https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f2a56a9066339e288558c8f7d11cbc6f.jpg 9216f51f4e84e61294b545c2a0807e24 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4d8da6ebf3cae23bed72c760fc16506b.pdf 3c44e46f1a6903c2ae98c3215a053b7b PDF Text Text 1981/5 Falvak—sodrásban Nagyközségek Város és környéke Bezzeg János, Bódi Tóth Elemér, Hideg Antal, Katona Judit, Madár János, Romhányi Gyula, Zonda Tamás versei Nagy Iván, a történész A szolnoki színházról, évad elején PALÓCFÖLD „Szakemberek (kik büszkeséggel, kik kéte­ lyekkel) mondják, hogy hazánkat az elmúlt évtizedben soha nem látott mérvű urbanizá­ ció jellemezte. Csaknem százra emelkedett a kis- és középvárosok száma, így megfordul­ tak az arányok. Míg tíz esztendővel koráb­ ban 4 667 000 honfitársunk mondhatta magát városi lakosnak és 5 665 000 ember élt köz­ ségekben és falvakban, addig 1981 elején 5 750 000 ember lakik a városokban, a köz­ ségek és falvak pedig 4 963 000 lakost szám­ lálnak. És még egy jellemző adat: míg a hat­ vanas évek elején a közös tanácsú községek száma nem érte el a kétszázat sem, addig napjainkban ez a szám már a hétszázötven­ hez közeledik.” „Három nagyközség — többnyire azonos vonásokkal, s alapjaiban eltérő nehézségek­ kel. A kiindulópont: betölteni egy-egy körzet differenciált ellátásának szerepét, biztos jö­ vőt nyújtani az itt élőknek. A statisztikák sok mindenre felhívják a figyelmet, főként a temérdek tennivalóra, amelyek nélkülözhe­ tetlenek. ha Pásztó, Szécsény és Rétság a fejlődés következő szintjét célozza. Mi ez a szint? Gyakran a pontos meghatározás is hiány­ zik. Nem pótolja ezt önmagában sem közép­ távú fejlesztési terv, sem a baráti, nem hi­ vatalos összejövetelek közepette szőtt ábrán­ dok.” „A vidéki színházakra felesküdött lelkesült hívek között bizonyára szentségtörésnek hangzik: »szolnoki színház« nincsen. Termé­ szetesen pontosítani kell ezt a kifejezést, hi­ szen az ártatlan olvasót, illetve színházlá­ togatót enyhe tudathasadásos állapotba ta­ szíthatjuk, a „bennfesekből” pedig fe­ lesleges felháborodást provokálunk ki. Az előbbieknek tehát megnyugtatásul annyit, hogy továbbra is működik a színház Szolno­ kon, az utóbbiaknak pedig nem szabad el­ felejteni: egy szóval sem állítottam, hogy a szolnoki színház nem jó.” (Császár Nagy László: Reteszek) (M. Szabó Gyula: Tenyeredből megmondom ) (Bérczes László: Egy szolnoki évadról — évad kezdetén) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy az Ébresztő idő című sorozatindító antológiát reményteljesen rövid idővel követően a napokban könyvesboltokba került a Palócföld Könyvek újabb kötete, LACZKÓ PÁL SZALMAKOMISZÁR című könyve. A szerző hét kisprózai munkáját tartalmazó kötetet Földi Péter festőművész illusztrációi gazdagítják. A kötet iránt mutatkozó olvasói érdeklődés első megnyilvánulásaként máris sor került az első író-olvasó találkozóra, melynek keretében Laczkó Pál október 5-én találkozott a Budapesti Finomkötöttárugyár ba­ lassagyarmati telepének dolgozóival. 1981/5 TARTALOM 3 Császár Nagy László: Reteszek 5 M. Szabó Gyula: Tenyeredből megmondom * Ez év negyedik negyedévében várható a Palócföld Könyvek következő kötetének, KELEMEN GÁBOR BAKSZEKÉR című könyvének megjelenése. A kötetet Lóránt János Munkácsy-díjas képzőművész illusztrálja. 6 Kelemen Gábor: Változások és remények 9 Regös Molnár Pál: Városkörnyéken 13 Falujárás 1981-ben 15 Hideg Antal: Szúnyoggal havaz * 15 Madár János: Kiszárad a tenger 15 Bezzeg János: Nincs átkelés, Arc borul arcra, Arckép indulóban Sikeres Palócföld-ankét keretében találkozott az Állami Biz­ tosító salgótarjáni járási fiókjának dolgozóival, a Május 1. Szo­ cialista Brigád tagjaival Kulin Ferenc, a Mozgó Világ című fo­ lyóirat főszerkesztője, egyetemi adjunktus. A találkozó témája Kulin Ferencnek a Palócföld ez évi 4. számában megjelent A bé­ kíthetetlen című filmforgatókönyve volt. A beszélgetést Végh Miklós, lapunk főszerkesztője vezette. 16 Bódi Tóth Elemér: Maszületett gyermek fölött, Tengertánc, Gólyaförgeteg, Csillagom fészkel, Szédület 17 Zonda Tamás: Születésnapomra, Velünk az ősz 18 Katona Judit: Karácsony-köszöntő, Magányosan 18 Romhányi Gyula: Ősz, 1980; Szemben magammal 19 R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, a történész 22 Veress József: Gondolatok a szocialista filmek fesztiválja után 24 Bérczes László: Egy szolnoki évadról — évad kezdetén 26 Ancsel Éva: Írás az éthoszról (Csongrády Béla) 27 Énekfogytiglan, Ladányi Mihály: Torkomban sóhajokkal; Utassy József: Pokolból jövet (Madár János) 28 Fekete korall (Szigeti Csaba) 29 Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl (Horpácsi Sándor) * A borítókon és a belső oldalakon ef. Zámbó István munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.22764 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Reteszek Még egyszer körbejárta a házat, ellenőrizte, hogy jól erő­ sítette-e fel a reteszt, tekintetével végignézett az eleddig bő­ ven termő kerten. Hálával gondolt a gazdagon termő gyümölcs­ fákra, amelyek — igaz, sok munkával — megalapozták az éle­ tét. Megkérte a szomszédot, hogy amíg ők maradnak, néha ves­ senek egy-egy pillantást az üresen maradt portára. A sofőr türelmetlenül dudált, így sietve lekezeltek: — Ég áldja L. szomszéd, aztán sok szerencsét a városi élethez — ejtette maga elé némi irigységgel a szavakat az öreg. L. azonban mégis a megfutamodóknak kijáró megvetést érezte a szomszéd hangjában. Elindult a teherautóhoz, az órá­ jára pillantott. Sietni kell, gondolta, mert az asszony és a gye­ rek már bizonyára nagyon várja. Fölkászálódott a bútorok kö­ zé, előreszólt a sofőrnek, hogy indulhatnak. A motor felbőgött, L. még intett néhányat a motorzúgás­ ra a ház elé tipegő öregasszonyoknak, hátát nekitámasztotta a szekrény oldalának, egyedül maradt a gondolataival. Még egy évtizede sincs annak, futott át benne, amikor még hatszáz lel­ ket számláltak a faluban, most pedig alig maradtak kétszázan. Akkoriban még szép jövőt, virágzó életet jósoltak a település­ nek. Aztán amikor híre ment, hogy elköltöztetik a tanácsot, körzetesítik az iskolát, az egyesülés miatt pedig raktárrá ala­ kítják a termelőszövetkezeti irodát, hirtelen megváltozott min­ den. Akik az egyik napon még új házat álmodtak maguknak, a következő hetekben már azon töprengtek, miként adhatnák el jó áron hajlékaikat. Előbb az orvos költözött el, aztán a tanácsi tisztviselők. Őket a pedagógusok követték, végül pedig a tsz-irodán dolgozók látták jobbnak, ha megrendelik a bútor­ szállító teherautót. Akik tehették, a városba, a kevésbé módo­ sak pedig a székhelyközségbe települtek. L.-ék úgy döntöttek, hogy a nehézségek ellenére a várost választják lakóhelyüknek. Így neki se kell ingáznia, és jövőre, amikor a gyerek középiskolába készül, a gyereket is megkí­ mélik majd a mindennapos fárasztó utazástól. Igaz, előbb al­ bérletben kell meghúzniok magukat, de reménykedtek, mert L. vállalatánál ígérték, hogy támogatják lakásgondja megoldásá­ ban. * Szakemberek (kik büszkeséggel, kik kételyekkel) mondják, hogy hazánkat az elmúlt évtizedben soha nem látott mérvű urbanizáció jellemezte. Csaknem százra emelkedett a kis-, és középvárosok száma, így megfordultak az arányok. Míg tíz esztendővel korábban 4 667 000 honfitársunk mondhatta magát városi lakosnak és 5 665 000 ember élt községekben és falvak­ ban, addig 1981 elején 5 750 000 ember lakik a városokban, a községek és falvak pedig 4 963 000 lakost számlálnak. És még egy jellemző adat: míg a hatvanas évek elején a közös taná­ csú községek száma nem érte el a kétszázat sem, addig napja­ inkban ez a szám már a hétszázötvenhez közeledik. Ez azt je­ lenti, hogy a falvakban és községekben élő lakosság csaknem háromnegyedének hivatalos ügyeit a több település igazgatását végző tanácsházákon intézik. Az adatok elgondolkodtatok és azt mutatják, hogy a községek egyesítése megállíthatatlan lett. A nekiveselkedés eredményességét aligha vitathatjuk, bár azt sem képzelhetjük, hogy a nagyarányú községegyesítéssel min­ denki egyetértett. Falvak „tűntek el a térképről” és falvak százai váltak sze­ rep nélküli településsé. Akik e folyamat gyorsítását szorgal­ mazzák a községek egyesítése nyomán keletkező társadalmi fe­ szültségeket a fejlődés természetes velejárójának mondják. Má­ sok éppen a tervszerűséget hiányolják és azt hangoztatják, megelőzhettük volna a feszültségek nagy részét, ha a települé­ sek első lépésként csak egy-egy szakigazgatási feladat elvégzé­ sére szövetkeznek. Ők vannak kevesebben. Mert a folyamat — ha lassult is némiképp — folytatódik és a falvak lakóit — a gazdaságosságra és az ésszerűségre hivatkozva — igyekeznek meggyőzni arról, hogy a községek egyesítése a falusi emberek érdekeit szolgálja. Ígéretben nincs hiány. A községek egyesítését kimondó államigazgatási határozat megfogalmazása előtt (a jog­ szabályi előírásnak megfelelően) azt ígérik a lakosságnak, hogy az egyesítés miatt a társközségek lakói nem kerülnek a ko­ rábbinál hátrányosabb helyzetbe. De jogszabályi előírás az is, hogy az összevonás után se csökkenjen a lakosság részvétele a közös ügyek intézésében. * Így az elmélet. A hétköznapok történései azonban gyakor­ ta mást mutatnak. M. társközség lakói emléktáblával tiszteleg­ nek a falu hajdanvolt tanítója emlékének. A tanító úr sírjára mindig jut friss virág. Nem meglepő ez a gondoskodás, hiszen a falu valamennyi negyven év feletti polgárát ő tanította az egyszeregyre. Munkásságának eredményét igazolja, hogy egy­ kori tanítványai közül sokan orvosként, mérnökként, középis­ kolai tanárként keresik a kenyerüket. De mondják, szövögette ezekben a padokban egykor az álmait majdani vegyész, vállalati főmérnök, sőt még minisztériumi tisztviselő is. Útjukat tiszte­ lik, nevüket megjegyzik. Ülünk a csendes iskolában, ahol már csak tíz alsó tagozatos nebuló ismerkedik az alfabetikával. S.-né, a falu mostani ta­ nítója már nem is ábrándozik az elődjéhez hasonló szakmai si­ kerről. Szavai kongva visszhangoznak az üres tanteremben: — Csak az tart a faluban, hogy mindössze két évem van a nyugdíjazásig. Addig talán még lesz kit tanítani. Tanítványaim már nem kergetnek ábrándokat, reálisabbak lettek az álmok. Munkások és agrárszakemberek akarnak lenni. Mivel a felső tagozatot a székhelyközség iskolájában végzik, útjukat egyre ne­ hezebben kísérhetem nyomon. Nagy volt itt a felzúdulás, ami­ kor szóba került az iskola körzetesítése. De hiába minden, ha egyszer kevés a gyerek. Azóta a felső tagozatosokkal három­ negyed hétkor indul az autóbusz. Az út rövid, így megesik, hogy a gyerekeknek egy órát kell fagyban, sárban toporogniok, amíg kinyitják az iskola kapuit. Az általános iskola elvégzése után a gyerekek nem jönnek vissza, ez meghatározza a falu jövőjét. M. az életképes települések közé tartozik, hiszen a helybe­ lieknek munkát kínál a téesz, a téglagyár, az erdőgazdaság telepe és rövidesen a most épülő halfeldolgozó is. Amikor D., a ma már tiszteletdíjas tanácsi kirendeltségvezető negyedszázad­ dal korábban idekerült tanácselnöknek, még hétszázhúsz em­ bert számlálhatott a faluban. A nyolcvanas évek első napjai­ ban azonban már félszáz kartont se kellett kitölteniök a szám­ lálóbiztosoknak. A lakosság egyharmada nyugdíjas. — Megállíthatatlan az elnéptelenedés — ejti maga elé a szavakat D. olyan keserűséggel, mint amilyen keserűséget csak azok érezhetnek, akiknek végig kell nézniök életművük rom­ ba döntését —, túllépett rajtunk az idő. Bárhogy is fáj. el kell ismernünk, hogy a falu életképtelen a társadalmi haladásra fo­ gékony értelmiségiek nélkül. Nálunk pedig két évtizede nem állított ki tanult ember bejelentőlapot. A lányok szebb jövőt remélnek maguknak a városban, a legények pedig mennek utá­ nuk. Az egyesítés óta pedig ami fejlődés van, az az itteniek két­ kezi munkáját dicséri. A közös tanács pénzéből még a legalap­ vetőbb fejlesztésre se futja. Már akkor is boldogok lehetünk, ha fél kiló fehér festéket és lakkot kapunk, hogy a lakosság ál­ tal létesített békeparkban fehérre tudjuk festeni a békegalambot. És a jövő sem ígér sok biztatást. A helybeliek abban re­ ménykedtek, hogy a közös tanács az egykori kastély eladásáért �kapott másfél millió forintból utat építtet. A pénz azonban kel­ lett a székhely község fejlesztésére. Nem csoda hát, ha K., a helyi népfrontbizottság titkára nagy szóval tolmácsolja a leg­ utóbbi lakossági fórum hangulatát: — Képzelheti, mi mindent mondtak ránk az emberek. A legenyhébb vélemény az volt, hogy mi az egyesülés óta csak hátrafelé lépegetünk. Azt pedig hiába magyarázom, hogy a kas­ télyunk árából felépített tornatermet a mi gyerekeink is hasz­ nálják, nem adnak igazat nekem. De mondjak valamit, ezt én sem hiszem, mert nem láttam még olyan gyereket, aki délután buszra ül és visszamegy az iskolába, hogy szaladgálhasson egy kicsit, hacsak nem teszik kötelezővé. Néhányan még azzal is megvádoltak, hogy eladjuk a falut. Nem haragszom senkire, mert tudom, hogy mindezt a fájdalom mondatja az emberekkel. Égetően nagy szükség lenne nálunk az útra, de erre nem fut­ ja a közös költségvetésből. Így aztán sokan már élére állítják a kérdést és arra várnak feleletet, hogy ők már ennyit sem ér­ demelnek? Pedig ezek az emberek a háztájiban végzett munká­ val milliókkal járulnak hozzá az ország boldogulásához, ám az­ zal nem mennek semmire, ha a tanácsülés évek óta elismeri az igényük jogosságát, de azonnal elmondják azt is, pénzre ne szá­ mítsunk. Talán majd az évtized közepe felé. S akkor is csalá­ donként négyezer forinttal kell hozzájárulni az útépítéshez. Mit tehetünk? Várunk, hát tervezzék csak, aztán építsék. Fel­ téve, ha még akkor is lesz, kinek építeni. Addig pedig bele kell törődnünk, hogy a tőlünk három kilométerre eső faluig negyven kilométeres utat kell végigautóznunk. Nekem elhiheti, ha út lenne, egycsapásra fellendülne itt az élet. * És vajon ki vitatná az igények jogosságát? Hiszen esős idő­ ben a kocsitengelyig érő sárban még a mentő sem tudja meg­ közelíteni a falut. A többnyire idős embereknek pedig olykor szükségük van a sürgős segítségre, mert az orvos csak hetenként egy alkalommal rendel a faluban. A társközségek lakóit a székhelyközséggel csak a rossz állapotban levő utak és a se­ gélykérő telefonok kötik össze. De időnként a telefon is fel­ mondja a szolgálatot. Marad a sár, meg a várakozás. Csakúgy, mint S. társközségben, ahová falugyűlésre szól a meghívó. Órák óta egyhangúan esik. Néhol leragadunk, másutt meg kerülgetjük az árokba csúszott járdákat. Ez az idő nem ked­ vez a közéletiségnek, mert bár igaz, mind a négyszáznyolcvan házba küldtek meghívót, de ez a figyelmesség inkább a tisztelet jele. Tudják ezt jól a tanácsiak is, akik alig nyolcvan széket zsúfoltak be a tanácsterembe. Az ülőalkalmatosságok fele így sem talál gazdára. Mondják, ennek az időjárás az oka. bár gyaní­ tom, szerepet játszik ebben az is, hogy a hajdan önálló főjegyzőséggel rendelkező település egykori és mai polgárai szebb jövőt reméltek a településnek. A tanácselnök azt tudatja velem, hogy régen csak a bánya és az erdőgazdaság adott kenyeret a falu lakóinak, ma a lakos­ ság fele a közeli város ipari üzemeiben dolgozik. Évszázadokon át nem történt itt a krónikások tollára kívánkozó esemény, míg­ nem kilencszázhetvenhét áprilisában kimondták az egymáshoz közel eső négy település egyesülését. A felzúdulást nem az egye­ sülés ténye okozta, hanem az. hogy a feleannyi lakost számláló szomszédos községbe költöztették a tanácsi apparátust. Egyesek úgy tudják, hogy azért lett a korábbi s-i tanácselnök a közös tanács első számú embere, hogy ezzel is csillapítsák a kedélyeket. A tanácsházán azonnal kicserélték a táblát, azóta szakigazgatási szervek vezetői hetenként két ízben fogadják az állampolgárokat. De, mint azt H.-né, kirendeltségvezető szavaiból kihámozom, nem sok sikerrel: — Nézze — okosít a fiatalasszony —, mi hiába erőlködünk, ha a lakótársak semmibe veszik az erőfeszítésünket. Többször kidoboltattuk, hogy mikor intézhetik ügyes-bajos dolgaikat, még­ sem jön senki. Előbb azzal magyaráztuk a közömbösséget, hogy a szakigazgatási szervek vezetői egy-egy alkalommal nem tud­ tak eljönni, de másról van szó. Az emberekben él az a torz szem­ lélet, hogy a hivatalos ügyeiket csak a tanácsnál tudják jól el­ intézni, vagyis a tanácsnak van tekintélye. Mi pedig csak kiren­ deltség vagyunk. A jelenlevő tanácsi vezetők alig győzik jegyezni a sokak köz­ érzetét befolyásoló gondokat. Egyebek között azt kérdik, miért sötétek az utcák? Miért nem lehet a patak fölötti átjáró korlát­ ját évek óta kijavítani? Miért tehetik tönkre a téesz munkagépei a társadalmi munkában döngölt földutakat? És egyáltalán, az apró gondok megoldására miért kell évekig várni? A válaszolók megértést kérnek és türelmet. Mert meg kell értenie mindenkinek, hogy a székhelyközség fejlesztése fonto­ sabb, hiszen halaszthatatlan feladat az óvodai helyek számának a növelése, sőt a körzetesítés miatt iskolai tantermeknek is szűkében vannak. De kell az új bolt is, mert a közigazgatási köz­ pontba mégsem vásárolhatnak sokáig az asszonyok a jelenlegi rossz körülmények között. De azért — felelik nyugtatásként — a fejlesztésnél az s-iek igényeit is figyelembe vették, hiszen tíz­ ezer forint jut útjavításra, negyvenezer járdák fektetésére, öt­ venezer pedig az új utcák villamosítására. Ennyi és nem több. Nem csoda hát, ha sokan nem érik be a válaszokkal, márcsak azért sem, mert azok a szövetkezeti veze­ tők, akik kötelesek lennének felelni az ellátással kapcsolatos kér­ désekre, nem jelentek meg az állampolgárok legfőbb fórumán. Mintha elfelejtették volna, hogy kiknek a bizalmából és érdeké­ ben töltik be tisztségüket. Így aztán — jó esetben — csak a jegy­ zőkönyvekből ismerhetik meg az s-i háziasszonyok gondjait: —• A bolt éppen akkor zár be — csattan föl egy asszony —, amikor megérkezik velünk az autóbusz. Ha pedig a székhelyköz­ ségben vásárolunk, ahol egyébként háromszor annyi portéka kö­ zött válogathatunk, csak egy órával később érünk haza. Ne cso­ dálkozzanak hát, ha költözésre nógatjuk otthon a férfiakat, mert ne csak akkor legyünk jók a szövetkezetnek, amikor a felvásárló­ telepen leadjuk a rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, hanem ak­ kor is, amikor értünk kell tenni valamit. Ne csodálkozzanak hát, ha a fiatalok nem vállalják ezt a keserves életet. * P. szerep nélkülivé lefokozott község főutcáján fiatal legényt faggatok a szórakozási lehetőségeikről. Ügy néz rám, mintha nem értené, hogy miről kérdezem. Beletúr bozontos sörényébe, ízlelgeti a szavakat, mint aki nagyotmondásra készül, aztán egyszuszra elsorolja: — Évente két bál, de csak a búcsú utáni számít igazinak, hetenként egy mozi, tévé, meg az év minden napján a kocsma. Ennyiből áll itt az élet. A település — nemrégiben még főállásban dolgozó — mű­ velődési házának vezetője sem sokkal derűlátóbb: — Lelkesedéssel jöttem, mert hívott a szülőfalum, és arra gondoltam, hogy itt kell élnem, mert idekötnek a szálak. Té­ vedtem. Nincs itt jövője az életnek. A szabad idejében mindenki dolgozik, hogy anyagilag ne érje felkészületlenül az esetleges el­ költözés. Az emberek gazdagok, nekünk meg évente csak két bálra futja, mert egy zenekar négy-öt ezer forintot is elkér a mu­ zsikáért. Mióta elköltözött az értelmiség java része, színtelenebb lett itt az élet. Már én is bánom, hogy a döntéskor nem engedtem a város csábításának. Z., a nemrégiben városba telepedett munkás meg azt pana­ szolja. hogy nem tud gyökeret ereszteni a megyeszékhelyen. Öt év alatt sem tudta megszokni a városi életet, a kapcsolatok hiá­ nyát, meg a tétlenséget. — Hiányzik a kert, a mozgás, de legfőképpen a barátok. Igaz, ismerek itt két falumbélit, de nem értünk szót, mert ők állandó­ an a kocsmákat járják. A lakótársaim nem fogadtak be igazán, mert elkövettem azt a hibát, hogy egyszerre kifizettem a lakás árát, amire ők éveken, évtizedeken át kuporgattak. Hallottam már azt is, hogy ennek a zsírosparasztnak még a bőre alatt is pénz van. Mondjanak amit akarnak, nem érdekel a véleményük, meg a lakógyűlésük, tőlem dönthetnek ahogy nekik tetszik, csak hagyjanak békén. Munka után beriglizem az ajtót, leülök a tévé elé, körbe pakolom magam sörrel, felerősítem a készülék hang­ ját, hogy ne is halljam, miről esik szó a falakon túl. Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, nem ilyennek képzeltem a városi életet. Nem, azért nem költözöm vissza, mert szégyellem a megfutamodást, hanem azért, mert nem akarom, hogy a gyerekeim­ nek végig kelljen járniok a mi utunkat. �Az egyik nagyvárosunk lakásosztályának munkatársát hall­ gatom : — Kár lenne tagadni, hogy az évek óta lakásra várakozók hangulatára kedvezőtlenül hat az ilyen mértékű urbanizáció. Sérti az igazságérzetüket, hogy miközben ők türelmesen várakoz­ nak, a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezők a mellényzsebből kifizetik a lakás árát. Nehezíti a helyzetet, hogy nem készültünk fel megfelelően az urbanizációra. * R. székhelyközség végrehajtó bizottságának titkárával jár­ juk a néptelenedő falvakat. — Akad olyan község — jegyzem a titkár szavait —, ahol néhány év alatt hatszázról kétszáz alá csökkent a lélekszám. Má­ sutt pedig az okoz gondot, hogy a hetven lakosból a legfiatalabb is betöltötte már az ötvenedik életévét. Viszonylag sok magára maradt ember szorul anyagi segítségre és kevés az a heti egy-két óra, amit a társközségekben töltenek az orvosok. Sajnos, a társ­ községekben élő honfitársaink gondjain önerőből nem tudunk se­ gíteni, hitegetni nem szabad őket, mert a meg nem tartott ígére­ tek csak rontják a közhangulatot. Egy-egy meg nem valósult bolt­ felújítás, vagy útépítés után pedig érezhetően emelkedik az el­ költözők száma. Szerintem az elnéptelenedés folyamatát nem szabad sürgetni, nemcsak azért, mert a falvakban élő honfitársa­ ink a népgazdaság számára még ma is nélkülözhetetlen munkát végeznek, hanem emberi okok miatt sem. Inkább azon kell gon­ dolkodni, miként javíthatnánk az életfeltételeket, mert az innen elköltözők lakásigénylőként jelennek meg a városokban. Ennek tudható be, hogy miközben a megyeszékhelyen ugrásszerűen emel­ kedett a lakásra várakozók száma, addig nálunk három év alatt kétszázötvenen jelentették be, hogy nem tartanak igényt elhalt szüleik jó állapotban levő ingatlanára. Ennyi üres házzal pedig a legnagyobb erőfeszítésünk ellenére sem tudunk mit kezdeni. Értékek enyésznek el. Meredek ösvényeken, gazzal benőtt kaptatókon kapaszkodunk a hegy oldalán levő L. társközségbe, az egykor négyszáz főt számláló faluba, ahol ma mindössze há­ rom háznak van lakója: — Ház után érdeklődik? — szólít meg egy öregember. Ami­ kor megtudja, hogy mi járatban vagyok, csak legyint, aztán csön­ des szóval folytatja: — Befellegzett már nekünk! Bennünket már csak az tart itt, hogy itt éltük le az életünket. Maradunk is addig, amíg onnan nem szólítanak — bök botjával a magasba —, aztán ha tíz év múlva erre vetődik valaki, csak a kidőlt falú házakról, meg a sír­ kertről tudja meg, hogy itt valaha emberek éltek. Nagyszóval bocsát utunkra. Dudvával benőtt kertek, berete­ szelt és lelakatolt ajtók, szélben himbálódzó ablakok, málló vakolatú épületek jelzik, hogy hol nincs már nyoma az életnek. Császár Nagy László Tenyeredből megmondom Vannak, akik csupán azért élik le életüket egyetlen lakás­ ban, mert minden porcikájuk irtózik a költözködéstől. F.-ék alig­ hanem csúcstartók, hiszen tíz esztendő alatt a negyedik ottho­ nukba cipelték cókmókjukat. Az Alföldről kerültek Pásztora, szűk albérleti szobába. Szokatlan volt eleinte a meztelen hegy­ ormok látványa, álmosította őket a levegő. Az állami gazdaság tehenészeti telepére szegődtek, s hamarosan pakolhattak, mert Mária-tanyán kaptak lakást. Igaz, a fala foszladozott, a gorom­ ba viharok befütyültek a repedéseken, tetejét itt-ott kimarta az idő. Eső után cuppogott a víz a padlón, ahonnét négy oldalt fehér penészfoltok szaladtak felfelé. Az ember nekiállt: amikor végzett a fejéssel, habarcsot kavart, lyukakat foltozott betonnal. Életében nem volt kezében kőművesserpenyő, de megtanult va­ kolni. Felesége, aki munkahelyén a gazdaság jószágaival fog­ lalatoskodott, a ház körül a sajátot gondozta: csirkéket nevelt, sertéseket tartott, s két hízómarhát abriktolt. Néhány kilométerre a településtől nem volt unalmas életük. Egy alkalommal a központ embere állított be. Újságolta, hogy Pásztón a gazdaság korszerű szolgálati lakásokat emel dol­ gozóinak. Nem sokat kell befizetni, van-e kedvük hozzá? F.-ék nem mondtak se igent, sem nemet. Amikor a Cserhát vonulatai mögött lebukott a nap és kékre festette az ég peremét, a gye­ rekek ágyba bújtak, a házaspár órákig diskurált a ház előtti farönkön ücsörögve. Menni, vagy maradni? Egyik oldalon a ké­ nyelem, a másikon a megszokottság, a háztájiból származó több­ letjövedelem. A beköltözés gondolata ott motoszkált a fejükben, míg döntéssé nem érlelődött. Ismét pakolhattak. — Nem bántuk meg! — mormolja a gazda fekete muciba­ jusza alatt, s körbevezet a hevenyészve berendezett lakásban. Három szoba, konyha, mellékhelyiségek — két szinten. Fönt, apró erkélyről elénk tárul a Mátra nyugati oldala, ahonnét ősz­ szel hűvös szelek görögnek alá, s ahová F.-ék hétköznapon a munkától, hét végeken a fáradtságtól, még nem jutottak el. — Majd a télen! Kivisszük a gyerekeket, onnét talán még a házunkat is látni — jegyzi meg a férfi, már lenn, a nappali üvegajtaja előtt. Kitárja, s a hűvös falak közé édes virágillat tódul be, ráfekszik a mellre, egészen megrészegít. Margaréták bókolnak fehér-sárga fejükkel, mint megannyi kíváncsi szem. A sorházakhoz darabka kert is tartozik. A mérlegelésnél fon­ tos szempont volt. Gondosan kialakított ágyásokban paradicsom virít, paprika zöldell, uborka szúrós szára kúszik keresztül-kasul. — Olajjal fűtünk. Drágább, mint a tanyán a szén és a fa, de kevesebb a baj vele, tisztább — mondja az asszony, akinek ügyes kezét asztalon, falon textíliák dicsérik. F.-ék nehezen birkóznak az új környezettel. A szomszéd­ tól csak egy fal választja el őket, megfér egymás mellett fe­ jős és középvezető. A tanyára autóbuszon indulnak reggelente. Olyan korán, hogy még nyáron is pislákolnak az utcai közvilá­ gítás lámpái. — Kinn pár lépés volt az istálló, de hogy visszamennék — mosolyodik el az gyorsan felfedezni az elégedettség jeleit. közel az üzletek, nem sajog a derekem a napon még moziba is eljuthatunk... nem azért mondom, asszony. Az ő arcán — Itt minden más, nagymosástól, szabad A fejőnő szavai a települést hozsannázzák. Pásztó, miként az ország nagyközségei, szépen fejlődik. Évek óta, s az itt élők bíznak abban, még sokáig az építők a főszereplők. A telepü­ lést átszelő főutat, amely a Mátrába irányuló forgalmat is szol­ gálja, két esztendeje túrták fel. Elterelték a járműveket, a ba­ zalt kockakövek kupacokban álltak a járdán, torlaszokként a járókelők előtt. S mint ahogy lenni szokott, akadtak káromkodók Pásztón is, akik csak a törmelékkúpokat, a kellemetlensé­ geket vették észre. Szemüket ma elégedetten legeltetik a fel­ újított úton. A nagyközségben nem szokták meg a településfejlesztéssel együttjáró felfordulást. * „Mikor lesz Pásztó város? Tudja, hogy milyen fölösleges a kérdés? Hat éve nagy dérrel-dúrral beharangozták, hogy a nagyközséget várossá kell fejleszteni. Aztán gyorsan lesöpörték a napirendről, még emlegetni sem volt szabad hivatalos fórumo­ kon. Óvatosan most megint azt rebesgetik, a várossá válás fo­ lyamatát gyorsítani szükséges. Olyan ez, mint a lift, egyszer fenn, aztán lenn. Attól függ, hogy ki száll bele... ” (Pásztói nagyközségi közös Tanács tagja.) „Tervszerű településfejlesztésről beszélünk, amióta az esze­ met tudom. Rendezési tervek, ilyen, meg amolyan állásfogla­ lások. .. S a felszabadulás óta most készül az első általános is­ kola. Nekem elhiheti, itt sem nézett televíziót mindenki min­ den este. . . Zsúfoltak a tantermek, tőlünk pedig olyan színvo­ nalon kérik számon az oktató-nevelő munkát, amihez messze nincsenek meg a feltételek... ! ” (Pásztói általános iskolai tanár.) „Megvan itt minden. Elégedetlenkedők pedig mindig akad­ nak. Nézze meg az új házakat, mikor raktak ilyenféléket? Mind �a három unokámnak építettünk, én mondom, hogy ilyen jó élete nem volt sohasem a pásztóiaknak... ! ” (A pásztói Béke Termelőszövetkezet nyugdíjasa.) * A nyári nap perzseli az aszfaltot. A délelőtt megszokott epei peregnek a pásztói utcákon. Az autóbuszokról a környező falvak lakói rebbennek szét ügyeket intézni járásbíróságra, já­ rási hivatalba, vagy az üzletekbe igyekeznek. Az ÁFÉSZ áru­ háza előtt a létesítmény igazgatójába botiok. Ormótlan lemez­ ajtón keresztül kalauzol kuckójába, s gyors mozdulattal törli le a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket. — Van sikere a kedvezményes akciónak? — célzok a fő­ bejáratnál rikoltó táblára. ~ Hogyne! — vágja rá. — Népszerű az áruház. Salgótar­ jánból, Gyöngyösről is gyakran járnak vásárolni, nagy a for­ galom. .. Szakmai előadásnak is beillő monológ következik a nagy­ község kereskedelmi ellátásáról. A legfőbb a vásárlók érdeke, s a kereskedő leleményessége. Nincs olyan hét, hogy az ide be­ térőket ne fogadná meglepetés, többnyire a pénztárcájukat kí­ mélő árleszállítás. Érvei kifogyhatatlanok, és melléje szívós. Legutóbb a könnyűipari gyár elfekvő készleteit nyolcvanszá­ zalékos engedménnyel hozta Pásztora, s adta tovább a vásár­ lóknak. Az irodán az ÁFÉSZ-elnök említette, hogy bővítik az áruházat, a település központjában megépült korszerű ABC-t pedig megirigyelhetné akármelyik város. Most a szakboltok bölcsőit ringatják. — Jó úton haladunk — állítják a nagyközségi tanácson, s ezt nemcsak a szó valódi jelentése szerint értik. Fektetik az újabb közműveket. Hasznos községe után hatalmas víztározó körvonalai bontakoznak ki. Látványnak is pompás a völgykat­ Változások és remények Kellene egy statisztikát készíteni, mi manapság a leggyakrabban visszakö­ szönő téma a napi sajtóban. Ügy vé­ lem, a településszerkezettel és telepü­ lésfejlesztéssel foglalkozó cikkek alig­ hanem dobogós helyezést érnének el. E föltevést erősítendő, íme a magán­ megfigyelésem: egyetlen hét leforgá­ sa alatt több mint egy tucat írás fog­ lalkozott az említett témával. Vagy több! Néhány lap olvasója vagyok ugyanis, nem pedig hivatásos sajtófi­ gyelő. E „kampányra” többféle magyarázat is adható. Szolgálhat ez a a cikkdömping afféle háttéranyagként is, elvég­ re a Minisztertanács néhány hónappal ezelőtt hozott határozatot az éppen tíz évvel ezelőtt elfogadott település­ fejlesztési koncepció módosításáról. A híradások szerint pedig a következő év végéig kell a megújított, a változó körülményekhez igazított elképzelése­ ket az Állami Tervbizottság elé ter­ jeszteni. A naponta visszaköszönő té­ mára persze van más magyarázat is. Ez az ügy a szó legszorosabb értelmé­ ben véve is közügy, amely mindenkit érint, ha nem is mindenkit érdekel. A zsebünkről van ugyanis szó. Lássunk előbb egy kis statisztikát, hol is élünk? Az elmúlt években meg­ szaporodott — kilencvenhatra nőtt — a városok száma; 1429 községnek van lan, ahol hamarosan megállítják majd a hegyekből aláfutó pa­ takokat. Hogy a beruházás százmillióit elsősorban nem Pásztó ivóvízellátása érdekében költik? A nagyközség vezetékrendsze­ rébe is jut majd elegendő ivóvíz innen, s persze az ipari üze­ meknek. Sokáig csak a mezőgazdaság jelentett kereseti lehetőséget a helyieknek. A vidéki ipartelepítés azonban Pásztói is elérte. Sorban leltek otthonra a gyáregységek: az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyára, a Váci Kötöttárugyár telephelye, a Közlekedési Nyomda. A „váci kötött” zömmel az asszonyokat szólította el hazulról. — Háztartásbeliekből váltak munkásnőkké dolgozóink, s a kezeik alól kikerülő termékek ma már számtalan országba el­ jutnak — mondja csendesen a gyáregység igazgatója. S, amint az ipar megjelent, az élet minden területén éreztette hatását, a munkásszállítástól az egészségügyi ellátásig, a kultúrától az üzletek nyitvatartásáig. S ha a „lift” jelenleg áll is, a nagyközség fogcsikorgatva készül a rangosabb szerepkörre. A VI. ötéves tervben legje­ lentősebb feladat a járás betegeit ellátó kórház rekonstrukciója. Ami itt is legkevesebb, a pénz. — Ismerve a népgazdaság lehetőségeit, különösebb panasz­ ra nem lehet ok, hiszen a legszükségesebbekre rendelkezésre áll a fedezet — mondja D. Lászlóné, a környék országgyűlési képviselője. Azok közé tartozik, akik szabad idejüket szinte kizárólag a település holnapjára fordítják. A jövő Pásztója ese­ tében ez a közvetlen holnap gyakran csak két-három évet jelent: sebesek a változások. A benzinkút felé tartva ott a Kiváló termelőszövetkezet címmel kitüntetett közös gazdaság kertészete. Évekig primőrt termeltek, a február végi fagyokban fóliát húztak csővázra az asszonyok, gémberedett ujjakkal babráltak, míg minden a he­ lyére került, s hőmérőt lesve igyekeztek csongrádi, baranyai önálló tanácsa; a 714 községi közös ta­ nácshoz pedig 2311 falu tartozik. A fentebb leírt magánfigyelésem egyik részlete — tudniillik, a sajtóközlemé­ nyek zöme a falvakkal foglalkozik — következhet ezekből az adatokból is. A falutéma „túltengésének” sokkal való­ színűbb oka azonban éppen az, ami a településfejlesztési koncepció felül­ vizsgálásához vezetett: aránytalansá­ gok, ellentmondások jelentkeztek a te­ lepülésfejlesztésben. Talán mondani is fölösleges, a falu hátrányára. S, hogy a falu mennyire meghatározója a településszerkezet és -fejlesztés komplex gondjának, azt érzékeltetik a következmények is. Ne­ vezetesen: az elmúlt tíz esztendőben csaknem kétszázzal emelkedett az olyan települések száma, amelyeknek a lakossága nem éri el az ötszázat. Ol­ vashattam ez ügyben konkrétabb ada­ tot is: ugyanebben az időszakban Szolnok megyében „az aprófalvak né­ pességének 18 százaléka keresett ma­ gának új lakóhelyet”. S, hogy mennyi­ re zsebbevágó ez a nagy népvándor­ lás, arra megintcsak beszédes számok sorát lehetne idézni, de hadd utaljak csupán a „legbőbeszédűbbre”. A legmeghökkentőbbre, a legmellbevágóbb­ ra! Egyetlen Budapestre költöző csa­ lád cirka másfél millió forintjába ke­ rül a népgazdaságnak —, ha úgy tet­ szik, a településfejlesztés költségve­ tésének —, a megyeszékhelyeken a szükséges infrastruktúra árából való részesedés csak (?) egymillió körül van. A koncepció fölülvizsgálásának, a változás reményének éppen ez a je­ lentősége, hogy végre itt a felismerés: másként is el lehet költeni ezt a pénzt. Ezt és nem többet, mert több nincs is. Az elosztás helyesebb arányainak megteremtésével tehát kettős lehet a cél: hétköznapi gyakorlattá kell vál­ tani a mostanság egyre divatosabbá váló kifejezést, a települések népes­ ségmegtartó szerepét; ezzel pedig el­ kerülhető a városok már-már egész­ ségtelen felduzzasztása. Azaz, a kisebb településeken kell megteremteni a helybenmaradást domináló jó közérze­ tet, mintsem újabb terheket rakni a városok nyakába. Az utóbbit ráadásul meglehetősen drágán. S, hogy miért ment, (és megy?) ez a lakóhelyében csalatkozott, rengeteg ember a városba, ahhoz számos ada­ lékot szolgáltat a Palócföld mostani számának több riportalanya is. Fel­ emlegetésükre és kiegészítésükre egy­ szerű ok késztet: a „menekülés” in­ dítékainak ismerete egyfajta mankó is a cselekvéshez. A változáshoz. A meg­ jelenített életképeinkben felemlegetetteken túl íme egy másik példa: a megyeszékhelytől negyven kilométerre levő faluból ingázó munkásnak és di­ áknak, az ügyes-bajos dolgaikat inté­ zőknek két-három óra az út a város­ ba. A buszok és a vonatok csatlako­ zása között semmire sem használható félórás, egyórás „lyukak” vannak; a vonat a huszadik század végén óránként harminc kilométeres sebességgel „szá- �kertészekkel versenyre kelni. Feladták, mert gazdaságtalannak bizonyult a zöldség. Most szegfű virul a koraiak helyén. Job­ ban is illik ez Pásztóhoz. A Cserhát vendéglő asztalain mégis rubinszínű kardvirá­ gok ágaskodnak. Sarkig tárva a bejárati ajtó, hívogatja az uta­ zót. A beruházás hajdan nagy port vert fel. A téesz, később az ÁFÉSZ volt a gazdája, majd átkerült a megyei vendéglátó vállalathoz. Az étlapot az üzletvezető fekteti elénk. Negyven-ötvenféle étel: szárnyasok, birkapörkölt, palóc specialitások. Összefut a nyál az ember szájában. — A presszóban gyakran tartunk rendezvényeket, főként a délutáni órákban, irodalmi pódiummal is próbálkozunk hamaro­ san — magyarázza. Igényekről beszél. Meglevőekről és olyanok­ ról, amelyeket ébresztgetni kell. A pásztóiak igényesek, s vá­ gyuk, hogy idővel várossá nyilvánítsák a települést. Azt is tud­ ják: ez nem határozat kérdése csupán. A feltételeket kell megteremteni először hozzá, nem a cí­ mert. .. * A Cserhátot keresztülszelő műút vadregényes tájon át ve­ zet. A padkán gyalogos, hátizsákos turisták húzódnak félre óvatosan. A bitumen fölé hajoló fák nyújtanak némi enyhet a melegben, lombkoronájuk rezdületlen. Apró és csendes falva­ kon át kanyarog az út, míg fel nem tűnik a helységnévjelző tábla: „Szécsény”. A szécsényiek nagy lokálpatrióták. Helytörténeti kiadványuk rendszeresen napvilágot lát, a környéken számos régészeti ér­ dekességre bukkantak. A Kubinyi Ferencről elnevezett múzeum pedig idegenforgalmi megállóhely. Az egykori, restaurált kas­ tély előtti réten 1705-ben tartották az országgyűlést, ahol II. guld”; s a csigatempó miatt kétszer olyan hosszúnak tűnő utat enyhén fo­ galmazva is kulturálatlan körülmé­ nyek között kénytelen az ember végig­ szenvedni. Ugyancsak — a létfontosságú! — utazásnál maradva: egy bevásár­ lásra, vagy más kurta ügyintézésre Salgótarjánba érkezett (rendelt) polgár egész délelőtt az állomáson kénytelen lézengeni. Egy megyeszékhelyről ugyanis reggel fél nyolc és déli há­ romnegyed tizenkettő között nem in­ dul vonat!!! Bagatell ügy. De meglehetősen sú­ lyos érv lehet a sokba kerülő döntés­ hez: megunta már a család a kínló­ dást, költözik! S bár vegye meg — a később megvilágítandó módon megszer­ zett — készpénzért a lakást, mint Császár Nagy László riportalanya — az isko­ lát, az óvodát, a járdát, az ABC-áruházat, meg mindenféle más járulékos beruházást fizethet a város. Vásárol­ ni, persze az otthonmaradóknak is kell, igaz a jó utazási feltételek esetén csupán az alapellátás megteremtése is elegendő. Nem akartam hinni a fü­ lemnek, amikor egy szövetkezeti ve­ zetőkkel tartott rádióműsorban hallot­ tam a kérdést: Kivonultak-e az ÁFÉSZek a kisfalvakból? A tagadásra pedig ott volt a replika: sok helyütt a ve­ gyesboltok mégis úgy néznek ki, mint ötven évvel ezelőtt. Az alapellátás ka­ tegóriája pedig? Némely megye sta­ tisztikája szerint minden rendben, a gyakorlat pedig egészen mást bizonyít. Íme, az újabb érv a kistelepülésről való „menekülés” mellett; ami egyben adalék is a teendők hosszú, most ko­ Rákóczi Ferencet fejedelemmé választották. Némi túlzással, Szé­ csényben minden „II. Rákóczi Ferenc”. A könyvtár, a termelő­ szövetkezet, a művelődési otthon. A nagyközség két esztendeje még járási székhely volt. A közigazgatás átszervezésével e tisztétől kénytelen volt búcsúzni. Persze mindössze annyi történt, hogy néhány középület megüre­ sedett, a hatóságok, szervezetek elköltöztek. A szécsényiek mindebből — néhány tucat tisztviselőt leszámítva — vajmi ke­ veset észleltek. — Talán még jobb is — mondja K. András, a helyi szolgál­ tatóipari szövetkezet alkalmazottja. — Túl közel volt a „járás”, körülbelül kétszáz méterre, s gyakoriak voltak a „vendégek”... A tanácson ugyancsak úgy tűnik, kevés idő szükségeltetett az új helyzethez való igazodásra. Gyorsan ocsúdtak. Töprengésre a VI. ötéves terv feladatainak kidolgozása egyébként sem enge­ dett túl sok időt. — Folytatjuk a telepszerű lakások építését, húsz célcsoportos és harminc OTP-lakás kivitelezése a terv. Szükség van új sze­ méttelepre, bővítjük a közműveket. A legjelentősebb vállalkozás a művelődési központ lesz, jelenlegi árakon is több mint harminc­ millióba kerül — sorolja Ceglédi János, a nagyközségi közös ta­ nács végrehajtó bizottságának titkára. A művelődési központ több mint évtizede valamennyi falu­ gyűlésen, tanácstagi beszámolón morgásra adott okot. A jelen­ legi korszerűtlen, zsúfolt, kevés a hely a kultúra új formáinak meghonosítására. Járási székhelyként a ház a környező közsé­ gek életére is kihatással volt, kiállítások, rendezvények követ­ ték egymást. A falakat azonban régen kinőtték... S aki „kiszorul” a művelődési központból, a település szí­ vében fekvő Rákóczi étteremben és Omnia eszpresszóban veri el idejét. Az egység a közétkeztetésből is jelentős részt vállal ma­ gára, de az elmúlt években a terített asztalokhoz ülők a koszos abroszok, ürítetlen hamutartók és a gyér választék miatt dohog- rántsem teljességgel részletezett sorá­ hoz. A rendelkezésre álló anyagi eszköközök arányosabb elosztásával — te­ hát a kisebb településeknek juttatott több pénzzel — megteremthető az egészségesebb településszerkezet. S ez nemcsak a városok tehermentesítése érdekében fontos! Legalább ilyen szá­ mottevő, hogy a jó közérzet, s a helybenmaradás eredményeként tetemes „hozadékhoz” jut a népgazdaság. Ne részletezzük most a kistelepülések zöldség- és gyümölcsellátásában betöl­ tött kiemelkedő szerepét, de hadd je­ gyezzünk meg egyetlen apróságot: a helybenmaradó megtermeszti a magá­ ét, a városba költöző pedig veszi a kosarát, megy a piacra. Vevőként kér — a megtermesztett kevesebből. Még a piac puszta „tehermentesítése” is — hát még a fölösleg értékesítése! — a népességmegtartás, az arányo­ sabb településfejlesztés mellett szól. Akárcsak sok más. Rossz rágondolni, mi lenne, ha a rossz közérzet, a kül­ világtól való elzárás, a gyerekek jö­ vőjének féltése, a kritikán aluli alap­ ellátás „eredményeként” a kistenyésztők zöme is indulna a városba. Bármi­ lyen hihetetlen is, hozzáértő közgaz­ dászok mutatták ki: ha a háztáji és kisegítő gazdaságokból származó állat­ tal nem számolhatna a népgazdaság, a hasonló mennyiség elhelyezését meg­ teremtő állami beruházásokra egy egész tervciklus pénzösszege sem len­ ne elegendő. E kurta cikkben természetszerűleg minden összefüggés nem világítható meg, az önkényes példák azonban bi­ zonyára érzékeltetik: éppen időszerű a településfejlesztési koncepció felül­ vizsgálata. Mi több: talán a tizedik év­ fordulót sem kellett volna megvárni, és akkor kevesebb lett volna a vál­ tozás ára is. Ami persze a tempót ille­ ti, az most sem valami nagy. Az or­ szággyűlés legutóbbi ülésének kapcsán is felpanaszolták, hogy kevés még a kézzelfogható bizonyíték a falvaknak juttatandó ,„több”-re. Somogy megyé­ ről meg azt olvasom: „Ebben az ötéves tervben a községek fejlesztésére a köz­ ponti pénzalapok 18,1 százalékát szán­ ják, az előző 12,5 százalékával szem­ ben”. S mi erre a reagálás? Keserű Ernő idéz egy országgyűlési képvise­ lőt: „Ez a szétosztás még mindig nem egészséges mértékű, kevés ahhoz, hogy elindítsa a szükséges megújulást a falvak százaiban”. Kétkedésért azon­ ban nem kell messzire menni. Nógrá­ di községek tanácselnöke néz rám: „Nem valami nagyon tapasztaljuk, hogy többet kapnánk!” Itt van tehát egy jó lehetőség, élni kell vele; gyakorlati tettekkel kell iga­ zolni a reményeket! S akkor talán mi­ hamarabb valóság lesz, amit M. Szabó Gyula egy jegyzetének címében fogal­ mazott meg: „Falvakban élni”. Élni és nem lakni — a kettő között ki­ mondhatatlanul nagy a különbség. Az utóbbi ugyanis nekem kissé át­ meneti jelleget sugall. Ideiglenesnek érzem. Kelemen Gábor �tak. Bizonyára hozzájárult ehhez a személyzet és a vezetők gya­ kori cseréje is. — Érdemes összevetni a korábbiakat a mai tapasztalatokkal — jegyzi meg Szelcsik Pál, az ÁFÉSZ elnöke. A Vásárlók könyve lapjainak másodpéldányait sorakoztatja fel bizonyítékként. Szin­ te kizárólag dicsérettől hemzsegnek; pompásan érezte magát Szé­ csényben a budapesti természetjárók csoportja, a bagi nyugdíjas házaspár, s a többiek. Vajon miként érzik magukat Szécsényben a szécsényiek? * Három éve költöztek D.-ék a Magyar utca egyik négyemele­ tes tömbjébe. Ízlésesen rendezték be a lakást, az előszobafalat mutatják: saját ötlet, saját kivitelezés, az erkélyen gyalulta a férfi, pirosra mázolták a deszkákat, csavarokkal erősítettek rá tükröt, fogasokat. Megvásárolni egyébként sem tudták volna hol. — A Skálával nagyot javult az ellátás, itt a lakótelepen ké­ nyelmes az élet — ejt el egy mondatot a szűkszavú feleség. Szem­ közt a tavaly átadott tizenkét tantermes általános iskola — a nagyobb gyerek ősszel oda jár majd. Az ablakok porosan csillog­ nak, a nyári szünetet a játszótér pezsgő élete is mutatja. D. az ELZETT helyi gyáregységében dolgozik. Korábban a megyeszékhelyre járt, de mivel itt is megkapta ugyanazt a pénzt, három éve állást változtatott. — Az utazással rengeteg idő ment pocsékba. A családdal alig lehettem együtt, a gyerekeknek pedig hiányzik az apa... — magyarázza a családfő, miért az ELZETT-et választotta. A nagyszobában kényelmes heverők, műbőr fotelek, a nem­ rég cserélt televízió, a szekrénysor polcain állandó díszként né­ hány könyv, csiszolt falú pohárkészletek, törékeny porcelánfigu­ rák társaságában. — A tévé az egyetlen szórakozásunk, időnként édesapámékhoz megyünk el — mondja a nő, aki gyermekgondozási szabad­ ságát tölti. Nem unatkozik. Az erkélyen kiteregetett pelenkák, a patyolattiszta lakás elárulja, mivel tölti a délelőttöket. A szomszédokkal a kapcsolat a köszönőviszonyt alig haladja meg. Jöttek ide lakni Nógrádszakálból, Varsányból, Endrefalváról, s a családi házhoz, kerthez szokott ember nehezen viseli az emeletes világot. — Kocsira gyűjtünk! A pénz lassan csordogál, hiányzik az asszony keresete. Most vettünk bérbe egy darabka földet a falu szélén, azzal pótolgatjuk a háztartást, a friss levegő sem árt. Néz­ ze meg a gyereket! — mutat D. a kétéves kislányra, akinek cso­ koládébarna arcából kivillannak apró, fehér fogai. Szécsény lehetőségei alkalmasak a lendületes fejlődéshez. Szellős a nagyközség, megmaradt műemléképületei sajátos han­ gulatot árasztanak, s úgy tűnik, a járási székhely szerepköre megszűnését nem sajnálják. Az átmenő forgalom ugyanolyan, mint előtte. S megmaradt a szécsényi vásár is, amely országos esemény: Varsányból, Rimócról a hónap első hétfőjén már haj­ nalban hajtják a jószágokat, a kirakodók előző este verik a sát­ rak csővázát, s szálloda, panzió híján a személygépkocsiban töl­ tik az éjszakát. A vásárban reggel ezrek forognak. Színes kavalkád, alkalmi bóvliárukkal. Narancssárga és püspöklila kötött pulóverek, farmernadrágok és -öltönyök min­ den méretben. — Mama, ezt nézze! — tolja egy öregasszony orra elé por­ tékáját a köpcös árus. Az azonban mással van elfoglalva. A sá­ torsor végén cigányasszonyok perlekednek. Az egyik elkapja egy arra sétáló középkorú férfi kezét: — Drágaságom, megmondom a tenyeredből a jövőt! — Hasztalan a próbálkozás. Hiszen, ha ilyen egyszerűen menne Szécsény jövőjéről is a képalkotás. Nem kell hozzá kártya sem: a nagyközség hosszú életre számíthat, és sok gonddal kell megküzdenie. Félúton a két város, Balassagyarmat és Salgótarján között egyre inkább köte­ lező megállónak számít. * Nógrád megye nyugati csücskében, Rútságon ellenkező a helyzet. Járási székhely, nagyközség, de mintha a megyei pén­ zekből ide kevesebb jutott volna. Itt is a többszintes családi há­ zak uralkodnak, tucatnyi telepszerű lakótömb jelent fejleszthető magot. Társközségei — Tolmács és Bánk — a két véglet. Bánk, a vízi falu, tópartján hétvégi házak százai, a rétságiak is szívesen töltik itt idejüket. Motel, víziszínpad, tájház — útikönyvekben néhány sor. Rétságról kevesebb kívánkozik a turistákat eligazí­ tó lapokra. Tolmács pedig maga a csend. A nyár elején a televízió riportfilmet forgatott a nagyköz­ ségben. A főszereplő a víz volt. Az ihatatlan, a vezetéket evő víz. A tanácsiak válasza: — Ha majd a Nyugat-nógrádi Regioná­ lis Vízmű elkészül, pont kerül az ivóvízgondokra Rétságon is... Addig a boltokban nagy tételekben fogy a kristályvíz és a sör. Utóbbi főként a nemrég nyílt, szemre is tetszetős sörözőben, ahol olyan a zsúfoltság, mint a futballrangadón. — Máshová nemigen mehetünk. Sivár kis falu a miénk — mondja H. Tamás, a helyi építőipari társulás vízvezeték-szerelő­ je. Fiatalember, alig túl a húszon, közelebbi tervei között nem szerepel a családalapítás. — Lakás kellene előbb! — sóhajt. — Kiutalást aligha nyom­ nak a kezembe a tanácson, ahhoz meg lusta vagyok, hogy telket nézzek, alapárkot ássak, családi házat emeljek... A magánerőből való otthonteremtés egyébként mind a há­ rom nagyközségben fő napirend. A tanácsok telekkiosztási váz­ rajzokat rendelnek a földhivataloktól, pénzt terveznek a leg­ szükségesebb közművekre, minimálisan burkolt utakra. Ez az­ zal jár együtt, hogy a telkek használati díja a korábbinak több­ szörösére emelkedik. — Az épít, akinek pénze van! — kommentálja az egyik ta­ nácstag. A tapasztalat más. Az vág neki a családi ház építésének, aki­ nek kevés a tőkéje, számol a családtagokkal, munkatársakkal, C-menetlevéllel, kedvezményes anyagokkal, OTP-hitellel. �Mi ez a szint? Gyakran a pontos meghatározás is hiányzik. Nem pótolja ezt önmagában sem középtávú fejlesztési terv, sem a baráti, nem hivatalos összejövetelek közepette szőtt ábrándok. A nagyközségiek véleményéből kitűnik, hogy a kulcskérdés a helyi ipar. Ereje sokszorozhatja a települések gyarapítására biztosított erőket, lendítője lehet a falvak képe formálásának. Mert a legnagyobb jóindulat mellett is falvakról van még szó. Tömött és alkalmanként hiányzó gyermeklétesítményekkel, az igényekhez mérten lassan csordogáló fejlesztési forrásokkal, fel­ újításra, vagy korszerűsítésre váró utakkal, régóta kívánt köz­ művekkel, jogos lakásigénylőkkel. Az elmúlt évtizedek nagyközségépítésének eredményei azon­ ban tagadhatatlanok. Korabeli merész jóslatokat is túlszárnyalt a változás. Természetes, hogy a településfejlesztés üteme nem le­ het erőltetett: gátat szabnak, befolyásolják az ország lehetőségei. A jövő biztosítéka a szándék, s az a figyelem, amely a három nagyközségre irányul. Minden bizonnyal a két város árnyéká­ ban is arányosan részesülnek e települések a fejlesztésre for­ dítható összegekből. Az alapokat felemelték, van mire építeni... M. Szabó Gyula Városkörnyéken V.-éknek egycsapásra ment. Szolgálati lakást kaptak. A fe­ leség óvónő. — Sok a gyerek nálunk is. Zsúfolt az óvodánk, nem szép azt mondani, de télen alkalmanként örülünk, ha néhány gyerek meg­ hűlés miatt otthon marad. A többi kényelmesebben elfér... Nekik még nincs gyerekük, pedig öt éve házasok. — Szeretnénk elébb élni keveset. Utazni, menni, szórakozni, miként a pénztárcánk engedi. Bejártuk már Ausztriát, Olaszor­ szágot, Jugoszláviát. A legtöbb magyar városban is megfordul­ tunk. Igaz, takarékbetétünk csak kora ősztől nyár elejéig van. Igyekszünk spórolni. Gyerek? Talán majd jövőre — mosolyodik el zavarában a fiatalasszony, s a gőzölgő kávéból néhány csepp az asztalra kerül. Rongyért szalad, letörli, — Esténként egyedül vagyunk. Néha nagyokat kószálunk. Korábban össze-összejöttünk a kollégákkal, de abbamaradtak a közös, s olykor fárasztó programok. Elég, ha látjuk egymást nap­ közben. Alkalmanként bekukkantunk a művelődési házba, de tényleg nagyon ritkán, kevés a vonzó program — folytatja. Rétság újabban ipari üzemeivel is magára hívja a figyelmet. Néhány gyáregység, ipari szövetkezet visszaszippantott valamit ab­ ból a munkaerőből, amely reggelente Vácra, Budapestre indult. Ahhoz egyelőre erőtlen a település, hogy eltartsa saját lakóit, s megélhetési lehetőséget kínáljon a vonzáskörzetnek is. Mint köz­ igazgatási központ pedig nem valami csábító. * Három nagyközség — többnyire azonos vonásokkal, s alap­ jaiban eltérő nehézségekkel. A kiindulópont: betölteni egy-egy körzet differenciált ellátásának szerepét, biztos jövőt nyújtani az itt élőknek. A statisztikák sok mindenre felhívják a figyelmet, főként a temérdek tennivalóra, amelyek nélkülözhetetlenek, ha Pásztó, Szécsény és Rétság a fejlődés következő szintjét célozza. Frissen bitumenezett kocsiút húzódik a falu közepén. Bal oldalt daliás ház; „Üjgazdagné” csörögve zárja be az ajtót, s bo­ gyösen lépked le a betongrádicson. Vele szemközt, az út másik oldalán helyi népviseletbe öltözött hatvanéves „menyecske” ereszti a vizet. Nyomós csapból virágmintásra zománcozott vö­ dörbe. Autó dudál! Félrehúzódok. Vajszínű Skoda söpör el mellettem, fölfénylik teteje a napsütéstől. Kifut a házak közül, az erdőben tűnik el. Alkalmasint a közeli városba tart. * Kétezerkétszáz lelkes falu Kazár, légvonalban legföljebb három kilométerre a megyeszékhelytől. Bízvást gondolható, hogy ránehezedik köz- és vasárnapjaira a „városkörnyékiség” néven nevezett állapot minden nyűgje, kolonca. Négyszáz fős könnyűipari üzem (varroda) és egy majdnem háromszáz fős tsz kínál helybeli munkaalkalmat. Ezzel fontos szerepet töltenek be egy viszonylag újsütetű faktor, a „népes­ ségmegtartó képesség” fejlesztésében. Ami kiváltképp a mos­ tani középtávú terv szakaszában kerül a figyelem középpontjá­ ba. A megye és a járás illetékesei mind masszívabbá próbálják tömöríteni a gátat a városba való áramlás előtt. Mert a beköl­ tözéseknek mérhetetlen „anyagi vonzata” van, s egyéb bonyo­ dalmakkal is jár. A falu neve a viszonylag jó népességmegtartó községek lajst­ romára írható fel. Idén senki nem kérte lakcímváltozásának bejegyzését a tanácson elköltözés miatt. Helyi építési engedélyt viszont tizenhármat adtak ki a tanácsi vezetők. Így most össze­ sen huszonhat új ház falait húzzák föl a faluban, annyit, mint 1965. és 1968. között összesen. Persze elő lehet keresni másféle adatokat is. A községben száz lakásra háromszázhét ember ju­ tott a legutóbbi fölméréskor. (A megyében kétszáznyolcvanegy, az országban kétszáznyolcvannégy fős átlagról beszél a statisz­ tika. Ugyanakkor száz lakásra az országban százhat, a megyé­ ben száztíz, a faluban viszont csak kilencvennyolc família ju- �tott. Tehát ha háromfős családokat veszünk alapul: tizenöt; ha négyfős háznéppel számolunk: tizenegy lakás üres __ leg­ alábbis állandó lakó nélküli — a településen). * — Régebben, aki beköltözött a városba, munkaerőként el­ veszett. Most már nem ez a jellemző. Magas, karcsú asszony a gyáregység vezetője; fehér köpe­ nye alatt talpig feketében. — A beköltözéshez elsősorban sok pénz kell. Ez adja meg a választási lehetőséget arra, hogy menjenek vagy maradjanak. Elég pénze csak annak van, akit a szülei támogatnak. Ehhez az kell még, hogy a férj Nagybátonyban vagy Salgótarjánban dol­ gozzon, ő már odahúz. Tizennégy éve építették fel a faluszéli kis üzemet, amelyért a karcsú, őszülő asszony felelős. Melegítőöltönyöket szabnak, gé­ pelnek benne a varrónők. Csaknem százan mindig gyesen vannak, vagy betegek. A dolgozó háromszáz főnek körülbelül a fele helybeli, a többiek húsz kilométer sugarú „vonzáskörzetből” buszoznak be naponta. Újabban a „vonzáskörzetbe” tartozik ma­ ga a megyeszékhely is. Onnan reggelente öt nő jár be — ponto­ sabban: vissza — dolgozni, régi, megszokott munkahelyére. — Úgy látom én, hogy akik beköltöztek, nem nagyon talál­ ják a helyüket odabenn. Vissza-visszakacsintgatnak. V.-né pél­ dául több mint két éve bement, de majdnem mindegyik hét vé­ gét itt töltik a szülőknél. Nemrég meghalt egy öregember, a háza megüresedett. Ügy hallottam, V.-ék érdeklődtek utána... De ezt csak hallottam innen-onnan! Lehet, hogy nem így van. Hosszú tárgyalóasztalnál ülünk szemben egymással. Az üzem vezetője egyik kezével rákönyököl a fényezett deszkalap­ ra, másikkal élénken gesztikulálva szemlélteti bizonytalanságát. — Vagy ott van B.-né. Idén költöztek be a városba. Las­ san egy fél éve ott élnek, de az itteni házukat még nem adták el. Hét végeken ők is visszajárnak. B.-né állítólag azt mondta, meggondolják még, hogy végleg beköltözzenek-e. — Mi az előnye annak, hogy itt maradnak? — A megszokás. Meg aztán itt hozzájutnak a kiegészítés­ hez zöldségből, gyümölcsből, baromfiból. Ezekkel szeretnek is foglalkozni munka után. A fehérköpenyes asszony hangja itt bizalmasabbra vált, közelebb hajol. — És az az igazság, hogy a férjeket, főleg a fizikaiakat a napi munka után a falu . . . szóval, jobb irányba tereli. — Mert a „bűnös város” . . .? Összehúzza szemét, széttárja tenyerét. Mindezt önkényesen „igenlő” válasznak könyvelem el. Lapozok egyet a noteszomban, az üres lapra fektetem a tollat, s az üzemvezetőre nézek. — Ön hol lakik? Hirtelen hátradől a széken, s fejcsóválás közepette kettőt is legyint. — Ó, az én helyzetem nem illik ide . . . az egészen más. Érzem — látván a fekete ruhát —, hogy a további faggató­ zás friss hegeket szaggatna föl. * — Csak napi egy órát buszozok, ezt könnyen elviselem. Fönt lakunk a Platón, ha onnan például a TIGÁZ-hoz járnék le, akkor se sokkal hamarabb tenném meg az utat, mert a busz­ megállóban a helyijáratokról is át kell szállni. E kerek válasz hallatán örömmel konstatálom, hogy V.-né végre-valahára elfelejtette, hogy most „nyilatkozik”. Piknikus al­ katú, mosolygós fiatalasszony. Bennszülött a faluban. Két és fél éve költözködtek el a szüleik vásárolta öröklakásba. Egy ak­ kor bölcsődés korú gyereket vittek magukkal, csemetéjüknek rögtön helyet is találtak. Így V.-né szinte megszakítás nélkül folytatta munkáját — a bérszámfejtést — faluja üzemében. — Bent a városban nem is igen találna ilyen munkalehető­ séget. — De igen. Volna bent is ilyen lehetőségem. De nem aka­ rok innen elmenni, mert ezt megszoktam. Jók a kollégák, szeret­ nek. Ha sok a munka, megosztjuk egymást közt . . . Gondolkodik; szótlanul várom, hogy túllépje a sztereotí­ piákat. De az én türelmem fogy el hamarabb. — Mondják, hogy egy itteni ház után érdeklődtek. Meglepődik „fölkészültségemen”. — A férjem kívánkozik vissza, Ő is itt született. Hiányzik neki a kinti munka, de főleg a garázs, a műhely. Ő autószerelő a bányánál. — Ezért járnak haza hétvégeken? — Nemcsak ezért. Szünetet tart, mintha azon meditálna, elmondja-e. Én tü­ relmesen várok, közben kézbe veszem és tüzetesen megvizsgá­ lom a „Váci Kötöttárugyár” föliratú reklámhamutartót. — Ott még a szomszédok sem olyanok, mint itt . . . Csak bezárják az ajtót, és megszűnt nekik minden. Lehet, hogy azért, mert idősebbek? . . . mert nyugdíjasok? . . . Vagy mert mink később költöztünk be a házba? ... Itt a faluban az em­ ber csak kiállt a kapuba, és mindjárt akadt beszédpartner. — A gyerek hogy bírja? — Neki vannak barátai a Platón. Ha kimegy, mindjárt a többiek között látom. De most, a nyári szünetben már több mint egy hónapja itt lakik mamánál. Jól érzi magát itt is, haza se akar jönni. — És maguk, hogy viselik el a szabad időt ott bent, az „ide­ gen” városban? Egy pillanatra összecsomózza homlokán a bőrt, mintha za­ varná a kissé sajnálkozó kérdés. Ő nem panaszra termett. — Gyakran el szoktunk menni táncolni a Salgóba. Meg diszkókba. Diszkót itt a faluban is szoktam szervezni. A kultúr­ ház évekig zárva volt, de most másfél éve megnyílt. A mi gyár­ egységünk a gazdája, így szállhatok be én is mindenbe. Újra megalakult a tánccsoport is, szóval most van élet megint. * — Én nagyon jól érzem magam bent a városban. Lehet, hogy csak az első hónapok öröme ez, de most nagyon elégedett vagyok. Ajánlom is mindenkinek: aki teheti, költözzön be. �— Csak kollégistaként laktam négy évig a városban. Érett­ ségi után nem sokkal a szüleim beköltözködtek, én itt kint ma­ radtam. Aztán hamar férjhez is mentem. Soha nem vonzott a kőrengeteg. Kertes házunk volt mindig, kert nélkül nem tudnék megmaradni. Szeretem a falusi embereket is. Itt csupa falusival dolgozom együtt, könnyen szót értünk. A varrodavezető a gyáregység második „legnagyobb” em­ bere. Az idézőjel itt mindenképp helyén van, mert a megálla­ podott korú asszony nem termetes. Élénken mozog, feje is friss: hamar egy kiselőadást kanyarít szakdolgozatáról, amelyet egy egyéves tanfolyam végén írt, s benne a minőségi bérezés helyi bevezetésének bajait boncolgatta. Könnyedén vált témát: a fa­ luról mindig szívesen beszél. — Itt sokkal szabadabbnak érzi magát az ember. Nálunk is szó volt ugyan róla, hogy beköltözünk, de szerencsére a férjem­ nek nem tetszett a lakás. „Babalakás”, azt mondta. A bátyámék két éve beköltöztek Novákról. Először tetszett nekik a meleg víz. De most már bezártalak érzik magukat. Ki akarnak költöz­ ni, itt is jártak, hogy házat nézzenek. Hátratett kézzel áll íróasztala mögött. Néha az az érzésem, hogy nekem is illene fölállnom. — Soha nem irigyelte azokat, akik innen bejárnak az össz­ komfortos lakásukba? — Inkább ők irigyeltek engem. Olyankor jajgatnak, ha nincs víz. Vagy: múltkor a T. Mari jajgatott, hogy mit fog most ő enni, mit ad a gyerekének, ha nem lesz gáz. Egyébként, ha akarok, én is bemegyek. Óránként jár a busz. Aki nem a vá­ rosközpontban lakik, az sincs sokkal nagyobb előnyben, folyton panaszkodnak a helyijáratra. * B-né, a varrónő határozottan és láthatólag őszintén beszél. Februárban a férje révén öröklakást kaptak a bányavállalattól. Szoba-konyhás házikójukban a nagyobbik fiukat tizenhat esz­ tendeig, a kisebbiket hét évig nevelték. Most egy háromszobás, összkomfortos otthonban élhetnek. Érthető, hogy boldognak ér­ zi magát a karcsú, barna asszony. — Korábban el se tudtam volna képzelni ekkora kényel­ met. Főzök, mosok most is, mint régebben. Csak sokkal könynyebben, és sokkal hamarabb végzek. Már a tévéhez is oda tu­ dok ülni. Ez már „túl idillikus” kép, megpróbálom valósabbra igazítani. — De most már nincs zöldség a kertből, csirke, disznó az ólból! — A zöldséghez kellett mag, az állathoz kellett élelem — és a rengeteg munka. Úgyhogy nem volt nyereséges. Most szinte ugyanannyiból kijövünk, kevesebb fáradsággal. Karba tett kézzel, a székén hátradőlve válaszol. Eszembe ötlik a gyáregységvezető értesülése a „fizikai” férjek életmód­ váltásáról. B-né élete párja „fizikai” a javából: vájár. — Az urának hiányzik az udvar? — Most neki is sokkal jobb. Hazajön a munkából, lepihen, olvasgat, tévézik. Még sétálni is eljárunk a Sebaj-telep melletti tóhoz. Persze, lehet, hogy egy idő múlva hiányozni fog neki. Ezért nem adtuk el még az itteni házat. Néha vasárnaponként ki is jövünk, dolgozgatunk. Most is be van vetve a kert. Eufória ide, eufória oda, a köldökzsinórt még ők se vágták el a falu és maguk közt. Biztos, ami biztos. — Hiányoznak-e a jó ismerősök, barátok? — Sok jó ismerősünk van, akik innen, vagy a környékről költöztek be szintén. El is járunk egymáshoz, viszünk egy üveg bort, azt elszopogatjuk. A szomszédok is helyesek. Mind fiata­ lok laknak mellettünk. — Mindig falusi gyerek voltam, az a kis állat mindig hi­ ányzott. Erdőszélen laktam, megszerettem a friss levegőt. Most is oda építkezek, apám háza mellé. A huszonkilenc éves sofőr nyolcévi városban lakás után szánta el magát arra, hogy házat épít szülőfalujában. 1973-ban feleségével és kislányával költözött a negyvenhat négyzetméte­ res, egyszobás szövetkezeti lakásba. Azóta született még egy kis­ lány, s az „odu” — ahogy ő mondja — kicsi lett. — Az új házban majd mind a két gyerek szabadon mozog­ hat... — És mit szól a dologhoz a neje? Az ösztövér, fölnyírt hajú fiatalember szenvedő képet vág. — Hát nehéz volt neki, de most már beletörődik. Ahol most lakunk oda közel az üzlet, az „Éva” Áruház. Csak kilép oszt mindent megkap. Meg a ruhagyárban dolgozik, azt se akarja otthagyni. — Pedig van a faluban is egy varroda, ahol dolgozhatna. Tud róla? — Hát hogyne tudna? Ott dolgozott, ott ismerkedtünk meg. De oda nem akar visszamenni. — Épp azért, mert ott dolgozott? — Hát . . . Újabb szenvedő ábrázat, felvont váll. — Nem gondolja, hogy egy kicsit önző? Hogy a neje nem akar megint falusi lenni, maga mégis odaerőlteti? Bár óvatos, szelíd hangon kérdeztem, így is zokon veszi. Rám néz, mintha tőlem várná a választ is. Végül kiböki: — Rájön ő is majd, hogy a gyereknek szabadabb a moz­ gás .. . Legyint, s elnéz messzire. — Mikor lesz kész az a ház? — Jövő szeptemberre állapodtunk meg, de most is áll a munka, mert valami nincs a kőművesnek. Így nem lesz készen akkorra. — Mennyibe kerül? — Ötszázhúszezerre jött ki a költségvetés. De csak úgy, hogy mindenki segít: apám, bátyám, sógorom. Megéri, mert az �a lényeg, hogy csak tömbház ne legyen. Nem bírom, ha a ház­ ból nem az udvarra lépek ki. Ott lesz a jó levegő! Tenyésztem az állatot is. Ezt szeretem, meg haszon is van belőle. * — Idén alakítottunk ki hat háztelket. Ezekből már csak kettő van szabad, a többit megvették. A legtöbben olyanok vesz­ nek telket, akik itt laktak, s most visszajönnek. De akad tős­ gyökeres városi is a vásárlók közt, egy tervező. Igaz, neki a fe­ lesége idevalósi. (Ezt a tervezőt fölhívtam telefonon, „Őt most hiába keresi — közölte a főnöke —, egy hónapig a francia Riviérán van.”) A tanácselnök mély fotelbe nyomott, ő maga egy magasabb rekamiéra telepedett, s onnan fürkész. Tényleg újságíró ez, vagy szélhámos? — kérdezi a tekintete. De azért minden kérdésre barátságosan válaszol, még adatokat is kerestet, ha szükséges. A faluban nyolcszázötven fő az aktív dolgozó, négyszáztíz az „inaktív”. Kétszázharmincan a mezőgazdaságban, a többiek az iparban keresik a kenyeret. A faluba bejárnak kétszázhuszan, a faluból eljárnak majdnem négyszázan; közülük kétszázhar­ mincan a megyeszékhelyre utazgatnak be naponta. Helyi munkalehetőség főleg a nőknek kínálkozik. A faluhoz közel egy címkegyártó üzem szuperál, abban is javarészt nők dolgoznak. Gyerekük, ha van, addig az óvodában tölti az időt. Tíz óvodai helyre nem egészen tizenegy emberpalánta jut a fa­ luban — ez a megyei és az országos átlagtól lényegesen jobb arány. Áldoz rá a helyi könnyűipari üzem máshol székelő köz­ pontja is: az ötödik ötéves terv ideje alatt ötszáznyolcvanezer forintot adtak a tanácsnak óvodafejlesztésre. Azon ritka közsé­ gek közé tartozik a most vizsgált falu, amelyeknek hosszú időre megvan az iskolája, kultúrháza, orvosi rendelője. Ezek közül a gyermekintézményeket kell bővíteni a leghamarabb, a VÁTIkészítette prognózis szerint 1995-ben. A mostani középtávú ter­ vükbe csak útépítéseket vettek bele a felelősök. — Most, a gazdasági nehézségeink idején hogyan lehet ennyi építkezés, mint amennyi maguknál van? — Az OTP jó feltételekkel ad kölcsönt az építkezésekre. Ezenkívül nálunk olcsó a telek: húsz forint négyzetmétere. Így tizenhatezer forintért már hozzájuthat mindenki olyan házterü­ lethez, amilyet Terenyén csak negyvenezer forintért kap meg, a megyeszékhelyről nem is beszélve. Számít az is, hogy közel a fa, a sóder, amit az erdészettől olcsóbban is kapnak. — Miért mérik olcsón a telket? — Szeretnénk, ha itt ragadnának meg a fiatalok. Ők a köz­ életbe jobban bevonhatók, és többet tudnak tenni a faluért, mint az öregek. Bár lakóhelyszeretet inkább az öregeknél lelhető fel. El-elhangzik egy-egy társadalmi munkán, hogy: „én jöttem a fiam helyett, ő kirándulni ment a családdal”. Érthető: nekik nem volt olyan lehetőségük annak idején a beköltözésre, mint a gyereküknek. — Sok beköltözött „gyerek” mégis visszajön. Lehet, hogy reklámozzák is a falut? A tanácselnök érzi a „provokáció” tréfaízét. Elnéz a fejem mellett, úgy válaszol. — Én szerintem annál jobb propaganda, hogy víz, villany, út, olcsó telek — nincs. * Déli nap perzseli a falu utcáit, alig néhányan lézengenek csak a házak előtt. A tanácshoz közeli kocsma rácsos ajtaján ormótlan lakat. De a zajokból kihallani: bent megkezdődött az italmérés. Hátulról, az udvar felől lépek be a csapszékbe. Nagy terem, nem látszik rajta, hogy a faluban száz lakosra ti­ zenkilenc négyzetméter vendéglátó-terület jut csupán, azaz majd­ nem hét négyzetméterrel kevesebb, mint a megyei, vagy az or­ szágos átlag. Nyolc-tíz ember ül az asztaloknál, előttük sör, pá­ linka. A pult előtt köpcös, barna ember szellemeskedik: „A csí­ kig töltsd, Bandikám, nemcsak repedés az ott!” Nekem is levé­ konyított habú, hideg sört nyújt át a csapos, közben jól megnéz magának. Nehézkesen számolja ki a visszajáró filléreket. A kocsmától nem messze, drótkerítéssel körbehúzva a teme­ tő. Gondozott sírhantok a legtöbbön kisebb-nagyobb faragott sír­ kő. „Tőzsér” a leggyakoribb név a fölvésettek között. Fülledt csönd nehezedik a posta környékére. Bent a nagy üvegtábla mögött ül, s a vele szemközti ablakon kifelé mered a kövérkés hivatalnoknő. Megkoccantom az üvegtáblát. Kicsit han­ gosra sikerül, az asszonyka felém kapja kerekded arcát, s akko­ ra szemeket mereszt, mintha pisztolyt fognék rá. De a hangja öblös, magabiztos: „Tessék”. Egy helyi képeslapot kérek tőle, sajnos nincs. „Nem is szokott lenni?” Barátságosan felel: „Volt vagy tíz éve, aranyom, de azóta nincsen”. Már-már romos, nagy épület mellett lépek el. „ALLAMI” van kirakva a homlokán fémből öntött, fekete betűkkel. Alatta a leszedett betűk helye látszik: ÁLTALÁNOS ISKOLA. Körbe­ nőtte a gaz is a levert falú hodályt. („Most pingpongasztal van benne, és a község fiataljai azon szoktak pingpongozni” — hal­ lottam a tanácson.) Eredeti szerepét már rég nem tölti be, nincs is rá szükség. Az új iskolában huszonkét „és fél” gyerek jut egy tanteremre, ez a létszám az országos átlag kétharmada. A VÁTI szerint csak 1995-ben lesz szükség újabb négy tanteremre. Zsebkendőnyi önkiszolgáló boltba lépek be. Ezen az üzle­ tecskén bizony meglátszik, hogy a faluban száz lakosra húsz négyzetméter eladótér jut, fele a megyei átlagnak. („Csak az alapellátást kell biztosítani — mondták a járási hivatalban. — Az a tapasztalat, hogy az asszonyok szatyrokkal utaznak a buszon, innen a városból viszik haza, ha valami nagyobb do­ log kell”.) Én rágógumit keresek a polcokon, nem találok. Kér­ dem az eladót. A testes nő frissen kiperdül a kassza mögül, s mutatja: van. Igaz, csak egyféle. A bolt előtt egy ősz apókától tudakolom, merre menjek a tsz-irodába. Kis ösvényt mutat egy kerítés mellett, ama köze­ lebb. „Kutya van arra?” Legyint: „Eridjen csak nyugodtan”. * A titkárnői iroda egyik foteljában kényelmesen elterpesz­ kedve hörpöli kávéját a fiatal sofőr. Ide nősült, a szomszéd fa­ luból költözött át az apósáékhoz. Nem is kérdezem tőle, úgy mondja: — Itt lakok a Sztálin úton. — Tessék? — Sztálin utca ötvenhat. S gyakorlottan belefog kedvenc adomájának elmesélésébe. — Egyszer ez mentett meg a rendőröktől. Nem égett az egyik féklámpám. Bírságra nem volt pénzem, erre a tag fel akart írni. Diktálom a címet, visszakérdez. Megismétlem, erre odahívja a társát. „Hallgasd már, hol lakik. Nem elég, hogy Sztálin út, még ötvenhat is!” Erre a másik azt mondja: „Írjál neki egy KRESZ-figyelmeztetést”. Ezzel megúsztam. De külön­ ben van itt Rákosi utca is. Bár az utcanevek talán jellemzőek lehetnek egy falura, in­ kább a „városkörnyékiségről” faggatom a könnyűszavú fiút. — Ahhoz túl közel van a város, hogy itt jó kulturálódási lehetőségek legyenek. Esténként egyedül a „Hatcsecsbe” lehet menni. Három jó nő volt ott korábban a pincér, akkor maradt rajta ez a név. Most már régóta férfiak dolgoznak benne, mert aki oda belép, számíthat rá, hogy söröskorsóval fejbe verik. Jobbik esetben csak lehányják. Ha bált rendeznek, a verekedés napirenden van. Jobb érzésű emberek inkább bejárnak a város­ ba szórakozni. Hamisnak érzem ezt a péhovardi képet. — De hát vannak olyanok is, akik bent laknak és ide jár­ nak vissza!? A fiú hajthatatlan. — De csak a répáért, zöldségért, húsért, amit a szüleik így adnak nekik! * — Kevés az eredetileg földműves foglalkozású ember, ezért a tsz-nék korábban nem volt vonzóereje. Húsz évig kínlódó, ve­ getáló gazdaság volt. �Szekrénybe beépített hűtőszekrényből veszi elő a kólát a férfikorának javában lévő elnök. Ő maga nem iszik (mert vezet?), csak nekem tölt. — Hat éve jöttem ide, és a mostani első fél év az, amikor végre elértünk egy komolyabb sikert, és az emberek érdeklődé­ sét is növeltük a tsz iránt. Főleg „műszakiak” hiányoztak: laka­ tos, sofőr. Idén enyhítettük a hiányt. Korábban egy másik tsz-ben elnökölt. Ide azért hívták (?), hogy „stabilizálja” a gazdaságot. Beszédes adatokat sorol. Hat éve tizenötmillió forint termelési értéket állítottak elő húsz füg­ getlenített vezetővel. Most negyvenmilliós terv végrehajtásán dolgoznak, a függetlenített vezetők száma tíz. Bátor ember le­ het, mert megszüntette többek között a függetlenített párttikári státuszt is. „Ez nem volt nehéz — rázza a fejét. — Mindenki belátta, hogy negyven párttagnak erre nincs szüksége”. Ő maga is a faluban lakik, tehát „városkörnyéki”. — Nekem szerencsére annyi az elfoglaltságom, hogy nincs időm nem elviselni ezt az állapotot. Ha kilenc-tíz óra hosszat arat egy kombájnos, akkor nem árt, ha látja, hogy a vezető a munka kezdetekor is, végékor is ott van, dolgozik. — Semmilyen szórakozásra nem jut ideje? — Ezt otthon, családi körben oldom meg. A falunak tíz év után tavaly nyílt meg újra a mozija. Én ugyan nem voltam ott eddig még, de akik látták, mind azt mondták: élvezhetetlen. Egyébként más értelmiségiek se nagyon mozdulnak ki. Én azt mondom: a munkám miatt. * Lemenőben a nap. Nekivágok a „kertek alatti” útnak, erre — állítólag — közelebb a város. Vigasztalanul gyér a „forga­ lom”, csak egy marhacsordával találom szembe magam. Kitérek előle a biztonság kedvéért. Később egy terepjáró duruzsol el mellettem, tömve nyakkendősökkel. Félúton járhatok, amikor egy Wartburg fékez a sarkamban. Harminc körüli, elzsírosodott fiatalember nyitja ki a hátsó (!) ajtót. — Megboldogult legénykoromban sűrűbben jártam erre — meséli néhány perc múlva. — Bementem; az ÉMÁSZ parkoló­ jában otthagytam a kocsit, aztán nyomás szórakozni. Akárhogy beszittyóztam, itt az erdőn át hazataláltam az autóval. . Félnem nem kellett. Errefelé a rendőr se jár. Regős Molnár Pál Falujárás 1981-ben Beszélgetés Lázár Istvánnal és Szoboszlai Györggyel J. J.: — A régi falu képét sokkal könnyebb lenne megrajzolni, mint a mai, de még inkább a jövendő magyar falu arcát. De azért itt a Valóság szerkesztőségi szzobájában próbálkozzunk meg kö­ rülírni, hogy milyen is lenne a korszerű magyar falu? Lázár: — Urbanizált lenne, de ez alatt nem ér­ tem azt, hogy várossá vált volna, hanem csak azt, hogy egy sereg technikai, vagy úgynevezett infra­ strukturális mutatójában, berendezésében tulaj­ donképpen technikailag igen, de a felhasználást tekintve, tehát azt, amit ezek a berendezések a lakosoknak nyújtanak, nem különbözne a város­ tól, volna már vízvezetéke, a villanyról nem is beszélek, mert az szerencsére már van, csak nem olyan megbízható, mint a városban, legalábbis általában, és volna csatornázása, és volnának seregestől, hogy úgy mondjam, már a méreteken belül, olyan közösségi helyiségei is, amelyek sokszor csak városban vannak meg. Vagy itt sem esetleg. J. J.: — Lázár Istvánnak igen komoly kötődése van, melyik faluhoz is, azt hiszem, valahonnan Borsodból érkezett Budapestre? Lázár: — Nem, én tulajdonképpen kvázi város­ ból érkeztem, mert Sárospatakról és tegyük hoz­ zá, hogy Zemplénből, amely ugyan ma BorsodAbaúj-Zemplénnek a része, de már ezt is degralálásnak tartom, hogy az összevonások emlékét őrző megyenevekből hovatovább lehagyjuk a mellékesnek vélt részeket és egyszerűsítjük, az elölállót említjük csak. Szabolcs-Szatmárnál csak Szabolcsot, Borsod-Abaúj-Zemplénnél csak Borsodot. És most közvetlen a szülőhelyre értve. Sá­ rospatak ősi város, azonban hosszú ideig nagy­ községi rangú, de tulajdonképp városi funkciókat ellátó, kulturálisan, közlekedésileg, kereskedelmi­ leg, hivatalokat is tekintve. Még akkor is, amikor megszűnt járási székhely lenni, többnyire ellátta a városi funkciókat. Csak ehhez a közigazgatási rangja, formális rangja nem volt mag. A falukat viszont a környezetében ismertem meg, a Bod­ rogközben, a Hegyalján, a Hegyközben részben már egészen kisgyerekkoromban, mert apám tan­ felügyelője volt a régi sárospataki járásnak, és bizony engem elkért annak idején a tanítómtól, a gyakorlóiskolából, a tanítóképző gyakorlóis­ kolájából, és magával vitt az iskolalátogatásokra, kicsit szabálytalanul, de ennek megfelelően is­ merem már a Horthy-rendszer iskoláit és apró falvait is. J. J.: — Ön azt mondta, hogy mindenképpen urbanizált lesz a magyar falu, Szoboszlai György hogy van ezzel? �Szoboszlai: Hát nekünk mások a faluemlékeink, mert ml nagy típusú falukkal, vagy más típusú fal­ vakkal kerültünk kapcsolatba. Én úgy fogalmaz­ nám meg — talán élesebben — a kérdést, hogy lesz-e egyáltalán magyar falu? Lázár István azt mondja, hogy ez a magyar falu egy amolyan vá­ rosias település lesz, a jelenlegi demográfiai szer­ kezeti folyamatok azt mutatják, hogy ez a falusi szerkezet az utóbbi 10—15 évben radikálisan átala­ kult. 1970. és 1980. között a falusi népesség közel 8 százaléka elvándorolt. J. J.: — De még mindig majdnem az ország fe­ le, a lakosságnak is az 50 százaléka falun él... Szoboszlai: — ...pontosan 50 százaléka, ezért vetődik fel ez a kérdés az utóbbi időben enynyire élesen, mert megvan az az ellentmondás, hogy a falusi népesség még ott van, a lábával szavaz a viszonyokra. Mert a viszonyok sajnos nem úgy alakulnak, ahogy a falusi településegy­ ségekben kellene, hogy alakuljanak. Ugyanakkor ez az elvándorlás eléggé tendenciaszerű folyamat­ nak látszik. Na most azzal egyet lehet érteni, hogy mondjuk a falunak urbanizáltnak kell len­ nie, de ami azt vonja maga után, hogy a fej­ lesztési, elosztási politikát még radikálisabban meg kell változtatni, mint ahogy azt ma meg akarjuk változtatni . . . Én szeretek számokra hi­ vatkozni, számokban gondolkodni. Az V. ötéves tervben a város-falu településfejlesztési arány 89:11 volt, a VI. ötéves tervezet arányai lemennek 84:16-ra, de bizony az a 16 % sem látszik elégnek ahhoz, hogy a falu népessége magának érezze a falut, és tartósan úgy ítélje meg, hogy be tud vagy be kellene, hogy illeszkedjen a falusi tele­ pülési egységekbe. J. J.: — Tehát úgy folytathatnánk, hogy ne csak a maradék jusson a pénzeszközökből a falura? Lázár: — Hát az eredeti, hosszú időn át érvé­ nyes területfejlesztési elképzelések 100—130 város, megyeszékhely és nem megyeszékhely funkciójú nagyobb város fejlesztésével számoltak, azonban a tervezés dacára, rendkívül erős spontaneitást mu­ tató folyamatok — melyek magyarul azt jelentet­ ték, hogy a fejlesztési eszközökkel részben Bu­ dapest, részben ha nem ő, akkor a megyeszékhe­ lyek rendelkeztek — azt eredményezték, hogy gyakorlatilag az a tizenvalahány megyeszékhely és még egyszer annyi, összesen mintegy 30 város fejlődött igazán. Tehát még a városokon belül is közigazgatásilag száz körül tartunk, és a jelenlegi tervek szerint az ezredfordulóig 200 városrangú te­ lepülésünk lenne, mindennek dacára csak 30 te­ lepülésünk fejlődött igazán dinamikusan. Na most ezt részben azzal szokták indokolni, hogy valójá­ ban a fejlesztés ezeken a koncentrált helyeken gazdaságos. Szerintem ez merőben téves számí­ tásokon alapul! Hogy mondjam? Az egy főre eső és a települések nagyságának megfelelő techni­ kával elkészített infrastruktúra beruházása nem lehet nagyobb kis településeken. Gondoljunk ar­ ra, hogy egy csatornázás egy sűrűn lakott régi városban, vagy annak közvetlen környékén mibe kerül, és mibe kerül majdhogynem szűzvidéken, ahol a régi vezetékeket nem kell átvágni és így tovább, és így tovább. Éppen azért, mert a hal­ mozódó költségek minden bizonnyal a városban a nagyobbak, amikor mi jó néhányan forszírozzuk a falu és a kistelepülések fejlesztését, valójában a vá­ ros érdekét szolgáljuk: a városok sok tekintetben önmaguk fejlesztésébe fulladnak bele. Egyik építke­ zés akadályozza a másikat, egyik közmű lehetetlen­ né teszi a másikat, elképesztő költségeket jelent pél­ dául a felüljárók építése, a metróépítés, amelyet ho­ vatovább már nem csak Miskolcnak, hanem más vidéki városok utópistái is kezdenének követelni és így tovább. Mindezek a normális élet lehetőségét megteremtő fejlesztések igenis falun olcsóbbak. Ha tehát a falvak megtartóképességét tudjuk fokozni, akkor a városi fejlesztési tervek (nem csak a lakásépítés, hanem a közműfejlesz­ tés és egyéb tervek is) csökkennének, és a városok harmonikusabb fejlesztését ezzel tudnánk csak el­ érni, a mai lehetetlen — az igényeket messze el­ maradva követő — munkálkodások helyett. Szoboszlai: — Ehhez azt is hozzá szeretném ten­ ni, hogy a városnövekedés mögött ott van az is, hogy az urbanizációs, civilizációs értékek a váro­ sokban összpontosulnak. Nálunk egy olyan téves elképzelés van, hogy ez sajnos a hivatalos településpolitika rangjára is emelkedett, hogy különbö­ ző intézményeket, úgynevezett központi funkciókat, csak városban lehet vagy kell, vagy érdemes te­ lepíteni. Tehát egy egyetemvárosban tud életké­ pes lenni, Gödöllőnek, miután egyeteme lett, vá­ rosnak kellett lennie. J. J.: — Vagy kórházak például otthont hatnának nagyobb falvakban... talál­ Szoboszlai: — ...Zsámbékon például hosszú időn keresztül, ameddig a szakemberképzés igényei megkövetelték, a Gödöllői Agrártudományi Egye­ tem egyik kihelyezett részlege nagyon jól tudott funkcionálni. Különben egy volt apácazárdában, amelyben azonban még annak idején, még egyhá­ zi kézben, egy nagyszerű tanítóképző működött, egy kicsike faluban, fejlett, az ország egyik leg­ jobban fölszerelt, tanügyi szempontból legjobban felszerelt tanítónőképzője. Szóval, félreér- Elhangzott a Kossuth Rádióban, 1981. V. 11én, a Fehéren-feketén című rádió-folyóirat­ ban (szerkeszti: Boros János). A riporter: Juhász Judit volt. tés ne essék, nem arról van szó, hogy a fővárosi klinikákat az ember a községbe kívánná áttelepí­ teni, itt egy gondolkodásmódról van szó, egyfajta sematikus gondolkodásmódról, amelynek az ered­ ményét, sajnos, hátrányait is, nagyon jól látjuk már a 80-es évek elején. Nem véletlen az, hogy a falvakban a természetes szaporulat körülbelül fele a városiénak. Lázár: — Számomra egy döntő kérdés az, hogy mennyire sikerül megteremteni a községi, falusi közösségek önálló gazdasági hátterét. Tudniillik hiába mondjuk azt, hogy a funkciókat le kel) vinni a falvakba, az iskolákat nem szabad körzetesíteni, vagy túlzottan körzetesíteni, a népessé­ get helyben kell tartani, emlegetjük a falusi vidé­ kek népességmegtartó erejének fontosságát, ha nincs mögötte egy olyan gazdasági háttér, amely ennek megfelelő vért biztosítana, akkor úgy ér­ zem, a jelszavaink jelszó szinten maradnak. J. J.: — Amikor központosítottuk a termelőszö­ vetkezeteket — a falvakból elkerült az egyetlen tehetséges háttér. Nagyon sokan azzal védték az összevonásokat, a kis falvak szerepelvonását, hogy az élet, a fejlődés természetes velejárója, hogy a falvak egy része elhal és új települések keletkez­ nek. Az elmúlt 15 évben az aprófalvas települé­ sek, azt hiszem, vagy háromszázzal növekedtek. Lázár: — Valóban, a megszűnés inkább jóformán Gyürüfűre korlátozódik, s ez nem zárja ki, hogy holnap, holnapután nem lesznek újabb Gyürüfűk, viszont a keletkezés ... Teljesen prérin jó­ formán nem keletkezett városunk, még Dunaújvá­ ros is Dunapenteléhez, Leninváros is Tiszaszederkényhez kapcsolódik. Viszont jöttek létre falvaink a semmiből, ugyanakkor nem kell kizárni, hogy a fejlődés falvakat meg fog szüntetni. Ez számomra nem probléma. Valóban, mint ahogy a tanyavilág egy része is megszűnt, a rendkívül rossz természeti és egyéb körülmények között vegetáló falvak egy részének megszűnéséért sincs mit sírni. Ez történelmileg, társadalmilag igazol­ ható. J. J.: — Tehát csakugyan nem érdemes bekötő­ utat építeni, nem érdemes semmit sem csinálni? Lázár: — Ritka helyen még ezt is lehet monda­ ni. Az én problémám az, hogy úgy járunk ezzel is, mint a szénbányákkal, vagy némely vasutak­ kal. Én nem attól félek, hogy X falu megszűnik, hanem attól félek, hogy hogyha Y, Z falu úgy szűnik meg, hogy öt év múlva már szükség len­ ne rá, akár faluként, akár nyaralótelepként, akár más módon, ami az ott meglevő természeti érté­ keket, és nem utolsósorban a beépített nemzeti értéket, az épületeket, kutakat, villanyvezetéket, az esetleg mégis meglevő utat, feleslegessé teszi, mert hirtelen, túl hamar vontuk ki onnan az em­ bereket, kényszerítettük a lábukkal szavazó elvo­ nulást. Szoboszlai: — Én említenék egy másik, nagyon fontos problémát: a falu — a hálózat fejlesztésé­ vel kapcsolatban általános, sajnos a mi konflik­ tust kezelő rendszerünkre, talán a politikai rend­ szer egészére is, hogy túlságosan felülről kezelünk nagyon fontos alapfolyamatokat. Ez nyilvánvaló az iskolakörzetesítésnél. Ma már elismerjük azt, hogy bizonyos fokig szükségszerű volt, bizonyos fokig nagyon túlhajtott volt az a folyamat. Elis' merik ezt a tanácsi körzetesítéssel kapcsolatban is. Itt is volt egy nagyon racionális elv. Az, hogy a tanácsi közigazgatást olyan egységekké formálni, ahol nagyon vulgárisan fogalmazva megéri eltar­ tani egy hivatalnokot, egy előadót, aki ellátja a közös ügyeket, a probléma abban van, hogy ennyire alulról fogalmazódnak meg az igények és nem felülről. Mondanék egy újabb példát. Manap­ ság szó van a városkörnyékek kialakításáról. Er­ ről készülnek, központi hivatalainkban készülnek, pontosan megrajzolt térképek, arról, hogy ho­ gyan nézzenek ki a városkörnyékek anélkül, hogy megkérdeznék helyi szinten, a helyi viszonyok, a helyi érdekek hogyan kívánják ezt a folyamatot. Tehát nem tanulunk a saját hibáinkból, a hibákat más szinten, más területen, újra és újra elkövet­ jük. Lázár: — Ezt kiegészíteném azzal, hogy a ter­ melőszövetkezetek összevonásával nemhogy könnyítették, szervezettebbé tették volna a mun­ kát, hanem megnehezítették, mert az összevoná­ sok nem feltétlen gazdasági racionalitások alap­ ján történtek, hanem valahol megbukott, vagy meghalt a tsz-elnök, a felsőbb szervek nem talál­ ták meg rögtön az alkalmas utódját, meg külön­ ben is egy járásnak, egy megyének mindig könynyebb kevesebb darab iskolával, tsz-szel, tanács­ elnökkel és a többivel dolgozni... J. J.: — ... elvileg könnyebb . . . Lázár: — ... a káderes munkája egyszerűsödik, a gyűléseket, eligazításokat, kisebb helyiségben lehet megrendezni — karikírozok. Tehát a leg­ egyszerűbb utat választják: vonjuk össze a ráfi­ zetésest, tegyük oda egy jó elnökhöz, majd az ga­ tyába rázza; nem biztos, hogy ez következik be, ellenben nő a benzinfogyasztás, üzemanyag-fo­ gyasztás, nőnek ezeknek az üzemi utaknak a tá­ volságai, a munkásszállításra már annyi energiát kell felhasználni, amivel a nedves kukoricát ki lehetne szárítani. Szoboszlai: — Nem arról van szó, hogy itt me­ reven szembeállítanánk különböző értékeket. Te­ hát az a jó, ami kicsi és közösségi, a hagyomá­ nyos értékeket őrző, vagy az a jó, ami nagy, ra­ cionális, elvontan persze, racionális, hatékony, modern. Arról van szó, hogy egyeztetni kellene tudni értékeket és nem látszatmegoldásokhoz ra­ gaszkodni. A tsz-körzetesítésnél sok helyütt kide­ rült. hogy (és ezt gazdaságpolitikusok, agrár szakemberek kimondják ma már) túlhajtott volt a körzetesítés. Területileg sem volt már racionális az, amit eleve racionálisnak tekintettünk. A taná­ csi körzetesítésről kiderülnek más problémák; az, hogy a társközségekben a közélet hanyatlik, az, hogy a... J. J.: — ...és a társadalmi munka is esetleg... Szoboszlai: — ... a társadalmi munka is, egyál­ talán a közösségi jelleg, ahol még a falusi telepü­ lések őrzik leginkább a közösségi érdekintegráló­ dás bizonyos motívumait, és ennek vannak pozi­ tív hatásai. Ezek mögött a körzetesítési tendenci­ ák mögött az a momentum is meghúzódik, hogy a települések között— akár beismerjük, akár nem ismerjük be — versengés folyik. Versengés folyik az elosztható javakért, mondhatnám (talán kicsit általánosabb formában) a központi funkciókért, egyáltalán az intézményekért; és ebben a ver­ senyben nyilvánvalóan a fejlettebb, a már eleve előnyt élvező települések vannak jobb helyzetben. J. J. — A központi községek általában. Szoboszlai: — A központi községek, vagy a já­ rásszékhelyek, megyeszékhelyek. Na most az ezt kompenzáló mechanizmusaink nem alakultak ki. Az egyik vitában ezzel az érveléssel szemben azt az ellenérvet hangoztatták, hogy dehát ott ülnek a községek a megyei tanács ülésén, ők is megsza­ vazzák azt az elosztási tervet, amely elvileg ne­ kik hátrányos. Valóban, a község képviselői ott ül­ nek ezen a tanácsülésen, de rögtön hozzá kell tenni, mire tanácsülésre kerül ez az ügy, addigra nem egy-kettő, hanem több tucat szervvel egyez­ tetik ezeket a terveket, és teljesen diszfunkcionális és politikailag talán még negatívan értékelt je­ lenség lesz az. hogyha egy-két tanácselnök, vagy tanácsképviselő feláll a tanácsülésen és azt mond­ ja, hogy mi nem értünk egyet ezzel az elosztási politikával. Tehát én azt mondom, hogy a terve­ zés egész metódusa és az érdekegyeztetés egész mechanizmusa. az, ami indikál bizonyos követ­ keztetéseket, következményeket. Lázár: — Egy valamire kellene még azt hiszem, nagyon vigyáznunk. Felmerülhet és azt hiszem, fel is merül néha az, hogy a falu-város érdekek szembeállítása esetén vajon nem az agrárgazda­ ság és az ipar, vagy társadalmilag nem a mun­ kásosztály és a parasztság érdekeinek valamiféle szembeállításáról van-e szó. Nos, erről egyszerűen semmiképpen, semmi körülmények között nem le­ het szó, mert a munkásosztály jelentős része, felerésze, vidéken, községekben él, és a községi térségekben folyó termelésnek igen jelentős része már nem agrár, hanem ipari termelés. J. J.: — Azt hiszem, fogalmazhatunk úgy, hogy az a falu, amelyből elvitték a tsz-t, amelyből el­ vitték az iskolát, a tanácsot, azzal, hogy megfosz­ tották értelmiségétől, megkapta a kegyelemdöfést. Lázár: — Beszűkül egyszerűen, lényegében a társadalmi keresztmetszetnek csak egy szűkebb szelete marad meg egy ilyen településen. Ugye, ironikusan, de a valósághoz még hűen szoktunk úgy fogalmazni, hogy végül nem marad a faluban csak a kocsma, meg a pap. Bocsánatot kérek a kissé rosszízű összehasonlításért. Szoboszlai: — Igen a történeti igazsághoz per­ sze hozzátartozik az, hogy Magyarország egészen alulurbanizált és én úgy szoktam fogalmazni, hogy ez a viszonylagos torzulás a hatvanas-het­ venes évek településpolitikájában rejtett magában egyfajta racionalizmust, azt a törekvést, hogy ki­ építeni egy viszonylag arányos városhálózatot. A probléma az, hogy nálunk általában az infrastruk­ turális beruházások hosszú időn keresztül igen le­ maradtak a termelői beruházások mögött. Itt köz­ tudottan a maradékelv érvényesült, és még ma is vannak ennek nyomai. Ha az egész országun­ kat lakni akarjuk, akkor nem mondhatunk le a települési struktúra viszonylag azonos szintű fenn­ tartásáról, és ez bizony, a fejlesztési arányok, de sokszor még a fejlesztési politika mögött meg­ húzódó értékek megváltoztatását is magában fog­ lalja. Lázár: — Márpedig az egész országot lakni kell, a világgazdaság fejleményei is, az élelmiszerek felértékelődése és a nyersanyagok felértékelődése, az energiahordozók magas ára egyaránt azt köve­ teli, hogy kihasználjuk a termőföldet is, kihasz­ náljuk az eddig kevésbé értékesített nyersanyaga­ inkat is. Mindezeket pedig néhány városból kiraj­ zó munkássággal megoldani nem lehet, csak olyan lakossággal, amelyik nagyjából egyenletesen, az egész Magyarország területét belakja. �Hideg Antal Szúnyoggal havaz szigetén okos erőknek szövetén teres erdőknek nyaralni kedves a kedvem fénnyel is ver isten engem béke van dunai csönd van fejem a nyakamon fönt van és tündérei tűzliliom és bűbájol tűzliliom melled hirtelen kidobod legyek birtokos birtokod fölött megfeketedik lassan az idő Anyám! hol vannak a gyermekarcú délutánok a kövek víz-suhanása a jegenyék lábainál hol vannak a sirályok merre vitték el a napok hajnaltól estig csillogó örömét Mohács fénye látszik ide hallom dobban véres szíve fekszem tűzre titkos testre szúnyoggal havaz az este Bezzeg János Nincs átkelés Madár János Kiszárad a tenger beüvegezve a délután nézi a fiú mint kirakatot míg arcának szédül az ősz köd-zsibbadt kezéből mindent kiejt szememben kiszárad a tenger a végtelen hullámai teleírt papírok szaltóznak elküldhetetlen levelek nyár-tépett sugarak oszolnak és indulnak sose-volt barátok a készülő havazásnak háttal a hosszú poharazások évszaka jön a szesszel-vert részegségé emlékezünk csak képzelt magunkra mert a tekintet sugárútján arctól arcig nincs ma átkelés Arc borul arcra ennél a tekintetnél már ne tovább ebbe a tekintetbe már befalazva lassít a megfoghatatlan zuhanás tükörnyi arc simul az arcra már mindig csak ez a kéz legyen ez a száj ez a forrás mosdasson meztelenre hazatalálni legyen mosolynyi fény versben és szavakban hazát keresve most már mindig csak e lázverte élet szökéseimet már ez vigyázza lehessen zsebemből kinyíló bicska vagy csukódjon talpig gyászba Arckép indulóban a csillaggal megdobált éjszaka titkait kivallja az idő felfüggesztett a vándorlás falakat zülleszt ez az üzenet tisztább eget hadd húzzak magamra az összekócolt tájból fény fésül maradék szavakat ami volt ami voltam mi sose lesz s míg gyanútlan szóltam de jeleket hagyva menedékül a lebontott időből valami épül s bár keretezés alatt a kép még semmise végleges — kilátni: valaki valamit keres ennyi: egy arc felé emeli kezét s a fáradt képből kilépni készül �Bódi Tóth Elemér Maszületett gyermek fölött Csillagszemű kis juhászom, ostoros unokám, majd eljössz hozzánk a nyáron a kert alá, az ám. Annyi kukru-galamb van, hogy őrület, mert igen elszaporodtak. A mag fogy, ha jószágnak vetem. Mikor épültünk, kint háltam a fészerben, de már hajnalkor gerle-zivatar vert föl, így múlt a nyár. A villany oszlopa fából volt, óvná még az űrt, egy galamb végig — huj, gondom — az oszlop csúcsán ült. Tengertánc A tenger robajlik, porlik, dühöng, egy csepp belőle a kövön a csönd. Csillagom fészkel Liza orosz táncokat táncol, láng rezgése kél Szkítiából. Gólyaförgeteg Kék Taurisz sajdul mögötte amforaként hűs partra vetve. Tikszerieket nem látni, hajó a ház, vagy akármi, nyög, hordja a havat. Két kis melle sugarat bontó földi súlya sincs görög kancsó. Hó a cserép közt betáncol, Gizi söpri a padlásról a szelemen alatt. Nini, az Etit pördíti, Benő kapuját oktondi dühvei fordítja ki. Pördülése, amint álmodom, bennem fénylik, mint római rom. Valaki szalad etetni Magdus malacait, ennyi a dolga most neki. • 9 Hullámot vet nyomán az idő, nomád ősöm bukkanna elő. Utána mindjárt süt a nap, a postaúton átszalad egy kis csalóka fény. . És fönségesen orgonái tovább a sátán, aki már sürgönypóznában él. f Tatár szemű széles fennsíkok fölött felhő ménesük robog. S száll a tajték, hogy ne nyugodhass, ragyog reád az aranyszarvas. Cipruságon csillagom fészkel, nyúlnék érte és nem ereszt el. Szédület Sirályokat is álomban, mikor a hajnal fölrobban. Magamat is a párkányon, mikor a lábam lóbálom. Világ végét is ásítva, mikor mennybe megy hét vidra. A halakat is tépetten, mikor a fényes átok ver. Pikkelyüket is ezerszám, mikor az ezüst olvad már. Örvényeket is álomban, mikor a tengert álmodtam. �Zonda Tamás Születésnapomra Sustorgó, sziszegő szellő babrál a bágyadt kis füvekben, fülledt június aranya csordogál a fákról, a mai nap is felvette végre kormos kalapját molyrágások rajt a csillagok, a vén romantikus hólyag is fent kódorog az égen szőke mosolyában katedrálisok a kert tujái... És meg kituszkoltam magam erre a langyos kis teraszra elmélkedni, hogy pont negyven éve ma, hogy bizony, bizony, meg minden, de akárhogyan is várom, hogy majd valami szomorú, pláne okos dolog eszembe jutna, nem megy... Megtörténtem egyszer, indultam védtelen, mi mást tehettem? Valami csattogás felettem „menekülés”, ki elől? hova? (mindegy) végülis stabil akác-illat, varas térdeim, lopott gyümölcsök íze, békák, kanyargós, havas utak, aztán alig másfél évtizedig így és gyanútlan sejtjeimre rátört egy kegyetlen nagy szerelem, és azóta legalább tudom, de azóta se... Közben meneteltem azért pirult pántlikákkal, arccal (így volt szokás) lassan megtanultam persze, hogy piros a szélverte ég is a láz a harag a vér is a szégyen és bizonyos naptári napok, az arcom is, ha pofont kapok (ez utóbbit csak azért jegyzem meg, hogy valami bravúros kis rím is kikerekedjen, szokatlan tőlem úgyis) egyszóval meneteltem egyre pontosabban, rendben kis könyvecskéket kaptam tudásom, lelkem bennük számszerűen, letapétáztak végül egy-két diplomával kezdtem egész formás, takaros lenni kinek is a szemében? nem érdekes, s bár tudatalattim néha rakoncátlankodott két igazán kedves katona-előzetest is sikerült' összeindukálnom... Ráncaim, miértjeim csörömpölése egyre hangosabb ugyan, de szavazok, mosolygok, bevonulok, ha kell, magány-parcellám fala biztos panel (na, na! ez is hogy sikerült!?) szóval tiszta a ház és rendes az udvar a bajtársaim és a felettesek mit mondjak? Kedvesek, okosak és mint pont odavalóak... Hogy most a négy X-szel mit kezdhetek még nem tudom. Mondjuk kitűzhetnék velük egy szabályos, nyugodt teret, vagy átüthetnék egy csúnya, négybetűs szót, hogy ....(?) pl.: sz..., ha netán leírnám, de nem teszem, úgyis nyálkás gáncsok röhögnek cipőmre, varangy szóesőkben ázom szüntelen, idegen pupillák fényét egyre kevésbé értem, cselvetők trágár fölénye csattan arcomon, dacgyúrta csontjaimmal állok alvadék-tűnődés foglyaként magam, s lágy kegyelmét kérem még a versnek, zenének... Velünk az ősz Lassan végetér a nyár. A sétány mögötti rétről elveszett a pengezaj, most majd a táskarádió. Gyűrött bánatunk fűzfákat keres majd, a párás esték bolyhos völgyek ölébe fészkelődnek, a hélium-robbanás lassan tükörtojás lesz. A Körúton gyógyíthatatlan bánatunk kezdjük rugdosni a gesztenyékkel. Veled, vagy nélküled, még nem tudom. A törvények zsibongó kérdéseimmel majd most sem törődnek. Az újra újabb következik, de a kajmán enyészet már munkál is benne, hosszabb útra késztetve: visszaadni egyensúlyát a Rendnek. Remélem, szívemből is telik majd egy kedves jácint illatára egyszer. Bizony remélni kell most az összetartozást. Nehéz lenne szemed nyarától is elszakadva penészes ízeket kutatni újra. Reméljük maradnak titkok feltöretlen. Reméljük szép ősz következik, mályvás, mézgyöngyű ünnepély, hiába szeretné arcainkat öregre karcolni a kapkodó idő. �Katona Judít Karácsony-köszöntő Hírrel járnak a pásztorok, Mária karjában a gyermek. Rebben a hófehér világ s a velünk virrasztó vézna fák csendben az útra térdepelnek. Szikrázik december hava, csillagfészket himbálnak ágak. Hírrel járnak a pásztorok: bölcsőt ácsol József, az ács az ember egyszülött fiának. Pattog a forgács, hull a hó, Máriát vaksin-abroncs fogja, s vajúdva megszül. Száll a hír: dicsértessék, megszületett a gyermek, az élet legnagyobbja. Magányosan Riadtan áll meg tört tükre előtt, hajához kapva épphogy belenéz — ünneplőbe is mily rég öltözött! Mintha ott állna szépség, ifjúság. Körötte holtak s élők serege villanna néha az ezüstön át. Kerüli házát dércsipkés öröm. Rázkódó vállal szép asztalt terít és hazavárja azt, ki sose jön. Rossz pulzusán a gyors idő tapint. Rebbenő keze szárnyal a falon: fia elmozdult képén igazít. Romhányi Gyula Ősz, 1980 Látod Anyám: újra itt az ősz, és én még mindig nem tudok sírni. Szemem csak gyantát vérzik érted, „pinokkio-sorsom” még a régi. Hiába száll a számról új dal, új ígéret — átokként folyton visszahull rám: s mert „tündérséged” is rég tényekbe enyészett..., Nézd! ...meséidtől mérgezett hulláin szíve helyén csak üres pacsirta­ fészek. Szemben magammal Csak hordod a sorsot, vagy a sors hord téged — Nyelved alatt elporladt pecsétek. A szád is csak néha mozdul. Szavad (ha van) méla, lomha zuhanással tűnik bele asszonybeszédbe, gyerekzsivajba — nagy néha borba. Szemed már tompa, fénytelen: befelé vérzik szüntelen. Arcodról eltűnt a könny színtörése; nem ragyog fel se csókra se ütésre — beletörődtél... Vagy talán mégse!? �HAGYOMÁNY Nagy Iván, a történész A reformkor szülötte volt, 1848—49-ben lett felnőtt és a magyar történelem egyik legnagyobb korszakváltását megélve nevelődött történésszé. Személyiségét kél élmény formálta. A nemes fiúnak az országos váltás egyéni sorsát sarkaiból fordító megrendülés; a feudalizmus összeomlott, a régi, a nemesi, jobbágyi, a Habsburgo­ kat uraló Magyarország elmúlóban és kialakulóban az új, a ka­ pitalista világ, a bankok, gyárak, hitelszövetkezetek, vasutak, po­ litikai pártok, tőkések, polgárok, parasztok, munkások világa. De a múlt még nem tűnt el, és a jövő ugyancsak bizonytalan: a csa­ tavesztés, a megtorlás, a Bach-korszak, az országos megújulás és a kiegyezés évei ezek. Egyik nagy élmény tehát ez a múltat és a jövőt, a lehetőségek többféle változatát magábasűrítő és felkínálni látszó, kegyetlenül sokértelmű másfél évtized. A másik élmény a szellem világába vezet, a tudományok forradalmi átalakulásához. Természettudomány és technika nyelvén ezekben az évtizedekben fogalmazzák újra a világot és ez a világ összehasonlíthatatlanul tágasabb, mint a régi. Varázslatos kincsesláda nyílik fel az ember előtt, eddig nem sejtett ismeretanyag önmagáról, környezetéről, fő­ leg pedig lehetőségeiről. Az átalakuló Európában a történettudo­ mány kulcshelyzetbe került. Új módszerek birtokába jut, új felada­ tok megoldására kényszerül. A historikusok, ha tudományukról szol­ nak ebben a korban, szívesen és öntudattal élnek a világítótorony-, az iránytűhasonlatokkal, így fejezvén ki meggyőződésüket, a tör­ ténettudomány immáron a természettudományok egzaktságával dol­ gozik és arra hivatott, hogy a biztonságos jövőbe vezesse a forra­ dalmak korából Európa társadalmát és nemzeteit. A fiatal pol­ gári történettudomány boldog korszaka ez; a társadalom gyakorla­ ti hasznot hozó tudománynak tekinti, mint például a geológiát. Ál­ talános meggyőződés, hogy a jövő megszerkesztésében elengedhetet­ len a múlt ismerete. Sőt, miként az orvostudomány az emberiség testi egészségének záloga, a történetírás a társadalmi-politikai kö­ zösségek, a nemzetek lelki egészségéért felel. A balassagyarmati fiatal tanulmányai során, Pozsonyban, majd a nógrádi falvakat járva, azután az 1850-es évek elején Olaszország­ ban, főleg pedig könyvtárak és levéltárak falai között kerül az al­ kalmazható tudománnyá váló história sodrába. S a két élmény együtt: leküzdhetetlen felelősségtudat.1 A kérdés, hogy miért? Közvetlen út sem az életből a történettudományba, se a történetírásból az életbe nem vezet. Bonyolult áttételeket, látszólag össze nem tartozó met­ szeteket kell szemügyre vennünk, hogy valamit is megpróbáljunk érzékelni a ma még alig ismert folyamatokból, a személyi adottsá­ gok és az értékítéletek, a kor követelményei és a történelmi mű létrejötte között lezajló rejtett és izgalmas kölcsönhatások törvény­ szerűségéből. A legnagyobb kérdés tulajdonképpen maga a témaválasztás. Egy huszon-egynéhány éves fiatalember elhatározza, hogy összeállít­ ja Magyarország nemesi családjainak történeti adattárát az ősidők­ től 1848-ig, vagy addig a pillanatig, amikor ő is felvette a honvéd­ ruhát. Vajon hogyan jutott eszébe éppen ilyen művet írni? Sem az Akadémia, sem a Kisfaludy Társaság nem tűz ki ilyen tárgyú pályázatot. Az 1850-es években pedig az egész ország a közelmúlt és a régmúlt csatáit idézgeti, az elnyomatás és a bosszú históriáiban keres vigasztalást és a napilapok a régi nagyságról közölnek nyakrafőre kis színeseket, mert a történelemnek most kell közönséget te­ remteni, az olvasók vigasztalódni és felejteni akarnak. A szerző el­ igazítása meglehetősen szűkszavú: az 1848-as törvény eltörölte a nemesi kiváltságokat, az ősiséget megszüntették, a nemesség mint társadalmi osztály nincs többé, történelmi szerepe lezárult. A mű „szükségét okadatolják a külföldiekkel összehasonlított irodalmunk e téren feltűnő szegénysége, kopársága: korszerűségét az állami át­ alakulásnak ősiségi törvényeinkben mélyen beható újabb intézmé­ nyei”. Majd kifejtette, hogy a szerző az „áldemokratizmussal szemben”, a nemzet történelmi érdekében kívánta megmutatni az egyes családok és a nemzet történelmének szerves kapcsolatát.2 Bevallhatom, hogy sokáig egyáltalán nem értettem ezeket a gondolatokat. Az ugyan vi­ lágos, hogy nem valami emlékművet kíván állítani egy, a történelem színpadáról letűnt osztálynak — ahogyan sokan magyarázták a Ma­ gyar családok története 12 kötetét. Az sem kétséges, hogy az európai történettudomány példájára használható könyvet akart letenni a ha­ zai történészek asztalára. De hogyan gondolta, hogy aktuális társa­ dalmi programot szolgál — amint írta — „az áldemokratizmussal szemben”? Hogyan vélhették, hogy ez a mű a polgári társadalom és a polgári nemzet megteremtésének is segédkönyve lehet? Korsze­ rű, nemcsak tudományos, hanem társadalmi értelemben is. Hogy a kérdésre válaszolhassunk, szélesebb körben kell végighor­ doznunk tekintetünket. Miként a képi ábrázolások perspektívái csak megfelelő távlatból tűnnek elénk, a történelmi alkotások társa­ dalmi-szemléleti dimenzióit is csak messzebbről nézve érzékelhetjük. Nem volt magányos történetíró, tudományos mozgalmak sodrában dolgozott. Neve először Erdélyi János vonzáskörében tűnt fel, a Zagyva és Tarna menti népdalokat gyűjtötte össze. Az 1820-as évek sok szülöttjét, későbbi neves történetírókat Pesty Frigyest, Révész Imrét is magával ragadta az az önmaga múltját kereső európai polgár­ ság felismerése, hogy a nép körében élő emlékek, a történelem ed­ dig ismeretlen fejezetének dokumentumai. Nagy Iván 1848—50-ben már kapcsolatban van a Magyar Tudós Társasággal is, de a Magyaror­ szág családai I. kötetének megjelenése 1857-ben mégis országos meglepe­ tés. Ipolyi Arnold, a Magyar Mithológia szerzője, akinek nevét Herderrel, a Grimm testvérekkel, az angol Percyvel és a finn Lönrottal együtt emlegették ekkor, így üdvözölte: Ilyen munka „históriai ta­ nulmányaim között nekem is régtől kedvenc eszmém volt, de meg­ felelő kivitelét csak hosszas stúdiumok után és többek egybegyűlt erejéből mertem egykoron reményleni.. S ime most minden óhajtá­ sainkat, bizonyára nem csak az enyémet, de a hazai történelem valamennyi barátjáét felülmúlta... Kezdetnek, melyre csakugyan szükség volt, nem csak jó és dicséretes, de sőt a várt és reménylett­ nél is többet ad... Tökéletesnek látom a munkát..., becse, értéke, szívemen fekszik.”3 Vagyis világosan kifejezik Ipolyi szavai, hogy ez az alfabetikus rendben közölt családtörténeti adattár a hazai tudományosság egyetemes igényű elvárását hivatott kielégíteni. Hazai tudományosság — mit fed ez a szépen hangzó, sőt nagy­ képűnek tűnő kifejezés? Valójában nem többet, mint alig két tucat férfiút Pozsony, Máramarossziget, Pest, Buda, Sárospatak, Kecske­ mét, Temesvár, Kassa és más városok, falvak dolgozószobáiban. De nem is kevesebbet, mint a magyar polgári tudományosság és ezen belül a történettudomány megteremtésén munkálkodók közös­ ségét. Az immáron egyetemi könyvtár őreként Pesten dolgozó Nagy Iván, miközben családtörténeti kézikönyvének következő köteteit ké­ szíti sajtó alá, e láthatatlan munkaközösség osztatlan támogatását élvezi. Sokan küldenek rendszeresen címére forrásokat, így például Kazinczy Gábor is, aki 1857-ben meghívja magához, hogy Miskolc és Eger városi és vármegyei levéltáraiban végezzen kutatásokat.4 Részt vesz a szaktudomány és a társadalom összefogásán munkálko­ dók mozgalmában. Szoros kapcsolatban áll Ráth Károllyal, a szak­ mai demokratizmus jegyében egyesülést szervező, a Magyar Történel­ mi Társulat megteremtéséért küzdő Győri Történetkedvelők Társa­ ság vezéralakjával Közreműködik a Magyar Monográfusok Tár­ sasága keretei között a vármegyei történet módszertani alapveté­ sének kidolgozásában. Az 1850-es, 1860-as évek a társadalomtudományok és termé­ szettudományok egymásra találásának zavartalan és gyorsan múló mézeshetei: a geológus Lyell felgyújtja a historikus Buckle képze­ letét, Buckle-tól Darwin örömmel tanulja meg a cédulázás techni­ káját és a Down-i Darwin-házban ma is olvashatóak a fejlődés­ elmélet koronázatlan királyát üdvözlő Marx elismerő sorai. Magyar­ országon a történészek őszinte érdeklődéssel járják végig az or­ szágot a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésével, és sokan hallgatják az Akadémia és a Nemzeti Múzeum természet­ tudományos előadásait. S a történettudománnyal eleve kapcsolat­ ban levő természettudományra példát keresve megbocsájtható lokál­ patriotizmus, ha ehelyütt most Kubinyi Ferenc szavait idézzük: „Valamint a nemzetek történelmének leírásában a régi oklevelek, emlékek, romok, népmondák, adatok gyanánt szolgálnak: azon sze­ rint a földgömb külső kérgének időszakonkénti képződésére nézve a kövületek, a részint már kihalt ős-, részint még élő állatok csontjai mindmegannyi régi okleveleknek tekintendők, melyek a föld kérgének régibb vagy újabb származására mutatnak.”5 Nagy Iván világképének természettudományos elemeiről ma még csak vázlatos ismereteink vannak, de a könyvtárát mintasze­ rűen feldolgozó Kovács Anna tanulmányából tudjuk, hogy érdeklő­ dése friss, eleven és korszerű.6 A tudományok egészét egységbe fog­ lalni igyekvő szándékát többek között rövid életű folyóiratának szer­ kesztési elvei szépen kifejezik. 1861 végén írja Szabó Károlynak Kolozsvárra: „A megszűnt Új Magyar Múzeum helyébe egészen vakmerőséggel egy hasonló irányú Magyar Tudományos Értekező című folyóirat kiadására vállalkozván csekély erőnk érzetében csak �úgy remélhetjük a vállalat megalapítása körül előforduló nehézsé­ geket leküzdhetni, ha abban jelesebb tehetségeink közreműködése által is segítve leszünk.”7 Afolyóirat szellemére többek között jel­ lemző, hogy a korszak egyik legszínvonalasabb történetszemléleti értekezését közli. A szerző Kautz Gyula közgazdász, aki az elsők között tanítja és ismerteti az egyetemen Marx elméletét, Nagy Iván lapjában a világhírű heidelbergi történetírónak Schlossernak azért állít emléket, mert úttörője volt az új történetírói irányzatnak. Ez az irányzat pedig: „nemünk világtörténeti fejlődésmenetében a szel­ lemi és anyagi, a politikai és műveltségi momentumokat egyaránt és egymással szakadatlan kölcsönhatásban tanítaná méltányolni.”8 Társadalomtörténeti szemlélet, a múlt szakadatlan fejlődésnek, állandó változónak, a feltartóztathatatlan haladás folyamatának te­ kintett felfogása. Meggyőződés, hogy törvényszerűségek szabják ki a történelem menetét és eltökélt hit, hogy e törvényszerűségek feltárhatóak, ha nem a mesék világában, hanem források alapján, re­ ális valóságában ragadjuk meg a múltat. Íme a pozitivista történet­ szemlélet alapelemei. A polgári világ e nagyhatású szellemi áram­ lata a történettudományt a jövő megszerkesztéséhez elengedhetet­ lenül fontos, praktikus tudománynak tekintette. Úgy, ahogyan azt a fiatal Nagy Iván munkásságát nagyrabecsülő Szalay László is ki­ fejezte: „Csak az alaposan ismert múlton építhető fel a jövendő­ re számottartható biztos jelen”.9 Ezek után talán nem lesz nehéz meghatároznunk Nagy Iván történetszemléletének családfáját. „Én nem hiú elogiumok, nem ké­ tes mesék előadására, hanem hiteles történetírásra vállalkoztam — olvashatjuk történetírói hitvallásának is beillő szavait. Nem a Góthai Almanach irányát követtem, hová minden beküldött közlemény vál­ toztatás, megrostálás nélkül utat találhat... Sok képtelen mesét el kellett hallgatnom... A hitelesség tekintélye előtt, melyet elvvül tűz­ tem ki, háttérbe kell szorulni minden magánérdeknek.”10 Hitelesség a magánérdekkel szemben. Meggyőző kijelentés va­ jon a nemességről író nemes tollából? Próbáljuk ellenőrizni. Fi­ gyelemre méltó, ahogyan meghatározza önmagát: „Tökéletesen füg­ getlen proletariátus lévén, időmet legnagyobb részben a mindenna­ pi szükségek megszerezhetése igényli” — írta 1854. június 18-án még Balassagyarmatról Toldy Ferencnek.11 Féreértés ne essék, ebben a korban proletárnak nevezte magát a szellemi foglalkozású is, aki ne mvagyonból, hanem esze-keze munkájából élt. Nagy Iván családja több generációra visszavezethetően a köznemesség sajátos ré­ tegéhez tartozott. Újabban nemzetközi és magyar kutatások egybevá­ góan bizonyítják, hogy a feudalizmus utolsó századaiban a nemesség jól elkülönülő rétegekre bomlik. Legutóbb a múlt évi szécsényi kon­ ferencián hallhattunk róla, hogy a köznemesség Magyarországon is a XVII. század második felétől fogva anyagi helyzet, státus, foglalakozás, műveltség, társadalmi presztízs, mentalitás tekintetében nemegyszer egymással is szembekerülő csoportokra különül el.12 A társadalmi átrétegződés e folyamatának végén a polgárosodó nemes­ ség sajátos csoportját látjuk, történelmi jelentőségének teljes fegy­ verzetében a reformkor hajnalán. Nagy Iván családi hagyomány­ ként a hivatalnok nemesség szakértelmét, a vármegyei közigazga­ tásban kifinomult politikusi és valóságérzékét hozta magával és generációkon át őrzött könyvkultúrában kialakuló történelmi és egyetemes látókör igényét örökölte. Ugyanakkor családja rokoni és baráti kapcsolatain át, mintegy belülről élte meg a nemesi osztály végletes felbomlását. A konzervativizmust, az elszegényedést, az életidegenséget, a meglevőhöz való ragaszkodást — és — ez nagyon lényeges, az értékmegőrző és átalakuló képességet. Neki is, miként például Mocsáry Lajosnak, aki erről a folyamatról mai szociológiai elemzésekkel vetekedő eleven képet rajzolt, megadatott a belülről és kívülről való kettős látás élménye. Tárgyát, a nemesség nagyjából csaknem ezeréves történetét, tudatosan távol tartja önmagától, a történésztől. Ezt írja: „Részrehajlatlan és elfogulatlan igyekszem lenni mindenütt”.13 Jogos az ellenvetés: a historikusi pártatlanság csak súlyos megszorításokkal létezik. A történetíró korának gyermeke, mozgásterén véges isme­ retanyag, adott tudományos fejlettségi szint állít gátat és rejtett ke­ lepcéket elé. Gondolatai irányát meghatározott világlátás, a kirepítő és befogadó társadalmi, politikai közeg milyensége szabja ki. Az úgynevezett elfogulatlanság történeti és szemléleti kategória. A nemzetről szólva a reformkorra jellemző demokratikus fel­ fogásból indul ki. „Hazánkban az 1848-i törvény hatályba lépté­ ig a nemzetet csak a nemes rend képezé. És noha vannak e körön kívül is nem kevés családok, amelyeknek tagjai akár a harc, akár az irodalom, vagy ipar mezején nem csekély horderejű szolgálatot tettek a közügynek, s kikre e hon büszkén tekinthet, — mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosak sorából állott ki.”14 És el­ jut a volt nemesség polgári feloldódásának programjával a polgári nemzet megszületésének és kibontakozásának eszméjéig, amint szinte versenyfutásban kora politikai fejleményeivel sorra adja ki a Magyarország családjai köteteit. Legmegrendítőbb sorai magyar és más nemzetek együttélésének dokumentumai: fölöleli a múltat, amikor is sokan kerülnek a kiváltságos nemesi osztály tagjai közé. Közli a tegnap harcait, a kardrahányt fiak sorsában megélt er­ délyi eseményeket. Vázolja végül a kívánatos jövőt: „a román la­ pokban publicisztikai dolgozatai... nemzetbeliei tiszteletét és ragasz­ kodását vívta ki... a román nemzetiség ügyében tanúsított buzgóságáért az erdélyi román nőegylet által gyönyörű koszorúval tiszteltetett meg... általában a nemzetiségek testvéries egyesülésére irány­ zott működése...”15 Különös eset, hogy egy történelmi kézikönyv, egy adattár ugyan­ azt fejezi ki, mint a korszak legjobb irodalmi alkotásai. Egyszerre nyitogatja a múltat és a jövőt. A „vert hadak vagy vakmerő remé­ nyek” kettős élményben részesíti olvasóit. Miközben pedig a nem­ zeti fejlődés útelágazásainál reméli művét, mint valami irány­ jelző táblát, kiszegezni, nevezetes egyetemes érvényű felismerések­ kel szolgál. A pozitivizmus fejlődésfelfogása ugyanis egy elég sú­ lyos ellentmondást hordozott magában: ha a törvényszerűségek szab­ ják ki a fejlődés menetét, vajon nyílhat-e tér az egyén, a közösség történelemalkotó tevékenysége előtt? Sokszor megkapta ezért e tör­ ténelemszemlélet számos irányzata a história elembertelenítésének vádját, a nemzetek fejlődését uniformizáló sivár, a doktrinér el­ méletalkotásnak kijáró kritikát. Ezek a kritikák sok vonatkozásban nem voltai alaptalanok, de igen sokan keresték e történelemszemlélet jegyében is a reális választ. Közöttük látjuk — más magyar és euró­ pai történészekkel együtt. Nagy Ivánt is. Sikerült felmutania, ami talán a legnehezebb: a fejlődés alternatíváit egy letűnt osztály és egy születőben levő nemzet tagjai előtt. A Magyar családok története gondosan közli a nemesi polgárosodás tényeit is. A múlt fényeiből rakta le a híd pilléreit, de mire átért a túlsó partra tudomásul kellett vennie, hogy a választás megtörtént. Az 1860-as években már fortisszimóban zeng az új, a nemesi historizmus hangja. Thaly Kálmán lel­ kesen hiszi, hogy a gyárak szirénáját elnyomhatja a régi rézkürtök harsonája és Toldy Ferenc egyetemi előadásaiban már hevesen bí­ rálja a pozitivista társadalomtörténeti szemlélet radikális képvise­ lőjét, Henry Thomas Buckle-t. Nagy Iván csendben, minden látványosságtól távol zajló törté­ nészi munkájának sok fejezetéről itt még csak meg sem emlékez­ hetünk. Tanulságok értékkategóriái: előítélet-mentesség, szorga­ lom, takarékosság, számolni tudás, a mindennemű szépítgetéstől ir­ tózó magatartás, a minőség, az egyetemes látásmód tudományos hi­ telességigénye. Nagy Iván kérlelhetetlen kritikus volt. Korán felfi­ gyelt a jobbágyok, napszámosok, kézművesek életkörülményeire, felismerte a falusi önkormányzat-történet kutatási módszerét. A történelmi nőalakok sorát vázoló írásait, vagy a Magyarország tör­ ténetében a családok nőtagjait minősítő megjegyzéseit olvasva, ne­ héz szabadulni a gondolattól, John Stuart Mill titkos tanítványai között a helye. Olyan távoli területek között próbál húzni íveket, mint az ipar- és az erkölcstörténet. Számos kísérletét pedig csak ma értheti és értékelheti a társadalomtudományok egyik legfiatalabb ágazata, a mentalitástörténet. Nem csak kiemelkedő teljesítmény, hanem nagyszabású tervek, kezdeményezések jellemezték, ezek valóra váltására azonban nem nyílt előtte tér. Fő művéről egyetlen elismerő bírálat jelent meg. Kritikát azonban annál többet kapott. Hol radikalizmusban marasz­ talták el miatta, hol pedig konzervatívnak mondták. Nevezték ve­ szett demokratának és avíttan nemesi szemléletűnek. Megrótták, mint a nemzeti kegyelet sértőjét és mint a feudalizmus átmentőjét. Anyagi áldozatokkal indított tudományos folyóiratot, de vállalkozá­ sa megbukott. Ő kezdeményezte a Thököly- és Rákóczi-kor forrá­ sainak felkutatását és tervszerű közlését. Az Archívum Rákóczianum sorozatból mégis kirekesztették. Már 1861-ben ajánlotta kiadásra Eszterházy Antal kuruc tábornok „hadi irodájának leveleskönyvét”, azt a Rákóczi-kor egyik legjelentősebb társadalomtörténeti doku­ mentumát, amely a katonáskodó jobbágyok felszabadításáról hozott sárospataki törvényt is magában foglalja, de Nagy Iván nem ér­ hette meg, hogy ez a forrás napvilágot lásson. S amikor Eszterházy leveleskönyve 1901-ben Thaly Kálmán neve alatt megjelent, a for­ rás felfedezőjéről a közlő éppen úgy megfeledkezett, mint érdem­ beli tartalmáról, miközben büszkén fogadta az ősz tudósnak, Rá­ kóczi íródeákjának ez újabb művéért kijáró ünnepléseket. Számta­ �lanszor elmondta Nagy Iván, hogy mindaz, amit ír, első kapavágás, a történelemtudomány új disciplináinak alapvetése. Tanítványa azon­ ban nem akadt. 1866-ban, amikor Horváth Árpád az egyetemi ka­ tedra betöltésére javaslatot tesz, őt Thaly és Kerékgyártó után csak harmadiknak javasolja. Ott volt Nagy Iván Erdélyi János népdalgyűjtő vállalkozásában, a Történelmi Társulat megalapítását kezdeményező Dunántúli Tör­ ténetkedvelők között, az 1850—1860—70-es években kora minden számottevő tudósával sűrűn levelezett. Mégis azokat az évtizedeket, amelyek a történetírói kiteljesedés évtizede lehetett volna, a tudo­ mány központi fórumaitól elszigetelten élte le. Művei után ítélve a hazai társadalomtörténet, ipartörténet, művelődéstörténet egyik alap­ vetője volt, mégis a szellemtörténeti iskola az 1920-as években úgy hangsúlyozta a családtörténet, a geneológia jelentőségét, hogy Nagy Iván munkásságát nem méltatta figyelemre. Nem is olyan régen, 1969-ben pedig „A magyar történetírás története” összefoglaló mű Nagy Iván nevét meg sem említette. Tegyük fel a kérdést: Vajon Nagy Ivánról, a történészről csak a maga korában jelentős, de ma már elavult historikusnak kijáró kegyelettel érdemes megemlékezni? Vagy azért is, mert művei, eszméi, sőt egész történetírói életpályá­ ja eleven ma is? Sőt, korszakunkban eligazításul szolgálhat, ebben a korban, amikor a szinte életbevágóan fontos ismernünk a társa­ JEGYZET 1. Életrajzát áttekintette: Márki Sándor: Emlék­ beszéd Nagy Iván felett. Budapest, 1900. Kará­ csonyi János: Felsőgyőri Nagy Iván emlékezete. Turul. 1902. Levelezési anyagát és kéziratait is bevonva élet­ rajzát áttekintettük és történetírását minősítet­ tük: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban című munkánkban, Budapest, 1974. I—II. kötet. 2. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal (továbbiakban: MCs.) I—XII. kötet. Pest, 1857—1859. (Előszó) I. kötet: IV—V. I. és (Zárszó) XII. kötet: 508—509. 3. Ipolyi Arnold Nagy Ivánnak: Zohor 1857. janu­ ár 14. és február 4. Mindkettő: Országos Széchenyi Könyvtár (OSZKK) Kézirattár. Le­ velestár. 4. Kazinczy Gábor — Nagy Ivánnak s. d. (Nagy Iván saját kezű rájegyzése: kaptam 1857. aug. 4.) és — Bánfalva 1857. május 11. OSZKK Le­ velestár. 5. Kubinyi Ferenc: A Tisza medre, mint az ős­ emlősök sírkertje föld-, állat- és őslénytani te­ kintetben. Magyar Akadémiai Értesítők 1855. 3. sz. 161. 1. Idézi: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban i. m. II. köt. 343. 1. 6. Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tüköre. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1980. Szer. Domon­ kos Alajos. 7. Nagy Iván — Szabó Károlynak Kolozsvárra. Pest, 1861. december 1. Románia, Cluj-Napoca Erdélyi Múzeum levéltára. Fotómásolata az Or­ szágos Levéltár Filmtárában. 8. Kautz Gyula: Schlosser mint történetíró és az újabb történetirodalmi irány. Magyar Tudomá­ nyos Értekező I. köt., 1861. 9. R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszem­ lélet a magyar történetírásban i. m. II. köt. 225. 1. 10. Nagy Iván: Zárszó MCs. XII. köt. 511. 1. I. köt. III. 1. 11. Nagy Iván — Toldy Ferencnek, 1854. Balas­ sagyarmat június 18. Magyar Tudományos Aka­ démia Kézirattár Magyar Irodalmi Levelezés. 4. r. 70. 12. Köznemesség a magyar történelemben címmel megrendezett konferencián Benczédi László, Pálmai Béla, Praznovszky Mihály, Wellmann Imre, Nagy József. Paládi Kovács Attila, Köpeczi Béla és mások előadásai és hozzászólásai. Megjelenés előtt. 13. Nagy Iván: Zárszó MCs XII. köt. 511. 1. 14. Nagy Iván: Előszó MCS. I. köt. V. 1. 15. MCS XII. köt. 248—249. 1. 16. Nagy Iván korelnök megnyitó beszéde. A Rozsnyón 1876. augusztus 28-án tartott záróülé­ sen. A Magyar Történelmi Társulat 1876-ig évi aug. 21—28-i vidéki kirándulása Gömör me­ gyében. 17. Buckle, H. Th. History of Civilisation in Eng­ land. (1875) Anglia művelődésének története. Ford.: Erdődi s.—Fendler S.—György E. Buda­ pest, 1873. II. köt. 47. 1. dalom és az egyetemes művelődés, a tudomány és a nemzet kapcso­ latát, e bonyolult és rejtett összefüggések törvényszerűségeit. Nagy Ivánt, a történészt mi sem jellemzi jobban, mint meggyő­ ződése: „a nemzet jövője annak múltján alapszik”. A történetírói társadalmi elkötelezettségét különösen találóan fejezi ki: „Úgy va­ gyunk mi, mint a szegény, fáradó bányászok, kik az izzadsággal fejtett törmeléket átszolgáltatjuk az olvasztókohóknak, ahonnan azok a finomító gyárak, és végre az alakítóműhelyekbe kerülnek, hol a társadalom érdekében a végcélnak megfelelő alakot nyerik el.”16 A ma emberének Nagy Ivánról, a történészről szólva egyaránt méltat­ va érdemeit és tevéseit, talán legméltóbb, ha Buckle szavait idéz­ zük: „A nagy férfiak tudományos felfedezései nem hagynak el ben­ nünket soha, ezek halhatatlanok, örök igazságokat tartalmaznak, melyek túlélik a birodalmak romlását, melyek tartósabbak, mint a küzdő vallásfelekezetek harcai... Csak a tudomány felfedezései maradandók, egyedül nekik köszönhetjük mindazt, amit bírunk; örök időkre élnek, soha nem fiatalok és nem vének, magokban hordják életök csíráját, tovább özönlenek egy halhatatlan folyamatban, önma­ guk szülik folytatásukat, melyek később létrejönnek, és így a legtá­ volabbi utódokra is hatnak, sőt századok lezajlása után még tevéke­ nyebbek, mint kinyilatkoztatásuk pillanatában.” R. Várkonyi Ágnes �KÖRKÉP Gondolatok a szocialista filmek fesztiválja után Ebben az esztendőben második alkalom­ mal rendezték meg hazánkban a szocia­ lista filmek fesztiválját. A bemutatósoro­ zat apropóján érdemes közelebbről meg­ vizsgálnunk néhány kérdést — mindenek­ előtt azt: mit ér a film, ha szocialista? Továbbá: milyen helyet foglalnak el a ba­ ráti országokban készített alkotások film­ politikánkban? Mivel az idei programban jelentős művek szerepeltek, mérlegkészí­ tésre is vállalkozhatunk (elsősorban a po­ zitív tendenciák számbavételének, az ígé­ retes kezdeményezések felsorolásának szándékával). * A szocialista országok filmjei sajátos színfoltot képviselnek a világ kulturális térképén. A mennyiségi arányokat tekint­ ve nem számottevő ez a jelenlét (évente mintegy 4—5000 filmet forgatnak a kü­ lönböző stúdiókban, s ebből mindössze néhány száz születik a „mi égboltunk” alatt), a minőség azonban tekintélyt pa­ rancsoló. Hosszú hasábokat töltene meg a történeti értékű filmek felsorolása, ami­ re ezúttal nem vállalkozhatunk, de azért szeretnénk felsorolni néhány mérföldkö­ vét. A Szovjetunió filmművészete a hú­ szas évektől kezdődően megadja a XX. század népszerű Múzsájának alaphang­ ját. Az egyetemes kultúra elképzelhetet­ len a Patyomkin páncélos, A föld, a Csapajev, a Rettegett Iván, a Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, az Andrej Rubljov nélkül. A lengyel új hullám szá­ mottevő darabjai, a Hamu és gyémánt, a Máter Johanna, a Kés a vízben stb., a ma és a tegnap legizgalmasabb konfliktusait állították az ábrázolás homlokterébe. A csehszlovák műtermekben is pezsgett az élet a film modern forradalma idején; elég, ha bizonyítékként megemlítjük a Fekete Pétert, a Szigorúan ellenőrzött vo­ natokat, az Éljen a köztársaságot, az Üz­ let a korzónt. A jugoszláv film felnőtté válását egyebek között a Találkoztam bol­ dog cigányokkal is dokumentálja. Mi is sokszor tanújelét adtuk annak, hogy a vi­ lág filmművészetének élvonalába jutot­ tunk (leginkább a Szegénylegényekkel, a Húsz órával, a Hideg napokkal, a Szindbáddal, a Szerelemmel, az Angi Verával). De még azok az országok sem szégyen­ kezhetnek, amelyekben jó előzmények és hagyományok nélkül teremtették meg a filmipart, netán még most sem nőttek ki teljesen a gyerekcipőből. Újra csak egy­ két adalékot iktatok ide. A vietnámi film egyre inkább elszakad a sokáig követett sablonoktól, Kubában pedig erőteljesen avantgarde-törekvések jelzik a lépéstar­ tás igényét. Vagy egy másik — az egyen­ lőtlen fejlődés hullámzásairól tanúskodó — jelenség: a nyolcvanas évek elejének egyik meglepetése a sokáig csak a kö­ zépmezőnybe (vagy még oda sem) tar­ tozó bolgár film előretörése. Mindezzel nem azt akartam bizonyítani, hogy a világ filmművészetében a szoci­ alista országoké a vezető szerep, hiszen a fejlett tőkésországok és az úgynevezett „harmadik világ” államai ugyancsak elő­ rukkoltak érdekes témákkal, vállalható esz­ mékkel, figyelemre méltó formanyelvi kí­ sérletekkel. Tény, hogy manapság az új erőszonyok kialakulásáról beszélhetünk — s az is kétségbevonhatatlan: a képzeletbeli kórusban egyre erősebben hallatszik ba­ rátaink hangja (meg a miénk is). Az igazi szocialista filmművészetnek az a legfőbb ismertetőjegye, hogy nem csak tényeket rögzít, hanem új összefüggéseket is teremt. Elandalítás helyett mozgósítani szeretne. Nem kikapcsol, hanem bekap­ csol (micsoda óriási különbség van a két igekötő között!) Ezzel kapcsolatban szeret­ ném aláhúzni — mégha evidenciának tet­ szik is — a „mit” és a „hogyan” szinkron­ jának fontosságát. Jó dolog amikor a ren­ dező — konstruktív szándékoktól vezet­ tetve — a közérzetet feltérképezi és olyan jelenségekre irányítja a figyelmet, melyek mindenkit foglalkoztatnak. Ez azonban nem elég. Megfelelő mesterségbeli tudásra, megbízható szak­ mai ismeretekre van szükség ahhoz, hogy a gondolatok a vásznon esztétikummá transzponálódjanak. A lassú ritmusú, unal­ mas, érdektelen film akkor sem kaphat semmiféle menlevelet, ha netán a szoci­ alizmus igazságait hirdeti. Ezzel összefüggésben még két tézist ter­ jesztenék elő. Sajnos, el kell ismernünk, hogy a szo­ cialista országokban forgatott filmek sok­ szor kívül rekednek az izgalmasság szfé­ ráin. Magyarán szólva: nincsenek elég ha­ tásosan megcsinálva. Dadognak, ahelyett, hogy folyékonyan beszélnének. Túlteng bennük a verbalitás. A nézőt alig teszik érdekeltté az „üzenet” befogadásában. Té­ ved, aki azt hiszi, hogy pénzkérdésről szólunk. Általában nem a szuperfilmek a jó filmek. A mi gyakorlatunkkal is iga­ zolhatjuk: ahhoz, hogy a szemlélő oda­ tapadjon a vászonhoz, nem annyira me­ sés kiállításra, látványos trükkökre, ru­ tinos hókuszpókuszokra, mint inkább ép­ kézláb mesére, hús-vér jellemekre, igaz konfliktusra, nagy tétre, s ezzel együtt filmművész-erényekre van szükség. (Záró­ jelben: mindazok a filmek, melyek híjá­ val találtatnak ezen sajátosságoknak, ter­ mészetesen nem számíthatnak a szakér­ tők és a laikusok jóindulatára. Sűrűn megesik, hogy a szocialista védjegy elle­ nére eltűnnek a gyengébb filmek az ér­ dektelenség süllyesztőjében. Ez ellen hiá­ ba berzenkedünk, az éremnek azonban érdemes szemügyre vennünk a másik ol­ dalát is. Gyakran az előítéletek kezdik ki a szocialista országok filmjeit: a látogatott­ sági statisztikákban a kvalitásos — és okosan politizáló — művek eléggé hátul kullognak.) A szocialista szemlélet egyébként — er­ ről sem feledkezhetünk meg — nem köt­ hető mereven az országhatárokhoz. Elkép­ zelhető, hogy marxista elkötelezettséget tükröz egy — urambocsá’ — kapitalista stúdióban készült film: szerintem ezek az alkotások is a szocialista művészet kate­ góriájába tartoznak. Mint A háborúnak vége, vagy a Norma Ray — annak elle­ nére, hogy szerzőik nem feltétlenül hoz­ zánk hasonlóan érdekeltek a világ megforgatásának szándékában. * A film több évtizedes krónikája meg­ győzően érvel amellett, hogy a rendezőt elsősorban a „kor érzeményének” kell hevítenie. Más szavakkal fogalmazva: a maiság és az időszerűség a kiemelkedő teljesítménynek az egyik „sine qua non”ja. Persze, nem szabad abszolutizálni a követelményt. Elképzelhető, hogy a hősök elmúlt századok gyermekei, de gondjaikat, dilemmáikat mi is maradéktalanul át tudjuk élni, s megfordítva — lila köd bo­ rítja be az 1981-es színtereken tevékeny­ kedőket, mert nincs hitele a megjelení­ tésnek. Az idei szocialista filmek fesztiválja legörvendetesebb tanulsága, hogy a mü­ vek többsége — igényes híradás a má­ ról, összetett analízis napjaink emberi próbatételeiről. Közös sajátosságuk, hogy kritikus szemlélet tükröződik bennük. Egyáltalán nem szépítik meg a gondokat. Lefegyverző hangulati gazdagság avatja élménnyé őket. Mármint a program gerincét képező három filmet, melyre együttesen és külön-külön is jelest adhatunk. Lana Gogoberidze rendezte a Néhány interjú magánügyben című kamarajáté­ kot, Krzysztof Kieslowski nevéhez fűző­ dig Az amatőr, Konrad Wolf irányította a Solo Sunny felvételeit. Kezdjük az áttekintést a grúz Gogobe­ ridze drámájával. A sztori egyszerű és banális (mint amilyen egyszerűek és ba­ nálisak az efféle históriák általában). A �roppant elfoglalt Szofiko, a feleség lát­ szólag ügyesen kormányozza családját, ám egy napon rá kell döbbennie arra, hogy hátországa egyensúlya megbomlott. Fér­ je — megunva asszonya örökös távollé­ teit — fiatal nővel vigasztalódik. Mikor elválunk a tragédia peremére jutott fő­ szereplőktől, még sok minden elképzelhe­ tő. A házasságban már nagyok a hajszál­ repedések, de talán még lehetne tenni va­ lamit a harmónia helyreállítása érdeké­ ben. Valószínűbb azonban, hogy Szofiko és Arcsil útja kettéágazik. A befejezetlenség ebben az esetben szomorú konklú­ ziót sejtet. Reálisnak és célszerűnek a válás látszik — s ebben az a lehangoló, hogy két tisztességes ember alól csúszott ki a talaj. Pedig korábban remekül meg­ értették egymást, s szentül meg voltak győződve arról, hogy szövetségük az egész életre szól... A Néhány interjú magánügyben felüle­ tes megközelítésre melodráma (vagy há­ romszög-mese), valójában azonban ennél sokkal több. Mint ahogy az egyik kriti­ kus fogalmazott, a családi konfliktus mé­ lyén az életcélok és igények változásának összeütközése áll — méghozzá sajátosan női aspektusból megörökítve. Itt álljunk meg néhány pillanatra. Ér­ demes felidéznünk Lana Gogoberidze val­ lomását, mert mondatai az értelmezés kul­ csát adják kezünkbe: Azt hiszem, a filmrendezés az, ami­ ről meg szokták állapítani: nem női mesterség. Talán van ebben némi igaz­ ság. Bár nem vagyok benne egészen bi­ zonyos. Magam úgy vélem, mégis van ér­ telme ezzel a nem női „mesterséggel” fog­ lalkoznom. Hogy miért vélem így? Azért, mert, mint nőnek, alkalmam és lehető­ ségem van a nők problémáit a férfiak számára egyszerűen megközelíthetetlen nézőpontból vizsgálni. Pontosabban: olyan pozícióból vizsgálhatom a lányok, asszo­ nyok problémáit, melyet egy férfi nem mindig ért meg, és nem is mindig haj­ landó elfogadni.” Ha valaki az interjú alapján azt hinné, hogy a rendezőnő feminista húrokat pen­ get, biztosíthatom: téved. A Néhány in­ terjú magánügyben egyáltalán nem a női felsőbbrendűség apoteózisa, s a férj sem a tisztességtelen (csapodár, alkoholista, karriervadász stb.) „teremtés koronájá­ nak” karikatúrája. Gogoberidze szemléle­ tének specifikuma abban rejlik hogy a mű­ vész a kialakult szituáció romboló-emésztő következményeire koncentrál — vagy­ is vesztesnek, áldozatnak tekinti zsák­ utcába jutott hőseit. Nem tör pálcát fe­ lettük, a morális kioktatástól is tartózko­ dik, inkább sajnálkozással szemléli a há­ zastársak között egyre növekvő távolsá­ got. Ez lenne a nők problémáinak hami­ sítatlanul asszonyi interpretációja? Rész­ ben igen, de azért más is színezi a ren­ dező felfogását. Az a didaktikus szavak­ ban szerencsére nem megfogalmazott, de a film logikájából következő felismerés, hogy cselekvéseink (önmegvalósításunk) határait körültekintően szükséges kijelöl­ nünk. Szofiko él-hal a közösségért, a mun­ mintáztam meg« — kis híján komolyan káért — és közben megfeledkezik otthoni megsértődtem. Ügy éreztem, el akarnak telepei feltöltéséről. A sok plusz így vá­ tőlem venni valamit, ami csak az enyém.” lik — szükségszerűen — mínusszá, de Az NDK-beli filmesek a hatvanas évek ezért nem a társadalmat kell hibáztatni. második felének kis és nagy forradalmaiból Krzysztof Kieslowski sűrűn csóválja a csupán szerény mértékben vették ki a ré­ fejét Az amatőrben —, hiszen bíráló szen­ szüket: olyan fajta iskola nem verbuváló­ vedéllyel ostorozza a közéleti fonákságo­ dott náluk, mint a lengyeleknél, a csehek­ kat —, de az irónia fegyverét is ügyesen nél, vagy a jugoszlávoknál. Mostanában forgatja. Egészséges derű hatja át a jele­ meghatványozódott a kísérletező kedv, és neteket, s mindvégig érezzük a rendező egyre ígéretesebbek az eredmények. A indulatainak forrását — tudniillik azt, hogy Solo Sunny — melyre a tavalyi nyugat­ értünk haragszik, s nem ellenünk. berlini fesztiválon felfigyelt a világ film­ Az amatőrben a magatartásforma „kör­ közvéleménye — klasszisteljesítrnénynek bejárása” éppolyan lenyűgöző, mint a tekinthető. Kemény realizmus, felfedező társadalmi holdudvar alapos-aprólékos erő, vizuális ötletgazdagság jellemzi: olyan feltérképezése. Filipp Mos — a címbeli mű, mely — amennyiben lenne ilyen mi­ filmes — tulajdonképpen nem a kamerá­ nősítés — „dobogós helyezést” érdemelne. ba szerelmesedett bele, hanem abba a le­ Konrad Wolf a következő szavakkal tár­ hetőségbe — nevezhetnénk missziónak is ta fel elképzelései kártyáit: „Egy slá­ —, melyet a masina berregtetése jelent. gerénekesnő regényét szerettem volna el­ A körülmények alakításának felelősségébe. mondani. A történet a hivatás- és szere­ A környezet jobbításának szándékába. A lemkeresésről, a párválasztás nehézségei­ cselekvés, a beavatkozás, a leleplezés má- ről, a csalódás és beteljesülés mélysége­ morító részegségébe. Metamorfózis eleve­ iről és magasságairól, valamint az újra­ nedik meg a szemünk előtt. Igaza van Ki- kezdés képességének kialakulásáról szól. eslowskinak. Sokféleképpen lehetett vol­ Szeretem Sunnyt, aki mivel nem hal meg, na kibontani a cselekményt. De adjuk át tovább fog élni — és csak remélhetjük, a szót az alkotónak: „Például egy ember hogy sikeresebben, erősebben és boldo­ kamerát kap a kezébe, és azután kiderül, gabban mint eddig...” a kamera a gyáré és nem csinálhatja vele Az énekesnő eredeti foglalkozása ■— azt, amit akar; vagy elmondhattam volna legalábbis így írnák a kérdőívekben — egy olyan ember históriáját, aki felfedezi textilgyári munkás. Szeretne kiemelkedni magában a művészt. És úgy is értelmezhet­ (ez meg a szociológia szóhasználata). ném: valaki olyan képességet fedez fel Sunny a saját bőrén kénytelen tapasztalni, magában, melynek létezéséről korábban hogy a karrierhez még a tehetség és a nem is tudott.” kapcsolat sem elegendő. Alkalmazkodási Filipp Most az a lehetőség keríti hatal­ készség nélkül nem lehet boldogulni ebben mába, melyet a celluloid szalag biztosít a különös miliőben. S, hogy mit takar a számára. Nyitott szemmel járni-kelni, fogalom? Olyan függőségi viszonyt, mely meglesni az eseményeket, rögzíteni a vál­ — fiatal nők esetében — a megaláztatás­ tozásokat — vagy ennek az ellenkező­ sal egyenlő. Sajnos, az épülő szocializmus jét, a mozdulatlanságot —: igen, ez is le­ még nem számolta fel a kizsákmányolás het szenvedély, ennek is van értelme, e vérlázító formáját. Sunny vágyai és le­ ezért is érdemes feláldozni sok mindent. hetőségei dermesztő aszinkronba kerülnek Kieslowskinak nagy „találmánya”, hogy a egymással. De ő nem adja fel a küzdel­ perifériálisnak tetsző filmezés voltaképpen met. Kész arra, hogy pályakezdő fiata­ színe és fonákja annak a gyakorlatnak, lokkal szövetkezzen, mert bízik magában melyet az elsővonalbeli nagyok folytat­ és képességeiben. nak. Szatirikus mozzanatok sora csipkedi A Solo Sunny a hétköznapok gyönyö­ meg a filmkészítési mechanizmust — az rét tárja fel — meg bánatait is. Utóbbi­ ötlet megszületésétől a helyszínek kivá­ ból vastagabban jut a rokonszenves te­ lasztásán át az eszme érlelődéséig, a kész remtésnek, de ennek ellenére indokolat­ produktum elfogadásáig. A „visszacsato­ lan az a simogatásnak szánt dehonesztálás” folyamata ugyancsak hangsúlyos mo­ ció, melyet Wolf fejéhez vágtak egyes tívum Az amatőrben. Emlékezzünk az nyugati kritikusok a film bemutatását kö­ amatőrfilm-szövetség találkozójára, vagy vetően. Ekképpen érveltek: „Sötét pesszi­ Krzysztof Zanussi látogatására; ezekben mizmus árad a műből, voltaképpen min­ az epizódokban a megsemmisítő irónia szí­ denki mindennel elégedetlen. Bátor tett a nei bújkálnak, s a könnyed játék halá­ Solo Sunny; Wolf nem úszik együtt az losan komoly bírálat felkiáltójeleit tartal­ árral.” mazza. Itt szükséges egy kis kitérőt tennünk. Rendezői koncepció és színészi azono­ Hozzászoktunk már ahhoz, hogy egyes sulás közös nevezőiről árulkodik Jerzy szocialista filmek „olvasata” enyhén szól­ Stuhr, az amatőrt megszemélyesítő sze­ va különös a kapitalista sajtóban. Még repjátszó vallomása. A rokonszenves mű­ olyanok is akadtak, akik a Vörös kánya­ vész így ecsetelte az élményt, melynek fa című Suskin-drámában vallásos felhan­ részese lehetett: „Filipp Mos alakját tel­ gokat fedeztek fel (azon az alapon — fur­ jesen a magaménak érzem. Annyira ma­ csa asszociáció! —, hogy az egyik kép­ gaménak, hogy amikor Kieslowski a film sorban kolostor látszik a főhős mögött). végleges összeállítása után azt velem együtt Megszokott, hogy nagy előszeretettel ka­ először megnézte és azt mondta: "Filipp- rolják fel és favorizálják azokat az alko­ ben tulajdonképpen egy kicsit magamat tásokat, melyek a szocialista rendszer hi- �báira és ellentmondásaira hívják fel a fi­ gyelmet. A mi filmköveteinkkel is megesik az ilyesmi. Csak egyetlen példa. A Csa­ ládi tűzfészekért „odaát” sokan azért lel­ kesedtek, mert — úgymond — egy famí­ lia sorsába sűrítetten jeleníti meg a tár­ sadalmi hangulat disszonanciáit. Holott: Tarr Béla nemet is mond, igent is, s egyáltalán nem azzal a szándékkal állt a kamera mögé, hogy a szennyest kitere­ gesse. Azt tűzte „kamerahegyre”, ami nem tetszett neki — s azzal a céllal, hogy az amorális magatartás elleni harc fontos­ ságára figyelmeztessen. Ilyen átlátszó mó­ don nem lenne szabad összetéveszteni a műkritika szempontjait a propaganda frá­ zisaival... Visszatérve a Solo Sunnyra: a filmet csak merő rosszindulattal lehet „negatív lenyomatnak” tekinteni. Tagadhatatlan, hogy több benne az árnyék, mint a fény, ám arról sem feledkezhetünk meg: Kon­ rad Wolf a folytonos küzdelem, az örö­ kös talpraállás értelméről és esélyeiről is beszél. Miért lenne hurrá-optimista? És egyáltalán: mivégre szelídítené meg mű­ vészi helyzetjelentését? Erről egyébként még csak annyit: a szocialista társadalom­ ban senkinek sem lehet érdeke, hogy el­ kenje a problémákat és lakkozzon akkor, amikor SOS-jeleket szükséges kopog­ tatni. Egy szolnoki évadról — évad kezdetén______ Osztályzatok I. Ha az ember nem ér rá hosszú kritikusi fejtegetéseket böngész­ getni, akkor legjobb, ha általában e „szócséplés”, akkor legjobb, ha általában a cik­ kek végén kezdi az olvasást. Többnyire itt derül ki ugyanis — ha kiderül, tet­ szett-e az illető ítésznek a mű (a kép, a koncert, az előadás). Nos, hogy a rutintalan olvasót megkíméljük a felesleges fá­ radalmaktól és ne kelljen átnyalnia né­ hány oldalt, hogy megtudja a végered­ ményt, álljon itt az osztályzat: jó évad volt az 1980/81-es. Sőt, minden kártyá­ mat felfedve folytatom az osztályozást, négy produkciót tartok kiemelkedően jó­ nak (Az ember tragédiája, Születésnap, Pablito nővérei, Amerikai Elektra), ket­ tőt illet jó osztályzat (Bíborsziget, Troilus és Cressida), kettőt pedig a gyenge köze­ pes (Szerelem, ól, Három testőr). Volt még egy — vetélytársak nem lévén — monopol helyzetben levő sikeres gyermek­ előadás (Hókirálynő). Ilyen világos beszéd után megkockázta­ tok magamnak egy rövid kitérőt, mielőtt az osztályzatok részletezésébe fogok. Fel­ tétlenül szükségesnek tartok egy tisztelet­ kört az ún. „szolnoki színház” körül. A „szolnoki színház” A vidéki színhá­ zakra felesküdött lelkesült hívek között bizonyára szentségtörésnek hangzik: „szol­ noki színház” nincsen. Természetesen pon­ árán), még mindig nem sikerült e két vi­ déki színház szerepét, helyét bemérni. Az kiderült, hogy mindkét színházi közösség kiheverte a változást, frissen, megújulva került ki belőle. De a differenciálásra képtelen, elvakult elfogultság — itt min­ den jó, illetve minden rossz — összemos­ hatja egyetlen évad előadásait, és a „szol­ noki színház” jelszava mögött összekeve­ redve felsorakozik értékes és értéktelen. Ezért az egy évadon belüli közös pontokon belül a különbségekre is figyelni kell. Hi­ szen itt egymás munkájára figyelő, de önálló, saját elképzelésekkel és módsze­ rekkel dolgozó rendezők, színészek van­ nak. Ami mégis közös, az minden jó szín­ ház sajátja; szándékuk szerint közéleti, politikus, a befogadót aktivizáló és a mi­ Utópista célokat nem tűzhetünk a fil­ nőségből nem engedő előadásokat próbál­ mesek elé. Hollywooddal nem versenyez­ nak létrehozni. hetünk, s bizonyosnak látszik, hogy a szo­ Osztályzatok II. Hangsúlyoztam már, cialista film még sokáig nem fogja kiszo­ hogy a műsorterv értéke az a toleráns rítani a tőkés ipar számos sikeres produk­ sokszínűség, melyben a különböző közön­ tumát. Van azonban valami, amiben mi ségigények és alkotói módszerek békésen vezetünk, s pozícióinkat még erősíthetjük megférnek. Nem jelenti ez azt, hogy a is. Továbbra is „fel kell fedeznünk”, meg szándékokban, a megvalósításban ne ta­ kell örökítenünk azt a világot és azt a lálnánk lényegi azonosságokat. Így rímel, valóságot, amelyben élünk. Hatásosan. Ér­ erősíti és kiegészíti egymást három pro­ dekesen. Felelősséggel állíthatjuk: a szo­ dukció (Az ember tragédiája a nagyszín­ cialista filmművészetnek kimeríthetetlen házban és a Születésnap, illetve a Pablito az arzenálja. nővérei a szobaszínházban.) Más-más ol­ dalról, de azonos kérdéseket járnak kö­ Veress József rül: az egyes emberek felelőssége, lehető­ ségei, kiszolgáltatottsága, az eszméket al­ kotó ember és az eszmékből kinövő intéz­ ményrendszer kapcsolata... ezekről gon­ tosítani kell ezt a kifejezést, hiszen az dolkodik a színház nyelvén három elő­ ártatlan olvasót, illetve színházlátogatót adás. enyhe tudathasadásos állapotba taszíthat­ Kétségtelen, hogy az évadban az Előadás juk, a „bennfentesekből” pedig feles­ Az ember tragédiája volt. (Hatvan bemu­ leges felháborodást provokálunk ki. Az tatót ért meg, ami vidéki színházról lé­ előbbieknek tehát megnyugtatásul annyit, vén szó kivételesen nagy szám.) Ez a Paál hogy továbbra is működik a színház Szol­ István által rendezett „szentségtörés" fel­ nokon, az utóbbiaknak pedig nem szabad bolygatta a színházi világot. Hiszen elfelejteni: egy szóval sem állítottam, szentségtörés történt: a nézői elvárások hogy a szolnoki színház nem jó. kielégítetlenek maradtak, sorra kicsorbulMi nincsen tehát? Nincsen az az utóbbi tak és sebeket kaptak. Mert ki hallott idők vidék—Pest háborúskodásában és a olyat, hogy az előadás logikáid alapján magyar színházi világban kétségkívül nekem, a nézőnek Lucifer mellé kell állmeglevő forrongásban — kockáztassuk nom az Úr elleni harcban? Emellett már meg: fejlődésben — kialakult misztikus, csak halkan említendő az, hogy a látvá­ szent zarándokhely, ahol a csoda születik. nyos. számtalan kort, helyszínt, szereplőt Nincsen az egyetlen zászló mögött felso­ felvonultató művet amatőrszegénységgel, rakozó, hősies, áldozatokat vállaló nagy egyetlen és állandó díszlettel mindössze csapat. De nincsenek azok a mindenre el­ tízen adják elő. A monumentális felvonu­ szánt színházi terroristák sem, akiket be­ lást, cirkuszi parádét, ...szép embereket” érkezett nagyjaink közül néhányan — a remélő elvárások itt csődöt mondanak. messzi távolból! — látni vélnek. Kétféle nézői magatartás lehetséges ilyen­ Mi van tehát? Van egy idézőjelektől kor. a Ttragédia körüli viták magja is e megfosztott jó szolnoki színház, melyben. kétféle reagálásból állt össze. Az egyik 1. igényes és sokszínű a műsorterv: 2. nagyképű fölénnyel és magabiztossággal dolgozik egy nagyhatású, meghatározó utasítja el a „művészkedő, különcködő” rendezőegyéniség (Paál István); 3. egy-egy kísérletet. A másik — a nyitott, befogadói előadásra csapattá kovácsolódó, a kemény magatartás ez — félreteszi előítéleteit és munkától nem ódzkodó társulat; 4. vala­ az egyszeri előadás érvényességét vizsgál­ mint (nem mellékes!) létezik egy ún. ja. Az utóbbi közelítésmód — melvet al­ kötelességünk — igazolhatja, „problémás” színházat vállaló megyei ve­ kalmazni hogy az iménti kifogások nem szükség­ zetés. Miért fontos mindezt tisztázni akkor, képpen cáfolják a szolnoki előadás érvé­ amikor egyetlen évad értékelése a tét? nyességét. Paál azzal teremt igazat, szín­ Mert a néhány évvel ezelőtti nagy érvá­ padra kívánkozó konfliktushelyzetet, hogy gás után (azaz a Nemzeti Színház átszer­ az egymást erősítő, különálló történetei vezése szolnoki és kaposvári áldozatok sorát folyamattá alakítja. Lucifer és az Úr A szocialista filmek fesztiválja idején természetesen nemcsak a Néhány interjú magánügyben, Az amatőr és a Solo Sunny szerepelt a fővárosi és vidéki mozik műsorán. A kínálatból említést érdemel még a bolgár Csak a szerelem (a szerel­ mi kapcsolat mai változásairól), az Építs házat, ültess fát (a csehszlovák mű az ér­ vényesülés és a bizalom témakörében vizs­ gálódik), valamint a kubai Ötvenöt testvér (megrendítő dokumentum külföldre ke­ rült fiatalok hazalátogatásáról). Több film­ színházban felújították a korábbi sikere­ ket: a rendezvényt ilyenformán felhasz­ nálták arra, hogy a hazai nézők a szoci­ alista kultúra eredményeivel ismerkedhes­ senek. �— Madáchnál eleve adott — szembenállá­ sából itt megszülető és állandóan válto­ zó küzdelem lesz. Kettejük Adómért fo­ lyó párharca közben lelepleződik az a ha­ talmi mechanizmus, mellyel szemben a kiszolgáltatottságban vergődő, küzdő em­ ber egyetlen fegyvert tud szembeállítani; az erkölcsi tartást. Paál emberléptékű vi­ lágot teremt, ahol emberi ravaszság, szá­ mítás és zseniális helyzetfelismerés tartja hatalmon az Urat. Csak így azonosulha­ tunk Lucifer és vele Adám — reményte­ len, de feladhatatlan küszködésével. És így a furcsa logikájú előadásban a kese­ rű zárókép és az Úr hiányzó zárszava el­ lenére a küzdő ember magasztosul fel. Bármilyen szembetűnő is első pillanatra a Tragédia és Paál István másik rendezé­ se a Születésnap különbségei, a két elő­ adás alapvető helyzetazonosságra épült. Egy emberek alkotta szervezet és az egyén, az egyedüli ember találkozásáról és össze­ csapásáról van szó. Ez a találkozás persze különböző szinteken zajlik. Míg Madách darabjában a külső, társadalmi mozgás­ mechanizmusok jelennek meg, addig a Pinter-bemutató a belső, lélektani mozgá­ sokra figyel. Nem az alaposan megkésett magyarországi premier ténye emeli a Szü­ letésnap értékét, nem emiatt tartom az évad legjobb, szinte hibátlan előadásának. Nem részletezve itt az egyébként hihetet­ lenül gondos szakmai munkát, mindenek­ előtt a mély és kegyetlen korrajz megte­ remtése teszi a Születésnapot sokáig em­ lékezetessé. A rendező két apró csavar­ ral számunkra keserűen aktuálissá te­ szi ezt az 1957-ben Angliában írt ún. ab­ szurd drámát. Az egyikről Koltai Tamás ír — SZÍNHÁZ 1981. április —: „...amit a szolnoki előadásban láttunk, az a darab közép-kelet-európai olvasata. Mindenek­ előtt Stanley figurája révén. Kovács La­ jos Stanleyje jellegzetesen értelmiségi tí­ pus...” A másik az a pontos rendezői el­ képzelés, mely megszünteti a pinteri (vagy inkább az értelmezők által Pinternek tu­ lajdonított?) titokzatosságot. A szolnoki Stanley nem egy ismeretlen, misztikus múlttal rendelkező művésziélek. Nem köl­ döknéző közöny, vagy érzelmes nosztalgia űzte őt ebbe az ócska panzióba. (Mert így akármilyen jó színészekkel is, de üres na­ turalizmusba fulladna az előadás, mint lát­ tuk azt az idén egy televíziós filmválto­ zatban.) Stanley szökése politikai jellegű, Goldbergék politikai szervezet tagjai. (Mindegy melyiknek, gondoljunk napja­ ink terrorista csoportjaira. Van belőlük bőven.) Stanley nem „csak úgy” menekül, ő konkrét múlttól, konkrét személyektől fél. És velük találkozik. Ezért születik iga­ zi dráma, valódi összeütközés. Ami a sajátos rendezői értelmezések el­ lenére nem történik meg a Tragédia és a Születésnap esetében, az megtörténik a Pablito nővérei bemutatóján: a rendező meghamisítja a művet. Szerencsére. Csak így születhetett egy alig közepes darab­ ból remek előadás. Manzari írása szinte csak ürügy arra, hogy Árkosi Árpád, a rendező, a végtelenül kifinomult manipu­ lációról — vagy ahogyan a zárda főnök­ asszonya fogalmazza: „az Úr kifürkészhe­ tetlen útjairól” —, eszme és ember kap­ csolatáról gondolkodjék. Azért tud újat mondani ezekről, mert nosztalgiával, em­ lékekkel bearanyozott időpontot, a hit születésének pillanatát vizsgálja. Hazug­ sággal, önkínzással, tébollyal, gyilkosság­ gal mocskolt ez a pillanat. A főnöknő ter­ rorizálja és becsapja a nővéreket, helyet­ tese emberség és szolgálat közt vergődik, a nővérekben a természetes, őszinte em­ beri érzések és a magukra erőszakolt hit küzd egymással. Az erkölcsi egyértelmű­ ségek viszonylagosságát hangsúlyozza a Pablito nővérei azzal, hogy a tettet okai­ val és következményeivel együtt jeleníti meg. A főnöknő egy ember halálát okozza, mivel betartja a zárda szabályait. Ren­ díthetetlenül őrzi és őrizteti az eszmét és közben őrületbe hajszolja a nővéreket. Amikor a naiv hívőket maga mögött tud­ ja, vállalja a rend feloszlatását és felál­ dozza saját embereit. Neki az a fontos, hogy a hit megszületett. Csakhogy csalás­ sal és áldozatok vérével szennyezve. Ár­ kosi rendezésének legfőbb érdeme a na­ turális rítus megteremtése. Ügy mutat be egy szertartást, hogy közben elvárja és lehetővé teszi a nézői azonosulást. Értjük és átéljük a folyamatot. Jól kiegészíti ezeket a bemutatókat a nagyszínház két illúzióromboló előadása (Bíborsziget, Troilus és Cressida). Bulga­ kov is emberek alkotta intézményrend­ szerek torzulásáról beszél, de a színház sze­ repét eltúlzó vak önáltatást durván szét­ rombolja. Az „Ür” a színházba csöppen, és itt még ellenfélre sem talál. A Troilus a mindentudásban tetszelgő embert gú­ nyolja ki, az előadás az emberi butaság­ ról szól. Számtalan változata megjelenik előttünk: a tohonya állatembertől (Ajax —Györgyfalvay Péter), a naivitása, vagy hiúsága miatt rászedhető áldozattól (Hektor—Katona János, Achilles—Fonyó Ist­ ván) a ravasz számítókig. Az utóbbiak csak ahhoz okosak, hogy a betegség — a háború — vámszedői legyenek, ahhoz nem, hogy magát a kórt megszüntessék. Az egyetlen bölcs (Thersites—Jeney István) pedig már az abszurd drámából került ide, és túl mindenen már csak arra képes, hogy kiröhögje a szögesdrótok között ug­ rabugráló társait és a kukák és létrák között (ld: A játszma vége) hempergő szerelmeseket. Ez a bemutató is bizonyítja, hogy Shakes­ peare népszerűsége változatlan, legfel­ jebb az ügyeletes darabok változnak. Ilyen „ügyeletesnek” tűnik a Troilus és Cressi­ da is. Kecskeméti, kaposvári, és budapesti bemutató után került Szolnokra. Ez az egyik legösszetettebb Shakespeare-dráma. Kockázatos vállalkozás, de Horváth Jenő rendezése csökkenti a kockázatot. Keve­ sebbet markol, mint amennyit a mű kí­ nál. Ezt viszont, pontosan, tisztességgel teljesíti. Egyetlen — kétségkívül alapve­ tő — nézőpontból értelmez mindent: az örökké ostoba, háborúkba sodródó és on­ nan kikecmeregni nem tudó embert jele­ níti meg. Ez az ember szánalmas és min­ denekelőtt nevetséges. A mindenre ráte­ lepedő háború árnyékában a szerelem, ba­ rátság, hősiesség csak apró kiütések a háború mocskában fetrengő világ testén. A mocskos szájú Thersites lesz így a fő­ szereplő és a bölcs, öreg Pandarus itt csak a csetlő-botló kerítő. Megváltoznak és többnyire egyszínűvé egyszerűsödnek a szerepek. Felemás tehát az előadás. Hor­ váth Jenő nagy szeletet kanyarított Shakespeare-ből. De meg sem próbálta az egészet. Néhány évvel ezelőtt már sikerrel ját­ szották Kaposvárott a Bíborszigetet. Az akkori előadás rendezője Babarczy Lász­ ló állította színpadra a művet Szolnokon is. Ez a kockázatmentes vállalkozás ga­ rantálta a sikert. Bulgakov népszerűségé­ nek csúcsán sem árt persze megjegyezni, hogy a Bíborsziget nem tartozik legjobb írásai közé. Inkább zseniális vázlat ez. A cselekmény mozgatója a jól ismert, tipikus helyzetek és figurák találkozása: a darab nélkül bemutatóra készülő színház; a sze­ repekre vadászó, nagyképű, álszerény,fél­ tékeny, túlbuzgó színészek; a színpad után kajtató Shakespeare-utód, az elsőműves Ifjú szerző; a mindig kétségbeesett, de mindenből élve kimászó direktor... Mind­ ezek őrölt kavalkádja megspékelve a be­ mutató engedélyezése körüli viharokkal, melyben művészet és politikum egyenlőt­ len harcában végre megszületik a darab, Szavva Lukics tehát — a szükséges „ide­ ológiai vita” után — rábólint, a minden­ re hajlandó szerző felmagasztosul, az igaz­ gató elégedetten omlik székébe. Lesz elő­ adás. Nem nehéz észrevenni, hogy a darab erényei éppen a primitív és hihetetlen, meseszerű alapszituációkból fakadnak. A színészi játéknak, díszletnek, jelmeznek ezt kell — és többnyire sikerül is — a végle­ tekig felerősíteni. Ami talán kevésbé si­ került: a féktelenül mulatságos játék mö­ gött érzékeltetni a helyzet félelmetességét. A várva várt Szavva Lukics megjelené­ sén csak mulatunk, kinevetni merészel­ jük ezt a mozgalmi közhelyekből össze­ gyúrt kispolgárt. Márpedig a zseniális vázlat állandó aktualitása nem engedi ezt meg nekünk. Az eddig említett bemutatókhoz képest témáját és megoldásait illetően is alapve­ tő különbségeket mutat az a lelki pokol­ járás, melyre az Amerikai Elektrával vál­ lalkozott a színház. A bemutató előtt ért­ hetetlennek tűnt, miért bányászta elő Szurdi Miklós O’Neill egyre porosodó egykori sikerét. Bármilyen jól megírt is ez a mű, a cselekmény minden lényeges fordulata erőltetett. A szereplők lépéseit a napja­ inkra túlhaladott, csikorgó, pszichologizáló dramaturgia mozgatja. Mindezek el­ lenére letagadhatatlan, hogy az előadás katarzist hozó élmény volt. Az ember egy idő után elfogadta és ez­ zel félretette az O’Neill-i játékszabályo­ kat. Mert a Mannon-család pusztulását valójában mégsem a dilettáns módon al­ kalmazott freudi tételek, hanem a mögöt­ tük húzódó emberi szenvedélyek okozzák. Jó volt színpadon látni ezeket az élő, ér­ ző, szenvedő embereket, jó volt megfü- �rödni a felcsapó indulatok, vágyak, ösz­ tönök zűrzavarában, jó volt átélni vala­ mit. Mert ez a kétségkívül hagyományos színház ezt adta a nézőnek: az átélés él­ ményét. A lendületes, kitűnő ritmusú ren­ dezés, az ötletes játéktér, a hatásos zene és mindenekelőtt az egymással versengő, nagyszerű színészi alakítások biztosítják a sikert. Szurdi nem „értelmezte” minden­ áron O’Neillt. Elfogadta az írót. Tudta, hogy a felszíni hibákat nem tüntetheti el. De elfeledteti, ha minél mélyebbre ás. És ezt maradéktalanul meg is valósította. Ezért olyan hatásos és felkavaró az elő­ adás. A sikerről szólva nem szabad el feled­ keznünk a Hókirálynőről. Ebben az eset­ ben azt kell hangsúlyoznunk, ami sajnos még nem mindenütt magától értetődő: a színház komolyan vette az előadást. Már a szereposztás is ezt jelzi. Nyoma sincs „a gyerekeknek tartalékcsapat is megteszi”-szemléletnek. A közönséget nem né­ zik gügye felnőtteknek, akikkel csak ripacskodó gügyögéssel lehet szót érteni. Vidám, felszabadult játékra hívnak ben­ nünket. Az éppen most születő közös já­ ték élménye a legfontosabb. Ennek az él­ ménynek részesei a színészek is, akik lát­ ható örömmel, sőt apró rögtönzésekkel vesznek részt a játékban. Feltétlenül szólni kell a balsikerekről is. (Szerelem, ó!, Három testőr). A két elő­ adás külön kezelendő, hiszen sikertelen­ ségük okai is különbözőek. Valószínűleg közös azonban a ki nem mondott cél: kö­ zönségdarabot kell csinálni. Árkosi Ár­ pádnak ez nem sikerült. Igaz, a három színész élvezi a játékot, az ötletek sorra bejönnek. Igazán jól megcsinált produkció. De ha a nagyképű kritikusi arisztokratiz­ mus vádja ér is, kitartok szigorú vélemé­ nyem mellett: az egész vállalkozás méltat­ lan a szolnoki színházhoz. Schisgal darabja üres, igénytelen, értéktelen. A színpadon sem lehet más. Ennek fejében hajlandó vagyok elismerni, hogy az előadás hibátlan, komoly és igényes szakmai munka. De minek? A Szerelem, ó! nem lehetett jó. A Három testőr lehetett volna. Elégedetlenségemet nem a szándékok, hanem a megvalósítás hiányosságai okozzák. Természetesen nem a Dumas által elképzelt testőröket lát­ juk. Három öregedő, életunt testőr robotol­ ja végig a darabot. Unott közönnyel for­ gatják a kardot. Ha muszáj. Végzik a dolgukat. Közéjük cseppen D’Artagnan, ez a vézna, pápaszemes, mitugrász. Vívni nem tud, de tudja mit akar. Ő a jövő embere. Céljai vannak, és ezekhez meg is találja az eszközt. Lázas „árnyékbokszolással” pattog a háttérben, míg a többiek halom­ ra ölik az ellenséget. Aztán a kézfogás­ nál, kitüntetésnél egyszercsak előterem ez a törtető pojáca és learatja a sikert. Kb. erről szól a Fábri Péter által átírt szol­ noki Három testőr. A szándékok tehát vi­ lágosak. Tudjuk, miről szól a produkció, de nem élvezzük. Pedig kitűnő a szerep­ osztás — felvonul majd’ mindenki, aki „számít” —, jó a zene. És mégis: nézelő­ dünk, unatkozunk. A túlkomplikált díszle­ tet, a lányokat, az előkandikáló mikrofo­ nokat nézzük, és nem értjük, hogy ez a sok remek színész miért van erre a cél nél­ küli jövés-menésre, ácsorgásra kárhoztatva. Szurdi Miklós, a rendező talán attól tar­ tott, hogy az ötletek, a poének gyengítik a „komoly mondanivaló” erejét. Ez a té­ vedése akadályozhatta abban, hogy bár­ mit is kezdjen az elképzelt groteszk ki­ indulóhelyzettel. Így ez a Három testőr csak egy jó szándékú, de ötlettelen, tempótlan, sikertelen kísérlet maradt. És a színészek? Produkciókról, illetve azok kapcsán rendezőkről esett eddig első­ sorban. szó. Színészekről szinte semmi. Azt a félreértést erősíthette ez. miszerint az ún. rendezői színházé a jövő, a színész csak eszköz. Ez persze nem igaz. Az viszont igen, hogy néhány színházban — ahol igazi kö­ zösségek létrejöttének lehetőségei mutat­ koznak — eltűnőben vannak az önkielégítő jutalomjátékokra épülő rutinelőadások. A produkció a fontos, melyben emberek egy csoportja — köztük a színészek — közölni akar velünk valamit. Furcsa módon ezek­ ben a színházakban születnek a legjobb színészi alakítások is. Könnyen feloldha­ tó paradoxon ez. Nyilvánvaló, hogy az egymást segítő, egymásra figyelő csapat­ munka alapfeltétele és biztosítéka a jó egyéni alakításnak. Egymás kölcsönös ki­ szolgálása feltétlenül magasabb színvonalú színjátszást eredményez, mint amikor mindenki azt az egy-két sztárt szolgálja, akinek kedvéért a produkció megszületik. Elég itt utalni a négy legjobb előadásban megvalósuló színészi összmunkára. A Pablito nővérei a csapatjáték remek példája, az Amerikai Elektra pedig annak fényes bizonyítéka, hogy így is születhetnek emlé­ kezetesen nagy színészi alakítások (Chris­ tine — Margittai Ági, Lavinia — Udva­ ros Dorottya, Orin — Ivánka Csaba.) Két alakításról feltétlenül külön kell szólni. Természetesen külön hangsúlyozan­ dó a nyilvánvaló szubjektivitás és az eset­ leges elfogultság. Tehát: alulírott kriti­ kusnak ezek tetszettek legjobban. Az egyik Jeney István Goldbergje a Születésnapban. Amint belép, ideges re­ megéssel töltődik fel minden. Félelmetes. Taszítja és megbabonázza partnerét. Még nem csinált semmit, csak magabiztosan sétál fel s alá az ismeretlen panzióban, de mi már kínosan feszengünk. Arad be­ lőle az a tudat, hogy minden az övé, mindenhez joga van. Vele szemben elbi­ zonytalanodunk abban is, amit tudunk, idegenként mozgunk saját otthonunkban. Mert ő viszont mindenütt otthon van. Bántóan éles hangja belehasít a csendbe, mintha kést állítana a levegőbe. Mindenki felett rendelkezik. Hatalmában tetszeleg a kisember. Ez Jeney alakításának kulcsa. Goldbergje valahol érzi kisszerűségét, je­ lentéktelenségét. Embertelen kegyetlensé­ gével ezt takargatja mindenáron. Állan­ dóan fél a lelepleződéstől, ezért keresi folyton hatalma bizonyítékait. Így kínoz és aláz meg másokat a végtelenségig és így hal meg benne lassan az ember. Csak egy szörny marad. A másik emlékezetes színészi munka számomra Ivánka Csaba Orinja az Ame­ rikai Elektrában. A bölcs rálátás és az érzékeny beleélés összetettsége jellemzi a játékát. Orin maga a megtestesült bi­ zonytalanság. Azonosulni vagy kilépni, részt venni vagy megítélni, belül maradva küszködni vagy kívülállóként másfelé in­ dulni? Ezek a választások gyötrik, ezek hajtják meghasonlásba kortársunkat, ezt a megöregedett kamaszt. Orin megjárta a háborút, egy pillanatra kiszabadulha­ tott az önpusztító, haldokló Mannon-családból. Messziről érkezve jól látja a csődöt, de látja a rá kiosztott szerepet is a kiút­ talanság haláltusájában. A kötődés és el­ szakadás egyidejű kettősségéből építi fel Ivánka eddigi legjobb alakítását. * Az osztályzást idő előtt elvégeztem. Mi állhat itt végső összegzésként? Néhány — a kibicnek úgysem drága — jó tanács il­ lene. de erre a nagyképű gesztusra nin­ csen szüksége a színháznak. Egy bizonyos: a minőségből nem szabad engedni. Még az ún. „közönségdaraboknál” sem. Bizo­ nyítják ezt az idei balsikerek. Az igényes, színvonalas előadás is lehet vonzó. Bizo­ nyítják ezt az idei sikerek. A minőség tartására megvan minden re­ mény. Alapvető személyi változások nin­ csenek, a műsorterv is kialakulóban. Jó évad elé nézünk. Bérczes László Ancsel Éva: Írás az éthoszróI Rejtőzködő, vékonyka kötet a könyvheti kiadványok sorában Ancsel Éva legújabb munkája. Nagy formátumú viszont ezúttal is a gondolat, amely — A szabadság dilemmái, A megrendült öntudat mítoszai, a Töredé­ kek az emberi teljességről, a Történelem és alternatívák társaként — e tanulmánymére­ tű könyvet életre hívta. Hisz nem direkt reflexiói ezek — mint ahogyan felületes meg­ közelítésben vélhetnénk —a politikai, ideoló­ giai szükségleteknek, nem a szellemi élet konjunkturális igényeit hivatottak kielégíte­ ni, hanem fordítva: mintegy előlegzett vá­ laszoknak tekinthetők a társadalmi praxis­ ban még csak formálódó, sokszor még ki sem mondott kérdésekre, s így legfeljebb igazolják — de nem kiszolgálják — az er­ kölcsi, etikai kérdések iránti növekvő ér­ deklődést. Így értelmezhető Ancsel abbéli törekvése ís, hogy az „itt és most” paraméterei által mindig viszonylagossá redukált erkölcshöz képest keres mérceként tételezett abszolút értéket akkor, amikor sürgetőbbnek látszik a morál általános természetének szocialista viszonyok közötti módosulásait leírni és ele­ mezni. De miután teoretikus szándéka vé­ gül is az erkölcs és történelem, az erkölcs és politika összefüggéseinek viszonylatában teljesül, egyáltalán nem lehet időszerűtlen­ nek minősíteni gondolatait. Ancsel az éthosz fogalmát használja meg­ különböztető értelemben, „az uralkodó nor­ mák által szabályozott és a szokások által garantált, történelmileg változó erkölcsökkel szemben” és — lévén szokatlan, kevéssé ismert kifejezés — sokoldalú bemutatására törekszik. Mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy ha a viszonylagos állandót jelenti is a morál folyamatos változásai közepette �nem tekinthető a történelemtől független, örök emberi kategóriának, sőt, „az éthosz talaja — ha ugyan ez talaj! — a munka és tulajdon elkülönülésével létrejött szakadék”, amely antagonizmus a modern polgári tár­ sadalomban az „anonim bűnösség” világá­ ban a legerőteljesebb. „Mert vajon van-e és lehet-e bűn ott, ahol a politikai gazdaság­ tan megbíráltan is tovább uralkodik az élet fölött, ahol a puszta készpénzfizetés minden erkölcsi sallangot leszaggat az em­ beri viszonylatokról —, s ahol minden em­ bernek megvan az ára.” „Visszaadni a bűn nevét” morális és nemcsak jogi értelemben ■— sugallja, tehát az éthosz parancsa, a tör­ ténelem viszont épenséggel a negativitás szerepét „törekszik elhallgatni”, s ezáltal igazolni. „A kanti, hegeli, marxi tudás a rossz szerepéről a történelemben minden bizonnyal a legnehezebben elviselhető igaz­ ság” — írja Ancsel Éva. „De nem is arról van szó elsősorban, hogy hogyan viseli ezt a tudást a szubjektum maga, hanem arról, hogy hogyan lehet és kell ismerni a rossz szerepét mindenfajta rossznak a fatalizálása és a mindenkor fennálló viszonyok apológiája nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez a tudás nem »bontható le« oly módon, hogy ennek alapján az ember rezignáltan rábólintson mindenre, ami rossz, eleve föltételezve, hogy az hajtó­ ereje a haladásnak.” De ha egyáltalán elismerjük a ne­ gativitás „történelmi küldetését”, „ha meg­ értjük, hogy lennie kell kufárságnak, ak­ kor hogyan ítélhetünk a kufárok felett?” — fogalmazza konkrét kérdéssé Ancsel az em­ ber dilemmáját és így válaszol: „Azt hi­ szem, semmi sem lehetetlenebb, mint azt képzelnünk, hogy lehet létezni az emberélet közegében és nem hátrahőkölni az emberi aljasságtól, belátván, hogy a világtörténelmi fejlődés szempontjából »végső soron« semmi jelentősége nincsen — ha ugyan nem tölt be éppen előrehajtó szerepet. Legalább annyi­ ra lehetetlen ez, mint a fordítottja: az em­ berélet mércéit alkalmazni arra, amit tör­ ténelemnek szoktunk nevezni. Mert — ahogy Marx írja — az elidegenülés lényegében van megalapozva, hogy a nemzetgazdaság­ tan és a morál ellentétes mércét alkalmaz az emberre. De mit tehet és mit tegyen maga az ember? Nem alkalmazhatja ember­ életének mércéit a történelemre, de azért le sem mondhat róluk. Alkalmazni lehet és kell tehát az éthoszt az élet dimenzióiban.” A történelmi progresszió és az' éthosz el­ lentmondásos viszonya ugyanakkor megenge­ di — sőt feltételezi — az értelmes cselekvés lehetőségét akkor is, „ha nincs, mert adott esetben nem lehet összhangban az éthosz princípiumával. Így válhat elkerülhetetlenné adott helyzetben az erőszak választása, vagy olyan érdekeltségek mozgásba hozatala, ame­ lyek közvetlenül nem segítik elő az emberek összetartozásának erősödését. Csakhogy min­ dezt valóban tudva kell tenni, mert ez a tu­ dás, az ilyenkor elkerülhetetlenül vállalt el­ lentmondásnak a tudása lehet csak biztosí­ ték arra, hogy ne váljék megszokottá az, ami puszta kényszerűség. Még fontosabb, hogy ne stilizálódjék heorikus tetté, a forradalmi magatartás kritériumává.. Az ideiglenesen fölfüggesztett, de érvényében meg nem tamég nem involválja az éthoszt — és megforgadott éthosznak nem szabad a felejtés sor­ sára jutnia. A történelmi progresszió és az emberi éthosz követelményeinek kereszte­ ződését éppen azért szükséges újrafogalmazni, mert a lehetséges összhang illúziója a tévutak egyik gyakori forrása. Ami progresszív, az még nem involválja az éthoszt — és megfor­ dítva sem. Az éthosz egyeduralmának, egye­ düli vezérelvként való működésének hiedel­ me ilyen vagy amolyan formában tolsztojanizmushoz vezet, ennek ellenpólusa pedig vak behódolást jelenthet annak a kényszerűség­ nek, hogy osztálytársadalmi viszonyok ellen csak osztálytársadalmi eszközökkel lehet föl­ lépni.” A történelem és az éthosz „kereszteződé­ sének” leírását szolgálja Ancsel gondolat­ menetében az egyértelműség kategóriája is. „Az egyértelműséget olyan princípiumként működő bizonyosságnak tekintem, mely megítélési bázist, cselekvést meghatározó el­ vet jelent, de nem kötelező — másokra, avagy mindenkire kötelező — célt. Olyan bizonyosság ez, amely nem zárja ki a szkep­ szist. Ügy gondolom — írja —, lehetséges metrioszt (középértéket) keresni és találni az egyértelműség, avagy a bizonyosság és a szkepszis között. Sőt, ez szükséges is, hogy a bizonyosság ne merevedjék rögeszmévé és ne változzék hitté. Mert a bizonyosság nem tudás és nem hit. Eredhet tudásból, akkor sem azonos vele. A bizonyosság lényegében az, aminek alapján igent mondunk, vagy nemet, magunkévá fogadunk vagy eltaszí­ tunk.” Ancsel — lényegében egész könyvé­ vel — arra keresi a választ, hogy „nyújt-e a marxizmus egyértelműséget az éthosz szá­ mára — s vajon ez kimerül-e a kommuniz­ mus ígéretében?” Arra a következtetésre jut, hogy a marxizmusban van ilyen bizonyos­ ság, „mely nem tagadás, nem posztulálás, ha­ nem fölismerés, amely gyakorlati követelést implikál és szemléletet, életvitelt is megha­ tározó princípiummá lehet. Ez az egyszerű fölismerés úgy fogalmazható meg, hogy a tárgyi-anyagi gazdaság létrehozóinak kisemmizettsége, alárendeltsége nem lehet a világ rendje, hanem megszüntetendő és meg­ szüntethető történelmi állapot, mely ellent­ mondások és szenvedések egész sorának alap­ ját jelenti... Ez az egyértelműség meghatároz­ hatja az emberi életvitelt és magatartást, s mivel az anonim bűnösség alapját föltárja, az éthosz helyét is kijelöli: szemben minden osz­ tálytársadalmisággal. Kijelöli, de nem biztosítja ezt a helyet, s itt mégiscsak egy paradoxon­ nal van dolgunk: mert nem lehet teljes kö­ vetkezetességgel tagadni az osztálytársadal­ miságot a benne élőknek, mégha föllépnek is ellene — ez a történelmi helyzet pedig valóban nem mentes a tragikumtól.” Ez magyarázza az emberi kapcsolatok konf­ liktusait is, mert ahogyan „nem lehet föl­ szólító módban beszélni arról, hogy az em­ bernek mi iránt legyen szükséglete... nem lehet kötelességként, normaként szólni a szeretetről” sem. „Kontaktusok az emberek közt természetesen minden társadalomban létrejönnek, de sem az összetartozás föl­ ismerését nem hozzák szükségképpen létre, sem pedig az éthoszt. Nélkülük viszont ét­ hosz nem születhet... A polgári világ lakha­ tatlanságát az allegorikus érintkezés, a talá­ nyok formáját öltő beszéd torzító és kínzó hatásai nélkül nem lehet teljesen megérteni. Akik ilyenné teszik ezt a világot, azok is feszengenek benne, mint ahogy vergődnek mások gyanakvásának, vagy totális érdekte­ lenségének hálójában; megfosztva a kölcsö­ nös egymástismerés nélkülözhetetlen örö­ métől... Az összetartozás... sem éthosz még, miként a kontaktusteremtés képessége sem. De nélküle éthosz sem születhet, mert az a legmagányosabb emberi lény tettében is a mások idegenségének tagadása, a határok le­ bontása. Annak kinyilvánítása, hogy az osz­ tálytársadalmiság nem mindenható, meg kevésbé természetes. Így őrzi az éthosz az emberi lényeget, így mutat túl a jelen kor­ látain a jelenben, kioldozva az élet — ne kérdezzü, hogy mennyi időre —, a morális szűkösség béklyóiból.” Ancsel Éva tanulmánya nem könnyű ol­ vasmány de gondolatmenetét követni ka­ matozó vállalkozás, hisz — mint ahogyan a citátumok is jelezhetik — nem csak az eti­ kai kérdésekben leszünk tájékozottabbak általa. hanem lehetőségeinkről, feladatainkról - s ami megvalósításuk feltétele — önma­ gunkról tudunk meg sok újat, emberi ter­ mészetünk eddig nem - vagy nem ígv ismert vonását. Írásában tiszteletet parancsoló szellemi elődök (egyebek közt Kant és Hegel Marx és Engels, Heidegger és Niet­ zsche,’ Iszaak Babel, Dosztojevszkij, Franz Kafka Thomas Mann, Ady, József Attila, Lukács György) igazolják —szavaikkal, vagy sorsukkal — az éthosz tényét és értelmét. (Magvető, 1981.) Csongrády Béla Énekfogytiglan LADÁNYI MIHÁLY: TORKOMBAN SÓHAJOKKAL UTASSY JÓZSEF: POKOLBÓL JÖVET A két könyv rokonságot mutat egymással, tartalmi, hangulati, nyelvi megformálási szempontból egyaránt. Jól megfigyelhető bennük például a haza—költészet—szerelem hármas egysége. A visszafogottság, befeléfordulás, torokhangra emlékeztető megszóla­ lások — amelyeket kimutathatunk a szerzők korábbi köteteihez képest — ugyancsak test­ véri kapcsolatot mutatnak. „Kifulladva,/ amikor már zihál a tüdő,/ mikor már pislákol csak az élet,/ az emberi/ elhagyják ellenségei” — Ladányi: Kifulladva; „Utolsó tantuszommal,/ a teleholddal hívom föl a figyelmed:/ úgy dől belőlem a dögszag,/ mint egy fölakasztott ku­ tyából. ’ — Utassy cím nélküli keresztverséből. Ezek az idézetek — és a két könyv ha­ sonló költeményei — azt igazolják, hogy a létérzékelés dimenziói a személyesség irá­ nyába mozdultak el; veszített erejéből a Pe­ tőfire emlékeztető lobogás; az indulatok he­ lyet elfoglalja az emberi értékekért való pe­ reskedés. Amikor ezeket a tényeket meg­ állapítjuk, eszünkbe jut az a Ladányi, aki a mindennapok ellen nyílt lázadásokat ve­ zetett, kiskocsmákban, vidéki állomásokon irta verseit; a be nem illeszkedések villoni értelmében élt. Ugyanakkor megjelenik előt­ tünk a Tüzem, lobogóm Utassyja is: szoci­ ális-erotikus lendülettel, nyers szókimondás­ sal, ítélkező gesztusokkal, páratlan hetyke­ séggel. Még a második kötetében (Csillagok árvája) is találunk bőven olyan költeménye­ ket, amelyekben váteszi kinyilatkoztatással szólal meg. Mi az oka, hogy a fiatalság min­ dent elsöprő, mámoros dala visszafojtott torokhanggá változott? Elsősorban elhatalma­ sodó betegsége. Mindezt tetézte a körforgás reménytelenségének felismerése, ami egyre hatalmasodó hiányt vált ki belőle. Különö­ sen, amióta Nagy László, Kormos István meghalt. Tőlük versben is búcsúzik: „Hát megnyílt a föld alattad, Pistám!/ Már méte­ res lehet szakállad,/ Érted én, árván maradt tanítvány,/ üvölthetnék, mint a vadállat.” „kikeleti zöldözönben vigyázlak világba öl­ tözötten/ orcámra permeteg bánat nem kell/ fájdalom vizének ott a tenger/ZENG HANT ALÓL IS ZENG/ A SZAVAD ZENG”. Az Ezüst rablánc ciklusban olvashatjuk az Eset, Aki maga ele mered, Félek már, Halálra váltan, Daltalanul, Holtpont, Szárnyasoltár, A mélységekről című verseket is, amelyekből szintén a megrendültség, a pokol, a megfeszítettség megéltsége tör fel. Külön ki kell emelni Utassy József címadó versét — Po­ kolból jövet. Nem csak a ciklusnak, hanem a kötetnek is egyik legmegrázóbb darabja: „Jövök a pokolból,/ kór tüze ragyogtat,/ megettem egy mázsa gyógyszert, mégsem enyhül kínom. Jövök a pokolból,/ immáron öt méve/ úgy járok én oda, mintha/ ottho­ nomba mennék./ Otthonomba, végleg/ té­ bolydába zárva:/ ments meg engem ifjúsá­ gom,/ te egyetlen árva.” Ladányi Mihály sóhajainak okát nem könnyű kitapintani. Abban biztosak lehe­ tünk, hogy a csalódásai közrejátszanak. Bertha Bulcsunak így vall az Írók műhelyé­ ben című interjúkötetben: „Sajnos, az úgy­ nevezett munkásosztály sok esetben köve­ tője a kispolgárságnak. Rossz véleményem van a kispolgári vircsaftról, ami berág­ hatja magát a mozgalomba... Azzal le kel­ lett számolnom, hogy én érvényes recepteket tudok adni a jövő csinálásához... Az emberek­ ben van egy bizonyos közöny és gyávaság... A legnagyobb hazai gond szerintem az ér­ dektelenség, az, hogy az emberek cinikusak a társadalom menetével szemben... Nem ér- �zik az emberek, hogy közösségben élnek, s az utca és a gyár az övéké...” Az évek mú­ lása, a család kijózanító ereje meghatározó lett: .....a fiatalkori forradalmiságban sok a szerepjátszás, a romantika, a hősi póz. Ami aztán a versekben fényt is kap. A költészet rendkívüli szuggesztivitása révén ez a hősi póz szépen fest. Aztán, ha az ember kicsit vénül, észreveszi, hogy nem minden úgy van, ahogy az az ifjúkori romantikus póz­ ból látszott...” Nosztalgikus hang is kevere­ dik a Torkomban sóhajokkal című kötet ver­ seibe. A szülőföldjét elhagyó vándor nosz­ talgiája ez, ami a nagyvárosi élet eluta­ sításában, a „mindenütt otthon” költői alap­ állástól való távolodásban fejeződik ki. La­ dányi Mihály ismert beszélő figurái is bá­ tortalanabbak lettek. A vers hőse lehajtott fejjel jár. Csavargó gesztusait fájdalmas re­ zignáltsággal vallja be. Ha visszalapozunk Ladányi költészetében, már az 1974-ben megjelent Kitépett tollú szél (kilencedik kö­ tete) is hordoz hasonló motívumokat. Az azó­ ta megjelent könyvek pedig egyre jobban fölerősítették mindezt. Amikor a két költő legújabb könyvét ol­ vassuk, emlékek ébrednek bennünk: Váci Mihály fájdalmas paradoxona; József Atti­ la meditációs érzékenysége; Tersánszky Jó­ zsi Jenő szabadságvágya; Petőfi lobogása, Villon legendás poéta szerepe; Berda József polgárpukkasztó egyszerűsége; Kormos Ist­ ván legényes kiállása; Arany János derűsenszomorú epigrammái; Nagy László tisztasá­ ga; Illyés Gyula felelősségtudata; Juhász Ferenc mindenséglírája; Babits Mihály népköltészet-főnixmadara; Bartók tiszta forrá­ sa; Radnóti Miklós elysiumi mezeje. Mind­ ez azt is elárulja, hogy a Torkomban sóha­ jokkal és a Pokolból jövet asszociációs kö­ re igen tág. Egyben arról is árulkodik, kik­ hez kötődnek szorosabban. A látleletkészítés — persze — mozaikszerű, mivel Ladányi Mihály és Utassy József költészete sok el­ lentmondást hordoznak magukban. A köz­ életi-közösségi indulat, a politikusság, a Ju­ lien Sorel-i vágy, a kibeszélés megejtő köz­ vetlensége, az önéletrajzszerű vallomásos­ ság, magyarságélmény, felfokozott érzékeny­ ség kibékíthetetlen harcot eredményez mindkettőjüknél. „Születtem sónak, jókedvet ízesíteni,/ születtem színnek, hangnak, ta­ pintás gyönyörének,/ itt jártam símogatásra kész tenyérrel,/ az örömöt akartam fölmu­ tatni vele./ De mindig szél fújt és eső esett,/ bírák, gyámok és őrök ültek mellém./ Hát csak a tévelygés örömei maradtak,/ kocs­ mák, szerelmek, és persze álmok,/ hogy el­ jön az a kor, azért is eljön.” — olvashat­ juk Ladányi Égő liftben című költeményét. Utassy József könyvéből pedig az Eset, Sö­ tétedem, A kör átváltozásai, Holtpont, Szár­ nyasoltár, Paradicsomi tűzmadár mutat ro­ konságot. Az ellentmondás feszültsége ilyen képek­ ben realizálódik: „a félelem megunta me­ leg fészkét”, „bemondjuk magányunk hívó­ számát”, „elmehetek emlékeim krematóriu­ mába”, „milyen bőbeszédű benne a semmi”, „gyújtogatsz bennem szerteszét”, „lázadás dala rossz fogként hull ki számból”, „ma­ gamra csukom szempillámat”, „a szerelem üres papírlapokkal van teli”, „megbúvok szemed balsarkában”, „ágyékok gyantailla­ tát szívtam magamba”, „szájamba epigram­ mát tömtek”, „gyönyörködtem sebemben” — Ladányi; „esteledik a Zéró kilométerkö­ ve”, „a Mester most önti fölém az egek nagy­ harangját”, „szemébe csöppent a tenger”, „gyöngybaglyasodva lesem a hulla Holdat”, „zendítsd rám a csontok csöndjét”, „tova­ tündököl asszonyom”, „kék tavon szürke­ hályog a pára”, „éhes vagyok a Tilalomfá­ ra”, „szerelem gyűrűsférge vagy”, „szekerek hordják haza a homályt” — Utassy. A nosztalgia és az irónia egyszerre jelenik meg ezekben a képekben. Azonosulás és el­ távolodás, hűség és hűtlenség, történelmi el­ merengés és jelen — mind-mind olyan moz­ zanat, amely része a megjelenítésnek. Idealiz­ mus és józan realizmus alakítja-formálja egy­ szerre. Janus-arcúnak tűnik ez a szerep. A valóságban azonban szerves egységet alkot Ladányi Mihálynál és Utassy Józsefnél is. Természetes és intim légkört teremtő szava­ kat használnak mindketten. Olykor-olykor társalgó stílusban. A régi nyelvi formákat csak ritkán használják, fontosabb számukra, amit mondanak. Utassynál megfigyelhető az is, hogy a katartikus feloldást a mágikus siratókban keresi. A szerelem külön fejezet Ladányi Mihály és Utassy József költészetében. Gyönyörű ver­ sekben vallottak már korábban is róla: Szép­ séges asszony, Nyár, Mint a gyökér, Imasző­ nyeg, Tüzet hoztam, Menedék — Ladányi; Pohárköszöntő, Hófehérke. Zöld láz, Egy pil­ lanat rögzítése, Egészségedre!, Derengők. — Utassy. A torkomban sóhajokkal és a Pokol­ ból jövet egész ciklust szentel a szerelmes verseknek, Ladányinál Éden-konzerv, Utassy­ nál pedig Áve, Éva! címmel. Ezekben a ver­ sekben — csakúgy, mint a Levélben, Tava­ szi naplóban, Mint a kenyérben — Ladányi Mihály szerelem utáni sóvárgása, a „valami elveszett” fájdalma fogalmazódik meg. Utas­ sy Józsefnél viszont a szerelmes versek nem csak nosztalgikus perelések, hanem kapasz­ kodók is egyben. Az is bizonyítja mindezt, hogy több vers esetében él a kötetbeli újra­ közlés lehetőségével — Tél, Ének virág he­ lyett, A szerelem szélen. Ezek a páratlanul szép költemények a szerelem megtartó ere­ jéről tudósítanak. Oldják az egész kötetben végighúzódó rettenetet, elterelik az olvasó figyelmét a költő esendő voltáról, olykor­ olykor erőt adnak a programversek kimon­ dására, földig alázva is másokért éneklésre. Összességében elmondhatjuk Ladány Mi­ hály és Utassy József verseskötetéről, hogy az „élet sűrűjéből” merítenek Elkötelezett­ ségüket morális elszántság hatja át. Nyelv­ teremtő képeségüket most is jól kamatoz­ tatták: újszerű képekkel, feszültségeket ma­ gukba záró tömörítésekkel, döbbentik meg az olvasót. Utassy József — amit korábbi köteteiben is tett — saját magát vértezi föl látomásaiban. Ettől sokszor mitologikus hangvétel keveredik költeményeibe, ami csak Fekete korall A borítón a cím fölött glóriás gyermek­ arc. A belső címlap csak annyit mond: an­ tológia. Szerényen rejti azt, amit csak Ke­ rekes György előszava árul el: a születőben levő magyar cigánylíra antológiáját tartjuk a kezünkben. (Megjelentetéséért a Táncsics Könyvkiadót, a fotóanyagért Gránitz Mik­ lóst és Soós Györgyöt illeti dicséret.) A hét költő verseiből „küldetéses” kötet állt össze. Igaz, hogy e szerzőket a közös léthelyzet utalta egy táborba, költői elképzeléseik azonban — már ez pozitívum — külön uta­ kat járó egyéniségekre vallanak. Az anto­ lógia egységét csak erősíti, hogy az egyes verscsokrok mögött szinte tapinthatóan ér­ ződik a magyarországi cigányság heterogeni­ tása, azaz az eltérő talaj, amely a versek egyes szerzőit útjára bocsátotta. A kötet bevezetője a versanyag társada­ lompolitikai küldetését emeli ki: az antoló­ gia üzenetét a magyar—cigány viszonyban, fokozza a hatást. Ezzel függ össze befeléfordulása, Istennel való perelése. Különös hang­ súlyt. kap a megfeszíttetés, a kereszt, amit betegségéhez vezethetünk vissza. Jelen van az énkettőzés, ami ugyancsak itt gyökerezik. Mindkét költő magyarságélménye sokkal visszafogottabb lett. A tőlük megszokott programversek most elmaradoznak. Inkább csak a sorok közt vannak jelen olyan motí­ vumok, amelyek forradalmiságukra vallanak. Továbbra is jellemző maradt mindkettőjük­ re a mesterkéletlenség, a rendkívüli közvet­ lenség, magával ragadó természetesség. Min­ dezek nagy szerepet játszanak abban, hogy olvasótáboruk nagy. Verseik igazi hatása el­ sősorban mégis a kép- és reflexteremtő ké­ pességükben gyökerezik. Ehhez hozzáadó­ dik a jellegzetesen rokon önirónia. Ladányi Mihály magánélmény-tartalomként jelenít meg mindent. Önarcképformálásában van módszerének lényege. Mindez megfigyelhető Utassynál is, de nem általános. Jellemző műfajuk az elégia. Társadalmi aggodalmuk nem lebecsülendő a „konszolidált körülmé­ nyek között”. Tiszteletet parancsoló versbeli kiáltásuk. Ladányi Mihály sokszor rajzol mostani kötetében is megrendítően pontos képet a „csorda-emberekről”. A drámai fe­ szültség, gondolati-képi sűrítés mesterének bizonyulnak. A Tengerlátó motívum Utassy Pokolból jövet című könyvében ugyanúgy végighúzódik, mint a Csillagok árvájában. A természet szépségéről, a gyermekkorról is szívet melegítve vallanak. Mindkét könyv erkölcsi parancsa: küzdjünk egy embersége­ sebb életért!; harcoljunk a közöny, a kon­ formizmus, a nyárspolgáriság ellen. Mindkét költő sokkal személyesebb lett; kitárják ön­ magukat. Nyelvi invenciójukat megőrizve — megváltozott hangszerelésben szólalnak meg. Cinizmusuk éléből is sokat veszítettek. A maguk kis különbékéjüket megkötötték, de az ügy szempontjából semmiféle kompro­ misszumról nem beszélhetünk. Ugyanazzal az elkötelezettséggel énekelnek, de a régi „kétségbeesett kiáltozások” sóhajokká vál­ nak. (Szépirodalmi). Madár János másrészt a cigány értelmiséget sajátos kul­ turális szituációjában helyezi el. A művek esélyt jelentenek, lehetőséget a megismerés­ re, a szegénységtől reflexszerűen elforduló tekintet visszavezetésére, az előítéletek elve­ tésére ebben a — Balogh Attila kifejezé­ sével élve — „cigányviccekkel teleröhögött országban”. Már itt jeleznünk kell, hogy az antológiában nyoma sincs a türelmetlenség­ nek, a költők nem öltik magukra az osto­ rozó próféta szőrcsuháját. Versben beszél­ nek, nem „tudományos igényű, félhivatalos és magántermészetű ítéletek és vélemények” nyelvén: szelíden szólnak sérelmekről, kire­ kesztettségről, nyomorról, kiszolgáltatottság­ ról. Szelíden szólnak szerelemről, munkáról, családról, örömről is. Az előszónak csak egyetlen bevezető félmondata utal a ver­ sek adta „esztétikai élményekre”. Bár elis­ merjük annak a jogosságát, hogy épp e köl­ temények esetében többszörösen lényegesebb a mit jelent? kérdése, figyelnünk kell — versekről lévén szó — a hogyan jelent? kér­ désre is. �A kötetben két teljes fegyverzetben elő­ lépő, érett költőt találunk. Egyikük Balogh Attila. Valamennyi itt szereplő versét ol­ vashattuk már tavaly megjelent köteté­ ben (Lendítem lábamat), ám az antológiá­ ban szereplő szövegek — gyengédebben, vagy erőteljesebben — a kötetbeliek változa­ tai. A csiszolás használt a költeményeknek, lágyabbá, érettebbé váltak általa. Csupa ma­ gánbeszéd, soliloquia minden verse: Balogh önmagának énekel. Helyét keresve egyre pontosabban fogalmazza meg léthelyzetét. Rendkívüli szenvedéseiben a szegénység élő­ halottjai, az állami gondozott gyerekek, a kitaszítottak sorsközössége ad neki erőt. Felfokozott személyessége — választott köl­ tőelődjének, József Attilának verseihez ha­ sonlóan — az egyediben, a partikuláris­ ban mutatja föl a társadalmilag érvényes ítéleteket. Saját helyzetének fölmérésétől jut el az „itt vagyunk hát” látleletéig: ,,Itt va­ gyunk hát/ sovány krajcárokkal' megvesz­ tegetni az életet,/ nemzetet hurcoló szekér nélkül,/ tüdőbajos,/ epét köpdöső asszonyok­ kal,/ segédmunkás dinasztiát csiszolni ma­ gunkból,/ az ország terhére/ megcsonkított kultúrával,/ ez hát a hazánk” (Numero XIX.) Ha Balogh Attilát a magán mítosz juttatja el a közösségig, Osztojkán Béla fordított utat jár be. Rég tudott, hogy mitikus gon­ dolkodású szerző. Márquez-i módon mitikus képzetek, látomások egész szövevényét te­ remtette meg, látszólag öntudatosan elegyít­ ve történetit az ahisztorikussal. Ez az ele­ gyítés azonban csak látszólagos. Osztojkán a mítoszoknak két alaptípusával dolgozik. Az egyik pozitív előjelű: népe eredet­ mítosza, tulajdonképpen egy pogány Éden, a nemzés, szülés, születés, halál megbont­ hatatlan egységében élő természeti népek természetes, a kozmogóniai mozgásokhoz igazodó rítusaival. Ez az ősparadicsom az óhaza, a „más haza” az Ady-bejárta Gangesz partján, a Földanya megtestesülése — Osztojkán leggyakoribb motívumaival, a pálmafákkal és a tengerrel. A „jámbor” nép ahisztorikus időszakát azonban a szétszóratás korszakai váltják fel. A Nílus part­ ján a pusztítás és az erőszak jelképeként a Fáraó megépítteti a piramist, és felépül a Birodalom stadionokkal és Via Appiával. A kegyetlen Úr. a mindent igazgató sors el­ buktatja és felépítteti a Várost, kiszol­ gáltatottságba sodorva a természeti népeket a város hatalmának — ami a civilizációs romlottság gyűjtőhelye („gőgös Ninive”!). Egymásnak feszül tehát a természeti és a civilizatorikus, a tenger és a város. E motí­ vumsorok bekapcsolásával mitizálódik a jelen, a mesékkel teli gyermekkor és a má­ sik meghatározó élmény, a felnőtt gyűlölt és szeretett városa, Debrecen, kórházi ágyai­ val, kocsmáival, pincérnőivel, a „kismadámokkal”, sérelmekkel és szerelmekkel együtt. Osztojkán persze tudja, hogy kiküzdött mitikus versnyelve „eladhatatlan kincsek vasnehéz' tömege”, s hogy „Csak itt nem kérik;' csak itt nem értik;1 akad még kü­ lönc, ki mérhetetlen, mint Dareiosz.” (Csak itt nem) Könnyen továbbírható versnyelve birtokában Osztojkánt két veszély fenyegeti: az éneklő, mesélő költői magatartás olykor fellazítja a kompozíciót, túlírttá teszi a verset. De említett Édenmítosza is elcsábít­ hatja: érzésem szerint A városban című ver­ sében is a túlszínezett idill festi hamissá az óhaza tájait. Ám az antológia után meg­ jelent önálló verseskötete (Halak a fekete citerában) tanúsítja, hogy kérik és értik verseit. A kötet többi szerzőjére még a költői út­ keresés jellemző. Burai Katalin versnyelve tétovázó, verseszményének még nincs ha­ tározott iránya. Rövid verseinek és szonett­ variációinak erénye a szerénység: bár „el­ lentmondásos léte szégyentelen fájdalom”, a fájdalom kimondásában jó érzékkel ke­ rüli a szólamszerűt, a hangzatosat. Anyai nagynéném című prózaverse nagy találat: hiteles, dokumentarista felütéssel kezdődik a vers, és e kezdetet Burai Katalin képes egyenletesen elvezetni a zárás személyesebb hangjáig: a személytelenné stilizált nyelv és a nagynéni végigküzdött-végigkínlódott életének szenvedésekkel teli mozaikképe to­ rokszorító ellentétbe kerül. Katartikus hatá­ sú vers. Choli Daróczi Józsefet elsőként a versanyag válogatásáért (szerkesztéséért) il­ leti elismerés. Jó, hogy az antológia szer­ kezete nem ragsorol, a költők az abc meg­ határozta demokratikus rend szerint szere­ pelnek verseikkel benne. Choli Daróczi Jó­ zsef gazdag életanyaggal rendelkezik. Szim­ patikus verseinek megszervezett nyersesége, a vállalt indulatosság, a keménység, a pro­ vokatív Kérdés, a dac, A megbélyegzett, ön­ tudata. Daróczi Józsefet a tapasztalatai ta­ nították meg a szegénység gőgjére. Versei néhol sajnos kissé didaktikusak, olykor eről­ tetett szójátékokba is belemegy (Sóhaj). A korábbról kevésbé ismert szerzők között Kovács József versei jelentik a kötet egyik meglepetését. Hangütése a Nagy László-i vershagyományhoz közelíti, költeményeiben alig van közhelyszerű kép. Mítosztalan költő, mert érzi, érzékeli a hamis mítoszok sú­ lyát. Hazáját és ősei nyomát egyszerre akar­ ja ő is fellelni, ám ismerve az őskeresés veszélyeit, tudatosan vallja: „A hamis le­ gendát,/ a káprázatot, elűzöm szívemtől (Arcomra hó hullhat). Jó útja van Kovács Józsefnek egy teljesebb költészethez. Akár­ csak Balogh Attila, Lojkó Lakatos József is József Attilát érzi leginkább magáénak a versiró elődök közül. Költőegyénisége még kialakulatlannak tűnik, ám erénye az a szi­ gorúság, amellyel önmagát, eredetét, örök­ ségét próbálja visszakeresni — „Jaj sose le­ lek otthonra” — az anya és az apa sorsában: a személyes múlt e kútjába mélyebbre szállni még az elkövetkezendők keserves munkája lesz. Szepesi József önmaga meg­ váltását írja; a költészet, a versírás nemesebb létforma felé nyit ajtót számára a. tartalmas, őszinte szókkal teli, teljesebb élet­ mód nevében küzd, „az értelem igényjegyet” használva fegyverül. Versei dalszerűek, o maga — látható módon — kedveli a tisztán csengő keresztrímeket és a pontos üteme­ ket, vonzódik a helyzetdalhoz (Egy kutyá­ hoz), a zsánerjelenethez (Ajtómon kopogtat) és a leíráshoz (Tél van), előszeretettel zár­ ja verseit poénnal. Ösztönös versíró, ennek minden veszélyével: szándékai, céljai tisz­ ták, élményanyaga láthatóan rendkívül gaz­ dag, ám költői kifejezőeszközei szűkösek. Inkább a kifejezőeszközökhöz igazítja élmé­ nyeit és nem fordítva. Jól tudja, hogy a hegytetőn szárnyalni veszélyes, mert Ika­ roszként összetörhet. Petrarcát kell köve nie aki ugyanitt Szent Ágoston gondolatai­ val foglalkozott. Szepesi Józsefnek mélyebb­ re kell hatolnia az önelemzésben és elen­ gedni a rímek, szótagszámok és egyéb kel­ lékek mentőkötelét. Ami az antológia hét költőjét a leginkább összeköti egymással, az a felelősség. A hely­ zetfelmutatás és a cselekednivágyás min­ degyiküknél egymásra rímel a kötetben. S közös a szép, okos szó igényelte költői ma­ gatartás is: ezért nem jellemző e versekre sem a vádló hang, a dac, a gúny, a kihí­ vás, sem a panasz, a fásult beletörődés. „Nincs nekünk a külvilággal nyíltan vi­ tánk, perünk” — írja Osztojkán. „Itt va­ gyok felperes/ és alperes' enyém a kérdezés/ és az ítélet” — mondja Burai Katalin. A „csalás nélkül szétnézni könnyedén” paran­ csa ez. Valamennyiünkre érvényes parancs. (Táncsics, 1981.) Szigeti Csaba Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Jó oka lehet annak, hogy a szociográfusok figyelme a textilipar felé fordult. Még szinte le se tettük a kezünkből Mol­ dova György könyvét (A szent tehén), s máris itt van Mátyus Aliz gondolatébresztő kötete. (Ez talán magyarázat is lehet arra, hogy Moldova könyvét miért nem vették be a Magyarország felfedezése so­ rozatba?) A bőség azonban ezúttal egyál­ talán nem zavaró, sőt. Nemcsak azért, mert Moldova és Mátyus Aliz módszere, szemlélete más, a következtetései is, ha­ nem mert erről a témakörről valóban soha ne lehet „eleget” tudni. Ha alaposan meg akarjuk ismerni a magyar ipar és a mun­ kásság történetét, fejlődését, szerkezetét, törvényszerűségét — márpedig elemi lét­ érdekünk, hogy jól megismerjük! —, ak­ kor mindent tudnunk kell a „könnyű­ nek” nevezett textiliparról és a munkássá válás fázisairól és nehézségeiről. Ez az az iparág, amely a klasszikus ka­ pitalizmus korában a világ első gazdasá­ gi hatalmává tette Angliát, mert itt ka­ matozik a leggyorsabban a tőke, itt a leg­ olcsóbb viszonylag a munkaerő, ment itt alkalmaznak a legnagyobb tömegben nőket. Ez az iparág rendelkezik a legna­ gyobb hagyományokkal, hiszen a szövés­ fonás az egyik legősibb mesterség, ugyan­ akkor ennek az iparágnak a léte, fejlett­ ségi szintje nagyon is meghatározó lehet egy-egy ország gazdasági életében, jelzője lehet a fejlődésnek, s talán nem túlzás: az adott ország gazdasági erejének, mobili­ tásának is. S most itt nem csupán arra gondolunk, hogy a beruházás ebben térül meg a leggyorsabban, hanem arra is. hogy az ebben előállított áruk (textíliák) ára, minősége, mennyisége erősen meghatároz­ hatja a lakosság életszínvonalát is (közvet­ lenül az élelemárak után). Egyáltalán nem közömbös tehát, hogy a textilipar, hogyan részesedik a beruházási javakból, milyen presztízst tud kivívni más iparágak mel­ lett. Angliában, ahol időközben döntő sze­ rephez jutott a nehézipar is. a textilipar sem veszített a súlyából, nem került pe­ rifériális helyzetbe. Nos, Moldovát a magyar textilipar egé­ sze érdekelte, maga az iparág, míg Má­ tyus Aliznál nagyobb hangsúly helyező­ dik az emberi oldalra. Ez azonban leg­ alább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint Moldova vizsgálódási szempontjai. Félreértés ne essék! a világért sem szeretnők a két szerzőt és módszert szem­ beállítani egymással! Sőt!, ha javasolhat­ nánk valamit az olvasóknak, akkor azt, hogy a két könyvet egymás után olvassa el. Csupán a tájékozódás megkönnyítése miatt idézünk itt még két szerzőt (ezúttal már a Magyarország felfedezése sorozat­ ból): László-Bencsik Sándor Történelem �alulnézetben-jét és Halmos Ferenc Illő alázattal-ját, mert Mátyus Aliz, az ő tö­ rekvéseiket is folytatja, mintegy kiegészíti, új ismeretekkel, motívumokkal gazdagít­ ja. László-Bencsik a Szegvári brigád tör­ ténetével a munkássá válás első fázisát: a betanított munkás sorsát írta le, Halmos Ferenc ezt a folyamatot egy üzemben kö­ vette (tovább) nyomon. Mátyus Aliz mind­ kettőjük módszeréből átvett valamit. Ő is a munkások között élt (a Goldbergergyárban, a munkásszálláson), ő is nyomon követ egy-egy munkássorsot, elutazva azok szülőhelyére, megismerkedve a csa­ ládjukkal is. A kép így lesz alapos, sok­ rétű és tárgyilagos, ugyanakkor ez ad a leírásnak epikai hitelt, egyszersmint lí­ rai töltést is. Mi az, ami különleges, eredendően új Mátyus Aliz könyvében? Az, hogy ő a másik nemről, a munkásnőkről ír. Azok­ ról a lányokról, asszonyokról, akik látszó­ lag különböző okok miatt, még kora ka­ masz korukban elhagyják a szülői házat, kisfalut, kisvárost, hogy a textilszakmá­ ban, a legendás hírű Budapesten szeren­ csét próbáljanak. Néhány évig „hajtják” a fonó- vagy szövőgépet, laknak a leányszál­ láson vagy albérletben, de jelentős hánya­ duk otthagyja a gyárat. Ennek különböző okai lehetnek: férjhezmenés, honvágy, a munka (három műszak, rendszeres túlórá­ zás) összegezve az, hogy nem találják meg itt önmagukat, a boldogulás módját. Má­ tyus Aliz induktív módszerrel dolgozik. Sok-sok esetet figyel meg, alaposan meg­ vizsgálja a gyár, a leányszállás, a szülői ház körülményeit, s ezek ismeretében fogal­ mazza meg a következtetéseit. Talán nem meglepő, hogy ezek a következtetések azonosak Berkovits Györgyével, aki (a Világváros határában című szociográfiájá­ ban) minden gondot abból eredeztet, hogy nálunk olcsó a munkaerő. Ezek a szövő­ fonó lányok abban hasonlítanak Berkovits építőmunkásaihoz, hogy az ő munkájuk nélkül sem létezhetnének a budapesti (és a vidéki) textilgyárak, ám a (budapesti) letelepedésüket, családalapításukat már nem tudja biztosítani a munkáltató üzem. Azaz nem tud lakást adni (a leányszállás nem tekinthető annak), ugyanakkor a jö­ vedelmek, amelyek látszólag magasnak tűnnek, nem elegendőek ahhoz, hogy ezek a lányok lakásra is félre tudjanak tenni belőle. Mátyus Aliz finom és pontos meg­ figyelései, következtetései azonban nem érik be ennek a ténynek a puszta megál­ lapításaival. A legmegdöbbentőbb, leg­ szomorúbb megfigyelése az, hogy ezeknek a lányoknak nincs jövőképük, azaz olyan cél- és normarendszerük, amely átsegíthet­ né őket a kátyúkon A legtöbbjük menekülésszerűen hagyja oda a tanyát (pél­ dául Tollár Ica), kisfalut (a komlóskai lá­ nyok), kisvárost Szíj Mari (Kazincbarciká­ ról), vagy mert nem érzik jól otthon ma­ gukat, vagy mert nem találnak megfelelő munkalehetőséget. Az esetek döntő több­ ségében nem választják a textilipart, csu­ pán elfogadják azt, mint egyetlennek lát­ szó lehetőséget. A legcsábítóbbnak éppen az tűnik, ami később gúzsba köti őket, majd taszítja: a leányszálló. Ez kelt bi­ zalmat a kislányaikat féltő szülőkben is: a biztonság és az otthon illúzióját kel­ ti. Mátyus Aliz éppen ezt az illúziót elemzi a biztonság és az otthon illúzióját kelaz, hogy ezekben a 4—8—14 ágyas szo­ bákban csak a legritkább esetben, s akkor is csak átmenetileg alakulnak ki igazi kö­ zösségek, a házirend merevségei, pedagó­ giai meggondolatlanságai, a nevelők fel­ készületlensége és tehetetlensége, s nem utolsósorban a gyár elemi érdekei és a lányok valós érdekei közötti áthidalhatat­ lan ellentét miatt, a személyiségek sem fejlődhetnek, alakulhatnak igazán ki. A gyár érdeke ugyanis az (s ezért áldoz a leányszállásokra), hogy a lányok közel lakjanak, és állandóan rendelkezésre áll­ janak (ha például túlórázni kell). A lá­ nyok kezdetben örülnek a viszonylagos „szabadságnak”, annak, hogy szülői fel­ ügyelet nélkül kószálhatnak a városban, ismerkedhetnek fiúkkal. Igen tanulságos azonban, hogy mire használják ezt a sza­ badságot. Budapest az ország legnagyobb városa, de csak annak lehetőség, aki is­ meri, akinek igénye is van rá. Ezek a lányok azonban nem jutnak meszszebb a Vidám Parknál, Ifjúsági Park­ nál, moziknál, presszóknál — kul­ turális igényük, világképük tehát alig, vagy semmit sem gazdagodik a Pesten el­ töltött évek alatt. A leányszállóból ki van­ nak tiltva a fiúk, a teherbe esett lányokat kilakoltatják. Így a másik nemmel való találkozás, érintkezés a szó szoros értel­ mében kiszorul az utcára, esetlegessé és rendszertelenné válik. Az amúgy is nehéz helyzetben levő fiatal lányok (három mű­ szak, szűkös szobák) teljesen magukra ma­ radnak érzelmi életük válságaival, hiszen — minthogy igazi közösségek nem alakul­ hatnak ki — még egymást sem nevelhetik, egymás tapasztalataiból sem okulhatnak, Így alakul ki a carpe diem, a csupán a mának élés, idővel egyre sivárabbá, üre­ sebbé váló szemlélete és gyakorlata. Eb­ ből a kelepcéből csak a házasság segítheti ki őket, ám a párválasztáshoz nincs hol és hogyan megszerezni az ön- és az em­ berismeretet, hiszen a felületes pár- (és szex) kapcsolatok csak a kudarc, a bizal­ matlanság és az elbizonytalanodás érzését erősítik fel. Ilyenkor — amikor a csőd már elviselhetetlenné válik — csomagolnak és a megoldatlan problémákkal hazautaznak a szülőkhöz, akiktől éppen a megoldatlan helyzetek miatt menekültek el. A kör — látszólag — ördögi. A gyár, mint egy Moloch, állandóan újabb és újabb (vidéki) kislányrajokat vonz magához, akik a szabadság és a jövő ígéretére, vagy éppen jobb megoldás hiányában választják a textilszakmát. Azt a textilszakmát, amelynek — hiszen Mátyus Aliz sokat be­ szélgetett az idősebbekkel is — hajdan rangja volt, presztízse, mint ahogyan a Goldberger-márkának is. Ezek a lányok, asszonyok, azonban ma már mitsem tud­ nak, érzékelnek ebből. Csak néhányuk válik a szó klasszikus értelmében mun­ kássá, öntudatossá, azaz nem csupán pénz­ kereseti lehetőségnek látva a textilszak­ mát, de egzisztenciának, hivatásnak is. A gyár azonban őket sem tudja megtartani, már elemzett okok miatt, hiszen lakás nél­ kül a családalapítás megoldhatatlan. Az emberek — miért ne mondhatnánk ki? — egyszerűen boldogok akarnak lenni. A lányok férjet szeretnének, otthont és gye­ rekeket, s miután ehhez a gyár, a leány­ szállás nem tud segítséget adni, hát el­ mennek. Ezért ekkora a fluktuáció a tex­ tiliparban — tudatosítja Mátyus Aliz. Nagyon leegyszerűsítenénk azonban a kérdést, ha csupán a textiliparra vonat­ koztatnánk az elmondottakat. Mátyus Aliz a leányok sorsát követve nemcsak az or­ szágot járta be, de feltérképezte a mun­ kássá válás lehetőségeit, fázisait is. Vá­ laszt keresett arra a hallatlanul izgalmas kérdésre, hogy kikből lesz ma munkásnő Magyarországon, milyen családi, társadal­ mi háttérből jönnek ezek a lányok? Mi­ lyen kulturális, szociális, nevelési hagyo­ mányokat hoznak és örökítenek át? Mit tesz (tehet) ma a társadalom, hogy ennek a rétegnek a tudata és öntudata erősöd­ jön? Felismerve a mai és a jövőbeli érde­ keit is. A szociográfus csak ritkán kom­ mentál. Csupán felvázolja a tényeket, rá­ juk kérdez, de nem jósol. Mégis, és éppen ezért nagyon fontos könyv ez, mert igen sok tényanyaggal, tanulsággal szolgál an­ nak, akit érdekel még az ifjúság sorsa, a munkásság helyzete, egyszóval a jövő. (Szépirodalmi, 19S1.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld