https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/45dca54f010b3ea747ba883cdaf0270f.jpg a2ff1efb12068d8c779043453032804a https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4bbd5aeafb74fecc204a693e6e2b3a69.pdf f1565a905563e333abf8fbd3194adfde PDF Text Text 1981/6 Bartók Béla emlékére Bartók-szobrok ürügyén A nép nem elzárkózó Interjú Rajeczky Benjáminnal Bartók mai líránkban Fábián István, Vaderna József versei és Gerelyes Endre prózája Manga Jánosról Gondolkodó magyarok PALÓCFÖLD „A népdalélet örökös fölvevés az idegenből. Mert a nép nem elzárkózó. Megvan a maga elképzelése, de emellett örökösen nyitott a kül­ ső hatásokra. A történelem hozta az idegene­ ket a maguk zenéjével egyik oldalról; a má­ sikról ugyanígy a magyar — mint katona, ke­ reskedő, iparoslegény, diák, zenész, művész — járta Európát. Gondoljunk csak bele, mit je­ lentett például a monarchia idején az Itáliától Galíciáig terjedő közös államiság! Örökös alakító tevékenységről van itt szó. Ami tehát idehaza van, az óriási konglemerátum.” (Interjú Rajeczky Benjáminnal) „A bartóki jellemről, erkölcsiségről, életút­ ró] valló költői alkotásokat több évszázadra visszanyúló, erős kötői hagyomány élteti, ér­ tékük is a műfaji hagyományrendszerrel szem­ ben kialakított viszonyukon keresztül ragad­ ható meg. Abban, hogy a mai, Bartók Béláról megnyilatkozó költők miként és mennyire tudnak elszakadni a műfaj hagyományos köl­ tői redszerének eljárásaitól, hogy tudják vá­ lasztott műfaji hagyományukat megújítani. Hiszen még az in memoriam-típusú versek­ nek is érezhetően nagy a költői-műfaji nehe­ zékük. Elsősorban a személyhez kötöttség.” (Szigeti Csaba: A „Bartók-versek” formavilága) „A sorozat első „futamában” mindenesetre olyan művek szerepelnek, amelyek súlyos tár­ sadalmi, erkölcsi küzdelmek sodrában jöttek létre egy-egy komoly moralitású, önmagával és közösségével szemben szigorúan igényes, az egyéni felelősséget érzékenyen átélő intellek­ tus műhelyében. A reformer, a törvényalkotó, a szellem őre veszélyt érez, hibától, vissza­ eséstől tart, kudarccal fenyegető tévutakról akarja eltéríteni mindazokat, akiket lehet.” (Csűrös Miklós: Gondolkodó magyarok) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �A Nógrád megyében élt, élő írók, költők életének, életművének bemutatására vállalkozó Irodalmi Estek első eseményeként a város szülöttére, GERELYES ENDRÉRE emlékezett az október 30-án a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum tanácskozótermébe összegyűlt nagyszámú közönség. Gerelyes Endre emberi alakját a barát és pá­ lyatárs Baranyi Ferenc idézte fel, alkotói munkásságát Farkas Lász­ ló kritikus méltatta. A program keretében — Merényi Judit és Sán­ dor Zoltán tolmácsolásában — elhangoztak Csanády János és Bara­ nyi Ferenc Gerelyes Endréről, illetve hozzáírt versei, bemutatták az író novellája alapján készült Kilenc perc című rövidjátékfilmet. Az esten jelenlevők kézhez kapták az író műveinek teljes bibliográfiá­ ját, tárlókban elhelyezve láthatták a család és a Petőfi Sándor Iro­ dalmi Múzeum által rendelkezésre bocsátott fényképeket, az író ha­ gyatékának dokumentumait, továbbá könyveit, publikációit. A hagyományteremtő szándékkal szervezett estet, melynek rendezői a Nógrádi Sándor Múzeum, a Balassi Bálint megyei Könyv­ tár és lapunk szerkesztősége, meleg hangulatú baráti beszélgetés zár­ ta le. * Palócföld-ankétra került sor október 22-én Nógrád községben, melyen Végh Miklós főszerkesztő és Laczkó Pál olvasószerkesztő képviselte szerkesztőségünket. A folyóiratot érintő kérdéseken túl a beszélgetés központi témája a jelenlevő szerző Szalmakomiszár című könyve volt. * A művészek és művelődésirányítók továbbképzésének soros ese­ ményeként október 19-én Berki Mihály, a megyei tanács elnökhe­ lyettese tájékoztatta a meghívottakat Nógrád megye művészeti éle­ tének helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. * Lezárult az 1981. évre meghirdetett Madách Imre pályázat be­ küldési határideje. Az előző évekénél jóval jelentősebb számban be­ érkezett jeligés pályamunkák elbírálása folyik — eredményhirdetés­ re 1982. januárjában kerül sor, a hagyományos Madách-emlékünnepségek keretében. 1981/6 TARTALOM 3 Bartók Béla emlékére 3 Laczkó Pál: A nép nem elzárkózó (Beszélgetés Rajeczky Benjáminnal) 4 P. Szabó Ernő: A Prométheusz-affér Meditáció két Bartók-szobor ürügyén 8 Szigeti Csaba: A „Bartók-versek” formavilága 9 Németh János István: Szilágyi Domokos Bartók-idézése 11 Szombathy Viktor: „Két zongorán: Bartók Béla és Pásztory Ditta" 12 Kristóf Károly: Az első koncert 13 Fábián István: Arra menj, Őszi firka 14 Gerelyes Endre: Tizenhárom stáció 20 Vaderna József: A bukfenc színei, Tenger, Gemmák: Dionyszosz részegen, Bakkhánsnő, Héraklész és Antaiosz, Dionyszosz 21 Róna Frigyes: Hozzászólás Nógrád zenei problémáihoz 22 Tátrai Zsuzsanna: A Palócföld kutatója — Manga János 24 Gondolkodó magyarok (Csűrös Miklós) 26 Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben (Kerékgyártó T. István) 28 Két könyv az innovációról (Sólyom István) * 29 Kmetty Kálmán: Balassagyarmati utcanevek (Belitzky János) E számunk 13—18. oldalán közöljük Gerelyes Endre Tizenhá­ rom stáció című filmnovelláját, mely az írónak a Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban átvett hagyatékából került elő a feldolgozás során. A közlés lehetőségéért külön köszönetet mondunk a közreadó JUHÁSZ SAROLTÁNAK. 30 Csenki Imre—Csenki Sándor: Cigány népballadák és keservek (Holdosi József) * A címoldalon, a borítókon és a 11. 23. oldalon Czinke Ferenc; a 6., 7. és 13. oldalon Hibó Tamás; a 10., 16. és 17. oldalon Farkas And­ rás Bartók-illusztrációi, az 5. és 8. oldalon Csohány Kálmán; a 20. és 30. oldalon Ferdinánd Judit munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenüI, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.24131 N. S. 1200 db �BARTÓK BÉLA EMLÉKÉRE A nép nem elzárkózó BESZÉLGETÉS RAJECZKY BENJÁMINNAL Pásztói otthonában, a középkori emléke­ ket őrző templom és az apátsági romok kö­ zelében kerestem fel Rajeczky Benjámint. Ablakdeszkáját szinte a járdára ejtő — a pásztói születésű, s már örökre itt pihenő Csohány Kálmán grafikáiról is jól ismertek­ hez hasonló — rozzant házat találtam. A desz­ kakapu nem múlta felül az épületet, eléggé lemondóan szolgált a virágos udvarra. Tisz­ telettudó szorongásomat a körülmények csak fokozták, ha a Rajeczky Benjámin mögött levő munkásság és papi mivolta nem lenne amúgyis tiszteletet parancsoló. Ám a házi­ gazda szíveslátása hamar feledtette kezdeti zavaromat. A kényelmes, komfortos lakás­ belső, régies bútoraival és a könyvekkel, szintén segítségemre volt. Rajeczky Benjá­ min korát meghazudtoló frissessége, bűbájos kedélye rögtön olyan hangulatba hozott, mint­ ha régóta ismernénk egymást, s mindig szí­ vesen látott vendég lennék. Váratlanul leálló mosolyai és kutatóvá keményedő tekintete utalt jelleme rejtettebb régióira, miközben megszakítás nélkül elfoglaltságai felől tájé­ koztatott. Külföldi tudós vendégeiről, a Ma­ gyar Népzene Tára vaskos kötetei körüli te­ vékenységéről, a gregoriánnal kapcsolatos kutatásairól, a készülő hatodik lemezről, a magyar népzene lemezkiadásának fontosságá­ ról, mert „az igazi, valóságos hangzás” értet­ né meg a felnövekvő, új generációkkal, miről is van itt szó tulajdonképpen. Mert „ebbe az igazi, eredeti, valóságos hangzásba bolondult bele Bartók és Kodály is. A hang őszintesé­ ge, a helyzet elementáris hatása ragadta el őket” — mondja témánk felé kanyarodva. — Bartók munkásságának lényege nem ab­ ban van, hogy feldolgozta a népzenét. Azt is elvégezte, természetesen. Népzenével Bartók előtt is foglalkoztak. Ott volt például a Bartalus-féle gyűjtemény a nagyközönség szá­ mára és más gyűjtemények. Ezek legfeljebb addig mentek el, hogy zongorakíséretet ad­ tak a népdalhoz. Bartók és Kodály is csinálta ezt, munkájuk elején és később is, hoztak zongorakísérettel ellátott dallamokat. De a fő munkájuk nem ez volt. Az addigi gyűjte­ ményeknek volt egy hibájuk. Az általános gyűjteményekben ugyanis, jelentős részben, jó sor népies műdal is szerepelt. Az úgyne­ vezett művelt osztály az iránt érdeklődött. Kodály nyomán indult el Bartók és fölfedez­ te, hogy van egy régies réteg. Ők ezt más füllel hallgatták, mint az előttük járók, nem a XIX. század emberének fülével. Azoknak dúr és moll volt a fülében, többszólamúságra lettek szoktatva. Viszont Kodály és Bartók nem akkordos darabokat találtak, hanem a pentatóniát. Persze ott volt Debussy, akinek jó füle volt erre, s ő is alkalmazott pentató­ niát. De Bartóknak és Kodálynak ráadásul még különleges ritmusvilága is volt. Szándé­ kuk egyszerűen megfogalmazható: mindabból, amit fölfedeztek, egyszer végre magyar zene legyen! Bartókék pályakezdésének idején már világossá vált, hogy Erkelék — mint legjobb szándékú zeneszerzők — a verbunkosokkal nem jutottak messzire. Ott van például a Szózat: sohase tudtuk megtanulni énekelni, mert erőszakolt verbunk... Tudniillik jambus és verbunkos nem illett össze. A század vé­ gére a verbunkos kifulladt. Kiderült, hogy sallang volt. Bartókék viszont a lényeget ke­ resték. Így találtak rá (és emelték be a ma­ guk zenéjébe) a magyar ritmusú, pentatonizáló dallamvilágra. A dallamok alaprétege mindenütt ott van, ha nagy történeti anyag is telepedett rá. Mióta Európában vagyunk, az itt élő népekkel való állandó kultúrérintkezésben rakódott rá ez az anyag. De ez nem mechanikusan ment végbe: a magyar fül folytonosan átalakította a vendéganyagot. És ezt ellenőrizni lehet, írásban is fennmaradt! A XVI. századtól magyar nyelvű írásos zene is bizonyítja. A népdalélet örökös fölvevés az idegenből. Mert a nép nem elzárkózó. Megvan a maga elképzelése, de emellett örökösen nyitott a külső hatásokra. A történelem hozta az ide­ geneket a maguk zenéjével egyik oldalról; a másikról ugyanígy a magyar — mint kato­ na, kereskedő, iparoslegény, diák, zenész, művész — járta Európát. Gondoljunk csak bele, mit jelent például a Monarchia ide­ jén az Itáliától Galíciáig terjedő közös álla­ miság! Örökös alakító tevékenységről van itt szó. Ami tehát idehaza van az óriási kong­ lomerátum. Amiből ki lehet szűrni a rétege­ ket — mi európai középkori, vagy német, szláv, román stb. Bartók a rendszerezést is elvégezte. Mint az közismert három nagy ré­ teget különböztetett meg. Mi a gyűjtőmunká­ ban a három réteg közül csak a legkorábbi életével foglalkoztunk: a régi stílusúakra men­ tünk rá. Nem törődtünk a tízes, húszas, har­ mincas évek nótaanyagával, mondván, hogy az „szemét” nem kell. Igen, de az is bent él a népben, hat a régi anyagra is, még az elő­ adásmódját is megváltoztatja. (Ezt Sárosi Bá­ lint szokta erősen hangsúlyozni.) A legutób­ bi ötven évet tehát nem lehet kihagyni. Tu­ lajdonképpen mindent gyűjteni kell. A „sze­ metet” is össze kell gyűjteni, mert hangzó anyag. Külföldön erre erősen rámentek. Mi­ ért? Mert nincs régi anyaguk. Mi még min­ dig gyűjthetjük a régi anyagot is. Sietni kell vele, mert a rádió és a televízió is pusztítja a maradékot, nemcsak az öregek viszik ma­ gukkal a sírba. — A muzsikusoknak volt fülük korábban is, mégha többszólamúságban gondolkodtak is. Perotinus például (még a XII—XIII. szá­ zadban) tökéletes népzenei anyagot őrzött meg. A gregorián végig állandó kontaktusban maradt a népzenével. A hivatalos gregorián­ anyagban betoldásként és ünnepekhez kap­ csolódó zeneként őrződött meg a nép zenéje. Hangsúlyozni kell azonban, hogy végered­ ményként mégis európai hangzású zenéről van szó. Bartókék viszont a magyar réteg ré­ vén valami ősire kapcsoltak rá: arra a pen­ tatóniára, ami később elhallgatott és mára csak kevés helyen lelhető fel Európában. Skó­ toknál, íreknél, vagy a távoli Hebridákon. Az újabb angol zeneszerzők, éppen Bartókék példáján okulva, szépen felgyűjtötték és hasz­ nosították. Nem egyszerűen a primitív for­ mával éltek, tehát nem zongorakíséretet ír­ tak hozzá, hanem megtanultak belőle egy nyelvet. Ez a különbség a korábbi felhaszná­ lással szemben. Bartókékat azért mondjuk korszakalkotóknak, mert megmutatták, hogy a maguk nemzeti jellegét hogyan kell, nem külső sallangként, hanem belső hatóerőként, érvényre juttatni. — Bartók is a maga idejéből beszélt, a maga stílusában, úgy volt magyar és európai. Ha a mi mostani modern komponistáinkat nézzük, velük kapcsolatban szintén kérdés, hogy mennyire magyarok. Ahogy én látom ők, nem túlságosan törik rajta a fejüket. Ők nem érzik át talán annyira a kérdés fontos­ ságát. Nem is veszik maguknak a fáradsá­ got, hogy a modernség mellett zenéjük ma­ gyar is maradjon. Megmutatkozik ez abban is, hogy a magyar népdal kezelését átadják az epigonoknak. Éppen a Röpülj páva kap­ csán kérdeztem meg, hogy neves zeneszerző­ ink közül miért nem dolgoznak fel többen nép­ dalokat. Náluk ez egyelőre hiányzik. Hogy a Röpülj páva kapcsán visszaeszmélnek-e Bartókra? Vagy egyszerűen azt mondják, van egy európai, vagy ahogy most mondják van egy világstílus; és a zeneszerzőknek fel kell adni a maguk hovatartozási helyszíneit....? Olyanokat is hallok, hogy „nem vagyok ké­ pes új dallamokat hozni!” Rögtön megkérde­ zem, őutánuk a nép már nem fog énekelni? És azt is hallani: „a gyerek halljon modernül”. Jó. De mit? És főleg: mit énekeljen? Ma so­ kan félnek a folklorizmus vádjától. Holott et­ től csak a felületes felhasználás esetében kell tartani. A folklorizmust az ügyetlen, dilet­ táns feldolgozások képviselik. Talán ezek tér­ nyerése miatt nem fűlik a foga a mai mo­ dern zeneszerzőnek a népdal hasznosításá­ hoz. Persze elsősorban azért nem, mert nem számítanak rá, hogy őket énekelni fogják. Nem a népnek, pláne nem a gyerekeknek komponálnak. Az új zenei világ nyitottabb lehetne. Effelé még a gondolkodásban sem látok nyomokat. Itt, most pontosan olyan zsák­ utcában vagyunk, mint a modem művészetek más területein: a realizmus minden vonása félre van téve. Stílushiány uralkodik. Nincs stílus, de van egyéniséghajhászás. �— Bartók szintén individuális, de érzik be­ lőle, hogy van egy közösségi alapja. Gondolt például a gyerekekkel, akart és írt nekik. An­ nak idején az általam tanított gyerekek gyö­ nyörűsége és élvezete az egynemű karok ének­ lése közben bizonyította számomra, mi ennek a jelentősége. Itt tetten értük a nagy zene­ szerzőt. Ma, itt viszont az individuum érvé­ nyesítése folyik. A világ pedig nyögjön artikulálatlanul, fejezze ki magát, ahogy tudja. Milyen helyzetet eredményezett ez? A világ itt áll, s nem tudja kifejezni magát. A nép úgy érzi, hogy ő valami régiség kifejezője. Zavarban van. Hagyományos öltözékéből gyorsan ki is vetkőzött. A gyerekek pedig? Most is figyelem őket. Jönnek a diszkóból és csak töredékeket gajdolnak. Legtöbbjük csak hallgat. Hozza a gép a zenét úgyis. — Bartók és Kodály zenéjéhez való viszo­ nyulásban van különbség. Ők tökéletesen megértették egymást, tökéletesen bemutatták egymás zenéjét. Pedig Bartóké „vadabb” Ko­ dályé szelídebb. Aki a tonalitástól nem tud szabadulni, annak Kodály kedvesebb. A gye­ rekek viszont minden további nélkül meg­ szeretik Bartókot, míg Kodály már sok fia­ talnak cúgos cipős. Ne feledjük persze, hogy Bartók ma már szintén klasszikusnak szá­ mít. Hozzá képest a fiatalok a radikálisok, a modernek. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Bartók — főként az utolsó munkáiban — stílus szempontjából viszakozott. — Kodály mellett dolgozván évekig, Bar­ tók ritkán került szóba. Igaz ugyan, hogy nem is értünk rá sokat diskurálni, rengeteg elvég­ zendő munkánk volt. Ha a munkatársakkal egy-egy stíluskérdésről vitatkoztunk, Kodály nem szólt bele. Tudomásul vette kinek-kinek a véleményét. Kijelentette legfeljebb, hogy ismeri a szóban forgó stílust. Bartókról az volt a véleménye, hogy a komolyabb ze­ nészeknek való, akik el tudnak mélyedni ben­ ne. A nagyközönséget teljességgel megértet­ te a Bartókhoz való viszonyában. — A centenáriumi év vége felé azt a ta­ nulságot már levonhatjuk, hogy Bartókkal becsületesen foglalkoztak. Hangsúlyozni kell, hogy már korábban is. Kodállyal közel sem ilyen mértékben, mert Bartók mellbevágóbb korproblémákat adott át műveiben. Vajon a Kodály-centenárium idején fognak-e az esz­ téták átfogóan törődni Kodály stílusvilágá­ val. Utoljára Tóth Aladár foglalkozott vele érdemben. Kodály esetében főként a pedagó­ giai munkássága került előtérbe — ami ter­ mészetesen óriási jelentőségű —, de Kodályt, a zeneszerzőt is meg kell végre ismernünk. — Tanulságos volt számomra is a Röpülj páva, valamint a sajtóvitája. Kritika- és vé­ leményütköztetés szükséges. Csak legyen mindenkiben meggyőződés, hogy az ügynek akar használni. A Röpülj páva esetében én úgy látom, négyet, négyfélét kellene csinálni az egy helyett. Négy fesztivált. Külön a tánc­ háznak, külön a kórusoknak, külön a zenei kisegyütteseknek és külön a szólistáknak. Mindegyiknek megvan már a maga közönsé­ ge is, ami már maga is nagy eredmény — és ezt is érdemes hangsúlyozni a Bartók-évforduló idején, a Kodály-centenárium előes­ téjén. A televízió fesztiváljával az volt a ne­ hézség, hogy olyan dolgok szerepeltek együtt, amiket nem lehetett összevetni. A róla folyt vita... ? Látszott, hogy kinek-kinek külön szempontjai vannak. Amivel én nem értet­ tem egyet az a népdal úgynevezett klasszikus megjelenési formája. Hiszen a népdal állan­ dóan változik és fejlődik! Néprajzilag ez a helyes felfogás. A variáns az variáns. És az egyik szebb, mint a másik. Fontos tanulság az is, hogy mindegyik közösségnek a maga re­ pertoárját kell előkaparnia — mert van is ilyen repertoár —. ha már a ruhát újra fel­ veszik egy szereplés idejére. Ne a másodlagos megnyilatkozásokra, hanem az eredeti, saját anyagra ügyeljen egy közösség. Laczkó Pál A Prométheusz-affér MEDITÁCIÓ KÉT BARTÓK-SZOBOR ÜRÜGYÉN Az első „Prométheusz-affért” szinte min­ denki ismeri. A görög mítosz szerint mielőt, az emberek a világra jöttek volna, az iste­ nek két titánra bízták a halandókat. Epimétheusz, a Későn Gondolkodó, bőségesen el­ látta az állatokat mindazzal, amire szüksé­ gük lehetett, az embereknek ezután már nem adhatott semmit. Az embert testvére, Prométheusz tanította meg a beszédre és a munkára, a leleményességre, s ellopta szá­ mára az isteni tüzet is. Ez a cselekedet ve­ zetett az első Prométheusz-afférhoz, amely­ nek kimenetele nem lehetett kétséges: az emberek ugyan jótevőjükként emlegették a titánt, az istenek azonban törvénysértés vád­ jával illették, s a Kaukázus egyik sziklá­ jához láncolták. Mindaddig, amíg Heraklesz meg nem szabadította, két keselyű tép­ te egyre újranövő máját. 1. Nem csupán ismerjük, hanem gyakran idézzük ezt a mítoszt egy-egy szituáció, cse­ lekvéssor jellemzésére —, s különösen gyak­ ran említhetünk hasonló affért, ha a mo­ dern művészet fejlődéséről beszélünk. Ti­ zenhat évvel ezelőtt például olyan esemény rázta fel a magyar képzőművészeti életet, amellyel kapcsolatban nem is volt szükség különösebb erőfeszítésre a mítosz aktuali­ zálásához. Akkor, a X. Magyar Képzőmű­ vészeti Kiállításon mutatta be Varga Imre szobrászművész krómacélból hegesztett mű­ vét, a Prométheuszt, amely Rózsa Gyula szerint nem elsősorban a készítés technoló­ giájával váltott ki ellenérzéseket, hanem azokkal az értelmi-gondolati tartalmakkal, amelyek kifejezéséhez elengedhetelenül fon­ tos volt éppen ez a technológia (ha lehet egyáltalán szétválasztani az érthetőség ked­ véért a tartalmat és a formát). „Az a ka­ tartikus, önmagát cáfoló, de a cáfolattal ön­ magát egyszersmind megerősítő Hérosz­ szemlélet jellemző a Prométheuszra, amilyet korunk embere — a sok hőst artistává silányító és artistákat hőssé magasztosító transzfigurációkat megért ember — elfogad, hin­ ni képes” — írja Rózsa Gyula a plasztiká­ ról, amelyet az affér után nem is állítottak fel tervezett helyén, Veszprémben, s amely végül is külföldön kapta meg az első mél­ tó elismeréseket. Talán nem vert fel ekkora port a másik, 1965-ös esemény, Somogyi József Szántó Kovács János-szobrának felállítása Hódme­ zővásárhelyen, de ez a mű is vihart kavart. Itt nem volt szó lánghegesztésről, de szó volt hasonlóan új, sokak számára elfogad­ hatatlan szemléletről, amelynek jegyében a szobrász mezítlábas, beesett horpaszú, min­ den idegszálával az ügyért rezdülő figurát állított a talapzatra, a város fejlődését hir­ dető, modem épületekkel körülvett főtéren. Az ellenkezők Szántó Kovács módosságára is hivatkoztak, nyilvánvalónak tűnik azon­ ban, hogy lényegében a mű végiggondolásá­ tól, az ezzel járó szigorú önvizsgálattól, a társadalmi szituáció, a cselekvési lehetősé­ gek, a követendő magatartás elemzésétől húzódoztak. Mert végül is mindkét mű azért nagysze­ rű, mert egy új korszak új követelmény­ rendszerét fogalmazza meg: a jelenségek, fo­ lyamatok lényegének, a látszat mögötti való­ ságos erőknek a vizsgálatára, felszínre hoza­ talára, az egyén és a közönség kapcsolatá­ nak szervessé formálására serkent. Lényegében tehát Prométheusz a Szántó Kovács-szobor is, annyiban legalábbis, hogy a leginkább közösségi jellegűnek nevezett képzőművészeti műfaj, a köztéri szobrászat nyilvánosságát felhasználva segít oszlatni a homályt, segíti világosabban látni, őszintéb­ ben fogalmazni feladatainkat. Ez az újsze­ rűség azonban, úgy tűnik, nálunk, ha nem is bűnnek, de legalább illetlenségnek szá­ mít, vagy számított sokáig, megzavarta a rendet, a nyugodt, különösebb események nélküli hétköznapok sorát, kellemetlen gon­ dolatokat ébresztett. Paradox dolog történt: ezek az újszerű művek nyilvánosan hirdetett céljainkkal összecsengő gondolatokat hordoz­ tak — kellemetlenekké akkor váltak, amikor figyelmeztettek arra, hogy nem elég szép szavakkal beszélni a célokról. E két mű vé­ gül is — persze jó néhány más köztéri plasz­ tikával együtt — oszlatta, bár el nem osz­ latta a homályt, őszinteségre ösztönözte, de nem tette valóban őszintévé, közönségivé a köztéri szobrászat egészét. Ha azzá tette volna, akkor az egyik leg­ jobb, ma már a középgenerációhoz tartozó magyar szobrász, Melocco Miklós nem ren­ dez néhány évvel ezelőtt kiállítást a szoboszlói Kisgalériában Visszaélések és im­ port címmel, nem írja le a katalógus Példa­ beszédében: „...a legtöbb szobor a tere­ ken és utcákon rossz, mert pontos megfo­ galmazása ökörségek logikátlan, semmitmon­ dó halmaza, vagy avitt igazságok csak logi­ kus tákolmánya. Ok a szakmai felkészület­ lenség, vagy a szellemi munka hiánya, több­ nyire a kettő együtt. A költőietlen, szépnek, újnak megfogalmazhatatlan szobrok három kaptafára készülnek. Vagy férfialak, vagy női alak, vagy elvont, absztrakt”. A helyzet az utóbbi években talán válto­ zott, javult valamit, s néhány város —, mint például éppen Salgótarján — szobortelepí­ tési politikája már hosszabb ideje példa­ mutató, az általános mecénási, illetve vélt mecénási, hiszen sosem az illető tanácsi hi­ vatal, gazdasági vezető az igazi támogató — követelmények a közönség, a „nép” ízlésé­ re hivatkozva még mindig inkább a meg­ szokottnak, a megnyugtatónak, a középsze­ rű műveknek kedveznek, s ha Prométheu­ szokat sejtenek valahol, már eleve igyekez­ nek elválasztani őket a tűztől, vagy ha ez nem sikerül, teljes hangerővel kifejezést ad­ nak nemtetszésüknek. Valóban elképzelhető, hogy a legszélesebb közvélemény az első pillanatban megretten az újtól — mondhat­ juk erre —, ez azonban nem indokolja, hogy azok, akik illetékesek az ügyben, bólintsa­ nak: nincs is szükség a tűzre, csak csapdossák magukat a karjukkal, ha dideregnek .. 2. Kő Pál, a ma már ugyancsak szobrászatunk derékhadához tartozó művész mintha minden művével a „visszaélések és az im­ port” ellen, a Varga és Somogyi-féle szob­ rászat lényegi törekvéseinek folytatása mel­ lett törne lándzsát — persze úgy, hogy köz­ ben épít a magyar plasztikai hagyományok­ ra, a kortárs nyugati törekvések eredményei­ re és a népi tárgyformálás tapasztalataira is. Kossuth Lajosa sok köztéren ágáló Kossuth-szobrot látott nevetségesnek, az avult világszemléletek lomtárába valónak, s Bar­ tók Bélája is arra figyelmeztet: újra kell gondolnunk a bartóki zenéhez való viszo­ nyunkat. Mesebeli madárra ülteti Bartókot — mellett Csontváry madaragol —, s mint­ egy elküldi a távoli kisázsiai síkságokra, vissza a még még sem született mítoszok valóságos időn és téren túli világába. Lehet, hogy csupán ötlet ez a mű, lehet, hogy a következtetés is szubjektív a nemrégiben a Nemzeti Galéria Műhely-sorozatában szere­ pelt kisplasztikával kapcsolatban, de úgy érzem, a szobor arra figyelmeztet: gondol­ juk át, valóban jelen van-e Bartók az év­ fordulót ünneplő Magyarországon, gondol­ juk át, mit jelent számunkra életműve, je­ lent-e egyáltalán valamit közgondolkodá­ sunkban? Nehéz lenne a fentieknél nehezebben meg­ válaszolható kérdéseket feltenni. Hiszen elő­ ször vissza kell kérdeznünk: a legszélesebb rétegekről, vagy a zenei érdeklődésűekről, �esetleg a zenei szakemberekről van szó? A könyvtárnyi szakirodalom, elemzés, egymás­ nak ellentmondó szakemberi vélemények után mit értsünk az életmű legfontosabb jellemzőin? Az ezekre a kérdésekre adott feleletekkel megint csak kötetekkel gyarapíthatnák a zenetörténészek, előadóművé­ szek, komponisták, szociológusok a Bartókirodalmat. Kiindulási alapként — vagy végső követ­ keztetésként — viszont nyugodtan elfogad­ hatjuk azt, amit 1956-ban a pályatárs-barát Kodály Zoltán mondott az életmű jelentő­ ségéről: „Bartók neve... nagy gondolatok szimbóluma. Az első ilyen gondolat az ab­ szolút igazság keresése művészetben, tudo­ mányban egyaránt; s ennek egyik előfelté­ tele: a minden emberi gyengeségen felül­ emelkedő erkölcsi komolyság. A másik gon­ dolat az elfogulatlanság különböző fajok, népek sajátságai iránt, aminek következmé­ nye a kölcsönös megértés, majd a népek kö­ zötti barátság. Jelenti továbbá Bartók neve a népből való megújulás elvét és követel­ ményét művészetben és politikában. Jelenti végül a zene áldásainak kiterjedését a leg­ szélesebb néprétegekig”. Kroó György, mint­ egy értelmezve a fentieket, így folytatja Ko­ dály gondolatmenetét: „Azaz Bartókból több lett, mint iskolamester, vagy zenei stílus­ irányzat zászlóvivője... Neve egész emberi magatartásunk, világlátásunk számára, mű­ vészet és társadalom kapcsolatának szemlé­ letében vált mércévé és mértékké. Ez az el­ ismerés Beethoven óta soha senki más ze­ neszerzőt nem illetett meg méltóbban”. Mérce és mérték; művészet és társadalom újszerű kapcsolata; emberi magatartás és világlátás; erkölcsi komolyság; a népből való megújulás és figyelem más népek iráni — világszemléleti szempontból nézve ma is példamutatóan korszerű közép-kelet-európai, s egyben általános érvényű gondolatokat hordoz tehát ez a zene; a művészettudomány szempontjából a fogalompárok mintha arra a kérdésre felelnének, amelyet a képzőmű­ vészetre vonatkozóan 1916-ban Fülep Lajos tett fel a Magyar művészet című tanulmá­ nyában : „... van-e (a magyar) művészet­ nek nemzeti jellege, s nemzeti jellegének egyetemessége, azaz van-e olyan művészi­ formai problémája, amelyet neki és éppen neki kellett fölvetnie, s megoldásán fáradnia ugyanakkor egyetemessé téve azt, ami nem­ zeti?... Egyszóval: a lokális jelentőségén túlemelkedve van-e a magyarnak valami sa­ játos küldetése az európai művészet közös­ ségében, a világművészetben?” Aligha kell bizonygatni, hogy a Bartókéletműben a nemzeti és a nemzeten túli, a sajátosan magyar, közép-keleti-európai és a XX. század egyetemes, zeneileg megfogal­ mazható kérdései együtt vannak jelen. S ha ennek az életműnek a fontosságát, sorsát, fogadtatását vizsgáljuk, akkor beszélhetünk csak igazán Prométheusz-afférról. Fölidéz­ hetnénk a korabeli zajos elutasításokat (s persze az elismerő véleményeket, külföldi sikereket) a harmincas évek végének fojto­ gató, emigrációra kényszerítő légkörét (s az amerikai évek magányát), Révai József és „a szégyenletes Bartók-per muzsikus-ügyé­ szeinek” elmarasztaló sorait az ötvenes évek elejéről, de sorra idézhetnénk — s az utób­ bi negyedszázadot tekintve csak ilyen akad — a muzsikusok, szakemberek, zenebarátok, művészek feltétlen elismerését is. Hogy csak néhányat említsek azok közül, akik versben fejezték ki hódolatukat, Illyés Gyula, Som­ lyó György, Fodor András nevét sorolom fel. Az egyik legszebb Bartók-verset Kassák Lajos írta, egyszerre idézve fel a bartóki zenét inspiráló kort, s magát a törékeny emberi alakot is: „Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az ég, s a házak falai beomlanak”. 3. A fizikai megjelenés és a mű hatása kö­ zötti ellentét oka talán, hogy a képzőművé­ szet nyelvén kevesen tudtak, tudnak bartóki mélységgel, teljességgel szólni a zeneszerző­ ről, hogy ritka, kivételes pillanat az, ami­ kor prométheuszi tüzet hozó alakját más fények is erőteljesen megvilágítják? Ez is lehet egy ok. A másik ok — a képzőművé­ szet egészét illetően — a zene és a vizuális művészetek eltérő nyelvi, kifejezésbeli sajá­ tosságaiban rejtőzhet. Ezzel kapcsolatban érdemes talán felvetni, persze a végleges válasz igénye, reménye nélkül, azt a kérdést, hogyan jelentkezhet a XX. századi magyar vizuális művészetben a bartóki mélység, tel­ jesség? Nyilvánvalóan a nemzeti és az egye­ temes Fülep Lajos megfogalmazta dialekti­ kus egységében, s ahogyan ez a kérdés a zenében a népzenéhez, a vizualitás terén a népi tárgyformálás tapasztalataihoz való vi­ szony alakulását is magában foglalja a sa­ játosan magyar és egyben egyetemes prob­ lémák felvetése közben. Művészi teljesítmények sora bizonyítja a népművészet valódi értékeinek felfedezésé­ re irányuló szándék meglétét — néhány éve Népművészet—kortárs művészet címmel gyűjteményes tárlatot is rendeztek e tárgy­ ban —, de azt is, hogy a bartókihoz hasonló mélységű feleletet nem adott a kérdésre a mai magyar képzőművészet. A szentendrei­ ek — Vajda, Korniss, Bálint, Amos — mű­ vein a népi motívumok a szürrealisztikus képszerkezet fontos részévé váltak, Barcsay Jenőnél a népi architektúra a következetes, konstruktív képépítésben kapott jelentős sze­ repet; a vásárhelyieknél az átalakuló ma­ gyar falu életképi elemei jelennek meg; Tóth Menyhért tisztasága, Halmy Miklós jelképrendszere, Samu Géza tárgyformálása. Csohány Kálmán balladisztikus hangja, Föl­ di Péter varázslatos stilizált világa — né­ hány név, törekvés a sok közül — mind iz­ galmas kísérlet a lokális és az általános, a népi és a modern elemek összeötvözésére. Végül is azonban a mű vagy megkerüli a század — vagy akár a magyar társadalom — jelenének, félmúltjának nagy problémáit, vagy úgy szól róluk, hogy az itt és most nem tudatosul bennünk, vagy külsődleges elemként hordozza a népművészeti motívu­ mokat. Távolról sem személyes tehetség, kife­ jezőerő, hanem a kétféle nyelvrendszer kö­ zötti különbségek kérdése lehet ez, s azé a különbségé, amely a nyelvrendszerek eltérő volta következtében jelentkezik a népi kul­ túrához való viszonyulásban is. Vadas Jó­ zsef a magyar iparművészetről ír ugyan a Kritika 1979/4. számában, de következteté­ sei tanulságosak lehetnek az autonom mű­ fajok szempontjából is. Míg Bartókék gyűj­ tőmunkája nyomán — írja — a népzene ősi rétegei bukkantak elő az „új stílusúnak” nevezett múlt századi népdalok mögül, ad- �dig a tárgyi néprajz kutatói zömmel XIX. századi anyagot találtak. A zenei hang egye­ temessége és a megformált tárgy helyhez, anyagi szükségletekhez, s így társadalmi formációkhoz való kötöttsége alapvetően meghatározza az örökséggel való sáfárkodás lehetőségeit. Míg tehát Bartók a magyar (és sok más) nép zenéjét kutatva, az időben visszafelé haladva egyre több közös vonást talált, s mintegy az általános emberi érzelmek ská­ láját kifejező rendszert építhetett be a XX. századi zenébe, addig a ma képzőművésze vagy motívumokra építhet, vagy ezektől szinte teljesen elvonatkoztatva a szerkesztés­ mód tömörségére, következetességére, eset­ leg szürrealisztikus voltára. A konkrét mo­ tívum mást mond természetesen a ma em­ berének, mint az egykori faluközösség tag­ jainak — nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy az egykori formálásmódnak az alapelveire — a lényeg, a legfontosabb dolgok kifejezé­ sére irányuló szerkesztésre — kell támasz­ kodni. A ma legfontosabb kérdései pedig könnyen észrevétlenné, láthatatlanná teszik a népi formakincset... Törvényszerű tehát, hogy a két művészeti ágban eltérően jelentkezik a népi és a mo­ dern kapcsolata, hogy más a nemzeti és az egyetemes viszonya is. Ha lehet a felszaba­ dulás utáni magyar képzőművészet képvi­ selői közül valakit párhuzamul Bartók mel­ lé állítani, azt hiszem, leginkább Kondor Béla grafikus- és festőművészt lehet: egy­ aránt merített Blake és a névtelen és is­ mert középkori mesterek művészetéből, a népi tárgyformálás eredményeiből — s egy­ szerre fejezte ki a XX. század emberének széttöredezett világképét, félelmeit, magá­ nyosságát, kiszolgáltatottságát, s a tiszta­ ságra, emberségre, szeretetre irányuló vá­ gyát; Közép-Kelet-Európa nem könnyű év­ tizedeket átélt polgárának csalódottságát és mégis-reményeit. Prométheuszi tett a Kon­ dor-életmű is — és igencsak azok voltak az afférok is körülötte. Nos, ahogyan Kondor grafikáját, az ÉS 1975. szeptember 27-i szá­ mában megjelent Bartók-portréját nézem, ez a mű sem volt méltatlan sem hozzá, sem a zeneszerzőhöz: a tollvonások törékeny és kemény esendően fáradt-szomorú és min­ den idegszálával reagálni kész ember arcát mutatják. A vonalháló, amellyel Kondor oly mesterien — sohasem öncélúan — bánt, egyszerre tűnik nagyon is megfoghatónak és zenei hatásúnak, egyszerre tördeli részletek­ re és teszi dacossá a vonásokat. Ha lehet Bartók arcát a bartóki művet is érzékeltetően visszaadni, ezen a kis grafikán sikerült 4. Bartókról bartóki mélységgel, teljességgel az egyénnek és a közösségnek egyaránt fon­ tos vonásokat visszaadva szólni persze még a grafikusnak, a társadalmi elvárásoktól, közízléstől talán leginkább független mű­ vésznek sem könnyű, s itt sem elsősorban tehetség szabta korlátokról van szó, hanem a Bartókkal és művével kapcsolatos vizuá­ lis, auditív, érzelmi és gondolati elemek olyan bonyolult együtteséről, amelynek leg­ alább a legfontosabb összetevőkben való meg­ fogalmazása is igen nehéz, szinte lehetetlen feladat, Pátzay Pál szerint például „Bartók ezüstösen sápadt lény volt és oly mérték­ ben testetlen — vagyis hogy nem is juttatta az embernek eszébe azt, hogy teste van —. annyira dominált az átlátszó, pergamenszerű bőrének a világossága, amiből csak a feke­ te szemei villogtak ki”. A kívülállók szemé­ ben gyakran kedélytelennek, komornak tűnt a zeneszerző, fia — ifj. Bartók Béla — sze­ rint viszont igen fejlett humorérzéke volt. Lukács György tíz éve azt írta: „A népha­ talom eszméje Bartók egész tevékenységé­ nek alapmotívuma” — Pethő Béla egy év­ vel ezelőtti tanulmányában, a Valóságban Kodály 1946-os kijelentését idézi: „Bartók ma bizonyára élénken tiltakozna a nevében folyó pártpolitika ellen”. S az összes tulaj­ donság mellett, előtt ott vannak az egyszer­ re magyar és általános XX. századi, nép­ ből eredő és a mércét utolérhetetlenül ma­ gasra állító művek, amelyeket, legalábbis szellemiségükben, a szobrásznak, festőnek, grafikusnak meg kell idéznie. Ferenczy Béni kitűnő portréját, Schaár Erzsébet rendkívül kifejező mellszobrát, Borsos József, Vigh Tamás. Ligeti Erika, Szinder Antal, Kutas Antal érmét csak azért említem, hogy a megközelítések sokfélesé­ gét — a zeneszerző iránti érdeklődést — ér­ zékeltessem, s hogy eljussak ehhez a kér­ déshez: milyen mélységben, szellemben szól­ hat ma Bartókról a köztéri szobrászat, ne­ vezetesen az a két köztéri szobor, amelyet a zeneszerző születésének századik évforduló­ ján állították fel Budapesten, Varga Imre szobra, amely a Csalán utcai emlékház kert­ jében áll és Somogyi Józsefé, amelyet a Feneketlen-tó körüli parkban állítottak fel? A kérdésre adott válasz nyilvánvalóan nem csupán két művész Bartók-képét tükrözi, hanem azt is. milyennek vállaljuk mi a muzsikust, s a művön, a jelképen keresztül hogyan látjuk önmagunkat, eszményünket, változott-e önértékelésünk a társadalmi vál­ tozások, közöttük a köztéri szobrászat kor­ szerűvé válásáért vívott harc során. E küzdelem közben természetesen sosem arról volt szó, hogy nem akartak szobrot állítani a Szántó Kovácsoknak, József Atti­ láknak — sokkal inkábbb arról, hogy álta­ lában olyan szobrot akartak állítani nekik, amely az ábrázolt érdemeivel, a jelkép nagy­ szerűségével együtt mindjárt a szoborállitók szép szándékát, odaadását is dicséri, s persze arról is beszél, hogy ma, ebben a „szép és egyre szebb korban” nem venné körül értetlenség, ellenállás az ábrázolt mű­ vészt, tudóst, politikust, egyszerű embert A köztéri szobor így nem cselekvésre ösz­ tönzött, hanem megnyugtatott, konzervált, s közben értetlenség, ellenállás vette körül azt a művészt, aki méltó módon akarta áb­ rázolni az illető alakot... Meggyőző példa lehet erre, hogy Somogyi József 1953-as Martinásza, amely nem idea­ lizálta a munkást a kor követelményeinek megfelelően, csak 1960-ban került köztérre, hogy Varga újpesti partizánjának kopott �deszkapalánkját a köztéri művön márvány­ falra cserélték, hogy Derkovitsa mellől le­ parancsolták a rozsdás vaskályhát, hogy sokan a költőhöz méltatlannak tartották a Radnóti-emlékmű valódi kockaköveit, a tö­ rődött munkaszolgálatos költőt támasztó fa­ korlátot, s akadtak, akik azt sem tartották helyesnek, hogy a mohácsi emlékművön Le­ nin elgondolkodva lépdel a lépcsőn lefelé. Váltakozó sikerrel folyt a hadakozás, az idő azonban mindegyik esetben azokat iga­ zolta, akik szerint nem emberfeletti lények­ re, hanem követendő, követhető példákra, okos gondolatokra van szükségünk a köz­ tereken. Nem a tömeg feje fölött harsogó mondatokra, hanem olyan őszinte szavakra, amelyeket mindenki külön-külön is felé irá­ nyulónak érez. Nos, Varga Imre Bartókja ilyen, mindenkit külön-külön megszólító szo­ bor. Aki a villa kapuján belép, alulról élet­ nagyságúnál alig nagyobb alakot pillant meg. Ahogy közeledünk, egyre kevésbé ma­ gasodik fölénk a mű, s amikor egy magas­ ságba érünk vele, akkor vehetjük szemügy­ re a szobor minden részletét. Mintha az utolsó hazai években itt készített fénykép alakja jelenne meg a bronzban: kalaposan, felöltősen is törékeny figura, akárha elgon­ dolkodva sétálna a fák alatt. Az arcon nagynagy fájdalom, magányosság — és hatalmas belső nyugalom, az olyan emberé, aki már felkészült rá, hogy a mindenséggel kell szá­ mot vetnie. S ez a számvetés teszi látszó­ lagossá a magányt, hiszen nem lehet egye­ dül az, akiben a kor általános érvényű prob­ lémái fogalmazódnak meg; éppen a befeléfordulást jelző arcvonások teszik látszóla­ gossá a nyugalmat: hiszen sokkal több és fontosabb itt a belső történés, mint ami a muzsikus és a közvetlenül érzékelhető kül­ világ kapcsolatát jellemezheti. Mindazonáltal nem lényegtelen a figura és a környezet kapcsolata: a szobor körüli tér növényzete mintha a fűbe simuló talap­ zat növénykéiben folytatódna, s mindaz az energia, amely a természetben rejlik, a bronz sima felületén, az alig részletezett formarendszeren keresztül mintha a művész belső energiájává válna. A téralakítás, a mű, a természeti és épített környezet in­ tim kapcsolata mintha mindenkit arra ösz­ tönözne : ebből a bronzalakból kiindulva ke­ resse meg a maga számára a bartóki zene általános érvényű és egyben szigorúan a személyhez szóló értékeit. Ha Varga Imre szobra erre a továbbgon­ dolásra ösztönző, Bartókról, az emberről és a művészről érzelmileg, intellektuálisan is árnyalt képet adó mű, akkor Somogyi Jó­ zsefé mintegy elébe megy a nézőnek az ér­ telmezésben, harsogó szavaival egyértelmű képet sugall, kínál az azonosuláshoz. A harsányság persze a mű környezetéből is szin­ te törvényszerűen következik: a park, a tó hatalmas téren terül el, a szobor mögött a távolban házsor, templomtorony, s messze, a magasban apró pontként a gellérthegyi Sza­ badság-emlékmű is feltűnik. Már a mére­ tekkel, a tömegek nagyságával is a műre kell terelni a figyelmet ebben a környe­ zetben, s a hatalmas kőtömbön, fa harang­ torony alatt álló mintegy másfél-kétszeres életnagyságú alakot szinte ki sem kerülheti a szem. A zeneszerző figurájára tökéletesen ille­ nek Németh Lajos Somogyi művészetének egészéről írt sorai: „Bármit mintázzon is, munkást, parasztot, a közelmúlt típusait, alakjai a sorssal szembenálló, inas, kemény emberek. Nem népi hősök, mint Medgyessy alakjai, nem klasszikus arányú atléták, mint Pátzay fehérvári lovasa és nem is barbár erejű hímek, mint Kerényi félistenei, hanem földhöztapadtak, mítosznélküliek, illetve a Sziszifuszok véréből származók”. Nos, ez a sziklaszilárdan álló figura is inassá, keménnyé, mítosznélkülivé vált, a benne rejlő, az expresszív felületalakítás által is fokozott feszültség nem valamiféle belső történést, hanem egyértelmű, az el­ határozás után következő, cselekvésre irá­ nyuló vágyat sejtet. Míg a Varga-szobor mintegy átgondolja a „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?” gauguini kérdé­ sét, addig ez a mű az önmagában már min­ den kérdésre feleletet adott zeneszerzőt, vagy éppen közéleti embert ábrázolja. Ha a szigorú, elszánt arcú alak önmagában ke­ vés lenne ahhoz, hogy bizonyságot adjon erről, segít a harangtorony, segítenek az odafönt sorakozó harangok, az ihlető népi környezetet idéző egyszerű, rusztikus for­ mák, amelyek között egy törött harang je­ lenti a diszharmóniát... 5. Ez a jelzés azonban nagyon erőtlennek tűnik ahhoz, hogy Bartók egyéniségének életművének összetettségét érzékeltethesse. Így, bármennyire szeretnénk, nem mond­ hatjuk, hogy más-más oldalról kiindulva megrajzolt, de egyformán meggyőző, bartóki mélységű képet ad a művészről a két szo­ bor. A Somogyi-mű plebejus elszántsága túl­ zottan egyértelmű, a forrás tisztaságához ragaszkodó, s azt őrző ahhoz, hogy érzékel­ tethesse a század diszharmóniáit tükrözve harmóniát teremtő muzsika mélységeit. Var­ ga Imre azzal, hogy oly hétköznapian fá­ radttá, reménykedővé tette, emberivé csu­ paszította az arcot, amilyennek gyakran a sajátunkét is érezzük, a kort is megmutat­ va szól a zenéről. Affért, újabb Prométheusz-affért, úgy tu­ dom, egyik mű sem okozott. Az egyik ta­ lán azért nem, mert a szándékok nem tel­ jesedtek ki az alkotásban, mert hiány­ zik belőle az a bizonyos tűz. A másik talán azért nem, mert évtizedek küzdelmei után kezdjük talán azt a teljességet, tételesen megfogalmazott eszméinkhez méltó színvo­ nalat várni a köztéri szobrászattól, ame­ lyet valóban adhat. A Somogyi-mű minden részletszépsége ellenére azért nem válhat igazán közösségivé, mert fel akar bennünket emelni a műhöz, a példaként megmutatott teljességhez. A Varga-plasztika azért vál­ hat azzá, mert egy közülünk való zseniális emberről szól, aki őszinte akart lenni. Tud­ juk: zseninek kevesen születnek. Őszinteség­ re viszont — kezdünk rájönni — mindanynyiunknak igen nagy szüksége van. P. Szabó Ernő �A „Bartók-versek” formavilága Örömmel olvastam a pozsonyi Irodalmi Szemle márciusi számában Roncsol László­ nak A példamutató Bartók-Mikrokozmoszról megjelent írását. Az árnyalt formaelemzésekkel teli dolgozatnak különösen a magas igényszinten megfogalmazott, felütéses zár­ lata érdemel figyelmet — a gondolatmenet végpontja. „Arra gondoltam — írja —, nem most, hanem régen, a Bartók-évforduló csak újabb alkalom, hogy írásban is megfogal­ mazzam a kérdést: miért nem jutott még egy magyar költőnek sem eszébe, hogy pá­ lyája csúcsán, kiérlelt költői életműve bir­ tokában a Bartókéhoz és immár a Kurtágéhoz is hasonló, az alapelemektől a bo­ nyolultig ívelő és közben teljes művészi él­ ményt is nyújtó poétikai iskolát írjon?” Amolyan poétikai Mikrokozmoszt, költői verstant. Roncsol dolgozata olvastán tovább kell kérdeznünk. Ha a poétikai Mikrokoz­ mosz verselmélete még nincs, kompozíciós versgyakorlata jelen van-e mai költészetünk­ ben? A bartóki zenei kompozíciós model­ lek hatottak-e analóg verskompozíciós szer­ kezetek kialakulására? Fel kell tennünk ezt a kérdést, még akkor is, ha tisztában va­ gyunk a zenei és a költői formák és az alapjukat képező konvenciórendszerek közti távolságoknak, sokszor szakadékoknak. Meg­ találhatók-e a „Bartók-versek” kompozíció­ csoportjaiban zenei szerkezetek költői le­ képezései? Milyen ideológiai jelentései van­ nak a zeneszerzőről írott versek formáinak és szerkezeteinek? Hol a bartóki kompo­ zicionális modellek hatása költészetünkben? Milyen költői és szellemi előfeltételek alap­ ján íródtak költemények a XX. századi ma­ gyar zenetörténet úttörő alakjáról? E mö­ göttes világ, a formáknak tulajdonított je­ lentés világa érdekel bennünket. Nem az egyes „Bartók-versekről”, hanem a „Bar­ tók-versek” jelenségéről gondolkodunk in­ kább, ezért az egyes költői alkotások csak a gondolatmenet illusztrációjaként jelennek meg. A propos’ „Bartók-vers”! E kissé félre­ érthető, de nap mint nap használt szókap­ csolat tulajdonképpen műfajmegnevezés. Ál­ talában többes számban használatos, vagy mint „X. Y. Bartók-verse” hallható. Ma már klasszikusnak számító művek is vannak köztük, éppúgy, mint az „X. Y. József Attila-verse” tematikus műfajcsoportban. Maga a verstípus eredetileg a szónoklattan legne­ mesebb osztályában, a bemutató nemben (ge­ nus demonstratívum) alakult ki és e tény manapság is nagy gyakorisággal meghatá­ rozza az idetartozó költői művek hangnemét és felépítését. Ha a költő „Bartók-verset” ír, ezzel számolnia kell. Műfaját és hangne­ mét tekintve a „Bartók Béla” című és té­ májú alkotások legnagyobb része nagyjából a hagyományos dicséreteket képviseli, ter­ mészetesen ötvöződve és átmenetet képezve rokon verscsoportok jellemzőivel. (Egyik 1642-ből való költészettanunk szerint az „epicedium gyászköltemény halottakra. Mondják neniaenek, monodiának, latinul carmen lugubrenek” és az „encomiasticum személyek, vagy dolgok dicséretére írt költemény”.) Érthető, hogy ma a dicséretnek és a gyász­ költeménynek e tiszta típusai meglehetősen ritkák. Jóval gyakrabban találkozni a tisz­ teletadásnak (és így a bartóki szellemi örök­ ségért vívott harcnak) modernebb műfaji megoldásaival. Ilyen megoldásnak tűnik a verscímek alatti in memoriam..., hommage a ... (... -nak ajánlva), hiszen ily módon a költő eltávolodhat Bartók Béla alakjától, személyiségétől, s koncentrálhat művei szel­ lemiségére. A bartóki jellemről, erkölcsiségről, életútról valló költői alkotásokat több évszázadra visszanyúló, erős költői hagyo­ mány élteti, értékük is a műfaji hagyomány­ rendszerrel szemben kialakított viszonyu­ kon keresztül ragadható meg. Abban, hogy a mai, Bartók Béláról megnyilatkozó költők miként és mennyire tudnak elszakadni a műfaj hagyományos költői rendszerének el­ járásaitól, hogyan tudják választott műfaji hagyományukat megújítani. Hiszen még az in memoriam-típusú verseknek is érezhető­ en nagy a költői-műfaji nehezékük. Elsősor­ ban a személyhez kötöttség. Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a hatvanas-hetvenes évek nagy „Bartók-verseiben” a zeneszerző alakja sejlik föl, etikai tartása, fegyelme, erkölcsi példa­ mutatása. A Forrás márciusi emlékszámá­ ban is olvashatjuk, hogy „A Bartók-versek jelentős csoportja — életrajzba, pályaképbe, személyes emlékekbe kapaszkodón — mementóként, vagy tanulságként, a morális pél­ dát hangsúlyozza a zeneszerző portréjában.” Érthető és természetes, hogy e portréversek esetében rendkívül megnő a szoborszerűség veszélye. A megemelt versnyelv és az áb­ rázolt etikai magasság következtében alig kerülhető ez el. Ha a költő „Bartók-verset” ír, ezzel is számolnia kell: már az 1940-es években megalkotta Kassák Lajos annak az ábrázolásmódnak az őstípusát, amely révén a Bartók Béláról írott versek sorozatában el­ kerülhető a szoborrá merevítés veszélye, anélkül, hogy az emberi portré és a legszo­ rosabban vett művészetikai magatartás fel­ rajzolásáról lemondanánk. A mérleg serpe­ nyője (Bartók Béla) című versének legjellem­ zőbb ábrázolási eszköze heroizáló deheroizálásnak lenne nevezhető, ha e kifejezés nem lenne annyira riasztóan idegenszerű. A költő a jelentéktelennek látszó, a látszólag jelentéktelen és köznapi részletekben mutat­ ja fel a távlatosat, a köznapi fölé emelkedőt: „Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az uccán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben”. A verskezdet ilyen szándékoltan „kereset­ len” nyelvezete, e „köznapi” hangütés után, épp, mert szakított a portréversek hagyo­ mányosan magas hangnemével, a költő a poklokat is megmozgathatja. A Bartók Béla örökségéért folytatott küz­ delem a hatvanas-hetvenes években az aktualizáltság mozzanatát állította előtérbe. Nemcsak arra a küzdelemre gondolok, ame­ lyet a költők azért vívtak, hogy megleljék és kijelöljék viszonyukat a zeneszerző élet­ művéhez. E viszonykijelöléshez, „bemérés­ hez”, a nemzettudat és az európaiság-tudat kettősségével kell megküzdenie mindenkinek. Ekként a Bartók-inspirálta vers sokkal in­ kább költőjéről mond, állít, ad információt, mint a zeneszerzőről. Hatalmas felelősség Bartók Béláról verset írni. Hiszen ő az a „legmagyarabb magyar”, aki — Vas István és Nagy László szavaival — „a napkoroná­ ig felküzdi magát”. Rendkívül nehéz szem­ benézni a bartóki élet és mű teljességigé­ nyével. Hol az „ezüstfej”, az arisztokratikus, hol a népi ihletettségű, hol a magyar, hol a kelet-közép-európai, hol a kozmopolita Bar­ tók igazsága perel a maga igazáért a róla �írott versekben. A bartóki mű eredendő tel­ jessége és a bartóki örökség helyzettudata ezért jelenik meg némileg ironizált formá­ ban Zalán Tibor versében (Igor Stravinsky álma Bartókról): egy ember Cantata profana-t ír TÁRSAS-JÁTÉK egy csoport kantátaprofánát ír NÉPI-JÁTÉK egy nemzet kantátaprofánát ír KONTINENT-SPIELE egy európa kantátaprofánát ír MUNDO-LUDO egy világ kantátaprofánát ír COSMOS-PLAY A mindenség írhat csak Cantata Profana-t Az ember-csoport-nemzet-Európa sor ide­ ologikus jelei a kompozíció és a versforma megválasztásában is jelen vannak. A forma jelentése érthető módon különösen fontos sze­ repet játszik a Bartók-művek inspirálta ver­ sek esetében. Feltűnő, hogy nincs vagy alig van a vizsgált költemények között például alkaioszi vagy szapphói strófaszerkezet — ál­ talában antik metrum. Ezzel szemben igen sokan előnyben részesítik a magyaros, dal­ szerű formákat, kolinda-szövegváltozatokat stb. Valószínű, hogy ebben a forma jelenté­ sére vonatkozó szerzői előfeltevés és döntés mutatkozik meg, mintegy versben leképezve a népzene szellemét és Bartók népzenei ihletettségét. Újabb csoportot alkotnak szempontunkból a prózaversek (gondoljunk például Juhász Fe­ renc Örvénylések című portréversére) és a szabadversek. A forma itt sem közömbös: bár ötvöződhet folklórmotívumok rendszerével, tulajdonképpen a bartóki zenei kompozíciók 20. századiságának, modernségének analóg­ ja. Sejteni, hogy nemcsak a zene-, de a köl­ tészettörténet is túljutott a klasszikus össz­ hangzattan korszakán. Végül a Bartók-inspirálta versek között elég sok montázstechniká­ val készült verset találunk. A montázs épp­ úgy ideologikus, jelentő forma, akár a dal­ szerű verskompozíció. E technika az alkotás egészét vonatkozáshálózattá fejleszti a kü­ lönnemű részek összerendezésekor. Magába olvaszthatja a dalszerű formát éppúgy, mint a prózaversét. Sokkal inkább zenei, mintsem filmelvü jelenség. (Gondoljunk akár ennek legszebb példájára, Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című kompozíciójára. De szíve­ sen olvasom versként Cselényi László Bartók és Joyce című szövetmontázsát is.) Előnye a megoldásnak, hogy nem kell törődni a vers hangnemének, modalitásának (csak végső!) egységével — amint ezt Cselényi műve pél­ dázza. Kompozicionális szempontból talán a legjárhatóbb út a Bartók-ihlette versek tér­ képén. A „Bartók-vers” műfaja nehezéke, örökletes poétikai követelményrendszere — tán kitűnt valamelyest az eddigiekből — vé­ leményem szerint kevéssé alkalmas arra, hogy a bartóki kompozíciós rendek örökségének költői gyakorlatát felvállalja. E feladat eleve nem is lehet a célja. De igenis célja az ál­ landó küzdelem a műfaj adott korlátaival, ami nem csekélység. Hol kereshető esetleg a bar­ tóki kompozicionális modellek ihlető hatása költészetünkben? A „Bartók-verseken” kí­ vül, a zenei analógiára épült költői alkotások­ ban. Ám mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy a bartóki mű kompozicionális lehetősé­ geit költői gyakorlatunk eddig jobbára csak érintette. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak a zenei szerkezetű kom­ pozícióknak a költészetben ma. Vannak-e a korszerű jelzőt valóban megérdemlő ilyen irányú törekvések? Csak esetleges példákra szorítkozhatunk. Azt hiszem, kevéssé köztu­ dottak Tandori Dezső nagyon jelentős ilyen irányú erőfeszítései, ezért tán érdemes föl­ idézni belőlük. Az ív is érdekes. Első köteté­ ben még ortodox megoldásúak a versszer­ kezetekben átértelmezett zenei műfaj meg­ jelölések (ilyen a Macabre..., e zenei elvet poétikaivá legmélyebben váltó Preludium és ötsoros, a Koan bel canto). Az Egy talált tárgy megtisztítása kötet (1972!) már e tá­ jékozódás módosult irányát mutatja. Egyik legnehezebb versének II. Termében „1. (Szeriális kompozíció)”. A szerkezetet a legtartal­ masabb, mert üres seria, hangzó sor zárja: +++ +++ folyt.; fogyó sor Tandori gyakran alkalmazza a seria megfordíthatóságának, általános, az aleatóriában is fellelhető elvét is: Elmarad egy jel !tlob a innem dzek, ruhtrA Arthur, kezd menni a bolt Fel kell figyelnünk arra az érdekes kísér­ letre, amely során a szerző — jóval a Talált tárgy után, 1974-ben — átírja tisztán hangzó s az eredetivel egyenértékűnek tekintett kompozícióvá első kötetének Hommage cí­ mű nevezetes kezdődarabját önkényesen fel­ vett előzetes szabályok szerint. Az előrende­ zett, átírt mű címe és első sora különben így hangzik: =234567 Míg a második kötet megváltozott versesz­ ménye a szérializmus jegyében alakította a maga arcára a költői indulás programversét, a Még így sem szonettjei a jazz eredményeit fölhasználva a leginkább kötött formán belü­ li improvizáció megtalálását mutatják. A Miért élnél örökké? prózájában fontos sze­ repet játszó Varése-lemez (rajta az 1936-os Density 21,5 is) mellett megjelennek a messiaeni madárhangok. S végül A meghívás fennáll című műben a valószínűség által ha­ tárok közé szorított véletlen kompozíciós alapjait fejtegető John Cage indítja el a leg­ lényegesebb művészetfilozófiai gondolatokat. A regény első mondataiban arról van szó, hogy, ha a veréb a vállon ül, az ember vállán, nem lehet akármelyik billentyűre, akárho­ gyan ütni az írógépen. Mert akkor bármi be­ következhet, és ezért kell figyelni a ma­ dárra. Ezért „Ez itt nem automatikus re­ gény; más dolog az, hogy a madár következő pillanata kiszámíthatatlan, más, nem gépies­ ség. Nem is az ellenkezője.” Akkor milyen az a regény, amelyik egy madár röptét figyeli? Elemzést gátló kérdés. Pedig a regény egy­ szerűen aleatórikus. Ez az életformaregény zenei analógiára íródott: akár a madár re­ pülése, a repülés meghatározta műalkotásszerű élet és az ezt lejegyző művészet is aleató­ rikus (a kifejezés a latin alea ,kocka’ szóból ered). Az ilyen művek a véletlenre épülnek, az „improvizációs szabadság mozgásterei”. Elemei egyszeriek, megismételhetetlenek. A zenetörténész Zofia Lissa az időbeli folya­ matosság hiányát és a többértelműséget tart­ ja e szerkezet alapjellemzőjének. „A kompo­ nisták — írja — a véletlenre bízzák a mű tu­ lajdonképpeni megszületését, az lép elő szer­ vezővé, ők maguk csupán a körülményeket szervezik meg, amelyek közepette a véletlen alakjában juthat »chance d’operation« ered­ ményeként érvényre.” Íme a zenei elv: a műalkotásszerűen megélt elindítója és mintegy szó szerint „mozgó”, változója, fikciója a ve­ réb (a szerző csak a szituáció megszervező­ je), amely megteremti az eseménymenet, a kompozíciósor véletleneinek kalitkáját, sza­ badságot és kényszert egyszerre. Mivel az irányító erő részben a szerzőn kívül helyező­ dött, nincs a műnek abszolut előzetes szerzői terve, de ez már szerkezeti kérdés. Az aleatória elvének fölismerése egy lehetséges utat nyithat a rejtvényszerű mű megértéséhez. A középnemzedék tagjai közül is számosan kísérleteznek zenei kompozíciókkal. Prózában sokak mellett tán Nádas Péter a legeredmé­ nyesebben. Rendkívül ígéretesek Baka Ist­ ván törekvései. Most megjelent második kö­ tetének (Tűzbe vetett evangélium a címe) legfontosabb kompozíciója a Háborús téli éjszaka is ezt példázza. A költő kiküzdött sa­ ját összhangzattanának szabályait kódolja át benne: hamis harmóniát szabályként meg­ értett diszharmóniává. E vers is megérde­ melné a kompozíciós elemzést. Ám a bartóki szerkezeti modellek hatásának kérdéséhez visszatérve — itt még csak lehetőségekről szólhatunk. Egy ötlet. Számos oka van, hogy sok fiatal szerzőnk ún. hosszú-versekkel kí­ sérletezik. Nagy lehetőség ez, már csak azért is, mert e verstípusban a szövegvariálás és a jelentés többértelműsége kibontásának esé­ lye sokkal szélesebb más, esetleg rokon mű­ fajokénál. Tudott, hogy Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című vers­ kompozíciója — e verstípus egyik ősképe — is „Szerkezetét tekintve harmonikus polifon zeneművekhez hasonlítható, melyben egyszer­ re kell érzékelni a szólamok időbeli mozgását és az egyidejűleg megszólaló hangok közötti harmonikus összefüggéseket” (Szegedy-Maszák Mihály). A bartóki kompozicionális mo­ dellek inspirációja bizonyára itt is felszaba­ dító hatású lenne, eltávolító a műfajha­ gyományoktól. Mint sok más verstípus ese­ tében. Hisz’ a bartóki életmű alternatívák so­ kaságát rejti a költői gyakorlat számára. Ez az esszé csak kompozíciós kérdésekről szólt. Arról, hogy hatalmas felelősség Bartók Béláról verset írni. A bartóki mű kompozi­ cionális lehetőségeit költői gyakorlatunk eddig jobbára csak érintette. Ha a költő „Bartókverset” ír, számolnia kell ezzel. Szigeti Csaba Szilágyi Domokos Bartók idézése Köztudott, bárha ritkán mondjuk ki nyíl­ tan, hogy Bartók birodalmában Erdély, az ottani román és magyar népzene világa volt a „fele királyság”. Élete és munkássága leg­ mélyebb és legtartósabb inspirációit onnét kapta. Igen. Fodor András tömören megfogal­ mazta Bartók életének meghatározó alap­ élményét, az erdélyi emberek, az ottani kör­ nyezet emberségformáló hatását. Ez a föl­ ismerés sok mindent megmagyaráz abból a különösen mély kapcsolatból, ami a zene­ szerző és az erdélyi emberek, alkotók között kialakult még életében, s tart halála után is, mind a mai napig. Benkő András köny­ véből és Kelemen Imre gondos tanulmá­ nyából tudjuk, hogy mint népdalgyűjtő, ze­ neszerző és zongoraművész 1936-ig szinte minden évben — akár többször is — fölke­ reste Bartók az erdélyi falvakat, városokat. Ezt a ragaszkodást szerencsére gazdagon vi­ szonozták az ott élő, és az életmű előtt hű­ ségesen tisztelgő zenészek, tudósok, költők. A romániai magyar könyvkiadás 1971-óta folyamatosan jelentkezik Bartók munkássá­ gának teljesebb megértését szolgáló tudo­ mányos munkákkal, és a bartóki példát vállaló önálló alkotások megjelentetésével. Szilágyi Domokos Bartók Amerikában cí­ mű verse ennek a törekvésnek a leghívebb kifejező példája. A Szilágyi-vers titka a helyzet azonosságában van. Az „amerikaiak közt egy európai” problémakörének hang­ súlyozása, a bartóki életpálya legtragikusabb szakaszának közelképe messzemutató tanul­ ságokat rejt. Az önkéntes száműzetésben élő Bartók etikai tartásának fölmutatása nyújt­ hat-e megoldást a történelem száműzöttjeinek? A nemzeti tragédia felé tartó Magyar­ országon agyonhallgatott zeneszerző szaka­ datlan ragaszkodása, hűsége népéhez lehet-e követendő példa a hivatalosan elfelejtett, és az új keretek között mindvégig idegen magyar nemeztiségeknek? Ez a súlyos tör­ ténelmi-társadalmi azonosság kiegészül Szi­ lágyi költői nyelvezetének megújulásával, �stílusának teljessé válásával. S ami a dön­ tő, hogy e belső forradalom éppen a bartóki alkotói módszer átvételén alapul. Az elem­ zés lehetőséget ad annak az útnak végigjá­ rására, miként szerveződhetett Szilágyi köl­ tészete monumentnális versépítménnyé, a bartóki példa előtti alázat és az öntörvényű stílusfejlődés harmonikus, egymást kiegészí­ tő találkozásának eredményeként. Hazamegyek, mihelyt lehet. Aminthogy úgyis hazamentem volna (t. i.. ha nem vá­ lasztják meg 1945-ben nemzetgyűlési képvi­ selőnek, Budapesten. N. J. I.) Tudom, hogy a külső viszonyok igen nehezek lesznek, de egy zongora csak akad és egy csendes szo­ ba, ahol dolgozhatok. „Hová vetemedtél,/ hová vetemedtél/ szi­ várvány havasáról,/ szivárvány havasáról/ tűzre te vetetettél/ hamuvá vedlettéi,/ mint jó Ráduj Péter/ szëme mënyëcskéje,/ romá­ nul Marinka,/ magyarul Margitka.” A halálos kór megmásíthatatlan ítélete alatt — melytől annyit szenvedett — valójá­ ban már kölcsönkapott időből élt, minden­ nap többet hagyott magából a szellemnek, mindennap többet engedett át testéből az anyaföldnek, úgy, hogy amikor felvázolta a végső hangjegyét, és utolsó akkordját a szél szárnyára bocsátotta, addigra a Halál szá­ mára már alig maradt valami elérhető bebőle. A Szilágyi- vers komor gondolati töltésű nyitó része az intuitív helyzetábrázolás lé­ lektani „átvilágítása”: „Milyen széles az Óceán/ annak, ki hazagondol — /s rossz hír számára mily rövid az út.”... „Jaj neked, hús-vér idegen! — /szerves gép itt az em­ ber —”, A kényszerhelyzet szülte lehetőség sivárságát izgalmas stílusmegoldással ellen­ pontozza a költő. A Bartók életében oly nagy jelentőségű néphagyomány gazdag vi­ lágának idézését látja az érzelmi szélsőségek ábrázolására legalkalmasabbnak. „Marinka, Margitka,/ hamvasság hamvedre,/ ajkadból rózsa nő,/ rög tapos kezedre,/ jó Ráduj Péternek/ (szëme-szép-mënyëcske./...”. A népkültészet klasszikus tragédiák­ ra emlékeztető sorainak bartóki feldolgozá­ sa új esztétikai minőség teremtésére képes. Fokozva így a lélektani sokk megrázó hatá­ sát. A kifejezés skálája gazdagodott a nép­ költészet hiteles feldolgozásával — a vers szövegében végig nyomon követhető ez a megoldás —, mint ahogy a vers nyitó szaka­ szában a továbblépés feszültségét készíti elő. Az a kérdés már most, hogy miként nyil­ vánulhat meg a parasztzene hatása a ma­ gasabb műzenében? Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglal­ juk. Bartók hangrendszere a funkciós zenéből nőtt ki; a funkciós zene kezdeteitől a bécsi klasszicizmus összhangzattanán és a roman­ tika hangzásvilágán keresztül törés nélkül vezet az út a „tengelyrendszer” kialakulá­ sához. ...A tengelyrendszer az európai ze­ nének nem csak szerves továbbfejlesztését, de a betetőzését, sőt bezárulását is jelenti — mert a funkciós kapcsolatokat a homogén 12 fokúságra kiterjeszti, s ezzel lezárja a fejlődéstörténetét. Szilágyi Domokosnál a formai megúju­ lást mindig igazolja a gondolatok energiafe­ dezete. Kísérletei, „játékai” soha nem öncé­ lúak. Esztétikai hatás elérésére töreksze­ nek, átgondolt, tartalmi célkitűzés megva­ lósulását segítik. A megszerkesztett egész nélkülözhetetlen részei, A költészet tanának Babits-tanítványaként — kinek később ver­ sét is ajánlja — ragaszkodik a hagyományok funkciós értelmet kapó megjelenítéséhez. Olyan költő volt ő, ,,....aki úgy szerkesztet­ te a rímet, hogy méltóságát a szabadvers­ ben megszerezhesse.”, fogalmazza meg a lé­ nyeget Tömöry Péter. Ha követjük továbbra is a bartóki párhuzamot, akkor a vers foly­ tatását a tonális réteghez sorolhatjuk: „Jaj istenem a világ,/ kinek szoros, kinek tág,/ jaj de szoros a világ,/ csontig hatol, velőt vág,/ hogy kitágul a világ,/ ha egyszer jobb időt lát.” Tanulságos Nagy László összefoglalása Szilágyi hagyománytiszteletéről: „Emlékezze­ tek, óhajtozott élni, játszott az életért ma­ dárkecsesen, szeretősen. Táncolt neki vitézmihályos verslábakon, ál-marcsás dib-dábul, atavisztikus bájritmusokban, fából faragott királyfi-tagokkal.” Ebben a versben is Má­ té evangéliumának részletidézésétől („Gyön­ gyeiteket ne hányjátok a disznók elé...”) Illyés Bartók-versének emlékezetéig kalan­ dozik a költő: ,,Estélyiben-frakkban/ Urakhölgyek, hölgyek-urak,/ zongoraszónál szebb/ zongorafödélen a lakk,/ gyémántbolygók ke­ ringenek,/ csiribirivalcer —/ pucér füleknek szól./ veszett ez a hangszer!/, hogy rögtön darabokra törje a feltételezhető áthallást: ..Kicsi ember, tudsz-e/ szépeket hazudni,/ szép álságot hinni?/ Van-e erőd: utolsóig/ minden poharat kiinni?”. Ez a minden ízé­ ben Szilágyira jellemző tételzárlat a hely­ zettudat azonosságából táplálkozik. Innen a meghökkentő fordulat, a kételkedő remény, a derűlátó megdicsőítés helyett. Emlékezzünk rá, hogy Bartók motívum­ fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze az ellentétezés és megfordítás. A tétel és ellen­ tétel kettős egysége erre is kiterjed: ...Íme a karakter, mely ellentétein keresztül érke­ zik magasabb önmagához. A vers következő szakaszában az ellenté­ tek könyörtelen hangsúlyozása, az így terem­ tett feszültség lélektani kálváriája gazdag gondolattársítást szabadít fel. „Halál elől meghalásba menekül aki él —”, jut el a különös, de idegtépően veszélyes szakadék szélére. A szakadék fölött átívelő apokalip­ tikus látomás tengelyében a szigorúan for­ mált fölismerés áll: „Akit sorsa meg akar tartani/ síriglan-rerményben ég el./ akit sorsa el akar veszteni:/ megveri tehetetlen­ séggel.” A parasztzene hatásának második meg­ nyilvánulási módja ez: a zeneszerző nem használ fel valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdallam-imitációt. „Tűz-víz-föld-ég/ Basa Pestát megölték,/ füst-füst-zöld-kék/ tűz-víz-föld-ég/ Basa Pos­ tát megölték/ ...a természet zenévé szervező­ dik/... dúdol a mélybarna-szem: —/ itt csak Mr. Bartók/ amerikaiak közt egy európai/ felhőkarcolók közt az elemek rokona.” A vers forrongó kidolgozási részében va­ lamennyi eddig részletezett alkotó elem szer­ ves egységgé olvad. A Szilágyi-versekben a későbbiek során — Haláltánc-szvit, Apok­ rif Vörösmarty kézirat..., Nyár, ..— oly jelen­ tős szintetizáló törekvés, az ismerethalmazt rendező montázstechnika itt valósul meg először hibátlan többszólamú hangzásban. A megmásíthatatlan valóság világgá kiáltása után („múló élet múlhatatlan hangjainál/ pusztuló vörösvértestekben gondolkodik a halál.”), a vers dinamikája fokozatosan megcsendesül. A nagy fölismerések látványos sorozatát, gazdag és merőben szokatlan tár­ sítását, filozofikus átvezetés követ. A Kán­ tor Lajos által „értékezőpróza-szövegnek” nevezett elmélkedés, miként a gondolatok tisztítótüze, a hitelesség próbája úgy kap rendeltetést a vers egészében. A költő, e gon­ dolatilag legelvontabb tételeket az axiomatika vasbetonszerkezetébe sűrítve, nem kis fel­ adatot ró az értelmezőre. Bartók, műveinek van egy érdekes sajátossága: nem lehet készületlenül, figyelmetlenül félfüllel hallgatni. Csak az áhítatos figyelem előtt nyitják meg szépségüket. A Bartók Amerikában szerkezetének alap­ vető összefüggéseit vizsgálva, a zeneszerző által oly következetesen alkalmazott hídformára emlékeztet. A két nemlét közti lét alapkérdéseinek a föltevése és a „kölcsön­ kapott idő” titkának föltárása megtörtént a hatalmas versfolyamatban. A végső összeg­ zést tartogató befejező versszakok letisztult világa pedig már Bartók Hegedű szóló szo­ nátája lassú tételének kristályragyogású csúcsaiba emelkedik. Végezetül még egy harmadik módon mutotkozhatik a parasztzene hatása a zene­ szerző műveiben. Ha tudniillik sem paraszt­ dallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből mé­ gis ugyanaz a levegő árad, mint a paraszt­ zenéből. „Minden élőre ezer halál jut —/ könnyezik a kft is./ A borzalom napjaiba/ belefárad az idő is./ Dolgos állat az ember,/ a cél: re­ mény is egyben./ Így hát a félt halál sem/ oly kérlelhetetlen....... ” A két alkotó közt feltárt azonosságok bo­ nyolult rendszere, a bartóki modell teljessé­ gének hiteles felvállalása, Szilágyi Domo­ kos sorshelyzete és költői elhivatottsága azok a meghatározó tényezők, melyeknek ez a kötöttségeket szétfeszítő és új szintézist megvalósító költemény létrejöttét köszönheti. Csak ilyen összefüggésben tudjuk megérte­ ni, miként emelkedhet ki Bartók Ameriká­ ban világítótoronyként a Bartókról írt ver­ sek tengeréből. A Bartók Béla életével és munkásságával kapcsolatos szövegeket Bartók Béla, Yehudi Menuhin, Lendvai Ernő, Szabolcsi Bence és Szöcs István írásaiból válogattam. Németh János István �— A mindenit maguknak. Ma nem fognak felel­ ni. Megdicsőülten hallgattunk el. Pásztory tanár úr volt a legszigorúbb tanár a gimnáziumban, békében és háború után. Szigorúsága ellenére a leg­ szelídebb órákat is ő tartotta: az énekkar vezetője volt; ebben az évben - a háborús távollétet is beleszámítva — már a huszadik éve. Most is az volt a bánata a harcterekről betegen hazaérkezett tanár urnak, hogy fáradt és beteg volt már a dal­ kor újjászervezéséhez, holott tudtuk, otthonában nem hagyta abba a zongorázást — pompásan játszott -, sőt együttes erővel a feleségével, az elsőszülöttet, Ditát és két öccsét is szorgosan zené­ re tanítják. A leánynak főiskolai rangot szántak úgy hírlett, nagyszerű tehetség. Néha fellépett is­ kolai hangversenyeken. Pásztory Gyula —, mint annyi matematikus egyúttal jeles muzsikus is volt, mind elméletben mind gyakorlatban. Szarvason született. Gyakorló tanárként Krassó-Szörény vármegye székhelyére, Lugosra került, ott feleségül vette egy magasrangú vármegyei tisztviselő lányát — mindnyájunk által halála napjáig oly szeretett, későbbi „Nel i nénit” - és a családban először őt a ­ nította meg zongorázni. Pásztory Gyulát — evanlévén - l900-ban Rimaszombatban válaszgélikus tották meg számtan—fizika tanárnak. Újjászervez­ te az iskolai énekkart is, sok dicsőséget aratott vele. Idővel a dicsőségnek e szárnyalásába az én szopránhangom is, belekontárkodott. Még ma is fújom sorra, a dalokat, amelyekre Pásztory tanár úr bennünket, nem kis dörgedelmekkel, diák-drukkokka Pásztory tanár úr oly ragyogóan tanította meg zongorázni a feleségét, hogy Dita mamája évtize- deken át Rimaszombat igen kedvelt, víg természetű zongoratanárnője maradt. Mert Pásztory ta­ nár úr már nem tudott bennünket érettségire sem vinni, hamar elhunyt. A háborúban szerzett betegségei siettették halálát. Az érettségibiztost sema magyar m csehszlovák állam. Viszont Pásztory Dita a két szülő jóvoltából már ekkor oly remekül zongorázott — az elméletet édesapja, a gyakorlatot a mamája tanította hogy ez a tehetség elkívánkozott Rimaszombatból: a szép, vidám lelkületű -, s táncóráinkon anynyira körülrajongott — művésznövendék Pesten kellett, hogy folytassa tanulmányait. Először ma­ gánintézetben, a bizonyítványadásra is jogosított dr. Somogyi Mór-féle zeneiskolában, majd ennek elvégzése után a Zeneakadémián -, ahogy abban az időben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát hívták. 1922-ben jelentkezett Bartók Bélánál. Bartókcsak két-három növendéket szokott volt felvenni. Meghallgatta Pásztory Dittát, felvette növendékeiközé. Két eszten „Két zongorán: Bartók Béla és Pásztory Ditta” Azt a kerekre nyitott különös szemet, Bartók Béla melegbarna szembogarát nem felejtem az­ óta sem. Ha most magam elé tudnám varázsolni akkori arcát, alakját, vékony ujjainak határo­ zott billentéseit, a csengő üveghangokat — jó öt­ ven éve ennek — az egész emberből mindössze beszédes, barna, biztató szempárját szeretném láttatni. Amint e szempár gazdája a zongorado­ bogón finom meghajlással fordul a közönség fe­ lé, és minden egyes hallgatója figyelmes tekinte­ tébe külön-külön tűzi szeme átható sugarát, s vé­ gül a zongoraszéken elhelyezkedve várja a tap­ sok halkulását. Futnak a másodpercek, s még vár, hogy tökéletes legyen a csend. Emlékezetem retináján ma is egyetlen messzevilágító, óriási barna szempár az egész filigrán ember. A pillantás egyszerre átható és kutató, egyszerre barátságos és ígéretesen biztató. Kicsit tanáros, kicsit családias. ,.Együtt örvendezünk — tolmácsolta a szem — kérem, figyeljenek, Beetho­ ven következik!” Ha kajánkodnék, mai eszemmel a tekintetbe még ezt is beleolvasnám: „Vigyázat, akár értik, akár nem, Bartókot is játszom!” A bartóki muzsikával ez idő tájt kezdett ismer­ kedni a magyar zenehallgatóság. Olykor idegen­ nek tűnt még, de szoktattuk hozzá magunkat. Ráhelyezte két kezét a billentyűkre; a mozdu­ lat már a kalauz gesztusa volt, a zenei önfeledtség boldog birodalmába bátorított. A közönség pedig a beethoveni szárnyalásokon és Debussy harmóniáin keresztül a bartóki, hindemithi mu­ zsikához szoktatta magát. Brilliáns előadóművész volt. Két kéz került a billentyűkre? Nem. Négy. Ez­ úttal négy kéz játékára tekinthettünk. A mélybarna szemű férfivel szemben kék szemű, sötétszőke hajú hölgy foglalt helyet a másik Bösendorfer mellett — a pesti Vigadóban a művé­ szek ekkortájt Bösendorferen játszottak —, a hölgy tekintete azonban rögtön a billentyűkre siklott. Mosolygós kék szem volt pedig, jól tud­ tam, kislány kora óta ismertem tulajdonosát. Hányszor táncoltattam meg diáktáncórákon! Pásztory Ditta volt ő. Bartók második felesége. Nevét nálunk Rimaszombatban egy tével, Ditának ejtették. Edita. Ma is úgy. A barna szempár ez átható sugárzásának idé­ zett estjén kétzongorás hangversenyen lépett föl Bartók Pásztory Dittával. Mily szívós művészi munka, mennyi gyakorlás, újra, s újrakezdés, ál­ dozatvállalás, zenei áhitat, munkatársi egyetértés volt feltétele annak, hogy ez a két ember ily ra­ gyogó összjátékkal, hibátlan harmóniában, egyfor­ ma technikával legyen képes kifejezni magát, akár Beethoven és Mozart, akár a modernek vi­ lágában. Gyorsan vált Pásztory Ditta Bartók egyik leghívebb, legpontosabb, s legértőbb tolmácsolójává, hiszen számtalanszor láthatta ,,in statu nascendi” formálódni a kottafejeket az otthoni zon­ gorán. Nem „a feleséggel” ült zongorajátékhoz Bartók, nem afféle családias háziáldás hangulata érződött kemény szorgalommal eggyé kovácsolt já­ tékstílusukon, hanem két zenei tehetség nagyszerű találkozásának szép példái lettek ők Máskülön­ ben nem is ült volna le Bartók négykezest, avagy kétzongorást játszani a feleségével. Egyenrangúak ültek a zongorák mellé. A nagyszerű tanítványból kiváló feleség is vált. A Bartókról szóló megemlékezések forgatagában essék tehát néhány szó a zenei és életbeni társ­ ról, Pásztory Dittáról is. * A rimaszombati gimnáziumot 1920-ban hívták utoljára azon a néven, amelyet 1865-től kezdve vi­ selt: Egyesült Protestáns Főgimnáziumnak. (1938— 1945. között még egyszer használta ezt a nevet.) A református és evangélikus egyház tartotta fönn az intézetet, államsegéllyel; hagyományaiban Mik­ száth, Pósa, Kiss József emlékeit őrzi ma is. 1918 őszét írtuk, az első világháború utolsó hó­ napjait. Pásztory Gyula tanár úr, a fizika és a matema­ tika tanára, döcögve ballagott végig a gimnázium földszinti folyosóján. Rossz kedve volt. A kárpáti harcokban elfagyott a lába, úgy került haza vé­ gül századosi rangban. Most is katonai zubbonyt viselt, de a három aranycsillag nélkül. Hirtelen figyelt föl arra az énekkvartettre, amelyet — há­ rom hetedikes — trióban énekeltünk valahol a tornaterem ajtaja előtt, Abban élvezkedtünk, hogy nem létező prím szólamunkhoz kíséretet találjunk ki három szólamban. Zeneileg képzetlen egyén, avagy a pedellus ezt afféle éretlen bőgésnek tar­ totta volna — és méltán — és, amikor Pásztory tanár úr feltűnt a fordulónál, zavartan abba is hagytuk; iszkoltunk volna el is, Pásztory tanár úr azonban mély hangján ránkdörgött: — Ne hagyják abba. Folytassák! Folytattuk. Félve kissé, de aztán újfent elfogott bennünket a dalolás heve, ismét jól összetalálkoz­ tunk a hármas hangzatban. A prím nélküli, har­ monizált kvartettben. A tanár úr taktust bóloga­ tott hozzá. Ragyogó hallása, kiváló zenei érzéke volt. Két esztendő múlva felesége lett. Özvegy Pásztory Gyuláné, kisvárosunk népszerű zongoratanárnője pedig - talán elsőként a felvidéki kisvárosok között — lelkesen kezdte tanítani Bartók műveit. Népszerűsítette és megkedveltette. Bartók maga is meglátogatta néha anyósát — Péter fiukkal együtt — Rimaszombatban, s elmondhatni, hogy anyós és vő igen jól megértették szerették egymást. Bartók hangversenyt is adott felesége szülővárosában. Értette-e, nem-e a kisvá­ ros zeneileg középszinten álló közönsége a bartó­ ki muzsikát: ezt a „titkot”, sajnos legtöbben már a sírba vitték. Nelli néni azonban haláláig — alig né­ hány esztendeje hunyt el — lelkes apostola volt Bartók zenéjének. Ha valaki Bartók látogatásainak színhelyét, a Pásztory-házat azonban meg akarná jelölni Ri­ maszombatban, ez már nem lenne lehetséges. Ta­ valy bontották le a város lázas és nem alaposan átgondolt bontása-építése, átalakítása-újjászervezése során. De éppen úgy nem lehetne megjelölni Tompa Mihály, Blaha Lujza, avagy a költő Győry Dezső, a tudós Hatvani István és a szintén termé­ szettudós Szabó-Patay József szülőházát sem. Vagy a bomba pusztította el vagy a csákány. Emléküket a helyi múzeum sem őrzi. A húszas évek vége felé a közös szülőváros jo­ gán sokszor meglátogattam Bartókékat a budai Szilágyi Dezső téren. Észrevehető volt a ház ura irán­ ti tisztelet, afféle belső, családi fegyelemtartás még akkor is, amikor a ház ura távol volt. Ha pedig otthon tartózkodott, a félhomályos, tágas hallban üldögéltünk a színesre festett, népies faragású ló­ cán, székeken. Az egész ház a lábujjhegyen való mozgás óvatos csendjében élt. — Pszt! — súgta Ditta — Béta dolgozik. — Szeretném egyszer meginterjúvolni — mond­ tam. — Talán inkább Kodályt. Jobban rááll. El is mentem Kodályhoz a Zeneakadémiára: fá­ radtan, a heverőn fekve felelt kérdéseimre. És a Bartók iránti interjútámadásaimat finoman mindig elhárította a feleség. Kímélte az urát. Csa­ ládilag beszélgetni: igen. Interjúval kínozni: nem. Megértettem őket. Inkább Szabó Dezsőt válasz­ tottam. Élt-halt azért, hogy nyilatkozhasson és szórja átkait pillanatnyi — képzelt — ellenfeleire. A Gombaszögön, a Sajó partján 1928 augusztusá­ ban alakult „Sarló” úgyis együtt esküdött a Mó­ ricz—Szabó—Bartók hármasra. Bevallom őszintén, akkortájt e szlovennkói ifjú­ sági mozgalomban Bartók neve inkább csak ma­ gyar politikai jelszó volt, etnikai ragasztókkal, Zenéjét sokkal kevesebben értették, mint hirdették. * 1947. májusa. A Pesti Hírlap szerkesztőségének egyik szobájá­ ban üldögéltünk Fodor Gyulával, a lap zenei kri­ tikusával. Kissé szomorkásan tűnődött. �— Bartókné hazatért, beszélgetni kellene vele, de úgy hírlik, senkivel sem áll szívesen szóba. Meg­ próbálhatnád — fordult felém — gyerekkori pajtások vagytok. Pásztory Ditta akkor — nem sokkal Amerikából való hazajövetele után — öccsének, Pásztory Je­ nő gázgyári mérnöknek lakásán lakott, s itt talál­ kozott először edesanyjával is, a Tanács körúton, amit akkor meg Károly király útnak hívtak. IV. Ká­ roly után. Feltelefonáltam Jenőnek, mi a célom. Próbáld meg — javallta Pásztory Jenő —, ta­ lán neked nyilatkozni fog. És most itt közlöm — rövidítve — az első inter­ jút, amelyet Pásztory Ditta Amerikából való ha­ zatérése után adott: „Törékeny, finom arcú, bájos asszony Pásztory Ditta, Bartók Béla özvegye. Maga is kiváló zongoraművésznő. Férjének kétzongorás hangversenyein Bartók legkitűnőbb társa volt, s hozzá Bartok-tanitvany is. Eszményi élettársi és művészi együt­ tes. Olyan családból származik, amelynek minden tagja jeles muzsikus. Pásztory Ditta művészetének alapjait otthon szerezte, Rimaszombatban. Nem szívesen beszél. Még elevenen élnek az em­ lékek benne, a kegyelet és szeretet tesz tompítót mondataira, s most már nem is az özveggyel beszélek, hanem a régi, kedves diáktárssal, még a gömöri időkből. — Mi indította útnak Amerikába Bartók Bélát? — A férjem félelme a világkatasztrófától. Az volt az érzése, hogy Európában oly zivataros idők következnek, amelyek aligha engedik meg a nyu­ godt dolgozást, Úgy remélte, hogy Amerikában minden munkájában változatlanul aktív maradhat s nagy lehetőségek nyílnak előtte. Régóta félt a világ összeomlásától. — Tervezték a visszajövetelt is? — 1940 októberében indultunk ki, hangversenykörutat rendeztek neki akkor az Egyesült Álla­ mokban. Nem tudtuk, hogyan alakul a vilaghelyzet, meddig maradunk kinn. Mindenesetre szán­ dékában volt a visszatérés. Állandó lakásunk New Yorkban volt, de ideiglenes szállásainkat vál­ togattuk. Egyébként ő már harmadszor járt Ame­ rikában, s így eléggé ismerte a körülményeket. Az ilyen „átplántálással” azonban sokféle komplikáció kapcsolódik egybe, különösen, ha az em­ ber bizonytalan időre megy ki. — Végül is tudott odakinn jól dolgozni Bartók? — Hogyne. Egészen az utolsó időkig. Sok hang­ versenyt adott, együttes fellépéseink száma is szép volt. Kisvárosban, nagyvárosban, egyeteme­ ken, egyesületekben. Kedves szerzőit játszotta legtöbbször azonban a saját műveit. Kedves szerzői voltak ugyan, de „legkedvesebb” nem volt. A közönség nagyon hálás, tudásra szomjazó, isme­ retek szerzésere vágyó, kíváncsi a szó gyermekies értelmében. Úgy vélem azonban, hogy megértet­ tek Bartók zenéjét, s lényegében ez volt a leg­ fontosabb. — Az anyagiakat ne hagyjuk ki . . . — Anyagi létalapunk többféle volt Férjemnek hangversenyei, szerződése a Columbia egyetem­ mel népdalok tudományos feldolgozására, főképp a szlávokéra, mert az volt az egyetem birtoká­ ban. Zeneszerzői tantiémek. A hangversenyezés azonban csak az első két-három esztendőben fog­ lalta le idejét, mert később annyira beteg lett hogy egyre kevesebbet utazhatott. El kellett ke­ rülnünk a hangversenyzéssel járó állandó fáradt­ ságot. Nyaranta szép hegyek közt járkáltunk, gyönyörű vidékeket barangoltunk be. De akkor is folyton dolgozott, a munka éltette. — Állandó társaságuk volt-e? , — Természetesen. Magyarok, amerikaiak, kü­ lönböző nemzetiségű muzsikusok, igen kedves emberek. Úgy gondolom, nagyra értékelték a magyar zeneszerzőt és előadóművészt. Az utolsó időkben, amikor már nagyon beteg volt, az ame­ rikai muzsikusok egyesülete támogatta Bélát, s ez igen jelentős segítség volt. Fedezték az orvo­ sok, gyógyszerek, az üdültetések költségét. Főkép­ pen az észak-karolinai hegyekbe utaztatták. De betegen is dolgozott. Sok terve volt még. Ma­ gyarországról is vitt ki magával be nem fejezett tudományos munkát, megkezdett szerzeményeket; ezeket fejezte be. Népdalok feldolgozására a Harward-egyetemtől is kapott megbízást. Megéltünk szerényen. De, hogy nyomorogtunk volna — amint itthon írták —, nem igaz. Laktunk mi kez­ a középiskolát a sárospataki angol gimnáziumban. Nagy nehezen tudták végül is kivitetni Ameriká­ ba maguk után, három hónapig tartott az útja. Ma is kinn él, hanglemezgyártó vállalata van. Tíz éve ta­ lálkozott legutoljára anya, s fia, Svájcban. Pásztory Ditta igen sokáig nem ült zongorához, annyira megviselték az amerikai évek. Sok-sok kérés, biztatás után hajlandó volt végre zongorá­ hoz ülni, s a nyilvánosság számára játszani —, hiszen általános vélemény szerint ő tudta tolmá­ csolni zongorán legjobban Bartókot —, de csak négyszem között Jenő öccsével, magnetofonra játszva. Édesanyja —, aki sokszor látogatta meg Pesten — igen biztatta, már csak a benső, lelki egészség kedvéért is. Sok-sok tátrai nyaralás után kezdett hát újra munkához Bartók Béláné. Az ötvenes évek végén azonban még nem volt megfelelő, érzékeny, s mű­ vészi zongorajátékok felvételére alkalmas magne­ tofonja a magyar kereskedelemnek. Bartók Péter hozott egyet Amerikából, s a magyar állam vám nélkül engedte be, azzal a feltétellel, hogy csak Pásztory Ditta játszhat általa. Pásztory Jenő, az egyik öccs lemondott mérnö­ ki állásáról, hogy a művészetnek szentelje ma­ gát, azaz a lehető legtöbb Bartók-művet — nővére játékával — Magnószalagra venni segítse. Először a Mikrokozmoszt örökítették meg. Olykor a fiatalabb öccs, Gyula is feljött Er­ délyből — szintén ragyogó zongorista, számtan— fizika tanár —, s ekkor ketten hallgathatták Dittát. — Nemcsak szépen játszik újból — mosolygott egy­ szer elégedetten Nelli néni már az új lukasban, a budai Krisztina körúton —, hanem nagyszerű befőttöket és likőröket is készít a lányom. Valóban kitűnőek voltak. Nelli néni —, akinek, ha Rimaszombatba haza­ mentünk, mindig el kellett vinni a legfrissebb pesti vicceket — élete végéig megőrizte pompás kedélyét. Férje mellett, kedves tanárom mellett, a rimaszombati temetőben nyűgszik. Sírjukon min­ dig friss virág: a losonci unokahúg, Fábián Me­ linda gondozza. Jenő és Gyula is elköltözött már az égi me­ zőkre. * A napokban újra meglátogattam Pásztory Dittát; csaknem a szomszédunk. Bár a Bartók Mú­ zeumnak ajándékozta a legtöbb érdekes bútort, a könyveket, a zongorát, a lakás még ma is finom, gazdag, nyugodt; valóban Birtok emléke lengi körül. „Skatulyában tartott" lakás és ez nemcsak a bejárónő érdeme. Elnézem és magam elé gondolom azt a régi Dittát, a város egyik leányszépségét, a jókedvű, huncut, tizenhat éves táncórai körülrajongottat. Egy ici-picit megráncosodtunk azóta. — Ditta — kérdem — mondja, nehéz volt Bar­ tók mellett élni? Kerekre nyitja a szemét. — Nem. Miért lett volna nehéz? Az ő segítségé­ vel és gondoskodásával minden gondon-bajon túl lehetett jutni. Voltak nagyon szép éveink és akad­ tak problematikusak is. Béla mindent el tudott intézni. Jó volt mellette élni. Szombathy Viktor Az első koncert- Mikor zongorázott Bartók Béla először a nyilvá­ nosság előtt? Ismerjük-e édesanyjának hősi küz­ delmét gyerekei felneveléséért? Feltárult-e már előttünk alaposabban a magyar tanítóság helyze­ te a Ferenc József-i időben? Évekkel ezelőtt erről faggattam egy szem- és fültanút, Nagy Endrének, a magyar kabaré megalapítójának testvérhúgát, özv. Reichard Józsefné visegrádi lakost. Reichardné ma már nem él, de mondanivalóját írásban is rögzítette, s e sorok írójának adta át felhasználásra. Nagy szomorúság ért bennünket — így kezdi —, bennünket, nagyszőllősi negyedik elemistákat az detben villanegyedben is! Annyi sokféle lehetősé­ 1890—91-es tanévi beiratkozásnál. Megtudtuk, hogy günk mutatkozott, s végül annyira tetszett ne­ eddigi fiatal tanítónőnket, Jeszenszky Jolánt, aki künk, hogy bizonnyal kevesebb gondunk-bajunk minket az első elemi osztálytól tanított, s akit küldenünk nem kellett volna betegséggel megmindnyájan rajongva szerettünk, egy másik vá­ rosba helyezték át. Helyette a nagyszőllősi isko­ — Az utolsó napok? lában ott ült az igazgató jobbján egy szomorú - Csendesen elaludt. Hagyott maga után né­ szemű, halvány, szerintünk idős hölgy — (mi ak­ hány új szerzeményt, s két be nem fejezettet is kor a harminc év körüli nőt idősnek láttuk). El­ A Harmadik Zongoraversenyt Serly Tibor fejezte keseredve jöttünk ki az igazgatói szobából. Könybe Amerikában, s befejezésre vár egy brácsavernyeztünk, jaj, miért nem tanít már a cuki Jolán seny is. Sok terve volt még. nagysád? Akkor nagysádnak kellett szólítani a Még csak annyit: hol volt a legérdekesebb? tanítónőket. Tettünk is néhány tiszteletien meg­ — Mindenütt az volt. Ha most visszatekintek, jegyzést, persze, csendben, az új tanítónőre, de nem tudnám megmondani, hol éreztük magunkat osztályunk nagy szája, Literáty Margit el­ jobban, vagy kevésbé jól. Elmentünk egészen Los rikkantotta magát: „Na, majd én megmutatom, Angelesig, mindenféle emberrel találkoztunk, hogy ez az öreg nő nem sokáig fog bennünket pompás kaleidoszkóp volt az egész. Az élet min­ tanítani”. Furcsán hallatszott ez a kijelentés egy denütt érdekes. Izgalmas, higyje el, a művésze­ kilencéves leány szájából, de ennek a lánynak tet, úgy láttam mindenütt kedvelik. Fiam Péter nagy tekintélye volt nemcsak az osztály, de a kinn maradt, elektromérnökséget tanul Brooklyn-ban. tantestület előtt is. Tekintélye onnan eredt, hogy tanfelügyelőnk Atzél László volt, az ő és nagy­ — És most? számú testvéreinek keresztapja. Osztályunk má­ — Sok jó ember van a világon . . .” sik tekintélye. Nicki Ilus volt. Ott laktak mellet­ tünk egy nagy udvar hátsó részében levő nádfedeles házban. Kint a fakerítésen tábla lógott: * ,.Nicki István kovács és lópatkolás”. Persze, nem csak patkolta a lovakat, hanem, mert nem Eddig az 1947 májusában feljegyzett beszélgetés, lévén állatorvos a környéken, gyógyított is. Egy­ Pásztory Jenő kályhája mellett üldögélve. Bartók szerre csak hozzáírták a táblára azt. hogy ..és Péter 1940-ben még itthon maradt, hogy befejezze gyógykovács”. Jöttek sűrűn három vármegyéből állatokkal hozzá úgy, hogy szépen megszedte ma­ gat. Akkor határozta el, hogy építtet az elülső traktusra egy szép „úri” házat. De milyen szép ház lett abból! Valódi tükörüvegből az ablakok, kifestett falak, egy kisebb és nagyobb szoba. Így keletkezett Nicki Ilus nagy tekintélye, mert ezt a lakást mindig tanárok vagy tanítók vettek ki. En­ nek a lakásnak egyik szobájába költözött be Bartokné két gyermekével, a kilencéves fiúval és a hat év körüli kislánnyal. Kiadta Literáty a parancsot, ha bejön az új ta­ nítónő, csináljunk mindenféle zajt. Majd ő meg­ adja a jelet, mi prüszköljünk, köhögjünk, hozzuk zavarba már az első órán. Halkan, csendesen jött be, szép kis beszédet intézett hozzánk, síri csönd­ ben hallgattuk, míg egyszerre csak nagyot puf­ fant valami. Literacy elejtett egy könyvet, amiért lehajolt, miközben zajosan csapta le a padot. Ki­ hívóan szemtelenül ránézett Bartóknéra, aki csak annyit mondott: „Lányom, máskor vigyázz, ne ejtsd el a könyvet”. Literáty nem felelt, de az óra után kijelentette nekünk: „Azért is ki fo­ gom szekírozni innen”. Pedig mind jobban meg­ szerettük, olyan szépen tudott magyarázni. Elve­ zettel hallgattuk. Alig akadt rossz tanuló közöt­ tünk. Volt az osztályban egy faliszekrény. Abban tar­ tott valami italfélét Bartókné, amiből szerény tíz­ óraija után mindig ivott egy pohárkával. Literáry kisütötte, hogy a nagysád alkoholt iszik órák kö­ zött, s ő már érezte is a pálinkaszagot a nagy­ sádon, amikor felelni ment. Egy napon váratlan látogató érkezett. Atzél úr, a tanfelügyelő. Boldog pír lepte el Bartókné halvány arcát, büszkén hív­ ta ki tanítványait felelni; tudta, hogy nem fog szégyent vallani velük. A tanfelügyelő néhány gyermeket meghallgatott, aztán érdeklődni kezdett az iskolai felszerelések iránt. Megnézte a falitáblákat, térképeket, betekintett a katedra fiók­ jába, aztán úgy véletlenül megkérdezte: „Hát eb­ ben a faliszekrényben mi van?” Bartókné nyu­ godtan kinyitotta és elővette az üvegcsét: Kínavascseppek voltak benne, amit vérszegénysége el­ len szedett. Minél jobban megszerettük Bartóknét, annál élénkebben érdeklődtünk Nicki Ilusnál. Ha felér­ jük ésszel, bizonyára nagyon szomorúnak találtuk volna, amit róla mondott. Azt, hogy hajnalban, amikor apja, a kovács dolgozni kezd, ő már min­ dig ébren látja Bartóknét. Az asszony maga taka­ rít, főz, mos. Késő este még ott ül a varróasztal­ ka mellett, mivel mindent maga varr a gyerekei­ nek. 1891-ben történt, hogy az addigi szokásoktól el­ térően az iskolának végre megengedték: nyilvá­ nosan is megünnepelheti március 15-ét. Addig csak az osztályban ünnepelhettünk, és szünetet sem adtak aznapra. Lelkes magyartanárunk össze is állított egy szép, hazafias műsort. A tanfelügyelő úr aztán mégse engedte az ünnepélyt március ló­ én megtartani, hanem április 1-re halasztotta! Lel­ kes ünneplőközönséggel telt meg a terem. Eléne­ keltük a Nemzeti dalt, amit háromszor megismé­ telteitek velünk. Bemutattuk a Tavasz ébredése című jelenetet. Néhányan hazafias verseket sza­ valtak. Végül kijött a pódiumra a kis tízéves Bartók Béla, hogy zongorán eljátssza saját szer­ zeményű darabját. Hatalmas sikere volt. Újra és újra kihívták. Már nemcsak saját szerzeményét adta elő, de egyéb müveket is játszott, míg végül a szűnni nem akaró tapsra kijött a tanár és je­ lentette, hogy a kis művész már elfáradt. Egy napon Bartókné felkereste édesanyámat. Megkérte, hogy fivérem, Nagy Endre, aki nagy­ váradi diák volt, legyen szíves az ő fiára vigyáz­ ni. A kis Béla ugyanis szintén akkor jön haza Váradról, mikor a bátyám. Együtt is érkeztek. Endre nem győzött eleget beszélni a kisfiúról. Négy évvel volt idősebb Bartóknál. A vakációban együtt kóborolták be a gyönyörű nagyszőllősi hegyeket. Endre akkoriban festőnek készült. Vitte magával a palettáját. Egy-egy he­ lyen megpihentek. A fiúcska a fűben leheveredve hallgatta a madarak énekét. Bátyámnak ké­ sőbb fontos munkája akadt. Édesapám bérelte az egyik közeli birtokot. Aratáskor nekünk, gyerme­ keknek is kijutott a munkából. Verhovinai ara­ tókra kellett felügyelnünk. Évről évre megjelent kora tavasszal vezetőjük, Ő tudott beszélni ma­ gyarul, megkötötte a szerződést, és aratásra viszszajött a csapatával. Lakásuk egy óriási csűr volt. Este főzték meg másnapi ebédjüket, amikor is körülülték a n így üstöt, és valamennyien mo­ noton hangon énekelték újra és újra megismétel­ ve egy és ugyanazt a dalt. ..Máramaros dobri város i dobre tám zsiti. Jeszt pálinku i jeszt chleba ne trebá plátiti, tiitii, tittiii.” Munka közben is ugyanezt énekelték. Egy na­ pon, amikor Endre kivitte a kis Bartókot az ara­ táshoz, a fiú kottapapírt és ceruzát vett elő, és biztatta az aratókat, énekeljenek valami mást is. De ők csak továbbra is erre a nótára gyújtottak, ezt a dalt pedig Béla már felírta a kottapapírra. A szegényeknek nem volt más nótájuk. És. ami volt, az sem volt egészen az övék, mert hiszen a szövegbe magyar szót is kevertek. Ennyit mesélt Nagy Endre testvérhúga. Persze, mai szemmel rendkívüli jelenséget tulajdonítha­ tunk ennek a Máramaros-dalnak. Talán az elsők egyike. amelyet megfigyelt a fiatal Bartók a szomszéd népek dalaiból Talán erre vonatkozik későbbi tanulmányának („Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét?”) ez a mondata: „Nagy uradal­ mak bérestanyáin általában véve nem kapha­ tunk egészen jó anyagot, mert lakói különféle tá­ jakról verődnek össze . . . Otthonuktól elszakadt emberek annyira kieshetnek otthonuk zenei kö­ zösségéből, hogy még előadásuk is megváltozik”. Kristóf Károly �Fábián István Arra menj arra menj, ahol jegenyefáklyák lobognak a hosszúárnyú estén. arra menj, ahol az utat behullják száraz akácfa gallyak és gonosz tövissel kapnak lábad után, ahol a hűlő homokban nem hallod saját léptedet és fehér falak mögül figyelnek mélyszemű purdék, ahol a háztetőn, mint őslények csupasz gerincén a Hold fennakad s rádereszti sárga kutyáit, hogy körülszaglásszanak: MIFÉLE IDEGEN VAGY? ahol az éjszaka mögédsompolyog a házak közül és mikor ijedten hátranézel, a kerítések mögül lányok hívogató nevetését hallod. Őszi firka amibe végül belepusztulunk: a tétovaság kényszerű csoda robbanás, ahogy félbeszakad életünk tükrei között csapódik ide-oda a tiszta ész és a tiszta harag meztelenségünk mégis megóvja valami furfangos kaloda bár fogunk sem bírja már a tiszta levegőt. erőt csak a hazugok nevetéséből hallok. ócska gallyseprűvel kaparász ablakomon örökké zsémbes ősz-anyó zörgő szelek szaladnak s fölkerekednek a fagy ördögszekerei, galambok fúziódnak a képzelet bádogtornyaiban. forgok magamban dühösen s mint a gubós rügyek: kevélyen gubózok én is. leterít engem bármi szerelem mondom puskás angyalkák rámpukkogatnak hová rohanjak! . firkálom magam novemberi égre tavaszi hóra augusztusi lapuló vizekre. én kipróbáltam a ravaszkodást rejtőztem füst fényű látszatokba tavaszfényű sörökbe én méricskéltem a távolságokat miket magam veszítve bejártam s hogy magamat lássam hittem fegyelmem mindvégig kitart megfordulok párát gyöngyöző falakhoz tapasztom fülem visszhangtalan csendre hahózok. �Gerelyes Endre Tizenhárom stáció A nyolc esztendeje elhunyt Gerelyes Endre tizennyolc év­ vel ezelőtt született filmnoveláját korántsem valamiféle számontartandóan kerek — évforduló alkalmából, de éppen nem is véletlenszerűen adjuk közre folyóiratunkban. Hiszen hát sorsát, munkásságát életében mindvégig örömmel-féltéssel figyeltük, s tartottuk számon olvasóiként, földijeiként, barát­ jaiként egyaránt. Sokrétű alkotó tevékenységével való ismer­ kedésünk során érzékletessé vált számunkra, hogyan emelke­ dett a felszabadulás utáni magyar szocialista irodalom jelen­ tős íróegyéniségévé. Most, itt megjelenő írása is bizonyítja, hogy a legnagyobb figyelmet az új társadalmat építő-alakító ember sorsának, gon­ dolat- és érzelemvilágának elemző feltárására, példákat fel­ mutató ábrázolására fordította. (Ezért is veszteség, hogy a végső pontosítást igénylő novellából nem készült film — tervei szerint Suksinnal a főszerepben). Miként az sem vitatható, hogy gyermekés ifjúkorának közvetlen környezete — Salgótarján — meghatározó volt va­ lóságlátásának, magatartásának alakulásában. Otthona lévén e vidék, ahová később is oly gyakran haza járt, mert idetartozónak érezte magát, mert felelős hírvivője volt e tájnak: no­ velláiban, szociográfiáiban, publicisztikai írásaiban felfedez­ hető megfogalmazója, értelmezője sajátos világunknak. Az emlék őrzését, az élet és életmű ápoló számontartását természetes kötelességnek tekintjük, mert úgy érezzük, szel­ lemi életünk gyarapítása, a hagyományozott értékek átszár­ mazó megbecsülése hiányos lenne, hiányos lenne az ő mun­ kásságának, rólunk és nekünk megfogalmazott üzenetének is­ mertetése, terjesztése nélkül. Nem kisajátítani akarjuk — ez lenne legméltatlanabb hoz­ zá —, hanem hogy valóságos, végleges otthonra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát. Fenyvesek Között vezető, keskeny földút. Az alkonyat lassan estére váll, szürke, vizenyős pára ereszkedik a földre. vagy huszonöt ember húzódik előre egyesével, nehezen lépve a tapadó, nedves agyagban. Földszínű, fá­ radt katonaarcok. Csaknem betöltik a világot, ugyanakkor kívül is vannak rajta, nehézkesen kihúzzák a sárból a bakancsot, előrelendítik, beletaposnak a sárba. Távolról, mintha közeledő vihar jönne, halk, állandó ágyúszó hal­ latszik. Körös-körül ágyúznak. Senki nem emeli föl a fejét, lehet hogy nem is hallják. Lihegve, lassan másznak egyre feljebb. Csépány, fekete homlokán összehúzva a redőket, menetközben, nagy fi­ gyelemmel cigarettára gyújt, maga elé meredve szippantgat belőle. Azután megnézi a félig elszívott cigarettát, s hátranyújtja. Hátra se néz. tartja a cigarettát, de senki nem nyúl érte. Meghökkent, s inkább haragos arccal hát­ rafordul, rámered a mögötte baktató harmincöt-negyven éves, elnyűtt ember­ re. A mögötte lépegető, cigarettára se figyelő Simon Sándor lehajtott fejjel jár, arcán kopár reménytelenség. Távol van már mindentől, olyanféle lelki­ állapotban. melyben már a saját sírját is megássa parancsszóra az ember. Csépány tovább szívja a cigarettát, töpreng, kilép a sorból, és beáll Simon Sándor mögé. A zömök, megtöretlen ember, akiben inkább a harag, s nem a reménytelenség nőtt meg — indulatos szeretettel szemléli Simont, ahogy a gyengébb testvérre szokás nézni. Közeledő dübörgés. Csikorgó lánctalp surrog a sárban, a forgó, nagy acélszemekről nagy darabokban hull az agyag. A tank nehézkesen, majd olyan fáradtan mozog, mint a katonák. Tornyában bukósisakos, ernyedt arcú fiatal német hadnagy. Amikor a harckocsi, követve a kanyargó utat, egész testével fordul egyet, a torony meglódul, a tiszt fölriad egy pillanatra, az­ után megint maga elé bámul. A megtépázott, sáros kis csapat félreáll, a pus­ kát, géppisztolyt, mint a botot tartják a vállukon, hónuk alatt, állnak és nézik az elhaladó tankot. A sor elején álló zászlós kihúzza magát, s föltisz­ teleg. A német oda se pillant, elmegy a meg-megingó, nagy testével nehe­ zen forgolódó tankon. Csépány vigyorogva nézi a még mindig tisztelgő zászlóst. — Micsoda marha ez. Kikészült a tankos hadnagy úr is, megdöglötök, pajtás. — Mink is megdöglünk. Otthon ez is könnyebben menne. — Bolond vagy te, komám. — Mozgás, emberek — ordít a zászlós, talán erőt merített a német tank­ ból, talán megszokásból ordít, s taszít egyet a nehezen moccanókon. — Hová, zászlós úr? A zászlós megperdül, megáll, megállnak a többiek is. Az ágyúk körös­ körül szólnak. — Azt mondtam, gyerünk! Nem hallotta? — Hallottam én — mondja Csépány feszülten, s mégis jókedvűen. — Én meg azt kérdeztem, hova? Végigvittek már a fél világon. A zászlós nem akarja kenyértörésre vinni a dolgot. — Ez parancs — mondja halk, fenyegető hangon. — Parancsolni. — nevet Csépány. — Parancsolni könnyű. Én még sose parancsoltam, de egy hét alatt megtanulnám, elhiszi? A zászlós elcsigázott, borotválatlan, az ágyúszó napok óta tépi az ide­ geit. — Vigyázz! — ordít, s a katonák kelletlenül engedelmeskednek. Csépány, aki tudja, hogy eljött a perc, sötéten figyel. — Hozzád beszélek, te barom! — Hová — ordít fölcsapó indulattal a tiszre —, hová menjünk, ha valamelyik baka berezel egv orosz géppisztolytól, mielőtt kifúlna, már az amerikaiak kapják nyakon! Ezek meg — pillant Simonra — Itt dögölnek meg valamennyien. — Ez parancsmegtagadás és kommunista lázítás. Ismerlek én téged, meg a fajtád is! Hazaáruló, piszok parasztja! Csépány a zászlós arcába vág, az hátrahanyatlik, s az elviselhetetlen hely­ zet egy másodpercre megbénítja. Fölugrik, előkapja a pisztolyát. Ekkor a há­ ta mögött meghallja egy závár csattanását. A hátával hallja, amelyben szin­ te már érzi a golyót. Rettegve nézi Csépány kezében a puskát. A fekete em­ ber jókedvűen elvigyorodik. — Eriggy innen, te taknyos. Mink itten egy vidékről vagyunk majd' mind­ annyian. Mink majd másfelé megyünk. Meg-megcsúszva a síkos úton, elkanyarodnak, be az erdőbe. A zászlós, nyomában három-négy emberrel, továbbkullog az úton. Szilánkoktól megszabdalt oldalú személykocsik. Üveg jóformán egy ab­ lakban sincsen. Az olvadó hófoltokról befütyörészik a hűvös szél. A romos állomásépület mellett barakkok, a kocsiban egymás hegyén-hátán a fogság­ ból szabadulok. Egy amerikai katonatiszt kiabál valamit a mozdonyvezetőnek. A vonat megzökkenve elindul, a kupéban ülők tág szemmel nézik az elfutó világot, gondolkodnak, vajon igaz-e a dolog. Simon és Csépány egy ablak melletti ülésen szoronganak, velük szemben szemüveges fiatalember, köpenygallérja felhajva. Ül, olvas, nevetgél. A körülötte ülő bakák gyana­ kodva, furcsálkodva figyelik. — De jó kedve van. — Nekem is jó kedvem van. — Mégse vigyorog, mint egy fakutya. Nézik, félrehajtott fejjel vizsgálgatják, érthetetlen dolog. — Idefigyeljen már! Maga miért nevet? A szemüveges fölrezzen, pislog, tájékozódik. — Mi van? — Találgatjuk, hogy mit nevetgél itten. Nevettem? Ja, jó könyv. Azon nevettem, hogy kitoltak az őrmester­ rel. Mert velem mindig az őrmester tolt ki. Később még jobb dolgok is lesznek, majd elmondom. — Azt maga honnan tudja? — Gyanakodva nézik, városi, lehet, hogy becsapja őket. — Hohó. Olvastam én ezt már vagy ötször. Tátott szájjal hitetlenkednek. — Minek? — Nem volt más. Ezt is nehezen szereztem. Négy konzervet adtam érte. - Négyet? Húskonzervet? És ha teszem azt, ez a .... könyv az envim lett volna, azt mondom, ... öt konzerv? — Mi? Ja, akkor ötöt. — De ha mondjuk, én azt mondom, . . . tíz kell érte? — Ha lett volna annyi, annyit. szemüvegest haragos és nevető arcok veszik körül. Nem jó, ha bolond­ A nak tartják az embert, s ezt teszi ez a szemüveges. Vagy ő a hibbant, sze-gény. -Mennyen már! Egy egész havi adagot, mi? Egy ilyen vacakért, mi? — S csak azért, hogy elolvassa ötször? Simon fölemeli a fejét, gyanakodva bámul a szemüvegesre. — Miért adott maga egy ilyen hitvány k s könyvért ötöt? — Jó könyv. — Odatartja a legközelebb ülő katona elé a címet. Az hú­ zódva nézi. Énnekem nem nagyon áll rá a nyelvem a betűre. — Csépány kikapja a kezéből, s elolvassa. , — Nyugaton a helyzet változatlan. Hallgatnak, kinéznek az ablakon. — Azt mondták, négy nap múlva otthon vagyunk. — Majd ha otthon leszek, majd akkor hiszek. - A Somborék barakkjában volt egy röpcédula. Azt még a visszavonulók közé szórták, az volt rajta, hogy földet osztanak. — Hazudnak azok is. — Az volt rajta, hogy másképpen lesz minden. — S hogy a földet elveszik a báróktól meg a bérlőktől. — Erdődytől is elvennék? Nem igaz az. — Ez volt rajta. S az is, hogy kiosztják. Egy mindeddig hallgatag, sovány, csöndes ember megszólal. — Volt már ilyen világ. Mi lett a vége? Tizenkilencbe’ az apám Szek­ szárdon volt fuvarral, s ott, a téren lőtték agvon, akik az ilyesmiket csi­ nálták. Elvenni a földet a jogszerinti tulajdonostól? Ki hallott ilyet? —De az anyja istenit, akinek ezer holdja van, meg tízezer — Csépány szinte köpköd a méregtől — attól, ha csak lehet, el kell venni, az anyjuk parancsolgató istenit! Simon, aki hallgatva figyelt a vitára, ismét a szemüvegeshez fordul. — Minek adott maga ezért a könyvért öt konzervet? A szemüveges tanácstalanul mosolyog. — Hogyhogy minek? Hát maguk sose vesznek könyvet? — Sohase. Mink itten jobbára cselédemberek vagyunk, örül az ember, ha alhat. Minek lenne a könyv? — Szebb lesz az ember élete tőle. Ettől lesz emberebb az ember. — Nem — rázza a fejét Simon, s a többiek helyeslően ráintenek a fe­ jükkel. — Nem ettől. — Hanem mitől? Mi kell hozzá? — Erős kommenció. — Ház. Ennivaló, elegendő. Simon lehajtott fejjel, súlyosan mondja. — Föld. * Tavaszi sár az úton. A bakancsokra tapad, szinte húzza őket A láb­ szaporán lépegetnek. Föntről apró, igyekvő rovaroknak látszanak, a nagy síkság szinte agyonnyomja őket. Szétszóródnak a tanyák között. * Simon föllép a tornácra, kicsit meggörnyedten áll, vár a kopogással, be­ lépéssel. Letisztogatja a zsákdarabon a lábát, s belép. Áll a megnyitott ajtó keretében, pislog, hunyorog a kinti világosság után, s csaknem szégyenke­ zik a viszontlátás szokatlan ténye miatt. A csikótűzhely előtt, erős testű, szép arcú, a férfinél tíz esztendőnél is többel fiatal asszony. Az ajtónyitásra visszanéz, kiegyenesedik, s visszadobja a fát a tűzifakosárba. A ládára terített régi báránybőr ködmönön nyolc-tíz esztendős kisfiú. Valami ócska képeskönyvet lapozgat, fölnéz, nagy szem­ mel lesekszik. Az asszony arcán rebbenő öröm, rohanna a férfihez, aztán odaszól a kisfiúnak. — Laci — mondja halkan gyere hát. .. ide az apádhoz! ♦ Az asszony a megterített asztal körül járkál, szalad ki a kamrába. Si­ mon megtisztálkodva, ingben ül, várja a vacsorát. A kisfiú odasomfordál hozzá, erre érte nyúl, s a térde elé húzza. — Maga honim jött meg? — Hát én nagyon messze voltam. — Milyen messze? — Mint hogyha te bemennél a faluba vagy százszor. A gyerek hitetlenkedve mosolyog. — Olyan messze nincsen. �— Dehogy nincs, te gyerek. Sokkal messzebb is voltam én. Olyan meszsze, hogy kimennél az országúira, s mennél, mennél, egy évig is mehetnél, hogy oda megérkezz. — Ha én megnövök — mondja Laci —, majd akkor én is elmegyek ilyen messzire. Az jó. — Nem jó — ingatja a fejét a férfi. — Rossz. Itthon, az jó. Te Laci —néz az ajtóra Simon, figyel, be ne lépjen az asszony — mondd meg nékem, jól bánt-e véled. . . . az anyád? — Te — suttogja mocsárba, a jóisten se S visszaemlékezve gében, megüti a fiút. tal elküldi Lacit. — Ezt a gyereket meg sohase. Ezért hát Az osztott földeken folyik a munka. Minden családtag kinn dolgozik, a gyerekkézre is szükség van, gép semmi, jószág is kevés. Egy férfi két sza­ márral szánt, másutt tehén jár az eke előtt. Kézzel is törik, ássák, szinte kaparják a földet. Az egyik parcellán asszony tartja az eke szarvát, egy idősebb s két fiatalabb férfi húzza. Belefeszülnek a zsákokkal bélelt hám­ ba, kezükkel kötélbe kapaszkodva, mélyen előrehajolva zarándokolnak az eke előtt. Egyikük a felszántott földön tapos, rossz csizmája mélyen merül a puha földbe. Fejük lehajlik, minden lépésnél mélyet bókolnak, szinte köszöntgetnek, tátott szájjal szedik a levegőt, arcuk fénylik az izzadságtól. Boldog erőfeszítés. Simon belép az ajtón, s aztán meggondoltan, a győzelem és beteljesült remény tudatával csukja be maga mögött. — Veron. . . Az asszony előbukkan az ólak mögül, sebes lépésekkel, örömtelen arccal közeledik. Simon Sándor, meg a felesége megállnak a nekik kiosztott parcella szélén. Simon nehézkesen áthuppan az árkon, odamegy a föld végébe, szét­ néz. Visszafordul, s a asszony, mintha engedélyre várt volna, boldogan átevickél hozzá, odaáll a férfi mellé. Simon becsülgeti a földet, rá se pillant a mellette tébláboló asszonyra. — Hat hold. — Annyi. Többet nem lehetett? — Nem tudtunk még akkor magáról semmit biztosan. Ennyit adtak La­ cinak, meg . . . nekem. A gyerek kicsi, ezt meg kell dolgozni. Az én nevem­ re adták. Most majd átíratjuk a magáéra. Simon rápillant az asszonyra, komolyan mondja-e, amit mond? Lehajlik, fölemel egy maréknyi rögöt, lassan elmorzsolgatja, nem is nézi, minek, hi­ szen az ujjaival jobban „látja”. Félkörben lendít a karjával, s mintha csak magot hintene, visszaveti a maréknyi hantot a földre. * A községháza irodaszobájában, a régi szúette szekrények, a kopott barna asztalok között három férfi ül, közöttük Csépány. A választásról beszélget­ nek, amely egyikük szerint, ezen a környéken a kisgazdák győzelmét hozza. A nagy bajuszú, sovány arcú ember napnál világosabbnak tartja, hogy a parasztpárt győz, Csépány hallgat, komor arccal bámul az asztalra. Kopog­ nak, a megnyíló ajtóban városi ruhás fiatalember áll, beljebb lép, s bemu­ tatkozik. — Jónapot — kezel a három férfivel. — Danka Gábor vagyok. A nagy bajuszos arca felismerő mosolyra húzódik. — Ahán. Megkaptuk már a levelet, kedves öcsém. A járástól szóltak le, hogy jönne. S honnan érkezett ide? — Pestről. — Ide — elégedetlenkedik Csépány —, ebbe a sárfészekbe? Danka elmosolyodik. — Hát mit keressen egy mezőgazdász Pesten? S mivel politikai témánál tartottak az előbb, a kopasz megkérdezi. — S ha meg nem sértem öcsém. .. foglalkozik politikával? — Erősen — nevet Danka. — És hát melyik pártban? — A kommunista pártban. — A szentségit neki — csap az asztalra Csépány —, akkor legalább ketten vagyunk már ebben a büdös faluban! * Simon egy lóval szánt, s a szikkadt földön akadozva, nehezen merül az ekevas. A föld szelíden félrehajlik előle, olyan a vas, mint egy hajóorr, amely idegen vízen halad előre. A ló nehezen húzza az ekét, néha pihen­ nie kellene, az ostor ilyenkor kíméletlenül végigvág rajta. Simon ekét tartó kezét jobbra-balra rángatja a makacs rög, verejtékezik, s az egyik baráz­ dát a másik után húzza egymás mellé. Simonné, s a gyerek apró alakja közeledik, nagyobbodik az úton. Amint oda­ érnek, Simon csak szánt tovább, int nekik, hogy telepedjenek az alacsony akácok alá. Amint végez, kilódítja az ekét a barázdából, kifogja a lovat, oda­ viszi a fához, kipányvázza és szénát dob elébe. Indul az asszony felé, aztán visszanéz a lóra, amely fújtatva áll a csípős, friss szélben, s nedves testéről pára lebeg, felfelé. Visszafordul, és pokrócot vet reá. Lezöttyen az étel mellé, fáradt mozdulattal nyúl a kenyér után, s kana­ lazni kezdi a levest. Laci az árkon túli cserjés, bokros rész felé figyel, gya­ nús mozgást észlel a bokrok között, settenkedve elindul feléje. — Estére megleszek vele. —-Jól húz, ugye? Simon a szénát szálazó ló felé pillant. — Jól. Jó, törekvő állat. Ilyennel lehetne fuvarba menni, s minden. — A kanál csikorog a pléhbögre alján. — Este, ha visszaviszem apádhoz, meg­ mondom neki, adja ki a részed. S akkor vehetünk lovat. Az asszony fölkapja a fejét, riadtan bámul Simonra. — Úgyis ránkmarad az egész. A férfi lassan visszateszi a kanalat, s leereszti az edényt a földre. — Most kell. — Ha nekem kiadja a részt, neki négy hold se marad. — Akkor annyi se marad. Nem kértem én, amíg nem volt nekünk föl­ dünk. Eleget dolgoztam én az övében. Semmiért. Kell a ló. A bokros részről megserétezett nyúl bukdácsol elő, s nehézkesen mene­ kül, elfelé az enyhe lejtőn. Laci, vadászlázban utána. Távolabb füzes, nádas rész borzong a szélben. Az asszony felugrik, s mered* szemmel kiált. — Laci! Simon felpillant, a lehajított cserépedény széttörik a mezsgyekövön, s a fiú után lódul. Nagy csizmás lábai nehézkesen csattannak az egyre vize­ sebb talajba, az asszony lelkeveszetten nézi őket. Simon fut, ordítja a fia nevét, a gyerek végre meghallja, sóvár szemmel néz az üldözött után, de megtorpan. A férfi eléri a fiút, egy pillanatig zihálva bámulja a friss, zöld fűvel, náddal borított lápost, melynek kis, szabad víztükreit csöndesen bor­ zolgatja a szél, aztán kézenfogja a fiút, s csöndesen indulnak vissza. Az asszony, háttal a fának támaszkodva, ernyedten várja őket. Simonné —, te szerencsétlen..., ha belegázolsz abba a húz ki. a veszélyre, aztán megkönnyebbüléséből támadó mér­ Simon összeharapott szájjal bámul, egy kézmozdulat­ — mormogja — se az édesanyja, se én nem ütöttem te meg ne üssd többé! — Meglett — mondja a férfi, mosolyog, talán az áldomás miatt is, jó­ kedvű. — Ezt kaptam a három holdért, nézd-e. Egész köteg százforintost tesz az asztalra, Simonné szótlanul bámul a halomnyi pénzre, s a férje italos arcára. — Ebből meglesz a ló. Kocsi, eke. Szólj már! — Mikor megmondtam az apámnak, hogy most kell a részem, kiesett a könny is a szeméből. — Neki se mondtál semmit? — Az asszony hallgat. — Miért nem mond­ tad, hogy ez a világ rendje? Ha valaki hatvan esztendőt nyom, mit akar még? Miért is ne adná? Tán vigye a földet a föld alá? A karját is alig emeli már, s ha meg napszámost fogad, azok viszik-húzzák tőle a pénzt? Így van ez, mióta világ-világ, idősebb a fiatalnak. Ő nekünk, mink meg a fiúnak. Azt kellett volna mondanod, idejöjjön hozzánk, van itt föld eladó, itt lak­ jék nálunk. A kezét se mozdítsa, mégis jó sora lesz. Mert ez is a világ rend­ je. Kap itt jó szót is, holtig jó tartást is. Ahogy majd mink is a Laci gye­ rekre maradunk, ha már nem bírjuk magunkat. * A rázkódó, új kocsi szalmával felhintett aljában kuporog Laci, két kéz­ zel fogódzik a szekéroldalba, arcán öröm és enyhe félelem. A bakon az asszony és Simon. A férfi ráfeledkezik a ló széles, fekete hátára, simogató szemmel nézi, olyan gyengédséggel, amit az asszony sose kapott tőle. A rá­ szálló legyeket ostorral hajtja az állatról, s ha lehet, még a zökkenőket is elkerülteti vele. Fut velük a rázkódó szekér, s amikor beérnek a faluba, is­ merősök állnak ki a kapukba, megnézni Simon új lovát. Simon tudja, hogy amint elhajt, megindul az irigy vagy elismerő szóbeszéd, megtárgyalják majd a lovat, s hibát nem lelnek benne. Szemével erre-arra vág, s amint a pará­ déskocsisoktól látta, egyenes derékkal ül a bakon. A kocsmából kitódulnak a gazdák, nézik, Simon szándékkal visszafogja a lovat, toporzékoltatja, rá­ jukbillenti a kalapot, s tudja, mennyit nőtt becsületben. — Ezzel a lóval — mondja, amint elhaladtak —, ezzel én.. . Az úton, először, most, rávág a lóra, a megriadt állat vad vágtába vág, Laci rémülten kapaszkodik, s végignyargalnak a poros, széles utcán. * Komor, szép téli este. A házakon hó, erős szél fúj, a hold szinte hide­ get permetez a világra. A tágas paraszti porta végén nagy kert, havas fejű, fekete kazlak. Néha egy kutya surran át a szérűn, s egypár, lábonhagyott kukoricaszár zizeg-mozog a szélben. A világos ablakú házból cigányzene hangzik, éneklés szűrődik kifelé. Kinyitnak egy ablakot, kitódul a lárma és nevetés. „Megy a gőzös, megy a gőzös. ..” éneklik. Hosszú sor fiatal, ka ­ patos legény, korosabb férfi is, egymás vállát fogva, libasorban jön kifele az ajtón, énekelve végigballagnak a tornácon, s libasorban bemásznak az ablakon. Benn, a tágas, emberrel, étellel teli szobában csak asztalok és padok. Valamennyit körbeülik, alig férnek el. Visongva és kiabálva beszélnek egy­ mással, a friss menyecske megilletődve, boldogan ül az asztalfőn a férje mellett. A terítő mögött egymás keze után nyúlnak, a két kéz ide-oda této­ vázik, végül összeütődnek, s boldogan egymásba kapaszkodnak. Simonné, aki mint rokon, segítőasszonyként dolgozik, egy tállal jön mögülük a másik szobából, megtorpan, végignézi a jelenetet, sötét, majdnem kétsegbeesett arc­ cal néz, és indul tovább. Simon a nagy porcelánkályha mellett áll, felhajt egy pohár bort, s türelmetlenül rángatva az inget, kigombolja a nyakát. Előrefurakszik, s ki­ lép a tornácra. Megáll egy pillanatra, hozzátápászkodik a repedezett „faoszlophoz, nagyokat lélegzik, s hogy kijárja magából a mámort, tappogni kezd az udvaron. A kút mellett meglát egy embert, csaknem összeütköznek. Kö­ zel hajlik hozzá. — Aj. . . maga az? — Én volnék - Danka szégyenlősen mosolyog. — Szellőzni kell, a lene egye meg, becsíptem egy kicsit. — Akkor — bólint Simon elégedetten — levegőzzön. Felfigyel a zizegő kukoricaszárakra, rázza a fejét, s belemarkol az egyikbe. Éhe. Ezt meg itthagyták a télnek, isten harmincadjára. — Nahát, ettől nem mennek még tönkre. Simon hosszan nézi a másikat, s tagadólag integet a fejével. — Nem úgy van. Amiért megdolgozott valaki emberfia, ... egy diót se, még egy szem búzát se lehet veszni hagyni. Ezt is. Szántani kellett, ültetni, kapálni, törni, meg minden. Jó lenne ez alomnak is, takarmánynak is. Amit egyszer a földből ki lehetet* húzni, az nem mehet szélbe! Hallgatóznak. Fönn, a felhőtlen, fekete magasságban vadlibák repülnek, rikácsoló hangjuk előbukkan az éjszakából. — Látja — Danka kijózanodva nézegeti Simon Sándort —, ezek jól csi­ nálják. Csapatban mennek. Simon nem érti, mit akar a másik, vonogatja a vállát. — Az állat ezt teszi. — Az embernek is ezt kellene. — Annak nem. Csak akkor, ha olyan lesz, mint az állat. Maga ezt nem tudhatja, tán nem is tanították ezt az iskolán. Tizennégy éves koromban én már férfirészen dolgoztam, húszan-harmincan egy falkában. Mint az ál­ latok. Reggel háromkor költötték a cselédembert, s kifelé. Minden csapat mellett ott volt a gyalogparancsnok. Álljon ide mögém! — Danka Simon mögé lép, a férfi előrelép, a fiatalabb követi, lassan mennek előre egymás nyomában. — Látja? Így jött, mindig mögöttünk. S ha az ember a verej­ téket törölte a pofájáról, már hullott a keserves jóistenedet! Otthon meg... egy házban négy család. Egy konyhán. Mint az ólban az állat. Meg a há­ borúban. Csapatba és csak előre vagy hátra, ahogy az élen a gúnár kiabál­ ja. — Egyszerre rájön, Danka miért pengette meg ezt a témát, s o is kijó­ zanodik. — Azt mondják, meglesz itt is a kolhoz, s belehajtják az embere­ ket. Maga tud erről? �— Tudok. — Mit tud? — Azt tudom én, hogy ebben a határban, a mezsgye meg a dűlő renge­ teg földet elvesz. Meg ezeken a kis darab földeken forgolódnak a lóval s felolyan melyre se megy az eke, mint kellene. — Az én földemen — mondja Simon, s a mellére kopogtat —, ott én úgy szántok, ahogy jónak látom. Akkor kezdek, végzek, mikor én akarok Anynyit eszek, amennyi nekem kell. És én, magamban igen jól megvagyok. Tudom. Te is tudod, hogy megmondtam neked, hagyd az istenbe ezt a földvásárlást. Ott van már hét holdad, lovad, jól megélsz. — Hét hold — Simonra rátör a viták ingerültsége —, az csak annyira föld még, amennyire madár a tyúk. Semmi. — Most lenne nyolc. Aztán húsz, száz, ezer, mi? Hát mit akarsz te tu­ lajdonképpen? Az apád koszos cseléd volt, te kaptál hat holdat. Hát hol vagy te tőle? — Nekem az apám — mondja Simon csöndesen — olyan ember volt, Megfordul, indul befelé. Danka néz utána, hallgat tűnődve, figyeli, amígeltűnik a másik, s utánaered. Az egyszál, kukorica zizeg-mozog a fel-de ház. Rámmaradt. Ez a összeragasztott egy házat. száraz Nyomorult kis ház az, támadó szélben. föld meg, amit szerzek, a Laci gyerekre marad. Ez ennek a rendje, Jóska. Semmi ember az, aki semmit se szerez. Csépány dühösen odalép a kapcsolóhoz. — Idenézz — föl-lekapcsolgatja a villanyt —, sötétség és világosság válto­ gatja egymást. — Így volt ez mindig? A fenét. Más lett a világ. Te meg ugyan­u gy akarsz mozogni benn, mint rég. A tanácsháza olajos padlójú, vedlett-kopott szobája Danka Gábor az asz­ — A föld, az sose lesz más. Meg a becsület se lesz más. tal mögött ül, ír. A nyitott ablakon beáramlik a szél, fölkapja és szétszórja — Emlékezzél vissza, Sándor, akkor mondtam én Ausztriába, hogy most a papírhalmot. Danka mérgelődve felugrik, összeszedi a szélfútta lapokat, már ki az erdőbe, mikor lehetett, meg kellett. Már nem hallgatsz te rám? halomba rakja őket, szétnéz az asztalon nehezék után, fölkapja a kis, bronz Akkor se mondtam rosszat, most se mondok. Sztálin-szobrot, s ráteszi az iratokra. Csépány gyorsan, indulatosan benyitja az ajtót, nézi Dankát, s lassan beteszi maga mögött. Danka felpillant, mo­ — Harmadszor járok én már itt, mindig elodázod a dolgot. Nem vagyok solyog és dolgozik tovább. én süldőgyerek, hogy bolondjába járass. — Megmondtam-e én neked, Danka elvtárs, miféle ember ez a Vágó? -Azt mondom neked — mormogja Csépány, s lassan elönti a düh —, hallgass reám, és gyere a szavam után. Hallod? — Meg. — Hallom. S miért mennék? Nekem föld kell, tenéked meg nem. Te a -No. A listán meg ezt olvasom róla: „Tizenkét holdas kisgazdapárti, hivatalodból úriasan megélsz..., amíg megélsz. partjának megyei képviselői mellett erős agitációt fejtett ki a választásokon. Magatartása 1948 óta: passzív, de lojális, megnyerhető”. Bolond vagy te? Is­ Csépány fölkapja a fejét, rábámul a hallgató emberre. merem én őt jól. Kisgazdapárti kertes: megnyerhető. Az első alkalmat várná, hogy a torkod elharapja. Inkább mink az övét. — Vigyázz a szavadra, te. Ha én ellépek mellőled, magadra maradsz! — Ismerem én is. Mióta itt vagyok, tudok egvet-mást róla. — Az meg az én dolgom. Míg én a kezem bírom, nem kell nékem senki Csépány, mint egy jóságos állatszelidítő, néz Dankára. gyámkodása. Ne tanácsolgassál és ne parancsolgassál te nekem. Úgyis a te szavadtól visszhangzik már itt minden. Mert ahhoz értesz te, csak le­ — Az jó. De én azt is tudom, mit vár tőlem a járás. Azt is tudom, gyen, aki mozdul a szavadra. Holnap én negyedszer is lejövök. hogy mit kell írni. Emberség kell és szigor, nem ilyen makogás. Írjad! „Erős jobboldali kortestevékenység, beállítottsága miatt feltétlen szemmel tartandó, Csépány az ajtócsattanásra megrezzenő szemmel, vérig ingereken néz hallgat, alkalomra vár, rendszerünk számára nem jelenthet támaszt.” utána. Gondolkodik egy pillanatig, aztán odamegy a fiókhoz, kihúzza a lis­ — Ezt írjam? tát, s odaírja Simon Sándor nevét. Odamegy az ajtóhoz, leoltja a villanyt, csupán a folyosó fénye szűrődik be és szóródik távolodó alakjára. Ahogy — Ezt. behúzza az ajtót maga mögött, egyre kevesebb, egyre kisebb a fény. Danka tétovázik, Csépány rámered, azután lenéz az asztalra, és leemeli a mellszobrot az iratokró1. Erős koppanással teszi a méltatlan helyről az asztal lapjára. Danka fölemeli a tollat, s leírja a diktált szöveget. Az ablak alatt nagy, világos színű személykocsi áll meg, két utasa kiszáll. Egyikük fiatal, bőrkabátos fiú, a másik negyvenéves, szikár nyugodt. Majdnem embernyi magas kukorica. A körbevágó kapáktól megremeg Aktatáskát hoz magával. Danka felugrik, Csépány eléjük siet. Az idősebb, egy szár, s a széles, surrogva a földbefutó kapák pattanva szelik ketté a táskájából iratokat vesz elő, közben az órájára mered. gyomot. Kapák egymás mellett. Kettő gyors, pontos, a harmadik fáradtabb, — Röviden, elvtársak. A lista megvan? tétovázóbb. Gyerekkéz dolgozik vele. A gyerek kapája elmetsz egy kukorica­ Csépány kelletlenül átnyújtja a lapokat, a szikár nézegeti, összehasonszárat, a kukorica kidől. Mindhárom kapa megáll. Hosszú szünet, süket csön­ lítja saját irataival, elégedetlen és mérges. desség. S aztán egyszerre, egyik a másik után indul. — Én nem tudom, ez maguknál járvány vagy mi? Laci meggyötört, napszívott arca. Próbálja tartani a rendet és iramot, — Mi? a neki osztott részt. Az asszony vissza-visszanéz rá, de nem áll meg mun­ ka közben, Simon Sándor hallgat, dolgozik, mint a gép, fejét se fordítja - Megküldtük a pontos mutatószámokat. Hét-nyolc névre számítottunk,van három. oldalt, de ha a gyerek vagy az asszony elhagy egy-egy gyomot, gyors oldal­ vágással helyrehozza a hibát. Laci vágásai egyre gyérülnek, törli az arcá­ - Éppen ez az - pislog Danka —, a mutatók szerint ennyi a kulák. ról a verejtéket. Cseléd meg törpegazda az egész falu. — Bajt látok én itt Csépány elvtárs! Középparaszt is, tizennégy. A fiatalabb rávág az asztalra, s felugrik. Az istenfáját, elvtársak, hát nem lehet ezt megérteni? Az ország be­ szolgáltatási bázisát csökkentitek ezekkel a laza mércékkel! - A mércéket - Danka határozatlanul beszél, de végigmondja — fölülről kaptuk. Errefelé elég soványak a földek. S ha van is: zsellérfalu. Ura­ dalom volt itt. Kik tollasodtak volna? A fiatalabb csupa lobogás. — Nem erről van itt szó. Az országnak csak egy része, vállalnia kell a ráeső frontvonalat. Kenyércsatát vívunk. Lentről Titóék, nyugatról meg . . . eh! A munkásosztály szövetségese a szegényparasztság, a középparaszt adja meg, amit kivetünk rá, a többi, a zsíros, az várja onnan őket. Nem lehetnek itt szubjektív szempontok. Ha csak egyet is elkerül a figyelmünk,bomlaszt! — Szerintem — mondja Danka, s nem néz föl az asztalról — az igazságtalanság is bomlaszt. Az idősebb alaposan megnézi Dankát, s ezután csak Csépánynak be-szél. - Egyetlen teendő van. A falunak hoznia kell a ráeső részt. Igen. Tessék átvizsgálni alaposan a középparasztok névsorát, és a szegényparasztok közül is, az úgynevezett szegényparasztok közül is egypárat. Ha egy kicsit megkaparom ezt a listát, kibújik innen három-négy kulák még. Ha meg ezt, akad közötte középparaszt. Vannak helyzetek, amikor nemcsak meg­ győzni. hanem parancsolni kell! Egyedül ez - mondja, és Csépányra sze­ gezi a szemét, mintegy személy szerint neki mondja —, egyedül ez a fölfelé vezető út! Mind a négyen állnak. Danka reménytvesztett, Csépány megilletődött és elszánt. A fiatalabb lelkesen, hosszan rázza Csépány kezét, s hűvösen kezel Dankával. Az idősebb csak Csépánnyal fog kezet. Danka és Csépány hosszasan néznek a porfellegben eltűnő, szép autóután. — Az istenit — mondja Csépány elragadtatottan —, odanézz, hogy ro­ ban! Mint az istennyila. Tíz falut is bejárhatnak egy nap. Így lehet szer­ vezni, nem biciklivel, mint mink. Megváltoztatja az életet, meg a munkát. — Igen — bólint Danka — meg az embert... A falu térré szélesedő utcakeresztezésénél emberek állnak. Beszélgetnek, nézik a frissen állított oszlopok körül sürgő-forgó szerelőket, mutogatnak, figyelik az egyik lábkampós embert, aki ott fenn igazít még valamit, s ügye­ sen mászik lefelé. Kíváncsian, kicsit hitetlenül várnak. Simon, mellette a már nagyobbacska Laci, a tömeg háta mögött álldogál. A falura már rá­ terült az est, az emberek egyetlen tömbbé olvadnak össze. Amikor kigyullad a fény, Simon, a meglepetéstől egy percig mozdulatlanul ál), s azután szo­ rosra zárja szemhéjait, s elfordul a fénytől. Laci mohón, csodát látó arccal bámul fölfelé. * Simon Sándor — régi látogatások emlékeként — az ajtó előtt veszi a kalapot, és határozatlanul koppant. Az íróasztal mögött Csépány József. — Szervusz — Csépány fölkel, elébemegy az érkezőnek. — Tudod te azt, Jóska. Most már az átírásra gondolok. Csépány elkomorodik, odalép az ablakhoz. Kibámul az alkonyodó dél­ utánba. �— Apám — mondja halkan, ziháló mellel — pihenni kéne már. Az asszony fölegyenesedik, ránéz a fiúra, aztán Simon Sándorra, A férfi hallgat, dolgozik, tovább surrognak a kapák. Távolból vonatkattogás hangzik, a gyorsvonat kéményéből füstcsíkot húz­ va, átrohan a határon. Laci fölemelkedik, utánanéz, áll egy pillanatig és ledobja a kapát. Simon fölegyenesedik, visszafordul. Szeme végigvág a lihegő, fáradtság­ tól elvadult, keserű gyereken. Odamegy elé. Az lassan lehajol, s fölveszi a kapát. — Te taknyos — mondja Simon —, mikor én ennyi esztendős voltam, az Erdődy földjébe döglöttem bele. Te meg nem bírod? A magadét nem bí­ rod? * Tikkadt hőség ül a határon. Simon a levágott, már kévébe kötött búzát rakja keresztekbe, közben aggódva néz az égre. Felhők tolakszanak a nap felé, a férfi csaknem futólépésben hozza a kévéket. Megmordul az ég, a saroglyához kötött ló idegesen felkapja a fejét, topog, farol, táncol a kocsi melleti. A hatásban dolgozók szállingóznak hazafelé. A nagy sárga tarlón, mint egy varjú, Simon ugrál a keresztek között — egyedül. Esni kezd az eső, a ló fejét leeresztve állja a záport. Vakító villám robban elő az égből, a közelben vág le, s csaknem azonnal repesztő, levegőtrázó mennydörgés. A ló villogó szemfehérrel ágaskodik, eltépi a kötőféket, fordul, és nekinyargal a zápornak. Simon dermedten bámul utána, nekiiramodik, elhajítja a kévéket, ordítja a ló nevét. Megfeketedik a világ, körös-körül csapkodnak a villámok, az emberek, mint menekülő hangyák, futnak hazafelé. A ló bele­ nyargal a mocsárba, felvág körülötte a víz, s megvadulva a lábát béklyózó iszapot, egyre beljebb keveredik Simon szétdúlt arccal ordít segítségért, s a ló hánykolódó, süllyedő teste eltűnik az égből ömlő víz fala mögött. Csupán majdnem emberi üvöltése hangzik. A férfi leeresztett karokkal nézi, csizmája eltűnik az iszapban, arcán végigcsurog a csapkodó eső. Benn a tanácsházán, Csépány válogat az iratok között Ideges kézzel firkál, néhány dolgot széttép, azután kulcsra zárja a szekrényt. Danka csön­ desen figvel az ajtó mellől. Amikor Csépány észreveszi, hogy van még va­ laki a szobában, megrettenve hátrafordult, aztán sóhajt és nyugodtabbá vá­ lik. A szekrényből előhúz egy pisztolyt, s leteszi Danka elé. Amaz nézi, az­ tán halkan megszólal. — Most fűrészelik le a csillagot. Csépány megfordul, s tanácstalan mozdulatot tesz a kezével. — Oda kellene menni? Beszélni velük? Vagy mi? — Most már hiába mész. Akikkel lehet beszélni, nincsenek ott, akik meg ott vannak. . . — Hát akkor mit csináljunk? Az istenit az anyjuknak! Hallottam én már azt is, mit kiabáltak a kocsmában. El akarnak oltani engem. A sok gazem­ ber tetvese! Ezt is neked köszönöm én. Te nyitogattad a szádat miattuk min­ dig. Hogy ne vaduljak, meg az ember kényes portéka, csínján kell vele bánni! Most meg fűrészelik a csillagot! — Az volt az én bajom — Danka halkan és nyugodtan beszél —, hogy nem kiabáltam eleget veled. Most nem fűrészelnék azt a csillagot. Vagy nem olyan könnyen. Csépány káromkodik, de inkább tanácstalan, mint dühös. — Elegem van énnekem ebből a piszok faluból, meg a sok, keményfejű, barom parasztjából is. Az ember a jó életbe vitte volna őket, s itt van! Megbolondult ez az ország. — Ordítani, meg fenyegetőzni, most meg jajgatni..., ez megy. Csak ez kevés. Nézd meg, mi van ott kinn! — Cirkusz van. Ellenforradalom van. Dankáról minden bizonytalanság lehullt már, halkan és majdnem meg­ vetően beszél Csépánnyal. — Ezt én tán jobban is tudom, mint te. De részed van ebben neked is. — Hogyne. Én vagyok az oka. — Te is! Másképpen kellett volna ezt csinálni. És másképpen is kell majd. Csépány odamegy Bankához, s belebámul az arcába. — Meg vagy te bolondulva? Majd ha elkapnak valahol, gondolkozhatsz, hogy csinálod másképp. Tűnjünk el innen a fenébe! Danka mosolyogva hallgat, s csak amikor Csépány kérdően visszafordul az ajtóból, akkor szólal meg. — Kell itt most legalább egy kommunista. Csépány feltörő szégyenét dühödt ajtócsapásba akarja fojtani, bevágná az ajtót, aztán arra gondol, hogy meghallhatják, és csöndesen becsukja. Danka egyedül marad, az ablak felé fordul, s nézi az alkonyi naptól megfestett csil­ lagot, melyet a ház másik oldaláról kötelekkel húznak. A csillag lassanlassan lefelé hajlik, s egyszerre eltűnik a tető gerince mögött. Tavaszodó falu. Az utcán szennyes hófoltok, víz és sár mindenütt. Laci a könyvtár felé lesekszik, amelynek ajtajában kulcsot fordít meg egy fiatal nő. A lány visszanéz, észreveszi a leselkedőt, elmosolyodik, mert mulattatja a legény vad és szemérmes-szótlan hódolata. Odainteget Lacinak. A fiút öröm és szinte ijedtségig menő lámpaláz önti el, zavartan viszonozza a köszönést, kilép az eresz mellől, s indul hazafelé. Bakancsával szétfreccsenti a vizet, és beletapos a sárba. * Simon az asztalnál ül, felesége ott áll a háta mögött, mondani akar vala­ mit, de nehezen szánja rá magát. — Délelőtt itt volt apám. Keresett. Azt mondta, náluk két nap alatt majd az egész falu belépett. Simon fölpillant, de nem az asszonyra néz. — Akkor megkezdik itt is. — Azt mondta, ő se akar mást csinálni, mint a falu. Belép a csoportba. — Belép — Simon most teljes testtel fordul az asszony felé. — A maga földjét se tudja megdolgozni már! — Elmondták neki, hogy ha kiöregszik, kaphat nyugdíjat. A háztáji is tovább jár. — Kétszázötven forint nyugdíjat. S abból éljen meg, ha tud. Könnyen be­ szélhet ő, ha megrokkan, idehúzódik hozzánk. Megmodtam én, hagyja ott azt a koszos falut, adjon el mindent, s jöjjön ide. Mert én nem lépek be. — Nem lehet ezt csak így... , hogy gondolhat ilyet. Simon keserűen nézi az asszonyt. — Nem lehet, bizony. Hogy is lehetne valamit úgy tenni, ahogyan én mondom. Cselédembernek hallgass a neve. Látod Veron, ez volt a mi ba­ junk, egész életünkben. Gürcölni az apád földjén, húzni az igát, ingyen­ napszámosnak lenni, arra jó volt Simon Sándor. Ha most itt lenne nálunk, megmaradt volna a föld is, mi baj lenne akkor? — Ha itt is megalakul a csoport, minket is belevisznek akkor. Simon föláll, odaáll az asszony elé, s alig moccanó szájjal mondja. — Én akkor se... soha. Elég volt a földnélküli sorból! Én újra cseléd­ nek. .. soha többet! — Akkor máshol adják ki a földet. — Akkor máshol. Ha kiadják, tíz kilométerre, akkor odamegyek, ha meg húszra, akkor húsz kilométerre. — Nem lehet ezt bírni. — Lehet. S ha már én nem bírom, bírja majd a Laci. Átmegy a konyhán, s megtorpan. Rámered az ablakpárkányon felhal­ mozott öt-hat könyvre. — A Laci — mondja nehezen mozduló nyelvvel — megint annál a nő­ nél volt? Teherautó gördül az úton. Körben padok, rajta overallos, ünneplőruhás férfiak. — Na, Gyuszi — kötekedik az egyik —, téged itt is kivernek majd a háztól. Gyuszi széles, fiatal képén nevetés ömlik. — Huhu, téged meg kacsával várnak. — Nem valami szívesek. Hol a hagyományos magyar vendégszeretet? Egy idősebb, ősz hajú ember mosolygó szájjal, de komolyan mondja. — Hát, itt se lesz könnyű. Mit csodálkozzon az ember rajta? Ti, amikor a hegesztőket más műhelybe raktuk, az égig ugráltatok, hogy már megszoktátok, hogy ott rosszabb lesz, meg minden. Ezek itt ezer évig éltek így. Most meg. . ., egyszerre csak másképpen, közösen. Nem olyan könnyű egy másfajta életbe ugrani. A kocsi begördül a faluba, az emberek kilesekszenek a kerítés mögül, gyanakodva, kíváncsian vagy gyűlölködve figyelik a lekászálódókat. Simon az utca végéről közeledik, megáll a portája előtt, nézi őket, azután belep a kapun, s bevágja maga mögött. A súlyos, repedezett ajtó dörrenve ugrik a helyére, Gyuszi összerezzen, s grimaszt vágva húzza a nyakát. * Laci belép a könyvtárba, tétován topog az ajtóban, s nézegeti a körbe­ futó polcokat. — Jónapot... Az egyik polc mögül előbukkan a lány, s mosolyogva végigméri a tébláboló fiatalembert. �— Jónapot, Lacika. Jöjjön beljebb, mit áll ott, mint egy oszlopszent. Lacit ismét elönti az öröm, félszegség és méreg. Ez a mindig jókedvű, szép ruhás lány olyan más, mint a falubeliek. Olyan, mintha más országból vagy világból jött volna. Sokat és szépen beszél, furcsa szavakat használ, melyek felöl Laci nem tudja, mit tartson tulajdonképpen. Most azt mondta: oszlopszent. — Elhoztam ezeket... újakat szeretnék vinni. — Lacika, maga a legodaadóbb olvasóm, és ezért én nagyon szeretem. — Hát mit akarsz te tulajdonképpen? — Én — Laci, féltében egyre bátrabban beszél — meg akarom nézni, mi van az orromon túl. Meg félcipőt. Nem akarok mindig hasig járni a sárban meg a porban. Azt akarom, hogy legyen egy százas a zsebemben. Mert még egy húszas se volt. Soha. — Tudod te azt, hogy énnekem se. Meg földre. Ami a tiéd lesz. Laci elvigyorodik, s vörösödő füllel hallgat. — Tudja mit, Lacika? Milyen könyvet akar? — Olyat, Marika, mint ez volt. Amiben idegen városokról, meg országról írnak. — Jó. És mert olyan gyorsan elolvasta az előbbieket, adok magának egy puszit. Odahajlik a fiúhoz, megcsókolja, és fütyörészve bemegy a polcok közé. Laci lelkeveszetten bámul utána. A lány fütyörészve visszajön, letesz két könyvet Laci elé, és mosolygó szemmel nézi. Még egy liter borra se. Lóra kell. — De énnekem nem kell. Másképpen akarom én. Maga is másképpen él, mint ahogy az apja. — Nem. Az én apám az ember volt a talpán. Azt nem lehetett belegyűr­ ni a darálóba soha. Cseléd létére összekaparta magának ezt a rongyos házat. Ehelyett is új kell. Én is tettem már hozzá, s ha a Kormos bele nem dög­ lik a mocsárba, hol lennénk már akkor? Itt kell azt folytatni. Kifelé a sem­ misorból, magad ura — magad szolgájának! Azt nem mondhatod te, hogy rosszul bántam véled. De hát dolgozni kellett. Semmit se adnak ingyen. Egy öl földet se adnak szép szóra. — Minek lenne az? - — De jó a kedve, Marika. .. — letelt Pedig Deltát Az öreg a csattanó szóra felfigyel. Méreg, tanácstalanság, rémület vál­ takozik benne. Felnőtt a fiú, akkora lett, mint ő, s kimondta neki az első nemet. Azám, azám — mondja a lány, s ide-oda fut, rakosgatja a könyvet —, a száműzetés, Lacika. Tudja, szinte sajnálom, hogy el kell mennem. hogy vártam, hogy meszabaduljak ebből a sárfészekből, jó Istenem. hol lesz nekem olyan lelkes olvasóm, mint maga? — Elmegy? — Bizony, bizony. Hipp-hopp, már itt se vagyok. Mint a pinty. Megyek vissza, Pestre. — A föld — mondja Simon halkan — a parasztember tisztessége. — Énnekem nem kell. — Tudom én — mutat a könyvekre Simon — tudom, honnan gyökere­ zik ez a beszéd. Az a festett szájú városi kisasszony bolondított meg! — Hallgasson el róla — ordít az apjára Laci, s maga is megriadva, el­ hallgat. — Olyan vagy te, mint Júdás. A kezére adsz engemet ezeknek — int az öreg a tanácsháza felé. — Én még nem ütöttem meg embert életemben, mert az nagy bűn. Téged se, soha. Jól tudod te azt. Ezért most menjél ki innen. — Elmegy? — Nohál, azért nem ma délután. — Minek megy el? — Mert — kedveskedik-gúnyolódik a lány —, mert Pesten nincsen sár, bizony, és színházba megy az ember, és barátai vannak, és az ördög se lesi, ki mászik be az ablakán, bizony. Te jó isten, mintha valaki be merne itt mászni egy ablakon. Még kimászni se mernek. Volt már színházban, Lacika? Laci remegő szájjal bámul az apjára, aztán a sarokban álló Simonnéra néz, s kimegy a konyhából. — Látod — fordul hozzá Simon, s hangja tele van panasszal, segítségkéréssel —, ezek a francos könyvek! A sustorgás ott a könyvtárban, azt is, minek hozták ide? Az a festett szájú nő. Ez meg még kölyök, persze, hogy tele lett a feje. — Azt én jól látom. — Nem. — Sajnálhatja. Pesten volt már? — Egyszer. De akkor még féltem. — Miért? — Nagy zaj volt — mosolyog Laci —, rengeteg ember az utcán, de sehol egy fia ismerős. — Ha az embernek barátai vannak. . . hát, ha legközelebb feljön, akkor keressen ám meg. Nem tréfáltam most — mondja komolyan —, tényleg ke­ ressen meg! Elmegyünk színházba. Aztán — most megint gúnyos és kedve­ sen lekezelő — a lányokat majd eszi a méreg, milyen deli legénnyel vagyok, jó? Tudja, Lacika, maga egészen jóképű fiú. Csak többet adna magára. Le­ gyen jókedvű, beszéljen többet, hordjon nyakkendőt! Miért jár ebben a csú­ nya bakancsban? Laci hebeg. — Miben járjak? — Félcipőben. — Nekem nincsen — mormolja lehajtott fejjel. — Nekem csak ez van. — Istenkém, hát akkor vegyen magának egyet! Laci benn dolgozik a sertésólban. Félrelökdösi a disznókat, az állatok rö­ fögve és vonakodva tágulnak mellőle, s csaknem bokáig tappogva a szemét­ ben és szennyben, összekotorja és kivillázza a trágyát. Tiszta szalmát szór a disznók alá, s dühöngve kibújik az ólból. Végigpillant csapzott, szennyes nadrágján, s átgázolva a sáron, megy befelé. — Hát akkor. Miért hallgatsz te akkor? Ha egy szót se szólsz, már ak­ kor is ellenemre teszel. — Mindegy az, amiatt a nő miatt, vagy másképp, ha elkerül innen, jobb lesz az élete. — Mert most ugye, nincsen jó élete? — Nincsen. Simon rettegve bámul a nyugodt és keserű asszonyra. Nem tudja, mi zaj­ lik körülötte, becsapták, félrevezették, mindeddig elrejtették magukat előle, és most elárulják. — Miért nincsen? — Mert ez állatnak való élet. — Ha az én első asszonyom, szegény Bora élne, ne félj, az jönne énutánam. Mert az panasz nélkül dolgozott velem. S ha ő nevelte volna fel Lacit, ne félj, nem beszélne most így. — Én Lacit szeretetben neveltem. Akkor is, mikor nem tudhattam, haza­ kerül-e maga vagy sem. — Egyedül vagyok én már közöttetek. — Miért lenne egyedül? — Kérdezed. Ebben a gyerekben volt énnekem minden bizodalmam. Ben­ ned sose. Kellett az apádnak a jó ingyenbéres. Neked meg valaki, aki elvi­ gyen abból a faluból, ahol tudta mindenki rólad, hogy szeretőd volt néked. Pedig szerettelek én téged. S hogy dolgozni kellett? Melyik szegénynek nem kell? — Mióta mink együtt vagyunk, nem volt más életünk, csak földet meg lovat, meg még megint csak földet. Egy jó szó, Simon Sándor! Ennyit se kaptam én. Éppen tizenhat esztendeje! Meg az a gyerek se. S ha most men­ ni akar, menjen csak, repüljön, mint a madár. Jó lett volna énnékem is, ha megtettem volna. — Miért nem tetted meg? — Az asszony ránéz, hallgat. Simon folytatja. — Megmondom én. Mert az apád mellett csak az apád lánya lettél volna. Mellettem meg gazdaasszony lettél. _ — Rossz ember vagy te — mondja az asszony olyan halkan, hogy Simon meg se hallja. — Rossz ember vagy te, Simon Sándor. Benn a konyhában dohányt vág az apja. Laci ellép a háta mögött, a szekrényről felemeli az odadobott könyvet, rápillant a címlap városi utcájá­ ra, autóira, embereire, s ledobja a párkányra. — Apám — habozik —, gondoltam én valamit. — Simon Sándor hallgat, dohányt vágó karja mozog tovább. — Gondoltam, én elmennék hazulról. — Hová? — Valamelyik gyárba. Mindenütt keresik most a munkást. Talán Pestre. — Minek? — Sokan elmennek. — Mert megbódorodtak. Elmászkálni hazulról, puccos fiatalurasan tözni, uraskodni. Ezért mennek. A gazdaság meg marad magára. öl­ — Ha belép a téeszbe, mindegy az, itthon vagyok-e én, vagy nem. — De ha ittmaradsz — kiált fel az öreg —, nem lépek én be. Sohase lépek be! — Máshogy gondoltam én el az életemet. — Hogy? Énnekem már az apám nagyapja is, s ha meg lehetne kérdezni, akkor annak a nagyapja is, itt, érted-e, itt élt. Jó volt az mindnek. Neked meg nem jó. — Nekem nem. Két agitátor, Danka és Csépány jönnek befelé a kapun. A négy ember körbeállja a fát fűrészelő Simont, topognak, borzonganak a hűvös szélben, nézik a rikoltozva járó fűrészt. Várnak, tán egy perc is elmúlik, míg Csé­ pány megszólal. — Mennénk tán be, Sándor. Simon rápillant, s kelletlenül mormogja. — Dolgom van énnékem. — Hát akkor hagyd abba. Elbeszélgetnénk veled. — Miről? Gyuszi, kicsit zavartan, elneveti magát. — Mintha nem tudná, bátyám. Simon abbahagyja a fűrészelést, szembefordul velük. — Arról nekem semmi beszédem nincsen. — Nono — Csépány uralkodik magán —, nem hallottad te, mit mond­ tam? Menjünk innen már be! A kemény, szinte vad hangra Simon megfogja a fűrészt, s húzza tovább. — Simon bátyám — Danka tudja, hogy Simon megriadt, de becsület is van a világon. —, hát azért csak beenged. Az öreg leteszi a fűrészt, s anélkül, hogy visszanézne, indul befelé. A többiek lassan utána. Benn a konyhában körbeülik az asztalt, s csaknem egymás szájából kap­ kodva ki a szót, mondják az okos érveket. Példákra hivatkoznak, számol­ �nak, statisztikákat említenek. Simon hallgat, föláll, bemegy a kamrába, viszszajön egy demizsonnal, elővesz öt poharat, sorba állítja őket maga előtt, s valamennyit megtölti. Gyuszi ragyogó arccal várja, hogy elébetolja az egyik poharat a gazda, Simon azonban, hallgatva az érveket, egyiket a másik után, kiissza. Csépány eltorzult arccal nézi, ordítani vagy ütni akar, de Dan­ ka, az asztal alatt, megregadja a karját. Ezért csak feláll, s rekedten mondja. — Jól van, Sándor. Találkozunk mink még. Simon, csöpp mosollyal a száján, megszólal. — Jó volt ez a bor, igaz-e? — Honnan tudhatnánk — mosolyog kínjában Gyuszi —, ’hisz még nem kóstoltuk. — S honnan tudhatnám én, jó-e az a téesz? Csépány és Danka, a folyó hosszú fahídján ballagnak végig, lépésük alatt halkan dong a deszka. — Egy hete nem hallok egyebet: Jó volt-e a Simon bora? Kiröhögteti az embert az a csúfondáros alak. Danka elmosolyodik, neki még tetszett is egy kicsit a borral értésükre adott válasz. — Nem nagy baj az. Annál jobb lesz, ha belép. — Azt lesheted. S akik még nincsenek a téeszben, most mind őt figye­ lik. Várnak. Röhögnek, packáznak velünk. Merthogy a Simon megcsúfolt bennünket. Azt hiszed, hogy minket? Az elvet! Az államot. . . Danka megütközve figyel. — Bolond vagy te? — Vagy te. Egyebet se hallok. Majd ha Simon Sándor. . ., jó gazda. . ., okos ember. . ., majd utána. De az anyja jó istenit, engem ne figurázzon senki! — Türelem kell ide. Minden ember más kulcsra nyílik. — Az, türelem, türelem, türelem. Föntről: meggyőzéses módszert! A já­ rásról meg sürgetik a nagy létszámú csoportot. S ha nincs, ki a rossz ta­ nácselnök, tehetetlen alak? Én. — A csoport meglesz. — Száz év múlva. — Vagy most vagy jövőre. A munkát ennyi emberrel is meg lehet kez­ deni. Az agitáció tovább folyhat. Meglátod, jönnek. Még kéredzkednek is. — Lesheted. Hátha rossz lesz a egész? . Hát nem szabad, hogy rossz legyen. Éppen ezért. No, hallod — fordítja tréfára a szót —, milyen csoport lehet az, ahol én leszek az ideiglenes el­ nök? Csakis remek. — Nem kísérlek én tégedet tovább. Igyekezzél vissza. — Két nap múlva itthon vagyok. Kezet fognak, s a híd vége felé távolodnak egymástól. Csépány hallgat, rugdossa az útjába kerülő, szekérről hullott széndarabokat. Egyszerre elmo­ solyodik, de a szeme olyan hideg, mint a jég. ♦ Az asszony a konyhában ül, egy papírdarabot tart a kezében, olvassa. Simon belép az ajtón, lassan leveti a bundagalléros félkabátot, s nehézkesen leereszkedik a priccsre. — Bezárta-e a kaput? . — Bezártam. Húsz ember sincsen már, aki nem lépett be. Azokkal aztán megállapodtunk. Senki. Senki se lépjen be. — Hallgat, maga elé mered, az­ tán ránéz az asszonyra. Mi az? A felesége az ölébe ereszti a kezét, nem szól egy szót se. Simon föláll, kiveszi az asszony kezéből a levelet, sillabizálva olvassa. Arcán a támaszát, reményét vesztett gyerek félelme és tanácstalansága. — A disznó — mormolja —, mégiscsak megtette. S egy görcsös, vízbefúló mozdulattal lerántja Laci könyveit az ablakdesz­ káról. Kopogtatnak, aztán ököllel döngetnek a kapun, azután rugdossák Az asszony rémült szemmel kinéz. Az utcán, a kapu előtt, ott áll vagy húsz ember. Nyílik a kapu. A résben Simonné rémült arca. — Jó estét — mondja Csépány —. A gazdával lenne szavunk. — Nincs itthon — makog az asszony —, átment Bogdányba, az apámhoz. Csépány suta jóindulattal elmosolyodik. Gyorsan jár, az előbb az utcán látták. Félretolja Simonnét, belép, mögötte benyomakszanak a többiek. — Frissen nézzünk széjjel, hátha megjött már azóta. Csépány és Gyuszi együtt tartanak, bevilágítanak a kamrába, átváltanak az udvar végébe, s egy alacsony kukoricagóré mögött megpillantják a kuporgó Simont. Csépány jókedvűen nézegeti a szégyenkezőt, s elmosolyodik. — Ejnye, te meg mit csinálsz itten? Fölösleges a szó. Simon szégyentől martan föláll, indul befelé. A torná­ con tömegnyi ember várja, az asszony kitágult szemmel bámul a közeledők­ re. Betódulnak a lakásba, padra, székre, ládára telepszenek. Arcok. Közöm­ bös, mosolygó, restellkedő vagy kíváncsi arcok. Simonné behátrál a szekrény mellé, Simon és Csépány a konyha közepén maradnak. — Hát, Simon Sándor, megígértem én, hogy eljövünk tehozzád. Nem kérünk a borodból sem, mert egy kicsit sokan vagyunk. Pedig ugye, te szí­ vesen adnád? S barátságos szóval megkérdezném én, meggondoltad már a belépést, ugye? — Én már régen meggondoltam. — Tudom — mondja Csépány halkan —, tudom én. S te is tudod, akik még kívül vannak, mind rád lesnek, merthogy te olyan tréfás, kemény em­ ber vagy, Simon Sándor. S most hát mi addig el nem megyünk tőled, míg ezt a tartozást le nem kvitteled. — Simon hallgat, bámul maga elé. Dehát mit akarsz te? Ha kívül maradnál is, földedben nem maradhatsz. És hol tudnánk adni? Vagy tíz kilométerre. Ott is. . . mocsarat, vagy sziket. Nem bírod te ezt már. — Bírom én — blöfföl Simon —, s ha én nem is. A Laci. .. — A Laci — Csépány elneveti magát, biztos győzelem ez —, a te Laci fiadnak én intéztem a kijelentőt, meg a munkakönyvét. Hol van már azóta! - Simon hallgat, kiesik a könny a szeméből, s végiggördül az arcán. Ne siránkozz itten. — kiált rá Csépány —, nekem kellene itt sírnom, nem neked. Az egész járásban, ez az utolsó rongy falu, ez.. . benned akadtunk meg, mint kerék a kátyúban. S rajtam az egésznek a gondja. Katonapajtások vol­ tunk mink, hát miattam ne makacsold már meg magad! Simon hallgat, semmivel sem lehet hozzáférni már, s a konok, távoli em­ bert látva, Csépányra olyan gyűlölethullám rohan, hogy nem tudja kivédeni többé. Előbbre lép, rátapos Simon csizmaorrára. Az asszony rémülten mered rájuk, a körbeülő férfiak nyugtalanul figyelnek. — Hallod-e — mondja Csépány, egyenesen bele a másik arcba , ha én beszélek hozzád, nyisd ki a füled! Szabotálod nekem a fél falut, s énrajtam verjék el a port miattad? Hallod, a keményfejű paraszt istenedet! Simon ekkor ránéz Csépányra, s rekedt, ugató hangon nevetni kezd. Csépány arcul üti. Gyuszi fölugrik, s ráordít a tanácselnökre. — Mit csinál itt maga? Csépány kiszakítja magát a szorító karokból, s lihegve mered Simonra. Az agitátorok felkelnek, s indulnak kifelé a házból. Az őszhajú odamegy az arrébb lépő Csépányhoz, s halkan, hogy csak ő hallja, odaszól neki. — Megbántam, hogy hallgattam magára. — Várjál csak — szól vissza Csépány —, nincs ennek a táncnak vége, Simon Sándor! Belépsz te, ha vért izzadsz, akkor is! Az asszony hang nélkül áll a fal mellett, folyik a szeméből a könny. Si­ mon fölrezzen az ajtó csadódására, körbejáratja a szemét, és kimegy a kony­ hából. Simonné, mint egy alvajáró, rakosgatja az elmozdított székeket, s nyugtalanul a férje után pillant. Kimegy, fél perc se telik el, lobogó szok­ nyával fut vissza, tátott szájjal kapkod levegőért, kirántja a fiókot, a kibo­ ruló kések, kanalak csörögve hullanak gubancba, kapkodó kézzel kotorászik kés után. Laci föllép a tornácra, megnyitja az ajtót, s belép a sötét konyhába. Té­ tován megáll, s világosan szobából kijön az asszony. Nem váltanak ölelést, nem is üdvözlik egymást. A fiú kérdezve int a fejével a szoba felé. — Itthon van már — bólint Simonné —, hazakívánkozott. Nincsen semmi baj már, csak gyenge. Sokáig nem tudott semmit se lenyelni. — Maga vágta le? Az asszony kezébe temeti az arcát. Laci belép a szobába. Odamegy az ágy végéhez. Simon Sándor mozdulatlanul fekszik, két keze a dunnán, feje mélyen benne a párnában. Kimennek. Kinn a konyhában, Laci, inkább csak magának, megszólal. — Hát Csépány ütötte meg. — Ő. — Kinn hagytam az udvaron a pakkot. Összébbhúzza magán a kabátot, és kilép az ajtón. Hárman ülnek Csépány konyhájában. Az asztalon fél pohár borok, ciga­ rettahamu. Amint Laci belép, Csépány tanácstalan félelemmel néz a fiúra, éj tréfálni próbál. — Héj, legény. Hát eddig tartott a pesti élet? Laci feléje int a fejével. — Magával lenne énnekem szavam. Négyszem között. Csépány furcsa kis mozdulatot tesz a kezével. — Lehet itt is. A fiú gondolkozik egy pillanatig. — Lehet. A kezében ott a bicska. Csépány elszörnyedve nézi, aztán véres nyakkal összeroskad. Simonné üvegek között ül, s könyökig nyúlva az ecetes lébe, uborkát rak el. Simon belép az ajtón, kalapban van, fekete félkabátban, nyugodt és szo­ morú. Hátat fordít az asszonynak. — Benn voltam a községházán. Azt mondtam Csépánynak, ha elintézi, hogy a fiút ne gyilkossági szándék miatt, csak verekedésért pöröljék, akkor én. . . belépek. Danka is ott volt. Előttem telefonáltak. Itt a levél, hogy bo­ rosan összeszólalkoztak. — Háttal áll az asszonynak, s csak sokára szólal meg. — Emlékszel-e Vera, azt mondtad, néked is el kellett volna menni már éntőlem. Nincs már föld, amit reádhagyjak. Hát mostan elmehetsz. Simonné fölnéz a férfire, aztán lehajtja a fejét, és tovább rakja az ubor­ kát. Tágas, széljárta rét. Szabályos sorokban szénarendek. Sokan mozognak a rendek között, viliáznak, petrencébe rakják, s viszik a készülő kazalhoz. Si­ mon szótlanul dolgozik, a villa vasa meg-megcsillan a fényben. A mező túl­ só végén Danka igyekszik, gyors lépésekkel vág át a rendeken, amint meg­ pillantja Simont, megáll, s feléje indul. Odaáll mögé, az öreg még nem vet­ te észre, lassan haladnak előre, szinte egyszerre lépnek. Ekkor Simon valami neszt hall, hátranéz, és meglátja a mögötte lépegető elnököt. Szótlanul dol­ gozik, meg egy ideig, azután hátrafordul. — Nem jól csinálja, elnök elvtárs. A gyalogparancsnoknak káromkodni is kell a cselédre. Danka szánakozva, szótlanul nézi az öreget, s lassan elmosolyodik. — Tanulni jöttem én, Simon bátyám. Régen villáztam már, s egy elnök­ nek ahhoz is érteni kell, igaz-e? A villa után nyúl, Simon átadja neki, Danka gyűjtögetni kezdi a szénát. Néhányszor, talán széndékosan, beleszúr a földbe, s az öreg ilyenkor meg­ rándul, mintha belészúrtak volna. Egyszerre az égre pillant, s kikapja a vil­ lát az elnök kezéből. — Majd máskor kell tanulni. Zivatar lesz — mondja —, van-e itt kinn kötél? — Nem tudom én — Danka is aggódva nézeget a felhősödő égre —, nem tudom, hoztak-e magukkal? — Akkor el kell szalasztani érte. Danka visszaint neki, és fut a kazalhoz. A mezőt erősödő szél boronálja végig, a földön lapuló rendeket fölforgatja és szertesodorja, nekiesik a harmadáig kész kazalnak, s nagy darabokat görget-repít le róla. Lehull az első egy-két csepp eső, elsötétül az ég, a szénahordók zavartan bámészkod­ nak széjjel. Ekkora itt a vihar szele, s a laza szénát nagy csomókban tépi, hordja szét. Zuhogni kezd az eső, Danka a billegő, szétsodródó kazal tete­ jén hadonászik. — Ide jöjjünk, emberek! Az öreg mellett két legény álldogál, vágyódva pislognak a zsuppos ta­ nyaépület felé. — No — mordul rájuk Simon —, süketek vagytok tik? Totyogó, nehézkes futólépésben indul a kazal felé, amelyre másznak már a többiek is, nehezéknek ráfeküsznek, s szétterpesztett kézzel-lábbal állják az esőt. Simon odaér a kazalhoz, s éppen szembekerül a szélről hasaló el­ nökkel. Danka haja csapzottan lóg az arcában, facsaró az inge, de vízcseppes arcával vidáman sandít az esőre, s rávigyorog Simon Sándorra. Az öreg megindul a létra felé, s arcának fagya enged egy kicsit. Mint amikor enyhülni kezd a tél. �Vaderna József GEMMÁK A bukfenc színei Dionyszosz részegen________ REZEDA-KRÚDY GYULÁNAK Megterített asztal az ég. A Hold remegő velőscsontvég, bordás és gerinces hús a természet, természetem. Kifosztva ez a táj. Félrebeszél. Ledobom a leplet vállamról. A természet arányai megújultak: szédelgés, pocak a kor mértékei. Héraklész és Antaiosz Elbizakodtam a föld szagától. Héraklész a magosba emel. Lebegek, vergődöm a levegőben; nincs segítség, aki leteperjen. A délibáb foga közt tartja a bibliát, zsakettes évszakot, összerágcsálja az ingem, a fogyasztásban fogyok el. Megfagyott levelek peregnek, ismét megcsalnak a nők, nem ér haza az álom, sötétednek a bukfenc színei. Süllyedek a harmadik emeleten az ugyanolyan hálószobák zátonyain széttöredezve. Búsmagyar hegedűszót tűzött gomblyukamba a nyár, a fák. virágok helyén most fátyolos, nyitott üresség szól: a magánytól nincs magányom, otthagyom a lányt, fájjon, ajkam torlasza, süket pohár, ég játszotta ki ellenem az ízeket, éhségre nevel az étel. Ha mozdulok, falevél az őszben, sötétednek a bukfenc színei... tenger Ki vonszol itt maga után nagy halat? S hol sütkérezhet egymagában a halász? ' A terek egymásbacsúsztak, Hemingway, röhögök, döglődik a ravasz mese, Összefüggő seb a tenger. Hullámok munkamegosztása: külföldön heverészek, tárgyilagos a drágaság, s a napszúrásos nők harmadfokú fagyások a nyárban. Európa hering-szálkáit köpködöm, nem tudva, melyik égtájnak, konzervdobozban csörömpöl Kamcsija. Bakkhánsnő Dionyszosz________ Nem tudom, ki szeretkezik velem. Elfogytak fogadalmaim. Megtéveszt szem, fül és test. Párduckölyök szopja mellem. Zabálok és kövéredem, hentes hízik a hús szagától. Figyelem magam a bor tükrében, arcom utálata is mámor. �Hozzászólás Nógrád zenei problémáihoz Nógrád megye zenei életének aktuális kérdéseit Tóth Csaba és Rozgonyi István és az utánuk következők mélyrehatóan és lelkiis­ meretesen elemzik. Hozzászólásomat tehát nem kívánom terjengőssé tenni jó néhány helyes megállapításuk ismételgetésével Ezért három — egymással összefüggő — témával kívánok foglalkozni: 1. A zene­ vei foglalkozó együttesek közötti kapcsolat, és az együttesek közötti kapcsolat, és az együttesek kapcsolata a megye közönségével. 2. Az amatőrizmus kérdése, különösen a zenekari amatőrizmusé és ennek tükrében a salgótarjáni szimfonikus zenekar helyzete és perspektívá­ ja. 3. A műsorpolitika. 1. Nem speciálisan Nógrád megyei jelenség, sajnos országos érvényű tapasztalat, hogy a zenei együttesek belterjes eletet élnek. A működő énekkarokat — tisztelet a csekély számú kivételnek — a karéneklés nem inspirálja a zene szélesebb körű megismerésére, ze­ nehallgatásra. A muzsikával való kapcsolatuk kimerül saját fellépéseikkel és az azokra való felkészüléssel. Egymást sem hallgatják (gyakran még a fesztiválokon sem), nemhogy szimfonikus zenét, ka­ marazenét vagy szólistákat hallgatnának, akiket, ha nem is bősége­ sen, de tisztes számban kínál a megye hangverseny naptara. Nem ér­ deklődnek egymás munkája iránt, még olyan esetekben sem, mikor a karmesterük közös. Pedig igen szerény becslesem szerint, ha pl. Salgótarjánban az énekkarok és a fúvószenekarok tagjai hangver­ senyre is járnának, ez 60—100 személlyel növelné átlagban a koncer­ tek látogatottságát. Tényként kel! elfogadnunk, hogy a zene ez idő szerint még messze van Nógrádban attól, hogy társadalmi ügy te­ gyen. Természetesen ez sem megyénk specialitása. Naivitás is volna elvárni, hogy a zene valaha is olyan mérvű közérdeklődés tárgya legyen, mint mondjuk a futball, de helyes műsorpolitikával és jó propagandával célul tűzhetnénk ki, hogy mint­ egy másfél évtized leforgása alatt megteremtsük az állandó hang­ verseny-látogatók 500—1000 főnyi táborát. E cél elérésének első és legfontosabb előfeltétele, hogy azok, akik csinálják a zenét, tanúsítsa­ nak érdeklődést az élő zene változatos megjelenési formai iránt. Ki legyen a zene propagandistája, ha nem maga a zenész, kórusénekes, zenetanár, énektanár. Nincs szükség új szervezett formára, kitűnő keret erre a tevékenységre a KÓTA. Teremtsük hát meg a muzsikusok tevékeny baráti körét, akkor majd lesz eredményesen működő zenebarátok köre is Természetesen, ez sem oldana meg mindent, de előrelépést jelentene a zene közüggyé válásának utján. 2 Amatőrizmus. Az amatőrzenekarok tagjai — országszerte díjazást kapnak a próbákon, hangversenyeken való részvételért. Az ún. félfüggetlenített zenekarok havi fizetésben részesülnek. Nem amatőrök tehát? De igenis azok, mert főfoglalkozásuk mellett, amelyből élnek, kevés szabad idejüket feláldozva, nemegyszer munkahelyük meg nem értésével küzdve, vállalják a zenekari munkát olyan szerény díjazásért, melynek összegét legtöbben sokkal könynyebben meg tudnák keresni más módon. Tehát végső fokon a zene­ lés szeretete hozza őket a zenekarba, arról nem is szólva, hogy próbadíjukból kell fedezniük saját hangszereik karbantartását (nádak, húrok stb.). Furcsa amatőrizmus ez! A közönség és a hangversenyeket ren­ dező Filharmónia ugyanis elvárja (és az ő szempontjukból jogos az igény) hogy a heti egy-két próbát tartó, egész napi munkájuk után próbáló, szabad napjukat feláldozó együttesek elérjék vagy megkö­ zelítsék a naponta rendszeresen próbáló, hangszerükből élő hivatá­ sos együttesek előadási színvonalát. Magyarán: amatőrellatottság és -foglalkoztatottság mellett profi teljesítményt várnak az öntevékeny zenekaroktól. , Ennek az elvárásnak az összeszokottabb együttesek egy része nagyjából meg is felel, mert a rutint és az esetleg szerényebb hang­ szertudást gyakran pótolja a lelkesedés és a zenével való azonosulás Persze, éppen a kevés próba, kevés fellépés, tehát a rutin hiá­ nya miatti lámpaláz nagyobb hibaszázalékkal veszélyeztet, így kitű­ nően sikerült produkciók közé óhatatlanul búcsúszhatnak mélyen forma alatti teljesítmények is. A salgótarjáni szimfonikus zenekar figyelemre méltó eredménye­ ket mutathat fel. Rövid tíz év alatt a zenekar együttessé kovácsolódott, a vidék legjobb amatőr zenekarai között tartják számon, amint erről egyre több sajtó- és rádiókritika, tekintélyes muzsikusok vé­ leménye is tanúskodik. Csakhogy az elért eredményeket meg is kell tartana Közhely, hogy megtartani-továbbfejlődni. Amely pillanatban a fejlődés meg áll, szükségszerűen bekövetkezik a hanyatlás. Három dolog kell alap­ vetően a fejlődéshez: rendszeres próbák, rendszeres hangversenyezés, rendszeres személyi továbbfejlesztés. A rendszeres próbák megvannak. A rendszeres hangversenyezéssel már baj van. Az Országos Filharmónia évi maximális tizenkét fellépést tud biztosítani. Ahhoz, hogy a hangversenyezés rendszeres­ nek legyen mondható, évi minimum húsz hangverseny kell. Két ok­ ból: azért, mert a zenekar így tudja rutinját fenntartani, mert a ze­ nekar azért van, hogy szerepeljen, hogy betöltse azt a fontos köz művelődési funkciót, amiért létrejött. És itt mar sajnos anyagi gon­ dok szólnak közbe. Eddig ugyanis a zenekar a megye segítségével hasznos hangversenyeket adhatott Nógrád néhány olyan helyén, ahová a Filharmónia révén nem juthatott el, és eleget tudott tenni megtisztelő meghívásoknak más megyékben és Budapesten. Az együttes jelenlegi pénzellátottsága mellett viszont ezek a „sa­ ját” hangversenyek nem férnek bele a költségvetésbe. Ez bizony visszaesés a zenekar munkájaban és a megye kulturális életében egyaránt. A rendszeres, tervszerű személyi fejlesztésnek ugyancsak anyagi okok állnak útjában. A zenekarból különböző okok miatt eltávoztak, vagy hosszabb időre kimaradnak tagok. (Évi átlagban három-négy.) Ezek pótlása ,kapásból” lehetetlen, viszont adva volna a fejlesztés azokkal a fiatal képzett művésztanárokkal, akik a zeneiskolák igen üdvös fejlődése folyamán megyénkbe kerülnek. Ezek a friss erők erősítik a zenekart, — azaz erősítenék, ha helyet kapnának az együttesben. Ez azonban a szűk anyagi keretek miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. De, ha ezek a fiatal, jól képzett muzsikusok kívülrekednek a zenekaron, elkedvetlenednek, eltávoznak a megyé­ ből, vagy eleve nem is szerződnek ide. Keresnek — és találnak — olyan helyet, ahol zenekari munka is vár rájuk, ahol saját művészi fejlődésüket jobban látják biztosítva. Ez a folyamat —. ha egyszer megindul — már nemcsak a zene­ kart érinti. Szegényíti a zeneoktatást, énekoktatást, visszaveti a fia­ talok zenei nevelését, elsorvasztja a jövő hangverseny-látogató kö­ zönségének igazi magvát, megtizedeli a zenélő fiatalok sorait A je­ lenlegi, kényszerűen takarékos pénzgazdálkodás mellett nem idősze­ rű a megyei ellátmány növelését reklamálni. De időszerű —, mert hosszú évek óta megoldatlan — az üze­ mek, intézmények, társadalmi szervezetek patronáló szerepéről be­ szélni. A zenekar szinte megalakulása pillanatától ajánlgatja közre­ működését az említett helyekre — sajnos, sivár eredménnyel. (Volt ugyan az elmúlt években a megyei KISZ-nek egy jó kezdeményezése, amely több hangversenyre teremtett lehetőséget, csakhogy aztán ab­ bamaradt. És volt 1930-ban a megyei KPVDSZ rendezésében és fi­ nanszírozásában egy nagy sikerű opera-operett estünk. Ez lényegé­ ben minden). Vajon valóban megoldhatatlan volna, hogy a na­ gyobb üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek anyagilag, eset­ leg szállítóeszközzel támogassák a zenekart, azért, hogy dolgozóik­ nak, tagjainak hangversenyeket biztosítsanak? Csak nyerne vele a megye közönsége. És itt csatlakoznom kell Tóth Csaba megállapításához, hogy nem is anyagi, hanem szemléleti kérdésről van szó, arról, mikor költjük el a kultúrára szánt pénzt célszerűen és közhasznúan! Mert nem nagy összegről van ám szó! Ha például csak öt nagyobb üzem, intézmény támogatná évi tíz-húsz ezer forinttal a zenekar működését, ez hat-tíz pluszhangversenyt jelentene egy szezonban és talán nem állna elő olyan helyzet, hogy a zenekarnak le kell mondania egy bu­ dapesti felkérést, mert nincs hatezer forintja utiköltségre. 3. Végül a műsorpolitikáról néhány szót, s csak a felnőtthang­ versenyekkel kívánok foglalkozni. Régi vita a könnyűzene és a szimfonikus zene viszonya Sokak tapasztalatával egyezik az a véle­ ményem, hogy az úgynevezett fokozatos közönségnevelés kudarcra ítélt kísérlet. A könnyűzenétől (ezen az operetteket értem egészen a Strauss-valcerekig) nem vezet út a szimfonikus zenéhez. Mindkettő­ nek megvan a maga közönsége. Talán még a népszerű operák je­ lenthetnek törékeny hidat a kettő között. Nagy kár volna viszont fi­ gyelmen kívül hagyni, hogy a klasszikus operett (Lehár, Kálmán, Offenbach stb.) nagy közönséget vonz. Ezt a közönségigényt saját erőnkből kellene kielégítenünk, mert az operett kívülesik a Filhar­ mónia profilján. (Hiba!!!) Megint anyagi kérdéssel állunk szemben pontosabban könyvelé­ si kérdéssel. Jelenleg ugyanis hiába rendeznénk például a megyei művelődési központban mondjuk évi két operettestet, (amit szívestörömest tennénk, amellett majdnem biztos, hogy telt házat vonzana), a zenekar anyagilag csak veszítene (próbák, szállítás stb.), mert a bevétel más költségvetési rovatba kerül és nem fordítható közvetle­ nül a zenekar működtetésére. Találni kellene — esetleg a fentebb felvetett patronálási rendszerrel összekapcsolva — módot arra, hogy a zenekar ilyen formán is segíthessen eltartani önmagát. Meggyőződésem, hogy az igények és lehetőségek ügyszerető és lelkiismeretes felmérésével, céltudatos, de rugalmas tervezéssel a je­ lenlegi szigorúbb gazdasági mutatószámok mellett is előbbre tudjuk vinni a zene ügyét Nógrádban. Róna Frigyes Amint rendszeres olvasóink tapasztalhat­ ták, lapunk figyelemmel kíséri Nógrád me­ gye művészeti életének alakulását, s a ma­ gunk eszközeivel tevékenyein részt is válla­ lunk fejlesztésében. Korábbi számainkban ennek jegyében kezdeményeztünk vitát szűkebb pátriánk zenei életéről. Ha a hozzászó­ lások vékonyan csordogáltak is, a megjelent álláspontok és javaslatok hasznosulásuk esetén — jó szolgálatot tehetnek. A Bartókév végén, Kodály centenáriumának előesté­ jén a kérdések továbbra is nyitottak, ha a vitacikkek közlését lapunk befejezettnek is tekinti. — A szerk. �HAGYOMÁNY A palócföld kutatója — Manga János 1977. szeptember 2-án húnyt el Manga János kandidátus, a kiváló folklorista. Hirtelen érte a halál 71 éves korában. No­ ha hivatalosan már nyugdíjban volt, mégis hihetetlenül sokat dolgozott: rendszeresen járt gyűjteni, tanulmányokat írt, rádió-elő­ adássorozatot szerkesztett, könyveit ren­ dezte sajtó alá stb. A ma csehszlovákiai Pereszlény község­ ben született, itt járt elemi iskolába. A középiskolát Ipolyságon kezdte meg és Bu­ dapesten folytatta — egyetemi tanulmá­ nyait is Budapesten végezte, majd ugyan­ itt szerzett doktori címet 1942-ben, a Nyitra megyei magyarok ünnepi szokásairól írt doktori értekezésével. 1961-ben A du­ nántúli pásztorművészet másfél százada című kandidátusi dolgozatának megvédé­ sével nyerte el a kandidátusi fokozatot. A harmincas évek elején (mivel Magyaror­ szágon nem tudott elhelyezkedni) vissza­ költözött Csehszlovákiába, ahol előbb taní­ tói állást vállalt, majd a pozsonyi rádió­ hoz került. 1936 után Bartók Béla kéré­ sére és irányításával főként a Nyitra vi­ dékén végzett népzenegyűjtéseket. A negyvenes években visszatelepült Magyar­ országra, előbb a budapesti Néprajzi Mú­ zeumba, majd 1949-től saját kérésére Ba­ lassagyarmatra helyezték és megbízták az ottani múzeum vezetésével. A Palóc Mú­ zeum helyreállítása, gyűjteményének gya­ rapítása, kiállítások szervezése mellett a palóc falvak népi kultúráját igyekezett feltárni néprajzi gyűjtéseivel és az eze­ ken alapuló tanulmányaival, könyveivel. 1957—58-ban a Népművelési Intézet igaz­ gatója volt, majd ismét a balassagyar­ mati múzeumban dolgozott, míg 1960-ban a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató­ helyettese lett. 1963-tól a Magyar Tudo­ mányos Akadémia néprajzi kutatócso­ portjának folklór osztályán dolgozott, melynek néhány évig osztályvezetője is volt. E rövid életrajzi áttekintésre azért van szükség, mert magyarázatát adja Manga János érdeklődésének, kutatási irányának is. A népzene-, a népművészet- és a nép­ szokáskutatás egyaránt számontartja és értékeli gazdag munkásságát. Kitűnő, fá­ radhatatlan gyűjtő volt élete végéig. El­ sősorban az Ipoly, a Garam-mente, a Zobor-vidék és Mátyusföld magyarlakta köz­ ségeiben végzett nagyszabású gyűjtéseket, de például az Élő népdal című rádiósoro­ zatához szinte az egész országot bejárta magnetofonjával. Munkásságában igen fontos helyet fog­ lal el a népzenekutatás. De nem csak nép­ dalok, szokásdalok vizsgálatával foglalko­ zott (szokásleírásaiból sem hiányzanak a kottapéldák), hanem a népi hangszerek kutatásával is. Népzenekutató munkájá­ ban sem tudott, s nem is akart elvonat­ koztatni az emberektől, társadalmi kör­ nyezetüktől. A népzene- és a népi hang­ szerek kutatása során is vizsgálta a vál­ tozásokat, számbavéve a történeti adato­ kat és a különböző korú, társadalmi és anyagi helyzetű adatszolgáltatóitól szer­ zett információkat. Mindehhez végül a szomszéd népeknél kereste az összevetés lehetőségeit. Az azonos témára vonatkozó tanulmányaiból kibontakozik munkamód­ szere, ahogy kisebb területen végzett ku­ tatásaiból kiindulva (Népi hangszerek a Felföldön: Ethnographia, 1939. Nógrádi dudások Bp. 1950. Néprajzi Múzeum füze­ tei 12..) végül nagyszabású monográfiá­ ban foglalja össze eredményeit (Hungari­ an bagpipers Bp. 1965. Acta Etnograpica Tom. 14.; Magyar duda — magyar dudá­ sok a XIX—XX. században Bp. 1968. Né pi Kultúra — Népi Társadalom I.). A népdalok kutatásában is érvényre juttatta a már említett változások és interetnikus kapcsolatok vizsgálatára való tö­ rekvését; pl.: Varianten der Hochzeitlieder eines Dorfes (Bp. 1970. Acta Ethnographica Tom. 19.) címen német nyelven megjelent tanulmányában a lakodalom, a lakodalmi dalok változását vizsgálta az 1930-as és 1961-ben végzett gyűjtései alapján; A török háborúk emlékei a ma­ gyarországi szlovák népdalokban. (Ethn. 1956.) című tanulmányában pedig az etnikus tradíciók továbbélésére és a kölcsön­ hatásokra mutatott rá. Az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára a cikk zárósorai­ ban hívja fel a figyelmet: „A magyar és szlovák néprajztudomány legközelebbi tennivalója, hogy a történelem hosszú századai alatt együtt, vagy egymás mel­ lett élt két nép kulturájának közös, vagy egymásétól eltérő vonásait feltárja, és megmutassa azt a közös utat, amelyen a közös sorsban megedződött két népnek a jövőben méginkább, mint eddig, járnia kell.” (258. o.) A népzenekutatásban elért eredményeit tudományos-ismeretterjesző könyve, a Magyar népdalok, népi hangszerek (Bp. 1969) foglalja össze, mely a Corvina Kia­ dónál négy nyelven jelent meg. Új nép­ zenefelvételeit rádiósorozatában az Élő dépdal közel ötszáz adásban hallhattuk. A népzenegyűjtéskor arra törekedett, hogy a helyi énekesek közül azokat válogassa ki, akik mind hangjukban, mind pedig előadásmódjukban legjobban képviselték az adott műfajt (pl. balladát, szokásdalt, lírai dalokat stb.). A hagyatékában talál­ ható hangszalagok alapján azt mondhat­ juk, hogy felvételei kiváló minőségűek, lemezre, adásra készek. Manga János érdeklődésének másik nagy iránya a díszítőművészet, s ezen belül a pásztorművészet volt Kandidátu­ si értekezését is e témakörből készítet­ te. Két nagyszabású tanulmánya a dunán­ túli, illetve az alföldi és felföldi pásztor­ művészetről német nyelven jelent meg az Acta Ethnoraphicában. E munkáit is a történeti szemlélet, a változások vizsgá­ lata, a körültekintően aprólékos anyagis­ meret jellemzi, s nem feledkezhetünk meg gazdag illusztrációs anyagáról sem. A pásztorművészet stíluskorszakainak, egyes tárgyainak elemzését a XVIII. századtól napjainkig végezte el. Egy korábbi tanul­ mánya a pásztorok és betyárok történeti kapcsolatának feltárásával és a betyár­ élet költészeti megnyilvánulásaira utalva mutatta be a betyárábrázolást a pásztor­ művészetben (Betyarendarstellunger auf den Schnitzereien ungarischer Hirten Bp. 1951. Acta Ethnographica Tom. 2.) A pásztorművészetről is megjelent tudo­ mánynépszerűsítő kismonográfia a Cor­ vina Kiadónál. négy nyelven, Magyar pásztorfaragások címmel. (Bp. 1972.) Fen­ tebb említettük, hogy stúdiókész, akár hanglemezre vágható felvételeket készített magnetofonjával; nos, ugyanilyen tökéle­ tesek Manga János fényképfelvételei, lényeglátóak, kitűnő minőségűek. Az általa válogatott, vagy megbízásból készített fel­ vételeknél is a különleges igényességét tapasztalhatjuk, miként a pásztorművesze­ ti tanulmányok és könyv képanyaga is bizonyíték erre. Manga János munkásságának harmadik fő területe a népszokáskutatás volt. Gyűj­ tési terülte ebben a témakörben javarészt a Nyitra- és Zobor-vidékére, az Ipolymentére és a szlovák—magyar interetni­ kus kapcsolatok vizsgálatára koncentrá­ lódott. Népszokásgyűjtési módszerébe ki­ tűnő betekintést nyújt a Tájékoztató szín­ játékszerű népszokásaink gyűjtéséhez cí­ mű munkája (Bp. 1953.) A saját gyűjté­ seivel illusztrált módszertani tájékoztató megmutatja azt az igényt, melyet Manga János maga iránt is támasztott, s amely­ hez mindvégig következetesen ragaszko­ dott. Így például az adatszolgáltatók meg­ választásakor a különböző korosztályok, társadalmi rétegek kikérdezésére, a válto­ zások megfigyelésére, a pontos lejegyzés­ re törekedett, valamint felhívta a figyel­ met a történeti forráslehetőségekre. Doktori disszertációját a nyitrai ün­ nepi szokásokról írta. E témakörből két tanulmánya jelent meg: A tavaszi ünnep­ kör hagyományai a Nyitra megyei Meny- �hén (Néprajzi Értesítő 1941.) és A téli ünnepkör hagyományai a Nyitva megyei Menyhén. (Ethnographia 1941.) Szokástutató munkásságában jelentős helyet kap­ tak az észak-magyarországi tavaszi ün­ nepkör jellegzetes megnyilvánulásai: a kiszehordás és villőzés. E tanulmányaiban a cseh, morva, lengyel és szlovák párhu­ zamok, történeti adatok és recens gyűjté­ sek segítségével vonja le a népszokások változására, alakulására vonatkozó álta­ lánosabb következtetéseit. Ugyancsak nagyobb lélegzetű tanul­ mányt írt a palóc aratószokásokról és ara­ tódalokról (Erntebräuche und Erntelieder der Palozen Bp. 1959. Acta Ethnographica Tom. 8.) Rámutat a palóc—szlovák interetnikus kapcsolatokra, arra, hogy a né­ pi kultúrák egymástól sohasem izoláltak, különösen, ahol a közös munka és szóra­ kozás alkalmai is megvoltak. Korábban a karácsonyi szokások vizsgálatánál hívta fel a figyelmet arra, hogy a palóc etnikum hosszú savban érintkezik a szlovák lakos­ sággal, összehasonlítva a magyar és a szlovák hagyományt, arra a következtetés­ re jutott, hogy a magyar anyag a szoká­ sok eredetibb értelmének a feladását mu­ tatják; például a szlovák karácsonyi ét­ kezés hagyományaiban erős a halottkul­ tusz szerepe, a magyarban sok esetben a rítuson van a hangsúly, a szlovákban azonban a rítus értelmén. (Szlovák kap­ csolatok a palóc karácsonyi szokásokban Etnographia 1948.). A Néprajzi tanulmányok sorozatban jelent meg az Ünnepek, szokások az Ipoly mentén című monográfiája (Bp. 1968.). Az adatgyűjtést az Ipoly jobb oldalán levő községekben — a mai Csehszlovákia terü­ letén — a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején a következő köz­ ségekben végezte; Ipolybalog, Kelenye, Ipolyszécsénke, Palást, Hidvég, Pereszlény, Gyerk, Tompa, Horváti, Felsőszemeréd, Deménd, Ipolyvisk és Ipolyszakállos. Az 1950-es évek elején az Ipoly bal oldalának következő magyar községeiben gyűjtött: Ipolytarnóc, Litke, Mihálygerge, Bocsárlapujtő, Őrhalom, Balassagyarmat, Ipolyszög, Érsekvadkert, Patak, Dejtár, Ipolyvece, Drégelypalánk, Hont, és Bernecebaráti. A rendkívül gazdag anyagközlésű kötet, a téli, tavaszi, és nyári ünnepek leírásá­ val a felvetett kérdésekre kereste a vá­ laszt. Általános tanulságként megállapítot­ ta: „Az ünnepeket, az ünnepek rendjét, a hozzájuk kapcsolódott hiedelmeket, rí­ tusokat végső soron a gazdasági-társadal­ mi struktúrával összefüggő eszmék hoz­ ták létre, azok életették, alakították, for­ málták, s változásuk azok változásával, megszűnésük azok megszűnésével van öszszefüggésben. Az ünnepekhez fűződő kép­ zetek, babonás cselekmények viszont ma­ guk is visszahatottak a gazdasági-társadal­ mi élet szférájára.” A népszokások kutatásával szoros össze­ függésben érdeklődött a vallásos néprajz, a tételes vallás, a keresztény egyházi rí­ tusok és a népszokások kapcsolata iránt. (Pl. A kánai menyegző változatai című tanul­ mányában a bibliai eseményeket utánzó dramatikus vallási népszokást vizsgálta, s érdekes jelenséget figyelt meg a Haszno­ st tömegpszichózis című tanulmányában, rámutatva a csoda, a látomásképzet nyo­ mában járó tömegpszichózis gazdasági-tár­ sadalmi gyökereire.) A tételes vallásban, a hit- és szokásvilágban végbemenő vál­ tozásokat vizsgálta A hitvilág és hitélet (Bp. 1978.) című tanulmányában. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia néprajzi ku­ tatócsoportja a Nógrád megyei Varsány községben társadalomnéprajzi kutatást folytatott, s Manga János tanulmánya is e munka eredményeképpen született 1973 —1974-ben végzett gyűjtései alapján. A magyar—szlovák interetnikus kapcso­ latok vizsgálata Manga János egész munkás­ ságára jellemző, mint ahogy erre már az ed­ dig ismertetett tanulmányai esetében is utal­ tunk. Külön kell e tárgykörben szólnunk a magyarországi szlovákok körében vég­ zett kutatásairól. (Áttekintő tanulmányt is írt a XVII. század óta betelepülő szlo­ vákokról, történeti adatok, egyházlátoga­ tási jegyzőkönyvek és recensgyűjtés alap­ ján. Elsősorban a folklórjelenségekben, a néphitben és a népszokásokban megnyil­ vánuló szlovák—magyar kölcsönhatásokra hívta fel a figyelmet, s bekapcsolódott abba a kutatómunkába is, melyet a Nép­ rajzi Múzeum és a pozsonyi Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete már az öt­ venes években megkezdett, majd a hat­ vanas években folytatott. E munka ered­ ményeiről Szokások Tótkomlóson (Békés megyei Múzeumok Közleményei 3. 1974.) című tanulmányában számolt be, egy má­ sik magyarországi szlovák község, Vanyarc vizsgálatáról pedig Egy magyarországi szlovák falu (Bp. 1969. Népi Kultúra — Népi Társadalom II—III.) című tanulmá­ nyában olvashatunk. A teljes falumonog­ ráfia Manga János postumus munkájaként látott napvilágot, szlovák nyelven: Z mi­ nulosti Venarcu (Bp. 1978.) címmel. A XVIII. században betelepített szlovák la­ kosság megtelepedéséről, anyagi és szelle­ mi kultúrájának főbb vonásairól szól a könyv: szokásos módszerével a hatvanas évekig követi nyomon a változásokat a vanyarciak életében, a reá jellemző nép­ zenei érdeklődéssel ad ízelítőt, kottapél­ dákkal, a község népdalkultúrájáról is. Végezetül meg kell emlékeznünk Man­ ga János ugyancsak postumus munkájá­ ról a Palócföld (Bp. 1979.) című monográ­ fiájáról. Bakó Ferenc, a kötet lektora, ki­ adásra előkészítője többek között így ír az utószóban: „A múlt század második ne­ gyedétől csaknem száz esztendőn át meg­ jelenő palóc néprajzi leírások nagyobb ré­ sze az egykori Hont és Nógrád vármegyék területén készült. Manga Jánost a szárma­ zás, a nevelkedés, majd a munkahely sok­ sok szállal ugyancsak ide kötötte, ami a leg­ természetesebb indoka annak, hogy érdek­ lődésének fókuszában mindig ez a terület, de leginkább Nógrád megye állt. Ez indokol­ ja a jelen kötet származási adatainak sa­ játos összetételét is, amelyben többnyire Nógrád a súlypont, adatainak java a nóg­ rádi palóc nép életét, kultúráját tárgyal­ ja, mutatja be és a máshonnan közölt ada­ tok csak ennek kiegészítését szolgálják az elterjedés, vagy a társadalmi fejlődés érzékeltetésére. A palócföld népének kultú­ rájáról, társadalmáról adott összefoglalás mellett a kötet nagy értéke a fel nem dol­ gozott sok adat, amit Manga János évti­ zedeken át gyűjtött. A kötet — amely összefoglalja mindazt, amit idáig a paló­ cokról írtak, szól a palóc házról és a nagycsaládról, a gazdálkodás formáiról és változásáról, a viseletről, szőttesekről, hím­ zésekről, hiedelmekről és szokásokról, a népdalokról és -táncokról — javarészt Manga János kitűnő fényképfelvételei il­ lusztrálják, irodalomjegyzéke pedig a pa­ lócföld kutatói, érdeklődői számára ad válogatott bibliográfiát. A fenti számvetés Manga János publi­ kációiról, kéziratos-, hangszalag- és fotó­ anyagáról gazdag néprajzi munkásságá­ nak bizonyítékai. Gyűjtési és a történeti anyagra alapozott, recens gyűjtésekre tá­ maszkodó feldolgozási módszere követen­ dő példaként állhat a fiatalabb folklorista­ nemzedék előtt. A palóckutatás, a szlovák —magyar interetnikus kapcsolatok vizs­ gálata pedig ma is az időszerű tudományos feladatok közé tartozik. Az ELTE Bölcsésztudományi Kar folklór tanszékén Manga János kézirat- és mag­ netofonszalagra rögzített gyűjtéseinek ha­ gyatékából archívumot létesítenek. Az anyag rendezése megkezdődött. Tátrai Zsuzsanna �KÖRKÉP Gondolkodó magyarok A Magvető Kiadó új sorozata „a magyar irodalom- és gondolkodástörténet remek­ műveit” akarja az olvasók kezébe adni, ke­ véssé ismert, vagy nehezen hozzáférhető alkotásokról lefújni a port; „kisebb, nem könyv terjedelmű” írásokat, esszéket tar­ talmaz, a nagyközönség számára „a menynyiségből kiemeli... a minőséget”, de az­ zal a nem igen titkolt üdvös céllal, hogy életművek és korszakok tágabb kapcso­ lataira rávilágítva a teljesebb megisme­ rés, a „mennyiség” dimenziója iránt is szellemi szomjúságot keltsen. A sorozat­ címben csöndes polémia bujkál a magyar művelődés antiintellektualizmusát, filozófiátlanságát egyoldalúan hangsúlyozó bí­ rálatokkal; a több korszakból való válo­ gatás gesztusa a szellemi kontinuitásnak, a problémalátás és megoldáskeresés folya­ matosságának elvét húzza alá. A kérdések, melyek a „régi magyarság” kiválóságai­ ban tudatosultak először, változott for­ mában a reformkor, az ezernyolcszázas évek második fele, a XX. század gondol­ kodóit is foglalkoztatták, a nagy egyéni­ ségek „folytatják egymást századról szá­ zadra”, és (bár Babits ezt a metaforát a világirodalom történetére alkalmazta) „ke­ zet nyújtanak egymásnak” egyetlen nép feje fölött is. Vajon a történelmi szituáció tipikus visszatérései, egymásra rímelő sorshelyze­ tek, állásfoglalás és döntés párhuzamos egyéni kényszerei hozzák létre az egymás­ hoz kapcsolódás és az analógia tényét, s keltenek olyan benyomást, mintha egyet­ len kórus folyamatos zengésébe hallgat­ nánk bele az előadásnak egyszer az egyik, máskor a másik pillanatában? A sorozat első „futamában” mindenesetre olyan mű­ vek szerepelnek, amelyek súlyos társadal­ mi, erkölcsi küzdelmek sodrában jöttek lét­ re egy-egy komoly moralitású, önmagával és közösségével szemben szigorúan igé­ nyes, az egyéni felelősséget érzékenyen át­ élő intellektus műhelyében. A reformer, a törvényalkotó, a szellem őre veszélyt érez, hibától, visszaeséstől tart, kudarccal fe­ nyegető tévutakról akarja eltéríteni mind­ azokat, akiket lehet. A Gyulafehérvárról elmart Apáczai Csere János „az újonnan felépült kolozsvári kollégium igazgatását” átvéve, 1656. november 20-án hatalmas beszédet mond Az iskolák fölöttébb szük­ séges voltáról és a magyaroknál való bar­ bár állapotuk okairól; indíték és polarizá­ ció Németh László történelmi drámáinak képletét előlegezi, a koránál messzebbre látó szellem az utódok érdekében és az utókor rokonszenvét keresve „szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve” tör „az erény felé”. Kölcsey még országgyűlési kö­ vetként írja 1834-ben a Parainesist, nála a politikai tevékenység gyakorolhatóságával egyenes arányban áll „a lélek min­ denkori termesztő ereje” (irodalmi és böl­ cseleti művei éppen a lemondatás után, a politikai passzivitás időszakában ritkulnak majd meg). Az „erkölcsi végrendelet” ge­ nezise eszerint politika és etika szétválaszt­ hatatlanságát sugallja, a cselekvő ember nem nélkülözheti a reflexív moralitást. Nyolc évvel később — és tizenhét eszten­ dővel az Akadémia-alapítás feledhetetlen pátoszú pillanata után — Széchenyi is a mérték, az arány érzékét kéri számon azo­ kon a honfitársain, akik „indiszkrét negédtül hajtva, elég előkészület nélkül”, átgon­ dolatlan, túlbuzgó, erőszakos magyarosítás­ sal akarnák nemzetünket alaptalan elő­ nyökhöz juttatni. Talán az önvád, a pa­ lackból éppen általa kiengedett szellem el­ szabadulása, ellenőrizhetetlenné válása miatti szorongás is motiválja, erősíti aggo­ dalmat, hogy „nemcsak mulasztás, de túlhév által is lehet olvasztgatni a hazán”, és a figyelmeztetést, hogy fajtánkon azok len­ dítenek a legtöbbet, akik „híven járnak el istenrendelte mindennapi hangyamunká­ ikban”. A következő csomópont (a XVII. század és a reformkor után) a kiegyezés tárgyá­ ban folytatott viták körül bogozódik. Deák és Kossuth „párbeszéde” a kiegyezésről nem 1867-ben kezdődött, ekkori, a sorozat­ ban most újra közölt állásfoglalásaik in­ kább összegzik és véglegesítik a kétféle koncepciót, melyek addig az 1865-ös „hús­ véti” cikkben, illetve Kossuth idevágó pub­ licisztikájában körvonalazódtak. Durva egyszerűsítés volna véleménykülönbségü­ get reálpolitika és utópizmus ellentétére visszavezetni, de ami az indítékokat, a vi­ lágnézeti, történelembölcseleti gyökerekét illeti, Deákra mindenképpen óvatosabb empirizmust, Kossuthra jövőbe irányuló, a nemzet „jogai valósításának reménye” iránti elvontabb bizakodást kell jellemző­ nek mondanunk. Az előbbi „a bizonytalan­ ságnak, a zavarnak, rendetlenségnek ör­ vényébe” visszaeséstől fél legjobban, s a közvélemény előtt a nem hízelgő „opportunitás” megjelölést is vállalja meghatározott értelemben, az utóbbi az ellen a tétel ellen fakad ki mélyről feltörő szenvedéllyel, hogy „el kell fogadni, ami kivihető, miután többet elérni nem lehet”. Látszólag lazán kapcsolódik ide Vajda János me­ moárja (Egy honvéd naplója), pedig akár a magyar katonai géniuszt magasztaló cél­ zatára, akár az általa fenyegetően közeli­ nek, sőt máris bekövetkezettnek érzett „üzér, kalmár világ” kritikájára gondo­ lunk, nyilvánvalóvá lesz a kiegyezéssel kezdődő kor kisszerűsége elleni tiltakozás tendenciája; másrészt a hősi és a komor emlékeket idézve a memoáríró olyan idők eljövetelével számol, „midőn a magyar nemzet lesz hivatva királya vezérlete alatt védeni a birodalmat”, s ez furán ellent­ mondásosnak mutatja Vajda kiegyezésellenességét, amelyet a Luzitán dal és a Kossuth védelmében Perczellel folytatott vita alapján szoktunk tulajdonítani neki (a „napló” és az említett művek egyaránt 1867—69. között keletkeztek). Végül Babits a II. világháború előtt a német szellemi és hatalmi imperializmus elleni gátnak szán­ ja A magyar jellemről készített tanulmá­ nyát; számos kortársához hasonlóan ő is Prohászka Lajos A vándor és a bujdosó című nemzetkarakterológiájával vitatko­ zik, s amikor a módszertantól az eredmé­ nyig, a magyarságról alkotott vízióig min­ denben ellentmond neki, a részletes érve­ léssel nemcsak ellenfele szellemi rangját és nézetei veszedelmességét ismeri el közvet­ ve, de mintha önnön lelkiismeretét is sze­ retné megnyugtatni és felelősségét tisz­ tázni: Prohászka tételeiben ugyanis a sa­ ját elméletét, 1913-ban írott Magyar Iro­ dalom című esszéjének gondolatait véli föl­ fedezni „torzító tükörben”, vádként a ma­ gyarság ellen fordítva, ezért egykori ön­ maga gyakori idézése és kommentálása 1939-ben a fokozott személyesség és érde­ keltség szükségszerű kifejezése. A „gondolkodó magyarok” legállan­ dóbb eszméje, meditációs tárgya, egyfelől evidenciának látszó, másfelől mindig újra kínzóan kérdésessé váló meghatározni va­ lója magának a magyarságnak, a nemzeti jellegnek, sajátos karakternek a mibenlé­ te és milyensége. A „mi a magyar?” kér­ dése már évszázadokkal a Szekfű Gyula szerkesztette nevezetes antológia előtt ele­ ven volt, bár mondjuk Apáczai Csere Já­ nos idevágó megjegyzéseit — Szűcs Jenő­ től átvett terminológiával élve — aligha­ nem a nemzeti tudat „prehistorikumához” tanácsos sorolnunk. Amikor a kolozsvári beszédben sajnálkozva invokálja hazáját: „szánlak téged. Magyarország!” — a klaszszikus történelemből ismert és a fejlett kortársi nemzetekkel való összehasonlítás alapján mond önkritikát: viszonyokat, fel­ tételeket, intézményeket, személyeket tá­ mad, de fejtegetéseiben benne lappang a sejtelem, hogy a társadalmi bajok alkati torzulásokat idézhetnek elő és viszont. A bölcsesség lebecsüléséről mondja: „Né­ pünkre ragadt vagy inkább népünkben gyökerező betegség a magyar földön ez a téboly, mely már a lelkünkbe is behatolt, és amelynek bizony nem remélhető semmi más orvosszere, csak az, ha akaratuk elle­ nére is segíteni igyekszünk a betegeken”. Mintha ezt a gondolatot folytatná évszá- �zadokkal később Kölcsey, amikor a közös­ ség, a nemzet hibáinak és megszüntetésük módozatainak szövevényes kérdésével néz szembe. „Egész nemzetnek is lehetnek és vagynak előítéletei, balszokásai, s más ár­ nyékoldalai, miket felvilágosítani nem pillantat dolga.” De „általán fogva nem­ zet, mint nemzet nem is lehet rossz-szívű. Erőszák ritkán orvosol”, ám példa, tapasz­ talás és idő elérheti, amit a türelmetlen­ ségnek nem sikerül véghez vinnie. Szé­ chenyinél éppenséggel a középpontba ke­ rül a probléma, „miképp lehessen őrizni, . . .ápolni, s növeszteni” „oly annyira ké­ nyes kincset, mint nemzetiség, nemzeti sa­ játság”; akadémiai beszédében is új meg új hullámokat vet a féltésben gyökerező bírálat indulata, nemzetiségünk legfeljebb „bágyadtan”, „észrevehetlen léptekkel halad”, hiányzik az állhatatosság, „közön­ séges jelenet” „a szapora beleúnás akár­ mibe is”, a magyar, „bálványaitól elszé­ dítve”, ' önmagának okoz kárt, amikor min­ dent nemzeti „köntösbe akar ölteni”. Kulcsszavak, súlyos mondatok ütköznek ki az amúgy is végig sűrű szövésű szövegből; a nyelv ügye „életkérdés”, az Apáczainál, Kölcseynél is megjelenő gyógyszerhason­ lat „az önmegismerés ... legkeserűbb ada­ gévá” konkretizálódik; Berzsenyitől Né­ meth Lászlóig legjobbjaink gondolkodásá­ nak egyik forrására villant fényt előrehátra az aforizmává érlelt fölismerés: „nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalata”. Fölbukkan már a válogatásnak ebben a félig-meddig véletlenszerű mintaként keze­ lendő előzetesében a nemzeti erények, ér­ tékek dicsérete is, az eszményi, „virtuális” magyarság látomása. A kiegyezésről vi­ tatkozó Deák szeme előtt belülről vezérelt egyének összetartó közössége lebeg, azt ta­ pasztalta (nyilván az önkényuralom ide­ jén), hogy „a magyar ember nem szeret vakon más után indulni, nem hagyja ma­ gát vezettetni”, viszont „az egy gondolkozású, egy meggyőződésű emberek” alkotta párt nálunk „nem egyhamar bomlik fel ismét, hanem tagjai kitartással maradnak egymás mellett”. Vajda János nem habo­ zik tényként kijelenteni, hogy „a magyar emberből lehetne a világ legjobb katonáját csinálni”. Deák inkább erkölcsileg eszmé­ nyít, Vajdának politikai illúziói vannak, az egyik szerint hazánkra mindig abból származtak „szomorú következések”, hogy „erősebbnek hitte magát, mint amilyen volt”, az utóbbi ugyan hibának véli a „nemzeti önerő” túlbecslését, de „de szé­ gyenletesebb”, folytatja, „ha valamely egyén, vagy nemzet kevesebbet mer, mint amennyire ereje képesíti”. A kérdést, „ma­ gyar létünk mibenlétének problémáját” a sorozat eddigi kiadványai közül Babits először 1939-ben megjelent nagyszabású értekezése vizsgálja módszeresség és lényegretörés legnyilvánvalóbb ambíciójá­ val. Nagy elődei hasonló töprengéseiben „a látnoki pillanatok” villanásait sejti, me­ lyeket tudományosság dolgában szeretne meghaladni, elvi szigorral azonban a prekoncepciózus „sorselmélettől”, Prohászka „idegen mintára formált rendszerétől”, mindenfajta „misztikus presztízzsel fellé­ pő frázistól” határolja el magát. Nemzetét „szeretettel és belülről” nézi, voltaképpen mindvégig azokon a „titkain” tűnődik, „amik egyszerre teszik erejét és gyengesé­ gét” ; ha mégis inkább az értékeket, a mél­ tányolni valókat domborítja ki, azt a szo­ rongató történelmi pillanaton és a vita közvetlen célzatán kívül még valami ma­ gyarázhatja. „Nemzet vagyunk, a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében; nem pedig faj a tülekedő fajok között” — véli Babits, majd szorongva hozzáteszi: „Csak nem akarunk ilyenné válni?” Vagyis az efféle jellemrajzban posztulatív igény is munkál, a „mik vagyunk” és a „mivé le­ gyünk” gondjai között nincs merev határ, a leírás funkcióját egyfajta nemes érte­ lemben vett nemzetpedagógiáé egészíti ki és aktualizálja. A nemzeti öncélúságtól, egoizmustól, tülekvéstől elsőül és látványosan a magas erkölcsi igényesség választja el a szóbanforgó eszmélkedőket. Valamennyiüktől idézhetnénk bizonyító erejű maximákat, aforizmákat, életrajzi adatokkal is igazol­ ni lehetne, milyen felelősséggel és méltó­ sággal viselték a kritikájuk kiváltotta há­ látlan, ellenséges reakciókat. Szándékához és műfajához képest természetesen a „parainess” szerzője fejt ki részletesebben er­ kölcsi kérdéseket. Az embert a „rény” (cselekvő erény, virtus) emeli „az állato­ kon felül”, „minden nemes szív elenged­ hetetlen feltétele” az emberiség szeretete. A haza fogalma, terepe, föladata ennek az egyetemes követelménynek szab határozott medert, hogy megóvjon az általánosságba veszéstől, tartalmatlanná olvadástól, mert „az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték”. A hazához, a társasági (tár­ sadalmi) élethez, a „hon nyelvéhez” stb. való ragaszkodás és a belőlük következő kötelességek tehát éppen nem az elzárkózásnak, hanem az abszolút normák konk­ retizálásának, „meghatározott körre” össz­ pontosításának eszméjéből fakadnak. A Ba­ bits emlegette gyepüknél mindig távolabb­ ra tekintő szemlélet további jele a hivat­ kozások nemzetközisége, tér- és időbeli sokoldalúsága. Közhelynek számít, hogy az európai művelődés ősforrásai a görög­ római antikvitás és a Biblia; nem is ütkö­ zünk meg külön-külön, ha Apáczainál ugyanazon a lapon Cicero- és Platon-idézettel, majd a „bölcsesség” (sapientia) fo­ galmának a Példabeszédeken és a Prédiká­ tor könyvén alapuló kifejtésével talál­ kozunk, ha Kölcsey erkölcstanának legfőbb ihletőjeként Iszokratész Intelmeit jelöli meg a szakirodalom, ha a nyelv és nemzetiség ügye iránti felelősséget Széche­ nyi a tantaluszi kínokhoz hasonlítja, De­ ák pedig a törekvések, akaratok összezavarodásától óva a Bábel tornya építőinek bibliai csődjét idézi analógiaképpen. E sokáig szaporítható hivatkozásokat jócskán megtoldhatnánk a mindenkori európai kul­ túra-alkotó nemzetek politikai és szellemi életére vonatkozó kortársi észrevételekkel, praktikus célú összehasonlításokkal, kite­ kintésekkel. Mivel a magyar kultúra eu­ rópai, vagy „keleti”, ázsiai illetőségének vitája a két világháború közötti évtizedek publicisztikájában megint, sokadszor föl­ lángolt, Babits kénytelen külön is hangsú­ lyozni, hogy az őshazától, az ősmagyarok útvonalától függetlenül „mi ma már pon­ tosan itteni nép vagyunk, s életünk színeit nem Kelet vetíti”, hanem túlnyomórészt az a „földkaréj”, melyen a honfoglalás utáni történelmünk folyt le. De a legjobb ma­ gyar értekező próza „európaisága” melletti fő érveket nem kiragadott idézetek, elvi nyilatkozatok és fogadkozások szolgáltat­ ják, hanem annak a szellemi horizontnak, művelődéstörténeti kontextusnak még oly vázlatos jelzése, amelyben ezek a szövegek keletkeztek, valamint a műfaji összeha­ sonlítás, a hasonló célzatú és esztétikumé külföldi alkotásokkal való futó egybevetés. Apáczai Csere Magyar Encyclopaediája 1977-es Kriterion-kiadásának gondolatéb­ resztő előszavában írja Szigeti József mű­ velődéstörténész: „Apáczai nem abban eredeti, hogy átvette Descartes eszméit, hanem ahogy a hazai viszonyokhoz alkal­ mazta, ahogy rendszerezte” őket. Újszerűt, az egyetemeshez hozzájárulót teremthet a magyar szellemiség képviselője akkor is, ha az úgymond „átvett” eszmét és hatás­ körét szakszerű adaptáció és akklimatizáció révén idomítja a hazai sajátosságok­ hoz, ha külföldi egyetemeken (utazások során, olvasmányokból) elsajátított tudá­ sát, észjárását a magyar viszonyok elem­ zésére alkalmazza. A Bacon empirizmusát, Descartes racionalizmusát gondolatilag föl­ dolgozó filozófusnál a „hazai talajon” e bölcseletek funkciója változik meg oly módon, hogy „a tudomány teológiaellenes szabadságharca mellett — korlátozott for­ mában ugyan — a társadalmi szabadság kérdése is érdeklődési körébe került”, meghaladva a „tisztán vallásenkölcsi” ala­ pú koncepciókat. Hasonlóképpen lehetne kimutatni Kölcsey gondolkodásában az egyetemesség és nemzetiség korrelációját. A világmindenségben „egy végetlenül bölcs, nagy és jó, de egyszersmind megfog­ hatatlan lény jelenségeinek” sugárzását látja, antropológiája, mint Kanté, az álla­ ti létezés, az „érzéki természet”, a „pillantati szükség” rabságából kiszabaduló em­ bert írja körül, de a világpolgárság kanti gondolata helyett a nemzeteknek, nemzeti kultúráknak önálló értéket tulajdonító Herder szemléletmódját részesíti előnyben — a hazai reformkor szükségletei szerint önállóan „szelektálja”, rendezi el a filozó­ fiai hagyomány elemeit. Bonyolultabbnak tűnik föl — kivált napjaink szigorú gondolkodástörténeti kritikájának tükrében — a Babits-tanulmány szellemi forrásvidéké­ nek kérdése. Hatott rá a taine-i miliőelmé­ let; a szándéktalanság, „a tudattalanból feltörő költészet”, mint lélekigazság esz­ méje a freudizmussal tart rokonságot; s a vitatott nemzetkarakterológiai módszer­ rel sem szakít teljesen, hiszen egy „kol­ lektív lényt”, egy nemzetet ahhoz hasonló eljárással próbál jellemezni, ahogyan sze­ mélyeket (például írókat vagy történelmi alakokat) szokás. Mégsem az eklekticizmus benyomását érezzük döntőnek, hanem az ésszerűségnek, a hiteles magyarázatnak azt az igényét, amely a pozitivizmus és az „ész trónfosztása” jegyében fölvetett kér­ déseket magasabb szempontból akarja megválaszolni (Rába György szerint már a fiatal Babitsra jellemző a törekvés, hogy �„az irracionálist is racionalizálja”), s amely az egyéniség és a nemzet klasszikus pol­ gári értékei nevében hárítja el a fajelmé­ let agresszív kihívását; e tekintetben jog­ gal nevezhető a kései „beszélgető füzetei­ ben” többször emlegetett Thomas Mann szellemi rokonának. Ne firtassuk most, mennyiben van iga­ zuk a magyar irodalom ama bírálóinak, akik szégyenkezve takargatják, vagy har­ ciasan támadják a nemzeti öndokumentá­ cióhoz tapadást, főleg szépprózánkban, de aligha árt leszögezni: a művészi célzatú értekező próza műfaj csoportjában éppen nem számít kivételes magyar, vagy kelet­ európai jelenségnek a hazai társadalom, in­ tézmények, a nyelv, a nemzeti jellem kér­ dései iránti fokozott érdeklődés. Országh László amerikai esszé-válogatása Benjamin Franklin írásaival kezdődik, a szövegek do­ kumentálják, az utószó kiemeli, hogy az „új világban” kétszáz éves eddigi történe­ te során e műfaj soha „nem riadt vissza a hazai állapotok szigorú kritikájától, sőt a kíméletlen önmarcangolástól sem”. A hasonló típusú német antológiában ugyan­ csak az a mindjárt Wielandnál leütött hangzat ragad meg először, amelyik a né­ met nemzet „határozott nemzeti karakte­ re” meg a „hazai föld” félreismerhetetlen íze mellett tesz hitet; Salyámosy Miklós frappánsan jelöli meg e tematikai és mű­ faji vonzalom eredetét Dante nemzeti nyelvről szóló kis traktátusában: „A törté­ nelmileg esszészerű” — állapítja meg ró­ la —, leginkább abban van, „amiről gon­ dolkodik: a nemzet valóságáról”. A mű­ faj létrejöttének és megerősödésének fel­ tételei között a bátor szellemi kísérletezés­ be bocsátkozó individualitás kialakulása, a teológiától való függetlenedés mellett szá­ molni kell a nemzetegyéniségek létrejötté­ vel, a középkor nemzetköziségéből való nyelvi, ideológiai, majd gyakorlati-törté­ neti kiszakadás tendenciájával is. De hát egyáltalán azonos műfajúak-e, esszék-e Apáczai, Kölcsey, Deák és a töb­ biek tárgyalt művei? Ha a legáltalánosabb definícióból kiindulva az értekező meg a szépirodalmi igény párhuzamos érvénye­ sülését fogadjuk el perdöntő kritériumnak, akkor a mást sugalló részletek, az egymás­ tól való eltérések ellenére megkockáztat­ hatjuk az igenlő választ. Gyakori a ma­ gyar esszében a szónoki hajlam és eredet. Apáczai Csere, Széchenyi, Deák eleve be­ szédnek szánja és akként adja elő szöve­ gét, de Kölcsey intő, tanító, Széchenyi, majd Babits polemizáló törekvése is reto­ rikai indíttatásra vall, testületekre és egyé­ nekre akarnak hatni a szó erejével. A for­ mai sajátosságok, művészi eszközök koron­ ként és egyénenként tarkán különböznek. Apáczai — eredetileg latinul írott beszé­ dében — szigorú logikai rendet tart, a meghatározáson kezdi, „amint azt minden rendes értekezésben tenni illik”, mondan­ dóját pontokba szedi, de a példák halmo­ zásával, szónoki kérdésekkel és felkiáltá­ sokkal, közbeiktatott megszólításokkal, az iskola megszemélyesítésének és beszéltetésének leleményével intellektuális érzel­ meket fejez ki és ad át a befogadónak. Kölcsey esszéstílusát, Horváth Jánossal szólva, „némi ihletett, ünnepélyes líraiság” hatja át, amely a tárgy iránti tiszteletből fakad, s többek között a „zenei fegyelme­ zettség, ritmusos körmondatosság” folyo­ mánya. Hagyományos kérdése — Kemény Zsigmond óta — a Széchenyi-irodalomnak ész és szív, érzés és elme viszonya; olyan fölfogás is ismeretes, hogy a Kelet Népétől kezdve műveiben „a gondolatok ereje he­ lyett az érzések ereje jut előtérbe”, s pél­ dául éppen az akadémiai beszédben „ag­ godalmai a kétségbeesés fölsikoltásában törnek ki” (Beöthy Zsolt). Tagadhatatlan, hogy nála a legkorrektebb szillogisztikus bizonyítás is különös feszültséget kap, va­ lamilyen fölfokozott izgatottság gerjesztet­ te belső áram kering benne. Gondolatme­ neteiben kikezdhetetlen észérvek és baljós szubjektív látomások váltogatják egymást, egyszeri, rejtelmekkel terhes találkozásként az értekező logika és a rapszodikus önkife­ jezés lírája között. Deák és Kossuth kivételes jelentősége a magyar szónoklás történetében már a ki­ egyezés évtizedében elismert ténynek szá­ mított; Toldy István 1866-ban megjelent antológiájában, amelyet egy új retorika­ történeti mű, némi megszorítással „az el­ ső magyar politikai beszédgyűjteménynek” nevez, Széchenyivel és Eötvössel együtt ők szerepelnek a legtöbb beszéddel. Az is­ kolai tradíció szembe szokta állítani őket, Babits a közös vonásra is rámutat az el­ lentétes jellemekben: „mindkettő a nem­ zeti morál szónoka”. Az erkölcsi pátosz Deáknál rejtettebb, a józanságot hangsú­ lyozó, tárgyilagos, olykor humoros előadás­ mód mögé húzódik, Kossuthnál csillogóbb, romantikus-irodalmias köntöst ölt: az ellentétezés, a hatásos ismétlés, a túlzás, a vallomásos bensőségesség, az aforisztikus tömörítés megannyi effektusával tünteti ki érzelmi és morális indulatait, s a híres be­ fejező Cassandra-utalással allegorikus mi­ tológiai távlatot ad szerepvállalásának. Vajda emlékirata a szépirodalmiság, az el­ beszélő próza irányában nyomul előre, de az esszéhez fűző szálakat sem szakítja el. Átélt eseményekről számol be, érzékle­ tesen, olykor megdöbbentő erővel és hitel­ lel idéz föl képeket, jeleneteket; sokkoló hatását tekintve a XX. századi próza egyik irányának kegyetlen verizmusával veteke­ dik A tábori élet című fejezetben a bán­ sági harctér tapasztalatainak szűkszavú leírása, s más hasonló erejű lapokra is hi­ vatkozhatnánk. Értekező jellegét azért őr­ zi meg mégis, mert az epikus részleteket következetesen értelmező reflexiókkal el­ lenpontozza, a végsőkig tömörített elbeszé­ lést gondolati tézisek példázatául használ­ ja. Másképpen, a szoros értelemben vett esszé taine-i, emersoni, carlyle-i tradíciói­ hoz csatlakozva távolodik a szónoki hagyo­ mánytól, s alakítja ki a maga műfaji vál­ tozatát Babits, de hat rá némely kortárs magyar költők és írók kevésbé szisztema­ tikus esszéírása, töredezett jegyzet-techni­ kája is (Illyés Gyula Magyarokjára külön hivatkozik). „Itt nincs rendszer és tudomá­ nyosság. De annál több a mondanivaló” — írja a „tükör” helyett „kutat” használó sorskutatásról, s ha a „tudományfetisizmus és szakszerűség” esszéellenes irányza­ tára gondolunk, amelyet idézett utószavá­ ban Salyámosy a dehumanizálódás szubli­ mált formájának nevez, akkor Babits véle­ kedését ma is időszerűnek, továbbgondolandónak. aktualizálni érdemesnek kell tartanunk. A Gondolkodó magyarok sorozatszer­ kesztője Szigethy Gábor, ő írja a kötetek előszavát és jegyzeteit is. Eddigi teljesítmé­ nyéből (az 1981 karácsonyára megjelenendő röpiratok, esszék, értekezések előzetes hir­ detését is figyelembe véve) elsősorban a válogatást érezzük dicséretesnek. Bevezető eligazításainak rokonszenves vonása a kü­ lönféle értékekre fogékony pluralizmus, a józanság, amely visszatartja, hogy például Széchenyi és Kossuth, Deák és Kossuth évszázados pőrében bárkivel szemben vád­ lóként lépjen föl vagy elfogult apológiába bocsátkozzék. Kevésbé vonzó színben tün­ teti fel fogalmazásmódját, „irályát” a szép­ irodalmiság erőltetése, az életképszerű­ ségnek, a jelenetezésnek, az elképzelt ese­ ményeik regényes ábrázolásának igénye. Helyszínek, találkozások, életrajzi esetle­ gességek játszhatnak szerepet eszmék inspirálásában, de közvetettebb, rejtélyesebb módon, s főként a világnézet vagy világ­ kép tartalmának, minőségének alárendel­ ve, döntően általa meghatározva. A soro­ zatcím sugallata is azt a törekvést erősíti, hogy „gondolkodó” elődeinkről szólva élet­ rajzi valószínűségeken és fikciókon túl a gondolatok keletkezésére, kibontakozásá­ ra, hatására, megvalósulására, az eszmék biográfiájára és históriájára fordítsuk fi­ gyelmünket. (Magvető, 1981.) Csűrös Miklós Kozma Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben A társadalmi fejlődés — ha több-ke­ vesebb késedelemmel is — éppúgy kiala­ kítja azokat az elméleti kereteket, amelyek­ ben a megoldandó feladatok tükröződnek, mint azokat a tényleges (vagy vélt) isme­ reteken alapuló elméleti összefüggéseket, amelyek segítik a feladat megoldását, vagy más módon közrehatnak benne. Ezért sem lehet egészen véletlenszerűnek tartani, hogy az utóbbi években a figyelem elsősorban a gazdasági változások okaira irányul. A hetvenes évtized végével egyidejűleg meg­ jelenő korszakváltás számos jelensége kényszeríti a kutatókat, hogy számba ve­ gyék a megváltozott gazdasági-társadal­ mi feltételekkel kapcsolatos tényeket, kí­ sérletet téve újfajta gazdasági stratégia ki­ alakítására. Itt nem csupán olyan szinte már közhelyszámba menő példáról van szó, hogy a nyugalmas hetvenes évek (?) után egyre bizonytalanabbá válnak a lét­ feltételek, s mind többet kell foglalkozni a gazdasági fejlődés alternatíváival. Sok­ kal inkább arról, hogy a gazdasági válto­ �zásokat meghatározó tényezőket, összefüg­ géseket az eddiginél differenciáltabb mó­ don kell elemezni. Kozma Ferenc Az em­ beri tényező a gazdasági fejlődésben című könyvében — eleget téve ennek a követel­ ménynek — annak a logikának a megvi­ lágítására vállalkozik, ahogyan a népgaz­ daság helyzetét és teljesítőképességét a nagyobb horderejű gazdasági döntések előtt végig kell gondolni. Kétségkívül az elmúlt három és fél év­ tized folyamán a magyar gazdaság minden tekintetben jelentős változáson ment át. A negyvenes évek végén meghonosodott gaz­ daságirányítás tervutasításos modelljétől, mely a javak és szolgáltatások feletti ren­ delkezésnek a termelés alapegységeitől va­ ló központi elvonásán és a centralizált erő­ források döntően naturális formában való újraelosztásán alapult, az 1968-ban életbe lépett reformokig ívelő időszak önmagá­ ban is érzékeltetheti a fejlődést. A társa­ dalmi viszonyokban születő és kibontakozó szocialista vonások azonban semmiképpen sem tehetik kétségessé azokat az ellent­ mondásokat, melyek az utóbbi években —, mégoly nagy arányú fejlődés ellenére is — megjelentek. Annál kevésbé, mivel a szo­ cialista termelési viszonyok között vitatha­ tatlan követelményként szerepel a gazda­ sági összfolyamatok minél tudatosabb tár­ sadalmi szabályozása, a gazdaság egyes részeinek a többivel és az egésszel össze­ hangolt, a társadalmi szükségletek alá ren­ delt fejlesztése. Csakhogy a népgazdasá­ gi mozgások természetének megítélésekor olyan vizsgálati szempontokat kell kivá­ lasztanunk, melyek lehetővé teszik a ter­ melési tényezők mennyiségi értelmezését csakúgy, mint azoknak a természetes fej­ lődési irányoknak a figyelemmel kísérését, melyek a gazdasági folyamatokra való tu­ datos, vagy ösztönös reagálással állnak öszszefüggésben. Kozma Ferenc az eddiginél reálisabb gazdaságpolitika megtervezésé­ ben és végrehajtásában mindenekelőtt a magyar gazdaság adottságainak sokoldalú elemzését látja fontosnak. Meglepő felisme­ rés, hogy a gazdaság vizsgálatában „ana­ tómiai”, „fiziológiai” és „etológiai” megkö­ zelítéseket alkalmaz. Bármennyire igaz­ nak tetszik ugyanis az a megállapítás, hogy a gazdasági mozgások alapvető okai „ana­ tómiájának milyenségében” rejlenek, azt sem lehet tagadni, hogy az érték- és dön­ tési rend — a tudatos emberi cselekvések által befolyásolt hajlamokkal együtt — döntő hatással van a gazdaság tényleges viselkedésére. A „társadalmi” munka termelékenysége — miként a mű első részében meggyőzően kifejti — nemcsak attól függ, milyen me­ zőgazdasági, vagy bányászati kitermelési feltételekkel rendelkezik egy ország, ha­ nem attól is, milyen művelt, szervezett a munkaereje, a népgazdaság mint többdi­ menziós rendszer megismeréséhez az em­ beri tényező szerepének vizsgálata máris magától adódik. Ha ugyanis elfogadjuk azt a tényt — s ebben aligha lehet kételked­ ni —, hogy a magyar gazdaság termelési tényezőinek struktúrája hiányos „mennyi­ sége csak igen szűken elegendő ahhoz a növekedési iramhoz, amelyet viszont egyensúlya végzetes veszélyeztetése nélkül nincs módjában radikálisan csökkenteni”, az emberi fejekbe való beruházás mértéké­ nek növelése elengedhetetlen követelmény­ nek látszik. S mivel a szocialista társada­ lom sajátos igényeinek megfelelően alakí­ tott és a gyorsan változó világgazdasági környezettel szoros kölcsönhatásban vég­ hezvitt gazdasági fejlődésnek eddig fele útja zárult le, a célirányos fejlesztési prog­ ramban hangsúlyozottan nagy jelentőséget kell kapnia a szakképzés növelésének és az emberi tehetséggel való racionális gaz­ dálkodásnak egyaránt. Ennek sürgősségét és elodázhatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a megszüntetendő állapot, hogy jelenleg Magyarországon az aktív la­ kosság átlagos képzettségi foka csak vala­ mivel haladja meg a betanított munkásét. Konkrétan kifejezve: az iparban dolgozó munkások közül például csak minden má­ sodiknak van szakképzettsége, a szakkép­ zetteken belül pedig minden negyediknek közép-, vagy felsőfokú végzettsége. Mindezeket figyelembe véve, a fejlesz­ tési stratégia meghatározásakor nem ele­ gendő csak a szokásos termelési tényezők­ ből kiindulni, hanem legalább ennyire fon­ tos, a gazdálkodás emberközpontúságának érvényre juttatása is. Ennek megfelelően a fejlesztési politikát sokkal inkább a szak­ tudás gyakorlati átválthatóságára, sem­ mint a termelési eszközök látszólagos kor­ szerűsítésére kell alapozni. Mint ahogyan a gazdálkodás értékrendjét és döntési rend­ jét is oly módon kell átalakítani, hogy ked­ vező hatással legyen a minőségi munka és az innováció kifejlesztésére, illetve az egyé­ nek és a vállalatok kooperativitására. Am ez az igény puszta óhaj maradna, ha a szer­ ző nem indokolná részletesen választását. A legésszerűbb fejlesztési alternatívaként ép­ pen a nemzeti munka bonyolultsági foká­ nak növelését tartja. Az emberi termelő­ erő fokozott felhasználása ugyanis számos olyan tartalékot rejt magában, melyet sem a takarékosság, sem a vállalaton belüli és vállalatok közötti munkaszervezés minősé­ ge nem tud pótolni. A növekvő szakérte­ lem mint termelési tényező folyamatos és viszonylag gyors fejlesztése előtt aligha le­ hetnek akadályok, hiszen a következetesen végrehajtott képzési-továbbképzési rend­ szerre fordítandó költségek igen gyorsan megtérülnek. Nem is beszélve arról, hogy a kvalifikált munka népgazdasági részará­ nyának növekedésével lehet csak áttörni „a nyersanyag- és energiaszegénységünk szabta korlátot: egyrészt a bonyolult mun­ ka önmagában is leszorítja a termelési ér­ ték anyaghányadát (nő a termelés mun­ kaigényessége anélkül, hogy létszámigé­ nyessége növekedne), másrészt az anyagés energiatakarékos technológia elterjeszté­ se önmagában is magas fokú műszaki és szervezési tudást igényel”. Igazán nem nehéz észrevenni, hogy e felfogás mögött is a gazdasági összfolya­ matok tudatos társadalmi szabályozásának igénye húzódik meg, hiszen a gazdaság különféle részeinek egységes és az említett társadalmi szükségletek alá rendelt fej­ lesztése az emberi tényező fokozódó szere­ pének figyelembevétele nélkül megvalósít­ hatatlan volna. Épp ezért a távlati nép­ gazdasági tervezésnek az a feladata, hogy kidolgozza a gazdasági mozgások szabá­ lyozásának alternatív stratégiáit és takti­ káját, előkészítve az erre vonatkozó gaz­ daságpolitikai döntéseket. Míg tehát a népgazdasági tervezésnek központi problé­ mája a gazdálkodás értékrendjének a gon­ dos munka és az alkotókészség szolgála­ tába való állítása, addig az emberi ténye­ zőkben rejlő lehetőségeket a döntés- és szervezeti rend átalakítása révén kell fel­ színre hozni. A gazdasági egyensúly viszszanyerése és az intenzifikálódás meggyor­ sítása — miként Kozma Ferenc elemzései bizonyítják — csakis az emberekben rejlő alkotóerő hatékonyabb kibontakoztatását célzó gazdaságpolitika alapján mehet vég­ be. Ha igaz az, hogy az egyén gondolko­ dása és viselkedési formái összefüggésben vannak a társadalom értékrendjével, ak­ kor — mint írja — „ma igen tudatosan számolni kell azzal, hogy a társadalmi ér­ tékrend feladataink teljesítésének irányá­ ba befolyásolja az egyéni viselkedésfor­ mákat, és fordítva, társadalmunk legcél­ ratörőbb erői a szocialista demokrácia minden rendelkezésre álló eszközével has­ sanak pozitív irányban az egyéni tudatra is”. Az értékrend és a döntési rend összefüg­ géseinek tanulmányozása alapján vitatha­ tatlan felismerés, hogy a gazdasági cselek­ vést irányító társadalmi tevékenység csak akkor lehet hatékony, ha az értékrend nem egyszerűen az árarányok, vagy csereará­ nyok együttesén alapszik, hanem magá­ ban foglalja mindazon társadalmi viszo­ nyok összességét is, amelyek végső soron a társadalmi hasznosság szempontjából mi­ nősítik az egyének és csoportok tevékeny­ ségének eredményeit. Bármennyire triviá­ lis és kézenfekvő törvényszerűség is az, hogy a döntéseknek mindig az objektív ér­ tékelési kritériumokra támaszkodva kell születniük, a gyakorlatban mégis mintha az ellenkezője valósulna meg. Azaz: a leg­ több értékelés magáértvalóan készül el, hiszen a legritkább esetben követi ráépülő döntés. Ám ez az elválasztottság azt a nagy veszélyt hordja magában, hogy az egyes stratégiai célok másképp fogalmazódnak meg a népgazdaság, a vállalat és az egyén szempontjából. Az értékrendnek éppen azt kellene biztosítania, hogy a különböző tár­ sadalmi szinteken megfogalmazott célok oly módon összesítődjenek, hogy azok vég­ ső soron az összetettebb egység céljainak megvalósítását is előmozdítsák. Ehhez pe­ dig mindenképp szükség van arra, hogy ne csak a gazdaságirányítók, hanem a külön­ böző társadalmi szervezetek szerepét is át­ értékeljük az érték- és döntési rend kiala­ kításában. Mint ahogyan a szerző írja: egy olyan korszakban, amikor az emberi té­ nyező szerepe egész gazdaságunk és egy­ ben egész társadalmunk továbblépése szem­ pontjából döntő jelentőségűvé válik, „nem elég tömegekhez szólni, még akkor sem, ha ezeket a tömegeket bizonyos szempont­ ból rétegek összességének is tekintjük és mondanivalónkat eszerint differenciáljuk”. A könyvet végigolvasva, az olvasó szá­ mára aligha válhat kétségessé, hogy Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben szaktudományos szempontból is az utóbbi évek egyik legjelentősebb írása. A mai ma­ �gyar gazdaságfejlődés sajátosságainak ta­ nulmányozásával számos olyan összefüg­ gésre nyitott kaput, amely távolról sem csupán a szűk szakmai közönség érdeklő­ désére tarthat számot. Mivel egész társa­ dalmi-gazdasági szerkezetünknek a mai­ nál sokkal nagyobb mértékben és komp­ lexebb módon kell a figyelem középpontjá­ ba állítani a műveltség, a szakképzettség, a kulturált emberi viszonyok növelését és terjesztését, az együttgondolkodás, az al­ ternatívák felismerése csak akkor tekint­ hető valóságosnak, ha minél következete­ sebben és tudatosabban vetünk számot azokkal a gazdasági és emberi tényezőkkel, melyek a továbbfejlődés lehetőségeit hord­ ják magukban. Kozma Ferenc műve ehhez minden szempontból megadja az elméleti alapokat. (Kossuth, 1981.) Kerékgyártó T. István Két könyv az innovációról Még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy manapság divatos téma lett a gazda­ ság. Valóban, míg könnyebben mentek a dolgok, az emberek nemigen gondoltak arra, hogy életük csaknem minden mozza­ nata így, vagy úgy összefügg a gazdaság­ gal. Ma már ez nem egészen így van az emberek kezdik sejteni, hogy amikor ter­ melnek, részesednek, fogyasztanak nem há­ rom énjük nyilvánul meg, hanem énjük három egymástól elválaszthatatlan oldala. Jelentőségében alig felmérhető felismerés ez, még akkor is, ha a gazdaságpolitika a maga eszközeivel kikényszerítette ezt a felismerést. A „beavatottak” azt is tudni vélik, hogy ez a kényszer szándékában is volt. Ennek a kényszernek a történetét is­ merhetjük meg Nyitrai Ferencné A ma­ gyar gazdaság és társadalom a hetvenes években című könyvéből. (Kossuth, 1981.) Bár csábító dolog lett volna, a Központi Statisztikai Hivatal hatalmas adattengeré­ ből merítve gazdaságstatisztikai összefog­ lalót adni a magyar gazdaság fejlődéséről, a mostanában sokat publikáló szerző nem ezt az utat választotta. A mindent bizonyí­ tani képes adatok csupán illusztrációul szolgálnak egy viharos változásokkal jel­ lemezhető évtized rajzához. Vagyis: nem az önmagában vett gazdaságot ábrázolja csu­ pán, amelyben több-kevesebb tervszerű­ séggel teljesülnek gazdasági célok, hanem azokról a társadalmi folyamatokról ad ké­ pet, amelyekben az emberek körülménye­ ik által determináltan hoznak létre értéke­ ket, miközben maguk, s körülményeik is változnak. A könyvön végigfutó központi gondolat: milyen kölcsönhatásban változik a gazda­ ság és társadalom, fejlődésükben, együtt­ mozgásukban megvan-e a kívánatos szinkronitás. Ennek érzékeltetésére a mögöttünk álló évtized (a népgazdaság IV. és V. öt­ éves tervének évtizede) azért különösen alkalmas, mert ebben a rövid korszakban a minket körülvevő világban, a világgaz­ daságban rég tapasztalt mértékű és ütemű változások indultak meg. Ez, mint külső kényszerítő körülmény, indította el a tár­ sadalom innovációs készségének vizsgála­ tát. Erre a manapság sokat (jól, vagy roszszul) használt forgalomra a kötet bevezető soraiban lelünk magyarázatot és minősí­ tést: „Az új technika befogadásán a kuta­ tás megkezdésétől az új termék, vagy te­ vékenység eredményének értékesítéséig tartó teljes innovációs folyamatot értem. Ehhez megfelelő műszaki, szervezettségi, szellemi és fizikai kultúrára, közgazdasági gondolkodásmódra, az új iránti fogékony­ ságra van szükség, amelyhez csak részben nőtt fel társadalmunk.” Ennek a gondolatnak a folytatásaként arra a következtetésre jut a szerző, hogy az alapvető gond nem az, hogy nincs kel­ lő számú és felkészültségű szakember, ha­ nem az, hogy a meglevők nem mindig a képességeik kibontakoztatásához legalkal­ masabb környezetben dolgoznak. Követ­ kezésképp a legfontosabb feladat (s egyút­ tal egyetlen lehetőség) a rendelkezésre ál­ ló anyagi, szellemi, műszaki és szervezett­ ségi erőforrások racionális felhasználása. Ma már világosabb, mit jelent ez a gya­ korlatban, hisz gondolkodásunk lassan be­ fogadja azt, hogy a munkához való jog nem azonos a megszokott munkahelyhez való örökös joggal. Azt a szándékot azon­ ban, hogy mindenki ott dolgozzék, ahol képességei és a gazdaság igényei szerint szükséges, keresztezte, s keresztezi még ma is, hogy a munkaerő iránt még mindig nagy a kereslet. A könyv a következőkben részletesen elemzi a hetvenes évtized első és második felét jellemző fejlődési folyamatot, a mun­ kaerőben, beruházásokban, a termelési szer­ vezetben bekövetkezett változásokat, öszszehasonlításra alkalmas adatokkal bizo­ nyítva, hogyan módosult az egyes ágazatok létszám-, eszköz- és importigénye. Ezek alapján kaphat az olvasó világosabb ké­ pet arról, miért lehetséges és szükséges az egyik ágazatban a népgazdasági átlagot jóval meghaladó fejlődés, s miért szüksé­ ges másokban visszafogni a növekedés üte­ mét. A könyv a további fejezetekben a fog­ lalkoztatottság és társadalmi mobilitás, az életszínvonal és életmód változásairól ad statisztikai adatokkal jól illusztrált képet. Részletesen foglalkozik a szerző a fiatalok, nyugdíjasok helyzetével, a nők szerepével. A szerző összegzésében a hetvenes éve­ ket a váltás alapozó, bevezető korszaká­ nak minősíti, amely megteremtette a szük­ ségességét (s részben már feltételeit is) annak, hogy „ ... a teljesítményorientált gazdasági fejlődés váljon a társadalmi elő­ rehaladás fő elemévé, mozgató rugójává”. Ehhez legfontosabb, hogy többet törőd­ jünk a fejlődés emberi tényezőivel. Arról, hogy ezzel az emberi tényezővel az elmúlt évtizedekben mindig megfelelő­ en törődtünk-e, görbe tükröt tart elénk Mezei András Ilyen gazdagok vagyunk? címmel kiadott cikkgyűjteménye (Magvető, 1981.). A könyv sikerét (megjelenése után pillanatok alatt elfogyott) nemcsak az ad­ ta, hogy korábban ilyen összefoglaló cím­ mel vita folyt az Élet és Irodalom hasáb­ jain. A hatvanas években fogalommá vált a nehéz ember, egy-egy televízióban meg­ szólaltatott feltaláló sorsát az egész társa­ dalom figyelme kísérte. A figyelem kö­ zéppontjában sosem maga a találmány állt, hanem a feltaláló. Mezei András könyvé­ ben közismertté vált feltalálókkal talál­ kozhat ismét az olvasó, olyanokkal, akiket nem a találmány tett elsősorban ismertté, hanem találmányuk kalandos sorsa. Több olyan feltalálóról olvashatunk, akiknek kálváriája messze van a befejezéstől. Az olvasó számára (mert nem szakember) tel­ jesen közömbös, hogy különleges katalizá­ torról, görgősekéről, gyógymetszésről, az elromolhatatlan liftről, vagy a „zöld atom­ bombáról” van szó. Hisz a riportokban, jegyzőkönyvekben leírt tényeknek, ame­ lyek arról tanúskodnak, hogy a találmány­ ban „van valami”, mert a megkezdett kí­ sérletek —, még ha nem is vitték végig — bizonyították, hogy a találmányok jók, vagy legalábbis nem rosszak. Egy-egy ta­ lálmány értékének, újdonságának — ezen keresztül a benne rejlő nagy üzleti lehe­ tőségnek — bizonyítékaként tekinthető az is, hogy legtöbbjük iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg külföldről, nálunk fejlet­ tebb országokból is. Végül — nem utolsó szempont — a találmányok értékét bizo­ nyítja, hogy azok többségére valóságos szükséglet van, vállalkozó is akadna gyár­ tásukra. Mégis, valami nincs rendben. A jobb sorsra érdemes találmány és feltalálója rendre fennakad valami nehezen felismer­ hető hálón. Szaktekintélyek írnak elma­ rasztaló szakvéleményt. Olykor azért fut zátonyra valami, mert a tapasztalati igaz­ ságok nem illeszthetők be a már kialakí­ tott (s ezek szerint végérvényesen megvál­ toztathatatlannak tekintett) elméleti rend­ szerbe. Zsákutcát jelenthet a feltaláló ál­ tal megkezdett út, ha menet közben vala­ kinek a kutatási területére téved. Meghiú­ síthatja a legjobb szándékot, ha valaki nagy saját üzlet reményében akar „beszáll­ ni” a boltba, amelyet a feltaláló érthető okokból nem fogadhat el. Még arra is ta­ lálhatunk példát, hogy az ellenlábas ki­ adóknál kilincsel, lebeszéli őket arról, hogy az eljárást ismertető könyvet kiadják. A riportok, cikkek nem vállalkoznak ar­ ra, hogy okokat keressenek. A gyakran ke­ serűen összefoglalt sorsok fel-felvillantanak valamit, feltételezéseket, sejtéseket, vagy egyszerűen hagyják a tényeket ön­ magukért beszélni. Teljesen a laikus olva­ sóra bízza Mezei András a következteté­ sek levonását. Egy biztos: az érdekeltségi rendszerben valami nem funkcionál kellően. Az egész társadalom érdekelt az újításban, a fen­ tebb már említett innovációban, egy gyár valamely ígéretes, külpiacon is jól értéke­ síthető új termék gyártásában, a feltaláló találmányának felkarolásában. Ezek az ér­ dekek azonban nem rendeződnek mindig szerencsés konstellációban. Ezen változtat­ ni kell, még akkor is, ha vannak már sike­ res feltalálók is. Sólyom István �A balassagyarmati utcanevek története Tudományos igényű helytörténeti feldolgo­ zásaink jelentős gyarapodását jelenti Kmetty Kálmán Balassagyarmati utcanevek című könyve, amit a Balassagyarmati városi Ta­ nács adott ki. A huszonkét szerzői ív terje­ delmű, történeti bevezetéssel, képekkel, tér­ képvázlatokkal és táblázatokkal ellátott, le­ véltári kutatások és egyéb helyi vonatkozá­ sú adatokon és személyes közléseken alapu­ ló mű sokkal többet tartalmaz, mint amire szerény címéből következtetni lehet, mert a névadások emberföldrajzi, társadalmi és politikai indítékaira is fényt derít. Értékét emeli, hogy nemcsak történelmi feldolgozás­ nak, hanem forráskiadványnak is tekinthe­ tő. Nem könnyű olvasmány, de nem is csak „lexikon”, Az, aki áttanulmányozza, az Ipolyparti város múltjának olyan részleteit is megismeri, amelyek az 1977-ben megjelent Balassagyarmat története című műből hiá­ nyoznak és amelyek túlnőnek a helyi kere­ teken, megyetörténetileg is értékesek. Arra nem vállalkozhatom, hogy Kmetty műve nyomán még csak vázlatosan is fel­ tárjam azt a folyamatot, amely a város 1690. évi újratelepítésétől napjainkig az utcanév­ adások, új utcák kialakítása és új lakótele­ peik létrehozása tükrében jelent meg. Ezek olyan, sokszor maguktól értetődő részletek, amik egy ismertetés keretén belül bővebb magyarázatra nem szorulnak. Szeretnék azonban rámutatni néhány olyan várostörté­ neti és emberföldrajzi jelenségre, amelyek Kmetty műve nyomán ma már hitelt érdem­ lően ábrázolhatok és más hasonló jellegű művek szempontjából is tanulságosak és ér­ tékesíthetők. Balassagyarmat az 1690. évi újratelepítés után csak lassan bontakozott ki nagyobb te­ lepüléssé, és így a napjaink urbanisztikai feladatait is befolyásoló utcahálózatának jel­ legzetességéi csak a XVIII. század derekán jegecesedtek ki. Kezdetben ugyanis nem volt útmenti település, hanem csak a régi vár- és városfal által határolt területen kis, egymást keresztező utcákkal bíró uradalmi központ, amely kívül esett az Ipoly mentén húzódó és a folyót keresztező két főútvonal metsző­ pontjától. Nagy érdeme Kmettynek, hogy hozza mű­ vében a vár- és a városfal Le Dentu 1650-es évekből származó városképével igazolható alaprajzát, továbbá az 1773. és 1848. évi vá­ rostérképeket, mert így kitűnik, hogy Balas­ sagyarmat ősi „belvárosa” köré miként he­ lyezkedtek el a külvárosok, a „tabánok”. A település ily módon történt kiterebélyedésének az lett az eredménye, hogy ún. „piac­ utcás” elrendeződés jött létre az egymást keresztező két főútvonal mentén, annak öszszes előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Ez a probléma egyrészt a tulajdonképpeni főtér hiányában, másrészt pedig abban je­ lentkezett, hogy a különbző foglalkozású iparosok és a különféle árukra specializált kereskedők számukra előnyös módon he­ lyezkedhettek el a főutak mentén. Ez az előny azonban csak a céhrendszer egymás áruit és árait ellenőrző világban érvényesült, de már hátrányt jelentett a szabadkereske­ delem korszakában, bár hagyományai a vá­ sárok alkalmával még századunk elején is éltek. Ennek a „piacutcás” elrendezésnek volt a következménye, hogy a fontosabb középüle­ tek a legforgalmasabb nyugat—kelet irányú főút mentén helyezkedtek el és így ez a for­ galmi főtengely, egyik szakaszán pótolva a főteret, vált az általa kettéosztott város köz­ életének és kereskedelmének központjává. Ez a piacutcás elrendeződés nagyon jól szemlélhető az 1848. évi házhelytérképen, amely az 1773. évi ugyanilyen térképpel egy­ bevetve a főútvonal kelet és nyugat felé tör­ tént megnyúlását szembeötlően érzékelteti. Ugyanakkor feltűnő, hogy a városias jellegű sorházak száma 1773-tól 1848-ig alig szapo­ rodott a főút főteret pótló szakaszán. Ez a jelenség azonban nyomban másként értékel­ hető, ha tudjuk — ami Kmetty művéből is kiderül —, hogy itt a földszintes házak he­ lyét már emeletes házak foglalták el. A vá­ ros többi utcájában a sorházak csak a XIX. század második felében váltak uralkodóvá, ami a városiasodás egyik kétségtelen bizo­ nyítéka, mert az ún. „gazdaudvaros” telepü­ lési rendszer eltűnéséhez vezetett. Kmetty utcanévtáblázatai szerint 1800-ban 27 utcája volt a városnak és ezekből csak 12-nek ismerjük a nevét. Az 1840-es években már 45, amelynek mind ismeretes a neve. Ez a szám 1890-ben, mivel utcanév-összevonások történtek. 44 és ez 1914-ig hetvennégyre, 1944-ig kilencvenhatra, 1965-ig százhétre és 1979-ig százharminchatra emelkedett, ami nem csak a névadások, hanem a város tér­ beli kiterjedésének a növekedését is tükrözi. Értékesek Kmetty észrevételei a népi, a társadalmi és a hivatalos utcaelnevezéseket illetően is. A népi utcanév-elnevezések, ame­ lyek kizárólag a helyi jellegzetességeken ala­ puló térbeli tájékozódást elősegítő megjelö­ lések, 1848-ig voltak uralkodó jellegűek a városban. Ezen mit sem változtat az István és Sándor utcaelnevezés, amely az ilyen Ke­ resztnevű földesurak idejében kialakított ut­ cákra vonatkozik. E tekintetben is legyen szabad egy idő­ ben és térben távoli, de kétségtelenül népi utcanév elnevezésű analógiára hivatkoznom A török összeírások szerint 1550-ben Pásztón — amely Gyarmathoz hasonlóan a XV. század elején lett mezőváros — és az össze­ íráskor mintegy kétezer lakosa volt, kilenc utcát találunk. Ezek nevei a következők: Piac, Hatvani, Szent Anna, Szőlő, Magyar, Szent Lőrinc, Apátúr, Detre, és Pászti Fe­ renc utca. A három utóbbi a földesurakra utal, illetve az azoknak itt lakó jobbágyaira, Balassagyarmaton ilyen az óvárosi Kúria és a már említett „külvárosi” István és Sándor utca. A Hatvani utcanév gyarmati megfe­ lelői a középkori Visegrádi és Budai út és a XVIII. századi Kassai út elnevezés. A Sző­ lő utca nevéhez hasonló Gyarmaton a Ká­ poszta és Árpa utca, az utcában levő temp­ lomra utaló Szent Lőrinc és Szent Anna ne­ veké pedig a Templom megett. Nyilvánvaló, hogy a gyarmati Vadkerti, Szécsényi és Hugyagi út, a Káposzta és a Kender utca el­ nevezések — hogy csak néhányat említsek — szintén népi eredetű elnevezések. Hasonló eredetű nevek sejthetők a Le Dentu által ábrázolt XVII. századi városban is, Annak pedig, hogy a XVI. század derekán a török összeírások nem említenek a mintegy négy­ százötven lakosú Balassagyarmaton, utcane­ vet, az lehet az oka, — amire Kmetty rá­ mutatott —, hogy a környékén levő, szintén mezővárosi joggal bíró közeli települések gá­ tolták a város növekedését. Pásztóval kap­ csolatban ilyen tényezőről nem beszélhetünk. Az első politikai jellegű utcanévadás, a Vadkert útnak Kaiser Strassera történt elne­ vezése, az abszolutizmus időszakában követ­ kezett be. Ugyanekkor jelentek meg az első utcanévtáblák is. Ezzel a politikai jellegű névadással szemben jelentkezett az ugyan­ csak politikai színezetű társadalmi névadás. Amikor 1861-ben, a rövid „alkotmányos” idő­ szak beköszöntekor, gróf Teleki László sziráki temetéséről hazérkezett a balassagyar­ mati küldöttség, akkor Imády plébános ja­ vaslatára a hazatérők, ott a helyszínen, köz­ felkiáltásra nevezték el az Űri utcát Teleki utcának. Hasonlóképpen társadalmi elneve­ zésnek tekinthetők az ez idő tájt Kossuth, Klapka és Garibaldi nevével jelölt utcák ne­ vei. Ezek az elnevezések a provizórium ideje alatt megszűntek. Kossuthról 1868-ban, Klap­ káról pedig 1909-ben neveztek el hivatalosan utcát. Kmetty részletes utcanév-felsorolása alap­ ján, amely az élő és az egykor volt utcane­ veket is felsorolja, megkíséreltem azokat az 1886-ig tartó mezővárosi, az ettől kezdve 1922-ig tartó nagyközségi, és az 1923-tól kez­ dődő városi időszak névadásai és névmeg­ szüntetései tekintetéből csoportosítani. Ezen az alapon igen érdekes képet kapunk az or­ szág, a megye és a város múltjában és min­ denkori jelenében élt politikai szerepet ját­ szó személyek, valamint az irodalom és mű­ vészetek nagyjainak a balassagyarmati utca­ nevekben tükröződő elismeréséről. A politi­ kai vonatkozású utcaelnevezésekből az tűnik ki, hogy azok a mezővárosi és nagyközségi időszakban és a városi időszak 1914-ben le­ záródott első korszakában sokkal uralkodóbb jellegűek és nagyobb számúak voltak, mint az írókról és művészekről elnevezettek, és hogy ez az arány ez utóbbiak javára csak 1945-től kezdődően változott meg. Az utcane­ vekben tehát nem csak politikai, hanem Közművelődési tényezők is előtérbe jutottak 1945. óta. Számokban és százalékokban kifejezve ez — az első szám a politikai, a második az irodalmi és művészi kategóriára vonatkozik — így nyilvánul meg: mezővárosi időszak 4—1=80+20 %; nagyközségi időszak . 23—9 =71+29 %; városi időszak 1944-ig 31—1= 97+3 %; városi időszak 1945-től 37—25= 60+40 %. Ügy vélem, hogy ezek az arányok önmagukért beszélnek A fentiekkel kapcsolatban még néhány jel­ legzetességre kívánok rámutatni. A mezővá­ rosi korszakban 1867. után vette kezdetét az országosan elterjedt utcanévadási gyakorlat­ hoz való alkalmazkodás. Ugyanekkor azon­ ban még érvényesülnek — szabad talán így nevezni — a „várospolitikai” elgondolások is. Ez utóbbi jegyében nevezték el Forgách főispán nejéről a Sarolta kertet és az élő földesúrról a Zichy utcát. Ezek mellett Kos­ suth, Deák és Madách kaptak még utcát eb­ ben az időszakban. A nagyközségi korszakban a helyi vonatko­ zású utcaelnevezések terén a vármegyeháza urainak az elgondolásai érvényesültek. Így kapott utcát még életében 1898-ban Scitovszky alispán, a vármegye székhelyének Balas­ sagyarmaton maradásáért harcoló Szontágh Pál már halála évében, 1904-ben, és ugyan­ csak még életében, 1910-ben, Nagy Mihály alispán. 1911-ben utcanévvel emlékeztek meg a vármegyeháza épületét 1835-ben befejez­ tető Tihanyi Ferenc alispánról, valamint a megye közéletében jelentős szerepet játszó gróf Forgách családról. Vitatható, hogy 1900ban az akkor kihaló Balassa- család, vagy Bálint, a költő, emlékét idézték fel egy ut­ canévben. Más helyi nagyság ekkor mégnem kapott utcát. Az 1923-ban ismét várossá lett Balassa­ gyarmat vezetői már csak egy ízben hódoltak ezen óhajoknak, amikor 1927-ben Stranyavszkyról neveztek el, szintén életében utcát. El­ lenben utcát kaptak a várossá fejlesztésben érdemeket szerzettek: 1923-ban Baintner Ot­ tó, 1927-ben Balázs Ferenc és 1940-ben Re­ ményi Károly. Az 1944-ig az ország közéle­ tében erősen megnyilvánuló ún. „vallási-er­ kölcsi politika jegyében neveztek el 1930-ban a városban egykor élt Baltik Frigyes evan­ gélikus püspökről, és mintegy ellensúlyként, 1940-ben, az itt született Trikál József kato­ likus egyházi íróról még életében, utcát. Szó­ hoz, azaz utcához jutott a telekparcellázó Aninger László is 1940-ben. Érdekessége a város ezen időszakbeli utcaelnevezéseinek, hogy csak egyetlen író részesült ilyen meg­ becsülésben. Ez Jókai Mór volt. Hivatalo­ san róla még 1904-ben neveztek el utcát, az elnevezés azonban a testületi döntés ellené­ re a nagyközségi időszakban feledésbe me­ rült, és így csak 1927-ben a város vezetősége tette jóvá ezt a méltatlan eljárást. A várostörténet felszabadulás utáni idő­ szakában nyílt lehetőség a város munkás­ mozgalmi múltjában szerepet vivő egyénisé­ gek utcanevek alapján is történő megbecsü­ �lésére. 1947-ben a mártír Révész Gábor, és 1948-ban az 1919-ben szüleivel együtt elhur­ colt és kivégzett Bíró János, 1969-ben Murár Lajos direktóriumi elnök, és 1976-ban a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, Böjtös Sándor neve került az utcanévtáb­ lákra. Utcát neveztek el 1969-ben az egykor a városban hivatalnokoskodó Lékai János­ ról is, az 1919-es KIMSZ titkáráról, épp úgy-, mint 1972-ben a megye partizánjainak hős parancsnokáról, Nógrádi Sándorról. Elmond­ hatjuk, hogy a térbeli lehetőségekhez képest korunk kiemelkedő politikus-, író- és művész­ egyéniségeinek nevei ma már ott szerepelnek a város utcanevei sarában. Csenki Imre-Csenki Sándor. ( Cigány népballadák és keservesek indoklásra, ha a szerető miatt történt a lo­ pás,, került börtönbe a férfi, hisz a cigány­ férfi tönkretevője a nő! Egyes szám első személyű a búcsúzkodás, hisz azonosulnak a börtönbe menővel, a bújdosni kényszerü­ lővel. Lótól, gyerektől, anyától búcsúznak, feleségtől ritkán: „Vigyázzál a gyerekekre, /meg az én szép lovaimra,, Hej, asszony, most mit csináljak...) Mivel a keservesek közösségibb jellegűek, mint a népballadák, jobban is ismerték őket. Ezek töredezettebbek is ami abból fakad, hogy mindenkinek van hozzáénekelni valója. Itt is, mint a balladák többségében, vala­ milyen társadalmi konfliktus váltja ki az éneklést, de itt már egyértelműen az érzel­ mek dominálnak. Az érzelmek oly magas fokon törnek ki, hogy az értelmi kontroll megszűnik (extázis?) és a tudatalatti világ mozdul meg, ami generációkon át, a folyto­ nos vándorlás, pusztulás, alkalmazkodás el­ lenére is megőrzött emlékeket hoz a felszín­ re Titkokat, de már túlvitte őket az érze­ lem a korlátokon, az elragadja az, előadót. Ez történik a Vonatnak nincsen rúdja ese­ tében is, ahol két versszakaszon át egész másról hallunk, mint amiről eredetileg szó van, mégpedig egyfajta abszurd halálvágy­ ról: „A vonatnak rúdja nincsen, /hogy a másvilágra vigyen. /..../ Akár itt hágy akar viszen, /Nem hoz vissza bizony sosem. És a ráütő harmadik versszak: „Hozzál anyám rongyot nekem,/ Bátyám vérét letöröljem. Hiánypótló ez a kötet, tisztelet a két gyűj­ tőnek, Csenki Imrének és Csenki Sándornak, akik a legnehezebb időkben, 1938. és 1944. között gyűjtötték össze Püspökladányban, oláhcigányoktól a népballadákat és keserve­ seket. E rövid recenzió csak egy szempont­ ból próbálta megközelíteni a nagyobb tanulmányt is megérdemlő kötetet. Vekerdi Jó­ zsef Jegyzetek című utószavával lehet vitat­ kozni, de az olvasóközönség számára kellő és értő eligazítást nyújt. A környezet, a társadalom (kint), mind a balladák, mind a keservesek szintjén a ve­ szélyt, veszélyeztetettséget jelenti, jelentette a cigányember számára. E veszélyhelyzet a létükből következik, életmódjukból. A Fagyos király című népballadában a Folytathatnám az elemzést, de e tekin­ hétéves fiúcska baltával megy fát szedni a tetben a könyvre irányítom az érdeklődők figyelmét. Kmetty művének jelentősegét sarjerdőbe — ismerjük, hogy az engedély­ nélküli rőzseszedést büntették. A Száz sze­ úgy is lemérhetjük, hogy azt egybevetjük egy gecskében a cigányasszony a nagy úrhoz viszi másik hasonló tárgykörű értékes és szinten a szegeket, hogy egyszer nagy kanállal ehes­ hiánytpótló művel, az 1977-ben három szer­ senek. A veszély: az úr szerelmi ellenszolgál­ ző tollából megjelent Zalaegerszeg utcane­ tatást is követelhet. Kívülről jövő a hátsó vei című szép kiadvánnyal. szomszéd szerető, Juca kapitány is. Hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ez a város szintén a XV. század első A társadalom törvényszerűségeit nem is­ felében lett mezőváros, csakhogy sohasem merik a balladaénekesek, elzárt előlük, ezért néptelenedett elés így utcanevei jobban a válasz környezetük minden kihívására leg­ gyökereznek a régmúltban, mint Balassafeljebb a virtus szintjén történhet — Mujgyarmaton. Érthető tehát, hogy ötszázhukálo Zlotári: „Nem vagyok katona, /Nem szonkilenc levéltári, irodalmi és vérképi hi­ mehetek kardra, /De mék birkózásra.” Az vatkozást tartalmaz a Kmetty száznyolcvan egyéni morális magatartást a hermetikusan ugyanilyen vonatkozású jegyzetszámával zárt közösség határozza meg (bent). A fér­ szemben. Több az utcanév is. összesen ket­ jét megcsaló ordas kurvának kegyetlen mó­ tőszázötvennyolc. amiből a tulajdonképpeni Egerszegen száznyolcvannégy, a többi pedig don kell pusztulnia (Száz szegecske), nincs bocsánat a hűtlenségre, különben a férjet a hozzákapcsolt településeken található. A nem tartják férfinak a többiek. A bátyjának gyarmati százharminchat utcához hozzáadva az ipolyszögi hat és a patvarci kilenc utca­ mérges kígyót főző szép Mancit elhagyja a fiatal cigánylegény szeretője, felbujtója: nevét ez a szám, mint élő utcanév csak száz­ ötvenegyet tesz ki. Kmetty azonban utcanév- testvérgyilkost a cigányközösség nem fogad be (Mérges kígyó). Természetes, hogy a fele­ felsorolásában 337 nevet hoz mert ő részle­ tesen ismerteti a már nem használatos ut­ ségszöktető csúfos halálát sem gyászolja a balladaénekes. caneveket is. Ezzel nagymértékben megkönyÉrdemes jobban szemügyre vennünk a nyítette a helytörténeti kutatásokat, amit népballadát! Kétfajta még száz oldalas történeti tanulmánya is Száz szegecske című morál szembesítődik ebben egymással, a férjé nagymértékben elősegít. A zalaegerszegi ki­ adványban csak az élő utcaneveket sorolták és a fiaié. A cigányférfi szemében a szerető, a kurva, a rosszba, a bűnbe, a börtönbe fel a korábbiakban pedig a 22 oldalas tör juttató. A keservesekben például a cseh téneti bevezetésből ismerhetjük meg némi zsandárok megfogta selyemlopó férfi ezt keresgéléssel. Mind a két mű hiánypótló, de Kmettyé gyakorlatiasabb jellegű, könnyebben mondja: „Veszek én revolvert, /kurva, ne­ ked veszem. /Meglőlek én, kurva, /szemből a kezelhető. szíveden.” (Jaj, megfogtak engem, anyám...) Nincs olyan helytörténeti feldolgozás, Az anya a szent, a bemocskolhatatlan: amely minden vonatkozásban kitérhetne a „Anyám megsiratja, / nevet majd a kurva.” helyi eseményeket befolyásoló országos és (Sáncárokba, anyám...) Így van ez a Száz megyei hatásokra. Áll ez Kmetty könyvére szegecskében is. A férj hűtlen felesége két nézve is. Mentségére szolgai az, hogy 1977mellét, kezét lemetéli, a szemét kiszúrja. A ben már megjelent a több szerző által írt fiúk szemében viszont tisztességes asszony az Balassagyarmat története című várostörténeanyjuk, akinek piros szoknya, nagykendő, ti mű, és így okkal és joggal felementve érezvirágos kötény jár és végül isteni csoda hette magát, hogy az ott rögzített tényeket bizonyítja az igazát. megismételje. Jegyzeteiben azonban utalha Az asszony útja a száz szegecskével az tott volna az abban megtalálható vonatkoÚrhoz, és a fiúk útja haza megegyezik, fe­ zásokra. Kétségtelen, hogy ő a varos múltdik egymást. Az asszony hű volt az urához, jának egyik legkiválóbb ismerője, de nem hisz visszaadta az Isten a mellét, kezét, sze­ mindenki' aki művét használja, rendelkezik mét, és a fiai ugyanazon az úton jöttek viszolyan tárgyi ismeretekkel, hogy a Kmetty sza apjukat megölni „azt a gonoszt,, a hazu­ által felderített részleteket egyhamar a ma­ got”. A matriachátusban rekedt közösség er­ guk helyére tudja tenni. Nem ártott volna kölcsét adja tehát a ballada. e tekintetben bőbeszédűbbnek Kriza Ildikó szerint a magyar népballadá­ viszont az. hogy igénybe vette a ban „... a házassági hűség (...) megszegése ke­ közléseket is és így számos az okiratokb an gyetlen halált von maga után, míg az uj fel nem lelhető adatra tett szert, amik gaz balladák ugyanezt a tettet naturális gyil­ dagítiák várostörténeti ismereteinket, külö­ kossággal büntetik — és ebben már nem a nösen a népi eredetű elnevezések tekintete­ közösségi erkölcs, hanem a juriszdikció fe­ jeződik ki.” A cigány népballadák eseteben ben. egy le nem írt, meg nem fogalmazott, nem Mindez azonban semmit sem von le Kmet­ kodifikált, de a közösség által jóváhagyott, ty Kálmán művének értékéből. Teljes mér­ szentesített jog nevében történnek meg a na­ tékben helyállónak tekinthetjük tehát a dr turális gyilkosságok, tehát a közösségi er­ Vass Miklós előszavában leszögezett tényt, kölcs nevében. az ő „várostörténeti kutatásainak eredménye­ A keservesekben a külvilág nem csupán it igen jól felhasználhatja — sőt, mar több veszélyt jelent, a cigányember számára, ha­ esetben fel is használta — a település jövő­ nem ellenséget is, börtönbe zár:„Jaj, meg­ jével foglalkozó minden tevékenység az ut­ fogott anyám, /két szép csendőr, meg ám. canévadástól egészen a városrendezésig.’ Okot, van úgy, hogy meg sem neveznek. Az Többet igazán nem lehet kívánni egy jól si­ énekes közösségben énekel, ott tudják, hogy a kívülről jövő baj bármikor bármelyikükkel került helytörténeti kiadványtól. megtörténhet, így az együttérzés az első mondattól megvan. Nincs szükség akkor sem Belitzky János Holdosi József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld