https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/980f3969b874441ed352e28f47efc72f.jpg c21479baa6373ed4866dc134132c070e https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fde94df0993463b681fedb39b60a9f24.pdf 582b22162e9d50b7730282eab9cb715a PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 1. CSO N G RÁ D Y BÉLA „Gondolkodásunkat, magatartásunkat hozzáigazíta­ ni az új helyzethez, fejleszteni az önállóságot, növelni a felelősséget, az aktivitást, erősíteni a marxizmus— leninizmus pozícióit — ez most minden szinten az ide­ ológiai munka fő feladata.” 28. PETŐ CZ ANDRÁS_______________________________________________ „Benjámin László hét éve nem ír verset. Először ez fogott meg. A hallgatás. Azután végigolvastam a most megjelent Ö sszegyűjtött verseket, és rögtön meg­ értettem: kész, teljes életművet tartok a kezemben, amelyhez hozzátenni már nem lehet. Az utolsó feje­ zetbe gyűjtött, 1967—1976-ig írt versek fokozatosan vezetnek az elhallgatáshoz. Valaki elindult, futott, tár­ sakkal, társak nélkül, majd hirtelen megállt.” 34. MÁ NYOKI ENDRE_______________________________________________ „Nos, létezik-e valóban az a háborús irodalom, amelyről a szovjet sajtóban oly sok szó esik, s melynek létét e fogalom vitalitása is igazolni látszik, avagy e kategória kívülről tesz erőszakot egy pusztán tematikai hasonlóságot mutató irodalmi anyagon. . . ?” �TARTALO M : 1 . Csongrády Béla: Terepszemle - a cselekvés jegyében 5. Kassai-Végh Miklós: Jegyzetlapokból 7. Csanády János: Ez a virág, Régi kezem, Születő dallam, Találkozás (vers) 9. Kőrössi P. József: Válasz barátnőknek (novella) 13. Mezey Katalin: Ha nem is úgy (vers) 14. Győri László: A Rongyforgató, És íme (vers) 15. Oláh János: Ikarosz (novella) 18. Vaderna József: Új év: szerelem vége (vers) 2 1 .B ód i Tóth Elemér: London dokkjai (vers) 25. Benjámin László: Összegyűjtött versek (Bezzeg János, Petőcz András, Keresztes József költők recenziói) 34. Mányoki Endre: Háború és irodalom (tanulmány) K R Ó N IK A 42. Praznovszky Mihály: Salgótarján és sajtója a harmincas években KÖ RKÉP 48. Gondolkodó magyarok a szabadságról (Dérczy Péter) 54. Király István: Intés az őrzökhöz (Kovács Győző) 58. Izsák József: Illyés Gyula (Kozma Huba) 61. „Hoválettem” (Törőcsik Miklós tanulmánya Hajnóczy Péter gyűjteményes kötetéről) A 33., 53., 57., 60. oldalon és a borító 3.-on Szurcsik János rajzai láthatók. (Fotó: Buda László) A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Csík Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János ót 2 1. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KH I, Budapest, V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 71 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSL 0355-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v .i Kelemen Gábor igazgató. 83.29878 N . S. �TEREPSZEMLE — a cselekvés jegyében Nem túl gyakori eseménye politikai, szellemi közéletünknek a januárihoz hasonló országos tanácskozás, hisz éppen tíz esztendeje volt utoljára ilyen jel­ legű - azaz az ideológiai élet egészét átfogó - eszmecsere. Az utóbbi idő­ szakban rendszeressé váltak ugyan az elméleti tanácskozások, de ezek eleve nem vállalkozhattak többre, mint egy-egy lényeges részkérdés (egyebek közt a nemzetközi ideológiai harc, a történelem és közgondolkodás, az ifjúság és tár­ sadalom, a szocialista falu témakörökben) elemzésére. Az 1983-as agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozás időszerűségét azonban sokkal reálisabb társadalmi szükségletek bizonyítják, semmint egy - bármily jogos hiányérzet kiváltásának szándéka. Már a X II. pártkongresszus megállapította, hogy a világban végbemenő fej­ lődés, a mozgalom új kérdései bonyolultabbá tették az ideológiai munkát, az azóta eltelt három év során - a döntések végrehajtásának „félidejében” - pe­ dig még tovább nehezedtek mind a külső, mind a belső feltételek, s - mint az élet minden területén - fokozódtak a hatékonysági, minőségi követelmé­ nyek. A konferencia ily módon nem teoretikus, elvont, szakmainak tetsző kér­ dések megvitatását tűzte ki célul, nem kívánt direktívákat megszabni, konk­ rét intézkedéseket hozni, nem hirdetett meg frontális ideológiai offenzívát, ad­ minisztratív rendszabályozást, hanem a mindennapi politikai gyakorlatban szükségessé vált magatartás elveit körvonalazta. A szükségszerűen gazdaság­ centrikus közfelfogás kiegészítéseként ráirányította a figyelmet ideológiai, mű­ velődéspolitikai kérdésekre, bizonyítván, azok sokoldalú, lényegi összefüggését, egymásra hatását a politikával, a gazdasággal, a nemzetközi helyzettel. Azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének összetett feladatát csak komplex szemlélettel lehet megvalósítani. A tanácskozást eleven, demokratikus vitaszellem jellemezte, markáns gondolatok és személyiségek fémjelezték, az alapve­ tő tendenciák megítélésében azonban nem hozott - nem is hozhatott - merő­ ben újat: rögzítette, megerősítette a párt álláspontját, az autentikus irányvona­ lat. Ilyen értelemben tehát nem volt határkő, nem tekinthető kezdőpontnak, de - , minthogy a kérdések alapos továbbgondolására, egységes szemléletre és fellépésre ösztönzött - egyértelműsítette egy másfajta munkavégzés szükség­ letét, s így jelentős állomása a megújulás folyamatának. A tanácskozás inspiratív erejére, konzekvenciáira támaszkodni a továbbiak­ ban nemcsak lehetőség, hanem egyszersmind kötelesség is. A gyakorlatban mindenekelőtt általánosítható központi gondolatát - cselekvésre szólító szelle­ mét - kell érvényesíteni, de ez nem zárja ki - sőt feltételezi - néhány részlet visszaidézését, egy-egy főbb kérdés újraértelmezését. Az egyedi reflexiókat ta­ lán nem teszi szükségtelenné, hogy időközben Aczél György bevezető előadá­ sa, zárszava és Óvári Miklós megnyilvánulása külön kiadványban, a további hozzászólások egyike-másika a folyóiratokban, napilapokban hozzáférhetővé 1 �vált, s a televízió, rádió egyes műsorai is reflektáltak e nagy jelentőségű ese­ ményre. A szelekció mindig önkényes, értelemszerűen motiválják a szubjek­ tív benyomások, a közvetlen élmények, de a közvetítés módja, a fórum jelle­ ge is messzemenően figyelembe veendő. Az utóbbi szempontok alapján emel­ jük itt ki - e hasábokon - az ideológiai munka jellegére, szerepére, feladataira vonatkozó konklúziókat, valamint a tömegtájékoztatással, a szellemi műhelyek munkájával, felelősségével összefüggő, helyileg is érvényesítendő tanulságokat. Mindezt annak tudatában tesszük, hogy számos fontos és erre a tanácskozásra annyira jellemző kérdéskör - mint például a két társadalmi rendszer szemben­ állása, küzdelme, a szocializmuskép vitája, a szocialista demokrácia fejlesztése, az oktatás, az ifjúság nevelése - , vagy az úgynevezett nemzeti sorskérdések cím­ szava említetlen marad, illetve csak indirekt módon jelenik meg. A plénumon teljes egyetértés nyilvánult meg abban, hogy ideológiai, szelle­ mi életünkben - bár tisztázott, kipróbált, bevált politikai alapokra építkezhe­ tünk - , gyakori a bizonytalanság, tétovaság, nemegyszer találkozni a kétarcú­ ság, a passzivitás jeleivel. Az ideológiai munkában kevés a kezdeményezés, előfordul lépéshátrány, a szükségesnél erősebb a védekező reflex, a defenzív magatartás. Sokszor csak a bekövetkezett események, jelenségek regisztrálása történik meg. A közel két évtizedes kiegyensúlyozott fejlődés, eredményes elő­ rehaladás elkényelmesedéssel is járt. Sok mindent megszoktunk, ami a maga idejében helyes volt, de kialakultak eleve rossz beidegződések is. Elszoktunk például attól, hogy elvi, ideológiai álláspontunkat, eszményeinket terjeszteni, védeni, polémiákban képviselni, s fejleszteni kedvező viszonyok között is kell. De még inkább szükséges ez napjainkban - a kiélezett nemzetközi ideológiai harc, a szocialista építés megváltozott feltételei és követelményei közepette. Gondolkodásunkat, magatartásunkat hozzáigazítani az új helyzethez, fejleszte­ ni az önállóságot, növelni a felelősséget, az aktivitást, erősíteni a marxizmusleninizmus pozícióit - ez most minden szinten az ideológiai munka fő feladata. Társadalmunk világnézetileg köztudottan nem egységes. A marxista elmélet meghatározó, irányjelző szerepe mellett ideológiai sokszínűség létezik. S bár a szocialista társadalmat nem lehet elképzelni e formáció törekvéseit kifejező alapeszmék jelenléte, hegemonizmusa nélkül - , hisz ennek az ideológiának a jegyében született és működik - , egyesek egyenesen a marxizmus nélküli plu­ ralizmusra voksolnak. A tanácskozás bizonyította e nézetek - egyrészt - irrea­ litását, másrészt veszélyeit, de arra is rámutatott, hogy a marxizmus hegemó­ niája nem következik automatikusan a stabil hatalmi, politikai helyzetből, nem elrendelhető, bevezethető, hanem csak folyamatos, aktív elméleti, ideológiai, propagandamunka eredménye lehet. Határozott kritikában, visszauta­ sításban részesült a másik szélsőséges vélemény is: amely szerint le­ hetséges volna egy, a létező szocializmus alapvető törekvéseivel ellentétes mar­ xista koncepció. A marxizmus-leninizmus nem létezhet a szocializmusért ví­ vott harctól függetlenül, s ez fordítva is igaz. A valóságtól fordul el, aki a marxizmust korszerűtlennek, túlhaladottnak véli. Abból, hogy a marxizmus nem tud - , de lényegéből eredően nem is vállalkozik - minden jelenkori kérdésre, új problémára azonnali, tökéletesnek tetsző választ adni, végleges megoldást javasolni, nem következik, hogy ne lennének általános érvényű, védendő, ter­ jesztendő igazságai. Jogos igény viszont, hogy a változó helyzetben újra végig kell gondolni, mélyebben kell értelmezni az alapkérdések sorát is: csak így lehetséges alkalmazásuk, továbbfejlesztésük. A társadalom előrehaladásával fejlődnie kell az ideológiának is, sőt a fejlődésnek egyik feltétele, hogy az ideo2 �lógia élen járjon az útkeresésben, segítsen változtatni azon, amin változtatni kell. De elméleti megalapozottság nélkül nem képzelhető el eredményes ideológiai munka. A nagyobb ideológiai aktivitásra a politika védelmében is szükség van. V ál­ tozatlan - a tanácskozáson is megerősítést nyert - a politikai szövetség elve és gyakorlata: mindenkivel együttműködni, mindenkit megnyerni, aki nem áll szemben a szocialista rendszerrel, elismeri annak alkotmányos rendjét, munká­ jával közreműködik a szocialista társadalom építésében, részese akar lenni a nemzeti közmegegyezésnek, még ha másképpen gondolkodik is egy sor kér­ désben. Továbbra is az eszmecsere, az álláspontok ütköztetése, a meggyőzés lesz a fő eszköze a világnézeti, gondolkodásbeli különbözőségek csökkentésé­ nek, nem elvitatva még azt sem, hogy egyik-másik új problémára a szövetsé­ gesek reagálnak gyorsabban, fogékonyabban, ha kritikájuk, szándékuk a szocia­ lizmus javára és nem ellene irányul. Sőt, a marxizmus is gazdagodhat azáltal, ha szembesülni kényszerül más eszmerendszerekkel, s a valóság kihívásaira fo­ gékony, a bonyolultabb viszonyok között is helytállók serege csakis eleven esz­ mei harcokban nevelődhet, fejlődhet. A tolarencia nagy erénye közéletünknek, de csak akkor, ha szilárd elvi alapokon és nem elvtelen megalkuváson nyug­ szik. Nem terjeszthetők hát ki a szövetségi politika elvei, normái azokra, akik kikezdeni igyekeznek a szocializmus vívmányait, semmibe veszik törvényeit, megsértik rendszerünk, államunk, népünk alapvető érdekeit, értékeit. Nem engedhető meg - sommázható a konferencia alapján - , hogy a közös társadal­ mi célokon kívül állók kényszerítsék a marxistákra, a szocializmus híveire sa­ ját elképzeléseiket, törekvéseiket. Érzékenyebb, éberebb magatartás szükséges ahhoz, hogy továbbra is elszigetelődjenek az ellenzéki, ellenséges erők, hogy ne kapjanak lehetőséget, fórumot zavart okozó gondolataik terjesztésére, kap­ csolataik szélesítésére. Ez az igény még inkább megnöveli a tájékoztatásban dolgozók, a lapokat, folyóiratokat szerkesztő kollektívák, s az irányításukban érdekelt szervek fe­ lelősségét, a demokratikus, igényes műhelymunka jelentőségét. Nem mindegy, hogy e fórumok, élve önállóságukkal, milyen értékrend alapján alakítják ki szerzőkörüket, kiknek adnak teret, hogyan válogatnak, döntenek a publikációk sorsáról. Nagyon fontos, hogy mikor, miről szólnak a nyilvánosság előtt, ho­ gyan kérdeznek, miről és mi módon vitáznak, hogyan foglalnak állást. Egyéni arculat címén nem lehet függetlenedni az ideológiák harcától, de az az út kü­ lönösen nem járható, amelyik a marxista eszmék elleni irányzatossághoz ve­ zet. E fórumok tömeges hatásuk révén a leghatékonyabban tudják befolyásol­ ni, alakítani - jó, vagy rossz irányban - a társadalom ideológiai, politikai arculatát, a közszellemet, az emberek értékvilágát, erkölcsét, ízlését. Felébreszt­ hetik az alkalmazkodás, a kezdeményezőkészség, az igényesség, az aktivitás szükségletét, edzhetik az ellenállóképességet, erősíthetik a jövőbe vetett hi­ tet, bizalmat, növelhetik a tetterőt, bizonyíthatják a munka, a küzdelem értel­ mét. De kifejthetnek ellenkező hatást is: csökkenthetik az élet- és alkotóked­ vet, fokozhatják a távlatvesztést, a kiábrándultság érzését, elidegeníthetik az emberektől a valós értékeket. Gyakori tapasztalat, hogy - a növekvő igény ellenére - nem kapnak elég figyelmet a sajtóban, a tömegkommunikációban a klasszikus és mai, a nemze­ ti és egyetemes művészi, tudományos értékek, szaporodnak viszont az irra­ cionális, antihumánus jelenségek. Egyre növekvő ázsiója van az élet torzulásai­ nak, a meghökkentő érdekességnek, a blickfangnak, a divatnak, sokszor éppen 3 �az igazság rovására. Hiteles valóságképre van ma szükségük az embereknek, a szocialista demokrácia fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele a tájékozottság, az őszinte emberi szó. Nem véletlenül kapott ez az igény olyan nagy hang­ súlyt a tanácskozás vitájában is. Ez azonban nem zárja ki - sőt szükségelteti a jogos bírálatot, a feszültségek kimondását, az egészséges türelmetlenséget, fenntartja a tévedés jogát is. De a kritika nem fordulhat negativizmusba, sen­ kinek nincs joga megfosztani az embereket kemény munkával, harcokkal, ál­ dozatokkal teli múltjuk értelmétől, vállalható értékeitől, a jelen eredményei­ től, eszményeitől, s megingatni, aláásni a szocializmus lehetőségeibe, perspek­ tívájába, a nép, a nemzet jövőjébe vetett hitet. Olyan törekvéseket kell támo­ gatni, amelyek a közírás, a sajtó, a művészet eszközeivel, az értelemre és ér­ zelmekre együtt apellálva síkraszállnak az igazi értékek védelmében, s ame­ lyek - a tényleges dilemmák ellenére - képesek mozgósítani a nehézségekkel szembeszegülő és állandó megújulásra kötelezett ember tartalékait, s egyaránt szolgálják a tömegek kulturális igényeinek kielégítését és az új igények terem­ tését. Ezzel járulhat hozzá a kultúra maga is a szocializmussal való azonosu­ lás erősítéséhez. Úgy véljük, hogy e néhány kiemelt kérdés is bizonyítja, miszerint az or­ szágos ideológiai tanácskozás a mindennapokban, a konkrét munka során ér­ tékesül majd igazán. Hasznossága, jelentősége végső soron azon múlik, hogy mennyire sikerül egyidejűleg és egymással egységben megoldanunk két felada­ tot: eleven szellemi pezsdülést hozni az új kérdések felismerésében, marxista igényű megválaszolásában, és egységesen, határozottan fellépni a marxiz­ mussal, az igazsággal, a szocializmussal ellentétes irányzatokkal, megnyilvá­ nulásokkal szemben. A felmerülő kérdésekre való válaszadás ugyanis nem kö­ tődik egyetlen aktushoz, s éppúgy folyamatjelleggel érvényesül, mint ahogyan magukat a kérdéseket is a permanens társadalmi gyakorlat szüli. A tanácsko­ zás tartalmának megismertetése, értelmezése során az MSZMP alapelveiben változatlan, részkérdésekben a körülményekhez, új követelményekhez igazodó politikáját, a marxizmus-leninizmus eszmei alapjain felépülő szocialista érték­ rendet kell érvelően bemutatnunk, képviselnünk, mert ha ezt jól értjük, ebben egyetértünk, akkor lényegi feltétele elégül ki az egységes, előrevivő cselekvés­ nek. Hisz az, hogy a szocializmus reális perspektíváiból, a lehetőségből mi válik valósággá, most is a „történelem szerzőin és szereplőin” , a néptömegek akaratán, tettein múlik mindenekfelett. C S O N G R Á D Y B É LA 4 �Kassai-Végh Miklós Jegyzetlapokból 1. E g y folyamatról Hosszú évek során szerzett ta­ pasztalat mondatja velem : kezdet­ ben volt, hogy különböző rendű és rangú emberek panaszoltak fel, vagy soroltak elő panasztalanul olyan összejöveteleket, találkozá­ sokat, értekezleteket, amelyek a körültekintő előkészítés, a várakozó nekibuzdulás ellenére a semmit­ mondó közöny légüres terében fosz­ totta meg résztvevőit a jobbító eredményesség örömétől. Rákérde­ zésre el sem tagadták, hogy több­ nyire a jelenlevők „jóvoltából” , meghatározatlan, vagy ki nem fej­ tett indítékú tartózkodása okán. Aztán mindinkább kezdett meg­ szűnni a rácsodálkozás az olyan kisebb-nagyobb volumenű megbe­ szélésekre, amelyek a régebbiektől eltérően véleményütköztető, szelle­ met mozgató eszmecserévé izmo­ sodtak. A z eredményesség ténye ugyan ekkor még nem mutatkozott meg minden alkalommal: a szabad véleménynyilvánítás korábban is nyitott útjain meginduló folyamat­ ban - megélt vagy áthagyományo­ zódó történelmi tapasztalatok kö­ vetkeztében, s kellő előkészültség híján - elsősorban a befolyásolni szándékoló szólásra esett a hang­ súly; mindez viszont nem párosult kellően megalapozott ismeretek, a kompetens felelősség érzetének esz­ közrendszerével. A történelem a le­ hetőségek felhasználására már igen, egészségesen közérdekű ki­ használására azonban még nem ta­ nította meg alakítóit. A harmónia megvalósulásának tendenciája azonban már egyre reménytkeltőbben alakul: a cselekvő részesség szóbeli kifejezésre juttatá­ sának alapja mindinkább a tevéke­ nyen alakító cselekvés, az együtt­ gondolkodás nemesítő erjedésének kovásza, a felelős és kimutatható részmunkálkodás. A z indulatokat meggyőzte a józan értelem, az akarnokságot az átgondolt és megfon­ tolt belátás. Mindez ma még természetesen nem érvényes közéletünk minden területére, s közel sem ad okot bár­ miféle hurráoptimizmusra. 2 . A megtapasztalás Voltam magam is részese nemegy­ szer olyan „m egváltónak” ígérkező találkozóknak, melyek előzetes isme­ reteim szerint a „fent” és „lent” egy­ behangzó kívánsága szerint kifeje­ zetten nem kisszerű kérdések meg­ vitatására, megoldására voltak hi­ vatottak. S amelyek végül a feszült­ ségek tágításának, az ellentmon­ dások élezésének, a közgondbéli megoldások lehetetlenségének irá­ nyába igyekeztek elmozdítani a szűkebb-tágabb közvélekedést. Út­ keresés? Összhang hiánya? Felké­ születlenség? Ilyen-olyan indítékú tudatosság? Ezt eldöntenem ma már szinte lehetetlen. M arad viszont a 5 �4. Hivatkozások kommentár nél­ kül „Történelmi utunk bizonyította, mindig azoknak volt igazuk, akik úgy gondolták és aszerint cseleked­ tek, hogy az Embert csak egy za­ varja: az őszinteség hiánya, az, ha úgy érzi, hogy taktikáznak vele. A nyílt, igaz szó — ez segíti a közös gondolkodást és a közös cselekvést. A nép mindig a jó ügy, a szocia­ lizmus ügye mellé állt, s áll, ha őszintén mondjuk: nehezedik az út, gyere, segíts - bonyolultabb kor­ szakban élünk, gondolkodjunk és 3. E g y tanácskozás közvetlen ap­ cselekedjünk közösen. E z igaz a tu­ dósra, íróra, a nyilvánossághoz szól­ ropójául nak, ezért mélyebben kell átélniük, hogy az alkotás nemcsak lehetőség, A közügyek jobbítása nyilvánva­ hanem kötelesség is, a bővülő sza­ lóan csupán akkor juthat érvényre, badság egyben nagyobb felelősség ha különböző szintű közösségei, le­ is.” (Aczél G yörgy: A szabadság gyenek ezek állami-közigazgatási rendjéért) egységek, a gazdasági szektor tarto­ „ A kulturális-művészeti élet szo­ mányába tartozó üzemek, vállala­ cialista vonásainak erősítése érde­ tok, mezőgazdasági termelő kol­ kében is sok teendőt fogalmazott lektívák, vagy éppen humán értel­ meg a X II. kongresszus határozata. miségiek különféle társulásai (is­ A művészetpolitikának nagy fele­ kolai munkaközösségek, publiká­ lőssége van az alkotófolyamat, a ciós fórumok, irodalmi-művészeti művészi munka kedvező feltételei­ műhelyek) eleve helyesen értelme­ nek biztosításában. A z eddigieknél zik a társadalomépítés politikai stra­ intenzívebben, a legkülönbözőbb tégiáját és taktikáját, nem vonat­ eszközökkel kell segítenünk az al­ koztatnak el külső és belső állapo­ kotók valóságismeretének, a társa­ taink meghatározottságaitól, kö­ dalmi problémák iránti érzékenysé­ vetkezésképpen sem mértéken felü­ günknek elmélyülését. A politikai li, sem mértéken aluli felelősséget bizalom, a nemzetközi és hazai va­ nem tulajdonítanak annak a ta­ lóság kérdéseibe való beavatás mű­ nácskozásnak, aminek áttekintő mél­ vészileg is megtermékenyítően hat.” tatására megelőző írásunk törek­ (Óvári M iklós: Művelődéspolitikai szik. E z esetben ugyanis olyan, ál­ feladataink a X II. kongresszus talánosan visszhangkeltő tanácsko­ után) zásról esik szó, amely egyaránt tény: a közszellemet gerjesztő, ám közgondjainkat megoldáshoz köze­ lebb nem segítő „magánbelépők” logikátlanul sorra fűződő vonula­ ta. Távol a ma és itt megvalósítha­ tó lehetőségek konkrét felvázolá­ sától. A tudatosan felépített straté­ giai és taktikai politikai (művelő­ déspolitikai) elképzelések jelenlé­ tében természetesen egyszerű egy­ értelműen dönteni. A történések azonban történések maradnak, s ha­ tásuk is visszavonhatatlan, avagy nehezen korrigálható. érint ideológiai-politikai-gazdaságikulturális területeket — elemző igénnyel tisztázó szándékot, nézet­ eltéréseket tisztító, szembenálláso­ kat tisztító indítékkal. A vita felizzításának igényével, de hangsú­ lyozottan (megfogalmazottan) nem a deklaratív lezárás szándékával. 6 5. Felelősségeinket meghatározó végső tanulságul „ A szocializmust építő M agyaror­ szág emberhez méltó életet terem­ tett, van tehát mit félteni eredmé­ nyeinken, van mit félteni valósá­ gunkon.” (Aczél György) �Csanády János EZ A V IR Á G R EG I K E ZEM Vas-föld, szívesen nyújtom át Visszaköszönnek a régi csavarok, versem virágát, nem rozsdásodnak, mind ragyog, vaspor-lemosta arcotok kohók fényét, szerszámgépekét hajoljon fölébe, mert hordják magukban, és a bánya ritka növény, ha vadvirág is, villanyfényét, hol csillan az érc, nevét sem tudom én, csak szívem ércével koccannak össze, azt, hogy a föld virága, múltba villan szemem, erdőn-hegyen ahonnan visszaköszönnek a régi tépem jártomban, hogy legyen csavarok, fényük acélos- ki szemetek elé emelje, olajos, szikrát csihol ne csak a hétköznapok fényes a villáskulcs, ha lepattan féme, melyet kezetek szögletükről; tűz él a vasban, formál naponta, vasemberek, fénye únhatatlan illatozzon néktek e vers-berek, nosztalgiámban világlik ebben hogy ne feledjük, honnan a műanyag-időben, jöttünk; látom régi kezem, ha tenyerem és hogy ég lebeg fölöttünk vonalát nézem, melyet megcsodál a gyerek, olajtól sárga kéreg míg le nem horgasztja bőrömön büszkén fejét a férfigond; tanúsítja; a múltak üszkén ez a virág a Nap virága, is átsugárzik az élet, amely lehajtott fejetek vasportól fekete, olajtól sárga alatt is kéznyújtásom egy jó szerszám fogása. szemetekbe - ég. 7 �SZÜLETŐ DALLAM Akiket szívem dajkál, újakat nyom kezembe, gondolatom elmélyít, nem tudom rögtön, mit tegyek álmom követ, velük, akár az új zene, és mindenfajta változatban mire rádöbbenünk; éjszaka elémbe vetít; csak hangzanak, mire szüntelen itt vannak velem, értelmükre rádöbbenünk; mint a köszörű, nem baj, csak szóljon amely csiszolta zenétek bennem, öntudatlan szerszámok éleit; csak pengessétek lelkem, szavaimat csiszolják, pergessétek jó dobomat; mégsem kopnak el soha, mert összeáll a dallam, s egyszer az elmélyülő gondolat bennetek is visszhangra kap. TALÁLKOZÁS Am ikor beléptem a vendéglőbe, a játékot sem feledte el megláttam azt a régi nyugalmas arcot, egészen; csak felnőttek játékaival amit csak a mesterség biztos tudata babrál, szerszámokat leleményesen rajzol, a jószívvel hordott hétköznapok emel, bújtat, használ; szinte már ünnepi Rend-je megláttam a kockás terítő a műhelyben, ahol a polcok, fölött egy korsó sörrel, munkagépek, szerszámok rendje a korsóban méltóság gyöngyözött, jó lelkiismerettel, tiszta fejjel világít, s eszembe jutott az a korom, s megteremti a napi gondok amikor első ünneplőmben könnyű terhét; terhét könnyedén fél-lábbal már a jövőben viselő férfiarcot - amely még 8 kihúztam magamat. �Kőrössi P. József: Válasz barátnőknek, akik szerint „életünk kafkásodik s ennek az állításnak a tagadása is életünk kafkásodásának az igazolása’’ Z. RÓO, n. város legcsendesebb és legsokoldalúbb honpolgára, a k/980-as la­ kótelepi tömbház keleti fekvésű lakásának bérlője. Egyik kora tavaszi reggel furcsa motoszkálásra ébredt. A zaj az ajtó felől érkezett és akkor erősödött fel, amikor Z. RÓO lemászott az ágyról és négykézlábra ereszkedve a kijárat felé csúszott-mászott: valahányszor csak tehette élt kedvenc és - kiváltképp - egészségesnek vélt, számos alkalommal előnyös­ nek bizonyu lt közlekedési módszerével. Ráadásul csalhatatlan füle most azt sejtette, hogy a zaj valahonnan a küszöb vagy az ajtótok rései mögül szár­ mazik. Már csaknem az ajtóig ért, amikor talpra ugrott, majd újra visszazökkent előbbi testtartásába. A küszöb és az ajtó közötti rés alatt egy borítékszerűséget pillantott meg. Rajta a saját neve, így: „Z . RÓO - M E G V Á L T Ó ” . A név rendben is volt, ezt a legnagyobb nyugalommal és még négykézláb fogadta; csak a „Megváltó” láttán ugrott, mint korábban elmondtuk, ismét talpra. Nem egy alkalommal előfordult már, hogy hasonló módon értesítették. Egy ízben, például, az írásos felhívással együtt egy teljes tűzoltó öltözet és felsze­ relés is érkezett címére. Gondolkodás nélkül tűzoltónak öltözött és taxival a laktanyára vitette magát, ahol is feleslegesen tartózkodott négy teljes napon ke­ resztül. Senki egy árva szót nem szólt hozzá. Mintha kerülték volna. A legkü­ lönbözőbb, figyelmet érdemlő kísérletek kudarca után, az ötödik nap reggelén - ezúttal gyalogszerrel - hazament. Egy másik alkalommal a színházi ügyelő­ állás haladéktalan betöltésére kapott felszólítást. Nyomban a színházban ter­ mett. Lézengett, téblábolt a színfalak mögött, meg a zsinórpadláson, napo­ kon keresztül. Mindent elkövetett, hogy valakinek útjában legyen. Mikor látta, hogy így sem törődnek vele, onnan is hazament, anélkül, hogy valakivel kö­ zölte volna ott-tartózkodásának okát, illetve távozási szándékát. Hasonlóképpen és hasonló eredménnyel volt már többek között: vándorcirkusz pénztárosa, sintér, vakvágány mellett váltókezelő, lezárt köztemetőben sírásó, villamoskalauz, víz- és gázvezeték-szerelő, városi főkertész, s egy alka­ lommal a C SA L H A T A T L A N O K O RSZÁG O S S Z Ö V E T S É G E (CS. O. SZ.) egyik helyi fiókjának libériás főportása is. De - gondolta most, miközben a kétes és még ismeretlen tartalmú boríték­ szerűséggel a kezében az ajtó előtt négykézlábaskodott, hiányos éjszakai öltö­ zékében (szürkés-zöld, csíkos pizsamájának csak a felsőrészét sikerült magára kapnia) - mindez még senkit sem jogosít fel arra, hogy őt, egy akármilyen borítékon megváltóként (csupa nagybetűvel) köszöntse, üdvözölje vagy egyál9 �talán csak szólítsa. Hacsak nem s ettől a pizsamáján lévőkhöz hasonló, szürkés-zöld sugárcsíkok jelentek meg az arcán hacsak nem az őt foglalkoz­ tató, előtte a teljes ismeretlenség homályába burkolózó hivataltól nem szárma­ zik az újabb küldemény. Miután a fentieken kívül még egyéb, jelentéktelenebb dolgokat is végiggon­ dolt, s miután a feladó kilétét sem sikerült megállapítania, elszánta magát. K i­ bontotta a borítékot. Legnagyobb megdöbbenésére - ettől megint csak talpra kellett szökkennie a boríték üres volt. Semmi utasítás, semmi tájékoztatás. Felrántotta az ajtót s úgy, ahogy volt, kopasz alsótesttel kiszaladt a lép­ csőházba, egészen a lépcsőház bejáratáig. Senkit sem talált. Felszaladt az első emeletre. Ott sem. Kissé letörten és szégyenkezve tért vissza a lakásba. Magá­ ra húzta pizsamanadrágját, leült az ágy szélére, és úgy tett, mint aki mélyen gondolataiba merül. Néhány pillanat múlva már fuldokolva dobta le magáról a még alig magára kapkodott pizsamát, összeszedte ruháit, testére ráncigálta, és anélkül, hogy megreggelizett volna, elrohant otthonról. A központi posta épületéig meg sem állt. Felkutatta a kézbesítő és lapter­ jesztő osztály vezetőjét, közölte kilétét, és minden különösebb bevezető nélkül felsorolta valamennyi eddigi funkcióját; ezzel is kihangsúlyozva látogatásának rendkívüli fontosságát, halaszthatatlan voltát. A továbbiakban pedig, anélkül hogy az osztályvezető nagyrabecsülő szólamait végighallgatta volna, elmondta, hogy a napokban újabb fontos utasításokra, esetleg kinevezésekre várt. Ehe­ lyett - s emiatt csaknem a frász törte ki - ma, kora reggel egy üres borítékot csúsztattak be - olyan fondorlatosan, mint még soha - az ajtaja alatt. A kö­ rülmények részletezésére nem ez a legmegfelelőbb alkalom, a későbbiek során azokra is ki lehet térni. Most mindenekelőtt körzetének fölöttébb gyanús kéz­ besítőjét kellene sürgősen felelősségre vonni, de még az előtt az általa eltün­ tetett utasításokat, a boríték tényleges tartalmát a legrövidebb időn belül visszaszerezni. Az osztályvezetőnek arra a kérdésére, hogy miért éppen a kézbesítőre gya­ nakszik, Z. RÓO elmondta: évek óta lakik jelenlegi lakhelyén, s annak elle­ nére, hogy szinte naponta, de gyakori, hogy naponta többször is érkezik címé­ re hasonló, de sokkal tartalmasabb és különlegesen fontos küldemény, és an­ nak ellenére, hogy ezek rendszerint ajánlott vagy tértivevényes okmányok melyeket idővel feladójuknak kell visszaszolgáltatnia - mindeddig a kézbesí­ tő színét sem látta. Mind ez idáig csakis azért nem élt panaszhoz való jogával, mert - amint most már az osztályvezető is tapasztalhatta - igen elfoglalt em­ ber. Naponta és gyakran szinte egy időben kell a legkülönbözőbb érdekeket képviselnie, a legkülönbözőbb igényeket kielégítenie, s mindezek mellett, mond­ ta Z. R ÓO, mint a legkülönbözőbb szakmák kiváló és nélkülözhetetlen mestere, igyekszik a gyakorlat terén is helytállni. De ezúttal megragadja az alkalmat, s a tisztelt osztályvezető vegye tudomásul, három évre visszamenőleg, min­ den eddig elmulasztott reklamációját, azaz: a három év minden egyes napjára számítva pontosan 1095 (ezerkilencvenötöt). Ezeket rövidesen írásban is be­ nyújtja az illetékes osztálynak, a kézbesítő rovására. Lássuk csak, mondta az osztályvezető, s elkérte Z. RÓO-tól a borítékot. A boríték szabályosnak mondható, közölte rövid vizsgálódás után, annak ellenére, hogy nyoma sincs rajta Z. RÓO lakáscímének. De hát ehhez ha­ sonló küldemény egyre gyakrabban érkezik. Az is bizonyos, hogy az intéz­ mény bélyegzőjével látták el, igen szabályosan. Ezzel Z. RÓO-t a folyosóról az irodájába tessékelte, hellyel kínálta. Rövid és Z. RÓO számára érthetetlen 10 �telefonbeszélgetés után a kézbesítő is előkerült. Nyomban kiderült, hogy soha nem járt Z. RÓO lakásának még csak a környékén sem. Igaz - mondta hogy a k/980-as tömb, melyben Z. R ÓO is lakni méltóztatik, a felosztás szerint körzetéhez tartozna, de legnagyobb csodálkozására ez az a lakótelep, mely so­ ha, semmilyen körülmények között és semmilyen formában nem veszi igénybe a posta szolgálatait. Soha, semmilyen körülmények között, még a minden szempontból legínségesebb, legkritikusabb időkben sem érkezik erre a címre semmilyen küldemény. Ő maga is, folytatta a kézbesítő, gyakorta foglalkozik ezzel a kérdéssel, s mindeddig egyetlen elfogadható magyarázatot talált, mely­ ről ugyan kellőképpen - idő hiányában - még nem győződhetett meg, mégis írásba foglalta. Most késlekedés nélkül nyújtaná át osztályvezető főnökének, ha nem látná két saját szemével, hogy: a számára mind ez idáig egyetlen ma­ gyarázat - az tudniillik, hogy a k/980-as tömb lakatlan - most, Z. RÓO sze­ mélyének ismeretében elfogadhatatlan, sőt: cáfolható. Ezek után, mondta a kézbesítő, nem marad más, mint a találgatás. A játék tehát, mely eddig is hi­ ánytalanul kitöltötte munkaidejét, maradéktalanul és tartalmasan elszórakoz­ tatta. Kizárt annak a lehetősége - modta még a kézbesítő - , hogy az a boríték, mely most az osztályvezető íróasztalán fekszik, az ő kezében is megfordulha­ tott volna. Sőt, amint a tisztelt panaszos is láthatja, ma még a lábát sem te­ hette ki, annyi dolga akadt itt, az épületen belül. Egy másik panaszost, épp mielőtt őt idehívták volna, rázott le a nyakáról. Az is lehetséges, hogy ma ki sem jut a körzetébe. A szomszédos irodában többen is várakoznak rá, a Z. R ÓO-ékhoz hasonló panaszokkal - valamennyien a k/980-as tömb lakói. Hatalmas táskáját az íróasztalra borította. Felajánlotta Z. RÓO-nak és saját főnökének, hogy együtt vizsgálják át a táska tartalmát, ezáltal is megbizonyodva afelől, hogy a k/980-as tömbház címére a mai napon sem érkezett semmiféle küldemény. Z. RÓO-nak semmi kedve nem volt a turkáláshoz. Az osztályvezető, kihasz­ nálva a ritka alkalmat, azt, hogy beosztottját ilyen könnyelmű pillanatában találja és minden különösebb könyörgés vagy rábeszélés nélkül ellenőrizheti, a taska tartalmára vetette magát, eltűnt a címzés nélkül ajánlott levelek és a legkülönbözőbb újságok tömege alatt. Z. RÓO megértette, hogy a történtek után itt már semmmi keresnivalója nincs. Annak ellenére, hogy még lett volna egy-két megrovó, sőt fenyegető megjegy­ zése is, azzal, hogy majd írásban teszi meg, magára hagyta az ügyfeléről és beosztottjáról, valamint az önmagáról is megfeledkezett osztályvezetőt. Elindult a város központja felé. Minden cél nélkül, késő délutánig csavargott, borítékjával a kezében. So­ hasem fordult még elő, hogy ennyire szükségtelennek érezze saját létét, szere­ pét ebben az össze-visszaságban, melyet csak most kezdett megfogalmazni önma­ ga számára. Ő maga sem tudta, hogyan, egy ismerős vendéglőben kötött ki. Legnagyobb meglepetésére - erre sem volt még példa eddigi életében - kiszolgálták. Ami­ kor pedig számláját rendezendő magához kérette a pincért, a vendéglő felelő­ se személyesen jelentkezett és közölte vele, hogy semmivel nem tartozik. Z. RÓO kérdéseit, melyek a példátlan eljárás okait fürkészték, figyelmen kívül hagyta. Mély meghajlással jelezte: az ügyet lezártnak tekinti, nem hajlandó további felvilágosítással szolgálni. A kijáratig kísérte - udvariasan bár, de csaknem tuszkolta Z. RÓO-t. 11 �Z. R ÓO, nyelvén a babgulyás ízével, újra az utcán találta magát. A város hangulatának ez az átmenete a késő délutániból a szürkületibe, előbb nyugta­ lansággal töltötte el, majd hirtelen, minden átmenet nélkül, elálmosította. Ha­ za indult. Másnap vagy harmadnap, vagy a tizedik, vagy a ki tudja hányadik nap reg­ gelén gyanús motoszkálásra ébredt saját lakásának ajtaja előtt, a huzatos lép­ csőházban. A kilincsbe kapaszkodva feltornászta magát a meglehetősen magas küszöbre. Lakáskulcs után kutatott a zsebében, s amikor hosszas keresgélés után sem találta, újra a kilincshez nyúlt. A kilincs semmit sem engedve, Z. R ÓO egyre türelmetlenebb erőlködésének merev és mozdulatlan maradt. E k ­ kor vette csak észre, hogy a csengő gombja mellett nem az ő neve szerepel. Az új frissen ragasztott névkártya alatt még olvasható volt saját nevének két utolsó betűje: ÓO. Mindent még nem értett, de a történtek után, itt, egykori - ez már bizo­ nyos - lakásának küszöbén, nem volt túl meglepő ez a fordulat. Még mindig álmosan szuszogott, s csak azt furcsállotta kissé - ezt sem különösebb meg­ győződéssel már - , hogy semmilyen konkrét értesítést, útbaigazítást nem ka. pott. Semmi olyasmit, ami azutáni teendőire, hétköznapjaira vonatkozna. Így s ezeken töprengve vette észre azt a hatalmas kartonlapot - valószínűleg in­ nen a reggeli zaj - , melyet egy zsineggel függesztettek volt lakása ajtajára: T IS Z T E L T É S E G Y K O R N A G Y R A B E C S Ü L T B A R Á T U N K ! M IU TÁ N Ö N L E G U T Ó B B I U T A SÍT Á SU N K A T - M E L Y B E N M IN D E N E D D IG IN É L FO N T O SA B B K Ü L D E T É S S E L B ÍZ T U K M E G N EM T E L J E S Í T E T T E E Z Ú T O N K Ö Z Ö L JÜ K Ö N N E L , H O G Y N E V E N E K E L K O B Z Á S A V A L A M IN T A N E V É V E L JÁ R Ó E L Ő N Y Ö K É S K IV Á L T S Á G O K M E G V O N Á SA M ELLETT S Z O L G Á L A T A IR A A T O V Á B B IA K B A N N E M T A R T U N K IG É N Y T T E G Y E N L E G JO B B B E L Á T Á S A S Z E R IN T ! Semmi sem győzte meg Z. RÓO-t arról, hogy ez az üzenet neki szól, mégis leakasztotta a kartonlapot. Legszívesebben rögtön a nyakába akasztotta volna, mégis a hóna alá csapta. Elhagyta a lépcsőházat, és leült az első, megviselt ülepe számára a legalkalmasabbnak tűnő járdaszélre: egy szennyvízcsatorna ak­ nafedője és egy füstölgő szemetes kuka közé. Éppenséggel választhatott volna. Tapasztalatai már vannak - papírokra lesz most már szüksége. És most - az elmúlt napok (hetek, hónapok) után először - kimondottan jól érezte magát: könnyűnek, mint egy teherbeejtő szeretkezés után. Mint aki azzal, hogy elvesz­ tette, megkapta a nevét. Úgy érezte, napokig (hetekig? hónapokig?) nem kell mozdulnia erről a helyről, és még mielőtt anyakönyveztetné magát, akár sza­ kállt is ereszthetne az aszfaltba, sajgó ülepe körül. 12 �Mezey Katalin: Ha nem is úgy Érzem, hogyan fut ki lábam alól az idő: levest főzök, nézem a gyerekek házi feladatát és közben tarkómban ketyeg az időzített szerkezet, aminek napját, óráját nem tudom, csak azt, hogy beállítva jár. Mint halálraítélt végtelen éjszakája, olyan rövid csak amivel rendelkezem, mert tudom, hogy lejár. Várom a sok henye közöny, és elutasítás ellenszerét, amitől mégis elnyeri jutalmát az örök buzgalom. S helyette egyre csak kioktatás, ingerült szó, szemöldök-ráncolt ugratás jön, s én idomítva rándulok a hangosan ki sem mondott parancsra. Csöndes, meghajtott zászlajú lelkiterrorban telnek napjaim, miközben mégis készül valami. Ha nem is úgy, ahogy - az első rossz szótól könnybefutó remények tervbe vették. �Győri László A RO N G YFO RG A TÓ A R A N Y JÁ N O S, A M IK O R „V Á N D O R CIPÓ” -T ÍRTA ÉS ÍM E A A vándor cipó jut eszébe Úgy vitték el aztán most, hogy a múltban keresgél. ruhátlanul, kivont Mint rongya közt egy vén szipó arcok közt az utcán túr, a ringye-rongya közt él. fegyveresek, Cafrang a napja, aggos éje még foltozni se jó. akik tudták, neki nem bilincs, gumibot Így érzi. Így, így. Már öreg úr. Nem vár és nem kíván sokat. kelt, hanem doktori gondviselet. Múltjába tér, hol minden ó. Sötét rongyok közt válogat. S nekünk, akik nézzük Egy épre lel. No, épp, hogy fakul... az üvegfalon át Vén posztó, agg szabó. Leírja tüstént a tolla: „vén szipó a ringye-rongya közt” , „múltamban a vándor cipó” , s forgatva lassan ujja közt vers készül belőle, költemény. Akármi rongy a szó. 14 a meztelen fémtűt, mi kéne hát? �Oláh János: IKAROSZ Föltűrtem kabátom gallérját, vagy föl se tűrtem, s nekivágtam az éjszaká­ nak. Az eső, valamikor út közben eredhetett el, konok szívósággal ette magát a ruhámon át sárga, pergamenmerev bőröm felé. Talán, hogy minden áron fájdalmat okozzon? A cseppek szúrásai, mint megannyi apró áramütés nyilall­ tak a koponyámba. Nem akartam tudomást venni róluk, de annyira erőszako­ sak voltak, hogy az első figyelmetlen pillanatban áttörték akaratomat. Tolako­ dásuk undorral töltött el. Közben történt, ami általában. Tudatom éber rezdü­ lései hiába jelezték, hogy a talajvesztett világ belém mélyeszti változása jeleit, válaszolni képtelen voltam e kihívásra. A szavak jelentősége kétségbe vonható, kétségbe, fontos-e, melyik veszen­ dő nyelv szavait használod önmagad kifejezésére, fontos-e kifejezni magadat, fontos-e bármit. Amennyivel nehezebb, ritkább a születés, annyival könnyebb, gyorsabb a halál. Kárpótlást hiába vársz. Még, ha volna is, akkor se nyerhet­ nél vele semmit. Minek magyarázzam. Egy idő után kitetszik, éppen ez a töké­ letesség a lényeg. Hinni, ha lehet valamiben, csakis ebben: a váratlan föltörő zajokban, az eszeveszett összevisszaságban, a csorgó esőben, a leveleket tépő, recsegő enyészetben, önmagad eszmélni képtelen részében, az éjszakába sze­ relmes ösztönök féligálmában, a madarak menekvő szárnycsapásaiban... Mármár érzed őket, ahogy megrendítik az éjszakát, talán biológiai létük rendjéből adnak kölcsön egy rezdülést neki. Megrepesztik a sötétet. Itt-ott lágy szürkeség szivárog elő, mintha volna remény a virradatra, de aztán újra összezárul min­ den. Üres az utca, a madarak is csak képzeletem szülöttei. Azért röppentek föl, hogy összevethessem hiányukat létezésük lehetőségével. S most már, ha elhatá­ rozhatnám is, hogy valóban létezzenek, talán akkor se tenném. Mintha minden jelenséget megszűnésének bizonyossága tartana életben. Ismerni kell határain­ kat, ez az első lépés. A fájdalom, ami megreccsent bokámból sugárzik fölfelé, sokkal kevésbé za­ var, mint vártam. Inkább megnyugtat, abban erősít meg, amiben már-már ké­ telkedni kényszerültem, hogy létezem. A csorgó esőből egy utcai lámpa fényköre alá menekülök. Minden visszafor­ dítható, mormogom, s megpróbálom elképzelni magamban, mi volna, ha meg­ roppant izületem újra eggyé válna. Az esés előtti állapot olyan ismerősnek tet­ szik most, mintha csak egy karnyújtásnyira volna tőlem. Ha újra kezdhetnék mindent, s ez egyáltalán nem látszik lehetetlennek, a friss tapasztalatok birto­ kában senki se vehetné el tőlem a sikert. A képzelet mindenhatónak látszik, elhiszem, rést üthetek az idő múlásán, levethetem, ha csak egy mozdulat erejé­ ig is, amit senki, a létezés negyedik kiterjedését. A rossz mozdulat emlékképeit szinte mikroszkopikus pontossággal őrzöm idegeimben. Úgy érzem, minden áron meg kell őriznem őket. Mintha veszély15 �ben volnának. És tényleg: a felejtés ott leskel mindenütt. Ez az esőtől átita­ tott éjszaka talán éppen azért fontos számomra, mert azt várom tőle, sikerül valószínűvé avatnia, ami teljességgel valószínűtlennek érződik. A mozdulatok lehetősége végtelen, nincs térkép, ami eligazíthatna. Vissza­ hőkölök, már képzeletben is, az újrakezdés gondolatától. Kételyeim most a kudarcnál is mélyebb megrendülést jeleznek, nem tudom, egyáltalán el tud­ nám-e kezdeni még egyszer azt, amit akkor sikerült, ha bele is kellett buknom, lehet, egyáltalán nem volnék képes elindulni semerre. Mi értelme volna változ­ tatni a lezajlottakon! Nem tudom, nem így történt-e jól, nem így igazságos-e, hiszen valakinek végül is veszítenie kell, s nem én vagyok-e erre a legalkal­ masabb, nem én érdemeltem-e ki leginkább, akivel egyszer már, hiába próbál­ nám szépíteni, úgyis megtörtént mindez? Furcsa, de mindent át lehet hidalni valótlan kombinációkkal, olyan kombi­ nációkkal, amelyekről végső soron alig lehet eldönteni, mikor valótlanok, és mikor nem, hiszen mindig csak a valótlanság bizonyos szintjét érik el, sosem kötnek ki se itt, se ott egészen. Most is, a szemem előtt összeálló és szétáramló karikák észlelésével sem jutok semmi bizonyosnak a birtokába. Csak újabb kétségekkel kerülök kapcsolatba: valóban az ájulás környékez, valóban meg­ indult lábam alatt a talaj, valóban szétáramlottak érzékeim elől a világ jelei? Ösztöneim tiltakozása vezet. Tudom, hiába keresem a bizonyosságot, de a keresés kényszer. Ezért kellett, kénytelen vagyok azt hinni, végigjárnom uta­ mat, ezért kellett végül is beletévednem ebbe a füstös, hánytorgó éjszakába, amiből már a találkozás első pillanatában menekülni szerettem volna. A meg­ ingás persze, vonz, mint a mélység: izolált lény vagy, létezésednek csak a megsemmisülés adhat igazi értelmet. Lehangoló távlat. Nem szabad tudatosíta­ nod magadban. Amíg csak az emlékezet mélyrétegeiben lappang, túlságosan nagy baj nem lehet. Tested átléphetetlen határai mögött, amíg léteznek ezek a határok, úgy, ahogy, biztonságban vagy. A parketten párok lebegtek, mint összegyűrt uzsonnapapírok a szélben. Fo­ galmam sem volt, mit keresek a lepusztult asztalok között. Lábam minden lé­ pésnél megtelt a fájdalom hideg közegével, ugyanez a fájdalom a karomba, a mellem, a homlokom tájékára már mint valami furcsa érzéstelenítő okozta zsibbadás érkezett. Lehet, hogy a környezet szőröstől-bőröstől, a maga teljes brutalitásával a megsemmisítésemre tör? A létezés logikája túlzottan távolinak, átélhetetlennek tetszett számomra. Pedig ekkor már én is ott sodródtam a parketten, éreztem, hogy partnerem kemény papírral merevített melltartója kí­ nos következetességgel nyomódik, dörzsölődik a gyomromhoz, s lakktól szá­ raz, töredezett haja ugyanígy csiklandozza az orromat, mindez szinte semmit se jelentett számomra. Ő azonban egyáltalán nem érzékelte ezt a méltatlan közönyt, lankadatlan bizalommal furakodott felém, mígnem valóban meg­ érezte annak a bizonyosságát, hogy testem, nem én magam, tudomást vett a közelségéről. E hirtelen, s főképp váratlanul ébredt vágy meglepett, visszarán­ tott egy pillanatra a széthullás érzéketlen állapotából: újra, meg újra meg tud­ tam állapítani testrészeim jelenlétét, ki tudtam szabadítani lábamat a fájda­ lom sodrásából. Fölcsillant bennem a remény, hogy elindulhatok egy függet­ len, egy valóban magam választotta irányban. Aztán ez az állapot is szétpat­ tant, mintha csak buborékot morzsoltam volna el. Most úgy érzem, különválni igyekvő testrészeimet a védekezés tartja össze, de ebben az erőfeszítésben már nincs semmi távlat, nem is erőfeszítés ez, in­ kább bezárulás. 16 �Automatikus mozdulatokkal kutatok a zsebemben, s közben észre sem ve­ szem, hogy ezek mozdulatok, és azt sem veszem észre, amikor megtalálom a kulcsot, se azt, amikor nyitom az ajtót, alig a szűk cselédlépcsőt, mintha a vé­ gén kezdődne minden, akkor, amikor belebotlok egy lépcsőn gubbaszkodó gye­ rekbe, ekkortól tudom csak igazán, hol járok. Abbahagyom a sántítást, szem­ benézek a szürkülő villanyfénnyel, ami végigvetül a kövezeten, legszívesebben kikerülném a fiút, mint egy fadarabot, akihez semmi közöm, de kényszere­ detten látom, nem tehetem, szólnom kell hozzá, meg kell kérdeznem tőle, mit keres itt, mintha nem látnám, hogy olvas. Ekkor már olyan távol vagyunk egymástól, hogy, ha kiáltanék, talán az is hiába volna, dehát nem is kiáltok. Visszhangos lépések nyelik el a fiút, s egy vétlen folyosóforduló. A fal repedései közelinek tetszenek, mint egy barázdált arc, s annyira kife­ jezőnek, kifejezéstelennek. Egy-egy elvétett szót fölkap a sejtelem, s végeérhetetlenül visszhangozza emlékezetemben, mígnem végleg elveszik eredeti, értelem­ hordozó szerepe, s puszta recsegéssé válik, hangok közötti közönyös viszonnyá, olyanná mintha visszafelé olvasná valaki folyton ugyanazt. Hiába búvok egyre mélyebbre a gyűrött lepedő, s a még gyűröttebb paplan hálóként vonagló ráncai közé, nem érzem biztonságban magamat, mintha raj­ tam kívül még valaki más is volna a szobában. A bizonyosságot megszerezni nagyon nehéz. Először is föl kéne kelni az ágyból, el kéne hagyni ezt a lázas izzású, magzatvízsötét fészket, bele kéne mártanom testemet újra a levegő hi­ deg, támadó közegébe, s már az is csaknem lehetetlen. Tegyük föl, sikerül. Az első lépés mögött újabbak ólálkodnak, és semmivel sem kellemesebbek az el­ sőnél. Ha föltépem a szekrény ajtaját, és megbizonyosodom, hogy üres, nincs benne senki, akkor se jutottam sokkal közelebb a célomhoz, vissza lesz még az ágy, az asztal alja, a fogas mögötti zug, a szokásosnál jóval nagyobb szemét­ láda, és ki tudja, mi minden, olyan rejtekhelyek, amikre jószerével nem is gondolhatok. Például a szomszédban az igazgatónő szobája: a kanapén gombóccá van gyűr­ ve a lepedő, a paplan a fal és az öregasszony combja közé szorult, a hálóing ágyékig fölcsúszott... Szeretnék közelebb lépni, de nem teszem. Újra fájdal­ mat érzek a bokámban, de mintha ez nem ugyanaz a fájdalom volna. Meg­ próbálom kinyújtani a kezemet. Vasmarok fogja le. Az álomhoz vezető egyetlen út is elveszett. Igazi álom talán nincs is, át-átszaggatja a fájdalom, kioltja minduntalan a türelmetlenség, hiszen most is egyre-másra föl kell nyitnom a szemem, például az is zavar, hogy mindenhon­ nan fény szivárog a szobába: a hamutartóban heverő csikkekből, a száraz ke­ nyérdarabokból, az asztalon árválkodó üres befőttesüvegből, a lepedő ráncai közé keveredett morzsákból, sikoltássá üresedő fény, az ébredés lidérces, villódzó fénye, de talán, még reménykedem, visszafordítható mindez, eltüntethető a feledésben, az öntudatlanság szándékolt homályában. 17 �Vaderna József: Újév: szerelem vége 1. Végigvonaglunk a gyümölcs belsejében, a ritmus rágja a mozdulatot, a héj mentén abbahagyva a virág úgy nő a bűnünk: teljesedés, számsor a semmihez és vissza, kívülünk hull le a levél. Íz-felhők takarnak el, küllő-színűek, száguldás-szagúak, vagy csak a megkásásodott köd oldalaink arányai, az aranymetszések is elhíznak, koszos helyek mértana a táj, szesszé erjed az út, a rothadás. Nincs csillaga vacsoránknak, se földünk, se egünk, csak a gyümölcs kegyetlen húsa kocsonyásodik fejünk köré. 2. A z elvesztés reménye nélkül ülsz ágyamon. A szeretettel hanyatthomlok unalmasságig nő a hátad, kezed, szád. Burjánzol, rákos daganat, rosszindulatú sejt napjaimban. Kivágni, visszavarrni, hazaküldeni, bíztatni tovább? Hazudni hülye eskük szerint? Ahány gyógyszer, annyi mellékhatás. Beteg a szeretet, beteg a hivatás. 3. Jégvirág borul arcodra. Homályos növekedés: nincs gyökér, 18 �bibe, porzó, sziromfény, Csak meleg és hideg határa, szeszélyesen kicsapódott pára. Fehér szilveszterezése, trombitás, szerpentines didergés vidámságunk szemetjei között. Az újévi pillantások sem üzennek, minden szétdurrant villanyégő pezsgőjét kiittuk már, az éjféli koccintás, bálozó szemed elcsúszik a pohár falán. 4. Nincs akadályod: könnyelmű, fordított mennyezetet, vetkőzöl földre hajított földet, bizsereg, zsibbad, ágaskodik a rög, a domb, a hegy, m intha többé semmin se látna át de nem akadályod a rövid Napfogyatkozás. 5. Ágyékod: Európa iszapos medre. A szerelem részvénytársasága. Hazug hűsége. Primitív és finoman pergetett homok. Kiélezett kövek. Hosszúra nyúlt tárgyalások és egyezmények. Hanyag dekadencia agresszív mozdulata. Békeküldöttség és hadüzenet. Enyém-tied-tárgy. Céltalan csavargás. Terror-domb. Büntetlen emberrabló. Lihegés a felgyorsult süllyedéshez. Éjszakai temető. Kinagyított támaszpont. Emberen kívüli szorítás. Egy nap legbelső dimenziója. 6. Ez a meztelenség a végleges fogyasztás, egy izgalom mentén körös-körül, mint hiábavaló munkák és órabérek. 19 �7. Hazudni is megtanultál velem nincs szomorúbb, lassú önvesztés. Visszazuhanni a barbárságig, Uramisten, aki mindenhol ott van és nincs ott sehol sem, áldozati kőre terelt állat a kezem ez az emlékezetből idesüllyedt m ondat is felszáll, füsttel és vérrel becézlek, Isten homlokához érek, vagy csak a mennyezetet simogatom, árnyékkal, fénnyel, szürkékkel írom az alkonyatot. 8. A néger nőt szeretném a trapézon helyetted járnám vele a levegőt, a botrányt, lassan megcsavarnánk az eget, a kitágult kupolát részegség dugóhúzója lenne a testem. Nem törődve a cirkuszos tapssal, pont-fényben pörögnénk: curculos vitiosus, a szerelem-égövén feketén-fehéren nem hajolnánk meg semmi földnek. 9. A sirály fordul meg így röptében, hanyatt, bizonytalanul és bukva. Alig talál levegőt a levegőben, önmagába fullad a taktika. Eltévedt a véna a csuklón, néma, kivégzési menet a vér, halk dobszó az ellazuló bőrön. M ár semmin sem tűnődöm. Egymásnak hajlított háttal alszunk. Melled és mellem prizmájánál tébolyodott, skizofrén nagyítás. Úgy esünk szét mi is a fókuszpontnál, mint a távcsőben a táj. 20 �Bódi Tóth Elem ér: LONDON DOKKJAI E z itt a múlt, hogy értsem a jelent. Ezek London dokkjai, békanyálban, rég nem élt tündökletes hőben, nádi világ cirpelése nem hallik, daruk erdeje hajlik, dagály csillámlik a folyón, utána - jaj - elfogy a Temze, mint lépteink nyomán a csikorgás a Stanley House Hotel falépcsőiben, Kent mezei bája a Victoria pályaudvar árapályaiban, Paddington kapkodó galambjai a fakult csarnokok alatt. Európa galambszínű és sebes megannyi zavarral, ellátná magát élelemmel, szép vidékeit örömmel, szívesen gazdagodna. E z a hét tenger kikötői vidéke, hártyás vízben, hullámra fordul a hullám, hogy nem tudni, fejlődés ez, vagy csak a dolgok átrendeződése, talán nem a jövendő ez az aszály, a kardos gyep a parkban, málló föld, lombok lila árnya - örvénylő csipke a rendőr fényes lova elé terítve, a viruló légi terror, sanda gyűlölet nyálkás virága, - a lapokban vigyori arc s egy hölgyé, feldarabolták �Ő felsége, a királynő Forddal táncol a Fehér Házban, hallgatom, amint Amerika két évszázadáról énekel az izgatott televízióban, függöny hálóban szél piheg, ragyog egy felleg, a házak olajfestékes homlokát éjjeli kék permet mossa, hajnalig villanyfényben ázik a Westminster katedrális kupolája, pontosan nyit és zár halvány sörhabbal a kocsma. E z a Szent Katalin dokk, csordulatban, ellenfele az időnek, az ember konok kiterjedése. kopik sziklaként, süllyed városként, vénül emberként, avul életformaként, ez a változás maradandósága, innentől nincs több híd a T emzén, csak barna raktárházak, uszályok. M ivégre ez a hajózás, túl az ifjúság évtizedein, kijőve a kontinens tájairól, a Kárpátok izgulékony medencéjéből, a törmelékes múlt szilánkjaival a szívemben, idegeimben északnyugati szélfúvással, váltakozó esők morajával e középtengeri városba, őrizgetve egy falut a kontinensről, mesélt emlék cukrával a Monarchiából, hogy lássam, amint a megkövült hidak alatt az Északi-tenger dagálya növekszik. Szelek járásáról beszél a hajós, házi állatairól a földműves, messzi városokról szólnak a kereskedők, a Föld ismeretének terjesztői. Tág világ, tőkegerendás, bordás, hajópalánkos London, 22 �csomagok, ládák, hordók, zsákok, gyapjú, tea, kávé a dokkban s az eltűnt hajók emlékei, legényeik - ingó füstök mintha még itt dülöngélnének a fehérlő köveken, kél a Tower kertjének fái közül a szél, tollászkodnak a füvön a hollók. Ez a London dokkok sora, tükrös nyárban. Foszladozik a gyermekkori emlékezet a gyűrűs kanyarulatok fölött, idehallik az érzelmes harangszó a távoli római katolikus templomok felhő-flitteres tornyaiból, porladozik a gyermekkor aranyfüst-angyala, elszálldostak a Mária-énekek a mitoszos mezei utakon, a bódés ünnepek elmúltak. Türem kedik a huszadik század vége az időből a hiányzó dolgok tudatával, égig érnek a hazugság ormai, még lüktet a ringó föld gyászimája, a Kaddis az elfújt hatmillióért az elvakult közönyben, s már fészkelődik a tenyészet türelmével az új századelő az időben. Itt vagyok - idő értelme az újra fölizzó hisztériákban, futnék a lélek belső tájaira, be furcsán múlt el Hugo von Hofmannsthal nyomtalan operettben, Rilke bársony homályban, Kafka a félelmek sikátorában, Krúdy a rózsaszín mezőkön, Metternichről értekezik Kissinger, Bécs hamvadozik az aszályban, a Stephansdom tornyára tűzött narancs a nap, hánytorog viharzónáival a tenger, morajos hasadékaival a föld. 23 �Ez a Kivégzés dokkja, gyertyás fényben, utolsó lélegzetek színhelye, régi raktár, Bicska M axival az intézményesült középszer útonállói helyett. Ragadj el, ördög kocsmája, szabadulnék sok örökségemtől, csak közben ne tűnjön el a távlat, érted keltem át a Csatornán, hol égbe mosódnak Turner lebegő fátylai, a régi hadihajók utolsó útja. Ez a Nyugat-Indiai dokksor, dús tajtékban, sarjadó muzsikaszó a Temze hangja, hogy nyugtatóbb munkába álljon a világ. Oh a régi Anglia marhasültje, már csak Hogarth képén a galériában, angyal helyett M ary Poppins felhő csücsökben, kezemben Thomas Parr - élt 152 évet a whiskys palackon, világ hombárai, ember csöndje, Föld emlékezete, szivárványos magánya. Folyó köves ágya, mező hantos háta az arcom. 24 �Benjámin László: ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK „CSA K LA PO ZO M .." ben az új, költői szemléletben, s mennyi feledett lényeges ugrik elő Csak lapozom napok óta e vaskos­ érzések, indulatok, melyek fontossá­ testes könyvet, egy nehéz és komoly gáról már megfeledkezett a kiöregedő, tapasztalásokkal teli terjedelmes köl­ csigavonalként önmagába bonyolódó tői életmű összegyűjtött tárgyi bizo­ líra” - írja a fiatal, induló költőről nyítékát - s nem tudom hogyan kezd­ Sőtér István 1948-ban Négy nemze­ jem el az írást. Húszas éveim közepét dék című tanulmányában. S valóban taposva, egy olyan leendő nemzedék ez rajzolódik legelőször és legerőtel­ tagjaként, melynek körvonalai még jesebben az olvasó elé; a nyíltan és ugyancsak kirajzolatlanok, de amely a természetesen vállalt, de a kortól még­ lírai konvenciók tagadását bizonyítan­ sem függetleníthető személyes emberi dó szívesebben függeszti tekintetét in­ indulat, közvetlenség. Ez a személyes­ az tellektuális akrobatamutatványok lát­ ség válik legfőbb hitelesítőjévé ványos figuráira, s hangos nemtet­ általános tapasztalatok, igazságok té­ széssel fordul el minden, az egyszerű, teles megfogalmazásának. „A magam azonnal érthető költői beszédnek akár életét énekelem, / a magamét - s egy­ csak látszatát mutató teljesítménytől. ben mindenkiét.” - jellemzi önmagát Tudom-e valamennyire is dialektiku­ pontosan a Mássalhangzóban. Most, a 80-as évek elején, mikor sokak szerint san, számunkra érvényes tanulságokat is felmutatva megkísérelni e nem az értelmes, konkrét cselekvések lehe­ könnyű szembesítést - aminek értelme tősége egyre inkább háttérbe szorul, viszont csak így lehet? elképzelhetetlennek tűnik, hogy a köl­ A gyűjtemény kronológiai csoporto­ tői szó - egyáltalán az irodalom, de sításban vonultatja fel a verseket, bármely művészet - ennyire közvetle­ megkönnyítve a lineáris, fokról fokra nül, különösebb áttételek nélkül, haladó áttekintést. Köztudott, hogy szinte a jelszavak erejével hasson, mint Benjámin László költészetének meg­ akkor Benjáminé, vagy akár csak té­ közelítésekor egyszerűen nem lehet fi­ tova kísérletet tegyen az igazi cselek­ gyelmen kívül hagyni bizonyos ön­ vés funkciójának betöltésére. Persze, a életrajzi vonatkozású elemeket, neve­ társadalmi-történelmi háttér, mely zetesen: tizenöt évesen, a harmincas mindig erőteljesen alakítja egy nem­ évek elején került a munkásmozga­ zedék arcélének kibontakozását, nyil­ lomba, ami oly mértékben - bár kez­ vánvalóan más lehetőségeket kínál. detben természetszerűleg inkább ösz­ Benjámin egy sorsforduló előtt álló, tönösen, majd mind tudatosabban azonos célokért küzdő, s közelítően határozza meg indulását, sőt egész pá­ körülhatárolható közösség tagjaként lyáját, hogy költészete csak e ténnyel szinte ösztönösen, minden eltökélt szerves egységben vizsgálható. „ ... mesterkéltség nélkül, egyetlen folyta­ mennyi minden válik feleslegessé eb­ tólagos önéletrajzot, vallomást írva - 25 �aminek személyes vonatkozásai ennél­ fogva, szükségszerűen hordoznak ál­ talánosan érvényes gondolatokat, moz­ zanatokat - valósított meg egy olyan hangot, mely rímel a vállalt nagy elődökre, Petőfire, Vörösmartyra, Aranyra. Ugyanakkor rendkívül érzé­ kenyen, mindenki számára érthetően volt a korra hangszerelve - s adott helyzetben alighanem ez volt a legfontosabb. Megint Sőtért idézve: „amit mások hangoztatnak, az nála hangzik.” Ebből az eredeti termé­ szetességből táplálkozott az a hallat­ lan energia, mozgósító és összetartó erő, ami ma már nyilvánvalóan direktnek, korszerűtlennek hatna, de összefüggéseiben értelmezve minden­ képpen tiszteletet parancsoló. Mellette ugyanakkor különös figyelmet érde­ mel az a már kezdetben is megmutat­ kozó kritikus hangvétel, amely a transzparensszerű felhívások mellett és közben egyre inkább átitatja Benjámin költészetét. „Mert embernek születni még nem érdem.” - írja Vázlatok a dicsőséghez című versében. „A közös­ ség / hasznára úgy lesz, ha különbö­ zik.” Hirdeti bátran az egyén teljes szellemi szabadságát, önállóságát, egy­ ben bizalommal és felelősséggel is felruházva-körvonalazva egy elképzelt, s kialakítandó embertípust. A ke­ mény, feszes, kötött ritmusban írt, a háború alatt született verseket vizs­ gálva szembetűnő a tartalom fölénye a forma felett, ám egy sajátos aspektus­ ból szemlélve ez utóbbi is arspoetica érvényű: „Fegyver és páncél az írott szó, / nem játék, nem farsangi jel­ mez. / Munkás férfi vagy, szabad harcos, / akit a kötött forma fegyel­ mez.” A költői-emberi hit ilyen pontos és hiteles megfogalmazásának képességét - azt hiszem - , joggal irigyelhetjük tő­ le; még akkor is, ha a negyvenöt előtt megfogalmazott vágyak, célok egy ré­ sze közvetlenül a felszabadulás után, csak illúziónak bizonyult. A frontszol­ 26 gálatból hazatérő költő keserűen szembesül az ország helyzetével, vet számot a szörnyű pusztítással, ami né­ hány dolgot törvényszerűen megkér­ dőjelez. „Millió halott hever bennem, / és minden halott én vagyok.” szól a híres költemény, a Tüzet akar­ tam. Sorra születnek ekkor a hirte­ len kiábrándultságot, csalódást, a pil­ lanatnyi kiúttalanságot megfogalmazó versek, amikből nem hiányzik az ön­ vád, saját lehetséges szerepének felül­ vizsgálata sem. „Költő voltál Magyarországon, a korban, amikor a vers / úgy se kellett, annyit se szólt, mint / holmi egyiptomi tekercs;” (Három ké­ tely kapujában lassanként azonban sikerült túllépnie e keserűséggel szegé­ lyezet rövid korszakon, s hamarosan az épülő új társadalom lehetőségein gondolkodó nagyívű versek születnek - T i szüljetek meg, Tavasz Magyarországon, Számadás, Márciusi ifjak. Örökké élni - poraiból főnixként újjá­ éledő teljes hittel, a pontos feladatvállalás meghatározásának jegyében. „Azt akarom, a harcban zászló, / a munkában szerszám legyek.” Minden bizonnyal költészetének egyik legjelen­ tősebb korszaka az 1948-tól 1953 -ig terjedő időszak, amikor sorra íród­ nak a gazdag belső tapasztalásból fa­ kadó, fontos felismeréseket tartalma­ zó programszerű versek egy olyan kéz­ zelfogható jövőről, amelyben „... szét­ szórják a sötétség / falkáit az ismere­ tek, / s az embert önerejére / tudato­ sítja a tett / s kibontva leplét a világ­ nak, / nem farag isteneket.” (Folyó a föld alatt.) Az önmeghatározásban is továbblép, így pontosul: „Lekopott ró­ lam, ami még szerep volt - / a hű­ ségnek nem kell dísz, se díszlet.” (Ba­ rátaimhoz) A hűség fogalmának szin­ tén kulcsszerepe van ezen a pályán: a tépelődések, perlekedések ellenére nincsenek hirtelen elfordulások - szin­ te egyenes vonalú folytatás van, fo­ lyamatos megújulás, mondhatnám akár: az egész egyetlen végtelen mon- �dat. „Több nem vagyok, csak más, szül, higgadtabb, egyszersmind össze­ mint aki voltam, / illőbb hozzám az tettebb is lesz a hangja, bár a tárgyi­ egyszerű beszéd, / hogy — kínnal bár, lagosság gyakorta elegyedik a tör­ fakadó dadogva - újramondjam / egy min­ vényszerű elégedetlenségből dennapi ember életét.” (Önéletrajzi összegző keserűséggel: „A gépi világ­ feszülő jegyzetek) Ebben az időben szabadul ból, elismerem / hiányzik a ki egyre többször a forma kötöttségé­ küzdelem / borzongása; az egyén éle­ rutin - de te / ből, s születnek tágas lélegzetű, oldott te csupa olajozott minden akartál lenni, lásd be, és / szabadversek. E felszabadult, hitet sugárzó kor­ ezért maradtál máig oly kevés.” (A szaknak az ellenforradalom esemé­ folytatásos töprengésekből) Szemlélete nyei vetnek véget, újra előtérbeis ál­ mind összetettebbé, dialektikulítva a kétségeket, az önvizsgálatot, sabbá válik. (Vantitatum vanitas) Az minden eddiginél jobban megkérdője­ egykori, „vétkes” egyszerűséggel for­ süvölvény-lelkelezve a költészet, a szó erejét. „Osz­ radalmat teremtő, válik tódnak, szaporodnak odakint s bent sedést hordozó hang ekkorra tekintetben meggondolttá, az árnyak. / Vívásra fegyvered nincs. minden Bajra, segélyre társad. / Elveszted az filozofikussá, a gyakran egyoldalú tar­ utolsó mentséget is: a szót.” Továbbá: talomra koncentrálás kiegészül az „Kérdéses bár, hogy újabb félidőt / esztétikum teljesebb részvételével, a bírok-e átizzadt költői mezben?” Egy­ forma mind plasztikusabb, változato­ re hangsúlyosabbá válik a befelé fi­ sabb kezelésével. Ha nem is válik felgyelés, a bizonyos fokú visszavonulás, adványszerűen rejtjelessé a mondani­ a korábban oly szertelen elbeszélő és való - hiszen ez végképp ellenkezne szatírizáló kedv mind erősebb gondo­ Benjámin alkatával - szép számmal latisággal telítődik. Legmélyen keserű találhatunk itt dokumentumértékű küzdelem, perlekedés ez az értelmes szintézis-kísérleteket - amik többek is folytatásért, olyan helyzetben, amikor kísérleteknél. „A halál ellen éltünk, a túlélés bizonyos szempontból csak a ellenségeinkkel mindenkor szembe­ vereség egyik módozata. „S van, ki nézve / az élet szövetségeseiként: fizetne a halálért, menne, menne, nyílt szóval, födetlen arccal / nem rontják az évek / de nem kell a kellettük magunkat mesterséges titkok ringyó halálnak, ittmarad önmaga se­ igézetével.” Az Elveszett nemzedék bének.” - írja nyilvánvaló párhuzam­ alábbi sorai pedig szinte egész költé­ ként Aranyt megidézve. szetének pontos jellemzéseként tekint­ E depressziót kiheverve következik hetők: „Nem siratóéneket hallasz. / a minden tekintetben legkiteljesedet- Jegyzőkönyv ez: hiteles vallomás, / tebbnek mondható 1962-66 közötti történelmi adat.” szakasz, amit olyan jól ismert, súlyos Remélhetőleg sikerült a tényt vé­ versek fémjeleznek, mint a Vérző gig szem előtt tartva vizsgálni e sokat zászlók, alatt, Tengerek fogságában, vitatott, átértelmezett költészet vál­ vagy a Tiszta szóval, fedetlen arccal, tozásait, melynek legfőbb érdeme, Ekkorra jár újra eredménnyel a jövő­ hogy egyszerűen, de közelítő pontos­ re irányított hit visszaszerzéséért ví­ sággal tükrözte a történelem mozgá­ vott küzdelem, ekkor tudja tiszta lel­ sait, az emberen tartva tekintetét. kiismerettel ismét kimondani: „elkez­ Esetleges gyengeségei ennélfogva a dem újra, el én!” Szinte mindegyik kor hiányosságait tükrözhetik s költemény a szintézis igényével, a tel­ azzal dialektikus egységben válik las­ jesebb összefüggések felvonultatásá- san klasszikussá. Azt gondolom, hogy nak-számbavételének szándékával ké­ számunkra immár beválthatatlan - és 27 �bevallhatatlan? - nosztalgia ennek a lírának az őszinte, egyszerű emberi­ essége, a korszerűség rostáján ma már bizony áthulló kezdeti messianisztikus hevülete. Noha érintkezési pont alig akad, mindenképpen megszívle­ lendő lehet az életmű konok követke­ zetessége, a veszteségek és kiábrán­ dultságok után is megmaradó morális tartás, erő, melyből mindannyiszor ki­ sarjadt az újrakezdés, s a költői mes­ terség cselekvés-értékűségébe vetett elelfulladó hit, amely mostanság írót meg sem kísért. A legpontosabb jel­ lemzést azonban maga a költő adja: „ . . . a verseknek csak közvetlen je­ lentését érzékelő olvasók előtt is, ha más nem, kirajzolódik az az egykori munkásmozgalmi ember, aki mindig kritikával nézte önmagát s többnyire a kort is, és aki a szocialista gondol­ kodású, erkölcsű emberek egy vagy tán több nemzedékének kifejezője tu­ dott lenni.” S ha bárhonnan, akár 1983-ból visszatekintve nézzük is: ez bizony nem kevés. (Magvető) B E Z Z E G JÁ N O S E G Y EM BER É L E T E 1983. január 14-ike van. Ez az idő­ pont nem történelem. Csupán jelen­ idő. Mégis hány- és hányféle '83 ez! Egy újabb év. Van, akinek a jövő, a lehetőségek éve, van, akinek az el­ múlás éve. És olyan is lehet, akinek csupán ráadás. Mert lezárult / lezáró­ dott valami. Mondjuk: egy életmű. Benjámin László hét éve nem ír verset. Először ez fogott meg. A hall­ gatás. Azután végigolvastam a most megjelent Összegyűjtött verseket, és rögtön megértettem: kész, teljes élet­ művet tartok a kezemben, amelyhez 28 hozzátenni már nem lehet. Az utolsó fejezetbe gyűjtött, 19 67-1976-ig írt versek fokozatosan vezetnek az el­ hallgatáshoz. Valaki elindult, futott, társakkal, társak nélkül, majd hir­ telen megállt: kifulladt. „A képzelet­ beli / országba igyekezve / települtem meg itt / az elsüllyedt világrész / s az ismeretlen, a föl fedezetlen / tarto­ mányok között, valahol feleúton. Körülnéztünk, megálltunk, / és tartot­ tunk tanácsot: / hadsereg és vezére, / földműves, pásztor és pap, / én egy­ személyes népem. / Nem volt, akit le­ győzzünk, / nem volt, aki legyőzzön.” Önkéntelenül is József Attila jut az eszembe. A „Le vagyok győzve, győzelem ha van, / de nincs, akinek megadjam magam” - József Attilá­ ja. A totális magány, elhagyotottság, pontosabban: magárahagyatottság ér­ zése. És a totális vereség érzése, amikor legyőzetésünk már oly nagy, hogy még megadni sem lehet magun­ kat. Mert nincs kinek. Mert nincs mi­ ért. Talán súlyosbítja ezt a tényt Ben­ jáminnál, hogy Ország a vers címe: „Itt raktam fel a házat, / alapítottam a várost, / ( ...) s felépült vala az Ország / tizenhatodrét papírosból. Ha épült papírosból, / ha épült déli­ bábból, / ha csak jelekből épült, mégis az életemből.” Magány érzése nem lehet ennél szívszorítóbb: álom­ ból, narkózisból való ébredés ez: a csalódás visszafordíthatatlan. Ebben a helyzetben már „Nincsen, aki legyőz­ ze” ezt az Országot, és „nincsen, akit legyőzzön” . A legmesszebbmenőkig el­ idegenedett, hideg, reménytelen kép. A némileg ironikus befejezés feloldást, belenyugvást sugall: „Zsarnokaim ti, jó barátaim! / és ti, hűséges ellensé­ geim! / nem hagytatok engem pihen­ ni, / nem hagytatok elesni - / ideje végre megköszönnöm, / elhasznált éveimből / immár kiköltözőben.” De a pesszimista hang folytatódik. A kötetés (egyben) életműzáró Az ostrom 22 250. napja című vers a vég elkerül- �hetetlen bizonyosságát villantja elénk. A pusztulás, az egyén megsemmisü­ lése „megédesíti" a hajdani rosszat is. „Rossz hírek jönnek egyre; és ha posta nincs, ha rádió se szól, / jön­ nek a levegő áramain, jönnek a föld alól. / ( ...) Némák a szirénák, a harangok, csönd van kívül és béke van. Itt már egyedül én tudok arról, aminek vége van. // S hallgatok arról. De fölmondom a krónika lapjairól, / ami tudnivaló az ostrom utolsó napjairól: / / hogy mialatt az idő a halálos döfésre élesedik, a haj­ dani rossz, a szomorúság is hogyan édesedik - (...) s hogy akár magocskán-gyökerecskén is az élet milyen gyönyörű - / s szegény és csorbult lesz a világ, ha kinő fölöttem a fű.” Tisz­ teletreméltó erő szól ebből a versből. A mindentvállalás ereje. Talán szokatlannak tűnik, hogy az Összegyűjtött versek utolsó két da­ rabjával kezdem ismertetésemet. De az életmű csak az utolsó versek fé­ nyében érthető igazán. Hozzáteszem még: nem kutattam a kihagyott ver­ sek után, nem vizsgáltam monográfi­ ákat: az Összegyűjtött verseket lezárt egészként, önmagában álló műként né­ zem. „Ami a könyv tartalmát, »anyagát« illeti: másutt is elmondtam, itt is csak ugyanazt mondhatom, úgy érzem, egyetlen ciklust írtam egész életemben, önéletrajzi ciklusomat” mondja Benjámin. (Könyvvilág, 1982/ 12. 5. old.) Egy ember életéről szól ez a könyv, aki XX. századi magyar történelmünk legnehezebb periódusa­ it élte végig, írta versbe. Az Össze­ gyűjtött versek egyik legnagyobb ér­ deme a pontos datálás. Nyolc feje­ zetből áll a könyv, és az egyes feje­ zetcímek (példa: 1945-1947, 19481953) magukért beszélnek. Benjámin igazi lírikus: a versek mindig saját sorsáról szólnak, és egyben környe­ zetéről, ha tetszik: egy ország törté­ nelméről is. Benjámin nem takargat: a versek mögé látunk, látjuk őt, amint írja a verset. Ha fiatal, fiatal verset, ha harcol, harcos verset, ha gyáva, gyáva verset, ha bátor, bátor verset, ha csalódott, csalódott verset. Csupán a tényt szögezem le. Nem ér­ tékítélet ez, sem pozitív, sem negatív értelemben. Vallanak, rávallanak ezek a versek: életéről. (Számomra bi­ zonyosan, aki három évvel 1956 után születtem.) Egy ember élete ez a könyv, egy emberé, aki végigcsinált valamit, és utána elénk terítette élete fejezeteit: ítélkezzünk. És ennek fé­ nyében talán Kassák ellen sem vétet­ tünk, hogy kölcsönvettük híres önélet­ rajzi munkája címét. Egy ember éle­ te ez is, és - első hallásra talán meghökkentő, de ennyi engedtessék meg a jóval fiatalabb olvasó számára - bizonyos rokonvonások is felfedez­ hetők. Hadd helyesbítsek: pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy Benjámin né­ hány versénél határozott Kassák ha­ tást érezni, mégha ez esetlegesen Jó ­ zsef Attila közvetítése is. Egy ember élete ez a könyv: és éppen ez legfon­ tosabb erénye is. Egy ember élete, tehát, dokumentum. A fiatal Benjámin költészetére két­ ségtelenül József Attila hatott legjob­ ban. Tiszta hang ez, egy új társada­ lom igényével fellépő költő hangja (1938-1940), aki sokszor naiv hit­ tel, illúziókban gondolkodva fejezi ki elképzeléseit. „Én úgy szeretném, ha nem volna állam, / csak ember volna, állat és vidék. / S az emberek, ha bölcsebbek is nálam, / hagyjanak csak: maguk sorsát vigyék, / és elér­ jem végre, hogy megbocsássam / a rontok hasztalanná vált hitét.” (Kony­ hában) A fiatal költő tehetségét (a na­ gyon erős József Attila hatás ellenére) nem vonhatjuk kétségbe. Ebből a ko­ rai időszakból még olyan érdekes, jó­ nak mondható versek maradtak ránk, mint a Mássalhangzó, az Albérlet, a Levél. Jól megírt versek, de nem kiemelkedő költői alkotások: bizony­ talanság (mégha szimpatikus bizonyta- 29 �lanság is!), az erő hiánya érződik bennük. „Én nem vagyok olyan szol­ ga, / aki urát kirabolja - / inkább volnék olyan szolga, / ki az urát meggyilkolja. / / De csak gyáva szol­ ga vagyok, / hogyha látom: megha­ jolok / s csapkodok, ha düh elönt, / mint fecske zárt ablak előtt.” (Verje Isten) Precíz és pontos kép, ám úgy tűnik hiába pontosít később: „Mert elvész mind, ki térdet / hajlít a zsar­ noknak; akit önérdek serkent, de szegényért szólni gyáva.” „Volt egy időszak, szerencsére nem túl hosszú, amikor én is igyekeztem eleget tenni a napi politika követel­ ményeinek. Ám költőnek nem dol­ ga, hogy kiszolgálja a pillanatot, az aktualitást. Amikor ezzel próbálkoz­ tam nemcsak hamis, de költőileg is rossz verseket írtam.” (Könyvvilág, 82/12.) Ma már helyesen látja ezt Benjámin. De ez nem mentesíti őt at­ tól, hogy most megjelent kötetének is ez a leggyengébb (1948-1953) szaka­ sza. A mai olvasó számára egyszerű­ en semmitmondó versek egymás­ utánja ez a korszak. Ugyanakkor azon­ ban a személyesebb hangvételű, játé­ kosabb, humorosabb versek ezekből az évekből is figyelemreméltóak: a Hajnali karének., a Családi képes­ könyv, a Bolharnadár kifejezetten jó, élvezetes olvasmányok. „Lenyűgöztek az óriások? /Álmod­ tál, Gulliver. / Lepisáltad a törpe-vá­ rost? / Álmodtál, Gulliver, / Álmodtál, Gulliver, de már berreg régen az óra, / menj, kapaszkodj a villamosra, vagy szállj a hajóra, / köszönj az embe­ reknek jó reggelt, Gulliver.” (Álm od­ tál, Gulliver) Kétségtelenül a mai ol­ vasó számára a legtöbbet a csalódott versek mondanak. 1954-től, de külö­ nösen 1956-tól erősödik a csalódott ember, költő hangja: azé az emberé, aki hitt, és akit hite elvakított. Azé az emberé, akit a csalódás kijózanító tisztessége taszított a kiúttalanságba, „ Így vagyunk, Sándor: Téged egy ha­ 30 zug vád / döfött le akkor, poklokra vetett.. . / Poklokból száll ki han­ gom, szólni hozzád - / Bűnös vagyok: elhittem bűnödet. / Ott álltam én a rekegő zsivajban, / halált böffenve, bambán, mint a részeg. / Kijózanult, de vér-eres szemekkel, / most kell, hogy egy nemzet szemébe nézzek.” (Így vagyunk) A hang folytatódik, és erősödik. K i mondta?, Ha élni akarsz, Legyetek éberek, Mulatozás, Elmegyek meghalni, Arany Jánoshoz. Egy áldomást című versein kívül még számosat lehetne említeni. Az Összegyűjtött versek érték. É r­ ték, mert dokumentum, korkép és kórkép is egyben. Még rossz versei is tanítanak: mögöttük megérezzük, és hajlandók vagyunk megérteni a külső és belső indítékokat. Benjámin tanú­ sítja nekünk, hogy a művészet és a politika változó viszonyából - példá­ ul, ha közvetlenül alárendelik az iro­ dalmat a politikának - miféle ered­ mények és kudarcok születhetnek. Ben­ jámin könyve jó, fontos verseket (is) tartalmaz. Kézbe kell venni. Ám sem formai, sem tartalmi szempontból nem sikerült azt az újszerűséget, teljességet nyújtania, amit szeretett volna. Köny­ véről szomorú, fáradt arccal néz ránk. Látom, hogy tudja mindezeket. Ezért tisztelem a hallgatását. (Mag­ vető.) P E T Ő CZ A N D R Á S SZÁ RN Y A TLA N SZAVAK Ha azt mondom, hogy minden köl­ tőre emlékszem az ötvenes évekből, akik akkor divatban (az első vonal­ ban) voltak, nem mondok igazat. De eszembe jut háromnak-négynek a ne­ ve, s köztük Benjáminé. Verseiket is­ kolai ünnepségeken szavaltuk, az ak­ kori kívánalmak szerinti alakítás és alakoskodás pózával. A nevek és �verscímek annyira összeforradtak ben­ nem, hogy bármelyik verscím előhívja a hozzá tartozó nevet, s a nevek bár­ melyike a verscímet. A tartalom több­ nyire kilúgozódott belőlem, csak a „töltés” nyomai vibrálnak tovább tu­ datomban. Mindez persze kortünet volt, s igazságtalanság lenne min­ dent a politika szolgálatába önként, a legteljesebb jóhiszeműséggel szegő­ dők, vagy a felülről jövő szirénhangot továbbzengő túlbuzgók nyakába varr­ ni. (Ki-ki amúgyis elszámolt már az­ óta magával, vagy a változó kor szá­ molt le harsányságukkal, néptribuni [ön] elhivatottságukkal.) Ugyanakkor meg kell jegyeznem s ezt nem az ötvenes évek védelmé­ ben, s pláne nem Benjámin támadásá­ ra teszem - hogy egyfajta szocdemes, zanza-marxizmusos költővezéri hang és szerep már az 1938-1940-es versekben fellelhető Benjámin László­ nál, amúgy petőfisen-adysan-József Attilásan-kassákosan. De a szerep jónási elutasítása is fellelhető, ami egy­ ben azzal a következménnyel jár ná­ la is, hogy akár felvállalja, akár el­ dobja, vele küszködik mindvégig. Ugyanakkor a puszta létért való küz­ delem elbizonytalanítja benne a köl­ tőt, a költő hasznosságába vetett - s vallott - hitét. Jobbra-balra csapkod. De a hangja, ha zaklatott is, még nem olyan sötét és depressziós, mint a rákövetkező, 1941-1944-es évek ver­ seinek tanúsága szerint. Formakeze­ lése meglepően biztos, az enjambement-t olyan természetességgel hasz­ nálja, mint a levegővételt, s ha döccen is olykor a sorvégi jambus, hadd hívjam fel a figyelmet az Ember él groteszken karikírozó magánhangzós asszonáncaira, az igazán tudó költői virtuóz bizonyítékára. Márcsak azért is, mert az ún. munkásköltő címke af­ féle lefokozott, költői félszárnyúságban szenvedő, ösztönös rímfaragó kép­ zetét kelti sokakban. Nem akarom az erről a témáról időről időre fellángoló vita parazsát fújogatni. A magam részéről azt tar­ tom: nem lehet egyszerre munkásnak és költőnek lenni. S pláne nem köl­ tőként a munkást (mint osztályt) kép­ viselni, mert az szerepjátszáshoz, s beszűküléshez vezet. Költőnek kell lenni mindenestül, s a világhoz való kölcsönös viszony lehet az az eredő, ami „léttudatnak” vagy point de vue-nek nevezhető. S innen már az ember úgy ír, ahogy tud. Erre példát legmarkánsabban Kas* ságnál látni, de minta lehet a fen­ tiek bizonyítására Benjámin is. A sok­ kal befogottabb, az elismerést nehe­ zebben kiharcoló, mert az értelmisé­ gi pályáig el sem jutott munkás (Ben­ jámin) élete még mindig nyomorúsá­ gosabb volt, mint a szabadúszó, asz­ kétán nyomorgó, de értelmiségiként élő-viselkedő-harcoló Kassáké. Két bőrt nyúzott le egyszerre a Hortyrendszer Benjáminról: egyszer a munkásról, egyszer a vasárnapi (sa­ ját szava) költőről. A földre nyomott költő reményte­ lenül próbál felállni. Egyetlen hűséges olvasója, írja, aki figyelemre méltat­ ja, a cenzor. A munkás nem olvasta. József Attilát sem olvasták, legfel­ jebb előadták egy-egy szociáldemok­ rata programba illő esten. Fantáziát­ lan világban szárnyatlan a szó is. Az 1941-1944 között írt versek Benjá­ min „legköltőietlenebb” versei. Hang­ ja szikár, sallang nélküli hang, száraz racionalizmus jellemzi. Újítása a fele­ séglíra, a feleség piedesztálra emelé­ se, amit - akárcsak Aragon - bensőságesen, túlidealizálás nélkül művel. A háborúról víziószerűen ír. Vívódá­ sait utólag és általánosítva (némi melldöngetéssel) írja meg, nem a megélés folyamatában dolgozza fel élményeit, ami hiányérzetet hagy, ér­ dektelenné - hogy ne mondjam hiteltelenné teszi „harcait” . És mint­ egy eltanulja azt a modort, ami oly ál­ talánossá lesz a felszabadulás utáni 31 �években sokaknál. Önmarcangoló ké­ telyek emésztik, majd bűntudatát egészséges józanság váltja fel. Horatius „gyalogos szavakra” (pró­ zára) képtelennek érezte magát. Né­ mi áttétellel, Benjáminra éppen ez a „gyalogosság” érvényes, hisz alig ru­ gaszkodik el a földtől, versei tépelődőn tárják fel magukat: gondolati­ politikai atmoszférájuk lényegretörő hanggal társul. S most, mielőtt bárki felróná, hogy e recenzióban nem a kötetek megje­ lenési évei szerint elemzem az össze­ gyűjtött verseket, kénytelen vagyok Benjámin fülszövegére utalni, ahol maga ír szándékáról, amivel össze­ von könyveket, éveket. S nekem így, ezekről, mintegy ciklusokról kell ír­ nom. Tehát: az 1945-1947-es évek versei témáikban gazdagodnak. Felhangolódás tapasztalható érzelmileg is. Indu­ latai felerősödnek, vitriolos kitöré­ sekbe ömlenek. Átvesz bizonyos pla­ kátjelszavakat, fentről jövő sugallato­ kat, s ezek „kiszólnak” a versből: „derékba tört hidak” , „épülő haza” ; s: „ . . . úgy vigyázzatok!” Ez utóbbi már a „Zászlónk Petőfi!” ideológi­ át magáévá tevő, kaszás parasztjaival a nemességet fenyegető népfi Dózsavíziója („Ismét pusztíthat e láng raj­ tatok!” ), és összerímeltetésnek tűnik a „Munkásököl vasököl, oda sújt, aho­ va köll!” felülről megfogalmazott, brutális és kétes axiómájával. Nem érti a tömegek ellátási hiányaiból kö­ vetkező, önmagukba harapó indulatok keserű lényegét, ami pedig a későbbi tragikus eseményeket is motiválta. De hogy maga is sebeket kap, azt talán a Bújtassatok el engem bizonyítja, ez a fájdalmát kiéneklő bánatzsolozsma, gyógyító varázslat. Az utolsó odacsa­ pott strófa sajnos, visszarántja, agyon­ üti ezt a gyönyörű, zsoltáros köl­ teményt. A gyakorlott olvasó tudja, hol kell oldalakat átugorni, ahol „fáradt” az 32 író; Horatius is felrója Homérosznak, hogy néhol elszundikál, bár hozzá is fűzi azonnal, hogy ilyen nagy műnél ez nem igen számít. Recenzens azon­ ban köteles végigolvasni minden sort, nem is egyszer. Pedig szívesen átugortam volna ezeket az 1 94 8-19 53 kö­ zött írt verseket. Maradandó él­ ményt nem nyújtanak. Néhol felparázslik egy szó, egy jól induló vers­ kezdet, aztán vége. K i is alszik. Nem szívesen írom le, hogy ezek az olda­ lak bátran ki is téphetők Benjámin László költészetéből. „ . . . valaki írja a fülszövegben - , akinek a véle­ ményére sokat adtam, azt mondta egyszer, hogy nem engedek ágakat ki­ nőni magamon.” Én ezeket a kinövé­ seket ágaknak tartom: olyan ágaknak, amiket bízvást le lehet fűrészelni. Ben­ jámin László alkotói becsületességére vall, hogy összegyűjtött versei fáján is meghagyta őket. Mi van, ha az ember eltéved, ki­ fullad? Leül, fogja a pulzusát, hall­ gatja a szívverését. Körülnéz, elgon­ dolkodik. Közben már új ösvényeket keres. Erről az állapotról tanúskod­ nak Benjámin László 1954-1956 kö­ zötti versei. Elégikusak, töprengők, számvetőek. Érzi, hogy most kell megkapaszkodnia, a válaszúton jó felé indulnia. Tévedéseit belátni, bű­ neit bevallani. A kikerülhetetlen mo­ rális számvetés megkínozza, de, ha föl nem is oldozza, megtisztítja. Hogy mégis légüres térbe, és újabb válságokba kerül, az már a korszakváltás törvényszerűen bekövetkező deheroizálásának következménye. A se­ matizmus táncoló tüzének füstje meszszire elkanyarog. Sokak szemébe bele­ mar. A kor- és pályatársak a füstszagúakat elkerülik, akik bccsapottságukban megszégyenülve, reményvesztetten bújnak maguk is. Mindez nyomon követhető Benjá­ min László 19 57-19 61 -es, vívódások­ kal és önmarcangolással teli versei­ ben. Nincs az a stáció, amit végig ne �járt volna. Már a halált kívánja, de mivel az nem jön, dacos élniakarás löki előre, hogy mindent újrakezdjen, elölről. S milyen érdekes, hogy az 19621966-os évek verseinek egyike, a Negyvennyolc, mintegy áttételesen is azt sugallja, hogy nem enged a negy­ vennyolcból, vállalt eszméje igazából. A nagy versek évada ez a ciklus. A felét idemásolhatnám kijelentésem il­ lusztrálására. Benjámin kilép az overáll-báböltözékből, s moralizáló hang­ ját tovább szublimálva megírja azo­ kat a verseket, amikért sokan a fél karjukat odaadnák. Minden együtt van ezekben a versekben: a magas feszültségű szellemi izgalom és esz­ tétikai gyönyör éppúgy, mint az afo- risztikus tömörség és képgazdagság. A szikrázó harag és lefojtott hangú lamentáció ömlő-elömlő lávaanyagából születik meg az életmű f ő vonulata. A csúcs, szocialista költészetünk exegi monumentuma. Amihez az 19671976-os évek verseinek önmagával és a világgal megbékélt, az egyetemesbe oldódó bölcsessége már csak ráadás, mintegy meg- és felerősítő továbbrezgése költészetének. Nézem a védőborítón Benjámin időtlenül maga elé meredő, indulatok nélküli arcát. Fáj látni ezt az öklelésektől meggyűrődött inkaarcot. Ezt a fénytelen szemet. Ezt a lefelé ál­ ló szájszélt. S legfőképp azt a két karba öltött kezet. .. (Magvető) K E R E S Z T E S JÓ Z S E F 33 �H Á BO RÚ ÉS IR O D A L O M (V A S Z IL B IK O V É S K O R A ) „M iután egész sor könyvet írtam a háborúról, úgy vélem, az úgyne­ vezett »háborús tém áról« sosem ír­ tam.” - Annak a Baklanovnak a szavai ezek, akit a szovjet kritika „háborús” íróként tart számon. Fur­ csa ellentmondás. A kritika pillanat­ nyi zavarára, esetleg az író és kriti­ kusa közötti szükségszerű és min­ dennapos nézetkülönbözőségre gyana­ kodhatnánk, ha Baklanov egyedül állna a véleményével (Kortárs, 1972). lén y azonban, hogy a pályatársak jelentős részének nézetei a baklanovihoz állnak közelebb - az elmélet­ szerzők törekvései ellenére. Bogomolov például már 1965-ben, tehát a műfaj népszerűségének csúcsán azt írta a Voproszi Lityeratúri című el­ méleti folyóiratban, hogy „az álta­ lam írt elbeszélésekben a háború háttér, környezeti idő - , de nem téma” . Nos, létezik-e valóban az a há­ borús irodalom, amelyről a szovjet sajtóban oly sok szó esik, s mely­ nek létét e fogalom vitalitása is igazolni látszik, avagy e kategória kívülről tesz erőszakot egy pusztán tematikai hasonlóságot mutató iro­ dalmi anyagon, s ekként - közked­ velt volta ellenére - közömbös ma­ rad a lényeg: az esztétikum, tehát a kor (amelyben a mű született) szel­ lemisége szempontjából? Van-e ma­ gán a tárgyon túlmutató sajátossága az e néven nevezett írói produktu­ moknak, s ha igen, vajon mérhetők-e az irodalomtudomány mércé­ jével ezek a sajátosságok? Első megközelítésre is számos el­ lenérv kínálkozik arra nézve, hogy 34 egyes, témaválasztásbéli rokonságot mutató műveket kiszakítsunk az iro­ dalom egységes szövetéből és ten­ denciózusan és eleve saját funkciót, saját jelentést tulajdonítsunk nekik; az irodalomtörténet az efféle klaszszifikációt sohasem ismerte. Soha nem merült fel az idők folyamán, hogy Homérosztól Tasson át az iga­ zán katona Zrínyi Miklósig, Tolsz­ tojtól B abelen keresztül Fagyejevig vagy Solohovig bármelyik író bár­ melyik művére alkalmazni kellene ezt a terminust. Önként adódik azonban a kérdés: vajon nem az emberiség legkiterjedtebb és legvé­ resebb háborújának az irodalomra gyakorolt közvetlen hatásáról van-e szó? De hát tudunk-e a francia, az angol, az olasz, az amerikai iroda­ lomban a „háborús irodalomnak” olyan tudatformáló hatást célzó el­ méletéről, mint amilyen a szovjet (és kevés kivétellel a kelet-európai) kritikát jellemzi? Norman M ailert, Joseph Hellert, Irving Shaw-t, James Jonest az amerikai kritika háborús íróként emlegeti-e? És vajon Cseres Tibor, akit pedig a magyar írók kö­ zül a leginkább indokoltan kérdez­ tek meg e „m űfaj” ügyében 1972ben, örülne-e a mesterségét jelölő szó előtti megkülönböztető jelzőnek? Mindez nem valószínű. Ám durva leegyszerűsítése volna a kérdésnek, ha a nyugati iroda­ lomnak alapvetően nem-háborúcentrikusságát eleve fölébe helyeznénk a szovjet (és kelet-európai) irodalom háborúközpontúságának. Abban, hogy milyen súllyal van jelen az egyes országok irodalmi, illetve köz­ �gondolkodásában a háború, mérhe­ tetlenül nagy szerepet játszik az 1939-től 1945-ig tartó történelmi folyamatban való részvételük mi­ nősége is. A különbségek indokol­ ják a nemzeti tudat differenciáló­ dását a háború utáni Európában (természetesen nem kizárólag, azon­ ban a társadalom- és kultúrtörté­ neti vizsgálódás ezúttal indokolat­ lan kitérő volna). Ez a mintegy húszéves periódus a nyugat-európai népek számára a nemzeti önvizsgá­ lat, Magyarország számára a kollektivizált bűntudat, míg a Szovjetuni­ ót illetően a nemzeti öntudat kora. Hogy ez a nemzeti öntudat milyen fokú volt, jól illusztrálja - a hábo­ rús tematikájú prózában néhány nemzedéktársával együtt új utat nyitó! - Dikov egy 1965-ben kelt nyilatkozata: „Ebben a háborúban mi nem csupán legyőztük a fasizmust és megvédtük az emberiség jövőjét: tu­ datára ébredtünk a magunk erejé­ nek is. Láthatóvá vált, hogy mire vagyunk képesek. Megmutattuk a történelemnek és önmagunknak, hogy mi az emberi méltóság. Teljes joggal beszélhetünk a szovjet nép halhatatlan hőstettéről. 1945-ben minden eddiginél érthetőbbé vált a világ számára, hogy a szovjet nép­ ben titán lakozik, amelynek lehetet­ len felmérni a képességeit” . (Voproszi Lityeraturi, 1965/2.) A húsz év után is ily romanti­ kus pátosszal megfogalmazódó szem­ lélet természetesen a negyvenes-öt­ venes évek sajátja. Sztálin számára a világ történetében valóban meg­ határozó jelentőségű és valóban ki­ vételes horderejű hadi siker politi­ kai szempontból is nagy fontosság­ gal bírt: egyrészt elfeledte és (né­ mileg) igazolta húszéves politikáját, másrészt érvényessé, de legalábbis annak látszóvá tette az ezután kö­ vetkező lépéseket. Érthető tehát, hogy a hősiesség tudatának ébren tartása ennek a harcok utáni kor­ nak is központi ideológiai és kultu­ rális feladata maradt: a grandiózus katonai sikert monumentális gazda­ sági és politikai (újra) berendezke­ désnek kellett követni. Mi sem ter­ mészetesebb tehát, mint hogy a kor­ szak irodalmának két, egymástól te­ matikailag különböző ága: a terme­ lési és a háborús irányregény a célt és az eszköztárat illetően édestestvérek. Felesleges volna itt bőveb­ ben szólni az e tárgykörökben író­ dott nagyregények szerkezeti és egyéb sajátosságairól, ezek a követ­ keztetések bárki által viszonylag könnyen levonhatók. Fontosabb megválaszolni a dolgozat elején feltett kérdést: a külső, a tartalmi jegyeket illetően természe­ tesen létezik, mi több, monopolhelyzetet élvez a háború utáni Szovjet­ unióban a háborús irodalom, ennek specifikuma azonban (a más tárgy­ körben íródott műveket illetően) nem az esztétikai különbözőség, ha­ nem az ideológiai azonosság volt. Másként fogalm azva: sem az elmé­ let, sem a gyakorlat szintjén nem állja ki a próbát a „háborús iroda­ lom” . Elméletileg azért nem, mert az esztétika - lényegéből adódóan - el­ vonatkoztat a tematikától és az an­ nál mélyebben fekvő igazságot ke­ resi, gyakorlatilag pedig azért nem, mert abban a korban az ideológia egyforma erővel és egyforma hatás­ fokon hatolt be valamennyi „irán y­ zatba” . Minden egyeduralomra törő ideo­ lógiának szüksége van támaszra. A művészetek erre a szerepre alkal­ masnak látszanak: nagyobb hatással képesek propagálni, mint maga a propaganda. A z esztétikai megfon­ tolásokat azonban ez esetben valami mással kell helyettesíteni. Lehet ma­ gával az ideológiával is, ám hasz­ nosabb az etikát alkalmazni erre a célra. K i kell alakítani egy normatív 35 �erkölcsiséget, és ezt kell megtenni a művek szervező elemévé. A szov­ jet (háborús) irodalom a negyvenesötvenes években erre a sémára épí­ tette rá a műveket. „ A hosszú évek alatt megszoktuk és, mint etalont fogadtuk el a férfias és csüggedhetetlen közkatonát, Vaszilij Tyorkint, Goncsar magas erkölcsiségű agilis hőseit, a szent konoksággal hadrendbe álló halhatatlan M ereszjevet, Nyekraszov mindenttűrő hő­ seit és Kazakevics markáns felderí­ tőit. (. ..) Hősiesség és nagyfokú önmegtartóztatás, a haza iránti sze­ retet és az ellenség gyűlölete: ezek a tulajdonságok rendkívüli mér ék­ ben sajátjai ezeknek a hősöknek. É s ez érthető is, hiszen az ez idő alatt íródott háborús művek alap­ vető és legfontosabb motívuma az egyértelműen megnyilvánuló hősies­ ség volt.” - Bikov szavai (A hol­ tak. emlékezete - az élők, Voproszi Lityeraturi, 1962/12.) A negyvenes-ötvenes évek szovjet háborús tematikájú regényeinek túl­ nyomó többsége világirodalmi szin­ ten másodlagos, sőt, jelentéktelen alkotás. Mégsem kizárólag a minő­ ségigény, a világnak is fontosat mondani akarás okozta, hogy ez az ideologikus, normatív erkölcsiségű, kifejezetten politikai célok megvaló­ sítására mozgósító irányregény az öt­ venes és hatvanas évek fordulóján lemondani kényszerült primátusáról, és átadta a helyét egy másféle há­ borúképet adó, másféle értékeket magában rejtő „irányzatnak” . É s a témában rejlő lehetőségek sem merültek k i! Amikor Bikov ugyanabban a cikkében, amelyből a Szovjetunió háborús dicsőségéről szóló citátumot vettük, ezt írja: „Igen, győztünk. Mi több, csak mi voltunk képesek a győzelemre vala­ mennyi hibánkkal és értékünkkel együtt. D e arra is rászolgáltunk, hogy megtudjuk, mibe került ne­ 36 künk ez a győzelem” akkor már érezhetően másról van szó, mint egy­ szerűen tematikai lehetőségekről és elvont minőségi igényekről. Másról és többről: a nemzeti tudat módo­ sulásának halvány, de kivehető je­ léről. A háborúhoz való viszony megváltozása a Szovjetunióban mély és lényegi szemléleti változáson nyugszik. E z okozza, hogy a téma törvényszerű elöregedése ellenére az új írónemzedék számára is változat­ lanul fontos a N agy Honvédő Há­ ború. N ekik ugyanis elszámolnivalójuk van vele. Ám e jelenség mellett még szá­ mos más jele is van annak, hogy a szovjet irodalomban és közgondolkodásban lényegi változások vannak folyamatban. A legfeltűnőbb: a m o­ numentális formák szétrobbanása. A dokumentáris igényű, grandiózus, a történelem külsőleg megragadható eseményeit feldolgozó nagyregény és poéma átadja helyét a novellá­ nak, kisregénynek és a lírá­ nak, s a személyi kultusz ide­ jén hallgatásra ítélt (nem termelési tabló-) dráma is igen rövid idő le­ forgása alatt elfoglalja a neki kijá­ ró helyet. Változik a szemlélet: a nézőpont, a látószög, a perspektí­ va. A mindenkori eseményben részt­ vevő ember által belátható terep és átlátható (átélhető) eseménysor képe­ zi e művek tárgyi környezetét és cselekményét. A „távolság” és „ob­ jektivitás” uralmát az ellentétes fo­ galmak megdöntik. A z évtizedeken át háttérbe szorított és elnyomott személyiség lesz tehát az „új iro­ dalom” egyetlen hőse - és tárgya, az egyén végre újra főszereplője a saját életének. Jevtusenko és Voznyeszenszkij olyan költői nyelvet, stílust és ma­ gatartást alakítanak ki, amely tu­ datosan rímel a M ajakovszkij-kor szellemforradalmasító törekvéseire, Trifonov újjáéleszt egy olyan elbe- �széles- és regénytípust, amely az orosz és szovjet irodalom történeté­ ből is jól ismert mikrorealista pró­ zára emlékeztet (amely „kispolgárisága” miatt szintén csaknem há­ rom évtizedre kiszorult a „művésze­ tek köréből” ), Kazakov, később Suksin, feltámasztják a kelet-európai hagyományokon nyugvó, ám folya­ matosságában szintén huzamos ide­ ig gátolt falusi-természeti tematiká­ jú realista elbeszélést és regényt. É s Ajtm atov, Marcinkevicius, Otar Csiladze, Okudzsava, Jaan Kross - a nevek a nemzeti irodalmak karakterizálódását, önállósodását jelzik. S végül Bogomolov, Baklanov, Bondarev és Bikov révén megteremtő­ dik a régi témájú, ám szemléleté­ ben a nem háborús belletrisztikával tökéletesen rokon, tehát valóban irodalmi színvonalú próza. Egyén és társadalom, egyén és történelem viszonya az egyénnek más egyénekhez való viszonyában ölt testet. E kapcsolat feltárására két mód kínálkozik. A z egyik: a társadalom szerkezetében fellelhető állandó elemek, állandósult kapcso­ latok és kötődések ábrázolása: a modellálás, illetve a személyiség önmozgálásának és önértelmezésének megjelenítése, ahol is a főszerepet a lélektani megközelítés játssza. Mindkét módszer alkalmas realista mű létrehozására, ám az első (ma­ gyarázó alapállású) írónak a p él­ dázatosság. míg a második csoport­ hoz tartozó, magatartásában kereső­ ként jellemezhető művésznek a par­ tikularitásig való szubjektivizálás veszélyével kell számolnia. Hogy Vaszil Bikov a modelláló írók közé tartozik, azt a szovjet kri­ tika egyhangúan vallja. Mi több, a terjedelmes, de megközelítésében kissé egysíkú Bikov-irodalom a mo­ dellálás kategóriáján messze túl­ megy. Adamovics például az önref­ lexió, illetőleg ennek kiélezettebb formája, az önítélkezés hiányára hívja fel a figyelmet, Cvetkov pedig egyenesen így fogalmaz: „Szükségel­ tetik egy világosan körül-, illetve el­ határolható szituáció, amelynek im­ már nem konkrét emberek, hanem a moralitás különböző szintjein álló típusok a főszereplői. Vége az el­ beszélésnek, kezdődik a példázat.” (Voproszi Lityeraturi, 19 7 3/5.) A szovjet kritika kétségtelen gyöngéje a Bikov-prózát illetően az, hogy nem választja szét pregnán­ san a parabolát és a realista re­ gényt, illetve elbeszélést. Ebben a disztingválatlan kritikai szemlélet­ ben kereshető az oka annak is, hogy a művek értéksorrendje ha­ misan jelenik meg. A hangoztatott tétel lényege ugyanis az, hogy a bikovi parabolakonstrukció realitástartalma és -értéke az időben (a művek során) egyre gazdagodik, s csúcsát a Szotnyikovban (m agyarul: A z út vége) éri el. E felfogás sze­ rint az elemeiben realisztikus és mo­ tivációjában következetesen megva­ lósított példázat a realizmus győ­ zelmét eredményezi. Ez leegyszerű­ sítés és félreértelmezés. A parabolában az olvasó szeme előtt lejátszódó történet egy törvény beteljesüléseként hat, s tragikus vol­ tában bizonyító erejű. A társadal­ mi-történelmi igazság (a törvény) szilárd és mozdulatlan, egyedül ez szolgál mércéül a helyes és a hely­ telen szétválasztásához, kizárólag ez biztosítja a morális győzelmét az immorális felett. Mindez csak úgy érhető el, ha az író viszonya a hő­ seihez kezdetektől fogva világos. Legfőképpen ezért van szüksége a parabolaszerzőnek a bonyodalmat megelőző állapot pontos rajzára. Ugyanis maga a kialakult helyzet hivatott arra, hogy világossá tegye az adott szereplőknek nem csupán a jellemét, de e jellem valamennyi következményét is. A parabolában 37 �tehát nincs szó jellemfejlődésről, csu­ pán a jellemdetermináció végig-, sőt, számos esetben ad abszurdum viteléről (jó példa erre éppen a Szotnyikov). A Bikov-hősök szer­ vetlen, a jelenhez sokszor csupán a narráció szintjén kapcsolódó múltja sem a cselekedetek motiválását szol­ gálja, csupán a jellem által megha­ tározott sors alakulásának törvénysze­ rűségét bizonyítja. Mindez egy igen sajátos alkotóibefogadói viszonyt feltételez: „M in ­ den ig az háborús történet, az em­ beri hősiesség és esendőség vala­ mennyi képe, a lélek zuhanása vagy felívelése Bikovnál minden esetben olyan szociális-erkölcsi problémafel­ vetést jelent, amely a kortárs olva­ só szeretetére vagy gyűlöletére apel­ lál” - írja Adamovics. Ezért nem jellemző hát az önreflexió a parabolisztikus regények hőseire, ezért nem kap jelentős teret és szerepet a múlt a regénykonstrukción belül! Mindez olyan tényező volna, ami relativizálná az olvasó ítéletét, s ez­ által csökkentené a példázat erejét. Bikov tehát az olvasó érzéseire, emocionálisan befolyásolt, ám spon­ tánnak állított ítéletére épít, rábe­ széli őt arra, hogy már a cselek­ mény menetében formálja meg, a végén pedig élje át és fogalmazza meg azt az ítéletet, amit ő sugallt neki. Ezen a ponton válik nyilván­ valóvá, miért téveszthető össze a realista elbeszélés a példázattal: a katarzis kiváltásának igényével meg­ fogalmazott példabeszéd hatásának alapfeltétele a hihetőség. Természe­ tes, hogy a helyszíntől a tárgyi kör­ nyezetig, a cselekmény valószerűsé­ gétől a szereplők életszerűségéig mindennek ,.hitelesnek” kell lennie. A hihetőség a realizmus látszatát kelti. Ám „miközben hőseinek csu­ pán egyetlen alternatívát kínál választhatnak a tiszta lelkiismerettel való pusztulás és a letudhatatlan 38 bűn érzetével való együttélés kö­ zött - , Bikov leegyszerűsíti azokat a nehéz és bonyolult érdekellentéte­ ket, amelyekkel a háború valójában szembesíti a katonát. A körülmé­ nyek igazodnak az ember életéhez” - írja Cvetkov, és szavai Bikovon át a parabolát támadják. Ez azonban a parabolának, mint műfajnak csupán az egyik, s nem is a legjelentősebb negatívuma. A példázat realizmusellenségét el­ vont ideológiai meghatározottságá­ ban kell látnunk. Szüksége van ugyanis egy olyan állandónak, változhatatlan és változtathatatlannak feltételezett igazságra (ideológiára), amelyet vízválasztó értékként foghat fel, amelyhez viszonyíthat, és amely­ nek a nevében ítélhet eleveneket és holtakat - , de amelyet soha nem érint, soha nem fejt ki és még ke­ vésbé bolygat meg. A parabola ket­ tős kötöttségben él: az érzelem és az ideológia szoros ölelésében. Egyik feltételezi a másikat. Így születhet meg az olvasóban a végső konklú­ zió: létezik egy közmegegyezésen alapuló, mindenki által elfogadott (társadalmi) igazság, amelynek lé­ nyegét nem ismerjük, de amelynek ismerete nem is szükséges a helyes és a helytelen szétválasztásához. Ha azt mondtam az elején, hogy a mo­ delláló írói módszer magyarázó alapállást takar, úgy most azt kell állítanom, hogy a parabolisztikus áb­ rázolás kijelentő írói magatartást feltételez. Ez pedig szöges ellentét­ ben áll a realizmus értelmező atti­ tűdjével. Ez a negatív ítélet azt azért nem jelenti, hogy a parabolát a maga összes megvalósult értékével együtt el kell utasítani. Bikov legszebb pa­ rabolája, a már említett Szotnyi­ kov - amint azt a szovjet kritika egyöntetűen megállapítja - valóban hitelesen ábrázolja az árulóvá v á ­ �lás lelki mechanizmusát. A regény pontosan és plaszdkusan rajzolja meg egy megszállt és rettegésben tartot t falu lakóinak jellegzetes alakjait, s azokat a lehetséges ma­ gatartásformákat, amelyek a halál vagy hallgatás alternatívájaként gya­ korolhatók. A Szotnyikov nem pa­ rabolának indul, hanem azzá válik. Azáltal, hogy ebbe a következete­ sen, hitelesen és mély humánummal ábrázolt valóságba erőnek erejével befurakszik egy, a parabolákból el­ eddig hiányzó, új elem: a mítosz. Larisza Sepityko K álvária című filmjében, amely ebből a kisregény­ ből készült, Szotnyikov arca a ki­ végzés előtt egy pillanatra határo­ zottan krisztusivá válik: a „K o p o ­ nyák hegyére” menet, cipelve lát­ hatatlan keresztjét, lázasan csillogó szeme és a feje körül megvillanó su­ gárkoszorú a nem-evilágiság magasz­ tos érzetét kelti. Szotnyikov megmen­ ti társait a pusztulástól. A szotnyikovok mentik meg az emberiséget a pusztulástól, ez az üzenet. Sepityko semmit nem tesz hozzá a bikovi példázat biblikus jellegéhez, csupán képileg fogalmazza meg azt. Miért van szükség a mitizálásra? E gy évszám eligazít: 1970, ekkor jelent meg a Szotnyikov. Tíz év alatt pedig sok minden történt a szovjet irodalomban (a változásokat e dolgozat érintette is.) A parabola szempontjából azonban a legfonto­ sabb változás az volt, hogy ama érinthetetlennek hitt és állított igaz­ ságok nem maradtak egészen érin­ tetlenek. A ki példázatot kíván 1970ben írni, már nem hagyatkozhat mint etalonra a moccanatlan és ki­ kezdhetetlen ideológiára, mert ha össze nem is omlott, de megrendült némileg az alapja: a közmegegye­ zés. A mű minden erénye mellett írói gyöngeségre vall, hogy Bikov nem a társadalmi önismeret kitelje­ sítésének (tehát a realizmusnak) az irányában halad, holott A halottak­ nak nem fáj című regényével, 1965ben ő volt az egyik legfontosabb tagja a szemléletváltozást sürgető írók csoportjának, hanem a történel­ mi fejlődéssel szembeszegülve, akár a mítoszban rejlő hatáslehetőségek kihasználásával is, újra és újra azzal kísérletezik, ami társadalmi érte­ lemben véve inkább merevít mint­ sem hogy mobilizálna: a parabolá­ val. A z átalakulóban levő, és átala­ kulni kész nemzeti tudat szempont­ jából a példázat hozadéka tehát nem igazán jelentős. A Bikov-életműben A halottaknak nem fáj (1965) az egyetlen nem példázatos, hanem realista mű. Annak el­ lenére, hogy magán viseli a többi regény számos tartalmi és formai je­ gyét. A két szálon futó cselekményt (regénytechnikai vonatkozásban csak a kevéssé sikerült Obeliszk hasonlít­ ható össze ezzel a művel) Vasziljevics alhadnagy személye és sorsa tartja össze. Tipikus Bikov-hős ő, egyike azoknak a millióknak, „akik­ nek nincs Arany csillagja, csak kéthárom ilyen-olyan m edálja” . Vasziljevics rokona az író korábbi és ké­ sőbbi pozitív alakjainak, nem válna ki közülük semmivel, még jellemé­ nek a többiekéhez képest plasztiku­ sabb megformáltságával sem, ha a paraziták feletti ítélkezést ő is egy rakétapisztolyra bízná. D e az al­ hadnagy nem hal meg egy hőstett végrehajtása közben, testén nem ti­ pornak át az ellenséges tankok, és nem várja konokul és megszállottan, egymagára maradva a halált, midőn megjön vagy nem jön meg a felmen­ tő sereg. Ő egyszerűen túléli a há­ borút, fél lábát és az egészségét oda­ hagyván, és várja az alkalmat, hogy kimondhassa a megsemmisítő ítéletet a (más művekből már jól ismert és mindig egy személyhez társított go­ nosz:) Szahno törzskari százados fe­ lett, szemtől szembe. 39 �Az alkalom eljön - és minden összezavarodik. Kiderül ugyanis, hogy az erkölcstelent nem lehet egyetlen személlyel azonosítani. Akiben Vasziljevics alhadnagy Szahnót véli fölfedezni, az Gorbatyuk gárdaőrnagy, és hadbíró volt a harcok idején. A két ember közötti külső hasonlóság belső, lényegi azonosságot takar. E gy politikai tiszt és egy hadbíró; az immorális ebben a regényben nem az átlagember ál­ tal megtapasztalható alakban és for­ mátumban testesül meg, de még csak nem is abban a régióban, ahol Bikov többi „ördöge” él, hanem a hatalom szintjén. Annak az elvont szférának a képviselői ők, amelyet az átlagkatona csak rajtuk keresz­ tül érzékelhet. Gyakorolják és ér­ vényesítik a hatalmat, amit ők ma­ guk is szolgálnak. Birtokában van­ nak a jognak, hogy saját belátásuk szerint ítélkezzenek emberek sorsa felett, egy olyan ideologikum nevé­ ben, amelyet a katona csak paran­ csok és jelszavak formájában ismer­ het. A frontharcosok (az átlagembe­ rek) fogalmai rájuk nem vonatkoz­ tathatók. Minek az érdekében történik mindez? Minek az érdekében hajt­ ja halálba Szahno a katonákat a józan ész ellenére? Minek az érde­ kében ítéli Gorbatyuk halálra a né­ met fogságból megszökötteket? M i­ nek az érdekében működtetik a sa­ ját maguk által kiépített apparátust, amelynek tagjai - a hatalom érze­ tétől megrészegedett, ostoba és többnyire gyáva kiválasztottak cselekedeteikkel óhatatlanul le kel­ lene, hogy leplezzék e hatalom im­ morális és emberellenes jellegét? Egy olyan hatalomét, amely az ellenség­ gel szembeni tehetetlenségét a ka­ tonáival szembeni kíméletlenséggel kompenzálja, s amely az irányítás hibáiból fakadó kudarcok terhét a feladatot végrehajtani kötelezett köz­ 40 katonára hárítja. Minek az érdeké­ ben? Nem születhet példázat ott, ahol már értelmezni kell, vagy kel­ lene. A múlt ebben a regényben nem csupán illusztráció, és nem is bizonyíték, hanem probléma. Vizs­ gálni kellene, s a vizsgálat végén érteni. De megadatik-e az értés le­ hetősége egy Vasziljevics alhadnagy­ nak? Vasziljevics, a leszámolásra ké­ szülve, abban a szilárd meggyőző­ désben él, hogy nyomorékságának puszta látványától Szahno megren­ dül. Nincs felkészülve arra, hogy valami olyannal találhatja magát szemben, amit nem érthet. Holott egyszer már érzett hasonló bizonyta­ lanságot, a fronton. ,,- Hagyd abba - parancsol rá (t. i. Sasokra ) Krotov, miután szigo­ rúan körülnézett. - Először ejtsd foglyul, azután tapostasd el a gebé­ iddel őket. - Mi az, sajnálja őket? - Nem sajnálom, de undorítónak érzem az ilyesmit. - Tehát védi őket? Védi a néme­ teket? - Menj a fenébe! — fortyant fel Krotov. - Be akarsz feketíteni? Nem félek tőletek! - Nono! d ünnyögi Sasok sokatmondóan, de azért visszatartja a lovát.” A törzsőrmester magatartására még van szó a frontharcosok szótá­ rában: gyáva. H atalm ának lényegét (mellyel e gyávaság ellenére rendel­ kezik, és ami a Szahno melletti írnokoskodásából fakad) azonban már nem értheti, s annak nagyságára is csak jelekből következtethet. Hogyan is volna hát esélye Gorbatyuk érvei­ vel szemben? Tudja, én másnak néztem án magát - ismerem be. - Egy aljas fráternak. A frontról. - Valami árulónak? - Nem, nem volt áruló. �- Gyáva volt. - A z sem. Sőt, olykor vakmerő volt, és másoknak sem engedte, hogy gyáván viselkedjenek. - Tehát szigorú volt? - Szigorú. . . - nem ez a megfe­ lelő szó rá. Inkább könyörtelen. - Nos, hát a háborúban a kö­ nyörtelenség nem bűn. - Igen, de miért kell elpusztíta­ ni a sebesülteket? - Visszavonuláskor? - Bekerítéskor. - Hogy is mondjam csak? És ha fogságba kerültek volna? Egyébként Sztálin parancsa volt, hogy ne adjuk meg magunkat, kedvesem. Ebbe be­ le kell törődnünk.” Minek az érdekében? Lehet-e ér­ teni? A kérdések válasz nélkül ma­ radnak. A Gorbatyukká nőtt Szahno és a Sztálinná nőtt Gorbatyuk fölémagasodik a köznapi értelem­ nek. Vasziljevics alhadnagynak, aki számára pedig annyira nyilvánvaló volt, hogy a morál érdekében a har­ cot a szahnókkal kell megvívnia, hogy az ő személyükön túl nem mert és nem is tudott gondolni, ezért kell kudarcot vallania. Jellemüket illető erkölcsi ítélete egyszerűen visszapat­ tan a történelem (a Győzelem) által hitelesített törvény ideológiai faláról. A morál alulmaradt az immorá­ lissal szemben. Nincs példázat. Ezért bír különös fontossággal ez a könyv. Mert arra kényszerít, hogy az er­ kölcstelen fogalmát ne csupán a hatalom képviselőinek jellemével azonosítsuk, hanem magával a köz­ néptől elidegenített hatalommal. Ezen túl pedig arra mozgósít, hogy lépjünk túl köznapi meghatározott­ ságaink szűk körén, és vizsgáljuk, értelmezzük azt, amit eleve adott­ ként, nélkülünk hozott törvényként próbálnak érvényesíteni rajtuk, a történelem közkatonáin. É s ez va­ lóban a realizmus diadala. Társadal­ mi szinten is az egyetlen előremu­ tató lehetőség. M ÁNYOKI EN D RE 41 �KRONIKA SA LG Ó T A R JÁ N ÉS SA JT Ó JA A H A R M IN C A S É V E K B E N Nógrád megye sajtótörténetének egyes fejezeteit lapozgatva mindenképpen megütközéssel nézhetjük a salgótarjáni lapkiadás adatait. E megütközés oka roppant egyszerű: akkor, amikor a párszáz lakosú faluból fél évszázad alatt tízezres nagyságrendű nagyközség, majd nem sokkal később város lett, a művelődési feltételek fejlődése (mint annyi más területé is) nem követ­ te ezt az ütemet. Ellenpéldaként gondoljunk Balassagyarmatra: az 1873-ban indított Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1944-ig folyamatosan jelenik meg, irodalmi, színházi, gazdasági lapokat adnak ki. Az akkori Nógrád megyéhez tartozó Losoncon ugyancsak évtizedekig élt egy helyi politikai hetilap a Losoncz és Vidéke, de megjelentek színvonalas pedagógiai, gazdasági lapok, nem is szólva a szociáldemokrata lapkiadás első termékeiről. S mi történik mindezen idő alatt Salgótarjánban? Néhány tétova kísérlet. A megjelenő újságok csak egyes számokat érnek meg, rögtön megbuknak. Így az 1882-83-ban megjelenő Salgó-Tarján, majd az 1897-ben kiadott Salgótar­ ján és Vidéke. A századforduló lapjai tiszavirágéletűek, egynémelyikéből pél­ dány sem maradt fenn, csak más hírlapok híranyagából értesülhetünk megjelené­ sükről. (Salgótarján és Vidéke, Új Salgótarján és Vidéke.) Az már szenzációszámba ment, hogy 1902-től 1908-ig élt a Salgótarjáni Lapok című hetilap. Tar­ talmára és hatására mi sem jellemző, ha tudjuk, hogy az utolsó évfolyamokat már a helyi plébánosok szerkesztették. Lényegében egészen 1919-ig a salgótarjáni sajtótörténet az ily kérészéletű la­ pok históriájából áll össze. Az okok közismertek. A település képtelen volt el­ tartani egy periodikumot. A rohamosan szaporodó, s iparban foglalkoztatott lakosság a Monarchia soknemzetiségű államaiból verbuválódott. Az esetek többségében már az is kivételes dolog volt, ha írni-olvasni tudtak, de a ma­ gyar nyelv számukra, amíg a helyi iparban dolgoztak, mindvégig ismeretlen marad. Így tehát egy rendkívüli nagy számú olvasóréteg eleve kiesett. Hason­ ló volt a gond az idetelepülő műszaki értelmiségiekkel is, már ami a nyelv­ tudást illeti. A problémákat csak fokozta, hogy ezek az emberek érzelmileg sem kötődtek a tájhoz és népéhez, tehát számukra igazi identitást a magyar, vagy az európai valósággal a budapesti sajtó jelentett, amely most, a századfor­ dulón kezdi utolérni az európai színvonalat, ami legalábbis a bulvár jelleget illeti. És arról se feledkezzünk meg, hogy az ipartelepek erősen polarizálták a község lakosságát. Az acélgyári, üveggyári, bányai kolóniák népe ezen a té­ ren sem kívánt keveredni a másikkal, erre gondosan ügyeltek az őket irányí­ tók. Maradt volna a polgári Salgótarján, ez azonban lélekszámát tekintve (kiskereskedők, kisiparosok, tisztviselők) önmagában elégtelen volt egy lap fenn­ tartására. Mindez akkor is igaz lenne, ha vizsgálódásunk célját a harmincas évekbeli helyi sajtóra vonatkoztatjuk? Elemeiben feltétlenül igen. A már várossá fejlő­ 42 �dött településen alig hangzik idegen szó, az „alapítók” vagy visszatértek szülő­ földjükre, vagy asszimilálódtak és már csak nevük idegen csengése mutatja, milyen náció vert gyökeret a Karancs tövében. De az iskolázatlanság, a helyi lehetőségek lebecsülése, a fővárosi nívó utáni kapaszkodás továbbra is bizony­ talanná tette a sajtókiadást és annak hatékonyságát. A városban a két világháború között hat érdekes lap jelent meg. 1919 óta Salgótarjánban jelent meg a Salgótarján és Vidéke című lap, immár a negye­ dik ilyen címmel. Érdekessége, hogy mindössze három különböző száma isme­ retes 1921-ből. A „klasszikus” tartalmú és szerkezetű hírlapok közé tartozott. A Bányász című lapot Csóka Vendel szerkesztette. Az ő neve máris mutatja milyen jellegű periodikumot vehetett kezébe az előfizető. Alcíme szerint a sal­ gótarjáni szénmedence Bánya- és Kohómunkásai Gazdasági Szakegyesületének Hivatalos közlönye kívánt lenni, de egyértelműen az ún. „sárga” szakszervezet érdekeit képviselte. Minden lehetséges eszközzel uszított a baloldali szo­ ciáldemokrata, szervezett munkásság ellen. 1926-tól egészen 1939-ig élt, s e hosszú élet mögött látnunk kell az anyagi támogatókat, azokat a politikai köröket, akiknek érdekében állt a munkásmozgalom megosztottságának fenn­ tartása és elmélyítése, a politikai akciók leszerelése. Kezdetben kéthetente, majd később havonta jelent meg, bizonyítva ezzel is az iránta megnyilvánuló érdektelenséget. (Csóka után Kraft Jenő, B ernhardt Henrik, Batta Gyula vet­ te át a szerkesztést. A sűrű szerkesztőváltozás - a gyakorlatból ismerjük - a lap bizonytalan létét is jelzi.) Egy különleges lap, a Bell Miklós Féle „ Gazdasági Reform Párt’’ Központ­ jának. Körlevele címet viselte. 1933-ban indult, a 10. számtól kezdődően már a rövidebb és sokat sejtető Új Korszak címet vette fel. Havonta jelent meg ez is, egészen pontosan 32 naponta, és 1936-ban rövid agónia után szűnt meg. Szer­ kesztője Angyal János Endre, de a cikkek nagy részét maga a pártvezér, Bell Miklós írta. Ez a szélsőjobboldali, nyugodtan mondhatjuk tendenciájában fa­ siszta lap a Bell Miklós-féle Gazdasági Reformpárt szervezetet képviselte, amelyik 1932-ben jött létre a városban. Demagógiája, politikája tipikusan meg­ egyezik a későbbi szélsőjobboldali pártokéval: kommunizmus és zsidótőke édes gyermekek, majd az új párt megmutatja a kivezető utat ebből az áldatlan hely­ zetből! Mint ahogy Csóka Vendel sem tudott tartós befolyást elérni a salgótar­ jáni munkások között ez a lap és az idióta párt még inkább reménytelen vállal­ kozásnak sikeredett, s 1936-ban örökre eltűnt a város történetéből. Két másik, s merőben más jellegű lap is megjelent a városban. A NógrádHonti Kultúra bár nem kötődik szorosan Salgótarjánhoz, végső soron helyi lap, hiszen hol Zagyvarónán, hol Kisterenyén szerkesztették, mikor éppen hol tanítóskodott az éppen soros szerkesztő. Az elméleti, pedagógiai cikkek mellett igen sok irredenta, soviniszta megnyilatkozása volt, híven a korszak oktatáspolitikai elvéhez, céljaihoz. Az Egyházközségi Értesítő már a korszak végén 1944-ben jelent meg, mind­ össze két alkalommal, januárban és májusban. Alcíme egyértelműen kifejezte célját: A salgótarjáni Főplébánia időszaki közlönye. Ennek megfelelő a tartalma is amelyet kiadója állított össze, Ferencz István plébános. A hatodik lap - amely érdeklődésünk középpontjában áll - A Munka cí­ met viselte. 1923-tól 1944-ig jelent meg hetilapként. Lényegében két ember személyéhez fűződik szerkesztése: Szántay Istvánéhoz és Lapsánszky Jánosé­ hoz. A számunkra érdekes korszakban 1923-1933 között Szántay szerkesztette. 43 �Az évek során két rendszertelenül és csak időszakosan megjelenő melléklapja is volt, a Sporthíradó és a Salgótarján-Budapest Képes Híradója. A Turul nyom­ dában, majd a Munka Sajtóvállalat könyvnyomdájában, s végül Végh Kálmán nyomdájában állították elő. A lapszerkesztője Szántay István vasúti tisztviselő volt, aki Salgótarjánból el­ kerülve a kelenföldi pályaudvar állomásfőnöke lett. Ha kétségeink lennének pártállását illetően a lap olvasása közben, elég ha megjegyezzük, hogy 1935ben a Nemzeti Egységpárt budai listáján képviselőjelölt volt! A lapról, jellegéről, vállalt szerepéről maga a szerkesztő mond el mindent, amikor 1933-ban a 10 éves fennállásról megemlékezve összefoglalja a legfonsabb tudnivalókat. Az első szám igen tendenciózusan 1923 május elsején jelent meg. Néhány „szent elhatározású” helybéli állt össze, hogy lapot csináljon. (Tudjuk, hogy valamennyien „a város középosztályából toborzódtak” .) Olyan la­ pot, amelyben „az egyszerű munkásemberek igazsága, a kereszténység emelke­ dettsége, a szeretet egyenlősége találjon hangot.” Hogy ez klasszikusan hangzó szólam, az kétségtelen. Hogy valójában a munkásokhoz semmi közük nem volt, az a lap ismeretében pedig bizonyos. Azzal viszont egyetérthetünk, amit így fogalmazott meg: a lap „a város minden mozdulatát megrögzítette, minden szívdobbanását papírra vetette.” Nos, ha ezen enkefalográfiai képtelenségtől el is vonatkoztatunk, kétségtelen tény, hogy a lap helytörténeti szempontból jelen­ tős forrás, amennyiben egy periodikumot történeti forrásként lehet és szabad kezelni. A lap a városé volt. S itt a hangsúly a város szón van. Továbbra sem egy­ séges ekkor Salgótarján. Az ipari telepek élik külön világukat, szinte teljes autonómiára berendezkedve. A város pedig a polgárságot jelentette elsősor­ ban, a tisztviselő, a kereskedő és a kisiparos réteget. Ezek száma mindenkép­ pen kevés, nem véletlen, hogy a lapnak maximum ezer előfizetője van, de emögött is jelentős anyagi dotációt kell látnunk. A polgári Salgótarjánban igen erős a közszolgálatban állók, a hivatalnokok aránya. A tisztviselő réteg különösen a 20-as évektől duzzadt fel, nem utolsó­ sorban Trianon hatására. (Maga a polgármester Förster Kálmán is áttelepült volt.) Másrészt a városi rang megszerzésével számos új hivatal került a város­ ba, s ezek alkalmazottainak létszáma fokozatosan emelkedett. Természetesen itt is kialakult a rang és a fizetés szerinti hierarchia, ég és föld választott el egy adóügyi tisztviselőt egy szolgabírótól. Az iparos- és kereskedőréteg között bár nincs ekkora differenciálódás, ám mégis mutatkozik társadalmi eltérés, amelynek oka legtöbbször a vagyon, de sok esetben - mint a dzsentrikhez hasonlóan - a származási, az ősi múlt jelen­ tősége. (Már ti. ki érkezett felmenő ágon előbb Salgótarjánba.) E két réteg közül kétségtelenül a tisztviselők voltak a középpontban, s ha a város polgárságáról ír a lap, akkor szinte kivétel nélkül mindig őket érti raj­ ta. A valóság azonban mást mutatott. Ez a tisztviselői, kereskedői stb. réteg a város lakosságának 19,7 százalékát tette ki (mintegy 3350 fő), míg a bányá­ ban, iparban dolgozók aránya 60,7 százalék (10 319 fő). Ezek 1934-es adatok. Ezeket az arányokat jól látták a lap szerkesztői is, hiszen mindezekből kö­ vetkezően a lap alig, s ha igen, akkor is elítélően foglalkozik a nagy létszámú városi munkássággal. Gondolkodásmódja nem egyedi, azt az általános helyzet­ képet, megítélést adja vissza, amely ekkor jelen van a város „intelligen­ ciájában” , Az 1926-os éhségmenetről írva, kereken kijelenti, hogy tüntetéssel, 44 �erőszakkal nem lehet visszaállítani a békeévek „magas” életszínvonalát. Majd feltűnnek a korszak jellemző ideológiai frázisai: addig nem lesz munkásjólét, „míg országunk a mai határok közé van szorítva, amíg a gúnyhatárok szu­ ronyabroncsa szét nem pattan körülöttünk” . A képlet ismert: mindenfajta szo­ ciális, létproblémát a nacionalizmus, az irredentizmus leplébe kellett burkolni, hogy a valós helyzetről eltereljék a figyelmet. S a korszak Salgótarjánban, az ismert földrajzi helyzet miatt is, ennek a hangnak és politikának erős hatása volt. Néhány cím egyébként kiegészíti állításunkat a lap politikai jellegéről, és mindarról a szerepről, amit felvállalt a város már említett rétegének tájékoz­ tatásában: A kommunizmus különféle fajai, A keresztényszocializmus vezéreszméi, A keresztényszocialista munkásmozgalom, A munkahiány és a szociál­ demokrácia, A polgári bolsevista szellem, Minden magyar egyet akar, s a sor végtelenségig folytatható. Kétségtelen, hogy irányított politika ez. Nemcsak a „bolsevizmus szellemé­ től” való irtózás határozta meg; ennek a rétegnek a szemében a szociáldemok­ rácia is vörös posztó volt. A társadalmi problémák elkendőzése, a valós té­ nyek másítása van itt jelen, míg a felszínen látványos, de hatástalan nyomor­ enyhítő akciókat kezdeményeznek. Ezek egy részétől nem lehet elvitatni a jó­ szándékot, de azt viszont rovásukra kell írni, hogy képtelenek voltak - vagy nem is akarták a társadalmi egyenlőtlenség, igazságtalanság lényegét felfedez­ ni. Pedig az igen csak a közvetlen környezetükben volt. 1926-ban például büszkén jelentik be „közel 150 gyermek lett egy időre meg­ mentve” , azzal, hogy a szegény gyermekeket egy ebédre asztalukhoz engedték a gazdagok, 1928 karácsonyán, mint minden más karácsonyon is, nyomoreny­ hítő akciókat indítottak. A város tisztviselői adakoztak, ki pénzt, ki használt holmit, ki tűzifát, ki szenet. Így oszthattak ki pl. 214 pár cipőt, 38 pár haris­ nyát, 14 pár kézelőt, 5 pár kesztyűt, 31 fiúöltönyt, 13 férfigallért, 6 női inget, 2 pongyolát, 4 retikült, 7 fésűt, 43 harisnyakötőgumit stb. Mindezek mellett összegyűlt 30 kg kristálycukor, 39 kg szalonna, 60 kg liszt, 6 kg sertéshús, 3 csille szén és 110 fuvar tűzifa, valamint 1800 pengő készpénz. Mindez 568 szegény között osztották szét. Ez a jótékonykodó társadalom hördült fel aztán igazán, amikor szent cé­ lú akciója mégsem ért el eredményt. Amikor a bányászok újra és újra a sztrájk fegyveréhez nyúltak, hogy embertelen körülményeikben változtatást re­ méljenek. 1935 februárjában a lap a már ismert keresztényszocialista-nacionalista szempontok alapján próbálja a maga eszközeivel leszerelni a bányászok készülő akcióját. Agitációjuk eredménye azért is kétséges, mert A Munka nem jutott el a sztrájkolni készülőkhöz, egyes egyedül a polgárság olvasta az intő szavakat: méltatlan a bányászokhoz, hogy a föld alatt kívánnak sztrájkolni. A bánya az ő templomuk, s remélhetően nem züllesztik le azt holmi sztrájktanyá­ vá. Majd hozzáteszik: ...... az ilyen úton szerzett anyagi haszon pedig sohasem válik az illetők javára, mert nincsen rajta az isten áldása!” Ez azonban csak a kisebbik része a lap tartalmának. A középpontban a vá­ ros, annak polgári rétege áll. Az a város, amely kétségtelenül fejlődött a hú­ szas-harmincas években. Elég, ha az 1928-as polgármesteri jelentésbe belené­ zünk: megkezdték a vásártér feltöltését, rendbetették és megnyitották a városi uszodát, felépült a járásbíróság, a pénzügyőrség, nyilvános illemhely a piacon, a sporttelepen a nyári vendéglő, autóbuszközlekedés indult Salgótarján-Szécsény és Salgótarján-Litke vonalon. Majd azt is megtudjuk, hogy polgármeste- 45 �ri lakást is kialakítottak, amit így regisztrál Förster Kálm án: „. . . a város fele­ ségem részére és részemre, valamint utódaim részére is kedves, szép otthont te­ remtett.” A harmincas évek elején a város lakossága megközelítően 1 5 ezer főt tett ki. Volt gimnáziuma, polgári iskolája, tanonciskolája, elemi iskola több is, külön a városnak és külön az ipartelepeknek. 15 orvos, 1 orvosnő, 6 gyógyszerész, 9 szü­ lésznő dolgozott. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságban 1932-ben 5327 munkás, 34 mérnök, 30 tisztviselő, 39 tanító, 7 orvos, 237 altiszt állt al­ kalmazásban. Az acélgyárban az összes alkalmazottak száma 1330 fő volt. Az öblösüveggyárban kb. 1400 fő v olt a munkáslétszám. A bányagépgyárban 600800 munkást foglalkoztattak „ s van külön munkás lakókolóniája, tiszti kaszinó­ ja, munkás olvasóköre és levente egyesülete.” A zagyvapálfalvai üveggyárban 300 munkás kapott kenyeret. A városi polgárság is élte a maga külön életét. S ennek a lap mindvégig hű krónikása volt. A korábban említett belső rétegződés jelen volt a korszak ti­ pikus jelenségében is, az egyesületekben. E hierarchiának köszönhető, hogy pél­ dául csak 1928-ban 51 egyesület élt a városban. Persze túlzás, hogy élt, nagy része csak nevében volt, a legtöbben pedig ugyanazok a tagok voltak, csak éppen mindig más és más jelvényt tűztek ki, s hivalkodtak hangzatos elnöki és titkári rangjukkal. Külön egyesületei voltak az egyes üzemeknek, azon be­ lül az altiszteknek és a munkásoknak. Felekezeti alapon szerveződtek a katoli­ kusok, evangélikusok és a zsidók. Külön a vasutasok, külön az iparosok, a cigányzenészek, a kereskedők, s külön a turisták és a hadirokkantak is. Szórakozásaik azonban elsősorban az objektív lehetőségeik következtében alkalmanként összekapcsolták őket. Így például a városnak csak egy mozija volt, az Apolló, ahol a korszak valamennyi jelentős alkotását megtekinthették, mint például a Sátánkarmok, a Fegyenc gróf, a Texasi Don Huan, Démonok ke­ restetnek, vagy a magyar filmek végtelen sora a Hippolyttól a Meseautóig. 1935-ben újították fel a mozgót, és a 494 férőhelyet elfoglaló úri közönség álmélkodva nézett körül: „tágas előcsarnok, büffé, ruhatár, önműködően csukó­ dó ajtók, kényelmes székek, nehéz bársony drapériák, csodálatosan szép szín­ orgia a festésben, nagyszerű fényhatások a villanyfelszerelésben, új gép, új vászon. . .” Közösen jártak a műkedvelők előadásaira, amelyből minden időszakban akadt bőven. A már említett egyesületek, egyletek tagjai vállaltak ezekben szerepet és játszották a kor kedvelt és poros, avitt darabjait, a Piros bugyelláristól kezdve a Huszárszerelemig. 1934. december 23. és 1935. január 5. között hat előadásra is sor került. A rendezők: A M ÁV segédtiszti kör, a zagyvapál­ falvai Frontharcosok Egyesülete, a zagyvapálfalvai Ifjúsági Vöröskereszt Egye­ sület, az Oltáregylet, a Katholikus Kör, és a Thália színház. Ez utóbbi ván­ dortársulat volt, az ilyenekből bőven jutott a városba. Radó László társulata 1935-ben látta el, elégítette ki a helyi intelligencia operettigényét, olyan sztá­ rokkal az együttesében, mint Móróc Baba, Ila Märy, Kelemen Lincsi. (A nagy múltú üzemi együttesek, mint például az acélgyári, természetesen nem tartoz­ tak a „városi” szórakozási lehetőségek közé.) Persze kedvelték a kötetlen szórakozást is. A legkellemesebb családi szóra­ kozóhely a Tátrai kert volt, legalábbis a hirdetés szerint. Vendéglőből nem volt hiány: Bartos Tamás Székely pihenője, Kiss mama vendéglője a Karancs utcában, a Mozi Borozó, a Peész cukrászda, Ungár Gábor bor, sör 46 �csarnoka, a Pannónia étterem, a Nemzeti Szálloda mind kedvelt szórakozási hely volt annak, aki megengedhette magának. (1936-ban 71 vendéglátóhely mű­ ködött a városban.) É s természetesen ott volt a sport, abban is a labdarúgás, és a két örök ri­ vális: az SBTC és az SSE. Az SBTC-nek nagy éve volt 1935. Veretlenül nyer­ ték meg az északi amatőr bajnokságot, majd a Corinthián Kupát, s végül az országos bajnokságot is, és bejutottak a Nemzeti Ligába. A kiemelkedő ered­ mények között talán arra voltak a legbüszkébbek, hogy május 25-én 2 -1 arányban legyőzték a SSE-t. A mérkőzést 3000 ember nézte végig! A két csapat összeállítása a klasszikus nevekkel: SBTC: Géczy - Szabó, Vágó - Wahlkampf, Takács IV., Kecskés - Dupák, Takács III., Zsengellér, Thour, Bretter. SSE : Csala - Vics, Müller - Jancsi, Hercsik, Rigó - Novoszelecky, Dancsák, Már­ kus, Kautzky, Ponyi. A Munka hírt adott azonban komoly programokról is. Fayl Frigyes tanárfestőművész kiállításait több ízben is megrendezték, mindig nagy sikerrel. A Palóc néprajzi kiállítás ugyan nem nélkülözte a gyöngyösbokréta hatásvadász kellékeit, de rendeztek komplex bemutatókat is az Országos Stefánia Szövet­ ség égisze alatt. A városban kevés könyvet adtak el, az üzemek könyvtárán kívül csak né­ hány egyesületnek volt pár száz kötetes könyvtára, és azt is csak a tagok hasz­ nálhatták. A Munka szépirodalmi közleményeiben sem volt túl sok köszönet. Általában helyi szerzők alkotásait közölték. Luby Károly, Igmándy Géza, Me­ cseki Károly, Sz. T ome Mária, Nógrádi Pap Dezső, Tóth Mátyás dr., Visnovszky Rezső novellái, versei színesítették a tárca rovatot. Egyedüli kellemes színfoltot Dornyay Béla cikkei jelentették, aki a rá jellemző lelkiismeretesség­ gel és hitelességgel írta meg ismeretterjesztő cikkeit, köztük olyanokat, mint Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában, B eudant 1818-ik évi tanulmányútja Salgótarján vidékén, Kazinczy utazása Salgótarján vidékén 1831-ben. Dornyay a város minden jelentős szellemi tevékenységében részt vett. Ő volt a titkára többek között a helyi Balassa Bálint társaságnak. Ennek mintája kétségtelenül a megyeszékhelyen működő Madách társaság volt. 1933-ban ter­ jesztették fel a Balassa társaság alapszabályait, de csak 1935-ben hagyta jóvá a belügyminiszter. Az elnök Förster Kálmán lett, két szakosztályban tevékeny­ kedtek az önképzőkörű szintű alkotó tagok. Programjukat jól illusztrálja egy közös est a balassagyarmatiakkal, amit 1935-ben tartottak Salgótarjánban. Jó ­ nás Ödönné verseket olvasott fel, majd Sematkay József A liberalizmus kora A z ember tragédiájában címmel tartott előadást. Trattner Margit zongorázott, Nógrádi Pap Dezső saját verseit adta elő. Erlich Józsefné énekelt, Dénes Géza dalolt, Horváth Sándor elbeszéléseivel, Visnovszky Rezső verseivel lé­ pett fel. Végezetül a bányászzenekar játszott néhány zeneszámot. A város sajtójának és történetének jelképes lapjai tovább is lapozhatok. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején azonban más, új fejezet kezdő­ dött mindkét históriában. P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 47 �KÖRKÉP Gondolkodó magyarok a szabadságról A Gondolkodó Magyarok sorozat újabb hat füzete tulajdonképpen egy-egy nagy történelmi fordulóponthoz vagy legalábbis kiemelkedő eseményhez kapcsolódik közvetlenül. Szent István Intelmei az államalapításhoz, Csokonai Beszédei a Martinovics-féle szervezkedéshez, Bölöni Farkas Sándor Naplótöredéke és Arany János Népies politikai cikkei a reformkorból a forradalomba és a szabadságharcba torkolló folyamathoz, Krúdy A kápolnai földosztás 1918-19-hcz, végül Illyés Gyula K i a magyar? című esszéje a II. világháborúhoz kötődik. E mű­ vek csaknem ezer évet ölelnek át, s ha Illyés alkotásának nem évülő aktuali­ tását nem hagyjuk figyelmen kívül, azt mondhatjuk, hogy a hat könyvecske a magyar történelem alapvető kérdéseit boncolgatja a kezdetektől egészen a je­ lenig. Ezek a kérdések és problémák nagyjából és röviden a következők lehet­ nek: a nemzet kérdése, nemzetté válás; „államnemzet-kultúrnemzet” ; a nem­ zet nyugat és kelet között; a fejlődés nemzeti látószögből; „emberré és polgár­ rá" válás, a magyarság problémaköre, helyünk a „nagyvilágban” ; „egyedül va­ gyunk” ; a magyarság külső és belső megítélése stb.; s végül a nemzet, a ma­ gyarság a magyar történelem mint tudat problémája, azaz mindazon témakörökhöz való viszony, melyeket hézagosan az előbb felsoroltam. Hogy ezek a kérdések meny­ nyire nyugtalanítóan élők, mi sem mutatja jobban, mint az állandóan föllángoló nemzetviták, az utóbbi években is. A hat írást azonban - mindezzel persze szoros összefüggésben - valami más is összefűzi még. Nevezetesen az, hogy a művek szerzői a kérdéseket - bármilyen megfogalmazásban és bármilyen né­ zőpontból is - közelről vizsgálják. Érdekeltségük a témában természetes; még­ sem egyszerű érdekeltségről beszélhetünk, hanem egy sajátos szubjektív „megragadottságról” , amin elsősorban itt azt értem, hogy mintegy a mindennapi élet személyes átéltségéből következik gondolkodásuk iránya, problémafelve­ tésük és erre adott válaszuk. Ezt a közelről való rátekintést a művek formája is nagyon jól tükrözi: Csokonainál a szónoklatnak lírai változata, Bölöni Farkas Sándornál a naplóforma. Krúdy költészettel átszőtt riportja - mind er­ re utal. Arany és Illyés kötete bizonyos mértékig ettől eltér, hiszen az indítóok kevésbé személyes, mint Csokonai kicsapatása, Bölöni Farkas izolálódása. De mindketten olyan országos és világpolitikai helyzetből indulnak ki, mely sze­ mélyes sorsukat is eldöntheti-eldönti. Egészen sajátos a helyzet Szent István Intelmeiv e l: műfajilag egy nagyon is merev, a keresztény világképbe tartozó művek sorába illeszkedik be (királytükrök), de erősen el is tér műfaji mintái­ tól, elődeitől, ahogy ezt Szücs Jenő bizonyította. A különbözés pedig jelentős, lényegi: részben azt bizonyítja, hogy egy nyugaton már kiürült forma újjászü­ lethet az éppen szerveződő magyar királyság keretei között; részben, s ez szo­ rosan összefügg az előbbi ténnyel, hogy Szent István - közvetve, közvetlenül e formát, ha nem is merőben új tartalommal, de legalábbis bensőséges, szemé­ lyes, s ebben az értelemben nem elvont-dogmatikus tartalommal tölti meg. E 48 �személyes érdekeltségnek több szempontból is jelentősége van - én azonban most csak egyre szeretném itt a figyelmet felhívni, a kérdésnek arra az oldalá­ ra, melyet a szabadság fogalma sűrít magába. Az egyén és országa szabadsága, függetlensége nem mindig esik egybe; s nem mindig van rá azonos esélyük. Szerencsés történelmi pillanat az, amikor objektíve egyszerre és azonos módon vetődik fel egy ország-nemzet és annak polgárának szabadsága, függetlensége. Sajátos módon itt a hat mű közvetve vagy közvetlenül ezt, ezeket a pillanato­ kat demonstrálja; persze, különbözőképpen. Csokonainál éppen e kettős sza­ badság lehetetlensége villan föl, hasonlóképpen Bölöndi Farkas naplójában. Arany, illetve Krúdy cikkeiben, riportjában pedig - a polgári forradalom kibontako­ zásával - e lehetőség elérhető közelségbe való kerüléséről kaphatunk híradást. A szabadság és függetlenség fogalma azonban egy sor olyan problémát világít meg, melyre itt nem is térhetek ki, csak röviden megemlíthetek. Ilyen kérdés az ország-nemzet külső és belső szabadsága, azaz: milyen helyet foglal el Euró­ pában, hogyan tekintenek rá e nagyobb közösségből; ugyanakkor, milyenek belső viszonyai, önmagának mint nemzetnek a tételezése mennyiben függ össze szervesen a szabadság fogalmával. A hat mű egyfajta „fejlődésről” tesz tanú­ ságot, pontosabban, egy folyamatról: István király Imre herceghez intézett In­ telmei, mint tudjuk, nem egyszerűen az államalapítás és az ország megtartásá­ nak kánonját fogalmazza meg, hanem az ország megmaradását a keresztény Európában; más szóval, az ország a natio Hungarica szabadságát Európa más országaihoz való viszonyában. Arany János politikai cikkei, egy adott világtörténelmi helyzetben, s egy egészen más kiindulópontból ugyancsak ezt a külső szabadságot igyekeznek formába önteni, egyszerű emberek számára is ért­ hetővé tenni. Elég, ha csak a Mik voltunk? M ivé leszünk? című apró történelemfüzetére gondolunk, melyben példaként állítja az istváni ország-natio sza­ badságát; írásának és szemléletének külön érdekessége, hogy bár Arany a múltra, az ország hatalmasságára hivatkozik, egyáltalán nincs szó a Szent Ist­ ván-i állam és eszme misztifikálásáról. Aranynál a múlt mint szerzett és történeti jog csak annyiban példa, amennyiben az állam és eszme egy önálló, szabad és független ország kerete és gondolata, szemben egy szabadságától megfosztott országgal, mely éppen ezen elvesztett szabadságáért harcol. Illyés Gyula K i a magyar?-ja a nemzetre-országra nézve fenyegető helyzetben megintcsak erről a szabadságról beszél. Érdemes lesz itt nem elsősorban a történelmi helyzet, ha­ nem az egész külső szabadság kérdését és ennek bonyolultságát illusztrálandó, két talán meglepő idézetet egymás mellé helyeznünk. Az igazán meglepő talán Weesenmayer, a hitleri birodalom budapesti biztosának magyarországi jelenté­ séből való idézet, nem tartalma miatt, hanem azért, hogy éppen e helyt eleve­ nítem fel: „1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, még kevésbé önmagában zárt népi elem. Csak 1686-ban következett be Budapest (sic!) fel­ szabadítása a törökök alól, és Magyarország azután is többé-kevésbé valami­ féle függőségi helyzetben volt 1918-ig. Sohasem volt kellő népi ereje és forra­ dalmi lendülete, hogy önálló állammá v á ljé k . . . Lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállás­ ban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét és jobb adottságait. (...) óvatosan kivárták, míg a birodalom összeomlása 1918-ban világosan látható­ vá vált, majd magukhoz ragadták azt, ami még megmaradt. Azóta létezik az úgynevezett magyar nemzet, és időközben bebizonyította, hogy nemzeti életre 49 �alkalmatlan, és az marad a jövőben is.” (Ránki György: 1944. március 19. Kossuth Kiadó, 1978. 52-53. o.) Veesenmayer hosszú szövegét azért idéztem itt, mert minden prekoncepciózussága, történelmietlen szemlélete ellenére is tar­ talmaz olyan igazságcsírákat, melyeket nem lehet egyszerűen eltaposni. A leg­ inkább meggondolkodtató az egészben a magyarság és az ország szabadságának, vagy lehetséges szabadságának és európai helyének külső megítélése. Ugyanis figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy ha nem is ilyen durván és primi­ tíven, de a kívülről való megítélés mindig tartalmazott-tartalmaz ilyen és ehhez hasonló gondolatokat Magyarországgal kapcsolatosan. Az ezzel szembe­ szegezett védekezés, a belső, belülről jövő érvelés pedig ennek mindig éppen az ellenkezője. Illyés például így fogalmazza meg: „H a megvizsgáljuk a ma­ gyar lelki tulajdonságait, valamennyi alján a szabadság szeretetét leljük. Ezt találjuk nemcsak erényeiben, hanem fogyatékosságaiban is. Ezért konok, hall­ gatag, elhúzódó, sőt egyenetlenkedő. Ezért bizalmatlan. A függetlenség, a kü­ lönállás a legnagyobb kincse. Nyilván más népnek is fontos ez. Aki a szabadságot szereti, az becsüli és szereti más szabadságát is. A ma­ gyarság már a honfoglalás korában ilyen türelmesen és testvériesen volt sza­ badságszerető." Illyés szavai még meggondolkodtatóbbak, különösen az előzőekkel össze­ vetve: egyfelől egy önállótlan, szabadságra és nemzeti létre alkalmatlan, illetve nem érdemesült, másfelől egy szabadságszerető és szabadságát féltő gonddal óvó nemzet képe. Hogy Illyés szemlélete itt történelmietlenül túlzó aligha lehet kétséges. A számomra homályos „lelki tulajdonságok” belekeverése tör­ ténelmi-társadalmi kérdésekbe semmiféleképpen nem lehet helytálló. Gondol­ junk csak arra, melyik népről nem mondható el az, hogy szabadságszerető, s hogy Közép-Kelet-Európában maradjunk: vajon például a lengyel nemzetről nem állítható-e, hogy „A függetlenség, a különállás a legnagyobb kincse” ? Persze, Illyés (legutóbbi televíziós nyilatkozatában propagandafüzetnek neve­ zett) írásában ez is ott olvasható: „Nyilván más népnek is fontos ez.” Amibe az is beleérthető és beleértendő: másnak is, de különösen a magyarnak. A Ki a magyar? azonban olyan történelmi helyzetben született, 1939-ben, amikor az illyési intő gondolat ebben a formában is tökéletesen indokolt és jogos. Különö­ sen, ha a mű utolsó sorait is figyelembe vesszük: „Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban.” A kettő együtt jelzi, hogy az illyési nemzetfogalom igyekszik a külső és a belső szabadságot összeötvözni; körülményei magyarázzák, hogy a hangsúly ott és akkor a külső­ re esik, mert ott és akkor valóban az volt a fontosabb - az elhatárolódás a német hatalmi gondolattól, de ott találhatjuk az elkülönülést is az illúzorikus magyar ábrándoktól. Az eddig idézett és fejtegetett gondolatokat mintegy magasabb szinten fog­ lalja össze Bölöni Farkas Sándor Naplótöredéke, s tegyük hozzá, e naplótól szinte elválaszthatatlan fő műve, az Utazás Észak-Amerikában. De - amint később látni fogjuk - szorosan, megerősítésképp és kiegészítésként, idetartoz­ nak Arany cikkei is, egy más, ám nem kevésbé fontos szempontból. Bölöni Farkas két műve azért igen jelentős önmagában is, és az időben kiterjesztve is, mert egyszerre kapjuk az ország külső és belső szabadságának, ennek feltéte­ leinek, egyáltalán leírásának megfogalmazását. Nemcsak az ismert reformkori képről van itt szó: haza és haladás, nemzet és emberiség, vagy ahogy Csoko­ nai írta jóval korábban, „ember és polgár” - hanem ennél jóval többről és 50 �másról is. Arról az egyszerű tényről, hogy Bölöni Farkasnak „megadatott” ha­ zaját és népét egyszerre kívülről látni - saját szemével, de a mások, a kül­ föld szemével is, ugyanakkor mindezt belülről figyelve és átélve. (Óhatatlanul eszünkbe jutnak Ady felszabadító párizsi utazásai!) Ebből a szempontból, ha némileg erőszakoltan és mereven is, de Bölöni Farkas két műve, két stá­ ciónak is felel meg - az Utazás elsősorban külső utazás a szó szoros és konk­ rét értelmében (is), a Napló pedig inkább belső, nemcsak lelki vonatkozásban. Így lesz egészen világosan érthető, hogy az Utazásban feltett kérdésekre vég­ érvényesen majd a Napló ad választ. Tipikusan reformkori az a kép, melyet Bölöni Farkas külföldi útja során fest: „Feltűnt előttem hazánk állapotja, literatúránk, tudományink, mívelődésünk állása, minden előítéletek s hazánknak ily ismeretlensége a külföldön! S szívem elfogódott. Ha vajon maga a magyar-e oka e hátramaradtának a mívelt világból? Miért, hogy e nemzet csak örökös, messzerémlő vágyás közt eped? Mi az a fátyolozott, homályos bánat, mely íróinak nagy részében fő karaktervonás? Mi az, mit oly sok jobbérzésű magyar ezerképpen és ezer formákban ki akar fejteni előmentünkre, s mégis senki az igazi nyelvet még el nem találta?” Persze, Bölöni Farkas már ekkor is sokat tud az adható válaszokból; 1835-ben azonban már a nem reformkori választ is tudja: „A nagyobb rész, még csak módiból, önhászonból, ravaszságból liberális. Kevesen gondolkodtak komolyul a szabadságról, annak szelleme nem vált még vérré bennök, s lehet-e többet remélni törvényeink mostani állásában? E nemzet soha nem fog elémenni a rendes reform útján! Külső vagy belső meg­ rázkódtatás, sanyargatás és ínség kell, hogy felébredjen bűnös henyeségéből.” - írja önmagának a vészjósló mondatokat, melyeknek igazságáról, történelem által igazoltságáról személyesen már nem győződhet meg. A Napló azért is „több” bizonyos értelemben az Utazásnál, mert valójában inkább együttesen tartalmazza a külső és belső szabadság kérdéseit, ha az előbbit talán súlyosab­ ban is. Gondoljunk itt e kiadás 24-28. oldalán szereplő már-már „kafkai ví­ zióra” (Benkő Samu is nyomatékosan hívja fel a figyelmet erre tanulmányá­ ban), ahol a hatalom, a „rendőri megoldása” emberi kérdéseknek, az ország helyzetéből következően nem csak belső kérdés, hanem az Ausztriától való függés problémája is. Bölöni Farkas Naplójáról eddig úgy beszéltem, mint gondolkodói teljesítmény­ ről, jóllehet ennél személyesebb műfajt már elképzelni sem lehet, s szerzője ezt valóban nem a nyilvánosságnak szánta. A Napló természetesen egy sajátos emberi léleknek és drámának is a tükre; egy félrecsúszott, magáramaradt és magányos lélek szenvedéseinek, keserűségének és bizonyos fokig kiábrándult­ ságának, reménytelenségének a könyve. Sajátosnak azért nevezem, mert e legbenső megnyilvánulásoknak is - túl személyes sorson, alkaton - kívül kell keresnünk pontos értelmezését, magyarázatát. Bölöni Farkas sorsa itt kapcso­ lódik törvényszerűen elődjééhez, Csokonai Vitéz Mihályéhoz, ami az egye­ düllétet illeti. Ahogy Csokonai bonyolultabban látja önmaga és hazája kérdé­ seit - s ezzel szükségszerűen szakad el kortársaitól - , ugyanez érvényesül Bölöninél. Megint az író Utazására kell hivatkoznom: Bölöni Farkas bejárta Nyugat-Európát és Észak-Amerikát, mindenütt alaposan tájékozódva az ottani tár­ sadalmakról - elsősorban az angol és az amerikai polgári társadalom győzel­ meinek eredményességéről, hasznáról gondolkodva. Számára Amerika nyil­ vánvalóan a polgári eszme ideáltípusa, amelyhez képest még Anglia is „des­ potikus” országnak számít. Nem kerüli el figyelmét, hogy „Az Anglia konstitúciójának teóriája igen szép ( ...) , de ezen konstitúció csak a nemzet egy igen 51 �kevés részének kedvező; a nagy rész ki van zárva azon hasznok és jótétek­ ből, melyeket a konstitúció ígérni látszik.” S Amerikában ugyanígy feltűnik számára az általános polgári szabadság árnyékában az indiánok sorsa, a rab­ szolgaság embertelen intézménye. S megint hasonló a fogalmazás: „. . . - min­ dig megfoghatatlan volt előttem a felséges teória s e gyalázatos praxis közti nagy ellenkezőség!” (kiem. tőlem - D . P.) Úgy tűnik tehát, hogy a nyugati, Magyarországhoz képest, mérhetetlen fejlődés Bölöni Farkast nem kápráztatja el minden pozitívumával együtt sem. Legtöbb kortársánál, még az utazóknál is, többet látott - a kép vonzotta is, de már nem tudott attól sem eltekinteni, ami taszította. Anélkül, hogy erőltetett és történelmietlen analógiákat keresnék, mégis lehetetlen megint csak nem gondolni Adyra és Két meggyőződésű em­ berek című cikkére a Nyugatban: „Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választásjog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbb járó kultúrtársadalmak eredményei mar elvették titokban minden gusztusunkat.” Bölöni Farkas Naplója - ráadásul az ország külső és belső sorsa szempontjából történelmi mélyponton ezért is olyan keserű. Mert miben bízhatott Bölöni Farkas? Kelet és Nyugat között miben láthatta a szabadság igazi megvalósulását: a Szent Szövetség-i despotikus Orosz­ ország semmi jóval nem biztathatta, a mindig is Nyugat felé orientálódó or­ szágban pedig azok közé tartozott, akik a vonzó példa árnyoldalát is látták. A probléma teljes komplexitásában természetesen az író számára és kora Ma­ gyarországa számára még nem jelentkezik; aktuálissá majd a kiegyezés után vá­ lik igazán, de talán nem tévedek, ha a legjobbak, s így Bölöni Farkas gondo­ latvilágában már itt és ekkor megjelennek a csirái. A Napló és az Utazás szer­ zője persze bizonyos mértékig „szerencsés” helyzetben is volt azzal, hogy művei nem történelmi fordulóponton születtek, mint pl. Aranyé, Krúdyé vagy Illyésé. Nemcsak szubjektíve volt lehetősége józanul és reálisan mérlegelni, elemezni saját és országa sorsát, problémáit, de az objektív körülmények is ebbe az irányba terelték gondolatait. 1848-ban, 1919 februárjában vagy 1939-ben a hangsúlyok természetes módon tolódtak el, hiszen sokkal gyakorlatiasabb kér­ dések kerültek, illetve kerülnek majd az egyén és a nemzet gondolatkörének középpontjába. Nagyon is jól jelzi ezt Krúdy két Károlyi Mihály-portjéja - az 1919-es (A kápolnai földosztás) és az 1925-ös (Károlyi különös pályafutása) közti hangulati különbség, ellentét. (Szigethy Gábor jó érzékét dicséri, hogy e má­ sik portrét a füzet végére illesztette.) S valószínűleg e két írás együttesen tartal­ mazza az igazságot - az előbbi mintegy az erkölcsi „kellést” , az utóbbi ennek valóságos lehetségességét. Arany politikai cikkeiben is elsősorban a szabadságharc, sokszor gyakorlati kérdései mellett való érvelés a döntő. Alapvetően fon­ tosnak, sok egyéb mellett, itt Arany érvrendszerét, szemléleti beállítottságát ér­ zem. Nemcsak azt tehát, amit mond, hanem főleg, ahogy mondja. Ismert, hogy Arany cikkei a Nép barátfa című újságban láttak napvilágot, elsősorban azzal a célzattal, hogy a népnek, az egyszerű embereknek az ország helyzetét, prob­ lémáit stb. megmagyarázzák. Jelen esetben azonban e gyakorlati céltól el is te­ kinthetünk. Arany a nemzet külső és belső szabadságáról beszél, végül is mind­ egy, kinek; a Segítsünk a hazán!, az Ismerkedés, a Mentsük m eg a hazát! cí­ mű cikkek, s a többiek hangneme, viszonya egyfelől közönségéhez, másfelől a szabadsághoz, mint témához, olyan, amely korokon átívelve is megfontolandó. 1848-nál, bizonyos értelemben, „romantikusabb helyzetet” elképzelni is nehéz; Arany azonban e „romantikus szituációban” is állandóan az észre, az okosság­ ra hivatkozik. Nem volt forradalmár, de mélyen demokrata - nemcsak a meg- 52 �győzés miatt érvel, magyaráz józanul, reálisan, hanem azért is, mert felnőtt számba veszi közönségét, mert hite szerint szabad és egyenlő emberekhez és polgárokhoz szól. Nem befejezésképp, csak valamiféle végszó gyanánt: mennyiben segít rajtunk e hat mű, melynek alig egy-két vonatkozását tudtam éppen csak érzékeltetni, kiemelve belőlük elsősorban azt, ami a szabadságot illeti? Nehéz vagy lehe­ tetlen történelemhamisítás nélkül, másolat-mintaképpen felidézni őket. Intő példa marad itt örökre Szent István alakja és Intelmei - nemcsak közvetlen utókora sajátítja ki a maga igényei szerint alakját (lásd a legendákat!), de mü­ vét is már közel ezer éve (lásd az idegenekről szóló fejezet mindenkori értel­ mezéseit, államelméletének a mindenkori igényekhez igazított magyarázatait!) A történelem tényei, eredményei előttünk állnak; a gondolkodó magyarok sor­ sa is ismeretes: Csokonaié, Bölöni Farkasé stb. Tanulságul mi vonható le hát ezen írásokból? Talán semmi több - a felhalmozott értékek megőrzésén túl -, mint a feladat: józanul, függetlenül gondolkodni. Aminek ma is egy furcsa, első pillantásra hevenyészett gondolat lehet az eredménye; egy tautológia, me­ lyet Bölöni Farkas Sándor írt le az Utazás Észak-Amerikában című művében, hittel, meggyőződéssel, minden további magyarázat nélkül, s melyet a múlt is­ meretében, mélyen igazként, rezignáltan csak újraidézhetünk: „Minden teóriai elmélkedéseink ellenére valónak marad az: hogy az embert a szabadságra és művelődésre csak a szabadság érlelheti meg.” D ÉRCZY PÉTER 53 �Király István: IN TÉS AZ Ő R Z Ő K H Ö Z Az utóbbi évtized egyik irodalomtörténészi, tágabb értelemben vett társa­ dalomtudományi csúcsteljesítménye K irály István Intés az őrzőkhöz című kétkötetes tanulmánya. Alcíme szerint: A d y Endre költészete az első világ­ háború éveiben. Vagyis 19 14 - 1 9 18 között. Olyannyira új és nagy formátu­ mú mű ez, amely ezentúl minden valam irevaló tanulmány mércéjéül szol­ gálhat. N agy formátumú tanulmány s ez nem terjedelmi szempontokat rögzít. A megközelítés és a K irály István-i módszer az újszerű. V alljuk be, ami­ kor 1970-ben az első két (nem kis formátumú, A dyról szóló) kötet megje­ lent, aligha gondolta bárki is, hogy ez, ilyen lesz a folytatás. Mit rejtett magában az akkori két kötet, melyek máig érvényesek? K i­ rály István íróeszményt megrajzoló szenvedélyességét, a hatalmas tárgyi felkészültséget, s azt, hogy miközben az említett íróeszményt megrajzolja, műveket elemez, ugyanakkor önmagát irodalomtörténészi és tudósszenve­ dély és alázat vezeti, hogy így - nyomról nyomra járva az utat - kibonta­ kozzék az évtizedek megalkotta Ady-arc. A ma, a modern kor nélkülözhe­ tetlen Adyjáé. Am a két kötetben még nem vehető ki egyértelmű tisztaság­ gal, hogy mennyire és mennyiben haladta meg K irály István a nagy elő­ döket, kortársakat (mint például Bölöni Györgyöt, Schöpflin Aladárt, vagy egészen más összefüggésben Fábry Zoltánt). Gyakran inkább az életrajzi vo­ natkozások állnak előtérben. D e így volt aktuális - azzá lett - A d y Endre. Az 19 0 5 -19 12 közötti Adyról van szó. Akkor még úgy tűnt, s az akkori kettős Király-kötet ezt híven és tárgyszerűen tükrözte: szédítő a mélység, amely Ady körül tátongott, s nem lehetett tudni, hogy ez az örvény, ez a mélység magába rántja-e a Művészt, avagy ő tud úrrá lenni azon a szituá­ ción, érzésen, költői attitűdön, melyet K irály István otthontalanságnak ne­ vezett; amelynek csúcspontját (helyesebben mélypontját) A dy Endre a szá­ zad első évtizedének végén, szinte - ma már tudjuk - az első világháború „torkában” érte el. K irály István hősével együtt járta be a vívódások útjait, a csúcsokat és süllyesztő mélységeket. A távlat. . . , nos a távlat gyakran messzibe veszett. D e érezhetően - a kor értelmezése szerinti - a szocializ­ mus adhatta meg. Bizonyíték: így vált az eltévedt, az otthontalan emberből - küldetéses emberré, aki szinte a nihilből tám adva lett gőgös úrrá, vált szuverénná, s lett vátesz, s lett hitvallása az életigenlés. Valahol itt és így végződik A dy története az első két kötetben. Mi volt, mi lehetett e változott magatartás hátterében? Az, ami már ak­ kor - igaz, csírájában - az Intés az őrzőkhöz vezet, ebbe az irányba mutat: a mégis, a csakazértis morállal, magatartással A d y Endre otthont akart te­ remteni az ember számára. Előtérbe lépett az ember- és jellem formáló Ady, a most már új értelmezésűen aktuális A dy, a mához szóló élő örökséget 54 �jelentő Ady. Ember- és jellemformáló A d y? Ilyen értelemben (is) a forra­ dalmi Ady. A ki leküzdve száz akadályt, leküzdve önmagát, a kor nyomo­ rúságát (a nacionalizmust, a hínárba húzó provincializmust) bebizonyította: a magyar irodalom, az aktuális és modern magyar költészet sohasem vált provinciálissá. Nem válhatott azzá. A világirodalom főáramában élt, vele dobogott e poézis „szíve” , az emberé és a művészé egyaránt. A z Intés az őrzőkhöz arra is bizonyíték: K irály Istvánnak is szembe kel­ lett nézni önmagával, nemcsak A d y életművének ürügyén. Különben nem lett volna képes a monográfia műfajának teljesen újszerű kidolgozására. K ü ­ lönben nem lett volna képes arra, hogy önmagát is szembesítse a korral, melyben élünk. Ennek eredménye: „kihagyta” az 19 12 - 19 14 . közötti két esz­ tendőt. „N em koncepcionális: gyakorlati okai voltak az elmaradásnak. Az ekkor írt versek kapcsán - a kiteljesedett forradalmiság, a népi forradalmiság problémáiról szólva — akartam tárgyalni az életmű eszmei összetevőit: a költő kapcsolatát a maga eszmetörténeti-mentalitástörténeti ösztönzőihez, a kor haladó szellemi, művészi, politikai áramlataihoz és mozgalmaihoz” vallja K irály István újabb műve első kötetének előszavában. Vagyis: nem az Ady-biográfiához igazodik, még annyira sem, miként az előző két köte­ tében, még annyira sem, mint a fentebb aposztrofált Bölöni György vagy Fábry Zoltán. A d y világképének változásait kíséri nyomon e két vaskos kö­ tetben. Úgy, hogy az egykor élt Adyn keresztül a teljes embert, az indivi­ duum dacolását mutatja be - a mának. Hiszen a mához szól. Így kettős értelmű, s értelmezésű a végigvonuló cím, mely mai korparanccsá sűrűsö­ dött: Intés az őrzőkhöz. A d y költészetében már benne él, dobog - modern korunkat idézve - a József Attila-i „mindenséggel mérd magad” ; ott él benne a Lukácstól idéz­ ni szeretett rilkei parancs: „M eg kell változtatnod az életedet” . „Nem csak a nyelvi, s nemcsak esztétikai nevelés, de az emberformálásnak is előrevi­ vője, s eszköze így egyben minden igazi irodalom. Kiemeli a maga parti­ kuláris létéből az egyest a legmagasabb rendű értékek világába. . . A z em­ beriét méltóságát, a nembeli tudatot vési a lélekbe. . . ” — írja K irály István - ugyancsak az előszóban. Bizonyítva mekkorát kellett változnia magának K irály Istvánnak, szemléletének ahhoz, hogy ezt az életművet - Adyét újszerűén megközelítve, még újszerűbb módszerrel dolgozza fel, mutassa be. Sok vita, sok gáncs, sok belső ellenkezés volt ennek előzménye: ez világosan kivehető a kötetek minden lapjáról. Még akkor is, ha figyelembe vesszük K irály István közismerten rokonszenves tudósi-emberi szenvedélyességét. Ön­ magával, s ezzel együtt a jelen megannyi problémájával is szembenéz, s a gáncsokat feledve, higgadtan tárja elénk az életmű világképspektrumának lényegét. Mert - miként A d y költészetében - K irály István (meg is vallja ezt) munkájában is ott húzódik a kérdés és a válasz, a mélyben, alant, s a felszínen. A z irodalom „az irodalomtudomány a maga hivatását csak úgy láthatja el, ha a formai kérdéseken túl a jellegzetesen irodalmi tartalmi probléma, a »hogyan kell hát élni« kérdése is foglalkoztatja ( . . . ) azaz világképet is keres a gondjaira bízott valóságanyagban, az irodalomban” . Ú gy gondoljuk, ennél sommásabban, tartalmasabban, élőbben aligha tud­ nánk megfogalmazni azt az újat, mely K irály István e kötetét jellemzi, megközelítésben és módszerben egyaránt. A kor és az egyén kapcsolata csodálatosan bomlik ki egy szuverén költői életműszakaszon keresztül. Úgy, hogy a meghatározó iránytű mindig a költői 55 �világkép, úgy, hogy az egyéni motívumokon át mindig a kor lényeges moz­ zanatait, a csúcsokat látjuk. Ú gy, Hogy az egyén morális tartásán keresztül pillanthatjuk meg a kor kínzó kérdéseit: a hatalmi nyomást, a nacionaliz­ must (annak megannyi változatával együtt), a nemzettudat változatait és változásait, a kor alapvető kulcsproblémáját ti. az imperializmust, s az ennek nekifeszülő egyéni szellemi vétót. A z egyén, mint történelmi produk­ tum és, mint antropológiai tényező jelenik meg, s így már nem meglepő az elérkezés a lét-nemlét humánum-eszményéig, de az sem, hogy elérkezik az ontológiai válság pereméig. Mindezt felépítve úgy, hogy a részek között nem érzünk mesterséges hidakat, hiszen e részek mind a személyiség és a kor szoros kapcsolatából fakadnak. Most már csak az a kérdés - konkrétan hogy mi a válságból kivezető út biztosítéka? Van-e ilyen egyáltalán? Van, létezik ilyen : a népi forradalmiság, amely itt, Közép-Kelet-Európa tájain különösen mély értelmet kap­ hatott, mindmáig. M ég akkor is, ha - A dy életében - ez diametrálisan füg­ gött össze antropológiai énjének önpusztító mozzanataival. Úgy tűnik - s K irály István érdeme, hogy ezt élessé teszi - , a társa­ dalmi lét és az egyéni (természeti) lét itt, ezen a ponton kettéválik. Hiszen míg egyfelől A dy annyi szerteforgácsoló erő között megtalálta azt a kohé­ ziót, összetartó erőt, a forradalmi tudatot, a népiség forradalmi tudatát és társadalmi aktivitását (hiszen együtt haladt a kor nagy történelmi esemé­ nyeivel), másfelől antropológiai mivoltában magányba roskadt, tökéletes önpusztítást végzett. Í gy, s ebben az értelmezésben bizony igaz az az 1939es Lukács György-i megfogalmazás: „A d y , a magyar tragédia nagy éne­ kese” . Csak K irály István rendkívül sokrétegűen, széles „színskálán” mo­ zogva bontja ki mindezt. Jelezve, hogy ma összetettebb, bonyolultabb a kor, melyben élünk, s nem elegendő egy síkon mozgatva a képet bemutat­ ni egy hatalmas, kor meghatározó életmű részletét. Lukács György egykor (1939-ben) óriási fegyvertényt hajtott végre, amikor a vízválasztó fasizmus-antifasizmus közé állította Adyt. A kor akkor azt követelte meg. Ma a kérdés már sokkal összetettebb. A z ideologikum és az esztétikum ma másképpen kapcsolódik össze s ennek a követelménynek, követelmény­ rendszernek tesz eleget K irály István. Tudva, hogy manapság bármely élet­ művet —, de az Ady-méretűt különösen csakis így lehet hitelesen bemutatni és elfogadtatni. Így válhat - újra idézve - a mához szóló érvényességűvé, korparanccsá, ha Adyról beszélünk: intés az őrzőkhöz. Külön kellene szólni arról, hogy K irály István mily gazdagon nyújtjakínálja a szebbnél szebb stiláris elemzéseket a költői világkép összetevőiről. Nem szólva a hatalmas irodalomanyagról, melyet ritkán látott biztonság­ gal kezel. D e ezeket mind alárendeli egyetlen központi elvnek: a teljes egyé­ niség látásmódján keresztül bemutatni a kor megannyi ága-bogát, összegez­ ve ezzel a költői világképet. Ezáltal azt is eléri, hogy a már ismert, lénye­ ges vagy mellékesnek tűnő életrajzi mozzanatok „belesimulnak” a két kö­ tet főáramaiba. Nagyon elmélyülten, a kort - az egykorút és a mait - nyitott szemmel, érzékenyen figyelve sikerülhetett csak K irály Istvánnak e két újabb köte­ tet megírnia, meghaladva az irodalomtörténet-írás hagyományos módszereit, de meghaladva önmagát is. Mintegy prizmán átszűrve olvashatjuk a mo­ dern Adyt, gyakran csak sejtve, hol bukkanhat fel egy-egy szeminárium ta­ nulsága, hol saját kutatásainak összegződése, mikor a politikus (pl. or­ 56 �szággyűlési képviselő) K irály István tanulságösszegezése. Mert - végki­ csengésként - mégis ez a meghatározó: a mából kiindulva megeleveníteni, megannyi összetevőjével, az egykorút, hogy e kettős szűrésen át mégiscsak a mának mutassa fel a magyar, s a világirodalom egyik nagy alakjának életműgerincét. Bonyolultan, ellentmondásosan. D e sohasem hivalkodóan, Így válhat mércévé K irály István kötete. Í gy lehet figyelmeztető összegzés: intés az őrzőkhöz. (Szépirodalmi.) KOVÁCS GYŐ ZŐ 57 �FO N T O S K Ö N Y V IL L Y É S R Ő L Izsák József: Illyés Gyula Tavaly ősszel folyóirataink ünneplőbe öltöztetett mondatokkal köszöntötték Illyés Gyulát. A „szél-kaszabolta magyar nyelv” - fölnevelő édesanyánk verskoszorúkkal ünnepelte legméltóbb fiát nyolcvanadik születésnapján. Kivé­ teles pillanat: még az ellenfelek is lábhoz tett fegyverrel, néma főhajtással tisztelegtek. A rövidebb-hosszabb tanulmányok, évfordulós kiadványok sorából kiemelkedik Izsák József Illyés Gyula című könyve, mely legnagyobb nem­ zeti költőnk művészi pályájának 1920-50-ig tartó szakaszát kíséri figyelem­ mel filológusi pontossággal. A tudós erdélyi szerző legjelentősebb alkotása ez a félezer oldalas monográfia. Asztalos Istvánról (1967) és Tamási Áronról (1969) írt munkáit nem csak mennyiségileg haladja túl ez a nagy bátorságra valló, feladatát becsülettel teljesítő közhasznú vállalkozás. Izsák József a szük­ ségből kovácsolt erényt, nem merül el az életrajzi adatok rengetegében (leg­ több esetben a művek keletkezésének körülményeire is csupán utal), ehelyett az alkotások hegyvonalait járja végig az irodalomesztéta alaposságával és alá­ zatával, s irigylésreméltó barangolásának élményeit olvasmányos stílusban igyekszik megosztani olvasóival. Életrajz helyett világirodalmi kitekintéssel indítja könyvét, majd ezt követő­ en a hazai tájakon széttekint, hogy aztán a későbbi biztosabb tájékozódás végett leszögezhesse mindvégig bizonyított, s most iránytűként ideillesztett té­ telmondatát: „Illyés Gyula lírájának első »hajszálgyökerei« a nehéz föld rö­ geibe és ebbe az európai, népi, forradalmi humánumba ágyazódtak.” Illyés pályájának első harminc évét szerzőnk három korszakra (Útkereső forradalmiság 1920-1933; A népi-nemzeti megújulás szolgálatában 19 33-1937: A nemzeti költő próbatételei 1937-1950) osztja, ezekből újabb alkorszakfiókok nyílnak, ezekből aztán ismét újabb fiókocskák, melyekbe rendszerint egy-egy mű elemzése kerül. A szerző rendszerező szándéka érthető, magyarázható. Csu­ pán azt nehéz eldönteni a könyv utolsó lapjáig, hogy irodalomtörténeti kéziköny­ vet akart-e írni Izsák, vagy pedig esszéfüzért kedvelt költőjéről? Mert az utóbbit is megvalósíthatta volna, magasívű műelemzései (Szomorú béres, A ház végén ülök, Puszták népe, Egy barackfára), helyenként fel-felparázsló, nem csak fényt, meleget is árasztó mondatai, mélységesen igaz felismerései („Illyésnek egy pillanatra sem adatott meg, hogy kívülálló lehessen. Tiltotta azt a nemzeti érdek, tiltotta az emberi erkölcs.” ) erről tanúskodnak. Néhol azonban „túlmagyarázza” a verset, tanárosan didaktikus (Az árokparton), túlságosan közel ha jol az alkotásokhoz, s már-már pozitivista módon merül el a részletekben (Magyarok). Viszont a két­ fajta (gyakran mutáló) stílus időnként nagyszerűen kiegészíti egymást, nemes harmóniába olvad. Az Egy barackfára című költemény elemzése például remek stílusötvözet: „A játékosan jambust trocheussal libegtető sorokban valóban van valami rokokós kecsesség. A báj trillázik itt képekben és hangban, sőt mozgás- 58 �ban. Csupa szökkelés itt minden, könnyed lebegés. A rövid sorok mellett a rövid szavak, a keresztezőn-pajkosan ugráló rímek, a magas magánhangzók nagy száma, a kifejezetten zenei hatású mássalhangzók, l-ek, r-ek gyakorisága finomítja, kecsesíti a vers hangulatát olyanná, mint egy Chopin-futam, mollban.” Ezt a formát kellene állandósítania. Külön tanulmány lehetne a könyv Illyés-rímekről írott részlete: a költő szándékoltan hanyag rímkezelése csakugyan avantgarde-dacból eredezhet. Ugyancsak jól elkülöníthető, ereded felismeréseket tartalmazó gondolatmenet a modern magyar esszék kialakulását elemző, s ebben Illyés jelentős szerepét kiemelő fejezet. Adósunk marad viszont Izsák József, a háborús időszak leg­ jelentősebb - nemzetmentő szándékú - irodalmi vállalkozásának méltatásá­ val. Annál is inkább érzékeljük a hiányt, mert ennek a nemcsak irodalmi célokat szolgáló szekértábornak Illyés Gyula volt a parancsnoka. A két cson­ ka és két teljes évfolyamot megért Magyar Csillagról annyi szó esik csupán, mint a folyóirat első számában napvilágot látó - egyébként valóban fontos Széchenyi-versről. Fájó felismerés az is, hogy Örley István mennyire kiesett irodalmi köztudatunkból. A folyóirat szikrázó tehetségű segédszerkesztője, Illyés hadsegédje lassan-lassan már csak az íróbarát Ottlik Géza regényében él tovább. Álnéven. S bár Izsák József, a folyóirat munkatársait felsorakozta­ tó névsorolvasása harmincnégy művet számlál, Örley hiányzik ebből a fel­ sorolásból. A szerző lélektanilag is alátámasztott, s változatlanul műközpontú elemzé­ sekre alapozott pályaszakasz-értelmezéséből nyomon kísérhetjük Illyés háború utáni hangulatváltásait is. Megértjük a költő önmagát őrző visszahúzódását, belső emigrációba menekvését, érzékelhetjük a korszak bizonyos éveinek lélekroppantó súlyát. Az Illyés iránti „hivatalos ellenszenvet” Izsák József, a költő két, ebben az időszakban írott művével magyarázza. Alighanem igaza van. A Hunok Párizsban idegesítő mondandója az lehetett a keleti emigráció­ ból hazatérő, itthon már fontos pozíciókban jutott, de még korlátlanabb ha­ talomra törő politikusok számára, hogy a magyar munkásmozgalmat nemcsak ők képviselték a két világháború között. A Lélekbúvár című színpadi szatíra - már 1948-ban! - a dogmatizmus és a korlátlan lelki terror ellen emel óvást. Szellemesen jegyzi meg a monográfia szerzője: „Talán szerencse volt, hogy azt értette a szatírából a kritika, amit értett, és nem többet.” Így, a korszakkal szembesítve, jobban érzékeljük a J egyzőfüzetbe írt versek mondatainak ekrazittöltését is. „N e nyugodj bele rosszba semmibe!” - tanácsolja költőnk Tó I. című versében. A személyi kultusz kialakulását 1950-ben született epigrammá­ jában így dokumentálja: „Rajongva nézik bölcs istenüket / a napraforgók: Oh, a nap! / Saját arcára teremtette meg / málé nagy arcukat!” (Napraforgók) A monográfia 1950-ben lezárul. Remélhetőleg Izsák József tovább folytatja munkáját, eddig megismert irodalomtudósi kvalitásai képessé teszik erre a rendkívüli munkára. Illyés - egyszemélyes országgyarapítóként - az irodalom minden tartományát újrahódította számunkra. Ezt a birodalmat minél előbb fel kell térképeznünk, élnünk kell ezzel az ajándékkal. Igaz, Illyés Gyuláról írni, ráadásul monografikus igénnyel - lélegzetállító feladat. De nem megold­ hatatlan. A marosvásárhelyi szerző ebből adott leckét hazai irodalomtörténé­ szeinknek. Adjon a Sors alkalmas időt, s körülményeket munkája befejezé­ séhez. (Szépirodalmi) K O Z M A H U BA 59 ��„H O V Á L E T T E M ” Megjegyzések Hajnóczy Péter összegyűjtött művei kapcsán Szokatlan gyorsasággal, az író halála után másfél évvel, jelent meg H aj­ nóczy Péter összegyűjtött műveinek kötete. Egyetlen könyvben az életmű - e külsődleges tényből két következtetés adódik. Az egyik az íróra vonatko­ zik: a bőbeszédűségnél többre tartva a tiszta mondatokat, írásaiból követ­ kezetesen eltávolított minden fölöslegesnek ítélt szót. Gondoljunk csak A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényének egyik bekezdésére, ahol az író, mint az aranymosó, mérhetetlen értéktelent szűr át, hogy ami megmarad, annál értékesebb legyen. A másik következtetés az irodalmi közvéleményre vonatkozik: Hajnóczy írásainak fontosságát, szinte az írások megjelenésé­ nek pillanatában, nemcsak a kritika és főleg az író nemzedékének kritikusai, hanem egy szélesebb olvasóréteg is felismerte. E fontosságot ismeri el újra ezzel a kötettel a könyvkiadás, a művelődéspolitika. Hajnóczy Péter mintegy húsz évig írt, tíz évig volt író, ebből hat évig is­ mert és két évig „befutott” író. M ár életében jelképpé lett, hivatkozási le­ hetőséggé váltak írásai. H alálával nemcsak az életmű fontossága nyert újra elismerést, hanem a jelképből mítosszá, legendává növekedett. A hetvenes évek irodalmának „ ködlovagja” - ahogyan Mészöly M iklós nevezte. V a­ jon van-e valaki, aki szembe tud, mer, akar, szembe képes nézni és szállni egy mítosszal, s elég bátor, hogy a mítosz mögött felfedezze az embert és a művet? Minden előzetes minősítés magában hordozza az előítéleteket, minden elemzés a belemagyarázást. A mélyebb vizsgálat még a jövő feladata, az irodalomtörténet ezt el is fogja végezni, bizonyára. Az előképek, a befoga­ dott hatások feltárását már megkezdte a szorgalmas filológia. Előttünk a jelenség áll: egy fontos könyv, amelyről érvényes ítéletet kell mondani, de veszélyként itt van az előítélet, amelyet a szerző legendája táplál, s akármi­ lyen a szándéka, akár a javára akar lenni, akár ellenére, mindenképpen káros. ReJ T (!) a jószándékú előítélet is; viszont az irodalmi közvélemény szank­ cionáló ereje tudattalanul is átitatja, befolyásolja a véleményeket. Ezért idő kell ahhoz, hogy érvényesebb megállapítás születhessen a műről. A z értet­ lenség szül(het)i a belemagyarázást. A közhangulat nyomása alatt mindent meg akar érteni a (sznob) magyarázó, pedig ez egyetlen nekifutásra lehe­ tetlen: a művek nem mindennapi szokatlansága és tömörsége, szokatlan ere­ detisége, a gondolatiság áttételes megjelenése és gazdagsága, a forma, az írói technika feltárása még sok munkát ad az elemzésnek. Mindezt némi­ képp a szerző ellenében mondjuk. A D inam it című írásában azt állítja: „végtére is, a mű értelmezési lehetőségei nem korlátlanok” . E z igaz, mégis sokkal gazdagabbak, semhogy különböző pozíciókból kötelezően egységesen lehetne magyarázatokat adni. Tiszteljük annyira a művet, hogy teret adunk egymástól eltérő és egymásnak ellentmondó értelmezéseknek és magyaráza- 61 �toknak. Teret adunk, de természetesen nem tartjuk egyformán autentikus­ nak. Ezért talán nem tűnik önkényes kijelentésnek, ha m egállapítjuk: Hajnóczyról beszélve a kritika jobbára csak dadog — miközben természetesen ki tud mondani értelmes mondatokat. (az út) Hajnóczy Péter útja az első ránézésre sem tudattalan bolyongás­ nak, hanem tudatos útkeresésnek tűnik. V állalta azt, hogy „a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon” . Útkeresésében a technikai elemekkel való kísérletezés a leglátványosabb. Ebben azonos a hetvenes években induló magyar irodalommal, nemzedékével: az elődök anekdotikusnak mondott prózájával szemben a világirodalomban megvaló­ sult formai eredményeket honosítani, „irodalm ivá” tenni az epikát. Ez a magatartás a lírában is éppen az elmúlt évtizedben vált uralkodóvá, ezzel tagadja és haladja meg az előző nemzedékek „közéleti” irodalmát. Hajnó­ czy Péter kezdetben kidolgozott egy fegyelmezett novella- (és nem elbe­ szélés-!) írási technikát, amelyet kamatoztatott az első két kötetében (A fűtő, M). A z automatikus írásról van itt szó, amelyet a mostani gyűjtemény­ ben, Hátrahagyott írások címmel, képvisel néhány darab. Ezek az írások tanúsítják, hogy igen könnyen modorossá válhatott volna ez a forma, mert csak szűk határok között alkalmazható. Viszont azért lehet igaza M alis Líviának, aki a kötetet összeállította és gondozta, mert így, az eddig nem ismert írásokkal összevetve látható, hogyan született belőle Hajnóczy kezén remekmű (Pókfonál, A szertartás). A z is fontos, miképpen tudott vele idő­ ben szakítani, úgy, hogy a megtanult írásfegyelmet megőrizte. Eközben ér­ lelődött meg az újabb technika, a vágások és az idősíkok csúsztatásának technikája. Ezek az eredmények összegeződtek A halál kilovagolt Perzsiá­ ból című kötetében, 1979-ben. A fegyelmezett írás és a montázstechnika birtokában tudatosan lépett új terepre: a belső, a belül megőrzött cselekvési lehetőség, a belsőbe rejtett szabadság megjelenítése érdekelte. Fontos művek születtek itt, és nehezen értelmezhetők: a Jézus menyasszonya című kötetben jelentek meg 1981-ben, valamint folyóiratközlésekből kerültek a gyűjteménybe (A herceg. Dinamit). Az értelmezést éppen az nehezíti, hogy bár fontos és nem mellőzhető mű­ vek ezek, nem készült el a szintézisük, miként az előző etap végén a Per­ zsia. Pedig az írói szándék nagyon markánsan rajzolódik ki: olyan művet kell alkotni, „am ely élő, organikus” . Hiszen a N agy Fazekast (isten? te­ remtő? természet? valóság?) kell lepipálni. Pedig annak egyetlen teremtmé­ nye, akár egyetlen reteklevél is lehet az, „végtelen értelmezési lehetőséget kínál” . Ellentétben a művel! Mégis, felismerve az alkotó tragikumát „ú j­ ra és újra kísérleteket tesz, eleve kudarcra ítélt művekbe kap” . Lehetsé­ ges, hogy Hajnóczy Péter itt már nem megvalósítható célt tűzött ki. Úgy próbált irodalmat teremteni, hogy túl akart lépni az irodalmon; a műalkotást valósággá transzformálva, az átlépné saját határait, megszűnne műal­ kotás lenni. Ennek a veszélye (kísértése?) felvillan az író előtt: a Hair cí­ mű novellában írja: „D e hogyan is festett H. akkoriban, milyen volt az arca, homloka, szeme és arca. Valahogy ekképp.” És itt két fénykép kö­ vetkezik. E két fénykép közlése részben Hajnóczy Péter következetességét igazolja, hiszen mindig kereste a kifejezés legmegfelelőbb lehetőségeit. De eljutott oda - és ez az irodalom határa - , hogy az írás helyett rámutat a dolgokra, személyekre: így, ez, ekképp. Ezzel viszont megszűnt létezni az 62 �irodalom. A puszta tárgy m aradt, a jelenség, a felszín. De Hajnóczy nem ment bele ebbe a csapdába, az irodalom önfelszámolásának csapdájába. (a felszín és a mély) Amikor a technikai, formai kérdésekről beszélünk, látszólag felszíni külső, esetleg járulékos elemeknek lehetne ezeket minő­ síteni. Valójában szó sincs erről. Ez a formakeresés - igaz, negatív mó­ don, tagadólag - az előző írónemzedék alkotásaihoz kapcsolódik, tehát lé­ nyeges irodalmi kérdés hordozója. Tanúként a szerzőt idézem: „minden, a feladat nehézségét bizonyító triviális ábrázolási módszerről le kell monda­ nunk (arcjáték, botladozás, verejtékezés, lihegés stb.)” - írja A szekér cí­ mű novellában, az öregasszony „ábrázolásá"-nak nehézségeire reflektálva. Vagyis amit a szerző útjával kapcsolatban elmondtunk, az egy jelentős esztétikai eredmény megszerzésének útja is: a kifejezési eszközök, lehető­ ségek gazdagodása ez, s mint ilyen, immár pozitív eredmény. Látható azon­ ban itt egy fontosabb érintkezési és kapcsolódási pont. Annak a kérdése, hogy milyen lényegi jegyeket hordoz, milyen valóságot vagy valóságszem­ léletet tár fel, esetleg rejt el ez a külső. Hosszas lenne azokat a vonásokat elemezni, amelyek a hetvenes évek világából a művekben tetten érhetők. Néhányat emeljünk ki belőlük! (az eszmény) Amilyen következetesnek láttuk az írót a formateremtés­ ben, olyan következetesnek tűnik az eszménykeresésben. Kezdetben a jelen­ ségvilág (a tények halmaza) mellett, amely mindig sokféleképpen értelmez­ hető és amely mindig egyetlen helyzetként rögzül (pl. a M árai-novellákban), ott vannak azok az írások, amelyekben megfogalmazódik valamilyen (utó­ pisztikus, fantasztikus, olykor groteszk, ritkán abszurd) cél, amit el akarnak a hősök érni, de amely elérhetetlen, éppen azért, mert utópikus, fantaszti­ kus, s mert a mindennapok világa, a konkrét és esetleges helyzetek lehe­ tetlenné teszik. (A fűtő, A véradó.) Aztán, az első két kötet után, az eszményvesztés és eszménykeresés idő­ szaka. A Perzsiá ban a helyzet, a felszíni, a középszerű, a pótcselekvés van uralm on: a feleség, aki a mást, a megoldást képviseli - bár reális - , csak gondolatilag van jelen, a főhős vár rá, miközben elveszti önmagát, s szinte hiába vár, mert az idő alig múlik. A parancsban, ahol a valósághiány vált teljessé, ahol az igazi lét a gondolatvilágban m aradt meg, ahol az élet he­ lyét a várakozás teljesen elfoglalja, az eszmény csupán fikció (ez a lehet­ séges szeretet) vagy legfeljebb szimbólum (ez a Dimorphoteca - viharvirág). A mélypontot a J ézus menyasszonya című írás jelenti: teljes reménytelen­ ség, teljes önfeladás, a negatív lehetőségekkel való azonos ulá si vágy és a teljes pusztulás képe rajzolódik ki, itt nem lehet helye vagy szerepe semmi­ féle eszménynek. Nem előzmények nélküli ez. A Perzsia látomásai előlege­ zik a belsőbe m enekített szabadság elvesztését. A drámákban (drám ák ezek egyáltalán, nem inkább a novellák új vál­ tozatai?) ismét előtűnik az eszmény. Igaz, közben a jelenség is elveszett (nemcsak a valóság). A D inam itban a látszat van jelen: a szertartás leírá­ sa nem a szertartás megjelenítése, hanem csak azé, aminek látszik. A Férfi és a N arrátor közötti különbség csak illúzió, és nem lehet azt sem tudni, élünk-e, éltünk-e vagy halva éltünk egykor, hogy valóság volt-e az élet vagy ágáló árnyak vagyunk csupán. M indem ellett nem kizárt a jó sem, minden lehetséges, de minden bizonytalan. Az értelmezésre itt Hajnóczy vezet rá, ahogyan a filológiát az előképek feltárására. M iként ott pl. Malcolm 63 �Lowry, Dylan Thomas, Faulkner vagy Szádek H edaját nevét emlegeti, itt a sztoikus filozófusokét, Senecáét, Epiktétoszét, Marcus Aureliusét. (az útvesztés) Nem Hajnóczy útvesztéséről van szó, hanem a művekben megjelenített tévutakról, eltévelyedésekről. M ert ha nincs valóság, akkor meg kell teremteni annak a pótlékát. E rre a leggyakoribb megoldás, a leg­ közönségesebb lehetőség: az alkohol. Parafrázissal élve: az alkohol az ember lehetőségének álvilága. M int pótcselekvés, mint kompenzációs eszköz, a cselekedetek elől való menekülés, az élvezetekben való feloldódás, elve­ szés, tudattalan és parancsoló vágy. A z alkohol, mint mennyország. D e ha­ missága azonnal lelepleződik. Tehát az alkohol mint pokol. Egyszerre tű­ nik megoldásnak és teszi lehetetlenné a megoldást. Vagyis egyszerre pokoli mennyország és mennyei pokol. Ahogyan azt A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényben láthatjuk. (az alakítás) A kifejezés Szkárosi Endréé. Azért kellett kölcsönvennünk, mert ezzel jellemezhető legpontosabban Hajnóczi Péter művészete. Hajnóczy nem ábrázol: műveinek formája tagadja az ábrázolást. Az írásoknak tehát ki kellene fejezni valamit. A látszattá változott valóság nem fejezhető ki, ha kifejezhető lenne, akkor sem érdemes. M ert erre méltó csak valami lé­ nyegi lehet. Csupán két kiút mutatkozik: a semmi megjelenítése és az ala­ kítás. Az első újra az irodalom önfelszámolását jelentené. A második az iro­ dalom határán mozgó megoldás: az önmagára, a műre, a belsőre figyelő író kialakít egy művet, amely követeli a jogát, azt, hogy valóságként értékelőd­ jön. Az ilyen helyzetnek, állapotnak, belsőnek (tartalomnak) csak az ilyen forma felelhet meg. Ha ugyanis a valóság idegenné vált, a harmonikus for­ ma lenne az, amely tőle idegen. Á m az idegen tartalommal csak az idegen forma harmonizál. Ha nem így tenne az író, megcsalná önmagát, elárulná íróságát, becsapná a közönséget, szemfényvesztő lenne, nem művész. Vi­ szont az ilyen forma nem tudja feltárni a tartalm at, elrejti, elfedi, elleple­ zi azt. M indez újra negatív eredmény, de egy következetesen elvégzett mun­ ka eredménye, ami magában hordozza a továbblépés lehetőségét, egy más­ féle irodalom megteremtésének az esélyét. Ez már túlm utat Hajnóczy Péter életművén, de írásai mintegy letéteményesei a holnapi irodalomnak. H a így van, akkor ez az író legnagyobb érdeme. (Hoválettem) E tagolatlan kérdés, kérdő kijelentés és szóvá lefokozott m ondat annak az írásnak a címe, amelyikben felvillantja és összegzi H aj­ nóczy Péter mindazt, am it fentebb emlegettünk és még többet. Hiszen ha valóság nincs is, meg lehet teremteni az újat, ha elveszett minden, a dol­ gok még mindig léteznek és ezért kellő mennyiségű tapasztalatot mindenki felhalmozhat —, s ez már elegendő lehetőséget ad az életre is. Sőt lehető­ séget ad ennél sokkal többre, az igazság követésére: „D e hát - eszerint okoskodva - nóta, hajó, szél, egy közönséges vicc és tárgy és a tárgy árnyé­ ka — IG A ZSÁ G lehet, ha a ROSSZ ellenkezőjét szemléljük benne” . M ind­ ez nem a diadalmas optimizmus, de egy bizonytalan világban erkölcsi tar­ tást tesz lehetővé, nem az utazó végcélja, de fontos állomás. Tisztelet érte Hajnóczy Péternek, hogy megtette eddig a küzdelmes utat. D E H O V Á LETT? „Aztán csöndesen felkelt a székéből és elm ent.” (Szépirodalmi) T Ö R Ő C S IK M IK L Ó S 64 ��Á ra : 12,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld