elhunyt Feil Frigyesről és a ma is tevékeny művészi munkát végző Bóna Kovács Károlyról kell még megemlékeznünk. Fail Frigyes a pasztell nagyszerű művelője volt. Külö­ nösen sikeresek hangulatos tájképei és virág-csendéletei. Bóna Kovács alakos képeiben a bányászok életével foglalkozik legtöbbször, tájképei Salgótarján környékének meghitt tolmácsolói. Farkas Sándor: Tanító leszek 30 �VERTICH JÓZSEF: Salgótarján színházi élete Salgótarjánnak nincs színháza, viszont dolgozóinknak színházi igénye egyre nő. Az esetenként városunkba ellátogató színházak (kezdet­ ben a Honvéd Színház, majd a Bányász Színház, jelenleg az Állami Falu­ színház, a debreceni Csokonai Színház) rövid időre, sokszor csak egyegy estére elhozták ugyan a színházi levegőt, azonban ezzel még nem végezhettek állandó nevelő, művelő, de még állandó szórakoztató mun­ kát sem. Állandó színházat pedig Salgótarján még nem bír el. Így városunk színházi igénye még csak kis mértékben van kielé­ gítve, (de igen alacsony művészi és tartalmi nívón), változatlanul fenn­ áll már 10 éve. Színházzal szemben támasztott igényünk igen nagy, — hogy úgy mondjam mennyiségileg, mert csak a könnyű, problémamentes színházi előadásokat keresik. Érthető, hiszen komoly igényes­ ségre színház városunk dolgozóit nem neveli, mert színház — nincsen. Ma már nem sok kívánság merülhet fel a vendégszereplésre ideérkező színházak előadásaival szemben, azok komoly, nívós, ízléses kiállításuak. Öt-hat évvel ezelőtt ez még nem így volt. Akkor az ide­ látogató színházak nem igen pallérozták Salgótarján színházi kultúráját. A mi helyzetünkben éppen itt van a színjátszó csoportok óriási jelentősége. Egy kicsit eltérően az általános céltól, feladattól. Salgótar­ jánban a színjátszó csoportoknak az üzemi és hasonló főfeladat mellett színházi levegőt is kell teremteni városunkban, a színházi igények »mennyiségi és minőségi« kielégítéséből is ki kell venni részüket. Ez a feladat nem oldható meg a régi, műkedvelő szóval jelzett szórakoztató csoportok rendszere és munkája mellett. A műkedvelés ad hoc, saját magunk szórakoztatására összehozott kedves időtöltés volt, amelynek nevelő, oktató célja és eredménye, ha nagyritkán volt is, csak véletlenül volt. Legtöbbször csak arra volt jó, hogy a különböző kultu­ rális szervek évi jelentésében lehessen valamit jelenteni, valami szo­ ciális, vagy jótékony célra bevételt lehessen biztosítani. Ez a munka — őszintén szólva — olyan dolog volt. hogy inkább ne lett volna.. A helyesen értelmezett, szervezett és vezetett színjátszó csoport mun­ kája ezzel össze sem hasonlítható. Célját, módszerét, munkáját és telje­ sítményét tekintve sokkal több, sokkal különb. Egy jelentős, városunk igényeihez mért csoportnak komoly szer­ vezete, munkaterve, célja van. Komoly célkitűzései mellett pártos, szo­ cialista kultúra irányelvei szerint él és dolgozik, állandó fejlődést keresve. Nemcsak a színházi igények egyre fokozódó kielégítéséért dol­ gozik, de tagjai, szervezeti egysége fejlődését, tökéletesítését éppen az előbbiek miatt állandóan fokozza. Salgótarján színjátszó csoportjai felszabadulásunk után rendkívül gyorsan keltek életre, lendültek bele a munkába, sajnos, a megkívánt nívóra, célra nem igen fejlődtek fel. Általában csak abban különböztek a régi műkedveléstől, hogy gyakrabban, harsányabb színekkel, több támogatással szerepeltek. Egyedül az Acélárugyár Petőfi színjátszó cso­ portja tudott ezen felülemelkedve, szervezetten, üzemi feladatai mellett színházi erényeket is felmutatni. Helyenként, hosszabb-rövidebb időre a Zagyvapálfalvai Üveggyár színjátszói is mutattak hasonló erényeket. A többi csoport bizony leginkább megelégedett a rendszertelen, olcsó sikereket biztosító előadásokkal s ha komoly műveket látunk is ezek színlapjai között, az előadások nem sokban multák felül a derék vidéki műkedvelői előadások színvonalát. Ha városunk igényeihez mért színjátszói teljesítményről, ezt biz­ tosító munkáról akarunk beszélni, csak a Petőfi színjátszók munkáját említhetjük. Sajnos, a sokrahivatott. a Népművészeti Intézet támogatá­ sát élvező Központi Csoport (Studió) ez évben egy előadás után veze­ tési és szervezeti hiányosságok miatt tovább nem működött. Nem véletlen hogy — különösen a felszabadulást követő években városunk dolgozói többre becsülték a Petőfi színjátszók előadásait, mint az itt vendégszereplő színházak munkáját. Ez csak az utóbbi időben 31 �változott, amióta az idejáró színházak produkciója valóban színházat jelent. Salgótarján dolgozóinak színházi kultúráját, színházi igényeit évek óta csak a Petőfi színjátszók munkája jelenti, elégíti ki. Így a város színházi igényességét és műveltségét csaknem egyedül ez a csoport emelte, fejlesztette. Hogyan? E téren alig tapasztalható szervezett, rendszeres, időt, fáradságot valóban nem kímélő munkát végez ez a kis kollektíva. Nemcsak azzal, amit produkálnak, de azzal a sok gyakorlással, iskolázással, önképzés­ sel, amit a maguk műveltségének, mesterségbeli tudásuk fejlesztésének érdekében végeznek. Érdemes végigfutni a Petőfi színjátszók felszabadulás óta végzett munkáján bemutatóin. Isten császár, paraszt (ősbemutató a szerző jelenlétében), Éjjeli menedékhely, Tartuffe, Ember tragédiájának IV. színe. Férjek iskolája, Fatornyok. Néró, Lear király, Moszkva jellem, Csehov jelenetek, Kisunokám. Revizor. Liliomfi, A kertész kutyája, Luxemburg grófja. A kőszívű ember fiai és ezek mellett még sok egyfelvonásos zenés vígjáték, szórakoztató műsorok. Ez a szakosztály is természetszerűleg a műkedvelő színjátszásból nőtt ki. Azonban a cso­ port tagjai már az 1940-es években bizonyos szervezeti életet kezdemé­ nyeztek, egyéni és együttesi művészi fejlesztést vezettek be. Ez a törek­ vésük a félszabadulás után teljes lendülettel indult fejlődésnek. Szín­ játszó iskolák, helyi és pesti előadókkal, tanulmányutak, gyakorló dél­ utánok, szakmai előadások jelzik azt az utat. amelyen a színházat jelentő munkáig eljutottak. A csoport utánpótlásának rendszeressége, új tagok állandó szervezése, nevelése fontos feladattá vált. Rendkívül fontos volt az is, hogy megszervezték, kiépítették a műszaki részleget, olyan feladatokat, de egyúttal megbecsűlést is biztosítottak számukra, amely nélkül színházi munka el sem képzelhető. A Petőfi színjátszók gyakorló délutánjai eladások nívójával és látogatottságával vetekedtek. Itt mutatták be a fiatal de régebbi tagok is azokat a jeleneteket és rész­ leteket. amelyekkel tudásukat rutinjukat kívánták fejleszteni. Dobo­ góra került így egy-egy részlet a Csongor és Tündéből. Peer Gyntből, Bánk bánból. Az ember tragédiájából, Romeo és .Júliából, Szentivánéji álomból, Cyrano de Bergeracból. Bűn és bűnhődésből. Tiszazugból stb., stb. A gyakorlások mellett azzal az eredménnyel is járt e kezdeménye­ zés, hogy a szereplők és hallgatók, ha részletekben is, de megismerked­ tek a világirodalom kitűnőségeivel. A szakosztály gyors emelkedése természetszerűleg magával hozta a kiépített szervezetet és vezetést. Szakosztályvezető, dramaturg könyv­ táros műszaki vezető rendező, játékmesterek irányítják és vezetik a csoport munkáját. Rendszeres tervek készülnek évről-évre. részletes munkaprogrammjuk van minden időre. Ennek alapj án ütemezik, vég­ zik a színpadi, műszaki, nevelő és gazdasági munkát. Itt-ott átmeneti­ leg kiesett időre náluk is lazult ez a szervezett élet, de tíz év óta nem tértek el ettől. És éppen ezért különös, hogy a város többi, ugyancsak értékes erőkkel rendelkező csoportjai nem vették még át ezt a formát, megelégedtek a könnyű, felszínesebb munkát és eredményt jelentő működéssel. A város dolgozói, hivatott kultúraktívái érthetően magasabb köve­ telményt. igényt támasztanak a petőfistákkal szemben. Ez nem egészen helyes. Nem a magasabb követelmény, de az, hogy csak velük szemben. Ez nem szolgálja a több csoport fejlődését, a város általános színházi kultúrájának emelését. Itt szólnunk kell a sajtónk színházi. színjátszói előadásokról hozott beszámolóiról is. Általában városunkban az az irányzat, ne bántsunk senkit, rosszat ne írjunk, hiszen a színjátszók dolgozók, akik munkájuk után társadalmi munkában dolgoznak a kultúráért. Csak úgy írnak lapjaink, hogy jó és jobb eredményekről számolnak be, a gyenge ered­ ményt legfeljebb az sejteti, hogy a feladat nagyságáról és nehézségéről emlékezik meg a cikk. A hibákat konkrétan nem tárják fel, nevelő, út­ mutató kritikát keveset olvashatunk. Í gy a színjátszók nem kapnak út­ mutatást, segítséget, mi szolgálja tehát fejlődésüket? A helyes beszá32 �molók mellett még más célt is szolgál a kritika. A beszámolók idővel az irodalomtörténet adataivá válnak, adatok, amelyekből egy város, egy társadalom, egy művészeti ág történetét állíthatjuk össze. Az egy­ hangú, sablon-kritika nem az igazat tükrözi, s az azokból épülő történet valótlan lesz. Az sem lehet alapja ennek az irányzatnak, hogy a dolgo­ zók a munkapadok mellől jönnek a színpadra, így kell az ő teljesítmé­ nyüket mérni. Ez az álláspont a színjátszó csoport munkáját a műkedvelősdi formájára szállítja le. Azt mondtuk, a színjátszó csoportoknak városunkban különleges feladatuk van. Ez a különleges feladat a dol­ gozók igényeiből fakad. A kritikának ezt az igényi is figyelembe kell venni. Elismerjük, hogy ennek az igénynek figyelembevétele a szín­ játszók feladatát teszi nehezebbé, de mégsem mellőzhető, mert külön­ ben a dolgozók igényeit igyekszünk visszaszorítani, aláértékelni. Saj­ tónkban a színjátszók teljesítményének méltatásánál egy kritikai szin­ tet kell kitűzni, s ahhoz mérten jóindulatú, a hibák őszinte feltárásával nevelőhatású, de azonos mértékkel mérő bírálattal kell a beszámolókat hozni. Természetesen útmutatással, a javulást, fejlődést' biztosító mód­ szerek ismertetésével, irodalmi, szakmai tanáccsal kell segíteni a cso­ portokat. Nagyon fontos. — eddig teljesen figyelmen kívül hagyott feladata yan e téren a népművelési szerveinknek. Összefogni a város csoportjait, közös munkatervet kidolgozni, vagy az egyes csoportok munkaterveit összehangolni, szakmai, kultúrpolitikai tanácsokkal szolgálni, tapaszta­ latcseréket, sajtóértekezleteket szervezni, stb ., stb., mind olyan feladat, amely a színjátszók fejlődését és ezzel a dolgozók igényeinek jobb kielé­ gítését eredményezi. Ezt a munkát népművelési szerveinknek sürgősen el kell kezdeni. Színház nélküli városunk kultúrigényét e téren jól, helyesen kielégíteni nehéz feladat. Csak a város valamennyi színjátszó csoportjá­ nak komoly, szervezett, fejlődést biztosító munkájával, a dolgozók művelődését, emelését szolgáló törekvésekkel a kultúrszervek, sajtó támogatásával; végeredményben a lerögzítendő helyes, minden érdekelt őszinte, együttes munkájával lehet és kell elérnünk. Nagyobb termésátlagok elérése megyénk viszonyai között Az új szakasz politikájának mezőgazdaságunk fejlesztésével kap­ csolatos legdöntőbb célkitűzése, hogy termésátlagainkat emeljük. Hogy ez a célkitűzés ne csak puszta kívánság maradjon, hanem azt megyénk­ ben is teljes mértékben meg tudjuk valósítani, ismernünk kell azon ter­ meléssel kapcsolatos tényezők érvényesülését, melyek megszabják, hogy adott klimatikus és talajviszonyaink között mely eljárások lesznek a leghelyesebbek, a terméstkialakító tényezőket milyen minőségben és mennyiségben kell nyujtanunk, hogy kultúrnövényeink igényét teljes mértékben kielégítsük. Ezzel kapcsolatban az alantiakban áttekintő képet igyekszem nyujtani azon tényezőkről, melyek összességükben meghatározzák a ter­ més nagyságát. A termés mennyiségét meghatározó tényezőket két csoportba oszt­ hatjuk. Egyrészt a növényfajta öröklött és szerzett tulajdonságai ön­ magukban is befolyásolják a termés nagyságának kialakulását, de más­ részt a külső tényezők, amilyenek a fény, hő, víz, tápanyag, stb. összes­ ségükben határozzák meg, hogy a növény belső tulajdonságai miként ér­ vényesülhetnek. Leghelyesebb lesz, ha röviden végigtekintjük azon terméskialakító tényezőket, melyek kölcsönhatásukban meghatározzák a termés létre­ hozását. Csak ezen tényezők teljes ismeretében és egymásra gyakorolt hatásában lesz gazdálkodásunk okszerű és termelési eljárásunkat cél­ irányosan tudjuk irányítani, nem válik sötétben való tapogatózássá. Ez csak az esetben lesz módunkban, ha ismerjük az illető növényfaj, he­ lyesebben: fajta igényét, melyet a külső tényezőkkel szemben támaszt. 33 �A fajta nagy mértékben megszabja és meghatározza az elérhető termésmennyiség legfelső határát. A fajta és a környezet között a leg­ szorosabb összefüggés van. A gazdálkodás célkitűzése az adott viszonyok kozott a lehető legmagasabb termés elérése. A fajta anyagcsere-típusa meghatározza, hogy a külső termelési feltételeket miként tudja haszno­ sítani. Örökletesen magában hordja a növény, hogy ugyanazon tápanyag, hó- vagy csapadékmennyiség mellett az egyes fajták különböző termésmennyiséggel reagálnak. Intenzív viszonyok alatt azt értjük, amikor a külső termesztési tényezők optimális mennyiségben, vagy minőségben, vagy legalább is ahhoz közeli értékkel válnak rendelkezésére. Extenzív viszonyokon vi­ szont a mostohább ado ttságokkal rendelkező termesztési viszonyokat ért­ jük, ahol a természeti adottságok miatt egyik, másik, esetleg több ter­ mést kialakító tényező kedvezőtlenebb mennyiségben, vagy minőségben áll rendelkezésre. Az egyes fajok és azokon belül az egyes fajták igen különbözőképpen viselkednek e viszonyokra. Minél természetesebb vi­ szonyok között él egy fajta, vagy faj, az annál inkább képes a szűkös viszonyok között is a fajt fenntartani, de a mesterségesen adott, lénye­ gesen kedvezőbb viszonyokat nem tudja, a viszonyok javulásának meg­ felelő módon, kihasználni. Fentiekre igen gazdag tapasztalatot találunk úgy a növény- mint pedig az állatvilágban. Kultúrnövényeink jelentős részénél megtalálhat­ juk azok vadősét is. Például a vad sárgarépa, dacolva az időjárás kü­ lönböző behatásaival, fennmaradt igen mostoha viszonyok között is, ugyanakkor a kultúrnövény-változatuk ugyanilyen viszonyok kö­ zött elpusztul. A vadnövények örökletes adottságaik következtében belterjes viszonyok között sem adnak a kultúrnövénynek megfelelő nagyobb ter­ mést. Vagy itt van a gyakorlatilag igen fontos: a búzafajta-kérdés. Az egyes fajták különböző öröklött tulajdonságainak és képességeinek meg­ felelően, különbözően reagálnak a más-más környezeti tényezőkre. Me­ gyei gyakorlatban számtalanszor felmerül a Fleischmann Bánkúti búza problémája. A kérdés az, hogy mely fajta való megyei viszonyaink közé, melyiket termeljük. Ha ismerjük — már pedig ismerjük — a két fajta környezettel szemben támasztott igényét, helyesebben anyagcsere-típusát, úgy könnyen eldönthető a kérdés. A két fajta különböző igényeket tá­ maszt a környezeti tényezőkkel szemben. A Bánkúti 1201. búzafajta közismerten a belterjes viszonyokat kedveli és ezeken a területeken adja a legnagyobb termést, ott, ahol a nedvesség, a tápanyag, a hó optimális mennyiségben és minőségben álr rendelkezésre, azokon a talajokon tehát, amelyek természeti adottságaik következtében képesek hektáronként 15 q termést megadni. Az olyan domborzati, tápanyagfeltáró képességű talajokon, melyek­ ben a viszonyok nem ilyen kedvezők a búza fejlődésének tápanyag és nedvesség szempontjából kritikus időszakában, ezek nem állnak opti­ mális mennyiségben és minőségben rendelkezésre, úgy a Bánkúti búzá­ nál a hanyatlási görbe gyorsan következik be. Sokkal gyorsabban, m int a Fleischmann búzánál. Ezen utóbbi a kedvezőtlenebb viszonvok között is megtalálja az anyagcseréjéhez szükséges feltételek e t. Nem arról van szó, hogy a 7. búza nem ad nagyobb termést kedvezőbb viszonyok között, de pl. túlságos sok nitrogén esetén a F. búza sokkal könnyebben megdől; egyrészt, mert a szalmája abszolút értelemben is gyengébb, mint a Bár— kúti fajtáé, másrészt, mert a F. búza erősebben bokrosodik, de sűrűbb szárállománya is van és emiatt is gyengébb. A megdőlés következménye az erősebb rozsdakártétel, mint éppen ez évben is tapasztaltuk, másrészt a megdőlt búza megszorul és keveset terem. Az országos fajtakísérletek adatai alapján Papp Zsigmond kimu­ tatta, hogy a kat, holdanként 15 q. termésátlagot biztosító viszonyokig a F. búza biztosan többet terem, íz ezen felüli termés elérésére képes talajokon azonban már a Bánkúti búza a bővebben termő. 34 �A búzafajta-kérdés eldöntésének vizsgálatát ebben az esetben tehát a fajták különböző tulajdonságaiban kell keresnünk. Gyakorlati szempontból tehát megyénk területén is indokolt aBánkúti búza termesztése olyan talajokon, melyeken a búzatermesztés minden feltétele és igénye optimális mértékben kielégítésre kerül, de semmiesetre sem megyénk humusz-szegény, kilúgozott, sovány part­ oldalain, ahol a búzanövény részére megkívánt feltételek csak mint­ egy kh-ként 10 q. hozam kielégítésére alkalmasak. Természetesen itt a kölcsönhatások egész komplexusával állunk szemben. Ugyanis nem tudhatjuk, hogy egy adott évben egy terület viszonyai hány súlyegység növényszáraz anyag előállítására képes. Rendkívül sok körülmény be­ folyása alatt áll. Döntő az adott év időjárása, hó- és csapadékmennyi­ sége. Bő csapadék mellett más a növényzet vízzel, tápanyaggal való ellátottsága, mint szárazságban. Rendkívül sok eső könnyen megbontja a fajta fiziológiai egyensúlyát és termesztési tekintetben kedvezőtlen tulajdonságokat realizálhat. Mint pl. a folyó évben, amikor kimondott F. búzatalajon ezen fajta megdőlt, megrozsdásodott, apadt szemeket ter­ met. Ebből kiindulva azután tömegesen törtek pálcát az F. búza fölött, mondván, hogy ki kell cserélni Bánkúti búzára, holott a, termőhely ál­ talános viszonyai az F. búzának kedveznek. Véleményem éppen a fenti fejtegetésekből kiindulva az, hogy ál­ landó tekintettel kell lennünk a fajta biológiai tulajdonságaira és a faj­ ta-kérdés eldöntésére ebből kell kiindulni. Nem kétséges és nem lehet vitás, hogy megyénk szántóterületének legnagyobb részén továbbra is az F. búzafajta mellett kell maradnunk, mert viszonyaink ennek jobban megfelelnek. Azokon a területeken azonban, ahol minden rendelkezésre áll a búza igényeinek kielégítésére, amely viszonyok között tehát az F. búzafajtában a termesztési nézőpontból káros tulajdonságok realizálód­ nak (mint pl. a megdőlés és ennek következtében az erősebb rozsda, gépi aratás akadálya, megszorulás, stb.), úgy ott feltétlenül helyénvaló a Bán­ kúti búza termesztésbe való vétele. Ugyanilyen példákat tudnánk felhozni az állattenyésztés vonalán. Ismeretes, hogy pl. a sertéseknél a mangalica fajta egész más örökletes képességgel rendelkezik, mint a nyugati származású fajták. Ugyanilyen viszonyok között az egyik — ha lassabban is —, de megfelelően fejlődik, a nyugati fajták fejlődésében már zavar mutatkozik. Szarvasmarhánál különböző típusú és hasznosítású fajtákkal ren­ delkezünk. Ugyanazon takarmányozás mellett az egyik fajta sok tejet, a másik fajta kevesebb tejet, de több zsírt, a harmadik fajta kevés tejet, de sok húst ad és így tovább, mindig annak megfelelően, hogy milyen örökletes tulajdonságokkal rendelkeznek. Az állatvilágból vett példák még szemléltetőbben mutatják a fajtakérdés fontosságát termelésünk egészében. Igazolják, hogy a fajta megválasztásának döntő jelentősége van termelésünk eredményessége szempontjából. A fajta tulajdonságán, anyagcsere típusán múlik, hogy a rendelkezésre álló külső tényezők felhasználásával mit, milyen mértékben és minőségben asszimilál. Növénynemesítünknek az a fő feladata, hogy olyan fajtákat ne­ mesítsen ki, melyek az eddigi fajtáknál értékesebb belső tulajdonságok­ kal rendelkeznek, melyek jobban tudnak alkalmazkodni a környezeti fel­ tételekhez. melyek képlékenyebbek, jobban alkalmazkodnak az állandó változó feltételekhez és egy-egy terméskialakító tényező minőségi v agy mennyiségi változásával nem jár együtt, a növény nagymértékű meg­ változása is. Feladata továbbá, hogy a termesztési érték tekintetében fontos tulajdonságokat kedvező irányba tolja el, célja, hogy azonos területegységen több tápanyagot, több keményítőt, vagy fehérjét, vagy cukrot termelhessünk, mint a régi fajtákkal. Miként említettem, a terméskialakításban részt vevő tényezők egyike magából a növényből indul ki, az öröklött és szerzett tulajdon-, ságaiból, az asszimilációs típusából, abból, hogy a fajta miként tudja. hasznosítani a rendelkezésre álló külső természeti adottságokat, miként tud azokhoz alkalmazkodni és milyen képessége van egyiket a másik 35 �irányában eltolni. Növénynemesítőink feladata, hogy mindig jobb, életerősebb, a gazdasági célkitűzéseknek jobban megfelelő fajtákat neme­ sítsenek ki. örökletes tulajdonság a termőképesség is, ami azt jelenti, hogy ugyanazon külső viszonyok között az egyik fajta többet terem, mint a másik. Ezen belső, endogén tulajdonságon kívül a termés menynyiségének meghatározásában még sokkal nagyobb jelentőséggel bir azon tényezőknek a mennyisége és minősége, melyek kívülről érik a növényt. A miliőnek van döntő fontossága, amelyben a növény él, fej­ lődik és szaporodik. Itt ismét egy olyan komplex hatásnak van a nö­ vény kitéve, melynek minden részletét még nem is ismerjük. Külső tényezők a legteljesebb kölcsönhatásban állnak egymással. Ennek fontosságát szeretném a legerőteljesebben kihangsúlyozni. Ez az alapja egész gazdálkodásunknak. Röviden most ezekre kívánok rámutatni. Magasabbrangú szervezetek életműködésükhöz több nélkülözhetet­ len külső tényezőt igényelnek, melyek nélkül életüket nem képesek fenntartani. Ilyenek a fény, hő, víz, tápanyag. A napfénnyel kapcsolatosan nem kívánok mélyeb fejtegetésekbe bocsátkozni. A fénynek a növények életében betöltött szerepével min­ denki tisztában van. Fény nélkül nincs növényi élet, nincs asszimiláció, nincs széndioxid áthasonítása, nincs keményítő, fehérje, zsír. A fény a földön minden energiának alapja és forrása, a szénben, a nyersolajban, az emberi szervezetben mindenütt a fény energiája hajtja a mótort, legyen az a Diesel-mótor vagy az emberi szív. A fény minden mozgás forrása, az élet továbbvivője. A fény bőségesen áll rendelkezésre, a mos­ tani termésátlagok többszörösét is képes lenne a föld egy területegysé­ gére lezúduló fényár asszimilálni, ha lenne hozzá elegendő víz, szén­ dioxid, nitrogén, stb. A növények fejlődéséhez szükséges hőmennyiség tekintetében már nem vagyunk ilyen dúsgazdagok. Az is mindenki előtt világos és ért­ hető, hogy az élet fenntartásához, annak elindulásához, a fejlődéshez szüksége van bizonyos hőmennyiségre. Szükséges hő mennyisége növény­ fajonként és ugyanazon növény egyes fejlődési stádiumá b a n rendkívül változó. Mint minden termesztési tényezőnél, úgy a hőmennyiségnél is van egy minimum, amely értéknél az élet megindul, egy optimum, amely mellett a növekedés hőmérséklet adta viszonyai között a leg­ erőteljesebb és egy maximum szerepel még, amely mellett az élet ép­ pen hogy csak még l ehetséges. A hőmennyiség hatása is szoros össze­ függésben van a többi tényezővel: vízzel, tápanyaggal, a levegő páratar­ talmával, stb. Jelenleg a hővel sem szükséges részletesebben foglalkozni, mert ez egy olyan tényező, mely igen hatásosan vesz részt a termés mennyi­ ségének kialakításában, de nagyjából akaratunktól és irányításunktól független termelési tényező. Már pedig jelenleg az a célunk, hogy azok­ ról a termésalakító tényezőkről beszéljünk részletesebben, melyeknek mennyiségét és minőségét céltudatosan irányítani tudjuk és ezzel nagy mértékben befolyást tudunk gyakorolni a terméseredmény kialakítására. A hővel kpcsolatban a fő feladatunk, hogy növényeinket lehetőleg megvédjük a hő káros befolyásától, továbbá, hogy olyan egyéb befolyá­ solható viszonyokat teremtsünk, melyek a meglévő és adott hőmennyi­ ség hatását kedvezően érvényesítik. Elméleti szempontból igen nagy jelentösége van a hőnek a növények fejlődés stádiumainak szempont­ jából. Az egyes növényfajok és azon belül a fajták fejlődésük egyes szakaszaiban bizonyos hőmennyiségeket igényelnek, mert ezek ráhatása nélkül nem képesek kövtkező fejlődési szakaszukba lépni. Ebből a szem­ pontból tehát már igen nagy gyakorlati jelentősége van az egyes növé­ nyek különböző fejlődési szakaszaiban igényelt hőmérsékletnek, a rá­ hatás időtartamának. Az őszi búzánál pl. tudjuk, hogy jarovizációs -szakaszában a zérus körüli hőmérsékleten halad keresztül, amíg ezt meg nem kapja, nem képes a következő fejlődési szakaszába lépni. A búzához hasonlóan minden növényfajnak meg van a maga specifikus jarovizációs hőstádiuma. Ennek mesterséges nyujtásával a fejlődést 36 �viszonylag meg tudjuk gyorsítani. A gyorsabb fejlődésnek az eredménye a koraibb beérés, a koraibb beérés pedig általában nagyobb terméssel jár együtt. Gyakorlati szempontból tehát azért van igen nagy jelentő­ sége az ún. jarovizálásnak. A földön az élet hordozója a víz. Az állati és növényi szervezet majdnem teljes egészében vízből áll. A víz az a csodálatos közeg, mely az élet minden megnyilvánulásában részt vesz, az a hordozója, a fő alkotó része a sejtnek, az élet egységének. A tápanyagok szállítása, ol­ dása, áthasonulása, szintetizációja mind vízfelvétellel vagy leadással jár. A víz olyan faktora a termelésnek, amely döntően megszabja az elérhető legnagyobb termést. A termés nagysága mindig a nélkülözhe­ tetlen terméskialakító tényezők legkevésbbé biztosított mennyiségéhez igazodik. Hiába van sok fény, hő, tápanyag, ha a rendelkezésre álló víz csak kevés szárazanyag létrehozásához elegendő, úgy ennek mennyisége fogja megszabni az elérhető termés nagyságát. Gazdálkodásunk folyamán tehát az a legfontosabb: arra ügyeljünk a legjobban, hogy az egyes tényezők egyensúlyát igyekezzünk biztosítani. Igen gyakran a víz van a minimumban és igen sok esetben ez a legfőbb okozója alacsony ter­ mésátlagainknak. A víz felvétele azonban igen szoros kapcsolatban van a talajjal. A víz ugyanis a talaj közvetítésével jut el a növénybe. A vizet a gyö­ kerek szívják fel a talajból. Vízgazdálkodásunk legalapvetőbb követel­ ménye tehát a helyes víztárolás, olyan módon való raktározása, hogy az akkor álljon a növényzet rendelkezésére, amikor a fejlődéséhez, növekedéséhez a leginkább szüksége van. A víz és a talaj növényter­ melési tekintetben teljesen elválaszthatatlan egymástól. Az előbbiekből ez nyilván következik. A probléma, amely bennünket foglalkoztat és amelynek okaival tisztában kell jönnünk, a víz és a tápanyag kérdése és — mert miként említettem — ez mind a kettő a talajban székel, a talaj a rezervóíra úgy a víznek, mint a tápanyagnak, termelésünknek legdöntőbb, leg­ kritikusabb szakaszát a talajjal kapcsolatos elméleti és gyakorlati isme­ reteinket jelenti. Nem ok nélkül képezik állandó tudományos és gya­ korlati vita tárgyát a talajtani kérdések, talajművelési problémák tár­ gyalása, mert ezek jelentik a nagy termésért folytatott harc kulcskérdését. Itt is ki kell hangsúlyoznom a talajnak, a víznek és tápanyagok legteljesebb, legszorosabb kapcsolatát, külön-külön nem magyarázhatók és nem érthetők meg, hanem szoros összefüggésükben. A víz felvételé­ nek, tárolásának és leadásának helye a talaj. A talajban a víz vagy csapadék, a hó, eső alakjában, vagy pedig az altalajvíz útján jut. Tala­ jaink vízgazdálkodása szempontjából döntő, hogy a talaj miként veszi fel, hogyan tárolja és milyen mértékben adja át, bocsátja a növény ren­ delkezésére a belé jutó csapadékot. A tárolásnak van rendkívüli jelen­ tősége, mert hazánk és ezen belül megyénk időjárási viszonyai között a csapadék jelentős része akkor hull le, amikor a szántóterületen vagy egyáltalán nincs kultúrnövény, vagy pedig, amikor nem tudja haszno­ sítani, mert nagyobb mértékben nincs rá szüksége. Az évek átlagában lehullott csapadék mennyisége elegendő. A le­ hulló 5—600 mm. csapadék bőségesen fedezi kultúrnövényeink vízszük­ ségletét. A hiba csak az, hogy a csapadék időbeni megoszlása nem ked­ vező egyrészt, másrészt pedig vagy talajaink tulajdonságai, vagy a mi hozzá nem értésünk következtében a lehullott csapadék haszontalanul elfolyik, elpárolog, a talajban holt víz alakjában lekötődik, stb. A talajban folyó fizikai és kémiai átalakulások, a talaj szerkezete, struktúrája szabja meg, hogy miként fog gazdálkodni talajunk a ráhulló csapadékkal. Ezért ezen átalakulások irányítása, kedvező kialakítása dönti el egész gazdálkodásunk helyes, vagy helytelen módját. A talaj növénytermelésünk vegyi konyhája, ahol összes a növény részére szükséges táplálkozási folyamatok lefolynak. A talaj a földnek azon felső rétege, ahol a szerves anyagok képződése, átalakulása, lebon­ tása, a szervetlen tápanyagok feltáródása, átalakulása folyik. A talaj­ képződés tulajdonképpen biológiai átalakulások sorozatából áll. Hogy 37 �ezen átalakulások miként történnek, az függ elsősorban a talajképző kőzet fizikai és kémai tulajdonságaitól, a képződő talajon megtelepülő növényzet összetételétől, a megtelepülő növények fajától, az uralkodó időjárási adottságoktól, a talajban végigmenő biológiai átalakulások­ tól stb. A talajjal kapcsolatos szemléletünknek dinamikus jelleggel kell bírni. Egy állandó fejlődőben, átalakulóban s lebontóban lévő folyamat tanúi vagyunk és a mi feladatunk ezt a folyamatot megfelelő irányban mozgatni, szabályozni. A legelső és legfőbb alapelv, hogy talajainkat sohasem mint élettelen anyagot szemléljük, hanem az életfolyamatok törvényszerűségeinek megfelelő, egy állandóan változó és munkánk útján nagyban irányítható életfolyamatok komplexumát. Gyakorlati szempontból nézve a talaj kérdését, mint ismeretes, talajaink bizonyos fizikai, kémiai és szerkezeti tulajdonságokkal rendel­ keznek. Ezek összhatása szabja meg a talajvíz, a tápanyaggazdálkodási feltételeit és viszonyait. A mi feladatunk ezen tulajdonságokat úgy ki­ alakítani, hogy ott a legkedvezőbb víz- és tápanyaggazdálkodási feltéte­ leket biztosítsuk. Ehhez alapvetően az szükséges, hogy a talajban folyó szervesanyagátalakulást (humuszképződést) és az ezzel szorosan össze­ függő tápanyag feltárást kedvezően irányítsuk, tápanyagfeltárás szem­ pontjából kedvező mikroszervezetek működését elősegítjük és a nem kívánatos szerezetek működését visszaszorítsuk. A talaj termékenységét az szabja meg, hogy annak milyen a szer­ kezete; egyszóval: milyen a morzsalékossága, másodsorban, hogy miként tud gazdálkodni a beléjutott csapadékkal és harmadsorban, milyen képességekkel rendelkezik a talajba jutó szerves anyagok lebontása tekintetében. Itt most nem célom, hogy a talajok kémiai és fizikai tulajdon­ ságait résztelekben bemenően vizsgáljam (amilyen pl. a talaj kötöttsége, a talajképző anyagok egymáshoz való aránya, a talajok kémhatása, a ph-érték, stb.), csak annyit, hogy ezen tulajdonságok mind abból a szempontból bírnak igen nagy jelentőséggel, hogy kölcsönhatásban van­ nak a talajok szerkezetét meghatározó és kialakító kémiai és biológiai folyamatokkal. A humusz nélkülözhetetlen közege a talajban folyó átalakulásoknak. A humusz a talajba jutott szerves-anyag elbontása útján képződik. He­ lyesebben nem lebontás útján, hanem szintézis eredménye, mert a hu­ musz bonyolultabb összetételű anyag, mint az aránylag egyszerű össze­ tételű cellulóze, amelyekből zömmel képződik. A humuszképződés irá­ nyítása és kedvező minőségű tárolása talajművelődésünk legdöntőbb kérdése. Humuszgazdálkodásunk mikéntjére, az alkalmazott szervestrágyázási, műtrágyázási és talajművelési rendszerünk döntő befolyással van. A szervestrágyázás fő célkitűzése egyrészt, hogy a növény fejlő­ déséhez nélkülözhetetlen tápanyagot vigyünk a talajba, másrészt, hogy szervesanyaggal gazdagítsuk a talajt. Ezen utóbbi a fontosabb. Szerves­ anyag pótlása a talajban a bevitt szervestrágya, zöldtrágya és a gyökér­ maradványok elbomlása útján történik. Az istállótrágyának erőteljes átalakuláson kell keresztülmenni, amíg felbomlik. A szervesanyag felbontását a mikroorganizmusok vég­ zik. Az elbontást végző mikroorganizmusok részére anyagcseréjük zavar­ talan működése céljából nitrogénra van szükség, melyet ha nem talál meg a trágyában, úgy elvonja a talajból a más úton bevitt, vagy a szer­ vesanyagokból lebontódott, vagy a mikroszervezetek útján felhalmozott nitrogénből. A rossz trágya tehát időszakosan nitrogénhiányt képes okozni, amit mindenki saját gyakorlatából már megfigyelhetett. Fentiekből az következik, ha céltudatosan kívánunk trágyázni, úgy feltétlenül kívánatos a közepesen érett, jól kezelt istállótrágyát augusztusnál nem későbben kihordani és alászántani, hogy az istálló­ trágya enyészete még az évben erőteljesen induljon meg, hogy az még 38 �abban az évben megfelelően előre haladjon, nehogy a fő elbontási folyamat a következő tavasszal akkor történjék, amikor már a kultúr­ növény részére szükségesek a feltárt tápanyagok. Késő őszi vagv téli trágyázás esetén verseny folyik a talajban a felbontást végző mikro­ organizmusok és kultúrnövények között, holott helyes, ha ezek műkö­ dését, szaporodását úgy időzítjük és irányítjuk, hogy egymást segítsék. Nógrád megyei kísérleti adatok szerint istállótrágya műtrágyákkal "kiegészítve adta a mult évben a legnagyobb termést, pl. a tavaszi árpá­ nál, cukorrépánál és paradicsomnál. A műtrágyák tehát kiegészítő trágyák, melyek nem pótolják az istállótrágyát (nem a tápelemeket mert ezt pótolhatjuk műtrágyával, hanem a szervesanyagot). Kísérleti adataink szerint a Péti só tehát a nitrogén pótlás minden esetben (néhány növénytől eltekintve) jelen­ tős termésfokozó hatással bír. a foszfortartalmú trágyák hatásossága szoros összefüggésben van humuszgazdálkodásunkkal. Igen hasznosnak fog bizonyulni és megyénkre nézve áttekintést fog nyujtani a nyolc helyen beállításra került szerves és műtrágvázási kísérletünk eredménye. Biztos vagyok benne, hogy ezen kísérletek igen hasznos tanulságul fognak szolgálni a helyes trágyázási rendszer me­ gyénkben történő kidolgozására. Talajank termőereje fokozásának alapja a helyes humusz- és táp­ anyaggazdálkodás. Különös jelentősége van ennek megyei viszonylataink között hol általában alacsony humusztartalmú, kilúgozott talajial van dolgunk. A legsürgősebb teendő a humusz mennyiségének és minőségének javítása helyes szervestrágyázással és zöldtrágyázással. A megfelelő humuszképzés elősegítése, valamint a tápanyagegyensúly biztosítása érdekében kiterjedten kell alkalmaznunk a műtrágyákat. Talajaink termőképességének fokozásának másik alapja a helyes talajművelés és a helyes vetésforgó alkalmazása. Itt most sem idő. sem alkalom nincs, hogy a talajművelés tudo­ mányos alapjait megvitassuk. (Erről az egy témáról lehetne egész köte­ teket írni.) Azt hiszem helyes állásfoglalást képviselek ha azt mondom — ez az én sokéves tapasztalatom is — hogy mint gazdálkodásunk egyet­ len ágában sem úgy ezen a téren sem alkalmazkodhatunk merev téte­ lekhez. Ez egy része annak a hatalmas komplexumnak mely összhatá­ sában határozza meg a termés nagyságát Mindig a többi viszonyok, a többi faktorok határozzák meg hogy mi lesz a helyes. Az alkalmazandó talajművelő eszköz megválasztásánl az a lénye­ ges. hogy ezzel miként segítjük elő a talajélet kedvező alakulását a tápanyagok feltárását a csapadék megőrzését, a jó vetőágy képzését. A vetésforgó kérdésének ugyancsak igen nagv jelentősége van ter­ mésátlagaink emelésében. Ennek fontosságáról senkit nem is kell meg­ győzni. Ennek igen nagy befolyása van a talajhasználatra. annak ned­ vesség. tápanyag, szerkezet szervesanvag állapotára. Ez alkalommal nem is kívánok részletesebben a vetésforgóról beszélni. Csak annyit, hogy itt sem ragaszkodhatunk merev szabályokhoz. A döntő itt is hogy az illető növényfaj miként befolyásolja a talajban a termést kialakító többi tényezőket. Nyilvánvalóan a pillangósvirágú növények, amelyek ha e mellett rövid tenyészidejűek. minden növény részére igen kiváló előveteményül szolgálnak, nemcsak azért, mert a velük szimbiózisban élő nitrogén megkötő baktériumok útján nagymennyiségű légköri nit­ rogént gyüjtenek, tehát valóságos nitrogéngyárak hanem azért is mert rövid tenyészidejűek. vagy az évelő pillangós takarmányokat módunk­ ban van korán feltörni. Ezáltal a legalkalmasabb időben tudjuk az ősziek alá a vetőágyat előkészíteni. A kukoricát és a répát azért tartják rossz előveteménynek. mert ezen növények akkor, amikor pl. borsó után már fölös tápanyagfeltáródás folyik a talajban, még igen erősen táplálkoznak tehát fogyasztják a tápanyagot, továbbá amíg a pillangósoknál a gyökerük közelében vagy éppen benne lévő nagymennyiségű nitrogén által a C:N arány kitűnő, ugyanakkor emezeknél ez az arány igen rossz, tehát a megfelelő irányú enyészetnek rosszak az elemi föltételei. 39 �De ha ezeket ismerjük, úgy módunkban van mesterségesen más irányt szabni a talajéletnek és mesterségesen beavatkozni, olyan irányt adni az átalakulásnak, ami kedvező. Az ú. n. rossz elővetemény ked­ vezőtlen hatását is lehet tehát lényegesen mérsékelni és ezzel a talaj termékenységéhez hozzájárulni. A terméseredmények, melyeket a megyében elértünk, gyakorlati­ lag igazolják, hogy fenti fejtegetések nem elméletiek, hanem gyakorlat útján igazolt alappal rendelkeznek. 40 �SZABÓ ISTVÁN: Kisunokám 4910 Nógrádm. Nyomdaipari V., Starján. Fv.: Fila István. �Á r a : 2.— forint. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ad1901aa795beafb8ba5459b85382a84.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Bobál Gyula Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1954 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1954/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1954 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika