https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ce4c89a2ef850d1cdc529127517b4a36.pdf 1c454c564e9c3cb97e71f5c1b8ec99c0 PDF Text Text �Tartalom 1 XIX. É V F O L Y A M , 5. SZÁ M Zalán Tibor: Üzenet a Beta Pictoris életeinek, Domb (vers) 3 Kautzky Norbert: Ő rizetlenül, Álom-látogatók (vers) 5 Kurucz G yu la: Fény és meleg homály (novella) 11 11 Dienes Eszter: Áldozatom füstjét (vers) Kollár József: spleen (vers) VALÓ SÁG U N K 12 Szepesi József: Telepiek (szocionovella) 23 Lőrinczy István: Szász Endre kalendáriuma (vers) 25 Bényei József: Homály, A csalódások ára (vers) V IT A 26 Magyar József: Lehet-e a politikában költészet? 29 Csepeli Szabó Béla: A viharmadárnak szállnia kell! ABLAK 35 39 Ciprusi költők Bálványos Huba: Antonio Stagnoli (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 44 Kerekes Lajos: Ausztria hatvan éve, A Weimari Köztársaság (Romsics Ignác) H ÍD 47 Európa a szomszédban van (Endrődi Szabó Ernő) 51 Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak (Botlik József) TAN U LM ÁN Y 53 Simonffy András: Így hinni... (A Gerelyes Endre-portré befejező része) E számunk illusztrációs anyagát az idei mátraalmási (Nógrád m.) nem­ zetközi művésztelep alkotóinak munkáiból válogattuk. A borítón Gaál Jó­ zsef, a 10. o. Hibó Tamás, a 24., 41., 46. oldalon Antonio Stagnoli (Olasz­ ország) munkái láthatók. �ZALÁN TIBOR Üzenet a Beta Pictoris életeinek (Újsághír: a Beta Pictoris nevű csillag körül egy hideg porfelhő van, amelynek talán bolygótagja is lehet.) Ha vagytok - ha é lte k - - - s eljöttök ide ahol már régen nem leszünk mi ha testetek van s benne szív mellyel éreztek vagy egy érző gyöngéd szerkezet amilyen nem lesz már nekünk ha láttok - szemetek v a n - - - vagy a világot magába engedő optikai rendszer amely már akkorra szemüregünkből az űrbe szivárog át ha karotok lesz csápotok fogó szervetek mely itthagyott mozdulatainkról lágyan árnyékká porladt a földben emeljétek föl kopár tájakon felejtett bolyongó lehelletünk emeljétek fel sivatagok alá temetett nyughatatlan emlékezetünket emeljétek emeljétek föl a lelkeinket hát érezzétek szíveitekben meleg erőnket megdobbanni lássatok minket szomorúan vérben és sárban fölmosolyogva emeljétek emeljétek emeljétek föl a lelkeinket akkor és vigyék el arra a másik - - - - - - csecsemősírástól hangos életet váró Földre más �ZALÁN TIBOR Domb Ugye én is voltam gyerek álmomban kitekertem a csirke nyakát s a baba karját téptem ki mikor a lány melléhez nyúltam volna ugye én voltam az nem csak egy rakás vér verő hús volt nem csak a szédülés ahogy pocsolyába csattan kopasz fejem kis fegyenc öntudatlan századtöltelék nem csak a sár v o lta m ------- ugye mely azóta is fülemen szárad nem csak a hold túloldalán remegő törökméz fűben elrozsdásodó csodafegyver csövében halállal fakarddal övében megy előre megveti lábát a dombon ----------------------------------------de nem a domb voltam-e csak egykor melyet gyíkok kígyók csigák laktak oldalán csalán mindenfajta virág lehet még szarkaláb s alatta nyugodott egy nagy nagy nagyon nagy halott 2 �K A U TZK Y NORBERT Álom-látogatók Legalább tudnám, mit akart Hajnalban, négy óra körül A flusz-papír sátor alatt? A z öltözőpadra leült, S míg fölébredtem, ott maradt. A nyolcas számmal a mezén. A zakója a fogason. A z ánti világról mesél, Bólogatok és hallgatom, Hogy nem becsülték meg, szegényt. Zoli bácsinak hívtuk Öt. A suszterszék már nélküle Várja a sok, beteg cipőt. Kopogó-fáradt menete Fölidézi a temetőt. A z álom vesztőhelyein Megsarcolnak az éjszakák. Fizetek is újra, megint. Kifoszt a zsémbes uzsorás, Mint az emlékek odakinn. Most az Apámat üldözi A nyugalomból kifelé. A fájdalom levetkezik, S az öröm fújja szerteszét A halál megunt gönceit. Hogy mért van így, és hogy van ez? A válasz semmire se jó, Ha egyáltalán érdemes Felkutatni azt a hajót, Am it a part is elereszt. 3 �Őrizetlenül Mikor fölémhajoltál, gyanús, Kipusztult tábor voltam. Szögesdrót, őrség, smasszerok sehol. Nincs, miért őrizzenek, A majdnem összeomló Magát átkozta meg. De hallgass erről, Fészket őrző lomb A csörtetéskor, körvadászaton. Zsákmánynak kijelöltek, Vaktából is utánam lőttek. Ez úri passzió. Megértem. De nincs közöm az úrisághoz, Alantasabb a származásom. A hajtók fölverték az erdőt, Pusztult a védett állomány. A baj, velem, nem itt kezdődött. Nem is a békési tanyán. Sokkal előbb, most ez a gond. Gipszkalodában rohadok. Nincs számadásom senkivel. Hogy, mit is gondoltak felőlem, Legkevésbé sem érdekel. Én senkihez se csatlakoztam, A saját pályámon futottam. Már nyikorogtak az izületek, Gyötört a porc, a megveszekedett. Történjék bármi, követeltem, Szolgáljon akárhogyan is, Sántán, bicegve, valahogy. Most véglegesen elhagyott. Hogy kínomban káromkodom, Kérlek, ezért ne haragudj. Ez a bénaság ismerős, Ha már így történt, eltűröm, Hogy felfüggesszenek, És csigán lóg a lábam, Csak hanyattfekve látlak. Vigyázz, nehogy eltévedj, Vad bozót nőtt az arcomon, Így őriztek az évek. Tagadj le inkább, mosolyod Jelt ad, követhetőt. Én megszoktam a támadást, Általa élek szabadon. 4 �KURUCZ G Y U LA Fény és meleg homály Egyre az motoszkált a fejében: „ő fő lészen, te pedig fark lészesz” . A jó és érdemes Gáspár prédikátor mit gondolhatott magában? K i vagy mi lészen a „fő ” ? Akkori vagy mai értelemben? És a „fark” - annyira megalázó lenne egy férfiembernek a „farkság” ? Ennyi „fark” között? •Ennyire akaratlagos, ilyen végleges, hogy ki lesz a „fő ” és ki válik „farkká” ? Mindig így oszlanak meg az emberi viszonyok? Mindig? Nincs menekvés? Megrezzent, de a mondat nem jutott el hozzá. Szemben, a cserepekkel díszített polcok, az aranyozott gerincű könyvsorok alatt selyempapírba csomagolt Seguin konyak. A z otthoni vita, hogy elég-e egy pezsgő vagy ilyen drága itallal kell kivágniuk a rezet. Miért éppen a rezet? Bébi felkacag - figyelni kell! - , megrázza melírozott, arany haját, a mozdulat csupa báj, könnyedség, csalogatás. Önkéntelen ingerület fut vé­ gig rajta - ölelné, de csupán végigsimít a lila mohair ruha ujján, a vas­ tag, lágy szőrön át keresi a bőrt. Gyors, rendreutasító oldalpillantás. Ahogy elkapja a fejét, újra észreveszi maga mögött, a hangulatlámpa fénykorén kívül a halvány, sötét, lélegző foltot. „Luciper” ? A „szent szellet” ? Ó , hagyjuk Gáspárt, a távolról bearanyozhatót. A z ő korából vajon hová álmodozna vissza? Nem mer hátranézni, kihívás lenne. K it hívna ki? K it merne ő kihívni? A fény a hófehér dohányzóasztalra esik, körülötte átvetett lábakra, térdekre: kettő szemben, szürke nadrágban, mellette két gömbölyű fe­ hér harisnyában, s őmellette két kerek, aranyfüstös harisnyában. A fehér lapon poharak csillognak, üvegek, akart vidámság. Orráig ér a pálin­ ka szaga, torka tiltakozóan összeszorul. Miért nem lehet kettesben Bébi­ vel? Hiszen ő akarta, hogy jöjjenek. Félelemből a hosszú szombat dél­ utántól? Félelemből? Zoli szabályos, hívogató arca, vidám kék szeme, barátságra ingerlő, mosolygó szája, drótszőrű, fekete haja. Ahányszor látja, mindig jókedv buggyanna fel belőle. És most? Barátokat keresni örökké, olyanokat, akik kiállják kettőjük próbáját - az ő próbája más lenne, ha lehetne. Ta­ lálkozások, kísérletek, közelítések, s otthon mindig a jeges felmérés, a becsmérlés, a „leírás” . Mások őket hagyják el. Vesszőfutás? Megint eljut hozzá egy nevetés, kezében megrándul a mohair, elhú­ zódik tőle a szőr fedte bőr. Ránéznek - figyelni kell. Saját magán ne­ vetett készségesen? Mi ez? - Látod, Zotya, ha te így reagálnál, csupa öröm lenne az életünk! rá egy elnéző, oldalra egy szemrehányó pillantás. Zavartan mosolyog, nem tudja, mit nyelt le. A tésztás, hideg, megrendíthetetlen madonnaarcból gunyoros tekintet: - Annyira mégsem lehetnek rabszolgák a tanárok - mondja Zita. - 5 �Mégis feláll a hátamon a pihe, ha arra gondolok: egy igazgató, egy he­ lyettes, egy párttitkár, és körülöttük egy tömbben a lihegők, a helyezkedők. Nálunk megoszlik a hatalom. Igazgatók, osztályok, csoportok, ve­ zérfeleségek, protekciósok, meg a többi. Egy jó családból jövő kezdő szembeköpheti az igazgatót is. - Nem olyan vésszes az, Zituska - simítja végig egy mosollyal Zoli. - A z osztályban, az óráin Karcsi mégiscsak független ember, azt ér el, azt valósít meg, amire képes, amit akar. Nem igényli mindenki, hogy mindenütt uralkodjon, kicsim! - Te csak ne célozgass! Majd ha nem hozod haza a munkát, ha nem pucolsz sunyin az asztalhoz, akkor járjon a szád! - Légy igazságos, Zituska. Mosogatok, takarítok, viszem mindenüvé a gyerekeket, ha az időm engedi. És jól jön az a különpénz. - A z jól! - húzódnak szögekbe, élekbe a sima madonnavonások. Többet hozok haza, mint te! Kereshetnél százszor jobb helyet, több fize­ téssel, Zotyikám, de neked odanőtt a feneked a hülye cégedhez! - Szeretek ott lenni — mosolyodik el Zoli azzal az érinthetetlen bé­ kével, amiért olyan nagyon megszerette. A hízásnak induló madonnaarc egy pillanatra megenyhül: - A hősök! A férfiak! - E z se akar feljebb jutni! - mondja látszólag közönyösen, fojtottan Bébi. - Nem lép be, nem mozdítja a száját. A zt hiszi, a tanítványaival megváltja a világot. Vagy magát. A hatalmas, mézszínű szemek egy pillanatra felé fordulnak, a méz­ ből kicsap egy darázsfullánk, eltalálja - „ez” - , aztán kihuny a tekintet, az érdeklődés. Gyomra összerándul, fölfelé indul a forróság, de elhal, megfullad valahol. Jobb szeme jobb sarkában megint felbukkan, zava­ róan ott lapul a sötét, lélegző, néma csomag, az az ember - fékezi és ingerli. Annak nem adnak inni? Mozdítsák már meg, ne lessen, ne la­ pítson! Megcsomósodik benne a zavar, elszökken az agya mellett, ki­ böki : - Ismerd el Bébi, hogy minden „jellemhibám” ellenére kiválóan mo­ sogatok, mosok, takarítok. Megkíméllek a lealacsonyító munkától. Mintha a levegőbe köpött volna, s aláállt volna. Hirtelen - jobb hí­ ján - azt a rejtőzködő, uszító, meleg csomagot gyűlöli a háta mögött. A z indulattól nem mer odanézni. Bébi miatt sem. - Milyen büszkék és öntudatosak! - vihog Zita. Bébi hátraveti szép, fürtös fejét, kacag. Zoli a sarok felé kacsint: - Jó neked, Dóra, téged senki sem szapul! Feláll az üveggel, kilép a fénykörből. Görcsösen csak a barátját barátjelöltjét? lesz ebből valami? - követi, félig megfordul - tehát D ó­ rának hívják! - , megbillenti a székét, de ott tornyosul előtte felesége ingerlő mohair ruhája, orrát megüti az ismerős parfüm illata, sajgó vá­ gya gúzsba köti, megzavarja. K i lehet hátul ez a nő: barátnő, szegény rokon? Miért hallgat? Miért van itt, miért ösztökéli leleplezésekre? Is­ tenem, miért nem lehetnek otthon, kettesben - miért nem lehetnek úgy kettesben... ahogyan nem képesek. Visszapördül. Zoli már a lemezjátszó mellől kérdezi: - Mit tegyek fel? Bach? Beethoven? Boney M? Bébi Beethovent mond, Zita Bachot bök ki. A z előbbi kerül fel, 6 �a tök-ismerős, kopogtatós sors, a kötelező lektűr. Bébi a Boney M-et sze­ reti, Zitának mi lehet a kedvence? K i mit szerethet - kit szerethet valójában? Megint négyen, zenével, udvariasan a fénykörben. Hátul... Doris? Bea? Hogy hívják? Zavartalanul szemlélheti őket. A hát, a tartás árulkodóbb, vagy az arc? A hanghordozás önmagában is elég? Vele szemben Zita lila selyem jersey ruhában, mélyzöld fa nyaklánc­ cal. Manapság minden drága ruha lila. A mohair drágább. Lám, mégis megtanulta az anyagok nevét. A kisgyermekek az autómárkákat tanul­ ják meg leghamará bb. A mohair jobban kiemeli a pici, büszke, rendít­ hetetlen, hegyes melleket. Hiábavalóvá válik a kezed, mindig keblek után áhítozhatsz, azután, ami a tiéd, s mégsem az. Miért is, kinek is lennének nagyobbak - húzza össze gyomrát a görcs. Vele szemben iz­ mos, széles vállak, még az elhízás előtt, ruganyos, nehéz tányérmelleket rajzol ki a jersey, de egyben árulkodik a csípővel egybenövő, erős de­ rékról. Kemény, feszes nő. Mennyire más Bébi hajlékony, nyúlánk tes­ te, szépen kerekedő csípeje. (Lám, a kultúra ilyen magas „szintjén” min­ denki képes hangsúlyozni az előnyeit. És a gyengéit? Ahhoz gyengék?) Hirtelen a lágy bőrt elfedő lágy szőr után nyúl, megszorítja Bébi kar­ ját - halvány, nyugtázó társasági mosolyintás a válasz. Visszarántja a kezét. Hiszen tudja: senki semmit ne lásson az ő kapcsolatukból. Csak az egyetértést. És a vakok? Hátulról, a heverőről vajon látszik? M it lát­ nak magukból a résztvevők - nincs tükör? Egy erősebb hangra megrezzen: - Persze, hogy ott maradok. Én előttem nincs bezárva fölfelé az út, mint Zotya előtti - Fiatal az osztályvezetőm, nem ölhetem meg, Zituska. A z én ko­ romban ez nagyon rendes beosztás. Ha te fölfelé ívelsz, az elég ne­ künk, nem? Neked van a legtöbb pontod a csoportban, igazán mindenki elismer! - Kinek lenne több, hiszen én vagyok a csoportvezető! Csak az a rohadt utánajárás, az udvarlás, hogy idézzenek tőlem, cserébe én is idé­ zek, mert az mind pont; összeollózni mindenféle cikket, mert az is pont, barátsági gyűlést szervezni, mert az is beszámít! A z embernek kifordul a bele! - Csináld meg a kandidátusidat, kedvesem. - Mellettetek?! K i ad nekem pontot a két gyerekre, meg rád? torzul el hirtelen minden madonnavonás. - Ó, a gyerekek tényleg nem pontok, ők a tiszta örömöt jelentik! - Neked! Gügyöghetsz velük! - Nem baj az — mosolyog Zoli és álmodozóvá válik a tekintete. - Nektek van igazatok! - bök rájuk Zita. - Szabadon éltek! Bébi tekintete halántékon csapja. Érzi, a melléig elvörösödik. Már jön is a hűvös hang ostorcsapása az arcára, minden szóval keresztbe, kasba. - A reklámszakmában egyet megtanul az ember: a föltétien nyugal­ mat, biztonságot, önuralmat. A ki ideges, elárulja az alárendeltségét. Zoli készségesen mosolyog Bébire, látszik, hogy képtelen kivonni ma­ gát a hatása alól. Gondolatai mintha távol, a szemfenekén vagy még messzebb futkároznának. Zita keskeny, éles ajkát hirtelen többször megnyalintja, figyel. 7 �- Tudják, hogy kevés a hely és tőlem függ: ki, mikor, milyen hely­ re kerül. Törik magukat, próbálnak megvesztegetni, meg kivasalt bájgúná­ rokat is küldözgetnek hozzám, abban a reményben, hogy egy férfi valami lehet előttem. Undorító és nevetséges. Én döntök és kész. Megint fellökődik a gyomra, s mielőtt meggondolhatná magát - hi­ szen hátulról figyelik, ellenőrzik! - kiböki: - Mi valami, ki valaki előtted, Bébi! Ha már melletted nem lehet. - Lelombozol, Murkó! Meggörnyed, kínjában a szőnyegpadlón kotorász. Murkó! Ezt nem lett volna szabad, ezt nem! A „becenév” , ami ellen négy éve tiltakozik! A neve, amit négy éve visel. Tiltakozik a neve ellen?! Gyűri, gyurkolja ujja között a keksz apró törmelékét, beledobja a hamutartóba. - Murkó? - kacag Zita. - Így hívod? Muris! A szomszéd szobából felcsattanó sírás megmenti - haladékot ad. Meg­ mozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, felsőtestét előredöntve anyja ölébe ro­ han a kislány, erőltetett könnyek szakadnak a szeméből, szájából ömlik a kiszámított panasz: - Ajukszolimegütöööö!! Zita elérzékenyülten tenyerébe fogja a száraz könnyeket, nehogy folt essék a ruháján, arca torzulni kezd, ugrásra kész indulat tolul a szeme, a szája köré. A z idősebbik fiúcska rémülten feszül az ajtó keretében: - Odajött hozzám és belém harapott! Nem én kezdtem! Apuka, nem én kezdtem! - rebegi kitágult szemmel. - Apuka!! - ordít, mert látja, hogy az asszony a férfi ölébe löki a kislányt, felugrik, nekiront. Vastag, erős ujjai ráfeszülnek a gyerek karjára, hogy körülöttük elfehéredik a bőr. Jobb karja - közben a gyermek üvölteni kezd - kilendül, lecsap és az ütések ritmusára kiabál: - Hát te nem értesz a íróból?! Nem megmondtam, hogy ne bántsd a kishúgodat?! Nem tanulod meg végre?! Neked semmi verés nem elég?! A félrecsapdosott gyermekarcon nyál fröccsen szét, a száj tátva, de a rémülettől nem jön ki hang a torkon, féloldalt lóg a levegőben, hogy a pofonok mindig pontosan találjanak, a védekező kis kar vakon tapogat könyörületért. A hátulról még inkább egy tömbből építettebb, súlyos, li­ la test mögött a levegőbe rándul a gyerek és eltűnik a sötét szobában. Zoli már áll, bámul, bénán tartja a kislányt, utánuk siet. Belülről hallat­ szik : - Zituska, mindig ezt a gyereket püfölöd! - Tanulja meg! Csukd be az ajtót! A félsötétből behajlik, kifehéredik az ajtótábla, elnyeli a hangokat. Hir­ telen kirajzolódik rajta egy női test. Test? Test a ruha körvonala, a lá­ bak harisnyában, cipősarokban? Test a ruhaborítékon átütő meleg? Eltű­ nik az is. Eltűnékeny. - A haverod, meg a családja! Gyönyörű! - üti meg a fülét Bébi hi­ deg hangja. Hallgat. Ezek sem lesznek jók. K ik lennének jók? Mi az, hogy jó - őnekik? Őneki? Nem tudja már? Milyen lehetne, ha csak úgy eljön­ nének, itt lennének, ha nem szemrevételezni, ítélkezni jönnének. Elfáradt? A kar még keresni? Van miért? Kinek? Amikor kettesben sem lehetnek? Szeme előtt elmosódnak az arcok, a leírtak, a leminősítettek. A z a szür­ 8 �ke rakott szoknya tűnik fel izgalmas oldalt-libbenésével, a megsejthető, karcsú csípő, a néma derék, a sokat bíró, egyenes vállak és az a hall­ gatás. Mit rejt ez a hallgatás - az ő megszégyenülésén túl? - Hogyan lehetne a közelébe férkőzni? Megkérdezni? Életünk hirtelen jelentőssé vélt tüköre ? A „fő ” és a „fark” véglegesült rendjében? Véglegesült? Nem mer Bébire nézni, lesúnyja a fejét a feltámadó kíváncsiságtól. Felugrik, gyorsan Corellire cseréli a kitartóan kopogó sorsot. Lehalkít­ ja, hogy csak kevesen hallják meg. Kijön Zoli, azután Zita. Arcukon újabb bizonyítékok Bébi kezében. Zoli így is kedves neki. Hiába. Hiába várja a harmadikat. A konyhából szendvicsek kerülnek az asztalra. É g a gyomra az utá­ latos pálinkától. A pirítósokon fekete szélű gomba, sonka, tojás, sajtreszelék - menedék az elmaradt beszélgetés elől. Továbbra sem nyílik az ajtó, de ő már úgy fészkelődött, hogy oldalt talán rálát a rejtekhely­ re az ágyon. Érzékeibe szúr ugyan a mohairt döfő két hegyes bimbó, belevág a kétféle várakozásba. Úgyis későn jutnak haza, túl késő lesz. Bébi hímzett hálóinget húz, s ő egyedül marad. A z ő baja. Egyedül néz vele szembe a sötétség. - Olyan nagy baj az, ha a gyerekek bejönnek? - mondja Zoli most egy kicsit dacosan. - Ugye nem zavar benneteket? - Mit vársz tőlük? Mondják azt, hogy direkt aranyos a bőgésük, a verekedésük? Ugyan, Zotya! Valamit mondanak, de ő már az ajtóra tapad. A keretben sötét csend és az a karcsú, néma test a sejtelmesen, lazán lengő szürke szoknyával. A szótlan mellkason két telt, kicsi mell néz kétfelé, a nem lila pulóver ujjából vékony kecses karok, finom csuklók, érzékeny ujjak tétováz­ nak. A pillanatnyi megtorpanásban a gyermekszagú, megbékélt szoba és a másik, szögletes hangulat között mégis mindennél többet mond a ha­ talmas, dióbarna szemekből áradó béke, meleg és nyugalom. - Csák Dóra tud velük bánni! - sóhajtja Zoli. Dóra! Dóra! Dóra! Dóra elhalad mellette, hátramegy, a helyére. Még­ sem volt elég a székfordulat, s ő moccanna is tovább, de megriad Bébi éles tekintetétől. Tehát figyelte. - A szívem szakad meg, ahányszor munkát hozok haza, hiszen tő­ lük veszem el az időt! - panaszolja Zoli. - Nem tudjátok, mekkora öröm megfogni az egészséges, izmos kis testüket, beszívni az illatukat. A z éle­ tem minden percét velük tölteném! - Elég az ömlengésből, Zotya! Bébiék okosak, nekik nincs gyerekük! Nem kíváncsiak a nyöszörgéseidre! - Jaj, a gyereknél nincs szebb! - Hagyd már békén őket! - förmed rá Zita. - A zt sem tudod, hogy nem sikerül nekik vagy nem akarnak! - Akarunk! - jajdul fel, de már bánja is. - Ha akarnánk, nem rajtam múlna! - szisszen Bébi. - Én megvizsgál­ tattam magam! - Bébi, de hiszen!... - Minden megtörtént! Rajtam nem múlhat! Megnémul a szégyentől. Ú gy érzi, megnyílik alatta a föld, leveti magá­ ról a fotel és ő zuhan, zuhan lefelé a bizonytalanságba. A kár egy vér­ szomjas ragadozó, követi, csípi, marja a féligazság, az, ami eddig el­ 9 �viselhetővé tette az életét, az életüket: hogy nem tudják, kin múlik. Zu­ han, zuhan Bébi csábító, üvegszilánkos hüvelyének kifürkészhetetlen, von­ zó, elemésztő, uralkodó melegébe, ahol neki nincs, nincs már egy szava sem. Bezárja a sötét, és a lila mohair fölött, a mézszínű, kifagyó szemek­ ből bármikor, bármiféleképpen kicsapó szó-ostor fenyegeti. Döbbenten néz a hideg, parancsoló tekintetbe. Zoli kezükbe adja a poharakat: - Te sohasem iszol, Bébi? - kérdezi. - Nagyon ritkán. Valakinek kell vezetni, ha a másik vedel. - Legalább valamire jó vagy! - csap ki belőle, mint az okádék. Olyan is utána a szája. Lám, nem sikerült benn tartani, lám, nem sikerült. Köldökétől fölfelé gyűrűzik benne a szégyen és a félelem. Már majdnem mindegy. Hátranéz hát a sötét alak felé a heverőn, ökölbe szorítja a kezét. Kihallgatta ez a homályos, meleg valami. Felugrik, a vécére megy, erőlködik. Kacagásra tér vissza. Ellene fordultak, míg oda volt?! Zoli mesél nem, ő nem árulhatta el. Leül, rágyújt. Nem iszik többet. Rágja az aj­ kát, azzal senkinek nem árt. Megízleli a vért - miért, miért? - Persze, morgunk, elégedetlenkedünk - mondja Zoli - , de azért néz­ zünk körül. Nagyjából harmincöt és negyven év között vagyunk, mind elég rendes beosztásban. Megbíznak bennünk. - Karcsi csak tanár - veti közbe Bébi. - A z vagyok - mondja nyugodtan, szomorúan. - D e hát ez neked úgy sem mond semmit. Hirtelen elfordítja a székét, egyenesen a sötét folt felé fordul: - Mondd Dóra, te mivel foglalkozol? M it csinálsz azon túl, hogy vé­ gignézed a miénkhez hasonló kínlódásokat, agóniákat? Nyomasztó szégyennel gondolt erre az estére. Annyira, hogy hamar kiesett az emlékezetéből. Évekkel később, amikor párját faggatta a rész­ letekről. Dóra csak megsimogatta és mosolyogva ingatta a fejét. 10 �D IE N E S E SZT E R Áldozatom füstjét Fiamnak Visellek magamban - önsúlyát a kő szentséges szűzanyám ellep az idő. Áldozatom füstjét kimossa a szél, teregetem léptem koponyák hegyén. Hordozlak, cipellek - zsoldom oly kevés — Európa táján, Szentmiklós terén. Hordozlak, visellek, mégis elszaladsz, Európa fölött játékod a nap. K O L L Á R JÓ ZSE F spleen napjaim farán vagyok csinos kelés ha huppannak velem őrülten fájok próbálok szambázni míg célt találok míg nem hajít el mint unt angyalt az ég érgörcsben lubickol fejemben az ész sikollyá aláz egy ősz végi álom szürke tereken szövik már magányom s a párkák tudják a tört sors is egész persze lehetne gyermekként kacagó e szonettbe zárt ősrégi hangulat de saját halálunk végképp megható az ember játszik és önmagán mulat van hogy jókedve szárnyaló hintaló és van hogy úgy érzi szövetként szakad 11 �VALÓSÁGUNK SZEPESI JÓZSEF Telepiek A telep felszámolását - mint mindenütt az országban - Salgótarjánban is a Politikai Bizottság 1961. június 20-i határozata tette lehetővé, mely a cigány lakosság helyzetének javításával kapcsolatos, egyes feladatokról szólt. A ha­ tározat rendelkező részének első pontja deklarálta, hogy „fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönülten, állandó lakhelyen települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk. . . A tanácsok szorgalmaz­ zák és segítsék megfelelő kutak és árnyékszékek létesítését a telepeken.” A salgótarjáni „cigányhegy” (így nevezték a telepet) ez idő tájt különös látványt nyújtott. A földhözragadt vályogkalyibák kátránypapír fedelét rü­ hesre perzselte a nap, a viskók közti szűk térségekben dongó nagyságú döglegyek nyüzsögtek, s kóbor kutyák és macskák marakodtak a nyomor végter­ mékein. E környezetben annál szembetűnőbb és meghökkentőbb volt a „cim­ balomművész” Kupakos putriján egy tábla, amelyen a következő, tárgyilagos megállapítás volt olvasható: TISZTA U D VAR, RENDES HÁZ. A tanács illetékesei búskomor képpel jártak házról házra a telepen, Kupakos portájá­ hoz érve azonban majdnem nevetőgörcsöt kaptak valamennyien. Az „urak” láttán Kupakos, kissé meglepetten, lepöccintett rongyos könyökvédőjéről egy poloskát, majd gyorsan játszani kezdte a Rákóczi-indulót. Szentül meg volt győződve ugyanis arról, hogy a városi urakat kizárólag az ő művész­ zsenialitásának híre csalta a telepre. Az igazság azonban az volt, amit vézna felesége, Margitka már sejtett, éppen ezért felkapta a valaha kék zománcos, horpadt ivóvödröt, a „rocskát” , s az udvaron „iskolázó” gyerekek közé locscsantotta belőle a vizet. Ez a játék ebben az időben igen népszerű volt a te­ lepi gyerekek között. A földbe karcolt iskola nyolc négyzetét egy darab pala vagy cserép spiccelésével, féllábon végigcsoszoghatták nap mint nap ezek a „tanulók” , egyetlen tantárgy az ügyesség volt, s ebből jelesre vizsgáztak va­ lamennyien. - Csak nem akarod ezen a szent napon szederszedéssel bepiszkolni a ke­ zed? - kérdezte mély megrökönyödést színlelve Kupakos. - S tettetett két­ ségbeeséssel a városi emberekhez fordult. - Uraim, kérem, világosítsák fel ezt a szerencsétlent, mondják ki kérem, hogy mától megváltozik az életünk . . . Ekkor hangzott fel Tróger és Kaka kánonvinnyogása az udvaron. - Tróger fiam, Kaka fiam, már megint szégyent hoztatok kétszeres Kossuthdíjas apátokra. Mert a rögeszméje az volt, hogy nála nagyobb művészt még nem hordott há­ 12 �tán a földkerekség. Ennek ellenére, egyetlen banda sem fogadta be, felesége, Margitka tartotta el a családot, nyáron csipkézésből, gombázásból, télen haldázásból, akár a legtöbb cigányasszony a telepen. Mert a cigány férfiak nagy része ebben az időben még ősi kiváltságokat élvezett, legtöbbjük dolga a kár­ tyázáson és ivászaton túl, csupán a gyerekcsinálás, valamint az asszonyverés „nemes cselekedeteiből” állt. - A varnyúk mérjék fel a belemmel a határt, ha ennek a cigányembernek egy csöpp esze is van - mondja Margitka egykedvűen. És szedertövis-karmolta karján a kopott vödörrel elballagott a medence felé. A medence a cigánytelepen túl, egy nagy. szabálytalan mélyedés volt, közepén keskeny patak szelte ketté: A patak egy ráccsal elzárt kanálisba csorgott. A me­ dencében két futballpálya volt: egy kisebb a gyerekeké, s egy nagyobb a cigány férfiaké. Ezek a pályák kora regeitől késő délutánig parázs csaták és hangos viták színterei voltak. Szemben a csupasz, zöld dombon, amit egyszerűen „gyepnek” neveztek, általában a lányok és az öregasszonyok üldögéltek. Tá­ volabb, a fenyves és akácos találkozásánál terültek el a gazdag szederlelő he­ lyek. Ide igyekezett Margitka a többi cigányasszony társaságában. Karádi, az egyik legocsmányabb hangú valamennyi közt, éppen „szájából etette” Bacskait, a szederkereskedőt, aki - szerinte - mindig átveri az ügy­ feleket. A medence szélén jártak, szemétkupacokat és méregzöld disznóürülé­ keket kerülgetve. A sekély patakban egy oszlásnak indult macskadög körül kövér ebihalak nyüzsögtek. - Kint jártak ma a tanácstól - szólt Margitka a többiekhez. - Le fogják bontani a cigánytelepet. - Azt mondják, valami iskolát vagy szanatóriumot akarnak építeni a he­ lyére - mondta hitetlenkedve Katyi Rózsi. - Asszonyok, csak nem a Sánta Lajos keze van a dologban? - kérdezte iz­ gatottan Panni néni. - Az bizony lehet - kapott a szón a kotnyeles Dilini - , mert az uram, a Kalina Lajos mesélte, hogy ez a Sánta bement egyszer a tanácsra és azt mond­ ta, adjanak neki egymillió forintot, meg egy fekete Volgát és ő megoldja a „cigánykérdést” . - De sokat tudtok - szólt közbe a Kártyás Búvárné, miközben szétvetett lábakkal megállt és egy csokor lósóskát kutyafuttában megpermetezett. - Az Isten vegye el az erőmet, ha nem bolondok vagytok valamennyien. S miután ráncos, bő szoknyáját egy gyors, markoló mozdulattal néhányszor vaskos ágyéka alá gyűrte, durrantott párat nyomatékosan. A lósóskák kókadtan tűr­ ték gyalázatukat. Eközben a medence közepéhez értek. A nagy pályán izmos, félmeztelen suhancok rúgták a pöttyös gumilabdát. A szurkolók - jórészt maszatos kis kölykök - kórusban biztatták kedvenceiket. Tangós, a nem cigány csatár - aki egyébként itt született és nőtt fel a te­ lepen, így társaitól csak külsőleg különbözött - , elég rossz formában volt. Társai felváltva „etetgették” , tiki-takiztak” vele, „dekázgattak” az orra előtt, „kötényt” adtak neki. Anyja, Panni néni, ezt látva, kissé lemaradt a cigányasszonyoktól és önér­ zetes hangon így kiáltott a magzatára: - Te gyerek, mit szaladgálsz a labda után, nem látod, hogy nem adják oda?! Gyere haza - kiabált újra a fiának veszek én neked tíz labdát is, ha k e ll. . . ! �A szurkolótábor hangos hahotába kezdett. - Csak a kezem közé kaphatnám valamelyikőtöket - tördelte sóváran ekcémás ujjait úgy elverném, hogy markában vinné haza a valagát. No hiszen, több se kellett a vidám porontyoknak, akikről falra hányt borsó­ ként pergett le ez a fenyegetés. Fürgén, könnyű port kavarva, körbetáncolták a nehéz mozgású, terebélyes némbert, miközben szörnyű hangon a következő csúfondáros kis nótát énekelték: „Búvár a víz alatt, / hozzál nekem kis ha­ lat . . . ” A nótának Dartvás tompa puffanása vetett véget, aki egy tehénlepény jó­ voltából, nagyot vágódott a kör közepén. „Jaj, de csúszik ez a babánhéj. . . ” - váltottak ritmust rögtön a gyerekek. Hogy hogyan került a pajkos gyerekek közé, talán ő maga sem tudta. Nem is érdekelte. Tény, hogy Dartvásnak, a „szavalóművésznek” és „táncdalénekesnek” , akit csecsemőkorában fejreejtett a nagymamája, ez a kis baleset gyö­ keresen megváltoztatta az életét. Először felült és a bibliai Betlehemről kez­ dett deklamálni, akár egy plébános, később kijelentette, hogy pompásan érzi magát a „természet lágy ölén” . Egy óra múlva pedig megszöktette Tarka Lepke lányát, a bajuszos Matilkát, s a Kadajcsik kamrájában, térden állva, a következő választékos bókokkal árasztotta el: - Fekete gyöngyszem. Te kincs. Ilyen a patikában sincs. Úgy vágyom csó­ kodat, mint forró sivatag homokja a hűs forrás vizét. . . A bajuszos Matilka azonban, mivel észrevette az arasznyira tárt ajtó résén keresztül leskelődő Kadajcsikot, ilyen szavakkal próbálta lehűteni felhevült kedvesét: - Nyald meg ezt a költő izémet, maradj már veszteg, legalább addig, amíg besötétedik. Ennek ellenére, néhány év múlva szült neki egy egészséges fiút, akit - mi­ vel éppen a Monte Cristo grófja című filmet játszották a moziban az elő­ kelő hangzású Edmont névre kereszteltek. Ekkorra a cigányhegyen megváltozott az élet; a putrik egy részét földig romboltatta a tanács, s lakóit, mint gyommagvakat a szél, szétszórta a város különböző pontjain. Így még embertelenebb külsőt öltött a telep. A cigány­ hegy szanálását ugyanis félbehagyták, mert megszületett az egész városra ki­ terjedő, ez irányú programtervezet. Minderről persze mit sem tudtak a cigányok. Jano, a híres öreg remete, akinek különös, merész fantáziájú festményei néhány év múlva ámulatba ej­ tették a tiszta és művelt Európát, kormos búrájú, kanócos petróleumlámpa mellett, korhadó küszöbre kuporogva, talán épp’ ebben az időben írta (törté­ netesen levélben) egyebek között a következőket: „Ez a telep, amelyen la­ kok, cigányhegy néven van elismerve. Most a város újjáépítésekor, papíron már meg van semmisítve, s az utóbbi idők folyamán egy részét le is bontot­ ták. A telepen maradt több tucat putri - az egyikében én lakok. El lehet képzelni, hogy itt most mi van. Az van, hogy az összedőlt vályogfal-maradványok romjai között minden elképzelhető, a cigányélet hanyagságának, ren­ detlenségének minden hulladékja, szemetje, szennye, szennyvize, sőt ürüléke is a romok közé van szórva, öntve. A romok és viskók között bűz terjeng. Ilyen környezetben fehér öltözéket viselni, szerintem - bűn. . . (Jano a le­ velet egy »steril« doktornőnek írta.) Azt is elmondhatom, hogy a fehér inget, vagy bármilyen ruhadarabot, ami fehér volt, soha nem szerettem, nem is vi­ seltem .. 14 �Amikor ezekhez a sorokhoz ért, kedvenc macskája, Etye, vézna vállára ug­ rott, s korholó hangon az öreg fülébe dorombolt. Jano a telep romlásán nem kesergett - mint mondta. Valami nosztalgikus de­ lej azonban folyton visszaráncigálta leikénél fogva a múltba. Emlékképein a telep apró, különböző színűre meszelt házikókból, itt-ott kis kertből és tisz­ tára söpört, tenyérnyi udvarokból állt. Régebben - így emlékezett - kará­ csonykor, húsvétkor és május elsején a cigányasszonyok mindig sárgára színe­ sített agyaggal mázolták le belül a kunyhók döngölt földfelületét; ez új, üdébb külsőt kölcsönzött lakóiknak is. Egy dologra azonban nem szívesen emlékezett: a szénbányatelep palahányójára, ahol a legtöbb cigány (vele együtt) téltől tavaszig a kenyerét kereste. Pedig a zsák alatt görnyedő sáros-bocskoros árnyak onnan cipelték háton a jövőt, félmázsánként, potom tizenöt forintért. Ebből éltek és tartották el csa­ ládjaikat hosszú éveken keresztül. Mégsem gondolt szívesen a „haldázókra” , a hajnali rongyos kísértetekre, akik a derekuk köré csavart durva kötelekkel, mint nagy hurkás hernyók, araszoltak a meddőrakás oldalán. Mindezekre mégis jól emlékezett. Gyakran és szívesen kószáltam a telepen. Gyakran meglátogattam Janót is, az öreg remetét. Ezt rajtam kívül csak kevesen tehették. - Hidd meg nekem - szokta mondogatni - , a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Attól, hogy munkát, meg lakást adnak neki, még nem lesz ember a cigány. A cigány cigány volt mindig, és az is marad, amíg világ a világ. A cigányhegy történetét és az ott élő családokat nála jobban nem ismerte senki. Őtőle tudom, hogy a régi, messzi időkben, valamikor a múlt század vége táján telepedett le itt először néhány cigány zenészcsalád, köztük apja is, aki később a Magyar Királyi Katonazenekar karnagyi egyenruháját is magára ölthette. - Hidd meg nekem, nagy dolog volt ez akkor - mondogatta büszkén. - De ne azt hidd ám - tette hozzá tüstént - , hogy ez valami egyenrangúságot is jelentett. A helyzet az volt, hogy a tiszt urak nagyon szerettek mulatni, s ez abban az időben elképzelhetetlen volt cigányzene nélkül. A cigányzenészt te­ hát ilyen formában megbecsülték, de a szemükben nem személy, hanem felcicomázott szükségleti tárgy maradt továbbra is. - Az első világháborúban, úgy tudom, néhány cigányzenészt mégis leszerel­ tek - jegyeztem meg bátortalanul. - Volt ilyen is - felelte ingerülten. - De ne gondold, hogy ez valamiféle humánus, emberbaráti gesztus volt a cigányok felé. Nem az ember, a tárgy érdekelte őket. A felszabadulás után az egész országban megváltozott az élet. Csak a ci­ gányság élete maradt az ősi, természetében és eszközeiben egyaránt, egészen a hatvanas évekig. Amikor is: megszólaltak a szirénák, s a hajnali szennyes, ködgatyás telep friss, csípős húgyszagot bocsátott az Amo-szappan illatú világra. A putrik mé­ lyén füstös mécsesek és petróleumlámpák kísértetlángjai mellett borzas üstökű árnyak vakaróztak; szabálytalan, szeszélyes mozgásritmusukhoz egy-egy süvöl­ tő fals bélgázfütty szolgáltatta a zenét. Némelyek szájukban langyosított vízzel kimosták szemükből a csipát, má­ sok még azt sem. Zsebükben újságpapírba csavart zsíros kenyérrel indultak az új embert (és új problémákat) formáló lehetőségek felé. Mert e lehetőségek 15 �ekkortájt már egyre inkább várták őket a bányák mélyén, a gyárak meleg­ üzemeiben és az építkezések kubiksáncain. Csak az egészségtelen putrik nem akartak összeomlani sehogyan sem a telepen. Sokan idegenkedtek, s féltek is az „új világtól” , ezért egy agitációs munkacsoport alakult talpraesett cigányokból. A csoport tagjai régebbi munkások, tanácstagok voltak, olyan személyek, akikre - a hivatalos szervek szerint felnézhettek a telepi emberek. Ő k lettek hivatva (hivatalosan) átnevelni a ci­ gányságot. Már most csak az volt a kérdés, hogyan fogjanak a feladathoz. Nemrégiben (rövid ideig) működött a telepen egy cigányklub, először azt akarták újból beindítani, a helyiségben azonban - mivel az eső elmosta a há­ zat - , Bota Tibi lakott a családjával; s ez bizony elég nagy probléma volt, mi­ vel akárhányszor felkeresték ez ügyben az illetékesek, Tibi csak angolul vagy franciául volt hajlandó tárgyalni velü k. . . „Tözsonozoföa” - körülbelül így és ennyit beszélt franciául, angolul pedig: „Canyon döl oro” . Így egy idő után le kellett mondaniuk a cigányklubról, jobb híján vékony, szürke brosúrákkal, s a brosúrákhoz illő merev ábrázattal járták tovább a telepet. Dratvás, miután a pap (állítólag) nem volt hajlandó megkeresztelni roman­ tikus neve miatt a gyereket, az új kor szellemének megfelelően, névadó ün­ nepséget rendezett. A z ünnepségre, ősi szokás szerint, nem hívtak „direktvendégeket” , aki arra járt, s kedve volt hozzá, nyugodtan betérhetett. Pulyag, a süket „kocaprímás”, mint mindig, most is elsőnek érkezett, de mivel még nem volt kinek muzsikálni, szegre akasztotta a hegedűt. S ez lett a veszte. Mármint az ócska hegedűnek, ami a putri döngölt földpadlóján vinnyantva egyet, ripityára tört. Pulyag ugyanis nem csak süket volt, hanem egy kicsit vak is. Nem csoda hát, ha szögnek nézte a falon a legyet. Nem sokkal később, a közben meggyűlt vendégeknek, Dratvás éppen a Citrom ízű banán.. . kezdetű, népszerű slágert kezdte énekelni - miközben Pulyag törött gerincű hangszerét siratta -, amikor Kuhár félmeztelenül, lyukas svájcisapká­ ban, mezítláb, zord gatyaszárában jókora himingával, mint sörtés haragú mennykő csapódott az ünneplők közé. Sötét, üres tekintetével feleségét, a fer­ telmes szájú Karádit kereste. - Asszony, a gyerekeid már megint gombfociznak valahol a szememmel dörögte furcsa orrhangon az oldalbordája felé -, de ha összekarcolgatják, vagy ne adj’ isten, elcserélik valami üveggolyóért, mint a múltkor, vakuljak meg a másik szememre is, ha meg nem fojtom valamelyiket! Hányszor a szá­ jukba rágtam - ordította eszeveszetten - , hogy nem játékszer a szemem! De hát a te majmaidnak beszélhet az ember, olyan hülyék, akár csak te, ragadj össze velük! Karádi, mint akit vipera mart meg, szökött talpra e szavak hallatára. - Nyald meg ezt az élénk, éles, erős, piros véremet - hörögte majdnem patetikusan. - Hát minek teszed ki minden este a kredencre? Most mehetsz megint az esztékába, íratni egy másikat! - Karádi, ne bénuljon meg a nyelved, még meg nem mondod, hova lett a szemem! - Hova lett, azt kérded? - csapott a combjára emez és gúnyosan felnye­ rített. - Hát tudd meg, hogy ma reggel a Gabika selyemcukornak nézte és lenyelte . . . ! Kuhár, mint akit főbekólintottak, nyögve leroskadt Pulyag törött hegedűje mellé a fal tövébe, s szinte eszelősen mormolta maga elé; - Istenkém, add, hogy kiszarja az a gyerek a szemem. 16 �Mint később kiderült, az Isten ezt megadta. Csakhogy ez a szem már nem volt Kuhár igazi szeme. A színét és a szagát illetően, legalábbis nem. Igaz, a szag később elillant, a sajátos, savós, matt színezetet azonban, amit a gyomornedvben és a béltekervények labirintusában nyert, örökre megőrizte. De ezzel nem sokat törődött Kuhár, immár megbékélten , fenékig ürített ő is egy pá­ linkával teli, csorba szájú kávéspoharat az újszülött kis Edmont egészségére, aki a helyiség egyetlen, durva deszkából tákolt, zsákokkal letakart, rozoga fekhelyén vonyított. A cigányhegy megbolydult, zavaros, összekuszált életrendjére mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a keresztelővel egyidőben, néhány putrival odább, mi jó páran, az öreg Piro holtteste mellett virrasztottunk, aki az előző éjszaka akasztotta fel magát. A cigányoknál, ha valaki meghal, átvirrasztják az éjszakát. Furcsa, régi szo­ kás ez, az ősök hagyománya. Rokonok, barátok, ismerősök (gyakran idegenek is) vendégei a gyászoló családnak. Csoportokba verődve beszélgetnek ismert, sokszínű nyelvükön és néha isznak egyet a megboldogult tiszteletére. Külön­ féle történetek tudói bizarr mesékbe kezdenek. Megelevenedik a múlt. Füstös szagú, rongyos gúnyában koldul a purdé képzelet. Ám a bor fogytán, kigyul­ ladnak az arcok, vérbőszenvedély ég a tekintetekben. Valaki sikamlós törté­ netbe kezd és elpirulnak a lányok, karcsú derekak köré erős karok fonódnak. S a távozó lélek szomorú népe reggelre elfelejti a halált. Így történt most is, noha a megboldogult fia megpróbálta rendre utasítani a mind vidámabb társaságot. Próbálkozása eredménytelen maradt: a mámor profán kis ördögei rakoncátlankodni kezdtek a szemekben. Pulyag, a süket kocaprímás, aki Dratvás keresztelőjéből csöppent a virrasz­ tóba, hóna alatt a rokkant hegedűvel, kopott nagykabátjában, már jó ideje didergett a csikólábú masina előtt - a gyászolók ezen mulattak. Az öntöttvas kályhát ugyanis izzásig hevítette a haldai sifer, olyannyira, hogy Pulyag kabát­ ja lassan füstölni kezdett. Pulyag azonban rendületlenül tovább didergett füs­ tölgő nagykabátban is. - More - figyelmeztették többen is a szerencsétlent -, még meggyullad raj­ tad a kabát. Pulyag, mivel nagyot hallott, nem fogta fel a hozzá intézett szavak értel­ mét, illetve egészen másképp értelmezte azokat, ezért így válaszolt a figyel­ meztetésekre: - Most ettem, nem vagyok éhes. Mivel azonban tovább szekírozták, sőt, valaki el is tuszkolta a kályha mel­ lől, végül már nem állt ellen az „unszolásnak” . - Jól van no - mondta - , ha már ennyire kínálgattok, eszek egy kicsit ab­ ból a szalonnából. Azzal leült az asztal mellé, az egyetlen csorba tányért maga elé húzta a fél oldal avas szalonnával, s mielőtt bárki észbekapott volna, pár pillanat alatt, bőröstől bekebelezte az egészet. Elsőként Uzsu, a Tarka Malac tért magához. Életében talán először, lekap­ ta fejéről a zsíros, megállapíthatatlan színű svájcisapkát, s dühösen a sarokba hajította. Ám mielőtt szózatot intézhetett volna a legocsmányabb állatokhoz és betegségekhez, figyelmükbe ajánlva Pulyag nemes belsőszerveit, éktelen ha­ hotára fakadt a társaság. S aki Uzsu fedetlen, bíbircsókos, gömbölyű fejét va­ laha látta, ezen bizony csöppet sem csodálkozik. Ez a fej maga volt a leg­ tökéletesebb tökéletlenség. A maga nemében, természetesen. Még én is nevet­ 17 �tem, pedig az én fejemet sem iparművész tervezte, de nekem legalább volt hajam, ha oroszlánlobonccal nem is vetekedett, míg Uzsu fejdísze, csupán a fényes koponyabőrön szabálytalanul burjánzó, apró, tarka pihepamacsokból állt. Uzsu e nem várt fordulat után, kissé röstellkedve, némán fejére tette a ronda sapkát, s valószínűleg olyan érzése támadt, mintha a hajhagymáit is Pulyag zabálta volna meg a szalonnával. Ezért magában azt kívánta: bár csak kilyukadna a gyomra ennek a cigánynak. Egyedül a fuvaros Pipás, a megboldogult barátja, nem nevetgélt a többiek­ kel, sőt, könnyes szemekkel egész éjjel hajtogatta, hogy ő is felköti magát. Elég nagy kópé hírében állott, ezért senki sem hitt az ígérgetésnek. Egyesek tréfából még biztatgatták is, ilyenformán: - Igazad van komám, legjobb a másvilágon, ott nem fázol többé, nem ko­ rog a gyomrod, és nem fújja el a vihar a fejed fölől a tetőt. Kadajcsik még egy üzenet továbbításával is megbízta a szerencsétlent. - Oszt’ ha a túlvilágon találkozol a cimboráddal, ne felejtsd el megmon­ dani neki, hogy fenemód jól éreztük magunkat a virrasztójában. Remélem tette hozzá sokatmondóan felém kacsintva - , a te halotti torodon sem lesz oka panaszra senkinek. S mesélni kezdte, hogy még a múlt nyáron, valahol vidéken, valami roko­ nánál, aki Pipás ösztövér gebéjére hasonlított, Götivel, a híres gombázóval, majd’ éhen haltak egy virrasztóban. Se liszt, se só, de még tiszta víz is alig volt az egész házban. - Meglátod, holnap én is felkötöm magam - mondta makacsul Pipás. - Fel én barátom, egykomám. És újra kezdünk mindent drága cimborám, együtt a túlvilágon . . . S másnap, Piro temetésén, a halottasház mögött, egy rozsdás koszorúdrótra valóban felakasztotta magát. Az ő virrasztójában nem viccelődött senki. Nem volt szalonna, sem ital. Csupán a megyei kórház negyedik emeletén, az ütődött Didika mormolt lelki­ üdvéért néhány zagyva miatyánkot, mielőtt az ablakon kivetette magát. Eb­ ben az időben temették el Kupakost is. Virrasztó, virrasztót ért a cigány­ telepen. Baar doktor, a cigányok körzeti orvosa egyre ingerültebb lett a rokkant­ telepi rendelőben. Mint asszisztensének gyakran kifejtette, az örökletes cigány lelkialkat már lassan az idegeire megy. Itt van például a megboldogult, epi­ lepsziás Etesi Margit esete, aki ráadásul kopasz volt és parókát viselt. Egy­ szer rosszul lett a szerencsétlen, s ahelyett, hogy orvost hívtak volna, mi tör­ tént? Szóltak a Nagy Hernyasnak, ennek a behemót, durva bányásznak, a „nő­ gyógyásznak” , aki egy fakanállal vizsgálgatni kezdte a félig öntudatlan aszszony vagináját: „Mondja szépen, hogy á . . . ” Mindezt persze a röhögő, népes nyilvánosság előtt. Hát csoda, ha halnak? Nevetve halnak. Baar doktor minden cigányt személyesen ismert a telepen, tudta ki kinek a rokona, melyik famíliához tartozik. Csúfnéven szólított minden beteget és korra, nemre való tekintet nélkül tegezte valamennyiüket. Emellett nyílt és barátságos volt mindenkihez, ily módon közvetlen, bizalmas viszonyba került az emberekkel. Olyannyira, hogy itt-ott azt rebesgették: aki ennyire ismeri és megérti a cigányokat, nem lehet más, mint közülük való. E mendemondák 18 �híre persze eljutott a doktor füleihez is. Ekkor így szólt a meglepett asszisz­ tensnőhöz: - Más érzés valakinek csúzlival belőni az ablakát, és más érzés az ablak tulajdonosának lenni. Csucsinak, az asztmás mesterlövőnek (Baar doktor éppen őt kezelte), aki csúzlijával állítólag le tudta lőni a leggyorsabb röptű madarat is, e szavak hallatán a szó szoros értelmében leesett az álla. Tátott szájjal tántorgott ki a rendelőből, nem kis ámulatára a klienseknek. Hogy megtudhatta-e valaki va­ laha, mitől esett le Csucsinak az álla, kérdés marad az idők végeztéig. Tény, hogy Csucsi ettől a perctől a megtisztelő „Állas” ragadványnévvel élt és csúz­ lizott tovább a cigány köztudatban. - Tözsonozoföa. . . - dadogta „franciául” , kissé imbolyogva a következő „beteg” . Baar doktor fel sem pillantott a papírjaiból, úgy kérdezte: - Akkut probléma? Nyelvzavar? - közben aláírta a recepteket. - Canyon döl oro . . . - váltott „angolra” két csuklás között Bota Tibi. - Tessék, ez a táppénzes papír, ez meg a gyógyszer - állt fel mosolyogva az orvos. - Most pedig fiam, eredj szépen az idegenforgalmi hivatalba. - S a saját kezével kinyitott ajtón, saját kezével lódította ki a beteget. Dratvás, mint mindig, most isegy csokor virággal érkezett. Ő ugyanis már hosszú idő óta az asszisztensnő bájaitól volt „beteg” .Baar doktor tudta ezt a titkot, ezért meg sem kérdezte, vannak-e panaszai. Tűrte, hogy átnyújtsa aján­ dékát a nőnek, kezet csókoljon, és Shakespeare Hamletéből elszavaljon néhány részletet. Énekelni azonban, az orvosi rendelő akusztikájára való tekintettel, sajnos nem engedhette a beteget. Ehelyett - miután e különleges gyógymód gyors, már-már fizikálisan is szemmel látható fejlődést eredményezett - , így szólt Dratváshoz az orvos: - Egy kis munkaterápiával, azt hiszem, helyre billenthető a közérzeted. S kedvesen rámosolygott a lankadtra rémült páciensre. - Szerencséd van. Imént telefonált a feleségem, hogy a lakásunkra húsz mázsa kányási sifer ér­ kezett. Menj és lapátold a pincébe a szenet, a többit a jövő héten megbe­ széljük . . . Dratvás után Uzsu, a Tarka Malac lépett a rendelőbe. - Képzelje doktor úr - kezdte köszönés helyett a minap gombázni vol­ tam . . . - Mi különös van ebbe Uzsu - vágott szavába az orvos -, és egyáltalán, mi közöm ehhez énnekem? Ha kullancs fúródott a töködbe, vetkőzz! A nővérke addig befogja az orrát. - Nem kullancs doktor úr, nem, dehogy - csóválta a fejét hevesen Uzsu -, mondtam már, hogy gombázni voltam . . . - Jó, jó, rendben van, gombázni voltál - mondta türelmetlenül az orvos. - Meséld el hát, hogy mi történt. - Közben arra gondolt, hogy milyen hü­ lye is ő tulajdonképpen, hiszen jól tudta, hogy Uzsu egészséges, mint a makk, nem fog rajta semmi kórság, annak ellenére, hogy télvíz idején is a bátyja fáskamrájában alszik, kutya baja, azonkívül, hogy néha bevizel és sebesre marja a húgy a fenekét, tudja, hogy csak melegedni jár a rendelőbe, mert a büdös-rongyos pufajkában, amit télen-nyáron viselni kénytelen, a legmocsko­ sabb kocsmába sem engedik be, mindezt jól tudja, s tudja azt is, hogy jó néhány percig most sem fogja kidobni ezt a szerencsétlent, bár utána alapo­ san ki kell szellőztetni a helyiséget. 19 �- Képzelje doktor úr - folytatta immár nyugodtabban a beteg a Nagy Erdőben, a Réztó környékén járok. Egyszer csak az útmenti bokrok között, jó pár méterrel előttem, megpillantok egy gombát. Hatalmas volt. Nem aka­ rok hazudni doktor úr, higgye el, de volt abban egy mázsa is . . . - Hiszen az valóban hatalmas gomba lehetett - mímelt álmélkodó képet az orvos. - Egy szatyorba aligha férhetett bele. - Hát szatyorba nem is - mondta Uzsu ravaszkásan. - De szerencsére ott volt a nagykabátom. . . Abba kötözve-bugyolálva cipeltem haza, de mond­ hatom, így is majd’ meg szakadtam bele . . . Otthon aztán a kislábasban meg­ sütöttem, olyan finom volt, még most is a számban érzem az ízét. Baar doktor az órájára nézett és úgy döntött, hogy még néhány percet en­ gedélyez a betegnek. Már nem figyelt Uzsu szavaira, így nem is hallotta azo­ kat. Nem jutott eszébe mosolyogni sem a szánalmas lódításokon. Azon tűnő­ dött, hogy a régi, „komplett” cigánytelepen, miért nem volt ennyi páciense . .. S hasonló dolgokon tűnődtem én is, miután Jano ismét kijelentette: - Hidd meg nekem, a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Hiába mondtam, hogy gyors társadalmi átalakuláson megyünk keresztül. Nem értette. És nem is akarta érteni. Keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy ez a zseniális elmével és lélekkel megáldott ember utálatot és előítéletet érez saját fajtájával szemben. Ekkor még nem gyanítottam, hogy az őseitől örökölt több évszázados öntudatbeli hiányosságot, s a vele karöltve járó kisebbségi érzést próbálta ily módon művészetétől távol tartani. Ezért nem sejthettem azt sem, hogy mindez csak póz, profilaktikas álca a sebezhető sejtelmek megóvása érdekében. Bár köztudott tény volt, hogy fajtája közt még mindig ő élt a legnyomorú­ ságosabb környezetben, különféle mendemondák keringtek gazdagságáról. Egyesek szerint a kamrájában és a padlásán, különféle fazekakban és lába­ sokban megszámlálhatatlan mennyiségű ezüstpénzt rejtegetett. Állítólag a gye­ rekek egyszer bújócskázás közben felfedezték, s hetekig dézsmálták a kincset. Az a hír járta, hogy ez az ördög adománya. Minthogy ördögi adomány tu­ dása is, mely által képeket fest, szobrot farag, verset ír, hegedül, harmonikázik, anélkül, hogy valakitől valaha tanulta volna. Mesélik, hogy egyszer, fiatal korában, apámmal, aki jó barátja volt, a Nagy Erdőben eltévedtek. Ez igen furcsa volt számukra is, hiszen úgy ismerték az erdőt, akár a tenyerüket. Öreg este lett, mire megtalálták a hazavezető utat. Ekkor azonban furcsa dolog történt. A Tányérkő közelében - így nevezték azt a hatalmas, természet fabrikálta asztalt, ami ősidők óta ismert pihenőhelye volt az erdőjáró embereknek - egy hatalmas, kéken sziporkázó sziklafal tor­ nyosult elébük. Körötte kék lángok, kék kígyók, kék szirmú, csodálatos vilá­ gok. S a kék lángok bűvöletéből lassan elősejlett a sátán. Fehér hajú, vézna öregember képében jelent meg Janóék előtt, nem volt farka, szarva, sem pa­ tája, csupán a szemeiből sugárzó ördögi delej sejtette pokolbéli hivatását. Amint megszólalt, a kék kígyók szűkölve-sziszegve tekergőztek lábai elé, s a kék szirmú, csodálatos virágok sápadtan hajladoztak körülötte. Így szólott Janóékhoz a sátán: - Ti két nyomorult szegény ember, íme az ördög útjára tévedtetek. Nagy szerencse, de egyben szerencsétlenség is ez számotokra, mert megajándékozlak benneteket a Rosszal, amelynek a beceneve: Kivételes Tehetség. Jól vagy rosszul gazdálkodtok e kinccsel - a ti dolgotok. Mindenképpen pokol lesz számotokra a világ. - S ezt mondván, a kék lángok bűvöletébe 20 �visszasejlett a Sátán. Eltűntek a kék kígyók, a kék szirmú csodálatos virágok, és a kéken sziporkázó sziklafal is semmivé foszlott előttük. Ettől fogva, cigány fejjel nem tudtak gondolkodni többé, s cigány szívvel érezni sem. Cigány sor­ sukat azonban vállalniuk és tűrniük kellett. Cigány méltósággal. Így valóban pokollá vált számukra a világ. Mert a világot, amelyben éltek, szerették. A világ viszont nem kedvelte őket. Körülményeik rabjaként, ellentmondások kö­ zé falazva tűrték, s vállalták sorsukat. Hogy mi minden történt még ezekben az időkben a cigányhegyen, nem tudható, mert minden apróság nincsen feljegyezve. A cigánytelepet minden­ esetre hamarosan, végérvényesen felszámolták, s lakóit szétszórták a város kü­ lönböző pontjaira. Egy részük Baglyason, Pálfalván, valamint a régi gyári ko­ lóniákban kapott lakást. Mások a Kavicsosban és a Művész-telepen, a ked­ vezményes áron vásárolt telkekre építkeztek. Voltak olyanok is - főként ze­ nészek - , akik örökre elköltöztek a városból. Új életét egymástól részben el­ szigetelten, valamivel jobb körülmények között élte tovább a cigányság. Uzsu is otthonra talált. Megnősült. A Dzsukel Gyula legidősebb lányát, a Süket Jolánt vette feleségül, akinek néhány röpke esztendő alatt, több mint fél tucat görbe lábú apróságot nemzett. Fityóból, a Káko Jani unokájából buszsofőr lett, Budzsandiból, Búvárné unokájából híres bokszoló. Dratvás fia is felcseperedett, s apja gitárját pengeti esténként a bányagépgyári kolóniában Tróger és Kaka gyerekeinek társaságában. A fiatalok könnyen és örömmel vették tudomásul a cigányság sorsában be­ következett változást. Hamar felismerték és elfogadták a társadalom kínálta új lehetőségeket, a mind jobban duzzadó, egészséges integráció folyamatában gyorsan és vidáman sodródtak a természetes asszimiláció felé. Mígnem a tár­ sadalom hierarchiájának legalsó fokán - a nem cigány kolóniák lakosságával részben összeolvadva egy új, szívós és életrevaló rétegévé váltak a városi munkásságnak. Csak az öregek nem változtak. Búvárné ugyan megesküdött, hogy nem vesz többé kártyát a kezébe, s szavát megtartotta egész életében. De hogyan? Úgy, hogy ezentúl unokája osztotta és tartotta helyette a lapot. Jano, ekkor már túl volt az első infarktuson, s félig bénán hevert napok óta rokkanttelepi lakásában, amelynek ablakai a földig rombolt cigányhegyre néztek. Uzsu, néhány forintért, felsöpörte néha az udvart, lehordta a lépcsőn a szemetet, fát vágott, mikor mit kellett tenni éppen. Ez idő tájt, valamelyik éjszaka, a szoba homályából előderengett, mint lá­ tomás, egy alak, aki az egykori Magyar Királyi Katonazenekar karnagyi egyen­ ruháját viselte. - Hát idejutottál - mondta kurtán, köszönés nélkül a magatehetetlen re­ metének. S lába mellett szemrehányón dorombolni kezdett a néhai durcás Etye macska mása is, aki éhesen, rühesen, elhagyatva, egy kóbor, lompos kan­ kutya agyarai által félig szétmarcangoltan költözött át az árnyékvilágba. Jano elferdült szájjal, gyöngéden gügyögött valamit a macska láttán. Apja látása nem keltett benne semmilyen érzelmet. - Híres, nagy ember lettél vénségedre - szólalt meg újból gúnyosan a lá­ tomás -, nagy magyar cigányfestő. Tele vannak az újságok a neveddel. Mind­ ezt tudod-e minek köszönheted? - Semmi esetre sem a fajtám jóindulatának - felelte Jano -, hiszen világ­ életemben bolondnak néztek és kinevettek engem, csak azért, mert különb akartam lenni náluk. - És most nem néz bolondnak senki? - kérdezte heherészve a látomás. - 21 �Ezek a torzszülemények - mutatott a fal mellé stócolt festményekre - talán megváltoztatják az emberek véleményét? - Az ördögét igen - mordult Jano kedvetlenül a látomásra. - De most már hagyjál békén, mert az én ecsetem, úgy látszik, nem olyan karmesteri pálca, mint amilyennel te a mennybéli zenekarodnak dirigálsz. A látomás láthatóan megbotránkozott e szavak hallatára. Ennek ellenére gyöngéden ölébe vette a lázas szemű, beteg remetét, mint régen-régen, jóval a halála előtt, amikor Jano még gondtalan, boldog, porbafingó kis cigánycse­ mete volt, s szelíd, bölcs hangon, halkan suttogni kezdett egy mesét. Egyszer volt, hol nem, egy ember - a nevét nem mondjuk meg. Elment Is­ tenhez és panaszkodott, hogy ez a föld nem elég jó neki, s azt mondta, hogy ő a G yöngykapus Égbe akar jutni. Isten először az égen járó holdra mutatott, megkérdezte az embertől, hogy nem jó játékszer-e, s az ember a fejét rázta. Azt mondta, hogy rá sem akar nézni. Akkor Isten rámutatott a messzeségben kéklő dombokra, megkérdezte, nem szépek-e a vonalaik, s az ember azt mondta: csúnyák és közönségesek. Most megmutatta neki Isten az orchidea és az árvácska szirmait, felszólította, hogy ujjával tapogassa meg bársonyos körvonalaikat s megkérdezte, nem ritka szép-e a színek elrendezése, az ember pedig azt felelte: nem. Végtelen türel­ mében Isten elvitte az akváriumba, megmutatta neki a hawai-halak kápráza­ tos színeit és alakját, de az ember azt mondta, hogy mindez nem érdekli. Is­ ten akkor elvitte egy árnyas fa alá, hűvös szellőt parancsolt elő, megkérdezte az embert, hogy nem élvezi-e, s az ember azt felelte, hogy ez nem hat rá. E l­ vitte akkor Isten egy hegyi tóhoz s megmutatta neki a víz csillogását, a fenyőerdőn átsüvöltő szél hangját, a sziklák nyugodt fenségét és gyönyörű vissza­ tükröződését a tóban, az ember pedig azt felelte, hogy őt mindez nem tudja felizgatni. Isten azt gondolta, hogy ez a teremtménye nem valami szelíd ter­ mészetű és izgalmasabb látványokat kíván, elvitte hát a Sziklás-hegység tete­ jére, a Nagy Canyonba, mutatott neki cseppkőbarlangokat, gejzíreket, homok­ dűnéket, tündérujj alakú kaktuszokat a sivatagban, megmutatta a Himalája ha­ vát, a Jangce zátonyait, a Sárga Hegység gránitcsúcsait, a Niagara örvénylő vízesését s megkérdezte, vajon nem tett-e meg minden tőle telhetőt, hogy elég­ gé széppé varázsolja ezt a földet szeme, füle és gyomra gyönyörködtetésére, de az ember még mindig lármásan követelte a Gyöngykapus Eget. - Ez a föld - mondotta - nem elég jó nekem. - Te önhitt, hálátlan patkány! - mond­ ta az Isten. Hát ez a föld nem elég jó neked! No, akkor elküldelek a po­ kolba, ott majd nem látod a szálló felhőket, a virágzó fákat, nem hallod a csörgedező patakokat, s ott élhetsz örökké, napjaidnak végeztéig. - Azzal el­ küldte Isten egy városi lakásba . . . - Szép és tanulságos mese - motyogta bágyadtan Jano. - Kár, hogy a szer­ zőjét nem ismerem. - Lin Yutang vagyok - szólalt meg ekkor egy szalmasárga színű könyv a küszöbön. - Te vagy tehát, te híres - dadogta Jano meglepetten. - Híres? Az szívem, te vagy - mondta a szalmasárga színű „párna” . - Én csak a vánkosod vagyok . . . Jano a meglepetéstől majdnem újból szélütést kapott, s ettől hirtelen ma­ gához tért. - A rosseb enné meg - dörmögte zsibbadt tarkóját tapogatva - , már megint itt aludtam a küszöbön . . . 22 �LŐRINCZY ISTVÁN Szász Endre kalendáriuma I II FÖ SV ÉN YSÉG rubintszemű JÓ TÉ K O N Yszéplány SÁ G fején egy rókával álomszemű asszony tán tőlem irigyli fején rőt madárral valaha talánelárvult kegyeit de az is még Villont is bújtatta lehet, vén esőfelhőkben hogy csak aa szeme pénzt gyűjti ázik most ss másnak is eladja haját egy jó püspök megunt szerelmeit tőből levágatta III BÖLCSESSÉG sziklát vakít kék vízesés egy asszony elárvult haján nem vár ő már új férfira s nem segít a világ baján IV GŐG fagyökérhajú kőarcú szépasszony fejeden jelképed egy mohos várkastély szemed kiitta az Égből a kékséget s vékonyívű szádon megfagyott a kéj V BÁTORSÁG szemed fényeitől kialszik a vén Nap fejeden viseled a karcsú hímoroszlánt reggelente iszol a sivatag véréből s körmöd a kontinens férfihúsába vájt VI H AR AG kék nyárban ifjú asszony fázik fején cikáznak a sötét hajkígyók akire haragszol biztos rosszul csókolt s veled éreznek a mindenkori ringyók VII M ÉRTÉKLETESSÉG bárányszemű kis nő a fején órával még az is viseli az erénykoszorút de én nem hiszek ennek a nőnek se titkon biztos váltja derűre a borút 23 �VIII M É R TÉK TELEN SÉG a fejeden nagy zöld augusztusi béka te vagy a nyolcadik asszonytulajdonság habzsolod a szőlőt meg a gyönyör levét és a melledre hull egy fehér almaág IX IG AZSÁG alma a fejeden s mindenkit meghallgatsz de a szemed a rőt éjbe tekint talán bírónő vagy s nem hallod a panaszt egy régi lovagot vársz aki az ujjaval int X IRIGYSÉG falevélhajadban farkas szeme villog egy másik nőé lett a szerelmesed vérpiros száddal a kezed harapdálod és vetélytársnődet reggel megmérgezed XI BUJASÁG a te fejeden egy vén vaddisznó alszik álmodik a régvolt megsárgult bozótról te pedig álmodban egy csillag nyakát szívod s reggel egy új férfi kel fel az ágyadból XII R EM ÉN YSÉG kereszttel fejeden a semmi szemét nézed narancsöledet keresem a nyárban szemed rég egy patakban görgeti a víz és lobogó hajad elporladt a sárban 24 �B É N Y E I JÓ ZSE F Homály A kutyák felugattak, Hízik kerek üveglap, a Hold is beleijedt. a tükör egyre kisebb. Látók istene, mentsd meg Adj uram, tűhegynyi reményt elszürkült szemeinket. hályogos szemeinknek. A megfakuló tárgyak Gödörig visz az ösvény: körvonalai fogynak, halandó ember, kelj fel! s szürkülő napverésben Örök falmenti utakon a fény homályba fonnyad. menjünk felemelt fejjel. A csalódások ára A forradalmat megnyerik, Termelj a hit tüzénél vagy megveszik - ha adják. primőr fejes salátát - A harmadlagos elosztás úgyis a győztes szabja meg nem tűr idea-blablát. a csalódások árát. Az idő kérdez. Válaszolj: Végül a győzelemhez mi kell, a pénz, az eszme? pénz kell a proletárnak, A keresetedre fütyülsz s pénzt a pezsgő piac hoz, vagy a törvényeidre? nem eszmény s magyarázat. 25 �____________V I T A ________ M A G Y A R JÓ ZSE F Lehet-e a politikában költészet? „K usza világban élünk, a »jelenkori történelem« bizonnyal a veszélyes tények és erők kibogozhatatlan szövedéke. A z író épp azért kell itt, hogy legyen valaki, aki nem törődik a közvetlen akadályokkal és kényszerű kanyarodókkal, hanem megvesztegethetetlen ujjal mutat a Csillag felé, mely e földi tévelygések fölött végső irányt jelez. Mi lesz, ha mindenki csak a földi gátakat kerülgeti, és senki sem tartja szemmel a Csilla­ got? A z író nemzetének lelki ismerete. Mi lesz, ha a lelkiismeret is csak az érdekek tekintetbevételével mer megszólalni?” - tette föl a kérdéseit Babits Mihály ötven esztendeje, egy megnyomorított országban. Valóban, mi lesz? - teszem föl újra én is a kérdést, de egyelőre még magamnak és halkan. Nálam jobban informált koponyák ezerszer ki­ mondták, leírták, hogy a mostani válság súlyosabb, mint a harmincas évekbeli volt. D e ha nem is nyilatkoztatnák ki mindennap a krízis té­ nyét, akkor is tudnám, hiszen gyakran találkozom vele (ti. a válsággal) - kénytelen-kelletlen ismerősök lettünk. Így hát megpróbálunk egymás mellett élni - mind ez ideig békésen. A válság faktumát enumeratív módon közlöm csupán. A megoldás azokra vár, akik stallumot és anyagi eszközöket birtokolnak. A legtöbb írónak tolla, papírja, gondolata, könyve van - és a napi valóság. Ezt az alaktalan valóságot kell munkálkodása idején retortába fognia, hogy az objektivitás mellett a művészi érték ne süllyedjen a reggelek kloákájába. Különösen az őszi reggelek súlyosak, fekélyesek, nyálkásak. Kinézek az ablakon: a köd terrorizálja kedvem. Elnézem az égre fölcsapódó varja­ kat, mintha máglyák óriási pernyéi szállnának az égre. A varjakról jut eszembe a statisztikai adat: állítólag 15 millió él e madárfajból Magyarországon. Asszociációként rögtön beugrik népesedésünk sanyarú helyzete. A gazdasági válságra a politika és a társadalom intézményeinek vál­ sághulláma zúdult. Beszélnek, ha burkoltan is, a közoktatás-, a közmű­ velődés-, s ráadásul a közegészségügy válságáról. Ha a fölsoroltakkal baj Előzmény: 1. Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A VIHARMADÁR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám); 3. Sík Csaba NAPLÓJEGYZETEK - ALFÖ LD Y JENŐ CIKKÉHEZ; Petrőczi Éva ÉRTE, ÉRTED, ÉRTÜN K!; Tandori Dezső VERS ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T. István ........ AMI MEGHÓDÍTÁSRA VÁR, A ZT LÁTVÁN YOSAN NEM LEHET M EGKÖ ZELÍTEN I": Petrőcz András AZ IRODALOM/KÖLTÉSZET MŰVÉSZETE; Kassai-Végh Miklós ÉRDEKELTSÉGEK KONFLIKTUSA (1985/2, szám): 5. Németh János István A HIÁNY KÖLTÉSZETE; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN AKASSZUK A KIRÁLYO KAT!? (1985/3, szám); 6. Karikó Sándor A KLASSZIKUS HA­ GYATÉKÉRT; Simor András A POLITIKAI KÖLTÉSZET ESÉLYEIRŐL; Szerdahelyi István KÖLTÉ­ SZET ÉS KÖZÉLETISÉG (1985/4. szám). 26 �van, akkor föltételezhető az egyéni élet válsága is, amely rögtön társa­ dalmi problémává dagad, mihelyt tömegméreteket ölt. (Elég utalni az alkoholizmusra, a narkomániára, az öngyilkosságra, a válások magas ará­ nyára, a devianciák különféle változataira, a bűnözésre...). A z erkölcsi mélypontot nemcsak a zárójelbe tett tények jelentik, de jelenti a kor­ rupció, a protekció, a közöny, az irigység, a felelőtlenség... Jelenti, hogy a való élet szorításában az emberek jó része szervilissé nyomorodik. Hát nem kínzó, hogy sok vidéki pedagógussal - tisztelet a kivételnek - csak tarról lehet szót váltani: nem eszik a disznó, nem nő a dohány... Mi lesz a gyerekeinkből, ha olvasásra restek tanítják őket? Ki adja a ke­ zükbe a történet- és a természettudomány új eredményeit? K i hívja föl a figyelmüket, hogy Erdélyben is élnek magyar írók? Minden országnak olyan a műveltségi szintje, amilyen művelt és felelős az értelmisége. Tudom, számon kérni csak akkor lehet bizonyos műveltségi szintet, ha létezik az anyagi biztonság. D e kik a felelősek azért, hogy közművelődési rendszerünk antidemok­ ratikus jellegű? Hogy a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban fél kézzel elérik azt, amit egy falusi, kisvárosi ember nehezen vagy sose érhet el. Vagy: nem is akar nyújtózkodni érte, mert a „mi urunk” , a televízió, a szobába „hozza a világot” . Ha nem számolják föl közművelődésünk és -oktatásunk antidemokrati­ kus voltát, akkor még évizedekig a kiművelt emberfők szükségességéről és a viselkedéskultúráról fognak konferenciázni. Ezek után kérdezem én Alföldy Jenőtől és másoktól, hogy merre bil­ len ki ez az erkölcsi holtponton levő ország, ahol sok helyen a ne szólj szám, nem fáj fejem közmondás járja? Többségben vannak-e azok, akik élnek Petőfi konokságával, Ady dacával, József Attila makacsságával? Hányan ismerik vajon Nagy László törvénykezését? Hogy: „ahol áru és árulás van” ..., vagy: „ műveld a csodát, ne magyarázd”, vagy: „ami csa­ logat: csalárd” ... K ik azok és hol élnek, akik Illyés Gyula Közügy cí­ mű könyvét forgatják? Kicsoda teszi meg azt, hogy verset olvas a hatalmaskodó főnök fejé­ re? „S dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?” Abszurd ez? Egyáltalán nem! Csak szokatlan és persze nevetséges a verssel alig, vagy egyáltalán nem élők között. Pedig elégszer okozott fejfájást a fe­ lelősen gondolkozóknak, hogy hiányos az esztétikai nevelés, a történe­ lemtanítás, hogy az igazi kultúra helyett a bóvlit sokan hamarabb föl­ szippantják. Itt élünk majdnem mindannyian kelet és nyugat küszöbén; s ha már én is itt lélegzem, nem az érdekeknek, hanem az igazságnak és az erkölcs­ nek akarok alattvalója lenni. „ A tudásnak teszek panaszt” . Vissza lehet lapozni írásom elejére, Babitshoz, hogy legyen erőnk a továbblépéshez. A magyar lírikusok legjavában mindig lüktetett A dy óhaja: „egy poétaSzéchenyi vágytam lenni” . D e említhetném a politika és a szerelem két nagy, Adynál annyira szétválaszthatatlan motívumát is. E z az adys-széchenyis alkotási vágy és láz legutóbb Nagy Lászlóra volt jellemző. „O ltani akarok, nem gyilkolni” - írta Gyümölcsoltó című versében. Most már csak az a kérdés, hogy országfőink közül hány akart-vágyott Petőfi-, Adyihletettségű politikus lenni? 27 �Tagadhatatlan, hogy politikusoknak és költőknek voltak gyönyörű ta­ lálkozásaik. Jászi Oszkárra és Adyra gondolok elsősorban. Arra a poli­ tikusnak és írónak egyaránt nagy Jászira, aki pontosan leírta, „hogy min­ den politika, amit nem morális meggyőződés vezérel, csak a kizsákmá­ nyolás egy fajtája”. Erre rímel a bibói kontextus egy félmondata: „ A po­ litikában nem szabad hazudni” . Alföldy megpendítette a citoyen-mentalitás nagyratörő voltát. Jól tette. D e amíg megszámolhatok az igazi polgártársak, addig - bármennyire is kiépítik vertikálisan, fölülről lefelé a demokratikus intézményeket - nem lehet kivel gyakorolni a demokráciát, mert a társadalomban hiányzik elsöprő többségük (ti. a demokratáknak) és egy másik többségnek a valóságosnak? - egyszerűen nincs igénye jogai gyakorlására. Alföldy valószínűleg nálam is jobban tudja, hogy a magyar citoyeneket a XX. század folyamán jó néhányszor félresöpörték az útból. Elég utalni az 1919 utáni fehérterrorra és a személyi kultusz éveire. Nem csoda, ha a citoyenek külföldön ütötték fel sátorfájukat és az illető országnak, ahol éppen laktak, hajtottak hasznot. És voltak éppen elegen, akik belső emigrációba kényszerültek, várva az idők enyhülését. Bibó István - európai összefüggésekbe helyezve - kielemezte a magyar demokrácia válságát. Pontosan papírra rótta: ,,demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a másvéleményűektől” . Ehhez kapcsolódva lenne egy kis kérdésem: él-e Magyarországon ma Bibóhoz hasonló közíró-politikus alkat? És ha él, hol él? Miért nem jelent­ kezhet, vagy jelentkezik gondolataival? Akad-e valaki, aki újra leírná (?): „a modern demokrácia végeredményben a dolgozó, a műgonddal alkotó ember életformájának a győzelmét jelenti a magát hatalmi helyzetekben kiélő, reprezentáló, arisztokratikus ember felett” . Bibót nyilván megérintette a költészet, akár Jászit, aki 1912-ben ki­ bocsátott (A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés) műve mottójául Ady-idézetet választott (Magyar jakobinusok dala). Íme a politikus-citoyen és az egyáltalán nem apolitikus költő-citoyen kézfogása. Itt utalhatnék Illyés Gyula híressé vált római-szekér hasonlatára. De úgy gondolom, jelen esetben ettől eltekinthetek. Eddig soraimból talán kiderült, éppen azt szeretném, amit Alföldy is: hogy ,,a polgári társadalom győzelmes pillanatában született citoyen fo ­ galma” teret kapjon és mélységet mai társadalmi rendünkben is. Ezért említettem hangsúlyosabban Jászi Oszkár és Bibó István nevét. Ezért idéztem műveikből. Csakhogy az a baj, hogy az említett citoyenek művei sokáig hiányoz­ tak a magyarországi könyvesboltokból. És nem járok messze az igazság­ tól, ha azt mondom: ma még hiányoznak a köztudatból. József Attila jut eszembe: Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba elme kell nagy fénybe’ mely igazodni magára mutat. Nem tudom, ma ráirányítják-e a politikusok vagy a tudósok a gór­ csöveiket a polgári radikális mintákra, hogy a diákok, az új értelmiség, s az egész nemzet „látva lásson” ? 28 �Idegen bálványokat - legalábbis én - képtelen vagyok fetisizálni. D e a fentebb említett citoyenek társadalomképét és a tiszta József Attila megálmodott szocializmusképét agyam összemontírozza és valószínű, hasz­ nálhatóvá teszi. Alföldy Jenő ne higgyen a „tudós férfiaknak” . Költészetünkben ma is vibrál a közéleti-politikai hang, csak implicitebb formában, nem feltét­ lenül szájbarágósan. Hiszem én azt, hogy az irodalomnak, s ezen belül a költészetnek szerepe volt (és még lesz) abban, hogy a politika „sült realista” (Veres Péter) legyen (maradjon). Létezik jelen pillanatban is az Alföldy által fölvetett illetékességtudat. És nem egy versben, nem egy költőben. De az az érzésem, hogy a semmitmondásban elvesznek, vagy meg sem jelennek az értelmes beszédű versek. Á m vannak biztató példák, amelyek nyilvánosságot kaptak. A Nagy László hatása alatt és az utána induló költőkről beszélek! Mindnyájan élő költők. Csak szóval tartják az országot közéleti-politikai versekkel. Lírájukból ugyanis nem hiányzik a „tudós férfiak” által számon kért objektivitás - ellenkezőleg. Most már csak az a kérdés, amit a címben tettem föl: lehet-e a po­ litikában költészet? Lehet! Elég visszautalni Bibó „műgonddal alkotó” emberére. Lehet, hiszen a politikus számára az irodalom, a költészet hivatkozási alap. (És nemcsak ünnepi beszédben!). Sok politikus író is (volt) és nyilván fölhasználja (fölhasználta) az irodalom nem mindig fény­ űző tapasztalatait. Sőt! Vannak országok, ahol a költő miniszter, de leg­ alább egyetemi tanár. Nálunk is volt ilyen időszak, de már elmúlt. Költészet és politika, költők és politikusok között - véleményem sze­ rint - napjainkban is lehet, sőt, nagyon szükséges az együttműködés vagy, hogy a politika kifejezését használjam: a közmegegyezés. Ugyanis: évszázados tapasztalatokat - politika és költészet között nem szabad negligálni, mélyre nyúló gyökereket nem lehet elszakítani. A közmegegyezés fogalma különben sem újkeletű a magyar történelem­ ben. Elég utalni a XIX. század „érdekegyesítési politikájára” (Kossuth), Széchenyi „közepesülést” hirdető eszméjére. S aki mindezeket tudatosítja, az nem dolgozik országa nemzeti és nemzetközi java ellen, még akkor sem, ha „megvesztegethetetlen ujjal mutat a Csillag felé” . CSEPELI SZABÓ BÉLA A viharmadárnak szállnia kell! A költői szabadságról 1. Költészet és politika? Megvallom, hogy ez az égető kérdés, melynek érin­ tésével az elmúlt évtizedekben többször is megégettem magamat, ma is egy kicsit riasztóan hat rám. Lám, mégis besétálok a Palócföld „csapdájába”, hogy - fanyar akasztófahumorral szólva - ezúttal is „vásárra vigyem a bőrömet” , a 29 �tapasztalataimat ebben a ma különösen indokolt eszmecserében, mely a fenti kérdés körül a Palócföldben hónapok óta zajlik. Ahelyett, hogy saját, „külön szigetvilágom” valamelyik nagy, folyóparti gyárküszöbén üldögélve, verseket írogatva, „valódi világot hörpintgetnék, habzó éggel a tetején” . Hiszen „költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga?” - mondhatnám József Atti­ lával. De hát, ha szolgain értelmeznénk e csodálatos ars poeticát, akkor ez az élénken-okosan pezsgő vita ki sem alakulhatott volna. Az ugyanis, hogy költé­ szetünk politikai, közéleti töltése és szerepe az utóbbi évtizedekben meggyen­ gült szellemi életünkben, sajnos ma már „vitathatatlan” tény. Így hát paradox módon az is vitathatatlan, hogy alaposan meg kell vitatnunk ezt az égető kér­ dést: vajon hogyan és miért alakulhatott ki nálunk ez a történelmi hagyomá­ nyainktól elszakadt, természetellenes állapot? 2. Alföldy Jenő jó alaphangú, de vázlatos „oknyomozó” vitaindítója - amely fővonalában a klasszikus marxizmus szellemében, a Lukács György-i teoretika segítségével kívánja érzékeltetni a politika és költészet változatos történelmi kapcsolatait, nemzetközi és hazai útját, múltját és jelenét - számos vitatható és éppen ezért nem rossz ütközőpontot és kapaszkodót kínál. Így hát hol jo­ gosan, hol túlzottan bírált „iskolás” fejtegetései „ellenére” is elérte a célját, hiszen végül is gondolatébresztő, magas színvonalon mozgó vitát váltott ki. Mégis, mivel „a dicséret - Marx rokonszenves megállapításával szólva - csak bíráló árnyalatokkal vehető komolyan - talán megbocsátják nekem, ha mind­ járt hozzászólásom elején néhány kritikus szót ejtek vitánk helyenként túlsá­ gosan mesterkélt nyelvi közegéről és „vízhajtásairól” . Nos, miután eo ipso (természetesen) mindenki a suo placito (a tetszése sze­ rint) fejtheti ki nézetét a politika és költészet összefüggő problémáiról, azt is mondhatnám, hogy a vitatkozók érvei és fejtegetései, a számos kontradikció (ellentmondás) ellenére is konvergensek, összehajlók, tehát dialektikusan egy­ mást tagadva is építők és szintézist teremtők . . . - Dehát - elnézésüket kérve - nem rágom tovább ezt az idegen szavakkal kovászolt „ragacsos kenyeret” , hanem a továbbiakban megkísérlem a teoretikus szakzsargon tudálékos nyelvi „allűrjei” helyett, amennyire lehetséges, a magam emberi nyelvén, magyarul ki­ fejezni nézeteimet. A lényegre fordítva a szót: Alföldy Jenőnek azt a leegy­ szerűsítő alaptételét, mely szerint „a politikai költészet hullámvölgyhelyzetét” az okozza, hogy „a felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (epikusok és közírók) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg vagy hallgattak el” - semmiképpen sem fogadhatjuk el. 3. A „gyökerek” szerintem sokkal mélyebben vannak. Tehát a helyes vála­ szért sokkal mélyebbre kell ásnunk. Valósabb, meggyőzőbb összefüggéseket kell feltárnunk. Ezért - hogy a tegnapi és mai fiatalabb nemzedékek írói-köl­ tői ne csupán vázlatos, szenvtelen utalásokból ismerjék azokat a tegnapelőtti előzményeket, amelyek a politikai-közéleti költészet fokozatos meggyengülését előidézték - mint az idősebb költőnemzedék egyik sok külső és belső vihar­ tól megvert „viharmadara” , kötelességemnek érzem, hogy tanulságként meg­ idézzem azt a hajdan délibábokat elénk festő politikát és irodalompolitikát, mely a második világháború után színrelépő felszabadult, tehetséges, de tel­ jesen tapasztalatlan fiatal költő- és írónemzedéket felelőtlenül az illúziók, a hajráoptimizmus, majd a sematizmus olyan ingoványaiba és aknamezőire ve­ zette, amelyeken - néhány megsebzett, de „elpusztíthatatlan alkatú” , újra és 30 �újra megújulni képes „pokoljáró dudáson” kívül - számos jobb sorsra érde­ mes költőtársam végleg elmerült, elnémult, lelki sérültté, vagy „dadogóvá” vált... E tékozló időkben József Attilának az a napjainkban szállóigeként élő nagy vezérgondolata, hogy „az én vezérem bensőmből vezérel”, sajnos még az előt­ tünk járó, idősebb, tapasztaltabb forradalmi költők tudatában is csak „búvó­ patakként” élt. Ha élt. Mégis, ha visszagondolok e távoli időkre - bármeny­ nyire különösen hangzik is ez ma - azt kell mondanom, hogy a politika külső vezérlését eleinte valami „belső hangnak” (vagy visszhangnak?) fogtuk fel. Ugyanis tudnunk kell, hogy a pártos költészet kialakulását kezdetben nem csu­ pán a politika szócsöveinek és harsonáinak „szirénhangjai” , hanem a Valóság, a letűnt igazságtalan rend romjaiból kilépő, sok fejjel megnövő dolgozó tár­ sadalom életkedve, hite és heroikus munkája, az újjáépítés óriási eredményei, a földreform, az új élet ígéretei és a jövő igéző távlatai ihlették. . . Héra Zoltán helyesen világít rá: „A politikának való könnyű behódolás vádjával itt csak azok állhatnak elő, akik nem tudják elképzelni, hogy - 1947 körül - lehetett nálunk egy időszak, ha rövid is, amikor a költészet és a szo­ rosabb értelemben vett politika egy ütemre lépett. . . ” . . . Aztán a politika ismert vétkei és torzulásai, a törvénysértések és a társadalmi-gazdasági-erkölcsi megrázkódtatások, amelyek az 1956-os ellenforra­ dalomba torkolltak, még az eszméikben és hitükben legerősebb pártos költőket is válságba sodorták, és tűzbe táncoltatták. Gyertán Ervin pontos látleletét idézve: „A történelem - nem először... minket is becsapott. Egy sematikus világkép foglyaivá tett, melyből csak ke­ serves tapasztalatok és újraértékelések után törhettünk ki.” Nem véletlen tehát, hogy a csalódottság a költők nagy részét elfordította a politikától és a régebbi „politikamentes” irányzatokhoz menekítette. Másokat pedig egy „új” l’art pour l’art, illetve egy újnak feltüntetett (persze nagyon is század eleji, egyszer már lejárt) „szabad, politikától független avantgardista köl­ tészet” újrateremtőivé formált át. Akik aztán - akarva-akaratlanul - szemlé­ letükkel és gyakorlati példáikkal (versmintáikkal) egy újnak tetsző költészet ígéretföldjét tárták az újra és újra, mindenképpen újra szomjazó későbbi, teg­ napi és mai fiatal költők elé . .. Egyúttal a megzavart marxista kritika gyen­ gesége folytán leértékelték és kiszorították a fórumokról azoknak a költőknek a jelentős részét, akik pedig szép, attitűddel és magas etikai-esztétikai igény­ nyel, de elveikhez és önmagukhoz hűen, elő akarták segíteni életünk eszmei­ politikai katarzisát, demokratikus, humanista megújulását és kibontakozását. . . 4. Nem titkolhatom el, hogy a vitatkozók érveléseinek és fejtegetéseinek ol­ vasása közben időnként különös hiányérzetem támad. Olykor úgy érzem, mint­ ha laboratóriumi lombikokban létrehozott, elvont, „steril” gondolatokat ta­ nulmányoznék. Máskor pedig olyasféle érzés szorongat, mintha egy csenddel és derengő félhomállyal átszőtt, szűk teremben, félárnyékba merült emberek között ülnék, és kompjuterekbe, beszélőgépekbe táplált, jól megfogalmazott, okos, bölcs és álbölcs szövegeket hallgatnék! Így hát kínzó „belső vágy ve­ zérel” , hogy „L E V E G Ő T !” felkiáltással - ismét elnézésüket kérve - ajtótablakot tárva, beengedjem ennek a kozmikus „bábeli” Világnak, Rendnek és Rendetlenségnek a levegőjét és zsongását, amelyben élünk és írunk, de amely­ nek egészséges és lázas emberi szívhangjai, neszei és munkarobajai, „kardcsörtetései” és bombarobbanásai, dalai és jajgatásai, sírásai és nevetései, sőt hall­ gatásai jelenlegi költészetünk nagy részéből és e vitánkból is csaknem teljesen 31 �hiányoznak, vagy csupán - szórványosan - néhány „említésre sem méltó” köl­ tő szemléletében, gondolataiban és érzéseiben, nyelvében és írásaiban vannak jelen: a Valóság élő-eleven képei és hangjai... „Költészet és politika?. .. Meggyőződésem, hogy a vitafelvetés inkább a struktúra jellegéből adódóan jogos, nem napjaink igénye ez” . . . (?) „A PO­ LITIK A KILÉP AZ IRO D ALO M BÓ L . . . Ebből a fajta irodalomból leg­ alábbis eltűnőben van. A szépírók fellélegeznek . . . ” - olvasom egy fiatal köl­ tő egyébként sok részletében kitűnő hozzászólásában, miközben három másik fiatal költő - Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila - hangja csendül fe­ lém az Időből. . . Nem tudom, hogy kedves fiatal költőtársam hány éves? PETŐFI amikor a „néppel tűzön-vízen át” és a „szabadság-szerelem” gon­ dolatát fellobogva arra intette minden költőtársát, hogy „ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad, örömed, nincs rád szüksége a világnak, s ezért a szent fát félretedd” - mindössze 24 esztendős volt. A D Y - 31 évesen - „Dózsa György unokájának” , „népért síró, bús, bocskoros nemesnek” vallotta magát, és még a „Halottak élén” is azt hangsúlyozta, hogy „más sohasem érdekelte fölszánt poéta ceruzámat, csupán politika és sze­ relem . . . ” JÓZSEF A TTILA is alig lépte át a 30-31. életévét, amikor „bensőből ve­ zérelt” , nagy politikai verseivel az elnyomók úri Magyarországának sötét, sü­ ket csendjébe belekiáltotta azt az emberi-nemzeti-népi vágyakozást, hogy „jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” Valamint azt az igényét és minden önmagát becsülő emberhez és költőhöz intézett üzenetét, hogy „A mindenséggel mérd magad!” Lehangoló, hogy a mai „önmagukat kereső” , „önmegvalósító” (önimádó) 20-30-40 éves fiatal költőkből mennyire hiányzik a népért, a néphez szólás igénye, az az intuitív benső vágy, hogy „az adott világ varázsainak mérnökei­ ként” megkíséreljék remekszép versekké formálni a mai munkásemberek éle­ tét, a mai szövőnők „omló álmait” . Vajon akadnak-e ma hazánkban olyan fia­ tal költők, akikben - persze a saját hangjukon - meg-megszólal az a belső vágy és akarat, mely, ha másként is, de ezt mondja: „én egész népemet fo­ gom / nem középiskolás fokon / taní-tani!” Kérem, ne értsen félre senki. E nagy klasszikus ars poeticákat csupán az emberi-költői életszemlélet és magatartás élő-éltető példáiként, erőforrásaiként idéztem meg. Nem azért, hogy fiatal vagy idősebb költőtársaimat szolgai után­ zásra biztassam. Tudom, hogy csillagszép kozmikus kitárulkozással és apo­ kaliptikus, csillagháborús atomhalállal egyaránt igéző-fenyegető korunk vál­ tozatos, sokárnyalatú, ezerhangú új költészetét, melyet jelenleg „a pokol tor­ nácán írunk” csakis korunk valóságának élő elemeiből, sok-sok egyéni „köl­ tői világrészből” építhetjük fel - az emberek üdvére - a Szépség harmonikus világává. A harmóniát azonban előbb magunkban és egymás között kell meg­ teremtenünk. „A politika kilép az irodalomból?” - Nos, ismétlem, hogy ezt a megálla­ pítást nagyon elsietettnek és hibásnak tartom. Ha a politika (a nemes politi­ kai eszmeiség) és a költészet valóban kizárnák magukat egymásból, akkor egy tágas, vonzó, harmonikus emberi költészet szabad világa és rendje helyett csu­ pán egy nagy, fluid, folyékonyan kavargó költői konglomerátum - egy „része­ gen” , lármásan örvénylő óriási „perzsavásár” - jöhetne létre, melyben az anarchia szabadsága jegyében minden költői irányzat és kínálat kíméletlenül 32 �űzné és taszítaná egymást és mindazokat az embereket, akik a költészetben ön­ maguk életét, örömét keresik. Petőcz Andrásnak és Zalán Tibornak azt a szó szerint megegyező, hangsú­ lyos kijelentését viszont, hogy „a költészet nem a politika szolgálóleánya”, el­ fogadom és aláírom. Petrőczi Éva persze ezt sokkal árnyaltabban és pontosabban fejezi ki, ami­ kor így ír: „Ne feledjünk el különbséget tenni „megrendelt” vagy legalábbis „elvárt” és „spontán” politika között. Az utóbbi kevésbé látványos, viszont jóval időt állóbb . . . ” Igen! Amikor hangsúlyozzuk, hogy a politikai költészet nem lehet azonos a mindenkori, mindennapi jó-rossz politikai gyakorlat elvtelen, kritikátlan ki­ szolgálásával, azt sem hallgathatjuk el, hogy az úgynevezett ,.elvből” minden­ kor politikaellenes, politikamentes költészet szószólóit sem avathatja senki a költői szabadság és függetlenség bátor hőseivé és szentjeivé. . . 5. A költői szabadság Ki ne tudná? - abszolút értelemben - csupán: álom. Délibáb. Mese. Fogalomkörébe mégis sok minden belefér. Nálunk mindenki azt ír, amit akar és úgy ír, ahogyan tehetségéből futja. A költő olyanná formálja költészetét, amilyenné tudja. Ha kedvet kap rá - az új, szent kísérletek sorában - „újjáteremtheti” a politikamentes avantgardizmus bármely formáját. Csinálhat fából - vaskarikákat. írhat eredetieskedő antiverseket és „meghökkentő” ver(s)ziókat is, amelyek költői játéknak olykor nem is rosszak. . . Csak az a baj, hogy az öncélú, extravagáns álmo­ dern kísérletezők és támogatóik a költői szabadság jegyében (talán a Politika be nem avatkozási politikáját kihasználva?) az elmúlt évtizedekben fokoza­ tosan kiszorították fórumainkról „régiesnek” minősítve a Valóság, az Élet új verseit, és helyettük mindenekelőtt a se hús, se hal, de tiszta, szálka- és poli­ tikamentes lombikversek tucatjait kínálják az embereknek. . . Ez a közéleti, politikai eszmeiség sójától, paprikájától és más jó fűszereitől megfosztott köl­ tészet pedig - ha nem dúsítjuk, nem javítjuk fel ízeit - előbb-utóbb teljes kul­ turális és társadalmi életünkben hiánybetegséget idézhet elő. Ezért költésze­ tünk helyes arányainak, élő színének és életízének a megteremtéséről semmi­ képpen sem mondhatunk le . . . 6. Helyes arányokat persze a jelenlegi szemlélet alapvető megváltoztatásá­ val, minden jó erő összefogásával és józan, reális, bölcs kompromisszumával is csak fokozatosan, több éves munkával lehet kialakítani. A költészet sokmozaikú összképét ugyanis nemcsak a költők alakítják ki, hanem nagyon jelen­ tős, meghatározó mértékben az irodalompolitika kisebb-nagyobb parancsnokai, az irodalmi műhelyek, könyvkiadók és szerkesztőségek, a rádió és a televízió lektorai és szerkesztői is formálják. Javítják vagy torzítják. Aszerint, hogy he­ lyes vagy téves értékítéletükkel, jó vagy rossz ízlésükkel milyen minőségű tartalmú és formájú - költői munkákat, verseket utasítanak el vagy bocsátanak, sugároznak tovább az emberekhez, az olvasókhoz és hallgatókhoz... Nem tudom, lehet, hogy a költészetünket szabályozó gát- és zsiliprendsze­ rek nem egészen úgy működnek, ahogyan kellene? Az, hogy minden hivatott költő szólni akar az emberekhez: természetes. Szólni, de - kikhez? A „versek titkait” kutató, verskedvelő humán értelmiség szűk köreihez, az értőkhöz és beavatottakhoz? Vagy a társadalom nagyobb közösségeihez? Jó néhány tehetséges költő beéri azzal is, hogy csak itt-ott, egy- 33 �egy magányos olvasóhoz jutnak el emberi-költői jelzései és üzenetei. Míg má­ sok a nép nagy, széles köreiből akarnak visszhangot kiváltani verseikkel . . . Nos, ők azok a szocialista citoyen-költők, azok a vérbeli, bátor és szabad szel­ lemű, modern mai költö-néptribunok, akik nem csak az „értőkhöz és beava­ tottakhoz” tudnak és akarnak szólni, hanem azokra az egyszerű polgárokra, munkásokra és földművelőkre is hatni akarnak és tudnak, akik csak elvétve, véletlenül pillantanak bele egy-egy napi- vagy hetilapban eléjük kerülő versbe, melyből - jó esetben - számukra talán különös képes beszédben, de szép, ért­ hető emberi nyelven és hangon, a saját „elvarázsolt és elővarázsolt” életük szól hozzájuk és néz vissza rájuk, a költői szépség felfedezésének élményét és örömét teremtve meg bennük. .. Félek, ha a költők lemondanának az ilyen, sajnos nem mindennapi, hódításokról, akkor költőutódaink előbb-utóbb való­ ban csak néhány magányos olvasónak és egy-egy kávéházi asztalt körülülő, maroknyi művelt, „beavatott” embernek írhatnák verseiket. Költészetünket már csak azért sem szabad „belterjes” , zsugorodó balzaci „szamárbőrré” változ­ tatnunk. 7. Ú j költészetünk vonzáskörét csak úgy tudjuk növelni és erősíteni, ha a jövőben irodalmi fórumainkon és sokszázezres példányszámban megjelenő na­ pi- és hetilapjainkban egyaránt a jelenlegieknél korszerűbb, izgalmasabb, élettel-közélettel telítettebb versekkel kínáljuk azokat a költői termésünket, nem ritkán fanyalogva kóstolgató „versfogyasztókat” , akik a régi, jó ízek mellett, jó új ízeket is keresnek költészetünkben. Tandori Dezső szemléletében ez az igény úgy fogalmazódik meg, hogy a „jobb sokféleség” jegyében olyan költé­ szetet kell kialakítanunk, melyben a különböző értékek nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást... Igen! Bár más-más érzelmi-gondolati elemekből, lénye­ gében Alföldy Jenő, Endrődi Szabó Ernő, Héra Zoltán, Kassai-Végh, Kerék­ gyártó, Németh J. István, Sík Csaba s vitánknak csaknem minden résztvevő­ je ugyanazt a látleletet és jövőképet vázolja fel, amelyet magam is reálisnak. tartok. Valóban: egyetlen nemzet és nép sem szűkítheti le költészetét csak po­ litikai, csak közéleti költészetre, mint ahogyan csak filozófiai, csak szerelmi költészetre sem. Ugyanakkor magas hőfokon izzó, mindennapjainkban ott vib­ ráló politikai, közéleti költészet nélkül sem válhat egyetlen költészet sem a teljes élet teljes értékű, hatékony költészetévé. . . . . . És itt hirtelen megáll kezemben a to ll. . . Hát nem különös, hogy az ember, miközben mélyen, „tudata ingerküszöbén” elűzhetetlenül ott kuporog egy világpusztulással fenyegető nukleáris katasztrófa rémképe, az élet, a béke, a munka, a szerelem és a költészet új lehetőségeiről és távlatairól vitatko­ zik? . . . Gyertyán Ervin, aki hol rendkívül mélyre ásó elemzéssel, hol nagy ívű ma­ gasrepülésből vizsgálta meg létünkért és világunkért szólni-cselekedni akaró forradalmi költészetünk helyzetét, jogosan fogalmaz élesen-kesernyésen, ami­ kor így ír: „ Mit tud a szocialista költő ma mondani annak a népi-nemzetitársadalmi közösségnek, amelynek költője? MIT TE H ET A VIH ARM ADÁR - K A L IT K Á B A N ?” . . . A kérdés zavarba ejt. Dehát mi mást is felelhetnék rá, mint azt, hogy költészetünk viharmadarának, a „szabadság, szerelem” és a „mindenséghez mérd magad” gondolatának elszánt erőfeszítéssel és a mi segít­ ségünkkel ki kell törnie, szabadulnia a kalitkából!: A VIH A R M A D Á R N A K SZÁLLN I K E LL, jelezni, vijjogni, énekelni kell, hiszen világunk Napjára vi­ harfelhők árnyéka vetődik. 54 �ABLAK Ciprusi költők Ciprus, a három földrész között fekvő, páratlan természeti szépségű sziget, a mindössze 1960 óta önálló államiságú ország egy évtizede szív­ szorító hírek, megrázó események nyomán rögződött milliók és milliók tu­ datában. A z 1974 júliusi fasiszta puccs, majd a legvirágzóbb északi te­ rületek idegen megszállása, több tízezer ember hajléktalanná válása, a ciprusi kérdés megoldatlansága egy viszontagságos sorsú nép történelmi útja és kultúrája iránt is világszerte felkeltette az érdeklődést. Ezen a te­ rületen régi hiányt hivatott pótolni az az antológia, amelyet Élli Peoniduval állítottunk össze századunk ciprusi lírájáról. A z 1985-ben az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelenő antológia negyven ciprusi görög és öt ciprusi török költőt mutat be a magyar olvasóközönségnek. Mélyre nyúlnak a ciprusi költészet gyökerei: az antikvitásba, a közép­ kor gazdag népköltésébe, a reneszánsz életörömöt sugárzó míves lírájába. Mégis Ciprus költészete valójában a XX. században kezd a humaniz­ mus, a haza és a haladás gondolatának jegyében a világirodalom szer­ ves részévé válni. A szigetország költőitől sem idegenek az európai köl­ tészet „örök” témái, mégis markáns arculatukat az elszántság, a nehéz sorsfordulókon való helytállás alakította ki. Erőteljes, dinamikus líra a ciprusi - s a költőnők ebben is méltó társaik férfikollégáiknak amely híven tükrözi egy sor megpróbáltatást átélt nép folytonos megújulásra való készségét, alkotó erejének kimeríthetetlenségét, és jogos kívánságát, hogy függetlenül és békében élhessen kétnyelvű és mégis egyszívű szülőhazájá­ ban. Válogatásunk egy igaz ügyért emelt fővel küzdő nép harcának tanul­ ságtételéül kíván szolgálni a költői szó erejével. SZABÓ K Á LM Á N 35 �T H E O D Ó SZ IO SZ P IE R ID ISZ (190 8-1968 ) Szabadság Szabadság, oly sokan látnak sima szobornak, melyet mesteri véső faragott e világba, kőszívvel kebelében, mely soha nem doboghat, kőszemből kősugár kél, s a kőszáj néma, zárva. Bezárnak múzeumba, katalógusi szám vagy, a reprodukciókat négy égtáj ismeri, s felvonulnák előtted, szinte hogy belefáradj, csodáló híveid roppant seregei. Hanem nekünk te nő vagy, hús-vér vagy, eleven átéljük szíved ősi félelmét-örömét mind, felszárnyalásod éltet s a szelek végtelenjén szétáradó fohászod nagy dallama felénk int. lény, Int, akár a kezed, ha kinyújtod, Szabadság, és látjuk, hogy remeg, s azt is, milyen erős, kezedben tartod az évszakok földi sorsát, nyár így ígéretes, tavasz így ismerős. Századok örök-éltű lelke jár sejtjeidben, teljes történelem foglalata, anyánk! Nyugalmunk, jó reményünk te nyújtod át szelíden, s tőled, ha viharok zúdulnak vissza ránk. És kezedben a szentély napja, mely nem bukik le, s az álom csillaga nézésedből nevet; nézel ránk, Eleven, eleven híveidre, gyúrod nekünk, Szabadság, az örök kenyeret. (Fordította Tandori Dezső) 36 �KÓSZTASZ M Ó N D ISZ (1914-) Ellenkórus az ókori Athénban Folyton-folyvást kísért a gondolat, mi történt volna, ha egy aiszkhűloszi tragédia kardalának a leglíraibb pillanatában, legmeghittebb pillanatában, amikor az érzékenyszívű s józanlelkű kórus bátran ítélte el mindazt, ami nem illő, és ékesszólóan izlelt a jóra, s a kulturált nézősereg lelkesen magasztalta s tapsolta meg az éthoszt és a poézist, mi történt volna akkor, ha váratlanul előállott volna az orkhésztrában egy másik, hevenyészett ruházatú és felkészültségű kórus Athén rongyos rabszolgái sorából, és keresetlenül, félművelt sorstársuk csiszolatlan soraival eképpen szólalt volna meg: „Mindez Agamemnónról szól, és mindez Odipuszról, és Oresztészről és Iphigeneiáról és Antigonéról, de mit mondotok mirólunk?” (Fordította Szabó Kálmán) ÉLLI PEONIDU (1940-) Ciprusi fenyő Elszántan küzdesz, mint egy hősi futó: markodba szorítva viszed a méltóság stafétabotját. Kopár lejtőkön bölcs pajtásod a tücsök örökké szomjas dala. Fenyő, ciprusi fenyő, Ciprus lelke vagy! Azért küzd ez a lélek, hogy egy igazságot megtartson, mely markából ki akar csúszni folyton évszázadok óta. (Képes Géza fordítása) 37 �JÁ N T H Y T H E O H A R ÍD U (1938-) Megszállás, 1974. Hajnalban jönnek a szótárból a szavak, szomjukat oltani északi kerteken. Bejárják azután az állványzatokat, meneteléseikhez új melléknév legyen bőven. Dél körül a konyhánál sorakoznak, s esznek, hogy más idők éhét jobban kibírják, alkonyatkor örömmel esnek az ágysoroknak, a kék hálószobák dolgait igazítják. Ha beesteledik, hallod: marakszanak egy-egy jobb lepedőért, melyen majd alszanak, ott fönn a karzaton, könyvtár padlásterében. Dehát azt mondd, te szó, felelj Isten nevében, „megszállás”: mért viselkedsz helyeden oly veszettül; hajnalra azt jelented: „kiirtás, gyökerestül”...? ( F o r d íto tta Tandori D ezső ) FÍV O S Z S Z T A V R ÍD IS Z (1938) Öreg nagyanyám Öreg százéves nagyanyám már nem mese ringatja el. Naphosszat csak északra néz, esőben, napsütésben — mit is keresne sorsfonó orsója, ördög szerszáma, ebben a sátorban? Csak ül s nézi a hegyeket kimosott szemmel, csak ül és figyeli a földet, idegen lépteket hall távoli kertjében, amint letapossák a friss, rügyezni merész hajtásokat. „Megvárom, kisfiam”, mondja öreg százéves nagyanyám, „míg hazamehetek, nincs helyem itt meghalni.” S miközben újra csak a hegyekre mered, tudom, hogy öreg százéves nagyanyám megtartja a szavát. (S za b ó 38 K á lm á n fo r d ítá s a ) �B ÁLV Á N YO S H UBA Antonio Stagnoli A z megszokott, hogy egy műterem más képletét adja a rendnek, tehát nem le­ pődtem meg Antonio műtermének „rendetlenségén”. Azt viszont máig röstellem magam előtt, hogy a mesterkélt rendezettségnek, a foglalkozás vagy va­ lami tehetősség ilyetén mutogatásának teljes hiányán meglepődtem. Pedig ak­ kor már több rajzát ismertem, s ámultam természetességükön. Mentségem, hogy Olaszországban a státusomhoz illő látogatások benyomásai eltompították figyelmemet. Pedig időben tudatosulhatott volna bennem, hogy ilyen rajzok­ hoz csak ilyen háttér tartozhat. Antonio úgy él, ahogy rajzol. Mondhatom úgy is: aki így éli rajzait, művein kívül sem élhet más életet. Aztán hírből, meg fényképekről nyerhettem valami képet Bagolinóról, Észak-Lombardia alpesi városkájáról s környékéről, szűkebb hazájáról, ahol szíve-lelke egyszer - s úgy látszik, örökre - legyökerezett. A föld, a hegyi legelők és erdők nehéz sorsú embereit azóta ismerni vélem, mert újra, meg újra átélem a rajzok vi­ lágát, s talán lassan megnyerem a képességet arra is, hogy Antonióval lássak. A szemeit már ismerem. Emberek, állatok, növények, s az ember keze nyomát vagy sorsának lenyo­ matait viselő tárgyak - képein ezek a motívumok. Elképesztő, hogy ember­ ből, állatból, növényből s tárgyakból mennyiféle van még, amit Antonio nem rajzol, amit talán nem is ismer. Ezért még elképesztőbb, hogy ebben az egyféleségben mégis megragadni képes a teljességet. Szívesen beszélek arról, mi­ ben látom ennek titkát. Szívesen vállalom azt is, hogy a mások műveivel szemben, gyakran civil műkedvelő vagyok; Antonio rajzai előtt - mert itt nem megfejteni kell a for­ mát, hanem átélni - ugyancsak gyorsan lekophatnak rólam jó-rossz szakmai beidegződéseim. Bevallhatom, hogy girhes-nyomorult kiskutyájának emberi te­ kintete fiziológiailag is jelentkező, pontosan leírható eseménysort indukált ben­ nem. Jelentene még valamit, ha ehelyett régiesebb nyelven azt mondanám, hogy összeszorult a szívem? Hogy újra,, meg újra képes ezt művelni velem, valahányszor újra szembenézek v e le . . . Gondolkodtam azon, van-e további bevallanivalóm, hogy t. i. nem szentimentális érzések ezek, tehát, hogy nem még rosszabb civil érzések-e, amiket kivált belőlem? Ha igazi kiskutyák iránt éreztem is valaha hasonlót, az lehetett ugyan szentimentalizmus, de ennek faj­ súlya más. Mert itt kutyát és embert egyszerre érzek. A világ keménységétől folyton fölsértett és megsértett, a szenvedésekbe beleállandósult, eltorzított éle­ tet látom, s miközben mélyül-árad bennem a részvét, már az ingerültség, a düh mérgeit is érzem a véremben. Nem tudom a képben-e vagy kívüle, de látni vélem azt is, ami ellen szolidaritássá érik bennem az együttérzés. Ezt se szégyelljem kimondani: harcos szolidaritássá - és ez bizony nem a szentimentalizmus világa. A kiskutya sem könnyező szemű ölebecske, aki készséges tár­ gya lehet érzelemfölöslegünk gáttalan áradásának; Antonio kutyaszemei vé­ gül is nem jótékonyságot sóvárgó koldustekintetek. 39 �Stagnoli az állatokban nem keres természeti-fiziológiai szépséget. Amint le­ írom, rögtön érzem, hogy kijelentésem nem tartalmaz semmi olyat, amitől ma­ gától értetődővé válna, hogy ebből a viszonyból érték fakad. Ha meg állatai mégis esztétikai gyönyörűséget keltenek, akkor meg a kijelentés ellentmondá­ sosnak látszik és ellenkezésre ingerel. Lehetne mondjuk Botticelli gráciájával is megrajzolni a hegyi embereket, a pásztorkunyhók sajtszagú, korcs kutyáit. Azt hiszem, ez a hazugság sikerülhetne oly tökéletesre is, hogy rájuk sem is­ mernénk. Ami őbennük van, az csak stagnolisan lehet igaz. Igaz, mondom, mert modelljeiben az igazat tudja megragadni, s ennek révén válik rútságuk is esztétikummá. Így lehet, hogy semmiféle megalázottság, megtűrtség vagy kivertség - tehát semmiféle megcsúnyultság - nem képes elveszejteni Antonio kutyáiban a kutyaság humanizálódott értékét, a hűséget. Így nyer a csúnyaság esztétikai értéket, s ha gyönyörködünk benne, talán már át is csapott ellen­ tétébe és már a formában is a szépet látjuk. Ha minden megpróbáltatáson át megőrzünk egy emberi értéket, ez mint etikai mozzanat, formájában azonnal képes esztétikummá válni, ha szépben, ha csúnyában, akár odafigyel rá a mű­ vészet, akár nem. Stagnoli ezért nem keres emberi alakjaiban sem szépséget. Így visszaolvasva, ez a mondat is értelmezésre szorul. Művészeti szépség-beidegződéseinket mind­ máig éppen az ő hazájának, Itáliának reneszánsz művészete formálja nálunk legintenzívebben. Bizony a reneszánsz mesterekhez képest nagy bar­ bár ő, durva és csiszolatlan. Aminthogy nyersen és darabosan robbant be a mi proletár Derkovitsunk is a kifinomult polgári táblaképvilágba, ezért nem népszerű máig sem. Gyönyörködni inkább a vonalak gráciájában, a finom ké­ pi rendezettségben, a derűs színek harmóniájában szeretünk. Ehhez vonzódunk rossz politikai beidegződések miatt is: ez lojális kötelességünknek, az optimiz­ musnak a formavilága, s ilyen ruhába öltöznek folyvást az ellentmondásmen­ tes nyugalom ön- és közveszélyes vágyképzetei is. Baloldaliságom gyermekbetegsége volt, hogy nem szerettem ezért Botticellit. Most is merenghetek azon, nem ide zuhantam-e vissza, ha azt mondom, nézzen körül idehaza az, aki Stag­ noli kiállításán „szocialista” önelégültséggel a „kapitalizmus nyomorát” képes csak látni. Stagnoli képeinek komplex esztétikumában a rútság valóban az egyik fő komponens, de ez nem nyomorképet és nem kapitalizmusképletet szolgál primer jelentéseivel, és különösen nem direkt formában, a „szocializ­ mus derűjének” valami ellentételezéseképpen. Talán a növények segítenek tisztábban érvelni, mert a reneszánsz beállító­ dású szépségelvárásnak Stagnoli növényei egyértelműbben ellene vannak. De akkor meg minek vannak? A növényi organizmusoktól - mert formáikban tá­ volabb vannak az embertől, mint az állatok - kevéssé várnánk, hogy emberi jelentéseket legyenek képesek hordozni. Növényt épp ezért - és többnyire szé­ pen - olyanok festenek-rajzolnak sűrűbben, akik elhárítják maguktól az embe­ ri tartalmak jelentésviszonylatainak bonyodalmaival járó felelősséget vagy csak a sejtelmességet kedvelik a devalválódott érthetőség helyett. Antoniónál - ha főszereplő, ha mellékszereplő - mindig emberiesül a növény is. Nem ismerem a helyi faunát, de tudom, minden növény helyhezkötött, s látom táncukat, za­ bolátlan burjánzásukat. Ebből is, meg görcsös-kényszeres irányváltásaikból is szabadságképzeteket kapok, emberi szabadságállapot jelzéseit. Ha állapotába beledermed egy-egy emberalakja, mozgásukkal növények viszik vissza a képbe az időt. Ha egy alvó arcán csöndesre oldódik a gyötrelem, a növények kínjá­ ból újra csak tudom, hol vagyok. A szociológia térképének ettől a vidékétől 40 ��nincsen messze József Attila sárgán - korcsan - maradt fű-növénye sem a vá­ ros peremén. „ A maga módján itt is megterít / a kamatra gyötört, / áldott anyaföld. / Egy vaslábasban sárga fű virít.” A vaslábas a szegényes választék kínálata volt a külváros proletár szél-kertészének - virágcserép helyett. Bagolinóba a jóléti társadalom ma nagyobb választékkal juttatja el hulladékait kör­ nyezetdíszítő továbbhasználatra. Így több változatban is modulálhat Antonio „cserepes” növényeinek jelbeszéde. Például egy ócska bádogkanna beszűkült életterében is burjánzó virágzó organizmus - ez is, az is háziasított természet - micsoda diadalmas korcsképe ez a természeten vett emberi szabadságnak, körülötte a roskadt kerítés darabjai. A csökkenő újratermelés emberi sorvadás­ képei ezek, éles kontrasztban a bővített újratermelés tényleges vagy csak fé­ nyesre reklámozott világképével. Bresciából és Bagolinóból nézve ilyen a világ. Szerencse dolga is talán, hogy a maga talpalatnyi földjén olyan társadalmi ellentmondásokat él meg ma An­ tonio Stagnoli Itáliában, amelyek korszakunk lényeges ellentmondásai. Például a természettel szemben megnyert szabadság és a társadalmi elidegenedés ellent­ mondása, ami torzítja, esetenként sorvasztja a természettel folytatott anyag­ cserét. Mostanában sem gazdaságunk, sem viszonyaink nem idézik a Kánaán képzeteit, hát visszahúzódtak a próféták is, akiket még Petőfi nevezett hami­ saknak. Semmi okunk Stagnoli világképének hitelét térben vagy időben lokális keretei közé visszaszorítani. Semmi okunk elutasítani egy reális világképet, ha egyszer helyzetünk is nevetségessé teszi illúzióinkat. Tartok tőle, hogy az értelemnek ezeket az érveit Stagnoli korszerűségéről a korszerűségnek állított sokféle modernség-képlet közepette - csak az képes hinni is, akinek lelki rezonanciái miatt ezt amúgy sem kell bizonygatni. A ki­ nek a létezéséből, lelkiismeretéből kikovácsolt életcéljaiban a szolidaritás ilyen tartalmú és színezetű, mint a Stagnolié, annak vaknak kell lennie, hogy ezt ké­ peiben föl ne fedezze, és önhittnek, hogy ne volna szüksége a képeiből áradó „egyetértés” biztató-bátorító közösségiesítő erejére. Én ennek a tényleges vagy potenciális közösségnek akarom Stagnolit átadni. A közös érdekeltséget tudva s ebben bízva remélhetem, hogy csak előítéletek és illúziók ellen kell megkeres­ nem a hatékony érveket. Hogy érveim erősen érzelmi színezetűek, az magyaráz­ ható bevallott elfogultságommal, s azzal az értelmi belátással, hogy közös el­ fogultságban szokott megmutatkozni a közös érdekeltség. Az igazság szerelmé­ ben egyesítő közös elfogultságról van szó, ami a szolidaritás érzelmi töltését adja. Ez, és nem az én érveim fogják megtörni a más érdekű, s ezért merőben más nézetű emberek ellenállását - nem Stagnolival, hanem az általa is képvi­ selt „elfogult” humanizmussal szemben. Ezért nincs dolgom most a más érdekű modernség- és korszerűségteóriákkal. Azt a sejtésemet meg, hogy Antonio nem is nagyon akar „korszerű” lenni, szinte csak súgva merem mondani. Valószínű azért nem, mert saját gyökérzetéből sarjadt korszerűsége már termőre fordult, mire ezek a korszerűségteóri­ ák elérték a tudatát. Aztán meg nála nem is a fogalmi gondolkodás síkján szület­ nek meg a tevékenységére szívóhatást gyakorló célok. Érzékei, egészséges ösz­ töne formálják ki céljait, s azt hiszem, ezek nem fogalmiak, inkább erősen képiek. Képiek a „milyen legyen a szép rajz?” céltételezései is. Ebben meg éppen az az itáliai reneszánsz hagyomány hat rá, amitől az imént olyan nagy igyekezettel próbáltam őt leválasztani. Rajzai ugyan valóban nem hasonlítanak mondjuk Raffaello rajzaira, még Michelangelóéira sem, mégis, ha ők nem let­ tek volna előtte, Stagnoli most nem lenne ilyen. A rajzi keresés és kimondás 42 �vonalelemeinek nyelvtana csakúgy, mint a rajzi artisztikumok ismert és lehetsé­ ges változatai közül az éppen alkalmazottak nála téveszthetetlenül oda utal­ nak. Azt hiszem ráéreztem ennek igazi okára rajzai mívességében, ezért érez­ hettem elérzékenyült megindultságot, amikor fölfedeztem, hogy van ebben va­ lami klasszikum keresése, olyané, amilyenné az idő továbbrajzolgatta máig az egykori rajzokat. Koszolt, tépett, gyűrt, öregített, egyszóval: múzeumiasított papírra rajzol, avagy előszeretettel választja az ilyen papírokat. Az úszó és úsztatott tus „önalakító” misztikuma is azért működhet, mert magától segít a művésznek egy ma múzeumi rajzokon érzékelhető folt-vonal optika létrehozá­ sában. Hasonlítani a klasszikusokhoz és általuk megméretni. Ez volt mélyen megindító, mert tudom, hogy igen mélyről fakadó lelki szükséglet ez olyan osz­ tályok gyermekeiben, amelyek az uralkodó kultúra létszféráin kívül, a saját barbárnak bélyegzett kultúrájukat ápolják csak, s fiai ritkán jutnak vele innen a felszínre. Ezért mondják „feltörekvőnek” a nép fiát, s akkor mondják „be­ érkezettnek” , ha eredeti kultúráját sikerült maradéktalanul lecserélnie. Nálunk a Nékosz-nemzedékkel következett be először frontális áttörés csere nélkül. De éppen ebben a nemzedékben lehet tanulmányozni a „feltörekvés” és a talaj kötelmeinek lelki konfliktusait, a részleges behódolás és a teljes önfeladás szomorú-tragikus eseteit is. A társadalmi presszió által kiváltott kisebbrendű­ ségi érzés az, ami itt motivál, vagy úgy, hogy sorstársai széles körében ő az egyetlen művészetvonzódásokkal megvert és így magányos is, vagy úgy, hogy nagy művészek nagy alkotásai és az ő túl prózai, túl kisszerűnek látszó szituáltsága őrületes kontrasztban van, vagy egyszerűen csak a lelki érzékenység alá­ zata váltja ki, avagy mind együttvéve. Végül is Antoniónak nem sikerült Michelangelo-rajzokat csinálnia. Van Gogh is, Mednyánszky is szeretett volna klasszikus lenni, s ez nekik sem sikerült. Il­ letve másként sikerült! Antonio élményei mai élmények, s mert ő nem tud mást, mint művészként ebből táplálkozni, ez visszavonhatatlanul kényszere alá vonja a formálás előképeit is. Antonio élményei egyféleképpen maiak, sajá­ tos gyújtóponthelyzetében szerencséjének mondtam, hogy rálelhet a kor lényeges ellentmondásaira. Eredetileg sem akarhatott, most sem igen szeret a kor szív­ dobogásától, azzal együtt hányódni-dobódni - mások másutt keresik a sikert, a jó életet -, csak éppen nem tud mást. Magja ide hullt, itt eresztett gyöke­ ret, tápláló nedveit innen szívja, nyújtózni tud, de elszakadni nem. Helytállása tehát még csak nem is helytállás, mint ahogy azé a fenyőé sem, amit kiválasz­ tok majd Bagolino fölött egy sziklán barátságunk romantikus-konzervatív jel­ képének; máris tudom róla, hogy élt már születésem előtt is azon a helyen, ahol még sohasem jártam, s él még utánam is, sohasem ellenőrizhetem, meddig. Nem helytállás ez: ennyi telik egy fenyőtől. Azért, mert fenyő. 43 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ K E R E K E S LAJO S Ausztria hatvan éve 1 9 1 8 — 1 9 7 8 . A Weimari Köztársaság A z utóbbi néhány évben igen sok szakmunka, visszaemlékezés, sőt szépirodalmi feldolgozás jelent meg a két világháború közötti Magyarországról. A kit érdekel hazájának közelmúltja, ma már van mihez nyúl­ nia. Sokkal rosszabb a helyzet környezetünk, a szomszédos vagy távo­ labbi európai országok ugyanezen időszakával kapcsolatos történeti is­ meretterjesztés terén. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia vagy Jugo­ szlávia két világháború közötti történetéről - eltekintve a Berend-Ránki szerzőpáros összehasonlító gazdaságtörténetétől és a könyvárusi forga­ lomba nem került stencilezett egyetemi jegyzetektől - jószerével semmi sem olvasható magyar nyelven. Aligha szorul pedig különösebb bizonyí­ tásra, hogy a mindenkori magyar valóság és politika valós helyi értéké­ nek kijelölése csakis a szűkebb és tágabb európai környezet ismeretében végezhető el megnyugtatóan. Kerekes Lajos két újonnan megjelent köny­ ve, amelyek Ausztria 1918. és 1978, ill. Németország 1918. és 1933. kö­ zötti történetét mutatják be, jelentősen enyhítenek történeti ismeretter­ jesztésünk eme egyoldalúságán. Németország és Ausztria Magyarországhoz hasonlóan vesztesként ke­ rült ki az I. világháborúból. Ugyanúgy jóvátételeket fizettek és - ha lényegesen kisebb mértékben is - ugyanúgy területeket vesztettek, mint Magyarország. Politikai történetük ennek ellenére számos ponton külön­ bözik a magyarországitól. A háború befejezését követően Ausztriában és Németországban is fel­ lendült a forradalmi munkásmozgalom. Munkástanácsok szerveződtek, barrikádok emelkedtek, sőt Bajorországban rövid időre egy tanácsköztársa­ ságot is kikiáltottak. A munkásság, illetve a szociáldemokraták többsége azonban végül is mindkét országban a polgári demokrácia mellett dön­ tött, s a szocialista forradalom ügyét nem támogatta. Magyarországon - mint tudjuk - másként történt. A Tanácsköztársaságot a közös párt­ ban egyesült kommunisták és szociáldemokraták együtt kiáltották ki. Egyéb tényezők mellett ez is fontos oka volt annak, hogy a magyar szociál­ demokrácia húszas évekbeli helyzete, pozíciója és szerepe lényegesen el­ tért a német és osztrák pártétól. A forradalmi hullám kezdeti apályával egyidejűleg Németországban és Ausztriában polgári demokratikus állam- és kormányrendszer alakult ki. Ebben a szociáldemokraták is fontos szerepet játszottak. Friedrich E bert személyében a Weimari Köztársaság első elnöke (1919-től 1925-ig) szo­ ciáldemokrata politikus volt, s a párt a kormányhatalomnak is számos 44 �szakembert adott. A z 1928. és 1930. közötti Mülle r -kormányban például öt szociáldemokrata politikus foglalt helyet. A z Osztrák Köztársaság megalakításában az ottani szociáldemokraták talán még ennél is meghatározóbb szerepet játszottak. Miután az első (1919-es) választásokon a polgári pártokkal szemben többséget szerez­ tek, Karl Renner vezetésével Ausztriában szociáldemokrata kormány ala­ kult. A későbbiekben csökkent a kapott szavazataik száma, s a kor­ mányhatalom így a polgári pártok kezébe került. A főváros, Bécs azon­ ban továbbra is irányításuk alatt maradt, s a parlamentben is tekinté­ lyes (időnkénti relatíve a legnagyobb) erővel rendelkeztek. A z 1919 őszén diadalmaskodó ellenforradalom következtében a szo­ ciáldemokrácia hasonló szerepvállalásáról Magyarországon szó sem lehe­ tett. Igaz, a konszolidált ellenforradalom viszonyai közepette (1922-től) a szociáldemokrácia parlamenti képviselete (a mandátumok 5-10 százaléká­ nak erejéig) biztosított volt. A z azonban, hogy szociáldemokrata politikus kormányra kerülhessen, a konszolidáció alatt is elképzelhetetlen volt. A szociáldemokraták - a parlamentben és sajtójukban egyaránt - nyílt kri­ tikát gyakorolhattak (és gyakoroltak) a kormánypolitika fölött. Ám az adott - a parlamentarizmust autoritatív elemekkel vegyítő - kormányrendszer következtében hatalomra sem egyedül, sem a demokrácia más erőivel szövetkezve nem kerülhettek. A rendszer konzervatív vezetői ezt megengedhetetlennek tartották. A harmincas évek elejétől mindhárom országban megerősödtek a szélsőjobboldali tendenciák. Sorozatos kormányválságok után - teljesen legá­ lisan, azaz a választók többségének akaratából - 1933-ban Németország­ ban Hitler került hatalomra. Ez a Weimari Köztársaság, azaz a de­ mokrácia végét jelentette. Németországban totalitárius kormányrendszer alakult ki, amelyet a parlamentáris demokráciákra jellemző pluralizmus tel­ jes felszámolása, s a hatalom végletes és kontroll nélküli koncentrációja karakterizált. A népakarat deklarált megtestesítője a továbbiakban nem a parlament, hanem a párt, illetve a párt vezére volt, aki egyben a kor­ mányhatalmat is birtokolta. A totális német állam jellegzetességei közül legfontosabbak voltak a párt- és a titkosrendőrség fizikai és pszichikai eszközöket egyaránt igénybe vevő terrorja, amely semmiféle ellenvéle­ ményt, autonomitást vagy pluralitást nem tűrt; az emberi élet minden aspektusát lefedni és szabályozni kívánó hivatalos ideológia; s végül az ennek szolgálatába állított tömegkommunikációs eszközök teljes kontroll­ ja, illetve birtoklása. A z Osztrák Köztársaság demokratikus szakasza 1929-ig tartott. E zt egy 1933—34-ig terjedő átmeneti fázis követte, amelyet a parlamentarizmustól való fokozatos eltávolodás jellemzett. D ollfuss kancellár 1933-ban felosz­ latta a törvényhozó testületet, majd 1934-ben betiltotta a szociáldemok­ rata pártot és a szakszervezeteket. A z 1934. május 1-én elfogadott új osztrák alkotmány olasz mintára az ún. hivatásrendi (korporatív) társadalom­ szervezet alapelveit tette magáévá. A z államélet jogforrása és a politika legitimálója a továbbiakban nem a népakarat, hanem a ..mindenható Isten” volt. Parlament és többpártrendszer Ausztriában ezután nem léte­ zett; a politikai akaratképzés egyetlen elismert szervezete a fölülről ki­ épített ún. Hazafias Front lett. A z új osztrák rendszer kétségkívül dik­ tatúra volt, de közel sem olyan kegyetlen és totális, mint a német vagy 45 �akár az olasz. Kerekes ezért - megítélésünk szerint is helyesen - egy­ fajta átmenetnek tekinti a német nemzeti szocializmus és a kelet-európai kormányformák között. A német-osztrák politikai trendnek megfelelően a harmincas évek ele­ jétől Magyarországon is megerősödtek a totális, illetve autoritatív állam kiépítését célzó szélsőjobboldali törekvések. Elég itt ezzel kapcsolatban Gömbös Gyula, majd lmrédy Béla miniszterelnöki működésére utalni. Bi­ zonyos eredményeket - például a sajtószabadság vagy a gyülekezési jog korlátozása terén - kétségkívül sikerült is elérniük. Radikálisabb törek­ véseik - például a parlament és a többpártrendszer felszámolása - azon­ ban rendre megbuktak az egykori ellenfelek, a Bethlen István vezette kon­ zervatívok, a parasztdemokraták, a polgári liberálisok és demokraták, va­ lamint a szociáldemokraták közös ellenállásán. A Horthy-rendszer - vi­ tathatatlanul antidemokratikus, de véleményünk szerint egyáltalán nem fasiszta - alapszerkezete, amely a népképviseleti elven alapuló parlamen­ tet, a többpártrendszert, a szociáldemokrata párt legalitását és parlamenti képviseletét, továbbá baloldali napilapok (köztük a Népszava) megjele­ nését is magában foglalta, illetve lehetővé tette, így egészen 1944 tava­ száig, tehát Magyarország német megszállásáig érintetlen maradt. Ennek egyik legfontosabb oka úgy gondoljuk magában a húszas években kialakí­ tott kormányrendszerben keresendő, amely az autokratizmus bizonyos ele­ meit már eleve magában foglalta. Kerekes Lajos mindkét könyvét jól szerkesztett illusztrációs és mel­ lékletanyag egészíti ki. A fényképek mind a két ország legfontosabb po­ litikai eseményeit, mind a kor legfontosabb szereplőit bemutatják. A W eimari Köztársasággal foglalkozó kötet ezenkívül a választások ered­ ményeit és az egyes kormányok összetételét áttekintő táblázatokat, krono­ lógiát és részletes bibliográfiát is tartalmaz. (Gondolat és Kossuth). ROM SICS IG N Á C 46 �HÍ D Európa a szomszédban van Az 1945- utáni szlovák költészet antológiájáról ,,Mielőtt versolvasás mellett dönte­ nének, fojtsanak el földrajzot, frenológiát, minden emléket.” - írja Vojtech Michálik, a kötet legelső, legidősebb, ám meglepően fiatalos hangú szerzője, a Bevezetés a vers­ olvasásba című, a Gyújtópont olva­ sói programverseként is fölfogható művében. Sorai lényeges igazságra világítanak rá: tapasztalatom, hogy nem csupán az átlagolvasónak, de az irodalommal hivatásszerűen fog­ lalkozók jelentős hányadának is többé-kevésbé fehér folt közvetlen szomszédaink irodalma-művészete, s különösképpen az költészetük. Szo­ morú tény, hogy egy-egy néven, s néhány kampányjellegű „blokkosí­ tott” folyóiratközlés halvány emlé­ kén kívül mást alig mutat föl me­ móriánk. Jó esetben beugrik egy­ két egyéni kötet - Novomesky, Lukac - , s talán még egy antoló­ gia vagy egy történeti áttekintés is földereng: Szalatnay, Krcmery - s a leltár ezzel kész. Michálik szava­ it megfogadva, célszerűnek tűnik tehát, hogy a Gyújtópontot csupán az általános érdeklődéstől vezetve forgassuk, s az irodalomtörténeti­ filológiai és egyéb szempontokat mellőzve, csakis a számunkra érvé­ nyes mondandót, a hiteles költői személyiségeket keressük! Kérdés ugyanakkor, hogy közelít­ hetünk-e a szomszédos népek szel­ lemiségéhez, s e szellemiség termé­ keihez úgy, hogy kizárjuk a föld­ rajzi, s a még ennél is fontosabb történelmi szempontot, egyszóval azokat a mozzanatokat, amelyek kapcsolatunk téridő koordinátáit tartalommal telítik és szerves egészszé teszik-tehetik? A válasz hitem szerint egyértelmű nem. A micháliki szempontnak szükségképpen módo­ sulnia kell, s nem földhözragadt ész­ járásunk miatt, hanem mert ahogyan azt a '45 utáni szlovák köl­ tészet éles szemű és szellemű méltatója Albin Bagin írja - „ . . . a va­ lóságnak a költészet eszközeivel tör­ ténő megismeréséről van szó, s ar­ ról, hogy e folyamat a világban való eligazodásra ösztönözzön benünket.” S mi másban tükröződhetnék job­ ban, pontosabban ,,a világ” egy bi­ zonyos régiójának valósága: a régió népeinek élete, századainak, sorsfor­ dulóinak és nem utolsósorban hét­ köznapjainak történelme, mint köl­ tészetében, irodalmában. „ Igaz vi­ szont - folytatja Bagin - , hogy erre a költészet csak akkor lesz képes, ha a szerző többet fog tudni a va­ lóságról, mint olvasója.” E köve­ telményszerű megállapítás a létana­ lízis elmélyültségét, pontosságát és történelmi indíttatását tételezi. Eképp - a közelítési lehetőségek tanulságait megszívlelve - nem mondhatunk le a vizsgálódás sajá­ tos érzékenységeket magukba fogla­ ló szempontjairól sem. Kiben ne idéződnének a közös „történelmi érintettség” — a különféle nemzeti el­ 47 �fogultságok avagy a kisebbségek ügye - által kiváltott „kárpát­ medencei” neuralgiák!? Idegeinkben hordozzuk együttélésünk századok óta megoldatlan kérdéseit. Mert e tekintetben is le kell számolnunk egy illúzióval, mely szerint - mint annyi mást - ezeket a gondokat is megoldja a régióra jellemző '45 utáni szocialista típusú társadalmi­ politikai berendezkedés! Kiderült, hogy önmagában-önmagától, cselek­ vő részvételünk nélkül semmit sem old meg! Úgy véltük: az új államinemzeti formációk valóra váltják a régi álmot: a sorsközösségen alapu­ ló, előítéletmentes „dunamenti” szö­ vetséget, ha másban-másként nem, legalább szellemiekben. A tények azonban nem igazolták a reménye­ ket: a történelmi sokkok túl mélyek. S ahhoz, hogy a régi, területszer­ ző aktuálpolitikák jegyében fogant kölcsönös előítéletek és vádaskodá­ sok megszűnjenek, az eddiginél erő­ sebb, belső értékeit tökéletesen is­ merő, s abban maradéktalanul bí­ zó, s ugyanakkor egymásra nyitot­ tabb nemzeti közösségek kellenek. A nyitottsághoz pedig a nyílt be­ széd is hozzátartozik. Tudnunk kell magunkról és „történelmi felestársainkról” mindent, hogy az általá­ nos, közös, és az egyedi, népheznemzethez kötött értékeket megis­ merve, megtanuljuk egymást! Így, ilyen igényességgel, ezek alapján keresem tehát a Gyújtópont, a '45 után induló nemzedékek 26 költőjének közös jellemzőit, s a kü­ lönféle poétikák sajátosságait. Szű­ kebb tér jut ugyan az egyes pálya­ képek szemügyre vételére - de ez magából az antológia műfajából is következik, lévén a válogatás és tel­ jesség egymásnak ellentmondó fogal­ mak. Milyen is hát ez a költészet, mit mond nekünk magyaroknak, mit tud, ami „dunamenti identitá­ 48 sunk” szempontjából lényeges!? K i­ indulópontom az a tény, hogy itt, szűkebb Közép-Európánkban a lét elsajátítási és kinyilvánítási módjai - adott történelmi helyzet függvé­ nyeként - sajátosan egyediek. En­ nek érzékelése, poétikai leképzése az antológia egészének alapvonása - és egyben erénye. Fogalmazha­ tunk úgy is: ez a költészet nem más, mint az akarattól független keretek közé szorított lét tanulása. Másként: az identitás versbe emelé­ se: a személyes szabadság méltósá­ gának tudata és a megélés korlátai­ nak felismerése adják a versek zö­ mének belső — az ellentmondásra alapozott - dinamizmusát. ,,Én még nem vagyok igazán itthon” ; és ,,Vég­ telen termeket takarítok nap mint nap, a te képed keresem bennük...” - fogalmazza meg e tényt a helyen­ ként K . u. K.-hangulatokat idéző, szecessziós életérzését indázó vers­ építési móddal is hangsúlyozó, ro­ konszenves egyéniségű Milan Lajciak. Ez a bizonytalansági, nyilvánvaló­ an hiányérzetből táplálkozó attitűd - aminek természetes következmé­ nye a Lajciakéhoz hasonló nosztal­ giák, monarchiás és első köztársasá­ gi reminiszcenciák gyakori fölbukkanása - a hiány föllelésére irányu­ ló vágy, hol éles körvonalakkal, hol pasztelles színekbe oldva, majd mindenik szerzőnél föllelhető. S aho­ gyan költőről költőre, versről vers­ re haladunk, kezdeti sejtésünk bi­ zonyossággá válik: a hiány, amit éreznek, sejtenek és mégsem tud­ ják megnevezni, nem elsősorban az egyéni lét pástjainak csonkultsága miatt képződik. Voltaképpen saját maguk teremtették: az identitás tör­ ténetiségének teljes mellőzésével. Nyilvánvaló, hogy ennek okai a poézisen kívül is keresendők. Ez némiképp megmagyarázza, hogy a versekben inkább csak a hiány meg­ nevezésének vágya-igénye fogalma­ �zódik, mintsem a megszűntetésére irányuló akarat tör utat. Tovább bo­ nyolítja a dolgot, ha az identitás torz történelemszemlélethez kötő­ dik, amely torzulás épp a valós tör­ ténelmi önértékeléshez elengedhetet­ len mozzanatokat igyekszik semle­ gesíteni (fonák logikájú elfojtással) - a hamis öntudat mítoszait táplál­ va ezáltal. Így azután az is érthető, ha az antológia szerzőinek zöménél még ez a föntebb említett vágy is tétova. Ám, míg a többiek épp csak sejtik a létanalízis üresjáratait vagy, mint például Feldek, egysze­ rűen elkerülik az ingoványos „te­ repeket” - , addig Milan Rufus, a kötet egyik legmarkánsabb szerzője tudja: „Asztalra tenni valamit, va­ lami pontosat.” (S ez nem jelenti azt - mint majd látjuk - , hogy ami­ kor kísérletet tesz rá, ne bicsaklana meg a hangja.). Elmondható hát, hogy egy bizonyos elem kétségkí­ vül hiányzik ebből a poézisből: az egyéni és közösségi lét történelmi di­ menziója. A z átlényegítés — a lét­ élmény versbéli ereje - így szük­ ségképpen csorbul; a poézis gyakor­ ta omlik szláv borúba és fataliz­ musba. Némely hermetikus voná­ sokat is mutató költészetnek ez oly­ kor kifejezetten javára válik - Lydia Vadkerti-Gavornikovánál, a ponto­ san, szépen verselő Pavel Koysnál, Mikulás Kovácnál, az elomló, lágy hangulatokat, kerék, kissé pesszimisztikus világképpé ötvöző Jozef Mihalkovicnál, a mediterrán sejtel­ mekbe merítkező Viliam Turcánynál, de Stefan Strázay és Daniela Hivesová verseiben vagy Ján Buzássy Nauszikaá című ciklusában is. Másütt, ahol a történelmi létélmény plasztikus megjelenítésére irányuló tudatos törekvés fölfedezhető jellegzetes képviselőjeként Miroslav Váleket említhetem - a szándék olykor szándékoltságba, hangsúlyos didaxisba, s nem ritkán aktuálpoli- tikai jelszavak hangoztatásába csú­ szik, s mindez az egyébként kiváló versek erős értékcsökkenését vonja maga után. Rosszabb a helyzet, ami­ kor az identitásépítő történelemél­ mény „megverselése” a váleki „ur­ bánus” közelítéssel szemben „népi” ihletésű. Jellemző, ahogyan az egyéb­ ként rokonszenves rufusi szemlélet torzul e „kényes” tárgynál. Törté­ nelemóra című verse a már-már gyer­ meteg narodnyikizmus iskolapéldája, a Nagy Szlovák Mítosz harminchét­ soros változata a történelem háta mögött élő, szeretnivalóan szelíd Szántóvető-Ő satyáról. (Olvastán a dák harcos képe idéződik bennem, aki olyannyira békeszerető volt, s oly mértékben betöltötte a kultúra­ teremtés vágya, hogy inkább kivo­ nult a történelemből csakhogy vég­ re nyugodtan építhesse mindkettőt - történt mindez több mint kétezer éve - , hogy azután egy transzcen­ dens néptörténet misztériumjátéká­ nak keretében román anyanyelvű pásztoremberré válva, a X I-X II. század folyamán a semmiből elénk­ be toppanjon.) Rezignáltan veszem tudomásul a szlovák ősatyák föld­ jén dőzsölő „idegen kiskirályok” té­ telezését is, és Bagin megállapítása jut eszembe: „egy régi album meg­ sárgult fényképeire emlékeztetnek” az efféle sorok. Szokás manapság élet­ kori hasonlatokkal élni, felnőtt vagy kiskorú állampolgári tudatról, iroda­ lomról stb. beszélni. Ehhez folya­ modva azt mondhatom, hogy a '45 után induló szlovák költőnemzedé­ kek irodalma, az antológia által föl­ mutatott összképében olyan felnőt­ tet láthatunk, aki gyermek- és ifjú­ kori frusztrációk következtében gondolkodási hibákat ejt. Mert a „felnőttség” egy pillana­ tig sem vonható kétségbe. S ezt nem csak a föntebb kifogásolt jelenségek ellenpéldái: a léthelyzet pontos ér­ zékelésével ízig-vérig modern, átütő 49 �erejű, európai látókörű - érzésem szerint a kötet legkiteljesedettebb, legérettebb szerzője - Lubomir Fel­ dek (Kelepcében), vagy a rendkí­ vül rokonszenves hangú Vojtech Kondrót (Magyar este) és - mutatis mutandis - V álek (A szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva) mű­ vei bizonyítják, hanem az érettség is, az a személyiség autonóm törvé­ nyeit méltóságtudattal faggató poé­ tikai alapállás, amely még a gyen­ gébb hangú szerzőknél is pontosan észlelhető. Egy rosszcsengésű szóval élve: a miénkénél sokkal „polgáro­ sultabb” szemlélet, öntudat és szel­ lemi magatartásforma kap teret eb­ ben a költészetben, amely mindad­ dig ragyogó eredményeket mutat föl, amíg létanalízise az „itt és most” élő személyiségre, s annak mozgás­ terére irányul. S ehelyt egy kitérő erejéig külön kell említeni a csakis napjainkra, a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző életérzést a költészet új lehetőségeinek fölfedezésévelalkalmazásával kifejező, az előző nemzedékektől elütő alkotómódsze­ rekkel megverselő, fanyar, kesernyés, ironikus hangvételű Ján Ondrust (Epeállapot című verse a kötet egyik legjobb műve) az eleven, lüktető, az antológia többi költőjéhez mérten legtöbbet újító, nagy formátumú, erő­ teljes hangú Ivan Stropkát (Most és más szigetek) és a fojtott izzású Daniel Heviert. Ám azokban a pil­ lanatokban, amikor a személyiség történelmi gyökereinek föltárására 50 vállalkozni, a poézis valóságos elem­ zés és eredmények helyett egy torz ideológia torz jelszavainak poétikai kliséivé silányul. Másképpen: ezek a költők otthon vannak önmaguk­ ban, otthon vannak Európában, de nincsenek otthon a Bagin által emlí­ tett világban, nincsenek otthon a D u ­ na mentén. Elegánsan, fölényes tu­ dással ötvözik a szlovák irodalmi örökséget a legjobb európai költé­ szeti hagyományokkal, s a bravúr ér­ tékét emeli, hogy „polgárosultabb” létre-öntudatra ösztökélő belső ere­ jükből fakad. Efölötti örömünket azonban elhomályosítja az észlelés: a bagini mércét sem elérni, sem meg­ haladni nem tudják. Mindent összevetve: a Gyújtópont - figyelembe véve tájékozottságunk hiányait — alapvető jelentőségű mun­ ka. Hogy kézbevehetjük, elsőül a válogatásban-szerkesztésben és a kísé­ rő apparátus (történeti áttekintés, életrajzi-könyvészeti jegyzetek) el­ készítésében hallatlanul alapos, lel­ kiismeretes munkát végző Tóth Lász­ lót és a fordításokkal remekelő fel­ vidéki magyar és hazai költőket il­ leti elismerés. Jószívvel ajánlom e könyvet méltó figyelemre - az olva­ só nyilván több lényeges vonását lát­ ja majd meg, mint amennyire írá­ som szűkre szabott terjedelmében rávilágíthattam mindenesetre a fölfedezés öröme minden elfogulat­ lan olvasónak megadatik: Európa itt van a szomszédban! EN D R Ő D I SZABÓ ERN Ő �Érték és hídszerep Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak Végre a kezünkben van Szakolczay Lajos régen várt könyve, a Dunának, Oltnak, amely az Illyés Gyula-i „ötágú síp” jegyében a határon túli magyar irodalomról igyekszik egyfajta ke­ resztmetszetet adni. Az utóbbira an­ nál is inkább szükségünk van, mivel Szakolczay kötete azon ritka mű­ vek sorába tartozik, amelyek a cseh­ szlovákiai, a jugoszláviai, a kárpát­ aljai és romániai magyar irodalmon kívül a nyugati magyar literatúráról is ízelítőt ad, s egyáltalán nem fog­ lalkozik magyarországi alkotókkal. Szakolczay mondja könyvéről:. . „tágabb lesz az általunk ismert ma­ gyar irodalom, ha Cs. Szabó László (London) esszéi, Határ Győző (Lon­ don) drámakölteményei, Tűz Tamás (Scarboro), Faludy György (Toronto), Vitéz György (Montreal) és Fáy Fe­ renc (Toronto) versei és a párizsi Magyar Műhely alkotóinak, Nagy Pálnak és Papp Tibornak versképobjektjei, Borbándi Gyula (München) és Albert Pál (Párizs) irodalomtörté­ neti tanulmányai és kritikái olvasó­ jukra várnak Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, a romániai Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Do­ mokos, a jugoszláviai Tolnai Ottó, Domonkos István, s a csehszlovákiai Tőzsér Á rpád, Dobos László, Cselényi László könyveinek társaságában”. A fiatal, negyvenes évei elejét ta­ posó kritikus, irodalomtörténész Sza­ kolczay Lajos immár másfél évtizede foglalkozik a kortárs magyar iroda­ lommal, azon belül a szomszédos or­ szágok magyar irodalmával. Írásai 1968-tól jelennek meg különböző la­ pokban és folyóiratokban. Több köte­ tet válogatott és szerkesztett: Szilá­ gyi Domokos: Válogatott versek és műfordítások (1979), Megtartó varázs­ lat — Költők József Attiláról (1980), A szarvassá változott fiú — Magyar költők versei Bartók Béláról (1981), Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások (1983). Már a szellemi­ sége és a keze nyomát viselő kötetek is világosan példázzák Szakolczay érdeklődési körét, etikáját: az egye­ temes magyar irodalom kisugárzó közkincsévé tenni nemcsak a határon túli magyar irodalmat, hanem József Attila, Bartók Béla örökségét, példá­ ját is. Ezzel méltó társává válik an­ nak a nemzedéknek, amely a magyar irodalmat egyetemes egésznek tekin­ ti, s akik közül elsősorban Czine Mi­ hály, Pomogáts Béla, llia Mihály szorgoskodik a határon túli magyar irodalom magyarországi köztudatba való beépítésén, és saját nemzedék­ társai közül Görömbei Andrásnak; s jönnek már a fiatalabbak: Zalán Ti­ bor és Bertha Zoltán. Szakolczay kötetéből az is kitűnik, hogy legnagyobb érdeklődéssel a ro­ mániai magyar irodalmat figyeli, könyvének fele ezzel foglalkozik. Fő alakjának Sütő Andrást tartja, A fű­ szál lehajlik című fejezetben több írásban kutatja az író erkölcsi ma­ gatartásának gyökereit, megtartó ere­ jének forrásait, „plebejusi együttér­ zését”, s tapint rá a sütői életmű­ ben meghatározó szerepet játszó fi­ gyelmeztetésre: „az igazság csak ak­ kor igazság, ha érvényesíttetik!" (315. 1.) Sütő perszepoliszi látogatása nyomán született útiesszéjében, a Perzsákban évezredeket fog át. „Az egyetemes elrendező és mindent meg­ békítő, Nagy Sándor hódításaival — írja Szakolczay — , a szuzai Nagy Menyegző paranccsal összefogdosott és idegen katonák által meggyalázott asszonyaival néz farkasszemet. Fel­ mentő ítéletet nem vár egyik részről sem, de az írásból egészen jelenünkig visszahangzó, írói-emberi etikájából következő tanítása örök érvényű: Míg egy népnek titkai vannak: vég­ legesen nincs meghódítva”. Sütő Andrásról szól akkor is, ami­ kor a Csillag a máglyán budapesti és kolozsvári, illetve a Káin és Ábel ko­ lozsvári e lőadásáról tudósít. Különö­ sen a sütői életmű elemzésekor érez­ zük, hogy Szakolczay kritikusi-irodalomtörténészi ars poeticája igen ha­ sonló a nagy erdélyi alkotóéhoz: az „itt állok, másként nem tehetek”, ná- 51 �la is korparancs. Persze mindebből logikusan következik az is, hogy el­ engedhetetlen az elődök megbecsülé­ se, munkásságuk továbbvitele, tapasz­ talataik megszívlelése. Ennek leg­ szebb darabja a Balogh Edgár hűsé­ ge, amely alcíme szerint jellemrajzi vonások egy portréhoz. Baloghnál is azt kutatja — mint Sütőnél is — , hogy „úgy cselekedjünk, hogy meg­ maradjunk”. A hajdani csehszlovákiai Sarlós, majd a harmincas évekbeli romániai MADOSZ-os, aztán Magyar Népi Szövetséges Balogh mondotta nyílt szívvel: „úgy akarunk dolgozni, hogy szocializmusunk ne csak szál­ longó dialektika legyen, hanem ke­ mény anyanyelvűség is”. S eb­ ből már világosan következik Szakolczay szerint: „Balogh Edgár nem­ zetiségi politikája, a Duna-völgyi gondolatot a testvérnépek közeledé­ sére fölhasználó eszmerendszere a le­ nini nemzetiségi politika célkitűzése­ it vallja magáénak. Először: mert a nemzetköziséget nem nemzetek fölött lebegő ködnek, de kinek-kinek a sa­ ját nemzetében vállalt népi alkotó munka és egyetemes emberi felelős­ ség jegyében alakuló létállapotnak ismeri, másodszor: mert a cseh pol­ gári demokráciában és az állandó vi­ hara Erdélyben is megbizonyosodha­ tott a hídszerep fontosságáról és hasz­ náról.” Kitűnő tanulmányban elemzi Szakolczay a hagyománytudat és folyto­ nosság összefüggéseit a jugoszláviai magyar irodalomban. Azt, hogy Szenteleky Kornél couleur locale öröksé­ géből hogyan fejlődött ki a mai, áramlatokban igen gazdag vajdasági magyar literatúra, s az Új Symposion-nemzedék. Legizgalmasabb írása a Nemzedé­ kek kapcsolódása, amiben a romániai, jugoszláviai és a csehszlovákiai ma­ gyar irodalom fiatalabb generációiról szól, illetve hasonlítja össze pályáju­ kat, indulásuk azonos és eltérő körül­ ményeit. Értékelésük nehézségeinél szerinte a lényeg: „Az egyetemes ma­ gyar irodalom értéktudata még min­ dig habozik, ha valamely szomszéd ország magyar írójának kell mérleg­ re tenni az életművét. Hatványozot­ tabban érződik ez akkor, ha a vizsgá­ landó személy a fiatalabb korosztályból kerül ki. E zavar oka kettős: a kül­ földről elég nehezen és kis példány­ számban hozzánk bejövő könyvek — tisztelet a kevés kivételnek — még most is csemegének számítanak, és gyakran még a szakemberekhez is 52 kerülő úton jutnak el. S ha a kritika — legtöbbször késve — föl is fedezi értéküket, az olvasóközönséget befo­ lyásoló és irányító szava — a másik fél nem mindig jutván hozzá a köny­ vekhez — süket fülekre talál. De ezen információs bizonytalanság mellett van még egy nagyobb gond: a ná­ lunk ,fiatal írónak’ titulált, gyakran a negyven éven jóval felüli derék­ had, generációs és egyéb értékorien­ tációs problémák miatt, egyre ,fiata­ lodik’, miközben a vele egyidős (vagy nála fiatalabb) szomszéd országbeli magyar író az adott környezetben és értékrendben szinte már klasszikus­ nak számít.” S Szakolczay nem csu­ pán a néhány éve fiatalon elhunyt Szilágyi Domokosra gondol, hanem a negyven év körüliekre, a hazájában már rangot szerzett vajdasági Tolnai Ottóra, Domonkos Istvánra, Gion Nándorra, az erdélyi Lászlóffy Ala­ dárra, a szlovákiai Cselényi Lászlóra. E nemzedékek a hatvanas évek elején indultak a Forrás-sorozat, illetve a Symposion jegyében, a szlovákiai magyar irodalom új hulláma viszont csaknem egy évtizedet késett. Rész­ ben ehhez a tanulmányhoz kapcsoló­ dik Szakolczay egy másik írásával, amikor az „ötágú” magyar irodalom legfiatalabb ágát, az alig negyedszá­ zados múltra visszatekintő kárpátal­ jait veszi számba. Elemzi a Kárpáti Kalendárium 1970— 1973. között meg­ jelent irodalmi melléklete it, s e lite­ ratúra máig is legnagyobb alakjának, a néhány éve elhunyt Kovács Vil­ mosnak a munkásságát, aki verseivel és a Holnap is élünk című dokumen­ tumregényével (1965) teremtett ma­ radandó értékeket. Fontos érdeme Szakolczaynak az is, hogy kötete Ötödik ág című feje­ zetében a nyugati magyar irodalom legjelesebb alkotóira irányította fi­ gyelmünket. Sajnos, ez az ág jelentős értékei ellenére még mindig nem épült be kellően a hazai szellemi köztudatba. Szakolczay könyvében természete­ sen nem foghatta át a határon túli magyar irodalom egészét, nem figyel­ hetett valamennyi értékére, viszont sikerült megragadnia azokat a cso­ mópontjait, amelyek valamennyiünk számára fontosak. Még az sem von le értékükből, hogy több írása a het­ venes évek legelején, immár egy év­ tizede készült. Megállapításai most is helytállóak... (Szépirodalmi) BOTLIK JÓZSEF �TANULMÁNY SIM ONFFY AN D RÁS Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről Ne feledjük: a sodró lendületű hatvanas években járunk, a háború után fel­ nőtt ifjúság nagy magáratalálásának évtizedében. Ez a nemvárt (és máig fel­ dolgozatlan) világjelenség a maga sajátos módján felpezsdíti a fiatal magyar értelmiség életét is. Oldódik az 1956-os sokk, ezek a gazdasági, kulturális nyi­ tás első évei, Antonioni, Fellini, később Bergman jelrendszerének megértése, a világ irodalmának szinte naprakész megismerése válik igénnyé, jönnek Wajda filmjei, a francia újhullám filmművészetben és irodalomban, Jevtusenko és Voznyeszenszkij a mai szovjet irodalomra terelik a figyelmet. Itthon indul az Új Írás, műhely válik az Egyetemi Színpadból, Illések, félillegálisan ugyan, de betörnek a beatzenével, s később sikerrel megmagyarítják azt. Üldözendő­ bői eltűrhetővé válik a hosszúhaj-divat, a farmer trapperjogot nyer, szűz leány­ kák harmatos kebelén megjelennek az első feliratos trikók a hippimozgalom triviálissá tett felszólításaival, s mert a leánykák nem tudnak angolul, döb­ benten értesülnek arról, hogy mire szólítják fel felirataikkal az angolul tudó­ kat - ha még nem késő. Mondhatni: mindez a felszín, nyugatmajmolás, mind­ ezek a jelenségek azonban együtt a 62-es karibi válságot is átvészelt világ fel­ nőtt ifjúságának nagy pillanata: véget ért a hidegháború. Szabad észreven­ nünk, hogy a másik is ember, s mint ilyennek, gondolatai lehetnek. És egyál­ talán: teret kér, követel az ifjúság. Hiszen felnőtt, szokásait, ideáit saját maga kívánja kialakítani. A szülők első nagy megrendülése: koedukálják az iskolá­ kat, kialakul a házibulik rendszere (jobb híján) a nagyobb lakásokban, a szo­ cialista erkölcs fedőnév alatt visszakalauzolt viktoriánus ideálok meginognak. Mintha Hirosima atomfelhője végleg elszállt volna a fejünk felől, mintha le­ győzhetné a fiatalok természetes életösztöne, családalapító, utódokat nevelő szándéka. (Emlékszik még valaki az ötvenes évek Özönvíz előtt című francia filmjére? Az atompánik első művészi feldolgozására?) Albérletekben köttetnek házasságok (a Gerelyesé is), autóstoposokkal telnek meg Közép-Európa or­ szágútjai, lengyelek alszanak a lépcsőházban, és ötven zlotyból két hétig lehet síelni Zakopane fölött, ha barátokra lel az ember. Nyugaton és Keleten egyazon évben ér majd véget ez a forrongás: 1968ban. A világ szigorú rendje helyreáll. Az amatőr lelkesedésből Nyugaton po­ zíciók és vagyonok születnek, a divatcégek felfedezik a teenagerkorosztályt, mint a szülők pénztárcájához vezető egyik legkönnyebb utat, és mint hatalmas felvevőpiacot. Akcelerálódik a nemi érés, a szüzesség elvesztése jelentőségét Az előző részek az 1985/3-4. számban olvashatók. A tanulmány teljes terjedelmében a most megjelent, Gerelyes műveit tartalmazó K i l e n c p e r c című gyűjteményes kötetben található. (Szépirodalmi Könyvkidó) 53 �veszíti, a vegyes osztályok tagjai végigpróbálgatják egymást, a mama tablettáit lopkodva, miközben a szülök a dolog lényegéről már az övéket meghaladó kalandokkal rendelkező gyerekeknek sem mernek beszélni, kirobban a kétes értékű szexuális forradalom. Ami nálunk amatőr lelkesedés volt, kizártság­ érzetből eredő betörési kísérlet legfeljebb, az hamarosan „profizmussá ne­ mesül” , véres élet-halál harccá. Könnyűzenei bálványok és bálványutánzatok egymást taposva jönnek és mennek a pódiumokon, szinte már minden évjárat új eszményképet kiált ki magának, egyre vadabbat, egyre keményebbet, egy­ re inkább az aszfaltkultúrára emlékeztetőt, csoporterkölcsökből kinövőt - s lám, a nyolcvanas évekre megjelennek a zugkoncerteken az erőszak jelképei: a náci öltözékek is. A z Astoria előtt ballagtunk el egyszer Gerelyessel, amikor kolduló cigánycsalád jött szembe velünk. Kéregettek. Ötévesforma kislány lépdelt mögöttük cafrangos rongyokba öltöztetve, de egyenes tartása, büszke kis tekintete elkü­ lönítette őt a többiektől. „Majd te - nézett rá Gerelyes - , te majd megmuta­ tod. Neked már nem lesz ilyen sorsod.” És hitt ebben. Előítéletek nélkül élt, tehát feltételezte ugyanazt másokról is. Vajon mit szólna a főváros falain újabban megjelenő spray-s feliratokhoz: „ Cigánymentes övezet." „Égessétek el őket!” Árad a seholsincs, sehol sem akar lenni, és újra csak lenézett ifjúság, amely nem tud arról, hogy már minden megtörtént egyszer, nem tudja, hogy minden megtörténhet még egyszer, mert nem tudja, hogy emberi és állati lét között az a kis, laza választóvonal mindig szakadni kész, s hogy a diktatúra is emberibb rendet teremt a fékevesztett anarchiánál. „És mit fizetnek?” - kérdezte már a hatvanas évek Egyetemi Színpadának egyik csipkelődő produkciója is, amikor magára hagyva találta sorsát az ak­ kori huszonévesek egy múló pillanatra közös jelrendszerben gondolkozó nem­ zedéke, mert kinyújtott kezébe még az annyit ígért stafétabotot sem tette bele senki. Akik átadhatták volna, megteremtett kényelmükből kihajolva, csak anynyit mondtak: „ Hiszen mindent megkaptatok.” „T i nem éheztetek”, hallottuk, mintha nem mi lettünk volna a háborús évek, a zsíroskenyér-korszak gyerekei. Elindult hát ki-ki valamerre jóllakni, vagy másra is éhesnek maradni, s in­ kább hozzáedződni a nyomorromantika életformájához. (Ebéd helyett két új könyv, kompromisszumok helyett lemondás.) Első önálló éveiben Gerelyes Endre is egy szekrénybe tett matracon aludt, huzatos albérletben. De nem ez volt a fontos, nehézségekről is csak humorral illett beszélni, a vándorló közösség elvárásai, az, hogy valahol mégiscsak szá­ mítanak rád és meghallgatják mindazokat a gondjaidat, amely sem szüleidet, sem iskoláidat nem érdekelték, hiszen nem személy szerint figyeltek képessé­ geidre, hanem az általános elvárások szűrőjén keresztül. A kérdés mindig az volt: megfelelsz-e ezeknek az elvárásoknak. Így lett a hallgatag középiskolá­ sokból társaik jellemzésében „passzív” , a humorral rendelkezőkből „komoly­ talan” , és így tovább. Gerelyes jószerivel távol maradt ezeknek az éveknek belső fortyogásaitól, bár nem különült el tőlük, mint az „elvárható” lett volna. Hiszen ő már ki­ választott, ő már a pályáján van, mi dolga irodalom alatti és környéki ön­ jelölt féltehetségekkel. Jött a „mindenkihez leül egy asztalhoz” , „mindenkivel szóbaáll korszak” ; - az okosabbak már egyetlen célra összpontosítottak, s úgy ítélték meg, nincs elpazarolnivaló energiájuk, magyarán: nincs többé másokra idejük. Az ifjúság nagy része már szimatolja, hogy a konszolidációt követőleg konformizáló gazdasági reformok következnek. Tömeges a túljelentkezés a 54 �közgazdasági szakokon, elárasztják a felvételi kérelmek a bölcsészkar nyelvi tanszékeit, s ahogy lassanként általánosan is előtérbe kerül az érdek, s az érde­ keltség, vele együtt a gazdasági haszon fogalma, megrendülnek azok, akik er­ kölcsi, etikai magasabbrendűségében vélték felfedezni az itt élhető élet esélyeit. A szociális olló nyílni kezd, tisztességes úton megszerezhetetlen milliók kon­ centrálódnak egy-egy kézben, s ez már nyílt titok. Legendák keringenek arról, hogy egyes megyei, járási vezetők amolyan kiskirályokká váltak, kiépítve a maguk hierarchikus feudális apparátusát, élve olykor-olykor a „ius amikor kedvem szottyan noctis” jogával is. Ez a nagy reprezentációs ivászatok kora, ilyenkor simán elintézhető minden, nem kell azt a hosszú bürokratikus utat bejárni, ez a másodlagos-harmadlagos társadalmi elosztás korszaka, a fekete fuvaroké, a Patyomkin-üzemeké. A hatalom lép, levált, felelősségre von, tilt­ ja a reprezentációt, feliratot ragaszt az autók oldalára, hogy olvasható legyen, milyen célra használják. . . De mintha még nem kellő eréllyel, maga is bi­ zonytalankodva. Gerelyes Endre pedig, aki ekkorra amolyan erkölcscsősz szerepbe kerül akaratán kívül (hiszen etikáról beszél író-olvasó találkozókon is, s ezt a szót kevesen értik), 1961-ben SZÖVOSZ-ösztöndíjat kap és Baranyi Ferenccel együtt Jánosháza környékén szociográfiai anyagot gyűjt, emberekkel és bor­ pincékkel ismerkednek. (Egyik levelében ujjongó örömmel számol be Editkének arról, hogy egy igazi, régi vágású, „tök reakciós” idős házaspárnál kaptak szállást, akik hajlandónak mutatkoztak feltárni előtte életüket.) 1962-ben be­ lép az MSZMP-be, ugyanebben az évben lesz az Írószövetség és az Irodalmi Alap tagja is. Irigyeinek száma és csodálóinak sleppje egyre nő, s hogy ideigóráig mégis távoltartsa őket, Gerelyes újra előveszi a gimnáziumi álarcot, a vagány gyerekét, a több menetben vitatkozóét, szellemessége olykor gyilkos iróniába hajlik. Legszívesebben a Fiatal Művészek Klubjában tanyázik. Melocco Miklós mellszobrot készít róla, grafikusok rajzolják meg portréját. . . Görcsösebb, felelősebb alkat annál, semhogy ne kellene szembesülnie önma­ gával. Hiszen látja maga körül az önpusztító sorsokat, a megrekedt tehetsé­ gek kényszerűnek előadott tisztes hallgatását. Nem a magukat megváltani kép­ telenek vezére s jelképe akar lenni. 1962 szeptemberében egy év fizetés nélküli szabadságot kér és kap. Fizikai munkásként elszegődik a badacsonytomaji bazaltbányába dolgozni. Vissza, a kétkezi emberek egyértelmű világába. Itthon teljes a megdöbbenés. „A mű­ pokol nem pokol” , hajtogatják a bölcsebbek. „Kalandvágy, feltűnési viszketegség, végképp be akar vágódni” , így mások. „Megcsömörlött, kiégett, enynyi volt benne” , legyintenek, akik addig sem tartották valami sokra, s a kor­ szak csinálmányát látták benne. Mi vezeti végül is ehhez a lépéshez? „Nemrég szörnyű felfedezésre jutottam - nyilatkozza 1962 márciusában az Ifjú Kommunista munkatársának. - Apám vasutas volt, pályamunkás, s ka­ masz-fejjel minden nyáron munkásokkal együtt dolgoztam. Magamba szívtam minden gondolatukat, égetett engem is a nap, vert az cső. Aztán, amikor már kezdtek megjelenni az első írásaim, megint közéjük mentem. Nem pályamun­ kásokhoz, hanem egy mátrai erdőgazdaságba. Bolond fejjel úgy indultam, hogy most majd én, az Író, nagy Í-vel, élményt gyűjtök közöttük! Szörnyű volt a megdöbbenés: én már nem vagyok a régi, s ők sem hiszik el nekem, hogy hozzájuk tartozom. Erővel le kellett vetkőznöm felvett »írói allűrjeimet«, szo­ kásaimat, mozgásomat, hogy megint teljes szívvel befogadjanak!” 55 �Ennek akar hát utánajárni? Arra vágyik, hogy ismét befogadják? Hogy ha velük együtt töri a követ, akkor így kiáltanak majd fel: - Ez ám az író! Vagy azoknak lenne igazuk, akik tudathasadásos állapot kialakulását sejtik ebben a lépésében? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem olyan lo­ gika szerint gondolkozik, mint a sima karrieristák legtöbbje. Szüksége van er­ re az egy évre, végig akarja gondolni meglódult sorsát, és ott kezdi a kőbá­ nyában, az egyértelmű, mese nincs fizikai erőfeszítésnél. És hát: „Mindig is vonzódtam a veszélyes helyzetekhez.” Végül a Vakáció című novella születik meg az alig több mint egy hónapos kőfejtői kirándulásból. A sorok között megérezni a felismerést: kátyúba fu­ tott a hősi vállalkozás. Munkájukat végző, házukat építgető embereket talált Gerelyes, akik a szemébe nevettek, ha ő a hőst látta meg bennük. Nem volt ínyükre. Teszik a dolgukat és kész. A kőbánya munkát ad, ha nehezet is. Czanga, a robbantómester sem hajlandó meglátni önmagában az életét nap mint nap kockára tevő, rettenthetetlen bajnokot. „Hát, más, mint a csillézés - mondja. - Nem nagyon gondolok rá. Ha arra járna az eszem, nem is mer­ nék hozzákezdeni.” Gerelyes (ez alatt a kihagyott tanév alatt) végül is albérletében elbújva, Editkére támaszkodva megírja második kötetét, a Töprengés az éjszakárólt, benne a „morbid” írásokkal (Töprengés az éjszakáról, Kések között) és egy vallomás erejű esszével, az Így írnivel, ahol ő veszi bonckés alá saját magát és - újabb ellenségeket szerezve - a vele egyidőben indult pályatársak néme­ lyikét. 1963-ban, az enyhülés egyik első jeleként fiatal művészcsapat jár Olaszor­ szágban, köztük Gerelyes Endre is. Még ugyanabban az évben rangos íródele­ gációval Franciaországba küldik. Olaszország a boldog kitörés-kitárulkozás öröme, amolyan „meghódítjuk Olaszországot” akció. Sok más fiatallal együtt ő is először jár nyugaton. Franciaország szembesíti önmagával. Ez az út megméretés, s az a kultúr­ politika számára is. A disszidensek még disszidensek, és nem „nyugatra sza­ kadtak” , a kölcsönös tolerancia esetleges, nem lehet építeni rá. Gerelyes ta­ lálkozik egykori gimnáziumi osztálytársával, az akkor már Magyar Műhely címmel lapot szervező Nagy Pállal. Jómagam beszéltem aztán erről az útjáról Gerelyes Bandival is, később Nagy Pállal Párizsban, de mindketten kitértek a konkrét válasz elől. Nagy vita lehetett köztük is, talán a fogalmak alap­ vető tisztázása zajlott, önigazolásokkal elegyen. Mintha bizonyos fokú toleran­ cia Nagy Pálék részéről mutatkozott volna inkább, de elképzelhető, hogy ezt az érzést az idő múlása kelti bennem, s éppenhogy fordítva volt. Gerelyes sze­ mélyében a legfrissebb magyar irodalom ekkor szembesült először a nyugat­ európai kultúrfölénnyel. Akkor még, érezhetően, terméktelenül. Éppen fizetés nélküli szabadságának végét tölti, amikor megkeresi Vajda László professzor a szegedi főiskoláról, és felkéri, hogy pályázza meg az in­ tézmény egyik megüresedett adjunktusi állását. Gerelyesnek megint angyala van, hiszen, mint a Vakáció bevezető soraiban írja, az általános iskolai tanári pályát már terhesnek, második vonalban levőnek érezte, tartott tőle, hogy te­ hetsége belefullad a pedagógusproblémákba. Megpályázza hát és elnyeri az állást. Így kezdődik el „cigányélet-korszaka” : a hét négy napján itthon, három nap Szegeden. Mindenütt otthon vágyott lenni s most rá kell jönnie: újra nincs sehol sem otthon. De mint minden újrakezdéskor, most is nagy terveket forgat fejében: amolyan irodalmi központot akar szervezni Szegedre, a Juhász 56 �Gyula Pedagógiai Főiskola köré. Sorra hívja meg barátait szemináriumot tar­ tani, író-olvasó találkozókra. Tanítványai szeretik, mert fiatal, kamaszos, ért a nyelvükön, tud amolyan irányító primus inter pares lenni közöttük. Beadott lakásigénylésük alapján, végre szövetkezeti lakáshoz jutnak az épülő lágymányosi lakótelepen. 1964-ben Gábor Andor-díj, két megjelent novelláskötet után. Újra csak pályán tartó, s immár nyugodtabb élet- és munkakörül­ ményeket ígérő tények. Kitartó hívei támadnak a kritikusok között is: B. Nagy László, Erki Edit, Farkas László. 1964-ben Edit, aki francia szakos tanár, Párizsban jár. Bandinak egy rugós bicskát hoz ajándékba. Korábban a többiek Itáliából hoztak haza ilyeneket, fe­ ledve, hogy a rugós „csakli” tiltott szerszám nálunk. Bandinak akkor már nem tellett valahogy rá. Most megkapta. Öröme, mint mindig, naiv és kamaszos, úton-útfélen elbüszkélkedik vele. Fegyvere van. Utazik le Szegedre, az állomáson taxiba vágja magát, bemondja szállása cí­ mét, s mert hallott az akkoriban elszaporodó taxisrablásokról, előveszi a kést, megmutatja a sofőrnek, ki is csettinti a pengéjét. „M it tenne, ha én most ma­ gára fognám ezt, és ezt, meg azt követelném?” - kérdi nevetve. De a sofőr nem nevet. Nem örül Gerelyes rugós késének. Gázt ad, és a rendőrségre hajt. Ott átadja a felháborodva tiltakozó Gerelyest, mint olyan „egyént” , aki kés­ sel támadt rá. A rendőrök sem nevetnek a „tanár úr” tréfáján. Vizsgálat in­ dul. Hiába ismerik már Szegeden, hiába főiskolai tanár, aki talán nem szokott taxisokat fosztogatni, hiába „etikus lény” , mint író, nincs mentség. Az appa­ rátus beindul. Amikor Gerelyes ezt megtudja, első dolga felmondani tanári állását, hogy legalább a főiskolát ne hozza rossz hírbe. Felmondását minden további nélkül elfogadják. A vád: fegyveres támadást akart végrehajtani hivatalos személy ellen, aki ezt élete kockáztatásával megakadályozta. Tárgyalás első- és másodfokon, már-már úgy látszik, hogy végül is semmit sem lehet bizonyítani, de hát a rendőrség továbbította az ügyet, az ország közvéleménye fel van háborodva a taxisokat nyom nélkül kifosztó és nem egy esetben meg is gyilkoló bűntettek miatt, ilyen váddal nem lehet szélnek ereszteni senkit sem. Példát kell sta­ tuálni, ezzel is megnyugtatva a közvéleményt. S lőn. Végeredmény: pénzbün­ tetés és kényszerelvonó-kúra a Lipótmezőn. Újra vad legendák kapnak szárnyra, biztosat senki sem tud. Gerelyes erkölcsi halott. Arra kényszerül, hogy életében először házaljon: valamiféle álláslehetőséget keres. De mintha sohasem ismerték volna. Az ellendrukkerek újjonganak, a ha­ verok és cimborák zavartan elkerülik. Végül (T. D. segítségével) sikerül havi ezerforintos szerződést kapnia az Új Írásnál. Az akkor meghirdetett novellapályázat hatalmas anyagát olvassa. Szerződését negyedévenként újítják meg. De amint átrágta magát a kézirat­ halmon, közlik vele, hogy helyét átadták az Új Í rásnál másnak, így nem tud­ ják azt megújítani. Egy ideig kegyelemkenyéren él az Esti Hírlapnál, majd az Építőelem című üzemi laphoz kerül. Haláláig ott dolgozik. És ez már nem a „műpokol” . Most már kétségei támadnak neki magának is, csakugyan benne van-e a ráolvasott, belédiktált démon, tigris, Káin - benne, aki még Ábelnek is játékos, nagyvonalú szeretett volna lenni. Továbbra is 57 �játssza - ha sikerül - az „eh, mindegy, ilyen az élet” vagányát, de már nem tudja leplezni meghasonlottságát. Azok, akik kitartottak mellette, most félte­ ni kezdik, vigasztalják - de köszöni, ebből megint nem kér. Összeszedi magát, és keményen dolgozik Káin-Ábel ciklusán. B. Nagy néhány éve még szemére veti, hogy az általa képviselt provincia­ lizmus is lehet teljes világ ugyan, de az „atomhalál” -ra nem lehet egy eh­ hel legyinteni. Most már rádöbben Gerelyes, hogy az egész emberiség tudathasadásban él. Kínlódik, akárcsak ő, kamasz lélekkel és felnőtt súlyokkal a Káinok vagyunk-e vagy Ábelek kérdéskörével, rárakódott hazugságok terhe alatt az önpusztító lehetőség Damoklész-kardjával feje fölött, és még mindig sötétben, még mindig félvakon tapogatózva. 1967-ben megjelenik a K i vagy te? - Ábel! című kötete a hiányos, nem be­ fejezett címadó ciklussal és kisebb írások gyűjteményével. Visszhangja alig van. Ebben a pillanatban úgy látszik: Gerelyes Endre, az az intelligens vadem­ ber, akit megettek a hittérítő kannibálok. 3. „Lemondva a királyi trónról, és tudva azt, hogy ezzel a ténnyel milyen ne­ héz helyzet elé állítom részben saját magam, részben a hozzám hűséges alatt­ valókat, csak egyetlen lehetőségem van: ezeket a sokat szidott nőket, akik részben megszültek, akik részben felneveltek, akik életemben mellettem vol­ tak, kiveszem a kard törvénye alól. Ők éljenek csak tovább. Harcba megyünk most, és senki sem tudhatja, hogy onnan visszatérek-e vagy sem. Ezért hát ők fogadják köszöntésemet, tudják meg, hogy nagyon szerettem őket. Ha vissza­ jövök, ha élve visszakerülök, akkor boldogan ölelem őket magamhoz, ha meg nem kerülök vissza, akkor azt is tudják meg, hogy egy játékos, jókedvű és bátor ember halt meg.” ( 1968 őszén) Aztán: „ ...a k ik tudják, hogy milyen fájdalommal jár az ideggyulladás, azoknak fölösleges ecsetelni, akik pedig nem tudják, azoknak őszintén kí­ vánom, hogy e téren maradjanak halálukig boldog tudatlanság­ ban. Én sajnos megtudtam, mert mindkét lábamban körülbelül combközépig úgy éreztem, hogy valami disznó, szadista hóhér a csontok és izmok közé parazsat helyezett” - írja Változnak az idők című visszaemlékezés-töre­ dékében. A Honvéd Kórházba kerül. Itt a vizsgálatok során azt is megálla­ pítják, hogy Gerelyes Endrének előrehaladott májzsugora van. Ez a folyamat, mint köztudott, megállítható, de nem gyógyítható. Harminchárom évesen, felsistergő indulás, igazi és műcsatározások után, hí­ veket és ellenfeleket szerezve, három vékony, de sikeres és mindenkit állásfoglalásra késztető kötet után Gerelyes Endre szemben találja magát az igazi ellenféllel, a halállal. És legyőzi. A barátja voltam, tudtam, hogy így lesz. Ezért nevettem ott, a kórház lép­ csőfordulójából visszanézve rá - huszonhét évesen. Bátorító nevetés volt az, legyőzhetetlennek hitt ifjúságunk nevetése. Gerelyes nem tudhatta, hogy a ká­ véházakban már temetik, már leírták. Hozzám is azzal szaladt fel Cs. V. fia­ tal író, hogy: „Ha még életben akarod látni, menj be hozzá, haldoklik.” „Kiültem a folyosóra, cigarettáztam, eljöttek meglátogatni a barátaim, s természetes, hogy jókedvűek, gondtalan fecsegők voltunk valamennyien. Egyet­ 58 �len keserű pillanatom akadt: amikor felálltak, hogy elbúcsúzzanak, elkísértem őket a folyosóról nyíló lépcsőházajtóig. Számomra ez a nyolc-tíz méter a kí­ nok útja volt, mindkét lábam fájt, mintha parázs lenne a bőröm alatt, s hogy a rájuk nehezedő kínt enyhítsem, s megőrizzem az udvariasság és méltóság lát­ szatát, istenem, hogy megőrizzem a mosolyt az arcomon, belekapaszkodtam a falba. Egyikük rám nézett, s okos, intelligens, vékony arcára óhatatlanul és védtelenül ráköltözött a nevetés. Nevetett rajtam, aki megmarkolta a sima fa­ lat, mert támaszra volt szükségem, pontosabban nem is rajtam, hanem az em­ beri léten, a legyőzhető és oly könnyen megtörhető emberi testen - az ő tes­ tén is -, a vak sors e törékeny játékszerén.” Ma már - negyvenkét évesen - nem nevetnék. Sem bátorítólag, sem kajá­ nul, sem a test esendőségén. Mert „mintha kivégzőosztag előtt állna nemzedé­ künk. Hallom a dörrenéseket, s látom, hogyan zuhannak a földre fiatalon vagy sudár férfikorukban. Hirtelenjében: Soós Imre, Sarkadi, Váci Mihály, Darázs Endre, Gerelyes, B. Nagy László, Kamondy László, Szabó István, Demény Ottó, Simon István, Latinovits, Szilágyi Domokos, Kondor Béla, Kormos Ist­ ván, Nagy László jut eszembe” - írja Tóth Bálint 1980 januárjában. Ami ne­ ki nemzedéke, nekem irodalmi fivéreim sora, azoké, akik szerettek és elfogad­ tak. Gerelyes akkor legyőzi a halált, s ez már nem megbocsátható. A legtöbben „leírják” , elfordulnak tőle. „Gerelyest nem lehet vállalni” - hallom. Akik sze­ rették és becsülték, érdeklődnek felőle, üzennek, keresik. Jellemző erre a gesz­ tusra Faragó Vilmos Megidézett novellisták című írásának néhány sora az Élet és Irodalomban: „Kilenc hónappal ezelőtt megrángattam egy harangkötelet: »Baj van a magyar novellával.« ( . . . ) Felsoroltam a tüneteket: kevés a jó novella, sok a rossz, kevés az újat hozó novellista, sok az önismétlő. Meg­ kérdeztem: hol vannak a fiatal reménységek? Hol van Gerelyes Endre? Azóta többször elismételte, hogy táviratozni akart a címemre: »Itt vagyok a lágymá­ nyosi bisztróban. Ha nem hiszed, győződj meg róla!« Tudtam, hogy ott van.” Igen, ott, vagy közeli lakásán találkozott barátaival, akik néhanapján félve felkeresték. Miért félve? Egyszerűen azért, hogy az összejövetel ne váljék újra vad italozássá, maradjon meg az okosan és türelemmel szerető Editke mércéi szintjén - meg hát azért is, mert aki akarta, tudhatta, hogy Gerelyes nagyobb lélegzetű munkán dolgozik. Zrínyiről ír. És csakugyan: mintha jót tett volna Gerelyesnek, hogy eltakarodott feje felől az irodalmi élet habzása, lármája, suttogásai. Sohasem volt nagy véle­ ménnyel a dologról: „A Belvárosi Kávéház nénikéinek és öregurainak délutáni tereferéje, aszkéta szerzetesek lakonikus eszmecseréje az irodalmi élet hangyabolyához képest. Minden szándék és vélemény, minden kimondott vagy leírt szó más akusztikát kap, minden gesztus torzul abban a kiscserkészek játékát idéző riadóláncban, abban a fülbe duruzsoló ájtatosságban, amely szerteszét fo­ lyik. Száll az ének szájról szájra... »Mondják. hogy mondta«.” (Vakáció) Nyilvánvaló: ha ő nem kell, neki miért hiányozzék ez a boszorkánykony­ ha? S akik - úgymond - csalódtak benne? A „láttuk előre” , „nem ezt vártuk tőle” urak? Joggal mondhatta: ő sohasem kért tőlük semmit. Büszkébb volt annál, semhogy megtegye. Élt a lehetőségeivel, de sorsát irányítani nem na­ gyon hagyta. Kibukott a neki szánt öntőformából. S hogy lefelé? Ugyan ké­ rem, lent is emberek vanak, sőt. .. És őt, az írót mániákusan az ember érde­ kelte. Hogy ez az ember társadalmilag meghatározott? Legyen, ha jellemző rá. Mert hát ebben az időben nagyon mérgesen néztek arra, aki állandónak 59 �fogta fel az emberi természetet, s arról írt, ami „általánosan emberi” . (Ne fe­ ledjük: ezekben az években indulnak be néhány nagyvállalat bevonásával a gazdasági reformkísérletek, s ezekből Gerelyes az üzemi lapnál annyit lát meg, hogy a gyár vezetői hatalmas nyereségrészesedést vágnak zsebre, miközben új­ ra az jár pórul, aki az anyagi javakat kétkezi munkájával megtermeli: a mun­ kás. Kiáltani nem kiálthat, mert nincs még fórum, amely hitelt adna szavai­ nak. „Átmeneti korszakban élünk” , hallottuk megannyiszor. Az átmenet ebben a pillanatban úgy nézett ki, hogy a vállalatvezetés ízlelgette a szavakat: „anya­ gi érdekeltség” , „differenciált bérezés” , „részesedni a vállalat hasznából” stb., de ezt egyelőre még csak önmagukra értették, lent, a hatalmon levő munkásosztályban továbbra is az „öntudat csatái” zajlottak.) Mélytengeri áramlatok indulnak el a felszíni mozgások mélyén, Gerelyes figyel, s ha nem is írhat meg mindent azonnal és a riport vagy a szociográfia áttétel nélküli módszerével, figyel, összegez. Vagabund társaság- és irodalomszervező életmódja után vég­ re írói létet él. Töpreng, szemlélődik - eddig csak rövid korszakait lehetett jellemezni ezzel a magatartással. Maradt, s egyre nőtt azonban egy másik gondja. Családja egyre riasz­ tóbb híreket kapott róla, egyre kevésbé felelt meg az útjára bocsátó otthoni, szűkebb világ elvárásainak. Már nem volt „tanár úr”, bírósági eljárás folyt ellene, legendáinak torzított változatai eljutottak haza is, amolyan soha meg nem térő tékozló fiú lett belőle. Lám, mondhatták, most is a halálán volt, s beteg maradt a májával. Bandi viszont értük aggódik, velük perel újra, mert otthonról sem érkeznek jó hírek. Öccse nem találja a helyét, teng-leng a vi­ lágban, keményen iszik, a szülők egyre jobban kétségbeesnek, azt érzik, hogy két felnőtt fiuk ellenére támasz nélkül maradtak öregségükre ebben az érthe­ tetlen, zaklatott világban. 1967-ben Gerelyes Endre váratlan hírrel lepte meg barátait a Badacsony étteremben. Közölte, hogy telket vesz, és oda majd házat épít. Hívei elszörnyedtek: a telek-kisház világkép a kispolgári erkölcsi fertő netovábbjának szá­ mított akkor. Amikor Bandi azt is elárulta, hogy a Zrínyi-könyv honoráriumá­ ból pedig egy használt Trabantra spekulál, akkor már mindenki tudta, hogy totális nagy átverésről van szó. A Duna menti Sződligeten azonban akkor már megvették Gerelyesék az akkori árfolyamon is olcsó telket, és Bandi építkezni készült. Talán újra eluralkodik rajta a génjeiben hordott szégyenérzet: ő itt vitázik, perel, novellák írásával lopja a napot, éhenkórász világmegváltók te­ kintik apostoluknak. S hiába törte a követ a Badacsonyban, hiába irtotta az erdőt a Mátrában, hiába nevelt fel évfolyamokat az iskolában, már szembe kel­ lett néznie a halállal, anélkül, hogy felmutatott volna valami kézzel foghatót. Kell, hogy legyen egy sarka a világnak, amelyet ő teremtett a maga képére és hasonlatosságára, olyan erőfeszítésre van szükség immár, amelynek látható eredménye van. Reméli, hogy ez majd otthoni szájízeknek is megfelel, házépítő törekvése csendesíti majd a családi meg nem értés viharait. Ilyen előzmények után szü­ letik meg alábbi levele, amelyet azért is másolok ide, mert egyben Bandi verhetetlenségének és örökös megújulni tudásának fényes bizonyítéka. (Nem sok­ kal azután írja, hogy kikerült a kórházból.) „Kedves Anyu, Apu, Ö csi, Nagypapa! Harmincharmadik évemben járok, eléggé régen nem találkoztunk, úgy érzem, jogom van elmondani, illetve megkérdezni egy pár dolgot. Ti tudjátok a leg­ jobban, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy mennyi bánaton, rossz anyagi 60 �helyzeten, rossz éveken mentetek keresztül, és ennek ellenére megálltatok a helyeteket és két gyereket neveltetek föl. Ezek nagy érdemek. Csak tudjátok, észre kéne venni, hogy közben felnőttem én is - Isten a tanúm, akiben egyéb­ ként nem hiszek hogy nehéz verekedések voltak. Valamiképpen oda jutot­ tam, ahol most vagyok. Mindannyiótokat szelíd és tisztességes embernek is­ mertelek, hiszen soha nem bántottatok, nem vertetek engem. Most azt nem értem, miért távolodunk el egymástól. Emlékszel-e, Apu, hogy amikor egy novemberi reggelen gyalogoltam be Tar­ jánba, rövid nadrágom volt, nagyon fáztam, találkoztunk a temető előtt. Te akkor megsimogattad a nyakamat, és azt mondtad, hogy »Kisfiam, én is fázom«. Miért nem álltok mellettünk? É n rátettem az életemnek egy részét ar­ ra, hogy nyugalmat és boldogságot teremtsek azok között az emberek között, akiket a legjobban szeretek a világon, és meg fogom teremteni ezt a nyugal­ mat és boldogságot akkor is, ha Te és Anyósom nem akarjátok. Azt hiszem, nem vagyok rossz ember, és talán rossz gyerek sem voltam. Ti döntsétek most el, hogy viselkedtek, rajtatok is múlik, rengeteg problémánk van, amiben ti nem osztoztatok soha. Én osztozni kívánok a Ti problémáitok­ ban, mivel a Szüleink vagytok. Segíteni akarok Nektek, amennyire tőlem telik. Világhírű író akarok lenni. Nem tudok belemenni családi vitákba, problé­ mákba, ostobaságokba, mert ez hátráltat. Közeledjetek Ti, mert higgyétek el, Nektek jó lesz, nekem pedig hasznos. Tudnotok kell azt, hogy mi ketten olyan »hajtásban« veszünk most részt, hogy felépüljön az a kis ház, amelyet el sem tudtok képzelni. Editke külön­ órákat vállal - naponta 8 órát is tanít - , én másnaponként járok ki Sződligetre, hogy a pénz és az alapozás egyszerre legyen együtt. Sokat ástunk már, mál­ nát, epret, meg egy csomó dolgot már elültettünk. E l sem tudjátok képzelni, hogy mit kellett dolgozni eddig - a tavaly nyári kétméteres gaz kiirtásától a mai tarackfű felásásáig, a sóder meg a salak megszerzéséig, és még vár ránk a kút kipucolása is. A betontető szerkezet kivételével M IN D EN anyag meg­ van - most április második felében elkezdjük építeni ezt a házat. Nagyon kér­ lek Benneteket, ha tudtok, akkor feltétlen gyertek segíteni, mert azt szeret­ ném, ha a Ti kezetek nyoma is benne lenne ebben a telekben és a házban. Szeretném Nektek megmutatni, hogy milyen szép a Duna, és azt szeretném, hogy ha nyaranta ott pihennétek egy-két hetet, úgy éreznétek, hogy otthon vagytok. Képzeljétek, vannak ásóink, meg lapátunk, meg gereblyénk, holnap fogunk meszet oltani. Ha van időtök és energiátok, hogy április végén vagy májusban gyertek nekünk segíteni, írjatok. ( . . . ) Bandi.” Gerelyes sátrat ver a telken, és elkezdődik a nagy építkezés. A családi se­ gítség végül is szórványos, majd elmarad. Mégis ezek Gerelyes legfelhőtle­ nebb napjai. Tekintete újra sugárzik a fényképeken, szerszámaival, téglaraká­ sai mögé állva fotóztatja magát, s közben írja a kis ház történetét, heroikus erőfeszítéssé nagyítva az építkezés buktatóit, tragédiák lehetséges bekövetkez­ tét látva meg a sóderszállító autó szélvédőjére felpattanó kavicsban, a geren­ dák beemelésénél. . . Végül is elkészül a kis ház és a Kis Ház ciklus is. Ér­ zésem szerint laza bemelegítő mozgások ezek az írások a nagy téli munkála­ tokhoz, a Zrínyi-drámához, regényhez. Időnként be-bejár az Írószövetség vitáira, egyszer fel is szólal. Megjegyez­ tem ezt a felszólalását, mert ő volt az egyetlen, aki írói terveiről szólt. A Zrí­ nyi-könyv megírásának ábrázolási gondjairól kezdett beszélni, s hogy mennyi­ re elfeledve, homályban tartjuk ezt a nagy alkotót, akiben ő elődjét fedezte 61 �fel, a harcos helytállás nagy tu d ó ját... Mondta volna, de leintették: ez nem ide tartozik most. Volt, aki nevetett. S ez nem bátorító nevetés volt. Bandi megértette a helyzetet, megköszönte a türelmet, és leült. Aztán a szünetben hazament. Nem állt szóba senkivel sem. Ment vissza Zrínyihez és a kis házhoz. 1971. június 7-én kislánya született, kis Editke. Családja volt immár. S a kislány szép, egészséges. Tudtam, hogy fél a gyerektől. Kezdetben azzal magyarázgatta, hogy írónak nem lenne szabad gyerekeket nemzenie, mert az apa írói nagysága majd életre szóló kisebbrendűségi érzést ültet el az utódokban. De valahogy nem hallatszott hitelesnek és meggyőzőnek ez az érvelés, éppen Banditól. Valójában családi vonalon öröklődő génhibától félt, hátha tigriseit is tovább adja, s övéhez hasonló, szorongásos vergődésekbe kényszerített gye­ rekek veszik majd körül, akik hiába várják majd tőle a megváltó feloldozást. Aggodalmai most egycsapásra elmúltak. S hogy mennyire így van, mi sem mutatja jobban annál, hogy félretéve összes addigi vívódásait, két hónap alatt megírja az Isten veled, Lancelot!-ot. Addigi énjének terheit ledobja, mint egy használt kabátot, rálát önmagára. Meztelen, de nem kard nélküli állapot. Az a Gerelyes Endre, aki a Lancelotot írja, már nem maga Lancelot. Aki addig volt, míg kislánya meg nem született, az a naiv, a világ skizofréniáját is ma­ gába rokonító lélek, az Lancelot-Gerelyes. Valójában népmesei hős (hiába a kelta mondavilág), amolyan legkisebb fiú ő, aki elindul a királylány kedvéért, hogy legyőzze a sárkányt. Én torzulnék? - kiáltja a regény. - Azok torzak, akik játszanak velem, akik görcsökbe kergetnek, akik élveboncolást végeznek rajtam, akik az agyamban matatnak, mielőtt eldöntik, hogy vállon vereget­ hetnek-e vagy sem. Lancelot esetében ezt a lényeget mondhatjuk most már többes szám első személyében is. A regény legfontosabb felismerése és pél­ dázata: ha a forradalom jogos, akkor etikusnak és tisztának kell lennie, vagy pedig nincs egyetlen forradalom, hiszen a hatalom újra és újra deformálódik, s ortodoxszá válik saját konszolidációjában. Csak az etikus tisztaságú forra­ dalmak - és forradalmárok - sorozata tisztogathatja, miközben egyre felké­ szültebb Lancelotoknak kell jönniük ahhoz, hogy az a bizonyos „szervileg ép erkölcsű ember” eszmény maradhasson. „ . . . igaz, hogy a Sárkány, akit Lancelot megkeresett, s akivel megvívott, s akit - kölcsönösen egymás vesztét okozva - legyőzött, elpusztult ugyan, de nem ő volt e bestiális fajzat egyetlen képviselője. S én személy és hely sze­ rint is tudom, hol élnek és uralkodnak még ma is ezek a Sárkányok. Elpusz­ tításuk azonban nem az én dolgom immár, hiszen az, akivé az évek során vál­ tam, boldogan és habozás nélkül csatlakozna egy újabb küzdelemhez, de e harc megindításához MINDIG L A N C E L O T kell! S most nem látom Lancelotot. Visszatérve még a Sárkány avagy a Sárkányok természetrajzához, s hatal­ muk természetének ismertetéséhez, említettem már, hogy általában sokáig ül­ nek bitorolt trónjukon. Két ok miatt. Minden egyes esetben valamely hatal­ mas gondolatra, avagy egy hatalmas ősre hivatkoznak, s állításuk szerint e hatalmas gondolat vagy ős emlékét ők, és csakis egyedül ők őrzik méltókép­ pen. Ez az aljas ostobaság egyetlen pillanat alatt átléphető és letaposható, hogyha. . . Rengeteg „hogyha” sorakozik itt fel. Csakis akkor és az ismeri fel, aki a gyűlöletnek a szép. az emberhez egyedül méltó magas és szentséges változatát ismeri, aki alku nélkül követeli a szabadságot, aki nevet a pénz és a penge másokat gúzsba kötő hatalmasságán, és szabadságának, biztosítékát a többiek szabadságában látja, aki a halálnak csak méltatlan formájától retteg, aki kép­ 62 �telen élni az igazságos küzdelem ténye és folyamata nélkül, aki csupáncsak attól fél, hogy tudtán vagy akaratán kívül, valami aljasságot segít vagy kö­ vet el; aki lelkében olyan romlatlan, bátor és vidám, mint az a férfi volt, akit ma Lancelotnak nevezünk.” Pénz és penge között élünk azóta is. Gerelyes Endre ismerte az embert, de nem ismerte fel lehetőségeinek határait. Az új Lancelot, akit várt, s aki ő le­ hetett volna, ha még egy élete van még (vagy már) nem e világra való alkat. A totális fegyverkezés atomkorszakával, az emberi méltóság és értékrend el­ vesztésével Gerelyes nem tudott volna mit kezdeni. A küzdő ember erkölcsiségét hagyta ránk, azt az intést, hogy a harc nem lehet soha emberhez méltatlan. S a reményt, hogy egy jobb korszak egészsé­ gesebb gondolkodású ifjúsága rátalál majd benne egyik példaképére. A kis ház mellé még egy sufnit kívánt húzni, hogy a szerszámoknak, barkácsműhelynek külön helye lehessen. Teherautóval szállították ki ehhez a prespánlemezeket. Ment Editke is a kétéves Kisedittel, de vele már szombaton haza kellett érni Lágymányosra. Bandi maradt, hogy elrendezgesse a dolgo­ kat, aztán a vasárnap esti vonattal hazautazott. Fáradt volt a rakodástól, hajla­ mos volt arra, hogy megerőltesse magát. Előző nap néhány üveg sört megivott a szállítókkal, aznap talán, ha egy-két fröccsöt, hamisnak kell mondanunk te­ hát a legendát, miszerint „részegen elaludt” útközben. De elaludt, s nem vette észre, hogy a szerelvény már bent áll a Nyugatiban. Amikor felriadt, már üres volt a kocsi. Leszállt, és akkor a kalauz, vagy valaki, akinek az volt a dolga, hogy becsapkodja a nyitva hagyott ajtókat, rávágta azt az éppen lelépni ké­ szülő Gerelyesre. Ilyenkor a küszöb, amely nyitott állapotban lépcsőfokként szol­ gál, előbbre csúszik, s együtt záródik a vonatajtóval. Gerelyes hátbatalálva bu­ kott ki az ajtónyíláson, fejjel a peron kövezetére. Eszméletét vesztette. Kihív­ ták a mentőket, bevitték a Szobi utcai baleseti kórházba, ott elsősegélyt ka­ pott. Az éjjelt bent töltötte, aztán saját felelősségére hazaengedték, bekötött fejjel. Másnap rosszullétek, hányingerek, időnként zavarosan beszél. Aznap K. úr, akihez Edit elmegy, s aki az újságírók ottani körzeti orvosa, nem hajlandó megnézni. Már nem ér rá, majd ünnep (április 4.) után. Minden könyörgés és orvosi etikára történő hivatkozás hiábavaló, K. úrnak már programja lehet. Negyedikén szaporodnak a rosszullétek, Bandi félrebeszél. Ötödikén visszavillamosoznak a Szobi utcába, ahol agyröntgent csinálnak. Látszatagyröntgent. Ugyanis áramszünet van, nincs feszültség a gépben. Ezt ott Edit füle hallatá­ ra meg is tárgyalják, ahogy azt is, hogy „azért meg lehet próbálni” . Látszatagyröntgen készül tehát, s ez természetesen negatív. Orvos is kérdezgeti Ge­ relyest (hányadika van? stb.), ő mindenre szépen megfelel. Az orvos meg­ nyugtató válaszának lényege: sok ilyen esettel találkozott már, menjenek szé­ pen haza, majd kialussza az enyhe agyrázkódást. Ötödikén este írja le Gerelyes Endre életének utolsó néhány sorát a Zrínyikönyv (Jó sors...) végére: „A z idegkimerültség vagy idegösszeroppanás nem jár szükségszerűen együtt a fizikai elgyengüléssel. Zrínyi pedig, aki ifjú korá­ ban és férfikorában is lóhoz, harchoz, kardhoz szokott, aligha merült ki anynyira, hogy egy nyavalyás vaddisznó megölhesse! Azt hiszem, elege volt min­ denből (családi viszályok, politika stb.). Harcra született, és mert nem en­ gedték harcolni úgy, ahogy ő akart, és - a történelem igazolja, hogy igaz is volt - más út számára nem kínálkozott. Valószínű, hogy nem adta meg ma­ gát a vadkannak, de az is valószínű, hogy nem küzdött eléggé intenzíven. - Mindegy - mondotta magában - vagy itt végzem, vagy megörülök. 63 �A z előbbit választotta. 1664. november tizennyolcadikán erőszakos halált halt.” 1973. április hatodikán Gerelyes Endre halt erőszakos halált a műtőasz­ talon. Azzal a vérömlennyel, amit akkor végre megpróbáltak műtéttel leszívni agyáról, öt napon át senki sem foglalkozott komolyan. A baleseti statisztiká­ val annál inkább: három hetes (utólagos) vizsgálat kellett ahhoz, hogy a Nyu­ gati pályaudvari balesetnek írásban nyoma se maradjon. A leendő hullát do­ bálta tehát egyik orvos a másikhoz a fals, negatív agyröntgennel, nehogy végül az ő nyakukon maradjon. Itt se feledjük megemlíteni: Gerelyes Endre etikus lény volt. Néma temetése volt. Sokan tartottak önvizsgálatot. Magam is. Az Isten veled, Lancelot!, majd műveinek Tigris címmel kiadott válogatott gyűjteménye után még megjelentek róla méltató írások neves kritikusok, pályatársak tollából. Aztán? „Néhány esetben olyan légszomjhoz vezet a sztárolás, majd a sztár cím hirte­ len megvonása, hogy a művész valóban megbicsaklik és emberileg nem bírja tovább anélkül, hogy tehetsége elpárolgott volna. Réges-régről feldereng ben­ nem például Gerelyes Endre neve, akit nem utolsósorban ez a hirtelen feldobottság, majd az ugyancsak hirtelen rászakadt vákuum vezetett belső törés­ hez.” (ALMÁSI MIKLÓS, 1977) „Megszakadt életművébe azonban egy egész emberi élet drámaiságát tudta belezsúfolni, meglehet, félig-meddig tudtán és akaratán kívül. Mert tudato­ san Gerelyes csak saját emberi drámáját, a küzdő ember elmagányosodásának történetét élte át. Ennek izzása sugárzott át írásaiba, s teremtette meg azt a rejtett, ám a múló idővel egyre inkább föltárulkozó összefüggést, amely élet­ művének tartást, maradandó értéket és lezártságot kölcsönöz.” (Juhász Mária, 1983) „G E R E LY E S EN D R E (1935-1973) a budapesti egyetem bölcsészkarán ta­ nult, tanárként, majd mint a szegedi tanárképző főiskola előadója dolgozott. K Ö V E K K Ö Z Ö T T (1961), TÖ PREN G ÉS A Z ÉJSZAKÁRÓL (1963) és KI V A G Y TE? - Á B E L ! (1967) című elbeszélésköteteiben az egyetemi előadó­ termekből frissen kikerült értelmiségiek világképének alakulását kísérte nyo­ mon. A hagyományosabb valóságábrázolástól haladt a példázatosabb fogalma­ zásig. ISTEN VELED, L A N C E L O T ! (1973) című regényében ősi kelta mon­ dát dolgoz fel. Válogatott művei TIGRIS (1975) címen jelentek meg." (Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom, 1982) Ennyi történt volna? „Kitaláltam és Pándinak elmondtam egy kb. 5-6 flekkes novellát, nagyon örült, és ultimátumot adott, hogy oda vigyem. Az lesz a címe: „Meddig ér­ demes élni?” Én magamban - volt rá időm - úgy oldottam meg ezt a kér­ dést, hogy ez a tény nem az évek számától függ, hanem három dologtól. A d­ dig, amíg az ember élettársának nemcsak a szánakozó szeretetét, hanem a megbecsülését is tudja tartani, addig, amíg vannak olyan eszményei, amelye­ kért valóban érdemes élni, és amíg - bármilyen módon - másokat segíteni tud.” (Gerelyes Endre, 1970. levélrészlet) Vége 64 �E számunk szerzői Bálványos Huba grafikus (Bp.); Bényei József költő (Debrecen); dr. Botlik József irodalomtörténész (Tatabánya); Csepeli Szabó Béla költő (Bp.); Dienes Eszter költő (Törökszentmiklós); Endrődi Szabó Ernő költő (Bp.); Kautzky Norbert költő (Bp.); Kollár József költő (Rom­ hány); Kurucz Gyula író (Bp.); Lőrinczy István költő (Salgótarján); Magyar József költő (Nyírbátor); dr. Romsics Ignác tudományos mun­ katárs (Göd); Simonffy András író (Duka); Szepesi József költő (Salgó­ tarján); Zalán Tibor költő, a Kortárs rovatvezetője (Bp.). A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Horváth István A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG TA G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A Nógrád Megyei Tanács VB A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F ERENC művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: BARANYI FERENC. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely, hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I. - 1900 - közvetlenül, vagy postautal­ ványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, elő­ fizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat n em őrzünk meg és nem küldünk vissza. 0555-8867. 25-925. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 85.41063 N . S. IS S N : In d ex : salgótarjáni telepén, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. _______________ �Á ra: 16,~ Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/5. szám Subject The topic of the resource Művelődéspolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld