https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8564a5ca6f6c05dc4caaf03b3815ad91.jpg dda3396984402602fedc9688d1e4ce0c https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bdf813636c16b58244438f51c46717ee.pdf 412988a92491e1e0839b8d322396c17b PDF Text Text 1982/4 Generációk egy fedél alatt? Szövetségek és barátságok A klubok helyzetéről és jelentőségéről Krasznahorkai László prózai írása, Bókkon Gábor és Faludi Ádám versei A mai magyar történelmi regényről Miért járnak újra sokan moziba? „Válságokkal, személyes kudarcokkal, prob­ lémákkal teli korosztályok keresik a helyü­ ket időről-időre. Nézetek, irányzatok, ideoló­ giatörmelékek halmaira ágaskodva, sokszor isteni sztárok csapdáiba, önmagukba, devian­ ciákba veszve. (...) Akik klubokkal behatób­ ban foglalkoztak, nagyon jól tudják, milyen fontos funkciója van a családban, az iskolá­ ban, a munkahelyen ért kudarcok levezeté­ sében, feloldásában, korrigálásában. Az in­ tenzív társas együttlét, az ott szövődő ba­ rátságok, szerelmek, a felfedezett minták tisztelete, elvetése, az ért hatások közös fel­ dolgozása, megbeszélése, a fontosnak számító információk cseréje stb. okán.” (Brunda Gusztáv: Klubszindróma) "Egészséges szellemi életben a történelem­ tudomány és a történelmi témájú szépiroda­ lom egyaránt megőrzi autonómiáját: egyik sem vállalja föl a másik alapvető feladatait, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást (...) Az említett öt regény közös vonása, hogy mindegyik jellegzetesen kelet-európai. Ami­ kor történelmünket kutatja egy író, azzal ter­ mészetesen jelenünk kérdéseire keres vá­ laszt; így ezek a müvek a mai kelet-európai személyiség tudatának minőségére kérdeznek rá.” (D Rácz István: A cselekvési tér kérdése utóbbi évek néhány történelmi regényében.) az „... mindenesetre tény: megint sokszor be­ népesítik a nézők a termeket, ’sikk’ lett egyes filmeket megtekinteni és megvitatni —, s manapság senki sem beszél a mozi tegnap még feltartóztathatatlannak elkönyvelt vál­ ságáról. (...) Az eredmények kézzelfoghatóak. A nézők új szokásokat alakítanak ki. Nem egyszerűen, betévednek’ a moziba, amikor magyar filmet játszanak, hanem érdeklőd­ nek a kísérletek iránt és figyelemmel kísérik a mellesleg frappánsabb propagandával tá­ lalt hazai bemutatókat. Hat-nyolc rangos mű azt jelzi, hogy egész filmgyártásunk ’jó passzban' van, s az is köztudomású, pszicho­ lógiai kétszerkettőnek számít: a siker nagy húzóerő, belejátszik, méghozzá nem is kis mértékben, a következő premier látogatott­ sági mutatóinak alakulásában.” (Veress József: Miért járnak újra sokan moziba?) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Többek érdeklődésére közöljük, hogy a Nógrád megyei Ta­ nács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Madách pályázat (beküldési határidő: 1982. október 31.) és a Salgótarján város Tanácsa által a szerkesztő­ ségünkkel közösen kiirt Gerelyes Endre irodalmi pályázat (be­ küldési határidő: 1982. november 30.) felhívása 1982 2. szá­ munkban olvasható. Kérjük kedves pályázóinkat, hogy a borí­ tékra és a beküldött munkákra a jelige mellett a pályázat megnevezését (Madách- vagy Gerelyes Endre) is írják rá! 1982|4 TARTALOM 3 M. Szabó Gyula: Egy fedél alatt 5 Császár Nagy László: Szövetségek és barátságok 7 Brunda Gusztáv: Klubszindróma 10 Tanka László: „Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?” 12 Onagy Zoltán: Föld alatti hadtest Az idén is megrendezésre került a salgótarjáni nemzetkö­ zi grafikai művésztelep, amely június 21-én, dr. Szittner And­ rás tanácselnök köszöntő szavaival indult. A résztvevők: Antti Ojala (Finnország), Alexi Natchev (Bulgária), Kovács Péter, Somoskői Ödön, Stuiber Zsuzsa és Swierkiewicz Róbert. A művésztelep ünnepélyes zárására július 16-án került sor a Nógrádi Sándor Múzeumnak ajándékozott alkotásokból rende­ zett kamaratárlat megnyitásával. 15 Krasznahorkai László: Az ólból fölrepülni 16 Faludi Ádám: Nélkülem 17 Bókkon Gábor: Két portré, Két sor 19 Szepesi József: Egy vállalati villanyszerelő naplójából 21 Fancsik János: Salgóbánya '82 Június 23—július 2. között tartották Salgótarjánban a 8. ifjúsági nyári szabadegyetemet. Az évről-évre növekvő érdek­ lődésre vall, hogy az ifjúság szabad ideje, művelődése szóra­ kozása témakörével foglalkozó előadásokra, vitákra az idén több mint százan voltak kíváncsiak. A résztvevők fakultatív programok keretében a nógrádi tájjal, nevezetességeivel is­ merkedtek. 22 Hausel Sándor: Nógrádi boszorkányperek 24 A cselekvési tér kérdése az utóbbi évek néhány történelmi regényében (D. Rácz István) 25 Változatok a történelmi regényre (Pósa Zoltán) A nyár már hagyományosan az olvasótáborok ideje. A nem­ zetiségi, az úttörő- és a szakmunkástanulók, szakközépiskolások tábora (július 12—24, Szécsény), gazdag programmal várta az érdeklődőket. Az úttörők tetszését Csizmadia István, nógrádsipeki mesemondó, a Népművészet Mestere, R. Várkonyi Ágnes történész, Iszlai Zoltán és Csanády János költők nyerték el. A szakmunkástanulók és szakközépiskolások táborában kiscsoportvezetőként közreműködött lapunk rovatvezetője, Kele­ men Gábor. Palócföld ankétra is sor került, amelyen Végh Miklós és Kojnok Nándor vett részt. A tábort Fábián Zoltán zárta. Július 30-án Váradi Sándor, (a Magyar Képző- és Ipar­ művészeti Szövetség szakosztályvezetője) nyitotta meg Salgó­ tarján főterén a XII. szabadtéri szoborkiállítást. A napjaink köztéri szobrászatát hűen tükröző kiállításon belül kamaratár­ laton mutatkozik be Kiss György szobrászművész. Augusztus elsején Bánkon nemzetiségi művészeti csopor­ tok látványos bemutatójával nemzetiségi találkozó volt. A XVI. Nógrád megyei nemzetiségi napok március 15-én indult gazdag rendezvénysorozatához méltó seregszemle nagy közön­ ségsikerrel ért véget. 27 Kultúra és munkásélet (Csongrády Béla) 28 A Nógrád megyei múzeumok évkönyvéről (Kolta Magdolna) 29 Miért járnak újra sokan moziba? (Veress József) * A címoldalon, borítókon és belső oldalakon Szalay Lajos (Fotó: Buda László). munkái PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 INDEX: 25 925 82.26884 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat St. 1200 db Fv.: Kelemen Gábor ig. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Egyfedél alatt Néhány órája könnyű, tavaszi zápor mosdatta a fasudarakat. A nedves járdalapokon a világra hozó gallyaktól elszaba­ dult virágszirmokon, mint vékony, puha szőnyegen sétálunk. Lépteink vizet préselnek belőlük. D., a házigazda túl az ötvenen. A rendezett porta minden apró részletéhez megjegyzést fűz. Maga ásott gödröt a gyümölcsfacsemetéknek, ő telepítette a kerítés mellett végighúzódó málnasövényt, a kéttucatnyi szőlőtőkét, a szamócát, a ribizlibokrokat. Pedig gyümölcsbe ritkán harap, a bortól, pálinkától pedig az orvos tiltotta el. Mégis, amikor a hó már csak szürke foltokban tanyázik a kert földjén, előveszi a metszőollót, kitakarja a rózsabokrokat, s ahogy valamelyest szikkad, délutánonként fájós derékkal forgatja a kertet. — Az asszonnyal arról ábrándoztunk, milyen jó lesz együtt a gyerekekkel, unokákkal — mondja csendesen, majd mint aki elnézést kér, hogy tervei kudarcba fulladtak, széttárja karjait: — Három fiút meg egy lányt neveltünk fel. Egyik sem maradt meg velünk___ A beszélgetést a lakásban folytatjuk. Háromszobás, két­ szintes ház, a faluban a legnagyobbak közé tartozik. A helyi­ ségeket szépen rendezték be. A korábbi kamra kettérekesztésével fürdőszobát nyertek. Nagy teljesítményű szivattyú nyomja fel a vizet a kút mélyéről. D. megnyitja a konyhai csapot, jég­ hideg, klórozatlan víz gyöngyözik a pohárba. — Kati kedvéért vezettük be a vizet. Ő tavaly „repült ki”... Huszonkét éves, szakácsnak tanult. Volt is helye a téesz üzemi konyháján, de nem érezte jól magát. Benne forrt a vérében az állandó mehetnék. Összeakadt egy pincérrel, az csábította el S.-be, az egyik étterembe. Néhány hónapig innen járt be, aztán panaszkodott, hogy únja a lavórban mosakodást. Megcsináltuk a vízvezetéket. Utána a sok utazgatás nem tetszett neki. Ha dél­ utáni műszakba osztották be, csak a gyáriakkal ért haza, tizen­ egy óra körül. Kocsira már nem futotta, elvitte a fürdőszoba. Éreztem, hogy nem ezek az igazi indokok. Azután kirukkolt: neki elege van a faluból, szűk neki. A város mégiscsak más... Elköl­ tözött ahhoz a pincérhez. Havonta egyszer-kétszer kiszalad hoz­ zánk. Mit tehetnénk? Felnőtt, a maga ura! Csak az a fiú el­ venné feleségül, mert ez az összeállás nem tetszik — magyarázza az idős férfi. Arcán nyoma sincs az indulatoknak, nem most nyu­ godott bele, hogy a nagy portán ketten maradtak. — És a fiúk? — A legidősebb, Laci, a szomszéd faluba nősült. Ahogy mi­ felénk mondják, elment vőnek. Jól vannak, egyes lányt vett el, szép nagy házban laknak, a nászék megférnek a nyárikonyhá­ ban. Két szép kislányuk van, Trabantjuk, egyszóval nem panasz­ kodhatnak. Pista, a középső, még nem nősült meg. Pesten dol­ gozik a metrónál. Rengeteg pénzt keres. Onnan tudom, hogy ami­ kor hazajön és adni akarok neki keveset, megmutatja a fizetési jegyzéket. Nyolc-tízezer forintok állnak rajta. Szorgalmas gye­ rek. Ott akar lakást venni, gyűjti is a rávalót, de azt mondja, nagyon nehéz. Munkásszálláson lakik. Géza, a legkisebb fiú, a belügyieknél dolgozik. Ahogy megnősült, szolgálati lakást kap­ tak, bolond lenne velünk lakni — készíti a leltárt. így aztán hét végén sűrűn lesik a kaput, melyikük állít be. Leginkább a karácsonyt, meg az őszi vendégséget várják. Ilyen­ kor asztal köré ül a család. Fekhelye pedig mindenkinek akad. — Néha szóba hozom, hazaköltözhetne valamelyikük. Elfér­ nénk, nem zavarnánk őket, elkelne a segítség. Itt a nagy kert. Dehát, maguknak építik már az életüket, nem kívánkoznak vég­ leg haza — mondja, s a szekrényhez totyog, ahonnét piros fede­ lű albumot halász elő. Benne a fényképek a családról, az utolsó lapokon a legkisebbek. Olyan fotográfia nincs, amelyen vala­ mennyien együtt volnának. — Egyébként nemcsak mi vagyunk így. Szétszélednek a gyerekek. Itt a faluban legfeljebb addig maradnak a szülői ház­ nál, amíg nem építenek maguknak, vagy nem utalnak ki lakást nekik... M.-éket említi. Két esztendeje nősült az egyetlen fiuk. A lagzi előtt még két szobát toldottak a házhoz, az öregeknek különbejáratot véstek, garázst építettek a nászajándék személygép­ kocsinak. A fiatalasszony mindent átrendezett. Anyósa a kíván­ ságát már akkor teljesítette, amikor még ki sem gondolta, fő­ zött és mosott helyette. A fiút elvitték katonának, megszületett a kisunoka. Az őt körülvevő nagyszülői gondoskodásnak aligha lehet felsőbb foka. Az ifjú M.-né viszont kijelentette, ha férje leszerel, menni akar, mert önállóan szeretné az életét igazítani. Az após a telket már ki is szemelte, gyűjtik az építőanyagot, megvették a betonkeverő gépet. — Némelyik fiatal a jómódban azt sem tudja, mit csinál­ jon. Mi meg annak idején örültünk, amikor az egyik szobában apámmal én aludhattam, a másikban anyám, a húgaim meg a feleségem. Alig vártuk a nyarat, mert akkor legalább egy petrence tövében, vagy a szőlő végében elbújhattunk — mosolyodik el D. Az udvaron kis türelmet kér. Haragospiros tulipánokat sza­ kít le, kezembe nyomja a csokrot, tegyem vázába. * A családalapítás körüli legnagyobb gond a lakás. Fiatal há­ zasok ismétlődő kívánsága az önálló otthon. Akkor is, ha a szü­ lők szívesen megosztják velük szobáikat, akkor is, ha elkülöní­ tik a háztartást és nem szólnak bele a fiatalok dolgába. A szem­ léletünkben meggyökeresedett: ahány család, annyi lakás, mi­ közben a nemzeti vagyonunk jelentős százalékát kitevő épülete­ ink éppen emiatt kihasználatlanok, vagy csak a töredéke szol­ gálja eredeti célját. Hetente felröppennek anyósviccek, baráti beszélgetéseken ömlik a zokszó az idősebbekkel együttélők szá­ jából. Súrlódásokról, cívódásokról, megmérgezett családi légkör­ ről. Beleitatódott a köztudatba: a legjobb, ha a fiatal házas­ pár az esküvő után azonnal külön költözik. Még akkor is, ha az egyetlen megoldás az albérlet. K. Béláéknak eszük ágában sem volt. Jól megférnek szüle­ ikkel, pedig négyen mindössze két huszonegy négyzet méteres szobában élnek. — Néhány éve még az öcsém is velünk lakott. A konyhában aludt. Cseppet sem zavart, hogy öten voltunk együtt. Van ben­ ne valami vonzó, amikor leültünk vacsorázni és mindenki kitá­ lalta búját-baját. Ha visszahúzódtunk a szobába, még véletlenül sem kopogtattak be hozzánk. Most, hogy lassan ideje az utód ér­ kezésének, apámmal összedugtuk a fejünket, és döntöttünk: meg­ nagyobbítjuk a lakást, vagy pedig a manzárdtető alatt alakí­ tunk ki még két szobát — újságolja terveit a műszerész. — Anyukának eleinte furcsa volt, hogy amikor ebédhez ké­ szülődött, én már meg is főztem. Szóvá is tette: mi az, nem ízlik a főztje? No, nem nekem, hanem Bélának. Ő meg elcsendesítet­ te, elvégre nekem is bele kell jönnöm, meg aztán ott van a tűz­ helyen a kaja, az eszik belőle, aki akar. Végül odajutottunk, hogy összehangoljuk a főztünket — csatlakozik a beszélgetésbe K.-né. Ő is a faluból származik, Bélával kölyökkoruk óta ismer­ ték egymást. Néhány házzal errébb cseperedett fel, ma nagy könynyebbség, hogy a másik nagyszülők ötven méterre találhatók. Arra még nem volt példa, hogy csak úgy átugrottak. A házas­ ság, az após lakása újfajta viselkedést ír elő. — Megbeszéljük, szombaton este találkozzunk! Persze, hogy nem zavarkodnak — jegyzi meg K. Béla. 3 �Most a toldaléképület várhatóan ismét közelebb hozza egy­ máshoz a lányos és fiús házat. Van a rokonságban kőműves, asz­ talos, villanyszerelő. A többihez már csak anyag, itóka és étel kell. — Munkatársaim csodálkoznak, hogy milyen jól megva­ gyunk egymással. Mit mondjak? Soha életemben nem volt konf­ liktusom a szüleimmel. Lehet, hogy azért, mert korán rászoktat­ tak az önálló gondolkodásra, cselekvésre. Eredetileg gimnázium­ ban tanultam. Egy év után vetettem fel az öregnek, hogy nincs kedvem folytatni. Az kérdezte: „Mihez van kedved?” Mondtam, a televíziók, rádiók érdekelnek. Üstökön ragadtam a szerencsét, hogy a műszerésztanulók közé kerülhettem, ha nem is azon a szakon. Nem volt lelkifröccs, hogy így édes fiam, úgy édes fiam — meséli a fiatalember. Nem K. esete a tipikus. Barátja példáját hozza fel, aki az esküvő után azonnal külön költözött szüleitől nagyanyja nyolc­ van éve épült házába, ahol a sarkokban ott tanyázott a penész, meggörbült a födémet tartó ácsolat, a sebtében lerakott desz­ kapadlón kirajzolódott a nedvesség. Feleségével úgy éltek, mint a galambok, az anyósék is meg-meglátogatták őket. Néhány év után a megyeszékhelyen új lakáshoz jutottak. K. is ott volt a költözködésnél. — Én csak a számat tátottam! Megérkezett az anyós, és di­ rigálta a brigádot, mint a karmester: „Ezt ne oda tegyétek, ezt be sem kell hozni!” Szőnyeget vett a lakásba a haverom fizeté­ séből, ő meg nem is tudott róla. Olyan csiricsáré színűt, hogy az ember szeme belekáprázott — eleveníti fel a hurcolkodást K. Béla. Az anyós „gondoskodása” sokoldalú volt. „Beleszólt” a va­ sárnapi étlapba, a legváratlanabb időpontokban toppant be a fia­ talokhoz. — A barátom feltette a kérdést a feleségének: „Válassz! Vagy én, vagy az anyád?” Rossz kérdés, mert az asszony na­ gyon anyás volt. A vége válás lett! A vagyonmegosztásnál a srác odalökte a szőnyeget az anyósnak: „Ezen repüljön mama, mert a seprű hiánycikk!” Mosolygunk a történet csattanóján. A két kisgyerek havonta egyszer láthatja az apját... * A statisztikákat böngésszük. Az elmúlt tíz esztendő alatt az egy lakásra jutó háztartások aránya a megye két városában va­ lamelyest emelkedett, a falvakban viszont csökkent. Mi okból? Az ismerős statisztikussal meditálunk rajta. Meglehet, a falvak­ ban élők jövedelme a háztáji gazdaságok fellendülése révén gyor­ sabban emelkedett, mint a városiaké. Meglehet, hogy a közsé­ gekben az építkezni szándékozók gyorsabban és olcsóbban jut­ hattak építési telekhez. A városokban az egy lakásra jutó ház­ tartások számának emelkedésével párhuzamosan nőtt a lakás­ igénylés. Ellenben a lakáshoz jutás esélye csökkent, mert az ál­ lam pénzügyi lehetőségei mérsékeltebbek, mindinkább szükséges az úgynevezett magánerő bevonása a lakásprogram megvalósí­ tásába. — Nem egészen értem ezt a helyzetet! — horkan fel P. Im­ re. — Amíg a lakásépítésből az állam jobban kivette részét, aránylag elfogadható áron juthattak a családiház-építők is telek­ hez. Most, hogy alig épül tanácsi lakás, a telekárak is felszöktek. Pontosabban nem is a telekárak, hanem a telek tartós haszná­ latbavételének díja. Jó kifejezés, mi? — néz rám, mint aki a már számtalanszor hallott érvekhez újabbat vár. — Az a kiindulópont, hogy a nagy jövedelemmel rendelke­ zők építenek családi házat. Azok meg fizessenek! — mondom. Ő vitatkozik: — Nekem meg az a kiindulópontom, hegy eddig is a kis­ pénzűek építettek családi házat! Mert segített a brigád, adott cémenetlevelet a vállalat, innen-onnan összejött valami építőanyag, OTP-hitellel apránként elkészült a lakás. Felindultságát érteni, mert négy esztendeje fizet albérletet. Feleségét szülei kolóniai lakásába vitte, tíz négyzetméteren él­ tek, de csak néhány hónapig, mert P. megúnta az örökös célzá­ sokat, hogy sok villanyt használnak, most már két család, a lakbér felét ők fizessék. Nyugdíjas apját zavarta a hajnalban felcsörrenő óra, a halkan dudorászó rádió. 4 — Inkább az albérlet! Sok különbség úgy sincs — hozták a döntést, közösen az asszonnyal. Most is háromszor három méteres szobában laknak. Olyan, mint egy raktár. Ha a heverőt este szétnyitják, a dohányzóasztalt a szekrény elé kell tolni, reggel addig nem öltözködhetnek, amíg helyre nem állítják az eredeti állapotot. Az egyik sarokban a mosógép és a centrifuga, télen még a szárítókötelet is keresztbehúzzák, mert a háziak — idős házas­ pár — nem nézik jó szemmel, ha sokat császkálnak a fürdőszo­ bában. A könyvek az ágy alatt porosodnak, a poharak a vit­ rinben. — Még bölcsőnek sem maradt helyünk — szólal meg az asszony, akinek szép arcát ráncok szelik. — Négy éven keresztül havi nyolcszázat fizettünk, mellette kuporgattuk, amit megspó­ roltunk. Össze is jött úgy hetvenezer... Akkoriban ennyi pénzzel nyugodtan belevághattak az épít­ kezésbe. Most, ha igaz, amit beszélnek, a telekhez is kevés... — Kérelmüket nem adták be a tanácsra? — De igen! Csak kergeti a macska a farkát. Amíg ilyen kö­ rülmények között élünk, nem vállalkozom gyerekszülésre. S amíg a gyermekek számára fenntartott rovat üres, nem hiszem, hogy nekünk utalnak lakást. — Nagyon érdekes dolog: amióta eljöttünk apáméktól. még véletlenül sem zördültünk össze. Hívnak vasárnapi ebédre, húsvétra. Csak azt nem mondják: költözzetek vissza, nektek az is havi nyolcszáz megtakarítást jelent — fájlalja P. az atyai invi­ tálás hiányát. Abban bízik: előbb-utóbb szanálják a lakást, s mint állandó lakhelyre bejelentettek, ők is önálló otthonhoz jutnak. * Kiterített tervrajzok az asztalon. Lejtős terepre, tetőtérbe­ építéssel, alápincézve és pince nélkül, déli és északi tájolással kettőtől négy szobásig. Külön a típustervek vaskos katalógusai. — Évente megrajzolom két-három tucat családi ház kiviteli tervét. Négy-öt évenként változik a „divat” e területen. Az épít­ tetni szándékozónak kell a sok és nagy szoba. Megkérdezem, há­ nyan laknak majd benne, hány gyerekük van, egyezik-e a ne­ mük. Kiderül, távlatokban azzal is számolnak, hogy valamelyik csemete velük marad majd. Ezt a szempontot azonban a terve­ zéskor figyelmen kívül hagyják — magyarázza M.. az építész­ mérnök. A generációk együttélésének egyik gátja a lakás minősége. Nem az alapterület mérete, hanem az alaprajzi elrendezés. A jelenleg népszerűek nem biztosítják a minimális elkülönültsé­ get, ami két család igénye egy fedél alatt. A későbbi átalakítás, ajtónyitás, befalazás sok vesződséggel jár és újabb kiadás. — Mi a megoldás? — érdeklődöm M.-től. — A szemléleten kellene sürgősen változtatni. Egy lakás egész életre szóló befektetés, olykor három-négy emberöltőre. Kihasználására két út kínálkozik. Az egyik: már az építéskor gondoljunk a legalább két háztartásra, a másik: olyan tervek is elkelnének, amelyek lehetővé teszik a család növekedésével, a gyermekek családalapításával párhuzamos bővítést... Előkotor íróasztalának fiókjából egy vázlatot. Nemrégen kapta a megbízást. A minden bizonnyal jómódú megrendelő ele­ ve kérte, hogy átmeneti jelleggel oldja meg házában két serdü­ lő korú gyermeke leendő családjának az elszeparált elhelyezé­ sét is. * Vannak az emberben mélyen rögződött szokások. S ami et­ től eltérő, bizonytalanságot, olykor félelmet vált ki. Mint H.-néban a fia terve. S.-ben élnek, városszéli kétszobás házban. Nagy kert hoz­ zá, régebben még baromfit is neveltek. Néhány éve férje meg­ halt, épp hogy fiuk asszonyát hazahozta. Az egyik szoba H.-néé, a másik a fiataloké. A fiú a közelmúltban felvetette anyjának a toldaléképítés gondolatát. Még egy szobát szerettek volna ra­ gasztani az épülethez. — Szó sem lehet róla! — pattant fel az asszony. — Mi lesz, ha véletlenül bajod esik? Ki fizeti akkor az OTP-részletet? �— Majd az asszony, vagy a gyerek! De miért esne nekem bajom? — csodálkozott a fiatalember. Mondhatott, amit akart, anyját nem tudta meggyőzni. így az időközben megszületett lá­ nyukkal már hárman szoroskodnak a szobában. Elköltözniük egyébként nincs hová, s nem is áll szándékukban. Hiszen a csöpp­ ség a nagymama kedvence, s ha a házaspárnak kedve támad moziba, színházba menni, koncsorogni, H.-né önként ajánlkozik dadának. A házhoz toldás gondolatát azonban úgy hessegeti el magától, mint ördög a tömjénfüstöt. — Most mi a fenét csináljak? Patthelyzet! — zsörtölődik H. Géza az orgonabokrokkal szegélyezett teraszon. — Csodálatos lenne együtt, ha nem lennénk ilyen szűkösen. Meg aztán arra is gondolnunk kell, hogy anya már túl van a hatvanon, előbbutóbb gyámolításra szorul... Együtt kell maradnunk! — Ő erre nem gondol? — Engem félt, hogy velem történik valami! — mondja ci­ nikusan. * Generációk egy lakásban? Gyermekkori képek villannak fel előttem. A faluból, dédapámék házából, ahol négy helyiségben tízen éltek. Öregek és fiatalok, unoka és meny, apa és fia. Titok­ ban cseréptetős, tornácos saját házról álmodoztak. Hosszú évek teltek el, amíg telek került, vályogot vetettek, az erdőből össze­ szedték a szarufának, gerendának valót, az elhagyott bányából a homokot, sódert. S amikor elkészült az új lakás, többet voltunk az öregék házában. Együtt, a család... M. Szabó Gyula Szövetségek és barátságok A hirtelen ötlettel vendéglőnek keresztelt ÁFÉSZ-kocsma csaposa meghökkenve vette tudomásul, hogy Ferenc, ez a de­ rék fuvaros felpattan a székre, és sütőlapátnyi tenyerét magasba emelve csendre inti a vendégeket és a zenészeket. — Ma este mindenki a vendégem! A csapos meghökkent. Sejtette, hogy most valami olyasmi következik, amivel jókorát adhatnak az antialkoholista ligának — vagy minek keresztelte magát az a szervezet —, amelynek tagjai legszívesebben bezáratnák ezt a vendéglőt. Ferenc, ez a magának való fuvaros, aki többnyire csak magában iszogatott, mert köztiszteletnek nem örvendő foglalkozása miatt mégcsak igazi ivócimborája sem akadt a faluban, megbillent a széken. Azt viszont már az asztal mellett állva beszélte el, hogy nemré­ giben eltemetett nagybácsikájának akarja megadni a végtisztes­ séget. Miután az öreg is fuvaros volt, és egyenesági leszármazott hiányában költözött át a túlvilágra, Ferencre hagyta gumikerekű stráfkocsiját és két lovát. Ferenc azonban hamar túladott az örökségen, és a befolyt pénzből nyomban kifizette az egyik kun­ csaftjától hitelbe vett ünneplőruháját, amit a temetésen vett fel először, és akkor lesz rajta legközelebb, amikor őt magát kisérik utolsó útjára. Merthogy Ferenc nagy becsben tartja a szépet. Előrelátó ember lévén még betett ötszáz forintot a takarékszö­ vetkezetbe, mondván, jól jön az majd a szűkösebb időkben. És mivel az öreg is sokat duhajkodott egykor, emberünk úgy érez­ te, egy nagy kocsmai mulatsággal búcsúztatja méltóképpen. Odalépett a cigányhoz, és egy ideig ő vitte a prímet: — Aszongya, hogy „Részeg vagyok rózsám, mint a csap...” — kezdte el a nótázást. A többiek hamar bekapcsolódtak a mulatásba, elénekelték még a,,Káka tövén költ a ruca” című nótát, azután úgy belelen­ dültek az ivásba, hogy hirtelen megoldódott a nyelvük. Különféle hősies tulajdonságokba öltöztették a megboldogultat, aki bátor volt (hiszen egyszer még a tanácselnököt is megleckéztette), bölcs (jól tudta, kire kell hagyni az örökséget), olyan derék, hogy e tulajdonságáért, akár még Kossuth Lajos és Deák Ferenc is megirigyelhette volna. Amikor pedig kifogytak a szóból, ismét nótáztak és öblögettek. A csapos még azt az üveg pezsgőt is fel­ bontotta, amit az AFÉSZ-elnök soron következő látogatására tar­ togatott, ajándékként. Később betévedt a postamester is, aki úgy döntött, ha már ingyen van, felhajt egy-két kupicával. Sőt, ott­ ragadt az egyik tanácsi hivatalnok is, aki pedig azért jött be, hogy a záróra pontos megtartására figyelmeztesse a vendéglőst. Már az éjfélt is elütötte az óra, amikor elénekelték a „Lehullott a rezgő nyárfa levele” című dalt, aztán ki-ki indult saját útjára. Csak Ferenc szédült meg hamar az italtól. Vagy inkább at­ tól. hogy nem szokta ezt a nagy-nagy szeretetet, ami ezen az es­ tén átölelte. Emiatt aztán hamar lepihent a kocsmához közel, az árokparton, amelyet foltokban még puha hó borított. Azt hitte, hazaérkezett, ember pedig nem akadt, aki felsegítette volna. Beszélgetésünk idején még az ágyat nyomja, azóta sem nyi­ totta rá senki az ajtót. Az eset tanulságáról kérdezem. — Régen még jobban bírtam — böki ki nehézkesen, prüsz­ köl is rá kettőt —, de úgy látszik, közel a negyvenhez az ember már nem a régi. Hol maradnak a barátok, ismerősök, vetném közbe, amikor tekintetem megakad a sarokba dobált szennyesen, de míg a kér­ dést formálgatom megelőz a válasszal: — Az asszonyokkal sosem volt igazán szerencsém, mert le­ nézett foglalkozás az enyém. Másnak két autója is van, nekem meg csak két lovam. Amikor valami fontos mondandóm van, hát azt nekik beszélem el. Az embernek csak addig akad cimborája — bölcselkedik —, amíg nem hagyja el az ereje, meg nem fogy el a pénze. Én meg az utolsó ötszázasomat kellő tisztelettel átad­ tam az orvosnak, amiért levitte a lázam. * Gyakran esik szó napjainkban az emberi kapcsolatokról, vagy éppen azok válságáról, az elmagányosodásról, amit sokan már elidegenedésre hajlamos századunk természetes velejárójának te­ kintenek. — Elidegenedésről azért nem beszélnék — állít meg a fejte­ getésben a pszichológus —, sokkal inkább arról, hogy az emberek nem tudtak lépést tartani a köröttük lezajlott változásokkal. Emiatt sokan időzavarba kerültek. Kétszeresen is, hiszen nem tud­ nak mit kezdeni megnövekedett szabad idejükkel, másrészt pe­ dig az anyagi jólét messze megelőzte a tudati fejlődést. És ez szá­ mos konfliktust okoz életvitelükben. Nos, ez az időzavar okozza, hogy gyakran a legtermésztesebb kapcsolatok lazulásának, és a sokak által visszasírt, már-már legendaként számon tartott kap­ csolatok hiányának. Egyszerűen nincs ma idejük az embereknek beszélgetni, pedig enélkül nem alakulhatnak ki igazi barátságok, társas kapcsolatok. Sokkal inkább szövetségek. Mint ahogy a te­ vékenység is mindinkább célra irányuló, az emberi kapcsolato­ kat is gyakran ez a célra orientáltság jellemzi. Ezért találkozunk ma gyakrabban az érdekkapcsolatok fogalmával, amelyben iga­ zából sosem tudnak feloldódni az emberek. És az is tény, hogy őszintétlenségből fakadó belső feszültségek és kommunikációs za­ varok gyakori eredői a neurotikus panaszok, amelyek gyógyítá­ sára az orvostudomány napjainkban még nem készült fel meg­ felelően. * Péter ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai az öt­ venes évek második felében tizenéves fejjel, elsőként ismerték fel a közösségi élet szükségességét, és nem csupán gyűléseken hangoztatták együvétartozásukat. A középiskola és az egyetem elvégzése után azonban — mintha eddig csak valami kényszer fogta volna össze őket — hamar szétszéledtek. Ki a világ túlsó felén találta meg boldogulását, ki pedig kizárólag saját életútja egyengetését tekinti feladatának. Mégcsak érettségi találkozót sem rendeztek az elmúlt két évtizedben. Jószerivel Péter az egyedüli, aki a hajdanvolt társak közül faluban vállalt állást. Kap­ csolatairól így beszél: — Csaknem egy évtizede élünk S-ben — kezdi a summázatot a patika pultjára támaszkodva —, de azóta is csak ez a pati­ ka, az ehhez tartozó szolgálati lakás és kétszáz négyszögöl kert az életünk színtere. Mindig társasági emberek voltunk, itt azon­ ban még nem találtunk barátokat. Kezdetben bemutattak ben- 5 �gyökere, hogy összetörték a kispadokat, ahová esténként kiültek az emberek, aztán megbeszélték a világ sorát. Néha előkerült egy üveg bor, aztán ki-ki mondta a maga baját. De lassan a rokon­ sággal se tudunk mit beszélni, mert a jó disznótorosok se az igaziak már. A fiatalok mind elmentek, nincs kit összeboronálni, meg kibeszélni. Meg nincs is erre idő, mert az ember tehetetlen, és minden pénzt magának akar összeboronálni. De minek is pa­ naszkodom magának? Ilyen időket élünk. Szóval, élünk, mint mindenki más — legyint egyet monológjára, aztán kibaktat, hogy tisztelegjen a következő állomás főnökének... Nem jön vissza. * nünket az orvosnak és néhány tanárnak, de aztán egyik kap­ csolatból se lett barátság. Miért? Mert rögtön látták, hogy má­ sok a törvényeink, szokásaink, mint az idevalósi embereké. Az orvos csak a mindenkori tanácselnökkel jár össze, a tanárnak a barátja, már amennyire barátságnak lehet nevezni a közös mu­ latságokon kiagyalt intrikákat. Patikus meg egyedül vagyok. Egyébként se hiányoznak az életemből az estély méreteit öltő ven­ dégeskedések, nem is futná erre a fizetésemből, nem vágyom kö­ zös ivászatokra és a botrány szélét súroló bódult szerelmekre sem. Mert nem elégíti ki az igényeimet az afféle társalgás, ami jószerivel abból áll, ki-kinek a feleségét szerette el. Nincs meg­ beszélnivalónk. Pedig suttogják, hogy az ilyen estélyeken dől el sokminden, már ami a falu jövőjét illeti. De ezt nem tudja senki bizonyítani, meg talán nem is akarja. Azt viszont látom, hogy a kapcsolatokat az anyagi érdekek kovácsolják barátsággá. Kicsor­ bult a világ, felborultak az értékrendek. Csak azt nem tudom megemészteni, hogy nemzedéktársaim sem kivételek az ilyen kapcsolatok kialakításában. Pedig, de másként álmodtuk az egé­ szet! Apáink nemzedékében — és ez meglátszik a közéleti tiszt­ ségek elosztásánál — még van némi összetartás. Hovatovább már ezt is becsülnünk kell, még akkor is, ha kapcsolatukat tisztségük megőrzése és az anyagi érdekek fűzik szorosra. De a mi nem­ zedékünk atomjaira szakadt. Már azt sem tudom, hogy szükség esetén képesek lennénk-e még összefogni? * — Ki a barátja — kérdezek rá a lassan zötyögő vonaton a szolgálattevő kalauzra. — A lyukasztó, meg a váltáska — próbálja tréfával elütni a feleletet. Tétován megáll, mint aki nem tudja eldönteni, menjen-e. maradjon-e? Aztán mégiscsak letelepszik a szemközti ülésre. Hümmög egy sort, közben eltöpreng, mit is válaszolhatna? Ne­ hezen kezdi: — Csak nem valami kérdőívvel futkosó ember — kérdi, hátha ezzel is időt nyer. — Nem? Akkor jó, mert nem akarok ilyen kimutatásokban szerepelni. Nézze, azt biztos, hogy a faluban se dívik már akkora komaság, mint korábban. Mindenki elbí­ belődik a maga bajával. Némelyiket ez agyon is nyomja. A múlt héten kötötte fel magát a falunkban egy ember. Aztán az a vicc az egészben — ha szabad ezt mondanom, tisztelettel —, hogy még az asszonya se tudja, mi volt az ura baja. És ez a nemtörő­ dömség érződik az utasokon is. Régen lyukasztás közben annyi jó pletykát csípett el az ember, most pedig az asszony hétszám­ ra is hiába kérdezi: miről beszélnek az utasok. Nem beszélnek ezek semmiről. Még talán az idősebbek, néha. A fiatalokat nem győzöm figyelmeztetni, hogy hallgattassák el a magnójukat. Mások pedig csak néznek maguk elé. Ezt meséljem el az asszonynak? Tudja, nekem az a meglátásom, hogy onnan sarjadhat a magány 6 Próbálom magam elé képzelni Máriát, aki ezen a vonalon indult a városba, hogy megalapozza a jövőjét. Szülei orvosnak szánták egyetlen lányukat, ám az első kudarc után ez a szemrevaló teremtés kénytelen volt beérni az ápolónők munkájával. Anyja orvos férjet álmodott lányának. Eleddig mindhiába. Be­ szélik, Mária semmiféle árat nem sajnált anyja és saját reménye valóra váltásáért. Nagy a falu szája. De azt senki nem tudja megmondani, mennyi igazság szorult a pletykákba. Mint ahogy Mária se tudja, hogyan feszíthette volna szét a városban rátele­ pült magány szorítását. Sután forgatja ujjai között a cigarettát, amikor arra kérem, beszéljen városi kapcsolatairól. Majdhogy­ nem félreérti a kérdést: — Megértheti — magyarázkodik —, szokatlan a város. Az ápolónők között akkor éppen egyedül voltam, aki többet akart elérni. Mások megelégedtek az ágytálazással, az olcsó flörtök­ kel. örültek, ha a szakközépiskola után itt jutott nekik állás, mert itt többet kapnak a betegektől, mint egy körzeti orvosi rendelőben. Hamar megtanultam, hogy az életben mindennek ára van. A betegek pénzzel akarják megvenni az egészségüket, meg olykor a törődést is. És az életben mindent meg lehet ven­ ni... A kórházban meleg van, a köpeny meg áttetsző és az or­ vosok is csak emberek. Az ígéreteket pedig időnként elhiszi az ember. Különösen akkor, ha nem lát más reményt céljai meg­ valósítására. Az egyik falumbéli beteg egyszer meglátta, hogy beülök az osztályos orvos kocsijába... csak ő kelthette rossz híremet. Két esztendeje már, hogy eljöttem otthonról, de igazi barátokat és barátnőket még nem találtam. A lányok férjet ta­ láltak maguknak, nekem erre nem volt időm, mert a munka után készültem a felvételire. Most már tudom, hiába. Még nem tudom, mihez kezdhetnék. Szülőfalumba nem akarok vissza­ menni, talán Pesten kellene szerencsét próbálni. Ott nem ismer senki és talán akadnának barátaim is. Mit gondol, érdemes megpróbálni? Felelet helyett, tanulságként, ide írom Gyula történetét, aki a fővárosban igyekezett elsajátítani a marósszakma fortélyait. — Apám akarta — mentegeti magát —, pedig tudta, hogy engem a történelem érdekel. Csendes falusi gyerek lévén hamar elbátortalanodtam a városi vagányok között. Teli voltam féle­ lemmel és gátlásokkal. Hecceltek a lányok, és rajtam hamar el­ uralkodott valami megmagyarázhatatlan félelem. Ezért aztán kisiparos mellé mentem alkalmi munkásnak, de akkor se volt ez másként. Inni kezdtem, az orvos meg nyugtatót írt. Ettől aztán olyan bátor lettem, hogy akár egy egyetemi tanárral is vitába mertem volna szállni. De az alkalmi barátokkal a téren éltünk, a hegyekben, meg néha egyik-másik haver szüleinek la­ kásán, amikor azok elutaztak. Lebegtünk boldogan, kapaszkod­ tunk egymásba és csak akkor döbbentem rá, sodor magával az élet, amikor a vádiratot fogalmazták ellenünk. Útja nem törvényszerű, de mindenképpen továbbgondolko­ dásra érdemes. Úgy döntött, amint megteheti, visszamegy szü­ lőfalujába. * Induljunk hát vissza a faluba, keresni a mai társas kapcso­ latok milyenségét, az egymásratalálás és elmagányosodás okait. — Miért kíváncsi maga erre — rivall rám Júlia asszony, az egyik községi körzeti orvos felesége. — Mi baja magának az emberi kapcsolatokkal? Próbálom megértetni, nincs bajom, csak kíváncsi vagyok a véleményére. �— Az más — enyhül a haragja. — Hát nézze, régi szokás, hogy orvosnak orvos a barátja, mint ahogy a munkás a munkások között érzi jól magát. De mivel a községben csak hat igazi ér­ telmiségi maradt, a férjem, meg néhány tanító, hogy ne legyen örökké unalmas a társalgás, hát időnként összejárunk a taná­ csi kirendeltség vezetőjével, meg az ÁFÉSZ-iroda vezetőjével. A férjem haladó gondolkodású, időnként elhívja a szomszéd fa­ luból a papot is. De megmondom magának, ezt nem szeretem, mert nem minden községi vezető nézi jó szemmel. Szóval, mon­ dom, mi meghívunk mindenkit, bár megmondom őszintén, a na­ gyobb műveltséget igénylő témákhoz nem mindenki tud hozzá­ szólni. Ezért aztán mi nők arról beszélgetünk, ki hol vette vagy csináltatta a ruháját, miért adják a termelők olyan drágán az árujukat, a férjek meg arról társalognak, mi újság van a vi­ lágban, és ki mit hallott, meddig marad tisztségében a székhely­ község tanácselnöke, hogy hogyan döntöttek a falu sorsáról a megyénél. Meg néha leülök a zongora mellé, Bachot játszom, de ezt nem mindenki értékeli igazán. Meg a festményeinket se, ezeket én választottam. Magát érdekli? Látja azt a gyönyörű tá­ jat? Az erdőt a csermellyel, vagy azt a csendéletet, a tulipánt or­ gonával. Néha még az illatát is érzem — kezd hosszas fejtege­ tésbe. így aztán gyorsan megdicsérem sajátos ízlését, és magára hagyom orgonáival meg a lassan csogobó csermelyeivel. * Szerencsére hamar átérek a szomszéd falu orvosához, aki az első szóból érti a kérdés lényegét. Előbb elpuffant egy köz­ helyet, aztán alig győzöm jegyezni válaszait: — Az az igazság, tudja, hogy megváltozott a világ. Míg ré­ gen az emberek otthonuknak tekintették a falut, ma inkább át­ meneti szállásnak, megélhetési, gazdagodási forrásnak. De nem csak az értelmiség van ezzel így, hanem a munkások, meg a pa­ rasztok is. Mert kitették őket annak a veszélynek, hogy egyszer kidöntik a települést jelölő táblát, lekerül a tanácsházáról is a felirat. Ilyen helyzetben pedig mindenki másutt akarja megala­ pozni a jövőjét. És ez határozza meg a falun belüli kapcsolatokat is, meg az, hogy ki-kitől remélhet segítséget, kinek hol van isme­ rőse. És itt a baj. Míg egyetemistaként az igazi barátságok, a közös elképzelések, a hasonló érdeklődési kör jellemezte a kap­ csolatainkat, itt a faluban senki nem tudja igazán kiválasztani barátait. Marad az érdek, és ennek mélységétől függ a barát­ Klubszindróma A kisöcsém ma este is klubba készülődik, mint rendesen. Az any­ ja kétségbeesetten panaszolja, hogy a fiú nyíltan megval­ lotta, sokkal jobban érzi magát a klubbéli haverjaival, mint otthon. Nagybátyi tekintélyem latba vetve, az anyai szív iránti kíméletes­ ségre intem a fiút, s érveim sorából a kishúg előtti minta fontos­ ságát sem felejtem ki. Hegyibeszédem jutalmául pillanatokon belül elkönyvelhetek néhány gunyoros mosolyt, és az összezárt ajkak kö­ zött surrogó szavakból valami ilyesmit hámozok ki: — Höö, nem lehet elmaradni a manusképzőből. A manusképző, az manusképző! Világos? Ügyesen palástolom titkolt rokonszenvem, míg becsapódik a bejá­ rati ajtó. Az anyai sóhajok már nem érik el a kamaszt, de ha el­ érnék is...? Azt, hogy mi a klub, és mi az ami annyira vonzza a fiatalokat a klubszerű együttlét felé, körülírni, meghatározni — nem egyszer tudományoskodó szakszerűséggel — már sokan próbálták. A szakiro­ dalom rögzített vagy egy tucat definíciót. Vannak közöttük olyanok, amelyek hivatalos irányelvekbe is bekerültek, mások „csak” tan­ könyvekbe. A teljességre törő meghatározások egy dologban többnyire hasonlítanak egymásra: a mindenáron fogalmi skatulyákba való gyömöszölés során bizonyos ismérvek mindig kilógtak a rámából. A klubok belső viszonyainak leírása, lényegük felmutatása — a csoportszocioló­ gia, szociálpszichológia vizsgálati módszereinek felhasználásával — csak néhány éve folyik. Így azt mondhatjuk: a klubbal, klubsággal történő szembenézésre — a fiatalok klubozás iránti belső indítékainak figyelembevételével — a „klubmozgalom dicsőséges korszaka” után kerül sor. Megfigyeléseim szerint az emberek aszerint válaszolnak a klu­ bokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, hogy volt-e részük ilyen ság mértéke. Az a nyomasztó, uram, hogy régebben az ember az érdekkapcsolatait éppenhogy ápolta, addig ma kénytelen be­ érni ezekkel. Mert nincs ideje, hogy átjárjon hét határon, amíg esetleg talál egy olyan barátot, aki hasonlóan vélekedik a világ­ ról, akivel képes azonos hullámhosszon gondolkodni, vagy eset­ leg maradandót alkotni. És azok, akik képtelenek az érdekkap­ csolatokat legalábbis a látszólagos barátság rangjára emelni, menthetetlenül kívül rekednek valamin. Egyedül maradnak. Ezek törvények, amelyeket, ha jól esik, ha nem, tudomásul kell ven­ ni ahhoz, hogy az ember boldogulni tudjon, és ne találja magát kívül az életen. Mint ahogy András, a községi tsz mezőgazdásza, mert ő kívül rekedt az összes érdekkörön. Róla beszélik, hogy miután képtelen volt elviselni feletteseinek munkaebédjeit, munkavadá­ szatait és munkaivászatait, (amelyeket az az érdek diktált, hogy itt maradjon a tsz központja), szóvá tette a közös pénz elher­ dálását. Elvitte a hírt messzire, hogy tudniillik az emberek roszszalják a dinom-dánomokat. — Hagyjuk az egészet — legyint, amikor szóba hozom az esetet — úgysem lehet ezen segíteni. Nézze, ha kíváncsi rá, el­ mondhatom, hogy itt az érdek barátkozik az érdekkel, pozíció cimborái a pozícióval. Közben azt is elfelejtik, ki választotta őket, és nem az uralkodásra, hanem a szolgálatra. Eleinte engem is hívtak, de az első visszautasítások után furcsán néztek rám, bi­ zalmatlanul méregettek, aztán amikor a nyilvánosság előtt szó­ vá tettem, hát alaposan lejárattak. Valóságos hajsza indult el­ lenem. Mert benne volt ezekben az ügyekben mindenki, akinek valamire való rangja van a faluban. Előbb a beosztottaim előtt igyekeztek lejáratni, aztán a családom előtt, végül már a gyere­ kemet is kikezdték az iskoláiban. De nem hagyom egykönnyen magam. Kivárom, még igazam lesz — mondja elszántan, miköz­ ben dühösen nyomja el cigarettáját. — Nem járok senkihez, nincsenek barátaim, mit mondhatok még magának a kapcsola­ tokról? Talán az tart itt, hogy néhányan, akik gyávaságból nem mertek mellém állni és csak azért csatlakoztak, hogy kényelme­ sebb életük legyen, néha biztatóan kacsintanak rám. Ők tud­ ják, hogy igazam volt. Tudom, hogy most még csak kacsinta­ nak, de amikor majd kivárom az igazságom, olyan barátaimnak mondják magukat, akik a nehéz időszakban is mellettem álltak. És András vár. Még talán ő sem tudja, hogy az igazára. Barátságra. Vagy csak szövetségesre? Császár Nagy László jellegű együttlétben, s ha igen, mit jelentett számukra. Nekem pél­ dául szerelmek, a szakmám és első igazi sikereim a klubhoz fűződ­ nek, hogyan is ne gondolnék elfogultsággal az életem folyását meg­ határozó élményeimre e szó hallatán: klub. Egy ismerősöm mondta nemrégen: — Ha kimarad a klub az életemből, soha nem lettem volna népművelő, de lehet, még tanul­ ni sem vágyódom. Természetesen, a leírtakkal nem azt szeretném bizonygatni, hogy a klub minden idők leghatásosabb nevelési színtere, és embert formá­ ló erőben minden más csak mögé sorolhat. Azt azonban érzékeltetni akarom, hogy klubügyben általában komolytalanabbra „vesszük a fi­ gurát”, mint amennyire megérdemelné a kérdés. S mivel így gon­ dolom, bevallom; olykor elvakultnak tűnő kardcsapásaim az ifjúsági klubok megfakult tekintélyének visszaállítását célozzák. Nem talákoztam még olyan szakemberrel, aki elvitatta volna, hogy a fiatalok körében tapasztalható klubbajárás meghatározott élet­ szakaszhoz kapcsolódik, tehát korjelenség. A klubok ügyeit szívükön viselők látják és hangoztatják: éppen ez az, ami megadja a klubság problémájának súlyát, hiszen a klubbajárás időszaka a legfogéko­ nyabb időszak, a világra eszmélés ideje, vagyis meghatározó a sze­ mélyiség további alakulása szempontjából. Az a tény tehát, hogy a klubbajárás a 14—22 éves fiatalok aktív időtöltésének egyik formá­ ja — figyelembe véve az ifjúság körében regisztrálható különféle szubkultúrák és marginális csoportosulások helyzetét — fontossá teszi, hogy beszéljünk klubokról, újból és újból rájuk irányítsuk a közművelődési iránykampányok kereszttüzében lankadó figyelmün­ ket. Részlet a Művelődéskutató Intézet megbízásából, megyénk egyik ifjúsági klubjában készült mélyinterjúból (a továbbiakban: interjú): „Ügy érzem, itt a fiataloknak nincsen olyan hely, ahová elmehetné­ nek, mert a presszó az nem az igazi megoldás. Többnyire kinéznek onnan bennünket, igaz, nem nagy forgalmat csinálunk. Kell egy hely, 7 �ahová a fiatalok nyugodtan beülhessenek, és ahol az ember a saját korosztálybeli haverjaival beszélgethet, elmondhatja a problémáját, és egy ilyen klub alkalmas erre. Közös problémákat könnyebb kö­ zösen megoldani, mint egyénenként hozzányúlni. Meg az az igazság, hogy ez a társaság szinte együtt nőtt fel, itt ezen a településen, és egyelőre nem könnyű lemondani egymásról.” Amiről a fenti sorokban szó esik, az természetesnek, egyértel­ műnek látszik. És miért ne? Végül is van-e annál egyértelműbb, mint hogy egy fiatal a szabad idejét azért töltse együtt a társaival, mert velük érzi jól magát? A megnyilatkozó és barátai szempontjából nincs, mint ahogy annak a lánynak se, aki a következőket mondta (interjúrészlet): „— Szeretek a fiatalok között lenni, táncolni, zenét hallgatni, meg mindent. Azért is, mert a fiatalokkal jobban el tudok beszélget­ ni, mint mondjuk az idősebbekkel. Az egész klub tetszik. — Ha valakinek ajánlanád és megkérdezné milyen ez a klub, mit mondanál neki? — Hát, hogy klassz, gyere, jól tudsz szórakozni, el tudsz be­ szélgetni.” A dolgok tehát rendben is lennének. A fiataloknak szükségük van olyan terepre, ahol szabad idejükben jól érzik magukat, ahol egymásra és ezzel problémáik megoldására találnak, ahol szórakoz­ hatnak kedvük, esetleg pillanatnyi hangulatuk szerint. S mivel tudjuk jól, nálunk léteznek intézményes keretek között működtetett klubok szép számmal, nincs más hátra, mint intézmény és igény egymásra találjon. Ügy tűnik azonban, mintha a „dolgok” mégse lennének teljesen rendben. Amikor a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején lekerül­ tek a KISZ-klub feliratok az ajtókról, és helyükbe „csak” klub feliratokat tettek, ezt nagyon sokan jó érzéssel nyugtáztuk. Mond­ ván. végre nem akarják számon kérni a klubon azt, amire eddig is nehézkesen volt jó. KISZ-tagok és nem KISZ-tagok egyaránt lát­ ták, az intézkedéssel olyan fiatalok is a „tizenhatoson belülre” ke­ rülhetnek, akik eddig kívül lézengtek és onnan figyelgették a bű­ 8 vös vonalon belül folyó játékot. Sajnos, nem sok nagy levegőt ve­ hettünk, mert a hetvenes évek közepén egyszeriben arra ébredtünk, hogy az új gazdákhoz került klubjaink, legyenek üzemben vagy fa­ lusi művelődési otthonban, egyszeriben a közművelődési feladatok végrehajtásának újonnan felfedezett színtereivé léptek elő. A már visszavonhatatlanul elnéptelenedő művelődési házak után gyorsan rátalált mindenki, akinek talajtalanul, levegőben lógott az éves TITelőadáskontingens, akik nem tudták lebonyolítani a most már tör­ vény által előírt, vagy egyszerűen csak a felfokozott légkörben el­ várt letudnivalókat. S amint a láz, a föltétlen igyekezet alábbhagyott, maradt a vá­ kuum. Interjúrészlet: „Szerintem az igazgatónak nem érdeke az, hogy a klub jól működjön, csak az az érdeke, hogy működjön, hogy nyil­ ván tudja tartani. Tehát ő nem is próbál segíteni abban, hogy előre­ lépjen maga a klub egy pontról, ha ott megcsömörlik. Neki az az érdeke, hogy kinyisson ez a klub hetente kétszer, egyébként nem is engedélyez többet” A megye számos művelődési otthonában évekig az egyetlen ad­ minisztrálható, jelenthető művelődési csoport a klub volt. (Talán nem feltétlen kell múlt időben fogalmaznom.). Nem véletlen hát, hogy sokszor komisz feltételek mellett is, „megannyi áldozat” arán, számos ilyen társaságot éltettek, támogatták, erőltettek a népműve­ lők, saját sáncaik fedezése céljából. Mindez, a klubokról kedvezőt­ len kép kialakítását segítette elő. Részlet egy vezetői interjúból: „Nekem nagyon jó, én nagyon örülök, hogy működik a klub, mert elő vannak írva, nem előírás, de mégis vannak a művelődési otthonnak olyan feladatai és funkciói, amiket teljesíteni kell, ha ez a klub nem működne, én nem tudnám teljesíteni.” * Valami mégiscsak hajtja a fiatalokat a „klubság” felé, hiszen megszámlálhatatlan a példa: jön egy új nemzedék, épít, fest, tapé­ táz, dolgozik, energiát, időt nem kímélve, vagy egyszerűen csak be­ költözik a régi fészkébe, mint a kakukk, és új élettel tölti meg. Klu­ bok tűnnek el és alakulnak, keresik fel a megyei művelődési osz­ tály főelőadóját a működési engedély bejegyzéséért, hogy aztán egykétéves tündöklés után hűlt helyük maradjon a megye közművelő­ dési térképén. Mi végre hát mégis az igyekezet? Mondhatnám: a fanatizmus határát súroló elszántság? Elég megemlítenem néhány nevet, akiket szerte a megyében ismernek: Buda László, Benus László, Kollár Zoltán, Nyíri Károly, Máth Róbert, Medvách Lajos, Mezei István, Sárközi Éva (s még ugyanennyit sorolhatnék), akik­ re nem ritkán rámondják: „ezek őrültek”! Mi tagadás, kis híján. Este buszra, vonatra, kocsiba ülnek, és irány a megye, gyakran en­ nek is legtávolabbi pontja, ahol 15—20 fiatal várja őket. Új ötletek végigvitelénél, klubavatókon, táborokban, a klubvezetők ritkuló öszszejövetelein biztosan feltűnnek. Talán kell is egy kis „őrültség” annak, aki említésre méltó ellenszolgáltatás nélkül ilyesmit felvál­ lal. Újból feltehetem a kérdést: miért? Elintézhetném valami kedé­ lyes okossággal, mint például a Spectator című angol lap újságíró­ ja az 1700-as években, miszerint: „Az ember, úgymond társas állat és minden lehetőséget és alkalmat megragad, hogy esténként kis cso­ portokba verődjön össze. Ezek a csoportok klub néven ismeretesek.” A tények azonban többnyire útbaigazítanak. Ma Magyarorszá­ gon presszókon, kocsmákon, az amatőr művészeti csoportokon és a klubokon kívül nincs más hely, ahol a fiatal szabad idejében kö­ töttségek, adminisztrációs formulák nélkül más emberekre, netán önmagára találhatna. Ha feltevésem helytálló, nem hiszem, hogy akad, aki vitatná, milyen rendkívül fontos szerep jut a kluboknak, s belátja aggódásomat. Különösen akkor, ha felemlegetjük a fal­ vak szabadidő-eltöltési lehetőségeit. Interjúrészlet: „A presszóban nem nagyon sűrűn szoktunk találkozni, mert a klubvezető iskolába jár, mások táncpróbára men­ nek. Én általában akkor szoktam lemenni a faluba, hogyha klub van. Ha nem jön össze értelmes dolog, akkor csellengünk valahol, de akkor is már nyolcra otthon vagyak, ami igencsak meglepő, mert általában kilenc, negyed tíz felé megyek haza. Ha nincs klub, unatkozunk, mert nem tudunk mit csinálni. Rossz az, hogy egy hé­ ten csak kétszer van nyitva a klub. Például hétfőn is jó lenne, mert a tv-ben adás sincs, és sok fiatal bemegy a városba, aztán tök­ részegre issza magát, úgy mászik haza. Amikor meg kinyit a klub, akkor azok a gyerekek mind ott ülnek, beszélgetnek, játszanak.” Talán akad, aki szememre veti, nem gondolok elfogultságom­ ban a munkahelyi kollektívákban, brigádokban rejlő lehetőségekre. Az igazság az, szándékosan nem hozom őket szóba, mert mindanynyian tudjuk, mennyi formalitástól terhesek ezek a csoportok, s a formális kollektívák — tapasztalataim erről győznek meg — igen ritkán válnak informális közösséggé, bármekkora jószándék egyen­ getné is útjukat. Interjúrészlet: „— A munkatársak? — Jók, ki lehet velük jönni. — Összejártok? �— — — — — Ritkán. Milyen ritkán? Hát csak a gyárban, rendezvényeken. Más nem. Milyen rendezvényeken? Ilyen hogy nőnap, meg karácsony, mikulás.” * A téma kapcsán lehetetlen elkerülni a családok problématikáját, ha fiatalokról szólunk, szembe találjuk vele magunkat. A csa­ lád, mint elsődleges közösség, ősidők óta a biztonság, a külvilág el­ leni védettség lehetőségét tartogatta az ember számára, s tartogat­ ja ma is, noha „korszerű betegségek” mételyezik: úgymint az egész napos, családtól távoli pénzkereső, társadalmi elfoglaltság, a vá­ lások rendkívül magas száma, a lakótelepek sokszor elmondott ba­ jai, a gyermekintézmények túlzsúfoltsága, a leírtakból adódóan az egy főre jutó szeretethányad permanens csökkenése, de nem soro­ lom tovább. Elég, ha kiegészítem: pedagógiai munkám győz meg ró­ la, napjainkban tömérdek családban nem esik másról szó, mint a létfenntartás gondjairól, a napi szükségletek kielégítéséről. Nem kell bizonygatnom, a mit eszünk, mit iszunk problémakör kitárgya­ lása nem teremtheti meg a partnerséget, különösen akkor nem, ha a fiatal számára rendkívül fontos érzelmi, szellemi kalandokat él át. Márpedig Tamási Áron szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk.”. S akikről szó van — a fiatalok —, ezt kitartóan keresik, és gyakran bandákban, galerikben, a „teraszo­ kon”, az aluljárókban, különféle együttesek fanjaiban, az egymás­ hoz tartozásra lehetőséget biztosító „balhékban” meg is találják. Te­ hát ott érzik jól magukat, ahol lehet, s viselkedésük ennélfogva mint­ ha logikusnak látszana. Válságokkal, személyes kudarcokkal, prob­ lémákkal teli korosztályok keresik a helyüket időről időre. Nézetek, irányzatok, ideológiatörmelékek halmaira ágaskodva, sokszor isteni sztárok csapdáiba, önmagukba, devianciákba veszve. Kivonulni, kiválni — bizonyos rétegeknek akár a marginális helyzetet tüntetőleg felvállalva —, elvonulni, elkülönülni, mintha egyre gyakoribb programmá válna. Már-már nem lepődünk meg, hogy burjánzik a csövesség, az alkoholizmus, hogy „menedék” a narkó. Én magam azon lepődöm meg, milyen kevesen veszik észre, meny­ nyire menedék, mondhatnám szocializációs menedék a klub. Mert a válságtudat, a csöves életforma nemcsak „úgy van”, hanem kialakul. Anélkül, hogy a kiváltó okaira, társadalmi hátterére kitérnék — vizsgálták, magyarázták nálam tájékozottabbak —, azért azt megkockáztatom kimondani: a valahová tartozási vágv jelentős pszichikai tényező lehet. Ha valamilyen szükséglet kielégítetlenségéből eredően hiányállapotba kerül az ember, érdeklődése jelentős mértékben ebbe az irányba terelődik. Valószínűleg sok csövessé, álcsövessé váló fiatal életében létezik egy olyan pont, ahol a cselekvési lehetőségek iránya még nem egyértelműen dőlt el. Hát persze hogy megint a klubokra futtatom ki a gondolatmenetem, noha tisztában vagyok vele, ennyire azért közel sem egysíkú a kér­ dés. Azon azért érdemes elgondolkozni, létezik-e meg a klubokon kívül olyan lehetőség, amely minden fiatal természetes igényén, a szórakozáson keresztül teremt lehetőséget a befolyásolásra, például az­ zal, hogy az uralkodó értékrend szerinti pozitívabb életforma vállalására ad mintát? Azt hiszem, aligha. Ráadásul a klub megadja a társas elkü­ lönülés lehetőségét, a kapcsolatot a különféle zenei áramlatokkal, kialakulhat az együvé tartozás érzése, a „mi-tudat”. Ezzel nem a csövesség formális jegyeit akarom ráhúzni a klubokra, nyilvánvaló­ an a csövesség nem törölhető le, nem helyettesíthető, hiszen egyik jellemzője éppen az ilyen társadalmasított formákkal szembeni ellen­ állás, azok tagadása. Azt viszont jelezni kívántam, a klub lehetőségei mennyire nem felbecsültek és megbecsültek a csövesek, álcsövesek derékhadát alkotó tizenévesek igényeinek kielégítésében. (S előlük a klub elzárását még akkor sem tartom üdvözítőnek, ha mondjuk, véletlenül kitörik egy ablaküveg.) Akik klubokkal behatóbban foglalkoztak, nagyon jól tudják, mi­ lyen fontos funkciója van a családban, az iskolában, a munkahelyen ért kudarcok levezetésében, feloldásában, korrigálásában. Az inten­ zív társas együttlét, az ott szövődő barátságok, szerelmek, a felfede­ zett minták tisztelete, elvetése, az ért hatások megbeszélése, közös feldolgozása, a fontosnak számító információk cseréje stb. az oka. Interjúrészlet: „Hát tele vagyok már a sulival, de főleg néhány tanárral. Olyan mintha utálnának. Pláne a testnevelő tanár. Olyan, hogy betettem a zsebembe a kezem a múltkor is, egyből: már me­ gint A., már megint lógsz, már megint ez, megint az. Egyből elkez­ dett engem molesztálni mindenki előtt. Már mindenki mondja ne­ kem, hogy ki van rám rúgva. Akkor tudod, én mindig mosolygok, a legtöbbször jókedvem van. Jövök az öltözőből, direkt nagy fapofával, nehogy rámszóljon, nem akartam vele balhézni, akkor megint elkez­ di: A., már megint mosolyogsz, már megint lógni akarsz, már me­ gint így, már megint úgy. Egyből tele voltam. Meg ellopták délelőtt a tornacipőm, mondom neki. Nincs felmentés, igazolatlan óra, mehetek haza. Jaj de unom már. Alig várom, hogy este jöhessek a klubba. Itt van Z., hát mi sokat vitatkoztunk, néha keményen is, de ha me­ gyek le a klubba, látom, hogy jön felém, legtöbbször ő jön oda, kezet fog velem, mintha örülne, hogy fölmegyek. Jókat beszélgetünk. Azt hiszem, egy páran fontosak vagyunk egymásnak.” Kimondom hát, az utóbbi évek klubügyben született legfontosabb megállapítását — amit Diósi Pál tanulmányainak köszönhetünk — miszerint a klub legfontosabb funkciója, hogy az egyén szocializáci­ ós folyamatában játszik döntő szerepet. Olyan hely, ahol a fiatalok kipróbálhatják önmagukat a barátságban, a partnerkapcsolatokban, politikában, közéletben, játékban, a csoporton belül számos sze­ repben. Bár a szakmai közvélemény jelentős része egyetért azzal, hogy ez a klub funkció súlyánál fogva elsőrendű, a klubok ilyen alapállásból történő újraértékelése a gyakorlatban várat magára, hiszen ez a velük szemben támasztott közművelődési követelmények felülvizsgálatát vonná maga után. Erre a körülmények talán még nem érettek. A klubokban zajló szocializációs folyamatokat, társa­ dalmi értékközvetítő funkciót — noha különválasztani, elkülöníteni a személyiséget az őt körülvevő társadalmi közegtől nem lehet — én sokkal jelentőség teljesebbnek érzem annál, mint amilyennek ebben a pillanatban a közművelődés és a politika. Igazi fontosságát talán akkor éreznénk, ha őszintén szembesülnénk az ifjúságnak a politi­ kával szembeni közömbösségével. Pedig az ifjúsági szervezet térvesz­ tését, a fiataloknak a KISZ-SZEL szembeni identitászavarát már ré­ gen érzékelhetjük. A klubra persze nem ruházható rá sem az iskola, sem valamilyen politikai szervezet szerepe — ennyire elrugaszkodott nem lehetünk — de azt tudnunk kell, hogy sok fiatal életében a klub az elsődleges közösséget jelenti és súlya az ő életükben ennélfogva favorizálódik, mint minden ilyen közösségé. Ha például egy fiatal igen fejletlen kommunikációs készséggel csöppen egy klubba, egészen biztos, hogy egy idő elteltével beszéd­ ben, metakommunikációs jelekben a csoportosulás arculatát veszi át, s ezzel együtt annak szellemi tartalmait is. Munkakörömnél fogva rengeteg klubban megfordultam az utóbbi években, s számomra nagy meglepetést okozott a falusi, külvárosi klubokba járók egy részének kommunikációs szegénysége. Különösen a verbális kommunikációé, tehát nyelvi, fogalmi rendszerük alulíejlettsége. Tapasztalataim szerint ezek a fiatalok zenében, táncban játékban sokkal inkább megértették egymást, mint szóban. Interjúrészlet: „Te, ez az izé, hogy mondjam, mióta a P. kiment az izébe, én nem is tudtam, hogy kint van P. Hát föltűnt, mert jártunk be a klubba, hogy mert P. mondta is nekem, meg Sz-el kimentünk motorral, megállított, hogy nem-e megyünk ki P-hez? Mondom ho­ vá? Azt mondja, hogy izébe, P. mondta is, hogy jó lesz neki, megy ott az izétől, ki hat hétre. Hogy mondjam? P. Nincs kint itthon, amióta van ez. Nincs az az izé, meg mikor Sz. is elment”. (Talcott Parsons amerikai szociológus írta, hogy az új generációk születése folytonos barbár invázió a társadalom ellen.) Megyénkben a klubok száma száz-százhúsz között ingadozik már több esztendeje. Ez a szám önmagában alig jelent valamit, hiszen általában a 60—70 százalékuk ha rendszeresen működik. A törzsgárdatagság létszáma többnyire 25—30 fő, de nyilván találhatunk jó­ val terebélyesebb társaságot is, csakúgy mint néhány fős baráti kö­ röket. Hetven klubot alapul véve, ez kétezer aktívan klubozo fiatalt jelent Nógrád megyében. Sok ez, vagy kevés? Attól függ, honnan nézzük! Ha intézményes keretek között működő klubokról beszélünk, nem hallgathatjuk el azt a talajtalanságot, amely nagy részük működtetését fenntartását jellemzi. Tudvalévő, hogy a klubok működési engedé­ lyének kiadásához a jogilag felelős működtetőnek és a folyamatos fenntartásért garanciát vállaló fenntartónak az aláírására is szükség van. Természetesen ilyen intézmények, vállalatok, esetleg szerveze­ tek minden klub mögött ott állnak, csak éppen nem mindig biztosít­ ják az egész éves működési költségeket. Gyakori eset, hogy a tanácsok, művelődési intézmények öt-nyolc ezer forintból szeretnék letudni az éves költségvetést, amiből két-háromezer forintot szánnak az eves tartalmi munka fedezésére. Ha tizenkét hónapban gondolkodunk, az annyit jelent, hogy havi ötszáz forintot költhet a 25—30 fiatal, ebből 250 forintot különféle programok tiszteletdíjainak fedezésére. Mit mondhatnék e számvetés után? Elgondolkodtató! Ugyanakkor természetesen nem hallgathatom el azt sem, ami már nem egyszer megtörtént, hogy néhány község ifjúsági alapját év végén pénzmaradványként visszautalták (több tízezer forint nagy­ ságú összegről van szó), az ugyanebben a községben működő klub vezetője pedig néhány ezer forintos támogatásért esdekelt a megyei ifjúsági titkárnál. Működési költségek, rogyadozó berendezések, penészes, télen hi­ deg falak. Egyszerű, átlátható, olykor érthető gondok ezek ahhoz ké­ pest, amit akkor látunk, ha tartalmi igénnyel vizsgálódunk a klu­ bok belső életével kapcsolatban. Most kezdhetném a közművelődés szempontjából legneuralgiku­ sabb kérdések felvetését. A klubok ügyében mindig vitát provokál, ha valaki szóban vagy írásban nyilatkozik a módszervásárokról, ame­ lyek jószándékuk ellenére kárt is okoztak; a pályázatokról, amelyek nemegyszer valamilyen állami pénz szétosztásának ürügyéül szol­ gáltak, az ÁIB-kazettákról, amelyek a klubok szerint is kútba do­ bott pénz, a hakni határát súroló körműsorokról, a klubkiadványok botladozásairól, a bázisklub-rendszer bukásáról, amely a klubok lé­ nyegéből eredően szükségszerű volt, a személyes, módszertani segít­ ségnyújtás soványságáról, a klubvezetők áldatlan helyzetéről, s en­ nek kapcsán az „ahány ház, annyi szokás” alapján szervezett klub­ vezető-képzésről, vagy arról, mozgalom-e ma a klubozás, s ha nem az, számon kérhetők-e rajta mozgalmi módszerek? Dehát egyedül üdvözítőt úgysem tudnék mondani, marad hát a szakmai körökben olykor-olykor csörgedező vita. Ami sajnos elég rezignált. Brunda Gusztáv 9 �„Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?" „Most azonban sok fiatal Dámáknál más módi jőve szokásba, melly igen jól kivagyon koholva; és főzve a’ végre, hogy a' Férjfiak érzéki indulatait felingereljék, őket magok­ hoz csábíthassák... az, aki aképpen hódol nékiek, a szemérmetességnek erköltsével so­ kat nem gondol; az illyes a’mit az igaz úton el nem érhet, mellékes utakon kíván ahhoz jutni.” (Az illendő magaviselet tudományára ve­ zető Erköltsi Oktatások és Anyai Tanátsadások, 1826.) „Teszek a jó modorra, úgy sincs mögötte, csak egy rakás szar... ” (Salinger: A Franny and Zooey, 1961.) Amikor aztán csaknem teljes sötétség bo­ rul a teremre, a daliás lemezlovas még egyet srófol a hangerősítőn, s ezzel megszakad minden összeköttetés a táncpartnerek között. Akár egy elvarázsolt kastélyban járnánk: kék-zöld-vörös lámpák villódznak, árnyak libbennek, néha egy sziréna visít föl, s a sokkhatásig dübörögnek a ritmusok. Észre sem venni, amikor mindez hirtelen abba­ marad, mert az ember feje még jó ideig zsong-bong. — Csücs! Csücs! Csücs! — halljuk aztán a lemezlovas bőséges tájékoztatását és he­ lyünkre vánszorgunk. — Marha jó volt, mi?! — kérdi sűrű homloktörölgetés közben egyik asztaltársam, a diszkók nagy ismerője. Ő avat be az itteni rejtelmekbe, tőle tudom, ki, kivel, mit, mi­ kor, hogyan... sőt, még a törzsvendégek italfogyasztásában is igen járatos, hogy a háló­ szoba-titkokról is szóljak. — Nézd, apukám — ez a szavajárása —, mi itt egy nagy család vagyunk, nincs ta­ kargatni valónk, senki nem játssza meg az eszét... szóval, önmagát adja. Tudod, az egyéniségét! — próbálja amolyan nyilatkozatszerűen bemutatni a közönséget, dehát ő is hamar belátja, hogy néhány üveg sörrel és egy-két stampóval a fejében már nehéz­ ségekbe ütközik a szórend helyes alkalma­ zása. — Na. igyunk! — hangzik a kötőszó, s kólás vörös borunkat fölhörpintjük. Órámra tekintek, tizenegy óra felé jár, a diszkóban ez még korai időpont. Bámulom az asztaltársaságokat. Az átlagéletkor húsz­ egynéhány év körül lehet, többségük a gyen­ gébb nemhez tartozik, s minden híresztelés­ sel ellentétben szolidak, szépek és csönde­ sek. Vagy ki tudja? — A lányok? Hja. kérlek, rájuk semmi pa­ nasz nem lehet. — És hogyan ismerkednek... hogyan te­ remtenek kapcsolatot itt a fiatalok? — kér­ dem ismerősömet, mire ő válasz helyett az egyik asztalhoz invitál. Három lány és egy fiú társalgását szakítjuk félbe. — No, csibészkéim megírtátok-e szépen a házi feladatokat? — mondja köszönés he­ lyett. — Tudod, ők még oskolába járnak, ezért egy kicsit merevek, de tehetségesek... — Hogyan ismerkedünk? — morfondíroz Z. Henriett, s látszik rajta, hogy túl naivnak véli a kérdést —, hát valahogy jön magá­ tól az egész. Ideállít a hapsi, azt mondja, zö­ rögjünk egyet... s ha jó nálam, akkor elme­ gyek táncolni, ha pedig nem, akkor például azt mondom neki, foglalt vagyok. — Tiszteletkörök, udvarias formulák? — Minek a rizsa, ha jó nálam a fej?! Ha nem, akkor felőlem ledumálhatja a csillagokat is az égről, akkor sem tud izgatni. Közbeszól a fiú: — Nem mindenki ilyen modern gondolko­ dású, mint a Henriett! Van, aki elvárja, hogy az ember finomkodjon, játssza meg a jól neveltet. ígérgessen... utálom az ilye­ neket. Legyünk őszinték egymáshoz, nem? — Mire gondolsz? 10 — Hát, mire... amire agy fiú gondolhat, ha fölszed egy nőt. S akkor fölösleges a púder... — Csák „arra” jó egy ilyen kapcsolat, egy ismerkedés? — Nemcsak arra... de arra is! A két szép szemével meg a dumájával nem tudok be­ telni. Tudod, az egész emberi kapcsolat az érzelmi és az érzéki elválaszthatatlan... — De éppen az előbb mondtad, hogy ha fölszedsz egy nőt, akkor eleve „arra” gon­ dolsz. — Hát, igen... sok mindentől függ ez — ráncolja össze a homlokát. Valahogy bizto­ san folytatná, de mentségére siet a diszkós. — Fiúk és lányok! Egy kis Led Zeppelin­ muzsikával kezdem a műsorom következő részét! Led Zeppelin! Zeppelin! — és már ordítanak is a hangszórók. Ő füldugót hasz­ nál, mint az egyik szünetben mondja, nem bolond kitenni magát efféle ártalmaknak. Panaszkodik, hogy egyre nehezebben megy a sora, a diszkó már kiment a divatból, igaz még nincs helyette más. — Bővítem a repertoárt egy kis horror­ ral, egy kis vérrel, persze csak vidéken — magyarázza. — Feketén hozzá lehet jutni egy-két tiltott filmhez, az még jelent némi forgalomemelkedést, de nem sokat. Ám, ha elkapnak, keményen a fejemre koppintanak, tudod, hogy van. Mindenesetre a mai estétől nem kell fél­ nie, annál is inkább, mert e társaságnak szemlátomást nincs szüksége a vér látványá­ ra, megelégszenek a jó muzsikával, a talp alá valóval. Z. Éva is szívesen menne táncolni az asztaltól, de pechére ketten maradunk, s engem inkább a véleménye érdekelt, mint a tánctudása. Huszonnégy éves, szőke, bogárszemű, fi­ ligrán alkatú, érettségizett, az egyik taná­ csi vállalat irodáján dolgozik, háromezer fo­ rint körüli a fizetése. Kissé szentimentális alkat, bízva bízik abban, hogy manapság még létezik a nagy Ő. Tizennyolc esztendős korától négy hosszú éven át járt egy fiúval, ő az első és mindmáig utolsó szerelme. �— Csak akkor omlott össze bennem egy világ, amikor arra a kérdésre, hogy felesé­ gül vesz-e, azt válaszolta, nem! — mondja gyűlölködő pillantásokkal kísérve, s újabb cigarettára gyújt. — Tudod, eszem ágában sem volt, hogy megcsaljam, vagy egyáltalán valaki mással legyek, s arra sem gondoltam, hogy ő közben-közben másokkal is szórako­ zott. Én, kis naiv, hittem neki. — Két éve a szakításnak... — Igen, de nem könnyű felejteni. Főként, mert azóta nincs szerencsém a fiúkkal. Több­ ségük csak arra hajt, hogy lefektessen. ígér­ nek fűt-fát, szerelmet, házasságot, gyereke­ ket, aztán másnap már semmire nem emlé­ keznek. Próbálkoztam az apróhirdetéssel is, a megyei lapban idáig ötször jelent meg, hogy házasság céljából szeretnék meg ismer­ kedni a korban hozzám illő 24—28 éves fér­ fiakkal. Jöttek is levelek! Kisimulnak arcáról a gyűlölködő pillantá­ sok ráncai, élvezettel meséli, miket írtak öszsze a „házasságra vágyók”. Kézitáskájába nyúl, s különösebb diszkréció nélkül elővesz néhányat, én pedig szintén különösebb diszk­ réció nélkül beleolvasok. Csaknem vala­ mennyi azzal kezdődik, hogy az illető most ír először apróhirdetésre, s a levelek zöme azzal végződik, hogy remélhetően sikerült a két szívnek egymásra találnia. Persze, akad­ nak kivételek is. „Jószerivel nincs hol ismerkednie egy ma­ gamfajta, harminc körüli férfinak — írja egyikük. — Üzemmérnöki beosztásomnál fog­ va a munkahelyemen eleve meg kell tarta­ nom a három lépés távolságot, vagy ahogyan az igazgatóm mondja: házinyúlra nem vadá­ szunk! Szóval, a munkahely eleve kizárt, maradnak a szórakozóhelyek, dehát oda pe­ dig kik járnak?! Persze, hogy nem a rende­ sebb nők! Ezért gondoltam arra, kedves jel­ ige, hogy válaszolok Magának.” Miközben a levelet olvasom, Éva nagyot kacag, úgy mondja: — Képzelje, micsoda véletlen! Ez a férfi ugyanabban az utcában lakik, ahol az albér­ letem van. Isten őrizz tőle! Egyébként is, annyit hazudik önmagáról ebben a levélben, hogy az már túlzás. Majd megírom neki, hogy már nem aktuális a hirdetés. Sose tud­ ja meg, ki volt a jelige mögött. — Akkor mégsem komoly az a félmon­ dat, hogy „házasság céljából”. — Dehogynem! Huszonötödik évemben va­ gyok, gondolnom kell a jövőmre is, csalá­ dot, gyerekeket szeretnék és nem ötvenéve­ sen! Valami komoly kapcsolatra lenne szük­ ségem. de ehhez meg idő kell. A probléma nekem is az, hogy a barátnőim már mind férjhez mentek, s így velük nem járhatok a szórakozóhelyekre. Ha pedig egy-egy bará­ tom, vagy a bátyám elkísér, akkor azt hiszik, foglalt vagyok. Maradt hát az apróhirdetés, igaz eddig még nem sok sikerrel. Mert az igényeimből én sem’vagyok hajlandó engedni! A diszkós-diktátor újabb „csücsöt” rendel el. Fölkerekedek az asztaltól, randevúnk van az egyik főrendezővel, az ifjúsági szervezet képviselőjével. Másik asztalhoz ülünk, az úgynevezett protokollasztalhoz, amely volta­ képpen alig különbözik a többitől, csupán közel van az ajtóhoz, a diszkós pódiumához, tisztább, virágosabb, ja és persze, itt a szám­ lát másképp rendezik. — Nagyon szar buli, mi? — kérdezi, noha egyáltalán nem érzem annak. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, egy pincér elhívja, ugyanis néhány pofon csattant a kinti mel­ lékhelyiségben. a randalírozókat haza kell küldeni. Míg ez tart, tanulmányozgatom az asztalon heverő, nekem szánt dossziét, amely­ ben az ifjúság szórakozásáról és társas kap­ csolatáról esik szó, fölírok néhány mondatot: „Általában a fiataloknak társas együttlétre folyamatosan szükségük van, hiszen tö­ megméretekben nem lehet megoldani azokat a problémákat, amelyek nap, mint nap fog­ lalkoztatják őket. Igényük van arra, hogy tartozzanak valahová, kapcsolódniuk kell valakihez. Erre a klub a legalkalmasabb... Manapság az ifjúsági klubok nemcsak a művelődés, a szórakozás színterei, hanem sok esetben otthonteremtők is... A klub nemcsak a művelődés, az ismeretszerzés, ha­ nem a szocializálódási folyamatoknak is szín­ tere. A fiatalok ott tanulják meg a társas együttlét szabályait, a viszonyulási formá­ kat. ott próbálják ki magukat, ismereteiket, vitáik, játékaik során.” — Ha itt tartanánk, ez már a Kánaán len­ ne — mondom a visszaérkező KISZ-es ren­ dezőnek —, mert a valóságban, ha a megye száztíz-egynéhány klubjából húszban jól mennek a dolgok, akkor még talán inkább fölfelé kerekítettem. Vagy, nem? — Nem egészen! Szerintem harminc kö­ rüli ez a szám... De tulajdonképpen ez is nagyon kevés. Ám összetettebb ennél ez a kérdés. Képzeld el, hogy például egyrészről azért sírnak a fiatalok, mert nincs egy hely, ahová mehetnének. Másrészről pedig évente tíz- és százezer forintok maradnak meg az ifjúsági számlákon, mert „nem tudják” né­ hány helyen fölhasználni! — Miért? Nincs, aki elköltse? — Hogyne lenne, csak éppen üresek, ki­ használatlanok a klubok, nincsenek rendez­ vényeik, csupán alkalmanként és kampány­ szerűen. Ugyanakkor a fiatalokban egyre erősebb az igény... — Ha ilyen tisztán látjátok ezeket a prob­ lémákat, akkor miért nem oldjátok meg? Cigarettára gyújt, kellemes illatú St. Morritzot szív. — Ezt sem lehet ilyen egyszerűen megkö­ szemrehányással zelíteni — mondja némi —, hogy látjuk a problémát, s mégsem old­ juk meg. Mélyebb gyökerei vannak. A haj­ dani ifjúsági klubokban kialakult egy hiva­ talos, s meglehetősen puritán szemlélet, mely szerint ez a hely a beszélgetésekre, a rendez­ vényekre való, s ennek megfelelően állt össze a kötött klubprogram. Tehát hetente, kéthetente van egy esemény, előtte fél órá­ val hozza a vezető a kulcsot, a végén pedig zárja és kész! Holott a klubnak egy szabad­ idős-helynek kellene lennie, ahová a nap szinte bármely szakában beülhetne az ember beszélgetni, olvasni, lemezt hallgatni, satöb­ bi. Itt találkozhatnának a baráti társaságok, fiúk-lányok, s az sem lenne baj, ha a szolid keretek között egy-két üveg sört is megin­ nának. No, szóval az én klubeszményem ez. — Ami pedig a megvalósítást illeti? — Ez már nehezebb. Mert például a KISZ-nek csupán a program kialakításába lehet beleszólása, de a fenntartás, az üzlete­ lés, a finanszírozás legtöbb esetben az adott művelődési ház, vagy üzem, intézmény hatás­ köre, így aztán a mi prédikációnk gyakorta nem több a falra hányt borsónál! De azért a helyzet csak változik, mert nemrégiben például a megyeszékhely központjában nyílt egy olyan szabadidős-klub, amely a legszé­ lesebb rétegek rendelkezésére áll abban az értelemben, ahogyan az előbb mondtam, s elég jók a tapasztalataink. — Ha jól tudom, a többi klubokban a je­ lenlegi társas rendezvények kétharmadát a diszkó teszi ki. — Kicsit későn kapcsolt ismét a mozga­ lom, mint annak idején a beatzenénél. Itt is már rég mentek a diszkók, amikor végre megnyitottuk a kapuinkat. Most már meg annyira elkényelmesedtek a klubok, hogy jó­ formán minden rendezvényük diszkóból áll... Ismét nem hagy időt a társalgásra a le­ mezlovas. a hangfalakból felbőgnek a gitá­ rok. A csöndes és sötét éjszakába beledübö­ rögnek a ritmusok, itt bent ez senkit nem zavar. Kint, éjfél után valamivel, egy öreg úr szeretne bejönni, dehát bizonyára nincs je­ gye, amit, igaz nem is kérnek tőle, mert mit keresne a fiatalok között egy hatvan felé já­ ró idős ember? Egy ideig idegesen kopogtat az üvegajtón, az ott álló néhány suhanc azt hiszi, valamelyik lány aggódó apukája, így gyorsan eloldalognak az ajtótól. Mások dajdajosnak vélik, megint mások észre sem ve­ szik. Az öreg csak nem tágít az ajtótól, mostmár kézzel-lábbal mutogat, hogy engedjék be. A mellékhelyiség bejáratánál smároló if­ júgárdista lefejti kezeit a lányról, megcsör­ renti a kulcsokat, kinyílik az ajtó. — Hogy a francba lehet bírni ezt az üvöl­ tést? Mikor hagyják már abba?! — ömlik az öregből a düh, mire valamelyik fiú lá­ gyan kipenderíti, s utána szól: — Nyugi, papa, van engedély a diszkóra! Mindez néhány másodperc alatt játszódik le, a bentebbi teremben levők tudta nélkül, s a nemzedéki kapcsolatok fura grimaszaként. Az öreg később sem jött vissza, noha egy ideig a ház előtt ácsorgott. Bizonyára né­ hány nyugtató tabletta megtette a hatását. Itt azonban a legjobb nyugtató kétségtelenül az ital, amelyből — intelligens pincér­ nyelven szólva — szépen fogy. Persze, az igazi hatásról a taxisofőrök tudnának me­ sélni, meg talán néhány rendőrségi jegyző­ könyv. Záróráig, már csak a legszorgalmasabbak tartanak ki, közöttük meglepő módon nem kis számban a nős, családos férfiak, termé­ szetesen a „kötöttségek” nélkül. Jól ismerem N. Zoltánt, sőt gyerekeit, feleségeit — ez utóbbiból idáig kettő volt, pontosabban most zajlik a második válópere. — Az embernek joga van a boldogsághoz — fejtegeti a bárpultnál egy ENSZ-beli dip­ lomata modorában, miközben jobb kezét ba­ rátnője mély dekoltázsa fölött pihenteti. — És. kérlek szépen, nekem ebben az életben még kevés öröm adatott meg — folytatja, majd miután látja, hogy a spontán hallga­ tóság egyelőre nem zokog a sajnálattól, rá­ tesz még egy lapáttal: — Amit belőlem ki­ sajtolt az asszony — itt sokat sejtetően fél­ behagyja, gondoljon ki-ki amire akar. Én mindenesetre arra a N.-nére gondolok, aki az idegösszeroppanás határán nevel két gyere­ ket. két és fél ezer forintos adminisztrátori fizetéséből. Aztán Zoltánra, aki elissza az eszét és talán minden emberi reményét. Az éppen betérő taxisofőr ismerősöm súgja oda halkan, hogy három napja a munkahelyére sem ment be. A zeneszámok közben vígan peregnek tovább, mitsem törődve a lelki háborgások­ kal, hazugságokkal, sem az otthoniakkal, akik már bizonyára javában alusznak. Né­ hány törzsvendégnek ez itt is megy, a szé­ ken végignyúlva, vagy csak gálánsan az asz­ talra hajolva. Csata utáni kép a teremben. A táncparket­ ten még három-négy pár imbolyog lágyan, úgy egymásba fonódva, akár a fogaskerekek, amelyeket természetesen olajozni is kell, s erre a célra, a szakemberek szerint, hajnaltájt a vodka a legmegfelelőbb. Józan embert, talán az alkalmazottakon kívül keresve sem találnék, dehát minek is, nálunk ez immár hagyományos befejezés, nem is emlékszem eltérőre. Hiszen mi lenne, ha másnap vala­ ki nem azzal kezdené a beszámolóját, óh, gyerekek, tegnap de részeg voltam! Bóbiskolunk mi is az asztalnál, idestova nyolcadik órája. Atyaúristen! — pillantok az órára, s szólnék a szomszédomhoz, de az már megindult a kijárat felé. Egy álmosképű pincér zárórát hirdet, kit zavar már. hogy nem éppen kincstári modorban. — Elfújták a takarodót... elfújták a taka­ rodót! Már mások munkába indulnak... mi lesz már?! — hangzik a „fizetőképes keres­ let” távozásra szólítása, s szedjük a sátor­ fánkat. Kint egykedvűen szemerkél a hajnali eső. Tamka László 11 �Föld alatti hadtest „Alázatos, békességös egyik részögös Az második garázdás és oly versenyös, Imádkozik és bőnén sir harmad részögös." Tinódi Lantos Sebestyén Szomjasan, átkozódva az igazságtalanul elrendezett világ miatti haragjában, kolduskenyéren éldegélve írta e sorokat a vándorköltő, Báthori nyírbátori kastélyában, sehová és senkiihez nem tartozva, mint az őszi levél. Azonban tévedés volna személyében felfedezni az absztinencia első bajnokát, hiszen gyűlölete nem fakadt másból, minthogy amíg vendéglátói az egyik kupa bort a másikra töltötték, addig néki az „Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában.”, de még „sóit kappan” se jutott, így aztán szegény Tinódi Lantos Se­ bestyén kútvizet kortyolhatott füstölt szalonnára, ez okból a XVI. század legrangosabb historikása pokolba kívánta az összes kulcsá­ rokat, pincegazdákat és borivókat, namár azokat, akiknek éppen volt mit bendőbe tölteni. E nemes harag lett szülőanyja és nemző atyja két rangos, máig örömmel fogadható pamflettjének, az Udvarbírák és kulcsárok, valamint a Sokféle részögségről címűeknek. Ismerek ötvenkilós ötvenéves asszonykát, akinek szerencsétlen­ ségére két házasságába két alkoholista férj jutott, az elsővel, két lányának apjával, tizenkét évig, a másodikkal nyolc évig élt, s ez a húsz esztendő éppen elegendő volt értékrendjének megszilárdu­ lásához, amely pedig ezen következőkből áll: Magyarország férfila­ kossága keit táborra osztható. Az egyik táborban találhatók azok a személyek, akik belátják feleségük bölcs igazságát, amikor az így beszél: „Ne igyál! Ne barátkozz olyan munkatársaddal, akiről tu­ dod, hogy poharaz!” Ez a táborlakó a nemdisznó. (Felhívom a fi­ gyelmet a jelző minőségére! Szó sincs rendes emberről, családsze­ rető, tisztességes férjről, dehogy! Ő a nemdisznó.) A másik, ezen előzőnél jelentősebb méretű táborba azokat osztotta be az asszony, akik a fönt elmondottakat nem fogadják meg, hanem szóval és tettel kigúnyolják feleségüket. A tett a pohár közelébe kerülés. Ezek a disznók. Szeretném, ha az olvasó egy pusztán elszigetelt, általában nem jellemző — tehát kiragadott — szélsőségként értelmezné az elmon­ dottakat. De hogy ismerőseim sorát, e soron keresztül példáimat gyarapít­ sam, beszélek egy álabsztinensről a nemdisznó táborból, aki felfog­ hatatlan undorral, viszolygással beszél kollégájáról(iról), aki hiva­ tali munkaidejét kétóránként meglopva a kiskapun ki-kiugrik a szomszédos vendéglőbe egy-egy döbrői kisfröccsre. Utálkozó bará­ tunk már meg is feledkezett arról, hogy egy vállalati összejövete­ len, kissé borosan elsírta, napi nyolc forintot kap kávéra. De senki nem sündörög olyan ügyesen, mint ő, amikor valaki névnapját megünneplendő az íróasztal fiókjából konyakot oszt. Kétszer, sőt, háromszor is felköszönti a névnapolót. Ennyit a gyűlöletről. Nem tárgyam és nem is dolgom, hogy mindenkiről kiderítsem, miért puffogtatja a méteres vonalzót a ré­ szegesek fején. Ha a vonalzó puffog, nyilván oka van. Ha a puffogó fej gazdája nem menekül eszeveszettként, hogy bűneitől szaba­ duljon, akkor valószínűleg úgy véli, így jobb. Elviselhetőbb. Hogy mindez miért van így, milyen elosztási rendben kapja meg egyik ember a vonalzót, a másik a fejet alá — ennek eldöntése a társa­ dalomtudósok, pszichiáterek, alkohológusok. valamint vonalzológusok feladata, nem kontároké, aki néha úgy érzi magát, mintha egér volna kísérleti labirintusban, a látszólag ellentmondó, de demokra­ tikus alapelveinket meg nem sértő tekervényes folyosórendszerben. Kiapadt a Tisza Csak a sara maradt, Meghala szegény Bogár Imre Csak a híre maradt. Bogár Imre — Népballada Szegény Bogár Imre lólopással készült pénzt csinálni, amelynek segítségével a híres Duli Marcsát asszonyául kérheti, bölcsőt vásá­ rolhat fehér házába —, mert nyugodalmát végre meg akarja venni. Ám a dolog nem olyan egyszerű, mint azt Bogár Imre elkép­ zelte. A lólopás megtervezéséhez még csak ért egy betyár, a lovak értékesítése se keresztülvihetetlenül nagy tett, különösen, ha már gyakorlatra tett szert e mesterségben. De az ember nem kígyó, hogy egyik napról a másikra kibújhatna bőréből, még akkor sem, ha éhes, szomjas, tehát tiszta pillanataiban „vá-vágyakozik” is arra a fehér falú kicsi házra, ahol az udvaron, akácfa hűvösében ring a bölcső, és Dűli Marosa felgyűrt alsószoknyában mos a patakban és énekel. Mily csudálatos kép! (És hányszor hallottam öt fröccs után, könnyes szemmel!) Csakhogy Bogár Imre és Dűli Marosa tervezett nászából, gőgicsélő csemetéből, mészszagú házikóból semmi nem lett. Imrénket elcsábította a korcsmárosné veres borával, tüzes, fe­ kete leányával. A tornácon való, bodor pipafüsteregetés helyett le­ csapott reá a vármegye. Ennyi a meséből. A napokban — egész délelőttös együttlét után — ismerősöm, aki azért nem únt el, mert volt fedezetem jókedvé­ nek újbóli és újbóli feltámasztására, elmesélte hosszú önmarcangolás és -igazolás után, milyen terveket is szőtt az éppen elmúlt té­ len, amelyet az eddig eltelt harmincnyolc éve legrettenetesebb te­ lének nevezett. 12 A postásasszony kirablását tervelte, olyan napon, amikor az emberi számítások szerint legalább harminc-negyvenezer forinttal indul kézbesítő körútjára. Mindent kiszámított. Tucatszor végigjárta a postást kísérve a számbavehető terepeket, amíg az egyik legbiz­ tonságosabbnak ítéltet ki nem választotta. Kikalkulálta, mit kezd a pénzzel. Először is, természetesen el­ költözik a kisvárosból, ahol feltűnhetne, hogy pénze van — néki, akinek soha nem volt, s ez gyanúba keverhetné. Egy távoli nagy­ városba költözik, ahol azonnal munkába is áll, jól fizető szakmá­ jában. Itt ezt azért nem tehette meg, mert a híre miatt nem bíztak már benne és a legalacsonyabb órabérrel vették fel, az pedig „hi­ deg vízre is kevés”. A másik városban egy évre előre kifizeti az al­ bérletet, hogy ne legyen gondja vele és tizenkét hónap alatt ren­ geteg minden megeshet, lehet, újra megnősül, itt már rendes nőre sincs lapja, csak ezek a részeges kurvancok jutnak. Meglátnám, mondja, milyen nagy változáson menne keresztül, ha elkerülhetne ebből a posványból, ahol őt mindenki elítéli, rokonai nem ismerik meg az utcán és örökösen úgy érzi, mintha ropogó jégen járna és az bármikor beszakadhat, hát ezért lett volna szükségszerű annak a postásasszonynak a kirablása, ezt is így mondja, ilyen tárgyilagos egyszerűséggel, én meg pislogok a mellettünk levő asztalok felé, nehogy valaki, meghallva, félreértse, nyakunkra küldje a rendőröket. Szenzációra számítva ültem, vártam, figyeltem és fizettem. A fickó, amennyire megítélhetem ezt, nem bűnöző alkat, inkább resz­ kető kis ácslegény, aki nem akarja összerúgni a port főnökeivel, de a maszek munkáihoz húszdekánként a cégtől lopja a szöget és a félelem, hogy megszégyenítik a leleplezéssel: csikarja a hasát. Mégis valahol Dosztojevszkij-alaphelyzetet sejtettem, ha nem is egyértel­ műen a regényre utalót. — És hogy gondoltad az elkövetést? — Hmm — bólogat, csillogtatja a szemét a rum. — Kíváncsi vagy, mi? Kíváncsi voltam, jobban, mint az elmúlt hónapok bármely ha­ sonló delén. — Nem szúrtam volna le, ha erre gondolsz. Elkábítás... Egy átjáróház alagútszerű sötét barlangjában készült elkövetni tettét, ahol mérései szerint óránként három ember halad át. Hogy miért nem tette meg? Hallgassuk őt. — Egyszerűen nem volt huszonhat forintom egy deci rumra meg egy kávéra, hogy meg ne fagyjak, amíg várakozom... — ez persze a részegség felé közelítő vagány szövege. Bár nem elképzelhetetlen, hogy hiányzott a bátorság feltöltéséhez, élesztéséhez az a deci rum, bár szerintem csak az átjáróban döbbent rá. hogy a hajnali gőzös agyában született tervrészletek és a végrehajtás közt a különbség annyi, mintha a vegetariánus nem eszik húst, vagy az, akinek nem futja rá. Nyilván ott állt az átjárónál átfagyva, a hidegben ropogó műanyag szatyorral, alján a lapuló, szálkáitól megszabadított fa­ hasábbal. Nincs hát kezemben Raszkolnyikov, bármennyire szerettem vol­ na profitálni belőle, ha igaz ez. — Ez a dolgok vége lehetett volna — mondja megint a vagány biggyesztésével. — Még nem voltam börtönben. Nagyon félek tőle. Könnyen bejuthat, az út egyenes és nem méterek, fogyatkozó centiméterek választják el az elhatározást a tettől. Hiszen senki mellette nem áll, aki megkérdezné, elszámoltatná. Nem kell csak vé­ letlen lökés, új cimbora, szerencsétlen összejövetel. Nincs, aki se­ gíthetne rajta. Nincs anyja, felesége, szeretője, nevelt fia. senkije. Harmincnyolc éve, meg én ültünk ott a délelőtti kocsma asztal mel­ letti székeken. De az is elmúlt. ,,Negyedfélék apróságot igen kívánnak, ötödfélék dúlnak, fosztanak, oly igen lopnak. T. L. S. Tanult barátom rúdja kifelé áll. Mindenhonnan. Anyjának meszsze elege van kósza híréből, feleségének, lányainak iszonyúk van láttán. így aztán új ágyra vágyakozik, mint az egészségesnek látszó férfiak jelentős része. Új asszonyra, aki szereti rövidke tiszta per­ ceiért, elvitathatatlan tehetségéért, s elnézi mulasztásait, virtuóz éj­ szakai műsorait, amelyeket hasonszőrű — tehetséges —, de elviselhetőnek alig nevezhető hímneműek társaságában ejt meg — im­ már új lakhelyén. Ismerem szokásait, és ritkán hagyom magára könyvespolcaim között, mert, ha nem fedez fel kötetet, amelyet irigyel és szívesen magáénak tudná, akkor antikvár értékek közül választ, amelyet aztán busás haszonnal adhat tovább. A haszon azért busás, mert neki semmibe se került. — Gyere — mondja. — Veszünk valamit. — Jó — egyezem bele, anyagi helyzetem bármilyen kirándulást megenged, krajcárom alig csörren. Annak ellenére, hogy kint igen meleg van, ezer ágra tűz a nap, karjára veti kapucnis kabátját. A nő —, akivel él — néz, szikrá­ zik a szeme. — Megmondtam neked! Nem értem a nő figyelmeztetését, így betudom migrénnek, más­ naposságnak, akárminek, nem is érdekel különösebben. Tanult ba­ rátom ügye szeretőije regulázása, arról nem beszélve, a magunkkal hozott üvegek kiürültek, menjünk tehát. — Mennyi pénzed van? — kérdi az utcán. �Tizenöt forint körül kaparok össze különböző rejtett zsebzugok­ ból. Oké, mondja, elegendő. Megállók a bejárat két csapóajtója közt, nézem bent a tájat. Rengeteg a vásárló. Tanult barátom—, aki sem magasságával, sem egyéb testi adottságával nem tűnik ki a tömegből — azonnal levesz két doboz cigarettát, majd az italospolc előtt laposan körülnéz. Ezt persze nem látom, csak később, a visszajátszáskor vélem laposnak a körbepillantást és már igyekszik a pénztár felé. Már kint. — Na, mit kívánsz leginkább? — kérdezi, vigyorog. Előhúz ka­ bátja zsebéből egy Lánchíd konyakot, később egy kisüsti, piros-fehér-zöld csíkos barackot. A nő int, segítsek neki behozni a kávét, miután hazaérünk. Szé­ pen megterítve, gyönyörű készlet. — Neked volt pénzed? — néz rám. — Nem. Valami húsz pengő — mondom és csodálkozom. A nő arca elborul. Reszket a keze, csörömpölnek a kiskanalak, amíg bevisszük a kávét és lecsapja az asztalra. — Nézzétek meg! — kiáltja teátrálisan, igen hamisan játszik, bármennyire őszinte a dühe. — Nézzétek meg ezt az embert! Gim­ náziumi tanár... volt — csúsztatja hozzá undorral: ez még roszszabbul áll. — Kilopja az ABC-ből, amire szüksége van. Jó, mi? Húsz éve élek itt és reszketnem kell, ha bemegyek, mert azt gon­ dolom, az elárusítók tudják, csak nem szólnak, rám való tekintet­ tel. — Nem folytatja, zokog, kirohan. Tanult barátom vigyorog: — Hülye ripacs, mi? „Az második garázdás és oly versenyös.” Budához csatolt falu, a kocsma tehát budapesti kocsma. Semmi­ től nincs messze, semmihez nincs közel. A kék, hernyóforma autó­ busz kijár idáig, sőt még vagy tíz kilométernyit. De nem falu és nem város, csak mindkettőre hasonlít, olyasmi. Amolyan levegőben lógó, városi ruhákban —, ha ugyan városinak és falusinak lehet még nevezni öltözetet — jövő-menő emberek gyülekezési helye. A környékinek nincs mozija, mert hát van ott „bent”, nincs ki­ használt kultúrháza, mert minek, az emberek úgyis a városban kul­ turálódnak. és jószerivel a „benti” művelődési központok sem telnek meg. A szellős, ma már vendég nélkül szellős kocsmának viszont van két flippergépe, egy biliárd- és egy rexasztala, több tábla sakkja, megszámlálhatatlan bérelhető kártyacsomagja magyar és — a rablórömihez, amelyet a leghátsó teremben űznek — francia. A rexasztalon egy kör a tét. Délelőtt is, délután is. Ezt nem eme­ lik, nem csökkentik. Nem számít, hogy valaki burgundit iszik colé­ val, a másik pedig kimért sört. Ilyen árkülönbözet nem ad okot vi­ tára, ügyesnek kell lenni, megnyerni a csatát, s akkor a burgundis fizet. A sakkos asztaloknál már más a helyzet. Ők fizetésnap kör­ nyékén százasban, egyébként ötven forintért csapnak össze kopo­ nyánként, plusz öt-öt forint a bírónak, aki a játék tisztaságát ellen­ őrzi. A flippert — más ismert kocsmákhoz nem mérhetőn — itt tel­ jesen ingyen játsszák, megelégedve a partinként, öt golyóért bedo­ bandó négy forinttal. Kivéve persze azokat a helyzeteket, amikor egy nagyszájú részeg beleköt valamelyik profiba és kierőszakolja, hogy tétre derbyzzenek, ezt a részeg később, nyilvánvalóan megbánja. Ma péntek van, fizetésnap. Riasztó, elkápráztató egy asszony­ nak, aki urát várja, vagy harcos alkohológusnak hihetően keserű látvány ennyi részeg ember egyetlen gomolygó füstfelhőben. A csa­ pos. a felszolgálók, akár a gyík hajtanak, meg nem állnak, néhol futtukban fel-felhajtanak egy jatt-kisfröccsöt, rohannak tovább. Sza­ kad róluk a víz, fehér kabátjukon egyetlen gomb bezárva csak, s az a fehér kabát délutánra szürke a tömegtől. Négy ember tartja élet­ ben ezt a kocsmát, reggel kilenctől este tízig. Takarítót nem vettek fel, mert a takarító ellopja a hasznot, így reggel fél nyolckor talál­ koznak a kocsma előtt, kollektíve takarítanak. Szombatra, vasárnap­ ra sem vesznek fel kisegítőt, kivéve egyetlen szakácsot, aki ugyan inas még, de a vendégek elégedettek vele. Pörkölt van, pacal, nokedli, krumpli és kétféle savanyúság. Olyan árakon és adagban, hogy az emberek csak egyszer esznek. Ezenkívül kapható szendvics. Az ehhez való húst az egyik asszony készíti el otthon, a gázon. Mindezeken kívül kapható, ezt csak azért mondom el, hogy ínyenc olvasóm szá­ jában a nyál összefusson: ruszli. Valamelyikük felesége igen nagy mester a ruszli érlelésében, hagymázásában, tehát a ruszligyártásban. ízre a csehek félliteres üvegekben forgalmazott hasonló nevű étke meg sem közelíti ezt, igaz árra sem, de árról ne beszéljünk akkor, ha igazi finomságot csemegézik az ember. Csakhogy az otthoni ruszli egyszer elfogy, akkor aztán hazai­ ként kezdték árulni az ötliteres üvegekben, üzletekben is megvásá­ rolhatót. Nem is vettük észre. Ahol részegek vannak, ott akad ok összetűzésre, nem kevés. Elsőként egy pofont látok a sarok-sakkasztalnál. Tekintetem épp arra járt, s a pofonra elmondhatom, meglehetősnek tartottam. Aki elszenvedte, kissé megemelkedett a levegőben, valószínűleg azért, hogy a közelben tartózkodóknak legyen idejük elugrani, majd pillanatnyi lebegés után lecsattant a kőre, s úgy tett, mintha nem is szándékozna felállni. Aki kimérte, s nem fukarul, e pofont, viszszaült a táblájához, lépéséhez. A fekvő — kibic lehetett, aki meg­ feledkezett a hallgatás törvényéről — nem akart mozdulni, amíg le nem öntötték egy pohár vízzel. Később, nem telt el fröccsnyi idő, betámolyog az ajtón egy fe­ kete, borostás férfi, szájából, orrából folyik a vér, köpköd, elhúzód­ nak mellőle, lép néhányat, amíg egyszer csak felbődül: „Lali, a kur­ va anyád! Hát hagysz megverni!” A Lalinak nevezett úr a rexasztal mellett izgul a következő lö­ késéhez maradó állása miatt, felkapja fejét, kirántja a dákót a má­ sik kezéből, rohan kifelé. Utána a többiek, akinek jut, az dákóval, akinek nem. az haragjával, mert a Lali barátját odakint a mocskos klozett táján megverték. Én meg szép lassan elballagok. Akit vártam, nem érkezett, va­ lószínűleg egy másik, ilyen remekül megtervezett szórakozóhelyen töltötte délutánját, megfeledkezett rólam. Kifelé menet látom: JÉGHIDEG COCA-COLA AZ IGAZI Nem kétséges, ha nem kommersz, hanem casinó, vagy portói rumot mérnek, és az is hűtve vagyon. Mert a fröccs és a sör már most, nyár elején hasonlatos a lóhúgyhoz, hogy rosszabbat ne mond­ jak. „Imádkozik és bőnén sír harmad részögös.” 13 �Nem szeméremből, s nem együttérzésből — ez a két tulajdonság rég kipusztult belőlem kocsmacimboráim iránt, hiszen mindenki a maga gödrét kaparja — mégsem akartam beszélni a következő pél­ dáról, alanyról, mert bármennyire is megkeményítem szívem, sze­ mem sarkából akkor is szeretettel figyelem, s ha mondok valamit, azt szeretettel, óva mondom, meg ne bántsam, s ha szándékosan bántom, vagy figyelmeztetem, azt tízszer megforgatom nyelvemen, hogy a segítő szándékot, vigyázó tekintetemet érezze szavaimon keresztül. Sorsunk is hordoz közös vonásokat. Öt is zenetanulásra kényszerítették, azzal a különbséggel, hogy tehetséges volt, ami azzal járt, hogy keserves három esztendő után érezte a zongorát és kedv­ vel csinálta, én pedig a magam töretlen lustaságával addig sem jutottam el, hogy tehetséges lehetek-e, vagy zenei tőkehal. Csak jár­ tam rendületlenül, s őszítettem a zongoratanárnőt, aki pedig ap­ rította minden hamis hangnál kézfejemet festett mutatópálcájával. K. — nevezzük így — évente megnyerte az éppen akkori év­ folyamának rendezett tanulmányi, azaz zongoraversenyt. Aztán már csak gimnáziumba kellett kerülnie, gitárt kézbevennie és szólógi­ tárosnak számított. Bandát alapított, s a város diákbáljain szolgál­ tatta a zené.t majd különböző amatőr versenyeken is díjakat szer­ zett velük. Sztár. Megválogatja barátait, barátnőit. A lányok vele álmodnak. Idősebb fiúkkal jár, akik a város színe-java és akik lassan-lassan megismertetik vele, milyen jó, ha az ember alkalman­ kénti rossz kedvét átbillenti néhány korty vermuttal. Ekkoriban még csak tizenhat, tizenhét éves. Az idő száguld fölötte, leérettségizik, zenésznek tartja magát, sőt nagyon jó zenésznek, különböző zenekarokkal kísérletezik, az egész környék tőlük hangos, bulikat csinálnak. Az érettségije sem­ mit sem ér, a tanárok is varázsos, kedves egyénisége alá kerülnek, hiszen nem nagyképű, mindig kedves majdnem szolgálatkész, de ehhez persze büszke is, büszke a diákhierarchiában elfoglalt helyé­ re, de nem arrogánsan, hanem édesanyjától örökölt szellemes in­ telligenciával. Csa«khogy az egyetemen, a felvételinél ezek nem szem­ pontok,az itt, ebben elért eredményekkel nem lehet pontszámot gyűjteni, hiába a jó jellemzés. Így aztán két sikertelen felvételi után katonának vették fel. ahonnan nagyon gyorsan, mint deprimál­ tat leszerelték. Újabb év. megnősül, lánya születik. Ügy tűnik, élete sínre kerül. A zenével nem foglalkozik, estin valami technikumba jár, hogy előbbre jusson a cégnél. Itt eltűnik a szemem elől, s csak akkor találkozom vele, amikor már lefogyott hatvan kilóira, nyolc­ vanról, már elvált, unokanővérénél lakik, aki segíti őt, anyagilag ésatöbbi. Gyakran összeakadunk itt-ott. Többnyire olyan helyeken, ahol az üdítő italok mellett mást is mérnek. A futva elfogyasztott vala­ mik közt nagyon ritkán ejtettünk szót életünkről. Soha nem be­ szélt róla, mi van vele, amíg egyszer csak mellém nem ült és ke­ zembe nyomott egy stencilezett A/4-es ívet, olvassam és adjak taná­ csot, lehet-e itt még valamit kezdeni, mintha jogász lennék. A papír is, a kérdés is fal volt. A kívánsága sem más, mint hogy sajnáljam egy kicsit és búcsúztassam el, mert nem volt pénze, de szomjazott nagyon. Mert úgy vélem, olvasóm nagyon ritkán találkozik nagyfai be­ hívóval, szó szerint idemásolom desszert gyanánt. Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet Szeged-Nagyfa Tárgy: Felhívás intézetbe történő jelentkezésre K. István B., Lenin út 17. A B-i Járásbíróság..................... sz. végzésével elrendelte kötelező mun­ katerápiás intézeti alkoholelvonó gyógykezelését. Felhívom, hogy kezelé­ sének megkezdése végett Intézetünkben a behívó kézhezvételétől számí­ tott egy 24 órán belül jelenjen meg. Elmaradása esetén rendőri elővezetése iránt vagyok kénytelen intéz­ kedni. Bevonulásakor egynapi hideg élelmet és kb. 10 napra szóló tisztál­ kodó szereket (fogápoló szerek, mosdószappan, önborotva, egészségügyi papír) és esetlegesen dohányféleséget hozzon magával. Amennyiben olyan kiskorú gyermeke van, aki intézeti gyógykezelé­ sének ideje alatt felügyelet nélkül maradna, ezt a körülményt gyermeke nevének, korának, lakóhelyének megjelölésével — felhívásra hivatkoz­ va — a felhívás kézhezvételétől számított 72 órán belül hozzám jelentse be. Tájékoztatom, hogy a szegedi Marx térről (ahol a vidéki buszpálya­ udvar is van) nyíló Csemegi és Boross József u. sarokról a 10.15 és 16.20 órakor intézeti buszokkal lehet az Intézetbe jutni. Az Időjárásnak megfelelő öltözékben jelenjék meg, azonkívül egye­ lőre más ruhaneműt ne hozzon magával. Egyben röviden tájékoztatom, hogy az elrendelt intézeti kezelés 2 év időtartamra szól és megfelelő magatartás, így az Intézet szabályainak be­ tartása, alkoholmentesség, rendes munkavégzés esetén a kezelés egy év után felfüggeszthető. Tájékoztatom arról is, hogy az intézeti gyógykezelés időtartama alatt a fent jelzett megfelelő magatartás esetén bizonyos időközönként szabadságos eltávozásra is lehetőséget kaphat. Szeged-Nagyfa, 198. május 3. ig, főorvos Nem mondhatom, hogy bőrömből ugranék ki egy hasonló le­ vélkétől. Sőt azt sem mondhatom, hogy betartanám a 24 órás be­ vonulási parancsot. Valószínűleg megvárnám a rendőri elővezetést. És igyekeznék úgy búcsúzni szeretett kanyarodásaimtól, hogy egy ideig még bennem maradhassanak. K. pontosan így tett, hiszen már két hét eltelt, s még mindig nem vonult be. pedig sem kiskorú gyermek, sem más akadályoztatás nem forgott fenn. A napokban aztán eldöntöttem, hogy megírom K.-t. Az utóbbi időben már nem mertem közelébe maradni, ahogy Nagyfát kerülte, úgy lett egyre elviselhetetlenebbül részeg. De mert ültem és mert 14 kiszúrt, ahogy belépett, nem ugorhattam el. Péntek délelőtt volt, én a reggeli sajtóval foglalkoztam. Leül. Már most csont. Lekönyököl, aztán felhúzza az ingét. Mindkét csuklója össze-vissza van szabdal­ va. De olyan rettenetesen, hogy a bekötetlen, kiforduló falú sebek láttán felfordul a gyomrom. — Meg akartam halni. Nagyon hülye voltam... Ugyan, barátom. Ismerem ezt a cipőt, kényelmetlen. Orvosának mondhatja, aki talán elhiszi, de én tudom. Jobb az idegosztály! Anynyi történt, hogy le akart vetni egy kabátot, amely már a bőrére égett. Hátha megoldás. ,.Az bort házunknál ámbátor igyad, de az korcsmát te ne gyakoroljad;” Ismeretlen szerző: Asszonyok buzdítása Nem gondolom, hogy statisztikai adatokkal kellene bizonygat­ nom: az asszonyok isznak. A leányok is isznak, a menyasszonyok is, minden bizonnyal, de közülük kevésnek vagyok ismerője, így in­ kább függőben hagyom. Okra persze, ha keresik, lelnek ők is. vég­ tére emancipált társadalomban élünk. Van nőtörvény, asszonyvéde­ lem, sőt a válóperek asszonypártisága sem titok manapság már, miután erről is lehet szót ejteni. De lehetne sorolni, mennyi ok fede­ zete mellett ihatnak az asszonyok is férjuraikkal azonos jogokkal, azonos feltételekkel. A nőnemű, akiről itt szó lesz, a föntebb említetteknél nem ke­ vésbé italos kedvű. Csak a bennem levő — ösztönös — tisztelet mi­ att nem használtam egyértelműbb és keményebb jelzőt, amellyel azonnal bizonyítanám a feministáknak, összehasonlíthatatlanul kriti­ kusabb szemmel nézem az ittas nőt, mint az ugyanilyen férfit —, s ezzel elmaradott, fejlődőképesnek alig nevezhető szemléletemet is felfedném. A házaspár férfitagját — itt most nem taglalandó események utórezgéseként — a helyi bíróság egy esztendő fogházra ítélte, amely­ nek megkezdése ügyében X hónapban X napon reggel kilenckor jelentkeznie kellett. Az asszony megszabadulva a nyűgtől, heteken keresztül ünnepelt. Azon a napon, amikor e levelet a kocsmaasztal alatt felfedeztem, már szundított egyet a szomszédos lépcsőházban, de a levelet nem kereste. Így aztán lemásoltam, titokban, mert úgy vélem, belőle —, ha néhol vulgárisan is — kiérezhető az a szemléletváltás, amely ha­ talmába keríti az ember fiát, ha mozgásában, szabadságában kor­ látozott. íme a kérelem a Gyűjtőből: Drága Marikám! Végre megkaptam leveledet, kicsit megnyugodtam, igaz, nem telje­ sen, mert nem írtad meg konkrétan, hová is mentél. Na, és a Vargáék! Tisztára dinnye vagy! írod, találkoztál Prütyivel, hát ennek igazán örülök és nyugodt leszek, ha B-re kerülsz. Menj oda lakni és dolgozni. Csomagszállítót küldök, a beszélőre viszont várni kell, mert amíg itt vagyunk, addig az nincs és spejzolás sincs, azért csomagban lehet kül­ deni cigarettát és kaját, tisztaságit, mindent, 3 kiló felett is, persze nem sokkal. Erről ennyit. Amikor elváltunk, ott a „portánál”, hidd el. nem magamért aggód­ tam, miattad voltam nyugtalan, ideges, majd főleg másnap, amikor hoszszú hetek óta először tisztult ki a fejem — úgyahogy. Tudtam és most is tudom az Itteni programomat, tehát ismerem a menetrendet, de nem látom, sajnos, most sem, hogy abból, amit megbeszéltünk, a lehetősé­ gekből, amiket felfelettünk, mi jött be. Megmondom őszintén, nem va­ gyok optimista, mert amikor ott voltam az elérhető közeledben, akkor is csinálták egy-két ronda dolgot, baklövést. Persze, én is hibás vagyok, nekem kellett volna másképp irányítani mindent, de már késő. Most majd szépen fizetünk és osztunk újra — másképpen, normálisan. Ne haragudj, de itt bent az ember hajlamos a borúlátásra, gyanakvásra, szinte természetes érzése ez az ittenieknek a kintiekkel kapcsolatban. Ha a szegedi ívekre visszagondolok, azt mon­ dom. sokkal könnyebb volt, mert egyedül voltam, mint az ujjam. Így viszont nagyon nehéz, Marikám! Mindazonáltal ez az idő, amíg bent vagyok, számodra egy jó próba­ tétel lesz. Az lebegjen mindig a szemed előtt —, ha még jelentek neked valamit! —, ha összepiszkolod magad, akkor vége! Mert mint ahogy azt már előre megmondtam neked, én az itt eltöltött idő alatt rendbehozom magam, fizikailag és bár lehet, ez furcsán hangzik a számból: morá­ lisan is és akkor majd más szemmel nézek sok mindenre, nem úgy, mint az elmúlt hónapokban! Mondd, élet volt az? Mert nem akarom boncolgatni, ki milyen mértékben volt hibás, bűnös: mi ketten, a Te szü­ leid, az én Anyám, a Te testvéreid és az enyémek, aztán a körülmé­ nyek, mindez már lényegtelen. De sokadik esetben újra levonhatjuk a tanulságot. Ők maradjanak maguknak és ha szabadulok — —------ és ha minden OKÉ!------ -- ------ , akkor mi is maradunk magunknak. Küldöm tehát a csomagszállítót, küldj — főleg cigit! —, amit a pénz­ tárcád enged. Én vigyázok magamra, nyugodt lehetsz, de Te ezersze­ resen is! Sokszor csókollak és kérlek! Jánosod Valamiféle bölcset kellene mondanom az árván maradt férfi szobra „olvasata” után, de minden bölcsesség benne volt ezekben a sorokban. A nő egy idő után elfeledkezik arról, hogy Jánosának mi­ lyen kemény az ökle, más, kemény dolgok járnak fejében Jánosá­ val kapcsolatban, szerelmes leveleket írnak egymásnak, az év el­ telte előtt — talán hónapokkal — elhelyezkedik, amit eddig nem tett meg és talán megtörténik a csoda, annak ellenére, hogy ma­ napság ritkán akad össze csodával az ember fia, és egymást segítve leszoknak arról, hogy örökösen húsz forintot kérjenek tőlem. Előbb Jánosom, majd Marika. A költői kérdés — Mondd, élet volt az? — tekinthető az írás elején említett irigységnek a,.sőlt kappan” iránt. De ha visszakerül a sült kappan közelébe, ki tudja, mennyire undo­ rodik tőle Jánosom? E munka írása közben Barátom érkezik, izzadtan lezuhan a székre. — Jó hideg az üdítő, iszol egy kortyot? — kérdezem tőle, fá­ radtan int: hülye vagy! (Folytatás a 19. oldalon) �Krasznahorkai László Az ólból fölrepülni Nem volt könnyű. Annak idején még neki is két napig tar­ tott, míg végre rájött, hová tegye a lábát, miben kapaszkodjon meg, s hogyan préselje be magát azon az első látásra reményte­ lenül szűk lyukon, amely a ház hátulsó oldalán, az eresz alatt nyílt néhány hiányzó verébdeszka helyén; mostanában persze már egy fél perc volt az egész: kockázatos, de jól megválasztott mozdulatokkal ugrott fel a fekete ponyvával letakart farakás tetejére, megkapaszkodott a csatornavasban, bal lábát bedugta a nyíláson és oldalra csúsztatta, majd fejjel előre egy lendület­ tel bebújt, másik lábával elrúgta magát, s már bent is volt - a padlásnak e valaha galambok számára leválasztott részében, eb­ ben az egyszemélyes birodalomban, melynek titkát egyesegyedül ő maga ismerte csupán; itt nem kellett tartania bátyja váratlan és érthetetlen támadásaitól, arra pedig ösztönösen ügyelt, hogy hosszabb távolléttel ne keltse fel anyja, s nővérei gyanúját, akik — ha lelepleződne — kíméletlenül leparancsolnák innen, s akkor hiábavaló volna minden további erőfeszítés. Anyja odalent aludt a házban, nővérei ma nem jöttek haza ebédre sem, így aztán szinte biztos lehetett benne, hogy délután nem fogják keresni, hacsak a Sanyi nem, akiről sohasem tudták, éppen merre jár, s emiatt mindig váratlanul bukkant föl, mintha valami lappangó titok magyarázatát kutatná a tanyán, melyet csak ekképpen — hirtelen, meglepetésszerű támadással — lehetne leplezni. Tulaj­ donképpen nem is igen lett volna oka a félelemre, végül is sohasem keresték, sőt: inkább türelmetlenül ráparancsoltak, ma­ radjon távol, különösen akkor, ha vendég volt a házban. Ám egyik utasításnak sem tudott eleget tenni, sem az ajtó közelé­ ben nem maradhatott, mint ahogy azt sem tehette meg, hogy messzire elkóborol, hiszen tudta, bármikor szólíthatják (hogy: „Szaladj csak el egy üveg borért!”, vagy: „Hozzál csak, lányom, három pakli cigarettát, Kossuthot, nem felejted el?!”), márpe­ dig egyetlen elmulasztott alkalom és végérvényesen eltávolíta­ nák a házból. Mert csupán ez maradt; anyja ugyanis, amikor „közös megegyezéssel” hazakerült a városi kisegítő iskolából, konyhai munkára fogta, ám az elmarasztalástól való félelem miatt a tányérok széttörtek a padlón, a lábosokról lepattogzott a zománc, a sarkokban ott maradt a pókháló, a leves ízetlen, a paprikás sós lett, míg végül már a legegyszerűbb teendőknek sem tudott eleget tenni, és nem volt hátra más, mint hogy, ki­ zavarják a konyhából is. Ettől kezdve napjai görcsös várako­ zással teltek, a csűr mögé, vagy a ház végébe, az eresz alá hú­ zódott. Játékról persze szó sem volt; nem mintha nem lett vol­ na a keze ügyében egy hajasbaba, egy meséskönyv, vagy egy üveggolyó, melyekkel —, ha bárki idegen megjelent az udva­ ron, vagy ha ők odabentről egy ellenőrző pillantást vetettek rá az ablakból — fenntarthatta a folyamatos játék látszatát, ám az örökös készenlét miatt nem is mert, de jó ideje már nem is tudott volna elmerülni semmiféle játékban. Nem csupán azért nem, mert az erre alkalmas dolgokat bátyja pillanatnyi szeszé­ lye határozta meg, könyörtelenül megszabva, mit és mennyi ide­ ig tarthat magánál, de ennél is döntőbbnek bizonyult, hogy ját­ szani mintegy kötelességszerűen, önvédelemből játszott, hogy megfeleljen anyja s nővérei elvárásainak, akik inkább eltűrték, hogy nem „a korának megfelelő játékokhoz” ragaszkodik, mint­ sem, hogy el kelljen viselniük a szégyent, amint nap. mint nap „betegesen figyel és lesi minden mozdulatunkat”. Csak itt fönn, a néhai galambok nyugvóhelyén érezte magát biztonságban; itt nem kellett játszani, itt nem volt ajtó, amin „be lehet jön­ ni”, nem volt ablak, amin „be lehet nézni”, a galambok előreugró tetőablakára pedig ő maga rajzszögezett föl két, újságból kitépett színes fényképet, hogy „szép legyen a kilátás”: az egyik tengerparti tájat ábrázolt a lemenő nappal, a másikon hóborí­ totta hegycsúcsot lehetett látni, előterében egy figyelő szarvas­ sal. Huzat csapta meg a néhai padlásfeljáró felől, megborzon­ gott. Levette átázott mackófölsőjét, s egyik legértékesebb kin­ csét, a hátsókonyhai kacatok közül kimentett fehér csipkefüg­ gönyt terítette magára, inkább mint hogy lemenjen a házba, s felébressze anyját, valami száraz ruháért. Azt, hogy ilyen vakme­ ről lesz, akár még egy nappal ezelőtt is elképzelhetetlennek tartotta volna; de nem is sejthette, hogy mint egy robba­ násban, melytől nem leomlik, hanem fölépül valami, tegnap es­ tére megtisztulva, egy „csábító méltóságba vetett hittel” hajtja majd álomra a fejét. Néhány nappal ezelőtt már feltűnt neki, hogy bátyjával történt valami; másképpen fogja a kanalat, más­ képpen húzza be maga után az ajtót, s napközben erősen töp­ reng valamin. Tegnap reggel pedig odajött hozzá a csűrhöz, de ahelyett, hogy a hajánál fogva felállította vagy —, ami még rosszabb — megállt volna mögötte némán, míg csak ki nem tör belőle a sírás, zsebéből egy fél Balaton szeletet húzott elő, s a kezébe nyomta. Estike nem tudta mire vélni a dolgot, s még ak­ kor is rosszat sejtett, amikor délután Sanyi megosztotta vele „a legfantasztikusabb titkot, ami valaha is létezett”. Nem bátyja szavaiban kételkedett, sokkal inkább azt tartotta hihetetlen­ nek. hogy Sanyi éppen őt avatja be. „akire aztán igazán nem lehet számítani”. De a remény, hogy ezúttal mégsem egy újabb csapdáról van szó, erősebb volt a szorongásnál. Így Estike min­ denbe — feltétel nélkül és villámgyorsan — beleegyezett. Szé­ gyenkezve nyújtotta át húsvét óta összekuporgatott vagyonát a „holtbiztos kísérlet céljaira”, mert ezt a házba járó vendégek kétforintosaiból gyűjtött összeget amúgy is Sanyinak szánta, s ezt most mégsem vallhatta be. E szégyent az öröm, hogy végre részt vehet bátyja titokzatos kalandjaiba, azonnyomban el is mosta; arra azonban nem talált magyarázatot, mivégre ez a beavattatás, hogyan érdemelte ki ezt a veszélyes bizalmat, hiszen nem gondolhatja komolyan, hogy „a bátorság, a keménység és a győzelem parancsának” húga valaha is megfelel. Bár: nem fe­ lejtette el. hogy minden kegyetlen tettének mélyén ott lappan­ gott ez a magyarázat, hiszen néha, amikor beteg volt, Sanyi megengedte neki, hogy odabújjon hozzá a konyhai vaságyon, sőt, egy ízben azt is eltűrte, hogy átölelje, s úgy aludjon el. Amikor pedig évekkel ezelőtt apja temetésén megértette, hogy a halál, mely „az egyetlen út az angyalok közé”, nemcsak az Isten aka­ ratából történhet meg, hanem választható is. s ő akkor elhatá­ rozta, föltétlenül megtudja, hogyan is kell ezt végrehajtani, ak­ kor is bátyja világosította föl. Nélküle sohasem tudja meg pon­ tosan mit is kell csinálnia, mégha rá is jön valamiképp, hogy „a patkányirtó is megteszi”. És akkor tegnap hajnalban, ébredés után, amikor végre legyőzte félelmét és eldöntötte, nem halo­ gatja tovább, mert nemcsak látni, érezni is akarta, ahogy fel­ emelkedik a magasba, ahogy egy vonzás szélsebesen húzza föl­ felé. ahogy egyre messzebb és messzebb távolodik a földtől, és eltörpülnek a házak, a fák, a dűlők, a kanális, az egész világ odalent, aztán már ott is áll az Ég Kapujában, a lángoló vörös­ ben élő angyalok között —, akkor is Sanyi volt az, aki a pénzfa titkával visszarántotta őt e varázslatos, de félelmes röpüléstől, és aztán már alkonyatkor együtt — együtt! — indultak el, ki a kanálishoz, bátyja ásóval a vállán vidáman fütyörészett, ő meg pár lépéssel mögötte izgatottan szorította magához a zseb­ kendőbe kötözött vagyont. Sanyi szakszerű szótlansággal ásta ki a gödröt a partoldalban, s még azt is megengedte neki, hogy ő maga helyezhesse az aljára a pénzt. Szigorúan meghagyta, hogy az elvetett pénzmagokat reggel és este bőven meg kell öntöz­ nie („Különben kiszárad az egész!”), aztán hazaküldte, azzal, hogy pontosan egy óra múlva jöjjön vissza a locsolókannával, mert addig „bizonyos varázsszavakat” neki magának kell — teljes magányban! — ráolvasnia. Estike buzgón teljesítette a rábízott feladatokat, aztán nyugtalanul aludt, álmában elszaba­ dult kutyák üldözték, de reggel, amikor látta, odakint ömlik az eső, mindenre jótékony homály borult. Első útja a partoldalba vezetett, hogy a biztonság kedvéért meglocsolja a varázslatos veteményt, hátha még így sem kap annyi vizet, amennyire pe­ dig szüksége van. Ebédnél suttogva tudatta Sanyival, hogy még „semmi, de semmi nem látszik”, de bátyja kioktatta: talán há­ rom, de inkább csak négy nap alatt bújik a földből, előbb „sem­ mi esetre sem”. Ezzel vigyorogva elsietett hazulról (Érted egy­ általán, mit mondok, vízfejű?!”), Estike pedig elhatározta, söté­ tedésig —, hacsak nem muszáj — nem mozdul ki a padlásról. S most itt fönn, ki tudja, hányadszor hunyja már be a szemét, hogy lássa, mint „növekszik a fa”, hogyan lesz egyre sűrűbb a lombja, aztán hamarosan meghajlanak az aranyágak is attól a rengeteg súlytól, s ő egy napon a szakadt fülű kaskát — telidesteli! — megszedi, hazamegy, kiönti az asztalra...! Mekkorát 15 �ámulnak majd! Aznaptól a tisztaszobában alszik, a nagy ágyon a nagy dunna alatt, és más dolguk se lesz, csak megszedni reg­ gelenként a kaskát, és akkor már csak tánc lesz és rengeteg kakaó, és akkor aztán eljönnek az angyalok is, ott ülnek majd a konyhaasztal körül valamennyien... összeráncolta a szemöldö­ két („Várjunk csak!”), s előre-hátra hajladozva dúdolgatni kezdte: Tegnap az egy nap, ma az meg kettő, holnap az három, holnap meg holnap az négy! „Lehet, hogy már csak kettőt kell aludni?” — gondolta izgatot­ tan. ,De nem! — állt meg hirtelen. — Nem jó!” Kivette hüvelyk­ jét a szájából, másik kezét is előhúzta a csipkefüggöny alól, s megpróbálta ismét kiszámolni az ujjain: Tegnap az egy, ma az kettő, kettő meg egy az három, holnap, de hát holnap az három meg egy az négy! „Hát, persze! És akkor már lehet, hogy ma este! Ma este!” Odakint, a cserepekről lecsurgó víz akadálytalanul, szigorú, éles vonalban ért földet a Horgos-tanya falai mentén, egyre mélyülő árkot vájva a ház körül, mintha titkos szándék munkálna min­ den egyes esőcseppben, hogy előbb csak körülárkolják az épüle­ tet, elszigetelve lakóit a világtól, majd lassan, milliméterről milliméterre leszivárogjanak a sárba rakott alapkövekig az el­ lenséges földben, és alámossák az egészet; a könyörtelenül meg­ szabott időben aztán egymás után roppannak meg a falak, az ablakok, az ajtók kibillennek a helyükből, a kémény megdől és lezuhan, a falba vert szögek porhanyóssá, az ott maradt tük­ rök vakká válnak, hogy végül ócska tákolmányként elmerüljön az egész megroggyant épület, mint a léket kapott hajó, szo­ morúan hirdetve eső, föld és törékeny emberi szándék nyomo­ rúságos küzdelmének hiábavalóságát: a tető nem védelem. Alat­ ta szinte teljes volt már a sötétség, csak a nyiláson át szűrő­ dött be —, mintha köd gomolyogna — némi fény. Alattomos láz bújkált benne, fájt a feje, tagjai elnehezültek.S ahogy hirtelen „az ablakra” meredt, rádöbbent: mégsem várhatja tétlenül, hogy ez a baljós homály csak úgy magától kitisztuljon, megértette, hogy mindaddig, míg méltónak nem bizonyul bátyja megmagya­ rázhatatlan jóindulatára, csak azt kockáztatja, hogy végérvé­ nyesen elveszíti ezt a bizalmat, pedig Sanyit, mert ő ismeri a világ „győzelmes, kusza és ellenséges szerkezetét”, nem veszít­ heti el, nélküle vakon bolyong csupán harag és gyilkos szána­ lom, tékozlás és düh ezernyi veszedelme között. Kihúzta szá­ jából hüvelykujját, szorosabbra fogta magán a csipkefüggönyt, s járkálni kezdett a szűk helyen, hogy ne fázzon annyira. Mit te­ gyen? Hogyan bizonyítsa be, hogy képes a győzelemre? Tanács­ talanul körbenézett a padláson. A gerendák fenyegetően me­ redtek fölötte, a fából itt-ott ácskapcsok, rozsdás vasszegek áll­ tak ki. Vadul kalimpált a szíve. Ekkor zajt hallott odalentről. Sanyi? A nővérei? Nesztelenül leereszkedett a farakásra, s ami­ kor a konyhaablak homályos üvegén át meglátta Micurt, ahogy az asztal tetején vidáman lefetyeli az ebédről maradt paprikást, már tudta, mit kell tennie. Hangtalanul benyitott, a macskát ledobta a földre, majd leemelte a fogasról a zöld hálót, s hívogat­ ni kezdte: „No, gyere szépen!” Micur engedelmesen odasétált, s hagyta, hogy Estike beletegye a hálóba. Közönye persze nem tartott soká: ahogy a lyukakon kilógó lábaival nem talált szi­ lárd támaszra a levegőben, ijedten felnyávogott. „Nem hall­ gatsz el azonnal!” — sziszegte Estike, s gyorsan, lélegzetét viszszafojtva kilépett az udvarra, kezében a nyávogó szatyorral. Baj nélkül eljutott a sarokig, ott megállt, s mély lélegzetet vett; aztán futásnak eredt, mert érezte, körülötte minden ugrásra kész. S amikor végre — harmadszorra — sikerült feljutnia birodalmá­ ba, zihálva nekitámaszkodott az egyik tetőgerendának, mert tudta, alatta, a farakás körül tehetetlenül, vicsorogva —, mint éhes kutyák az elszalasztott zsákmány miatt — dühösen egymásnak rontanak a csűr, a kert, a sár, a sötét. Szabadon engedte Micurt, s a csillogó szőrű fekete macska előbb a nyiláshoz szaladt, majd 16 óvatosan körbeszaglászott a padláson; néha felkapta a fejét, be­ lefülelt a csöndbe, aztán odadörgölőzött Estike lábához. "Véged van — suttogta neki, s Micur barátságosan dorombolni kezdett. — Persze, védekezhetsz, ha akarsz, de úgyis hiába!” Letakarta a kijáratot, majd lassan a macska felé indult. Micur nem fogott gyanút, engedelmesen tűrte, hogy gazdája felemelje a magasba, s csak akkor próbált menekülni, amikor Estike levetette magát a földre, s vadul hemperegni kezdett vele egyik saroktól a másikig. Rémülten megmerevedett, de aztán kihasználta az első kedvező alkalmat, s karmait gazdája kezébe mélyesztette. Estike elszán­ tan nézte a sarokba menekülő Micurt, aki felborzolt szőrrel, ug­ rásra készen meresztette rá meg-megvillanó, különös szemeit. Mi­ tévő legyen? Megpróbálja mégegyszer? De hogyan? Ijesztő arcot vágott, s úgy tett, mintha rá akarna rontani a macskára, aki er­ re szinte átröpült az ellenkező sarokba. Aztán már csak egy-egy hirtelen mozdulatot tett — felrántotta a kezét, dobbantott a lá­ bával, közelebb ugrott hozzá —, mert ez is elég volt ahhoz, hogy Micur egyre kétségbeesettebben dobja át magát egy védettebb Faludi Ádám Nélkülem A száj bevallja hogy mekkora Az arc bevallja hogy pofátlan A fej elaggott istenek szociális otthona meséli a szem A láb szavatossági idejét térdig már lejárta és a kéz a fel-nem-támadási szerződést megkötötte Az illetékest azonban soha nem kérdezik meg Az újjászületésnapi köszöntőt évek óta hiába gyakorolja az árulások láttán mindig belesül �sarokba; mit sem törődve azzal, hogy testét felsértik a gerendák­ ból kiálló ácskapcsok, szögek, hogy teljes erőből neki-nekivágódik a cserepeknek, a szelemenfának, vagy a kijárat melletti deszkapalánknak. Halálos biztonsággal tudták mindketten, hol van a másik: a macska szemeiben megvillanó fény, teste tompa puffa­ nása alapján Estike mindig pontosan és villámgyorsan tudomást szerzett Micur pillanatnyi helyzetéről, öt pedig már az az alig ér­ zékelhető örvény is elárulta, melyet karjaival kavart a sűrű le­ vegőben. Az öröm és a büszkeség, mely fokról fokra növekedett benne, lázba hozta képzeletét, úgy érezte, már mozdulnia sem kell, hatalma elviselhetetlen súllyal nehezedik a macskára. Még nem tudott választani, de már látta önmagát, ahogy kiszúrja Micur rémült szemeit, amint egyetlen rántással kitépi a melső lá­ bakat. vagy egyszerűen felakasztja spárgával valamelyik ácska­ pocsra. Mereven figyelte a macska halálosan fénylő szemeit, s hirtelen mintha megroppant volna benne valami. E szemek, mintha reflektorfény vágna át a sötétségen, váratlanul bevilágí­ tották az elmúlt néhány percet, gyilkos birkózásuk hol széteső, hol összetapadó pillanatait, és Estike tehetetlenül érezte: ami oly Bókkon Gábor Két portré (S. É.) Magányát ágyról ágyra cipelte Azután a lepedők szájára tekeredtek Nem álmodott már esküvőről „Pedig az anyja milyen rendes” — mondták Soha nem sírt A temetésén illendően meglepődtek „Altatóval hát persze” Kevés virágot hoztak (D. G.) A szakosított anyai, majd a jegyesség felsőfokú oktatásának hatására sikeresen leszokott önmagáról. Híreket nem hallgat, mert sohasem közölnek használható ételreceptet. Véleménye szerint a havi 8000 különben is véd a bombázások és a szívinfarktus ellen. Távolabbi tervei: talán megtanul olaszul és férjének — reggel — jobb teát főzni. Két sor Fabábu fakardja fasebet ejt, Fasebből vér csöppen mégis. gyötrődve épült- föl benne, most egy csapásra összeomlik. Lát­ ta e fényben a. rémületet, a másik tehetetlen vergődését, a mármár önmaga ellen forduló kétségbeesést, az utolsó reményt, hogyha koncként kínálja fel magát, talán megmenekül. A geren­ dák, az ácskapcsok, az „ablak”, a deszkapalánk, a cserepek s a befalazott padlásföljáró megint beúsztak tudatába, de — mint egy parancsra váró fegyelmezetlen hadsereg — elmozdultak ki­ jelölt helyükről: a könnyű tárgyak fokozatosan távolodtak- a sú­ lyosak különös módon lassan közeledtek felé, mintha valamenynyien egy mély tó fenekére kerültek volna, ahová már nem ér el a fény, s ahol mozgásuk irányát, lendületük történetét súlyuk határozza meg. Úgy érezte, Micur máris úszni kezd felé a nehéz levegőben, tenyerében szinte ott volt a macska hevesen behorpadó-kitáguló hasfala, a horzsolások körül kiserkent vér. A szé­ gyen és a szánalom fojtogatta a torkát; tudta, győzelmét már nem teheti jóvá semmi. Ha elindul felé, hogy az ölébe vegye, hogy megsimogassa, Micur menekülni fog. S így lesz ez most már mindörökre: szemeiben kitörölhetetlenül ott marad e halálos ka­ land ijesztő emléke, hogy ezzel szinte kikényszerítse belőle a végső mozdulatot. Azt hitte eddig, csupán a kudarc elviselhe­ tetlen, most már értette, kibírhatatlan maga a győzelem is, mert e szörnyű birkózásban nem az volt a szégyenletes, hogy ő „ma­ radt fölül”, hanem hogy az esély hiányzott a vereségre. Átvillant rajta, hogy talán megpróbálhatnák mégegyszer („...Ha a karmai­ val... Ha megharapna...”), de hamar belátta, hogy nincs menekvés: ő az erősebb. Bőrét égette a láz, homloka verejtékezett. S akkor megérezte a szagot. Csak akkor jött rá, mi történt, amikor Micur — mert Estike tett egy bizonytalan lépést „az ablak” felé („Mi ez a bűz?”), s a macska azt hitte, gazdája újból támad — átsur­ rant a szomszédos sarokba. „Beszartál! — kiáltotta dühös szem­ rehányással. — Be mertél szarni!” A bűz egy pillanat alatt betöl­ tötte a helyiséget. Visszafojtotta a lélegzetét, s a kupac fölé ha­ jolt. „És még le is pisáltad!” Egy fadarabbal bekotorta egy új­ ságpapírba, s megfenyegette vele Micurt: „A legszívesebben megetetném veled!” Félretolt egy deszkát, és a bűzlő csomagot kihajította a nyíláson. Majd villámgyorsan (nehogy időt adjon a macskának a menekülésre) leereszkedett a farakásra és visszaigazította a deszkákat. „És én még sajnáltalak!” Lábujjhe­ gyen elosont a konyhaajtóig, arcát az üvegre nyomta. Hallgató­ zott. „Meg merem tenni. Igenis, hogy meg merem tenni.” Be­ nyitott, nesztelenül a spájzhoz ment. Halkan kinyitotta az ajtót. „Egy szaros dög. Igenis, megérdemli.” Leemelte a tejeslábast, teletöltötte a küszöb mellett a macskatányért, azután óvatosan, hogy ki ne lötyögjön a tej, visszamászott birodalmába. Megiga­ zította a deszkát, s szólongatni kezdte Micurt a vaksötétben. „Micur! Micur! Merre vagy? Gyere csak, kapsz egy kis cseme­ gét!” A macska a legtávolabbi sarokban lapult, onnan figyelte, amint gazdája benyúl az.„ablak” alatti gerenda alá, előhúz egy papírzacskót, szór valamit belőle a macskatányérba. Estike tett egy lépést felé. „Mi az, nem vagy éhes?” Hízelgő hangon szólon­ gatni kezdte, s ezzel annyit csakhamar el is ért, hogy Micur nem ugrott azonnal félre, ha gazdája közelebb lépett hozzá. S aztán eljött az alkalom: a macska — egy pillanatra behódolt ennek a hízelgő hangnak — hagyta, hogy Estike egészen a közelébe fér­ kőzzön, s akkor ő villámgyorsan rávetette magát, leszorította a padlóhoz, majd ügyesen, hogy karmait ne tudja használni, fel­ emelte, s az „ablak” alatt már előkészített tányérhoz cipelte. „Na egyél, egy kis csemege!” — kiáltotta remegő hangon, s egy erő­ teljes mozdulattal beleszorította Micur fejét a tejbe. Amikor végre eleresztette, maga sem tudta, megfulladt-e. vagy csak „tet­ teti magát”, mert úgy nyúlt el ott az üres macskatányér mellett, mintha már nem is volna benne élet. Lassan hátrálva a legtá­ volabbi sarokba húzódott, két tenyerével eltakarta a szemeit, hogy ne lássa ezt a fenyegető, halálos sötétséget, hüvelykujjait pedig a füleire szorította, mert a csöndből kerepelő, kattogó, rikácsoló hangok zúdultak rá. Ám nyoma sem volt benne sem­ mi rémületnek, hiszen tudta jól, az idő neki dolgozik: csak ki kell várnia, s e zaj magától elhal, amint a vezérétől megfosztott, lerongyolódott hadsereg is — rövid fejvesztett kavarodás után — megfutamodik a csatatérről, vagy ha már lehetetlen a mene­ külés, a győztes kegyeit keresi. Hosszú idő múltán, hogy az utol­ só puffanó hangot is felitta a csönd, nem téblábolt, nem kapko­ dott, mert pontosan tudta, hová kell lépnie, mozdulatai hibátla­ nok és célratörőek voltak. Megkereste a görcsbe merevedett 17 �macskát, s látótól kipirult arccal leereszkedett az udvarra, kö­ torságát. „Te... tudtad...?” „Mit, bogaram, mi a túrót...?” „Tud­ rülnézett, majd büszkén, boldogan elindult az Alsóúton a kaná­ tad... hogy....hogy a pénzmagok... sohase... sohase...?” Sanyi el­ lishoz, mert ösztönei azt súgták, Sanyit nyilván ott találja már. vesztette türelmét. „Na, ne akarjál már engem megetetni! Ko­ Az út nem volt ugyan hosszú, mégis jó időbe telt, míg célhoz rábban kell ahhoz felkelni, gyügyükém! Azt hiszed, beveszem, ért, mert minden harmadik lépés után elmerült a sárban, lábacs­ hogy te nem szórakoztál az egészen? — Gyufát húzott elő, s kái ide-oda csúszkáltak a nővérétől rámaradt nehéz bakancsban, tenyerével takarva meggyújtotta a csikket. — Marha jó, még ne­ ráadásul „ez a szaros dög” is egyre nehezebb lett, így folyton át ked áll feljebb. Ahelyett, hogy szépen megköszönnéd, hogy fog­ kellett vegye egyik kezéből a másikba. Kizárólag önmagát okol­ lalkoztam veled. — Hosszan kifújta a füstöt, hunyorgott. — Na, ta, amikor végre a kanálishoz ért, s látta, egy teremtett lélek most már elég, az ülés be van rekesztve. Nincs nekem időm itt sincs sehol. „Most aztán hol lehet?” A tetemet ledobta a sárba, veled diskurálni. Na, futás, csibém, futás!” S mutatóujjával meg­ megnyomkodta fáradságtól égő karjait, majd egy pillanatra bökte Estikét. „— Mi ez itt? Mi van a zsebedben?” Benyúlt a mindenről megfeledkezve, gyöngéden a vetemény fölé hajolt, kardigán zsebébe, s két ujjal előhúzta a papírzacskót. — Nofene! aztán csak állt elakadt lélegzettel ebben a félbemaradt mozdulat­ Micsoda ez itten? — felemelte s kibetűzte a feliratot. — Azanyád! ban, mint akit eltévedt golyó ütött szíven, mert a gondosan ápolt Ez patkányméreg! Elloptad a csűrből?! — Megropogtatta a zacs­ földkupac helyett, mint egy kiszúrt szem, most egy üres árok meredt kót. — Mire kell ez neked, gyügyükém, mondjad szépen a bácsi­ nak!— Majd hirtelen ötlettel visszadugta Estike zsebébe, s megfe­ rá. Kétségbeesetten levetette magát a földre és beletúrt az üregbe. Aztán fölugrott, összeszedte minden erejét, hogy képes legyen át­ nyegette az ujjával. — Rajtad tartom a szemem, vigyázz! El ne kiáltani az előtte tornyosuló éjszakát, de erőlködéstől eltorzult használd az egészet, mert kitekerem a nyakad! Na, nyomás, hangja (Sanyi! Sanyi, gyere...!”) beleveszett az eső és a szél le­ nyomás!” Estike kacsázó lábakkal futásnak eredt a Horgos-dűlő győzhetetlen zúgásába. Elveszetten álldogált a parton, nem tud­ felé, s ahogy többször is vissza-visszanézett, még látta, amint ta, merre induljon el. Aztán nekilódult a kanális mellett, de utolsót villan bátyja kezében a cigaretta parazsa, s ez a villanás pár lépés után visszafordult, és rohanni kezdett az ellenkező olyan volt, mint egy örökre eltávolodó csillag kihunyó fénye, az irányba, majd megint megtorpant, s a köves út felé fordult. Ne­ utolsó csillagé az égen, amelynek nyoma még Hosszú percekig hézkesen haladt előre, olykor bokáig süllyedt a néhol már szinte ott marad a sötét égbolton, hogy aztán hullámzó körvonalait is elmocsarasodott földbe. Elcsigázva ért a kövesúthoz, s amikor vé­ végképp feligya a súlyos éjszakai homály, mely most lecsapott rá, gignézett az elhagyott tájon — feje fölött egy pillanatra előbuk­ lába alól kioldotta az utat, s úgy érezte, tehetetlenül úszik ben­ kant a hold —, olyan érzése támadt, hogy rossz irányba indult ne, támasz nélkül, súlytalanul, s magárahagyottan. Csak akkor el, talán mégiscsak jobban tette volna, ha inkább otthon keresi mérsékelte kissé az iramot, amikor elérte a Horgos-dűlő elejét, előbb. De hát melyik úton induljon vissza? És ha elkerülik egy­ megállni azonban még ekkor sem tudott. A szél az arcába verte mást? És ha a városban van...? A láz egészen elgyöngítette már, az esőt, állandóan köhögnie kellett, a kardigán kigombolódott a távolban egy hunyorgó ablakszem vonzotta tekintetét. Tétován rajta. Sanyi ijesztő szavai akkora súllyal nehezedtek rá, hogy nem elindult, de alig tett néhány lépést, oldalról ráreccsent egy hang. is lett volna képes újból felidézni ezeket; figyelmét apró dol­ gok kötötték le: kioldódott a bakancsa... köhögnie kell... nem „Pénzt, vagy életet!” Estike ijedten felkiáltott, s futni kezdett. „Mi az, beszartál, mókuskám?” — folytatta a hang a sötétből, s vesztette-e el a papírzacskót... Mire elérte a kanálist, s megállt nyersen, szaggatottan felröhögött. De erre már a kislány ijedtsége a földúlt vetemény előtt, már különös nyugalom szállta meg. is elpárolgott, s megkönnyebbülve szaladt visszafelé. „Sanyi...! Igen, gondolta, igen, az angyalok látják ezt, és értik. Nézte a Gyere...! Gyere gyorsan! A pénz...! A pénzfát...! Sanyi lassan ki­ szétmálló földet az ágyás körül, megkötötte a fűzőt, begombolta lépett a kövesútra, kihúzta magát, s elvigyorodott. „Anyu kar­ a kardigánt, lábával megpróbálta betemetni az üreget. Megállt, digánja! Na, ezért úgy elvernek, hogy egy hétig nyomod megint abbahagyta. Oldalt fordult, s megpillantotta Micur kinyújtózott az ágyat, te gyogyós!” Bal kezét mélyen a zsebébe süllyesztette, tetemét. Szőre beitta a vizet, szemei üvegesen bámultak a sem­ jobbjában cigaretta égett. „A pénzfát...! Valaki...!” A fiú végig­ mibe, hasa furcsán megereszkedett. „Jössz velem." — mondta mérte Estikét, s a szemébe fújta a füstöt. „Mi újság a diliház­ csendesen, s felemelte a sárból. Magához ölelte, s megfontoltan, ban?” — Fölfújta az arcát, mint aki éppenhogy csak vissza tud­ határozottan elindult. Egy darabig a kanális mentén haladt, ja tartani a röhögést, aztán hirtelen megkeményedett a tekintete. • majd elfordult a Kerekes tanya előtt, s elérte a kanyargós pós„Ha nem tűnsz el innen azonnal, úgy képen csaplak, édesem, teleki-dűlőt, mely átszelte a köves utat, aztán már nyílegyene­ hogy leesik az a nyomott fejed! Még csak az hiányzik, hogy meg­ sen vezetett a Weinkheim-kastély romjai felé. Igyekezett úgy lássanak itt velem, aztán egy hétig rajtam röhög mindenki... Na, lépni, hogy a bakancs belső kérge minél kevésbé dörzsölje a sar­ tűnés!” Estike egészen mégrémült. Mi történt? Mi történhetett, kát, mert tudta, hosszú út áll még előtte: mire felkel a nap, a hogy Sanyi megint... Elkövetett valamit? Valami olyat, amit .Weinkheim-kastélyban kell lennie. „Igen — mondta halkan ma­ nem lett volna szabad? Megpróbálta mégegyszer. „A pénzmago­ ga elé — az angyalok látják ezt, és értik.” Békességet érzett ön­ kat is... ellop... ellopták...” „Ellopták! — kiálltotta megjátszott magában, s körülötte még a fák, az út, az eső, az éjszaka is — csodálkozással a fiú. — Nahát! És ki lopta el?!” „Hát, én nem valamennyien nyugalmat árasztottak. „Minden jó, ami történik.” tud... hát, valaki el...” Sanyi hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Nézte az út két oldalán menetelő kopasz akácfákat, érezte a sár „Hogy valaki ennyire bunkó legyen...! Ez egyszerűen... Ez egy­ különös, fojtogató szagát, és tévedhetetlenül tudta, hogy helye­ szerűen...! — Elvigyorodott, egészen közelhajolt a húgához. — sen és pontosan cselekszik. Most már látta, hogyan függenek öszAztán mit gondolsz, vízfejű, ki az isten lophatta el, mi?! Ennyi­ sze a dolgok; úgy érezte, az elmúlt nap eseményei már nem vé­ re gyügyü vagy?” Estike egészen összekavarodott. Rosszul látta letlenül és esetlegesen kapcsolódnak össze, mert közöttük az űrt volna? Eltévesztette a helyet? „Hogy állsz itt?! — reccsent rá a kimondhatatlanul szép értelem hidalja át. Azt is tudta, hogy fiú dühösen. — Húzd ki magad, mert kiverem a kancsi szemeidet, nincs egyedül, hiszen minden — apja, anyja, nővére, Sanyi, ezek komolyan mondom!” Estiké lehorgasztotta a fejét, a bakancsot az akácfák, ez a sáros út, ez az ég. ez az éjszaka — függ tőle, nézte, szalmasárga haja előre hullt, s eltakarta az arcát. Sanyi mint ahogyan ő is szinte csüng mindenen. „Micsoda ellenfél len­ dühbe gurult. „Mit ácsorogsz itt?! Tűnés innen! Világos?!” Vé- ne belőlem? Így csak az útjában vagyok.” Magához szorította Migigsimitotta pattanásos, pelyhedző állát, s idegesen felsóhajtott. curt, felnézett a mozdulatlan égre, aztán gyorsan megállt. „Ő „Na, idefigyelj! Kellett a pénz! Na, és akkor mi van? He? Az a nagyon erős. Majd onnan segítem.” Keleten lassan pirkadt már. pénz az enyém. Világos?” Estike ijedten bólintott. „Az a pénz... S mire a felkelő nap első sugarai elérték a Weinkheim-kastély az enyém is volt! — folytatta Sanyi felbátorodva, majd jó öt­ romos falait, s a réseken és a tátongó hatalmas ablaknyílásokon lete támadt. — Hogy merted eldugdosni előlem?! — S elége­ beáramlottak a kiégett, gyomos szobákba, Estike már mindent detten elvigyorodott. — örülj, hogy ennyivel megúsztad.” Estike előkészített. Jobb oldalára Micurt fektette, s miután testvériesen egyetértően bólogatott, s közben lassan hátrált, mert azt hitte, megfelezte a tartalmát, a papírzacskót a baljára rakta, egy kor­ bátyja meg fogja ütni. „Különben — tette hozzá diadalmasan — hadt deszkadarabra, mert biztos akart lenni abban, hogy Sanyi van egy teljes orizsinál borom. Na? Kérsz egy beöntést? Adok. figyelmét majd nem kerüli el. Ő maga középre feküdt, lábait Vagy egy slukkot? Nesze. — S felényújtotta a kialudt cigaret­ kényelmesen kinyújtóztatta, kifésülte homlokából a haját, hü­ tát. Estike gyámoltalanul érte nyúlt, de szinte azonnal vissza is velykujját a szájába vette, s lehúnyta a szemét. Nem volt oka kapta a kezét. — Nem? Így is jó.” A kislány összeszedte a bá­ nyugtalanságra. Tudta jól, hogy angyalai már elindultak érte. 18 �(Folytatás a 14. oldalról.) Mit csinálsz? — kérdezi. Gyorsan elmondom, s odanyújtom ne­ ki az eredeti levelet, majd miután kiröhögte magát — ismeri a kli­ entúrát —, beletúr a már elkészült kézirathalomba. Néha felvicsít. Aztán pénzt ad. régebbi adósságát rendezi. — Hálás téma, mi? — vigyorog mentében. Ma nem sakkozunk. Barátom felesége a kisfiával a város másik végén lakik, ő eb­ ben a végében, szüleivel. Nap mint nap meglátogatja őket. Hetente kétszer — rettentő magányában — lerészegedik, egy utat ismerve hazatalál, mint a szódásló. Azt mondja, ő nem alkoholista, ha meg is issza a napi liter vö­ rösborát. — Ha akarom, egy hónapig, egy esztendeig nem iszom! De mi­ nek akarjam? „Félek ettől a hajótól, mondja Primrose, a háború alatt mosógépgyáro­ sok dobták össze.” M. Lowry A Hegedűsben ebédelek. Talponálló, olcsó. A maguk éldegélő, sehová sem tartozó figurák étkeznek itt. Még nincs fél tizenkettő, de már vagyunk. Korombéliek, idősebbek. Mielőtt hozzálátnék tojásostésztámhoz, alacsony srác koppantja le tálcáját. — Megengeded, hogy ideálljak? — kérdezi. — Persze — bólintom. — Nem egyszemélyes egy ilyen könyöklő... Egy vállalati villanyszerelő naplójából 22-én délutános műszakba mentem. A mű­ helyben találkoztam munkatársammal és a nappalos ügyeletesekkel. — Mi ez a monoton csattogás? — kérdez­ te Géza bácsi. — Toldószinten a négyes kohó sátorventillátorja — mondta Pista bácsi. Később felmentünk megnézni, hogy mi van vele. A motorban szétesett a csapágysörétet tartó kosár, a golyók egyenetlenül szalad­ gáltak; a forgórészt a kuplung tartotta vala­ mennyire. A művezetőhöz mentünk, hogy le kéne cserélni a motort, majd ezután a rak­ tárba, ahol találtunk belőle egy olyan tar­ talékot. ami előzőleg a jelenleg lebontás alatt álló filterben forgott és a motordeklijén két helyen ujjnyi hosszúságú és vastag­ ságú hegesztővel égetett lyuk tátongott. Ilyen állapotban először is a műhelybe vittük ki­ próbálni. hogy üzemképes-e egyáltalán. Ki­ próbáltuk és jónak bizonyult. A művezető ezek után azt mondta, hogy nem tud laka­ tost adni, aki szét kuplungod, pedig említet­ tük neki, hogy így le fog égni a motor (ami másnap nyolc órakor meg is történt), kö­ rülbelül 6000 forintért tekercselik újra, s ezt a munkát egy másik cég végzi el rajta. Az „új” motort a helyszínre vittük, a la­ katosoknak. Másnap délelőttös voltam. Az az új motor megmaradt nekünk, mivel az éj­ szakás villanyszerelő nem kötötte be! Az előző motor kapocsdeklije csavarokkal együtt le volt szakadva, amiből arra követ­ keztettünk, hogy a lakatosok egyszerűen le­ lökték a motorállványról. Elvittük a mű­ helybe, majd másnap kocsira raktuk a rak­ tárnál, hogy elszállíthassák tekercseltetni. (Dátum nélkül) N. Józsi tegnap elmondta, hogy csapolófej már a múlt héten, csütörtökön se volt. Szólttak a raktárban, hogy hozatni kellene, a rak­ tár leveleit írt a szállításnak, hogy kocsi kel­ lene, a szállítás válaszolt levélben, hogy nem tud adni addig, amíg x alkatrészt nem ho­ zat a raktár. Ez péntek este volt. Hétfőn meghozatta a raktár a kívánt al­ katrészt, de azt még szerdáig sem szállítot­ ták ki. A kérdésre, hogy miért nem, azt fe­ Ismerem a srácot. Vasárnaponként a matinén meg a pályán szoktam találkozni vele. Egy öt-hat év körüli fia van. — Ne igyunk valamit? — kérdezi. Nyilván ismer ő is. — Aperitifnek — mondom. — De igyunk. Jó ötlet. Ebéd után átmegyünk a Fogaskerékbe. Egész idő alatt nagy pénzt jelentő újításáról beszél. Délutános, van még ideje, nekem meg csak időm van, meg a fülem, hogy figyeljek rá. — Nem tudod, az újítási díjból is levonják a gyerektartást? — kérdezi. — Kár lenne. Volt feleségem a bikájára költi az egész pénzét. Iszunk még egy sört, aztán indul a helyijárathoz, nézem a há­ tát. Kemény kis ember. Igaz, hogy albérlet, igaz, hogy három mű­ szak és hogy még nem szokott bele új életébe, nem is igen hiszi el, hogy kipenderítették és csak egy év telt el azóta, mégis kemény kis ember. Becsukódik mögötte a helyijárat ajtaja, majd két kilométerrel később kinyílik előtte, leszáll, kinyílik a gyárkapu, bemegy, kinyit­ ja öltözőszekrénye bádog ajtaját, átvedlik munkásba, eltölti az időt, megint átvedlik, helyijáratra száll, onnan le. közel az albérletéhez, kinyitja a kaput, majd külön bejáratú szobájának ajtaját, majd az ágyneműtartót, megágyaz. Az ágynemű hűvös, belefekszik. Feleségére gondol, és felesége bikájára, akire az asszony elkölti a gyerektartást. Aztán elalszik. Kemény kis ember. Kemény kis újító. Kemény kis tartalékos a föld­ alatti hadtest behívójára várva. lelte a szállításvezető, hogy még papíron nem jelezték neki az anyag megérkezését a raktárból. A csapolófej vajon mikorra ér ide? (Július 8.) A IV-es kohó néhány hete üzemel csupán, s ez alatt a konzolokat tartó bakelit sorban leégett a trafóról — örvényáram következ­ tében. Jelenleg a fázisokat a betonfal tart­ tja. Ma az áramváltónál volt egy kis zűr: a sorkapocs lazulása miatt lángra lobbant, amely aztán szép szürke füstöt eregetve el­ illant. Szintén mai esemény — igaz, a szálak a tegnaphoz kötik —, hogy B.-t, a vizesek fő­ nökét hajnali öt órakor behívatták csőtörés miatt. Ő kijelentette, hogy a hibát nem le­ het kijavítani, mivel az egy nagyméretű fém alatt fungál, amit kézi erővel lehetetlen eltá­ volítani. A szelei fővezetékben volt a törés, így az ügyeletes szivattyúházi dolgozónak meghagyta, hogy fürdés idejére nyissa még a csapot, hadd folyjon a víz, amerre akar, csak írja le az órát. Abban bízott, hogy így a fürdőig eljuthat a víz. Ez nem történt meg; a dolgozók für­ dés nélkül, füstösen, grafitporosan. olajosán voltak kénytelenek hazamenni. A követke­ ző műszak csak nagy rábeszélések árán volt hajlandó felvenni a munkát, de megígérték, ha fájrontra nem indul meg a víz, holnap feléje se néznek a gyárnak. V., az üzemvezető megijedt és reggel hét­ kor engem szalajtott ki az energiaosztály ve­ zetőjéhez egy levéllel. Felcsöngettem lakásán és átadtam az üze­ netet, mire ő lesétált az egy szinttel lejjebb lakó B.-hoz. B. elmondta azt, amit tudott és megnyugtatta, hogy telefonon beszél V.-val. Az üzemben a hangulat tovább romlott. N„ a csoportvezető jött, hogy adjunk neki gipszet, mert a csőtörés csak kb. harminc centiméterre van a talaj felszíne alatt és a víz a törés környékéről már magától el­ hordta a földet. B., dél felé egy félórára mégiscsak előke­ rült. Mosolyogva átadta a munkát a vízmű két emberének, majd eltűnt. A vízművesek egy-egy, másfél méteres szakaszt levágtak a törés két oldaláról, majd órákig álldogáltak csőhiány miatt. Végül valahonnan előkerült a megfelelő cső is. Szemmel láthatóan nem nagy örömmel, de végül is leszabták a meg­ felelő méretet a toldáshoz. így műszak végére lett víz a fürdőben — igaz, csak hideg... Onagy Zoltán (Július 10.) Hová tűnnek az izzók? A kérdés régóta foglalkoztat, mivel az én műszakomban nagyritkán, ha kell egyet, vagy kettőt kicserélni. Ma végre rájöttem erre is. Géza bácsi helyett K. Béla volt délután velem. Két óra után rögtön a laborba men­ tünk: visszaraktuk egy ventillátor biztositékját. Miután végeztünk, a csoportvezetőnőnek adott egy izzót mérőpohárért cserébe. Később a raktár irodájában elpasszolta a zsebében dudorodó másik égőt is egy toll­ betétért. A nap folyamán bárhová mentünk — ahol tudtak adni valamit —, kitömte zsebeit iz­ zókkal és a helyszínen lekenyerező gesztus­ sal osztogatta. Az egészben az a mulatságos, hogy ma az irodaházban is megfordultunk és távozáskor a takarítónő énrám támadt, mondván, ellop­ tam egy tekercs vécépapírt. Egyébként tegnap Géza bácsinak is majd­ nem sikerült bepöccentenie. Nem az volt a probléma, hogy a toldószinti darura nekem kellett felmászni, hiszen azt már megszok­ tam, hanem, hogy „bunkó módra” még rám is kiabált: „Készen vagy már, te lajhár?! Meddig várjak? Mozogj, mert ránk estele­ dik!” Erre mit mondhat az ember? Káromkodik. Mert kinek van kedve lassan szöszmötölni olyan füstben, hogy ha a kezét kinyújtja, nem látja az ujjait...? Persze, lentről ki­ abálni valamivel könnyebb. (Július 13.) E hó tizenkettedikétől érvénybe lépett az ötnapos munkahét. Ennek következménye az, hogy az irodistáknak, akik eddig negyedhá­ romig dolgoztak, tíz perccel meghosszabbo­ dik a munkaidejük. A villanyszerelőknek és más szakmunkásoknak, akik egy, illetve két műszakiban dolgoznak — húsz perccel. A há­ rom műszakosoknak pedig, akik eddig négy nap után váltottak műszakot, most öt na­ pot kell hetenként ledolgozniuk. A munkás­ buszokat visszatartják, haza tehát senki sem menet előbb, hacsak nem helybeli lakos. Így húsz perccel minden dolgozó műszakja meg­ hosszabbodik. Ritkán, de előfordul, hogy egy héten négy napot kell csak ledolgoznunk, ám az is előfordul, hogy hatot. Az általános öt nap talán nem is lenne rossz, ha szinte, majdnem minden szombat és vasárnap bele nem esne. Ráadásul a kohók mellett hatvanhetven fokos melegben kisugárzásnak, füst- 19 �nek és mindenféle ártalomnak kiszolgálta­ tott dolgozók átlagkeresete, nem haladja meg a 3300 forintot sem. (Dátum nélkül) Az üzem fizikai és szellemi dolgozóinak megoszlási aránya ötvenszázalékos. Itt jön az, hogy jó néhány olyan nevet ismerek, mint a haveromét, aki fizikai állományban van, de irodában dolgozik, a szállításnál, vagyis nem dolgozik. Saját bevallása szerint a hó ele­ jén és végén van munkája — négy hétből három kihasználatlanul telik el. (Tavaly nyáron az üzemben, a Központi Bizottságtól volt lent egy fejes. Előző nap és aznap félgőzzel üzemeltek a kohók, hogy ne legyen annyira meleg!) (Augusztus 26.) H.-nétól hallottam, az üzemi négyszögben szó esett arról, hogy a T.-i gyáregységet be kell zárni, mivel a várost nagymértékben szennyezte füstjével, de állítólag gazdasági szempontok is közrejátszanak az ügyben. Az I.-es alapszervezeti titkár megorrolt a bizottsági titkárnőre, mivel az nem őt tá­ mogatta a huszonötezer forintos üzemi se­ gély elosztásánál. Hárman pályázták meg az összeget, ő és az öccse, akivel közös erőből ikerházat építe­ nek — a ház eddig kilencszázezer forintban van, de még csak a falak felhúzásánál tar­ tanak —, valamint egy cigányasszony, aki egy szoba-konyhás lakásban él négy gyereké­ vel, s arra kéri a pénzt, hogy nagyobb ta­ nácsi lakásba költözhessen. H.-né, az utóbbit támogatta. (Dátum nélkül) Tizennyolc órakor jött egy kőtörő, hogy nem jó a rosta. Kimentünk a helyszínre. Ki­ derült, hogy már tizennégy órától áll, s mindössze a biztosítékot kellett cserélni. Tizenhét óra körül találkoztam a kőtörők­ kel a metallacsarnok mellett, ahol szemmelláthatóan csak ténferegtek. Augusztus harmadikán kezdték meg a né­ gyes kohó átépítését, amit negyven napra terveztek. Már majdnem két hónapnál tar­ tunk és a befejezés még mindig sehol. Az új kohó lengyel gyártmány. (Szeptember 20.) Ötödikétől hetedikéig szabadságot igényel­ tem, elsején szóban — mivel folyamatos mű­ szakban dolgozok. Az üzemvezető elutasított azzal az indokkal, hogy "most ő kinek mond­ ja, hogy jöjjön be helyettem hét végén”. Má­ sodikán „írásba fektettem” a szabadságigénylést, amit szóban szintén elutasított. Erre kijelentettem, hogy csak akkor fogadom el azt, ha papírra írja, hogy „elutasítva”. Ab­ ban az esetben viszont kénytelen leszek a szakszervezethez fordulni, mivel a vállalati munkatörvénykönyv kimondja, hogy három nappal előbb jelzett szabadságigény esetén a vállalat köteles gondoskodni a helyettesí­ tésről. Géza bácsinak is megemlítettem az ügyet, mire ő eléggé kifakadt és nevetségesnek ne­ vezte a hétszentséget. Az üzemi demokráciá­ ról meg az volt a véleménye, hogy többet beszélnek róla, mint amennyit tesznek érte. Kis idő múlva aztán szódabikarbónát kellett bevennie, mivel fájni kezdett a gyomra. Ké­ sőbb még elmesélte, hogy a tanácselnöki po­ zíciójáról is éppen ezért kellett lemondania, mert minden kis izgalom ilyen következmé­ nyekkel járt Engesztelésül a majorszigetet (a műhely közepén levő villamoskacathalmazt) többékevésbé megsemmisítettem reggelig... (Dátum nélkül) Ma volt az ifjúsági parlament. Az elnök köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte az 20 igazgatót, hogy olvassa fel a beszámolót. Mi­ után ez megtörtént, az elnök szünetet ren­ delt el; ezalatt mindenki elfogyaszthatott két szendvicset és egy üdítőt. Elsőként a KISZ-bizottsági titkár(nő) szó­ lalt fel. aki beszédében „a XII. kongresszus határozatainak vállalati szántén való érvé­ nyesítéséről” beszélt, majd a fiatal műszaki­ ak tanácsának eddigi sikertelen beindítására tett újból javaslatot. A vállalat vezetését kér­ te. hogy konkrét feladatokban határozza meg a KISZ vállalaton belüli tevékenységét. Erő­ síteni kell a KISZ iránti bizalmat. Meg kell fogalmazni a problémákat, és közös erővel keli keresni a megoldást, szorgalmazni a vál­ lalattal közös megmozdulásokat. Kevesebb, de jobb szabadidős-programot, KlSZ-megmozdulást stb. A beszámolót a KISZ elfogadta és az 1982 —84-es intézkedési tervhez a fent említett ja­ vaslatokat csatolta. Ezután felszólalt az üzemi szakszervezeti titkár. Részletezte a vállalati szakszervezet, a szakmunkás-utánpótlás helyzetét, s mind­ ezekhez a szociális feltételek biztosítását ja­ vasolta. Szólott továbbá a házon belüli to­ vábbtanulás lehetőségéről, az ehhez kapcso­ lódó juttatásokról, valamint a nem kampány­ szerű ifjúságpolitikát szorgalmazta. Hiányol­ ta a törvények és határozatok végrehajtását. Az I-es KISZ-alapszervezet titkára a válla­ latnál dolgozó fiatalok problémáiról beszélt. Elfigyelte, hogy a lakatosoknál például a fiatal dolgozók állandóan bent bujkálnak a kohókban, míg az idősebb szakik kint üldö­ gélnek a jó levegőn és beszélgetnek. Nagy­ ritkán, ha a főnökük feljön, ők is a fiatalok mellé ugranak és úgy tesznek, mintha ki tudja, milyen nagy munkában volnának. Fiatal tár­ saikat —, ha szólnak — azzal intik le, hogy ők már megmutatták, most őrajtuk a sor. Ráadásul a munka elosztása egyáltalán nincs arányban a bérek elosztásával. Cso­ dálkoznak, hogy a fiatalok nem maradnak hosszú ideig az üzemnél...? Tmk-esztergályos, KISZ-bizottsági tag: „Az ember őszintén nem mondhatja el a véle­ ményét, mert ez azzal a következménnyel jár, hogy hosszú ideig kimarad a bérfejlesz­ tésből”. �Autószerelő, leendő II-es alapszervezeti titkár: A Március 15-e brigádról beszélt, s annak jó munkájáról. Megtiszteltetésnek ér­ zi, hogy befogadták. Előző vállalatánál csak az volt a dolga, hogy focizzon, a szakmáját egyáltalán nem ismerte. Elmondta, hogy itt az „öregek” példamutatóan dolgoznak, lehet tőlük tanulni. Új, alig kéthetes párttitkár: Először egyet­ értett az intézkedési tervvel, s hangsúlyozta, hogy azt kedvező alapnak tekinti az elkövet­ kező évekre. Majd kiemelte a gazdasági, po­ litikai építőmunka jó feltételeit az üzemnél. „Reális képet kell alkotnunk — mondta — a fiatalokról, és védeni kell őket szélsőséges nézetektől.” Továbbá beszélt a vállalat gaz­ dasági helyzetéről, a gazdasági feladatok vég­ rehajtásában való részvételről. A végzett munka elismerésével folytatta, s kijelentet­ te: a többség becsülettel végzi munkáját, de egyes személyek hátráltatják. Bérezés tekin­ tetében javasolta a korosztályok közötti meg­ különböztetés eltörlését, mondván, a bér függ­ vénye legyen a teljesítmény. A KISZ-ről el­ mondta, hogy annak rossz kapcsolata van a szakszervezettel, s hibájául az érdekképvise­ letnek „nem megfelelő gyakorlását” emel­ te ki. Végül az igazgató értékélte a hozzászóló­ kat, majd a szakmai utánpótlás problémájá­ ról, a köztudat formálásáról (stb.) beszélt. Az elnök szerint az 1978-as parlament — a résztvevők és hozzászólások arányát te­ kintve — a jelenleginél sikeresebbnek mond­ ható. (Szeptember 28.) A filter lebontását megkezdték, mivel a füstleválasztó nem vált be. Felépítését egy belga, egy francia és egy csehszlovák cég pá­ lyázta meg; a belga cég azt ajánlotta, hogy nyolcvanmillió forint értékű valutáért felépí­ ti a füstleválasztót, és ha az nem válik be, a saját költségén lebontatja. Az üzemnek nem volt megfelelő értékű valutafedezete, nem tudta tehát elfogadni az ajánlatot, így a csehek építhettek szintén nyolcvanmillióért, de az összeget rubelben kapják. Kéthónapos üzemeltetés után le kellett állítani a filtert, mivel az üzem „füsthozama” csöppet sem csökkent. A gyár pert indított a csehek ellen. A pert az utóbbiak nyerték. (Dátum nélkül) Munkatársaim a hajamra pályáznak: néhányan meg szeretnének nyírni. Csak arra vár­ nak, hogy egyszer éjszakás műszakban el­ aludjak... Szepesi József Salgóbánya '82 Az út szélén fagyott sárral keveredett, je­ ges hókupacok. A február végét meghazud­ toló, metszően hideg szél zörgeti a dermedt gesztenyefák ágait. Nem kifejezetten sétálgatásra csábító az idő, de szorosabbra tekert sállal, behúzott kalappal azért ki lehet bírni. A nyáron dús lombok alatt megbúvó tele­ pülés képe most nem mondható idillikusnak. A KISZ-tábor felé vezető utat övező erdő­ szél elsárgult bozótja nem rejti el az eldobált pléhdarabokat, sparheltlábat, építési törme­ léket. A szemétgyűjtő vastartály felcsapott ajtajával üresen árválkodik, a mellette dom­ boruló szeméthalom porát akadály nélkül ra­ gadja magával a szél. A partoldalban amo­ lyan bányászosan összeácsolt verem küzd az enyészettel, düledezik, omladozik. Valaha gazdája verítékkel bespájzolt élelmét védte a nyári hőségtől, a tél fagyától. A bányász­ kolóniák képéhez úgy hozzátartoznak ezek a pincék, mint falusi udvarhoz a gémeskút. Pár lépéssel arrébb, valami vasfedelű ak­ nából, szitkozódó asszonyhang hallik fel, majd kikászálódik lilára dermedt kezű gaz­ dája is: — Verné meg az isten, aki ilyen munkát végez. Egész télen ezt csinálom. Itt kell el­ zárnom a. vizet, másképp szétfagy az udva­ ron a csap, amit tavaly csinált az ingatlan. A főelzárót, ahelyett, hogy a földbe süllyesz­ tették volna, kívülre szerelték, mindig elfagy az egész. Megyünk lefelé a meredek oldalba épített betonlépcsőn. A hófoltok között tyúkok kapirgálnak a szemétben. Rogyadozó ólak kö­ zötti eljegesedett ösvényen óvakodunk a ré­ gi kolóniaépület udvarára. A csúszásra fi­ gyelmeztető intelem mellett talán egy kis hamu sem ártana ennek a jeges lejtőnek. Az udvaron az alkalmi segítőtársak: egy asztmától fulladozó nyugdíjas és egy fiatal­ ember. Éppen befejezték a munkát, mára si­ került vizet nyerni. Amíg tart a fagy, napon­ ta kezdődik minden elölről. — Be kéne talán szalmafonattal burkolni?! — Megette a fene az egészet. Nem segít minket a tanács, pláne amióta a városhoz csaptak. Leszerelték még azt a villanyt is, ami azelőtt legalább idevilágított. Most meg csak botorkálunk. Még elkísér egy pár métert, elindít a job­ bik úton. Köszönés közben majd hanyatt vá­ gódok. — Mondtuk már százszor, hogy erre is jár­ jon a hókotró, de beszélhet az ember. — Hal­ kul mögöttem lassan párával kísért hangja. A rozoga ólak, kalyibák tetején mindenütt Vastag hóréteg terpeszkedik. Három-négy csa­ lád otthona ez a zord hegyoldal. Már régen arrébb költözhettek volna, de ragaszkodnak hozzá, itt élték le életük javát. A lakbér ha­ vonta hat forint. * — Ide pöfögött be azelőtt a fogaskerekű kis­ vasút — világosít fel alkalmi kísérőm. Az ütött-kopott kerítéssel körülvett park szélén egy téglaberakásos kis épület: ez volt a vég­ állomás. Arrébb az évek óta használatlan strand medencéje fagyoskodik a téli délutá­ non. Egy hatalmas betonaknából víz zuhogásának zaja üti meg a fülemet. — Nem szennyvízakna ez kérem. olyan nincs nálunk. Kristálytiszta bányavíz ömlik itt évek óta a vakvilágba. Azelőtt egy része legalább a strand medencéjébe került. Néznék a víz nyomába de csak egy szakadékos mély árok tátong előttem, s pere­ me szeméttel jócskán feltöltve. Távolabb alattunk Zagyvafő, jobbra a Boszorkánykő (vagy ahogy itt mondják: Kis Salgó), feny­ vesek Zöld foltjai mindenütt a kopár lombjavesztett erdők között. A völgyet megüli a vasötvözetgyár szürke füstje, de felette ki­ emelkednek a távoli hegyek csúcsai. Megkapó panoráma — vegyes érzelmeket keltve. — Amott lejjebb, a Kis Salgó felé is van még néhány ház, szép nagy kertekkel. Lak­ ják is még, de inkább csak nyáron. Ilyenkor, pláne este, nem gyerekjáték ezen az úttalan úton odajutni. Van, aki megvette a részét, a többi az ingatlané. Azóta is vitatkoznak, ki járt rosszabbul. Mellettünk öntöttvas nyomókút. Kíváncsi­ ságból megnyomom, meg se nyikkan. A tél beállta óta nem sok víz csuroghatott belőle. Csakúgy, mint a telepen levő jó néhány tár­ sából. Hogy egyébként merre folyna el...? így legalább nem nyílik a „közműolló”, aho­ gyan hivatalosan nevezik a vezetékes vízel­ látás és csatornázatlanság közti aránytalan­ ságot. * Kolóniasor. A házak egy része, ahogy an­ nak idején megépítették. Néhányat közülük felújítottak, az ablakok nagyobbak lettek, garázs is került az udvarba. Egyébként kis­ kert, nyárikonyha, baromfiólak. A gyümölcs­ fákon madáretetők — feketerigókkal, pin­ tyekkel, verebekkel. A régi kerítések falécek­ ből, helyenként foghíjasok, az újak betonoszloposak. dróthálósak, legtöbbjét felül szö­ gesdrót zárja. A pléh háztetők jól állják a havat, Szlovákiában az új épületeket is ezzel fedik a hegyvidékeken. Zöldes patinájukkal belesimulnak a tájba. De kékre, rózsaszínre festve, vagy rozsdásan, lyukacsosan: hát nem a legszebb látvány! Azt mondják a rendbe hozott házak lakói, nem cserélnének a városiakkal. Csakhát egy kicsit jobb lehetne az úttest, a járda, no meg az utcában szétfolyó szennyvíz bűzétől megszabadulhatnának! A közelmúltban egy építészeti folyóiratban olvastam — és képeken láttam —. hogyan újítják fel Finnországban, Hollandiában a régi munkáskolóniákat. Már amelyik arra érdemes. Gazdaságosnak tartják — és nem éppen csúnya látvány! Ha az ember végig­ néz egyik-másik salgói kolóniasoron, az az érzése, talán ebben is lenne fantázia. A rend­ be hozott házak példája már bizonyítja. És talán Hollókő is. Élő kolóniaskanzen? Üdü­ lőfalu? * A telep körül hétvégi házak sorakoznak. Fából, kőből, kicsik, nagyok, lapos és „al­ pesi” tetősek (az Alpokban ilyet sehol sem látni). Egy dologban hasonlítanak egymáshoz: mind az utóbbi tíz évben épült. Gazdáik jól érzik itt magukat. Megmunkált kertek, gyü­ mölcsösök árulkodnak a kikapcsolódást je­ lentő szorgos munkáról. Az év jó részében üresen állnak. Vendégfogadásra nem alkal­ masak — többek között a közművesítettség híján. A kerítések masszívak, változatosak, aszerint, ki milyen bontott anyagot tudott szerezni. A kapukon belül rend, azon túl meg már az erdészet, vagy a tanács illetékessé­ gére lehet hivatkozni. A telepiekkel a kap­ csolat? Hát csak úgy megvannak egymás mellett. Legyen mindenkinek a saját baja a gondja. A futball pálya az ottmaradt kapufákról is­ merhető fel: a vadrózsa és kökénybokrok lassan visszahódítják a természetnek. Üdü­ lés és sportolás, társas kikapcsolódás? Isme­ rősen hangzó, itt mégis üresen csengő szó­ kapcsolatok. — Lebontották még a kuglizót is, pedig a telepiek ragaszkodtak hozzá. Talán valaki­ nek jól jött az a kis faanyag. * Este találkozás a város vezetőivel a kultúrházban. A telep lakosságának összetéte­ lét tükrözően idős emberek vannak túlsúly­ ban. A városközpontba költözött Gyermekés Ifjúságvédő Intézet hátrahagyott épületei­ nek sorsa az érdeklődés középpontjában. Az idősek a vele együtt megszűnt kedvezmé­ nyes étkezést sajnálják, a fiatalabbak az ő társadalmi munkájukkal épült ház sorsáért aggódnak. Az elképzelések még nem kiková­ csoltak, de az érintettek abban egységesek: ne álljanak sokáig üresen és a döntés előtt őket is kérdezzék meg. A kenyér-, a tej-, a zöldségellátás, a hely­ ben foglalkoztatás lehetősége, olcsóbb busz­ bérlet a nyugdíjasoknak: mind fel jegyzen­ dő kérdések. * A bányatelep él, megújulásban vajúdik. Az egyik végén úttörőtábor, a másik végében az ország egyik legkorszerűbben megépített KISZ-tábora, fedett uszodával, tornaterem­ mel, kultúrteremmel — és sok-sok fiatallal. — Higgye el, ebből nekünk semmi hasz­ nunk sincs. A belépés a salgóiaknak tilos. Az úttörőknek is. Akár a moziról, akár a tornateremről, vagy uszodáról van szó! A vajúdást avatott kézzel, átgondolt, öszszehangolt tervezéssel, az értékek megóvá­ sának, átmentésének és közös kihasználásá­ nak jegyében szüléssé kellene segíteni. Fancsik János 21 �HAGYOMÁNY Nógrádi boszorkányperek Vannak az emberi társadalom fejlődéstörténetében olyan szociá­ lis jelenségek, amelyek embertelensége és érthetetlensége századok múltával meghökkent, de egyúttal megismerésre is sarkall. A kan­ nibalizmus, az emberáldozatok, a boszorkányégetések, a kirakatperek esetei olyan társadalmi jelenségek, amelyekben az egyén az adott hit- és eszmevilágú, tudásszintű társadalom áldozatává válik, ami­ nek eredménye a közösség megnyugvása, biztonságérzetének növe­ kedése. A középkorban és az újkor elején a boszorkányperek hullá­ ma öntötte el Európa országait. Hacsak harmadfélszáz évet me­ gyünk is vissza az időben, azt tapasztaljuk, hogy ha egy-egy közös­ ségen belül valakire a boszorkányságnak a gyanúja esett, akkor an­ nak (de még családjának is) attól a pillanattól fogva üldöztetések­ kel, meghurcoltatásokkal, megkínzatással és gyakran a máglyahalál­ lal kellett szembenéznie. S mindenképpen számolnia kellett azzal, hogy a társadalom kiközösíti, ha életét meg is hagyja. Így volt ez egész Európában, elsősorban Nyugat-Európában, szerte Magyaror­ szágon és megyénkben is. Bizonyítják azok a törvényszéki, egyházi, úriszéki jegyzőkönyvek, amelyek ránkmaradtak, megőrizve elődeink boszorkánypereit. Századok múltával az emberi elme, tudással felvértezve, újra felfedezte a boszorkányokat és pereiket. A dokumentumok értékes forrásai lettek a néprajznak, művelődéstörténetnek, nyelvészetnek, jogtörténetnek, de még a pszichológiának és az orvostudománynak is. Már a századelőn megindult a gyűjtésük. Komáromy Andor kí­ sérelte meg először Magyarország boszorkánypereit összegyűjteni, azonban munkáját az első világháború megszakította. Utána csupán szórványosan jelentek meg gyűjtemények e perekből. Újabban Schramm Ferenc tette közzé, mintegy Komáromy könyvének folyta­ tásaként, a magyarországi boszorkánypereket, amelyek között Nóg­ rád megyeiek is vannak. Azonban levéltáraink, múltunk gazdag tár­ házai, mindig rejtenek a böngésző-kutató ember számára új felfedeznivalót. Így áll a dolog a boszorkányperekkel is. Milyen jellemzői voltak egy megyebeli boszorkánynak? A válasz előtt az európai boszorkányfogalmat, valamint a pogány magyar hit­ világot érdemes kevés szóiban bemutatni. Boszorkányokat az ókor­ ban is ismertek, s talán azóta, hogy az embernek ismerete és fantá­ ziája lett. Az első kevés volt a környező világ és a vele történő ese­ mények megmagyarázásához, a másik segített, amennyiben a ma­ gyarázatot a fantasztikumban találta meg. Európai boszorkányokká a pogány hit makacs gyakorlói váltak. Főleg nők, akiknek ősi szer­ tartásai egyre érthetetlenebbeknek, titokzatosabbaknak tűnhettek az új hit. a kereszténység szemében. Legfőbb jellemzői voltak: szövet­ ség az ördöggel, részvétel a boszorkányszombaton, seprűn repülés, boszorkányjegy (anyajegy) megléte, paráználkodás az ördöggel, a boszorkánybalzsam összeállításának ismerete. Üldözésük Európában, főleg Nyugat-Európában az 1484-es pápai bulla után hatalmas mére­ tűvé duzzadt. Egész falvak hamvadtak el a máglyák tüzében az in­ tézményesített boszorkányüldözés „eredményeként”. Honfoglaló őseink gazdag hitvilággal érkeztek új hazájukba, a Kárpát-medencébe. Hitük természetfeletti erőivel sámánok, táltosok, boszorkányok voltak kapcsolatban. Mivel a természeti jelenségeknek kellő ismeret híján a természetes magyarázatát nem tudták adni, ezeket a természet törvényein felül álló szellemek jó vagy rossz aka­ ratával hozták összefüggésbe. E szellemekkel szertartások, révülé­ sek, imák által jutott kapcsolatba a sámán, táltos, vagy a boszorkány. A magyarság megkeresztelkedésével nemcsak új rítusokhoz, új imákhoz, új szertartásokhoz kellett alkalmazkodniuk a pogány hitű magyaroknak, de új babonákhoz is. A régi viszont nem tűnt el teljesen, hanem beleolvadt az új, a győztes hitvilágba. Ebből a szempontból figyelemre méltóak Szent István és Kálmán király törvényei: mindkét királyunk külön rendelkezett a keresztény nyu­ gat-európai értelemben vett boszorkányokról és külön a bűbájosok­ ról, ördöngősökről, a pogány hit gyakorlóiról. Ezek után a feltett kérdésre visszatérve azt válaszolhatjuk: me­ gyénk boszorkányai inkább vajákosok. bűbájosok, ördöngősök, látók, nézők, varázslók, garabonciások, vagyis az elpusztult pogány hitvi­ lágunk táltosainak, sámánjainak elkorcsosult utódai voltak, akiknél alig lehet fedezni az Európában általános, előbb felsorolt jellemzőket. (A továbbiakban tehát a boszorkány szót a fenti értelemben hasz­ nálom.) Jó vagy rossz cselekedeteik a mindennapi élet tárgyait tet­ ték hasznavehetetlenekké, vagy tették átlagosnál nagyobb hasznot hajtóvá. Hatalmukkal „képesek voltak” végtagokat kitekerni, meg­ zsugorítani. általában megbetegíteni, gyermeket éjjel földhöz csapni, kísérteni állattá változva, főként fekete macskává, tehenek tejét vé­ ressé tenni vagy elapasztani, férjhezmenést megakadályozni, vagy 22 épp ellenkezőleg segíteni, elvesztett állatot megtalálni, tolvaj embert kinyilatkoztatni. Szinte valamennyi boszorkány kitűnt azzal, hogy sokkal több teje-vaja volt, mint szomszédainak. Cselekedeteik indítóoka az egykorúak tanúvallomása szerint vagy az volt, hogy valaki megtagadta valamely kérésüket (ilyenkor aztán bosszút álltak), vagy valaki megkérte őket, segítsen gondjabaja megoldásában. Idézet az első esetre egy 1714-es perből, amelyet a Patakon lakó Zsiga Örzse ellen indítottak, s amely során az egyik tanú szerint így bosszulta meg a kérés megtagadását az említett Zsiga Örzse: „Ez előtt egy esztendővel Zsiga Örzse hitta a fatenset (tanút) magával kendert áztatni, aki hogy el nem ment véle, követ­ kezendő éccaka a pitvarban az ágyon, azhol csak maga hált, Zsiga Örzse képében megszorítván kegyetlenül kínzotta és csigázta, mond­ ván; miért nem jöttél ennekem kendert áztatni? Mely csigázás mi­ att egész karácsonyig fel nem vehette magát”. Egy másik eset 1718ból Herédről, Molnár Kata peréből. A gazda nem akarta tovább meg­ tűrni a házánál a csordás feleségét, aki a tanú vallomása szerint ily szókra fakadt, s nagy kárt is okozott a gazdának: „No, úgymond, nem akarnak itt szenvedni. De elhigyék azt, hogy Csordás György felesége két tehenitül sem jüjt egy icce vajat. S nem tudják még azt, kinek mit cselekedhetek én. Amint is csakhamar ezen fatensnek (tanúnak) egy salva venia (engedelemmel legyen mondva) kablája (kocája) hetedmagával hirtelen megdöglött és elveszett. Hasonlókép­ pen egy nyári borjúja is ugyanazon a hétben, azmely nap megbete­ gedett, azon éjjel elveszett. Absoluté rajta semmi tályog sem observáltatott (figyeltetett) meg. Hallott ezen fatens olyat is, hogy inter caetera (egyebek közt) azt mondta volna azon megnevezett aszszony: ha én akarnám, az én uram meghalna, én penig egy óráig sem lennék özvegy”. A nagykürtösi molnár, aki látó hírében állt, így fenyegetőzött: „Jöjjön akarki is az én kertemben és próbállya meg, csak egy foghagymát szakajcsón és megláttya mi történik rajta”. A herédi vád­ lottról pedig azt vallották a tanúk, hogy „elégszer fenyegette a heré­ di leányokat közönségesen azzal, hogy bizony férjhez nem mennek, gyermeket penig fogtok szülni, így megcselekszem nékik”. Tetteik másik indítóokára (valaki megkérte, hogy mint látó se­ gítsen elveszett állatát megkeresni, a tolvajt „kinyilatkoztatni”) pél­ da az az 1714-es per, amelyben a vádlott Kopa Mihály, az előbb em­ lített nagykürtösi molnár volt. Az anya miután a fia méheit meg­ lopták, elment a molnárhoz, hogy megtudja a tolvajt. Közben a tol­ vaj fiatalember meghalt, betegeskedés után. Emiatt mentegetőzik az anya eképpen: „Jóllehet ezen fatens maga járt a nagykürtösi mol­ nárhoz, Kopa Mihályhoz, vevén magával az meglopott méhek sejtébül és morsalékjábul, de mindazonáltalis nem kérte arra, hogy vala­ mi halálos veszedelem érje a lopót, hanem csupáncsak azt kívánta, hogy az tolvaj nyilatkoztassék ki”. A boszorkányok körüli hiedelmek között a leggyakrabban a te­ hénnel kapcsolatos lelhető fel. S ez érthető, hiszen a falusi ember életét és létét a tehén hasznavehetetlensége, vagy hasznot hozó volta nagyban befolyásolta. A gazdag hiedelemvilágból olvassuk el Zsiga Örzse receptjét, amit a tanúk vallomása alapján idézünk fel: „Zsiga Örzsével egy szálláson lakván látta, hogy egy fazék vizet hozott. Tu­ dakozván Zsiga Örzsét; hol jártál Eörzsik, hogy olyan lusta vagy? Arra felelt: arra tanítottak, hogy három puszta kútbul hozzak vizet és azt főzzem három telelt torzsával együtt, s úgy adjam tehenemnek. Látta szemeivel, midőn Zsiga őrzőének a tehene megellett, a borjút az ablakon vetette be a házba. Azután ismét kivitte az udvarra és a válót (vályú) hágdostata által, s meg által a borjával. Látta azt is, hogy mindennap adogált valamit tehenének a korsóbul”. Mit adott a korsóból? A csordásné készítménye a falu bírájának vallomása sze­ rint ez volt: „Hogy amidőn kiment volna maga kerti végiben imád­ kozni pünkösd harmadnapján idején reggel, reájött Zsiga Örzse egy nagy fazékkal, hozván benne vizet és hangyazsombokot. Avval szállá­ sára ment Zsiga Örzse és kemencét befűtvén főzte azon vizet. Azu­ tán elhozatta fatens ezen fazekat, más kisebbel, aki füstben fel volt függesztve. Abban is volt valami víz és fellyül rajta olyan volt, mint az vaj, olyan vastagon, mint az kés foka”. Ha aztán valakit a naiv tudatlanság, az irigység vagy olyan ár­ tatlan cselekedetek, mint gyökérásás, vajkészítés mesterségének jobb ismerete a boszorkányság gyanújába kevert, akkor hamarosan szem­ bekerült az egyházi, a világi, vagy a vegyes igazságszolgáltatással. Egyébként a hatóságok, legalábbis a világiak, nemigen kezdemé­ nyeztek pereket. Egy-egy ügy inkább a falu megnyugtatására indult. Boszorkány jelenléte a faluban a babonás emberek szemében nagy veszedelemnek számított. Még jobban féltek tőle, mint a hatóságok­ tól. A felbolydult falu csillapítására először a falu bírája intette a boszorkányságot űző személyt, hogy hagyjon fel azzal, különben a vármegye gácsi tömlöcébe viteti. Ha úgy tűnt, az ő szava nem hasz­ nál, akkor valóban elvitték és a vármegye törvényszéke ítélkezett felette. Ez azonban nem ment egyhamar. Egy fél év is eltelt az ítéle­ �tig. Ez idő alatt a szolgabíró felvette a jegyzőkönyvet a vádlott fa­ lujában, amit a tárgyaláson ismertettek együtt a kínvallatás és egyéb ártatlanságot bizonyító próbák során készült protokollumokkal (jegy­ zőkönyv). A tanúvallomások jegyzőkönyvét ilyen kérdőpontok alap­ ján vették fel általában: „Mit tud, mit hallott, mit látott, Salgó Tar­ jánban lakos Vince Mihály felesége. Tót Anna micsoda életet élt és micsoda vétekben leledzett? Vallya meg! 2. Micsoda bűvölést, bájo­ lást tud hozzája? Avagy pedig micsoda boszorkányságot hallott éle­ tiben iránta? Magyarázza meg! 3. Ki tud ebben a dologban jó ta­ núnak lenni?’’ A tárgyalás elején az ügyész ismertette a vádat és mindig súlyos büntetést kért, hivatkozva arra, hogy a vádlott tettei ellentmondanak "Isten és országunk törvényeinek”. A kért büntetés égetés volt, holott a Corpus Juris törvényei erről nem rendelkeznek. Ez megint csak az európai boszorkányüldözés hatásaként magyaráz­ ható. Szent István ugyanis eképpen hozott törvényt: „Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a bírák törvénye szerint az egyház eleibe és bízzák a papra, hogy böjtöltesse és oktassa hitben; böjtö­ lés után pedig menjen haza. Ha másodízben találtatik azon vétek­ ben, alázza meg magát ismét böjttel; annakutána a templom kulcsá­ val keresztforma bélyeg süttetvén homlokára, mellére és válla közé, menjen haza. Ha pedig harmadízben, adják bírák kezébe”. A bűbájo­ sokról, ördöngősökről külön rendelkezett: „Hogy Isten teremtménye minden gonosznak ártalmától ment maradjon és senkitől kárvallást ne szenvedjen, hacsak nem Istentől, ki előmenetelét is adja, tanácsi végzésből vetettünk nagy rettentő tilalmat az ördöngösöknek és bű­ bájosoknak; hogy senki bűbájjal, vagy ördöngös tudománnyal egy embert is erejéből kiforgatni, vagy elveszteni ne merjen. De ha mégis ember, vagy asszonyember ennekutána ilyetén dologra vete­ mednék, adják annak kezébe, akit megrontott avagy rokonai kezé­ be, hogy tegyenek törvényt reá az ő akaratjok szerint. Ha pedig jö­ vendőmondók találtatnának, akik hamuban, s más effélékben mes­ terkednek, igazítsa meg őket a püspök ostorral”. Szent László csak röviden így rendelkezett: „A lator asszonyok és boszorkányok úgy lakoljanak, amint a püspök jónak látja”. Kálmán király törvényei pedig eképpen szólnak: „Boszorkányokról pedig, mivelhogy nincse­ nek, semmi emlékezet ne legyen”; de: „A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel, s vigyék törvény eleibe”. A megyei törvényszék által hozott ítéletek között nem lelni nyo­ mát, hogy égettek volna Nógrádban boszorkányt (bár az egyik vád­ lottal kapcsolatosan megjegyzik, hogy annak anyja is boszorkány volt, akit megégettek). Az 1695—1722. közötti ismert perekben már nem hoztak ilyen szigorú ítéletet: „Az producált (bemutatott) bizonyságokbul csak holmi paraszt gyanúságok jövén ki, minthogy valamely aggravens circumstantiák (terhelő körülmények) azokhoz nem járultanak, ezért az ellene kelt panaszokra nézve öt holnapi raboskodása elégséges büntetésnek ítéltetett lenni, tartozván mind­ azonáltal rezerválist (bizonyságlevél) adni magárul, elbocsájtatik. Molnár Kata saját keze + kereszt vonása”. A történelmi Nógrád megye területéről 1695 és 1722 között ti­ zenkét községből tizenhárom boszorkányról van tudomásunk jelen­ leg. Hét esetben csupán a vádlott nevét ismerjük. Nyilván sokkal több volt, de az eljárásról vagy nem vettek fel jegyzőkönyvet, vagy elkallódott az idők folyamán. A tizenkét község pedig a következő: Baglyasalja, Felsőpetény, Herencsény, Heréd, Horpács, Kösd, Nagy­ oroszi, Patak, Nagykürtös, Pálfalva, Salgótarján, Pinc. A nemek megoszlásának aránya is érdekes. A perbefogottak háromnegyede nő, egynegyede férfi. Végül is a boszorkánypereknek Mária Terézia 1768-as, majd II. József rendeletei vetettek véget. Azonban boszorkányság vádjával a továbbiakban is fel-feljelentettek embereket a hatóságoknál. Ez még a XIX. század utolsó évtizedeiben is előfordult. Hausel Sándor 23 �KÖRKÉP A cselekvési tér kérdése az utóbbi évek néhány történelmi regényében Az utóbbi évek több tanulmánya megálla­ pította már, hogy a hetvenes évek magyar irodalmában fölerősödött a történelmi érdek­ lődés, illetve az addig is fölbukkanó történe­ ti témák bonyolultabban, több valóságos el­ lentmondást tükrözve tértek vissza. Ennek a törekvésnek sok eredőjét kimutatták, de vi­ szonylag kevés szó esett a legkézenfekvőbb okról: a regényírónak olyan témára van szüksége, amely elbír egy egész epikai felé­ pítményt. És az ilyen téma könnyebben kí­ nálkozik a múlt eseménydús korszakaiban, mint a mai lassú fejlődés szakaszában. Ez a látszólag triviális tény is indokolhatja, hogy az utóbbi évek magyar regényterméséből Cseres Tibor Parázna szobrok című művének cselekménye a második bécsi döntést követő időkben kezdődik, az Én, Kossuth Lajos cse­ lekménye legtöbb szállal a 48-as szabadság­ harchoz kötődik, Spiró György Az ikszekje a a napóleoni háborúk utáni Lengyelországba viszi az olvasót, Simonffy András Kompor­ szág katonái című kollázsregénye második vi­ lágháborús témájú, Moldova György könyve, az Elhúzódó szüzesség pedig az ötvenes évek elejéről szól. A történelmi regények elszaporodását azon­ ban poétikai szempontok is motiválhatták. Cseres Tibor két regénye olyan szintézisként is értelmezhető, amelyben az író kísérletet tett a szociográfiai elemek fölhasználására a történelmi regényen belül. Az Én, Kossuth La­ jos az emlékezés alapszövetéből bontja ki a bonyolult történelmi folyamatokat, anél­ kül, hogy elhajlana a líraiság felé. Fiktív ön­ életrajz, amelyben a múltba tekintő politi­ kus szólal meg. s igazsága megerősítésére statisztikai adatokat is fölhasznál. Viszony­ lag kicsi a fikció szerepe, nagyobb az életrajziságé, az esszéisztikus elemeké és a múltba ágyazott szociográfiáé. Sajátos, néhány te­ kintetben újszerű regénytipus jön így létre, amely azonban elválaszthatatlan a jelenkor­ ral foglalkozó mai magyar művektől, hiszen ezek körében is egyre nagyobb a tényirodalom szerepe. Éppen ezért párhuzamot mutat e regény a világirodalom hasonló jelenségei­ vel is. A magyar irodalomban elsősorban Mó­ ricz az előd, aki — jellemző módon — nem­ csak A boldog ember, hanem az Erdély írója is. , Egészséges szellemi életben a történelem­ tudomány és a történelmi témájú szépiroda­ lom egyaránt megőrzi autonómiáját: egyik sem vállalja föl a másik alapvető feladatait, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. A Parázna szobrok kapcsán írja Berkes Erzsé­ bet: „Míg... egy hadtörténeti dolgozat, for­ rásértékű emlékirat nem képes együtt látni neveltetés és jellem, katonai fegyelem és ha­ dihelyzet interferenciáit — márpedig magya­ rok százezreinek sorsa dőlt el ezek következ­ tében — addig Cseresnek a regényötvözetben módja nyílt, mégpedig nagyszerű megoldás­ bán, mindezekre”. (ÉS 1982. május 14. ) Ezt a törekvést közelebbről is körülhatárolja Cseres Tibor egy nyilatkozatában: „Fogyat­ kozó nemzedékem magános tagjaként azt vallom még: munkámnak legyen társadal­ mi, sőt nemzeti funkciója, feladata, s még azt is igénylem, hogy ezt a minőségemet iro­ dalmi, esztétikai értékként is mérlegelje az olvasó. S mindezt valamiképp úgy, hogy a 24 magunk, s fiaink generációja azonosulni tud­ jon a közösnek elfogadott vergődéssel... Di­ vatos szóval: egymásra találjunk a közös identitásban.” (Új Tükör 1982. ápr. 25.) A Parázna szobrok és Simonffy regénye a mai magyar társadalomnak egy különleges csoportját, a volt hortysta tiszteket vonja vizsgálódás körébe. Alapvető kérdésük: a folytonosan változó társadalmi körülmények­ hez hogyan tud alkalmazkodni ez a réteg, képes-e tisztázni önmagában és a teljes tár­ sadalom előtt hajdani háborús felelősségének kérdéséit? A háborúhoz való viszony problé­ mája jelen van a Kossuth-regényben is: a háborúhoz nem szokott nép lelkesen ün­ nepli ugyan Kossuthot, de a harcot képte­ len folytatni, s ennek még a jelentőségét sem látja. Így válik el egymástól mítosz és valóság. A kettő határozott elválasztása a közelmúlt történelmi epikájának egyik leg­ fontosabb tette. Az említett öt regény közös vonása, hogy mindegyik jellegzetesen kelet-európai. Ami­ kor történelmünket kutatja egy író, azzal természetesen jelenünk kérdéseire keres vá­ laszt; így ezek a művek a mai kelet-középeurópai személyiség tudatának minőségére kérdeznek rá. A Parázna szobrok ezen belül a történelemben élő ember lelkiismeretét elemzi. Thormay, akinek személye alapvető­ en meghatározza a narrációt, erkölcsileg ma­ gasabb minőséget képvisel, környezeténél. Legalább saját maga szeretné tisztán látni a múltat, de ebben újra és újra meggátolja az, hogy környezete megáll a féligazságok­ nál. Rákosi felelősségét például ennyivel in­ tézik el: „Lám lehettek hibái vagy tévedései Rákosinak, de... ” Thormay helyzete akkor válik válságossá, amikor nyíltan nekiszege­ zik a vádat: „ön a jelent a múltba, a múltat a jelenbe siklatja át.” Így lesz egészen nyil­ vánvalóvá a két felfogás közti kibékíthetet­ len ellentét: az egyik csak szakítani akar a múlttal, a másik elsősorban számot vetni ve­ le. Idegen testként bukkan föl a hatvanas években a címben jelzett vezérmotívum: a pornográf faragványok. Már bűnjelnek, bizo­ nyítéknak is értéktelenek, s csaknem min­ denki, a háború hajdani résztvevői is sze­ mérmesen elfordítják fejüket, ahelyett, hogy az egykori elkövetett tettekkel szembenéz­ nének. Az igazság kiderítését gátló tényezők rész­ ben homályban maradnak, mégsem kafkai világ alakul ki a regényben, mert van re­ mény az igazság megtalálására, mégpedig nem elvont hanem konkrét-társadalmi síkon. Ugyanez érezhető a Kompország katonáiban is. Éppen e regény kapcsán írta Dobai Péter: „Simonffy könyve érinti, súrolja is előreutalóan ama később éveket is: ugyanezt a fel­ tárást és magunk elé tárást kell elvégeznünk — történészeknek, itthon és külföldön élő politikusoknak íróknak, tanúknak, írásra ké­ pes volt foglyoknak és volt fegyőröknek, ki­ hallgatóknak és kihallgatottaknak (ezek az ötvenes években Magyarországon szerepet is cseréltek elég gyakran) — az 1945-öt kö­ vető drámai dekád egyelőre a közvélemény és az újabb nemzedék számára nem hozzá­ férhető, zárt érzelmi-tudati »archívumával« is. A fő cél: a megélt történelmet, összes válságával, tanulságával együtt, egyenesen egy mai nap komolyon szembesítő kérdésé­ vé tenni”. (Mozgó Világ 1981. 11.) A Parázna szobrokban megkettőződik a tér és az idő: jelen van benne a reális tér és idő, elsősorban dokumentatív jellegű szö­ vegekben; másrészt a szereplők tudatában létrejön egy történelmi-metaforikus tér-idő rendszer. A regény azt vizsgálja, hogy az eredetileg csak szubjektumokban, partikulá­ risan létező cselekvési lehetőségek és gátlá­ sok hogyan válnak közösségi jellegűvé. (Ezért bonyolultabb a szerkezete, mint a Kossuth-regényé, bár alapproblémájuk ha­ sonló.) Amint ennek a térnek és időnek a tu­ datban való kiteljesedése akadályba ütközzik, csökken vagy meg is szűnik a történelmi önvizsgálat lehetősége. Ezt példázza a regény visszatérő motívuma: a bizottság Thormayt sokszor azzal állítja meg, hogy „ilyen réges-régi, ide nem illő eseteket nem hallga­ tunk meg.” Így a felelősség kérdése nem­ csak a negyvenes, hanem a hatvanas évek magyar társadalmára vonatkoztatva is föl­ vetődik. A múlt rendkívül erőteljesen, olykor szin­ te drasztikusan szól bele a jelenbe. A hábo­ rúban megszokott, beidegződött alá- és fölé­ rendeltségi viszonyok nem szűnnek meg a lélek mélyén, legtöbbször nem is oldódnak. Fontos dologra figyelmeztet ez: a társadalmi hierarchiát nem lehet pusztán adminisztratív eszközökkel, máról holnapra megszűntetni. A múlt problémái így máig húzódnak. Arra, hogy ezek a problémák hogyan épül­ jenek be tudatunkba, már az Én, Kossuth Lajos mutat követendő példát: a fiktív elbe­ szélő a 48-as forradalmat úgy ábrázolja, mint egy hosszú történelmi folyamat szükségsze­ rű részét; sem erényeiben, sem hibáiban nem érzi egyedi jelenségnek. A történelemben élő ember szabad válasz­ tásának és cselekvési kényszerének kérdése már a hetvenes évek második felében meg­ jelenő önéletrajzokban is fölvetődött (Ká­ dár Gyula: a Ludovikától Sopronkőhidáig, Bárczy János: Zuhanóugrás). Részben ez a probléma jelenik meg a regénnyé teljesedő önéletrajzban, Illyés Gyula Beatrice apródjai című művében is, amikor a tudatosnak in­ duló történelmi cselekvés öntudatlanná vá­ lik, és visszájára fordul: „Az emigráció li­ berális és szociáldemokrata vezetői bizonyos fokig jobb ügy érdekében, tán jóhiszeműen lehettek részesei egy kezdettől fogva rossz­ hiszeműen vezetett politikának, tehát szá­ munkra egy végzetesen rossz ügynek.” Mindennek a hatását ma is érezzük. Cseres regényei és Spíró kiemelkedő mű­ ve, Az Ikszek, egyaránt a politikai cselekvés lehetőségeit vizsgálják, természetesen külön­ böző írói eszközökkel és más problematikára leszűkítve. A Kossuth-regényben és Az Ikszekben közös vonás, hogy mindkettő egy harapófogóba szorított nemzetet tükröz, amelyet egy-egy vezéregyéniség — az egyik­ ben politikus, a másikban egy zseniális szí­ nész — a maga szűkre szabott eszközeivel igyekszik fölszabadítani. Margócsy István ír­ ja Spíró könyvéről: „Bár első pillanatban úgy tetszhetik, a regény cselekményessége, eseménygazdagsága a regény minden más rétegét maga alá rendeli, a dolog mélyére nézve azonban ennek épp ellenkezőjét fi­ gyelhetjük meg: a sokágú és aprólékos cse­ lekményszálak itt csak arra valók, hogy a szereplők választásának és aktív reagálásá­ nak terepéül szolgáljanak. A regénynek ez a kulcsmozzanata: a megítélésnek alapja nem �az, ami történt, hanem az, hogy a történé­ sekre, a leleplezésekre ki hogyan reagál, il­ letve minek a nevében reagál éppen így.” (Mozgó Világ 1981. 11.) Hasonló alapszövete van a Simonffy-regénynek is. de ismét egé­ szen más, különös témára szűkítve és más eszközöket (a történelmi kollázsregény lehe­ tőségeit) fölhasználva. Az Ikszek befejező része nem csupán azt tükrözi, hogy Boguslawskit, a zseniális szí­ nészt, elfelejtette Lengyelország, hanem az ő tragikus sorsa mellett fölmutat egy másik félresiklott lehetőséget is: Fiszerét. Az ő egyénisége mindenben ellentéte a Boguslawskiérak: nem gyakorlatias, hanem filozo­ fáló elme, nem Lengyelországban, hanem Párizsban próbálja meg kiküzdeni a művé­ szi szabadságot. A korabeli lengyel társada­ lom tragikumát, kiúttalanságát tükrözi, hogy a két ellentétes magatartásforma közül egyik sem éri el végső célját. A cselekvési lehetőségek ilyen polarizált kidolgozása Cse­ res és Simonffy műveiben is megjelenik. Simonffy András nyilatkozta regényével kapcsolatban: "... a magyar példa azért fontos és tanulságos — s talán nemcsak számunkra —, hogy végre azt is elemezzük, elemeztessük, hogy a progresszív elemek milyen mozgási, cselekvési lehetőséggel ren­ delkeztek, rendelkezhetnek válságos törté­ nelmi pillanatokban — tehát azokban a bi­ zonyos alternatív korszakokban”. Az individuum problémája bizonyos öszszefüggésekbe ágyazva már Galgóczi Erzsé­ bet deviáns hőseiben megjelent (Szent Kris­ tóf kápolnája. Törvényen belül). A nagyepi­ ka éppen az ilyen összefüggésrendszert ké­ pes tágítani, és a tárgyalt regényírók éltek is ezzel a lehetőséggel. A Parázna szobrokban élesen kirajzolódik az öreg, háborúban meg­ rokkant tábornok, Stoom alakja. A kemény hangú, zord külsejű, de szive mélyén hazája sorsáért szinte az érzelgősségig aggódó tá­ bornok külső vonásai nem puszta rekvizitumok: nagyon mély gondolatok húzódnak meg e szereplő mögött. Belső vívódását, sa­ ját múltbeli cselekedeteinek újraértékelését tragikussá színezi az a tény, hogy a hatva­ nas évek Magyarországa mint idegen testet kiveti magából. Pedig nem különc, mint ahogy nem az Kőhidai sem, Moldova regé­ nyének zsidó főhőse, nem különcségből cse­ lekszenek Simonffy regényének szereplői sem, és Cseres Kossuth Lajosa sem extrava­ gáns. Környezetük azonban mindnyájukra rásüti ezt a bélyeget — a Spiró-könyv Boguslawskijára is —. mert érzik tudatuk mi­ nőségéből fakadó elkülönülésüket. Az individualitást Cseres Kossuth-regényének már a címe is hangsúlyosan jelzi. A mű folyamán nemcsak az egyes szám első személyű narráció erősíti ezt meg, hanem a — részben fiktív — élményanyag látszólag csa­ pongó, mégis fontos összefüggéseket fölmu­ tató válogatása is. Olyan apró események jelennek így meg, amelyek egy történelmi munkában (pl. Szabad György szép monog­ ráfiájában) nem kaphatnak helyet, mégis fontos személyiségjegyeket mutatnak. A bör­ tönévek idején jön rá Kossuth az alapigaz­ ságra: „...csataleírásunk sok van, de a múlt emberét alig ismerjük”. Ez akár a re­ gény mottója is lehetne. Kossuth a börtön­ ben nem személyes múltján töpreng, hanem az emberiség kultúrájához és a magyarság történelméhez találja meg a fonalat olvas­ mányai révén. így válik a regény lényegévé a történelem személyesen átélt folyamata. Ennek egyik legfontosabb tanulságaként fo­ galmazódik meg a Kossuth-jelenségnek mint emberi-politikai magatartásformának a kul­ csa: „a politikában nem az a legnagyobb hi­ ba, ha az ember a célig nem megy el, ha­ nem ha a célon túlmegy”. Ez a mértéktartás veheti elejét annak, hogy a törénelmi újat akarás öncélúvá váljék. De része ennek a magatartásnak az is, hogy a problémákat nem megkerülni akarja, hanem megütközni velük. Érzékeli az imént említett politikai polarizálódást, s nem szívesen, de vállalja a szembekerülést Széchenyivel. Fájdalma ak­ kor hatalmasodik el, amikor úgy érzi, hogy a nép háttérbe szorult, s a nemzet kérdései­ ben már csak a hatalom birtokosai dönthet­ nek. Az emigrációban élő Kossuth számára pedig végső lehetőségként a krisztusi áldo­ zatvállalás is fölsejlik. Sorsa végül a tétlen­ ségre kárhoztatott politikus férfi tragédiájá­ ba torkolik. Történelmi szükségszerűség, hogy a hatva­ nas-hetvenes évek magyar irodalmában föl­ erősödött a nemzettudat problémája (többek között Csoóri Sándor és Sütő András esszéi­ ben, Dobos László és Duba Gyula regényei­ ben). Megjelenik ez Cseres regényeiben is. A Parázna szobrok több tekintetben is Móricz és Németh László nyomdokain halad. A mitologizáló realizmus azonban itt új tartalom­ mal telítődik: a hatvanas évek kelet-európai értelmiségének útkeresését tükrözi (Hasonló problémáról szólt Duba Gyula a Szabad­ esésben, egyetlen nemzetiségi kisebbségre vonatkoztatva.) Föltétlen erénye, hogy sem nemzeti önostorozás, sem illúziókeltés nem jelenik meg benne. Természetesen nemzetben gondolkodik az Én Kossuth Lajos is: a társadalom itt sem csupán háttérként van jele. A katonának állt nép a politikai öntudatra ébredés küszöbén áll. Kossuth ezen a küszöbön igyekszik az embereket átsegíteni. Abban a jelenetben, amelyet utólag maga is tragikomikusként értékel, ezt a tragikomikumot éppen a kü­ szöbhelyzet okozza: a nép már bízik veze­ tőjében, de még nem bízik igazán önmagá­ ban. A tragikum akkor teljesedik ki, amikor Magyarország az európai nemzetek függvé­ nyeként jelenik meg. Hasonló összefüggés­ ben látjuk Lengyelországot is Spíró regényé­ ben. Ilyen módon is leszűkül tehát a cselek­ vési tér, de végletes borúlátással sem ók, sem a többi említett író nem vádolható, hi­ szen a megmaradt teret még mindig cselek­ vési térként értelmezik. D. Rácz István Változatok atörténelmi regényre Ha a magyar történelmi regényről beszél­ lünk, mint folyamatosan létező, sajátos, te­ matikai szempontú műláncolatról, paradox kettősséget kell megállapítanunk. Kontinui­ tás és prosperitás tűnik föl történelmi tár­ gyú művekben — ám kifejezett hiányról szá­ molhat be a par excellence történelmi regény kutatója. A históriai regényre jellemző a tör­ ténelmi hitelesség, ennek megfelelően ütköz­ nek a mű enigmarendszerén belül különböző morális, nemzeti, politikai nézőpontok, s ezek korhű képviselői. Másfelől szükségszerű az allegorizálástól-szimplifikálástól mentes, ak­ tuális gondolati tartalmak jelenléte az alko­ tó korához viszonyítva. Ugyanakkor tértől és időtől bizonyos mértékig független („örök”) metafizikai, erkölcsi, filozófiai rendszerek kristályosodnak ki — legalábbis az elemzés­ re érdemes alkotásokból. Ezek közé tartozik a tanulmány tárgyát képező öt könyv is. AZ AMBIVALENCIA POKOLI BUGYRAI — AVAGY A KISNEMZETEK LÉTKÉR­ DÉSE. Spiró György Az Ikszek című revelációerejű regényében egy rokonsorsú kelet­ európai nemzetet választ a téma modelljéül, úgy, hogy a megidézett kor eseményeihez tényszerűen is hű marad. A mű valóságos színtere Lengyelország, Napóleon végső bu­ kása után; komplex gondolatiságának egyik leitmotívja a „mindig rossz lóra tévő kis­ nemzet” létkérdése. A függetlenségért küz­ dő lengyelség forradalmárai először a revolúció szent apostolát látják Napóleonban, majd érdekből, a szuverenitást ígérő szuperimpátor szavatartását remélve tartanak ki mindvégig a hódító mellett; hogy aztán utol­ só, hű csatlósként álljanak kiszolgáltatva a győztes nagyhatalom kénye-kedvének. A sokszoros szerepvállalásra kényszerült nép politikusai, hadvezérei a harcban fáradtan — a tiszta nemzeti forradalmiság, s a zsar­ noki hatalom kiszolgálásának végletei között fölőrlődve — immár különösebb megerőlte­ tés nélkül ünnepük parancsra valódiként bábkormányukat, látszatfüggetlenségük biz­ tosítékát; s fölszabadítóként legyőzőjüket. Spiró az újkori hatalmak genezisének lét­ rejötteként tárja elénk a XIX. század ele­ jének nagyszabású társadalmi tablóját. Na­ póleon forradalmár-világhódító metamorfó­ zisa, majd bukása után a világ az infernális létbizonytalanság, az ambivalencia pokoli bugyrává lett. Morál, szabadság, érték, nem­ zettudat — mind zárójelbe kerül a manipu­ láló struktúrához fűződő viszonyhoz képest. A Szentszövetség tagjai kibékíthetetlen ellen­ ségek — de adott helyzetben (1848—49-es magyar szabadságharc) érvénybe lép közöt­ tük a nagyhatalmak közötti szolidaritás a kis népek forradalmi megmozdulásai ellen. A korábbi — nyíltan abszolutisztikus mo­ narchiákban kibogozhatóbban, áttekinthe­ tőbben létezett az elnyomó-elnyomott vi­ szonyrendszer; s jobban tűrte a szuverén, öntörvényű személyiségeket, mint a félde­ mokrácia, liberalizmus köntösébe bújtatott hatalmi apparátust. Menthetetlenül elveszett az az ellenzéki politikus, aki titkon-félig nyíltan nem épül be, s pusztulás fenyegeti a tisztességes vagy szűk látókörű kormány­ párti politikust, aki nem biztosítja magát hatalmon belüli pártfordulások esetére vala­ miféle progresszivitással. Mi a művész dolga a látszatok árnyjátékának poklában? Az alkotó számára létkér­ dés, hogy a művészi morál parancsának en­ gedelmeskedjék késztesse az élet-halál pó­ lusai közé szorított embert, hogy egyénisége csúcsállapotaira törekedjék, minél több ér­ telmet gyűjtsön a mindent elpusztító idő ha­ talma ellen. Semmiképpen sem választhatja a végső hallgatás alternatíváját, önnön létét szűntetné meg, s megfosztaná embertársait a legjobb lényegükre ébredés esélyétől. Így kacérkodnia kell a hatalommal, kijátszani, sőt, bumerángként saját maga ellen fordítani a manipuláció különböző bázisait — ez Woj­ ciech Boguslawski, a XVIII—XIX. század­ fordulós lengyel színművészet zseniális apostola, a..Mester” örök konfliktusa Hall­ gatás és megalkuvás között lavírozva hasz­ nálja ki a különböző árnyékhatalmak konfliktusait-helycseréit. úgy, hogy minden esélyt kihasznál a művészet, a humánum, a nemzeti függetlenség eszméjének éltetésére, a bábkormány mögött sötétben manipuláló nagyhatalom leleplezésére — miközben megalázzák, mellőzik, megvesztegetik, pró­ bálják, perifériára szorítják. Ám az infernális végkifejlet, s a középszerűség abszolút diadala a címszereplő titokzatos Ikszeket is elsodorja. Kik is ők? Az újkori társadalmak hozadékai. a „pártoskodó” ítészek csoport­ ja, X-szel, vagy X-ekkel szignálják művei­ ket. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy hatalom és művészet párbaján belül egyensúlyt teremtenek, s a „józan szelep” szerepében tetszelegnek. Egyszer a művészet, máskor az árnyékkormány szócsövei, tit­ kon a félfüggetlenség a humanitás meglé­ vő bástyáit védelmezik. Részben valóban azért „nyesegetik a szélsőségeket”, hogy megelőzzék a nagyhatalom nyílt közbelépé­ sét, részben a hatalomban való részesedésért — mindhiába. Egy politikai pálfordulás — és lényegében a Mester halála — akkor te­ szi ad acta őket, amikor leginkább nyereg­ ben érzik magukat. A műben klasszikus egységben áll a kor atmoszférájának hű megidézése, a jelenre irányuló példázati sugallat, s az általános, létfilozófiai modell megteremtésének szándé­ ka. Mint ahogy a fülszövegből megtud­ juk, Zbigniew Raszewski varsói professzor monográfiájában földolgozott valóságos ese- 25 �népét a Habsburg elnyomás igája alól föl­ szabadítsa. Kossuth alakja lélektanilag hi­ telesen éled újjá belső monológjaiban — s három kiemelkedő politikai ellenfelével folytatott permanens polémia tükörcsarno­ kán belül. A történelmi hitelesség és tisz­ tánlátás szempontjából egyértelműen kikris­ tályosodik az a tény, amit az egyidőben kö­ telező álobjektivizmus, rosszul értelmezett nemzeti lelkifurdalás elkendőzött: a Duna menti népek ellenségeskedésének sorrend­ ben első, fő indítéka, hogy győzedelmeske­ dett a Habsburg impérium divide et impera politikája. Cseres Tibor kiemelkedő nagyregénye ob­ jektív heroizmusával rengeteg pro és kontra félreértés tisztázásában segíti olvasóját. Szerkezete bravúrosan ölel egybe látszólag heterogén elemeket; a regény belső mono­ lógból, fiktív hallgatók számára előadott konfesszióból, esszébetétekből, Kossuth-művekből ötvözött memoár. mények, s létező alakok álltak Spiró György művének centrumában — s hogy a szerző, természetesen, élt a művészi stilizálás jogai­ val. A kor extenzív bemutatására törekedett. Bár a figurák a hétköznapi lét szintjén mo­ zognak, a mű expresszivitása nem minden­ napi létük jeleneteiből, hanem intellektuális hatóerejükből eredeztethető. Az intenzív fe­ szültség, a hagyományos realista nagyregény­ nél stilizáltabb légkör tudatosan óvja a műegészet a részletek precizitásából, az anak­ ronisztikus nehézkességből fakadó veszé­ lyektől. TALAPZAT NÉLKÜLI SZOBOR A SZA­ BADSÁGHARCNAK. Az újkori hatalmak szembeállása — illetve érdekszövetségének áthatolhatatlan — országokon túli hatalmi egyensúlyrendszere ellen az egyik nagy, nem­ zetközi hullám az 1848-as szabadságharcok Európán átívelő láncolata. Nem véletlenül centrális gondolatköre drámáknak, monog­ ráfiának — s kiemelkedő regényeknek a forradalom és a szabadságharc. Nálunk a szabadságharc —, s a legendás, apostoli népvezér, Kossuth alakját mesék, anekdoták névtelen szerzői, számos ifjúsági mű alkotói rajzolták el. Érthető — ám semmiképpen sem helyeselhető — a szükség­ szerű ellenérzésekkel szemben megszületett álobjektív deheroizálás divatja. Cseres Tibor Én, Kossuth Lajos című álmemoárjának sar­ kalatos erénye, hogy Kossuth Lajost „talap­ zat nélküli szoboralakká” nemesíti. Tegyük föl, hogy Kossuth Lajos, turini száműzeté­ sének éveiben — halálközelséget érezve, konfesszionális regényt alkot — így jelle­ mezhetnénk Cseres írói alapmagatartását. A memoár valódi alkotója vállalja az empirikus hitelességet, remekműteremtő eredetisége a tények sajátos rekonstruálási módjában van. Korszerű belső ábrázolással kelti életre a néptribunt, aki az életét arra tette föl, hogy 26 „MOHÁCCSAL SÚLYOSBÍTOTT TRIA­ NON” A túlzott nemzeti önvád is lehet a tisztánlátás gátja: „Mert nem a történelem (a veszejtő)" de az önfeljelentö köpedelem” (Simonyi Imre: Történelmi lecke)” A máso­ dik világháború művészi és álművészi alko­ tások legexponáltabb problémaköre. Az egyetemes katasztrófa megrázó élménye-közelsége remek- és fércművek sorozatát ih­ lette. Ám semmiképpen sem elégedhetünk meg a „bőség zavara keltette homály” pa­ radoxonával a káosz, a tényismeretek hiá­ nyának magyarázataként, amely csak az ötve­ nes évekkel kapcsolatos előítéleteknél ha­ sonló A sarkítások, az óvatossági reflexek beidegzettségeit oldották a parabolizmus re­ mekművei, s a Tények és tanúk sorozat fontos dokumentumai. Cseres: Parázna szob­ rok, Simonffy: Kompország katonái című re­ gényeikkel a teljes igazságföltárásnak két szépirodalmi alapművét is megteremtették. Cseres ikerregénye imponálóan gazdag for­ rásanyaggal is bizonyítja: az apokaliptikus háború antihumánus borzalmaiban egyik résztvevő fél hadserege sem maradt ártatlan. Az „ikerregény” komplex, szintézisteremtő szerkezete két aspektusból pörgeti végig az eseményeket. Az A egység sikertelen ma­ gánnyomozás története — a logika, a ráció kudarcával végződik. Valódi.,ideje " ” 1963, az egyik főhős, egykori horthysta százados, Tömössy Aladár megidézi 193S, a háborúba lépés eseményeit. A B rész átbillenés a fik­ ció tartományaiba; lélekrajz, diplomáciaihadtörténeti esszék, s egy képzeletbeli, min­ dent tisztázni akaró tárgyalás tudathasadá­ sos élménye ötvöződnek benne. A szerkezetet még összetettebbé teszi, hogy a cselekmé­ nyes első, s a látomásos emléktöredékes máso­ dik regényegység azonosan számozott részei között asszociatív kapcsolat keletkezik. A mű víziók, realisztikus-dokumentatív elemek bravúros-gigászi méretű szintézise. Két tisz­ tességes katonatiszt-hősének példája bizo­ nyítja, hogy abban az időben is voltak a ha­ za sorsáért aggódó emberek, akik éreztékátérezték a katasztrófát, amibe a nemzet Sodródott, a „Moháccsal súlyosbított Tria­ nont”. Tényszerűen pedig szó esik eddig szemérmesen agyonhallgatott eseményekről. A sokat koptatott-emlegetett történelmi bűn­ tudat mesterséges túlhergelésének ellenpont­ jaként a szerző, gyötrődő főhősével azono­ sulva, eljut a kérdésföltevésig: a II. világ­ háborúban alakulhatott volna-e lényegében másként a magyarság helyzetében levő kis­ nemzet sorsa? A kiemelkedő szépírói kvalitások rokonítják Simonffy András Kompország katonái című kollázsregényét Cseres Tibor alkotásá­ val. Lényegében Veres Péter döbbentette rá az írót, hogy az örökséget vállalnia kell, s megfogant művének alapkoncepciója: igaz­ ságot szolgáltatni egyszer apjának, Simonffy Tóth Ernő egykori vezérkari őrnagynak, a debreceni ideiglenes Magyar Nemzeti Kor­ mány tagjának, a katonai ellenállás egyik kiemelkedő egyéniségének. Simonffy-Tóthnak, akit a mielőbbi békekötésért végzett pá­ ratlan cselekedetei ellenére — majdnem ki­ végeztetett 45 után a statáriális bíróság. Simonffy kitűnő regénye a történelmi lelkiismeret-túltengés beteges zavarával leszá­ moló alkotások sorát gazdagítja. A Komp­ ország katonái riportelemekből, dokumen­ tumokból, konfesszionális passzusokból, tör­ ténészek, ex-katonatisztek bravúrosan ütköz­ tetett véleményeiből alakul egyedileg komp­ lex nagyepikai formációvá: vitairat dokumen­ tumkollázs — tudományosan megalapozott történelmi konfesszióregény. A sokrétű ele­ mek egységbefonása, az empirikus hitelesség gel együtt — kompozíciós egészként belletrisztikai teljesítményként is rangossá avatja a művet. MALOM A FÉLMÚLT POKLÁBAN A „félmúlt”-ként aposztrofált időszak első, ran­ gos regényei Hernádi Gyula, Vészi Endre és Sánta Ferenc nevéhez fűződnek. A legtöbb tisztánlátásra törekvő „ötvenes évek tárgyú” alkotás viszont Moldova György nevéhez fű­ ződik. A történelmi regény fölsorolt krité­ riumainak még inkább megfelel az Elhúzódó szüzesség című Moldova-alkotás. Főhőse, Kőhidai Miklós sorsának előzményeit a Szent Imre-induló című regényéből ismerjük. A fia­ talember gyerekkorának egész életre szóló­ meghatározó élményeit a budapesti gettóban szerezte. A regényben jellegzetes sorsmodellt ismerhetünk meg. Moldova a szó legempirikusabb értelmében valósághíven mutatja meg az ötvenes évek sajátos világát. Az újabb magyar történelmi regények je­ lentősége fölbecsülhetetlen: szembenézhe­ tünk tényszerűen, egyben a konzekvencia­ alkotás igényével, közel- és távoli múltunk fontos, ha nem is fehér, de mindenképpen ködszürke foltjaival. E sorok írója semmi­ képpen sem akarja háttérbe-zárójelbe szorí­ tani korábbi történelmi tárgyú irodalmi mű­ vek kiemelkedő értékeit. Jelenkori irodal­ munk egyedülien meghatározó vonulataként sem akarja föltüntetni a tárgyalt művek cso­ portját. (Legalább ennyire fontos az Esterhá­ zy, Kolozsvári Papp, Hajnóczy, Nádas, Len­ gyel, Grendel stb. által fémjelzett új intel­ lektuális próza). Ám tudományos és tényszerű múltkeresés-föltárásnak, a nemzeti önisme­ ret igényének, s rangos esztétikai értékmér­ céknek együtt, ennyire egységesen megfelel­ ni — mindenképpen sarkalatos és új igény történelmi tárgyú irodalmunkban. Pósa Zoltán �Kultúra és munkásélet E kiadvány az UNESCO keretében megvalósult nemzetközi együttműködés eredménye. 1972ben a kulturális miniszterek — Helsinkiben tartott — európai konferenciája azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy indítsanak közös mű­ velődéspolitikai kutatásokat és „végezzenek összehasonlító tanulmányokat jól körülhatá­ rolható, közös érdekeltségű területeken.” A kormányközi konferencia ajánlása abból a szándékból is fakadt, hogy előmozdítsa a kü­ lönböző politikai berendezkedésű országok kulturális kapcsolatait. E törekvést három év­ vel később a Helsinki Egyezmény záróokmá­ nya is megerősítette („A humanitárius téren és a kultúra más területein való együttműkö­ dés” fejezete „Együttműködési módok és te­ rületek” címmel). 1975-ben Bonnban fogadta el egy szakértői konferencia a tématerveket, a fő célkitűzéseket, valamint a tanulmányok összeállításának módozatait. A tizennégy té­ ma egyike volt a Kultúra és munkásélet — eredeti címén „Kultúra a munkakörnyezet­ ben”, — amely azt a célt tűzte maga elé, „hogy olyan módszereket kutasson fel, ame­ lyek alkalmasak és valóban felhasználhatók arra, hogy bátorítsák a kulturális tevékeny­ ségeket és az azokban való munkahelyi részvé­ telt.” A kutatási megbízás értelmében a ta­ nulmány előkészítésében érdekelt országok — Belgium. Franciaország, Jugoszlávia. Magyar­ ország, Norvégia, Svédország — képviselői szemináriumi keretek között találkoztak, há­ rom alkalommal. Hazánkat e munkában a Kulturális Minisztérium kijelölése alapján a Népművelési Intézet részéről Sz. Fodor Kata­ lin és a Szakszervezetek Országos Tanácsa megbízásából Baranyi Gézáné képviselte. A vitára szánt előzetes tanulmány 1977-ben jelent meg angol, francia és svéd nyelven. Az eszmecserék tapasztalatait is figyelembe ve­ vő jelen változat angol, francia, magyar szerbhorvát és svéd nyelven látott napvilágot. (A magyar fordítás Baranyai Gézáné munkája.) A tanulmány négy fejezetre oszlik: az első és az utolsó elvi kérdéseket tárgyal, a másik kettő pedig ismerteti a vizsgálat során tapasz­ talt sajátosságokat. Az első fejezet a kiindu­ lópontokat hivatott tisztázni, fogalmi megálla­ podásokra törekszik. Erre a rendkívül sokfé­ le kultúrafelfogás miatt eleve szükség van, de méginkább a vizsgálatban részt vevő hat or­ szág történelmi, nemzeti karakterbeli eltéré­ sei, különböző politikai rendszerei miatt. Mi­ után igy országonként is változik a kultúra fo­ galmának. társadalmi szerepének a felfogása, nem meglepő, hogy ebben a tanulmányban sem sikerült egységes meghatározáshoz el­ jutni, s csak közmegegyezés eredményeként alakult ki — a közös munkát egyáltalán le­ hetővé tevő — azonos nézőpont. Ez túlmu­ tat a kultúra — főleg művészi kifejezésmó­ dokra — szűkített értelmezésén, s szakít az­ zal a szemlélettel is, amely a kultúrát kizá­ rólag az úgynevezett szabadidős-tevékeny­ séghez kapcsolja. Az egyezményes kultúra­ koncepció alapját „a munka mint kulturális tevékenység, a kultúra mint létforma és a kultúra mint művészi, alkotó- és kutatótevé­ kenység természetes összessége” képezi, s mint ilyen az egyes országokban végbemenő közös fejlődési tendenciákra koncentrál. Ezzel szemben a Különböző társadalmi struktúrák, különböző megoldások című má­ sodik fejezet öt kérdésben a dolgozók életé­ nek megszervezése; a kultúrpolitika hatása a munkások életére; a szakszervezetek szere­ pe a munkahelyi kultúra fejlesztésében; más társadalmi és tömegszervezetek kulturális tevékenysége: a kultúrára fordítandó költ­ ségek a munkahelyeken) ad módot az eltéré­ sek megjelenítésére. Magyarországon — mint a gyakorlatból is ismeretes — a közművelődés céljai és funk­ ciói közvetlen kapcsolatban vannak a társa­ dalom programjával, a közgondolkodás, a magatartás, az életmód szocialistává formá­ lásával, a demokratikus közszellem kialakí­ tásával, a termelékenyebb, racionálisabb és magasabb rendű emberi-termelési feladatok megoldásával. A művelődéspolitika a társa­ dalom építésének egyik alapvető eszköze és a tervgazdálkodás egészének lényeges eleme. A vizsgálat is úgy ítéli meg, hogy a közmű­ velődési törvény alapján „erőteljes a törek­ vés arra, hogy a kulturális tevékenységet job­ ban közelítsék a dolgozók életéhez,... a mun­ kahelyeken javítsák a kulturális feltételeket és bátorítsák a munkások kulturális jellegű aktivitását”. A szakszervezetek hagyományo­ san gazdag művelődési tevékenységének rész­ letezése mellett a tanulmány érinti a KISZ, a TIT és a Vöröskereszt, valamint a — mun­ kahelyi viszonylatban — kisebb jelentőségű baráti körök, klubok szerepét. Minden üzem számára kötelező egy legalább minimálisnak deklarált kulturális és sportjuttatási szint megtervezése. Ezen túlmenően az e célra tar­ talékolt összegek nagyságrendje a kollektív szerződésektől függ. Jugoszláviában a decentralizáció és az ön­ igazgatás révén a munkahelyek kiemelt sze­ repet töltenek be a társadalmi rendszerben. A jogok gyakorlásához szükséges műveltség elsajátítására, közvetítésére — a kultúra hi­ vatásos szakemberei és a munkások közvet­ len kapcsolatait elmélyítendő — „kulturális érdekközösségek” elnevezéssel egy sajátos együttműködési formát hoztak létre, amely­ nek az a feladata, hogy lehetővé tegye a ten­ nivalók és az anyagi források között a ko­ ordinációt. A munkahelyeken a szakszerve­ zetek tevékenysége kiegészítője az önigazga­ tás keretei között kifejtett aktivitásnak. A kulturális szervezetek és a munkahelyek kö­ zött egy újabb együttműködési lehetőség te­ remtődött az úgynevezett „színházi közössé­ gek” létrehozásával. A dolgozók által meg­ állapított fontossági sorrend alapján hatá­ rozzák meg a rendelkezésre álló anyagi for­ rások szétosztását, a kulturális célokra for­ dítandó összegek nagyságát és a felhasználás módozatait. A francia ipar és kereskedelem legna­ gyobb része magánkézben van. A munkadók és a munkavállalók közötti kapcsolatok rész­ ben az üzemi bizottságokon keresztül reali­ zálódnak, s ezekre különösen jelentős sze­ rep hárul a dolgozók kulturális életének megszervezésében. Tevékenységük fontos ré­ szét szentelik tanfolyamok, nyári egyetemek szervezésére, különösen a szakszervezeti kép­ zés terén. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az üzemi bizottságok hatékonysága és ki­ sugárzó hatása nagymértékben függ a vál­ lalatnál kifejtett szakszervezeti tevékenység színvonalától, életképességétől. Az állam — néhány kivételtől eltekintve — nem támo­ gatja az üzemi bizottságokat, de a rájuk vo­ natkozó törvény komoly anyagi felelősséget ró a vállalatokra: például a tanulmányi sza­ badságok biztosításában. Egységes kulturális politika Franciaországban nincs, minden nagyvárosnak saját művelődéspolitikája van. Számos független klub vagy szabad társulás létezik, melyek ugyanazon vállalatnak a mun­ kásait egyesítik, és igen sokoldalú tevékeny­ séget folytatnak. A kulturális és szociális jellegű kiadások nagyságrendjét a vállalat bértömege alapján a szakszervezetekkel foly­ tatott tárgyalások után kell kialakítani. Belgiumban az üzemi tanácsok hivatottak a dolgozók képviseletére. Konzultációs ha­ táskört gyakorolnak a munkaszervezést és a munkakörülményeket, valamint a vállalat nyereségének felhasználását illetően. A fran­ ciaországi gyakorlattól eltérően törvényes előírások nem kötelezik a magánszektort a kulturális kezdeményezések anyagi forrásá­ nak biztosítására. A munkavédelmi és egész­ ségügyi bizottságok a munkahelyi környezet szépítését is feladatuknak tartják. A kultu­ rális politikában nagy vívmány az utóbbi évtizedben életbe lépett „kölcsönös munka­ órákénak nevezett törvény, amelynek ér­ telmében a magánvállalatok 40 éven aluli munkásainak joguk van ahhoz, hogy munka­ idejükön belül, maximum három éven át tartó szakmai képzésben vegyenek részt, melynek költségeit fele-fele arányban az ál­ lam illetve a vállalat finanszírozza. A kultu­ rális szabadságokhoz való jog elsősorban a szakszervezeti küldöttek, az üzemi tanácsok és a munkavédelmi bizottságok tagjainak képzésével kapcsolatos. A szakszervezetek kulturális tevékenysége a dolgozok informá­ lására és képzésére összpontosul. A politikai pártoknak nincs meg aza joguk, hogy a mun­ kahelyeken fejtsék ki aktivitásukat. Sajátos szerepük van a dolgozók baráti köreinek. A norvég és a svéd viszonyok sok hason­ lóságot mutatnak. Mindkét országban kollek­ tív szerződések szabályozzák a munkáltatók és a munkások közötti kapcsolatokat, új tör­ vény lépett életbe a munkakörülmények be­ folyásolására. A skandináv országokban a tömegmozgalmaknak jelentős szerepük volt a társadalom fejlődésében, s ezzel magyaráz­ ható, hogy az állam, a területi és községi hatóságok erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatják az úgynevezett népi kollektívák és a nagyszámú egyesületek tevékenységét. A szakszervezetek arra törekednek, hogy a mozgalmi munkát a kulturális tevékenység­ gel egyesítsék. Amíg Franciaországban az üzemi bizottságok tagjainak lehetőségük van arra, hogy szociális és kulturális jellegű feladataik elvégzésére munkaidejük egy ré­ szét is igénybe vegyék, Norvégiában és Svédországban ezt nem tehetik meg anél­ kül, hogy ez egyéb szakszervezeti tevékeny­ ségük rovására ne menne. Jelentős kulturá­ lis szerepük van mindkét országban a külön­ böző művészeti egyesületeknek, szövetségek­ nek, társaságoknak. A termelő vállalatokat a törvény semmilyen közvetlen anyagi támo­ gatás biztosítására nem kötelezi. A tanulmány harmadik — Gyakorlati ta­ pasztalatok című — fejezete valóban a kul­ turális élet mindennapjainak bemutatását szolgálja; a munkakörnyezet és a szabad­ idős-tevékenységek tervezése, a kollektív tevékenységi formák (tanulmányi, művésze­ ti tevékenységek, ünnepségek, utazások, kirándulások stb.) szervezése, a kulturális eszközök munkahelyi használata (különös tekintettel a könyvek, hanglemezek, képző­ művészeti alkotások alkalmazására és ter­ jesztésére, a művészek, tudósok bevonására) valamint a munkahely és a külvilág (ami alatt az üzemek kapcsolatrendszere érten­ dő oktatási, kulturális, tömegkommuniká­ ciós intézményekkel) témakörökben. Miután a példák nagy tömegét sorakoztatja fel egyegy ország jellemzésére, alig lehet részlet­ kérdéseket kiemelni megállapításaiból. Itt csak azt a nyugat-európai sajátosságot em­ lítjük meg, hogy a munkahelyi konflik­ tusok alkalmával, sztrájkok idején, a bezá­ rással fenyegetett üzemekben gyakran igen intenzív kulturális tevékenység folyik. „A munkások ilyenkor erőteljesen felhasználják a színjátszást, a dalt, a zenét és az újságo­ kat, mint a szakszervezeti harc régi hagyo­ mányokra visszatekintő eszközeit. A tömeg­ kommunikációs eszközök segítségével lehe­ tőség nyílt arra, hogy ezekkel a tevékenysé­ gi formákkal a korábbiaknál jóval több em­ ber ismerkedhessen meg. Magyarországon és Jugoszláviában a gazdasági és társadalmi rendszer sajátos természete miatt a munka­ helyi konfliktusok más módon zajlanak le". Noha az egyes fejezeteken belül valamenynyi főbb kérdés összegzésre kerül, a záró­ fejezet — egy nagyobb szintézisben — fog­ lalja össze a helyzetelemzésből levonható következtetéseket, a közösen hasznosítható tanulságokat. Az általános megfontolások és a konkrét intézkedések síkján egyaránt a munkának, mint önmegvalósítási lehetőség­ nek a felfogására ösztönöz. Abból követ­ kezően, hogy „az üzem nem egyszerűen csak termelési egység, hanem olyan helyszín, ahol kielégíthetők az emberi személyiség önkife­ jezési, alkotási és kommunikácós szükségle­ tei” fogalmazza meg a munkahelyek fele­ lősségét és lehetőségeit a munkakörnyezet fejlesztésében, a dolgozók kulturális aktivi­ tásának fokozásában. 27 �Az UNESCO együttműködés keretében lét­ rejött közös szeminárium jelentése — adekvátan a hetvenes évek közepi kiegyensúlyo­ zottabb nemzetközi helyzethez — reális ké­ pet törekszik adni a vizsgálatban részt vevő országok munkahelyi kultúrájáról, az elért vívmányok mellett nem elhallgatva a fejlő­ dés korlátait, nehézségeit sem. A tanulmány formailag is jól áttekinthető, s valósággal kí­ nálja az alkalmat a szűkebb környezetünk­ ben tapasztaltak összevetésére is. (Népműve­ lési Propaganda Iroda) Csongrády Béla A Nógrád megyei múzeumok évkönyvéről Igen rövid ideje számítják a történettudo­ mány mulasztásai közé az életmód kutatásá­ nak háttérbe szorítását. Egy-egy korszak, életkörülményeinek, művészetének, gondol­ kodásmódjának tárgyalására a történelem­ könyvekben még mindig csak színező, illuszt­ ráló jelleggel kerül sor, s függelékként a tár­ sadalmi struktúra életközeli megelevítését szolgálja. Könyvtermésünk szintén nem bő­ velkedik művelődéstörténeti munkákban. Az utóbbi időben a történelemoktatás hiányos­ ságairól folytatott viták a történelmi tudat, nemzettudat csökevényességéről élhangzó filippikák mellett egyre sürgetőbb fel­ adat, hogy a történetírás dinamiku­ sabban haladjon egy újfajta, komplexebb történetszemlélet kialakítása felé. Ebben a munkában hosszú távlatok nyílnak az életmódkutatás számára. Természetesen nem kell eltúlozni a jelentőségét, a vita hevében nem mint egyedül üdvözítő szempontot, mindent megmagyarázó, központi kategóriát kell üdvözölni. De az életmód mindig össze­ függ az értékrenddel, a mentalitással, ezért feltárásával egy-egy réteg specifikus vonása­ ira, a réteget összetartó erőkre deríthetünk fényt. Igen sokat tesz a Nógrád megyei múzeu­ mok 1981. évi évkönyve annak érdekében, hogy a nemességet ne az eddigi túl egysze­ rű séma, a társadalmi struktúrában elfoglalt helye szerint, elnyomó osztályként értékel­ jük. hanem e felfogás helyébe árnyaltabb kép lépjen. A kötet tematikus: valamennyi tanulmánya a nemesség XVII—XX. századi történetével foglalkozik. R. Várkonyi Ágnes a XVII—XVIII. század fordulóján élt köz­ nemesek gazdasági helyzete, műveltsége, mentalitása közötti összefüggéseket keresi; Wellmann Imre a XVIII. századi köznemes­ ség gazdálkodását, Benda Kálmán művelő­ dési törekvéseit elemzi. A réteg olvasmá­ nyainak feltárásától (Fülöp Géza), a reform­ kori lakóviszonyok feltérképezésén át (Praznovszky Mihály), egészen a (Monarchia dzsentroid hivatalnoki karával foglalkozó írásig (Nagy Endre), illetve a XX. század­ ra paraszti sorba süllyedt nemesekről szóló tanulmányig (Paládi Kovács Attila) terjed a skála. Az impozáns tartalomjegyzék e hoz­ závetőleges felsorolása sejteti, hogy átgondolt — és remélhetően ezután is következetesen megvalósuló — nógrádi programról van szó: annak az egyelőre még kevés hagyománnyal rendelkező kutatási szemléletmódnak az ér­ vényesítéséről, amely rendszerezett kutató­ munkával igyekszik egy mozaik hiányzó kockáit megkeresni. Az évkönyv gazdag anyagából ezúttal Praznovszky Mihálynak a Nógrád megyei kúriákról szóló tanulmányát választottuk részletesebb elemzésre. A klasszicista kú­ riák eddig szűkén építészettörténeti kérdés­ ként kezelt vizsgálata itt túllép az építészeti érdekességek, a jellemző stílusjegyek feltárá­ sán. A szerző ezeket is korrektül felsorakoz­ 28 tatja, de egyben be is illeszti egy nagyobb ívű, átfogó életmódvizsgálat keretei közé. Ez a törekvés adja meg a részterületek kutatá­ sának rangját, s egyben világossá teszi, hogy részkutatások nélkül nem születhet meg a viták — sokszor túl általános igényű — gon­ dolatmeneteiben hiányolt egységes, reális, szo­ ciologikus történelemszemlélet. Praznovszky írásának módszere megmu­ tatja az alakuló művelődéstörténeti gondolatmenetek egyik lehetséges változatát. Nyil­ vánvalóvá teszi, hogy az életmód feltárása nem egyelő az érdekességek, a részletek, a „korhangulat” érzékletes ecsetelésével, ha­ nem ezeket alapanyagként használva, a ré­ teg gazdasági-társadalmi helyzetére világít rá. Hiszen a kúriaépületek méreteinek, épí­ tőanyagainak aprólékos felsorolása a kúriák nagysága már egzakt következtetéseket tesz lehetővé. A nógrádi nemesség osztálytagozó­ dására éppúgy fényt derít, mint az elavult gazdálkodási rendszerre, arra a sokszor fe­ ledésbe merült tényre, hogy „a jobbágynak nem csak a lakóháza, de sok esetben a bir-toka is különb volt, mint a már csak a ki­ váltságait őrző egyes köznemesi rétegeknek.” Igencsak figyelemre méltó tény, hogy a megye nemességének túlnyomó része három­ négy szobás házban lakott: a családok lét­ számának, az életkörülményeknek, a vagyo­ ni helyzetnek ez a méret volt a legmegfe­ lelőbb. Tehát korántsem beszélhetünk fény­ űző, gondtalan életről, de még elkülönülő, az osztálytagozódást kifejező házhelyválasztásról sem. A kúria gazdasági egység is volt, csak­ nem kivétel nélkül a falu belsejében épült. Ahogy Széchenyi írja: „Homloka az utcára, a háta az udvarnak, s emögött kert, gazdasá­ gi épület.” Ezeknek a gazdasági épületeknek az átte­ kintése közelebb viszi az olvasót annak a sokat Hangoztatott, de rendszerint felülete­ sen magyarázott ténynek a megértéséhez, hogy a nemesség legnagyobb része 1848. után „nem tud polgárosulni”. Hiszen elég egyetlen pillantást vetni arra a felsorolásra, mely a kuriózumszámba menő, ipari, vagy ipari jellegű épületekről, kúriatartozékokról tesz említést — a gubacsszárító ház, a jégverem, a sajtház, vagy akár csak a gyümölcsöskert, a méhes éppúgy kirívó vállalkozás, mint a megye gyér iparának emlékei: a pipagyár, a losonci bőrgyár, a rima-brézói vasgyártó egyesület, a szénbánya. A vállalkozói mentalitás satnyasága mel­ lett a vagyoni stabilitás bomlása nyomán széthulló morál, illetve a fényűzési kórság leírása is helyet kap a tanulmányban. Arra figyelmeztet ez a részlet, hogy a dzsentri fogalom holdudvara reformkori fejlődésig tágítható. A Mikszáth, Justh regényeiből is­ merős hangulat fedezhető fel a Mocsáry, vagy Pulszky által megörökített névnapi la­ komákban, a periratokban. A nemesi életmód rajzának harmadik lép­ csőfoka a kúriák belső berendezésének vizs­ gálata. Ez a leginkább adatszerű fejezet a nemesség differenciált vagyoni helyzetének konkrét példáit sorakoztatja fel. Ha a szer­ ző itt nem is von le következtetéseket, mi­ vel a tanulmány a gyérszámú nemesi könyv­ tár vizsgálatával zárul, teljessé válik a kép. A nógrádi köznemes gazdasági, mentalitás-, és műveltségbeli állapotának ismeretében már könnyebben megválaszolhatjuk a kötet egy másik tanulmánya — Szabad György igen magas színvonalú munkája — nyomán felmerülő kérdéseket. Milyen körülmények között élt, gazdálkodott, milyen lehetőségei voltak a politizálásra annak a kisnemesnek, aki a reformkor szépirodalma, publicisztiká­ ja szerint öntudatlan, minden saját meggyő­ ződést nélkülöz, s — leginkább a konzervatív udvari körök számára — készséges eszköz a korteshadjáratokon? Fülöp Géza is arra tesz kísérletet — né­ mileg az adatfelsorolás szintjén maradva —, hogy a köznemesség reformkori olvasmá­ nyainak feltérképezésével feloldja az ellent­ mondást a liberális köznemesség polgári fej­ lődést helyettesítő szerepe és a kortársak ál­ tal lépten-nyomon ostorozott műveletlensége, provincialitása, durva nemtörődömsége között. Az évkönyv tanulmányai a művelődéstör­ ténet sajátos — eredményes — formáját mű­ velik. Az adatok, levéltári források szóra bí­ rása, egymással való kapcsolatuk felderíté­ se, hozzáférhetővé tétele megkérdőjelezi a kényelmes beidegződéseket, a sematikus társadalomrajzokat. Ez a kritikus kutatói szemlélet két irányban lép tovább. Egyrészt a tárgyát körbejáró sokszempontúság a ki­ alakítandó komplex történelmi szemlélet fe­ lé mutat, másrészt a tanulmányok „összeol­ vasása” a szintézis egy lehetőségét villantja fel. (Salgótarján, 1981.) Kolta Magdolna �Miért járnak újra sokan moziba? A mozi, a huszadik század évtizedeken át népszerű —, ha nem a legnépszerűbb — szórakoztatási intézménye fölött mos­ tanában sűrűn megkondult a lélekharang. Rohamosan romlottak a látogatottsági sta­ tisztikák. Ha a jegyüzérek nem is marad­ tak mindig munka nélkül, az úgynevezett „telt ház” már-már pirosbetűs ünnepnek számított. Több filmszínház megszűnt (nemcsak a budapesti körutakon, hanem kislélekszámú falvakban is), újak viszont alig épültek. Számos szociológiai felmérés tanúsítja: a szabad idő eltöltésének új for­ mái alakultak ki azzal párhuzamosan, hogy a vetítések iránti érdeklődés jelentősen megcsappant. Általában a televízió térhó­ dításával magyarázták a trónfosztást, pe­ dig más okok is közrejátszottak a mozi népszerűségének hanyatlásában. Például a kulturális kínálat bősége, az autózás tö­ meges elterjedése, a hobbikertek művelé­ sének kedvtelése, a filmkínálat esetenkén­ ti szűkössége, esetleg egyes mozik műsza­ ki és egyéb feltételeinek elégtelensége stb. Miért használtunk gyakran múlt időt az előbbi bekezdésben? Egyszerű és örvende­ tes a magyarázat. A negatív tendencia 1981— ben — meglepetésre — megállt, s noha el­ képzelhető, hogy csak átmeneti jelenségről van szó, mindenesetre tény: megint sok­ szor benépesítik a nézők a termeket, „sikk” lett egyes filmeket megtekinteni és meg­ vitatni —, s manapság senki sem beszél a mozi tegnap még feltartóztathatatlannak el­ könyvelt válságáról. Jegyzetünkben megkíséreljük felmérni a jelenség összetevőit — anélkül, hogy mély­ reható következtetésekre vállalkoznánk, s részleteznénk azokat a prognózisokat, me­ lyek a filmforgalmazás jövőjével kapcso­ latosak. Vegyük mindenekelőtt adatokat. szemügyre az A „leszálló ágba” került mozizás 1981-ben fantasztikusan jó eredményekkel rukkolt elő. 1980-ban 60 millió 718 356 jegyet vál­ tottak. Az ezt követő esztendő végén a szám 67 millió 90 315-re nőtt. A különb­ ség számottevő (a százalékos emelkedés 110,5). A részeredmények sem akármilye­ nek: csaknem két és fél millióval többen voltak kíváncsiak a hazai produktumok­ ra, mint az előző naptári évben. Közel egy­ milliós növekedés dokumentálja a szovjet filmek iránti érdeklődés fokozódását. s egyéb kategóriákban is hasonló a „felfu­ tás”. Néhány kirobbanó siker: A pogány Ma­ donna — Mészáros Gyula hazai Piedonevariációja — a magyar filmekkel szem­ ben hagyományosan megmutatkozó előíté­ letek ködét oszlatta el (1 180 811 néző); A XX. század kalózai — ugyancsak a szem­ nek szóló mulatságok családjából — tö­ meges érdeklődést keltett, a kertmozik iga­ zi slágere volt a Piedone Egyiptomban, a Nevem: Senki és az Óvakodj a törpétől — mindhárom populáris eszközökkel készített kapitalista kommersztermék osztatlan tet­ szést aratott. Még csak azt sem mondhat­ juk. hogy szégyellni kellene ezeket a fil­ meket és ezeket a számokat, hiszen a mű­ vek a profimezőnybe tartoznak, s kategó­ riájukban tisztes színvonalat képviselnek. Sokáig sorolhatnánk a széles publikum ál­ tal kedvelt filmek címét (nemcsak tőkés il­ letőségűek szerepelnek közöttük). Mi magyarázza a hirtelen fordulatot? Ismételten szeretnénk leszögezni: nem akarunk hurrá-optimista húrokat penget­ ni. Előfordultak már hirtelen megtorpaná­ sok, váratlan visszaesések a hazai „mozizás­ ban”; meglehet, 1982 végső eredményei nem az 1981-eséhez, hanem a megelőző eszten­ deihez fognak hasonlítani. Mindez azon­ ban másik kérdés, függvénye a repertoár­ nak, s egész sereg további tényezőnek — hagyjuk tehát békében a futurológiát. In­ kább azt vizsgáljuk meg: milyen okok hú­ zódnak meg a számszerűen is impozáns előretörés hátterében? Megismételve cí­ münk kérdését: miért járnak újra sokan moziba? Maradjunk a magyar filmnél. Természe­ tesen nem véletlenül, mivel — ezt minden szakmabeli, sőt érdeklődő tudja — bármi­ lyen ország filmpolitikájának (moziforgal­ mazásának) kulcskérdése a nézők viszonya a hazai produktumokhoz. Mielőtt néhány megfigyelésünket közreadnánk, emlékez­ tetni szeretnénk arra, hogy a magyar film már néhányszor itthon volt otthon — nem szójáték, tény! —: a nézők jó része ekkor szinte versenytárs nélkül preferálta a ha­ zai műhelyekben forgatott alkotásokat. Két időszakot említek (egyébként több is volt): az egyik hagyományai vállalhatatlanok. a másiké annál inkább. A harmin­ cas években —, amikor Kabos Gyula, Já­ vor Pál, Csortos Gyula. Karády Katalin csillaga tündökölt — a Meseautó és a Halá­ los tavasz lekörözött minden külföldi slá­ gert; a filmesek készségesen kiszolgálták a kispolgári ízlést; a publikumnak — nagy­ városban és parányi falvakban — a felülmúlhatatlanul konzervatív magyar áru kel­ lett. Sajnos. (Zárójelben: filmkultúránk el­ maradottságának bizonyos gyökerei egé­ szen idáig nyúlnak vissza.) Egy másik jó üzleti periódus, mely viszont tartalmában száznyolcvan fokos fordulatot hozott a ha­ mis ideológiák és klisék „made in Hungary”-filmtípusával szemben: a hatvanas évek új Hullámának lendületes forradalma. A Szegénylegényekre, a Hideg napokra és a többi — ma már históriai értékű műre — egyáltalán nem kellett látogatókat to­ borozni, a spontán érdeklődők száma el­ érte, vagy meghaladta a mostanában szer­ vezettekét. Más szavakkal fogalmazva: tökéletes szinkron biztosította a művészek és a be­ fogadók együtthaladását. A külföldi ta­ pasztalatok is bizonyítják előbbi tételünk érvényességét. A franciák elsősorban Belmondóra. Funez-re, Girardot-ra „fizetnek be”, az amerikai programban szinte kizá­ rólag USA-filmek kapnak helyet, az ola­ szoknál mindenkit leköröz Sordi, Tognazzi, Gassmann, Manfredi és a többi belföldi nagyság. Eltérnénk a tárgytól, ha most ar­ ról meditálnánk, miért vezet utcahosszal a kommersz az efféle statisztikákban, ezért elégedjünk meg annyival: az ismert és ked­ velt fűszerezés a szellemi táplálék ízét is megadja, tehát nincs okunk csodálkozni a menetrendszerűen visszatérő favorizáláson. A közelmúltban —, s ezen az időegységen kivételesen legalább tíz esztendőt értve — rossz akusztika mérgezte a levegőt a ma­ gyar film körül. Tény, hogy nem születtek zsinórban a remekművek, néha a közép­ szer — azaz az átlag — nívója is joggal késztetett fejcsóválásra, sokáig és tartósan a komor színek uralkodtak a palettán — mindez azonban semmiképpen sem indo­ kolta a közhangulat megromlását, a ma­ gyar film határainkon belüli talaj veszté­ sét. A kabarétréfák csak szították a tüzet. Jancsó Miklós neve — idevezetett a buta hisztéria — már önmagában poénnek szá­ mított. Csoda-e, ha ilyen körülmények kö­ zött jobb sorsra érdemes filmek is ment­ hetetlenül eltűntek a süllyesztőben — ak­ kor, amikor kapitalista és szocialista or­ szágokban egyaránt tisztelet övezte Fábriék, Kovácsék, Makkék, Szabóék homlo­ kát, s egybehangzóan a jelentős filmgyár­ tó nemzetek közé soroltak bennünket? Mostanában érik be a koncepcióváltás. Ne gondoljunk olcsó fogásokra, a „töme­ gek uszályába kerülésének” vétkére, ellen­ kezőleg: számos jel utal arra, hogy rende­ zőink a művészi igényesség feladása nél­ kül keresik — és meg is találják — a tar­ talmas kommunikáció lehetőségét. Magya­ rázzuk meg a fordulat lényegét, s felel­ jünk a kétkedőknek, akik a „fából vas­ karika” találmányára gyanakszanak. A képlet — némileg leegyszerűsítve — a kö­ vetkező: Filmeseink (a műhelyek tagjai, rendezők, írók, dramaturgok stb.) tudato­ sabban törekszenek közérthető fogalma­ zásra; a hatáskeltés effektusait szaksze­ rűbben tervezik meg; olyan kérdésekről igyekszenek beszélni, melyek — egy szűk elit helyett — tömegek rezonanciájára méltók. A szórakoztatás most már nem szorul a filmkészítés határmezsgyéire, sőt — bár ez egyelőre ritka, mint a fehér holló — népszerű színészekre is írnak szerepeket. Az eredmények kézzelfoghatóak. A nézők új szokásokat alakítanak ki. Nem egysze­ rűen „betévednek” a moziba, amikor ma­ gyar filmet játszanak, hanem érdeklődnek a kísérletek iránt és figyelemmel kísérik a mellesleg frappánsabb propagandával tá­ lalt hazai bemutatókat. Hat-nyolc rangos mű azt jelzi, hogy egész filmgyártásunk „jó passzban” van, s az is köztudomású, pszichológiai kétszerkettőnek számít: a si­ ker nagy húzóerő, belejátszik, méghozzá nem is kis mértékben, a következő premi­ er látogatottsági mutatóinak alakulásába. Még mutatósabb lehetne a számsor, ha egyes megyékben, helységekben felszámol­ nák az előítéleteket, s legalább megadnák filmművészeinknek a bemutatkozás lehe­ tőségét... Az igazság kedvéért azt is hozzátesszük az elmondottakhoz —-, nehogy valaki egy- 29 �oldalúsággal vádoljon meg bennünket: egy jogos akut igény kielégítése változatlanul várat magára. A partizánakciók, melyeket Palásthy György folytat, semmiképpen sem minősíthetők offenzívának. A gyerekek, az általános és középiskolások, az ifjúsági korosztályok filmellátásáról még mindig képtelenek vagyunk gondoskodni. Pedig kicsi a kockázat. A Vuk, A szeleburdi csa­ lád —, s a további néhány film, miket e legesleghálásabb fogyasztóknak ajánlha­ tunk — a bevételi listák élén szerepelnek. De menjünk tovább. A nézőgrafikon görbéinek emelkedését természetesen importunk minősége és mennyisége, a szelekció jellege, a behoza­ tal gyorsasága is jelentős mértékben be­ folyásolta. Alább mindegyik összetevőt ré­ szeire bontjuk, de előtte hadd hivalkod­ junk kicsit: a magyarországi moziműsor úgyszólván mindenfajta összehasonlítás próbáját kiállja. Nálunk — kevés kivétel­ lel, melynek részben ideológiai, máskor materiális okai vannak — a világ filmmű­ vészetének java-kirakata látható. Tőlünk jóval gazdagabb és fejlettebb országok sem biztosítanak színesebb választékot a mozi híveinek. Számos barátom bosszankodott már amiatt, hogy — teszem azt — Angliá­ ban elverte a fontjait, vagy Franciaország­ ban a frankját valamilyen filmre, mert azt hitte: itthon nem lesz lehetősége fo­ rintért jegyet váltani. Mivel az átvevők úgysem kegyelmeznek meg a műnek. Mi­ re kiderült, hogy tévedett, már késő volt. Különben tarifáink — az 1979-es helyár­ emelést követően is — krajcárosak. Nyu­ gaton a belépő nyolcszorosa-tízszerese a miénknek. Alapelveink évtizedek óta változatlanok: az ellenséges ideológiát népszerűsítő és a pornográf jellegű filmeket elutasítjuk, őriz­ zük a szocialista ízlés bástyáit, mindenkor előnyben részesítjük a haladó szellemiségű és kvalitásos művészi értéket képviselő mozidarabokat — ugyanakkor nagykorú­ nak tekintjük a nézőt, s magunkra vállal­ juk a széles körű tájékoztatás kötelességét. Jó tudni, mi történik a filmvilágban, me­ lyek az uralkodó tendenciák, műfajok, té­ makörök, kísérletek... Mindent nem vásárolunk meg. De nem is lenne érdemes. Viszont amit játszunk, az a fontos, vagy jellegzetes filmek közé so­ rolható. Az arányok évek óta nagyjából változatlanok, azaz — egyenletes emelke­ dést követően — 1982-ben valamelyest csökkenni fog az újdonságok (és felújítá­ sok) száma. Összesen körülbelül kétszáz tétel csillapítja az „éhséget” (1981-ben en­ nél mintegy három tucattal több filmet je­ lentettek meg az országos hálózatban). Hogy ennyi jó mű a kinematográf felta­ lálása óta nem született? Tagadhatatlan, csakhogy lépést kell tartanunk a jelenleg meglehetősen középszerű filmgyártás ese­ ményeivel is, no és bizonyos filmféleségek, napi fogyasztásra szánt portékák sem hiá­ nyozhatnak az ajánlatból. Ügy ítéljük meg, hogy elvi és gyakorlati tevékenységünk nem szorul korrekcióra. Erre szavazott bi­ zalmat több mint 67 millió ember... Tallózzunk a tavalyi év műsornaptárá­ ban. Minden bizonnyal fokozta a mozi —, 30 mint kulturális intézmény — népszerűsé­ gét, hogy láthattuk az alábbi, világszerte nagy érdeklődést keltett filmeket: Moszk­ va nem hisz a könnyeknek (Menysov), Ob­ lomov néhány napja (Mihalkov), Katasztró­ fa földön-égen (Mitta), Az amatőr (Kies­ lowski), Solo Sunny (Wolf), Kóma (Chrichton), Harmadik típusú találkozások (Spiel­ berg), Manhattan (Allen), Kramer kontra Kramer (Benton), Mindhalálig zene (Fosse), A nyolcadik utas: a Halál (Scott), I., mint Ikarusz (Verneuil), Woyzeck (Herzog), Sze­ relmeim (Steno), S. O. S. Concorde (Deodato). A felsorolást még sokáig folytathat­ nánk. Három tanulság megfogalmazásá­ val. Egy: a skála meglehetősen széles, arisztokratizmusnak a tervezésben nyoma sincs. Kettő: az igazi tömegfilmeket vál­ tozatlanul „odaát”, a tőkés filmvilágban kreálják. Három: 1981 rekordjait néhány váratlan bombasiker is motiválja. A for­ galmazók nem nagyon számítottak arra, hogy olyasfajta filmekért is szétszedik a mozit, mint például az Óvakodj a törpétől, a Sivatagi show vagy — ez is megesett, igaz, nem mindenütt! — a szakszervezeti mozgalom amerikai gondjait feszegető Kék gallér. Konklúzió: az érdeklődés hullámzá­ sára akkor is fel kell készülni, ha nem a várt irányban leng ki a mutató. A szakmabeliek közül többen meges­ küsznek arra, hogy a mozikedvelők tábo­ rának gyarapodását a tévében sugárzott filmek gyengesége eredményezte. Katego­ rikusan vitatkoznunk kell ezzel a tévhittel. A Magyar Televízió — leszámítva a hétvé­ gek megtorpedózhatatlanul kommersz mű­ sorát — számos jó filmet iktatott program­ jába; rangosak a sorozatok; mindenki vá­ logathat kedvére a több száz mozitermék­ ből. (Egyszer — bár ez egy másik érem másik oldala — érdemes lenne azt is meg­ vizsgálni, hogy a képernyőről miért szám­ űzték könyörtelen szigorral a filmművé­ szeti ismeretterjesztést, a vitaműsorokat, az esztétikai magyarázatokat, a nívós aján­ lásokat...) Az a tény, hogy a tv-futószalagon valamennyi napszakban gazdagon áradó filmek ellenére sűrűn megtelnek a mozik, két dolgot bizonyít. Az érdeklődők nem a képernyőn megtekinthető filmek számának meghatványozódása, vagy minő­ ségének zuhanása miatt részesítik előnyben a társas szórakozást, hanem azért, mert kedvük felcsigázásában a tv-műsor (az eredeti bemutatók, a reprizek, az életmű­ szériák stb.) mozgósító erővel bírnak. Logi­ kus a másik következtetés: a mozi és a tévé nem konkurrensek, hanem szövetsé­ gesek. Mindkettejük számára bőségesen van tér a nap alatt. Még az olyan „hibrid­ vállalkozások” jövője is sikerekkel kecseg­ tet, mint a tévémozi. Egyelőre gyé­ ren látogatott, de nincs kizárva, hogy hol­ nap a kedvelt filmszínháztípusok közé fog tartozni. Régi tradíció, hogy időről időre — álta­ lában viszonossági alapon — bemutatko­ zik reprezentáns követeivel egy-egy film­ gyártó ország. Majdnem mindig „táblás házak” kíváncsiak a művekre, melyek ké­ sőbb a magyar moziműsorban is felbuk­ kannak, de az alkalmi vetítést nem tör­ vényszerűen követi az átvétel. 1981-ben folytatódott a sorozat, a vendégkönyvbe márkás nevek kerültek, s minden bizony­ nyal számos „kinofil” tapsolt Godardnak, Sordinak, Lumet-nek, Mihalkovnak és a többi nagyságnak. Szorosan ehhez az akció­ hoz kapcsolódik a filmforgalmazás-teremtette hagyomány: kampányszerűen, de egy­ re inkább megszabadulva a „musz-szempontoktól”, fórumot teremtenek a munkásés parasztközönség számára, csakúgy, mint az ifjúságnak, a gyermekeknek, hogy ide­ ális közegben találkozzanak a művekkel (és megteremtőikkel). Százszázalékos bi­ zonyossággal állítjuk, hogy a Munkásfilmnapok, a Filmnapok falun, a Szocialista fil­ mek fesztiválja, a Gyermek filmnapok, a Film- és ifjúság-akcióprogram ugyancsak ráirányította a felvonultatott alkotások ér­ tékeire a figyelmet. Amikor szociológiai fejtegetéseket olva­ sunk arról, miért fogy a közönség a mozi­ ból (kopogjuk le: ez most múlt idő!), majd­ nem mindig megemlítik: nincs légkondi­ cionálás, szűkek és recsegnek a székek, kul­ turálatlanok a körülmények, rosszak a kép­ és hangleadó berendezések, a közönség egyrésze kritikátlanul viselkedik stb. Vala­ mennyi vádpont igaz, magam azonban ma már kétségbe vonom elszívó hatásuk túl­ zott jelentőségét. Bizonyára akadnak — nem is kevesen —, akik az említett kényel­ metlenségek miatt széles ívben elkerülik a mozik nézőterét, érdekes módon azonban a Piedonéra, a Pogány Madonnára, az ilyenolyan-amolyan seriffre mindig tódulnak a nézők. Akkor nem számít ez a sok töké­ letlenség? Bunuelnél, Fellininél, Jancsónál igen? De ne bagatellizáljunk: persze szük­ ség van modernizálásra, kistermekre, a ki­ szolgálás feltételeinek megjavítására, kel­ lemes légkörre, s e téren is beszámolha­ tunk előrelépésekről, a lényeg azonban mégiscsak az, hogy mi szól a szemnek kéthárom óra leforgása alatt a vetítőteremben. Végül, de nem utolsósorban említést ér­ demelnek lassan-lassan nagykorúvá váló tömegkommunikációs intézményeink, me­ lyek — figyelemfelkeltő, agitatív, rábeszé­ lő tevékenységükkel — ugyancsak kedve­ zően befolyásolták a látogatottság alakulá­ sát. A sajtó jobban koncentrál a filmélet hazai eseményeire, mint korábban. A tájé­ koztatás színes és mozgalmas. A propagan­ da — bár felelősei mindig hivatkoznak a „szegények vagyunk, vízzel főzünk” köz­ helyszerű igazságára — célirányosabb, fantáziadúsabb, differenciáltabb. Jó néhány olyan film elevenedett meg 1981-ben a mo­ zikban, melyeknek az „ítészek” csináltak igazi hírverést. Csak a Magyar Rádióban féltucat — egymástól hangvételben, stílus­ ban, jellegben gyökeresen különböző — filmes „mit nézzünk, hogy nézzünk” mű­ sor hangzik el hetente... Befejező összegzés helyett — valamennyi tanulság megfogalmazása még korainak látszik — reményünknek szeretnénk han­ got adni. Nevezetesen annak, hogy általá­ nos megfigyeléseink, a „mozgás” örvende­ tes irányaival kapcsolatos eszmefuttatása­ ink holnap, sőt holnapután sem vesztik el érvényességüket. Veress József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1982/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1982 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1982 Palócföld