https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6bb5c218d18f3ffde66e9d9fda9060af.jpg 91299201242ee4787385dd86c8eee4e7 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/973ca68636e8a6b4a729b03434477a9b.pdf a42ae8ea8550c5afd335816771715be8 PDF Text Text 1981/3 A paragrafusok szűkszavúak ÁFÉSZ-demokratizmus Mindenhez van közöm Endrődi Szabó Ernő, Madár János, Zonda Tamás versei és Onagy Zoltán prózai írása Kazinczy emlékezete Bérczy, Madách, Balassagyarmat A 11. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról „Az üzemi jogi felvilágosítás, úgy tűnik, mindenkinek kifizetődő. A gyár dolgozóinak, mert helyben és ingyen jutnak hozzá a szá­ mukra oly’ fontos információkhoz, s legtöbb­ ször megnyugodva indulnak haza. Hasznos a gyárnak, mert csökkent a törtműszakok szá­ ma, a máról-holnapra való szabadságigény­ lés, amelynek hatása termelésben, árbevétel­ ben, hatékonyságban kamatozik. (...) A pa­ ragrafusok szűkszavúak, s mindenkire egy­ formán vonatkoznak. Némelyekben úgy él a munkaügyi bíróság, mint olyan szerv, ahol a munkásnak mindig igazat adnak.” (M. Szabó Gyula: Egy üggyel kevesebb) „Második évtizedébe lépett a salgótarjáni tavaszi tárlat. Létét szervezői jóvoltából ön­ maga küzdötte végig, váltakozó sikerek és fel­ tételek között. Beköszöntésekor három város: Miskolc, Eger, Salgótarján, valamint Nógrád megye művészeinek adott bemutatkozási lehetőséget. Országos kitekintésűvé az utóbbi öt esztendőben vált. Gondozóit sikerült megsza­ badítani a részrehajlásoktól: azóta szakmailag és morálisan is a mindenkor kiállított művek alapján határozzák meg a díjazottak névso­ rát. A tárlat területi zártsága feloldódott; nö­ vekedett rangja, szerepe.” (Molnár Zsolt: A második évtized küszöbén) „Emlékezésünk tárgya most Kazinczy jelle­ me volt, s lám, szinte észrevétlenül, ismét az elveivel, világnézetével kényszerültünk fog­ lalkozni. Újra kérdezem: juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e két dolog elválaszthatatlan egymástól?! Most már nem halogathatjuk a választ. Kazinczy hitte, és számtalan kudarc után is élete végéig hinni akarta, hogy nem szabad a kettőt összekap­ csolni. Hihette, mert a felvilágosodás korá­ nak gyermeke volt, s ez a kor a vallás, a tu­ domány, a művészetek és filozófiák világá­ ban éppen úgy, mint a politikában: a tole­ rancia elvét hirdette.” (Kulin Ferenc: Kazinczy emlékezete) TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztá­ lya és a Palócföld Szerkesztősége 1982. évre is meg­ hirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szol­ gáló pályázaton olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet részt ven­ ni, melyek elkötelezett alakító szándékkal, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közér­ dekűen időszerű kérdéseit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékokat tartalmaz­ nak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1981. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőségének (cím: 3100 Salgótarján, Arany János u. 21.). Pályadíjak: 1. szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft 2. versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj 10 000 Ft II. díj 8000 Ft III. díj 5000 Ft Eredményhirdetésre 1982. januárjában, a Madáchünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. nógrád megyei tanács vb MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 1981/3 TARTALOM 3 M. Szabó Gyula: Egy üggyel kevesebb 5 Kelemen Gábor: ÁFÉSZ-demokratizmus 8 Regös Molnár Pál: Mondd, mit tehetnék 11 Lantos László: Egy munkadarab sorsa 12 Kulin Ferenc: Kazinczy emlékezete 15 Zonda Tamás: Nehogy. Dance, dance... 15 Madár János: Mindenség arca, Hullámverés 16 Onagy Zoltán: Kérjük — mibe kerül Eridanusban 1300 szó? 18 Endrődi Szabó Ernő: Erdélyi képeslap, Krétarajz őszi délután, Egyedül 19 Kerényi Ferenc: Bérczy, Madách, Balassagyarmat 22 Vonsik Ilona: Két 1936-os bevásárlási könyv 24 A második évtized küszöbén (Molnár Zsolt) 25 Kő, virág, madár (P. Szabó Ernő) 26 Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül (Pósa Zoltán) 27 Bertha Bulcsu: Ilyen az egész életed (D. Rácz István) Amint arról már hírt adtunk, április 3-án a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban megnyílt a 11. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. A Salgótarjáni városi Tanács által alapított nagydíjat Tornay Endre András szobrászművész, a Nógrád megyei Tanács különdíját Sáros András Miklós kapta. A festészeti dijat Fábi­ án Gyöngyvér, a grafikait Kéri Imre, a szobrászatit Rieger Ti­ bor vehette át. Eddigi munkásságát is figyelembe véve, a Mun­ kásábrázolásért különdíját Mustó Jánosnak adományozták. A Borsod megyei kiállító művész díját Feledy Gyulának, a Nóg­ rád megyei kiállító művész díját Czinke Ferencnek adták át. Borbás Tibor — az 1980. évi tavaszi tárlat nagydíjasa — önál­ ló kamaratárlaton mutatkozott be. A díjazottaknak ezúton gra­ tulálunk. A tárlat kritikája lapunk 24. oldalán olvasható. A megnyitó ünnepség keretén belül került sor — immár hagyományosan — a Salgótarján város Tanácsa által adomá­ nyozható aranydiplomák átadására, amit azok kaphatnak meg, akik a város művészeti életéért, a közízlés fejlesztéséért érdem­ legeset tettek. Morvai Ernő, Salgótarján város Tanácsának álta­ lános elnökhelyettese Bálványos Huba grafikusművésznek, Kokas Ignác festőművésznek, Róna Frigyes karnagynak és Herold Lászlónak, a Bolyai János Gimnázium igazgatójának adta át a diplomát. Eddig végzett munkájuk elismeréséhez mi is csatla­ kozunk, a továbbiakhoz jó egészséget kívánunk. * Április 9—12. között tizennégy szerv, egyesület, intézmény közreműködésével rendezték meg a XVI. Nógrád megyei pe­ dagógiai napokat. A megnyitóra a József Attila Megyei Műve­ lődési Központ színháztermében került sor. Előadást tartott dr. Gazsó Ferenc, tanszékvezető egyetemi tanár, a Társadalomtu­ dományi Intézet munkatársa A társadalmi változások és a közoktatási rendszer a ’80-as években címmel. Később a ren­ dezvénysorozat tanulságaira folyóiratunkban visszatérünk. * 1981. április 28-án az 1980. év kiemelkedő eredménye elis­ meréseként a Kiváló vállalat címet tanúsító oklevelet vette át a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. Kitüntetésük számunk­ ra is öröm, hiszen kollektívájuk gondozásában készül többek között lapunk is. A vállalat minden dolgozójának további munkasikereket kívánunk. 28 Gáli István: Vaskor (Laczkó Pál) 29 Csoóri Sándor: A tizedik este (Zalán Tibor) 30 Orbán Ottó: A visszacsavart láng (Dérczy Péter) * E számunkban közölt rajzok Pető János munkái. (Fotó: Pető János) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.22227 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Egy üggyel kevesebb Falusi porta, keskeny és hosszú udvar­ ral, amelyet végignőtt a gyöp. A kutat rozsdás vaslemezzel takarták le, nehogy baj érje a két kislányt. D. András a kert­ ben kapálgat, felesége fehérre hypózott pelenkákat tereget szárítókötélre, mintha bekrétázná a verenda oldalát. A férfi a kapunyikorgásra abbahagyja a munkát, együtt vizsgáljuk át a lakást. Szerelő, a finom műszerekhez szokott ember alapos­ ságával mutogatja, itt is, ott is plakátokat kellett rajzszögezni a falra — a penész, nedvesség miatt. A födém alsó deszkabo­ rítása a szobában is hiányzik, olcsó és durva betonra terítettek pokrócokat, mert linóleumra sem pénz, sem idő. Aztán mi­ nek is? Menni készülnek innen öt éve. Benn dolgoznak a városban, autóbuszon cipelik reggelente a kicsiket óvodába, böl­ csődébe. Lakásigényük nyilvántartásban, meg is újították. — Nincs olyan fogadónap, hogy ott ne toporogna valamelyikünk. Az igazgatási osztály vezetője névről ismer. Kiabáltam, könyörögtem, ígértem, csalogattam... Hiá­ ba ! Egyelőre szó sem lehet lakásról — ke­ sereg, s a tenyérnyi ablakon begyakorlott mozdulattal kipöccinti a parázsló cigaret­ tavéget. — S a gyár? — Együtt járunk az asszonnyal. Mond­ ták, adjuk be igényünket, lakásra azonban semmi kilátás. Háromhoz-négyhez jutnak évente, előnyt a törzsgárdatagok élveznek, mi pedig két éve jöttünk ide a több pénz reményében... D.-t az üzemi rendész ajánlotta. — Nincs olyan hét, hogy ne lépne ki néhány órára a gyárkapun, műszak alatt. Egyszer lakás, máskor ótépé, aztán vá­ sárlás, a gyerek... Ki győzi ezt? — jelle­ mezte röviden. — Az ügyeimet saját magamnak kell intéznem! — horkan fel a szerelő, amint megemlítem a rendész szavait. — Nekem nincs titkárnőm, aki elszaladna péntek dél­ ben a henteshez, sem gépkocsivezetőm, aki nyakába venné a várost ezernyi gon­ dommal. Nem tudom, miért nem tanuljuk el más országok gyakorlatát, ahol akkor nyitnak az üzletek, amikor kijön a melós a gyárból — háborog tovább, aztán kol­ légáját hozza fel bizonyítékként. Házat épít, neki volt mersze belevágni, de amíg tervet, építési engedélyt intézett, fogyni kezdett a kedve. S amikor szabad szomba­ ton elment cementet, áthidalógerendákat venni, bosszúsan fordult vissza, mert a TÜZÉP-telepen is szabad napot tartottak. — Tudom, tudom... Nem ez a jellemző, mert csütörtökönként, ha tetszik, este hét­ kor megvehetem még a fél áruházat, az állami biztosító fiókjában bejelenthetem az összes károm, s azt is tudom, ha tü­ relmesen várok mint kétgyermekes, s rá­ adásul fizikai dolgozó, csak megkapom. De engem az is érdekel: mikor? — vált han­ got, s a földön szanaszét heverő játékokat szedegeti a kiságyba. — Az idő nekünk tényleg pénzt jelent! — mondja az asszony, aki eddig észrevét­ lenül kuporgott az ajtóban. — Ez a csöpp­ nyi kert? El sem tudja képzelni, mennyit bajmolódunk vele, de nem is járok a piac­ ra, mint a munkatársnőim — dicsekszik némi büszkeséggel. D. András nagyot sóhajt. — Bánom is én a zöldséget, csak egy­ szer eljussunk innen! A szakszervezeti bizottság irodája prak­ tikus okokból a földszinten található. — Ha két emelettel följebb lennénk, a gyár javarésze benevezhetne az Edzett If­ júságért mozgalomba — céloz a forgalom­ ra N. Kálmán, szb-titkár. — Szerencsére túlvagyunk azon az időszakon, amikor ha a művezető összecsippentett szemmel nézett a beosztottjára, már szaladtak is hozzánk igazságtételért... Alig kezdtünk hozzá a beszélgetéshez, máris kénytelenek vagyunk szüneteltetni. Csapzott hajú karbantartó nyitja ránk az ajtót. — Kálmán bátyám! Ne haragudjon, mondták, hogy fontos ügyben tárgyal, de hát az én ügyem is fontos — rágja meg a szavakat, aztán máris a tárgyra tér: — Nem tudom, minek a zsebszámológép meg mit-tudom-én-micsoda, de nekem legalább egy adyval kevesebb nyereséget számol­ tak! — Voltál a bérszámfejtésen? — Nem. — Édes öregem, én semmit nem tudok csinálni. Menj fel G.-néhez, aztán majd ő elmagyarázza neked, hogy miért ennyit kaptál — tanácsolja az szb-titkár, de a másik csak nem akar mozdulni. — Mondom, hogy nem ránk tartozik. Te vagy ma a nyolcadik, aki azzal jön hoz­ zám. hogy nem stimmel a pénz. A G.-né az illetékes... — Jól van! De az az érzésem, hogy ha­ marosan visszajövök — nyugszik bele ide­ iglenesen a fiatalember, és becsukja maga mögött az ajtót. — Remélem nem kell lefestenem ezek után, hogy mekkora nálunk a vendégjá­ rás — néz rám mosolyogva N. Kálmán. — Világos, mindenkinek a maga ügye a legelsőbb, csak én vagyok olyan mulya, hogy még a tavalyi szabadságom fele is benn van, az asszonnyal négy év óta ké­ szülünk üdülni, de a beutalót mindig át­ engedem valakinek, mert aztán hallgat­ hatnám: bezzeg az szb-titkár a Balaton­ hoz kapott, főidényben... Telefon után kapkod, közben postát bont, elharapva a szájából kicsúszó „elnézést”-eket. Meséli, mindenféle aprócseprő ügyekkel keresik fel. Persze, hogy örül is neki, mert a bizalom megnyilvá­ nulása, s akin tud, természetesen segít. Aztán papírcsomót nyom a kezembe. — Olvassa közben! Legalább addig sem unatkozik! Jegyzőkönyvek, beadványok. H. Tibor ügye. Kérelemmel fordult a gyár vezetői­ hez, hogy ismerjék el törzsgárdatagságnak azt az időt, amíg ő 1952-től hallgatóként egyetemi tanulmányait folytatta nappali tagozaton. „Indoklásul szeretném felhozni, hogy engem a gyár irányított tanulni, s így ez az idő úgy tekinthető, mintha mun­ kaviszonyom folyamatos lett volna” — áll a papíron. A gyáriak a beadványt el­ utasították, erre a munkahelyi döntőbi­ zottsághoz fordult, amely kedvező választ adott. A gyár fellebbezett. — Joggal, hiszen a törzsgárdatagságot nem munkajog szabályozza, hanem a kol­ lektív szerződés, ez pedig nem teszi lehe­ tővé a tanulmányi évek elismerését. Fő­ ként harminc év után — kommentálja az esetet a szakszervezeti bizottság titkára. — Én mondtam Tibornak, hogy fölösleges írogatnia össze-vissza. Úgysem lesz igaza. Tudja, mivel jött? Hogy én fúrtam meg, hogy ha akarom, elintézhettem volna, meg ilyen a szakszervezet, mit tudom én mió­ ta fizeti a tagdíjat, s ez volt egyetlen kérése. Mit csinálhatok? — tárja szét kar­ jait. Hasonló eseteket sorol, több mint két évtizedes mozgalmi múltja alatt volt mit intéznie. — Nagyon vigyázunk arra, hogy a jo­ gos panaszok, legyenek azok a legaprób­ bak is, házon belül megoldódjanak. Mos­ tanában az emberek érzékenyebbek... Nem sajnáljuk az időt, aztán a dolgozók érdekvédelme fontos feladatunk, de na­ gyon kellemetlen nemet mondani! Kikísér. A gyár betonudvarán sárga tar­ goncák futkosnak, a szomszédos üzemcsar­ nok kapuján ki-be járnak. Gyors üdvözlé­ sek. biccentéssel, felemelt mutatóujjal. N. Kálmán izzadtságcseppeket törül a homlo­ káról, pedig a központi fűtést már ki­ kapcsolták, az északi fekvésű szobában pe­ dig aligha lehetett több plusz tizenöt fok­ nál. — Melegem van! — jegyzi meg. Látni is. * A szomszédos gyárat, bár több mint százéves múltra tekint vissza, nem a jö­ vedelmező gazdálkodásáról emlegetik. Rossznyelvek szerint a népgazdaság job­ �ban járna, ha azonnal lehúznák a redőnyt. Tavaly ősszel egy hónap alatt több mint százan léptek ki, bár már enélkül is mun­ kaerőgondokkal küszködtek. — Néha az az érzésem, hogy nem is vesszük komolyan saját dolgainkat. Miért ne? Ha egy téeszt szanálnak, nyöghetik jó néhány esztendeig a terheit, a mi adós­ ságunkat pedig az állam rendezi. Biztos megéri veszteségesen termelni is, csak én innen ezt képtelen vagyok belátni. Fő­ ként úgy, hogy hagynak életrevaló javas­ latokat elkallódni — panaszkodik mű­ szaki ismerősöm, aztán kiszakad belőle: — Ha egyszer itt szabad kezet kapnék, megmutatnám... — Termelési tanácskozáson elmondtad? — Mit? Hogy én akarok igazgató len­ ni? — Az ötleteidet. — Régebben. Egyiket-másikat figye­ lembe vették, de aztán nem nézték jó­ szemmel, hogy mindenbe beleütöm az orrom. De ha majd nem minden időmet a gyártósorok mellett töltöm, nem hunyha­ tom be a szemeimet... A randevút ő szervezte meg. Egyik kol­ légája tízmillió forintos megtakarítást eredményező javaslattal állt elő, papírra is vetették, újításnak szánva. Annyira egy­ szerű dologról van szó, hogy magától ér­ tetődőnek tartották bevezetését. — Tízezerszámra rendelünk egy bizo­ nyos mütyürt termékeinkhez valamelyik pesti cégtől. Kiszámoltuk, ha a nyugatné­ met partnertől kérjük, felébe kerül. Nem beszélve arról, hogy pontosabban is szál­ lít. Az árkülönbségből származna a tízmil­ lió megtakarítás. — Mit szóltak? — Először: nem újítás! Másodszor: meg kell vizsgálni, kapunk-e valutakeretet a behozatalra, s aztán majd visszatérünk rá... Két hónap elteltével újból összeakad­ tunk az utcán. — Mi van a „mütyürökkel”? — Megérkezett az engedély az import­ ra — újságolta a fiatal műszaki. — Akkor minden oké! Vízszintesen rázta a fejét. — Hol van még az! A diri közölte, ala­ posabban végig kell ezt gondolni, nehogy a magyar cég megsértődjön. .. Nincs is égető szükség az NSZK-beli alkatrészek­ re, de legalább szorítsuk rá a magyar partnert, adja olcsóbban. Az is néhány millió költségcsökkentés, s persze nekünk is illene valamit kapnunk az ötletért — magyarázta a járdán állva. A szokatlan és egyszerű megvalósításá­ nak göröngyös az útja, s ennél talán egy dolog a nehezebb: a különböző érdekek összeegyeztetése. * Régi, elhamvadt nyár emlékét viseli szí­ vében J. János. A mondat szó szerint ér­ tendő. Az s.-i üzem szerszámkészítője ti­ zenhat évvel ezelőtt szenvedett üzemi balesetet. A műhelyben sérült meg. Mun­ kavégzés közben acélszilánk fúródott a szívébe, a legjobb orvosok is tehetetlenek voltak, műtéttel sem lehetett eltávolítani az apró és konok fémdarabot. J. azóta könnyebb beosztásban dolgozik, másfél évtizeden keresztül havonta 950 forintot kapott jövedelme kiegészítésére és százöt­ ven forintot gyógyszerekre. Nemrégiben az üzem megszüntette a járadék folyósítását azzal az indokkal, hogy nincs jövedelem­ különbség a többi szerszámlakatoshoz ké­ pest. J. János a vállalati munkaügyi dön­ tőbizottsághoz fordult, s mert ügyében nem született kedvező fordulat, a megyei munkaügyi bírósághoz fellebbezett, ahol kiszámolták az átlagkereseteket, s megál­ lapították: jogtalan a jövedelemkiegészí­ tés megvonása, a vállalatnak továbbra is fizetnie kell. — Az ilyen és ehhez hasonló ügyek ná­ lunk mindennaposak — fűzi hozzá az ügyet tárgyaló bíró. — Több száz évente, s meglehet a szerencse forgandó, a jog mindenkire egyformán érvényes. Hol a munkásnak, hol a vállalatnak kell igazat adnunk. B. Gábor belenyugodott az ítéletbe. Gé­ pészmérnöki karra jelentkezett, magára vállalva a levelező tagozattal járó költsé­ geket. Munkáltatója nem javasolta fel­ vételét. Alig hogy túljutott az első vizsgá­ kon, új munkakörbe helyezték, s előírták neki a mérnöki végzettség megszerzését, amelyre a friss beosztáshoz szükség is volt. Az egyetem befejezése után B. há­ rom hónap múlva beadta felmondását, amelynek következményeként a vállalat az öt év alatt kapott kedvezmények viszszafizetését követelte. — Jogtalanul! — mondják a bíróságon. — Ha utólag kötelezték az egyetem elvég­ zésére, legfeljebb az azt megelőző egy év­ re kifizetett összegre tarthatnak igényt... * • A paragrafusok szűkszavúak, s minden­ kire egyformán vonatkoznak. Némelyek­ ben úgy él a munkaügyi bíróság, mint olyan szerv, ahol a munkásnak mindig igazat adnak. M. János aligha híreszteli ezt. A megyeszékhely melletti húsfeldol­ gozó üzem dolgozójának szekrényében az ellenőrzés során másfél kiló húskészít­ ményt találtak. Az üzem szigorú szabályai szerint öltözőszekrényben szalámit, fel­ vágottat tárolni tilos, s lopásnak minősül. Erről M.-nek is tudomása volt. Annál in­ kább, hiszen hasonló dolog miatt már két­ szer kapott fegyelmit. Az üzem vezetői több esélyt nem hagytak, azonnal fel­ mondtak a dolgozónak. S ezt — „további fellebbezésnek helye nincs” megfogalma­ zással a határozatban — a munkaügyi bí­ róság is jóváhagyta. A tárgyalások egymást követik. A fo­ lyosón hárman-négyen várakoznak. Al­ peresek és felperesek. Az arcok szinte személyigazolványul szolgálnak. A derűs tekintetű, cigarettázó férfi, hóna alatt ak­ tatáskával, a vállalat jogi képviselője. Tő­ le másfél méterre, fotelba süppedve a vele egyivású másik. Homlokán vékony ráncok ugrálnak, tompuló érzékszervek­ kel, mereven nézi a szemközti fal világos festését, nyakkendőjét lazára engedi, feszélyezetten érzi magát. Ő a vállalat volt dolgozója. Mustrálgatják egymást, mind a ketten tudják már, ki lesz a munkaügyi per vesztese. * A b-i vállalatnál, miként a pártszerve­ zet titkára fogalmaz, mindent elkövetnek, hogy megkönnyítsék a munkások ügyei­ nek intézését. — Jó pár éve létrehoztuk a jogsegély­ szolgálatot. Eleinte alig-alig vették igény­ be a dolgozók, de ha ma megszűntetnénk, alighanem visszakövetelnék — állítja dr. H. István jogtanácsos. Hosszasan sorolja, miféle dolgokban kérnek és várnak tő­ le segítséget: válóper, tanulmányi szabad­ ság, szabadság pénzzel való megváltása, telekhatárvita a szomszéddal... — Van mi után búvárkodnom még es­ te otthon is. Lassan univerzális leszek... Az üzemi jogi felvilágosítás, úgy tűnik, mindenkinek kifizetődő. A gyár dolgozói­ nak, mert helyben és ingyen jutnak hoz­ zá a számukra oly fontos információkhoz, s legtöbbször megnyugodva indulnak haza. Hasznos a gyárnak, mert csökkent a tört­ műszakok száma, a máról-holnapra való szabadságigénylés, amelynek hatása ter­ melésben, árbevételben, hatékonyságban kamatozik. Néhány esztendeje — talán tanácstagi választások előkészítésének jegyében — a helyi tanács vezetői látogattak műszak vége után a gyárba. Beszámolni jöttek, tájékoztatni településfejlesztésről, az ál­ lamigazgatás korszerűsítéséről. A tanács elnöke pompás képet festett az újonnan létrehozott ügyfélszolgálati irodáról, el­ mondta, hány féle beadványmintát dolgoz­ tak ki és sokszorosítottak. A hozzászólók közül valaki megkérdezte: „Azok közül a papírok közül nem lehetne néhány da­ rabot a gyárba eljuttatni, hogy ne kelljen minden apróság miatt szaladgálnunk a ta­ nácsra?” Az ötlet hamarosan megvalósult. — Nézzen nyugodtan körül! — ajánlja az üzem- jogásza. — Van itt minden: űr­ lapok, hatósági bizonyítványok, lakás­ igénylő nyomtatvány, fejből lassan már számon sem tudom tartani. Fiatalasszony érkezik a jogsegélyszolgálat hivatalos ideje alatt. — Doktor úr! Tessék nekem megmon­ dani, hogy milyen, támogatás vagy ked­ vezmény jár a nyúltenyésztő-szakcsoportban... Attól függ, hogy belépünk-e! — teszi hozzá a fontosság kedvéért. A jogtanácsos mosolyogva csóválja a fejét. Cinkosan kacsint felém, mintha előbbi szavait hallaná igazolva. — Ne haragudjon! Ennek bizony utána kell néznem. Holnap délelőttös? — kér­ dezi a nőt. — Igen. — Műszak után ugorjon be hozzám, ígérem, hogy előkeresem magának — ad megnyugtató választ az érdeklődőnek, �majd miután újra kettesben maradunk, az előbbi gondolatot próbálja befejezni: — Ha ilyen apró dolgokra odafigyelünk, a dolgozók hangulata is jobb. Nekem jól­ esik, amikor az üzletben ruhát próbálok, s az eladó tanácsaival segít az öltöny ki­ választásában. Az ablak üvege híven közvetíti a kinti eseményeket. Tisztára mosdott munkások igyekeznek kifelé a gyárból. Furcsa pél­ da jut a paragrafusok emberének eszébe. Amikor a környező falvakból toboroztak munkaerőt új üzemcsarnokukba, nem a betanítás okozta a legtöbb vesződséget, ha­ nem hogy az újakat rászoktassák a mun­ ka utáni fürdésre. — Nagy ügyet oldottunk meg ezzel is... * Úgy tűnik, D. Andrásék álma valóra válik. Bement a gyár igazgatójához, mert saját ügyében nála még nem járt. Lefes­ tette lakáshelyzetét, szemléletesen idézte fel a plakátokkal elleplezett penészfolto­ kat, a doh szúrós szagát, s igyekezett ki­ puhatolni, hogy a tanács által a vállalat­ nak ígért keretből mikor juthat hozzá új otthonhoz. — D. elvtárs! Beadta igénylését válla­ lati lakásra? — Azt mondták, fölösleges, mert csak öt év után jöhetünk szóba. — Kitől kapta az információt? — A kollégáktól, a szereidében. — A kollektív szerződésünkben akad egy kitétel, hogy eltekinthetünk a törzs- ÁFÉSZ-demokratizmus ESEMÉNYJÁTÉK a formalitásokról Az elődöt FMSZ-nek hívták. A zömmel 1948-ban alakult Földművesszövetkezetek kezelésükbe vették a volt nagybirto­ kok fel nem osztható „maradványait” — darálókat, magtára­ kat, cséplőgépeket és traktorokat —, aztán üzleteket, kocsmá­ kat nyitottak. A jelszó nyomán — Egy falu, egy szövetkezet! — minden községnek megalakult a maga FMSZ-e, az ügyvitelt és a könyvelést pedig ellátta a hat-hét falut is kiszolgáló ván­ dorkönyvelő. A fejlődésben a körzeti Földművesszövetkezetek megalaku­ lása volt a következő lépcső; szűk egy évtizede pedig sor került a cégtáblák cseréjére, s a bélyegzőkre is ekkor vésték rá: ,,. • és vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet”. Az elnevezés többé-kevésbé sejteti, hogy az ÁFÉSZ-ek tulajdon­ képpen azt teszik, mint a volt FMSZ-ek — csak nagyban. Az­ az: ellátják a szövetkezet tagságát — s az egész falut — „étellel-itallal”, tartós fogyasztási cikkekkel, felvásárolják a piacra szánt mezőgazdasági terméket, adott esetben pedig ezeket ma­ guk termeltetik; s különféle szolgáltatásokkal, kölcsönzésekkel is foglalkoznak. A szövetkezetek gazdasági okokkal indokolt egyesülése még napjainkban is folyik, ennek eredményeként például a p.-i ÁFÉSZ munkáján egy egész járás ellátása, két­ tucatnyi faluban élő szövetkezeti tagság közérzete múlik. — Ha mammutszövetkezetekre van szükség, ám legyen. Az egyesülésekkel azonban olyan messzire került a tagságtól az ÁFÉSZ, hogy igencsak kevéssé érezhetjük a magunkénak —, dohog R. G. Kié akkor hát az ÁFÉSZ? A szövetkezeti demokratizmus szerint a kisebb-nagyobb összegű — s a szövetkezet gazdálko­ dását segítő — részjegyek váltásával anyagi áldozatot is vál­ laló tagságé. A szövetkezet azonban hatalmas, a tagság egy­ szerre és egy helyre soha össze nem hívható; így jogait, bele­ értve a döntéseket is, közgyűlés helyett részközgyűléseken gya­ korolja. A színpadon nyakkendős elnökség, a valamikor mozinak használt terem vaslemezhez csavarozott székein bakancsos, ber­ liner kendős szövetkezeti tagság. „Fél hét, ideje lenne már kez­ deni!” — rikkantja elől a boltos. Hátam mögött pedig remény­ kedve jegyzi meg Válócziné: „Ma valami új sorozat kezdődik a tévében, szeretnénk megnézni”. Balgaság — nézek a kezemben tartott, a Rákóczi Nyomdá­ ban 13 ezer példányban sokszorosított meghívóra. A napirend ugyanis „félméternyi”. Igaz is, az általános fogyasztási és ér­ tékesítő szövetkezet részközgyűlésén vagyunk: itt hallgatjuk meg az igazgatóság beszámolóját; fogadjuk el a tervet; „dön­ gárdatagságtól, amennyiben fiatal és jó munkát végző szakemberről van szó. Maga pedig mind a két kitételnek megfelel. Ha jól tudom, vasárnapi műszakot rendsze­ resen vállal, a legutóbbi exportszállít­ mány határidőre történő teljesítésében nem kis része volt. Igaz? — Ühüm... — mondta irulva-pirulva a dicsérettől a szerelő. — Adja csak be azt a kérelmet. Persze, ha vállalkozik rá, hogy hosszabb ideig marad nálunk! Azóta D.-ék fel-felülnek a helyijáratú autóbuszra, s az új lakótelepen ellenőrzik, hogyan haladnak az építők. Egy üggyel talán megint kevesebb lesz. M. Szabó Gyula tünk” a tagsági érdekeltségi alap felosztásáról; itt módosítjuk az alapszabályt; titkosan és nyíltan választunk mindenféle he­ lyi és felsőbb vezetőt — viszik a szavazatainkat a központba összesíteni. Mindenekelőtt tehát szavazunk. Negyven kéz emelkedik a magasba, kérdés-javaslat-ellenszavazat-tartózkodás nélkül jóvá­ hagyjuk a napirendet, a jelölő- és szavazatszedő bizottság öszszetételét. A munkabizottságok tehát annak rendje és módja szerint megválasztattak, bár a 116 meghívott szövetkezeti tag­ ból csak negyven van jelen. De bejelentik, hogy harminchatan „igazoltan hiányoznak, ezért a részközgyűlés határozatképes. Mellesleg, az „igazoltan” meg nem jelenteket nem számolja sen­ ki, éppen annyi a számuk, amennyi szükséges. („Az indokol­ tan távollevőket le kell vonni az összes taglétszámból és a meg­ maradt létszámot kell viszonyítani a megjelentekhez, a határozatképességet ennek megfelelően kell megállapítani.”) , ... Az. ÁFÉSZ ez évi célkitűzéseiről hallgatjuk a központ kiküldöttjét, közben „dolgozik” a jelölő bizottság. A kocsmáros — ezúttal elnöki minőségében — az ölünkbe nyomakodik. a negyedik széken ülő Vinczénéhez hajol. Gépelt papírlapot nyom a kezébe. — Hallotta, Manyika, maga is tagja lett a jelölő bizottság­ nak. Itt a lista a jelöltekről, nézze meg! Bár, úgysem ismer kö­ zülük senkit... „Sosem lesz már vége, ideje lenne kezdeni a sorsolást!” — morognak egymás között a jobbára idős asszonyok; de a ki­ küldött csak beszél, beszél, beszél: „ ... értékesítésünk megszer­ vezésében az árualapok biztosítását a társadalompolitikai fel­ adatok megvalósításának jobb segítésére kívánjuk felhasznál­ ni, előtérbe helyezve az egészséges táplálkozást, a nők háztar­ tási munkájának könnyítését, a munkásellátás javítását... ” __ olvassa rendületlenül a 25 példányban stencilezett beszámolót. Ki figyel oda? Senki. Minek is, amikor az innen-onnan öszszeollózott közhelyekkel traktálják a tagságot. Amikor a szé­ pen hangzó, mégis semmitmondó — és főleg ide nem illő — beszámolóban el sem hangzik a falu neve. Hivatkoznak a nők háztartási munkájának megkönnyítésére — mert manapság ez a divat, határozat is van rá, a beszámolót meg le lehet fűzni, a „teljesítés” kipipálható —, de szó sem esik arról, hogy tizen­ egy órakor még ott állnak az asszonyok a bolt előtt, kenyér­ re várva. A beszámoló azonban folytatódik tovább, le van stencilezve, azt kérem fel kell olvasni. „A termeltetés területén foko­ zottabban kell törekednünk a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének segítésére, az innen felkínált, minőségnek megfe­ lelő áruk felvásárlásának és továbbértékesítésének fokozására, a szakcsoporti tevékenység szervezeti és működési szabályzat­ nak megfelelő működésének biztosítására.” �Szép És ismerős nem volt meg olyan Hogy a leszedett áru az előbb szép szóval, szöveg. Igaz, azt nem említik, hogy soha szervezetien a felvásárlás, mint tavaly. fásládákban és vesszőkosarakban töppedt majd indulattal reklamált göngyöleg híján. A továbbiakban megtudjuk, hogy az egyesült szövetkezet­ nek 744,6 millió forint összegű bevételt kell az idén elérnie Később meg is „szavazza” ezt mindenki, bár nem hiszem, hogy egyetlen résztvevő is emlékezne a tervszámra. Végül: „Gazdál­ kodásunk eredményeként 13,5 millió forint összegű nyereség realizálódik, amely 7,1 millió forinttal, 34,4 százalékkal keve­ sebb az 1979. évinél. A jelentősen csökkenő nyereség miatt be­ szűkülnek továbbfejlesztésünk lehetőségei is.” A milliókat meg a „beszűkülést” ugyan nem érti senki, mégis viszonylag csöndes a tagság. Vár, látszólagos türelemmel. Még fel is lélegzik, amikor a napirendnek megfelelően feláll a területi — helyi — intéző bizottság elnöke: talán most lesz szó rólunk. A faluról, az ellátásról, mindennapi gondjainkról. Csalfa remény. Bázis-terv-tény-százalékok — ennyi az egész, kissé összezagyváltan előadott mondandó az elmúlt évről. A máról, a holnapról egy hang se. — Tessék, elvtársak, szóljanak hozzá! Hosszú csönd. Igaz is, van mihez hozzászólni? A brosúrákból, állásfoglalásokból és irányelvekből mi­ xelt beszámoló itt a faluban nem vitaalap. Pontosan egy év­ vel ezelőtt, egy hasonló gyűlésen, megtagadtuk a formális, sem­ mitmondó, a helyszínt és a megjelenteket érdeklő tényeket egyaránt figyelmen kívül hagyó beszámoló meghallgatását. Csöppnyi, ártatlan — és eredménytelen! — lázadás volt ez __ emlékezik egy zöldségtermesztő. — Nézzék, mi is tudjuk, hogy ez fölösleges, máshol is morognak az emberek az időrablás miatt — mondta akkor a kiküldött. — Értsék azonban meg, ez a szabály. A törvény! Az ÁFÉSZ beszámolóját, meg a tervet minden részközgyűlé­ sen jóvá kell hagyni. Jóváhagyjuk, bánná a fene, de legalább egy passzus ró­ lunk is szólhatna benne. Így azonban hiába agitál kényszere­ detten a részközgyűlés helybeli levezető elnöke — aki melles­ leg az apám —: „Kezdheti, emberek, mindjárt a második hoz­ zászóló is... ” Igaz, a hallgatásnak más oka is van. A hosszan tartó csen­ det végre megtöri a területi intéző bizottság elnökének elégedett hangja: — „Akkor, emberek, semmi gond, semmi probléma...” S a hamis nyugalmat árasztó kijelentés nyomán a színpad felé löki jobb kezét az első szólásra jelentkező: — Nagyon rövid leszek, csak erre a nagy szótlanságra kí­ vánok magyarázatot adni. Eszerint bebizonyosodott már, hogy teljesen fölösleges felállni a székről, mert a bajainkra a hely­ színen mindig rábólintanak, de aztán a kutya sem foglalkozik velük. Alig három hete, hogy a falugyűlésen — az ÁFÉSZ ki­ küldöttjének jelenlétében — kritizálták a több kilónyi rozsdá­ val, csigával, mindenféle szeméttel vegyített fűtolajat; elmond­ ták, hogy két esztendeje nem lehet tápot kapni; hogy negyed­ éve bádogvödörben mossák a falu kocsmájában a poharakat. .. hogy... Mi történik ezek után? Még arra sem méltatják a fa­ lut. hogy reagáljanak az észrevételekre, legalább a szövetkezet gyűlésén. Ezért a csend, belefáradtunk az ismétlésekbe. Mint a zsilip mögött kitörni készülő, majd kibuggyanó víz­ tömeg, olyan erővel töri darabokra a csendet az indulat; a színpadon elhelyezett asztal mögött ülők lázasan jegyzetelhet­ nek: nincsen hentesáru, rosszul értelmezett takarékosságból nem világítanak kellően az italboltban, tisztességtelen, terme­ lői kedvet szegő sápot szed a szövetkezet a felvásárlásban, ruszli, azaz pácolt hal kellene, kasza-kapa-köszörűkő is lehetne a bolt­ ban. Pestre menjen érte az ember? Egyre jobban belejövünk az igények sorolásába, valaki már ott tart, mintha egy nagy­ városi gyűlésen szólna: mirelitárukat is kínálhatna a vegyes­ bolt. Kínos pillanatok következnek, a hozzászólók között a kül­ döttünk áll fel: — Nehéz helyzetben vagyok. Az jár a fejemben, hogy mit gondolnak rólam az emberek: hogyan képviselem érdekeiket a szövetkezet küldöttgyűlésén? Csakhogy én ott is szóvá tet­ tem az idegborzoló táphiányt, meg azt is, hogy egy ócska bá­ dogvödörben mossák a poharakat, a hónapok óta rossz víz­ csap mellett. Csak az a baj, hogy ott sem, meg azóta sem kap­ tam választ. Nem is tudom, mi értelme van így ennek az egész küldöttségnek. Indulatos szavait hallgatva felidézem, hogy egy alkalommal ugyanez az ember azt mondta: nem volt addig semmi baj, amíg „kis szövetkezet voltunk”. Egyvalaki ezerfélével foglalkozott, mégis mindennek volt gazdája. Ma csoportok-osztályok-főosztályok vannak, de az „apró­ ságokra” nem jut idő. Igaz, másra — a kereskedelmi, ellátási, szolgáltatási és termeltetési tevékenység szervezésére — sem nagyon. Pedig... Mindig mosoly szalad az arcomra, amikor eszembe jut az egyik „vendéglátóipari egység” vezetője: — Ha bemegyek a központba, azt sem tudom, kihez szól­ jak, annyian ülnek körül egy íróasztalt, felállni meg egy ember sem akar, nehogy „elfoglalja” valaki a helyét. Legközelebb az­ tán megint ott ül egy új pofa, azt sem tudom, mi a titulusa, ke­ gyelmesnek. .. félkegyelmesnek illik-e szólítani... Az emlékidézés alatt már-már széles folyammá duzzadó vi­ ta nehezen ér véget, a kiküldöttek hiába lökdösik a levezető elnök könyökét: „Zárd már le a hozzászólásokat!” Az nem en­ ged, ellenben biztatja a jónépet: „Mondják csak, emberek!” �De egyszer a panaszkodásba is belefáradunk, következnek a válaszok. Feláll az egyik kiküldött, pártunk helyes politiká­ járól értekezik — húsprogram és kistermelés így, meg úgy —■ majd „válaszol”: — A tápellátás központi kérdés. Értsék meg azonban, em­ berek, időnként akadozik a szállítás, jelentkeznek a gondok. Mondja tovább rendületlenül, a részközgyűlés meg felrö­ hög, itt-ott még az elnökség drapériás asztala mögött is fel­ villan egy-egy kínos mosoly. Hogyisne, amikor ez a szövetke­ zeti vezető úgy válaszol, hogy azt sem tudja, miről van szó. Itt ugyanis nem rendszertelen szállítást reklamálnak, hanem amiatt sírnak, hogy kerek két esztendeje egy kiló tápot sem láttak a szövetkezet lerakatában. De a kiküldött elvtárs azért meglehe­ tősen nagy lelki nyugalommal kijön a részközgyűlésre, anél­ kül, hogy tájékozódna: mi is a „helyzet” abban a faluban, ahová „kiszáll”. Meg kell hagyni, az ilyen felkészüléssel jókora becsületet ad a részközgyűlésnek. Ideje nem volt talán, a hoz­ zászólásokra azonban odafigyelhetett volna. Legalább. Az ifjabbik kiküldött azt mondja: nem értették a legelső hozzászólás kérdésének lényegét. — Egymást nem értettük — hangzik higgadtan az „ismét­ lés”. — Kérdésem nincsen, hiszen arra úgyis rábólintasz: iga­ zad van! Mindenki ezt teszi, aki idejön a faluba, aztán mégis minden marad a régiben. Még csak számon kérni sem tudjuk az ígéretet, mert a legközelebbi gyűlésre úgyis más jön. Leg­ közelebb te sem ülsz majd ezen a színpadon! Kérdés helyett hát azt mondtam el, milyen csekély a súlya a szavunknak. Aminél talán csak a kényelmes bólintás, a könnyelmű-felelőtlen ígérgetésetek súlytalanabb. Kérdés hát nem volt, válaszolni nem kell — ebben egyet­ értünk. A válaszadások után szavazunk ismét, merthogy vezetőséget-vezetőségeket-küldötteket kell választanunk. A jelölő bizott­ ság elnöki tisztét ellátó kocsmáros kiáll a publikum elé: — Titkos szavazással kell megválasztani az ÁFÉSZ elnökét és a felügyelő bizottság elnökét minden részközgyűlésen, a szavazatokat azután összesítik. A szövetkezet elnökének java­ soljuk M. J., a felügyelő bizottság elnökének pedig P. ... P. J. elvtársakat. — Kik ezek? Nem ismerjük őket! — kiabál egy nagy da­ rab bányász, határozottan a színpad felé. — Dehogyis nem, te Lajos! M. J. elvtárs már húsz éve a szövetkezetünk elnöke. Ez a P. .. — próbálja kibetűzni a ne­ hezen kimondható nevet —, hát... ezt én sem ismerem — vörösödik el az éppen felelősségteljes tisztét gyakorló jelölő bizott­ sági elnök. — A banktól... aki a banknál volt. .. — súgják a szín­ padról. Magyarázkodás jobbról-balról, majd újból közlik, ideje sort keríteni a titkos szavazásra. A szavazatszedő bizottság elnöke ki is osztja a néhány négyzetcentiméteres — gondolom, ugyan­ csak 13 ezer példányban sokszorosított — cetliket, rajta a két névvel. A bizottság gyorsan dolgozik. Egyik tagja nyomja a kezekbe a cédulát, a másik pedig gyűjti össze. Talán a terem feléig jutnak el, amikor megúnják ezt az aprólékosságot, az egyik széksor mellett megáll a két ember. — Hány szavazólapot szedtél eddig össze? Amaz mond egy számot, majd a bizottság elnöke az előbbi markába szurkolja a további cetliket. Hangosan számol, egé­ szen addig, amíg a „leszavazást” tanúsító cédulák száma a tár­ sa kezében el nem éri a részközgyűlésen megjelentek jegyző­ könyvben rögzített számát. Kész, vége. A kiküldöttek átveszik a szavazólapokat, vi­ szik az ÁFÉSZ központjába; lehet összesíteni a többi község szavazataival. A műveletnél majd kiderül: a tagság megválasz­ totta-e (?) az ÁFÉSZ és a felügyelő bizottság elnökét. Végre, a gyűlésre csalogató-marasztaló gyűlés fellélegzik, hamarosan itt a gyűlés néhányan némi aprópénzzel vastagabban terembe való belépéskor mindenki kapott most ott van a kalapban. sorsolás! A részköz­ vége, ráadásul jó mehetnek haza. A egy számot, a párja Talán egész este először érdekli valami az embereket, iz­ galommal vegyes kíváncsisággal várják: kik is lesznek a sze­ rencsés nyertesek, kinek nem kell holnap a boltban fizetnie. Egy öregasszony hangosan zsörtölődik, „úgyis kicsinálták az egészet!”, aztán el sem akarja hinni, hogy az ő számára húzták ki a százforintos vásárlási utalványt. Lassan azonban elfogy minden utalvány, nincs több nye­ remény. Nincs többé, ami itt tartaná az embereket. Tódulnak kifelé az ajtón, a kocsmáros pedig viccesen elkiáltja magát: — Senki ne feledje, hogy a vásárlási utalványokat az idén csak a kocsmában lehet beváltani! A propagandafogást néhányan még hallják, az elnöki zár­ szót aligha. A kifelé hömpölygő emberfolyam vége tolong az ajtóban, amikor a részközgyűlés levezető elnöke „bezárja” a tanácskozást. Késő este van, de e nevezetes alkalomból még kinyit a kocsma. Itt jegyzem meg a kiküldöttnek, az ÁFÉSZ egyik ve­ zetőjének: — Egyszer elhagyhatnátok a sorsolást. Kíváncsi lennék, elmennének-e a gyűlésre vagy hárman? Nem szól, de a választ mind a ketten jól tudjuk. Egy deci bor mellett aztán legalább háromszor megnyugtat: „Egyébként teljesen igazatok van... ” — Tudom. Ti meg helyeseltek — a gyűlésen. A pohármosás­ ra is, ugye, egészen addig, amíg valaki fel nem jelenti a szö­ vetkezetet a KÖJÁL-nál. Valakinek drága mulatság lesz... Egyetértenénk még sokáig, de a kiküldöttet sürgeti a gép­ kocsivezető: menni kell, a kocsit X faluban várja X. elvtárs. Ott is, másutt is részközgyűlés van. Vakulásig és orrvérzésig. �Két tucat faluban hallgatjuk és szavazzuk meg a mérleget, vá­ lasztunk elnököket, meg aztán mindenféle helyi elnököket-tagokat-küldötteket. Mindenütt ugyanaz a napirend — még egy­ szer: 13 ezer példányban sokszorosította a nyomda a meghí­ vót, s mindenütt a huszonöt példányban stencilezett beszámo­ lót olvassák fel. A gyűlésezés pedig megy tovább. Néhány nap múlva zöld­ ségtermesztő szakcsoport ülésén vagyunk, a kiküldött pedig előveszi a „stencilt”, merthogy az ÁFÉSZ fennhatósága alatt dolgozó szakcsoport önálló részközgyűlési egységnek számít. — Te, fiú, tedd el gyorsan azt a papírt, meg se kíséreld felolvasni! Itt renitens emberek ülnek. A kiküldött új ember és engedékeny. Így hát ezen a gyű­ lésen tényleg arról van szó, ami odatartozik: termelésről, szak­ csoporti tervekről, felvásárlásról. Azaz, a szakcsoport ügyeiről — a szakcsoport összejövetelén. Vaskos hiányosságokkal (?), persze. Elvárnák ugyanis, hogy hagyjuk jóvá az egész ÁFÉSZ célkitűzéseit, például: a ruházati cikkek forgalmát 4,5 százalékkal kívánják növelni. Tényleg: mi van, ha a zöldségtermesztő szakcsoport azt mondja, ez a terv­ szám, kérem, nem jó, legyen öt, hét vagy kilenc százalék? Szó­ val, ezt meg kellene szavazni, de bármennyire is kérjük, azt nem tudja a szövetkezet, mennyit forgalmazott a szakcsoport az elmúlt évben. Szövetkezeti mérleg és szövetkezeti terv van a szakcsoport gyűlésén, de szakcsoporti mérleg-forgalom-jöve- Mondd, mit tehetnék — A tizenhét oldalas jegyzőkönyvből le­ tette elém a tizenhetedik oldalt és azt mondta: írjam alá. Hol van a többi? — kér­ deztem. Ezeket úgyse szokták elolvasni — vetette oda. De én szívesen elolvastam vol­ na — mondtam neki. Jó, majd akkor oda­ adom — válaszolta mérgesen. Persze, azóta se adta ide. Én viszont aláírtam. Háborogva, zsörtölődve, de aláírtam. — A háborgás, morgás semmit nem jelent. Aláírtad. Ez a tény. — Mit tehettem volna? * Mit tehetnék, mit tehettem volna? — hall­ juk a kérdést itt is, ott is. Mintha nem tu­ datosulna bennünk — nem hisszük el? —, hogy a közéletet mi magunk alakítjuk, s mindenért viselünk — közvetve vagy közvet­ lenül — felelősséget. — Nem azonos, hogy az embernek viszo­ nya vagy köze van a világhoz — lát neki a magyarázatnak a pedagógus, aki másod­ állásban ideológiai oktatással foglalkozik. — Viszonya mindenképpen van, már azáltal is, hogy él, dolgozik. Erre mondta Marx — vagy Engels? —, hogy „teszik, de nem tudják”. Itt tehát még nem tudatosul az ember szabadságlényegűsége. Pedig fontos lenne, hogy tegyék, de tudják is! Ekkor volna közük a világhoz és csak ekkor fejlődhet ki a de­ mokrácia. — Tehát ön szerint kizárólag intellektuális föltétele van annak, hogy közünk legyen a világhoz? — Nem. A politikai, ideológiai ismeretek birtoklása, az általános műveltség kevés. Sze­ mélyiségjeggyé kell, hogy váljon a demok­ ráciára való igény. Az ember erkölcsi köte­ lességének érezze, hogy köze legyen emberi és tárgyi környezetéhez. Régi meggyőződé­ sem, páran megmosolyogtak miatta, hogy a történelem mindenkire személy szerint ki­ osztotta a maga feladatát... Tetszik a gondolat, bár csöppet sem új. De alkalmat ad „műveltségem” fitogtatására. delem stb. nincs. Válaszolni se tudnak rá. Egy idősebb, talán két évtizedes szövetkezeti múlttal is rendelkező férfi meg is jegyzi: — Hogy van ez? Miként készült el az ÁFÉSZ mérlege, ha az az összesítés nincs meg. ami része a mérlegnek? Mi pedig egyébként is erre, a mi munkánk eredményére volnánk kíván­ csiak. A szövetkezet küldöttgyűléséig pótolni is kell ezt a mu­ lasztást, mert a részmérlegek hiánya akadálya a küldöttgyűlés megtartásának- Nem volt akadálya. Megtartották, sőt, azóta már meg is ismételték. — Hallottad? Visszatapsolták a küldöttgyűlést, mert el­ csesztek valami szavazást — újságolja a szövetkezet egyik benn­ fentes alkalmazottja. — Rosszul választották meg az elnököt, vagy mi, valami fejes meg felfigyelt a szabálytalanságra, ezért újra össze kellett hívni a küldötteket. A szövetkezet jogászának és az egyik főosztályvezetőnek — ők a ludasok — részkártérí­ tést is kell fizetni. Csak nehogy a szívedre vedd... hamarosan megkapják jutalomban. A küldöttekért autók mentek, egy délután a járási székhe­ lyen újra összeült a küldöttgyűlés. Félórára csupán. Leszavaz­ ni, immár helyesen, szabályszerűen. Kiköszörülendő a csorbát, ami a szövetkezeti demokratiz­ muson esett. Kelemen Gábor — Németh László írta a Tanúban: „Az ember csak a maga dolgára vállalkozhat; so­ ha nagy dolgokra.” Erről van szó? Határozottan bólint, jólesően nyugtázom. — Pontosan. De a maga dolgát sem tudja mindenki. Pedig tudnia kellene. — Miért nem tudják? — Mert vannak olyan ellentmondások, amelyek a tudatosulást nehezítik. Kollekti­ vista társadalomban élünk, kollektív érde­ kek kellene hogy hassanak, de olyan a gaz­ dasági helyzet, hogy az emberek gyakran el­ fordulnak a közösségtől. Mit kell ma csinál­ nia például egy magafajta fiatalembernek? Hajtani, mert hiányzik a lakás, a bútor, a kocsi, az utazás... Nem is a javak szűkös­ ségével van a baj, hanem azzal, hogy a ja­ vakat nem csupán munkával lehet megsze­ rezni. hanem néhol ügyeskedéssel, helyezke­ déssel. S az ilyen megnyilvánulások száma mintha sokasodna... Úgy érzem, most találtunk rá a tulajdon­ képpeni témánkra, de ezen a ponton éles kanyarral térhetnénk el tőle. Marasztalni próbálom: — Mit tesz ezek ellen ön? — Én tanítok egy második osztályban. Eze­ ket a gyerekeket igyekszem tényleg dialekti­ kus szellemben nevelni. Megpróbálom a gon­ dolkodás kényszerét kialakítani bennük. Ez egyébként a politikai érzék beplántálásának is a módja, mert politikailag megbízható — véleményem szerint — az, aki józanul, ra­ cionálisan gondolkodik. Lekerekített gondolatok. Szeretnék közé­ jük piszkálni, hogy valami szúrós, hegyes do­ log akadjon az ujjamba. — Megelégszik avval, hogy húsz-harminc kamasznak rendet rak a fejében? — Nem tartom kielégítőnek. Közéleti fó­ rumokon is ki szoktam fejteni „hajmeresztő” nézeteimet. De egyebet mit tehetnék? Egyet nem értéseimet fedezendő tekinte­ tem elkalandozik a könyvsorra. Egy kötet fekszik keresztben a többi tetején. Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen. * „Mint ahogy az orvosló csodatevők és cso­ dakúrák a természeti világ törvényeinek nemismerésében gyökereznek, akképpen a szociális csodatevők és csodakúrák a szo­ ciális világ nemismerésében...” — írja Marx egy helyen. Ez az aforizmának is beillő gon­ dolat motoszkál a fejemben, mikor szobrász­ ismerősömmel beszélgetek. Műtermében kisebb és nagyobb, kész és félig (?) kész agyagfigurák, faragványok egy­ más hegyén-hátán. A sarokban magányosan áll a nagy mű, amit nem adna a zsüri meg­ szabta értéken alul. „Annyit nekem is meg­ ér” — mondja, majd átmenet nélkül kije­ lenti: — Minden társadalom egy koordináta­ rendszer, ami tulajdonképpen rácsrendszer. Váratlan, ennélfogva meglepő közlés, amit nem is állhatok meg szó nélkül. — Képzeletmozdító hasonlat. — És a közöm a világhoz kérdése úgy me­ rül fel: közöm a rácshoz — mondja rendü­ letlenül tovább. Agyaglepény hever az asztalon. Apró kés­ félével abba rajzolja bele a rácsmintát. — Itt vannak a lyukak, amikbe kerülhetsz. Előre látod, hova juthatsz, s ha ott vagy, meddig érhetsz, mi fér el belőled a keret­ ben. Megeshet, hogy választhatsz, vagy át­ léphetsz egyik lyukból a másikba. De csak a közeliek állnak nyitva előtted és ott is meg vannak szabva a határaid. Föl kell ven­ ned a rács formáját, erre az életösztön előbb-utóbb rávisz. Mert, ha üresen hagysz egy-két sarkot, vagy valamelyik oldalon kitüremkedsz, kihullasz az egészből. — Te mit teszel a rácsforma újraterme­ lődése ellen? — Szobrász vagyok. Szoborral tudom ma­ gam a leghatásosabban kifejezni. Ezért kö­ vet faragok, vagy agyagot gyúrok. Ha jó szónok lehetnék, akkor prédikálnék; ha író válhatna belőlem, akkor regényeket tennék az asztalra. De ilyesmire nem vagyok alkal­ mas. Tehát maradnak ezek... Körülmutat a szobrokon. Olyan szuggesztíven, hogy magam is rájuk bámulok, mint­ ha még soha nem láttam volna őket. Végig­ simítom az egyiket. — Ezekkel lehet világot formálni? — Remélem. Az biztos, hogy én a szob­ rászatomat soha semmilyen kétes célú pa­ rancshoz vagy érdekhez nem igazítottam. A közösségnek fontos tartalmat keresek és pró­ bálok kifejezni. Olyat, amely a jobbik ré­ szedet birizgálja. �Tűnődve elnéz rólam. Szeme egy apró, kétfigurás szobron állapodik meg. A kis mű megragadja az ember figyelmét. Én azt a címet adnám neki: Birkózók. * — Az a csoda ebben a gazdaságban, hogy össze sem beszéltünk, de ha az ország bár­ melyik végébe megy, minden főmérnöktől ugyanazokat a panaszokat hallja. Mégis min­ dig a vállalati vezetők a hülyék. Pedig mind­ annyian csak nem lehetünk azok. Zsebkendőnyi, de pazarul berendezett iro­ dájában már tucatszor beszélgettem ezzel a műszaki vezetővel. Ezt a sirámát most hal­ lom harmadszor. Alkalmasint ideje megkér­ deznem tőle, s meg is teszem: — Elég-e az, ha egy mai magyar főmér­ nök csak ironizál a dolgokon, vagy netán valamennyi felelősséget is magára kell vál­ lalnia. Összeszűkült szemmel pár másodpercig maga elé meredve gondolkozik. Nem láthat­ ni rajta: sérti-e a kérdés, vagy csak a sza­ vakat rágja meg. — Nézze... Jár hozzánk mindenféle bizal­ mas kiadvány, amikben rólunk, magyarokról szóló külföldi cikkeket közölnek. Mind azt írja, hogy Magyarország a lehetőségekhez képest nagyon jól áll. Mintha még tartaná magát a nézet hogy „Magyarország a keleti tábor legvidámabb barakkja”. Ezt még alá is támasztják adatokkal és kétségtelenül van igazságtartalom a megállapításaikban. Persze mi, akik itt élünk, nagyon jól tudjuk, hogy egy másik reflektor fényében ugyanezek az adatok egész másképpen fluoreszkálnak. Élvezettel mondja ki az utolsó szót. Ne­ kem is tetszik, le is írom, közben a mér­ nököt visszaterelem az eredeti kérdéshez. — Tehát akad mit tenni az irónia mellett. — Tudja, én született nonkonformista va­ gyok. Szerintem ez alkati kérdés. Olvasta a Caine hadihajó történetét? Olvassa el. Ott szemben állt egy kozák típusú, katonás, sarkos szabályzatember: a kapitány meg a non­ konformista hős. A regényben ez utóbbi ke­ rekedik felül. De amikor már győzött, egy ügyvéd megmondja neki: igaz, hogy győz­ tél, de azért te egy csirkefogó vagy. Mert lehet, hogy ezek a szabályzatemberek szűkfejűek, merevek, de igenis ilyenek vezetik győzelemre háborúban a hadsereget. No, ezért mondom, hogy bár valaki ezt megérti, mellre is szívja, és mégis nonkonformista marad, az már alkati hiba lehet. Én se tu­ dom ezt levetkőzni. Igaz, nem is próbálom. Amit magának a szabályozókról mondtam, azt szóvá tettem nagyobb nyilvánosság előtt is. Ezt tudom tenni és teszem is. Bár sok­ szor furcsán néznek rám. A főmérnök — többek közt — azt a gyöngéjét panaszolta a szabályozórendszer­ nek, hogy a gyárat csöppet sem ösztönzi az egyébként agyonpropagált termékszerkezet­ váltásra. Ő ezt hobbiból erőlteti. — Miért vállalkozik ilyen kockázatos „hob­ bira”? — Látott már maga vizslát vadászni? Megrendíthetetlen őszinteséggel rántom le a leplet műveltségem eme fogyatékosságáról. — Nézzen meg egyet valamikor. Ezt a ku­ tyát évszázadok alatt arra tenyésztették ki, hogy bizonyos helyzetbn meghatározott mó­ don viselkedjen. Megy a vadász előtt és amikor megérzi a vad szagát — illatát, bű­ zét, ahogy tetszik —, elindul feléje, hogy nem is lehet fékezni, megy. Mikor odaér, a fácántól egy-két méterre lekushad és meg­ merevedik olyan pózban, mintha villám csa­ pott volna bele. Orrával a fácán felé mu­ tat és így marad, ha kell, negyedórán ke­ resztül is, amíg a vadász oda nem ér és nem lő. Engem az egyetemen kialakítottak egyfajta munkára: műszaki tevékenységre. Ha belépek egy üzembe, egyből azt figye­ lem, hogy mit lehet ésszerűbben megoldani. A köztünk álló lapos dohányzóasztalra nyúl. — Hogy ezt a naptárt jobb így megfordí­ tanom, mert akkor innen is el tudom olvas­ ni, mi van ráírva, nem kell odamennem, ahol maga ül. És ezt csinálom, ha ösztönöznek rá, ha nem. Másként nem tudok viselkedni. — Nem inercia ez? Vagyis: a vizsla egy életen keresztül vizsla marad. De ha csak tehetetlenségi nyomatékről van szó, az idő­ vel gyöngül. — Ez is alkati kérdés. De különben a vizsla vadászösztöne is gyengül, ha megme­ revedett pózában ahelyett, hogy a fácánra lőnének, őt rúgják orrba. Mikor kiléptem az irodából, akkor értet­ tem meg az allegória záróképének értelmét. * Teszi, de tudja is (ahogy a korábban meg­ kérdezett pedagógus mondaná), hogy mit, miért csinál szakszervezeti titkár ismerősöm, aki nemrég került ebbe a pozíciójába, s most javában hajtja a lendület, a tenni akarás. Néha talán túlbuzog benne a jó szán­ dék, így aztán élete nem szűkölködik össze­ ütközésekben. — Gyakolczi újabban meg akar fúrni. Ko­ rábban elintézte, hogy egy közeli hozzátar­ tozójának adjon a cég kétszázezer forint la­ kásvásárlási kölcsönt. Most azt szeretné, hogy ezt a pénzt ne kelljen megadniuk. De én nem járulok hozzá és már az igazgatón­ kat is sikerült magam mellé állítanom eb­ ben a kérdésben. Gyakolczi ez miatt vicso­ rog rám. „Gyakolczira” egyébként régebben is, más­ tól is hallottam panaszt. Az a kép bontako­ zott ki — halványan — előttem: az illető­ nek nem tetszik, hogy a fiatal szakszervezeti titkár a korábban üres formaként kongó tisztséget most — zsurnalisztikai panellel szólván — megtöltötte tartalommal. „Ténye­ ző” lett, mert ténylegesen köze van a dol­ gokhoz. Ámbár tájékozatlansága, közéleti járatlansága miatt „felemás helyzetben” ér­ zi magát, s ez gyöngíti, ellentmondásossá te­ szi egyébként kétségtelenül jó szándékú mű­ ködését. — Mint szakszervezeti titkár és mint párttag is felemás helyzetben vagyok. Ha valamit titkárként esetleg megvétóznék, ak­ kor magasabb fórumon kell egyeztetni az álláspontot. És ott végső soron nekem kell engednem, hiszen köt a pártfegyelem. Kortyol kettőt a sörből, ezt az időt hasz­ nálom föl arra, hogy hitetlenkedésemnek hangot adjak. — Volt már ilyen eset? — Nem. Egy személyi ügyben morfondí­ roztam a vétóról. Valakit nem tartottam alkalmasnak arra a posztra, amire javasol­ ták. De tudtam, hogy „fent jól fekszik”, ezért végül én is bólintottam inkább. „Mit tehettem volna?” — hallom lelki füleimmel az alapkérdést. Legyinteni, bólin­ tani könnyebb volt, mint vétózni lett volna. — Mint párttag is eléggé felemás helyzet­ ben vagyok. Mert követelmény egyfelől, hogy lépjek fel a hibák ellen. Másfelől vi­ szont, ha ezt csinálom, egyből kapok egy címkét: önfejű! Sajnos, nem érzem, hol a határ, ameddig a bírálat építő és amin át­ lépve „önfejűvé” válok. Tartok tőle, hogy személyes érdekszférák peremén húzódik ez a vonal és ezért szinte soha sem látható. Még akkor is bele-belelépek, ha kínosan vi­ gyázok rá, hogy a bírálatom elvszerű le­ gyen. Megrágott, megformált, kerek gondolatok és könnyen érthetőek. Mint a féligazságok általában! — Te nem kapsz bírálatot? — törlőm le a sört a bajuszomról. — Dehogynem. Ez hozzátartozik Gyakolczi harcmodorához. Persze nem ő mondja el. Szócsőnek egy régi kádert használ, aki még harmadik Mátyás idejéből maradt ránk. Hét elemije van, nekem felsőfokú végzettségem. Ez is szálka a szemében. A múltkor mond­ tam az igazgatónak: Tárkányfy elvtárs, ma­ ga . kandidátus. Mi lenne, h,a a maga mun­ káját a portás bírálná meg? S jót nevet a viccén. Nem ismervén föl, hogy ezzel a tréfával mintha máris valami­ féle arisztokratikus pózba kezdene beleme­ revedni. — Te szavaztál erre a régi káderre? — Igen. Gyakolczi rávett. Azt mondta, hogy ha ez bent van, kevesebb bajt kever, mintha kint lenne. Nem láttam át a szitán. — Ilyen helyzetben mit tudsz tenni a kö­ zösségért? — Nagyon sokat. Erre nem lehet pana­ szom. Rávezethetem az embereket a külön­ féle problémák megoldására. Hatásköröm ré­ vén sok mindenben intézkedhetek, ezáltal gyorsíthatom a jó folyamatokat. Egyes jó embereknek megkönnyíthetem, hogy a kö­ zéppontba kerüljenek. Nagyobb testületi ülé­ seken a jó ügyeknek rangos embereket nyer­ hetek meg... �bár tudják, hogy akkor rájuk is „rosszabb” napok köszöntenek. Még körmölök szorgalmasan. Közben —, hogy megtörjem a csöndet — köszörülök egyet a torkomon. * Sorolja a lehetőségeit: jó ügy, jó ember, jó folyamatok... Remélhetőleg hamar meg­ tanulja, hogy nem mindig az a jó, amit egyetlen — bár kétségtelenül jó szándékú — ember annak vél. * — Megvalósul minden egyéni elképzelés, ha előremutató és megvannak a feltételek hozzá? Nagyvállalatunk versenyfelelőse — koráb­ ban egy tekintélyes szerv politikai munka­ társa volt — határozott és derűlátó. — Nálunk erre számtalan példa van. Hoz­ zám jönnek be a műszaki tanácskozások jegyzőkönyvei. Ezekből kigyűjtjük az egész vállalatra vonatkozó javaslatokat és továb­ bítjuk az osztályvezetőkhöz. Előfordul per­ sze, hogy egy-egy javaslattevő nem veszi figyelembe a valós lehetőségeket. Az ő in­ dítványukkal, még ha előremutatóak lenné­ nek is, nem tudunk mit kezdeni. Így aztán ők, a saját szemszögükből, úgy látják, hogy figyelmen kívül hagytuk az ötletüket. Kéthárom ilyen eset még kedvüket is szegheti. Két kávét hoznak be kis tálcán. A ver­ senyfelelős ragaszkodik hozzá, hogy én ve­ gyem le elsőnek a csészét. — Van-e tárgyilagos mércéje az „előremutatóságnak”, vagy egyéni érdek is eldönt­ heti az igent vagy a nemet? — Hogy mennyire előremutató egy javas­ lat, ez sokszor csak utólag derül ki. De nem hiszem, hogy egyéni érdek elgáncsolhat jó kezdeményezést. Már csak azért sem, mert minden egyéni érdek hosszabb távon egybe­ esik a közösségi érdekkel. Egy adminisztrátornő nyit ránk, horkant egyet és gyorsan visszahúzódik. — Most például élüzem lettünk. Ez di­ csőség a vállalatnak is és a borítékon is meg­ érzik az emberek. Megeshet, hogy egy „el­ lenség” keresztülhúzza a jó szándékú embe­ rek számítását, de nálunk ilyet még nem ta­ pasztaltam. .. Váratlanul ér az „egy ellenség” szóba ho­ zása. Közbevágok: — Ki az ellenség? — Ellenség az, aki a céljaink ellen tevé­ kenykedik. Vagy nyíltan, vagy leplezetten. Ez természetesen nagyon ritka manapság. Gyakoribb, hogy valaki lazít, ül a babérja­ in. Ő nem ellenség, csak hátráltató. — Van aki fél, hogy hátráltatónak bélyeg­ zik, mert szóvá tesz vélt, vagy valós hibákat. — Ilyet nem tapasztaltam. Ezt kispolgári nézetnek vallom. Ha nem szólunk a hibák miatt, akkor akadályozzuk a fejlődést. Én gyakran mondok bírálatot különböző fóru­ mokon és soha nem ért hátrány utólag. Gallérján fényes bányászjelvény csillan meg az ablakon bevágó napfénytől, Összehunyorítom a szemem. — Lehet, hogy épp ezért maradtam opti­ mista. A vállalat többi területén is nyugod­ tan kritizálhat mindenki és kritizálnak is! A munkások a termelési tanácskozásokon a „legmeredekebb” dolgokat is elmondják. Pe­ relnek mindenféle hiányosság miatt. Még a közvetlen főnöküket sem kímélik. — Hallottam olyan panaszt, hogy nem tudhatni: meddig előremutató a bírálat, mettől visszahúzó. — Ez attól függ, hogy az illető hol mond­ ja el. Ha azon a fórumon, ahol kell, akkor nincs baj. De sajnos nem minden emberre ez a jellemző. Sokan a kocsmában mondják el, ami a szívüket nyomja. Mert magyar ember a kocsmában vagy politizál vagy „dolgozik”. Eszembe jut, hogy kihűlt a kávém. Belepöttyentek egy kockacukrot a csészébe. — Múltkor a szomszédban Gábor napot ünnepeltek. Panelház, minden áthallatszik. Hát ki hallott már olyat, hogy Gábor na­ pon külpolitkáról vitatkoznak egész éjszaka? — Talán csak nem árt, ha vitával tisztáz­ nak kérdéseket... Mikor ezt — némi zavartságot mímelvén — mondom, nem rá, hanem a könyvszek­ rényre sandítok. — Természetesen. Azt helytelenítem, ha valakit megbélyegeznek téves nézete miatt. Vitázni kell vele és meg kell győzni. Ha lehurrogjuk, nem változik meg, sőt makacs lesz. De ha meggyőzzük, akkor egy újabb embert állítunk be a csatasorba. — De sajnos, vannak emberek, akiket szinte lehetetlen meggyőzni. Közbevetésemhez egy mélyről fölszakadó sóhajtást is mellékelek. — Vannak türelmetlen emberek. Nemrég azt mondta egy munkás: jó, hogy ez az or­ szág még fennáll, ha így dolgozunk. Dolgo­ zunk! Ezt mondta. De nem magára gondolt, hanem másokra mutogatott. Szerencsére, többségben vannak azok az emberek, akik követelik a meglevőnél nagyobb fegyelmet, — Néha a feleségemmel is veszekedek a cég, vagy az utca ügye miatt. „Minek fog­ lalkozol vele — kérdezi —, ne idegesítsd magad”. Van, amikor igazat adok neki, mert jószerint csak károm származik belőle, hogy háborgok. Ilyenkor egy ideig vissza is fo­ gom magam. De nem sokáig. Esztergályos ismerősöm üzemében — a kül­ ső szemlélők megítélése szerint — rendben mennek a dolgok. „Kvantitatíve” növelik a termelést, „kvalitatíve” is fejlesztik termé­ keiket. Ő maga vállalatszerte ismert — és elismert — munkás. Szorgalmas, de nemcsak a keze, az esze is jár. Lelkiismeretes: ka­ tonaságból leszerelvén első útja a gyárba vezetett. Szokott helyén találom: a modern, alumíniummegmunkálásra fölszerelt csarnok­ ban. Megbök: menjünk ki az udvarra, ott jobban értjük egymás szavát. — Hol és mi miatt háborogsz? — kér­ dem tőle a hajborzoló szélben. — Népfrontbizottsági tag vagyok, felszok­ tam szólalni az üléseken. Gyakran panaszko­ dom a szemét miatt. Nem tetszik, hogy a várost egyik végéről is meg a másik végéről is szeméttelep határolja. Aztán a környé­ künkön is sok a szemét. Húzódik ott egy új épületsor. Olyan személyiségek kaptak benne lakást, hogy az ember elvárta volna tőlük: kulturáltan viselkedjenek. Nem ezt teszik. Például kipakolják a kukájukat a járdára. Mért nem tudják ők is, mint más, a kerítésük mögé rakni? Gyerekek játszanak ott, kiborítják a szemetet és hetekig nem takarítja össze senki sem. Elmondtam ezt a népfrontülésen és javasoltam, hogy változ­ tassunk a dolgon. Azt válaszolták: „Hát igen, igaza van, de hát...” Érted: „de hát”... — Talán nem mindig kell ilyen „dehátba” beletörődni... Keménységre akarom figyelmeztetni, de hangom elárulja az én bizonytalanságomat is. Az alapkérdést hallom tőle „válaszul”. — Mit tudok csinálni?... A múltkor ki­ nyitom a csapot — harmadik emeleten la­ kunk —, nincs víz. Kinézek az ablakon, lá­ tom, hogy a szemközti földszinten lakó ta­ nácsi dolgozó slaggal mossa a kocsiját. Mit lehetett volna csinálnom? Menjek be a ta­ nácsra? Ki fog ott velem foglalkozni? Még ha meg is hallgatnak. Örüljek, hogy kiönt­ hettem a lelkem. Van olyan felelős, aki erre épít: meghallgatja az embert, aztán meg­ nyugtatja, hogy jól van, maga elmondott mindent. — Azért néha tesznek is valamit. Ahogy ezt mondom, gyorsan bólintok is hozzá. — Igen. Ezt meg kell hagyni. Már több­ ször is torkomra forrasztották a szót azzal, hogy felsorolták: ezt meg ezt tették. És úgy is volt. De a fő problémák ettől még problémák maradnak. Itt van a vízellátás. Évtizedek óta gond. Tettek az ügyben sok mindent, de még jó ideig nem lesz elfo­ gadhatóan megoldva a városban. És éppen az új lakótelepeket sújtja a hiány, pedig ott seregnyi a csecsemő, egész nap kellene a víz. Csak közhelyeket tudnék rögtönözni „meg­ nyugtatásul”. Inkább témát váltok, s hang­ zatos kérdéssel teszem próbára: — Érzel felelősséget a gondok miatt mint a társadalmunk életét meghatározó osztály tagja? — Én azt vallom, hogy lényegében a dol­ gozók határozzák meg az ország sorsát. A jó dolgozók. És egyre többen érzik, hogy mi­ lyen felelősség van a vállukon, amikor sza­ vaznak egy taggyűlésen. Fogy az olyan, aki azt se tudja, miről kell szavazni. Meditál. Hangjában meggyőződés és biza­ kodás erősíti és gyengíti egymást. �— Persze, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az ember mindenbe ne szóljon bele. Csak akkor beszéljen, amikor tisztában van a helyzettel. Szólnak neki, menjen, kezet fogunk. * — Ilyen „széthúzástól” nem kell megijed­ ni — mondom, s legyintek is. — Tegnap az egyik gépkezelőm panasz­ kodott, hogy nem kap lakást három éve, a két üzemmérnök meg fél év után kapott. El volt keseredve, szidott mindent. Végül azt is felhozta, hogy egy másik országban állítólag már megoldották a lakáskérdést. „Állítólag!” — mondom neki. Erre azzal jön, hogy a szomszéd lány oda ment férj­ hez és kaptak lakást. Mepróbálom visszaráncigálni a témához: — Hogy érzi: munkásemberként — a na­ pi jó munkán kívül — tehet valamit, hogy az ilyen gondok minél hamarabb megszűn­ jenek? — Nem biztos, hogy nekem kell tennem ezért. Sokan azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, vagy vigyék nekik oda. Mások meg maguk mennek el érte. Megkönnyebbülten búcsúzunk el. Nehéz perceken jutottunk túl mind a ketten (?!). Mint félhivatalos nyilatkozóhoz, igazítanak a vezetők a brigádvezető asztaloshoz. Har­ minc éve költözött a városba, azóta ugyan­ ott él, ugyanott dolgozik egyfolytában. — Olyan helyen lakunk, hogy körülöttünk már mindenhol megcsinálták az utat, a jár­ dát, a mi utcánkat meg, mint egy szigetet, kihagyták. A múltkor elmentem a tanácstagi beszámolóra, ott elmondtam, hogy jó lenne, ha minket se felejtenének ki. Meghallgat­ tak, aztán közölték, hogy jogos az igényem, de nincs a megvalósításra keret. Régebben többször is panaszkodtam, hogy hónapszám nem viszik el tőlünk a szemetet. A panasz után egy ideig elhordták, utána megint el­ * felejtették. Most én rakom fel egy taligára és tolom ki a patakpartra, ha sok. Zavarba ejtően elegáns irodába invitál be Zúgnak a gépek, rekedtesen kiabálom: az exportőrgyár párttitkára. Türelmesen vé­ — Máshol is nehéz dolga van, ha el akar gighallgatja zavaros és hosszadalmas beve­ érni, vagy meg akar változtatni valamit? Láthatóan örül a témának, van ró­ — Embereket meggyőzni valamiről ma­ zetőmet. la mondanivalója. napság nagyon nehéz. Még hat-hét évvel ez­ ember a maga területén fele­ előtt jobban élt mindenkiben a felelősség. lős—a Minden világ vagy az ország sorsáért. Ez a Mostanra mintha eltrehányodtunk volna... reális alapállás. Nekem a „világ” elsősor­ Ez ronda szó, ne ezt írja le. . . Elkényelmeban ez a két és fél ezer ember, aki itt dol­ sedtünk. Akkor a társadalmi munka is job­ gozik a gyárban. Tehát nekem nem a VILÁ­ ban ment. kell megváltanom, hanem elérnem azt, „Áthúzom” a nem kívánt szót, közben kér­ GOT hogy az üzem teljesítse a tervét és ez a két dezem : és fél ezer ember jó fizetéssel menjen ha­ — Mi az oka az elkényelmesedésnek? za. Akkor tiszta a lelkiismeretem a világ — A világ változása. Hetvenöt óta sokat meg az ország dolgai felől is. De ha a vi­ emelkedtek az árak, az embernek társadal­ lágot általánosan akarom megváltani, s mi munkák helyett inkább a pénz után kell ugyanakkor rosszul dolgozom, akkor hordó­ loholni. Különösen, ha családja van. De szónok válik belőlem. Ne a Szabolcsban lé­ nemcsak a körülmények, mi is hibásak va­ vő hibákról prédikáljak, hanem a gyári mel­ gyunk. Összefogás kellene széthúzás helyett. léfogásokról. Akkor megtettem azt, amit le­ Nagy szavak. Gyanús, hogy üresek. hetett. Jegyzeteimet túrom föl, keresek egy ide­ — Hol van széthúzás? — A múlt héten például túlóráznunk kel­ vágó idézetet. lett. Volt aki tiltakozott, veszekedett a mű­ — Van, aki szerint a közeli hibát szóvá vezetővel. Nem tudta bevenni a feje, hogy tenni bajos, mert könnyen fenéken billent­ hetik az embert. hétfőn szállítani kell az árut. Egymunkadarab sorsa__ __ Kovács szaki esztergályos, tíz éve tengelyeket esztergált. Meg­ kapta a rajzokat és azok alapján, különösebb nehézség nélkül el­ készítette a munkadarabokat. Művezetője meg volt vele elégedve. Mi­ óta itt dolgozott, igazolatlanul egy órát sem hiányzott, a rábízott fel­ adatokat mindig pontosan elkészítette, órabéremelésért soha nem követelődzött. Csendes ember volt, szinte észre sem lehetett venni, hogy itt dolgozott. Egy munka befejezése után ezzel állt főnöke elé: — Főnök, valami érdekes munkát adjon nekem! A művezető meghökkent. Milyen érdekes munkát adhat ő Ko­ vács szakinak? Hiszen ez sorozatgyártó üzem, nem kísérleti részleg. Az egész több ezres gyárban öt ember, ha van, aki a kísérleti üzem­ ben esztergál. A művezető zavartan rakosgatta az elkészítésre váró alkatrészek rajzait. Melyiket adja? Mindegyik egyforma. Teljesen mindegy, me­ lyiket adja. Mi baja lehet ennek a Kovácsnak, hogy érdekes munkát akar? Egyet csak oda kell neki adni . . Odaadta a legalsót. — Remélem jó lesz — tette hozzá bizonytalanul. — Igen, igen ... — motyogott magának, és megindult a rajzzal az esztergapad felé. A művezető sehogy sem értette a dolgot. Még kevésbé értette, amikor egy óra múlva Kovács gépe felé pillantott, az még mindig a rajzot tanulmányozta. Hiszen ez egy egyszerű tengely! Ilyenhez azon­ nal hozzá szoktak fogni, nincs rajta mit nézegetni. Nem akarta bántani, hisz eddig semmi baja nem volt vele. De hát miért nem dolgozik ez az ember? — Valami hiba van a rajzban? — állt meg felette. — Nem, talán nincs — szólt az, de fel sem nézett a rajzból. Kovács hazavitte műszak után a rajzot. Egész este ezt nézegette. — Ez a nézet alapvetően hamis. Kifejezet­ ten erénynek számít, ha valaki jobbat aka­ rásból „sokat jártatja a száját”. Éppenhogy azokat az embereket emeljük ki, akik fele­ lős véleményt mondanak a fórumokon. Az én szememben nem volt hátrány még az sem, ha valaki szenvedélyesen beszélt, nem válogatta meg a szavait. Értékeltem inkább, hogy őszinte. Mert mi, akik a politikában nyüzsgünk, sokszor hallunk jól fésült véle­ ményt, ami mögött hamis a tartalom. Ezért szimpatikusabb az őszinteség. Nézze meg az ifjúsági szervezetünket. A tisztségviselők épp azok közül kerültek ki, akik ilyen, vagy olyan ügyben verték az asztalt. Hirtelen támad egy gondolatom. Nem tud­ nám megalapozni példákkal is, de kikíván­ kozik belőlem: — Közülük néhányan ma már „jól fésülik” a mondandóikat. A párttitkár nem tiltakozik, sőt bólint: — Ennek két oka lehet. Egyik, hogy könynyebb egy alsóbb szintről mindent bírálni. Ha ugyanaz az ember magasabb beosztásba kerül, több információt szerez és szélesebb látókörrel már másként ítéli meg a dolgo­ kat. A másik ok: sokan azt hiszik, hogy ilyen beosztásban már állandóan viselkedni kell. Borzalmas lehet egész nap viselkedni. Nincs is rá szükség, sőt káros, mert így előbb-utóbb alkalmatlanná válik az ember a feladat ellátására. Éppen azokkal lehet sokat kezdeni, akikben van élet. Mert ben­ nük van ötlet is, egészséges, rizikóvállaló szándék is. Berreg a házi telefon. A titkárnő kérdezi, hozzon-e be kávét. „Nem kell” — feleli be­ szélgető társam. Visszaül, s ott folytatja, ahol abbahagyta. — Akad ugyan, aki azt vallja: jobb a tel­ jesen beszabályozott ember. Mert az nem okoz gondot. Csakhogy nem hoz hasznot sem! Persze, egy dologra vigyázni kell! Nem dőlhetünk be azoknak, akik bátran hallat­ ják mindenütt a hangjukat, de nem tesznek le semmit az asztalra. Lejárt a beszélgetés ideje; a titkárnak ér­ tekezlete kezdődik. Kint, a gépírónő szobá­ jában köszönünk el. A szekrényen bronzból öntött kis szobor: jól ismert arc. Regös Molnár Pál A felesége sem értette a dolgot. Sohasem szokott a férje hazahozni semmit. Szeretett volna egy nagyon jó alkatrészt készíteni. Nem egy összedobott, trehány munkát, hanem egy pontos, a rajznak tized-, század-, ezredmilliméterre megfelelő tengelyt, ami a legkisebb súr­ lódással, a leggyorsabban fog forogni. Nem olyat akart esztergálni, mint amilyen az elmúlt tíz év alatt bármelyik volt, hanem egy pre­ cíz, pontos, csodálatos munkadarabot, egy remekművet. Beleadni mindent, minden idegszálát, minden ügyességét, minden adottságát, minden mozdulatát . . . Éjszaka sokáig nem tudott elaludni. Végiggondolta százszor az évek óta begyakorolt műveleteket. Hogyan tudná még pontosabban, még szebben elkészíteni ezt a munkadarabot? Úgy izgult, mint még soha... Sikerül-e olyan alkatrészt készíteni, mint szeretné? Másnap reggel a gép olajozásához, majd ellenőrzéséhez kezdett. A művezető sehogy sem értette a dolgot. Mi baja lehet ennek az em­ bernek? Minek olajozza most a gépet? Ellenőrizni meg csak éven­ ként szokták . . . — Valami baj van vele? — kérdezte megdöbbenve. — Csak, hogy pontos legyen — válaszolta az, s fel sem nézett az olajozásból. Nem érdeklődött tovább, el kellett mennie. Délután, mikor viszszajött, Kovács még mindig nem volt kész a munkadarabbal. — Azzal a félórás ócska tengellyel mit tud csinálni ennyi ideig! Már tizedik munkaórát tölti vele. Ez megbolondult! Ez nem normális — dühöngött —, az én türelmemnek is van határa ... Mi baja lett ennek a szorgalmas, precíz munkaerőnek . . , A munkaerő műszak végére nagy nehezen elkészült a munka­ darabbal. Diadalmas, ragyogó arccal vitte a művezetőnek: — Főnök, kész! Ezt nézze meg, milyen jól sikerült! — Igen, rendben van — motyogott az, és bedobta a többi tízezer tengely közé. Lantos László �Kazinczy emlékezete* Olyan íróra emlékezünk, akinek viselt dolgait alig-alig őrzi már emlékezetünk, s akinek művei nem élnek — s talán soha nem is éltek — elevenen az irodalmi köztudatban. Különös ér­ zés, mert a számontartás és a felejtés eme sajátos ellentéte a szelle­ mi közösség legrejtélyesebb, mégis magától értetődő élettörvényére irányítja figyelmünket. Kazinczy neve ugyanis azok közé a mitikus fogalmak közé tartozik, amelyek akkor is jelentenek valami nagyon lényegeset az értékérzetünk számára, ha munkásságuk részleteiről nincsenek is tárgyszerű ismereteink. S Kazinczynak még a mitikus­ sá emelkedett nagy nevek között is különös szerep jutott. Mert ve­ zéregyénisége lévén az újkori magyar történelem első nemzedékei által vívott nemzeti-kulturális küzdelmeknek, ő már a „hőskorszak”, a magyar reformkor fiainak a szemében is magának az „ügynek”, az „eszmének” szent megtestesülése volt. Érthető, hisz értékelő, szerve­ ző és irányító szerepe páratlan a magyar irodalom történetében. Cso­ konai még a barátságát élvezhette, Berzsenyi Dánielt ô biztatta, hogy a nyilvánosság elé lépjen, Kölcsey Ferencet ő vezette be — szinte kézenfogva — az irodalmi élet világába, de — noha nem követték —, őt ismerték el a legnagyobb tekintélynek a fiatalabbak: Kisfalu­ dy Károly és Vörösmarty Mihály is. S hogy azok számára is „ve­ zércsillag” maradt, akik személyesen már nem is ismerhették, arra Petőfi híres verse, a Széphalmon című költemény talán a legszebb bizonyíték. De mi volt az az „ügy”, az az „eszme” amelynek szolgálata révén neve oly mitikus-jelképes tartalmak hordozója lett? — Akár kortár­ sait, akár későbbi tisztelőit faggatjuk, úgy tűnik, két fogalmat és egy képet őrzött meg legtudatosabban a munkásságát méltató szak­ mai közvélemény. Íme a két fogalom: nyelvújítás és „fentebb stíl”. És íme a kép: a börtönében raboskodó Kazinczy, amint 1795. május 20-ának hajna­ lán borzadva, de rendkívüli önfegyelemmel nézi végig Martinovics és társai kivégzését a Vérmezőn. Ma már — talán, mert tisztábban kirajzolódtak az egész életmű roppant arányai — úgy látjuk: inkább a kortársak, s az utókor érdeklődését és értékelő szempontjait jel­ lemzik ezek a képi-fogalmi mozzanatok, semmint Kazinczy mun­ kásságának valóságos érdemeit. De vegyük sorra ezeket a „mozza­ natokat”! Kétségtelen, hogy szépirodalmunk, s a tudományok ma­ gyar nyelvű fejlődése elképzelhetetlen lett volna annak a nyelvújítá­ si mozgalomnak a diadalma nélkül, amelyet Kazinczy vezetett. Ért­ hető tehát a nyelvújítás szerepének eltúlzott hangsúlyozása az utó­ kor részéről. Nyilvánvaló az is, hogy a XVIII. század végének sze­ met kápráztató stíluskavalkádjában — a kései barokk többféle vál­ tozatának, a rokokónak, a klasszicizmusnak, a szentimentalizmusnak, a népiességnek és a „preromantikának” a keveredésében — lényegé­ ben két fő ízlésirány ütközött meg egymással, s hogy ebből az ütkö­ zetből a Kazinczyé került ki győztesen. Nem alaptalan tehát az ál­ tala hirdetett „fentebb stíl” eszményének kiemelése sem. Nem alap­ talan, de nem is igazolható tökéletesen. Mert igaz ugyan, hogy ennek a stílusideálnak a hatása követhető nyomon — hogy csak a legnagyobbakat említsem: Kölcsey. Eötvös, a fiatal Arany, s a mi századunkban Babits, Kosztolányi, vagy Németh László írásain, de ma már azt is jól látjuk, hogy Csokonainak — a Kazinczyéval szem­ ben egykor alulmaradó törekvése a népies-populáris irányzatoknak nagyobb szerepet biztosító stílusszintézise már az 1840-es években tovább folytatódott, mindenekelőtt Petőfi költészetében, de tovább hatott a kései Arany, majd Ady lírájában, éppúgy, mint Jókai, Mik­ száth, Krúdy és Móricz prózaművészetében. Miben láthatjuk hát a Kazinczy-mű igazi értékeit, ha sem a nyelvújítási küzdelmeknek, sem a stílusok harcának nem tulajdonítunk oly kizárólagos jelentősé­ get, mint korábban? Mielőtt e kérdésre válaszolnék, vessünk egy pillantást ama „harmadik mozzanatra”. Írásműként is emlékezetesek azok a sorok, amelyeket Kazinczy vetett papírra a Fogságom napló­ jában a Martinovics-féle mozgalom tragikus fináléjáról. De a memo­ árnak ezek a lapjai mégsem annyira művészi értékük, mint inkább dokumentumérvényük miatt lettek örökbecsűek az utókor szemé­ ben. Mert, ami a Vérmezőn történt 1795. május 20-ának hajnalán, az nem pusztán egy politikai törekvés vérbe fojtása volt, de intő-fi­ gyelmeztető példa is: milyen sors vár a változtatni akarókra, a re­ formerekre, ha nincsenek tisztában a politikai realitásokkal, s hová vezet a forradalmárindulat, ha nem mérik fel pontosan sem önma­ guk, sem az ellenfél mozgósítható erőit. Ma már pontosan tudjuk: a magyar jakobinusmozgalom, a mindössze néhány száz értelmiségire támaszkodó Martinovics-féle összeesküvés bukása szükségszerű volt. Nemcsak azért, mert önmagán belül sem lehetett egységes, hanem mert mind céljai, mind módszerei az idegen — francia — példa használhatatlan másolatai voltak, és nem a hazai lehetőségekből és szükségletekből nőttek ki. Miért éppen Kazinczy szemével néztek vissza erre a politikai drámára az egymást követő nemzedékek? Hi­ szen annyi kívülálló szemlélője volt e tragédiának. Hadd hivatkoz­ zam Széchenyi Ferenc gróf, az idősebb Wesselényi báró, vagy a köz­ gazdász Berzeviczy Gergely személyére, akik objektíve talán hitele­ sebb képet adhattak a történtekről. Csakhogy az ô viszonyukat eh­ hez a bukáshoz soha nem tekintették szimbolikusnak honfitársai. A Kazinczyét igen. Mert ő volt az, aki valójában nem is vett részt a Elhangzott Losoncon 1981. február 23-án, a ünnepségen. CSEMADOK Kazinczy- konspirációban, csak annak eszméivel rokonszenvezett. Ő volt, akit a halálos ítélet, majd az azt börtönbüntetésre változtató „kegyelem” eljuttatott a kudarc legfontosabb tanulságának felismeréséig: ha a hatalom gátat emel a haladó törekvéseknek, nem a gátat kell ostro­ molni; föléje kell emelkedni, s magasabb régiókban — a nyelv, a művészetek, a kultúra világában — kell kimunkálni egy új minősé­ gű társadalom műveltségbeli, ízlésbeli és erkölcsi feltételeit. S végül ő, Kazinczy tudott példát mutatni arra is, hogyan kell élni és dol­ gozni egy ügyért, ha magáról az ügyről beszélni többé nem lehet. — Előttünk áll egy ember, aki büntetlenül bűnhődött, halálos veszélybe került, de túlélte a katasztrófát, s alkalmazkodott az új körülmé­ nyekhez, anélkül, hogy bármit is feladott volna eszményeiből. Íme, ezek a Kazinczy-féle sors- és jellemképletnek azok a szimbolikus vonásai, amelyek miatt az elmúlt korok magyar értelmisége oly sok­ szor nemcsak tipikusnak, de követhetőnek is érezte példáját, s ami­ ért egy mozdulatlanságba és reménytelenségbe dermedt kor legrep­ rezentatívabb alakjának tekintette az örökké sugárzó kedélyű és fá­ radhatatlanul tevékenykedő széphalmi mestert. S, ha most újra fel­ teszem a kérdést, miben láthatjuk ma a Kazinczy-mű aktualitását, akkor ezeket a morális erényeket: a jellem hajlíthatatlanságát, a tántoríthatatlan ügybuzgalmat, s a már-már aszketikus önkorláto­ zást követelő alkotáskényszert semmiképpen nem sorolhatjuk az örökség múlandó értékei közé. Kazinczy szellemi sugárzásának mele­ gét tehát ma is érezzük. De kérdés: vajon a fényét is érzékeljük-e? Nos, kétségtelenül másképpen érzékeljük, mint elődeink. Újra hang­ súlyozom: nem azért, mert nyelvújító és stílusművészi tekintélyé­ nek újraértelmezésével magának a nyelvújításnak, vagy a „fentebb stíl” hatástörténeti szerepének a jelentőségét becsülnénk alá. Hanem azért, mert bennünket ma jobban érdeke), hogy milyen törekvések, tartalmak kifejezésére akarta alkalmassá tenni a nyelvet, mint az, hogy hogyan. És jobban izgat, hogy mit gondolt a világról, az em­ berről, a vallásról, a szépségről és a politikáról, mint az, hogy miként fejezte ki gondolatait. Ügy is mondhatnám, fontosabbnak tartjuk az ízlés és a világnézet, mint az ízlés és a stílus kapcsolatá­ nak kérdését. Egy másféle egyoldalúság hibájába esnénk? Nem hi­ szem. Maga Kazinczy hatalmaz fel a tartalmi problémák tüzetesebb vizsgálatára. Hiszen a nyelv és a stílus — általában a forma — az ő szemében sem volt önmagában érték. „Jót, s jól. Ebben áll a nagy titok”. — Írta híres epigrammájában. Nem pusztán egy szellemes aforizma ez. Nem volt Kazinczynál szenvedélyesebb gyűlölője a fel­ színességnek, a tartalmatlan formák csillogásának. Nemcsak a mu­ latságok, ünnepségek és társasági szokások hamis pompáját és cere­ móniáját vetette meg, de elborzadt attól is, ha a nemzeti érzés és büszkeség primitív gőgjével találkozott. S talán éppen ez riasztotta a legjobban egy olyan korban, amikor a falusi kocsmáktól a főúri szalonokig többnyire csak a külsőségekben — öltözködésben, tánc­ ban, virtuskodásban — nyilatkozott meg a nemzeti érzés. Hogy mennyire kényes és szigorú volt e tekintetben az irodalmi ízlése is, hadd idézzem annak bizonyítására az 1780-as évek legnagyobb ma­ gyar könyvsikeréről. Dugonits András Etelka c. regényéről ítélkező sorait: „Én ennek a könyvnek a látásán elejéntén nagyon megörül­ tem, hazafiúi elragadtatást, s tsak őseink előtt esméretes felséges eggyügyűséget, s Magyar tüzet reménylvén: ah, de mint szomorod­ tam el. midőn a legízetlenebb galantériát, a legalacsonyabb popularitást. s gyermeki affectációt, hogy Magyar vagyok, találtam benne. Én is tsak-nem a szenyvedhetetlenségig, tsak-nem a más Nemzetek megbántásáig kevélykedem abban, hogy magyar vagyok: de még is Etelkát olvasván, sok helyeken mintegy elszégyenlettem magamat, látván azt, hogy Pajtás Uram magát miként teszi nevetsé­ gessé a Magyar Névnek illetlen s ok nélkül való emlegetéseivel". Jegyezzük meg rögtön, Kazinczyt — a Dugonitshoz hasonló szel­ lemű művek olvasásakor — nem csupán a melldöngető magyarkodás kedvetlenítette el. Gyanakvással és félelemmel szemlélte magát a tényt, hogy kortársai nagy lélegzetű eredeti művek írására adják a fejüket. Gyanakodott, hogy a hivalkodó eredetiség mögött nem lepleződnek-e le a plagizálás kísérletei, s félt, hogy ha csakugyan önál­ ló magyar eposz, regény, dráma születne, nem ítéli-e rögtön halálra azokat alacsony művészi színvonaluk. Nem hitte, hogy a magyar nyelvű irodalom eljutott már az érettségnek arra a fokára, amelyen képes a klasszikus mintákhoz mérhető, maradandó értékű művek megalkotására. S ennek az aggodalmának nem egyszerűen az iro­ dalmi nyelv akkori fejletlensége volt az oka. Kazinczy híres utánzás­ elve — vagyis az a tétele, hogy korának meg kell elégednie az ide­ gen szerzők műveinek átültetésével, magyarra fordításával (idegen elsősorban az antikvitás remekeit és a korabeli angol, német, fran­ cia és olasz szerzők legjobb alkotásait értve), lényegében nem is nyelvi-esztétikai érvekre támaszkodik. Hiszen, aki annyira ismerte a régi magyar irodalmat, mint ô (s tegyük hozzá, Kölcseyig senki nem volt, aki jobban ismerte volna), aki oly tökéletesen tisztában volt egy Szenczi Molnár Albert, egy Zrínyi Miklós, egy Pázmány Péter művészi jelentőségével, az azt is pontosan tudta, hogy a nyelv — újí­ tás nélkül is — mindig áll olyan szinten, hogy saját korának szelle­ mét ki tudja fejezni. Csakhogy éppen ezt nem akarta. A hazai vi­ szonyokból fakadó korszellemben érzett valami végzeteset, s ezért elfojtani valót. A nemzeti kultúra európaiságát fenyegette halálos ve­ szély. Az ország, amelynek — úgy tűnt legalábbis — végképpen le kellett mondania politikai szuverenitásáról, most valamiféle „tős­ gyökeresen” magyar kultúra megteremtésével próbálta kárpótolni önmagát. Kazinczy zsenialitása megsejtette, hogy kikerülhetetlen csapdát állít magának a nemzeti indulat. És ettől a szellemi öngyil­ kosságtól akarta megmentem kortársait. Mert meg volt győződve ar­ �ról, hogy az európai kultúra egy és oszthatatlan, s hogy egy nemzet csak olyan mértékben lehet képes kibontakoztatni saját különös ér­ tékeit, amilyen mértékben el tudja sajátítani ezt az egységes szelle­ met. Azt vallotta, hogy ahol egymás mellett van fejlett és fejletlen, ott nemcsak fölösleges, de veszélyes dolog is ez utóbbinak önmagára hagyatkoznia. Ha tudjuk, hogy mi a szép, mi a jó, mi a hasznos, mert az előttünk járók megmutatták nekünk ezeket az értékeket, akkor nem azon kell fáradoznunk, hogy újra feltaláljuk, hanem, hogy megszerezzük azokat. Az erőltetett eredetiség különcködéshez vezethet. A különcködés pedig eltorzíthatja ízlésünket és jellemünket is, s nevetségessé tesz mások szemében. Ha pedig nevetségessé válunk, könnyen megeshetik — s ez az, amitől Kazinczy annyira félt —, hogy valóban kívülrekedünk Európa szellemi határain. Csaknem kétszáz esztendő távo­ lából sem lehet meghatódás nélkül olvasni Kazinczy leveleiben azokat a sorokat, amelyeket egy-egy tökéletesnek érzett magyar mű fölötti elragadtatásában vetett papírra. Költőbarátjának, a dunántúli Kis Jánosnak, később pedig Kölcsey Ferencnek néhány sikerültebb ifjúkori verséről írja, hogy meg kellene azokat mutatni a nagy né­ met mestereknek is. De kár, hogy meghalt Schiller — panaszkodik Kölcsey verseit olvasván — most láthatná, mire képes a magyar nyelv, a magyar poézis. Nem a sznobság vezeti tehát. Nemcsak azon fáradozik, hogy a fellebbezhetetlen külhoni tekintélyeket népszerű­ sítse hazai környezetben, hanem azon is, hogy jelzést adhassunk ma­ gunkról: íme, ilyenek! Közétek valók vagyunk. Azt mondhatjuk te­ hát, hogy Kazinczy klasszikusokra támaszkodó ízlésének elsődlegesen nem esztétikai, hanem — ha szabad ezt a mai kifejezést használnom — kultúrpolitikai és történetbölcseleti gyökérzete volt. És mi min­ dent meghatároz még az ízlésén kívül ez a kultúrpolitika és ez a történelembölcselet! Kazinczy nemcsak hirdeti elveit, nem csupán programokat fogalmaz és ítélkezik. De egész egyéniségével: tetteivel, gondolkodásmódjával, viselkedésével meg is valósítja ezeket az el­ veket. Mindenekelőtt a felvilágosodás eszméjét. Érdemes ezt hangsú­ lyoznunk, mert a magyar felvilágosodás történetében egészen kivéte­ les az ő világnézeti határozottsága. Bessenyei György nagyobb böl­ cselő volt nála, s Csokonai Vitéz nagyobb művész, mint ő De mind­ ketten vívódó: a természet és az emberi lét végső kérdéseivel folyto­ nosan birkózó szellemek. Életük utolsó pillanatában sem jutottak nyugvópontra pl. afölött a kérdés fölött, hogy mi történik az ember leikével a halál után. S ez a világnézeti nyugtalanság — igaz, mű­ vészileg rendkívül termékenyítően — egész életművükre rányomja bélyegét. Kazinczy lelki-szellemi alkata alapvetően harmonikus. Is­ meri, de távoltartja magától a metafizikai eszmék, a nagy lételmé­ leti dilemmák és a szélsőséges érzelmek szédítő mélységeit. 3, noha sorsa kétségbeejtőbb helyzetekbe sodorja, mint imént említett kor­ társait, irigylésre méltóan egészséges kedélye mindig megóvja a sú­ lyos lelki válságoktól, személyiségének sérülésétől. Vajon világnézete tette ilyenné? Vagy szerencsés alkata révén vált alkalmassá a szel­ lemi egyensúly megőrzésére? Akárhogy is van, a kettő nyilvánvaló­ an feltételezi egymást. S az eredmény, az a hatás, amelyet a szemé­ lyiségen és a műveken keresztül kifejt — végül is függetlenné vá­ lik létrejöttének okaitól. S ha most az emberre és műveire egyszer­ re kívánunk emlékezni, hadd idézzem meg a felvilágosult Kazinczy arcát. Célszerűnek látszik azokból az írásaiból idézni, amelyekben a valláshoz való viszonyát jellemzi. Márcsak azért is, mert valamit talán módosíthatunk azon a képen, amelyet az irodalomtörténeti köztudat őriz. Kazinczy világnézetét minősítve ugyanis a deizmust szokták emlegetni. Vagyis olyan világfelfogást tulajdonítottak neki, amely szerint az istennek csak addig volt szerepe a világban, amíg megteremtette azt, s a továbbiakban mindent a változtathatatlan és örök természettörvényekre bízott. Nos, túl egyszerű ez a képlet ahhoz, hogy fogalmat alkossunk Kazinczy nézeteiről. Hallgassuk ehelyett őt magát. 1801-ben ezt írja gróf Török Lajoshoz címzett episztolájában: „Hatalmas mesterének egy szava /Miként hozá ki a puszta semmiből Ezt a tömérdek mindent, s önmagát /Az ért­ hetetlen, a megfoghatatlan / Nagy mestert, / fejtik leckéid nekem. / Oh, ahelyett, hogy e mélységeket /Előttem felnyitnád, kérlek, bo­ rítsd el; S kikopva e szép világból, hol magamnak / Honn lenni lát­ szom, és ahol szemem/ Gyönyörködése millió tárgyait /A legvarázsb sötét tisztában, és /Nem elvakító fénynél látni szokta; / Ne kényszeríts, időn s űrön keresztül /Addig repülni, hogy csak fény la­ kik, /És aholott én, /durva föld fia, /A fény miatt magamra nem ta­ lálok. Ifjú koromnak boldog reggele óta, 'Mind addig amidőn ha­ vát az ősz Fejemre még nem kezdte hinteni, /E viszketeg gond kínzott engem is. / Lángoltam látni, s megkapni a valót, / És mint menyasszonyt keblemhez szorítani. /S új, szebb, jobb életet élni kar­ ja közt. /De ő futotta a v a k m e r ő t, s az éj /Lidérci közt eltűne, — nem haraggal, /De mint ki később újra visszatérend. — Kétség, s elcsüggedés rohant reám. /Kérdeztem a természetet: siket volt; Kérdeztem bölcsinket; ők csevegtek, /S bizonytalanabbá tőnek, mint valék; Barátim vállat vontak, s hallgatónak. /S arany korom hasz­ nálatlan repült el, /S büntetve voltam kábaságomért. /Többé nem űztem a futót, s magamba /Vonulva azt kérdém, amit tudhatok, És amit tudnom használ. S ô jutalmul /Megtért, s így szóla: „Láss! Amit keressz, Nyúlj kebledbe, s feltaláltad...” Példaszerűen tömör szellemi önéletrajz és önarckép ez a vers. Azt hiszem mégsem személyes vallomásértéke miatt érdemli meg fi­ gyelmünket. Hisz az az élmény, amelyről Kazinczy beszél, talán a legfontosabb kultúrtörténeti esemény a XVIII. századi Európában. Mert miről is van itt szó? Fordítsuk prózára! Egy embert arra ösz­ tönöznek, hogy próbálja a misztikus révület állapotában megragad­ ni a valóság lényegét, de ez az ember, bármennyire igyekszik is, képtelen erre. Ám nem emiatt marad benne bűntudat, sőt, éppen ezért lelheti fel lelke békéjét, mert ki meri mondani, hogy nem tö­ rekszik erre a világontúli lényegkeresésre. Egy új történelmi korszak születésének a pillanata ez. Mert a felvilágosodás kora nem akkor kezdődik, amikor az emberek elvesztik vallásos hitüket, s nem is akkor, amikor új magyarázatokat keresnek a megoldatlan létkérdé­ sekre, hanem akkor, amikor a vallásos élmény csábításával küszködő ember arra az etikai döntésre jut, hogy többé nem engedi magát a hit hatalma által megkísérteni. Nem azért, mintha úgy érezné, hogy valamely ateista világmagyarázat kikezdhetetlen válaszokat adott a világgal kapcsolatos kérdéseire, hanem, mert a végső válaszok által kínált statikus nyugalom helyett a folytonos kíváncsiság állapotát választja, s a mindenek fölött rendelkező isteni hatalom helyett ön­ maga akar sorsa urává lenni. „Láss! Amit keressz, Nyúlj kebledbe, s feltaláltad-..” — szól az égi hang, végleg felszabadítva hívét a transzcendens képzetek hatalma alól. Azt jelentené ez, hogy Kazinczy ateista lett? Szó sincs róla. A felvilágosodásra nem az ateizmus, s nem a deizmus volt a jellemző, hanem az, hogy újfajta hitet terem­ tett. Hitet abban, hogy nem az egyén fölött, hanem magában az egyénben: a személyes képességekben, az ész erejében, az erkölcsi érzékben, s az esztétikai ízlésben nyilatkozik meg az isteni erő. Ha­ talmas energiákat szabadított fel ez a hit a személyiségben. Kazin­ czy írta: Rajta tehát! Merjünk! Ne hallgassuk a mások javallását, ne a vádakat, hogy rontjuk, amit segélenünk kellene; a bennünket hívó, a bennünket toló, a parancsoló Istent hallgassuk keblünkben. Jobb az, amit ez parancsol, mint amit a sokaság mint amit a nem­ zet legjobbjai, mint amit magok legkedveltebb társaink akarnának. Ezek úgy tévedhetnek meg, mint mi, s miért kelljen meggyőződé­ sünket más miatt, akárki legyen az, megtagadnunk?” (Kis Jánosnak, 1793. júli. 27.) Önhittség? Gőg? Mások megvetése? Ne tévesszük össze a ma­ kacsságot és ostobaságot azzal a rendkívüli önbizalommal és eltökélt­ séggel, amely ezekben a sorokban megnyilatkozik. Kazinczy maga­ tartása egyszerre jelent védekezést a gondolkodás, a véleményalko­ tás kívülről és felülről történő irányítása ellen, s jelez már valamit abból a kivételes elhivatottságérzésből is, amely majd a fogságból való szabadulása után erősödik meg benne. 1803-ban írja egyik (Puky Ferencnek szóló) levelében: „Érzettem, hogy eszköz vagyok az isteni kézben; Érzettem, hogy az isteni végezés engem a maga mi előt­ tünk isméretlen céljainak érlelésére választott, s ime eltűnt előt­ tem a halál rettegése... (...) Lelkem vigasztalást lelt abban, a képzelésben, sőt édességet, hogy magamat közelebb é r z é m az isteni kézben: s az a tántoríthatatlan hit támogatott, hogy az isteni gondviselés a jó embernek pártjára kél, és szenvedéseiért neki meg­ adja a bért, mégpedig néha előre. Ezekkel az érzésekkel bátran vár­ tam a halált.” Egy olyanfajta létélmény és magatartás csírájával ta­ lálkoztunk itt, amely a Kazinczy után következő nemzedékek leg­ nagyobbjainak jellemében fog kiteljesedni. A kiválasztottság érzésé­ ről, a küldetéstudatról van szó. A közösség, a nemzet életében be­ töltendő rendkívüli missziójukat majd Széchenyi, Kölcsey és Petőfi fogják a Kazinczyénál is magabiztosabb határozottsággal felismerni. Nem csak az ügy, a program tekintetében láthatunk tehát megsza­ kítatlan folytonosságot a magyar felvilágosodás, s a romantika kor­ szakai között, de íme, rokoníthatók egymással világ- és önszemléle­ tük alapján is. Miért időztem ennyit Kazinczy eme jellemvonásánál? Mert úgy tapasztalom, hogy ezzel az örökséggel vagyunk a legna­ gyobb zavarban. Tudjuk, hogy érték, de mintha nem tudnánk mit is kezdjünk vele. Úgy kezeljük, mint valami törékeny ereklyét, el­ helyezzük dísztárgyaink között, de nem merjük használni, mert attól tartunk, tönkretesszük vele. Nem azt mondom tehát, hogy ak­ tuális a Kazinczy-féle küldetéstudat, hanem, hogy ez a dilemma nyomasztóan időszerű. Hihetjük-e magunkról, hogy — akár világ­ politikai helyzetünk, akár polgári hivatásunk okán — különös fel­ adatok elvégzésére predesztinált bennünket a történelem? De for­ dítsuk is meg a kérdést: beletörődhetünk-e abba, hogy mindent, amit személyesen tehetünk, eleve meghatározzák azok az objektív történelmi erők, amelyek életünk kereteit kialakították? Nem éri-e az a vád a küldetést vallókat, hogy a próféta attitűd romantikus pózá­ ban tetszelegnek? S megfordítva: vajon nem az jelenti-e a legna­ gyobb problémát a pedagógiánkban, hogy nem vagyunk képesek felszabadítani az emberekben a lappangó személyiségerőket: az al­ kotóképességet, a vállalkozó kedvet és a közösségformáló erőt? — Mondom, nem föltétlenül a Kazinczy-féle modell, de az ő példája miatt is megkerülhetetlen dilemma az aktuális. Van-e megoldás? Erre már egyértelműen Kazinczy szellemében felelhetünk. Döntse el ki-ki önmagában, semmit nem törődve mások véleményével. Hi­ szen „Ezek úgy tévedhetnek meg, mint mi, s miért kelljen meggyő­ ződésünket más miatt, akárki legyen az, megtagadnunk?” Lám mi­ lyen különös! Elemzésünk tárgya ezúttal Kazinczy világnézete volt, s szinte észrevétlenül, újra a jellem áll előttünk. Vajon juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e kettő elválaszthatatlan volt egymástól? Ne siessünk. Kazinczy tiltakozna ellene talán a legélén­ kebben. Mert alapelve volt az embert és nézeteit egymástól hatá­ rozottan megkülönböztetni. „Az én lelkemben — írja Cserey Farkas­ nak — 1807-ben — harag nem lakhatik azok ellen, akiket egy vagy más oldalról becsülni lehet, és (hogy) én bátran és élesen kike­ lek ugyan az ellen, akinek igaza nincsen, de azért a személy előttem illetlenül marad.” Vajon képes volt-e e szerint az elv szerint rendezni emberi kapcsolatait? Vagy csupán egy tiszteletre méltó, de általa meg nem valósított etikai normát fogalmazott meg? �A kérdés azért is indokolt, mert sokan és sokáig a nehezen össze­ férhető, türelmetlen és zsarnoki vonásokban látták Kazinczy emberi természetének lényegét. Halász Gábor híres Kazinczy-tanulmányát például — melyet éppen 50 évvel ezelőtt, a költő halálának száza­ dik évfordulójára írt — ezekkel a szavakkal kezdte: „Gyerekkorá­ ban makacs akaratosságáért gyakran meg kell fenyíteni (...) Ural­ kodó hajlandósága és irodalomszeretete együtt bontakoznak a lelké­ ben.” Nem volt ezeknek a vádaknak komoly alapjuk, de érthető a szándék: a nagy irodalomtörténész pszichológiai magyarázatokat ke­ resett, hogy megértse és megértesse, hogyan válhat valakiből vezér — ha csak az irodalmi életben is. Ám sajnos ez a dicséretes tö­ rekvés nehezen menthető torzításokhoz vezette. Halász Gábor tud­ niillik később ezeket mondja: „Ítéleteiben kétségtelenül elfogult; el­ vi álláspontja és érzelme gyaránt befolyásolják. Szektárius hajlan­ dóságú, a kiválasztottak kicsiny csapatát egybeforrva szereti látni, a kinnmaradtaknak és a kifelé tekingetőknek nincsen igazuk. (...) Hiú temperamentum, aki csak a vezérkedés enyhe szédületében ér­ zi jól magát.” De nem idézem tovább. Ez a portré — amelynek megrajzolásá­ ban egyébként a legnagyobb tisztelet, és tárgya iránti szeretet ve­ zette az esszéírót — függetlenül attól, hogy mennyit ártott a szép­ halmi mester emlékének, azért ingerel ellenkezésre, mert hamis. Kétségtelen ugyan, hogy voltak jó néhányan Kazinczy kortársai kö­ zött is, akik sértettségükben hasonló vádaskodásokra ragadtatták magukat, de miért hinnénk nekik? Csak azért, mert menthető volt elfogultságuk? Itt van például az egykori jó barát, Döme Károly ese­ te. „Azt akarnátok — írja barátjának egy sértő levelére válaszolva — hogy mindenik erővel is úgy nézzen, úgy gondolkodjék, mint ti, s ha nem akar úgy nézni, úgy gondolkozni, vagy nem nézhet, nem gondolkodhatik úgy, már akkor szenvedhetetlen ember ő előttetek, már akkor iszonyodtok tőle, néha üldözitek is. Valóban nagy igaz­ ságtalanság ez azoktól, akik előtt különben legszentebb, legsérthetet­ lenebb juss emberben a gondolkodásnak minden határ nélkül való és senkinek szolgálatjára, következésképpen másnak gondolkodása módjára is magát le nem kötő szabadsága.” Döme Károly sorai nyilvánvalóan Halász Gábor állításait igazolják. S a huszonhárom vaskos kötetet kitevő levelezés számtalan — a Döméjével egybe­ hangzó — jellemzést tartalmaz. De lapozzunk csak vissza, s nézzük meg, mi ingerelte fel ennyire az ifjúkori jó barátot! Döme Károly egy Bousset nevű katolikus teológus munkáját fordítja magyarra, s a fordítást elküldi Kazinczynak, aki így egy levélben reflektál rá: „Bousseted, tisztelt Dömém, végre eljuta kezemhez. Olvastam a szép ajánlást, olvastam a szép előszót, sőt, olvastam egy egy-két részt Boussetedből is. Lehetetlen volt sokáig olvasnom. Nem, mintha igen Kálvinista volnék; hanem, mert tanításai egy oly ember füleiben, aki nem a más karján lép, hanem tulajdon szemeivel választja az ösvényt, elviselhetetlen, sőt, lelket öklendező riasztás. Csaknem sír­ va tettem le kezemből Könyvedet. Sajnálottam, hogy az, aki Cicerót, Tacitust fordíthatná, Boussetre vesztegeti fáradságát, idejét. Ah Dö­ mém, ha látnád, mint vérzik szívem, midőn azt kell szemlélnem, hogy Te is azok közé állsz fegyvereddel, akiktől én iszonyodom!” Megértjük Döme Károlyt. Ilyen kíméletlen őszinteséget a leg­ jobb baráttól is nehéz elfogadni. De van-e Kazinczy soraiban a leg­ kisebb jele is a megvetésnek, a hiúságnak, az uralkodói felsőbb­ rendűség érzésének... bárminek, ami a barátság árulása lenne, s a személy önérzetét sértené? Ugye nincs! Az elvi kérlelhetetlenség töké­ letesen megfér itt az embert, a barátot szólító érzelmekkel. Nem Ka­ zinczy, hanem a kortársak emberi gyengéiről árulkodik, hogy az ennyire tiszta elviséggel nem tudták összhangba hozni érzelmi igé­ nyeiket. Elemzésünk tárgya most Kazinczy jelleme volt, s lám, szinte észrevétlenül, ismét az elveivel, világnézetével kényszerültünk fog­ lalkozni. Újra kérdezem: juthatunk-e ebből arra a következtetésre, hogy e két dolog elválaszthatatlan egymástól?! Most már nem halo­ gathatjuk a választ. Kazinczy hitte, és számtalan kudarc után is élete végéig hinni akarta, hogy nem szabad a kettőt összekapcsol­ ni. Hihette, mert a felvilágosodás korának gyermeke volt, s ez a kor a vallás, a tudomány, a művészetek és filozófiák világában ép­ pen úgy, mint a politikában: a tolerancia elvét hirdette. Egészen addig, amíg a nagy francia forradalom tapasztalati igazsággá nem tette, hogy minden gondolat, mindenfajta ízlés, minden esztétikai kon­ cepció közvetve, vagy közvetlenül beavatkozik a világba, hogy egyé­ nek, osztályok, nemzetek sorsának szabhasson irányt. A forradalom utáni idők már nem kedveznek a gondolat, a vélekedés és az ízlés szabadságának. Az, hogy ki milyen eszmékben hisz, kinek a pártján áll a legártalmatlanabbnak tűnő művészeti és tudományos viták­ ban, mostmár nem számít többé az egyén magánügyének. „Az ügy és a személy csaknem mindég két egymástól külön nem gondolható dolog...” — fogalmazta meg Kölcsey 1817-ben, éppen Kazinczyhoz írott szakító levelében az új nemzedék által felismert új igazságot. Neki volt igaza? Hagyjuk nyitva a kérdést. Azt hiszem, teljes bizo­ nyossággal nem mondhatnánk többet, mint amit Kazinczy küldetés­ tudatával kapcsolatban mondtunk; itt sem ez, vagy az a példa, ha­ nem a dilemma az aktuális. Csakhogy ez olyan dilemma már, amelyet nem kinek-kinek saját magában, hanem egyszer sokakkal együtt, közös megegyezéssel kel­ lenne eldöntenünk. De maradt itt még egy nyugtalanító kérdés. Kölcsey álláspontjának Kazinczy nézetével való szembeállítása okkal keltheti azt a benyomást, hogy az új generáció színrelépésé­ vel az öregedő mester elvesztette realitásérzékét, s csökönyösen ra­ gaszkodott azokhoz az elveihez, amelyeknek csak egy korábbi kor­ szakban volt létjogosultsága. S miért tagadjuk, irodalomtörténet­ írásunk sem vétlen abban, hogy ez a szemlélet az irodalmi köztu­ datban is kialakulhatott. Pedig szó sincs arról, hogy a hatvanadik éve felé közeledő Kazinczy nem tudott volna lépést tartani korá­ val. Igaz, Katona Bánk bánja, Kisfaludy Károly drámái, Kölcsey lírikusi pályájának a 10-es évek második felétől számítható szaka­ sza, s végül a 20-as esztendők legelején porondra lépő Vörösmarty Mihály — az őt csakhamar körülvevő tudós-esztéta társaival, Toldy Ferenccel és Bajzával együtt — már egy merőben új esztétikai el­ vek jegyében álló irodalomtörténeti korszakhoz tartoznak — ám a régi, csak azért, mert régi, nem feltétlenül jelent korszerűtlent és avultat. És egyáltalán: nem esztétikai elvek döntik el, hogy egy ön­ magához hű életszemléletnek és emberi magatartásnak a megvál­ tozott körülmények között van-e történelmi érvényessége. Az ifjak, a romantikusok, az eredetiség elvére esküsznek, épp arra tehát, ami­ től — a maga fiatalsága idején — Kazinczy óvni akarta kortársait. S ha most maga is eredeti művek alkotásába fog — megírja Pólyám emlékezetét, s Fogságom naplóját, s az Erdélyi leveleket —, ez utób­ bira célozva elvhűséget bizonygató büszke öntudattal, s egyben hi­ bátlan műfajérzékelő képességgel jelenti ki: „nem teremtés az, csak azt írtam le, amit láttam.” Vagyis az, hogy most nem műfordítást, hanem eredeti művet ad az olvasó kezébe, nem jelenti azt, hogy önálló szépírói alkotásra adta a fejét. Ne firtassuk most, hogy ezek a memoárok, s az Erdély levelek, ez a csodálatba ejtő korai remeke a magyar dokumentalista prózának, mennyire tartoznak a szépiro­ dalmi műfajok körébe. Mert az ok, ami miatt most szóba kerültek, nem esztétikai természetű. Arra a kérdésre keresem a feleletet, hogy a hit és a morál dilemmáival megbirkózva, hogyan foglalt állást Ka­ zinczy korának legújszerűbb kihívásával szemben. A XVIII. század elejétől hirtelen felgyorsuló civilizatorikus fejlődésre gondolok. Igaz, a gazdaság, az ipar, a technika, a kereskedelem, gyors fellendülése Magyarországra akkor még nem volt jellemző, de akik látták, tud­ ták, hogy mi kezdődött el Európában, azok azzal is tisztában voltak, hogy a külföldi példán saját hazájuk jövőjét tanulmányozhatják. Nos, Kazinczy nem ment nyugatra, de megfordult Erdélyben, s a miéinknél összehasonlíthatatlanul fejlettebb szász települések csillogá­ sát és dinamikáját látva alkalma volt töprengeni a magyar viszo­ nyok elmaradottságán. „Mily szép volna ily kőből épült, cserép­ pel fedett házú falukat látni a magyar földön — írja az Erdélyi levelekben —, mert dicsőség az igazságnak, ezek a faluk csak mégis szebbek, mint a mi bogárfedelű viskóink Árokszállás körül. De ha óhajtanám-e mindenütt ilyennek látni Erdélyt, hogy mindenütt ily kőházakat láthassak? Azt az örömet nem szeretném ily drága áron megvásárlani.” Mit jelent ez a drága ár? Kazinczy az előzőekben egy szebeni szász lutheránus papról ír, aki azért választotta a papi hivatást, mert azt látta a legjövedelmezőbbnek. Hivatást alárendel­ ni az anyagi érdeknek — ez az, ami Kazinczyt riasztja. De kövessük tovább elmélkedésében: „Debrecen táján sok csinos, földből vert, nád, vagy gyékényfedelű házakat látunk a könnyen felszökellt ákácok, vagy eprek árnyékában, s azok nekem kedvesebbek, mint a kőházak itt, mert az el nem foglalt utas azokban lelket lát; azt itt lelni, nekem legalább, szerencse nem jutott; ott egy magával nem gondoló, büszke, szabad, szilaj nép lakik, s egy jószívű, nyájas; itt egy magába zsugorodott, könnyen élést szerető, s csak azt óhajtó. Mi volna a magyarnyelvűnép, ha a régi idők neki, a kiművelődésre nyugalmat, az újabbak ahhoz erőt adnának vala!” — Van ebben a népszemléletben még valami az ún. patriarchális nemesi népiességre jellemző illúziókból. Ezt kár lenne vitatni. De Kazinczy eszmefutta­ tásának lényege nem ez. Nem arról van szó, hogy a régi és az új alternatíváját látva maga előtt — valamiféle mesei konzervatívizmusból fakadóan — a régi mellett dönt. Igenli az újat, a materiálisan fejlettebb életminő­ séget, de nem bármi áron. Semmiképpen nem azon az áron, hogy az emberi kedély, a morál és a humánum értékei veszendőbe men­ jenek. S ha a jómódnak az az ára, hogy elérése közben az ember „magába zsugorodóvá, könnyen élést szeretővé, s csak azt óhajtóvá válik” — akkor inkább az egyszerű szegénység! A nád- és cserép­ fedelű ház alternatívájában Kazinczy az ipari forradalom előtt álló Magyarország legsúlyosabb dilemmáját érezte meg. Az az aggoda­ lom, amellyel a várható fejlődés elé nézett — ma már mindnyájan tudjuk —, semmit nem veszített aktualitásából. Mindezért, azt hiszem, nem is lehet igazán ünnepélyesen emlé­ kezni rá. Bármelyik művét vesszük kezünkbe, ha van időnk és erőnk cseppet sem nehézkes, de a mai olvasó számára mégiscsak archaikus ízű prózáját estéről estére fellapozni, nem érzünk benne „régiséget”. Sokszor azt kell hinnünk, nem csak nekünk, de rólunk szól az írás. Kulin Ferenc �Zonda Tamás Nehogy Most majd a bőség áradása ellen, nehogy a kapkodás kudarcai idegen arcokba törölni ■könnyem nehogy, nehogy rámkényszerítsék az éjszaka tintás zubbonyát nehogy a madarak szárnyát kitépjék nehogy véget érjen a szél dorombolása csontjaimban ... Csak annyira, hogy a kő még visszaessen, amikor hazudni kezdek fossz meg rangjaimtól mint a mészarcú katonákat kivégzés előtt. Dance, dance .. El kéne mindent mondani vallani végtelen minden szarkalábat torkomat hogy szögezte át minden aládúcolt mosolyt apró sebek történetét szomorú bohóc-arcomat padamm szaladva vissza időbe tálcafény-magányom pörgetem elnyomott bogarak bűneit padamm siessünk időm véget ér, mondom minden szorongást igen, meg néha-néha azt a rezdülést kifordul-elkap-sasszé szemünk nyálunk is hogy csorog elherdált jázmin-szerelmek fonnyadt függőkertjein vissza nem hozhatók padamm, már késő elmondani a felröppenések feszülő ívét, mindent de elkéstem vége nem menekszem, felkenve rojtos színfalakra poros szemekkel nézek már a lázadókra, mert ugye „kis hercegem remélem megbocsájtja” meg én persze mindent „kék nefelejcs hejde kék nefelejcs” és egy sört kísérőnek jó, jó nem felejtek és csak kísérjenek, padamm kódolják minden sejtemet elnézést a vicceket egyszerűen elfelejtem igen foglalkozási ártalom, tudom mondom tovább padamm silicosis vagy Debrői lé mindegy csak az enyészet tervét teljesítse... Nem megy Uram! Még a csatatereket is eladták teleknek. Hullámverés Elmúlt a szomjúság, csillagnyájak legelésznek a képzelet hegyoldalán. Széthasongatott egek alatt bujkál a megszégyenített szerelem. Tudom, kezedhez hiába simul a védtelenség. A hazatalálás egyre nehezebb, mert árnyékommal lesz teli lassan minden önvigasztalás. Csöndáradatban siet Madár János Mindenség arca___ menekülök jegenyék indulnak felém megbocsátom magamnak hogy élek ha két kezeddel betakarsz senkitől sem félek szerelem mindenség arca forró lehelet te védj meg a haláltól engemet oly szótlan az ember szemében a csillag is fázik szíve alatt Magyarország fejfa éjszakázik szerelem mindenség arca vércsöppnyi sziget menekülök hozzád gyönyörű üzenet letérdepelek a füvek oltára elé megbocsátom magamnak hogy élek ha két kezeddel betakarsz senkitől sem félek az út. Kanyarog léleknyi törékenységgel feléd. Mért hallgatsz? Átbukik szótlanságodon a megváltó gondolat, tenyeredet megfertőzi a semmiség. Szökj meg magad elől, hogy szomorúságom tüskéi ne szegezzenek rám hitetlenséget! A halál szakadéka fölött siratóasszonyok éneke száll. Folytatódsz emlékeimben. �ONAGY ZOLTÁN Kérjük-mibe kerül Eridanusban 1300 szó? „talán egy halálos betegség megtisztíthatná még az életedet — a kórházi virágcsokrok egykedvűségében mindegy lenne, hogy az ablakon túl tél van-e vagy tavasz — fülledt, kolostori csöndben feküdnél mint aki legyőzött már — létezhetnél már a tested nélkül nem vesznének össze válladon a barátaid lehetnél álom, lehetnél képzelet s még vibrálhatnál egyszerre harminc befejezetlen regényben, ragyoghatnál egyszerre harminc szerelemben —” „The” Kezdjük a hajnal pálinkájával. Mert ugye, szabad országban élünk, jogunk van hozzá. Persze reggeli előtt, így megeshet tőle az ihlet, ha pedig nem, még mindig előttünk az egész nap. És mit? És mennyiért? És hol? És kivel? Igyunk a példának okáért: törkőt. Ha ébredés után egyedül megyünk le a főzdébe — át a Lókoson, a főzde környékét borító bűzön, öklendezve — igyunk kettőt, és egy Erigonos üvegben hozzunk még kettőt, engedve a lehetőség lehetősé­ gének, a kávé után megint nem lesz étvágyunk, mint ez általában történik. (Ötkor letúr a paplan, kilök az ágy — nem éppen úri szokásun­ kat munkáskorunk örökségének tartjuk, ha már nem is vágtatunk köhögve, káromkodva az ötkettes buszhoz —, nem szabadulunk tőle.) Ha nem egyedül ballagunk, hanem szomszédunkkal, aki meglátta az égő konyhai villanyt: kétszer két pohárkát iszunk, amely kopo­ nyánként harminc pengő. Nem rettenetes összeg, ha nem látnánk: itt a nap csak kezd. Hazaérkezvén lefőzzük a kávét: asszonyunk, gyerekeink alszanak még, óvatosak vagyunk, nem zörgünk, nem keltjük fel őket. Állapo­ tunktól függően megisszuk előbb az egyiket, vagy egyszerre mindket­ tőt, vagy később újra melegítjük a maradékot. Már eldöntöttük, a na­ gyobbik fiút visszük az óvodába, ne kelljen csak az üzletbe mennünk. Öltöztetésnél és reggelinél tartjuk magunkat, mintha éppen most éb­ redtünk volna mi is. Főzde! Ugyan! Újra főzetnyi kávét készítünk. Nagyfiunkkal indulunk. Öltöztetjük, elbocsátjuk, kapunk csókot tőle. Szia apa, jó legyél! Ez komoly, pontos dolgokat jelent, hiszen többet lát kettőnk viszonyából, mint azt normális ésszel feltételeznénk, ha az alapokat nem is érti. ABC. Visszajövet bort veszünk. Ezt vagy asszonyunk által ránkbí­ zott százasból szorítjuk ki, tej, kenyér, debreceni, sült szalonna, meg­ lepetés-cseresznyebefőtt a gyerekeknek, vagy aranytartalékunkat von­ juk be. Ok a veres borunk. Kettő butelka. A kettő az ritka, ha nem javítottunk aranytartalékunkon előző este asszonyunk aranyából. A kettő azért ritka, mert a szeme tizedike után, olyan, mint a sasé. Ülve telik időnk. Mondjuk, még nem fogyott el a reggeli tarta­ lék, és éppen megérkeztünk az ABC-ből. Asszonyunk már tanítja ne­ bulóit. Oktatja rendre, esztétikára, tisztességes formára, melyet mi is igaznak, böcsületesnek, sőt: egyetlen járható útnak vélünk, ha a mennyországba kívánkozunk. Mondjuk: szomszédunkkal jártuk meg a főzdét, most pedig min­ dent megteszünk, a hirtelen két deci törkő ne látszék meg rajtunk, egyenesen járunk, feszesen, mint a cövek, fölsőtestünk nemigen moz­ dul, ha akaratlanul mégis, okosan, gyorsan korrigálva, ki tudja, ellen­ ség is lapulhat környezetünkben. Asszonyunk nagy gondjában ráncolta homlokát: Nem tudok ma jönni, csinálj magadnak valami ebédet. Jó. Mondjuk, csókkal simít­ juk homlokát. Miért fogysz, te gyerek? — kérdezi. Amióta megjöttél, leadtál vagy öt kilót. (Hónapokra kiátkozódtunk a családi tűzhely langyából, egy vagy két lyány miatt.) Nem tudom, tán te használsz többet, mint illenék. Ki vagy éhezve legszebb férjedre, somolygunk tahó humo­ runkkal, de a külön töltött hónapok ott állnak előttünk, szemérmével nem kérdez többet, talán gondol, de azt honnan tudhatnánk és jobb is, ha nem tudjuk. Már itthon vagyunk, össze kéne adni, mennyit értünk ez idő alatt. Kenyeret helyére, húst, tejet, ezt-amazt hűtőbe tettük, az idő alig lépi a nyolc órát, és már megéleztük elménket az irodalom teremtéséhez: állunk a munkának, Tudjuk — ÓH, NAGYON TUDJUK! —, mikor kell abbahagy­ nunk hordónk fejtését, „amíg ki nem szárad”, így tehát csak át­ futjuk a tegnap készült anyag utolsó oldalait és már vetjük is ke­ zünket a masinára: kopogjon! hadd kopogjon! A folyam (hordó), mert tegnap ki nem száradt — indul, höm­ pölyög. Pörgetjük a fickót, ki sajátunk, esmérjük, lemeztelenítjük, nő fölé helyezzük, perverz gondolattal alá helyezzük, ripacsul meg­ forgatjuk a néző szeme előtt. Kedvünkre való anyag, a fickót egyéb­ ként is utáljuk, nem ajándékozzuk meg össztársadalmi jelentőség­ gel. Majd a nőt. Valamelyiket... Csöngetnek. Első szavunk káromkodás, ki mer háborgatni, amikor a világ­ irodalom válykát vetjük. Aztán eszünkbe jut, a másik szomszéd lehet, aki betegállományban lopja itthon a napot, lógatja büdös lá­ bait. Hallhatta persze, hogy kopog a masina, de őt az ilyen nem zavarja —, akkor különösen nem, ha nincs egy árva krajcárja sem, de inna valamit. Tudja, az asztal sarkán legalább délig megáll a bor, s akkor néki is csurran. Kimegyünk, szánk sarkában szitkok. Néha előbb eldugjuk az üveget. Kinyitjuk az ajtót. A feljáróban fekete viharkabátos ismeretlen, szemvonalig húzott kapucniban. A kapucni is fekete. No! ennyi gondolatunk van: kurva villanyszámlás, gázszámlás, ellenőr a ta­ nácstól a szolgálati lakás állapotának ügyében. Óhaja? kérdezzük, közben sajnálkozunk persze, cége ebben a rettentő időben is kiüldözi. Kérem, azonnal. Bemutatkozik. Tárjuk az ajtót, beengedjük a férfit, aki szőrös, mint a tarló a hó alatt. Kint a széllel ropja az eső, hullámzanak a hirtelen támadt tó­ csák — csuda, mire képes a természet, az előbb trikóban jártunk kint. Kérem, mondja bevezetőnek a fickó, miközben gubbaszt, akár az ázott tyúk és látszik, baja van. Be kellene ugrania egy órányi beszélgetésre. Akit vártunk, ma lemondta. Hová? ezt csak becsületből, mert egy éve becsületből nem me­ gyünk sehová. Megmondja. Az összeget is. Nem azért vállaljuk, mert így kifizetjük az adósságainkat, ha­ nem mert mit számít. Olyan mindegy. Jó lenne, ha az íróról is mondana néhány mondatot, akit vár­ tunk és a művészetéről. A francba ne! Mi aztán mindenkiről! Hiszen olyan mindegy. Még jó, hogy olvastuk a kritikákat a könyveiről. A fickó megszorítja kezünket, hálás: valami pálinka legyen a hűtőben, ugró... dörmögjük utána, de szolidan, ne hallja meg. Nekilódulunk az írónak. Van harminc percünk. Viruljon minden kedves recenzens, minden sakál, mindenki, akit hirtelen meglelünk. Süt a nap, amikor kocsi jön értünk, a fickó most fekete gar­ bóban, fekete cipőben, borostája levéve. Visszapörgetjük fejünkben mindazt, amit elmondtunk már né­ hányszor. Amit tanultunk, amit kitaláltunk. És, ami ebből a kettő­ ből kialakult. Vodkájuk hűl. Kár. Megérzi a tarkónk egy órán be­ lül. De beszélünk, mint a jól olajozott masina. Tagadjuk a művészetek burzsoá értelmezésű szabadságát — mint ő —, mely nem egyéb fikciónál, illúziónál. Szabadságértelmezésünk, azaz eszméinket hirdető, hazánk építését szolgáló művészi alkotások korlátlan lehetősége és a pártosság a mi szabadságunk — mint neki! És, mint ez egyértelmű — a differenciált irányítás alapvető mód­ szere a vita, a meggyőzés, az egészséges kritikai élet, tárgyilagos tu­ dományosan megalapozott —, mint ez természetes... Brüngünk, a fekete fickó két másodperces szünetben sokallja meg, áll fel, megkéri a mosolygó brigádokat: ostromoljanak kérdéseikkel. Jönnek a naplók. Díszesek, dísztelenek, arany-acél veretűek. Néhányan hozzák az író könyvét, ha ugyan ő nincs is itt, majd örök ér­ tékké tesszük. Így. Kinyitva. Kiötlünk egy búcsúmondatot: az is feladatunk, hogy mélyítsük, erősítsük a demokratizmust, népszerűsítsük csókolom a művészetet, segítsük, elősegítsük elő, hogy ez alakítsa a közerkölcsöt, közízlést, morált, életmódot és a tömegeket — aktivizálva visszahasson mű­ vészetünkre — ő is így gondolja, csókolom. Nincsenek meghatva. Néhány kései napló tulipántos sormintával. Mi egyebet is tehet­ nénk: ülünk szemben a fekete fickóval, isszuk a vodkát, nézzük az összeget: nagyon sok. Nézze, mondja a fickó, nekem megéri így, és tudom, munkája elől hoztam ide, de ezek az emberek annyira ké­ szültek, és ön megmentette a helyzetet. Akkor örüljünk: jelentős áldozatot hozunk, viva! Fekete kocsi tesz le az ajtó előtt, újra zuhog az eső, a vodkát — bontatlant — táskánkba helyezte a fekete ruhás. Várunk, hadd ázzunk legalább egy kicsit: kopog fejünkön az eső, ha­ junk nyakunkba tapad, a hirtelen tócsákban hullámokat kever a vihar. Később beengedjük a szomszédot. Ha hó van, leveri talpáról. Ha sár van, gondosan lepucoválja. Ha por van kint a pampákon, csattog talpával a kaparón. Asszonyunk kényesen rendes. Csak nem dógozol? kérdezi, van enyhe gúny is rejtve. Néha megfeledkezünk a reánk rótt kötelességről, ilyenkor alszunk, mint a bunda nyáron — délelőtt, délután, egész nap. Pedig szándéknak nem vagyunk híján. �Csak dolgozom, hoztál valamit? mondjuk és kérdezzük egy füst Azt mondtad, ma utánanézel annak a hangjátékügyletnek! vol­ alatt, nehogy nála induljon meg az első kérdés e fontos tárgyban. tál, nehéz az öreg modora, istenem! de ha meg végképp nincs ked­ Gondoltam iszunk egy freccset, aztán átmegyünk hozzám, ki­ ved, minek jegyzetelted ki?! visszük az olajkályhát (stb.), aztán ott is becsavarunk néhányat. Szeretjük asszonyunkat. Ő életünk lábas lexikona. Nincs nap, Hozzászólás? melyről megfeledkezett volna, bár ez inkább rossz, mint jó. Amit Oké... Siessünk, ég a munka a kezem alatt... dörmögjük, már az enyészetnek tettünk hirtelen kedvünkben, azt feledje, pláne, ha nem vagyunk annyira megsértve, bár egyértelműen csinger az, amit mi rég megtettük... úri veres borunk helyett odaát kapunk. De hát iszunk kettőt, hármat, Tényleg nem is montad, mit ettél... négyet. Függjön attól, mennyi van. Csemeték kicsomagolva, lábukon mamusz, jönnek sündörögve, Ügyesen belevetjük magunkat szomszédi munkálatainkba. előbb a kicsi, akit úgy, de úgy kedvelünk, aztán a nagy, aki cso­ Segítünk a kályhajavítás nehéz teendőjében: mechanikus érzé­ daszép, csodaokos, csodarafinált, akár az anyja: Sipirc a helyetekre! künk a bal bakancstalpunkéval egyező: de a jó pap holtig tanul, Sört hoztál? kiáltunk be, miután már tudjuk, egy-két sör s ha mi pap lennénk, jó pap lennénk. Szót sem ejtve arról a kanná­ reparálna beteg másnapunkon. Nem? Akkor elsétálunk Borbélyhoz, ról, melyben a szomszéd úr húsz liter novát kapott ajándékba. Ne iszunk egy sört. ejtsünk szót efféle félrevezető kutyamájákról, titkunk nincs, tiszták, Csinálok egy jó citromos teát! őszinték, egyszerűek vagyunk, akár egy kosár kolompár. Főzés előtt Jóvan, jólesz a gyerekeknek! Kicsit maradjatok csendben, be­ — majd a disznók kapják, idejében. fejezem ezt az oldalt! Dél van, s hazatérünk. A lemez forog, csak forog, hangot nem Kezünkre pillantunk, reszket. Visszanyálazzuk a ma készült ad, csak reccsen, amikor ki kéne kapcsolnia. anyagot: 1300 szó. Megint kezünkre pillantunk, megint reszket. Ülünk a masina elé, azon szép anyagunkat tovább alkotni. Va­ Jókedvünkben azt mondanánk másnak: cigánypunci az oka. De kon gépelünk, akár a profik. Aztán, hogy az oldalt befejezzük, kont­ rosszkedvűnkben csak búsulunk. Készül Eridanusban a század nagy­ rollálnánk a sok okos, fontos gondolatot, úgy látjuk, jobban járunk, regénye. Járatjuk szemünket a polcon, megakadunk előbb Gerelyesnél, ha vakon is olvassuk, mint a profik. Mert most meg olyan sokat van szemünk elfordítva munkánk­ majd Lowrynál. Keresztet vetünk pogány mellünkre, kettőt. Hala­ ról, egyértelmű: álmosak vagyunk. Igyunk egy kávét. Kimegyünk a dunk tovább. Meg-megakadunk, mellünk csupa kereszt, mint ab­ konyhába, meggyújtjuk a gázt, szétszedjük a főzőt, bekészítünk lakon a jégvirág. Jól néz ki, akár az angyaloké, szűzeké, püspö­ rendesen, nem hagyjuk ott, ismerve gumiolvasztó tehetségünket. köké. Megállunk, nem bizonygattunk tovább, már nem fér a kereszt. Ülünk és vacogunk a hokedlin. Halljuk, ahogy lesistereg. Keserűn Utoljára visszatérünk Lowry kék gerincére, aztán a rozsdaszínűre: isszuk, akár az urak. Aztán leküldünk két kockacukrot, mert még kedvéért homlokunkra helyezünk egy keresztet, jó bő nyállal, hoz­ nem vagyunk urak, bár minden vágya ez szívünknek. zátesszük: barátaim, szeressük, hát szeressük! Homlokunkon a nyál Erről ne beszéljünk, hiszen anyagunk fő témája prózaibb: Mi­ hideg. Asszonyunk érkezik: kezében tányér. A hidegben füstöl a friss be kerül ma, Eridanusban 1300 szó. Kérjük — mennyibe kerül egy szó? Ha tudnánk, csak megszoroznánk azt az egyet azzal a kutya 1300-zal, szelet bundáskenyér, a tea. Odanyomja orrát orrunkhoz; Megint egész nap nem ettél... Fölfordulsz, süsü, hát nem érted? melyhez úgy ragaszkodunk. Ennénk mi, de nem megy. Boldogok vagyunk, ilyen asszony Namost: ha gazdasági tárgyú lenne írásunk, könnyed példával élhetnénk. Egy nyomdászlegény (büszke, okos, olvasott, igazi mun­ másnak nem juthatott: bendőnkben görcs van, de jóllaktunk. Hi­ kás arisztokrata — mint a legtöbben, ugye!) azt mondja műveze­ hetetlen a szeretés, már-már hihetetlen. A szomszéd beront: gyorsan, gyorsan, hadarja, töltsétek ki, má­ tőjének: Te, disznó! S ha ezt a főnök lelkére is veszi, (kevesen te­ hetik meg), attól a szótól kezdve csak olyan munkákat ad a le­ sodszori melegítésre elmegy a bukója, nem töltött káposzta ez! Le­ teszi a borosfazekat, koccan a fedő. Megkínáltok engem is? génynek, melyekkel nem, vagy csak alig hozza a normát. Nincs múzsa, kit szívesebben látnánk ebben a szentséges pil­ Így havi vesztesége kb. 1300 forint. Jobb nyomdákban ennél töb­ bet is rátermelhet a biztosított bérére a jó munkás. De órát figye­ lanatban. Nincs az a részeges istennő... S a palóc fűszer illata száll, kering, homlokunkon a nyál ki­ lünk, akkor egyetlen szó hat forint nyolcvanat ér. Nem olcsó szó. De erről se beszéljünk, mert anyagunk nem gazdasági tárgyú hűlt, adunk néki újat, meleget viduljon! és a gazdaság nélkülözi az ilyen művezetőket. A művezető előbb boldog, hogy egyáltalán van embere, és csak hátul boldogtalan, ha engedve a fájdalomnak, kinézünk asztalunkhoz. A hi­ részegen családját emlegetik, vagy ő magát, boldog személyét. Nem deg Éjfélkor, székre. Belső részünk hegyorom, megmászhatatlan szikla Eri­ hazudunk tehát, ha nem vagyunk Verne. danus fölött. Megszámoljuk hány a szó. Olvasnánk, javítanánk is, Namost. hát mik is volnánk akkor? de az már igazán nem megy. Erre elálmosodunk, lefeküdnénk. Nincs porcikánk, amely ne reszketne. Betartunk neki, erre a szí­ Megtesszük. vünk indítja magát, legendás önuralmunk, vasakaratunk nem se­ Épp az alvás küszöbén jelenik meg kedves szomszédunk csön­ gíthet ezen. Visszaindulunk. getésével — neki nincs kávéja, hogy elalhatna tőle —, azt mondja Asszonykánk mellé bújunk, meleg hátához, seggéhez. Rég el­ árkos szemünkbe pillantva: igyunk hát még egy kortyot... aludt. nem érintettük őt ma sem. Hosszasan gondolkodunk, fölAztán gyorsan elmosogatunk. Aztán persze, messze még a moso­ keltsük-é. De nem merjük, nem egyértelmű a kévánásunk. gatás ideje. És porszippantunk. Tétován, mondjuk így. majdnem Haját, illatos, őszülő haját beszívjuk: mibe mérnek ma ezerhá­ tántorogva. A fejfájás már most megindul, pedig hol van még! romszáz szót, kérjük tiszteletvel? Mibe mérnek? Meghallgatjuk a szomszéd élettörténetét, különös tekintettel a Szemünk behunyva, igyekszünk a semmire gondolni, ami sem­ bukkanókra, melyek meghatározták a bejárt utat, mondjuk így: mi, holnapra, lehet, meghalunk... A varnyú... kocsmákat, pincéket, házi kiméréseket. Ha számoltuk volna, épp ma Meleg hátától, kemény combjától lassan meglangyalunk, ke­ lenne száz a szám, ennyiszer hallottuk. Megfogadjuk újra, megír­ zünk mellén, s míg a lopott tűztől keményen nyakába csókolunk, juk ezt a mesét, hátha nem mondja el többször. Most a törések a nagyobbik fickó kiszól a nyitott ajtón, komolyan és egyszerűen, sztorijának vége: mi lehettem volna! mi mindennek hívtak! mit el­ akár anyját hallanánk ott az éjszakában: Apa. ma nem adtál jóérhettem volna! ha... — ez következik: Ha ott; ha akkor; ha azon éjszakátpuszit. a napon nem... Felkelünk, átmegyünk hozzá, érkeztünkre felül az ágyban, öszHa nem csalják meg. Ha nem veszi feleségül. Ha nem gyűlöli szefonja két erős kis karját nyakunkon, s ad két puszást. a fizikatanár. Ha nem féltékenykedik munkájára a főnök. Ha nem Hideg jár hátunkon. A fiú tűzforró és a miénk. Leülünk mellé, lopják el az eredményeket. Ha más a társaság... lábaira vigyázva. Óvatosan lefektetjük, simogatjuk fejét, magas’ Nem mosolygunk! Megijedünk: itt állunk tíz év múlva!? homlokát, szép haját, arcát. Mellébújnánk, anyja illatát érezzük Századszor ránktör a lehetőség. Végigtapogatjuk szemünkkel anyja gondoskodását. szomszédunk rongyos, beteg arcát századszor. kezünk meg a boros­ Megszorítja csuklónkat: Menj aludni, apa. Én is alszom. Késő poháron: Uramatyám! van. Adj még egy puszit. Ébredés után, nem várva, hogy újra elaludjunk, azonnal kávé, Felállunk, a kedv valahogy elkerül bennünket, nem akarunk közben a beígért mosogatás, fejünk szétszakad a porszippantó dü­ még menni. Azt hisszük, itt meglelhetjük a választ. Lehajolva áll­ börgésétől. meg egyébként is, a köd novából van homlokunkban, nem tunkból adunk egy utolsó puszást. Aztán úgy meghajolva ágyig, söpri el az első szél. megkérdezzük: Nagyfiam, tudod, mibe kerül nálunk ezerhárom­ száz szó? Szorgalmasan kopogunk, fél öt. asszonyunk érkezik, csemetéink A gyerek álmosan pislant. Nem értetlenül, csak álmosan, fá­ vele. Asztal mellé felsorakoznak mindhárman, kiosztják, bekasszí­ radtan. éjfél az idő: Mibe apa? Mibe? rozzák puszásaikat. Asszonyunknak érzéki puszást mérünk, végül is Nem tudom, nem én, fiam. Egyet kéne venni és megszorozni, ő a mindenünk. A valakink, ha van valakink ebben a nagy, kerek igaz? Ügy kijönne? világban. Nyakunkhoz szorítjuk hideg kezét, tudjuk, ezt szereti. Tud­ Nem indulunk vissza. Nézzük, ahogy leszáll rá az álom, ahogy juk, ha volt valami rossz a napban, ez visszakéri a házba, vissza- álmában a párnát öleli, szuszog. A másik, sötét ágy a kedves, kis szerzi közénk. Másnaposak vagyunk, fejünk gömbölyű tök disznók békát bújtatja. Ő halkabban lélegzik, alig hallani. Megkapaszkod­ előtt, s a disznók harapják, tépik. Jót tesz neki a jéghideg ujjak va a kiságy két falában, megérintjük ajkunkkal arcát. érintése. Ez is igazság. Állunk a küszöbön: már asszonyunkat is halljuk, asszonyunk Na, megyek, levetkőztetem a gyerekeket, ment a munka? mit éjszakai hangjait, innen meg gyerekeinkét, lekuporodunk, mint a ebédeltél? van valami posta? Filmgyárból még mindig semmi? ért­ beteg strázsa. Hallgatjuk őket és várjuk azt a szót, azt az egyetlent. hetetlen, ne is gondolj rá. ne mérgelődj! Ott várunk, a küszöb fémpántjain. Nem nyomnak a vasak, nem fá­ Hoztam a Csokonai-anyagot, tudtad, hogy barátja volt Kazin­ zunk, nincs melegünk, nem vagyunk pihentek, nem vagyunk gyen­ czynak? ismeretlen kor, alig tanultunk róla valamit, mi? gék. Csak úgy vagyunk. Néha felböffen a nappal egy-egy íze, illa­ Fábryt befejezted? (már a szobából kiabál) ta, s a palóc fűszer. Várunk türelemmel. �Endrődi Szabó Ernő Erdélyi képeslap Sean O’Robes levele ziháló /dohogó/ fújtató mozdonyokkal át a hágón ménkű üsse meg! nem kívánom senkinek! kifogtuk az időt! Úristen micsoda hóvihar! mintha száz öregördög és száz boszorka együtt rázta kavarta fútta bőgette volna az erdőt a hegyet a hófelhők öklözte szurokszín eget jégszilánkok tűkristályok tiszta Szibéria (erről meg bővebben majd ha hazamegyek) hát megérkeztem végre szerencséren az indóháznál az erdész várt és a völgyben ez az istenhátamögötti behavazott éden mindez még az elmúlt héten most itt ülök szobámban — látnod kéne egy mese ez a világ — szobám mint ez a kastély ez a kert mint ez az elsüllyedt völgy („istenhátamögötti éden”) télnyugalmú jó illatú kicsi a mélybarna komód és a szekrények birsalmával birsalmasajttal dundi dunsztosüvegekkel teli kandin villognak rám kíváncsian csillognak lámpám éjféli fényében most is mikor a bársonyfüggöny előtt diófaasztalomon girbegurba betűimet rovom s köröttem lengedez méz sajt naspolya télialma és körte illata és szürke párát lehel az ablakmélyedésben forralt vörös borom: fahéj és kömény és gyömbér jó szaga uralja szobám a benyílóban meg aszaltszőlő jegyében zajlik az élet hát itt élek rendszerint hajnalig írok /olvasok háromtájt vetett ágyba tornyos dunyha alá bújok két pufók puttó keretezte madonnaarc s kitömött bércisas tárt szárnyai alatt — látnod kéne ezeket is: pompás darabok — lámpát oltok fekszem a sötétben fülelek s hallgatok félálomban felneszelek még a tűz duruzsolására mintha rőt élőlény morogna/ fészkelődnék fel-felfénylő öntöttvas ketrecét nyaldosva elalszok — s álmomban kivirágoznak a kertben lávalángolású magnóliabokrok Krétarajz őszi délután hommage a Simonyi a költő föláll rozsdamart délután az ősz széptestű öbleit rendre bezárja s tárja már pilláit bölcsőnyi tél és ő fölállva földreszegezett szemmel (tehát: földreszegzett sorssal) elindul s tán búvó sikátorok zeg-zugán ballag e sikátor délután tán hazafelé tart (holt-külváros-neszezés foszló tűzfalak bedeszkázott ablakok napok celláiban szűkülő szemek-szavak s törtcsontú óhajok között) vagy csak magány-odúja hosszát járja s földreszegzett pilláin túl OTT BELÜL. valami földön-túli (nem-köd-mitológiás élet s nem legendacsillogás — talán ez történik egy seőszsetél délután és talán) oly vakítón villan OTT BENN hogy nem érdemes versre sem valami oly keserves-igaz hogy már semmire se vigasz és (talán félmozdulat csurranó bor cigaretta villanó gyufaláng míg körömre ég) künn kutya ugat karmot ereszt az ég és hajnali folyóból kibúvó didergő macska a délután talán így történik de talán csak az ablaknál réved s dúdol félhangon költőnk: „HAJÓTÖRÖTT VERS VERSÜNK, MINDENIK.” és: „VIGYÁZZBAN ÁLLOK ITT.” Egyedül hommage á József Attila két lábnyom a szigorú tárgyilagos homokon (és egy halk kérdésben kivérző szavak — kinek szólnak kinek szólhatnak ameddig szem ellát sehol más ember csak a szigorú tárgyilagos homok és a kérdésben a hiábavaló gondolat:) Uram?! hová tűnt a tenger? �HAGYOMÁNY Toldy Ferenc a Victor Hugo-i elvnek megfelelően politizáltak az iro­ dalomban, tudniillik, hogy a romantika nem más, mint liberalizmus a művészetben. (EGY IRODALOMSZOCIOLÓGIAI ELEMZÉS VÁZLATA) Ha az 1820-as években az Aurora ismerete, a zsebkönyvhöz va­ ló szerzői és olvasói viszony volt a vízválasztó régi és új, a patri­ Bérczy Károly 1821. március 2-án született Balassagyarmaton. archális és liberális irodalmi élet szintje között, akkor az 1830-as Néhány nappal korábban Trattner János Tamás kiadó farsangi va­ évek elején ugyanezt a szerepet Széchenyi István Hitele töltötte be. csoráján Pesten egybegyűlt a Duna-parti két város értelmiségének A megye helyzetét az országgyűlés számára a rendszeres munkála­ legjava. Körükben döntés született egy irodalmi zsebkönyv kiadásá­ tokban felmérő nógrádi tisztségviselőket a Hitel éppúgy polarizálta, ról és mindjárt meg is történtek az első pénzbeli megajánlások. Az mint szerte az országban. Hatását, amelyet még a feudális olvasási almanach, az Aurora ugyanezen év végén jelent meg először Kisfa­ kultúra formái között fejtett ki, Sréter János, a megyei liberálisok ludy Károly szerkesztésében. Ettől az időponttól számítjuk az irodal­ egyik vezéralakja rögzítette. Kazinczy számára, aki ekkortájt járt mi reformkor kezdetét, amely így, átvállalva a politika jó néhány Nógrádban, mintha megállt volna az idő: ebből semmit nem érzékelt, nemzeti feladatát, évekkel megelőzte az országgyűléssel adatolható és a változásokat csak azon mérte le, hogy a losonci gimnázium di­ politikai reformkort. Ettől kezdve gyorsult meg Pest-Buda irodalmi­ ákjai, Dayka, Kis János, Himfy és Berzsenyi mellett már Kisfaludy művelődési központtá, kulturális fővárossá válásának folyamata; in­ Károly és Vörösmarty verseit is szavalták. nentől a magyar literatúra mindennapjai két szinten zajlottak. És, A szintén 1831-ben alapított Nógrádi Nemzeti Intézet ezt a Hitel ahogyan az új, a minőségi változás mindig felveti a tegnap még és a rendszeres munkálatok jobbítási ötletei által megosztott közvéle­ korszerű, mára elavuló régi továbbélésének, alkalmazkodásának ményt egyesítette még egyszer és azzal az egyetlen lehetséges jelszó­ problémáját, úgy esetünkben is együtt vizsgálandó az eddigi, pat­ val, ami a 138 alapító tag törekvéseit egy irányba vezethette: a ma­ riarchális, központ és központi orgánum nélküli literatúra szintje és gyar nyelv ügyével. Az intézet létrehozására kiküldött vármegyei a formálódó, új, már romantikus elvek alapján szerveződő, a tehet­ bizottság vezetése volt id. Madách Imre egyik utolsó közéleti szerep­ ség minősége szerint rostáló irodalmi élet szintje. lése és a tisztikarban együtt szerepeltek az országos irodalom élvo­ A régi típusú, patriarchális irodalmi-művelődési életnek Nóg­ nalából kiszoruló, de regionálisan még előrevivő szerepet játszható rádban három összefoglaló dokumentuma, illetve vállalkozása szüle­ költők (mint Kacskovics Károly, Szentmiklóssy Alajos) azokkal a tett: Mocsáry Antal megyemonográfiája (1826), Kazinczy Ferenc út­ megyei politikusokkal (Sréter Jánossal, a Kubinyi fivérekkel), akik leírása (1831) és a Nógrádi Nemzeti Intézet létrejötte (ugyanakkor). immár nemcsak kulturális-nyelvi, hanem politikai liberalizmust is Az agg széphalmi mester élete utolsó utazását tette ekkor, hazatérő­ sürgettek. A liberális és a politikának mind jobban alárendelő iro­ ben Pannonhalmáról. Balassagyarmaton felkereste a régi megyehá­ dalmi-művelődési szint jelentkezése Balassagyarmat életére is kiha­ zat, megnézte nevezetességül szolgáló olajfestményeit, a munkával tott. Jelenlegi adataink szerint először 1832-ben játszott magyar nevelő fegyintézetet, június 20-án tanúja volt a vármegye losonci színtársulat a városban, 1835-ben a vármegyeház pompás épületének kisgyűlésének, és kirándulásokat, látogatásokat is tett. A rokoni, il­ avatása országos figyelmet vonzott, 1838-ban megalakult a kaszinó. A letőségi kapcsolatokon, személyes ismeretségen épülő társadalmi nyil­ megyeszékhelyszerep és a városfejlődés között feszülő alapvető el­ vánosságnak remek, sommás jellemzése a Bocsáron tett látogatás lentmondást azonban, a mezővárosi státusban levő Balassagyarmat Mocsáry Antalnál: „Ez a lelkes szíve, s Nógrádnak leírása által feudális, földesúri függését nem sikerült fölszámolni. Korszakunk tiszteletes ember kedves veje volt helytartói tanácsos Darvas Ferenc­ egészére igaz tehát Nagy Iván 1858-as, visszatekintő és a történetírás nek, kedves sógora consiliárius Puky Ferencnek”. Ez a kapcsolat­ egzaktságával megfogalmazott jellemzése: „A város emelkedése (...) rendszer persze, őrzött irodalmi és függetlenségi hagyományokat is: folytonosan halad, de mind ezt csakis külsőleg, a házak szaporodá­ Ludányban Kazinczy még látta Ráday Gedeon szülőházát és a kert­ sára, csinosb épületek rakására és a népszám növekedésére kell ben leülhetett az asztal mellé, ahol a szécsényi országgyűlésről ide­ értenünk; mert ami egy község jelentőségét, független önközigaz­ látogatott Rákóczi fejedelem tárgyalt, ebédelt, és amely mellett Ka­ gatását, ennek anyagi alapját, jövedelmét illeti, arra nézve a fejlő­ zinczy kuruc dédapja is helyet foglalhatott. Kulturális nevezetessé­ folyamában, dacára az urodalmi egykori engedményeknek, az geket azonban nem csak a megyeszékhelyen, hanem szerte szemlélhetett. dés 1771-ki decemberben más faluk gyanánt reá rótt úrbér által teljesen Gimnáziumot — magyar költők verseit szavaló diákokkal — Loson­ megakadályozott. ” con, régiség- és természettudományos gyűjteményeket pedig a KubiAz új generáció, Madách Imre és Bérczy Károly nemzedéke, nyi fivérek videfalvi kastélyában. Járhatott volna másfelé is, felke­ magasabb tanulmányait a megyén kívül végezte, mint ahogyan a reshette volna például a Mocsáry Antaltól leírásban és versben megye szellemi életének és közigazgatásának dokumentumai is Nóg­ egyaránt megörökített alsósztregovai Madách-kastélyt, könyvtárát és a parkot is, csakhogy a közügyektől visszavonult földesúr távolabb rád határain kívül, Pesten és Vácott jelenhettek meg nyomtatásban. eső házát ritkán kerestek fel idegenek. (Bérczy Károly egyenesen Pesten a leendő íróknak tág lehetőségük nyílott arra, hogy a társa­ ebből vezette le a fiatal Madách Imre zárkózottságát, életidegenes dalmi nyilvánosságnak, a művelődésnek már polgáribb, liberális el­ koraérettségét). A lényeg azonban — változatosabb megjelenési for­ vi alapokon szervezett formáival ismerkedhessenek meg, sőt azok­ mái ellenére — egy: a kastélyközpontú, feudális jellegű művelődési nak irodalmi hasznát is élvezhessék. Az Aurora egykori köre az és társasági élet, tehát a patriarchális szint hiányosságai mindinkább 1830-as évek végére kultúrpolitikai pozíciók birtokába jutott; készen szembeszökőek. Már Mocsáry szóvá tette a regionális művelődési és alkalmasan arra is, hogy a bécsi kormányzat erőszak-intézkedései központtá válható szabad királyi város hiányát a megyében; főisko­ idején, 1836 és 1840 között a politikai fórumok szerepét időlegesen lát, könyvnyomdát és közkönyvtárat szeretett volna látni Nógrádban. pótolják. A Magyar Tudós Társaság működésének rendszeressé vá­ A nemesség körében számos literátus embert találunk. Bérczy Já­ lása, a Kisfaludy Társaság megalapítása (1836.) a Pesti Magyar nos megyei főorvos például szívesen versenyzett szójátékok és ana­ Színház megnyitása (1837.), a megszaporodott divatlapok, hírlapok és grammák készítésében barátjával, Sebestyén Gáborral; verseiket, szakfolyóiratok publicisztikaja — csak néhány lehetőség és fórum más írásműveiket ki is nyomtathatták, ha kedvük tartotta és pénzük az 1830-as évek végéről, a Nógrádból indult írók pesti iskolázásának futotta rá. Mocsáry Antal is megtette ezt alkalmi írásaival és kádenidőszakából. Bérczyt a Regélő, a Rajzolatok, Madáchot a Honművész ciás verseivel, és Nógrád első monográfusa épp olyan lelkesedéssel avatta publikáló költővé. Mindkettőjüket megtaláljuk a színházi né­ másolt epigrammát, miegymást, mint ahogyan Madách Mária gyűj­ zőtéren, de a bálokon is. Bérczy nemcsak az idősebb, de az otthono­ tött idézeteket Alsósztregován olvasmányaiból, máig fennmaradt sabb. a bírálónak felkérhető, már-már befutott költő. Madáchnál a emlékkönyvébe. A megye rendszeresebben publikáló íróit, Szentmikpesti évek igen fontos jellemváltozást hoztak: a családi, neveltetési lóssy Alajost, Kacskovics Károlyt és a többieket Kazinczy biztatta és egészségi okokból tartózkodó, majdnem rideg félárva gyermekif­ munkára, akár mindenkit a magyar literatúra két évtizedében a júra érvényes még a sztregovai életforma minden követelménye, de XIX. század elején. Az 1820-as években azonban már mutatkoztak önmegvalósítási törekvései, társaságkeresése már nem elsősorban il­ jelei, hogy az Aurora köre által képviselt kritikai elvek, a tehetség letőségi vagy származási motívumok alapján formál baráti kört, ha­ szerinti „írói respublica” mihamar összeütközésbe kerül velük. Baj­ nem a vele egyívásúak és egy törekvésűek közül választ társakat. za József, az Aurora fiatal kritikusa híres irodalmi pöreinek egyiké­ Madách szinte rejtett pályakezdése, a Lantvirágok című kis verses­ ben, 1828—29-ben folytatott vitát Szentmiklóssy Alajossal „az epig­ kötet érdekesen mutatja a patriarchális és a liberális irodalmi ramma theoriája” ügyében a Tudományos Gyűjtemény és a Felső­ szint vonásainak vegyülését. Magánköltségen, Majthényi Annának magyarországi Minerva hasábjain. Jellemzése így hangzott a pat­ dedikálva jelent meg csekély példányszámban, s mint Bérczy mond­ riarchális irodalmi élet e jellemző típusáról: „ . . ez a különben ja: „...csupán rokoni és baráti körben kiosztva, sohasem jött tájámbor úriember, kinek eddigleni recensenseink nem tudni mely gabb forgalomba”. Versei azonban már a liberális-nemzeti líra első kedvezés, vagy kíméletből csak complimenteket osztogattak és saját nagy életműveinek, Kölcseynek és Vörösmartynak mintáihoz kötőd­ kárára elkényeztették . . .” Bajza és elvbarátai, Vörösmarty Mihály, tek. Bérczy, Madách, BaIassagyarmat �A Pesten tanuló ifjak számára felvillant egy harmadik szint le­ hetősége is, a Kazinczy Gábor vezette radikálisok körének, az Ifjú Magyarországnak „mozgalomliteratúrai” koncepciója, amely a legfon­ tosabb taktikai kérdésekben a liberálisokkal egyetértett ugyan, de eredményeiket, mint nélkülözhetetlen alapot tekintette csupán, egy direktebben közéleti művészet javára. A fiatal radikálisok új tarta­ lommal igyekeztek megtölteni a meglevő kereteket, miközben új le­ hetőségek teremtésére is törekedtek: népművelési célú könyvkiadói vállalkozásokat, független lapalapítást terveztek. Bérczy kapcsolatát az Ifjú Magyarországgal nem tudjuk adatolni, Madách és baráti köre azonban — az újabb kutatások szerint — több szállal is kapcsolódott hozzájuk; a majdani jóbarát, Szontágh Pál pedig Kazinczyék szűkebb köréhez tartozott. A megszerzett ügyvédi diploma után (mindenfajta szellemi sza­ bad foglalkozás belépője ez a XIX. században) Bérczy és Madách életútja hosszú időre elkanyarodott egymástól. Előbbi tagja lett a helytartótanács hivatalnoki karának, annak a testületnek, amely te­ kintélyes létszámával a pest-budai irodalmi és társasági élet liberális szintjének egyik legfontosabb közönsége volt. A folyóiratok előfize­ tőiként, a könyvek vásárlóiként, a színházi előadások nézőterén ez a réteg — jelenlétével vagy éppen távolmaradásával, tetszésnyilvá­ nításával — eldönthette művek, kulturális vállalkozások sorsát. Eb­ ben a körben (Arany László emlékbeszédének jellemzése szerint) Bérczy „eleven, víg fiú volt, kedvence a társaságoknak és barátai­ nak. Tréfákban, apró csíntevésekben mindig leleményes, adomákban pedig kifogyhatatlan”. Fontos egyéni vonása angoltisztelete, amelylyel a francia kultúra vonzáskörében élő és dolgozó fiatal írók köré­ ből kitűnt. A liberális szintként jellemezhető fővárosi irodalmi élet­ ben azonban csaknem folyamatosan tovább élt a harmadik szint, a radikális mozgalomliteratúra létrehozására irányuló kísérlet is. Bér­ czy — hivatalnoki munkája mellett, dandysége fenntartásával — ré­ szese volt a kiadók és lapszerkesztők, tehát a második szint fórumai­ nak gyakorlati birtoklói elleni sztrájknak, a Petőfi vezette Tízek Tár­ sasága létrehozásának. E kettős kötődés jól lemérhető Bérczy líráján, a divatlapok olvasói igényeinek pontos kielégítésén és 1848 előtti legjelentősebb fordítói vállalkozásán, Lamartine híres munkájának, A girondiak történetének töredékén. Ha az 1820-as éveket az Aurora irodalmi zsebkönyvvel, a harmincas évtized elejét Széchenyi Hitelé­ vel, akkor az 1840-es esztendők derekát valóban a francia forrada­ lom modellrajzát vázoló történetírói munkákkal jellemezhetjük, ki­ vált Lamartine művével, amely eljutott a „forradalom bölcsészeinek” nevezett girondisták szükségszerű felmorzsolódásának leszögezéséig, s mint ilyen, valóban újabb vízválasztóul szolgált. Pálffy Albert is­ mertette először a fiatal írók közlönyében, az Életképekben 1847. július 11-én. 1847. június 28-i naplójegyzetéből tudjuk, hogy ott volt Bérczy hivatali elöljárójának, Széchenyi Istvánnak íróasztalán is, mintegy elrettentő olvasmányul. De óvott szinte politikai bibliaként való forgatásától — Pulszky Ferenc emlékezése szerint — a liberáli­ sok egyik vezére, Deák Ferenc is. A Lamartine-mű hatásáról egyébként az ekkor már nógrádi illetőségű Pulszky ezeket írta: „Az újabb nemzedékből mindenki olvasta e könyvet, melyet a forrada­ lom szelleme átrezeg, s melyben az író mámora elkábítja az olvasót. Ily munkát csak forradalmak előestéjén lehet írni...” A forradalmi erőszak jogosságának és szükségszerű voltának el­ ismerését fogalmazta meg Madách Imre is, Szontágh Pálhoz írott egyik, közelebbről nem datálható 1847-es levelében: „ . . .mindin­ kább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne boldog­ sághoz, és a franczia forradalom alatt is azok voltak a leg becsüle­ tesebb emberek, kik leg több vért ontottak”. Az út, amely idáig el­ vezetett, azonban nehezebb — s hozzátehetjük, tipikusabb — volt Bérczynél. Az 1840-es évek elején a Pesten végzettek visszatértek a vármegyékbe, hogy ott szerepet vállalva, megkíséreljék szűkebb pát­ riájuk liberális szintre emelését, természetesen ekkor már a politika függvényében. Madách számára a kezdet biztató volt, hiszen princi­ pálisa Sréter János alispán lett Balassagyarmaton, egyike e törekvés helyi előharcosainak. A Sréter mellett eltöltött fél év elodázta, az alispán korai halála viszont elmélyítette azt a szükségszerű válságot 1842—43-ban, amely a Pesten megismert elvek és a vármegyei va­ lóság közötti ellentétből következett. Ez a forrása Madách és barátja Szontágh Pál centralizmusának — ami viszont különbözik Eötvös József és a Pesten élő doktrinérek centralizmusától abban, hogy a válságát leküzdő Madách szerepet, funkciókat vállalt a bírált vár­ megyében. Bérczy emlékbeszéde ezekről az évekről szólva érdekes jellemfordulatot rögzít, immár a másodikat: „...a helyzet komiku­ mát rögtön kiaknázni tudó, élénk, merész, s barátjával együtt nem csak a szónoklat terén, hanem magánkörökben is legörömestebb hallgatott társalgóvá lett”. Mindezt jól mutatják Madách magánem­ beri és közéleti tettei az 1844 és 1848 közötti években. 1845-ben, házasságkötése után a Csesztvére költözésnek egyik motívuma, hogy közelebb legyen a megye székvárosához. A Pesti Hírlapnak küldött tudósításokból, a Timon-levelekből és a Nógrádi Arcképcsarnok cí­ mű, Szontághgal és Pulszkyval írott 1847-es epigrammagyűjteményböl nemcsak a közéleti visszásságok általában vett ostorozása hüve­ lyezhető ki, hanem bennük a nógrádi kulturális életnek a patri­ archális irodalom szintjén rekedt fórumait is folyamatosan bírálta, újabbakat sürgetett, a Pesten látott, illetve az elvekben megismert magasabb művelődési szintek jellemző formáiból. A Timon-levelekben együtt találjuk a tőkepénzét gondosan növelő, de szerepét im­ már betöltött Nógrádi Nemzeti Intézetre tett gúnyos célzásokat a népművelő könyvkiadás sürgetésével, amely — mint láttuk — már 1840 táján felbukkant Kazinczy Gábor körének terveiben Balassagyarmat azonban — említett földesúri függése folytán — nem válhatott a liberális szinten mérhető regionális irodalmi köz­ ponttá. A balassagyarmati székhelyű, de megyei intézmények között tipikusnak tekinthető a nógrádi kaszinó, amelynek hanyatlásáról Nagy Iván 1847-es helyzetképét idézhetjük: „Hírlapot jelenleg csak hatot járat, úgy mint Pesti Hírlap, Budapesti Híradó, Nemzeti Új­ ság, Életképek, Allgemeine Zeitung és Illustrierte Zeitungot. (...) Az említett hírlapokon kívül igen kevés újság jár még néhány privát házhoz”. A változás (a város szempontjából tekintve) ritka és alkal­ mi: „Megyei gyűlések alkalmával Gyarmat egészen más színt kap. Az élénkség ekkor nagyobb. És erre nézve kis Pestnek mondható”. Nem véletlen tehát, hogy a politika és az irodalom nyilvánossági fó­ rumai 1848 előtt szinte kizárólag a patriarchális-nemesi élet formái­ ból valók. Amikor Pulszky Ferenc 1846-ban szécsényi birtokos lett, a fővárosi sajtó is leírta azt a híresztelést, hogy azilumot szándékozik kastélyában létrehozni íróink számára. Az igazság ebből ennyi volt: „ . . .Szontágh Pál, ki helyben lakott, gyakran volt vendégünk; Lisz­ nyay Kálmán is eljárogatott hozzánk a szomszéd faluból. (...) Az országút Szécsénynek vezetett, s csaknem mindennap látogatókat ho­ zott . . .” Sőt, az Ellenzéki Párt nógrádi szervezete, a megyei radi­ kálisokat is magába fogadó szegénylegényegylet is (tagjai között Madáchcsal, Szontághgal) inkább egy asztaltársaság, mint egy kor­ szerűen vett politikai párt alakját öltötte; tanácskozásai gyakrabban folytak magánkörnyezetben, kúriákban, mint a székvárosban. Két Madách-adalék szolgáljon itt bizonyítékul. 1847. január 28-án Csesztvén zajlott le Szontágh, Matolcsy György és Madách között az a költői verseny, amely a szegénylegénytémát tűzte ki feladatul, és amelyre a házigazda Szegény dal című, eleddig következetesen félre­ magyarázott versét írta. Ugyanitt, Madách magánkörnyezetében gyűltek össze a megye ellenzéki politikusai tizenketten, hogy a le­ mondott országgyűlési követ, Károlyi János helyébe Kubinyi Fe­ renc jelöltségét támogassák (1848. márc. 11.). A szabadságharc bukása után a művelődés, az írói életforma va­ lamennyi szintjén jelentős átrétegződés ment végbe. Bérczy Károly és Madách Imre ekkori kapcsolatrendszerét, sőt mindennapjukat, ma­ gánkörnyezetüket is részletesen ismerjük. A rekonstrukció feladatát — kitűnő, érzékeny tollal — Balogh Károly irodalomtörténész, mind­ két költőnek leszármazottja végezte el. Bérczy esetében a költő fiá­ nak, Bérczy Gézának Képek a múltból című naplószerű kézirata, Ma­ dách életéről pedig id. Balogh Károlynak, Madách Mária fiának fel­ jegyzései szolgáltak a rekonstrukció forrásául. Bérczy, aki 1849 tavaszán verssel üdvözölte a Pestre bevonuló honvédseregeket, Világos után a passzív ellenállás szellemében nem vállalt hivatalt. 1851-ben kötött házassága óta önmagát és családját �jussán is rendszeresebb kapcsolatban állt vele. A magánkörbe viszszaszorult, szalonéleti formákat öltött irodalmi kapcsolatokban újra felerősödtek a rokoni és az illetőségi szálak, amelyek összekötötték a magányos vagy szükségszabta alkotóműhelyeket Pesttel. „Belátogatások”, folyóirat- és könyvrendelések, levelezés öröklődtek a pat­ riarchális nemesi irodalmi élet világából az abszolutizmus korára is. Bérczy kapcsolatainak specifikuma — házassága óta — apósa, Frivaldszky Imre révén a tudomány és kivált a természettudomány je­ leseivel való tartós érintkezés volt, Reguly Antaltól Xantus Jánoson és Nendtvich Károlyon át az utolsó polihisztor Brassai Sámuelig. Egészen más kapcsolatrendszerek jellemezték Madách Imre tár­ sadalmi helyzetét Csesztvén, majd Alsósztregován. A Hadtörténeti Levéltár őrzi azt az 1852-es aktát, amely Madáchnak és ugyancsak Csesztvén lakó rokonának, Majthényi Pálnak megfigyelt látogatóit rögzítette. A költő Károly öccsét leszámítva a listán 16 név szere­ pelt, és többeket (4 fő) még a rendszeres megfigyelés után is ritka vendégnek minősítettek. A névsorban rokonok éppúgy találhatók (öten), mint az 1848. március 11-i csesztvei megbeszélés egykori esz­ metárs résztvevői (négyen), de szerepel a listán Fráter Erzsébet ud­ varlója, Hanzély Ferenc is Irodalmi érdekű név egyetlen van. az időnként felbukkanó Lisznyaié. Ezt az életformát, a birtokperekkel, tagosítási és kölcsönügyletekkel bajlódó falusi földesúrét Madách 1851-ben írt verse, az Otthon szebbik oldaláról ábrázolja: Föl van szítva kandallónk tüze — És körüle néhány jó barát vár, Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál Majd feledve lesz az ősz szele. S ha kocogtat zúgó szárnya nálunk, A zsarátra új hasábot hányunk, És regélünk rég történteket: Hű szerelmet, bút, tündéri arcot, Pajzán tréfát, óriási harcot, Melyben egy nagy nemzet vérezett. publicistaként, lapszerkesztői jövedelmeiből és irodalmi működéséből tartotta el. Az 1848—49-ben jogilag is fővárossá emelt Budapest azonban megváltozott. „Kicsi bár, de oly vonzó, oly kedves főváro­ sunk oly színtelen, egyhangú, oly unalmas hellyé vált legújabb idő­ ben, hogy mély bánatos érzés fogja el a honfi kebelét . . .” Mocsári Lajost idéztük 1855-ből. S noha a liberális elvek szerint szerveződött irodalmi-művelődési élet számos vívmányát nem lehetett visszahozni, ezekre most nem a fejlődés, a továbblépés vár, hanem az értékőrzés feladata. Ennek gyakorlatában Pesten is vissza-visszaléptek a bizton­ ságot nyújtó magánkörnyezet, a patriarchálisabb formák felé. A la­ kásokkal együttélő szerkesztőségek korszaka ez, mint ahogyan Bér­ czy Károlyt, a Vadász- és Versenylap szerkesztőjét, majd tulajdono­ sát is lakcímén lehetett elérni, a pesti Szervita tér egyik házának második emeletén, ahol a dolgozószoba és a szerkesztőség egyazon helyiségében íróasztal és pipatórium, könyvespolc és pisztolykészlet fért meg békén egymással, míg a falakról Széchenyi István lovas­ képe, Petőfi arca és a híres angol író, Thackeray szemüveges port­ réja tekintett a látogatóra. A megőrzést szolgálta most Bérczy anglofiliája is. Ő maga — Arany László emlékezése szerint — így defi­ niálta a gentleman fogalmát: „ . . .aki szóval, tettel, viselettel soha illemet, törvényt, jogot nem sért, ki egyéni és polgári kötelességei­ nek mindig eleget tesz, adott szavát megtartja és súlyos körülmé­ nyek közt is mindig nemesen viseli magát”. Arany Lászlónak ter­ mészetesen igazat kell adnunk abban is, amikor szembeállította (és magasabbrendűnek minősítette) ezt a polgári-értelmiségi létformát a passzív ellenállás másfajta, látványosabb lehetőségével, amit Lisznyai és társai követtek, az irodalmi népiességet „kelmeiségre” váltó epigonok asztaltársaságaiban, kompániáiban, a patriarchális életmód újabb, anakronisztikus hullámában: „Akkortájban — az ötvenes évek közepén — némely pesti ifjú író szerette a nemzeti eredetisé­ get hetyke modor által affektálni és az irodalom népies irányát az életbe geniális szilajságok, rendetlen életmód és pitykés dolmány ál­ tal vinni át”. Bérczy társadalmi kapcsolatai az 1850-es években négy csomó­ pont körül rendeződtek. A Vadász- és Versenylap szerencsésen tű­ zött ki már címében is olyan témákat, amelyben a társadalmi szo­ kások folytonosságát bizonyító régi szórakozás (a vadászat), a re­ formkor reminiszcenciáit felkeltő, széchenyiánus lovászat, valamint a nemzetnevelés fizikai oldalát célzó új és korszerű tevékenység (a sport) szerepeltek együtt. Mindez kaput nyitott az arisztokrata vezetés alatt működő egyleti formák, a Casino és a Lovaregylet felé. Irodalmi kapcsolatai Bérczyt szinte valamennyi csoporthoz kötötték: Szervita téri lakásán és a svábhegyi nyaralóban Eötvös József, Gyu­ lai Pál éppúgy megfordult, mint Jókai Mór meg Lisznyai Kálmán. Fáy András és Kemény Zsigmond távoli, illetve választott rokonság- Nem változott a helyzet 1854, tehát a Sztregovára átköltözés után sem. Az ottani „oroszlánbarlang” tárgyi környezetét — hála Balogh Károly megőrző leírásának — pontosan ismerjük. Tudjuk, hogy a családi felmenőket ábrázoló olajfestmények — a patriarchális élet­ mód e gazdagságot és maradandóságot sugalló relikviái mellett — Gutenberg, Luther, Goethe, Schiller szobrocskái, a Biblia, Shakes­ peare, Dante, Goethe, Schiller, Heine költői munkái, Humboldt természettudományos, Fessler és Gibbon történetírói munkái adtak európaibb távlatot a legszűkebb környezetnek. Név szerint ismerjük a baráti kapcsolatokat is, Veres Pálnétól a gácsi Forgách-grófokon át Szontágh Pálig. A patriarchális földesúr élethelyzetének megfele­ lően a társadalmi rangsor széles, hiszen arisztokratáktól terjedt ne­ mesi származású tiszttartókig és Sztregova két felekezetének lelké­ széig. De nemcsak az feltűnő, hogy ezek a kapcsolatok egy régebbi típusú társadalmi nyilvánosság jellemzői, és hogy az ismeretségek zöme még a reformkorból való, hanem az is, hogy Madách tágabb környezetében már megjelentek azok az anakronisztikus, leromló birtokukon élő különc figurák, akik műveltségüket, irodalmi érdeklő­ désüket a literatúra vagy a műpártolás korszerű formáiban nem tud­ ták hasznosan kiaknázni. Szinte Mikszáth alakjainak galériájába kí­ vánkozott a különc könyvgyűjtő Szentiványi Bogomér (még a Nóg­ rádi Nemzeti Intézet első tisztikarából), a mindenről verset író Sréter Miklós és a találmányok iránt lelkesedő Lutter János. Jellem­ ző e körre, hogy Madáchnak két olyan vitatott fényképét ismerjük az 1860-as évek elejéről, amely baráti körben ábrázolja őt, a többiek azonosítási lehetősége nélkül. Az irodalmi kapcsolatok csaknem tel­ jes megszakadását viszont az a tény szemlélteti, hogy a legszűkebb családi és baráti körön kívül senki nem tudott a sztregovai oroszlán­ barlang irodalmi műhely voltáról, Bérczy Károly és Nagy Iván is meglepve értesültek Az ember tragédiája kirobbanó sikere után Madách költői tevékenységéről. Madách és a megyei székváros, Balassagyarmat kapcsolata 1861ben vált országosan is fontossá Madách követté választásával, akit parlamenti beszéde révén megyéje és az országos közvélemény is előbb tanult meg politikai szónokként tisztelni, mint költőként be­ csülni és olvasni. A város a reformkor óta keveset változott. Nagy Iván, aki szülővárosa történetét és leírását először 1847-ben készítet­ te el, 1858-ban sem kényszerült alapvető átdolgozásra. Igaz, vizsgált korszakunkban a lakosság több mint kétszeresére nőtt (az 1834. évi 3699 főről 1856-ban 8016 főre); a művelődési viszonyokon viszont csak az 1855-ben létesített Kék-féle nyomda változtatott számottevő­ en, könyv- és folyóirat-kiadási lehetőségeivel. Ennek igazi haszonél­ vezője Pajor István lett és a következő nemzedék, Madách csak érintőlegesen, a Felvidéki Magyar Közlöny kapcsán. Balassagyarmat polgárosult jövőjének kérdései — a rendezett tanácsú városi rang elérésétől az ipolyvölgyi vasút ügyéig — a dualizmus évtizedeire maradtak, amelyet azonban a sokat küzdött, sokat vesztett, nagy emlékezetű reformkori nemzedék tagjai közül sokan, így Madách Im­ re és Bérczy Károly sem értek meg. ' Kerényi Ferenc �Két 1936-os bevásárlási könyv 1981 január közepén került a salgótar­ jáni Nógrádi Sándor Múzeum gyűjtemé­ nyébe két bevásárlási könyv, mely két család 1936—1937-es bevásárlásait tükrö­ zi. Az egyik a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. élelmezési üzletben, pontosab­ ban a Szent Ferenc-telepen működött, s zsarnói Zarnay Zoltán élelmezési boltve­ zető által vezetett társulati élelmezési üz­ letben használt bevásárlókönyv. A másik: a salgótarjáni Hangya Szövetkezet bevá­ sárló könyve. Az előbbi egy háromgyer­ mekes acélgyári kazántisztító munkás, az utóbbi a salgótarjáni acélgyár egygyer­ mekes főmérnökének tulajdonát képezte. * Az élelemtárak, magazinok még a múlt század utolsó évtizedeiben jöttek létre, a részvénytársaságok, a gyárak hozták lét­ re saját dolgozóik élelemvásárlásainak le­ bonyolítására. A munkaadók a munkások megtévesztésére — a kórház, az iskola, az olvasóegylet, a futballpálya mintájára — jóléti intézményeknek nevezték az élelem­ tárakat, magazinokat is, noha ezek a tő­ kések sajátos kizsákmányolóeszközei vol­ tak: a munkások ugyanis keresetük egy része helyett utalványokat kaptak, melyért a munkáltató által fenntartott üzletekben kellett élelmezési és ruházati cikkeket vásárolniok, sokszor 50—60 százalékkal ma­ gasabb áron, mint a salgótarjáni piacon. Ennek az utalványnak népies elnevezése Jancsi-bankó volt. A XIX. század végén törvény tiltotta a Jancsi-bankó haszná­ latát, ennek ellenére még az 1910-es évek­ ben is alkalmazták. Az 1920-as évektől a kereset egy részét helyettesítő utalványrendszer megszűnt. Ennek pótlására a társulati magazinok hitelezési lehetőséget biztosítottak saját dolgozóiknak. Bevezették a bevásárlási könyvet, mely egyben hitelkönyv is volt. A részvénytársaságok, a munkaadók ré­ szére még így is nyereségesnek bizonyult a saját üzlet, élelemtár, magazin fenntar­ tása, hiszen az alapvető élelmezési cikke­ ket, árucikkeket nagykereskedelmi áron vásárolták és kiskereskedelmi áron adták el. A társulati magazinokból, élelemtá­ rakból csak a gyár, üzem dolgozói vásá­ rolhattak. Szanálás, elbocsátás alkalmá­ ból megszűnt a munkásnak az a joga, hogy a vállalati üzleteket vegye igénybe legfontosabb élelmezési cikkeinek beszer­ zésére: a bevásárlókönyv munkaviszonyt is jelentett. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. 1935. június 27-én nyitotta meg a gyártelepen a Bikási utca 1. sz. alatti fiók­ üzletét, a Bikási utca és a Szent Ferenctelepen lakó gyári munkások élelmisze­ rekkel és italokkal való ellátása céljából. A munkás — a bevásárló hitelkönyv ta­ núbizonysága alapján — ebből az üzlet­ ből szerezte be családja részére az alap­ vető élelmezési és tisztálkodási áruféle­ ségeket. A Hangya Szövetkezetek — termelő-, ér­ tékesítő és fogyasztási szövetkezetek — működését az 1875. XXXVII. tc. szabá­ lyozta. Ez az üzletforma részjegyet, rész­ vényt bocsájtott ki, s a jelentős részvény­ nyel rendelkezők, mint elnökségi, illetve választmányi tagok részt vettek a szövet­ kezet üzletmenetében, ügyeinek folyama­ tában, és évenként jelentős osztalékban, jutalékban részesültek. Részjegy, vagy részvény nélkül is lehetett a Hangya Szö­ vetkezetben vásárolni, hitelben is, ha a vásárló munkaviszonyt is tudott igazolni (vásárlás, illetve a hitel kiegyenlítésére kereseti háttérre volt szükség). Salgótarjánban 1904-ben alapították az első Hangya Szövetkezetet, amely azon­ ban hamarosan tönkrement. 1906-ban is­ mét létrehozták és ez a kereskedelmi vál­ lalkozás már sikeresnek bizonyult, újabb gazdasági csőd nem következett be. A Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja (Budapest) hálózatába tartozó fióküzlet, a Salgótarjáni Hangya Terme­ lő, Értékesítő és Fogyasztási Szövet­ kezet a Fő utca 37. szám alatt épült fel az 1930-as évek első felében. Mivel Salgótarjánban minden gyárnak, társulatnak volt magazinja, élelemtára, a Hangya Szövetkezet elsősorban a város kisiparos, kiskereskedő, tisztviselő rétegét látta el élelemmel, s csupán emellett biz­ tosította a bánya- és gyári munkások iparcikk-vásárlási igényeinek kielégítését is. Felvetődhet a kérdés, hogy az acélgyár­ ban alkalmazott vezető műszaki értelmi­ ségi miért nem a gyár élelemtárából sze­ rezte be élelmiszer-szükségletét? Ennek tulajdonképpen több feltételezhető oka volt: a főmérnök egyik nagy részvényese volt a Hangyának; a szövetkezetnél na­ gyobb volt a választék, mely igényeit job­ ban kielégítette; valószínűleg nem akar­ ta, hogy a dolgozók tudomást szerezzenek jövedelméről a vásárlások nagysága és értéke alapján. Árucikkek és árak. A 45 évvel ezelőtt élelem vételezésére használt bevásárló hi­ telkönyveket lapozva számos összehasonlí­ tó adat kínálkozik a két üzlet működé­ sére, áruellátására, s a két család élet­ módjára, életszínvonalára, élelmezésére, jövedelmi viszonyaira vonatkozóan. Mint ismeretes, az 1929—1933. között lezajlott gazdasági világválság után a gaz­ dasági élet fokozatosan javult. Csökkent a munkanélküliség is és a reálbérek né­ mileg emelkedtek a válság éveihez viszo­ nyítva. A Rimamurány—Salgótarjáni Vas­ mű Rt-nak 1935—1936-ban jó üzletmene­ te volt — írta a Vas- és Fémmunkások Lapja 1937. március 5-én —, és „jószán­ tából” szociális olajcseppek adagolásával a munkásoknak minimális órabérjavítást adott (ami átlagosan a 2 fillért sem tet­ te ki). A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. bevásárlási könyvében kétféle árucso­ port szerepel: társulati áru és magánáru. A társulati áru az alapvető élelmezési és iparcikkeket foglalja magában — termé­ szetesen az átlagos munkás lehetőségei­ nek és a kor színvonalának megfelelő mértékig A társulat által nagykereske­ delmi áron beszerzett és kiskereskedelmi áron forgalmazott árucikkek az alábbi­ ak: 0-ás liszt, 2-es liszt, 4-es liszt, só, zsír, szalonna, cukor (kristály, kocka), rizs, bú­ zadara, kenyér, zsemlye, mák, élesztő, ecet, sütőpor, szappan, gyufa, sidol, levelező­ lap, bélyeg. Magánáru: fűszerek, gyümöl­ csök, cukorkák, kávé, árpagyöngy, rövid­ áru, pipereszer, tisztítószer, dohányáru. A Hangya Szövetkezetben szinte valamenynyi árucikk megtalálható volt. Ha a két bevásárlási könyv alapján öszszehasonlítjuk az azonos élelmiszercikkek árait, szembetűnik a társulat látszólag „jó­ léti” intézményének kizsákmányoló jelle­ ge. Nézzük a tényeket: Áru megnevezése: 1 kg só 1 kg 0-ás liszt 1 kg 2-es liszt 1 kg 4-es liszt 1 kg zsír 1 kg kristálycukor 1 kg kockacukor 1 kg rizs 1 kg kenyér Társulati ár: Hangya Szö­ vetkezeti ár: —,42 P —,38 P —,37 P —,37 P 1,80 P —,40 P —.36 P —,33 P nem vásárolt 2,00 P 1,32 P 1,32 P 1,40 P —,96 P —,40 P 1,38 P —,88 P —,36 P A zsír és a kristálycukor kivételével a társulati élelmiszercikkek ára magasabb, mint a Hangyában. A kristálycukor azo­ nos árfekvésű, a zsír a Hangya Szövetke­ zetben 20 fillérrel drágább. (Lehetséges azonban, hogy nem azonos minőségű zsír­ ról van szó.) 4-es minőségű lisztet csak a munkás vásárolt. Mint köztudott, ez ke­ nyérliszt volt, s a Hangya Szövetkezeti bevásárlókönyvben ilyen minőségű liszt nem szerepelt, ennek következtében az összehasonlításra nem nyílt mód. Joggal kérdezhetjük, hogy a társulati áruk magasabb ára ellenére a munkás miért vásárolt ott? Megbízható forrás hi­ ányában csak feltételezni lehet: mint tár­ sulati munkás kötődött a társulati üzlet­ hez, a „jóléti intézményhez”; közel volta lakásához stb. A vásárlás összehasonlítása. Ami a két család jövedelmi viszonyaira, életvitelére, táplálkozására utaló adatokat illeti, az el­ ső szembetűnő különbség az 1936 decem­ berében vásárolt áruk összege. A mun­ kás 19,31 Pengőt, a vezető értelmiségi 373,88 Pengőt költött — a vásárlási könyv alapján — alapvetően élelmezési cikkek­ re. Néhány tétel abból, amit 1936 decem­ berében vásároltak: A háromgyermekes munkáscsalád: 2 kg zsír, 1,5 kg szalonna, 0,5 kg árpagyöngy, 1 kg rizs (karácsony és újév előtt 0,5— 0,5 kg), 0,75 kg kristálycukor, 0,75 kg kockacukor. Lisztet nem vásárolt, felté­ telezhető, hogy novemberben egy tételben vásárolta meg az egy hónapra szükséges mennyiségű kenyérlisztet és tésztalisztet. (A vásárlókönyvet 1936. december else­ jével nyitotta a társulati élelmezési üz­ let.) Az egygyermekes értelmiségi család: 1,5 kg vaj, 10 csomag ligavaj, 0,5 kg sza- �lonna, 10 kg kockacukor, 11 kg kristály­ cukor, 10 kg porcukor, 6 kg rizs, 30 kg 0-ás liszt, 30 kg 2-es liszt. Zsírt nem vá­ sárolt. A fentieken kívül vásárolt még (többek között): 1,5 kg cuba-kávét, 0,5 kg madáreleséget (48 fillér, 0,5 kg rizs ára), 1 doboz szardíniát, 1 doboz kaviárt, 7 kg mandarint, 0,75 kg datolyát, 2 liter ru­ mot, 6 csomag toalettpapírt, 2 csomag szalvettát, 1 csomag fogvájót, 3 csomag kocsigyertyát, 4 pengőért egy babát. (A felsorolás természetesen nem teljes, csak illusztrálni akartam az alapvető élelmisze­ reken kívül vásárolt áruk skáláját.) A fenti tételek a munkás bevásárlókönyvében sem 1936-ban, sem 1937-ben nem sze­ repelnek. A bevásárlókönyveket lapozgatva egyes dátumokhoz kötődően is érdemes össze­ hasonlítani a bejegyzett tételeket- Márci­ us 15., az 1848-as polgári forradalom év­ fordulója: a munkás 4 fillérért vásárolt szalagot, ezenkívül semmi olyat, amely megkülönböztette volna egyéb napokon történt vásárlásaitól. Ezzel szemben az értelmiségi már megadta a módját az ün­ nepnek. Az általában vásárolt cikkeken kívül szerepel a vásárlási könyvében 0,25 kg mandula. 0,35 kg sonka, 0,20 kg téli­ szalámi, 1 doboz ringli, 1 doboz szardí­ nia, 1 kg narancs, 1 tábla Stübmer cso­ koládé (96 fillér értékben). 1937-ben húsvétra a munkáscsalád 40 fillért költött az ünnep jellegének megfe­ lelő árucikkre: kölnivizet vásárolt. A kö­ zépréteghez tartozó család vásárlása jóval választékosabb és gazdagabb volt (a tel­ jesség igénye nélkül például): 0,5 kg cuba-kávé, 10 db húsvéti tojás, 2 kg na­ rancs, 0,25 kg mazsola, 0,25 kg mogyo­ róbél, 0,15 kg mandula, 1 doboz szardí­ nia, 1 labda. Néhány adat még a társulati bevásárló­ könyvből: a munkáscsalád 1937. augusz­ tus 6-án 2 fillérért sárkánypapírt vásá­ rolt. (Valószínű, hogy a három fiúgyer­ mek ebből készítette nyári szünidei játé­ kát, a papírsárkányt.) Szeptember 1-én 8 fillérért 0,25 kg újságpapírt vettek, szep­ tember 6-án 1,50 pengőért gumitalpat. (Mint ahogy az a munkáscsaládoknál szo­ kás volt, az apa talpalta otthon a cipőket. Ehhez rendelkezett a legalapvetőbb fel­ szerelési eszközökkel: vaskapta — lehető­ leg öntött vasból —, kalapács, ár, fa- és vasszeg. A bőr- vagy gumitalpat a cipő méretére kiszabva vásárolta.) Szeptember 17-én és 22-én kék csomagolópapírt vá­ sároltak összesen 32 fillér értékben, isko­ lai könyvek és füzetek bekötésére. (A tár­ sulat iskolát is tartott fenn, a gyermekek az iskolában kapták meg a tanszereiket, könyveiket, füzeteiket, s a következő hó­ napban a munkás béréből az iskolai fel­ szerelések árát levonásba helyezték. Ezért a tanév kezdetekor csak a kék csomago­ lópapírt kellett üzletben vásárolniok.) December 4-én — mikulási ajándékként — az alábbi tételek szerepeltek: 10 dkg keksz 40 fillérért, 10 dkg cukorka 32 fil­ lérért, 1 koszorú füge 20 fillérért, 0,5 kg narancs 50 fillérért. Összesen 1,42 pengő. Vásárlási szokások és különbségeik. A társulati bevásárlókönyv egyéb érdekes adatokat is tartalmaz, melyek következ­ tetni engednek a család vásárlási szoká­ saira. Például havonta egyszer vásároltak lisztet általában 10—15 kg 4-es lisztet ke­ nyérsütéshez és 3—5 kg 0-ás lisztet tész­ ta készítéséhez. Kéthetenként, fizetés utá­ ni napokon vásároltak zsírt, szalonnát, cukrot, sót, gyufát frankkávét, élesztőt, szappant, szódát (mosáshoz). A hitel kiegyenlítése is kéthetenként történt. Havonta 12—15-e körül és a hó­ nap végén 28—30-a körül, a bérfizetéshez alkalmazkodva. A havi nettó kereset, a kifizetett bér hozzávetőlegesen egyharmada a társulati üzlet bevételét növelte. A Salgótarjáni Acélgyár órabér-kimutatása szerint 1939-ben egy kazántisztító mun­ kás 55 fillér órabért kapott, mely havi 100—110 pengő bruttó keresetnek felel meg. 1936—1937-ben ez csak kevesebb le­ hetett, kb. 80—100 pengő. Ebből a kere­ setből a levonás nagysága ismeretlen. A tények tanúsága szerint a kifizetett bér egyharmada élelemre, a kétharmada la­ kásra, tüzelőre, világításra, ruházkodásra stb. lett felhasználva. A vezető értelmiségi jövedelme ismeret­ len, de a vásárlókönyv bejegyzései alap­ ján a havi vételezés költsége meghaladta a munkás két és fél havi fizetését. Át­ lagban havi 250—270 pengő értékben vá­ sárolt a Hangya Szövetkezetből — egy­ két kisebb tétel kivételével — élelmi­ szert. (Pl. 1936. március 12-től december 28-ig 2770,02 pengőt vásárolt le, közben egyszer sem fizetett, holott naponta vásá­ rolt. December 28-án 2700 pengővel törlesztette a hitel nagyobb részét, de adós marad 70,02 pengővel.) A vásárlási könyv nem tanúskodik ar­ ról, hogy a munkás dohányzott volna. Ugyanis csak egy tétel szerepel egy év vo­ natkozásában dohányáru-vásárlásról: ápri­ lis 29-én vásároltak egy szivart 2 fillér értékben. Ezzel szemben a főmérnök do­ hányáru-vásárlása a következő képet mu tatja 1936 decemberében: 400 db cigaret­ ta és 10 db szivar, összesen 23,60 pengő értékben. Ez az összeg több mint a mun­ kás egész december havi vásárlásának összege. Vonsik Ilona �KÖRKÉP A második évtized küszöbén JEGYZETEK A TIZENEGYEDIK SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLATRÓL Második évtizedébe lépett a salgótar­ jáni tavaszi tárlat. Létét szervezői jóvol­ tából önmaga küzdötte végig, váltakozó sikerek és feltételek között. Beköszönté­ sekor három város: Miskolc, Eger, Salgó­ tarján, valamint Nógrád megye művészei­ nek adott bemutatkozási lehetőséget. Or­ szágos kitekintésűvé az utóbbi öt eszten­ dőben vált. Gondozóit sikerült megszaba­ dítani a részrehajlásoktól: azóta szakmai­ lag és morálisan is a mindenkor kiállí­ tott művek alapján határozzák meg a dí­ jazottak névsorát. A tárlat területi zártsá­ ga feloldódott; növekedett rangja, szere­ pe. Az idei katalógus előszavában Bereczky Lóránd állapítja meg: „A salgótarjáni tavaszi tárlat az önmozgató erővel érvé­ nyesülő hierarchiában előkelő helyet fog­ lal el... nem túlzás azt mondani, hogy a tavaszi tárlat, nagy nemzeti, összefoglaló kiállítás hiányában egyike ma azoknak a kiállításoknak, amelyek alapján informá­ ciót szerezhetünk kortárs művészetünk ál­ lapotáról”. A korábbi évek tárlatainak minőségét kétségtelenül befolyásolta az elhelyezés. A József Attila Művelődési Központ üveg­ csarnoka kényszer szülte kiállítóterem volt, csupán keret a bemutatásra, alkalmatlan a különböző folyamatok érzékeltetésére. A művek majdhogynem raktárszerű egymásmellettiségében a rendező alig nyújt­ hatott segítséget; a néző mindenekelőtt saját ismereteire és tájékozottságára szo­ rítkozva dönthetett az értékek megjelölé­ séről és kiválasztásáról. A régebbi tárla­ tokat a változó mennyiségű és minőségű iparművészeti anyag tovább osztotta. Vol­ tak évek, amikor felvonulássá változott a kiállítás, csak a jelenlét volt fontos, a művek másodlagossá váltak. Az öt esz­ tendeje kialakított országos kitekintésű koncepció ezen változtatott: művésztelepé­ vel és személyes ismeretségükkel országos nevű és tekintélyű alkotókat kötöttek a városhoz az itt élő művészek. A műfaji tisztázatlanság így is a tizenegyedik tár­ laton oldódott meg: ezentúl csak szobor, grafika és festmény kerül bemutatásra. Az iparművészek nyaranta lépnek kö­ zönség elé a művelődési központban, míg a képzőművészeti anyag a tavaly felava­ tott Nógrádi Sándor Múzeumban kapott helyet. A múzeum időszaki kiállítási ter­ me és kisgalériája már a művek csopor­ tosításával is megfelelő körülményeket te­ remt a bemutatásra. Megoldódott a vilá­ gítás, a mozgatható paravánrendszer tet­ szés szerint állítható, a praktikus térren­ dezéssel áttekinthető lett a tárlat egésze. A salgótarjáni tavaszi tárlat ettől az évtől kezdve nem az elhelyezkedés gond­ jával küzd: a minőséget akarja emelni. Az új hely eleve biztosította, hogy a szer­ vezők a tárlat motorjaivá váljanak. A gondos előkészítés jutalma a tárlat tör­ ténetében eleddig soha nem tapasztalt kitekintés, a művészek topográfiailag Ka­ posvártól Esztergomig, Soprontól Nyíregy­ házáig kimutatható részvétele. Ez is jel­ zi Salgótarján rangját a kiállítási életben, de érzékelteti a tárlat sokszínűségét is. A tizenegyedik tárlat távol áll a homoge­ nitástól; törekvéseikben egymásnak ellent­ mondó művek is paravánra kerülhettek. A legegységesebb műfaj benyomását két­ ségtelenül a grafika jelenti. A plasztika a festészethez hasonlóan vajúdik, elsősor­ ban a fiatalabb korosztályhoz tartozó mű­ vészek hívják fel magukra a figyelmet. A festészeti anyag különben szélsőséges; ke­ vésbé mutatható ki az alkotások folya­ matjellege, mint a grafikusok munkáin. A műfajok rangsorolása, a stiláris prob­ lémák feltárása a hasonló hazai kiállítá­ sokon azonos gondokra figyelmeztet. Az új körülmények, a megújhodás igénye, a nagyszámú részvétel (49 festő, 62 grafi­ kus, 51 szobrász!) szinte provokálja, hogy tisztázzuk: mi különbözteti meg ezt a tár­ latot a többitől; csak a közreműködők la­ kóhelyétől válik-e országossá, vagy egyéb mondanivalója is van a képzőművészet barátai számára? A tárlat mindenekelőtt azzal válik he­ lyivé, hogy a város és a megye művé­ szetpolitikai és közművelődési elképzelé­ seit szolgálja. Nemcsak műveket gyűjt össze, hanem szemléleteket befolyásol, egy­ ben megpróbál hatni a résztvevők névso­ rára is. Mindez azonban nem jelent új fe­ szültségeket: az újgeometrikus törekvé­ sek képviselői éppúgy jelen vannak Sal­ gótarjánban, mint a lírai absztraktok, vagy a hagyományos figurális rendben al­ kotók. A sikeres mecenatúra a kiállító­ termek falain túl a városszervezésben, a közterek művészeti beruházásaival is ért­ hetővé válik. Salgótarján hasznossága ab­ ban rejlik, hogy a magyar művészet öszszetettségére irányítja a figyelmünket. Nem kötelezi el magát egyik irányzat mellett sem, esszenciálisan élvezi annak az értékét, amit ma határainkon belül al­ kotnak. A meglevő arányokra azonban Salgótar­ ján sem tud feleletet adni, s a döntőbíró szerepét sem kívánja eljátszani. A meg­ honosodott hagyományok és az eddigi tár­ latok tükrében azonban érdemes lenne ki­ mutatni a divatjelenségek és a művészi­ leg megalapozott kezdeményezések egymásrahatását. Salgótarján — összegező vállalásával — kiindulópont is lehet. A helyi kötelezettségek és kötődések mellett talán ez különböztethetné meg az orszá­ gos kitekintésű tárlatoktól. A magyará­ zat egyszerű: hosszabb távon előbb-utóbb Nógrádban is fárasztóvá válhat a „min­ denevés”. Félő, hogy a művészek szerep­ lési kedvének fokozódása miatt egyre több, már másutt is látott alkotást kell másod-, illetve harmadközlésben végignézni a salgótarjáni tárlatlátogatóknak. A körfor­ gás magától értetődik: a salgótarjáni ta­ vaszit a szegedi nyári, a vásárhelyi őszi, majd a miskolci téli tárlat követi (a tel­ jesség igénye nélkül), s kezdődik minden előlről. A gyakori ismétlődések elkerülé­ se érdekében nem ártana megszabni — a tarjánitól függetlenül is —, hogy a mű­ vész hány országos tárlaton mutathatja be ugyanazt a művét. Ez a lépés újabb művek megalkotására serkenthet, más­ részt hathat az alkotók felelősségére is. A továbbgondolás már ebből adódik: egy tárlat jövőjéről akkor kell leginkább gon­ doskodni, amikor az még felfutóban van. Akár úgy, hogy a másutt még nem sze­ repelt új művek bemutatóhelyévé avatják, akár úgy, hogy évenként tematikus meg­ kötöttségekkel (munkásábrázolás, évfor­ dulók stb.) pályázatot hirdetnek az alap­ díjaktól függetlenül. Valószínűen a kettő ötvözete a legjárhatóbb út. Mindez azért lehet fontos, mert például az utóbbi húsz esztendőben csak dicsért grafika is egy­ re inkább belefeledkezik önmaga eredmé­ nyeibe, felemészti tartalékait, minőségi aprólékosabb áttörések helyett csupán műhelygonddal, a régebbi gondolatok, problémák átértelmezett, új köntösbe va­ ló csomagolásával jelentkezik. Ha neveket akarunk említeni, akkor a felsorolás nem tér el sokban a miskolci, a szegedi tárlat névsorától. Czinke Ferenc, Feledy Gyula, Somogyi Győző, Banga Ferenc, Szemethy Imre, Szabados Árpád munkássága mindenütt garancia arra, hogy a mondanivalóval társuló kiállítási grafika nincs a véletlenekre bízva. Sáros András Miklós, Prutkay Péter, Muzsnai Ákos, Záborszky Gábor, Helényi Tibor, Kéri Imre lapjai éppúgy megjárják Bu­ dapest és Szeged kiállítótermeit, mint Miskolcét. Almássy Aladár is éppúgy je­ len van részletező szépségű rézkarcaival, mint Lukoviczky Endre rendkívül precíz és tartalmas szitanyomataival. Az idén Bálványos Huba kötődik a legjobban Sal­ gótarjánhoz. Nemcsak azért, mert a vá­ ros nevét címként viselő kilencrészes ofszetsorozata az emberi fonákságok fel­ térképezésének a csodája, hanem azért is, mert az egyre inkább kialakuló művésze­ �ti hagyományok mellet az itt élő lakos­ sághoz ezúttal az ő kötődése a legerőtel­ jesebb. S ezzel végre azt is kimondhatjuk, hogy nem a személyi igazolványba be­ jegyzett állandó lakhely tesz valakit sal­ gótarjánivá, sokkal inkább az a gondolati kapcsolódás, amely sajátos problémákra, apró rezdülésekre képes felfigyelni. A festészeti anyag háromszögelési pont­ ját Kokas Ignác jelöli meg, de felsora­ koznak melléje a fiatalabbak: Ef. Zámbó István, Fábián Gyöngyvér, Végh András. El Kazovszkij Qartettje a tárlat egyik att­ rakciója, akár csak a másik oldalon Ló­ ránt János önmarcangoló, eddigi optimiz­ musát felrúgó, sötétbe feledkező színvilá­ ga. Kovács Péter kezd megfeledkezni festőiségéről, egyre inkább saját magát is­ métli, gondolati reprízei megkötik ecset­ jét. Mészáros Géza papírmasszát színez egyre nagyobb biztonsággal, míg TölgMolnár Zoltán geometrikus lírai absztrakt­ jai újdonságként hatnak a tárlaton. A plasztikai anyag legnagyobb értéke Tornay Endre András szereplése. Népi hagyományokból levezethető fakompozí­ ciói sommás példáját mutatják az átlényegítésnek. Érmei még egzaktabbak, a népművészet formarendje nagy lehetőség­ re jogosítja művészetét. Szabó Tamás mi- Kő, virág, madár CSOHÁNY KÁLMÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Tizenegy évvel ezelőtt készítette a ta­ valy elhunyt Csohány Kálmán Visszate­ kintő című rézkarcát. Egy férfi áll az ab­ lak előtt, szemben a csillagos éggel — az univerzummal, a mindenséggel. Ahogyan az egymáson áthatoló, jellegzetesen ener­ gikusan, mégis szelíden, gondos-egyenle­ tesen metszett vonalak, a tér különböző mélységeit egyetlen egységgé változtató kompozíció is érzékeltetik, a figura kilép az itt és most állapotából, létezése időt­ lenné, alakja a természet szerves részévé válik. A tűnődés állandósul, mintegy ál­ landósítva, örökké téve az emberi lét tör­ ténéseit, szépségeit, fájdalmait is. A grafika tehát tizenegy évvel ezelőtt készült, s a következő esztendőben írta Féja Géza a Kortársban Csohányról: „Egy művész a tetőre ért és hiteles képeket ád az emberről meg a világról”. Tegyük hoz­ zá magyarázatként a fenti mondathoz: ekkorra valóban, a hivatalos elismerése­ ket tekintve is, a csúcsra ért Csohány; művészetében hiteles képet tárt elénk, mert megélt világról beszélt; s tegyük hozzá, hogy a csúcs után nem a völgy fe­ lé vezető visszaút következett, hanem az állandósult magas színvonal jellemezte munkásságát. Ami az elismeréseket ille­ ti, csak a legfontosabbakat másolom ide a budapesti Vigadóban január 15.—febru­ ár 15. között rendezett emlékkiállítás ka- niatűr fejei ötleteket vetnek fel, Rieger Ti­ bor Mennyegzője kiérleletlensége ellenére is hatásos. Nagy Sándor a tőle megszo­ kott műgonddal vési kőbe egyre jobban egyformának tűnő figuráit. A tavaly nagydíjas Borbás Tibor kamaratárlaton mutatja be munkáit. Alko­ tásai is kamaraműveknek nevezhetők, in­ timitásuk nem gazdagítja a művészről ed­ dig kialakított véleményünket. A művészi finomságokat szinte kötele­ zően kiemelő rendezés gondossága ellené­ re sem célszerű tovább folytatni a név­ sorolvasást. A sokszínűséget éppen a fel­ mondásra nem kerülő nevek biztosítják. Hasonlóságukkal, bármikor és bárhol keltezhetőségükkel. Szándékukat, munkássá­ gukat azonban tisztelnünk kell, miként hozzáállásukat is: hiányukkal a minden­ kori szorgos derékhadat érné érzékeny veszteség. Valójában ők biztosítják a kö­ tődést, hétköznapi munkájukkal válik le­ hetővé, hogy felemlegessük a legkiválób­ bak neveit. Ők az itteni tájak, az itt élő emberek krónikásai. A második évtizedé­ be lépő salgótarjáni tavaszi tárlat létéért őket is megilleti az elismerés és a köszö­ net. Molnár Zsolt talógusából: 1964-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes művész cí­ met kapott; 1967-ben a miskolci grafikai biennálé, 1971-ben a Dürer-emlékkiállítás nagydíját nyerte el. A kitüntetések, díjak annak a művész­ nek szóltak, akinek — Kondorral, Feledyvel, Gross Arnolddal együtt — az öt­ venes évek második felétől kezdődően a magyar grafika megújulása köszönhető. Csohány, aki Pásztón született 1925-ben, s érettségi vizsgája után dolgozott faki­ termelőként, vasúti pályamunkásként, szénbányászként, s aki 1952-ben végzett a képzőművészeti főiskolán, elsősorban talán azért játszott a megújulási folya­ matban jelentős szerepet, mert sem téma­ világában, sem szemléletében nem sza­ kadt el az őt útjára bocsátó tájtól, közös­ ségtől. Sokat köszönhetett főiskolai mes­ tereinek, Hincz Gyulának, Ék Sándornak, Koffán Károlynak, Konecsni Györgynek, még többet azonban a lényegében mun­ kásságának egészét meghatározó gyer­ mek-, s ifjúkori élményeknek, azoknak a természeti motívumoknak, amelyek újra­ fogalmazásával, sűrítésével előbb apró ter­ rakotta érmein, tollrajzain, akvarelljein, majd rézkarcain, az emberi lét alapkér­ déseire — élet és halál, szabadság és kiszolgáltatottság, egyén és közösség vi­ szonya — keres feleletet. A terrakotta érmek — s ugyanígy a Csohány-kerámiák, -faliképek — fontossá­ gát külön is hangsúlyozni kell. Tény ugyanis — bár a Vigadó kiállítása erre nem utalt —, hogy a grafikus a főiskola elvégzése után majd’ egy évtizedig nem csinált rézkarcot. A kis — néhány centi­ méter átmérőjű — terrakotta érmek viszont kitűnő kísérletezési lehetőséget jelentettek számára vonalkultúrája kialakításához. Ennél persze egyben jóval többek is: egy-egy állatmotívum, emberi arc jelenik meg csak rajtuk, de végletes tömörségük­ kel is önálló, igényes alkotások. Ugyanígy az ötvenes évektől folyamatosan készített, stilizált díszítésű kerámiák, faliképek, amelyek azt is jelzik: Csohány a népi kultúra értékeiből nem a külsőségeket, a konkrét motívumokat, hanem a leglénye­ gesebb jellemzőket — tömörség, a kife­ jezés pontossága és szürrealisztikus jelle­ ge — vette észre és használta fel saját művészetében. Mert tény, hogy Csohány a természet mellett legjobban a nép­ művészethez, a népköltészethez, a népi hiedelemvilághoz kötődött — de soha­ sem gondolt arra, hogy motívumok műbe emelésével bizonyítsa hűségét. E művek vezetik tehát — legalábbis a Vigadó kiállításán — a nézőt Csohány legfontosabb, lényegében egyetlen kor­ szak alkotásainak tekinthető műveihez: rézkarcaihoz, tollrajzaihoz, az 1965—79. között készült grafikákhoz. Két sirály, Té­ li nád, Fenyők és madarak, Hold és vi­ rág — a címek is jelzik, hogy a művész alapélménye (akár a népművészet névte­ len mestereinek is) a természet volt. Elég egy kő, egy virág, egy nádszál, hogy kép­ zeletét mozgásba hozza, hogy a szépség, az élet jelképeként jelenjen meg a lapon — s elég egy parasztember arca, meg­ görnyedt tartása, hogy a mindenkori em­ beri sors fájdalmainak kifejezőjévé vál­ jon. Sorozattá rakhatnánk össze a mada­ rakat — a szabadság jelképeit — ábrá­ zoló rézkarcokat, ahogyan ő maga tuda­ tosan sorozattá kerekítette jónéhány, a témavilág állandóságáról beszélő grafiká­ ját: a Falum eltűnt figurái tollrajzait, vagy a Pásztói népszokások rézkarcait. Csupán a témái is érdekessé tennék — ám világszemlélete, formavilága követ­ keztében a megújult magyar grafika sa­ játos értékévé vált Csohány művészete. Ezt talán a Kondor Bélával való összeha­ sonlítás érzékeltetheti a legmegfelelőbben. Míg Kondor — a megújulási folyamat legjelentősebb, korszakot teremtő alakja — a lehetségest, a XX. század emberére leselkedő veszélyeket mutatta fel, mint­ egy jövő időben, s ugyancsak jövő időt használva állította a fentiekkel szembe az etikai, esztétikai értékek megőrzésének szükségességét, addig Csohány egy, a ma embere elől lassan (persze igen lassan) el­ tűnő világ megidézésével mutatja meg az értékeket, munkálkodik átmentésükért. Kondor zaklatott, az érzelmek legszéle­ sebb skáláját kifejező vonalkultúrájával szemben Csohány vonalainak szűkebb — bár nem kevésbé mély — érzelmi skálá­ ja, alkotójuk szelídebb, meditatívabb egyé­ nisége, líraibb magatartása áll. Dózsa György kivégezve is Dózsa György, örök példa marad (György, 1972). Levágott fejét kard emeli magasba, de a �kompozíció mintegy az anyaföld oltal­ mára bízza a fejet, s a horizont szöges formái, a parasztok vezetőit kivégző ka­ rók egymás mellé sorolva Dózsa koroná­ ját adják. A vonal és a folt együttes al­ kalmazása —• mint annyi más lapon —, itt is átgondolt: tompítja a gyászt, mert a nagy egész szerves részévé változtatja a részletet. Ugyanez a kompozíciós meg­ oldás jellemzi a Temető Gesztely mellett című rézkarcot. Idő koptatta sírkövek, erőteljes körvonallal, s finoman maratott foltokkal, amelyek a részletet a felület egészével — az élet folytatódását, a kör­ forgást jelképező két „csohányos” fával is — összekötik. „Csohányos fa”, „csohányos madár”, „csohányos emberek” — talán fölösleges is hosszasan szólni azokról a formai megol­ dásokról, a bennük, általuk megjelenő tartalmakról, amelyek olyan jólismertté váltak az elmúlt két évtizedben, amelyek értékéről oly jól tanúskodott a Vigadó emlékkiállítása is. Érdemesebb viszont arról szólni, hogy a lírai szemlélet, a nép­ költészet szürrealizmusával találkozó alko­ tómódszer a humort, iróniát, a groteszket sem zárja ki teljesen. Elég az Üzenet a Bandula kocsmából című, Kohán György festőművész alakját megidéző sorozatra, a Falum eltűnt figuráira, vagy éppen az Éjszaka emlékei macskájára gondolni, hogy észrevegyük: a csöndes humor mi­ lyen jelentős — bár kevésbé méltányolt — vonása Csohány művészetének. És ez a vonás más — formai — jel­ lemzőkkel együtt mintegy összekötő kapoccsá is teszi életművét, a hatvanas és a hetvenes évek grafikája között. Csohány ugyanis — mint korábban is jeleztem — már a hatvanas évek elején sem a gazda­ ságilag, szellemileg egyaránt pezsgő tár­ sadalom jelenidejű kérdéseit feszegetve vált „újítóvá”, hanem a természetből, a népművészetből táplálkozó képzeletvilá­ gával, tiszta, meditatív hangjával. A het­ venes évek elejére világossá vált a társa­ dalmi kérdések, megoldandó feladatok öszszetettsége, a konkrét jelenségekben, fo­ lyamatokban megjelenő értékek nehezeb­ ben kitapinthatóakká váltak. Az ekkor megjelenő fiatal grafikusnemzedék jelen­ tős része éppen ezért az időben való el­ távolítást, a közvetett ábrázolást, az elvontabb, jelképes beszédet, az irónia, gro­ teszk adta lehetőségeket választotta. Nem állítom, hogy Csohány közvetlen hatást gyakorolt bárkire is, az viszont bizonyos, hogy szemlélődő, értékőrző magatartását az idő és több új grafikusnemzedék alap­ törekvése igazolta. Talán csak egyetlen litográfiát készí­ tett — legalábbis ennyi szerepelt a Viga­ dó Galériában. Az 1966-os Arckép vi­ szont, a rézkarcokéhoz hasonlóan, szűk­ szavú fogalmazásával, visszafogott hang­ jával, a bajusz, a szemgödör foltjaival oly időtlennek, súlyosnak őrzi meg az ar­ cot, amilyennek Csohány Kálmán lapja­ in minden egyes madár, fatörzs, kődarab bizonyul. P. Szabó Ernő GALGÓCZI ERZSÉBET: Törvényen kívül és belül Galgóczi Erzsébetet sokáig „csupán” úgy emlegettük, mint a plebejus elkötelezett­ ség árnyalt irodalmi képviselőjét, aki a társadalom peremvidékére szoruló kiszol­ gáltatottak nevében perel, azaz kissé rámerevült a rokonszenves, eleve rangot, el­ ismerést kiváltó szerep. A falu, a kisvá­ ros mikromaffiájának megjelenítésekor csillantak meg legerőteljesebben korai prózájának erényei. E művek egyik figu­ ratípusa a tiszta szándékú, népi indítta­ tású főhős, akit a moralitás, a törvény és a haladás tisztelete emel piedesztálra. Téeszelnöktől rendőrig terjed az alakok változatos repertoárja. Vele szemben áll­ nak részben a hagyományos közgondol­ kodás következetes, erkölcsös, képviselői, akik becsapva érzik magukat a téeszesítés miatt. Ügy érzik, hogy a „földet viszsza nem adunk” hangzatos jelszavát az a hatalom nyilvánította semmisnek, amely a szép mondatot csalétekként írta zász­ lajára annak idején. Harmadik figuravál­ tozat a helyi, járási, megyei szintű felsőbbség reprezentánsa, az elvtelen, örök­ ké „fölfelé bukó funkci”, akit részben szűklátókörűsége, de még inkább kicsi­ nyes és nagyszabású panamái fordítanak szembe a „tiszta szándékú”, prófétai elhi­ vatottságú hőssel. E novellák-kisregények viszonylag szűk horizontja okozhatja, hogy az olvasóban az a tévképzet támad, mintha az író fölmentést adna a társa­ dalomban tapasztalható általános visszás­ ságoknak, pedig a kontraszelekció, a pro­ tekcionizmus, az antidemokratikus ten­ denciák nemcsak kis közösségek, vidéki kiskirályok, egyfajta provincializmus túl­ kapásaiból fakadnak — bár melegágyuk az említett anomáliáknak. Az, amit Galgóczi pályafutásában egye­ temessé válásnak, kiteljesedésnek neve­ zünk, természetesen nem afféle előzmény nélküli, kopernikuszi fordulat következ­ ménye. A Kinek a törvénye, az Orbán Teca háza című novella, a Pókháló című kisregény „földnehéz” gondokkal birkózó figurái mellett fölbukkannak halálfélel­ mektől gyötört, bőrük börtönébe zárt ér­ telmiségi hősök, akiket az ötvenes évek dogmatikus, antihumánus rendje, illetve napjaink kontraszelekciója szorít a peri­ fériára (Dankházi Julka, a Kőnél kemé­ nyebb, illetve Veronika, a Félemelet köz­ ponti alakja). Utolsó két könyvében (Kö­ zel a kés, 1978; Törvényen kívül és belül, 1980.) mind a hagyományos Galgóczi-féle mikrokörnyezet, mind az „urbánus” mil­ liő kisugárzása egyetemessé vált. Ha öszszevetjük a Közel a kés tribuni lendüle­ tű — bár nem egészen makulátlan — téeszelnök főhősét a jóval korábbi (1972-es születésű) Pókháló Niklai Gézájával, azon­ nal szembetűnő, hogy Szalánczkit erköl­ csi aggályai, kételyei bölccsé, humanistá­ vá érlelik, aki megérti a parasztember mitikus földszeretetét is, míg a Pókháló azonos típusú hősénél éppen csak, hogy jelezve van e folyamat. Niklai hozzá mél­ tó ellenfelek nélkül esik a járási maffia áldozatául, ahol egy-egy jellemző vonás­ sal megrajzolt, de mégis kissé szabvány­ funkcionáriusok keverik a kártyát a ré­ szeges parasztlumpenné züllött, „föld­ imádó” Pigniczkivel. Mennyivel árnyaltabbak, élettelibbek, diabolikusabbak az egy évvel későbbi (1973-ban megjelent) Bizonyíték nincs című novella gátlásta­ lanul panamista vezetői. Szalánczki János ellenfele, Csiszár is barbár erővel, kon­ zekvensen képviseli a maga szentírásként tisztelt világnézetét: „Több föld, több sza­ badság”. A Közel a kés robosztus, haj­ szálpontos pszichológiával megjelenített hőseinek összeütközése pszicho- és törté­ nelmi drámává szélesül... „egészen más, mint az eddigi írásaid... Nemcsak a té­ mája miatt, hogy ez nem termelőszövet­ kezet, meg járási kiskirályok...” — jel­ lemzi a Hínár című elbeszélés (Közel a kés kötet) író főszereplőjét a felesége. Új motívum a Galgóczi-oeuvre-ben a közvet­ len írói önvizsgálat is. A középkorú, is­ mert, de a „szakmán belül nem igazán menő”-nek tekintett alkotó önanalízisét — a novella centrális problémájától elte­ kintve — vallomásértékűnek tekinthet­ jük: „Az én szintemen már nem úgy ve­ tődnek föl a problémák, hogy megjelen­ nek-e, vagy sem, hanem, hogy én meny­ nyire elégedett vagyok azzal, amit csiná­ lok”. Az új könyvek makacsul vissza-visszatérő alapkérdése a középnemzedékbeli ér­ telmiség illúzióvesztettsége. Ugyanakkor még markánsabban szól azok nevében, „akiket semmi sem illet meg”, akik a saját jogaikat sem tudják, mert „A tör­ vény nem tudása nem mentesít a követ­ kezményei alól, de kirekeszt abból, ami megillet” (Hajnali látogatók). Megszállott moralisták kálváriája, tragédiája erősíti az író aggódását az átmeneti kor viszszásságai miatt. A túl hosszúra nyúlt át­ menetiség önmagában is a hitetlenség primer forrása: „És tudni szeretném, hogy egy huszonkilenc éves, parasztszármazású, egyetemet végzett, kommunista, tehetsé­ gesnek tartott fiatalt mi hajszol odáig, hogy nem lát más kiutat maga előtt, mint elhagyni az országot. Ezt a rendszert, amely mai, nem is Rákosi-rendszer”. A Törvényen kívül és belül című kötet Tör­ vényen belül kisregényének idézőjeles főhőse-ciceronája, Marosi határőr főhadnagy teszi föl a kérdést egy csúcsfontosságú dialógusban. Az igazi központi alak Szalánczky Éva, a kiemelkedően tehetséges, prófétikusan megszállott újságírónő. Ma­ rosi az ő halálosan végződött disszidálási kísérletének körülményeit kutatva deríti föl a középnemzedék kálváriáját. A fő­ hadnagy magánemberként, a rendőrséggel párhuzamosan nyomoz. Korábban köze­ pes amorózósikerekbe menekült az ötve­ nes évek kísértő-nyomasztó határőremlé­ keitől, s egyre idegenebb hivatásától. A főhős értelmetlen halála rázza föl apá­ tiájából, akinek alakját egyetlen igazi, reménytelen szerelmeként őrzi a főiskolai �évekből. A megalkuvásra képtelen újság­ írónőt kivételes tehetségén kívül homoszexualitása is deviáns elemmé teszi. Új­ szerű mai irodalmunkban a „nemi ferdü­ lés” elfogulatlan ábrázolása. Az előítélet­ mentesség hangoztatása ellenére tabuként kezeljük, vagy óvatosan kerülgetjük ezt a nagyon is létező problémakört. Így ma is bátorságnak számít egy rokonszenves, emberi módon gyötrődő leszbikus hősnő ábrázolása. A vegetálásra kényszerült, illetve nyo­ morúságosan elpusztult, antik tragikumot hordozóan nagyformátumú szereplők ku­ darcát az író átlagos figurák meg nem ér­ demelt karrierjével ellenpontozza, akik a kontraszelekció aranyszabályainak isme­ retében beházasodnak a „pixisbe”, s akik magánéletük tragikus vétségéért bűnhőd­ ve mennek tönkre. Mintha a minden korábbi Galgóczi-novellában-kisregényben külön-külön fölbukka­ nó hős megjelenne végre egy nagy mű­ ben, monológjaik-dialógjaik egymás szó­ lamait erősítik végzetszerűen tragikus kó­ russá. Döbbenetes és elgondolkoztató, hogy Szalánczky Éva zsenije és homoszexualitása szinte egyenrangú szégyenbé­ lyegként ég a homlokán. Torz ellenpont­ ja a tehetséges, besúgóvá züllött költőnő — akihez képest mintha túl sok írói föl­ mentést kapna a szép, de tehetségtelen, gátlástalan rovatvezetőnő. A pompásan nagyszabású, infernális színek együttesé­ ben árnyalatnyit zavaró, hogy a „par ex­ cellence értelmiségi”, urbánus figurák egy­ től egyig ellenszenvesek, az olvasónak az a tévképzete támadhat, hogy a tiszta mo­ ralitás egyedüli kritériuma a népből érkezettség. Szerkesztésbeli árnyalatlanságot okoz a deus ex machinaként megjelenő „jóságos Blindics rendőr őrnagy” értelmi­ ségellenes vádmonológja. Szinte Fortinbrasként tűnik föl a színen, késleltet­ ve, többször említik, hogy ő vezeti a nyo­ mozást. Túlzott várakozásokat táplálunk iránta, így a megjelenése pillanatában már írói szócsőként, orákulumként hall­ gatjuk rosszul általánosító, elmarasztaló szavait. A Törvényen kívül ennek ellené­ re szintézis erejű regény, egész mai éle­ tünk komor, életteljes, nagyszabású tab­ lója, a rangos magyar próza igazi értékei közé tartozik. A társadalmi horizont szempontjából nem ilyen nagyléptékű, de szerkezetileg kristálytiszta alkotás, hitvallás a Szent Kristóf kápolnája, a kötet másik regé­ nye. Arról nyilatkoztat ki, hogy a mű­ vésznek —• bármely tartományba „szám­ űzik” is — önmaga legrangosabb mércéi szerint kell cselekednie, morális értékeket mutatni föl embertársainak a mindent el­ pusztító idő hatalma ellen. Egy fővárosi restaurátornő, s egy erős, életvidám fa­ lusi esperes találkozása, plátói barátsága adja a cselekmény keretét. A két magá­ nyos ember kölcsönösen meggyónja a má­ siknak élete nagy titkát, s fölvillantják egymás számára a megváltás — de leg­ alábbis a megnyugvás — lehetőségét. Galgóczi írói eszköztára puritán maradt, változatlanul a hagyományos novella és a kisregény formai keretein belül alkot. Kezdeti műveiben — talán éppen az ak­ tualitás keresése és a valóság makacs kutatása miatt — publicisztikus elemeket is föllelhetünk. Az elbeszélések szerke­ zetén átizzó, égető társadalmi probléma néha vázlatossá nyomta el a hősöket, kü­ lönösen a mostani, érettebb alkotásokhoz képest. Az újabb művekben drámai dia­ lógusok. indirekt belső monológok, gazdag helyszínfestés fokozza az ábrázolt való­ ságszeletben eleve jelenlevő feszültséget. Visszaemlékezések, naplórészletek válnak a múltbatekintés eszközévé. Az atmoszfé­ rateremtés, a hű társadalmi makro- és mikrokörnyezet megjelenítése így általá­ nos, az ember értékeit féltő üzenetté ne­ mesül. A művész újjászületéséről, az ér­ telmes-humánus létezés minden körülmé­ nyek közötti megvalósításáról, az akadá­ lyok fenyegető erejéről egyetemesebb ré­ giókban szól, s megőrzi korábbi művei­ nek erényeit is. A szélsőségeket hitelesen, szenvelgésmentesen. sematizálás nélkül rajzolja meg. (Szépirodalmi, 1980.) Pósa Zoltán BERTHA BULCSÚ: Ilyen az egész életed Bertha Bulcsu összegyűjtött novellái­ nak kötete határozott, egyéni írói karak­ tert mutat, amelynek legfontosabb öszszetevője a példázatszerűség vállalása az emberi gonoszság ellen, a haladás érdeké­ ben. Valamilyen módon minden novellá­ ja az emberi élet újrakezdéséről szól. Ide­ jétmúlt életformák és tartalmatlan embe­ ri kapcsolatok állnak szemben valami új­ jal, amit legtöbbször csak sejtet a ta­ vasz. a napfény és a munka. Az író e no­ vellákban mindenekelőtt azt tartja szük­ ségesnek rögzíteni: mi az, ami ellen küzdenünk kell? Ezért fontos része ennek a világnak az atomháború látomása is. A lezajlott katasztrófa képe fokozza a fenye­ getettségélményt, s az atomtámadás ár­ nyékában a józan gondolkodás és az őrü­ let határai elmosódnak (Nyugtalan Euró­ pa). Fölvet azonban kevésbé általános problémákat is, amelyek nemzeti létünk­ kel állnak szoros kapcsolatban. Sok kor­ társával együtt ő is fontosnak érzi az összehasonlítást a felszabadulás után föl­ lépő és a hatvanas-hetvenes években munkálkodó politikusnemzedékek között. Ez azért is lényeges, mert Bertha Bulcsu átélte az új rend keletkezésének szörnyű előzményét: meghatározó gyermekkori él­ ménye a második világháború, elsősorban a bombázások. Egyik leggyakoribb képe a vadász-, illetve bombázógép, legtöbb­ ször használt idegen szava a detonáció. Ebben a világban nő hatalmassá annak a felnőttembernek az alakja, aki képes arra, hogy egy kisgyermeket megvédjen a háborúban (Lint gyermekkora). Az em­ beri jóság és gonoszság ellentéte lélek­ tani-bűnügyi történetben is megjelenik (Kék égi tej), és gyakori kísérője a ter­ mészet iránti finom nosztalgia. Sok novellában megjelenik a szerelmi viszony, s ezen belül is a testi szenve­ dély, de többnyire nem ez áll a közép­ pontban. Az író inkább azt kutatja, ho­ gyan képes egy emberi kapcsolat áthi­ dalni a múlt és a jövő közötti szakadé­ kokat. Mivel a kötet első novellája 1958ból, az utolsó 1974-ből való, egyaránt mu­ tatja az író fejlődését és társadalmunk változásait. Az egyik tanulság az, hogy a hatvanas évek novelláiban inkább a harmónia lehetőségének felmutatása, a ké­ sőbbiekben inkább a disszonanciáé a meg­ határozó: a „modern” világban a felszí­ nes szemlélet megmérgezi a szerelmet, a karrierizmus, a garasoskodás pedig le­ hetetlenné teszi a múltban kialakult őszin­ te kapcsolatok megőrzését. Nem egysze­ rűen egy elidegenedett világ rémlik föl ezekben a novellákban, hanem történel­ mi jelentőségű kérdést vet föl az író: mi okozta az egyéni zsákutcákat az ötvenes, a hatvanas, majd a hetvenes évek szocia­ lista fejlődésében? A Bertha Bulcsu pub­ licisztikájából jól ismert indulatok ott vannak a novellákban is, de természete­ sen jóval áttételesebb módon. Gondolat­ körének egyik központi kategóriája itt is az értékek megőrzése. Ezért foglalkozik olyan sokat a civilizáció ártalmaival, ezért olyan gyakori nála az atomháború láto­ mása. Egy másik Bertha Bulcsu-kötet is nap­ világot látott nemrég: A fejedelem sírja felett címmel megjelent publicisztikai írá­ sainak gyűjteménye. A két könyv szer­ vesen kiegészíti egymást, de meg kell je­ gyeznünk, hogy a novellák szemléletileg kiegyensúlyozottabbak, átgondoltabbak. A fölháborodásokat gyakrabban kíséri ben­ nük a derű. Dührohamok és boldogságitörések állnak a háttérben, de mire az élmények művé alakulnak, lecsöndesíti őket az író múltat-jelent-jövőt vizsgáló gondolkodása. Sok novella gyújtópontjában az egyéni élet kilátástalanságai és reményei állnak. Bertha Bulcsu szenvedélyesen kutatja az emberi sorsokban rejlő lehetőségeket. Az egyéni életutakban Bertha hősei számára csaknem mindig a víz jelenti a nyugal­ mat, a biztos pontot, amelyet a gyermek­ korból a későbbi felnőttkor számára is megőrizhetnek. Olykor az emberek egy­ másra találásának közege is lehet egy tó (Az Őthey lány), másutt egy statikus és egy dinamikus létszemlélet összecsapásá­ nak színtere (A fehér csend). Ahol az emberi kapcsolatteremtés le­ hetőségét vizsgálja az író, ott külön-külön elemzi a két szereplő lélektani folyamata­ it, s így kettős szerkezetű novella jön létre (Változatok egy témára, Nyugtalan Európa). Az emberi viszonylatokat több műben a valóság és az illúzió egybemosódásának izgalma teszi teljesebbé. A víz­ tükör virtuális képe elfedi a szereplők szeme elől a meder titkait. Így válhat a folyó a bonyolult, zaklatott felnőttkor ki­ hívásává. A biztonságot sugárzó víz ak­ nát rejt, s így gyermekhalál okozója lesz (Szomjan haltak a szilvafák). A Nyugta­ �lan Európa a világpusztulásnak azt a stá­ diumát jelzi, amelyben a férfi-nő kap­ csolat is csak félszeg kísérlet marad az emberség megőrzésére. A novella két sík­ ja (a realitás és az őrület látomásai) kö­ zül fokozatosan az elektrosokkba kerge­ tett ember képe erősödik föl. A fősze­ replő saját tudatában addig menekül, amíg úgy nem érzi, hogy magányában is szabaddá vált a tér és idő tengerén. Így tágul itt ki egyetemes élménnyé a Ba­ laton világa. A kötet azonban a megoldás esélyeit is keresi az emberben, ezért bukkan föl gyakran az empátia mint téma. Ez segí­ ti egyik szereplőjét abban, hogy a „sza­ bályos” és a „küzdelmes” élet közül az utóbbit válassza (Hajók, emberek, nyár). Elsősorban e lélektani folyamat ábrázolá­ sát segíti elő az idősíkok egymásba csúsz­ tatása. Ehhez általában derűs vagy elégikus hangnem társul, de keserűen ironi­ kussá válik, amikor a fiatalkorból kilépő férfi hirtelen rádöbben szülei öregségére (Szeptemberben). Az ilyen témájú novel­ lák többnyire egyetlen emberről készített portrék, s egy részük sejthetően önélet­ rajzi fogantatású, szubjektív hangú. A föntebb említett emberi kapcsolat nem minden novellában jön létre a szó valódi értelmében. A Búvár és a Katona két ember egymás mellé siklott sorsát mutatja be. A Katona tizenöt évvel ko­ rábbi háborús sebesülése okát keresi, a Búvár pedig — hasonló konoksággal —, végzi a maga nehéz munkáját. Nem lel­ kesedő típusúak, inkább valami csöndes elszántság, tudatosan vállalt magány jel­ lemző rájuk, akárcsak a többi novella hő­ seire. Két férfi találkozásának leírása mö­ gött mindig az élet nagy kérdései sejte­ nek föl, bár az életutak Bertha Bulcsu­ nál általában csak ideiglenesen futnak öszsze. A kötet utolsó novellái már olyan embereket állítanak a középpontba, akik reménykednek ugyan abban, hogy sikerül hidat verniük a múlt és a jelen közé, s ekként majd továbbléphetnek a jövőbe, de ez a vállalkozásuk kudarcba fullad. Néhány novellában a főszereplő a ma­ gányból is megpróbál kitörni, hogy föl­ oldódhasson egy közösségben. Ez a tö­ rekvése a Citerás címszereplőjének épp­ úgy, mint a Változatok egy témára unat­ kozó szépasszonyának, de az ő kísérlete az önmagát fojtogató kispolgári világban eleve kudarcra van ítélve. A királynő ro­ kona szellemes, bár egy kissé leegyszerű­ sített szemléletű történet arról, hogy egy grófi származék hogyan illeszkedik be a mai magyar társadalomba. Bertha Bulcsu novellái realista oknyo­ mozáson alapszanak, de nem épülnek csat­ tanóra: egy-egy történet általában ott fe­ jeződik be, ahol a főszereplő teljesebb sorsa elkezdődik. Nem annyira drámai, inkább lírai fogantatású művek ezek. Az író csak sejteti, s nem mondja ki a lé­ nyeget. A sok mögöttes gondolat óvja meg novelláit a sematizmustól, s teszi őket a kortárs magyar realista próza ér­ tékes alkotásaivá. (Szépirodalmi, 1980.) D. Rácz István GALL ISTVÁN: Vaskor Különösen a feleségek ismerik férjeik­ nek azt az eléggé nem hibáztatható, fá­ rasztó szokását, hogy némi ital után, a tár­ salgás előre megjelölhető pontján, hősko­ rukról — azaz, a „katonáéknál” eltöltött éveikről fognak (már egymás történeteit is kívülről ismerve) adomázni. Az esetek persze az évek során csiszolódnak. Vér­ mérséklet, önismeret, jellem, hivatás kér­ dése, hogy melyik mire fordul a sokszori ismétlésben. Gáli István is a mániákus férjek közé tartozik. No persze, ő más is, mint férj. Írói pályája kezdete óta szinte ugyanazt a történetet mondja. (Miként nyilatkozataiból ismerjük, s ebből a köte­ téből is kiderül, magánszerencséje — nem az egyetlen az életében —, hogy türelmes feleséget talált hozzá). Patkánylyuk című kisregényében tett először kísérletet katonaélményei összefog­ lalására. Ebben a helyenként vadromanti­ kus korai regényben már együtt áll min­ den, ami a Vaskor alapanyagát szolgáltat­ ja majd. De mekkora a különbség a két munka között! A két kötet lényegi színvo­ nalbeli különbsége példázza talán a leg­ jobban, hogy az élmény önmagában még nem tesz íróvá senkit. Ennek tudatában van Gáli István is. Ezért prózájában nem is érzékeljük a görcsös élményhajszolást. Útja, a mesterség meghódításával párhuza­ mosan, alapvető élményanyagának mind mélyebb feldolgozásához vezet. Gáli István valószínűleg ennek a szívós önismeretnek köszönhetően emelkedett az elmúlt évti­ zedben a realista magyar próza élvonalá­ ba. A ménesgazdával vált ez nyilvánvaló­ vá az olvasóközönség körében is. A Vaskor ideje ismét az ötvenes évek eleje. Élményanyaga a határőrök világa, végig a dél-dunántúli és nyugati határsáv­ ban, az éleződőnek mondott belső osztály­ harc és a feszült, hidegháborús nemzetkö­ zi légkör idején. Katonákról olvashatunk tehát, a se béke, se háború korában. A novellák snittjei azonban a „katonaság” mellett a „népséget” is felvonultatják, a korabeli életet magát, hitelesítő részmoz­ zanataival, jellegzetes figuráival, konflik­ tusaival, közérzetével. A novellák két ciklusba rendeződnek, majd a kötetet három, közvetlenül önélet­ rajzi írás zárja. „Mit keresek én itt?” — ezzel a mon­ dattal kezdi a könyvét Gáli, s egyben az Aknákon című ciklust. A kérdést persze, bárki emberfia föltehetné, más korban is, aki szembenéz saját életével és saját korá­ val. Az első mondatnak ez az általános érvényessége mindvégig fönnáll: a teljes étet kerekedik ki mindenféle filozofikus áttételesség vagy pszichologizálás nélkül, pusztán az emberek, történések, helyszí­ nek, körülmények nyers valóságossága ál­ tal. A nyitó kérdést egy gyermekember teszi fel magának, éppen berukkolt újoncként. Válaszadási kísérletét önmagának alig lep­ lezhető kétségbeeséssel kezdi. Aztán lát, tapasztal, cselekszik, berendezkedik eb­ ben a különös világban. A Kalendárium című ciklusban már ő a tapasztalt öregka­ tona, aki ismeri a világ fondorlatait, cse­ leit, semmi újat nem tehet neki mondani, éli azt az életet, amit élnie megadatott, s amikor az idő szorítása engedni látszik, legszívesebben a katona örökké vágyott menedékét, az alvást választaná, holmi átfogó válaszok helyett. Hiszen az évek, a tapasztalás leülepszik úgyis, mint haj­ danvolt gazdag kultúrákra a szél fútta ho­ mok, s a vizek hordaléka. Ki ez a koravén ifjú ember, akire idő előtt rátelepszik a férfikor rezignációja? Ezt a Magost szabvány olvasói követel­ mények szerint olykor még utálni is tehet: nem hős — életben akar maradni. Ennyi­ ben ő a magyar történetem által a próza számara kitermelt egyik tehetséges jellem. Leginkább a monarchia íróitól tudjuk, hogy a katonavilágnak mindig van valami érthetetlenségi tényezője, szélsőségeiben abszurd jellege. Ennek következményei sajátosan csapódnak te az egyszerű közle­ gényen. Önértékelése, helyzetelemzése erősen behatárolt. Ezért, amikor tettenérni véli a valóságot, szerencséje van, ha csu­ pán a katonanyelv durván naturális rea­ lizmusával világosítják fel, hogy ki is ő és mennyit ér a felismerése. Az egyéni tá­ jékozódásnak („Mit keresek én itt?”) ezen az eleve kudarcra ítélt terepén az eszmélkedő lény számára nem marad más, mint önmaga védelme. Megvastagítja hát. jelle­ me kitinpáncélját, aminek védelme alatt embernek hiheti magát. Tudjuk azonban, hogy miféle erők érvényesülése miatt, ez az egyéni védelmi rendszer sem külső, sem belső fenyegetettségekkel szemben nem je­ lenthet életbiztosítékot. Persze Gáli István főhősét sem történé­ szek és irodalmi művek világosítják fel, mint az utókort, hanem az unokabátyja, aki lőmesterből tett rendőr, majd, mint „bányatelepi belevaló gyereket” a határ­ őrség „erősítésére” vezényelték. Magos be­ fogja hát a száját és figyel. Önkéntes száj zárát ugyan gyakran feloldja, de a fi­ gyelme még álmában is dolgozik. Kettős okból. A bányászivadék exgimnazista írás­ ambíciókkal van jelen önmaga hányattatá­ saiban: „szakmai” kényszer nála a figye­ lem. Másrészt aknász, a robbanásveszély állandó közelségében él társaival együtt — úgyszintén szakmai alapkövetelmény a fi­ gyelem. (Mi több, a kettő találkozhat is: a prózaíró munkaterve megvalósulhat-e az olyan telki képességek trenírozottsága nél­ kül, mint amilyen a koncentráció? Lehet, Gáli Istvánból azért tett író, mert véletlen folytán aknásznak sorozták . . .) Mégis ez az örökös önvédelmi készenlét gyakran ki­ hagy. A lélektan egyszerű törvényei sze­ �rint is, meg más okból is. Gálinak kétség­ telenül érdeme, hogy az önburkában hívő­ bízó ember vesztének okát legtöbbször ön­ maga emberségében láttatja: a „váratla­ nul” föltámadó emberi szolidaritásban. Ezért néznek szembe sokan a halállal, rob­ bannak fel — köztük Magos is , vagy sodródnak veszélyes kalandokba, lesznek akaratuk ellenére „hősök . (Már a Mé­ nesgazda. Busó Jánosa is a személyiségnek ebben a ravasz történelmi csapdájában vergődött). Ennek a világnak törvénysze­ rűen emelkedik egyik főszereplőjévé a vé­ letlen és a szerencse. És ugyancsak magá­ tól értetődően jönnek létre az intim világ, a pillanatnyi feloldódás, a nemiség, az ital, a nevetés, a tréfa kicsiny szigetei. Gáli tudja, hogy nem lehet egy kort hitelesen ábrázolni — hibátlan sötét lak­ kozással sem. Ha az értelmes, Használni akaró emberi humánum folyamatos jelen­ létét képtelen egy író felmutatni, érthetet­ lenné válik a történelem menete, nem lelünk arra magyarázatot, hogy miféle tár­ sadalmi és emberi tartalékok színrelépése folytán voltunk képesek kilábalni az adott kor kárhoztatott viszonyai közül. Közhe­ lyesen fogalmazva, ezért (is) érvényesek Gálinál az új rend születésének gyötrel­ mei. Aki ezt megélte, nem lehet szépelgő humanista. Éppen tudatos elkötelezettsége kényszeríti rá, hogy ne a történelem föle emelkedve, hanem a történelem lapos vi­ dékét maga mögött hagyva, realista le­ gyen a gondozott gyepen. Gáli egyszerre igazodik anyagához és önmagához, amikor nem vállalkozik lát­ ványos formaújításra. A magyar novella hagyományos változatait műveli. Beleját­ szik ebbe a hatvanas évek elejének Hemingway-hatása is, ám ez jobbára már külsődleges. (Bár lehetetlen Magos kap­ csán A mi időnkben Nickjére nem gon­ dolni, vagy a Kalendárium-ciklus novellái elé írt kalendáriumi bejegyzések kapcsán Hemingway vignyettáira). Nem érdekte­ len, s nem is ötletszerű Bábel nevének és a Lovashadseregnek a felemlegetése sem. A Vaskor novelláit a legjobb pillanatok­ ban a magyar novellisztika anekdotikus vonulatától nem csupán a Bábel módján szigorú látásmód, a hemingway-i takaré­ kos szerkesztés távolítja el, hanem a viszszatérő főhős, Magos személyiségének meg­ formálása is. Magos — még ha az anekdo­ tához közelálló módon, mint szemtanú me­ sél is el egy-egy megtörtént esetet — anynyira érintett személyében is, hogy csak ön­ magára vonatkoztatva válik teljessé bárme­ lyik története. Szemben az anekdotával, amelyben az elbeszélő rendszerint a kívül­ állását és fölényét is tudomásunkra hozza (ettől még csattanhat rajta az anekdota os­ tora), amely persze, látszólagos, de ennek nincs tudatában, snem is lehet. Gáli ifjú embere azonban mindig tisztában van ön­ maga szorongatottságával, s azzal is, hogy berendezkedése ebben az állapotban mi­ lyen törékeny. Valószínűleg a kötet nem minden írása remekmű, de a forma mérsékletességén belül lélegző, eleven mikrovilág tenyészik, s ez jelentős munkává avatja a Vaskort, egészen a jóízű könyvsikerig. A kötetzáró három önéletrajzi írás fölös­ legesnek tűnik. Fegyelmezettebb lehetett volna a könyv, ha ezek a vallomások — használaton kívüli tartalékkulcsként az olvasó kezében — elmaradnak, egybe­ gyűjtésük későbbre halasztódik. Ha nem is merőben idegenek a novelláktól, mégis megbontják azok zárt, takarékos, alkotói távolságtartással megteremtett világát. Oda tántorodik vissza a kötet általuk, ahonnan a két ciklusban fáradtságos mun­ kával elszakadt az író. Az önéletrajziság patronjai — legyenek bármilyen jól meg­ írtak — a „régi jó” anekdota hangfekvé­ sében pukkannak. (Szépirodalmi, 1980.) Laczkó Pál CSOÓRI SÁNDOR: A tizedik este______ A bejelentett csődök ellenére, vagy ép­ pen miattuk, „Állok a helyemen”, állapít­ ja meg új verseskönyvében Csoóri Sán­ dor. Ezért is kapom fel riadtan a feje­ met, mikor egyik kritikusa arról beszél: ... nyilvánvaló, hogy a magyar költészet folytonosságát jelképező stafétabotot, mely Nagy László kezéből korai tragikus halá­ lával kihullott, Csoóri ragadta föl. (Ki­ emelés tőlem — Z. T.!) Meglepő és jel­ lemző zavar ez a költő körül. Besorolása régen szükségeltetnék költészetünk kaszt­ rendszerébe, érzik ezt bírálói is, ám ez idáig mindig megúszta. Most kézenfekvő lehetőségként kínálkozik Nagy László megüresedett helyére állítani. Tetszetős lenne, csak nem ilyen egyszerű ez. Mert nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Csoóri lírája, s gazdag, szinte egye­ dülálló esszétárháza már a Nagy László-i időszakban is létezett, önállóan fejlődött, alakult. Nem hiszem el, tehát el sem fogadha­ tom, hogy Csoóri attól lesz nagy költő, hogy egy jelentékeny kortársát félreállí­ totta útjából a halál. Értem én, persze, hogy mire gondolnak itt: egyfajta gon­ dolkodás, etikai tartás folytatását remél­ hetik a költőtől. Joggal. Csakhogy a vers­ világuk, melynek csak egyik szintje az erkölcsi, sokban különbözik egymástól. Abban többek között, hogy Csoóri nem, vagy csak kevésbé stilizál, mint Nagy László. Kevésbé tömörít, metaforái nem olyan feszesek, mint Nagyé, versei in­ kább az esszéisztikusság bélyegét viselik magukon. A megoldást mégis azonosságuk sugallja: mindkét költészet autonom. Je­ löljük hát ki Csoóri helyét inkább ott, ahová önnön magát állította, azaz, azt a helyet térképezzük föl, ahová eljutott, ahol most állni tud. Nem kevesebb ez, mint mit előbb fölajánlottak számára! Új könyvével megerősíti vezető helyét a leg­ jobbak között irodalmunkban, sőt, versvi­ lágának jelentős változásaival-állandósulásaival előbbre is lép. Elmúlt a Csoóri-versek nyárideje, a le­ gendás lángolás, mely egy időszakban meghökkentően reményessé és vágyottan regényessé tette őket. Sok az ősz, sok a tél, a csapadék: eső, hó. Sok a fáradtság, a reménytelenség. Állandósult az elégikus hang, egyidőben ezzel csúcsáig ért a Csoóri-féle versépítkezés. A kötött és sza­ bad vers közötti szüntelen átmenet álla­ potát értem ezen, (Ő maga „ködalakú verseknek” nevezi konstrukcióit.) Többnyire erős állítást, igés szerkezetet tartalmaznak az indítások. Ezután szinte azonnal átcsap hangulatfestésbe, a szín­ helyeket — szoba, város, folyó- és tó­ part — felváltják az idő koordinátái: év, évszak, nap, napszak. Majd a helyzet vá­ zolása: magány, ill. a társsal való intim együttlét. Innen indul el a versbéli elem­ zés (esszéizmus?!), mely költőnknél a mindennapi empíriától távolodik, s jut el a metafizikus pillanatokhoz. A Virasszon velem a víz című vers kezdő szakával il­ lusztráljuk az elmondottakat: „Fölébre­ dek. Ott kint a tó / s egy idegen ország sötétsége. / Megfejthetetlen madársírás / a bokrok alatt, / mintha valakit gyilkolná­ nak”. A lépcsőzetesen induló, majd ellebeg­ tetett szerkezetet jól szolgálják a különös, félmetaforaszerű képek, melyek a való­ ság testén tapadnak, ugyanakkor a gon­ dolat számára új dimenziók felé nyitnak teret. Amikor egyik kedvenc megoldásá­ val, a felsorolással él a költő, egyenesen katartikus hatást tud elérni, pár vonás­ sal: „Mintha távoli városok gerendája ro­ pogna a tűzben, / mintha fölhasadt em­ berbőrt csattogtatna a szél, / mintha ki­ fosztott telefonfülkék oldalát / verné va­ laki ököllel / s éjféli kutyák víz alatt al­ vó arcokat ugatnának”. A katartikus hatás természetesen nem csak nyelvi biztonsága miatt jelenik meg műveiben, hanem élményköréből adódó­ an. „Tankok, szakszofonok, s lüktető, őrült mozik”. A költő által összefogott, együvé tömörített motívumokat lebontva eljutunk e lírának a leglényegesebb öszszetevőiig. A tankok motívum a háború, a háború utáni közel-távol-múlt megrázó, kitörölhetetlen élményét idézi, az erőszak­ kal szembeni irtózást, gyűlöletet, tehetet­ lenséget hordozza. A szakszofon, a hatva­ nas évek legdivatosabb és legfontosabb hangszere a „második indulást ’, annak hőskorát idézi, a lüktető mozik szintúgy. A korszakot, amikor összerázódott a mai ötvenesek generációja, illúziókkal, tervek­ kel, akciókkal koponyáikban, választások­ kal és lehetséges válaszokkal. Csoóri most a csődöt jelenti be, a nem sejtett, nem várt válaszokat, a kikerülhetetlen válasz­ �tásokat: „legalább undorodjunk; elmen­ nék már egy kihallgatásra is boldogan, ) lámpák és öklök elé”. Csak az képes hallgatni, aki nagyon so­ kat tud. Akit nem a kibeszélés igénye, hanem az elhallgatás szerénysége-keménysége mozdít, vagy tesz teljesen mozdulat­ lanná. Aki megérti az élmények csöndjét is. Aki tudja, hogy a csönd élménye meny­ nyire véres. Csoóri már tudja ezt. Van azonban egy másik csöndje is, mely fölerősödött verseiben, mely éppen cím­ adó költeményében jut ontológiai szerep­ hez: „Olyan a csönd / mintha valaki / verset írna egy haldoklóról. / Olyan a csönd, / mintha egy haldokló írna verset”. A halállal határos csönd új tája ennek a lírának. Nem csak az elmagányosodás csöndje ez, hanem az elmélkedésé, a számvetésé is. Egyik oldalról tehát a le­ hetetlen megjelenése, nincs többé „szö­ kés”, nincs „elmenni” ebből az állapotból, csak „menni” lehet, ezen az állapoton be­ lül. A lélek mozoghat. Egyúttal más kényszer csöndje is: „Te­ li van csönddel a nap, / teli van csönddel a világ, / rossz csönddel, nehéz csönd­ del”. Ebbe a csöndbe szól bele a rádió a híreivel, a háború a szörnyűségeivel, a szerelem a lehetetlenségeivel. Csoóri tehát, amikor megteremti, s magas művészi szinten teremti meg, a mindennapi élet kisszerűségei és a ma­ gas lángon tartott élet közötti egyidejű­ séget, nem tesz mást, mint egy régebbi felismerésének enged: A művészet az em­ ber természete. A természetesség szüksé­ ges velejárója ennek a lírának, lévén, hogy a könyv alaphangja a személyessé­ gé. Mégsem marad személyeskedő, mert ez a személyesség a legváratlanabbul tá­ gul ki Európáig, vagy a legváratlanabbul koncentrálódik vissza a diólevél mítoszába. Ezzel el is jutottunk a modernség kér­ déséhez, mely egyik alapproblémája min­ den mai művésznek — Csoórinak is. Jellegében értékőrző költészet az övé. Értékőrző morális síkon, mikor szülőföld­ ről emlékezik, szociális síkon, mikor nem­ zetről, hazáról, európaiságról gondolkodik. De értékőrző formai szempontból is, ami­ kor a hagyományos formákat felbontja ugyan, de nem rendezi át teljesen. Ala­ kítja, szándéka szerint formálja. Közvet­ len versbeszédet teremt, melyben lírai hő­ sét hagyományos szerephez juttatja. Rea­ lizmusa, ha nem verbális szinten értjük a szót, elementáris erővel dobja felszín­ re az általa megélt valóság szeleit, em­ lékképeit, nyersen, már-már naturálisan. Nem mindennapi fontosságú a jelenség, klisékben dolgozó és gondolkodó, tragi­ kusan kifinomult költészetünkben. Ezt modulálja, szervesíti eredendő készsége a nyelvhasználatra, szintaktikai alakításra. Csoóri tehát úgy modern, hogy nem mond le a konzervatív költészeti kelléktárról sem. Leginkább azonban a verseiben terem­ tett viszonyok, a pszichológiai-politikaiszociális felismerései teszik izgalmasan modernné. A legkonvencionálisabb témá­ kat felvállalva is ütni tud újszerűségével, mert szüntelenül átértelmez. Túl tud nyúl­ ni a látható: túl az egyszerűen elérhetőn: megragad, lényegénél keresi fel tár­ gyát, alkalmanként a fésületlenség válla­ lásával is. Így valósul meg „egy félreta­ posott élet” diadala. Akkor is, ha így ér­ zi: „Egy behavazott golyót látok röpül­ ni / ráérősen a homlokom felé, / lassítva száll, mint rajzfilmeken, van hát még időm!” Ebben az időhaladékban kell befejeznie nagy programját, melyet a Közeledés a szavakhoz című esszéjében körvonalazott: „Szavak, utolsó esélyeim, utolsó akadá­ lyaim! Veletek kell újrakezdenem min­ dent”. Újra, velük, velünk. Zalán Tibor ORBÁN OTTÓ: A visszacsavart láng „Mert Orbán, bármilyen furcsa is — még ma is fiatal költő: joga van forrongani is, de ha akar, már le is tisztulhat. Mindkettőhöz megvan minden adottsága ...” — írta a köl­ tőről Almási Miklós, válogatott verseinek megjelenése alkalmából, megérezvén azokat a lehetőségeket, melyeket Orbán akkori leg­ utolsó kötete, az Emberáldozat rejtett magá­ ban. A mostani, A visszacsavart láng, már a lehetőségek biztos és egyértelmű valóra vál­ tását tükrözi, s a közbülső kötet (Távlat a történethez) az ide vezető út egy fontos ál­ lomása volt. Ügy gondolom, Orbán e két utóbbi verseskötetében vált a mai magyar költészet jelentős alakjává. A visszacsavart láng egy letisztult, „klasszicizálódó” költőt állít elénk, aki azonban mindent — érzé­ kenységét. fiatal nyitottságát — megőrzött, amit érdemes volt korábbi önmagából; nem vált akadémikussá. Mindkét lehetőségét vá­ lasztotta. Külsőségeiben A visszacsavart láng a legvisszafogottabb Orbán Ottó-kötet; szerkezete egyszerű, kristályszerűen áttekinthető. Az egyes versekre is ez a viszonylagos szűkszavú­ ság a jellemző. Mégis talán éppen ez ered­ ményezte, hogy ugyanakkor a legkomorabb, legtragikusabb hangvételű-szemléletű is Or­ bán költészetében. S ennek az sem mond el­ lent, hogy Orbán itt a legemberközelibb, a leglágyabb-melegebb hangú. Egyszerűség, tragikum és ironikus megértés (de nem elné­ zés) az emberi világ kusza hétköznapjai iránt — ezek azok a pontok, melyek a versek vi­ lágában eligazíthatnak bennünket. A kötet esztétikai-etikai magját pedig a következő so­ rok fogalmazzák meg a legpontosabban: „és egyre több körmondat visszavezethető / egy­ nemű igenre, vagy nemre / s a vers mindin­ kább törött evevő, // amit egy eszelős hajótö­ rött markol / hogy a csupasz jelentés élve el­ terülhessen / (ha van olyan) valami ismeretlen parton”. Sorolhatnám még tovább az orbáni etika e központi gondolatát hordozó idézete­ ket — a bizonytalanság teljes-őszinte és ez­ ért hiteles bevallását, a termékeny szkepti­ cizmust, mely Orbánra mindig is jellemző volt. Ma már azonban a költő nem menekül álmegoldásokba, nem keres tetszetős kibúvó­ kat: nyíltan néz szembe a hiányokkal. Ezért is nevezhető A visszacsavart láng a hiány költészetének. Sajátos módon azonban Orbán­ nak éppen ezáltal sikerül ténylegesen az egyetemességre-teljességre törnie; a valósá­ got úgy versbe fogalmaznia, hogy egyszerre legyen konkrét és általános érvényű. Orbán kiindulási pontja, szemlélete, s ebből követ­ kezően, módszere változott meg a, mondjuk, tíz évvel ezelőtti Orbánhoz képest. Költésze­ te, ha lehet ezt így kifejezni, „induktív lírá­ vá” vált: a köznapok, a „kényelmetlen rész­ letek” felől közelít az emberhez és világához. A történethez most találta meg igazán és tökéletesen a távlatot. Különös egység szüle­ tik így meg a lírai én és a világ között, nem a harmónia értelmében, hanem úgy értve ezt az egységet, hogy a versekből mindkettő igen élesen és pontosan kirajzolódik. Orbán döntő élménye, a háború is így válhat el­ vont (persze, emberileg megszenvedett) sti­ lizált lírai alapból konkrét költői — költé­ szeti és emberi — háttérré. Az eredmény mindenképpen sokkal megrázóbb, döbbenete­ sebb, mert a szenvedés kifejezése — nem átéltebb, csak — egyszerűbb, önmagában ha­ tó. A történelem is, mint a valóság folyama­ ta, ebben a tükrözésben jelenik meg. Úgy gondolom, a kötet egésze, s az egyes versek is, a teremtő reflexivitásból született. Abból a költői magatartásból, mely egy pil­ lanatra sem engedi el magát, amelyben a „nagy történelemre” mindig a hétköznapok reflektálnak és vissza, amelyben a „csupasz jelentésnek” partot kell érnie, akkor is, ha nem tudható, van-e hol elterülnie, s, amely­ ben a költészet nem hatalom, a költő nem is­ tenség, csak „vastagon hámozott alma” és esendő ember. Ebből a reflexivitásból követ­ kezik, hogy A visszacsavart láng egyik köz­ ponti témája a költészet maga, mely „nem a vers, a zenével nyakonöntött látomás”. Új­ ra és újra felbukkan a költészet lehetőségeit, „feladatait”, egyáltalán létezését boncolgató gondolat (A kezdet. Az orvvadász jól megér­ demelt pihenését élvezi, A harmincas évek költői, A tengerek kék szalagja, A körülmé­ nyek, A visszacsavart láng stb.). A világ így rajzolódik ki hármas fénytörésben: a törté­ nelem, mint a lírai én önéletrajza, története, mely egyúttal azonos a költészettel. Az or­ báni szemlélet és kifejezés így lesz a kötet­ ben ellentéteket egységbe ölelő: etikai intranzigencia és ironikus távolságtartás, szkepti­ cizmus, már-már ódai szárnyalás és köznyelvi fogalmazás. /Naná, mondanám a legszíve­ sebben erre,/ csakhogy mi van a kényelmet­ len részletekkel/ Ó szabadság, aki gyakran vagy magad is börtönőr (...) egyetlen lehet­ séges hőse vagy minden igazi versnek” (Canto). Fenségesnek és hétköznapinak az együttélése, állandó egymásrahatása adja a befogadó számára azt az „otthonosság”-érzetet, mely a kötet olvasása közben elfogja. Ahogy „röhej és gyász között” folyik az élet a versekben, úgy lüktetnek spontán termé­ szetességgel Orbán szabadverseinek, próza­ verseinek sorai; formáltságukban is kuszánéletszerűen. Ebben az értelemben is A viszszacsavart láng Orbán legtökéletesebb kötete. Az annyiszor fölhánytorgatott formaművészet úgy rejtőzködik a versekben, hogy olvasójuk szinte észre sem veszi. S talán ez is a már említett megszerzett távlatnak köszönhető; annak, hogy Orbán Amerikából is Európára lát és Európából Közép-Európára. S egyszer­ re csak ott áll előttünk „a hírhedt, főfoglal­ kozású hűtlen/ akiről végül kiderül, hogy hű — /csak tudná, hogy mihez . . .”. Ez a fajta etikai elkötelezettség, az ebből születő forma vezetett oda. hogy A visszacsavart lángban jelentős alkotások sora követi egy­ mást. „Negyvenéves kora fölött a költő, ha csak­ ugyan az, már úgy költő, ahogy ember — föltűnés nélkül és gyógyíthatatlanul” — írja a fülszövegben Orbán Ottó. Csak azt tenném hozzá, úgy jelentős és „klasszikus” költő, hogy tudja, „a honnan-hová személytelen éjé”-ben „egy darab papír” (...) delfinek nélkül is határtalan, ha jól írjuk tele”. S en­ nél többet aligha kívánhatunk. Dérczy Péter ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld