https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/dda45c4d22bc0076de129890079d7fe0.jpg 8b5dbe8b79b6594273cd94a94873269f https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bd08b69a5df16b5bbe6193a746d9bc98.pdf ba22ae4d468ce8bbd7eb7720aaee3e48 PDF Text Text 1982/6 A barátság útján: Kemerovo bemutatkozik I. országos rajzbiennálé PALÓCFÖLD „Régen volt, amikor a kimagasló orosz tu­ dós, Lomonoszov prófétai szavakkal meg­ jósolta: Oroszország hatalmát Szibéria fog­ ja biztosítani. Elérkeztek ezek az idők — a vidékünk hatalmas ipari bázissá fejlődött, komplexül és átfogóan állítja a haza szol­ gálatába az itteni termelőerőket. A szov­ jet ember gazdája e földnek. Gondos és tö­ rekvő gazda. Ezért hiszem szilárdan: uno­ káim és dédunokáim is láthatják majd a jávorszarvast, amint hatalmas agancsait fönségesen hordva vizet inni megy a tiszta fo­ lyóra, fehér nyulakat láthatnak a makulát­ lan havon és hallhatják ők is a madarak énekét. A tajgai síkos utakon gombáért és erdei bogyóért mehetnek, és lábuk alatt tisz­ ta hó csikorog majd. Biztos vagyok benne, hogy az utánunk jövők is szeretni fogják Szibériát. (Gennagyij Jemeljanov: Vallomás szülőföldemről) „A nagy élmények hiányának egyik oka, hogy az egységesítő válogatás és rendezés nem hagyja, hogy bármi is a felfedezés ere­ jével hasson vagy legalább rokon felfogások gyűrűjében érvényesülhessen. A valóságos probléma azonban mélyebben rejlik. Magyar­ országon most nincs világképi művészet. Nincs átfogó, sok művészt foglalkoztató szintéziskeresés — és -teremtés. Igen keve­ sen gondolkodnak elég mélyen és erősen, igen kevesen fogalmaznak elég élesen, s ezek egy része is háttérbe szorítva tevékenyke­ dik. Ez nem kiállítási gond: ha a kimara­ dottak ellenszalonját megrendeznék, a kép mit sem változna. A magyar művészet és ezen belül, ennek részeként, mindenek alap­ ja: a rajz — ilyen ma, és átlagát tekintve egészen jó. (Krunák Emese: A vonal felelőssége) „A kötet záróegységéből, amely krónikaszerűen tekinti át a barátság történetét, kiderül, hogy a tizenöt év során nem csu­ pán protokolláris látogatásokra került sor, hanem szép számmal voltak kint nagyobb csoportok is. Sokaknak lehetett tehát élmé­ nye az arányok felismerése, s válhatott le­ gendából realitássá Szibéria — mint olyan térsége a világnak, ahol szintén emberek élik a maguk mindennapjait. Természetesen a szokatlanul nagy távolság aligha teszi le­ hetővé a tömeges kölcsönös látogatásokat. Szükség van az eligazító szóra, okos, ötle­ tes kiadványokra. Kezemben tartom az ed­ digieket (...) Világos, hogy A barátság út­ ján című kötet jellegében eltérő, vállalása is más, mint a korábbiaké.” (L. P.: A barátság útján) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Nógrád megye és a szovjetunióbeli Kemerovo terület idén ün­ nepli testvérkapcsolatainak 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból gaz­ dag és sokrétű programra került sor. A rendezvények közül külö­ nösen kiemelkedik a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ ban megnyitott kiállítás, amely bemutatja a két megyét és a test­ vérkapcsolatok fejlődését. Az évforduló alkalmából december 2-án Kemerovóból pártküldöttség érkezett Nógrád megyébe, Vaszilij Ivanovics Szitnyikov, az SZKP Kemerovo területi Bizottsága titkárá­ nak vezetésével. A delegáció tagjai december 4-én a József Attila Megyei Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében ba­ rátsági nagygyűlésen vettek részt. A jubileum alkalmából az MSZMP megyei és a megyei tanács végrehajtó bizottsága emlékplakettet alapított azon intézmények, vál­ lalatok, üzemek kollektíváinak és személyeknek, akik tevékenysé­ gükkel eredményesen járultak hozzá a két megye barátságának fej­ lesztéséhez. A megtisztelő kitüntetést szerkesztőségi kollektívánk kép­ viseletében Végh Miklós a Palócföld főszerkesztője is átvehette. A Madách- és a Gerelyes Endre-pályázat lezárult, a beérkezett írások bírálata folyik. Eredményhirdetésre január végén kerül sor. A díjazottak nevét 1983/1. számunkban tesszük közzé. Kelemen Gábor a Palócföld Könyvek sorozatában megjelent iro­ dalmi riportkötete kapcsán (Bakszekér) újabb meghívásnak tett ele­ get. A szécsényi Krúdy Gyula Könyvtár szervezésében október 28án előbb a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulóival, majd a Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjaival talál­ kozott. November 29-én a Magyar írók Szövetsége észak-magyarorszá­ gi csoportjának, valamint a Napjaink szerkesztőségének meghívásá­ ra Palócföld-ankétra került sor Miskolcon, a Kazinczy-klubban. A jó hangulatú, hasznos tapasztalatcserével járó találkozón Végh Mik­ lós főszerkesztő, Szepesi József költő, Pál József szerkesztő (szerzői nevén Laczkó Pál) vett részt. Közreműködött Csomós László a sal­ gótarjáni számviteli főiskola Aula irodalmi színpadának tagja. Az est házigazdája Serfőző Simon költő, a Napjaink munkatársa volt. A találkozó viszonzásaként 1983. elején Salgótarjánban Napjaink-estet tartunk. Laczkó Pál lapunk munkatársa november 8-án a szécsényi Krúdy Gyula Könyvtár szervezésében a Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szak­ középiskola végzős diákjainak, majd a könyvtár olvasóinak, novem­ ber 16-án a Heves megyei Tanács KISZ-szervezetének meghívására Egerben, november 24-én a nógrádmegyeri TIT-előadói csoport tag­ jainak tartott előadást a mai magyar irodalom néhány kérdéséről. December 9-én, Tanka László lapunkban megjelent „Minek a ri­ zsa, ha jó nálam a fej?” című írása kapcsán a középiskolai osztály­ főnökök megyei munkaközösségének találkozóján vett részt Salgó­ tarjánban, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szak­ középiskolában. 1982/6 TARTALOM 3 Gennagyij Jemeljanov: Vallomás szülőföldemről (Fordította: Laczkó Pál) 6 Barátság és közös cselekvés Beszélgetés dr. Gordos Jánossal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkárával 7 Nyikolaj Nyikolajevszkij: Bányász — munka után 7 Vlagyimir Ivanov és Vlagyimir Mamajev verse 8 Ljudmilla Filatkova: Otthonom — a Föld (Fordította: Kőszegi László) 13 Gennagyij Jurov: Kuzbassz dalol 14 Igor Kiszeljov: A város, ahol élek 14 15 15 18 Szergej Donbaj: Utazás a BAM-on Valentyin Mahalov: Kenyér és só Viktor Csugunov: Úton (Fordította: Laczkó Pál) Viktor Mojszejev: Győzelem (Fordította: Kőszegi László) (A kemerovói költők verseit fordította: Kassai-Végh Miklós) 21 A barátság útján (L. P.) 21 A vonal felelőssége (Krunák Emese) 23 I. országos rajzbiennálé (P. Szabó Ernő) 24 Köszöntés és játéklehetőség (Fancsik János) 24 Madár a víz fölött (Tóth Elemér) 25 Gyöngyösi István: Termelőszövetkezeteink sokoldalú fejlesztése (M. Szabó Gyula) 25 Az olvasás anatómiája. (Rubovszky Kálmán) 26 Hermann István: Ideológia és kultúra a hetvenes években (Csongrády Béla) * A címoldalon Makrisz Zizi, a borító 3. o. Kocsis Imre, a borító 4. o. Swierkiewicz Róbert, az 5. o. Csohány Kálmán, a 7. o. Szörtsey Gá­ bor, a 9. o. Tolvaly Ernő, a 10. o. Szabó Tamás, a 13. o. Szemethy Imre, a 17. o. Benes József, a 19. o. Stefanovits Péter, a 22. o. Szakáll Ágnes, a 23. o. Kajári Gyula munkái láthatók. E számunk anyagát az I. országos rajzbiennálé (Salgótarján), művei közül válogattuk. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján. Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám óra 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.28172 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �KEMEROVO—NÓGRÁD 15 ÉV Gennagyij Jemeljanov Vallomás szülőföldemről Alekszej Tolsztoj regényében, a Szerebrjánij hercegben ol­ vasható az a jelenet, amely arról szól, hogy négyszáz évvel ez­ előtt Godunov bojárnő házában nagy lakomára gyűltek össze, Kolcó atamán — Jermak segítőtársa — tiszteletére, abból az al­ kalomból, hogy az Urál mögötti, a Kőövezettől keletre eső terü­ leteket, a szibériai földeket az orosz állammal egyesítették. Jer­ mak 1581-ben kezdődött hadjárata rövid ideig tartott. Alekszej Tolsztoj a jelentős történelmi eseménnyel foglalkozva, panaszko­ dik, mivel munkájához kevés olyan tényt talált, amely történel­ mi dokumentumokkal is alátámasztható, ezért már homályban marad, hogyan is történt valójában az új földek egyesítése. Én sem tekinthetem tehát tisztemnek, hogy eldöntsem, kitől is ered a kezdeményezés: a Sztrogonovoktól-e, avagy Jermak Tyimofejevics a saját feje után ment, amikor hadjáratba kezdett. Mind­ azonáltal a fellelhető irodalomban kihangsúlyozódik, hogy a volgai atamán szép szóval, vagy hódítással érte el sikereit, ami azért volt lehetséges, mert Szibéria nem volt egységes állam. A hercegségek gyakran életre-halálra ellenségesen álltak szemben egymással. Akárhogyan is történt, az igazság feltárását hagyjuk meg a szakértőknek. Egy dolog a ma embere számára teljesség­ gel világos: Szibéria hatalmas nyereség volt, amelyről egyre többet beszélnek. Nyilvánvalóan okkal: a század utolsó évtize­ deiben fog kiderülni igazán Szibéria jelentősége. Hiszen orszá­ gunk gazdaságának alapvető súlypontjai mind távolabb tolód­ nak keleti irányba, egyre mélyebben, egészen az óceánig, ahová hatalmas folyóink torkollanak. Hangsúlyoznom kell, hogy Szibéria ma már szilárd része az össznépi teremtő munkának, romantikus és baljós színei nélkül; a szökött, csavargó fegyencek világa, a rémségek zavaros árada­ ta már a múlté. Szibéria Oroszország tartaléka volt mindig. Nincs a földön egyetlen ország, ahol ilyen viharos fejlődés in­ dult volna meg, és minden tekintetben olyan lenyűgöző perspek­ tíva kínálkozna, mint nálunk. A Kőövezet mögött beláthatatlanul nagy szabad térségek vannak, s a föld mélye tele szénnel, vassal és más ásványokkal, amelyekre már ma szükségünk van. Még húsz-harminc évvel ezelőtt is, azok számára, akik a Szovjetunió európai részén éltek, Szibéria távoli és titokzatos volt. Abban az időben moszkvai egyetemistaként kaptam egy levelet itthonról, „post restante”. Amikor átvettem, az üvegfal mögül megkérdezte a hölgy, hogy mi újság felénk, de mosolyog­ ni való tudatlansággal. A válaszom hangnemét is ehhez igazítot­ tam: „Kisasszony kedves, egy héttel ezelőtt — sajnálatos mó­ don — hatalmas hóvihar temette be a házunkat, de szerencsé­ jükre, sokaknak sikerült kimászni a kéményen át. Tudnia kell, hogy a házunk négyemeletes. És még egy kedves eset. Surjak pedig arról számolt be, hogy elkésett a munkából: éjjel a medvék betévedtek a villamosremizbe, és letördelték a kocsik kerekét”. A hölgy mintha nem egészen hitte volna amit mondok, de köz­ ben a szemei kikerekedtek, majd szenvedélyesen összecsapta a kezét, és csodálkozva ingatta a fejét, aztán rábeszélt, hogy tanul­ mányaim befejeztével ne térjek vissza szülőföldemre. Moszkvá­ ban is találnék munkát! Hát nem kényelmesebb itt Moszkvában még a munka is? Vagy egy másik eset. Szokolnyikiben a francia ipari kiállí­ tásra akartam bejutni. Jegy természetesen nem volt, a tömeg méltatlankodott és szidta a magasságost. Egy apróka, szakállas, széles, céklapiros arcú öreg kihúzza magát, elővette az útlevelét, kinyitotta és a jegykezelő orra alá tolta: — Én Szibériából jöt­ tem. Világos? Az apókát rögvest beengedték, tiszteletteljes ijedtséggel. Megirigyeltem, pedig nekem az egyetemtől volt jegyem. Ma aligha engednének be akárki szibériait, pusztán az út­ levele felmutatása után, mivel a szibériai ember majdnem olyan közönséges állampolgára lett az országnak, mint a többi, ennek minden következményével: már nem süthető ránk a kivételezettség bélyege, de nem is vagyunk azok, akik a végeérhetetlen hidegben szenvedünk — úgy élünk, mint mindenki más. Igaz, felénk nem terem meg a szőlő, mégis jut hozzánk annyi, hogy nálunk is megy pocsékba elég... Szibériában születtem, és megöregedni is a szülőföldemen fogok. Mint minden tősgyökeres szibériai, másokkal együtt vallom, az utóbbi években sokkal melegebb van felénk, mint korábban. Emlékszem, amikor még kisfiú voltam, olyan kemény fagyokat éltünk meg, hogy a verebek repülés közben szétterpesztett szárnnyal estek a hóba, várva az elkerülhetetlen véget. Fölszed­ tem a könnyű madárkákat, a gelebembe rejtettem, és szaladtam velük haza a meleg konyhába, azt remélve, megmentem ezeket a butuska élőlényeket a bajtól, de a verebek valamiért kivétel nélkül mind elpusztultak. Később aztán olvastam valahol, hogy melengetett apróságaim éppen a jóakaratom miatt nem marad­ tak életben, a hőmérséklet éles váltása végzett velük: a fagyról nem lett volna szabad egyenesen a meleg kályhához vinnem őket. Annak idején senki nem mondta nekem, hogyan kell meg­ menteni a megfagyottakat, mégis ez a semmi kis bűn olyan sú­ lyosan fekszik a lelkemen, hogy már nem szabadít meg tőle senki sem. Vadászni soha nem szerettem, bár már cseperedő kölyökkoromban birtokolhattam egy „rámszabott” fegyvert, amivel az apám ajándékozott meg. A téli tajgát azzal a fegyverrel jártam. Engem különösen a pirókok babonáztak meg. Ma úgy tűnik, mintha a pirókokból is több lett volna annak idején, és a mos­ taniaknál fényesebbek lettek volna. És vidámabbak, hangosab­ bak. Kedvenceim a berkenyeligetekben gyülekeztek. A vörös bogyókkal gazdagon telehintett bokrokat mintha cinóberszínű eső áztatta volna, s vak szenvedéllyel, mohó belefeledkezéssel sürögtek-forogtak a pirókok, csipegették a csemegéjüket. Kötet­ lenségük, szabadságuk bizonyára mostanra is megmaradt, mert azokat a vidékeket, ahol megleshettem az életüket, a nagyipar még alig-alig közelítette meg. Emlékszem, miként utaztunk apámmal — azóta elhunyt — a vágásra kijelölt erdőrészbe, tűzifáért. Fűrészelték a gerendá­ kat, aztán a tuskókat aprították; a fagyos fa jellegzeteset pendült a fejsze alatt: mintha távoli harangcsendülést hallottam vol­ na. A fák hóleplükben dermedten álltak, a lovat be kellett ta­ karnunk, hogy meg ne fázzon, s még így is úgy nézett ki, mint egy hóbucka, vagy mintha valamelyik ősi orosz históriás énekből lépett volna elő, a pofáján jégcsapocskákkal. Alkonyat előtt tér­ tünk vissza. A bíborvörös nap valahol a felhők mögött úszott, nem láthattuk korongját, csak a színét — mintha tüzes tó ön­ tött volna ki, s az festené be előttünk az eget. Szánunk nyomá­ ban az összepréselt fényes hóban a lemenő nap málnapiros vissz­ fénye. A feltámadó széllel mintha a fagy sóhajtott volna fel, va­ 3 �lahol a tajga mélyén, majd köhécselésére a jegenyefenyőről lecsusszant a hó, s labdává duzzadt, mire földet ért. Az út szaladt, szaladt hátrafelé, a megsűrűsödött kékségbe, amely titkolódzó lepelként fedte el, hogy arrafelé is valóságos világ létezik. Állíthatom, hogy földijeim közül senki nincs, aki a nyári, vagy az őszi tajgáról őrizne szebb emléket. Minden évszak sa­ játságos szépségű, de én mégis a tavaszt kedvelem legjobban, amikor a patakok visszanyerik erejüket és a folyók a makacs­ ságukat, amikor a Tomon fellazul a jég, a táblák egymásba akad­ nak, majd mint a katonai oszlopoké, megkezdődik a vonulásuk, aztán valaki egyszercsak remek újsággal örvendeztet meg: „Lát­ tad? Megérkeztek a seregélyek!” Előbb a part alatt kezd zöldellni a füzes, bizonytalanul, gyé­ ren, alig venni észre, azután megsűrűsödik, egyre feljebb kú­ szik a meredélyen, szinte az égig. Érezni a távoli hó illatát, amely a rothadó gombáéra emlékeztet, amelybe mintha még a friss uborkáé is belevegyülne kevéssé. A levegő üvegfinomságú és hihetetlenül áttetsző. És amikor fölmelegednek a fekete szántóföldek, felettük remegés támad és a határ, miként a feltö­ rő forrás, megéled. Ilyenkor a jávorszarvasok sűrűn lejárnak a víz­ hez, hosszan, szinte megkövülten állnak, mintha töprengenének, csak mi nem tudhatjuk meg soha, hogy min. A tavaszi nyüzsgést a mókusok jelentik. A hóviharok után előbúvó öregekre emlékeztet­ nek, akik családi gondokkal telve tüsténkednek. A farkaskölyök mintha kutya jólelkű kölyke lenne. A rókák külleme pedig olyan kopott, mint azoknak a hajdani arisztokrata családoknak a höl­ gyei, kiknek a huszár papa elpazarolta a jószágát, a cigányokkal mulatozva... Valahogy minden élő boldognak érzi magát, mint­ ha minden élőlény boldogabb időket remélne. Az első növények még az elvékonyodó havat törik át. Ahogy melegszik az idő, iga­ zi szibériai bőségben, gazdagon borítják be a tisztásokat. Megje­ lenik a libatop, a mocsári gólyahír, később a búzavirág és anynyi más gyönyörűsége a szemnek, hogy mindet meg sem tudom nevezni. Csoda-e, hogy úgy érzi az ember, Szibéria az övé, övé a tajga, a végtelen és bőkezű, a jó és zord, a fagyos és gyön­ géd. Az én Szibériám! Ilyennek szeretjük! Arról is tudnék mesélni, hogyan töltöttem a szabadságomat egy isten háta mögötti helyen, hegyek között, folyóparton, s hogyan fogtam először pisztrángot; milyen találkozásom volt egy medvével, ahogy ember módjára ette a málnát és elégedet­ ten mormogott az élvezettől; hogyan hallgattam a csillagos éj­ szaka hangjait a tábortűz mellett. És mesélhetnék még annyi mindenről... Gyermekkoromban sok történetet hallottam a „kutatókról”: teljesen elvadultan tértek vissza a tajgából, ha szerencséjük volt, arannyal. Szinte meg se érkeztek, elkezdődött a dőzsölés, de az egyvégtében tartó ünnepek után jött a feketeleves, térhettek vissza a szakmájukhoz, lenvászon iszákjukban mindössze sóval és kétszersülttel. Kezdődött minden elölről. Én még ismerhet­ tem közülük valakit, aki szintén rendkívül korlátolt módon ke­ reste a föld mélyében a boldogulását, önmagát cseppet sem kí­ mélve. No, de ismertem megfontoltabb öregeket is, akiket ugyan szintén elnyűtt a sors, megcsendesedtek, egy letűnt világ hősei voltak, s már nem tudták elfogadni a változásokat, de méltóság­ gal mentek el, mert hittek abban, ami nekik az életből osztály­ részül jutott. Az ő Szibériájuk már régen nincs, feledésbe me­ rült. Nékem szegezhetik, hogy a beállításom, mely szerint a szi­ bériai eposz alig kezdődött el, mesterkélt, nem fedi a valóságot. Ellenem vethetik, hogy már a régmúltban megindult az élet Szibériában, hogy már Péter vagy Katalin idejében olvasztottak vasat, bányásztak ezüstöt, mostak aranyat... Mindez igaz: a hegyek felesben a forró könnyekkel engedték át az értékei­ ket... Valóban így volt. A mi vidékünkön a szovjethatalom alatt, magának Vlagyi­ mir Iljicsnek a kezdeményezésére, indult el a bányák építése. Mindenki előtt világos, hogy a kuznyecki szén nélkül nem győz­ hettük volna le a fasisztákat. Mindazonáltal, ami addig történt, jóformán a sokat ígérő kezdetnek tekinthető. Nem véletlenül nevezték a kuznyecki kohászati kombinátot a szocialista ipar előőrsének az ország ezen részén. És nem csupán Kuzbasszban fejlődött és erősödött az ipar — Szibéria-szerte építkezések áll­ ványerdeje emelkedett. 4 De a kezdet mégiscsak kezdet. Manapság már egészen más nagyságrendek érvényesek, mint akkor. Napjainkban a gigan­ tikus méretű táj komplex hasznosításáról van szó. Abban az értelemben, hogy a problémák legszélesebb körét foglalja ma­ gában ez a program, beleértve természetesen a szociálisakat is. A tudományosan megalapozott programok átgondoltak, nem tar­ talmaznak véletlenszerű kockázatot. Ma már, aki meghatáro­ zott időre jön ide dolgozni, nem azt tervezi, hogy munkája vé­ geztével visszautazik a melegebb vidékre, hanem arra gondol, ha megtalálja a számítását, maga után hívja a családját is és szibériaivá válik. Természetesen, ami a papírra van írva, azt az életben nem mindig sikerül következetesen és maradéktalanul valóra váltani. A kérdés új típusú megközelítési módja a fontos ebben: az elképzelések és remények szilárd alapokon nyugodhat­ nak, mert új kerületek fognak kiépülni, új módon, modernül, nagyszabásúan és átgondoltan. Életem első lakáskiutalását Novokuznyeckben kaptam, mint fiatal szakember, s magától értetődően örültem, csak azt nem ér­ tettem, miért írták rá az értesítésre, hogy „ideiglenes lakás”. Amikor megnéztem a szobám, fordultam is visszautasítani. Hi­ szen apáinknak volt ilyen, de ők még megfelelőnek tarthatták! A barakkokat — az „ideiglenes lakásalapot” — később sorra le­ bontották, helyükre egész városrész épült. De sok ezer kohász, bányász lakta azokat az örökre eltűnt lakásokat, nevelte fel benne gyerekeit, remélve egy jobb időt. És nincs kit hibáztat­ ni azokért az évekért: a körülmények szorítása nagyobb volt a lehetőségeinknél. Míg ma Szibéria birtokbavétele a szovjet ál­ lam egészének ügye. De én emellett állandóan gondolok az idősebb nemzedékek­ re is, a nagyapáinkra és apáinkra, azokra, akik megteremtették, itt a szovjethatalmat, akik az első bányák aknáit építették, azokra, akikben bolsevik szív dobogott, s akik nyomában a fel­ fedezők, kutatók megjelenhettek. Az öregjeim sorra-rendre elmennek. Magukkal viszik a tör­ ténelem íratlan lapjait, amelyeken a tömegek névtelen hőstettei állnak, a kezdetek megismételhetetlen lendülete. Egyáltalán nem az ifjúságot akarom kisebbíteni, tudják ők a saját dolgukat, végzik is a munkájukat. Város épül a kezük által, ők vezetik az új kohászati óriást is, a Zapszibot. De az úttörők mégis nagy­ apáink és apáink voltak. Számukra nem létezett teljesíthetetlen feladat. Megvalósították a huszadik század egyik legnagyobb csodáját: országunkat bámulatos gyorsasággal felfejlesztették, évtizedek alatt évszázadnyit bepótoltak. Még egy korszak sem nyűtte el ennyire saját aktivistáit. Ami a legcsodálatosabb: ta­ nulatlan, buta parasztok támaszai lehettek az államnak, megha­ tározói az iparosításnak, képesek voltak elsajátítani a nélkülöz­ hetetlen technikát, képesek voltak a legnagyobb teljesítményre fogni a gépeket. * Múltkoriban találkoztam egyik ismerősömmel. Azt kérdezi tőlem: — Eltemettük Szelickijt. Téged nem láttalak. Miért nem jöttél? — Nem voltam itthon — válaszoltam. — Nem is tudok ró­ la. Elszomorító hír. Irodalmi riportot írtam valamikor Lukjam Viktorovics Szelickijről. Bevallom, rosszul sikerült írás volt. Nem tudtam meg­ győzni az öreget, folyton attól tartott, hogy hibázok, vagy öszszezavarok valamit a technológiával kapcsolatban. Szelickij több mint negyven évet áldozott a nagyolvasztónak. Az illetékesek bi­ zonygatták nekem: Szelickijtől több évet senki nem húzott le azon a munkahelyen. A lehető legritkább az ilyen rendkívüli egészség és testi képesség. És ahogyan fiatal korában sem, az érett éveiben még inkább, az ő hibájából nem történt baleset —• ahogy nekem megjegyezte. Pedig eleinte, annak idején, amikor munkába állt, a kemencéket szinte mindennap leállították va­ lamiért: a szibériaiak akkor még nem tudtak igazán öntöttvasat gyártani és nem is volt kitől tanulni. Aztán találkoztam Szelickijjel, már nyugdíjas korában. A Kirov utca egyik csendes, zöld terecskéjén a padon üldögélt, bevásárlócekkerével a térdén. Melléje telepedtem és elbeszélget­ tünk erről-arról. Azt mondom neki: �— Nemrégiben olvastam, hogy ötezer köbméteresre építik a nagyolvasztót, hatalmas gépóriás lesz, fantasztikus látvány! — A munka azon is nehéz lesz. De minek még az újabb ko­ hó? Tán’ nincs elég nyersvasunk már? — Nem elegendő! Egyre több kell. — Ugyan... Először csodálkoztam a fáradtságán. No, de minden néző­ pont kérdése, megértettem hát az öreget: hosszú élete alatt anynyi fémet látott, annyi csapolást, hogy már úgy tűnhet neki, az ércfolyam nem csak a fiainak, hanem az unokáinak is elegendő. Szelickijnek különös kezei voltak. Hatalmasak, kérgesek és megfáradtak. — Nem unatkozol? Kertecskét kellene gondoznod, ásogatni a jó földet. Az megnyugtatna... — Elég volt. Dolgoztam eleget... A kínos szünet után halványan elmosolyodott, s mint vala­ mi mellékest, elmesélte egy régi emlékét, amely váratlanul eszé­ be jutott. A Komszomoltól öltönyre való anyagot kapott, mert — először — kigondolta, hogyan épülhetnének gyorsabban ba­ rakkok, másodszor azért, mert megtanította a gyerekeket a po­ loskák tömeges irtására. — Csodálatos idők voltak! — mondta. Nem búcsúzott, min­ den erejét összeszedve állt fel, aztán szemöldökét ráncolva el­ ment. Míg szememmel kísérhettem, csak arra gondoltam: „Nem tudtalak megnyugtatni. De meggyőzlek — csak adj időt”. Most kiderült, nem adatott meg nekem a lehetőség. Ahogy felénk mondják, a szibériai szép szál ember sem örökéletű. Szelickijről ez az utolsó emlékem. Néha találkozom másik kohász ismerősömmel is, Sztyepan Jevsztafjevics Bojkóval. Ő az, aki valamikor a szaktársaival be­ indította az új technológiát: a folyamatos nagyolvasztót. Való­ színűleg a kohászat fejlődésében először történt meg, hogy az újítás keletről indult nyugatra, előbb Európába, aztán tovább a tengerentúlra. Vaszilij Grigorjevics Gurjanovot gyakrabban lá­ tom, vele egy házban lakunk. Ő szintén Kuznyeck-építő, nagy és fontos üzemrész vezetője, a gyártól nem akar megválni. Mon­ dogatja is: „Onnan fognak eltemetni”. Nemrégiben ismerkedtem meg Ilja Fjodorovics Moncsenko vájárral, a Szocialista Munka Hősével, aki az elsők között kap­ ta meg a mi vidékünkön ezt a magas kitüntetést. Egyike volt a gyorsított elővájás kezdeményezőinek. Már régen tervezem, hogy Kuzbassz bányáiról írok. Különö­ sen arról, hogyan épültek, kik által és milyen árat fizettek a dicsőségért és megbecsülésért. Mert olyanok, mint Ilja Fjodoro­ vics Moncsenko tartják fenn a világot. Minden bizonnyal tíz bánya is kitelne abból, ahány vágatot kihajtott. Az Ilja Fjodoro­ vics által végigdolgozott nappalok és éjszakák eredménye való­ ságos szénfolyamot képezne. És ebben a fekete aranyban van a mi erőnk. Becsukom a szemem, tucatnyi arcot látok, családokra em­ lékszem, olyanokra, akikről érdemes lenne írni, akikkel joggal büszkélkedhet Szibéria, az ország, a nép. Természetesen, nem csupán a veteránokról írok szívesen, alkalomadtán azokról is írok, akik a mai helyzet meghatározói, akik alkotóan és kezdeményezően élnek. Számomra ők is elsősorban emberek, akik számára a becsület, a lelkiismeret, a kötelesség nem csupán ré­ gimódi szavakat jelent. Az idős Lev Nyikolajevics Tolsztoj mond­ ta: „A nyugalom — lelki becstelenség”. Az igazak nem ismerik a nyugalmat, mivel ők a körülöttük levőknek élnek. Központok ők, akikben mindig van hely a jó vállalkozásoknak. Az ilyen ember holnapba repülő hegyes dárda. Ismét becsukom a szemem. Tucatnyi arcot látok, kitűnő szak­ emberekre és családjaikra emlékszem, munkásokéra és mérnö­ kökére, olyanokra, akik elhagyták Szibériát. Jelenleg valahol az uráli hegyhát mögött élnek: Moldáviában, Ukrajnában, a Kauká­ zusban, és így tovább. Ebben a hatalmas országban — amint az köztudott — mindenhol építkeznek, vasércet olvasztanak, dol­ goznak a gépek, ezért a munkáskézre mindenhol szükség van. És ha valaki Szibériából jött — annál inkább... Sokan érkeznek hozzánk. Elsősorban fiatalok. Érthető, hiszen hol, ha nem itt tehetik próbára önmagukat. Persze, más időket élünk, másfélék a szokások, igények. Régen a telepesek örültek, ha tetőt találtak a fejük fölé. A maiaknak komplexebb igényeik vannak: a szociális és kulturális ellátást együtt akarják. Ezzel számolni kell. Ez az új idők szelleme. Emlékszem, nem is olyan régen véletlenül együtt utaztam egy építési tröszt vezetőjével. Kora reggeli utunk Abasevóba ve­ zetett, Novokuznyeck távoli bányaterületére. Az autó hirtelen megállt, a „gazda” kiszállt és sokáig nem került elő. A sofőr — szemfüles, talpraesett fiatalember — váratlanul arról kezdett el beszélni, hogy képzeljem el, a vezetőséget mi­ vel nyúzzák, fegyelmivel fenyegetőznek, pedig nem is az ő dolguk az ilyesmi — egy termet bárki felépíthetne. Hamar kide­ rült, miért méltatlankodik: a trösztöt terven felül megbízták, hogy a város 50. évfordulójára kiállítási termet építsenek, s a főnöke ezért kezdi a napját az új objektummal. — Mondja csak, kinek kellenek egyáltalán ezek a kiállítá­ sok, mire lesz jó az a kiállítóterem? — foglalta össze a mondókáját a sofőr. Azt gondoltam: „Neked, fiatalember, neked kellenek a ki­ állítások. Mert lehet, hogy ma még sokaknak nincs rá igényük, de a másik ezernek, köztük nekem is, nagyon is kell, és ha er­ re nem gondolunk, nem szorgalmazzuk, soha nem lesz galériánk”. És azért sem lesz, mert a trösztök nyomás nélkül nem akarnak színházakat, vagy kultúrpalotákat építeni, mert egyszerűen nem futja az erejükből. Minden napjukat a túlfeszített célok elérésé­ re fordítják: elkészülni az olvasztókemencével, jól menjen a vágathajtás, haladjon a sertéstelep építése, legyen elegendő la­ kás... És mindez nélkülözhetetlen, kell... És, ha szükséges, nincs mit tenni. Csakhogy a képtár is szükséges, a planetárium is, a fedett műjégpálya is, bár a jéghez nálunk amúgy is lenne elegendő hideg; szóval, minden kell. És nem majd valamikor, hanem ma, de legkésőbb holnap. Természetesen, a hoki például nem éppen meghatározó egy város arculatában, de éppen az ilyen apró vonásokból rajzoló­ dik ki a város társadalmi-közösségi arculata, az ilyen lehetőségek 5 �nevelik, adják meg a lokálpatrióta-büszkeséget. Mert nem csupán kenyérrel él az ember. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok sajnos, kevéssé ismerik saját városuk és Szibéria múltját, s még kevésbé a jelenét. Ta­ núja voltam például, amikor Vaszilij Grigorjevics Furjanov a pedagógiai főiskolán tartott ankétján csodálkozva fedezte föl, hogy a hallgatók nem tudják elképzelni, hogyan nyerik az acélt konverteres módszerrel. Az elnökség asztalán álló pohár és kan­ csó segítségével próbálta szemléltetni a lényegét. Mosolyogva figyeltem. Gurjanov temperamentumosan magyarázott, maxi­ mális érthetőségre törekedett. Hallgatósága filoszokból állt, ne­ kik természetesen nem föltétlenül szükséges a technológiát min­ den részletében behatóan ismerni, de alapelveiben azért nem ha­ szontalan — különben mint jövendő pedagógusok, hogyan érte­ tik meg, miről nevezetes a kuznyecki föld, és hogyan keltenek érdeklődést diákjaikban az ipar iránt, a nem könnyű, de nélkü­ lözhetetlen munka iránt? Mert az iskola rendszerint a vonzóbb pályákra hívja fel a figyelmet: azt szeretnék, hogy mindenkiből, aki a padokban ül orvos, pedagógus, pilóta, tudós, költő legyen, elfeledkezve arról, hogy valakinek a bányába is le kell menni, ércet kell olvasztani, fát vágni, vetni és kenyeret sütni, a teherautó volánját forgatni, odaállni az elárusítópult mögé. Az utóbbi időben van törekvés a pályairányításra, rendkívül hasznos a pályaválasztási tanács­ adás. A fizikai munka, a szakmák propagálása jelentős társa­ dalmi erőkkel folyik, mégis minden komolysága ellenére van­ nak még hibák. Csak egyet az okok közül. A hozzá nem érté­ sünkről. Kevesebb szégyenlősséggel, nyíltan, őszintén és túlzá­ sok nélkül kellene beszélnünk azokról az emberekről, akiken végeredményben a boldogulásunk nyugszik. Sokan vannak ilye­ nek. A legjobb a legegyszerűbb és legszemléletesebb példák ők maguk, a sorsuk, az életútjuk; életmódjuk önmagában véve ér­ tékes és nem igényel nagy szavakat. Az emberi példa mindig meggyőző, legyen szó munkásról, mérnökről, vagy termelésirá­ nyítóról, s ezt a vagyonunkat egyelőre kis hatásfokkal haszno­ sítjuk. * Közvetlenül a novemberi ünnep előtt, nem messze a város­ tól, láttam a pirókjaimat. Tapasztaltabbaktól hallottam, hogy ezen a télen kevés eledelt kínál nekik a tajga, azért húzódnak kö­ zelebb az emberlakta helyekhez a madarak. A barátom panaszkodott a napokban: — Képzeld! A dácsánknál a madarak kicsipegették a napra­ forgótányérjaimat. Gondosan, mind egy szemig. Ilyen még nem volt. Bizonyára az idő is teszi, de az is bizonyos, hogy az állatok egyre barátságosabbak lesznek és mindinkább az ember közelé­ ben élnek. A tönkretett Aba-folyó esetéből, amely átfolyik Novokuznyecken, más derül ki. Mióta csökkent a gyárkémények fölül a feke­ te gomolyag, a Tomban gyarapodnak a halrajok... Növekszik, erősödik Szibéria iparának szíve — a kuznyecki föld. De csak úgy kaphat erőre igazán, ha megtaláljuk az eszkö­ zeit és módját annak is, hogy megőrizzük a természet tisztasá­ gát, vagy visszaállítsuk, ahol már kárt okoztunk. Vannak jó és kedvező jelek. Régen volt, amikor a kimagasló orosz tudós, Lomonoszov prófétai szavakkal megjósolta: Oroszország hatalmát Szibéria fogja biztosítani. Elérkeztek ezek az idők — a vidékünk hatal­ mas ipari bázissá fejlődött, komplexül és átfogóan állítja a haza szolgálatába az itteni termelőerőket. A szovjet ember gazdája e földnek. Gondos és törekvő gazda. Ezért hiszem szilárdan: uno­ káim és dédunokáim is láthatják majd a jávorszarvast, amint hatalmas agancsait fönségesen hordva vizet inni megy a tiszta folyóra, fehér nyulakat láthatnak a makulátlan havon és hallgatják ők is a madarak énekét. A tajgai síkos utakon gombáért és erdei bogyókért mehetnek, és lábuk alatt tiszta hó csikorog majd. Biztos vagyok benne, hogy az utánunk jövők is szeretni fogják Szibériát. Legalább annyira, mint amennyire mi szeret­ jük hazánkként, dajkálónkként, az ígéretes jövő, a rendkívüli élet otthonaként. Ebben hiszek. Másképpen miért élnénk? Fordította: Laczkó Pál 6 Barátság és közös cselekvés Beszélgetés dr. Gordos Jánossal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkárával. — Nógrád megye lakosai előtt közismertek azok a baráti szálak, amelyek a közép-szlovákiai Beszterce területhez, a por­ tugáliai Leirához, a finn Vantaa városhoz fűznek-bennünket. S a napokban ünnepeltük tizenötödik évfordulóját annak, hogy elsőként alakítottunk ki testvérmegyei kapcsolatot a nyugat­ szibériai Kemerovo területtel. Kérem, jellemezze röviden e kap­ csolatok lényegét! — Azzal az általánosító megállapodással kell válaszomat kezdenem, hogy megyénk lakosságát szoros baráti szálak fűzik a szocialista országok dolgozóihoz. Erre az alapra építve alakult ki testvérmegyei kapcsolat Nógrád és a nyugat-szibériai Keme­ rovo, illetve a közép-szlovákiai Besztercebánya kerület között. De kapcsolatot teremtettünk a portugáliai Leira megye kommu­ nistáival, továbbá a finnországi Vantaa várossal is. Együttmű­ ködésünk több éves múltra tekinthet vissza, egyre gyümölcsözőb­ bé gazdagodik és szélesedik, a tapasztalatok kölcsönösen hasz­ nosulnak a mindennapi munkában. Külön említést érdemel Nógrád és Kemerovo kapcsolata, mivel éppen ebben az évben emlékezünk meg több rendezvény keretében is arról, hogy milyen eredmények születtek másfél évtizedes együttműködésünk során, melynek lényege, hogy ér­ dekeink megegyeznek, azonos elvi alapokon nyugszanak, s en­ nek tartalma a marxizmus—leninizmus. Célunk közös: mi a fejlett szocializmus felépítésén fáradozunk, kemerovói barátaink a kommunizmust építik. Abban persze, hogy éppen e két me­ gye kötött szoros barátságot, természetes módon játszottak sze­ repet olyan tényezők is, mint például hasonlóságunk abban, hogy mindkettő úgymond ipari jellegű, számottevő szerepe van a szén­ bányászatnak és kohászatnak, s meghatározó a munkásság lét­ száma, társadalmi szerepe, súlya. Kapcsolatunk az eltelt tizenöt év során mind szélesebb körű­ vé és elmélyültebbé vált, kiterjed a politikai, társadalmi, gazda­ sági, kulturális, egészségügyi és sportélet területeire. Közvetlen, konkrét bizonyítékai ennek például a városainkat (Salgótarján— Kemerovo, Balassagyarmat—Novokuznyeck) összekötő szálak so­ kasodása, az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti közvetlen kapcsolat: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és gurjevszki fém­ kombinát, síküveggyár és anzsero-szundzsenszki üveggyár, Mát­ rai Állami Gazdaság és Zarja szovhoz, a szécsényi termelőszö­ vetkezet és a panfilovói kolhoz. Az egészségügyi, kulturális és sportélet képviselői számos tapasztalatcsere alkalmával egyeztet­ ték véleményüket, munkások és úttörők, amatőr művészeti cso­ portok és sportolók, értelmiségiek és KISZ-fiatalok kölcsönös lá­ togatásai jelzik a barátság terepének egyre intenzívebb feltárá­ sát. A testvérmegyei kapcsolat ápolását jelzik a barátságunk tör­ ténetét, az itt és ott élők, munkálkodók életét, irodalmunk, mű­ vészetünk eredményeit bemutató könyvek, mint például az Aranyhíd, a Találkozás és A barátság útján. Mindezeken túl minden alkalmat megragadunk arra, hogy rendszeresen megvi­ tassuk a pártélet kérdéseit, tanuljunk egymástól, miközben ki­ cseréljük tapasztalatainkat. �— Manapság nem kevés szó esik az internacionalizmus és hazafiság viszonyának korszerű értelmezéséről, alkalmazásáról. Véleménye szerint az említettek mennyiben járulnak hozzá a mindennapok emberének praktikus eligazodásához? — Én úgy vélem, hogy az előzőekben felsorolt együttmű­ ködési formák jól szolgálják az ügyet, melynek célja: megismer­ ni egymás életét, s a tapasztalatok hasznosítása révén tovább fejleszteni, tökéletesíteni saját tevékenységünket. Ez a tizenöt év szép példája annak, mit jelent internaciona­ lista módon gondolkodni, cselekedni. S egyszersmind: amikor mások múltját és jelenét, örömeit és gondjait ismerjük meg, többet tudva meg munkájukról, kultúrájukról, egyben erősö­ dik, elmélyül, tartalmasabbá válik bennünk a hazafiság érzése is. Hazafiság — ez ma munkánk, feladataink maradéktalan el­ végzését jelenti, a fejlett szocializmus felépítését nemzeti és nem­ zetközi ügynek tekintve. A testvérkapcsolatok során szerzett ta­ pasztalataink hasznosítása révén így fonódik egybe hazafiság és internacionalizmus. Nyikolaj Nyikolajevszkij Bányász — munka után A lányka dalba kezd, ruhája fénylik, a kórus lelkesen kíséri őt, s lélegzetfojtva hallgatja a zsúfolt terem, mely bányászokkal telt. Elillan a végső hang is ... csend rezeg ... — Milyen újabb lehetőségeket lát a testvérkapcsolatok gaz­ dagítására? — Barátságunk fejlesztésének, mélyítésének nincsenek ha­ tárai. Azt mondhatjuk: tovább kell lépnünk az eddig kialakí­ tott úton. Mivel az együttműködés gyakorlatilag egész életünket átfogja, nem újabb formák kialakítására gondolunk (természe­ tesen ez sem kizárt), hanem arra, hogy még erőteljesebben hasz­ náljuk ki lehetőségeinket közös ügyünk megvalósításakor. Szük­ ségesnek tartjuk, hogy lakosaink minél több ismerettel rendel­ kezzenek barátainkról (jól szolgálják ezt a célt a szocialista bri­ gádok most kezdődött versenye, a már lefolyt és most folyó ve­ télkedő), levelezés, kölcsönös látogatás, munka által alakuljanak mind személyesebbé, emberibbé a kapcsolatok. Végezetül: megtisztelő kötelességemnek tartom, hogy folyó­ iratuk ez irányú tevékenységéről is szóljak, hiszen mint ez a szám is példázza, a lap igen tevékeny részt vállalt a két megye kapcsolatainak fejlesztésében. Szívből örülök, hogy a jubileum­ ra alapított plakettel a Palócföld érdemeit is elismerték. Kívá­ nom, hogy továbbiakban is eredményesen szolgálják ezt a ne­ mes feladatot. — Köszönöm a beszélgetést és jókívánságait. Feláll a bányász, ismerős itt, a színpad felé lépeget. Fenn áll: virágcsokor kezében. A lánykához lép ... Kis zavar, tétovaság. Bátrabban földim, te furcsa szerzet, most, hamar! Lágy sziromként nagy tenyerébe fogja a lány kezét. „Hiszen meg is csókolja”, jut eszembe — s ő megcsókolja félszegen. És tapsban tör ki a terem. Végh Miklós Vlagyimir Ivanov Szibéria tágítja, tolja a falvak, városok határait: daruk gémje forog — motolla, madár, mely tárja szárnyait. lm, itt e tisztás is. Holnap tán a járatlan föld megremeg, s iskola épül helyén, harsány gyerekzsivajjal telve meg ... Gondold csak el: hol sok dolgos kéz majd minden falat felrakott, hol eddig fű ringatta zöldjét, az Ész kezd növekedni ott! Vlagyimir Momajev Megyek, s az emberáradatba lépve, mint folyóba patak, nem félek, hogy tán elsodorna — kedves nekem ez áradat! A szürke köznapokkal lelkem, miként erőm is, gazdagabb, nehézség el nem rettent engem, inkább keményít, megragad. Buzogj csak Élet, forrj köröttem! Tán úgy is szebb lesz e világ valamicskét, hogy két kezemmel én is építhettem falát! 7 �Ljudmila Filatkina Otthonom — a Föld ■ Felberreg az ébresztőóra. Hány óra van?... Ó, ideje felkelni. Vagy feküdjek még egy kicsit? Na, jó. Hogy én...? Igen, igen, igazad van, valóban koráb­ ban kellene . . . Szjomocska, melegítsd meg a levest, a hűtőben van. Ki alszik még ott, ki az az álomszuszék? Kihez repült ide a kismadár, amelyik az ablakon kopogtat?... Aljosához, de ő al­ szik. Micsoda dolog ez! Este nem akarsz lefeküdni, reggel meg felkelni nem akaródzik. Kihez beszélek: azonnal kelj fel! Már megint kiabálok. Nyugodtabbnak kell maradnom. Na, ki fog űrhajón repülni? Te? Hát akkor ki az ágyból. Öl­ tözni, Aljosa! Szemjon, ez a gyerek nem akar felöltözködni!... Elkésünk, Aljosa! Gyerünk, gyerünk, majd én segítek! Látod, a mama már felöltözött. Irány mosakodni. A repülősök is mindig mosakszanak, és te repülős vagy . . . Jaj, te Aljosa! Mindegy: mosakodni pe­ dig kell. Micsoda? Ne nyafogj már! Hogy hideg a víz? Úgy..., most jó. Hidd el... Megmosakodtál végre? Na, indulás! Már megint ülsz? Micsoda dolog ez! Szemjon, segíts már! Megint el fogunk késni. És én még nem is ettem. A-á, nincs időd! Persze, csak nekem van... Jó, jó! Viszontlátásra! Aljoska, ne zavarj, inkább öltözz gyorsabban! Hová tüntet­ ted a halinacsizmádat? Gyorsabban, indulj lefelé! Gyerünk, gye­ rünk! Még a kabátom... Futás! Aljosa, te sosem mégy a lépcsőn rendesen! Nézd, hogy csillog a hó! Milyen szép. Látod a csillagokat? Mintha apró lángocskák lennének. Az ott a szemafor. Érd utói a mamát! Gyorsan, gyorsan!... Na, kié ez az óvoda? Úgy van, a tiéd — a Csengőcske. Hogy szól a csengőcske? Csiling-csiling. Szaladj, én lehúzom a csizmám. Menj már! Na, mehetünk együtt. Melyik a te fogasod? Helyes, a virágos. Hogy milyen virág? Nem vagyok benne biztos, de kék, hát valószínűleg búzavirág. Majd nyáron sokat kószálunk az erdőben, meg a mezőn, jó? De most levetkőzik Aljoska, és bemegy a többi gyerekhez... Hogy nem akarsz? Mindig ez a kínlódás!... Látod, milyen szép inged van. Új. Itt ez a kiskutya. Tetszik? És a pisztolyod. Tetszik? Ne nyafogj már, fogd! Na végre! Üdvözlöm... Hogy későn van? De miért, Jevgenyija Viktorovna? Hiszen csak tíz perc múlva lesz... Rendben, majd koráb­ ban fogunk... 36,2 a hőmérséklete. Larisza, azt hiszem, egyfelé megyünk... Menj, Aljosa! Szervusz, kisfiam! Mulatságos, ahogy oldalra hajtja a fejét. Felfújta magát és durcáskodik, a kis butuska. Persze, persze, igaza van, Larisza. Tíz perccel előbb is későn van! De, hát így is: felkelsz, alighogy pirkad, szinte még fél­ álomban igyekszel. Észrevette, hogy Nyina Ivanovna egy szót sem szól érte. Elhoztuk, hát elhoztuk... És a gyerekek is őt sze­ retik jobban. Kedves teremtés... Igen... Micsoda? Ja, igen, az au­ tóbuszhoz. Viszontlátásra. Egy éppen benn áll. Tizenkettes. Hé-hé, várjanak! Rendes sofőr, megállította a kocsit. Mert van úgy, hogy üresen sem áll­ nak meg. Köszönöm! Mennyi az idő? Nyolc óra. Még van időm. Nem is ettem, el­ szaladok a büfébe. Hű, de lassan haladunk. 8 Maga mit lökdösődik? Hogy taxival? Menjen maga... Mi? Én nem zaklatom. Menjen már végre!... Nem, nem szállok le... Mit idegeskedik. Kezdjen autotréningezni... Igen, sok szót isme­ rek, mi köze hozzá? Hogy belém kötött! Reggel mindenki dühös. Sietnek. Jólen­ ne szundítani... Levegőt is alig kapok, úgy nyomnak. Csoda, hogy mérges leszel? Igaz, mikor hogy, nem mindig ugyanúgy... Tizenöt perc. Teknősbéka ez, nem autóbusz. Még a végén elkések! Végállomás. Mit mászik rám, nemcsak maga száll le!... Uhh! Jó reggelt, Nagyezsda Maximovna. Szerencse, hogy a bor­ dáimat be nem törték . . . Maga is ezzel jött? Nem láttam... Én, elöl... Hogy állunk a tervvel? Nem tudja? Csak azért kérdem, hogy lesz-e prémium. Nem tudja? Azt hittem, igen. Tegnap késő estig olvastam az Inosztrannaja Lityeratúrát. Egy cikket. Képzel­ je, arról van benne szó, hogy esik az eső, és az emberek eser­ nyője, zoknija mind szétmállik: kénsav a levegőben... Nem, nem nálunk történik. Külföldön. Tehát nem olvasta? Hajtov írta, egy bolgár író. Elolvastam, és alig találom a helyemet. Nem olvasta. Kár. Mi a csodáról kellene vele beszélgetni? Szép időnk van. Én mondom, ahhoz képest, hogy november van, elég meleg. Szinte el se hinné az ember. A meteorológusok szerint a feljegyzésekben nem találtak ehhez hasonló meleg no­ vembert. Magát ez nem izgatja? No, persze, őt valami más idegesíti! És kit izgat egyáltalán? Ezer évvel ezelőtt lett volna talán? Vagy lehet, hogy valami fel­ borult az égi rendben? Olyan tudatlanok vagyunk, élünk ma­ gunknak nyugodtan és nem is gondolkodunk. ...A gyár csöveiből fehér pára gomolyog és szürke köddé málik a messzeségben. A házak alig látszanak. Vöröslő gömb a Nap. Gyerekkoromban gyakran álmodtam azt, hogy a felhők egy­ re lejjebb és lejjebb ereszkednek... Már a fejed felett lebegnek... Alig tudsz levegőt venni . . . Alig lehet levegőt venni. A gyár melletti telep szélén ott füs­ tölög a kihordott salak. Hogy élhetnek itt az emberek? Ha léte­ zik pokol, akkor az ilyesféle lehet: a levegő apró szénporral telí­ tett, át van itatva égés, vegyianyagok, benzin szagával. Az ég kék kupolája alatt összesűrítjük a gyárak fekete, sár­ ga kigőzölgéseit, cement- és szénport, autók kipufogógázait. Ön­ kényesen rakétákkal döfködjük át az eget, valójában azt sem tudva, szabad-e. Kivágjuk az erdőket, megmérgezzük a vizeket. Hozzászoktunk, hogy egyre nehezebb a lélegzetvétel... Hogy is volt? Emlékszem, mennyire megleptek az orvos szavai. Én kér­ kedve mondtam: „Olyan eleven gyerek! Szinte lót-fut napestig... Nézze csak...” Mintha ma lett volna, úgy emlékszem feszült pil­ lantására. Figyelmesen és sokáig hallgatott azzal a facsővel... Sztetoszkóp, vagy mi? Azután így szólt: „A beutaló tizenkét al­ kalomra szól”. Beutaló? Csodálkoztam. Ez furcsa. „Ha pedig meg­ ismétlődne, jöjjön el hozzám. Feltétlenül”. A rendeléseken aztán oxigént kellett beszívnom, és Aljoska, aki még meg sem szüle­ tett, ettől nyugodtabb lett. Már nem hánykolódott annyira az oxigénhiány miatt. Az oxigén miatt, amiből egyre kevesebb van a Földön... Pedig ő a mi anyánk. Vajon lesznek-e ezer év múlva is fehér gomolyfelhők? Hull-e majd zápor a viharfelhőkből zöld erdőkre? Nana!... Csak nem késünk el? Nem, még csak nyolc óra hu­ szonöt van. És pontos az órám. Üdvözlöm, Anna Grigorjevna! Jó reggelt, Jelena Vanna... Üdv... Szia, lányok! Megtréfál ez a november: nem számítottunk ilyen melegre. Majd bizonyosan a nyár lesz hideg. És az már csak egy verébugrásnyira van... Sok �Fiatal égerfenyőerdő, barnásszürke, zölden erezett. Félho­ mály. Egyenletes sávok a fák között, a talaj meghintve sötétülő tűlevelekkel. Dombocska. Tövében csiperke világosbarnán fénylő gömbje. Mellette még egy ici-pici... Mi jó van abban: felszedni a gombát? Dimbes-dombos a táj, de ha a földet, vagy füvet meg­ piszkálod, máris ott a szemed előtt... Vargányát szedni, az más — örömtelibb. Vaskos, barna sapkájukkal ügyesen elrejtőznek. Lenézel a földre, amely egyenletes, teli falevéllel, aztán hirtelen észreveszed a kalapját. S milyen gazdag az erdő levegője! Benne a föld, levelek, füvek, virágok illata. Édes, akár a méz, s mégsem émelyít. Beszí­ vod, iszod, mint a forrásvizet — végtelenségig! S az erdei leve­ gő színes is: kékkel, zölddel telt. Rugalmas, tömör, érzékelhető. Visszaverődik benne a hang is. Aljosa csengő hangja, mint egy labda, száll a fák között. Azt hiszi a kicsike, hogy varázsolni tud az énekével. Ha nem találunk gombát, igyekszik varázsolni, éne­ kel, azt hadarja: „Öltözz erdő Nap-aranyba. Fuss a fára pici han­ gya...” S a kíváncsi gombák óvatlanul elődugják akkor a fejüket, s hopp — bele a kosárba. Mi meg Szjomával mosolyogva nézzük a kis házitündér elégedett büszkeségét.. Aljosa, Aljosa! Emlékszel-e vajon azokra az ünnepekre, amikkel az erdő ajándékozott meg minket? És arra emlékszel-e?... Nem, kicsi voltál még, alig másfél éves. Ahogy akkor elmerengtem? És mintha valami megtaszított volna! Én meg eldobtam a gereblyét, és mintha iránytűm lett volna, sietve elindultam. Aljosa egy szakadék szélén állt, és oda­ lent... Lent, a sziklahasadékban, tajtékosan és haragosan zúgott a hegyi folyó. Csak egy lépés, egyetlen mozdulat — és vége! Szólj rá, a kisfiú játékosan ugrik egyet és... Mégis, valami ösz­ tönös ravaszsággal, majd elalélva a félelemtől lopakodtam felé, halkan, mormolva, szinte dorombolva. Ő meg csak állt, vaskos lábait megvetve, hasát kidüllesztve, és mosolygott. Egy óráig tartott? Vagy csak egy pillanatig? Ugrás! S a fiam máris a kar­ jaimban van, tartom őt szorosan, s nézek lefelé... Jobb nem is gondolni rá! De hát, hogy is felejthetném el? Még ma is görcsbe rándulok, ha rágondolok, mi történhetett volna ott a hegyek közt, a kertben, két évvel ezelőtt... rajzolnivalónk van ma? Úúgy... Balimov elektromost hozott, két napra való munkát. 0, ez a technológia. S itt egy dosszié az épí­ tészektől. Lányok, alul fogjátok a rajzokat? Jól van... Én? Sem­ miség. Inna Dmitrijevna tegnap kezdte meg. Azt mondta, ne sor­ ban másoljuk. Gálka természetesen felhúzta azt a szép kis orrát. Megbotránkozott. Nyina meg ártatlanul vigyorog: az egyszerűbb rajzo­ kat választja ki középről, aztán csak mereszti a szemét. Tehát semmit sem tud. Fogd csak szépen Balinov rajzát, amelyik a múlt héten ér­ kezett. Ez van soron. Semmit sem értesz!... Le kell kenni a pauszt. Felfutóban van ez a mi mesterségünk. Az Érán nem mindig éles a vonal. A konstruktőrök új másológépeket találnak fel, de mi egyelőre ezeken szenvedünk... Alkotni azért itt is lehet. Főleg akkor, ha hozzá nem értő, vagy figyelmetlen után kell dolgozni. Kiemelhetem a legfontosabbat, azt, ami a rajz lényege. A lám­ pák, mintha gombák lennének: félkör és egy bot lefelé. Sok az átgondolatlan munka, hát mis mire nem gondolhatsz közben! Gondolattöredékek, emlékmorzsák; mintha egyik szem a rajzo­ kat figyelné, a másik meg befelé nézne. Mint most is... Nem, nem! Minden rendben van. Nyáron majd újra járjuk az erdőt, amely olyan befogadó és kényelmes. Emlékeztetjük Aljoskát az ő varázsénekére. És hullni kezd majd a gombát növesz­ tő eső, fejünkre húzzuk a kapucnit, és hadd csepegjen esőkabá­ tunk csigaházán végig. ...Szétmállnak az esernyők... Kénsav gőzével telítődik a le­ vegő... Ettől megsötétedik a tűlevél, és lepereg a pusztuló erdő ágairól. Az eső nem lágyan simogat, hanem akadálytalanul ha­ tol át mindenen, és éget. És a szempilla alatt... Megvakult sze­ meink meresztve, semmit sem látva futunk. Hogy kiabál Aljo­ sa!... De miért Óljának hív és nem mamának? „Olja, hallod?!” Ez nekem szól? Pauszt hoztam a fénymá­ soláshoz, mondja Rozin. Én... Igen, azonnal. Ezeket? Jó, mind­ járt. A fénymásoló olyan, mint egy zongora. Itt a felső gomb. Csak hadd égjen... Hogy jutott eszembe ez az egész? Hű, de nyomasztó volt! Hány példányban kell, Georgij Mojszejevics?... Kettő. Men­ jen csak, majd hozom a készeket. Legkésőbb két óra múlva. Mi­ nek várna itt feleslegesen? Menj már, menj! Hagyj békén! A szemeit forgatja: érdekli a dolog. Hát csak álldogáljon. Ha majd az ammóniát töltöm a tartályba, el fog tűnni, „miként az álom, vagy reggeli köd”. Elő­ készítem a papírtekercset. A fénycső megfelelő, jó a megvilágí­ 9 �tás. A másolópapírt ki kell simítanom, mert a gép egy kissé gör­ bén jár. Na, hogy sikerült? Úgy tűnik, hogy eléggé kivehető. Igen, jól látszanak a fehér vonalak. Gyorsabban is mehet a gép. Most csak igyekezz utolérni! Hol van a borotva? Na hol? Aha!... Másodszor is átengedem a másolópapírt, és kész. Rozin nem ment el. Nincs ennek semmi dolga? Méri az időt, vagy mi? A masina dolgozik, ahogy csak bírja. Még ásításra sincs idő. Kitűnő! Ki­ kapcsolhatod! Itt az alsó gumi. A megmaradó papírt minél szo­ rosabbra kell tekerni, nehogy fényt kapjon. Festéket — a tar­ tályba. Csodálatos, ahogy ebből a sárgásfehér ornamentumból az orgonaszín háttéren megszületik a violaszín rajzolat. Nem sze­ retem, amikor az ammóniát a tartályba kell tölteni! Húszlite­ res edény. Na, dőtsd meg!... Rendben van. Hm, Rozin meg mikor tűnt el? Észre sem vettem. Hű, de büdös van. Ha visszatartom a lélegzetemet, akkor is érzem. Most jó darabig kellemetlenül ér­ zem majd magam. Enni szeretnék. Lányok, majd meghalok éhen! Tíz perc múlva egy. Lehet előre helyet foglalni?... Menj hát, Nyina! Különben egy után várhatunk még egy órát, s mégsem sikerül megebédelni. Galja, mintha haragudnál rám?... A szemrehányások? Ha haragszom is, nem rád, hiszen te válogatás nélkül választasz rajzot. Nem rád céloztam. Felesleges azt gondolnod. Hagyd ab­ ba!... Beszéljünk nyíltan? Minek ez a botrány? Én őt figyelmez­ tettem... Igen, igen, igen! A következő alkalommal egyenesebben beszélek... Te magad nem vagy következetes. Le kell kerekíteni az éles sarkokat... Hogyan? Már egy óra van? Menjünk, én még nem is reggeliztem. Nyina, nekem is azt, amit magadnak. Vegyes saláta is van? Azt is kérek. 10 Ő foglalt nekem helyet a sorban. Bocsánat, nem mi vezet­ tük be ezt a rendet. Ha magát megkéri a barátnője, maga is megteszi. Nyina, zsemlét is! Mit zsörtölődik? Öt perc nem elég önnek? Ma mi tartottuk fel magát, holnap meg maga minket. Kullancs! Soron kívül, mi? Jól van, hallgass. Száradj el! Ha az ember éhes, fittyet hány az illemre. Hatvan kopejka? Kérem. Végre! Tíz-tizenöt perc, és máris más ember lettél. Zsemlét nem ké­ rek. Én, ha éhes vagyok, jobb, ha be se lépek az étkezdébe. Ve­ szem, viszem, nem ismerek mértéket... Kiveszem a festéket a tartályból, hadd járja át a levegő. Érdekel, eljutok-e a Balimov rajzaiig. Még a létszámjelentést sem töltöttem ki. Körbe kell járni az irodákat. önt ma még nem is láttam, Arnold Artemics. Üdvözlöm!... Ellenőrzés, Anna Grigorjevna: nyolcast írok. Gennagyij Oszipovics, Prohorenko dolgozik?... Átszaladt? Vigyázzon, ez a maga felelősségére történik! Elhiszem magának. Hogyhogy elhiszem! Nyina Dmitrijevnától már kaptam fi­ gyelmeztetést emiatt. Prohorov szórakozott, Gennagyij Oszipovics pedig elhallgatta ezt. Aztán fordított a köpönyegen, és sza­ ladt felpanaszolni. A hibás pedig én voltam! Miért hittem most neki. Mint mindenkit... Igen, mindenkit ellenőriztem. Festéket rá... Parancsoljon, Georgij Mojszejevics! A rajzzal foglalom el magam. �Miről vitatkoznak a lányok? Csak nevetgélnek. Galka sze­ mére veti Nyinának, hogy az csalónak nevezte őt. Nyina azt ál­ lítja, hogy Galkából soha az életben nem lesz jó háziasszony. Mit vitatkoztok? Minden hiába. Mindegy, kétezerre úgyis elfogy a levegő. A gyárak és a gépkocsik „igyekeznek”. Hát sen­ ki sem olvasta Hajtov Szúrós rózsáját?... Holnap behozom. Nem megy ki a fejemből ez az írás. Tegnap olvastam, s ma egész nap levert vagyok. A madarak nem tudják kikölteni tojásaikat: a héjuk úgy elvékonyodott. Vagy például: „meglepetést” őriznek a vegyianyagokat tároló konténerek. Látszatra a Föld — az Föld. A valóságban azonban — csapda... A mérnöki zsenialitásról és az ökológiáról is ír. No, és hasonlókról... 0, Galka, Galka! Érdemes-e férjhez menned? Élni kell... Jó, hogy nem tudod ezt átérezni, önfejű lány, senki másért nem nyugtalankodik. De én... Tudod, milyen erősen féltem Aljoskát! Mondják: az anyaság — boldogság. Öröm, természetesen. És félelem, érted, állandó félelem. Hogy nem beteg-e! Nem került-e egy autó alá!... És még csak kiskorú... Mi lesz, ha felnő? Vajon, kevesebb okom lesz félteni? Valóban előfordulhat, hogy kétezer­ ben nem lesz levegő? Én addig leélem az életemet, ötvenéves leszek. De ő? Lesznek-e gyermekei? Nem, komolyan... És lesz-e ég? És erdő? Vehet-e a fiam mély lélegzetet a fa­ gyos levegőből? Persze, építik már a zárt rendszerű termelőegységeket. És a tisztítóberendezéseket... Hej, lányok, istenemre, naivak vagy­ tok ti!... Ó, igen, nagyon lelkesen építik. A szomszéd gyárban is már harmadik éve készül a tisztító... Valamit majd csak kita­ lálnak, Galka. Neked van igazad. No, de mikor? És a vegyianyagokat tároló konténerek? Az olaj a vízen? A tojások elvékonyodó héja? A kivágott erdők puszta foltjai? Nem mehetünk vissza a barlangokba, nem zárhatjuk be a gyá­ rakat, nem törhetjük össze a gépeket. De nem is élhetünk, fej­ lődhetünk úgy, hogy ne gondolnánk a következményekre. Én egyszerű nő vagyok, egy a milliók közül. Sok mindent nem tudok. Egyszerűen csak élni szeretnék, felnevelni a fiamat, dolgozni. Békét szeretnék. Hogy boldogság legyen az otthonom­ ban, családomban. Az én világom? Az, ami bennem van, s kö­ rülöttem, a fiam, a férjem, a rokonaim... A világ — az én Föl­ dem. Föld — háború nélkül... Milyen kicsi és mégis milyen hatalmas is az én világom!... Mellettünk áll a zsenik és közösségek okos esze, hatalmas tudása. Mindnyájunké együtt. De mi lesz velem és veled! Futás, becsukott szemmel, előre. Kétszeresére nőtt a kitermelt olaj mennyisége. Előre! Vegyikombinát lép üzembe, és a város felett még egy „rókafarok” kezd lebegni. Előre! A hegyekben, ahol a folyók, patakok erednek, farkasként üvöltenek a fűrészek, dü­ börögve döntik a fákat a traktorok. Előre! Hogy tudhatnék, hogy tudhatnánk mi egyszerű emberek együttesen befolyásolni a bolygó sorsának alakulását? Hogyan? Ha egyszerűen csak élünk, élünk a mának? Mondhatnám azt magamnak, hogy valami olyasmivel erősí­ tettem a világ alapjait, amiért ötöst érdemelnék? És nyugodt le­ hetek most már, hiszen figyelmesen és szépen másolom a tisztí­ tóberendezések rajzait? Panaszkodjak baráti körben az elgázosodásra, a gépkocsik uralmára? Mit tehetünk? Hogyan találhat­ juk meg a közös nyelvet? Mi csak hárman vagyunk ebben a szobában, s mégsem jö­ vünk ki egymással, nemigen akarjuk megérteni egymást. Apró­ ságokon veszekszünk, igyekszünk magunkat a másiknál oko­ sabbnak, szebbnek, jobbnak érezni. Sértünk és megsértődünk. Hárman vagyunk, s nem gondolunk a világra. Hol van vajon az a csomópont, amely mindenkit és mindent összebékít? Hol a kiút? Ha mindig gondolkodsz? Ha elfeledkezel magadról a többiek érdekében? S elfeledkezel ostoba aprósá­ gokról, önhittségről? Ha nemcsak a mának élsz? Hogyan? Már öt óra? Hogy lekötött ez a rajz. Mi eszedbe nem jut, miközben másolsz! Nem csengettek még?... Na, indulás! Mulatságos, ahogyan hazamegyünk a munkából: állunk az ajtónál, és várjuk, hogy megszólaljon a csengő. Az egész osztály az ajtónál áll és vár. Egy emberként a lógós és a szorgos. Aztán csengőszó és megyünk mind. Megszólalt. Indulás! Viszlát, lányok! Gyorsan a buszhoz. Még a boltba is el kell szaladnom... Aljosáért Szemjon megy. Itt a tizenkettes. Ugrás! Menjenek már beljebb! Nem csak maguk utaznak! No, még egy kicsit! Rendben, felszállók a következőre... Jön is. Gyorsan! Gyerünk előre! Ne álljon meg a bejáratnál! Még! Fenn vavagyok. Ó, ez a csúcsforgalom! Szemjon ment Aljasáért. A mi kis medvebocsunkért... Olyan sima a tenyere és sima a nyakacskája. Eltűnik a csecsemőkori pufóksága, és megnyúlik a gyerek... Jó dolog gyereket nevelni. Talán a félelemtől van, hogy nem akarok még egyet szülni? Egy-két gyerek a családban — de minek? Nem könnyű dolog a gyereknevelés. A lakás, az óvoda, a munka — mind problémát jelent. Gondot? Emlékszem, hogy irigyeltem, hogy irigyeltek gye­ rekkoromban. A mi családunk egy elegáns, 18 négyzetméter kö­ rüli lakást bérelt egy kőházban. Ilyen otthonokat egy kezemen megszámolhattam volna akkor. Öten voltunk. Most Szemjonnal egy szobában lakunk, és azt mondjuk, hogy szűkös, mindenki­ nek jó lenne egy külön szoba... No, jó, és az óvoda? Kétéves koráig Aljosára egy idegen asszony vigyázott, egészen addig, míg ránk nem került a sor. Harmincöt rubelt fizettünk neki. Nem is reméltük, hogy valaha kilábalunk a szükségből. Számold ki, az én fél fizetésem erre ment el. Hogy miért nem én maradtam otthon a gyerekkel? Féltünk, hogy megszakad a munkaviszo­ nyom, s a pénz sem lesz elég... Hogy az anyám? Hogy egész éle­ tében nem dolgozott, csak az apám fizetésével gazdálkodott? Ő nyugodt, házias... És most mégis sajnálja: a négy falon kívülre egész életében nem látott. Hogy minek ment el liftkezelőnek? Sehogy sem állt rá, hogy az unokáira vigyázzon. Mi űz el minket, nőket otthonról? A pénz van mögötte? Mit ad a munka? Mi értelme van ennek a hajszának: munka—ott­ hon—család—munka? Aljoskát hétköznap reggel és este, meg ünnepnapokon látom. Van úgy, hogy valami idegenséget érzek rajta. De mit beszélek annyit! Nem vagyok háziasszonynak való! No, és a munkában? Nem vagy megbízható: bármelyik pillanat­ ban táppénzes állományba kerülhetsz!... Ér ez így valamit? Ér vagy sem, ha más munkahelyet javasolnának, kerek perec viszszautasítanám!... Ó, milyen logikátlan! Nőies. Nem, de mégis. Nem akarunk mást mi, nők, mint ősi funkciónkat betölteni. Igen, de hát csak úgy üldögélni otthon egész nap? Egy nap, kettő, egy hónap, egy év — és mindig ugyanaz. Az élet meg el­ száll. Melletted, melletted... Gyerekkorom óta közösségben élék: óvodában, iskolában... Emlékszem hosszú, vontatott napokra, amikor Aljoska szopott. Cuppogott a mellemen, aztán elaludt. Mindent elmosogatok, kimosok, kivasalok. A nap vánszorogva halad... Megfőzöm az ebédet. Sétálok a kicsivel, könyvet olva­ sok. A nap csak nem telik... Mikor sötétedni kezd, Szemjon meg­ jön a munkából. Én — azonnal hozzá! Ó, végre, te jó, te kedves! De a jó és kedves olyan, mint ezer ördög, dühös valakire a mun­ kahelyén. Bágyadtan terül el a széken és a Szovjetszkij Szportba temetkezik, lassan rágja az ételt. És legalább egy szót szólna! Megértem: elfáradt, pihenésre vágyik. Dehát ő nekem olyan, mint a fény az ablakban! Én miről mesélhetnék neki? Minden olyan, mint tegnap, meg tegnapelőtt volt... Mintha egy megálló­ ban állnál, várakoznál napokon keresztül, és már minden isme­ rős a legjelentéktelenebb apróságig. Megálló! Jaj, ez éppen az én megállóm! Beszaladok az Universzamba! Ez egy ajándékbolt, és nem magazin. De kapható zöldség, ke­ nyér, tej, felvágott, edények, babák. Vegyél! Nem akarok. Még­ is veszek: kell. Hogy viszem ezt haza? Nem nyitom ki az ajtót. Mit csinálnak ezek? Nem hallanak? Már lábbal rugdosom, mérges vagyok. A második emeleti szom­ szédnál kampó van beütve, így nyugodtan kinyithatja az ajtót. Nem butaság, előrelátás!... Talán ők zajonganak odalent? „Én vagyok a tigris!”... Ordítás. No persze: Aljoska és Szjoma. Jön­ nek a tigrisek. Jaj, tigrisek, siessetek már! A mama mindjárt összeesik, nem kap levegőt. Szervusztok, fiúk! Nyissátok már azt az ajtót! Jaj, de nehéz... Na, jól van, Szjomocska, tartsd egy pillanatig! Végre itthon!... 11 �Aljoska! Remélem, nem csizmában fogsz a lakásban közle­ kedni? Gyorsan vesd csak le! Nem kapsz enni! Mit készítsek? Rendben van! Pelményét vettem. Felteszem a vizet. Gyere ide hozzám, Aljoska! Vetkőzz! Ú-ú, a lusta medvebocs! Teljesen átizzadtál, mért nem tudsz egyedül levetkőzni? A csizmákat tedd a radiátorra! Kinek mondtam, hogy tegye fel a csizmákat? Ügyes fiú. Hogy „dolgoztál” ma? Jól?... Meg kell beszélni Gyimkával! Ügyesek vagytok. És engem, meg a papát is elviszel?... Sajnálod, hogy sírni fogunk?... Gyere, adok egy pu­ szit. Szemjon, kedves gyerek ez az Aljoska, ugye? És te, hogy­ hogy meg sem csókoltál munkából hazajövet?... Hogy van ez: mindig csak nyalakodni?... Az más dolog. Mi újság nálad? Min­ den a régi?... Visszajött szabadságról a gépész?... Aha, nálam sincs semmi. Felforrt a víz. Mindjárt eszünk. Éhes vagy?... Én olyan éhes vagyok, mint egy farkas... Magad is kitaláltad? Na, nézzük a szatyrot. Ami igaz, az igaz: jobb, ha éhesen nem megyek be az üzletbe. Veszem és viszem, akár kell, akár nem. Eszel, Aljoska?... Jó kisfiúk nem huzakodnak, ha enni kell. Te meg egy falánk kis gömböc vagy. Egyél csak, egyél... Mi van ma a tévében? Hoki? Ó, de kár! Fehérneműt akar­ tam vasalni... Mi az, hogy na és? Majd fél szemmel a vasalót, a másikkal a képernyőt... Ne félj, nem leszek kancsal, második éve így vasalok. A férfiaknak a bandzsi szeműek tetszenek? Ha-ha-ha... Ne nézz! Ez a titokzatos tekintet... Aljoska, látod, hogy mosogatok... Könyvet akarsz? Kérj a papától... Mi köze ennek a hokihoz? Olvashatnál is neki egy ke­ veset. Korai még, hogy a tévét bámulja, kicsi még ő ahhoz... Szjoma, teát kérsz? Hány cukrot is tettem bele tegnap? Ügy emlékszem, hogy öt kanállal. Most hetet teszek. Észreveszi vajon? No, jóságom, így megfelel? Nos, mikor veszi vajon észre? Talán, amikor az egész po­ hár cukorral lesz teli. Korábban biztosan nem. Gyere Aljosa! Kiválasztottad már a könyvet?... Szemjon, már megint dohányzol, amikor itt a gyerek is. No, mars a WCbe! Nem hallod?... Hogy ez mi? Három rózsaszín kismalac. Szá­ mold csak meg: egy, kettő, három. Röf-röf, építettek szalonná­ ból egy házat. A farkas meg dúl-fúl. Hogyan? Hát így... Szünet van, Szjoma?... Aljosa, a papa majd befejezi a mesét. Most van ideje. Én meg vasalni fogok. Most mit nyafogsz? Egy ilyen nagy fiú? A fiúk sosem sírnak... Te meg, Aljosa! Mindegy, az Aljosák különösen nem nyafognak. A vasaló már forró, sziszeg... Azt mondják, hogy a nők hamar elhagyják magukat. No, igen! Lökdösődés reggeltől estig, monoton, fárasztó, álmosító mozgás... Tegnap felmostam a padlót, mára már nem is lát­ szik. Olyan poros, hogy kezdhetném elölről az egészet... Elintézni egy kézlegyintéssel? No, még csak az kéne! Mosatlan, vasalatlan ruhában sem járhatsz, s nem ihatod a teát a tenyeredből... Szerintem Szjoma időnként túl ideges. Azt morogja: „Ké­ nyelem, kényelem... Tisztaság! Ülj már le és pihenj! Meg lehet zavarodni ettől a tisztaságtól. Elegem van ezekből a holmik­ ból...” Azt gondolja, hogy nekem talán bizony öröm ezt az egé­ szet a hátamon cipelni? Miért nem azt találja ki, hogy segít ne­ kem? Hogy ketten is csinálhatnánk... Tudom, mérges amiatt, hogy ellenzem a focit, a hokit, s dühöngök, ha elidőzik a bará­ taival... Néha veszekszünk is. Miért van ez? Az az érzésem, hogy távolodunk, különbözőkké válunk, egymásnak érthetetlen­ né, érdektelenné. Vagy talán az a baj — ezt is világosan érzem —, hogy le­ maradok tőle. A fáradtság, vagy a lustaság okozta-e, de ma még az újságba sem néztem bele. Ő viszont olvasott. Egyetlen szín­ házi premiert el nem mulasztottam — a házasságkötésünk előtt. „Nosztalgia!”... Soha nem felejtem el, hogyan ismerked­ tünk meg Szjomával... Milyen réges-régen is volt? A múlt hónapban kiállítás nyílt a képtárban. Azt gondol­ tam: ma — vagy soha. Másnapra elfeledkeztem róla. Mikor pe­ dig eszembe jutott — már késő volt. Mitől van az, hogy sietek, igyekszem, és mégis elkések? Megszáradt a fehérnemű. A gallért sehogy sem tudom ren­ desen kivasalni... Ohó, Aljosa, le kell feküdnöd... Már nagy fiú vagy, vetkőzz és bújj ágyba magad. Jó éjszakát, csöppségem! 12 Ügy tűnik, férjhez mentem, és — ez minden? Talán, ha az ember férjhez megy, vége az életnek? Mint a regényekben: férj­ hez mentél és pont... Mikor is mondtam le először színházi elő­ adásról? Igen. Nem volt, aki Aljosára vigyázzon. És aztán foko­ zatosan megszokod a színház, zene, festészet nélküli életet. Az idő pedig rohan... Butulok... „Ne engedd át magad a lustaságnak”... Ki is mondta ezt? Ügy rémlik, hogy Zabolockij... Olyan, mintha valamiféle lökést várnék. Várom, hogy mikor hív Szjoma... Olyan régen találkoztunk volna vele? Jó ember, beszédes, vidám, virágot is hozott. Ha ünnepre jött, a küszöbön hagyta bá­ natát, rosszkedvét, sikertelenségeit. Úgy tűnt, hogy egymás ke­ zét megfogva a boldogság felé indulunk az életben... Hát, ha ez ilyen egyszerű volna! Mit is tudtunk mi egymásról? Magunkról? Ahogy a gyere­ kek szedegetik össze festett porcelánedények törött darabkáit, s apás-anyást játszanak, titkokat gyártanak, hogy elbűvölve gyö­ nyörködjenek, ha megfejtették. így voltunk mi is: át- meg átvá­ logattuk az érzéseket, gondolatokat. Tetszés szerint csoportosít­ va, továbbgondolva. Kiötlöttünk valamit, és azt elfogadtuk va­ lóságnak... Nekem például eszembe sem jutott volna, hogy ké­ pes tíztől tízig aludni, vagy, hogy egész nap le nem veszi a sze­ mét a tévéről... Hát ez a kisördög Aljosa! Még mindig nem aludt el. Mi baj van? Miért nem alszol?... Eredmény? Miféle ered­ mény?! Kitalálhatnál valami mást is! Holnap riadóval ébreszte­ lek... Szjoma, a fiad az eredmény után érdeklődik... A Szpartak vezet, Aljosa. Alvás! Már nem sok maradt hátra a vasalásból, viszont éppen a legnehezebb: nem szeretek nadrágot vasalni. Ennek a csodabo­ gárnak meg — csak a hoki. Látom, van valami a hokiban, ami nagyon magához köti a férfiakat. Ideje lenne megértenem! Meny­ nyi víz folyik le a folyón addig! Mennyi sót eszel meg! És cuk­ rot. De mindent egybevetve mégis... Jó férjem van. Egyszerűen nagyszerű, hogy éppen vele találkoztam össze. Ötödik éve élünk együtt, és nem tudok izgalom nélkül ránézni... Elment elaltatni Aljoskát. Harlamovról mesél neki. Szereti a fiát. És engem is... Bizonyos, hogy senki más nem viselné el az én ostoba, érthetet­ len természetemet... Könnyek, hirtelen haragban kiszaladt ke­ mény szavak, értetlenség, sértések... Pedig sok minden elkerül­ hető volna, ami megrontja az életet. Ha szeretsz, ha sajnálsz... Ha, ha! 0, ha a fiatalok ismernék a cselekedetek lelki mozgató rugóit! Nem tévednének annyit, nem sérülnének annyiszor... Gondolod... Gondolod. Lefektetted már? Ügyes vagy! Hogy ne vasaljak többet? El­ fáradtam... Na, persze, te mindig készen kapod a dolgokat! A tea? Kitöltötted?... Világos, akkor eldobom a vasalót... Ha, ha, ha! Nem hozzád vágom, érted? Mit kellene olvasnom? Ügy elfáradtam ma. Valami olvas­ mányosat, szórakoztatót választok... Ó, tudományos fantasztikus... Clifford Saimak: Csaknem emberek. Honnan van ez meg ne­ künk? Te hoztad?... Szjoma, oltsd el a cigarettádat! Egyiket a. másik után szí­ vod. Kétezerre már nem lesz levegő, és ennek részese vagy te is... Érdekes ez a könyv... Egyszerűen lehetetlen abbahagyni. Hallgasd csak Szjoma, az idegenek meg akarják vásárolnia Földet. Furcsa, ugye? Mi az, hogy nincs abban semmi különös! Mintha a Föld csak egy ház lenne... Ez már az utolsó oldal... Lefekvés előtt még megnézem Aljosát. Alszik az én kicsi fiam, az én kis medvebocsom. Csak ne le­ gyen semmi baja!... Valami nincs velem rendben... Fázom... ölelj át, Szjoma! Majd megfagyok... Így már jól van... Jó éjszakát! Kényelmes így, jó melegem van... Minden rendben... Jó itt­ hon lenni, ebben a házban, a mi Földünkön... No, de mégis..., ha egy picikét jobb lenne... Hiszen hát lehetne?... Azt hiszem... Felberreg az ébresztőóra. Hány óra van?... Ó, ideje felkelni. Vagy feküdjek még egy kicsit?... Jó, jó igazad van. Korábban kellene... Szjomocska, me­ legítsd meg a pelményét a fazékban. A hűtőben megtalálod. Ki alszik még ott? Ki alszik olyan mélyen? Fogsz még este hokit nézni?... Alszik. Micsoda dolog ez? Este lefeküdni, reggel meg felkelni nem akaródzik. Kinek beszélek? Ugrás, ki az ágy­ ból!... Fordította: Kőszegi László �Gennogyij Jurov Kuzbassz dalol Látjátok-e? Milliónyi éji láng — tán tenger csillag hullt alá a földre. Halljátok-e? Az éjszaka dalán Nyugat-Urál gyűl új meg új örömre. Hol folyóparti városok meleg s szikrázó esti életet remélnek, a mélyben ott bányászok fejtenek szenet. Kuzbassz munkásdala így éled. Harsogj, te dal kedves, békét hozó melódia, nehéz utunkat jelző. A föld kitárja kincset hordozó ölét, s fia feladatához felnő! dalt kezd a tajga, átzúg e zenén, tisztán áthallik múlt időknek hangja. Mert él a múlt: ezer nap, éjszaka megfeszülése, vétke, glóriája. Így rímelünk — egy kórus a haza, s benne Kuzbassz munkásmelódiája. Harsogj hát, dal kedves, békét hozó melódia, nehéz utunkat jelző. A föld kitárja kincset hordozó ölét, s fia feladatához felnő. Kohók tüze ha bántja is szemed, mikor a forró fém világra fénylik: tudd, érdes bőrű kohásztenyerek a vad robajt biztos kézzel vezérlik. Gyárak falán remeg, vágányokon száguldó mozdonyok futtában érzik, Ő diktál ritmust növő házakon — Kuzbassz munkadala vezér itt. Mikor a dombok harmatos gyepén, s völgyet fürösztő fénytől felkavarva 13 �Igor Kiszeljov Szergej Donbaj A város, ahol élek Utazás a BAM-on Évek szállnak, megkötve e tájon, idefűzve. Mégis, lám, legott szólt legyintve egyszer jó barátom: — „Eh, szibériai városok!? Ismeretlen is ismerősen tűnik a tünde táj eléd: fut a vonat s végtelen sínen hozza a hon üdvözletét. Éldegélsz itt, s beteges hiány rág, vigasztalan fájdalom fog el: nincs egy templom, faragott harangláb, műemlék, mit megcsodál a szem, semmi szépség, kőbe formált dallam. No, talán Novgorod, az komoly!” ... S elutazott végleg és azonnal megtagadva kedves városom. Mindazt szenvtelenül számbavéve, ami innen elhajtotta őt, nincs mit állíthatnom ellenébe, nincs mért megszólnom az elmenőt! Senki joggal parancsot nem ádhat: ülj meg itt vagy éppen fuss oda. Láttam én is, hogy van e hazának gazdagabb, szebb, nagyobb városa. Csakhogy itt a haza úgy akarta — kell meggyőzni bárkit is talán? —, hogy nálunk először volt a Munka — és a Szépség csupán ezután. Itt, túl az Urál hágóin már a tér kitágul, s mégis egy villanás, s máris itt a Bajkál, hatalmas tükrén jár szemed. Virágzó almaágat álmodsz, amely távol tájon terem, míg itt havas-hűs álmot álmod az Alma-hágó csöndesen. Ha — biológus, mikroszkópon — az űrhajós utat kutat kabinablakán Földgolyónkon: a BAM neki irányt mutat. Nem dicsőség, nem becsület dolga, hanem a háború hozta, hogy tőlünk kapta életét a csonka, a csatáktól rombolt Novgorod! Vonatok vágtatnak Keletnek, alattuk nyög a pályatest. S hála a dolgos kezeknek, az út egyre messzebb vezet. ... Acél és szén kellett, hát meg is lett: esztendőkig ez volt csak soros. Várost itt nem századok emeltek — évek alatt nőttek városok. Az ősz nyugtató mosolyában minden tisztábban látható: tudod, gyermekeink zajában még az is ott olvasható, Ma? Ma már a Szépség terveinkben nem csak ábránd. Épülő való. Házakon, utakon, tereinken a Munka szépsége látható. Épp ezért: száz út fut is távolba, nekem ez apáim otthona! Ide köt a büszkeség szép gondja, hogy szülőm a nagy Szibéria. Választhatsz, mi tetszik. S az, ki választ megleli — nincs híja semminek; bár templomot váltig nem találhatsz és haranglábat sem — nincs minek. Megborzolom a fiatal hársnak zsenge lombját, s kézzel üstökén megköszönök mindent a hazának, s e városnak, ahol élek én. 14 Szeptember. Jakutföld. A jég rég elnyomta a folyók szavát. Távol az otthon — nő a lépték —, s mégis közel: mily furcsaság! mit nem tudnak: lábrakelt tajgánk állomásain, itt meg ott a sínek mentén az ő harsány felnőttkoruk megálmodott. A múltba is, ha visszanézek, s messzire fut a gondolat, tudom, tunguz meteor égett száz év előtt ez ég alatt. De most itt fényre, tűzrobajra figyelve egyre gondolok: Szibéria új élet anyja — szputnyik, anyaföld, csillagok. �Valentyin Mahalov Kenyér és só Mit lehetett, megadta életem, így nőttem, fönn Oroszhon kék egével, táplált az életadó anyatej, s nem volt hiány a jó orosz kenyérben. Aztán elért a háborús csapás, s ezért hogy máig sem feledhetem még: a kenyér nyert a halálon csatát — ha lágy volt, szikkadt, ha fagyott, ha pótlék. A földi bánat s minden földi jó egyesül benne, ezért hát a szándék, a gesztus, hogy a Kenyér és a Só a barátnak szánt legdrágább ajándék. Viktor Csugunov Úton A nap égette a vállát. — Az ördögbe is! Úgy süt, mintha fizetnék — morgott Trofimov. Jókora kövön ült, időnként vizet fröcskölt magára. — Tel­ jesen kikészít. Ha nagynehezen megérkezünk huszadikáig, pénz helyett még koporsó lesz a keresetem. A lágyan ereszkedő partoldal alatt, mint a kifakult vászon, jó kék, hanem inkább szürkés, és úgy fodrozódik, mintha borzonitt sekélyebb, megcsendesedik, nem túlságosan mély, a víz sem kék, hanem inkább szürkés, és úgy fodrozódik, mintha borzon­ gás futna végig rajta, s nem tükrözi se az eget, se a szirteket, se a tajgát. — Ez a Baszov nehéz keresztet rakott ránk — folytatta Trofimov, s lopva a csoportvezetőre sandított. Az öreg Kabin nem válaszolt, a lubickolásra figyelt, a másik part irányába, ahol Tanya — Trofimov felesége — és Szemjon Burikin, a szerelő fürdött. Aztán káprázó szemeit megdörzsölte az öklével, úgy felelt: — Émelygek valamitől, hányingerem is van... A mellemben meg forróságot érzek. — Tudod hogy vannak az ilyenekkel, mint mi? Dögölj meg, csak végezd a dolgod. — Trofimov hirtelen felpattant és dühö­ sen elkiáltotta magát: — Tányka! Fejezd be a fröcskölést! Indu­ lunk ! Azzal csizmás lábát nehézkesen emelgetve a traktorhoz ment. Kabin utánafordul, hümmentett, majd inkább a víz fölé hajolt Bármely faluban s bármelyik tanyán, ahogy szokás e nekem kedves tájon, a vendégeknek friss kenyér dukál, csipetnyi sóval, faragott szép tálon. És büszkeségem mit sem csillapul, hiszen hát ősi, megszokott ez nálunk, és házaidban, Oroszhon, a múlt örökeként mindenkor rátalálunk. Nem született, de megszenvedtük öt. S tudom, nincsen más tája e nagy földnek, hol érte több munkát, nagyobb erőt, felelősséget örököltek. Mert minden ráncért létünk homlokán gondos gyermekként felelnünk nem jótét: így lesz a világ minden asztalán Kenyér és Só, s emberhez méltó Jólét. és még megmosta a lábát. Trofimovról töprengett: „Mint az igásló. Amúgy meg anyámasszony katonája, a hangya kifogna rajta, se lát, se hall, csak előre, előre...” Tánya és Szemion kijöttek a vízből. Ügyetlenül haladtak a kavicsos parton. Miután felhúzták a kezeslábast, csizmát, a trak­ torhoz mentek. Trofimov szokásos zsörtölődése fogadta őket: — Nem tudom mire föl van annyira odáig magával az öreg. Mintha őt nem anya szülte volna... — Örökké morogsz, mint a kankutya — szólt rá Tánya, ahogy elhaladt a férje mellett. Kabin kiegyenesedett, még egyszer megnyomkodta a szemét. Hóna alá fogta a csizmáját és a gőzgéphez ment. Egy fél órát ha pihentek. A levegő beleremegett a traktor éktelen dübörgésébe. Az esőtől és a naptól vízhatlan ponyvával védő utánfutó lassan kúszott a traktor után. A lánctalpak átgázoltak a bokrokon, be­ leszántva a gallyakat és a leveleket a földbe. A csoportvezető is az utánfutón ült. Azt figyelte mi marad a nyomukban, s míg a letiport zöldet nézte, arra gondolt, nincs minden jól az embernél, valahogy simán nem megy semmi. Dur­ vaság és vadság is belevegyül a dolgainkba. Tánya a ponyva alatt ült, varrogatott. Kabin időnként meg­ fordult, szemügyre vette az asszonyt. Megpróbálta kifürkészni az arcát, titkos gondolatait, de Tánya csak a tűszúrásokra ügyelt, szemét elfedték hosszú szempillái, és nyugodtnak tűnt. Pedig Kabin emlékezett rá, hogy tegnapelőtt, amikor azon az irtáson a vacsorát főzték, Tánya a gőzgép mögött elkapta Szemjont, mohón megölelte, szinte tapadt rá. Kabin akkor megijedt, igyekezett takarni Trofimov elől a gőzgépet és noszogatta, hogy fűrészeljen már. 15 �„Ekkora ostoba bivalyt!” Az öregember nehezen lélegzett, me­ gint a szemét dörzsölgette. önmagának is váratlanul megkérdez­ te: — Tanya! Jól látom...? Belehabarodtál Szemjonba? Az asszony ráemelte a szemét és szárazon válaszolta: — Mi köze hozzá Petya bácsi? A magam szerelme az én ügyem... A lánctalpas váratlanul megállt. Előttük fulladozott a bul­ dózer. Trofimov leugrott a traktorról, odafutott, megnézni mi történt. Csizmája alatt cuppogott a mocsárié. Amikor visszajött, még akkor is Szemjont siettette. — Szemjoska! Élénkebben! Gyerünk! Mi van veled? Hogy te­ gyelek a koporsóba...! Meddig akarsz egy helyben aszalódni eb­ ben a tikkasztó hőségben? — kiabált előre. Kabin hallgatott, majd amikor elindultak, folytatta. — Nem félsz? A férjed itt van melletted... — Csak nem irigyli? Fáj a lelke, Petya bácsi? — kérdezte csúfondárosan Tánya. — Ha Vaszka megtudja, helyben agyonvág... Tánya felállt. — Most nem tudja meg. Ha a gőzgépet a rendeltetési helyére szállítottuk, akkor elmegyek. Azzal a férfi vállára tette a kezét, és mélyen a szemébe nézett. — A melléről a nyomás múlik már, Petya bácsi? Az öreg zavarában a szemét dörzsölte: — Ha megnedvesítem, kicsit könnyebb... Mindketten elhallgattak. Éjjel Tánya felébresztette a buldózer kabinjában alvó Szem­ jont és lement vele a folyóhoz. Kabin pedig moccanatlanul fe­ küdt és rettegett, hogy Trofimov felébred és megkérdezi, hol van Tánya? Mit fog akkor csinálni? Tegyen úgy, mintha alud­ na, vagy mondjon el mindent fehéren-feketén? Kiszáradt a tor­ ka, mikor elképzelte, mit vinne végbe a böhöm Trofimov a folyóparton: miként fogná meg a feleségét a fiújával, miként vé­ gezne velük. De Trofimov nem ébredt fel, s Kabin megnyugodott, sőt ma­ ga is lement a folyópartra. Világos éjszaka volt és meglátta őket a víznél, teljesen nyílt helyen, szemben egymással. Tánya hangját hallotta: — Elfáradtam a magam rosszaságától — mondta szomorúan. — Anyám is a tajgán törte magát, úgy mint én. A lélek, Szema, elsorvad bennünk, ha nincs ami táplálja. Kabin visszaóvakodott az utánfutóhoz, lefeküdt Trofimov mel­ lé. „így van, ahogy Tánya mondja — gondolta nyitott szem­ mel, fektében. — Az asszony eltévelyedik, ha okot talál hozzá. Ahogy a komámmal is történt... A sógornőt rajtakapták, az meg kikottyintotta, hogy a férje nem túl sok férfierővel bír, és hát ő egészséges asszony mit csinálhatna?” Másnap egész későn álltak meg éjszakai pihenőre. Trofimov nem akart korán tábort verni. A nap már régen lenyugodott, a csillagok is feljöttek az égre, amikor végre megállhattak. Tánya melegebben öltözött és a vacsorához kezdett. Szemjon tábortüzet gyújtott és a vezetés után fáradtan feküdt az utánfutóban. Tro­ fimov vizet hozott a folyóról. Tánya fölrakta a tűzre a bográcsot, letelepedett melléje és énekelni kezdett. A dal a fürjről szólt, szomorúan és gyöngéden. És magány is volt benne, de traktorok és gőzgép nem. Viszont mintha vér éltetné és tágas, szabad lélegzet. — Hallod-e? Hogy neked ilyen szépen énekeljenek? — mond­ ta Kabin Trofimovnak. — Asszonyi hang... Mindig ilyenek, ha a vérük hajtja őket. — Trofimov borotválatlan képét hersegtette a tenyerével, majd egyenesen a csoportvezető szemébe nézett és mintha ezzel lezár­ ná a kérdést, azt mondta: — Csak énekeljen, nem szakítom fél­ be. Az öreg álldogált egy darabig, a mellét masszírozta, majd azt kérdezte: — Miért mondasz ilyet róla? Trofimov kiegyenesedett. — Elnézlek bátyám, és azt gondolom, hiába éltél meg annyit, nemigen okosodtál meg. 16 Aztán elfordult, komótosan szétteregette a kapcáit a fűtőtestre. Kabin is fogta a csizmáját, felmászott az utánfutóba, lefeküdt, és óvatosan sajnáltatta magát: — Figyelj rám Szemjon... Mondom Vaszkának, jól énekel a feleséged. Erre ő sértést vágott a fejemhez. Szemjon egészségeset nyújtózott, aztán felelt: — Vaszka nem érti az ilyet. Nehézfejű, mint a nemezcsizma. — Mintha megőrült volna — folytatta óvatosan a sajnálkozást Kabin. Burikin erre fölült, bőröndjéből másik nadrágot vett elő, tisz­ ta gimnasztyorkát és átöltözött. Közben azt mondta a sötétben: — Pedig érthető a Vaszka feleségének éneke. Ti is pontosan tudjátok Pjotr Vasziljevics... Szorosra húzta a szíját és még hozzátette: — Mondtam én is Vaszkának. Éppen a napokban... A dalok szerint, mondom neki, valakit itt nagyon szeretnek... Étre azt mondja, Tánya egészséges, hát énekel. A vállamra csapott és vi­ gyorgott, mint a nem normális. Az öreg fészkelődött, sóhajtott egyet: — Én is szeretem a dalokat. Emlékszem, volt a fronton egy nővér. Tudod, nem a tűzvonalban szolgáltam, katonai kórházhoz voltam beosztva... Szóval volt ott egy nővérünk. A hangja tisztá­ ra mint a Tányáé. A törzsőrmesterrel élt együtt, de lefeküdt az mindenkivel. Egy váratlan támadás alatt megölték a németek. A sötétben villant Szemjon szeme. — Miről beszél, Pjotr Vasziljevics? — Hát erről... — Tudom én, miről. Bölcselkedni mindenki tud! Meg a más dolgára figyelni. Na mindegy- Majd nem csodálkoznak, ha tör­ vényesen csináljuk. Azzal kiugrott az utánfutóból. „Mindenki milyen okos lett! — gondolta sértődötten Kabin. — Hisztériáznak. Ezeknek mondani valamit...” Éjjel szitkozódásra ébredt. „Rajtakapta Tánykát” — volt az első gondolata és kimászott a fekhelyéről. A tűznél Trofimov gimnasztyorkájánál fogva rázta Szemjont és ordított: — Lelépnél, kurvapecér? Ezzel is nyúzol? Igen? Kirázom belőled a lelket! Értetted? A gőzgépet együtt húzzuk huszadiká­ ig. Csak nyomorékként mész el. Ezzel verem szét a pofádat. — Öklével Szemjon arca előtt hadonászott. — Nagyon ronda ember vagy te, Vaszka... Hogy az ördög vin­ ne el.. Trofimov és Kabin együtt másztak be az utánfutóba, ahol Tá­ nya már feküdt, fejét beletúrta a párnába, nehezen lélegzett, mintha aludna. Trofimov arrébb igazította, hogy melléje férhes­ sen, és még egyszer kiordított: — Szemjon! Eszedbe ne jusson kereket oldani — úgyis utol­ érlek ! — Hova menne? — suttogta bosszúsan Kabin. — Ismerem a fajtáját... Az ilyennek a szó az élet. Nekem meg a munka. Nekem teljesítenem kell a megbízatásomat. Ha ő meg­ lép, magukkal egy év alatt se végzek: mintha hordót gurítanék! — Hová futna? — kérdezte csitítóan az öreg. Trofimov elég nyugtalanul hánykolódott, majd belátta: — Igazad van, bátyám, bolond vagyok... aludjunk. Kabin nem tudta lehunyni a szemét. Előbb a sértettség gyötör­ te, aztán mindenkit elítélt az útitársai közül, reggel felé pedig hazára gondolt: amint Nyikityina a várost járja, vagy a kakast hajkurássza, vagy a lányát szidja, szétkürtölve a világnak. Ha­ zavágyott, megvédeni a lányát. „Hiszen ő már felnőtt, anya, hi­ ába, hogy velünk él.” Aztán felidézte, hogyan jöttek hozzá a ta­ nácsból és kérték, legyen a vezetője a szállítmánynak. Beleegye­ zett, mert jó érzés volt, hogy még gondolnak rá. Nem az isten számon tartott madara, hanem mások is gondolnak még vele. Napközben Trofimov magához hívta a traktor kabinjába. — Bátya, haragszol rám? — kérdezte. — Miért haragudnék? — Jól van, bátyám. A mi dolgunk a munka. Más nem számít — És sáros, nehéz kezét a csoportvezető vállára tette. — Hiszen Kabin kitérően válaszolt. én is tajgai vagvok! Az asszonyt is itt találtam, a gyerekeimet is ittenieknek akarom... Hamar célhoz érünk már? �— Innen már gyorsabban haladunk... — Ha megérkezünk, jót pihenünk — tervezgette Trofimov. — Leborotváljuk a szakállt, kimenőt kapunk, helikopterrel be a városba. Ki kell oldani a feszültséget. Este átjutottak a hegyvonulatot kettészelő folyón. Az átkelést Tánya irányította. A buldózer vontatta gőzgépre nem figyelt eléggé. A buldózer még csak-csak átjutott, de későn vette észre, hogy a gőzgép széthúzza a korlátot és bal első kereke már a mélység fölé lóg. Trofimovot elöntötte a méreg. Hatalmas öklét rázta, úgy or­ dított: — A tarkódra csúszott a szemed? Mi? — Hagyd abba — fogta vissza Szemjon. — Megtartjuk, viszszahozzuk. — Itt menten elintézem! — tajtékzott Trofimov. — Eszetlen nő. Ez neki irányítás... És szórta tovább szitkait. Tánya szó nélkül bekapcsolta a csörlőt. Trofimov belekapasz­ kodott a drótkötélbe, átdobta a vállán, lábát erősen megvetette. A gőzgép lassan, nagyon lassan a helyére billent, de mivel a traktort is rákapcsolták, hogy tartsa, az az utánfutóval együtt egyre jobban féloldalra dőlt, felborulással fenyegetett. Minden­ ki látta a veszélyt, tette, amit tehetett. Még Kabin is kimászott az utánfutóból, ott téblábolt körülöttük, sipítva osztogatta a ta­ nácsait : — Tánya, ereszd le, lejjebb egy kicsit. — Az istenedet! — kiabált Trofimov. — Engedjed. — Nem hallod! Neked mondják! — Ne szitkozódj örökké, Vaszilij — paprikásodott fel Kabin. — Mit szekálod örökké? — Bátyám, te meg hallgass... Megértetted? Amikor végre egyenesbe jutottak, Szemjon azt kérte Trofimovtól: — No Vaszka, Tánya elfáradt, ülj te a helyére... Trofimov némán a vezérjárműhöz ment, felugrott a lánctalp­ ra, álldogált egy darabig, majd amikor fejét bedugta a vezető­ fülkébe, Tánya a másik oldalon kiszállt és meg sem fordulva, hátrament az utánfutóhoz. — Sokáig tart még, Petya bácsi? — kérdezte Tánya, mélyet sóhajtva. — Már nem Tányecska. Már közel vagyunk... Vele mi van? — Az ő dolga olyan egyszerű... — Tánya keserűen elhúzta a száját és behunyta a szemét. Éjjel újra Szemjonowal volt, és a rákövetkezőn is, miként a harmadikon is. Trofimov pedig aludt. Mélyen és békésen, üte­ mes, szabályos hortyogással, lábát szétvetve. Kabin többé már nem félt, hogy felébred, mégis nyitott szemmel feküdt, otthonra gondolt, s azon töprengett, milyen egyszerűre és gorombára ké­ szültek az emberek. Ha Szemjont nézi? Épp hogy leszerelt a had­ seregből, máris kiokosodott, túlságosan is tudja a dolgát, nem azon van, hogy a munkának, a többieknek éljen, inkább asszo­ nyokkal szűri össze a levet... Vaszka pedig? Éppen fordítva. Az egy tökfilkó. Nem is érti, hogy van ez? Közben megkerültek egy hegyláncot, és a Vörös Küszöbnél el­ kanyarodtak a folyótól, be a szurdokba. Alig néhány kilométer maradt, ahogy Kabintól megtudták. Trofimov mégis a fogát csi­ korgatta, egyszer csak pihenőt javasolt: huszadikáig még négy nap van, rendbe is szedhetnék magukat, van idő. Megálltak éjszakázni. Hűvös, párás éjszakájuk volt. Tánya mégis elment Szemjonnal és mint rendesen, virradat előtt egy órával visszatért, lefeküdt, és már hallatszott is nyugodt lélegzése. Trofimov megmoccant és mintha semmiség felől érdeklődött volna, megkérdezte: — No, megdugott? Kabinra — aki most is ébren volt — rájött a remegés. Tánya hallgatott. — Azt kérdeztem: meggyúrtak? — ismételte Trofimov, már dühösebben és hangosabban. — Meg... — törődött bele Tánya és szembefordult fektében a férjével. — Mióta tart? — szűrte a szót a fogai között a férfi, — Attól a naptól, amikor megijedtél, hogy Szemjon elmegy, — Mióta? — térdelt fel Vaszka. Kabin szeme hozzászokott a sötétséghez, így most tisztán látta a megzavarodott Trofimovot, amint dermedten térdel a fe­ lesége mellett, ökölbe zárt kézzel. Tánya szintén felemelkedett, fejét büszkén fölvetette — pedig érezte, hogy a férfi ütni fog. Az utánfutó falához támaszkodott és kihívóan a szemébe vágta: — Gondolod, hogy nem tudtam: tetteted magad! Neked, meg Szemjonnak huszadikára ide kellett érnetek a szállítmány­ nyal... s te tudtad, hogy kijárok hozzá. Trofimov megütötte, de Tánya nem szólt többet. Aztán még pontosan és kimérten rávágott. Tánya a padlóra esett, Trofimov pedig rávetette magát, nyomta, szorította, préselte. Tányából csak akkor szakadt ki a visszafojtott sírás. Kabin magához tért a meglepetéstől. Tőle telhető gyorsasággal felpat­ tant, megragadta Trofimov vállát, húzta, rángatta és torkaszakadtából ordított: — Szema! Szemocska! Gyorsan ide! Szemjon... Virradt. A szurdokban nyirkosság érzett és korhadásszag. A szürkésbama jegenyefenyők ágai álmosan a földre csüngtek. Gyér eső hullott, a madarak hallgattak. — Megbolondultál? Ilyen kutya embert— szidta Kabin Tro­ fimovot, amikor Szemjonnal együtt kituszkolták. — Adok én ne­ ked... Trofimov eltorzult arccal hadonászott: — Vigyázzatok magatokra! Megkaphatjátok még! — fenye­ getően zihált, majd kiköpött az esőbe. És amíg Szemjon és Kabin Tányával vesződött, felhúzta a csizmáját, magára kapta a kabátját és a vontatóbuldózerhez ment, begyújtotta, közben megállás nélkül káromkodott, aztán bekiabált a többieknek: — Indulunk, ha akartok, ha nem! Ez már az utolsó napon történt. Fordította: Laczkó Pál 17 �Viktor Mojszejev Győzelem Az igazat megvallva Sztoljarov elszunyókált. Válka Kukoljev ezt akkor vette észre, amikor az előfúrót cserélte ki. Hatan dolgoztak ugyanis, gőzölögve és az olajos gőzt köpködve, miközben ütemesen dübörögtek kalapácsaik. Ötük a repesztőlyuk szintjén dolgozott, Sztoljarov azonban el­ maradt tőlük. Ez mindenképpen elgondolkoztatta Válkát. — Mi baja lehet? — meredt maga elé értetlenül, és fütytyentett egyet: — Ez van! Ha az éjszakás műszakban történik mindez, Válka egy cseppet sem lepődött volna meg, de hát Sztoljarov az első mű­ szakban állt le. Éppen Sztoljarovhoz volt indulóban, de ebben a pillanatban a fejtés mélyéből előbukkant Bogdanov, aki ép­ pen átállította a gépet, hogy az darabokra ne hulljon a kőtör­ melék robbantásakor. A kemény kőzet miatt ugyanis az utóbbi időben kétszer annyi robbanóanyagot használtak fel a koráb­ biaknál: csak így tudtak az előzőnél kettőzött ütemben halad­ ni a fejtéssel. Csakhogy a kétszeres anyagfelhasználást meg kellett fi­ zetni, s minden egyes robbantás a brigádvezető idegeit telte próbára: kibírja-e a felépítmény ez alkalommal is a fejtést, avagy nem? Válka tudta, hogy jobb, ha ezekben a percekben nem kerül elő a vétkes. Éppen ezért lepődött meg, amikor a fejtésen meglátta a brigádvezetőt, aki Válkát megelőzve Sztoljarovra támadt: — Befejeznéd végre az éjszakázást?! — támadt rá magá­ ból kikelve Bogdanov. Sztoljarov megrázta magát, ijedten és csodálkozva sütötte le zavaros tekintetét. — Miért csináltad ezt? — kérdezte újra Bogdanov. Sztoljarov, mint akit cseppet sem zavar a szituáció, csak legyintett: — Ne is mondd, Makar! — szólt elesetten. — Egész éjsza­ ka Nasztyát vártam a szülészeten, s amíg mindent elintéztem, már lefeküdni sem volt időm. Egész éjjel talpon voltam ... — Megint lány lesz? — nézett hitetlenkedve Sztoljarovra a brigádvezető. — Nagyon úgy néz ki — mondta megzavarodva Sztol­ jarov. — Csak nem bolondultál meg? — értetlenkedett a brigád­ vezető. — Hat lányt már összehoztál, most meg esetleg jön a hetedik? — Ez nem rajtam múlik — mentegetődzik Sztoljarov. — Ha az orvostudomány rám hallgat, akkor feltétlenül fiúnak kell lennie. Minden jel erre vall. Nasztya már régóta panaszkodik, hogy a gyerek nagyon rugdossa. — Jobb lenne, ha szülésznőként dolgoznál és nem mint bányász — legyintett Bogdanov. A brigádvezető Válka káromkodni kész indulatát látva, nem tartóztatta magát, hanem minden mérgét beleadva, most más irányba térítette a kioktatást: — No és most mit tátod a szádat! Jómagad selejtgyáros vagy. Három lányod van, s köz­ ben mégis a munkatársadon mulatsz! — irányította indulatát a mindig mindenhol előbukkanó Mitroskinra. — Talán elfelej­ tetted, hogy milyen nap van ma? Mitroskin elhallgatott, és elsőként rántotta meg az indító­ kart, amitől ismét remegni kezdett a géptest. A fejtésen újra a dübörgés zaja lett úrrá. Miután Bogdanov meggyőződött róla, hogy minden a régi kerékvágásban halad, Miska Frolovhoz sietett, aki a robbanó­ anyagot szokta szállítani villanymozdonyával. Miután már vé­ giggondolta, hogy ne kelljen három fúráshoz robbanóanyagért küldeni a raktárba, és ezáltal időt takarít meg, úgy döntött, hogy a biztonságtechnikai előírásoknak fittyet hányva, Frolovot bízza meg ezzel a munkával, habár nemrégiben került a brigádhoz. — Szállítok én akár atombombát is — nézett a brigádve­ zető szemébe Frolov —, de ha az ellenőr kiszúrja, akkor ug­ rott a brigádvezetői prémium, meg az én jogosítványom is. 18 — Te csak ne féltsd a pénzed — nyugtatta Bogdanov. — Ha valami közbejön, háríts rám mindent, és a jogosítványod megmarad. — Akkor nincs helye több szónak — ugrott a villanymoz­ donyhoz vidáman Miska. — A mi dolgunk csak az, hogy ve­ zessünk ... — Nos? — fordult Bogdanov Válkához, amint Frolov el­ indult. — És veled mi lesz, Makar Szavvics? — kérdezett vissza Válka. — Mi lenne? — rántotta meg vállát a másik. — A fejté­ sen túlra nem küldhetnek, brigádvezetőnek meg felkértek, nem én kapálództam utána ... Válkával oldalán a fejtésen lépkedve, Bogdanov elégedet­ ten gondolt a mozdonyvezetőre: „Belevaló gyerek. Pedig ele­ inte amolyan huligánnak tűnt...” Miközben keményen markolta az ugráló fúró markolatát, Válka a fejtés bal oldalán dolgozó Sztoljarov felé pislogott. Mindig zavarban érezte magát a jelenlétében, és ezt erőltetett közönnyel igyekezett eltakarni. A kényszerű cigarettaszünet­ ben, amikor a vezetéket áramtalanították, és a brigádvezető a telefonhoz kocogott, hogy a főnökséggel beszéljen, az aknászok pedig az élet dolgait vitatták meg, Sztoljarov sűrű szemöldökét összevonva, elgondolkodva szegezte nekik a kérdést: — Fiúk, nem tudnátok a lányomnak megfelelő vőlegényt javasolni? Paska Potemkin, akit állandó részegeskedése miatt kirú­ gott otthonról a felesége, lenézően mérte végig Sztoljarovot: — Te is fura dolgokkal állsz itt elő. Még ha azt mondanád, hogy műszak után hajtsunk fel valamit, nem mondom. De ez — fuj! — Mi van, mi van? — szólt közbe Igor Anycsisin vállával odébbtolva Potemkint. — Azt hiszed, hogy azért, mert te a fe­ leséged, meg a gyerekeid helyett a vodkának élsz, mindenki más ugyanúgy gondolkodik? — Miért, te talán szent vagy? — vicsorította ki nikotintól sárga fogait Potemkin. — Érdekes, a mosdóban nem vettem észre az angyalszárnyaidat. — Persze, hogy nem vagyok szent — legyintett Anycsisin. — De utolsó dolognak tartom, hogy részegen vered a gyere­ keid anyját. — És Páskát szóhoz sem engedve, Válka felé bic­ centett: — Legalább a fiatalok előtt szégyelld magad. Hallgató­ nak, és azt hiszik, hogy a szerelem csak az első éjszakáig tart, aztán slussz. Nem a vodka a legfontosabb az életben. — Mindenkinek megvan a maga keresztje — kapott az al­ kalmon Sztoljarov, aki örült, hogy nem szakad meg a beszél­ getés fonala. — Egyik inni szeret, a másik meg a lányát igyekszik férjhez adni. — Minek itt keresgélni? — vigyorgott Anycsisin. — Szólj csak Valentyinnek! Klassz vőlegény lenne: nem iszik, nem do­ hányzik, még káromkodni sem tud rendesen. Válkát zavarba hozták ezek a szavak, és idegesen fortyant fel: — Nincs máson élesíteni a nyelveteket!? — Te csak ne idegeskedj! — csitította Anycsisin. — Sztol­ jarov rossz portékát nem kínál. Derék lányai vannak. — Három is eladósorban — bólogatott Sztoljarov. — Vá­ laszthatod, Valentyin, bármelyiket, mind érintetlenek ... — Ezt meg honnan tudod? Hátha már régen túl vannak a nehezén — mosolygott közbe Potemkin gúnyosan. — Szemét egy alak vagy te, Paska — kapta fel a fejét dü­ hösen az eddig hallgató Mitroskin. — Nem tudod féken tarta­ ni a nyelved? Nem csoda, hogy a feleséged kitette a szűrödet. Téged, nyavalyás, a brigádból is ki kellene rakni, hisz a sa­ ját bányásztársaidat sem tiszteled. Csak iszol, te aljas, és kész vagy bárkibe belemarni... — Én aljas? — üvöltött Potemkin. — Ti vagytok rohadtak mind ... — Jó, jó, nyugodj meg! Kikiabáltátok magatokat, de most már elég ... — mondta Sztoljarov. — Tényleg ideje befejezni ezt a perpatvart — erősítette meg Anycsisin. — Inkább induljunk a bányaácsoknak segíteni, ott több hasznunkat veszik. �Így aztán váratlanul lezárult a beszélgetés. Sztoljarov ugyan ezután még jópárszor panaszkodott, hogy nem tudja, mi lesz a lányaival, de Válkának már nem tett ajánlatot. Az viszont sehogysem talált alkalmat arra, hogy négyszemközt kö­ zölje vele: már régen együtt járnak Natasával, a lányával. Minden könnyebben megy, ha a szüleivel élt volna együtt. Még jól emlékszik arra, amikor apja átment a szomszédba, hogy megkérje legidősebb fia számára a kiszemelt lány kezét. Minden ment, mint a színházban, ahol a résztvevők tudják a maga szerepüket. Válka azonban munkásszálláson lakott. Barátai nem vol­ tak. A fejtésen végzett munka úgy elfárasztotta, hogy úgyszól­ ván a vele egyidős srácokkal sem igen volt ideje beszélgetni. Szabad idejét Natasával sietett eltölteni, akivel egy táncesten ismerkedett meg. Válkának megtetszettek a lány sűrű, fekete szemöldökei, kerekded arca, fekete szemei. Gyakran kapta ma­ gát azon, hogy arra gondol, kire is hasonlít Natasa? Aztán vé­ gül is megtudta. Egy mellékutcában ácsorogtak, nem messze Natasáék házától. A lány hirtelen összerezzent és Valka háta mögé bújt. — Mi van veled? — kérdezte ő csodálkozva. — Apám közeledik — súgta fülébe Natasa. Válka odanézett, és zavarodottan elfordult. A kapualjból Sztoljarov lépett ki, elment mellettük, anélkül, hogy felismer­ te volna őket. Ez jutott hát Válka eszébe, ha időnként arrafelé tekintgetett, ahol Sztoljarov dolgozott, keményen, mint egy bika, s dü­ hösen, hogy munkatársai előtt elkövetett hibáját helyrehozza. De egy vidám nevetéssel lezárták az ügyet, s az aknászok már elfeledkeztek Sztoljarovról. Nem volt idejük az elhangzottakon morfondírozni. Ezzel a mostani műszakjukkal fejeződik be a grafikon szerinti gyorsított havi munkaszakasz. A bányának szüksége volt a Kaltanszkij-telep rétegére, ennek feltárásától függött a jövő év sorsa. Ha az aknászok kihajtják a kereszt­ vágatot, akkor a bánya behozza a lemaradását. Bogdanov bri­ gádjának kellett eljutnia a rétegig. Az első napon, a legjobb aknászokat összegyűjtve, azt mondta a brigádvezető: — Minden nap, amit a hegytől nyerünk, plusz tüzelőanya­ got jelent. Az igazgató ezzel egészítette ki: — Ezt csak rekorddal lehet elérni. Segítsenek, és mi nem leszünk hálátlanok; mindent a rendelkezésükre bocsátunk, amit csak a bánya nyújthat. Arról, hogy a rekord megvan, hat nappal ezelőtt szerez­ tek tudomást. Amikor a részlegvezető elvégezte a méréseket, lelkesen mondta: — No, most aztán találgathatom, kinek mit kérjek az igazgatótól. Válkának semmi sem kell. Őt egy dolog érdekli: milyen lesz a rekord? Rengeteg erőt kivesz ez a munka belőle, még arra sincs ideje, hogy Nataskával találkozzon. „Majd ha a re­ kord meglesz...” — nyugtatja magát, bár nem tudja, mit is változtathat ez a közte és Natasa közötti viszonyon... És lám, itt az utolsó műszak. Bogdanov azt mondta a le­ szállás előtt: — Inkább megdöglünk, fiúk, de befejezzük! Persze, senki sem akarta kitenni a lábát a fejtésről, de for­ golódtak, mintha terpentinnel lennének lekenve. Épp csak Sztoljarov miatt álltak egy percet. A fúrók még nem végeztek az alsó sor repesztőfurataival, de a fejtésen már ott feküdt a nagy halom vitorlavászon táska, mind tele sárga ammonitos csomagokkal, és Bogdanov, hogy túlharsogja a fúrógépek za­ ját, szája elé tett kézzel kiáltva siettette őket: — Na, lássunk hozzá ... Válka szerette azokat a perceket, amikor ammonittal tömik a fúrólyukakat. A robbantómester ebben a gigászi küzdelemben, amit az aknászok a heggyel folytattak, akarat­ lanul átvette a megveszekedett tempót, bár neki az egész előkészületi munkából szerény szerep jutott: a töltetek elké­ szítése. A rekord miatt most minden megszokott törvény fel­ borult. Izzadtan, robbanóanyaggal, detonátorokkal jól megra­ kodva, megjelent Ilindéjev, csendben nekitámaszkodott a fal­ nak, ingéből fényesre polírozott, vastag vörösréz árat halászott elő. A csomagból kiemelt egy sárgás, olajosan fénylő patront, s behajlított térdén apró, takarékos mozdulatokkal megütögette a végét, hogy az ammonit puhább legyen, majd beleszúrt az árral. Nem sok maradt hátra: belerakni a lyukba a detonátort, hurokkal megerősíteni a vezetéket, és a töltet — kész. Ezalatt néhányan előkészítik a fejtést, agyaggal fojtva, ke­ rek döngölőkkel beljebb nyomják a patronokat, mások meg el­ hurcolnak a robbantás környékéről mindent, amit csak lehet. Csakhogy a támfákat nem szedheted le. Sztoljarov és Anycsisin végignézik az íveket, s ahol gyenge pontokat találnak, oda áthidaló ékeket erősítenek. Bogdanov maga köti be a hálózatba az egészet, nem enge­ di át a robbantómesternek, s amint kész az utolsó töltés is, ki­ adja a parancsot: — A fővezetékhez, a többiek — hátra! Ilindéjev rugóként pattan el a faltól. Bő táskájába dugja a detonátoros dobozt, elkapja a fővezetékdob fogatyúját, a sza­ bad véget a támfal első ívére dobja, s hátrafut a vágatban. A szabad végeket bekötve, Bogdanov mégegyszer szétte­ kint, és elégedetten jegyzi meg: — Minden rendben... Aztán minden erejét beleadva rohan a vágat sötétjébe. A gép mögé rejtőzött Ilindéjevet észrevéve, lehuppan mellé, és futástól elfulladva mondja: — Mehet! Ilindéjev zárta az áramkört, és félelmetes robaj szállt vé­ gig a vágaton. Válka, aki Anycsisin mellett ült, lesunyta a fe­ jét. Sztoljarov, kapcáját tekergetve, szitkozódott: — Félrecsú­ szott az átkozott, és nem vettem észre. Matyusin zizegő újságot hajtogatott szét, szalonna és kenyérvég tűnt elő belőle. Étvágytalanul harapott ebből is, ab­ ból is: 19 �— Unom már. Amióta dolgozom, mindig csak kenyér, meg szalonna. — Hát akkor vegyél kolbászt — javasolta neki Válka. — És akkor ki eszi meg a szalonnát? — hümmögött Matyusin. — De hát te mondtad, hogy eleged van belőle. — Sok mindent összefecsegek én. — Talán kezdünk túl jól élni — kapcsolódott a beszélge­ tésbe Anycsisin. — Elfelejtettük már, milyen volt az, amikor jegyre kaptuk a kenyeret... — Hogy jön ide a jegy? — fortyant föl Válka. — Mikor volt már az? És meddig vetitek még a szemükre? — Szemrehányásnak nincs is helye — egyezett bele Any­ csisin. — Emlékezni viszont kell. Nagyon is sok manapság a kritikus, de mindenkinek nem lehet eleget tenni. Nézd csak meg, mennyi kenyeret dobnak ki az étkezdében. Hozzászok­ tunk, hogy követelődzünk, dehát az állam zsebe nem feneket­ len. — Te csak ne agitálj a szovjethatalom érdekében — sza­ kította félbe Anycsisint Frolov. — Tudjuk jól mi is, merre hány lépés! Ha hív, kiállunk érte. — Mit ki nem találnak — értetlenkedett Matyusin. — Egy szó, és majdnem a nép ellensége lettem .. . Azt is el akarta még mondani, hogy a padlásán csaknem egy mázsa szalonna van, s hogy bárkinek szívesen ad, nem sajnálja, de nem volt rá ideje. Robbanás hallattszott, és meleg léghullám vágott arcukba, port rázva rájuk a támaszokról. Az aknászok tátogtak, mint a keszegek, és nagyokat nyeltek, hogy kiegyenlítsék a belső és külső nyomást. Válkának mintha vat­ tát tömtek volna a fülébe, s az első, amit meghallott, Bogdanov szava volt: — Na, jól Van, fiúk, mehetünk! És Sztoljarovot, meg Anycsisint elengedve maga mellett, kiadta a parancsot: — Válka, a vezetékhez! A többiek — csillékhez! A többihez viszonyítva a gép mögött húzni a vezetéket, nem tartozik a legporosabb munkák közé, első pillantásra mégis sértőnek tetszik. Mert amíg mások komoly dologgal fog­ lalatoskodnak, csillét görgetnek, gerendát cipelnek, addig Vál­ ka láncra fűzött kutyaként rohangál a gép után. De Bogdanov csak Válkában bízik meg, mint aki legfürgébb a brigádban és legjobban ügyel a kábelre. Ebben a bizalomban Válka még egy előnyt lát: a kábeltől már csak egy ugrás a gép kormányrúdja. Bármilyen törés előfordul — ő azonnal Bogdanov mellett van. Ha a rakodás során a brigádvezetőnek valami más dolga akad, csak rá bízza a gépet: — No, ugorj! S akkor Válka a helyzet urának érzi magát. De ma nem számít ilyen sikerre: olyan bolondokháza van, hogy maga a bri­ gádvezető is kiabál, nem sajnálja a féket emeléskor, Válkának alig van ideje átdobni a kábelt. Egyszer csak váratlanul meg­ remegett és leállt a gép. A porfelhőből előúszott a brigádvezető fehérlő alakja: mint egy molnár. — Majd elfelejtettem — mondta zavarodottan, és fejé­ vel a kormányrúd felé intett. — Tisztítsd ki a fejtést, nekem telefonálnom kell... Válkát nem kellett kétszer kérni. Az aknászokra pillantott, akik lapáttal egyengették a vagonba hulló kőzetet, és kiadta az utasítást: — Matyuskin, a kábelhez! Aztán rögvest felhagyott a nézelődéssel, megmarkolta a Bogdonav kezeitől még meleg fogantyúkat, s tekintetét a kő­ zetre szegezve, kereste annak legkevésbé ellenálló pontjait. A kiszemelt halom tetején éppen a fúrómunkások toporogtak. A légkalapácsok, motorzúgás és lánccsörgés együtteséből a tapasz­ talt bányász számára egyértelmű volt: minden kiválóan halad. Közben Bogdanov vidáman ügetett a telefonhoz, hatalmas csizmáival fekete olaj tócsákon gázolva át, miközben dühösen korholta magát: „Ebben a sietségben még a barátodról is el­ feledkezel. Mi nem lesz a túlhajtott munka vége”. Váratlanul néhány fénycsóvát látott közeledni. Bogdanov azonnal kapcsolt: ez csak a főnökség lehet. Valóban. Elöl tal­ palt a részlegvezető, mögötte kissé lemaradva pedig a főmér­ nök és az igazgató. Bogdanovot észrevéve, a részlegvezető cso­ dálkozva állt meg: 20 — Valami baj van, Bogdanov? — Minden rendben — nyugtatta őt a brigádvezető. — Akkor induljunk felmérni a rekordot. — Menjetek csak, én is jövök egy pillanat múlva. — Te tudod, csak aztán semmi baj ne legyen! — Ott van Anycsisin, nem hoz szégyent a mieinkre! — kiáltotta futtában vissza Bogdanov. Na végre, itt a telefon! Szorította füléhez a hideg kagylót, és a futástól kiszáradt szájaszélét megnyalva, rekedt hangon szólt bele: — Bogdanov vagyok, a gyorsfejtésről, kislány.. . Hallod, a szülészfőorvossal kell beszélnem! A kagylóból nevetés hangzott, s a központkezelőnő szava: — Na mi az, senki sem vállalja át a rekordot? — Ne viccelődj — szorította össze ajkait akaratlanul is Bogdanov. — Komolyan beszélek vele, ő meg tréfára veszi... — No nézd csak — élcelődött tovább az előző hang. — Még el sem érték a csúcsot, s máris olyan gőgös, hogy beszélni sem lehet vele. — Jól van, na — igyekezett a hangsúlyon enyhíteni a bri­ gádvezető. — De hát valóban sürgős a dolog. — Kapcsolom. Nos, bárhogy is sietett vissza a fejtésre Bogdanov, a mé­ résről csak lemaradt. Először a villanyvonaton száguldó Frolovval találkozott, majd világosság támadt a járatban. Az ak­ nászok gyűrűbe fogva a főnökséget, a hegy gyomrába indul­ tak. Válka golyóként repült a brigádvezető felé: — Százhetven méter, egy arasszal sem kevesebb! A bányaigazgató Bogdanov felé nyújtotta párnás kezét: — Gratulálok. Még kéthónapnyi ilyen munka, és a Kaltanszkijt feltártuk. — Majd igyekszünk — válaszolt Bogdanov, s tekintetével Sztoljarovot kereste, majd hogy meglátta, elmosolyodott: — No, Nyikita, meggyújthatod a gyertyát! — Tiéd az érdem, tiéd ez a feladat is — mondta Sztoljarov. — De neked fiad született! — Biztos? — kételkedett Sztoljarov. — Mert ha hazudsz, agyonváglak! — Most beszéltem a szülészettel: nagy gyereket hozott vi­ lágra Nasztya — négykilósat! — Na, mit mondtam! — derült mosolyra Sztoljarov, majd egyszeriben Bogdanovra támadott. — Te meg még azt merted állítani, hogy lány lesz ... — Jó, jó — szabadkozott Bogdanov. — Ne szorongass anynyira, mert még a csontomat töröd ... Beszáltak a felvonóba, és kiértek az eső előtti, nyomasztó, de még napsütötte levegőre. Alighogy a felvonóból kiléptek, egy szemrevalóan csinos lány ugrott elébük, kezében fehér vi­ rágcsokorral ! — Nataska! — kiáltotta meglepetten Sztoljarov. Natasa apjának nyújtotta a csokrot: — Gratulálok, test­ vérünk született! S ekkor észrevette Valentyint, és nem kis meghökkenés­ sel hangjában, indult hozzá: — Te is itt... ? Sztoljarov először értetlenül meredt Natasára, majd Válka felé fordult. — Mi ez, te ismered őt? — kérdezte a lányát, aki szemét lesütve mondta: — Apám, engedd meg, hogy bemutassam — ő Valentyin! — Tudom, hogy nem Kuzmának hívják — fordult morco­ san lánya felé, majd hirtelen átkarolva Válkát, azt kérdezte: — Vele voltál, amikor a múltkor elkéstél? Válka bólintott. — Én öreg tuskó — fakadt szitokra Sztoljarov. — Még a végén az apósod leszek. Lánya kezébe nyomta a csokrot, és annyit mondott Nata­ sának: — Várj meg minket... Azzal széles tenyerét Válka vállára tette: — No, fiam, in­ dulás a fürdőbe! Lépkedtek egymás mellett a ház felé, Nataska pedig te­ nyerével szemét a naptól ernyőzve hallgatta, hogy kalapál a szíve. Fordította: Kőszegi László �KÖRKÉP A barátság útján Keleti irányban legmesszebb Vlagyimirig jutottam. „Csak ide megyünk” — mondták útitársaim Moszkvában, s valóban, miután leszálltunk, az „elektricska” azzal a természe­ tességgel folytatta útját, mintha nálunk a HÉV nem Szentendréig, hanem Esztergomig közlekedne. Sejtjeimben érzékeltem az addig megtett irdatlan távolságot, s a fogadó kisebb hóvihar, a metsző hideg, amely szinte le­ meztelenített, azt gondoltatta velem, az or­ szág, ahonnan jöttem, talán nincs is, olyan kicsinykévé zsugorodott a végigutazott kilo­ méterek hatására. Valójában a téli hetek, a kemény orosz december ébresztett rá az ará­ nyokra. Az Uszpenszkij-székesegyház — bent Rubljov ecsetvonásaival, kint csillogó aranykupoláival — az öröknek tűnő hótakaró fölött a beláthatatlan távokat sejtette. Úgy éltem meg a várost, mintha a legendás Aranykapu íve alatt áthaladva egyenesen Szibériába tarthatnék. Igen, mintha az orosz embernek is valaha az a határkő lett volna Vlagyimir, ahonnan már szinte misztikusan tisztelt és rettegett másik világba vezet az út. A Tretyakov Galériában láthattam az is­ mert festő Vlagyimirba című festményét. Magyarázat nélkül mindössze azt a tájél­ ményt jelentette volna, amiben — mondjuk — akkor lett volna részem, ha az Uszpenszkij harangjai alól szemlélem a nyár eleji város­ határt: a Vlagyimirból keletre induló végte­ lenbe vesző utat. Aztán megmagyarázták, hogy a festményen a középen kitaposott szé­ les sáv a száműzöttek nyomát őrzi, míg két­ oldalt. a jól látható keskeny ösvény a fegyve­ res kísérők állandó útvonala volt. A XIX. századi művész nem egyszerűen andalító táj­ képet festett, értették meg velem. És gondol­ jam meg. az Urál még milyen messze van, aztán a felfoghatatlan Szibéria. A belémnenevelt századközépi közhiedelem oszlado­ zott ben nem. Az öklömnyinek mondott Föld, a telekommunikációs robbanás következté­ ben lefokozott bolygónk, hirtelen visszakap­ ta valóságos arányait. Már nem találok benne semmi különöset, ha Szibéria hallatán mindig ez az ambivalens élmény ugrik az emlékezetembe. Így van ez most is, ahogy magam elé teszem a kemero­ vóiak és a nógrádiak közös, kétnyelvű kiad­ ványát, amely a testvérmegyei kapcsolat ti­ zenötödik évfordulójára jelent meg. Hasonlíthatom a borítóbelsőkön levő tér­ képeket, s önkéntelenül is elmosolyodom. Egyik megye esetében sem tűntették fel a méretarányt, amiből a puszta látvány alap­ ján egyenrangúság sugalmazódik. Valójában Kemerovo területe csaknem megegyezik ha­ zánkéval. A könyv tartalma természetesen eligazít efelől is. Itt is olvasható, ami több kinti kiadványban is, például a Kuszbassz című fotóalbumban, hogy szibériai mérték­ kel nem is nagy közigazgatási egységgel ápol­ juk kapcsolatainkat... A kötet záróegységéből, amely krónikaszerűen tekinti át a barátság történetét, kiderül, hogy a tizenöt év során nem csupán proto­ kolláris látogatásokra került sor, hanem szép számmal voltak kint nagyobb csoportok is. So­ kaknak lehetett tehát élménye az arányok felis­ merése, s válhatott legendából realitássá Szibé­ ria — mint olyan térsége a világnak, ahol szin­ tén emberek élik a maguk mindennapjait. Ter­ mészetesen a szokatlanul nagy távolság alig­ ha teszi lehetővé a tömeges, kölcsönös látoga­ tásokat. Szükség van az eligazító szóra, okos, ötletes kiadványokra. Kezemben tartom az eddigieket. Magánvéleményem szerint a pál­ mát változatlanul a Találkozás című kétnyel­ vű irodalmi antológia kapná egy képzeletbe­ li versenyen. Könyvészeti, nyomdatechnikai megvalósítása, az irodalmi válogatás embe­ ri üzenete mai szemmel is értékálló. Világos, hogy A barátság útján című kötet jellegében eltérő, vállalása is más, mint a korábbiaké. A kölcsönösen megélénkült érdeklődés miatt szükség volt már arra, hogy mindkét oldalon egybegyűjtve megtalálhatóak legyenek egy­ másról a legalapvetőbb információk. Ezt a célt a kötet szerkesztői lényegében elérték. A kemerovóiak anyaga mértéktartóbb, egy­ ben kiegyensúlyozottabb és célratörőbb is. A nógrádiak fejezetei éppen a nem jól eltalált másság miatt gyengébbek, több helyütt fel­ tűnően. A kemerovóiak a tárgyilagos ismer­ tetés hangnemében szólnak szülőföldjükről, s csak időnként melegszik át a hangjuk egvegy elfogadható és természetes fordulat ere­ jéig, amikor lokálpatrióta érzületük nyilat­ kozik meg, de lényegében megőrzik szövegük egységét. A Nógrádról szóló részekben az in­ dokoltnál többször találunk az alábbihoz ha­ sonló modorosságokat: „A Nógrád megye múltjában búvárkodók megörökítették a szé­ pet is, mert különös atmoszférájú ez a 2546 négyzetkilométernyi darab Magyarországból, fenn északon, ahol egy-két fokkal mindig alacsonyabb a hőmérséklet, de fel sem tűnik, mert errefelé talán több melegség bizseregteti az emberek szívét.” (Kiemelés tőlem — L. P.) Olcsó élceket is fölröppenthetnénk ezzel a szívmeleggel kapcsolatban, azonban az ilyen és ehhez hasonló indokolatlan szó" virágoknál több gondot jelent az informáci­ ók ún. riportosítása. A jó szándék teljesen világos: nem száraz adathalmazt akartak a kemerovói olvasóra zúdítani, hanem szemé­ lyeken, emberi helyzeten, intézményeken, üzemeken keresztül szerették volna bemutatni megyénk életét. Mivel azonban erre nem állt rendelkezésre megfelelő terjedelem, suta pár­ beszédek kerekedtek, ami az ismertetés stí­ lusában önmagában megálló adat lett volna, a riportalany szájából leegyszerűsítő helyzet­ elemzésnek hat. Azt tudniillik szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy példányszámban készült kiadványt nógrádi­ ak is olvassák majd, és természetes kíván­ csisággal fognak belelapozni a rólunk szóló részekbe is: milyennek mutattuk magunkat? Úgy látszik, a forma megválasztása még ilyen viszonylag egyszerűnek látszó feladat eseté­ ben sem mellékes. Fölveti viszont annak fontolóra vételét, hogy ha már az összetet­ tebb újságírói műfajok segítségével is hírt akarunk adni magunkról, a következő kiad­ ványt szociografikus jellegű írásokból, való­ ban jól megdolgozott riportokból lehetne öszszeállítani. Esetleg éppen azokból, amelyek a Palócföld-béli megjelenésük után orszá­ gos visszhangot is kaptak. Mert — természe­ tesen — a közös, kiadványok sorát folytatni érdemes. Lehet okulni az eddigiekből, és van mit felmutatnunk, ha mércét, színvona­ lat is tartani akarunk. (Lapkiadó Vállalat, 1982. Budapest) L. P. A vonal felelőssége Az I. országos rajzbiennáléról A katalógus előszavából kivett mondattö­ redék több vonatkozásban igaz erre a kiál­ lításra. Természetesen abban az értelemben is, amit Horváth György ad neki. Igaz egy direktebb, élesebb megközelítésben is; a ki­ állító művészek napjaink hangadói, a kiállí­ tások állandó szereplői — ők képviselik a kortárs magyar művészet „vonalát". S végül harmadik szempontból: a zsüri tagjai (mű­ vészek, művészettörténészek) a grafika elis­ mert értői, őrzői és újítói. A vonalak — bár híven követik a sokféleség útját — mégsem eredményeznek revelációszerűen ható képet. A koncept és a teóriák korában ezen a kiál­ lításon nem érződik meghatározó koncepció. „Koncepciótlan” — írják eddigi kritikusai, Bán András és Lóska Lajos. A helyzetet is­ merve, s mégis kívül állva, azt kell monda­ nom: ez nem is lehet másképp. Ha nem így lenne, rosszabb lenne: elfogultsággal vádol­ hatnánk. A salgótarjáni rajzbiennálé távlati előké­ szítése során megkíséreltük körülhatárolni a rajz fogalmát. Eszerint: az autonóm rajz rendelkezik a képzőművészet más műfajaira jellemző, a műalkotást megkülönböztető esztétikai meghatározókkal. Elsődleges a sa­ ját, csupán az adott rajz látása révén is ért­ hető, tehát önálló mondandó megléte. A au­ tonóm rajz képes egy összetett valóság ön­ magában értelmezhető egységének bármely szintű és szemléletű (ez az ún. kormeghatá­ rozó) elvonatkoztatására, s ennek adekvát formanyelvi kifejezésére. Leglényegesebb sa­ játossága, melyben varázsa rejlik, közvetlen kézjegyjellege: a művész, a rajzeszközökkel közvetlenül a papírra rajzol. Gondolatait és elképzeléseit így minden korlátozó formanyelvi elem kiküszöbölésével pontosan rög­ zítheti. A rajzi technikák viszonylagos gyor­ saságot követelnek, a rajzi ötlet teljes fris­ seségében valósulhat meg. A kész rajz nem módosítható, végleges és megismételhetetlen műalkotás. Közvetlen, egyedi és önálló mű, saját, minden más képzőművészeti műfajtól el­ térő kifejezési lehetőségekkel és eszközökkel. Az autonóm rajz önálló műfaji létét bizonyítja. hogy módot ad — mint valamennyi kép­ zőművészeti műfaj — a világ összes jelensé­ gének ábrázolására, s éppúgy lehet a kísér­ letezés eszköze, mint a véleményalkotás mód­ ja. A kötött rajz sorába tartozó művekről (vázlat, kompoziciós terv, tanulmány stb.) azért nem esett szó, mivel a biennálé az ön­ álló kifejező erővel bíró autonóm rajznak kívánt — és kíván — fórumot biztosítani. El­ határozását a múzeum már 1975-ben meghoz­ ta, Bereczky Lóránd javaslatára, s ekkor kezdett rajzokat gyűjteni, művésztelepi te­ vékenységét efelé orientálni Az országos rajzbiennálé létrehozásáért a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága rengeteget fárado­ zott. sokat vállalt érte a megye és a város. Nem a helyi szervezők tehetnek arról, ha az általuk elindított szépen felfelé ívelő, lendü­ letes vonal valahol megtört. A jogosan megfogalmazható fenntartások elsősorban a magyar művészet jelenlegi gondjaiból erednek. A szövetség grafikai szakosztálya által megfogalmazott kiírás abból indult ki, hogy a kiállítás nyitottságá­ nak biztosítása érdekében semmit nem sza­ bad állítania. A „nem”-ek mögé rejtett eset- 21 �leges igen végül is nem körvonalazódott. A művészek egyénenként indultak ki művelt­ ségükből, ideáikból, a rajzról alkotott elkép­ zeléseikből — és beküldték műveiket, leszá­ mítva a távolmaradók számottevő táborát. A hibát nem ők követték el tehát. A rajzbiennálé a miskolci grafikai biennáléhoz hasonlóan, nem törekszik törté­ neti áttekintésre. Ezt megtette a Nemzeti Ga­ léria magát 0. (olv.: nulladik — szerk.) rajzbiennálénak nevező 1980-as rajzkiállítá­ sa. Szalay Lajos kamaraanyaga az ottani nagydíjas kiállítása, amit 1984-ben Kovács Péteré fog követni Tiszteletadás címén na­ gyobb kollekció így csak Csohány Kálmán hagyatékából volt látható, aki nagy támasza volt a megye képzőművészeti életének. A biennálé anyagának áttekintése előtt kénytelen vagyok egy közhelyet leírni. Or­ szágos begyűjtésű reprezentatív kiállítás — mióta a világ kiállítótermei állnak és ilyetén üzemelnek — mindig is maximálisan közép­ szerű volt. Ez funkciójából adódik: a feladat — minél szélesebb mezőny áttekintése. A kö­ zelről nézés előnye, hogy a kort viszonylag teljes keresztmetszetében láthatjuk. Hátrá­ nya pedig az ebből törvényszerűen adódó vegyes kép: jók, rosszak együtt. Ezt fokozta itt a turmixtechnikájú rendezés. Célszerűbb lett volna stílusjegyek szerint csoportosítani az anyagot. Csodát, izgalmat nagy felfede­ zést kér számon a kritika a kiállítástól. Mi adhat még egyáltalán izgalmat? Mi lepheti meg a sokat látott szeműeket? Azon túl, hogy minden kritikus képvisel egy eszmevonulatot, amit mérceként alkalmaz, feltűnhetne egy igazán nagy művész, akit minden irányzat elismer A mesterségbeli tudáson, az előadás tökélyén túl ehhez valami megfoghatatlan is kell, ami feltehetően az agyban fészkel: s külső megnyilvánulása az a bátorság, hogy csak önmagával azonos, csak önmagával szinkron. Tudott tény, hogy ilyen művész rit­ kán születik. A rajzbiennálé alkalmából sem fedezhetünk fel kiugró tehetségeket. Szalay Lajos, aki legjobb rajzait 1950 körül szán­ totta tollával a papírra, mára megfáradt. A magyar rajzművészet nagy egyéniségének fénykorát csupán 5—6 rajz képviseli, a többi ismételgető újragondolása régebbi jobbak­ nak. Az egységes és viszonylag nagy anyag­ ból még így is érezzük erényeit: Szalay stí­ lusa epikus és meditatív, a finom körvonalak és a sötét vonalhálók ellentéte révén fe­ szültségkeltő. drámai hangvételű. Kovács Pé­ tert, az idei nagydíjast is résen felfedez­ ték már. Művészete kiemelkedő alkotásokat teremt, tematikája, világa határain belül. Az ember görcsös rángatódzását, szinte kény­ szerzubbonyba zsugorított létét elemzi kö­ vetkezetesen. őszintén, adekvát, sajátos stí­ lusban. A biennálénak ő az egyik legnagyobb egyénisége. A nagy élmények hiányának egyik oka, hogy az egységesítő válogatás és rendezés nem hagyja, hogy bármi is a felfedezés erejé­ vel hasson, vagy legalább rokon felfogások gvűrűjében érvényesülhessen. A valóságos probléma azonban mélyebben rejlik. Magyar­ országon most nincs világképi művészet Nincs átfogó, sok művészt foglalkoztató szin­ téziskeresés és -teremtés. Igen kevesen gondolkodnak elég mélyen és erősen, igen ke­ vesen fogalmaznak elég élesen, s egy részük közülük is háttérbe szorítva tevékenykedik. Ez nem kiállítási gond: ha a kimaradottak ellenszalonját megrendeznék, a kép mit sem változna. A magyar művészet és ezen belül, ennek részeként, mindenek alapja: a rajz — ma ilyen és átlagát tekintve egészen jó. Az országos képet és helyzetet pontosan mutatja a biennálé akkor is, ha szokásos távolmara­ dók ide sem küldtek (Feledy Gyula, Reich Károly, Kass János, Würtz Ádám, Szabó Vladimir, Maurer Dóra, Szabados Árpád stb.) A biennálén valamennyi rajzi szemlélet fellel­ hető. tiszta vonalrajztól a festőiig; a hagyo­ mányosabb felfogástól az avantgarde tenden­ ciákig. A klasszikus értelmezésű rajzi törek­ 22 vések Szemethy Imre nevével fémjelezhető vonulata jelentős a kiállításon. Szemethy pontszövevények végsőkig fokozott finomsá­ gú hálójával határolja körül különös lényeit. Stílusa közel tíz éve változatlan, figurái egy­ re zártabbak, témái egyre inkább közelíte­ nek a különlegesség felé. Az áttételek soka­ sodnak lapjain, kifejezésük pedig egyre szorongóbb. Fokozhatatlan már ez a világ. Almássy Aladár tollának törékeny futására is többször felfigyelt már az érdeklődő. Lapja­ inak fehérjéről most eltűntek a növény- és tárgyszövevények. A helyükön maradt üres­ ség leleplező: Almássy figurái, fel-feltűnve a fehér ködben, csak dadognak, nem értjük igazán mit akarnak mondani. A címadás tőle megszokott költészete inkább elfedi, semmint felfedné a művész szándékát, amely mintha kicsit „bangás” lenne. Ezzel szem­ ben Banya — bár stílusát ő sem gondolja új­ ra — némiképp új világot térképez fel Ott­ hon... című cikluséban. A külső és a belső tér mozgalmasan, érdekesen, körülhatároltan találkozik lapjain. Különösek állatfigurái, melyek az állatszimbolika újabb vonulatát sejtetik munkásságában. Míg korábban a bel­ ső pillanatok öröklétét valósította meg rajzain, addig most a hétköznapi élet perceit te­ szi pszichikailag átélhetővé. Kovács Tamás, Muzsnay Ákos, Püspöky István világa a moz­ dulatlanságig állandó, bár a felületmegmunkálás szépsége továbbra is élményt adó. Szé­ pek, különös nosztalgiákat, árnyalt hangula­ tokat felidéző Dienes Gábor és Nagy Gábor rajzai Kárpáti Tamás csendes tragédiákat hordozó figuráinak sejtelmes foltjai a kis méret ellenére is monumentálisak. A neoavantgarde tendenciák közül a konst­ ruktív szemléletű és a Bacon nyomán elin­ dult nemzedék vonulata szerepel jó és ér­ dekes anyaggal. A perspektíva mély értésé­ ről, a benne rejlő absztrakt költészet megér­ zéséről vallanak Gallért B. István, Kiss Tibor és Kőnig Frigyes munkái. Az egyszerre vagy egymás mellett megjelenített változó tér él­ ménye analitikus tisztasággal szólal meg. Fel­ fogásuk rokon valahol az építészek és a szob­ rászok teremtő térlátásával. A legárnyaltabban, a legtöbb alkotó és mű felvonultatásá­ val a "kemény rajz” elemezhető a biennálé anyagából. A Duchamp és Bacon művésze­ tének tanulságait magyarra áttevők csoport­ ja számban és jelentőségben egyre fokozó­ dó mértékben hat napjaink művészetében. Az általuk képviselt utak — az ismételge­ téstől, a valóban új, egyedi és sajátos kife­ jezésig — meglehetősen szélesek. Kemények ezek a rajzok témájukban, megközelítésük­ ben. szemléletükben, megfogalmazásukban és kidolgozásukban egyaránt. Éllel születnek, mint Fillenz István Éles című művének zsilettpengéje. Valamibe, a társadalom vagy az ember valamely részébe, belevágnak, ez a vágás felfed, kitakar egy sebet, egy tor­ zulást, egy görcsös fintort, mint Valkó László Arcán. A kifejezés szigorú, szűkszavú pontos lehatárolása, az egyértelműség és a néző szemének-idegrendszerének kíméletlen szem­ besítése a lemeztelenített mondanivalóval ad­ ja erejüket. A jelenlegi kiállításon az emlí­ tetteken kívül még Kemény György, Böröcz András, Butak András, Jovián György, Ko­ vács T. Vilmos és Szabó Tamás munkái so­ rolhatók e csoportba. Jovián György Exitusa szerintem a kiállítás legjobb, legfeszítőbb műve. Az élettől, az életből távolodó figu­ ra egyszerre báb és múmia, csupán kezének törékeny íve valóságos. Az állapot és ami lényegesebb itt: a mögöttes tartalom a tár­ sadalom elég jelentős rétegére jellemző, lét­ formává válása aggasztó. Valóságos és elvo­ natkoztatott tartalom együtt jelenik meg, a mű szintézis igényű, jelképi erejű. Kovács Tamás Vilmosnak és Szabó Tamásnak érde­ kes, szuggesztív figuráit vagy pszichikailag vagy társadalmilag hitelesebbé kellene for­ málnia. Ideje lenne mélyebben beásni magu­ kat saját problématikájukba, annál is inkább, mert mindketten tehetségesek. Külsőleges je­ gyeiben hasonló, de kevésbé mély és követ­ kezetes Sarkadi Péter és Gyémánt László metódusa. A brutális felé bántóan, értelmet­ lenül, magamutogatóan hajlik el Böröcz Anrdás, Székely Edit és Eszik Alajos rajza. Elvész a keménység éle és értelme, brutáli­ san közönségessé alacsonyodik a műnek már alig nevezhető firka. A rajzbiennálé a részletesen elemzettnél, természetesen tágabb. Czinke Ferenc, Raszter Károly, Bálványos Huba rajzai mellett meg­ nézhetjük Váli Dezső és Lantos Ferenc munkáit is, ha a biennálé nagy művészi múl­ tú egyéniségeit keressük. Fejtegethetjük EZ Kazovszkij és Dorosz Károly képregényeinek rejtelmeit. Ha pedig szélsőséges példákon akarjuk figyelmünket csigázni: olvashatjuk Swierkiewicz Róbert gyermetegre mesterkélt cumminges-idézeteit, vagy meditálhatunk a tuspaca és a porcelán viszonyáról Szörtsey Gábor munkái előtt állva. Élvezhetjük Ko­ csis Imre játékos ötletének háromlépcsős, fo­ tóval és színes ceruzával történő műlétreho­ �zó dokumentációját. A kép, amit a kiállítás ad, sokrétű, alapos, megfigyelésre méltó. Jó segédeszköz az igen szép és dicséretesen pon­ tos katalógus, amelyben minden művésztől reprodukálnak. A plakát (Small Károly mun­ kája, miként a katalógusterv is) maga a rajz apoteózisa. A salgótarjáni rajzbiennálé jó. A legjobb, ami létezhet: szabad pálya, lehetőség. Felte­ hetően lesznek olyan évek, amikor ezzel tud­ nak élni a művészek, s lesznek olyanok is jócskán, amikor nem. A lehetőséget viszont meg kell adni, a mostani lelkesedéssel és ügyszeretettel, mert ez a feltétele annak, hogy a jó, a zseniális, a rajzi csúcs két vagy húsz év múlva átélhetővé lényegesülhessen mind­ annyiunk szeme láttára. Az ebben rejlő fele­ lősségünk minden vonaltól független, örök és átháríthatatlan. Krunák Emese I. országos rajzbiennálé A japán rajzművészet egyik legnagyobb alakja, a XVIII—XIX. században élt Hokusai hetvenöt éves korában Gvakio Rojinnak, az­ az a rajz vén bolondjának nevezte magát. Csodálatra méltó szerénységgel summázta munkássága eddigi eredményeit: mindaz, amit hetvenéves koráig teremtett — írta — szóra is alig érdemes; száztíz éves korára jó­ solta, hogy „minden vonal, minden pont, ami csak kezem alól kikerül, eleven lesz”. Benne foglaltatik ebben, hogy megérti az igazi ter­ mészetet, „az állatok, a fák, a füvek, a ma­ darak, a halak, és bogarak formáit”, hogy be­ hatol „a dolgok misztérumába” azaz a rajz segítségével tökéletesen birtokába veszi a lát­ ható mögötti láthatatlant, a felszín mögötti fontos erőket, magát az emberi élet teljessé­ gét. Mondhatni, igen kevés Gvaiko Rojin él ma Magyarországon; az egyedi rajznak — s ugyanígy a sokszorosított grafikának — még a gyűjtők között is túlságosan kicsi a becsüle­ te. Paradox dolognak tűnik az összehasonlí­ tás, de ez a jelenség éppen úgy jelzi a mű­ vészet és a közönség kapcsolatának zavarait, mint az elmúlt harminc év építészetének ku­ darcai. Mondhatni a festészettel és a szobrászattal szemben ez a leginkább anyagta­ lan, legintimebb jellegű, s a másik, az anyag és a funkció legtöbb kötöttségét hordozó mű­ vészet viseli el legkevésbé a félmegoldásokat, leplezi le a „ha nincs jobb, ez is jó lesz” gyakorlatot. Lakni, ügyeket intézni persze mindenkép­ pen kell, a funkciójukat rosszul betöltő épü­ leteket rossz közérzettel ugyan, de használ­ juk. mert ritkán vagyunk képesek az ideális megoldásig, valóban közösségi építészetig el­ jutni. A rajznál azonban más a helyzet: esz­ közeiből — eszköztelenségéből — következő­ en a rajz helyzetét még a sokszorosított gra­ fikáénál is jobban meghatározza az általános vizuális műveltség, csak azok számára meg­ közelíthető, akik valóban a mű immanens ér­ tékeit. a „dolgok misztériumát” keresik. Egy rajzzal, készüljön az ceruzával, tussal, vagy, hogy az újabb eszközöket említsem, filc-, rostirónnal, alkalmazza alkotója a kollázs­ technikát, vagy használja fel a fotót is, nehezen lehet reprezentálni, a lakás, közintéz­ mény meghatározott falfelületére esetleg so­ kat ugyan nem mondó, de mégis kellemes színfoltot varázsolni. Felfedezőútra azonban igen messzire vihet a rajz, hiszen lehet egy ötlet felvetése, lehet tanulmány, más műfajú alkotások vázlata, esetleg éppen fiktív terv — de mindenképpen olyan mű, amelyben leginkább tetten érhetőek a teremtő képzelet legapróbb rezdülései is. Az egyén érdeklődése, fogékonysága, a kö­ zösség minősége és a rajz-, építőművészet kö­ zötti kapcsolat azonban természetesen nem­ csak az egyik oldal számára meghatározó. Éppen ezért érezhetjük, szinte szükségszerű­ nek, hogy a magyar rajzművészet harminc­ éves múltját és jelenét bemutató két évvel ezelőtti budapesti kiállítás folytatását már itt, Salgótarjánban rendezték meg I. országos rajzbiennálé címmel. Kiteljesedett ezzel egy egészséges folyamat is, amely nemcsak azt jelenti, hogy a lassan rutinszerűvé vált nyá­ ri, tavaszi, őszi tárlatok mellett számos vá­ rosunkban egy-egy művészeti ág jelentős szakmai bemutatójára kerül sor, hanem azt is, hogy e városok intézményei tudományos szempontokat alkalmazva kísérik figyelem­ mel, gyűjtik az illető terület termését. Eger és az akvarell Miskolc és a sokszorosított grafika, Békéscsaba és az alkalmazott műfajok, Salgótarján és a fenti területek — de végül is minden vizuális művészet — alapja a rajz: a biennálé megrendezésével teljessé vált a kör. Pontosabban, (hogy azért nem ünneprontó, de némiképp objektív legyek) a rajz egy ré­ széről van szó. Elképzelhető, hogy a bienná­ lé meghirdetői elsősorban úgy értelmezték a rajzot, mint az alkotás folyamatának vég­ eredményét, nem pedig mint e folyamat köz­ bülső állomásait; úgy. mint befejezett kom­ pozíciót, nem mint egy-egy érzelmi, gondola­ ti folyamat kezdetét, úgy mint összegzést, nem pedig, mint kísérletet. Mintha inkább a hagyományokra fordították volna a nagyobb figyelmet (amelyet a két évvel ezelőtti buda­ pesti kiállításnál szükségszerűnek tarthat­ tunk), s nem a jövő rajzművészetére, azokra a tendenciákra, amelyek leginkább szinkron­ ban vannak a fontos társadalmi folyamatok­ kal. A hagyományok felmutatása, a kontinuitás dokumentálása természetesen szintén fontos feladata e rendezvénynek, s e feladatnak kér kamarakiállításával eleget is tett. Szalay La­ jos huszonöt expresszív tollrajza nem csu­ pán egy igen jelentős alkotó munkásságának négy évtizedéről ad természetesen hiányos, de mégis hiteles képet, hanem a vonal alkal­ mazásának szinte végtelenül gazdag lehető­ ségéről is bizonyságot tesz. Nem véletlen, hogy munkássága, bár közel negyven, éve él külföldön, s csak 1968 óta látogat haza rend­ szeresen, grafikusok nemzedékeit inspirálta. Azt a generációt is, amely az ötvenes-hatva­ nas évek fordulóján éppen a vonal méltó sze­ repének visszaadásával újította meg a gra­ fikát. E nemzedék tagjaként indult a másik kamarakiállításon szereplő művek alkotója, Csohány Kálmán is. „Őrző ember” — írta róla egyik kritikusa, s valóban. Csohány úgy gazdagította új és új eszközökkel saját mű­ vészetét, hogy közben sosem feledkezett meg az útnak indító tájról, közösségről. Kamara­ kiállításának anyaga mégsem túl meggyőző, mert nem szerencsés a válogatás. A Falum eltűnt figurái sorozat nem tartozik a legjobb alkotásai közé, azok a lapok sem, amelyek­ kel a katalógus kinyomtatása után kiegészí­ tették az összeállítást. S ha már összeállításról van szó, vissza is zökkenhetünk a jelenbe, hiszen elsősorban éppen az anyag összeállítása elrendezése kelti a nézőben azt az érzést, hogy a biennálé in­ kább a félmúlt, a hagyományok, mintsem a jövő, a lehetőségek felé fordul. Vonzó, de kissé problémamentes képet rajzol a rajz­ művészet helyzetéről, s arról a közegről, azokról a társadalmi folyamatokról, művé­ szeti tendenciákról, amelyekbe e művek be­ illeszthetők. Köztudomású, hogy éppen az a néhány esztendő, amelynek termése megha­ tározza a tárlat arculatát, meglehetősen sok ellentmondást vetett felszínre, s az is, hogy ezzel párhuzamosan a magyar grafika érdek­ lődése, eszköztára is alaposan megváltozott, kitágult. Széles körben elterjedt a fotóhasz­ nálat, a dokumentumhitelesség iránti igény, az idegen anyagok alkalmazása (az idei pé­ csi rajz Drawing-kiállításon szép példája volt ennek Ana Lupas textilrajza, a biennáléról Széchy Beáta többrétegű kompozícióját és Szörtsey Gábor Folyamatát említhetjük), a szövegek kompozicionális elemként és ver­ bális közlő funkcióval történő felhasználása, elmélyült a művészet érdeklődése önmaga, saját funkciója, érvényességi köre iránt. Érdesebb hangot társít a fenti jelenségek mellé a. külső szemlélő, és természetesen igen sokféle törekvésből összeálló változatos össz­ képet. Hogy várakozásában némileg csalat­ koznia kell, abban jelentős szerepe lehet an­ nak, hogy a biennálét két helyszínen, a Nóg­ rádi Sándor Múzeumban és a József Attila Művelődési Központban rendezték meg. Az épület jellegéből, a kiállítók rendelkezésére bocsátott tér nagyságából, minőségéből kö­ vetkezően nyilvánvalóan a múzeum a fő, a reprezentáns helyszín. E helyszínen megfelelő a világítás, a művelődési központ hosszúkás emeleti üvegcsarnokában sem a fény-, sem a 23 �térviszonyok nem teszik lehetővé a zavarta­ lan szemlélődést. A múzeumi anyag tanúsága szerint pedig rajzművészetünk meghatározó, fő tendenciái közé azok a jelenségek tartoz­ nak, amelyek a groteszk, az irónia eszközei­ vel élnek, a lírai vagy dekoratív absztrakt, félabsztrakt körébe tartoznak. A hatvanas évek expresszív grafikája után, amely felfe­ lé ívelő társadalmi folyamatokkal futott pár­ huzamos utat, természetes volt az ellentmon­ dásokat eltávolító-megszelidítő irónia térnye­ rése, értékteremtő ereje, ahogyan az volt a nosztalgia, a szürrealisztikus eszközök hasz­ nálata is. Mára azonban lassan azt az idő­ szakot is átszínezi a nosztalgia, egyre kevés­ bé érezhető, hogy a mű és a valóság ellen­ pontozza egymást. Ezt az érzést elsősorban éppen a főfalat kapó Czinke Ferenc, Váli Dezső, s a mellettük kiállító Ban­ ga Ferenc fáradhatatlannak tűnő lapjai keltik a nézőben. Mert természetesen nem arról van szó, hogy önmagában véve bármely eszköz, módszer elavulhat addig, amíg ott van mögötte, mintegy aranyfedezet­ ként, a hiteles élmény. Ez az élmény pedig igen sokféle lehet. Né­ hány cserjésben megbúvó madár is mély em­ beri tartalmak hordozója lehet, mint Földi Péter tusrajzain, s az emberi exitus is része lehet annak a félelmet keltően ismeretlen természeti körforgásnak, amelynek titokzatos­ ságáról oly meggyőzően beszél Jovián György. A bibliai példázatok is lehetnek idő­ szerűek, mint Kárpáti Tamás ceruzarajzai bi­ zonyítják, s a jövő galaxisba induló embere is hűen beszélhet az itt és most élő kiszol­ gáltatottságáról, félelméről. De az emberi viszonylatok mellett a mű­ vészet belső viszonylatainak kutatásáról, a nyelv elemzéséről, egyáltalán az információ­ ról is néhány szép lap beszél a biennálé eme termében. Sajátos kísérlet Várnagy Ildikó Jel-írása, Lantos Ferenc negatív pontokkal megszakított párhuzamos vonalakból álló rendszere, Nádler István kalligráfiája, Filrenz István magának a papírlapnak, minta rajz hordozójának a változásait elemzi, meg­ tévesztő pontossággal kelti gyűrt, behasított felület hatását. S ha az információk hordozó­ járól van szó, említést érdemel Tolvay Ernő Tv-rajz cím nélkül című munkája, amely ugyan a katalógusban Tv nélkül címen szere­ pel, amelyen azonban két képernyőt is látunk, meglehetősen kritikai célzatúnak tűnő firká­ val. Végül is ez a filctollrajz búcsúztatja a lá­ togatót a múzeumtól, hogy ha nem is új mé­ diumokat, de új, friss hangot keresni indul­ jon a művelődési központba. Várakozásában — ha el tud tekinteni a helyenként kifeje­ zetten zavaró zsúfoltságtól — nem kell csa­ lódnia. Idősebb mesterek munkái kerültek itt a fiatalabbak rajzai közé (Lóránt János, Kajári Gyula lapjai például), már jelentős élet­ művel rendelkezők és most indulók szere­ pelnek egymás mellett, de éppen ez a válto­ zatosság kelti azt az érzést, hogy valóban ki­ bontakozhat, sokféle úton járva teremthet ér­ téket rajzművészetünk. Itt tűnik ki, hogy a fotót alapul használó, vagy az elkészült fotográfiát tovább munkáló rajzot nem periferikus, hanem éppenséggel egyre fontosabbá váló területként kell szá­ mon tartanunk. Kocsis Imre, Hegedűs L. László vagy éppen Sarkadi Péter munkái jelzik, hogy a fotóhoz kapcsolódó eljárások megőrzik azt a személyességet, amelyek a raj­ zot oly vonzóvá teszik, ehhez társítják, azt a dokumentumértéket, amelyet a fotó sem­ mi máshoz nem hasonlítható módon hordoz, s amely iránt ma sem csökken az érdeklő­ dés. Rokonságban vannak ezekkel a mun­ kákkal Lux Antal lapjai, amelyeken — mint­ egy tépett, szakadt plakátok részleteinek — a számoknak, feliratoknak szán jelentős sze­ repet, s amelyek hitelességét az is fokozza, hogy több, egymásra kasírozott papírrétegre készültek. Itt tűnik ki az is, hogy a rajz lehet önfeledt játék (Újházi Péter, Szirtes János), lehet má­ sik művet felhasználó-továbbgondoló „kép­ regény” (El Kazovszkij), lehet egy sosem volt 24 város fiktív, nagyon tudományosnak látszó, de nagyon költői rekonstrukciója (Geller B. István), s lehet avantgard költő verséinek vi­ zuális átköltése (Swierkiewicz Róbert S még sok minden lehet, amiről tulajdonkép­ pen a két helyszín okozta bonyodalmakkal együtt is éppen a biennálé beszélt. A ren­ dezvény tehát — hogy Wahorn András egyik lapjának teljes feliratát idézzem — hiányos­ ságai ellenére sem Nyári műkorcsolya-világ­ bajnokság a mai hányatott helyzetben. Létre­ jötte szükségszerű volt, ahogyan a folytatás is. P. Szabó Ernő Köszöntés és játéklehetőség A műfaji meghatározás, a szakmai érték­ ítélet, a teljesítmény minősítése a szakembe­ rek dolga. A szóban forgó két alkotás azon­ ban a művészethez egyébként nem értő lai­ kusból is előcsal — és talán számára is meg­ enged — néhány gondolatot. Közel egyidőben született Czinke Ferenc és Bobály Attila alkotása. Helyileg sem esnék távol egymástól: Salgótarján déli városré­ szén van mindkettő. Az egyik a városba ér­ kezőt köszönti a város határán, a másik a Gorkij-lakótelep épületei között teremt sajá­ tos világot. A szó megszokott értelmében talán nem is műalkotások. Mint ahogy a kör­ nyékükön levő síküvegggár új épületegyütte­ se, az ifjúsági ház, vagy éppen a lakóházak és benzinkút sem az. Együtt mindezek mégis esztétikus környezetformáló, munka- és élet­ teret alakító, használati értéket is hordozó elemei a városnak. Üveget gyártani valószínűleg lehetne egy ormótlan csarnokban, a benzintöltés is elintézhető bármilyen külső megjelenésű kútnál, a lakóház, vagy a középület elsődleges funkciója ugyancsak nem a külső megjelenés. A városba érkezőt köszönthetnénk egy festett tábla odahelyezésével és a játszótereknek is megvannak a sablonos elemeik. Nem közöm­ bös azonban, hogy milyen az az épített kör­ nyezet, amelyet magunknak teremtünk, amely egész életünkben körülvesz bennünket. Ahol játszunk, dolgozunk, szórakozunk: ahol élünk. Az ember maga formálja környezetét. Jól vagy rosszul. Igényesen vagy igénytelenül. A környezetével is kifejezi önmagát. A termé­ szethez, múltjához (történelméhez, lakóhelyé­ hez, hazájához), sőt az egymáshoz való vi­ szonyát is. De nemcsak az ember üti rá kéz­ jegyét (az életforma, a közgondolkodás jegye­ it) a környezetére, az maga is emberformáló: közérzetet, munkamorált, viselkedésformát, etikai magatartást, kulturálódási igényt. Hét­ köznapi kultúránkat kifejező, ismert össze­ függések ezek. Szinte már közhellyé koptatottak. Mégis érdemes újból és újból elismétel­ nünk. Különösen akkor, ha eredményről is beszámolhatunk. Mert az előbb jelzett „hét­ köznapi kultúra” napjainkban nagyobb fi­ gyelmet érdemel. Czinke Ferenc és Bobály Attila művei pedig ennek érdekében teljesí­ tenek jeles küldetést. Mert a kultúra igencsak sántikál, ha csupán az irodalomra, zenére és a képzőművészetre támaszkodva jár. Ha nem válik — az említettek által és az említette­ kért — a környezetkultúra, a lakáskultúra, a kertkultúra, az egészségkultúra, a viselke­ déskultúra stb. részévé. Lassan ugyanis köz­ tudomásúvá válik, hogy a kultúra egyes ele­ mei csak időlegesen kerülhetnek előtérbe egy­ más rovására. Az a kisgyerek, aki építési törmelékek között tölti gyermekkorát, fel­ nőttként aligha igényli majd Arany János verseit, és nem vágyik meglátni Szőnyi Ist­ ván képeit. Aki megszokja a rendezetlen munkahelyet, sohasem lesz képes gondos, lel­ kiismeretes munkát kiadnia kezéből, és szín­ házba is aligha kívánkozik. Czinke és Bobály tehát leszálltak a művé­ szet piedesztáljáról, hogy oda fellépni sokunk­ nak segítsenek. Nem tűnik talán patetikusnak a mondat, ha arra gondolunk, hogy szá­ mukra a művészi pályán a sikerhez és a to­ vábbi elismerésekhez ennél sokkal kikövezettebb utak (vagy zsákutcák?) is nyitottak. Aki akár könnyed, akár izzadságszagú, de semmitmondó, érthetetlen, öncélú — mégis nevet adó kiállítótermek falára kerülő — kí­ sérletezgetés helyett sokakhoz szólóan alkot, nehezebben járható, de igen tiszteletre mél­ tó utat választ. Küldetést teljesít. Tehetségé­ ből fakadó kötelességének tekinti, hogy akár hétköznapinak is nevezhető tárgyakat a mű­ vészi alkotás rangjára emeljen. Mert tudja, hogy e tárgyakkal nap mint nap találkozunk, általuk szemlélet, társadalmi magatartás for­ málható. És végül is ez a művész legfőbb cél­ ja, a társadalmi munkamegosztásban betöl­ tött szerepe. A Salgótarjánba érkezőt Czinke Ferenc vá­ rosszimbóluma fogadja. A hazaérkezőt is. Anyagait a környék erdei és a mögötte ma­ gasadó gyárkémények kohói adták, izzítot­ ták. A rászegelt csákányokkal apáink a város létét megalapozó szenet vájták, keserves ve­ rítékekkel. Múltból fakadó jelenünkre vethe­ tünk pillantást, ha mellette elhaladunk. Ha csak rövid időre és ösztönösen is, de sok­ szor ismétlődően. S köszönthetjük-e illendőb­ ben az idegent mással, mint magunk őszinte felmutatásával? Bobály Attila játszótere sem a megszokott formák szerint épült. Nem körülhatárolt te­ rület, hanem átszövi a lakótelepet. A játszó­ szerek stílusukban az ősi magyar hitvilágot idézik. Mesterein megmunkáltak, erősek, időtállóak. Játszószerek és műalkotások egyben. Használatuk nem lehet hatás nélkül a gye­ rekekre, de mindennapos látványuk a felnőt­ tekbe is beleivódik. S hogy milyen hatás­ sal, arra az alkotó művész tehetsége és jól kifejeződő szándéka a garancia. Mi, salgótarjániak, mindkét művet köszön­ jük és városunkhoz méltónak tartva vállal­ juk. Szeretnénk, ha az itt élő művészek mi­ nél többen, minél többször vállalnának épí­ tett világunkat szépítő, formáit gazdagító hasonló feladatokat. Fancsik János Madár a víz fölött Mészáros Erzsébet textiltervező iparmű­ vész tértextiljét 1982 novemberében adták át rendeltetésének a Salgótarjáni Állami Zene­ iskolában. A Salgótarjánban élő művész, aki 1966-ban kapta meg diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskola textil szakán, az 1970-es évek elejétől rendszeresen szerepel a hazai kollektív tárlatokon és számos egyéni kiállítása is volt 1919 című gobelinje a Nóg­ rád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgó­ tarján című szőnyege a KISZ KB tulajdona. Család című gobelinjét a Meinel-gyűjtemény őrzi Augsiburgban. Május című gobelinje a verpeléti házasságkötő teremben látható — hogy csak néhány jelentősebb művét említ­ sük. A zeneiskola aulájában elhelyezett tértex­ tilje a lépcsőfeljárót borítja el, kitűnően il­ leszkedik a belső tér adottságaihoz, összefüg­ gésben a komplex belsőépítészeti átalakítás­ sal. Színkialakításában a művész figyelembe vette az enteriőr színeit, az épület egész belső esztétikai kialakítását. A tizenegy négyzetmé­ teres textil kettős funkciót tölt be. Egyrészt, mintegy „kulisszája” a lépcsőfeljárónak. Más­ részt, a zenei élmény befogadására készít fel, amint azt — többi között — a lírai hangoltságú téma és a színvilág is jelzi, a sötétbarna, a kobaltkék, az óarany és a többi szín harmo­ nikus, egysége. �Mészáros Erzsébet számára a látott világ és a zene élménye adta az indíttatást a képi teremtéshez. A gondolat megjelenítésében a mű gondos, finom megmunkálásáról, össze­ fogott és lendületes kifejezésmódról vall. Mind a térformáló fogalmazás, mind pedig a síkban megnyilatkozó dekoratív jellemzője e munkának, ami a harmóniára való törekvés s a művész más alkotásaira is jellemző lírai attitűd jegyében született, s gazdag gondola­ ti-érzelmi töltést hordoz. Az egész művön szavakban nehezen meg­ fogalmazható derengő melegség vonul végig, egy-egy felület finom formai árapálya zaj­ lik. Mint a zenében. A tértextil kompozíciós elemeihez tartozik a föld, a víz, az ég és a madár, elvont megfogalmazásban. Ezek az elemek szintén a zenét szimbolizálják, a hangzás árapályait, a zenei motívumok súlyo­ sabb indulását, későbbi felszárnyalását, ködbeveszését. Aki zenét hallgat, ismeri azt az emelkedett érzést, amit a művész e kompozí­ cióval sugallni szándékozik. Ugyancsak ezt szolgálja a szövés módja is, amely a rusztikusabb felületekből a csitultabb, elsimítottabb szövésmódig terjed. Ez a szövési mód mint­ egy optikailag megemeli az aulát, a színdi­ namika törvényei alapján. Amint a zenében is kifejezhető a véglet, a mű színskálája is ér­ zékeltetni kívánja azt a nagy ívet, amiben a hangskálák is mozognak, a mélységek és a magasságok változatos szféráit bejárva. Széljárta tengerek távlatát idézheti emlé­ kezetünkbe a mű, a végtelenbe oldódó hori­ zontot kiterjesztett szárnyú madár — talán éppen egy tengeri sirály — szeli át. A ten­ ger fényeinek, nyugalmas csendjének, monu­ mentalitásának hangulata közös a zenéével. Az is megfoghatatlan, mint a szívdobogtató kinyílt látóhatár látványa. A tértextil előtt állva, szinte hallani a muzsika szárnyalását, mint a végtelen vizek szüntelen mormolását. Mészáros Erzsébet a nemes egyszerűséget, a finom, lírai hangot képviseli a textilművé­ szetben. Már kivitelezett műveinek figuratív, vagy — mint ebben az esetben — éppen stili­ zált megfogalmazása egyaránt a melegebb, a puhább életérzés, végső soron az életöröm je­ lenvalóságát jelzi művészetében, amint azt témaválasztása is bizonyítja. A maga módján teljességre törekszik, amikor a kor vátozatos fenyegetettségei közepette fogalmazza meg újra és újra azt az evidenciát, amelyből erőt lehet meríteni. Nevezetesen azt, hogy az élet a veszélyek közepette is szép, hiszen megis­ mételhetetlen. s gyorsabban elszáll, mint a hang, vagy egy madár a víz fölött. Tóth Elemér Gyöngyösi István: Termelőszövetkezeteink sokoldalú fejlesztése Az elmúlt két évtized alatt a magyar mezőgazda­ ság arca teljesen megváltozott. A hagyományos paraszti munkát nagy teljesítményű erőgépek vég­ zik, "összkomfortos” istállókban telelnek a jószá­ gok, iparszerű a termelés a közös gazdaságokban, a tudomány legfrissebb vívmányai mindinkább be­ vonulnak a növénytermesztésbe, állattenyésztésbe. Megváltoztak az ott dolgozók élet- és munkakö­ rülményei is. A mezőgazdaság fejlődése iránt ér­ deklődők előtt mindez végigvonul, ha kezükbe ve­ szik Gyöngyösi István közelmúltban megjelent könyvét amelynek alcíme: Utak, útvesztők, tak­ tikák. Nem véletlenül, hiszen az élelmiszer-terme­ lést stratégiai ágazatként emlegetik, a határokon belül pedig e területen is mindinkább előtérbe ke­ rül a termelés és gazdaságosság összefüggése. A szerző a megújulás sokoldalú lehetőségeiből villant fel jó néhányat, gyakorlati példákra alapoz­ va. Ezek közül nem eggyel szűkebb környezetünk­ ben is találkozhattunk, hiszen a szerző hosszú éve­ ken át a Nógrád megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője volt, rárpolitikája alapján érte el jelenlegi szintjét ametapasztalatai hitelességéhez aligha férhet kétség. Könyve, amely a Gondolkozzunk együtt a mező­ gazdaságról! sorozatban jelent meg. elsősorban a szakembert készteti töprengésre, de az ágazat részletkérdéseit kevésbé ismerőt is. Kétségtelen, a magyar mezőgazdaság a párt ag­ rárpolitikája alapján érte el jelenlegi szintjét, ame­ lyen képes az ország ellátását biztosítani, a nép­ gazdasági egyensúly javításából fakadó exportkö­ vetelményeknek eleget tenni. Napjainkban az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ leg­ jobbjai között vagyunk. De nem a mezőgazdasági munka termelékenységében és hatékonyságában. Hogy miért e paradoxon? Erre a kérdésre is igyekszik választ keresni a szerző. Újszerű igény­ ként fogalmazza meg a mezőgazdaság komplex fejleszlését - ami a gyakori emlegetés miatt elkoptatott fogalomnak tűnhet —, s nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a gazdálkodás belső és kül­ ső környezetének egyidejű vizsgálata teremti meg a lehetőségét a jobb gazdasági feltételek kialakí­ tásának, a mostani eredmények túlszárnyalásának. Időszerű a megállapítás, mert a világgazdaságban lezajló folyamatok kihatnak hazánk mezőgazdasá­ gára is, tehát nem hagyhatók figyelmen kívül. De a meglevő adottság sem, amelyek szűkebb vagy tágabb kereteit jelentik a mezőgazdasági üzemek tevékenységének. Ilyen környezetben kü­ lönösen megnövekedett a tervezés szerepe, a ter­ mőföld becsülete, az üzemek közötti együttműkö­ désben rejlő előnyök kamatoztatása. Mert amíg az időjárás viszontagságai ellen aligha tehetnek va­ lamit a tsz-elnökök. ágazatvezetők, annál többet a rendelkezésre álló erőforrások célszerű és jö­ vedelmező hasznosításáért. A szerző arra is figyelmeztet: a jó gazdasági ter­ vezőmunka a jövő tudatos befolyásolására, a bi­ zonytalansági tényezők csökkentésére törekszik, ezért cselekvési változatokkal dolgozik. A terv — a gazdaság tükre — bonyolult műveletek végterméke. Fontos követelmény a különböző tsz-kel szemben, hogy hozzák összhangba a helyi adottságokat és lehetőségeket, rugalmas és gyors választ adjanak a gazdasági szabályozók a piac által felvetett és közvetített kérdésekre, jelöljék meg a különböző feladatok ésszerű sorrendjét, reálisan vázolják a jövőt, minimálisra csökkentve a véletlenszerűsége­ ket. A könyv sorra veszi a tervezés módszereit, út­ vesztőit, vitatkozik a jelentőségét alábecsülő vagy túlhangsúlyozó szemléletekkel. Hangsúlyozza a más-más időszakra, területre szóló tervek harmo­ nikus összhangjának szükségességét. Külön feje­ zetet szentel a termőtájaknak, annak apropóján, hogy a közelmúltban Borsod, Heves és Nógrád megye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának, er­ dőgazdaságának tájkörzeteire komplex, hosszú távú fejlesztési tervet dolgoztak ki, majd Nógrád me­ gye két tájkörzetét veti egybe. Dr. Gyöngyösi Istvánnak a magyar mezőgazda­ ság élő problémáiról szóló könyve minden bi­ zonnyal újabb gondolatokat ébreszt olvasóiban, és újszerű megoldások felé tereli a szakembereket. (Mezőgazdasági, 1982.) M. Szabó Gyula Az olvasás anatómiája Izgalmas, hézagpótló könyvet forgathatunk néhány hete. A terjedelmes, 530 oldalas esszé- vagy tanulmánygyűjtemény (műfaját nehéz eldönteni), rögtön az elején, a kulturá­ lis életünket izgató egyik legkényesebb kér­ dést teszi fel: vajon az olvasás-e az egye­ düli közlési rendszer, mely hozzánk a tra­ dícióktól roskadozó és a művelődés szem­ pontjából fontos értékeket szállítja vagy má­ sok is elvégzik ugyanezt és e nagy múltú eszközünk sorsa a lassú, de biztos enyészet? A szerkesztők dicséretére legyen mondva, hogy ez utóbbi kérdésre nem magyarázat nélküli konok tagadással válaszolnak, ha­ nem, valamennyi érvet felsorakoztatva, megkísérlik felmérni a betűkultúra megvál­ tozott szerepét mai világunkban. Ezért érez­ zük találatnak Tomka Miklós tanulmányá­ nak közlését, aki rámutat arra, hogy a könyvek, a társadalom adott fejlettségi fo­ kán, még mindig csak a kisebbség számá­ ra jelentenek rendszeres szellemi utánpót­ lást, és az egyéb közlési eszközöknek — így a filmnek, rádiónak, és televíziónak, nem utolsósorban, mert kevésbé időigényesek és pszichikusán intenzívek — ugyancsak fon­ tos szerepük van a műveltségi fehér foltok felszámolásában, a felzárkóztatásban. A kul­ turális értékhordozók közvetítésében tehát a rádiónak, televíziónak éppúgy megvan a maga helye, mint az irodalomnak, és meg­ fordítva: az irodalom sajátos erényeinél fogva, az idők végeztéig legfontosabb közlé­ si rendszereinknek egyike lesz. Márcsak amiatt is így van ez, mert mint Hajdu Ráfis Gábor rámutat: „Múltbéli tapasztalataink egyik döntő fontosságú tárolója, a már lé­ tező, örökbecsű alkotások összessége — s mi­ vel hagyományok nélkül nincs élet, az írás­ beli közlés, annak befogadása akkor is kény­ szerűség lesz, ha esetleg az irodalom meg­ szűnik.” Persze Hajdu Ráfis is csak elmélet­ ben játszik ezzel az alternatívával. Noha tehát az olvasás monopol helyzete megszűnt, az sem hangélménnyel, de egyál­ talán semmivel sem helyettesíthető. A szín­ házat sem szűntette meg a film, a filmet vagy a rádiót sem a televízió. A rózsát nem he­ lyettesítheti a szegfű. Az írott szöveg fon­ tos erényei közé tartozik, hogy segítségével a legbonyolultabb gondolat is kellő diffe­ renciáltsággal fejthető ki úgy, hogy azt az olvasó is megértheti, mert az íráshoz és be-' fogadásához egyaránt minimális technikai apparátust kell mozgatni, és az olvasó újra és újra előveheti az értelmezésre szánt szö­ veget. A befogadó tehát saját életritmusához igazíthatja az olvasás ritmusát — írja Ka­ marás István. A tanulmánykötet ezzel összefüggésben ve­ ti fel az adaptálások problémáját is. Igaza van Hajdu Ráfisnak, hogy „a szépirodalmi alkotásnak szignifikáns és megváltoztathatalan jegye az, hogy a maga sajátszerűsé­ gében mint írásbeli közlés létezhet.” Lefordí­ tása, transzformálása identitásának elveszté­ sét is jelenti. Az Odüsszeia hangjátékváltozata tehát, noha fontos kiegészítő közműve­ lődési funkciót tölthet be, nem azonos az iro­ dalmi eredetivel. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy az adaptációs mű erősen közelítsen az eredeti szöveghez. Ez azonban csak lehe­ tőség, és a kötetben található megállapítá­ sokhoz célszerű hozzáfűznünk, hogy az e pillanatban a legnagyobb tömegeket érintő televízió, a nehéz gyártási körülmények mi­ att, gyakran a mennyiségre koncentrál, és ez csökkenti az elmélyült művészi munka esé­ lyeit. A tömegkommunikációs művek átme­ neti jellege is e tendenciát erősíti. Fel kell azonban vetnünk azt a kérdést is, hogy vajon a tömegközlési eszközök segítik-e a befogadók közvéleményhez való visszave­ zetését. Egyáltalán, az egyes közlési rendsze­ rek tevékenysége mennyire összehangolt a kulturális közvetítési rendszeren belül? E so­ rok írója olyat még nem tapasztalt, hogy a tv-bemondó egy klasszikus regény tv-filmváltozatának bemutatója előtt nyomatékosan felhívta volna a nézők figyelmét arra, hogy az csak egy adaptáció, és az eredeti elolvasá­ sa az igazi, amely itt és itt hozzáférhető és ilyen és ilyen erényei vannak. Talán attól fél a televízió, hogy a néző ekkor kikapcsolná a készülékét? Nem valószínű. Átgondolt és megtervezett komplex közművelődésre van tehát szükség, amely iránytűt ad a tömegek kezébe! Ennek egyik lényeges területe az iskola. H. Sass Judit és Gyürey Vera egyaránt fel­ veti fontosságát, de Veress András is rávilá­ gít az irodalmi tankönyv szerepére. Sajnos azonban a mai iskolarendszer nem nagyon kedvez az olvasásra szoktatásnak. Bizonyos iskolatípusokban a közismereti tárgyak óra­ száma katasztrofálisan lecsökkent, a speciális képzéseknek is áldozatul esnek a társadalom­ tudományi órák, az örökös tantervi reformok megzavarják a képzést. Baj van a pedagó­ gussal is. Olyan modern tanártípusra lenne szükség, aki nemcsak a kötelező olvasmányo­ kat kéri számon, hanem épít a tanulók eset­ leges spontán olvasmányélményeire. Ehelyett dolgozatjavításoktól és statisztikáktól kifa­ csart, egyáltalán nem tudós tanártípust lát a tanuló maga előtt. Ez csak tovább csökkenti az irodalomtanári pálya presztízsét, amely­ től az irodalomkedvelő fiúk már akkor elri­ adnak, mikor tanáruk alulfizetettségét, deg­ radálódott státusát látják. Az is feltűnő, hogy mint erre H. Sass Judit utal, az iroda­ lomtanár-pálya „lassan másodlagos” női pá­ lyává válik. Hazánkban a legtöbben a lektűrt olvassák. A kötet, igen helyesen, több elemzést is kö­ zöl e témáról: Simon Zoltán általános átte­ kintést ad, Loránd Imre az Elfújta a szélről, 25 �Fábri Anna Dalos Sándor két életrajzi regé­ nyéről, B. Vörös Gizella Agatha Christie-ről, Tokaji András Rejtő jenő Piszkos Fred a ka­ pitány és Agárdi Péter Berkesi András Sira­ tófal című giccséről ad elemzést. Hogy mi célt szolgálnak ezek az elemzések, arra Vitá­ nyi Iván világít rá A népszerű regény világ­ képe című írásában. Fel kell hívnunk a fi­ gyelmet a cikknek arra a gondolatára, hogy egy olvasmányt szórakoztatóvá nemcsak ma­ ga az olvasmány tesz, hanem annak olvasata is. Így például a nagy művészi értékű anali­ tikus autonóm műalkotást is lehet különböző olvasói átalakításokkal kellemessé tenni. (Megjegyezzük, az adaptátorok is sokszor ily módon alkotják újjá a műveket.) Ugyanak­ kor az is számít, hogy maga az olvasmány közeledik vagy távolodik-e az olvasótól. Sza­ bolcsi Miklós pontosan ezekre az autonóm művészeti irodalomban végbement átalakulá­ sokra hívja fel a figyelmünket. Természetesen egy ilyen rövid írás nem szólhat sok olyan szerzőről, aki értékes gon­ dolataival szintén gazdagította ismereteinket. Végezetül még néhány hiányérzetünket sze­ retnénk megfogalmazni a kötettel kapcsolat­ ban. Szívesen láttunk volna néhány oldalas áttekintést azokról az olvasáskutatásokról, melyeket eddig a világon és hazánkban vé­ geztek. Akkor bizonyára, legalább az említés szintjén, helyet kapott volna olyan nem lebe­ csülendő kutatás is, mint Durkó Mátyásé vagy Sz. Szabó Lászlóé. Durkó újabb kutatásai egyébként az e kötetben haloványabban sze­ replő nem művészi irodalmi közlések megér­ tésével is foglalkoznak. Egy az 527. oldalon található névelírásra is szeretnénk emlékez­ tetni a szerkesztőt. Csűri helyett Csuri Ká­ roly az, aki Szegeden izgalmas szöveganaliti­ kai vizsgálatokat folytat., Az imént szerkesztőt mondtunk, egyes számban, hiszen Hajdu Ráfis Gábor már csak írásában él, a másik szerkesztője ennek az élvezetes olvasmánynak Kamarás István volt. (Gondolat, 1982.) Rubovszky Kálmán Hermann István: Ideológia és kultúra a hetvenes években Kevés termékenyebb teoretikust találni ma szellemi közéletünkben Hermann Ist­ vánnál. Alig győzni tanulmányai, cikkei nyomon követését, sőt könyvei is olyannyira egymást érik, hogy hamar lépéshátrányba kerül, aki elidőzik igényes gondolatainál, Így történt ezúttal is, hisz a jelen kötetét kísérő élénk érdeklődés közepette máris újabb művekkel jelentkezett. Az értelemig és tovább! című Kozmosz-könyve sajátos ka­ rakterű — rádióelőadásokra épült — filozó­ fiatörténet. A kultúra és személyiség pedig a Móra Kiadó Iránytű sorozatát indítja az ifjabb korosztálynak szánt kultúratörténeti kalauzként. A sokoldalú érdeklődés, tematikai gazdag­ ság ellenére Hermann István munkássága konzekvens pályaképben összegezhető. Tar­ talmi egységét mi sem bizonyítja szemléle­ tesebben, mint hogy a modern kultúraelmélet „hármaskönyve’’ (A polgári dekadencia prob­ lémái, 1967; A szocialista kultúra problémái, 1970; A mai kultúra problémái, 1974) az el­ múlt évtized ideológiai, kulturális jellegze­ tességeinek elemzésével immáron tetralógi­ ává bővült. A négy kötet folytonosságát belső logikai rend szavatolja. A tanulmányokban közpon­ ti szerepe van a totalitás kategóriájának, de nemcsak absztrakt teoretikus értelemben. A szerző saját törekvéseiben — az egymást 26 megtermékenyítő korok, eszmei áramlatok, a politikai, gazdaság, ideológia egymásrahatását értelmező kísérleteiben — is mindenek­ előtt a történeti teljesség igénye ölt testet, a praxis szükségszerűségeit és az emberi vonatkozásokat egyaránt hangsúlyozó szem­ lélet érvényesül. Mindhárom megelőző kötetre az volt a jellemző, hogy az elemzés során érlelődtek meg az újabb vállalkozás alapgon­ dolatai. Ilyenformán a hetvenes évek ideoló­ giai helyzetének vizsgálatához A mai kultú­ ra problémái adtak ösztönzést. Vagy konk­ rétabban fogalmazva: az abban prognoszti­ zált változások „a politikai, kulturális és ide­ ológiai sorok és sorsok átrendeződéséről” a hetvenes évek végén már tényekként kínál­ ták a leírás, az értelmezés lehetőségét. Az elmúlt évtized ideológiai, kulturális tenden­ ciáinak felelevenítése egyszersmind a válság­ jelenségekkel terhes jelentudat közvetlen elő­ történetének rajzolatát adja. A bevezető gondolatsor — mintegy elvi megalapozás gyanánt — azt az „őseredeti” kérdést taglalja, hogy „mitől vált az emberi élet kultúrateremtő erővé”. A társadalmi­ ságban körvonalazott marxista válasz ez­ úttal. A társadalmi lét ontológiájából köl­ csönzött lukácsi koncepcióval egészül ki, mi­ szerint az embert az állattól nem az külön­ bözteti meg elsősorban, hogy több fázis­ ban tevékenykedik, hanem, hogy minden­ képpen komplexumok komplexumaiban kény­ telen tevékenykedni. Nincs tehát olyan em­ beri tevékenység, amelynek alapvető cél­ kitűző mozzanatában ne szerepelnének más, a konkrét céllal és tevékenységgel össze nem függő mozzanatok. „Az ember ugyanis mint társadalmi lény is cselekszik, és ezért elengedhetetlen, hogy cselekedeteinek társa­ dalmi következményeire is gondoljon. A komplexumok komplexumaiban való cselek­ vés azt jelenti, hogy egyfelől megvan az a komplexum, amely a cselekvés célját jelöli meg, másfelől ez elválaszthatatlanul össze­ kapcsolódik a cselekvés társadalmi eredmé­ nyének, horderejének komplexumával. Ez az a legegyszerűbb forma, melyben a komplexu­ mok komplexumaiban lezajló emberi cselek­ vés értékelhető.” Ennek azért van gyakorla­ ti jelentősége, mert a társadalmi élet bár­ mely területét csak az emberi cselekvés e sajátosságának figyelembevételével lehet helyesen irányítani. A polgári világ kultúrája és az Elméleti kérdések című fejezetek egyrészt a kapitalis­ ta válság jellegét, a krízistudat objektív tár­ sadalmi, politikai, gazdasági okait, másrészt annak ideológiai, kulturális következményeit elemzik. Ezek sorából kiemelendő, hogy a modern monopoltőke számára már nem elég­ séges a polgári társadalom indirekt védelme zése, s a hetvenes években újra feltámadt a kapitalizmus közvetlen apologetikája. Ez mindenfajta baloldali hagyományt, tenden­ ciát kíméletlen kritikában részesít és „iker­ szülötte a szocializmus ellen intézett közvet­ len kampányoknak”, amelyek lejáratni igye­ keznek a szocializmushoz vezető történelmi folyamatot, s a létező szocializmust „mint egyfajta profetikus illúziót és negatív, em­ bertelen gyakorlatot’’ mutatják be. Hermann nyomon követi a huszadik századi polgári gondolkodás két nagy szárnyának, az irra­ cionalizmusnak és a szcientizmusnak az akti­ vizálódását, reagálását a válságjelenségekre és sok ismerősnek tetsző példával illusztrál­ tan mutatja be a krízistudat művészeti ref­ lexióit is. A könyvet záró Szocializmus és kultúra cí­ mű fejezet konzekvenciái — legalábbis tér­ ben — közelebbi érdekeltségűek. A szocialis­ ta építés intenzív szakaszának jellemzése több vonatkozásban — például a munka és a kultúra összefüggéseinek értelmezésében — eredeti látásmódról tanúskodik. A szerző megkülönbözteti az elsősorban kézműipari tudást, figyelmet igénylő munkafolyamato­ kat a jobbára egyszerű fizikai erőkifejtésen alapuló munkavégzéstől. A munka előbbi típusát az olasz artigianato kifejezéssel írja körül, és a kelet-európai szocialista orszá­ gok történeti fejlődésének hátrányaként, az intenzív korszak sajátos nehézségeként ész­ revételezi e jelenség sporadikus, epizódszerű létezését, viszonylagos fejletlenségét. Tudni­ illik a kézműipari tevékenység — a patri­ archális munkától eltérően — éppen olyan magatartási formákat sugallt, olyan tulaj­ donságokat alakított ki az emberekben, ame­ lyeknek egyes elemeit a modern ipari mun­ ka is feltételezi, a fejlett szocializmus viszo­ nyai között zajló intenzív fejlődés is igényli. A kulturális forradalom első szakasza va­ lamennyi szocialista országban lényegében a „barbár, félvad viszonyok lenini kritiká­ ja jegyében zajlott le”. Mint köztudott, ez a korszak történelmi léptékű eredményeket produkált a műveltségi monopóliumok, az el­ maradottság felszámolásában, az extenzív kulturális fejlődésben. De — többek között — ..nem alakította át úgy a munkás viszo­ nyát tevékenységéhez, ahogy azt az artigia­ nato hagyományaira épülő munka lélektana megköveteli.” Ezért az artigianato tradíciónak hiánya — következtet Hermann —csak egyet­ len módon pótolható „mégpedig a kultúra nagyütemű és átfogó fejlesztésével... Lehet­ séges, hogy a kultúra intenzív terjesztése ré­ vén sikerül olyan munkaszemléletet kialakí­ tani, amelyre az intenzív termelés időszaká­ ban szükség van.” Tehát a szocializmus épí­ tésének intenzív korszakában a kultúra egyik legfontosabb funkciója, hogy pótolja azokat a szemléleti elemeket, „...melyeket más orszá­ gokban egy történetileg hosszabb és kiter­ jedtebb kisműves termelés alakított ki. De politikai szempontból legalább ilyen lénye­ ges az, hogy a kultúra szerepet játszik an­ nak az ellentmondásnak a feloldásában, mely a szocialista nagyüzemi munkás és a kisárutermelő »perszonáluniója« miatt mindenkire kiterjedhet. A kultúra feltétlenül a nagyüze­ mi megoldások irányába, a nagyüzem fejlő­ désének komplexitása felé tolja az embere­ ket. Nyilvánvaló, hogy az igazán újszerű és rendkívül termelékeny megoldások főként a nagyüzemben jöhetnek létre, nem szólva ar­ ról, hogy az üzemi demokrácia, s egyáltalán az üzemi atmoszféra mint a termelés általá­ nos feltétele szintén csak akkor lehet iga­ zán tartalmas, ha a kultúra iránti érdeklő­ déssel telítődik.” E sorokból nem nehéz ki­ olvasni a szerző véleményét a mára oly so­ kat vitatott kérdéssé vált kisárutermelés — nagyüzemi gazdálkodás viszonyairól, noha nem tagadja az előbbi formáció előnyeit sem. A kultúra és a demokrácia viszonyát Her­ mann Lukács György Megélt gondolkodás című önéletrajzi vázlatának nyomvonalán értelmezi. Hangsúlyozza, hogy „a kvalitatív termelés a szocializmusban csupán demokra­ tikus alapon bontakozhat ki”. Lukács bírál­ ta a formális demokratizmust, s szeme előtt a „hozzáértésen alapuló demokratizmus”, a munkavégzés demokratizmusa lebegett, mely­ nek alapfeltételeit csak a kultúra terjesztésé­ vel, a tömegek kulturális színvonalának ál­ talános emelésével lehet megteremteni. „A demokratizmus csak azon az alapon valósul­ hat meg a munkában, ha magában a mun­ kavégzésben már spontán módon sikerül ér­ vényesíteni a kézműipari tradícióból, az artigianatóból átszármazott munkaszemléle­ tet, s maguk a munkahelyi viták is ennek a konkrét érvényesítési lehetőségei körül mo­ zognak” — fűzi hozzá Hermann szinkronban fentebb idézett gondolataival. E fejezeten belül elemzi továbbá a szocialista társadalmi viszonyok és a kulturális élet ellentmondá­ sait, a szükségletek fejlődése és a kultúra kapcsolatát. Könyve legvégén a „szocialista munka a világgazdaságban” kérdéskört je­ leníti meg. Hermann István újabb kötetével — köte­ teivel — tovább gazdagodott a kultúraelmé­ let irodalma, amely az elmúlt évtizedben — többek között éppen az ő tekintélyes mun­ kássága révén — kapott megfelelő rangot könyvkiadásunk gyakorlatában is. Ez is sa­ játos kísérőjelensége volt a hetvenes évek ideológiai, kulturális életének. (Kossuth, 1982.) Csongrády Béla ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye