https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bf29e926994cf88757cb1fdcaf480128.jpg 46adf560332547676d788440dd325f93 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3e94cb9de4dd50deff47cddf2647efc0.pdf e8567bdb81337fd136f37f460cfa98a4 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 19, MOLNÁR PÁL___________________________________________________ ,,Népünket talentumos alkotóközösségként elkönyve­ lő honfiakból aggodalmat vált ki, hogy az aktív kere­ sőknek csupán öt százaléka töri a fejét technikai esz­ közök, műszaki, gazdasági folyamatok megújításán. A mérnököknek, technikusoknak kevesebb, mint egyötö­ de néz körül a munkahelyén kritikus-alkotó szemmel. A fizikai dolgozóknak 3,5 ; a harmincévestől fiatalabb ke­ nyérkeresőknek három százaléka vállalja az újítással járó megpróbáltatásokat.” 28. TANKA LÁSZLÓ_________________________________________________ ,,No, keményen leszidott, hogy így meg úgy a közös­ ségi tulajdon, mit gondolok én arról, végül aztán oda lyukadt ki, hogy néha nem mennék-e el neki segíteni építkezni? Csak azért hív engem, mondta, mert tudja rólam, hogy jó szakember vagyok.” 56. DÉRCZY PÉTER__________________________________________________ „Annyi tanulságot azonban levonhatunk, hogy Fejes világa és szemlélete (különösen a Rozsdatemetőhöz vi­ szonyítva) szűkült és ez a beszűkülés az írót korai kor­ szakának szemléletéhez és műveihez közelíti. Ez pedig sajnos nem a valóság átfogó érvényű ábrázolása felé vezet, ellenkezőleg, attól távolítja.” �TARTALOM: 1. Konczek József: A ház, Kitekintés a Tangóra (vers) 3. Madár János: Csontig kifehérült, Megláttam arcodat (vers) 4. Szenti Ernő: A századvég verseiben, Egyet mond csak más szavakkal, Utólag visszanézve (vers) 5. Laczkó Pál: IBUSZ-szal a S A L T II-re (útiesszé) 14. K ara István: Helyzetelemzés, Az utolsó messiás (vers) 15, Krasznahorkai László: Rémesen van, de rendben van... (tanulmány) VÁLTO ZÓ V A LÓ SÁ G U N K 19. Molnár Pál: Fúj a szél malom nélkül is (riport) 25. Kerékgyártó T. István: Andorka Rudolf: A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon (recenzió) 28. Tanka László: Enyém, tied, miénk... kié? (riport) K R Ó N IK A 33. Nagy Károly: Inasképzés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi V ál­ lalatánál 1889-1945. KÖ RKÉP 39. Menyhárt László: a 13. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 44. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980. (Mészáros János) 48. Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal (Botlik József) 52. A szárítókötél csendélete (Szkárosi Endre) 56. Dérczy Péter: Fejes Endre novellái és regényei Borító 3.: Madách-pályázat E számunk képanyagát a 13. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat művei közül válogattuk. 24. o. Hibó Tamás, 36. 0. Czinke Ferenc, 4 1. o. Kirchmayer Károly (Madách) és Szabó Tamás (Tudós), 47. o. Somogyi Győző, 51. o. Czinke Ferenc, 54. 0. Földi Péter, 62. o. Somogyi Győző alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László) A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T SÁ G ELN Ö KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Radácsi László Csik Pál Szabó Károly Fancsik János Tamáskovics Nándor Molnár Pál Tóth Elemér Németh János A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 2 1. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bámely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 2 1 5-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A /5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 83.30549 N. S. �KO N CZEK JÓ Z S E F : A HÁZ N em h is z e m , hogy a k k o r v a n k észen a h áz, a m ik o r k ie lé g ü lte k a lá d á k , a v a k o ló k a n a la k , a fű ré sz e k , a k é se k . S az t sem , hogy ak k o r van k észen a h áz, a m i k o r t e le v a n z s ú f o l á s i g a m iv e l a k a r ju k . Ú g y g o n d o lo m , h o g y a ház e g y s z e r m a g a is m e g s z ó la l, m a g y a r u l, t is z t á n , a k á r e g y n é p d a l. KITEKINTÉS A TANGÓRA Hová szaladsz? O t t a m a la c m e g a m a rh a p ia c b a r o m fis t a n d o k k a l ö ssz e é r, o d é b b te j m e g te jfö l, n a , e l e s t é l , k e lj f ö l , k r u m p li s h ó f e h é r , m eg b a rn a ro z sk e n y é rkupac. I �K i kupec? E j, hogy te mindig az emberek után kutatsz. M i? Mit mulatsz? Min mulatsz? M it mutogatsz? Fügét? Ja ! Hogy szagosmügét M eg hogy az ott mutogatja magát? N ahát! Nugát? Mi az, hogy nugát? Fugát? Ja , értem szóval bugát. Végül is nem értem. Kinek a húgát? Ne azzal törődj most, legyen az eszed itt. Ahol mustártól az ecetig, biciklilánctól a cetig. Lancelóttól a jövő keddig, a bútól a jókedvig, a főtthústól a fettig, igen a kedvig, a Hedvig, a koksztól a kekszig, a boksztól a rexig, a foxtól a szexig, a stósztól a stekszig, a fecnitől a cetliig, sőt a Tau-Cetiig, a betlitől a yetiig, az arasztól a versztig, a kólától a kuliig, a bulitól a puliig, a lúgtól a cúgig, a súgtól a búgig, a barna mókustól a fehér nyércekig, a cucctól a heccig, az ecctől a pecctől a kimehetszig, van minden, de minden, ami csak tetszik. É s ami nem. 2 �M AD ÁR JÁ N O S : Csontig kifehérült Szememben zúg a szél. Szememben zúg a szél. Nincsen hatalma ennek a bogárnak, fölfordul vele a világ, fölfordul vele a világ. Sírt neki senki se ás, csak a jambusok koporsói cipelik parányi testét. Himnuszt énekelek a kövekre. Könyörgések keresztjét cipelem. Lecsüngő kézfej: anyám arca, vacsoraillatok gőzölgő tanyái, szárítókötélre lökött szegénysége a foltos kivetettségnek - száguld az idő temetetlen. Fehér lepedőkkel, libanoni ággal tereli szétszéledt ujjaimat. Rémülten nyerít a határban felejtett jegenye. Elszakítaná a dombokhoz kötött gyalogutakat. Hazatalálni, nagyapám szemében meglátni az istent csontig kifehérült lázakkal perelek. Csontig kifehérült lázakkal perelek. Megláttam arcodat Úgy látszik, megistenülnek mind az ágak, tenyérnyi reményüket eleresztik. Hullatják szelekbe, hullatják rögök szívéig - végtelen ez a megsárgult lárma. Szűntelen súgnak valamit. Valami anyanyelven ki-nem-mondható árvaságot: vesztedben is szeress engem, egyetlen Mária! Ujjaid megszentelt rácsait kerítsd körém! - ha feltámadnak a halottak, szoríts magadhoz. Érezzem húsodnak véreres lüktetését, szivárogjon el fogaim közül az éjszaka-csöndes éj . . . beszélni akarok! A kései fényben virrasztó anyákról, elárvult csecsemőkről, félálom-hazában vétett bűneinkről - mert megláttam arcodat. Mert megláttam a tekintetedbe zárt tiszta jövőt: ház, haza, ház, haza . . . fényesek mind a csillagok. Elvakítják hunyorgásaink csöndjét; jó veled, csak ez az elmaszatolt árnyék sokáig így maradna. 3 �SZENTI ERN Ő : A századvég verseiben a századvég verseiben reflektorfénybe került a homály az érzékközeliségtől részeg szavak kifecsegik a kimondhatatlan titkát versenyt örül a jókedv a mámorral két dudás egy csárdában a bánat és fájdalom a végszóra érkezett kezdetek mihaszna változásokkal lepik meg kiket magukra hagyott világmegváltó szándékuk más szavakkal egyesült a volt és a van kötelező tantárgy a létezéstan egyet mond csak más szavakkal az éjszaka és a nappal kívül kicsi belül nagy a már elmúlt még maradhat Utólag visszanézve utólag visszanézve megértem izgága miértjeimet elhiszem képzeletemnek álmaim feje fölött biztos födél a valóságos 4 �LA C ZK Ó PÁL: IBUSZ-szal a SALT— II-re „-íg y sexualizálód ik kor bennünket ö ln ek.“ a világ - élvez, a ki öl - élvezünk mi is, ami(M É S Z Ö L Y M IK L Ó S) „A m íg iszunk a B ékére, azt lesem m elyikem mozdul ellenem , m elyik magamat rúgjam gyomron, fejen ? " ( K Ö R M E N D I L A JO S ) ,,A v iá g csak egyszer lehet ily e n : aztán v agy megsemmisül, vagy teljesen érthetetlenné v á lik az utókor szám ára." (VLA D O GOTO VAC) Barátaink és ismerőseink - nálunk vendégeskedve vagy közös együttléteink során más otthonokban - korábban gyakran újra s újra meséltették velünk elhíresült kézfogásunkat. Rendszerint a televízió világpolitikai hírei hívták elő az igényt, s feleségemmel ismételten szívesen előadtuk minden alkalommal, ho­ gyan is történt. Az anekdotává csiszolódó epizód felmondása alatt a képer­ nyőn nyugodt ütemben tovagördült a hírfolyam, a nap súlyos eseményhorda­ lékával. Fél szemmel is alig figyeltünk oda, egy megbízható patthelyzet tili-tolíjának tűnt a legdrámaibb képsor is. Az ital és a bennfentes csevely - anek­ dotánkkal fűszerezve - mindenkit jobban érdekelt. Környezetünk már betéve tudja történetünket, legfeljebb szórakozottság­ ból kérdeznek rá időnként, gondoltam mostanában, érzékelve az érdeklődés megcsappanását. Nem csoda, hiszen két éve múlt az esetnek, Carter sem aktu­ ális már, még ha időnként fel is bukkan a hírekben; igaz, mostanság csak a diplomáciai játszmák epizodistájaként. Nem mintha önszántamból mindunta­ lan fel akarnám eleveníteni azt a hűvös délelőttöt, de kíváncsi voltam, mi lehet a növekvő érdektelenség tulajdonképpeni oka. Egyébként zavart már a végsőkig stilizálódó produkciónk; számunkra fontos részletek maradtak ki, a kezdet kezdetén is, előadhatatlanságuk miatt. Az egyszerű megfejtést baráti összejöveteleink mindig ismétlődő mozzanata kínálta föl. Arra kellett felriadnom, hogy mostanában elmarad a fecsegés a televízió híradásai alatt. Legfeljebb indulatszavakat hallani, vagy még anynyit sem, csak puszta érzelemnyilvánító, rövid hangokat, nagyjából azonos tar­ tományból. Vannak, akik némák. Kezünket időnként szemünkre tapasztjuk, mint Michelangelo elkárhozottja az Utolsó ítéleten, mert elviselhetetlen még a látványa is, hogy mibe zuhanhatunk. Kíváncsiságunk azonban legalább olyan erejű, mint rettegésünk foka; egyik szemünk befogva, míg a másik a meredtségig kerekre tágul - nincs akaratunk, hogy a látványtól szabaduljunk. A képernyőre meredünk hát, s talán még némi elégedettség, lappangó önélvezet is van bennünk, saját fajunk előtti főhajtás, miközben a civilizáció csúcstelje­ J �sítményeit látjuk működés közben, kísérleti terepen, esetleg grandiózus sci-fi imitációban trükkfelvételeken, szakszerű magyarázattal kísérve, részletezően a pusztítás természetét, fokát illetően. Aztán egy ijedt, csodálkozó és tárgyilagos (így együtt) modat: „Nézzétek már! Ezek gond nélkül ránk rogyasztják az eget!” Pedig már hamarabb föl kellett volna neszelnünk, időben elkezdhettünk volna félni. A külpolitikai kommentárok ötlettelen meteorológiai szóhaszná­ lata által kiváltott mosoly („hűvös béke” , „hideghullám” , „lehűlés” , „fagyos szelek a béke olajága ellen” , stb. - lásd visszamenőleg, legalább a legutóbbi amerikai elnökválasztásokig, a külpolitikai híranyagot és publicisztikát) talán az első percben az arcunkra kellett volna, hogy fagyjon, de legalább töprengővé torzulhatott volna. És még most sem vagyunk hajlandók látni és tudo­ másul venni teljes mélységéig a cipőnk orra előtt támadt rianást. Görcseinket, valamelyest, nyugati kortársaink is oldják: Reagan és környeze­ tének apokaliptikusan nagyvonalú kijelentései nyomán keletkezett békemene­ tek, tiltakozó gyűlések résztvevőinek arcát figyelve, a televízió politikai mű­ soraiban, mintha ők tennék ki a tömeg javát. Ők, a 68-asok, a társadalmi re­ formokat követelők, a vietnami háború ellen tiltakozók. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az ülősztrájkokban szívósan kitartó, majd hajuknál, lábuknál fogva vonszolt, hasbarúgott diáklányok gyerekkocsit tolnak maguk előtt; tiszta homlokú, szakállas férjeik pedig, akik megtanultak luxuskocsikból barrikádot építeni, s tudják mikor és hogyan célszerű felkapni és visszadobni az izzó, füs­ tölgő könnyfakasztó gránátot, milyen testtartás biztosítja a lágy részek, különö­ sen a herék védelmét az egyre hosszabb rendőrbotok ellen, most fiúkkal a nyakukban vonulnak. No meg elviselik az idősebbeket is, még a szónoki emel­ vényeken is. Európának nem lenne nagy ősze nélkülük. Tapasztaltabbak már, tehát csendesebbek is. Amikor a fegyelmezetten tiltakozó tömeg feje fölött a polietilénből formált, átlátszó, oxigénnel töltött, malackövér neutronbomba­ utánzat, kézről-kézre adva, fejük fölé ér, fölnyúlnak ők is, hogy remény és rezignáció, hit és dezilluzió keverékével arrébb fricskázzák. A látványon ve­ lük mosolygunk. Illik hozzánk is ez a tárgyilagos derű. Persze, 1979 júniusában, Bécsben, a S A L T -II csúcstárgyalásának utolsó nap­ ján, egy felhős délelőttön, amikor húsz-huszonöt magyar turistával együtt ke­ zet fogtunk Carterral. mindezt Kasszandraként igazán senki sem gondolta vol­ na még. Ha a véletlenen is múlott, s mi voltunk a legjobban meglepve, készületlenül nem ért bennünket az a kézfogás. Utólag úgy látjuk, minden egybevágott. Már az is, ahogy szokásunkkal ellentétben beleugrottunk abba a szabad szombatos útba: a bizonytalanság cselekedtetett bennünket. Mert minden bizonytalan volt. Idegeim mélyéről időnként az is megkísér­ tett, hogy éppen a szándékosságunk miatt. Majdnem tervszerűséget írtam, mi­ ként pontosabb is lett volna. Holott ettől irtózom leginkább. Ami azért könynyen legyőzetik, mert nevelődésem hibájának rovom fel (abból van elég, an­ nak számlájára bármi felírható), amely kései csökevényként kiütközik rajtam. Némi viszolygás így is visszamaradt bennem, mert nem tudok kiegyezni - mi­ vel? az ízlésemmel? - , hogy ennyire természetelvű kérdésben kiszámítottak le­ gyünk. Aztán minden belemosódott az állandósult kétségbe. Feleségemmel al­ kalmanként egymás megerősítésére hívtuk elő magunkból a derűt. Olyan felfokozottan éltük meg az első két gyermekünk kihordási idejét, hogy a tapasz­ talat homlokegyenest az ellenkezőjét eredményezte mindkettőnknél, mint vár­ ni lehett volna. Két gyermekünknél mindent megtanultunk, ami a „laikus” 6 �számára lehetséges. Részleteiben ismert, ésszerűen okolható, időben kibontako­ zó logikus folyamatot kísértünk végig kétszer is, tehát a tapasztalástól is fel­ dúsulva várakozhattunk volna a harmadik esetében. Mégis, már az elszánás időszakában, misztikus, véletleneknek végsőkig kiszolgáltatott, tőlünk teljesség­ gel független, s a miénkénél jóval több és meghatározóbb tényező végered­ ményének vizionáltuk, amit majd a gyermekünknek nevezünk. Kétségbeesve szerettük egymást, mondván, hogy terveink úgyis leválnak rólunk és itt állunk majd kétségek között, nem tehetvén egyebet az idegőrlő várakozásnál. Ha a nyár még a miénk lehetne! Félidős hassal mégsem lehet úgy csavarog­ ni, ahogy mi szoktunk, boldog révületben beleveszve a világba. Mégis, míg le­ het, menjünk! Akárhová, csak mozduljunk ki! Idegen is legyen, de már némi kényelem is szükséges, és elviselhető távolság. Bécs? Igen, Bécs! A terv pedig? Bruegel, mászkálás, film, sör, szakajtónyi külhoni, ismeretlen küllemű apróság (ceruza, toll, radírgumi, színesek, reprodukciós füzetkék, matchbox stb.) a gyerekeknek és végeérhetetlen dumák. Éppen be­ férünk - lemondás miatt - egy másfél hónap múlva (ez a legközelebbi lehető­ ségünk) induló csoportba. Amikor Carter kocsija a Svájci kapun, a Burg kápolnája elől csigaóvatosan kibújt, már mindent teljesítettünk, különösebb sietség nélkül, élvezve, ahogyan az idegen város összezár bennünket. Mialatt a mise végére vártunk, megint elöntött a kétely. Akkor döntünk-e ép ésszel, ha éltetjük magunkban a reményt és sötét kételyeink idején csalóka fényében tűnődünk, avagy törődjünk hozzá tévedéseinkhez, mielőtt még bűn­ né növesztenénk, nehogy soha nem szűnő bűntudatot vegyünk magunkra makacs önvádunkkal, amiért általunk taszíttattak ebbe a világba emberi lények. Minden egyéni előrelátásunk bizonytalansággá oldódik, aminek homályán át cselekvő mégis-einket a fatalizmussal határosnak látom. Zavaromban a Smenámat kattogtatom. pedig már vészesen fogy az utolsó tekercs filmem, s ha így folytatom, mire Carter végez a reggeli ájtatosságával, semmi sem marad. Feleségem fázósan belémkarol: Bécs ezekben a napokban nem szolgálhatott még jó idővel is. Ennek ellenére a várudvaron egyre szaporodott a tömeg, a nyelvi zűrzavarból is kivehetően javarészt turisták. Már I. Ferenc császár em­ lékművének talapzatára kapaszkodnak többen, úgy megvastagodott a bécsi rendőrök kordonja mögött a kíváncsi gyülekezet. A várakozás ideje túl hosszú­ ra nyúlik, már rég beleuntunk a találgatásba, vajon itt van-e már az elnök. Egyesek szerint régen, a televízióban és az újságban jelzett időponttal szándé­ kosan félreinformálták a nyilvánosságot; érdemes várni, most már nem tart­ hat soká. Annál is inkább maradjunk, mert nem lehet véletlen, hogy egyre többen vagyunk az „In der Burg” történelmi falai között. A feszültség oldódik, egyre nagyobb a zaj, s egyre több a ballonkabátos titkosrendőr, akik leplezetle­ nül furakodnak közöttünk, vizslatják, ki mit tart a kezében, fürkészik az ar­ cokat, s láthatóan fáznak, tisztán idegi alapon, függetlenül a délelőtt hűvösétől. Ballonjaikban kísértetiesen emlékeztetnek arra a magyar újságíróra, akit a Mihály-kapu előtt szólítottunk meg, segítene nekünk, mert ebből az irányból a rendőrség folyton kiszorít bennünket, pedig szeretnénk látni ezt a felhajtást. Vállpántos, csattos, sokgombos ballonja csak a színében különbözött a minden­ felé hemzsegő biztonsági emberekétől, de mivel nem viselte a mellén a tudó­ sítói minőségét igazoló fényképes, sorszámozott műanyag tokot, mint a várost elárasztó tömegkommunikációs slepp, szálfatermetével akár parancsnoknak is 7 �nézhette volna az idegen. Még kedvező időben állított le bennünket a Svájci kapu elé. Közvetlenül a kordonban álló rendőrök válla fölül bámészkodhat­ tunk. A motoros díszkíséret Hondái, BN V-i után a rendőröket figyeltük, akik az extragépek között csoportokba gyűltek, s láthatóan kellemesen adomázgattak, jókat nevetgéltek, teljes fesztelenséggel, az izgalom legkisebb jele nélkül. Amit eddig még nem láttunk, azt ők „hozták” : a bécsi kedélyt. A Mihály-kapu irányából pedig kényelmes tempóban közlekedtek a város­ néző turistabuszok, hogy a Neue Hofburg (ahol a S A L T -II. sajtóközpontja működött) irányába távozzanak. Nevetséges volt, amint a turisták egy ember­ ként forgatták a fejüket a mikrofonos idegenvezető ukázai szerint, a Carterra váró tömeg feje fölött érzékeletlenül átnézve, csak az épületek homlokzatát bámulva, kínosan ügyelve, hogy semmit el ne mulasszanak a kényelmet és eleganciát legnagyobb természetességgel ötvöző járművük haladása miatt. A buszok közé, időről időre, egy-egy konflis ékelődött, unott lovakkal. A nagy testű állatok - feltehetően blazirtságuk kinyilvánítandó - rendre kipakol­ tak a biztosított útvonalra. De akkorákat ám, amilyen végtermékre csak vas­ tagbelű, szinte korlátlanul tágulóképes zárógyűrűjű világvárosi lovak képesek. Az pedig már az egyik közismert mindennapi kiszólás anyagiasulásának tűnt, amikor éppen a Svájci kapu előtt, Carter biztosra vehető útvonalán, a hát­ tal álló és a már megélénkült, a kápolna irányába figyelő fotósok, tévések mögött potyogtak az úttestre a jól fejlett citromok. Őszinte, s mondjuk meg, kis­ sé alpári nevetés hullámzott a zárt várudvaron. Az eseményeket mintegy kívül­ ről szemlélő - tehát mindennek tanúi egyben - japán újságírók láthatóan nem értették egészen a visszhangzó röhej okát. Udvarias mosolyuk ki tudja, mit takart? Az a reményem támadt, hogy nem a lovak geggjén, hanem Európán mosolyognak. Hogy lehetséges, az ő szemükben hallatlanul gyerekesek vagyunk. Kívántam - mondjuk eképpen: „Adassék meg nekünk. Uram...” , hogy Európa végre akkora legyen, amilyen: kicsi. Mi (magyarok) csak nyernénk vele - lehetne tőlünk tanulni, hogyan viseljék el mások a dávidságukat. (R E K L Á M ! Kisebbségi komplexusban szenved? Utazzék Magyarország­ ra! Kössön magyar családdal barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést! Igényesnek fakultatíve értelmiségieket ajánlunk! R E K L Á M ) Ekkor harangoznak. Meglepően sokan vetnek keresztet. Ministránstapasztalatomat villogtatom - türelem, már úrfelmutatásra kongatnak, hamarosan elbocsátják a híveket; majd elszégyellem magam, hiszen fogalmam sincs az új szertartásrendről, a szembemisézés lefokozott misztikumán kívül. Nem is beszélve Carter felekezeti hovatartozásáról, holott illenék tudnom róla, mert mintha a mély vallásossága is hajtóerőként szerepelt volna a propaganda gőzhengerében, a farmeros, pulóveres hétköznapiságán túl. Bár itt a Burgban mást el sem tudok képzelni, mint római katolikus szentmisét. A többiek sem tájékozottabbak, de ezen nem érünk rá sajnálkozni. A kapun innen rekedt újságírók megbolydulnak, villannak a vakuk. A kapun túl mozgás, hangszórós beszédhang, derültség, taps. Az utób­ bi kettő néhányszor megismétlődik, majd álslampos, mégis elegáns küllemű mi­ sére meghívottak jönnek kifelé. Váratlanul föláll egy motoros ék. A bécsi rendőrök változatlanul fesztele­ nek, mégis, amikor villámgyorsan beáll közéjük egy zászlókkal (USA, S A L T II.) ékesített diplomáciai kocsi, majd még mögéjük kettő, villámgyorsan indí­ tanak a Mihály-kapu felé, ahonnan az egyirányúsított forgalomban az utolsó pillanatig egymásba érően közlekedtek a turistabuszok, meg a konflisok. Csa­ 8 �lódott moraj, hiszen még észlelni sem lehetett, kik ülnek a kocsikban. Majd a tetőfokára hág a várakozás, amikor újabb motoros ék áll föl: most már jól hallhatóak a BN V-kre, Hondákra szerelt URH-készülékből hangzó, majd élőben is megismételt parancsszavak. A Svájci kapuban ebben a pillanatban ejtőernyős küllemű, terepszínű ruhás katonák tűnnek fel kétoldalt, ujjaik rö­ vid csövű, éber géppisztoly elsütőbillentyűjén görcsösülnek. Valószínűleg meg­ lepődnek az egybegyűlt tömeg láttán: hátraadott jelzéseik miatt megtorpanni látszik a mozgás, aztán, ha lassan is, folytatódik. Böhöm nagy kocsi szélvédő­ je villan, majd úgy tűnik, mintha a sofőr a szűk kapu horzsolásától féltené a dukkózást. Ha csigalassúsággal is, de végre előmászik a széles, hosszú és lapos jármű. A személyi testőrök közül elől-hátul ketten-ketten a kocsira te­ nyereinek, vagy a díszlecet fogják, amitől megmagyarázhatatlanul ünnepélyes­ nek tűnik a jelenet, mint amikor a maratoni kapun behozzák a stadionba az olimpiai zászlót. A többi testőr tág körben halad együtt a „kézben hozott” el­ nökkel. Legnagyobb meglepetésünkre nem pörögnek fel helyből a kerekek, mint az előbb. Az elnök megáll a bécsi rendőrök motoros ékjében. Más sem kell az amerikai, vagy ki tudja milyen, turistáknak. Az amúgyis felerősödött hangzavart még fokozza a szavalókórusuk: „Jimmy, Jimmy, Jimmy” - ismét­ lik ritmikusan, megállíthatatlanul. Mi még szinte magukhoz sem tértünk. Előttünk áll az elnöki kocsi! Cartert alig látni a színszűrő, golyóálló ablakon át. Jobb oldalt hátul ül, csak a sofőrje van vele. Egyesek tudni vélik, hogy a felesége és a kislánya észrevétlenül el­ hajtott. Nézem Cartert, a tömeget, s az egész valahogyan megrendezettnek tűnik. Szinte várom, hogy felhangozzék: CSEN D ET! FELVÉTEL! CSA PÓ ! Ezért-e vagy másért, este, itthon a televízióban, a következő héten a mozi­ híradóban, minden sokkal valóságosabbnak tűnik. Amit pedig átélünk: lefutott színházi előadásnak, a maga illékony illuzionizmusával. Realitásérzékem hely­ reállítandó, a tülekedő tömegből fölnézek a környező épülethomlokzatokra, majd vissza az USA elnökére. A páncélozott Lincoln úgy hat ebben a törté­ nelmi környezetben, mintha Balassagyarmat alatt bálnák tűnnének föl az Ipolyon. Persze olyan esetlen is. És védtelen. Megcélozom a Smena SL-emmel. Ebben is van valami nevetséges: ugyanekkor a szuperkocsira szuperfelvevők irányulnak. A kocsi neve elnökgyilkosságot idéz, s van is valami ehhez kap­ csolódó sikamlós, titkolt várakozás a levegőben: „ hátha m égis... és mi itt voltunk, láttuk. . .” A lökdösődés és a hangzavar fokozódik, a rendőrök már összefogódzkod­ nak a kordonban, a „Jimmy, Jimmy” fáradhatatlanul ismétlődik. Carter a mandzsettáját igazgatja, láthatóan bosszús, mert többszöri jelzésére sem lé­ pett hozzá senki. Fogoly abban a díszes kalickában. Lehet, hogy később, ha megéri, klausztrofóbiás álmai lesznek, asztmás rohamokkal, aztán majd jár­ hat a pszichiáteréhez, mert a gyógyszer nem segít. Végre a testőrök parancsnoka észleli a hívást. Rövid, vita jellegű gesztikuláció. Az elnök határozott. Pillanatokon belül felhangzik megafonon át né­ metül és angolul: „Nyugalom, nyugalom! Mindenki maradjon a helyén! Nyugalom, nyugalom! Az elnök kiszáll! Mindenki maradjon a helyén!” Iz­ galmamban az utolsó képkockánál veszem észre, hogy ellőttem a filmemet. És Carter valóban kiszáll. Megkerüli hátul a kocsit, testőrei körülveszik váll a vállhoz - és mintha kiszemeltek volna bennünket, felénk, magyarok fe­ lé tartanak. Egyenesben közvetített amerikai politikai merényletek képe bukkan fel bennem. A bécsi rendőröket már elsodorta a tömeg, az elnök közvetlen 9 �közeléből kiszorította a személyi testőrség. Látom Carter mosolyát és kezét. Tudom azok nevét, akikkel előttem kezetráz. Most a feleségemmel. Most olyan közel kerülünk egymáshoz, amilyen közel egy amerikai politikai gyil­ kosság elkövetője és az áldozat, mondjuk egy étterem szűk, konyhai folyosóján. Megölhetnék! Megölhetném - villan a szemembe a helyzet. Nincs az a biztonsági ember, aki most garantálni merné az életét. De mért tenném? Hajlamom sincs rá. Vagy az már elég, ha legalább az ötlet felmerült bennem? De mi célból rántanék bicskát hirtelen? Hisz’ béke lesz! Itt, Európában leg­ alábbis. Valamilyen béke mindenképpen. Tárgyaltak, megegyeztek, aláírták. Mindent fölboríthatnék? Persze nem készültem. Legfeljebb a Smenámat törhetném szét a fején, vagy a felém nyújtott kezébe haraphatnék. Hadd éljen az elnök. Itt van előttem és mosolyog, mosolyog, jobb mint egy Lewin-karikatúra. Tán csak a testőrök valódiak körülötte: felhevült lovak módjára remegnek. Nem félelem ez, látom - készenléti feszültség. Ezeknek a jólöltözött, lányok kedvelte sportfiúknak lenne a legtöbb bajuk az egészből. A többi pedig tudható. A Carter-adminisztrációt felváltaná egy másik, a farmernadrágosok teamját követné a soron levő, akik szintén úgy lebegnének a politikacsinálás önállóságának látszatában, mint ezek. Hát ők is mik? Carter saját akarata, döntéskészsége csúcsára jutott itt, a szemünk előtt, amikor vasárnapi reggeli miséről jövet kinyilvánította a biztonságáért felelős testőrök parancsnokának azt a szándékát, hogy programon kívül hosszú lelkigyakorlatának belső békéjét egybeolvasztja embertársaival, s erről a virtuális, spirituális közösségről testi közelségével is biztosítani akarja mindazokat, akik a kedvéért várakoztak, dideregve. Lemondok hát arról, hogy a hírügynökségi jelentések szétszakítsanak a világ minden zugába. Nem repesztem fel a bőrt a fején Smenámmal, nem vájom a fogamat kézfogásokkal szennyezett tenyérhú­ sába. Egyszerűen kezetfogunk. Carter-mosoly. É s az enyém milyen? Névtelen, de szintén mosoly. Olyan, mint a katonáké 1945-ben Torgaunál, a hídroncson. Ebben a pillanatban az amerikai szavalókórus, észlelve Jimmy tőlük távo­ lodó mozgását (amit a háta mögött a Lincoln is követett), csalódottságukban megnyomják a tömeget. Jobb kezem a Carteréban, balomban a Smenám, ami­ vel legalább a körülményeket rögzítettem. Carter szabadulni igyekszik, én el­ vesztem az egyensúlyom, közben a gépet óvom. Hogy talpon maradjak, job­ bommal reflekszerűen Carter felsőkarjába kapaszkodom. Carter mosolya egy pillanatra megmerevedik, én meglepve nézek az arcába: izomzata és csontja olyan vékony, mint egy akcelerált kamaszé. Most látom, milyen fáradt. Bőre pergamensárga. Nyakán az állon rögzülő fejbiccentő két ínszalagon a bőr szinte laffog. A testőr elkésett, gondolom, amikor felemeli a hangját - ezzel a kár­ örömmel köszönök el az alsókarom épségétől, mert karatecsapás indítását lá­ tom a biztonsági fiú mozdulatában. Carter is megtántorodik, amitől megért en­ gem is. Én is vigyorgok, ő is. Békésen elválnak görcsös ujjaink. A tülekedés és a hangzavar ijesztővé fokozódik. Amint magamra maradok, 10 �hirtelen üres leszek és semmivé válok. Egyedül a nevetséges kis gépemre figyelek. Exponáltam az élményt, szeretném, ha megmaradna. Ettől az igye­ kezettől másodpercről másodpercre jövőidejűvé válok és visszanyerem az ér­ zékelésem. Emlékezetem is működésbe lép. Nem tudom honnan és miért, az Eper és vér záró tömegjelenete bukkan elő. A kézfogás felé örvénylő, fojtó, préselő törekvésben, mintegy kapaszkodóként, az egyetlen általam ismert, s hoz­ zám kötődő lényt keresem. A nevét kiáltom. Pedig tudom, hogy még a szom­ szédom se hallja. És különben is, a nyelv, amelyen megnevezem azt, aki part­ ra juttatna ebből az őrületből, ebben a nemzetközi kavalkádban - még Bécsben is - , anakronizmusnak hat. És nincs lehetőségem arra sem, hogy az Eper és vér fiújához hasonlóan, az egyetemi lépcső magasából, a rendőrkordonon át a lány felé vessem magam, kétségbeesett végső megoldásként, hogy repülésem a fejemre irányzott rendőrbot által utolsó és örök legyen. A demokratikus gesztusból - itt a kezem, a kezem! (hogy disznóláb, ki mondja egy politikusé­ ra) - a legautokratikusabb jelenet képződik: most senki sincs, csak ő, Carter, a többiek tömeg, individuális megsemmisülés a feléje irányuló kezekben, egy­ ben mágikus energiaátadás - mindenki benne akkumulálódik. Az ilyen kézfo­ gások eredeti szándéka más is lehet, mint önreklám. Evilágiasíthatja ami fölöt­ tünk történik, megteremtve az illúziót, mintha valódi közünk lenne ahhoz, ami ellenünkre vagy javunkra dől el, tőlünk független régiókban. A kézfogás a közvetlenség megteremtése sorsunk intézésével. Valójában a kompetencia med­ dő érzete. Ismét segélykérőn kiáltom az előbbi nevet. Ő talál rám. Meghallom, ahogy féltőn szólít. Érintésnyire elér. Ekkor a tömeg váratlanul kihány bennünket magából. A lovasszoborra nézek (kié is?). A bronz tárgyilagos nyugalma vég­ re jelenidejűvé tesz. Remegek. Feleségem szintén. Valaki azt mondja mellet­ tünk, hogy ez történelmi pillanat volt. Hirtelen nem tudom, mire érti. M ajd: valóban, a magam történelmének nyomatékosított pillanata. Másra értené a lelkendező? Istenem, nem vagyunk egyformák. S igyekszem nem feladni ezt a különbözést. Vizelni muszáj, amiről eszembe jut, hogy maradék schillingjeinkért sört kell vennünk. Buszunk indulásáig nyitva levő üzlet után kajtatunk, a kihalt bé­ csi vasárnapi délelőttben. Mire végre találunk, már nincs idő, hogy alaposan megszemléljük a Ringstrasse korzóját, a Sirk-sarok környékét, a Grabent, ahol Karl Kraus előadhatatlan, gigantikus passiójában, Az emberiség végnapjaiban, Bécs és a leáldozni megérett Monarchia jellegzetes kreatúrái a történelemből éppen rájuk eső világháború eseményeiről és kimeneteléről dadognak és haland­ zsáznak, nehezen vagy talán egyáltalán nem eszmélve. A buszon, a schwechati sörtől enyhe kábulatban, hallgatom a többiek hangos élménybeszámolóit. Állítólag Carter kocsija után fiatal tüntetők siettek, ko­ porsót húztak végig Bécs utcáin, csillagos-sávos lobogóval letakarva. Mások szerint igen kedves látvány volt az a több százra tehető bécsi kisiskolás, aki kerékpáron, egyenanorákban szegődött Carter nyomába, megszervezett színes rokonszenvtüntetésképp. Mások szerint fölülmúlhatatlan volt a két tárgyaló fél vezető embere marcipánból, az egyik cukrászda kirakatában, mellszoborként. „Hiába, ezek a bécsiek.. . ! ” - hangzik fel elismerően. Szorgalmasan iszom. Buszunk már kifelé kóvályog, de mintha bizonytalanul tenné. Látjuk a szovjet hősi emlékművet, előtte az impozáns szökőkúttal. Az emlékműegyüttes - a tényén túl - különösen meglep a méretével. Ha tegnap is látom, talán természetesebb lett volna az Arzenál előtti - emlékeztető T 34-es; bár a történelmi ismereteim mellett még az útikönyv is eligazított, hogy �Bécset a szovjet hadsereg szabadította fel, emellett még egy kényes érzékeny­ ségű, következetes semlegességi politika napi monumentumai is ezek; kis or­ szág egyensúlyozó művészetéé, és szerencséjéé. Mire a sírkövesek és a városi temető között kifelé tartó úton járunk, eb­ ben a szorongást keltő nekropoliszban - a kitűnő sörtől-e vagy a távozáshan­ gulattól olyan a fejem, mint egy össze-vissza vágott képmagnó szalagja. Előbb a természettudományi múzeum kőzet- és őslénytani csodái kavarog­ nak bennem, amit a Kunsthistorisches Museum nyitására várva, „hasznos időtöltésként” néztünk meg. Valahonnan felmerül egy szöveg is, amely azt ál­ lította, hogy a természet a maga előrehaladása közben, tűnjék ma számunkra akármilyen változatosnak és áttekinthetetlenül gazdagnak, formáiban lényegé­ ben mégis takarékos és gazdaságos. Szinte hangosan felnevetek. A természettudományi múzeumban mást láttunk; a rekonstruált őslények természetelle­ nesnek, groteszknek, már-már a nevetségességig humorosnak, „átgondolatla­ nul” funkciótlannak tűntek. És gyerekesnek. Kötetlenül játékos fantázia te­ remtményeinek. Még ha valóban utaltak is előre, mifelénk, az időben, volt bennük valami megmásíthatatlan fölöslegesség, kiküszöbölhetetlen öncél, s ehhez képest kipusztulásuk mindössze mint makacsabb tény állt előttünk. Még­ is, arányaikkal, szépen összeillettek a szomszédságukban megcsodálható ős­ anyánkkal, a Willendorfi Vénusszal. Kuszáit képmagnóm pereg tovább. Mert van itt valami, amihez nem jutok hozzá. A kézfogás Carterrel elintézett ügy; az 1934-es kudarcba fulladt bécsi felkelés rendben; a fiúk Schwechatnál (egészségükre ezt a jó sört), '48-ban, rendben . . , A Mariahilfer Strasse szex­ butikjai, a hatvan éven felüli útitársnőnk által vásárolt kiadós, műanyag fér­ fiszerszám rendben. A Mariahilfer Strasse erősen lejt a művészettörténeti mú­ zeum irányába. Bruegel! Hát persze! És Bruegel miért keveredik elő képmagnómról? Bruegel ismételten a gyerekek miatt. Az európai embernek, mióta ez a kifejezés jelent valamit, úgyszólván a kezdetektől fogva, volt érzéke az általános és teljes pusztulás képeihez. Brue­ gel is ismerte a triunfáló Pusztulást, mégsem bénult bele a lelke. Nála az élet lett a legfőbb érték. Minimális program? Nézzük tovább, ahogy ő kimondja. Az élet táplálása erény. Az életerő természeti tény, áthatja az embert. Élni öröm. Élni és örülni, öncél, mint a játék. A játék gyermeki, egyben kifejez valamit az életből, nemünkből. A gyermeki játék és a felnőtt öröme méretarányos a világgal. Elrugaszkodásaink ettől a mércétől többfélék. Arányt té­ vesztünk (Bábel tornya), csinálmányainkat magunk fölé növesztjük. A Tör­ vényt fordítjuk szembe az Igazzal (Keresztvitel). De a legfőbb bűn az élet el­ leni merénylet (Betlehemi gyermekgyilkosság). Végül pedig vezérlőink legyenek bár eszmék vagy emberek - időről időre kudarcot vallanak (A vakok). Jöjjön tehát a halál diadala? Nem. Szívós életkedvünk tért nyer előbb-utóbb. Mindezt helyezzük egy papírcsőbe, egyik végén nézőkével, másikon hártya­ papírral. Tartsuk a jelen fényei felé és lassan forgassuk. Bruegel kaleidoszkóp­ ja ma többe! szolgál, mint színes káprázattal, nekünk, kiknek életkedvét titkos félelmek fékezik. A tervezhetőség, irányíthatóság, a kívánt jövő megvalósíthatóságának maga­ 2 �biztosságában véghezvitt cselekedeteink ismét lelepleződtek. Teremtményeink kiszabadultak rövid távra érvényes akaratunk magabízó uralma alól. Ismét elő­ vehetjük a Reményt, a bízva-bízzunk szomjúhozó bizonytalanságát, rettegő ké­ telyeink enyhítésére. Nem valamiféle anonim bűnösség szorongó bűntudatát ér­ zékeled, hanem anonim vétkesek kiszámíthatatlan, fenyegető merényletét. Igyek­ szünk nem hinni minden szónak, amellyel rémképeket festenek elénk. Hiszen most is mások rontották el, amit ez idáig rendben levőnek hitettek el velünk. Valahol valakik, valahogyan megint elfuseráltak valamit. Pedig végig másról folyt a nekünk szánt szöveg. Esetleg mégse történt még semmi jóvátehe­ tetlen? Valamiben meg kell kapaszkodnunk. Márpedig teleológiánk porladó homokkő. Nekünk a Remény marad, mégha Goethe meg is szólna érte ben­ nünket, aki Spinoza pedantériáját szigorúsággá fokozta, megállapítván, hogy a félelem és a remény az emberi lét két legnagyobb ellensége. A mi tudásunk viszont arra is kiterjed, hogy mennyi áldozata volt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombának. A mostani töltetek hatékonyságához képest, ha nem is „elenyészően” , de kevés. A nukleáris robbanóanyag egésze pedig már - állítólag - sok a földnek. Jutna belőle más civilizációknak is. De mit tehe­ tünk? Istentelenül magányosan vagyunk. Egy földi Nagy B ummal persze átlép­ hetjük talán magányosságunk jelenlegi határát. Kérdés, hogy megéri-e a ha­ lálunkkal hírt adni magunkról. Valószínűleg észre sem vennének bennünket, mint Bruegel hebehurgya Ikaroszát. Egyik pillanatról a másikra az éjszakai esős bécsi utca van előttem, az egyetem környéke, a templom, ahol Beethovent felravatalozták, a régi kór­ ház, meg a mögötte elterülő városrész. A kapualjakban magányos, mozdulat­ lan arabok. Mi pedig, gyanútlan, patriarchális vidékiek Kelet-Európából, összebújva az ernyőnk alatt, minden félelem nélkül igyekszünk a néptelen ut­ cákon távoli szállásunk felé. Tudom, hogy ez nem álom, mindez így történt. Erős élmények után, ha fizikai fáradsággal is társul, történik ez velem: mintha álmot látnék, a közelmúlt eseményeinek valamely lényegtelen mozzanata - ap­ rólékosan szemügyre vehetően - kinagyítódik, s egy akkor nem tudatosított, de az eseményekkel egyidőben ható érzelmi töltettel szemlélem az alvás play back játékát. Amilyen váratlanul elaludtam, olyan váratlanul fölébredek. Nyújtózkodom, körbenézek a buszon. Utastársainkon erőt vett az éhség. Előkerültek a tartalékélelmek. A rántott szeletek, a fóliába csomagolt sült csirkék, fasírozottak, kiadós húskonzervek, téliszalámik, ilyen-olyan sütemények, termoszban kávé. Eszik a busz, majdnem Győrig. Már honi földön jut eszemben, hogy hisz’ vasárnap kora délután van. Tehát szívósan rág és nyel a képzeletemmel még felfogható távolságon belül a népes­ ség túlnyomó többsége. Szinte látom a vasárnapi ebédeket. Hogy ne a nyálam nyeljem, a maradék sörömet hörpölöm. A ringó, le-föl rúgózó, váratlanul zakkanó buszban némi ügyesség szükséges hozzá. Csoda-e, ha a dühöngő tengeri viharban hánykolódó Pürrhon jut eszembe. Mohón faló, a háborgó elemek­ ről tudomást sem vevő disznajának ataraxiája meg sem közelíti a miénket. No és? - kérdezhetné bárki. - Elsőbb a gyomor. Aztán meg, sose volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. Nem érdekes, hogy még ezt a megföllebbezhetetlen bölcsességet is sutba dobhatjuk lassan, mivel a sehogyan sem lesz mérté­ kéig stornózhatjuk emberiség-önmagunk lehetőségeit? Az utolsó kortyokat arra iszom, hogy éltessen bennünket a Remény! Én és Te mi mást tehetnénk? 1981 őszén 13 �K A R A IS T V Á N : HELYZETELEMZÉS Most, hogy itt állok tágranyílt szájjal a vizek vizénél, s égre szárnyal, elém táncol mellét feszítve szét a tér, dübörgő dalra fakadnék, s kitárt tüdővel szívnám szívemig a lélegző csodát, s míg eltelik e fodrosodó, törthabú kékkel a lélek, már csak fölfogni kérlel dúlt agyam is, hiszen az isten is akár a gyermek, ha kiált: segíts anyám! - rémülten a horizontra lép. . . Félem a halált, Európa, múltunk, bár elnyelt már ezernyi kínt, a jövő nyugalma, új rendre int. AZ UTOLSÓ MESSIÁS Köd-síkon született, szamárszín felhő alatt, s mint a gyermeki jóság, szeplőtlenül fogant. Rojtos tüzekből jósolt, a lélekért ivott és sírt. Mielőtt keresztre vonták lenyelt egy kupa elixírt - A szerző műveit korábbi lapszámainkban Trizna István név alatt közöltük. 14 �RÉMESEN VAN, DE RENDBEN VAN... A Nat Roid-krimik I. Feladat előtt állunk; s mint annyiszor, kétféle nehézségbe is ütközhetünk: a retjvénykulcs, gondoljuk, teljes egészében a birtokunkban van már, csak a titkosíró dolgozik még, a szöveg nincsen még készen; vagy pedig előttünk már a teljes, a befejezett rejtély, ám a kulcsnak csupán bizonytalan körvonalairól van tudomásunk. A helyzet azonban most - mint annyiszor - inkább az öszszes többit magában foglaló harmadik: nem tudni, vajon a nemrég feltűnt Nat Roid négy műve része csupán, vagy teljes anyaga egy Nagy Regényegyüttes­ nek, mint ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy. . . fejtő buzgalmunkat nem tévesztjük-e össze magával az „operatív” kóddal, mely - esetleg - tőlünk távol áll. Ebben a bizonytalanságban azután, elöljáróban, csak annyit mondhatunk, hogy komolyan gondoltuk az imént a Nagy Regényegyüttes kifejezést, mert Nat Roid négy krimije kétségkívül egyetlen mű négy egymásból is követke­ ző, egymásra utaló, egymástól is függő „fejezete” , melyeknek eme függését az alaptörténet vakondideje, egy előre haladó mozgás ténye határozza meg; négy kísérlet, négy viszonylagosság, négyszer ismételt teremtő aktus a káoszból a rémes rend felé. A Nem szeretném, ha fáznál, a Túl jól fest holtan, a Most vagy soha és az Azt te csak hiszed, bébi nem bűnügyi regények a kifejezés ha­ gyományos értelmében, mert szerzőjüket (akinek inkognitóját nehéz szívvel bár, de mégiscsak fel kell fednünk) nem maga a detektívregény, hanem a detektívregény-írás technikája ihlette meg, mégcsak nem is úgy, mint Nat Roid sokat emlegetett kedvencét, Raymond Chandlert, akinek alábbi szavaihoz azonban neki is sok köze van: „Amikor írni kezdtem, semmi más nem volt a célom, mint az, hogy játszani akartam egy megragadóan új nyelven, meggyőződni, milyen hatást ér el, ha olyan kifejezési eszközként használom, amely valahogy megmarad a nem intellektuális gondolkodás szintjén, és mégis van ereje ki­ mondani azokat a dolgokat, amelyek rendszerint csak a magas irodalomban mondatnak ki.” S azt, hogy a detektívregény nemcsak képes erre, de alapszer­ kezete mélyen filozofikus, hogy maga a műfajjal kapcsolatos újabb keletű iz­ galom annak tudható be, hogy a krimi mint a tömegkultúra modern válfaja tiszta formaként értelmezhető, nem csupán Chandler észlelete, de ennek ma már különféle irányból érkező, komoly elméletírói vannak: többek között Pierre Boileau és Thomas Narcejac, a Tel Quel-csoportból ismert Tzvetan Todorov, a science-fiction történész, Marjorie Nicholson, illetve a tömegkul­ túra tágabb jelentésével foglalkozó Félix Guattari és Király J enő. A krimi univerzalitása épp abból ered, mondják, amely hosszú ideje a legfőbb vád ellene: konvencionalitásából, formai sztereotípiáiból, egysíkúsá­ gából, redukált szerkezetéből, hogy a tömegkultúra-ellenes Dwight M cDo­ nald pontosan megfogalmazott egyéb érveiről már ne is beszéljünk. A krimi eredendő intellektualizmusa pedig éppen sokat ócsárolt, felrúghatatlan sza15 �bá ly re n d szeréb ő l k ö v e t k e z ik , szo n yára ép ü l - ír ja K i r á l y J e n ő . - d ig ) a n y o m o zás, m in t a m e rt „a k r im i A egy r e jt é ly és egy m e g o ld á s r e jt é ly és a m e g o ld á s k ö z v e t ít ő je nyom okban v a ló o l v a s á s .” M á rp e d ig ez v i­ (p e ­ fö lfo g h a t ó ú g y is, m in t a m e g is m e ré s m o d e llje , h is z e n : r e jt é ly - nyom ozás - v a ló sá g - A m e g is m e r é s p e rs z e nem n y e ln e , ám és a e g é sz e n hogy itt k u ta tá s - bűnügyi reg én y k o c k á z a tm e n te s ezzel n em m e g o ld á s ig a z s á g . a la p s z e r k e z e t é n e k íg y , h isz e n „ t a r t a lm a k a t ” , h a n e m M á sré sz t: g o n d o lk o d á s ebből az s z in tjé n ” , a z o n o s ít á s b ó l akkor b iz o n y o s s u g á r z ik , h isz e n , h a a v a l ó s á g o t a m e g o ld á s á v a l , e z z e l k é t s é g k ív ü l t it o k te r m é s z e té b ő l ered ő en is , v a g y i s : van ig a z s á g ig é ­ a z o n o s íto ttu n k , lé te z ik m e g is m e ré s „ a nem egyetemességére annak k e llő e n nem in d o k o lt u ta l. . . o p tim iz m u s r e jt é lly e l a z o n o s ít ju k , a z ig a z s á g o t p e d ig a t ito k ság ez a z o n o s ít á s a m a g y a rá z a to t „fo rm á k a t" a n n y i e z e k u tá n is le s z ű r h e tő , h o g y a m e n n y ib e n in t e lle k t u á lis e f f a jt a bővebb azt m o n d ju k , h o g y e lv ile g m e g fe jt h e t ő , erre v a ló s á g ra , a m iu tá n m e g is m e rh e tő m é g p e d ig a r e jt é ly , a m aga m in te g y a v a ló ­ „m e g o ld á s­ k é n t ” ___ A m i k o r a z im é n t a z t á llít o t t u k , h o g y a N a t R o id - k r im i k , a z a z a N a t K rim i nem bűnügyi k o n flik t u s á r a k o n flik t u s h o z , s z in te Megoldás. hagyom án yos g o n d o lt u n k . M e r t e lju t e h h e z a m ekben reg én y m eg a - a z e d d ig ie k e n tú l - m in d a az négy R o id - azon osság r e jt é ly ű z ő em e k ís é r le té b e n Túl jól fest holtan-ban m á r a fe je z e t c í­ fo g a lm a z z a e z t : „Inkább-Kutatás-Mint- is hagyom án yos n e k e le m z é s é b e fo g n á n k , r ö v id e n Le roman policier s z e rz ő hogy a d id a k t ik u s a n M ie lő t t a z o n b a n a é r te le m b e n , és a N at R o id k r im i k ü lö n b s é g é ­ a r r a is v á l a s z t k e ll k a p n u n k , h o g y m ib e n á ll a m ű fa j v o n z e r e je . P ie r r e B o ile a u és T h o m a s N a r c e ja c c ím ű k ö n y v ü k b e n íg y ír n a k : „ . . . a b ű n ü g y i r e g é n y e ls ő s o r b a n fik c ió ( íg y ) , jo g g a l t a r t o z ik a z ir o d a lo m h o z . . . Az ir o d a lo m k el v a ló z ü l t a lá n b erre a t e r m é s z e tü n k e t a lk o t ó le g e r ő s e b b , le s e lk e d ő tü n k e t g ito a k ife je z é s e és t u d a t o s ít á s a . . . e z e rn y i r e jt é ly e s e n é r in tő á r n y o ld a la . . . hanem e g y id ő b e n v é d t e le n ü l a m e ly e k le g p r im it ív e b b v e s z é ly t ő l és v a ló az t u d a t és le g v a d a b b ősi lá t h a t a t la n m e g s e m m is ít h e t ik . . . r e t t e g é s t ... E g y e t le n N em az az la m ily e n tö r té n e t e t ” ) , p e d ig vész, a e g y e tle n az e g y ik is m e r e tle n A hogy a A f é le le m önm aga a közel erő k d o lo g t á m a d á s a in a k , a s a já t m e g k ö n n y íts ü k történetekben já r u n k C h e s t e r to n r a a co - szám ára, h u llá m , b ű n e z é rt é b r e s z t fe l b e n n ü n k p r ó z a i m ű f a j, a m e ly b e n m ár ő sre , em ­ id e n t it á s é r z e ­ a s ú ly á t : k r im i sza­ k e ll f e l s z a b a d í t a n u n k . . . " h a m o s t e m lé k e z te tü n k s o k m á s m e lle t t M a r jo r ie N ic h o ls o n m o n d a t á r a d e t e k t ív r e g é n y a z ha eszk ö zö k ­ a m e n n y ir e . . . d o lo g , a n n y ir a v a n és m ó d ja , fé le le m . á t lá t s z ó H a t á r e s e tb e n v a k b a n , m o n d a t o k b a n , e lb e s z é lé s e k b e n , S n y e lv i hanem fé le le m . . . te lje s e n d o lo g m a r a d . É s a ez, v a ló e m b er nem m é g p o n to s a b b a n a m e g g y ilk o lt te te m e m . . . v a la m i im p u lz u s o k fé le le m m e g fo g h a t a t la n t ó l (h isz e n ) k i s z o l g á lt a t v a . . . végül összes M á r p e d i g e z e n a la p v e t ő im p u lz u s o k kö- („A m é g e l le h e t m o n d a n i v a ­ v o n z e r e jé n e k g o n d o lu n k , a k i s z e rin t m e g é rté sé h ez ; „a g y ilk o s -m ű ­ d e t e k t ív - m ű k r it i k u s , a k i s z á m á r a n in c s t ö k é le t e s m ű a lk o t á s ” , m á r N a t R o id n á l v a g y u n k . II. N a t R o id K r i m i j e le g a lá b b a n n y ir a k a p c s o ló d ik K i r á l y m á r id é z e t t g o n ­ d o la t á h o z (... a az C h e s t e rto n -s z e l l e m e s sé g h e z . e lő b b i ven né nyom ozás m in d e z e k e t, m e rt k u ta tá sá b a n 16 egyré szt a e g y-eg y k ö n y v P a s c a l, F r a n c is B a c o n m in t a nyom okban N at négy s e g ít s é g é v e l v a ló R o id tö r té n e tb e n ju t el a o lv a s á s ) , m in t a m e n n y ir e u g y a n is , Jo e m in th a szó L o p i c c o lo fe lis m e r é s h e z a s z e rin t r e jt é ly (K ie rk e g a a r d , s t b .) , m iu tá n a k ö n y v , v a g y p o n to s a b b a n A K ö n y v szá­ �mára nyomok halmaza, mely a világ, a valóság, az éppen szóban forgó rej­ tély megoldásának kulcsa. Másrészt: a gyilkosságok forrása egy az E L E T , M IN T M Ű A LK O T Á S - M Ű A LK O T Á S, M IN T É L E T lehetetlenjét meg­ kísérlő zseniális akció, és Joe Lopiccolo-Ron Sadle számára egy ponton min­ dig nyilvánvalóvá válik, hogy amivel szembe kell nézzenek - életre-halálra! - az voltaképpen egy művészi tett, egy fantasztikusan kigondolt vagy meg­ valósított mű, s mert az általa kibillent világ képviselői ők, végzetszerűen ar­ ra rendeltettek, hogy újból és újból kimondják az ítéletet, pontosabban: vég­ rehajtsák: nincs tökéletes műalkotás.. . A Nat Roid-Krimi a detektívregény-irodalom különös magaslata, mert an­ nak mindig a szélső pontjain közlekedik: a hagyományos krimi műfajából eredő kényszerítő konvenciók nem egyszerűen valami „eredendő módon” meglevő konvenciók itt, hanem már-már vérfagyasztó tudatossággal a szerke­ zet működését konstituálják, más szóval, a hagyományos krimistruktúra nem pusztán van, hanem működik. A tradicionális bűnügyi regényben például a bűnnek, a gyilkosságnak a puszta ténye elegendő „a kizökkent idő” jelzésé­ re; nincs különösebb jelentősége annak, hogy a gyilkosság mivégre sérti fel az adott világ szövetét, vagyis az író és olvasó konszenzusára épülve „eleven sztereotípiaként” absztrakt módon adva van. Nem úgy Natt Roidnál: itt a gyilkosság az É L E T -M Ű paradoxonának tragikus kudarca, nem egyszerűen megátalkodott gazemberek, sötét, pokoli fickók gaztette, hanem már-már he­ roikus, s ily módon drámai kísérlet a világ adott szerkezetének újrarendezé­ sére. Vagy: minden krimiteoretikusnál olvasható, hogy a hagyományos detektívregény mély műfaji jellegzetessége a nyomozó változatlansága, valamint a ha­ mis és az igaz megfejtő egymás melletti szerepeltetése. Nat Roidnál a nyo­ mozó, Joe Lopiccolo és Ron Sadle a „megoldáshoz” vezető úton egyre mé­ lyebben lát bele a valóságot szabályozó törvény értelmébe, mintegy együtt mélyülnek - különösen Mr. Joe - a kutatással; másrészt a hamis és az igaz megfejtő egy figurában összpontosul, nem válik szét, éppen, mert a nyomozó­ páros nem pusztán a titok professzionális megoldója, éppen, mert nem csu­ pán a megoldásért, de önmagukért mint megoldásért kell küzdeniük. Végül: a tradicionális krimiben maga a megoldás mindig a megfoghatatlan feletti győzelemként jelenik meg, ily módon felszabadító szerepe van. Nat Roid­ nál a „megoldás” a rendezettség győzelme ugyan, de a megfoghatatlannal szembeni kudarc, így azután nem felszabadít, hanem kétségbeejt. Itt a győztes is, a vesztes is - veszít.. . nincs katarzis, nincs megkönnyebülés. A bűn itt voltaképpen az adott világ meghaladására tett kísérlet következménye, az efe­ lett aratott győzelem legalább annyira a győztes önmagán végrehajtott ítélete is. (Természetesen a gyilkosságok szervező középpontjáról, Axel Griersonról, Mr. Glichardról stb. van szó.) Egyszóval: a Nat Roid-Krimi olyan, mint egy pokoli éjszaka, amelynek alig várjuk már a végét, s akkor egyszercsak kide­ rül, hogy már régen napfogyatkozás van . . . A Nat Roid-Krimi alapaxiómája, hogy minden mindennel összefügg, vagyis végső soron, hogy a világ már befolyásolhatatlan, de még áttekinthető. Így az­ tán az esetlegesség csak mint gondolati tévút értelmeződik, a véletlen nem a dologban, hanem a tudatban van. A kutatásnak ezért épp a véletlen ad esélyt, vagyis a megoldás egyik kritériuma a tévedés lehetősége. Mind a négy tör­ ténet a „valami történt, vagy ki tudja” zűrzavarából indul, a valószínűségek káoszából, a nyitottság bódulatából, az „ami van, az nincs” szorongásából. És Joe Lopiccolo sadle-ve nekivág az „ami van, az nem úgy van” kimeríthetet­ 17 �len hajtóerejével a „valahogy lennie kell” korlátai között. Amit tesz, re­ konstrukció, mint ahogy maga a történet, a kutatás, maga a könyv is az, a mű­ alkotás lényegét példázva. A látszat zűrzavara a zűrzavar látszataként értel­ meződik át, s a kezdeti „bármi lehetséges” szabadságát végül a kimerevített „így volt” masszívuma váltja fel. A kutatás lényege, kiindulópontja, hogy a kutató, a nyomozó, az igaz-hamis megfejtő tagadja a valószerűséget, ám mégis ki van szolgáltatva neki. Tagad­ ja, mert tudja, hogy ami valószerű, az nem igaz, és ami igaz, az nem valószerű. Ugyanakkor ki van szolgáltatva ennek, mert mindig újra és újra a valószerűség foglya marad: hiszen örökösen egy új valószerűségbe lép csupán át. Ugyanez mondható a detektívregény írójára is: „Van valami tragikus a detektívregény szerzőjének a sorsában: az volt a célja, hogy megtagadja a valószerűséget, csakhogy minél jobban sikerül ez neki, annál inkább megszilárdít egy új való­ szerűséget, amely munkáját a detektívregény műfajához kapcsolja. - írja Tzvetan Todorov. - Ilyenformán a detektívregény mutatja fel a legtisztábban, hogy a valószerűségtől nem lehet megmenekülni . . . (De nem ő) . . . az egyetlen, aki ilyen sorsra van kárhoztatva; ilyenek vagyunk mindannyian, minden pilla­ natban . . . (mert) . . . mi hiába fedezzük fel a bennünket körülvevő élet tör­ vényeit és konvencióit, nincsen hatalmunk megváltoztatásukra . . .” Minderre, mondja Todorov, beszédünk alaptörvénye kényszerít, melyből kiszabadulni csak egyféleképpen, a beszéd megsemmisítésével lehet. Ez a magyarázata a Nat Roid-szöveg irtózatos redundanciájának. Mert Nat Roid útja a sadleetes Joe Lopiccolóval együtt a beszéd valószerűségét megszüntetni, az igazsá­ got „kimondani” akaró hős szomorú kalandja is, ennek (reménykedünk, egyik) módja a redundancia olyan felfokozása, mely közvetlenül a teljes némaság szakadéka előtt áll. Addig Todorov szavai csengnek komoran: „mert mi más volna az igazság, mint a meghaladott és későbbre halasztott valószerűség?” III. A Nat Roid-Krimi ugyanakkor az identitás ellehetetlenülésének fáj­ dalmasan ironikus „kimondása” is. Itt senki sem azonos önmagával, Joe Lopiccolo nemcsak Joe Lopiccolo, hanem „Hogpen” is, Ron Sadle D ’Orleans felügyelő is, Mr. Glichard John Picta is, Mr. Phil E. Tarius az Illető is, Axel Grierson Flaherty is, Kent nem Kent, Picta nem Picta, és így tovább, egészen addig, hogy Nat Roid nem Nat Roid. A két-, illetve a többértelműségnek ez a már a nevekben, címekben is megnyilvánuló zavara, bősége mintegy emb­ lémája a figurák, a cselekmény stb. „van és nem van” , „az és nem az” jelle­ gének. A négy nyomozásnak - egyáltalán! - van egy olyan dimenziója is, ahol az egyetlen kérdés az, hogy: K I - K IC SO D A ? S a megoldás egyetlen felté­ tele, hogy erre „valahogy összejöjjön” a válasz. Így aztán még az is megkoc­ káztatható, hogy a négy történet nem más, mint Inkognitók Nagy Leleplezé­ se. Nemcsak a Nat Roid-Krimi világmodelljének kiindulópontja a „minden mindennel összefügg” , de ugyanez érvényes a négy story szerkezetére, rögesz­ més konstellációira is. Ezért aztán a nevek végleges, helyes pozíciójának meglelése és a rejtély megoldása ugyanannak a dolognak a két oldala. Nevet ad­ ni a világnak, nevén nevezni a valóságot, a dolgokat, így épül be mint szer­ kezeti alapelem. Mert a figurák inkognitójának a világ inkognitója felel meg, ily módon hát a személy és név helyes azonosítása a világ és név helyes azo­ nosítását ígéri - és mi más a dolga az írónak, mint hogy örökösen megkísé­ relje a lehetetlent: túl-jutni a n ye lv en ... Az olvasóé pedig az, hogy Nat Roid Inkognitója mögött az Illető Személy és Tandori Dezső „valahogy összejöj­ jön” . (Magvető, 1980-82.) K R A SZ N A H O R K A I LÁ SZ LÓ 18 �VÁLTOZÓ VALÓS ÁGUNK M O LN ÁR PÁL: FÚJ A SZÉL MALOM NÉLKÜL IS Ormótlan rézcső mered fölfelé a mérnök íróasztalának sarkán. A fél mé­ ter magas, nyolc-kilenc centi átmérőjű fémdarab derekán hegesztés nyoma. - Egy újításom maradványa. Nem fogadták el - közli rezzenéstelen arc­ cal a fiatalember. Persze - villan eszembe erről én is írtam: nem kapott indoklást a viszszautasítás mellé. A cikk hatására megkapta az öt gépelt sort egy szalagnyi papírcetlin: a gyári körülmények között nincs lehetőség a módszer eredményes alkalmazására. - Sajnálatos, de nincs mit tenni. . . - nyújtom vissza a cetlit, s szenvedő képet vágok, vigasztalólag. - Dehogy nincs! - veti ellen a mérnök és a rézcsőre bök. - Én ezt „a gyá­ ri körülmények, között” hegesztettem így össze. Mindenki láthatja, hogy ez „eredményes alkalmazás” . - Ahá! Tehát ez a tárgyi bizonyíték. - Igen. A bírálók is tudják, hogy itt van az asztalomon. Idegesíti is őket, visszahallottam. Ismervén az ügyet, tudom, hogy e jó módszer mellőzése miatt a gyár kény­ telen máshová szállítani a rézcsöveket és borsos árat fizet a hegesztésekért. - Mit gondolsz, miért nem fogadták el? - Egy újítás sorsa sokszor múlik azon, hogy az újító szimpatikus-e az elbí­ rálónak - mondja, s nem fűz hozzá kommentárt. * A hetvenes évtized elején még csak negyvenkét és fél ezer jónak talált újí­ tásról tud a hivatalos statisztika, 1981-ben ezek száma hetvenkét és fél ezerre szökött fel. A hasznosítás pénzben mért gazdasági eredménye jóval nagyobb arányban - 1 milliárd 806 millió forintról 4 milliárd 383 millióra - nőtt tíz év elteltével. Hasznosított találmányt 1971-ben csupán 468-at jegyeztek föl, 1981-ben viszont már több mint másfél ezer kerülhetett lajstromba. Itt a pénz­ ben mért haszon több mint háromszorosára gyarapodott. Ami az ötletemberek díjazását illeti: a tendenciát tekintve nincs ok pa­ naszra. A hetvenes évek elején átlagban 2600 forinttal, tíz esztendő múlva 3400 forinttal honoráltak egy-egy újítást. Még nagyobb lendületet vett a ta­ lálmányi díjak növekedése. 1971-ben egy találmányért átlagosan 178 ezer forintot süllyeszthetett zsebre a technikát megújító koponya tulajdonosa, 1981-ben pe­ dig 242 ezer forint ütötte az innovátor markát egy sikeres találmányért. Az újítók népes serege 1971-ben pontosan 101 ezer 109 főt számlált. Tíz év alatt fölnőtt mellettük egy másik regiment: 1981-ben már 216 ezer 948 ötletember 19 �neve lett volna olvasható a magyarországi újítók listáján. Az új gárda ütőké­ pesebb is: a benyújtott javaslatoknak 56 és fél százaléka találtatott jónak, öt percenttel nagyobb hányad, mint tíz évvel ezelőtt. * Irányjelölő adatok sorakoztathatok föl a megállapítás mellett: a műszaki alkotók és alkotások sorsával koránt sincs minden rendben. Túl erősek még ma is azok a bástyafalak, amelyek az egyes vállalatokat óvják a más vállalatoknál készült újítások átvételétől. A témáról megjelenő szenvedélyes vezércikkek ellenére még 1981-ben is csupán 1389 ötlet tudott utat törni magának a kidolgozón kívül más egységekhez. Vagyis az isteni szik­ ráknak mindössze 1,2 percentje hasznosul a minimálisnál valamivel szélesebb körben. A népünket talentumos alkotóközösségként elkönyvelő honfiakból aggodal­ mat vált ki, hogy az aktív keresőknek csupán öt százaléka töri a fejét tech­ nikai eszközök, műszaki, gazdasági folyamatok megújításán. A mérnököknek, technikusoknak kevesebb, mint egyötöde néz körül a munkahelyén kritikus­ alkotó szemmel. A fizikai dolgozóknak 3,5; a harmincévestől fiatalabb ke­ nyérkeresőknek három százaléka vállalja az újítással járó- megpróbáltatáso­ kat. A nőknek pedig mindössze 0,6 százaléka kísérli meg ésszerűsítő ötletének meghonosítását. * Bolyhosra feslett közhelyek már a műszaki alkotással kapcsolatos legjel­ legzetesebb bajok: a „fölülről” érzékelhető közöny; az „oldalról” tapasztal­ ható irigység, gáncsoskodás; a még mindig csenevész anyagi elismerés. Rit­ kábban említhető „rendellenesség” : a célba találó ötletek elorzása! - Nem mintha mi nagyon okosak volnánk, de itt dolgozunk tizenöt-húsz éve, tudjuk, merre hány méter. Észrevesszük, kitapasztaljuk, hogy mit lehet­ ne ésszerűbben csinálni - mondja egy rangos acélüzem hat osztályt végzett ko­ vácsa. - Régebben sokat vesződtünk például az őrlőgolyók kiemelésével. Meg kellett várnunk, míg az egyik villás targonca ráér, idejön, és kettőnk közre­ működésével nagy nehezen kiemeli a tartóládát, aztán ügyeskedve rácsúsztatja a sínre. Én hamar megláttam, hogy a felső gerendázatra rászerelhetnénk egy csigaemelőt, és várakozás nélkül, könnyedén kiemelhetnénk, továbbíthatnánk a golyókat. Add be újításnak - mondta Karcsi. De én nem tudok ra jz o ln i!... Egyszer szóltam D. mérnök úrnak, hogy mi lenne, ha oda csigát tennénk fel. Az nem jó, mert leszakad a gerenda - felelte és otthagyott. Két hét múlva egy firkálmánnyal mégis felmentem az újítási irodára. Ezzel már elkéstél, Jó ­ zsikám, nemrég adta be D. mérnök elvtárs - mondja az újítási felelős. Hű, az anyját, mondom, máskor inkább lenyelem, ha eszembe jut valami. Egy jó tipp ellopása mellett előfordul annak részleges megkaparintása is. Erre ugyancsak pompás alkalmat kínál az igazi szerző képzetlensége. - Nagyon porzott a kemence előtt a szilíciumtöret. A sarokban állt egy vödör kátrány, azt öntöztem széjjel - meséli újításának történetét egy négy osztályt járt kemencekezelő. - Egy óra múlva azt vettem észre, hogy a por és a kátrány összekeményedett és felpattogzott. Mindjárt eszembe jutott, hogy ebből akár teknőbélés is lehetne. Egy héten át csempésztem ki a táskámban a szilíciumtöretet és egy kis üvegben a kátrányt. Otthon, Rónán, a saját kazá­ nomban kísérleteztem majdnem fél évig. Konzervos dobozokba kevertem bele a masszát. Különféle szemcsenagyságot, kevesebb-több kátránnyal. Még a hő­ fokot is változtattam. Télen a hóban hűtöttem le a megkeményedett darabo20 �kat: lássam, hogyan reagálnak a hidegre. A feleségem mérgelődött is, hogy füstös, meg ragacsos minden. Mikor összeállt öt jónak látszó mintadarabom, akkor szóltam a Tibinek, hogy rajzolja le, írja le, adjuk be közös újításnak. Nem szeretek én rajzolgatni, írogatni. Különösen az író emberek irigyelhetik az újítótársat. Az egyoldalas szö­ vegért és a rajzért csak előlegként tizenhatezer forintot vett föl. De további summára is számíthat, mert az eredetileg teknőbélésnek szánt massza kemencefalnak is remekül megfelel, s az ötlet alkalmasint szabadalommá fejleszt­ hető. Korántsem csupán az ötletember tudatlanságával élhet vissza a leleménydézsmáló. Megeshet, hogy vezetői beosztásával járó előjogot formál arra, hogy a keze alatt működő újítók egyenrangú, sőt elsőrangú társaként részesüljön. - Mi Ferivel nyolc éve rendszeresen újítunk - számol be egy üveggyári fej­ lesztő. - Nem biztat rá az égvilágon senki, szerencsére nem is akadályoznak benne. A múlt héten jött erre az osztályvezetőnk a főmérnökkel, és a mi újí­ tásunkat mutogatta, hogy „őnála, az ő keze alatt” bizony ez, meg az történik! El se tudta rendesen mondani, hogy tulajdonképpen mi is az, ami készül . . . Tavaly pedig, amikor kidolgoztuk a parabolaívben való hajlítást, meglepeté­ sünkre újítótársnak iratkozott fel. Mikor megkérdeztük tőle, hogy ezt hogyan gondolja, azt felelte: hiszen ő volt az, aki engedélyezte, hogy kivételesen mun­ kaidő alatt is foglalkozhassunk a témával! * Az „altera pars” meghallgatása valamilyen szempontból csaknem mindig hasznos. Ez utóbbi osztályvezetőt például főmérnöke „védte meg” igen sokatmondóan: - Először is nemcsak engedélyezte a munkaidőben való újítást, hanem ő maga kérte két kartársát, hogy oldják meg a feladatot. Másodszor: ha a két műszaki kicsik a napi munkából, az a vezetőnek ráadásterhet jelent. Gondos­ kodni kell a program szerinti tevékenységről; ez vagy átszervezést igényel, vagy pedig magának a vezetőnek kell beszállni az operatív feladatok elvég­ zésébe. Érthető (!), ha utólag az újítás előnyéből maga is részesedni akar. A másik fél elgondolkoztatóan indokolja meg a „fölülről érzékelhető kö­ zönyt” is. - Az egyszemélyi elbíráló elvileg érdekelt abban, hogy gyorsan történjen az újítások megítélése, valóra váltása - fejtegeti egy nagyvállalat vidéki gyárá­ nak „főműszakija” . - De - sajnos - túl sok az áttétel. A nyereség arányában premizált műszaki gárda nem a gyáranként mért eredmény, hanem az egész vállalat nyeresége alapján kapja a prémiumot. A legnagyobb arányban termé­ szetesen a központiakat díjazzák. Én hiába vagyok a legjelentősebb gyár fő­ mérnöke; mi vidéken vagyunk. Ezért én a műszakiaknak fizetett prémiumát­ lagnak csak nyolcvan százalékát kapom. Ha hozzávesszük, hogy az egész vál­ lalatnál is csak kis töredék marad a képződött nyereségből, s annak is csu­ pán elenyésző morzsája osztható fel részesedésként, akkor már látható, hogy egy vezető prémiumában szinte kimutathatatlan az a néhány fillér, ami az újí­ tások gyors bevezetéséből származna. Könnyen kínálkozik indok az „oldalról tapasztalható irigységre, gáncsoskodásra” is. - Jóskát a főnök hozta magával M.-ról. Bármit kitalál, az zseniális. Annak a megvalósítása halaszthatatlan, arra más újítások elől is jut pénz. A bronz­ 21 �sávos forrasztásba is azonnal beleöltek százötvenezer forintot, el is készült a gép, és azóta egyfolytában áll. Hivatalosan: egy nyugati alkatrész kellene be­ le. A valóságban: egy külföldi gép rosszul sikerült koppintása az egész. Eszem ágában sincs segíteni neki. Miért fecséreljek energiát az ő megdicsőülésébe? - Bandi bácsi fél évvel ezelőtt egy hétig járt a nyakamra. Kérdezgetett, méricskélte a gépemet, rajzolgatott. Egy szép napon a gépasztalra szereltek egy apparátot, és kértek, hogy próbáljak azzal dolgozni, biztosan szaporább lesz. Már másnap megjelent a normás, stopperórával a kezében. Úgy meg­ emelte a normát, hogy azóta a vécére is alig tudok kijárni. Ezért most már a többiek is riogatják Bandi bácsit, ha megjelenik a gépük körül. Hamar megleli magyarázatát a bürokratikus, nehézkes ügyintézés is. - Ha bonyolult, kockázatos módosításról van szó, vagy olyanról, ami száz­ ezrekbe kerül, akkor eleve hosszas a fontolgatás - magyarázza egy elismert újítási felelős. - De nem is ezekért porolnek az újítók, hanem az egyszerűb­ bekért. Ám én azokkal kapcsolatban is megértem a szakvéleményezők lassú­ ságát. Ugyanis az újításokkal való törődés csak mint általános követelmény van benne a munkakörükben. Felülről ezt nem kérik számon tőlük, sok má­ sért viszont nagyon is a körmükre néznek. Ezeket a teendőket veszik tehát előbbre, az újításokat pedig hátrahagyják. Sokszor zaklatásnak, tehernek ér­ zik, s nemegyszer ennek megfelelően bírálják el. De van áthidaló megoldás, és egy újítónak ebben is leleményesnek kell lennie. Huszár Bandi él azzal a lehetőséggel, hogy az újítócsoportba mindig bevonja a főmérnököt is. A góré sokszor azt se tudja, éppen mit újít, csak kap egy telefont: „Főnök, ha­ tos lemezt szeretnék vételezni, meg még kellene fél műszakra egy fűrészgép is az oromcsörlőhöz.” Ilyen „újítótárssal” gördülékenyen megy az elbírálás és a kivitelezés. Ez megéri a díjból eleső hányadot. A tanári katedra magaslatáról könnyedén leli meg a bonyodalmak magya­ rázatát egy vidéki főiskola közgazdásza. - Nem az újítómozgalommal, vagy a találmányok alkalmazásának me­ chanizmusával van a baj. Ezek a zökkenők csak tünetei a magyar gazdaság minőségi váltásának. Még csak a kikristályosodás kezdetén tart a teljesít­ ménnyel arányos jövedelmet garantáló szerkezet. A produkció és a pénz ma még a kelleténél távolabb esik egymástól, akár vállalati, akár egyéni szem­ szögből nézzük. A vállalatvezetők ezért nem érzik jó barátnak, „profitnövelő” tényezőnek az újítót, a feltalálót, hanem csak sürgető, fáradságot okozó „ne­ héz embernek” . Ha az egyes vállalatnál elért nyereség a mostanitól nagyobb arányban maradna a vállalatnál, akár belső fejlesztésre, akár jutalmazásra, s ezt a pénzt nem a csetlő-botló vállalatokba pumpálnánk, akkor megnöveked­ ne a tekintélye a forintvonzó újítóknak a vezető, a kolléga szemében egyaránt. Akkor szívesen segítenék az innovációt lózungok és „közreműködői díjak" nélkül is. * 1981 tavaszán, az Akadémia közgyűlésén Vámos Tibor nagy hatású előadást tartott; teljes szövegét az M TESZ-lap, egy kolumnára zanzásított változatát a Népszabadság is közölte. Egyes passzusai azóta is vissza-visszatérnek a saj­ tóban, szabad citátumai pulpituson, presszóasztalnál egyaránt elhangzanak. - Legfőbb nemzeti értékünk, amivel felkészülhetünk a nemrég kezdődött időszak történelmi erőpróbájára: a kreativitás, az alkotókészség gyors eme­ lése - figyelmeztetett az adakémikus. - Ebben a vonatkozásban követtük el 22 �valószínűleg a leghosszabb távon ható hibákat. Az erőforrások szegénységé­ vel küzdő rendszer tartalékai felélésére kényszerül, ami azonban a következő periódusban sokkal nagyobb befektetést igénylő és sokkal hosszabb idő alatt helyreállítható károkat okoz. Ezt tapasztaltuk nemrég az infrastruktúra terü­ letén. A következő évtizedekben súlyos adót fogunk fizetni az alkotó értelmi­ ségi munka devalválódása miatt. Ugyanezen év őszén az MTESZ-közgyülésen adott hangot korszerű felis­ meréseknek Aczél György: „A jelenlegi körülmények között csak. akkor tudunk a versenyhelyzetben helytállni, ha a valóságos teljesítményekre épülő szelekció érvényesül a társadalomban. ( . . . ) Jelentősen segíthet bennünket, ha figyelünk a véleményekre, még az akadékoskodásnak tűnő olyan megjegyzésekre is, amelyek talán nincsenek összhangban az eddig megszokott gyakorlatunkkal. ( . . . ) Sok. helyen nem nagyon szeretik a valóban gondolkodó, újat akaró, te­ hát »problémát okozó« embereket, a »sima modorú , gondot nem okozó ügyes­ kedőket viszont megtűrik., holott ezek nem viszik előre az ügyünket. ( . . . ) Sze­ rintem csak. azt tarthatjuk, jó vezetőnek., aki szárnyakat ad az alkotni tudó em­ bereknek közöttük az alkotni tudó műszakiaknak. (. . .) Nemzeti érdekünk, hogy mindenütt versenyképes legyen, az egész világon felértékelődjön a ma­ gyar alkotás, tudás, termék..’’ E fölismerések gyakorlati hasznosítását volt hivatva siettetni az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása 1982 májusában. Az összejövetel gondo­ san kerülte a formai újításokat: a lehető legszokványosabb módon bonyoló­ dott le Budapest egyik szakszervezeti székházában. Hatszáz választott újító és föltaláló gyűlt egybe, képviselvén a magyar alkotó műszakiakat. A főrendező találmányi hivatal ellátta a küldötteket előzetes beszámolóval, felhívástervezettel, s egy udvarias kérést tartalmazó cédulával: kerüljék a saját cég ada­ tainak iskolás felsorolását, kímélendő az értékes szellemi energiákat. A kérés pusztába kiáltott szónak bizonyult: a félszáz fölszólaló háromnegyede statisz­ tikai kimutatást zúdított az egyre ernyedtebb hallgatóságra. Hasznos gondola­ tok is bőven elhangzottak: a gondok elsorolása mellett tippek fogalmazód­ tak meg a fölösleges szabályok kijátszására, sőt: falba ütköző újítók önvigasz­ talására alkalmas aforizmákból is rendelkezésre bocsátottak egy szekérde­ rékkal az alkalmi szónokok. A kubusával világsztárrá emelkedett föltaláló, minden magyar ötletember példaképe, retorikából is példát mutatott: papír nélkül beszélt a sok nagy szónokot már kiszolgált mikrofoncsokorba. Egy képzeletindító metaforával szemléltette az ötletek fölkarolásának szükségességét: fúj a szél malom nélkül is, de jobb az, ha egy szerkezet felfogja és haszno­ sítja az energiát. Elmondta még a véleményét munkás, művezető, műszaki, tisztviselő, politikus, sőt maszek is. Végül a gyűlés - apró kiegészítéssel - el­ fogadta az előzetes felhívástervezetet, így a F E L H ÍV Á S rangjára emelvén azt. A dokumentumban bizakodást sugallva foglal helyet az erőtől duzzadó - a tervezetből változtatás nélkül átvett - mondat: „Tanácskozásunk örömmel ál­ lapítja meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa hatá­ rozatával összhangban az elmúlt időszakban számos olyan gazdaságirányítási intézkedés született, amely jobban ösztönöz a műszaki fejlesztésre, az újító-, feltalálótevékenység kibontakoztatására.” * - Sokat írnak, sokan nyilatkoznak erről a dologról, de már túl ismerősek a mondatok - közli északi megyénk lapja egy újítási felelős nő panaszát 1982 23 �őszén. - Mondják, hogy támogatni kell az újítókat, csak azt nem mondják meg, hogyan . . . Igaz, talán nem is lehet mindenhol érvényes módszert aján­ lani. „A sok egyszerű idom - közli Rubik, Ernő szavait az Elet és Irodalom Zű­ rös kocka című cikke - szinte sugallja a hagyományos megoldásokat. Azt, hogy sorban, gondolkodás nélkül, gépiesen tegyük a dolgunkat. Aki viszont így akarja összeállítani bármelyik színt, soha nem ér el eredményt. Itt át kell látni az egész feladatot, a lehetőségeket.” 24 �A N D O R K A R U D O L F: A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon Az egyén és a család társadalmi helyzetének változása a köztudatban nagyon gyakran úgy jelenik meg, mint a fejlődés elválaszthatatlan velejárója. S ez a megállapítás akkor is igaznak tetszhet, ha tervezett fejlődésről van szó, hiszen a spontán változás irá­ nyának meghatározása - legalábbis a leglényegesebb vonásokat illetően időben megtervezett folyamatot jelent. A szociológiai kutatások számára azonban az is fontos kérdés, hogy milyen összefüggés mutatható ki a mo­ bilitás társadalmi hatásai és az azok nyomán kitermelődő egyenlőtlenségek között. Végtére is, egyetlen, szorosan összefüggő folyamat mozzanatairól van szó, amelyeknek megítélésében mérhetetlenül nagy szükség van az empirikus vizsgálatokra és a társa­ dalomstatisztikai adatokra épülő elem­ zési módra. A mobilitási adatfelvéte­ lek alapján lehet ugyanis leginkább nyomon követni, hogy az adott osz­ tály- és réteghelyzet változása hogyan befolyásolja az egyén és a család éle­ tének csaknem valamennyi mozzana­ tát. De ugyanakkor a társadalmi mo­ bilitás mértékét és irányát, a mobili­ tás terén megnyilvánuló egyenlőtlensé­ geket és a gazdasági fejlődés hatását csak akkor lehet meggyőzően feltárni, ha - miként Andorka Rudolf A tár­ sadalmi mobilitás változásai Magyarországon című művében utal rá - a történelmi tendenciák és a jelen helyzet elemzése nem különül el me­ reven egymástól. Mindezek a szempontok a polgári szociológia elméletében sem voltak ismeretlenek, csak kevésbé hangsú­ lyosak, mert úgy látszott, hogy a tár­ sadalom egészének működése szem­ pontjából elegendő az osztályszerkeze­ tek változásából kiindulni. Csupán az utóbbi évtizedben vált egyértelmű­ vé az a felismerés (elsősorban a meg­ szaporodott empirikus kutatások hatá­ sára), hogy a társadalmi mobilitás mozgatóerői sokkal differenciáltabb szociológiai vizsgálódást követelnek. Ezért is szükséges konkrétan elemez­ ni, miképpen alakulnak a különböző társadalmakban a mobilitási folyama­ tok, milyen tényezők határozzák meg őket és milyen hatásaik vannak. Míg a századforduló körül végzett első adatfelvételek egy-egy kisebb közös­ ség mobilitását vizsgálták, addig napjainkban - a szocialista és a kapi­ talista országokban egyaránt - a tár­ sadalmi mobilitás adatszerű vizsgála­ ta országos méreteket öltött. E tág horizontú kutatásokban szerzett múl­ hatatlan érdemeket Andorka Rudolf is, aki több mint másfél évtizede fog­ lalkozik a hazai társadalmi mobilitás elméleti kérdéseivel. Most megjelent kötetében a XX. század első évtize­ détől egészen napjainkig követi nyo­ mon azokat a - hazai társadalmi struktúra és foglalkozási szerkezet át­ alakulását kísérő - változásokat, me­ lyek ez idő alatt a magyar társada­ lom legkülönbözőbb rétegeinek és nemzedékeinek helyzetváltoztató készségében-képességében bekövetkeztek. Ám a könyv olvasásakor az is kide­ �rül, hogy mindazok a döntő - a ku­ tatás egészét meghatározó - megálla­ pítások, melyeket a szerző a társadal­ mi mobilitás történelmi változásaira és legújabb tendenciáira felhoz, nem annyira feltételezéseken, mint inkább a rendelkezésre álló társadalomsta­ tisztikai adatok pontos és megbíz­ ható értékeléséből erednek. Bármilyen sok, fenntartással körül­ bástyázott következtetés található is a kötetben, a gondolatmenet mind­ végig a mobilitás hatásai, az egyen­ lőtlenség mértéke és a mobilitást meg­ határozó társadalmi tényezők hármas rendszerén alapul. E rendszerszemlé­ letű megközelítés teszi lehetővé a tár­ sadalmi mobilitás történelmi trend­ vonalainak elemzését csakúgy, mint azoknak az okoknak a feltárását, melyek a társadalmi és foglalkozási szerkezet átalakulását vonták maguk után. Ebből kiindulva Magyarország társadalmi-foglalkozási összetételé­ nek bemutatásában három időszakot különböztet meg. Míg az első időszak az I. világháború előtti évtizedeket öleli fel, addig a második korszak a két világháború közötti éveket fog­ lalja magában, a harmadik időszak pedig a felszabadulással veszi kezde­ tét. Hogy ez az elhatárolás cseppet sem tűnik erőszakoknak, az éppen a három vizsgált és statisztikai adatok­ kal bőségesen alátámasztott korszak társadalmi szerkezetének vizsgálata alapján válik világossá. A több mint nyolc évtizedre kiterjedő statisztikai adatsorok ugyanis olyan kiindulópon­ tokat jelentenek az elemzés számára, melyek segítségével a különböző osz­ tályok és rétegek egymáshoz viszonyí­ tott helyzetének változása viszonylag pontosan megrajzolható. Még ha az első világháború előtti évtizedekben fennálló osztályok és rétegek egymás­ hoz viszonyított helyzete csupán az is­ kolai végzettségi adatok alapján köze­ líthető is meg, a szerző következteté­ seiből egyértelműen kiviláglik, hogy az akkori Magyarország - legalábbis 26 a foglalkozási összetétel tekintetében - azon a szinten állt, ahol ma a legingább elmaradott harmadik világbeli országok. Sokkal kedvezőbb vizsgálódási te­ rületnek legfeljebb csak a két világ­ háború közötti időszak magyar társa­ dalma ígérkezik, mely megosztottsá­ gában valóban különleges sajátossá­ gokat mutat. Miután erről a korszak­ ról az 1930. évi népszámlálás adatai is rendelkezésre állnak, a nemzedé­ kek közötti mobilitás jellemzői vitathatalanul nagyobb pontossággal vizs­ gálhatók. A társadalmi foglalkozási szerkezet elemzése alapján mindenek­ előtt arról győződhetünk meg, hogy a felszabadulás előtti magyar társadal­ mi mobilitás viszonylag csekély volta azzal az Erdei Ferenc által leírt jel­ legzetességgel is összefüggött, hogy két társadalom élt egymás mellett, de egymástól erősen elszigetelve: egy történeti-nemzeti és egy modern polgári társadalom; és alattuk a sze­ gényparasztság és a mezőgazdasági munkásság, szinte kirekesztve a társa­ dalom egészéből. De ez a függőleges elválasztódás kiegészült a társadalmi pozíciók merev elhatárolódásával is, mely nem egy esetben vezetett az el­ lenkező irányú társadalmi helycserék­ hez; vagyis az egyetemet végző dip­ lomás „szabadon” választhatott az ut­ caseprői vagy éppenséggel a villamoskalauzi foglalkozás között. Kétségkí­ vül az ilyen irányú - szakkifejezéssel élve: cirkuláris - mobilitás semmikép­ pen sem választható el a stagnáló gaz­ dasági fejlődéstől és attól a megme­ revedett társadalmi struktúrától, mely a különböző nemzedékek helyzetvál­ toztató lehetőségeit csaknem a mini­ mumra redukálta. Valójában a társa­ dalmi mobilitási folyamatok csak a felszabadulást követő években, illet­ ve évtizedekben indulhattak meg; a földreform, a nagyarányú iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása stb. egyaránt előkészítőjévé vált a társa­ dalom struktúráját, rétegződését át­ �formáló mozgásoknak. S amilyen mértékben átalakult a társadalmi és foglalkozási szerkezet, a mobilitás fő­ iránya is aszerint változott. Csakhogy a társadalmi nyitottság melynek hátterében az egyéneknek a mezőgazdaságból a munkásságba, va­ lamint a munkásságból és a paraszt­ ságból a vezető, az értelmiségi és az egyszerű szellemi foglalkozások felé való áramlása áll - többféle formaváltozatban jelent meg. Az 1960-as évek eleje és 1973 között bekövetke­ zett változások például - mint aho­ gyan a könyv szerzője minden kétsé­ get kizáróan kifejti - korántsem vol­ tak olyan mértékűek, mint amekkora változásokra a gazdasági és társadal­ mi körülmények módosulása (a mun­ kaerő-tartalékok kimerülése, az extenzív növekedés befejeződése, az ipa­ ri foglalkoztatottság emelkedésének megszűnése stb.) alapján számítani le­ hetett volna. S ha a társadalom szer­ kezetében homogénebbé vált is (a hetvenes évek első felére háromötö­ dére csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, miközben a mun­ kásság és a szellemi foglalkozásúak száma két-két és félszeresére nőtt), az imént említett nyitottságot jelentős mértékben korlátozták a legkülönfé­ lébb esélyegyenlőtlenségek. Így pél­ dául a nyolcvanas évek elején a „ szakmunkások fiainak és leányainak körülbelül egyharmad, a mezőgazdasá­ gi fizikai rétegekből származóknak mintegy egytized annyi esélyük volt arra, hogy legalább az érettségiig el­ jussanak, mint a vezetők, és az értel­ miségiek gyermekeinek” . Aligha be­ csülhetjük túl e megállapítás jelentő­ ségét, még ha talán sokak számára magától értetődőnek számít is. Éppen az egyenlőtlenségi viszonyokat újra­ termelő egyik mechanizmus, az iskola társadalmi funkcióit jelző adatok elemzése alapján válik nyilvánvalóvá az a felismerés, hogy az iskola szere­ pe a társadalmi mobilitás irányában ugyan megerősödött, de a különböző társadalmi helyzetű családok gyerme­ keinek életpályaesélyeiben ma is lé­ nyeges és egyre inkább mélyülő kü­ lönbségek vannak. Vajon lehet-e változtatni ezen a helyzeten? Ellentétben a társadalmi mobilitás nyugati irodalmában a leg­ utolsó években megszaporodott szkeptikus véleményekkel, Andorka Rudolf a társadalom nyitottságának fenntartását és fejlesztését mindenek­ előtt az oktatási rendszer keretei kö­ zött felhasználandó eszközöktől teszi függővé. Így egyebek között fontos szerepet szán a kevésbé kedvező csa­ ládi háttérből jövő gyermekek tanu­ lását támogató intézményeknek, a különböző felszereltségű és oktatási színvonalú iskolák kiegyenlítésének, végül pedig az oktatási rendszer olyan szerkezeti átalakításának, melynek révén az alapfokú oktatás meghoszszabbodik. Felsorolásszerűen is a társadalmi mobilitás optimális alakí­ tására alkalmas eszközök állnak előt­ tünk, melyeknek érvényességéről csak akkor győződhetnénk meg, ha az újabb és újabb oktatási reformok va­ lóban figyelembe vennék a társadal­ mi egyenlőtlenségek újratermelődé­ sét megszüntető vagy legalábbis mér­ sékelő tényezőket. D e ugyanígy igaz­ nak tartható az a konklúzióként meg­ fogalmazott megállapítása is, hogy „mindenfajta más dimenzióban meg­ nyilvánuló egyenlőtlenségeknek - a jövedelmi különbségeknek, a lakáshelyzet különbségeinek, a családok kulturális szintjében meglevő egyen­ lőtlenségeknek, a főváros és vidék, a városok és a községek közötti különb­ ségeknek - a csökkenése módosíthat­ ja legerősebben a társadalmi mobili­ tás terén megnyilvánuló egyenlőtlensé­ geket.” (Gondolat) K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N 27 �Enyém, tied, miénk... kié? Ücsörgünk a tóparton, mellettünk birkatürelmű horgászok szorítják a bot végét. A kellemes nyár végi verőfény röntgenszerűen átvilágítja a k ristálytiszta vizet. Apró halacskák kergetőznek a part mentén, némelyiket kézzel is oly könnyű elkapni, mint az akvárium foglyait. Ő k a kis balekok. Ö n­ feledten kergetőznek, siklatlak, mint a villám, mégis pillanatokon belül a markunkban vannak, és eszeveszetten ficánkolnak. Lessük a nagy halakat is. Azok messzire elkerülik a partvidéket, csak egy-egy márkás peca végén akad fönn néha valamelyik. Ilyenkor a kicsik rövid időre eltűnnek, a kö­ zelből, de aztán - mintha mi sem történt volna - bátran előmerészkednek. Kezdődik a vérre menő játék elölről. c s iz m a s z á r b a n c s ir k e c o m b Kánikulai hőség, fülledt, verejtékszagú este. Az emberek már kora dél­ előtt ingujjra vetkőztek, a délutáni műszakkezdésre patakokban ömlött ró­ luk a víz, most pedig a gyári porta előtt várakozva, ragadós izzadság fokozza a türelmetlenséget. A fene sem érti, miért vannak mégis bő zakóban, begom­ bolkozva, vállra vetett pulóverekkel. Pontban huszonkét órakor fölharsan a műszak végét jelző kürt. A vára­ kozó sor nekilódulna, de futótűzként terjed a hír; a kijáratnál rendőri el­ lenőrzés van! Nem is eredménytelenül; az egyik munkás hónaljából sertéskaraj, a másik zakózsebéből újságpapírba csomagolt marhamáj, a harma­ dik csizmaszárából (?) néhány csirkecomb kerül elő... - Ezekhez képest Rodolfó amatőr kezdő - vélekedik az egyik ellenőrző, s a „bűvészi” mutatványok valóban felülmúlnak minden emberi fantáziát. Volt, aki mosléknak „álcázva” hordta a hússzeleteket, egy másik az autó pótkerekét bélelte ki kolbásszal. Szerencséjére, mindig defekt nélkül veze­ tett. A razziát követő reggelen csata utáni képet mutat az udvar; szanaszét szórt húsdarabok, csontok, belsőségek, összesen kétszáz kil ónyi mennyiség­ ben. A minőséget most hagyjuk. A nyomozók egyébként egy mini-húsgyárra is rábukkantak. Z. István lakásán a „kimenekített” húsokat fölvagdalták, darálták, fűszerezték és abrakadabra - házi kolbász lett belőle. Olcsósága miatt ugyancsak kelendő volt Sz. városkában, míg egy névtelen bejelentő - rossz nyelvek szerint a konkurrens - véget nem vetett a feketeüzletnek. - Dehát mitől ilyen telhetetlenek?! - sopánkodik a vállalat igazgatója. - Hiszen már bevezettük a kedvezményes húsvásárlást is, ráadásul nincs olyan üzemi fórum, amelyen ne kerülne szóba a társadalmi tulajdon vé­ delme. Sőt, ha valakit akár tíz deka hús lopásán érünk, azonnal fegyelmi eljárást indítunk ellene! Kérem szépen, évente nyolcvan-százhúsz fegyel­ mit adunk - és négyszáz dolgozónk van. 28 �- Ha ilyen gyakran kell büntetni, miként lehetséges, hogy - bocsánat a szóhasználatért - mázsaszámra lopják a húst, hiány pedig nincs? A válasz nehézkesen születik. A minőséggel manipulálnak, illetve manipulálhatnak. Hogy is mond­ jam. . . A zsírosabb részeket is rajta hagyják a jobb minőségűnek titulált húson. Papíron tehát voltaképpen minden stimmel. Csak azt tehetjük, hogy az eddiginél sokkal szigorúbban odafigyelünk ezekre a jelenségekre... Annál is inkább, fűzöm hozzá gondolatban, mert a tudomány mai ál­ lása szerint egy rókáról két bőrt nem lehet lenyúzni, azaz: egy disznóból nem adható el kettő, vagy másfél. Anélkül, természetesen, hogy a „jelenség" számláját ne a vásárló fizetné meg. M ASZEKM ŰH ELY - K Ö Z P É N Z B Ő L Falusze rte irigylik N. házát, amely a mai építkezési divat néhány bo­ garas vonását is magán viseli. Van benne számos szoba, kékes-lilás fürdő­ szobacsempe, az előszoba falán hatalmas szarvasagancs, a második szin­ ten napozóterasz tarka mozaikokkal, aztán kakukkos óra, óriás kaktusz, színestévé, a vitrinben a Világirodalom Remekei sorozat. A házat az utca felől egy virágos, napsugaras motívumokkal díszített vaskerítés zárja, mely - állítólag - párját ritkítja a környéken. Pöttömnyi, hirtelenszőke kis srác állja el az ajtót és egy tapodtat sem enged tovább, amíg nem fizetem ki a „belépti díjat” . Kényszeredetten mosolygunk e fura szokáson, de mit lehet tenni. Zsebembe nyúlok, kikapa­ rászom a pénzem apraját - lehet vagy tizenöt forint - , és beleszórom a kölyök hordóhasú pénztárcájába. Csuda boldog. Óh, mindenkivel ezt a cirkuszt csinálja! - vigasztal barátságosan N. - Előbb a pénzt, aztán szabad az út. A múltkorában a nagyapját még össze is rugdosta, mert szegény faternál egy árva vas sem volt... Áldom magamban az eget, hogy nem jutottam arra a sorsa. Béluska, „a kis fenevad ” közben már önfeledten játszik. Nyakában szíjon lóg a pénz­ tárcája s oly szelíd, akár egy ma született bárány. A házigazda a műhelyét mutatja, erre a legbüszkébb. A volt garázs­ ból alakította ki, kocsira ugyanis nincs szüksége. Minek is az, ha úgysem járnak vele. Otthonélő típus; szeret barkácsolni, fúrni-faragni, akár éj­ szakába nyúlóan is foglalatoskodik egy-egy munkával. Lakásának beren­ dezéseit, bútorait jórészt egyedül csinálja. Egyedül, de nem saját finanszírozásában. Besegített a cég is - mondja mosolyogva, kétértelmű hangsúllyal. A fféle fizetéskiegészítésként... különben, hogy élnénk meg a négyezer fo­ rintos fizetésből, két gyerekkel? Szerintem, ha megfizetnék a melóst a munkahelyén, akkor joggal követelhetnének tőle többet. D e így? Nálunk például mindenki szemet huny, ha ennek-annak lába kél, mert azt gon­ dolják, ha sokat hőbörögnek, ember nélkül maradnak... Hébe-hóba azért lefülelnek egy-két balekot, de azok is megússzák egy papírral, vagy né­ hány százassal. Nézze, barátom, legyek őszinte? - Legyen. - Ha nem én, akkor a másik viszi el! É s ha „én nem látom” , hogy ő elviszi, akkor „ő sem látja” , amit én hozok haza. Vigyorog a házigazda, mint egy jó viccen szokás. N . nem volt igénytelen, amikor „trom bitázott” , van is a műhelyében 29 �a modern fúrógéptől a bőséges festékválasztékig minden. Takaros rend­ ben sorjáznak a különféle vágószerszámok, csiszolók, szegecsfélék, a fa­ anyagok. Volt amit egy-egy liter borért, pálinkáért kapott, a többit pe­ dig cserélte. Mondjuk, három rugós colstokot adott egy vödör falfestékért. - Egyszer hívat a főnök, s mondja a telefonba, hogy négyszemközt akar velem beszélni - meséli N . bizalmasan az ígéretem után, hogy az ismeretségünkre való tekintettel természetesen nem írom meg. - Szóval, hívat és azt mondja, Józsi b...d meg! Még jó, hogy nem az egész gyárat viszed ki a táskádban! Merthogy egy zöldfülű portás talált nálam egy forrasztópákát és egy fúrót, mire rögtön azt feleltem: „Kölcsönbe viszem, a főnök tud róla...” Dehogy tudott! Szabadságon volt, s amikor vissza­ jött, egyből berendelt. No, keményen leszidott, hogy így meg úgy a kö­ zösségi tulajdon, mit gondolok én arról, végül aztán odalyukadt ki, hogy néha nem mennék-e el neki segíteni építkezni? Csak azért hív engem, mondta, mert tudja rólam, hogy jó szakember vagyok. Később aztán egy­ s z e r-egyszer munkaidő alatt is bedolgoztunk neki, még a brigádnaplóba is bevezettük, hogy az építkezésen ennyi és ennyi óra társadalmi munkát végeztünk. Ő meg igazolta. Túl sokat nem írtunk, mert még valakinek fel­ tűnik, hogy humbug az egész, hogy munkaidő alatt megy... Nomármost barátom, az egésznek az a lényege, hogy a főnököm milyen alapon von­ hatna engem felelősségre? Nem is szólva arról, hogy én csak a töre­ dékét hozhattam el annak, amit ő vitt ki a gyárkapun. Mustrálgatom a berendezéseket, miközben N. túláradó védőbeszédét hallgatom. S hogy másra tereljem a szót, közbeszólok; - Érdemes volna valam iféle kisvállalkozásba kezdeni egy ilyen jól fel­ szerelt műhellyel. - Nem ettem én bolondgombát! - csap dühödten kezével a levegő­ be. - Tán, hogy belerokkanjak? Így, szép nyugisa n éri meg: bent ledol­ gozgatom azt a nyolc órát, s utána még marad időm és erőm maszekolni. Éppen annyit, amennyire kedvem van. Családja körében mégsem kedvelik túlságosan, a feleség panaszkodik az örökös elfoglaltságra. Béluska pedig hamar rájött, hogy elég az ajtóba állni, máris teli van a pénztárca. - Majd ráér még a példámat követni - legyint N. - Ezek a mai fia­ talok amúgy is későn érnek. N EM LÁT, N EM H A LL, N EM B E SZ É L . T. Péter harmadéves karosszéria-lakatos tanuló nem sokat töprenghe­ tett, hogy a jó példát, avagy a rosszat kövesse-e. Am ikor pedig erről mor­ fondírozott — már késő volt. Néhány hete volt hátra a szakmunkásvizsgáig, akkor történt a baleset. A jegyzőkönyv vallomása szerint: ,.A karosszéria-lakatos műhelyben le­ vő La da személygépkocsiból benzint akartam leereszteni saját felhasználás­ ra (milyen tapintatos fogalmazás! - T. L.). A benzin leeresztése után a zárócsavart, menethiba miatt, nem tudtam a tankra visszacsavarni..., az ujjammal gátoltam meg a benzin kifolyását, amely azonban végigömlött a jobb karomon..., felálltam és a jobb kezemben levő selejtcsavart éppen a hegesztőpisztoly lángive mellett akartam eldobni, és a benzin belobbant. Az égő ruhát csak hosszabb idő után tudtam magamról eltávolítani...” Hajszálon múlt, hogy nem röpült levegőbe a javítócsarnok, amelyben - a jegyzőkönyv szerint - a hat órai vacsoraszünet idejénben T. Péter 30 �egyedül benzint lopott a javításra váró Ladából. Ám , mégiscsak furcsa, hogy valaki hosszabb időn keresztül viaskodik égő ruhájával, és senki sem siet a segítségére. Hát, tulajdonképpen én is ott dolgoztam, csak egy hegesztőszem­ üveg volt rajtam, s nem láttam semmit - mondja nagy nehezen Péter ba­ rátja. - Szóval, végül arra lettem figyelmes, hogy a földön egy égő test rángatózik. Fölkaptam egy poroltót, s oltottam, ahogy az erőmből telt, aztán jöttek a többiek is segíteni. Tehát csaknem egyedül oltotta el magát Péter. Ha pedig mások is ott voltak, a baleset nem vacsoraidőben történt; az étkező ugyanis több mint száz méterre van a műhelytől. Ha viszont nem a vacsoraidőben történt a baleset, akkor szemtanú lehetett az egész műhely. S ha ez igaz, akkor ott természetszerű, elfogadott dolog az efféle „saját célra történő benzinfel­ használás...” Ugye, milyen jelentősége van az időpontnak! A műhelybeliek váltig kitartanak amellett, hogy a baleset vacsoraidő­ ben, percek alatt történt. Hátha mégsem így volt? Elbandukolok a kór­ ház baleseti osztályára, és a felvételi naplóban ez áll: ,,T. Pétert személygépkocsival hozták be, 19 óra 48 perckor. Munkahelyén körülbelül 15 perccel ezelőtt, jobb kezével a hegesztőpisztoly elé nyúlt...” Vagyis, a baleset a munkaidő alatt történt. - Persze, hogy ott volt az egész brancs! - ismerte be néhány héttel ké­ sőbb Péter. - Csak betojtak, hogy ők is lebuknak. Az igaz, hogy én vol­ tam a balga, mert hogy’ lehet olyan idétlenül leszívni a benzint?! D e ami­ kor megtörtént a baj, senki nem látott, nem hallott, nem segített sem­ mit... csak engem hagytak nyakig a szarban! Nyolc hónappal később vizsgázhat, vagyis csak ekkor juthat önálló ke­ resethez. Ez, szerényen számolva is, húszezer forint. A város peremén, egy szoba-konyhás lakásban él szüleivel, és három testvérével — az apa bányásznyugdíjából. - Fellebbezünk, kérem! A lig vártuk, hogy a fiunk pénzt hozzon a ház­ hoz, s akkor egy liter benzin miatt bent tartják inasnak - háborog az apa. Fellebbeztek. Elutasították őket. Az ügy szereplői közül csupán a legfiatalabbat, T. Pétert büntették. A B ATYUS N ÉN E Hihetetlennek tűnik, hogy hetven felé közeledve valakinek - bagatell dolog miatt - ügye legyen a bíróságon. Barázdált arcú, fekete kendős, hajlott hátú öreg néne gubbaszt a széken, mint egy szárnyaszegett vén gerlice. Előtte a sietősen beszélő bíró mormolja a paragrafusokat. Fölös­ leges is minden ceremónia, hisz’ mindössze pár száz forintról van szó. A fféle rutintárgyalás ez, pár perc az egész. Ott sorjáznak az asztalon a tárgyi bizonyítékok: az illatosító permet, a műanyag poharak, a szappanok, néhány gyerekjáték, a körömkefe és az imaszőnyeg. Ezeket nyelte el az öregasszony batyuja, amelyet hátára vetve vitt az áruházban, amíg valakinek föl nem tűntek a csenő kézmozdula­ tok. A rendész azt mondja: „N aivan csinálta az öreglány, még a vak is észrevette volna” . A történet grimasza, hogy éppen ez a rendész nem lát­ ta - aki egyébként naponta három áruházi szarkát is fog - , ahogyan rész­ legről részlegre haladva megtelik a batyu. Az öregasszony szúrós tekintete m ajd’ kilyukasztja a linóleumpadlót, 31 �tán’ a világ összes kincséért sem nézne föl. Alkalmasint azt sem hallja, mikor bűnét és büntetését mondják: a társadalmi tulajdon megkárosítá­ sáért hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Lapítva szédeleg ki a menye karján. - A fene se érti, miért lopnak ezek a vén szatyrok - fortyan föl a fo­ lyosón a bíró. - Otthon háromszobás lakása, nagy kertje, háztartása van, s ki tudja, mennyit őrizhet a bankban... Aztán bejön a városba, és úrrá lesz rajta a kleptománia, nem tud ellenállni a kísértésnek! Utána pedig, természetesen, hazamegy, egyenest a templomba, hogy az egészet meg­ gyónja - heherészik egy keveset az utóbbi megállapításán, s hozzáteszi: Most harmadszor kaptuk cl, legközelebb nem is ússza meg ennyivel. Néhány nap múlva T. falu környékére visz az utam, furdal a kíván­ csiság: az öregasszonyt valóban fölveti-e a jómód? A címre már csak ho­ mályosan emlékszem, a tanácselnök igazít útba. Bőbeszédű, hatalmas termetű, szavahihető ember, s mindezt dörgő han­ gon, meggyőző magabiztossággal adja elő: - Ah, Annuska nénit mi is olvastuk az újságban. Csak maguk mindig az ilyen kis dolgokon csámcsognak, a nagyokról pedig hallgatnak, mint a sír. Ugye, nem haragszik az őszinteségért? Ha valaki két szappant le­ emel a polcról, már másnap olvasom az újságban. D e hiába keresem a cikket azokról, akik százezrekről, milliókról döntenek, sokszor a saját hasznukat, előnyüket nézve. Persze-persze, Annuska néni nem tabu tém a! De higgye cl nekem, a legártalmatlanabb teremtés a világon, még a légynek sem árt. Néha kikapcsol az agya, olyankor mindent a zsebébe rak. Ennyi az egész. Végigsétálunk az öregasszony háza táján. Nagy, sátortetős épületben lakik, az udvaron tyúkok kapirgálnak, kacsák pocskolnak, a karámban két-három mangalica is lehet. Szép a kert, négy gyümölcsfasor között mál­ na és burgonya váltogatja egymást. - A néne biztosan a lányához ment - mondja útikalauzom, - Ilyenkor déltájt mindig átgyalogol a szomszéd faluba, viszi az ebédet a tanárnő lányának, meg a családjának. Azok nagyon elfoglalt emberek, mert se főz ni, se látogatni nincs idejük. De az öregasszony minden délben veszi a batyuját... EPILÓGUS H ELYET T „Horgászni csak engedéllyel szabad!" - olvasom egy otromba táblán, s nem telik, bele öt perc, hogy egy öregúr komótosan végigellenőrzi a hor­ gászokat. Nincs „szerencséje” , mindenkinek van érvényes engedélye. Csak éppen a fogás nincs garantálva. Ném elyikük boldogan pörgeti a zsinórt, aztán kiderül - fölöslegesen. A horgászok bosszúságára gyerekhad tele­ pedik a víz szélére, kis halakat keresgélnek ricsajozva. TA N KA LÁSZLÓ 32 �KRÓNIKA Inasképzés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Vállalatánál A századforduló időszakában az ózdi gyár dolgozóinak jelentős hányada a 18 éven aluli fiatalokból, sőt gyermekekből került ki. 1889-ben 1712 munkás­ ból 751 (44 százalék), 1901-ben pedig 1951 munkásból 787 (39 százalék) volt 18 éven aluli. 1901-ben 38 tizenhárom éven aluli gyermek dolgozott a gyár­ ban. A fiatalok többsége segédmunkásként dolgozott, és azok is maradtak éle­ tük végéig. A tőkéseknek a gyermek- és fiatal munkások bevonása a terme­ lésbe kedvező volt, mert ezeket a legalacsonyabb bérkategóriákba sorolhat­ ták. A profit növelésének gyakori és kedvelt módszere volt ez. A munkásgyerek - miután a család az ő kis keresetére is rá volt szorulva - sokszor még az iskoláit sem végezhette el. A fiatal munkások nagy számát nézve meglepő volt, hogy milyen kevés szakmunkástanulót találunk a gyárban. Ebben az időben a gyár urai még más helyről fogadnak fel munkásokat, és kevés gondot fordítottak a szakmunká­ sok képzésére, 1900-ban az ózdi gyárban 74 inas (ipari tanuló) volt, és ez a szám csak 1913-ban emelkedett 100 fölé. Hogyan éltek és dolgoztak ezek a fiatalok? Hogyan szerezték meg a szak­ mai ismereteket a gyárban? Tekintsük át a századfordulótól a felszabadulásig ezt a folyamatot. Az ózdi tanonciskola 1889. évi szeptember hó 1 -én kezdte meg működését. Az iskola célja (mint azt az 1890-ben megjelent „Értesítő” írja): „A család, a társadalom és a haza köréből vett lényegében gyakorlati példák által a tanu­ lókban a vallás és erkölcsi érzelmek nemesítése, a hazaszeretet fejlesztése, munkakörükben előforduló számítás és mérésbeli szükségesebb gyakorlatok megszerzése. Rajzolásnál oly irányú képzés, mely az ipari foglalkozások kö­ rüli gyakorlati haszonnal értékesíthető legyen." Akik az elemi iskola 6. osz­ tályát sikkerrel elvégezték - és 14. életévüket betöltötték az I., majd a II. osztályba kerültek. A szervezeti utasítás ugyan előírt III._osztályt is, ezt azon­ ban csak 1919-ben nyitották meg. A tanulók igen nagy száma azonban az ele­ mi iskolát sem végezte el, és nem töltötte be a 14. életévét, hiszen 13 éves kortól is felvehették a tanulókat. Ezek tehát nem rendelkeztek kellő előkép­ zettséggel. Számukra külön előkészítő osztályt szerveztek. A tanítás 10 hónapig tartott, hetenként 8 órai oktatással. Két hétköznapon a gyári munka után két-két órában, késő délután, általában 7-9 óráig, és va­ sárnap délután négy órát foglalkoztak. A vasárnapi tanítás volt a legterhesebb a tanulók számára, de a hétköznap is megterhelő volt. A 12 órai üzemi munka után kellett iskolába menni a fiatal gyermeknek. Kezdetben maga az iskola nem a szakirányú oktatásról gondoskodott, nem 33 �a szakmai ismeretek kibővítését célozta, hanem ismétlő oktatásjelleggel bírt, és csak igen kis mértékben nyújtott általános ismeretet a tanulóknak. A szakmai gyakorlatot a tanonc az üzemekben, az üzemi munkahelyen sze­ rezte meg. A napi munkaidő 12 óra volt. A tanoncokat éjszakai munkára is beosztották. Az első évben általában szakmai munkát nem végeztek. A mun­ kahelyi gépek tisztítása, takarítás, vízhordás, szerszámok vagy munkaanyagok szállítása volt az inas feladata. Sok esetben még a második évben is ezt vé­ gezték. Később fokozatosan tanultak be a szakmunkába, s a munkás jóindu­ latán múlott a szakmai ismeretek megszerzésének módja és mértéke. Tanonc általában csak gyári dolgozó gyermeke lehetett. Az első évtized­ ben, mint a korabeli összeírási adatok bizonyítják, a gyári dolgozók többségé Csehországból és Ausztriából származó munkás volt. Az 1889-94 éves évek­ ből származó Értesítő meg is emlékezik arról, hogy a tanoncok jelentős része idegen anyanyelvű, s ez nagy nehézségeket okoz a tanításban. Csak 1895-ben térnek át arra, hogy nem külföldről, hanem a hazai bányavidékekről, de még mindig Ózdtól távoli területekről hívják és alkalmazzák a szakmunkásokat. Ebben az időben a tanoncok zöme Borsod és Gömör megye bánya- és gyár­ vidékéről származó szülők gyermeke, kiknek anyanyelve zömmel szlovák. Az utána következő években emellett nagy számmal találunk Csik, Háromszék, és Krassószörény vármegyékből származó székely tanulókat. Az 1900-1905-ös években a tanoncok nagy százaléka származik a Szepes és Zólyom megyei bá­ nya- és kohászvidékről, akikből túlsúllyal a melegüzemi munkásokat képezik ki. D e ebben az évben indult meg a beáramlás Nógrád megye területéről is. Az 1910-cs évektől kezdődően azonban mind a helyi, illetve Ózd környéké­ ről és a Sajó menti bányavidékről származó tanoncokat találunk az iskolában. A z iskola megalakulásának évében, 1889-ben a tanulók létszáma harminc­ hat volt. E z a szám csak hosszú évek múltával emelkedett. 1905-ben is még mindössze hatvanöt volt a számuk. Erősebb emelkedést csak az. első világ­ háborút megelőző időszak mutat. 1914-ben eléri a száztizennégyet. A háború évében a létszám száznegyven-százkilencven között váltakozik, s ez azt mu­ tatja, hogy a kiesett felnőtt dolgozókat nagy számmal a gyermekek munka­ erejével igyekeztek pótolni. Az 1900-as évig tanoncképzés csak karbantartó szakmában történt. Csak esz­ tergályos-, gépész-, kovács- és asztalostanoncokat látunk bejegyezve a korabeli anyakönyvekben. A vas előállításával, gyártásával foglalkozó szakmunkásokat, a forrasztárokat, hengerészeket külföldről szerződtették. Ezért nem is találunk ilyen irányú képzést Ózdon. Ezek azonban igen költséges munkaerőnek bizo­ nyultak, mert igen sok anyagi előnyt kellett részükre biztosítani a hazai mun­ kásokkal szemben. A profitéhség ezért arra kényszerítette a gyár tőkéseit, hogy őket felcserélve az olcsóbb, hazai munkaerőt alkalmazzák, s ezért a századfordulótól kezdve rátértek a közvetlen vasgyártással foglalkozók itthoni kinevelésére. Ettől kezdve a forrasztárok, olvasztárok, hengerészek képzése meg­ indult. Ugyanezen időtől nagy számban találunk a tanoncok között irodafiúkat, kifutókat, kenőket, géptisztítókat, ajtóhúzókat, végszedőket, mázsálókat, vas­ írókat, hámorkezelőket, kazánfűtőtanoncokat. Ezek egy-két évig jártak isko­ lába, a többi kohász- és vasipari tanoncokkal együtt. Ezalatt némi kis általá­ nos ismeretet sajátítottak el, s utána mint segédmunkások, betanított munká­ sok dolgoztak az üzemekben. De ez az egy-két év alkalmas volt arra is, hogy a jobb képességűeket kiválasszák, és átosszák a különböző szakmákra. Ez az idő tehát részükre a kiválasztás időszaka volt. 34 �Az első évtizedekben a gyár az inasok részére a legminimálisabb óradijat biztosította. Napi kereset az első évben 20 krajcár volt, mely évente 2 -10 krajcárral emelkedett, a művezető elbírálása, értékelése szerint. Az első világ­ háborút közvetlen megelőző időtől már 8 fillér órabérben részesültek, és in­ gyenes tanszerrel látták el őket. Az iskola megalakulásakor a tanoncok részére mindössze két tankönyv állt rendelkezésre. Az Ipariskolai olvasókönyv és az Egészségtan. 1892-ben beve­ zetik Kerpelynek A vasról és gyártáséiról című könyvét a technológiai okta­ táshoz. Majd 1896-ban bővült az Ipari számvetéssel. Az Ipariskolai olvasó­ könyv tartalmazza az irodalmi és levelezési részt, a könyvvitelt, számtant, fi­ zikát, kémiát, földrajzot, történelmet, vagyis az általános ismereteket, míg a technológia a vasgyártás alapismereteivel ismerteti meg a tanoncokat. Ezek­ ben a könyvekben azonban nem volt szó a különböző szakmai ismeretekről. Ez is világosan mutatja az akkori ipariskola célját, mely nem szolgálta a ta­ noncok szakmai fejlődését. Az első világháborút megelőző, s a világháború alatti gyakorlati képzésről feljegyzések, rendelkezések csak nagyon csekély mértékben találhatók. Annak mikéntjét csak az idősebb dolgozók elbeszéléseiből tekinthetjük át. Méray Antal idős esztergályos így mondja el tanoncidejét: „ 14 éves korom­ ban vettek fel a gyárba tanulónak. Nagyon örültem ennek, mert csak. kevesen jutottak, ebbe a helyzetbe, pedig sok jelentkező volt. A szerződést négy évre kötötték meg. Az első évben - anélkül, hogy az elsajátítandó szakmát kije­ lölték volna - osztottak be bennünket a különböző műhelyekbe. Ebben az év­ ben munkánk.: a műhely takarítása, vízhordás, ebédhordás, de igen gyakran, különösen a tavaszi időszakban a művezetők kertjében, vagy az általuk bé­ relt kertben a mezőgazdasági munka volt. Szakmával kapcsolatos munkát nem végeztünk. A napi munkaidőnk tizenkét óra volt, de ezt gyakran megnyújtot­ ták tizennégy órára is. É jjeles műszakra is beosztottak bennünket. Vasárnap jó volt, mert csak. délig kellett dolgozni. Az első év után osztottak szét ben­ nünket a különböző gépek mellé. É n a »kiscseppinghez« kerültem. Két hétig, mint próbaidősek foglalkoztunk itt a szakmunkás irányítása mellett. A szak­ munkás törekvése az volt, hogy megismerje képességünket, meggyőződjön ar­ ról, hogy alkalmasak vagyunk-e a szakma elsajátítására. Ha ezt sikerrel ki­ álltuk, ott maradtunk, hogy a szakmunkástól a gép kezelését megtanuljuk. Az első időben feladatunk azonban csak az volt, hogy az anyagokat a szakmun­ kás keze alá hordjuk, eltakarítsuk a forgácsot, később letakaríthattuk a gé­ peket. Természetesen gyakran osztottak be műhelyi közös munkára, mely egyáltalán nem a szakma elsajátítását szolgálta. Csak a harmadik évben ju­ tottam el oda, hogy néha-néha a könnyebb munkáknál átadta a szakmunkás a gépet. Ilyenkor nagyon boldog voltam, s minden törekvésem az volt, hogy bebizonyítsam, már tudok dolgozni. Igazán csak a negyedik évben, a szak­ munkásvizsga előtti időszakban foglalkoztak velünk tevékenyen. Minden mű­ helyrész büszke volt arra, ha jó minősítéssel került ki a szakmunkásvizsgáról a náluk, dolgozó tanuló. Ezért az utolsó évben igyekeztek belénk „önteni” a szakmai tudást. A ddig bizony számtalanszor szembe találtuk magunkat az ön­ zéssel, szakmai sovinizmussal. Gyakran előfordult, hogy ha valamelyik szak­ munkásnál érdekesebb, addig még nem látott munkát vettünk észre, oda­ mentünk, s erre abbahagyta a munkát, hogy ne láthassuk azt, vagy ha ma­ gyarázott is, mindig a legnehezebben megvalósítható módját, kivitelét magya­ rázta. Így aztán annyit tanulhattunk meg, amennyit titokban, lopva megfigyel­ hettünk.. A tervszerű tanítás helyett, a rendszeres szakmai oktatás helyett 35 �gyakran volt részünk kemény büntetésben. A figyelmetlenségért, pajkosságért sokszor az ütleg, a pofon járta. Ha komolyabb fegyelmezetlenséget követtünk el, a hírhedt »vörösbarakk«-ba vittek, ahol az éjszakát a csendőrök felügyele­ te, s gyakran zaklatása mellett töltöttük el.” Az 1895-ös évtől kezdődően a tanideje utolsó évében vizsgai munkadara­ bot kellett készíteni a tanoncnak, melyet a tanév végén kiállításon mutattak be. Ez természetesen nem tükrözte kellőképpen az inasok szakmai jártasságát, 36 �mert ezek inkább csak reprezentatív kiállítási darabok voltak, melyeknek el­ készítésében sokszor az egész üzemrész segítségére volt. A proletárdiktatúra rövid fennállása alatt alapjaiban változtatta meg a tanoncok életét. A mesterüknek eddig kiszolgáltatott tanoncokat a tanonctörvény védi. Csak az 1919-es törvénytárban találunk legelső alkalommal rendelkezé­ seket a tanoncok szociális helyzetének javítására. Elsősorban is rendezik a munkaidőt, mely szerint napi nyolc órán túl a tanoncokat nem foglalkoztat­ hatják. Ezzel egyidőben megállapítják a tanoncok órabérét. Az ózdi gyár munkásigazgatója, Marhoffer Ferenc sokirányú munkássága mellett is gondoskodott a tanonctörvény végrehajtásáról. Már akkor felmerült annak gondolata, hogy a gyár területén a tanoncokat összevonva, külön ezzel a feladattal megbízott oktatókkal oktassák az első időszakban. Első ízben for­ dult elő, hogy a tanulóknak fizetett szabadságot, üdülést és sportlehetőséget biztosítottak. Továbbá első ízben biztosítják rendeletileg a tanoncok munka­ ruhával való ellátását is. Az 1919. július 23-án megjelent közoktatásügyi nép­ biztossági rendelet rendeli el, hogy a tanonc ifjúmunkások ruhával való ellá­ tása alkalmaztatási helyükön, vagyis, ahol alkalmazva vannak, egészséges el­ látásban részesüljenek. Az iskolában a tanulólétszám az 1918/19-es tanévben összesen nyolcvan fő volt, melyből I. éves negyvenhét, II. éves harminchárom. A következő tan­ évben ez a szám lényegesen emelkedett, s az 1919/20-as tanévben száztizenöt fő volt, nyolcvanhét I. éves, huszonhét másodéves és egy harmadéves. Az e ls ő v ilá g h á b o r ú t m e g e lő z ő a g y á r ig a z g a t ó zése e lő t t á lló d ö n t ö tt a f i a t a lo k id ő b e n , d e m ű v e z e tő k fé lv e u tá n a is , a t a n u ló k j a v a s la t a a la p já n . A z g o n d o lt a k arra, hogy f e lv é t e lé r ő l e le m i is k o la e l v é g ­ v a jo n b e k e r ü ln e k - e azon s z e re n c s é s e k k ö z é , a k ik „ i n a s n a k ” e ls z e g ő d h e tn e k . gyáro n b e lü li b e c s ü le te s , m u n k á b a n k é n y t e le n e k A v o lt a k b iz to s íta n i g y e r m e k e ik té k m e g ö r e g e d e t t d o lg o z ó k e lh e ly e z k e d é s é n e k e zt o ly m ó d o n , h o g y a m ű v e z e t ő k n e k , a já n d é k o k k a l k e d v esk e d te k , hogy m e s te r e k n e k m e g n y e r jé k m á r jó e lő r e le h e tő s é g é t. T e t­ k ü lö n m u n k á v a l ő k e t g y e r m e k e ik vagy e lh e ly e z k e d é s e é rd e k éb e n . Az e le m i b e n y ú jto tta k i je lö l t é k , s é g , nem is k o la u to ls ó é v f o ly a m á n a k a z e le m i is k o la k ik e t v e s z n e k fe l. n é v je g y z é k é t a t a n é v ig a z g a t ó ja a T e r m é s z e t s z e r ű le g a k i je lö l é s t n em a e lő r e rá te rm e tt­ a t a n u lm á n y i e r e d m é n y d ö n t ö tt e e l, h a n e m a s z ü lő k e lb ír á lá s a a l a p ­ já n , a g y á r v e z e t ő s é g é r d e k e in e k le g jo b b a n A b e fe je z é s e e lő t t g y á r ig a z g a t ó s á g n a k , a h o l a b b ó l m u n k á s m o z g a lo m b a n ré sz tv e v ő s z ü lő k m e g fe le lő k gyerm ekei közül - v á la s z t o t t á k le h e tte k b á r m ily e n k i. jó k é p e s s é g ű e k - , n em s z á m ít h a t t a k a r r a , h o g y fe lv é t e l t n y e r je n e k . A tantárgyak maradtak ugyanazok, amelyek a Tanácsköztársaság előtt vol­ tak. Tankönyvek közül mindössze kettő állt a tanulók rendelkezésére. Egyik az Ipariskolai olvasókönyv, melyet még az 1880-as években bevezettek, s több módosító kiadáson keresztül meg is maradt. Ez tartalmazta: az irodalmat, le­ velezést, könyvvitelt, számtant, fizikát, kémiát, földrajzot, történelmet, vagyis az általános ismereteket. A vasgyártás alapismereteivel, vagyis a technológiá­ val korábban A vasról és gyártásáról című könyvből, melyet még 1892-ben ve­ zettek be, majd 1932-től Nemár Béla Technológia című könyvéből ismerked­ tek meg a tanulók. Ezekben a könyvekben azonban nem volt szó a különbö­ ző szakmák ismereteiről. Ez is v ilá g o s a n m u t a t ja , hogy a ta n o n c k é p z ő a z id ő b e n is c s u p á n a c s e k é ly á lt a lá n o s a t a n u ló k s z a k m a i fe jle s z té s e . c é lja ebben is m e r e te k n y ú jt á s a v o lt , s n em is k o lá k a la p v e tő p e d ig 37 �A Tanácsköztársaság időszakában a tanoncok gyakorlati foglalkoztatására hozott rendeletek hatása nyomán egyes vállalatoknál külön tanoncokkal fog­ lalkozó „üzemrészeket” alakítottak ki. A RIM A vállalatainál továbbra is megmaradtak a tanoncok szétszórt üzemrészenkénti foglalkoztatásánál, mely magával hozta az előzőekben tárgyalt, a tanoncokra nézve hátrányos foglal­ koztatási módot. A RIM A vezetői, a tanonciskola fenntartói állandóan annak bizonyítására törekedtek az intézmény fennállásának története folyamán, hogy a szakmunkás-utánpótlás, a tanoncképzés a vállalatainak üzemeiben fejlett. Ugyanakkor már - például - a diósgyőri állami gyárban tanulóüzemek, tan­ műhelyek voltak, ahol külön erre a célra beállított oktatók foglalkoztak a ta­ noncok képzésével. A Horthy-korszakban a tanulólétszám igen nagy ingadozásokat mutat: ál­ talában megfigyelhető, hogy az szorosan követi a gazdasági változásokat és ipari fellendüléseket. Ez az oka annak, hogy a nagy gazdasági világválság évé­ től kezdve szinte felére csökken a tanoncok száma, s ez az állapot 1938-ig tart. Létszámbeli mélypont az 1931/32-es tanév volt (55 fő). A második világhá­ borút megelőző évben már 138 fő a tanoncok száma, és ismét egyenletesen emelkedik a létszám, hisz az ózdi gyár is rátér a hadiüzemi termelésre. Ami­ lyen mértékben fokozódott a hadiüzemi termelés, olyan mértékben emelke­ dett a tanoncok száma is. (Az 1943-44-es tanévben már 234 fő). Az 1920-as években kötelezték a tanonciskolába járásra a gyári napszá­ mos fiatalokat, a különböző üzemi és szállítási munkásokat is. Az 1920-30-as években már a legkülönbözőbb szakmájú tanulókat találjuk az iskolában. Túlsúllyal géplakatos, esztergályos, kovács, de van öntő, bádogos, csőszerelő tanuló is. Ezek mellett villanyszerelő, tekercselő, laboráns, kőműves, aszta­ los, ács, kerékgyártó, szíjgyártó, kereskedő, nyomdász, mészáros, cipész, sza­ kács tanoncok is voltak. A tanoncok számát mindig a gyári szükséglet hatá­ rozta meg, ezért a legtöbb szakmából csak egy-két tanulót iskoláztak be. A tanulók osztályokba tömörítését, elosztását nem a szakma döntötte el, hanem az előképzettség, a „tanulók intelligenciája” . A felszabadulás előtti hónapokban, 1944 novemberében összegyűjtötték tanoncainkat, és szakaszokra osztva, gyalogmenetben vitték őket Ózdról nyu­ gatra, hogy majd a Dunántúlon és Németországban kiképzik őket, hogy felhasználják a felszabadító Vörös Hadsereg ellen. Gyalogmenetben hajszol­ ták őket Rimaszombat, Losoncon keresztül, át Szlovákián. Sokan fekszenek közülük a losonci tömegsírban, ahol az 1944. december 19-i bombázás áldo­ zataiként haltak meg. N A G Y KÁRO LY 38 �K ÖR K É P 1 3 . Salgótarjáni Tavaszi Tárlat „ A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elb ú, hogy észre nem v e sz ik ." (Madách Im re: A z ember tragédiája) Ez év áprilisában-májusában immáron a 15. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot rendezték meg a három éve átadott Nógrádi Sándor Múzeumban. A háború óta ez az első olyan épület hazánkban, amelyet eleve a múzeum speciális funk­ cióit figyelembe vevő koncepcióval építették (tervezte Magyar Géza). Az épü­ let jól illeszkedik Salgótarján sajátos városképébe, amely kétségkívül építé­ szetünk egyik legfigyelemreméltóbb kísérlete az utóbbi évtizedekben, mind szá­ mos pozitív, és ugyancsak nem elhanyagolható negatív velejárójával együtt. Miközben mindenképp örülnünk kell annak, hogy a megyei múzeumhálózat ilyen korszerű közművelődési, képző- és iparművészeti, néprajzi, munkásmoz­ galmi fórummal gazdagodott, épp a tavaszi tárlat szemléje alkalmából azt sem hallgathatjuk el, hogy bizony, egy ilyen nagyobb szabású seregszemle egy­ séges és komplex téri rendezése - helyhiány miatt - némi akadályokba ütkö­ zik. (Ezen észrevételt a tavalyi I. Országos Rajzbiennálén szerzett ez irányú ta­ pasztalatok még inkább alátámasztani látszanak.) Vagyis: a múzeum szerte­ ágazó jelenlegi és jövőbeli célkitűzései máris kinőtték a korábbi lehetőségek és feladatok alapján elképzelt architekturális kereteket. Persze ez semmiképp sem lehet komoly akadálya annak, hogy - csakúgy, mint a múltban, úgy a jövő­ ben is - ez a szép múzeum színvonalas tárlatokkal tűnjön ki évről évre az egyébként jócskán túlterhelt országos kiállítási programból. Mert hiszen a menynyiség, a beküldött munkák demokratikusnak tűnő, leltárszerű felsorakoztatá­ sa adott esetben éppenséggel egy-egy kiállítás színvonalát, minőségét, a művek értelmezését-értékelését akadályozhatja. Úgyhogy többek közt a „helyhiány” in­ dokolta szigorúbb, ridegebb zsüri mindenképp a vállalkozás sikerének egyik záloga. A másik - minden igazán elemző-láttató kiállítás lényegéből fakadóan - a rendezői koncepció, illetve annak több-kevesebb sikerrel való megvalósítá­ sa, vizuális hatásfoka. Nos, mindezeket mérlegelve már elöljáróban leszögezhetjük: a 13-as szám nem bizonyult baljóslatú előjelnek a tavaszi tárlatok ismétlődő sorozatában. Sőt erényei mellett - melyek nem kevesek - szemléletében, összképében, a mű­ vek formai-tartalmi-színbeli-térbeli elhelyezésének ritmusában még azon elvárá­ sunknak is maradéktalanul eleget tesz. amit e seregszemle nevében a jelző su­ gall. Márminthogy tavaszi, amely átvitt értelemben frisseséget, üdeséget, nyíltat és életerőt is jelent. A tárlat életképességét azon tény is jelzi, hogy a már ál­ landónak számító résztvevők mellett kortárs képzőművészetünk idősebb és 39 �fiatalabb nemzedékéből mind újabbak és újabbak küldik el munkáikat. Ezzel is dokumentálva, hogy rangos megtiszteltetésnek tartják szereplésüket ezen a mél­ tán országos jelentőségű és hatókörű eseményen, amelynek szakmai hitelét a ki­ adott díjak túlnyomórészt jó hatásfokkal mélyítik. Jóleső érzés volt nyugtázni, hogy a megnyitón a nagyszámú helyi közönség és művésztársadalom mellett mily sok résztvevő művész jött el az ország különböző vidékéről, hogy ebben az együttesben is láthassa a saját munkáját, lemérhesse, hol tart. Nem utolsó­ sorban pedig, hogy baráti-szakmai eszmét cserélhessen kollégáival, a tárlatot mecénálókkal és az érdeklődő közönséggel. Ezért és itt kell ugyanakkor szóvá tenni, hogy épp ezen elért és nehezen megszerezhető eredmények megőrzése ér­ dekében nem szabad az illetékesek figyelmének lankadni, még akkor sem, ha oly lényegtelennek tetsző aktusról van szó, mint a „protokoll” . Már érintőlegesen említettem a rendezést, de személy szerint is méltatnom kell a tematikus-didaktikus kiállításokban gazdag tapasztalatokkal rendelkező Rideg Gábor rendezői érdemeit. A rendezés nem a kiállítóteremben kezdődik, hanem jóval korábban. K i­ váltképp mondanivalójának kell lennie a rendezőnek, különben mindössze „árujának” minősége különbözteti meg a kirakatrendezőtől. Mondanivalóját sokféleképpen közölheti, de egyvalamiről nem feledkezhet meg: amikor képe­ ket, szobrokat párosít, csoportosít egy bizonyos síkbeli-térbeli rendben, volta­ képp a fiimi értelemben vett montázs módszerével él. Röviden: két kép egymás mellé „vágásával” új minőséget hoz létre. A rendező tehát akarva-akaratlan valamilyen tartalmat, véleményt közöl, még akkor is, ha történetesen nincs semmilyen mondanivalója (például puszta névsorolvasásra szorítkozik, a virágozzék minden virág pluralista elvéből kiindulva), akkor ugyanis - szán­ dék ide, szándék oda - ez lesz a közölnivalója. Az egymás mellé, alá, fölé „montírozott” művek által indukált gondolatok - a fizikából kölcsönzött ha­ sonlattal élve - az interferencia következtében nemcsak fölerősíthetik, hanem ki is olthatják egymást, ha a bemutatott alkotások nem egy átgondolt, értelmes rendszerben kerülnek a nekik kiváltképp megfelelő (kiemelt vagy mellérendelt) helyre. Márpedig az ilyen kiállításokra igencsak szükségünk van, hiszen olyan összetett formai-társadalmi kapcsolatokra, árnyalatokra vethet éles fényt, amelye­ ket a szavakkal föltárni igyekvő kritika általában nem képes igazán elhitető erő­ vel érzékeltetni. Ebből a megfontolásból, úgy v élem, ez a tavaszi tárlat mi­ nőségi előrelépés az előzőekhez és az országos gyakorlathoz képest. Nem szól­ va arról, hogy meggyőző módon képes dokumentálni egy-egy művész díjazásá­ nak jogosságát, illetve indokolatlanságát. Az előzőeknek megfelelően, és a Nógrádi Sándor Múzeum térbeli adottsá­ gait optimálisan kihasználva, a grafikákkal a földszinti teremben, míg a fest­ ményekkel, szobrokkal az emeleti helyiségben találkozhatott a néző. Ez utób­ bi bejáratához vezető folyosón - mintegy „irodalmi fölvezetésként, tisztelgés­ ként” - érzékenyen mintázott portrék sorakoztak. A földszinti teremben külön bokszot kaptak a tavalyi nagydíjas, Szabó Ta­ más szobrai és a velük egyenértékű grafikái. A Nógrádbó l induló és kötődő, fiatal művész új, egyéni plasztikai hangvételével jelentős mértékben gazdago­ dott kortárs szobrászatunk. A rúthoz, a torzhoz való vonzódása egyértelműen leolvasható a többnyire drapériában feszengő-feloldódó, pszichikai feszültsé­ gektől terhes, expressziven mintázott, kis méretű (15-20 cm-es) ólom- és 40 �vonulatot képviselték: Sebestyén Já ­ nos, Fábián Gyöngyvér, Kovács Ta­ más Vilmos, Várady Róbert és Végh András. A grafikusok között is ki­ rajzolódott egyfajta „realista” kör, amely a fotónaturalizmushoz vonzó­ dik, s a valóság egy kis szeletét „egy az egyben” közvetítve, hol iro­ nikus, hol groteszk mondanivalót közvetít (Drogsnyik István, Farsang Sándor, Somogyi Győző, Szujó Zol­ tán). Rajtuk kívül kortárs rajzmű­ vészetünk olyan elismert képvise­ lői is beküldték műveiket, mint B ál­ ványos Huba, Banga Ferenc, Püspöky István, Szabados Árpád és a gra­ fikai műfaji díjjal jutalmazott Szemetby Imre. Úgy vélem, méltatá­ suktól ezúttal eltekinthetek, mivel a Palócföld majdmindegyiküket az el­ múlt évek során bemutatta olvasói­ nak. bronzfiguráiról, amelyek ugyanak­ kor - mint az ókori kisplasztikák időtlen szépségek, átélt érzelmi rez­ dülések hordozói is. A művek tudatos és példaszerű csoportosítása következtében rend­ kívül tanulságos volt együtt, egy­ más mellett látni például a színpadszerű komponálásmóddal operáló (a megyei tanács díjával kitüntetett) E l Kazovszkij és F. Zámbó István. a hiperrealista Kiss Zoltán László. Szakáll Á gnes és Szakács l mre. a szimbolikus forma- és színösszefüg­ gésekre, képi rendszerekre összponto­ sító Földi Péter, Szemadám György és Hepp Edit munkáját. Vagy az olyan képsort, amely Gyémánt László Á dámjával indult és Évájával zárult, s közben: Lóránt Já ­ nos: Bányásznap reggele (festészeti d íj); Dienes Gábor: Portré, Kovács Péter: Portré l - I I . ; Szentgyörgyi Jó ­ zsef: Bolond menet II., Szék II.. K i­ sértés; Feledy G yula: Picasso kö­ szöntése V I - V II L ; V áli Dezső: K á­ bulat: Szüts M iklós: Régi táj és Gergson Pál: Fa. A lírai absztrakt 41 �Különleges rangot és szellemi izgalmat hozott a tárlat abból az időbeli egybeesésből fakadóan is, hogy 1983 Madách-év. Madáchról tudjuk, hogy nem­ csak az irodalom területén igyekezett kibontakoztatni sokoldalú tehetségét, ha­ nem - mégha műkedvelői szinten is, de - erős szálakkal varródott a képzőművészethez is; mintegy 50 rajzot, illetve tájképet, portrét, illusztrációt és épü­ letábrázolást ismerünk tőle (lásd a Palócföld 1983/1. számát). Ugyanakkor drámája idestova 100 éve szinte kimeríthetetlen filozófiai és képi forrása képző­ művészeinknek. Éppen ettől indíttatva a madáchi örökséget - a génius loci jo­ gán - felelősen és féltő gonddal ápoló Nógrád megye illetékes szervei a tár­ lat kiírásakor külön emlékeztették és ösztönözték a művészeket, hogy a bekül­ dött alkotásaik témaválasztásával közvetve-közvetlenül, lehetőleg hangsúlyozot­ tan a jelen szemszögéből reflektáljának a Tragédia üzenetére. Felhívásuk nem maradt visszhangtalan. Balogh Géza, Bényi Árpád, Gyémánt László, Iványi Ödön, Máger Ágnes, Mustó János, Réti Zoltán, Somoskői Ödön festőművész; Benyó Ildikó, Farkas András, Felsmann Tamás, Herczeg István, Hibó Tamás, Klossy Irén, K őnig Róbert, Makó Judit, Ruttkay Sándor és Zálogh Sándor grafikusművész ihletett művei az élő példák, hogy stílusoktól, világnézettől és műfajoktól függetlenül mennyire időszerű a Madách-mű. Különösen a Madách-díjjal kitüntetett Kirchmayer Károly vöröskőbe mintázott „realista” büsztje, és a fődíjat kapott Czinke Ferenc Lucifer I - I I I . című szimbolikus grafikai triptichonja példázza ezt ékesen. Kirchmayer mellszobrán a saját és a hazája sorsán, valamint az emberiség történelmi útján magányosan töprengő, a jövőt konokul fürkésző költő törékeny alakja jelenik meg. A drámai személyiség vívódását plasztikusan erősíti föl a fény-árnyék hatásokat mesterien kiaknázó felületmegmunkálás. E mű egyszer­ smind arra is jó példa, hogy az úgynevezett figurális szobrászat, a „realista” igényű valóságinterpretálás nem elavult stíluskategória vagy munkamódszer: éppúgy alkalmas értékes és maradandó érzések-gondolatok közvetítésére, mint az elvontabb, több jelentésréteget hordozó formai megoldások. Kiemelt paraván, fő hely illette meg Czinke Ferenc bravúros technikával (diópác, ceruza) kivitelezett Lucifer-értelmezését. Mind formai, mind pedig tar­ talmi vonatkozásban megrendítően szuggesztívek ezek az egymás mellé kom­ ponált, egymást fölerősítő-értelmező, horizontálisan és vertikálisan hármas osz­ tású (81x62 cm-es) lapok. A szárnyas oltárok formai keretében ábrázolt sá­ tán, az alvilág ura - a biblia szerint isten ellen föllázadt, bukott angyal - , és a görcsösen markolt, a „felső világot” jelképező (angyal-)szárny a népművé­ szetre jellemző szerves képi rendszerben, archaikus mélyrétegekből felszínre ho­ zott kép- és képzettársításokkal képes megidézni az ellentétek mitikus harcát, mely szélsőséges lehetőségek és létszférák kiváltképp bennünk, emberekben mint természeti-társadalmi lényekben keresendők. Bár a külső jegyek alapján a té­ ma biblikusnak tűnik, mégis az az érzésünk, mintha valamilyen „pogány” , „barbár” misztérium részesei lennénk. Amit Czinke egy-egy ilyen grafikai-drá­ mai remeklésbe összesűrít, az a legtisztább, legnemesebb vallomás a fenségesgyarló emberről, önmaga jól ismert formai képletébe foglalva (a szárny, a bi­ ka- vagy kosfejű figura, a hold stb. kisebb-nagyobb jelentésmódosulásokkal vissza-visszatérő motívuma). Ez a vallomás nemcsak nekünk szól, hanem a jö­ vő - nálunk remélhetőleg fogékonyabb - műélvezőjének, -értőjének is egy ma­ gas kultúráról, műveltségről, amelynek maroknyi elhivatott képviselője közé tartozik zaklatott századunkban a szűkebb-tágabb környezetében méltán és gyakran elismert, ízig-vérig közéleti művész. 42 �S ha már a nemzeti, egyszersmind internacionális hagyományokból való tudotos merítésről szóltunk, a tárlat másik legfigyelemreméltóbb szereplője a ki­ emelt műfaji díjjal honorált Samu Géza. Természetes anyagokból (toliból, fá­ ból, vesszőből) formált konstrukciói, ha úgy tetszik, totemei, „mutációi” sza­ kítanak a klasszikus európai szobrászat bevett kliséivel, s olyan ősi, teremtő és természetes gesztusokat, a legegyszerűbb eszközökkel és minimális beavatkozás­ sal elérhető esztétikus alapmozzanatokat, arányrendszereket tárnak föl - gyak­ ran monumentális méretben - , amelyeket már csak a mítoszvilág, az emberi­ ség kollektív emlékezete őriz (vö. a mottóban közölt Madách-idézettel). Az ilyen „primitív” eszközökkel dolgozó művész úgy tud a szó legnemesebb ér­ telmében modern lenni, hogy eközben mindvégig gondosan ügyel az egyen­ súlyra az egyszeri és az örökérvényű, a konkrét és az elvont, a megformált és a talált tárgy között. Kihasználja, s egyúttal emlékezetbe idézi az általa megje­ lenített, az emberrel egylényegű világos organikus egységét, amely egység éppen szervességénél fogva tesz lehetővé, illetve szükségszerűvé különféle többértel­ műségeket, a hétköznapi léten túlmutató metamorfózisokat (lásd a Czinkegrafikákat). Közösségi mítoszteremtő igénnyel készülnek Samu munkái, s is­ merve az ilyen vállalkozások gátló objektív-szubjektív körülményeit, melyek számosak lehetnek, nem csekély eredményeket elkönyvelő törekvése minden­ képp megérdemli a bátorító támogatást. Még akkor is, ha az ilyen kísérletek­ kel szemben a felszíni jegyek alapján ítélkezők, akarva-akaratlan, egyelőre idegenkednek. Nem egyedülálló ugyanakkor a kortárs képzőművészetünkben a Samu által oly magas színvonalon művelt szobrászi irányzat. Gondoljunk például Bukta Imrére és a Nógrádban élő-dolgozó Bobály Attilára, aki ezúttal a megyei al­ kotói díjat kapta. Már a tavaly átadott salgótarjáni játszótéri plasztikarendszere is mind funkcióját, mind izgalmas formai megoldásait, technikai kivitelezését tekintve - meggyőzően igazolta, hogy az akadémiai kiképzés hiánya olykor nem­ hogy hátrány, hanem - ha megfelelő kitartással, nemzeti hagyományainkhoz elkö­ telezett világnézettel, világképpel, művészi koncepcióval és szakmai-elméleti önkép­ zéssel, szerénységgel párosul - behozhatatlan és kellőképpen nem méltányolható előnye az alkotónak. A fiatal szobrász egyformán otthonos a kő és a fa meg­ munkálásában, ismeri az anyag titkait, s tudja, mi hozható ki belőlük intim vagy monumentális méretben. Eddigi munkáiról is leolvasható, hogy olyan tágabb léptékű gondolatkör foglalkoztatja, ami igazán inkább a közösségi, rend­ szerszemléletű feladatokban, megbízásokban nyilatkozhat meg hiánytalanul és sikerrel. A fiatal művész eredendő tehetsége mielőbbi és teljesebb kibontakoz­ tatása tehát nem lehet csupán az ő magánügye. Végezetül szomorú kötelességünknek kell eleget tennünk, amikor megemlítjük hogy Jánossy Ferenc - látomásos festészetünk nem mindennapi képviselője már nem érhette meg a tárlat megnyitóját. A kiállításon - röviden ismertetve a pályafutását - külön feketére festett paravánt kapott, in memoriam fejléccel. A rendezők-szervezők egy szép olajcsendélettel (Gyenesi virágok) búcsúztak tő­ le. Sajnos, nem ő az egyetlen veszteségünk ez alkalommal. A tavaszi tárlatok egy másik állandó és lelkes résztvevője, Lenkey Zoltán is örökre eltávozott körünkből. (Bemutattuk az 1980/4. sz.-ban - a szerk.) Mindkettőjükkel érzé­ keny veszteség érte egész képzőművészeti életünket. M E N Y H Á R T LÁ SZ LÓ 43 �G Ö RÖ M B EI A N D RÁ S: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM 19 4 5 -19 8 0 A m o n o g r á fia is m e rte té s e s o rá n A h ú sz a s évek m á s o d ik fe lé b e n új té n y , k o r s z a k k e z d ő d ö t t . E k k o r fo r m á ló d o t t h o g y a s z e rz ő e ls ő k é n t te k in te tte á t és nagy ír ó i n e m z e d é k : Fábry Zoltán, Győry Dezső, Morvay Gyula, Egri Viktor, Mécs László, Vozáry D e­ zső stb . K ö z ü lü k Fábry Zoltán f o g a l ­ k ü lö n e lis m e r é s t é r d e m e l ö s s z e g e z te a ir o d a lo m ből a az a c s e h s z lo v á k ia i m agyar h á b o r ú u tá n i k o r s z a k á t . E b ­ s z e m p o n tb ó l h é z a g p ó t ló m án yo s m u n k á ró l v a n bea v a to tta n , id ő r e n d b e n c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a lo m d ését a h e tv e n e s é v e k fe je z e t e k b e n tu d o ­ sz ó . G ö r ö m b e i e le m z i a fe jlő ­ v é g é ig . K ü lö n fo g la lk o z i k d u lá s e lő t t i id ő s z a k k a l a fe ls z a b a ­ is , és a b e v e ­ z e tő ré sz b e n t ö r té n e ti á t te k in té s t a d a c s e h s z lo v á k ia i m agyarság t á r s a d a lm i nehéz is m e re te s , v o lt , ságnak a nem v e lő d é s i é re z te m a z ta m e g le g k ife je z ő b b e n a a kezdés nagyon c s e h s z lo v á k ia i m a g yar­ v o lt a k hagyom ányos c e n tr u m a i, a ennek t e r ü le t m ű­ n em s z ü k s é g e s s é g é t. is H is z e n a h a rm in c a s é v e k fe s z ü lt p o lit ik a i lé g ­ k ö réb en v á lt o z o t t d a lo m b a n je le n tő s e n . s z ig o r ú b b le t t m é rc e . E k k o r je le n t e k m eg a s a já t o s m es m a g y a r ir o d a lo m b a n is. d ile t tá n s o k t e lje s í­ fu n k c ió ju k a t . Í g y v o lt a k é p p e n a d ile t ta n t iz m u s n a k eg yrészt szerep e n e m z e tis é g i ir o d a ­ lo m b a n , m á s ré s z t k o n z e r v a t í v e rő k é n t is v o lt a p r o g r e s s z ív h a to tt a z ir o d a lm i é le tr e . A a T a n á c sk ö z tá rsa sá g p o lit ik a i b e r á lis a b b és h a la d ó a d ta k . m eg a v a n tg a rd e je lle m z i az új in d ítá s t d ile t tá n s és e m ig r á n s a in d u ló ir o d a lo m s a já t o s je lle g é t . 44 a é le tb e ir o d a lo m s z e m lé le t ü k k e l, ö s s z e ü tk ö z é s e te re m ti ir o d a lm i k o n z e rv a tív k ís é r le t e z ő li­ K ö z tá rsa sá g b a k ís é r le t e z é s ü k k e l A u tán a b e k a p c s o ló d t a k n e m z e tis é g i m ű vészi ré s z b e n C s e h s z lo v á k m e n e k ü lt e k , a h o l m agyar le v e r é s e e m ig r á n s o k k ez d é st, a ír ó k ez n e m z e tis é g i ir o ­ s z ín v o ­ n a la s re g é n y e k és v e r s k ö t e t e k , m e ly e k h e ts é g e k is o d a t á v o z t a k . E b b e n a k ü ­ lö n ö s h e ly z e tb e n a Az a z e s z té tik a i B u d a p e s t tú l k ö z e l v o lt , és a z ír ó i t e ­ te tté k m agyar „ A cél világos: a perifériákon uralkodó öntudattá fej­ leszteni azt, ami Budapesten el van fojtva, amit ott nem is akarnak., nem is engednek: az embert. Tömegtudattá fejleszteni az emberi jog és köteles­ ség változtató, vállaló munkáját.." n e m z e tis é g k ü ld e t é s é t : M in ő s é g ile g a n e m z e tis é g i ir o d a lo m h e ly z e t é r ő l. M in t m eg a A é r t é k e t je le n t e n e k h á b o rú s s z é ts z ó r tá k k e t. az tö r té n e lm i ezt a L e g tö b b en nagy e g y e te ­ esem én yek ír ó i nem zedé­ e lh a llg a t t a k , so k an M ag ya ro rsz á g ra jö tte k . A d u lá s k e lle t t kezdeni u tá n ú jr a ir o d a lm i é le te t. A következő fe ls z a b a ­ az 1045-48 közötti idő­ szak a csehszlovákiai magyarság tör­ ténelmének legválságosabb korszaka. A magyarság diszkriminálása mély depressziót okozott, és ennek kihatá­ sa sokáig érezhető volt a nemzetiségi irodalomban is. 1948 februárjában győzött Csehszlovákiában a szocialis­ ta demokratikus forradalom, s ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy a nemzetiségi kérdést is szocia­ lista módon oldják meg. E z fokról �fokra, lassan történt, az akadályok le­ küzdése után. A háborús történelmi események, majd a következő diszkriminációs évek teljesen szétszórták az első írói nemzedéket és ezzel az irodalmi foly­ tonosság megszakadt. 1948 februárja után a csehszlovákiai magyar iroda­ lom a sematizmus jegyében indult. A diszkriminációs évek után már magá­ ban a magyar nyelven szólás lehető­ sége lelkesedéssel töltötte el az író­ kat. Ez a lelkesedés gyakran személy­ telen frázisokat hozott az irodalomba, a valóság megszépítését. A további fejezetekben Görömbei pontosan rávilágít azokra az akadá­ lyokra, melyek a kibontakozó nemze­ tiségi irodalom előtt álltak. Az 1948 utáni irodalom kezdetben nem tá­ maszkodhatott hagyományokra, a fia­ tal írók nem ismerték a nagy írói nemzedék műveit. Az irodalom hely­ zetét még az is súlyosbította, hogy a csehszlovákiai magyarság elveszítette az értelmiségét, és helyébe a faluról jött autodidakta fiatalok álltak. Legerőteljesebben az eseményekre gyorsabban reagáló líra indult. Új költőnemzedék jelentkezett: Dénes György, G ály Olga, B ábi Tibor, Ozsvald Árpád, Veres János, Török E le ­ mér, Gyurcsó István stb. A fiatal pró­ zaírók sokkal nehezebben indultak, és a többsége közülük is elhallgatott. Ezek a fiatalok antológiában jelentet­ ték meg írásaikat - Mács József, Sző­ ke József, Petrőczi Bálint és Nagy Irén. Nagyobb prózai műfajt - re­ gényt, csak az irodalmi folytonosságot jelentő írók - Egri Viktor, Szabó Bé­ la és L. Kiss Ibolya írtak. A fiatal írókra általában jellemző, hogy ígére­ tes pályájuk az ötvenes évek közepén megtorpant. Ennek legfőbb okát a XX. kongresszus utáni új szellemi fej­ lődésben kell látni és nem utolsósor­ ban Fábry Zoltán szigorú kritikai ítél­ kezésében a fiatalok írásairól. Ez a korszak meghozta a sematizmustól mentes irodalomszemléletet és előké­ szítette a kibontakozás előfeltételeit. Ekkor kezdődött az irodalmi közgon­ dolkodás megélénkülése és ezzel kap­ csolatosan új kritikusok (Turczel La­ jos, Csanda Sándor) és új írók je­ lentkeztek (Rácz Olivér, Dobos László). Az ő munkásságuk készítet­ te elő azt a minőségi változást, amely 1958 után ment végbe. A faluról jött fiatal prózaírók természetesen főképp a falusi élet témáját hozták az iroda­ lomba. Művészi példájukat Móricz, Mikszáth, Tömörkény írásaiból vet­ ték. Így új témakörük ellenére epigonszerűek maradtak. A magyar nemzetiségi irodalmon belül a líra lett a vezető műfaj. Sok­ kal gyorsabban reagált az események­ re és többet mondott a csehszlovákiai magyarság életéről, mint a próza. A költők közül Bábi Tibor és Ozsvald Árpád fejezték ki leghitelesebben a magyarság életérzését. Az első írói nemzedék képviselői ebben a korszakban még gazdagítot­ ták életművüket, de alapjában már művészileg nem változtak. Különösen Fábry Zoltán esszéisztikus írásai ha­ tottak erősen az irodalom kibontako­ zására, szocialista eszmeiségére és tör­ ténelmi felelősségére. Fábrynak egye­ dülálló erkölcsirányító szerepe volt a nemzetiségi irodalomban. Az ő mun­ kássága pótolta a hagyományok, a folytonosság hiányát. A sematizmustól megszabadult gondolatiságot az ötvenes évek lírájá­ ban Bábi Tibor és Ozsvald Árpád mellett a hozzájuk csatlakozó Dénes György, Török Elemér, Veres János, Gyurcsó István. Gály Olga, Zala Jó ­ zsef, Mács József. Lovicsek Béla, Petrőczi Bálint stb. képviselték. 1958 után minőségileg új korszak kezdődött a csehszlovákiai magyar irodalom történetében. Ez évben je­ lent meg az Irodalmi Szemle, a ma­ gyar nemzetiségi irodalom folyóirata és ez új indítást adott az irodalmi életnek, az irodalmi folyamat kibon­ takozásának. Vele együtt új írók je­ 45 �le n tk e z te k - Ordády Katalin, Dávid Teréz, Lovicsek Béla. E g é s z e n új k ö l ­ tő i n e m z e d é k m u ta tk o z o tt b e (Cselényi László, Fecsó Pál, G yöre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Pat­ rik József, Simkó Tibor, T őzsér Á r­ pád), k ö lt ő i p r o g r a m ju k e lu t a s íto t ta a le e g y s z e r ű s ítő A p ró z a m ű fa j, a se m a tiz m u s v o lt in d u lt m e g . A v u lt a f e jlő d é s e s z e m lé le té t. le g e lm a r a d o t t a b b sokkal m e g in d u lá ­ s á v a l, fő k é p p a z e lb e s z é lé s k a p o t t n a ­ gyobb le h e tő s é g e t. m agyar ir o d a lo m A ir o d a lo m t u d o m á n y i fi a t a l c s e h s z lo v á k ia i fo ly a m a t o s a n m eg­ m ó d s z e r e i. A m a i k r it ik u s o k m é ltó közül fig y e le m r e Zalabai Zsigmond e s z té tik u m ­ k ö z p o n tú s z e m lé le te . A la s s a b b a n h e ly z e t fo k o z a t o s a n j a ­ Irodalmi Szemle az Péter e lm é le ti t a n u lm á n y a i, Turczel Lajos p e d a g ó g ia i k r itic iz m u s a , Csanda Sándor a d a t f e lt á r ó m u n k á ja , K oncsol László h a g y o m á n y o k a t m e g b e c s ü ­ lő s z e m lé le t e , Zsilka Tibor e g z a k t h a tv a n a s egész Az so r új évek fia t a l k ö lt ő i éjszaka b e. A m á s o d ik te h e ts é g fe lé b e n je le n k e z e tt. nem zedék Egyszemű az c ím ű a n t o ló g iá b a n m u ta tk o z o tt v e r s e i k g r o te s z k h a n g v é t e lü k k e l, gy a k ra n p e s s z im iz m u s o k k a l tü n te tte k é lé n k ü lt , m e g s z a b a d u lt k o r lá t a itó l. E z a z e g y é n és a k ö z ö s s é g k a p c s o la t á n a k e ls ő s o r b a n a r e g é n y ir o d a lo m m e g b o m lá s a fe lle n d ü ­ Dobos László, Rácz Olivér, Egri Viktor, D ávid Te­ réz, Mács József, Duba Gyula m ű­ a v e ib e n . lír a le t t e k és k ö ­ ir á n t. lé s é t h o z ta m a g á v a l, Ennek e re d m é n y ek é n t a v e s z ít e t t e p ik u s k ö t e le s s é g e ib ő l hagyom ányos kor úgy A ir o d a lm i to z á s t, t á r s a d a lm i f i lo z o f ik u s , in t e n z ív t á jé k o z ó d á s t k ö lt é ­ le g in k á b b Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, a fia t a l Cselényi László, T őzsér Árpád és Zs. Nagy Lajos v e r s k ö t e t e i je lz ik . A kritikai és az irodalomtörténet­ írás a szépirodalomnál is nehezebb helyzetben volt. 1945 után mintha nem létezett volna: a kritikusnak csak egy feladata volt, ismertetni és megdi­ csérni a magyar nyelvű művet. E b­ ben a korszakban egyedül Fábry Zol­ tán tanulmányai, esszéi jelentették az irodalomtudományt is. Később, az öt­ venes évek közepén kezdte irodalmi pályáját Turczel Lajos, aki aztán Fábrytól átvette szerepét. Az 1963 utáni szabadabb irodalmi légkör növelte a kritika, az irodalomtörténet-írás lehe­ tőségét. A kritika szerepe is megvál­ tozott, de még továbbra is megmaradt jelentős nevelői funkciója. Az iroda­ lomtörténet-írás érdeklődése a ha­ gyományok feltárására koncentrált. Ekkor válik a csehszlovákiai irodalomszemléletnek szerves részévé Fáb­ ry Zoltán morálesztétikája, Rákos 46 nak. ra A hogy hogy okai e lle n , a az hogy m ásság u k ­ t á r s a d a lm i v á l s á g ­ g r o te s z k r e a g á lt a k . arró l tü n te tte k vannak s z e m é ly t e le n , v id u u m h ű tle n e k in k á b b ezzel a de é le t á b r á z o lá s p r o v in c ia liz m u s f i a t a lo k lírá v a l ezzel m a g a t a r tá s u k é rté k e k k e l g a z d a g o d h a to tt. E z t a v á l­ a m e l­ t é v e d e t t , a m i­ n e m z e tis é g i t a n ú s k o d ik , f e lé v a l ó T öb b ségü k k r it ik a v é lt e , a v e t h e t t e s a já t m ű v é s z i le h e t ő s é g e it , új sze t e lle n . lő z te a z ir o d a lm i h a g y o m á n y o k a t , s z ín e z é sű Í r á s a ik b a n az in d i­ b e ls ő v i l á g a k a p o t t h a n g s ú ly t. U gyanúgy a p r ó z á ju k b a n a lír iz á ló m ó d szer e red m én y ezte az tú s á g o t. t ö r v é n y s z e rű e n akkor K ís é r le t e z é s ü k k a p o tt te r e t az énközpon­ ir o d a lo m b a n , a m ik o r a z m á r t ú lju t o t t a z m us k o rszak án h e tv e n e s é v e k zedék - e le jé n a m e g ő r iz v e s é rle te z é s é r té k e it is m e rte az hagyom án yok m ű v é s z e té b e . illu z io n iz - és r e á lis a b b a - A ír ó n e m ­ p á ly a k e z d ő k í­ e l­ é r t é k e it a le tt. fo ly a m a t o s a n ir o d a lm i Ez fia ta l fo ly t o n o s s á g , és a b e le é p íte tte fo ly a m a t je lle m z ő Németh István, Tóth László, Aich Pé­ ter, Keszeli Ferenc, Kmeczkó Mihály, Varga Imre és Mikola Anikó k ö lt é ­ s z e té re . A fia t a l p r ó z a ír ó k k ö z ü l Mészáros Károly, Kövesdi János, F ülöp Antal, Mészáros László a h a g y o m á n y o s e p i­ k á t k ö v e t té k . Mikola Anikó a z e p ik a lí r i z á lá s á r a tö r e k e d e t t , Keszeli F e­ renc, Wurczel Gábor és Varga Imre �fo r m a i ú jít á s o k k a l, a k ís é r le t e z é s e k k e l el le h e t c s e h s z lo v á k ia i fo ly a m a t o s a n m o n d a n i, h o g y m agyar fe lm é r t e és ir o d a lo m szám ba v e t­ te s a já t é r t é k e it , s m é g e r ő t e lje s e b b e n t ö r e k s z ik Sándor k ö lté s z e té b e n . A c s e h s z lo v á ­ k ia i m a g y a r ir o d a lo m t u d o m á n y te r ü le ­ p r ó b á lk o z t a k . Ö sszegzésü l s a já t o s g a lm a z á s á r a . je lle g é n e k Ezzel m e g fo ­ k a p c s o la t o s a n tén a k o r á b b in á l é r v é n y e s ü l. nagyobb ig é n y e s s é g M á r m e g je le n t e k az á tfo ­ Turczel L a­ jostól, Csanda Sándortól, Koncsol Lászlótól, Zalabai Zsigmodtól és Mé­ száros Lászlótól. gó je lle g ű ta n u lm á n y o k m á r m e g je le n te k a z á t t e k in t ő , a c s e h ­ s z lo v á k ia i m agyar ir o d a lo m je lle m z ő ­ it fe lm é r ő ta n u lm á n y o k . A h e tv e n e s c s e h s z lo v á k ia i évek tö r té n te k a m itik u s a m á s o d ik m agyar s z ín g a z d a g o d á s fe lé n e k p r ó z á já t je lle m z i. k o rszerű n o v e lla új K ís é r l e t e k lé le k t a n i re g é n y , és a G ö rö m b ei s z lo v á k ia i r e a lis t a e p ik a bi években e lő r e , de s a ib a n . é r té k é n e k z a tla n A k ö lté s z e tb e n v is z o n t v á lto ­ a m in ő s é g i fo ly t o n o s s á g . K i t e l ­ je s e d é s t a p a s z t a lh a t ó Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Gál lé p e t t k ís é r le te z ő cseh ­ u tó b ­ k ü lö n f é le tö ­ k ib o n t a k o z t a ­ m u ta tk o z ik m agába k o rszerű a az lá t v á n y o s a n érté k e k e t tág asság a gyom ányok a és fo ly a m a t k é n t t é t ik a i Egri Viktor, Mács József, Ordódy Katalin, Duba Gyula, Dobos László, Gál Sándor, Bereck József, Kovács Magda é s Grendel Lajos ír á ­ t e r ü le t é n : se m s z e rin t ir o d a lo m s o k s z ó la m ú , re k v é sek et tó A n d rá s m agyar be. ö le li E sz­ a ha­ fo ly t o n o s s á g á t és szán d é k o t e g y a rá n t. A k o r s z e r ű n e m z e tis é g i t u d a t o t a z e g y e n ­ lő s é g és a s a já t o s s á g je g y é b e n m é lt ó s á g á n a k , f o r m á lja és fe je z i k i. ( A k a d é m ia i) M É S Z Á R O S JÁ N O S 47 �SZALATN AI REZSŐ : Két hazában egy igazsággal A hat esztendeje, 1977. március 23-an elhunyt Szalatnai Rezső ma is időszerű publicisztikáját adta közre Nemzet és emlékezet című most in­ dult sorozatában Két hazában egy igazsággal címmel a Magvető Könyvkiadó. A jeles tanár, író, iro­ dalomtörténész, műfordító, publi­ cista, könyvtáros - 1964-ben az iro­ dalomtudományok kandidátusa fo­ kozatot is megszerezte - életének el­ ső felét a két világháború közötti Felvidéken - akkori közkeletű ne­ vén, Szlovenszkón - töltötte, s ak­ tív részese volt az ottani magyar szellemi életnek. Az emlékezet - , s ezt gyakran tapasztaljuk néha túlságosan feledékeny, ezért szüksé­ ges es hasznos volna feleleveníteni Szalatnai Rezső pályáját, ám egy recenzió terjedelmi lehetőségei között nem tehetjük. A tanulságokkal teli, s egyfajta kárpát-medencei sorsot is példázó életpálya egyes szakaszait jól tükrö­ zi a közelmúltban Két hazában egy igazsággal címmel megjelent kötete, amely publicisztikájának legfonto­ sabb darabjait adja újra immár összegyűjtve közre. A kötetet gondozói két részre tagolták: az el­ ső, nagyobb felében a Kisebbségben és igazságban című fejezete alatt Szalatnai 1938 és 1948 között írt cikkeit jelentették meg, úgy, ahogy azok 1970-ben, külön kötetben a pozsonyi Madách Könyvkiadónál már napvilágot láttak. Népben, nemzetben, közép-európai összefüg­ gésekben gondolkodik ezen írások szerzője. Vezérlő elve a humaniz­ 48 mus, más népek megértése, tisztele­ te, s konok hit a kultúra közvetítő szerepében, amely utat nyit a más népekhez való közeledéshez is. ,,Tiz különös, p á ra tla nul nehéz, megpró­ báltató évb en " - írta Szalatnai e cikkeket, mint a kötetrész pozsonyi kiadásának most újraközölt elősza­ vában említette. Később az előbbi­ ekhez azt is hozzáfűzte: ,,Roppant nagy tévedés, ha valaki netán azt hiszi, hogy a múlt eltüntetésével do l­ gozik helyesen a jövőért. Múlt nél­ kül nincs jövő. A rombolók művelt­ sége sivár és hideg, mint egy tűzfal. A humanizmus nem kisebbíti a nemzetet, ahogyan a fasizmus riká­ csolva hirdette. Az emberiesség naggyá teszi a nemzetet, főként a kis nemzetet, s a nemzeti kisebbsé­ get” . S valóban, Szalatnai Rezső vala­ mennyi írasa a magyarok, szlová­ kok és csehek, a D una-medence né­ peinek elvszerű együttműködését szorgalmazta, s szorgalmazza ma is. S nemcsak ezt, hanem meggyőződés­ sel hirdette az értelmiség összefonó­ dásának szükségességét a munkás­ osztállyal és a parasztsággal. A kö­ tet első írásainak születési ideje vértolulásos esztendő, 19 38: márci­ usban Hitler’ bevonul Bécsbe, szep­ temberben Münchenben feldarabol­ ják Csehszlovákiát, s hamarosan megszűnik a pozsonyi Magyar Ú j­ ság, hasonlóan a többi itteni, s a prágai magyar lapokhoz. Mindössze kettő maradt meg: az egyik, az Egyesült Magyar Párt napilapja, az Új H ír e k , a másik egy bulvárlap, �az Esti Újság. A z utóbbiból Somos Elem ér - Szalatnai hajdani diák­ társa, s Móricz Zsigmond kalauza híres szlovákiai körútján - igényes, realista, az emberi és nemzeti fele­ lősséget mindig szem előtt tartó la­ pot formált. Színszlovák városokban nagyobb példányszámban vették meg, mint a szlovák lapokat. Sza­ latnai, a Magyar Ú jság 1938 szep­ temberi megszűnése után, kilenc hó­ napig nem írhatott cikkeket. 1939 májusában került az akkor már kö­ vetkezetes antifasizmust hirdető E s ­ ti Újsághoz, s a kötetben 1941-ig szereplő írásait mind itt publikálta. Szalatnai Rezsőt cikkeiért két íz­ ben - 1940 márciusában, majd 1941 novemberében, másodjára Peéry R e ­ zsővel együtt - a fasiszta szlovák politikai rendőrség rövid időre le­ tartóztatta, s csak a szlovák írók közbenjárására szabadultak ki. Fog­ ságában írta a megdöbbentő V a­ sárnap, illetve Csempészett ceruzá­ val című cikkeit. A z egyik szlovák börtönőr ugyanis kettétörte a tinta­ ceruzáját, s a rácson átnyújtotta Szalatnainak: tessék írni. Éjszaka papírt is vitt neki, sőt a börtönben írt cikkeket eljuttatta az író fele­ ségéhez. „Ilyen őszinte emberek táplálták hitemet a szlovák-m agyar barátság elérésére” - írta töretlen meggyőződéssel. A fasiszta pozsonyi kormányzat előbb korlátozta az Esti Újság oldalszámát, majd több­ ször egymás után elkobozta a lapot, s végül betiltotta. Szalatnai hónapo­ kig megint nem publikálhatott, 1942ben a pozsonyi T oldy K ör évköny­ vében, s a Magyar N éplap című he­ tilapban jelentek meg az írásai. Szalatnai Rezső minden sorából a haladó gondolat, a humánum su­ gárzik. Így van ez akkor is, amikor ,,a dunai élmény költője” -ként írt G y őry Dezsőről, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar líra egyik legjelentősebb alakjáról, vagy Adyt, a Sarló egyik zászlaját, B a ­ bits egyetemes emberiségét idézte. A német veszélyre figyelmeztetett I. István királyunk halálának 900. év­ fordulóján. S az olvasónak akkor sem volt nehéz párhuzamot találni a történelem és a jelen összefüggései között, amikor az 1849-es szabad­ ságharc 90. évfordulóján a követke­ zőket írta: ,,Szülőföldünk minden halottja, s minden múltbéli emléke eleven erőként azonos velünk. Nincs nagyobb ellenfele a szétbontó szen­ vedélyeknek., a szlovákot a magyar ellen űző rosszindulatnak., mint a halottak néma, de rendületlen ta­ núsága” . S így tette időszerűvé H u­ nyadi Mátyást születésének 500. év­ fordulóján : ,,Nemcsak a magyar nép szívében él, de él a szlovák szívé­ ben, a szerbnél, horvátnál, a román­ nál, mindenkinél. A z igazságot, az országépítő okosságot ezek a népek mind Mátyással fejezik ki, akár­ csak a magyar ember. E z a mi kö­ zös örökségünk. Mátyás öröksége a Duna partján. Okuljatok. belőle, magyarok, és nem magyarok” . Sza­ latnai 1942 karácsonyán került az E sti Újság utódjához a Magyar Hírlaphoz, 1944 végéig ez volt az egyetlen magyar nyelvű napilap ak­ kor Pozsonyban. A címfeje szerint Esterházy János földbirtokos, a po­ litikailag Horthy-függvény, a Szlo­ vákiai Magyar Párt elnöke volt a lapvezér, aki azonban Szalatnai sze­ rint, kezdettől távol állt a fasiz­ mustól, s „elfogadta a Magyar Hírlap íróinak lelkiismeretét” . Í gy jelenhetett meg a lapban 1943 au­ gusztusában Szalatnai híres cikke, A nemzet nem azonos címmel, amely Fábry Zoltán szerint „felk a­ varta egész Szlovákiát” . A z olasz kapituláció bizonytalan napjai ide­ jén az írás sikeresen átcsúszott a cenzúrán. „ A nemzet - írta Szalat­ nai - nem azonos sem a szenvedé­ lyesekkel, sem az önző, gyáva üzér49 �,,A Kárpátok és a D una népei S z a l a t n a i - saját múlt­ juk és jelenük révén meg tudják ér­ teni egymást, ha akarják. E rre kell ma felkészülni szellemi, gazdasági és társadalmi téren egyaránt, kinek-kinek a maga tájékán, s egymást ke­ resve, s egymásnak bizalmat előle­ gezve, mint régen. Terveket és gon­ dolatokat csinálnak rólunk a hada­ kozó felek, csináljunk terveket ma­ gunk is és készítsük, elő a tervek megvalósulását.” M i n d e n n é l f o n t o ­ ábrándító volt” . Írásai 1948-ig zö­ mében az áttelepített és áttelepíten­ dő szlovákiai magyarok budapesti hetilapjában, a Sándor Dezső szer­ kesztette Új Otthonban jelentek meg. S 1948 júniusában a csehszlo­ vák hatóságok Szalatnai Rezsőt és családját is áttelepítették Magyarországra. A szlovákiai magyar nem­ zetiség megpróbáltatásairól tudósító szenvedélyes hangú cikkei, megdöb­ bentő és kikerülhetetlen kordoku­ mentumok. Nem meglepő hát, hogy a szlovákiai magyar szellemi élet legnagyobb alakja, Fábry Zoltán gyakran idézett Szalatnai írásaiból A vádlott megszólal című, 1946ban keletkezett és két évtizedig csak kéziratban terjedt emlékiratá­ ban. Szalatnai Rezső ezen írásai az ottani és akkori magyar sors nél­ külözhetetlen forrásai. A k ö t e t m á s o d i k r é s z é b e n N em ­ zet és emlékezet c ím m e l a z ír ó h á t ­ s a b b t e n n iv a ló r a h a g y o tt o lv a s ó n a p ló já t és e lm é lk e ­ kedőkkel. A nemzet egy ideig tűri a szenvedélyeket. Aztán lerázza. Az életnek végre is józanságra, mérték­ letességre, hagyományokra, bizton­ ságra, békére, épülésre van szüksé­ ge.” M i n d e z t e r m é s z e t e s e n úgy, h o g y a k ö z ö s m ú lt, a s o rs és a ha­ gyom ányok pek c á b ó l, d ik á lt a l ö s s z e fo n ó d o tt k ie v ic k é lje n e k a m e ly e t az v ilá g h á b o r ú abból e ls ő é p ít e t t és a né­ z sá k u t­ a m áso­ szám u k ra. h a n g s ú ly o z t a ( í r t a m á s u t t ) : e l k e ll o s z la t n i a k ö d ö t a D u n a f e l e t t , m e r t d é s e it nem tő k . lá th a tó k h id a k ! A köd a népeket ö ssz e k ö tő fe ls z á llá s á r a a z o n b a n g y ű jt ö t t é k S z ín v o n a lu k k ö v e tk e z téb e n a c s e h s z l o v á k i a i t á ja k o n m é g é v e k i g jó v á r n i k e lle t t . e ssz é ” -n e k A felszabadulás utáni évekre el­ némult a magyar szó Csehszlovákia­ ban, a magyar nemzetdarab kollek­ tív bűnösként került ítélőszék elé. Szalatnai Rezső ebben a helyzetben budapesti lapokban jelentette meg írásait, gyakran bravúros módon jut­ tatva el azokat a magyar főváros­ ba. „ A sors - írta - , melynek fa­ siszta fúriái ellen önzetlenül, számí­ tás nélkül, belső meggyőződésből, ösztönös elszántsággal és a népek testvériségének érzelm eivel harcol­ tunk, éppen rajtunk, szlovákiai ma­ gyarokon állt bosszút. A kollektív büntetés, mely az ártatlan és védte­ len magyarságot érte ebben az or­ szágban (ti. az 1945-1948. közötti polgári Csehszlovákiában) erkölcsi­ leg visszataszító, s megrázóan ki­ 50 néhány nak is - nem k ö z ü lü k közös ben , n e m z e tb e n , Ezen „ m in iír á s o k ­ m in t Sza­ - nép­ a k á r p á t-m e d e n c e i, k i t e k in t é s b e n g o n d o l k o d á s , s z ó l ja n a k r á n k je le s a l a k j a i r ó l , vagy m ű fa ju k azonban é le tm ű v é n e k e g y e te m e s szerk esz­ e g y e n le te s , vo n ása egész ricz ig , a — éppen t e k in t h e t ő . la t n a i ső t egybe akár v a ló k u ltú ­ Tinóditól Mó- a szo m széd n ép ek azon k iv á ló s á g a ir ó l, a k ik , g y a k ra n k ö r­ n y e z e t ü k e lle n é r e , s o k a t t e t t e k n é p e ­ in k b a r á t s á g á é r t , ö s s z e f o g á s á é r t . H i ­ szen nem k e v e s e b b rő l v o lt és van „ A fokozatosan em elke­ dő nemzeti tudat a szabadság, egyenlőség, s emberség érzelmeiből táplálkozik. A nemzeti kultúrák fe j­ lődése Európa jelentős részében egy­ bekapcsolódik. a szocialista integrá­ ciós folyamattal. É ppen ezért dön­ tő jelentőségű a szocialista államok­ ban a torzítás nélküli nemzeti, tör­ szó m a is : �ténelmi tudat és a nemzeti m űvelt­ ség magabiztos, élményszerű fejlesz­ tése, közvélemény-alakító szerepe". S z a la tn a i „K é t R ezső hazában egy ö n m agáró l ig a z s á g g a l ír ta : l o k ” . S o r s fa c s a r ó é v e k s o ra sem t u d ­ t a s o h a m e g t ö r n i. K ö v e t k e z e t e s á llá s a , k o n o k k i­ jö v ő h i t e m é lt ó a n e m ­ z e t e m lé k e z e t é r e . ( M a g v e t ő ) ál B O T L IK JÓ Z S E F 51 �A SZÁRÍTÓKÖTÉL CSENDÉLETE E g y v i s z o n y l a g k is lé t s z á m ú n e m ­ z e t is é g k u l t ú r á já n a k és fe jlő d é s e fe n n m a ra d á s a s z e m p o n t já b ó l k ü lö n ö s le r a n c iá v a l ír ó k n a k , s u lt h e ly e t hogy v a ló sá g á b a n t á r g y ia ­ m é rh e ssék s é g ü k , ille t v e fe la d a t a ik s ú ly á t, v á l ­ la lv a p r o b lé m a n y e iv e l, te rm é sz e te se n a k o m p le x n e m z e ti ir o d a lm a k e se té b e n á ll, ám o tt - a is f e n n ­ m e n n y is é g i m e g lé t e m ia t t , i l l e t v e h á tté r a z é rt, m e rt az ir á n y o k , t ö r e k v é s e k , m ű v e k , a erő k nagyobb e lő b b - u t ó b b té rb e n t a lo s is csak és szó ró d ása ir o d a l m i m o zgás­ lé t r e h o z z a vagy se d ését szám a az h a tó a m aga (h iv a ­ f é l h i v a t a l o s ) in t é z m é n y e ­ - az in t é z m é n y i h o sszab b tá v o n g á to lts á g é re z te th e ti ká­ íg y e seté b e n , gek a ahol m in d já r t lá s t s az h a t já k . - közegével k o ck á z a tá t Az és e ls ő két ja , hogy a ir o d a lo m lír a nagyobb m aga is a s z e lle m i hagyo­ le g b iz to s a b b - a hagyo­ m e g ú jí t á s a , am i k ín á lta tik . hogy e egyén ezt nem is le h e t m eg m a­ sz e rv e z e tt ső t e s e t le g ezen fo r­ ebből a sz e m p o n tb ó l rő l szó. 52 van egy é s s z ín ­ anyag szép p ró za egy k ia la k u lá ­ m e g lé t e u t á n p ó t lá ­ Tóth László Megközelítés - f i a t a l m ár is k ö l­ k ép ző m ű v észek a n t o ló g iá ja , a ki M adách a d ta - e lő ­ s z a v á b a n .) A lír á n a k a b e tö ltö tt lír a i m a g y a r ir o d a lo m b a n hagyom ányos sz erep e k o n v e n c ió re n d sz e r s a könnyebb e lé r h e t ő s é g e is o k a le h e t , h o g y a k é t l e g e g y e n le t e s e b b t e lje s í t m é n y it t jö t t K ia d ó g o n d o zásáb an Főnix Füzetek ha és u tó b b i h is z e n m e n n y is é g ű s z é p ir o d a lm i si g o n d ja i r ó l s z in té n ennek v é le tle n , (A k ö te tb en Ez m e g fe le lő v o n a lú tő k m a­ is m a g á t. sáh oz n e m z e t i­ kö zrem ű k ö d h et lá t s z ik , k r it ik a i t a n u lm á n y ir o d a lo m fe jle s z t e ­ p u sz tá n c s a t la k o z h a t , m e g je le n t gondok­ il y e n a e n g e d h e ti-e p e d ig M adách u tá n p ó tlá s i te o re tik u s , k o r o s z tá ly k é p v is e lte th e s s e és hogy fo ly ta tn i N em m á k a la k ítá s á b a n . A a a ra, a k a d á ly o z ­ a is le g e r ő s e b b , u tá n p ó t­ is s a k ö z v e t le n u g y a n is , f o r m á ih o z m u ta t­ m agyar i r o d a l o m m é g n e m ju t o t t a r r a a f o k ­ tér g á n lu x u s k é n t azt n eh ézsé­ b e s z é lt a gának, vag y lu ­ n é g y v e r s e s- p á ly a k e z d ő in é l ig é n y küzd, - k ö te t c s e h s z lo v á k ia i új ir á n t i le lő e n k ív á n ó nem ü d v ö z le n d ő v á l ­ füzet hat n o v e llá s szü kséges. ni b á to r, e ffa jt a t u d v a lev ő e n k u ltú r á t fe n t v á z o l t h e ly z e t e g y á lta lá n az fo ly a m a to s m in d e g y k u l­ ö ssz e m é re té s l a lk o z á s . v is z o n t c s a k a k k o r le h e tsé g e s , ha a t e h e ts é g e k fe lk a r o lá s á h o z m e g fe ­ ségi n y e lv i kal a tá g a s is , a hanem t e lje s ít m é ­ t e l je s v a ló ö s s z e f ü g g é s e ib e n xu s, já ró k a te h e t­ k u ltú r á k m egő rzésén ek m ó d ja m ány e lő t t ü k ille t v e - k ise b b s é g i á tö r ö k íté s t H is z e n m ány tú ra p ró za ro s h a tá s á t. N em az is - fe le lő e n in t é z m é n y r e n d s z e r r e l o lv a s ó ik fe l ők r e n d e l k e z i k - e a z a d o t t k u lt ú r a . E z a de p á ly a k e z d ő könyv é le s s é g g e l v e t ő d i k f e l a k é r d é s , m e g ­ tá g m aguk, adni egy b iz t a t ó h o sszab b E rő s so ro z a t út j e ln e k e le jé ­ s z ín v o n a lb e li to ­ et­ lé t r e a f ü z e t s o r o z a t e s e t é b e n i s : B tes István rá n tse m és Barak László k ie m e lk e d ő - ko­ k ö t e t e ib e n . Finta László Pogány passiója t é k e lh e t e t le n , m e rt nem v á lik é r­ ki a �m ű k e d v e lé s g y a k o r la tá b ó l. M ás a Soóky Lászlónál: ő a M eg­ közelítésben a l e g t e h e t s é g e s e b b in ­ h e ly z e t d u ló lír ik u s n a k b e ls ő e r k ö lc s i é rv é n ye se n d o tt lá t s z o t t , fo r m á lt versek b en vagy h o sszú k ö lt e m é n y e u t a l, h o g y a b e lső hoz lá t s z ó la g - k ö lt ő i m á la tla n u l a m ég nem v e rse z e tb e n fe lté te le re te s k ib o n ta k o z á s n a k ben. E g y e lő r e ta lá n n y o m a sz tó z e ls é g e le h e t e t t m ű fo r­ formálásá­ m e g n y ilv á n u ló egyik arra szerv e z e t­ és k észség ei noha c ím ű je l l e g ű t e lít é s é h e z gendőek, anyag m e g m u ta t­ azonban n a g y í v ű , e p ik u s ma b ő ség e fo r m á ló ­ képes A a az k ö rn y e z e ti v a ló s á g kép ezésén ek m ányhoz és v a ló az íg é ­ kö­ v a ló n a k a z ig é n y e B téb en é re z h e tő . t e ib e n , egyes m o tív u m a ib a n , versszervezéséb en te sz k lá t á s m ó d az k ö te ­ ö t le ­ ille tv e is a gro ­ u r a lk o d ó : p o e t ic u s f e lü t é s é b e n fe n c hagyo­ k a p c s o ló d á s ­ ettes é s Barak Bettes n y e l v i néhol (B o ­ m eg fin to r é r v é ­ fe lk é s z ü lts é g h a t ó , le g f ő k é p p e n v a ló h iá n y o l­ a z é rt, m e rt k é t- Fülöncsípésben v a g y a Bányaló-szerenádban a t á r s a d a l m i k ö r n y e z e t f e l ­ h á ro m sz o r ez is m e g je le n ik : a v illa n tá s á n a k és az t e c h n i­ kának az ab szu rd ö s s z e k a p c s o lá s a az íg é r e ­ Vándorseregben p e d i g m e g ­ m u t a t k o z ik Bettes h a j l a m a a c s e h új hullám g r o t e s z k jé n e k l á t á s m ó d j á r a . te s, a a k o m p o z í c ió á lta lá n o s az ap ró , „ n y e lv e z e t” , e lle n t e t t s é g é r e köznapi k i f e jt é s m ó d é p ü l. A g ro te sz k s z e m lé le t i t ö r e k v é s g o n d o la t i- é r z e l m i Libainon h á tte ré rő l a lenítettük c ím ű k o r lá t o z o t t s á g z o tt / s z o r ít ben” ) fű ti v a lla n a k : é rz é se , a h iá n y a , a m ár fe l Lem ezte­ és a versek („h á n y tú l­ vaska­ m in d e n le g jo b b a c iv il sz a b a d ­ p riv á ts z fé ra d e te r m in á lts á g a pocs te tte m ­ v e r s e it, ahol a p o é tik a i ö s s z e fo g o tts á g fo ly tá n e g y k ö z é r z ü le t n e k vényen a p u sz tá n egyedi t ú lm u t a t ó , e g y é n i é r­ m e g fo g a l­ m a z á s a jö n lé t r e . ars m i n d já r t a b u k ­ s z a b a d s á g á t h ir d e t i p o é tik a i ság érzet p o é t ik u s l e ­ ir o d a lm i a lk o tó k e llő nem g ro te sz k h e z Itt k é p t e le n s é g s z u b je k t í v o k a . A a c s e le k v é s e k é s m o tív u m o k , ille t v e a z é le t­ fo r m á lá s r a csak e le ­ k é s ő b b ie k ­ épp m ár fo r - é le ta n y a g le h e t e g y je le n v a ló s á g a , a a p o é tik a ila g D. I. vándorlásai k o z n i. ie n , a k in é l h a jt ó e r ő In n e n n y ű , tá r s a d a lm a s H agyo m án y o sab b le m z i B a r a k g y e le m r e lír a fe lfo g á s L á s z ló m é lt ó k ö te té t, m o t ív u m a i je l­ bár fi­ („a szá­ „ v a la h o l a hócok áldozása), m á s u t t rő l b e s z é l (Jódos vérrel), „ t e p s i lé t " ­ r ító k ö té l c s e n d é le te ” , m e g in t m á ­ n a fta lín su tt „ f e lh a jth a t ó h o k e d lik ” - ö v ez e té n ” , „S z á rn y a s k é n y szerzu b b o ­ z á l o g á t ” r e jt i k E lá t á s m ó d k i- n y o k ” ) a B e ttesé h e z h a s o n ló g o n d o ­ r ő l, m e ly e k fe d e lű „ jö v ő n k (Bányaló-szerenád). m eg n y e lv i a l a t t i é le t , a m ok és cso n y lé s , le le m é n y e k s z in te n a r it m u s á lla p o t b a n nem érd ek es sokkal m o tív u ­ p o é tik a ila g sze rv e z ő d n e k , a t ö b b n y ir e rek ed t a la ­ rím e - k e z d e t le g e s m eg, s e g y e lő r e e r ő t e lje s e b b a s z ó fű z é s v a g y a k o m p o z í c ió s k é s z s é g s e m . vagy c ím ű tes Részegek a kertben a G a libabu abuliba d a d a isz tik u s b ü ro k ra tik u s lé t ­ h a n g u la tá t k é p e s m e g je le n íte n i: „ É r ­ zem a n é v so ro k b a z á rt tö m e g / á p o - ro d o tt sz a g á t” . M á su tt b e b iz o n y í t ­ ja , h o gy k é p e s z á rt v e rssz e rk e z e te k e t lé t r e h o z n i (Ösztönös merülés), m o k ra é p ít e n i m o n d a n d ó já t c ím ű b e n , táfium) és t a lá n (gagaga) B et­ nyében, c ím a d ó szomorúban ö t le t v e r s b e n m á r m e g m u t a t ja a g r o t e s z k a b e z á rtsá g vagy é p p e n m it o l o g ik u s - a r c h a i k u s m o t í v u ­ N é h á n y jo b b v e r s é b e n , í g y p é l d á ­ ul a / h a tá r­ (Megszámláltattak) verséb en az n o s z ta lg ia la t i h á t t e r e t s e jt e t n e k . E g y i k le g jo b b é r le le tle n s é g é r e v a l l v is z o n t, h o g y a ö t le t e k , a fin ­ t o r r a v a l ó p o é t i k a i f e lk é s z ü l t s é g é t is . tat a a (Keno- te lje s ítm é ­ Sancho Panza h a tá ro z o tt h a jla m o t m u ­ g ro te sz k re egészét le g jo b b in k á b b is , egy bár k ö te té n e k s z u b je k t í v e in - 53 �d o k o lt, lír a ila g azonban k o n v e n c io ­ n á li s r e z i g n á c ió - p á t o s z e r ő t é r je l l e m ­ z i. Az — a a té n y , hogy m e n n y is é g i c ím a d ó v á is le g jo b b a rán yo k versét e l le n é r e Barak, e m e lt e - je lz i, L é t r e jö t t é n e k s z e lle m i te te tt” . V a n -e k ív á n k o z ó v a ló lo m n ó m iá v a l je l e n l e g é rv én ye­ seb b le h e tő s é g n e k lá ts z ik a te sz k , m in t s e m a p a t e t ik u s gro ­ s z e m lé ­ le t m ó d . M in d azt Bettes, Barak m in d hogy e g y e lő r e k ö te te é rv én yes in k á b b m o t í­ csak m o t í- v u m k ö lt é s z e t e t h o z n a k l é t r e : a p o é - tik a i ban ren d ezés a nem k észség én ek k v á z iv e r s k ö zrem ű k ö d ő fe s z ü lt a ír ó i m e ly b ő l köznapok f ö lé b e t e k in t e t n e k le h e t ő s é ­ rá lá tá sra ? n y a it és azokat V is z o n y la g o s é s z le lh e t i e u g y a n íg y m eg? A h iá n y á ­ m e g s z ü le t é s é b e n e n e r g iá k m o t ív u m o k s z a b a d u ln a k f o g a l m a z h a t ja - e -, m e ly e k r ő l ta n ú sk o d n a k fe l, n em - jö n lé t r e p e sség e n em csak az egyén t ik u s , s e m k u ltu r á lis h a tó e rő v é . s z é p p r ó z a á lla p o t a m in d ig á r u l­ arra kö zegre a tá r s a d a lm i nézve, k észség e­ l e g a l á b b i s t is z t á z h a t ó a n v e t ő d n e k f e l , az e p ik a i a n a líz is nagyobb és sz ü k sé g e n y ilv á n v a ló . nyában le t n e k a k érd ések et k e ll le b o n t a n i a , a m aga s az íg y a e s é ly e E n n e k h iá ­ lír a i képze­ lo g ik á ja s z e r in t n y e r t, le g a lá b b m i k ö z e g b e n á t ö r ö k ít e n i e . 54 v a ló s á g it j e l z i k , h a n e m a t á r s a d a l o m é t is . H a a k é r d é s e k á lt a lá b a n tis z tá n , d e s é g h íjá n a v e r s n e m v á l i k s e m k u l ­ kodó v is z o ­ t á r s a d a lm i m e ta fo r ik u s li s a u to ­ annak k ö lt ő i e r ő á t v i t e l , á l t a l á n o s é r v é n y e s ­ A a „v é­ r é s z le g e s é s é r v é n y e s á t l á t á s á n a k k é ­ p é ld á z z a , v u m a ik u t a l, g e a sz ű k e bb és tá g a b b k ö rn y e z e té re h o g y a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a ­ t e k in t e t é b e n s z ín v o n a lá v a l a r r a k ö zeg re t is z t á z o t t s á g o t a E b b ő l a sz e m p o n tb ó l és a fe lő l nézve m agyar és k u ltu r á ­ k ia i a m e ly e t m in t á z . b á r nem a l e g ú ja b b p ró za t e lje s e n s z e lle ­ füzetek c s e h sz lo v á ­ jö v ő je a g g a sz tó , re m é n y te le n . C u th �Já n o s n o v e llá s ja az, hogy az ír á s k ö te té n e k nem é rth e tő in d ít é k a : fu n k c io n a litá s s a l la t, sem akár c é lk é p z e t r i s z t ik u s - m í t ik u s n e m z e t is é g i n y e lv veset a érv é n y e s, vagy é s z le lh e t ő ki - - az a m ég t ik - e gény cél le ­ le g in k á b b egy s z á z a d e lő V a ló s z ín ű le g a nem ­ is a Vajkainál, ir o d a lm i e h h e z is k e ­ és az nem im itá lá s a a z , a m i ö sz- s z e t a r t ja . ir o ­ m ásokn ál le s z is - nem zedéknél is és s z e lle m i m il iő n e k , fo rm á b a n la n u l - - m e ly te h át az á lla p o tb ó l, tu d a to ssá g g a l ö s z tö n ö k k e l r a jt o l és ám na­ m e részeb b V ajkai M iklós képes t á r g y ia s íta n ia érv é­ v is sz a v o n h a ta t­ m a g á t. A cseh ­ p o n t já b ó l ez a le g k e v é s b é szem ­ m e llé k e s k érd és. is . k o n v e n c io n á lis g y a k o r la to k o n t ú l­ re­ n a g y e p i­ á tfo g ó s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a lo m Ebből - s z ü le ­ t í v u m k i n c s b ő l , l é t r e jö n - e o ly a n s z u ­ v e r é n lá t á s m ó d ja e n n e k a t á r s a d a lm i n yességgel v a ló s z ín ű le g k isv á ro s i v íz v á la s z tó de ú ja b b n á li s A - tás z e lle ­ e b b ő l a z é lm é n y k ö z e g b ő l é s m o ­ kai gyobb h e ly d a lm á ig . t ö b b s z ö r ö s e n i d e j é t m ú lt , k o n v e n c i o ­ tu d a to s íto tt - a n y ig sem h ü v e ly e z h e t ő - de m é t in t e g r á l ó - k a f k a i z á l ó h a g y o m á ­ fe n n ta rtá sa ír á s m ó d fo lk lo a k észség Lélekharang n y ú jt: a e szk ö zh aszn á­ ir o d a lm a k b a n p u sz ta h e t, á m gabban is , ö rö k sé g tő l b ír ó k ö n y v b ő l. M e g k e ll je g y e z n i, h o g y a z e tie k k e l sz e m b e n hagyom ánya v a la m e ly e s szán d ék , nem ir o d a lm i sem k o m p o z í c ió s csak a la p g o n d ­ e g y á lta lá n Főnix Füzetek A z a té n y , h o g y a e ls ő h at k ö te te nem m u ta to tt fe l (A kóválygó, A másnapos város , A novella tartalma , W ohl) a k a f k á s m it iz á - m e g k é r d ő je le z h e t e t le n ü l lá s , a p r o v i n c i á l i s , k i s v á r o s i k ö r n y e ­ lo m z e t n a t ú r á j á n a k b e e m e lé s e , v a l a m i n t kább in té z m é n y re n d sz e r é n e k é s to ­ vábbi in té z m é n y e s e d é s é n e k m u ta tó , jo b b ír á s a i b a n az ír á s m ó d ra v o n a tk o z ó s z in t e t i z á lá s a nyom án egy (ille tv e m eg. A ennek ö n tö rv é n y ű m e g te re m té sé n e k r e fle x ió k ig é n y e ) ír ó i v ilá g le h e t ő s é g e k a fk a ia n c s illa n s z e rv e z e tt és é r t e l­ m e t le n , b ü r o k r a t i k u s v i l á g r e n d z e te , a n y o m a sz tó m e z h e tő egy - — és tá g a n k isv á ro s i nagyobb m il iő t á je g y s é g v in c ia - ad é r c í­ je le n lé t e é r z e lm i r é s z b e n s z e lle m i t é r k é p é n e k z o lá s á r a kép­ és fe lr a j­ l e h e t ő s é g e t , m e ly p ro ­ m in t t ö b b í r á s e m lít i is - a V a r s ó - P r á g a - B u d a p e s t h áro m szö g ­ b e n h ú z ó d ik m e g , s z á r ó d i k e l. kai "Vaj- e s é l y e i t n ö v e l i a z is , h o g y e h h e z a fa jt a p ró z á h o z , ille t v e e n n e k m a j­ dani m e g ú jí t á s á h o z k é n t k ín á lk o z ik a jó m ark án s te h e tsé g e t, m é g n em a z a d o tt ir o d a ­ e rő ta r ta lé k a it, h a n e m m in ő s ít i. In té z m é n y e k s o k k a l in ­ fe la d a t a i t ugyan nem h o z h a t n a k lé t r e m ű v e k e t , d e a z i r o ­ d a lo m fe jlő d é s é t nyuk vagy d ig éppen g e r je s z t h e t ik , d is z fu n k c io n á lá s u k e lz á r h a t ja az h iá ­ pe­ ir o d a lo m ­ f e j l ő d é s ú t já t . Éppen k in te n i a e z é rt F ő n ix k e ll v á r a k o z á s s a l te ­ F ü z e te k ú ja b b da­ r a b j a i e lé . ( M a d á c h , F ő n i x F ü z e t e k : B ette s Istv á n : Bohócok á ld o z á s a , B a r a k L á s z ló : S a n ch o P a n z a szo m o ­ rú , C u th J á n o s : L é le k h a r a n g , F in t a L á s z ló : P o g á n y ló s : A p a s s ió , V a jk a i M ik ­ m ásn ap o s váro s, Soóky L á s z l ó : D . I. v á n d o r lá s a i.) hagyom ány­ tá je g y s é g rég eb b i S Z K Á RO SI E N D R E 55 �D ÉRCZY PÉTER: Fejes Endre novellái és regényei Fejes Endre pályakezdő könyve, A hazudós című elbeszélés gyűjtemény, 1958ban jelent meg először. A könyvet, bár az író SZOT-díjat kapott érte, a kri­ tika fenntartásokkal fogadta, s a siker egyáltalán nem volt egyértelmű. Ami­ kor aztán megjelent a Rozsdatemető, az áttörés teljes lett; az újabb magyar irodalomban ez a siker páratlan volt - két évvel az első kiadás után a re­ gény már elérte a 200 ooo-es példányszámot, számos nyelvre lefordították, s ami még lényegesebb, hatására az addig született művek is átértékelődési fo­ lyamaton mentek keresztül, egészen más megvilágításban szerepeltek az olva­ sók és irodalmárok előtt. Így került sor A hazudós azonnali újrakiadására 1963ban, majd 1966-ban a - még a regény előtt született - további novellák közlésére, Vidám cimborák címmel. Fejes ma már egy életművet mondhat ma­ gáénak, ami lehetővé teszi számunkra ennek korszakolását, s azt, hogy az al­ kotásokat ilyen perspektívából szemléljük. Ezek szerint, kontinuitás és disz­ kontinuitás dialektikájában, három nagyobb periódust különböztethetünk meg Fejes Endre pályáján. 1. A novellák - a felkészülés ideje. Fejes Endre novelláinak megjelenése újdonság is volt, ugyanakkor, mint említettem, kétkedve is fogadták őket. Mi­ lyen nóvumot jelentettek ezek az elbeszélések? Azt mondhatjuk, hogy első­ sorban témájuk, a bennük ábrázolt világ volt más, mint az addig megszokott. Az 50-es évek sematikus, problémátlan világképe után Fejes írásainak hősei, egyáltalán a szereplői, a társadalom perifériájáról származnak. Kétes egzisz­ tenciák, a munkásosztály alsó rétegeinek képviselői küzdenek sorsukkal, egy­ mással, a társadalom szorító korlátaival (A hazudós, Vigyori, Mocorgó, Vonó Ignác stb.). Erőfeszítéseik azonban rendre kudarcot vallanak, a hősök el­ buknak. Fejes írásai olyan világról tudósítanak, mely addig is létezett, de a politika és az irodalompolitika szűkre szabott keretei miatt nem kaphatott hangot. A híradás önmagában azonban nem elég. S itt e novellák formai és szemléleti sajátosságairól kell beszélnünk. Az egyik alapvető vonásuk egy bel­ ső ellentmondás. Az író a világ legteljesebb átfogására törekszik, az általános törvényeket próbálja megfogalmazni, de műveiből a valóság legtöbb konkrét eleme kiszorul, nem ábrázolódik. A novellák világa kettészakadt egy na­ gyobb meseszerű részre és egy kisebb realitást hordozó részre. E rendszer szerint alakul ki a fejesi novellatípus. Ahogy Gyurkó L ászló írja, a kérdésfeltevés mindig ugyanaz: „animális lét vagy emberhez méltó élet” . Az írások alapképlete pedig, mint a kettészakadt világ, szintén kettős: adott a férfi, aki gyönyörű álmokat sző, emberi létet képzel, de mindez sohasem realizáló­ dik, mert a valóság ellenáll, s mert a hősök maguk is álomvilágban élnek. Velük szemben állnak a nők, asszonyok, akik többnyire nem értik meg eze­ ket az álmokat, a valósághoz tapadnak, s boldogulásukat e szerint próbálják valóra váltani. E két pólus valamelyikéhez tartozik a novellák összes sze­ replője. Az ábrázolt világ így bomlik szét, mert Fejes szemlélete az, amely ilyen - megint csak Gyurkó szavaira utalva - leegyszerűsítő, fekete-fehér ala­ 56 �pun mutatja be. A leírt világ azonban így lényegében dimenziótlanná válik, sem térbeli, sem időbeli kiterjedése nincs meghatározva, s ezért adott állapot­ ként, állapotszerűségként jelenik meg. Végső soron ez az állapot variálódik a novellák mindegyikében, csak a szereplők, a történet változik. A legtisz­ tábban talán A hazudós tükrözi ezt, de ide sorolható a Vigyori, az Eljegyzés, A bűvész, É lő Klára, a Vidám cimborák is. Természetesen következik a szem­ léletből, hogy mint jeleztem, a valóság konkrét elemei kevéssé ábrázolódnak; nem arról van tehát szó, hogy Fejes még bizonytalan, „hiányzik belőle a rea­ lizmus könyörtelensége” . Különösen nem igaz ez, ha az életművet folyamatá­ ban tekintjük. Sokkal inkább helytálló - úgy tűnik - az, hogy Fejes a no­ vellákban még csak leírja a világot, úgy is megfogalmazhatnánk, azt, ami van, tekintet nélkül arra, hogyan alakult az ki, mi a problematikája stb., azaz számbavevés ez még. Kétségtelen, hogy a magasabb rendű szintézis csak később születik majd meg. A valóságot, a maga konkrét realitásában, ilyen szemlélet­ ből nem lehet átfogóan megragadni. Hogy ez az átfogás valamilyen módon mégis létrejöjjön, szükségszerű, hogy az írói magatartás és szemlélet, illetve ábrázolási mód lírai legyen, lirizálódjon. Ez figyelhető meg - , s ez a követ­ kező sajátosság - Fejes novelláiban; az író hőseivel és ábrázolt világukkal lírai módon azonosul, hiányzik a distancia. A líraiságot újra csak kettősségben kell figyelembe vennük. Ez adja meg a novellák alaphangulatát, segít az át­ fogás létrehozásában, ugyanakkor azonban korlátozza az írót, eltakarja a va­ lóság reális, mélyebb törvényszerűségeit. Világot alkot, de e világnak csak a felszínét engedi megragadni. A világalkotást úgy kell értenünk, hogy a líraiság egyúttal az írások hitelét is megadja; másképp nem lenne elképzelhető például A hazudós meseszerűsége é s az írói hitet, alapállást hordozó befeje­ zése, ahol az álom, a mese - az emberi élet - mégiscsak győzedelmeskedik. A novellák közül el kell különítenünk egy kisebb csoportot, mivel ezek már átmenetet képeznek a Rozsdatemetőhöz. Gyurkó László két elbeszélést említ, a Mocorgót és a Kéktiszta szerelem címűt. Ehhez mi még hozzátehetjük a Vonó Ignác című novellát is, hiszen a módszer már itt is a későbbihez hasonló; nagyobb időszak, történelmi események rövid, tömör átfogása stb. (nem vélet­ len, hogy ebből is készült dráma). Lényegében ezekben az írásokban, de a többiben is, töredékeiben már készen van az a világ, megszülettek azok az alakok, akik a Roozsdatemető valóságát fogják alkotni. Hangsúlyoznunk kell a folyamatosságot, még ha nyilvánvaló is, hogy a regényben már más típusú szem­ lélettel van dolgunk. 2. A Rozsdatemető - a kiteljesedés időszaka. A regény sorsa érdekesen ala­ kult. A Kortárs akkori szerkesztője visszautasította a közlését azzal az indok­ lással, hogy „a magyar valóság nem ilyen, a maga Hábetler családja teljesen torz képet fest a munkásosztályról.” . Fejes Endre egy 1963-as interjúban azt nyilatkozta: „Hiszem, hogy az idő megerősíti a Rozsdatemető sikerét” ; ma már tudjuk, hogy az írónak volt igaza, s a kiadónak, mely közölte a művet. A tel­ jesebb megértés kedvéért azonban előbb néhány általános összefüggést kell érin­ tenünk. Az 50-cs évek zártsága után a 60-as évek elején a magyar társadalomban „nyitás” következett be, amely sok vonatkozásban éreztette hatását. Ilyen volt például az, hogy egyszeriben lehetőség és igény született a marxista etika ki­ dolgozására. Ez az etikai érdeklődés az írók szemléletében is, műveikben is megnyilvánul. Megindult a jelen és a múlt ilyen szempontú szépirodalmi fel­ dolgozása is. A valóság jelenének és múltjának objektív törvényszerűségeit, mozgását igazán az objektív műfajok képesek megragadni. Innét érthető a 57 �prózai formák (novella, kisregény, regény) térhódítása és jelentőségük növe­ kedése az időszak irodalmában. Elég, ha csak Sarkadi, Sánta, Darvas, Cseres, Konrád kisregényeire gondolunk; s természetesen ebbe a sorba tartozik Fejes Rozsdatemetője is. A kisregényben megjelenő környezet, világ ugyanaz, mint ami a novellák­ ban ábrázolódik. A szemlélet azonban, ahogy azt már jeleztük, más. A kap­ csolatot a novellákkal az is aláhúzza, hogy a kisregény is egy állapottal kez­ dődik, amely, mint láttuk, a novellák egyik alapvető sajátossága. Fejest azon­ ban ekkor már nem az állapot érdekli önmagában, hanem annak kialakulása történelmi-társadalmi távlatban. Lényegében ez a szemléleti különbség a döntő a novellák és a kisregény világa között. Ez fejeződik ki - eltekintve most attól az evidenciától, hogy novella és kisregény nem azonos prózai forma - a szerkezetben is. Mivel Fejest a Rozsdatemető ben elsősorban nem a jelen, mint olyan, hanem a múlt, mint előtörténet érdekli, vonatkoztatva a jelenre, a köz­ vetlen jelenvaló valóság a kisregényben előre vetődik, s a mű maga ennek az előrebocsátásnak a „magyarázata” . Ezért van igaza Tóth Dezsőnek, Béládi Miklósnak, s másoknak, amikor a Rozsdatemetőt (s az időszak több más al­ kotását) oknyomozó regénynek nevezi, mert valóban az okok kereséséről van szó. Az írói szemlélet és magatartás másik lényeges változása és sajátossága, hogy Fejes már nem azonosul lírai módon hőseivel, mint a novellákban. A Rozsdatemetőben már létrejött az a distancia, amely a hábetlerek, mocorgók és a többiek világának és alakjának többdimenziós és dinamikus ábrázolásához szükséges. Ilyen distancia mellett Fejes már képes reális ítéleteket alkotni, ké­ pes az értékekkel szemben a nem-értékeket is teljességükben megmutatni. Ugyan­ akkor az is csak ilyen feltételek (oknyomozás, distancia) révén képzelhető el, hogy Fejes végső fokon új formát is teremt. A polgári családregénynek az iro­ dalomban nagy hagyományai voltak, de a „proletár családregény” a Rozsdatemető megszületéséig nem létezett. Az új tartalom azonban a hagyományos családregényformát (extenzív totalitásra való törekvés történelmi-társadalmiemberi vonatkozásban, hogy csak az alapvető vonásokat említsük) is átalakít­ ja. Így jön létre az „antiregény” ; negyven év története egy kisregényben. A for­ ma azonban adekvát a hábetlerizmus világával. A hábetlerizmus nem azonos a történelmi-társadalmi extenzivitással, ezért belőle, ha az író hiteles képet akar rajzolni, csak annyi ábrázolható, amennyit a hábetlerek felfognak, amennyi szá­ mukra megjelenik. Ugyanakkor a befogadó természetesen nem tud elvonat­ koztatni meglevő élményeitől, ismereteitől, melyekkel a műben kibontakozó in­ tenzív totalitást kiegészíti, s ebben az értelemben az alkotást még további tel­ jesség felé irányítja. Az intenzív totalitás magyarázza a Rozsdatemető (de álta­ lában a kisregényforma) a regényműfajnál nagyobb drámaiságát; a cselekmény egyes csomópontokban összesűrűsödik és drámai erővel telítődik, ami. egyben ellensúlyozza a kibontott teljesség hiányát is. A kisregényforma totalitása nem­ csak intenzív, de egyszempontú is; ez nem egyoldalúságot jelent, hanem azt, hogy az író egy társadalmi réteg vagy történelmi szituáció valóságának tota­ litását ábrázolja, s minden más ebből az aspektusból vetődik fel. Az egyszem­ pontú totalitás azonban olyan általános problémákat fogalmaz meg, melyek más társadalmi-történelmi szférákban is jelen vannak, csak az író konkrétan nem ábrázolja ezeket a vonatkozásaikat. A Rozsdatemető intenzív és egyszempontú teljessége ilyen értelemben kap általános érvényt, amennyiben az alapproblé­ mája, ahogy Bandi Pál fogalmazza, az életmód és az életérdek ellentmondása, összeütközése. Ezáltal a Rozsdatemetőben valóban létrejön a valóságátfogás, 58 �mely a novellákban csak problematikusan, lírai módon fogalmazódott meg. Ezért lesz hitelesebb, árnyaltabb a kisregény összes jelentősebb szereplője, mint a novellák alakjai, még ha az utóbbiak ezeknek „előzményei” is. Az elő­ zőek értelmében már érthető a Rozsdatemető krónikaszerűsége; egyrészt a családi történet követeli ezt, másrészt maga a hábetlerizmus. Ezek után kell kitérnünk néhány jellegzetes, a Rozsdatemetővel szembeni el­ lenérvre. Tóth Dezső már az általunk átvett fogalmat is, az oknyomozó re­ gény fogalmát is, negatív előjellel használta. Szerinte az ilyen típusú forma és szemlélet szűk. Úgy érezzük, hogy a fentebb vázolt gondolatokra már vála­ szoltunk; a kisregény (ezen belül az oknyomozó), a prózai formák sajátos vál­ tozata, s a XX. században a magyar társadalom 6o-as évekbeli átmeneti idő­ szakának adekvát formája, s mint láttuk, a megfelelő módosulásokkal a való­ ság totalitását is képes magába zárni. Tóth Dezső másik elutasító érve a Rozs­ datemető determinizmusa, végzetszerűsége, melyet a kisregény keretességével is bizonyítani vél. Részben erre is válaszoltunk már. Kiegészítve hozzátehet­ jük: a végzetszerűség is lehet formateremtő elv, egyrészt, de a Rozsdatemető­ ben nem erről van szó. Fejes Endre valóban ábrázolja a körülmények szorító hatásait, korlátait az emberre nézve, de ezzel nem tagadja az emberi értéke­ ket és a cselekvés lehetőségét, ugyanis a Rozsdatemető létezése önmagában ta­ gadja ezt. A döntő azonban mégis az, hogy az író milyen perspektívákból szem­ léli a maga teremtette valóságot. Fejes pedig egyértelműen a cselekvés, az értékekben való hit, a változásban való hit tragikus perspektívájából tekint a Hábetlerek világára. Ezt támasztja alá Hábetler Jani alakja, s az író szavai: „Büntetését hivatott bírák szabják ki. Méltányosak lesznek.” ; valamint a mot­ tóként szereplő Pascal-idézet: „Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez az erkölcsi kiindulás.” . Ezért játszódhat le többfajta tragédia is a Rozsdatemetőben. Idősebb Hábetler János és a lányok tragédiája az, hogy nem isme­ rik fel: életérdekük az lenne, ha életmódjukon változtatnának; Jani és Pék Mária tragédiája azonban még teljesebb, mert ők többé-kevésbé tudatában van­ nak, hogy tovább élni így már nem lehet, de a körülmények még erősebbek. Pék Mária halála ezért szimbolikus is - ebbe is belepusztul; Jani gyilkossá válik, de neki még van lehetősége a változtatásra. Egyébként pontosan ezek miatt nő Hábetler Jani előzményei (Mocorgó, Hazudós, stb.) fölé. 3/a. Újabb regények - az irányváltozás körvonalai. Az újabb regények foly­ tatásai a Rozsdatemetőnek, mégis, úgy tűnik, minőségi különbségek választják el tőle. A kérdésfeltevések is hasonlóak - életmód és életérdek, periféria és tár­ sadalom, animális lét vagy emberi élet. A „görög” fiú Mocorgóék és Hábetlerék leszármazottja. A jó estét nyár, jó estét szerelem már kifejezetten csak a jelenről szól, de ezt a jelen valóságot Fejes már nem azokkal a módszerek­ kel, azzal a szemlélettel ábrázolja, mint a Rozsdatemető világát. A „görög” fiú is az emberibb, szebb életért vágyakozik, de a valóság ennek ellenáll, s csak azt az egyetlen utat hagyja meg, mely a kisregényben megjelenik előttünk. Ez önmagában nem lenne baj, de Fejes a valóságot nem bontja ki, nem foly­ tat olyan oknyomozást, mint a Rozsdatemetőben, hanem ezt a szituációt, ezt a valóságot adottnak veszi, állapotként ábrázolja. S itt már el is érkeztünk a leglényegesebb kérdéshez; a valóság állapotként való megjelenése a ]ó estét nyár, jó estét szerelem-t a novellák világához közelíti inkább. Ezt látszik alá­ támasztani az is, hogy míg a Rozsdatemető egyértelműen reális szemléletet és ábrázolási módszert tükrözött, addig a Jó estét...-re a novellák lírai azonosu­ ló, „lirizálódó” írói magatartása a jellemzőbb. Ez biztosítja az írói hitelessé59 �get, de közel sem olyan fokon, mint az előző műben. A „görög” fiú is gyil­ kossá lesz, mint Jani; sorsa szintén tragikus, de már nem katartikus, mint Janié. Tragikus, mert ugyanúgy benne rejlenek az emberi életre való láza­ dás energiái és a felismerés, hogy másképp kellene élni, de pályája végzete­ sen rossz irányba fordul, azzal az úttal, amit választ. Ennek következménye­ képpen gyilkossága, s majdani bűnhődése már nem lehet katartikus. Hiány­ zanak az okok, a motivációk sorsa alakulásában. A Szerelemről bolond éjszakán című regényre még inkább érvényesek az elő­ ző megállapítások. A novellákkal való szemléleti közösségét az is mutatja, hogy az E tüd I. és Etüd 11. és a Párizsi emlék című írásokban már név sze­ rint felbukkannak a hősök, s Fejes már 1963-ban azt nyilatkozta, hogy regényt ír ilyen címen. Végül is több mint tíz évvel később készült el a mű: A Szere­ lemről... „lírizmusa” még nyilvánvalóbb ezek értelmében. Látható az a törek­ vés is, mint a novellákban, hogy világot átfogó legyen a regény, de ez csak lírai szinten valósul meg, és nem olyan erővel, mint a novellákban. A nagyobb forma ezt nem tudja hordozni - töredékessé is válik. A világ-valóság állapot­ ként való ábrázolása abban is kifejeződik, hogy lényegében minden konkrét kötődéstől mentes - tere Európa különböző helyszínei, de ezek is csak éppen háttérként jelennek meg. Taniszter, Rácz és Zimonyi szinte térből és időből kiesve keresik az emberibb életet; majdnem elejétől tudjuk: Rácz és Taniszter halottak; csak Zimonyi él, ő beszéli el a történetet első személyben. A másik kettőt tehát már elérte az értelmetlen halál (hogyan, azt még nem tudjuk), úgy, mint a „görög” fiút az értelmetlen gyilkosság. A három főhőst az is el­ választja Fejes előző figuráitól, hogy ők már eleve a társadalom kivetettjei, bicskázók, tolvajok stb. - a perifériának is a legalsó szintjén élnek. Erről a regényről azonban még nem lehet végső és mindenre kiterjedő ítéletet alkotni, mert az író folytatni szándékozik; ez még csak az első éjszaka volt. Nyitott kérdések maradtak: Zimonyi sorsának alakulása, s az író végső viszonya Z i­ monyi és társai világához. Annyi tanulságot azonban levonhatunk, hogy Fejes világa és szemlélete (kü­ lönösen a Rozsdatemetőhöz viszonyítva) szűkült és ez a beszűkülés az írót ko­ rai korszakának szemléletéhez és műveihez közelíti. Ez pedig sajnos, nem a valóság átfogó érvényű ábrázolása felé vezet, ellenkezőleg, attól távolítja. 3/b. - A változás képe. A változás képét a legjobban Fejes Endre legfris­ sebb műve, A fiú, akinek angyalarca volt című regény tükrözi. Kétségtelen a tény, hogy Fejes ezt a prózai alkotását összegző, összefoglaló műnek szánta. (Olyan „apróságok” is jelzik ezt, hogy a regény a korábbi alkotásokból is merít; példaként csak egyetlen tényt említek: az új regény egyik jelentős sze­ replője, Valentin úr, a főszereplője az első kötet A hazudós [1958] című gyűj­ temény A bűvész című novellájának). Minden elemzés és magyarázat nélkül, előzetes megállapításként, legszögezhető: az Angyalarcú sem a pálya összeg­ zéseként, sem önmagában, „környezetéből” kiszakítva nem állja meg a helyét. Más kérdés, hogy minden hibája, gyengesége és elenyésző erénye ellenére, a regény valamiképpen mégis összegzés, még inkább - zárszámadás; mindaz be­ mutatható rajta, ami Fejest a hatvanas években jelentős íróvá avatta, de az is, ami a Vidám cimborák óta egyre süllyedő művészi színvonalat reprezen­ tál. S még egy előrevetett megállapítás: az Angyalarcú azért is vehető a pálya összefoglalásának, mert mintegy a novellák, illetve, pontosabban, a novellák és a Rozsdatemető utáni írói világához való végleges visszatérést, illetve e világ 60 �folytatását jelzi; amit korábban bizonytalan, esetleges irányváltozásnak jelez­ tem, itt, most - lezárt, befejezett kérdésnek látszik. Egészen egyszerű is lehet kiindulási pontunk (ugyanakkor e pont sajnálato­ san felcserélhető is): a regényt próbáljuk megközelíteni, az író szándéka fe­ lől. Fejes regénye szándékában nagyregény - totális társadalomábrázolásra törekszik, s egyúttal, mint minden ilyen mű szerzője: totális létábrázolásra, -magyarázatra tör. Látszólag a mű rendelkezik is az ehhez szükséges összes kritériummal - szereplői társadalmi helyzete a lumpenproletariátustól a leg­ felső értelmiségi pozícióig terjed, azaz, ismétlem, látszólag a teljes mai magyar társadalmat felöleli. Hogy e látszólagosságot állandóan kénytelen vagyok hang­ súlyozni, annak az az oka, hogy a mű bármely rétegét (esztétikai értelemben) vizsgáljuk is, nagyon szűk keresztmetszethez jutunk el. (Itt szeretném megje­ gyezni, hogy egyáltalán nem, vagy csak utalásszerűen térek ki azokra a té­ nyekre, melyek politikai szempontból is megítélhetők; hogy mégis érintenem kell majd a műnek ezt a rétegét is, annak is esztétikai meggondolások képe­ zik az alapját.) A regény talán legnagyobb baja-hibája annak a homogén közegnek a hiá­ nya, mely valamiféleképpen „összefogná” a művet. Fejes e közeg létrehozásá­ ra érezhetően és láthatóan visszakanyarodott korábbi epikus műveinek szemlé­ letéhez, de ez akkor is problematikus lett volna, ha azokban a művekben ez nem jelentett volna problémát; ha azok ezt a stílust és szemléletet kifejtett formájában már nem jelezték volna aggasztónak. Így nyíltan egy sajátos legalábbis Fejes szempontjából - epikai tendenciáról beszélhetünk, mely 1969. óta, a Jó estét... című kisregény óta tart. Mit mondhatunk el e tendenciáról? Ami az új regénynél első pillantásra szembetűnik - a fénykép- és a filmszerűség. E módszerből is következik, hogy a regényre egy sajátos naturalizmus a jellemző. Sajátosnak azért nevezem, mert Fejes műve nem naturalista. Az Angyalarcú naturalizmusa abból származik, úgy jön létre, hogy Fejes több mint 600 oldalon keresztül naturális leírásokat, külsőleges tárgyiasságokat közöl, a legtöbbször funkció nélkül, szereplőinek bel­ ső világára éppen csak utalva, vagy meg sem kísérelve e bensőség ábrázolá­ sát. Szereplőinek motiváltságát pusztán ezen külső eszközökkel próbálja meg­ oldani s ez nagyon kevésnek bizonyul. Hősei, mint egy színpadon, jönnekmennek, beszélnek, cigarettára gyújtanak, átkozódnak stb. - , s a szöveg va­ lóban csak erről szól. S ha már leírtam a színpad szót: az Angyalarcúra talán, minden eddigi Fejes-műnél inkább, ez a színpadiasság a jellemző, ráadásul modoros, melodramatikus hangvétellel. A mű befogadója sajátos módszerbeli­ szemléletbeli keveredésnek lehet szemtanúja; de nemcsak keveredésnek, hanem ezen belül egymásnak ellentmondó, egymás hatását kioltó ellentétes tendenciák­ nak is. Így, csak tételszerűen sorolva: bár elvileg epikus anyagról van szó, s a feldolgozás is szándékában epikus, mindezt feloldja egyfajta meseszerűség, költőiség, megemelt kvázi-metaforikus rétege a műnek. Ugyanakkor e költőiségnek mélyen ellentmond Fejes sokszor direkt, publicisztikus hevülete, mely írói „ki­ szólások” , magyarázatok formájában ölt testet, s képtelen esztétikai formává válni. (A már említett külső, naturális leírások ugyanebben az irányban hat­ nak.) Nem valami kategorikus egyneműséget kérek számon Fejesen, hiszen a XX. század epikájára éppen a sokféle epikus megközelítés elegye a jellemző; szemléleti problémákról van itt sokkal inkább szó (erről azonban később). Hasonló ellentmondó tendencia a mű tisztázatlan műfaji kialakítása: utaltam már rá, hogy az Angyalarcú írói szándékában, széles epikai ölelésű regény; 61 �u g y a n a k k o r m e g v a ló s u lá s á b a n ig a z á n „ k a m a r a d a r a b ” . D e e z u tó b b i se m képes ö s s z e fo g n i a re g é n y t, m e rt itt is e lle n té te s t e n d e n c iá k é r v é n y e s ü ln e k : a „ j á t é k ” k é t s é g k ív ü l já t s z ó d ik . h ató is : n a g y á lt a lá n o s s á g b a n A m ű k ü lö n b ö z ő a s z e r e p lő k e g y m e g e m e lt sz in te n , je lz é s s z e r ű v a ló s á g b a n r é te g e it v i z s g á lv a , m in d e z b iz o n y íth a tó e ln e v e z é s e i ly e k u g y a n m é g n em „ b e s z é lő n e v e k ” , d e m á r k ö z e lít e n e k m é t lő d é s e k ; á lla n d ó je lz ő k és ( A n g y a la r c ú , T a t á r a r c ú , B r o n z h a jú ig a z o l­ s t b .) , m e ­ h o z z á : a z á lla n d ó is ­ h a s z n á la t a m in t a je lle m z é s e s z k ö z e i; n y e lv i- s t ilis z ­ tik a i szin te n p e d ig a k ö lt ő i n y e lv é r v é n y e s ít é s e a z á b r á z o lá s b a n : p é ld á u l, h o g y F e je s , m in t zában m e g s z o k o tt z á lja . A ko ráb b an is, e g y s z e rű e n h a t á r o z o tt h a t á r o z o tt hiánya n é v e lő el a r e g é n y v i lá g á t . A m it e m lé k e z te t F e je s n em n é v e lő t , h a s z n á lja m e ly az m e g in tc s a k a m agyar á b r á z o la n d ó n y e lv b e n , tá rg y a t e g y á lt a lá n o s a b b p ró ­ k o n k r e t i­ s ík f e lé t o lja itt a z e lő b b fö ls o r o lt a m , a z , a z t h is z e m , n a g y o n e ls ő , in d u ló k o rszak ára, a n o v e llá k is v i l á g á r a . M é g is , h o g y a F e je s - n o v e llá k a t m a is é r v é n y e s , jó a lk o t á s o k n a k t a r t ju k , a n n a k o k a e g y ó r iá s i k ü lö n b s é g : o tt F e je s s z e m lé le te és a lk a lm a z k o d o t t kezően is képes azt a v o lt f ö lv e n n i; e p ik a i fo r m a . K ü lö n ö s e n s z e r r e l. Í g y , v é g ü l ként az h a s z n á lt c é lju k a t m in t ahogy, n o v e lla úgy m in t : sokkal a m ár tű n ik , M a r lb o r ó r a b árh o l „ lu x u s k é p te le n in k á b b g r o te s z k s tb ., h a tá s t k e lt e n e k . m ód­ ö n g y ú jt ó v a l ; s tb ., nem hogy M in d e z e n lő d é s e k b e k e z d é s e k e n k e r e s z tü l, e g y s z e rű e n „ e p i k u s t ö lt e lé k k é n t ” c ió t la n o k . E b b e n a h e te ro g é n v i lá g b a n k ö v e t­ nagyobb e p ite to n o r n a n s - R on son to p ro n g yáb an ” a fé n y k é p s z e r ű eposzi g y ú jt á s , n o v e llá h o z fo r m á já b ó l m e g n y ilv á n u ló s z á n d é k ú m ű b e n , m in te g y m e g je le n é s e e lé r n é k , d e tö lté s t a a z A n g y a la r c ú b a n is e p ik a i k i fe je z é s e k , A n g y a la r c ú m ó d s z e r e a z a d o t t m ű fa jh o z , a lí r a i- d r á m a i is m é t­ h a t n a k ; fu n k - ( e s z t é t ik a ila g é r tv e ) F e je s h ő se i b e f o g a ­ d ó ju k r a le g a lá b b is e lle n té te s h a tá s t g y a k o r o ln a k : á t k o z ó d n a k , á g á ln a k m in t e g y görög t r a g é d iá b a n , R o n so n ö n g y ú jtó , azonban van s z ó la g o s jes m é g e g y o ly a n k ö ltő i ív é t: ez a z re g é n y e b á r m e n n y ir e t a lm i- d ir e k t 62 m ik ö z b e n M a r lb o r ó z á r t v ilá g u k b a és egyéb á lla n d ó a n k ü ls ő s é g e k b etö r az fo r m á já b a n . t a r t a lm i ré te g e , m e ly v é g k é p p é r t e lm is é g e t s z a t ir iz á ló v o n u la t a ír ó i A e rő sz a k , re g é n y n e k m e g tö ri a m ű lá t ­ a reg én yn ek . Fe­ is k í n á lja , b e f o g a d ó já t b á r m e n n y ir e is c s á b ít ja a t a r - e le m z é s , m é g is t a r t ó z k o d n u n k k e ll t ő le ; az e g y e tle n „e se t” , ahol �mégis kivételt kell tennünk - az éppen az értelmiséget szatirizáló rétege a regénynek. Itt nem térhetünk ki Fejes prekoncepciói elől. Fejes regénye bár az „ezerszer áldott nyolcadik kerületben” játszódik, töb­ bek között, főszereplői nagyobbrészt értelmiségiek: egyetemista fiatalok, fiatal, most induló és már beérkezett értelmiségi emberek. Főleg ez utóbbiakat ille­ tően, Fejes végképp elrugaszkodik a valóságtól - személyükben olyan arisz­ tokrata felső ezret próbál meg ábrázolni, ami, ha létezik is Magyarországon, úgy gondolom, nem feltétlenül a tudományos kutatók és hasonlók köréből ke­ rül ki. Ezt a réteget Fejes egyfajta leíró-realista módszerrel kísérli megközelí­ teni - kísérlete, minden tartalmi naivitástól, elfogultságtól eltekintve, azonban pontosan itt vall kudarcot. Indulatai publicisztikus, újságírói fogásokhoz, már nem is szatirikus, hanem karikatúraszerű ábrázoláshoz vezetik. A regény ezt már végképp nem bírja el. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, a mű időn­ ként a nevetségesség határát súrolja. S itt kell visszautalnom arra az idézet­ re, mely Fejes szemléletét érintette, még a novellák korszakában. A leegy­ szerűsítő, fekete-fehér szemléletre; ahol fordított meseszerűen a gonosz győz, a jó elbukik; ahol a világ a gonoszok és az angyalarcúak megoszlása szerint szerveződik; ahol a férfiak mindig jóra törő emberek, akikről elmondható: „ . . . igaz barátaim vannak. Várnak minden vasárnap délelőtt. Szűk szemű férfiak. Bízni lehet bennünk” ; s a nők megalkuvó, helyzetükbe-életükbe bele­ törődő realisták ezen álmodókkal szemben. Ám ezek a jelzők, epiteton ornansok, egyre inkább nem a mesék szimbólumai lettek, hanem allegóriák, ráadá­ sul egyre üresebbek, míg, úgy tűnik, eljutottak a modern mítosz-mese, a wes­ tern ürességéig. Mindebből következik, hogy az Angyalarcú, bár látszólag a legnagyobb szabású, legtöbbre törő alkotása Fejesnek, alighanem a legnagyobb kudarca is. Nem takarhatja ezt el (sőt), hogy Fejes olyan formai kísérletekkel is él, mint a nézőpontváltás, epikus síkok keverése, stb. Egy idő után kiderül, hogy a látszólagos heterogenitás, mely az epikailag körülhatárolt valóságdarabot lenne hivatott a maga sokszínűségében felmutatni - homogenitás, de nem esztétikai értelemben; röviden; egysíkúság, mely a műnek sem a motivációs, sem a lé­ lektani, sem realista vonulatát nem képes tényleges információs bázissal ellát­ ni. Információs bázison persze nem azt értve, hogy mit közöl adatszerűen a regény; mert ebben, végül is, nem marasztalhatjuk el Fejest. Sokkal inkább abban a költőileg egyneműsítő közeg megteremtésében, mely a novelláknál formai-tartalmi novumot jelentett, ebben az esetben, mintegy túlhaladott for­ maként, a mű ellenében működött. A regény problematikusságának sajátos vetülete belső idejének és külső terjengősségének az ellentéte. Az Angyalarcú történési ideje mindössze 3-4 nap, Péntek Esté-től K edd Nappal-ig. Hogy a történet feldúsul egy ilyen vagy még rövidebb idő alatt, arra számtalan világirodalmi példát is hozhatnánk. Csak­ hogy a regényben éppen ezzel a „földúsulással” van a probléma: a történet nem intenzíven erősödik föl, pusztán csak extenzíven. S itt látható újra az a kudarc, mely a monoton ismétlődések, terjengős, hiteltelen leírások, párbeszé­ dek mögött rejtőzik; az újabb és újabb adalékok, melyek nem mélységében építik a művet, legfeljebb csak szélességében, de már láttuk, az sem problémamentes. Kétségtelen, ebben a momentumban Fejesnek az a felismerése is ott található, hogy a bonyolult valóság már nem ragadható meg egyszerű esz­ közökkel; hogy változtatni kell. Sajátos ellentmondás, hogy a mű mindezt csak szándékában tükrözi - epikus eszközei változatlanok maradtak. 63 �Összegzés: Úgy tűnik, mind ez idáig Fejes Endre pályájának és életművé­ nek csúcspontja továbbra is a Rozsdatemető. Ez az a Fejes-mű, amely tar­ talmi és formai vonatkozásban egyszerre és egyaránt újdonsággal szolgált. Az utána következő regények egyre inkább tartós válság kialakulásáról és elmé­ lyüléséről tudósítanak; azt a tényt tükrözik, hogy Fejes jó ideje nem találja a pontot, ahol tartalmi-formai „üzenete” összesűrűsödhetne, olyan „szerencsés” pillanatban, mint éppen a Rozsdatemetőnél. Úgy is mondhatnám, a 6o-as évek második felétől törés állt be Fejes pályáján, de ez a törés nemcsak ön­ magára mutat. Fejes nemzedékének sok tagja küszködött/küszködik hasonló problémákkal, s ez, mint már korábban utaltam rá, egyfajta nemzedéki kér­ déssé teszi a tényt egyfelől, másfelől pedig szociológiai jelentőségűvé. Már nem ennek a dolgozatnak a feladata - keretei közé ez nem is férne - , hogy részle­ tesen boncolgassa ezt az összetett problémát. Annyi azonban mégis megjegyez­ hető, kérdés formájában: miért, hogy ilyen méretekben „pusztul” ez a gene­ ráció? S válaszként is megkockáztatható annyi: úgy gondolom, az a félmúlt, melyet sokan szeretnének múltnak tudni, az 50-es évek, majd '56. tragédiája, mindaz a kálvária, melyet áldozatként végigjárt, résztvevőként önmagának oko­ zott e nemzedék - mindez egyáltalán nem tűnt el. Lappangva tovább élt, s éppen a ’6o-as évek közepére-végére hozta meg igazán a törést, az össze­ roppanást. Ugyanakkor a valóság viszonyai, arculata is megváltozott, s ehhez kevesen tudtak úgy alkalmazkodni, hogy mind formában, mind tartalomban e megváltozott valóság érvényes művészi képét teremtsék meg. S az igazság­ hoz alighanem az is hozzátartozik: e valóságnak sem volt már szüksége a nem­ zedékre, ellökte magától egyes tagjait. Fejes életműve tehát - önértékén túl nemzedékének teljesítményét is jelenti - s ez az összegező kép a legkevésbé sem biztató. Az életmű persze nem lezárt; a nemzedéknek is vannak alkotó tagjai; de a „ fejlődés iránya” még csak nem is körvonalazható. A képből hiány­ zik a jövő idődimenziója. �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi szerkesztősége 1983. évre is meghirdeti a osztálya és a Palócföld MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotómunka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet ne­ vezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Im­ re korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolat­ anyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1983. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Pályadíjak: I. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj III. díj 8 000 Ft 5 000 Ft Eredményhirdetésre 1984 januárjában, a Madách-ünnepség kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. N Ó G RÁ D keretében M E G Y E I TAN ÁCS M Ű V ELŐ D ÉSÜ G YI O SZTÁ LYA PALÓ CFÖ LD SZER K ESZT Ő SÉG E �Á ra : 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld