https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9a7af94d239a5273f3226431bf8e8954.pdf e8b5dec065199c84dfe503b449d315fc PDF Text Text 1986/6. TÁRSADALOMPOLITIKAI, XX. IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Tartalom 1 3 4 3 12 13 14 15 16. X X . É V F O L Y A M 6. S Z Á M B arak László: Egyszerű történet (vers) Veres János: Gyökerek sorsa (vers) B a nos Ján o s: K árolyi Mihálynak (vers) Sigmond István: Csókolom, K ari bácsi (novella) Csorba Piroska: Zöld diók (vers) Furmann Im re: Kötetlenül (vers) Cseh K áro ly: Időtlen (vers) Romhányi G y u la: Uram ! (vers) Karácsondi Im re: M indenséges, Kérdezem : (vers) Dippold P ál: A gyorsaság szerelmese (novella) A K Ö Z É P -E U R Ó P A I E M B E R 22 29 37 40 43 49 V arga Csaba: K e let-Európa Laczkó A ndrás: M azówiai emlékek Já v o r Ottó: Ismét Grassról Kovács Győző: M etamorphosis Transsylvaniae Tüskés Tibor: Bácskai szép napok Bojtár Endre: Báthorytól máig VALÓ SÁG U N K 57 Csongrády B éla: Útjelző a jövőbe 61 W intermantel István: A megújulás ígérete 67 K irály István: Németh László korszerűsége M Ű H ELY 74 P etrőczi É v a : Napló helyett IV . M ŰTEREM 76 Lóska L ajo s: Három művész - három mű T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 82 Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky (Szakály Sándor) M ÉRLEGEN 84 G . Komoróczy Em őke: V erseskötetről verseskötetre.. . 90 Dobossy László: Előítéletek ellen (Szirmay Endre) 93 K ét könyv K özép-K elet-Európából/ról (K . G y.) E számunk illusztrációs anyagát n III. Országos Rajzbiennálé (Salgóta ján Nógrádi Sándor Múzeum) művei közül válogattuk. A borítón Czinke Ferenc, a 21. old. Szántó Dezső, a 28. old Kovács Péter, a 75. old. Bukta Imre, a 77. old. Szirtes János, a 79. old. Tornay Endre András, a 81. o ld . Jovián György alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László). �B A R A K LÁSZLÓ Egyszerű történet* I. A z éj fuvallatában minden együtt volt, az ünnep morajlása és a hegyi csönd és a tenger csillogása, az egykor és a most és megintcsak az egykor, egyik a másikba folyva. A z emberek eleinte föl se vették, hogy elvágták őket a külvilágtól, hogy bezárták őket az égbolt födője alá, hogy ez a bezártság az egész életüket fenyegeti. Ráadásul ezek összetartó, dolgos, katolikus népek voltak. Egymás közt házasodtak, messzi földről hozattak maguknak búzát, birkát tartottak, vadmajorannát és padlizsánt termesztettek. Nem volt hát valószínű, hogy pásztori szellemüket hirtelen meghazudtolva bosszút állnának. II. Ám valam i mintha nyugtalanul forgolódott volna a felszín alatt, s ezzel a békét, a dolgok megnyugvását mindenfelé kissé bizonytalanná tette. E gy éjszakán aztán I �minden szépség cinkos lett, hozzájárulását adta, hogy nyugton marad. Hogy nem változtat szépségén. Sok helye volt a világnak, ahol ilyen sötét, furcsa és felzaklató benyomás érte az emberek lelkét. Azon az éjszakán iszonyodva látták, mint úszik át a világ fölött lassan az ólom. Aztán táncoltak a röppentyűk, robbantak a bombák, felvillantak a fények, felhangzott a háború egyszerű és durva szimfóniája. . . Az emberek eleinte önfeledten adták át magukat a leírhatatlan kicsapongásoknak. Fosztogattak, romboltak, elpusztították ami a kezük ügyébe akadt, szörnyűséges tüzeket gyújtottak, megbénították mindenütt a forgalmat, ám később úrrá lett rajtuk az apátia. Ölmos fáradtság kerítette őket hatalmába. III. Aztán nemsokára pitymallott. A z égen feltünedeztek az első rózsaszínű felhőcskék. Egészséges horkolás köszöntötte őket. *Montázs Immananuel K ant, Herman Borch, Albert Camus, Virginia Woolf, F. M. Dosztojevszkij, G. G. Márquez, G uillaume Apollinaire müveiből. 2 �VERES JÁNOS Gyökerek sorsa Szekerce csap a gyökerekre, rostjukat ásók éle tépi, a földben alattomban túró émelyítő férgek se restek, rágnak, zabáinak megszállottan s kaján kedvvel a baljós csendben; a főgyökerek s mellékszálak bénán, halálra sebesítve fogódzkodnak még, de hiába, ha léggyökérré változnának, akkor is elmetszenék őket alig látható, sunyi ollók Ó, gyökerek, már nem sokáig szívhattok erőt adó nedvet porladó bordák kosarából, sárgult koponyák edényéből, amikben éltetőn lappangnak az elrendező esküminták, a köpülők és selyemszoknyák, vőfélymondókák, pásztortáncok; olyan mélységig nem érhet le a megtépázott csonkok vége. Önvédelemre nincs esély már, nem nevelhettek derűs lugast, eloldódtok az anyaföldtől, akár a „reneszánsz erénykép” . N e álmodjatok lengő gallyat, melyen bimbó és gyümölcs duzzad, hogy magvaiból kibomoljék a sokszor elképzelt víg élet amit régen a bölcsek vártak; ne álmodjatok lombzenéről, fölöttetek csak kopasz ágak merednek majd, s ha erre téved egy érzékenyebb szívű festő, megalkothatja legbágyadtabb művét köd szürke s rozsdabarna színnel e november-szagúvá állandósuló holt vidékről. �BANOS JÁNOS Károlyi M ihálynak Elnök úr! Ő szirózsák ideje kullog Leszakadtak ingéről s Ö n már a túlsó parton a bólyák - „L es canards ont bien passé.” Milyen vizeket csöndesített : itt gomblyukakra fagytak a szirmok hogy a csónakot: de hányszor kelt át azért a partért? hitét is idegen hitek Röhögnek máig is torpedózták a kékellő fészer alatt s vérét bár megkerülve bárha rakétákkal almozva annektálták volna a bombák ha nem cseni cl magával Európát dorombol alattunk a hídlás: illúzió már az akarat : csak féljük a túlsó partot S hogy tudott hajóra szállni s hogy se itt se ott szívében darazsakkal? mert elszakad mert elszakadt K alapját a nagy kikötőben daru becézte hadirokkant szemét ápolta-e még az angyal s távolodóban süllyedni látván az elnöki széket tudta-e: a forradalom merül el Ön nélkül végleg? Elnök úr! Leszakadtak ingéről a bólyák leszakadt rólunk az ing s vacognak - bár ostorozzák bőrünk alá préselt hiteink : egyek vagyunk hát egyenlőek - s nem csenhetjük el Európát 4 �S IG M O N D IS T V Á N Csókolom, Kari bácsi Reggel hatkor már mindenki jelen volt. Meztelen felsőtesttel álltunk az udvaron, közvetlenül a szégyenfa mellett, amelyhez időnként kikötötték v a ­ lamelyik inast, tiszták voltunk, jól fésültek és szomorúak. Pontosan hat óra­ kor nyílt a kapu, belépett K ari bácsi. - Jó reg-gelt fi-úk! - kiáltotta katonásan, vidáman. - Csó-ko-lom, K a-ri bá-csi! - harsogtuk, ragyogott az arcunk, libabőrö­ sek voltunk és gyűlölet volt a szemünkben. Egyedüli segéd lévén, olyan két méternyire álltam a feszes vigyázzban álló inasok sorfala előtt. - Jelentem : a létszám teljes, boldogok vagyunk és töretlen munkakedv­ vel várjuk a megtisztelő feladatokat. Miután elhadartam a minden reggeli kötelező szöveget, K ari bácsi le­ tette a kezében tartott gramofont és biccentett. - M osoly-ra! - adtam ki a vezényszót, beálltam én is a sor elejére, szán­ kat szélesre tártuk, mintha röhögni akarnánk. K ari bácsi sokféle mániával tarkította a műhelyben eltöltött órákat. Kötelezettségeink között előkelő helyet foglalt el a testápolás és a zenei képzettség. A ki ezekben a tárgykörökben fogékonynak bizonyult, még az autójavítás mesterségét is elsajátíthatta idővel, noha göröngyös utat kel­ lett bejárnia, amíg egy-egy meghibásodott gépkocsit diagnosztizálni tudott. A ki nem mosott mindennap fogat és nem ismerte V erdi és Puccini műveit, gályarabként komfortábilisabb életet élt volna, mint a K ari bácsinál eltöl­ tött inaskodás időszakában. A reggeli vigyor a fogsor-ellenőrzést szolgálta. K ari bácsi végiglépkedett a sor előtt és belenézett a szánkba. M ár elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy K ari bácsi ritkán pofozott, de még ilyen alkalm akkor is következetes volt, felváltva adta a pofonokat, egyszer a jobb arcra, aztán a balra, so­ sem fordulhatott volna elő, hogy ugyanarra az arcra két pofont kapjunk közvetlenül egymás után. A z ehhez hasonló testi fenyítéseket elég ritkán alkalmazta, inkább olyan büntetéseket eszelt ki, amelyek számára egyálta­ lán nem voltak fárasztóak, az inasokat viszont arra ösztökélte, hogy esze­ veszett igyekezettel ápolják a testüket, naponta többször mossanak fogat, s szabad idejükben Verdi és Puccini operáit hallgassák, véreres, könnyező szemmel, mert az egész napi műhelymunka után nem volt könnyű zenehall­ gatással tölteni az éjszakát. Mindezek ellenére erőfeszítéseik csekélyke si­ kerre számíthattak. K ari bácsi nem dicsért meg soha senkit, az elismerés netovábbját a büntetlenség jelentette, noha általában ketten-hárman nap mint nap számíthattak a büntetésre. Persze, sosem lehetett kiszámítani, hogy mikor melyik inasra kerül sor és milyen fokú büntetést szabnak ki reá. Azon az emlékezetes hétfői napon, amikor fordulat állt be az életemben, a reg- 5 �geli ellenőrzés során megint csak két inasnak kellett elszenvednie K ari bá­ csi sajátos büntetéseit. - M iért göndör a maga fején a szőr, Hármas? - Kérdezte K ari bácsi bosszúsan. A Hármasnak nevezett inas - a neveket a munkába állás pillanatától törölték - kapkodva próbálta leszorítani a haját, de ujjai között mind­ untalan kibukkant egy-egy csigába göndörödött szőke hajtincs. - Jelentem : boldog vagyok és töretlen munkakedvvel várom a megtisz­ telő feladatokat - hadarta, hátha ezzel kedvében jár K ari bácsinak. - M iért göndör és miért angyalszőke? - pontosította K ari bácsi a kifo­ gásait. - Jelentem : örömteli gyermekkorom volt - suttogta az inas rettegve; v a ­ lamit mondania kellett, és azt a szöveget szajkózta, amit néha K ari bácsi­ tól lehetett hallani. - M agának is? - Igen - mondta az inas szégyenlősen. - N e tessék haragudni. - Jó - mondta K ari bácsi. - Akkor kopaszra. Harminc perc. Utána fal! - szólt a verdikt. Senki sem szólt semmit, a Hármas sem, csak vinnyogott kétségbeesetten, oly váratlanul érte ez a „ fa l” , mintha egy vipera csúszott volna az inge alá. A „ fa l” egyébként azt jelentette, hogy a delikvensnek addig kellett ütnie fejével a műhely egyik falrészét, amíg az ütések nyomán jól láthatóan lejött a vakolat. Amikor K ari bácsiban megszületett a falötlet, az első, er­ re kiszemelt inasnak nekifutásból kellett megoldania a feladatot. Utána egy hétig betegállományban volt, a vakolat viszont sértetlen maradt. K ari bácsi okulhatott a történtekből, a munkaerő-kiesés nem volt ínyére, s a legközelebbi alkalommal lemondott a nekifutásról, megengedte a végrehaj­ tónak, hogy közelről fejeljen a falba, többször egymás után, sőt még azt sem kifogásolta, ha a feladat végrehajtása közben - mint a vívók a páston ordított egy-egyet az illető. A Hármasnak az utcáról is behallatszott a vinnyogása, de elrohant nyiratkozni, hogy a megszabott harminc perc múlva visszatérhessen kopaszon a fal elé. A z Ötös nem vigyorgott, inkább vicsorgott, szemét teljesen összeszorította , kezével idegesen kapált a levegőben, s mintha megpúposodott volna a várakozásban. - Valam i nyomja a lelkünket, Ötöske? E z volt a vég. H a K ari bácsi becézni kezdett valakit, annak számolnia kellett a gyötrelmes folytatással, ellentmondani nem volt tanácsos, ha K ari bácsi feltételezte, hogy valam i nyomja a lelkünket, akkor biztosak lehet­ tünk, hogy ez így igaz, de ha nyomta, ha nem nyomta, gyorsan ki kellett találni egy elfogadható választ, ám semmiképpen sem a testápolás, vagy a zene tárgykörében. - Jelentem : nem mostam fogat nyögte az Ötös, s ez volt inasélete egyik legnagyobb melléfogása. Állandóan arra gondolhatott, nehogy azt mondja, hogy nem mosott fogat, s ebben az igyekezetében semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy nem mosott fogat. - Oszlop - mondta K ari bácsi. - Barackkompóttal. Az „oszlop” az udvar közepére állított, szégyenfának is nevezett farúd volt, amelyhez félmeztelenül kikötve lenni télen sem volt eszményi állapot, 6 �a nyári időszakban meg kimondottan elviselhetetlennek bizonyult. Renge­ teg légy zümmögött a környéken, rajokban röpködtek mindenfelé, a szom­ szédos állatvásártérről látogattak el a műhely udvarára, s ha senkit sem találtak a farúdhoz kötve, visszarepültek a marhákhoz, ha meg ott ver­ gődött valam elyik inas, kedvtelve időztek el rajta. Különösen attól kezd­ ve, hogy K ari bácsin kitört a kompótimádat, irodája tele volt befőttes üve­ gekkel, bennük barack-, cseresznye és meggykompót. A tapasztalat szerint a legyek a barackkompótot szerették a legjobban, s hogy K ari bácsi csak a gyümölcsöt halászta ki a léből, ez utóbbit ráöntötte a kikötött inasra, hogy a napon - állítólag - edződjék a teste. A legyek mint megannyi héja csap­ tak le a kompóttól fényes, ragacsos bőrre, s ahogy apró lábaikkal bódultan sétáltak fel-alá, s szürcsölték a vasárnapi eledelt, az inast is belehajszolták a bódulatba, de ez egészen más jellegű volt, mint az övék. Egyszer jelen voltam, amikor K ari bácsi megjelent a farúdnál, s odahajolt az inashoz. - Boldog vagy fiam ? - kérdezte. - Boldog vagyok, K ari bácsi. - Hazudsz, fiam? - Hazudok, K ari bácsi - felelt, de nem nagyon tudta, mit beszél. K ari bácsi ezt nem hagyhatta következmények nélkül, saját kezűleg kö­ tötte ki az inast. - Most az jön, ami még sosem volt - mondta vészjóslóan, s az újabb, semmi eddigivel össze nem hasonlítható büntetés az volt, hogy elmaradt a büntetés. D e erről csak K ari bácsi tudott, az inas egész nap állt az udva­ ron és várta a véget. Kinyílt az irodaajtó, megjelent K ari bácsi, lassan el­ haladt a vigyázzban álló inas közelében, egy kicsit meg is állt mellette, a fiú már nyitotta a száját, hogy ordítson, de K ari bácsi továbblépett. E gy idő után kijött a műhelyből, észrevétlenül megközelítette az inast, megállt a háta mögött és halkan, finoman köhintett. A fiú földrengésnek hallhatta a köhintést, elvágódott, s mintha imát mormolt volna, kililult ajkai vala­ mi szöveget rebegtek. Í gy telt el a nap. A z inas annyit öregedett azon az egy napon, hogy nyugodtan kinevezhették volna segédnek. D e inas maradt. K ari bácsinál mindenki inasként kezdte és inasként végezte, én voltam az egyedüli kivétel. D e engem nem lehetett megtörni. Én végigcsináltam min­ dent. Ettek a legyek számtalanszor, többet voltam kopasz, mint bárki az inasok közül, az évek során egy fél falnyi vakolatot vertem le a fejemmel, ettem szeget, a munkanap végén olykor nyelvvel tisztítottam le az olajos szerszámokat, mindent megtettem, csak segéd lehessek. És állandóan mo­ soly volt az arcomon. A büntetés végrehajtása előtt, közben és után, egy­ folytában és megállíthatatlanul. Néha folyt a könnyem, de az arcomon mo­ soly volt. - Miért vagy ilyen vidám, Kettes fiam? - M ert én leszek a segéd - mondtam és mosolyogtam. E gy alkalommal éppen a farúdhoz kikötve hadakoztam a legyekkel, meg­ jelent K ari bácsi, egy ideig nézte, ahogy szélesen mosolyogva élvezem a tű­ ző napot, aztán megelégelhette, hogy szemlátomást jól érzem magam a tétlenségben. - É nekelj! - förmedt rám. - A kedvenc nótámat. - Itt? - kérdeztem. - Így? - Itt! Így! M ost! Azonnal! - pattogott. Fejemen dudor dudor hátán, testemet csípték a legyek, arcomon pata­ 7 �kokban folyt az izzadtsággal összekeveredett barackkompótlé, és nekifogtam énekelni Tosca nagyáriáját, baritonban. K ari bácsit számtalanszor hallot­ tam fülsértő hamissággal dúdolni az ária egy-egy részletét, nyilván ez volt „ a kedvenc nótája” . K ari bácsi kivörösödött arccal hallgatta a meggyalázott Puccinit, azt hittem, zavarja a bariton, de éppen ellenkezőleg, jobbrabalra ringatva tömzsi, vaskos testét, behunyt szemmel adta át magát a ritka élvezetnek. Am ikor befejeztem a produkciót, kibogozta a köteléket, kezét rátette a vállam ra és azt mondta: - Puccini! Te vagy a segéd! Kezet csókoltam K ari bácsinak. Azóta gyűlölt. Nem volt olyan nap, hogy ne tette volna próbára zenei tájékozottságomat. Azon a bizonyos hétfői napon, mikor sorsomban válto­ zás állott be, a reggeli fogsor-ellenőrzés során futólag belenézett az én szám­ ba is, néha még azt is megtette, hogy bütykös ujjaival belemászott egyik­ másik inas szájába, hogy a hátsó fogakat is szemügyre vegye, de most gyor­ san végzett velünk, valam i kajánságot láttam a szemében, amikor beindí­ totta a gramofont. - V erdi A lombardok az első keresztes hadjáratban. G iselda áriája a második felvonásból. - E zt honnan tudod? - kérdezte elhűlve. - Én mindent tudok - mondtam, és mosolyogtam. Segéd koromban sem tűnt el a mosoly az arcomról, ha az inasok Puccininak neveztek, mo­ solyogtam, ha K ari bácsi lemarházott, akkor is mosolyogtam. É s valóban mindent tudtam, amit Puccini és Verdi műveiről tudni lehetett. Éveken keresztül semmit sem csináltam szabad időmben, csak e két zeneszerző műveit hallgattam, elolvastam minden fellelhető szakirodalmat, amit róluk írtak, egyszóval, Pucciniből és Verdiből professzornak éreztem magam. Pe­ dig csak autójavító segéd akartam lenni K ari bácsinál, és sikerült azzá lennem. Mosolyogtam, mert állandóan abban a boldogságos tudatban tel­ tek a napjaim, hogy célt értem. - É s ezt? Ezt is tudod? - Ú jra beindította a gramofont, szeméből áram­ lott az irigység, a düh. Hallgattuk a zenét. Nem szóltam, most már arra is volt erőm, hogy el­ játsszak egy kicsit K ari bácsival. Hadd higgye, hogy ezúttal megfogott, ar­ comról tanácstalanságot olvashatott le, mind mélyebbről szedte a lélegze­ tet, teste elomlott, arcát sosem láttam ilyen békésnek, egy kicsit talán már szeretett is, időnként körülnézett, hogy kiélvezze a szobormereven álló, megkínzott inasok döbbenetét, s amikor vége szakadt a felvételnek, K ari bácsi odalépett hozzám, egészen közel, s az örömtől révülten belesuttogott az arcomba: - Nem tudod, mi? - Dehogynem - mondtam. - A hóhérlegények dala volt Puccini Turandotjá nak első felvonásából. Száz K ari bácsiból kilencvenkilencet megütött volna a guta, de ez a K ari bácsi állta a sarat. Megértettem, hogy muszáj volt ordítania, s a nyá­ la sem zavart, ami az arcomra fröccsent. - M iért nem mondtad rögtön? - harsogta. - Élveztem a muzsikát - mondtam ártatlanul. - Igen jól sikerült fel­ vétel volt, Toscanini ezúttal is kitett magáért. 8 �- Toscanini! - hörögte K ari bácsi. - Hát még ezt is tudod? - s imboJyogva, lefittyent szájjal bedűlöngélt az irodájába. E gy ideig azt hittem, ivott, aztán rájöttem, hogy a kín részegítette le. D e hamar összeszedte magát, nemsokára újra megjelent az udvaron. - M ától kezdve te vagy az éjjeliőr. E gy hétig - mondta. - Köszönöm, K ari bácsi. - Megérdemled - mondta. - Tudom, K ari bácsi - feleltem, és mosolyogtam. Erre már nem reagált, de a gesztus valóban kitüntető volt. Az éjszakai őrködés tulajdonképpen egyheti szabadságot jelentett, néha ugyan körül kellett járni éjszaka az udvaron, de napközben szabad volt az ember, s a teljes fizetés erre a hétre is kijárt. Első éjszaka a kapu előtt sétáltam fel-alá. Végigdúdoltam egy Puccini-, majd egy Verdi-operát. Itt-ott rajtakaptam magam, hogy felkészültségem még mindig nem tökéletes, például, sehogy sem tudtam rájönni, hogy Puc­ cini dallam világa miért áll hozzám közelebb, mint a Verdié, megpróbál­ tam ellentmondani magamnak, felsorakoztattam néhány olyan Verdi-motívumot, amely bizonyítani lett volna hivatott, hogy a zsenik között értékrendfelállítás teljességgel gyermeteg igyekezet, de nem értem gondolataim végére, szállingózni kezdtek az inasok, megérkezett K ari bácsi, jelentettem, hogy minden rendben van, és elbúcsúztam. - Jöjjön vissza! - kiáltott utánam K ari bácsi. Amikor beléptem a műhelybe, K ari bácsi az utolsó inast pofozta, a töb­ biek mar túleshettek a dolgon, vörösre pofozott arccal álltak a fal mellett, s hápogva szedték a levegőt. Am ikor K ari bácsi befejezte a ténykedést, magához intett. Mosolyogtam. Én mindig mosolyogtam. - Loptak! - mondta K ari bácsi fenyegetően, megmarkolta a kabátom gallérját, egy kicsit felemelt a levegőbe, aztán meggondolta magát, s las­ san visszaeresztett. - K iraboltak az éjszaka! E llent akartam mondani, esküdözni szerettem volna, hogy egy pillanat­ ra sem hunytam le a szemem, de a tények megcáfolhatatlanok voltak: a falról, ahol egymás mellett csüngtek a szerszámok százai, pontosan közé­ pen, az egyik nagyobb szegről hiányzott egy vadonatúj kézi szelepemelő. - Levonom kétheti fizetését - közölte K ari bácsi hűvösen. - S ha ez még egyszer előfordul, baj lesz. Most pedig mars! A z udvar közepén lehettem, amikor az inasok elkezdtek jajveszékelni, úgy látszik, K ari bácsinak még egyszer le kellett vezetnie indulatait, ha már következetesen ragaszkodott az elveihez, miszerint az inasokat szecs­ kára lehet aprítani, de a segédhez nyúlni nem szabad. Másnap éjszaka lelkiismeretfurdalástól kínozva álltam a bezárt kapu mögött, kezemben egy dorongot szorongatva vártam a tolvajt. Nem dú­ doltam el még egy áriát sem, mozdulatlanul füleltem a neszekre. Am ikor lépéseket hallottam az utcán, felemeltem a dorongot, de nem nyílt a ka­ pu, nem történt semmi. M ár meg tudtam különböztetni a macska neszét a kutyaétól, hallottam, ahogy egy sündisznó tipeg át az udvaron, majd át­ 9 �gyömöszöli magát a kerítés alatti résen, s eltűnik a kinti árokban. Semmi más nem mozdult. Én sem. Zsibbadt voltam és elgyötört, de azon az éj­ szakán biztosan nem jött be senki. - Minden rendben? - jelentem : minden rendben - mondtam K ari bácsinak másnap reg­ gel. Együtt léptünk be a műhelybe. Az inasok úgy rohantak ki az udvarra, mintha mindegyikük nyakát egy-egy K ari bácsi szorongatta volna. Szám­ ba akartuk venni a szerszámokat, de a fal üres volt. Csak a szegek ékte­ lenkedtek árván, semmi, de semmi nem lógott róluk. A mosoly akkor tá­ vozott el végleg az arcomról. K ari bácsi is szótlanul nézte az üres falat, aztán közelebb ment a szegekhez, megfogta egyiket-másikat, de a szegek nem beszéltek. Mindenki hallgatott. Az udvaron falfehéren álldogáltak az inasok, kimentem közéjük, leültem a földre, hátamat neki támasztottam a szégyenfának. Nem csináltam semmit, csak ültem és vártam. Aztán meg­ jelent K ari bácsi is, megállt előttem. A z inasok szétrebbentek. K ari bácsi arcán nem volt sem düh, sem gyűlölet. Csak nézett. - Megölöm magam - mondtam. - Még nem - mondta K ari bácsi. - Egyszer kifizeti. - Nincs ennyi pénzem. - E gy évig ingyen dolgozik. Így megfelel? - Megfelel - mondtam, és szerettem volna kezet csókolni K ari bácsi­ nak, de nem volt erőm felállni a földről, ültem a tűző napon, az inasok közben becsődültek a műhelybe, hallottam, ahogy a rabok kórusát próbálják énekelni a Nabuccóból, s az volt benne a meggondolkoztató, hogy K ari bácsi basszusa vitte a szólamot, noha botfülűnek teremtette az istene, olyan hamisan intonált, hogy kínomban felröhögtem az udvaron, mert ar­ ra gondoltam, hogy nincs olyan rab a világon, aki ne mulatna ezen a ki­ mondottan dilettáns kultúrműsoron. A harmadik éjszaka olyan formában szerveztem meg az őrködést, hogy semmiképpen sem foghattak ki rajtam. Eredetileg be akartam szerezni négy reflektort, hogy megvilágítsam velük az udvar négy oldalát, aztán megelégedtem volna egyetlen fényforrással is, de annak körbe kellett vol­ na forognia. Ezek hiányában egyetlen megoldás adódott: vettem egy zseb­ lámpát, beálltam az udvar közepére, és lassan forogtam körbe-körbe. Tíz percig jobbról balra, tíz percig balról jobbra. Éjszaka kettőig semmi sem mozdult. Valam ivel kettő után egy alacsony árnyékot láttam elsuhanni a sűrű drótkerítésen kívül, az állatvásártér felőli oldalon. Nem mozdultam a helyemről, forogtam tovább magam körül, közben ordítottam, hogy „látlak! látlak! látlak!” , ami tulajdonképpen teljesen felesleges erőfeszítés volt, mert a drótkerítésen még egy kutya sem tudott volna átbújni. M ire a zseblámpa elemei kimerültek, jócskán hajnalodott. Most már nem történ­ hetett semmi. Noha egyéves adósság nyomta a vállam at, valami megelége­ dettség-félét éreztem, hogy egyszer végre biztosan sikerült helytállnom. Még nem tért vissza a mosoly az arcomra, de már tudtam élvezni a nap­ felkeltét, az égen a győzők V alakjában vonultak a vándormadarak, az volt az érzésem, hogy ha nagyon magasra kinyúlnék, megkapaszkodhatnék a V betű két szárában, de akkor magukkal vinnének engem is, és ezt sem­ miképpen sem akarhattam, éjjeliőrként fogom eltölteni a hátralevő éveket, 10 �itt, és sehol máshol. Azt a fejem fölött elsuhanó V betűt mai győzelmem jelképeként raktározom el magamban. Reggel K ari bácsi megkérdezte, hogy mikor vitték el a gépkocsit. Szorí­ tottam a műhelyajtó kilincsét, s bambán néztem a gödör fölötti üres teret, amelyet az este még egy frissen lefestett Opel töltött ki. A kocsi eltűnt. K i­ rohantam az udvarra, a vándormadarak messze jártak, égbekiáltó átkaim a tejem fölött ólálkodó bárányfelhőkre szakadtak. Egész nap a műhelyben maradtam, dolgoznom nem kellett, nem is lett volna erőm hozzá, néztem az újonnan beszerzett csillogó szerszámokat a falon. - Húsz év ingyenmunka - mondta K ari bácsi. - És a perköltségeket magamra vállalom. M egfelel? - Megfelel - mondtam. Meg akartam ölelni, de elhúzódott. Mielőtt ismét magamra hagytak volna, K ari bácsi visszaszólt a kapuból: - Most már csak az új szerszámok maradtak és a kompótjaim. - S ezzel otthagyott. Bezártam a kaput. Három órát dolgoztam, amíg sikerült bevezetnem az áramot a drótkerítésbe. Aztán magamra zártam a műhelyt, felgyújtottam a villanyokat, leültem az ismét teleaggatott fallal szemközt, és néztem a szer­ számokat. Egy ideig csendben ültem a fényárban, aztán hangosan számol­ ni kezdtem a szegeken csüngő különböző formájú csiszolt, nikkelezett vas­ darabokat. Am ikor befejeztem, elölről kezdtem a számolást. Aztán harmad­ szor is, negyedszer is. Tizenkettőkor valami hörgésszerű hang szűrődött be a műhelybe. Kiléptem a szabadba, zseblámpámmal körbevilágítottam az udvaron. A kerítés egyik távolabbi szögletében egy emberformájú alak csüngött a drótok között. „M egvagy! - szakadt ki belőlem a kiáltás. Megfogtam a tolvajt!” D e csak a zseblámpa fényének kiálthattam, mert rajtam kívül ebben az imbolygó fénycsóvában volt még valami élet, a dró­ tok közötti alak már semmit sem hallhatott. L élekszakadva rohantam a ke­ rítéshez és rávilágítottam az arcára. K ari bácsi volt. ★ Aztán eljött az a reggel, amikor pontosan hat órakor kinyitottam a kaput és beléptem a műhely udvarára. Az inasok meztelen felsőtesttel áll­ tak az udvaron, tiszták voltak, jól fésültek és szomorúak. - Jó reg-gelt fi-úk! - kiáltottam katonásan, vidáman, közben letettem magam mellé a gramofont. - Csó-ko-lom Puc-ci-ni bá-csi! - harsogták, ragyogott az arcuk, libabő­ rösek voltak és gyűlölet volt a szemükben. - M osoly-ra! - adtam ki a vezényszót. Megkezdődött a munka. II �CSORBA PIROSKA Zöld diók Célpontként fehérlik szívem, fekszem egy kiszolgáltatott vaságyon mint földnyelven, aminek széle az éjjel tengerébe ér be. Árvább vagyok a szögnél a falon. Szemeim bezárt zöld diók, nincs bennük az álom gerezdje. Játszom hogy bátor vagyok, pedig gyermek, ki fakarddal sárkányt fejezne. Rámnehezül ez a világ, nem kérdi elbírom-e terhét. Hol nemrég lámpám koronázott, helyedben ott ül a sötétség. Itt hagytál halom magányban, hűvös széna közt forró virágot. Számomra nincs már oltalom, utánad hiába kiáltok. FURMANN IMRE Kötetlenül Már két kötetem nem jelent meg eddig, mégsem mondhatnám, hogy kötetlen vagyok. Köt a bőröm, mint eleve meghatározott, azután köt még egy pár dolog mi úgy rakódott rám mint csontra a hús, ideg: például család és lakáskörülmények, 12 leárazásos felöltözések, egyszóval a lefokozott élet, mely éjszakánként felfokozódik s begyújtja képzeletem rakétáját. Emelkedem, repülök át a föld felett, alattam szürke tó a táj, rosszízű ébredések gőze hömpölyög. �C SE H K Á R O L Y Időtlen Túl az évek harmincezüstjén maradtam júdástalan Lehajló ág-kampójával nem rántott magához az isten Infarktus aranypántja sem fogta úgy át mellkasomat mintha szétpergő életet szorítana össze egy verssor Fodrozódó mennydörgéseivel pókhálószálakként függő esőivel megtart talán ez a dohosodó nyár is Mögöttem suhog már sóhajod e kútba dobott szerencsepénz Tudatom tükrén felfénylik felszisszen mielőtt alámerül hogy törten csillanjon vissza s időtlenül akár egy kézre hullt éden utáni könnycsepp 13 �ROMHÁNYI GYULA á l l o csontokra szedve rongyrázó szelekben hintázó kezekkel várok valakire hogy fejemről a kalapot (a nevedben Uram) fejemről lábamhoz tegye 14 �K A R Á C S O N D I IM R E Mindenséges Feszes, fekete gyolcs. Csillagok raja az égen. Éjszaka. Csiszolt, gyönyörű ében. M a minden oly végtelen, - ma lészen minden lehetséges. Magány. - Veled ma minden mindenséges. (Csesztve, 1985.) Kérdezem: miért e várakozás? M iért a naplemente tündöklete? M iféle kopogás ez a Hegyen? M i készül megint, Uram? (Csesztve, 1986.) 15 �DIPPOLD PÁL A gyorsaság szerelmese* egyébként nem készült mentősnek. Négyéves lehetett, az öccse három, amikor szüleik meglepték őket egy-egy autóval. Ő tűzoltóautót kapott, az öccse men­ tőautót. Valódinak vélték az apró játékokat, bár képzeletük meglódult, anynyira azért mégsem, hogy be akartak volna szállni a kocsikba. Tologatták, sivítottak a lendkerekek, öccse néha bátortalanul szirénázott is, ő nem, hi­ szen tudta, az olyan gyerekes. Ha beállított Gyula bácsi, az átlőtt arcú tanácselnök, és megkérdezte: Na, öcsi, mi leszel, ha nagy leszel? - legtöbbször nem is válaszolt. Ha néha igen, akkor azt mondta: - Vasgyúró. Gyula bácsi fröcskölve nevetett ilyenkor, te kópé, te, ő meg azt igyekezett meglátni, hogy hol ment ki a golyó Gyula bácsi arcán. Mert csak baloldalt volt kívülről egy tízfillérnyi heg. Nem sze­ rette a szót: vasgyúró, rideg volt és elképzelhetetlen, ráadásul nevetséges is, egy óriás, mondjuk, amint éppen vasasztalon vastésztát gyúr. Vagy vasbirkó­ zók egymás fülét morzsolják. Sokkal jobb szó, gondolta, a rozsdamaró, de ezt nem mondhatta Gyula bácsinak. Akkor nem röhögött voina, s nem lát­ hatta volna a száját belülről, a sárgásrózsaszín ínyeket, a fémfogakat, az emelkedő-eső ínyvitorlát. És például nem képzelhette volna oda, a nyelv és a szájpadlás közé, a golyót. A testnedvektől csillogó, rézpalástos ólomlövedé­ ket, amint éppen áthalad a szájüregen. Hogy merre - lefelé, fölfelé, állkap­ csot vagy járomcsontot roncsolva - távozott, az sosem derült ki. Egy biztos: nem ment párhuzamosan a fogsorokkal, mert Gyula bácsi jobb arcfele sima volt, kékesre borotvált. Vagy egy sebhely is belekékülhet a messzeségbe? A történelemmé merevült eseményekből következően természetesen nem lett belőle tűzoltó, holott Gyula bácsi bizonyára akkor tátotta volna ki szá­ ját a legszélesebb nevetésre, ha sokszor egymás után azt válaszolta volna ne­ ki: - Tűzoltó leszek, tűzoltó leszek, tűzoltó, tűzoltótiszt. - És katona - vil­ lantotta volna meg ezüst fogai mellett irodalmi műveltségét is Gyula bácsi. Azt nem akarta kimondani, hogy mentős lesz, nem, ezzel elvette volna öccse játékát és álmait, s Gyula bácsi szája is csukva marad a meglepetéstől. Pe­ dig már akkor biztosan tudta, vagy mentős lesz, vagy semmi. Mert a men­ tősök bátrak, büszkék., mindig segítettek másokon, gyorsak, mint a sólyom, viju-viju, husszannak fehéren a végtelen utakon. A semmit nem is próbálta pontosan körülhatárolni, annyira lényegtelen volt számára. A vasgyúróság ál­ ságos állapota - még a szó kimondása közben sem tudott vasgyúróvá változ­ ni, egy pillanatra sem - , a már négyéves korban is fellelhető diplomáciai érzék, az aprócska hazugságok célszerűségének felismerése és okos vállalása nem engedte, hogy varázsoljon. Nem lehetett vasgyúróvá varázsolnia magát, *A jó utat című rádióműsor minden héten tájékoztat, hol lesz autó-motorkerékpár-motorcsónak verseny. A robogás rajongói tetszés szerint tódulhatnak a változatos helyszínekre. Élményben lesz részük. Bizonyossá válik számukra: ők a gyorsaság szerelmesei. j6 �hiszen úgy nem nézhet Gyula bácsi szájába, akkor saját vasgyúróságát bá­ mulja, ízlelgeti vasnyelvével vasajkát, satöbbi, résen volt tehát. Hazudott, igazi tervét pedig húszéves koráig nem árulta el senkinek. Miután öccse cipő­ felsőrész-készítő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, megnősült, s elhelyezke­ dett az Alföldi Cipőgyár tatai gyáregységében talpragasztó szalagmunkásként, azaz révbe jutott, nem habozott tovább, felcsapott mentősnek. (Új korszakot nyit a mentés történetében a szocialista államszerve­ zés: a homogén mentésszervezés korszakát, amit az Országos Mentőszolgálat létrehozása realizál Budapesten 1948 -ban. Az első esztendő­ ben 2,5 millió kilométerrel 150 ezer beteget szállított el. Ezzel szemben 30 év múlva 45 millió körüli kilométerrel elszállított 1 millió 700 ezer be­ teget. Mi most erről az évről beszélünk. Barsi Tamás húszéves, érettségi­ zett fiatalem ber felvételre jelentkezik a nagyhideghegyi mentőállomá­ son. Április van, húsvét közeleg. Napok óta szélcsend, a fák lassan el­ felejtik: milyen is lehetett integetni. Az őzsuták fehér segge hó híján érthetetlen. Az árokszéli füvet még nem kaszálták az idén. A telefon­ póznák húrjai nem pendülnek, tudjuk már: széltelen táj. 1978 . Azok a dolgozók, akik szakképzetlenül lépnek be a Mentőszolgálat­ hoz, előbb egy minimumvizsgát, majd fél év múlva egy bővebb szak­ mai vizsgát tesznek.) - Aztán miért döntött így? - érdeklődött a nagydarab állomásvezető. Nem is tudom. Kedvelem az embereket, szeretek segíteni rajtuk. Izgalmasnak is tűnik a mentés, hóban, szélviharban, katasztrófáknál. Például amikor ka­ tona voltam, és felgyulladt a kanizsai bútoráruház, a mi egységünk is részt vett a tűzoltásban. Máig sem felejtettem cl, borzongás, hideg szív és hideg agy, körülöttünk meg a lángoló fa la k .. . - N a jó - vágta ketté Barsi mon­ datát az egyenruhás főorvos - , de ez a munka legtöbbször unalmas itt ná­ lunk, öregemberek szállítgatása kórházból haza és vissza. És ide jó fizikum kell - méregette a fiatalember vézna vállait - , tömegszerencsétlenségről ne is álmodozzon, szerencsére ritkán van, s oda a legjobb szakembereinket küldjük. Maga legfeljebb öt év múlva kerülhet rohamkocsira. Addig kemény tanulás, vizsgák és a gyakorlat, bajtárs, a gyakorlat a legfontosabb. Minden­ kitől tanulni lehet valamit. Átmehet a szomszéd szobába, a személyzetissel elintézik a papírügyeket. Holnap reggel hatkor frissen borotváltan, ápoltan jelentkezik a főápolónál! - Gerber bajtárs? - emelte fel a telefont - átkül­ dök hozzád egy új bajtársat, felveheted. A nyomtatványokat majd aláírom. - Viszontlátásra - köszönt cl, s hátrált udvariasan át a másik szobába Barsi Tamás. A tanfolyam nem volt nehéz, gyorsan elolvasta a nyolcvanoldalas tankönyvet, két hét múlva sikerrel szerepelt a minimumvizsgán, szülészet: közepes, sebészet: jeles, belgyógyászat: jó, írták be az oklevelébe. Barsi Tamás ezután önállóan kocsizhatott, azaz egy tapasztaltabb sofőr mellé osztották be, s általában csak betegszállításra. Egyenruhát is kapott, szürke nejloninget, sapkákat, nadrágot, s egy kemény műanyagkabátot. Ta­ lán a rendőrségtől örökölte a szolgálat. Már három hónapja dolgozott itt, gyomra kezdte megszokni a borravalók szétosztását, miként orra is a katé­ teres öregemberek húgyszagát. Szállított, egyre ügyesebben emelte a hordágyat, nem undorodott az izzadt hónaljaktól, miközben a betegek karját markolta 17 �kísérőn, a hetenkénti továbbképzéseken rendben részt vett, egy alkalommal került kínos helyzetbe csupán: a Vacuum-Matrac (VM) gyakorlati alkalma­ zását bemutató módszertani foglalkozáson. (A VM a beteg egész testét vagy egyes testrészeit rögzíti. Lényege: levegő számára átjárhatatlan huzatban apró műanyag golyócskák van­ nak. Légtartó állapotban a golyócskák egymáshoz képest könnyen el­ mozdulnak, a matrac alakítható. A levegő kiszivattyúzása után a go ­ lyócskák a külső légnyomás hatására elmozdíthatatlanul egymáshoz szorulnak, s a matracot a pillanatnyilag felvett alakban rögzítik.) Sajnos őt szemelték ki betegimitátornak, ami önmagában megtisztelő és ér­ dekes feladat lett volna, de az egyre ingerültebb felszólításoknak Barsi Tamás nem tett eleget, arca piros volt, keze, szava remegett, s nem volt hajlandó a matracra feküdni. Pedig szerette volna kipróbálni a stabil oldalfekvés, a bokasérülés, a gerinctörés, satöbbi, rögzített állapotát. Talán még az embriópózt is felvehette volna. Nem ment. Nem árulta el, miért, de nem feküdt rá a zizegő golyócskákra. Nem vagyok én múmia - próbált szellemeskedni, ke­ vés sikerrel. Az igazi okot később, sokkal később, amikor már nem volt men­ tős, árulta el a foglalkozás vezetőjének: „ Doktornő, maga olyan jólelkű volt hozzám annak idején, ráadásul az el­ meosztályról került a mentőkhöz, érti a lélek rezdüléseit, doktornő, nekem akkor lyukas volt a zoknim. Cipőben pedig nem demonstrálhattam a mezít­ lábas sérültet. Meg a lelkem is lyukas volt, izgultam, féltem, el akartam felej­ teni múmiakorszakom, a pergamenné vénült arcbőr simaságát, a mélyülő szemgödröket, és az embriókort, a térdet átfogó karokat, az összegömbölyöd­ ve világra készülő aligember magzatvízben áztatott gondolatait, nem akar­ tam testemre feszülő műanyag koporsót, én esendő, szorongó, vékonyka baj­ társ voltam, vártam a nagy bevetést, az önfeláldozó, élénk taglejtéseket, a munka sünijét, doktornő, én ezt akartam. Nem a VM szorítását. A száguldo­ zást szerettem, az éjszakában fehéren suhanó autók sürgető sietségét, az út­ menti fák levelein táncoló kék fénypászmákat, a térdemet ilyenkor a kesztyű­ tartónak támasztottam, hátradőltem az ülésen, a soförfülkébe benyúló motor izgatottan, egyre magasabb hangon zümmögött, azt gondoltam: én a sebes­ ség megszállottja vagyok, a gyorsaság szerelmese. E z megelégedéssel töltötte el egész egyenruhában feszített lényemet, izmaim, csontjaim puhán és hajlé­ konyan simultak bele a mentőautó székébe, egyedül voltam, a sofőr messze, a köztünk dolgozó motor mögött markolta a kormányt, előrehajolt, az utat fi­ gyelte, én bátran hozzáképzelhettem az előbbiekhez még azt is: szabad va­ gyok. A szabadság szürkehályoga csak akkor hullt le szememről, amikor meg­ érkeztünk a hívás helyszínére, helyébe mindig a megtanult magabiztosság, az őszinte részvét, igen, és a hozzáértést tükröző tekintet kellett hogy lépjen. É r ­ dekes, nappal nem éreztem így, hiába rohantunk piros lámpák előtt várako­ zó kocsik között vijjogva, sokkal gyorsabban is mint éjszaka, talán az éjjel tiltott, nappal kötelező sziréna hangja zavart? Én az éjszakai gyorsaság sze­ relmese voltam, afféle sovány bagoly. Ezért nem vállaltam, a pró>bababa sze­ repét a Vacuum Matracon, érti, doktornő?” 1978. augusztus 18-án, már éjszakai szolgálatba is beosztották Barsit, ez komoly feladatokat jelenthetett, hiszen éjjel csak három kocsi teljesített szol­ gálatot, s csak egy mentőorvos. Az orvos volt az esetkocsin, a másik két autó így orvos nélkül - ónekocsi, mondta a szakzsargon - futott. Ha a mentőor­ 18 �vos kivonult egy balesethez, és közben befutott még egy hívás, a soros (követ­ kező) mentőegység indult ki a neonfényes garázsból. A riasztástól számított egy percen belül, főleg, ha azonnali szállításról vagy balesetről volt szó. A diszpécserkedő főápoló stopperórával mérte néha a futólépések minőségét. Az augusztus tizenkilencedikére virradó éjszaka közúti balesethez riasztották az esetkocsit, Barsi ezt onnan tudta, hogy egész éjszaka bent ült a telefonos szobában, várta a bevetést, nem pihent, pedig amíg nem ő a soros, megtehette volna. De ettől kezdve ő volt a következő, nem izgult, egyre inkább sze­ retett volna elindulni, valahová messze, nem túl messzire, annyira csak, hogy hajnalra visszaérjen, hátradőlni a pilótafotelt utánzó, hordszékként is hasz­ nálható első ülésen, beülni a reflektorok mögé, és beleszúrni az utakra ült éjszakába a fényalagutat. Kettőkor csörgött is a telefon, a szolgálatvezető kiabált, mert rossz volt a vonal. - Hol? Hány éves? Első? - harsogott a kérdéssor kis szünetekkel, elkészült a menetlevél, ráütötte még a piros A pe­ csétjét, Azonnal - Csak nyugodtan, Barsi bajtárs, első szülés, tízperces fájá­ sok, beérnek bőven a szülészetre. Jó szerencsét! Barsi Tamás és a már hu­ szonöt éve a mentőknél szolgáló sofőr alig félóra múlva a házszámot keres­ gélte a tanyaközpontban. Nem sokáig, mert egy micisapkában hadonászó férfi futott eléjük, ő az őrszem, közölte, a mentőket várja. A felesége szülni ké­ szül, de ezt már az előszobában mondta, a szarvasagancs alatt. - Nem kér­ nek kávét? - nézett a két mentős közé. A konyhából közben előjött az aszszony is, három-négyéves kisgyerek kapaszkodott a piros kismamaruhába. — Ez ki? - csusszant ki Barsi száján a kérdés. - A kislányom - felelte az aszszony - , Annácska. - Hát nem az első szülése? - rémült meg a mentőápoló. - Nem, a második - válaszolta a nő - , apa, vidd át a gyereket Józsiékhoz, aztán menjünk - felemelte a táskáját - , menjünk, mert a víz már elfolyt. - Az a rohadt telefon, az a k ib .. . tt kurva telefon, hát nem értették, hogy második? - szitkozódott magában Barsi a kórház felé iramodó kocsi­ ban. Az asszony a hordágyon feküdt, arcát percenként borította el a fájda­ lom, nem kiabált, az ápoló kezét szorongatta, az meg az övét. Mintegy egy­ másba kapaszkodtak. - Nem várhatunk, jön - mondta az asszony, Barsi az órájára nézett, még legalább tizenöt perc az út. - Jó, az orrán vegye a le­ vegőt, mélyeket lélegezzen, a szemét meg csukja be! - szedte össze magát a mentőápoló, hirtelen magabiztossá vált, úgy jött ez, mint a szél néha, büsz­ kén és váratlanul. - Várjon, bemosakszom! - nevetett az asszonyra, elővette a gyógyszeres ládát, mindkét kezére jódot öntött, csípett, főleg a köröm­ ágyaknál, aztán az összes kelléket a hordágy melletti székre rakta, olló, steril köldökzsinór-elkötő zsineg, vatta, géz, az asszony alá már korábban becsúsz­ tatta a lepedőt. - Most ordítani fogok - kiabálta a motorzajban - , segítsen, kérem! Nyomjon, levegő, megint nyomjon, nyomjon, mintha kakálna! Micso­ da hülye szó - villant át tudatán két tolófájás között - , micsoda idétlen szó: kakálna. A következő fájásnál már azt zúgta az asszony hajába: - Nyomjon, mintha szülne! - A nő arca vörös volt, de szép. Inkább készségesen, mint ijedten remegtek a szempillái, nem jajgatott - mint azt Barsi annyiszor hal­ lotta a szülészeten az alapvizsga előtti öt kötelező szülés-megtekintésasszisztálás közben - , nem, csak néha nyögött. Hanyatt feküdt, lábait felhúz­ ta, kezei most a hordágy széleit markolták, a fájásokkor a körmök fehéren csillogtak. A férj beszart - állapította meg Barsi, miután a sofőr melletti ülésen fészkelődő férj egy idő óta nem nézett hátra a kisablakon. Sőt, K o­ vács is beszart - görgette tovább a gondolatot - , megy, mint a meszes, rá­ 19 �adásul még szirénázik is, éjjel, a nyílt úton! Közben Barsi füle dolgozott, minden tolófájás után magzati szívhangokat keresett, talált is, micsoda muzsi­ ka, micsoda mélységek - hallgatózott. - Szóval, így kezd mutatkozni a fej nyomta a vattát a gáthoz - , betakarjuk a seggét, itt ez a csapzott, szürkés kis vasgolyó - természetesen csak magával beszélt így, hangosan ennyit mon­ dott: - Nyomjon, most nyomjon! Inkább, mint egy nagy, csatakos őszibarack, igyekezett kihámozni a gyerek fejét. - Te is mit látsz először, egy vattát tolta bal keze mutató- és középső ujját a kis ember nyaka mentén a váltakig. - Benyomul a diadalmas Viktória, Érted, a V villává alakul, hiába spiráloskodsz, kihúz a másvilágra végérvényesen, most - és mint a mesében a csoda? véletlen? - a kocsi nagyot döccent, az asszony feljajdult, s Barsi bal kezével kísérten a csecsemő kibuggyant a hordágyra. Sírt a homorú hordágy­ fenékben összegyűlt latyakban, bordó arcán a magzatmáz csíkjai mozogtak. Mi lett, kisfiú, kislány? - kérdezte rekedten a nő. Barsi felemelte a csúszós testecskét. - Fiú, itt a zacskója. - Szép - nézett át remegő lábai között az asszony - , hálistennek megvan ez is. A mentő a vasúti átjáró után megállt. Barsi kinézett az ablakon. - Persze, a szokolyai sorompó. Már látszottak a város fényei. - Mi van? - szuszogott befelé az oldalajtón a sofőr. - Mi lenne? Sínen voltunk, fiú lett - nagyképűsködött Barsi. - Segíts - nézett Kovácsra - , a köldökzsinór. A sofőr fertőtlenítette az ollót, remegett a keze. - Nesze - nyújtotta - , elkötötted? Miért, mit gondoltál? - vált még szemtelenebbé az ápoló. Az életlen olló élei között ide-oda siklott-nyaklott a köldökzsinór, mint a disznó fasza, csak hoszszabb, morfondírozott trágárul a fogai mögött Barsi Tamás, csak ne fájjon senkinek, szorította az ollót, a fémfogak között élőnek tűnő bőr recsegett. A sofőr tudósította a férjet, aki még mindig nem mert hátranézni: - Fia van, gratulálok. - Köszönöm - mondta a szélvédőnek a férfi, a hátracsapott szemellenző nikkelezett szárai a kocsi ablaka mögött már kezdtek pirosodni: hajnalodott. A kisgyereket becsomagolták a hátsó ülés fiókjából előhúzott babaruhák­ ba. - Ne gatyázzunk - idegeskedett Kovács - , itt a kórház egy kilométerre, kösd be az asszonyt, gyerünk! Barsi összetekerte az asszonyból kilógó köl­ dökzsinórt, gézzel átkötötte, aztán vagy még húsz méter gézzel keresztbekasul hurkolta a nő ágyékát. - Kész, mehetünk - vette karjára az addig a hordágy végében ordító gyereket, és leült az ajtó melletti ülésre. A mentő há­ rom perc alatt odaért a nőgyógyászathoz, Barsi a pólyát szorongatva először az ügyeletes szülésznőhöz szaladt, átadta a csecsemőt, aztán visszarohant a kocsihoz, Kováccsal együtt felcipelték az asszonyt, áttették a hordágyról egy tolókocsira, elköszöntek, s indultak a mentőállomásra. A szülészet ajtajában ácsorgó férj Barsi nadrágzsebébe (a mentősök zubbonyán direkt nincs zseb) papírpénzeket csúsztatott. - Mit énekelt a madár? - érdeklődött Kovács már a garázslámpák fényében. - Hű, kisfiam, jól kezded! Egy ezres! Ide az egyik lilát! Tedd rendbe a kocsit, itt a vödör, én addig fölmegyek! A mentőápoló egyedül maradt a hajnali garázsban, benzin-, olaj- és fém­ szaga volt mindennek. Kirámolt a kocsiból, aztán a felmosóronggyal maszatolni kezdte az autó padlóján fénylő nedves foltokat: a sár, vér, magzatvíz, ürülék, vizelet keverékét. Amikor a falhoz támasztott hordágy mosásához fogott, észrevette a kicsúszott fogantyúk végén a rozsdakarikákat. Rozsda­ maró kének, gondolta, s erről váratlanul (?) eszébe jutott Gyula bácsi, az át­ lőtt arcú tanácselnök. Minden világos, gondolta végig az éjszaka történt, és 20 �az éjszakát megelőző eseményeket: öccs, vas, rozsda, mentő, lyukak, sebek és a világra robbanó fényes kis bomba. Gyula bácsi lenyelte a pisztolygolyót, aztán megszülte. Gyula bácsi valószínűleg nő volt. Vagy talán a segglikán át távozott a golyó, esetleg vesekőként kipisálta? Elhatározta, hogy a következő szabadnapján felkutatja Gyula bácsit, megkérdezi tőle: végül is hová tűnt az a töltény. Egyben azt is elmondja majd neki, hogy mégsem lett vasgyúró, hanem most éppen mentős. És a gyorsaság szerelmese. Hiszen a szülést is gyorsan, alig tíz forró perc alatt megcsinálta. Megjegyzendő: a szerző, amióta eszét tudja, mentősnek készül. E d dig még nem sikerült azzá válnia, minden próbálkozása kudarcot vallott. Kövér, eset­ len, lassú és éjszakánként szorong. Félelmeit gyors fel- s alájárkálással igyek­ szik feloldani, rendszerint a konyhában, ilyenkor néha kecsesnek, elegánsan szikárnak érezheti magát. Mint egy afgán agár, esetleg arabs ló? A szerző so­ hasem volt mentős, ismereteit és írása zárójelbe tett vendégszövegeit az 1979-ben Bencze Béla szerkesztésében megjelent Oxyologia című könyvből, valamint Borsi Tamás építész színes és fanyar elbeszéléseiből ollózta össze. 21 �A K Ö Z É P -E U R Ó P A I E M B E R 0 V A R G A CSABA Kelet-Európa „ A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet, az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felel. S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kiskárpát-dombokon, ezüst Dunám a mentém csattja s a kettőt összegombolom” (Győry Dezső: Közép-európai ember) Mettől meddig terjed? Ahogy vesszük. Attól függően, ki milyennek látja. Meghatározó, hogy ki melyik országba, s melyik korszakban született. A nyolcvanas évek közepén nekem tágas régió ez. Tágasabb, mint a földrajzi vagy a politikai fogalom. Nem egyszerűen a vén Európa keleti és persze rosszabbik fele. Nem pusztán az egyik peremvidék az európai centrumokhoz képest. Az sem nyugtat meg, hogy akár ugyanilyen peremvidékként írható le Spanyolország, vagy Svédország is, pedig valaha ez a két nemzet is volt a kontinens központja. Nekem Kelet-Európa Ausztria is, amely oly’ sokáig az egyik vezető európai hatalom közepének számított. S változatlanul Európa része az orosz síkság is, egészen az Urálig, amely régóta egy hatalmas ország kisebbik, nyugati fele, ha földrajzi szemmel nézzük ezt a régiót. K elet-Európa szűkebb variánsának képzelhetem a Duna-Európát; azok­ nak az államoknak az összességét, amelyeket a Duna felfűz, mint egy gyermek a madzagra a színes golyókat. Számos haladó politikust lelke­ sített a Duna menti népek konföderációjának az eszméje, csakhogy miért ma­ radna ki ebből az államszövetségből mondjuk Lengyelország és Szlovénia? Ha pedig politikai határokban gondolkodunk, akkor a választóyonal északon a finnek és szovjetek között kezdődik, délen viszont megtörik Bulgária és Görögország között. D e miért ne lenne kelet-európai nép a finn és a gö­ rög, amelyekhez egyformán sok szál köt minket, függetlenül attól, hogy az elmúlt kétszáz évben inkább a finn kapcsolatokat erősítettük. Kelet-Európa? Emlegetjük így, emlegetjük úgy, ám aligha tudjuk, hogy ez a fogalom pontosan mit jelent. Nincs se hiteles régi, se megfelelő új K eletEurópa-képünk. Talán nem is nagyon lehet, mert gyakran évszázadokon be­ lül is gyökeresen változott. Németh László fogalmazta meg közel ötven éve: 22 �„Körülbelül hét-nyolc éve, hogy a mi nyugatias műveltségünk egyold aliságát észrevettem. Ennek az egyoldalúságnak történelmi gyökere van. Buda visszaf oglalása s Magyarország állítólagos »felszabadulása« után teljesen megsemmisültek azok a régi olasz-délsztáv- ma­ gyar-lengyel, sőt cseh és román kapcsolatok, melyek mint egy keleti G olfáram melegítették a kelet-európai kis népek életét.” Keleti Golf-áram? Ez az a hossztengely, amely körül forgott ez a félkontinens évszázadokon keresztül. Aztán változtak az idők és az érdekek, s a Habsburg-birodalom sokkal inkább a kereszttengelyt tartotta fontosnak. Svájctól Ukrajnáig. Ezt a tengelyt szin­ tén sok minden akadályozta a mozgásban, mert a Habsburg-birodalom és a cári Oroszország között a kis népek nem erősíthették egymást. Azért közben is voltak olyan évtizedek, amikor az olasz vagy a lengyel kapcsolatok ismét fontosak lehettek. Ahogy a nagyhatalmi törekvések lehetővé tették. Akárho­ gyan is nézzük hát Európának ezt a fertályát, mindenképpen nehéz megha­ tározni határát és tartalmát. Az Unesco például ilyen definíciót használ: a Balkán és szomszédai. Ebbe egyaránt beleérti Olaszországot, Magyarországot vagy Törökországot, hogy a balkáni nemzeteket ne is említsük. Ebben a fel­ fogásban most a balkáni centrum egyik peremországa vagyunk, minden pejo­ ratív beállítás nélkül. Szóval Kelet-Európa? Mettől meddig tedjed? Mennyi­ ben része Olaszország vagy Finnország? Ha Közép-Kelet-Európában gondol­ kodunk, Svájc nem sorolható ide? Valószínűleg nincs tehát értelme így feltenni a kérdéseket. A földrajzi vagy politikai megközelítések kevés érvényes választ ígérnek. Ha történelmi koron­ ként nézzük Európának ezt a felét, akkor szükségképpen mindig más jelleg­ zetességeket találunk. Tágítsuk ezért a szemhatárt: mi van, ha Európában gondolkodunk? Mit is tudunk Európáról? Az a földrajzi terület, ahol a mo­ dern civilizáció és kultúra megszületett? Mindenképpen az, noha kissé bárgyúság Európa létét csak a görögöktől számítani. Ugyanez az Európa persze az is, amely szinte rabszíjra fűzte fel a többi kontinenst, ameddig a világ látszólag visszavonhatatlan - központja volt. S Európa nevet visel ez a mai földrész is, amely a XX. században végképpen elvesztette világuralmi pozí­ cióját. Európa egy leszálló ágban levő kontinens? A világcentrum most el­ sősorban Észak-Amerika és persze Japán, de ki jósolhatja meg, hogy mond­ juk ötven év múlva a földön mely világhatalmak uralkodnak majd? Konti­ nensek és nemzetek kerülhetnek végzetesen rosszabb vagy ideálisan jobb helyzetbe. A lift nem áll meg? Népek tűnnek el vagy jönnek fel? Vagy a lift mégis megállhat? És minden nép így vagy úgy megmaradhat? Mi lesz csak Európában? Legfeljebb találgathatunk. Mindenesetre az, aki ma Európá­ ban kíván gondolkodni, képtelenül nehéz feladatot vállal. Hiába látja min­ den józan elme, hogy Európán belül sokkal erősebb összefogásra lenne szük­ ség. Nincs sok esély rá. Földrészünket irtózatosan kettészeli a politikai mezsgye, amelyen a turisták hiába járhatnak át ide és oda. Európa közben vésze­ sen halmozottan hátrányos helyzetbe kerül más kontinensekhez képest. Ha őrzi is még számos privilégiumát. Nehezen tagadható, hogy Európa lakossá­ ga gyors fogyásnak indulhat, de például Dél-Európa afrikanizálódása enélkül is bekövetkezhet. Ugyanilyen nyomasztó veszély az amerikanizálódás, amely éppen Európa elit kultúráját igyekszik agresszívan érvényteleníteni. Nem kevesek előtt lebeg az a szörnyű vízió, hogy ez a kontinens minden jó­ lét, fejlődés és látszatragyogás ellenére visszavonhatatlanul a bomlás, szét­ esés, rothadás, önpusztítás jeleit mutatja. 23 �Vannak persze javíthatatlan optimisták, akik szerint ez a civilizáció csak egy újabb hullámvölgybe csúszott bele, s tanulva az öngyilkos világháborúk­ ból, a vissza-visszatérő gazdasági világválságokból, ragyogó eszmék megcsú­ folásából egyszer még az új minőség szimbóluma lehet. Nem a kön yörtelen pénzé, nem a túlfeszített iparosításé, nem a kizsákmányolásé, nem az önkényuralmaké. Demokratikus Európa? Hogyan válhat azzá, amíg nincs világle­ szerelés? Autonóm földrész? Van-e rá egyáltalán remény, amikor nem csak az atomháború a veszély, hanem a kifinomult eszközökkel dolgozó gazdasági világháború? Szerves Európa? Hogyan képzelhető el, amíg kettészeli a nagy­ hatalmi megegyezés? Lehet-e addig bármilyen fejlődés, ameddig, Európán belül és kívül nem egyenlő feltételek között folyik a gazdasági és kulturális verseny? Szocialista Európa? Hogyan tervezzük meg, ameddig tartós hatal­ mi-gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne győzhessenek a szocialista eszmék? Ameddig éppen az elmaradottabb kelet-európai nemzetek nem bizo­ nyították be, hogy ez a jövő járható útja? Minőségi Európa? Majd csak ak­ kor, ha Európán belül sem lesz például egyetlen nemzetnek sem célja, hogy nemzetiségeit megtörje, erőszakosan asszimilálja. Költői kérdések - hiányzó válaszok. Mert Európa végül is nem csak földrajzi fogalom. Közel sem csak politikai kategória. Sokan örvendeznek azért, hogy ez a kontinens elvesztette gyarmatait, de reménytelen a jövője addig, amíg például nem világos, hogy K elet-Európának sem érdeke Nyugat-Európa tönkremenetele. És fordítva. Ne arról fantáziáljunk, hogy valaha is legyen Európai Egyesült Államok. Ez a koncepció tulajdonképpen a nagyhatalmi mánia továbbélése is. S az sem igazán megoldás, ha a szocialista Kelet-Európa államai valamilyen föderá­ ciót kötnek. Ne ettől várjuk az elnyomott nemzetiségek megmenekülését. Más új Európát képzeljünk el. Legyen minden nagy és kis állam egyaránt szabad, másoknak nem kiszolgálatott. Minden nép élhessen demokratikus tár­ sadalomban és közben ne szívja el a levegőt nemzetiségei elől sem. Lehes­ sen híve mindenki annak az eszmének, amelyet követni akar, de ne legyen olyan eszme, amely más népek és más kultúrák ellen fordítható. A nagy egészben minden rész relatíve autonóm lehessen: gazdaságilag, politikailag, kulturálisan. Hogy Európa a fejlődésben hol tart, azt mindig a legtöbb baj­ jal kínlódó népek állapotán mérjük le. Ahogy egy országon belül is a sok­ szorosan hátrányos helyzetű települések helyzetéből induljunk ki. A leggyen­ gébb pont az, ahol Európa valódi arca látható és ahonnan elindulva egy új Európa felépíthető. Ezzel nem kívánom a leggazdagabb, s legfejlettebb or­ szágok eredményeit kisebbíteni. De a centrumok minősége önmagában nem értékeli Európát, különben is, változatlanul az a feladat, hogy a fejlett és fejletlenebb régiók között csökkenjen a különbség. Ha Európának szebb jövőt szeretnénk, ha Európáról így gondolkodunk, ak­ kor lesz értelme igazán egy új Kelet-Európa koncepciónak is. A mérce ugyan­ az. Mennyiben és hogyan emeli fel országait az európai színvonalra és ez­ zel igyekszik-e egy nagyjából harmonikusan együttműködni képes kontinenst létrehozni? Mert végül is használható ez a kategória. Ha minőségi fogalom­ ként kezeljük. Ekkor már nem a kontinens keleti, rosszabbik feléről beszé­ lünk. Hanem egy történelmi és erkölcsi kihívásról, amelyet éppen a perem­ régiók fogalmazhatnak meg a legtisztábban. Még akkor is, ha egyelőre KeletEurópa gazdaságilag, anyagilag egyre növekvő hátrányba kerül Nyugat-Európához képest, amely ugyanakkor szintén egyre jobban lemarad a világ új, dinamikusan fejlődő központjaihoz mérve. Egyetlen lehetőségünk: a megma- �radás. Ehhez egyetlen eszközünk: a radikális reform. Méghozzá olyan vi­ szonyok között, amikor egy ilyen típusú reformhoz kevés a kedvező feltétel. És nincsenek jól járható, kitaposott utak. Az elmúlt időszakban divatos lett új keleti szélről beszélni, s persze hinni vagy kételkedni ebben. Mert valóban új keleti szél fúj a Vereckei-hágó felől. Most azok a magyar gondolkodók, akik a magyar népet inkább keleti népnek szerették látni, aligha szégyenkeznek. Mert nem csak a múlt, hanem a jövő is jöhet keletről. De ebből nem követ­ kezik az, hogy nincs vagy nem lesz nyugati szél, s akkor azok a hazai gondol­ kodók örülhetnek, akik a magyar népet mindig is nyugati népnek akarták látni. Mintha így előkelőbb lenne. Csakhogy az új magyarság koncepció az, hogy egyszerre vagyunk keleti és nyugati nép Európa közepén. A fontos az, hogy mi is egy olyan európai nép vagyunk, amely nem akar elpusztulni, mint a mocsárban lassan süllyedő ember és ezért hátrányából előnyt kíván ková­ csolni. Új törekvésekkel, új akaratokkal, új szellemmel szeretne példát mu­ tatni. Ha lehet. Ezért ne legyenek illúzióink. Egyre fogyó népességünk például kíméletlenül korlátokat szab a közeljövőnek is. Az élesen gondolkodók már azon meditál­ hatnak, hogy mikor és hogyan állítható meg a népesség fogyása. Már ehhez is túl sok minden szükséges. Mondjuk legalább ötven év béke. Aztán valami olyasmi, hogy a még azonosulást kínáló késői feudalizmusból kirugdosott nép - túlélve az iparosítás és urbanizáció forradalmait, amelyekben milliók vál­ toztattak lakóhelyet és munkahelyet - kint és bent újra bensőséges otthonának tekintse ezt az országot. Ez lenne a belső visszatalálás. Ugyanilyen fontos, hogy végre otthon legyünk a szomszédaink között, ám mostanában mintha még távolabb lennénk attól, hogy a kelet-európai népek együttműködése lassan felérjen a testvériség szeretetével. Meg egyébként is. A magyarság továbbra is fogyni fog, márpedig csak ez várható, hiába is szeretnénk hinni az ellenke­ zőjét. Mert hiába tűzzük ki azt célul, hogy legalább csökkenjen a halandó­ ság, hiszen ehhez az kellene, hogy az embereknek ne kelljen ennyit és ilyen feszített tempóban dolgozni. Vagy „csak” az hiányzik, hogy végre megérteni akarjuk egymást, ne pedig rafinált eszközökkel „meggyőzni” . A szabadság tudata nélkül nincs hosszú élet. Ám a szabadsághoz fejlett ipar, mezőgazdaság és nyereséges kereskedelem kell. A további előrelépésekhez viszont nincs elég tőke, s termékeinknek szabad piac, ahol nagy mennyiségben eladhatjuk a nem éppen jó minőségű árukat is. Egy-két évtizedig a keleti piacok - beleértve például Kínát is - kisegíthetnek minket, de aztán már ott is csak magas mi­ nőségű termékeket adhatunk el. Ezek gyártásában azonban már alkalmatla­ nok a lojális munkaerők, az engedelmes bérmunkások - ehhez öntudatos, kulturált, folyton megújuló, autonóm személyiségek kellenek. Ennek viszont feltétele az, hogy a gazdasági mellett permanens társadalmi-kulturális refor­ mokat kezdjünk majd. Ha lesz még kinek. Mert fogy a népesség. Így bezárulhat a kör. Akkor aztán eltöprenghetünk a második ezredforduló után, hogy a kör­ nyező országokból hazatelepítsük-e a maradék magyarságot? Ha lesz itt olyan ország és életminőség, amit érdemes lesz választani. Így eldöntheti a történe­ lem, hogy mi fontosabb: a terület vagy a nép. Ha nem lesz elég hazahívható család, vagy ez egyáltalán nem megvalósítható terv, akkor meg azon gondol­ kodhatunk, hogy honnan telepítsünk ide más nemzetiségieket? A közelből: lengyeleket, románokat vagy szerbeket? Hogy így ők is jobban élhessenek és mi is megmaradhassunk, feltéve, ha az ide kerülők is úgy képzelik, hogy 25 �érdemes magyar állampolgárnak lenni. Vagy más kontinensről jönnek, majd a „vendégmunkások” ? Mennyi új konfliktus várható és mennyire felkészület­ lenek vagyunk erre. Jól véssük hát eszünkbe. A magyarság is csak akkor maradhat meg, ha Európa nem kerül bajba, reménytelen helyzetbe. Nekünk sem jó, ha bárme­ lyik európai nép áldatlan viszonyok közé sodródik, amint nekük sem jó, ha mi kerülünk végzetes traumák közé. Jól véssük hát eszünkbe. A szocializmus jó eszme, mert nem az emberi elnyomatásra, kizsákmányolásra, megalázásra épül és esze ágában sincs a társadalmi elidegenedés államát konzerválni. De az eszme hitele elveszhet, ha túl sokáig túl nagy távolság marad gondolat és gyakorlat között. Nekünk ezért nem jó, ha nálunk vagy bármelyik országban rosszul megy a szocializmusnak. De azt is eszünkbe véshetjük, hogy az sem használ nekünk, ha nyugaton a tőkés-polgári kapitalizmus tönkre megy, s nem csupán azért, mert egyelőre tőkét és modern technológiát főként onnan im­ portálhatunk. Így Magyarország is belerokkanhat abba, ha Európa bármelyik fertálya bajba jut. Ez az új korszak: a népek, s országok csak egymást segítve élhetik meg a következő századot. Ne felejtsük cl hát. Európa progresszív erői azért szurkolnak nekünk, mert ők is felismerték, hogy egymásra vagyunk szorulva. Még akkor is, ha olykor olyan ez, mint a gazdag rokon viszonya a szegénnyel. Ha optimisták vagyunk, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy Eu­ rópa még mindig a hullámvölgy fenekén van. A hetvenes évek a legundorítóbb és legválságosabb évtized volt. Gazdasági csőd, a demokrácia korlátozása, a baloldal visszaszorulása. Az egyén nem lehetett több mint alattvaló. Távlatok törtek össze, hitek bénultak meg. És ami a legdühítőbb: a tehetetlenség uralkodott. Egyelőre azt is nehéz elkép­ zelni, hogy a népek ne egymásra fenekedjenek, ahelyett, hogy a közös bajok ellen együttesen tegyenek valamit. Nem könnyű arra számítani, hogy senki ne tekintsen valakit azért ellenfélnek - vagy rosszabb embernek - , mert ke­ resztény vagy zsidó, konzervatív vagy kommunista. Világháborúk helyett vi­ lágválságok voltak. Ennek ellenére a túlélés nehezebben sikerült. Kelet-Európa szíve mindenképpen Magyarország. Nekem és nekünk. Nem azért, mert ez az ország valahol középen és baloldalon van, hiszen a térképen inkább jobb oldalt, szinte Nyugat-Európa határán található, különösen ak­ kor, ha Kelet-Európát az Urálig számítjuk. S miért ne számítanánk? Ha új Európa-képünk lesz, nem tűnik majd kisajátításnak, ha minden nemzet tagja úgy érzi, hogy az ő országa a legfontosabb „testrész” a kontinensen. Ezért ál­ lítom magam is, hogy Kelet-Európában a mi területünk a központi „szerv” , mert az egyén számára az a föld a legkedvesebb, ahol született és él ma is. Nekem ez közelebbről a Balaton déli partja, a Sió torkolata és környéke. Ott van az a jelképes cövek, amely láthatatlanul odaköt. De mert ez a kötél is hosszú, a magyarság nem szorítható a politikai határok közé: az etnikai táj valahol Gráznál kezdődik és mondjuk Csíkszentdomokoson végződik, ahol anyai ágon az ősök éltek. De a hossztengely is átlépi az országhatárokat, mert például indulhat Csíz-fürdőtől, ahol apám született és véget érhet Újvi­ déken, ahol csak többször megfordultam. Ha egyszerre gondolkodunk faluban, nemzetben s Európában, akkor sem nekünk, sem másoknak nem lehet sértő, hogy ez a kontinens, vagy csak ez a Közép-Kelet-Európa egy és oszthatatlan. Egyik települése sem kisajátítható. Maradhatok az előbbi metaforánál: ez a kontinens számtalan szívű élőlény. Vagy fogalmazható úgy is: egyaránt fon­ tos az agy, a szív, a láb vagy éppen a lélek. Egyik szerv sem működhet a 26 �másik nélkül. Ezért az, hogy Európában akarunk gondolkodni, nem lehet azo­ nos azzal, hogy magyarságunkat mellékesnek tekintjük. De nem hihetjük azt, hogy mi jobbak vagyunk, mint a földrész bármelyik más népe. Azt viszont igen is akarhatjuk, hogy ezen a válságos kontinensen az elsők között dolgoz­ zunk az új minőségért. Újat hozni önmagunknak, Kelet-Európának és ezen keresztül Európának; ez lehet a program. Az „ú j” Kelet-Európa eszme változatlanul a marxi szocializmuskoncepció. Ez a demokratikus, humánus szocializmus, amely persze nem az egyenlők társadalma. Minden polgár megközelítőleg azonos feltételek között küzdhessen anyagi jólétéért, társadalmi előrejutásáért, közösségi és kul­ turális autonómiájáért. Manapság sokan fogalmaznak így: a társadalom álla­ mosítása helyett az állam társadalmasítása a cél. Ugyanígy nem az egyén ál­ lamosítása, hanem az állam egyénesítése: a személyes s kollektív autonómiák világa. Az új kelet-európai eszme a minőség eszménye, ahogy ezt Eötvös Jó ­ zseftől Németh Lászlóig, vagy Jászi Oszkártól Bajcsy-Zsilinszky Endréig már számosan eltervezték. Ezért is hiába akarja ezeket a gondolkodókat bárki háttérbe szorítani. Tehát nem vadonat új program ez, ám annyiban minden­ képpen annak tekinthető, hogy itt és most megint napirendre kerül, noha is­ mét nincs garancia arra, hogy bizonyosan valóra váltható. Ez a minőségeszme egyaránt építkezik a régi paraszti és az újkori munkás öntudatból s kultúrá­ ból vagy például a kereszténység etikájából és a szocializmus programjából, függetlenül attól, hogy mindegyiket hányszor és hogyan gyalázták meg. A magyar egyaránt gondolhatja magát a Kelet és Nyugat népének, anélkül, hogy akár a tegnapi, akár a holnapi lényét fel akarná adni. Kelet-Európa minőségi fogalma is akkor jelent valamit, ha ez a félkontinens kényszerből vagy önfelismerésből összefog Nyugattal is, anélkül, hogy a szocializmus esz­ ményéről lemondana. Ha előítélet-mentes, mások megaláztatását sem tűrő, mindenféle barbárságtól mentes Európáért harcolunk. Gazdasági, politikai és kulturális szabadságharc ez a földgolyón. De közben ne gondoljuk azt, hogy Európán belül mindegyik népnek ugyanaz a dolga vagy ugyanolyanok lehet­ nek az erényei. Elég Jó csik Lajos egyik régi intelmét idézni: „ A nagyipari­ polgári termelő formákat tehát alig fejlesztheti nyugati tökélyre s így ebből a szempontból mindig alárendelt helyzetben maradt Nyugat-Európával szem­ ben, amíg csak mezőgazdasága el nem éri a nyugati ipari termelés fejlettségé­ nek fokát.” Jócsik Lajos talán azt mondaná ma, hogy elérkeztünk már ide, ám azért változatlanul illúzió, hogy nagyiparunk utolérje a nyugati tökélyt, holott nagy szükségünk lenne világszínvonalú iparra. Az új Kelet-Európa-kép, tehát része egy új Európa-képnek. Egyik sem olyan, hogy összemosná a különbségeket vagy eltüntetné a gazdasági-politikai el­ téréseket. De fontosnak véli a közös érdekeket és értékeket. Minden nemzet és minden tagja lehessen az, ami, vagy amilyen szeretne lenni, anélkül, hogy kisebbségi helyzete vagy kisebbségi tudata lenne. Különbözőségeink által vagyunk egyenrangúak és szabadok. A peremhelyzetű országoknak nem utol­ érni kell a fejlett központokat, mert ugyanúgy, s ugyanolyan fejlődési pályát úgy sem futhatnak be. Nem érdemes szégyenkezni azért, ha ebben vagy ab­ ban tartósan lemaradtunk, mert mindig van vagy lehet olyan, amiben egye­ diek és ezért jobbak vagyunk. Ezek az összefüggések határozzák meg a kul­ turális együttműködéseket. Egyetlen nemzetnek sem lehet jobb vagy szebb, vagy haladóbb kultúrája, mint a másiknak. Ebben általában nincs minőségi különbség. Inkább csak másság van. És a másság megszűnése a minőség el­ 27 �vesztése. Ezért változatlanul az a feladat, hogy egymás kultúráját, irodalmát, értékeit egyre jobban megismerjük, s egyre inkább gazdagodjunk tőle, anél­ kül, hogy másolni, feladni vagy megelőzni akarnánk. Ezért javaslom régóta, hogy indítsunk egy kelet-európai folyóiratot, mert ráadásul Magyarország van olyan politikai pozícióban, hogy leginkább vállalkozhat egy ilyen kulturális misszióra. Ez a folyóirat a kelet-európai irodalmak friss terméséből válogat­ na, s ezeket a műveket nemcsak a fontosabb kelet-európai, hanem néhány nyugat-európai nyelven is közölhetné. Ehhez a munkához nem hiányzik a fordítógárdánk és nem hiányzik a más kultúrákat is tisztelő szellemünk. Ha akarnánk az új Európát, s az új Kelet-Európát, ha jobban felismernénk, hogy a közvetlen közeledés nemzeti érdekünk, akkor a szükséges tőke is elő­ teremthető egy ilyen folyóirathoz. Mert népünk és országunk, valamint kul­ túránk sorsa végérvényesen függ Európa, s ezen belül Kelet-Európa jövőjétől. 28 �LACZKÓ ANDRÁS Mazówiai emlékek Kulturális jegyzetek Ciechanówról A ciechanówi vajdaságban tett utazás (1985. augusztus 27-szeptember 6.) során két emlékezetes meglepetés ért. Az egyik: a szállodánktól száz méterre levő épület falán táblát olvastunk: „Ebben a házban lakott H. Sienkiewicz 1865-66-ban.” Irodalmi kapcsolatteremtés ügyében voltunk ott, s lám, szinte az első pillanatban fontos emlékre bukkantunk. A másik: Ciechanów város címere (Szent Péter a kulcsokkal). Ebben annak szimbólumát láttuk, hogy az idegennek meg kell találnia a kulcsot az ottani emberek megértéséhez . . . Alig több mint egy hét erre nem elegendő, legfeljebb az elengedhetetlenül fontos ismeretek megszerzésére. Minthogy Ciechanów a fővárostól száz kilométerre sem fekszik, XX. szá­ zadi történetében ez a tény szerepet kapott. Például úgy, hogy 1939-ben Lengyelország lerohanása után - a Harmadik Birodalomhoz csatolták, mint „eredeti” német területet. A német megszállás alatt önálló vajdaság volt. 1939. szeptember eleje után az ott lakó lengyeleket hat óra alatt kitelepítet­ ték. (Jellemző volt a hatalom bizonytalanságára, hogy az elhunyt polgármes­ tert Németországban temették el.) A ciechanówi múzeum őrzi a háború, az ellenállás emlékeit. Bemutatják a közadakozásból vásárolt fegyvereket, s képeken azt, hogy a csapatok miként indultak a frontra. Látható a Kurjor című lapnak az a száma, amelyik elő­ ször tudósított a német támadásról, s olvasható benne a lengyel államelnök kiáltványa a néphez. A Robotnik még szeptember 16-án is azt közölte, hogy Varsó szabad, de Ciechanówot már 3-án elfoglalták. Attól kezdődően van­ nak dokumentumok a németek kegyetlenkedéseiről (a környéken több mun­ ka- és más jellegű tábor volt). Megdöbbentő, szóval alig kifejezhető annak a német és lengyel nyelvű felhívásnak a szövege, amely szerint, ha valaki két márkát befizet, akkor megküldik neki férje-felesége földi m aradványait. . . A ciechanówi muzeológusok ezek mellé tették az ellenállás és az újraéle­ dés dokumentumait. A negyvenedik évforduló jegyében rendezett emlékkiál­ lításon a lengyel városok emlékműveinek kicsinyített másai láthatók. Összes­ ségében olyan benyomással távozott a látogató, hogy a fájdalom és a hősies­ ség együtt kapott méltó kifejezést. Az is jellemző persze, hogy nemcsak a hivatal őrzi a múltat. Tadeusz Grzankowszki sapkás boltjában például katonai kitüntetések és fegyverek so­ rozatát nézhettük meg (s mellettük még számos érdekes régi tárgyat). Az üreg mester oly szakember lett, hogy a múzeum munkatársai járnak hozzá olykor értékes tárgyakért. Azt is meg kell említeni róla, hogy házának egy részét bérbe adta, hogy a vajdasági könyvtár irodáit el tudják helyezni. . . A múzeum épületétől csaknem egyenes úton cl lehet sétálni a várig. Ö szszekapcsolódik így a múlt-jelen-jövő. Ciechanów vajdaságban 412 ezer ember 29 �él, s hatvanhat százalékuk falvakban. A székhelyváros félezer lakosú. Meg­ tudtuk, hogy a régi ryneket (vásártér) keskeny, kanyargós utcák fogták köz­ re. A város vezetői és lakói azt szeretnék, ha mindent megőrizve, építhetné­ nek szélesebb sugárutakat. A GRU NW ALD I C SATATÉREN Ha a múltról kezdtünk el beszélgetni, akkor előbb-utóbb előkerült Grunwald neve. A múzeumban kisplasztikákat mutattak, amelyek a Kereszteslova­ gok lengyel hőseit ábrázolták: Jurand, Zbyszko, Macko és mások arcmását láttuk. S hallottunk Jagello Ulászlóról, a harcias, ifjú lengyel királyról, aki az egyesült hadak élén legyőzte a kereszteseket. „Kimondhatatlan boldogság sugárzott a győztesek arcáról, mert mindnyá­ jan megértették, hogy ez az este véget vetett minden nyomorúságnak és gyötrelmüknek. S nem is csak e nap, hanem egész évszázadok súlyos törődésének. A király, noha tisztán látta a vereség óriási méreteit, mégis mintegy cso­ dálkozva nézett maga elé s végül megkérdezte: - Avagy az egész lovagrend itt fekszik-e? Mire Mikolaj alkancellár, ki jól ismerte Szent Brigitta jóslatát, így felelt: - Elérkezett az idő, hogy kitörettek fogaik és leüttetett jobbjuk!” - olva­ som Mészáros István fordításában Sienkiewicz szavait, miközben a gépkocsi suhan velünk a csatatér irányába. A parkoló környéke már az idegenforgalomra készül; képeket, könyveket lehet vásárolni, s árulnak virslit, sört. De mi csak a kanyargó utat figyeljük, s indulunk a múzeumhoz. Ignacy Padarwski gondolt arra a csata ötszázadik évfordulóján (1910-ben), hogy emlékművel kellene tisztelegni a hősök előtt. E l is készült a munka, de csak harminc évig állhatott, mert 1939-ben a németek szétrobbantották. A nagy gránitkövek ma is úgy hevernek szerteszét. Az új emlékmű 1960-ban készült cl, s természetes, hogy páncélos vitézeket ábrázol. Az ellenséggel szembenéző lengyelek arcvonásait hatalmas kockába faragta a művész. A domb legmagasabb pontján makett mutatja be, miként álltak egymással szemben a seregek. Tatárok, litvánok, oroszok, lengyelek kémlelték 1410-ben a keresztesek Grunwald melletti táborát. A makettől balra épült hajdan az a kápolna, ahol a lovagrend nagymestere meghalt (helyét ma már csak egy kő őrzi). A csata menetét Wladyslaw Jagielko irányította. S hogy az odalátogatónak képzete legyen róla, megnézheti a nagy sikerű filmet. Ha a nézőtéren nem si­ került azonosulni a kor hangulatával, akkor a tárlókban elhelyezett tárgyak, dokumentumok segítenek abban. A tüzetes nézelődés meggyőzött arról, hogy a lovagrend fegyvereivel és erejével szemben hasonló minőségű állott. Ebből a kiegyenlítődésből következett, hogy a regény és a film egyaránt azt sugallja, a csata kimenetelét a nagymester halála döntötte cl. (Nyilván a júliusi hőség is bágyasztotta a nehéz páncélosokat.) Ami legjobban megragadott: a tárlókban ott van az 1410. december 9-én kötött béke másolata és a toruni megállapodás is sok-sok pecséttel. Ezek a dokumentumok a béke, a megbékélés gondolatát sugározták . . . 20 �PULTUSK PIACTERÉN A történelmi kisvárosoknak sajátos levegője van. Nem Pultuskban ismer­ tem meg ezt a közkeletű igazságot, de kétségtelenül tapasztaltam megjelené­ sét. Az autóból kiszállva, ugyanis a gótikus középkorig léphettünk vissza a képzelt időben. A korai középkorból, a X. századtól vannak feljegyzések a településről. Ezekre hivatkozva magyarázzák, értelmezik a nevét. Egyik álláspont szerint eredetileg Tusknak hívták. De sok tűzvész volt és a lakosságnak csak a fele maradt meg, ezért tették hozzá a pul szótagot. A másik álláspont: a kisváros a Pelt nevű folyó mellett feküdt, s arról nevezték el (hangfejlődéssel alakult ki a mai változat). Nem tudom, melyik változat az elfogadhatóbb, de az fel­ keltette figyelmemet, hogy a folyó - a szabályozások következtében - már négy kilométerre van. A helyiek büszkén emlegetik, hogy a piactér (rynek) leghosszabb Európá­ ban. Körbetekintve, látszik a gótika, a barokk, a klasszicizmus hatása az épületeken. A hajdani főtérről az utcák derékszögben vezettek cl, de ezt ma­ napság nem látni. Mégis, a történelmi folytonosság bizonyítéka, hogy 1827ben épült a rendőrség - s ma ugyanannak használják. Ahogy visszaléptünk időben a XIX . század elejére, már hallani is Napóleon nevét. 1806-ban járt arra néhány napig, következésképpen, a város neve szerepel a párizsi diadal­ íven. A környékbeli lápos területen állt szemben egymással a francia és az orosz sereg. Az ágyúk párbaja után kiderült, hogy francia gárdisták rohama ellenállhatatlan, ezért az oroszok a felszerelést hátrahagyva, elvonultak. Mind­ járt futárt küldtek a vezénylő tábornokhoz: „Minden ember megmenekült.” Ugyanakkor Napóleon is kapott jelentést: „Veszteség nélkül győztünk!” A császár azután Pultuskban kaszárnyát rendeztetett be, az egyik templomban pedig istállót. . . Megnézzük a folyópartot is. A városok kialakulásában egész Európában fontos szerepe van a víznek. A lengyel szokás ugyanez volt. Pultuskban a fo­ lyópart föltöltése után építették a várat. Először 1120-ban fából, később gó­ tikus stílusban, kőből. Ellenség sokszor tört a városra, mert gazdag kézmű­ vesek, kereskedők lakták. 1 336-ban például négyszer rombolták le és építet­ ték fel újra a várat! Későbbi századokban egy püspök kapta ajándékba, s ő szép templomot húzatott fel, kő és tégla kombinációjából, mazówiai stílusban. A tulajdonos a X V III. század végén közkönyvtárat nyitott meg ott, s a po­ kol tüzével fenyegették meg azt, aki onnan könyvet merészel kivinni. A fi­ gyelmeztetés használt; a X IX . század elején tűzvész pusztított, de a könyve­ ket senki nem merte menteni, nehogy az inferno legyen a jutalma . . . A virágkor a gótikával esett egybe. A X III-X IV . században fejlődött a kézművesség; ötvenöt céh létezett, s szükségképpen kialakult a kereskedés. A mesterek legszívesebben a piac köré települtek. A házakban alul műhely, fent pedig lakás volt. A piacteret a templom és a vár zárta le. A gazdagság nemcsak az ellenségnek volt vonzerő, csábította a művészeket is. Nem véletlen, hogy az első lengyel iskolák egyike Pultuskban működött, a krakkói egyetem filiáléjaként. Sok professzor települt át a fővárosból. Pul­ tuskban jött létre az első mazówiai nyomda. Kórház, színház létezett. Mind­ ez azt mutatja, hogy a kézművesek, kereskedők szívesen áldoztak a kultúrá­ 31 �ra! Hogy milyen volt a színvonal? Jelzi ezt egyetlen adat: tanított Pultuskban az európai hírű, latin nyelvű költő, Sarbieski. A XIX . század második felé­ ben ott lakott Viktor Gomulicki, a költő, aki az 1865-as lengyel felkelés he­ lyi eseményeit megírta. (1974-ben szobrot kapott a helyi kisiparosaktól!) A hajdani élet szempontjából az sem kevésbé érdekes, hogy volt Pultusk­ ban olyan püspök, aki nyilvánosan tartott szeretőt. Az asszony nevéből ke­ resztelték el ott a könnyűvérű nőket äowronkának . . . A második világháborúban Pultusk szinte teljesen elpusztult. A varsói épít­ kezések befejezése után jutott pénz a pultuski történelmi városmagra. A gyá­ rakat, s az emeletes házakat a hajdani határon kívülre telepítették, hogy érin­ tetlenül megőrizhessék a régit! Így még ma is régi családok élnek ott. Az egyik Poznan környékéről települt át, hogy részt vehessen az 1865-as felke­ lésben. Az utódok kézművesek lettek. A véletlen úgy hozta, hogy Pultusk ut­ cáin sétálva, találkozhattam a család egyik leszármazottjával, aki szakítva a hagyományokkal, húsz évvel ezelőtt egyetemet végzett. Dantel Ciok ő, a vaj­ daság titkárságának vezetője tíz éve. Korábban közel fél évtizedig Pultusk polgármestere volt. Ő beszélt arról a kuriózumról, hogy Lengyelországban egyedül ott tartanak érettségi találkozót: ötévenként, hivatalos keretek kö­ zött . .. A vár, amiről már szó volt, tulajdonképpen egy nagyobb vadászkastély, amit már hosszú ideje renoválnak. Mert 1975-ban döntött úgy a kormányzat, hogy ott lesz a külföldi lengyelek központja. Anyanyelvi táborokat, tudomá­ nyos üléseket terveznek, s még azt, hogy a hazalátogatóknak üdülési lehető­ ségeket biztosítanak. A D om Polonia megnyitása fontos esemény lesz a kis­ városban. A várból a folyó partjára érve, hallgattam a beszámolót az árvízről, ami 1979-ben pusztított. Még a központban, a kórház körül is egyméteres víz ál­ lott, magasabb szinttel, mint a folyóban. Pontonhidakat kellett verni, hogy a lakosok közlekedni tudjanak. Utóbb kiderül, hogy a katasztrófa előtt az ese­ mények túl gyorsak voltak. A víz nyomására a gáton belül buzgárok kelet­ keztek, s oly méretűek, hogy húsz perc alatt döntötték a várost. A gyorsasá­ got jelzi, hogy az étterem vendégei és pincérei nem tudtak eltávozni. A fel­ szolgálók az asztalokra állva, kiáltoztak segítségért. . . Mindezeket hallva, nem kerülhettük meg a kérdést, hogy milyen a jövője egy műemlék kisvárosnak? Az akkor új, alig egy hónapja hivatalba lépett ta­ nácselnök arról beszélt, hogy szeretnék befejezni a megkezdett beruházásokat, kettő alatt hat év munkáját elvégezve. A régi épületek felújítására az ország­ ból száznegyven szakembert hívnak meg. 1988 tavaszára tervezik a D om Po­ lonia megnyitását. Kórház építésébe fognak, mert a jelenlegi az 1876-ban ké­ szült épületben működik. Az iparból csak annyit és oly mértékben fogadnak be, amennyi nem rontja a városképet. A helyi műemlékvédelem súlyát jelzi, hogy velük minden tervet egyeztetni kell. „E z megtörténik - mondta az el­ nök - , de a következmény, hogy minden beruházásunk legalább egy évet ké­ sik. Nem sajnáljuk a pénzt a régi megóvására. Megtiltottuk például a bádo­ gos tetőfedést, a cserép az igazi.” A tanácsház és a könyvtár nincs messze egymástól. Az évszázadok már elfeledtették a püspöki átkot, mert a mai könyvtárosok a forgalomra büszkék. 32 �Ötezernél több beiratkozott olvasójuk van. A Biblioteka Publiczna Joachim Lelewel nevét vette fel, s jelmondatuk, a névadótól származik: „A könyv­ tár nem azért van, hogy csomagba legyen bezárva vagy csak díszként szol­ gáljon, hanem azért, hogy mindenki használja.” A K R A S IN S K IA K F Ö L D JÉ N A húsz hektáros, szép parkban álló neogótikus múzeum igazgatója, Janusz Królik anekdotával fogadott. Épp angol vendége volt, amikor meglátogatta egy kilencvenéves paraszt, aki csodálkozva hallotta, hogy a brit még nem beszéli nyelvüket. - Először van itt? - kérdezte. - Nem. - Akkor miért nem tud lengyelül? - tette fel a nemzeti önérzettől sugallt kérdést az öreg . . . Janusz Królik előre jelezte, hogy ebben a múzeumban az irodalom, a mű­ vészettörténet és a történelem együtt jelenik meg, s ahhoz, hogy értsük a ki­ állított anyagot, a X IX . század elejéig kell visszalépnünk időben az ő segít­ ségével. Az a fellendülés időszaka a lengyel kulturális életben. A főnemesek, köztük a Krasinskiak, áldoztak a művészetekre. A családban Zygmunt egyetlen fiú volt, akit nem nagyon érdekelt a gaz­ dálkodás, bár édesapja erős kézzel igyekezett irányítani (a fiút azonban nem sikerült megnősítenie). Opinogóra volt a családi birtok egyik közepe, s az apa épp azért ajánlotta fel Zygmuntnak, mert alkalmasnak ítélte a családala­ pításra . . . Az épület attól kezdve a Krasinskiak lakhelye volt. Az első vi­ lágháború alatt megsérült, s hosszú ideig nem is renoválták, mert a család utolsó sarja pénzét varsói könyvtárépítésre költötte. A bibliotékát a németek felrobbantották, s akkor pusztult el sok értékük. Így amikor 1961-ben az opinogórai kastélyt felújították, nehézséget okozott, hogy miként rendezzék be (az első években csak öt tárgyuk volt, most százharmincnál tartanak). A kiállítás célja, hogy a család életén keresztül bemutassa a látogatóknak a romantikát (hiszen hivatalos megnevezése: Múzeum Romantyzmu). Három téma köré csoportosít: a Krasinskiak, a neogótika, a napóleoni korszak. Zyg­ munt apja ugyanis a császár tábornoka volt, ami hosszú ideig meghatározta a család életét. Az általa irányított semosierrai csatában tömegesen haltak meg a lengyelek. Így neve összeforrt az értelmetlen áldozat fogalmával. S miért hagyta meg a franciabarát főnemes birtokait a cár? - kérdezem. A vá­ lasz egyszerű: a tábornok egy idő után átlépett orosz szolgálatba . . . A nagy költők közül Zygmunt Krasinski az egyetlen, aki nem a Wawelban van eltemetve. Életútja tanulságos. Párizsban született és ott is halt meg (négy hónap után vitték haza). Világfias nevelést kapott, nagyon szeretett utaz­ ni. Minden útjára pontosan száznegyven tárgyat vitt magával (azokból két kis zománcarckép látható a múzeumban). Két hétnél hosszabb időt sehol sem bírt ki, legszívesebben Drezda és Párizs között utazgatott. De érdeklődéssel fordult Kelet irányába is. A görög szabadságharc iránti szimpátiája Irydion című elbeszélő költeményéből látszik. Az akkori időknek megfelelően, általá­ ban név nélkül írt, esetleg annyit kanyarított alá: Barát. Életében költőként alig ismerték. Legforgatottabb műve a Nem isteni színjáték (határozott cél­ 33 �zással Dante művére). Abban az elbukó nemesi osztályt siratta el, s ezért ma sokan azt tartják róla, hogy jóstehetsége volt. Dokumentálható, hogy jó ba­ rátság fűzte Mickiewiczhez. Van egy közös történetük. Egy alkalommal ki­ rándulni mentek hármasban. Odiniecet Krasinski akkor tanította pisztollyal lőni, társai pedig őt rímeket faragni. . . Zygmunt Krasinski levelei mostanában kerülnek elő, s Janusz K rólik vé­ leménye szerint ezek némileg módosítják a róla alkotott képet. A több ezer darabban nem könnyű az eligazodás, mert családi vélemény, hogy nem min­ dig írt igazat, s ezért egy-két küldeményét később átjavították. Említettem már a nevelését. Jellemző, hogy nyolcéves korában három nyelven beszélt, tizennégy évesen pedig beíratták a varsói egyetemre jogot tanulni. Gyermek­ kora a művészetek közelében telt el. Az apa ugyanis nagy rendezvényeken adatott elő klasszikus és romantikus alkotásokat. Ezzel kezdődött ellentétük. Ő apjával szemben a romantikához vonzódott. Összeütközésekhez egy ada­ lék. Lakodalmát apja rendezte meg nagy fénnyel. Ez nem tetszett Zygmuntnak, ezért a kastély parkjába, a szépen megterített asztalok közé lemosdatott, ezüst csengős teheneket hajtatott be. Nagy riadalmat okozva ezzel. . . 1829ben az egyetemről is el kellett távoznia, mert nem tűrte a szabályokat. Volt persze egy másik ok is. Az apa, a napóleoni hős, a varsói hercegség megala­ kulása után, a cár helytartójával egyezkedett. A lengyel hazafiak levele ille­ téktelen kezekbe került, megkezdődtek a letartóztatások. A cár lengyel bíró­ ságot nevezett ki, s abba delegálták Wincent Krasinskit is. A bíróság nem hozott ítéletet, csak az apa követelte a szigorú büntetést. „A nép megismerte igazi arcát” - mondta Janusz Królik. A történet úgy folytatódott, hogy a fő­ bíró temetése nagy hazafias tüntetés lett, elment rá minden egyetemista, ki­ véve Zygmuntot. A következő napon egyik társa megpofozta. Az egyetemi ta­ nács javasolta, hogy menjen át Genovába .. . Attól kezdve főnemesi gőggel tekintett a pénzre. Feleségével utazgatott éppen, amikor párizsi bankára aki egymilliónál többet őrzött - tönkrement és megszökött. Zygmunt azon­ ban azt írta barátjának, a pénznél fontosabb két ember jó kapcsolata. A család fiú ágon 1940. december 7-ig élt. Az utolsó Krasinski (Edward) akkor halt meg Dachauban. A családi kriptában Zygmunttól balra ősei, jobb­ ra utódai nyugszanak. A neves prózaíró, Zeromski mondta: „ Úgy kívánkozok ide, mint a muzulmánok Mohamed koporsójához!” Az opinogórai kastélyban őrzik a tárgyakat és a művek példányait. A haj­ dani tulajdonosok szellemiségének megfelelően tartanak az egyik teremben irodalmi és zenei esteket (1985-ben már a százötvenhetediknél jártak). Az elő­ adókra és hallgatókra Zygmunt Krasinski romantikus stílusban megfestett ké­ pe néz le. T Y G O D N IK CIEC H A N O W SK I A ciechanówi hetilap szerkesztősége nem volt bővében a helynek. Ponto­ sabb lett volna, ha munkahelyet mondok, hiszen az újságíróknak valahol öszszegezni kell a riportot, s letisztázni az eszmefuttatást, megfogalmazni a hí­ reket. A néhány barakkszerű faépületben ideiglenes közfalak különítették el a dolgozószobákat. A főszerkesztőébe épp hogy le tudott ülni a társaság. A főszerkesztő feladataik közül elsőként az ideológiai munkát emelte ki, másodszor a gondok feltárását. Törekvésük, hogy a vajdaságról minél telje- 34 �sebb kép alakuljon ki az olvasókban. Ebhez viszont szűknek mondta a terje­ delmet. A többszínnyomással készülő tizenkét oldal hamar megtelik, ha tár­ sadalmi vagy történelmi kérdésekkel foglalkoznak, vagy a megye vezetőit mu­ tatják be a Mazówiai portrék sorozatban. Törvényszerű(?), hogy az irodalom­ ra, a kultúrára csekélyke hely jut. A lírának egy sarok jut, ahol általában amatőr költők verseit jelentetik meg. Nem kis elégedettséggel mondták, volt, akit ők fedeztek fel. Verseknél szívesebben közölnek recenziókat filmekről. Bemutatnak egy-két rockzenekart. A népi hagyományok ápolása a kulturális melléklet kedvenc témája. Az csak természetes, hogy a Tygodnik egyik-másik írása vitát kavar, hiszen a vajdasági kulturális osztály munkatársai nem min­ dig úgy látják a kérdéseket, ahogyan a lap. Mielőtt a kulturális rovat gazdáját megkérdezném, a főszerkesztő még ar­ ról beszélt, hogy munkájukat erősen meghatározza, hogy a Trybuna L uduban állandó rovata van Mazowszénak. A vajdaság egy részében olvassák az olsztyni területi újságot, így a tájékoztatásban van valamiféle verseny is. Hoz­ zátéve, hogy a lengyel televízió minden szerdán fél hétkor összeállítást sugá­ roz Mazowszéról. (Amikor ott jártunk, akkor épp a vajdával készült riport Ciechanów fejlődéséről.) Hogyan foglalkoznak a fiatal költőkkel? - kérdeztem a kulturális rovat munkatársát. „Azt nem tudom - válaszolta - , mert a verssarkot nem én gon­ dozom, hanem egy külsős.” Végül csak kiderült, hogy a beküldött műveket lektorokkal bíráltatják el, s a vélemény után döntenek a közlésről. „A vajda­ ságban kevés az irodalom iránt igazán érdeklődő olvasó” - summázta véle­ ményét. Aztán meg arról szólt, hogy minden évben rendeznek irodalmi na­ pokat, ahol valóságos seregszemle alakul k i . . . A két állítás közötti ellent­ mondás feloldása később történt meg - a művelődési házban. A Z A M A T ŐR Ö K K L U B JÁ B A N Meghívást kaptunk a ciechanówi, nem hivatásos alkotóktól egy kis beszél­ getésre. A művelődési ház klubjába lépve örültünk annak, hogy nem alakí­ tottak ki külön elnökségi asztalt, csupán egy kört, ahol bárki bárhol helyet foglalhatott. A vendégeket illette volna az első szó, én mégis azt kértem, beszéljenek magukról. Az amatőr irodalmi klub 1972-ben alakult, költők, írók, népmű­ vészek, szobrászok részvételével. Többféle elképzelésük volt: életkorra ala­ pozott érdeklődési köröket akartak kialakítani, azután olyat, amelyikben a nemzedékek együtt dolgoznak. Az utóbbi álláspont győzött. Gyakorlattá vált, hogy elmennek iskolákba tehetségkutató célzattal. A teljes nyitottság egyik jel­ lemző vonása a klubnak. A ház igazgatónője száz állandó és aktív tagról beszélt, de azt is megem­ lítette, hogy ennek a számnak a kétszerese is részt vesz olykor egy-egy fog­ lalkozáson. A hónap egyik vasárnapján tizenhárom órakor jönnek össze (a ta­ lálkozókat a szesztilalom előtti időben meleg sörrel kezdték). Ezeken új mű­ veket mutatnak be. S a legjobbaknak díjakat adnak. Ha valaki háromszor nyert, akkor kapott egy bronz kupát. Volt, aki sokszor nyert - és hazavihette. Havonta egyszer a vajdaság székhelyén kívül is találkoznak. Így jelezve, hogy szélesebb körben szeretnének hatást elérni. A hagyományokhoz úgy kapcso­ lódnak, hogy két nagy rendezvényüket húsvétkor és karácsonykor szervezik �MLAWAI D IÁKOK KÖZÖTT Természetes, hogy a gimnazisták érdeklődnek még nem ismert dolgok iránt. Természetes - mondom s közben az emberben mindig meglevő kíváncsi­ ságra gondolok. Ez ült ki ugyanis a mlawai fiatalok arcára, amikor két is­ meretlen magyar írót bemutatott nekik a helyi művelődésügyi felügyelő. Azt persze nem lehetett mérni, hogy Papp Árpád szavai vagy az enyéim mennyire voltak fontosak a diákoknak, de az érdeklődésből arra következtettünk, hogy sikerült felkelteni a figyelmet, kíváncsiságot a Balaton és Somogy megye iránt. Fél óra elteltével ugyanis kérdeztek: van-e amatőr irodalom, milyen a ma­ gánkiadás lehetősége, nem érezzük-e a cenzor hiányát? Az meglepetést oko­ zott, hogy nálunk nem kell cenzori engedély. Az egyik tanárnő a helyi ama­ tőrklub xeroxkiadványát mutatta, ami húszoldalnyi sem volt, de rajta volt az engedély jele. Bármi jelenik ugyanis ott meg - akár csak négyoldalas, fű­ zött valami - , nem kerülhető meg a vajdasági tanács épületében székelő cenzor. A diákok magyar irodalmi különórája a könyvtárban volt. A helyiek fi­ gyelmességből az asztalokra előkészítették Szabó Magda (Régimódi történet), Munkácsi Miklós (Fattyú), Karinthy Ferenc (Budapesti tavasz), Bárány T a­ más (Város, esti fényben), Boldizsár Iván (Halálaim) műveit lengyel fordí­ tásban. Mi a helyi irodalmi kör kiadványát forgattuk érdeklődéssel. A Mlawskie refleksje válogat a tagok érdemes munkáiból. Ez tulajdonképpen egy füzet­ sorozat, amiben egyszerre talán tizenöt vers jelenhet meg. A mlawai könyvtár alaposságát az magyarázta, hogy 1901-től erednek ha­ gyományai. Hajdan a Népszövetség használta az épületet előadások, bálok rendezésére. A háború után természetesen újjá kellett építeni a könyvtárat, s akkor alakították a felnőtt- és a gyermekrészleget. Az utóbbiban — mondták - Szabó Magda Álarcosbálja a legolvasottabb, mert a lengyel televízióban bemutatott A bigél-sorozat után érthetően megnőtt az érdeklődés. T A L Á L K O Z Á S A V A JD Á V A L A vajdaságba érkezésünk első napján megtudtuk a ránk váró részletes prog­ ramot, Lucyna Kuczynska-Reduch és Józef Kostrzewa még az órabeosztást is közölték. Csupán egy ponton volt bizonytalanság, hogy a vajda vagy a he­ lyettese fogad-e bennünket. Az adott napon végül is J erzy Wierchowski, a vajda szakított időt arra, hogy a kulturális együttműködés lehetőségeiről be­ szélgessünk. Nem hallgatta cl, hogy mennyi gonddal kellett szembenézniök. Tetszett az őszinte szókimondás. Meg az is, hogy az irodalmi, művészeti kap­ csolatok konkrét, programszerű megvalósítását szorgalmazta. „Ismerem a ma­ gyaroknak azt a tulajdonságát - mondta - , hogy fellobognak, mint a szalma­ láng, és azután az első nehézségnél elalszik a tűz. A közös munkához más­ fajta hozzáállás kell!” Sok utazás, a vajdasággal való ismerkedés után búcsúest Plonsk közelében. A szálloda különtermében ajándékok, javaslatok és fogadkozások követik egymást. Kossuth szavai járnak eszemben a megajánlás és a kivételezés lelke­ sedésének különbözőségéről. . . S még az, vállaljuk, tehát közvetítenünk kell Ciechanów üzenetét! �JÁVOR OTTÓ Ismét Grassról Gyakran halljuk, leírjuk: humanizmus. Í gy, a régi, latinos formában, így van szárnya a szónak, mint ahogy szép rokonának: a virtusnak. Egyébként lefordíthatatlan. Talán mert annyi minden van benne. A z is, hogy kötődés. H a ez igaz, márpedig - véleményem szerint - igaz, akkor nincs mit cso­ dálkozni rajta, hogy ez a szó: humanizmus, egymaga a gondolatok laviná­ ját indítja cl, életünk elfelejtettnek hitt mozzanatai elevenednek föl, egy­ máshoz illeszkednek, súlyuk van és sebességük, bennünk vannak és mi ben­ nük, kiderül, nincs elhanyagolható élmény, minden lényeges, már-már meg­ határozó. Mert nem pusztító, fojtogató hógörgetegről van szó, hanem az együttlátás, együttátélés képességéről, mely a lét teljességének a megérté­ séhez segíthet. Bizonyára lesznek, akik igazat adnak, ha azt mondom: a visszapergetett élet erőt, lehetőséget nyújt a továbbéléshez. V agyis földe­ ríti környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat, előbb-utóbb eljuttat az ön­ magunkkal való szembenézésig, ezzel feladatot, programot is ad, adhat. Nemcsak saját magunknak, akár egy népnek is. Az ifjúság idézése így lesz az az anteuszi erő, írói szemléletet meghatá­ rozó mindazok számára, akik szinte már tudatosan fogadták első élmé­ nyeiket. Befogadták és megőrizték őket. Belőlük építkeztek, nábobként tékozolták, mégis velük és rajtuk emelkedtek egyre magasabbra. Számos ne­ vet lehetne példának említeni D ickenstől T. M annig, Solohov ig. Én a sor­ ból a mai német irodalom világirodalm i rangú képviselőjét emelem ki: G ünter G rasst. „M it mond a Keleti-tenger?” - hallottam egyszer Grasst, amint saját versét mondta. Hangutánzó szavakkal adta meg a választ a kérdésre. Csap­ kodtak, bugyborékoltak, sírtak, sírtak, sírtak a hullámok. H ányan hallgat­ ták M ikes K elem en fülével? Hány arcot, szívet legyintett meg az elvesz­ tett éden, a honvágy szomorúsága? A z „eseményre” odalihegők közül szin­ te senkit. Csak azokat, akik mélyen magukban hordják a tragédiákat és a megértést. Mert vigyázat, mindezt nem lehet sem nosztalgiával fölhígíta­ ni, sem sovén dühökkel befeketíteni. Grass minden sora ellentmond az ilyesféle próbálkozásnak. D e vajon? - ismét a kérdező kétkedés, mely jól illik korunkhoz, az íróhoz, aki kijelenti: „M inden virág közül legjobban a világosszürke, egész évben nyíló szkepszis tetszik nekem. . .” , s egyik hősé­ nek gúnyneve: Zw eifel - kétlem - hányan ismerik igazából Grass sorait? Hiszen - véleményem szerint - máig legjellemzőbb, legmeghatározóbb re­ gényének, A bádogdobnak sem volt hazánkban átütő sikere, pedig kiváló fordításban olvasható. Igaz, 1973-ban, tizennégy évvel az eredeti megjele­ nése után adták ki magyarul. Megkésett, mondhatják - mondják is. Én nem értem, alapvető, tehát életünket egyenesben tartó kötődések, ha úgy tetszik: érzelmek, miként „késhetnek meg” . 37 �A z irodalom akkori „fenegyereke” - rég szétfoszlottak a külsőségek, maradt a lényeg - éppen ezzel a személyességgel vált rokonszenvessé, er­ re a kötődésre építi motívumait, jelképrendszerét, ez támogatja művészi kvalitásait: a különleges képzeletet és a megragadó, plasztikus ábrázolást segítő, rendkívüli nyelvi erőt. S mindennek az alapja - nem kétkedve, nem kérdőjellel írom le - a humanizmus. Engem is ez ragadott meg Grassban, s első lengyelországi utam ezért vezetett az író szülővárosába, történeteinek színterére, Gdanskba. Több­ féle meglepetésben volt részem. A z egyiket maga a város okozta; az új­ jáépítés nagyszerűsége, az eredetihez való hűség, s műemlékvédelem hoz­ záértő megvalósítása. Ezért éreztem nem csak. tornyoknak a tornyokat, ezért görnyedt századok borzalma, derűje a boltívekben, hajlatokban. T a ­ lán a mai ember kezének többlete volt bennük. A másik élmény áramütésként járt végig. A dobok. A bádogdobok. „ A mama m inden hét csütörtökjén vásárolt be a városban. Legtöbbször ma­ gával vitt. M indig magával vitt, ha ismét meg kellett venni a Szénapiac­ nál az Arzenál bazárban Sigismund M arkusnál az új dobot. A bban az id ő ­ ben - héttől tízéves koromig - két hét alatt tönkretettem egy dobot.” (A bádogdob.) Ugyanettől a helytől pár méterre egy játéküzlet, kirakata tele bádogdobbal. Higgyünk a jelképeknek! M ert minden megvolt a valóság­ ban. Soha nem gondoltam volna, hogy egy zseniális író ennyire, ahogy m ondják: egy az egyben - ragaszkodik képzeletének ugródeszkáihoz. A z utcák, a terek, a templomok: a Szent Katalin, Szent János, Szent Brigit­ ta. . . a K an d ur utca, a Vasmacskakovács utca, a Raktársziget „ . . . a par­ kok friss májusi zöldjéből emelkedik ki a város téglavörös látk ép e.. .” (Hundejahre - K utyaévek). M aga Grass vezet kézen fogva: itt a Lengyel Posta, itt a saspei temető, melynek falánál a nácik 1939 szeptemberében agyonlőtték a Lengyel Posta harminckilenc védőjét, köztük Jan Bronskit, a léha, kártyás, gyáva és hős Jant. Most is repülőgépek brummognak a te­ mető mögött, megvan a Pestalozzi utca, a sörgyár a vasúti vágány mellett. „ H a keleti szél fordítja meg a sörgyár kéményén a kakast, és a fekete füst a gesztenyefák, a sörgyári tó, a jégverem és az Indiánfalu fölött a repülő­ tér fe lé kering, savanyúan lecsapódott: megerjedt élesztő áporodottan a rézüstökből.. . ” (Kutyaévek). A vasúti vágányon túl a Jézus Szíve temp­ lom („V asárnap tengerészeknek lelkigyakorlat” - hirdeti a felírás), itt ült bele Oszkár, a „törpelábú dög” M ária ölébe, miután a „robbantó banda” lefűrészelte a szoborról a Kisjézust. D e folytathatnánk az újrafelfedezést a város környékén, Sopotban, a kasub vidéken (Grass mindig utal kasub és lengyel őseire, kifejezve mindegyik nép iránti rokonszenvét), hol kasub népművészeti múzeum is van, az olivai erdőkben, a szomszédos krumpli; földeken. Ú gy is mondhatnánk: minden leírásnak forrás-, sőt jelképi ér­ téke van. A z író alakjainak is. A legismertebb - figurát nem lehet írni, mert annyira démoni, hogy túlnő a szón, a „hős” megjelölés, pedig nem jön tollhegyre - Oszkár. So­ kan elemezték, rávilágítottak szerepére. A z alulnézetből vizsgált, emberellenessé vált német történelem torz és korcs hajtása, a jó ellentéte. A há­ ború befejezésekor kezd nőni, de — újra a jelkép: kicsi maradt még az ember, nem okult eléggé - növekedése abbamarad. Ugyanakkor ő az írói szándék legmarkánsabb megtestesítője, továbbadó rezonőr, eszköz is egy- 38 �ben, hiszen — bármilyen furcsa - ő a szülőföldhöz a kapocs. E z az egyetlen rokonszenves vonása. M ert ebben érzelmileg azonosul megalkotójával, Grass-szal. A legszebb példa erre az a pillanat, amikor örökre elhagyja Danzigot, és „mozgékonyságát még megőrző” szemével búcsút int a város­ nak. Torokszorító. G ünter Grass művészi szemhatára egyre tágul, de az erőt adó alap, a lélek pihentetője, hova akár csak egy utalással mindig vissza-visszatér: az ifjúság, a szülőföld, a szülőváros. M íg a B ádogdobban (B lechtrommel, 1958) és a hatalmas, lírai körképben, a K utyaévekben (Hundejahre, 19 6 3) a második világháború, illetve annak emléke foglalja el a központi helyet, az 1969-ben írt örtlich betäubt (Helyi érzéstelenítés) továbblép időben, eseményben, a diákmozgalmakkal, azok leszerelésével foglalkozik. A fő­ hős, a nyugat-berlini tanár, E b erhard Starusch azonban ugyanaz a személy, aki tizenhét évesen Störtebeker néven a danzigi fiatalkorú banda vezére volt. Grass ekkor már kialakult művészi elgondolással tágítja műveinek körét. A z A us dem Tagebuch einer Schnecke, 1972. (E gy csiga naplójából) című regényében, melyben a történetet gyermekeinek mondja cl, részben még az ismert szülőföld a színtér (a danzigi zsidóság sorsát ismerteti a náci idők­ ben és egy rejtőzködő tanár élményeit), ugyanakkor kiállás ez a könyv a haladó német politikai eszmék, a szociáldemokrata párt, személy szerint W illy Brandt mellett. A régi anarchista lázongás helyébe a józan, de már nemcsak a német népet érintő politikai törekvések melletti érvelés lép, az­ zal a rezignált felismeréssel, hogy a csiga a haladás. A lepényhal (D er Butt, 1977) ismét térben és időben kiszélesedő, gon­ dolataival korunk lényeges társadalmi kérdéseit fölvető hatalmas epika, egy groteszk madáchi alkotás. Itt nincs mód foglalkozni vele, csak annyit, nem a női emancipáció gondolata az elsődleges a műben, hanem az a meggyőződés, mely a legkülönbözőbb módon kap hangot, hogy az apró, embert szolgáló cselekedetek - a burgonya elterjesztése például - mindig több hasznot hajtottak világunknak, mint az erőszakos „történelemcsinálók” . Saját nyilatkozata szerint politikai tapasztalatai nélkül nem jött vol­ na létre a regény, de: „. . .írói tapasztalatok nélkül sem, amelyeket a po­ litikai tapasztalatok mellett gyűjtöttem.” Teljes a kép. Nem „körvonalak” és nem „kibontakozók” . Készen áll a mű. A tudatos írói mű. Sok-sok ezer oldal, de egyetlen öncélú sor nincs benne. Rettenetes távlatot fest számunkra, de az elborzasztó kép is minket szolgál, téged, engem, mindnyájunkat. Hogy talán még vissza lehet fogni a halál lovait. „A z idő, akárcsak a többi nyersanyag - eltűnődik” - írja az 1980-ban kiadott Kopfgeburten oder D ie Deutschen sterben aus (Agyszü­ lemények, avagy kihalnak a németek) című regényében, melyhez egy tá­ vol-keleti utazás adta az indítékot. Persze jól tudja, nem így van. M ég egy olyan korban sincs így, ahol az „önm egvalósítás” lett a divatszó, ám csupa önpusztítót látunk magunk körül, s az imádság csak egy helyen módosul: „M indennapi benzinünket add meg nekünk ma. . . ” A z éhség, a túlnépe­ sedés általános gondja közt éppen Kínában teszi föl fricskaként a kérdést: vajon elbírna-e a világ egymilliárd németet? (S folytathatnánk: angolt, magyart, csehet stb.) A legutolsó regény: D ie Rättin, 1986 (A patkány - nőnemben) a lezá39 �rás. A z emberiség, a világ lezárása többszörösen előidézett atomkataszt­ rófával. Mint a haláltáncban, ismét megjelennek a régi ismerősök, regény­ hősök, maga Oszkár is, hatvanévesen, újra az emlékek, melyek nélkül nem lehet élni, úgy látszik: alkotni sem, s melyeket oly nehéz hátrahagyni. Ha lesz kinek. Grass elbűvölő stílusa, áradó, sodró költőisége, művészi és gon­ dolati ereje a megmaradás, nem a túl-, hanem az okos továbbélés reményét tartja meg az olvasóban. Ő , az idén hatvanéves író, a humanista, megtette a magáét. A többi rajtunk múlik. KOVÁCS GYŐ ZŐ Metamorphosis Transsylvaniae A cím így általános. A por Pétertől kezdve kétszáz esztendőn át, újra és újra napirendre került E rd ély változása. M indig más-más szellemi-gondo­ lati töltéssel. Változott a nézőpont is, s főként az aktualitások sora, ami­ ért leírták ezt: Metamorphosis Transsylvaniae. Általánosságban az elmond­ ható - s jelen írásunkra is vonatkozik hogy mindig korszakhatárt je­ lölt. A k ár E rd ély életét írták le, akár útirajzot készítettek. Akarták-e vagy sem, mindig megragadták a specifikumot, azt, ami erdélyi. A történelmi­ társadalmi és politikai mozgásirányok ezt szinte parancsolóan előírták. Jelen sorok írója mindig érdeklődéssel fordult Erdély felé; már csak azért is, mivel mindkét szülői ágon - ha nem is a szó szoros értelmében vett Erdélyről beszélhetett - e tájhoz kötődött. Partiumbéliek a szülők: Érm ihályfalva (az apa jogán) és Nagyszalonta (a másik ágon) e földrajzi meghatározó pontok. Am int gyerekkorában is észrevette, az a bizonyos transzilvánizmus tar­ talomban és földrajzi megfogalmazásban is változott. Valam i öntudatot, valam it, ami a magyarországitól megkülönböztette - hordozott magában. M a már jól tudom, inkább a Királyhágón innen- és túli nézőpont közötti különbséget jelentette, jelenthette; akkor, amikor e fogalom és ideológia - transzilvánizmus - valam iféle bezárkózást s ugyanakkor valam iféle, igen sajátos, világra tárulkozást jelzett és jelentett. A hetvenes és nyolcvanas évek Erdélye a Román Szocialista Köztársa­ ság része, egészen új vonásokkal fogadott. S én éppen e másultságra, a gon­ dolatiság változásaira voltam kíváncsi, a szó igen jó értelmezésében. Mert a társadalmi szerkezeti változások, az életmód radikális át- és megválto­ zása, az urbanizáció, a nagyfokú iparosodás stb. - mindez nem csak Rom á­ nia, E rd ély sajátja. A szokások - bizonyos értelemben - a „felgyorsult idő” tempójának arányában univerzálódtak. Ezt - némi túlzással - Euró­ pa, vagy Közép-K elet-Európa bármely országában megtalálhatjuk. De en­ gem az érdekelt, s erre végeredményben választ is kaptam a többszöri ott­ létem alatt, hogy miként gondolkoznak Erdélyben az életről, a társadalmi 40 �haladásról, miként ötvöződik a múlt hagyománya a mai szocialista élet­ mód követelményeivel. M ert mégiscsak arról van szó, hogy Erd ély sajátos régiója Közép-Kelet-Európának, Románia negyven megyéjéből tizenhatot itt találunk; s a forgószelek kavargásai után miként sikerült, sikerült-e tár­ sadalmi egységbe kovácsolódnia e tájnak? A történelmet, kiváltképp 1920 óta, jól ismerjük. Erre kár szót veszte­ getni; e tudati szférában - kölcsönösen - sok sértettség halmozódott fel. Am ikor Marosvásárhelyen a Rózsák terén megálltam, s aztán ismerked­ tem a várossal, nekem a városi kőrengetegből a jellegzetest, a gyökereket kellett kihámoznom. A z egységben és szétszórtságban az összetartozót kel­ lett megtalálnom, a nemes gondolatokat valóban szép nyelvi beszédben való kifejezésben, a múlt és a jelen ölelkezését, az átszűrődéseket kellett jól is helyesen kihallanom. Nemcsak M arosvásárhely egyedülállóan szép városközpontjában, de a Székelykő alatti csendes Torockón, vagy a mármár kisvárosra emlékeztető Székelykeresztúr városközpontjában éppúgy, mint sárdagasztó mellékutcáiban. A hagyományban mi az élő? E z izgatott, s ezt fürkészem máig. M i az, ami Sztánát (ha alatta, a sikongó sínpárokon elrobog a vonat), ami Segesvárt és Fehéregyházát (ha surranó autók süví­ tenek el az egykori csatatér mellett) élővé teszik? Bizonyos - pozitív - választ, eligazítást nyújtanak a már híressé vált egyszemélyes szellemi alkotó műhelyek; Szabó T. A ttiláé, Balogh Edgáré, a múlt és jelen sugárzásában Sütő A ndrás drámáiban. M i a közös bennük és alkotásaikban? H a velük beszél az ember, ha mű­ veiket faggatja? A z egyetemes, nemes emberi eszmény. E g y hitvallás, mely akár a szo­ ba négy fala között, akár a patinás városközpontokban, akár szelíd tája­ kon fogalmazódik meg. Ott, a tájban élve, létezve - nem olyan elvontak e gondolatok: sőt nagyonis világra nyitottak. A szűkebb pátriát éppúgy magukba foglalják, mint a tágabb, európai horizontot. A lényeg, s számomra, bárhol fordultam is meg Erdélyben ez volt: ki­ alakítani önmagukban, s társadalmasítani egy nemesebb embereszményt. Miközben elnéztem a távolban a várost félig körbefogó Maros szőke­ ségét, marosvásárhelyi barátom csendesen fogalmazott: „ A lényeg a T E S T ­ V É R szón van, csak a gyűlölködés vaksága ezt nem veszi észre. Viszont erre mindenki »rámehet«, mi is. Én személy szerint egyesítem magamban a három együttélő nemzetiség jó tulajdonságait. . . ötvözet vagyok, és ez így jó, tiszta faj nincs. A z emberiség végül is egy emberként fog és kell v i­ selkedjen a távoliövőben, ha például egy katasztrófa éri. Tehát szerintem lényeg az E M B E R . Most már összeállt itt két nagybetűs kitétel: más nincs is. Optimista v a ­ gyok, mert félelmemben, hogy eltűnik az emberiség, nem vagyok egye­ dül. . . ” Számomra megdöbbentő hitvallás volt ez. É s én hiába mormoltam ma­ gamban G oethe - általam már oly sokszor olvasott - szavait: „veh eti ész­ re - mondotta Eckermann-nak - , hogy a kultúra alsó fokán a legerősebb és leghevesebb (ti. »az a nemzeti gyűlölködés« - K . G y.). V an azonban egy fok, ahol teljesen megszűnik és ahol az ember úgyszólván nemzetek fölött áll, és a szomszéd nép javát és baját ugyanúgy átérzi, mintha a sa­ ját népéé lenne. ." - mondom (illetve írom), hiába vágott mindez a tu­ 41 �datomba az erdélyi tájban - közben vonaton elindultunk M arosvásárhely­ ről Székelykeresztúrra, a fehéregyházi csatatér mellett (ahol Petőfi eltűnt), át Segesváron - barátom vallomása, erdélyi volt, mai és hiteles. Am it - és ahogyan - megfogalmazott, nem könyvélmény, nem definíció volt, ha­ nem X X . századunk romániai-erdélyi valósága, egy sajátos - múltat-jelentjövőt regisztráló - tudatvilág csodálatos vallomása. A változások (akár Vargyason, akár Kolozsvárott, akár Szalontán) ér­ telme az: a múlt gyötrelmeit felejteni és felejtetni akarni, hisz egy új v i­ lág tárult elibénk, melynek megvannak a napi gondjai, s nagy kérdései, melyekre ott, Erdélyben (is) naponta kell választ adni - közösen. A mo­ dern világ káros hatásainak közösen kell ellenszegülni. Sikerül-e ? Ott ég a gyötrő gondolat bennük, egyedien és kollektiven: mit és hogyan hagynak hátra örökül a következő nemzedéknek. É s itt és ebben kiváltképpen érez­ tem az erdélyi öntudatot. N em különtudatot: a kötelezettség tudatát: kö­ telezettségét, mely táplálkozott (s nem is érdemtelenül) a múltból, munkál a jelenben, s különösen nagy elkötelezettséget érez a jövő iránt. A gyerme­ keikért. Am i még nagyon megragadott: a már említett szép, tiszta beszéd. N em ­ csak a leírt szavakban, az élőbeszédben. Szinte megdöbbentő a mi szá­ munkra, hogyan lehet ilyen szépen és tisztán beszélni?! O ly színesen, oly képesen, a képi alkotás oly magas szintjén - a mindennapi beszélgetésben, utcán, boltban, piacon, bárhol. Nem elég az a magyarázat: a hagyományok­ ból élnek. Vigyáznak a beszédre, a szavakra, mint a régészeti leletekre, a félévezredes kályhacsempékre. D e nem hivalkodnak ezekkel. Csupán azt fejezik ki, szinte szuggerálják: „E z ek vagyunk. Ilyenek vagyunk. Ezért vagyunk” . Ezt megérezni minden mozdulatukban, minden moccanásukban. A hétköznapjaikban. Mert valam it megtanultak: a görögtüzes ünnepek, „csinált” diadalkapuk - elmúlnak, szerteszállnak, clfonnyadnak. Soha nem beszélnek közmondásokban, valam iféle „ eredetieskedő” bölcsességgel. K i­ apadhatatlan tiszta forrást érez az ember, ha őket hallgatja. Miként tisz­ ta és szép a táj (amelyet Kazinczy leírt, Orbán Balázs monografikusa n fel­ dolgozott). Igaza van B ek e G yörgynek, amikor így fogalmazta meg egyik legutóbbi kötetének címét: „Itt egymásra találnak az emberek” . Egyszerű, hétköznapi mondat, miként ama táj embereinek élete (a bihariak), akik­ ről szól. Néhány erdélyi út, megannyi beszélgetés - s máris érthető lett számom­ ra, miért olyan találóak írásaik, az írások (könyvek, cikkek) címei. Az élet nyújtja a megoldásokat - és ők élnek ezzel. Óvatosak, de nem félnek az élettől. Kemények, de nem nyersek. Igazodnak a világ dolgaihoz. A haza­ iakhoz, s a világéihoz. Kemény leckét tanultak és nagy örökséget hordoz­ nak. Hű sáfárok akarnak lenni és maradni. A Maros mellett, meg a K üküllő(k) táján ezt tanultam meg tőlük. Nem szégyelltem tanulni. Van mit tanulni tőlük. 42 �T Ü SK É S TIBO R Bácskai szép napok AN YAN YELV Visz az autóbusz Szegedről a Bácskába, Kanizsára. Előttem két gyászruhás asszony ül. Magyarországon jártak, temetésről mennek haza. Beszélgetnek. - Tudja, úgy elfásult a lábam . . . - szólal meg az öregebbik, és megnyom­ kodja a térdét. Meghökkenek. Ismerem a szó jelentését, de a használatban régen találkoz­ tam vele. Fölidézem rokon értelmű megfelelőit: clzsibbad, megmacskásodik, szódavíz ment a lábába. . . Kóstolgatom a szavak ízét. Mindegyik kifejezés más nyelvi réteget idéz föl. A legszürkébb a köznyelvi „elzsibbad” . Képszerűen eleven s a nyújtózkodó, nehezen mozduló állat képét jeleníti meg a „mcg­ macskásodik” . Szellemes, jókedvű fiatalok találmánya lehet a „szódavíz ment a lábába” . S ennek az idős bácskai asszonynak a beszédében még természe­ tes formában él a népnyelvi kifejezés: „elfásul” . A szó nemcsak fogalmat jelöl, nemcsak megnevez. A hovatartozást is ki­ fejezi. A kanizsai autóbuszon egyetlen szó elárulta, hogy ez az idős bácskai aszszony még az anyanyelv szintjén ismeri és használja a nyelvet. K A N IZ S A , H U S Z O N K IL E N C E D SZ E R 1952-ben rendezték meg Kanizsán az első írói tábort, az idén a huszonkilencediket. Kanizsa mintegy tizenkétezer lakosú bácskai kisváros a Tisza jobb partján. Gyógyfürdője régtől ismert, korszerű gyógyszállója nemrég nyílt meg. A kis­ városban kerámiagyár működik. Rövidesen a majolikagyár is megkezdi a ter­ melést. Az idei írótalálkozó minden korábbinál népesebb. A vajdasági magyar írók mellett itt vannak a Vajdaság többi nemzetiségét és a köztársaságokat képvi­ selő írók is, s a külföldről, Csehszlovákiából, K elet-Németországból, Magyarországról, Szovjetunióból, Kínából, Franciaországból érkezett kollégákkal va­ lóságos nemzetközi írótalálkozóvá kerekedett a tábor. A találkozón körülbelül hetven író vett részt. Délelőtt szakmai tanácskozások, viták, gyűlések, fogadások zajlanak, dél­ után és este kirajzanak az írók a szomszédos falvakba, üzemekbe, hogy az ol­ vasókkal találkozzanak. NEVEK Nagykanizsa: csaknem ötvenezer lakosú város Magyarországon, Zala megyé­ ben, a Dunántúlon. A Tisza jobb partján, a töröktől hamarabb felszabadult területen fekvő 43 �helység korábbi neve: Magyarkanizsa, illetve Ókanizsa (a templom mellett álló, lefejezett Nepomuki Szent János szobor talapzatán ez a felirat olvas­ ható: „Az ókanizsai ájtatos híveknek adakozásából 1866” ), illetve Stara Kanjiža. Ma egyszerűen Kanizsának, illetve szerbül Kanjižának mondják. A Tisza bal partján fekvő, a hódoltságot hosszabb ideig nyögő bánáti tele­ pülés neve Törökkanizsa, illetve Nova Kanjiža. A helységnevekben, a földrajzi nevek változásában benne van a történelem. SZ E M B E SÍT É S Aligha gondoltam valaha, hogy lesz idő, amikor Törökkanizsa főutcáján Sza­ bó Frigyesnek, a József Attila könyvtár vezetőjének a gépkocsijában fogom a népdalt énekelni: H ej halászok, halászok, Merre mén a hajótok? Törökkanizsa felé, Viszi a víz le fe lé . . . M IR E J Ó A Z ÍR Ó T A L Á L K O Z Ó ? Mielőtt Magyarországról Kanizsára érkeztem, a korábbi találkozások alkalm á­ val már tizenegy vajdasági magyar írót megismertem. Közülük hatan Kani­ zsán is ott voltak. Az ötnapos találkozó alkalmával további, mintegy tizen­ nyolc-húsz vajdasági magyar íróval kötöttem szorosabb kapcsolatot. Olyanok­ kal, akiknek nevét, írásait ismertem, de személyesen még nem találkoztunk, 1981 ősze óta arcvonásaikat is oda tudom fényképezni nevük mellé, ha majd egy írás alatt vagy egy könyv címlapján olvasni fogom. M ARAD ÉK Az egyik esti poharazgatás közben mesélem Tolnai Ottónak: - Néhány éve egy remek írást olvastam az Új Symposionban. Nem emlék­ szem a szerző nevére, annál jobban az írás hangulatára. Azért is megfogta a figyelmemet, mert teljesen elütött a folyóirat avantgarde szellemű közlé­ seitől. Nyers, reális szociográfiai látlelet volt egy szerémségi magyar faluról. A falu neve meg az írás címe ugyanaz volt: Maradék. Meg kellett jegyezni, mert ebben az esetben igazolódott a latin szólás: N omen est omen. A név megjelöl. Tolnai Ottó a vállamra teszi a kezét: - Nem ismered a szerzőjét? Itt ül a szomszéd asztalnál. Dudás Károlynak hívják. Kemény nézésű, fekete hajú, kunarcú fiatalember nyújtja a kezét. Ma már azt is tudom, hogy a fiatal, tehetséges írónak két kitűnő prózai kö­ tete jelent meg. A Szakadó novellákat, a Já rtatás riportokat tartalmaz. Az utóbbiban a Maradék című írás is olvasható. K IE G É S Z ÍT Ő M Ű SO RO K A tábor szervezői jól tudták, hogy hetven írót nem lehet egy hétig a tanács­ kozóasztalok mellett tartani. Ezért a szakmai tanácskozásokat, a vajdasági írók egyesülete elnökségi ülését, a vajdasági irodalmak fejlődéséről rendezett 44 �vitát, az új vajdasági irodalmi lap elindításáról hirdetett beszélgetést, a Fó­ rum Könyvkiadó mellett működő alkotók gyűlését hasznos és élvezetes kiegé­ szítő műsorokkal kapcsolták össze. Az írótábor keretében nyílt meg a zombori születésű festőművész, Húsvéth Lajos (1894-1956) emlékkiállítása: a nagy képek vázlatai is megéreztetik a bácskai népélet színeire, az alföldi fényekre, a tanyák hangulatára érzékeny festő sajátos világát. A gyógyfürdő szállójának különtermében négy kanizsai festő, Dobó Tihamér, Bicskei Zoltán, Nagy József és Csikós Tibor kiállítását Tolnai Ottó nyitotta meg: mind a négyen Kanizsán élnek, fiatal, kísérletező, útkereső művészek, talán egy sajátos „kanizsai művésztelep” első bemutatko­ zása, egy „kanizsai festőiskola” elindulása volt a kiállítás. A kanizsai tábor ideje alatt négy olvasó-író találkán vettem részt. Kispiacon tíz felnőtt és öt gyerek jött össze. Kevesebben voltak, mint a találkozó után rendezett paprikáscsirke-vacsorán. Martonoson az egész általános iskola várt bennünket a tornateremben. A gyerekek szép műsort adtak, de az iskolai könyvtár helyett csak néhány, zöld posztóval letakart, poros és elnyűtt köny­ vet tudott a könyvtáros mutatni. A kanizsai kerámiagyár beépült már a vá­ roska életébe: az üzemben elmondták, hogy a gyerekek városi aszfaltrajzversenyén motívumként gyakran szerepelt a gyár képe. Én arról beszéltem a találkozón, hogy jó volna, ha a gyerekrajzok is megjelennének egyszer a gyár­ ban készített csempelapokon. Vagyis: ha a művészet is beépülne a gyár és a gyáriak életébe, munkájába. De a kanizsai kerámiagyárnak még saját üzemi könyvtára sincs. A negyedik író-olvasó találkozó a kanizsai tábor záróünnep­ sége volt. A műsort a szabadkai rádió hangszalagra rögzítette. T É V É T O R O N Y É S T ISZ A -G Á T A záróünnepség műsorában a külföldi vendégek között Nagyváros születik cí­ mű könyvem egyik részletét olvastam föl. A könyv a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg, szociográfia, azaz társadalomrajz. Egy dunántúli város mai életének tükrében az urbanizáció kérdéseit faggatja. Hiába tudom, hogy a városiasodás világjelenség, s hullámai a tizenkétezer lakosú Kanizsát is el­ érték már, aggódtam, vajon mit tud mondani egy Pécsről szóló írás, a könyv egyetlen részlete a vajdasági Kanizsán, az itteni embereknek. A másnapi közös búcsúebéden Bálint Rudolf, a községi képviselőtestület el­ nöke mellé kerülök. - Érdekes volt tegnap este a műsort hallgatni - mondja Bálint Rudolf. Amikor te olvastál föl, a feleségem hozzám hajol, és azt mondja: Tudom, hogy mire gondolsz. . . Abban a részletben ugye arról volt szó, hogy amikor épült a pécsi tévétorony, és a meglazult lépcsőfokok lezuhantak, az emberek kételkedni kezdtek: sose fog elkészü ln i... nem lesz ember, aki föl mer men­ ni r á . . . Hát nálunk még nem épül tévétorony, de épül az új Tisza-gát. A dózerokkal meg kellett mozgatni a földet, s a tereprendezés, a partépítés sok szóbeszédre adott alkalmat. Mi lesz, ha megint jön az árvíz? - kérdezik az em b e rek ... Az előadás után ránéztem a feleségemre: Igazad volt, nekem is ez jutott eszembe. . . A Dunántúl és a Vajdaság két külön világ. Pécs és Kanizsa messze esik egymástól. D e van, ami az irodalmat és az embereket az országhatárokon át összeköti. . . 45 �ZEN TA Vendégnek lenni a kanizsai írótalálkozón: kellemes és kitüntető meghívás. Külföldi vendégnek lenni: kétszeresen az. Gion Nándor, a Vajdasági Íróegyesület elnökségének tagja, a kitűnő pró­ zaíró, az írótábor egyik szervezője már az első nap megkérdezte: - Van-e valami kívánságod? Kivel szeretnél találkozni? Hová vigyünk cl? - Talán Zentára . . . - válaszoltam. Z entán él Varga Zoltán író. Még évekkel ezelőtt a Hídban olvastam egyik remek, középkori tárgyú, parabolisztikus elbeszélését, akkor jegyeztem meg a nevét. Varga Zoltánt a betegség születése óta nem engedi a házból kimozdul­ ni, tolószékhez köti. Idős édesanyja gondozza. A tollat bal kezének két ujja közé fogja, úgy ír. A beteg, béna test nagy szellemet - A dy szavával - „lám ­ pás szép fejet” hordoz. Kodolányi János jut eszembe, a nagyszerű prózaíró, akit a testén elhatalmasodó idegsorvadás sem tudott megakadályozni az írói munkában. Varga Zoltán élete és művészete is arra példa, hogy a szellem ereje le tudja győzni a test esendőségét. Kodolányiról könyvet írtam. Most itt ülök Varga Zoltán szobájában. Hamar megtaláljuk a közös szót. Varga Zoltán nevét természetesen jól ismerik a Vajdaságban, írásait közlik a folyóiratok, könyveit megjelenteti a Fórum Kiadó. Varga Zoltán azonban nem vehet részt a tanácskozásokon, nem lehet vendége a kanizsai írótalálko­ zónak. Amikor délután elindultunk Szabó Frigyes könytárvezetővel Zentára, több kollégának mondtam, hogy kihez megyünk. Az autó két hátsó ülése mégis üres maradt. Ü ZEN ET irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat. Megjelenik havonta. Szabadkán szerkesztik, ott is adják ki. A lap immár tízéves múltra tekint vissza. A vállalkozás lelke, fő mozgatója, szervezője Urbán János író. Az Üzenet évente pályadíjat oszt. É let jel-miniatűrök címmel - több mint har­ minc füzetből álló - sorozatot ad ki. A nagyobb terjedelmű É letjel Könyvek száma is elérte a tizenhatot. Az Ú jvidéken szerkesztett, nagymúltú Hidat sokan ismerik, olvassák. Az újvidéki Fórum Könyvkiadó tevékenysége okkal népszerű. De ki tud a tizen­ egyedik évfolyamába lépő, Szabadkán megjelenő, magyar nyelvű Üzenetről? A folyóirat címe szójátékra csábít. „Ü zenet” -e, aminek csak feladója, kül­ dője, kibocsátója van, de nincs, aki várná, befogadná, meghallaná? FE ST Ő K , K É P E K , K E R E T E K Szeptemberben Szabadka nem az irodalmi, hanem a látványosabb, a képzőművészeti arcát fordítja a vendég, a látogató felé. A képzőművészeti találkozó szalonjában, ebben a szép, szecessziós, Lechner Ödön stílusában (talán valamelyik tanítványa által) tervezett épületben a fia­ tal skopjei festő, Trajce Dimcevski képei láthatók. A szalon mellett, a talál­ kozó felújított elárusító galériájában, a STIL-ben, a szabadkai művészek al­ kotásaiból vásárolni is lehet. A város központjában, egy kis üzlethelyiségben, a Francer Galériában az idős mester, a Párizst megjárt Milan Konjovic tíz új festményéből nyílik kiál­ �lítás. A beszéd m ár elhangzott, am ikor a galériáb a lépünk. A vernisszázst itt is, a k ár Párizsban, fogad ással kötik egybe. A m éregerős bácskai körtepálinká­ ból még a k ésve érkezőknek is jut. M egism erkedem a galéria tu lajd on o sával, aki egyszem élyben híres képkeretező. M inden festm énynek más, így m ond ja: a kép egyéniségének m egfelelő keretet készít. Szabad ka, valób an , a képzőm űvészetek váro sa. Itt még a képkeretezést is m űvészi színvonalon m űvelik. M I T E S Z JÓ T E G Y V Á R O S N A K ? Zenta lázként felszökő váro siasod ását annak köszönhette, hogy 1896-ban egy tiszai átkelési h ad gyak orlat a lk a lm áv al a felséges Ferenc Jó z se f császár és k i­ rály a városba látogatott. Zenta akkor kapott v illa n y v ilá g ítá st, aszfaltozták az utcákat, s m egépült a betonozott rakpart. A m onarchia uralkod ói nem látogatnak m ár a V a jd a sá g b a . A k i jó pár éve járt Ú jv id ék e n, a lig ism er a váro sra. A szűk utcák helyén tágas körutak és sugárutak nyíltak. E ltű n tek a zörgő villam osok. M egépült az új szerb színház és opera. T atarozták a szállodákat. Ú j épületbe költözött a tudo m án yegyetem . . . 1980-ban Ú jv id é k en rendezték meg az asztalitenisz-világbajnokságot. T A N Y A S Z ÍN H Á Z A z együttes az ú jvid éki m agyar színház tagjaiból és a vá llalk o zó k ed vű akadém istákból alakult. A h ogy neve is m ond ja: a bácskai apró településekre, fa l­ vak b a, tanyákra viszik el a m űvészi szót. W eöres S án d o r H o ld b é li csónakosa huszonhárom vid ék i előadás után beköltözött az ú jvid é k i színház fa la i közé. A falusi előadásokon a parasztudvaron álló n yárfa és szénaboglya is a darab „szerep lő je” volt. A nyílt színi játékot m ost a zárt környezethez k ell alakítan i. A z ú jvid ékiek vá lla lk o zá sa a korábbi budapesti bem utató, a győri op era­ válto zat és a pécsi színház előad ása m ellett is m egállja a helyét. A színészek igazi népi, vásári kom éd iát játszanak. A nyers színek jól váltak ozn ak a lírai hangulatokkal. A m ik o r m ár-m ár harsánnyá váln a a játék, átcsap lágy id illb e . A m iko r a bántó szentim entalizm us clöntené a színpadot, a vaskos hang vissza­ ránt a valóságba. A z előadás után H ern y á k G y ö rg y rendezővel és a kitűnő V itéz L á sz ló val, Soltis L a jo s sal beszélgetünk. M on d ják , M agyaro rszágra is szívesen elhoznák a H o ld b é li csónakost. H a va la h o l, leginkább Szentendrén, a váro ska főterén, a nyári szabadtéri játékokon vo ln a otthon. H U N G A R O L Ó G IA I IN T É Z E T A z ú jvid é k i tudom ányegyetem új épületének egyik hűvös, em eleti szobájában üljük körül az asztalt. A h ázigazda B o r i Im re professzor. A z intézmény, ahol vagyunk, pontos n e ve : A M a g y a r N y e lv , Irodalom és H ungarológiai K u ta tá ­ sok Intézete. Se szeri, se szám a a kü lönféle k iad ván yok n ak, könyveknek, fü ­ zeteknek, am elyek az intézet m unkatársaitól, az intézet kutatási tervének ré­ szeként, az intézet gondozásában jelennek meg. Í rói bib lio g ráfiák (pl. Sinkó 47 �Ervin a horvát irodalomban), irodalomtudományi dolgozatok (pl. Danyi Mag­ dolna disszertációja Czóbel Minkáról), a Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, Tanulmányok címmel egy másik kiadványsorozat, nyelvészeti fü­ zetek (pl. a Vajdaság helységeinek földrajzi nevei), sorozaton kívül megjelenő k ö n y v e k ... Mennyi szellemi erőfeszítés és eredmény, a kutatói elhivatottság bizonyítékai! Eltűnődöm. Vajon bekerülnek-e az anyanyelvi kultúra vérkerin­ gésébe? Vajon ösztönző, gazdagító, alkalmankint vitára sarkalló forrásai lesznek-e a magyar nyelvű tudományos életnek? Hogy könnyítsek lelkemen, elfogadom és elhozom Bori Imre ajándékát: egy jókora könyvcsomagot - súlya legalább öt üveg vinjakkal fölér - az intézet elmúlt évi kiadványaiból. A TELEP Egykor ez volt a város „érdes része” : a földszintes házakat magyarok lak­ ták, gyári munkások, városi nincstelenek, szegények. Aki tehette, azóta lakó­ telepi házba költözött, s itthagyta a telepet. A környék lakossága az elmúlt évtizedekben jórészt kicserélődött. De itt maradt a negyven éve épített egy­ emeletes épület, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Amíg Fülöp Gábor költő, az újvidéki rádió dramaturgja az egyesület mel­ lett működő tanács tagjaival tárgyal, én egy másik szobában, a ház életével, az egyesület munkájával ismerkedem. Az egyesület a zágrábi Ady K ör testvér­ intézménye, de programja annál változatosabb, gazdagabb. A házban könyv­ tár, énekkar, zenekar, három tánccsoport működik. Rendszeresen tartanak író­ olvasó találkákat. Az egyesület többször szerepelt Magyarországon. Lassan besötétedik. A homály körülöleli a házat. A kivilágított ablakok az utcára szórják a fényt. Az emeletes épület szigetként áll a telepre boruló éj­ szakában. EG YPERCES N O VELLA Két apróhirdetés a Magyar Szóban, melyet a véletlen, a legjobb rendező tör­ delt egymás alá: „Férjem, D evecseri János szeptember 16-án elhagyott, tetteiért és adóssá­ gaiért felelősséget nem vállalok. Devecseriné, Temerin.” „Adán egy elkóborolt kan német juhászkutyát gazdája átveheti a Duro Dakovic u. 50. szám alatt.” 48 �BOJTÁR ENDRE Báthorytól máig Litvánia magyar szemmel Volt a XVI. században történelmünknek egy olyan pillanata, amikor litvá­ nok és magyarok igen közel álltak egymáshoz, hiszen Steponas Batoris, vagy magyarosan Báthory István személyében magyar volt a litván-len­ gyel közös állam, a commonwealth uralkodója, s nem kisebb tett fűződik a nevéhez, mint a vilniusi egyetem megalapítása. Első litvániai látogatásom után, mikor is alkalmam volt a televízióban is néhány szót szólni terveimről, Algirdas Sabaliauskas barátom, a kitűnő nyelvész azt írta, hogy lehet, én leszek Báthory folytatója. Szeretném, ha Sabaliauskas jósnak bizonyulna, s ha nem is egy egész egyetemet, de egy litván vagy baltisztikai tanszéket sikerülne felállítani a budapesti egyete- Bármily hihetetlen, de van egy olyan vállalt feladatom is, ami közvet­ lenül Báthory idejéből nyúlik át a mába. Ismeretes, hogy Báthory szívesen időzött Vilniusban, s vele együtt had­ vezére, Békés Gáspár, aki ott is halt meg. Mivel Békés antitrinitárius volt, csak a városon kívüli dombon engedték eltemetni, amit azóta is Békés-dombnak hívnak. Ugyancsak első vilniusi látogatásomkor Vincas Zilinas, az Etnográfiai Mú­ zeum azóta elhunyt felejthetetlen igazgatója közölte velem, hogy Békés Gáspár csapatzászlója Magyarországra került, s ha megtalálom és vissza­ juttatom jogos tulajdonosának, Litvániának, akkor szentté avatnak. Csá­ bító ajánlat: sohasem voltam szent. . . Annyit már sikerült kideríteni, hogy a zászló 1941 első felében került Magyarországra, amikor a Szovjetunió baráti gesztusként visszaadta azokat a hadi jelvényeket, amiket az orosz csapatok 1849-ben, a magyar szabad­ ságharc leverésekor zsákmányoltak. (Hogy csapódott ezekhez a Békés-zász­ ló, az rejtély.) Most már csak ezeket a visszakapott zászlókat kell megta­ lálni. . . Báthory halála után hosszú időre megszakadt minden kapcsolat a két nép között, ha csak azt nem számítjuk, hogy milyen furcsa jelentést kapott a „vengras” szó a XIX. századi litván nyelvhasználatban: azt a faluról falu­ ra vándorló embert jelentette, aki könyvektől kezdve a bolhaporon át min­ denfélével kereskedett, s aki mindenhez értő kisiparos, hírvivő, lódoktor, kuruzsló volt egy személyben. (Persze, ezek a magyarok nem igazi ma­ gyarok voltak, hanem „hungaricusok” , Hungaria lakói, az akkori Észak49 �Magyarországról lengyel földön át vándorútra indult szlovákok gányok.) vagy ci­ Ezenkívül azonban - semmi, egészen a legújabb időkig. 1945 után két részre oszlik kapcsolataink története. A z első körülbelül az 1960-as évek végéig tart, s az jellemzi, hogy a litván irodalom egy volt a szovjet irodal­ mak közül. M a már olvashatatlan „szocialista realista” műveit oroszból fordították, kötelező penzumként: minden köztársasági kultúrából meg kellett jelentetni bizonyos százalékot. E nivelláló szemlélet áldozata lett a talán jobb sorsra érdemes Eduardas M ieželaitis, az első litván költő, akinek önálló kötete jelent meg magyarul (Kardiogram m , 1967) - ám az értelemzavaró hibákkal teli, gyengén fordított könyv észrevétlen maradt a többi szovjet könyv között, s méltán merült feledésbe. A második szakasz ezen az áldatlan állapoton változtatott azáltal, hogy megkezdődött a litván irodalom eredetiből történő fordítása, és ami talán még fontosabb: eredetiből történő megismerése és megismertetése. S itt elnézést kell kérnem az olvasótól, mert - bármilyen szerénytelenül is hangozzék - , beszámolóm hangneme a továbbiakban még személyesebbé fog válni. Ennek az az oka, hogy tudomásom szerint én vagyok az egyet­ len ember Magyarországon, aki tud litvánul (nem számítva a néhány, ná­ lunk élő litván feleséget, illetve férjet). Ille tv e .. . Egykori évfolyamtársam Voigt Vilm os, jelenleg a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem N ép­ rajz Tanszékének tanszékvezetője, aki kitűnő ismerője a svéd, a finn és az észt nyelvnek és kultúrának, a balti finn népek folklórjával foglalkozván annyira megtanult lettül és litvánul is, hogy legalább e munkájához szük­ séges szakirodalmat tudja olvasni. (Voigt neve azért is megemlítendő, mert az ő tollából származik gyér kulturális kapcsolataink eddigi legjobb öszszefoglalása, több mint tíz évvel ezelőttről: Report of B altic Studies in Hun­ gary, „Journal of Baltic Studies” , 1973/4.) Egyedül lenni egy kultúra gazdájának hálás, ám ugyanakkor nehéz sze­ rep, hiszen bármilyen balti ügy akad - meghívólevelek küldésétől kezdve a litván nevek helyesírásán át egészen a különböző könyvkiadóknak készí­ tett ajánlásokig vagy a nyersfordítás rabszolgamunkájáig - mindent egye­ dül kell végezni. Ezért - ezért is - írtam botcsinálta nyelvészként egy litván nyelvkönyvet (K evés szóval litvánul, 1985. Tankönyvkiadó): hátha könynyebben akad néhány magamfajta megszállott, akivel később esetleg meg­ oszthatjuk a munkát. Litván barátaim gyakran kérdezték csodálkozva: hogyan kezdődött? Ho­ gyan juthat valaki eszébe, hogy litvanista akar lenni? A dolog nem olyan rejtélyes, mint amilyennek első pillanatban látszik. Közel húsz évvel ezelőtt, mint a Magyar Tudományos Akadémia Iroda­ lomtudományi Intézetének munkatársa (azóta is, jelenleg is ez a munka­ helyem) a XX. századi avantgarde költészettel foglalkoztam. A cseh, len­ gyel, ukrán, orosz és a többi szláv, valamint a magyar irodalom némi is50 �meretében arra a következtetésre jutottam, hogy a balti irodalmak valószí­ nűleg hasonló típusúak lehetnek, s ahhoz, hogy a közép- és a kelet-európai kultúrákról teljesebb képet nyerjünk, nem ártana ezeket az irodalmakat is bevonni az összehasonlítás körébe. A kémikus M engyelejev példája le­ begett előttem, aki bizonyos adatok birtokában előre látta addigi ismeret­ len elemek létezését. Én is úgy okoskodtam: ilyen és ilyen típusú irodal­ maknak kell lenniük ezen a tá jo n .. . Levelet írtam Vilniusba és Rigába (Tartuba nem kellett, mert az észt irodalomnak — rokon nép lévén - volt és van szakértője hazánkban), a tudományos akadémia irodalomtudományi intézete igazgatóinak. S ekkor ért az első meglepetés. Rigából semmiféle válasz nem érkezett. (A lettek - hogy finoman fejezzem ki magam - hűvös viszonya saját kultúrájukhoz és annak terjesztőihez azóta is érthetetlen számomra. N agy nehezen ugyan megtanultam lettül olvasni - s V oigt Vilmoson kívül az egyetlen irodal­ már vagyok e tekintetben is Magyarországon - , s egy-két nagyszerű barát­ ra szert tettem Rigában, de semmiféle rendszeres támogatást, s ami a leg­ fájóbb: könyveket nem kapok tőlük.) Vilniusból viszont hosszú levél érkezett válaszul, valamint egy közel 20 oldalas bibliográfia, s könyvek: a Litván irodalom története és egy nyelvkönyv. Am int később kiderült, a feladó a vilniusi intézet igazgatója, Kostas K orsakas akadémikus volt. A kik ismerik, tudják, hogy Korsakas milyen zárkózott, a ridegségig szigorú ember. É s mégis, ez a magas állású vezető nem átallott azonnal segíteni egy ismeretlen fiatalembernek, csupán azért, mert az valam iféle érdeklődést tanúsított L itvánia iránt. E z volt az, ami megragadott, s ami azóta is fogva tart. Több közép- és kelet-európai irodalomnak vagyok népszerűsítője és fordítója, de egy nép sem veszi körül olyan szeretettel és hálával az iránta érdeklődőt, mint a litván. E g y nép sem becsüli meg jobban, őrzi féltőbben saját kultúráját, mint a litván. Hogy mit jelent az irodalom, a művészet egy nemzet életé­ ben, a fennmaradásért folytatott küzdelemben, azt én Litvániától tanul­ tam meg, s örökké hálás leszek a leckéért. A nyelvkönyv segítségével megtanultam litvánul, s kezdtem olvasni a litván avantgardisták műveit. S ekkor ért a második meglepetés. A „ K eturi vejai” című folyóirat egyik számában cikket találtam Kristijonas D onelaitisról, mint olyan költőről, akit az avantgardisták ősüknek ismernek cl. A B inkisékhez hasonló futuristák másutt majdnem mindenütt vadul ta­ gadták a hagyományt, s minden múltat „k i akartak dobni a jelenkor gőz­ hajójából” - itt viszont ellenkezőleg: még a leglázadóbb újítók is ragasz­ kodtak a nemzeti kultúra bizonyos részéhez. Kíváncsiságból a kezembe vettem az É vszakokat, s nyomban éreztem, hogy a X V III. századi közép- és kelet-európai költészet alighanem legna­ gyobb remekét olvasom. Erről sikerült meggyőznöm az Európa Könyvkiadó osztályvezetőjét, Gerencsér Zsigmondot is - aki azóta is lelkes híve a litván irodalomnak úgyhogy az 1970-ben megjelent Évszakok, lett az első olyan litván könyv, amit eredetiből fordítottak. 51 �A litván kultúra iránti érdeklődésem tehát tisztán tudományos indíttatá­ sú volt, de aztán fokozatosan átalakult. A tudományos célt - a litván avantgarde bekapcsolása az összehasonlító vizsgálatba - egy 1978-ban meg­ jelent kismonográfiában véltem megvalósítani (A kelet-európai avantgarde irodalom. Bp. Akadém iai K iadó), s az International Comparative Litera­ ture Association keretében készült hatalmas összefoglalásban is én írhattam néhány rövid lapot a litván és a lett avantgarde-ról (L es avantgarde litteraire au X X ém e siecle. I—II. 1984. szerk. Jean W eisberger). E d d ig arról beszéltem, hogy milyen jó szerencse irányított engem L itvá­ nia felé. Most azt kell elmondanom, hogy milyen szerencséje volt a litván irodalomnak Magyarországon azzal, hogy Donelaitist Tandori Dezső for­ dította magyarra. Régi hagyomány, hogy a kevéssé ismert, „k is” nyelvekből filológiai vagy ún. nyersfordítást készítenek, amit aztán egy költő fordít véglegessé, tesz át formahű versbe. A fordítás sikere ilyenkor azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő költőt megtalálni. Miután lenyerseltem az É vszakokat (ami nem volt gyerekjáték: három­ ezer sor X V III. századi hexameter - bizony igénybe kellett vennem a cseh és az orosz változat segítségét), Tandori Dezsőt választottam partneremül, s az Európa K iadó beleegyezett a választásba. A kiadó részéről nem volt kockázatmentes a dolog, hiszen Tandori Dezső első verseskötete akkor még csak megjelenés előtt állt, s csak néhányan tudtuk, barátai, azt, ami ké­ sőbb beigazolódott, hogy a X X . századi magyar irodalom egyik legnagyobb­ ja válhat belőle, s ugyancsak nem látott még napvilágot a M óra Kiadónál az általam válogatott és szerkesztett Lengyel költők, antológiája, melyben Tandori mint műfordító először mutatkozott be terjedelmesebb anyaggal. Nos, az Évszakok fordítása Tandorit egy csapásra a gazdag magyar fordí­ tásirodalom legjobbjai közé emelte, s elindítója lett egy páratlanul gazdag, termékeny műfordítói pályafutásnak. A z Évszakok klasszikus alkotás lett, a magyar műfordítás-irodalom aranyalapjába tartozik. Donclaitison kívül azután csak egy önálló v erseskötet jelent meg, Justinas M arcinkevičiustól, ugyancsak Tandori Dezső fordításában (T á j láto­ mással, 1978). Sokéves munka eredményeként viszont 1980-ban napvilá­ got látott a L itvá n költők antológiája, amely felöleli az egész litván költé­ szetet, Mažvydastól egészen a legfiatalabbakig. Az antológia egy szempontból érdekes: a hazaiak mellett benne emigrációs költők versei is. szerepelnek Az, hogy beválogattam az antológiába őket, egybehangzik a magyar kul­ túrpolitikával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy eredetileg szerepelt válogatásomban Alfonsas Nyka-Niliunas, Henrikas Nagys, Bernardas Brazdžionis, Kazys Bradunas és Tomas Venclova is, őket azonban a kiadó - szovjetunióbeli kérésre - végül kihagyta. (A sors iróniája, hogy később igen magas helyről az emigráció szerepeltetése miatt dicsérték meg a kö­ tetet, mondván, hogy az Helsinki szellemében készült...) 52 �H a a litván próza magyar útjáról beszélünk, megint csak egy kitűnő fordító nevét kell említenem. Maráz László ugyan nem tud litvánul, de valahogy elkötelezettje lett Litvániának, a litván irodalomnak. M arázza l nagyon szerencsés munkamegosztást alakítottunk ki, ami aztán más fordí­ tókkal is általánossá v ált: az oroszból fordított szöveget a litván eredeti alapján igazítom ki-egészítem ki, s ily módon ha nem is egészen, de nagy­ mértékben kiküszöbölhetők a közvetítő nyelv okozta hibák, zavarok. M aráz vállalt oroszlánrészt annak az antológiának a lefordításában, amelyik az 1956 után írt elbeszélésekből adott válogatást (A csíkos troli­ busz, 1970.), lefordította M ykolas Sluckis több regényét, legnagyobb telje­ sítménye azonban az volt, hogy - többéves munkával - elkészítette Vincas M ykolaitis Putinas Oltárok árnyékában című regényének remekbe sikerült fordítását (1976). A z említetteken kívül önálló novelláskötet jelent meg Juozas Grušastól Leány galambokkal, 1972 (megint egy ok némi büszkeségre: Grušas há­ ború előtt kiadott elbeszélései előbb jelentek meg Budapesten, mint V ilni­ usban) és Kazys Sajától (A szőttes, 19 8 1). A kép teljessége kedvéért megemlítendő a Moszkvában és részben B u ­ dapesten szerkesztett Szovjet Irodalom című folyóirat, amelyik meglehe­ tős rendszerességgel közöl litván szerzőket is; ezek kiválasztásába termé­ szetesen nincs beleszólásom, de szerencsére a folyóirat szintén alkalmazza a litván eredeti alapján történő szövegellenőrzés módszerét. Aminek köszönhetően nekem csak azokat a műveket „k e ll” lefordítanom, amelyek szívemhez közel állnak, amelyek megjelentetését feltétlenül szük­ ségesnek tartom, de amelyeknek nincs orosz fordítása. A számos novel­ lán kívül eddig három ilyen hosszabb próza akadt: Kazys Saja zseniális meseregénye, a K ik laknak a nagybőgőben (1973) s két könyv, amelyik 1986-ban fog megjelenni: Saja fura kisregénye, A z örökös és Saulius Tomas Kondrotas A kígyó pillantása című könyve, amit a legjobb litván re­ génynek tartok, világirodalm i szintű alkotásnak. Bárcsak minél több ilyen feladatra „kényszerítenének” a litván író k .. . A harmadik műnemről, a drámáról szólva, a száraz ad atok arról tanús­ kodnak, hogy három önálló drámakötetet jelentettünk meg: egyet Kazys Sajától (Jónás, a próféta, 19 7 1.) egyet Justinas M arcinkevičiustól) (Három dráma, 1979), és egy antológiát, amelyben Saja, Saulius Šaltenis és Romualdas Baltušnikas művei szerepelnek (Lélekcsere, 1983.). M agyar szín­ házak három litván darabot játszottak: Sajától egy bábjátékot, Marcinkcvič ius Székesegyházát (Radnóti Színpad, 1980) és Šaltenis Sicc, h a lá l.. . cí­ mű művét (Miskolci Nemzeti Színház, 1983). A műveket feleségem, Bojtár Anna, M aráz László és én fordítottuk. E z bizony, elég kevés, ha nem lenne itt valam i, ami hatalmasan meg­ emeli a litván dráma magyarországi jelenlétét. E z pedig a M agyar Rádió. M ivel a Magyar Rádió drámai osztályának M aráz László a vezetője, a lit­ ván irodalom enyhe protekciót élvez az ország legnagyobb színpadán. En- 53 �nek is köszönhetően az említetteken kívül többször is előadták Grušas, Vytaute Žilinskaite, Sluckis és mások dramatizált műveit. Saulius Šaltenis darabját Miskolcon Vilniusból érkezett vendég: Irena Bučiene állította színpadra. A z alatt a két hónap alatt, amíg nálunk dol­ gozott, annyira megszerette Magyarországot, hogy nemcsak férjét, Algimantas Bučyst, az író-kritikust tette a magyar kultúra hívévé, hanem fiát, Andtiust is rávette, hogy magyar szakra iratkozzon a leningrádi egyetemre. Vannak néhányan, akik a másik oldalról, Litvánia felől építik a hidat. Elsősorban is Janina Išganaityte, aki autodidakta módon tanult meg magyarul és lett irodalmunk első számú fordítója; vagy V itas Agurskis, aki a magyar könyvek gondos recenzense; aztán a Kárpát-Ukrajnából szár­ mazó M arija Rubaževičiene, aki Vilniusba ment férjhez, s, aki többek kö­ zött egy litván Petőfi-kötet megjelentetésénél bábáskodott. Aztán azok, akik nem tudják ugyan nyelvünket, mégis barátaink. A költő Mykolas K a rč iauskas, aki Vilniusban a magyar kultúra nagyköveté­ nek számít, aki nemcsak, hogy lefordított egy kötet verset Tandori Dezső­ től és Juhász Ferenctől, nemcsak, hogy könyvet írt magyarországi élményei­ ről, de fiát is - Bučienéhez hasonlóan - magyar szakra küldte. V agy az a három kitűnő költő: Sigitas G e d a, Alfonsas M aldonis és V lu­ das Š imkus, akik fordítói voltak az általam válogatott, 1972-ben megje­ lent antológiának, amelyik öt X X . századi magyar költő - A d y Endre, Jó ­ zsef A ttila, Radnóti Miklós, N agy László és Weöres Sándor - 10 0 0 -10 0 0 sorát tartalmazta, s amit a litván olvasók órák alatt szétkapkodtak. Körülbelül ezek lennének kapcsolataink tényei. H a arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy e tények alapján, de e té­ nyeken túlmenően, milyen kép alakult ki Litvániáról Magyarországon, ak­ kor felelhetünk fellengzősen is, felsorolva az „eredményeket” , ahogy mond­ juk egy termelőszövetkezet év végi számadó közgyűlésén szokás - az ilyen válasz azonban hamis lenne. A z igaz azonban, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a mun­ kát, jóformán semmit sem tudtak nálunk Litvániáról, s, ha egyáltalán szó­ ba került, biztos összekeverték Lettországgal. E z ma már nem fordul elő, sőt, az emberek többé-kevésbé ismerik azt a tragikus történelmi utat is, amit a litván nép végigjárni kényszerült. (Természetesen mindig az olva­ só, az érdeklődő emberről beszélek. A nem olvasó ember továbbra sem tud semmit Litvániáról, de az ilyen ember Am erikáról, Magyarországról, semmi­ ről sem tud semmit.) Ismerik nemcsak a litván könyvekhez írt elő-és utó­ szavaimból, hanem elsősorban a jó művekből, amelyek minden kommentár­ nál hívebben vallanak arról a termőtalajról, amelyből fakadtak. S erre a kis eredményre, szerintem, büszkék lehetünk. Itt kell beszámolnom az egyetlen nagyon fájó pontról, az egyetlen ku­ darcról, ami litván ügyekkel kapcsolatosan ért. Hat-hét évvel ezelőtt a Corvina K iadó felkért, hogy írjak kísérőszöveget R ácz E n d re fotóművész 54 �kb. 200, Litvániában készített pompás fotójához. Gondoltam, megragadom az alkalmat, hogy megjelenjen az első baltisztikai könyv Magyarországon, s ezért nem egyszerű kísérőszöveget készítettem, hanem egy 150 oldalas Litvánia-történelmet, vagy inkább kultúrtörténetet, az ősi időktől napjain­ kig, amely enciklopédikusa n tartalmazza a legfontosabb adatokat, számo­ kat, dátumokat stb., s talán még az az előnye is megvan, hogy a szokásos elfogultságoktól mentes. Közben azonban nálunk is beállt a gazdasági válság, s a kiadó az eleve veszteségesnek ítélt Litvánia-könyvet félretette szebb időkre. E z kb. öt év­ vel ezelőtt történt, s a szebb idők azóta sem akarnak felvirradni. Külön lapra tartozik a történelem- és irodalomtudományban uralkodó Litvánia-kép. Annyit sikerült elérni, hogy történészeink legalább azt tudo­ másul vették, hogy a litván történelem nem azonos Lengyelország törté­ nelmével, s azon kevesek, akik a térség történelmével foglalkoznak, figye­ lembe is veszik e felismerést. (E gy jó negyedszázada megjelent Lengyelor­ szág történeté ben például a legképtelenebb állítások szerepelnek, arról nem is beszélve, hogy a szerző még Báthorynál sem említette meg, hogy annak valam i köze volt a litvánokhoz is.) Az irodalomtudományban jobb a helyzet, elsősorban a Világirodalm i le­ xikonnak köszönhetően, amelyik most tart a 10. köteténél. Ennek balti cím­ szavait én írom, s tartalmazza a háromkötetes litván lexikon irodalmi anya­ gának kb. a kétharmad részét. A z avantgarde után a múlt század irodalm ával kezdtem foglalkozni. Ennek eredménye egy 1986-ban megjelenő vékony könyvecske (A felvilá ­ gosodás és a romantika a közép- és kelet-európai irodalm akban), mely tu­ lajdonképpen a X V III. század végétől az első világháborúig terjedő ma­ dártávlatú összehasonlítása a térség 15 irodalmának, köztük a litvánnak is. Donelaitis külön fejezetet kapott benne, egyébként pedig a litván iro­ dalmat is azokkal az általános jegyekkel jellemzem, mint a többit, vagyis: a nyugat-európaihoz képest megkésett fejlettség, ami azután a különböző irodalmi irányzatok egyszerre történő befogadását és az ebből következő stíluskeveredést, a stílusok egymásra torlódását okozza; a líra jóval fejlet­ tebb, mint a csenevészebb próza- és drámairodalom ; az irodalom ideológiai szerepének túlhangsúlyozása, ami abból fakad, hogy az irodalom kényte­ len magára vállalni nem esztétikai funkciókat is stb. Végezetül néhány szó arról, bennem milyen kép él Litvániáról, s ebből következik: milyen terveket tűztem magam elé. ami Először is helyesbítenem kell. Nagyképűség nélkül csupán a litván iro­ dalomról beszélhetek, vagy legfeljebb arról a képről, amit ez az irodalom tükröz. M agát Litvániát, a hétköznapi életet, azokat az embereket, akik nem irodalommal, művészettel foglalkoznak - nem ismerem. Nem is is­ merhetem, hiszen a Litván Írószövetség vendégeként összesen hét-nyolc al­ kalommal voltam Litvániában, hét-tíz napos rövid látogatáson (egyetlen - 55 �az első - alkalom kivétel, amikor a tudományos akadémia vendége­ ként egy hónapot töltöttem ott). A fővároson, Vilniuson kívül egy-egy fél napot láttam Kaunasból, s egy ízben felkerestük egy új kisváros, Elektrinai irodalommal kiemelten foglalkozó gimnáziumát. „M agát az életet” azon­ ban csupán az irodalomból ismerem, s ezzel az ismerettel nem árt óvato­ san bánni. A közép- és kelet-európai irodalmak egyik legfőbb sajátosságát abban látom, hogy a nemzeti élet kereteinek hiánya miatt hiányzik belőlük az a fajta valósághű ábrázolás, az a fajta próza, amely a szilárd nemzeti kere­ tekkel rendelkező népekre, mondjuk az angolra, vagy akár az oroszra oly jellemző. E tájon nem nagyon volt történelmi idő és tér, amelyen belül kibontakozhatott volna valam i szilárd és folyamatos értékrend (ez a nagy prózairodalom társadalmi alapja, háttere); itt rendszerint rövid távú elkép­ zelésekhez kellett igazodni, vagy éppen a nemzet, az anyanyelv életben maradásáért kellett küzdeni. (A pillanatot tükröző líra alkalmas erre ezért is van annyi kitűnő költőnk). Ennek következtében van irodalmaink­ nak - a magyarnak is! - valam i görcsösen hazafias jellege, mintha minden valam i ideológiai szűrőn át látszódna, olyan szűrőn át, ami kiszűri magát a valóságot is. Bár tudom az okát, sőt, a legtöbbször még kikerülhetetlen szükségét is értem, mégis, untat ez a fajta irodalom, untat és egyre inkább szégyenke­ zésre késztet, ha azt látom, hogy egy litván (vagy magyar) műben a lit­ ván (vagy magyar) eltakarja előlem az embert. Ezért azokat az írókat kedvelem, akik képesek voltak kilépni (vagy éle­ tük arra kényszerítette őket, hogy kilépjenek) a közép- és kelet-európai írók á ltalános szerepéből, s találtak valami olyan pontot, valami olyan köztes helyet, ahonnan rálátásuk nyílt a valóságra. (Furcsa módon számomra ezek a legnemzetibb írók.) A litván irodalomban - a nagyszerű lírikusokon kí­ vül - Donelaitis volt ilyen, aki két haza, két nyelv senkiföldjéről látta be Európát, ilyen volt Antanas Škema, akinek az emigrációs lét kínált távla­ tot, s ilyen a legnépszerűbb magyarországi litván író, Kazys Saja, vagy Saulius Tomas Kondrotas, akik a mese, a csoda, a mítosz varázsszemüvegén keresztül képesek felcsillantani a valóságot. A z elkövetkező öt évben szeretném megírni a litván és a lett irodalom összehasonlító történetét. Nem a hagyományos, a szokásos irodalomtörté­ netek számát akarom eggyel szaporítani, hanem olyanra gondolok, amelyik egyrészt szélesebb közép- és kelet-európai összefüggésbe helyezi e két balti irodalmat, másrészt azokat az írókat és azokat a mozzanatokat emeli ki, akik és amelyek túlmutatnak a nemzeti kereteken, a világirodalom felé mu- A „törököt fogtam, de nem ereszt” kifejezést a magam számára rég úgy módosítottam: „L itván t fogtam, de nem ereszt” . Szeretném, ha az elkövet­ kezendőkben minél többen elmondhatnák magukról Magyarországról ugyan­ ezt. 56 �VALÓSÁGUNK CSO N G RÁ D Y B É LA Útjelző a jövőbe „A z új időnek új utakra és reményekre van szüksége.” (Romain Rolland) A fenntartást - hogy vajon mit lehet még elmondani s pláne a lap jellegének megfelelő megközelítésben az SZ K P X X V II. kongresszusáról - komoly el­ lenérvek mérsékelik. Belátható, hogy egy ilyen nagy horderejű politikai ese­ mény, egy közép-, illetve hosszú távra programozott állásfoglalás nem könynyen veszíti el aktualitását s - mint számos jel mutatja - különösen nem kell ettől tartani a X X V II. kongresszus esetében. Sőt, a több hónapos távlat al­ kalmat ad a meditációkra, néhány szintetizált gondolat kiemelésére és az el­ határozások megvalósításában szerzett kezdeti tapasztalatok számbavételére is. Az elemző, méltató írások, beszédek egyik leggyakrabban visszatérő fordu­ lata történelmi jelentőségűnek titulálta a szovjet kommunisták soros kong­ resszusát. E jelző tudatos használata azt a meggyőződést erősíti, hogy a ta­ nácskozás analóg szerepet tölt be a szovjet társadalom fejlődésében, a szo­ cialista világrendszer, s egyáltalán a nemzetközi helyzet alakulásában, mint amelyet a XX. kongresszus betöltött. Csakhogy a harminc évvel ezelőtti dön­ tések küldetését, hatását visszamenőleg, sok-sok tapasztalat birtokában érté­ keljük — teljes joggal - történelminek és legfeljebb eltűnődünk azon, hogy az 1956-ban érett fejjel gondolkodók - szovjetek és nem szovjetek - mennyire érzékelték, hogy mérföldkövet jelző dokumentum megszületésének kortársai, netán részesei voltak. Most viszont már jó előre, a kongresszus előkészítésének idején megjelent a minősítés s önkéntelenül adódik a kérdés: miért, milyen indokkal? A válasz egyrészt belpolitikai, másrészt nemzetközi tényezőkben keresendő és nem köthető szigorúan 1986 februárjához. Ugyanis a társadalom valósá­ gos szükségleteiből, folyamataiból kibontakozó változások jeleit már a kong­ resszust megelőző három év során lehetett érzékelni. Így a legmagasabb szin­ tű politikai testület arra volt hivatott, hogy átfogó koncepciót, stratégiát dol­ gozzon ki, fogadjon el a kor kihívásaira. A nagy formátumú kérdések egyebek közt: a termelés tudományos, műszaki bázisának dinamizálása, a gazdaságirányítás reformja, a dolgozó emberek jólétének növelése, a szocia­ lista önigazgatás, a demokrácia fejlesztése, a nyilvánosság kiszélesítése, a tár­ sadalmi gyakorlat, a mindennapi élet valós problémáira érdemben reagáló ideológiai munka szükséglete - azt igazolják, hogy nem volt kicsi a tét a belső fejlődés szempontjait tekintve sem, de végül is a háttérben a szocialis­ ta építőmunka perspektívája állt, s ez már túlmutat egy párt, egy ország bel- 57 �ügyén. Hiszen ha a célkitűzések megvalósulnak, a nyolcvanas évek közepe minőségileg új korszak nyitányaként íródik be nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocializmus fejlődésének történetébe is. Az pedig már valóban történelmi léptékű kérdés, hogy e rendszer milyen pozíciókkal érkezik a XXI. század kü­ szöbére s teljesítőképességével, nemzetközi vonzerejével hogyan tudja befo­ lyásolni a társadalmi útválasztás kérdését, az emberiség sorsának alakulását. A kongresszus dokumentumaiban egy merőben új politikai filozófia kör­ vonalazódott. Ennek egyik fontos vonása az a belátás, hogy a kommunista társadalom megteremtése egyelőre irreális program s létjogosultsága a szo­ cialista viszonyok tökéletesítésének van. Egyre jobban tudatosodik, hogy a szo­ cializmus jelen formájában nem befejezett, nem kifejlett társadalmi rendszer, sőt fejlődésének megalapozó szakaszán túljutva, most kezd formálódni igazi - egyetemes és nemzeti - arculata. E folyamat azonban sokkal hosszabb időt vesz igénybe s nehezebben - dilemmák, ellentmondások, bonyolultabb körül­ mények közepette, feszültségek, buktatók, válságok árán - valósítható meg, mint korábban feltételezték. A fejlődés szocialista útját járó - főként európai - országok számára nagy­ jából egyszerre teremtődtek meg a feltételei és fogalmazódtak meg a köve­ telményei egy magasabb szintű - mondhatni fejlett - szocializmus építésé­ nek. Többek között ez magyarázza a részükről tapasztalt nagy érdeklődést az SZ K P kongresszusa iránt, de ide vezethetők vissza az egyes országok politi­ kájában észlelt párhuzamok is, amelyek azonban nem jelentik a kérdések ke­ zelési módjának uniformizálását. Nem célravezető tehát azt firtatni - ahogy egyesek nálunk is teszik - , hogy ki kit utánoz, hiszen a hasonló társadalmi jelenségeknek közös gyökerei vannak, hasonló konzekvenciái lehetnek. Bár a szocializmus eddigi eredményei tiszteletet parancsolóak, az elmúlt évtizedek tapasztalataira már nem lehet közvetlenül támaszkodni, hiszen ma mások a feladatok, s mások a lehetőségek is. Mindaz, ami korábban jónak bizonyult, nem biztos, hogy most is elegendő, a fejlődést nem lehet többé a régi módon biztosítani. Tovább már nem szabad háborítatlanul várakozni, mert a készülődés idejét már felemésztette a múlt. Érdekes, hogy elég sokan - Magyarországon is - nemkívánatos önostorozásnak fogják fel a gondok szokatlanul őszinte feltárását, a realitásokkal való szembenézést. Pedig már Lenin is figyelmeztetett rá: „ . . . a keserű igazság hasznosabb a felemelő ámí­ tásnál, értékesebb a diplomatikus mellébeszélésnél és köntörfalazásnál. . . N e­ künk állandóan ellenőriznünk, kell magunkat azzal, hogy tanulmányozzuk a politikai események láncolatát egészükben, okozati összefüggésükben, ered­ ményeikben. Amikor a tegnap hibáit elemezzük, tanulunk abból, hogy ma és holnap elkerültük, azokat.” Napjainkban a szovjet párt a kritikai szellemet konstruktívan értelmezi. Egyrészt tudatában van annak, hogy a változás igé­ nye nemcsak a hibákból ered, másrészt a problémák feltárását és tanulmányo­ zását kiegészíti a megszüntetésüket eredményező hatékony módszerek, utak keresésével. Ez a szellem tükröződik a korábban pátoszra hajlamos politikai terminológia módosulásaiban, a protokolláris, erősen tekintélytisztelő gesztu­ sok kerülésében is. A másik elvi jellegű módosulást az a felismerés jelenti, hogy a kapitaliz­ musból a szocializmusba, illetve a kommunizmusba való átmenet egy „ellent­ mondásos, de kölcsönösen összefüggő és sok mindenben egységes” világban zajlik. A kongresszus politikai beszámolója és az új szövegezésű pártprogram egyaránt sokoldalúan elemzi a tőkés és a szocialista társadalmi rendszer bo­ 58 �nyolult viszonyát, egyidejű szembenállást, harcát és egymásrautaltságát, együttélésük, sőt az emberiség létkérdéseinek, globális problémáinak megol­ dásához nélkülözhetetlen közös fellépésük, cselekvésük szükségességét. A kongresszus a világhelyzetet árnyaltan, differenciáltan, az alapvető tényezők közötti érdekazonosságok és eltérések feltárásával jellemezte. Összegezte, megerősítette és egységes rendszerbe foglalta a kapitalizmus és a szocializmus békés egymás mellett élését szolgáló főbb szovjet javaslatokat, kezdeménye­ zéseket. Újszerűen - kölcsönösséget és a kiegyensúlyozottságot hangsúlyozva - közelítette meg a nemzetközi biztonság kérdéseit. Figyelembe vette, hogy a Szovjetunió hatékony védelme elképzelhetetlen a gazdaság dinamikus fej­ lesztése nélkül, de számolt azzal is, hogy a belső építőmunkához, a magasabb életszínvonalat biztosító termelőmunkához elengedhetetlenül szükséges a nyu­ godt nemzetközi környezet. Mindez találkozott minden békeszerető ember egyetértésével, de különösen azokéval, akik maguk is átélték a háború bor­ zalmait, de legalábbis felidéződik bennük egy-egy második világháborús film­ hez, regényhez, emlékműhöz, vagy mondjuk a leningrádi piszkarjovói temető­ höz fűződő, megrázó élményük. Mert bármennyire a történelemre, az egész emberiségre orientált az SZ K P politikája, természetesként kell azt is felfogni, hogy elsősorban a szovjet állampolgárok számára szeretne többet nyújtani, akik a legnagyobb áldozatokat hozták - és hozzák ma is - a békét fenyegető erők fékentartásában. Arra épít, hogy a társadalmi makrocsoportok konkrét egyénekből állnak, akiknek saját érdekeik, örömeik és drámáik vannak, s csak azok figyelembevételével lehet alkotó energiáikat mozgósítani. Hisz’ az ember minden átalakulás értelme és mércéje. Szintén nemcsak belpolitikai jelentősége van annak az atmoszférának, amelyet a kongresszus a társadalom minden szektorára gyakorolt, illetve vár­ hatóan gyakorolni fog. A megújulás - ha úgy tetszik, radikális reform - nem korlátozódhat csak a gazdaság területére, hanem feltételezi a társadalmi vi­ szonyok fejlesztését, a politikai intézményrendszer korszerűsítését is. Az ide­ ológiai élet megítélésében a kongresszus abból indult ki, hogy ma a marxistaleninista tanításhoz való hűség, az alkotó szellemű továbbfejlesztést és alkal­ mazást jelenti. De az eszmék önmagukban, bármennyire vonzók is, még nem alakítják ki automatikusan az integráns és aktív világnézetet, ha nincsenek összekapcsolva a tömegek társadalmi-politikai tapasztalataival. A szocialista ideológia a progresszív eszméknek és az építőmunka gyakorlatának kölcsönös kapcsolatából meríti belső impulzusát. A társadalom morális egészsége, szellemi klímája nem kis mértékben az irodalom s általában a művészetek helyzetének függvénye - hangsúlyozta a kongresszus. Ennek tudható be az a felelős számvetés, amely a filmművészek tanácskozását vagy a nyolcadik írókongresszust jellemezte. Azt sugallta, hogy az alkotó értelmiségieket tömörítő szövetségeknek gyorsan kell reagálniok, alkalmazkodniok a világban és a közvetlen környezetben végbemenő változá­ sokhoz. Nem engedhető meg, hogy például az írószövetségi tagok létszáma magasan felülmúlja azoknak a könyveknek a számát, amelyek nyomot hagy­ nak az olvasók emlékezetében. Az irodalom erkölcsi, esztétikai küldetése, hogy teljes bonyolultságában tükrözze a jelent s arra törekedjen, hogy a ké­ sőbbi korok éppúgy megismerjék a művek alapján a huszadik századot, mint amilyen hitelesen tudósít a múlt századról a klasszikus irodalom. Az író a népnek és az emberiségnek egyaránt felelősséggel tartozik. Ez a gondolat tük­ röződik a világ íróihoz intézett felhívásában is: „Világunk bonyolult, ellent- 59 �mondásos, olykor kegyetlen. D e az élet maga gyönyörű. Jobbítani lehet és kell rajta, de ma a legfontosabb megvédem. Megvédeni gyermekeinket, jö­ vőnket és múltunkat. Ennek érdekében kell egyesíteni erőinket, fölemelni hangunkat, odaadni egész erőnket és tehetségünket.” Számottevő változások zajlanak a szovjet képzőművészeti és színházi életben is. Csökkentik a túlsza­ bályozottságot, fokozzák a demokratizmust, az alkotóműhelyek önállóságát, felelősségét. Szintén figyelemre méltó tendenciák vannak kibontakozóban a közoktatás reformja terén. A X X V II. kongresszus óta eltelt közel egy esztendő azt igazolja, hogy a szovjet emberek milliói akarták, igénylik a megújulást, támogatják a politi­ kát. A kongresszus nyomán mozgásba lendült az egész társadalom. A való­ ságismeretnek, a problémaérzékenységnek, az őszinteségnek, az igényességnek az a légköre, amely ott uralkodott, mozgósító hatású a gyakorlati munkában is. A népgazdaság adatai szerint valamennyi kulcsterületen fokozódott a tel­ jesítmény, növekedett a termelékenység, emelkedett a dolgozók jövedelme: összességében biztatóan indult a kongresszusi határozat végrehajtása. Apró, de bizonyító erejű példája a változásnak, hogy ma a Szovjetunió egyik leg­ népszerűbb műsora a - mi híradónkhoz hasonló - Vremja esténkénti adása, mert szakított az egysíkú eredménypropagandával, csökkentette a túltengő, sablonos diplomáciai híradásokat és az élet valós kérdéseivel - köztük a fo­ gyatékosságokkal is - foglalkozik. A tömegek áldozatkészségét, hazafiságát, szervezettségét példázza a csernobili katasztrófa, melynek elhárítása kemény próbatétel volt, de a tragédia tisztító erejű katarzisa felhajtó energiaként szolgálhat a tennivalók realizálásában. Mindemellett nyoma sincs az elbizakodottságnak, önelégültségnek, „hurráhangulatnak” . Ismerik saját gyengeségeiket, tudják, hogy kevés volt még az idő és túl nagy az ország ahhoz, hogy azonnal látványos fordulat következzen be az évtizedek óta megszokott, sokszor megmerevült gondolkodásban, mun­ kastílusban. Jól érzékelteti a helyzetet a Pravda egyetlen - 1986. július 5-i lapszámában megjelent három írás címe: Nem tűr halasztást; A tehetetlen ség ellen; Közelebb az emberekhez. Bizonyos területeken - például a köz­ szükségleti cikkek gyártásában, a szociális kérdések megoldásában - különö­ sen lassú az előrehaladás. Nem megy megrázkódtatások nélkül a személyi feltételek biztosítása sem. A vezetők egy részének szemlélete, magatartása nem változik a szükséges ütemben, tapasztalni a közöny, esetenként az ellen­ állás jeleit is. Vannak „gogoli figurák. . . akik abban reménykednek, hogy majd minden elcsitul és visszatér a régi kerékvágásba” . A folyamatok tehát még ellentmondásosak, de reményteljesek. Semmi két­ ség: az igazi erőfeszítésekre, küzdelmekre ezek után kerül majd sor, hiszen az imponáló tervek szerint - a következő másfél évtizedben annyit kell ten­ ni, mint amennyi a szovjet hatalom csaknem hét évtizede alatt történt. Ahhoz pedig, hogy a gondolatok impulzusa tettekben is kifejeződjön, nem elég az okos szó, a megfontolt döntés. Az irányvonal gyakorlati megvalósításához konkrét lépésekre, forradalmi cselekvésre van szükség. A távolabbi jövő si­ kere napjainkban gyökerezik. Ez is általánosan érvényesítendő tanulsága az SZ K P X X V II. kongresszusának, amely eszmei tárházát képezi a szocialista építés gyakorlatának hazánkban is. A törekvéseket megismerni, megérteni — s a magunk módján segíteni - kölcsönös érdekünk. 60 �W INTERM ANTEL ISTVÁN A megújulás ígérete A társadalom kérdései a szovjet írók kongresszusán I. A z olvasót, s az irodalmárt is természetesen mindig elsősorban a művek érdeklik. A z irodalmi élet bármilyen eseményénél a regények, a novellák, a versek, a drámák a fontosabbak. Hogy ezúttal a szovjet irodalomról szól­ ván mégsem művekről számolunk be, például Csingiz A jtmatov Vérpad című regényéről, A n d rej Voznyeszenszkij verseiről, M ihail Satrov A lelkiis­ meret diktatúrája című drámájáról, V iktor A sztafjev Szomorú detektív cí­ mű kisregényéről, hanem a szovjet irodalmi életnek egy öt napon át tartó eseményéről, annak hármas oka is van. Mindenekelőtt: a szovjet írókongresszusokról korábban mindig elég részletesen számolt be a magyar sajtó. Ezen a kultúrpolitikai, tájékoztatás­ politikai gyakorlaton túlmenően azonban érdemibb vonatkozások is arra késztetnek, hogy beszámoljunk a szovjet írók idei, nyolcadik kongresszusá­ ról. A szocialista országokban mindig is az irodalom volt a kulturális élet legérzékenyebb területe; az ideológiai élet számos problémája, konfliktusa az irodalmi életben jutott kifejeződésre. Természetes hát: arról, hogy a Leotiyid Brezsnyev halála után a Szovjetunióban megindult belpolitikai és gazdasági változások miként hatnak a közgondolkodásra, és hogy a szov­ jet értelmiségnek egy mindig is igen aktív, közéleti része - az írótársada­ lom - milyen problémákat és feladatokat lát maga előtt, az írókongresszus adhat leginkább képet. A februárban tartott pártkongresszuson újjászerkesz­ tett pártprogramot fogadtak el, az új pártvezetés a tavaly áprilisban tartott KB-ülésen elhangzott programbeszéd óta mind határozottabban a társada­ lomnak (a gazdaságnak és ennek előfeltételeként a közgondolkodásnak) radikális, legújabb megfogalmazásban forradalmat jelentő átépítését, át­ alakítását tűzi ki célul. Érthető, hogy ez idehaza, Magyarországon is jelen­ tősen megnövelte az érdeklődést a Szovjetunióban zajló folyamatok iránt. A z írókongresszus az irodalmi élet szféráján keresztül arról adhat képet, miként viszonyul a közgondolkodás ehhez a társadalmi átalakítást célzó programhoz. M ásodik okként tehát ez a várakozás indokolja a napi- és he­ tilapok tudósításainak terjedelmén túlmenő beszámolónkat. A harmadik ok az, hogy az írókongresszus meghaladta a hozzá fűzött várakozásokat. Közéleti szenvedélyessége és az irodalmi élet problémáit elemző bírálatok mélysége miatt egyaránt jelentősebb, mint több megelőző írókongresszus. Jóllehet, magam azokat az időket csak későbbi olvasmá- 61 �nyaimból tudom rekonstruálni magamnak, úgy vélem, csak a Sztálin halá­ la után, a X X . kongresszust előkészítő időben, 1954-ben tartott II. szovjet írokongresszusnak lehetett ilyen a hangvétele, a szerepe. És ez az végül is, ami miatt nemcsak kell, hanem érdemes is képet adnunk arról, mi min­ denről esett szó június 24. és 28. között a Krem l kongresszusi palotájában. 2. A z írókongresszust megelőzően, július 19-én az S Z K P Központi Bizott­ ságában találkozóra került sor a szovjet párt főtitkára és számos szovjet író között. E találkozó nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az írókongreszszus eredményes legyen, hogy a Lityeraturnaja Gazeta, a központi irodalmi hetilap később úgy értékelhesse, hogy ez az írókongresszus nagymértékben különbözött az előzőektől, mégpedig éppen nyíltságában, vallomásos jelle­ gében, elvszerűségében. Am it M ihail Gorbacsov e találkozón az íróknak mondott, az határozott bátorítás volt a nyilvánosság fokozására, az írószö­ vetség bürokratizmusának leküzdésére, a szépirodalom és a publicisztika társadalomkritikai szerepének erősítésére: ..A szocialista rendszer dem okra­ tikus alapjainak fejlesztését, a kritika és az önkritika, a széles körű nyil­ vánosság fejlesztését szilárdan és következetesen, ingadozás nélkül fogja folytatni a párt.” „ A z élet demokratizálása át alakítást követel, a pangásos jelenségek leküzdését követeli valamennyi társadalmi szervezetben, így az alkotó szövetségekben is.” Peliksz Kuznyecov kritikus, a moszkvai írószervezet vezetője így össze­ gezte a kongresszuson e találkozó tanulságát: „ A pártnak szüksége van az irodalom segítségére, mert az ország fejlődésének, ez a fordulatot jelentő korszaka az emberrel, a kialakult lelkivilág és köztudat átalakításával kez­ d ő d ik ” M ihail Satrov drámaíró pedig még határozottabban fogalmazott: „ A K öz­ ponti Bizottság azt a feladatot tűzte az írók. elé, hogy tegyék visszafordít­ hatatlanná a demokratizálást, amit a ’8 5 áprilisi K B -plénum indított el és a X X V I I . pártkongresszus folytatott.” A n d rej G yem entyev, a legnagyobb példányszámú irodalmi folyóirat, a Junoszty főszerkesztője is ezt a mozzanatot emelte ki: „M ih a il Szergejevics arról beszélt akkor, hogy meg kell tanulnunk a demokrácia feltételei közt élnünk. É n m indvégig, amíg a kongresszusi palotában üléseztünk, ezekre a szavakra gondoltam. É s miként ezt néhány felszólalás és a teremben ta­ pasztalható reagálások, mutatták, nem könnyű lecke e z ” Ennek megfelelően lettek az írókongresszus kulcsszavai a demokratizmus, a nyilvánosság, az erkölcsi megújulás. Legfőbb igényként az fogalmazódott meg, hogy biztosítani kell a féligazságok helyett a teljes igazság kimondá­ sának lehetőségét. A z írókongresszus után a Lityeraturnaja Gazeta szer­ kesztősége beszélgetést szervezett kritikusok részvételével. Igor Zolotusszkij a prózáról és nemcsak a prózáról mondta a következőket: „N a g y az igény a szabadságra. Azok. számára persze, akik. a soros utasítást várják, miköz­ ben írnak, semmit sem jelent, de az irodalom számára, mely menekül a ha­ zugság elől, korlátlan ez az igény. Itt szabadságra van szükség. A visel ke­ 62 �d és szabadságára az éleiben, a gondolkodás szabadságára, az írás szabad­ ságára. A mióta Asztaf jev Szomorú detektívje megjelent, valam i változik az irodalomban. M intha em elkedne a szabadság szintje. É s ez nemcsak. a kritika szabadsága, mint egyesek, gondolják, hanem a kérdésfelvetés sza­ badsága is : M iként éljünk tovább?” Nos, az írókongresszust éppen az tette jelentőssé, felvető fórummá válhatott. hogy alapkérdéseket 3. A z írókongresszus öt napja alatt a plenáris üléseken ötvenketten, a műfajonkénti szekcióüléseken százharmincnyolcan szólaltak fel. Valamennyien egységesek voltak abban, hogy a '85 áprilisi központi bizottsági ülés és a X X V II. pártkongresszus határozatainak megvalósítását vallották feladatuk­ nak, s ennek alapján mindannyian szükségesnek mondották az írószövet­ ség munkájának megújítását. Ezen az alapvető egységen belüli azonban ha nem is teljesen nyíltan, sokszor inkább csak hangsúlyokban - valósá­ gos vita folyt, lényegi kérdésekről. A leglényegesebb hangsúlykülönbség a tekintetben érződött, hogy a társadalmi élet demokratizálásának feladata a korábbi tevékenység folytatásaként, vagy azzal való szakításként fogalmazódott-e meg. E hangsúlykülönbség ugyanis az irodalmi életben és a közélet egészében tapasztalható problémák elemzésének mélységét is meg­ határozza. A kontinuitás és diszkontinuitás kérdéséről van itt szó, amiről a magyar társadalomfejlődést illetően, nálunk is élénk viták folytak és ami­ ről a közgondolkodásban jelentős nézetkülönbségek vannak ma is. A szov­ jet írókongresszuson e vonatkozásban tapasztalható hangsúlykülönbségek a szovjet társadalom fejlődésében megfigyelt, a X X V II. kongresszus által bírált pangásos jelenségek mélységének megítélési különbségeiből adódnak - nyilvánvaló, hogy határozottabb polarizációt a közelmúlt társadalma ku­ tatóinak elemzései tehetnek lehetővé. Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki be­ szédének az a fordulata azonban, mely a Szovjetunióban megindult vál­ tozásokat forradalommal egyenértékűnek nevezte, azok elemzését igazolta, akik nem egyszerűen további demokratizálásról, nem egyes bürokratikus jelenségek kiküszöböléséről, nem egyes hibák leküzdésének szükségessé­ géről beszéltek, hanem, akik az irodalmi élet problémáit a közélet problé­ máiból eredeztették, vagyis tüneti kezelés helyett mélyreható átalakítás mellett szálltak síkra. Hibákról szinte mindenki szólt. Kevesebben voltak azok, akik az iro­ dalmi élet önmagában létező, helytelen tendenciáiról, káros divatjelen­ ségekről szóltak anélkül, hogy mélyebb okokat feltártak volna. A felszó­ lalók többsége rég nem tapasztalt nyíltsággal és szenvedéllyel elemezte az irodalmi életben tapasztalható súlyos problémákat. Számos tekintélyes író az irodalmi élet torzulásának okait kutatva, mélyebbre hatolt, és a köz­ életben régóta tapasztalható negatív jelenségeket, a társadalom fejlődésé­ ben hosszú idő óta megfigyelhető torzulásokat bírálta. Egyértelműen meg­ fogalmazódott, hogy új történelmi helyzet állt elő. A '85 áprilisi K B-plénum és a X X V II. kongresszus megteremtette a bírálat lehetőségét, az iro­ dalom és a közélet megújításának, a társadalom egésze erkölcsi megújítá­ 63 �sának a lehetőségét. A z írókongresszusi felszólalások zöméből, a szüksé­ gesnek tartott változtatások irányának megjelöléséből határozott társada­ lombírálat rajzolódik ki a '85 áprilisa, illetve az A ndropov főtitkársága előtti időszakról, pontos időbeli lehatárolás nélkül. E g y helyben topogás időszaka, egy bizonyos időszak, az elmúlt időszak - időben ilyen körülhatárolatlan a bírálatok zöme. Van, aki egy évtizedről beszél: egy fel­ szólalás, Raszul Gam zatovk azonban az irodalmi élet bürokratizmusára vonatkozóan, Tvardovszkijt idézve már 1959-ről úgy szól, mint amikor radikális megújulásra lett volna szükség, ami mind mostanáig nem követ­ kezett be; Szergej Zaligin pedig az 1934-es, első írókongresszust követő ve­ zetőségi üléseket hozta példaként az igazi vitákra. Mihail Gorbacsov az erkölcsi megújulás szükségességéről beszélt az írók­ nak - az írók közéleti, társadalmi problémák egész sorát nevezték néven, m intam ivel szembe kell fordulni ahhoz, hogy a szovjet társadalom megújul­ hasson. Antidemokratizmus, a demokratizmustól való félelem, a nyilvános­ ság hiánya, az igazságtól való félelem, az igazság kimondásának aka­ dályozása, féligazságok, illúziók, önámítás, a túlóvatoskodók gátló szerepe, kétarcúság, az értékfogalmak kiüresedése, az egyértel­ műség és az igényesség hiánya, kontármunka, hozzá nem értés, közömbösség a színvonaltalansággal szemben, törvénytelenség, korrupció, megvesztegetés, a szociális igazságosság megsértése - a szovjet írók elem­ zése szerint ezek a gigantikus szociális problémák gyötrik a szovjet társa­ dalmat, szociális fáradtságot, társadalmi pangást, növekvő szkepszist idéz­ ve elő. Számos rangos felszólaló, többek közt Baklanov, V ladim ir B eek: man, Gam zatov, Jevtusenko, Feliksz Kuznyecov, Rozsgyesztvenszkij és Satrov szólt a közélet ilyen torzulásáról. Legdrámaiabban Voznyeszenszkij fogalmazott: „ Veszélybe kerülhet hazánk, ha nem megy végbe a teljes d e ­ mokratizálás, az átépítés, ha nem győz az új gondolkodás.” 4. E mélyebb összefüggésrendszerben az irodalmi életről elhangzott bírá­ latok és az írószövetség munkájának és az irodalmi életnek a demokrati­ zálására irányuló javaslatok nemcsak az irodalmi, hanem a társadalmi nyil­ vánosság megteremtését is szolgálják. A publikációs nehézségekről számos író szólt. Részben a bürokratikus nehézségeket, a túlközpontosítást bírálták, ami eleve három-négyéves át­ futást tesz csak lehetővé, a nem orosz irodalmak esetében pedig sokszor olyanok kezébe adja a döntést, akik az adott nyelvterület irodalmát nem is ismerik kellőképpen. Em ellett pedig bírálták a túlóvatoskodást, ami a reális társadalmi problémák ábrázolása esetén megnehezítette, több mű esetében pedig lehetetlenné is tette a megjelenést. Számos példát hoztak az írók arra, milyen műveknek kellett hosszú éveken át a megjelenésre várniok, valamint hogy milyen életművek teljesebb kiadása volna már nagyon is időszerű. A teljes igazság bemutatása, a nyilvánosság megterem­ tése, az irodalmi - és a történelmi - múlt és közelmúlt teljesebb ismere­ te a leglontosabb igényekként fogalmazódtak meg ezen az írókongresszu­ son. Közvetlenül vagy közvetve ezekhez a kérdéskörökhöz kapcsolódott 64 �valamennyi konkrét javaslat a könyvkiadással, folyóiratkiadással, irodal­ mi múzeumokkal és az írószövetség szervezeti szabályzatának módosításá­ val kapcsolatban is. Mindezekről a javaslatokról és a szervezeti szabályzat módosításáról az írószövetség határozata alapján az írószövetség új vezetősége a kongresszus után fog dönteni. Ahhoz, hogy az irodalmi életben tényleges megújulás következhessen be, természetesen a személyi feltételeknek is meg kellett teremrődniök. A kongresszuson e tekintetben történtek bizonyos változá­ sok, s hogy ez elegendő-e, arról majd az elkövetkező időszak, a tényleges, gyakotlati lépések alapján lehet majd ítélni. A társadalom demokratizálását illetően, azt illetően, hogy az átalakítás programja továbbfejlesztést, vagy radikális változtatásokat jelent-e, mint jeleztem, megfogalmazásbeli különbségekből lehetett nézetkülönbségeket felfedezni. Az írószövetség eddigi munkájának megítélésével kapcsolatban és a korábbi vezetőséggel kapcsolatban azonban határozott vita alakult ki a kongresszuson. Egyesek név szerint bírálták az írószövetség egyes koráb­ bi vezetőit, vezető funkciókat betöltő írókat, volt felszólaló, aki mint ki nem elégítőt, elfogadhatatlannak mondta az írószövetség első titkárának a kongresszus elé terjesztett beszámolóját, a felszólalók többsége nagyon komoly hibákra mutatott rá az írószövetség tevékenységében (hatalmi viszszaélés, bürokratizmus, formalizmus), többen beszéltek arról, hogy viszsza kell adni a vezetőség tekintélyét. A többségükben elmarasztaló fel­ szólalásokkal szemben voltak, akik védelmükbe vették a korábbi vezető­ séget, egyesek éppen azzal, hogy néhányan az eddigi vezetőségből tettek lépéseket azért, hogy művek, melyek megjelenését a bürokratizmus és a túlóvatoskodás gátolta, megjelenhessenek, Vlagyim ir K arpov, a N o v ij M ir főszerkesztője pedig azzal állt a korábbi vezetőség mellé, hogy, akik most bírálnak, azok is megszavaztak korábban minden döntést. E vita eredményeként született a kongresszus lezárásaként olyan hatá­ rozat, mely az elhangzott rendkívül kemény bírálatok ellenére is jóváhagy­ ta az írószövetségnek a beszámolási időszak alatt végzett tevékenységét, s vezetőségének munkáját megfelelőnek minősítette. A határozat konkrétu­ mok nélkül írja elő a X X V II. kongresszus határozatainak végrehajtását, a kritika színvonalának emelését, az írói közvélemény figyelembevételét a művek értékelésében, az irodalmár-továbbképzés fejlesztését, a szövetség szervezeti szabályzatának módosítását és az írókongresszuson elhangzott javaslatok hasznosítását. A szövetség vezetőségében bekövetkezett személyi változások azzal biz­ tatnak: van lehetőség arra, hogy e határozatok ténylegesen a megújulás szellemében, az írókongresszus radikális változtatásokat kívánó felszólalá­ sainak szellemében valósuljanak meg. A elve ko v tot), tott, pov vezetőség személyi összetételében a folyamatosság és a változtatás egyaránt érvényesült. A z írószövetség élén továbbra is G eorgij M ar­ áll, de nem mint első titkár (tizenöt éven át töltötte be ezt a posz­ hanem mint az írószövetség elnöke. A szövetség új első titkárt válasz­ az egyik korábbi titkár, a N ovij M ir főszerkesztője, Vlagyim ir K a r­ személyében. A revíziós bizottságnak újra V iktor Tyelpugov lett az �elnöke. A z újonnan választott vezetőség a kongresszus utáni első ülésén megerősítette tisztségében az írószövetség kilenc függetlenített titkárát: G enrih B orovikot, Ju rij G ribovot, N yikolaj Gorbacsovot, Jegor Iszajevet, Alekszandr M ihajlovot, Pjotr Proszkurint, Alekszandr Szalinszkijt, Konsztantyin Szkvorcovot és Ju rij Szurovcevet. (Ö tüket még az előző kongreszszuson választották titkárrá.) Az írószövetség szervező titkára újra Ju rij Vercsenko lett. Lényeges változást jelenthet az, hogy ezúttal a titkárság tagjaiból nyolctagú irodát is választott az írókongresszus, melynek feltehe­ tően az lesz a feladata, hogy a határozatban említett írói közvéleményt képviselje, s annak szellemében irányítsa az írószövetség tevékenységét. Ennek az irodának hivatalból tagja az írószövetség elnöke és első titkára, mellettük pedig Ajtm atov, Baklanov, Bondarev, B ikov, Honcsar és Zaligin vesz részt munkájában. Reményt keltő továbbá, hogy a 323 tagú vezetőség által megválasztott 64 tagú titkárságban - a halálozások és egyéb okból megüresedett 30 helyen - olyan nevek szerepelnek új írószövetségi titká­ rokként, mint a prózaíró Baklanov, Bikov, V ladim ir Beekman, Granyin, Raszputyin és Zaligin, a költő Dugyin, Jevtusenko, Pavlicsko, Szulejmenov és Voznyeszenszkij, a drámaíró R ozov és Satrov, valamint a kritikus G yedko v, G yem entyev, M ihajlov és Szidorov. Tekintélyük, munkásságuk igazi rangja alapján azt hihettük volna, hogy már régen az írószövetség szűkebb vezető testületének ta g ja i.. . Mindezek a személyi változások érdemi változások bekövetkeztét ígérik. A L ityeraturnaja Gazetának a kongresszus utáni hetekben folytatott publicisz­ tikai tevékenysége is azt jelzi, hogy a nyíltság az irodalmi életben nemcsak az írókongresszus kiváltsága volt. Ezt jelzi az az interjú is, melyben Csingiz Ajtm atov mondja el, miről beszélt volna ő az írókongresszuson, ha szemé­ lyes okok miatt nincs akadályoztatva. Több felszólaló is megfogalmazta: a nyilvánosság nem önmagáért van, hanem azért, hogy változásokat sikerüljön elérni. E tekintetben a leg­ nagyobb biztatást az adja, hogy a szibériai folyók megfordításával kap­ csolatos több, igen éles hangú felszólalásra, mint a közvéleményre hivat­ kozva, központi bizottsági határozat született a megkezdett munkálatok beszüntetésére. E z azt jelenti: egy nagy horderejű, nem is irodalmi, ha­ nem társadalmi kérdésben a pártvezetés visszaigazolta az írókongresszust. E z pedig azt ígéri: bekövetkezhet a több író által is régen vártnak mon­ dott megújulás. 66 �KIRÁLY ISTVÁN Németh László korszerűsége A recepcióesztétika térhódítása nyomán közhely ma már az irodalomtudo­ mányban, hogy egy-egy művet lényegében mindig ketten írnak: egyrészt az író, másrészt az olvasó. Egy-egy alkotás nagyságát, erejét végső soron mindig az méri, meddig és milyen mértékben akadnak olvasók, akik újjá tudják élni a maguk számára, kiknél végbemegy egy új hangsúlyú befogadói realizáció. Vajon mi a helyzet ebben a vonatkozásban Németh Lászlóval? Vajon van-e műveinek oly jelentésrétege - mélyvonulata mely napjaink szükségletei­ vel kapcsolódik egybe? Beleszól-e ma is az írásaival induló fiatalok sorsába, életébe? Hiszen radikálisan megváltozott a történeti helyzet művei nagy ré­ szének születése óta. S a történelem szigorú kritikus. Mindenkinél távolabbra iát, mindenkit bírál. Bírálta így Németh László nem egy nézetét is. Az író vi­ szont ennek ellenére változatlanul hat, él. Ha más nem, szinte nap mint nap tanúsítja ezt a fogyó művek száma. Vajon mi nem szűnő hatásának titka? V a­ jon mi élteti? Természetesen mindenekelőtt az, hogy nagy művész volt. De ez önmagá­ ban egy ily hatáshoz kevés. Főleg az az ő esetében. Hiszen Németh nem egy­ szerűen a művész-artifexek, a művész-pontifexek, nem a bűvészek, de a váteszek sorába tartozott. Í róként is pedagógus volt: nemcsak gyönyörködtetni - mindig hatni akart. Számba kell venni így utóélete vizsgálatánál a műveitől hozott üzenetet is: a némethi mondandót. Mi abban a jelenhez szóló? - ez a kérdés vár elsősorban megválaszolásra. A magam részéről mindenekelőtt a minőség kérdésében vélem meglelni ezt. A technikai-civilizatorikus fejlődés kiteljesedésével párhuzamosan mind fon­ tosabb lesz ugyanis az élet egészében a minőség szempontja. A megnyert mennyiség minden vonatkozásban ez után kiált; a társadalomban éppúgy, mint a termelésben. Az elgépiesedő világban kell az emberi ellensúly: meg­ nő a nem materiális, hanem másfajta igények súlya, szerepe. Nem véletlen például, hogy a marxizmus szükségletrendszerében is mind erőteljesebben előtérbe kerül ez a kérdés. Az elementáris és a mennyiségi szükségletek mel­ lett már mind többet foglalkozik a minőségiekkel a teória. A marxista onto­ lógiai és antropológiai vizsgálódások megélénkülése egymagában bizonyság erre. S nemcsak az elméletben: a praxisban is megmutatkozik a minőség növekvő szerepe. A minőségi szükségletek megugró igénye hoz előtérbe például olyan kérdéseket a mindennapokban, mint amilyen az életmód, a környezet­ védelem, a részvételi demokrácia, a közművelődés, a környezetkultúra stb. S Németh Lászlót nem utolsósorban talán épp ez élteti, ez az előremutató szel­ lemi szükséglet: a minőség igénye. Mert ha olykor vitathatón, romantikus an­ tikapitalista, s harmadik utas illúziókkal elvegyülten is, de központi mondan­ dó volt ez mindvégig őnála. Éppen ezért - róla beszélve - ennek a fogalom­ nak tőle adott értelmezését szükséges megkeresni mindenekelőtt. Igaz: változott Némethnél a különböző pályaszakaszokon a minőség értel- 67 �me. Egyvalami azonban folyvást állandó maradt: nem ismeretelméleti-logikai, de etikai kategóriaként jelent meg ez nála. Antropologikum volt; humánum, etikum, emberi sugárzás. Egy magatartásnormának, életreceptnek vágya, aka­ rata. Válaszkeresés arra a kérdésre, hogyan kell hát élni? Miképp kellene ki­ licitálni önmagunkból s környezetünkből a legértékesebbet, a mindenkiben ott rejlő oromtermészetet, megvalósítani „az erkölcsi magasabbra törést” az értel­ mes szép emberi életet? Az életmű kulcsát megadó minőség-fogalomnak ezt az etikai meghatározottságát tudva és látva lehet úgy szólni Németh László­ ról, mint aki nem csupán nagy író, de nagy moralista is; az egyik legna­ gyobbja ennek a századnak. Csak innen szemlélve lehet a maga valóságában felmérni alakját. Ezt bizonyítja nem pusztán a nagy moralistákra jellemző stílus, a nyelv prófétikus megemeltsége, a vonzódás a szakrális szókincshez, a szentenciaszerű gnomikus, sűrítő mondatszerkesztéshez, de a pálya egésze is: az azt végigkísérő sajátos, egyéni élményszerkezet. Az alapvető Németh László-i írói élményt keresve, a Tanú nyitócikkének híressé vált megfogalmazása kínálkozik kiindulópontnak: a „szorongó tájé­ kozatlanság” volt a folyóirat életre hívója, ezt tekintette a fiatal Németh a maga „múzsájának” . Ha ezt a metaforát lefordítjuk a fogalmak nyelvére: a huszadik század nagy értékválságát értette ő rajta. A kapitalizmus általános válságával együtt, annak mintegy ideológiai megfelelőjeként, a hagyományos individum-központú értékrendszerek is válságba jutottak, morális, intellek­ tuális bizonytalanságban élt a művelt emberiség. Ez az értékválság volt az (az expresszionizmust lehet idézni erre jellemző példaként), mely apokaliptikus életérzéseket, képeket idézett, „üdvözülésről” s „kárhozásról” beszélt. Utópia és tragédia, remény és kétségbeesés végletei közt hányódott a gondolkodó egyén. Ott hatottak ezek a végletek a Németh László-i életműben is, ezek hatá­ rozták meg annak alapszerkezetét. Az Isteni színjáték nagy drámájára rájátszóan nem véletlenül volt első regényének címe: Em beri színjáték.. Megélte ő a huszadik századnak azt az általános s mély értékválságát, mely az egykorú világirodalom egészét átjárta. De ugyanakkor megélt egy más válságot is. A nagy, összemberi értékkor megélt egy nemzetit: a kis néppé válást, a „szét­ szóródás előtt” fenyegetettségét. Magyarország, amelyik az Osztrák-Magyar Monarchia egyik uralkodó nemzeteként élve birodalomnak vélte önmagát, az első világháború után más nemzetközi státusba került: kis néppé változott. Az egymással versengő imperialista, tőkéshatalmak új világában aggódnia kel­ lett a maga létéért. Ez a válságélmény érteti, hogy oly mélyen átjárta a Németh-életművet (igaz: nemegyszer elzárkózó, kisnépi nacionalizmussal elkeveredetten) egy fájdalmas, szorító patriotizmus: antiimperialista patriotiz­ mus. Ez a két élmény - az összemberi és a nemzeti válságé - , a kettő egymásba játszása, a nemzeti aggódás erős jelenléte formálta sajátos színűvé, jellegze­ tesen kelet-európaivá Németh életművét. Az általános értékválság sodrába \etvc ugyanis azok az írók, akik nem éreztek valamiféle tartó, szorító, pozi­ tív tartalmú közösségi kötést, a megélt válságnak inkább nemjeire vetették a hangsúlyt. Erősebb volt bennük az „elkárhozás” , a diszharmónia, a diszszenancia érzése, mint az „üdvözülés” vágya. Erősebb volt a nem-et mondás, 68 �az értékhiány kikiáltása, mint az új értékek utáni nyugtalan vágyódás. A tragédiaérzet elnémított minden utópiaigényt, a kétségbeesés megölte a re­ ményt. Azok az írók viszont, akik valamiféle előremutató, közösségi élmény­ nyel éltek, akaratlanul is az igenek vágyát, a kiútkeresést érezték fontosnak. Hiszen az egyén elkárhozhat, de egy közösségért érzett felelősség sosem en­ gedi meg az önelengedést, az önpusztító, akart elkárhozást. Családirtást csak az őrült végez: helytállást parancsol a felelős élet. Minden pokol-élmény el­ lenére is édenért kiált az. Németh László esetében is felelősségébresztő, megtartó erő volt az előremutató közösségi élmény: antiimperialista patriotiz­ musa. Az igenek keresése, az éden akarata vált erősebbé az életművében. Így vált más típusává Németh művészete, mint a nyugat-európai irodalom fő vonulata. Így lett jellegzetesen kelet-európai, huszadik századi művészetté az. A széleken, a peremvidékeken épp a közösségi, a népi-nemzeti sors meg­ oldatlansága következtében erősebben érződött a közösségi felelősség, annak szorítása. Ez ad sajátos színt az itt keletkezett irodalmaknak a XIX. század második felében, s a XX. században. S hozzátehetem: sajátos értéket. Meg­ élte ez az irodalom a „szorongó tájékozatlanságot” , az értékválságot, a ve­ szélyeztetettséget. De megélte ugyanakkor a szorító, vállaló felelősséget. S a Németh László-i művészet sajátos tragikus pátoszában ez jelentkezett. Tragé­ diaélménye realista volt és nem clabszolutizált. Katarzist váltott ki és nem sokkolni akart. Mert különbség van e között a két esztétikai élménytípus között. A katar­ zis mindig felülemelkedés, a tragédiában is távlatot villant, sugallja a re­ ményt, új utat kerestet. A sokk csak megdöbbent. Felmutat egy meghökkentő képet az emberről, az emberi létről: hátrahagyja a kiúttalanságot, az emberi természet borzalmain érzett meddő, veszejtő keserűséget. Az egyikben az emberbe vetett hittel, bizalommal - antropológiai optimizmussal - , a másik­ ban csődérzéssel, reménytelenséggel, antropológiai pesszimizmussal társul a tragédiaérzet. Ott életigenlő, itt élettagadó az. S Németh Lászlónál mindig az első változat volt meghatározó. Egyértelműen bizonyítja ezt a regényei­ ben, drámáiban fellelhető poétikai alapképlet, az ott megmutatkozó értékhierarchia: a tipikus Németh László-i hős, s a tipikus Németh László-i szituáció. A tipikus hőst nézve az etikus ember történetét írta folyvást Németh László. Kiemelhető szinte műveiből annak lélektana: az etikus emberség ti­ pológiája és fenomenológiája. Majd minden alkotásában adott valaki, ki mo­ rális zseni, vagy legalábbis etikailag szerfölött érzékeny. Ez kerül be mint tipikus szituációba, a morális magány állapotába. Ami a legszebb, legtisz­ tább, legnemesebb benne, az nem lel támaszra. Körülfogja a vakság, értet­ lenség, a lelki süketség a másra érdemest. Adott körülötte a morális magány szituációja. Mi a jellegzetes Németh László-i válasz az így feltett kérdésre, hogy ala­ kul a morális kiválóság sorsa a morális magányban? Három lehetőség kísért művei tanúsága szerint ezzel kapcsolatban. Az egyik a szörnyeteggé válás. Az emberi közönségességet, kicsinyességet, galádságot látva a nemes lélek ma­ ga is eltorzul. Ellenkező előjellel, nemet mondóként bár, de hozzáhasonul a környezetéhez. Hisz a puszta tagadás maga is feladott autonómia, vesztett önállóság. Asszimiláció a tőlünk idegenhez. Mint fájó, zavaró, ellenséges elem, mint „szörnyeteg” él az ily típusú, csak vétót mondó ember a sorvasztó, riasztó, másfajta világban. Megéli, szenvedi a morális magányt, az egyedül69 �létet, a kapcsolatnélküliséget, az ember nemesebb énjének visszhangtalanságát a szorító, torzító hétköznapokban. - A másik lehetséges út a kivonulásé, a modern, huszadik századi, szerzetesi lét. Adva vannak a Németh László-i, nagy kivonulók, az exodus-emberek, akik teljesen szakítva a köröttük levő, adott valósággal valamiféle elképzelt szigetre, utópia-, álomtelepre próbálják men­ teni a maguk tisztaságát. Végül harmadik lehetőségként felsorakoznak a jel­ legzetes, Németh László-i, modern, evilági „szentek” . Ők azok, akik megkí­ sérlik a maguk példájával, belső emberi tisztaságukkal, erkölcsi fényükkel, sugárzásukkal, a lélektől fejlesztett emberi meleggel felolvasztani a körülöttük levő megfagyott világot, a morális magányt, a kietlenséget, akik Égető Eszterhez hasonlóan megpróbálják megszelídíteni a boldogságtipró őrületeket. S a Németh László-i értékrendben nem a távlatok nélkül élő „szörnyeteg” , sem az illuzórikus, utópisztikus távlattal élő, „kivonuló” , a modern szerze­ tes, de ez a valóságon belül távlatot kereső típus, a „szent” áll első helyen: az itt az eszmény. Nem véletlen, hogy egy „szentet” megjelenítő téma, az Irgalom témája kísérte végig egész életútján. 1926-tól kezdve élete végéig foglalkoztatta ez. Meg akarta írni a megvalósult erkölcsi zsenit, az emberi közönségességet, durvaságot feloldó életet: azt a hőstípust, ki távlatot adott, ki a lélekben ható, belső, morális energiákkal belátással, emberszeretettel meg akarta menteni az éden, az otthon, a boldogság álmát az ember szá­ mára. Igaz (s másfajta, nem az affirmáció, de a negáció elemeit hangsúlyozó ér­ tékelésekkel szemben szükséges erről nyomatékkai szólni): egészében nézve a Németh-életművet, nyilvánvaló az, hogy felgomolyog abban a démoni elem: adottak a szörnyetegek, torzók, a magányba hulló dacos kivonulók: tragé­ dia, diszharmónia sötétlik a mélyben. De ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a démoni életeket nézve K afka démonibb életeket írt meg, a modern amerikai drop ount irodalom kivonulói végletesebbek, s nyilvánvaló az is, hogy Beckettnél például a tragédiaérzet sokkolóbb és reménytelenebb. Németh László értéke épp a démoni, veszejtő és a felemelő, a távlatot nyitó feloldott egysége; azaz: a katartikus válasz a tragédiára. Ha ezt nem vesszük számba, félő, hogy egy sajátos típusú, huszadik századi irodalomnak, a kelet-európai típusú irodalmaknak külön értékei mellett megyünk cl vakon, egy az emberi lét alapkérdéseire világirodalmi szinten válaszoló, nagy irodalmat mérünk nem hozzárendelt idegen mércékkel, szegényítünk el, s idomítunk hozzá más­ fajta eszményhez. Az életmű lényegét adó, etikus jellegű affirmációt - igenmondást, távlat­ akaratot - szem előtt tartva, ennek meghatározó, domináns voltát világosan látva lesz nyilvánvalóvá az életmű egysége s tűnik el mindenfajta műfajok közti megkülönböztetés, értékhierarchia. A fikción alapuló jellegzetes szép­ írói műfajokkal, a regénnyel és a drámával szemben nem szorul háttérbe in­ nen vizsgálva a nonfiktív műfaj: az önéletrajz és tanulmány. Nem értékelő­ dik le Németh, az esszéista. Mert volt és van hajlam erre a leértékelésre. 1946-ban (s az intellektuá­ lis tisztesség azt kívánja, hogy nyíltan szóljak erről) a magam részéről is ír­ tam egy tanulmányt, melynek fő mondandója ily típusú különbségtevés volt. �A marxista kritika örökét folytatva, Gaál Gábor egyik 1936-os cikkének kon­ cepciójához hasonlóan, a realizmus diadalának lukácsi elvét próbáltam alkal­ mazni Németh Lászlóra. A szépírói alkotásokat úgy fogtam fel, mint a ta­ nulmányokban kifejtett nézetek feletti, a valóság felől jövő bírálatot. Meggyőződésem ma is: van igazság ebben a nézetben. Hiszen másfajta a tanulmányírói és művészi hozzáállás. Pusztán a két műnem közötti különbség folytán is, jobban kényszerül szembesülni az utóbbiban a valósággal mindig is az író. Könnyebben lepleződnek le és buknak el itt a téves nézetek, cáfolódnak meg mind az utópiák. De ez a valós tartalmi különbség sem indokolja Némethnek, a művésznek és Némethnek, a tanulmányírónak egymással való szembeállítását. Egykori írásomban (így látom ma már) egy részigazságot nagyítottam fe l: nem utolsósorban irodalomszociológiai tényezők hatása alatt. Egy-egy kritikai állásfoglalás elválaszthatatlan ugyanis általában attól a konkrét történelmi szituációtól, melyben megfogan. 1946-os cikkem megírása­ kor Némethet, mint „kútmérgezőt” , mint az „irodalom fasisztáját” bírálták, támadták. Néhány jogosan vitatott nézete miatt az egész életművet megbélye­ gezték, anatémát kiáltottak rá. Ily’ szituációban érthető volt egy oly hozzá­ állás, mely arra kívánt figyelmeztetni: Németh nemcsak vitatható nézetek megfogalmazója, de mindenekelőtt jelentős, nagy író. Ily alapon történt a művész és a tanulmányíró közti határvonás. Ma viszont (az azóta született művek, s a teljes életmű ismeretében) egyre inkább látom: indokolatlan min­ den ily típusú különbségtevés. Nincs értékhierarchia a különböző műfajok között. Mindegyiknek egy a sugárzása. Egyazon eszme szól mindegyiken át: az erkölcsi magasabbra törés, a minőség igénye. A tanulmány nem tudományos értekezésnek, de sokkalta inkább írói tettnek, műalkotásnak fogható itt fel, azaz: esszének. (Nem véletlen, hogy a nagy moralistáknak mindig is ez volt a kedvelt műfaja.) Nem a konkrét tételek, s főleg nem a téves nézetek lé­ nyegesek itt, de az indulat, mi ott munkál a mélyben: a stílus izzását biztosító pátosz, a magasba törő morális akarat. A huszadik század egy másik, Németh Lászlóhoz hasonló moralistájáról, Simone Weilről írta E liot: „Elképzelhetetlen számomra, hogy bárki is elfo­ gadja minden véleményét, és ne utasítson el közülük néhányat, mégpedig igen hevesen. Az egyetértés és annak hiánya mindazonáltal másodlagos, a fő dolog az, hogy érintkezésbe lépjünk, egy nagy lélekkel.” Érvényes ez a megállapítás Németh Lászlóval, a tanulmányíróval kapcsolatban is. Csak a vak, nem gondolkodó elfogultság az, mely nem érzi elutasítandónak egyes né­ zeteit. De hasonlóképpen csak a vak, nem gondolkodó elfogultság az, mely mindenekelőtt ezekre figyel, s nem veszi észre, hogy a Németh László-i lénye­ get, a moralistát, szem előtt tartva még legtöbbet bírált elméleteire is más­ ként vetül a fény. Az etikai pátoszra figyelve másképp értékelődik (csak két legtöbbet vitatott elméletét felidézve itt) még a minőségszocializmus és a ki­ sebbségben gondolata is. A minőségszocializmus kapcsán inkább a politikai és az etikai megközelí­ tésnek, illetve a kettő közötti elkerülhetetlen különbségnek problémája lesz az, ami a célt is érintő, elvi, lényegi ellentétnek látszott. Világossá válik, hogy azonos itt a cél: az emberhez méltó, szabad, fénylő élet. De míg a po­ litikus számára elsődlegesen mindig az a fontos, milyen utakat enged a való­ ság előremenni a messzi cél felé, addig a moralista csak a célt látja, s a még oly szükséges kerülő utakra is gyanakodva néz. Nem az lesz lényeges ezt a különbséget figyelembe véve Németh nézeteiben, hogy minőségi szocia71 �Iiz musról beszélve, idejét múltnak, tizenkilencedik századi értékrendet tük­ rözőnek vélte a marxizmust. A gondolatban élő etikum ugrik innen nézve szembe. Az válik fontossá, hogy az elementárisak és a mennyiségiek mellett ez az író mindig a minőségi szükségletek fontosságára figyelmeztetett, hogy hangsúlyozta az erkölcsi személyiség: a példa szerepét a történelemben. Minden vitán túl összekötő szál lesz így Németh László és a marxisták között a gon­ dolatok etikai meghatározottsága, a morális pátosz, a mélyen ott ható antropológiai optimizmus, az elkötelezettség a minőség mellett. Nemcsak a minőségszocializmus vonatkozásában, de módosul a hangsúly a kisebbségben gondolatkörét tartalmazó írások esetében is. A moralistát szem elől nem vétve, nyilvánvaló lesz, hogy erkölcsi tettet, antiimperializmust, szel­ lemi ellenállást jelentett elsődlegesen Németh Lászónál, a kisebbségben elve. Nem a xenofóbiára hajló, kirekesztő nemzetszemlélet volt fontos abban, ha­ nem a hűség, az antiimperialista patriotizmus; az odahajlás a nemzeti veszé­ lyeztetettség nehéz éveiben egy, az imperializmus korába felkészületlen és sze­ gényen érkezett, létét féltő néphez. Az elsők egyike volt Németh, aki ennek az új típusú, huszadik századi - antiimperialista, kvázi-antiimperialista nemzettudatnak létére felfigyelt, aki észrevette, hogy ez hatott ott az induló népi írói mozgalomban. Az ő gondolatát idézve: a feltámadó német imperia­ lizmus - Hitler, a hitleri hódítás fenyegetése - ébresztette rá az írókat ar­ ra, hogy nemcsak társadalmi kérdések vannak, de nemzeti sorskérdések is: a nemzet léte, megmaradása; a nemzeti személyiségőrzés. Némethet, a morális embert szem előtt tartva nyilvánvaló lesz az is, hogy a veszélyeztetett nemzeti létre megoldást keresve nemcsak az elzárkózás, az etnocentrizmus xenofóbiát idéző jogosan bírált válasza található nála, de a nyitottságé is. A nemzeti kérdés elválaszthatatlan eszmerendszerében az er­ kölcsi igénytől, a minőség elvétől. Elválaszthatatlan attól a meggyőződéstől, hogy egy kis nép az egységesülni akaró, kitágult világban, ha létezni akar, csak mint minőség tarthatja magát: kötelező rá a „muszáj minden népnél jobbnak lenni” adys parancsa. S ez a megoldás a „kisebbségben” elzárkózást hirdető válaszával szemben a nyitottságé már. Mint ilyen mindmáig érvé­ nyes. Mutatja mindez, hogy Németh Lászlónak még a legtöbbet vitatott kérdé­ sekben sem csak tévedései voltak, de igazságai is. S ami még fontosabb: adott volt mindvégig eszméiben az az erkölcsi fény, amely az életmű egészé­ ben ott hat; adott volt bennük a „nagy lélek” varázsa. Nem az tehát, véle­ ményem szerint, a maga kötelességét helyesen értelmező irodalomtudomány­ nak elsődlegesen ma a feladata, hogy újból meg újból hangsúlyozza a törté­ nelemtől nyilvánvalóan megcáfolt, s az életművön belül pusztán esetlegessé­ get jelentő téves nézeteket (főleg ha nem helytálló, de felületes, téves olvasa­ tok alapján teszi ezt). Az ellentmondásokat bírálva, nem elhal lgatva, másra kell a felelős kritikának ma inkább ügyelnie. Arra, hogy tudatosítsa, s eleve­ nen tartsa az életmű lényegét, a Németh László-i nagy örökséget: a művek­ ben ható erkölcsi sugárzást. ☆ Részeire bontva (egy rögtönzött szemponttal, a hagyományos, pszichológiai fő aktusokat figyelembe véve) a sajátos némethi morált, a minőség morál* 72 �ját: jelenti ez egyrészt a gondolkodás, az ész etikáját. Az igazság szerelme él Németh hőseiben; az űzi, hajtja őket akár önmagukat elpusztítva is. S ugyan­ akkor fölébe tud szökni az ész itt mindig, az élet poklainak. Benne él a kí­ sérletezés vágya, szenvedélye. Laboratóriummá tudja változtatni akár még a gályapadot is az értelem fölénye. A fölényes, okos ész magatartást jelent itt: nem csupán logikát, de egyben etikát. Jelenti másrészt a minőségetika az akarat morálját: a képességet arra, hogy ha kell, hát mint „erkölcsi szembenúszó” éljen az egyén; a cinizmus, a nihil világában is ragaszkodni bírjon a messzi csillagokhoz, az életet élni érdemessé tevő alapértékekhez. Jelenti ez végül az érzelmek morálját: az élet- és emberszeretetet; a képességet ar­ ra, hogy túllépjen az én puszta önmagán, s jól tudva azt, hogy nem ő a leg­ fontosabb, hogy nem ő a minden, nyitottá váljék a világ egészére. Ezt a ma­ gatartást, az érzelmek morálját sűrítette egybe Németh szótárában a belá­ tás fogalma. Ez a gondolat, a belátás eszméje az írótól kiküzdött erkölcsi világképnek talán a legnagyobb vívmánya, az élet summázata. Mint a fogalom 1945 utáni megjelenése már egymaga mutatja: az író önbírálata volt ez s ugyanakkor az életmű kiteljesítője. Ennek a gondolatnak a jegyében élve, tudomásul véve, hogy mindig „a valóság a gazda” , s még a „legsámsonibb” embernél is oko­ sabb, erősebb a történelem, az objektivitás, vált képessé Németh, a maga evilági szentjeinek, az önfeláldozó jóság asszonyköveteinek, Égető Eszternek és Kertész Ágnesnek, a megrajzolására. Itt vált a minőség végleg etikummá: maradéktalanul végiggondolta az író az „állatinak” nevezett agresszívvel szemben a „növény etikát” , a maga erkölcsét: a belátás morálját. Magában hord ez a Németh László-i etika egy néma alázatot, csöndes meghajlást a valóság előtt, a történelem előtt, egy jó értelemben vett, nemes önfeladást, elkötelezettséget, közösségi érzést. S nem utolsósorban magában hordja ez azt a gyöngédséget, okos, értő tartást, mellyel az Irgalom hősnője Kertész Ágnes ölelte szerelmét, a kissé sántítva járó Halmi Ferit: ,,S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságában bele ne gabalyodjék.” Magában hordja a némethi belátás az európai észtisztelet egyik legnagyobb vívmányát: a va­ lóság bonyolultságával, összetettségével, nehezen alakíthatóságával mindig számot vevő emberalázatot: a toleranciát. Egy oly igényt villantott Németh László - belátást idézve - a század de­ rekán, melynek időszerűségét a század vége felé érzi csak át igazán, a maga teljességében az emberi világ. Hisz nyilvánvalóvá vált azóta, hogy elpusztít­ hatja az űrbe kijutott s a legmodernebb technikával felszerelt ember a föl­ det s önmagát. Megmérgezheti s beszennyezheti saját környezetét, adott élet­ terét: a természeti rendet. Puszta alkatrésszé, gépszerű eszközzé alázhatja le egy túlszervezett létben önmagát mint embert. S tovább lehetne sorolni a fejlődéshozta új kérdéseket, melyeknek lényege végső soron mindig ugyan­ az: embertelenné teheti az ész az emberi létezést, ha nem lesz pusztán telje­ sítményre, eredményre néző, instrumentális észből egyben empátia: beleérző ésszé. Ha hiányzik belőle a konfliktusokon túlemelni tudó megértő emberség - a dialóguserkölcs; a Németh László-i belátásmorál. 73 �MŰHE L Y PETRŐCZI ÉVA Napló helyett IV. ,,és szerelmet roncsol az Em ber, bókolva magánya előtt” Charles Algernon Swinburne: Himnusz az emberről (Gergely Ágnes fordítása) Nyár elején, a legutóbbi feljegyzések után néhány hónappal folytatom. Épp azokban a napokban, amikor lejár a Soros-ösztöndíjam. Pillanatnyilag - bár töménytelen apró-cseprő munkát felvállaltam - még nem tudom, miből, hogyan fogunk ezután megélni. Sajnos, nem vagyok képes „gazda­ ságosan” , azaz összecsapva írni - még egyflekkes könyvismertetéseket sem. Hazudnék, ha azt mondanám, szorgalom, igényesség, lelkiismeretes­ ség ez bennem. Kétségkívül ebből is, abból is egy kicsi; a lényeg mégis a szűkölő hiúság (ugyanaz, mint a sajtóhibás cikkeim megjelenését követő napokon, amikor egy stréber diák dolgozat utáni önmarcangoló állapota telepszik rám!): jajj, csak ne vegyék észre, mit nem tudok, mit tudok roszszul. . . Valószínűleg ez a lelki macskajaj az oka, hogy verset lényegesen könnyebben, kevésbé görcsösen írok; egyszer azt mondtam egy előadáson meglehet, épp Salgótarjánban, a költészet napján): olyan nekem a vers­ írás - különösen, ha biztosan érzem, jó vers van születőben -, mint a jó­ ginak a teljes légzés. .. Látványos előrelépésről nem számolhatok be az utóbbi időben. Mégis, sikernek, munkára ösztönző gesztusnak könyvelem el, hogy egyre többen küldik el nekem új könyveiket „felnőtt” , nemegyszer gyermekkorom óta ismert pályatársak: Lator László, G ergely Ágnes, Rákos S á n d o r ... Ág­ nes két könyvet is: verseit és műfordításait. Így, az ő jóvoltából találtam rá a mottóul használt Swinburne-sorra. Elképesztően pontos kifejezése an­ nak, amit mi, emberek művelünk egymással. Körülöttem, amerre nézek, mindenki szeretetet és szerelmet roncsol maga körül, hogy aztán elégedett megbántottsággal tobzódhasson a magányban. Sokszor én magam is. Igaz, nehéz úgy jónak, szelídnek, és megértőnek lenni, ha az embert lépten-nyomon megaláztatások érik és krajcáros gondok közt őrlődik. Még szeren­ cse, hogy képes vagyok a legapróbb örömekből is hosszú távon ható „pszichovitamint” kicsikarni. Mint - többek között - legutóbbi göncruszkai látogatásunk emlékképeiből. Abból, ahogy szobaszínű városi csemetéink a megérkezést követő percben már nyulat kergettek, ugráltak a szérűn, de abból is, ahogy a sötétbarnára cserzett arcú falusiak (a férfiak a „kalap­ korona” bőrükbe égett nyomával!) áhítatos-sután hallgatták a templombéli hangversenyen az előzetes és utólagos ,,rádolgozással” , vagy kevés 74 �pihenő idejük megszakításával megszolgált zenét. . . Érdekes és tanulságos lenne montázst készíteni róluk és egy pesti koncert közönségéről. Ugyanilyen örömtartalékot adott (nemcsak nekem, az egész családnak!) az a két délelőtt is, amelyet a nem tudom hányas számú délegyházi tónál töltöttünk, ugyanannál, amit É vik e valam ikor „ ta v ” -nak nevezett, a rago­ zott formát vélve alapszónak. Ahogy a vízen lebegtem, hosszú percekig, évek és kötelékek foszlottak le rólam, minden pontosan olyan volt, mint húsz évvel ezelőtt. Alsóbélatelepen. A víznek is ugyanolyan dinnyeszaga volt. H a tehetném, Magyarország minden tavát-kacsaúsztatóját végigúsz­ nám; hiába vagyok harmincöt (és egynegyed!) éves, a „vízibabaság” nem kopott ki belőlem. Más szokásaim is - akár a vízimutatványok - hasonló­ képpen „örökéletűnek” bizonyultak. Például az aláhúzás-jegyzetelés a könyvekben. A z idei könyvheti kiadványokban nem végeztem túl nagy pusz­ títást. Egyetlen olyan részletre bukkantam - N ádas Péter: Em lékiratok könyve című regényében - , amelytől elfogott a „helyettem írták” érzés: ,,É n azonban a szerelmes ember teljes elfogultságával ezt is szerettem, egyetlen lélegzettel szívni magamba szépséget és csúnyaságot, gyengédsé­ gig finomított megértéssel egyszerre és egyformán erősnek érezni vonzást, taszítást; tökéletlensége által volt nekem tökéletes . . .e csekély szépség­ hiba, e majdnem púpocska, aminek hiányában tán közönséges szépfiú vált volna belőle, semmi más, így azonban az örökös védekezésben élő ember természetével, érzelmileg kissé rideg, érzékileg kissé hideg, minden kicsa­ pongása ellenére az! Á m nagyon okos, mintha e testi forma adottsága ál­ tal visszavonulásra kényszerítve olyannyira fölerősödött volna gyengédségre vágyó, de gyengédségre képtelen figyelm e. ." Ezeket a sorokat számtalanszor újraolvasva, az járt a fejemben: nincs, nem lehet megíratlan, megírhatatlan egyéniség ezen a földön. Mert az egyszerűek, áttekinthetők mellett a legbonyolultabb lelkek is tollvégre ke­ rülnek előbb-utóbb. É s ilyenkor úgy érzem: mégis hatalom az írás. Lírában persze, nehezebb personát teremteni, a terjedelmet az intenzitásnak kell pótolnia. 75 �MŰTEREM L Ó S K A L A JO S Három művész — három mű Napjainkban mélyreható átalakulás zajlott le és zajlik a hazai képzőművészetben. M ár nem beszélünk egyetlen hegemón ábrázolásmódról, mint például a hatvanas években a posztimpresszionizmusról, az összké­ pet a stílusok és szemléletmódok sokszínűsége határozza meg, amin belül természetesen megfigyelhetők bizonyos erővonalak, csomó­ pontok. Ú gy tűnik, visszaszorulnak az avantgarde törekvések, jelentősen csökken a szerepe a pop arttól ösztönzött, a mű tárgyvoltát hangsúlyozó, a hulladékot, a civilizáció kacatjait felvonultató alkotásmódnak. E lsor­ vadóban vannak, vagy stagnálnak, a minima l artos, az újkonstruktivista és a konceptualista tendenciák. Tért hódít viszont a modern művészet em­ lékezetkiesését megszüntető, az archaikus és klasszikus művészettörténeti motívumokat akár hommage-ként, akár parafrázisként feldolgozó irány­ zat: a transzavantgarde. Hogy a hagyományok, a különböző művészettörténeti stílusok vállalása, illetve felhasználása újból előtérbe került a művészetben, ez az analizáló, antiesztétikus irányzatok kifulladásának a logikus következménye. A részekre bontás egy fokon túl, értelmét veszti, ismét kitágul, gazdagodik a képzőművészet form avilága és témaköre. Töb­ bek között ezért született meg a posztmodern építészet, szobrászat és fes­ tészet, mely irányzatok szerepe végső soron meghatározó napjaink képzőművészetében. A hagyományvállalás, a folytonosságtudat megerősödése, a művészettörténeti stílusok és korszakok beépülése fordulatot, válto­ zásokat eredményezett a modern képzőművészetben. A posztmodern szem­ lélet szakított a század tízes évei óta élő és a hetvenes évekig fontos sze­ repet játszó avantgarde felfogással, mely a minimal és a koncept arttal eljutott a végső redukcióig, de a hegeli jóslattal ellentétben a művészet nem szűnt meg, sőt, újjászületett, talált egy új formát, amelyben megvalósít­ hatja önmagát. A new w ave alkotások mellett természetesen többféle műfajban és kife­ jezésmódban is készültek és készülnek művek. E sokszínűséget bizonyítan­ dó, három eltérő szemléletű és különböző anyagokkal, technikával dolgozó alkotó egy-egy munkáját szeretném bemutatni. E három képzőművész fest­ ményét, szobrát és installációját sem stilárisan, sem tartalmilag nem kap­ csolja egymáshoz semmi igazán. Csak egyvalami emeli egymás mellé őket: a minőség. S Z IR T E S JÁ N O S : A nagy kép, textilfestés, 182x280 cm, 1984. Szirtes alkotói útja is azt a fejlődésvonalat követi, amit a nyolcvanas évek legele- 76 �jétől számos hazai avantgarde művész pályája mutat. A konceptuális ( E r ­ d ély M iklós), vagy újkonstruktivista (B ak Imre, N á d ler István) kifejezésmóddal dolgozók közül sokan stílust váltottak és eljutottak a transzavantgarde-ig. E z történt az akciókat szervező, rendező, de klasszikus m űfajok­ ban is tevékenykedő, festményeket és grafikákat is készítő Szirtes János esetében. A z újfestőiség megjelenése a hazai képzőművészetben különbözik más országokban történő elterjedésétől. Magyarországon előbb volt meg az irányzat elmélete, és csak ezután születtek meg az ebben a felfogásban ké­ szült művek. Itthon tehát mintegy belenőtt a más szemléletet valló avant­ garde a transzavantgarde-ba, annak ellenére, hogy a két kifejezésmód sok mindenben különbözik egymástól, a stiláris kérdéseken túl, olyan jelentős szemléleti kérdésekben, mint a történelem, illetve a művészet folytonossá­ gának a megítélése. Szirtes János az elsők között csatlakozott az új irányzathoz, a transzavantgarde kiállításoknak szinte mindegyikén részt vett. Ott volt 1984 tava­ szán az újfestői kifejezésmóddal dolgozó művészek első csoportos, viszony­ lag szűk körű és szinte kritikai visszhang nélküli tárlatán a pécsi galériá­ ban, szerepeltek művei a néhány nappal később a Fészek Művészklubban nyílón, és természetesen részt vett az igazi sikert hozón, a Frissen festve címűn. Szirtes ez utóbbi tárlaton bemutatott munkája az Inkák kincse (1984.) szemléletileg és stilárisan is érezhető rokonságot mutat az 1984-es Stúdió-kiállításon szereplő A nagy képpel (1984). M indkét festmény ma­ gán viseli a transzavantgarde meghatározó jegyeit, a művészet­ 77 �történet, a népművészet elemeinek a kompozícióba való beépítését, illetve az újszubjektív-expresszív előadásmódot. A z Inkák, kincse nemcsak címé­ vel, hanem a képfelületen megjelenő motívumokkal is utal a prekolumbián művészetre. Ugyan e kultúrkörre való hivatkozások, továbbá az absztrakt expresszionizmust, a gesztusfestészetet idéző kifejezésmód jellemzi A nagy képet is. D e ez utóbbin az indián kultúrkörbe tartozó jelek megidézése már szinte formális, hiszen a festmény lényegét a gesztusok ösztönös hömpölygése és a színek tobzódása adja. Ha Szirtes kifejezésmódjának roko­ nait keressük, elsősorban A. R. Penck művészetében a gesztusfestészetben ta­ láljuk meg, továbbá a városi folklór falifirkáinak, spray-vel fújt ábráinak a világában. A fehér vászonra felhordott, nagyrészt fújt, színes gesztusok nyug­ talan formáik és erős színkontrasztjuk révén, egyfajta vibrálást kölcsönöznak a festménynek. Mindezt, a formák és színek spontán áradását, a ter­ mészetességet és az önfeledt játékosságot a nagy méret aláhúzza, kiemeli. Szirtes János legújabb festményeinek és grafikáinak stiláris jellemzői alapján a transzavantgarde szubjektív, újfestői, formailag a gesztusfestészetből merítő alkotói közé sorolható. T O R N A Y E N D R E A N D R Á S : Kötődés, fa 77x80x30 cm, 1984. A hazai művészetben egy meghatározó, színvonalas irányzatot képvise­ lő, a népi tárgy- és formakultúrából, a prehisztoroikus művészetből, vala­ mint a népi építészetből merítő alkotók legtehetségesebbjei között tartjuk számon Tornay Endre Andrást, aki faházak összeillesztett gerendáinak, a székelykapuk ácsolt szerkezeti elemeinek átértelmezett formáiból épí­ ti fel plasztikáit. (Virrasztók, 1982). Tornay érdeklődési köre, form avi­ lága és anyagválasztása - mindketten fával dolgoznak - rokon e kifejezésmód másik jelentős képviselőjének, Samu G ézanak művészetével, de cl is tér tőle. Samu felületkezelése hangsúlyozottan darabos, elnagyolt, Tornayé finomra megmunkált, csiszolt, artisztikus. Samu egy az egyben is felhasz­ nált tárgyakat szobrai készítésénél, Tornay a legritkább esetben indul ki direkt motívumokból, nem épít be „talált tárgyat” kompozícióiba. A z Erdélyből származó Tornay Endre András, a hetvenes évek máso­ dik felében Magyarországon érett igazán művésszé. Fém szoborkísérletei után az Ünnep című munkáján már saját hangján szólal meg és az anyagot - a fát - is megtalálja, mellyel legjobban ki tudja fejezni magát. A Párkák (1983) című szobrán, a már néhány mondattal jellemzett for­ maelemekkel dolgoz fel eredeti módon egy mitológiai témát. Stilizált két­ kerekű kocsin keretben három gömbölyített végű oszlop áll. A három osz­ lop mindegyikéről fából faragott lánc lóg le, a végükön korong alakú ne­ hezék. A cím által sugallt mitológiai történetet a szoborra vonatkoztatva: az élet fonalai, láncai. D e az alkotás esetében nem a kifejezett „sto ry" az érdekes, hiszen az túl van a verbalitáson. A plasztikai elemek feszült­ ségére, tömbszerűségére, illetve a könnyed mobilis formákra épül a mű: a behatároló forma, a keret által rögzített, hangsúlyozott három oszlop erőt sugároz, szemben a lelógó falánc esetleges, amorf alakzatával. A z 1984-es Stúdió-tárlaton kiállított K ötődés (1984) című faszobra, mint címe is mondja, a valahová való tartozásra, a valamihez való kötődésre utal. Természetesen a plasztika nyelvének ilyen direkt, a címből kiinduló 78 �„lefordítása” óhatatlanul is mondanivalójának a leegyszerűsítéséhez vezet. Mielőtt véleményt alkotnánk róla, vizsgáljuk meg alaposabban a szobrot. S bár leírása bizonyos szempontból kicsit már értelmezése is, azért megpróbálom a munkát a lehető legsemlegesebben bemutatni. E gy deszka­ lapra emlékeztető talapzatból két majdnem függőleges, egymástól eltérő irányba dőlő pózna és egy félkorong forma emelkedik ki. Mindhárom fo­ 79 �nállal egymáshoz kötött tárgy, jellegében és funkciójában más és más: az első, a legmagasabb, egy felül vékony, majd kiszélesedő, aztán ismét clvé­ konyodó figurára, vagy árbocra utal, ez hozzá van erősítve egy póznához, amely mintegy segít fogva tartani a félkoronggal együtt. A látogatónak, ha hosszabb időt tölt a szobor előtt, az első asszociációja egy vitorlás hajó: a két vékonyabb függőleges rúd az árboc, a harmadik, masszívabb forma a hajó tatja. D e egy idő múlva ezt a felvillanó képet elvetjük, hiszen a cím is mást sugall, és így eljutunk egy kőhöz kötözött alak képéhez. A kompo­ zíció elején magasodó, kifelé dőlő figura el akar szakadni az őt fogvatar­ tó, ugyanakkor a kompozíciót is kiegyenlítő félkorongtól. A két tárgy kö­ zött levő cövek összeköti a két, tömegében ellentétes formát, ugyanakkor segít visszatartani az cliparkodó, stilizált figurát. Számtalan dologhoz kö­ tődhet az ember: egy eszméhez, a kedveséhez, a szülőföldjéhez, de akár egy hétköznapi tárgyhoz is. Az elszakadás kínját és a maradás terhét egy­ aránt sugallja a szobor, illetve éppen azt az érzékeny egyensúlyi helyze­ tet rögzíti, amikor még nem dőlt el, mi történik m ajd: elszakad a szál, fellazul egy beidegződött kapcsolat, és új irányba indul el valaki, levetve minden terhet, de ugyanakkor kiszakad a megszokott biztonságos hely­ zetből; vagy esetleg túl szorosak a kötöttségek és örökre ott marad a figura, minden terhével együtt, esetleg e terhét vonszolva lép tovább? A munka azért tökéletes, mert mindezt az érzést a formákkal, az nyokkal és a tömegekkel tudja érzékeltetni. ará­ JO V IÁ N G Y Ö R G Y : M editerrán szertartás, vegyes technika, 140x180 cm, 1984. Jovián György tevékenysége a hazai képzőművészetnek a pop artban gyökerező, a pop művészet által megtermékenyített vonulatához kapcsolódik. Ide köti anyaghasználata, felületkezelése, dolgozzék bármi­ lyen műfajban, készítsen rajzot, festményt, vagy installációt. Jovián mű­ vészete tehát a Lakner László munkásságáig visszamenő újtárgyias kife­ jezésmódhoz köthető, de nem közvetlenül, hiszen az Erdélyben élő al­ kotó csak a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján Budapestre kerülve kapcsolódik be igazán a magyarországi művészeti életbe, ahol viszont ki­ forrott stílusával, kitűnő rajzkészségével, hamar felhívja magára a figyel­ met. A z 1982-es salgótarjáni országos rajzbiennálén szereplő, az elmú­ lásnak emléket állító munkája az Exitus (1982), majd az 1983-ban készült M agánpiramis még a közvetlen pop art hatást, a tárgyias szemléletből való konkrét kiindulást tükrözik. A z 1984-es Stúdió-kiállításon bemutatott M e­ diterrán szertartás (1984) viszont már az újtárgyias szemlélet és a transzavantgarde ideáloknak az összefonódását, egyéni hangú műben való ötvö­ zését példázza. A nagy méretű installáció felső része falra akasztott plaszti­ kus kép, a tépett, enyészetet, elmúlást idéző felületből egy antik fej emel­ kedik ki. E múlt előtti tisztelgés, az antikvitás témává emelése már az újeklektika sajátja. A falra függesztettel egyenlő nagyságú földre fektetett reliefen a már bemutatott téma kiálló megrongálódott antik szoborfej, a test részeire utaló töredékek, illetve a pop artos, plasztikus háttér a múlt­ nak és a tárgyaknak ez az ötvözése jellem zi a munkát. A direkt k i­ fejezésmód mindenképpen előnyére válik az alkotásnak, mert meggyőzővé, szinte életszerűvé teszi a bemutatandó tárgyát. A hommage-jelleget alá8c �húzva, gyertyákat is állított kompozíciójára Jovián György. Emlékezés, tiszteletadás tehát a M editerrán szertartás. A művészettörténet modern mű­ vészet által történt újrafelfedezésének az emlékműve, melyen Jovián a színekben és formákban gondolkodó képzőművész a hétköznapi tárgyak és anyagok direktsége, nyersesége segítségével idézi meg az antikvitás szel­ lemét. A festő-grafikus munkásságát a transzavantgarde-nak nem a szubjektívexpresszív, elsősorban a piktúrában hódító v á llfa ja termékenyítette meg, hanem az újeklektikához közel álló, személytelenebb, hangsúlyozottan a történelemre, a különböző stíluskorszakokra építő ága. A bemutatott három eltérő módon kiteljesedő művészpálya, illetve ennek a dolgozatban vázolt egy-egy konkrét állomása, azt dokumentálja, hogy a sokszínűség, az egymás mellett létező kifejezésmódok, az egyéni kezde­ ményezések biztosítják a modern magyar művészet ideális fejlődését, csak ebben a légkörben születhetnek valóban színvonalas alkotások, csak egy nyitott, nem monolitikus művészet lehet a minőség garanciája. 81 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Írások tőle és róla 1986-ban országszerte megemlékeztek az 1944 karácsonyán mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulójáról, Írások, emlékműsorok tucatjai idézték fel, méltatták az ellenforradalmi rendszer egyik legis­ mertebb ellenzéki politikusának pályafutását, emberi arculatát. A centenári­ um alkalmából Budapesten felavatták a nemzeti hősök sorába emelkedett Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrát. A Bajcsy-Zsilinszkyre emlékező írások között előkelő helyet foglal cl T il­ kovszky Lorántnak, az ellenforradalmi rendszer története és Bajcsy-Zsilinszky munkássága ismert kutatójának a könyve. Fenntartom ezen állításomat még akkor is, ha azt kell mondanom, hogy kissé csalódott voltam, amikor először nyitottam ki Tilkovszky L oránt könyvét és a cím alatt a következő alcímet olvastam: Írások tőle és róla. Csalódottságomat - mely végül is gyorsan el­ múlt - a négy szó okozta. Az előzetes beharangozókból, de a kötet címlapjá­ ból is arra következtettem, hogy egy alapos Bajcsy-Zsilinszky életrajz olvasó­ jává válhatok; de mint kiderült, erre még hosszabb-rövidebb ideig várnom kell. Tilkovszky L oránt munkájában nem a szerző (szerkesztő?) rajzolta meg Bajcsy-Zsilinszky Endre portréját, hanem Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori eddig csak részben publikált - írásai mutatják be a politikus, a közéleti em­ ber arcát. A Tilkovszky L oránt által közreadott írások a második világháború éveiben keletkeztek. Többségükben vezető politikusokhoz, katonákhoz, közéleti sze­ mélyiségekhez írt memorandumok, de megtalálhatóak közöttük el nem hang­ zott beszédrészletek, naplófeljegyzések is. Valamennyi dokumentumot színvo­ nalas bevezető és bőséges jegyzetapparátus tesz teljessé. A közreadott egykori írásokból megismerkedhetünk azokkal a politikai küz­ delmekkel, amelyeket Bajcsy-Zsilinszky Endre folytatott a háború ellen, a független Magyarországért, a nemzetiségiek egyenlő jogaiért, a magyar nem­ zet becsületén esett foltok eltüntetéséért. Annak ellenére, hogy azt mondhatjuk, Bajcsy-Zsilinszky Endre következetesen és szívósan küzdött a maga igazáért, elítélte a törvénytelenségeket, nem mindenben látta világosan a helyzetet. Külpolitikai és katonai kérdésekben megfogalmazott véleménye nem egy eset­ ben figyelmen kívül hagyta az adott időszak realitásait. A politikai, gazdasá­ gi és katonai problémák megoldását - eléggé leegyszerűsítve a fogalmazást - a magyar politikai és katonai vezetésnek az „árjáktól” - értsd német szár­ mazásúaktól - való megtisztításában látta. Természetesen ettől, illetve ennek a jelzőnek a használatától minden olyan esetben tartózkodott, ha az egyéb­ ként „árja” politikus, vagy katona - például Keresztes-Fischer Ferenc belügy­ miniszter, Csatay Lajos honvédelmi miniszter stb. - „jó magyar ember” volt. 82 �Nem kívánom minden esetben kétségbevonni Bajcsy-Zsilinszky Endre meg­ állapításainak igazát, de úgy vélem, Magyarország második világháborús szereplését, politikai és gazdasági lépéseit az „árja kérdésből” levezetni a problémakör leegyszerűsítése, csakúgy, mint megállni a Szovjetunió elleni hadbalépés körülményeinek vizsgálatában a törvénytelenség hangoztatásánál. Mivel mindkét említett kérdés rendszeresen vissza-visszatér Bajcsy-Zsilinszky Endre Tilkovszky L oránt által közölt írásaiban, kiemelését ezért tartom fon­ tosnak - és talán írásomban ezért szorul háttérbe Bajcsy-Zsilinszky Endre egyéb, mindenképp figyelemre méltó gondolatainak ismertetése. Egyben ezek azok a (csak részben) Bajcsy-Zsilinszky-i eredetű gondolatok, amelyek napja­ ink publicisztikájában, de egyes történészek írásaiban is továbbélnek. Meg­ ítélésem szerint elődeink munkásságát, emberi nagyságát tisztelnünk kell, de megállapításaik kritikájától nem szabad eltekintenünk. Úgy vélem, Tilkovszky L oránt túlzottan is tisztelte a centenáriumi évfor­ dulót és csak a legszükségesebb esetekben mutatott rá Bajcsy-Zsilinszky el­ képzeléseinek, véleményének hibáira, támadhatóságára. A kötet szerzője ar­ ra törekedett, hogy az ellenforradalmi rendszer egyik legkiemelkedőbb ellen­ zéki politikusának második világháború alatti állásfoglalását, politikai szerep­ lését bemutassa, az általa készített írások tükrében. A kötet szerzőjének (szer­ kesztőjének?) ezek az elképzelései - úgy vélem - megvalósultak, még akkor is, ha mint olvasó szívesen vettem volna más dokumentumokat, szélesebb idő­ határokat a kötetbe. Ez az érdekes és fontos „dokumentum-tanulmánykötet” bizonyára sokunk számára jelentett hasznos olvasmányt, még akkor is, ha velem együtt mások is eligazítónak minősítettek volna egy Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi arcát bemutató, politikusi pályafutását részleteiben is értékelő életrajzot, hiszen nem biztos, hogy mindenki előtt ismeretes az a nagyívű és ellentmondásoktól nem mentes életút, amely az Á chim András meggyilkolásában való részvételtől, a szegedi Nemzeti Hadseregen át, a Fajvédő Párton keresztül a Független K is­ gazdapártig, a következetesen vállalt ellenzéki politikáig, a nemzeti ellen­ állás szervezéséig és a sopronkőhidai mártírhalálig vezetett. Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi és politikusi tévedésektől és hibáktól ugyancsak nem mentes - életútja, nagysága csak így érthető meg igazán, így lehet a „hős” -ből mindenki számára „ember” az ember. Nem érezném teljesnek írásomat, ha eltekintenék attól a néhány (és sajnos, számos történeti és publicisztikai munkában is visszaköszönő) apró hiba fel­ említésétől, amely nagyobb figyelemmel elkerülhető lett volna. Első helyen említhető Nagy Vilmos és Miklós Béla nevének „következe­ tesen” nagybetűvel írt nemesi előnévvel történő használata Nagybaczoni Nagy, Dalnoki Miklós. Ugyancsak rendszeres a honvéd vezérkar főnöke elnevezés helyett a vezérkari főnök megnevezés használata, jóllehet a két fogalom teljesen mást takar. Legsajnálatosabbnak a Magyar Frontban aktív szerepet betöltött legitimista Kettős Kereszt Szövetség nevének elírását tar­ tom, mely a könyvben mint Kettős Kereszt Vérszövetség jelenik meg, pedig ezen utóbbi szervezet a huszas évek eleje tucatnyi titkos társaságának egyike volt és a második világháború alatti magyar ellenállási mozgalomhoz nem sok köze volt. A jelzett apróságok nem vonnak le Tilkovszky L oránt köny­ vének értékéből, de ismételten felhívják a figyelmet, hogy ilyen típusú mun­ kák esetében szerzőtől, szerkesztőtől egyaránt nagyobb pontosságot várunk, mindannyiunk érdekében. (Kossuth) S Z A K Á L Y SÁ N D O R 83 �MÉRLEGEN Verseskötetről verseskötetre, a költészet napjától az ünnepi könyvhétig Költészet napja - 1986. E Jó ­ zsef A ttila emlékét idéző napon a kialakult hagyományokhoz illően - két ismert „közéleti költőnk” je­ lentkezett válogatott verseivel ( G a ­ rai G á b o r: A tiszta zengés; Szépiro­ dalmi, 1986 ; B urányi Ferenc: V ala­ mi mindig közbejön; Zrínyi, 1986). Életkoruk szerint alig nyolc-kilenc év választja cl őket egymástól; tu­ datunkban mégis két különböző korszak reprezentánsaiként raktá­ rozódtak el; G arai az 1958-as T űztánccal vált ismertté; Baranyi v i­ szont a hatvanas évek első felében volt az értelmiségi ifjúság „V illonosan merész” dalnoka. Aztán az utóbbi két évtized „költészeti szen­ zációi” mintha feledtették, sőt el­ temették volna akkori lázadó, újat teremteni akaró lendületüket. . . G arai G ábor 1961-ben írt nagy verse: a (tankönyvekbe is bekerült) Tiszta szigorúság - az idők folya­ mán Tiszta zengéssé finomult. A költő most a „benső ligetek” meg­ hitt tájaira csalogatja a szavára odafigyelőket: talán az ezerhangúezerszínű madársereg „összhangzatba” olvadó csicsergése elnyomja a lápi békák „csúf vartyogását.” A kor, amelyben született, s élnie ada­ tott, Nessos-ingként tapad rá: „ak ár a sorsom, egy velem ” . Az É g ő ing című ciklus verseinek ta­ núsága szerint a költőnek rengeteg kínzó társadalmi élménnyel kellett megbirkóznia, s most mint egy­ 84 kor Sebők deák (azaz Tinódi Lan ­ tos Sebestyén) - lélekben magára hagyatva járja útját. Közvetlenül e ciklushoz kapcsolódnak - mintegy keretbe fogva a személyesebb prob­ lémákkal vívódó Fajsúly és N o ­ vem beri szél című ciklusokat - a L u ­ ther-monológok., amelyek a küzde­ lem kezdetétől a kivívott győzele­ mig, majd a „hatalm i pozícióba” került, és az elért eredményeket veszélyeztetni már nem akaró em­ ber belső dilemmáinak feltárásáig ívelnek. Ugyanez a pszichikai drá­ ma bomlik ki a kötetet lezáró da­ rabban (A reform átor): Luthernek be kell látnia, hogy eszményei az eszmeharc gyakorlatában - erő­ sen m egtépázodtak; mégis úgy ér­ zi: „nem tehetett másként” , mint, ahogy cselekedett. Baranyi Ferenc korábbi kötetei­ nek anyagából egy erősen megros­ tált, ám annál gazdagabb (csiszol­ tabb) válogatást állított össze; te­ matikus ciklusokba szervezve az élet „alappilléreit” adó élményeket és az „ön eszmélés” folyamatát. Ú j­ raolvasva a jól ismert verseket, úgy tűnik: érvényességüket mindmáig megőrizték. E g y igazabb, tisztes­ ségesebb - mert emberre szabottabb - erkölcs körvonalai rajzolódnak ki ezekből a versekből. V asvirág alakját szemünkben a meghittség és a nél­ külözhetetlenség csöndes fénye ra­ gyogta körül; az érzékien csengőbongó-bódító Campanella kontraszt­ �jaként ő a „megtartó női varázs” szimbóluma lett. A z út a „foglármátkaság” -tól az emberi egyenran­ gúságra épülő „magánéleti kódex” belülről vállalt, tiszta törvényeinek kidolgozásáig vezet („egy szere­ lem csak harc árán kapcsolódhat szövetséggé” ), ami azóta nemze­ dékünk megszenvedett-kiküzdött élettapasztalatává mélyült. Talán éppen emiatt olvastuk megdöbbenéssel a hetvenes évek elején az egyik ÉS-számban a V a­ lami mindig közbejön című verset (s íme, most ez emelkedett kötet­ címmé!). A „krisztusi életkor” tá­ jékán tudomásul kellett vennünk: a mi nemzedékünk reprezentánsai­ ban (s bennünk magunkban is) meg­ bicsaklott a prometheuszi lendület. Így, a kötet-egészben nézve, más­ ként hat mégis ez a vers: az esz­ mények és megvalósulásuk kont­ rasztját a hit és a tennivágyás old­ ja fel. A Betlehemi csillag ma is süt „álm aink egén” ; nem a csillag hazudott — csak mi nem tudtuk a „kisdedet” „k irállyá” növelni. Ez a kontraszt hívja életre a Kalapigazságok. című ciklus ironikus-önironikus miniatűrjeit. „L ad án yis” hetykeséggel, ugyanakkor mégis „baranyis” visszafogottsággal mu­ tatja fel költőnk társadalmi-embe­ ri valóságunk fonákságait (Önmér­ séklő, 3+ 1 magyar igazság, Irkafirka, Rebellis '77 stb.). „Tótágast” állt értékeink karneváli forgata­ gában, mégis ott sejdíti az értékek megvalósíthatóságának (bármily csekély) esélyeit is (Mefisztótágas). A kötet záróciklusa (Rekviem a jövőért) a nemzedéki és egyéni ön­ ismeret nagyívű szintézisverseit fogja össze. Kiem elkedik közülük a tizenöt részes „mesterszonett” : Kergetőzés a változó szelekkel, melyben a háborútól a „fényes szel­ lők” lengedezéséig, majd a „fényte­ len szellők” hátborzongató dider­ géséig egész legújabb kori törté­ nelmünk feltárul. A háttérben itt is a dolgok „helyreigazodásába” ve­ tett hit munkál: ....... subát dobott ránk a jobb jövendő, s ez a suba szakadta n is melenget” . A nép - bárhányszor kelljen is csalódnia - hisz abban, hogy vég­ re valóban maga veheti kezébe sorsát. Ugyancsak „költészet-napi meg­ lepetés” vo lt Csiki László (a ro­ mániai magyar ún. „Forrás-nemze­ dék” másodhullámával induló köl­ tő) Kísértetbajó című kötete (M ag­ vető, 1986). A „hajón” együtt utaznak nemzedéke legjobbjai köztük a „hősi halottak” is: „Szisz, Kobak, G izi és a többiek... N. Kálm án előbb, B. Pali utóbb, F. Pista, B. Laci már eljutott...” . A megmaradtak „a halál telefonszámát” sorra hívják, s igyekeznek megőrizni hűségüket nemcsak nem­ zedékük eltávozottaihoz, hanem a nagy költő-elődökhöz is, a „végleg-biztosak” -hoz, a „nem válto­ zókhoz” : a rég halottakhoz (B alas­ si, Mikes Kelemen, Petőfi, A d y, Radnóti, Lorca stb. - ők a „m ér­ földkövek” a Költészet egén; hoz­ zájuk kell az élőknek önmagukat mérniök). A történelem „Szkülla-Kharübdisz” sziklaszorosába szorulva, ez a nemzedék igyekszik megérteni sorsát, helyzetét. A z utódokra a tisztánlátás igényét kívánja örökül hagyni: nehogy feladják utolsó egyetlen - fogódzójukat: a törté­ nelmi, közösségi tudatot, mert anélkül a biztos halál vár rájuk. A Majális című rész versei szinte ki­ vétel nélkül e kérdés körül forog­ nak. A z Ú jraszülőföld című részben pedig Csiki László megkísérli újra- 85 �értelmezni - helyesebben: a széthullt „tükörcserepekből” újra öszszeállítani — konstans, semmi áron fel nem adható, legfontosabb érté­ keinket. A versek egy részét szel­ lemi szövetségeseinek (Méliusz József, Székely János, Farkas Á r­ pád, Szőcs Géza stb.) ajánlja; egész ciklust szentel a nemzedék két „hősi halottjának” (A Szilágyi Domokos földrész felfedezése; Koszorú H ervay G izella körül). T u d ja: az É let Várának akkor is állnia kell, ha mindannyian K őm í­ ves Kelemenné sorsára jutnak. Fájdalm as kényszerűség, történel­ mi parancs ez, ami elől nincs kité­ rés. „Szavaim m al, fehér botokkal / kopogtatom egy templom falát. / Id e egy mészáros költözö tt:/ Csu­ pa hús és eltört csigolyák” (Búvó­ patak) Lehajtott fejjel, némán tu­ domásul veszi a költő: számára sincs (nem lesz) menekvés. „R áomlik a falbúvó patak.” ☆ A „költészet-napi” újdonságok között egy furcsa című antológia is szerepelt: A költészet másnapja (Kozmosz Könyvek). A z elmúlt másfél évtizedben hozzászoktunk a fiatal költők raj­ ban fölrepüléséhez: közülük néhányan aztán valódi szárnyakat nö­ vesztve integrálódtak A költészetbe. A legutóbbi antológia (Madárúton, 1979) népes csapatából is „befu­ tottak” már néhányan (hogy csak a legismertebb neveket említsem: Csordás Gábor, Lezsák Sándor, Petrőczi É va , Szervác József, Szkárosi Endre, Tóth Erzsébet, Zalán Tibor). Nagyjából velük egykorú­ ak a most indulók is - három „ig a ­ zán fiatal” kivételével (Lázár Jú ­ lia és F ilip Tamás 1960-ban, a hamvasan ifjú Szilágyi Eszter Anna pedig 1964-ben született). A töb­ biek túl vannak a „krisztusi élet­ koron” , születési évszámuk 19 4 8 56. között „szóródik” . M ár ez a tény önmagában is elég indok a bi­ zarr címválasztáshoz. A címadó vers a „csapat” egyik legérettebb, legkiforottabb egyé­ niségétől: az 1949-ben született (tehát 37 éves) Marno Jánostól származik. A költő (nemzedéktár­ saival együtt, talán éppen a fe­ jükre mért túl sok és túl erős ütés­ től kábultan) „másnaposa n” , ön­ magát a „közölhetőség” szintjére lefaragva, némi szégyenkező esdekléssel áll olvasói és bírái elé: „csak ne élőszóban követeljék a vissza­ vonulást!” T u d ja: nincs sok vá­ lasztási lehetősége: „ha küzd, hát abba - , ha pedig kibékül: ebbe fog belehalni” , - amint azt egyko­ ron József A ttila megfogalmazta - előttük, értük, helyettük (is). A fent említett három való­ ban fiatal - költő még nem ismeri e dilemma mélységeit. Azt hiszik, ha „okosan” , óvatosan” , „terepszínűen” fogalmaznak, elkerülhetik ezt a sorsot. Megrendítő, ahogyan a még szinte „gyerm eki” Szilágyi Eszter Anna óvó-figyelmeztető „le ­ veleket irkái” József A ttilának: „holtában tanítom hosszában fe­ küdni / két sínszár között mozdu­ latlan” . E nemzedék szemsugarából (mi­ nél idősebbek, annál inkább) el­ tűnt az eddig biztosnak remélt jö­ vő. Ezért inkább a múltat faggat­ ják. Fellazítva tér és idő kereteit, „az érdes századok végtelen szél­ fútta alagútjaiba” alám erülve, igye­ keznek újrafogalmazni a személyi­ ség mélyebb régióira vonatkozó sza­ badság-képzetet. Álm aikban illat­ tá - örvénnyé - halhatatlanná és mindenhatóvá váln ak; ébren a va­ lóságban, „takarék-kapcsolatokban” , „visszafogott lángon” égnek, „záró­ �jelek közt forgolódva” , „feszesre húzott arccal” (Fabó Kinga, E n d rő ­ d i Szabó Ernő versei). E z a „megkötözött lábú” , a Tör­ ténelem alakításából - egyelőre kirekesztett nemzedék minden „E m ­ beri” élményt felfokozottan, a ma­ gánélet síkjára transzponálva akar megélni; s voltaképpen ebből fa­ kad fullasztó ,,bezártság” -érzete (H olló A n d rá s: Utazások egy hely­ ben, Testamentum; Kelényi B éla: A Z Á R ; A kapu helyén - részletek egy nagyobb szabású versciklusból; Tasnádi A ttila itt közölt versei). A z 1956-ban született Garaczi László keresetlen szókimondással vonja le a „tanulságot” : „Job b , ha befogom a pofám... ebben a kékrezöldre simogatott életben” ; s csak álmaiban gondol hőstettekre (E lb á­ nok a medvékkel). Valójában tud­ ja: ilyesmire soha nem lesz lehető­ sége (A szinkópa-hal rejtély, A szin­ kópa-hal útja a belátásig és az E g y ­ ig stb.). Csoda-e hát, ha „m ásnaposak” ? Közérzetüket talán legpontosabban B odor Béla Utak és ajtók című ver­ se fejezi ki. A z út, amelyen járni szerettek volna - nincs sehol; s, ha kínnal-verítékkel ők ki is tapossák az ösvényt, nincs, aki kövesse őket - , s ha mégis akad(na), az oly messzire elmarad, hogy „nem be­ várható” . S ha mégsem vesztik el bátorságukat, és mennek útjukon hová jut(hat)nak? ,,Nyitott tér” v ár­ ja őket, „ a tájékozódás legalapve­ tőbb műtárgyai nélkül” . A valódi tágasságról, a téren túli Végtelenről csak sejtésük van : „a falak mögött van minden, ami különbözik ettől az úttól.” Golgotajárás ez bizony! a meg­ váltás reménye nélkül. E nemzedék valódi arányait, költői felkészültsé­ gét s a megbéklyózottságból fakadó tétovaságát A lg ol László - még itt is csak részleteiben közölt! - vers­ folyama sejteti. A cselekvési lehető­ ségtől, a jelenlét biztonságától meg­ fosztva, valam iféle kínzó elkésett­ ség-tudat bénítja őket: „m eg nem történt beavatkozás riasztó seb­ helye a tartósított felületen” - éget és f á j; s nem tudnak rá gyógyírt. E gyfajta quasi-léttudat alakult ki bennük: azonosulni nem akarnak a számukra kijelölt létkeretekk el; de teljesen elszakadni sem mernek azoktól. „Lebegnek” a Semmiben. A nemzedék „sorstörténetét” — véleményem szerint - legpontosab­ ban Szikra János monumentális, tö­ kéletes formafegyelemmel szerkesz­ tett polifon verskompozíciója, a F ekete doboz tárja fel. Rejtjeles - , de valójában könnyen dekódolható üzenet ez álmaikról, kudarcaikról, töprengő vívódásaikról, a Jövőért - önmagukért s az utánuk jövőkért - érzett felelősségtudatukról. V a ­ jon remélhetnek-e meghallgatást? Ő k már iskolás korukban - „ a tikitaki játék javában dívott m ég!” beneveztek a „rokkantkocsihajtóvilágbajnokság” -ra, ahol a staféta­ váltó jelszó: „memento m ori!” Néhányan közülük a hetvenes évek elején, az ifjúkor küszöbén „kilép ­ tek” a sorból, s aztán jöttek a le­ velezőlapok: „O tthon leszünk, mire az első hó lehull...” A tipográfiai kiemelések is érzékeltetik: a gyer­ mekkori „tiki-taki” ekkorra már monoton és könyörtelen végzetjá­ tékká változott („eltalál engem is előbb-utóbb az örök T A K I ” ). A Himnuszból beépített részletek kitá­ gítják a versvilágot, s a jelen ége­ tő kérdései a történelmi folyamat­ ba ágyazódnak. Így a vers nemze­ déki sorstörténetből fokozatosan tör­ ténelmi tablóvá szélesül; a jelenre rávetítődnek a múlt - a háború, a társadalmi katasztrófák - képei; a tipográfiailag is széttördelt segély­ kiáltás, a dadogást vizuálisan is felidéző kétségbeesett üzenet (,,...ott­ 87 �hon leszünk...” ) halálsikolyként jut cl hozzánk. A z „E jh kiskácsa...” című betétrész fájdalmas sóhajként perel az eltűnt otthonosságért (ho­ vá lett az anyácska?...” ), majd egy ironikus kép megidézi a (közel)múltat, mikor „ököllel idomítottuk emberarcúvá a demokráciát” (B al­ lada az igazi időkről). S a jelen? az „utolsó előtti társadalom” ? (egy lépésnyire az „utolsó társadalom” tól, a kommunizmustól!): a felold­ hatatlan paradoxonok világa. Ezért lett e nemzedék létállapota az „id e­ iglenesség” és az „idegenség” , s bárhol jár, reménykedő reményte­ lenséggel üzeni: „...otthon le­ szünk...” Ú gy hiszem: e nemzedék na­ gyobb odafigyelést, több törődést érdemel. Költői csupán kifejezik azt, amit a többiek is megélnekéreznek-gondolnak. Könyvhét 1986. K álnoky László megrendítő posztumusz kötete (Hős­ tettek az ülőkádban, Magvető) és Orbán Ottó Összegyűjtött versei mellett a Parnasszusra érkezett köl­ tőnőink (nőköltőink!) léptek elénk életösszegző köteteikkel. Most csak róluk szeretnék szólni, talán némi „nőies” elfogultsággal. N em es N agy Á gnes klasszikus méltóságú versválogatása bizonyít­ ja: ő már felért ama Hegyre, amelynek magaslatán századunk legnagyobb szellemeit látja és lát­ tatta szép esszéiben (Adyt, az „égilovast” , Babitsot, a „hegyi költőt” Kassákot, az „ősfogalm aknak” új értelmet adó dinamikus erőforrást stb.). Versein kezdettől fogva v a ­ lami megfoghatatlanul finom éteri tisztaság lebeg. „Fény, fény, nap­ foltok, illatozó színek / szívem he­ lyén, ahogy szokás - virág” - így jellemzi önmagát már a korai N apló című ciklusban. A fegyelmezett formákat át áttöri a nőiesen rajon­ 88 gó lobogás (Napló, Szárazvillám című ciklusok). Néhány makacsul visszatérő motívum - , mint tartó­ pillér a versek szövetében - szin­ tén belső kötődéseiről árulkodik: a ló-motívum például egybekapcsolja az Ady-hagyományt a kassáki a nagy sorsszimbólummal („ A ló meg­ hal...” ) ; s a képsor egészen a kor­ társ N agy Lászlóig (Búcsúzik a lo­ vacska) ível. Hasonlóképpen a tölgy és a (különféle) fa-képzetek (a százados életűek, az örökké új­ jászülető, újravirágzó termékenység jelképei) a „tölgyek alatt” pihenő Arany Jánost és a „százados F ák ” ban megkapaszkodó Kassák Lajost (A tölgyfa levelei) egyaránt elénk idézik (A fák, Széndioxid, D iófa, Tölgy, Fenyő, Fügefák stb.) Tőlük tanulja a költő(nő), hogyan teremt­ heti meg önmagában újra és újra a belső egyensúlyt. A villám szaggat­ ta táj, a megőszült föld és a fel­ dúlt értékek lápjában a „Sziget” hűvös tisztasága után szomjúhozó vágy Vörösmarty Előszójához, il­ letve a kései Babits fájdalmas-önmarcangoló verseihez csatolnak vissza. A z ősi pogány ciklusok (Ekhnáton naphimnuszai, Hindu énekek stb.) pedig a legősibb arche-éIményekhez kötődnek. Nemes N agy Ágnes - túl a 60. évén - a föld­ anyával érzi azonosnak önmagát, lelke „ráncaiban” ott rejtezik a század minden szuverén „nagy szellemének” pokoljárása. A Föld­ anya - az Arche-asszony ! - elvisel, elraktároz mindent, s derűs bölcses­ séggel újraszüli az Életet. Ezért emelked(het)ett a F ö ld em lékei cí­ mű prózaköltemény szimbolikus kö­ teteimmé, amely mögé a költőnő maga „rejtezik” . Amint a zárórész Három története is bizonyítja: egy ember személyes életanyaga „nem ­ zedéki sorstörténetté” tágult: egy darab történelemmé. �Egészen más jellegű Szécsi M ar­ git élményformálási módja amint azt a Betlehem blues című kötete (Szépirodalmi) mutatja. E gy „e l­ herdált fényes nemzedék” nevében szór itt e Jászai Mari-léptékű tra­ gika ótestamentumi átkokat a Föld és az É g uraira. E lemészárolt nem­ zedék utolsó kívánsága: „Lehessen a V adak jegyében rohanni árván” ; „legyen elég a szőr, a vér - lelkünk ne kelljen” . A z egész kötetet a félreérthetet­ len N agy László-utalások szövik át meg át; őt emeli „m egváltói” ma­ gaslatra a három monumentális köl­ temény (Vadak jegyében, Betlehem blues, A G lóriák ura). Az utolsó ciklusban ,,Cassandra” -i erővel hangzik fel az iszonyú Jóslat, amely az „égi-lovas-buktató” törpe kor­ nak, melyben a Megváltó Igéket hozókat újra és újra megfeszítik, szörnyű véget ígér: a „homállyal hódító Robur” elpusztít „törpikebombáival” minden értéket, lemé­ szárolja személyiségünket, megöli lelkünket. Így csatol vissza az utol­ só vers motívumanyaga (s foglalja hangsúlyos keretbe az egész kötetet) a Betlehem blues-hoz: „Isten mű­ vét öldökölve / Isten műve öldö­ köl” . G ergely Ágnes valam ivel fiata­ labb, így indulása is későbbre - az ún. ötvenes évekre - esett. Alkata szerint közelebb áll Nemes Nagy Á gnes - , illetve az Ú jhold köré­ hez: élmény-feldolgozásmódja leszűrtebb, áttételesebb, objektívebb. Ahogy önmagát jellemzi: „konok, magányos herceg a leigázott tájon...” (Varázsdomb, 1958.). Ifjúkorában álmokból-képzeletből megalapítot­ ta a Költészet M etropolisát: Á r­ nyék-várost. E z az ő „birodalm a” , itt rejteznek gyökerei; itt érzi ott­ honosan magát. Tizenöt részes nagyszabású szonettkoszorúba (Jo­ hanna) vetíti bele lírai önportré­ ját; ugyanakkor ironikusan láttatja korunkat, amelyben nincs szükség Johannákra, hiányuk mégis fájdal­ mas űrt hagyott maga után: „am er­ re elment, ritkul a vadon / nem jönne vissza akkor sem, ha hagy­ nák” . Joachim-Johanna egy „szállás­ mester” képébe rejtőzve jegyzi le mindazt, ami a hétköznapiság v i­ lágában: Kobaltországban történik, ahol minden fémes fényben csil­ log, s E nceládó Szulfátó É let és H alál gőgös ura. E birodalomból megszökött a Költészet, az Eszm ei­ ség mert minden alárendelődött a praktikumnak: „Enceládó éli tes­ ti életét - / van mindenféle szép szokás / csak egy nincs benne: szár­ nyalás” . Csupán a „szállásm ester” őrzi még - álmaiban - a valódi értékeket. Mint a remek humorú ciklusban (M agyar cínterem) a köl­ tő, ki „életében nem tudta elnyer­ ni jussát” , s várja a feltámadást. Ugyanezen gondolat jegyében összegzi K iss A nna is - immár túl a negyvenen! - líraian összefogott családtörténetében (Az idő, Szépirodalmi) életének „tanulságait” . Reflexiókkal tarkított, kicsit ironikus-könnyes-humoros mosollyal mereng a családi fényképeken; meg­ elevenedik az „eltűnt idő” : a gyer­ mekkor világa, a nagyszülők: D á ri­ ak és Vikolok örök harca az uno­ kák génjeiben. Anna, a legkisebb - „a kígyó Sámáel” leszármazott­ ja - megtagadva anyja és „balke­ zes Szent V irgil” , a családi védőszent intelmeit, a létezés mélyebb értelmét próbálta „kitapogatni” . Lassanként megértette: az életre nincs (nem lehet) „recept” , a vilá­ gon mindennek és mindenkinek sorsa van ; „a ház élete - úgy lát­ szik éppen annyiféle, ahányan éljük. D e ettől nem könnyebb” . Hiszen mégiscsak kell valam iféle Rend, Egység, amihez mindenki 89 �„igazodhat” - valam iféle támpont, „híradás a Jövőnek” . Ő ezért kí­ sérli meg „jelekkel teleírni a lapo­ kat” . Így tágul az „itt és most” a Végtelenbe, s lesz a jelen a kozmogóniai Idő (az örökkévalóság) egy pillanata: a mi jelenkorunk. Lassan a történelem. S végezetül néhány szót a Szép V ersekről. Mintha lassan-iassan itt is lezajlana valam iféle „nem ze­ dékváltási ” folyam at: az idősebbek közül az igazán jelentősek bentma­ radnak, a „kihullottak” helyére pe­ dig belép az új nemzedék. Úgy hiszszük: ez a folyamat költészetünk valós erőviszonyait tükrözi; s ör­ vendetes lenne, ha a továbbiakban a „protokoll-lista” helyett az iga­ zán tehetséges (de önálló kötetig még cl nem jutott) korosztály leg­ jobbjai is szót kap(hat)nának itt. G. K O M O R Ó CZY E M Ő K E „...mindig az élet egészére gondolok.” Dobossy László: Előítéletek ellen Összegezéskor legtöbbször szélesebb a horizont; a kiterülő idő nagyobb táv­ latokat nyit meg. A rendszerező ér­ telem kiemeli az esendőbbet, és fi­ gyelmeztetőn mutatja magasba a megszívlelendőt, a mindnyájunknak fontosat. Dobossy László esszé- és tanul­ mánykötete igen gazdag elemzés­ anyag meghatározott szempontú válo­ gatásának összesítése. A kitűnő tu­ dós, filológus és író gazdag gyűjte­ ménye mindabból, ami innen a kör­ nyező népekre, önmagunkra és az európai kultúrára kivetíthető, illető­ leg ami velük összekapcsolható. Vizsgálódásai egyformán vonatkoz­ nak mind az írói életpályákra s az egyes művekre, mind az alkotásokat és a népek sorsát mozgató eszmeipolitikai-művészeti áramlatokra. Hiszen hosszú és tanulságos volt az élményekkel teli életút Vágfarkasdtól Prágán át Párizsig és Budapestig; a nemzetiségi irodalom hullámaitól a Sarló és a franciák ellenállási moz­ galmán át a demokratikus Magyarországig. A szerző az 500 oldalas művet há­ rom szerkezeti egységre bontotta. 90 Az I. rész a huszitizmus irodalmi visszacsengéséről, Comenius hatásáról, A csehek Magyarországban téma ma­ gyar, szlovák és cseh feldolgozásáról, a két „legnagyobbról” : Széchenyiről és Palackýról - valamint más XIX . századi irodalmi, történelmi, nyelvé­ szeti és társadalmi jelenségről szól gondos elemzés, sok összehasonlítás kíséretében. A II. részben a X IX -X X . század irodalmi, társadalmi-szellemi össze­ tevőiről olvashatunk leginkább Šalda, Nejedlý, Bartók, Čapek és a Hašek-jelenség kapcsán. A III. rész a XX . század mocca­ násait, a „testvérré válás” lehetősé­ geit, Ady, Móricz hídépítő erényeit, a műfordítások hasznát és a többnyelvűség szorgalmazását elemzi, pártfogolja. A történelmi-társadalmi témák és korszakok követése, a társadalmi és irodalmi összefüggések boncolása ár­ nyalt és sajátos képet rajzol KözépEurópa szellemi mozgásáról. Ennek a mozgásnak - közvetlenül vagy köz­ vetve - mi magyarok is a minden­ képpen részesei vagyunk. Dobossy esszéi, tanulmányai olyan �szemléletet, felfogást, magatartást tükröznek, amelyek mindenképpen segítik az itt élő népek sorsának megértését, egymáshoz közeledését. Tanulmányainak kimagasló erénye, hogy írásaival nem támad, nem per­ lekedik, nem akar leleplezni. Csupán gondolkodtatóan töpreng, vizsgáló­ dik, kérdez - s a tanúsító tényeket vallatja. Minden részletet körülte­ kintően megvizsgál, és kimondja az igazságot akár fáj, akár biztató. Nem kerüli meg a Közép-Európában még ma is oly’ „kényes” kérdést: a nacio­ nalizmust sem. Tudja, hogy csak az vezet eredményre, ha mindenki el­ végzi a maga álláspontjának becsüle­ tes revízióját. Akkor majd megtalál­ juk egymás kezét! - Akkor a „pórul járt” majd nem „csehül áll” - és a „lustának” nem „magyar betegsége” lesz. Elmosódnak majd ezek a félrehallások, ezek a téves belemagyarázások, általánosítások. S nem lesznek „elfeledett magyarok” , ha megszív­ leljük Ján Kollárnak, a X IX . század­ ban Pesten írott szavait: „csak az méltó a szabadságra, aki megbecsüli a másét” . A szerzőt dicséri az a törekvés is, hogy minden összefüggést igyekszik feltárni. A teljesség alapján akarja megérteni a jelenségeket, a műveket. A társadalom mozgása, a politikai helyzet, a történelem, az irodalom, a folklór, a zene — mind, mind ha­ sonló hatást gyakorol ránk és a környező népekre, hiszen mindnyájan és együtt itt élünk Közép-Európában. Tudja, esszéivel és elemzéseivel bizonyítja, hogy a kor összeköt. Azo­ nos korban élő népek eszméi, a kor szellemi mozgalmai összekapcsolják az itt élőket. Akkor is, ha más-más nyelven beszélnek! - Egyébként Dobossy úgy közép-kelet-európai, hogy egyúttal mindenestül európai is. Külföldön és itthon egyaránt szá­ mon tartják Dobossy kitűnő elemzési módszereit. Prágában, Párizsban vagy Szófiában egyaránt elismerik, hogy pontosan, sokoldalúan, logikusan, következetesen elemez. Tartózkodik a belemagyarázásoktól, az elhamarko­ dott következtetésektől. A tényeket vallatja, az összefüggéseket vizsgálja, hogy az igazságot kiderítse. Esszéi, tanulmányai jelentősen hoz­ zájárultak ahhoz, hogy ma Magyaror­ szágon helyesebben ítéljük meg a cseh irodalom értékeit. Az összeveté­ sek, a történelmi párhuzamok és a műelemzések nyomán számos meggon­ dolkodtató tény kerül elénk. Példá­ ul a huszitizmus visszhangját követ­ ve műveivel és vélekedéseivel szóba kerül Palacký, Havliček, N ejedlý ér­ tékelése - másfelől a krónikaíró Thuróczy János, Székely István, Má­ tyás király, valamint Kazinczy F e ­ renc, Katona József, Jósika Miklós, Kós Károly, Németh László, Sánta Ferenc drámája, írása. Olvashatunk a haladó felfogású Zdeněk Nejedlýről, aki közép-európaian gondolkodva olyan kérdéseket fogalmazott meg, amelyekre igazán csak a mi korunk felel. Dobossy mint diákja és kortársa - részletesen idézi Nejedlý felfogását a kisebbségi kérdésről és a nemzetiségekről. A sarlósokról szólva Nejedlýnek volt bátorsága kimondani - többek között - hogy „Különbeknek tartom őket a cseh ifjúságnál, mert volt bátorságuk elszakadni minden hivatalos ideoló­ giától. ." Érdekes mozzanatokat ismerhetünk meg a morc és bátor esztéta F. X. Šalda életéből és vélekedéseiből. Többször visszatér a szerző a Hašek-jelenség vizsgálatához. A kötet több tanulmánya részletesen megvilá­ gítja az élvonalbeli regényíró és kitű­ nő szatirikus művét. Egyébként Hašek jól ismerte a Felvidéket (Szlová­ kiát), Budapestet, s több bizonyíték alapján az is kiderül, hogy Hašek tudott magyarul is. Tehát az a ma­ gyarságkép, amit Švejk tükröz, bizo­ nyos tényismereten alapul - de a cél­ nak megfelelően átszűrten, olykor 91 �torzítva jelentkezik - a mű egész vi­ lágához, helyzeteihez, hangneméhez igazodva. Így ábrázolja a szerző a kelet-közép-európai nemzetek egymás közötti viszonyát, kiszolgáltatottságát. Külön figyelmet érdemel a K arel Ć apek és Bartók Béla „szellemi együttműködését” vizsgáló esszé. Megtudjuk, hogy mindketten dolgoz­ tak a Szellemi Együttműködés Nem ­ zetközi Bizottságában. Kölcsönös rokonszenv kapcsolta őket össze, de szemléletük, felfogásuk is egyezett. Čapek így nyilatkozott: ,,KözépEurópa népei egymásra vannak utal­ va. . Beszédes párhuzamokkal és elemzésekkel igazolja Dobossy, hogy Adyt és Móriczot az európaiak közül igazán a szlovákok, a horvátok, a szerbek, a románok értik. Nemcsak értik, értékelik is. Például M. Krleža Ady-nekrológjában - többek között ezt mondja: „ A magyarságot A dy je­ lenti." Dobossy tanulmányai számos köz­ vetlen kapcsolatra utaló, Kárpát-me­ dencei kötődést példázó, olykor ku­ riózumként ható adattal lepnek meg. Ilyenek: Stanislav K ostka Neumann szegedi, illetve kiskundorozsmai ka­ tonáskodása idején írott versei s uta­ zása Csehszlovákia magyar lakta te­ rületein. Levelei, megnyilatkozásai el­ gondolkodtatóak. - Szinte anekdotá­ nak hat: hogyan lett Vörösmarty Szózata - kisebb átköltéssel - cseh hazafias vers, sőt közkedvelt dal! Vagy Petőfi Ha férfi vagy, légy férfi című versének fordítása átdolgozva a cseh mozgalmi ünnepélyek közked­ velt költeménye lett; sőt később mun­ kásmozgalmi dallá lépett elő! De ar­ ra is van példa, hogyan változott át egy régi cseh népkönyv krónikája ki­ rályokról szóló magyar népmesévé. B ožena N ĕmcová pedig - aki a cseh irodalmi népiesség lelkes művelője volt - Rózsa Sándorról szóló legen­ dát is följegyzett stb. A kötet több tanulmánya ismételten hangsúlyozza a többnyelvűség jelentő­ 92 ségét. Í rók és tudósok sora: Comenius, Bartók, Féja Géza, Németh Lász­ ló stb., különféle alkalmakkor felhív­ ja a figyelmet arra, hogy egymás köl­ csönös megismerésének és megbecsü­ lésének kulcsa a többnyelvűség. „Jó néhányunk nevében szégyenke­ zem - nyilatkozta Bartók Béla - : németül, franciául, angolul még csak beszél némelyikünk, de szerbül, hor­ vátul, szlovákul, románul úgyszólván egyikünk sem.” - Azóta valamelyest javult a helyzet, de ez még koránt­ sem elegendő! Dobossy írásait mindenkor az őszin­ teség, a haladó szemlélet, a humánus magatartás jellemzi. És ezt várja a környező népek esztétáitól, tudósaitól is. Példát mutat a mítoszok lebontásá­ ban is. Károsnak tartja az értékrendszerek elfogult kezelését - akár ma­ gyar történelmi hagyományokról, akár éppen Švejkről van szó. A társadal­ mi-történelmi alaphelyzet, a földrajzi környezet, a politikai, művészeti tö­ rekvések egyértelműen meghatározzák az alkotások helyét, szerepét, jelentő­ ségét. Bár Dobossy elsősorban, a tények és adatok pontos elemzésével operál, gondolatait, megállapításait egyúttal tiszta érzelmek is kormányozzák. A lendület, az átérzés azonban soha nem ragadja cl. Szabatosan értelmezi a tényeket, a fogalmakat, a szavakat de azt is érti és átéli, ami a szavak mögött áll őrt! E tanulságos könyv szellemében mi is valljuk és vállaljuk Dobossyval: „A mi dolgunk most az, hogy . . . gyarapítsuk a megértés, a kiegyenlítő­ dés, a megbékélés folyamatát.” A N E M Z E T és E M L É K E Z E T sorozatban megjelent Előítéletek el­ len című kötet - az előzőkhöz hason­ lóan - mindnyájunk emlékezetes ol­ vasmánya. (Magvető) S Z IR M A Y E N D R E �Két könyv Közép-Kelet-Európából/ról Visszavetítve a történteket a múltba, hadd idézzük mindjárt Révai Józsefet, aki a Szabad Nép 1946. no­ vember 24. számában - többek kö­ zött - azt írta: ,,Romániával Párizs­ ban komoly vitánk volt, amely elle­ nünkre dőlt el, de a demokratikus és a magyarság jogait tisztelő Románia iránt nem érzünk miatta keserűsé­ get.” Aligha tévedünk: Révai - kimon­ datlanul - Groza Péterre is gondolt, mint politikai zálogra. Aligha vélet­ len, hogy már öt évtizeddel ezelőtt ilyen politikai zálognak tudta és is­ merte őt Balogh Edgár. Az Ekések (Groza Péter pártja) és a M AD O SZ (Balogh Edgárék) népfronti szövetsé­ ge valóban szövetkezni tudott a fa­ sizmussal, a sovinizmussal, a népeket egymásnak uszító demagógiával szem­ ben. A fasiszta parancsra kettészakí­ tott Erdély haladó szellemiségei kö­ zött sokszor közvetített Groza Péter. Magyarok, románok, székelyek kö­ zött. Sajátos módon, még a börtön­ ben is, 1943-1944-ben is. Megannyi megrendítő részletet ír le: miként volt hasonló sorsa a királyi Romá­ niában és a Horthy-Magyarországban (Dél-, illetve Észak-Erdélyben) a csak egy kicsit is haladó gondolkodá­ sú embereknek. Groza Pétert - az embert és poli­ tikust - a történelem és a valóság tanította bölcsességre. Arra, hogy még egyszer ne játsszák ki egymás ellen a Duna völgyében élő, egymás­ ra utalt népeket; hogy ne legyen töb­ bé - politikai értelemben - Észak-, illetve Dél-Erdély. Ne legyenek töb- A BÖ RTÖ N H O M ÁLYÁBAN (Petru Groza börtönnaplója) „ . . .Egyedül álltam ebben az ország­ ban, amikor minden hátsó gondolat nélkül, egyes-egyedül a fajtám, a nemzetem és hazám érdekeit tartva szívem és szemem előtt, bátran ki­ álltam a román-magyar barátságért...” - mondotta Petru Groza, vagy aho­ gyan őt Magyarországon jobban így ismerték, Groza Péter, 1946-ban, egy beszélgetésben. Kétségtelen, hogy ha­ gyomány és a huszadik századi prog­ resszió ötvöződik itt: a népét-nemze­ tét szerető politikus demokratikus ál­ lásfoglalása a népek barátságának igenlésével. Közös dolgaink címmel, a Gondo­ lat Kiadó sorozatot indított cl, s en­ nek egyik első kötetéről beszélek, amely E. Fehér Pál markánsan és kellő politikai határozottsággal meg­ írt előszavával jelent meg. Mert való igaz: meg kell hajolni amaz ember előtt, politikus előtt, aki népét úgy szereti, hogy azzal együtt a környezetében élő más népeket ba­ rátként, sőt testvérként fogadja cl. Ezért aktuális most is e kötet, az 1945-ös első, romániai kiadás után. Igaz az, mit E . Fehér Pál, az emlí­ tett előszóban leírt, hogy ti, „kivéte­ les hatású politikus volt, ezt éppen itt, a mi tájainkon Közép-Kelet-Európa térségében érzékelhetjük a leg­ inkább. Ott, ahol szinte a feudaliz­ musból kellett - a történelem lépté­ kével mérve - villanásnyi idő alatt, az idők parancsát megértve a szocia­ lizmus építését elkezdeni. 93 �bé nagyhatalmaktól egymásra uszított játékszerek. A börtönmagány homá­ lya és csendje - érthetően - még in­ kább fokozta e meggyőződés erejét Groza Péter gondolatrendszerében. Ő megvetette és nem tartotta korsze­ rűnek a régi, autarkiás szemléletet, sem a gazdasági életben, sem az élet és az államközi kapcsolatok egyéb te­ rületein. Ismét egy 1946-os interjú­ részlet: „ . . . minden körülmények kö­ zött az illető területen alkalmazom a demokráciát.. Ez összhangban áll a börtönnapló utolsó mondatával: „R eg­ gel felé elalszom. Azt álmodtam, hogy minden ember, a világ minden szegletében szabad.. . ” Szebb álma, nagyszerűbb törekvése nem is lehet egy politikusnak. Groza Péter tanult tehát a történelemből: a börtön ho­ mályában is. Gondolatai nem voltak homályosak, telítve hátsó indulatok­ kal. Amit a „börtön homályában” átélt és megtanult, mindazt később, demokratikus keretek között, a nap­ fényben is, meg merte vallani, sőt, le­ hetőségeihez képest - valósítani. A börtön homályában - mint az emberi gondolatok pokoljárásában - megér­ lelődött benne, hogy a nacionalizmus­ sal szemben a demokráciát lehet és szabad szembeállítani. A börtön homályában - mint ez világosan kiderül - egy korábbi vi­ lág, régi emberi kapcsolatok sora szűnik meg, s egy új, merőben más­ fajta alakul ki. Mint ilyenkor lenni szokott, az ember, az emberek próbát állnak ki, vizsgáznak emberségből, politikából. Egész emberi sorssorozat bontakozik ki a kötet lapjain. E so­ rozat fókuszában él Groza Péter. Óriási nyomás terhe és súlya alatt. D e szilárdan eltökélt gondolatrendszerrel és mély bölcsességgel. Pedig ő is került nehéz helyzetbe. Harapó­ fogóban - amint naplója első fejezeté­ nek nem véletlenül adta ezt a cí­ met. Belső lelkirajzot is nyújt e bör­ tönnapló, olyan emberéét, ki rend­ 94 kívül mozgékonyan figyeli a világ eseményeit, aki gondolataiban és tö­ rekvéseiben - még a börtön homályá­ ban is - már-már az ún. nagypoli­ tikai mezsgyéket súrolja. Íme, egyet­ len példa: „E gyedül maradok gondo­ lataimmal . . . Különösen a társadal­ mi igazságtalanság gondolata üldöz, amely a múlt háború után a munkásnép alsó rétegéből származó és életlehetőségektől megfosztott fiatal értelmiségieket érte . . . ” Gondolatai - a börtönben is - átfogóak, elemzőek, történelmileg is, szociológiailag is. Ez fontos és lényeges mozzanata Groza Péter gondolkozásának; még akkor is, ha ügyvéd volt, ha az Eké­ sek Frontja vezetője is volt. A forrá­ sokat keresi, az akkori jelen visszás­ ságainak rugóit próbálja feltárni. Ám ide kívánkozik egy másik gon­ dolatsor is, Groza Péteré, aki a „ket­ tévágott Erdélyről” beszélt Jósika bárónak és Teleki grófnak; ti. hogy mit nyertek a románok és magyarok a második bécsi döntéssel. Ezt: „ Mindegyik fél holttesttel a karjában ment haza, az egyik részben örült, hogy nyert valamit, a másik, hogy nem vesztett el mindent.. . A törté­ nelem ítélőszéke előtt mindkét fél tanúságot tett róla, hogy nem igazi anyja a megkínzott Erdélynek: sem Budapest, sem Bukarest akkori po­ litikusai . . . É s mégis Erdély is meg fogja találni igazi édesanyját . . . ” Mit lehetne, mit volna szabad hozzá­ tenni ehhez, közel ötven esztendő távlatából? Ismerve a történelem megannyi nyilvánvaló, vagy azóta nyilvánosságra került mozzanatát. Meg kell hajolni - a tisztesség és a történelmi igazságérzet is ezt köve­ teli - egy román politikus és hazafi gondolatai, emléke előtt. Olyan em­ ber és politikus előtt, aki - ismétel­ jük - szerette népét és nemzetét, s aki becsülte és megbecsülte a népével együtt élő más nemzetek fiait. A bör­ �tönnapló ezt kívánja az utókortól, mely még karnyújtásnyira él az egy­ kori eseményektől. KASSAI NAPLÓ 1918-1929 Általánosabb érvényű észrevétellel kell küzdenünk. Már egy ideje kitű­ nően észrevehető: a társadalomtudo­ mány legtöbb ágazatában mindinkább a mikrofilológia felé fordul a kutatói tekintet. A forrásokat igyekeznek fel­ mérni; nemcsak azért, hogy minden áron újat nyújtsanak, inkább azért, mert nyilvánvaló (s mindegyre erő­ sebben), igen sok korábbi állítás szo­ rul korrekcióra, árnyalásra, kiegészí­ tésre. Tehát az összefoglaló műveket mostanság a részfeladatokat közép­ pontba állító igény váltja fel. Ez a jelenség, úgy tűnik, nem állt meg a nemzeti határoknál, meglehe­ tősen tág tereket ölel fel. Igen, sok, korábban beidegzett felfogást kell korrigálni stb. Sok az az anyag, melynek feltárása, értékelése filoló­ giai aprómunkát igényel. Ezek sorá­ ba illeszkedik Gyüre Lajos munkája, mely a Kassai Napló közel másfél évtizedes történetét (1918-1929) veszi szemügyre. A pozsonyi Madách K i­ adó ilyen és ehhez hasonló adatfel­ táró munkával igen hasznos érték­ mentő és értékfclmutató missziót vál­ lal. Az előttünk fekvő kötet két nagy részre oszlik: (I.) Gyüre Lajos beve­ zetőjére és (II.) meglehetősen árnyalt Kassai Napló (KN)-bibliográfiára. Ami a bevezetőt illeti: egy új ál­ lamalakulat (Csehszlovákia) egyik vezető, polgári haladó sajtóorgánu­ mának indulását, belső vitáit, virág­ zását és válságát, dilettantizmus el­ leni harcát, esztétikai igényesség-kí­ sérleteit mutatja be. Mindez látszólag egy lap belső ügye lenne, ha közben nem alakította volna a köztudatot; legalábbis egy jelentős réteg köztuda­ tát, esztétikai értékrendszerének ki­ alakítását. Ez pedig már - pláne az 1920-as éveket figyelembe véve nem belső ügy. Egy nemzedék indult el akkor és e lap adta lehetőségek útjain. Miként Fábry Zoltán írt erről: „A z induló magyar írás lényegében itt és innen startolt: Darkó István, Földes Sán­ dor, Győry Dezső, Jarno József, Komlós Aladár, Márai Sándor, M e­ rényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a Kassai Napló Vasárnap-jában leltünk meg­ értő otthonra.. .” Tehát az ún. első nemzedék derékhada indult innen, sok tervvel, sokfelé tekintgetve, de azzal a szándékkal, hogy megteremtik az új körülmények között a „szlovenszkói” magyar kultúrát és irodal­ mat. Nem véletlen, hogy szabályos kis vita alakult ki - ha közvetve is - , a Kassai Napló eredete körül, hogy ti. mily’ mértékben lett folytatója a K N , a korábbi Felsőmagyarországnak, s mily’ mértékben alakították ki pro­ filját az emigránsok. Úgy látjuk: Turczel Lajos (Két kor mezsgyéjén), Varga Rózsa (Keressétek, ami össze­ köt. . .), a Fábry-levelezéskötet stb. alapján Gyüre Lajos helyesen mutat abba az irányba, mily’ mértékben volt folytatója bizonyos hagyomá­ nyoknak, s mily’ mértékben emelte a lap színvonalát, esztétikai értékét Ignotus, Barta Lajos stb. Itt érezhe­ tően annak súlya dönt, ki - ti. kuta­ tó - , mily’ mértékben tudott élni az említett mikrofilológia lehetőségével. Nyilvánvaló, hogy például Fábry Zoltán, amikor a K N történelmi s esztétikai értékrendszerérői írt, s az emigrációnak sok mindent tulajdoní­ tott, ebben az vezette: Ignotusék az igényes irodalmat igyekeztek megte­ remteni. Gyüre Lajos abban megy to­ vább, hogy megmutatja, milyen belső harcok, rosszindulat, gáncsok köze­ pette tudott egyáltalán megfelelni en95 �nck a várakozásnak („elvárásnak” mondanók ma) a lap. Miként ugyan­ csak Fábry írta a K úria, kvaterka, kultúra című kötetében (1964), a Kassai Napló gócpont tudott és akart lenni, „és el lehet mondani: a szlovenszkói értékirodalmat 1921-től 1925 első feléig, de mindenesetre 1922, ’23 és '24-ben a Kassai Napló jelentette.. Tehát " mindenfélekép­ pen központi szerepet töltött be a K N a nem kevés számú, kérészéle­ tű lap és folyóirat között. Szinte még a Prágai Magyar Hírlap sem tudta átvenni funkcióját, sem iránya, sem értékrendje, sem szerződárdája szem­ pontjából. Amikor a K N megszűnt, mert elgáncsolták, a nyomában alig akadt hasonló értékszintű lap. Majd egy évtized múltán, de más tájékozó­ dási iránnyal és még inkább elütő po­ litikai töltéssel a Fábry-szerkesztette Az Üt, vagy a népfrontos Magyar Nap. Széles tömegeket a K N raga­ dott meg. Nem véletlen, hogy példá­ ul Győry Dezső 1974-cs (pontosab­ ban 1973 novemberi), alighanem utol­ só versében (Verses távirat - magam helyett) éppen a két szerkesztőt, Sze­ pesi Miskát és Dzsurányi Lászlót em­ legeti név szerint. Nem csak nosztalgiás visszaemlékezés, kegyelet-meg­ emlékezés ez részéről, de tényleges, tartalommal bíró történelmi realitás: az indulás, az összefogó erő ezt jelentette számára a K N . Fábry Zol­ tán véleményét már ismerjük. A K N egy hőskor viszonylag széles tömege­ ket összefogó sajtóorgánuma volt. Ez történelmi érdeme és tette. Vitáival, 96 gáncsaival együtt. Erről készített fel­ mérő leltárt Gyüre Lajos. A második rész: a szakkutató szá­ mára a pozitív tényanyag. A sokféle és sokszempontú feldolgozás (mely így is csak válogatás lehet), a meg­ közelítően négyezer cikkével. Gyüre Lajos - első megközelítésre - rend­ kívül árnyaltan igyekezett plasztikus képet nyújtani e nagyhatású lap éle­ téről. A belső vitákról, feszültségek­ ről, kísérletekről. Mindennél többet mond, hogy tizenöt-féle felosztással szándékozott bemutatni a K N ható­ sugarát. Érthetően a szlovákiai (szlovénszkói) magyar irodalom és a kül­ földi irodalom, valamint a kultúrpo­ litikai cikkek kaptak a legnagyobb teret e válogatásban. Persze - most már a további kutatásokra fordítva a tekintetet - a szakmai érdeklődés a K N belső életét veszi majd alaposab­ ban szemügyre. Bizonyos, hogy e kö­ tet - bevezetője és a bibliográfiai fe­ jezet - alapozó és feltétlenül úttörő jellegű. Nemcsak arra alkalmas, hogy e szálon a további kutatások tovább­ induljanak, hanem arra is, hogy más, hasonló orgánumok feltérképezését is elvégezzék. Mert az vitathatatlan: a szintetizáló munkák mellett, a mikrofilológián alapuló szigorú rendsze­ rezésre éppoly szükség lesz ezután is. Ehhez pedig a forrásokhoz kell visszanyúlni. Az éltető forrásokat kell felkutatni. Így lesz érdemes - szinté­ zist és részmunkálatokat - a leltárt elkészíteni. K . Gy. �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELNÖ KE: Dr. Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.45510 N. S. SZERZŐI B anos János költő (B p .); Barak László költő (Dunaszerdahely, Cseh­ szlovákia); Bojtár E n d re irod. tört. (B p .); Cseh K ároly költő (H alm aj); Csongrády B éla pártmunkás (Salgó­ tarján); Csorba Piroska költő (Szuhakállo); D ip p o ld Pál író (Zsámbék); Furmann Im re költő (Mis­ kolc); Já vo r Ottó író (B p .); Karácsondi Im re költő (K arácsond); K irály István irodalomtörténész (B p.); G . Kom oróczy E m őke irod. tört. (B p .); K ovács G yőző irod. tört. (Felsőgöd); Laczkó András, a Somogy főszerkesztője (K ap osvár); Lóska Lajos, a Művészet munkatár­ sa (B p .); Petrőczi É v a költő (B p .); Rom hányi G yu la költő (Balassa­ gyarmat) ; Sigmond István író (Ro­ mánia) ; Szakály Sándor történész (Hadtörténeti Intézet); Szirmay E n d re kritikus (K aposvár); Tüskés T ibor irod. tört. (Pécs); Varga Csa­ ba író, szociográfus (B p .); Veres János költő (Rimaszombat, Cseh­ szlovákia); W intermantel István, a Szovjet Irodalom szerkesztője (Bp.) ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . — 1900 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 25-925. �Á r a : 16 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/6. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály