https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d1e275dddcb11d43d2342358a08a9ced.jpg 6ccab42e02c591dba2c7b70eefe5022b https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b35f57302030e0cc56ff3f8f0ffe37b1.pdf 0a224135af8ee5922fd000728f68276c PDF Text Text 1982/5 Milliók sportja Munkások az irodalomban Portrék a félmúltból Ádám Tamás, Győri László, Konczek József, Petrőczi Éva, Szikra János, Vaderna József versei és Sarusi Mihály, Hajdú Gábor prózája A salgói romok Kilencek Ünnepnapok hétköznapok nélkül? Lá­ tod, most ez az, amit tömegsport néven em­ legetünk. Megrendezzük a spartakiádot, de minek? Elindul egy megrekedt sportoló, sor­ ra megver mindenkit, de ő is csak olyankor vesz ütőt a kezébe, vagy ugrik távolt, ami­ kor a verseny van. Ezzel a feljutásos rend­ szerrel próbáljuk folyamatossá tenni a dol­ got, de ez egyúttal kiválaszt, mondhatnám elutasít. Aki kiesik, egy évig megint csak tévén lát meccset. Aztán mindez szép jelen­ tésbe kerül, aminek alapján főjelentés készül, végül pedig a „legfőbbjelentés”. Ezt bekötik aranybetűzik. Hányan és hányan dolgoznak rajta?” (Kiss László: Milliók sportja) „Tizenhárom évvel az indulás után a Ki­ lencek ismét együtt vannak, a csoport meg­ maradt, és továbbra is egységes, közös han­ gon szólnak. Sokféle csatornából táplálkozik ez a közös hang. Származásuk, szülői indít­ tatásuk hasonlóságából, a korai, még az egyetemen kialakult költői-baráti egymásrahatásból, és nem utolsósorban a közös pél­ daképekből. A Kilencek hangvételükben a magyar irodalom Ady—József Attila—Nagy László vonalát folytatják, különös érzékeny­ séggel felvállalva azok társadalmi-nemzetinépben gondolkodó líráját”. (Petőcz András: Elérhetetlen föld II.) „Mivel a kötetek közel egyharmad része tartalmaz olyan riportokat, melyek sem az apró tények közötti összefüggést, sem az egyedi mozzanatokban rejlő törvényszerűsé­ gek társadalmi feltételezettségét nem érzé­ keltetik, a megértés kritikája óhatatlanul fel­ cserélődik a tetszőleges szubjektív értékelés­ sel. A hétköznapi tudat és gyakorlat síkján megjelenő anómiák egyéni átszínezése követ­ keztében az őszinteség önértékké válik: mindegy, hogy milyen értékeket hangoztat valaki, fontos, hogy szavainak személyes fe­ dezete elfogadhatónak tessék. Ennek egyik fajtája szerint a végső igazság a közvetlen tapasztalatokat, mint izolált, tovább nem elemezhető elemeit illeti meg. Csakhogy ez­ zel az eljárásmóddal a szociográfiai tudósí­ tás hitele válik kétségessé; az elszigetelt tár­ sadalmi tények merőben elvont egymásmellettisége nem teszi lehetővé, hogy az olvasó egységes ítéletet formáljon azokról a társa­ dalmi okokról, melyek az adott állapot létre­ hozásában játszottak közre”. (Kerékgyártó T. István: A hetvenes évtized tényei) TÁRSADALOMPOLITI KAl,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Szerzőink változatlan érdeklődésére közöljük, hogy a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Madách-pályázat (beküldési határidő: 1982. október 31.) és a Salgótarján város Tanácsa ál­ tal a szerkesztőségünkkel közösen kiírt Gerelyes Endre irodal­ mi pályázat (beküldési határidő: 1982. november 30.) felhívása 1982/2. számunkban olvasható. Kérjük kedves pályázóinkat, hogy a borítékra és a beküldött munkákra a jelige mellett a pályázat megnevezését (Madách, vagy Gerelyes Endre) is ír­ ják rá! 1982/5 TARTALOM 3 Baráthi Ottó: Ötnapos munkahét 4 Kiss László: Milliók sportja 7 Hortobágyi Zoltán: Az én kocsmám 9 P. A.: Kérdések — válaszok nélkül 10 Horváth István: Történelmi portrék félközelből , 13 Petrőczi Éva: Ők ígéretünkhöz híven a már eddig is sikeresnek bizonyult irodalmi estjeink folytatódnak. Október 4-én újabb Nógrád me­ gyei szerző mutatkozhatott be. Kelemen Gábor Bakszekér cí­ mű (Palócföld Könyvek) kötete kapcsán állt a közönség elé. A szerzőt Bajor Nagy Ernő mutatta be. Madlena József ecsegi ta­ nácselnök arról a bonyolult viszonyról beszélt, amely a szűkebb pátriát és Kelemen Gábort összefűzi. Az esten közremű­ ködött Inke László színművész. A házigazda feladatát dr. Praznovszky Mihály, a Nógrádi Sándor Múzeum új igazgatója látta el. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a Nógrádi Sándor Múzeum és a Palócföld szerkesztőség közös rendezvénysoroza­ ta folytatódik. 13 Szikra János: Csend 14 Sarusi Mihály: Őszike a révben, Mózsa hlopci 16 Hajdú Gábor A nagy sztori 16 Ádám Tamás: Pitypangszerelem, Elobbant, Holtponton 18 Vaderna József: Balassi Bálint utolsó ugratása, Szögverés 19 Konczek József: A munkaszoba, A fagyos este fényeiben, úgy sodor Néha 20 Győri László: Carmen immortale. Éjszaka, Veszejtése a láncnak 21 Feld István: A salgói romok vallatása A képzőművészeti világhét kiemelkedő eseményeként, ok­ tóber 2-án megnyílt az I. országos rajzbiennálé Salgótarján­ ban. A megnyitó beszédet Horváth György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának veze­ tője tartotta. A dijakat Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese adta át. Csohány Kálmán-emlékplakettet ka­ pott Sulyok Gabriella, a nagydíjat Kovács Péter nyerte el. További díjazottak: Nagy Gábor (Művelődési Minisztérium díja) Banga Ferenc (KISZ KB díja), Kovács Tamás (Kép­ zőművészeti Alap díja), Czinke Ferenc (lapkiadó vállalat és a kritikusok díja), Földi Péter (Salgótarján Tanácsának díja), Püspöki István (Szakszervezetek Nógrád megyei Ta­ nácsának díja), Szemethy Imre (Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága különdíja). Ezúton gratulálunk mindannyiuknak. A százharminc kiállító művész kétszázötvennégy mun­ kája két helyszínen, a Nógrádi Sándor Múzeumban és a József Attila Művelődési Központban látható a jövő év januárjáig. Külön kamarakiállításon mutatkozik be Szalay Lajos, emlékkiállítás tiszteleg Csohány Kálmán munkássá­ gának. A Nógrád megyei bányász kulturális napok keretében Laczkó Pál a szorospataki (szept. 17.) és a ménkesi (szept. 22.) aknaüzemnél napjaink magyar irodalmáról tartott előadást, október 12-én pedig a nagybátonyi gépüzemben könyve kap­ csán találkozott olvasóival. Szeptember 20-án a Balassagyarmaton működő fiatal al­ kotók körének (Komjáthy-kör) meghívására a mai magyar iro­ dalom jelenségeiről beszélt, majd élénk vitában a kör tagjai­ nak friss műveit elemezte. 22 Kerényi Ferenc: Kubányi Lajosról 24 A regényről vagy a történelemről? (Laczkó Pál) 26 Elérhetetlenebb (Dérczy Péter) 27 Elérhetetlen föld II. (Petőcz András) 29 Győri László: Tekintet (Horpácsi Sándor) 29 A hetvenes évtized tényei „írószemmel” (Kerékgyártó T. István) * E számunkban közölt képzőművészeti alkotásokat az I. országos rajz­ biennálé (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján) anyagából válogat­ tuk. A címoldalon Csohány Kálmán, a borító 3. o. El Kazovszkij, a hátsó borítón ef. Zámbó István, a 6. o. Bálványos Huba, a 11. o. Iványi Ödön, a 13. o. Stuiber Zsuzsa, a 15. o. Farkas András, a 19. o. Lehoczki István, a 20. o. Földi Péter, a 23. o. Cziráki Lajos, 28. o. Fillenz István munkái láthatók. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.27569 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ötnapos munkahét Az elmúlt év közepétől hazánkban — így természetszerűen Nógrád megyében is — megkezdődött, és napjainkban is folyamatban van az ötnapos munkahétre való áttérés. A tapasztalatok alapján a dol­ gozók döntő többsége nagy örömmel, kedvezően fogadta a rövidebb munkahetet. Az örök kétkedők, a pesszimisták, az újtól mindig irtózók és tartózkodók korántsem lelkesen. Az előbbiek arra apelláltak, hogy ha több mint tíz évvel ez­ előtt bevezethette az ötnapos munkahetet a fejlett tőkésországok döntő többsége, a Szovjetunió és jó néhány hozzánk hasonló fejlettségi szintű szocialista ország (Csehszlovákia, NDK, Bulgária), akkor mi miért csak most? Már megint későn kapcsoltunk, már megint fáziskésésben vagyunk. Az utóbbiak viszont azt fejtegették, hogyan engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, amikor az is­ mert és lényegesen nehezebbé vált gazdasági körülményeink között, csupán életszínvonalunk megőrzése érdekében is, az eddiginél sokkal többet és jobban kell dolgoznunk. Az elsőként említett álláspont képviselői (akik tehát azt kifo­ gásolják, hogy miért nem vezettük be az ötnapos munkahetet már évekkel ezelőtt) valószínűleg figyelmen kívül hagyják, hogy ebből a szempontból nem elegendő — mert nem egyedül mértékadó — a gazdasági fejlettségi szint összehasonlítása. Arra sem igen gondol­ nak, hogy az élőmunka hatékonysága, a munkatermelékenység színvonala és növekedési üteme — amely viszont a munkaidő­ csökkentés szempontjából az egyik legdöntőbb tényező — tekinte­ tében a hozzánk közel hasonló gazdasági fejlettségi szintű orszá­ gok mindegyikével (pl. NDK, Csehszlovákia) sem álljuk ki az összehasonlítást, relatíve hátrányos a helyzetünk. Ha a tényleges munkaidő alakulását figyelemmel kísérjük, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt tíz évben nagyon sok nyugati ország­ ban az átlagos heti munkaidő közel 35 órára csökkent, mégis a világ minden országát figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy az átlagos heti munkaidő 40 óra felett van. A világ munkásai közül a legrövidebb átlagos munkaidőt az amerikai munkások dolgozzák le. Itt az 1970-es amúgy is alacsony heti 37,1 óráról 1980-ig 35,3 órás átlagra csökkent a munkaidő. Svédország a második helyet foglalja el a vizsgált időszakban: heti 38,2 óráról 35,6 órára csök­ kent a heti munkaidő. A harmadik helyen Belgium áll, heti 40,2 óráról 35,8 órára történő csökkentéssel! (Még néhány példa: NSZK 41,6 óra, Luxemburg 40,2 óra, Japán 40,6 óra.) Ellenpéldák is akadnak. Az ázsiai országok közül pl. a Koreai Köztársaságban leghosszabb, 52 órás a munkahét. A „harmadik világ” országai közül Egyiptomban 56 óra, Guayánában 47 óra, Pe­ ruban 46 óra az átlagos heti munkaidő. Vélhető továbbá az is: elfelejtik, hogy 1968 és 1978 között heti 48 óráról 44 órára csökkentettük mi is a munkaidőt és bevezettük a kéthetenkénti 11 napos munkarendet, ezzel eleve nagy terhet róva a gazdaságra, hiszen — csupán akkor — 9 százalékkal csök­ kent a munkaidőalap. Arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a társadalmi munka­ időalap demográfiai okokból csökkent, továbbá, hogy a munkaerő­ hiány-pszichózis igen nagy intenzitással jelentkezett, és a túlkereslet csak éppen az elmúlt években mérséklődött valamelyest. El akartuk és akarjuk kerülni azt is, hogy a korai, kevésbé megalapozott áttérést visszalépés kövesse (mint pl. Csehszlovákia, Lengyelország), fel kívántuk használni más, elsősorban a szocia­ lista, de a fejlett tőkésországok tapasztalatait, azokét is, ahol nem volt konfliktusmentes a munkaidő-csökkentés. (Egyébként: termé­ szetéből adódóan — ti., hogy embereket és szervezeteket érint — elképzelhetetlen feszültségek nélkül!) A másodikként bemutatott felfogás hívei (akik azt vallják, hogy mai gazdasági helyzetünkben nem volt időszerű a munka­ idő-csökkentés és az ötnapos munkahétre való áttérés) feltehetően nem veszik számításba, hogy a mostani munkaidő-csökkentés a korábbi 9 százalékos munkaidőalap-csökkentéssel szemben népgaz­ dasági szinten csak — átlagosan — mintegy 3 százalékos munkaidő­ kiesést jelent, és a korábbi munkaidő-csökkenésnél összehasonlít­ hatatlanul kisebb terhet ró a gazdaságra. Ez — egyes felmérések tapasztalatai szerint — azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló mun­ kaerő-tartalékoknak csupán mintegy 10—20 százalékát kell moz­ gósítani. Az átlag persze takarja a szóródást — pl. van olyan vál­ lalat is, ahol a munkaidő-kiesés 5—6 százalékos —, de mindenesetre illusztrálja, hogy az áttérés gazdasági alapjai megvannak, a felté­ telek (ha nem is játszi könnyedséggel és mindenütt azonos körül­ mények között) megteremthetők. Ugyanakkor a mostani rövidebb munkaidő bevezetéséből adódó munkaidőalap-veszteséget némileg az is ellensúlyozza, hogy a mun­ kaközi szünet munkaidőben való biztosítását — az áttéréssel egy­ idejűleg — meg kell szüntetni. Ez az intézkedés az általános nem­ zetközi gyakorlattal is egyező, az eddig hátrányosan érintettek ér­ dekeivel is adekvát, az egységesítés céljait is szolgálja. Kedvező az is, hogy az áttérések időszakának lényegében a közepétől — 1982. január 1-től — megváltozott a szabadságolási rendszer, megszüntetve a szabadságból a szabadnapok miatti köte­ lező levonást. így 5 munkanap szabadság jelent egyheti szabad időt. Az új szabályozás — ez sem elhanyagolható körülmény — felemeli az alapszabadság mértékét, általában a korábbinál hosszabb rendes szabadságot biztosít, egyúttal egyszerűsíti és korszerűsíti a szabad­ ságrendszert. Indokolt volt az ötnapos munkahét általánossá tétele, illetve a a munkaidő-csökkentés további kiterjesztése annál is inkább, mert az elmúlt években nagyon sok vállalat, intézmény szeretett volna áttérni a rövidebb munkahétre, vagy éppen már — engedéllyel vagy anélkül — be is vezette azt. Bizonyított, hogy — amennyiben a termelés átszervezhetősége fennáll — a termelés és termelékenység növelhető rövidebb mun­ kahéten is. A munkakezdés és -leállítások számának csökkenése pl. egyes termelési folyamatokban megtakarítást jelent. A berendezések kihasználása is javítható. A szombati munka felszámolása költségmegtakarítást eredményezhet. Ez most különö­ sen az energiaköltségek szempontjából lehet jelentős. Nemzetközi tapasztalatok szerint az áttérés kedvezően hat a hiányzásra és a fluktuációra, javul a munkához való viszony is, a munkahelyi lég­ kör, az identifikáció is. Mit jelent a gyakorlatban az áttérés? Mindenekelőtt (ha a heti munkaidőkeretet nézzük) azt, hogy öt munkanapra két szabadnap jut, és nem feltétlenül azt, hogy öt munkanapot két, egybefüggő szabadnap követ. Ez még akkor is csak így igaz és így kell fel­ fogni, ha célszerű törekedni arra, hogy a dolgozók — lehetőség szerint — szombatonként szabadok legyenek. Ez nyilvánvalóan nem oldható meg mindenütt (kereskedelem, egészségügy stb.). Amennyiben az éves munkaidőalapot vizsgáljuk, a következő — szinte hihetetlen — képet kapjuk. Az év 365 napjából 52 vasár­ napon és további heti egy, azaz évi 52 szabad napon, továbbá — több év átlagában — 6 ünnepen és mintegy 18 szabadságnapon nem dolgozunk. Ez összesen — írd és mondd! — 128 munkától mentes nap. Ez pedig azt jelenti, hogy — éves átlagban számolva — min­ den két munkában töltött napot egy szabadnap követ! Ez nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó, tekintet­ tel arra, hogy az éves munkaidőkeret átlagosan a 240 napot sem éri el és közelít a szociológusok által optimálisnak vélt munkaidő­ pihenőidő arányokhoz. (Csehszlovákiában például, ahol az ötnapos munkahét 1969-ben, tehát több mint tíz éve vált általánossá, az évenkénti munkanapalapot 257 napban határozzák meg. Ezt azonban 1975-től gazdasági feladatok, tervek teljesítése érdekében három hi­ vatalos „munkaszombattal” kellett megtoldani!) Az ötnapos munkahétre való áttérés társadalompolitikai jelen­ tősége egyértelmű, hiszen több egybefüggő szabad időt biztosít a dol­ gozók számára, és nemcsak azoknál a dolgozóknál — mint az a köztudatban elterjedt — akiknél rendszeres és általános a szabad szombatos munkarend. A rendelkezés rugalmassága ugyanis lehe­ tővé teszi, hogy a dolgozók szabadnapjaikat ne hetenként, hanem egyszerre, a szabadsághoz kapcsolódóan vegyék ki, ahol ez indokolt és megoldható. Nagy jelentőségű az intézkedés — és a dolgozók számára is kedvező — abból a szempontból is, hogy hetenként tizenkettő helyett csak tízszer kell megtenni a munkahely és a lakóhely kö­ zötti távolságot. Gondoljunk csak az ingázókra, akik nem ritkán naponta egy óránál is több időt töltenek el utazással. Az ötnapos munkahétre való áttérés — mint ismert — 1981. július 1-től megkezdődött Nógrád megyében is, és jelenleg is folya­ matban van. A leglényegesebb, legfontosabb momentumok röviden a következőkben összegezhetők. Megyénkben 1981. második felében tíz gazdálkodó szervezet, mintegy tizenhétezer dolgozója tért át az ötnapos munkahétre 1982. évben több mint százötven vállalat, üzem, gyáregység, telep közel ötvenezer fővel, és mintegy hetven intézmény tizenkétezer dolgozóval állt át a heti öt munkanapra. Az eddigi áttérés össze­ sen közel nyolcvanezer dolgozót érintett. A gazdálkodó szervek többsége időben, kellő gondossággal ké­ szítette el az áttérés zavartalanságát elősegítő programot, dolgozta ki a szükséges intézkedéseket. Előfordult, hogy néhány vállalat (telep) késve látott hozzá az előkészítéshez. Ez nem elsősorban a hozzáállás, sokkal inkább a sajátos megyei arculat következménye volt (ti. Nógrád megyére a gyáregységek — más megyei székhelyű vállalatok telepei — viszonylag nagy aránya jellemző: a gyáregy­ ségek, telepek csak a nagyvállalati programok véglegesítése után tehettek konkrét intézkedéseket). 3 �A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a kieső munkaidő­ alap pótlása a termelővállalatok döntő többségénél biztosítható. Ne­ hezebb a helyzetük a szolgáltató szférába tartozó egyes vállalatok­ nak, intézményeknek (sütőipari vállalat, kereskedelmi vállalatok, egyes egészségügyi intézmények). A visszapótlást a teljesítménykövetelmények szigorításával, mun­ kaszervezéssel, a munkafegyelem javításával és csak kisebb részben a munkaerő átcsoportosításával biztosítják. Az eddigiek is azt bi­ zonyítják, hogy a szervezési intézkedésekkel elérhető eredmények tovább fokozhatók. Számos gazdálkodó szervnél felmerült a gyermekintézmények, kereskedelmi egységek szombati nyitvatartási igénye. Azoknál az egységeknél, ahol a dolgozók véleményét a program készítése előtt már kikérték, alig merültek fel vitás kérdések. Több gazdálkodó egységnél a dolgozók javaslata alapján mó­ dosították a program egyes pontjait. Elsősorban a munkarend (mun­ kaidőkezdés, -befejezés) változására került sor, de a dolgozók javaslatai, észrevételei alapján kiegészítették a munkaidőalap ki­ használására, a munkafegyelem szilárdítására, más fontos szerve­ zési intézkedésekre megfogalmazott programpontokat is. Ami a legfrekventáltabb ágazatokban megtett és tervezett intéz­ kedések lényegét illeti, azokról — csak példaszerűen — a követ­ kezőket lehet elmondani. Közlekedés: az igénykielégítés döntő tényezője az volt, hogy a menetrendek, a járatok a közlekedési szempontból nagyobb mun­ káslétszámmal rendelkező vállalatok munkarendjéhez igazodjanak. Ebből adódik, hogy természetszerűnek kell tekinteni — még ha nem is felel mindenkinek —, hogy a kisebb létszámú gazdál­ kodó szerveknek, és a később áttérőknek a már kialakított menet­ rendhez kell — lehetőség szerint — igazodni. Kereskedelem: alapelv volt, hogy a nyitvatartási rendet úgy kell megállapítani, hogy az ellátás színvonala és a vásárlási körül­ mények ne romoljanak, az üzletek nyitvatartási ideje lehetőleg ne csökkenjen. Ennek megfelelően az élelmiszer-kiskereskedelemben pél­ dául az egyszemélyes boltok nyitvatartási rendjét a helyi igények­ hez igazodva állapították meg. Számos egységnél a csütörtöki nyitvatartás időtartamát általában fél és egy órával, a péntekit egy, másfél órával hosszabbították meg. Egészségügyi ellátás: a kórházakban az ellátás továbbra is folyamatos, a látogatások rendje lényegében nem változott. A szak­ orvosi rendelések munkarendje hétfőtől péntekig közel azonos ma­ radt. Szombaton 8—12 óra között a legfontosabb szakrendelések működnek. A körzeti orvosi ellátás a korábbi színvonalon bizto­ sított. Az általános üzemi, gyermekorvosi és fogorvosi körzetekben hétfőtől péntekig tartanak rendeléseket. Péntek délutántól hétfő reggelig az ügyeleti székhelyeken általános orvosi ügyelet biztosítja a lakosság sürgősségi ellátását. Szombaton 8—12 óra között erősített ügyeleti ellátás működik. Hétfőtől péntekig minden gyógyszertár szombat-vasárnap a két városi, valamint a pásztói és szécsényi pati­ ka is nyitva tart. Szombat-vasárnap ügyelet, illetve készenlét van. A bölcsődék nyitvatartási rendje hétfőtől péntekig alig változott. Milyen hatások jelentkezhetnek még az áttéréssel összefüggés­ ben, pontosabban annak reakciójaként? Mi várható, mire lehet és kell még számítani? Ismét csak a teljesség igénye nélkül a követ­ kezőkre bizonyosan. A lakosság számára — a tervszerű és eddig eredményesnek ítél­ hető intézkedések ellenére is — kezdetben és egy bizonyos ideig gondokat, kisebb-nagyobb zökkenőket okozhat az új életritmus. Az egyének, a családok életmódja, a kialakult szokások csak lassan, bizonyos idő elteltével változtathatók. Nemzetközi és korábbi hazai tapasztalatok is bizonyítják, hogy a most elhatározott, bevezetett intézkedések, munkarendek, a kialakított infrastrukturális rendszer korántsem tekinthetők véglegesnek. Éppen ezért továbbra is szük­ ség van a formálódó, újonnan is alakuló igények figyelemmel kísé­ résére, a rugalmas és gyors reagálásra, az ütköző igények és érde­ kek esetében pedig a magasabb rendű érdekek következetes meg­ valósítására. Milliók sportja Zico az egész utca. Meg Paolo Rossi. De hát Mundial után vagyunk, ilyenkor így,,dukál”. Lám, a foci-VB most is meg­ tette hatását. A kutatók már régen meg­ figyelték, hogy az olimpiákat és a labda­ rúgó-világbajnokságokat követően meg­ növekszik a sport iránt az érdeklődés. De ennyire? Ki számított rá, hogy apró, ke­ rek szemű Platinik nőnek ki az aszfalt­ ból? — Hát már te is? — kérdi barátom, a d.-i testnevelő tekintete, amikor előhoza­ kodom látogatásom miértjével. — Na ide­ A vállalatok, az intézmények, a szolgáltató szervezetek, a sajtó, a tömegkommunikáció fontos és közös feladata, hogy tájékoztatást adjanak a megváltozott körülményekről, a munkarendről, a szol­ gáltatások rendjéről, a nyitvatartásról stb. Ennek ismeretében kell megtervezni és átrendezni munka- és életrendünket! Nagy körül­ tekintéssel és figyelemmel! Várható, hogy az emberek beállítottságuk, természetük, vér­ mérsékletük, mentalitásuk differenciáltságánál fogva különbözőkép­ pen töltik el majd heti két szabadnapjukat. Szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a munkán kívüli időnek a növekedése ön­ magában még nem alakítja át az emberek életmódját. A meghoszszabbodott szabad idő inkább csak lehetőséget ad olyan tevékeny­ ségfajták meghosszabbítására vagy beiktatására, amelyek az adott életmódon belül a legerősebben ható szükségletek kielégítését szol­ gálják. Gyakori tapasztalatok szerint az ötnapos munkahétre áttért or­ szágok egy részében emelkedett a hivatalos munkaidőn kívüli jö­ vedelemszerzésre fordított idő. Ez ugyan korántsem elítélendő, mert az egyéni hasznon túl nemzeti vagyont is gyarapít egy-egy ilyen tevékenység. Csupán figyelmeztető olyan szempontból, hogy ha va­ laki a heti két szabadnapját keményen végigdolgozza, várható, hogy a harmadik napon, a munkahelyén kevésbé lesz termelékeny és intenzív munkavégzésre képes. Bertha Bulcsu írja az Élet és Irodalom 1981. április 18-i számá­ ban: a jövedelmező szabad szombatokon, végig erőlködött vasárna­ pokon születnek a hétfői balesetek, a negyvenévesen leszázalékolt sápadt férfiak, az ötvenéves rokkant nyugdíjasok, s a rendelőinté­ zetek és kórházak visszatérő gondozottainak jelentős része. És ha pesszimista is jeles írónk, ha kissé sötéten látja is a dolgokat, ha nem is fogadhatjuk el teljes egészében mondatait — már csak azért sem, mert az önmaga által diktált munkába csak kevés ember rok­ kant bele — kérdésfeltevésének magva már jogosnak tűnik. Ti., hogy vajon arányban áll-e a szombat-vasárnapi munka össztársa­ dalmi haszna azzal, amit a hétfői fáradtság okozta kiesés jelent a munkahelyen? Az egészből a tanulság: meg kell találnunk a haté­ kony munkavégzés és az egészséges életmód érdekében a munka és pihenés helyes arányait. Annál is inkább, mert — ismét csak a ta­ pasztalatok mutatják — a hivatalos munkaidő csökkentése, ha ezt egyrészt nem követi a reálbérek jelentős emelkedése (márpedig ná­ lunk rövidebb-hosszabb ideig erre kell számítani), másrészt, ha emellett az emberekben nem alakul ki tényleges szükséglet az ak­ tív pihenésre, a kikapcsolódásra, csak a szabad idő növelésének il­ lúzióját adja. Számítani kell arra, hogy meghosszabbodik a családok együttlétének ideje. Több lehetőség nyílik a gyermeknevelésre. Hosszabb idő jut a hobbifoglalkozásokra, a kedvenc időtöltésre. Mindez hoz­ zájárulhat az egyén és a család harmóniájának javításához. (A programok tervezése, szervezése azonban gondos előkészítést igé­ nyel!) A gazdálkodó szervezetek várható reagálásáról néhány szót. Már utaltam rá, hogy a munkaidőalap-kiesés, -csökkenés kompen­ zálása érdekében tett szervezői intézkedések eredményessége tovább javítható. Várható és remélhető, hogy a vállalatok annál inkább késztetve lesznek az ésszerűsítésre, a racionalizálásra, minél nagyobb a kieső idő, ennek következtében nemcsak a kompenzálásra, hanem „több­ letek” elérésére is lehetőségük lesz. Kibontakozhat egy ésszerűsítési kampány (jó értelemben). Ezt segítheti az újítások ösztönzésére meg­ jelent rendelkezés is. A heti pihenőnap elvileg nagy lehetőségeket rejt magában. Gya­ korlatilag csak akkor, ha élni is tudunk vele! így és csak így tölt­ heti be az ötnapos munkahét funkcióját: így járulhat hozzá az élet­ körülmények javításához, így szolgálhatja szellemi gyarapodásunkat, fizikai kondíciónk erősítését, egyszóval életünk minőségének javí­ tását. Baráthi Ottó figyelj — közli nagy hangon —, erről az egész cécóról akkor tartok neked ingye­ nes előadást, ha mindent megírsz! Min­ dent! Azt is, ami megfekszi a hivatalos­ hivatásos sportvezetők gyomrát. Aztán elém tolja a duplát és kanalá­ val hadonászva B. P. belekezd „ingyenes előadásába”: — Szóval tömegsportoljunk! Kezdjük! Tényleg, hallottál már olyat, hogy valaki tömegsportol? Hogy ki tud ilyen épületes baromságot kitalálni? Meg ilyeneket mon­ dani, hogy az élsport alapja? Becsületsza­ vamat adom rá, hogyha a világ összes lúdtalpas, könyökvédős könyvelőjét na­ ponta kihajtod a pályára, egyik sem fog világcsúcsot futni soha, és az élsport ettől még egy fikarcnyit sem megy előre. A feltaláló biztos hallott valamit a mennyi­ ségi változások minőségibe való átcsapásáról, gondolta, ha ez általában így van, miért ne lenne a sportban mégúgyabbul. Hát akkor mit kekeckedünk mi kappentorp magyarok azzal a tízmillióval? Kína meg a Szovjetunió egyet sóhajt, és min­ den érmet bekasszíroz. Ezt miért nem mondta ki a derék illetékes? — dom van, pont Lesz üres pálya? — aggodalmasko­ útközben. Elvégre szabad szombat délelőtt tíz óra. Éppen a legjobb idő­ ahhoz, hogy az ilyenkor továbbheve­ �rő is kezdjen valamit magával. Ellenfe­ lem, a középkorú orvos megnyugtat, mondván, nincs miért izgulni, mindenki a strandon, a telkén, vagy ki tudja hol van. A fene se akar ilyenkor teniszezni. Legfeljebb egy-két megszállott. De hát mi is azok vagyunk. S a kerítéshez érve „pe­ csét kerül az írásra”, csupán egyetlen pá­ lyán pattog a labda. Már előre élvezzük a játék örömét, ti­ tokban mindketten bízunk a másik ugra­ tásának lehetőségében (természetesen csak vezetés esetén), amikor kiderül, hogy nincs pályagondnok. Ettől még lehetne játszani, ám ellenfelem — lévén benn­ fentes a klubnál — felszerelése a bezárt öltözőben van. Mit tehetünk, várunk kénytelen-kelletlen, és egymást túllicitál­ va szidjuk a gondnokot. Közben a pályá­ ra is vetünk néhány sóvárgó pillantást. — Korábban szombaton tülekedtek a pályákért, most meg... Barátom lemondó legyintésében minden benne van, a bezárt öltöző okozta boszszúság, kis irigység a két játékos láttán. Szóval nem vagyunk karácsonyi hangu­ latban, a beszélgetésnek nincs íze, inkább az indulat, mintsem a gondolat fűszerezi. — Hetente kétszer, háromszor is kijö­ vök, de valahogy nem mennek igazán a dolgok — fűzi tovább a szót. — Itt las­ san már csak egyetlen fogalom létezik, a nincs. Nincs pályamunkás, nincs klub, nincs élet. Nemrég jártam külföldön. So­ ha annyi jó teniszcuccot nem láttam, de annyi idétlen kezdőt sem, mint ott. De csinálták, fizetnek érte. Ha a labdát nem is találja el valaki, de nyolcszázszor len­ díti a kezét. Ez megéri az időt meg a pénzt is. Ilyenek tartják el az ADIDAS-t meg a többi gyárat, nem a profik... Közben befejezik a játékosok, ketten maradunk a fák alatt, lessük a gondno­ kot, aki aztán csak nem akar érkezni. Végül dolgavégezetlen távozunk, csupán szellemiekben épültünk valamicskét. — Jaj az nagyon szép volt, az a pira­ nak is az. Eddig minden terhet ránk rak­ mis, vagy élőkép — és mutatja a kezé­ tak, a tömegsportakciókra kivezényelték vel, hogy hogyan állt fent a gúla tete­ az iskolákat. Ez csak arra volt jó, hogy jén a szomszéd. — És Laci bátyád is be­ javítsuk a statisztikát. Pedagógiai szem­ állt súlyt hajítani. Nyert egy emhákáme- pontból vajmi keveset ér, hiszen a ne­ dált, a jó ég tudja, hova lett. velés permanens, nem ismeri a kampá­ Hogy ő miért nem indult, sejtem, de nyokat. És az iskola nem szervezheti egye­ csak rákérdezek, tőle szeretném hallani. dül a tanulók hét végi sportját. Talán az — Adott vóna nekem az uram, csak egyesületek segíthetnének. Meg különben mutogassam a combjaimat — mondja, is, vegyük már egyszer végre komolyan de mozdulata elárulja, hogy a fenekére a 72-es határozatot. Az világosan kimond­ gondolt. — Persze, hogy indultak jányok ja, hogy a nevelés — ezen belül a testi is, de nem állhattak az emberek elibe. is — társadalmi kérdés, ezért csak széles Ez az, amit nehezen hiszek, inkább azt társadalmi összefogás segíthet az iskolá­ gondolom, hogy az „emberek” itt asszo­ sok sportján. nyokat jelentettek. Csak kötekedő ked­ — Aztán hivatalosan nem merjük be­ vem hajtja tovább belőlem a kérdéseket: vallani, hogy a tantervek túlméretezet­ hogy később sem próbálta meg? És még tek. Számomra úgy tűnik föl, hogy elit most sem késő. Tudom, hogy sorakozott környezetben próbálták ki őket. Így pél­ náluk a három gyerek. Aztán ahogy meg­ dául a matematikát a szentendrei járás­ alakult a téesz, az ura is belépett, de ban, ahol minden gyereknek kis számo­ Margit néni az apróságok mellett is el­ lógépe volt. Különben is, most kezdjük eljárogatott dolgozni. bevezetni, de máris csökkenteni kell a — Hova gondolhattunk vóna a sporttal, tananyagot. Elkéstünk, pedig már régóta ott vót nékünk a kapa, meg a sarló. Az tudunk az ötnapos munkahétről, mégsem vót ám a sport. Most meg hat hízó, vagy úgy készült a tanterv. S ez bosszúságot kétszáz aprójószág. A háztájiban nincs kelt a szülőben, a pedagógusban és a gye­ szabad szombat! Laci bátyád akkor is, rekekben is. most is elmegy minden vasárnap a kocs­ Azt meg végképp nem tudjuk, hogyan mába kuglizni. Meg meccsezik a tévében. alakul a gyerekek sportja. Kéthetente De a szombatot csak munkába’ tölti. Min­ egy órával csökken a testnevelésórák szá­ dig rossz valami a ház körül... ma, s ezt úgy hiszem csak akkor lehetne megfelelően ellensúlyozni, ha az iskolák — Az ilyen aztán a gyerekét is félti. jobban kötődnének a sportklubokhoz. Mi látjuk csak igazán itt az iskolában, Vagyis minden gyerek valamilyen formá­ hogy hétfőn leeresztett srácokat kapunk ban egyesületi tag lenne — nem az is­ vissza. Kezdhetjük elölről az építkezést. kolai sportkörnél —, no nem muszáj az­ Amit hét közben felépítünk, azt a ví- tán mindenkiből versenyzőt faragni. Ez­ kend lerombolja —, s újabb kávéval tá­ zel talán azt is elérnénk, hogy felnőtt mogatja meg B. P. monológját. — Pedig korban kevesebben lennének a sport el­ tényleg az iskolai sport mindennek az lenségei, ritkább lenne a sporthoz „bot­ alapja, csakhogy a nevelés nemcsak a mi fülű” ember. kötelességünk. Hányszor hallom manap­ ság, hogy „ezt tanulod az iskolában”, ne­ — Úgy vagyunk a sporttal, mint Rákünk még úgy mondták, hogy „otthon”. kosiék a gumipitypanggal, meg a narancs­ Hány szülő megkérdi, hogy mi volt a csal. Szerencsére mezőgazdaságunk tanult, suliban. Feleltél matekból? De melyik már nem akar senki gyapotot termelni a kérdezi, hogy tornáztál-e? Legfeljebb azt Hortobágyon. A sportban meg képtelenek — Malackodás és nem más, amit tö­ mondja a csemetéjének, ha beteg volt: re­ vagyunk ötről a hatra jutni. Végh Antal Miért beteg a magyar fut­ megsport címszó alatt emlegetnek — do­ mélem, nem tornáztál! A szülők akarata hog tovább B. P. — Olvasom mindenütt, nélkül olyan az egész testi nevelés, mint ball című pamfletjét rakja elém B. P., lá­ zasan keresi benne a sportvezetőkről írot­ hogy ezt meg ezt a csapatot beszüntet­ halottnak a télikabát... takat. ték, ehelyett a tömegsportra fordítják a A tekintélyes iskolaigazgatóval gyakran — Aki máshol megbukik, az még jó pénzt — mondja ironikus éllel —, de egy megyei focicsapat, ahol hetente kétszer találkozom sportrendezvényeken. Megje­ lesz sportvezetőnek. Az ilyenek aztán, ha találkoznak az emberek, az már minőség? lenik fiaival, magyarázza nekik a sport­ kell, bebizonyítják neked, hogy a labda Az már elviszi a pénzt a tömegsport elől. ágak lényegét. Ha ideje engedi, labdázgat, háromszögletű, vagy hogy nincs rossz pá­ Mert az a komoly, az a szent dolog, hogy focizgat a két gyerekkel. Iskolájában test­ lya, mert a jó játékos a háztetőn is tud rendezünk az árából kötélhúzást, lepény­ nevelés tagozatos osztályok is vannak, ta­ focizni, meg azt is, hogy kerekek vannak evést, bográcsozunk, meg sörözünk. Betil­ nítványai sok helyütt helytállnak, s az a diszkoszon. Azt hallják, hogy tömeg­ tanám, érted, betiltanám! Nekem évente igazgató mégis borúlátó, vallomása kis sport, nosza ráncigáljunk mindenkit a pályákra. Azoknak akarnak „lehetőséget kétszer senki ne sportoljon, ráadásul rá­ tanulmánynak is beillik. — A ma iskolájában annyi minden­ biztosítani”, akiknek eszük ágában sincs beszélésre. Az csak árt az egészségnek, meg téves nézetei támadnak a sport egé­ ben kell szerepelnie a gyereknek, hogy sportolni. Csak a labda árnyékát látják, széről. Másnap aztán ülni sem tud, még csak apró momentum a sport. Legfeljebb magát a lasztit...? Te bennfentes ember azok a tanulók vihetik valamire e téren, vagy. Mondd meg nekem, miért nem nagydolgát is állva végzi az izomláztól. akiknek a szülei megszállott sportrajon­ azoknak akarunk már végre egyszer „le­ Margit nénit ravaszul faggatom. Úgy gók. Csökken a sportra fordított idő és sú­ hetőséget biztosítani”, akik akarnak spor­ „élesben” mégsem ronthatok neki egy öt­ lyos gondjaink vannak a tömegességgel is. tolni! Itt van az OSN. öregem, csak be­ venöt éves falusi asszonynak, hogy mit A testnevelés tagozatra még pár éve négy­ leöljük a dohányt a semmibe. Százezre­ sportol. Bizonyára kinevetne. Csak lap­ ötszörös volt a túljelentkezés, most meg kért csinálunk tornaünnepélyt, nekünk meg a gimiben nincs tornatermünk. A pangok, kérdezgetem erről-arról, az ötve­ nincs miből válogatnunk. — Az ötnapos munkahét sem hozott gyerekek is utálják az egészet, annyira, nes évekről, majd nagy ravaszan az változást. A szabad szombat a pedagógus­ hogy még a tévét is kikapcsolják a végén, MHK-ra terelem a szót. 5 �amikor a torna megy. Nincs pénz, akkor minek szórjuk! Ez dühít, érted, ez, hogy azt a keveset is elkótyavetyéljük, ami a sportra jut. Nézd csak meg a lakótelepün­ ket! Tényleg jók a lakások, de hol egy pálya, egy dühöngő, ahol a gyerek ki­ tombolhatja magát. Szegény kiskölyök az úttesten focizik. Van mászóka, meg hin­ ta a hároméveseknek a házak között. De tudtommal a harmadik évvel nem ér véget a gyerekkor. Meg a felnőtt is a ház körül szeretne mindent megtalálni. Ki utazgat azért, hogy focizzon egy órát? Gondosan felépítünk egy sportcentrumot, gondolván, aki sportolni akar, majd jön. Elszeparáljuk, a kocsma ivásra, a sport­ telep sportra való. Csakhogy az élet más, ott keverednek a dolgok, nem lehet a várost úgy beosztani, hogy ebben a ne­ gyedben veheted meg a kenyered, a má­ sikban a könyvet, a város harmadik fe­ lén alhatsz és így tovább! A nyomdász faluról jár a városba dol­ gozni. Szereti a munkáját, meg a faluját is, csak lassan már unja az állandó utaz­ gatást. — Életem egyharmadát a buszon töl­ töm, s ez teljesen elveszett idő. A ráz­ kódás miatt még akkor sem lehet olvas­ ni, ha világosban utazom be, vagy viszsza. Beszélgetünk meg kártyázunk, más­ ként a fene se bírná. Ha hazaérek, vár a ház körüli munka. Hiába rendez ne­ kem a vállalat sportnapot, a busz az nem vár, sietni kell. A faluban viszont, ami­ kor tehetem, megyek sakkozni. A mienk már olyan falu, hogy a foci mellett a sakk megy. Annyira nem tudok, mint egy-két menő, de a szomszéd is gyakran átjön táblával a hóna alatt. A meccsre is mindig kinézek, ennyi közöm van a sporthoz. Korábban lehetett kuglizni is a kocsmaudvaron, de lebontották a pályát. Pedig a tekecsapatunk mindig nyerte a megyei spartakiádot. Néhányan eljártak pingpongozni is, de már azt sem lehet, nem engedik a kultúrban. Hiába akarunk mi többen sportolni, ha a téesz meg a tanács vezetői nem szeretik a sportot. Aztán a szent őrültekről beszélgetünk, azokról, akik magukkal ragadják környe­ zetüket. A körzeti orvosról, aki sífelvo­ nót épített, s az egész falut felbolygatta vele, a téeszelnökről, aki nemcsak a ter­ melést szorgalmazta, hanem a művelődést és a sportot is. Felismerték, hogy az anya­ gi gyarapodás még nem minden, más is kell a teljesebb élethez, a falu megtartó erejéhez. — Gigantomániában szenvedtünk és szenvedünk. Sportcentrum, sok apró mikropálya helyett. Mint a nagy művelődési ház. Az is kell, de nem veheti át az ap­ ró találkozóhelyek, klubok szerepét. Más a feladata, légköre. Egyik sem pótolhat­ ja, teheti fölöslegessé a másikat. Látod, annak örülök, hogy sok faluban a kultúrház nagyterme egyben tornaterem is. De miért nem építünk végre olyan mű­ velődési házakat, amelyek mellett teke­ pálya, uszoda, kispálya, minden együtt van? 6 B. P. barátom csak mondja a magáét, alig bírom jegyzeteléssel követni. — Jól járna a testi és a szellemi kul­ túra is. Az emberi kapcsolatok szintén erősödhetnének, ki-ki kedvére szórakoz­ hatna, sportolhatna és ha jólesik, egy sört is bekaphatna. Tudom, mindehhez pénz kell. De a beruházás busásan meg­ térülne. Pihent emberekkel másképpen megy a munka, kevesebb a táppénz, nem kell annyi gyógyszerre sem. A gyógytornásznő nem elsősorban rek­ lámból sportol. Nap mint nap tapasztalja a sport hasznát, amit csak „csodaként” emleget. Együtt örül a beteggel a legki­ sebb sikeres ujjmoccanásnál, ő is boldog, ha valaki teljesen, vagy akár részlegesen felépül baleset után. — Szerencsés va­ gyok — emlegeti gyakran —, a férjem is imádja a sportot. Viszi a két gyereket, játszanak, labdáznak, van olyan hét vége, hogy együtt mozog a család. Azt hiszem, aki ma akar sportolni, megtalálja rá a módot. Talán kicsit nagyobbak az igénye­ ink, mint hajdan, s lehetnének jobbak a körülmények, lehetne több sportpálya, de a lakásban is lehet sportolni. A csöppnyi teremben folyó gyógytorna igazolja szavait, meg az is, hogy a be­ tegek általában házi feladatot kapnak. Van olyan kézsérült például, akinek te­ niszlabdát kell nyomogatnia. — Csak hát különbözőek vagyunk, má­ sok az örömök, igények, legfeljebb anynyi bennünk a közös, hogy sokáig egész­ ségesek akarunk maradni és szeretünk tetszeni — teszi még hozzá. B. P. javíthatatlan pesszimista. Annyi lemondás, annyi keserűség bújkál a hang­ jában, ha nem ismerném, azt hinném, életúnt ember. Pedig csak szenvedélye­ sen szereti, amit csinál. — Ünnepnapok hétköznapok nélkül? Látod, most ez az, amit mi tömegsport né­ ven emlegetünk. Megrendezzük a sparta­ kiádot, de minek? Elindul egy megrekedt sportoló, sorra megver mindenkit, de ő is csak olyankor vesz ütőt a kezébe, vagy ugrik távolt, amikor a verseny van. Ez­ zel a feljutásos rendszerrel próbáljuk fo­ lyamatossá tenni a dolgot, de ez egyút­ tal kiválaszt, mondhatnám elutasít. Aki kiesik, egy évig megint csak tévén lát meccset. Aztán minden szép jelentésbe kerül, aminek alapján főjelentés készül, végül pedig a „legfőbbjelentés”. Ezt be­ kötik, aranybetűzik. Hányan és hányan dolgoznak rajta? Tavaly bennünket el­ marasztaltak, mert nem írtunk jelentést, hogy mennyien „tömegsportoltak”. Az már senkit nem érdekelt, hogy tényleg sokan sportoltak folyamatosan. Nem ju­ talmat kaptunk, hanem szemrehányást. A jelentés a mindenható, az adminisztrá­ ció... A sportvezető átlátja a testkultúra helyzetét, nem csoda, egy egész megye sportjáért felel. Ha teheti, maga is levet­ kőzik, mozog, focizik és megszállott te­ niszező. Általában reggel hatkor a te­ niszpályán kezdi a napot. — Fantasztikus mértékben megnöveke­ dett a szabad idő, és az eltöltés módjai is nőttek. Gyerekkoromban csak a labda volt, most meg nyaraló, telek, kocsi, té­ vé... De ezt már sokan elmondták előt­ tem. A sportolás körülményei is javultak, ám nem tudtak lépést tartani a konku­ renciával. A sportszerek, turisztikai esz­ közök választéka gyenge, az árak a boly­ gók közötti térben mozognak. Egy négy­ tagú család sífelszerelése elvisz egyévi fizetést. Emellett mindenki szervez, pró­ bálkozik. Rendez, a KISZ, az MHSZ, a �Hazafias Népfront, a MEDOSZ, KISZÖV és ki tudja még ki, csak rossz a koordi­ náció, ezért egymástól elszigeteltek a pró­ bálkozások. Szóval a rendezvények száma megfelelő, csak időben és térben nem jó az elosztás. Azért — legalábbis megyénkben — emelkedik a résztvevők száma, vannak apró eredményeink. Ami továbbra is gond, az a folyamatosság, a rendszeresség. — Megalakítottuk a lakóterületi egye­ sületeket, s látunk bennük fantáziát. Csakhogy felépül a lakótelep, hiába van rá rendelet, kevés a pénz, hát a sportot nyirbálják meg, elmarad a pályaépítés. Persze hogy a legtöbb lakótelepi sport­ klub aztán csak vegetál. Lehet ugyan szervezéssel javítani valamicskét a hely­ zeten, csökkenteni a költségen, de aminek ára van, azért pénzt kell adni! — Aztán ott vannak a látványos, nagy rendezvényeink. Reklámnak jók, de nem pótolhatják a szűkebb körű, folyamatos sportolást. Ezek csak arra jók, hogy meg­ nyernek néhány embert a sportnak, de a pénz nagyobbik részét elviszik. Ügy hi­ szem, a jövőben még inkább meg kell gondolnunk, hány monstrerendezvényt tartunk. — A szabad szombat bevezetése még nagyobb terhet ró ránk, sportvezetőkre. A két szabadnap nehezíti helyzetünket. Nehezen tudunk olyan vonzó programot nyújtani, amely sportra késztetné az em­ bereket. Talán a turisztikában lenne a legnagyobb fantázia, de ott meg hiányza­ nak a zöldvendéglők. Meg környezetkul­ túránk is hiányos, sajnos, a tömegeknek gyakran a természet látja kárát. A ver­ senysportban is érezteti hatását az ötna­ pos munkahét. Ezért is igyekszünk a klu­ bokat rávenni, hogy pénteken is rendezze­ nek versenyeket, mérkőzéseket. — Kivezényelnek bennünket sportna­ pokra, azzal érvelve, hogy a legkisebbek­ kel eljönnek a szülők is, így hátha ők is kedvet kapnak. Hát ez pedagógiai agy­ rém, fenékbe rúgása a szocializációnak: nem a szülő vezeti be csemetéjét a társa­ dalomba, ismerteti meg vele a kor köve­ telményeit, hanem fordítva. Kész röhej, nem? A kérdés megmarad költőinek, még egy ideig ott lebeg közöttünk, majd barátom felszólítással toldja meg. — Kérdezd csak meg a srácokat! Mónika kitűnő tanuló, jövőre gimnázi­ umba szeretnék íratni a szülei. Hogy ő mit szeretne, azt nemigen tudja, eddig is a család döntött. Két évig járt ugyan különtornára, de választani kellett, hát vá­ lasztottak a szülők. Győzött az angoltanulás! Meg zongorázni is tanul, úgy ér­ zi, ennyi éppen elég az iskola mellett egy gyereknek. Nyilván a szülei is így van­ nak vele, féltik a mozgástól. Anyja, ha Mónika szóba kerül, soha nem mulasztaná el dicsérni fejlődését és sajnálkozását is mindig hozzáteszi: „Sze­ gényke, olyan leterhelt”. — Apu vadászni jár, meg futballt néz a tévében — így Mónika. — A világbaj­ nokságot végignézte, ha a magyaron nem volt meccs, átkapcsolt a szlovákra. Én nem szeretem a focit, meg egy lány va­ dászni sem mehet. Az apa az egyik nagyvállalat mérnöke, imádja a természetet: — Nincs szebb a téli erdőnél. Menni a hóban, követni a vad nyomát. Most sza­ bad szombaton hajnalban előbb bekuk­ kantok a gyárba, majd irány az erdő. Mónika azért szereti a testnevelésórá­ kat, ennek ellenére meg sem fordul ben­ ne, hogy máskor is jó lenne mozogni, sportolni. Így is eleget hallja, hogy az egy emelettel lejjebb lakó Krisztinának ál­ landóan csak a játékon jár az esze. B. P. úgy dönt, kellően érett vagyok, befejezheti továbbképzésemet. A „tanfo­ lyam” elvégzéséről szóló oklevél helyett elém teszi az Edzett ifjúságért mozgalom felhívását: „...Hívunk benneteket: éljetek az al­ kalommal, fiatalos hévvel induljatok az erőpróbára! Népesítsétek be a sportpályá­ kat, tornatermeket és tornakerteket, a sporttereket és uszodákat. Sportolásaitok, túráitok után érezzétek az izmaitok jól­ eső fáradtságát, s a rendszeres testedzés és sportolás, az egészséges életmód nyúj­ totta testi és szellemi frisseséget!” Kiss László Az én kocsmám pen, hogy fogjam ezt az istenverte pléhtányért? Vegyem a hónom alá, vagy csak úgy marokra? Nyolc óra tíz. Gyerünk.) — Nem akarok beledumálni öreg, de legalább tíz perce itt ülök és senki nem szól hozzám. Itt dolgozol? — Jó estét. Szevasztok. Elnézést. — Na. Akkor hozzál nekünk egy üveg bikavért, három konyakot, egy kis cse­ resznyét. És milyen sörötök van? — Böcsi. — Mi? — Mondom, böcsi sör. Olyan, mint a kőbányai világos, csak nem Kőbányáról hozta az anyakönyvét. — Hehe. Nagyon jó. Kettőt, de hideget. (Akkor most két sasszé jobbra. Hogy fogok itt elférni a teli tepsivel? Egyálta­ lán, ki tudom majd hozni?) —... két kólát, meg egy szűrős szim­ fóniát. —... ö.... — Elmondom még egyszer. Két sör, egy vodka... — Nincs vodkánk... sajnos. — Akkor barackot, a két kólát és a szimfóniát. — Józsikám... rendel. — Két kanyarba’ vigyed egyelőre. Sok lesz. — Hol a cigi? — Jófiam, az a második kanyar. — Kösz. — Idehallgass. Ha az én kocsmámban így tenné le az asszony a vendég elé a rendelést, hát fölmondanék neki. — Mert? — Mert a bort először külön pohárba kezdem dönteni, hogy csak a legfontosab­ bat mondjam. A dugótörmelék miatt. — Bocsánat. (Az ő kocsmája. Röhögnöm kell. Az ÁFÉSZ-é. Csak hát most már szerződött buli, akárcsak az én kenyéradómé itt Bé­ ben. Az Ő KOCSMÁJA. Mondogatja is úton útfélen: megvettem a koszosoktól, mert már kínjukban szarni se tudtak. Elnyertem, apukám, mint a pocakos menyasszonyt. Majd most megmutatom nekik. Ketten vígan elvisszük az aszszonnyal és nem négyen szakítjuk le a dohányt, mint korábban. Mert mi kell a — Szóval odamegyek az asztalhoz és köszönök. Utána? — Szűzanyám! Még soha nem csinál­ tad? — Nem, de azért kitalálom. Fölveszem a rendelést. — Helyes. Bejössz a pultba és elmon­ dod a Józsinak, hogy mi kell, aztán oda­ adod a blokkot is. Ha blokk nincs, akkor nem kapsz semmit. — Minek a blokk? — Minden csálingert úgy ellenőrzök. A gépet nem tudod átverni, tudom, mit vit­ tél ki. Este kiveszem a gurtnit... — Mi az a gurtni? — Az a vacak papírtekercs, amire be­ üti a rendelést. Ne felejtsd el aláírni a blokkot, amit a pultosnak adsz! Szóval kiveszem a gurt­ nit és te annyit fogsz nekem letenni az asztalra, amennyit a blokkjaid mutatnak. Az összes blokknak, meg a gurtninak fil­ lérre stimmelni kell. Ami pénz marad, az a jattod, azt elviheted. — Mikor? — Éjfélkor, ha kivertük a bandát. De nagyon figyelj, mert, ha valaki fizetés nélkül lép meg, az a te kasszád lesz! — Rendben. — Rendben? Majd meglátjuk. Ha va­ lami zűr van, nekem szólj. És ne vitat­ kozz a vendéggel, ne hőzöngj. Érted, mit mondok? — Nem vagyok hülye. — Ha gáz lesz, kiváglak, mint a hu­ szonegyet, és egy fillért nem kapsz. A három kilódat a standnál adom. Ha ki­ bírod addig. (Ez az idétlen fehér kabát szűkebb, mint kellene. Tiszta ez egyáltalán? Már úgy ragad rajtam, mintha egy hete — egy hete? egy éve! — hordanám. Mocs­ kos hypó. Na, gyerünk kisfiam, a ked­ ves vendég vár. Mind az öt asztalod ra­ gyog és töküres. Máriám! Hány decibel­ lel üvölt ez a nyomorult magnó? A virá­ gok reszketnek a vázákban. Tulajdonkép­ 7 �hegyi embernek? Ugyanaz, mint koráb­ ban! Akinek a pálinka az istene, annak az, akinek a sör, annak az. Hát megkap­ ja! Meg az. ELNYERTE. Jófajta versenytárgyalás volt, mondhatom. A közjegyzőt először meg se hívták, mondván, hogy csak egy jelentkező van, hadd vigye. Szépen min­ denben megegyeztek, aztán még aznap délután átszóltak az ügyészségről, hogy pardon, az egész nem ér semmit. Kis megye ez, itt minden terjed, pláne a rossz hír, akár a ragály a tömegben. Hát ez is úgy. Persze másodszorra se lett több jelentkező. Mennyit sírt ÁFÉSZes korában! így a pénz, meg úgy a pénz! Aztán gond nélkül letette a kauciót, az negyvenezernél is több volt, meg kifizet­ te a boltban maradt árut, az hatvanezer fölött járt. Zsebből százezer. Viszont az apósa takarít, mert az ingyen van. Leg­ följebb egy nagyfröccs. Na, bumm. Meg­ spórolja a vendégen, azt mondják. Mond­ ják? Hadd mondják. Az ellenőrök dolga. Lehetne a vendégeké is, de ki tudja a fröccsből kiválasztani, hogy mennyi a bor és mennyi a szóda? He? Úgy van. Szerintem se.) — Ne szórakozzatok velem. Harminc fo­ rintot ezért a diszkóért? Le se fogyaszt­ hatom? Hát magatoknál vagytok ti? — Én mondom neked, hogy nem kö­ telező. Azt mondják rólam, szavahihető gyerek vagyok. Ha belököd otthon a té­ vét, az garantáltan olcsóbb. Na, kell jegy? — Hát mi az anyámat csináljak? Hová mehetek még ilyenkor a faluban? — Na látod. Harminc ficcset kapok. Jó szórakozást. (A hátamon vígan folyik a víz. A ge­ rincem két oldalán. Hogy csinálja, nem tudom, de érzem, hogy a bal oldali min­ dig később indul el, mint a jobb oldali. Talán a szívem miatt. Mi köze ennek a szívhez? Frászt. Kilenc óra harmincegy, odakint már sötét van. Még senki nem vágott szájon, nem küldött el jobb he­ lyekre, nem pattant meg kifizetetlen számlával, egyszóval vidám a helyzet. Mennyi jattom lehet már? A pénz, a bű­ nös pénz, lám. Akárkit kérdeztem, meg nem mondta volna a cégbeliek kö­ zül senki, hogy mennyit is keres. TE, EZT NEM ILLIK. Dehát a kíváncsiság, tudod... MINEK MONDANÁM MEG? ENGEM MÁR AZ ADÓHIVATAL IS ZARGATNI FOG.) Hát igen, az adóhivatal, az állami al­ kalmazottak, a maguk havi... havi meny­ nyijével is? Mondjuk ötezret kapnak? Na, szép. Nem felejtem azt az autót, amit egy gebines kocsmáros vezetett. Minden fékezésnél összeverődtek hátul az üvegek. Csak nem buli lesz, kérdeztem. Nyavalyát, mondta könnyedén, csak későn kaptam a fülest a központból, hogy jön az ellenőr, az­ tán most utaztatom a saját piámat. Hagy­ hattam volna bent is, de a játékszabályok ezt írják elő. Az öreg tudja, hogy nem találhat semmi rosszat a boltomban, mert akkor nincs kaja, pia, meg boríték, némi apróval. De hát ő a pandúr, én a rabló: meg kell adni a módját. 8 — Hát ez az — bólintott a múltkor a történetre ÁFÉSZ-es ismerősöm. — Ed­ dig nem tudtuk őket igazán fülönfogni, mert ők egy lépéssel előttünk jártak min­ dig. Tudták, hogyan ejthetnek át ben­ nünket. Ez a gond lekerül a szerződés­ sel a vállunkról. Azt és ott vesznek meg, ahol akarják. Az a lényeg, hogy minden­ ről számla, vagy önbizonylat legyen. Csak azt árulhatja, amit a szerződésben leír­ tunk, de a beszerzés már nem érdekel bennünket. (Ó, a beszerzés, mint olyan. Elkísértem egy szerződésest. Likőripari cég, valahol Magyarországon. A pocakosodó üzletveze­ tő indulás előtt fölnyúlt a polcra, leemelt egy karton Marlborót, bedugta reklám­ szatyrába és mehettünk. A hölgy az iro­ dában úgy forgatta fejét a rendelés hal­ latán, mintha négy fejünk lett volna. — Hallod, Erzsike? — pillantott hiva­ talnok szomszédjára. — Negyven liter unikomot kér az úr. Az országban sincs anynyi, kérem tisztelettel. — Hátha — nyitotta meg a tulaj a reklámszatyrot. Épp annyira, amenynyire egy pillantás beleférhetett. A hölgy csak vette a telefont. — Lacikám, aranyom. Azonnal megy az úr, add ki neki azt, amit a papíron látsz. — Köszönjük. — Ugyan — legyintett a hölgy és ugyanazzal a mozdulattal a lába mellé csúsztatta a csöppnyi figyelmességet. — így megy ez, nem másként — nevet­ gélt a pocakos, az udvaron áthaladtunkban. — Pia rogyásig a sörösöknek, forint a májért, pacalért, ajándék az ügyinté­ zőknek. Láss csudát, minden van, ha nincs is. De megéri, mert hozzám jön a vendég, nálam megkapja, amit szeret és fizet érte. Csak elejtem, hogy milyen ne­ héz ma már a beszerzés, és ő tudja a kö­ telességét. Annyira jól jár mindenki, hogy abból mesekönyvet lehetne írni.) — Meg fognak gazdagodni. — Aki ügyes, meg. De azért most már övék a kockázat. Kívül-belül rendben kell tartania az üzletet, fizetni a javításokat, a szállítókat, az alkalmazottakat. Havonta leteszi nekünk a megállapított átalánydí­ jat, az eszközök bérleti díját, fizeti a ná­ la dolgozók különkiadásait és ezen felül a jövedelme után az adót. Csak azt nem nekünk, hanem az államnak. Mindez pa­ pírra leírva. Hát kíváncsi vagyok én az adószakemberekre, akik követni tudják a sok maszek kocsmát. Amit bevall, a ta­ valyi forgalom alapján fogja bevallani és kész. Aki rá tudja bizonyítani, hogy az nem igaz, az előtt leveszem a kalapom. Minden kocsmában nem állhat ellenőr, aki a legurított feleseket, söröket, fröcscsöket strigulázza. Ne legyen igazam, de jó ideig ezeknek arany életük lesz. Aztán majd agyoncsapják őket valami újabb rendelettel. Egy két és fél milliós bolt­ nál a jövedelemadó harmincötezer forint­ ban állapíttatott meg. Ki lehet bírni, nem? Ki, az biztos. R.-ben a presszós vissza­ fogta a forgalmat. Nem az idén. Már ta­ valy. A prosperálás az ő zsebébe folyik. Csak egy része ellenőrizhető. Ha tovább használja az ÁFÉSZ nagykereskedelmi kapcsolatait — likőripar, sörgyár —, ak­ kor pecséttel fizethet és aztán az ÁFÉSZ néhány napon belül kasszíroz tőle. A szám­ lák alapján a forgalom egy része tehát követhető, de a többi...? Nem nagy ügy, de a boltra csak ő jelentkezett vevőként. Meg fognak lepődni: neki adták szer­ ződésbe. — A szerződők haszna világos, de hol éri ez meg az ÁFÉSZ-nek? — Egyszerű. Az átalánydíj tiszta pénz. Nincs kiadás, nem kell törődnünk a kar­ bantartással, letudtuk ezeket az üzlete­ ket. Az öt esztendő alatt több millió fo­ rint fut be a számlánkra bevételként, ki­ adás pedig nincs gyakorlatilag. Ami gond, hogy több lett az adminisztráció, hiszen az átalánydíjak befizetését havon­ ta regisztrálni kell, ötnaponként pedig a pecsétünkkel fizetőket ellenőrizni, vajon kiegyenlítették-e a számlájukat. Lesz ka­ varodás, azt hiszem. Ki kell dolgoznunk az új nyilvántartási rendszert. Egy szerződé­ ses üzlet könyvnyi aktával, papírral jár egyébként is. De hát valamit valamiért. — Na, mi van? Hogy bírod? — Fáj a lábam és zsong a fejem, főnök. — Még csak tizenegy óra! A többiek már réggel hét óta talpalnak. — Csókoltatom őket. Fáj a csuklóm. — Más? — Nincs, főnök. — Ne aggódj, egy óra múlva kitakarít­ juk a népséget, katonaságot. (Megszokható. Simán fejben tartok most már tíz-tizenkétféle innivalót. Mond­ juk, a legendás Sanyi bácsihoz én sehol sem vagyok, a poros lába nyomába nem léphetnék. Azt mondják róla, hogy har­ minc-negyven rendelést hibátlanul vissza­ mondott. Na, jó. Ezt meséli a főnök meg a társa. Elhiszem nekik. El, mert közben arról is szó esett, hogy százötven-százötvenezer forinttal társultak ebbe a ven­ déglőbe. Nekik tehát van mihez nyúlni, ha netán nem sikerül minden hónap fé­ nyesen. Hetvenvalahány ezret postáznak havonta, ami hazai méretekben jó kis summa. Ennyit a pénzről. A vendéglő vi­ szont szemre semmit nem változott attól, hogy szerződésbe adta az r.-i ÁFÉSZ. Vi­ szont van unikum, ami unikum az állami és szövetkezeti éttermekben, vendéglők­ ben, kocsmákban. Forradalmi változások persze másutt sincsenek. Óvatos a vállal­ kozó gárda. Csekély a tapasztalat, ahogy hallom, meg a fáradságot se sokan vet­ ték, hogy távolabbi vidékek próbálkozóit kikérdezzék. — Elébb megnézzük a ló fogait, mint­ hogy fölhizlaljuk a gebét — vélte véli is­ merősöm. — Ha megéri, belefeccölünk. Addig nem. Szerintem egy év alatt eldől, hogy üzlet-e az üzlet. Évente megvizsgál­ juk a szerződést, akkor kérheti ki ki a módosítást. Lefelé aligha kerekítenek, így aztán okosnak muszáj lenni. Viszont a saját pénzem ellensége nem vagyok. Anynyit mindenképp adni kell, amennyit ed­ dig kaptak a vendégek, csak gyorsabban és lehetőleg jobban. Én a magam haszná­ ra gondolok, de azt csak velük érhetem �el. A nagy igazság az, hogy a kocsmák nem mennek ki a divatból, ha pedig így van, akkor mi is megélünk. A fagylaltravalót megkeressük, az biztos. De az is lehet, hogy leszokunk a fagylaltról. Nem féltem ismerősömet. Róla az ter­ jed a szájhagyomány útján, hogy nem szereti a telet. El is vonul minden január­ ban valami földközi-tengeri szigetre, hogy az éves fáradalmakat kipihenje. A sufni­ ban mindig akad annyi dollár, hogy egy hónapot valahogy kihúzzanak a feleségé­ vel azon a már tűrhetőbbnek ítélt levegőn. Nem irigylem tőle, legalábbis tiszta szív­ ből nem. Ég a talpam, fáj a karom, csípi a szemem a füst, egy részeg ráhányt a ci­ pőmre, fáj a fejem, és az agyamra megy ez az elátkozott tumultus, ez a bömbölő zene. — Drága jó aranygyerekem, hozzál a Libi bácsinak egy üveg bort, ha istent is­ mersz. — Bezártunk, Libi bácsi. — Ide hozzám, te főnök. — Bezártunk, az a helyzet. — Be a lószart. A Libi bácsi még inni akar és te szépen kihozol neki egy üveg borocskát. — Lehetetlen. — Már hogy lenne az? Lemész a pin­ cébe akkor és onnan fölhozol. — Már ott sincs. Záróra. Viszontlátás­ ra, jó éjszakát. — Hát milyen maszek kocsma ez? — Ilyen. Maga különben is részeg, men­ jen haza. Kérdések — válaszok nélkül Beszámoló a JAK pécsi tanácskozásáról Válságévtized? Igen. Legalábbis annak tű­ nik. Az a gazdasági, társadalmi és pszichikai válságfolyamat, amely jó néhány évvel ezelőtt még valamikor talán az olajválsággal indult meg, és amely hullámokban bár, de egyre fokozottabban jelentkezik, valószínűleg csak erősödni fog egész Európában és így Magyarországon is. A hazai gazdaságirányítási re­ formok, az elmúlt évek kiegyensúlyozott gaz­ daságpolitikája képes volt lelassítani a fo­ lyamatot, de megállítani nem; az életszínvo­ nal megőrzésére fokozott erőfeszítéseket kell tennünk, körülményeink nehezednek. Ebben a helyzetben törvényszerű, hogy a különböző társadalmi rétegek, csoportok fokozottabban kísérik figyelemmel egymást, egymás érdeke­ it, mert a válságból valóban csak összefo­ gással lehet kikerülni. Nyilván ez volt az egyik legfontosabb oka annak, hogy a Ma­ gyar írók Szövetsége József Attila-köre „munkástematikájú” tanácskozást hirdetett meg Pécsre. Munkások a műben — a mű a munkások között — szép, hangzatos cím, csak... Csak valami miatt nem tökéletes. A tanácskozás ezt a sejtelmet látszott igazolni. A hozzászólók szinte kivétel nélkül siettek kijelenteni, mennyire nem értenek egyet a címmel. Kérdéseket és aggályokat fogalmaz­ tak meg. Ki a munkás? Mi az a munkásosz­ Szerintem most megfogja a Libi bácsit ez a főnök és úgy kivágja az ajtón, hogy ott kékül. Jónevű alkoholista, hely­ beli nagykedvű kőműves kisiparos. — Hogy én részeg? Na, nem. Bort ide. — Nem. — Hát akkor tojok én a szádba, te kis p...f... Jól kitalálta ezt a derék Libi bácsi. De azért már túlzás, nem? A főnök is úgy találja. Van ugyan rajta néhány fölösle­ ges kiló, de most akár a villám vágja szájon a harminc körüli kisiparost, taní­ tani lehetne. Persze összeugranak. Az asz­ talnál az asszonyok sikítanak, a pincérek a főnököt kapják nyalábra. Libi bácsit a cimborák és már csak prüszkölni tudnak egymásra, akár a hibbant macskák. Jó kis muri. Meg is ígérik egymásnak, hogy ki-ki a másik vérét veszi, csak kis érkezése legyen hozzá. Mondjuk, ha elengedjük őket. De nem engedjük. Kibilleg az utolsó részeg is. Akkora csönd van, hogy szinte enni lehet belőle. Csak ülök egy széken és tátom a szám. Amikor rám kerül a sor, kiszámolom a pénzt a gurtni szerint, a többit visszara­ kom a zsebembe. Mennyi lehet? Hatszáz forint? Háromszáz? Majd holnap ezzel in­ dítom a napot. A főnök letesz elém há­ rom százast. Azt is besöpröm. Kibújok az izzadt, mocskos fehér kabátból, ráejtem a székre.) — Na, milyen volt? — Büdös, zajos, szóval rohadt. — De megérte, nem? — Biztos. — Ennyit egy hét alatt nem keresel, öreg. — Lehet. — Beugrunk Pestre. Az én vendégem vagy. A kocsiban lányok. Végigzúgunk a ket­ tesen, akár a darazsak. Három ezerötös Lada már elég hangos. Alig szundítok el, kilöknek az ajtón. — Itt az élet, hé! Valami bár, elfogadható zenével. Ala­ posan inni kezdünk. Pezsgőt, hozzá tőke­ halmájas szendvicset. Aztán vodka. A ze­ nészeknek egy-egy százas, később megint, nehogy azt hihessék, nem urakat szóra­ koztatnak. Nem a fenét. A fizetésnél né­ mi bonyodalom, senki nem emlékszik pon­ tosan. Minek is? Ha annyi, annyi. Na­ gyon sok. Én is beteszem a magamét, bánja a nyavalya. Legalább hamarabb hazajutok. Odakint már a nap is erőlkö­ dik. — Söprés, gyerekek. Hétkor nyitunk. Nincs forgalom, hazafelé rövidebbnek tetszik minden. Tényleg, a lányok hova lettek? Valaki fölpattint egy konzervsört, aztán másikat. Égő gyomrunkat hűti be­ csülettel. — Itt tegyetek ki. Kösz. — Jövő héten? — Ezt — mutatom a jól ismert karhajlítást. Hortobágyi Zoltán tály? Kikből áll a munkásság? Milyen művek velődéséről van szó, akkor lépjünk tovább. a munkások között? Vitányi Iván bevezető­ Egyáltalán, van-e ideje olvasni a munkásnak. jében megpróbált néhány alapvető fogalmat Czakó Gábor jegyezte meg, hogy olyan gaz­ tisztázni, „elmagyarázta” a munkásság és a dasági, társadalmi körülmények között, munkásosztály közötti különbséget, megálla­ amelyben a munkások jelentős része (mért pította — egyébként nagyon helyesen —, nem így mondjuk: a dolgozók) 16 órát dol­ hogy napjainkban egyáltalán nem beszélhe­ gozik (nyolcat a munkahelyén és nyolcat tünk egységesen munkásságról, hiszen mun­ másodállásban, fusiban, „vállalkozásban”), és kás és munkás között nagyon jelentős gaz­ az ebből befolyó pénzmennyiség elegendő dasági, társadalmi és kulturális különbségek csak ahhoz, hogy igényeinek megfelelő, min­ lehetnek. Komoly rétegződési folyamat ját­ den szempontból kielégítő életkörülményeket szódott le, melyet nem csupán anyagi ténye­ teremtsen magának, nem is várhatjuk el, zők jellemeztek. Ám ha ez igaz, akkor miért hogy a munkás (a dolgozó) a fennmaradó a cím? Hiszen ki van benne az irodalomban? idejét az irodalom klasszikusainak szentelje. A brigádvezető vagy az üzemi mérnök? Ki A felszólaló szociográfus írók, szociológusok, olvas több hazai élő „klasszikust”, az ad­ közgazdászok elmondták, hogy az ipari minisztrátor vagy a művezető? És a kérdések (pontosabban nagyüzemi) munkások körülmé­ még szaporíthatók. Szaporodnak is. Szaporod­ nyei rosszak, a termelés szervezetlensége tak, mert a tanácskozáson csupa kérdező és alacsony szintű termelékenységhez és felesle­ felelő foglalkozású egyén ült, akik Pécsett is ges többletmunkához vezet. Az anyagi érde­ a munkájukat végezték. Nem kevesebb volt keltség nincsen arányban a termelés hier­ a feladatuk, mint eldönteni, hogy saját mű­ archiájában betöltött szereppel és az iskolai veikben jól és helyesen ábrázolták-e a mun­ végzettséggel. Álbürokrácia alakult ki. Ami­ kásságot, és hogy műveikből.,kulturálódik-e”, kor egy művezető, termelésirányító nem tud­ és helyesen kulturálódik-e a munkásság. ja feladatát jól ellátni, „kiemelése” gyakran Mindezt a munkások feje fölött. De a tanács­ lecsúszást jelent, a termelést nem képes a kozást mégsem jellemezte valamiféle „értel­ kezében tartani, és — ami pedig szintén fel­ miségi gőg”. Kérdések fogalmazódtak, ám a adata lenne — beosztottai érdekeivel nem válaszadás elmaradt. Talán mert nincsenek tud foglalkozni, azok problémáit nehézsé­ válaszok. Talán mert nem a mi feladatunk a geit nem ismeri. Ilyen és ehhez hasonló okok válaszadás. Talán mert rossz a kérdésfelte­ miatt a munkások a termelés legalacsonyabb vés. Talán mert a probléma nem valós. Hi­ szintjén, a munka apróbb fázisaiban is kény­ szen — a tanácskozáson még ez is felvetődött telenek jelen lenni mint szervezők, irányítók, — nem lehetséges-e, hogy az értemiség (he­ és dolgozók egyszerre. A vezetés — tehetet­ lyesebben annak egy meglehetősen szűk ré­ lensége folytán — kiszolgáltatott helyzetbe sze) által létrehozott és preferált kultúrára kerül, ami gyakran pluszpénzek kifizetésé­ nincs szükségük a munkásoknak, ezért az hez vezet. Ilyen módon megtörténhet az, hogy mindig az értelmiségé (bizonyos csoportjáé) két azonos képességű, azonos munkát végző volt és marad. munkás bére élesen különbözik egymástól. Ha már nem tisztáztuk, hogy melyik és És ebből a helyzetből fakad az is, hogy a milyen munkás irodalmi jelenlétéről és mű­ munkásnak nem érdeke a kulturálódás, mert 9 �életszínvonalának javulása nem függ össze azzal, hogy magasabban, jobban kvalifikált szakember-e, vagy sem. Gyakran teljesen mással függ össze. Sokan szóltak arról is, hogy a történelem folyamán először következett be: a vezető osztályhoz tartozni nem jelent dicsőséget. A munkásszülők gyermekeiket értelmiségi pá­ lyára szánják, kétkezi munkát végezni még mindig — sokak szemében — dicstelenséget jelent, „értelmiséginek” lenni kiemelkedést. Ám iskolarendszerünk nem biztosítja sem a „kiemelkedést”, sem a művelt munkásság ki­ alakulását. Azok a különbségek, amelyek az indíttatásból adódnak nem egyenlítődnek ki. Riasztó adatok birtokába jutottunk az isko­ láról folyó vitákban is. Márpedig aki még az írás-olvasás tudományát is csak alacsony szinten sajátította el, az nem fogja szabad idejét versolvasással tölteni. És a további kérdések. Van-e értelme kü­ lön hangsúlyozni a munkásság szerepét iro­ dalmunkban? Nem elég-e az emberről be­ szélni, az emberről általában? Hiszen mi le­ het fontosabb a jó műnél? A jó, az élvezetes az elgondolkodtató, a „lopva” tanító műnél, amely egyaránt fontos lehet bárkinek, le­ gyen bár munkás, paraszt, vagy értelmiségi. Mindenesetre tény, hogy ma nem könnyű vál­ lalkozás munkástémát meghirdetni egy íróta­ lálkozóra. Szilágyi Ákos mutatott rá előadásá­ ban, hogy az ötvenes évek munkásábrázolása, az „öntudatos, boldog, erős és kulturált, munkás felmutatása, „aki” az ötvenes évek szocializmusának volt jelképe, még napjaink­ ban is érezteti káros hatását.. Érezteti, mert a gondolkodásmód-váltás könnyen eleve ku­ darcra ítélhet minden olyan vállalkozást, amelyben a munkás a főszereplő. Ezért volt és van szükség új szempontokat keresni a munkásábrázoláshoz. A 70-es években meg is indult ez a folyamat, amikor Csalog Zsolt, Tar Sándor és mások (a két név csak példa!) megkezdték azt a fajta irodalmi szociográfiát művelni, amely valahol a szépirodalom (no­ vella, regény) és az „egyszerű”, tényfeltáró szociográfia (mélyinterjú stb.) határán mozog, Őszinte beszámolók ezek a munkák, de nem szűkíthetjük le a jelentőségüket arra, hogy kijelentjük: „a munkásság megjelent az iro­ dalomban”. Emberekről kell beszélnie az irodalomnak, hús-vér emberekről, és ebben az esetben nyil­ vánvaló, hogy a munkás, is súlyának és sze­ repének megfelelő helyet kap majd. Nem cselekedhetünk becsukott fülekkel és szemek­ kel, ha az előttünk tornyosuló feladatokat meg akarjuk oldani. Valódi munkásirodal­ mat csak teljesen őszinte légkörben lehet megvalósítani. Talán Berkes Erzsébet mondta ki a legpontosabban: valódi demokrácia nél­ kül nincs valódi irodalom. Ahol egy írónak Történelmi portrék < — félközelről „Senki sem képes végbevinni azt, amit a történészek: meg­ változtatni a múltat.” (Henry de Montherlant) BEVEZETŐ A MOTTÓHOZ A választott idézet az alábbiakban leírtakból sok mindent kifejez, de sok mindent el is takar. Az el­ lentmondás beismerése mellett megtartása mégis indokoltnak tűnt számomra. Amikor úgy gondoltam, hogy a történelmi „mini” portrék élére teszem, azt kívántam érzékeltetni, hogy a köztudatban ma is él hasonló hit, vagyis az a feltevés, hogy a történelemkönyvek, tör­ téneti tanulmányok tartalmi-szemléleti változása, változtatása va­ lamiféle történetírói, tehát szubjektív önkény alapján megy végbe. Kevéssé gondolunk arra, hogy a fejlődés, amelyet az élet más te­ rületein oly természetesnek veszünk, a történettudományt is érinti, tehát a történeti feldolgozások is fejlődnek, módosulnak. Másrészt a mottó gondolatvilágának némely rétegét oly mértékben tartottam ta­ nulságosnak, hogy hasznosnak véltem már csak az egyetértés és az ellentételezés egyidejű biztosítása miatt is megtartani. Mai világunk­ ban talán semmi sem erősebb az emberekben, mint a tisztánlátás igénye. Mind a napjaink, mind a történeti korok iránti érdeklődés intenzitása ennek hatásos mércéje. Az új és új feldolgozásokból újra és újra „ismeretlennek” tar­ tott új és új személyek, megtörtént esetek bukkannak fel. Minőséget teremtő történelmi személyiségek máskor ellenkező előjelet kapnak. Mások elfelejtődnek. Míg ismét újraértékelődnek. Éppen ezért is mélységesen igaznak vélem Montherlant szavainak ama tartalmi vo­ natkozásait, amelyek arra figyelmeztetnek: a korában cselekvő em­ ber és cselekvése, valamint cselekvésének időben ezzel azonos, de más, vagy önmaga általi megítélése között távolság keletkezhet. Ez a távolság már minőségi tulajdonságot is hordozhat. Az idő múltá­ val e távolság nem statikus, így nem egyszerűen a távolodással, a távolságtartással vagy a közeledéssel jellemezhető. A történelemben élő embernek sok egyéb mellett az is célja, hogy a lehető legjobban, számára leghasznosabban megismerje elődeinek életét. Ezért arra törekszik, hogy megközelítő szinkronitás alakuljon ki a cselekvő­ elkövető ember akarata, célkitűzése és cselekvése, valamint mind­ ezek megítélése között. Ebben nyilvánvalóan jelentős a társadalmi lényként jelenlevő-felfogó ember akarata, szándéka is. A megvalósult cselekvés és annak képződménye, amely pozitív vagy negatív eredményként jelenik meg a képződmény kialakulása­ kor, az időtényező folyamatossága mellett, rugalmasan, vagy mond­ hatni, a dialektika törvényszerűségei által jellemezhetően fejlődik. E fejlődés későbbi vagy nem kielégítő érzékelése, illetve a megértés hiányosságai miatt alakulhat ki társadalmi szinten is — az a csa­ lóka kép (hogy visszautaljak a mottóra), miszerint az ember — aki éppenséggel történész — szubjektív szerepe nagyobb a szükséges­ nél. Tekintettel arra, hogy e „történeti krokik”, élő, hús-vér em­ bereket és cselekedeteiket kívánja mérlegre tenni, úgy vélem, a fent jelzett folyamat nyomatékos hangsúlyozása szükséges, sőt indokolt. Amint a mottó is igazolja, e téren, és nemcsak a köznapi gon­ 10 öncenzúrát kell gyakorolnia, ahol folyamatos tudathasadásban kell dolgoznia, ahol a kiadói politika nem csak színvonalproblémák miatt utasít vissza műveket, ahol az író „fejrekoppintástól” is félhet, ott nem fog jó, őszinte munkásirodalom születni. Van még ezen is változtatnivaló. Nehéz időszak elé nézünk. A hetvenes években megszületett néhány olyan munka, amely jelzéseket adott. Jelzéseket a mun­ kásságról, arról a munkásságról, amely az or­ szág lakosságának nagyobbik felét teszi ki. Tény az, hogy a munkásság rétegzett. Tény, hogy pontosan behatárolni, mit jelent ma a „munkásosztály” fogalma, nagyon nehéz. Ám létezik maga a munkásság, és léteznek azok a problémák is, amelyek egyes rétegeit erő­ sen sújtják. Csengey Dénes nagyon határozot­ tan fejezte ki magát: az irodalmi, szociográ­ fiai jelzéseket még félre lehet "pöccinteni”, még ki lehet róluk jelenteni, hogy nem valós problémákról szólnak... A párbeszédet azon­ ban meg kell kezdeni, mert csak így lehet el­ kerülni, hogy súlyosabb helyzetbe kerüljünk. A tanácskozás nem azt mutatta, hogy már képesek vagyunk a párbeszédre. Hiszen va­ lódi vita nem bontokozott ki. Kérdéseket és félelmeket fogalmaztak meg a felszólalók, de ezen nem jutottak túl. Válasz és megoldás? Szóba sem került. De legalább a kérdések és az aggodalmak elhangzottak. P. A. dolkodás szintjén, hanem az intellektuális megismerés területén is számos, többé vagy kevésbé negatív tartalmú gyakorlat él. Ezek ha­ tása nem lebecsülendő. Tekintettel mindezekre, úgy véltem, helyes, ha mindenekelőtt a másik „féllel” való egyet nem értést fogalma­ zom meg. A mottó ezt is kifejezi. De figyelmeztet arra is, hogy a gondolkodás szintjén is megkülönböztessük a cinikus, az „úgyis minden mindegy” megítélést, és az idő múlását, a tények folyamatos fejlődését, mozgását meditálva fogadó szkepszist. Ennek az általá­ nos elvnek a hangsúlyozása a történelmi múltban, félmúltban és a jelenben cselekvő ember megítélése miatt lényeges. BEVEZETŐ A PORTRÉKHOZ Az itt olvasható rövid lélegzetű portrék alanyai történelmi személyiségek. Ez az egyszerű közlés az­ zal bővítendő, hogy ezek a történelmi személyiségek — még közvet­ len környezetünkre is érvényes e megállapítás — kevésbé ismertek, noha nevük „jól” cseng egy adott régió helytörténeti irodalmában. Némely vonatkozásban tevékenységük túl is mutat a helyi körülmé­ nyeken. Mindazonáltal ez még kevésbé tenné őket alkalmassá a meg­ örökítésre. Lényegesnek tartottam személyes tulajdonságaikat. így karakterük izgalmasságát, sokrétűségét. Azt a közösnek is nevezhető vonásukat, amellyel nekifeszültek közvetlen világukban, a legsze­ mélyesebb életükbe kezdetben csak beszüremkedő, aztán már elszánt nemtűrömséggel az egész életüket kisajátítani akaró társadalmi, kör­ nyezeti kapcsolatok, ártalmak leküzdésének. Arról van szó, amit — sokszor elhangzó sztereotip fogalmak — elnyomásnak, ellenforrada­ lomnak nevezünk. Alanyaimnak igazságérzetük gazdagsága adott alapot e küzdelemre. A küzdelem nem látványos napi eseményei kö­ zel sem csak felemelő mozzanatokat hordoztak magukban. Embe­ rek voltak, nem héroszok, s emberségük példája, hogy mindenkor lelkiismeretük szavára hallgatva lépték meg lépéseiket. Ha csaló­ dottan is, ha az indokoltnál hamarább is, és talán nem is mindig a legjobb döntésnek engedelmeskedtek. Már a nevek, személyek ki­ emelésével is azt a véleményemet szeretném hangsúlyozni, hogy csak a mélyen érző emberek képesek igazi minőséget hordozó cselekvésre a társadalmi-közösségi színtéren. Jól tudom azt is: ugyanakkor ez a vonásuk nem teszi kizárólagossá jelenlétüket. A kiválasztott személyiségeknek nem a moralizálás volt jellem­ zőjük — noha a kétségbeesés idején egyénileg még ez is érthető és elfogadható magatartás — hanem saját tevékenységi körülményeik ismételt feltárásával „a fel nem adni az utolsó lehetőségig” elv meg­ személyesítői ők. Figyelmünkre érdemes az a tény is, hogy egy meg­ határozott időszakban — például a nagy döntések megszületésének történelmi pillanatában — életük összekapcsolódott. Ez a megálla­ pítás egyúttal azt is jelzi: „hőseim” két különböző irányból, társa­ dalmi közegből érkeztek el a találkozási ponthoz. Válaszaik a kor kérdéseire, a sok rokon vonás mellett, sokban el is tért. Legszembe­ tűnőbb különbségük: egyikük munkás, másikuk értelmiségi. Ez a meghatározója életüknek, munkájuknak, formálódó meggyőződésük­ nek, amelynek lényege a következő programban kristályosodott ki: megkeresni a távolságtartó társadalmi szituációk feloldásának mi­ kéntjét. Ez már azonosságuk alapvonása. Az is közös bennük, hogy különböző motivációk alapján indultak el — tudatosan vagy kevésbé tudatosan — ezen az úton, de a megoldáshoz — éppen tu­ datosságuk tartalmi hiányosságai miatt — végső soron egyikőjük sem jutott, juthatott el. �Az 1918—1919-es forradalmi események salgótarjáni hőse, és a hagyományos értelmiségi pályát befutott salgótarjáni polgármester egyéni útja egyfelé vezetett: magányosságba. A történelem meneté­ nek jó irányú változásáért figyelemre méltó ambícióval és konkrét­ sággal vettek részt. Tevékenységük színhelye: Salgótarján. Akarat­ erejük, céltudatosságuk, cselekedeteik alapján méltók arra, hogy tel­ jes emberségükkel, a jó, a rossz, a bizonytalankodó vélekedéseikkel együtt legyenek tanúként tanulságai e századi történelmünknek. A TARJÁNI PÉK Generációk emlegetik azt a kenyeret, amit a pékségből vásárolhattak, nála sütöttek. Egy kis túlzással azt is mondhatom: megyeszerte híres pék volt. Sokan tudják még — persze elsősorban az idősebb salgó­ tarjániak közül — hogy a szikvízüzem közelében, a volt Jungmann-udvarban működött a Gólián-pékség. Mert hiszen róla szólnak az első mondatok is: Gólián Andrásról. Régmúlt időszak. De a kenyér íze ottmaradt a nyelveken. A friss cipó minősége az izmok erejében élt tovább. Csak ennyi egy ember élete? A gon­ dolkodás, az emlékezés rétegeiben, ha lassan kopik is, de tisztulva itt áll előttünk egy ember. Máig fel nem tárt, és talán minden ízében soha meg nem ismerhető életével, mikrovilágával együtt. Több volt ő, mint aki az erjesztő kovász, a dagasztóteknő, a kemence tűzforróságával leírható. A város pékje volt — a szó társadalmi értelmében is. Szakmája: a hivatása. Ebből táplálkozott sokirányú tevékenysége is. E kis írás főhajtás, műve — életműve — előtt. Az élet tényei. A Nógrád megye munkásmozgalmának jeles személyiségeit bemutató, és ma már alig hozzáférhető kis füzetben ez olvasható róla: „Gólián András 1883 Krivángyetván — 1950 után Csehszlovákia. Ötgyermekes földműves családból származott. Szülei serdülő korában pékinasnak adták. Fiatalon került Prágába, mint segéd, ahol korán megkereste az utat a szervezett munkásmozgalomhoz. A prágai rendőrség, mint baloldali személyt nyilvántartotta, majd baloldali magatartása miatt kitiltotta a városból. Így került Bécsbe, ahonnan szintén munkásmozgalmi tevékenysége miatt uta­ sították ki. Rövid ideig Budapesten élt, majd Salgótarjánba jött, a Salgó­ tarjáni Kőszénbánya Rt-nél helyezkedett el, mint pék. A szénmedence első világháború előtti munkásmozgalmában rendkívül jelentős szerepet játszott. A Jungmann-udvarban, ahol a baloldali munkásmozgalom vezetői megbeszé­ léseiket tartották, együtt dolgozott a mozgalom kiszélesítésén idős Oczel Jánossal, Priska Dezsővel, Kisák Benkő Antallal, Bozó Györggyel. 1919-ben direktóriumi elnök volt, rendkívül sokat tett a szénmedence munkásainak szervezése, a szénmedence védelme terén. A Tanácsköztársaság bukása után a balassagyarmati börtönbe került, majd Budapesten a Markó utcában, továbbá a hajmáskéri, zalaegerszegi internálótáborban összesen 50 hónapot ült. Salgótarjánba történt visszatérte után a bánya nem vette vissza, egy magánpékség alkalmazottjaként dolgozott. A Horthy-ellenforradalom időszakában segítette az internáltakat, a lecsukottak családtagjait. A felszabadulás után visszatért szülőföldjére, Csehszlovákiába, és az ötvenes evek elején ott is halt meg.” (Nincs élőbb holtjainknál, szerk.: Belitzky János, Szabó Béla. é.n. 26. I.) Tények — összefüggések. Valamivel több mint húsz nyomtatott sorban összefoglalva olvashattuk tevékenységének lényeges elemeit. A sorok végére érve talán másnak is elsősorban az életrajzi lyukak keltették fel figyelmét. Elsőként a mikorra, a történelmi eseményeket rendező kérdésre érdemes időt szánnunk. 1. Prága—Bécs—Budapest—Salgótarján. A három nagyváros és a feltörekvő nagyközség viszonyai nyilvánvalóan sok eltérést, de természetszerűen több azonos vonást hordoztak. Elsőként az időhatárokat kellene pontosítanunk. Megközelítő helyességgel állítható, hogy a századfordulótól a tízes évek kezdetéig tartó időszak alatt élt az említett helyeken. A pékinasság idő­ szaka az 1890-es évek végéig tarthatott. Prágába már mint felszabadult péksegéd került, azaz nem lehetett fiatalabb mint tizenhét éves, és akkor 1900-at írtak. Továbbá tudjuk azt, hogy 1911-ben nagyobbik fia már Salgó­ tarjánban született, e két tény jól behatárolja a kort. Közös a településekben, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia viszonyai meghatározók voltak a körülmények alakulásában. A századfordulón mind­ három városban — fővárosban — jelentős fejlődésen ment át a munkás­ mozgalom. Létrejöttek a munkások politikai és gazdasági érdekeit védő ön­ álló szakszervezetek, megalakultak, a munkások szervezésében, a politikai nevelő munkában jelentős szerepet vállaló szociáldemokrata pártok. A mo­ narchia országaiban működő munkáspártokat a marxizmus gondolatainak ápolása mellett, a bernsteini revizionista tanok, a kautzkyánista opportu­ nizmus nagymértékben a hatásuk alatt tartották. Ennek következménye, hogy a politikai küzdelem központi kérdését, a választójogért indított törekvések kizárólagosságát, a munkásszervezetek jelentős része magáévá tette, ame­ lyet a hivatalos kormánykörök is jobban toleráltak. Ezek az általános eszmei hatások természetszerűen hatottak mindazokra, akik a munkásmozgalomba kerültek. Nem indokolatlan így az az állításunk: a különböző hatások mindennapi politikai gyakorlatban is jelen voltak. Ez jelentette a fiatal péksegéd számára az ideológiai iskolát. A következő feltevésünk az, hogy a fiatal emberként Prágába. Bécsbe majd Budapestre érkező Gólián András kiutasításának fő oka a hivatalos politikai vonaltól radikálisabb magatartása lehetett. Ez is egyik irányú magyarázata annak, hogy a századforduló utáni években újra fellendülő fejlődési szakaszba érkezett Salgótarjánt választotta munka- és lakhelyéül De — és e vonatkozásban nem túlzás a fővárosok és Salgótarján összemérése — a munkásmozgalom itteni szervezkedése is inspirálhatta. (A szülőföld közelsége ebben az esetben az előzővel együttesen is hathatott.) Hiszen 1903-ban létrejött a Vas- és Fémmunkások Szövetsé­ gének szervezete Salgótarjánban, ugyanebben az évben Losoncon megalakult a szociáldemokrata párt helyi csoportja. Noha a szénmedencében ekkor még nem jöttek létre a párt további helyi bázisai, mégis jogosnak tűnik a fel­ vetés: a munkások általános helyzete, a politikai viszonyok jellegzetessége, elég indok volt a megélhetést kereső és társadalmi kérdések iránt érdeklő­ dést mutató fiatalembernek — aki ebben az időben nősülhetett — a salgó­ tarjáni letelepedésre. 2. Kapjunk pontosabb képet a munkásmozgalomban végzett munkájáról is. A korábban leírtak vegyesen tartalmaznak hiányos vagy kevésbé igazolható tényeket. Időrendben haladva azt kell megállapítanunk, hogy 1910-től vég­ zett munkája révén az évtized végére már elismert munkásvezető, noha még alig tíz éve élt Salgótarjánban. 1918-ban is mindössze harmincöt éves volt. Az őszirózsás forradalom Időszakában — 1918. november tagja volt a helyi munkástanácsnak. A év végén, 1918. december 26-án megalakult KMP helyi szervezetének egyik alapítója volt. 1919-es feladatvállalásához odakivánkozik, hogy mint kommunista vezetőt képviselőként küldjék a Tanácsok Országos Gyűlésére A mozgalmas életet feltételező dátumok sora után meghökkentőnek tűn­ het a megállapítás: életének e korszakáról keveset tudunk. Biztos fogódzót adhat az a tény, hogy 50 hónapot töltött az ellenforradalmi korszak külön­ böző börtöneiben. A salgótarjáni kommunisták többségének letartóztatására 1919 végén került sor. Gólián négy év és két hónap után szabadult. Tehát legkorábban 1923 végén, 1924 elején érkezett meg ismét Salgótarjánba. Mivel a bánya - személyesen Róth Flóris Igazgató - nem vette fel munkásállományába, kénytelen volt máshol elhelyezkedni. Álnéven — a bátyja nevén — a szlovákiai handlovai bányában rövidebb ideig, majd a huszas évek második felében Földiák Lipót pékségében talált állást. A nagy gazdasági világválság éveit követő lassú fejlődés Időszakában ipart váltott: önálló pék­ séget hozott létre. Ekkor még bérelte, később megvette azokat az épületeket, azt a telket, ahol a nevezetes Gólián-pékség állt a Jungmann-udvarban A harmincas évek közepétől újból aktivizálódott, közelített a politikai élethez is. A harmincas évek utolsó évétől ez a kapcsolat a negyvenes évekig, 1944. második feléig, töretlenül megmaradt. Az 1944 nyarán internált munkás- anyagi helyzete már megengedte — rendszeresen küldött élelmet. A harmincas évek második felétől nemcsak a munkások helyi vezetői, hanem az országos politika felé is tájékozódott. Jól? Rosszul? Életútjának, tevékenységének érdekes időszaka, hogy Hock Jánossal, később pedig Mónus Illéssel volt szorosabb kapcsolata. Kiadványokat kapott tőlük -a személyes találkozásokon túl. A tájékozódása ilyetén alakulásának is sok oka lehetett. Hock Jánossal meglevő Ismeretsége 1918-ra vezethető vissza, amikor a katolikus pap Hock az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Károlviféle Nemzeti Tanács elnöke lett. Emigrációs évei alatt Csehszlovákiában, Bécsben élt, Gólián fiatal éveinek színhelyén, és ez további szimpátia forrása lehetett, amelyet a Horthy börtöneit is megjárt Hock ellenforradalmat el­ utasító nézetei tovább erősíthettek. Nem ismertebb az a szál sem, amely Mónus Illéshez, az ideológiailag kommunistaellenességéről is ismert szociáldemokrata vezetőhöz fűzte A kapcsolatuk két reális forrásból táplálkozhatott: Mónus segítségével bal­ oldali — mégha szociáldemokrata volt is az — kiadványokhoz juthatott Gólián. Emellett az antifasizmus, mint mindkettőjükre jellemző közös elv és gyakorlat is számításba vehető. A harmincas évek második felétől fokozatosan találta meg ismét a kap­ csolatot a munkásmozgalomhoz. Ezért is érdekes, hogy e viszonyok között a hivatalos ellenforradalmi kormány politikai apparátusa, közigazgatása nem háborgatta. Ebben persze nagy szerepe lehetett népszerűségének is. Nyilván­ valóan oka volt az is, hogy az ötvenes éveihez közeledve a tapasztalt poli­ tikus gyakorlottságával játszotta ki a nyomozó szervek éberségét. Továbbá az is. hogy az illegális munka napi gyakorlatában (röpcédulázás, falfestés stb ) nem vett részt. Túl volt már a hatvanadik születésnapján, amikor megérkeztek a várost felszabadító szovjet csapatok. Azonnal bekapcsolódott a pártélet megindítá­ sába: a volt illegális párt vezetőivel együtt részt vett az 1945. január 2-1 ér­ tekezleten. A pártvezetőség tagja lett, és a képviselő-testületbe delegálták. A hirtelen fellendülést éles fordulat követte. 1945 második felétől fokozatosan kiszorult a politikai életből. Gyakorlatilag politikai küzdőtársaitól magára hagyatva élte további életét. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy lényegében ismét az "emigrációt” választotta, és Salgótarjántól távol — talán Losoncon — temették el. Miért alakult így élete? Az okok még ma sem eléggé ismertek. Magya­ rázható nyughatatlan, romantikus lelkületével, magyarázható előrehaladott ko­ rával, fáradékonyságával is. Azt is mondják még ma élő kortársai: más ok is volt. Igaz-e vagy nem? Még egyszer mondom: még ma sem ismert. Hogy ismert lesz-e valaha? Ami viszont tény: Gólián Andrást személyisége két­ ségkívül alkalmassá tette, hogy mesék, legendák hősévé is váljék. 3. Részletek a Gólián-legendáriumból. Akik még ismerték, meséltek a felnőtt Gólián András hatalmas termetéről, fizikai erejéről, amellyel könynyedén dolgozott a pékségben. Verejtéktől zsíros sapkája, kovásztól ragadós köténye a mai egészségügyi rendeleteket nem biztos hogy kielégítené... Az ellenpólusként a rendkívül finom péksütemény ízének, a sült kenyér illatának, és személyiségének emléke maradt fenn. Azt is mesélték, hogy élete végéig „akcentussal”, vagyis ahogy mondjuk, „tótosan” beszélt. Kör­ nyezete, a munkában és a mozgalomban, e jelenséget és tulajdonságokat természetesként vette tudomásul. Életében, tevékenységében nem is kevés az ellentmondás. De közkedvelt ember volt, akiről igaz és költött mesék, tör­ ténetek tucatjai forognak közszájon. Ez is igazolja: rendkívüli ember volt. Az itt olvasható történetek is ezt tanúsíthatják. 1919. április. A helyzet kritikus Salgótarjánban. Számítania kellett a cseh imperialista intervencióra. A munkások sorait a korábban mesterségesen szított bányászrimai ellentét feszítette abban a kérdésben, kikből álljon a fegyveres mun­ kásszázad. A két csoport között „paritás" nem volt elképzelhető, mert a gyáraknak szüksége van szénre, áramra. Fegyver nem volt elég. A vitát a fiatal Gólián András vágta el. A következőket mondta: „...ha a gyáriak nem fognak fegyvert, a bányászok csákánnyal fognak kivonulni a frontra”. 1944 — internálások. A salgótarjáni baloldali munkásvezetőket az ország német megszállása után többször is internálótáborba zárták. Ekkor járta a a mondás: „...ha az öreg Gólián küld kenyeret és szalonnát, majdcsak megleszünk valahogy ott is". 1945. február. Színhely: az első nagygyűlés Salgótarjánban, az Apolló moziban. A po­ litikai esemény végén a levezető elnök kijelentette: nem szabad az Internaclonálét sem énekelni, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése értelmé­ ben. A résztvevők arcán csalódás suhant át. Az idős Gólián András felállt és énekelni kezdte az Internacionálét, a jelenlevő tömeg boldogan, egy em­ berként énekelte vele. 1945. július. A polgármester felmentéséről kellett dönteni, amelynek kezdeményezői a város kommunista szervezetének vezetői voltak. A felmentés oka nem volt teljesen Ismert. így nagy volt a bizonytalanság az állásfoglalást illetően. A kérdést, — amelyet a kommunista képviselők frakciója külön megtárgyalt — nyílt szavazással döntötték el, amely a pártvezetés akarata szerint ment 11 �végbe. A felmentés kimondása után felállt a kommunista Gólián András, és"éljen" a megszállókat és az őket kiszolgáló nyilas banditákat.” (Fekete Mihály: El­ Polgármester! " felkiáltással fejezte ki a döntés feletti egyet nem lenállók az Avas alján. Egy diósgyőri munkás visszaemlékezései. Kossuth, értését. 1974. 147—148. 1.). 1949. Ez a nyilasgyűlölet vezette el oda, hogy 1944 végén hazaszökött Salgó­ Azért kellett távoznia Salgótarjánból és Magyarországról, mert Rákosinem tarjánba. szerette. Veszélyekben és kalandokban bővelkedő élete eszmeileg is újabb, lényeges fordulathoz érkezett, amikor 1945. január 9-én már mint megvá­ A legendárium darabjai még szaporíthatók. Nyilván van több is. Más lasztott városi polgármester — felvették az MKP-ba. Az ellentmondás bizonyara másokat is tud, és az általam leírtakról nem tud. Ez a legendák korábban jelzett vallásos nézetek iránti vonzódása és a pártba lépése között természete, meg az is, hogy ugyan helyhez és időhöz kapcsolódnak, de hite­ nyilvánvaló, viszont nem mellőzhető, hogy az új Magyarország felépítése lük már nem mindig bizonyítható, mert a legenda: „1. népi hagyomány egy sokakban volt igény, és az új ország léte összekapcsolódott már a fel személy életéről, valamilyen eseményről, különösen valami erejéről, hősies­ szabadulást megelőzően is a kommunista párttal. Ebbe a fejlődésbe vetett ségéről. bátorságáról, vakmerőségéről; 2. szentekről szóló elbeszélés; 3 ki­ hite volt az, ami miatt a párt soraiban találjuk január elején. Felfogásban talált történet, mendemonda”. nyilván nem sokat változott, nem változhatott. Feladatának a korábban már Úgy vélem, Gólián András méltó arra, hogy róla legendák is szüles­ jelzett messianisztikus, azonnali eredményeket sürgető magatartással kezdett senek, s a már meglevők összegyűjtessenek. neki. A nehéz helyzetben túlzóan radikális követeléseket is hangoztatott. Így 1945. februárjában követelte a Dálnoki-féle koalíciós kormány lemondását, A HARMADIK Salgótarján rendezett tanácsú város harmadik polgármes­ mert nem tudta megoldani a szénmedence egyébként tényleg nehéz ellátási terének megválasztására 1945. január 2-án került sor. A jeles pozícióra helyzetét. Holott az egész országban hasonlóak voltak az élelmezési, szociá­ ugyancsak nevezetes személyiséget választottak: Kilczer Bélát, a közismert lis körülmények. A túlzó radikalizmus a türelmetlenséggel, és ezzel egynépszerű építőmestert és vállalkozót. Az időpont sem elhanyagolható A időben magával és munkatársaival szemben megkövetelt magas erkölcsiváros felszabadulását követő héten kiemelkedő politikai események sora bo­ séggel párosult. Ezt az önmagában is sok konfliktust hordozó helyzetet nyolódott le. Ugyanezen a napon az addig illegalitásban dolgozó kommu­ még politikai szűklátókörűséggel is megtetézte: mint kommunista párttag nisták létrehozták a szabadon működő kommunista párt helyi szervezetét. polgármester-hivatalát „pártokon felüliként” — tehát saját pártjától is füg­ A kommunista pártvezetés javaslatot tett és döntést hozott a polgármester getlen vezetői státusként — fogta fel. Mindebből nyilvánvalóan kitetszhet, személyéről is. hogy a végső szakadás be fog következni a pártvezetés és a polgármester Az események a társadalmi, a politikai átalakulás szüksége, a korszak között. Bizonyára érte számos egyéni sérelem is. Feltételezhetően a köz forradalmi tennivalói miatt is rendkívüli jelentőségűek voltak. A minőségi morál jelenségei is jogosan töltötték el aggodalommal. Tehát lehetett sok követelményeket már az induláskor kellett helyes irányban érvényesíteni, mindenben, és főleg részkérdésekben igaza. Mindezek mellett is tény, hogy jó ütemben megvalósítani. már az 1945 tavaszára, nyár elejére kialakult politikai helyzetet sem érté­ Tudjuk jól, hogy a kor igénye és parancsa: az osztályelnyomás meg­ kelte helyesen, ami lényegében elmozdítását is eredményezte. Ez a tény szüntetése, szabad és demokratikus ország megteremtése távlati célja volt rendkívüli megrázkódtatással járt: teljes és mély apátiába süllyedt. Korát a magyar politikai progressziónak. A legfontosabb napi feladat: az élet, az meg nem értő, sorozatosan panaszos leveleket író, mindenkit hibásnak újjáépítés megindítása volt. Sok ezernyi apró és nagy — személyes és kikiáltó, vallásos öregúrrá változott. osztályöntudatot igénylő — döntés, intézkedés megtételére volt szükség. Következtetések, tanulságok. Kilczer Béla megjelenése a város köz­ Az első polgármester — nomen est omen — ténylegesen is a város pol­ életében nem volt mindennapi esemény. Távozása a polgármesteri székből gári rétegéből került ki a kommunisták javaslatára. Az olykor még ható szintén joggal kapta a nem mindennapi jelzőt, különösképp ami annak rossz beidegződésünk miatt furcsának tűnhet ez a döntés éppen itt, Sal­ gyorsaságát illeti. gótarjánban, és éppen akkor: 1945 elején. Ám azon túlmenően, hogy e tények fölött álmélkodunk, az esetnek több, Lényegi kérdés: miért történhetett így, és mennyire volt alkalmas a a legújabb kori történelmünk szempontjából is érdekes tanulsága van. Kilczer jelölt a feladat ellátására? Béla értelmiségi foglalkozású és karakterű ember volt. A polgármesteri Ha néhány vonással felrajzoljuk életútját, ha körvonalazzuk eszmeihivatalba kerülésének okait és körülményeit több tényező összevetése után szellemi világának jellegzetességeit, ha mérlegre tesszük tevékenységét, ak­ érzékelhetjük helyesen. kor nemcsak az életút, a karakter tulajdonságát ismerjük meg, hanem a A legfontosabbnak, így első helyen kiemelendőnek, azt a tényt tartom, döntés megalapozottsága is szemünk elé tárul. A válaszadást személyiség­ amely Salgótarján társadalmi szerkezetének vizsgálatához kötődik. Közismert, rajzzal kezdjük. hogy mind a várossá nyilvánítás előtt, (1922) mind pedig azt követően e A élet és halál két dátuma között. Kilczer Béla 1897. áprilisában szüle­ szerkezetben számszerűségében, jelentőségében is döntő volt a bányászatban, tett Budapesten. Erdélyből idevándorolt szülei ugyan nem voltak túlzottan az iparban foglalkoztatottak és termelőmunkát végzők aránya. E tömeghez jómódúak, de arra vállalkoztak, hogy három gyermeküket taníttassák. A képest jóval kisebb — de egyáltalán nem lebecsülendő — szerepet vitt a legifjabb: Béla a budapesti fasori evangélikus iskola után a felsőépítésű városi középréteg. Tagjai közül a kereskedők, magánipart űzők mellett, az ipari iskolát végezte el. Nem áll szándékomban az élet minden állomásán életmód, életvitel szempontjából az úri középosztály felé orientálódó értel­ végigkísérni, de az indulás fontos ténye a fasori gimnázium: sok neves miségiek jelenlétét húzom alá. E társadalmi csoport elsősorban a társulati tanárt, sok neves tanítványt adott ez az iskola a magyar közéletnek, a és egyházi érdekeket alapjaiban képviselő pedagógusok tömegéből állt. Hoz­ magyar oktatásügynek. A világháború pusztítása után 1921-ben — huszon­ zájuk csatlakozott a fenti érdekek mechanizmusának erőterében élő orvos és négy évesen — került Salgótarjánba. Kezdetben a bányánál — az SKB RTnéhány szabad foglalkozású értelmiségi. Ami ez alapján a vázlatos áttekintés nél — dolgozott. A zagyvapálfalvai építkezéseket tervezte, Irányította. 1927alapján is megkockáztatható: az a feltűnő jelenség, hogy soraikból hiányzik, ben önállósította magát. Szakmai megoldásait és tevékenységét méltán jel­ vagy éppen csak jelen van az alkotó művészetek, a tudományok felé mé­ lemzi a felsorolt néhány példa: a még ma is látható emeletes lakóház — lyebb érdeklődést mutatók köre. Ez pedig — megint egy újabb kockázatos „a Kilczer-ház” — Salgótarján főutcáján, a vízválasztói völgyzáró gát, a következtetés — a városi gondolkodás, a városi mentalitás korlátozott érvé­ felszabadulás utáni első bérházak, a Gyula-rakodó impozáns épülettömbje, nyesülését is jelentette. A felszíni, formális elemek, a széles körű társasági és magánházak sokasága. élet, a városias öltözködés stb. nem pótolhatta a hiányt. Az egyéni, családi tragédiák sorozata után a második világháború A társadalmi szerkezetben érzékelhető aránytalanság — vagy akár fél­ sok vonatkozásban formálta jellemét és próbára tette akaraterejét. A kato­ oldalasság — még inkább kitűnt a műszaki vagy még pontosabbnak tűnő naságtól megszökött, és ezt követően lett polgármester, negyvennyolc éves fogalommal élve, a termeléshez kötődő értelmiség esetében. Fő vonzóerőt korában, 1945. július 13-án lemondott-leváltották. Ezután lényegében teljes Itt a bányai, vállalati központok jelentették. Ami azzal járt, hogy a jó szellemi és fizikai összeomlása következett. Korábbi intenzitását sem a mun­ képességű szakemberek — megfelelő gyakorlati idő eltöltése után — a kában, sem a közéleti tevékenységben nem nyerte vissza. Volt munkatár­ központ felé, azaz a főváros felé törekedtek. Ez volt egyrészt az érvé­ saitól magára hagyatva, a családja körében élt, és így érte a halál, 1971. nyesülés, a karrier, másrészt a szakmai cselekvés és fejlődés hagyományos március 4-én. útja is. Nyilvánvaló azonban, hogy még a kapitalista racionális gazdaság­ politikai érdekek érvényesülése mellett is volt bizonyos fajta „túltermelés”. Eszmei-szellemi világa jellemzéséhez. Kilczer Béla világra való nyitott­ Azok, akik valamilyen oknál fogva kiszorultak a központi lehetőségekből, sága — ahogy mondani szokás — már ifjúkorában kialakult. Ezt példázza nem választhattak mást, mint olyan pótcselekvést — mint például házasság­ az is, hogy a saját szakmai nyelve — az építészet — mellett más módon gal fenntartani legalább az anyagi jólét látszatát, vagy a személyes érdek­ is törekedett kifejezni a környezetéről alkotott véleményét. Leginkább érzel­ lődés, „magas szintű” kiélését —, amellyel ideig-óráig, vagy akár életük végéig meit: verseket írt. Különösen korai — de a későbbi költeményekben is kiegyensúlyozottnak látszó életforma volt megvalósítható. Természetes azon­ jelen van ez a hangulat, ez az érzelmi töltés — versei példázzák a megál­ ban az is, hogy a kapitalista termelés viszonylagos zökkenőmentessége jól lapítást. Az is közhelyként hat, hogy általános tünet az ifjúkori versírás. szervező, kemény végrehajtókat igényelt. Mivel erre volt jelentkező is, ez Mégis ebben az esetben másról van szó, s ezt a tényt mutatja, hogy az igény nagy tömegű középszintű szervező — altiszt, tiszt, főtiszt, igazgató Kilczer közéleti pályafutása befejezésével, idős korában ismét visszatér a — jelenlétét tette szükségessé. Az érvényesülésük, a szamárlétrán való előre­ versíráshoz. A rímes, ritmikus — hagyományosan négyes verssorokra tördelt haladásuk — más irányban nem volt elképzelhető. A vélt, vagy valós am­ — költemények nagyobb része az én és a világ viszonyát vallásos-misztikus bíciójuk teljesülését közvetlenül nem saját társadalmi csoportjukon belül, felfogásban írta le, s próbálta megfejteni a kapcsolat mibenlétét személyiség hanem más társadalmi osztályokkal szembeni magatartásuk révén várhatták és a valóság között. Végső soron megmagyarázhatatlannak tartotta ezeket és remélhették. Mindezek az összefüggések is belejátszottak a tényleges az alapkérdéseket, és az isteni eredetre vezette vissza a természetet és tárhelyzet kialakulásában, amelynek jellemzője, hogy nagyon kevesen voltak közöt­ sadalmat. tük olyanok, akik a formális humanizmus ilyen vagy olyan, de mindenképpen Mindez kevésbé lenne feltűnő, ha a társadalmi gyakorlat, a politika sík­ alacsony szintű kinyilvánitásán túl, tevőlegesen részt vettek a más társadalmi ján is hasonló lett volna a felfogása. A mindennapokban érvényesülő fel­ osztályhoz — mindenekelőtt a nagyipari munkásságról van szó — tartozók fogását leginkább a polgármesteri hivatalról leköszönő beszéde tükrözte, ame­ szociális, vagy társadalmi helyzetének módosításában, megváltoztatásában. lyet 1945 júliusában mondott el. Ennek alapmotívuma volt a polgári demok­ A magyar progresszió hatása a két világháború közötti salgótarjáni értel­ rácia eszméjével és politikai gyakorlatával a lehető legteljesebb azonosulás. miség szellemi arculatán gyakorlatilag nem volt látható. A kor lehetőségei és az azt követő politikai taktika szempontjából e kettő E torzult és saját maga által is korlátozott tevékenységet folytató értel­ között részben még valóságos kapcsolat volt. Ez azonban látszólagos, a miségi kör hatása nyilván torzulást okozott a velük szembenállók társadalmi későbbiekben — nem hosszú idő múlva — ez az 1945 elején még látens, de felfogásában is. Aminek a lényegét abban lehet legjobban jellemezni, hogy az egész társadalmat átható eszmei előrehaladási igény már drámaibb körül­ úgy ítélték meg, ez általában az értelmiségi magatartás. Holott — amint ezt mények között manifesztálódott. még egyszer szükségesnek tartom hangsúlyozni — lényegében nem az volt. A polgári demokrácia liberális irányzatú hatása Kilczer gyakorlati, prak­ Érthetőnek kell tartanunk mindezekből következően azt a nem kis gondot, tikus tevékenységében is tetten érhető. Demokratizmusához elég széles ami 1945 elején a város kommunista vezetésére hárult: olyan új közigazgatást tolerancia társult. Ez a magyarázat arra, hogy az 1930-as évektől kezdve kellett megszervezni, amely a politikai feladatok, az operatív tennivalók el a salgótarjáni munkásmozgalom sok és jelentős baloldali beállítottságú veze­ látására is képes. De ezen túlmenően olyanná is kellett ezt alakítani, amely tője kapott építési vállalkozásai során munkát. Mint például Oczel János, alkalmas a korábbi szűkebb politikai helyzet gyökeres megváltoztatására, Kerekes Sándor. Kádasi Pál. Sőt a köztudott - és általa is így ismert de a tényleges, demokratikus, széles körben érvényesülő szövetségi feladatok baloldali munkásokat nemcsak keresethez juttatta, hanem olykor a rendmegvalósítására is. örségi-nyomozói zaklatásoktól is megvédte. E célkitűzések megvalósítására ismertsége, tekintélye revén Kilczer Béla A nem kis ellentmondást — de sok békítő szándékú, erőszakot megvető tűnt alkalmasnak. Különösképp azzá vált, amikor 1945. január 2-án a párt­ vonást - tartalmazó felfogása végül is az egyik legjelentősebb - politikai munka megsegítésére itt járt a diósgyőri Fekete Mihály és a központi aktivitást és nem kevés bátorságot feltételező — reagálásban öltött testet: pártszervektől ideérkező Farkas Mihály révén Ismertté vált a MOKAN Komité segítséget nyújtott a Miskolcon létrejött MOKAN Komité egyik nagyjelen­ munkáját segítő magatartása. tőségű feladatának teljesítéséhez. Mint bevonultatott tartalékos főhadnagy megakadályozta a diósgyőri vasgyár leszerelését 1944 őszén. A szemtanú, a A felszabadulást követő időszak legnagyobb helyi politikai csalódása, kortárs Fekete Mihály így rögzítette az akkori eseményeket: "A bemu­ hogy a párt ezt. a célkitűzését nem tudta Kilczerrel megvalósítani. A kom­ munista vezetők és a polgármester közötti nézetkülönbség megnyilvánulási tatkozásnál Tóth Béla meg én csak elmorogtuk a nevünket, a vasmunkás, illetve a szabósegédi foglalkozásunkról hallgattunk, s így a fiatal főhadnagy, formája kezdetben a vita volt. Később ez huzavonává és végül személyes a borosüvegek mellett meglehetősen jól érezte magát, szüntelenül beszélt. kedéssé fajult. Az utóbbiban még a történelmi távlat sem tud Igazságot szolgáltatni. Feltehetőleg mindkét részről követtek el alaphibákat. A tűz Elmondta, hogy a Szálasi-kormánytól, továbbá a német és magyar hadseregparancsnokságtól utasítása van a diósgyőri vasgyár felrobbantásának és víz összekapcsolása ez esetben sem volt lehetséges. Kilczer túl sokat hivatkozott személyes, egyéni meggyőződésére, míg a párt helyi vezetői tü­ előkészítésére. A megbeszélés szerint a tisztek kezdték el a puhítást. relmetlenek voltak iránta. A polgármester kiválasztása, és a működése során Kilczer végül is beadta a derekát. Bűnbarlangba kerültem - mondta tré­ előállt helyzet, lényegében kudarccal végződött. E kudarc — meggyőződésem fálkozva — legyen a ti akaratotok szerint. Kilczer Béla tartalékos főhad­ — hosszú távon éreztette hatását. Hozzájárult ahhoz, hogy Salgótarjánban nagy és Ginczery ezredes segítségével ezután sikerült elérnünk, hogy a gyár az ezt követő években tartósan jelen volt mind a köznapi gondolkodásban, teljes felrobbantása helyett a műszaki alakulatok csupán a »bénítást« haj­ mind a politikai gyakorlatban az értelmiség helyének és szerepének téves tották végre. Kilczer Béla tartalékos főhadnagy salgótarjáni építészmérnök, a hadseregben építőipari szakértő volt, ezért küldték őt a gyár műszaki felfogása. úton való elpusztítására. Mint minden vérbeli építész, ő is inkább építeni Horváth István szeretett nem örült tehát a »magas megbízatásnak«. Nem szívelte a német 12 �Petrőczi Éva Szikra János Ők csend "... az apró dolgok fénye.. " Sylvia Plath Irgalmukra hagyatkozom: ma, itt és most, csak az apró dolgok tudnak megmenteni. Az emberbőr-meleg falépcső, a diófa hintaága, és amott az az édes-hideg illatú gyöngyvirág-tábla. És ti, szelíd kapor, haragvó torma, zsenge galambbegy — azaz apró fejessaláta — és te, metélőhagyma, minden füvek legízesebbje; a só-paprika-bors konyhai Tripartitumát vígan kijátszom általatok. Kázmérnak húsomba méreg rakódik cigarettázom ingem kigombolódik belülről fázom idegem inga jojózik föl-le az álom halott nagynénim szólít élőnek látom hajamba homály fonódik ülök hallgatok szép kis ügy könnyen bolondít akié vagyok este van régen is ettem megvacsorázom ágyat bont üres szivemben saját hiányom Az épület óriás L-jébe zárva sírással-nevetéssel töröm meg nap-nap után a papi lak iniciálémerev szertartásait: a mindig-egy szavak és mozdulatok, közönnyel mormolt „Jöveljézus...”-ok közé belejajongva-ujjongva, ami belémfagyott. Mitagadás, jócskán pápista hasonlat ez, de találóbb aligha akad; ám ráadásnak végül íme egy közelebbi: Bihar Haworth ez-----ki itt belépsz, Brontënak érezheted magad. N. község, 1382. május. 13 �Sarusi Mihály Őszike a révben Hah, be süt a nap, haj, ott még fürdésre készülődnek, vagy már fürdőt vettek amott a vízben? Ebben az őszi tóban A lepke úgy szálldogál, mintha mi sem történt volna. Mint­ ha éjtszaka, iccaka nem húzná magára a takaróját. A bólya még a nyárra emlékeztet. De eltűntek már a part­ ról a kis barbár, őrjítő perditák. öregek otthona, vannak itt öregek, akiknek a tanács ad havonta, kapnak szociális segélyt, ki hogyan van rászorulva, ha betegek, ápolónőről gondoskodnak, akiknek nincs eltartójuk, úgy van ez, hogy nyugdíjasok és öregek napközi otthona. Reggel kilenctől délután ötig, télen reggel nyolctól hat órá­ ig, mert fűtenek, a tanács vállalta a negyediket (három kály­ ha már volt), de nagyon vigyáznak ránk itt Fülöpön, nehogy megfázzunk, egy dufla cserépkályhát csináltatott az elnök, most körülbelül negyvenen vagyunk, tudja, van olyan, hogy nem tud­ nak lejárni, messze a hegyekben laknak, 'fölviszik nekik az étket, látja, ez a dohányzónk, emelje ki, hogy remek gond­ noknőink vannak, jóindulatúak, türelmesek, melegszívűek. mi mindig azt mondjuk, gyerekek, maradjatok, mert ha elmennek, én is kimaradok. A kaptatókon, arra, a hegyen, egy-egy nyugdíjas házaspár. Az ősz mezei csokra vénkisasszony ujjai közt. A sirály, hej, magosra száll, nem érti az aranyos, ezüstös fákat, bokrokat, kár, mondja varjúmódra. Mellém óvakodik, átnéz a napos túl­ só partra. Tán, tán ő is elhagyja a révet? A kikötött, lekötött csolnakokból szerelmes sóhajt hoz a víz. Egy kislány varkocsát dugja ki az ablakon, unja a sulit? És még kimászna, ha valami kis legény vissza nem húzná. Amott vitorlás dől neki a sellőnek, játék az egész, bár ki tudja? Javakorabeliek vagyunk, én voltam itt a postahivatal fő­ nöke, két éve halt meg a férjem, olyan egyedül voltam, itt otthonra leltem, pedig először megmondom őszintén, féltem, de aztán barátnőim hívtak, idén, kétszer voltunk Hévízen, nagyon kedves a tanács, tavaly is voltunk. Van televíziónk, rádiónk, sakk, játék, én a magam részé­ ről úgy vagyok, hogy délután jövök, délelőtt otthon maga­ mat ellátom, de nagyon rosszul érzem magam, ha nem jöhetek, otthon reggeli és vacsora, itt ebédet kapunk, részemről is azt mondhatom, hogy az uzsonna annyira elég, hogy vacsorázni nem is kell. A tarhonyát utálom, a sok főzeléket, a minél több sült tésztát kedvelem, mindenből van repeta, csak húsból nem, aki panaszkodik, keressen magának jobbat. Nekem ötszáz fo­ rint a nyugdíjam, semmit se fizetek, mert miből élnék, más­ nak fél díj is csak háromnegyven. Pecsenye van? Nincs, csak a gazda meg rizling, a boltban a kasszírnő nagyot ásít, még kacsintani is elfelejtett, a trafikos csomagol, számolja az idei hasznot, egy D-s kocsi horgásza fölméri a helyzetet, s ámbráscetről álmodik, s két vagabund, hátán gitárral, jókorát sercint a tóba: hát egy nyár már megint tovatűnt. A révben csönd, mintha mi sem történt volna, Ősz mama néz a napba, a halkan fodrozódó zöld most klottyan, beetet egy pecás, a kisasszony az aranyos, ezüstös parti kertben pokrócot ráz, s eltűnik legénye után a sűrűben. Ősz ide, ősz oda. ők a következő nyarakra gondolnak, hogy sose haljon ki a rév. A törökbúza levele szárad, sárgul, reped, az Alföldön las­ san már törnek, fényképezik körbe, körbe a révet, nézd, öreganyám, a vizet! És azokat a színeket! Jaj, de gyönyörű — majd oly gyönyörű, mint ilyenkor Zemplén meg a Hargita lehet. A hegyekből lármafák felelgetnek. mintha ők űznék a szőlőtolva­ jokat. Levelezünk, kártyázunk. Katalin-napra készülünk, híme­ zünk. olvasunk, ha elfáradunk, lefekszünk, az újságot nagyon 14 szeretjük, még össze is veszünk rajta, van aki kétszer akarja olvasni. Én beleestem a vérnyomásba, érelmeszesedésbe, hetvenhárom esztendős veterán vagyok, tizenkilences vöröskatona vol­ tam, tíz évig kószáltam a nagyvilágban, el kellett mennem a postától a vöröskatonaság miatt, bekalandoztam Európát, Ju­ goszláviát, nagy szükség volt postásra, most tíz esztendeje halt meg a feleségem, amióta fennáll ez, azt hiszem, öt éve, járok ide, itt annyira figyelembe vagyunk, a betegség végett annyi­ ra elment az élet. Foglaljon köztünk helyet, legyen a mi kis gavallérunk. Sze­ gény! Megérti, mit jelent elveszteni az élettársat, és itt nem hagynak sírni, helyesek, az idős embernek nagyon jólesik a kedvesség, a szeretet, érzékenyek vagyunk, és itt annyi kedves ünnepély van, jó kis ennivalóval. Ilyenkor kivételesen szabad szeszt is innunk, hahaha, nagyon kedves a sok névnap, azelőtt én csak a születésnapomat ünnepeltem meg, az orvostól elhoz­ zák a receptet is, mindenre gondolnak, örülünk, hogy jókat mondhattunk magának, lassan minden elmúlik velünk együtt. A viharmadárnak fölcsapott fejér sirály hozza a szelet, s a hullám hátán magányos hajós. Hogy van? Indulok a déli ten­ gerre, a fecskékkel meg a többiekkel. Ez mind rendben, de a lányok hová tűntek? Jaj, amott jön egy. Mózsna hlopci A Bor, sör, pálinka korlátolt kimérés nótájára — — Most már nem egyenlítenek ki! — sóhajtott föl az ál­ lomáson. Unyatyinszki, a félszemű bádogos a vonatig kísérte a pes­ tieket, s amikor elindult a gyors, földobta smicisapkáját, most már nincs baj, nem lehet baj, marad a kettő-egy. Pedig épp a város másik végében lakik, a kastélyi teme­ tőnél, a körgát előtt. Persze, van kerékpárja, így nem akadály ez a távolság. Csak fölpattan reá, bekap valami hajtóvizet, s irány a meccs, az Előre-pálya. S Unyatyinszki még tudja, mi­ ért szólt így a bíró az Előre első NB I-es meccsén: — Mózsna hlopci! Láza kezében megállt a laszti, de Unyatyinszki értette, miért szól tótul ez a biztos, hogy magyar bíró. Szegedi, vagy hovavalósi. Lehet fiúk, mehet. Emlékszik még a régi szép időkre. Hajaj, Unyatyinszkit nemcsak a futball érdekli, kijár min­ den kézilabda-mérkőzésre is, bár már az sem az igazi. Hol van már az az idő, amikor a csabai lányok adták a magyar válogatottat, s még nagypályán! Hol van az már, a gyerekek el sem hiszik. De nemcsak a sport, legalább ennyire mindenféle művészet. Svézner, tudod, az a lakatos, Uhrin, az a vegyész, tudod, aki majdnem föltalálta a hajnövesztőt, meg a többi iparos ember csak beül az Iparba, a Halászba, a Gulyásba meg a többibe, s meghányja-veti a világ dolgait. Hogyne, az is izgatja őket, miért nincs igazi szélsője az Előrének, de mondom, más is. Hogy Hrus­ csov mért mondott le, de az is, minek ez a mai művészet, mit akarnak ezek a nagyképű nyugatmajmolók. Tiszta nyugatmajmolás, én mondom neked, ki érti ezeket az absztrakt képeket, Jancsóról ne is beszéljünk. A múltkor láttam a tévében, hát hogy az micsoda nyegle alak. Semmi komolyság, semmi realizmus, hol vannak ezek Kodálytól. Anti, az a szajnai költő, máskülönben asztalos, a ktsz-ben, no meg a lakatos Prébelszki is egy húron pendül vele. Ugyan ritkábban járnak meccsre, mint Unyatyinszki, de meccs előtt meg után, meg általában, megtalálja őket. Sokszor belenyúlik az éjszakába is az ő jó kis eszmecseréjük. Nem járnak össze, az igaz, ezek a ivócimbora s művészetpártoló iparosok valahogy nem járnak össze, legalábbis otthon nem. inkább csak így. a kocsmákban. Na, mondja sokszor Unyatyinszki is, te vagy a köl­ tő, nem ezek a modernek, mért még a klasszikus Petőfi, meg �Unyatyinszki ilyenkor dühbe gurul, alig lehet lecsillapíta­ ni. Még hogy mi az a mózsna hlopci, hát hol él az úr, miért ne mondhatná így a bíró, csak kedveskedni akar! Csak nem Bu­ kovinából szalajtották? És már nyakon is csördítené, ha enged­ nék. Mert különben elég művelt gyerek ez az Unya mester, úgy, mint szinte valamennyi társa. Olvasnak ők újságot, szidják is eleget, hogy már megint mit nyilatkozott a Volán, hazudnak, hány járat kimarad meg késik, szemtelenség! Unyatyinszkit ilyenkor úgy kell lefogni, képes lenne pofoz­ kodni. Dehát ami sok, az megárt; kiabáljon kedvére, de a vere­ kedésből nem lesz semmi, még az ellenfél megóvja a meccset, s akkor minek rúgtak a fiúk egy hármast? Ne vigyük túlzásba, lejjebb az agarakkal. Mózsna hlopci, még hogy mért mer így beszélni. Szégyenli tán, hogy ő is tót?! Ez más Unyatyinszki, mert volt kapus Unyatyinszki is. Más család, csak névrokonok. Az a MÁV-ban védett. Meg még akkor szokta mondani, hogy ezek, amikor kikap a csapat. Ezek megint bundáznak, ezeknek semmi se elég, nem dolgoznak, mégis mennyi pénzt zsebrevágnak, de a foci, az az­ tán nem megy, csak a csalás, van pofájuk lefeküdni? Nem léte­ zik, hogy már a Diósgyőr is megkalapáljon bennünket, azt mond­ ják, tavaly ígértek nekik egy vagon csabai vastag kolbászt, és hogy nem kapták meg, most jól megbosszulják! Méghogy ötöst kapni. hogy is hívják, Arany, az igen, a Toldi estéje, az igen, megér­ ti az ilyen egyszerű ember is, de hogy ezek mit művelnek. Kész röhej, ezeknek a bíró biztos nem mondaná, hogy mózsna hlopci! Amikor azt mondja, hogy ezek, nemcsak a mai művészekre érti. Sokszor amikor azt mondja, ezek, Kugyela, ez a gyáva bő­ rös arra inti, hogy halkabban, nehogy meghallják, mert ilyenkor a politikusokat csúfolja. Ezek, mit akarnak ezek, mit tudnak ezek, ezek a senkik, fölkapaszkodtak az uborkafára. Mi vagyunk a munkásemberek, nem ezek. Persze Unyatyinszki ritkán foglalkozik a költészettel, csak néha kitör belőle a politikum. Különösen akkor, amikor fizetés van, s a vártnál kevesebbet kap. Hogy olyankor hogy veri az asztalt! Jobb félrehúzódni, semmi közöm hozzá, még elvisznek. — Jártál te már a Munkácsy utcában? Még nem, s nem is akar. Úgyhogy inkább a meccsen szo­ kott ricsajozni, ott lehet, senki se szól érte, kedvire kidühöngheti magát. — Mózsna hlopci, mi az, hogy mózsna hlopci, egyébként is mós hlapci; gúnyolódik a bíró?! Annyira azért nem csapongó gyerek, mint Anti. Ha nem inna, semmi baj se lenne vele, csak az a bibi: úgy megtelt, hogy egyetlen pohárka elég s hótt részegnek látszik. Igazából nem ré­ szeg ő, csak olyannak néz ki, hát mikor iszik ő annyit, mint Prébelszki? Soha, mondom, soha. Este, sőt éjszaka lehet őt a legkönnyebben észrevenni. Nap­ közben más is tolja a kerékpárját, ám hogyha éjféltájban dülön­ gélő kerékpárt látsz, biztos, hogy Unya bácsihoz tartozik. Bár­ milyen részeg, mégse ül föl rá, csak tolja, noszogatja, vezess már haza, biztos mert valamikor lova volt, s hosszan beszélget a tánc­ iskolából hazatartó fiúkkal. Hogy élvezik! Olyan jókat mond, egész jól áll neki ez a részegség. Kész kikapcsolódás. S nemcsak az inasok szeretik, a gimnazisták is örömest leállnak vele, más­ nap is emlegetik, milyen jókat mondott az a marha Unyatyinszki. A sok beszélgetéstől annyira kijózanodott, hogy mégis fölkapott a kerékpárjára, s végigrikoltotta az utcát, már nem egyenlítenek ki! Csak az a baj, hogy amikor mégis dolgozik, nézni is életve­ szélyes. Ügy himbálódzik a létra tetején, úgy szereli föl az ereszt, hogy kész rémlátás. Az utca kölke odagyűlik, lesi, mikor pottyan le, de olyan még nem volt, Unyatyinszki még sose esett le. Va­ lóságos csoda ez az Unyatyinszki, az istennek se hullana le, a teherkocsik se gázolják halálra, s amikor az árok alján szenderül el, hiába lepi be a hó, nem létezik, hogy megfagyjon. Marha szerencséje van, ha nekem ilyen szerencsém lenne, beütne az ötös. Unyatyinszki csak egyet sajnál, a lovakat. Még hogy a mű­ vészet, a közélet meg a sport, ugyan, de a lovak, hol vannak a lovaim? Az fáj neki a legjobban, hogy virsli lett belőlük. Még hogy a földjét elvették, isten neki, másét se köszönték meg. ne­ ki különben sem volt száz holdja, csak tizenöt, s azt is a fele­ sége hozta, de hogy a lovaiból szafaládé legyen.. Micsoda lovak voltak, ahogy nyerítettek! Megszólaltak, én mondom neked, meg­ szólaltak, olyan értelmesek voltak; több eszük volt azoknak, mint nekem, ilyen lőrét meg nem ittak volna, kiköpik, ha ilyet merészelek eléjük tenni. Ezt a Körös-vizet se innák már. Na jó, már nem egyenlítenek ki. — Te, nem ők vitték el a lovaimat? — Tartsd a szád, gondold meg, mit beszélsz! Lovas kocsit sose kerül, a szekér mellé kerekez, belékapasz­ kodik, hadd húzza őt is, vontatja magát, gurul, gurul hazáig, s bámulja a lovakat. Mózsna hlopci, mós, kicsikéim, ti még értitek. Ezek, ezek már nem, hogy az isten erre meg arra. 15 �Hajdú Gábor A nagy sztori Hogy milyen is volt a Feri, csak azt mondhatom, nagyon jó ember, figyelmes, aranyos, mindig olyannak láttam, és úgy lehet, az is volt, de megváltozott, minden az ellenkezőjére for­ dult, egyszerre hazudni kezdett nekem. Az volt a legnagyobb hazugsága, amikor azt mondta: itt várj rám. Még nem sejtet­ tem semmit, olyan voltam, mint egy csecsemő a születése pil­ lanatában. Elhittem és nem sikoltoztam, nem kapaszkodtam be­ le és nem martam meg az arcát, csak néztem, ahogy cigarettá­ ra gyújt. Intett is talán a kezével, hogy megnyugtasson, az ellenkezőjét érte el, meghaltak bennem a gondolatok is, néz­ tem, amerre elment és vártam, később sem értettem, miért nem jön vissza. Álltam a járdán, kiszolgáltatva, azzal a néhány mondattal bíbelődtem, amit otthagyott nekem.,,Ennek a kocsinak most el kell menni, lerakjuk szépen ide a holmidat, ne menj sehova, visszajövök érted”. Ott volt az utazókoffer, az agyonmosott ágyneműm a pléddel átkötve, ruhák, két blúz, meg egy szok­ nya és néhány könyv. Elvesztettem az időt, nem is tudom, hány év múlva egy idős nő állt meg mellettem, sokdioptriás szem­ üvegével rámbámult. Vigyen el az ördög, éledtem, bámulsz rám, mint egy sült hal. Sohasem láttál még ilyen kirakatot? Azután egy pasas jött, belevigyorgott a pofámba. Akár itt is lefekhetem Ádám Tamás Pitypangszerelem Pezsgőspalack pukkanása lövi szét a szentimentalizmust kavicsok kopognak a vázában pitypangszerelmet gyűjtesz kötényedben Ellobbant Csikósárga tobozokat gyűrök kezemben — fókuszhuszár — tőkeagancsot hasít a fájdalom ellobbant a nyár combodon délceg fenyőfából gyanta csöpög Holtponton Fogaim között szétmorzsolt káromkodás szitál a súgólyukból bizonytalanság csordogál mint a vasútoldalban tétovázó őzek a holtponton földhözvágott poharak sortüze 16 veled, kicsi, mondta. Végignéztem a holmikon, ahogy ő, összerándultam, odaképzeltem magamat a helyébe, mintha idegen hálószobába lépnék, elfogott valami szégyenérzet. Eddig nem éreztem, azzal áltattam magam, az mégis az otthonom. A vá­ ros másik végében még eszembe sem jutott, miféle mások előtti kitárulkozáshoz vezet ez a zsibvásár. Valami nagy-nagy fáradt­ ságot éreztem, az hatalmasodott el bennem. Lefekszem mind­ járt a rongyaim közé, motyogtam, azután mégis úgy maradtam, állva, talán sírtam is, akkor értettem meg, te hülye, most veled történik valami rossz, ami eddig mindig csak másokkal történt. Az a nap nem is érdekelt, meg az előtte való sem, amikor kirúgtak, pedig akkortájt fontos dolgok történtek velem. Akkor kellett volna igazán figyelnem magamra, meg a dolgokra, de hát ezt az ember csak utólag tudja meg. Telisteli voltam érzé­ sekkel, és mégis olyan könnyű voltam, talán felemelkedhettem volna, ha igazán akarom. De én semmiről sem tudtam akkori­ ban, kérdezhetnéd azt is, hogyan keveredhettem bele így eb­ be a marhaságba, hát ez tényleg csak egy regénybeillő hülyé­ vel történhetett meg, olyannal, mint amilyen én vagyok. Feri tizenöt évvel idősebb volt tőlem, vagy talán tizennyolccal, az­ előtt semmi közünk sem volt egymáshoz, jószerivel azt sem tudtam, kicsoda. Néha átjött hozzánk vasalt raktárosi ruhában a szomszédból. A szülei jómódúak voltak, és leült apámmal. „Ezzel a lánnyal tudnál-e valamit kezdeni?” — kérdezte tőle az apám. Bort töltött két pohárba, amaz rám nézett. „Hely éppen lenne a gyárban, az manapság a biztos kenyér, itt a faluban mi az istenhez kezdhet egy ilyen lány”. Nem is ügyeltem a szavaikra akkor, pedig a sorsomról dön­ töttek, valamiért kimentem, csak nagysokára jöttem vissza, ott tartottak, szépen berendezett háromszobás lakása van, de hát a rezsit csak az bírja ki, akire rászakadt a Rotschild-bankház, az meg vele még nem történt meg, és ezért albérletben ott lak­ hatom náluk. A felesége nem gondolt semmi rosszra, igaz, oka sem volt rá még. akkor, én meg lassan-lassan beletanultam az új szerepbe, hogy hálásnak kell lennem, mert kivakartak a koszból és elhoztak a városba onnan a világ végéről. Amikor először feküdtem le neki, azt hittem, minden összeszakad ben­ nem, legszívesebben hazafutottam volna, nem tudtam, oda többé nincs visszaút. Később elrendeződtek körülöttem a dolgok, azt is mondta néha, elvesz, a feleségével szemben úgysem érez semmit, boldogságot igazán csak én adhatok neki, és később gyerekünk is lehet. Én nem kértem semmire, azt hittem min­ den jó úgy, ahogy van, távoli volt minden nekem. Az ígére­ tek lassan elmaradtak, látod, észre sem vettem csak most, hogy mondom, most jutott eszembe, annyira nem jelentettek sem­ mit és én annyira csak a mával törődtem. Már nem a gyárban dolgoztam, azt jó ideje otthagytam, pontosabban: ő mondta, hagyd ott. jobb lesz neked is, ha nem látnak bennünket annyiszor együtt. Mégiscsak vezető beosz­ tásban vagyok, vigyázni kell a jó híremre. Segített is nekem elhelyezkedni, a kórházba kerültem, nagyon lefoglalt ott a munka, meg beiratkoztam iskolába is. Mindig fáradtan értem haza, ő meg akkor is akart. Féltékenységi rohamot rendezett, „biztos van neked valakid, de széttaposlak, ha megtudom, sze­ met vetett rád valamelyik hülye orvos”. Én meg tagadtam, de valahogy olyan szerencsétlenül sikerült, rám bámult, elöntötte az arcát a vér. Márta, a felesége nem volt otthon és akkor is akart, hiába mondtam, rosszul érzem magam. Akart és erőltet­ te, én meg csak feküdtem, mint egy darab fa. és csak fájdal­ mat éreztem, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Azt kérdezed, csak úgy otthagyott? és hogy nem lehet va­ lakit csak úgy... De lehet, és így volt, pontosan így, igaz, mi­ ért találjak ki rémtörténeteket neked. Az is csak úgy volt, talán egy hét múlva, vagy kettő, nem is tudom biztosan, hatra jártam akkor és a sötétben a keskeny közben elém állt valaki. Először azt hittem, ő, észrevettem már, de nem mutattam, hogy tudom, leskelődik utánam. Megfogta a kezem ott a sötétben, nem tudtam elrántani, erősen fogott és megmarkolta a melle­ met. Te kis szuka, most elkaptalak! Olyan furcsa hangon mond­ ta, hogy megrémültem, próbáltam kiszabadítani magam a szo­ rításából, talán kiabáltam is, erre nem emlékszem, befogta a �számat, én meg beleharaptam a kezébe. Arra eszméltem, hogy a földön fekszem, ő meg a combjaim között térdel, iszonyúan sajgott az állam. Felüvöltöttem, hiába próbált visszateperni, olyan erőt éreztem a karomban, hogy ellöktem magamtól. Ami­ kor elszaladt, két férfi jött, ismertem őket, ott dolgoztak a kór­ házban. Ők karoltak belém, mert járni sem tudtam. Ezt a két fogamat ütötte ki itt jobb oldalt, azóta csak a má­ sik oldalamon tudok rágni, mert a csont is fáj, ha ráharapok. Mondta is bent a kolléganőm a belosztályon, te tiszta hü­ lye vagy, mert kihallgattak, meg minden, és én azt mondtam, senkit sem ismertem fel. Mondta, tisztára lökött vagy, és egy ilyen hülyét a kirakatba kellene állítani. És nemcsak azért. Ő már akkor megkaparintotta az alorvost. Ilyen jóindulatú mac­ kókra lehet igazán rácsimpaszkodni, mondta, mit számít az, hogy nős meg családja van, ő feltesz mindent egy lapra. Te nem vagy erre a világra való, mondta, legfeljebb ott a rács mögött a diliseknél. Neki be is jött, öthónapos volt tőle, amikor el­ árulta, hogy terhes. A doki hiába futkosott fűhöz-fához, ott már semmit sem lehetett csinálni. Azután megszületett a fia, az is idehúzta, a másik asszony már olyan volt, mint a tehén. Annak meg csak egy lánya volt tőle, szóval megfogta a do­ kit, és az istennek sem engedte el, pedig a felesége is elment hozzá, hogy hagyja békén a férjét. Nekem is jogom van a sze­ relemre, mondta neki, meg a Sanyinak is, és maga úgy sem nyújthat már neki semmit. Edit akkor már szülési szabadságon volt, behozta a gyere­ ket, aranyos, szöszke, göndörhajú teremtés volt, olyan, akinél nem bírja megállni az ember, hogy meg ne csókolja. Láttam őket néhányszor este, vagy délután. Edit bent ült a kocsijá­ ban, valami nerc, vagy ki tudja milyen bunda volt rajta, ahogy elviharzottak a kék Fiattal. Ránéztem az ezernyolcszáz forin­ tos kabátomra, az ujja már kopott egy kicsit — majdnem el­ sírtam magam. Akkor este sokáig ácsorogtam az utcán, csak vártam, vár­ tam a csomagok mellett, pedig már tudtam, Feri nem jönviszsza értem. Nagyon szerencsétlen lehettem, és ma már tudom, az is voltam, ahogy ott gubbasztottam a holmijaim között. Nem is tudom, hány tucat ember ment el mellettem, de azok ügyet se vetettek rám, eszükbe sem juthatott, mi a fenének kupo­ rog itt ez a kis hülye az utcán a csomagjaival. Mintha egy más világban éltem volna. Vagy ha el is jutott hozzájuk, kit ér­ dekel manapság az ilyesmi? Ha bunda lett volna rajtam, jó vastag gyöngysor, ékszerek, meg franckarika, le sem bírtam volna vakarni magamról őket, körüldongtak volna, mint a le­ gyek a cukros vizet. Csak az ujjamat kellett volna kinyújta­ nom, hogy melyiket válasszam. De az én formám nem ilyen, meg épkézláb ötletem sem volt, el sem tudtam menni, nem mertem otthagyni a holmi­ mat. Szóval csak álltam, mint egy határ kétségbeesés. Biztos sírtam is, nem tudom, egyszer csak egy ronda kis pasas jött felém, és megállt. Olyan békaformájú ronda kis pasas volt, és nekem valahonnan ismerős, feküdt talán az osztályon, vagy ki tudja mi, nem gondolkodtam azóta sem rajta. A mesékben meg már nem hittem, a békává változott királyfi olyan távoli volt nekem, mint Makó Jeruzsálemhez. Szóval odakacsázott a kisöreg, és nekem már mindegy volt, hogy ki jön, nyilván az ör­ döggel is elmentem volna. Az meg olyan jóindulatúan bámult rám. Valamit magyarázott is, de én semmire sem emlékszem, mit válaszoltam, meg, hogyan, nem is érdekes. A kisöreg kibökte, egyedül él, és szívesen befogad albérlő­ nek a lakásába. Fel is szedtük a holmimat, ő vitte a bőröndöt meg az ágyneműt, úgy, mint, aki mindent megszerzett vele, én meg a többi cuccal baktattam a nyomában. A lakás, ahova bevezetett, nem volt csúnya, egy nagy szo­ ba meg egy kisebb, az is szépen berendezve. Tizenöt éve öz­ vegy vagyok, mondta, és lepakolta a kisszobában a holmimat. Körbebámultam, mint egy borjú, amelyiket új istállóba vezet­ tek, ő meg kiment, poharakkal jött vissza, meg valami borzal­ mas itallal. Abból belém is diktált két pohárral. Azután meg­ fogta a karom, kifejezéstelen szemével rámbámult, béka néz így az emberre, nem is tudom, miért hagytam, ott tartotta raj­ tam a kezét, éreztem, amint nyirkossá válik tapintása alatt a ruhám. Ha Feri csinálja ezt, elfelejtettem az elmúlt órákat és talán kedvem is lett volna, de ehhez a kesehajú öreghez se- hogyse. A szája is a békáéhoz hasonlít! Mégsem mozdult a ke­ zem, tulajdonképpen mindegy, talán már amazzal sem éreznék örömet. Átölelt a két karjával, lehámozta rólam a ruhámat, valamiféle ködön át láttam az arcát, semmilyen sem volt, képzel­ hettem volna, amit akarok, de ahhoz sem volt kedvem, azután eszembe jutott, ez a mi nagy egyenjogúságunk, és ne pofáz­ zon már nekem senki se egyenjogúságról, meg semmiről, nem vagyok kíváncsi semmire sem. Csak néhány napig laktam nála, szereztem egy másik al­ bérletet, de ott sem sokáig bírtam. Egy vénasszony volt a tu­ laj a hülye macskáival. De még nincs vége, azt is elmondom, ekkor már a szülé­ szeten dolgoztam, átkértem magam oda, nem akartam együtt dolgozni az Edittel. Mert az már közben visszajött, hát nekem abból elég volt, mert az egyszer diadalmenetben vágtatott vé­ gig a folyosón, és ő volt a Grace Kelly, a monakói nagyherceg­ nő, tudod, máskor meg tele volt fájdalommal, ha beléptél a házba, már ott volt a falon, később már a villamos falán, meg a kórház bejáratán is láttam, arra gondoltam, le kellene dör­ zsölni, de akkor meg az oszlopok meg a kirakatok lennének vele tele, mert ő már annyira tele van mindennel, és annyira ő van itt mindenütt, hogy nekem igazán elegem volt belőle. Szóval átmentem a szülészetre és mindjárt a második nap megbántam, mi az istennek ugrálok én, és ki, vagy mi aka­ rok lenni, amikor itt már minden fő helyet elfoglaltak, már csak a legkisebb asztalok mellett vannak üres helyek, vagy ta­ lán azok mellett sem, csak én látom üresnek ott a helyet. Szó­ val, átmentem, és egyből be is vágtak ügyeletbe, azt sem tud­ tam, mihez kezdjek. Csak szaladgáltam összevissza, mert min­ dent összekevertem, hiszen csak egyszer mondták el. Az orvos meg a műtős az udvarban hátul mosta a doki kocsiját, a Karcsi meg hordta a meleg vizet egy műanyag vödörben, a doki meg csutakolta egy kefével. Ott jajgatott egy dagadt nő a szülőszo­ bában, hogy mennyire fáj a feje, meg rosszul érzi magát, de a doki rászólt, hogy fogja már be végre a pofáját, amikor csi­ nálták, nem óbégatott. Futólag ránézett, mondta a Karcsinak, néhány óra múlva lesz csak meg, mehetnek. Akkor még nem tudtam, milyen fontos az ott, hogy ki kinek a betege, ez a szerencsétlen senkié sem volt, talán sajnálta a pénzt, vagy nem volt neki, nekem azonban nem volt időm, hogy rajta tartsam a szemem, bánom is, mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett, mert csak a nagy ordításra lettem figyelmes, onnan jött a hang, a földhöz verte magát, összecsengettem azután min­ denkit, és később tudtam meg, magas volt a vérnyomása, meg valami más baja is volt és szabályosan bedilizett. A gyerek az ugyan meglett, de a nőt levitték a zárt osztályra, talán még most is ott van. Nem tudtam akkor, mi a fenét csináljak a gyerekkel, mert rám bízták, arra volt csak a gondom, aztán volt ott egy nő, aki megszoptatta. De csak egy, vagy két napig. Akkor is én voltam szolgálatban, a nő megtudta, hogy meghalt a gyereke, és ma­ gából kikelve rikácsolta, hogy ő többet senkinek a fattyát nem szoptatja. Egész este üvöltözött és beleverte a fejét a falba is, mert ez lett volna az ötödik gyereke, de az első négyet el­ vetették, heges volt már mindene belül, nem is lehetett ép, egészséges gyereke. Hiába kapott nyugtatókat, azt is későn, kapta, a többiek addig mind belázasodtak mellette és engem tolt le a főorvos. Hátramentem, hogy kisírjam magam. Odajött egy cigánynő és megkérdezte, miért nem megy maga férjhez? Menjen innen a búsba! rikácsoltam, akkor már tudtam, milyen rossz a hírünk, ki a fene venne engem el. Azután ez akar velem jó lenni, pont ez, aki nyolc óra hosszán át feküdt a szülőágyon, és feléje se nézett senki. Amikor az orvos mégis megnézte, véletlenül odatette a kezét, az meg ráüvöltött, vigye onnan a koszos mancsát, nem akarom én megerőszakolni! Szó­ val, nem bírtam és elzavartam, attól kezdve nem köszönt. Leg­ alább nem kellett visszautasítanom az ötven forintját. Most megkérdezhetnéd, miért pofázom el ezt pont neked, egy hete csak, hogy együtt lakunk. Miért is mondom, nem is tudom. Talán legyen, aki meghallgassa. A másikra tekintett, amannak nyitva volt a szája, a feje a párnára csuklott. Ő meg keserűen elhúzta a száját. Még ebben sincs szerencsém, ilyen az én formám, azt hittem, hogy a nagy sztorit mondom neki, ez meg elaludt. 17 �Vaderna József Szögverés Balassi Bálint utolsó ugratása Vörösmarty emlékének Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé mindjárt minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud s a falakon, gyolcsba tekert koporsó — deszkákon át nem hallatszik egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a halál, germán és szláv imák a kanca ugrását a levegőben — súlyosodnak a csattanások végén — nincs névnapom, mennyire egy a vers belsejével; három földetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. S átfájnak a gerincemen a perek nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet — földemen nem védhetem váram, hát szaladhatok, vár lengyel nagyúr, s citerás Zsuzsanna, ágyasának. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Júliaszombat, vagy vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma — félájult éjszaka színe a hajnalon 18 Mióta hallom — szögverés és sodródik, fekete hózivatar a szobában, se születésnapom, ajtajukon pokolvaros kémlelőnyílás, figyelnek vakon, s anyanyelv nélkül köszönnek — néma magasság itt minden szakadék, szenvedéllyel kitömve szorul szorosabbra a tér, hanyattdől, keresztet vetnek a fák, felkötve a folyók álla, négy fölfelé megvadult gyertya az irány, telecsorogva az égtájak, láng gyűrődik a szemhéjak alatt. Befelé nő a nyéki hegy: haldokló égigérő homloka. Mióta hallom mögötte a harangszót; exhumálva a szél, s ütemre, hátukra fordulva úsznak a holtak, mint Isten szájában az Ámen. A zivataron madarak térdepelnek, misét lenget a gyárkémény, s félig kinyitott történelemkönyv a sírhely. A hozzátartozók jégverem-szája kilátva, már a kriptakövek kelyheit isszák, s pincérek hordozzák válluk felett a tálcát, ezüst-koporsót, megfejthetetlen ábrát. Tor van. Keserű egyenlőségjelek a kopjafák. Mióta hallom a félig földet, félig zuhanást, növekvő sírdombot, meggörbült Vörösmarty-verset — a deszkákra szabdalt erdőben se félig, se a széléig nem jutottam, csak az ajtókon ki-be az ezeréves szögverésben elsüppedve a küszöbök között — �Konczek József A fagyos este A munkaszoba fényeiben Néha úgy sodor Hangja komoly árnyékai szebbek, mintha csörtető majmot makogna — Néha úgy sodor, mint a tavaszi patak. Nincs vége a mondatainak. Úgy véli Ön, hogy én sajnos túl régen nem rontottam már a házba SAJTÓSTUL. Hát nézze, kérem. Én nem vagyOK OKozat, én az OK vagyOK. S amint önt hallgatom, leginkább úgy vélem, hogy ön egy zOKni. Megszokni szokta önSZOKÁT. Én viszont ezt szeretem, ezt a TISZTA SZÓ -bát S pusztán azért, hogy ön engem fortyogni lásson, vagyis, hogy hadd lásson, nem leszek az ön kedvéért égen, se padláson. ön kérem csak handabandázik. Mondja, mit lázit? Ugyan kit lázit? Ne hívjon, nem leszek ott. ön, kérem, leszokott a mi lelkűnkről. Igen, van olyan. Ilyen. Miféle vért lázit? Az enyémet aztán nem. S eztán sem. Nem rontok, a házba. Jólesik csendben jönnöm. Hol ceruza, írógép, könyv és virágvázat... Jólesik az alkotó munka NAGY LAza. Még egyszer mondom: az ALKOTÓ SZÓ- ba láza. Ne gyalázza. Fagyos este volt. A padon ült. Maga mellé tette a két kesztyűt, és próbált csizmába bújni a fagyos fényben. Nem sikerült neki. Máskor még a nézése is bújdokol, tűnődik, s a szó megáll, kihagy. Mondtam: „Jól van.” Mit mondjon mást egy apa, amikor valami más is nincs jól, nincsen jól. S nagyon. Elmegyek én a lámpa alá, ahol könyvet éget kezemben a fény. Mintha griffmáglyahalál várna a mondatokra. Gyönyörű is ez. Gondolom. 1981. december 29. Emitt pedig susogva, zúgva, dobogva, elém egy kis almafa áll. Nézésem a lányomon. 19 �Győri László Carmen immortale Veszejtése a láncnak Rányitják a vécét egy zsúfolt vonaton. Félruhátlan áll, félig meztelen. A nők fölnevetnek, mert mi mást csináljanak. A férfi befejezi dolgát, keményen kilép — nem történt semmi. Ezek az asszonyok, ezek a nők pelenkázták a férfit, teszik a halálba. Panel konyhában ropogó, gyűrt derű omlott a hő alá. Kivasalt tükör fénye suhogott a bútorokon át. Gyermekholmik, láncra vert ingek, lélekviseltesek vesztették láncukat csörrenéstelen: sok embermélyi rab. Embermélyeken éltek, gyermekmélyeken, s röpültek fölfelé könnyen, szabadon, gyűrődéstelen. Éjszaka Betonban szenvedj, mint a kő, — s fölvisított egy csecsemő. Örök kiáltás üteme, zűrzavar, rángás volt keze. Enyém volt, enyém az a kéz, mert ő voltam én, s egy egész így voltunk ketten, én meg ő: férfi s megrettent csecsemő. Jövőmet adtam ennie, cuppogva, gyorsan nyelte le. Övé örökös birtokom a semmi: erős lesz nagyon. 20 �HAGYOMÁNY A salgói romok vallatása Mire jó ma egy várrom? Valljuk be: nehéz e kérdésre egyér­ telmű választ adni. Talán könnyebb a helyzet, ha egy olyan várról van szó, melynek valamilyen gyakorlati célra — vendéglő, múze­ um, szálloda — hasznosítható épületrészei maradtak meg. De egy olyan vármaradvány, melyből csupán néhány méter magas falak állnak, a legtöbb ember számára legfeljebb egy hétvégi kirándu­ lási célpontot jelent. S gyakran még jó, ha csak ennyit, s nem alkalmat bátorságuk és erejük bizonyítására, hogy az építőanyagbányászást már ne is említsük. Kevesebb azoknak a száma, akik e romokat műemléknek, az elmúlt korok történelme tanúinak tekintik. De ha arról érdeklő­ dünk, milyen is volt közelebbről e várak története, sokszor csu­ pán igen romantikus elképzelésekkel találkozunk. Hogy csak néhá­ nyat említsünk: a középkor várai a békés utasokra leselkedő rab­ lólovagok tanyái voltak, zord termekkel, rideg börtönökkel, az utób­ biakban természetesen kaszáskutakkal. Rablott aranykincsek és meg­ szöktetett világszép lányok a magas falak mögött. Az egyes várakat — gyakran ötven-hatvan kilométeres — lóval is járható alagutak kötötték össze. Az ellenség közeledtét bonyolult füst- és fényje­ lekkel jelezték egymásnak. Csalárd árulások, kalandos szerelmek és hős védekezések színterei mindaddig, amíg a gyűlölt bécsi császár — hogy megfossza a magyarságot a fényes múlt emlékeitől — fel nem robbantatta őket... Régi és újabb legendák zavaros és bi­ zonytalan elemei ezek, melyek elfoglalták a feledésbe merült törté­ neti valóság helyét. Ugyanis a várromok valóban az elmúlt századok eseményei­ nek és embereinek emlékét őrzik. De ez a történelem nem egy, a mától teljesen független, furcsa — csak durva erőszakkal vagy hős pátosszal átszőtt — valami, hanem a jelen nagyon is hétköz­ napi előzménye. A várak története — ugyanúgy, mint bármely más régi építményé, vagy tárgyé — azonos az adott kor történetével. Már akkor találkozunk várakkal, amikor a magyar államalapí­ tás utáni első évtizedeket idézzük fel. Ekkor az ország szinte kor­ látlan ura a király, kinek hatalmát számos hatalmas sáncokkal erő­ dített ispánsági vár biztosította. Egy volt ezek közül vidékünkön Nógrád vára. E várak környékét — a vármegyét — az itt élő is­ pán, a király megbízottja vigyázta katonáival, aki innen intézte a közigazgatás-igazságszolgáltatás számos teendőjét is. Ide hordták be terményadójukat a várnak szolgáló dolgozó népek, a későbbi job­ bágyok is. Bár a legtöbb föld ekkor még a királyt mondhatta urá­ nak, nagyszámú földműves élt az előkelők — a későbbi nemesek — birtokain is. A feudális úr természetesen lakóhelyében is elkülönült a nagy­ részt csak félig földbe mélyített veremházakban, vagy egyszerű bo­ ronaépítményekben élő szolgáitól. Míg a király díszesebb udvarhá­ zait járta sorban az országban, az előkelők csak szerényebb — előbb fából-sövényből, később már kőből-téglából épített — toronyszerű épületeket emeltettek maguknak. Az ezeket körülvevő sáncárok, fa­ kerítés, földtöltés a tekintély növelésére és az értékek védelmére egyaránt alkalmas volt. Ilyen kis várakat Nógrádban is nagyszám­ ban találunk. Többségüknek egykori lakóit sajnos nem ismerjük, mivel az oklevelek nem szólnak róluk. Néhányukról sejthetjük csu­ pán, hogy a környék későbbi birtokosainak ősei lakták — így a mátraszólősi Kisvár egykori urai a Kacsics nemzetség tagjai le­ hettek. Míg azonban az oklevelek szaporodásával e nemzetség feltűnik előttünk, már nagyot fordult az idő kereke. A király korlátlan ha­ talma elenyészett, földbirtokai jelentős részét a nagyurak szerezték meg. S mivel az uralkodó ekkor már kőtornyokkal-kőfalakkal öve­ zett várban élt, az előkelő feudális urak is ilyeneket kívántak ma­ guknak lakóhelyül. De egy ilyen vár nemcsak kényelmesebb, biz­ tonságosabb és nagyobb tekintélyt sugárzó volt, hanem egyúttal anynyi hatalmat is biztosított urának, hogy az akár a királlyal is da­ colhatott! „Maguk és vagyonuk védelmére” emeljenek kővárakat a nemes urak — szólnak IV. Béla oklevelei: a „második honalapító” a tatárveszély miatt még támogatni is kényszerült alattvalói vár­ építését. De az, hogy a várúr veszély esetén egyáltalában befo­ gadja-e erősségébe jobbágyait, már nem a királytól függött. A korszak formálódó uralkodó osztályának várépítési láza még egy dologgal volt összefüggésben. Ekkor bomlott fel a — gyakran a honfoglalásig visszavezethető — úri nemzetségek egysége, mely elsősorban a földnek közös, „osztályos atyafiságban” való birtoklá­ sában nyilvánult meg. A mezőgazdasági technika fejlődése, a fal­ vak rendszerének megszilárdulása és több más tényező hatására az egyes családok egymás között egyre-másra felosztották az öröksé­ get, s ettől kezdve már önállóan keresték az előrejutás lehetősé­ gét. Természetes, hogy amelyik csak tudott, várat, mégpedig főleg kővárat emeltetett jobbágyaival. De, hogy visszatérjünk Nógrádba, az említett Kacsics nemzet­ ség egyik ága, melynek ősi földjei nagyrészt a mai Salgótarján kö­ rül terültek el, e téren különösen sikeres volt. A legrégibb ismert ős, egy bizonyos Illés hét unokájának a század végén összesen öt vára volt! Hollókő és Sztrahora kissé távolabb esett Tarjántól, a feltehető régi családi központtól, de a többi: Baglyaskő, Somoskő és végül Salgó annak közvetlen közelében, egymástól szinte látótá­ volságban emelkedett. Az országban másutt alig van arra példa, hogy az atyai birtokokon gondosan megosztozó unokatestvérek, vagy test­ vérek szinte mindegyike külön várat emeltetett magának. Egy 1280ban kelt oklevél szerint Tarján földje két testvérnek, Miklósnak és a valószínűleg korán elhunyt Simonnak jutott. Minden valószínű­ ség szerint ez a Miklós volt Salgó várának építtetője, s ami talán még több: e nyugtalan korban megtartója is. Nógrád megye Csák Máté érdekkörébe esett, s az itteni birto­ kosoknak választaniuk kellett: a király, vagy a trencséni oligarcha mellett foglalnak-e állást. Ügy tűnik, hogy ebben a nehéz és hoszszú ideig korántsem egyértelmű helyzetben az egyetlen jó taktikus a Salgót birtokló Miklós volt. Bár nyíltan nem fordult szembe Má­ téval, de unokatestvéreivel ellentétben várát sem engedte át neki, így az Anjou-uralkodó győzelme után egyedül az ő gyermekei tart­ hatták meg várukat. A XIV. század elejének eseményei során a régi hatalmasok többsége eltűnt a történelem süllyesztőjében és új urak emelkedtek fel. Miklós leszármazottai sem jutottak már magasabbra a módos középbirtokosi szintnél. A konszolidáció viszonyai között még meg­ szerezték az Ipoly-völgyi Rapot, s övék lett Szőlős is, melynek régi vára talán még a szomszédos Pásztó uraival kitört csetepaté so­ rán pusztult el. Salgó vára —, melyet először 1341-ben említ egy birtokleírást tartalmazó oklevél — az új helyzetben már egyre kényelmetlenebb lakásnak bizonyulhatott. Az egyre népesebb — a XIV. század kö­ zepén már hat férfit számláló — család az ország nyugodt belső viszonyai között már nem szorult a magas kőfalak védelmére. Az állandóan széljárta, alig megközelíthető meredek csúcson emelkedő szűk vár helyett jóval kellemesebb volt a völgyben, az országutak közelében lakni, közvetlenebbül élvezve a jobbágyok szolgáltatásait és a kereskedelem előnyeit. így azután hamarosan kényelmes, bár bizonyára nem túl nagy udvarházuk emelkedett Szőlősön. Ez való­ színűleg a család által ugyanekkor épített plébániatemplom kö­ zelében állt. Erről az egyházról azt derítette ki a közelmúltban a dr. Valter Ilona által vezetett régészeti kutatás, hogy a korban ál­ talánosan elterjedt egyszerű formát mutatta, s talán csak azzal vált ki a többi plébániatemplom közül, hogy belsejét díszes falképek borították. 1348-ban a szőlősi udvarházban összegyűlt családtagok meg­ egyeztek abban, hogy a várépítő Miklós két fiának utódai az öszszes birtokukat két részre osztják fel. Ez alól azonban kivételt ké­ pez az ősi Tarján-föld, a rajta emelkedő Salgó várával mely utóbbit közösen kötelesek fenntartani. Ettől kezdve a család egyik ága Sző­ lősön, a másik Rapon lakott, s később, amikor meghonosodott az állandó családi név, a két faluról vették nevüket is. A várak történeti szerepe tehát megváltozott. Mint országszer­ te sok más hasonló erősség — talán a legjobb párhuzam a Rátót nemzetség által emelt hasznosi, vagy a Zsidó nemzetség építette cső­ vári vár — Salgó többé már nem lakóhelye urának. Abban az ér­ telemben viszont székhelye, hogy őrsége az ő érdekeit védi, szük­ ség esetén menedéke, s nem utolsósorban értékeinek, kincseinek, főképp pedig birtokbiztosító okleveleinek állandó, biztos őrzési he­ lye. Emellett a várat bonyolult Viszony fűzi a földbirtokhoz: fenn­ tartása, karbantartása, az őrség fizetése jelentős anyagi teher, de ugyanakkor az a földbirtok igazán értékes, melyen vár emelkedik. A vár legkorábbi formájában a 620 méter magas, igen mere­ dek bazaltcsúcs lépcsős sziklatömbjét foglalta magába. A várfalak pontosan alkalmazkodtak a rendelkezésre álló terephez, az alap­ rajz ezért egy erősen megnyújtott, kissé ívesen hajló téglalapfor­ mát mutat. A falak számos részletét és egykori magasságát ma már csak más várak alapján tudjuk elképzelni. Az azonban biztos, hogy a legmagasabb ponton emelkedett a téglalap alaprajzú, leg­ alább kétemeletes torony. Közte és a sziklatömb jóval mélyebb nyugati végét elfoglaló — valószínűleg csupán egyemeletes — la­ kóépítmény között, a terepviszonyoknak megfelelően, két szintre ta­ golódó udvar helyezkedett el. A várkapu az északi falban, az ud­ var alsó szintjéről nyílott, közvetlenül a lakóépület előtt. Élszedett kőkerettel ellátott, keskeny, egyszerű nyílás volt, melyet kívülről bizonyára faszerkezetű feljárón lehetett megközelíteni. Az udvar két szintjét az északi fal mellett épített lépcső kötötte össze. A to­ rony bejárata az I. emeletről nyílott, e szintről lehetett megköze­ 21 �líteni a pinceszerűen kialakított földszintet. E „pince” és az udvar járószintje maga a néhol erősen lekoptatott szikla volt, míg a nyu­ gati épület földszintjén agyagpadló készült. Ami az egyes helyiségek korabeli rendeltetését illeti, ez utóbbi épületben képzelhetjük el a várnagy — és szükség esetén a várúr — lakását. E célra ugyan a torony emeleti helyiségei is alkalma­ sak lehettek, de az egykorú adatok inkább arra utalnak, hogy e vastag falú épület inkább — némi túlzással fogalmazva — a kincs­ tárat és a levéltárat foglalta magába —, ha mindez „csupán” né­ hány erősen megvasalt ládát jelentett is. A torony volt ugyanis a vár legbiztonságosabb, legjobban védhető pontja — szükség ese­ tén az utolsó menedék. S hogy az oklevelek őrzésének fontosságát nem csupán a más várak vizsgálatából levont következtetések alapján hangsúlyozzuk, bizonyságképpen álljon itt egy salgóvári adat: 1448-ban a szom­ szédos Karancsság földesura, Sági Balázs, mielőtt elindult volna a török elleni hadjáratba, végrendeletet készített. Ebben olvashatjuk, hogy — mivel nem volt vára, vagy várkastélya — okleveleit Sző­ lősi Péter és Rapi János salgói várában hagyta megőrzésre. Mivel az első emelet egy részét a bejárat előtere foglalhatta el, a „le­ véltárat” a második emeleten képzelhetjük el. Egyébként a tornyok legfelső szintje általában az őrség tanyája volt, mint ahogy a pin­ ce — jelen esetben a földszint — a tömlöc. Az elmondottakon túl mindaz, ami egy rekonstrukciós rajzon szerepelhetne, már csak feltevés, melyet a régészeti kutatás már nem tudott igazolni, vagy legalábbis valószínűsíteni. Nem tudjuk azt sem, hogy nem álltak-e még faépületek is az udvaron — bár túl sok hely nem maradt számukra — s hogy volt-e, ha igen, hol, a várban konyha, raktár, istálló. Ez utóbbi egy igen fontos kérdést vet fel. A leírt várkapu olyan keskeny és alacsony lehetett, hogy belovagolni bizony aligha lehetett rajta. Valószínű ezért, hogy már kezdetben is a vár északi oldala előtti laposabb részen készítet­ tek egyszerűbb építményeket a lovaknak, a felszállított termény­ nek. Ásatásra még nem került sor ezen a területen, így csupán fel­ tételezhetjük, hogy a XIV. században még nem készült itt kőépület, kőfal. Azaz, ekkor a vár valóban nagyjából a rajzban megjelení­ tett formát mutatta. Legkésőbb a következő évszázad elején azonban megkezdődött az alsó vár kiépítése. A torony alatt ovális vízgyűjtőt alakítottak ki, felhasználva a bazaltsziklák természetes elválásait. Az összegyűj­ tött esővíz nem annyira egy tényleges támadás idején biztosította a várbeliek szükségleteit, sokkal inkább a kor építményeit gyakor­ ta pusztító tűzvészek megfékezéséhez volt nélkülözhetetlen. Majd az egész északi lankásabb részt kőfallal kerítették körül, nyugaton szélesebb lovaskaput alakítva ki — a talán részben kötéllel felhú­ zott kocsik kerekeinek bevágódása ma is jól látszik e részen. A fal belső oldalához támaszkodtak azután a különböző gazdasági épületek — a felszínre bukkanó falnyomok, törmelékkupacok leg­ alább három helyiségre engednek következtetni. Az 1540-es évektől a környék jelentős része az elvileg V. László királyt szolgáló cseh zsoldosok önállósuló csoportjainak, a közös­ ségekben élő huszita testvéreknek ellenőrzése alá került. A kor za­ varos közállapotai lehetővé tették nekik, hogy befészkeljék magu­ kat az elhagyott zagyvafői várba, s onnan sarcolják, vagy épp ki­ fejezett adófizetésre kényszerítsék a környék birtokosait és népét. Nem tudjuk, milyen volt a viszonyuk Salgó uraival, csak egy biz­ tos: 1460 tavaszán elfoglalták ezt a várat is. Mátyás király ugyan Kubányi Lajosról „Alsóesztergály. Nógrád megyei tót falu, 65 katolikus, 679 evangélikus lakos. Van itt egy katolikus és egy felette régi evangélikus anyatemplom, melyet még a husziták építet­ tek. Egy savanyúvíz forrás. Határja termé­ kenyebb, mint Felsőesztergályé, de bora cse­ kély; erdeje bőven”. Fényes Elek jellemezte így geográfiai szótárában Kubányi Lajos szü­ lőfaluját. Vonatkozó adatait talán éppen idő­ sebb Kubányi Lajos tiszteletes úrtól kapta, vagy általa korrigálta, aki szolgálata 56 évén át más ügyekben is a bölcsesség helyi forrá­ sa volt gyülekezete, népe számára. Innen, az alsóesztergályi paplaktól nem vezetett egyenes út a müncheni festőakadé­ miáig, bár a kezdet — a mindenhová, falra, fára, papírra állatokat és tájat rajzolgató kis­ gyermekkel — romantikus karriertörténetet sejtetett. A bonyolultabb valóságban viszont szerep jutott az atyai akarat előtt meghajló és gyógyszerészetet tanuló fiúi engedelmes­ ségnek, az önerőből feltörő, leküzdhetetlen hajlamú tehetségnek és a rangos művész, 22 még ebben az évben visszafoglalta, kiűzve ugyanakkor a „cseh test­ véreket” a vidékről, de Salgó már nem került vissza ősi birtokosai kezére. Az okra csupán következtetni tudunk, s ehhez megint jó párhuzam az említett Csővár hasonló esete: fel kell tételeznünk, hogy volt valamiféle kapcsolat a Rapi—Szőlősi rokonság és a hu­ sziták között, talán a várba sem beleegyezésük nélkül jutottak. S hogy a nem túl tehetős nemesek nem is tudtak volna na­ gyobb ellenállást tanúsítani? Ilyen részletekkel a király bizonyára nem törődött. Az ő érdekeinek egy hozzá hű új főnemesség kiala­ kítása felelt meg, s így Salgót a régi uraitól elvett birtokokkal együtt az általa az ország bárói, igazi irányítói közé emelt Zápo­ lya Istvánnak adta. Salgó a nagyúr második váradománya, de alig néhány év múlva már csak egy a tíznél is több Zápolya-vár kö­ zül. Fénykora, igazi jelentősége ezzel véget is ért. Egy elmúlt korszak emléke nézett tehát szembe a mohácsi csa­ ta után a fenyegető török veszéllyel. A kortársak számára is vi­ lágos volt, hogy a XIII—XIV. századi hegyi várak legfeljebb csak napokig képesek ellenállni egy nagyobb török támadásnak. Salgó új birtokosai — Zápolya János a Ráskaiaknak adta, tőlük a Bebekek szerezték meg, akik végül a Derencsényieknek adták el — azonban anyagi lehetőségeiknek megfelelően mindezek ellenére igyekeztek felkészülni a veszélyre. De hiába készült el hatalmas munkával, a jobbágyok erőfeszítésével a délkeleti oldalon, a pon­ tosan a felvezető útra néző, hatalmas, többszintes ágyúbástya, az olasz haditechnika legújabb elveit követő védőműnek talán még kipróbálására sem került sor. Miután 1552-ben a megye várainak többsége török kézre került, két év múlva Salgóra is feltűzték a lófarkas lobogót. Fülek elestének hírére, s a korabeli leírások sze­ rint sikeres török csel eredményeként — a környező magaslatokra ágyúnak álcázott fatörzseket vontattak fel — őrsége harc nélkül meg­ szökött, kilátástalannak találva az ellenállást. Néhány évig ezután a salgói, alig három tucat katonából álló őrség farkasszemet nézett a szomszédos Somoskő magyar vitézei­ vel, majd a szomszéd vár sorsa is beteljesedett. Fülek és Szécsény mögött a török sem tartotta ezután fontos erősségnek, s így annál érdekesebb sorsa a megyét felszabadító tizenöt éves háború ide­ jén. 1593-ban a Füleket visszafoglaló királyi seregek előtt sorra nyitják meg kapuikat a nógrádi várak, Salgóról azonban nem szá­ molnak be a krónikák. A régészeti kutatás azonban egyértelmű bi­ zonyítékát hozta annak, hogy a várat ez idő tájt heves ágyúzás pusztította el: a vastag, égett rétegekből különböző kaliberű kő- és vasgolyók tucatjai kerültek elő, még az is megállapítható volt, hogy a mai Kis-Salgó körül álltak a faltörő ágyúk. Egy, a többi vár őreitől eltérően a végsőkig helytálló török parancsnok védte volna Salgót? Nem tudjuk, de az biztos, hogy ez az ostrom a vár teljes pusztulásával járt. A középkori „lovagvár” sorsa ezzel véget ért, falait többé nem volt érdemes felépíteni. így helyiségeit sem tisztították meg a törmeléktől, hamutól — ez a munka a mai kor régészére várt, aki azonban már nem új vár építésére törekszik. A tovább folyó kutatás során az elmúlt korok törmelékéből Salgó történetét igyekszik kiolvasni. S egyúttal minél több olyan adatot gyűjteni, mely alkalmas arra, hogy a romok helyreállítása ne csupán a várlátogatás biztonságát szolgálja, ha­ nem alkalmat adjon a látogatóknak a magyar történelem egy je­ lentős szakaszának felidézésére, s talán jobb megértésére is. Keleti Gusztáv buzdításának is. Ebből a pe­ riódusból, München előttről már láthatunk képet a kiállításon. A Korán jött büntetés mintha színpadi jelenet volna egy korai Szig­ ligeti-népszínműből. Ami a kompozíciót, a megfestés stílusát és technikáját illeti, ha­ sonlót a nógrádi kúriákban a XIX. század közepén és végén sokat készítettek műked­ velő ecsetforgatók. Az irodalomtörténésznek például Madách Imre hasonló, kedvesen na­ iv képei ötlenek róla emlékezetébe. És mint­ ha a festőakadémia után is megőrződött vol­ na valamennyi a hosszúra nyúlt pályakezdés alatt beidegzett festői reflexekből: portréin, ember- és munkaábrázolásain az olykori fron­ tális merevség, a mozdulatok némi szögletes­ sége innen eredeztethető. Pedig a müncheni is­ kola nem akármilyen mesterségbeli tudást nyújtott. Erről magunk is meggyőződhetünk néhány datálatlan, de a tanulmányok hatását erősebben tükröző képén. A Nógrádi madon­ na az olasz reneszánsz alapos ismeretéről ta­ núskodik, a Gyászoló özvegyet olyan piktor készítette, aki tanulmányozta és talán má­ solta is a németalföldiek, jelesül Frans Hals festményeit. A magyar táj ábrázolásában Ke­ leti Gusztávot, az életkép műfajában pedig Feld István Mészöly Gézát vallhatta mesterének, akik egyébként elődei voltak München magyar művészkolóniájában is. Kubányi Lajos azonban hazatért szülőföld­ jére és Nógrád festője lett. Elhatározó élet­ döntésének egyenes következménye egész életműve, annak minden tanulságával. Hely­ zetének állandósult kettőssége az 1693-ból ke­ letkezett nemeslevél birtokosa és a külföl­ det járt, bohém festő között jól szemlélhető két, reprezentatív önarcképén. Magyarruhás portréján miben sem különbözik a vármegye tisztségviselőitől, a megyeszékhely uraitól és vezető értelmiségétől. Talán csak az okos, valóban „látó” szem árulkodik rajta mű­ vészről. Az önarckép feleséggel viszont a piktorkellékek között, palettával és szinte mű­ vészjelmezben, mintegy közönsége, megren­ delői szemével láttatja Kubányi Lajost. A feleség. Brillmayer Anna ezzel szemben ma­ ga a nyugalom, a biztonság, a megállapodottság. Ruhája szürkeségét az öv és a virág de­ koratívabb elemei élénkítik és nehéz meg­ mondani, a férfi mozdulatában az asszony fölé hajló gyöngédség vagy a támaszkodás, a ráhagyatkozás gesztusa az erősebb-e. Har­ madik, némileg idevonható képe a Lábázta- �mikszáthi korlátfa történetének módján gon­ doztak. Változatlanul a zsánerkép műfajában ugyan, de megjelent — földbirtokos és paraszt közé ékelten — a jövő figurája, a felvidéki falu kiskapitalistája, a kupec is, akinek szá­ mára a ló már nem jelkép — a nemesi füg­ getlenségét vagy az önálló gazdalété —, ha­ nem csupán az üzletkötés tárgya, a haszon forrása; a jeles nap, a vásár pedig puszta al­ kalom a pénztárca megtöltésére. Az illúzióit vesztő korszak illúziót őrző festőjének egynemű világához a források a XX. század első éveire kiapadtak. Nógrád termékeny művésze egyre ritkábban nyúlt az ecsethez. Anélkül, hogy alábecsülnénk a hű­ séges, szerető feleség halála (1901) fölötti bá­ nat bénító hatását, emlékeztetnünk kell ar­ ra, hogy ez találkozott azzal a felismeréssel, miszerint a művészetek történetének XIX. századi stílustörekvései, műfajai menthetet­ lenül a múlté lettek Magyarországon is. Mind­ ez talán Kubányi történelmi tárgyú képein mérhető le a legjobban. Az 1880-as évek vé­ géről való Nemzetőrök még nagy sikert ara­ tott. belefért a zsánerkép kereteibe. A haj­ nali tábortűz mellett tanyázó, széplovú fegy­ veresekről nem Losonc tűzhalála. Beniczky Lajos gerillái, Gracza Antal és Záhony Ist­ ván jutottak a megyetörténettel ismerős szemlélő eszébe, hanem a lovaglással, fegy­ vergyakorlatokkal, néha mulatozásokkal tel­ jes nagy kalandok emléke, amelyeket Nógrádban is családi naplók, levelezések őriztek írásban és felfényesedő történetek a nemesi famíliák, így a Kubányiak szájhagyományá­ ban is. A festő alkatától egyébként is távo­ labb állt az a reprezentatív, az akadémikus historizmus teljes eszköztárát igénylő téma, a Nógrádvár kulcsainak átadása, amellyel a vármegyét képviselte volna a milleneumi tó pár, amely azonban gyökeresen különbözik máig megőrizte történetüket és a rajtuk sze­ kiállításon. Noha müncheni éveiből ismerte a a társadalmi helyzetet és szerepvállalást vi­ replő személyek nevét, de novellájuk szinte benczúri attraktivitás minden kellékét, fo­ lágosan megfogalmazó előzőktől. Mintha nem magától is kikerekedik a képek hajdan na­ gását, tudva-akarva ekkor sem lépett túl a is a nyilvánosság számára készült volna: két gyobb, teljesebb sorozatából. Hasonló módon zsánerkép műfaji keretein. Ezért szerencsé­ összetartozó ember és a velük lélegző termé­ hitelesítő erejű a nógrádi táj egy-egy. jól fel­ sebbek a kárpótlásul kapott, megyei megbí­ szet pompás idillje ez, megkapó őszinteség­ ismerhető részlete is. Nézetünk szerint Ku­ zásra készült festmények. Nógrád vára is­ gel, meleg derűvel. Egy végig nem járt út bányi zsánerképeinek említett sajátosságai­ mét előttünk áll, de csak a jelen, a falu és ígérete, amelynek csak az öregkorban lett ból, a valóság és az ábrázolás csekély, alig a baktató parasztszekér háttereként. 1905 után Kubányi Lajos elindult egy új rövid folytatása. észlelhető elmozdulásából magyarázható az a Kubányi Lajos piktúrája tizenöt éven át, paradoxon, hogy a festmények — bár vilá­ úton. Nemcsak a falu elkomorodó ellentétei­ nek ábrázolása érdemel vonatkozóan emlí­ az 1880-as évektől a századfordulóig, körül­ guk egésze némileg megszépítő — egyedi határolt egész; egységében, inkább motívu­ voltukban és részleteikben dokumentum-ér- tést, mint tettük volt, hanem a stiláris meg­ maiban, mint időrendjében jellemezhető vi­ tékűek: a művelődés, az életmód, a divat, az újhodás is, a plain air, a nagybányai fes­ lág, egy életforma körüljárása. Tudjuk jól, ízlés történészkutatója nyugodtan hagyatkoz­ tészet hatása — távolodóban a mesélni való festmények világától. Az Öreg tyúkász (1905), a zsánerkép. Kubányi kedves és legerősebb hat, hivatkozhat rájuk. műfaja a hétköznapi élet jeleneteinek meg­ Ugyanez a probléma élesebben, nyilvánva­ a Tót lakodalmas menet (1911) és a Hazafelé örökítésére hivatott. Képein a földbirtok anya­ lóbban vetődik fel bennünk a népi életké­ (1912) — utolsó ránkmaradt képe — mutat­ gi biztonságára épített nemesi-udvarházi élet­ pek láttán. A mindig eseményt, jeles napot ja törekvéseit az új úton, amelyet végig-, mód még régi fényében ragyog. A lovaglás, jelentő vásár, lakodalom, bevonulás külsősé­ vagy akár továbbjárnia sem maradt már idő a vadászat, a kikocsizás valóban mindenna­ gei megint csak hitelesek, ezúttal a szó nép­ elegendő. így alakult ki halála évére, 1912pos események; ismétlődésük, sőt túlnyomó rajzi értelmében is, de a valóság távolabb re az a helyzet, hogy Lyka Károly lapja, a témává válásuk azonban figyelmet érdemel. állt az ünneplés érzelmektől. Kubányi Lajos Művészet rövid nekrológjában menthetetle­ A dzsentri életét, a birtokbérletek, elhúzódó jobb festő is volt annál, hogy a kiegyezés nül a múltba utalta életművét, az 1880-as perek, kölcsönügyletek, a Balóthy-dominiu- utáni magyar falu társadalmi ellentéteinek évek festőjének nevezte őt. de ugyanígy iga­ mok virágcserépnyi földdé zsugorodó világát világából valamit velünk is ne láttasson, zat állított a megye monográfusa, Borovszky apró ünnepeikben, örömeikben ábrázolja. A vagy inkább csak éreztessen. A menyecskét Samu is 1911-ben, amikor leszögezte:..Fest­ festő figyelmét azok a jelenetek ragadják szekereztető. kiöltözött legény mögötti szegé­ ményei különösen Nógrád vármegye úrihá­ meg, amikor az udvarházából kimozduló bir­ nyes ház ellentéte a figurákkal (Vágtában, zaiban vannak erősen elterjedve”. tokos egy fokkal többet mutat fel valós hely­ 1900) már-már szemetszúró és a Négyökrös Életében sohasem volt önálló kiállítása; zeténél. A ló szőrének, a nemes állat szer­ szekerek (1909). derűje is jobbára csak a ter­ erre most, halála után 70 évvel került sor számának ragyognia kell és ugyanígy gazdá­ mészet, a nyár gazdagságából, melegéből Szécsényben. Egy hosszabb ideje tartó, orszá­ ját jellemzi a fogat, a kocsis és az a mód, táplálkozhat. De patriarchális népszemlélete gosan is jelentős, kitűnően szervezett és ve­ ahogyan a birtokos vagy felesége olykor ma­ mégis Mikszáthéval rokon és a férfivirtus zetett tudományos program keretében, amely­ ga veszi kezébe a gyeplőt. Kubányi Lajos ké­ világában véli megtalálni földbirtokos és pa­ nek tárgya a XIX. századi nógrádi nemesség pein így lesz a ló és a fogat egy életmód raszt közös érzelmeit. A Hintót előző szekér életmódjának. ízlésvilágának felkutatása, ér­ megőrzött jelképévé. A lovaglás sporttelje­ (1896) nem Arany János versét, A szegény tékelő feldolgozása és bemutatása. Mert szö­ sítmény is, akár gróf Sándor Móric vagy bá­ jobbágyot idézi fel nézője emlékezetében, ha­ gezzük le: nem napjaink oly sokat emlege­ ró Wesselényi Miklós híres bravúrjai idején, nem inkább az azonosságokra figyelünk, a tett nosztalgiadivatja hívta életre ezt a ki­ amelyeket most Madách Aladár és Kubányi férfialakok, a tartás, az ostorok párhuzamá­ állítást és nem is a véletlen. Az értő, tudo­ juxból végrehajtott távlovaglásai idéznek. ra. Mintha „a szegény Gélyi János” hajtaná mányos igényességgel alapozó rendezésnek Látszólag a másik férfisport, a vadászat sem lovait Mikszáth novellájából a vászonra: és megvalósításának köszönhetően kaptak he­ vesztett varázsából semmit azóta, hogy Bér- "Maga nevelése mind... a szemei előtt nőt­ lyet a kiállításban a festő életrajzi dokumen­ czy Károly megindította Vadász- és Verseny­ tek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, tumai és a korabeli Nógrád képes ábrázolá­ lapját, egy nemzedékkel korábban. Hiszen él fésülte őket éber szeretettel, megmosta a za­ sai éppúgy, mint müncheni tanárainak és még Pétery Muki bácsi, a Mikszáth Kálmán bot, de meg is rostálta, mielőtt od’adta volna, festőbarátainak alkotásai. Meggyőződésünk, e megörökítette híres vadász és ha ő maga, sze­ kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jóízű, szembesítés is segíteni fog abban, hogy min­ mélyében nem is, az „esetek”, mesélni, anek- takargatta őket télen meleg pokróccal, nyá­ den látogató elhelyezhesse a maga művészeti dotázni való történetei egy-egy látogatásnak, ron megúsztatta, kis csikókorukban meg is emlékcsarnokában, lelke múzeumában e sze­ kilovaglásnak vagy vadászatnak annál ele­ csókolgatta”. Mindehhez egy takaros faluból retnivaló, szépen megoldott képek festőjét. venebben. Ilyen mesélő festmények Kubányi kivezető, rendben tartott országút adja a ver­ Kerényi Ferenc Lajos zsánerképei is. A családi hagyomány senypályát, amelyet szemlátomást nem a 23 �KÖRKÉP helyzeti előnyt is élvez: látásmódja, a bemu­ tatott korszelet metszete szélesebb körben szívódik fel és rögzül, mint akármelyik kö­ nyörtelen tárgyilagosságra törekvő kitűnő szakmunkáé. Regényírónak történelmi témá­ hoz nyúlni tehát mindig felelősség. Nem le­ hetetlen, hogy ez a felvállalt morális teher „Egy kis ország mire nevel? Tapintatra? is belejátszott a jelenleg olvasói érdeklődés Vagy vakdühre?” (Orbán Ottó) középpontjában álló művek megformálásába. Múlt iránti éhségünk nem látszik csilla­ Akár Simonffy András kollázsregényét, pulni. Ezzel is magyarázható az a hajlamunk, akár Cseres Tibor utóbbi két munkáját, vagy hogy frissen megjelent irodalmi műveket a Spiró György Az Ikszekjét. Grendel Lajos történelmi tudatról folyó — egyébként idő­ Éleslövészetét olvassuk, ha egymástól eltérő szerű — fejtegetésekhez kapcsoljunk. Nincs regényváltozatokról van is szó, lényegében ebben semmi különös. Inkább az ellenkező­ közös alapsajátosságra figyelhetünk fel. Ezek je hatna furcsán: ha a művészetek jelentős a művek nem kimódolt tézisek illusztrálásai, teljesítményei nem ágyazódnának be a közgon­ hanem epikus kutatások. Nem véglegeset és dolkodás éppen időszerű kontextusába. Azt megfellebbezhetetlent állítanak, nem önma­ sem nehéz belátni, hogy a függetlenként ke­ guk tökéletesen zárt regényvilágát, mint mózelt alkotói szándék, amely történelmi tárgyú dosíthatatlan műegészet képviselik a hagyo­ művek létrehozására irányul, valójában nem mányos történelmi regény szabványa szerint, kis részben éppen ennek a kontextusnak a hanem a történelem nyitott, befejezetlen terméke. Számolnunk kell tehát azzal is, mozgására kérdeznek rá. A történelemre, hogy az ilyen körülmények között megszü­ mint szűkebb vagy tágabb közösségek léte­ lető mű nem tisztán mint esztétikai tárgy je­ zési módjára, amelyet állandóan el kell sa­ lenik meg, hanem a jelenkori történelmi tu­ játítanunk. Az epikus kutatást tehát a tör­ dat ellentmondásain, átértékelődésén, meg­ ténelem sajátos elsajátításának és az erre jelenési formáinak sokféleségén és azok ösz- való felhívásnak nevezhetnénk. Ez mozgatja szeütközésein — mint nyugtalan, sodródó Cseres főhősét Thormayt, Thormay főnöke­ folyamon hánykolódó tárgy, amely bukdá­ it, de Kossuthot is; Simonffy apja múltját csolva fönn marad vagy elsüllyed. E jelen­ deríti fel; Spiró hőse egyebet sem tesz, mint ség leírása azonban egy másik vizsgálat kö­ tisztába akar kerülni a meghatározó ténye­ rébe tartozik. Most, itt összpontosítsunk in­ zőkkel, ezért maga is vizslat, kombinál; kább az utóbbi idők néhány jellegzetes tör­ Grendel pedig föllelt történelmi szövegek ténelmi tárgyú művére. igazságértékét, használhatóságát igyekszik Köztudomásúan nem mai keletű a magyar felderíteni. A módszer sajátossága folytán irodalom, benne az epika történelmi érdeklő­ rokoníthatók tehát a hivatkozott művek: a dése. Ha osztjuk Hermann István vélemé­ személyes gondolati erőfeszítés útján kibomnyét, aki szerint a „magyar irodalom és a ló történelemlátás megvalósulását ábrázolják, magyar művészet évszázados küzdelmet foly­ egyben az olvasót ugyanerre a műveletre tatott azért, hogy a történelmi tudat és ön­ hívják fel. Újból és újból felmerül tehát a tudat a nemzet közkincsévé válhasson”, me­ kérdés: lennénk inkább emelkedettek és rész, szinte elméretezett vállalkozásnak tű­ igyekeznénk úgy tenni, mintha regényt ol­ nik az utóbbi idők sikeres regényei alapján vasnánk? Ha közelebbről vesszük szemügyre az em­ bármiféle általánosításira törni. lített műveket (a sor nyilván bővíthető), Ha mégis ezt tesszük, nem feledjük meg­ igeneket és nemeket egyaránt kapunk, s be­ állapításaink részlegességét, amelyek na­ lekényszerülünk az is-is látszólag határozat­ gyobb távlatból esetleg beillesztendő töre­ lan állapotába, amely feltehetőleg nem abból dékeknek tűnhetnek. Bár első kérdésünk va­ fakad, hogy korunk prózájában minden le­ lószínűleg minden vizsgálatban fel kell, hogy hetséges, hanem abból, hogy a magyar pró­ merüljön. A kérdés az „epika és história test­ za, számos jel szerint, az átmenet, a válto ­ véri közelségéből” (Csehi Gyula) fakad. (Hangsúly a közelségen!) Függetleníthetjük-e zás állapotában van. magunkat a regény témájától? Másképpen: Mert például mire tehetünk kísérletet egy lehetséges-e tisztán regényként megítélnünk olyan könyvről szólván, mint a Kompország a nemzeti sorskérdéseket felvető műveket? katonái? Vessük talán össze a forrásait más Igennel kellene válaszolnunk, mert törté­ dokumentumok, más visszaemlékezők szem­ nelmi tárgyú prózánk örvendetes megizmo­ szögével, valamint a kor eddigi tudományos sodása közben sem felejthetjük el, hogy re­ feldogozásaival? Vagy hagyjuk el ezt az ol­ gényt olvasunk, nem pedig tudományos érte­ dalt és forduljunk inkább az irodalom felé, kezést. A történelmi tudat jelenbéli állapo­ belebonyolódva regényelméleti kérdésekbe? tára utal, hogy még a kritikai megközelíté­ Esetleg magánszempontjainkat szűkítsük le sekben sem mindig különül el határozottan a történelmi tényanyag ránk gyakorolt hatá­ a kétféle szempont; az olvasóban pedig alig- sára? Az eddigi visszhangokat nézve, ural­ alig. Mintha a helyzet mit sem változott vol­ kodónak a részfeleletek látszanak, amelyek na Gyulai Pál megállapítása óta, s az iroda­ aligha kielégítőek. Túl kellene lépnünk a lom kérdései bizonyos értelemben még min­ „mit meg nem tud az ember” hökkenésein, dig vérre menőek lennének, nem pedig a miként a történészi vagy esztétikai mordsá„műveltség és szellemi élvezet kérdése” gunkon is. Magyarán: koherensebb értelmezé­ Fokozottan ezt tapasztaljuk, ha a szerző a sek szükségesek. Például Simonffy módsze­ dokumentáris irodalom eszközeivel él, ami rét illetően. Közhely, hogy a történetírás a legkorábbi által az a benyomás keletkezik az olvasóban, hogy a mű nem csupán a művészi, hanem a időtől fogva vonzalmat érez a szépirodalmi tudományos igazságra is igényt tart. Mi megformálás iránt. Példák garmadát idéz­ hetné az irodalomtörténet is a viszontszeretöbb: mintha az irodalom többet mondana a történettudománynál — vélhetik sokan —, lemre, miközben közbeiktatná történetírás nem pedig mást, másként. Mivel a műalko­ és történettudomány különbözéséről szóló fej­ tások (különösen, ha irodalomról van szó) és tegetését. Az viszont már a legutóbbi idők a tudományos eredmények a nyilvánosság jelensége, hogy az irodalom a történet tudo­ különböző fokain állnak, egy regény még mány módján leplezetlenül kiteregeti forrá­ A regényről vagy a történelemről? 24 sait, felhasznált dokumentumait, mint egy szaktanulmány, amelynek meghatározó eré­ nye éppen kiterjedt forrásbázisa. Simonffy regényének eredetisége a kiválasztott doku­ mentumok és a megszerzett információk fel­ használási módjából fakad. A szerző műfaji­ lag nem tesz egybet, mint lemásolja a kö­ zelmúlt iránt alaposabban érdeklődő közem­ ber módszerét: az innen-onnan beszerzett in­ formációkat a megfelelő helyeken vágja, ra­ gasztja, létrehozva a maga egyéni korfilm­ jét. Ha nem is ő a rendező és az operatőr, a vágást maga kénytelen elvégezni, csak így kap ugyanis egységes filmet. Másként nem tudna vetíteni a „házimozijában”. Mert ez a film nem is létezik, tudomása szerint. Így lép előtérbe a vágás, részműveletből megha­ tározóvá. Amikor a szerző kollázsregénynek nevezi amit létrehozott, a lehető legponto­ sabb. Aragon magyarázatát a kollázsról sza­ badon alakítva: Simonffy szégyenkezés nél­ kül bevallja, nehezebb utánozni a történel­ met, mint kövületeit egymás mellé rakni, le­ mondva az epika jogáról, az ábrázolásról A történelem regénybeli átírásának nehézségei nem a modern epika követelményeiből fa­ kadnak, hanem a szerző „rendelkezésére” ál­ ló történelmi anyag sajátosságaiból. Közülük csak kettőt említünk meg. A szerző nemze­ déki alapélményét, a történelmi tapasztalat hiányát, valamint azt a különös műveletet, amit a történelem elrejtésének nevezhetünk, amely szántén nemzedéki élmény is egyben. E két fő motívum következményeként iktatódik ki az írói képzelet, amely az írói elő­ munkálatok közben felhalmozott dokumen­ tumok megéledését, s a kötőanyagot bizto­ sítaná. Helyére a szerző maga lép, kettős szerepben. Fiúként és regényíróként. Már a kitűnő A medveölő fia című Simonffy-írás is a nemzedékek megszakadt láncára utalt, de az apa alakja ott még be­ leveszett a ködös fiúi mitizálásba, s annak érvénytelenítésébe. Itt viszont „tárgyilagosabb” művelet folyik. Mégis, szinte népme­ sei, ahogy az író leül apjával szemben, hogy közös munkával fölfedjék az eleddig elrej­ tett titkokat. És az Apa beszélni kezd, mi­ ként mások is. A megnyilatkozó személyek­ nek és a közbeékelt dokumentumoknak sa­ ját valóságtartalmuk van, s ezt — regény­ író módján — szóhoz jutni, érvényesülni is engedi Simonffy. Az eseménymenet felderí­ tése közben a résztvevők tudatához való hű­ ség is fontos. Az események sűrűjében moz­ gó személy látószöge szükségszerűen más, mint ugyanazon személy visszatekintése. Ebben az esetben nem csupán a cselekvés és az emlé­ kezés időbeli különbsége miatt, hanem azért is, mert Simonffy—Tóth Ernő, Kéri Kálmán és még mások is, szenvedélyes kutatói a kor­ nak, amelynek színpadán szerepüket elját­ szották. Múltbeli szereplésüket szinte már a történész szaktudásával igyekeznek megítél­ ni. Lehetőség szerint nem egybemosva az utó­ lagos tudást a cselekvés helyzettudatával. Ami szinte emberi lehetetlenség. Ők is gya­ núperrel élnek tehát utólagos ún. objektivi­ tásuk iránt. Ily módon a nemzeti tragédia dra­ maturgiai menete mellett a történelmi emlé­ kezet drámája is kibontakozik előttünk. És mint minden drámai történésben, amelyben az emlékezésnek kitüntetett szerep jut, itt is állandóan az időről van szó. Min­ dig az időről. A hiányáról, a párhuzamossá­ gairól, a felgyorsulásáról, a telítődéséről, az ugrásairól, a visszaáramlásáról, az elapadásá­ ról. Az idő olyan makacsul nyomul előre a regényben, mint egy páncélos ék. Az időtank �mozgatását, amely teljes súlyával gördül előre mondatról mondatra, legtöbben csak utólag látják ilyen világosan. Miközben a megszóla­ lók rekonstruálják az útvonalát, tragikusan szétválik egymástól idő és személyiség, majd teljességgel leválasztódnak egymásról. Holott úgy tűnhet, az utólagos műveletek révén most vannak a legteljesebb összhangban. A cse­ lekvő tudat és az emlékező tudat mindenko­ ri távolsága, majd megváltozó aránypárja ez: cselekedni kellene teljes értékűen — korláto­ zott tudattal; aztán emlékezni kellene teljes értékűen a korlátozott lehetőségű cselekvésre. Lényegében erről szól a jó emlékirat, erről a modern regényirodalom számos fontos műve. Az utóbbiak a legritkább esetben nemzeti sor­ sot meghatározó eseménysorról, sokkal inkább a személyiség és az idő viszonyáról, végső so­ ron a személyiség kétséges győzelméről vagy látványos bukásáról az idővel szemben. Lé­ nyegében Simonffynál is erről van szó, „csak éppen” történelmi hangszerelésben. Mint re­ gényíró részben ezzel a jelentésszinttel mond mást, mint a történész. A történésszel szem­ ben az írói munka sajátos amatőrizmusábó] következő erényeket mutatja fel. Az ama­ tőrizmus érzékeltetésére elég, ha a regény­ nyel szinte egyidőben megjelent monografi­ kus igényű munkára hívjuk fel a figyelmet. Korom Mihály Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944—1945) című könyvében egyszer említődik Simonffy apja, és a mondat végén az anyja is. Simonffy forrásbázisát áttekintve pedig lehetetlenség, hogy eszünkbe ne jus­ son a magyar televízió Századunk című vál­ lalkozásának új folyama, amely Magyaror­ szág háborús szereplésével foglalkozik. Mek­ kora anyagi, erkölcsi, technikai erőt vetettek be az íróhoz képest! Az írónak ennyi minden álmában sem merül fel! A létrehozott mű fogyatékossága nem is ebben keresendő, hanem abban, hogy fiúi és regényírói szerepét rendkívül visszafogottan játssza el. Ami ebben az esetben inkább hi­ ányt eredményez. Nem kellene ugyanis le­ mondania a szerepben rejlő lehetőségekről. A máskülönben méltánylandó szerénység követ­ kezteben nem nyílik meg egy dimenzió, ami által kiteljesedhetne a regény. Ha erőtelje­ sebben „beleírja” önmagát, s az Apa mellett a Fiút is megismerhetnénk, az alkotói szemé­ lyesség aktív jelenléte révén a maga nemze­ déke nyomulna be a régényvilágba és kap­ csolódna az apák nemzedékéhez- Múlt és je­ len dialektikája így lenne teljes. Biztosabbak lehetnénk abban, hogy a megtalált történe­ lem milyen kezekbe került. Nem mintha egy percig is kétséges lenne az író etikai tölteté­ nek milyensége. A művet magát mégis gyen­ gíti a dokumentumok takarta személyesség. Mindezek miatt megtörténhet, hogy az esemé­ nyek mind szélesebb körű megismerése, s ezen ismeretek általános elterjedtsége, történelmi tudatunk tisztultabb állapota csökkenteni fogja Simonffy András munkájának jelen­ tőségét. Jelenbéli fontossága azonban nem vonható kétségbe. Cseres Tibor más úton jár, mint Simonffy. Természetes következménye ez a nemzedéki különbségnek, annak, hogy Cseres résztve­ vője volt azoknak az eseményeknek, ame­ lyekről a fiatalabb pályatárs csak apja és kortársai közvetítésével értesül- A magyar re­ gényíró sajátos kishitűségében mégis mind­ ketten osztoznak. Simonffy a választott for­ mával; Cseres pedig így fogalmazott egy in­ terjúban: „Tükrözte-e valaha irodalom olyan mélyen és összetetten a valóságot, mint ami­ lyen bonyolult maga a történelmi folyamat? Aligha.” A reménytelen józanság ellenére be­ levág mégis ő is a maga vállalkozásába. „Konzervatív” módon előbb kemény mun­ kával egybegyűjti tetemes forrásbázisát, az­ tán a „hagyományos” írói képzelet, alakte­ remtés, történetszövés segítségével megele­ veníti nyersanyagát. De éppen mert tisztában van a valóságos történelmi folyamat össze­ tettségével, nem tesz eleget az olvasói vára­ kozásnak, amely a hősök fölötti erkölcsi és politikai ítélkezést, s használhatónak hitt tanulságokat szeretne. Cseres nem bosszan­ tani, provokálni akarja az olvasót regénye formájával, az A és B részek közötti többféle lehetséges olvasattal. Amikor kizökkenteni szándékozik olvasóját a megszokott menet­ ütemből, amellyel oldalról oldalra kényelmes belefeledkezésben haladna a VÉGE felirat felé, ezzel a végleges válaszok és megfelleb­ bezhetetlen ítéletek látszatrealitását kíván­ ja elkerülni. A befogadás és gondolkodás ke­ reteit jelölte ki inkább, aktivitásra kénysze­ rítve az olvasót a lehetséges értelmezések számbavételével. Nem a történelmi látásmód műbe fagyott relativizmusával állunk itt szemben, hanem a történelem és értelmezésé­ nek összetettségével, amelyet leegyszerűsíte­ ne az egyirányú szerzői tanulságsugalmazás. Ellenben a magyarázatok teljes körű panorá­ mája demokratikus befogadói viszonyulást hoz létre. Cseres Tibor munkássága általában is kínál tanulságot a magyar regény és a magyar tör­ ténelem viszonylatairól. A kritika már felfi­ gyelt arra, ahogyan Cseres visszafelé nyomul az időben. Ha nem egymást követő sorrend­ ben kerültek is ki műhelyéből a személyi kul­ tusz éveiről, a II. világháború egyik véres epizódjáról, majd ugyanerről az időszakról szintézis igényével készült, majd pedig a Kossuthról szóló regénye, szembeötlő az írói következetesség. A történelmi tudatot befo­ lyásoló mai vitáink egyik alapkérdésére rí­ mel Cseres magatartása. A kérdés így hang­ zik: mi az a végső ok, az időnek az a meg­ bízható sarkköve, ameddig minimum vissza kell hátrálnunk, hogy kielégítő magyarázatot kapjunk jelenbe torkolló folyamatokra? Ha a hosszas nyomozásban nem káprázik el a sze­ münk, s nem mosódik szét az idő, helyén a balvégzetünkről szóló hiedelmek szürke ködgomolygásával, legalább a reformkorig viszsza kell nyúlnunk. Ha a műveletet re­ gényíró végzi, hiányt érzékel, amely lehetet­ len feladattal terheli. A múlt század középső harmadának magyar világáról ugyanis nem talál „egykorú” hitelesnek tekinthető regényt. Jókai művei ugyan önértékükkel menthetők, de a jelenkori történelmi tudat igazságkere­ sése kiveti magából, illetve mint egy jelleg­ zetes sajátkorú viszonyulást tartja számon. A nagy regénynemzetek korabeli teljesítményei mellé, azok folyamatszerűségével, alkotói ga­ lériájának gazdagságával, a művek szerves egymásraépülésével szemben csak az elége­ detlenségünket fogalmazhatjuk meg még ak­ kor is, ha nem elrugaszkodott maximalizmussal közelítünk. Kemény Zsigmond más eset, mondanánk, Gyulai Pál műve pedig már későbbi idő, s egyébként is a véletlen benyo­ mását kelti (Egy régi udvarház utolsó gaz­ dája): a hiány valódi jelzőoszlopa. A magyar regényíró tehát fogja magát, s tapasztgatni kezdi a magyar regény kezdetleges oldalfa­ lait. Regényt dédelget Kemény Zsigmondról, és 1848—49-ről, az emigrációról, az önkény­ uralom idejéről, a kiegyezés tájékáról. Mert nem egyszerűen múltba vetített mai monda­ nivalóról, vagy véletlenül többek által prefe­ rált korszakról van itt szó. Hanem egy sajá­ tos (tudatosított vagy nem, majdnem mindegy is) jelenségről: pótlólagos munkáról. Mintha ezek a regénytörekvések a társadalom összmozgására rímelnének: a mai magyar regény sem ugorhatja át az árnyékát. Nem véletlen, hanem egy nagyobb áttekintést igénylő je­ lenség része tehát, hogy Cseres megírta fiktív Kossuth-konfesszióját. Hinnünk kell abban is, hogy az Én, Kossuth Lajost „népkönyv­ nek” szánta: az idealizáló romantikus törté­ nelmi regénymesékkel szemben álljon ott a magyar olvasó könyvespolcán az önismeret valóságára szoktató próza is történelmünk e meghatározó szakaszáról. Az elszakadási törekvések ettől a nehézkes történelmi anyagtól legalább annyira jellem­ zőek, mint az űrkitöltő próbálkozások. A feladatkijelölés kezdetben még árnyalatlan. A hetvenes évek közepétől különösen a fiatal művésznemzedék mind karakteresebb jelen­ lététől tisztábban merül fel az a kérdés is, hogy ebből a partikuláris — vagy annak tudott — nemzeti történelemből hogyan lehet általánosabb érvényű epikus sűrítményt ki­ csapatni. Egyáltalán: lehetséges-e? Termé­ szetszerűleg vizsgálat tárgyává lesz prózánk eszázadi teljesítménye és távolabbi múltja is. Leverő végkövetkeztetések is kikerekednek, heves sértődöttséget váltva ki a nagyjából rög­ zültnek tudott irodalomtörténeti értékrend híveinek köréből. Az érdeklődés azonban új művek felé fordul. Szerencsére. Miközben a prózapoétikai kutatások modern eredményei is ismertté válnak. Másként nem is volna le­ hetséges több új mű kritikai befogadása. Mindezek együttes hatásaként kirajzolódik a kortárs próza önreflexiós hajlama. Ennek egyik sajátosságaként tartható számon a tör­ ténelem és az író megmérkőzése. A sajátos változatok közül úgy tűnhet, Spiró György Az Ikszekben kitér az ütközet elől. Miroslav Krlezáról írott monográfiájá­ nak „tiszteletlen” gondolatmeneteiből viszont nyilvánvalóvá válhat az érdeklődő számára hogy Spiró esetében inkább tudatosan eltérő léptékválasztásról van szó. Ugyanis a kelet­ európai valóságot és a kelet-európai regény lehetőségét méri össze. Nem tévedhetünk ha azt állítjuk, ebben a tágabb regionális össze­ függésben látja egyben a magyar regény le­ hetőségeit és korlátait is. Spiró nem azt állít­ ja, hogy ebben a térségben, ha valaki re­ gényíró, olymértékben megbéklyózott nemze­ tének történelme által, hogy reménye sem le­ het a kitörésre — érvényes művel — a vi­ lágirodalom tágas mezőire. Ellenkezőleg. A régió sajátosságait végiggondolva, az epikus alakítás — a köztudottnál szigorúbb, ámbár nem kanonizált — kötöttségeit nem feledve, megírható a kelet-európai regény. Hogy egyébként Krleza is érezhette a re­ gényvilág egyetemes érthetőségének, értel­ mezhetőségének követelménye és a tulajdo­ nában levő epikásítható valóságanyag (népe történelme) közötti feszültséget, azt a Ban­ kett Blitvában is jelzi. Vélhette: a regényíró egy képzeletbeli kelet-európai ország fiktív történelmével könnyebben létrehozhatja mű­ ve és olvasója között az elfogadás és megér­ tés óhajtott állapotát. Spiró kimutatja ennek a lehetséges útnak a buktatóit is. Az Ikszeket tehát, amely megmarad egy konkrét kelet­ európai nemzet konkrét történelme, valóban élt nagyjai világában, tudatosan választott re­ génymintának kell tekintenünk. Spiró kap­ csán, ha csupán a végeredményt nézzük, me­ gint kijelenthetnénk — felületes magabiztos­ sággal —, hogy nem az elméletek az érvé­ nyesek, hanem az alkotói invenció, mert min­ den lehetséges. Igen, minden lehetséges, de csak azon művek érvényessége tartós, ame­ lyek olyan megelőző műhelymunka után íródnak, mint Spiró Györgyé. Naiv regényí­ rói tudattal Kelet-Európában valószínűleg ke­ vesebb eséllyel születhet jó mű, mini más szerencsésebb régiókban. Egyébként az utóbbi idők művekben meg­ nyilvánuló és műveken kívüli folyamatának lehetséges eredőiként, poétikai szempontból teljesen logikusan, jelentkezett a történelem és az író megmérkőzése. Cseres Tibor még megteremti azt a narratív struktúrát, amely­ ben az oknyomozást hősére bízhatja. Thormayban valójában az írói anyaggyűjtés (nyo­ mozás?) folyamatát képezi le Cseres a szuve­ rén regényhős jelenidejű cselekvésévé. A vegytiszta képletet a csehszlovákiai fiatal ma­ gyar író Grendel Lajos hozza létre. Regénye helyszíne egy felvidéki város, amelynek nem kevesebb mint hét évszázados (!) történetét tekinti át bizonyos talált iratok, családja tör­ ténete és saját csekélyke tapasztalata segít­ ségével. Nem fél a történelem áttekinthetet­ len eseményhalmazától, a végeérhetetlenül tolongó személyek sokaságától, mert más ese­ mények jönnek más szereplőkkel ugyan, de egyvalami nem változik: „a dramaturgia ma­ rad ugyanaz”. Ez pedig lehetőséget ad a sű­ rítésre. Ezért Grendelnél hét évszázad epikai megjelenítésében nem a cselekmény, a törté­ nés számít. „Az elbeszélő helyett ugyanis a 25 �kép dönt majd’’. A képben rögzített történés statikusságot eredményezne, magának a tör­ ténetnek a felszámolását és nem mozogna (merre? hová?) a regényvilág. A város törté­ netének hét évszázada elkülönült rétegeiben lenne jelen. De ennek a hét évszázadnak ép­ pen ez a jellemzője! Még inkább a róla való mindenkori gondolkodásnak: "a különféle felületek között hiányoznak az érintkezési pontok, mintha midenki más történetet írna, s nem ugyanazt a történetet írná másképpen”. Ha a történet ugyanaz, ha a dramaturgia is változatlan, csakis az írói reflexió, a szerzői elmélkedés lehet a regény szervezője. Az el­ mélkedés folyamata fogja össze tehát, tartja mozgásban a szöveget. Eközben feltárul a szerző teljes pszichológiája. És ha több eleven személyt nem is találnánk, a szerző mint tel­ jes személyiség már megtartja a regényt. Grendel tehát fikcionált dokumentumokból — önmagával hitelesítve — beszél a valós tör­ ténelemről. Szemben mondjuk Simonffyval, aki a dokumentumok jól elrendezhetőségé­ ben bízva, mindent azok hitelesítő erejére alapoz. Grendel egyenesen kijelenti: „Ahány forrás, annyi nézőpont”. Ami annyit jelent: a dokumentatív segédlet tetszőlegesen bő­ víthető, viszont nem biztos, hogy többet tu­ dunk meg. Már ami a lényeget illeti. Ezért a Kompország katonái esetében könnyen kia­ lakulhat az az olvasói végső benyomás, hogy még mindig nem tudjuk a teljes igazságot. Mégpedig nem is a részletkérdések vonatko­ zásában, hanem döntő elemek ismeretlensége miatt támadnák kétségeink. Cseres átlátja a nyomozati eredmények dokumentatív jellegé­ ben rejlő bizonytalansági tényezőt. Nála sincs ugyanis kevesebb történelmi adalék, mint Simonffynál. De a források információs érté­ kéhez kapcsolódó labilitást szerves formai elemmé avatja: ennek a többféle olvasat le­ hetősége a strukturális megjelenése. Grendel viszont mindhárom írótól külön­ bözik, mivel nem olyképpen tapad a történe­ lemhez, mint ők. Közelítése a leszámolás gesztusa, amely három fázisban bontakozik ki. Egyben ezek a fázisok regényének fejeze­ tei is, amelyek „Első leszámolás (történelmi)”, „Második leszámolás (irodalmi)”, „Végső le­ számolás (végső)” címekkel jelölődnek. Mint­ ha prózánk gondolati, önértékelési fejlődésé­ nek legújabb korszakát szakaszolná a szerző. Van abban valami műmesei, ahogy a papír­ forma szerint eleve vesztésre ítélt irodalmi tábor egyszerű fia, regényírónak siheder, Lúdas Matyi módján, háromszor veri el a port a maga lehetőségein-lehetetlenségén. Előbb népközössége Történelmét döngeti el, majd az Irodalomnak is kijut, végül önmagát mint Szerzőt kapja le. s véglegesen vissza­ vonja magától a Regényíró címet, megelég­ szik a szerény (bár pontatlan) elbeszélő meg­ nevezéssel. Alighanem mindez kellett, hogy ezután is íródjék Kelet-Európában magyar regény. Legalábbis a Grendelnek szükséges kiinduló­ pont megtaláltatott. És kellett talán ahhoz is, hogy az olvasó korszerű művekből gyarapodjék a helyze­ tünkkel való számolni tudás képességével, egy kis nemzet készenléti fokának érzékelésével. Laczkó Pál Emlékeztetjük a T. olvasót, hogy előző számunk­ ban D. Rácz István és közöltük a mai magyar Pósa Zoltán fejtegetéseit történelmi regényről. Laczkó Pál tanulmánya ezekhez az írásokhoz kap­ csolódik. A tárgykörben továbbra is helyet bizto­ sítunk szerzőinknek, ha újabb gondolatokkal gaz­ dagítják az eddigi három írás szemlézését, észre­ vételeit, elemzéseit. 26 Elérhetetlenebb Tíz-tizennégy évvel ezelőtt szinte rob­ banásszerűen törtek fölszínre fiatal költők — megjelenésüket, hivatalosan, különbö­ ző antológiák legalizálták; 1968-ban az Első ének, a következő évben kettő is: az Elérhetetlen föld és a Költők egymás közt majd 1971-ben A magunk kenyerén. (Ek­ kor indult a Mozgó Világ is, füzetes kiad­ ványként, antológiajelleggel.) Közülük azonban csak egy, az Elérhetetlen föld volt a szó igazi értelmében vett antológia; azaz nem ömlesztett, úgynevezett gyűjte­ mény, hanem valóságos együttes költői vállalkozás. Ezért is lehet, hogy Kiss Bene­ dek, az egyetlen, aki az Elérhetetlen föld­ ből másutt is szerepelt (Költők egymás közt), ezt írhatta akkori önéletrajzába: „...Pesten végeztem egyetemet. Itt alakult ki a »Kilencek« néven egyre ismertebb baráti társaság mint költői csoport, akik­ kel harmadik éve fáradozunk közös anto­ lógia kiadásán” A „Kilencek” könyve ne­ hezen jelent meg, majd viták tárgyává lett s ezzel is különbözött többi antológia­ társától. Mindez már bizonyos fokig le­ genda, történelem, mely mégis jelenlévő nemcsak azzal, hogy 1982-ben kezünkbe vehetjük az újabb Elérhetetlen földet, a II.-at, a,,folytatást”, hanem azzal is, hogy többek közt e gyűjtemény idejétől számol­ hatjuk jelenünk jelentős vagy jó költői­ nek „születését”. Látszólag a külső mindenben változat­ lan. Kilenc költő, a 12 évvel ezelőtti sor­ rendben, versei követik egymást; ugyanaz a szerkesztő: Angyal János, és még a fo­ tós is: Cservenka Ferenc. Csak Molnár Imre lett időközben Péntek Imre és Konc Jó­ zsef Konczek József; és a fotók tükröz­ nek — bár az alanyok ugyanazok, ponto­ san fölismerhetők — más arcokat. Nyolc középkorú férfi és egy nő tekint ránk a borítóról, s ez úgyszólván mindent meg­ magyaráz. Az Elérhetetlen föld II. egyik „főszereplője” az idő, az a 12 év, mely az első gyűjtemény óta eltelt. Ugyanis ezek­ nek az éveknek kell/kellett igazolniuk a Kilenceket mint csoportot, magát a kö­ zös fellépés eredményét, az első antológi­ át, s az időnek mint folyamatnak a mos­ tani, a második könyvet. Egészen ponto­ san, az Elérhetetlen föld II. az a pont, ahonnét most már az időre, az első könyv­ re, s az egyes költői teljesítményekre tár­ gyilagosan visszatekinthetünk, értékelhe­ tünk. Mindebből szinte óhatatlanul követ­ kezik, hogy a két antológiát összehason­ lítsuk s — bár ez olykor elkerülhetetlen — mégsem teszem. Az elsőnek minden­ képpen megvan a maga történeti értéke, melyet átértékelni, revízió alá venni ma már fölöslegesnek látszik, illetve, ami mégis szükséges, azt a „folytatás” nagyon is jól tükrözi. Akárhogy is nézzük azon­ ban, a megítéléshez nehéz szempontrend­ szert keresni és találni. Talán a kiindulá­ si pont, az alap — itt most már képlete­ sen, emeltebb szinten — az lehetne, amit az előzőekben az arcképekről mondtam: ugyanaz, mégis más; változatlanság a vál­ tozóban. S persze, mindez megfordítva is. Ez az önmagában ténykérdés (vagy éppen cáfolható tény) azonban csak akkor lesz/ lehet releváns, ha kiegészül a Kilencek eti­ kai és esztétikai leírásával, a költői világ­ látásmód, magatartás és a poétikai meg­ formálás együttes érzékelésével. Az előb­ bit illetően állapítható meg kisebb válto­ zás a kötet költőinél. Jellegzetes példája ennek, hogy Utassy József az első Elérhe­ tetlen földben verseit (s egyúttal az egész könyvet) Erőforrás című alkotásával fe­ jezte be, most pedig ezzel a verssel nyitja művei sorát. Nyilvánvalóan nem véletlen ez; hangsúlyozott kiemelése a folyamatos­ ságnak, a folytonosságnak. Az sem vélet­ len ugyanakkor, hogy ez az etikai s egy­ szersmind poétikai közvetlen folytonosság­ vállalás éppen Utassynál figyelhető meg. Az ő költészete már az antológia idején is talán a legkiérleltebb, döntően kiala­ kult volt; első kötete is egyidőben jelent meg az Elérhetetlen földdel. Nála koráb­ ban csak Győri Lászlónak volt kötete (1968). Költői világa azóta gyakorlatilag változatlan; eddigi — meglehetősen kicsi — életműve több tanulsággal is bír, nem­ csak saját költészetét, hanem egy egész irányzat tevékenységét illetően. Nevezete­ sen a népköltészeti ihletésű, elsősorban az érett Nagy László nyomdokain haladó (de a múltban egészen Petőfiig visszanyomoz­ ható) költői-költészeti kibontakozásról van szó. A magyar lírának ez a hagyományo­ sabb vonulata. Utassy költészete bizonyí­ ték arra, hogy ez a hagyomány bizonyos fokig meg is újítható, s keretein belül is nagy költészet hívható életre. Első két köte­ tében tragikus, megrendítő líra bontakozott ki, formálódott meg, de újabb kötetei-versei — s így a második Elérhetetlen föld­ ben is — már korlátait is megmutatják. Túl a személyes sorson, úgy tűnik, Utassy költészete elérte csúcspontját, de az innét való továbblépéshez most már a hagyo­ mány keretein kívüli megújulásra lenne szüksége. Ha Utassyt az egyik pólusnak vesszük e változásban/változatlanságban, Oláh János lehetne a másik. Oláh számolt le talán a legradikálisabban 1969-es önma­ gával és költészetével a Kilencek közül. Ahogy Utassynál, nála is egy külsőleges tényből indulhatunk ki: Oláh 1972-es el­ ső kötete, a Fordulópont mindössze két versét tartalmazta az Elérhetetlen földből, a Kiáltvány és a Fordulópont címűt, azo­ kat is erősen átdolgozott, átformált alak­ ban. Egyébként e két vers mutatta már az első antológiában is Oláh másféle tájé­ kozódási irányait. Az ő költészete is a Ki­ lencek általánosan népköltészeti ihle­ tésű, kevésbé bonyolult szerkezetű, erős József Attila-hatásokat mutató lírájától indul el, hogy aztán egy bonyolultabb, szi­ kárabb, alapvetően nem metaforikus gon­ dolati lírává alakuljon. Jellemző, hogy bár a költőszerep a Kilencek legtöbbjének problematikus, a szerep mint olyan, hogy a költő „Teremt-e jelrendszert, ami közve­ títeni képes?” (Oláh János) a legélesebben Oláhnál vetődik fel, válik kérdésessé. Saj­ nos Oláh tárgyiasság felé hajló költészeté­ nek sajátságait — eredményeit, szövegkí­ sérleteit és kudarcait — a kettes számú antológia nem tükrözi jól, legalábbis ará­ �nyaiban nem. Mint ahogy azt sem, hogy jóllehet Oláh nem szakított a történelemben-nemzetben gondolkodó költői maga­ tartással, költői világa a többiekéhez ké­ pest jóval ezoterikusabb, a személyiség belső autonómiájára alapozottabb lett. Úgy vélem, e két pólus között helyezke­ dik el többi társuk, ki-ki a maga törvényei szerint formálódva; a maga egyéni útját járva. Ha mindezt figyelembe vesszük, fel­ merülhet a kérdés: milyen is hát az Elér­ hetetlen föld II.? Amit pozitívan értékel­ hetünk, az az antológia viszonylagos sok­ félesége, sokszínűsége, hiszen Utassy és Oláh mellett megtalálhatjuk a lírában is ma előtérbe került groteszk törekvéseket (Péntek Imre); Rózsa Endre költészetét is megérintette a groteszk, de avantgarde elemekkel is dúsultak versei (sajnos, ez megint csak kevésbé látszik az antológiá­ ból); Kovács István, Kiss Benedek és Győ­ ri László, úgy tűnik, jobban kötődik az in­ dulás népköltészeti ihletettségéhez, mégis mindhárman különböznek: Kovács sziká­ rabb, visszafogottabb, a hallgatás formaés értékteremtő eszközével intenzívebben élő, Győri László oldottabb, az iróniát-öniróniát (lásd legjobb példáját, Születésna­ pomra című József Attila-parafrázisát!) is hasznosítja versépítkezésében; Kiss Bene­ dek áll talán a legközelebb Utassyhoz a következetes hagyományvállalásban. Ez­ zel együtt viszont azonosnak és változat­ lannak érzem a kilenc költőnél a költői eti­ kát (ha úgy tetszik, programot, ars poeti­ cát), melyet a legsarkítottabban és legtö­ mörebben Kiss Benedek fogalmazott meg: ,,S dolgod — az egész világ.” (Mosolyodból árnyék). Szövegkörnyezetéből így kiragad­ va ez az ars poétika talán túlzottan is ro­ mantikus gesztusnak tűnik. Árnyaltabb ér­ zékeléséhez néhány szóban történeti viszszatekintést kell tennünk, egészen vázlato­ san érintve a Kilencek és nemzedékük világhoz való viszonyát. A Kilencek, mint már említettem, 1969-ben „legalizálódtak” — ma már tudjuk, hogy amennyire ugyan egy nemzedék „hajnalát” jelezte is a dá­ tum, legalább annyira, ha nem is egy kor­ szak, de egy részidőszak lezárulását jelen­ tette. Amikor a Kilencek nemcsak mint csoport költészete alakult — a 60-as évek eleje, még inkább közepe — ez a világhoz való viszony sajátos ellentmondásokat tük­ rözött. Az 50-es évek után a 60-as évek viszonylagos nyitottságot, szabadabb lég­ kört hoztak, s ez még bizonyos fokú op­ timizmusra is okot adhatott. Ugyanakkor, persze, ez az időszak is tele volt ellent­ mondással, hiszen a 68-ba torkolló idők elég, ha csak a Kilencek sorsára gondo­ lunk — tele voltak látszatokkal. S ha a társadalmi mobilitás fel is gyorsult ko­ rábban, 69-re ez már lassúdott, s egy-két év múlva már a teljes kiábrándultság vet­ te át a teret. Az első Elérhetetlen föld — mivel adminisztratív okokból meg is késett — tragikus ellentmondást hordo­ zott magában. Költői részben a világ megváltoztathatóságának hitével, részben ezen etika reménytelenségével érkeztek hivatalosan az irodalomba. E kettősséget jól szemlélteti Kiss Benedek 69-es kis önéletrajza-ars poeticája (Költők egymás közt című kötetből): „Nemzedékem alap­ élménye a magába fúló, reménytelen me­ ditáció, az önpusztító, sokszor tartalmát vesztő (legalábbis a konkrét aktív tartalmat vesztő) »csiszolódás«, amikor funkció és szervezet egymásra utalt harmóniája meg­ bomlik, s a funkció lehetetlenülése révén a szerkezet önálló életet kezd. Ez a de­ kadencia és l’art pour l’art képlete, ter­ mészetellenes és egészségtelen állapot, s a költőnek elsők közt kell e bágyatag romlás arcába vágni kesztyűt és öklöt.” (Kiem. tőlem — D. P.) Ugyanakkor Rózsa Endre az első antológiában így fogalmaz: „Sosem halunk meg ezen a csatatéren / mert nem csatatér ez s mi nem harco­ lunk” (Elsüllyedt csatatér), de említhet­ ném Vers ifjúságom értelméről (Európa diákmozgalmainak) című versét is („mér­ sékelt, északi szél fúj...”). Ehhez az am­ bivalens világhoz való viszonyhoz ké­ pest a változás az, hogy a Kilencek alap­ hangja, világlátásmódja még keserűbb, tragikusabb. Ezt is Rózsa Endre fogal­ mazza meg legpregnánsabban, már verse címével is: Elérhetetlenebb (s csak mellé­ kesen jegyzem meg: talán szerencsésebb lett volna ezt köteteimmé emelni). Az egyre reménytelenebb helyzetben való ki­ tartás, etikai tartás nem kevés pátosszal telített, de — minden értéke ellenére — az amúgy is kétséges költői magatartás ellentmondásainak elmélyülését nem ta­ karhatja el. Nem arról van szó, hogy a „S dolgod — az egész világ” jelzésű ma­ gatartás, pontosabban a költő, s egyálta­ lán minden művész, alkotó „dolga” meg­ változott volna, főként pedig érvényét vesztette volna. A világ változott meg, s e változáshoz a viszonynak — etikai tar­ talmának fenntartásával — igazodnia kell, meg kell újulnia, új formákat kell talál­ nia. Az Elérhetetlen föld II. arról győz- heti meg olvasóját, hogy a Kilencek mind­ ezek tudatában vannak, de csak részben mutatkozik ez meg eredményeikben. Előb­ bit igazolja az antológiában is észrevehe­ tő (s már jelzett) sokféle törekvés; utób­ bira példa lehet, hogy a kilenc költő külön-külön azonos problémákkal viaskodik. Elsősorban arra gondolok, hogy úgy tű­ nik, mindannyiuk számára egyre nehe­ zebb a megszólalás — többen mintha már-már a hallgatás felé indulnának el: Utassy József, Kovács István például; vagy más területekre is elkalandoznak, nem­ csak próbaképp, mint Oláh János, aki drámával, prózával is foglalkozik. Az egyes lírai „életművek” pedig, egy-két kivételtől eltekintve, igencsak „karcsúak” — néhány, jobbára két kötetre (Oláh, Pén­ tek, Kovács, Győri, Mezey) korlátozód­ nak. Az előzőek értelmében érvényes tehát az újabb közös jelentkezés, de eltérő jel­ leggel és minőséggel az elsőtől. Itt most, ezeken az elsősorban etikai értékeken, s részben formai-poétikai értékeken túl, fő­ leg egy nemzedék művészi-költői problé­ máira mutat rá az antológia rejtetten. A Kilencek bőséggel megtanulták már azt a Történelmi leckét (Oláh János verse), hogy „Akárki akárkit eltaposhat / egy szebb jövő nevében. Semmit se hihetsz, / magadnak se már, többé gyanútlanul”. S joggal elmondhatja mindegyikük:,, Én élek itt és nem más, / ezen a szűk he­ lyen, / amit kiérdemeltem... ” (Oláh Já­ nos: Jel). Többségük tehetsége azonban most már mást és többet is igényelne —, hogy tapasztalatuk, a Jel, amit közösen és egyenként felhalmoztak és fölmutattak, folytatható legyen, részben mások számá­ ra, de mindenekelőtt saját maguk szá­ mára. (Magvető.) Dérczy Péter Elérhetetlen föld II. nak gyakran kellett szembenéznie olyan akadályokkal, amelyek valójában nem a színvonalas művészet kibontakozását ered­ ményezték. Hiszen természetesnek kellene lenni — de ’69 előtt sajnos még nem volt igazán természetes —, hogy fiatal, „újdon­ sült” irodalmi nemzedékek csoportot cso­ portokat alakítanak, és együttesen, egy­ mást vállalva, kicsit egymás mögé (vagy inkább egymáshoz) bújva közös kiadású könyvben szerepelnek. Nem volt igazán természetes, és így csak huzavona, nehéz­ ségek árán sikerült kiverekedni az anto­ lógiát. Átlagban 27 éves — nem is olyan fiatal —, kiforrott költők voltak már ek­ kor. „De antológiájuk kiadására nehezen akadt vállalkozó. Sejteti ez a tény is, hogy kibontakozásuk nem lesz idilli” — írja Nagy László a kötet előszavában. 1969. Kilenc fiatal, induló költő antoló­ giát jelentet meg „Elérhetetlen föld” cím­ mel. Több ez egyszerű bemutatkozásnál, „szárnypróbálgatásnál”! Kilenc költő egy­ mást segítve, egymást vállalva, az irodal­ mi közéleten belül frontot alakítva, kihar­ colja magának, hogy egységes, közös, erős hangjuk egyszerre — és így annál hatáso­ sabban — szólaljon meg. Irodalmi csoport jön létre: csoport, amelynek tagjai 24—28 évesek, gondolat- és érzelemviláguk kö­ zös, megközelítőleg azonos Csoport szüle­ tik, amelyre nem lehet nem odafigyelni, mert új, mert más, mert erő. A hatvanas évek vége világszerte a vál­ tozások kora volt; ez érezhető az akkori antológián is. Költészet és irodalom: min­ dig kicsit korukat megelőzve, az újra ráérezve jelentkezik. Ám nincs veszélyesebb annál, mint ha az irodalmi-művészeti ki­ bontakozást nem a tehetség hiánya, ha­ nem adminisztrációs nehézségek akadá­ lyozzák. A háború utáni magyar irodalom­ Az indulás sok mindent eldönthet. A jó rajt — fél győzelem Az ő indulásuk nehéz volt. Nehéz volt, mert a hatvanas évek lírai megújulásának kellős közepébe csöppentek, egy olyan közegbe, amely csak nehezen — ma már közismert viták árán — volt haj­ 27 �landó a korábban rosszul értelmezett "lí­ rai realizmus” elvetésére, illetve átformá­ lására. Nem csoda, hogy Nagy László 1967ben kelt előszavában mentegetni kénysze­ rül a Kilenceket, „megmagyarázva”, hogy a beatköltészet hatása végül is természe­ tes, és a költők bizonyos fokú „obszcenilása” csupán a fiatalság ereje. A mai ol­ vasó számára — az elmúlt tizenöt év fo­ lyamán Magyarországon is közismertté vált európai és amerikai lírai újítások ha­ tására — az akkori Elérhetetlen földet ol­ vasva, kicsit túlzottnak tűnhet Nagy Lász­ ló segítő féltése, de ismerve az akkori iro­ dalmi közéletet, érthető. Tizenhárom év távlatából ma már megállapíthatjuk: az akkori Elérhetetlen föld nem hozott igazi lírai forradalmat, nem eredményezett va­ lódi költői megújulást. Nem eredménye­ zett a költők alkatánál fogva sem, mert a magyar költészet hagyományait követik, egyéni indulattal, szemlélettel felfrissítik, igazi, fiatalos ötletességgel alakítják ugyan, de nem forradalmasítják. Az elérhetetlen föld mégis az elmúlt huszonöt év kiemel­ kedő jelentőségű eseménye: nyugodtan mondhatjuk, hogy napjaink irodalmi életé­ nek felpezsdülése, a magyar irodalmi többsíkúság, a modern magyar irodalom kibon­ takozása valahol ennél az eseménynél, a Kilencek, az Elérhetetlen föld megjelené­ sével kezdődött. Maga a tény, az Elérhe­ tetlen föld megjelenése az irodalom ön­ szerveződésének lehetőségére mutatott rá, eredményeképpen megkezdődött az induló írók „felkarolása”, antológiák megjelente­ tése sorozatban, és ebbe a folyamatba tar­ tozik a Mozgó Világ megszületése is. Tizenhárom évvel az indulás után a Ki­ lencek ismét együtt vannak, a csoport megmaradt, és továbbra is egységes, kö­ zös hangon szólnak. Sokféle csatornából táplálkozik ez a közös hang. Származásuk, szülői indíttatásuk hasonlóságából, a ko­ rai, még az egyetemen kialakult költői­ baráti egymásrahatásból, és nem utolsó­ sorban a közös példaképekből. A Kilencek hangvételükben a magyar irodalom Ady— József Attila—Nagy László vonalát folytat­ ják, különös érzékenységgel felvállalva azok társadalrni-nemzeti-népben gondol­ kodó líráját. Formaviláguk József Attilát, Nagy Lászlót idézi, de jelen van költésze­ tükben Sinka István és Váci Mihály is. „József Attilát dibolom, /földmélyi zümmjét dúdoom/ énekének” — írja Győri László Születésnapomra című versében (A vers egyébként József Attila azo­ nos című versének tökéletes parafrázisa.) Ez az alapállás gyakorlatilag mindegyi­ kükre jellemző. Egy-egy mottó, cím, aján­ lás majdnem mindegyiküknél József Atti­ lára vagy Nagy Lászlóra utal. A két nagy, egymással művészi rokonságban álló köl­ tőelőd ilyen határozott felvállalása termé­ szetes, vállalt küldetés. Ám talán éppen ezért költészetüknek nem igazán jellemző vonása a művészi megújulás, a modern irodalom lehetőségeinek felmutatása. Egyéni sorsuk, nehéz indulásuk sem mo­ tiválja őket arra, hogy közülük valaki a kor, a magyar irodalom — ritka — csúcs­ 28 pontjává váljon. "József Attilát díbolom” — írja Győri László. „Saját erőmből vál­ tam senkivé” — fogalmazza keserű han­ gon Péntek Imre. Talán ma már nem is lehet meg a költészet vezető szerepe iro­ dalmunkban: legalábbis ezt érzékelteti Kiss Benedek: „Szívemet én kondítottam,/ belécsendült az éjszaka, /kuvikolt egy gyárkéményen./ de ráhagyta, elcsendesült” (Sinka zsákja). „Szavaink megzápultak” — írja máshol. A költészet, a szólás remény­ telenségére utal Mezey Katalin is Eltávo­ zott szavak című versében. Rózsa Endre így fogalmaz: „Idők árvái — van-e mire várni? /Lopótökharanggal ébreszt a haj­ nal!/ Magunk megóvni — mennyit ér e holmi, /lenni helyett — volni,/ holott a ha­ lál se marasztal?” (Széchenyi ősze). A Kilencek másik nagyon fontos jel­ lemzője kifejezetten társadalmi fogantatású költészetük. Éles, bíráló, de alkotó kri­ tikával mutatnak rá az általuk megélt, felfedezett igazságtalanságokra. Keserű hangon szólnak, amely gyakran csap át iróniába; „Milyen némák a hosszú gyár­ falak. /Ártatlanságát harsogja a mész./ A szabványbetűvel festett mondat ott: befa­ lazott zászlójú tüntetés.” — írja Péntek Imre a Külvárosi érme című versében. Csak néhány verscímet említek még, ame­ lyek már önmagukban utalnak arra, hogy Péntek és általában a Kilencek, nem vala­ miféle elefántcsonttoronyba húzódva, ha­ nem társadalmunk valóságában járva ír­ nak, és ezekben a versekben nem csupán személyes problémáikat, hanem szélesebb rétegek problémáit dolgozzák fel. Ilyenek az Éjféli pályaudvar, A melós, a Kiárusí­ tás című versek. Vagy akár elég erre a né­ hány sorra utalni: „Az ő sexuális normá­ ik mások. A lakástulajdonosoké.” (Szociálpszichopatológiai jegyzetek) De az alko­ tó, bíráló és féltő társadalmi érzékenység nemcsak Péntekre jellemző. Elég utalni Kiss Benedek Kenyeret anyám úgy eszik, Oláh János Nyom.oru.lt, A különc, Konczek József Munkaszünetben és Alsó-tó utca című versére. Ez utóbbiban Konczek az egész magyar valóságról mikroszkópikus pontossággal, az egyéni lét mélységeibe le­ ásva mond véleményt. „Lám, így folytat­ ja egymásban mind a saját sorsát, /így lé­ tezik egymás fölött egy többszörös szintű Magyarország./ Ne mondjam, hogy min­ den ablakán kilóg vagy három-négy gye­ rek.” Kovács István Szmog, Rózsa Endre Munkásszálló, Kültelki ünnep, című ver­ sei szintén idesorolhatók. A Kilencek költészetének kiemelkedő vonulata a nemzet, az ország, a magyar­ ság iránti ragaszkodás, és ezzel párhuza­ mosan egy sajátos közép-európai költé­ szet megvalósítása. A haza iránti szeretet nagyon szép példája Utassy József Ma­ gyarország! című verse. „Világ Világa, Szerelem Kápolna-virága./ Nekem, /Édes Egyetlenem, Hazám, Te Drága!” A sze­ retet mellett jelen van a féltés, a haza fél­ tése is, amely gyakran komor. Pesszimisztikus gondolatokkal társul. Nem lehet nem rokornítani pl. Oláh János Buborék című versét a magyar költészetben végig jelen­ levő „nemzethalál”-vízióval. „Az életed buborék, /akárcsak e városé, ahol élsz,/ e népé, akiből vagy/ fajodé, s e földé.../ Akármikor/ váratlan pattan el.” A ma­ gyarság kérdésével szorosan összefügg né­ pünk közép-európaisága. Kiemelkedik a versek közül Mezey Katalin Határaink, Győri László Jiri Wolker című munkája. A magyarság sorskérdéséről szólnak egyéb vonatkozásban is, például Rózsa Endre Elérhetetlenebb című, hosszabb lélegzetű költeménye, amelyben a Kilencek sors­ vállalása és az ország, a Közösség mellett tesz hitet. Megemlíthetnénk még olyan ki­ emelkedő jelentőségű műveket, mint Ko­ vács István Tamási Áron és Csángók című versei. A magyarság, a közép-európaiság sors­ kérdései csak békében, kölcsönös egyetér­ tésben, megértésben oldhatók meg. Talán a Kilencek legaktuálisabb mondandója a béke- és emberközpontú gondolkodásmód. Már a kötet címe is — ez a többrétegű, és éppen ezért nagyon kifejező metafóra — is utal/utalhat egy békés, egy megjob­ bított világ igényére. Oláh János kötetcímadó verse egyértelművé is teszi ezt a felfogást A Kilencek mai irodalmi életünk egyik legérdekesebb színfoltja, követésre méltó példa. Az elmúlt tizenhárom év alatt egyenként is, műveikkel bizonyítottak, és ki-ki elfoglalta az őt megillető helyet iro­ dalmunkban. Közös hangon szólnak, ám ez nem jelent egyformaságot. Irónia, gro­ teszk, formai megoldás, mikroszkópikus látásmód; kinél ez, kinél az jelentkezik erősebben, és teszi a csoporton belül össze nem téveszthetővé. Sorrendet felállítani közöttük nem lenne értelme. Most a leg­ fontosabb maga a csoport: a Kilencek együtt, ez adja igazi jelentőségüket mai iro­ dalmunkban. Talán ezt segíti szervezés­ ben, ösztönzésben a Kilencek tizedik tag­ ja, a szerkesztő Angyal János, aki a hat­ vanas évek végén mint alkotóköri társ, műveik első bírálója, velük együtt lépett be az irodalmi közéletbe. (Magvető) Petőcz András �Győri László: Tekintet Amilyen szenzáció volt megjelenésekor a „kilencek” antológiája: az Elérhetetlen föld — úgy tűnik — olyan nehezen születnek meg a kör tagjainak a második kötetei. Ez a tény már önmagában is megérdemelne egy — mondjuk szociológiai — tanulmányt, s minden bizonnyal feladatot is jelent a maj­ dani irodalomtörténészeknek. Mi lehet az oka például annak, hogy Győri László az 1968(!)-ban megjelent Ez a vers eladó című kötet után csak tizenkét évvel később adja ki második könyvét? Hová tűnt az a lendület, publicus furor, amely a 60-as évek végén még lázba hozta, és mozgásban tartotta ezt a csopor­ tot és a kortárs irodalmat? Hiszen Győri Lászlóék sem akartak kevesebbet, mint a példaképül választott elődeik, köztük is leg­ főképpen József Attila; olyan költészetet te­ remteni, amely nem csupán tükre a világ­ nak, de vissza is akar hatni arra, formálni is akarja azt. Ez a vers eladó — hirdeti kamaszos hetykeséggel és derűs bizalommal az első kötet címe, tehát a költő és a világ kap­ csolata a kölcsönösségen alapul, „én is adok valamit, te is adsz (érte) valamit”, mig a Tekintet már eleve passzív, hiszen a szem­ lélődés aligha szokott hatni a világra. Tizenkét év nagy idő egy ember életében, különösen ha fiatal emberről van szó (Győri László 1942-ben született). Éppen átlépte az „ember életútjának a felét”, azaz befeje­ ződött, visszafordíthatatlanul, a felnőtté érés folyamata. És tudatos! Keserű és játékos is egyszerre Születésnapomra című verse, amelyben a „humorforrás” éppen az, hogy átveszi József Attila versformáját. De hol van ebből az a kamaszos kihívás, amellyel az akkor már a halállal eljegyzett költő da­ colt a sorsával! Győri László úgy éli meg, szinte pironkodva ezt a férfikort, hogy rezignáltan legyint rá: „Ne képzeld, hogy új tüzet csiholsz, / légy kishitű, az a legfonto­ sabb” — mondja ki a Levél egy költőhöz cí­ mű versében, amelyet így fejez be: „A hit olyan lapos, / akár a palacsinta. Dobd föl a levegőbe, / fordíts rajta, kapd el! / Ne írj le semmit, ne is írj, eredj a pokolba!” „Költé­ szet? Kő? Bolondság. Azt mondd ki csak, má­ sokban, magadban ki vagy és mi vagy." (Kő) „Ugye soha kimondani, / ugye soha elmon­ dani / ne szólj szám, mert kinyelveli / amit fejem fog megsínyleni” — fogalmazza meg a szentenciát a Tétel — ellentételben. Mi történt a költővel? Hova lettek a társak, hova lett a szerelem, akik és ami olyan ígéretessé tet­ ték a jövőt az Ez a vers eladó című kötet­ ben. A társak? „Egyútjárók” — ajánlja Pén­ tek Imrének. „Meghaltak az egyútjárók”, mert az „idő bekapott minden felküldött időt”, már benne ülünk mi is, és „keringve és zötykölődve visz”. Visz, de hová?, hiszen mindannyian az Idő foglyai vagyunk! Az idő-élmény szorongató a tér élménye nélkül. Igen tanulságosak Győri László utalásai a térre,.a számára megadott és átélt térre. Már az első kötetében is feltűnő, hogy ked­ velt évszaka az ősz és a tél. Szinte rímeltetni lehet a verscímeket. Hó, Tél (Ez a vers eladó), Hóesés, Ősz, Sár, Füst válaszol rájuk az új kötetben. Csupán egyetlen vers: a Pi­ pacs idézi élénk színével a nyarat, a kalászo­ kat „Borfoltos a rét / Búza közt pipacs / bugyog szerteszét”, de ezt a Juhász Gyula-i ké­ pet, víziót is lehűti a „Szigorú szik”. A táj már-már a gusztustalanságig kopár, „ágyból kiugró lány hajszálai” a kukorica levelei (Az őszi kocsikon), vagy „cuppog a sűrű trágyá­ ié, / nyüszít a didergő puli” — sorok idézik a másnál talán vidám eseményt, a disznó­ vágást (Disznóölők), „Kifordult, összeguban­ colódott belek közt / forog előre a kerék” (Ősz). De még rosszabbul érzi magát a város­ ban, a társtalanságban, ahol az udvarias kérdé­ sekre hazugok a válaszok. „Sivatag dől a függönyön át”. (Te meg ők) Nem segít már a szerelem se, noha a Kis himnusz című versében még verbális bravúrokra is képes. A magyarázat: a Cédula című kis életkép: a család tagjai már alig találkoznak. Mi hát ennek a ritkántermő költészetnek az erénye, hatása? Talán az idézett példák is igazolják, hogy Győri László rendkívül ér­ zékeny ember, aki éppen az átéltek miatt óvja is, vissza is tartja önmagát a költői túl­ zásoktól. összefogottan, szűkszavúan és rend­ kívül tömören fogalmaz, mert így él, így érez. Még nem adta fel. ifjúkori eszményeit (lásd például Jiri Wolker, Petőfi, Szindbád, Viharsarok, Sarkadi, Kalendáriumban, Ci­ gánysirató című verseit), de már látja, tud­ ja, hogy a világot nem ezek az eszmék irá­ nyítják. Túlságosan is jól ismeri a könyve­ ket (a szakmáját) ahhoz, hogy fenntartás nélkül hinni tudjon a leírt szóban. Félő azonban, hogy ez a folyamat egyfajta kiszá­ radással, sőt (a költő) elhallgatásával vég­ ződhet. Az idő, amelyben élünk, nem mindig kedvez a költészetnek. A Győri Lászlóéhoz hasonló költői alkatnak semmiképpen. Ám a hallgatás egyenlő a lemondással. Hisszük, higgyük, hogy Győri László nem jut el idá­ ig, s ihlete új forrásokból buzog föl. (Mag­ vető) Horpácsi Sándor A hetvenes évtized tényei „írószemmel" A szociográfia másfél évtizedes újbóli fel­ lendülését vizsgálva, több mint csábító fel­ adat volna bebizonyítani, hogy a társadal­ mi visszásságok megragadásában is a lénye­ gileg meghatározó indítékok között szerepelt a „folyamatos jelen’’ minél több oldalúbb bemutatása. Sőt, csupán a vizsgálódás egy­ oldalúsága, nem pedig a tényállás meghami­ sítása volna, ha ehhez a non-fiction írások tucatjait sorakoztatnánk fel, melyek — ha más-más módon és színvonalon is — a tár­ sadalmi átrétegződés sokszor egyedinek tű­ nő kísérőjelenségeit vették szemügyre. Minél több ellentmondás keletkezett a kinyilvání­ tott eszmények és a valóság között, annál élénkebbé váltak a szociográfiai elemzések. Az ötvenes és részben a hatvanas évek túl­ nyomórészt apologetikus „valóságirodalmát” ugyanis csak úgy lehetett meghaladni, ha a szociográfusok újra megkísérelik feltárni a hétköznapok mélyén meglevő fontos emberi változásokat; tény- és adatszerűen reprodu­ kálva azokat a társadalmi okokat, melyek nemritkán vezettek emberi-közösségi konf­ liktusokhoz. Más szóval: a társadalmi el­ lentmondásokra figyelő szociográfiának sa­ ját önálló státusát kellett kialakítania ahhoz, hogy válaszoljon akárcsak a legégetőbb kér­ désekre is. Bizonyára nem véletlen, hogy miközben a hetvenes évek magyar társadal­ ma a gazdasági kihívásokra való folyamatos felkészülés lehetőségeit kereste, a megjelent szociográfiák, publicisztikai és esszégyűjte­ mények egyre többet foglalkoztak a társa­ dalmi együttélés biztató és aggodalmat keltő jelenségeivel. Az egyre inkább érezhető munkaerőhiány, a viszonylag gyors — önmagában véve még­ is ellentmondásos — urbanizáció, az átállá­ si képesség kényszerítő ereje egészen egyér­ telmű ösztönző hatást gyakorolt a kritikai szemléletmód megerősödésére, mégpedig ép­ pen abban az irányban, mely a felfedező értékű információk széles körű terjesztését tette szükségessé. A tájékozódás és az új folyamatok megértése egyszeriben elkerülhe­ tetlen követelménnyé vált; az elleplezett el­ lentmondások egyre kevésbé maradtak lát­ hatatlanok és egyre inkább behatoltak a köztudatba. De bármilyen egyértelmű is a hetvenes évek struktúraváltása, igen jellem­ ző, hogy a szociográfiai érdeklődés azokra a társadalmi tényekre irányult, melyek a mindennapi gyakorlat és a tudat síkján meg­ jelenő antinómiákat fejezték ki. Az írószem­ mel című évenkénti riportválogatást olvas­ va is világossá válhat a szociográfusi néző­ pont sajátossága; az eddig megjelent köte­ tek valamennyi fontosabb írása a társadal­ mi előrehaladás — többnyire kellően fel nem ismert, vagy éppenséggel szemérmesen el­ hallgatott — jelenségeire reagál. Bármilyen formálisan, minden sajátos tartalom nélkül is fogjuk fel a szociográfusi nézőpontnak ezt az oldalát, aligha vonható kétségbe, hogy minden esetben egészen konkrét, tartalmá­ ban pedig társadalmi érvényű jelenségek, folyamatok bemutatását ismerhetjük meg. A társadalmi tények diagnosztizálása ugyanak­ kor nem csupán a riportokat jellemző meg­ közelítésmód egységét jelzi, hanem — a mű­ faji eltéréseken túl — a valóságmozzanatok feldolgozásának más-más irányú hatását és értékét is. Az egymástól világosan elkülö­ níthető írások — akár a munkaerő-gazdál­ kodás kérdéseivel, akár a peremiét kínzó emberi jelenségeivel foglalkoznak — önma­ gukban is a változtatás szükségességét su­ gallják. Az értékelési szempontok eltolódása és összeeolvadása elsősorban azokban a ripor­ tokban követhető nyomon, melyek a szo­ ciográfusi „élményvalóság” már-már művé­ szi feldolgozásából születtek. Ez az élmény­ valóság egyszerre jelent belső szelekciót és ítéletet, hiszen a tények kívülről történő be­ mutatása helyett a „megéltség” hitelessége fejeződik ki bennünk. Ennélfogva azok az írások haladják meg az elszigetelt társadal­ mi jelenségek véletlenszerű és esetleges be­ mutatását, melyekben az egyediség — ép­ pen az értékhangsúlyos megítélésből adódó­ an —, a különös mozzanatát is magában hor­ dozza. A különösség mindenekelőtt a szoci­ ográfiát oly gyakran kísértő pillanatnyi idő­ szerűséget szünteti meg; csak akkor lehet ugyanis eljutni a tartós hatáshoz, ha az a mód, ahogyan a szociográfus a valóságmoz­ zanatokat feldolgozza, paradigmaként, érvé­ nyes mintaként jelenik meg számunkra, és ha ezáltal saját hatásminőséggel rendelkező művé válik. Egy ilyen paradigmatikus szem­ pont minden szociográfiai írás számára az általában vett megformálás szükséges felté­ tele. Tíz esztendő riporttermésének egyik legfőbb elméleti tanulsága éppen az, hogy azok az értékítélet nélküli írások, melyek a tények puszta bemutatásán kívül másra nem törekedtek, az esetleges aktualitás áldoza­ taivá váltak; a parciális esetek, jelenségek „ábrázolása” ugyanis legfeljebb csak illuszt­ ratív példaként használhatók fel az átfogó elemzésekhez. Mert a „nézőpont’’ nélküli pillanatfelvételek esetében hiába tűnik szí­ vet szorongatóan érdekesnek például a mun­ kásszállókon élő emberek világa, az olvasó legfeljebb „ma még létezik ilyen?” kérdésé­ ig juthat el. A szociográfusok számára tehát a riporttechnikának a társadalmi tények személyes kezelési képességeként és lehetőségeként va­ ló megjelenési formája nem sémát jelent, hanem olyan rugalmas formát, melynek fel­ használási módját — a választott téma sa­ játszerűségén és valódiságán túl — az igaz­ mondás belsőleg hitelesített követelménye szabja meg. Innen nézve kiderül, hogy a va­ lódi, vagy igazi paradoxona a maga sajá­ tosságában és következményeiben szorosan összekapcsolódik az elemzett társadalmi je­ lenségek politikai megítélésével. Sőt, az író­ szemmel régebbi köteteit forgatva, úgy lát­ szik, mintha az 1976. előtti riportok elsősor­ ban a gazdasági-társadalmi fejlődést kisérő jelenségekkel foglalkoztak volna, míg a ké­ sőbb megjelentek az élet minőségével kap­ csolatos szimptómákkal. Természetesen kö­ zös, vagy hasonló témák valamennyi kötet­ ben találhatók; a közélet demokratizmusa, a munkaerő-gazdálkodás, az ingázás, az al­ koholizmus, a munkásszállók belső világa újra és újra előjönnek, mint amiképp a mű­ faji megoszlásban is észrevehetünk bizonyos törvényszerűségeket. A témaazonosságot mindenekelőtt a hetvenes évtized tartósnak mutatkozó társadalmi-gazdasági változásai, fejlődéstendenciái teremtik meg, annak elle­ nére, hogy ezek az évek egészen más rez­ gésszámmal jelentkeztek és korántsem vol­ tak annyira látványosak, mint például a hatvanas évek, melyekben egy sor — mél­ 29 �tán jelentős — társadalmi változásnak le­ hettünk tanúi és részesei. Mindazok a külö­ nös mozzanatok (gazdasági struktúraváltás, a háztáji gazdálkodás megnövekedett szere­ pe) és általános korlátok (munkamegosztás, beilleszkedési zavarok), melyek ezt az idősza­ kot jellemzik, s amelyek végső soron a tár­ sadalmi együttélés belső szerkezetében, moz­ gásában örökítődtek meg, a riportokban is szemmel követhetők. Ha a gazdasági fejlődés dinamikája el­ vontan magával is hozta a hatékonyság, a szakszerűség igényét és egy olyan követel­ ményrendszert, amit már nem lehetett csak lelkesedéssel kielégíteni, a közélet demok­ ratizálódásában és a kinyilvánított politikai szükségletekhez való igazodásban olyan hát­ ráltató tényezők léptek fel, melyek egyik pillanatról a másikra távolról sem látszot­ tak megszüntethetőnek. Ehhez járult még, hogy az átrétegződő társadalom következmé­ nyei nem merőben elszigetelt tényékként jelentek meg, hanem elválaszthatatlanul az emberi viszonyokat, kapcsolatokat deformá­ ló hatásmechanizmusokkal. S attól függően, milyen osztály, réteg tagjait érintette ez az átrétegződés, aszerint változott a hiány, az ellentmondások felfogásának módja. Az in­ gázókról készült legtöbb riport éppen azt az ellentmondást érzékelteti, mely a megnöve­ kedett anyagi lehetőségek és az önkizsákmá­ nyolás nem tudatosult emberi formái között feszül. De ugyanezt az ellentmondást ve­ hetjük észre a kistulajdonos önellátó munkás esetében is, aki a maga építette és saját tu­ lajdonában levő házban lakik. Életének alap­ feltételeit csak úgy tudja előteremteni — legalábbis a családalapítást követő időszak­ ban —, ha a saját háza táján is dolgozik, de máshol is vállal munkát. A házépítő munkás minden jövedelmét és minden — munkaidőben megtakarított — energiáját az otthonteremtésre fordítja. A vállalatnál vég­ zett munkáját és bérét épp olyan joggal te­ kinthetjük a napszámosok felfogásában vég­ zett kiegészítő tevékenységnek és jövedelem­ nek, ahogyan a képesítés nélkül, de annál nagyobb figyelemmel, lelkiismeretességgel és szorgalommal gyakorolt „fusizó” tevékenysé­ gét mellékesnek mondjuk. A ma dolgozó munkások — mezőgazdasá­ gi népességből származó többség — számára (mint a riportokból kitűnik) a rohamos és szélsőségesen centralizált formában végre­ hajtott iparosítás a gyári munkás pályáját sorsává, egyféle kényszerpályává tette. A végzetszerűség itt nem az apáról fiúra szálló változhatatlan tradícióban jelenik meg, ha­ nem éppen e tradíció folytathatatlanságában. Alsórendű helyzetük öröksége viszont azt jelentette, hogy az iparban dolgozva, ide­ genben és torz formában mégiscsak folytat­ niuk kellett egyfajta falusi hagyományt. Az üzemi szervezettel csak munkaidőben és csak a végrehajtandó munkafeladatokon ke­ resztül érintkező munkás számára a megél­ hetés stratégiáját éppen ez a kétirányú mun­ katevékenység jelenti. Minél több infor­ mációt szerzünk az ingázó vagy éppenséggel a „kétlaki” életet élő munkások helyzetéről, annál inkább erősödik bennünk az a felis­ merés, hogy az „önkizsákmányoló” lét meg­ szüntetéséhez a tudati meggyőzés és ráhatás semmiképp sem elegendő. Mint ahogyan nem elegendő a munkások művelődési vi­ szonyainak megváltoztatásához a „felülről” nézve még oly rugalmasnak tűnő kezdemé­ nyezések sora sem, hiszen a sajátos élethely­ zet és a vele összefüggő munkakörülmények figyelmen kívül hagyása a legtöbb esetben ideologikus fikciókat szül. A munkáslét kor­ látai és a rendelkezésre álló társadalmi fel­ tételekhez való kötöttség csak úgy oldható fel, ha az elsődleges szükségletek kielégíté­ se nem kíván munka- és szabad időt egy­ aránt akkumuláló, elidegenedett emberi te­ vékenységet. Mindez még inkább szembeötlővé válik, ha azokat a riportokat vesszük tekintetbe, melyek a társadalmi lét peremére szorult emberek életmódjáról tudósítanak. Mert az­ által, hogy megismerjük a szegények és el­ 30 esettek sokszor csak a fejlődés „mellékhatá­ saiként” feltüntetett világát, a létminimum alatt tengődő emberi sorsokat, a reálisan lé­ tező társadalmi hiányok újratermelődéséről is bizonyítékokat kapunk. Nem olyan könynyű elég elfogulatlannak lenni annak meg­ látásához, hogy akár az alkoholizmusba való menekülés, akár a kényszerű emberi sors tudomásul vétele nem csupán személyes in­ dítékokból (tehetetlenségből) ered, hanem igen erőteljesen funkcionáló társadalmi kö­ zömbösségnek is közre kellett játszania ab­ ban (s erre nem egy riport utal), ha valaki ezt az alternatíva nélküli életet „válasz­ totta”. Az emberi viszonyok hiányaihoz gya­ korta hozzájárul a bürokratikus megmere­ vedés, a dologi és személyi függőség új rend­ szere, és az a „deszocializálódás”, mely üres­ sé és céltalanná formálja az emberi tette­ ket. A kényszerű szakmaváltással, a falu­ ból a városba költözéssel, a családi együttlétből a magányba, a tevékeny életből a nyugdíjas létbe való „átlépéssel” foglalkozó riportok egytől egyig önmagával, életformá­ jával és megszokott viselkedéskultúrájával meghasonlott emberekről tudósítanak. A leg­ meggyőzőbb példa itt azoknak az eseteknek a leírása, melyek a marginalizálódás szo­ ciológiában is kevéssé vizsgált okait tárják fel. Nem egy írásban méltányolhatjuk a tár­ sadalomlélektani megfigyelések bőségét, s nem kevésbé azt a kíméletlen kritikai szem­ léletet, mely — időnként túlzónak érzett he­ vessége ellenére is — racionális logikájával fegyverez le. A szociográfusi megfigyelés és a kritikai szemlélet viszonya persze sokkal bonyolul­ tabb, mint ahogy az első pillanatban látszik. Ha például azokból a riportokból indulunk ki, melyek — miként az 1979-es kötet bizo­ nyítja — a gyerekek és az öregek hátrányos társadalmi helyzetével foglalkoznak, kitűnik, hogy a kritikai ítélet többnyire az írói vé­ lekedésben oldódik fel. Egyik-másik írás mintha egyszerűen és maradéktalanul meg­ elégedne a többé-kevésbé pontos látlelet felvételével, anélkül, hogy akárcsak utalna is a „beszéltetés” kockázatára. Mert ahhoz, hogy az ember beszédjétől eljussunk magához az emberhez, nem ele­ gendő azt a fikciót elfogadni, hogy a beszéd feltárja és kifejezi az ember lényegét. Egy bizonyos határig lehet ugyan az „elbeszélés” tényeit társadalmi érvényűnek feltüntetni, ám ha ez nem érzékelteti a különöst (vagy éppenséggel az egyedi jelenségekben az ál­ talánost), egyre kevésbé vehető észre, mi­ lyen társadalmi okok játszanak szerepet például a hátrányos helyzet kialakulásában és mire lenne szükség meghaladásukhoz. Minél inkább a megdöbbentő egyedi esetek részletezése válik uralkodóvá — legyen akár szó az elmebeteg vagy legalábbis értelmi fogyatékos szülők gyermekeinek sorsáról, akár az állami gondozásba került fiatalok reménytelen helyzetéről —, annál kisebb a lehetőség a különböző szociális vetületek feltérképezésére. S bár az ellentmondások és Visszásságok bemutatása — némileg a ri­ portok műfajából adódóan is — szükségkép­ pen feltételezi a megdöbbentés motívumát, a valóságos hatást mégis a megértés kriti­ kája teremtheti meg. Mivel a kötetek közel egyharmad része tartalmaz olyan riportokat, melyek sem az apró tények közötti összefüggést, sem az egyedi mozzanatokban rejlő törvényszerűsé­ gek társadalmi feltételezettségét nem érzé­ kelteti, a megértés kritikája óhatatlanul fel­ cserélődik a tetszőleges szubjektív értékelés­ sel. A hétköznapi tudat és gyakorlat síkján megjelenő anómiák egyéni átszínezése kö­ vetkeztében az őszinteség önértékké válik: mindegy, hogy milyen értékeket hangoztat valaki, fontos, hogy szavainak személyes fe­ dezete elfogadhatónak tessék. Ennek egyik fajtája szerint a végső igazság a közvetlen tapasztalatokat, mint izolált, tovább nem elemezhető elemeit illeti meg. Csakhogy ez­ zel az eljárásmóddal a szociográfiai tudósí­ tás hitele válik kétségessé; az elszigetelt társadalmi tények merőben elvont egymásmellettisége nem teszi lehetővé, hogy az ol­ vasó egységes ítéletet formáljon azokról a társadalmi okokról, melyek az adott állapot létrehozásában játszottak közre. Még nyil­ vánvalóbbá válik ez a felismerés, ha a köz­ élet demokratizmusát és annak hiányát elemző írásokat vesszük szemügyre. Bár­ mennyire meggyőzőnek tűnnek is a demok­ ratizmus hiányáról szóló tudósítások (a meg­ szólaltatott személyek szinte mindegyike az önálló kezdeményezés végigvihetetlenségét vonja kétségbe), a személyes döntések, vá­ lasztások lehetősége jóval több mint puszta lehetőség. Egyúttal olyan döntéskényszer is, amely autonóm magatartásmódként fogható fel minden embernek saját sorsa meghatá­ rozására, a személyiségre szabott célok meg­ találására. így az elhibázott, visszaigazolódást nem adó választások okainak feltérké­ pezése legalább annyira izgalmas feladat lett volna, mint a kínzó dilemmák előli meg­ hátrálások indítékainak többé-kevésbé meg­ győző részletezése. Több okkal is magyarázható, hogy a het­ venes évtized struktúraváltása nyomán be­ következő változások közül éppen azok ma­ radtak feldolgozatlanul, melyek a közössé­ gek kohéziójának csökkenését (nemegyszer megszűnését) és a valódi értékrend kiala­ kulatlanságát jelzik. Kétségtelen, hogy az elért társadalmi-gazdasági fejlettséget nem lehet valamiféle polarizált ellentétek által leegyszerűsített helyzetnek tekinteni. A gaz­ dasági élet ellentmondásai azonban (a kü­ lönböző tulajdonformák „tudati vetülete”, a piac sajátos szerepe, az ösztönzések rend­ szere) külön-külön és együtt is hatást gya­ koroltak azokra az emberi magatartásokra, amelyek —, mint ahogyan az utóbbi évek szociológiai és szociográfiai elemzései mu­ tatják — a paternalisztikus hatalomgyakor­ lás következményeképpen váltak jellegzetes­ sé. Éppen ezért az egyik oldalon fellépő el­ lentmondásosság a másik oldalon is felté­ telezi ugyanezt, de a kettő kapcsolatában is. Nem véletlen tehát, hogy általában igen nagy szerepet kap az ilyen társadalmi szi­ tuációkban az eligazodást segítő értékek rendszere, mind ellentétes pólusaik, mind jelentőségük és szerepük szerint. Ennek hiá­ nya megmutatkozik az egyéni magatartá­ sokban is, hol a zavarodottságban, hol pe­ dig a teljes közönyösségben és érdektelen­ ségben. Mindez azonban csak utólag lehet ennyi­ re egyértelmű, hiszen azok a társadalmi okok, melyek a hivatalos értékrend és a működő gyakorlat közötti szakadást létre­ hozták, fokozatosan váltak megismerhetővé. Nem is beszélve arról, hogy a társadalmi érzékenység és a szociális szemlélet által be­ folyásolt kritikai magatartás csak az utób­ bi időben vált tolerálttá. Ha a hetvenes évek­ ben megjelent riportok mindegyikére nem is jellemző a „feltáró valóságirodalom” kriti­ kus szemlélete, a témamegközelítésben és -feldolgozásban annyira eltérő írásoknak le­ hetetlen nem észrevenni néhány közös alap­ motívumát. Mindenekelőtt hiteles képet akarnak nyújtani olyan jelenségekről, me­ lyek „a valóság egészét átható egyenlőtlen­ ségek következtében sokszor nem a társa­ dalmi nyilvánosság szintjén nyilvánulnak meg”, hanem a való élet mélyáramaiban öltenek testet. Olyan ellentmondásokról, hi­ ányokról tájékoztatnak ezek az írások, me­ lyek valódiságához, felfedező értékű infor­ mációihoz kétség nem férhet. A közös, vagy legalábbis hasonló témafeldolgozások persze nem leplezhetik el a kötetek nagyon jól ész­ revehető különbségeit: a megfogalmazás és a kifejtés árnyalatait, a rejtőzködő jelensé­ gek felfedezését és eltérő tudatosítását. S ha ebből a nézőpontból tekintünk a mármár parttalanul szóródó riportokra, bízvást állíthatjuk, hogy elsősorban azok az írások lesznek maradandóak, melyek vállalták az itt és most elv szembesítését az itt és most gyakorlatával. Kerékgyártó T. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1982 Palócföld